Harasztok (törzse)

Szerk.: Vizkievicz András

A harasztok kb. 400 millió évvel ezelőtt való

megjelenése az evolúció történetében merőben új
fejezetet jelentett, amennyiben a harasztok voltak az
első valódi szövetes és az első szervekkel rendelkező
valódi hajtásos növények.
A valódi szövetek, a növényi szervek kialakulását a
szárazföldi életmódra való áttérés indukálta.
Ősi zöldmoszatokból jöttek létre, teljesen
alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz.

A harasztok felépítésének jellemzése

Valódi szerveik, szöveteik vannak, állandó

vízállapotúak.
A talajban a növényt vízszintesen futó gyöktörzs
rögzíti.
Lágyszárúak (kivéve páfrányfák).
Levelik felülete
általában kicsi, pikkelyszerűek – korpafüvek,
zsurlók –,
de lehetnek nagyfelületűek pl. páfrányok.

Virágaik nincsenek, ivartalanul spórákkal

szaporodnak, melyek vagy
külön spóratermő füzéreken pl.
korpafüvek, vagy
a levelek fonákján jönnek létre pl.
páfrányok.

A harasztok szaporodása

A harasztnövény nem az ivaros nemzedékhez (mint

ahogyan a mohanövény), hanem az ivartalanhoz
tartozik. Tehát a harasztoknál az ivartalan szakasz
fejlettebb az ivarosnál, melyet a spórán kívül már csak
az előtelep, az ivarszervek és az ivarsejtek képviselnek.

1
 A harasztok nemzedékváltakozása

Az erdei pajzsika fejlődésmenete.

Ivaros szakasz
1. A spórából lapos, kb. 0,5 cm átmérőjű, szív alakú,
zöld fotoszintetizáló előtelep fejlődik.
2. Az előtelep fonákján jelennek meg a női és a
hímivarszervek.
3. A csillós hímivarsejtek vízcseppben úszva jutnak el a női ivarszervben található
petesejthez, s azzal egyesülve létre hozzák a zigótát.

Ivartalan szakasz
4. A zigóta osztódik, s létrejön a csíranövény.
5. A kifejlődött páfránynövény leveleinek fonákján kialakulnak a spóratartók, bennük
keletkeznek a spórák.
1

4
3

A harasztok szaporodása nagymértékben vízhez kötött, mivel a hímivarsejtek

vízcseppben úszva érik el a petesejtet.

2
 Csoportjaik

Ősharasztok

A harasztok legelső képviselői voltak, kb. 400 millió

évvel ezelőtt jelentek meg. A felső szilurban és az
alsó devonban éltek, majd a korszak végére kihaltak.
Elterjedésüket a kedvező klíma segítette, mely ebben
az időszakban meleg csapadékos trópusi volt, s így a
szárazföldet nagyrészt mocsarak, lápok borították.
Hajtásaik 1-2 m-re felemelkedő szárszerű részekből
álltak.

Korpafüvek

A korpafüvek első képviselői a devon végén jelentek meg,

virágkorukat a karbonban élték, majd e korszak vége felé
hanyatlásnak indultak, fajaik többsége kihalt.
Ősi képviselőik nagytermetű fás szárú növények, törzsük
átmérője a 2 m-t, magasságuk a 30 m-t is elérte. Óriási
mocsárerdőket alkottak. Ide tartoznak a pikkelyfák és a
pecsétfák, melyek nevüket a levelek lehullása után a
törzsön visszamaradó jellegzetes alakú
levélmaradványokról kapták.
E növények maradványaiból alakultak ki a mai
kőszéntelepek anaerob bomlás eredményeképpen,
továbbá óriási jelentőségük, hogy ugrásszerűen
megnövelték a légkör oxigén tartalmát.

A mai korpafüvek felépítése ősi típusú, apró

pikkelyszerű levelekkel, spóratartó levelek
külön füzéreket alkotnak, melyek a felálló
hajtások csúcsán helyezkednek el.
• Kapcsos korpafű főleg tölgyesekben,
fenyvesekben fordul elő. Spóráit nagy
mennyiségben sebhintőpornak használták.

3
 Zsurlók

Az ősi zsurlók nagyrészt fás szárú, nagytermetű növények voltak, mint

pl. a mai zsurlókhoz hasonló zsurlófák, melyek méreteikben az ősi
korpafüvekkel vetekedtek.
A ma élő zsurlók felépítésére jellemző, hogy az apró
pikkelyszerű levelek örvösen helyezkednek el. A
sejtfalban SiO2 – kova - halmozódik fel, ami a növények
érdes tapintását okozza, ezért régen edények súrolására
használták őket (innen a név).
Magyarországon a legismertebb faj a mezei zsurló.
A mezei zsurló vérzéscsillapító és vizelethajtó anyagokat
tartalmaz.

Páfrányok

A harasztok legfejlettebb, fajokban leggazdagabb

csoportja. Változatos megjelenésük ellenére közös vonásuk a
föld alatt vízszintesen futó gyöktörzs és a nagyfelületű
szárnyasan összetett zöld fotoszintetizáló levelek.
A spóratartók - néhány kivételtől eltekintve már nem külön
füzéreket alkotnak, hanem a lomblevelek fonákján
helyezkednek el.
Ősi formáikból fejlődtek ki az első nyitvatermők, a
magvaspáfrányok.

Erdei pajzsika

Gímpáfrány

Vízi páfrány a rucaöröm