Tartalom Tibeti misztériumok

Fordította és bevezetéssel ellátta: Hamvas Béla

Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest, 1990

Tartalom

Om mani padme hum

A mindennapos gyakorlat

A nyílegyenes ösvény

A rolang

A halottak tudatának átvitele (Pho-Wa)

A Tumo

Tagpo Lhadje tanításaiból

A Chöd

Az álom

A Bardo

Chag Gya Chenpo (A megszabadulás Nagy Jelképe)

Tibeti és szanszkrit szavak

Tibetrõl a ráülepedett buddhizmust nem szükséges lekaparni; a réteg, mint a por, könnyen lefújható
s akkor az ember szemtõl szemben áll azzal, ami Tibet mindig volt, a buddhizmus elõtt is, sok ezer
évig. Ez a Tibet röviden és egy szóval: a Bön. A Bön tulajdonképpen gyakorlat és pedig az ember és a
természetfölötti Hatalmak között levõ rituális érintkezésnek részletes, pontos, rendszeres gyakorlata.
A Bön a misztikus aszkéta praxisa; a láthatatlan erõkkel való kapcsolatot ezzel tartja fenn. A praktikus
eljárások gyökerében levõ vallásos metafizika itt sem más, mint egyebütt, kivétel nélkül minden
õskori népnél. Metafizikai hagyomány csak egy van. Ennek a metafizikának teljes egésze, õskori
alakjában: a Veda. A Veda nélkül a Bön gyakorlati rendszere istenkísértõ mágia, vagy indokolatlan
babona. S aki a Veda lényeges gondolatainak ismerete nélkül a tibeti misztériumokat olvassa, csak
félelmetes borzongást érez, azoknak valódi lényegét nem érti. A Veda alapvetõ tanítása, hogy a
világnak csak elenyésző csekély része és csak legkülső burka látható, érzékelhetõ és anyagi; a
hasonlíthatatlanul nagyobbik rész láthatatlan és anyagtalan. A világ sorsa, a történet, az emberi lét, a
kozmikus jelenségek oka, eredete és igazi értelme a láthatatlan anyagtalan világban van. Amit
érzékeinkkel tapasztalhatunk az a világnak csak nehéz anyagi teste; a test mögött, alatt, e testben, e
test körül van az érzékek számára hozzáférhetetlen valóság. Az ember, mielőtt anyagi testet öltött s
miután ezt a testet levetette, élt és élni fog, mint láthatatlan lélek. A metafizikai tanítás igazi
mondanivalója az, hogy egyetlen valóság van: a lélek; ami nem lélek, az varázslat, maya. Káprázat ez
az egész anyagi világ is, keletkezik, elmúlik, változik nyugtalanul, mint az álom. Káprázat a sok
szellem, kísértet, démon, mert mindegyik csak a lélek képzeletének szülötte. Káprázat még az istenek
serege is. Egyetlen valóság van, egyetlen létező: a lélek. A Bönben ez a metafizika magától értetõdik
és vérré vált természet. A nagy praktikus rendszer ebbõl indul ki és ezt alkalmazza. Minden
Böngyakorlat és Bön-misztérium értelme: a káprázatot eloszlatni, a maya varázslatát felszámolni, a
tévedések, a tudatlanság, a kábaság, az álomképek világából kilépni, és a valóságba, a lélekbe
visszatérni. Ez az aszkétikus gyakorlatok célja, mint amilyen a tumo; ez vezette Tibet nagy szentjeit,
mint a Naropát és Milarepát; ez a cél a rolangban, a chödben, de mindenekfölött a Bardóban.
A valóságba való egyenes visszatérés neve a Nyílegyenes ösvény, a Mahayana, a Nagy út. Ez a
tibeti Bön.Alexandra David-Neel egy alkalommal Tibetben koldusasszonyként utazott. Az úton rablók
támadták meg, pénzét elvették és el akartak távozni, amikor az európai hölgynek, aki a vallás és a
nép szokásait jól ismerte, mentõ gondolata támadt. Nagy fennhangon a Bön egyik misztikus
átokformuláját kezdte mondani. Elátkozta az útonállókat, hozzátartozóikat, rokonaikat, minden lényt,
aki valaha is velük érintkezett, a pénzt, amit tőle elvettek, felidézte a dakinik, boszorkányok,
démonok, ördögök seregét, a fúriákat, a vérengző kísérteteket, a vámpírokat és fojtogató
szellemeket. A rablók annyira megrettentek, hogy a pénzt sietve visszaadták és eltávoztak. Az
egészben, szól David-Neel asszony, a legkülönösebb az a hatás volt, amit az átok sötét szavai
keltettek. Okkult hangulat volt. A légkör a meghívott szörnyek nyomasztó jelenlétével, mintha
valóságban megtelt volna. Csaknem pillanatok alatt fenyegető és nehéz nyomás alatt állottak. Maga
az átkot mondó is érezte, hogy kifejezhetetlen borzalom küszöbén áll. Az országúton álldogáló
csoportot fekete, súlyos massza vette körül s ebből a láthatatlan feszültségből, úgy látszott, hirtelen
előléphetett volna elemi csapás, villám, zuhanó szikla, szélvihar, orkán vagy felhőszakadás; de
előléphetett volna ragadozó vad; s előléphetett volna valamilyen pokoli szörnyeteg is. Mindannak,
ami Tibetbõl származik, ilyen okkult hangulata van. E misztériumok minden szavában van valami nem
ártatlan. Az ember nem lehet velük eléggé óvatos, nem veheti őket elég komolyan és nem tisztelheti
őket eléggé. A tibeti Bön aszkétikus gyakorlata végtelenül veszélyes. Tibetben százával emlegetnek
olyan eseteket, amelyek arról beszélnek, hogy még tanult és gondos mester felügyelete alatt álló
aszkéta is ezekbe a gyakorlatokba miként pusztult bele úgy, hogy megzavarodott, elmebajt szerzett,
megőrült, vagy nem egy esetben rejtélyes körülmények között hirtelen meghalt. David-Neel asszony
könyvei több ilyen jellemző esetet beszélnek el.
Az okkult hangulat a misztériumok szavaiban, illetve mágikus formuláiban levő rendkívül
magas megidéző erőből sugárzik. Ez részben a tibeti nyelv sajátsága, részben azonban azért van, mert
az évezredeken át folytatott gyakorlat szavai természetfölötti erõket szívtak fel; végül azonban,
természetesen, a formula hatásosságán múlik. E formulák állandó alkalmazása következtében mintha
a látható és láthatatlan világ Tibetben egymáshoz közelebb feküdne. Tibetben nincsen csoda. Miért?
Mert az, hogy valami rendkívüli történik, az magától értetõdik. Tibetben az évezredek óta tartó
misztikus aszkézis következtében mintha könnyebb lenne átlépni az anyagi világból a láthatatlanba és
a láthatatlanból az anyagi világba. S nemcsak átlépni könnyebb.
A határ oly közel van, olyan bizonytalan, annyira át- meg áttört és annyira mindenütt ott van,
hogy az ember át is szédülhet, meggondolatlanul átbukhat, megbotolhat, átzuhanhat. Mindez
egyetlen és jóvátehetetlen pillanat lehet. A láthatatlan világ határainak közelsége állandó borzongató
feszültséget idéz és nyugtalanító várakozást kelt. Ez az okkult hangulat magyarázata. Mindazzal, ami
Tibetbõl jön, határtalan elõvigyázatosnak kell lenni. Az európai embernek a tibeti Bönnel szemben
óvatosságot kell tanúsítania, mert azt a magatartást, ami az aszkétikus gyakorlatokban
megnyilatkozik s ami a formulák szavaiban él, idõk folyamán tökéletesen elfelejtette. Az európai jól
érti történeti alakjainak Periklésnek, Caesarnak, Nagy Péternek magatartását és tudja, hogy bennük a
lélek rendkívüli ereje nyilatkozott meg. Érti még költészetének alakjait is, Achilleust, Aeneast,
Parsivalt és tudja, hogy ezek az emberek a hõsies lélek megnyilatkozásai. De már egyáltalában nem
érti a héroikus léleknek azt a megnyilatkozását, ami a misztikus, a próféta, az aszkéta, a szent. Azt
hiszi, hogy a lélek hõsiessége minden esetben külsõ eredményt, úgynevezett sikert ér el; e siker: a
hírnév, a dicsõség, a nagy elhatározás és nagy tett következménye, hatalmas és lenyûgözõ látvány,
megbabonázó példa. Ha valakiben hõsies lélek él, ez a hit ma itt, annak olyannak kell lenni, mint a
tûzijátéknak, az ember szemét tetteinek nagyságával el kell kápráztatnia.
A lélek hõsiességének van azonban másik alakja is, amely Keleten otthonos. A hõsiesség nem
kifelé, hanem befelé nyilatkozik meg; a hõs nem király, nem hadvezér, nem államférfi, hanem bölcs,
aszkéta, misztikus, költõ, filozófus. Az õskorban a hõsiesség e két alakja között nem tettek
különbséget. Homérosz

hérósnak nevezte a harcos Ajást és Hektort éppen úgy, mint a jóst vagy az énekest. Az európai
emberben a kifelé törõ hõsies lélek megvan; a befelé irányuló, vallásos, metafizikai aszkétikus és
misztikus hõsiesség nincs meg. Tibet aszkétájának és a tibeti misztériumoknak titkát pedig megérteni
a belsõ héroizmus élménye nélkül reménytelen. Tibetben senki, akiben a hõsi lélek felébredt, nem
törõdik azzal, hogy ez másban milyen hatást fog kelteni, milyen sikere lesz vele és milyen látvány lesz
a többiek számára. Az aszkézis igazi hõsei úgy éltek, hogy senki sem tudott róluk, meghaltak a
Himalája egy barlangjában és csontjaikat sohasem találták meg. Kínában ezt az életmódot "nevezetes
névtelenségnek" hívják. Névtelen, mert esetleg az országút koldusa, senki sem tudja mi él benne; de
nevezetes, mert a hõsies lélek az embert a lét hallatlan magas fokára emelte. Keleten sok száz és sok
ezer ilyen nevezetes névtelenségben élõ hõs van, aki néha még ép elméjét is elrejti és kifelé
félkegyelmûnek, vagy pojácának mutatkozik, nehogy a külsõ világ befelé irányuló elképzelhetetlen
erõfeszítésében megakadályozza. A külsõ hõs élete az emberiség színe elõtt játszódik le; a belsõ hõs
élete egyedül Isten színe elõtt. Tibetben még a legnagyobb hõsök, a szentek, egy Naropa, vagy
Milarepa életérõl is csak naiv legenda maradt fenn. S mindaz, amit a nagy aszkéták életérõl tudni
lehet, az meseszerû, oktató hangú, tanító, de nem reális.
Mindaz, ami külsõség. Tibetben egészen bizonytalan és megfoghatatlan. Nincsenek tények,
nincsenek évszámok, nincsenek adatok, nincsenek emlékmûvek. A valóság belül van. Alexandra
David-Neel a tibeti aszkétákat a lélek sportembereinek nevezi. Ez igazi európai, felületes tévedés,
félreértés, csaknem ostobaság. Caesar és Napóleon nem volt sportember; a héroikus lélek embere
volt. A tibeti aszkéta sem sportból tölt negyven évet egyedül a sziklakunyhóban, négyezer méter
magasságban és nem eszik semmi mást, csak csalánt; ez a hõsies lélek. Az a hõsies lélek, aki befelé, a
láthatatlan felé él, Isten színe elõtt, a világról lemondva, az emberrel nem törõdve, testét
elhanyagolva, böjtölve, dermesztõ hidegben, egy szál zsákból készült rongyban, meditációba
merülve. A Bön aszkétikus gyakorlata nem egyéb, mint a hõsies lélek Nyílegyenes ösvénye; az lép rá,
aki az anyagi káprázatvilágból ki akar lépni és vissza akar térni a valóságba.
Az õsi Bönre idõszámításunk nyolcadik századában az Indiából származó buddhizmus
telepedett. Az új tanítás a régin keveset módosított; nagyobbára csak neveket. De, ha lehet, még
jobban aláhúzta azt, ami a tibeti misztikában fontos volt: az anyagvilág káprázatától valóelszakadás
szenvedélyét. Régebben ezt a káprázatot maya-nak hívták; most a név: sangsara lett. Sangsara a
látható világ, a benne való értelmetlen vándorlás, a tudatlanság, a kábaság, a születés, szenvedés,
halál körforgása. A szabadulás neve régebben az atman volt; most a buddhizmus elterjesztette a
nirvána kifejezést. A nirvána a megszabadulás, a tökéletes felébredés. A buddhizmus és a Bön
többféle alakban olvad egybe. A legnevezetesebb ilyen egybeolvadás a kargyütpa felekezet, amely a
Bönt érintetlenül áthozta, de buddhista metafizikában oldotta fel. A kargyütpa nevezetessége, hogy a
nagy szenteket Tibetnek ez a felekezet adta. A szentek: Tilopa, Naropa, Marpa, Milarepa
idõszámításunk elsõ ezredévének fordulója körül éltek. Tilopa Indiában tanult. Hírét a fiatal Naropa
meghallotta és keresésére indult, hogy tanítványa legyen. Keleten, különösen az õskorban a
Mesternek egészen különös szerepe volt. A születésnek két alakját ismerték: a testi, apától, anyától
való születést, ennél azonban, fontosabb volt a szellemi születés. Itt pedig az apa is, az anya is egy
személy: a mester, tibeti nyelven: a guru. A guru apa volt, anya volt, de isten is volt, emberfölötti
lény. Semmi sem volt olyan fontos, mint a guru megválasztása és a hozzá való hûség. Tilopa a fiatal
aszkéta elõl kitért. Naropa akkor üldözni kezdte. Tilopa gúnyt ûzött belõle és játszott vele. Naropa
azonban nem tágított. Végül is szemtõl-szemben sohasem találkoztak. A bújócskát játszó Mester az
üldözõ tanítványt ezzel a sajátságos módszerrel, hogy folyton elrejtõzött elõle és csak közvetve
érintkezett vele, csodálatra méltó misztikussá, mágussá nevelte.
A tibetiek nagy szentje azonban Milarepa volt. Milarepa mágus, aszkéta, minden Bön-
gyakorlat utolérhetetlen mestere és költõ. Verseit ma is szavalják és idézik lámák, gyermekek,
asszonyok, kolostorban, templomban, piacon. Milarepa becsvágya az volt, hogy egyetlen emberi élet
alatt a tökéletes világosságot eléri. Nem számít arra, hogy idõtlen idõk múlva ismét megszületik s
akkor munkáját a megszabadulás felé folytatni fogja; feladatát nem halasztja a túlvilágra, ahol, mint
könnyû szellemtestben élõ lény gyorsabban haladhat Buddha, a nirvána, az éberség felé. A hõsies
lélek egyetlen tibetiben sem volt olyan hatalmas, mint Milarepában. Az aszkéta több mint harminc
éve élt a hegyek között egyedül. Nõtestvére hírt szerez róla, meglátogatja és a világi életbe
visszahívja. Milarepa elutasítja. Ugyanekkor hosszú aszkétikus gyakorlatainak elsõ eredménye is
jelentkezik: már ki tud lépni nehéz anyagi testébõl, be tudja járni a világtereket és földi testével is tud
repülni. Tibet legmagasabb rendû szellemi útja az úgynevezett Nyílegyenes ösvény. Az ösvény azért
nyílegyenes, mert megalkuvás nélkül félredob minden szertartást, előítéletet, hagyományt, nem
törõdik jó és rossz tettel, részvéttel, jutalommal, kiválasztja irányát, nekivág és tántoríthatatlan
céltudatossággal halad az egyetlen cél, a nirvána, a tökéletes éberség felé. A Bön legtöbb gyakorlata
az ösvény egy-egy szakaszán a hõsies lélek aszkézise. Ilyen a meditációs gondolatokat nyújtó
"Mindennapos gyakorlat", ilyen a "Megszabadulásról" szóló tanítás, ilyen Tagpo Lhadje mester
tanítása, ilyen az álomról szóló részlet, amelynek célja, hogy az ember ébrenlét- és álomtudatát
egyetlen folyamatos egésszé kapcsolja. Ilyen a Nyílegyenes ösvényhez tartozó állomás az, amit a
rolang-misztérium ír le.
Az aszkétát útjában sötét démoni erõk akadályozhatják s ezeknek leküzdésére alkalmas
eszköz a halott ember nyelve, amit hátborzongató körülmények között kell megszereznie.
A Nyílegyenes ösvény két legnagyobb misztériuma: a tumo és a chöd. A magányos tibeti remete
gyakran ötezer méterre a tenger színe fölött sziklahegységben, hevenyészett kőházban lakik és itt
esetleg tizenöt-húsz évig él egyedül. Az emberi élet legnagyobb ellensége ilyen környezetben nem a
táplálék hiánya, hanem a hideg. Az aszkéták azonban ismerik azt az eljárást, amelyet ősidőkből
örököltek s amely testüket állandó egyforma melegben tartja. Ezt a meleget hívják tumonak.
A tumo nem fizikai, hanem lélektűz. "Az istenek langyos, puha takarója", mint a könyvek mondják.
Amikor az ember magában felkelti, csendes önkívületbe esik. A tibeti misztikus anatómia szerint az
ágyékban felgyülemlett mag és az agyvelő között összekötő csatorna van. Ez a csatorna szabályozza a
test melegét azzal, hogy a magból kisugárzó meleget a testben elosztja. Hogy az emberi testet ilyen
állapotban tényleg a mag heve, sõt maga a szétfolyó mag tölti be, arról legenda beszél. Elmondja,
hogy az aszkéta ruhátlanul a hegyoldalban állt, vad sziklák között, kietlen helyen, dermesztő téli
hidegben. Az istenek langyos, puha takarójában önkívületében nem vette észre, hogy féltékeny
felesége hegyes tõrrel közeledik. Az asszony bosszúból, mert férje elhagyta s a hegyek közé vonult,
meg akarta ölni. A tõrt hátába szúrta, de az aszkéta testébõl csodálatosképpen nem vér, hanem
sperma csurgott. A tumo gyakorlatának el nem engedhetõ feltétele a rendkívül erõs képzelõ és
összpontosító képesség. Az aszkétának meg kell tanulnia képességeivel a magvezetõ, láthatatlan
csatornát kitágítani. A csatorna hosszú gyakorlattal annyira tágítható, hogy nemcsak az ember fér el
benne, hanem az egész létezõ világ is. Az aszkétának minden ruhát le kell vetnie és a gyakorlatot
eleinte hajnalban, napfelkelte elõtt csak néhány percig szabad megkísérelnie, a szabad ég alatt annál
tovább maradhat.
A gyakorlat fõbb állomásai ezek: 1. Az aszkéta egész szellemi erejét a magfészket és az
agyvelõt összekötõ csatornára összpontosítja és azt hajszálnyinak képzeli el. A csatorna tibeti neve:
uma. Mint Indiában, Tibetben is a mag és a tûz szoros kapcsolatban áll egymással. A testbe a meleg
az umán keresztül jut. 2. Az aszkéta az umában légvonatot idéz fel. Teszi ezt
szabályozott lélegzéssel. A lélegzés módja minden aszkétikus gyakorlat alapja. A légvonat a mag tüzét
feléleszti és a magasba húzza.
3. A hajszálvastagságú uma koncentrációval gyufaszál-
vastagságúra, majd kisujjvastagságúra tágítható. Közben a léghuzat növelésérõl sem szabad
megfeledkezni. A csatorna minél vastagabb, az erre a célra megszabott lélegzést is annál
intenzívebben alkalmazni kell.
4. A csatorna karvastagságúvá lesz. Fel és alá forró levegő
áramlik, s a mag tüzét egyre ontja. Minél jobban szítják, annál tüzesebb gőz száll ki belőle.
5. A csatorna az egész testet betölti. Az emberi test egyetlen
umává lesz.
6. Az uma kiterjed a hegyekre, az egész országra, a földre és a
világra. Az egész világegyetem roppant henger alakú csatorna. Az aszkéta nem érzi többé, hogy test,
hogy ember, hogy a kövön áll, hogy anyagi természet veszi körül. Önkívületbe esik és úgy érzi, hogy
saját lélegzetével fölkeltett hő langyos hullámnyelvein úszik. A gyakorlott tumomester ezt a hat
fokozatot néha már egy félóra alatt eléri és Tibetben tudnak olyan remetéről, aki napokig, sőt hetekig
egyfolytában az istenek takarójában élt. Milarepa beszéli el önéletrajzában, hogy egyszer télen a
Himalája nagy csúcsai között, ahová szemlélődni visszavonult, házán kívül hóvihar lepte meg. Kilenc
napig szakadatlanul hullott a hó, dühöngött az orkán s őt a tumo mentette meg: egy szikla
árnyékában állt, még zsákrongyát is levetette, és a tumot felidézte. A csodálatos menekülésrõl a
költő misztikus szép verset írt s ezt a verset minden tumotanítványnak ismerni kell.

A visszafelé vezető út ugyanez: 1. Az aszkéta a lélegzést mérsékeli s ezzel a tûznyelvek heve is

alábbhagy. Az uma lassan összehúzódik s ismét csak az emberi testet foglalja magába.
2. A csatorna még jobban szûkül és már nem vastagabb, mint az
emberi kar.
3. A lélegzést és a légvonatot az umában egyre mérsékelni kell, de
ügyelni kell arra is, hogy ez ne történjék túl gyorsan.
 4. A csatorna lassan hüvelykujj, majd kisujj-vastagságúvá lesz.
5. Az uma gyufaszál-vastagságú.
6. Az uma hajszálvastagságú.
7. Az uma eltűnik. Ugyanekkor a meleg is megszűnik, de hatása
megmarad. Az aszkéta pedig abban a szellemi állapotban él, amit benne a világegyetemmé való
kitágulás felidézett. A chöd betû szerint elmetszést jelent. Irodalmi fordítása az lehetne, hogy: a
kivégzés. Három chöd misztérium van: a fehér, a fekete és a vörös, úgynevezett: lakoma.
Az aszkéta sangsara-Énjét mind a három misztériumban feláldozza és a túlvilági lényeknek
önmagát felajánlja. Az elsõ esetben azonban a cél az élet italának, az amritanak elérése; a feláldozott
test ugyanis misztikus módon az élet vizévé lényegül át s ezt az italt az aszkéta a világnak
ajándékozza, - szerezze meg általa mindenki az üdvösséget. A második esetben a cél az előbbi életek
folyamán felhalmozott szenny felszámolása. Ez a fekete lakoma. Mint a kézirat mondja,
estszürkületkor szokták tartani. Az aszkéta rendesen úgynevezett karmatikusan terhelt helyet választ
ki: temetõt, sírdombot, olyan helyet, ahol valakit szerencsétlenség ért. Ide ugyanis a túlvilági lények
állandóan eljárnak. Az elképzelés az, hogy végtelen mocsár közepén egy halom hamu hever. A régi
életek felgyûlt salakját ez a kép fejezi ki. A vörös lakoma a tulajdonképpeni kivégzés. Az aszkéta az
anyagi káprázatléttől magát egyszersmindenkorra lemetszi. A sangsara-Ént kivégzi. A chöd, vagyis az
egész tibeti misztika, a Bön alapja: a migspa. A migspa elképzelést jelent. Az ember meditációja alatt
bizonyos, nagyobbára meghatározott képet erõsen megragad és önmagát minden erejével ebben a
képbe éli. Gondolataival oly sokáig és oly intenzíven rögzíti, hogy a kép benne életre kel. Mikor a
képet életre keltette, önmaga rendesen már eksztázisban van. A lélek egy elemét autonómmá kell
tenni: ez az okkult lélektan alapvető mozzanata. Ez a migspa. Az eljárás rendkívül veszedelmes, mert
az autonómmá vált kép könnyen olyan tevékenységet fejthet ki, ami az aszkétára végzetes lehet. A
fontos ez: mindig csak egy bizonyos határig szabad menni és az éberséget oly magas fokra kell
fejleszteni, hogy az autonóm kép az ember fölött sohase lehessen korlátlan úrrá. Ezt a bonyolult és
magas rendû helyzetet persze csak hosszas gyakorlattal lehet elérni. A chödben felidézett képek
megszámlálhatatlan tibeti aszkétajelöltet megõrjítettek, sõt meg is öltek. A vörös lakoma bevezetõ
képe mindjárt az, hogy a Vajra-Dakini (az aszkéták védõistennõje) a yogint egyszerűen lenyakazza. A
lefejezés után kiteríti, megnyúzza, beleit kitépi, a keselyûknek szórja. A chöd szereplõjének mindezt a
lehető legélénkebben át kell élni: látni kell önmagát, amint nyakából vérsugár tör elõ, amint hasát
feltépik, szerveit szétszórják s bűzös madarak marakodnak fölötte. A chöd misztérium külsõsége a
következő: az aszkéta, vagy a naljorpa, ahogy a tibetiek hívják, a kéziratban elsorolt eszközökkel,
megválasztott helyen, időben, teljesen egyedül, meditációba merül. Az elmerülés azzal szokott
kezdődni, hogy a Mandalát nézi. A Mandala misztikus jelképszerű ábra, vagy rajz. Mikor az
utasításban kívánt kép már él és a naljorpa az eksztázis szélére ért, kezdődik a rituális tánc. A tánc
geometrikus mozdulatok egymást követő sora. Kézzel és lábbal szigorúan, milliméterre
meghatározott mozdulatokat kell tenni. A levegőbe, a földre szimbolikus ábrákat kell írni, ütemben
dobbantani, közben a tamburint (damura) ütni és a lábszárcsontból készült kürtöt (kangling)
megfújni. A dob és a kürt a démonokat vacsorára hívja. Az asztal terítve van: az abrosz az aszkéta
bõre; a lakoma maga: az aszkéta húsa, csontja, vére. Közben hangosan imádkoznia kell, hívnia kell a
Legmagasabbat (Dharma-Kaya, szó szerint a Legmagasabb Lény szellemteste), hívja a gurut, az õskor
nagy mestereit és bizonyos pontokon ki kell mondania a nagy "Phat" varázsszót. A vérfagyasztó
dráma tetõpontjára ér. A vörös lakoma értelme ez: "elgondolhatatlan idõk óta, megszámlálhatatlan
alakban elemésztettem töméntelen lényt, táplálékra, ruházatra, élvezetre, díszre, mindenféle egyéb
szolgálatra s elkényeztetett testemet így tartottam fenn, így voltam elég erõs ahhoz, hogy az
elmúlással szembeszálljak. Most elkövetkezett a nap, hogy tartozásomat megfizessem. Ezt az élõsdi
testet áldozatul ajánlom fel s odaadom a megsemmisülésnek. Odaadom testemet az éheseknek,
véremet a szomjasoknak, bõrömet a ruhátlanoknak, csontomat tüzelõül azoknak, akik fáznak.
Örömeimet odaadom azoknak, akik szenvednek, életem leheletét odaadom azoknak, akik ezzel
életben akarnak maradni" (David-Neel). Az aszkéta végül lemond minden elõnyrõl, ami áldozatából
reá hárulna. Kéri a Nagy Tudást, hogy az eredményt, amit elért, tegye semmivé. Nincs szüksége
kiváltságra, nincs szüksége dicsõségre. Mit akart? A valóságot megismerni és a káprázatot eloszlatva
a valóságba visszatérni. Nincs szüksége hírre, névre, dicsõségre - névtelen akar maradni. "Nem kell
jutalom. Az igazság birodalmában nincs érdem!"Ezután a szellem nyílegyenesen fölemelkedhet és
visszatérhet a Dharma-Kayaba, - a nirvánába. S azok a napok, vagy hónapok, vagy évek, amelyeket az
aszkéta még itt a földön tölt, teljesen Énjérõl való lemondásban teljenek el. Az emberiséget szolgálja.
A szolgálat pedig az, hogy figyelmeztesse a többi embert: a lélek itt, most az emberi alakban kivételes
alakot ért el, mert dereng benne valami kicsiny világosság. Amíg tompa, kába növényi, állati, vagy
démoni lényben élt, tehetetlen volt. Most itt az alkalom arra, hogy tökéletesen felébredjen. A
naljorpe életét annak szenteli, hogy a világosságot terjessze és minél több embert felébresszen.
A Bardo Tödolt a tibeti "Halottak könyvét" Lama Kazi Dawa Samdup fordította angolra. Evans-
Wentz magyarázta és az oxfordi egyetem adta ki. A lámának "Yoga and secret doctrins" címû
könyvében azonban a Bardoról rövidebb terjedelmű összefoglaló értekezés is található. A Bardo
átmeneti állapotot jelent. Mint ahogy az éjszakai alvás az átmenet a tegnap és a ma ébrenléte között,
úgy a két élet között az átmenet a Bardo, a túlvilági vándorlás éjszakája. A Bön, a Veda s késõbb a
buddhizmus tanítása szerint a lélek a halál után csak akkor kerül végleges helyére vissza, ha önmagát
megváltotta. E megváltáshoz segíti az embert a Bönben a Nyílegyenes út több misztériuma, fõként
azonban a chöd. Aki az anyagi és érzéki világban elmerült, a valóságra soha nem eszmélt fel, az
éberséget elérni nem igyekezett, nem folytatott aszkézist, nem meditált rendszeresen, nem volt
vallásos, az halála után éppen úgy a sangsarában marad, mint itteni létében. Egyetlenegy rövid
idõszak van csak, amikor a lélek számára a szabadulás lehetősége megnyílik: a halál pillanata. A Bardo
azt mondja, hogy, amikor az ember meghal, egészen kevés idõre, az éberek számára annyira,
amennyi idõ alatt valaki egy ebédet megeszik, a kábák, a betegek, a gyengék számára csak annyira,
amennyi idõ alatt az ember ujját elcsettenti: a megszabadulás felé vezetõ kapu megnyílik. A túlvilágra
lépõt a Legmagasabb Lény szelleme, mint a Felragyogó Õsfény fogadja. Minden határ leomlik,
minden gátlás megszûnik, minden ajtó kitárul. Az emberi lélek ez alatt az idõ alatt akadálytalanul
visszatérhet õsotthonába, a Legmagasabb Lény birodalmába. A legtöbb lélek azonban kába és álmos
és nem tudja, hogy mi történik vele. A felragyogó fénytõl megborzad, elrejtõzik, fél, összehúzódik. S
akkor már el is veszett. A Legmagasabb Lény feléje nyújtott kezét megfogni elmulasztotta. A
valóságot nem ismerte fel. Nem értette, hogy õ, a lélek maga, nem egyéb, mint fény, õsfény,
tündöklés, világosság, valóság, a Legmagasabb Lény szikrája. S mivel nem értette meg, szabadulását
elszalasztotta; visszasüllyed a káprázatba, a kábaságba, a sangsarába s tovább kell vándorolnia.
Elkezdõdik a Bardo: a túlvilági tévelygés. A lélek saját káprázatai között lebeg, retteg, fél,
irtózik,remeg, szorong, és el akar, rejtőzni. Hová? Az anyaölbe? Még mindig azt hiszi, hogy csak az
anyagi világban van biztonságban. Erejét megfeszíti, hogy belépjen az asszony ölébe és újra
megszülessen. Mikor ez végre sikerül, az átmeneti állapot megszûnt. A lélek újra a földre érkezett.
A Bardo Tödol külsõ körülményeinek megértésére legyen elég ennyi: ha az ember az
agóniába ér, a család elhozatja a beteg guruját, vagy, ha azt valami okból nem lehet, más lámát. A
láma a Bardo Tödollal kezében a haldokló mellé ül és az elköltözés mozzanatait figyeli. Mikor az
emberi lélek a túlvilág küszöbére érkezett, a könyv felolvasását elkezdi. A haldoklónak haláltusájában
segítségre van szüksége, aki benne az éberséget fenntartja és teendõire figyelmezteti. Akit életében a
Bardo misztériumába avattak, annak dolga könnyebb: a vele történõ események jelentõségét
felismeri. De, akit nem avattak be, azt is befolyásolni lehet. Az Õsfényt az is felismerheti és
megszabadulhat. A Bardoban a sangsarából sokkal könnyebben ki lehet lépni, mint a földi világban,
mert az emberi lelket az anyagi világ káprázata nem köti. Arra, hogy a vándorló felébredjen, a
lehetõség minden pillanatban megvan. S ezért a guru, vagy a láma, aki a haldokló, vagy a halott
mellett ül s aki a túlvilágon levõ lélek tudatával állandó kapcsolatban áll, folyton utasítja: ne félj, ne
légy gyenge, lássad be, hogy ami körülvesz, az a magad káprázata, nincs valósága - egyetlenegy
valóság van csak, az Õsfény, ez pedig te vagy. A Bardo misztériuma negyvenkét napig tart. A szám
maga fontos. Az egyiptomi "Halottak könyvében" is negyvenkét bíró ítélkezik a halott lelke fölött.
Ennek jelentõségére azonban itt most nem lehet kitérni. A láma negyvenkét napig a halott mellett ül
és a túlvilágon vándorló lelket vezeti. Beavatja abba, hogy mit kell tennie, hogyan kell viselkednie,
hogyan kell imádkoznia, kihez kell fohászkodnia. Ez a tanítás a Bardo Tödol. A jelen irat a túlvilági
vándorlásnak csak fontosabb állomásairól beszél. Ezek az állomások: a halál perce, a valóság élménye
és az utazás az újjászületés felé. A Bardo Tödol a tibeti misztika ismert mûvei között a
legjelentékenyebb. Ugyanekkor azonban az egész földkerekségén az egyik legmélyebb Szentkönyv.
Bírálat nem illetheti, legfeljebb magyarázat. Azok közé a könyvek közé tartozik, amelyek nem azért
vannak, hogy az ember ítéljen fölöttünk, hanem, hogy azok ítéljenek az ember fölött. A tibeti
misztikából azonban még sokat nem ismerünk. Lámakolostorokban sok ezer titkos kéziratot õriznek,
amelyekről az európai utazók, mint legutóbb David-Neel asszony, csak hallottak. A lámák azonban
hallgatnak. A tibeti misztériumok légköre az európai embernek idegenszerû és sok tekintetben
érthetetlen. Azok a lényeges értekezések, amelyek a tumoról, az élet tüzérõl, vagy az álomról, vagy a
halottak tudatának átvitelérõl szólanak, tele vannak nagyobbára technikai utasításokkal. Kiábrándító,
gondolja magában a fehér ember, hogy izgalmak helyett ezek a tibetiek folyton idegközpontokról,
betûkrõl, szótagokról, lélegzési eljárásokról, ülésmódról és szándékosan felkeltett víziókról beszélnek.
Csodálkozva állapítja meg, hogy az értekezések hangja színjózan és semmi sincs tõlük távolabb, mint
az a pietizmus, amit az európai a misztika el nem engedhetõ alkatrészének vél tudni. Ez a misztika
nem lágy és nem szentimentális. Az effeminált érzelmek itt nem elégülnek ki, még kevésbé a
szenzációéhség. Ez a misztika végtelenül elszánt, reális, higgadt, hûvös, száraz és kõkemény. Ez a
hősies lélek misztikája, amely a misztériumokat nem szórakozásból, vagy sportból alkotta meg,
hanem életre-halálra, sorsát visszavonhatatlanul kockára vetve. E misztériumok mindegyike
gyakorlat. A metafizika hiányzik, mert az magától értetõdik. S a metafizika nem, mint hinni lehetne s
mint ahogy Európában általában hiszik: a buddhizmus, hanem: a Veda. A Bön mágikus praxis,
amelynek alapja és értelme a Veda. Minden misztérium kimondatlan titka a Veda tanítása arról,
hogy: egyetlen létezõ van, a lélek s mindaz, ami a lelken kívül létezni látszik, az káprázat, maya. A
gyakorlat is ilyen káprázat. Csak Jelkép. Mert a Bön praxisának célja a káprázatból való
megszabadulás; az olyan aszkéta számára pedig, aki teljesen felébredt - mondja a Pho-wa - "a
tévelygés és a megszabadulás sem egyéb, mint az üres levegőbe írt, önmagától eloszló,
jelentőségnélküli kép". A jelképnek hallatlan jelentősége van a sangsaraban, a káprázatban, mint
minden jelképnek. az A betûnek, az Omnak, a Humnak, a mozdulatoknak, a szavaknak. A legnagyobb
jelkép a szent mondat: Om mani padme hum. A tanuló jelképes mondatok fölött meditál. A cél: a
világ nagy jelét megfejteni és a valóságra felébredni. Valamennyi misztérium minden gyakorlata
egyetlenegyet akar elérni: világosságot teremteni, felébredni, a káprázattól elszakadni, a mayát
eloszlatni. Ebben a felébredésben az aszkétának a Bön misztériumain kívül más tudásra szüksége
nincs.
 A tibetiek éppen úgy, mint a hinduk, a tudás és az éberség között éles határvonalat húznak. A
tudás anyagi természetû; a hinduk vidwannak nevezik; tibeti nyelven: rtogpas. Ez teljesen
haszontalan világi káprázat. Az aszkétának nem tudásra, hanem éberségre van szüksége. Ez a:
rtogspa; szanszkrit nyelven: vidya.
A misztériumok az embert nem tudással gazdagítják. Az ilyen misztérium élménye után senki sem tud
többet. De annál éberebb lesz. És ez az, amit az értekezés el akar érni. Ez az, amit a gyakorlat is el
akar érni. Az európai ember azt hiszi, hogy anyagi tudást kell elérnie s felhalmoznia. A keleti tudja,
hogy a tudás csak teher és akadály. Amire az embernek igazán szüksége van az: éberség.
Az éberség megszerzéséhez az ismeretek sajátos irányára van szükség, amely számunkra teljesen
idegen. Az ismeretek: az ülés módja, a képek felidézése, amellyel az aszkéta önmagát tudatosan
befolyásolja, a jelképek felidézése, az eksztatikus meditáció. A misztériumoknak ezért
tévedhetetlenül egzaktnak kell lenniük. Azok is. Sehol a földön ilyen egyedülálló pszichológiai tudás
nem található, még csak megközelítõen sem. E misztériumok módszeres gyakorlatait sok ezer év
hagyománya tökéletesítette. Az európai lélektan ehhez képest még csak nem is gyerekes. Ami
például a tumoban megnyilatkozik az az ún. tudattalan felszámolásának olyan intenzív technikája,
amelyhez a hindu tantra vagy kundalini yoga is kezdetleges. Ami pedig a halottak tudatának
átvitelében jelentkezik, az a mágikus pszichológiai praxis olyan halálugrása, amihez foghatót
semmiféle népnél nem talált senki. Ez a Pho-wa, az a technikai készség, amellyel az aszkéta a halott
tudatát átveheti, vagy a tudatot bármilyen ember testébõl kiûzheti és más tudattal felcserélheti.
Mindegyik misztérium veszedelmes, ez azonban valamennyi között a legveszélyesebb. Soha kellõ
tudású guru vezetése nélkül senki ezt a gyakorlatot nem próbálta meg, mert e misztériumban az
emberi tudatnak ugyanazokat a végzetes küszöböket kell átlépnie, amelyeket a halottnak. A Pho-wat
csak kivételesen alkalmazzák akkor, ha a halott kába tudatát erõszakkal fel akarják riasztani. A Pho-
wa egyik gyakorlatán nyugszik az a képesség is, amelynek segítségével a tulkuk, a nagy lámák, a Dalai
Láma inkarnációját is figyelemmel tudják kísérni.
A misztériumok célja a felébresztés. Ezt a felébresztést a tudat fegyelmezése révén érik el
úgy, hogy félelmetes következetességgel a látható érzéki világtól teljesen elszakadnak. Az elszakadás
sem öncél. A cél: a megszabadulás, a Nagy Ürességbe, a lélek õsállapotába való visszatérés. A tibeti
aszkétának más feladata nincs. A Bön misztériumai nem építenek semmit, csak felszámolnak. Ez a
tibeti gyakorlatok alapja: nincs mit megtartani, mindent le kell rombolni. Az európai embert az anyagi
világ fölött való uralom jellemzi. A keletit a szellemi világ fölött való uralom. És a keleti ember
szélsõsége, aki az európaitól a legtávolabb áll, a tibeti, aki a szellemi világ fölött való uralom
gyakorlásában az erõszaktól sem riad vissza. Annak azonban, hogy mintegy harminc év óta európai
nyelven egyre több keleti s így tibeti mû is napvilágot lát, jelentõsége van. Európa jobb része az
anyagi világuralmat kezdi szegényesnek és méltatlannak találni. Elmegy tanulni keletre. És Tibetet
nem hagyhatja ki. Mert minden elválasztó távolság ellenére van összekötõ kapocs is. A nagy tibeti
szent Padmasambhava azt mondta: Ismerj meg mindent, vizsgálj meg mindent. Pál apostol pedig
csaknem ugyanazokkal a szavakkal azt írja: Ismerj meg, vizsgálj meg mindent s ami jó, azt tartsd meg.

OM MANI PADME HUM

(Az Om szótag a teremtés jelképe. A szó maga szanszkrit eredetû és Aumnak írták. Az elsõ betû
jelenti Brahmat a teremtõt, a második Vishnut a fenntartót, a harmadik Shivát, a pusztítót. Titkos
jelentése azonban más. az A betû jelenti az isteni Ént, a halhatatlan lelket; az U jelenti az emberi Ént,
a mulandó testet; az M jelenti a két Én kapcsolatát, ezt az életet. Az A az örök világ, az U ez a Föld, az
M az idõ, ami a kettõt összeköti. A szent szótag egy lehelettel kimondja a lét legnagyobb
misztériumát: itt élek a földön, sorshoz és idõhöz kötve, de igazi lényem az örök halhatatlan lélek.
Mani padme annyit jelent, mint lótusz ékszer. Ez a lótusz ékszer az emberi lélek. A lótuszvirág a
világtér; benne a gyémánt az Én.
A beavatottak szerint a lótusz az öröklét jelképe, a ragyogó ékszer pedig az üdvözült ember.
Hum elõször annyit jelent, hogy: úgy legyen. De tulajdonképpen tevékeny szó, amely az Omot még
egyszer és erõteljesen hangsúlyozza. Vannak, akik úgy magyarázzák, hogy harci kiáltás: hadüzenet az
ostobaságnak, hitetlenségnek, haragnak, szenvedélynek és a gonosz sötétségnek. A tibeti írásban a
Hum jele: kör, amelybõl lángnyelv csap felfelé, alatta pedig a növekvõ hold karéja. Ennek a jelnek
magyarázata a következõ: "A hegyben végzõdõ kör [a lángnyelv, amely a térbe felfelé száll] a világ
középpontjában ülõ Buddha, a Legmagasabb Lény megtestesítõje. A holdkaréj a megmozdíthatatlan
és megrendíthetetlen jelképe, a tükörfényes bölcsesség. A lángnyelv csúcsa a Drágakõbõl született,
annak a bölcsességnek jelképe, amely minden élőlényt egyenlõnek tekint. A H lehelete a határtalan
és megfoghatatlan Fény jelképe, a megkülönböztetés bölcsessége. A H elhaló lehelete a Mindenható
Hatalom jelképe, a dolgokat bevégező bölcsesség.
A Hum jelképe a természet és Buddha öt rendjét fejezi ki." A szent hét szótagot rituális, hosszú ideig
tanult lélegzési módszerrel ejtik ki. Minden szótagnak más kilégzési és belégzési szabálya van. Az Om
[A-um] színe fehér és az istenekre vonatkozik. A Ma színe kék és a titánokra vonatkozik. A Ni színe
sárga és az emberekre vonatkozik. A Pad színe zöld és az állatokra vonatkozik. A Me színe piros és a
démonokra vonatkozik. A Hum színe fekete és a pokol lakóira vonatkozik. A hét szótag azonban
nemcsak a hét színnel, hanem a hangsor hét hangjával, a hét bolygóval, Brahma hét fiával, a hét
rishivel, a hét bölccsel, a hét napjaival is kapcsolatban áll. A szent szótagokat egymásután
száznyolcszor szokták ismételni, mert a tibeti rózsafüzérnek száznyolc szeme van.)

A MINDENNAPOS GYAKORLAT

Az õsi tanítás, amelynek neve: Dam-ngag lana med pa, vagyis: "Ennél magasabb nincs", a tanuló
számára minden napra négy elmélkedést tesz kötelezővé. Az elsõt napfelkeltekor, a másodikat
délben, a harmadikat napnyugtakor, a negyediket elalvás elõtt kell megtartani. Napkeltekor az
elmélkedés tárgya legyen az, hogy az okok és okozatok beláthatatlan sora, amely az érzékelhetõ
világban tapasztalható, miképpen keletkezik az érzékfölötti világból, a Nagy Ürességbõl. Az okok és
okozatok sora nem egyéb, mint az anyagi világ. A világ pedig káprázat. A valóság az, ami a világot
megelõzi, a nem látható, nem tapasztalható, nem megfogható Üresség. Ez a Nirvána. Délben az
elmélkedés tárgya legyen három mondat. Ez a három mondat: Testem olyan, mint a hegy. Szemem
olyan, mint az óceán. Szellemem olyan, mint az ég. A guru a tanulónak semmi egyebet nem mond,
csak ezt a három mondatot. A hasonlatokban mély titkok rejtõznek, de ezeket a titkokat a tanulónak
magának kell megtalálni. Ha a tanuló arra a mondatra, hogy "Testem olyan, mint a hegy" a
következőket mondja: "A hegyet vihar korbácsolja - így korbácsolja testemet az anyagi világ meg nem
számlálható sok benyomása -, s ahogy a hegy a viharban mozdulatlan marad, úgy kell testemnek is a
külső világ benyomásai közepette érzéketlennek maradnia" - akkor a mester csak mosolyog és azt
mondja: mindez nagyon is kicsinyes és iskolás. Nem elméleteket kell felállítani, hanem a valóságot
közvetlenül átélni.

Ha a tanuló arra a mondatra, hogy "Szemem olyan, mint az óceán" a következőket mondja: "Az óceán
úgy fekszik, mint a tükör - a napot, a holdat, a csillagokat, a világ minden képét visszatükrözi s közben
maga mozdulatlan marad, - így kell tudatomnak mozdulatlanul, szenvedélyektől meg nem bolygatva
a világot tükrözni" - akkor a mester ismét csak mosolyog és azt mondja: egészen jó tanítás ez, de a
titkos mondat nem tanítani akar, hanem megvilágosítani. Gondolkozz csak tovább. Ha a tanuló arra a
mondatra, hogy "Szellemem olyan, mint az ég" a következőket mondja: "Az ég megmérhetetlen
ürességében felhő képződik - a felhő vonul keletre, nyugatra, északra, délre, végül feloldódik -, így
képződik tudatomban minden gondolat, szándék, érzés, végigvonul életemen s aztán feloszlik" -
akkor a mester ismét csak mosolyog és azt mondja: ez a magyarázat olyan, mintha vallásos vita
alkalmával valami tanár tanítaná az iskolában. A vallásos viták iskolába valók. Most nem idegen
gondolatok és szavak ismétlésérõl, hanem önálló megismerésrõl van szó. Ezt kell elérni.

Napnyugtakor a tanuló idejét a lélegzési gyakorlatoknak szenteli. Kilélegzéssel is, belélegzéssel is

bizonyos gondolatokat köt össze és ütemesen, ha kilélegzik azt gondolja: "A kábaság felmerül, de
eltûnik", ha belélegzik azt gondolja: "A kábaság is feloldódik a Nagy Ürességben". A tanulónak
pontosan és szabályosan fegyelmeznie kell gondolatait és a lélegzési gyakorlatok alkalmával csak erre
a két egymást felváltó mondatra szabad gondolnia. Elalvás elõtt, lefekvéskor, a tanuló az aszkéták
helyzetét veszi fel, amelynek neve "az alvó oroszlán". Jobb oldalára fekszik, fejét jobb tenyerébe
hajtja, bal lábát a jobb lábra fekteti. Ebben a helyzetben el kell gondolnia, hogy szíve helyén
nyolcszögletû kristályban lótuszvirág nyílik. A kristály a szent színeket, fehéret, pirosat, zöldet, kéket
és sárgát sugározza. A lótuszvirág közepében ül az A betû, minden dolog elejének jelképe, az örök,
halhatatlan, elmúlhatatlan lélek jele. A betûbõl számtalan kicsiny A betû özönlik elõ. Kilélegzéskor a
betûk kiáramlanak, belélegzéskor az ember azokat újra beszívja. A gondolatnak errõl a képrõl nem
szabad leválnia. Ebben a keringésben kell a tanulónak elszenderednie.

A NYÍLEGYENES ÖSVÉNY

Padmasambhava, a nagy guru tanítása a Nyílegyenes ösvény állomásairól: Olvass el minden könyvet,
amely vallásról, gondolkozásról, szellemről, lélekről szól. Ne légy tekintettel az egyik vagy a másik
vallás külsőségeire, szabályaira, szokásaira és szertartásaira. Ismerj meg mindent és vizsgálj meg
mindent. Hallgasd a gondolkozók, papok, bölcsek, aszkéták szavait. Ne vess el semmit. A
gondolatokat éld át teljesen, azonosítsd magad velük és csak akkor bírálj, ha már túl vagy rajtuk. A
sok tanítás közül válassz ki egyetlen egyet a magad számára és a többit tedd szilárd elhatározással,
visszavonhatatlanul félre, ahogy a sas a nyájból csak egyetlen egy bárányt ragad el s a többit
elereszti.

Elégedj meg szerény életkörülményekkel. Légy zárkózott és alázatos. Ne tolakodj. A világ nagyjaitól
tartsd magad távol. Csak a jelentéktelen külső körülmények teszik lehetővé, hogy az ember
gondolata a legmagasabbat elérje s a föld minden fényén s dicsőségén túlemelkedjen. Légy
vágytalan, közömbös és egykedvű. Táplálkozz azzal, amit a véletlen hoz eléd. Ne válogass. Ne
igyekezz megtartani semmit. Gazdagság, szegénység, dicséret, megvetés, hadd jöjjön; úgyis elmúlik.
Ne tégy különbséget erény és bűn között, hírnév és gyalázat között, jó és rossz között. Kerüld a
bánatot, a bánkódást, a bűntudatot. Bármit tettél, semmi sem ok sem az örömre, sem a fájdalomra.
Az emberiség viszályait, a vélemények sokszerűségét, a szenvedélyek harcát szemléld nyugodtan és
indulat nélkül. Gondoljad azt, hogy: íme, ez a természet rendje s íme a sokféle emberi Én. A világot
lásd úgy, ahogy valaki a hegy csúcsán áll s a mély völgybe néz.
Azt az állapotot kell elérned, hogy magadban megvalósítsd a nagy üres tér érzését. Aki magában a
nagy üres teret tudja, Énjét levetette. Nem lát Ént sem a dolgokban, sem az emberekben, sem
önmagában. Ha nincs énje, nincs vágya, nincs szenvedélye, nincs kívánsága, nincs célja, nincs
szándéka, nincs gondolata, nincs érzése, nincs akarata. Ez a megszabadulás a Nyílegyenes ösvény
utolsó állomása.

A ROLANG

Aki természetfölötti hatalomhoz akar jutni, annak egy halott nyelvét kell megszereznie, amely a
láthatatlan hatalmak erejét kezébe adja. A megszerzés módja a rolang tánca, melyet a varázslónak a
következõképpen kell eljárnia: A régi könyvek feljegyzése szerint õsidõkben minden láma meg tudta
szerezni azt a képességet, hogy a halottat a lélek elköltözése után is megmozdítsa. Ez a képesség a
rolang táncának alapja. A varázsló a halottal a sötét szobában egyedül bezárkózik. A halottat le kell
vetkõztetnie és õ maga is vegyen le magáról minden ruhát. A holttestet fektesse hanyatt a földre és
karjait feszítse ki kétfelé. Mikor karjait szétfeszítette, feküdjön a halott testére, de úgy, hogy azt
teljesen betakarja. Most mondja el az erre az alkalomra való mantrát, illetve a varázsmondatot. Az
elsõ elmondásnak alig hallhatónak kell lenni, éppen csak suttognia kell úgy, hogy a szavakat lassan,
igen tagoltan a halott szájába kell belehelnie. Gondolatait összpontosítsa a lehetõ legnagyobb erõvel
a mantra értelmére, a halottra és elérendõ céljára. Gondolja meg, hogy gondolatainak legkisebb
kisiklása vagy erejének hanyatlása a halottnak ki fogja szolgáltatni s abban a pillanatban elveszett. A
mantrát elõbb lassan, suttogva, tagoltan kell mondani. Szorosan a halott szájába kell belehelni. A
második mondásnál csak valamivel hangosabban szabad mondani, de jól kell ügyelni a hangsúlyra, az
éles tagolásra és az értelem világosságára. A mantra harmadik elmondására a halott megmozdul. Jól
kell ügyelni a halott megrezzenésére. A halott kinyitja szemét, borzongás fut rajta keresztül, egész
testén gyenge reszketés érezhetõ. A varázsló mindezeket a jeleket élesen figyelje meg, közben a
mantra mondását egyetlen pillanatra sem szabad abbahagyni. A halott testében a remegés egyre
erõsebb. Ki akarja magát vonni a varázsló szorítása alól, de a varázslónak egy pillanatra sem szabad
eleresztenie. Ha a halott keze alól kicsúszik, a halott martaléka lesz. A halott fõként fejét akarja
elcsavarni, mert a mantra hatalmától akar megszabadulni. Erre a varázslónak jól kell vigyáznia.
A halott kisebb lökésekkel akar megszabadulni. A lökések egyre nagyobbak lesznek, a holttest
vonaglani kezd, forgolódik és ha semmi sem használ, felpattan. Ez a döntõ és legnehezebb pillanat. A
halott táncolni kezd, lábával, fejével, kezével eszeveszett mozgásokat tesz, hogy megszabaduljon.
Nagyokat ugrik, a földre veti magát, a szobában körülnyargal és testét a levegõbe veti. A varázslónak
egy pillanatra sem szabad eleresztenie. A mantrát a legnagyobb gondolati erõfeszítéssel a holttest
ajkai közé kell mondania, egyre hangosabban, végül kiáltva. A holttestről végül is a verejték
patakokban folyik, a kimerültségtől ellankad, csukladozik és a nyelve kilóg. A cselekvés perce most
elérkezett. A legjobb, ha a nyelvet a jobb kézzel ragadja meg, a bal kézzel pedig a halott torkát
szorítva megtámaszkodik. Így a nyelv a legkönnyebben kitéphető. Ha a holttest nyelvét elvesztette, a
földre zuhan és nem mozdul többet.

A HALOTTAK TUDATÁNAK ÁTVITELE

(PHO-WA)

Az oltalom

Isteni vezetőmnél oltalmat keresek; védelmezőm õ legyen. Védelmezzen meg ettől a perctől kezdve
mindaddig, amíg szabadulásomat elérem.
Ó, ti vándorlók, ti, a káprázatban tévelygők, szenteljétek magatokat a megvilágosodásnak, hogy
mindnyájan megszabaduljatok!Az istennõ és a guru szemlélete

A szemlélet képe saját használatra: Tested képét és alakját add fel. Tudatodat szabadítsd fel
mindennemű érzéki formától és a tudatot képzeld el ősi természetében, mint a tiszta ragyogást. Ez a
ragyogás most Vajra-Yogini, az aszkéták védõistennõjének alakját ölti fel. Teste vörös; arca, két keze
van. Jobb kezében feje fölött görbe kést tart, bal kezében vérrel telt koponyát kebléhez szorít. Fehér
oszlophoz támaszkodik. Az oszlopot bal karjával öleli. Az öt jelképes díszt viteli és meg van rakva
ékszerrel. Lótuszvirág-trónuson áll, a trónus viszont a napkorongból emelkedik ki. A nap egy emberi
holttesten nyugszik. Az istennõ magatartása áhítatos és alázatos. Az alakot a bölcsesség sugaraiból
alkotott dicsfény ragyogja körül.Magasan fejed fölött, az égen képzeld el fő Vezetõdet lótuszvirág-
trónuson, a növekvő hold karimáján. Vezetõd testének színe kék, arca és két keze van és az
üdvözültek bõ palástját viseli. Mellén keresztbe font kezében az aszkéták jogarát és a kis harangot
tartja. Közvetlenül fejed fölött képzelj el öt színben égõ szivárványt. Ugyanilyen szivárvány tündöklik
Vezetõd feje fölött is.

Ima a Vezetõhöz

A Vezetõhöz mondott ima: Hozzád imádkozom Uram, aki kezedben az isteni hatalom jeleit s a jogart
tartod, aki az igazság birodalmában élsz, ahonnan ide, a születés és halál világába nincs visszatérés;
ott élsz a tiszta szemléletben, a felébredt Buddha világában; mély hittel és alázattal hozzád
imádkozom én, aki fiad vagyok. Engedd meg, hogy a tudat átvitelének ösvényére lépjek és
feladatomat megoldjam. A te segítségeddel érjem el az ég országait, a legmagasabb menyországot,
az örök, megváltozhatatlan Lény birodalmát.

Meditáció

Ha ezt az imát többször s mély áhítattal elmondtad, képzeld el a következőt: Gondold először: a
világot végtelen számban elárasztó minden érző lényt a tökéletességbe akarok vezetni. Üdvözülni
senki addig nem fog és nem tud, amíg egyetlen lélek a kábaságban és a káprázatban vándorol.
Várnunk kell egymásra s örökké újra vissza kell térnünk, amíg van egyetlen egy tévelygő testvérünk.
Senki sem lehet boldog, amíg a világon egyetlen szenvedő él. S a célom most is, hogy segítsek, most,
amikor a tudatátvitel mélységesen rejtélyes ösvényére lépek. Ennek a gondolatnak kísérő képe is van.
Ez a kísérõ kép: Vezetõm képét szemlélem. Õ az én oltalmam. Az égi világban van s onnan vigyáz
reám. A világot végtelen számban elárasztó érzõ lények mind az õ oltalma alatt állanak mindaddig a
pillanatig, amíg a megszabadulást az utolsó lény is elérte és a Legmagasabb Lényhez mindenki
visszatért. Mindnyájunk életének célja legyen az, hogy a fény ösvényének legmagasabb pontját
elérjük. A meditáció végén vedd át teljesen a guru alakját és azonosítsd magad vele maradéktalanul.

Az istennõ szemlélete

Saját testedet lássad teljesen üres térnek. Tudatod ne termeljen képeket és legyen teljesen üres.
Ebből az űrből hirtelen lépjen elő Vajra Yogini, ékszerrel díszítve, vérvörösen, fénysugarak
dicsfényében. Testének közepében képzeld el a középideget nádszálvastagságban. A nádszál alakú
középideg alul zárt és négy ujjban végződik a köldök alatt az ágyék fölött. A felső rész nyílt és a
fejtetőn át kinyúlik a szabadba.
A nádszál közepén, a szív tájékán képzelj négylevelű lótuszt s ezen egyetlen pontot. Ez a pont a
lélegzetnek és a tudatnak összekötését jelképezi. Színe világos rózsaszín. Ezek a képek legyenek igen
élénkek és világosak. Fejed tetején képzeld el fő Vezetődet. Imádkozz hozzá és gyónj meg neki, amíg
hajad az ég felé emelkedik és szemedbõl könny csurog, mély alázattal és teljes szívvel. Mikor imádat
bevégezted, látni fogod, hogy a Vezetõ szíve tájékán a szent HUM szótag kék színben megjelenik.
Most hangosan kiáltsd a

HIK szótagot. Ugyanakkor, az istennő szívén levõ pont elkezd ugrálni és a pont fölemelkedik, a Vezető
szíve tájékára. Ha a két pont egyesült, maradj meg ebben az állapotban és tarts ki. Most kiáltsd a KA
szótagot s látni fogod, hogy a pont az istennõ szívébe visszatér. Most ismét kiáltsd a HIK szótagot és
ismét a KA szótagot. Ezt ismételd huszonegyszer. Egy nap leforgása alatt a tudat átvitele megtörténik.
A külsõ jelek a következõk: fejed tetején az izomzat és a bõr megduzzad. A daganatot szalmaszállal fel
kell szúrni. Sárgás, nyálkás nedvesség szivárog ki belõle. Ha ezt elérted, a gyakorlatot tovább folytatni
fölösleges. A gyakorlat befejezése után képzeld el, hogy az istennõ és a Vezetõ kezükben edényt
tartanak. Az edényben az istenek itala van, az amrita. Azt fogod érezni, hogy egész tested megtelik az
üdvözültek italával. Erre az alkalomra írt mantrát, mondd el többször s akkor érezni fogod, hogy
testedtõl teljesen elválsz, anyagtalanná leszel és elrepülsz, mint a madár. Ez a tudat átvitelének
tanításából az a rész, amit le szabad írni.

A teljesen meg nem szabadultak számára Azok, akik a szellem teljes felszabadulását nem érték el, a
tudat átvitelének útján a következõ eljárást alkalmazzák: Az oltalom kérését és az elhatározást
többször kell ismételni. Ezután képzeld el, hogy tudatodban, amely most teljesen üres és tiszta, az
elköltözött testi valóságában láthatatlanná vált. Most képzeld el az istennõt, testének közepén,
merõlegesen a középideggel, mint az imént. Az istennõ szívének helyén lebegõ, hajszálfinoman
rajzolt HUM szótagot képzelj, ami most az elköltözött tudatát jelképezi. Az elköltözött koponyájának
tetején, a Brahma-nyíláson képzelj lótuszvirág-trónust. Fölötte a növekvõ hold karéját, ötszínû
szivárványt, amely az egész képet dicsfényszerûen körülveszi. Most képzeld a HUM szótagot kék
színben a Vezetõ szíve helyén. Imádkozz mélyen és bensõségesen és kérd meg a Vezetõt, hogy a
tudatátvitelt engedje meg. Gondolj állandóan arra, hogy, amikor a HIK szótagot kiejted, a kék színû
HUM a Vezetõ szívében lassan leereszkedik és lassan az elköltözött szívéhez ér.
Ugyanakkor a vörös HUM, amely az istennõ szíve helyén van és az elköltözött tudatát jelképezi,
lassan fölemelkedik. Az elsõ gyakorlatnál a HUM eléri az elköltözött szívét. A második gyakorlat
alkalmával eléri a Vezetõ szívét s akkor a kék és a vörös HUM egybeolvad. Az állapotot szellemi
emelkedettség követi. Jól vigyázz. Ebben az állapotban tarts ki. Most alkalmazd az odaadás és az
igazság útjára való térés szertartásait.

Az éberebbek számára

A vallásban gyakorlottabbak, vagyis az éberebbek a halott tudatának átvitelét a következõ módon

gyakorolják: Tudatodat helyezd feltétlen nyugalomba. Mikor a tudat üres és tiszta, imádkozz, mondd
el az oltalomkérés és az elhatározás szavait. Imádkozz ismételten a Vezetõkhöz. Mikor ez megtörtént,
csak akkor lépj érintkezésbe az elköltözött tudatával. Csak a guru tiszta tudatán át találsz kapcsolatot.
Mikor ez megtörtént tudatodat egyesítsd a Legmagasabb Lénnyel. Kiáltsd a szent PHAT szótagot. Ha
elérted a tökéletes tiszta Ürességet, ebben az állapotban tarts ki. Azok számára, akiknek ébersége
fejlett
Akik tudatukban az Ürességet és a tiszta nyugalmat meg tudták valósítani, már túlemelkedtek azokon
a nehézségeken, amelyek az alacsonyabb éberségűek számára gátlást jelentettek. Ezek az aszkéták
már tudják, hogy a Vezetõ, az istennõ, az élõ és a halott tudata között lényeges különbség nincs. Ha a
meditáció alkalmával az aszkéta önmagában a nyugalmat és a tiszta fényt megvalósította, át fogja
élni, hogy a szellemnek nincs eredete és nincs vége. Az ilyen aszkéta számára a káprázatban való
tévelygés és a megszabadulás nem egyéb, mint az üres levegõbe írt, önmagától eloszló jelentõség
nélküli kép.
Ez az aszkéta már túllépett azon a határon, amelyen belül az életnek és halálnak még
jelentõsége van. Éppen ezért az õ számára a tudat átvitelére vonatkozó szabály nincs. Az, aki ezt a
feljegyzést készítette, azért tette, hogy lehetõleg minél több tévelygõ lelket megszabaduláshoz
segítsen.

A TUMO

A lélek tüzérõl szóló tanítás A lélek tüzérõl szóló tanításnak három része van: az elõkészület, a
begyakorlás és a gyakorlati alkalmazás. Az elõkészületnek öt gyakorlata van: az elsõ gyakorlatban az
emberi testet üres térnek kell elképzelni; a másodikban az idegrendszert üres térnek kell elképzelni; a
harmadikban el kell képzelni a varázskört; a negyedikben az idegpályákat jól ki kell dolgozni; az
ötödikben meg kell tanulni az égi áramlatokat az idegrendszerbe és a lélekbe átvezetni.

Az emberi test felszámolása

Az elõkészületek legelsõ gyakorlata, hogy az emberi testet üres térnek kell elképzelni; ez a következõ
módon történik: Bevezetésül mondd el azt az imádságot, amely szellemedet az Égi Vezetõvel egyesíti.
Képzeld el, hogy te vagy az aszkéták szent, áhítatos istennõje: Vajra-Yogini. Az istennõ színe ragyogó
vörös, mint a tündöklõ rubin. Egyetlen arca, két keze és három szeme van. Jobb kezével feje fölött
szikrázó görbe kést csóvál; ezzel a késsel elmetszi azokat a gondolatokat, amelyek az aszkéta tudatát
zavarják. Bal kezével keblén vérrel színültig telt emberi koponyát tart. Aki az istennõ kegyében áll, az
szüntelen mélységes békében él. Fején ötágú korona; mindegyik ág egy-egy emberi koponya.
Nyaklánca ötven véresen csepegõ emberfej. Ékszere a hat jelképes ékszer közül öt; a temetõ
hamvából készült kenõcs nincsen nála. Karjának hajlatában hosszú pálcát tart, Heruka védõisten
jelképét. az istennõ nem visel ruhát; szépségének teljességében van, mint a tizenhatéves leány.
Táncol. Jobb lába meghajlik és a levegõbe lendül. Bal lábával egy fekvõ emberi test mellkasán áll. A
bölcsesség sugárzó dicsfénye ragyogja körül. Képzeld el, hogy ez az istennõ te vagy! Kívül istenség,
belül pedig üres, olyan üres, mint a lepel belseje, amely alatt nincs semmi. Az ûr átlátszó és tiszta. Az
egész alak üres, kisujjának hegyéig üres, olyan, mint az üres sátor, mint a felfújt hólyag. Az istennõ
alakját körülbelül olyan nagyságban képzeld el, amilyen nagy te vagy; aztán képzeld el
háznagyságúnak; aztán hegynagyságúnak; végül olyan nagynak, mint az egész föld. Gondolatod
minden erejét feszítsd meg és a képet egy percre se engedd el! A képet most lassan, egész lassan
vond össze. Vigyázz, hogy éles körvonala megmaradjon! Ne állj meg, csak, ha az alak már olyan
kicsiny, mint a szezám magja! Most vond össze még jobban. Ezt a képet se ereszd el egyetlen
másodpercre sem!

Az idegrendszer felszámolása

Az elõkészületek második gyakorlata, hogy az idegrendszert üres térnek kell elképzelni. Ez a

következõ módon történik: Testedet képzeld el az aszkéták istennõjének, az isteni Yogininak. A test
középtengelyében képzeld el a középideget egészen merõlegesen. Az ideg vörös, mint a vörös oldott
lakkfesték, ragyog, mint a szezámolajlámpa, vonalegyenes, mint a banán belsõ tengelye és belül üres,
mint a papírtekercs. A képnek körülbelül olyan nagynak kell lenni, mint a közepes nagyságú
nyílvesszőnek. Nyújtsd meg ezt a képet olyan nagyra, mint a bot; aztán, mint a ház; aztán, mint a
hegy; végül, mint az egész föld. Képzeld el, hogy ez az ideg tested minden részét magába olvasztja,
kisujjad hegyéig. Ha a képet a szezám magjának kicsinységére összevontad, ne felejtsd el, hogy belül
üres és akkor vond össze olyan kicsinyre, mint hajszálad hegyének századrésze.
Az őskori feljegyzés azt mondja: "Lásd az üres teret a bizonytalanban, mert hiszen olyan
kicsiny. Lásd az üres teret a megfoghatatlanban, mert hiszen a szem nem látja. Lásd az üres teret a
felfoghatatlanban, mert hiszen mulandó."

A varázskör

Az előkészületek harmadik gyakorlata a varázskör szemlélete. Ennek három foka van: a testtartás, a
lélegzetvétel és a gondolatok fegyelmezése. Az első fok a testtartás, amelynek két lépcsője van, s
ezen a két lépcsõn a test és a lélek minden titka megnyilatkozik. A lélegzetvételnél figyelni kell arra,
hogy az ember az elhasznált levegõt háromszor bocsássa ki magából s aztán a beszívott friss levegőt
nyomja a tüdõ legbelsõ sarkáig; a rekeszizmot kicsit fel kell emelni, hogy a kitágult mellkas olyan
legyen, mint a zárt cserépfazék. A lélegzetet, amennyire csak lehet, vissza kell tartani. A gondolatok
fegyelmezésénél a kilélegzés alkalmával azt kell képzelni, hogy a test minden pórusából számtalan
ötös színkéve sugárzik. Ezek a sugarak az egész világot fénybe borítják. Amikor az aszkéta a levegõt
beszívja, ezt a fényes levegõt fogadja magába, s így õ maga is ragyogással telik meg. Ezt a két
gyakorlatot hétszer meg kell ismételni. Most képzeld el, hogy ez az ötszínű sugárkéve a HUM szent
szótagává változik. Amikor az aszkéta kilélegzik a HUM kiárad belõle és a világ megtelik a szent szótag
zengésével, amikor pedig belélegzik egész testét áthatja. Ezt is hétszer kell megismételni. Most
képzeld el, hogy a HUM a harag isteneinek seregévé változik. Mindegyik istennek arca és két keze
van. Fölemelt jobb kezében mindegyik jogart markol és azt feje fölött csóválja. Bal kezét fenyegetõ
módon szívéhez szorítja. A bal láb merev, a jobb láb meghajlik. Az arc haragos. Öt színben ég.
Egyetlen szín sugara sem vastagabb, mint a szezám magja. Mikor kilélegzel, a harag isteneit
magadból kibocsátod és a világ az istenségekkel megtelik. Mikor belélegzel, beléd hatolnak és
színültig töltenek. Ezt a gyakorlatot ismételd meg hétszer úgy, hogy az előbbiekkel ez most összesen
huszonegy gyakorlat legyen. Most képzeld el, hogy tested minden pórusában egy-egy harag-istenség
ül. Arcuk kifelé fordul. Az istenek így bõrödön úgy helyezkednek el, mintha páncél vonna be.

Az idegpályák kidolgozása

A negyedik előkészítő gyakorlat az idegpályák kidolgozása. Ez a következõ: Képzeld el, hogy a test
jobb oldalának fõidege, a középidegtől jobbra, bal oldalának fõidege a középidegtõl balra fut. A két
ideg kezdõdik az aszkéta orrának hegyén, felszalad a fejre, hátul lefut a farig, visszakanyarodik és a
két ágyék között a középen végzõdik. Képzeld el, hogy ez a két ideg belül üres. A bal oldali idegben
képzeld el a következő betűket: A, A, I, I, U, U, RI, RI, LI, LI, E, EI, O, OU, ANG, A. A jobb oldali idegben
képzeld el a következő betűket: KA, KHA, GA, GHA, NGA, CHA, CHHA, JA, JHA, NYA, TA, THA, DA, DHA,
NA, TA, THA, DA, DHA, NA, PA, PHA, BA, BHA, MA, YA, LA, VA, SHA, KSHA, SA, HA, KSHYA. Képzeld el,
hogy ezeket a betűket vörös tintával írták. Olyan finomak, mint a lótuszvirág erei. Egymás fölött
merőleges rendben állanak. Mikor kilélegzel, képzeld el, hogy e betûk elhelyezésük rendje szerint
orrlyukadból a világba áramlanak és belélegzéskor a két ágyék között a nemi nyíláson beléd ismét
visszatérnek. Ebben az állapotban tarts ki. Tudatodat irányítsd a betűkre, mintha azok
szentjánosbogarak lennének és alkalmazd a váltott belélegzést, egyszer a jobb, egyszer a bal
orrlyukon keresztül. Ez a gyakorlat olyan, mintha az aszkéta a nagy folyam eredetét a forrást alkotná
meg, s éppen ezért rendkívül fontos. Az égi áramlatok átvezetése Az ötödik elõkészítõ gyakorlat az
égi áramlatok átvezetése a lélekbe és az idegekbe. Ennek módja a következõ: A közepes szalmaszál
nagyságú fõideg középpontjában képzeld el szellemi Vezetõdet teljes dicsfényben ülõ helyzetben.
Feje fölött képzelj el másik vezetõt, ismét másikat, összesen hatot, megemlékezve a hat nagy
tanításra. A hat vezetõ koszorú alakban helyezkedik el. Magadat helyezd óvatosan a koszorú
közepébe.

Most imádkozd el a hat tanítás imáját: "Nyissátok meg számomra áramaitokat Égi Vezetõk, hogy
tudatomban mind a négy nagy erőt meg tudjam valósítani. Adjátok meg a képességet, hogy minden
látható s létezõ dolgot isteni eredetében tudjak látni. Adjátok meg, hogy idegeim megteljenek a ti
erõtökkel. Adjátok meg, hogy a lélek tüze bennem kigyulladjon. Adjátok meg, hogy káprázatból álló
anyagi testem a szellem valóságává legyen. Felajánlom nektek ezt a káprázatból álló nehéz anyagi
testet. Adjátok meg, hogy az álom varázslatának képei ne vegyenek rajtam erõt és nyissátok meg
számomra az éberség világosságát. Adjátok meg, hogy a tiszta, õsi fényt magamban felismerjem.
Adjátok meg, hogy tudatomat megtisztíthassam minden káprázattól és az üdvözültek kertjébe
elérkezhessek. Adjátok meg, hogy az éberség tiszta világosságát még ebben az életben elérjem.
Öntsétek ki fölöttem fényeteket, hogy a legmagasabb célt elérjem: az Éberséget, a Nirvánát."
"Adjátok meg nekem, hogy minden tapasztalat, tulajdonság, gondolat, jelenség bennem a lélek szent
tüzévé változzon. Adjátok meg, hogy az anyagi világ káprázatát felismerjem és levethessem. Adjátok
meg, hogy minden képességem tiszta fénnyé változzon. Adjátok meg, hogy minden képességem a
Szent Háromsággá változzon. Adjátok meg, hogy egyre tisztább magasságokba emelkedhessek.
Adjátok meg az erõt, hogy a legmagasabb célt elérjem." Az ima után a felül elhelyezett Vezetõk képét
lásd mind a legalsó Vezetõ képébe vetítve. Képzeld el, hogy a Vezetõk együttesen a kimeríthetetlen
boldogság birodalmába bevonulnak. Testedet ez a boldogság fogja átjárni. Az elõkészítõ
gyakorlatokról szóló tanítás itt végzõdik. A begyakorlás A lélek tüzérõl szóló tanítás második részének
három alapvetõ gyakorlata van: A lélek tüzének kifejlesztése, a lélek tüzének átélése és a lélek
természetfölötti tüzének megértése. A lélek tüzének kifejlesztése Az elsõ gyakorlathoz, a lélek
tüzének kifejlesztéséhez elengedhetetlenül kell: a testtartás fölött való uralom, a nyugodt és heves
lélegzés fölött való uralom és a tudatosan szemlélt képek fölött való uralom. Az õsi könyvek a
testtartás fölött való uralomról a következõket írják: "A test vegye fel a Buddha-helyzetet. A gerincet
helyezd el úgy, hogy csigolya pontosan csigolyán nyugodjon. A rekeszizmot tágítsd ki, amennyire csak
tudod. A nyelőcsövet zárjad le jól úgy, hogy fejedet előreszegezve az áll érje a nyakat. Nyelvedet
fektesd a szájpadlásra. Kezeidet helyezd a köldök alá úgy, hogy a hajlatok a combhoz merőlegesen
álljanak. Anélkül, hogy arcod fekvését, vagy gondolatod folyamát megváltoztatnád a gondolatok és a
lélegzés módja között teremts összefüggést és maradj mindenekfölött a tudat képeinek ura."
A Buddha-helyzet nem egyéb, mint a testnek az az állapota, amelyik a teljes megvilágosodással
egybehangzik, vagyis a test a tökéletes éberséget csak ebben a helyzetben érheti el. Az aszkéta
azonban keresztbe tett lábakkal a siddha-ülést is felveheti.

Az alkalmazás a következő is lehet: Ülj le, jobb lábadat tedd keresztbe a bal fölé, mint a Buddha-
helyzetben. Kezedet helyezd merőlegesen a köldök alá, hogy a hajlat csontjain a felsőtest támaszt
nyerjen. A csigolyákat helyezd el úgy, ahogy a pénzeket egymásra rakják. A rekeszizmot tágítsd ki,
ahogy csak lehet, álladat szorítsd a gégére. A nyelvet fektesd a szájpadlásra. Tekintetedet irányítsd
szilárdan orrod hegyére, vagy a látóhatár szélére. Egyebekben tartsd magad mindig a mondottakhoz.
Most azonban végy fel keresztbe tett lábakkal siddha-ülést, vedd elõ meditációs olvasódat, hajtsd
össze kétszer, hogy körülbelül olyan kerülete legyen, mint a fejed. Az olvasót helyezd el térded alá,
hogy testedet reá tudjad támasztani. Vedd elő a meditációknál használt kispárnádat is. Ez legyen
arasznyi széles, négy ujjnyi vastag, jól kitömött s kövér párna. A lélegzés A lélek tüzének
kifejlesztéséről szóló gyakorlat második részének két fejezete van: a nyugodt lélegzésről és a heves
lélegzésről. Az előbbi a természetes, az utóbbi a mesterséges. A nyugodt lélegzést kétféleképpen
lehet gyakorolni. Az egyik gyakorlat neve a kilencszeres felhólyagzás, a másodiké a négyszeres
egyesített lélegzés. A kilencszeres felhólyagzás alkalmával a jobb orrlyukon keresztül három
lélegzetet kell venni. A lélegzés alatt a fejet lassan jobbról balra kell forgatni. Aztán három lélegzetet
kell venni a bal orrlyukon át és a fejet közben lassan balról jobbra forgatni. Végül három lélegzetet
kell venni mind a két orrlyukon: a fejet ezúttal nem szabad mozgatni. A levegõt olyan nyugodtan és
csendesen kell felszívni, hogy észre se lehessen venni. Ugyanezt meg kell ismételni erősebben
háromszor, fejforgatással és ismét háromszor. A kilenc lélegzetet háromszor kell ismételni.
A négyszeres egyesített lélegzés alapvetõ gyakorlatánál a következõkre kell figyelni: Fejedet szegezd
elõre. Melled vegye fel a fazék alakját. Lélegzeted ne legyen megszakított, hanem kösd össze
egyetlen folyammá. A levegõt lökd ki magadból, mint a nyilat. A régiek ezt is mondták: "Beszívni,
feltölteni, kiegyenlíteniés a levegõt újra kidobni.
Ez a négy fontos gyakorlat,aki ezt nem tudja összefűzni, Veszélybe rohan s ereje bajjá
változik". A fentebbiek magyarázatához: Belélegzésnek nevezik azt, amikor valaki a levegõt tizenhat
hüvelyknyi távolságból zajtalanul beszívja. Feltöltésnek hívják azt, amikor valaki az ülõhelyzet
fenntartása mellett mellkasát fazékformára kitágítja, rekeszizmát megfeszíti és tüdejének minden kis
hólyagocskájába friss levegõt szivattyúz. Ha a fazékformát nem tudod tovább tartani, lélegzetedet
rövidítsd meg és tüdődet töltsd meg teljesen levegővel jobb és bal oldalt is. Ezt hívják
kiegyenlítésnek. Ha a kiegyenlítést nem bírod tovább a levegõt lökd ki mind a két orrlyukon. Ezt a
műveletet kezdjed el egészen nyugodtan és csendesen, az erõket fokozd, adj bele mindig több
feszültséget, aztán ismét végy csendesebb iramot. Ezt hívják nyílszerű lélegzésnek. A heves lélegzés a
lélek tüzének kifejlesztéséhez szükséges második gyakorlat, a heves lélegzés, öt részből áll: a lélegzés
felhólyagzó kilökése fölött való uralom, azért, hogy az ember a levegõ visszafordulását
megakadályozza;a belélegzés fölött való uralom, hogy az ember a levegőt minden természetes és
arravaló testi nyílásán felfogja;a tüdő lehető legnagyobb kitágítása fölött való uralom, hogy az ember
a lélegzetnek parancsolhasson;a lélegzetvétel fölött való uralom, hogy az ember a lélekerőket,
amelyek a levegőben vannak, az idegekbe tudja vezetni;a lélegzet csökkentése fölött való uralom,
hogy az ember a belső és külső lélekerők között a kapcsolatot ki tudja építeni.
A belső képek szemlélete A lélek tüzének kifejlesztésérõl szóló tanítás harmadik része a belsõ
képek szemlélete fölött való uralom. Ennek három pontja van: a külsõ lélektûz, a belsõ lélektûz és a
rejtett lélektûz. A lélek külsõ tüzérõl a régiek azt mondják: "Képzeld el saját káprázatból álló nehéz
anyagi testedet és ugyanakkor Védőistenedet". Így tehát képzeld el saját testedet, de belül teljesen
üresen és az aszkéták védőistenét emberi test nagyságában. A lélek belső tüzéről a régiek azt
mondják: "Képzelj el négy küllõt olyan alakban, mint az ernyõ, vagy a kocsikerék". Így tehát képzeld el
a középideget belül üresen, mint merõ vékony héjat. Az üres tér a látható világ jelképe. Színe vörös,
mert ez az üdvösség színe, átlátszó, sugárzó, mivel tevékenysége és feladata az, hogy a kábaság
sötétségét megvilágítsa. Ha a földre merőlegesen áll, ez az Élet fájának jelképe. Ezt a képet gondold el
olyan nagyságban, hogy fejed tetejétől, a Brahma-nyílástól köldököd alá körülbelül egy ujjnyira érjen.
Az ideg két vége sima és lapos. Jobbra és balra, mint egy sovány birka belei, fut a jobb és bal ideg s
ezek átnyúlva az agyvelőn az arc első részéig húzódnak, hogy ott az orr két nyílásán bevégződjenek.
Ennek a két mellékidegnek alsó végét képzeld el fekvő nyolcas alakjában.
Képzeld el most a harminckét segédideget, amint e három idegvezetékből felülről lefelé vonul;
képzelj el további tizenhat ideget, amit a nyak idegközpontjából felfelé vonul; nyolcat a
szívidegközpontból ismét lefelé, hatvannégyet a köldöktől felfelé. A segédidegek csoportjait most
képzeld el úgy, mintha ezek a napernyő bordái, vagy a kerék küllői lennének. A segédidegek tengelye
a három főideg. Az elmélyedésben ilyen módon haladj. A rejtett tűz A rejtett tüzéről a régiek a
következőket tanították: "Meditációd tárgya legyen az A betű fele. Ez a betû a világ női jellegének
jelképe. A lélektűz felszabadításának titka ebben a jelben van elrejtve." A jobb, a bal és a középideg
találkozásának pontján, a köldök alatt négy ujjnyira képzeld el az A betű felét, olyan finom
körvonalban, mint a hajszál, lebegve, ne legyen nagyobb, mint fél hüvelyk, színe vörösbarna, tüzes és
forró; a betű hullámmozgást végez, mint a kilógatott kötél a szélben. A betűből időnként ez a hang
hallatszik: "Phem! Phem!"Most a középidegben képzeld el a HAM betűt, fehér színben, fejed tetején,
az ezerlevelû lótuszban. A betûbõl amrita, az üdvözültek itala csepeg. Most következzen a belélegzés,
hogy az életerõ a jobb és a bal idegben szétáradjon. Az idegeket fújd fel, mintha levegõvel lennének
megtelve. A középideg ezekbõl szívja az életerõt és ez az erõ az, amely a hajszálfinom A betû felét
vörös színre festi. A "feltöltés" és a "kiegyenlítés" művelete alatt gondolatod egész erejét ide
összpontosítsd. A kilélegzésnél képzeld el, hogy a kiáradó levegő a középidegből olyan, mint a kék
folyam s orrod lyukain ez dől ki a világba. Ha tudatodat tökéletesen erre a pontra sikerült irányítanod,
következik a gyakorlat folytatása s ez az, hogy az egyenletes kilélegzésnél és belélegzésnél a
hajszálfinom A betû felébõl egész kicsinyke, alig fél ujjnyi, nagyon hegyes lángnyelvecske bújik elõ.
Most képzeld el, hogy a lángnyelvecske olyan, mint a pergõ orsó. Képzeld el, hogy a lángocska
minden lélegzetvétellel magasabbra emelkedik. Nyolc lélegzetvétel után tehát eléri a köldök tájékán
levő idegközpontot. Tíz lélegzetvétel a köldök idegközpontjának minden mellékidegét a lélek tüzével
megtölti. További tíz lélegzetvétel nyomán a tûz elkezd lefelé hatni és a testet a talp legalsó pontjáig
átmelegíti. A tûz innen sugározva ismét tíz lélegzetvétel után felfelé hat és eléri a szív idegközpontot.
Ismét tíz lélegzetvétel szükséges ahhoz, hogy a tûz a nyakideg központjáig érjen. Tíz lélegzetvétel kell
ahhoz, hogy a tûz elérje a koponya felsõ csúcsát. Gyakorlatodat ezen a módon folytasd. A régi
könyvek azt mondják: "Az Ég Tehenét óvatosan fejd". Ismét tíz lélegzetvétellel most már a HAM betû
felszáll a lélek tüzén a koponya legfelső részébe. Itt aztán átváltozik és feloldódik a Hold áramában,
amely a világ férfi teremtő erőinek árama. Ez az áram melegíti meg az agyvelő idegközpontjait. Tíz
lélegzetvétel kell ahhoz, hogy ez a tûz a szívig hatoljon. Tíz lélegzetvétel kell ahhoz, hogy ez a tûz a
köldökig hatoljon. Tíz lélegzetvétel kell ahhoz, hogy ez a tûz az ujjak hegyéig és a talpig hatoljon. Az
Ég Tehenének megfejéséhez e száznyolc lélegzetvétel begyakorlása szükséges. A tanulás idején egy
nap és éjszaka leforgása alatt ezt hatszor kell megismételni. Késõbb ezt a számot csökkenteni kell
négyre s a lélegzetvételt eszerint kell szabályozni. Az étkezés és alvás idejét kivéve napodat
szakadatlanul meditációval töltsd. A fentebb leírt jelenség a test, a tudat, és az életerõ fölött való
uralom és a lélek tüzének kifejlesztése, a régiek elnevezése szerint: "a lélek tüzének hatásos
alkalmazása".
A lélek tüzének élményeiA lélek tüzének élményeiről szóló tanításnak két része van és pedig a
közönséges és rendkívüli élményekrõl szóló tanítás. A közönséges élményekről a régi könyvek azt
mondják: "Az életerőknek az idegközpontokba való felhalmozása fejleszti ki: először: a lélek tüzét,
másodszor: az üdvözültség érzését, harmadszor: a tudat õseredeti, isteni állapotát. Amikor ez
elkövetkezik, a tudat nem termel többé képeket. A világ olyan lesz, mint a köd, a délibáb, mint a
szentjánosbogár. Rejtett mélységbõl fény tör elõ, olyan, mint a hajnali pirkadat. Végül: a felhõtlen,
tiszta ég". Az elõbbiek magyarázata: Ha az ember a kilélegzést tudatos erõfeszítéssel visszatartja,
akkor a lélek erõi tulajdonképpeni helyükön, az idegközpontokban megmaradnak. Ezt az eljárást
hívják "visszatartás"-nak. A visszatartás a lélegzetvételek számát csökkenti. Ennek neve: "a lélegzet
csökkentése". A kilélegzés megrövidítésének neve: "a tartam megrövidítése". Ha a kilélegzés erejét
lefokozzák, ezt hívják: "az erõ visszatartásá"-nak. Ha a lélegzetvétel színét ismerik, akkor ez: "a szín
visszatartása". A különbözõ elemek erejének felszívását "az erõk felraktározásá"-nak hívják. Ha az
ember az életerõk fölött így uralkodni tud, akkor a lélek tüzének hullámai állandósulnak. A tudat és az
életerõ ilyen módon teljesen megnyugszik, természetes béke-állapotába visszatér és a tüzet
kifejleszti. Ezután az idegek nyílásait megnyitja; ezekben az idegekben nyugszik a Hold-áram. Ez az
áram az idegfájdalmak forrása. Itt keletkezik a nemzés fájdalma. Ezután a túlvilág hat birodalmának
körvonalai tûnnek elõ. Az elõbbivel együtt ezt a "fájdalom idejének", vagy a "meleg idejének"
nevezik. Ha a nehéz anyagi életben elfáradt és megbénult idegeket a lélek ereje s a mag áradó heve
ismét megerõsíti, akkor az ember a lélek megszámlálhatatlan állapotai közül eléri a boldogságot; ez a
boldogság még nem kimeríthetetlen s így nem a legmagasabb. Ennek neve: "a második lépcsõ" vagy
"a boldogság ideje". Ha ez a belsõ boldogság a tudatot teljesen önmagára hangolta, az ember már
közömbösen tekint az anyagi világ minden dolgára. Ez "az üdvösség élménye". A tudat a képeket
szüntelenül ontja. Ezek a képek az embert elkábítják és megmérgezik. Ez most megszûnik. A tudat
visszatér őseredeti természetes állapotába. Tiszta, nyugodt és derült. Ez az állapot a samadhi. Ez a
"harmadik lépcsõ", a "közömbösség foka". A megnyugvásnak ez az állapota azonban még nem
szabadít meg az érzéki világtól. A jelenségek még hatnak, ha ez a hatás nem is több, mint, amilyen a
köd, a szentjánosbogár fénye, káprázat, egy lámpa álmos fénye, félhomályos derengés, vagy
felhõtlen ég. Ezek még mindig világítanak. Ha az aszkéta a mag változásának harmadik lépcsõjére
elérkezett, akkor az ilyen módon feltûnt képeket, vagy jeleket ne hagyja figyelmen kívül. De ne
keresse azt az állapotot sem, amikor az ember már nem lát semmiféle jelenséget, csak a merõ tiszta
ürességben él. A lélek meleg felszabadításának gyakorlatát folytassa tovább s ez majd önmagától
magasabbra fogja emelni. Ha az életerõk az aszkétában felszabadultak, a betegség iránt érzéketlenné
válik; nem fogja érezni az öregség hátrányait, sem pedig másféle életerõt csökkentõ befolyást. El
fogja érni a természetfölötti ötszörös éberséget. Ez, természetesen szintén még csak káprázat, mert
ez is elmúlik. Rendkívüli élmények
A lélek tüzének felszabadításával járó rendkívüli élményekrõl a régi könyvek a következőket
mondják: "A következõ fok, hogy az életerõk a három fõideg találkozási pontját elérik és oda
behatolnak". Továbbá: "Megjelenik az öt jel és a nyolc erény". Ennek magyarázata: Ha az életerõ a
középidegbe közönséges élmények közepette lép be, ezt úgy hívják, hogy a középidegbe az életerõ
erőfeszítés által lép. Ezért mondják, hogy az életerõ belépése a középidegbe az aszkéta önerejébõl
történik. A külsõ és belsõ életerõ és a kettõ egyetlen henger alakját veszi fel. Az ágyék tájáról az
életerõ a köldöktáj idegközpontjába emelkedik és a középidegbe lép, így az összes idegközpontokon
áthalad. Így az a lélek tüzévé és a tudás tüzévé változik, az ideg és a magvezetékeket teljesen áthatja
és a középpontot megoldja. A megoldás megtörténtének öt rendkívüli jele van: Ezek a jelek: a
Fellángolás, az Égbolt, a Nap és a Megvilágosodás. A Fellángolás sárga, a Hold fehér, a Nap vörös, az
Égbolt kék, a Megvilágosodás rózsaszín sugárzásban jelentkezik. A sugárzások mindegyike a testre is
átterjed és a test körül a színnek megfelelő dicsfény keletkezik. Az ember, ha az erény következő
nyolc fokát elérte, kézzelfogható jeleket nyer: A föld elem által elnyeri a tökéletes vágytalanságot. A
víz elem által elnyeri a test könnyűségét, a fiatalos mozgékonyságot és azt, hogy a tûz nem sebzi meg.
A tûz elem által elnyeri azt a képességet, hogy a változásokat követni tudja, minden nehéz anyagot
fel tud oldani és azt, hogy a vízben nem merül el. A levegő elem által elnyeri a lebegés képességét és
azt, hogy teste olyan könnyű tud lenni, mint a gyapjúszál. Az éther elem által eléri a repülés
képességét és azt, hogy a föld és víz minden akadályán át tud lépni.
Ha az ember a Hold útjára tud lépni, vagyis valamennyi lélekerejét fel tudja szabadítani,
átlátszó lesz és árnyéktalan. Ha az ember a Nap útjára tud lépni, a test nehéz anyagi természete
megtisztul, saját testét különbözõ színû sugarakból álló sugárzó fénytestté tudja változtatni és mások
számára láthatatlan tud lenni. Ha ezek a rejtett erõk megvalósultak a test kilenc nyílása s a beszéd
négy kapuja bezárul, a tudat két fajtája azonban megnyílik. Az ember eléri a nagy belsõ nyugalmat és
a boldogságot. Az ember most már a tudat állapotában szakadatlanul érzi a samadhit, a "megbékülés
természetfölötti nyugalmát". A természetfölötti lélektûzA természetfölötti lélektûzrõl a régi könyvek
a következõket tanítják: "Az õsi szelem, amelyet nem teremtett senki és semmi, az örök szellem, a
határtalan és végtelen, ez a samadhi otthona". A magyarázat a következõ: Az ötféle szellemi állapot
életereje tulajdonképpeni természetében férfias jellegû. Buddha férfi arculatának felel meg. Ez az erõ
és a jelleg a bal oldali fõidegben nyugszik. A természet öt elemének életereje tulajdonképpeni
természetéből nõi jellegû. Buddha nõi arculatának felel meg. Ez az erõ és jelleg a jobb oldali
fõidegben nyugszik. Ha a két jelleg egyesített ereje a középidegben leszáll, az ember számára a
Legmagasabb Lény felõl való örök tudás megnyilatkozik. Õ az a lény, akit csak üres térként tudunk
elképzelni, aki a lélek õsállapota, a kimeríthetetlen boldogság, a ragyogóan tiszta tudat.
A köldök idegközpontjában lakik a karma következményeinek megfelelő tettek előfeltétele: a
karma alapja. A szív idegközpontjában lakik a karma tetteibõl folyó következmények megérlelése. A
nyak idegközpontjában lakik a karma hajlamainak fokozása. Az agy idegközpontjában lakik a karma
következményei alól való megszabadulás lehetõsége. A Hold-áram, amikor az idegközpontokon
felszáll, a karma erõit tevékenységre ösztökéli és a középideg felsõ része fokozott mértékben
megfeszül. Így a koponyavarrat láthatatlan fölemelkedése következik el. Ha az emelkedés alatt
keletkezett kicsiny ûr a magból kiszívott életerővel telik meg, az ember eléri a Nagy Jelképet és átéli a
beavatás legmagasabb fokát. Ha az ember ezt eléri, a magfolyam a szervezet alsó részében egyre
bővebben ömlik és emelkedik felfelé; a mag heve az egész emberi testet áthatja. A vörös folyam
pedig, amelynek eredete a fejben van, egyre nagyobb erõvel és gazdagabban ömlik lefelé. Az
alapvető gyakorlatokról szóló tanítás itt végzõdik. A gyakorlati alkalmazásA lélek tüzérõl szóló tanítás
harmadik részének, a gyakorlati alkalmazásnak, két fejezete van. Az első a tûz áldásának eléréséről, a
második az üdvözültség eléréséről szól.Az első rész három pontra oszlik és pedig beszél a
testtartásról, a lélegzetvételről és a gondolatok tudatos fegyelmezéséről. Hogy az ember a tüzet a
testtartás fölött való uralomból nyerje, arra szolgál ez a gyakorlat: Keresztbe tett lábakkal foglalj el
guggoló ülést. A térdhajlat alá helyezd el két kezedet keresztbe és ha lehet, ilyen módon érd el a
comb alsó részét. Ha karod rövidebb, foglalj el hasonló helyzetet, amely nem erőszakolt. Testedet
fordítsd háromszor balról jobbra és háromszor jobbról balra. Most valamilyen erős mozdulattal jól
rázd meg. Végül rázkódj meg, minta vadállat szokott, mikor szõre felborzolódik. Ugyanakkor ugorj fel
egy kicsit és rögtön ülj le ismét a meditációs párnára. Ezt háromszor ismételd meg, még egyszer ugorj
nagyot, annak jeléül, hogy ennek az ülőgyakorlatnak végére érkeztél. Hogy az ember a tüzet a
lélegzetvétel fölött való uralomból nyerje, a beszívott levegõt a tüdõk csúcsába kell szivattyúzni és a
rekeszizmot addig kell felhúzni, ameddig a fazékforma lélegzetnél állni szokott. Hogy az ember a
tüzet a gondolatok tudatos fegyelmezése által elérje, szolgál a következő utasítás: Képzeld el, hogy a
Vajra-Yogini, az aszkéták istennője, de belül teljesen üres, csak a három főideg húzódik tested
belsejében, a négy fő idegközpontban pedig az A betű fele világít. Ennek a képnek két tenyerében
képzelj el két napkorongot; ugyancsak két napkorongot képzelj el a kép két oldalán is. Képzeld el,
hogy ez a négy nap egymással szemben áll. Most képzelj el a főidegek találkozási pontjain is egy-egy
napkorongot. Ha a tenyerek és a talpak napkorongjainak sugarai találkoznak, tűz lobban fel. Ez a tûz a
köldök alatt levő napot meggyújtja. A tűz meggyulladva meggyújtja az A betû felét. Az A betû fele
meggyulladva a tüzet továbbadja az egész testnek. Képzeld el, hogy amikor kilélegzel, az egész föld
megtelik ezzel a tűzzel. Mialatt ezeket a képeket látod, ugorj fel huszonegyszer. Ezt a gyakorlatot hét
napig kell űzni. Hét nap elmúltával könnyű vászonruhában is a legnagyobb hideget is el lehet viselni.
Az üdvözültség kérdése A gyakorlati alkalmazás második része az üdvözültség elérése. Ennek a
résznek három foka van: az előkészítő gyakorlat, a tudat társainak szellemi ébrenléte; az alapvető
gyakorlat a "lángolás és a csepegés"; végül a test iskolája.
A tudat társainak szellemi szemlélete az előkészítő gyakorlat s ez a következő: képzelj el olyan
szép és vonzó asszonyt, hogy szemléletedet lebilincseli. A "lángolás és csepegés" alapvető gyakorlata
hat testi gyakorlat fölött való uralomtól függ, amely hat gyakorlatot a lélek tüzének kifejlesztése
alkalmával kellett megtanulni; de ugyanakkor függ a lélegzetvétel és a szellemi képek összefüggésétől
is, amit ugyancsak a lélek tüzének kifejlesztésekor kellett megtanulni. Mint az előbbi alkalommal,
most is, élesen és tisztán képzeld magad Sambhara-Chakra-nak, aki nem egyéb, mint Vajra-Yogini
férfi arculata. Az istenalak belül ugyan üres, mint egy sátor. Színe legyen kék. Az üresség közepébe
képzeld el a három főideget és a négy főidegközpontot, az A betű felét és a HAM betût, élesen és
világosan kirajzolva, mint fentebb. Az életerõ meggyújtja az A betû felét. A keletkezett hőség a HAM
betűt megolvasztja és a betû cseppekben az A betû felére hull. A láng sisteregve fut lefelé és a
köldökidegközpontot gyorsan eléri. Ha a HAM betû erõsen csepeg, az égõ cseppek a lángot erõsítik,
amíg a tûz a szív, a nyak és az idegközpontjait elérik. Végül a HAM teljesen megolvad és lecsurog a
nyak középpontjába. Ezt az élményt "az elragadtatás öröme" kíséri. Ez a testi üdvözültségnek felel
meg.Egy pillanat alatt most sokféle tapasztalat villan meg. Maradj az üresség egyensúlyában. A
megolvadt HAM betû cseppjei megtöltik a szívet, keletkezik az amrita, az üdvözültek itala. Most az
ember az érzékfölötti üdvözültséget éli át. Kísérõ érzés: a hatalom tudata. Ez az erõ megérleli a
karmát és az aszkéta átéli a Nagy Tiszta Ûr túlvilági nyugalmát. Ha a folyamat a köldökig érkezik, az
aszkéta átéli "a csodálatos boldogságot". Ennek az élménynek kísérõ érzése az átható és ide-oda
lengõ boldogságérzés, mintha az ember langyos lángnyelveken úszna. A Nagy Tiszta Ûr állapota
megvalósult. Ha ez a tûz a nemzõszerv gyökeréig ért, átéli azt az állapotot, amely a nem született,
halhatatlan, nem teremtett, végtelen és határtalan szellem állapota. Az aszkéta most már a
megfogható világon túl fekvõ világban minden kicsiny másodpercet is meg tud érteni és fel tud
ismerni. Aki a Tiszta Nagy Ûrben el tud merülni, az tudatát olyan helyzetbe tudja emelni, amely a
látható érzéki világ minden érintésétõl mentes marad. Gyakorold ezeknek a fokoknak felismerését,
hogyan következik egyik a másikból, hogyan indul ki a közönséges anyagi érzésekbõl és hogyan válik
végül a Nagy Tiszta Ûr élményévé, hogyan hatja át az embert az élet tüze tökéletesen a megszabott
rendben: az agytól a nyakon, a szíven és a köldökön át. A testi iskola az alapvetõ testi gyakorlatok
ismerete. Itt végződik a lélek tüzéről szóló tanítás.

TAGPO LHADJE TANÍTÁSAIBÓL

Javára mindazoknak, akik a vándorlások örök körforgásából kilépni kívánnak, ezen a helyen a bölcs
kargyütpa felekezet szellemi utódának, Tagpo Lhadje mesternek tanítása következik. Dicsõség a nagy
guruknak, akiknek neve folttalan, tiszta, mint a havasokban levõ hó, erénye kimeríthetetlen, mint az
óceán s akikben a világegyetem minden kicsiny lénye iránt, az élõk, a holtak és a még meg nem
születettek iránt, végtelen jóakarat élt. Kár lenne. Aki a halálból menekülni akar, a szellem
világosságát és az éberségét el kívánja érni, annak mindenekelőtt a következőkön kell gondolkoznia:
Ha a lélek már odáig jutott, hogy most emberi alakban született meg, kár lenne ezt az emberi életet
értelmetlen, ostoba és alacsony tettekkel elfecsérelni és úgy halni meg, mint az állat. E rövid élet
tartalma alatt kár lenne a becsvágynak, az önzésnek szolgálni és a világ káprázatának felülni. Ha a
bölcs mester az embert a megszabadulás felé vezeti, kár lenne tõle megválni, még mielõtt az ember
szellemét megvilágosította. Az ember megszabadulásának útja az emberi közösség törvénye és az
erkölcs; s így kár lenne, ha az embert az esztelen szenvedély ezeknek a törvényeknek megszegésére
csábítaná. Az örök világosság mindenkiben ég s ezért kár lenne a világ káprázatában ezt eloltani. Kár
lenne a régi bölcsek és az õsidõk drága tanításait elfelejteni csak azért, hogy az ember szegényes
egyéni életében a benne élõ szellem nagyságához méltatlanul földi elõnyöket érjen el. Minden ember
testvér s az embernek testvére iránt kötelessége van; éppen ezért kár lenne, ha iránta közönyt, vagy
rosszindulatot táplálna. Keress Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó.
Keress magányos és barátságos helyet, amely szemlélődésre és elmélyedésre alkalmas, ott telepedj
meg. Keress barátot, akinek szokása és érzülete a tiedhez hasonló s akinek emberi értékére büszke
lehetsz. Kerüld Kerüld a tanítót, akinek szívében becsvágy él, aki hírnévre szomjazik s aki földi kincsre
éhes. Kerüld a barátot, társat vagy tanítványt, akinek jelenléte kedélyed nyugalmára, vagy szellemi
fejlődésedre káros. Kerüld a házat és helyet, ahol az emberek barátságtalanok s ahol nem találsz
nyugalmat. Kerüld a vagyont, amelyhez csalás, vagy tolvajlás útján jutottak. Kerüld a tevékenységet,
amely szellemednek árt s azt csökkenti. Kerüld a kicsapongást és a könnyelműséget, amely értékedet
embertársad szemében leszállítja. Kerüld azt a tevékenységet, amelynek nincs értelmes célja. Kerüld
a szót, amely saját hibádat palástolja, de más hibáját hangsúlyozza. Tudni kell Tudni kell, hogy
minden jelenség káprázat s így elmúlik. A szellemnek nincs független léte s nincs Énje s így tudni kell,
hogy csak az üres térhez lehet hasonlítani. Tudni kell, hogy a gondolatok tömege, ami az ember
számára a szellemet jelenti az okok és okozatok sora, egyik a másikból táplálkozik, de mind a kettõ
káprázat s így elmúlik. Tudni kell, hogy a szenvedés oka az elkövetett tettekben rejtõzik. Ezekért a
tettekért az embereken kívül senki sem felelõs. A szenvedés pedig arra való, hogy az embert
felébressze. Könnyen lehet Könnyen lehet, hogy az érzéki szenvedélyt a vallásos buzgalommal még a
legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Könnyen lehet, hogy az önző érdek kapaszkodását a
szeretettel még a legnagyobb emberismerõ is összetéveszti. Könnyen lehet, hogy az agyvelõ hirtelen
elakadását és az ájultságot a végtelen szellem önkívületével még a legnagyobb emberismerő is
összetéveszti. Könnyen lehet, hogy az érzéki csalódást a magasabb világ kinyilatkoztatásával még a
legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Könnyen lehet, hogy a gátlástalan gonosztevőt a jón és
rosszon túl levõ aszkétával még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Könnyen lehet, hogy az
önzõ tevékenységet az önmegtagadással még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Könnyen
lehet, hogy a tisztességtelenséget az erkölccsel még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti.
Könnyen lehet, hogy a szélhámost a bölccsel még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Nem
téved. Nem téved az, aki szenvedélyeiről lemond, házi tűzhelyét elhagyja, hogy barát, asszony és
gyermek nélkül éljen. Nem téved az, aki szellemi vezetőjét tiszteli. Nem téved az, aki a tanításokat
gondosan megvizsgálja, megbírálja, gondolkozik fölöttük és önálló véleményt alakít. Nem téved az,
aki szellemi magasságokat és erkölcsi tökéletességet igyekszik elérni s amellett szerény és
visszavonult életet él. Nem téved az, aki nagylelkűen gondolkozik, elhatározása és kötelessége
mellett kitart. Nem téved az, aki átható szellemet táplál és lehetőleg mérsékli büszkeségét. Nem
téved az, aki szellemi tudást, kitartást, hogy mesterré legyen, elmélyedést s amellett a hiúságtól való
mentességet magában egyesíti. Nem téved az, aki önmegtagadásban él, önmagát másért feláldozza,
saját javát nem keresi és embertársainak hasznára él. Nélkülözhetetlen,Nélkülözhetetlen az átható
szellem és értelem, hogy az ember az igazságokat megtalálja és haszonnal alkalmazni tudja.
Nélkülözhetetlen, ha az ember szellemi életet választott, a káprázat világában való örök tévelygés
körforgásának felismerése és az abból való megszabadulás vágya. Nélkülözhetetlen a szellemi
életben a mélységek megértése, a rettenthetetlen bátorság és a fáradságot nem ismerő kitartás.
Nélkülözhetetlen az akarat, hogy az ember vétkeit ismét jóvátegye és erényes életet éljen.
Nélkülözhetetlen, hogy az ember tudatának és a tudat alatt levő világának tökéletes ismeretét ne
sajátítsa el. Nélkülözhetetlen, hogy az ember ne szerezze meg szellemének minden percben
alkalmazható összpontosító képességét. Nélkülözhetetlen, hogy az ember minden tettében és
gondolatában ne lássa meg a lehetőséget a szellemi tökéletesedésre.
Jó annak Jó annak, aki a vallásos babona szálait el tudja szakítani és aki magasszellemû, bölcs mestert
keres. Jó annak, aki a gazdagság csábításának ellen tud állni. Jó annak, aki a társaséletrõl le tud
mondani, hogy embertől távollevő helyen a magányban éljen. Jó annak, aki becsvágytól
függetlenítve, az étel és ital örömeirõl le tud mondani. Jó annak, aki elhatározza, hogy soha, sem a
más, sem a maga önzõ céljait nem szolgálja és elhatározása mellett ki tud tartani. Jó annak, aki
felismeri, hogy az érzéki világ káprázat, ettõl a káprázattól magát el tudja oldani és teljesen a
szellemnek tudja magát szentelni. Vigasztalanul tévelyeg Vigasztalanul tévelyeg, aki álszent
képmutatót követ, ahelyett, hogy bölcs mesterhez csatlakozna és a tanítás szerint élne. Vigasztalanul
tévelyeg, aki hosszú életre nagy terveket sző, ahelyett, hogy napjainak kötelességét megtenné úgy,
mintha minden nap, amit él, az utolsó lenne. Vigasztalanul tévelyeg, aki nagyszámú hallgatóságnak
prédikál, ahelyett, hogy a magányba vonulna és a tanítás értelme felõl elmélkedne. Vigasztalanul
tévelyeg, aki félelem és remény között hánykolódik, ahelyett, hogy az igazságot kutatná.
Vigasztalanul tévelyeg, aki másokat akar megjavítani, ahelyett, hogy sajátmagát tökéletesítené.
Vigasztalanul tévelyeg, aki nyilvános elismerésre törekszik, ahelyett, hogy saját rejtett képességeit a
magányban kifejlesztené. Vigasztalanul tévelyeg, aki életét semmittevéssel tölti, ahelyett, hogy a
megvilágosodást keresné. Nincsen szükségHa az ember a szellem igazi természetét felismerte, már
nincsen szükség a vallásról és erkölcsrõl szóló fecsegésekre hallgatni.
Ha az ember a világ értelmét megértette, már nincsen szükség vezekelni és bűnbánatot
tartani. Ha az ember a béke ösvényén jár, már nincsen szükség a bűnök bocsánatáért küzdeni. Ha az
ember a szellem megzavarhatatlan tisztaságát és nyugalmát elérte, már nincsen szükség a
tökéletességhez vezető eszközökön elmélkedni. Ha az ember szenvedélyeitől megszabadult, már
nincsen szükség harcolni ellenük. Ha az ember megismerte, hogy ez a világ káprázat, már nincsen
szükség arra, hogy elutasítsa, sem pedig arra, hogy ezenkívül még más tudást is keressen. A CHÖD A
használati eszközökre vonatkozó utasításHogy az elemi lények kevélységét eljárásoddal megfékezzed,
végy nagy karmokkal ellátott vadállati bõrt; a felfelétörés jelképére sátrat; a magas cél jelét, a
háromágú szigonyt; emberi lábszárból készült kürtöt, hogy a boszorkányokat és a démonokat
fékentartsd; dobot, hogy a kísérteteket legyőzd; csengőt és kis harangot, hogy a szellemeket
eltávolítsd; keskeny, hosszú zászlót, végül, tigrisbőrből, emberhajjal díszítve. Utasítás a helyre
vonatkozólag A boszorkányok és démonok dühétől ne tarts; a nyolc földi szenvedély támadásától
védd magad; hasson át a kívánság, hogy a határtalan uralom négy formáját elérjed és gondolatodban
minden káprázatot űzz el. A tökéletességnek ez a foka a Legmagasabb védelme alatt áll. Ha nem így
lenne, a titkos erőknek ki lennél szolgáltatva. A boszorkányok és démonok, a láthatatlan világból
előnyüzsgő gonosz kísértetek, akik itt tanyáznak, olyanokká fognak válni, mint a szelíd bárányok s
nyájként hajthatod őket magad előtt; a választott helyen a tehetetleneken így uralkodj. Ragadd meg
őket emberfölötti erővel, lábuknál fogva csavard meg õket háromszor fejed fölött és gondold, hogy a
földhöz vágod õket. S ezt a képet magadban ébren tartva döntsd fel a sátrat és dobd le az állati bõrt.
Így a leghatalmasabb szellemek is meg fognak hunyászkodni elõtted, a démonok megszelídülnek és
ájultan feküsznek lábod elõtt. Elmerülés a Mandala szemléletébeHa az ünnepi áldozatra készen a
szent kört megvontad, idézd fel magadban a szent Meru hegyének képét, amely az emberi test kellõs
közepében emelkedik. A négy égtáj nem egyéb, mint tested négy nagy birodalma; lábaid jelentik a
világ talapzatát; fejed az istenek körébe ér; két szemed olyan, mint a nap és a hold; szíved, tüdõd,
májad, veséd, léped a világ minden gazdagsága, földön és égen, istenek és emberek között.
Meditáció Ha ezt a képet mély áhítattal magadban megtartod és megrögzíted, maradj ebben az
állapotban, megnyugodott szellemmel és tartsd magad egyensúlyban, ahogy egyensúlyban áll a lét. A
vegyes lakoma Ha a vegyes lakoma áldozatát meghoztad, lássad magad a következõképpen: te vagy a
holttestbõl kilépõ szellemi lény. Kívánságodnak engedett. Õ volt az, akit a kertek növényei, a táplálék
tartottak fenn, akit ruha takart, akit gyógyszer gyógyított, de most ezt az anyagi lényt te szellemmé
változtattad. Ha a vörös lakoma áldozatát meghoztad, lássad magad a következõképpen: te vagy a
harag istennõje. Testedet nyúzd meg, hántsd le magadról földi Éned szeretetét, tágítsd ki a bõrt
annyira, hogy az egész létezõ világot vele bevond. A húst, a csontot, a vért helyezd reá. Így ez a bõr
olyan lesz, mint a hóhér a vérpadon. Ha a fekete lakoma áldozatát meghoztad, lássad magad a
következőképpen: lásd a magad és a többi lény betegségét, gonoszságát, bûnét, szenvedését egyben
mind, egyetlen halomba gyûjtve; a démonok mûve ez, õsidõk óta mûvelik ezt, nem tesznek egyebet,
mint az emberek sorsát marják. Ezt a megmérhetetlen nyomorultságot képzeld el hatalmas, fekete
felhõ alakjában, ezt a felhõt szívjad magadba, nyeld le az egészet a boszorkányok és démonok fekete
testével együtt.

Az áldozat ideje

Ha a fehér áldozatra készülsz és az örök élet italát akarod elnyerni, megkettőzött buzgalommal,
erõdet megfeszítve, válaszd az idõt, amikor a hajnali derengés az éjszakát éppen elnyeli. Ha régi
sorsod bûneit akarod levezekelni, erre a délután az alkalmas idõ s ilyenkor kell tartani a vegyes
lakoma áldozatát. Ha szigorú gyakorlatban áhítatod erősítésére Éned szenvedélyeit akarod
elpusztítani, a vörös lakomára a legjobb az éjjel. A fekete lakomát tartsd esti szürkületkor, akkor fog
téged a gonosz sors bilincsébõl megszabadítani s akkor lesz hasznára mindenkinek, aki szabadulásra
vár. A káprázatokat eloszlató tánc Vedd tudomásul, hogy ebben a nagy pillanatban te vagy a világot
megtöltõ mindentudó bölcsesség istennõje. Oly erõs vagy, hogy a világot átfogod, oly szép, mint a
tökéletesség. Fújd meg az embercsontból készült kürtöt és járd el a táncot, amely a káprázatot
eloszlatja, áhítattal! Phat!Yogi voltam, a bátorságban gyakoroltam magam mindig, akaratomat
megfeszítettem, hogy a nagy tudást elérjem, hogy a káprázatot a valóságtól el tudjam választani.
Most a szellemi lények káprázó képein táncolok és az anyagi Én érzéki képein táncolok. Adjatok erõt,
hogy e kettõs káprázatot eloszlassam! Segítsetek õsidõk mesterei, segítsetek õsidõk hõs férfiai és
asszonyai, sokan vagytok, mint a tenger cseppjei, ti nagy szentek, akiknek ez a világ szûk volt s akik
otthon voltatok az isteneknél, segítsetek és áldjátok meg táncomat, hogy erõfeszítésem célját
elérjem! Phat! Az öt világtáj tánca Ha dobommal az ütemet kelet felé verem, az emberfölötti világot
idézem, a nagy szent férfiakat és asszonyokat, akik a holdat ülik körül és a tükörfényes bölcsesség
fuvoláját hallgatják. Lábukkal a hatalmas démonok fejét, a Gyûlölet és a Harag fejét tapodják. Hum.
Hum. Hum. Phat! Ha táncom lépéseit dél felé veszem, a nagy szent férfiak és asszonyok háromszög
alakban ülnek, lábukkal a hatalmas démon fejét, a Kevélység fejét tapodják és a Mindentudó
bölcsesség dobja pereg.Hum. Hum. Hum. Phat! Ha táncom a nyugati égtáj felé fordul, ahol a
legelőkön sok ezer kövér állat legel, a nagy szent férfiak és asszonyok körben ülnek. Lábukkal a
hatalmas démon fejét, az érzéki Gyönyör fejét tapodják és a mindent belátó Tudás édes harangszavát
hallgatják. Hum. Hum. Hum. Phat!
Ha tánc lépése a sötét észak felé fordul, a nagy szent férfiak és asszonyok négyszögalakban ülnek.
Lábuk a hatalmas démon fejét, az Irigység fejét tapodja és a végtelenbe látó Bölcsesség koronája
sugárzik reájuk. Hum. Hum. Hum. Phat!Ha a tánc a középpontján folyik, a tökéletesség pontján, a
nagy szent férfiak és asszonyok a tánc terét megáldják. Lábuk a hatalmas démon fejét, a vérszopó
Kábaság fejét tapodja, mialatt a mindentudó Lény szava, a dallamos Hum hangzik fülükbe. Hum.
Hum. Hum. Most határozd el, hogy készen állsza dárdát önszereteted gyökerébe verniPhat!
Kelet felől istennő közeledik, kezében dárda s ez a dárda a szeretet jele. Dél felől istennő közeledik,
kezében dárda s ez a dárda a részvét jele. Nyugat felől lótuszistennő közeledik, kezében dárda s ez a
dárda az odaadás jele. Észak felől a sorsistennő közeledik, kezében dárda s ez a dárda a hajthatatlan
igazság jele. A közép felől Buddha-istennő közeledik, kezében dárda s ez a dárda az üdvözlés jele. Az
istennők az önszeretetet tapodják és dárdáikat biztos kézzel az önszeretet gyökerére vetik, hogy a
fegyver benne reszketve megáll. Phat!Ha önzésed gyökereit megismerted, a gyûlöletet, a haragot, a
kevélységet, az érzéki gyönyört, az irigységet, a kábaságot, ismerd meg a következõ lépést is. Ez a
lépés: tudd meg, hogy tested áldozat. Az istenek és a guruk képmásainak
szemléletePhat!Legmagasabb Buddha tiszta fénye, aki túl vagy tevékenységen, akaraton, szándékon,
túl vagy a káprázat-világ vándorlásain, téged látlak szivárványszínû dicsfényben, téged látlak élõ
arcoddal, látom a nagy mestereket, az igazság mestereinek hosszú sorát, akik a nagy világosság jelei.
Látom az igazság õreit, az isteneket, akik benneteket megszámlálhatatlan tömegben vesznek körül.
Legmagasabb Buddha tiszta fénye, most bemutatom áldozatomat. A yogi imájaPhat!Ó, akiben nem
gyúlt még világosság, nem tudja, hogy mi váltja meg! Nem tudja, hogy magában hordja a
világosságot, a fényt, amit nem teremtett senki, ami örök! Ó, csak eljönne az idõ egyhamar, hogy a
szenvedés végtelen tengerébe merültek az Õsi Fény szellemét felismerjék!Ezt az imát mondd el
háromszor és minden erõddelvéssd magadba. Ekkor következik az elhatározás: Phat!Álnok az a tudás,
amely azt, ami látható, valóságnak veszi! Igaz nagy Tudás! Áhítatos gyakorlatom eredményét
semmisítsd meg! Ne legyen bennem más elhatározás, csak az, hogy félelem és remény nélkül az
igazságot akarjam megismerni! Most, hogy a sor az áldozatra kerül, képzeld erõsen, hogy tested
zsúfolásig telt az anyagi világ sóvárgott dolgaival. Az anyagi test feláldozása Drágának tartottalak
téged, anyagi test, de káprázat vagy s most légy áldozat. Légy áldozat fenntartás nélkül, feltétlenül,
semmisülj meg gyökeredig, az istenek legyenek tanúim, akik itt ülnek körülöttem. Ima a guruhozPhat!
A Legmagasabb Lény szellemi birodalmában szivárványszín és fénysugarak ragyogásában,
Atyám, te tudod, mi volt tegnap, ismered a mát és holnapot, te, aki a lótuszvirág szülötte vagy.
Vezekléssel magadból minden varázslatot kiirtottál, az ég legnagyobb istennõi vesznek körül,
szépségükben tündöklő istennõk, akik bûbájos hangjukon a szent tanításokat mondják és az isteni
tudás tiszta fényében nyugszanak. Hozzád fordul most fiad, hittel és könyörgéssel. A képek és
gondolatok, amelyek a külső világ varázslatai, akárminek nevezzék magukat, jónak, vagy rossznak,
istennek, vagy démonnak, most megsemmisültek. A képek és a gondolatok, amelyek a belső világ
varázslatai, akárminek nevezzék magukat, félelemnek, vagy reménynek, most megsemmisültek.
Utamban ezek a képek csak akadályoztak. Most mind szertefoszlottak, mert itt a valóság áhítatos
szemléletébe elmerültek. A nagy és szent tanítás a káprázatot eloszlatta. Hála neked érte, Atyám,
Uram. Áldj meg. Segíts, hogy a Legmagasabb Lény szellembirodalmát elérjem. Phat! Phat!
Phat!Vigyázz jól. Maradj meg az igazsággal való egyesülés állapotában Phat!Képzeld el, hogy tested
számtalan előbbi életed emlékével és számtalan elkövetkező életed hajlamával és szenvedélyével
színültig telt. Most képzeld el, hogy ez a test undorító, zsíros hulla, olyan nagy, mint a föld maga.
Mondd: Phat!Most pedig képzeld el, hogy igazi Éned, az isteni Én, ezen a testen kívül, mint a Harag
Istennője áll. Az istennő kezében bárd van. És most nézd, amint fejedet a törzsről levágja. Nézd saját
levágott fejedet, olyan, mint egy óriás csésze.
Az istennő három koponyából készült lábra helyezi. A három láb mindegyike egy-egy világot
jelent: az anyag, a lélek és a szellem világát. Most az istennő ronda holttestedet darabokra tépi és
koponyádat az istenek lába elé dobja áldozatul. Most a szent, sugárzó, három titkos szótagot ejti ki:
Aum, Ah, Hum, Ha, Ho, Hri. Így az áldozat átváltozik és az élet italává lesz, csodálatos, fénylõ ital. Ezt
az igét ismételd el többször és erõsen gondolj arra, hogy a misztikusan feloldott test szennyétle kell
mosni, az egész áldozatot az életitalává kell változtatni és ezt fel kell ajánlani arra, hogy belõleaz
összes lények részesüljenek. Most következik az áldozati lakomára való meghívás Phat!Tiszteletre
méltó istenek, nagy szent Háromság, hit védelmezõi, elemi õslények minden serege, gonosz
szellemek, részvétre méltó tömeg, lássátok áldozatomat és közeledjetek az áhítatos vezeklőhöz,
hozzám, lássátok, hogy félelem nélkül áldozatul dobtam anyagi testemet. Most e pillanatban
vándorlásom útját a káprázat világában elvágom. Koponyám olyan nagyra tágult, mint maga a föld.
Megtelt az élet italával, a bölcsesség italával, a boldogság italával. E varázslatnak mindnyájan örültök
s örültök annak, hogy áldozatomat habozás és panasz nélkül meghoztam. Most pedig, vendégeim,
készüljetek a fenséges lakomára, az emberkoponyából készült dob, a dobok közt a legjobb és
legritkább, éles pergésével most meghív benneteket. A lakoma asztalát emberi bõr takarja, milyen
szép! Nem látjátok? A kürt emberi lábszár csontjából készült, csodaszép hangja van, ugye? Szól már a
harang és a sok kicsiny csengettyű, igazán pazar! Gyertek ti is, dögkeselyûk, gyertek elő
valamennyien! Phat!
Most következik az áldozati lakoma és az áldozat megszentelése Phat!Áldozatomat a
Legmagasabb Úrnak, nagy Mesteremnek mutatom be, az őskor guruinak, isteneknek, istennőknek és
védőisteneknek, ők azok, akik a vallást őrzik. Nekik ajánlom fel holttestemet most már megváltozott
alakban, szellemi lénnyé válva. Megtisztítottam minden sötétségtől, minden káprázó álomképtől,
minden démoni erőtől. Vezeklő művemet most befejeztem. Felismertem, hogy az anyagi világ
káprázat. És most el akarok merülni az õsi Ragyogó Fényben, félelemtől, gátlástól mentesen és
szabadságomat a Legmagasabb Lény szellemében akarom megtalálni. Engedjétek meg Mesterek,
Istenek, hogy hozzátok hasonló legyek. Áldjatok meg! Phat!Az áldozatot a szellemi lényeknek kell
felajánlani. A káprázat világának nyolc foka van és a létnek a káprázaton kívül is nyolc foka van. Elemi
őslények, ti, akik emberi alakban éltek, gonosz, kárörvendő, marcangoló kísértetek, ti, akik a jóakaró
embert megcsaljátok és félrevezetitek: az emberi bõr most lefedi az összes tereket és megtelt az
áldozat húsával, csontjával, vérével. Az áldozati lakoma kész. Gyáva lennék, gyenge, ostoba, ha még
arra mernék gondolni, hogy van Én és van valami, ami az Enyém. Nincs többé! És hálátlanok lennétek
ti, ha az áldozatnak nem örülnétek. Siessetek, lakmározzatok, nyeljétek le a falatokat, fõzzétek meg a
darabokat mind és ne hagyjatok belõle egyetlen morzsát sem. Phat! Az áldozati aktus.
Elgondolhatatlan idők óta járt elõbbi életek alatt elkövetett tettek eredménye a mértéktelen húsevés
eredménye. Most azonban kitérek vendégeim elõl, akik nálam erõtlenebbek. Részvétet érzek
irányukban, hiszen látom, hogy még nem kapták meg részüket, pedig, hogy sóvárognak minden kis
falatra! Számukra elképzelhetetlen élvezet! Ez a szent jel csendesítse le õket. És minden lénynek,
akivel itt, vagy bárhol valaha is találkoztam, kívánom, érje el Buddha világosságát és vezekelje le
sorsának minden vétkét. Phat!
Az áldozattal járó előnyök feladása Phat!Ne érjen többé a remény, vagy a félelem árnyéka
sem; veszítse el értelmét számomra az, hogy valaki vallásos, vagy vallástalan. Hiszen az örök törvény
szerint az egyik a másiknak oka s új sorsot, s a sorsok végtelen sorát idézi. Nem kell jutalom sem! Az
igazság birodalmában nincs érdem! Phat! Azzal, hogy anyagi testemet most, számtalan évezred óta
felhalmozott szennyével feláldoztam, az örök igazság tiszta fényébe értem. Azzal, hogy most ezen az
ünnepen ti őslények, istenek, lakmároztok belőlem, soha már ember alakjában megszületni nem
fogok. A vándorlásnak a káprázatban vége! Emelkedjen fel tehát bennem a szellem nyílegyenesen, a
szellem, amely nem született és nem hal meg soha, nem teremtette senki, öröktől fogva volt és lesz,
emelkedjen túl a természeten, túl az emberen, túl az őslényeken, túl az isteneken. Kívánom, hogy a
szellem legyen részvéttel az élőlények iránt, legyen segítségükre, hogy énjük önzõ káprázatából
megszabaduljanak.
E pillanattól itt a földön életemet az emberiségnek ajándékozom s magam az élettel járó örömet és
szenvedést is közömbösen viselem. Beleláttam a káprázat világába. Most már uralkodok az ember
minden birodalma fölött. Hála legyen minden lénynek, aki valaha is szolgálatomra volt. Kísérje
gyõzelem az emberfölötti szándékot, amely bennem felébredt, hogy a Legmagasabb Lény
birodalmába beléphessek. Phat! Itt végzõdik a földi Én kivégzésének szertartása. Használjátok fel az
alkalmas időt most, hogy emberek vagytok. A halál és a sors változása ellen semmi sem véd. Az élet
minden alakjában szenvedés, mert jó rosszat, rossz jót követ örökké, megszakíthatatlanul. Az élet
kereke hajt. Nincs irgalom. Mesterem, uram, add meg nekem a lehetőséget, hogy megszabaduljak.
Legyen ez a könyv és ez a tanítás azok javára, akik meg akarnak szabadulni!

AZ ÁLOM

Az álomról szóló tanításnak négy része van: az álom megértése, az álom átváltozása, az álomnak,
mint a káprázat jellegzetes állapotának megismerése s végül az álom állapotába való tudatos
elmerülés. Az első gyakorlatban, amely az álom megértéséhez az elhatározást tanítja, az a cél, hogy
az ember a tudat megszakíthatatlan folytonosságát megvalósítsa, vagyis az álomtudatot az ébrenlét
tudatával egybekapcsolja. Nappal az ébrenlétben tehát állandóan arra kell gondolni, hogy az élet
álom, a világ az álom anyagából van és ez az álom az anyagi világ valódi természete. Elalvás előtt a
vezetõt arra kell kérni, hogy az álom állapotára fényt derítsen és a megértést szilárdan el kell
határozni. Ez a magatartás az álmot feltétlenül meg fogja értetni. A régi mesterek azt mondták, hogy
a világ az okok és okozatok láncolata s az első ok mindig az elhatározás. A második gyakorlatban,
mely az álom megértéséhez a lélegzetvételt tanítja, így kell eljárni: A jobboldalon kell aludni, mint az
oroszlán. A jobb kéz hüvelykujját és a gyűrűsujjat gyengéden a nyak ütőerére kell fektetni. A bal kéz
ujjaival az orr lyukait be kell fogni. A nyál a szájüregben gyűljön egybe.
A harmadik gyakorlatnak, mely az álom megértéséhez a szemléletet tanítja, három része van: maga a
szemlélet - a szemléletből a boldogság érzésének kivonása - megakadályozása annak, hogy az álom
tartalma az ébrenlét állapotában szétfolyjon. A szemléletben magában a következő eljárást kell
követni: Az aszkéta erős akarattal képzelje azt, hogy az aszkéták védőistennője, Vajra-Yogini. Képzelje
el, hogy nyakidegének középpontjában a varázserejű AH szótag áll, vörös színben. Ez a szótag nem
egyéb, mint az isteni beszéd jelképe. Minden erőfeszítésnek az AH szótag fényére kell irányulnia s
akkor az aszkéta a világ dolgait megismeri, a láthatót és a láthatatlant megérti és felébred benne a
tudat, hogy a világ káprázat. Így aztán megérti az álmot is. Ha a szemléletből a boldogság érzését ki
akarja vonni, a következő eljárást kell követnie: Az est folyamán az álom állapotát az imént leírt
módszerrel alaposan el kell gondolni. Reggel azt a lélegzési módot, amelyet "fazékalakú-lélegzés"-nek
hívnak, hétszer egymásután meg kell ismételni. Tizenegyszer eltökélten el kell határozni, hogy az
aszkéta az álom állapotát megérti. Ezután egész erővel arra a fehér pontra kell gondolni, amely az
ember két szemöldöke között ül. Ha az aszkéta vérmérséklete vérmes, a pontot képzelje el piros
színnek; ha az aszkéta idegrendszere nem erõs, a pontot képzelje el zöld színûnek. Ha az aszkéta az
álom állapotát még most sem érti, kísérelje meg a következőket:
Este merüljön el a pont szemléletébe. Reggel gyakorolja a fazékalakú-lélegzést egymásután
huszonegyszer és egymásután huszonegyszer határozza el, hogy az álom állapotát megérti. Figyelmét
irányítsa a nemzőszerv legalsó csúcsán levő borsószem nagyságú fekete pontra és az álom állapotát
meg fogja érteni. Az álom tartalmának az ébrenlét ideje alatt való szétfolyását négy módszerrel lehet
megakadályozni. Az elsõ szétfolyás a felébredés pillanatában szokott történni; a második szétfolyás
azért történik, mert az aszkétának nincs elég gyakorlata; a harmadik testi vagy szellemi fáradtság,
kedvetlenség következtében történik; a negyedik az úgynevezett tagadás szétfolyása. Abban a
percben, amikor az ember az álmot megérthetné, az ébrenlétben szétfolyik, mert arra gondol, hogy
az álmot meg kell értenie, de közben felébred. Ez ellen a legjobb módszer a jó táplálkozás és az erõs
testi munka. Ezáltal az álom mélyebbé válik, és az ember szelleme megerõsödik. A fáradtság miatt
való szétfolyás akkor lép fel, amikor ugyanaz az álom tartalmának változtatása nélkül többször
visszatér. Ennek ellenszere, hogy az ember az álmot gyakrabban tegye szemlélõdésének
középpontjába azzal az elhatározással, hogy az álom lényegét megismerje. Ilyenkor a fazékalakú-
lélegzést kell alkalmazni és a két szemöldök között levõ pontra való erõsen összpontosított
gondolkozást kell gyakorolni.
Annak oka, hogy a testi vagy lelki fáradtság következtében az álom széfolyik, hogy az illetõ igen sokat
álmodott, de ébredéskor nem igen emlékezett rájuk. Ennek ellenszere: kerülje a tisztátalanságot és a
beszennyezõdést; forduljon valamelyik mesterhez és az avassa õt be a samadhi a meditáció által a
tökéletes megszabadulás állapotába; a pontot képzelje a nemzõszerv gyökerében. Ilyen módon a
szétfolyást meg tudja akadályozni. Ha az álom a tagadás által folyik szét, ennek oka, hogy az illetõ az
álom állapota iránt ellenszenvvel viseltetik. Ennek ellenszere a következõ: gyakorolja a fazékalakú-
lélegzést, a pontot képzelje el a nemzõszerv gyökerében, meditációjában mutasson be szellemi
áldozatot az istennõknek és az emberiség hõseinek. Az álomról szóló tanítás második része az álom
átváltoztatása. Ez a következõ módon történik: Ha tûzrõl álmodsz, gondold ezt: Mit jelentsen ez a
tûztõl való félelem? Ragadd meg ezt a gondolatot és lépj a tûzre. Más álmokkal járj el
hasonlóképpen, mindazt, amirõl álmodsz, taposd el. Ezek után gondolatodat irányítsd Buddha
birodalmaira és a birodalmakba vezetõ utak kapuit lásd a magad számára nyitva. Az elalvás
pillanatában nyakideged középpontjában képzelj el vörös pontot és gondold el, hogy ennek a
pontnak a segítségével a sóvárgott birodalmakat teljes valóságukban meg fogod látni. Ha a tudat
kellõ állapotban van és az erõket sikerült összpontosítani, a kívánt birodalmat meg fogod látni és
pedig akár a Tushita mennyországot, ahol a boddhisattvák élnek, akár a Boldogság mennyországát,
akár az úgynevezett Gyémánt-eget, az üdvözültek tartózkodási helyét. Ez a gyakorlat vezet az álom
átváltoztatásához. Az álomról szóló tanítás harmadik része az álomnak, mint a káprázat jellegzetes
állapotának megismerése. A régi könyvek errõl a következőket írják: "Ha arra az útra lépsz, amely az
álomnak, mint a káprázat jellegzetes állapotának felismeréséhez vezet, irts ki magadból mindennemű
félelmet. Ha az álom tüzet varázsol eléd, változtasd vízzé, az ellenkező elemmé. Ha kicsiny dologról
álmodsz, változtasd át naggyá. Ha nagy dologról álmodsz, változtasd át kicsinnyé. Ilyen módon meg
fogod ismerni a mértékek természetét. Ha egy dologról álmodsz, változtasd át sokká. Ha sok dologról
álmodsz, változtasd át eggyé. Ilyen módon meg fogod ismerni az egységet és a sokaságot. Gyakorold
ezt állhatatosan, amíg alaposan megtanulod." Ha az aszkéta álmában megjelenő testeket és dolgokat,
mint az istenek varázslatait szemléli, akkor megérti, hogy mindaz, amit álmodik, káprázat. Az álomról
szóló tanítás negyedik része az álom állapotában való tudatos elmerülés ez: "A lét valódi
természetének szemlélete". Ha az aszkéta ide érkezett, álmainak ösztönzése megvilágosodik,
megtisztul és megérti, hogy minden álomjelenséget az emberben az istenek idéznek. Ha mármost az
aszkéta tudatát az álomban látott isteni alakokra irányítja és az alakokat eredeti alakjukban megõrzi,
anélkül, hogy bármit is gondolna felõlük, vagy elvenne belõlük, vagy hozzájuk tenne, akkor ezek az
isteni álomalakok a tudatnak azzal a részével, amely nem gondolkozik és nem tevékeny, rejtett
összhangba lép. Ha ez megtörténik, az emberben a Tiszta Fény kezd derengeni. A Tiszta Fény eredete
a nagy Üresség. Ha az aszkéta ezt az állapotot tökéletesen elérte, álmában éppen úgy fog látni, mint
az ébrenlétben és felismeri, hogy az egyik állapot éppen úgy káprázat, mint a másik. Minden jelenség
a Nagy Tiszta Fénynek valamilyen módosulása. Az aszkéta felismeri, hogy az érzékelhető valóság csak
tartalmatlan varázslat, amely a tiszta Szellemi Tudat káprázata. Az álomról szóló tanítás itt végződik.
Tsong-Khapa, a nagy guru, Lamrin című könyvében az álomról a következőket írja: Fontos, hogy az
ember az álommal ne veszítsen időt és ne engedje, hogy tudatát összefüggéstelen, részben ijesztő és
rendetlen képek tömege árassza el, mert ez az ember számára nagy erőveszteséget jelent. Az álom
állapotát is fel lehet használni arra, hogy az ugyanolyan eredményes legyen, mint az ébrenlét
állapotában folytatott élet. Meg kell gondolni, hogy a ténylegesen végrehajtott cselekedetnek többé-
kevésbé kellemes vagy kellemetlen, de mindig látható következménye van. A ténylegesen
végrehajtott cselekedet azonban nem fontos; ami fontos, az a cselekedetet megelőző szellemi
elhatározás. Ez az elhatározás az, ami az embert jobbá vagy rosszabbá teszi, mert ez az elhatározás
az, ami az emberi lélekre hat. Az elhatározás ébreszt fel vagy altat el vonatkozásokat, kapcsolatokat,
szándékokat, rejtett képességeket s ezek azok, amelyek aztán a világosság, vagy a sötétség felé
vezetik. Csak az ura teljesen életének, aki a tetteket az elhatározásnál ragadja meg. Az ember igazi
lénye az ébrenlét állapotában nem nyilatkozhatik meg teljesen, mert az ébrenlét állapotában az
ember tudatán társadalmi helyzete, műveltsége, múltja, környezetének jellege, emlékeinek sok ezre
uralkodik. Az emberi lény igazi természete a tudat küszöbe alatt fekvő ösztönzésekben él rejtett
életet. Az álom állapotában az ébrenlét akadályai elolvadnak, az ember lénye felszabadul és
természetének igazabb alakjában nyilatkozik meg. Ezért fontos az álom állapotának ismerete és az
álomnak a megvilágosodásra való felhasználása. Az álomban az igazi ember cselekszik, az igazi ember
gondolkozik, az igazi ember lát. Az álomban a szándék, az ösztönzés, a szenvedély igazi alakjában
mutatkozik meg. Aki tudja, hogy az elhatározás fontosabb, mint a tett végrehajtása, az felismeri,
hogy: aki gyilkosságot határozott el, de azt nem hajtotta végre, abban a gyilkosság lelkiállapota már
uralkodó lett. Ennek a felismerésnek igazságossága az álomban átélhetõ. Mert a gyilkosságot esetleg
külsõ körülmények megakadályozhatták, a gyilkos ösztön az emberben élni fog. És az ösztönzés
következményei az ember igazi lényében jelentkeznek. Ezért fontos, hogy az ember az álom és az
ébrenlét kétféle tudatát összekapcsolja és a kettõ között levõ különbséget kiegyenlítse. Ha az álom és
az ébrenlét tudata összekapcsolódott és megvilágosodott, akkor az emberi tudat eléri azt az
állapotot, amely ébrenlétben és álomban is levethetetlenné lesz és tökéletes: az éberséget. Az
éberség eléréséhez vezető gyakorlat a következő: Ha az alvás ideje közeledik, menj a szabadba,
lábadat mosd meg, feküdj le és vedd fel az alvó oroszlán fekvését, jobb oldalon, kinyújtott lábbal úgy,
hogy a bal láb a jobb lábon nyugodjon. Képzeld el a világosságot, minden anyagi vonatkozástól
mentesen. Ebben az állapotban tarts ki. Szívd tele magad ezzel a világossággal és ebben az állapotban
aludj el. Aki tudatát az elalvás pillanatában teleszívta világossággal, az az alvás ideje alatt nem fog
elsötétedni. Emlékezetedbe idézd Buddha tanításait. Elmélkedj fölöttük és abban a percben, amikor
elszenderedsz, magadtól minden beszennyező tettre irányuló csábítást utasíts el. Ilyen körülmények
között az alvással eltöltött idő nem fog különbözni az ébrenlét alatt eltöltött időtől. Szellemed az
alvás alatt is ugyanazon az úton fog járni, mint nappal. Az éberség tudatát gondosan ápolni kell. Ha a
testet az alvás le is győzi, a szellemnek világosnak kell maradnia. Álmod legyen könnyű, mint a
vadállatoké. S akkor abban a pillanatban fel tudsz ébredni, amikor elhatároztad.

A BARDO

A halál percének Bardója

(Utasítás a halál jelenlétének felismerésére vagy a Chikkai Bardo elsõ

lépcsõje: a halál percében Felragyogó Fény.) A halál pillanatában az átmeneti idõ alatt a Felragyogó
Fénnyel való szemtõl-szemben ülésnél az elsõ: Jelen lehet az, aki sok vallásos tanítást hallott, bár
nem értette meg és az, aki megértette ugyan, de tökéletlenül sajátította el. De mindenki, aki a
gyakorlati tanítást elnyerte, éspedig a vezetõk, ha reájuk alkalmazták, a Felragyogó Õsfénnyel való
szemtõl-szemben ülésnél ott lehetnek; és akkor a haldokló minden átmeneti állapot nélkül a
Legmagasabb Lény Szellemtestébe elérkezik. Itt következik az alkalmazás módja: A legjobb, ha az a
guru keríthetõ elõ, akitõl az elköltözött a vezérlõ utasításokat nyerte; ha az a guru nem keríthetõ elõ,
akkor valamelyik hittestvére és ha ez sem keríthetõ elõ, ugyanolyan hitû tanult ember; ha ezek közül
senki sem keríthetõ elõ, olyan személy, aki helyesen és értelmesen tud olvasni és ezt többször
elolvassa. Ezzel az elköltözöttben felidézõdik az, amit a szemtõl-szemben ülésrõl hallott, az Õsfényt
fel fogja ismerni és a szabadulást kétségtelenül eléri. Ami az alkalmazás idejét illeti: Amikor a kilégzés
megszûnt, az életerõ a Bölcsesség középpontjába esik vissza és a beavatott a Felragyogó Õsfényt
egész valóságában átéli. Amikor az életerõ visszahull és a jobb és bal idegen keresztül leszáll, az
Átmeneti Idõ rövid idõre földereng.
A fentebbieket alkalmazni kell, mielõtt az életerõ a bal idegben elszáll. Az idõ addig tart, amíg
még van belégzés, vagyis körülbelül annyi ideig, amennyi az ebéd elfogyasztásához szükséges. Az
alkalmazás akkor a következő: Ha a lélegzés már csaknem megszűnik, a leghelyesebb, ha az
átköltözést hatásosan alkalmazzák. Ha az alkalmazás hatástalan, akkor az elköltözötthez kell fordulni
ezekkel a szavakkal: Uram, elkövetkezett az idõ, amikor az utat az igazság birodalmában
megkeressed. Lélegzeted nemsokára megszűnik. Gurud a Felragyogó Fénnyel szemtől-szembe
ültetett. És te most elkezded átélni a Bardó állapotában, teljes valósággal, hogy van az, hogy minden
dolog olyan, mint az üres és felhőtlen ég és a csupasz, folttalan értelem, mint az átlátszó tér, kerület
és középpont nélkül. Ebben a pillanatban ismerd meg önmagadat és maradj meg ebben az
állapotban. Ebben az időben én szemtől-szembe ültetlek téged. Ha ezt elolvasták a haldokló fülébe
többször ismételni kell éspedig addig, ameddig a kilélegzés megszűnik, hogy a haldokló szellemébe
alaposan bevésődjék. Ha a kilélegzés csaknem megszűnt, a haldoklót jobb oldalára kell fektetni, abba
a helyzetbe, amelynek neve "az alvó oroszlán". Az ütőereket a nyak jobb és bal oldalán meg kell
nyomni.
Ha a haldokló aluszékonyságra hajlik vagy ha az elalvás állapota már előrehalad, ezt meg kell
szakítani, az ütőereket gyengéden, de határozottan meg kell nyomni. Így az életerő az idegekből nem
tud visszatérni és a brahmani nyíláson biztosan ki fog lépni. Az igazi szemtől-szemben ülést most kell
alkalmazni. Minden élõlény ebben a pillanatban látja meg legelőször a Valóság Felragyogó Fényének
Bardóját, ami nem más, mint a Legmagasabb Lény Szellemteste. A kilélegzés megszûnése és a
belélegzés megszűnése között levõ szünet az az idõ, mialatt az életerõ a fõidegben tartózkodik. Az
átlagos ember ezt az állapotot úgy hívja, hogy a tudat ájultságba merült. Ennek az állapotnak tartama
bizonytalan. A jó vagy a rossz egészségtől, az idegek és az életerő állapotától függ. Azoknál, akiknek a
meditáció szilárd és nyugodt helyzetéről kevés tapasztalatuk van, vagy azoknál, akiknek jó idegeik
vannak, ez az állapot sokáig tart. A szemtől-szemben ülésnél az elköltözötthez intézett felszólítás
ismétléseinek addig kell tartani, amíg az elköltözött testi nyílásain sárga nyálka kezd szivárogni.
Azoknál, akik életükben gonoszak voltak és akiknek gyenge idegeik vannak ez az állapot csak annyi
ideig tart, amíg az ember ujját megpattintja. Másoknál pedig ez oly soká tart, amennyi idõ egy ebéd
elfogyasztásához kell. A különböző nagy tanítások azt mondják, hogy az öntudatlanságnak ez az
állapota három és fél napig tart. Több más vallásos értekezés azt állítja, hogy négy napig. A
Felragyogó Fénnyel szemtől-szemben ülést az egész idő alatt folytatni kell.
Az alkalmazás módja ez: Ha valaki halálakor önmagától a halál tüneteit meg tudja állapítani,
ezt a tudást már előbb is megértette. Ha a haldokló ezt önmaga nem képes megtenni, akkor vagy a
guru, vagy a hittestvére, vagy a testvér, aki a haldoklóhoz közel áll, legyen kéznél és a haldoklót
élénken figyelmeztesse a halál tüneteire úgy, ahogy azok illõ rendben feltûnnek és ismételten
mondja ezt: Itt van a jel, amikor a föld a vízbe süllyed! Ha a halál minden jele már megnyilatkozott, a
haldoklónak add a tanácsot, halk hangon a fülébe súgva: Uram, ne hagyd magad félrevezetni!
Ha testvére vagy más valamilyen személy, akkor szólítsa nevén és mondja ezt:Uram, mivel
azt, amit halálnak neveznek, most eljött hozzád, határozd el magad és mondjad: "Ím itt van a halál
órája. Ha ezt a meghalást jól felhasználom s úgy akarom, hogy minden élõlénynek hasznára és javára
legyen, mindenkinek, aki csak az ég határtalan területén lakik, elérem az Éberség Tökéletességét és
így szememet a Tökéletesség iránt való szeretetre és részvétre irányítom". Ha
gondolatodat így alakítod, különösen abban az idõben, amikor a Legmagasabb Lény Szellemtestébe
minden élõlény beléphet, tudd meg, hogy ebben az állapotban vagy; határozzad el, hogy a Nagy
Jelkép állapotát, amelyben vagy, eléred, a következõképpen: "Ha ezt a Bardót nem is tudom
megvalósítani, meg akarom ismerni és amennyiben ebben az állapotban én is alkotórésze vagyok a
Nagy Egy Lénynek, valamilyen alakban, teljesen mindegy, hogy milyenben, annak javára leszek:
minden élõlényt szolgálni akarok, minden élõlényt, akárhány van az ég határa alatt".
Elválaszthatatlanul ehhez az elhatározáshoz ragaszkodva most kíséreld meg, hogy valamely vallásos
gyakorlatra emlékezz, olyanra, amit életedben gyakorolni szoktál. Ha a felolvasó ezeket a szavakat
mondja, ajkát közelítse a haldokló füléhez és érthetõen, világosan vésse a haldokló elméjébe s
akadályozza meg, hogy annak szelleme csak egy pillanatra is elkalandozzon.
A kilégzés megszûnése után nyomjad erõsen az álomideget; ha az illetõ láma vagy magasabb
rangú és tanultabb személy, mint maga a felolvasó, ezeket a szavakat kell bevésni: Tiszteletre méltó
uram, most, hogy átéled a Felragyogó Fényt, próbálj meg ebben az állapotban, amelyet átélsz,
kitartani. Abban az esetben, ha a haldokló másvalamilyen személy, a felolvasó ültesse szemtől-
szembe: Uram, hallgass ide. Most átéled a tiszta valóság Felragyogó Fényének sugárzását. Ismerd fel.
Uram, mostani értelmed valóságos természete szerint üres és nem alkották valamilyen megfogható
alakúra vagy színűre, természettől fogva üres, Igaz Valóság, az Örök Jó. Saját értelmed, amely most az
üresség, amit ne nézz úgy, hogy az a semmi üressége, hanem ez maga az Értelem, minden gátlás
nélkül, tündöklõ, fellobbanó, gyönyörûséges. Éber, az Örök Jó ébersége. Saját értelmed, amelyet
semmire sem alakítottak és a valóságban is üres, a tündöklõ és gyönyörûséges, ez a kettõ,
elkülöníthetetlen. Ennek a kettõnek egyesülése a Legmagasabb Lény Szellemteste, a Tökéletes
Megvilágosodás állapota. Saját Értelmed ragyogó, üres, a Nagy Sugárzóról leválaszthatatlan, nem
születhet és nem halhat meg, a Megváltoztathatatlan Fény. Ezt tudni elég. Saját értelmed ürességét,
mint az Éber Lényt felismerni s ezt saját értelmednek tartani annyi, mint elnyerni az isteni szellem
állapotát. Ismételd ezt világosan és tisztán háromszor, vagy hétszer. Ez a haldokló emlékezetében
felidézi elõbbi guruja által tanított szemtõl-szemben ülést. Másodszor: felidézi, hogy a haldokló a
Ragyogó Fényben felismerje a tiszta értelmet; harmadszor: amennyiben saját lényének igazi
valóságát megismeri, teljesen egyesül a Legmagasabb Lény szellemtestével és megszabadulása
bizonyos.

A második lépcsõ

(A második lépcsõre vonatkozó utasítás: közvetlenül a halál után látott másodlagos Ragyogó Fény.)

A Ragyogó Ősfényt az elköltözött így felismeri és a szabadulást eléri. Ha azonban félõ, hogy a
Ragyogó Fényt nem ismeri fel, akkor bizonyosra lehet venni, hogy az dereng fel, amit másodlagos
Ragyogó Fénynek neveznek, ami a kilélegzés megszűnése után kezd megjelenni éspedig valamivel
azután, mint amennyi egy ebéd ideje. Az ember jó vagy rossz karmájától függ, hogy az életerõ a jobb
vagy bal idegen át száll el és a test melyik nyílásán lép ki. Erre a szellem megvilágosodása következik.
Hogy a Ragyogó Õsfény állapota egy ebéd elfogyasztásának idejéig tart, az az idegek jó vagy rossz
alkatától függ és attól, hogy az illetõ a szemtől-szemben ülést elõzõleg gyakorolta-e. Ha a tudat
lényege a testbõl kilép, az elköltözött így szól önmagához:
Meghaltam vagy nem haltam meg? Nem tudja eldönteni. Látja rokonait és hozzátartozóit,
ahogy látni õket elõbb is megszokta. Még a panaszt is hallja. A szörnyû karma látomásai még nem
zárultak le. S a Halál istene által felidézett iszonyú jelenségek és élmények sem érkeztek még el. A
lámának vagy felolvasónak ezalatt a szünet alatt kell az utasításokat alkalmazni: Vannak hívõk
tökéletesedett fokon és vannak szemléletes fokon. Ha az illető olyan, aki tökéletesedett fokon állt,
szólítsd nevén háromszor és a fentebbi tanításokat a Felragyogó Ősfénnyel való szemtõl-szemben
ülésre vonatkozólag ismételd el újra. Ha az illetõ szemléletes fokon állt, olvasd el neki a bevezető
leírásokat és a védőistenekről szóló meditáció szövegét és aztán mondjad ezt: Uram, meditálj saját
védőistenedről. Ezen a helyen a felolvasónak az istenség nevét meg kell említenie. Ne vessz el.
Gondolatodat komolyan irányítsd védőistenedre. Meditálj fölötte, mintha a hold képe lenne a vízen,
látható, de önmagában nem valóságos. Meditálj fölötte, mintha olyan lény lenne, akinek anyagból
való teste van.
A felolvasó így szóljon és ezt az elköltözött elméjébe jól vésse be. Ha az elköltözött
közönséges ember volt, mondjad: Meditálj a könyörületes Isten fölött. Ha az elköltözöttet így
szemtõl-szembe ültetik, még ez biztosan megismeri a Bardót, olyan, akitõl az ember nem is várná,
hogy segítség nélkül megismeri. Olyan személyek, akiket életük alatt a guru szemtõl-szembe ültetett,
azonban a tudást nem sajátították el, a Bardót önmaguktól nem képesek felismerni. Az ilyen személyt
a gurunak vagy egy hittestvérének kell hatásosan figyelmeztetni. Olyan ember is van, aki a tanítást
elsajátította ugyan, de a halált okozó betegség hevessége folytán szellemileg a látomásoknak
ellenállni képtelen. Ez az utasítás az ilyenek számára is nélkülözhetetlen.

Ha a Bardo elsõ állapotát azonnal megragadják, az a legjobb. Ha azonban nem, ennek a másodiknak
alkalmazásával az elköltözöttben az elõbbi is felidézõdik s a Bardo második lépcsõjén értelme
megvilágosodik és akkor a szabadulást eléri.

A Bardo második lépcsõjén a test abból az anyagból van, amit fénylõ látomásnak neveznek. Az
elköltözött nem tudja, hogy halott vagy nem halott és reá nagy világosság árad. Ha az elköltözöttre
ebben az állapotban az utasításokat sikeresen alkalmazzák, akkor a karma nem uralkodhatik rajta
tovább. Ahogy a nap sugarai a homályt eloszlatják, úgy a Ragyogó Fény is eloszlatja ezen az úton a
karma hatalmát. Az, amit a Bardo második lépcsõjének neveznek, a szellemtest fölött dereng. Aki ezt
tudja, olyan helyek körül lebeg, amelyek életében jelentékeny szerepet játszottak. Ha most ezt a
tanítást alkalmazzák, szándéka teljesül; karma látomásai még nem árasztották el, az elköltözöttet
nem lehet kiforgatni és a megvilágosodástól eltántorítani. A visszazuhanásHa az elköltözött az utat a
Chönyid Bardóban sem találja meg, hirtelen meghallja a borzalmak hangjának négy üvöltését. Az
egyik hang olyan, mintha egy hatalmas hegy zuhanna alá; a második olyan, mintha a tenger vízeséssé
vált volna; a harmadik olyan, mintha egy erdõ lángra kapott volna; a negyedik olyan, mint százezer
mennydörgés. Az elköltözöttben irtózatos félelem támad és menekülni igyekszik. A hely, ahová el
akar rejtõzni, az anyaöl. Az utat az elköltözött elõl három szakadék zárja el, a fehér, a fekete és a
vörös szakadék. Ha az elköltözött a szakadékok valamelyikébe zuhan, annyit jelent, hogy egy földi
asszony ölébe zuhant. Az elköltözöttet más látomások is üldözik, vakító fénygömbök,
szikrasugarakkal. Szörnyû záporesõ kergeti. Minden oldalon dühös asszony és férfi alakok tűnnek elõ.

Az elköltözött Bardo-teste az érzékszervekkel ellátott érzékeny szellemtest a létnek azon a fokán,

amely az újjászületésre alkalmas. Mozgása teljesen szabad, csak egyelõre az anyaölbe nem tud
belépni. A szellemtest képes arra, hogy a gondolat gyorsaságával átszelje a világegyetem terét. A
Bardóban csak azok a lények láthatják egymást, akinek tudata egymáshoz hasonlóan világos, vagy
sötét. A Bardóban vándorlók az anyagi természet dolgainak illatából táplálkoznak. A nap és a hold
fénye a Bardóban láthatatlan s ezért ott sem világosság nincs, sem sötétség. A Bardóban félhomály
uralkodik. Az elköltözött tudata egy bizonyos ideig teljesen béna és az ájultság állapotában van. Ez az
idõ három és fél napig tart. Amikor ismét tudatra ébred, megérti, hogy meghalt és mély fájdalom
fogja el. Ebben az idõben a Bardót tökéletesen meg lehet ismerni. Nemsokára a tudat új formát vesz
fel és a Bardóhoz teljesen alkalmazkodik. Ilyenkor a Bardo már megismerhetetlen. Ha az elköltözött
ezt az idõt elmulasztja és a Bardót nem ismeri meg, hanem alkalmazkodik hozzá, a kínálkozó idõt
elszalasztja. Ezért szükséges, hogy a földön mindenki a Bardóról szóló tanítást elsajátítsa. Akkor
helyzetét felismeri, az idõt nem fogja elszalasztani s akkor megszabadul.

Az újjászületés felé

(Utasítás a szolgálattevõnek:) Ha a vallásos gyakorlatokban tanúsított nagy hanyagság és a megértés

hiánya miatt az illetõ még ezt sem képes felfogni, az elköltözöttet látomások fogják elárasztani és az
anyaöl kapuja felé fog vándorolni. Az anyaöl bezárásának tanítása most rendkívül fontos lesz. Szólítsd
nevén az elköltözöttet és mondd ezt: Uram, ha az elõbbieket nem értetted, ebben a pillanatban az a
benyomásod van, hogy sem fel nem emelkedtél, sem vízszintesen nem haladtál, sem nem süllyedtél
el. Merülj el a Nagy Könyörületes szemléletébe. Meditálj. Térj észre. Most szélrohamok fognak érni,
jeges viharok, jégesõ, sötétség vesz körül és úgy érzed, hogy megszámlálhatatlan sokaság üldöz. Ha
az ember ezek elõl a látomások elõl elrejtõzik, ha nincs igen jó karmája, az lesz az érzése, hogy a
nyomorultság helyére vetõdött; ha jó karmája van, ellenben, azt fogja érezni, hogy a boldogságot
elérte. Most, Uram, születésed helyének és földrészének jelei világítanak neked, az a hely, ahol
megszületni szándékod van. Erre a pillanatra több igen mély tanítás van. Hallgass figyelmesen. Ha az
elõbbi szemtõl-szemben ülések alkalmával nem is értettél meg, most meg fogsz érteni, mert ezt a
jelet még azok is megértik, akik a vallásos gyakorlatokat tökéletesen elhanyagolták. Figyelj.
(Utasítás a szolgálattevőnek:) Most szükséges az anyaöl bezárásnak módszerét alkalmazni. Erre a
legnagyobb gondot kell fordítani. A bezárásnak két fõ módja van: a lényt, aki be akarna lépni, a
belépésben megakadályozni, agy az anyaöl kapuját, amelyen keresztül beléphetne, bekell zárni.

(Az anyaölbe való belépés megakadályozásának módszere.)

A lény belépésének megakadályozására vonatkozó utasítások a következõk: Uram, védőistened

akárki legyen is, szemlélõdj fölötte nyugodtan, nézzed úgy, mint a holdat a víz tükrén, amely látható
ugyan, de nem valóságos, mint a káprázó látomás. Ha nincsen védõistened, szemlélődj a
Könyörületes Istenen, vagy rajtam. Fogadd be ezeket a képeket és meditálj nyugodtan. Aztán a
védõisten érzéki alakjának körvonalait oszlasd el és meditálj minden gondolati forma elkerülésével az
üres és tiszta Fényen. Ez nagyon mély tudás, ennek birtokában az ember nem lép be az anyaölbe.

(Az anyaöl kapujának bezárásáról szóló elsõ tanítás.)

Ilyen módon meditálj. Ha azonban ez nem elégséges ahhoz, hogy téged az anyaölbe való belépésben
megakadályozzon és készen állsz már, hogy valamelyikbe belépj, akkor itt van a mély tanítás az
anyaöl kapujának bezárására. Figyelj. Jaj, ha a Sidpa Bardo dereng, fölötted, Tartsd tudatodban az
egyetlen elhatározást, hogy a jó karmák láncát kell folytatni. Zárjad le az anya ölének kapuját. Ne
felejtsd el az ellenállást. Ez az idő, amikor komolyságra és tiszta szeretetre szükséged van. Add fel az
irigységet és meditálj a gurun, aki apád és anyád. Ismételd el ezt saját száddal világosan és meditálj
fölötte. Ne felejtsd el megvalósítani. Ez a tanítás azt mondja: a Sidpa Bardo dereng fölöttem. Ez azt
jelenti, hogy most a Sidpa Bardóban vándorolsz. Ennek jele, hogyha vízbe, vagy tükörbe nézel, nem
fogod látni arcod, vagy tested tükörképét és tested nem vet árnyékot. Húsból és vérbõl való durva
anyagi testedet levetetted. Ez annak jele, hogy a Sidpa Bardóban vándorolsz. Ebben az idõben
egyetlen elhatározást kell értelmedben tartani. Ez az egyetlen elhatározás kialakítása most nagyon
fontos. Olyan ez, mint amikor az ember a ló futását a gyeplő használatával irányítja. Bármit kívánsz,
meg fog történni. Ne gondolj hát rossz tettekre, amelyek értelmed futását megváltoztathatják.
Emlékezz e felolvasóhoz való lelki rokonságodra, vagy valaki másra, akitõl tanítást, beavatást, vagy,
mialatt az emberi világban voltál, vallásos iratok olvasásához engedélyt nyertél és tarts ki a jótettek
szándékában. Ez nagyon fontos. Ne tántorodj meg. Most elérkeztél a határhoz, ahol az út felfelé
vezet, vagy lefelé vezet. Ha csak egyetlen pillanatra is a bizonytalanságot szóhoz engeded jutni,
hosszú-hosszú idõ nyomorultságát kell majd elviselned. Ez az a pillanat. Tartsd szorosan egyetlen
szándékodat. Kitartóan fûzzed egybe a jótettek láncolatát. Most elérkeztél az idõhöz, amikor az
anyaöl kapuját be kell zárnod. Olyan idõ ez, amikor szükséged van a komolyságra és tiszta szeretetre,
ami azt jelenti, hogy elérkezett az idõ, amikor mindenekelõtt le kell zárni az anyaöl kapuját. A
bezárásnak három módszere van. Ezt jól véssd szívedbe.

(Az anyaöl kapujának bezárásáról szóló második tanítás:)

Uram, ebben az idõben férfi és nõi lényeket fogsz látni látomásaidban, az egyesülés pillanatában. Ha
látod õket, gondolj arra, hogy vissza kell magadat tartani és nem szabad közéjük lépned. Az apát
tekintsd gurunak, az anyát tekintsd az isteni Anyának, meditálj fölöttük és hajolj meg elõttük.
Gyakorold hitedet alázatosan. Imáidat nyújtsad feléjük és határozd el, hogy tõlük vallásos vezetést
fogsz kérni. Ez az elhatározás elég ahhoz, hogy az anya öle biztosan bezáruljon. Ha azonban ezzel
nem zárul be, hanem késznek érzed magad, hogy belépj, meditálj az isteni guru fölött, aki apád is
anyád is, vagy meditálj más védõistenség fölött; s amikor szemléled õket, hódolj nekik szellemi
áldozatokkal. Tökéld el komolyan, hogy jóindulatukat fogod kérni. Ezáltal az anyaöl kapuja biztosan
bezárul.

(Az anyaöl kapujának bezárásáról szóló harmadik tanítás:)

Ha az anyaöl még így sem zárható le és késznek mutatkozol belépni, most megmutatom neked a
harmadik módszert, hogy akár a vonzalomtól, akár az ellenszenvtõl megvédjelek. A születésnek
négyféle módja van: tojásból való születés, anyaölbõl való születés, természetfölötti születés és a
meleg párából való születés. A négy közül a tojásból és az anyaölbõl való születés természete szerint
egyforma. Már említettem, hogy látomásodban férfi és nõi lények jelennek meg az egyesülés
pillanatában. Ha most a vonzalomtól és az ellenszenvtõl hajtva valaki az anyaölbe lép, az ember
megszülethet lónak, vagy madárnak, vagy kutyának, vagy embernek. Ha az ember szándéka, hogy
mint férfi lény szülessen meg, a dolgok ismerõje tudja ezt: önmagáról, mint férfi lényrõl derengõ
érzése van, átható gyûlölet és féltékenység támad benne az apa iránt és vonzalom az anya iránt. Ha
az ember szándéka, hogy mint nõi lény szülessen meg, a dolgok ismerõje tudja ezt: önmagáról, mint
nõi lényrõl derengõ érzése van, átható gyûlölet keletkezik benne az anya iránt, vonzalom és szeretet
az apa iránt. A dolgok ismerõje tudja, hogy ilyenkor a Bardóban levõ ember a tudattalanságba zuhan.
Ugyanakkor, amikor a sperma és a petesejt egyesülésben vannak. Késõbb aztán tojásba zárva találja
magát, mint embrió. S amikor az anyaölbõl kilép és szemét kinyitja, azt tapasztalja, hogy kiskutyának
született. Azelõtt emberi lény volt, most azonban kutya lett és az ólban kell szenvednie. Vagy, mint
kismalac a disznóólban, vagy hangya a hangyabolyban, vagy, mint rovar a korhadt fában, vagy, mint
borjú, vagy kecske, vagy bárány. S ebbõl az életbõl a visszatérés az emberi életbe lehetetlen.
Kábaságot, nyomorult szellemi sötétséget kell elszenvednie és gyötrelmeket kell végigkínlódnia. Ezen
az úton az ember még a világ fenekére is eljuthat a boldogtalan kísértetekhez és poklokban
elképzelhetetlen nyomorúságot kell elviselnie.CHAG GYA CHENPO

(A Megszabadulás Nagy Jelképe)

Ha az ember elhagyatott és csendes helyre vonul, leül, a legelsõ percekben maradjon mozdulatlan,
ne gondoljon semmire, szándékát, hogy most szemlélõdésbe fog merülni, vagy szellemi
gyakorlatokba fog kezdeni, ne helyezze elõtérbe, ne tudatosítsa és ne mondja, hogy: meditálni
jöttem ide s most magamat a szemlélõdésnek szentelem. A testnek ezt a nyugalmát, a szellemnek és
a szónak ezt a csendességét, amelyet semmiféle szándék és feszültség nem zavar meg, amelynek
nincsen célja, hívják úgy, hogy: az ember õseredeti természetes állapotába lép. Mert az ember
õseredeti és természetes állapota ez a nyugalom és megbékült mozdulatlan csend. A régiek azt
mondták:Ne gondolj a múlttal. Ne gondolj a jövõvel. Ne gondold: most szemlélõdni fogok. Ne
gondold, hogy az üres nagy tér, amit átélsz, az: a Semmi. Érzékeidet bármiféle benyomás érje is, most
az okokat ne kutasd kíváncsian, ne elemezz, hanem éppen ellenkezõleg, szellemedet hagyjad
békében és megnyugodva.

A régiek azt mondták: Ha az ember tudata nem alkot képeket, fogalmakat és gondolatokat, amelyek
a tapasztalt dolgoknak megfelelnek, ha a szellem megnyugszik, mint a gyermekben, ha az ember
Vezetõje utasításait követi, akkor az ember a nagy ürességet megfogja érteni s az anyagi világ
káprázatától meg fog szabadulni. Mert ez a két dolog egybeesik.

Tilopa mondta: Ne képzelj el semmit, értelmedet ne foglalkoztasd, ne elemezz. Ne határozz el se

szemlélõdést, sem elmélyedést. Szellemedet tartsd természetes õsi állapotában.

A Marmidze tanításának mestere mondta: A szellem elkalandozása s a sajátmaga által alkotott képek
között való tévelygése szûnjék meg. Az éberség az út, amelyen minden Buddha a magasba
emelkedett. Ez az, amit a szellem megnyugvásának neveznek, hogy az ember mozdulatlanul megáll a
természetes õsi állapotban.

Nagarjuna mondta: Ne feledd el soha, hogy az éberség az egyetlen ösvény. Minden Buddha ezen az
úton járt. Anyagi testedet állandóan tartsd megfigyelés alatt, hogy azt minél jobban megismerd: a
test tevékenységét, az érzékszervek mûködését, a tevékenység okait és következményeit. Ha az
éberséget elhanyagolod, minden aszkétikus gyakorlatod hiábavaló.

Abhidharma mondta: Emlékezni annyi, mint soha azt a lényt s azt a dolgot, akivel s amivel valaha is
találkoztál, elfelejteni. A Gampopa mestere mondta: Ha a szellem megereszkedik, megnyugszik. Ha a
víz nem mozdul, megtisztul. Milarepa a szemlélõdés nagymestere mondta: Ha a szellem õsi,
természetes állapotába tér úgy, hogy semmiféle alakot nem ölt, meglátja, hogy miképpen keletkezik
az emberben az, amit ismeretnek és tudásnak hívnak.

Ha a szellem megnyugodva és csendesen folyik, mint a hatalmas folyam békés vize, nem az egyéni Én
ismerete és tudása fog benne felmerülni, hanem a víz megnyugodott tükrén megjelenik az örök
valóság képe. A bölcs Saraha ezt a kettõs tapasztalatot így foglalta össze: Ha a szellemet megkötik,
tízféle irányban fog kitörni akarni. Ha a szellemet eleresztik, mozdulatlan marad. A szellem
makrancos állat, mint a teve.

TIBETI ÉS SZANSZKRIT SZAVAK

amrita - az istenek és az üdvözültek itala, nektár.

atman - az individuális én-nel szembeállított univerzális, örök én.

Brahma - a teremtõ és a legfõbb istenség.

brahma-nyílás - a koponya legfelsõbb részén levõ nyílás, koponyavarrat.

dakini - nõnemû démon.

Dharma-Kaya - a legfõbb istenség anyagi megnyilatkozása: szellemteste.

guru - szellemi vezetõ.

heruka - védõistenség.

kargyütpa - Padmasambhava szent által alapított egyház, a bön vallás archaikus

alakja.

mandala- rendesen köralakban rajzolt misztikus kép: világszimbólum.

mantra - varázsige, szent tartalmú mondat.

Meru - a misztikus földrajz szerint a világ közepén emelkedõ hegy, amely egybeesik az emberi test
közepével. Megfelelés: Olympos a görögöknél, Sinai a Bibliában, Albordj a perzsáknál stb.

naljorpa - aszkéta.

nirvána - az éberség legmagasabb, természetfölötti foka.

samadhi - a meditáció és a yoga eksztatikus állapota.

sangsara - az anyagi természetben való élet zûrzavara, tisztátalansága és lefokozott

volta.

Shiva - a pusztulás és megújulás istensége.

Vishnu - a megtartó és gondviselõ istenség.

A tibeti szavak átírása az Európában használatos angol helyesírás szerint történt.

A kiejtés: ch=cs, j=dzs, sh=s, s=sz, y=j. A többi hang, mint a magyarban.
 Hamvas Béla Száz könyv, A mérték

A feladat száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott városból, vagy az ostromlott
világból. Olyan száz könyvet, amelyből, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmának
vonalát nagyjából helyre lehetne állítani. Ezúttal nem arról van szó, hogy valaki szórakoztató
útikönyvek katalógusát szerkessze meg, vagy hogy időtöltésből a „puszta szigetre” százkedves
szerzőjét magával vigye, hanem arról, hogy olyan műveket gyűjtsön össze, amelyeknek fordítása
minden nyelven már régen meg kellett volna, hogy legyen. E száz mű közül az egyiknek legalább
mindig az éjjeliszekrényen kellene lennie, hogy az ember, ha nem is többet, elalvás előtt egyetlen
szót elolvasson, és az emberi lét igazi tartalmából legalább valamit az éj sötétségébe világításul
magával vigyen.

A száz könyvön nem szabad száz kötetet érteni. Ez a helyzet sok furcsaságot idézne.
Goethéből ki kellene hagyni Eckermannt, vagy a költeményeket, Dosztojevszkijből és Tolsztojból
egy mű kivételével minden egyebet, a kétkötetes Platóntól az egyiket. A száz könyv száz életművet
jelent, száz oeuvre-t, száz szerző művének javát. Ahol csak egyetlen könyvről van szó, mint
Rabelais-nél vagy Danténál, alkudni nem lehet. A modern szerzők azonban sokkönyvűek; náluk a
könyvek címe vita tárgya, száma nyílt kérdés. Az egyéni ízlés a katalóguson változtatni fog tízet,
talán húszat, esetleg harmincat. Az eltéréseket támadni és védeni lehet. Ötven műben feltétlenül
mindannyian meg fogunk egyezni; esetleg hatvanban, kedvező esetben-nyolcvanban. Minden
valószínűség szerint a legfontosabb nyolcvanban. INDIA

1. A Rigvéda himnuszai
A Rigvéda himnuszai nem közönséges dalok, hanem a világegyetem harmóniájának kultikus énekei.
Az őskorban minden nép ismerte a zene, a költői mérték rejtélyes összhangjait, amelyeknek mágikus
hatásuk volt: az emberi lélekben, a közösségben, az államban, a világegyetemben harmóniát
teremtettek. A megbontott rendet a himnuszok állították helyre. Ha Egyiptomban vagy Mexikóban a
felkelő és lenyugvó naphoz himnuszt énekeltek, a nap harmonikus- szabályos-törvényszerű rendjét
kívánták a földi életre is alkalmazni. Mondják, hogy Orpheusz dalaira a halak kidugták fejüket a vízből:
mert a dal az emberi és állati világ között is összhangot teremt. Az emberek között az egyetemes
testvériséget valósítja meg, az elemek között az örök rendet, az emberi lélekben a tiszta és szép
életet. Az őskori himnuszok közül a Rigvéda énekei a legszebbek.

2. Az Upanisadok
Ha nem száz, de ha három könyvet lehetne csak megmenteni, az Upanisadoknak közöttük kellene
lenni. Az Upanisadok (titkos tanítások) azt mondják, hogy a tapasztalati anyagi természet második
valóság. Az első valóság, a tulajdonképpeni és igazi valóság a láthatatlan és a szellemi. Az anyagi
természet csak az örök halhatatlan lélek (átman) káprázata (májá), és független, önálló léte nincs.
Ezt a döntő nagy tudást az emberönmagától nem ismerhette volna meg, sohasem láthatta volna be,
hogy ami látszat szerint körülveszi és életét meghatározza, az nem is valóság. Az Upanisadokat maga
a legfőbb szellemisten, Brahman nyilatkoztatta ki az idők elején az őskor nagy bölcseinek.
Ezeknek a kinyilatkoztatásoknak gyűjteménye az Upanisadok. Szépségben és nagyságban az
Upanisadokhoz egyetlen írott emberi mű sem hasonlítható. Az első szemelvényes magyar kiadás
most készül. Az angol Max Müller-féle fordításban sok a félreértés; kisebb, főként hinduktól származó
fordítások jobbak. A német Deussen-fordí tás szürke. [1]
3. Szánkhja-karíka

Csodálatos könyv. A borotvaéles értelem és a csaknem vakmerő képzelet és intuíció

összhangjából tökéletes metafizikai világ magyarázatalakul. A szánkhja rokon a júdeai Kabalával,
Püthagorasz számelméletével és a kínai Jiking számokra épített misztikus filozófiájával. Jó angol
fordításokból ismerhető meg.

4. Patandzsali: Jóga-szútra

A jóga az ős-világszellemmel való egyesülés módszere. Sokféle jóga van: az egészség (hatha), a
tevékenység (karma), az önfeláldozás (bhakti)jógája. Mindegyik az Istenséggel való azonosulás egy-
egy lehetősége. Valamennyi jóga alapja és koronája az úgynevezett rádzsa-jóga (királyijóga). Ezt
írta meg Patandzsali, a nagy őskori bölcs. A művet, ahogy Patandzsali reánk hagyta, beavatatlan
ember nem is érti, és nem tudja használni. A szútrák legtöbbnyire rövid jelszerű mondatok, vagy
csak szavak. Patandzsali műve csak megfelelő kommentárral használható. A kommentárok száma
beláthatatlan. Arra a kérdésre pedig, hogy közöttük melyik a legjobb, a válasz: a modern ember
használjon két kommentárt,egy őskori hindut, és egy modern európait. A mű nehézségeit csak így
fogja tudni eredményesen legyőzni. A fordí tások közül a legjobbak az angolok és a német J. Haveré.

5. Mahábhárata

Ez a hinduk hőskölteménye a Bháraták nagy nemzetségéről, amelyben elbűvölő mesék,

elragadó költői részek, nagyszabású metafizikai gondolatok, álmok, szenvedések, csodák, istenek,
démonok, emberek úgy kavarognak együtt, mint a Teremtő szellemében a
teremtéspillanatában. A Mahábháratából a világnak egyetlen színe, hangja, formája sem
hiányzik. Ha a világ nem egyéb, mint az örök lélek (átman)kivetítése, akkor a Mahábhárata nem
egyéb, mint a kivetített világ összefoglalása. Itt mindenki megtalálja a magáét: a gyermek az
elbeszélésekben, a szerelmes a bűbájos dalokban, a gondolkozó a Bhagavad-gítában, a föld legszebb
filozófiai költeményében. Több igen jó Mahábhárata-fordításunk van, mert a költeményt rosszul
fordítani lehetetlen. A Bhagavad-gítát legalább ötszázan ültették át, és több ezer kommentárja van.

6. Manu törvénykönyve

Aki a dolgokhoz nem ért, az Manu törvénykönyvének a száz legjobb mű közé való felvétele ellen
tiltakozni fog. Aki azonban tudja, hogy alig van mű, amelyből az őskor levegőjét olyan tisztán és
közvetlenül lehetne szívni, az a választást helyeselni fogja. Manu nem olyan törvénykönyvet írt, mint
amilyen ma a Jogszabályok gyűjteménye és a Döntvénytár visszataszítóan ostoba és
életellenesen mesterkélt művei. A törvénykönyveknek tulajdonképpen remekműveknek kellene
lenniük; Stendhal mielőtt írásba fogott, reggelenként a Code Napoléont olvasta, „a szabatos
megfogalmazások e csodáját”. Manu is remekmű, de másként. A könyv tele van pszichológiával,
szociológiával, pedagógiával, életbölcsességgel,humorral, vízióval, misztikával, metafizikával, éspedig
olyan magas színvonalon, hogy aki mondanivalóját igazán megérti, az egyhuzamban olvassa el, mint
Dosztojevszkijt. De a legfontosabb ez: aki Manut olvassa, az visszakerül az ember őseredeti
állapotába. A túlvilági szellemeket, az isteneket, a csillagokat, a halakat, a növényeket, a
kristályokat ismét testvéreinek érzi. A könyvnek több jó angol, német és francia fordítása van, de
egyik se nagyon hozzáférhető.

7. Buddha beszédei
Mondják, hogy a világtörténet minden embere között Buddha volt a legnagyobb. Eredeti neve
Sákjamuni volt, uralkodó király fia, de trónjáról lemondott, haját lenyíratta, csuhát öltött, és az
önmegtagadást tanította. Ezért nyerte el a Buddha nevet, amely szó szerint annyit jelent, hogy
tökéletesen felébredett. Buddha abból indul ki, amiből az őskori metafizika: ez a látható világ itt
káprázat, és az egyetlen valóság a láthatatlanszellem. Minden szenvedés, minden zavar, minden
tévelygés oka ehhez a nem-létező káprázathoz való ragaszkodás. Buddha beszédeinek és
tanításainak olyan varázsa van, hogy aki csak egyszer és futólag olvasta is, soha el nem felejti, és
mindig visszakívánja. Buddha beszédeinek gyűjteménye példa arra, hogy a nagy mondanivaló mindig
a legelőkelőbb szépség alakjában jelentkezik. A beszédek hasonlíthatatlanul legszebb fordítása a
német Karl Eugen Neumanné, amely az eredetivel sok helyütt egyenértékű.8. Sankara: Védánta
kommentár

Ez a könyv a nyugalom és az elmélyedés könyve. Sankara az Upanisadokhoz í rta. Ha valaki átható

értelmű ember társaságában hosszabb időt óhajt eltölteni úgy, hogy az igazi valóság légkörében kíván
otthonos lenni, akkor vegye elő ezt a művet, és foglalkozzék vele néhány hónapig. Az egész
világirodalomban nincsen ember, aki az írást annyira élvezné, mint Sankara. Az írók, különösen az
európaiak nagy része, ha í r, vagy írni kénytelen, valósággal szenved. Így az öreg Tolsztoj. De ha nem
is szenved, csak kényszerűségből engedi át magát annak az ördöngös állapotnak,ami az írás. Az
embernek állandóan az az érzése, hogy szabadulni kíván, és igazán tudna a maga számára jobbat is.
Ezt a tapasztalatot merítheti az ember Shakespeare-ből, Joyce-ból éppúgy, mint Baudelaire-ből vagy
Szophoklészből. Az emberek általában nem szeretnek í rni, az írók a legkevésbé. Ezért az igazán
nagyok, mint Kung-ce vagy Buddha vagy Hermész Triszmegisztosz, vagy Püthagorasz, vagy Szókratész
nem írtak, és az igazán nagyok egy része, mint Hérakleitosz, vagy Lao-ce, igen keveset írtak. Sankara
az írás boszorkányos megszállottságát határtalanul élvezi,és az emberrel ezt az állapotot meg is tudja
kedveltetni.

EGYIPTOM

9. Pert em heru

Pertem heru annyit jelent, mint kilépés a nappalba. Az egyiptomiak halotti könyve. Tulajdonképpen
imák, beszédek, himnuszok gyűjteménye,melyeket a túlvilágon vándorló lélek útjának fontos
állomásain mond. Ha valaki igazi, hamisítatlan, tökéletes túlvilág-légkört óhajt megismerni, csak a
Pertem herut olvassa. Itt aztán tapasztalni fogja, hogy az igazi valóság a lélek-valóság, s hogy itt
minden, de minden a lélek saját fényétől,éberségétől függ. Három nagy fordítást ismerünk: Lepsius-
ét, Naville-ét és Budge-ét. A magyar szemelvényes kiadás most készül.

10. Hermész Triszmegisztosz

Hermész Triszmegisztosz neve alatt néhány görög töredék maradt ránk. Az igazi hermetikus
hagyomány azonban ennél több. A leglényegesebba Tabula smaragdina tíz mondatból álló
rejtélye; csupa misztérium a Poimandrész; de még rejtélyesebb a szám-jelrendszer, amelynek
megfejtését többen is megkísérelték, a legutóbb Encausse és Abbé Constant. A hagyomány szerint
Hermész Triszmegisztosz megkapta közvetlenül az égi hatalmaktól a világ legnagyobb tudását. Ez a
tudás a mágia egy neme volt, és az egyiptomi (Toth) szellemi kaszt őrizte. Püthagorasz a tudást
áthozta Európába. A hermetikus tudás lényegét még nem ismerjük. A legjobban használható fordítás
G. R. S. Meadé.

KÍNA

11. Su-king

Az őskor a mesét, történetet, mítoszt, filozófiát, morált szereti egyetlen műben élvezni. A
tudomány eleget bosszankodik rajta, mert nem tudja kiolvasni belőle azt, amit bolond fejjel ténynek
tart. Hála Istennek a Su-kingnek a tények iránt kevés érzéke volt, de annál több az igazságok iránt. A
gyűjteményt így, ahogy ma ismerjük, állítólag Kung mester gyűjtötte egybe. Ez a könyvön meg is
látszik. Egyszerű, komoly, és csupa kegyelet. Az ember majdnem azt mondaná: semmi irodalom.

12. Lao-ce

Ha minden könyvet úgy írtak volna meg, mint Lao-ce a Tao te kinget, nem lenne szükség száz
kötetre, csak száz, vagy még kevesebb füzetre. Nyolcvanegy vers az egész: a történetről, a lélekről, a
közösségről, a sorsról, az életről, az igazságról szóló minden tudás kvintesszenciája, úgy,hogy a
kisgyermek is megérti, de a nagy költő is csak kivételes pillanatban tudja kimondani. A Tao te king
minden igazi életről szóló tudás eleje és vége.

13. Kung-ce

Kung mester maga nem í rt, csak az őskor nagy műveit gyűjtötte össze és magyarázta. A Lun-jüben
levő beszélgetéseket tanítványai írták le. Tulajdonképpen mindig is így kellene lenni. Az ember ne
írjon mást, csak Mesterének szavait jegyezze fel: Platón Szókratészét, Jen Hui Kungmesterét. Így
lenne rendjén, hogy az ember ne essen kevélységbe, és életét a Mester szolgálatában tudja eltölteni.
A Lun-jü mondatai az igaz lélek megnyilatkozásai. Ez bennük a fontos, az igaz és a mély. Az
úgynevezett bölcsességek másodrendűek. Kungmesterben nem a nagy tudást, hanem az igaz szívet
csodáljuk.

14. Csuang-ce

Csuang-ce az a sajátságos emberfajta, mint Szókratész, Pál apostol és Nietzsche –, azt mondják
róluk, hogy paradox emberek. A paradox bennük az, hogy nem a hamis emberi értékeket, hanem az
örök szellemvilág valódi értékeit követik, és az ember önellentmondásait leleplezik. Ez az emberfajta
rendkívül éles elme és a nyelv ragyogó mestere. Soha senki úgy nem tudott beszélni, mint Szókratész,
és nem tudott úgy írni, mint Pál apostol, Nietzsche és Csuang-ce. Csuang-cét fordítani nehéz, mert ő
maga könnyű.

15. Li-tai-po

Ez a teaillatú költészet. Ez a virágzó őszibarackfák költészete. Ez a tiszta kék tengervízben

fürdő fiatal leányok költészete. Ez a májusi fülemüledalok költészete. Ez a legmulandóbb költészet
–, a halhatatlanság költészete. TIBET

16. Naropa
Tibet nagy szentjei: Tilopa, Naropa, Marpa és Milarépa. Naropa közöttük a nagy mágus, a világ
legnagyobb és legveszélyesebb titkaira csillapíthatatlanul szomjas lény, aki ha gonosz lett volna,
az egész emberiséget megrontotta volna, mint Azazel. Életrajza elmondja, miképpen hódította meg a
nagy varázserőket, és azt, hogy minél több varázslatot tanult meg, annál mélyebbről látta be a világ
varázslat- és káprázatvoltát és azt, hogy ez a világ a lélek álma.

17. Milarépa

Milarépa költő volt, szent, misztikus, aszkéta, tanító. Negyven évig élt a Himalájában csalánlevélen,
de olyan tudást szerzett, hogyha száját szóra nyitotta, még az égben lakó istenek is elcsendesedtek,
és őt hallgatták. Milarépa életrajzából megtudjuk, hogy pusztító vihart támasztani, a távolból embert
ölni, levegőben járni, olyan mesterség, amit aránylag könnyen meg lehet tanulni. Ami nehéz, az
egészen más: tiszta és szent életet élni. És a cél nem a mágia, hanem a tiszta élet. Ezért Milarépa
modern: a mai, mágiába tévedt ember kijózanítására írott könyv.

18. Bardo Tödol

Ez a tibeti Halottak könyve. Aki a Bardo Tödolt nem ismeri, nem ismeri a helyes meghalás
tudományát. Ez az a könyv, amely minden emberi mű között egyedül, fiziológiailag, az ember
idegeinek és izmainak és csontjainak is meg tudja magyarázni, mi a halál és mi a lélek nagy
rejtélyes átlényegülése, amikor szellemmé válhat. A Bardo Tödolból tudja meg mindenki, hogy a lélek
teljesen, korláttalanul, végzetesen szabad, és azt teszi magával, amit akar, és az történik vele, amit
elhatároz. Ami külső kényszernek látszik, nem egyéb, mint a léleknek önmagára rakott terhe, amit
akkor vet le, amikor akar. A Bardo Tödolt Kazi Dawa Samdup tibeti láma fordította angolra.

19. Tibeti Misztériumok

Ez a mágikus pszichológia tankönyve, minden művész, költő, í ró, filozófus, komoly politikus, pap
nélkülözhetetlen kézikönyve, amit mindenreggel, mielőtt munkájába fog, olvasnia kellene. Józan és
rideg mű. Következetes, megalkuvást nem ismer, illúziója nincs, egyetlen szenvedélye a világ
káprázatától megszabadulni. A nagy tibeti lélektisztító gyakorlatok, jógák leírása. A leghatalmasabb
közöttük: a csöd. A tibeti aszkéta szerint az embernek semmi építenivalója nincs –, az egyetlen
feladat bontani és rombolni. Ezek a jógagyakorlatok szisztematikusan mindent az alapokig rombolnak
le, gyűlölet, türelmetlenség, elfogultság, harag nélkül, csak azért, hogy a lélek visszanyerhesse eredeti
szabadságát. Ezt a könyvet is Kazi Dawa Samdup láma fordította angolra.

JÚDEA

20. Hénoch

Hénoch pátriárka, Ádám ötödik unokája, a pártütő Azazel angyalnak és társainak történetét mondja
el. Vannak benne részletek, amelyeknek fenséges volta teljesen egyedül áll: különösen, amikor az Úr
Hénoch által a bukott angyaloknak üzen. Ha az ember ilyen könyveket olvas, hajlandó lenne azt
mondani, hogy száz könyvet megmenteni sok, elég lenne tíz, amelyben az emberi történet lényege
benne van. Hénoch feltárja azt, ami az emberiségben a leggonoszabb gonosz, de megmondja azt is,
ami a legjobb jó. Az abszolút ellentétek misztériumának könyve.
21. Ótestamentum

Az Ótestamentumot a száz nagy könyv közé nem kegyeletből kell fölvenni, de még azért sem, mert a
kereszténység természetes előzménye és feltétele. Az Ótestamentumban egész földi létünk
minden alapja együtt van. Ma hajlandók feltételezni, hogy az emberiség sorsa az izmuson
nyugszik. Nem! Az emberiség sorsa a nagy szent neveken nyugszik. A Véda a valóság könyve, az
Ótestamentum a nagy Név könyve. Ha valaki meg akarja tudni, hogy mi az, ami az
Ótestamentumban van, olvassa el egyszer úgy, mintha még sohasem hallott volna róla, minden
utálatos iskolai és papi hazugságtól mentesen. Milyen kár, hogy nincsen tökéletes és
megbízható fordításunk! A mai könyvek mind tele vannak félreértésekkel és (talán) szándékos
hamisításokkal.

22. Zohár

Ha valaki a Zohárból tíz lapot elolvas, így kell szólnia: lehetetlen, hogy ezt a könyvet egy ember írta.
Valószínű, hogy régente voltak nagy bölcsek,akik egy-egy titkot megtudtak, voltak csodálatos tiszta
lelkek, akiknek az angyalok megsúgtak valamit az ég legmagasabb tudásából, és a sok-sokbölcs, a
sok-sok tiszta lélek tudását valaki összehordta. Így keletkezett a Zohár. S ez talán nem is
egyetlen ember volt, hanem egész tudósgyülekezet. Nem száz és nem ezer év tudása van itt, mert
ezt a tudást nem lehet idővel mérni.

PERZSIA

23. Ardai Viraf

Ardai Viraf perzsa költő népének vigasztalan romlásán elszomorodva Ahura Mazdához, a Világosság
urához fohászkodott. Az Úr leküldötte angyalát, s a költő saját szemével láthatta a Túlvilág egész
birodalmát. Ardai Viraf költeménye sokban hasonlít Dante komédiájához, de hasonlít Aeneis és
Odüsszeusz és Platón Erjének túlvilági utazásához is. Ardai Viraf közöttük a legszebb. Több angol
fordítása van versben és prózában. A magyar fordítás most készül.

ARÁBIA24. Ezeregyéjszaka

Mi lenne, ha egyszer valaki az Ezeregyéjszaka filozófiáját megírná? Valamikor valakinek meg kell
tennie, s hogy ez eddig nem történt meg, azért volt, mert sok volt bennünk a méreg, az irigység, a
bosszú, az önzés, szóval a sötétség. Az Ezeregyéjszaka mindennek az ellenkezője: a szelídség,a
humor, a kedvesség, a tiszta szív, az elfogulatlanság, szóval az öröm. Egyszer már végre
komolyan kellene venni az örömet. Például az egyetemen a szociológia órán Harun al Rasid
történeteit olvasni.

MEXIKÓ

25. Sahagun

Azték királyi családból származó indián herceg, aki spanyol szerzetessé lett, í rta ezt a könyvet az
indián istenekről.

PERU
26. Perui mítoszok

Nincs idegenszerűbb könyv, mint ez, és ha valaki megérti, alig van könyv, amelyből az ember
inkább önmagára ismer. Ez a félelmetesen szófukar nép itt mégis kimond néhány alig érthető szót.
Gondolkodhatsz rajta, hogy mit jelent.

AFRIKA

27. Néger mesék

A néger szobrászat és festészet nagy betörésének kora már elmúlt: Európa megértette, hogy
ezt fel kell szívnia. A néger meséknek az irodalomba való betörésére az idő még nem érkezett el,
de el fog érkezni, és talán nem lesz belőle olyasvalami, mint a néger zenéből a dzsessz.

Bevezetésül mindenkinek A boszorkány című mese ajánlható. Ebben együtt van E. T . A.

Hoffmann, Dosztojevszkij, Dante, Rabelais, Joyce,Homérosz, Swedenborg, Swift és Rousseau. Afrika
meséit Leo Frobenius gyűjtötte össze.

ÉSZAK

28. Kalevala

Ha valaki azt kérdezi: mi a természet? – nyugodtan azt lehet felelni rá, hogy az, amiről a Kalevala
szól. A természet nem realitás, nem szükség,nem ellenség, nem valami külső és embertől független
világ. A természet az, amiről a Kalevala szól. Nem az állatok, a növények, a föld, a kő, az időjárás, az
évszakok együttvéve. A természet az, amiről a Kalevala szól. A természet nem idillikus, nem
kegyetlen, nem szentimentális, nem rossz, nem részvétlen, nem szigorú, nem elragadó. A természet
az, amiről a Kalevala szól.

GÖRÖGORSZÁG

29. Homérosz

Kétezer ötszáz évig az európai költészet apjának mondták, és ezzel tulajdonképpen félreismerték.
Most, két és fél évezred elmúltával kezdjük el nagy körvonalakban érteni. Miért olyan nehéz
megérteni őt, aki a legkönnyebb? Homérosz úgy tesz, mintha nem lennének hátsó gondolatok.
Természetes kiegészítése Nietzsche, aki nem egyéb, mint a hátsó gondolatok Homérosza, és
Homérosz a hátsó gondolatok nélküli Nietzsche. Mindkettejük nagy víziója az igazi ember, az eredeti
ember, a Teremtő kezéből frissen kikerült, még harmatos ember. Akhilleusz, Odüsszeusz és az
Übermensch.

30. Szapphó

A száz könyv között, kilencvenkilenc férfi között az egyetlen nő. Néhány töredékkel csupán: egy-két
valószínűleg teljes vers, a többi csak sor,vagy csak öt-tíz szó –, de milyen szó! Kétezer éve írták le és
még forró. Természetes, hogy itt van ő a száz között, senki sem ütközik meg rajta. Szapphónál a nagy
költészet próbáját meg lehet tartani. Az ember tanulja meg verseit könyv nélkül. Mégis, ha az ember
elolvassa, újat tud meg. És mindig – bármilyen jól tudja is –, mindig újra és újra olvasni kívánja.

31. Anakreón

Ha csak a Tücsökdalt írta volna meg, akkor is ezt a kis verset a nagy katalógusba fel kellett volna
venni. De írt mást is, borillatú, könnyedén becsípett verseket. Anakreón az a költő, aki Mexikóban,
Indiában, Kínában és a modern Franciaországban is születhetett volna, és sehol egyetlenszót se
kellett volna másként írnia.

32. Pindarosz

Van abban valami természetes, amit Püthagorasz mond, hogy az emberi életben az első kötelesség
az isteneket, a hősöket, az erőket és a halottak szellemét dicsőíteni. Ezt tette Pindarosz: az ő hangja
a dicsőítés hangja. Ez a dicsőí tés az óda. Fordítottja a modern ember, aki önmagát dicsőíti és
önéletrajzot ír. Szegény modern ember. Pindarosz és az a görög, aki az ő ódáit mondja,
részesévé lesz az isteni és a túlvilági nagyságnak, míg a modern ember olyan kicsiny marad, mint
amilyen volt.

33. Hérakleitosz

Százharminc mondata (félmondata) maradt reánk, s erről a százharminc töredékről legalább

ezerháromszáz könyvet írtak, nem is egészen a legostobább emberek. Megérteni? Megfejteni?
Megmagyarázni? Nem. A közelében lenni. Gondolkozni azon, amit mondott, és szavainak
határtalanságában elmerülni.

34. Platón

A könyvet az érti meg igazán, aki a következőket gondolja el: mi lett volna Európából, és mi történt
volna Európában, ha Platón nem lett volna?Ma egész biztosan nem lennének államok, nem lennének
tiszta, rendesen öltözött, tagolt beszédű, erkölcsös, művelt emberek, nem lettek volna utak, nem
lenne törvény, fegyelem, önuralom –, nem lenne Európa. Sőt: nem lenne törekvés az egyre
tisztább és nemesebb rendre, igény a magasrendűségre. Egy francia azt mondta: ha Napóleon
igazán nagy ember lett volna, könyveket írt volna. Megfordítva: Platón is lehetett volna világhódító,
de túl nagy volt hozzá. Könyveket írt, mert ez több. Ez a könyv. És ez Platón.

35. Aiszkhülosz

Életünk egyik legmélyebb alapja az ősidőktől fogva átöröklött kép a fenségről. Isten, az Ég, a
Tenger, a Lét, a Lélek. Aiszkhülosz a fenség költője: csupa nagyság, csupa komoly lassúság, csupa ég,
tenger, lét, lélek –, csupa Isten.

36. Szophoklész

Az egész világirodalomban Szophoklész tudta a legtöbbet az emberi sorsról. „A legjobb meg se

születni, s az ezután következő legjobb: hamar meghalni.” Szophoklész látta meg azt, amit azóta is
tragédiának hívunk. Ő látta és írta meg úgy, hogyha az emberi lét tragédiájával szemtől
szemben akarunk állni, az Oidipuszt, az Antigonét és az Élektrát kell olvasnunk.

37. Euripidész
 Euripidész volt Athén Dosztojevszkije: mérhetetlen pszichológiai tudással, hallatlan érzékkel
minden iránt, ami százértelmű, problematikus,megoldhatatlan, s amit élni kell, mert ez az ember.
Athénben ha nem is üldözték, biztosan nem szerették. Destruktívnak tartották. Az is. Az ilyen ember
szavaival képes egész államokat megőrölni. Biztosan kell a lábán állnia annak, akit nem zavar meg.
Euripidész azoknak az olvasmánya,akik a mindenekfölött álló igazságot akarják.

38. Arisztophanész

A sötétedő Athénbe világosságot hozott, s ezt a világosságot őrzi minden sora azóta is. Igazság,
szépség, nevetés, becsület, őszinteség, derű –kétezer-ötszáz éve világít. Egészen különös szerencsénk
van, hogy Európában a miénk a legjobb Arisztophanész-fordítás!

39. Thuküdidész

Ha Thuküdidészt nem ismertük volna meg, mindent megértettünk volna, az Olimposzt, Eleusziszt, a
filozófiát, a szobrokat, az Akropoliszt, de a görögökből sohasem értettük volna meg a
gyarmatosítást, a városalapításokat, a harcban és a hajózásban való páratlan
ügyességüket,kereskedelmi okosságukat. Thuküdidésznek Tacitusszal együtt még egy nagy előnye
van: a modern történetírás olvasását fölöslegessé teszik. Itt minden emberi történet lényege megvan,
ami azóta történt, csak személyi és időbeli változás, de ugyanaz.

40. Plutarkhosz

Ez a történeti arcképcsarnok az emberről szóló tudás kvintesszenciája. Történet, lélektan,

társadalomtudomány, neveléstan, jog, filozófia, vallás,földrajz, karakterológia. Teljesen igazuk van
azoknak, akik azt követelik, hogy a fiatalembereket Plutarkhosszal neveljék: ő tudta, mi a nagy élet,
és tudta, hogy mi az életben a nagy. Tudta, hogy mindenkiben lakik Caesar és Arisztidész, Miltiadész
és Scipio, és tudta, hogy kicsiny életet élni nem érdemes.

RÓMA

41. Horatius

Miben van Horatius költészetének utolérhetetlen varázsa? Néhányan azt mondják, hogy sztoikus
világszemléletében; mások azt, hogy római voltában; ismét mások azt, hogy a forma nagy művésze
volt. Nem. Horatius hitt az aranykorban. Hitt abban, hogy az elíziumi létet az ember megtudja valósí
tani, ha komoly, igaz, derűs, nyugodt, nem erőszakos, nem kapzsi, nem irigy, nem hagyja, hogy
alacsony szenvedélyei elragadják. De Horatius azt is hitte, hogy ezt nemcsak egyetlen ember, hanem
egész nép, sőt az egész emberiség meg tudja valósí tani, sőt az utat is megmutatta. Aki őt olvassa, az
nyílegyenesen megy vele a boldogság felé.

42. Vergilius

Éppen úgy, mint Horatius, Vergilius is hitt az aranykorban, hitt abban, hogy Augustus uralma alatt
ebből az aranykorból valami megvalósult. Mi az, ami megvalósult? A béke. Jó volt visszanézni a harc
idejére, és megpihenni –, Szabbatot tartani, ünnepet, fellélegzeni és az isteneket dicsérni. Az Aeneis a
harcos múltról szól, de a megszentelt béke, a Szabbat hangján. Ezért olyan nyugodt, olyan kristályos,
ünnepi, méltóságos, zavartalan,enyhe, érett és édes.
43. Tacitus

Az emberiségnek önmagával szemben sok tartozása van. Egyike a legnagyobbaknak egy Tacitus
stílusáról szóló nagy tanulmány. Ebben a műben azt kellene elmondani, hogy Tacitus nem beszél
másról, mint az anankéról, a szükségszerűségről. Ezek a kemény mondatok, ez a szófukarság, ez
a mogorva töredékesség, ez a barátságtalan szigorúság magyarázata. Ez benne a recsegés és a
morgás. Tacitus sziklatömbökben í rt. Ez az emberi történet, sőt ez a történet folyamán minden
emberi szenvedés magyarázata.

44. Seneca

Minden prózastílus között Senecáé közelíti meg a legjobban az ideálisat. A nagy prózaírók mindig
megengednek maguknak valami retorikusdikciót, valami lírát, valamit, ami nem próza. Olvass el
Senecának Lucilius-hoz í rt erkölcsi leveleiből egyet, és meg fogod ismerni, hogyan kell tökéletes
prózát írni. Nietzsche azt mondta róla: primum scribere deinde philosophari –, először í r, s csak aztán
gondolkozik. Hiszen éppen ez az!Seneca nem filozófus, hanem prózaíró. Ilyen a nyelv, amikor
önmagától egyszerűen csak beszél.

KERESZTÉNY HAGYOMÁNY

45. Újtestamentum

Tulajdonképpen fölösleges volt a száz legjobb könyv közé felvenni, mert amit ez a könyv mond, az
minden ember szívébe írt szent jel. Ha ez valakiben nincs meg, azon a többi kilencvenkilenc könyv
sem segít.

46. Szent Ágoston

Azt mondják róla, hogy az első európai. Mit jelent az, hogy európai? Azt, hogy az emberiség a kínai,
az egyiptomi, a hindu, a héber, az asszír, az iráni, a tibeti szellem örököse, de még egy lépcsővel
feljebb tudott lépni: keresztény tudott lenni. A kereszténység nem könnyű és vidámélet
filozófia, nem úgynevezett világszemlélet és megoldás. A kereszténység teljesíthetetlen feladat,
halálos kötelesség, valami, ami az életet derékban kettétöri. Ami összemorzsol, mint a malomkő
a búzát. A kereszténység a földi lét tökéletes legyőzése, és a lélek tökéletes felszabadulása.
Nincs ember, aki el tudná viselni. De amióta kereszténység van, senki rajta kívül emberi életet élni
nem tud, és nem tudhat. SzentÁgoston nyögött, kínlódott, szenvedett, jajgatott, de tudta, hogy
viselnie kell. Egész Európában elsőnek élt így, ahogy utána sok milliónak kellene élnie.

47. Eckhart mester

Ha valaki kételkedne abban, hogy az egész emberiségnek elsődleges, veleszületett, szellemével

és lelkével együtt adott, magától értetődő metafizikája van, az olvassa el Meister Eckhart
műveit, és vele párhuzamosan a hindukat, a kínaiakat és az egyiptomiakat. Az azonosság
elképesztő, annál is inkább, mert hatásról szó sem lehet. De Eckhart nem ezért kerül a száz
nagymester közé. Ő a középkori misztika maga. Ötszáz esztendő történetének és ezer szerző
művének piramisán áll a tetőn.

48. Kempis Tamás

 Aki a Tao te kinget nem ismeri, az nem tud gondolkozni; aki a Védát nem ismeri, az nem tudja, mi
a valóság; aki az Ótestamentumot nem ismeri, nem ismeri az Istent; aki az Újtestamentumot nem
ismeri, nem tud élni; aki Kempis Tamást nem ismeri és nem követi, az nem keresztény.

49. Pascal

Pascal olvasásának három fokozata van. Az elsőn az ember elvakul csodálatos stílusától. A
másodikon megrendül e nagy szív szenvedésén. A harmadikon azt gondolja: végre az ember! Végre
az ember, aki vagyok, a félig hitetlen, de hívő akar lenni. A boldogtalan, a gyarló, a homályos, a
tévelygő, aki boldog, erős, világos, biztos akar lenni –, a szegény-szegény ember, aki Isten
gyermeke akar lenni. Teremtő Isten! Ha a legnagyobbak közülünk ilyenek, milyenek vagyunk mi?

50. Jakob Böhme

A világirodalom legnehezebb olvasmánya. Különösen az érett, nagy művek: De electione Gratiae, a

Signatura rerum és a Mysterium Magnum.Vannak könyvek, amelyeknek mértéke allegro con brio,
ilyen a Bűn és bűnhődés. Van könyv, amely andante moderato, ilyen a Pingvinek szigete. Van molto
adagio, ilyen Jakob Böhme. De annyi tűz, annyi mélység, annyi szenvedély, szenvedés,
szeretet, komolyság, hit, örömvágy,állhatatosság, amennyi Böhmében van, a legnagyobb
könyvek közül egyetlenben sincs. A szerző tudását az angyaloktól kapta, de nem közönséges,
hanem arkangyaloktól, talán Mihálytól, a világ minden misztériumának őrétől. Különös, hogy az
európai filozófia történetében Böhmekis jegyzetben szokott szerepelni; holott a Böhméről szóló
könyvben elég, ha az ember az európai filozófiáról kis jegyzetben emlékszik meg.

51. Emanuel Sw edenborg

Swedenborg a legjobb próba. Add oda valakinek, hogy olvassa el valamely művének tíz sorát. Ha az
illető azt mondja bolondság – az az emberlapos és érdektelen fráter. Ha azt mondja: nem értem – az
tökkelütött. Ha azt mondja: unalmas – az ne vegyen többet könyvet a kezébe. Íme, Emerson egyik
legszebb tanulmányát szentelte neki – annak a Swedenborgnak, akinek olyan érzékei voltak, hogy
keresztüllátott a sűrű anyagon,és megpillantotta a szellemi lényeket. Swedenborg az egyetlen nagy,
modern ember, akinek olyan képességei voltak, mint az őskor nagy tibeti, egyiptomi, hindu
mestereinek.

52. Claude Saint-Martin

Az európai keresztény hagyomány nagy ismeretlen szerzője Saint-Martin, Böhme tanítványa és

Baader mestere, a szentlélek tüzétől izzócsodálatos ember, időnk legnagyobb titkainak ismerője.
Minden szava olyan, mint a misztikus fürdő vize, elválasztja a jót a rossztól, az igazat a hamistól, az
istenit az emberitől.53. Franz von Baader. Senki sem lett volna alkalmas arra, hogy a kereszténység
igazi nagy belső történetét megírja, csak Baader. Ő azonban azt mondta, hogy az idő még nem
érkezett el. Még nem biztos, hogy az ember keresztény tud maradni. Látta, hogy a múlt század
közepétől a jelen század közepéig milyen megpróbáltatások következtek el, s a történet megírása
csak ezután lehetséges. Baader azonban a történetet előkészítette és megalapozta úgy,hogy
lényeges nehézség már tulajdonképpen nincsen. Baadert most kezdik olvasni, százhúsz évvel
halála után, mint Hölderlint vagy Keatset. Baader megértése a mai ember életében sorsdöntő.
Bevezetésül az Áldozatról í rt tanulmány ajánlható.
OLASZORSZÁG

54. Dante

Dante költeménye az európai keresztény egyetlen igazi beavatás könyve. Az egyetlen könyv, amely
az emberi életben itt Európában számunkra mindennek értelmét felfedi. Ezúttal a „minden” szót
valódi értelmezésben kell venni. Aki Dantét olvasta, annak tulajdonképpen nem szabad, hogy kétsége
legyen többé az élet értelme, a tevékenység célja, a közösség rendje, a morál, a szellem nagy
kérdéseiben. Miért van ez így? Mert Danteaz utolsó igazán őskori ember, aki nem egyéni,
úgynevezett gondolatait akarja az emberiségre kényszeríteni, hanem az örök eszméket mondja ki:az
örök hagyományt. A Dante-kommentárok között a legjobb, s az egyetlen jó René Guénoné. Ezt a
művet a Divina Commediához kell fűzni, és a száz könyv közé csempészni.

55. Boccaccio

Az igazi derült jókedvről nekünk már sejtelmünk sincs. Minden nevetés, Sterne-é, Joyce-é, Dickensé,
Molière-é egy kicsit (nagyon?) keserű,könnyes, megkínzott, talán kétségbeesett bohóckodás.
Ennek a kínos nevetésnek a vége az öreg Karamazov és Fomics Foma humora. A középkorral az
elfogulatlan és tiszta derű kora elmúlt. Boccacciótól tudjuk meg, hogy a régiek miképpen tudtak
nevetni.

56. Leopardi

Leopardit szerencsétlenségünkre a búskomor és hóbortos Schopenhauer népszerűsítette. Aki

tőle függetlenül olvasta, elcsodálkozott e magányos szellem hallatlan gazdagságán. Bevezetésül a
szatírák ajánlhatók: tökéletesebb és maróbb kritikát Nietzsche is alig adott. A sötétkor nagy
válságának legmélyebb pontján állt –, a legsötétebb szerző.

SPANYOLORSZÁG

57. Cervantes

Ha Cervantes nem született volna meg, az európai még ennyire sem értette volna magát, mint
ahogyan ma érti. Az eszményt minden nép ismerte és ismeri és ismerni fogja. De, hogy az eszménybe
egy nép belepusztuljon, ezt csak Európa tudta – Platón és Don Quijote.

FRANCIAORSZÁG

58. Rabelais

Az emberek nem értik, hogyan vált lehetségessé a Gargantua és Pantagruel könnytelen,

irigységnélküli, mohóság-, kapzsiság-, hazugság-,keserűségnélküli nevetése és vidámsága. Hogyan
lehetséges ez itt Európában, ahol már akkor alig volt más, mint könny, irigység, mohóság,kapzsiság,
hazugság, keserűség? A magyarázat Thelème kolostora. Thelème az aranykor egy darabja, s Rabelais
azért tud könny nélkül nevetni, mert szívével az aranykorban él. Aki az aranykorban él, annak mindaz,
amit lát, derűs. Hát tényleg egyetlen valóság van: az öröm? Egyetlen igazélet: boldognak lenni?
Egyetlen bizonyosság: az aranykor? Úgy látszik, így van. Egyetlen feladatunk Thelème kolostort
építeni, s abban élni.

59. Villon
 Amit a költő nem szentesít, az Isten országába nem juthat be. Villon szentesítette a külvárost,
az utcát, a káromkodást, a hencegést, a neveletlenséget. Isten országát teljesebbé tette a
korcsmával és az akasztófával.

60. Montaigne

Azt mondják, három emberfajta van: a vadember, a civilizált barbár és az európai. Az európai
embernek pedig csak egyetlen par excellence európai műfaja van: az esszé. Montaigne teremtette
meg az antik értekezés, levél, gnóma, dialógus, kommentár, költemény, meditáció műfajainak
alkotóelemeiből. De Montaigne-t nem azért olvassák már négyszáz éve, s nem azért fogják
olvasni még sokkal több, mint négyszáz évig. Montaigne olyan ruhát keresett, amelyikben nem
feszeng, s amikor megtalálta, ebben egyszerre egész lénye megnyilatkozott.

61. Molière

Minden nagy francia í ró tulajdonképpen úgynevezett moralista. A moralista az, aki a buta és
alacsony embert kigúnyolja és az élet tisztaszépségét dicséri. Mindezt olyan nyelven és módon
teszi, hogy félreérthetetlen. Módszere a csontig ható pszichológiai tudás. A moralisták titka az
emberszeretet. Csak az ismer valakit, aki azt a valakit szereti. Molière is azért ismeri annyira az
embert, France-szal, La Bruyère-rel és a többi nagy moralistával: gúnyolja, vagdalja, kineveti, de
mindenekfölött szereti.62. La Bruyère.

Mindazt, amire az emberi közösségben élő lénynek szüksége van, azt megtudhatja La Bruyère
könyvéből, amit az emberi jellemekről í rt. Ennél magasabb tudás nincs. Ez a tökéletes emberismeret,
társadalomtudomány, államtan, erotika, illemtan, komolyság. Európa a szentek földje? Elég baj! A
bölcsesség földje kellene, hogy legyen, mert így el fog pusztulni.

63. Chénier

Ha az ember André Chénier verseiből csak egyetlen sort is olvas, egyszerre világosság veszi körül,
előtte a kék tenger terül el, langyos szél hűsíti, és babérillatot érez. A mediterrán világ költője: a
tiszta kék ég, az olajfaligetek, a szőlőhegyek és a gondtalan harmónia költészete. Itt mindig nyár van,
béke, csend, gondtalanság, s az ember az istenekkel együtt sétál a tengerparton.

64. Baudelaire

France az utolsó egyházatyának nevezte őt. Aranyszájú Szent János Bizáncban alacsonyrendű korával
hatalmas beszédekkel szállt szembe;Baudelaire a modern Párizsban kristályból faragott remek
versekkel. Hozzá minden modern embernek vissza kell térnie, nemcsak tiszteletből,hanem azért is,
mert ő tulajdonképpen a modern szellemi embernek a korral szemben tanúsítandó magatartását
véglegesen meghatározta.

65. Rousseau

Jean Jacques Rousseau-nak egy igazságot és egy nagy tévedést köszönhetünk. A nagy igazság az,
hogy a civilizáció az embert megrontja; a nagy tévedés az, hogy az emberiséget minden civilizáció
szükségképpen meg kell, hogy rontsa, és ezért vissza kell térni a természethez. Nem. Az emberiséget
csak – ahogy Hénoch mondja – a lázadó angyalok civilizációja rontja meg, és az ellenszer nem vissza a
természethez, hanem előre az emberi lét ősforrásához. Rousseau intuíciója kitűnő, de csapnivaló
gondolkozó volt. Ez az összetétel így sohasem ismétlődik meg, és halhatatlan.

66. France

Az ember nem győz rajta eleget csodálkozni: France-ról azt terjesztették, hogy Voltaire-i lélek,
istentagadó, szkeptikus, epikureus és pogány. Avalóság az, hogy kevés í ró van a világirodalomban,
akiben annyi pietás lenne, mint Anatole France-ban. A sokaságot és a durva szemet az
tévesztette meg, hogy szeret nevetni. De gondoljuk meg, hogy a középkorban, az igazi hit korában a
templomokban bohózatokat mutattak be; a pápáknak nagy körmenetek alkalmával csúfneveiket
vágták szemük közé, és az utcán kigúnyolták őket. Szabad volt. Miért? Mert ez a pietás egyik
legmagasabb foka. Ami az ember szívéhez nőtt, azt dédelgeti, azzal gyengédségből goromba,
mint a férfi kedvesével, mint az apakisgyermekével. Az ember csak azzal játszik, akit szeret. Az
ember csak legjobb barátját szidja. Az ember csak azt szereti igazán, amivel játszik,csak azt, amit
gúnyol és kinevet. Mert csak azt veszi komolyan. A Miasszonyunk bohócának í rója nem pogány.
France bigott, mondta egyszer valaki. Ez az igaz! France bigott középkori, hívő katolikus. De a hitetlen
papok nem értették többé gyengédségét és mélységes hitét, nem értették az angyali pietást, és
istentelennek mondták. Amit France gúnyol, azt szereti: Franciaországot (Pingvinek szigete), az
isteni rendet (Pártütőangyalok), az egyházat (Jelenkori történet), a nagy századot (Istenek
szomjaznak). France sok helyen egészen imakönyvszerű.

67. Mallarmé

Minden költészet közül Mallarmé költészete hasonlít a legjobban az emberiség anyanyelvéhez,

ahhoz a nyelvhez, amit az első ember a Paradicsomban az Úr színe előtt az angyalokkal együtt
beszélt. Minden költészet hangjában van valami, bármily csekély diszharmónia. Mallarmé szavaiban a
hang egybeesik a képpel, a kép a fogalommal, a fogalom az ősi titkos jellel, s oly tisztán, kristályosan,
egyszerűen, igazan szól, hogy már nem értjük. Különös, hogy Mallarmé prózája verseitől nem
különbözik. Mintha minden szava versből lenne.

68. Rolland

A huszadik század nagy angyalai: Tolsztoj, Merezskovszkij, Rilke között ő az arkangyal – az igazság, az
emberiesség, a tiszta szív, a becsület, akegyelet nagy arkangyala. Egész életében szolgált, soha
önmagáról nem í rt, mindig csak a Mesterről, Beethovenről, Tolsztojról, Ramakrisnáról. A Jean
Christophe és az Elvarázsolt lélek, sőt a Clérambault és a Colas Breugnon sem más, mint hódolat
valamilyen képzeletbeli (a valónál igazabb) nagy szellem előtt. Európa lelkiismeretének nevezte el
őt egy olyan emberiség, amelynek nem volt lelkiismerete; a béke angyalának mondta olyan kor,
amely nem tudott mást, mint fegyverkezni. Hallgatni kellett volna rá, s szavát megfogadni. Nem
jutott volna ide.

SKANDINÁVIA

69. Ibsen

Ez a tiszteletreméltó öreg tanítómester csak egy helyen vétette el, vígjátékot kellett volna írnia.
Komolyságát figyelembe véve neki kellett volna megteremtenie a swifti komédiát a színpadon. Amit
a modern emberről mond, így is arcpirító; akkor megsemmisítő lett volna. Képzeljék el a Vadkacsát
bohózat alakban, vagy pláne a Solness építőmestert, aki „öregkorára már nem épít többé
templomokat, csak családi házakat”, és az állványokra nem mer felmenni, mert szédül. Ez lett volna a
Kísértetek vígjátéka! Az embernek a torkán akadt volna a nevetés.

70. Strindberg

Először nacionalista protestáns volt, aztán szocialista istentagadó, aztán misztikus és alkimista
tudós, katolikus, szoknyavadász, nőgyűlölő,Nietzsche barátja, s végül megérkezett önmagához.
Strindberg a modern ember Jákob-létrája. Rajta lehet felmászni az égbe. Ő a modern Pálapostol -
nem egy, hanem tíz pálfordulással. Ő a százszor született ember.

71. Andersen

Már-már egészen természetesnek látszik, hogy a földön az élet alapmelódiája a gépzaj és az

ágyúdörgés lett. És természetes, hogy ebben az a zajban időnként olyan idegenszerű hangok
szólalnak meg, mint Mallarméé vagy Rilke-é. Ha azonban Andersenről van szó, ennek mégis fel kell
tűnnie. És felmerül a kérdés: melyik idegenebb, a gépzaj vagy az anderseni mese bölcsődal-
hangja? Ne legyünk szentimentálisak, ezzel a valóságot meghamisítjuk. Mondjuk ki minden
érzelgés nélkül, ökölbeszorult kézzel és szigorúan, hogy életünk igazi melódiája nem a dübörgés.
Andersen pedig nem a szívtelenségbe kényszerített emberi lélek életszurrogátuma, hanem az igazi
emberi lét. A zajból mindig menekülni fogsz és a bölcsődal mindig tárt karokkal vár. OROSZORSZÁG

72. Gogol

Ha valakinek kétsége lenne afelől, hogy igazi szatírát csak mélyen vallásos ember írhat, olvassa el
Gogolt. Az írásnak az ember számára még elviselhető legnagyobb feszültsége a mély vallásosság és a
kifelé való bohóckodás. Egy volt ez Sterne-nél, France-nál és Arisztophanésznél. Ez a feszültség
mindenkit megzavart – Gogol ép elméjét vesztette el. A Holt lelkek az ép elme határán járó
prófétikus, feddő dorgálás és az őrjítően nevetséges komédia keveréke.

73. Dosztojevszkij

Máig is kérdés, hogy a démonokat, amelyekről Dosztojevszkij í r, ő csak leleplezte, vagy pedig ő volt
az, aki a démonokat idézte. Ha ő idézte őket, Dosztojevszkij volt a világ legnagyobb gonosztevője; ha
ő leplezte le őket, Dosztojevszkij volt a világ legnagyobb varázslója. De ő megmondta azt is, hogy a
démonokat mivel lehet megfékezni. Szeretettel, lemondással, türelemmel, alázattal,
önmegtagadással. Dosztojevszkij a legnagyobb alkimisták egyike, akik valaha éltek: megmutatta az
emberi élet ördögi voltát és megmutatta, az ember hogyan győzheti le az ördögöt. Ennél többet
egyetlen embertől sem lehet kívánni. Minden műve fontos, de ha kell, ki lehet hagyni a
Sihedert (nem szívesen). A többi: Bűn és bűnhődés,Karamazov testvérek, A félkegyelmű, Szegény
emberek, Az ördöngösök, Sztjepancsikovo és lakosai, Goljadkin úr, A nagyváros homályából.

74. Tolsztoj

Tolsztoj problémája a következő: életének utolsó szakaszában a válságban levő emberiségnek

Tolsztoj Leó teljesen kész, világos megoldást ajánlott fel, amit megvalósítani egészen könnyű dolog
lett volna. Az emberiség ezzel szemben irtózatos erőfeszítéssel egészen mást valósított meg,amivel
az életet még válságosabbá tette. Mi lett volna, ha feleannyi erőfeszítéssel (éhséggel, vérontással,
pusztítással, járvánnyal) azt valósította volna meg, amit Tolsztoj mondott? Valószínűleg elértük volna
a békét – Isten országát. Mi következik ebből? Az, hogy az emberiség a könnyen elérhető béke
helyett a nagyon nehezen elérhető pusztulást, éhséget, vérontást, járványt választotta. Lehetséges
az, hogy egyetlen embernek van igaza, és az egész emberiség téved? Olvassátok Tolsztojt, és meg
fogjátok látni.

75. Merezskovszkij

Milyen különös dolog ez a modern regény! A legdurvább idegizgalom mesterséges felkeltésétől

kezdve minden belefér, olcsó erotika, erkölcsi és immorális tanítás, propaganda, dilettantizmus.
Regényt írt Rolland, France, Joyce és Merezskovszkij. Merezskovszkij, a szent, a próféta, az apostol, a
tanítvány, az örök tanítvány, akinek gondolata a Mestertől soha egyetlen pillanatra sem távozott el.
Az orosz kereszténység, ez a vad,szenvedélyes, anarchikus, megszállott kereszténység vele zárult és
ért csúcspontra. Micsoda század! Gogoltól Merezskovszkijig! Hátha még a világ hallgatott volna rájuk.

NÉMETORSZÁG

76. Edda

Edda szó szerint annyi, mint Dédanya. Az ősgermán versekre ez kétféleképpen értelmezhető.
Az egyik értelem az, hogy minden versvégeredményben és szükségképpen a Földanyáról, az Élet
anyjáról szól, arról a nagy-nagy Asszonyról, akit Goethe a Faust második részében hatalmas Mütter-
víziójában látott –, arról, akit a Willendorfi Venus ábrázol –, Démétérről, akit nálunk
Nagyboldogasszonynak hívtak. A másikértelem az, hogy a Dédanya maga a költészet, a Vers
mindnyájunk igazi anyja, a nőnemű Anya-Logosz, akit Júdeában El Ruahnak hívtak. Ez Philon és
Böhme Szophiája. A két értelem között mindenki szabadon választhat, s látni fogja, hogy mind a kettő
egyezik.

77. Till Ulenspiegel

Egy flamand í ró megkísérelte, hogy Till Ulenspiegelből moralistát és nemzeti hőst faragjon, s ezzel
igazi jellegétől megfosztotta. Till Ulenspiegel tulajdonképpen naplopó és csirkefogó volt, ez az
értelmetlen és bolond sors tette őt naggyá: a csavargók királyává. Kár volt erkölcsösíteni és igazolni.
Igazolta ő saját magát csínyeivel és fortélyaival. Nem akart ő nemzeteket megváltani; kövér libát
akart enni, bort akart inni, és árnyékos fa alatt aludni.

78. Goethe
Johann Wolfgang von Goethét, az öreg pogány mestert ma már nem tudjuk szeretni. Tudjuk,
hogy kivonta volna magát szenvedéseinkből,hűvösen nézte volna templomaink égését és városaink
romjait, egyetlen könnyet sem ontott volna testvéreink halála fölött, és nem borzongott volna meg
az újabb és újabb, irtózatosabb fegyverek láttán. Mégis jó néha elővenni a Faustot, amely számunkra
már múlt, az Eckermannt, amely csak az ő jelene, s a verseket, amelyek desztillált pillanatok. Rabelais
velünk sírt volna; Platón és Lao-ce és Milarépa is. Goethe nem. Ez lenne az ő helye? Ez a gyémántszív,
amelyet még az apokalipszis sem karcolhat meg?
79. Hoffmann

Ernst Theodor Amadeus Hoffmann a világ legtermészetesebb csodája. Amikor az ember olvassa,
egyik ámulatból a másikba esik azon az otthonosságon, amellyel a legnagyobb titkok között mozog s
ahogy a legnagyobb rejtélyeket ismeri. Amikor az ember elolvasta, így szól: hiszen mindez magától
értetődik. Baudelaire isteninek mondta őt. Iskolája? Száz év óta minden valamirevaló író tartozik
neki, Dosztojevszkij éppen úgy,mint Powys, Mallarmé éppúgy, mint Nietzsche és Rilke.

80. Hölderlin
A fiataloknak a Hüperiont kell olvasniuk, az érett embereknek az Empedoklészt, az öregeknek a
verseket. Aki a Hüperiont jól elolvasta, annak semmi sem fog fájni többé, s nyílegyenesen
haladhat fölfelé. Aki az Empedoklészt elolvasta, az nem fog megbánni semmit, és lemond
megbékélten a másodrendűről. Aki a verseket is elolvasta, sajátságos állapotba kerül. Az élet
minden percének szépségét tiszta szívvel és örömmel tudja fogadni, de bármely pillanatban
távozásra készen áll, mert tudja, hogy nem éri semmi veszteség, a halál az embert már nem
rövidítheti meg.

81. Nietzsche

Az első világháborúról azt mondták, hogy Nietzsche-háború. Arra, ami azután következett, azt
mondták, hogy annak apja Nietzsche. A második háborúra is azt mondták, hogy Nietzsche-háború.
Igaz. De nemcsak ez az igaz. Mindennek, ami a század eleje óta történik, annak apja Nietzsche,mert
ez a világ Nietzsche-világ. Van Dante-világ,Dickens-világ, Joyce-világ, Böhme-világ – azért van ez, mert
a legnagyobbak közülünk már istenek. Minden gondolatunkat gondolta, mindenszenvedésünket
szenvedte, mindazt, ami történik, előre látta. És mi az, amit tanított? Egészen egyszerű, mint
ahogy a nagy tanítás mindig egyszerű: légy több, mint ember. Ezt kell megvalósítanunk. Légy több,
mint irigy és kapzsi, alacsony és földhözragadt, mohó, barbár, gyilkos, tolvaj,buta horda. Melyik műve
a legfontosabb? Mindegyik. De főként a Wille zur Macht (a hagyatékból), a Würzbach-féle kiadásban.
Valószínűleg még száz év telik el, amíg az emberiség megérti, hogy ebben a könyvben mi van.

82. George
A kőbe véshető szavak költészete. Stefan George tulajdonképpen uralkodó király volt a nagy
egyiptomi Menesz, a nagy kínai Sárga Úr fajtájából,és a modern ember le nem mosható szégyene,
hogy nem ismerte fel őt, nem ültette trónra, és nem borult le előtte. George azért elmondta
nagytörvénykönyvét. S aki ezeket a törvényeket nem tartja meg, az önmagát bünteti: hitvány és
értelmetlen életet él.

83. Rilke

Rainer Maria Rilke költészetének jellemzésére szavaink még hiányosak. Jó néhány nemzedéknek kell
elmúlnia, amíg nyelvünk odáig ér, hogy a róla való beszédre alkalmas legyen. Ami ugyanaz: vissza kell
menni a tízezer év előtti időkre, hogy újra megtaláljuk a hozzá méltó szavakat. Egyelőre csak
ennyit: nagy emberi élete egész erőfeszítése volt száz olyan sort alkotni, amely úgy hangzik, mint az
arkangyalok kürtje, amikor az Urat dicsőíti. Mondják, hogy Rilke maga is angyal volt, mert átlátott az
anyagon. Valószínűleg igaz. De a köztünk élő angyalok saját lényükhöz sohasem tudnak eljutni. Rilke
igazi lényét elérte. A Duinói elégiák a huszadik század legnagyobb lírai műve.

AMERIKA
84. Cooper
A Bőrharisnya-könyvek egyszerűségben, komolyságban, természetes nagyszerűségben és
igazságban csak a nagy kínai könyvekhez,legfeljebb még Homéroszhoz hasonlíthatók. Az amerikai
nép, ha Cooper puritán éthosza mellett maradt volna, a világ modern nagy Spártáját tudta volna
megalkotni. A Bőrharisnya törvénykönyv és eposz és morál, a nagy pionír amerikai nemzedékek
számára. Ami ma odaát, a süllyedő felhőkarcoló-világban még igaz, az Cooper hagyatéka.

85. Mark Twain

A világirodalom suhanca. Rokona: Villon, Till Ulenspiegel és Hamsun. Senkit nem bánt, és mindig a
száján az, ami a szívében. Ezért neki kellett írni a legszebb gyermekkönyveket: a Koldus és Királyfit, a
Tom Sawyert és a Huckleberry Finnt.

86. Thoreau

Helyesen értelmezte Rousseau-t és saját szívét: nem a természethez tért vissza, hanem az
egyszerűséghez és az ősforráshoz. A közösségből kivonult, egyedül az erdőben ütött tanyát, maga
emelte házát, maga szántott, vetett, ültetett, maga készítette cipőjét, fejte a tehenet és vágta a fát.
Olyan ez a könyv, mintha a világvárosok közepében valaki kunyhót épített volna, faggyúval
világítana és állatbőrben járna –, reggel pedig imádkozna. Ez a tao: a kezdetek kezdetének békés,
szent élete.

87. Emerson

Emerson egész művében nincsen egyetlen hamis hang, egyetlen túlzás, egyetlen valótlanság. Tiszta
arany. Tiszta valóság: a valódi értelem és a valódi szív könyve.

88. Whitmanq

Csoda az, aminek nincs előzménye, de következményeiben kiszámíthatatlan. Ilyen csoda volt a 19.
század végén, amikor az irodalom csaknem teljesen csodátlanná lett, vagyis amikor minden irodalmi
jelenség az előzményekből csaknem maradéktalanul érthetővé vált, – amikor a költészetmerő
történet, ugyanannak a valaminek folytatása volt, ilyen csoda volt akkor Walt Whitman. De Whitman
csoda is maradt. A leginkább azokhoz a kínaiakhoz hasonlít, akik előtte háromezer évvel éltek, s
akikről ő maga sohasem hallott. Whitman úgy beszél, mintha a nyelvet ő találta volna fel.

ANGLIA

89. Mabinogion
A Mabinogion tulajdonképpen nem az angol szigeten élt régi népek versgyűjteménye, hanem
hatalmas szellemi hagyomány történeti emléke. Ez a hagyomány nyilatkozik meg a Canterbury
történetekben éppen úgy, mint Shakespeare-ben, Sterne-ben, Keats-ben. A nagy reális angol
néplelke legmélyén húzódó igazi realitás él itt: a mesék, a tündérek, az álmok, a varázslatok, a
szellemek világa. De még valami. A Mabinogionminden darabjában van valami hamiskás és bolondos
játék. Ez az angol humor őse, a tündérmese és a bolond, játékos komédia – ez az emberi lélek egyik
legnagyobb misztériuma: a humor.

90. Shakespeare
A modern kor elején Byron azt mondta, hogy az emberiség története válaszútra érkezett: döntenie
kell Shakespeare és a szappan között. Az emberiség a szappant választotta. A választás hatása
azóta egyre nagyobb hatással és következményekkel bontakozik ki. Shakespeare az európai
ember egészének egyetlen és teljes megjelenése, s azzal, hogy nem őt választották, az igazi európait
megtagadták. A modern árulás. Ő a jelkép: „a szenvedélyek óceánján a kormány nélkül való
hánykolódás”, mint Joyce mondja róla. Ő a fehér ember.

91. Defoe
A Robinson Crusoe legköltőibb része azoknak a tárgyaknak a jegyzéke, amelyeket a süllyedő hajóról
sikerül megmentenie. Ez a jegyzékhatalmasabb, mint az Iliász, vagy az Aeneis seregszemléje, vagy a
Mahábhárata nagy hőskatalógusa, ahol a háború héroszai vonulnak fel. Ez ami élettársaink békés,
kozmikus seregszemléje: a só, a kalapács, a cipő, a tűzszerszám, a pohár, az evőeszköz, a kenyér, a
rizs. Aki a Robinsont helyesen olvassa, érezni fogja, hogy az egész költemény Homéroszéval azonos.

92. Swift
A világirodalom legkeserűbb könyve, a botor, ügyefogyott, hitvány, alacsony emberfajta által
vérig sértett igaz lélek határtalan szenvedése,amelynek az emberiség végzetes alacsonysága úgy
fáj, hogy már megbocsátani sem tud, csak átkozódni. Platón meg akarta építeni az eszményi
közösséget, Merezskovszkij és Tolsztoj hitt Isten országának közeli eljövetelében. Swift kijózanít.
Hogyan? – kérdezi. Eszményi közösség? Isten országa? Ezzel az emberiséggel?

93. Sterne
Laurence Sterne nagy könyvét, a Tristram Shandyt regénynek mondják, de persze nem regény, ahogy
nem életrajz, nem történet, nem szatíra,nem líra, nem dráma. Egyszer már igazán foglalkozni kellene
azzal, hogy mi az, nem műfaja, hanem lényege szerint, amit Sterne í rt és mi benne a rokon Rabelais-
vel, Cervantes-szel, France-szal és Joyce-szal. Hátha az elfelejtett nagy angyal, a Nevetés Angyala
szólal meg itt, aki olyan ismeretlen volt, hogy még az őskori könyvek is kifelejtették. És hátha ez az
angyal a Tristram Shandyben nevet a legtisztábban?

94. Wordsworth

William Wordsworthnél kezdődik a modern ember, a bonyolult, saját sokszerűségével tehetetlen,

félelmetes ellentéteinek kiszolgáltatott, önmaga ellentmondásaiba elveszett, az öröm morzsáiért
küzdő modern ember. Sem a sokszerű gazdagságot, sem az ellentéteket, sem a tehetetlenséget,sem
a legyőzhetetlen örömvágyat így együtt senki sem írta meg. Wordsworth a modern költészet apja, de
a modern ember apja is, aki bennünket a világtörténetben igazolt, és aki helyünket a világban
megteremtette. Költészete pedig olyan, mint a szirének éneke, aki meghallotta, az életnél is jobban
kívánja.

95. Keats

Nincs benne semmi emberi, semmi anyagi, semmi folt, semmi hamis. Ő a költő. Sem előtte, sem
utána senkit e név mellette nem illet meg. Költészetének igazi varázsa titok. Nem tudni, mi benne a
vonzó, a legyőzhetetlen, a mérhetetlen és a határtalan. Amióta Keats-et olvashatjuk, már nem
panaszkodhatunk annyira Orpheusz verseinek elvesztén.

96. Shelley
Kortársai azt mondták róla, hogy őrült volt és csaknem gonosztevő. A legszívesebben börtönbe zárták
volna, de úgy, hogy azért odamentek volna hallgatózni, mit mond –, mint ahogy az ember a kalitkába
zárt vörösbegy és rigó hangját hallgatja a másik szobából. Nem tudtak ellenállni tüzes és lángoló
szavainak, szenvedélyes ütemeinek. Az ember magával viszi este ágyába e versek emlékét, s vele
alszik el. Szépeket álmodik. Igazi előde Szent Ágoston volt, igazi utóda Romain Rolland. Ő a vallásos
forradalmár, az egyetlen igazi forradalmár.

97. Dickens

Valaki egyszer szembeállította Szophoklészt és Dickens-t, de nem mondta meg, hogy miért teszi.
Valószínűleg azért tette, mert Szophoklész volt az, aki az életnek semmit sem bocsátott meg, Dickens
pedig mindent megbocsátott. Pedig volt neki mit megbocsátani. Ő sem élt másként, mint mi, ő is
szenvedett a sötétségben, és a hullámokon imbolygott. A dickensi hangulat: a megbékülés a
legnehezebbel. Fejet hajt az elviselhetetlen előtt és mosolyog. A mosoly azt jelenti: nem adok fel
semmit.

98. Swinburne

Olyan világ, amelyből Swinburne költészete hiányzana, olyan lenne, mint amelyben nem lenne virág,
és nem lenne muzsika. Amihez nyúl, abból illat lesz, ütem, édes álmodozás, tánc, béke és harmónia.
Van poetry – közönséges költészet, és van superpoetry – költészetfölötti költészet. Charles
Algernon Swinburne a költészetfölötti költészet mestere. Mindegy, hogy az ember mit olvas belőle,
mert érintése a fontos, a rózsa ujjú varázsérintés, amelynek bűbájos mágiája nyomán mindenki
egyszerre széppé válik.

99. Joyce

Joyce a könyvtárost nagy zavarból menti meg. Ahelyett, hogy a 20. századból ötven írót kellene
fölvennie úgy, hogy abból a lényeg kimaradna,fölveheti egyedül Joyce-ot úgy, hogy abban a lényeg
benne van. Igaz, hogy az Ulysses és a Finnegan egymástól úgy különbözik, mintha az utóbbit a
nagyapa írta volna, az előbbit az unoka. De Joyce-ban, mint oly sok nagy íróban, három nemzedék
találkozik. Ő már most úgy í r, mint ahogy a legnagyobbak majd száz év múlva fognak írni tudni. Az
Ulysses ma már könnyű olvasmány. Megértésében nehézség nincs. A Finnegan pedig olyan, mint az
erős méreg. Ha valaki belőle sokat iszik, meghülyül, ha tíz cseppet, halálos melankóliából is
meggyógyul. Éspedig percek alatt. Joyce egyébként az írás csodája – ő az írók
Démoszthenésze. Démoszthenész dadogott és rángatózott, és mégis Athén legnagyobb szónokává
tudta magát tenni. Joyce is ilyen dadogó volt. Nem tudott írni. De önfegyelemmel a század
legnagyobb stilisztája lett. Mert lehetetlen, hogy valaki egészséges alapokról elindulva az írásnak
ilyen mestere lehessen.

100. Powys
A legtöbb í ró és költő tulajdonképpen szólóhangszeren játszik, még az olyan gazdag művész is, mint
Dante vagy Shakespeare. Négy-ötszólamú művet alig ismerünk. John Cowper Powys műveiben
nagyzenekar játszik: ez a szédítő szimfonikus sokszólamúság az embert eleinte lehengereli,később
felüdül tőle, végül életszükségletévé lesz. Akár a nagy regények közül a Wolf Solentet, vagy a még
nagyobb Glastonbury Romance-tolvassák is, tanulmányai közül a Sensualityt, vagy az Art of
Happinesst, vagy a Pleasures-t, zengő és morajló szóáradat hangzik. Powys a tengertől tanult meg
írni. Az egész, a teljes, az összes-minden ember beszél belőle, minden tulajdonsága, tehetsége,
testrésze, képessége, hibája,bűne, minden szelleme, kísértete, őse, utóda, angyala, démona és
ördögbe.