Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed.

VÉGTELEN LEHETŐSÉG

VÉGTELEN
LEHETŐSÉG

Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed.

Harmadik, bővített kiadás

Budapest, 1997
2
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

A mű eredeti címe:
Carol Ann Hontz, B.S., M. Ed.: Infinite Potential
Bloomsbury 1990.

A harmadik bővített kiadást szerkesztette:

Penkó Gábor

Lektorálta:
Barna Ildikó

Kiadja: Carol Ann Hontz Kft.

Budapest

ISBN 963 85188 1 2

© Carol Ann Hontz, 1994.

3
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

Könyvemet ajánlom - mint legjobb tanítómnak -

családomnak, melynek tagjai:

ROBBIE
LIBBY
CATHY
ROB

Szeretetük, türelmük, bölcsességük és érzékenységük tanított meg nekem oly

sok mindent az életről.

Ajánlom a könyvet minden gyereknek és azoknak a gyerekeknek, akik valaha

mi voltunk, és amely állapothoz egy teljes ciklusban visszatérünk...

Ahhoz a tisztasághoz.
Ahhoz az áhítatos és csodás érzéshez.
Ahhoz a feltétlen szeretethez.
Ahhoz az egységhez.

4
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

Köszönetnyilvánítás

Mély hálával tartozom a „Three in One Concepts”-nek, amiért e könyvben bőven használhattam
anyagait, és Carol Gillnek, kedves barátomnak és kiadómnak.

Külön köszönettel tartozom tanáraimnak és barátaimnak, akik név szerint:

Daniel Whiteside Dr. John Thie

Gordon Stokes Wendell Hoffmann
Candace Callaway Frank Mahoney
Inez Ayres Robert Detzler
Vera Van der Sleesen Christina Shaw
Jan Stoek Carol Gill and Staff
Anneke Mos Lynn Begley
Paul Dennison, Ph. D. Kathleen Cárén
Gail Dennison
Wayne Topping, Ph. D. valamint tanítványaim klienseim családom, bará-
taim
Dr. Sheldon Deal
Dr. George Goodheart
Jirnmy Scott, Ph. D.

5
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

Előszó a magyar kiadáshoz

Egészen kis gyermekként, miközben a Kék Duna Keringő táncolt ujjaim alatt a zongorán, távoli,
varázslatos országokról és emberekről álmodoztam. Évekkel később háborúkról és forradalmakról
szóló hírek érkeztek ezekből az országokból. A magyarországi forradalom híre örök emlékül véső-
dött emlékezetembe annak felismeréseként, hogy a szabadságot és a szabad választás jogát von-
ták meg az emberektől. Fegyverként a félelmet, a fájdalmat és a még több fájdalomtól való félelmet
alkalmazták. A félelem „túlélési üzemmódba” kapcsolja a szervezetet, lerombolja az egyén önbe-
csülését, méltóságát, tehetetlenné és szerencsétlenné teszi.
Egy új kor hajnala köszöntött be most ebben a gyönyörű országban, végtelen lehetőséget kínál-
va a személyes, hivatásbeli gyarapodásra és a nemzet fejlődésére. A kihívások nagyok, és nekünk
együtt kell nőni velük.
Tegyük magunknak magasra a mércét, mind egyénileg, mind a nemzet számára! Bőséggel áll-
nak rendelkezésre természeti erőforrások, az emberek intelligensek és szorgosak. Álmodjuk legme-
részebb álmainkat, tartsunk ki mellettük! Döntsük el, mit akarunk az élettől és határozott, pozitív
tettekkel haladjunk céljaink felé! Bármely cél elérhető, ha valóban el akarjuk érni. Ne várjuk meg,
míg mások irányítanának, vagy manipulálnának minket. Irányítsuk mi magunk a saját életünket!
Képességeink határtalanok, a siker pedig azon múlik, milyen döntéseket hozunk ma, és milyen tet-
tek követik e döntéseket. Tudnunk kell azonban azt is, hogy hibázni természetes és emberi dolog.
Tanuljunk hibáinkból és haladjunk tovább! Az élet állandó mozgás, sohasem áll meg. Engedjük el a
múltbéli félelem, fájdalom és a fájdalomtól való félelem érzését, azért, hogy a mában megtisztulva
építő, pozitív és kreatív döntéseket hozhassunk és ezek szerint cselekedhessünk. Mielőtt azonban
jobbá tennénk életünket, pontos képet kell alkotnunk arról, mi is teszi azt jobbá.
A gyermekek a legértékesebb „természetes erőforrások”. Állandóan változó társadalmunkban
nagy kihívást jelent a gyermeknevelés. Át kell értékelnünk, mi hasznos és jó gyermekeinknek, és el
kell vetnünk, illetve meg kell változtatnunk mindazt, ami nem válik be. A modern technika valóban
csodálatos adomány, ugyanakkor problémák egész sorát veti fel. A televízió azonnali kielégülésre
tanít, sajátos hitrendszereket programoz belénk, leszoktat a testmozgásról és a beszélgetésről is
(végtére is kevesen folytatnak értelmes párbeszédet tv-készülékükkel...) Milyen döntéseket hozunk
hát gyermekeinkért és gyermekeinkkel közösen, amelyek olyan nagy mértékben befolyásolják éle-
tük korai szakaszát?
A gyermekek számára a legmeghatározóbb példaképet szüleik jelentik. Mi felnőttek dönthetünk
úgy is, hogy mentális, érzelmi és lelki „házunkat” rendbe tesszük, azért, hogy segíthessük gyerme-
keinket fejlődésükben és döntéseikben. Milyen példaképek leszünk vajon életünkben, a gyermek-
nevelésben, az iskolában, a kormányokban és a világban?
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy előadásokat és tanfolyamokat tarthattam Magyarországon
az elmúlt két év folyamán. Ezek sikerére, valamint tanítványaim és a hozzám fordulók lelkesedésé-
re tekintettel, elfogadtam a meghívást, hogy ezentúl Magyarországon folytassam munkámat. Bol-
dogsággal tölt el, hogy tanúja lehetek az emberek testi, lelki és szellemi gyógyulásának, amint sorra
megszabadulnak a múlt félelmeitől és fájdalmaitól, és megteremtik az általuk vágyott jövőt.
Ha azt szeretnénk, hogy bolygónk fennmaradjon, akkor saját magunk és környezetünk gyógyítá-
sára kell összpontosítanunk. Ez mindenekelőtt azzal jár, hogy mindnyájan vállaljuk a felelősséget
választásainkért, döntéseinkért és tetteinkért. Mindnyájan képesek vagyunk változtatni világunkon.
Az általam tanított önmegvalósító módszer gyengéd és nagyon könnyen elsajátítható. Hivatásos
gyógyászok be is építhetik e módszert munkájukba, de „laikusok” is megtanulhatják és használ-
hatják ezeket a hatásos technikákat mindennapi életükben. Az alkalmazásukkal elért teljes átalaku-
lás segíthet mindnyájunknak, hogy kibújjunk eddigi képzeletbeli selyemgubónkból, kiterjesszük gyö-
nyörű szárnyainkat és szárnyaljunk – hiszen, ha átvitt értelemben is, de erre teremtődtünk.
Mindannyiunknak születésétől fogva joga van az egészséghez, a boldogsághoz, az életerőhöz, a
boldoguláshoz, a kreativitáshoz, az eredményességhez és az életörömhöz. És miért is ne élnénk e
Jogunkkal? Hiszen a miénk!
Magyarországi munkám számomra legérdekesebb részét az emberek és velük való kapcsolatom
jelenti. Tanfolyamainkon, előadásaimon és személyes konzultációimon mindenféle társadalmi hely-
zetű és a legkülönfélébb foglalkozású emberekkel találkozom. Tanítványaim, barátaim és ismerőse-
im a társadalom valóságos keresztmetszetét tárják fel előttem.

6
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Bármi legyen is azonban a foglalkozásunk, nemzeti hovatartozásunk, alapvető igényeink, álma-
ink és reményeink, ezek az egész világon ugyanazok, hasonlóan fájdalmainkhoz és szorongásaink-
hoz, fájdalomtól való félelmünkhöz. Az általunk tanított kineziológiai módszer lényege a megsebzett
lélek gyógyítása. A világnak e régiójában a nagyfokú elnyomás következtében a lelkek súlyosan
sérültek. Különféle intézmények és személyek éltek és élnek az elnyomás eszközével, például a
kormányok, tanáraink, főnökeink, házastársunk vagy a társadalom számos más intézménye. Ha a
lelket sérülés éri, az az élet minden részére kihat, így a testünkre, a szellemünkre, érzelmeinkre,
fizikai környezetünkre, kapcsolatainkra. Legfőbb ideje, hogy meggyógyítsuk ezeket a problémás
területeket, mégpedig gyorsan, gyengéden és hatásosan. A magyar emberek most keresik a
gyógyulást.
Az elmúlt évtized minden nehézsége ellenére is csodálom a magyar emberek rugalmasságát.
Tanítványként lelkesek, hozzáértők, intelligensek, törekvők, leleményesek és odafigyelők. Ha együtt
nevetünk, sírunk, és éneklünk vagy táncolunk, lelkünk akadályok nélkül fonódik össze. Olyanok
vagyunk, mint az emberiség egy csodálatos családja. Nagy öröm számomra velük együtt megtanul-
ni, miként foglaljuk egységbe lényünk egészét, hogy az élet minőségén javíthassunk.
Ezúton egyre kreatívabbak, kiteljesedettebbek, energikusabbak, életvidámabbak leszünk, hogy
élvezetet leljünk az életben. Az emberek szinte „elfelejtették” mindezt, és most fel kell oldani
blokkjainkat, újra kell tanulnunk azt az érzést, amit a test, a szellem, és a lélek, valamint az egész
emberiséggel érzett összhang nyújt nekünk.
Noha Magyarország az elnyomás sokféle formáját élte meg, képes volt kulturális örökségét és
nagyságát megőrizni. Mily örömet is jelent egy előadás az operaházban, egy koncert a Hősök terén,
vagy egy szentendrei kirándulás. Az ittlét mindeme örömét azonban felülmúlja az, hogy együtt dol-
gozhatok Önökkel. Izgalmas időszak ez számomra, hisz tanúja lehetek annak, amint a nemzet egé-
sze és minden egyes állampolgár átéli a felszabadulást és visszakapja a választás szabadságát.
Budapesti központunk mindenki számára nyitva áll, hogy tanfolyamainkon részt vegyen, szemé-
lyes konzultációkon kapjon segítséget tőlünk, és olyanok társaságát élvezhesse, akik maguk is éle-
tük gyökeres átalakítását tűzték ki célul. Mindenkit szívesen látunk!
Áldás kísérje Mindnyájukat azon az úton, amelyen megtanulják szeretni és elfogadni önmagukat;
és megtalálják helyüket a világban, ahol az emberiség javát a legjobban szolgálhatják.
Szeretném köszönetemet nyilvánítani tolmácsaimnak, tanítványaimnak, klienseimnek, barátaim-
nak és központunk dolgozóinak, kedvességükért, nagylelkűségükért és szeretetükért, amellyel
olyan könnyűvé és örömtelivé tették számomra ezt a nagy átalakulást.

Szeretetben és békében:
Carol Ann Hontz

1994. október 23.

7
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

A könyvről a szerző szavaival

Gyermekkoromban kielégíthetetlen vágyat éreztem, hogy minden létezőben felfedjem az igazsá-
got. Ez a vágyam egy csodálatos, üdítő élethez vezetett.
A családom feltétel nélküli szeretete békés, elmélkedő gyermekkort eredményezett. Hittem ab-
ban, hogy valahol mélyen bennünk megvan minden tudás. Nyolcéves koromban határoztam el,
hogy tanár leszek. Ez a vágyam 1965-ben vált valóra.
Két diplomával és sokévi iskolai tapasztalattal több megoldatlan problémának voltam tanúja.
Tudtam, hogy jobb megoldásnak is lennie kell! Ezt a hitemet erősítette meg három érkező gyerme-
kem. A Montessori iskola alapjait igaznak találtam. Szerveztem is egy iskolát különböző nemzetisé-
gű gyerekeknek Venezuelában, majd Hollandiában tanítottam. Azonban ebben a csodálatos
Montessori környezetben is voltak olyan gyerekek, akiknek nem ment a tanulás. Mi a megoldás?
Ekkor ismerkedtem meg a KlNEZIOLÓGIÁ-val, melynek ezek után az életemet szenteltem.
Hogyan hat egymásra a test, a szellem, és az agy? A nevelési kérdésekre a válaszokat a
kineziológiában találtam meg. De ezek nyomban más területekre is elvezettek. Rájöttem, hogy
stresszeink, szorongásaink, rögeszméink mögött gyönyörű drágakő rejtőzik, várva, hogy felfedez-
zék és megcsiszolják. Ez mindnyájunk kreatív, harmonikus lénye. A kineziológia oldja a múltban
belénk programozott gátakat, hogy végre fellélegezzünk, és szabadon válasszuk meg, mit tegyünk.
Azóta lelkes tanulója-tanítója vagyok ennek a módszernek. Jelenleg Magyarországon élek, itt
szeretném elterjeszteni e gyengéd, nem időigényes, hatékony tanulási-személyiségfejlesztő,
stresszoldó rendszert.
E könyv 1990-ben jelent meg először Amerikában, rövid leírását adta e módszer lényegének.
Klienseim interjúi, amelyek elmondják, milyen hihetetlen eredményeket értek el a kineziológia segít-
ségével, bizonyítják, hogy a Végtelen Lehetőség mindenki előtt nyitva áll.

De mi is az Egy Agy kineziológiai rendszer?

Maga a módszer egy, a szervezetet ért ingerre adott izomválasz tesztelésén alapul. Például, ha
negatív inger éri a szervezetet, akkor annak hatására a test minden izma elgyengülhet. Ez az oka
annak, hogy mielőtt rossz hírt közölnénk valakivel, megkérjük, üljön le, hiszen az illető térdei esetleg
nem tudnák megtartani a testet a rossz hír kiváltotta energiaveszteség miatt.
Az általunk oktatott módszer neve: Egy Agy, a jobb és bal agyfélteke összehangolt működését
kívánja koordinálni. A bal agyfélteke a logikán alapuló, elemző agyfélteke, amely analitikusan érzé-
kel, részletez, elemez, ítélkezik, félelmeken alapul, időorientált, ellenőriz, hitrendszereinkért felel és
amely „férfi” jellegünk hordozója. A jobb agyfélteke ezzel szemben az egész képet látja, holisztikus
szemléletű, művészi, zenei képességeink hordozója, a teret érzékeli, de az időt nem, képekkel, szí-
nekkel, jelképekkel dolgozik, korlátlan érzékelésre képes, mentes a félelemtől, és nem ítélkezik.
Ideális az lenne, ha mindig elménk 100%-át hasznosíthatnánk. A túlélésért felelős agyi terület - a
bal agyféltekén található Közös Integratív Terület (K.I.T., angolul C.I.A.) - azonban agyunk 75%-át,
vagy még többet is, „rövidre zárhatja” az általa stresszhelyzeteknek vélt szituációkban.
Mi is történik stresszhelyzetben a szervezetben?
A Közös Integratív Terület fogadja a beérkező információkat és összehasonlítja múltbeli, hasonló
ingerekre adott válaszainkkal. Ha például valakit gyerekkorában vert az édesapja, akkor az illető
minden férfitől félhet, várva, hogy ők is verni fogják. Ha hasonló információt érzékel a Közös
Integratív Terület, akkor lekapcsolja az elülső agyi működést (amely a „jelenben” tartja az embert,
és választási lehetőségek után kutat), valamint a jobb agyféltekét, hogy felkészítse a szervezetet az
„üss vagy fuss” válaszreakciókra. Az agyban tárolt, negatív töltésű információ neurológiai blokk for-
májában jelenik meg. Ilyen esetekben az életre múltbeli tapasztalatainkkal csak „reagálunk”, ahe-
lyett, hogy szabad választásunk szerint cselekednénk a helyzet megoldására, új utakat keresnénk,
vagy kapcsolataink rendbehozására törekednénk. Megragadunk a múltban, más kreatív lehetőség
nem lévén, csak a régi, jól bevált romboló, eredménytelen, lassan ölő viselkedési mintákat követve.
Az így kiépült blokkjaink gátolhatnak tevékenységeinkben (például a művészetben, tudomány-
ban, zenében) testi és lelki bajokhoz is vezethetnek, mint például fejfájás, hátfájás, súlyproblémák,
függőségek, rögeszmék, önbecsülés hiánya, vagy személyes és hivatásbeli aggodalmak és feszült-
ségek.
8
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Szerencsére létezik az Egy Agy rendszer (az izomtesztelés módszere), melynek segítségével
pontos és megbízható információkat tudhatunk meg a klienstől tudati, tudatalatti és sejtmemória-
szintjéig hatolva. A tudatos elmét elhomályosíthatják a hazugságok, a félreértelmezések, a tudat-
alatti mindent igaznak fogadhat el, legyen az tényleges, vagy képzelt esemény, de a sejtmemóriá-
ban, a testi szinten hozzáférhetünk a teljes, hamisítatlan igazsághoz. Ez biofeedback-hez, a bioló-
giai visszajelző rendszerhez hasonlóan működik.
A kineziológus, a tesztelő személy nagyon enyhe nyomást fejt ki a kliens kinyújtott karjára, hogy
biológiai visszajelzést kapjon. A negatív érzelmi töltés elgyengíti az izmot, míg a pozitív érzelmi töl-
tés erősíti azt. A kar izmai a feltett kérdésre/ingerre válaszként elgyengülnek vagy erősek marad-
nak. Ez teszi lehetővé, hogy hozzáférjünk a szükséges információhoz és a megfelelő technikához,
vagy gyakorlathoz, mellyel a blokkot gyengéden, de gyorsan és hatékonyan feloldhatjuk. A kliens,
illetve testének sejt-memóriája hordozza az összes információt minden blokkról. Mi csak segítjük a
klienst a megoldással – a megfelelő korrekcióval azért, hogy egész agyát legyen képes használni,
ha hasonló helyzetbe kerül. Egy példa: Ha valakit megharapott egy kutya és emiatt az illető fél a
kutyáktól, akkor e módszerrel hozzáférhetünk az esemény emlékéhez, mely a testnek/elmének
azon részén tárolódik, amelyik a kellemetlen élmény hatására kikapcsolt. Oldjuk, melynek eredmé-
nyeképpen legközelebb, ha az illető kutyával találkozik, nem fog félni tőle.
A kineziológia módszerét Dr. Goodheart fejlesztette ki az 1960-as években. Az ő koncepcióját
felhasználva az 1970-es években Dr. John Thie összeállított egy könyvet és egy a laikusok számá-
ra is könnyen elsajátítható és alkalmazható tananyagot, „Touch for Health” (Gyógyító érintés) cím-
mel. Azóta kineziológusok ezrei használják e módszert. Sokan kifejlesztettek egyedi, speciális rend-
szereket a test, a szellem és a lélek gyógyítására. Az általam használt rendszer a „Three in One
Concepts” („Három az Egyben Módszer”) Egy Agy nevű rendszere.
E rendszert az 1980-a években fejlesztette ki Gordon Stokes (aki a Touch for Health” módszer
egyik megalapozója is egyben), Daniel Whiteside (a viselkedési genetika úttörője) és Candace
Callaway, aki az emberi kapcsolatok, a metafizika, a parapszichológia és a viselkedési genetika
szakértője. Ők hárman alapozták meg a „Three in One Concepts” rendszerét, és én nagyon hálás
vagyok nekik ezért az általuk kapott csodálatos ajándékért.
Az Egy Agy módszer tartalmaz elemeket az idegtanból, a testi energiák mibenlétéről, holisztikus
gyógymódokból és egyéb területekről is. A világ minden részén pszichológusok, oktatók, tanács-
adók, orvosok, pszichoterapeuták, tudósok és laikusok ezrei építették be e rendszert életükbe és
munkájukba.
Mivel a módszer maga nagyon hatékonyan alkalmazható a kisebb és a nagyobb életbéli problé-
mák leküzdésére, életemet annak szenteltem, hogy annyi emberrel osszam meg tudásomat,
amennyi csak készen áll arra, hogy új, pozitív módon változtassa meg életét. Mindannyiunkban ott
szunnyad a tengernyi képesség és tehetség, a baj az, hogy gátlások, blokkok alakulnak ki bennünk.
Gátlásokkal telített világban élünk, amelyet megbénít a félelem és a fájdalom. Megszakadt kapcso-
latunk saját testünkkel, szellemünkkel és lelkünkkel. Itt az ideje, hogy újból helyreállítsuk e kapcso-
latot, felszabadítva a mélyen mindannyiunkban rejlő „Végtelen Lehetőséget”.
E könyv, a „Végtelen Lehetőség”, azért született, hogy bemutathassuk, miként épít ki bennünk
blokkokat a félelem és fájdalom, és milyen könnyen válhatunk ismét felszabadulttá, eredményessé,
kreatívvá, energikusabbá és élettelivé.
Itt tartózkodásom alatt több könyvet is tervezünk kiadni, hogy még szélesebb bepillantást nyer-
hessenek e dinamikus, mégis gyengéd folyamatba. Ezáltal is segíteni szeretnénk azokat, akik az
életben a jót, a jobbat keresik. A még több pénz, a még több szabadidő, a még több barát vagy egy
előléptetés nem feltétlenül teremt belső békét és boldogságot. Belső, igazi lényünkkel kell kapcso-
latba kerülnünk, azzal, akik vagyunk; megtudni, mi dolgunk az életben, a „hogyan”-t és a „miért”-
et. Ha a múltbeli, stresszt okozó élményeinket feloldjuk és a jelenben megtaláljuk szabad választá-
sunkat, akkor azt az életminőséget választhatjuk, amelyet szeretnénk, ezzel hozzájárulhatunk az
emberiség jobbá válásához is.
A későbbiekben kiadandó könyvek olyan témákkal foglalkoznak, mint pl. párkapcsolataink, gyer-
meknevelés, boldogulás, egészségmegőrzés, hivatásunk, lelki kérdések, hogy csak néhányat említ-
sünk. Ezek a mindennapi élethez nyújtanak majd segítséget, és felkeltik az érdeklődést saját ma-
gunk megismerése és választási lehetőségeink iránt. Mi magunk vagyunk hajónk kapitánya, mi ma-
gunk vagyunk problémáink és a megoldásaik forrása. Végtelen lehetőségekkel rendelkezünk.
Szeretném megköszönni minden kedves barátomnak, tanítványaimnak és tolmácsaimnak segít-
ségüket és támogatásukat.
9
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

Jelképek
A jelkép egy elképzelést vagy tárgyat helyettesít. A nemzetek és vallások sok képi jelképet hasz-
nálnak arra, hogy azonosítsák és kifejezzék magukat.
Daniel Whiteside szép meghatározása szerint: „A jelképek az idő ködéből emelkednek ki, a tör-
ténelem minden kultúrájában megtalálhatók, sokszor emlékművekbe vésve.”
A végtelen jele a kibontakozás soha véget nem érő, örök érvényű igazságát jelképezi:

A csillag a tapasztalatok összességére utal, külső valóság kontra belső igazság:

A kör az univerzumot képviseli, a pont pedig önmagad. Ez egy holografikus kép, a pont és a kör
nem cserélhető fel:

Figyelmeztetés
VIGYÁZAT! A könyv információi nem használhatók fel sem gyógyításra, sem diag-
nosztizálásra.
Ha problémája van, ajánlatos konzultálnia a megfelelő egészségügyi szakemberrel.

10
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

I. ALAPELVEK

1. Az emberi képesség

Az Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma által kiadott jelentés szerint (1988. július 14.) „a ta-
nulók több mint 60%-a nem fejezi be az iskolát. A középiskolások 95%-a nem sokra tartja önmagát.
10%-on felül van a tanulásra képtelennek nyilvánítottak száma.” Öngyilkosság és alkoholizmus áll a
tinédzserek halálokainak élén. Az általános iskolákban kábítószereket fogyasztanak. Körülöttünk
minden az emberiség tömeges méretű önpusztítását mutatja. Új, friss, kreatív megoldások szüksé-
gesek ahhoz, hogy gyermekeink, társadalmunk és bolygónk túléljék ezt.
Thomas Jefferson szerint: „A törvények és intézmények kéz a kézben kell hogy haladjanak az
emberi értelem fejlődésével!” Ahogy az elme egyre inkább megvilágosodik és egyre újabb techno-
lógiákat fedezünk fel, változtatnunk kell hagyományos, már nem működő módszereinken, s olyat
kell keresnünk, amely pozitív eredményeket nyújt az egész emberiség számára.
Testünk, tudatunk és szellemünk telve van végtelen energiával, amely csak kibocsátásra vár. Er-
re születtünk! A jólét és a boldogság a természetes állapotunk!
Érzékelhetjük a mindenben bővelkedő, ránk váró életet. Lehámozhatjuk a stressz és az előre-
programozottság héját, amelyek elzárják az alattuk rejtőző tündöklő drágakövet.
Ha feltétel nélkül tudjuk szeretni magunkat és az emberiséget, nem lesz helye a háborúnak, ön-
gyilkosságnak, a gyerekek és felnőttek bántalmazásának, a betegségnek, a bukásnak, az éhezés-
nek és a teljes pusztulásnak.
A mi szép bolygónk megad mindent, bőségesen jut mindenkinek, ha a kapzsiság nem gátolja
meg.
Csak, ha felismerjük, támogatjuk és követjük azokat a rendszereket, példaképeket, amelyek
mindnyájunk javáért dolgoznak, akkor fogunk kijutni abból a veremből, amelybe eltemettük magun-
kat. Nevelni kell az embereket, hogy neveljék önmagukat. „Segíts nekem, hogy magamon segít-
hessek!”, ez a Montessori-módszer jelszava.)
A rossz hír az ember jelenlegi állapota. A jó hír, hogy vannak hihetetlenül nagyszerű emberek,
akik remek eredményeket érnek el friss, újszerű ötletek és technikák segítségével. Ott vannak a
kormányban, a vallási vezetésben, az üzleti életben, az egészségügyben, a kereskedelemben és az
oktatásban. Bárcsak ki tudnánk kerülni félelmünk és önpusztító hitünk zsákutcájából! Bárcsak a
békére, szeretetre és harmóniára épülő világot teremthetnénk! Le kell bontanunk saját „berlini fa-
lunkat” a személyes szabadság és az emberiség békéje érdekében.
Mint sokéves tapasztalatokkal rendelkező magániskolái tanár, mint szülő és aztán ismét tanár,
állandóan a jobb utat keresem. Kiválasztottnak érzem magam, hogy egy hihetetlen megoldásnak
része lehetek, amely az embereket neveli, és mindent jobbá tesz. Ez a módszer olyan gyengéd,
kíméletes és ugyanakkor annyira hatásos, hogy szinte csodának tűnik. A világnak szüksége van
csodákra, s egyre sürgetőbb szüksége van rájuk.
Szeretném megosztani Önökkel, kedves olvasóim, mi okozza életükben a stresszt és a boldogta-
lanságot. Rövid áttekintést szeretnék adni a stresszoldási folyamatról, a test, a szellem és a lélek
gyógyulásáról, amit ezzel a figyelemre méltó eljárással el lehet érni. Csodálatos adomány volt ez
számomra. Hadd osszam meg Önökkel.

2. Félelem, fájdalom és a fájdalomtól való félelem

Félelemben tanítottak és félelmet tanultunk

Mire felnőttünk, már ezer és ezer hitrendszert programoztak belénk, amelyek a félelmen és a
gyűlöleten alapulnak. Sokat valószínűleg ismerős lenne, ha itt mind felsorolnám őket. Ilyenek pél-
dául.: „Nem vagyok elég tehetséges.”; „Semmit sem tudok jól megcsinálni.”; „A nővérem sokkal
11
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
ügyesebb mint én.”; „Nem érdemlem meg a dicséretet”; „Sohasem elég.”; „Csúnya vagyok.”; „Örök
vesztes vagyok.”; „Nem szerethetlek: túl gazdag vagy, szegény vagy, ...”
Pici gyerekként az egész életet szépnek és egységesnek láttuk. Izgalmas és élvezetes volt saját
magunk és környezetünk – az ízek, színek, anyagok, fonnák, minták, hangok, mozgás – megisme-
rése. A pillanatnak éltünk, nem aggasztott, nem érdekelt a holnap. Békében voltunk.
Aztán jöttek a kihívások, hogy megőrizzük egyéniségünket. Még hasonló korú testvéreink is kihí-
vást jelentettek. A „pici” minden családban a becézgetés középpontjában áll, és a szülők védik az
idősebb gyermektől. Hogyan hat ez a besorolás programozottságunkra?
Csecsemőként közvetlenül kifejeztük szükségleteinket. Ha nem elégítették ki őket, fájdalmat, fé-
lelmet és haragot tapasztaltunk. Ám amikor alapvető szükségleteinket kielégítették, nevettünk, gő-
gicséltünk és minden rendben volt.
Ahogy nőttünk, elkezdtünk mászni, felállni és felfedezni mindent, amit megláttunk. Most, hogy
hozzáférhettünk a dolgokhoz, már nem voltunk többé olyan kis aranyosak, és az a szó, hogy „nem”,
a szüleink és köztünk lévő kommunikáció szerves alkotórészévé lett. Elkezdődött az akaratok har-
ca.
Ahogy a pici megtanult beszélni, a szülők (és mások) elkezdhették ráerőltetni saját hitrendszerü-
ket és félelemvilágukat. Ők voltak a nagyobbak, módjukban állt bántani minket. Amikor szükséglete-
ink és érzéseink ütköztek az övékéivel, megtanultuk kiépíteni védekező rendszerünket. Megalkud-
tunk, vagy elnyeltük valódi érzéseinket és vágyainkat, fellázadtunk, vagy dyslexiába 1 temetkeztünk,
hogy megvédjük magunkat a további fájdalmaktól? Ha érzéketlenek vagyunk, nem érezhetjük a
fájdalmat.
Felnőttként viszont saját félelmeinket és elvárásainkat közvetítjük gyermekeinkbe és ők az ő gye-
rekeikbe, majd azok gyerekeibe, hacsak meg nem szakítjuk az ördögi kört.
Az én nagymamám például nagyon félt a kígyóktól. Amikor érdeklődni kezdtem, kiderült, hogy
családtagjaim kivétel nélkül rettegtek a kígyóktól. Amióta korrekciót végeztem ezzel kapcsolatban,
én már nem félek többé (bár bizonyos kígyóenergiát respektálok), és gyermekeim sem félnek tőlük.
Sok szülő azt hiszi, hogy ő a „főnök”, az ő a szava törvény. A gyereknek engedelmeskedni kell,
hogy megtanulja, mi a jó, mi a rossz. Megfosztják őt saját választási lehetőségétől. Az idősebb test-
vérek automatikusan átveszik a szülők szerepét, ha rájuk bízzák kistestvérüket. És mi van az óvo-
dákkal, bölcsődékkel, babysitterekkel (gyermekvigyázókkal) és tanárokkal? A kisgyermekekre sok-
szor vigyáznak olyanok, akiknek teljesen mások az elvárásaik és a hitrendszerük. Milyen zavaró
lehet ez számára! Erőszakról van szó, mindezek az emberek elveszik a gyerek választási lehetősé-
gét, és beleplántálják saját félelmüket és normarendszerüket.
Felnőttünk egy családban, iskolába jártunk, részei voltunk egy közösségnek, megyének, állam-
nak, nemzetnek, világnak és ezek mindegyike belénk ültette saját hitrendszerét és félelmeit. A hit-
rendszerek közül sok megtorló és negatív volt.
A II. világháború traumája még mindig benne él a legtöbb holland barátomban, bár 45 évvel ez-
előtt csak csecsemők voltak. A korai évek katasztrófái bezárva maradhatnak a sejtmemória szintjén.
Ezek a stresszhordozók fizikai és lelki bántalmazásból, molesztálásból, elhagyatottságból és más
hasonló élményből származhatnak. Az agy stresszként tárolja például az elképzelt fenyegetéseket,
azokat is, amelyeket a tévé, filmek közvetítenek.
Kilencéves fiam sohasem félt, amikor egy-egy órára egyedül hagytam esténként, mialatt lemen-
tem bevásárolni. Aztán a cserkészeknél látott egy filmet, amely bemutatta az éjszaka leselkedő
szörnyűségeket. A gyerek átmenetileg paranoiddá vált, mikor valaki telefonon keresett, és nem vol-
tam otthon. Sok telefonhívással kapcsolatos félelmet programoztak bele. Nagyon óvatosnak kell
lennünk, hogyan neveljük elővigyázatosságra gyerekeinket anélkül, hogy állandó félelemre kárhoz-
tatnánk őket. A stressz feloldásával könnyen megtudtuk szabadítani fiunkat ezektől az új félelmek-
től. De mi van a többi ötven gyerekkel, akik ott voltak a cserkész-összejövetelen?
Egy nagyon népszerű gyerekfilm is negatív élményeket jelentett két gyermekünk számára. Éj-
szakai rémlátomásaik voltak, míg el nem mesélték és nem oldottuk azokat. Ügyeljünk arra, mit néz-
nek meg gyerekeink a tévében, és minőségi követelményeink magasak legyenek a televíziós műso-
rokkal kapcsolatban! Amikor a Montessori-iskolában tanítottam, volt egy hétéves tanítványom, aki
eljátszotta az előző napi tévéműsor erőszakos jeleneteit. A valóst és a képzeletbelit a tudatalatti
teljesen egyenrangúan kezeli, úgy, mintha az utóbbi is megtörtént volna.

1
A dyslexia legszűkebb értelmezés szerint központi idegrendszeri eredetű olvasási zavart jelent. Az író ennél sokkal tágabb értelemben használja a
fogalmat, ahogy azt a könyvben később még kifejti.
12
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Dr. Montessori úgy írt első hat évünkről, mint életünk legfogékonyabb időszakáról. Ez az, amikor
komputerünkben a legmélyebbre ható programozás megy végbe. A sok, nagy félelemmel kell
szembenéznünk, az felnőtt korban káros szenvedélyekhez és rögeszmékhez vezethet. Önpusztítók
leszünk, míg valahogy ki nem oldjuk a szorongást. Sok könyvet írtak a szülés előtti állapotról és a
szülés folyamatáról. Megtudhatjuk, hogy nemcsak a leendő anya fizikai állapota, de a lelkiállapota is
hatást gyakorol a magzatra. A magzat és a leendő anya kilenc hónapra elválaszthatatlanul össze
vannak kötve. A mellékveseműködésre hatással vannak a pozitív és negatív gondolkodási minták.
Ez a működés is része a magzat rendszerének. A lelki trauma éppúgy kihat a magzatra, mint a le-
endő anyára.
Leboyer évekkel ezelőtt írt az erőszak nélküli szülésről. A magzat puha, meleg, kényelmes kör-
nyezetben él, ám az újszülött durva fogadtatásban részesülhet: vakító fények, süketítő zajok, hideg,
durva bánásmód stb.
Az újszülött számára a külvilágba való átmenetet a lehető leggyengédebbé és legszeretetteljes-
ebbé kell tennünk. Szerencsére ezen a területen nagy fejlődésnek lehetünk tanúi. Az újszülöttet
azonnal oda kell adni az anyjának, hogy érezze őt, és hogy szophasson. Az anyatej olyan táp-
anyagokkal látja el a csecsemőt, amelyek az erős immunrendszer kialakításához szükségesek.
Noha az újszülött nem rendelkezik a beszéd képességével, de érez fájdalmat, és valószínűleg
ekkor a legérzékenyebb minden behatásra, mindaddig, míg a fájdalom és félelem hatására el nem
„zsibbad”. Ekkor épül be a blokk a szellem és test, a test és tudat közé.
A legkorábban kialakuló félelmek az alábbiak: elhagyatottság, gondoskodás hiánya, nagy fény,
nagy sötétség, az emberektől való félelem, elhanyagoltság, másra való utaltság stb. Ezek a félel-
mek már csecsemőkortól jelen lehetnek akár tudatos, akár tudatalatti szinten. Érdekes hallani,
ahogy a kliensek rájönnek prioritást képviselő félelmeikre, nem tudva honnan is származnak ezek,
mivel nagyon korán programozódtak beléjük.
Az iskolában félelemből tanultunk, nemde? Féltél, hogy nem sikerül a dolgozat, vagy hogy butá-
nak néznek? Féltél, hogy szüleid nem lesznek elégedettek, hogy nem jutsz be egy jó egyetemre,
hogy nem sikerül jól a felvételid, hogy az egyetem után nem sikerül valami jó munkahelyet találnod?
Féltél valamelyik tanárodtól?
Az izomtesztelés segítségével fedezzük fel klienseink beprogramozott félelmeit, amelyek közül
megállapítjuk, melyiké a prioritás, amely magában foglalja az összes többit. Azután egyszerűen
oldjuk ezt a prioritást és az eredmények elképesztőek!
Ha félelmeink lépnek színre, akkor „hátsóagy”-i működésre váltunk, célunk a túlélés lesz, csak
reflexszerűen reagálunk. Az energia átáramlik az előagyból (ahol választásunk szerint cselekszünk,
s más lehetőséget vagy megoldást is látunk a helyzetre), aztán reagálunk (hátsóagy) ahelyett, hogy
cselekednénk (előagy). A tudatos cselekvés, akció helyett tehát csak reakció történik. De ezeket a
félelmeket könnyen feloldhatjuk.
Ha a félelmet eltávolítottuk az útból, megmaradunk az előagyi „üzemmódban” és akkor tudatos
választással cselekedhetünk ahelyett, hogy félelmeinkből kiindulva „reagálnánk”. Ekkor kikerültünk
a saját magunk teremtette börtönből.

13
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

Következzen egy lista a félelmekről, amelyet a „Három az egyben” rendszer kiadványából vettem
át, és amelyet klienseimnél használok a kezdeti oldásoknál.

ÁLLAPÍTSUK MEG GYERMEKKORI FÉLELMEINKET

Egyik vagy mindkét szülőtől való félelem (melyiktől)

Fiú vagy lánytestvértől való félelem
Bármely más rokontól való félelem (kitől)
Önmagadon kívüli hatalomtól való félelem
SAJÁT hatalmadtól való félelem
Szülővé vagy tekintéllyé válástól való félelem (melyiktől)
Attól félni, hogy MÁSOK fájdalmat okoznak neked
Másoknak fájdalmat okozástól való félelem
Halálfélelem
A „természetfelettitől” való félelem
Az ellenkező vagy azonos nemtől való félelem (melyiktől)
Állatoktól való félelem (melyiktől)
Félni Istentől
Büntetéstől való félelem
Szextől való félelem
Terhességtől való félelem
Sikertől való félelem
Kudarctól való félelem
Változástól való félelem
Betegségektől való félelem
Fájdalomtól való félelem
Bármi új tanulástól való félelem
Saját testedtől való félelem
A menstruációtól való félelem
Spermától való félelem
Kielégüléstől való félelem
Más bőrszínű vagy vallású emberektől való félelem
Félelem a vértől
Tévedéstől való félelem
Attól félni, hogy neked van igazad
Félni megbízni valaki másban
Érzékektől való félelem (melyiktől)
Félelem magától a félelemtől
…való félelem
…való félelem

14

3. A viselkedési barométer
VAN VÁLASZTÁS
ELFOGADÁS
Választó • Hozzáférhető
Derülátó • Elfogadható
Alkalmazkodó • Méltó
Megérdemlő • Nyílt
HAJLANDÓSÁG TUDATOS
Fogékony • Megfelelő
Felkészült • Felelős
Bátorító • Kipihent
Erőt sugárzó • Tudatában lévő
ÉRDEKLŐDÉS
Elbűvölt • Ráhangolódó
Igényelt • Szívesen látott
Megértő • Megbecsült
Nélkülözhetetlen • Gondoskodó
LELKESEDÉS
Élvezetet találó • Örvendező
Csodálatraméltó • Vonzó
Gyönyörködő • Izgatott
Életteli • A másikban megbízó
ÖNBIZALOM TUDATALATTI
Ösztönzött • Merész
Védett • Elszánt
Bátor • Megfontolt
Gyengéd • Büszke
EGYENRANGÚSÁG
Szerencsés • Együttműködő
Tevékenyen résztvevő • Céltudatos
Megbízható • Törődő
Őszinte • Eredményes
RÁHANGOLÓDÁS
Összhangban lévő • Megfelelő
Kiegyensúlyozott • Alkotó
Éber • Méltányoló
Tapintatos • Szelíd
EGYSÉG TESTI
Csendes • Biztos
Szelíd • Békéslelkű
Összhangban lévő • Teljes
Önmegvalósított • Egységességben lévő
VAN VÁLASZTÁS / NINCS VÁLASZTÁS
©Törv. védve! Copyright © 1988 / Three in One Concepts Inc.
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
SZEMBENÁLLÁS
Megtámadott • Nyugtalan
Megkérdőjelezett • Megterhelt
Bosszús • Méltatlankodó
Szembeszegülő • Alkalmatlan
HARAG
Felháborodott • Dühös
Túlfeszített • Füstölgő
Fortyogó • Heveskedő
Harcbanálló • Hisztérikus
SÉRTÓDÖTTSÉG
Megbántott • Feszengő
Megsebzett • Kihasznált/Összezavart
Mellőzött • Visszautasított
Hallgatag • Megsértődött
ELLENSÉGESKEDÉS
Csapdába ejtett • Kipécézett
Becsapott • Frusztrált
Kifosztott • Gúnyolódó
Bosszúvágyó • Magábafojtó
FÉLELEM A VESZTESÉGTŐL
Cserben hagyott • Meg nem hallgatott
Keserű • Csalódott
Fenyegetett • Lenézett
Rémült • Nem szívesen látott
BÁNAT ÉS BŰNTUDAT
Elárult • Leigázott
Csüggedt • Elfogadhatatlan
Önostorozó • Levert
Legyőzött • Tönkretett
KÖZÖMBÖSSÉG
Borúlátó • Bénult
Merev • Fásult
Mozdulatlan • Érzéketlen
Romboló • Lekapcsolódott
ELKÜLÖNÜLÉS
Elhanyagolt • Nem szeretett
Elfogadhatatlan • Szeret(het)etlen
Jelentéktelen • Búskomor
Beteges, morbid • Elhagyott
15
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
A „Három az egyben” rendszer lényege és egyik legcsodálatosabb, leghatásosabb ajándéka a
viselkedési barométer. Ennek segítségével meghatározhatjuk, hogy a személy a megadott lelkiálla-
potok közül érzelmileg hol áll.
A barométer melyik oldalán helyezkedsz el általában? (Lásd a 15. oldalon lévő táblázatot). A
múlt negatív élményeiből fakadó stressz eltávolítása után lehetőséged nyílik, hogy a bal oldalon, a
kívánt lelkiállapotban élj.
Ha NINCS VÁLASZTÁSUNK az életben (negatív érzelmi állapot), akkor a SZEMBENÁLLÁS ér-
zését tapasztaljuk. A fel nem oldott SZEMBENÁLLÁS HARAGHOZ vezet, a HARAG SÉRTŐDÖT-
TSÉGHEZ, ELLENSÉGESKEDÉSHEZ, A VESZTESÉGTŐL VALÓ FÉLELEMHEZ, BÁNATHOZ ÉS
BŰNTUDATHOZ. Aztán érzéketlenné válunk, KÖZÖMBÖSSÉGBEN élünk, az ELKÜLÖNÜLÉSNÉL
kötünk ki, és már NINCS VÁLASZTÁS. Nem is tudjuk, hogy van-e más lehetőségünk.
Az érem másik oldala (a kívánt lelkiállapot) az, ha VAN VÁLASZTÁS (a barométer bal oldala).
Ha ELFOGADUNK egy helyzetet olyannak, amilyen, akkor van bennünk HAJLANDÓSÁG, és nyitot-
tak vagyunk a helyzet adta új megoldásokra, ami az ÉRDEKLŐDÉS növekedéséhez vezet. Ez a
siker LELKESEDÉST vált ki, amely ÖNBIZALMAT ad. Mindegy, mi történik, most már EGYEN-
RANGÚSÁGOT érzünk, ami RÁHANGOLÓDÁSHOZ vezet. Most már „zajlik” az életünk. Ekkor ér-
jük el az EGYSÉGET egy helyzetben vagy egy emberi kapcsolatban, és ez adja meg számunkra a
tetszés szerinti VÁLASZTÁS lehetőségét életünkben.
A barométer minden fő kategóriája alatt nyolc alkategória található, amelyek pontosítják, hogy az
adott lelkiállapotban hol helyezkedünk el.
A barométer három szinten jelez:
1. Tudatos viselkedés, amely a most azonnal, jelenlegi érzékelésen és tudatosságon alapul.
2. Tudatalatti viselkedés, amely a hitrendszereken és a múlt idejű észleléseken alapul.
3. Testi viselkedés, amely a sejtmemórián, az állandó észlelésen alapszik.

Mikor egy helyzettel vagy ténnyel először nézünk szembe, annak a jelenben tudatában vagyunk.
Ha nem dolgozzuk fel egy bizonyos időn belül, akkor könnyen leszivároghat például SZEMBENÁL-
LÁSBA amikor MEGTÁMADOTTNAK, NYUGTALANNAK, MEGKÉRDŐJELEZETTNEK, MEGTER-
HELTNEK stb. érezzük magunkat, míg meg nem érkezünk a tudatalatti szintre, amely a hitrendsze-
rekre és a múlt eseményeinek érzékelésére épül. Ez a mélyebb szint. Ha ezen a szinten sem oldjuk
fel a problémát, akkor tovább szivárog a test sejtmemória szintjére, és megfeneklik a NINCS VÁ-
LASZTÁSNÁL. BÁNATBAN ÉS BŰNTUDATBAN tocsogva mindannyian áldozatok vagyunk: Ó, én
szegény! Mindenki rám vadászik. Itt semmiféle felelősséget nem vállalunk, mert úgy gondoljuk,
hogy úgysincs választási lehetőségünk az adott szituációban. „A körülmények áldozata vagyok,
nincs választásom.”
Ez az állapot megzavarja az egész testet, nyugtalanná tesz. Ön hol van érzelmileg? A barométer
melyik oldalán? Érzelmileg hova helyezhetjük társadalmunkat és világunkat?
Miután a klienssel választottunk egy témát, megnézzük a viselkedési barométert, hogy lássuk,
érzelmileg hol állunk az adott problémánál. Aztán megkezdjük az oldást, hogy lássuk, hol zárta el az
agy vagy a test az energiaáramlás útját, mialatt a komputer (agy) bezárva tárolja a kérdéses prob-
lémát és érzelmet. Több korregresszióra is szükség lehet, mire a Negatív Érzelmi Állapot oldása
sikerül. Helyébe az idegsejtcsoportba (sejtes memória) betápláljuk az ellentétes, kívánt lelkiálla-
pot kategóriát. Ha megszűnt a helyzettel kapcsolatos töltés (stressz), akkor már cselekszünk, akci-
óba lépünk, és nem csupán reagálunk a múlt félelmeire és hitrendszereire, amelyek az élet okozta
fájdalom nagysága miatt elzárták az energia áramlásának útját.
Néhány stresszoldás révén a kliensek megszabadulhatnak legfontosabb problémáikkal (pénz,
munka, kapcsolatok stb.) kapcsolatos negatív érzelmi töltésüktől (stressz), s ráébredhetnek, hogy
végre a barométer bal oldalán élhetnek. Többé már nem áldozatok, hanem felelősséget vállalnak az
életükért és mindenekelőtt szeretetben és békében élnek. Ez egy lenyűgöző diplomaosztó ünnep-
ség. Nem azt jelenti, hogy már soha többé nem fogunk haragot, neheztelést, szomorúságot, bűntu-
datot és elszigeteltséget érezni, de időnk legjavát harmóniában és békességben töltjük. El tudsz
képzelni egy olyan világot, ahol mindnyájan a kívánat lelkiállapot oldalon élünk? Én igen, és tanúja
voltam a diplomaosztó ünnepségek százainak. Ez az, amiért a munkánkat végezzük! A viselkedési
barométer akkor is hatásos eszköz, ha nem ismered a mi több száz stresszoldó technikánkat.
Egyik kliensünk (80 éves) meghallgatott egy, a barométerről szóló előadást. A következő héten
egy reggel morózusan ébredt. A lánya megkérdezte: „Mi baj van mama? Nem szoktál így viselked-

16
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
ni.” Viszont a következő reggelen boldogan jelent meg: „Láttam, hol vagyok a barométeren, homlok-
tarkó tartást csináltam, és átbillentettem magam a kívánat lelkiállapot oldalára!” - újságolta.
Sokan nem tudják, hogy van az éremnek másik oldala is. A barométer arra hívja fel a figyelmün-
ket, hogy van a létnek egy másik formája is, egy jobb mód az élet leélésére. Felszabadít bennünket,
hogy az életet a maga teljességében éljük, hogy azok legyünk, akik valójában vagyunk, hogy vállal-
juk a felelősséget életünk minden részletéért, és Végtelen Lehetőséggel rendelkező kreatív lé-
nyekké váljunk.

4. Mi az oldás?

A stressz: segélykiáltás...

Amikor a körülmények túlfeszítettekké válnak, egy láncreakció indul el. A stressz a testi és/vagy
az érzelmi világ működési zavaraiban ölt testet.
Az érzelem pontos helyének meghatározásához és az ehhez tartozó fizikai blokk feltárására ki-
netikai visszacsatolást vagy izomtesztet használunk. Ez egy olyan módszer, amely a saját
biokomputerünkkel kommunikál. Kinetikai visszacsatolást lehet használni a stressz és rendezetlen-
ség feltárására a test/elme rendszeren belül, mely segít ezek működésszintjének emelésében és
fejlesztésében. Koncepcióját tekintve a kinetikai visszacsatolás a biovisszacsatolásra (biofeedback)
hasonlít. Biovisszacsatolásnál berendezéseket használunk, hogy észleljük a test/elme rendszer
működését, és hassunk rá. A kinetikai visszacsatolásnál a test saját izomzatát használja ugyanerre
a célra. Vélemény, iskolázottság és tapasztalat ritkán beszél közvetlenül a személy belső igazságá-
ról, de a precíziós izomteszt 97%-os valószínűséggel megbízhatónak bizonyult. Lehet, hogy a kliens
konkrét problémával érkezik, amelynek oldása a kezelés célja. Néhány példa: szeretné, ha jobban
megértené, amit olvas; ha gyorsan számolna; szeretne jól zongorázni; szeretné, hogy sikeres pár-
kapcsolata legyen; legyen kevesebb stressz a munkájában, véget akar vetni a halogatás rossz szo-
kásának, és meg akarja teremteni az anyagi jólétet. A félelem, a fájdalom vagy a fájdalomtól való
félelem miatt, amely mélyre szorult a testbe/elmébe, gátakat hoztunk létre, amelyek akadályozzák
az energiaáramlást az agyból a testbe és vissza.
Amikor felmerül egy bizonyos probléma, ami stresszt okoz (negatív érzelmi töltés), visszavonu-
lunk a hátsó agyba, hogy „túléljük” a dolgot (reflexszerű reakció az életre), ilyenkor nincs alternatí-
vánk vagy választásunk, hogy a problémát más módon kezeljük. Süketté, némává, vakká válunk a
problémát vagy helyzetet illetően, ami 0 értékű IQ-t eredményez. Például. „Sohasem fogom azt
mondani a gyermekemnek, amit anyám mondott nekem!” Érdekes módon hasonló helyzetben még-
is ugyanazok a szavak jönnek elő, mint ami gyermekkorunkban édesanyánknak, elszajkózzuk őket,
pontosan olyan hanghordozással, mint anyánk tette, még mielőtt észrevennénk. A gyerekeink való-
színűleg ugyanígy szajkózzák tovább.
Kineziológiával képesek vagyunk egy gyengéd, kíméletes technikával megtalálni a helyet és az
időt, amikor és ahol az energia útját elzártuk. Utána különféle integrációs gyakorlatok segítségével,
idegér (neurovaszkuláris) pontok nyomásával, idegnyirok (neurolimfatikus) masszázzsal stb. bekap-
csoljuk az agyhoz vagy a testhez vezető energiát, s újra létrehozzuk az áramlást.
A test/elme a legnagyszerűbb számítógép, amelyet valaha is megalkottak. Közvetlenül az okhoz
vezet bennünket, megmondja, mit tegyünk, és mikor hagyjuk abba. Egy átlagos oldás egy órát tart.
Miután a problémát kijelöltük, megnézzük az érzelmi barométert, hogy lássuk, milyen fő vagy speci-
ális érzelmek vannak a probléma mélyén (például SZEMBENÁLLÁS/Megtámadott, HA-
RAG/Felháborodott, ELLENSÉGESKEDÉS/Frusztrált). Ezután megnézzük, hogy jelenleg hol blok-
kolt az energiaáramlás (például: látóterület - lefelé nézés), és korrigáljuk ezt az energiaáramot. Most
korregressziót végzünk oda, ahol az adott érzelemmel kapcsolatos probléma gyökeredzik. Ez nem
hipnózis, az agy komputere egyszerűen „kiírja”, mikor és hol blokkolt le az energia. Amikor az adott
kérdésen a stressz-szint nulla, a kezelésnek vége.
Néhány hétig esetleg pár egyszerű megerősítő gyakorlatot kell végezni. Olyanok vagyunk, mint
egy lehangolódott zongora, és utólag még néhányszor meg kell erősítenünk a hangolást. Hogy
hány kezelést választ az ember, az attól függ, mennyire finomra akarja hangolni a hangszerét. Le-
het, hogy beletelik néhány hétbe, amíg integrálni tudjuk a változásokat.

17
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
A legtöbb ember ellazultnak érzi magát a kezelés után. Sokan azt mesélik, hogy érzésük szerint
olyan stresszokozóktól szabadultak meg, amiket tán egész éltükön keresztül magukkal cipeltek mint
az elhagyatottságtól vagy testi bántalmazástól való félelem, vagy rettegés, hogy nem szeretik őket.
Bizonyos idő után a következő probléma is felszínre kerül, és akkor azon kell elkezdeni dolgozni;
néha a pihenés rövid, de az út felfelé vezet a boldogabb, egészségesebb élet felé.
Lenyűgöző és hasznos élmény, amely megkönnyíteni annak a szép, ragyogó, kreatív lénynek ki-
bontakozását, amely mindnyájunk bensőjében megtalálható, mikor a programozottság burkát lehá-
mozzuk.
Legyen a célunk az, hogy az életet a maga teljességében élvezzük, vállaljunk felelősséget éle-
tünk minden részletéért, és váljunk kreatív lénnyé, aki Végtelen Lehetőséggel rendelkezik.

A szívem kapuja
Különös dolgok történnek, mióta felbukkantál...
Most csak megpróbálom megérteni a csodát, amit érzek, hogy részem van benne...
a Bölcsek mosolyogva mondják:
„Nézz a szívem közepébe, hogy megvilágítsa utadat!”

Ez az... A lehetőségem, hogy boldog legyek... Elfogadom...

Nem érdekel, mit gondolnak, vagy mit mondanak mások. Kész vagyok
mindent kockáztatni... eljátszani a bolondot,
Ideje, hogy őszinte legyek a szívemhez.

Hiszek a lelked szeretetében... szívem mutatja az utat

Most én vagyok a főnix, aki fölemelkedik.
a hamuból a mennybe.
Nálam van az összes aranykulcs...
Keresztülláncolva a kapukon
a szeretet csodálatos szelleméhez.

Különös dolgok történnek, mióta felbukkantál...

Még soha nem volt ilyen.
Sohasem töltötte be ennyi nevetés napjaimat....
A szívem örömteli csodája világítja be az utat,
Most minden valóra válik.

Itt az idő az életre... a szeretet adományának élvezetére.

Ideje a fényt felülről sugározni.
Oh, elfogadom a Szeretet csodáját...
Oh, elfogadom a Szeretet csodáját...
Most minden álmunk valóra válik.

Lynn Begley

18
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

II. INTERJÚK
Bevezetés klienseimnek
Klienseim sorában mindenféle foglalkozású, korú, érdeklődési körű és képességű ember megta-
lálható. Mindannyiuknak az emberiség ugyanazon alapvető szükségletei jutottak osztályrészül. Vég-
telen lehetőségeik vannak, amit akkor fedezünk fel, amikor elkezdjük felszabadítani energiáinkat.
Jelenleg nagyon keveset használunk fel agyunk kapacitásából.
Régóta gyűjtök magnóra vett interjúkat klienseimtől. Nem rendszeresen vettem fel őket. Az itt le-
írt interjúk alapvetően ezekre épülnek, eltekintve attól, hogy megváltoztattam a neveket, néhány
fogalmat tisztáztam, vagy kihúztam az ismétlődő állításokból.
Nagyon nehéz volt megállítani az interjúkat, szinte folyamatosan: áradtak. Van még több, sokkal
több sikertörténet, de az idő és hely „állj”-t parancsolt.
A legtöbb kezelésnek azonnali pozitív eredménye van. Annak, hogy néhányan először nem lát-
nak eredményt, a következő okai lehetnek:
1. Nem végezték el a megerősítő gyakorlatokat. A test és az elme olyan, mint egy rég lehango-
lódott zongora. Sok egymást követő hangolásra és napi megerősítő gyakorlatra lehet szük-
ség ahhoz, hogy az elhasznált húrok újra tisztán szóljanak.
2. Csak kényszerből jöttek el, és valójában nem vettek részt a folyamatban.
3. Nem voltak hajlandók lemondani a haragról és a félelemről.
4. Nem vettek részt elég kezelésen ahhoz, hogy kiderüljön, milyen főbb problémák gyűltek ösz-
sze a stresszben töltött élet során.
5. Nem vették maguknak a fáradságot, hogy megfigyeljék magukon a változásokat.
6. Visszatértek ugyanabba a negatív környezetbe, hogy újraprogramozzák ugyanazokat a fé-
lelmeket.

Üdvözöljük hát a stresszoldás világában!

Susan: Félelem másoktól

Carol: Susan elmondanád nekünk, mi tőrtént azután, hogy oldottuk félelmeidet?

Susan: Az oldás során kiderült, hogy az én prioritást élvező félelmem a más emberektől való fé-
lelem volt. Mindeddig nem vettem észre, hogy félek a többi embertől. Az oldás utáni napon nagyon
fontos találkozóm volt, és mindig adtam arra, hogy rendkívül pontos legyek, sőt, ha lehet, egy kicsit
korábban is érkezzem.
Carol: Miért szoktál korábban érkezni a megbeszélésekre?
Susan: Azért, hogy ne kelljen elviselnem, hogy mindenki rám néz, és észrevesz. Ezen a találko-
zón sok vezető ember jelent meg a megyéből. Már egy éve úgy havonta találkoztunk. Ezen a napon
mindenféle dolgok történtek a gyerekekkel, késtek a buszok. Nyilvánvaló volt, hogy el fogok késni.
Nagyon el fogok késni, jó másfél órát. A fél órát igénybevevő utazás során (akkor észre sem vet-
tem) nagyon nyugodt voltam. Amikor beléptem, mindenki felém fordult, és rám nézett, én pedig
nyugodtan leültem és a megbeszélés folytatódott.
Ekkor semmi különöset nem gondoltam erről az egészről de egy vagy két nappal később úgy zu-
hant le rám, mint egy tonna tégla. El sem tudtam hinni, hogy nem vagyok tele feszültséggel és ag-
godalommal, ha késve kell megjelennem valahol, ahol az emberek engem néznek. Az a tény, hogy
egyszerűen be tudtam lépni, ki tudtam nyitni az ajtót remegés nélkül, és nyugodtan le tudtam ülni,
teljesen szokatlan volt. Még soha nem fordult elő velem, hogy ennyire nyugodt maradtam volna egy
ilyen helyzetben.
Carol: Susan, ez már csaknem egy évvel ezelőtt volt, és ezeket a találkozókat havonta
rendezitek. Hogyan érzel azóta?
Susan: Azóta is előfordult, hogy elkéstem, de nem volt semmiféle félelmem. Teljesen laza vol-
tam. Egyáltalán nem aggódom, amikor olyan helyzetbe kerülök, hogy engem néznek. Azelőtt mindig
zavart voItam ilyenkor, és nagyon kellemetlenül éreztem magam. Most, úgy tűnik kezelni tudom az
ilyenfajta szituációkat.

19
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

Elaine: Lélektisztítás - szinte plasztikai műtét

Carol: Kérlek, mondd el nekünk, mi volt az első stresszoldás, amin részt vettél. Mit ereztél,
és utána milyen változásokat hozott ez számodra?
Elaine: Egy kis előzmény tartozik ehhez. Már három és fél éve pszichoterápiára jártam, hogy
megértsem, miért olyan negatív a hozzáállásom az élethez, és miért érzem olyan nyomorultul ma-
gam. Felszínre hoztam és azonosítottam sok problémát, de nehézségeim voltak a megoldásukban.
Úgy gondoltam, hogy sokat javultam, mindaddig, amíg nem kellett elköltöznöm. Vissza kellett köl-
töznöm egy olyan helyre, amit gyűlöltem. Közel a férjem szüleihez.
Az első oldás után rájöttem, hogy van választásom. Rájöttem, hogy ha nekem nem tetszik az,
ahogy az anyósom a gyerekeimmel bánik, megmondhatom neki. Megmondhatom, hogy a gyereke-
imnek ne adjon cukrot, tortát, fagylaltot, amikor odamennek látogatóba. Valójában azért nem enged-
tem őket oda, mert az anyósom ragaszkodott ahhoz, hogy ilyesmikkel tömje őket. Pedig épp olyan
jól tudta, mint én, hogy ezek a dolgok nem jók a gyerekeknek. Rájöttem, hogy meg tudom mondani
neki: nem akarom, hogy erőszakos rajzfilmeket nézzenek, viszont megnézhetnek természetről szóló
programokat, s az életről szóló olyan filmeket, amelyek melegséget és jóságot sugároznak.
Azt is meg tudtam neki mondani, hogy nem kedveltem a barátait és a társaságát. Hogy nem kell
visszamennem az ő társaságába, és hogy módomban áll magamnak kiválasztanom azokat az em-
bereket, akikkel együtt akarok lenni. Nem olyan embereket, akik körében kényelmetlenül éreztem
magam, és akik örökké olyasmikre emlékeztettek, amiket nem szeretek. Ezek az emberek annyira
mások voltak, mint én, hogy tudtam, nem tudnék velük kommunikálni.
Az oldás lehetővé tette, hogy megtegyek egy 1500 mérföldes utat kocsival, és úgy tekintsek erre
az útra, mint tapasztalatszerzésre, hogy élvezettel fedezzek fel, próbáljak ki és tegyek új dolgokat a
gyerekeimmel. Egyáltalán nem féltem ettől az úttól.
Hirtelen úgy találtam, hogy évek óta nem voltam ilyen energikus és nem éltem ilyen békében.
Persze így sem volt nagy élvezet visszaköltöznöm. Mindig újra el kellett mondanom ugyanazokat a
dolgokat az anyósomnak. De megvoltak a módszereim, hogyan mondjam el neki pozitívan. Olyan
szavakkal, amelyekből megért és mégis érzi, hogy szeretem és törődöm vele.
Végül meséltem a férjemnek tapasztalatairól Carollal. Elmondtam neki a párhuzamokat a kettőnk
családja között. Elmeséltem neki, hogy nagyanyámnak mennyire meghatározó szerepe volt a csa-
ládban, és milyen csúnya volt a kapcsolat a nagyszüleim között. Nagyszüleim olyan undokok és
veszekedősek voltak! Valójában ugyanilyen volt a kapcsolat anyósom és apósom között is. Nem az
a kapcsolat volt, amit én szerettem, vagy amivel kapcsolatban nekik bármiféle pozitív érzésük lett
volna. Mindezt elmondtam a férjemnek.
Az azóta eltelt hat-nyolc hónapban úgy találom, hogy már a férjem sincs olyan szigorú függőségi
viszonyban a szüleivel. Már nem hívja őket percenként. Csak ritkán beszélgetünk velük. Nem kell,
hogy minden héten találkozzunk. Csak minden két vagy három hétben egyszer látogatjuk meg őket.
Amikor elmentünk egy hosszabb nyaralásra, anyósom egészen az utolsó vasárnapig nem tudott
róla, ameddig meg nem mondtam neki, hogy már csak öt nap van hátra az utazás kezdetéig.
Hatalmas felfedezés volt ez a férjem számára, megmutatta neki, hogy tudunk függetlenül is élni a
szüleitől. Az biztos, hogy én teljesen függetlenül élek tőlük. Nem töltök velük sok időt. Gyermekeim
sem töltenek sok időt velük, de amikor ott vannak, az sokkal értékesebb, mint azelőtt volt. Anyósom
nem rakja le őket a tévé elé, és felismerte, hogy egészséges ételeket kell adnia nekik a vacak kaják
helyett. Engem pedig nem hív meg azokra az összejövetelekre, amelyeket olyan kellemetlennek
találtam. Többé nem kell foglalkoznom a társaságával. Találtam magamnak barátokat, akikkel jól
tudok társalogni, sokkal közelebb állnak hozzám, és sokkal meghittebb a kapcsolatunk.
Tehát hatalmas eredménnyel járt számomra már az első oldás. Felfedezések hosszú során indí-
tott el. Visszamentem a pszichoterapeutámhoz, akihez korábban jártam, úgy gondoltam, hogy ez is
segíteni fog. Heti négy-öt analízisre beszélt volna rá, óránként több, mint 100 dollárért. Láttam, hogy
teljesen tönkremegyek, ingem, gatyám rámegy. Ráadásul tönkremegyek érzelmileg is, ha ezen a
szinten dolgozom, és nem jutok sehová. Egyszerűen bezárkóztam. Eljutottam a problémában a
gyökerekhez (bármi volt is az), de nem találtam módot a feloldására. Állandóan teljesen felborzolt
állapotban voltam, és azt gondoltam magamban, „nevetséges, miért kell nekem ehhez a forgató-
könyvhöz és szituációhoz ragaszkodnom, ami, úgy tűnik, nem hoz számomra semmi hasznot, de
szétszaggat és még aggódóbbá tesz, mint amilyen azelőtt voltam.”
20
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Elkezdtem beszélgetni másokkal, akik már részt vettek One Brain („Egy Agy”) oldáson és tanfo-
lyamon, és úgy találtam, sok a közös bennünk. Rájöttem, szükségem van arra, hogy egy csomó
olyan lelki szemetet söpörjek ki így magamból, amit már régóta magammal hurcolok. A világom az-
óta sokkal boldogabb, s már az első oldás óta sokkal több választási lehetőségem van, mint azelőtt
volt.
Problémáim egyike az, hogy nagyon rettegtem az olyan emberektől, akiknek valami hatalom van
a kezükben. Nagyon aggódom, a követelmények miatt, amelyeket elém állítanak. (Szintén nagyon
aggaszt, ha magas vagy esetleg elérhetetlen követelményeket állítanak elém.) Nagyon nehéz szá-
momra ezekkel az emberekkel szót érteni. Ez teljesen érthető, tekintetbe véve hátteremet, amely
visszavezet apámhoz. Apám ugyan nem volt olyan nagydarab, de természetesen sokkal nagyobb
volt, mint én gyermekkoromban és mindig megfélemlített. Mindig ordítozott és kiabált velünk, amikor
valami rosszat csináltunk, és nagyon kevés megértést vagy türelmet tanúsított, sohasem ült le, és
nem mondta: „Na, mit lát a gyerek?” Nem tudott a gyerekek szemével nézni.
Csak a „hatalom” szemével nézte a különböző helyzeteket - ez a „ne csináld ezt vagy azt” meg-
közelítése az életnek. Nagyon nehéz volt elviselni, s később is tartottam a hatalommal bíró szemé-
lyektől.
Carollal dolgozva oldottuk ezt a problémát. Először is rájöttem, hogy mi volt a probléma, és hogy
mi az ami aggaszt a tudat szintjén, így képesek voltunk gyorsan oldani.
Az oldás közben rájöttem, hogy van választásom, és nem kell elfogadnom ezeket az embereket,
ha nem akarom. Mehetek a saját utamon, és a világ majd gondoskodik rólam. Egyszerűen nem kell
aggódnom emiatt. Úgyis el fog jönni a megfelelő helyzet, és amikor eljön, felismerem, s akkor min-
den a helyére kerül úgy, ahogy én sosem gondoltam volna, hogy lehetséges.
Úgy öt perc leforgása alatt teljesen oldottuk ezt a tekintélyelvűség-problémát, és minden nehéz-
ség nélkül megcsináltam a korregressziót.
Először felidéztem egy esetet, amely öt éve történt. Egy ember, aki körülbelül 160 cm magas és
több mint 100 kg súlyú volt, arra használta testsúlyát és tömegét, hogy az embereket megfélemlítse.
Különösen engem. Ugyanakkor alkoholista is volt, és most látom, hogy ez volt az ő problémája.
Alkoholt használt arra, hogy átvészelje az életet.
Most nem kell, hogy ilyen emberekkel foglalkozzam. Ott tudok hagyni rám nézve bántó helyzete-
ket. Ha egy ilyen parancsoló alakkal találkozom, fel tudom ismerni, miről van szó. Saját bizonytalan-
ságuk nyilvánul így meg.
A következő időszak, amelyre gyorsan visszamentem, úgy tizennyolc évvel ezelőtti. Képes vol-
tam felismerni, hogy apámnak akkor problémája volt, ami megtestesült a sejtjeiben és a viselkedé-
sében, és nekem bizonyára nem kellett volna elfogadnom ezt. Most úgy választhatok, hogy felnőtt
vagyok, és így úgy tekintek apámra, amilyen valójában volt. Olyan ember, akinek sok problémája és
nehézsége akadt az életben. Tudom szeretni őt azokért az erőfeszítésekért, amiket tett, és tudom,
hogy nem tudott másképpen cselekedni.
Gyorsan oldottuk a problémát. Nagy várakozással tekintek a mai munkainterjú elé, tudom, hogy
nagyon pozitív lesz, teljesen mindegy, miképpen alakul.
Carol Szeretném hozzátenni, hogy legalább húsz évvel fiatalabb-nak nézel ki most, mint
amennyinek egy évvel ezelőtt, első találkozásunkkor. Nem mondanál erről valamit?
Elaine: Egyet kell hogy értsek veled, Carol. Ezt mondták mások is.
Júliusban a Michigan-tavon tutajoztunk, és a társaságom Neil Armstrong 1969-es holdra lépésé-
ről beszélgetett. Elmeséltem, hogy akkor éppen egy vonaton voltam Tanzánia közepén. Az összes
másodosztályon utazó amerikait áthívták az első osztályra, hogy meg tudja hallgatni a BBC adását,
és hallhassuk Neil Armstrong híres szavait: „Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek.”
A tutajon utazó egyik barátom hozzám fordult: „Nem lehetsz ilyen öreg!” Csak annyit mondtam:
„Kösz szépen!” Igaz, hogy az emberek odajönnek hozzám, hogy milyen ragyogóan, csodálatosan
nézek ki, és mennyire sugárzom. Három hete csináltunk fényképeket. Amikor megnéztük őket, a
férjem odafordult hozzám, és azt mondta: „Tudod, hogy mi a csodálatos ezekben a képekben? Az,
hogy te olyan sugárzó vagy rajtuk, s olyan abszolút ragyogó!” - ehhez csak annyit tudok hozzátenni,
az tett erre képessé, hogy elhajítottam egy csomó szemetet, amit annyi évig magammal cipeltem.
Azzal, hogy szélnek eresztettem mindezt, a mára tudok tekinteni, és nem hagyom, hogy a tegnap
darabokra szaggasson. Van választásom! Mindig találok valami mást, ha egy dolog nem megfelelő
a számomra.

21
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Carol. Az arcunk nagyon is elárulja stresszünket, és a tied most nagyon kisimult ahhoz
képest, amilyen egy évvel ezelőtt volt. Milyen szép módja ez a „plasztikai műtétnek” - és
mennyivel olcsóbb! Még egyszer nagyon köszönöm a beszélgetést.

Emily: A dyslexia oldása felszabadít

Carol: Mondanál nekünk valamit az oldásaidról? Mik voltak az érzéseid az oldások előtt és
mit tapasztaltál utánuk?
Emily: Nos, a legelső oldás elég drámai volt számomra, mivel nagyon dyslexiás voltam egész
életemben. Sokáig nem tudtam róla. Azután egy egyetemi kurzuson a tanár fedezte fel. Sohasem
kereszteztem rendesen a test/elme keresztvonalát, ma mindennap megteszem.
A változásokat mind a munkámban, mind a privát életemben is éreztem. Azokat a kis „játékokat”,
amiket eddig játszottam, már nem kell játszanom. Most már le tudom olvasni az órát. Ezelőtt nem
tudtam. Tudom használni a telefont. Az oldás előtt, amikor fáradt voltam, csak tárcsás telefont tud-
tam használni. Most már tudom használni a nyomógombos telefonokat is. Azelőtt az 5, 3, 9, 8 és az
1 mind bonyodalmat jelentett számomra. A nyomógombos telefon úgy van felépítve, hogy az 1, 2, 3
és a 6 lehet 9, és a 9 az pontosan a 6 alatt van. És a 3, ami bárhol lehet, amikor fáradt vagy, lehet 8
vagy 3.
A második oldásra akkor került sor, amikor félelmeimmel foglalkoztam. Nem tudtam, hogy min-
dentől félek. Kiderült, hogy ezen oldás keretében nagyrészt a pénzzel fogunk foglalkozni. Most úgy
érzem, hogy én vagyok a legjobb másszor és felemeltem a díjamat, tudom, hogy megéri másoknak.
A harmadik oldás a hőhullámos elpirulásról szólt. Ezek teljesen megbolondították. Még mindig át-
rohan rajtam az ilyen hőhullám, de már nem érzem azt a pánikot, ami korábban az elpirulás előtt,
illetve alatt jelentkezett. Még mindig kényelmetlenül érzem magam, és elkeseredem, és tudom,
hogy ezek pánikrohamok voltak, de, de... tudod, miről van szó. Automatikusan felszökik a vérnyo-
másod, és gyorsul a vérkeringésed. Most már ennek vége. Még mindig jönnek hőhullámok, de való-
jában már nem zavarnak annyira. Éjszaka jól érzem magam, mikor hideg van.
Most szeretem magamat. Mindig is szerettem magam, de most, hogy már nem aggódom a pénz
miatt, sokkal jobban. Sok-sok évig egyedül voltam, és tudom, hogy egyedül leszek egészen addig,
amíg meg nem halok, így nem szeretek szegényen élni. Tudod, hogy fenn kell tartanod magad na-
ponta 24 órán, évente 365 napon át. Ez az egész sokkal jobb így.
Carol: Helyes, nagyon köszönöm.

Cindy: Bukástól való félelem

Cindy. Szeretném, ha emberek százai szereznének tudomást erről a látogatásról, nem kell bi-
zalmasan kezelni. Ez lesz a második találkozásom Carollal. Az első alkalommal, amikor öt-héttel
ezelőtt eljöttem, végbélvérzésem volt, ki voltam borulva, és sűrűn, igen sűrűn voltak rohamok. Any-
nyit véreztem vastagbélgyulladásom miatt, hogy a hemoglobinszintem a laborvizsgálatok szerint a
normális alatt volt, és azt mondták, hogy transzfúzióra lesz szükségem.
Ismerve hátteremet és tudva arról, hogy az érzéseink és belső rejtett hiedelmeink befolyásolják a
testemet, eljöttem Carolhoz. Egy órai oldás után távoztam. Huszonnégy óráig sokkal rosszabbul
éreztem magam, de aztán határozottan jobban.
Carol: És mik a változások?
Cindy. Abbamaradt a vérzésem. A hasmenésem is jobbára elmúlt. Most már rájövök, hogy ami-
kor hasmenésem van, akkor előtte mindig valami érzelmileg kellemetlen dolog történik velem vagy
valami olyan, ami ennek az oka lehet. Nem mentem vissza megismételni a hemoglobinvizsgálatot,
de a barátaim azt mondják, hogy vissza kell mennem már csak azért is, hogy megmondják az
eredményt. Vissza is fogok menni, de meg is tudom mondani. Úgy értem, tudom, hogy hogyan
éreztem magam alacsony hemoglobinszinttel. Nem volt energiám az is erőfeszítésembe került,
hogy felkeljek az ágyból. Egy hét telt el... ó, sőt még kevesebb az oldás után, és én tudtam, hogy
sokkal jobban érzem magam. Szedtem vasat is ez idő alatt, de most már nem szedek. Egyszerűen
kidobtam. Van még egyéb kérdésed?

22
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Carol: Igen. Tehát észrevetted, hogy sok fizikai változáson mentél keresztül. És mi van az
érzelmekkel?
Cindy. A világ tetején éreztem magam. Úgy éreztem, hogy már soha nem kell visszajönnöm,
hogy minden problémám megoldódott. Érzelmileg, fizikailag, tudatilag remekül éreztem magam, és
egy jó állás is előjött a semmiből, csakúgy a semmiből. Ez feldobott, és azt gondoltam, tisztán látok,
ez az, amit csinálni akarok, ám mégsem sikerült. Nem véletlenül. Nem akartam ezt a munkát, de ez
ismét felkavart. Rájöttem (az állásajánlat miatt), hogy nagyon rossz, negatív kapcsolatom van a nő-
véremmel, akivel élek. Ezt ezelőtt sohasem vettem észre, és ez megint csak felbolygatott, és azt
gondoltam: „Rendben, látod, nem lehetek boldog, amikor sikerem van. El kell buknom.” így most itt
vagyok, és túlteszem magam a bukáson.
Carol: Az a hitrendszered, hogy te egy rakás szerencsétlenség vagy, valószínűleg már ré-
gen kialakult, igaz?
Cindy. Igen. És az, hogy szükségem van a bukásra, és meg is érdemlem a bukást. De nem ez a
minta a korábbi életemből. Életem első 20-30 évében mindent megcsináltam, amit csak akartam, és
boldog voltam. Gyakran mondtam, hogy ha valaha is írok egy önéletrajzot, az lesz benne, hogy az
első 30 év élmény volt, mert minden a helyes úton haladt, és az utóbbi 20 évben fokozatosan ha-
nyatlottam és romlottam mindenben, amit csak meg akartam tenni. Pedig mindig rendben indulnak
a dolgok. Megragadom a lehetőségeket, csak sosem érek el sikert. A múlt nyáron rájöttem erre.
Carol: Te saját magadat szabotálod.
Cindy. Magamat. De meg tudom érteni, hogy miért...
Carol: Intellektuálisan.
Cindy. De nem tudom megtörni. Azért jöttem el, hogy megtörjük.
Carol: Oldjuk?
Cindy. Igen. Pontosan. És azt várom, hogy ez működni fog. Úgy érzem, nincsenek kétségeim.
(Megjegyzés: Ezen a héten Cindytől kaptam egy levelet, melyben megköszöni a munkámat. Azt
írja, hogy boldogabb és sokkal teljesebb életérzéssel él, mint azelőtt. Négy oldáson vett részt.)

Janice: Allergiák: Laktóz-betegség, tejcukor-érzékenység

Carol: Janice, elmondanád nekünk, hogy mi történt, amikor egy évvel ezelőtt november-
ben eljöttél, és egy rövid oldást tartottunk?
Janice: A fiamat hoztam el Carolhoz. Tanulási nehézségekkel küszködött, és emellett hiperaktív
volt. Carol dolgozott vele, és segített rajta. Aznap meghívott ebédre, én pedig azt feleltem:
– „Sajnálom, de nem tudok enni. Laktóz-problémám van.”
– „Nagyszerű!” - mondta ő, mire eltűnődtem, vajon hogy érti ezt?
– „Mi a nagyszerű?”
– „Hogy tudok rajtad segíteni!”
És segített.
Carol: Mennyi ideig tartott?
Janice: Úgy egy percig.
Carol: A tejcukor-érzékenységed hogyan fejlődött ki? Honnan tudtad, hogy tejcukor-
érzékenységed van?
Janice: Ez 10-20 éve megvolt. Ha csak egy harapást ettem valamilyen tejtermékből, rögtön has-
görcseim támadtak, aztán jött a hasmenés.
Carol: Vaj, tej, sajt.
Janice: Joghurt, bármi. El kellett olvasnom az összes címkét. A rágcsálnivaló, ropiszerű ételek-
ben is van zsírmentes tejpor, mindent el kellett hát olvasnom. Amikor megettem valamit, beszedtem
utána egy gyógyszert, amit tejemésztőnek hívnak, mert az orvos azt mondta, hogy hiányoznak azok
az enzimjeim, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tejtermékeket megemésszem. S az oldástól egy
perc alatt rendbe jött. Nem tudtam elhinni.
Carol: És mi történt a korrekció után, Janice?
Janice: Hát megkóstoltattad velem a vajat. És én megettem, és semmi. A családom alig hitte el,
hogy mindenféle ilyen ételt megeszem, s nem szedek semmiféle gyógyszert hozzá. Annyira hozzá-
szoktak, ahhoz, hogy pirulákat szedek.
Carol: EZ körülbelül másfél évvel ezelőtt volt. Azóta a tejtermékekkel hogy állsz?
Janice: Nagyon jól. Csodálatosan. Bármit meg tudok enni vagy inni.
23
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

Jim: Jó közérzet és életkedv

Carol: Néhány héttel ezelőtt a haragon dolgoztunk, amelyet oly sokszor tapasztaltál és
amit látszólag nagyrészt sikerült elnyomnod. Észrevettél-e valamilyen változást az oldás óta,
Jim?
Jim: Igen, már azon a délutánon. Sok telefonhívást kaptam a klienseimtől, és azt vettem észre,
hogy viccelek, s nagyon fel vagyok dobva, és ez teljesen megmagyarázhatatlan volt. Valójában nem
volt okom rá.
Carol: Nem tudatosan tettél erőfeszítéseket, hogy lazíts és boldog legyél, mint a múltban?
Jim: Szó se volt erőfeszítésről. Az üzlettársam, John felhívott, és miután már egy kicsit beszél-
gettünk, megkérdezte: „Mit csinált veled Carol?”
Nagyon fel voltam dobva, és... Tele túláradó szenvedélyekkel. Ez a szó, amit abban az időben
használtam. Ez meglepő volt - egyáltalán nem a megszokott viselkedésem.
Carol: De most ez a normális. Te eddig csak elzártad az életkedvedet, elrejtetted olyan hit-
rendszerek mögé, amelyek azt mondták, hogy nem tudsz (nem szabad) boldognak lenned.
Jim: Igen, el kellett nyomnom: tudom hülyén hangzik. Érdekes ez. Azután, hogy találkoztam ve-
led, elmentem egy csoportterápiára is, de végül elhagytam a csoportot. Biztosan érzem, hogy he-
lyesen döntöttem, és nem kell már tovább birkóznom
Carol: Mennyi ideig vettél részt a csoportterápián?
Jim: Egy évig? Valamivel tovább.
Carol: Össze tudnád hasonlítani a stresszoldást az egyéves csoportterápiával?
Jim: Hát körülbelül hat hónapot ér egyetlen oldás. Legalább. Nehéz összehasonlítani, mert én
annyira másnak éreztem magam, miután elmentem innen. De nem volt semmiféle erőfeszítés, ez
teljesen erőfeszítés nélkül ment részemről. Nem érzem úgy, mintha tettem volna valamit. És mégis.
Annyira hasznomra vált.
Carol: Azért, mert „újra lettél programozva”, és megindult az energiaáramlás.

Jaynne Másként látom az életet, kikerültem az érzelmi hullámvasúiból

Jaynne: Az első dolog, ami rám mély benyomást tett, amikor idejöttem, az volt, hogy körülötted
olyan hihetetlen békesség volt, és hogy téged olyan nyugodt, olyan boldog embernek láttalak. Ez
nagy hatást tett rám. Tudtam, ha te ilyen békés és kiegyensúlyozott vagy, akkor biztos valami iga-
zán helyes dolgot csinálsz az életeddel. Nekem tényleg nagyon sokat jelent, az emberi példamuta-
tás és az, hogy ezek az emberek hogyan viselkednek. Mondhatom ezt a magnóba? Jó. Mi tehát a
kérdés?
Carol: Hogyan éreztél először, amikor idejöttél hozzám, és milyen változásokat figyeltél
meg magadon, ami kifejezetten a mi munkánkkal volt kapcsolatos?
Jaynne: Nos, tudtam, hogy nyilván sok jó dolog történt az életemben, csak én nem engedtem
őket magamhoz. Nagyon blokkoltnak éreztem magam.
Carol kitesztelt, és végigcsináltuk az oldást, és ez annyira gyengéd volt, és olyan ... egyszerű.
Úgy gondolom, hogy ez fogott meg. Hogy milyen egyszerű volt és ... keresztül tudtam jutni sok-sok
problémán. Az első alkalommal Carol megindította az energiaáramlást. Ezután nagyon ellazultnak
és nagyon nyugodtnak éreztem magam. Azt hiszem, a legjobban azon csodálkoztam, hogy amikor
az oldás után bementem a fürdőszobába, az arcom egészen másképpen nézett ki.
Kijöttem és azt mondtam: „Carol, most csak képzelődöm, vagy valóban másképp néz ki az ar-
com?” Ő azt mondta: „Nem. Teljesen másképpen néz ki az arcod.”
Hazafelé megálltam, hogy meglátogassam anyámat, és egyszerűen nem tudott mit kezdeni ezzel
a különbséggel, már ahogy az arcom kinézett. Olyan jól festettem, és akkora volt a változás ben-
nem. Minden barátom azt mondta ezen az estén és másnap, hogy teljesen megváltozott az egész
arcfelépítésem. Hogy az egész szomorúság és feszültség – ami úgy öregített – teljesen eltűnt. Sok-
kal nyugodtabbnak és békésebbnek néztem ki.
Néhány napon belül megváltoztak kapcsolataim az emberekkel, Súrlódásaim és feszültségeim
kezdtek elmúlni, és kezdtem sok mindent, ami az életemben történt, másképpen látni. Azokkal a

24
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
dolgokkal kapcsolatban, amelyek azelőtt lekötötték a gondolataimat, teljesen hirtelen ismét vissza-
nyertem a tudatosságomat. Ez a tudatosság belőlem jött, az oldáson keresztül, amit csináltam.
Elkezdtem klienseket fogadni. Azután egy pár hónapig nem dolgoztam velük. Úgy éreztem, fi-
gyelmemet életem megannyi negatív helyzete vonja el. Nagyon szomorúnak, dühösnek és megbán-
tottnak éreztem magam, nagyon frusztráltnak. Az energiaszintem nagyon alacsony volt. Fogva tar-
tottnak éreztem magam egy csomó dologgal kapcsolatban és úgy éreztem, nem vagyok része a
saját életemnek többé.
Három évvel ezelőtt volt egy autóbalesetem. A testem meggyógyult, de érzelmileg, depressziós
voltam, dühös, vagy megbántott. Nagyon boldogtalan és szomorú voltam azokban az időkben. Ami-
kor Carol és én dolgoztunk az első oldáson, a baleset okozta trauma felengedett, és ez volt az, ami
miatt az arcom megváltozott. Hihetetlen volt a változás. Már nem voltam többé dühös, megbántott
vagy izgatott, nyugodt és békés lettem. Aztán ismét elkezdtem dolgozni a klienseimmel. Ismét él-
veztem az olvasást. Úgy tűnt, hogy a megfelelő könyvek csak úgy áramlanak hozzám a helyes in-
formációkkal. Kezdtem meglátni, hogyan szabotáltam önmagam, és milyen konstruktív lépéseket
tudok tenni annak érdekében, hogy ezt elkerüljem. Valójában nagyon egyszerű folyamat volt. Úgy
tűnik, hogy kicsit felkavart, de végül minden a helyére került a számomra. Többé már nem reagál-
tam érzelmileg a dolgokra. Ha valami történt, nem izgattam fel magam, nem lettem mérges vagy
megbántott, nem lettem ideges miatta. Nem váltam feszültté vagy túlfeszítetté. Ismét nyugodt és
gyakorlatias kezdtem lenni. Többé nem „ültem” érzelmi hullámvasúton. Egészséges és alkotó mó-
don reagáltam az eseményekre. Addig úgy éreztem, mintha egy hegy lábánál táboroztam volna, és
nagyon korlátozottak voltak a kilátásaim. Aztán hirtelen képes voltam felemelkedni a hegy tetejére,
és megláttam azt a hihetetlen kilátást az életemben, és azt, hogy mi mindent tudnék tenni, hogyan
tudnék kikerülni a kelepcékből. A dolgokat sokkal tudatosabban láttam, és az, hogy érzelmileg nem
tudtak letaglózni, hihetetlen volt.
Az is kezdett megváltozni, ahogyan az emberek közeledtek hozzám. A barátaim azt mondták,
hogy sokkal jobban érzik magukat a társaságomban. Nem mélyedtem úgy önmagámba. Odafigyel-
tem, és kezdtem élvezni a dolgokat. Ismét élveztem a munkámat. Elkezdtem olyan dolgokat csinál-
ni, amiket valóban szívesen csinálok, s amiket észrevétlen elhagytam. Elkezdtem ismét a tenger-
partra járni, mert éIveztem. Elkezdtem olyan dolgokat csinálni, amiket szeretek, és most sokkal-
sokkal boldogabb vagyok.
Észrevettem azt is, hogy újabban sokkal diplomatikusabb vagyok. A szavak, amelyeket ki akarok
mondani, ki is jönnek. Tudod, nem tudtam olyan tisztán kifejezni magam, ahogyan akartam. Rájöt-
tem, hogy ismét képes vagyok pozitívabban, konstruktívabban, megfelelőbben kifejezni magam.
Első oldásom Carollal körülbelül másfél órát tartott. Amikor ide jöttem, nagy izgatottságot érez-
tem, de kívülről tartottam magam. Nagyon udvarias voltam, amikor bementem Carolhoz, hogy meg-
kezdjük a kezelést, és ő megkezdte a stresszoldást. Emlékszem, ahogy az energia egyszer csak
elkezdett keresztüláramlani rajtam. A nyomás elmúlt, és emlékszem, hogy sírni kezdtem. Alig hit-
tem, mennyit sírok ezen az első oldáson, mennyi minden jött ki belőlem, és ezen keresztül mennyit
tudtam előrehaladni. Azóta az oldások már nem tartanak ilyen sokáig. Gyorsak, kellemesek és fel-
dobnak engem. Teljesen hihetetlen a számomra, hogy milyen egyszerű az egész eljárás, és micso-
da hatalmas változást hoz ...
Kitakarítom az összes szemetet az életemből. Teljesen megváltoztak a perspektíváim és az
egész életminőségem. Gazdagabb és sokkal teljesebb lett.
Az egész jó mulatság és élvezem. Kiderült, hogy az utóbbi években nagyon alacsonyra értékel-
tem magam. Normális esetben magas volt az önbecsülésem, de ebben az elmúlt néhány évben,
anélkül, hogy észrevettem volna, kételkedni kezdtem önmagamban. Elvesztettem az önbizalmamat,
de mostantól már egyáltalán nem kételkedem magamban. Bizakodó vagyok ismét, biztonságban
vagyok. Az önbecsülésem visszatért.
Az emberek megkérdezték tőlem: „Mit csinálsz?” Barátaim látják a nagy változásokat, és tudni
akarják kivel dolgozom ... azután végül ők is el akarnak jönni Carolhoz és élvezik a dolgot. Olyan
pozitív élményeik vannak a stresszoldással, hogy a dolgok, amelyek egész életükben blokkolták
őket, a helyükre kerülnek. Ez csodálatos! Hihetetlen élmény. Ez olyan, mint a csoda. Csodálatos,
varázslatos. Bár nagyon praktikus. Tudtam, hogy csapdába kerültem és akkor valaki ajánlotta
Carolt, és emlékszem, amikor felhívtam őt, sírtam a telefonba, mert úgy éreztem, hogy többé nem
tudok már elfogadni semmilyen negatív helyzetet, és nem tudtam, hogy mi történt az életemben a
múlt évben, hogy olyan sok minden zúdult rám. Láttam, hogy az én hibám volt, hogy részt vettem
bennük, de minden mintha kicsúszott volna a kezemből. Valóban eljutottam egy olyan pontra hogy
25
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
nem bírtam már tovább. Tele voltam fájdalommal, és aztán jött Carol. Feloldotta ezt a fájdalmat, és
gyógyulás jött a helyébe. Azon a héten elmúlt, nemcsak, hogy meggyógyultam, és a fájdalom eltűnt,
hanem öröm, élvezet, izgalom és boldogság jött helyébe. Pozitív dolgok kezdtek történni velem. Ez
valóban csodálatos volt. Most már nem reagálok a haragra, az izgatottságra és a megbántottságra
vagy a depresszióra. Ez már mind távol áll tőlem. Ismét nagyon békés vagyok, és fontosnak is tar-
tom, hogy az emberek megtudják ezt. Ez az, amit megosztok velük.

Bill: Dyslexia

Carol: Bill, mondanál nekünk valamit a három nagyobb oldás egyikéről, amit együtt csinál-
tunk? Hogy érezted magad utána, és milyen körülmények vezettek téged hozzám?
Bill: Az első, amit felhoztál, az az évközi vizsgákkal volt kapcsolatban. Bizonyos tanárok jelen-
létében egyszerűen nem tudtam megszólalni, és nem tudtam jó teljesítményt nyújtani az órákon
sem.
Carol: Hogyan álltál a különböző tárgyakból, amikor eljöttél hozzám azon az estén?
Bill: Majdnem mindenből megbuktam. Legtöbbjükből. Főleg, mert nem szóltam egy szót sem a
tanárokhoz.
Carol: Szóval nem a tárgyakkal, hanem magával az iskolával volt problémád.
Bili: Nem. A tanárokkal.
Carol: Ezért visszamentünk az időben a tanárproblémáidhoz.
Bill: Igen.
Carol: És mit tettél azután, hogy megtörtént az első oldás a tanároddal?
Bili: Letettem minden vizsgát. Minden tárgyból.
Carol: Tanultál azon az éjszakán a vizsgákra?
Bill: Nem, nem tanultam.
Carol: Valóban itt voltál egész este, és végigültél egy stresszoldást. És mik voltak még a
tapasztalataid? Elmondanád nekünk ezeket részletesen, vagy bármit, amit meg akarsz oszta-
ni velünk a könyv számára?
Bill: 1988. november végén letartóztattak.
Carol: Elmondanád nekünk, hogy miért?
Bill: Nem.
Carol: Rendben.
Bill: Rám tették a bilincset, és nagyon korlátozottnak éreztem magam, és gyűlöltem ezt az ér-
zést, és ezért a kezemben tulajdonképpen megállt a vérkeringés, a csuklóm volt a középpont. Tel-
jesen leállt – a kezem kékké és foltossá vált ... a kezem kihűlt ... teljesen elzsibbadt. Aztán oldást
végeztél ezen az ügyön is, és...
Carol: Időben visszamentünk az ötödikes korodhoz?
Bill: Az ötödik osztályhoz, ahol a tanár valamikor mindig a kezemet verte. Ekkor kezdtem lezárni
az áramlást a kezemben és az foltossá vált. A vérkeringésem rendben volt nyáron.
Carol: És mi történt azután, hogy oldottuk a stresszt? A kézproblémák kapcsolatban áll-
nak a fizikai elkülönüléssel, a test, szellem és lélek elkülönülésével. Ahogy végeztük az ol-
dást, a vérkeringés szintén visszatért. Anyád, aki ápolónő, vette észre először, miközben az
oldást nézte.
Bill: Igen.
Carol: Rendbejött?
Bill: Igen. A kezem melegebbé vált.
Carol: És ma este, Bill, mondanál nekünk valamit arról, hogyan éreztél, mikor ma beléptél,
és hogyan érzel a stresszoldásod után?
Bill:. Szörnyen éreztem magam, mikor bejöttem az ajtón. Úgy éreztem, hogy szükségem van
valami kiegyensúlyozásra... hogy oldjanak. Most olyan laza vagyok.
Carol: És a hátad is fájt. Hogy vagy mostanában a hátfájásoknál?
Bill: Elmúltak. A hátam rendbejött, nem fáj.
Carol: Úgy. Tehát mehetsz, és élvezheted a kirándulást holnap a városban.
Bill: Igen.
Carol: Jó. Köszönöm szépen, Bill.
(Megjegyzés: Bili most az egyetemen első éves, és kiválóan folytatja tanulmányait.)
26
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Drew: Többé már nem vagyok szégyenlős

Carol: Drew-val már három oldásunk volt az utóbbi három hónapban. Az első alkalommal
az volt a cél: „Akarom és bízom képességemben, hogy sikeres legyek, hogy hatásosan tár-
gyaljak telefonon, és elviseljem a visszautasítást.” Elmondanád nekem, Drew, hogy miért
választottad ezt a különleges témát a stresszoldásra, és milyen eredményeket értél el ez-
után?
Drew: Nos, alapvetően azért tettem, mert változtattam az állásomon, és szerződéskötőből át-
mentem pénzügyi elemzőnek. Most sokkal közelebbi kapcsolatban vagyok az emberekkel, és sok-
kal többet kell velük beszélnem. Volt egy mentális blokk bennem, amikor telefonon beszélgettem,
amikor ki kellett fejeznem magam és a többi.
Az első oldásom után a magnóba való beszéd rendben volt, most is jól megy. Odamegyek az
emberekhez az utcán, akiket még csak nem is ismerek. Elkezdek velük beszélgetni. Többé nem
vagyok szégyenlős és visszahúzódó.
Carol: És mi a helyzet a cserkészcsapattal?
Drew: A cserkészcsapat fiaimmal... Nos, most már fel tudok állni egy közönség előtt, amit eddig
sohasem mertem megtenni, még ha beszélnem sem kellett... Csak a tény, hogy ott kell állnom má-
sok előtt, és elviselni, hogy nézzenek, már ez nagyon idegesítő volt.
Carol: Hogyan tudod most megtenni ezt?
Drew: Könnyen. Az emberektől való félelmem akadályozott abban, hogy önmagam legyek. Nem
akartam ott lenni, de most már oda tudok menni, s kiállok a tömeg elé, egyáltalán nem zavar a do-
log. Amikor látsz valakit, aki nagy tömeg előtt beszél, azt mondod, hmm, ez könnyűnek néz ki, egé-
szen addig, amíg te nem kerülsz oda, és szembe nem nézel az emberekkel, akik meg téged néz-
nek. Ezt csináltam, és most már egyáltalán nem okoz problémát.
Carol: És mi van a telefonhívásokkal?
Drew: A telefon? Annak idején akár három-négy napig is halogattam egy-egy telefonhívást.
Most, ahogy kiderül, hogy fel kell hívnom valakit, meg is teszem és elintézem, amit akarok. Csak
felhívom, és aztán túl vagyok rajta. Általában minden jól üt ki.
Carol: És mi van a hátfájásoddal? Mondhatnál nekünk valamit arról, hogy a múlt héten el-
jöttél kifesteni a plafont nálam. De előtte beszélnél a hátadról?
Drew: Ó, ez az, igen! Voltak hátproblémáim, főleg isiászom volt, idegzsábám körülbelül 20 évig.
Mint ahogy az előbb mondtam, szerződéskötő voltam. Néha előrehajoltam és nem tudtam felegye-
nesedni, és Carol nem tudom, hogy mit tett...
Carol: A szempontokkal dolgoztunk a haraggal kapcsolatban.
Drew:... és öt percen belül elmulasztotta a fájdalmaimat. Le tudtam hajolni. Kifestettem a boltíves
mennyezetet előre meg hátra hajolgatva, ahogy azelőtt soha nem tudtam. És nem féltem. Lehajol-
tam olyan kiálló gerendák alatt, ahol alig volt egy méter hely, és előrehajoltam az ecsettel a kezem-
ben, közben nem éreztem semmiféle fájdalmat. Ennek már több mint egy hete, és fájdalmat azóta
sem érzek.
(Megjegyzés: Drew elment egy hétre síelni röviddel az oldás után, és a háta egyáltalán nem fájt.
A háta már egy éve jól van, mivel a stressz-oldás az érzelmi stressz okozta haragot szüntette meg.)

Jill: A víztől és a családban történt halálesettől való félelem

Carol: Elmondanád nekünk, Jill, mit tapasztalsz úszásnál, mióta ez, a stresszoldás meg-
történt?
Jill: Nos, van egy 13 éves lányom, aki imád úszni. Bármikor elmentünk együtt úszni, rögtön be-
ment a mély vízbe, én pedig ott maradtam a medence 90 cm-es végén. Miután oldottuk a víztől való
félelmet, már úsztam mély vízben, amit azelőtt soha nem voltam képes megtenni, és ez csodálatos
dolog.
Carol: Remek. Volt-e más változás is amit észrevettél Jill, amióta együtt dolgozunk, amiről szí-
vesen beszélsz, illetve megosztanád velünk?
Jill: Valóban, egész más ember vagyok. Carol csodát tett velem. Nem tudok eleget mondani ró-
la. Túl sok a változás ahhoz, hogy össze tudjam szedni őket.
Carol: Hát nézzük! Anyád halála, Jill.

27
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Jill. Igen.
Carol: El tudod mondani, hogyan kezelted ezt?
Jill: Ó, igen. Sokat dolgoztunk ezen az anyámmal kapcsolatos stresszen. Már két hónapja jártam
Carolhoz, mikor anyám meghalt, és amikor mama elment, nagyon bátran viseltem. Nagy családból
származom, és mindenki csak nézte, hogy tartom magam. Erős voltán a családom előtt, és ez re-
mek érzés volt. Békességben éltem az anyámmal, és szerettem őt. Meghökkentett, hogy milyen jól
viselem a halálát, és a temetését, és az egész családom csak ámult, mert azelőtt, a
stresszoldásomat megelőző időkben, mindig darabokra törtem, bármilyen kis stressz ért.

Robert: Felszabadulás a túlzott felelősségtudat alól

Carol: Robert, tegnap volt az első oldásunk, és valami nagyon érdekes dolog került elő.
Mondanál nekünk egy kis előzményt sajt magadról, és aztán beszélgetünk arról a félelemol-
dásról, amit alkalmaztunk.
(Megjegyzés: Nem használok hipnózist.)
Robert: Egész életemben attól tartottam, hogy más embereknek fájdalmat okozok, sőt halált. Ez
a felismerés akkor jött, amikor hipnózisba mentem 1980-ban. A hipnózis során visszamentem abba
az időbe, amikor hat hónapos voltam, és anyám azt mondta, hogy tuberkulózisa van. E hipnózis
alatt láttam anyámat, ahogy az orvos asztalánál ül, és az orvos azt mondja anyámnak, hogy a tu-
berkulózis azért van, mert a testi állapota nagyon leromlott, mert velem volt terhes, így egész éle-
temben azt gondoltam, hogy én okoztam anyám halálát. Azt gondoltam, hogy mindenki, akit szeret-
ni fogok, megbetegszik, vagy meghal. Igazán jó kapcsolatom életem során kutyákkal volt. A kutyák
az én házamban sosem természetes halállal haltak meg. Minden kutyát, amelyiket igazán szeret-
tem, elaltattam amikor úgy döntöttem, hogy már túl öreg, vagy beteg ahhoz, hogy éljen. Nem hagy-
tam őket meghalni, hogy úgy hagyjanak itt engem, mint ahogy anyám, mikor meghalt, és itthagyott
engem. Elég magányos életem volt ezekben az években.
Nagyon meglepődtem, amikor ezt az oldási folyamatot csináltuk, és keresztülmentem mindazo-
kon a félelmeken, amiket átéltem. Akkor előjött az elsődleges félelem, az, hogy másoknak fájdalmat
okozok. Ez volt a fő félelem.
Carol: Még mindig van stressz ezen.
Robert: Még mindig volt ezen valamennyi stressz. És nem jöttem rá, amíg nem végeztük el az
oldást, hogy milyen szabadon tudok érezni minderről. Mondtam neked korábban, hogy voltak terve-
im az üzlettel kapcsolatban – az üzlet kiterjesztéséről, megosztásáról, így nyugodtan el tudok vé-
gezni más dolgokat, továbbhaladhatok. Azelőtt nem bíztam volna senki másra a gondoskodást
azokról emberekről, akikért én voltam a felelős, de most úgy gondolom, hogy szabadjára engedhe-
tem ezen dolgok egy részét.
Carol: Van még sok egyéb dolog is, ami tegnap felszínre került, és ez nemcsak a mások-
nak okozott fájdalom. Felelősnek érezted magad mások fájdalmáért, és úgy érezted, te vagy
az, akinek ezt enyhítenie kell.
Robert: Igen, nagyon komoly felelősséget éreztem. És ha az emberek úgy álltak fel az asztalom
mellől, hogy még mindig fájdalmaik voltak, személy szerint felelősnek éreztem magam. Istenem!
Mennyire nem volt igazam! Te is tudod, és az eszemmel én is tudom, hogy az emberek kitartanak
amellett a tudatuk mellett, amihez ragaszkodnak, és az nem az én felelősségem. Van bennem egy
rész, amelyik azt mondja: „Tudod, hogy meg kellett volna gyógyítanod ezt az embert.”
Carol: Érdekes látni, mennyire megváltoztál.
Robert: Nem is sejtettem, hogy a korrekciókat milyen könnyedén és gyengéden elvégezhető ez.
De pszichoterápiával és személyiségfejlesztő típusú csoportokkal, Gestalt terápián töltött évek so-
rán keresztülmentem sokféle kezelésen, és dolgoztam a problémáimon, de sosem kerültem a gyö-
kerükhöz, sosem szabadultam meg tőlük. És ez az, amit ez az oldás megtesz. Igazán elhihetik ne-
kem, hogy mennyire működőképes az Egy Agy rendszer.
Kim: Hátproblémák, „hát” egy halászkiránduláson.
Kim: Carol most fejezett be egy kezelést a hátproblémáimmal kapcsolatban. A hátam akkor kez-
dett el fájni, amikor visszajöttem egy halászkirándulásról. Ez váltotta ki. Érzelmi okai voltak. Most
már jobban tudok mozogni. Most már minden jó. A testmozgás nem okoz fájdalmat. A fájdalom el-
múlt a derekamban, és sokkal könnyebben tudom a testgyakorlatokat végrehajtani. Húsz percet,
vagy egy fél órát dolgoztunk ezeken az érzelmi problémákon. Ez nagyon sokat segített nekem. Re-
28
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
méltük, hogy a hátam ismét kiegyenesedik, és sokkal jobban fogom magam érezni. Ez azt jelenti,
hogy néhány perc után – elmúlt. Nagyon köszönöm.

Denise: Önbecsülés

Carol: Denise, mi történt a legutóbbi oldás óta? Hány kezelést is végeztünk? Négyet?
Denise: Igen. Abban az időben, mikor elkezdtem Carolhoz járni, tele voltam félelemmel, érzelmi
problémákkal, allergiás voltam. Az önbecsülésem nagyon alacsony szinten állt. Carol dolgozott ve-
lem a visszautasításon, az alacsony önbecsülésen, az allergián, és a sok félelmen. A jobb lábam
egy kicsit kifordult oldalra, aztán fájni kezdett. Miután Carollal dolgoztunk, a jobb lábam rendbejött,
és többé nem fájt. Úgy érzem, hogy egy teljesen új ember vagyok.
Carol: Köszönöm, Denise.
(Megjegyzés: Denise az oldást követő napon képes volt egy mérföldes futóversenyen részt venni
az iskolában. Egészen addig rettegett a tornagyakorlatoktól, és a hosszú járástól, és most elment
vásárolni a nővérével, négy órát sétált és ácsorgott, amire ezelőtt még egy óráig sem volt képes.
Sokat dolgoztunk a tudománytól való félelmének lebontásán. Most ezzel is rendben vannak a dol-
gok. A legcsodálatosabb változás Denise-ben számomra az volt, amikor az energiaáramot a jobb
lábában, ami egy ponton megakadt, korrigálni tudtuk. Az édesanyja szintén nagyon elcsodálkozott
ezen.)

Allen: Macskákra, nyulakra és virágporra való allergia

Carol: Allen, mondanál nekünk valamit arról, hogyan dolgoztunk együtt az allergiáidon?
Allen: Allergiás voltam a macskákra, a nyulakra, és a virágporra.
Carol: Hogyan reagáltál ezekre, amikor idejöttél és kapcsolatba kerültél velem?
Allen: Tüsszentettem, vakarództam és állandóan viszketett, bevörösödött és egész bedagadt a
szemem.
Carol: És mit szedtél allergia ellen?
Allen: Gyógyszereket.
Carol: Mennyi ideig?
Allen: Körülbelül júniustól szeptemberig.
Carol: Hány évig? Emlékszel rá?
Allen: Nem. De nagyon régóta.
Carol: És mi történt az oldás után?
Allen: Az allergiák elmúltak. Egyszerűen letisztultak rólam, és most már nem tüsszentek a macs-
káktól, közel tudok kerülni hozzájuk és semmi problémám sincs velük.
Carol: És mi van a gyógyszereiddel?
Allen: Teljesen elhagytam a gyógyszereket.
Carol: Hány nyarat töltöttél már el úgy, hogy nincs szénanáthád?
Allen: Kettőt.
Carol: Teljesen elmúlt?
Allen: Igen. Semmi reakció nincs.
Carol: És mi van a macskákkal és a nyulakkal?
Allen: Attól a perctől kezdve, hogy elkezdtük az oldást, megszabadultam ettől a bajtól.
Carol: Most már tudsz macskával játszani?
Allen: Igen.
Carol: Nagyon jó, hogy ismét örömöd lehet a háziállataidban.
Allen: Ó, igen. Nagyon szeretem a macskákat.
Carol: Köszönöm, Allen.
Allen: Folytatás

Carol: Allen, úgy három évvel ezelőtt dolgoztunk az allergiáidon a macskákkal, a virágpor-
ral kapcsolatban, amire gyógyszereket szedtél. Beszéltünk már erről egy másuk interjúban.

29
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Két évig mindenféle reakció nélkül éltél együtt ezekkel a dolgokkal. Két hónapja ismét felke-
restél, hogy kiújult az allergiád. Mit éreztél?
Allen: Vértódulást, tüsszentettem, és bedagadt a szemem
Carol: Így tehát meg kellett ismételnünk a kezelést. Allen elvesztette a kiskutyáját úgy két
hónapja. Kinn történt az úton, és azóta Allennek egy csomó érzelmi problémája van ezzel
kapcsolatban. Megcsináltuk az oldást a kutya elpusztulásával kapcsolatban. Elmondanád
nekünk, hogyan érezted magad rögtön ezután, majd egy hónappal később, míg nem láttalak?
Allen: A stresszoldás teljesen rendbehozott
Carol: Szóval amikor kinn vagy a szabadban, nem lesz vizenyős a szemed és a többi. Tel-
jesen megtisztultál ezektől?
Allen: Igen.
Carol: Nos, köszönöm szépen az interjú folytatását.

Amy: Tekintetirányok blokkolása

Carol: Amy, mondd meg, légy szíves, mi történt veled az iskolában a múlt évben? (Amy 13
éves)
Amy: Nos, először is, nem kaptam valami jó jegyeket akkoriban, és nagyon sok minden
aggasztott.
Carol: Csináltunk egy oldást ezen a nyáron. El tudod nekünk mondani, hogy megy az idén
az iskola, Amy?
Amy: Most már csupa ötösöm van, és nem izgulok többé. Nem aggódom, hogy az emberek mit
mondanak rólam, de más miatt sem.
Carol: Tehát úgy érzed, biztonságba kerültél önmagadban.
Amy: Igen.
Carol: És amikor ellenőriztük Amy szemét ... Emlékszel, mi történt akkor, amikor felfelé
néztél?
Amy: A két szemem egymás felé fordult, amikor egyenesen felfelé néztem. Az izomkontroll nem
működött.
Carol: Amy 3 hétig csinálta a nyolcas gyakorlatot, hogy erőstse a szemizmokat. És most
az iskola egészen jól megy?
Amy: Igen.
Carol: Nagyon köszönöm, Amy.
Amy: Szívesen.
(Megjegyzés: Ha egy gyerek egy bizonyos irányba néz, amikor fizikai vagy érzelmi traumát él át,
agya lezárhatja a képi feldolgozást a szemnek ebben az állapotában. A felfelé nézés gyakori eset,
mert a gyerekek mindig felfelé néznek a felnőttekre, amikor azok éppen szidják őket.)

Liz: Tekintetirány – lefelé nézés

Liz: Az iskolában a képességvizsgáló teszt során másfél évvel a koromnak megfelelő szint alatt
végeztem.
Carol: És milyen volt az iskolai munkád a múlt évben, a negyedik osztályban? Hogyan ol-
vastál és a többi?
Liz: Az osztályzataim nagyon rosszak voltak.
Carol: Összehasonlítva a korábbi eredményeiddel? A nyáron, augusztusban dolgoztunk
Lizzel, és kiderült, hogy minden alkalommal, amikor lefelé néz, nagyon sok stressz alakul ki
benne. A látása teljesen lezár ebben a szemhelyzetben. A stresszoldás után Liz visszament,
újra megírta az alapvizsgát. El tudod nekünk mondani, hogy mi történt ekkor, a második alka-
lommal?
Liz: Igen. Koromnál egy évvel magasabb szinten végeztem.
Carol: Egy osztállyal feljebb eső szinten, mint ahányadik osztályba jársz?
Liz: Igen.

30
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Carol: így ez valójában azt jelenti, hogy két szinttel emelkedtél ahhoz képest, amit múlt
májusban produkáltál.
Liz: Igen.
Carol: Vissza kellett mennünk múlt októberig. El tudod mondani nekünk, hogy mi történt
akkor, ami annyira felizgatott, és ezt a stresszhatást váltotta ki belőled?
Liz: Elvesztettem anyám gyűrűjét, amit ő akkor hordott, amikor olyan kicsi volt, mint én.
Carol: Emlékszel arra, hogyan kerested, hol néztél utána?
Liz: Mindenhol a szobában, mindenfelé.
Carol: És általában lefelé néztél a padlóra?
Liz: Igen.
Carol: Rendben. Köszönöm szépen, Liz.

John: Írás
Carol: John, mondjál nekünk valamit az írásodról, mielőtt együtt dolgoztunk! (John 10
éves)
John: Hát, azelőtt ez nagyon hanyag és bizonytalan volt. De miután elkezdtem a nyolcas gya-
korlatot, és leírni az ábécét, az írásom sokkal határozottabbá vált, és minden sokkal szebben muta-
tott. Sokkal jobb jegyeket kaptam a külalakért is.
Carol: Mióta remegett a kezed, és mennyi ideig okozott probléma a mozgások kontrollálá-
sa?
John: Hát ez állandó problémám volt azelőtt, hogy elkezdtük volna azokat a gyakorlatokat csi-
nálni, amiket te adtál nekem.
Carol: Hároméves korod óta, amikor elkezdtél írni az óvodában. Én már akkor ismertelek
téged.
John: Igen.
Carol: Meddig végezted ezeket a gyakorlatokat, mire észrevettem hogy a kézírásod már
szép? Én láttam, és tényleg nagyon szép.
John: Két hét. Két hétbe telt.
Carol: Az energiaáram a kéz és az agy között megindult, és a koordináció teljesen helyre-
állt. Köszönöm szépen. Nagyon köszönöm, John.

Don: Fekély, elfordulás az iskolától

Carol: Don, sok stressz ért téged az utóbbi évben. Megosztanád velünk a történetedet?
Don: Vérző fekélyem volt, és miután részt vettem ezen az oldáson, nem kellett többé gyógyszert
használnom. A gyomorpanaszaim megszűntek. Most már egyáltalán nincsenek ilyen problémáim.
Úgy találtam, hogy a stresszoldás nagyon sokat segített nekem az iskolában, hogy feloldjam a
szorongást, amit a múltban mindig magammal hordoztam. Anyámnál rákot állapítottak meg, és old-
va az ezzel kapcsolatos stresszt, sokkal jobb jegyeket kapok azóta, mint az előző évben. A kezelés
után napokig sokkal kipihentebbnek és energikusabbnak éreztem magam. Nagyon köszönöm.
(Megjegyzés: Don nagyon intelligens, mégsem ment neki jól a középiskola. Most nagyon jól vég-
zi az egyetemet.)

Sheldon: Segíts magadon: homlok-tarkó tartás

Sheldon: Épp most végeztünk Carollal egy oldást. A hátammal volt problémám. Ahogy a hom-
lok-tarkó tartást 2 csináltuk, mélyeket légeztem és hirtelen nagy energiaáramlást éreztem, amely
sugárként keresztülment a mellemen, le a lábamba, és azóta csodálatosan érzem magam.
Három hónappal ezelőtt jöttem Carolhoz. Nagyon magányosnak éreztem magam, és szapora
volt a légzésem. Ha csak egy picit felfelé sétáltam egy dombra, már lihegtem. Eljöttem Carolhoz, és
visszament velem az időben addig, amikor még az anyám méhében voltam. Ikrek voltunk, és én
születtem másodiknak, 15 perccel később, mint a bátyám. Nem tudták, hogy én ott vagyok, hogy

2
Stresszoldó módszer: jobb kéz a homlokon, a bal kéz a tarkón helyezkedik el
31
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
ikerszülésről van szó. Sérült voltam, kék, és fuldokoltam születésem után. Carol oldotta ezt a
stresszt, ami mind ez ideig végigkísért. Az oldás alatt láttam magam anyám méhében. Nagyon mé-
lyen, nagyon sötét volt, és megpróbáltam mozogni, de nem tudtam. Aztán hirtelen nagyon sok hely
lett körülöttem, de még mindig nem tudtam mozogni, és nagyon magányosnak éreztem magam, ez
volt az, amikor a bátyám megszületett. Ez az egész, amire emlékezni tudok, de azóta – ez három
hónappal ezelőtt volt – nem érzem magam magányosnak, és nem is lihegek. Van még egy kis fé-
lelmem a sötéttől és az elhagyatott helyektől, de különben nagyszerűen érzem magam. Néha még
rám tör egy kis félelem, hogyha valamilyen elhagyatott helyen vagyok a sötétben, de ez már nem
olyan, mint régen volt. A gyomrom 18 éves korom óta nem volt rendben.
Carol egyik első oldásával rendbe hozta. Most már csak akkor van vele baj, ha késő éjjel eszem,
amit eléggé gyakran megteszek, és ha túl sokat. Ilyenkor a gyomrom egy kicsit háborog. Vagy ha
túl sok kávét iszom, égeti egy kicsit, és zavar, de az oldás után a gyomrom 100%-ot javult.
Aztán voltak problémáim a vállammal, jó három évig. Nem tudtam felemelni a kezem a fejem fölé
anélkül, hogy fájdalmat ne éreznék. Úgy aludtam régebben, hogy a bal kezem egész éjjel a fejem
alatt volt, hogy csökkenjen a fájdalom, vagy felmorzsolódjon a mészlerakódás, vagy ami ott lehet.
Carol dolgozott velem ezen a vállproblémán, és azóta tökéletesen rendben van.
Még valamit szeretnék elmondani. Nem érzek haragot senkivel szemben. Ez egy másik oldás
eredménye, amit egy éve csináltunk.
Végeztünk egy oldást néhány hónappal ezelőtt, amikor vitába keveredtem egy alkalmazottal, aki
nagyon felzaklatott. Nagyon mérges voltam, mint egy őrült, hogy annyira rám támadt. Carol oldotta
ezt. Nem gyűlölök senkit most már, egyszerűen nem tudok gyűlölni. Még csak az sincs, hogy valakit
ne kedvelnék.
Carol: Amikor szereted, és elfogadod magad, szeretetreméltó világban élsz, Sheldon. Te
dolgoztál meg ezért. Én csak megmutattam, hogyan kell. Én nem csináltam semmit veled. Te
tetted ezt magadért.
Elmondanád nekünk, hogy ereztél akkor, amikor a múlt héten \ felhívtál? Mit tudtál elmon-
dani a lányaidnak, amit életed során eddig nem voltál képes kifejezni?
Sheldon: Soha nem voltam képes közelebb kerülni a lányaimhoz vagy a gyerekeimhez, és
megmondani nekik, hogy mennyire szeretem őket, és mennyire hiányoznak nekem. Most ölelgetem
és csókolgatom őket. Mindez annak a munkának az eredménye, amit itt Carollal végeztünk.
Carol: De valójában ez mind Sheldonból jött, én csak lehetővé tettem. Sokat dolgoztunk
együtt két év alatt.
Sheldon: Úgy gondolom, ez jó két év volt. Amikor először idejöttem, úgy hittük, hogy nem fog jól
menni. Nagyon depressziós voltam, és szörnyen éreztem magam, állandóan szemkörzéseket kellett
végeznem, és azt mondanom, hogy „nem akarok többet nem jól lenni”. Amíg élek, nem felejtem el.
Ezt két hétig csináltam naponta háromszor. Utána kezdtem jobban érezni magam. Egy másik alka-
lommal akkor volt oldásunk, amikor nyíllal megöltem egy őzet, és nagyon nehezen pusztult el. Ezen
nagyon felizgattam magam, belebetegedtem.
Eljöttem Carolhoz, helyesebben felhívtam, és elmondtam neki, mire azt mondta, hogy jöjjek fel.
Azóta a vadászatról vallott nézeteim teljesen megváltoztak; minden, ami a vadászatot illeti. Még
mindig vadászom, csak egy-kettőt lövök le ennivalónak, de már nem csinálom szívesen.
Olyan sok rossz dolog volt, amit kijavítottunk. Megpróbáltam visszaemlékezni mindenre. Úgy tű-
nik, hogy ezek állandóan visszatérnek, de amikor először nem akartam rosszul érezni magam,
kezdtem bízni abban hogy menni fog. A legtöbb dolog attól függ, hogy mit gondolsz róla. Igenis
gyógyíthatod magad gyógyszerek nélkül! Én sohasem voltam nagy gyógyszerszedő. Hiszek abban,
hogy ez a legjobb módja az előrehaladásnak, és egyben a legbiztonságosabb is. Ha nem vagy ké-
pes arra, hogy saját magadon javíts, akkor senki sem képes rá.
Carol: Ez az, amiért itt vagyok, hogy segítsek neked, de tiéd kell, legyen a kezdeményezés,
neked kell elvégezned az igazi munkát. Talán hozzátenném az elhangzottakhoz, hogy
Sheldon fantasztikusan néz ki.
Sheldon: Mindenki ezt mondja.

Miriam: Egértől való félelem

Carol: Az egyik legkiemelkedőbb oldás, amit Miriammal végeztünk, az egértől való félel-
mének felszámolása volt. Miriam vadászik, maga nyúzza meg az állatokat, és készíti el a hú-
32
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
sukat. Volt egy bizonyos fóbiája, az egértől való félelem. Most megkérem, hogy magyarázza
el.
Miriam: Hát, féltem az egerektől. Úgy 16 vagy 17 éves korom óta ha csak megláttam egy egeret,
mindig megfagyott bennem a vér, aztán ugráltam fel-le. Halálra rémültem tőlük. Nem is tudom, ta-
lán, mert egyszer láttam egy hölgyet a pázsiton. Nagy overall volt rajta, nagyon kövér nő volt. Volt
egy egér valahol a füvön, eljutott a lábához, és ő nem tudta kirázni a ruhájából. Annyira sajnáltam!
Le kellett vetnie a nadrágját, hogy kijöjjön az egér, ott a pázsiton. Annyira féltem az egerektől, hogy
ha valaki kinyújtotta a kezét, és azt mondta, van valami benne, mindig arra gondoltam, hogy egér
van benne. Talán egyszer ez így is volt, de erre nem emlékszem.
Carol: Amikor nagyon fiatal voltál, úgy gondolod?
Miriam: Igen. De akárhogy is volt, Carol oldotta ezt.
Carol: EZ körülbelül egy percig tartott, ugye Miriam?
Miriam: Most meg tudom fogni az egereket, egyáltalán nem félek tőlük. Ki tudom venni az egér-
fogóból, felveszem, és bedobom a szemétbe.
Carol: Amire nem voltál képes ...
Miriam: Ezelőtt.
Carol: Soha.
Miriam: Még közel se tudtam menni az egérfogóhoz.
Carol: Tehát ez most nagyon megváltoztatta az életedet?
Miriam: Azt most sem tudom elképzelni, hogy háziállatként tartsam őket. De nem félek tőlük.
Meg tudom fogni őket.
Carol: A stressz teljesen eltűnt?
Miriam: Igen.
Carol: Ha bemennél egy sötét szobába, és felgyújtva a villanyt meglátnál egy szaladó ege-
ret, megijednél?
Miriam: Nem.
Carol: Tehát az iszony, hogy találkozol egy egérrel, és az halálra rémit, már nem tölt el
többé. Köszönöm, nagyon köszönöm.
Miriam: Én is.

Anthony: Bűntudat és szégyen

Carol: Ez Anthony második riportja velem. Öt héttel ezelőtt volt egy oldása, amikor a bűn-
tudaton, a szégyenen, a szemrehányáson és a megterheltségen dolgoztunk. Mondanál ne-
künk erről valamit, Anthony, hogyan éreztél azelőtt, és hogyan éreztél az oldás után?
Anthony: Nagyon letörtnek éreztem magam, és ki voltam merülve, és tudtam, hogy itt az idő ar-
ra, hogy eljöjjek, és ismét találkozzunk.
Carol: Új problémák merültek fel azóta?
Anthony: Igen, és amikor befejeztük, úgy éreztem magam, mintha újjászülettem volna. Most
már öt hete tart, és nagyon jó, sokkal boldogabb vagyok. Pozitív dolgok történnek velem, és még
élettelibbnek érzem magam. Úgy gondoltam, hogy nagyon jó ma ismét eljönni hozzád. Most, hogy
befejeztük az oldást, még jobban érzem magam, ami meglepő.
Carol: Egy felfelé ívelő spirál?
Anthony: Igen, ez az.
Carol: Nem is sejtjük, milyen jól tudjuk magunkat érezni, annyira be vagyunk programozva
a betegségekre és a boldogtalanságra.
Anthony: Én úgy gondoltam egy órával ezelőtt, hogy nagyon jól érzem magam, de most még
jobban érzem magam, és ez nagyon érdekes. Nagyon szeretem ezt az érzést.

Anthony: Megbántott, sértődöttség

Carol: Amikor Anthony ma eljött, nem volt biztos abban, hogy ezen kell dolgoznunk, így
megnéztük az érzelmi barométert, ami azt mutatta, hogy meg van sértődve, és neheztel va-
lamiért. Először a jelenben dolgoztunk, aztán visszamentünk 23 éves korára. Azután vissza
kellett mennünk tízéves koráig, amely nagyon jelentős kor volt Anthony számára. Fontos az

33
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
apai és anyai problémák, az elkülönültség érzése és saját hatalmának feladása szempontjá-
ból.
Érdekes, hogy Anthony felfedett valamit, ami tegnap jutott eszébe, és abban a korban tör-
tént, ahová vissza kellett mennünk. Ebből az esetből kellett ma oldani a stresszt. Úgy gondo-
lom, sok emberen segítene, ha Anthony ezt megosztaná velünk. Amit apróságnak vélünk,
egy tízéves gyerek számára nagyon komoly probléma volt, és mély hatást tett rá. A hátsó-
agyba programozva az egész szexuális életére kihat. Szeretném, ha ezt megosztanád velünk,
Anthony, légy szíves.
Anthony: Anyám rajtakapott, hogy a kulcslyukon keresztül kukucskáltam, és néztem őt, ahogy
fürdik a fürdőszobában. Nagyon összeszidott, és érzelmileg megsértett. Úgy emlékszem, hogy meg
is vert. Nagyon megszégyenített. Drámaian fogta fel a helyzetet. Ez akkor komoly trauma volt szá-
momra. S azóta is magammal hurcoltam. Harminc éven keresztül. Egyszer felmerült a terápia so-
rán, és úgy gondoltam, hogy megszabadultam tőle. De az, hogy ma oldáskor előjött, s nem csak
tegnap jutott eszembe, mutatja, hogy még nem dolgoztam fel.
El sem hiszem, hogy képes vagyok elmesélni. Mindössze két embernek mondtam el 30 év alatt.
Túlságosan szégyelltem magam. Most viszont elmondom, egyáltalán nem zavar, hogy erről beszé-
lek.
Carol: Tehát tudod mekkora stressz volt, ha még 40 éves korban is szégyellted megoszta-
ni valakivel.
Anthony: A feleségemet már húszon-valahány éve ismertem, és csak most mondtam meg neki
két évvel ezelőtt. És ez is nagy dolog volt.
Carol: Amikor tegnap előhoztad, úgy tűnt, mintha ez lett volna a legrosszabb dolog, amit
egy ember megtehet egész életében. A szégyenérzeted még mindig olyan nagy volt,
Anthony.
Anthony: Igen. Ez az, amiért alig hiszem, hogy most olyan könnyen tudok róla beszélni.
Carol: A stressz most már elmúlt, és rájöttél, hogy mindaz része a felnövésnek, része a
gyermekkornak, és teljesen természetes, normális, ha valaki kíváncsi. De te tovább hordoz-
tad ezt a bűntudatot, szégyent, sértettséget és neheztelést ami az ilyenfajta szituációkból
adódik.
Anthony: Igen. Valóban mérges vagyok, hogy azt választottam, hogy ilyen hosszú ideig cipeljem
ezt magammal. Itt volt az ideje, hogy megtisztuljak tőle.
Carol: Érdekes lesz látni, hogyan befolyásolja ez most az életedet. Hogy érzel most, az ol-
dás után, Anthony?
Anihony: Jobban, mint egy órával ezelőtt. Sokkal könnyebbnek érzem magam. Különösen, hogy
így tudok erről beszélni, tudva, hogy a magnó is megy.
Carol: És megosztod az egész világgal.
Anthony: Nem érzek semmiféle szégyent vagy fájdalmat, mint egy órával ezelőtt. Úgy értem,
amikor az előbb beszélgettünk erről, még neked is nehéz volt elmondanom
Carol: Tudom.
Anthony: Érdekes ezt hallani saját magamtól, és most már egyáltalán nem érzem a dolgot olyan
szörnyűnek.
Carol: Anthony még körülbelül 2%-os negatív érzelmi töltést hordoz ezzel az üggyel kap-
csolatban (tehát nem teljesen tisztult ki), de ez természetes. Két nap múlva ezt is egyszerűen
elereszti. Agyának még egy kicsit emésztenie kell az ügyet.
Nagyon köszönöm, Anthony.

Jackie: Önértékelés

Carol: Volt egy bicikli baleseted és nem tudtál gépelni. Mondanál nekünk valamit arról,
hogyan történt, és mik voltak az eredményei?
Jackie: Imádok biciklizni. Aznap nagyon rossz kedvem volt, és nem kellett volna biciklire ülnöm.
Akkor, egy évvel ezelőtt már tudtam, hogyha az ember nagyon összetörten érzi magát, akkor ne
vezessen autót, és ne üljön biciklire. Különösen, ha nem törődsz semmivel, azzal sem, hogy lesz-e
baleseted vagy sem. Így éreztem. Emlékszem, az jutott eszembe a baleset előtt, hogy ha elesnék a
biciklivel és megsérülnék, a mentőknek kéne el vinniük, és ez nem volna valami jó tréfa. Ezen gon-
dolkoztam, és persze rámentem egy forgalmas főútvonalra a városban. Miközben feljebb húztam
34
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
egy kicsit a sztreccs nadrágom hátulját, elestem. Az orvosok azt mondták, hogy a kezem csúnyán
összezúzódott, az inaimnak, és az izomszöveteknek legalább két hónap kell, hogy teljesen meg-
gyógyuljanak.
Carol valami „gyógyító érintés” technikával kinyitotta az energiaáramot a kezemben, és egy perc
múlva ökölbe tudtam szorítani. Egy hétig pihentettem. Még gépeltem is a munkahelyemen, és a
kezem kevesebb, mint egy hét alatt meggyógyult a két hónap helyett.

Michael: Hatalommal bíró személyek. Vedd vissza a hatalmad.

Carol: Michaelnek nagyon sok oldása volt. Először is, Michael, mondanál valamit a gyer-
mekkorodról, valamit a múltadról?
Michael: Én voltam a legidősebb az öt gyerek közül. Szüleim mindketten tanárok voltak, és úgy
írnám le gyermekkoromat, hogy nagyon irányítottak. Mindig úgy csinálták a dolgokat, hogy nagyon
kevés lehetőségünk volt választani. Még olyan apróságokban is amikben a kisgyerek általában
dönthet. Például hogyan válaszd el a hajadat, milyen frizurát hordjál. Ezt nekünk mind előírták.
Carol: És mi volt a helyzet a hosszú távú célokkal? Ezeket is meghatározták, például, hogy
melyik egyetemre menj?
Michael: Nem.
Carol: Ezeket a döntéseket magad hozhattad meg?
Michael: Megbeszéltük a döntést. Azt hiszem, hogy ez másoknál is működik. A pályával is
ugyanez volt a helyzet. Semmire sem kényszerítettek.
Carol: Tehát a probléma csak a mindennapos döntéseknél volt?
Michael: Igen, olyan dolgokkal, hogy mit hordasz, hogyan nézel ki.
Carol: Hogy hova mehetsz, és kivel?
Michael: Ó, abszolút. Nagyon szigorú szabályok voltak, amelyek ezt előírták.
Carol: Beleszólhattál ezekbe a szabályokba, amelyeket be kellett tartanod?
Michael: Nem.
Carol: Meg lehetett szegni őket?
Michael: Nem, büntetés nélkül nem.
Carol: Ugorjunk egy kicsit előre a 43. évedre! El tudod mondani, mit éreztél akkor? Az éle-
ted boldog és kielégítő volt?
Michael: Nem vagyok biztos abban, hogy akkor ezt észrevettem, de valószínűleg nagyon benne
voltam valami olyasmiben, amit kíméletesen úgy tudnék leírni, hogy a középkorúság krízise.
Carol: És ez miben jelentkezett?
Michael: Érzelmileg nagyon felkavart néhány dolog az életemben. A lányom a tinédzseréveihez
közeledett. Azt hiszem, ezeket az érzéseket egy incidens váltotta ki anyám és a lányom között, ez
arra a hozzáállásra emlékeztetett, mint amit én kaptam, 12 vagy 13 évesen. Nagyon rosszul visel-
tem ezt. Úgy gondolom, ez volt a kezdete annak, hogy felszínre kerüljön egy csomó dolog, ami ti-
nédzserként velem történt, s amiket én magamba fojtottam, és nem gondoltam rájuk tudatosan.
Most, hogy tinédzser gyerekem volt, újra átéltem őket.
Carol: Sok oldást végeztünk visszamenve egészen a tinédzserkori éveidhez. Időnként na-
gyon depressziós voltál, nem tudtad, miért, és oldást végeztünk. És íme, visszamenve azok-
hoz az évekhez, eljutottunk egy bizonyos eseményhez, amit fel tudtál idézni, és be tudtuk
kapcsolni az energiát. Hogy érezted magad a beavatkozás után?
Michael: Az oldás után határozottan jobban éreztem magam.
Carol: Kevésbé stresszeltnek?
Michael: Ó, igen, sokkal kevesebb a stressz, kevesebb a depresszió. Olyan, mint amikor egy
nagy tehertől szabadul meg az ember.
Carol: Sokkal könnyebbnek találod, hogy a családban tinédzserekkel foglalkozz? Most,
hogy megértetted, honnan jöttél.
Michael: Igen, úgy gondolom, hogy ez segít. Segít összefüggésbe hozni a dolgokat a tapasztala-
taiddal. Az ember perspektívát talál, mely fölött különben talán elsiklana, ha nem lettek volna az
oldások.
Carol: Elmondhatod, hogy többé már nem a saját gyerekkori rögeszméiden és programo-
zottságodon keresztül nézed a dolgokat. Gyerekeid életét egészen más perspektívából tudod
nézni.
35
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Michael: Igen, ez igaz. Én nem akarom szükségszerűen azt, hogy a gyerekeim úgy nőjenek fel,
mint én. És ezekre a dolgokra nagyon oda kell figyelned, ha másképpen akarod őket csinálni. Tuda-
tosnak kell lenned. Különben észre sem veszed, s belecsúszol a régi mintákba. Azokba a mintákba,
amiket akkor hoztak létre, amikor te voltál tinédzser.
Carol: Mi az az érzés, amit a szüleid iránt tápláltál azokban az években?
Michael: Érzés? Nos, nagyon sok hasznosat szűrtem le egy könyvből, amelynek az volt a címe:
„Békülj meg a szüléiddel.” A könyv olvasásakor rájöttem, hogy nagyon sok feloldatlan dolgot hurco-
lunk gyerekkorunktól egészen felnőttkorig, és ezeket tisztázni kell. Nem is veszed észre őket, amíg
nem olvasol róluk, és nem látod, hogy szükséged van egy tudatos mechanizmusra ahhoz, hogy
felszínre hozd a dolgokat. Számomra ez a könyv volt ez a mechanizmus, és nagyon sok jót tett ve-
lem.
Aztán az oldások folytatták a folyamatot. A felszínre hozás határozottan segít, de a stresszoldás
folyamata valószínűleg még ennél is jelentősebb.
Carol: Az egyik oldáskor teljesen, rettenetesen izgatott voltál egy vállalkozó miatt, akivel
együtt dolgoztál valamin. Emlékszem, milyen bátortalan és depressziós voltál. Ha azt mon-
dom, fehér, ö azt mondja fekete, ha azt mondom fekete, ö azt mondja fehér, panaszkodtál.
Amikor teszteltük, a negatív érzelmi töltés inkább az volt, amit te éreztél iránta és nem az,
amit ő irántad. Mindez a neheztelés s harag bennünk lakik, és a kívülálló emberek vagy fakto-
rok csak visszatükrözik azt, ami bennünk el van temetve. Megcsináltuk az oldást ezen a
problémán, és eljutottunk oda, hogy lázadsz a tekintélyuralmú személyek ellen. Mit tudnál
ehhez a dologhoz hozzátenni?
Michael: Ez egy túlságosan is tekintélyelvű ember volt. Az önvizsgálatok során, az oldás alatt rá-
jöttem, hogy valószínűleg problémám van az ilyen emberekkel. Apám miatt, aki nagyon nem tűrte
az ellentmondást. Katonás volt (családjában volt is katona), és hozzászokott ahhoz, hogy paran-
csolgasson. Úgy gondolom, hogy az oldás segített felszínre hozni néhány olyan dolgot vele kapcso-
latban, amit magammal hurcoltam, és befolyásolta a hozzáállásomat más hasonló emberekhez,
akikkel együtt kellett dolgoznom nap mint nap. Az oldás után nagyon megváltozott a kapcsolatunk.
Úgy éreztem, mintha hirtelen teljesen megváltozott volna. De valószínűleg az történt, hogy megvál-
tozott róla az elképzelésem. Ez mindent megváltoztatott.
Carol: Úgy emlékszem, azt mesélted, hogy szinte a kezedből evett.
Michael: Mindenesetre sokkal jobb kapcsolat alakult ki közöttünk.
Carol: Tapasztalatom szerint ez nagyon sok emberre igaz, akiknek tekintélyelvű főnöke
van. A legtöbb esetben ez egy szigorú, irányító apára, anyára, vagy mindkettőre vezethető
vissza. Az a szülő, aki csak megengedi, hogy mindez, megtörténjen, szinte részese a játsz-
mának. Azzal, hogy nem tett semmit, és hagyta, hogy megtörténjenek ezek az érzelmi és fizi-
kai bántalmak.
Oldáskor kiderült, hogy nagyon korán kikapcsoltak érzelmileg, és kikapcsolták a te saját
érzéseidet is. El kellett ismerned más emberek irányítását, és nem engedték, hogy kifejezd
saját véleményed akár érzelmi, akár fizikai szinten. Visszamehetnénk a tinédzser éveidhez?
Mondjál nekünk valamit a lányokról!
Michael: Az a meglátásom, hogy nagyon bátortalan voltam a randevúkkal, mikor más tinédzse-
rek már elkezdtek randevúzni.
Carol: Sok oldást végeztünk visszamenve egészen a tinédzserkori éveidhez. Időnként na-
gyon depressziós voltál, nem tudtad, miért, és oldást végeztünk. És íme, visszamenve azok-
hoz az évekhez, eljutottunk egy bizonyos eseményhez, amit fel tudtál idézni, és be tudtuk
kapcsolni az energiát. Hogy érezted magad a beavatkozás után?
Michael: Az oldás után határozottan jobban éreztem magam. Fogyatékosnak éreztem magam
abban az értelemben, hogy az időzítésem más volt, és nem kezdtem olyan korán randevúzni, mint
mások. Úgy gondolom – az az elképzelésem – hogy ez nagyon elbátortalanított.
Sohasem éreztem magam valami kényelmesen, amikor lányokkal kellett beszélnem telefonon,
úgy éreztem nincs egy nyugodt hely, ahol megtehetném és feszélyezve éreztem magam ilyenkor.
Megengedték, csak éppen nem éreztem kellemesnek. Soha senki nem mondta, hogy nem, de na-
gyon zavart voltam valamilyen okból.
Carol: Milyen most a szüleiddel a kapcsolatod? Az oldások után és a „Békülj meg a szüle-
iddel” című könyv olvasása után? Tudnál mondani valami változást? Hogyan látod most
őket?

36
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Michael: Határozottan van néhány változás azon a téren, ahogy őket látom. Még nagy utat kell
megtennem, de sokkal megértőbben vélekedem a különböző helyzetekről. Sohasem lett volna ez
lehetséges az oldások és a könyv elolvasása nélkül.
Carol: Összehasonlítva az öt évvel ezelőtti helyzettel, hogy érzed magad?
Michael: Nos, én úgy érzem, mintha valamilyen örvényből kerültem volna ki. Még mindig van
egy csomó dolog, amin dolgoznom kell, de sokkal jobban érzem magam, mint négy vagy öt évvel
ezelőtt, és biztos, hogy sokkal jobban érzem magam, mintha semmi sem történt volna. Ha nem tet-
tem volna meg ezeket az erőfeszítéseket, vagy nem vettem volna reszt az oldásokon, kétlem, hogy
ilyen jól érezhetném magam.
Carol: Van valami tanácsod a szülőknek azok után, amiken keresztülmentél gyerekkorod-
ban?
Mlchael: Úgy vélem, hogy el kell gondolkozni ezeken a dolgokon, és nagyon óvatosnak kell lenni
a behatásokkal, azokkal az életre szóló behatásokkal, amik a gyereket érik.
Carol: A választási szabadság nagyon fontos, még ha csak arról van is szó, hogy megad-
juk a lehetőséget egy hároméves gyereknél hadd válasszon maga a három ruhája közül, me-
lyiket szeretné az óvodába felvenni. Ezek a napról-napra eljövő kis választások segítik a gye-
reket hogy felkészüljön az életre, és hogy kialakítsa önértékelését és belső békéjét. Nagyon
köszönöm az interjút, Michael.

Sam: Válás, a kreativitás tagadása, irányítottság

Carol: Sam tegnapelőtt vett részt az oldáson. Most fejeztük be a másodikat. Sam, monda-
nál nekünk valamit, hogyan érezted magad, amikor először jöttél ide kezelésre néhány hó-
nappal ezelőtt? Elmondanád nekünk, min mentél keresztül azóta, és hogyan érzed most ma-
gad?
Sam: Szóval egy házasság felbomlásának kezdetén voltam, és eléggé zavartan jöttem ide. Visz-
szautasítottnak felkavartnak éreztem magam az egész üggyel kapcsolatban, elveszett az életcélom,
de tényleg. Ez újfajta terápia volt számomra, de segített. Csak azt mondhatom, hogy amikor elmen-
tem innen, nem éreztem azt az elutasítottságot, amit azelőtt. Sok szomorúság megmaradt, de már
nem érzem – ahogy mondtam – a visszautasítottságot.
Carol: Hogyan tudtál a töréshez alkalmazkodni? Pont akkor történt veled mindez, miután
innen elmentél.
Sam: Megtaláltam a belső erőt, hogy rájöjjek, magammal kell törődnöm, felelősnek kell lennem a
saját életemért, és meg kell hoznom saját döntéseimet. Ez hozzásegített ahhoz, hogy valóban lás-
sam az utat, és tovább haladjak.
Carol: Ma tovább dolgoztunk ezen. Mondanál nekünk valamit hogyan nőttél fel, valamit a
gyerekkorodról, és arról, hogyan kapcsolódik az ahhoz, amit mi ma csináltunk? A jobb és a
bal agyfélteke kiegyensúlyozásához?
(Megjegyzés: A bal agyféltekéhez tartozik a lineáris gondolkodás, a matematika, agresszivitás és
a „férfiasság”. A jobb agyféltekéhez a kreativitás, a művészet, a zene. a gondoskodás és a „nőies-
ség”. A gyakorlatokkal integráljuk a két agyféltekét, vagy mindkettőt bekapcsoljuk ott, ahol az egyik
vagy mindkét agyfélteke lezárhatta az energiaáramlást valamilyen trauma miatt.
Sam: Nos, nekem érdekes múltam van. Egész életemben a szüleimnek dolgoztam. Ezt várták el
tőlem. Úgy gondolom, hogy emiatt nehezteltem rájuk, mert elvont a szokásos gyermekkori dolgaim-
tól.
Carol: A szüleid azt várták, hogy teljesítsd és megtedd azt, amit ők akartak, hogy megte-
gyél.
Sam: Pontosan.
Carol: Hogy vélekedsz ma minderről? Most már értékeled a saját kreativitásodat, a jobb
agyféltekédet?
Sam: Nem annyira akarom. Úgy látom, sokat kell dolgoznom, hogy újra felépítsem magam, és
kitűzzem saját céljaimat. Úgy értem, fontos, hogy örömet akarok nekik szerezni, de az utóbbi három
hónapban rájöttem, hogy nekem saját magamnak is örömet kell szerezzek.
Carol: Ez egy nagyon szép felismerés. Nagyon hosszú ideig megtagadtad saját magad, a
vágyaid, a céljaid.
Sam: Igen. Ez nagy változást jelentett számomra, ami a belső energiámat illeti.
37
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Carol: Azt tettük, hogy eltávolítottuk a stresszt és a töltést a szüleiddel kialakított kapcso-
latból, és most szabad vagy. Nem robot, hanem az, aki valóban vagy, és pontosan azt teszed,
amire szükséged van az életedben, így ez nagyon izgalmas.
A feleségeddel való kapcsolatodban annak kell lenned, aki vagy, és azokat a dolgokat kell
tenned, amik szükségesek a számodra. Ha ez találkozik a feleséged céljaival, akkor csodála-
tos. De ha nem, akkor megvan a belső erőd ahhoz, hogy tudd, ez így nem működik. Lehet,
hogy a múltban működött, de most a dolgok megváltoztak, és neked tenned kell valamit
ezért. Amikor nem érzel bűntudatot, szégyent, azt, hogy hibáztatnak, támadnak, meg ilyenfé-
le dolgokat, akkor tudsz előrejutni, és meg tudod kapni azt, amit akarsz az élettől. Beszélget-
tünk arról, hogy megtagadod saját kreativitásodat. Az elmúlt néhány évben nem volt időd
arra, hogy aktívan fúrj-faragj, hogy űzd a hobbidat, amiben örömed telik. Most rájössz, hogy
egyre több időd van, hogy tudsz időt szentelni saját kreativitásodnak, és megteszed azt, amit
tenned kell.
Sam: Sokat töprengtem azon, hogy megcsináljam a barkácsboltjaimat. Már azelőtt megtervez-
tem, mielőtt idejöttem volna. Ez nagyon fontos része az életemnek, amit teljesen elhanyagoltam.
Carol: Nyugodt időszakokban, amelyekre oly nagy szükséged van és amelyekben évek
óta nem volt részed, segítenek, hogy ismét kapcsolatba kerülj a kreatív személyiséggé vá-
lásodhoz szükséges dolgokkal.
Sam: Teljesen egyetértek.
Carol: Nagyon érdekes volt, hogy ma előjött a bal és jobb agyfélteke integrációjának hiá-
nya. Azt mondtad, hogy mindig sok problémád volt az iskolai munkával.
Sam: Igen.
Carol: Miután megcsináltuk a bal/jobb agyfélteke integrációjának korrekcióját, érdekes
lesz látni, szellemi szempontból hogyan alakul az életed.
Sam: Nos, hagytam, hogy ez a rögzült szokásminta még azt a módot is kontrollálja, ahogy a dol-
gokat kezelem, mint például a könyveket a boltban. Az utóbbi időben ezt is majdnem teljesen elha-
nyagoltam. Tudtam, hogy rá kell szánnom magam, és cselekednem kell, odamenni és dolgozni.
Most lehet, hogy megvannak ehhez az eszközeim. Valóban úgy gondolom, hogy sokkal magabizto-
sabb vagyok ezen a téren.

Sophia: Allergiák, az ismeretlentől való félelem

Carol: Sophiának jó néhány oldása volt az elmúlt két évben. Szeretne megosztani velünk
néhányat, s elmesélni a változásokat, amelyek az oldások után jelentkeztek. Van egy bizo-
nyos, amellyel kezdeni szeretnéd?
Sophia: Igen, de előbb szeretném elmondani, hogy minden alkalommal, amikor együtt dolgoz-
tunk Carollal, pozitív eredményre jutottunk. Tudom, hogy ezek számomra lelkileg és fizikailag is
hasznosak voltak. A könyv számára azt az esetet szeretném elmesélni, amikor az allergiámon
kezdtünk dolgozni. Gyorsan egy kis háttér. Akkoriban, amikor legutolsó gyerekem született, kerül-
tem tudatába annak, – hogy nevezzük így – „allergiás” vagyok. A fiam most 17 éves és az allergiát
rögtön a születése után vettem észre. Mondhatom, hogy igazán traumatikus szülés volt.
Amikor terhes voltam, élveztem, hogy terhes vagyok, hiszen nagyon szépen éltünk a férjemmel,
de volt valami ellentmondásos is abban, hogy újra egy kisgyerekkel kell foglalkoznom. A terhessé-
gem alatt az első három hónapban nagyon beteg voltam, és penicillint, vagy valami hasonló antibio-
tikumot kaptam, amiről úgy gondoltam, hogy kapcsolatban áll azokkal a problémákkal, amelyek azu-
tán a fiam tanulási nehézségeiben jelentkeztek. Sok dolgot fedtem le bűntudattal. Akárhogy is eb-
ben az időben történt, hogy észrevettem egy utólagos orrcsepegést. Ez bizonyos fajta ételek után,
bizonyos helyzetek után történt, s mindig valamiféle vértolulás kísérte.
Amikor megvizsgálták a fiam allergia-érzékenységét, úgy hét vagy nyolcéves korában, én is
megcsináltattam a tesztet magamon. Kiderült, hogy tulajdonképpen mindenre allergiás vagyok, amit
eszem, éppúgy, mint különböző dolgokra a környezetemben, mint például párna, macskák, külön-
böző fajta penészfélék, házi por és az ételeken kívül még egy csomó dologra. Injekciókat kaptam jó
két évig, de már annyira zavart, hogy abbahagyták. Egy cseppet sem voltak kíváncsiak, mi mást
tehetnének. Az injekciókkal azt akarták elérni, hogy valami olyan tűrőképességet adjanak, amivel fel
tudom építeni az immunrendszeremet.

38
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Egy darabig jó is volt, aztán ezek az érzések lassan visszajöttek: holtfáradtság, amikor a sza-
badban voltam, tavasszal és ősszel szó szerint merev voltam a fáradtságtól.
Amikor eljöttem hozzád, elmeséltem neked, te pedig időben visszavezettél, úgy emlékszem, há-
rom lépcsőben, és amikor a harmadik lépcsőben elértük a tízéves koromat, hirtelen megtisztultam,
kipucolódtak az orrjárataim, és kitisztult a látásom. Olyan élmény volt, mint amikor valami hatalmas
nagy sikert érsz el. A dolgok sokkal fényesebbnek, élesebbnek látszanak.
Ami pedig másnap történt ... hazajöttem, és emlékszem, hogy kimentem a tölgyfaerdőbe, felvet-
tem a lehullott leveleket, és betakartam velük az arcom, csak hogy lássam, mi fog történni. És utána
felhívtalak: „Carol, semmi sem történt, semmi allergiás reakció. Te pedig azt felelted: Azt hitted,
hogy lesz valami reakció?”
Tény hogy csodálatosan vagyok ez óta az oldás óta. Valójában semmi problémám nincs. Bár
nem oldottuk a macskaallergiát, ami zavart, ezért kipróbáltam az egyik technikát, amit itt is használ-
tunk. (Úgy egyébként kétszer harapott meg a macskám). Többé semmi problémám sincs ezekkel
az allergiákkal sem. Olyan technikákat használtam, amelyekre te tanítottál.
Carol: Nagyon fontos, hogy megtanuljunk vigyázni önmagunkra, és kezünkbe vegyük tel-
jes lényünket.
Sophia: Az egy teljesen átütő oldás és eredmény volt, mert korábban több ezer dollárt költöttem
az allergiás vizsgálatokra. Emlékszem, mértük az időt, 45 perc sem telt el, és beletaláltál. A korrek-
ció azóta is kitartott, pedig ennek már – mennyi ideje is – két éve. Ez a második nyár?
Carol: Igen. Volt néhány további szituáció, egyedi problémák. Megosztanád velünk?
Sophia: Természetesen. Ezt nagyon érdekesnek találják majd az olvasók. Szóval Carol nagyon
közel lakik hozzám, ami nagyszerű. Ügy tűnik, mindig tudja, ha valami problémám van, mert egy-
szer csak megjelent, ami nem szokása. Úgy értem, nem szoktunk csak úgy meglátogatni egymást.
Carol megjelent egy nap az irodámban és azt mondta. „Mi baj?” Megkérdeztem: „Hogy kerülsz ide?”
Ő azt felelte: „Valami baj van, és elhatároztam, hogy megszüntetem” vagy valami ilyesmit. Aznap
magas sarkú cipőben voltam, és olyan nadrágban, aminek egy kis pánt volt az alján. Egyszer na-
gyon ügyetlenül álltam fel, ami nem jellemző rám, de valahogy ez a kis pánt beakadt, és ráestem a
térdemre, ami egyszer nagyon megsérült egy síbaleset során.
Amikor Carol megérkezett, nagy fájdalmaim voltak. Valójában nem tudtam menni, nem tudtam
felmenni a lépcsőn. El voltam keseredve, de ő csak hozzáért a térdemhez, csinált egy kis oldást.
Sokat mondok, ha egy percig tarthatott, és be tudtam hajlítani a térdemet, felálltam, felvettem a ma-
gas sarkú cipőmet, és úgy jártam, mintha semmi sem történt volna. Úgy értem, előtte sírtam, és az
irodában látták ezt. Nem tudtam menni.
Carol: És azután kisétáltál.
Sophia: Pontosan. Kisétáltam. Azt mondtam: „Hello gyerekek.” A többiek csak néztek, „Várjunk
csak! Ez nem lehetséges!” – látszott a tekintetükben. Emlékszem egy másik alkalomra is, amikor
éppen fájt a térdem, és te meg csak csináltál valamit, egy ilyen félperces csodát, és máris jól érez-
tem magam.
Carol: Mondanál nekünk valamit a napokig tartó gyomorgörcsödről?
Sophia: Szóval történt valami munka közben, ami nagyon zavart, és eljöttem Carolhoz. „Tudod,
ki vagyok borulva, mert valóban nem tudom, mit kezdjek ezzel.” Nem jellemző ez rám. Megvizsgál-
tuk, és oIyan válaszokat kaptunk, amiket nem akartam, és ez még jobban kiborított. Aztán rávettél,
hogy nézzek szembe a valósággal, hogy mi is történt, milyen következményei lehetnek, vagy nem
lehetnek. A gyomorgörcsöm azonnal elmúlt.
Carol: Ha szembenézel a legnagyobb félelmeddel, akkor feloldod azt. Mi a legrosszabb do-
log, ami valószínűleg történhet?
Sophia: Rögtön elmúlt a fájdalom. És rájöttünk, hogy a szituáció valószínű következménye, a
legrosszabb megoldás, nem is olyan szörnyű. Egyáltalán nem olyan drámai, hogy tönkretegye azt,
amit gondoltam. A probléma megoldódott. Úgy gondolom, hogy az oldási folyamat meghökkentő.
Néha azt mondom, olyan egyszerűnek hangzik, hogy az ember szinte habozik kimondani: „Elme-
gyek a barátomhoz, Carolhoz, és öt percen belül old engem.” Úgy néznek rám, mintha bolond vol-
nék. De tény, hogy mindenki, aki kipróbálja, és nyitott az értelme, ilyen meglepő dolgokat fog ta-
pasztalni. Mert ez bizonyára sokkal jobb, mint különböző technikákkal próbálkozni, amelyek nem
vezetnek eredményre, vagy évekig járni pszichoterápiára. Ez működik. Ez volna az üzenetem min-
denkinek.

39
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Allison: Férfi hatalommal bíró személyek

Carol: Allisonnak már sok stresszoldása volt nálam. Szeretné megosztani velünk néhány
tapasztalatát. Mivel sok ilyen volt, és a következményeik hihetetlenek, vágjunk bele!
Úgy emlékszem, hogy az első oldás, amit csináltunk, főnöködről szólt, egy igazi férfitekin-
télyről. Elmondanád, mik voltak az érzéseid a munkahelyeden, és hogy hogyan éreztél az
oldás után?
Allison: A főnököm uralkodó típusú személy volt. Nem tudom biztosan, hogyan mondjam ezt.
Csapdában éreztem magam. Úgy éreztem magam, mint egy kicsi lány egy óriási, hatalmas ember-
rel, akitől nem tud megszabadulni. Megfélemlített. Azt éreztette velem, hogy nem tudom, mit csiná-
lok.
Én voltam a titkárnője, az értékesítési ügyintézője és irodai vezetője. Ennek ellenére állandóan
hangsúlyoznia kellett az erejét, hogy ő a főnök. Teljesen mindegy volt, milyen levelet írtam, teljesen
mindegy volt, hogy borítékot írok-e, vagy csak bélyeget ragasztok egy borítékra, valamit mindig
hozzátett, vagy kitörölt, hogy még egyszer meg kelljen ugyanazt csinálnom. Úgy értem, hogy nyil-
vánvalóan csak az ő megoldása volt az egyedüli jó megoldás.
Nagyon nehéz volt vele dolgoznom. Az iroda a háza alagsorában volt, és emlékszem, hogy egy
ablakon tudtam kinézni. Amikor bementem az épületbe, mindig teleszívtam magam még friss leve-
gővel tudván, hogy egészen délig nem lesz módom friss levegőt szívni. Aztán ugyanez öt órakor.
Abban a pillanatban, ahogy elment félórára, vagy bármilyen találkozóra, mindig odaszaladtam az
ablakhoz, csak hogy kinézhessek, mint egy ketrecbe zárt állat. Kinéztem az alagsori ablakon, és
láttam egy kicsit egy zöld fából, egy kis darabot az égboltból, és teljesen csapdába esve éreztem
magam, választási lehetőség nélkül. Mint akire ráléptek.
Úgy vezettem hazafelé este, hogy a fejemet hátratámasztottam a fejtámlára; szemem félig le-
csuktam, és küzdöttem, hogy égő szememet nyitva tudjam tartani. Olyan fáradt és elhasznált vol-
tam attól, hogy állandóan nevetségessé tett és kritizált. Egy nap belekötött valamibe, amit csinál-
tam, már nem is emlékszem, mibe. Olyan csekélység volt, nem küldtem el egy faxot, azt hiszem,
valami ilyesmiről volt szó. Úgy húsz percig szidott, amíg sírni nem kezdtem. Úgy tűnt, nagyon örül
az összeomlásomnak. Amikor hazaindultam, úgy éreztem, még a cipőm sem tudom bekötni. Arra
gondoltam, „Hogy az ördögbe fogom én, aki ilyen ostoba vagyok, ezt a kocsit 33 mérföldön át ve-
zetni, hogy hazajussak?” Hogy fogom én ezt megtenni? Nem tudom. Nem találtam megoldást. Ha-
lálra voltam rémülve attól, hogy beüljek a kocsiba és vezessek. Ezt a hatást érte el nálam minden
áldott nap.
Amint megláttam a lábát, ahogy lefelé jött a lépcsőn, megdermedtem. Nem tudtam normálisan
gondolkodni. Az agyam leblokkolt és túlságosan meg voltam ijedve ahhoz, hogy helyesen gondol-
kozzam. Rengeteget hazudott az ügyfeleinek, így árulta a dolgokat. „Ettől megy az üzletem” – mon-
dogatta. Én viszont nem tudtam hazudni és gyűlölt engem emiatt. Ugyanígy nem tudtam az ő ha-
zugságait elfogadni. Amikor Angliában volt, nem akarta, hogy az ügyfelei tudják, hogy Angliában
van.
Elment Németországba, és nem akarta, hogy a német pasas tudja, hogy ő ott van, vagy fordítva.
Egyiküket felhívtam telefonon, de nem a megfelelő fickónak adtam át az üzenetet. Annyira megré-
mültem, hogy csak ültem ott, és a kezem megdermedt. Nem tudtam mozdítani testem egyetlen iz-
mát sem. A főnököm persze nem akart engem megölni, vagy valami ilyesmi, de a félelem ennyire
erős volt. Nagyon-nagyon fenyegetettnek éreztem magam és ismét nagyon ostobának.
Ennek ellenére minden nyomorúságommal együtt sem tudtam otthagyni ezt az állást. Nem tud-
tam azt mondani: „Nyomorult gazember vagy, és többet nem vagyok hajlandó ide visszajönni! Nem
ezt érdemlem.” Visszamentem minden áldott nap és a végkimerülésig dolgoztam. Tanulmányoztam
a péksütemény-csomagoló gépeket, mindenféle hasonló dolgot tanulmányoztam, csak hogy többet
tudjak.
A partnere, aki épelméjű volt, azt mondta nekem, hogy ne bízzam benne, és ha valamit javítani
akarok az életemen, menjek el onnan. Sem ő, sem pedig az ügyfelek nem tudták elviselni ezt a pa-
sast. Még a felesége és a gyerekei is halálra voltak rémülve a zsarnokságától.
Carol: És hogy érzed magad az oldásod után?
Allison: Sok gyakorlatot csináltattál velem. Úgy éreztem, hogy ismét a magam ura vagyok. Úgy
éreztem, hogy kezelni tudom öt, többé nem félemlíthet meg, és ez az, ami megfélemlítette őt. Ekkor
határozta el, hogy kirúg, én viszont megtudtam az egyik partnerétől, hogy ki akar rúgni. Felhívtam
egy szombat reggelen. Ehhez nagy bátorság kellett, mert addig azt is féltem megkérdezni, hogy
40
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
„Elmehetek ebédelni?” Felhívtam telefonon reggel hétkor és azt mondtam: „Beszélnünk kell!” Mire
ő: „Ó! Miről?” És én azt mondtam: „Nincs szándékomban továbbra is magánál dolgozni!” Azt felelte:
„Rendben! Majd kitalálunk valamit. Bejöhet és betaníthat egy új lányt!” Én azt válaszoltam: „Nem,
nem megyek! Nem bírom magát elviselni! Egész életemben csak idegesített, maga a legrosszabb,
legutálatosabb férfi, akivel valaha is találkoztam!” És ő nem tudott szólni egy kukkot sem. Ezt még
senki sem merte megmondani neki eddig. Zsarnok volt. Így tehát azt válaszolta, hogy rendben és
gyorsan letette a kagylót. Még aznap reggel három alkalommal visszahívott, hogy kiengeszteljen, és
végül azt mondta: „Emlékszik, egyszer kölcsönadtam magának ezer dollárt, hogy kisegítsem.” So-
hasem volt elég pénzem. És gyorsan visszafizettem neki nagy tételekben a következő héten, úgy-
hogy ez nem volt valami nagy ügy. Egyszerűen levonta a fizetésemből, mintha nem bízott volna
bennem, mintha el akartam volna költözni az ő ezer dollárjával. Tehát, azt mondta: „Én segítettem,
amikor magának volt szüksége rám, most pedig nekem van szükségem magára, hogy bejöjjön és
betanítsa az új lányt.” Én meg, mint valami hülye, bementem.
Nagyon idegesítette őt, hogy én ott vagyok! Odajött, és azt mondta: „Meg vagyok lepve, hogy va-
lóban eljött. Nem fél attól, hogy lelövöm vagy valami hasonló?” Azt válaszoltam: „És maga nem fél
attól, hogy én lövöm le magát, vagy valami hasonló?” Ez a két hét volt a legbékésebb, amit valaha
is vele töltöttem.
Új állást kaptam, és ha hiszed, ha nem, pont olyan főnököt választottam, mint az előző volt. Ak-
kor nem gondoltam erre, mert mikor elkezdtem vele dolgozni, még azt hittem, normális. De kiderült,
hogy nem volt az. Átrendeztem a pacák egész irodáját, kitisztítottam a dolgait, lemostam a telefon-
jait, kiporszívóztam. Az a hely egy disznóól volt, és én nem tudok olyan körülmények között dolgoz-
ni. Ezért mindent kitakarítottam, és mindent megszerveztem.
Egy nap (sok dühkitörés után, ami engem megrémített, volt egy újabb oldásom Carollal) bejött az
irodába, és azt mondta: „Allison, adja ide azt a dossziét!” Megrémített már a hanghordozása is.
Rögtön bementem a másik szobába, és az egyik kezem a homlokomra, a másikat a tarkómra téve
mélyeket lélegeztem. Aztán végeztem néhány szemkörzést. „Andy Dows és én egyenrangúak va-
gyunk!”
Az egyik dolog, amire rájöttem, az volt, hogy sokkal alsóbbrendűnek éreztem magam ezeknél az
embereknél, és az, hogy borzalmas kisebbrendűségi érzésem volt egész életemben. Reszkettem
bemenni a szupermarketbe, mert nem akartam, hogy az emberek lássanak. Volt olyan időszak,
amikor annyira csúnyának és alsóbbrendűnek éreztem magam, hogy csodálkoztam, egyáltalán ho-
gyan tudok munkát kapni. Ez nem igaz. Most már látom.
Így tehát végeztem ezeket a szemkörzéses gyakorlatokat, amikor egyszer csak bejött, és azt
mondta: „Megtalálta a dossziét?” Erre én azt feleltem: „Nem, nem találtam meg. Nincs az íróaszta-
lon, és nincs ott sem, ahol lennie kellene. Maga vette el?” Dühös lett. Odament a polchoz, keresz-
tülmatatott mindenen, és kihúzott egy csomó dossziét. Odajött egy halom dossziéval, és lecsapta
őket az asztalomra. Összerándultam, ahogy csapkodott, ő meg fölém tornyosult. (Valamikor a légi-
erőnél volt vadászpilóta, és még mindig úgy viselkedett.) Aztán felálltam, felszedtem a dossziékat,
amiket odavágott, és én is odavágtam elé az asztalra. Úgy elugrott, mintha meglőtték volna. Ekkora
hisztit még életemben nem láttam. Ha az ember kiáll az ilyen ripacsokkal szemben, rögtön péppé
olvadnak. A pasas megijedt tőlem. Azt mondtam neki: „Elém senki se csapkodjon dossziékat!” Va-
lami olyasmit motyogott, hogy „én vagyok a főnök, és maga a titkárnő”, vagy valami hasonlót. Erre
azt válaszoltam: „Itt van a kulcsom, nem dolgozom itt többé!” Megfordultam, és kisétáltam. Nevet-
géltem és énekeltem egész úton hazafelé. Úgy éreztem, ez volt a legjobb dolog, amit egész éle-
temben tettem.
Hazafelé menet eszembe jutott, hogy John Stack egyszer említette, hogy azt akarja, legyek az
irodavezetője. Megálltam nála hazafelé menet. „John! Azt hiszem, hamarosan szabad vagyok, ha
még megvan a hely!” Azt mondta: „Június elsejétől megfelelő lesz?” És én azt válaszoltam: „Igen,
persze!” Addig már csak egy hét volt. Meghívott vacsorára.
Ez az ember a legjobb főnök a világon. Rám bízza a dolgokat, és teljesen ellazult vagyok mellet-
te. A mi titkárnő-főnök kapcsolatunk a legjobb, ami csak létezhet. A felesége is aranyos teremtés. A
gyerekei imádnivalóak. Az anyja egy édes pofa, és úgy kijövünk egymással, mint egy nagy család.
Teljesen ellazultnak érzem magam, mikor odamegyek.
Carol segített engem ahhoz, hogy a munkám megváltoztassam, és kiválasszam a főnököm. Ki-
egyensúlyozott erre. Olyan főnököt és olyan munkát akartam, ahol boldog vagyok, és nem korlátoz-
nak. És mindezt megkaptam. Csodálatos arra gondolnom, hogy másnap dolgozni megyek. Van
önbizalmam, most először az életben. Már nem sírok minden áldott nap. Örömteli vagyok, szeretem
41
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
az életet, amit magam hoztam létre. Úgy sétálok be a szupermarketbe, az étterembe vagy a tárgya-
lótermekbe, mintha a sajátom volna!
Kezdő és haladó „Egy Agy” tanfolyamon vettem részt, és elsajátítottam ezt a technikát.
Stresszoldást tudok végezni a gyerekeimen életük fontos krízishelyzeteiben. Milyen csodálatos ér-
zés, hogy ezeket a szerencsétlen érzelmeket megfordítja az ember, és békét, harmóniát teremt a
családban! A többi tanfolyam elvégzésével megszerzem a bizonyítványomat. Úgy tervezem, hogy
saját stresszoldó rendelőt nyitok. Csodálatosnak érzem, hogy pozitív irányban tudom befolyásolni
az emberek életét azáltal, hogy oldom a traumáikat és megtanítom őket ezekre a gyengéd, csodála-
tos technikákra.

Robert: A szülök és az üzlet okozta stressz

Carol: Robert! Hat vagy nyolc oldást végeztünk. Elmondanád hogyan érezted magad az
oldások előtt és után? Ahogy visszaemlékszem, az elején az irányítottság problémáján dol-
goztunk, amit édesapádra vezethettünk vissza. Elmondanád, milyen problémáid voltak a pa-
páddal?
Robert: Sok nehézséggel kellett megküzdenem, hogy feldolgozzam a halálát, és hogy ugyan-
olyan módon vigyem az üzletét, ahogy ő szerette volna. Az oldás után jobban tudtam gondolni saját
magamra. Azt követtem, amit én éreztem helyesnek, és már kevésbé érdekelt az, hogy vajon ő mit
gondolt volna megfelelő eljárásnak az üzletvitelében.
Carol: Hogyan alakult a stressz-szinted, miután átvetted a magad életének irányítását?
Robert: Ó! Határozottan csökkent. Sokkal tisztább lett a fejem.
Carol: Ahogy visszaemlékezem, édesanyáddal kapcsolatos problémákon is dolgoztunk. Ő
történetesen üzleti és családi kapcsolatban is áll veled.
Robert: Igen. Nehezen kezeltem őt családi és személyes szinten, és nem volt könnyű az érzelmi
oldalt kizárni az üzletből. Ő az üzleti ügyeket mindig behozta a családba, legtöbb döntése a csalá-
don vagy az érzelmeken alapult, és ezek ellenkeztek azzal, amit én üzleti alapon határoztam volna.
Az oldások után jobban tudtam bánni vele az üzleti megbeszéléseken és kettesben is.
Carol: Egy nagy oldást végeztünk éppen az egyik üzleti megbeszélés előtt. Mondanál ne-
künk valamit erről? Hogyan éreztél előtte, mik voltak az előkészületeink, és hogyan zajlott le
a megbeszélés?
Robert: Igen. Miután átvettem az üzletet, megpróbáltuk a társaságot nyereségessé tenni, de a
próbálkozások sokszor fordítva sültek el. A változások megtétele utáni második évben ismét nyere-
ség nélkül zártunk.
Áprilisra terveztük a részvényeseink éves közgyűlését, amely alapvetően az én kétéves jelenté-
semre épült. Nagyon aggasztott és idegesített, hogyan fogom irányítani az ülést, és érzelmileg na-
gyon felkavart, hogy olyan programot kell összeállítanom, ami meg kell, hogy magyarázzon dolgo-
kat, amelyek az előző évben történtek. Az oIdás után sokkal bátrabb lettem, és olyan programot
állítottam össze, amely nagyon pozitív volt, lelkesítő és meggyőző. Meg tudtam győzni a részvé-
nyeseket, hogy a veszteségek nem veszteségek voltak, hanem beruházások azért, hogy a társaság
átvészelje a helyzetet. Képes voltam felbátorítani az új partnereket, kulcsmenedzsereimet, hogy
segítsenek nekem a program keresztülvitelében.
Carol: Tehát egy stresszelt (hátsóagyi) helyzetből kikerülve átvetted az irányítást és pozi-
tívan haladtál előre az egész helyzetben. Nagyon, nagyon jól érezted magad, amikor túl voltál
az egészen.
Robert: Igen. Még mindig aggódtam néhány komoly ügy miatt és izgatott voltam magától az elő-
adástól és attól, hogy ki kell állnom az emberek elé. Ez olyan, ami már önmagában idegesíti az em-
bert, de amikor már belekezdtem, amikor már ment a dolog, akkor magabiztosnak éreztem magam,
hogy amit mondok igaz és egészen könnyű volt előadni egy megfelelő formában.
Carol: Volt egy orrmelléküreg műtéted. Melyik hónapban is volt?
Robert: Éppen most egy éve. Ezt megelőzően folyamatosan orrcseppekre, spraykre és minden-
féle gyógyszerekre szorultam, mert sohasem tudtam megfelelően lélegezni. Átestem az operáción
és az oldáson is az operáció előtt, így nem sokat törődtem a műtétemmel. Aztán részt vettem még
egy oldáson, hogy gyorsabban felépüljek az operáció után. A folytonos oldásokkal úgy találtam,
hogy többé már nincs szükségem a gyógyszerek tömkelegére.
Carol: Azt mondtad, hogy az orr-melléküreged állapota egyre javult egészen két és fél hét-
tel ezelőttig, ami azért érdekes, mert meg tudtad mondani, hogy akkor miért romlott. Érzelmi-
42
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
leg zaklatott voltál. Csináltunk egy stresszoldást, hogy ezt korrigáljuk. Ez érdekes volt, mert
az oldások következtében gyakran meg tudod állapítani, hogy milyen érzelmi problémák
okozzák fizikai problémáidat és oldani is tudod őket. Így valójában kiképezted magad arra,
hogy vigyázz önmagadra, és megtanultad azt, hogyan kezeld az érzelmeid energiáját, és
hogy ezek mit tehetnek veled, hogyan tudják lezárni az energiaáramlásodat.
Robert: Ugyanez a helyzet adódott elő néhány héttel ezelőtt a hátammal, ha emlékszel.
Carol: Igen.
Robert: Ez akkor volt, amikor a bankkal foglalkoztam. Ez egy másik stresszhelyzet volt. Nem
csoda, hogy ennyi fájdalmam volt. Az összes átalakulóban lévő társaságnak stresszoldást kellene
tartani az összes problémájukról, amin keresztül kell menniük.
Carol: És hogy volt a hátad oldás után?
Robert: A hátam javult. Ha jól emlékszem, egy vagy két napig tartott csak a fájdalom. Nem volt
nagy gond.

Michelle: Az iskolától való félelem

Carol: A múlt nyáron dolgoztam Michelle-lel, és aztán augusztus 18-án csináltunk egy ol-
dást, ahol a cél az volt, hogy jó jegyeket szerezzen, és sikereket érjen el az iskolában. Ezen a
problémán sokat dolgoztunk. Michelle, mondanál nekünk valamit a középiskolai eredménye-
idről egészen addig, amíg az idén elkezdted az egyetemet?
Michelle: Szívesen. A középiskolában eleinte szörnyűek voltak az eredményeim. Több tantárgy-
ból megbuktam, és az utolsó évek nagyon kemények voltak. Általában közepes tanuló voltam,
gyöngécske tanulmányi átlagokkal.
Carol: Sokai tanultál és nehéz volt?
Michelle: Sokat tanultam és nem tudtam észben tartani. Nem jutott az eszembe semmi, amikor
dolgozatot írtam. Ez nagyon felizgatott.
Carol: Sok stressz származott ebből?
Michelle: Igen.
Carol: Sok területen dolgoztunk: a látásod ki volt kapcsolva, csakúgy, mint az olvasásod,
a szövegkövetésed. Fixációd volt. El tudod nekünk mondani most, hogy elkezdted az egye-
temet, milyen a jegyeid, és hogy érzed magad?
Michelle: A minősítéseim nagyon jók. Ösztöndíjat kaptam, és 4-es, 5-ös jegyeket.
Carol: Sokat kellett tanulnod?
Michelle: Igen.
Carol: Annyit, mint a középiskolában?
Michelle: Igen.
Carol: De az eredmények elég hihetetlenek. Hogy éreztél ez ügyben?
Michelle: Hát nem vártam, hogy ez történjen. Még a tudatom legmélyén sem reméltem, hogy
dékáni ösztöndíjat kapok, de amikor megjött a levél, valóban nagyon izgatott voltam. Sosem gondol-
tam volna!
Carol: Csak megtörtént!
Michelle: Igen.
Carol: Nagyszerű! Nagyon köszönöm, Michelle.

June: A férfiaktól való félelem

Carol: June! Mondanál nekünk valamit arról, hogyan történt az oldásod a férfiaktól való fé-
lelem terén?
June: Ó, igen! Még nagyon kicsi voltam, alig láttam ki a kocsi ajtaján – körülbelül másfél éves le-
hettem, úgy gondolom – de már fel bírtam állni. Ez az első idő, amire emlékszem, lehetséges, hogy
már kétéves voltam. Állandóan molesztált egy férfirokonunk. Ez a gyermekkori emlék beárnyékolta,
sőt tönkretette életem első negyven évét. Bármit tettem, valahogy koszosnak éreztem magam. Fél-
tem a férfiaktól.
Anyósom mesélte, hogy akkoriban, amikor férjhez mentem Johnhoz, azt mondta a férjének:
„Légy óvatos evvel a lánnyal, mert halálosan fél tőled!” Apósom nem hitte el. Én sem, de ennek

43
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
ellenére megrémített engem. És nem tudom, miért! Nem akadt semmi kulcs ahhoz, hogy miért. Em-
lékeztem a helyzetre ezzel a rokonommal, de mégsem tudtam a kettőt összekapcsolni. Nem tudtam
összekapcsolni az összes depressziót, a férfiaktól való félelmet, a haragot, a személyiségzavart, az
alsóbbrendűségi érzést és a reménytelenséget a vérfertőzéssel. Carol oldása megvilágosította
mindezeket a negatív, szennyes érzelmeket.
Carol: És mindennek tetejébe ott volt a pénzprobléma.
June: Egyáltalán nem tudtam pénzt keresni. Mindig szegénynek éreztem magam. Még amikor
férjhez mentem és gazdag lettem, a fejemben akkor is szegény maradtam. Mások tudtak pénzt ke-
resni és kényelmesen élni, de én nem. Más embereknek volt medencéjük a kertjükben, és tudtak
ruhákat venni, és jól berendezni az otthonukat, de én nem. És nem tudtam, miért. Carol oldotta ezt
a problémát is.
Az időben való visszatérés során kiderült, hogy a vérfertőzés amiben éltem, nagy hatást gyako-
rolt a tudatomra ezekben az években. Kilenc- és tízéves koromban, részidőkben dolgoztam ennél a
bizonyos rokonunknál. Mikor elmentem a pénzért, mindig megragadta a kezem és csak arra tudtam
gondolni, hogy már megint molesztálni akar. Mindig nagy árat kellett fizetnem azért, ami a pénzke-
resést nagyon utálatossá és piszkossá tette. Én elhatároltam magam a pénzgyűjtés fájdalmaitól.
Teljesen mindegy, hogy mit csináltam a vegytisztítónál vagy a többi állásomban, semmi sem hozott
elég pénzt ahhoz, hogy kifizessem az adósságaimat, mindig depressziós voltam, és mindig megré-
mített a pénzhiány. A stresszoldással képesek voltunk megszabadulni a negatív problémáktól.
Ténylegesen eltüntettük a negatív érzelmi töltést, és az emlékeim már nincsenek rám semmilyen
hatással. Tiszta választásaim vannak és minden nap örömben és boldogságban élek.
Carol: Köszönöm, June!

Martin: Különösen mély depresszió

Carol: Martin! Mondanál nekünk valamit a múltadról?

Martin: Művészettörténész diplomám van és munka-pszichológiából doktoráltam. Trenton nyo-
mornegyedeiben dolgoztam, és a Modell Város Program keretében kaptam állást.
Carol: Mondanál valamit a pszichológiai múltadról?
Martin: Az első lelki törésem 33 éves koromban következett be, amikor továbbképzésre jártam.
Hallucinációim támadtak, végül befektettek egy elmegyógyintézetbe 15 napra és gyógyszereztek.
Ott voltam a hatodik emeleten a pszichiátrián egy hónapig. A nyáron kertészként dolgoztam. Aztán
házmester voltam hónapokig, kifutófiú két évig, majd kaptam egy második idegösszeroppanást 35
éves koromban hallucinációkkal, és visszaküldtek a hatodik emeletre 15 napra. Egy elektronikusnak
voltam a segédje egy évig, aztán a mentőszobában dolgoztam, mint segéd, két évig.
Volt még egy idegösszeroppanásom. Két évig az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam, aztán
pirulákat szedtem be. Besétáltam a kórházba, és két nappal később az intenzív osztályon ébred-
tem, életben maradtam.
Nyolc évig az orvos havonta ellenőrizte, hogy szedem-e még a depresszió elleni gyógyszereket.
A legutóbbi oldás után, ami egy hónapja volt már, nincsenek öngyilkos gondolataim, pedig két
évig állandóan öngyilkossággal foglalkoztam.
(Megjegyzés: Minden hónapban találkozom Martinnal. Fejlődése nagyszerű, de nem engedik
meg, hogy ne szedje a gyógyszereit. Amikor először találkoztam vele, nehéz volt megmondani,
hogy egy élő ember lakozik abban a testben. Most mosolyog, nevet és társalog. Nagyon intelligens
és tehetséges. De még mindig korlátozott.

Thomas: Harag

Carol: Thomas! Elmondanád nekünk, hogy miért jöttél stresszoldásra, és mit érzel, mit tett
veled?
Thomas: A feleségem ragaszkodott hozzá, hogy kérjek oldást. Sok évig rettenetes dühöt érez-
tem vezetés közben a munkahelyem felé és vissza. Rájöttem, hogy a feleségem félti az életem,
mert állandóan azt mondogattam, hogy egy nap direkt belerohanok valakibe, ha megint elém állnak,
vagy valami ilyesmi. Rájöttem, hogy nem normális dolog így érezni, mi lenne, ha mindenki így ve-

44
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
zetne, így, mikor azt kérte, hogy menjek el vele egy oldásra, azt gondoltam: „Mit árthat az?” Való-
ban nem gondoltam, hogy bármi hatása van, de eljöttem, hogy a kedvében járjak.
Mindent végigcsináltam, nem próbáltam a bolondját járatni veled, mint ahogy gondoltam, hogy
fogom. Valóban úgy tűnt, mintha semmi sem történne, de nem volt fenyegető, te pedig azt mondtad
nekem, hogy a nyelvcsontomnál valami kikapcsolt, vagy valami ilyesmi, ennyi az egész.
Micsoda meglepetés volt a következő nap! Azt vettem észre, miután munkába álltam, hogy nem
vagyok kimerülve, nem vagyok izgatott, semmi ilyesmi. Nem éreztem semmi negatív dolgot. Aztán
eszembe jutott az oldás. Alig vártam, hogy vezethessek hazafelé, hogy megtudjam, hogyan érzek.
És aztán egyszerűen hazavezettem a kocsit. Semmii más. Rájöttem, mennyi energiám ment el,
amikor másképp közlekedtem. Úgy meglepődtem, hogy még aznap éjjel felhívtalak, hogy elmesél-
jem. Úgy két hónapra rá éreztem, hogy ismét méreg tör belőlem a felszínre vezetés közben. Vissza-
jöttem oldásra, ami megint használt.
Mindent összevetve három oldás történt eddig a hat hónap alatt. Lehet, hogy már meggyógyul-
tam.

Ruth: Önbecsülés

Ruth: Alattomos dolog, hogy a negatív gondolatok, amelyeket mások mondanak ki, mint jutnak
be a tudatba, és késztetnek arra, hogy szabotáld magad. Évek óta (gyermekkorom óta) valamilyen
szinten (nem tudatos szinten) meg voltam győződve, hogy én nem tudnék pénzt kezelni, irányítani a
saját életem, vagy magamról gondoskodni. Még arra sem voltam képes, hogy a józan paraszti ész
szerinti dolgokat végrehajtsam, mert mindig az vezetett, hogy „ezt nem tudom megcsinálni”.
Az egyetlen dolog, amiben jó voltam, az az iskola volt. Ezt nem értettem. Hogyan tudok ilyen jó
eredményt elérni? Valahol legbelül tudtam, hogy sokkal több van bennem, mint amennyit mutatok.
Viszont könnyebb volt butának mutatkozni, hiszen mindenki ezt várta tőlem, de nem akartam rossz
iskolai eredményekkel minden hidat felégetni, és magamra maradni. Mikor elmentem otthonról (férj-
hez mentem), teljesen megváltoztam. Egész nap dolgoztam. Hazaadtam a pénzem a férjemnek –
mert, ahogy már említettem, azt gondoltam, én nem tudom kezelni a pénzt – és este egyetemre
jártam. Sohasem végeztem el az egyetemet, mert a férjem elment az összes pénzünkkel, és nekem
el kellett tartanom a kisfiúnkat is. Ezért úgy döntöttem, hogy jól kell tudnom kezelni a pénzt. Felne-
veltem egyedül a gyereket, és jól csináltam. Mindent megkapott, amire szüksége volt, és jól kijöt-
tünk. Csodálatos ember lett belőle, és nem én vagyok az egyetlen, aki ezt mondja.
De megmaradtak bennem a régi lemezek arról, hogy nem vagy megfelelő, és szörnyű időket él-
tem át a munkámban és kapcsolataimban. Mindig más emberekhez próbáltam mérni magam, és
sohasem jöttem rá, hogy a saját mércém fontosabb. Hogy szeressem magam és tudjam, mire va-
gyok képes. Elmentem egy oldásra és rájöttem, hogy még többre van szükségem. Beiratkoztam a
tanfolyamra és sok oldáson vettem részt. Mindig könnyebb volt számomra a tanulás, mint hogy te-
gyek valamit a saját érdekemben. Az első oldás nélkül nem mertem voIna beiratkozni az anyagiak
miatt. Az első oldás után rájöttem, hogy a szegénységtudat nem a sajátom. Csak átveszem máso-
két.
Mindennap egy másik hétköznapi helyzetet néztem meg különböző oIdalról. Olyan egyszerű volt
másképpen viselkedni. Választás volt ez? Nagyon örültem, hogy valóban ilyen szabad vagyok. Éve-
ket töltöttem önsegítő könyvek olvasásával és tanulmányozásával, nem is említve azt a négy évet,
amit hagyományos pszichoterápiával töltöttem, és most egyszer csak hirtelen tudtam „egyszerűen
másképp látni és másképpen viselkedni”. Három hónappal később otthagytam az állásom, ahol 13
évig dolgoztam (mindent megtéve azért, hogy kielégítsem szükségletüket és legyen valaki akit
lenézhetnek, mint alacsonyabbrendűt és alkalmatlant), és belevágtam a saját üzletembe. Ez hozott
annyit, mint amennyit a munkahelyemen megkerestem. Minden pontosan a helyére került, és én
úgy határoztam, hogy életem hátralévő részét azzal töltöm, ami örömet szerez. Micsoda változás!
Most én segítek másokat a stresszoldásban, saját klienseim vannak, és segítem őket, hogy meg-
lássák, ők is választhatják az örömöt.

45
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Grace: Félelem attól, hogy nem szeretnek, félelem a sikertől

Grace: Épp azt mondtam Carolnak, hogy egy hónappal az első oldás után megváltozott a járá-
som.
Carol: Amennyire emlékszem, lebontottuk a két fő félelmedet: a félelmet, hogy nem sze-
retnek, amit jórészt édesanyádnak tulajdonítottunk, és a sikertől való félelmedet. Egy hónap
után eljött a második oldás ideje. Nagyon kedves tőled, hogy beleegyeztél, és megosztod
velünk tapasztalataidat.
Grace: Hát én egész másképpen éreztem magam. Most úgy érzem, hogy minden helyzetben
meg tudom határozni, hogy tartózkodó vagy rámenős legyek-e. Ezelőtt mindig a tartózkodást vá-
lasztottam a félelem miatt. Most már másképp reagálok a főnökömre. Régebben mindig összetűzé-
seim voltak ezzel a nővel. Most le tudok ülni beszélgetni vele. A szemére hánytam, hogy kihasználja
a munkám. A vita jól ment, nem volt semmiféle visítás és kiabálás, semmi idegesség, csak maga-
biztosnak éreztem magam, és a hangom meg se rezdült. Ez mind új. Régen nem bonyolódtam vol-
na vitába vele. Úgy éreztem, hogy teljesen megváltoztam. (Észrevettem hogy az étvágyam sem
akkora mint régen volt.) Úgy érzem, hogy más nézeteltéréseket is megoldottam, amelyek eddig sok
gondot okoztak, és ez érzelmileg teljesen feldobott. Nem érzem végre, hogy áldozat vagyok, vagy
„kislány”, nem érzem kevesebbnek magamat másoknál.
Carol: És mi van édesanyáddal? Milyen a viszonyod vele mostanában? Érzel valami fejlő-
dést?
Grace: Igen, van fejlődés. Az érzések már nem olyan erősek. Ha mond valamit, ami nekem nem
tetszik, meg tudom erősíteni magam, és nem kerülök magam alá. Régebben mindig sikoltoztam,
kiabáltam és elrohantam, aztán napokig nem múlt a rossz érzésem. Most legfeljebb néhány óráig
van így, aztán elmúlik. Ez már nem olyan, mint régen volt.
Carol: Hogy érzed magad testileg? Van különbség?
Grace: Nem érzem úgy, mintha sok stressz lenne a testemben. Ezen a téren egészen máskép-
pen érzem magam. Könnyebbnek, mintha valami súlytól szabadultam volna meg.
Carol: Ami a válladat nyomta?
Grace: Igen. Nem érzem magam olyan leterheltnek és nehéznek. Egyszer ez már megtörtént ve-
lem valami által, amit csináltam, és én élvezem ezt az érzést.
Carol: Többre van szükséged: hogy fenntartsd ezt az állapotot.
Grace: Igen.
Carol: Nos, akkor kezdjük meg a második oldást, jó? Min szeretnél dolgozni, Grace?
Grace: Annak megértésén és visszaidézésén, amit olvasok. Amikor valamit olvasok, állandóan
vissza kell mennem, újra és újra el kell olvasnom ahhoz, hogy megértsem. Úgy gondolom, hogy
azért felejtem el, amit olvasok, mert a második osztályban történt velem valami. Katolikus osztályba
jártam, és egy apáca diktált nekünk a második osztályban. Úgy határoztam, hogy kiviszem neki,
amit írtam, hogy megmutassam, jó-e. Nagyon megharagudott rám, elvette a füzetet, és szájon vá-
gott vele. Volt egy másik esetem is ugyanezzel az apácává Az öltözőben voltunk, és ő éppen egy
vonalba igazította az ebéddobozainkat a keskeny, hosszú padon, amit a sárcipőknek és hasonló
dolgoknak használtunk. Azt akarta, hogy az ebéddobozainkat arra tegyük. Mikor odamentem, hogy
az enyémet elhelyezzem, láttam, hogy egy kis fadarab kiáll. Ekkor odajött hozzám, jól megragadott,
és olyan nagyot csípett belém, hogy megkékült a helye, és meg is dagadt. Ez a két dolog az osz-
tályban nagy traumát okozott. Az első osztály jó volt, egyáltalán nem volt rossz. Vannak emlékeim,
de nem ilyen bántóak. Erre, a második osztályra mindig sokat gondolok.
Carol: Rendben. Lássuk, hova vezet ez bennünket ma!

Joanne: Egy alkoholista gyermeke, emberi kapcsolatok

Carol: Joanne, nekünk eddig öt oldásunk volt. El tudod mondani, hogyan érezted magad a
különböző oldások után, és a változásokat, amelyeket hosszú távon megfigyeltél?
Joanne: Az első oldás után azt kell mondjam, hogy zöld ágra vergődtem a félelmeimmel, ame-
lyek a személyes kapcsolatok kialakítására vonatkoztak. Ez mindig is problémám volt. Nagyon sike-
res voltam a munkámban, de ha személyes kapcsolatokra került a sor, nem tudtam mit kezdeni.
1989 novemberében a legelső oldáson arra a felismerésre jutottam, hogy félek attól, hogy nem sze-

46
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
retnek. Ezen a stresszoldáson egy olyan helyzetbe jutottam, amelyben sok rossz érzésem volt
anyámmal kapcsolatban. Mindig azt gondoltam, hogy anyám passzív személyiség, és hogy apám
volt az a személy, aki az életemben az összes problémát okozta. Nos, kiderült, hogy a stressz, amit
a tudatalattimban magammal hordozok, anyám passzív viselkedésének tulajdonítható, és annak,
hogy engedte apámat. Ráhagyta a dolgokat, amit fel sem fogtam, de amikor ezt eleresztettem ké-
pes lettem kinyílni más emberek felé. Ettől az időtől kezdve nagy javulás történt, és az új viselkedé-
sem segített abban, hogy meghitt és pozitív kapcsolatokat építsek ki. Ezt még nem sikerült teljesen
megvalósítanom, de úgy gondolom, hogy már nagyon nagy utat tettem meg.
Carol: Egy alkoholista gyermeke voltál?
Joanne: Egy alkoholista apa gyereke vagyok, zsörtölődő anyával, aki hagyta, hogy apám te-
gyen, amit akar. Verekedés, civakodás, szörnyű volt, és gyerekkoromban mindig sajnáltam őt. Az-
tán, ahogy idősödtem, kezdett kialakulni bennem egy érzés, hogy tényleg jobban érezem magam
apámmal, aki gyerekkoromban alkoholista volt. Akkor gyűlöltem őt. A nővérem esküvőjén leköptem
mérgemben, hogy iszik miközben anyám volt az, aki állandóan provokálta a haragot és a feszültsé-
get. Meghökkentő, hogy életemnek ez a problémája mennyire befolyásolta azt a képességemet,
hogy személyes kapcsolatokat alakítsak ki.
Úgy gondolom, hogy az oldások következtében kezdek fejlődni. Egy alkalommal visszamentünk
az időben egy időszakra, amikor a szülein öt hónapra elhagytak. Otthagytak, és elmentek, hogy
pénzt kereshessenek és megvehessek az üzletüket. Amikor visszajöttek, nem ismertem fel anyá-
mat, és nem ismertem meg apámat. Kétéves voltam ekkor. Emlékeztem az egészre. Nem is tudtam
angolul beszélni, amikor visszaértek. Azt hiszem, a stresszoldás meghökkentő fejlődést hozott az
életemben. Segít abban, hogy személyes kapcsolatokat legyek képes kialakítani, ami nagyon szép.
A szakmai életem csodálatos. Mindig erre koncentráltam, s erőfeszítés nélkül értem el sikereket, de
amikor a személyes kapcsolatokra került sor, nagyon nehéz volt.
Carol: Észrevettél-e valamilyen testi változást az oldások óta?
Joanne: Igen, van ilyen változás. Amikor elkezdtük, nyelőcsőproblémáim voltak. Nem működött
rendesen a nyelőcsövem, valószínűleg már hetekkel azelőtt, hogy eljöttem az első oldásra. 1989
novemberében. Utána ez a problémám megszűnt. A gyomorsavtúltengésem aggodalmat váltott ki
bennem. Úgy gondolom, ez volt az oka. A savszint megnőtt, és úgy éreztem, mintha szívinfarktu-
som lenne. Orvosokhoz mentem, akik azt mondták, hogy el kell távolítani az epehólyagomat. Azt
mondtam, semmi szín alatt. Már beszéltünk erről, és azt gondoltam, „Na ne, ez őrültség! Nem aka-
rok megszabadulni az epehólyagomtól!” Az orvos minden alkalommal megröntgenezett, és mindig
úgy döntött, hogy kiveszik az epehólyagom. Volt egy epekövem is, de elkezdtem az oldásokat, és
egyszer csak abbamaradt a fájdalom. Az első oldásom óta semmiféle problémám nem volt. Úgy
gondolom, hogy más dolgok is zajlanak, mert néha nyomást érzek hátul a nyakamban, de mikor az
oldást végzem, megszűnik.

Lorraine: Rekeszsérvhajlam

Carol: Lorraine, mondanál nekünk valamit az oldásaidról?

Lorraine: Rendben. Az első igazán emlékezetes oldás egy évvel ezelőtt történt. Nem emlék-
szem, hogy milyen problémán dolgoztunk, de izomtesztet végeztünk. Amikor felálltam, különös ér-
zés volt a lábamban. Annyit kellene elmondanom elöljáróban, hogy amennyire csak visszaemlék-
szem a testem nem reagált jól a szélsőséges hőmérsékletre. Mindig nagyon kihűlt, még a legfor-
róbb nyarakon is. Mindig fáztam, és pulóvereket hordtam és így tovább.
Carol: Tehát a keringési rendszered nyilvánvalóan rosszul működött.
Lorraine: Valószínűleg. Az oldás után rájöttem, hogy az energia visszatért, különösen a bal ol-
dalamba, a bal lábamba. Ettől az időtől kezdve képes voltam fürdőruhát hordani a szabadban már
20 fokban is, és nem fáztam, de nem zavart a meleg sem. Sokkal jobb lett a végtagjaim hőmérsék-
lete, sőt még a nedvességszabályozásom is. Azt mondhatnám, hogy mindez valószínűleg az
anyámmal kapcsolatos problémák miatt volt.
Egy másik oldás után történt, hogy az előző munkaadóm felfüggesztett. A második levélben fel-
bontották a szerződésem. Volt egy oldásom a felfüggesztés után és körülbelül egy órával később le
tudtam higgadni, nyugodtnak éreztem magam, bár üres házba mentem haza, mivel a családom
többi tagja távol volt. Képes voltam lazítani, elfogadni a helyzetet, és előrehaladni. Két nappal ké-
sőbb felbontották a szerződésem, és részt vettem egy másik oldáson, amitől megint nagyon meg-
nyugodtam. Képes voltam felfogni a tényt, hogy a testemnek szüksége van hét hét pihenésre, amit
47
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
azelőtt sosem engedtem meg magamnak. Még szülés után se vettem ki ennyi időt, és nagyon érde-
kes, hogy visszatekintek erre a héthetes időszakra, alapvetően a testi ínyeimet elégítettem ki étke-
zésben, alvásban, vagy bármiben. Nem nagyon izgattam magam, hogy produktív legyek. Hét hétbe
és egy pár napba került, hogy visszaszerezzem az összes energiám. Aztán képes voltam továbbha-
ladni, de erre a pihenésre szükségem volt. Nem hittem el, amikor rájöttünk az oldás alatt, pedig így
volt. A Iegdramatikusabb oldásra a Haladó „Egy Agy” tanfolyamon került sor. Egy másik hallgatón
dolgoztam, és nem voltam képes részt venni a rekeszizomsérvvel kapcsolatos közös oldásban. Pe-
dig éreztem, hogy szükségem van erre az oldásra, a hasüregem felső részében lévő érzés miatt.
Akkor kértelek meg, hogy csináld meg rajtam, mielőtt elmegyek. Felmásztam a vizsgálóasztalra, és
ahogy megcsináltad a korrekció első részét, egy furcsa belső rántást éreztem, és a feszültség meg-
szűnt.
Carol: És a zaj! Rögtön láttam, hogy érzed, és én is éreztem és hallottam. Mennyi ideig ta-
pasztaltad ezt a feszültséget a „mellkasodban?
Lorraine: Úgy két hónapig, vagy egy kicsit tovább is. Tudtam, hogy van ott valami, de nem befo-
lyásolta az emésztésemet. Ennek ellenére elég kellemetlen volt. Korábban is voltak ugyanott ké-
nyelmetlen érzéseim. Aztán a korrekció utolsó részénél, amikor a szegycsontot masszíroztad, any-
nyira érzékeny volt, hogy először hihetetlenül fájt. Körülbelül öt percig kellett csinálni, és azóta nincs
semmi problémám.
Carol: Mi van a haraggal az életedben?
Lorraine: Nos, úgy gondolom, hogy sok harag származott a munkámból. Az oldás akkor történt
meg, amikor kirúgtak az állásomból, még a héthetes periódus előtt. Rengeteg mérget nyeltem már
hat hónapja egy olyan főnök miatt, aki nem volt tisztességes. Nagyon tisztességtelenül bánt velem,
és mondhatom, a legtöbb bajom ebből a helyzetből fakadt. Azóta sok oldáson vettem részt, ame-
lyeken a vegyes érzelmekkel és a haraggal foglalkoztunk. Egy vezetőképző tábor személyzetében
dolgoztam, hetven 15-16 éves lány volt a táborban. Nagyon mozgalmas idő volt. Mindig is szeret-
tem ilyen nagy energiaáradatnak a középpontjában lenni, és ide-oda szaladgálni. Igazi bók volt a
számomra, amikor a személyzet egyik tagja azt mondta, hogy azért tisztel engem, mert olyan nyu-
godt vagyok. Azt mondta, hogy bárki, legyen bármilyen dögfáradt is, ha hozzám fordul, rögtön meg-
nyugszik. Akkor beszélték meg ezt, amikor egy táborülésen nem voltam jelen. A nyugodtság koráb-
ban nem tartozott az erényeim közé.
Carol: Mondanál nekünk valamit a karrieredben bekövetkező változásról? Saját üzletet te-
remtettél magadnak, és már nem jársz 9-től 5-ig dolgozni, hogy csak gyújtsd a mérget, meg a
haragot azok miatt a dolgok miatt, amelyek nem a te érdekedben történtek.
Lorraine: Nos, ez valóban érdekes! Egy évvel és néhány hónappal azelőtt, hogy az említett
munkahelyemről elbocsátottak, tanácsadói munkát végeztem Harrisburgban. Egy csomó félelem,
veszteségtől való félelem, pénzügyi gondok, szorongás jellemzett. Ekkor kezdtem felfedezni egy
kicsit az „Egy Agy” rendszert, de semmit se voltam képes csinálni gondjaim orvoslása érdekében.
Amikor elmentem a Poconosba egy bankba dolgozni, a pénzproblémák egy részétől megszabadul-
tam, de ez sok más problémát előhozott. Azután elkezdtem „Egy Agy” tanfolyamra járni. Nagy elha-
tározással úgy döntöttem, hogy saját vállalkozásba kezdek. Csak tanfolyamot végeztem még akkor.
Részt vettem hármon, és jól éreztem magam közben. Röplapokat nyomtattam, hogy megkezdem az
„Egy Agy” rendelést. Tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni.
Carol: Tehát azt teszed, amit élvezel, és olyan sok ember van, akinek szüksége van rá.
Lorraine: És ez valójában összefogja az összes tudásomat. A bal agyféltekés tudásomat és a
kreativitásomat. A tanácsadást az üzleti környezet miatt nagyon nehéz integrálni. Nagyon érdekes
látni, hogy mi történik.

Paul: Önkifejezés

Carol: Most fejeztem be egy oldást Paullal. Ha jól emlékszem, hat hónapja dolgoztunk
együtt.
Paul: Igen.
Carol: Elmondanád röviden, hogy min dolgoztunk akkor, és milyen eredménnyel?
Paul: Ez az önkifejezésről szólt. Nyitottabbnak és kevésbé szégyenlősnek kellett lennem a nyil-
vános beszédeken.
Carol: Hogyan viselkedtél, amikor nyilvánosság előtt beszéltél?
Paul: El tudtam mondani amit akartam, de nem úgy jött ki belőlem, mint ahogy szerettem volna.
48
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Carol: Vettél beszédtechnika órákat az egyetemi éveid alatt?
Paul: Igen. Két évvel ezelőtt. Ez sokat segített, de ennek ellenére sok stressz maradt bennem.
Carol: És hogy vagy az oldás óta, ha nyilvánosság előtt kell beszélned?
Paul: Azóta kétszer beszéltem, egyszer olaszul. Úgy éreztem, sokkal magabiztosabb vagyok.
Azokat a szavakat tudtam használni, amiket akartam.
Carol: Általánosságban tapasztaltál valami változást az emberekkel való beszélgetésben ?
Paul: Sokkal kifejezőbb vagyok, sokkal felszabadultabb ... sokkal gördülékenyebb. Nagyon kö-
szönöm.

Beatrice: Félelem az új helyre költözéstől

Carol: Már sok oldáson találkoztunk. Mondanál valamit azokról a területekről, amelyeken
dolgoztunk, és azokról az eredményekről amiket elértél, például az „alacsony önbecsülés”
terén?
Beatrice: Úgy érzem, mintha egy lyukból, egy barlangból jöttem volna ki, mintha megnyílt volna
az ég, és sokkal többet tudok beszélni az emberekkel. Nem félek sehová sem elmenni egymagam.
Ezelőtt mindig féltem egyedül otthon maradni. Mikor egyedül voltam, mindig kiszaladtam a házból.
Most már benn tudok maradni, és nincs meg ez a „futáskényszerem”, mintha valami elől el akarnék
menekülni. Sokkal lazábbnak érzem magam, mintha nagy súlyt emeltek volna le a vállamról.
Carol: 35 évvel azután, hogy ugyanazon a helyen laksz, el kellett költöznöd. Nagyon nagy
stresszt éltél át amiatt, hogy új helyre kerülsz. Elmondanád nekünk, hogyan éreztél az oldás
előtt és után?
Beatrice: Igen. Nagyon depressziós voltam, és nagyon érzelgős. Sírás fojtogatott, mert nem tud-
tam, vajon be fogok-e illeszkedni az új környezetbe vagy sem. Ez olyan nagy változás! Miután ide-
jöttem hozzád, láttam, hogy a változás jót tett nekem. Carol segítségével igazán jól megy a sorom.
Carol: Mennyi ideig laktál a másik helyen?
Beatrice: Nos, úgy 35 évig egy helyen. Igen. A stresszoldás teljesen új embert csinált belőlem.
Nyitottat. Csodálatosan érzem magam.
Carol: Hozzátenném, hogy Beatrice 70 évesen még mindig eljár dolgozni, és nagyon jól
csinálja.
Beatrice: Igen, kocsival járok munkába sok-sok mérföldnyire.
Carol: Ma az állásváltoztatás tehetőségén dolgoztunk.
Beatrice: Ez csodálatos! Valóban szabadnak érzem magam, mint aki levett egy merev kabátot.
Szabadon mozoghatok. Beszélhetek az
emberekhez, amikor meglátom őket. Nem érzem magam sarokba szorítva, hanem kijöhetek onnan.
Például sosem hordtam pantallót. De a tresszoldás óta tudok nadrágot hordani. Nem félek attól,
hogy bárki is kigúnyol.
Carol: Épp azon dolgoztunk, hogy Beatrice új állást szerezzen a sok utazás miatt. És ez az
állás nem ideális. Mondanál erről nekünk valamit? Visszamentünk az időben 70 évről 25-re,
amikor stresszed vall a munkával kapcsolatban. Megosztanád velünk a könyv szántára, mi
történt 25 éves korodban?
Beatrice: Hát akkor a munkahelyemen mindent én csináltam, a szabást-varrást, a csomagolást,
a szállítást, a szállítmányok fogadását, a csomag-feladóvevények kitöltésének ellenőrzését, min-
dent megbecsülés nélkül és nagyon alacsony fizetésért. Semmi előny, semmi, semmi...
Carol: Mit ajánlottak neked ebben az időben?
Beatrice: Azt ajánlották, hogy szálljak be az üzletbe és egy évig ingyen dolgoztam nekik. Kisegí-
tettem őket a mélypontról, aztán minden úgy ment, ahogyan ő akarta, nem pedig úgy, ahogy én.
Carol: És ennyi év után nagyon mélyen még mindig magaddal hurcoltad azt, hogy nem
vagy elég jó, és nem érdemled meg a legjobbat.
Beatrice: Most már úgy gondolom, hogy elég jó vagyok, és megérdemlem a legjobbat...

49
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Jeanette: A ráktól és a haláltól való félelem

Carol: Jeanette-nek ebben az évben már sok oldása volt velem. Beleegyezett abba, hogy
megosztja velünk történetét, a ráktól és a haláltól való félelmét, a lánya miatti aggodalmat,
aki ebben az évben kezdte az óvodát.
Jeanette: 14 évvel ezelőtt ebben a hónapban vesztettem el apámat. Rákban halt meg. Még na-
gyon fiatal voltam, és nem értettem, hogy mi történt. Hat hónappal korábban anyám is meghalt rák-
ban. Két nappal azelőtt a macskám is rákban pusztult el. A rák benn él a családban, és amikor le-
csap, az embereknek néhány hónapjuk van hátra.
Nekem is halálfélelmem van, és mivel 38 éves vagyok, úgy gondolom, hogy még hosszú élet áll-
hat előttem. Egy kétéves meg egy ötéves gyerekem van, és félek, hogy itthagyom őket. Ki neveli fel
a gyermekeimet? Közel állnak hozzám, és nagyon jó a kapcsolatunk. Ebben a hónapban az orvos
azt mondta, hogy a laborvizsgálatom +3-at mutat, ami a rák előtti állapot. Úgy gondoltam, két hóna-
pon belül az egész testemen el fog hatalmasodni. Ilyen morbid érzésekkel az egész életem leblok-
kolt. Úgy éreztem, hogy nem tudok segíteni magamon, és a legjobb, amit tehetek, az az, hogy
megmentek mindenkit a szenvedéstől, elmegyek a temetkezési vállalkozóhoz, és minden intézke-
dést megteszek most.
Úgyszólván nem láttam tovább az orromnál. Csak azért, mert elveszítettem anyámat, nagyon fél-
tem attól, hogy itthagyom a gyerekeimet. Úgy éreztem, hogy meg fogok halni és nincs kiút. Ez van
beprogramozva. Rákod van, és kész!
Az orvos végül kinyögte, hogy valójában nem is kezdődő rákról van szó, hanem csak egy fertő-
zésről, ami a szülésnél némi szövetkárosodást okozott. Erre csak akkor jöttek rá, amikor elvégezték
a szövettani vizsgálatot. Ez néhány hetet jelentett, ami alatt éppen csak vegetáltam azon elmélked-
ve, hogy mikor szándékoznak megmondani a rossz hír többi részét is.
Így ma, mikor Carollal találkoztam, elvégzett egy oldást a ráktól való félelmen. Láttam, hogy kap-
csolódik ez apám halálához, hogy kapcsolódik a lányomhoz, és meglepő módon az én súlyomhoz!
A reményvesztettségem miatt nem nagyon lelkesedtem magamért. Az összes testi funkcióm leblok-
kol. Nem voltam képes világosan gondolkozni, mit tegyek. Alapvetően pánikba estem amiatt, amit
az orvos mondott.
Carol: Átmentél a „túlélő” üzemmódba (hátsóagy), és abba a rögeszmébe, hogy úgy fogsz
meghalni, mint anyád, apád és „macskád, mert ez volt az, amit láttál. Azt gondoltad, hogy ez
van megírva neked is, és nem láttad, hogy vannak más lehetőségek, más választások.
Jeanette: Még most is, miután a doktor megmondta, hogy ez nem kezdődő rák, csak valami,
amire egy kicsit oda kell figyelni, ha van egy kis enyhe fájdalmam vagy görcsöm, mindig azt gondo-
lom, „lehet, hogy rák”. Úgy éreztem, mintha az ettől való félelem „itt járkálna mellettem.” Én igenis
egészséges akarok lenni! Megpróbálom magam egészségessé tenni, és nem kívánom ezeket a
félelmeket.
Carol: Én nem ismertem Jeanette történetét, amikor elkezdtük az oIdást. Amikor vissza-
mentünk az időben, rögtön 14 évvel ezelőttre, apja halálához jutottunk vissza. Ahogy el-
mondta a tényeket, minden nagyon hasonlított ahhoz, amin ma ment keresztül: a halálféle-
lemhez és a ráktól való félelemhez. Nem tudhattam azt az információt. Aztán visszamentünk
ötéves korra. A lányod is ötéves, most kezdi az iskolát, és már mutatja a depresszió kis jeleit.
Ez pontosan az, amin te is keresztül mentél ötéves korodban, és ezt kivetítetted a lányodra.
Ő pontosan eszerint viselkedett. Aztán visszamentünk a szülés első fázisára és a korai ér-
zelmekhez. Úgy tudjuk, hogy a magzat, a méhben nem rendelkezik a beszéd lehetőségével,
hogy kifejezze azokat az érzéseket, amelyeket az anyjától kap, illetve saját helyzetéből adód-
nak, de ennek ellenére befogadja őket. Szép volt látni, ahogy a kirakós játék részei összeáll-
nak.
Jeanette: Még hozzátennék valamit. Az ezt megelőző kezeléseken nem vettem észre, hogy a fé-
lelem világában élek. Nem vettem észre, hogy ez félelem volt. Úgy gondoltam, hogy a félelem
olyasmi, mint a félelem a tűztől vagy a magasságtól, de ez az első olyan oldás, amikor a félelmek
számbavételre kerültek. Carol rámutatott a félelemnek egy másik megközelítésére, nevezetesen
arra, hogy bizonyos dolgokat nem akar az ember megcsinálni. Mindig úgy éreztem, hogy anyám
ilyen volt. Ő minden félelmét átadta nekem. Megkönnyebbültem, hogy nem vagyok annyira tele féle-
lemmel, mint ő. Képes voltam megközelíteni különböző dolgokat, nem úgy, mint ő, aki csak elbújt,
és nem tett egy lépést sem. Most hajlandó vagyok kihívásokra és előrelépésekre. Egyszer csak

50
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
felszínre került ez a ráktól való félelem. Minden megállt, és én szemtől szembe kerültem vele. A
félelem felszabadítása az nagy dolog. Most már bármin keresztül tudok jutni.
Carol: A családod története, amit elmeséltél, az a hajlam, hogy csak ülünk, és hagyjuk a
dolgokat megtörténni, mint az áldozatok, ahelyett, hogy tennénk valamit a változás érdeké-
ben.
Jeanette: Igen. Soha semmiről nem beszéltünk és nem vitattuk meg.
Carol: Mint például a rák meg a halál? Ezt mind a szőnyeg alá söpörtétek?
Jeanette: Igen. Pontosan. A legtöbb dolog, amivel foglalkoztunk valószínűleg tévéből szerzett in-
formáció volt, pontos tények nélkül.

Heather: Nyomasztó gyermekkori

Carol: Heathert körülbelül egy éve láttam először. Úgy emlékszem, én látogattam meg őt
otthonában. Heather, elmondanád nekünk, hogy milyen állapotban voltál akkor?
Heather: Nem éreztem túl jól magam. Régi dolgok zavartak, még a gyermekkoromból meg a
családomból. Miután néhányszor találkoztunk, kezdtem jobban érezni magam.
Carol: Emlékszem az első alkalomra. Vissza kellett mennünk az időben az életed elég ko-
rai szakaszára, ami nagyon traumatikus volt. Egy óra alatt mindössze egyetlen korrekciót
végeztünk. Hogyan érezted magad az első oldás után?
Heather: Sokkal jobban éreztem magam, de emlékszem, hogy sokat sírtam. Elmentem autózni
egyet az oldás után és végigbőgtem az egész napot. Úgy éreztem, mintha valami kijött volna belő-
lem, egyszerűen elhagyott. Nagy megkönnyebbülés volt.
Carol: Sok dolgot engedtél el. Az elmúlt esztendőben Heathernek több oldása is volt. Nagy
fájdalmat éreztél a lábadban, amikor először találkoztunk. Hogyan érzed magad most?
Heather: Már sokkal jobban; nagyon jó volt, egészen addig az esetig, ami nemrég történt, és tel-
jesen tönkretett volna az oldás előtt. Valóban meg vagyok lepődve magamon, hogy képes voltam
helytállni. Nagyon nehezen tudtam kezelni a helyzetet, de ahelyett, hogy érzelmileg kicsúszott volna
a lábam alól a talaj, megkeményítettem magam, bár nagyon nehéz volt. Nem is tudom, hogyan csi-
náltam.
Carol: Cselekedtél, s nem blokkoltál, tehát nem kapcsoltál a hátsó agyi túlélő üzemmód-
ba?
Heather: Igen. Most kicsit bűnösnek is érzem magam, mintha talán túl jól kezeltem volna a dol-
got. Az első nap nagyon izgatott voltam, aztán mintha kezdtem volna megnyugodni, és visszanyer-
tem az önuralmamat.
Carol: Ez az, amire akkor szükséged volt.
Heather: Rád gondoltam, arra, mit ajánlanál, és azt tettem. Megnyugodtam, ura voltam önma-
gamnak.
Carol: A mostani oldás alkalmával a veszteségtől és a cserbenhagyástól való félelmeden
dolgoztunk. Vissza kellett néhány életkorba. Ha ez az esemény a stresszoldásaid előtt történt
volna, mit gondolsz, hogyan reagáltál volna rá?
Heather: Valószínűleg hisztériásan. Én már láttam magam teljesen hisztérikus állapotban, ha va-
lami hasonló dolog történt. Még mindig csak ámulok, hogy milyen jól tudtam kezelni ezt a dolgot.

Natalie: Hajtépkedés

Carol: Elmondanád a problémát a fiaddal kapcsolatban? Hogyan volt oldás előtt?

Natalie: A köldökét csipdeste, marta. Gyökerestül kitépte a hajszálait, a szájába gyömöszölte,
amíg csak nem hányt tőlük.
Carol: Mennyi idős volt ekkor?
Natalie: Hat hónapos.
Carol: Megcsináltuk vele az oldást. Elmondanád, mi volt az eredménye?
Natalie: Egyetlen stresszoldás után már nem viselkedett így. Azon a napon, amikor született
(ugyanis előzetes megbeszélés szerint adoptáltuk), megkérdeztem Carolt, hogy van-e valami, amit
tehetünk érte.

51
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Ő azt mondta: „Igen, küldj sok szeretetet neki és a szülőanyjának is.” És mi ezt tettük. Nagyon
boldog kisbaba volt. Most majdnem kétéves, és a stresszoldások eredményeként, a kétéves kor
nehézségei ellenére egy boldog időszak elé nézünk.
A másik fiúnk hiperaktív volt, és tavaly megbukott az iskolában. Elvittem öt három különböző or-
voshoz is, akik nyugtatókat akartak neki adni. Hála istennek, bemutattak Carolnak. Minden
stresszoldás után nagy változást vettem észre. Sokat segített a gyerek önértékelésének kialakítá-
sában is. Idén középiskolába jár, és nagyon szereti. Elámulok azon, hogy azt reméli, felkerül a di-
csőségtáblára. Mikor túl aktív kezd lenni, megcsinálja a végtelen jel gyakorlatait (ami integrálja a bal
és jobb agyféltekét, valamint erősíti és koordinálja a szemizmokat), és ez minden alkalommal bevá-
lik.
Carol: Hozzátenném, hogy ez a gyerek nagyon intelligens, és művészi adottságai vannak. Néha
hajlamos arra, hogy unja magát az iskolában, ami hozzájárul ahhoz, hogy lankadjon a figyelme.
Nagyon értelmes gyerek. Amikor megkezdtem vele a munkát, úgy végeztük az izomtesztet, hogy
közben bukfencezett. Amikor most dolgozom vele, nyugodtan fekszik a vizsgálóasztalon, és felké-
szült a folyamatra.
Natalie: Igaz, és annyira jól érzi magát.
Carol: És ez mindennek a lényege.

Curtis: Víziszony

Carol: Volt egy kétperces mini oldásunk az egyik nap. Elmondanád nekünk, mi volt a cé-
lod, és mi történt?
Curtis: Az volt a célom, hogy megszűnjön a víziszonyom.
Carol: Honnan tudtad, hogy víziszonyod van? Mit tapasztaltál, amikor vízközelbe mentél?
Curtis: Féltem bemenni a vízbe, féltem, hogy megfulladok és nem kerülök ki belőle. Körülbelül
ez volt a problémám lényege.
Carol: Nagyon stresszelve érezted magad vízközelben, ugye?
Curtis: Igen, már csak víz közelében is.
Carol: Érdekes, hogy nagyon közel laksz egy mesterséges tóhoz.
Curtis: Igen. Végignéztem, amikor készült.
Carol: Mit éreztél, amikor építették?
Curtis: Semmit, amíg meg nem töltötték vízzel. Most tudom, milyen mély, és mi van benne. Én
telepítettem bele a halakat és végeztem el az ezzel járó munkákat. A tó széléig el is mentem, mert
tudtam, hogy a hal elpusztul ha nem teszem vízbe.
Carol: Oldottuk a víziszonyt. El tudod mondani, mi történt ezután?
Curtis: Nos volt néhány vízililiom, és ezeket be kellett vinni a vízbe. Először, az oldás előtt egy
barátom jött el, és ő tette vízbe őket. Az oldás után észrevettem, hogy néhány elmozdult a helyéről.
Én pedig bementem, és visszatettem őket. Ez nem jelentett problémát. Bementem, kiemeltem őket
a vízből, aztán visszaültettem őket a fenékre.
Carol: Tehát belegázoltál a vízbe?
Curtis: Igen: Körülbelül félméteres vízben sétáltam. Semmi gond, nem féltem tőle.
Carol: Semmi stressz?
Curtis: Nem. Valójában élveztem, hogy belegázolhatok a vízbe. Jól éreztem magam, és pihente-
tett. Nem éreztem pánikot, hogy kijussak, és eIrohanjak. Ottmaradtam a vízben.
Carol: Ezen a nyáron meghívtalak úszni, de nem jöttél.
Curtis: Nem, nem mentem.
Carol: Remélem, hamarosan eljössz, és úszol. Mióta van víziszonyod? Gyerekkorod óta?
Curtis: Nem. Gyerekkoromban még beleugráltam a vízbe és úsztam. Nem emlékszem semmifé-
le negatív élményre a vízzel kapcsolatban. Az utóbbi 19 évben nem voltam úszni. Azt mondják, ha
egyszer megtanulsz úszni, sosem felejted el, de nyilván történt valami. Csak éppen nem emlék-
szem semmiféle kellemetlen élményre a vízben. Még mindig nem ülök csónakba.
Carol: Az oldásod óta nem ültél még csónakban?
Curtis: Valaki szeretne rávenni mostanában, de nem tudom, megteszem-e.
Carol: Így tehát sokkal stresszmentesebb az életed, hogy vízközelben élsz, és nem félsz
tőle.

52
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Curtis: Eddig is horgásztam a tó környékén, de mindig egy bizonyos távolságra álltam a víztől.
Most oda tudok menni a szélére. Ez szuper. És ha még egyszer félek, visszajövök, és részt veszek
még egy oldáson.

Curtis: Nyakfájás

Carol: Most fejeztük be Curtisszel a második oldást. Azért jött ide, mert fájt a nyaka. El-
mondanád nekünk, hogy van most a nyakad, miután végeztünk egy pár korregressziót és
végeztünk pár gyors korrekciót?
Curtis: Amikor idejöttem, az egész testemmel el kellett fordulnom, hogy körülnézzek. Most már
tudom jobbra, balra fordítani a fejem, bár a jobb oldalon még egy kicsit fáj. Az a nagy fájdalom, ami
a bal oldalamon volt, teljesen elmúlt. Ezzel már együtt tudok élni.
Carol: Mennyi ideig is tartott az oldás?
Curtis: Úgy hat percig. Igen. Elég gyors volt.
Carol: Köszönöm.

Abigail: Testkoordináció

Carol: Abigail, veled akkor dolgoztunk együtt, amikor nyolcadik osztályt végezted május-
ban. Az oldásban úgy találtuk hogy a lábizmaidban az energia blokkolódon és helyreállítot-
tuk az áramlást. Elmondanád nekünk, hogyan álltál a sportokkal nyolcadik osztály végéig?
Abigail: Hetedikes koromig egyáltalán nem sportoltam. Azután elkezdtem cheerleading, mivel
ehhez nem kellenek különleges atlétikai adottságok. Ezt csináltam hetedikben és nyolcadikban.
Carol: Kiemelkedő voltál ebben?
Abigail: Elég jól. Hetedikben elértem a juniorcsapatot, és a versenycsapathoz kerültem a nyol-
cadikban. A tornaórákat leszámítva semmi más testmozgást nem végeztem nyolcadikig.
Carol: Volt-e valami vágyad a sportokkal kapcsolatban?
Abigail: Igen, de annyi hasonló korú fiatal sportolt akkoriban, hogy csak időpazarlásnak gondol-
tam az egészet. Ha csak arra vagyok képes, hogy a padon üljek, akkor van más, hasznosabb idő-
töltés is.
Carol: Májusban, a nyolcadik osztályban integráltunk, és helyrehoztuk az energiaáramlást
a lábadban. Elmondanád nekünk, hogy azóta hogy élsz?
Abigail: Nos, elsőként egy másik iskolába mentem, s a barátaim biztattak, hogy menjek el futbal-
lozni, de nem voltam kész erre. Eljött a novemberi kosárlabdaszezon, amit mindig is szerettem, de
nagyon azért nem érdekelt. Végül lementem kosarazni. Húsz lány játszott a csapatban. Elsőként
bekerültem a legjobb hét közé, aztán pedig betettek a versenycsapatba.
Carol: Nos, akkor nincs padon üldögélés a számodra ... Mesébe illő!
Abigail: Nincs padon ülés. Játszottam a versenycsapatban meg az ificsapatban, naponta általá-
ban hét negyedet játszottam. Első után a nyáron keményen dolgoztam, és mikor visszamentem az
iskolába, elkezdtem futballozni, ami nagyon jól ment. Úgy döntöttem, hogy kapus leszek, így futball-
kapus voltam, és amikor eljött a kosárlabdaszezon, alig hittem el, hogy benne vagyok a kezdőcsa-
patban. Most idén az első hétből az első öt közé kerültem, és a kétpontos gólarányomból 36 pontra
fejlődtem a következő évben. Ez nagy ugrás, ha meggondolom, hogy összesen két kosaram volt a
kezdő évben. Szóval kosárlabdáztam. Keményen edzettem, és két díjat is nyertem. Az egyiket, az
Edzők Díját elsős koromban, általános sportképességért és csapatmunkáért. Ez az ifiválogatottban
volt.
Másodévesként megkaptam ugyanezt a díjat, de válogatott szinten, és az egyik edző hozzáfűzte,
hogy minden szempontból jó sportoló vagyok. Ezt még sohasem mondták nekem azelőtt.
Az ifiév májusban kezdődik. Akkor volt egy balesetem, és újból fájt a lábam. Izomsérülésem volt,
és úgy tűnt, komoly. Úgy döntöttem, hogy nem erőltetem, és futballban kihagyom az ifiévet. No-
vemberben viszont ismét megkezdtem a kosárlabda szezont.
Az egyik edző azt mondta: „Én már látom, hogy mire vagy képes, hidd el nekem, hogy nem fo-
god elveszteni a helyed a csapatban.” Alig hittem, mert én vagyok az egyetlen, aki tudja, milyen
nagy változáson mentem keresztül.

53
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Carol: Hát a változás a nyolcadik osztálytól addig, hogy áprilisban játszottál a csapatban,
s az, hogy méltósággal és büszkén jutottál egyre följebb, bámulatos volt. Nagyszerű ilyen
változást látni ilyen rövid idő alatt.
Abigail: Köszönöm.
Carol: Csak kivirágoztál és együtt nőttél azzal a fantasztikus koordinációval, amivel ma
rendelkezel.

Judy: Alvászavar

Carol: A múlt héten volt az első oldásunk. Elmondanád nekünk, hogyan érezted magad,
amikor idejöttél? Beszélnél azokról a változásokról, amelyeket a héten tapasztaltál?
Judy: Rengeteg stressz volt bennem, nem tudtam, hogy mit is várják, és milyen eredményei
lesznek ennek. A kezelés után azt tapasztaltam, hogy sokkal jobban alszom. Nem emlékszem,
hogy ezt megelőzően mikor aludtam utoljára ilyen jól.
Carol: Mesélted, hogy sokszor hússzor keltél fel egy éjszaka.
Judy: Néha nem tudtam elaludni kora reggelig. A testem fáradt volt de úgy tűnt, nem tudok el-
aludni. Ha elaludtam, legfeljebb egy órát aludtam, azt is éberen. Aztán reggel, általában csak né-
hány órás alvás után, nagyon- nagyon rosszul éreztem magam. Néha enni sem tudtam, és a gyom-
rom is fájt. Ha ettem is, általában kihánytam. Ez így ment majdnem minden nap és a gyomromnak
néha egy órára volt szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon az alváshiány és a kimerültség miatt.
Eljutottam arra a pontra, hogy már utáltam lefeküdni.
Carol: Hogy volt a gyomrod a múlt héten, az első oldás után?
Judy: Semmi gond vele, egyáltalán nem fáj. Azelőtt néha nagyon éles fájdalmak jelentkeztek a
gyomromban.
Carol: Észrevettél valami más különbséget is a múlt heti oldás óta? Nyugodtabbnak érzed
magad?
Judy: Nyugodtabbnak érzem magam. Úgy érzem, hogy több energiám van, és jobb a tartásom.
Carol: Jó! A jövő héten majd meglátjuk milyen eredményei lesznek a mai napnak.
Judy: Nem vagyok elcsüggedve. Nagyon el voltam keseredve, de most már tudom, hogy el kell
lazulnom, és nem szabad, hogy a dolgok zavarjanak. Tudom, hogy időre lesz szükség, nem fogok
egyik napról a másikra megváltozni, de már látom az eredményeket. Egy másik tanácsadó, akihez
jártam, sosem adott választ arra, hogy mit tegyek. Úgy jöttem ki, ahogy bementem. A végtelenségig
tudtam beszélni, de ez nem változtatott meg semmit.

Judy kővetkező oldása

Carol: Judy ötödször van nálam kicsivel több, mint egy hónapon belül és már beszélget-
tünk egyszer. Akkor elmondta, hogy jobban alszik. Mondanál valamit a többi változásról,
amit az öt oldás alatt észleltél, mondjuk az energiaszintednél?
Judy: Igen. Amikor reggel felkelek, energikus vagyok és érdeklődéssel nézek a nap elé. Azelőtt
csak vonszoltam magam. Most kitakarítom a házat, mert van energiám reggeltől estig. Ezt megelő-
zően állandóan úgy éreztem, hogy hullafáradt vagyok. Most úgy érzem, mintha rá lennék kapcsolva
valamire, és az energia áramlana keresztül rajtam.
Carol: És érzelmileg hogy oldottad meg azóta a problémáidat?
Judy: Azelőtt a legegyszerűbb dologgal sem tudtam megbirkózni. Úgy éreztem, mindenki elefán-
tot csinál a bolhából, de most rájöttem, hogy ez az ő problémájuk, engem nem érdekel. Vannak
érzéseim a helyzettel kapcsolatban, de nem viszik el az energiám. Tudom, hogy ura vagyok a hely-
zetnek. Régen úgy éreztem, hogy mindenki engem manipulál. Most tudom, hogy én irányítom a
dolgokat.
Carol: Az utolsó oldás előtt hőhullámaid voltak, ugye?
Judy: Ez még nem múlt el teljesen, de sokkal jobb. Már egyáltalán nem olyan, mint a tűz.
Carol: Ma azokkal a dolgokkal kapcsolatban végeztünk oldást, amelyeket tenned kell most
az életedben, mivel mostanában csak otthon dolgozol. A múltban titkárnői és üzlettel kap-
csolatos munkakörökben dolgoztál. Most azon gondolkodsz, hogy mit is kezdesz ezzel a sok
energiával.

54
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Judy: Most takarítom ki ezeket a dolgokat.
Carol: Tehát remélhetőleg minden tisztázódik és boldogulsz az életeddel. Nagyon sokáig
stagnáltál.
Judy: Igen. Minden blokkolt volt és mindegy, mivel próbálkoztam, semmise sikerült. Sokszor
éreztem úgy, mintha nem lennének izmaim, csak csont és bőr. Még akkor is, amikor súlyosabb vol-
tam. Úgy éreztem, nincs izmom, nincs bennem a lényeg. Most érzem az izmaimat, nem csak a
csontot és a bőrt. Még mindig szeretnék hízni egy kicsit, hogy elérjem az átlagos súlyt. De mégsem
érzem magam úgy, mint egy csontváz.
Carol: Hogy érzed magad, összehasonlítva az egy hónappal ezelőtti állapotoddal?
Judy: Sokkal boldogabb vagyok, céltudatosnak érzem magam, vannak céljaim az életben. Ér-
zem, hogy gyorsan javulok, bár nem vártam, hogy egyik napról a másikra megváltozom.

Bob: Iskolai stressz

Carol: Bob, a múlt héten volt az első oldásod. Mondanál nekünk valamit a célodról és az
oldás eredményéről? Az oldás célja a Következő volt: „Bízni akarok képességeimben, és jól
akarom végezni az iskolát.” Elmondanád nekünk, hogy a múltban hogy ment az iskola?
Bob: Fiatalabb koromban az iskola nem ment jól. Össze voltam zavarodva, és zavartnak érez-
tem magam az órai munkával kapcsolatban.
Carol: Mik voltak addig az eredményeid... Nézzük csak ... Ez az első éved?
Bob: Úgy átlagban elégséges, és néhány tantárgyból meg is buktam.
Carol: A múlt héten volt az első oldásunk. Elmondanád, hogy mi történt az azt követő na-
pon?
Bob: Az egyik tesztem 100 pontos lett.
Carol: Meglepett ez téged?
Bob: Igen. Nem készültem rá. Egyáltalán nem szerettem házi feladatot írni. Most úgy gondolom,
hogy az iskola jó móka.
Carol: És magadról, hogy vélekedsz? Az önbecsülésed?
Bob: Igen ... az is jobb. Már többre tartom magam.
Carol: Nagyon aktív vagy a sportban. Ma a haraggal kapcsolatban végeztünk oldást. Érde-
kes lesz látni, hogyan állsz azután a sporthoz, hogy a haragod és a reményvesztettséged
eltűnt.
(Megjegyzés: Bob továbbra is jól halad az iskolában. Egyik tanára azt mondta mostanában, hogy
igen jó vezetői képességei vannak.)

Laura: Az elhagyatottságtól való félelem

Carol: Laura, a kislányoddal dolgoztunk a múlt tavasszal. Elmondanád, miért hoztad el

hozzám, mi volt a probléma, és mondanál valamit az előzményekről?
Laura: Szóval Jessica akkor hat és fél éves volt, és nem érezte biztonságban magát. Nem akar-
ta, hogy egyedül hagyjam, nem akart elmenni senkihez, hacsak nem mentem vele, és nem marad-
tam ott vele. Nem akart elmenni egyik barátjához sem iskola után, hacsak ő el nem jött mihozzánk,
úgy, hogy én is otthon voltam. Aztán jött a tábor...
Carol: Ez mindig így volt, Laura, vagy hirtelen jött?
Laura: Nos, azt mondanám, hogy előzőleg nem csinálta és egyszer csak elkezdte. Aztán rájöt-
tem, hogy szokássá vált.
Carol: Ez azután volt, hogy te kórházba kerültél?
Laura: Igen. Azután kezdődött, hogy egyszer kórházban voltam. A dolog hat hónappal később
jött elő, amikor úgy volt, hogy ismét kórházba kell mennem. Akkor kezdődött az egész, amikor rájött,
hogy én másodszor is bemegyek. Első alkalommal úgy látszott, hogy jól viselte nem vettem észre
semmi különöset. Amikor eljött a második alkalom, barátoknál lakott egy hétig. Miután hazamentem
a kórházból, úgy vettem észre, hogy nagyon elkülönül tőlem. Ez alkalommal nem tudott bejönni
meglátogatni. Az előző alkalommal néha meg tudott látogatni a kórházban. Most viszont előbb el-
ment, mint én, és csak akkor került haza amikor én már otthon voltam. Ekkor kezdődött, egyáltalán

55
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
nem akart elmenni mellőlem. Úgy tűnt nekem, hogy nem bízik abban, hogy itt leszek. Valahol attól
fél, hogy ha nincs mellettem, ismét kórházba megyek. Nagyon aggódtam miatta. Nem akarta meglá-
togatni a barátait. Állandóan csak a mamival akart lenni. Ez nem volt természetes Jessicától, így
nyugtalan lettem.
Volt egy kempingezés, amire egész évben készült. Úgy volt, hogy három napra kirándulnak az
osztályával, és én tudtam, hogy nagyon szeretne menni. Féltem, hogy nem megy, és aztán később
majd megbánja. Azért jöttem el hozzád, hogy megtudjam, át tudod-e segíteni őt ezen.
Carol: Dolgoztunk ezen, és vissza kellett mennünk gyerekkorának egy korai szakaszára.
Az elkülönülésen dolgoztunk. Elmondanád nekünk, mi történt vele az oldás után, a kirándu-
láson, és hogy bírta nélküled?
Laura: Elment kempingezni, és csodálatosan érezte magát, minden fenntartás nélkül. Csoma-
goltunk neki három napra, s ő tudta, hogy mit fog ott csinálni, még csak el se kellett kísérnem az
iskolába az induláshoz. Elment, és nagyon boldogan jött haza. A tanára azt mondta, hogy szeretett
volna tovább maradni. Nagyon jól érezte magát.
Carol: És hogyan alakult a barátokhoz menés, rokonoknál maradás éjszakára?
Laura: Elmentünk a barátaihoz, én pedig otthagytam és hazajöttem, aztán később elmentem ér-
te, és nagyon jól érezte magát.
Carol: Ugye az iskolai munkájában is észrevettél változást?
Laura: Igen. A tanára azt mondta, hogy régen csak azokat a dolgokat próbálta megcsinálni, amik
kényelmesek voltak neki. Nem akart új dolgokat felfedezni, csinálni.
Carol: A változás nagy fenyegetés volt a számára, ami nem rá vallott. Tudom, mert én is
tanítottam az iskolában.
Laura: Igen. Általában nagyon önálló volt. A tanár három hétig vagy még tovább aggódott miatta,
hogy mindig meghátrál, és csak azt csinálja, ami könnyen megy.
Carol: És mi történt az oldás után?
Laura: Most megint új dolgokkal foglalkozik.

Angela: Önkifejezés

Carol: Az első oldásod egy hete történt. Azon dolgoztunk, hogy egyesítsük a tested, a lel-
ked, meg a tudatod. Elmondanád nekünk hogyan éreztél, amikor idejöttél, és hogyan éreztél
a kezelés után?
Angela: Nos, úgy éreztem, mintha nem lennék a testemben, ez elég különösen hangzik... Egy-
szerűen nem éreztem úgy, mintha az enyém lenne. Intellektuális szinten működtem, nem voltam
képes kapcsolatot teremteni a testem többi részével, ami abban nyilvánult meg, hogy nem akartam
tornázni, nem akartam gondozni a testemet. Ezen a problémán akartam dolgozni veled. Az oldás
eredménye az volt, hogy felszabadítottad a torkomat. Egyszerűen nem bírtam elviselni, ha valaki
megérintette a torkomat, a szavak megakadtak. Óriási energiát kellett kifejtenem, hogy ki tudjam
mondani a szavakat. Érzelmi probléma volt. Nem éreztem magam alkalmasnak a beszédre. Elkezd-
ted felszabadítani a torkomat, amitől a falra másztam, nem a fájdalom miatt, hanem a csiklandozó
érzéstől, mintha valaki piszkálná a torkomat, olyan érzés volt.
Carol: Azt csináltuk, hogy felszabadítottuk az energiatöbbletet a nyelvcsonthoz kapcsoló-
dó izmaidban. Ezeket használjuk a beszédnél akár ha arról van szó, hogy kiszalad a szádon
valami, amit nem akartál mondani, akár ha arról, hogy nem mered kimondani, amit szeretnél.
Angela: Mondhatom, hogy valami történt. Ezután elég kínos látogatást tett nálam a nagynéném,
és nagyon hamar megmondtam neki, hogy nemsokára távoznia kell. Ezt nagyszerűnek találtam,
mert máskor csak nagy harc árán mondtam olyat, ami esetleg megsérti az érzéseit. Most a szavak
csak úgy kifolytak a számból, „így érzek, ez van.” Nem kalandoztunk el más problémák felé.
Csodás élmény volt, hogy a szavak csak úgy kifolytak, ahelyett, hogy megakadnának, és képes
voltam ilyen kényes társalgást folytatni. Nehéz megmagyarázni a különbséget a között, hogy újra és
újra átgondolom „Rendben, ez az, amit mondani akarok” vagy egyszerűen csak kijön. Csodálatos
volt.
Ez az oldás egyik eredménye. A másik egy inkább testi jellegű tünet, a hátfájásom megszűnése
volt. Az első oldást követő egy héten belül már sokkal jobban éreztem magam. Akkor már kilenc
hónapja fájt a hátam. Orvoshoz mentem, és azt mondta, valami baj van vele. Nem hiszem, hogy
valami porc vagy valami szervi probléma volt. A hátam 90%-kal javult három hét alatt. Már nem ér-
56
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
zem azt az állandó fájdalmat. Bámulatos, hogy egy ilyen kezelés ennyire eredményes, ami alatt
még csak nem is sírok, s nem érzek fizikai fájdalmat. Nehéz elhinni, hogy bármi is történik. Ezért jó,
hogy vannak testi jelei is. Különben elég nehéz lenne elhinned, hogy tényleg történik valami. Hoz-
zászokunk, hogy a gyógyítás mindig valami fájdalommal jár. Így nagyon örülök, és ismét önmagam-
nak érzem magam.

Angela: Félelem, hogy nem törődnek vele

Angela: Ma a félelmeken dolgoztunk. Azért jöttem, mert fáradt és kimerült voltam. Azon dolgoz-
tunk, hogy feloldjuk a félelmeket.
Carol: A fő félelmed az volt, hogy gondoskodás nélkül maradsz. Ezzel nagyon hatásosan tudtál
azonosulni.
Angela: Az idősebb unokatestvérem mesélte, hogy kisgyerek koromban mindig letéptem a tapé-
tát a falról, mert olyan magányos voltam, úgy unatkoztam a bölcsőben. Senki sem jött oda hozzám,
hogy gondoskodjon rólam, úgyhogy ez régre nyúlik vissza, körülbelül harminc évvel ezelőttre.
Carol: Attól való félelmed, hogy te is szülő, tekintély leszel, egy másik érdekes, alapvető
félelmed volt. Mielőtt ezt oldottuk, azt mondtad, hogy nem akarsz gyereket.
Angela: Nem. Elköttettem a petevezetékem évekkel ezelőtt, mert érzelmileg nem tudtam elfo-
gadni egy gyereket, aki érzelmileg tőlem függ.
Carol: Mivel te magad voltál a „törődést igénylő gyerek”, aki tőled függött, és csak ezt tud-
tad kezelni.
Angela: Azt várom, hogy sokkal több energiám lesz.

Sarah: Boldogtalanság

Carol: Légy szíves, meséld el a fiad tapasztalatait a stresszoldásról!

Sarah: Először azért hoztam ide, mert nem tudott figyelni. Nagyon nehezen végezte munkáját az
iskolában. Nagyon összetört és boldogtalan volt, végül orvoshoz kellett vinnünk. Ritalin-kúrán volt,
egy iskolai éven keresztül.
Carol: Hogy reagált erre? Megnyugodott tőle?
Sarah: Nos, ez segített neki a koncentrálásban, és el tudta végezni a munkáját, és a tanácsadás
is segített. Meg tudta érteni a dolgokat intellektuális szinten. Segítette, mivel megértette az okokat.
De még mindig nem volt boldog, és könnyen összeomlott. Aztán hallottam rólad, és a munkáról,
amit végzel. Pont olyannak tűnt, mint amire szükségünk van. Idehoztam öt egy alapos tesztelésre.
Ez tavaly történt, vagy az iskolaév vége felé. Volt egy kezelés, és kapott egy feladatot – a nyol-
cas figurát (a végtelen jelét) kellett a levegőbe rajzolnia – és ez úgy tűnt, hogy segít. Nem sokkal
ezután úgy döntött, hogy már nem kell neki a Ritalin. A következő iskolaévben rengeteg házi felada-
tot kapott, nem szerette a tanárát, és nagyon negatív volt az egész iskolával kapcsolatban, így idén
(az iskola körülbelül egy hónapja kezdődött el) újra elhoztam, hogy csinálj egy oldást a haraggal
kapcsolatban, hogy jobban tudjon alkalmazkodni az iskolához. Amióta ezt megtettük, sokkal jobb
hozzáállással folytatja az iskolát.
Carol: Egyik célja az volt, hogy boldog legyen, mert nagyon boldogtalannak érezte magát.
Sarah: Igen. Hogy boldog legyen, és jól érezze magát. Tavaly bármi padlóra küldte, és tönkretet-
te az egész napját, például az, ha lekéste a buszt. Idén lekéste a buszt mindjárt a második nap az
iskolába menet, és nem volt semmiféle probléma. Elvittem az iskolába, és nem kelt ki magából,
nem toporzékolt, ahogy azt a múltban tette volna. Ami a házi feladatát illeti, megcsinálja, méghozzá
egyedül. Alig kell már kérdeznem: „Megcsináltad a házi feladatot?” Csak megy, és megcsinálja,
addig ül ott, amíg nincs kész. Sokkal jobb a hozzáállása. Reggel felkel, és mikor itt az ideje, hogy
iskolába menjen, nem panaszkodik.
Carol: És hogy van a testvéreivel?
Sarah: Úgy tűnik, hogy nyugodtabb a testvéreivel és a barátaival. Ezelőtt nagyon komisz és iz-
gága volt, mostanában ennek nyoma sincs.
Carol: És az iskolában hogy tanul? Van valami jel?
Sarah: Nem sok, de az jó. Szereti a tanárait.
Carol: És hogyan befolyásolja ez a te stressz-állapotodat?

57
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Sarah: Sokat segít.
Carol: A jövő héten elhozod a másik fiadat. Elmondod, miért?
Sarah: Ő most harmadikos, és ugyanazt a fajta halogatást nála is, mikor leül a házi feladatához.
Nem tud koncentrálni, egy örökkévalóságba telik neki, míg megcsinálja a feladatát, és tudom, hogy
össze fog roppanni, mert olyan soká tart, fel fog dühödni, el fog szomorodni és így tovább. Aztán
megutálja az iskolát. Ezért akarom elhozni, hogy tudjon koncentrálni, és jobban menjen neki az is-
kola.
Carol: Köszönöm szépen.

Kelly: A gyógyító energia

Carol: Több oldást is végeztem Kellyvel, közülük kettő kiemelkedő volt, és ezekről szeret-
nénk beszélni. Az egyik az volt, amikor Kelly kivetette a gennyes vakbelét. Hazajött a kórház-
ból, és nagyon-nagyon gyöngének érezte magát, nem volt étvágya. Egy hétre rá, mikor el-
mentem meglátogatni, azt mondta, hogy minden nap egyre gyengébb lesz. Leírnád nekünk
hogyan éreztél, mielőtt elkezdtük az oldást?
Kelly: Ahogy mondtad, nem volt étvágyam. Már az étel gondolatától is beteg lettem. Gyönge vol-
tam. Alig bírtam csoszogni. Meggörnyedtem, és a hangom gyenge volt. Felhívtalak telefonon, és
megkértelek, hogy gyere el...
Carol: Én rögtön elmentem. Megnéztük az energiaszintedet, körülbelül 25%-os volt, elég
alacsony. Két és fél órát dolgoztunk. Az érzelmeken dolgoztunk, a táplálkozáson, és azon,
hogy visszatérjen az energia a testbe és az agyba. Elmondanád nekünk, hogyan éreztél rög-
tön utána és a rákövetkező héten?
Kelly: Hát azonnal megkérdeztem, kérsz-e egy csésze teát.
Carol: Kiszaladtál a konyhába, és azt mondtad, hogy „Éhes Vagyok”.
Kelly: Igen. Egyenesen, fürgén szaladtam ki a konyhába. Hirtelen rájöttem, mit is csinálok. Azt
mondtam, „nézz rám, hiszen járok”. Halálra voltam éhezve. Azelőtt nem tudtam enni semmit.
Carol: Megindítottuk az energiaáramlást a gyomrodban.
Kelly: Hihetetlen volt. Bámulatba ejtő volt, milyen gyorsan meggyógyultam. Az energia azonnal
visszatért belém, visszajött az erőm és az étvágyam is. Ez nagyon jó volt.

Scott: Harag

Carol: Scott, két éve vettél részt az első kineziológiai kezelésen. Akkoriban nagyon moz-
gékony voltál, és sok problémád akadt az iskolában. Úgy végeztem rajtad az izomtesztet,
hogy közben bukfenceztél. Most bejöttél, és nyugodtan fekszel a vizsgálóasztalon. Megosz-
tanád velünk, hogyan érezted magad az oldás előtt, és hogyan érezted magad utána? (Scott
tizenegy éves)
Scott: Az oldás előtt úgy éreztem magam, mint egy darab rongy. Mintha elütött volna egy autó.
Rosszul tanultam az iskolában, nyavalyásnak éreztem magam, és nem tudtam helyes dolgokat csi-
nálni. Bár először nem akartam részt venni az oldásokban, most már imádom őket. Ettől az élet
minden pillanatát élvezem. Jobban tudok futni, és ügyesebb lettem. Megérzem a veszélyt, mielőtt
baj történik. Többé nem érzem azt, hogy verekednem kell a gyerekekkel, ha belém kötnek. Azért
akarom folytatni a programot, mert ez segít az eredményeimben, az íjászatban.

Jennifer: Hangos olvasás, nyilvános beszéd

Carol, szerettem volna tudatni veled, mi történt velem azóta, hogy decemberben meglátogatta-
lak. Ha emlékszel, végeztünk egy oldást a hangos olvasással és az emberek előtt mondott beszéd-
del kapcsolatban. Hat hétig szorgalmasan csináltam a gyakorlatokat, amelyeket előírtál, és fenome-
nális volt az eredmény.
Valójában a probléma, úgy tűnik, teljesen megszűnt, rögtön azután, hogy innen elmentem. A rá-
következő héten részt vettem egy szemináriumon, és nagyon könnyedén tettem fel kérdéseket,
beszélgettem és társalogtam a csoportban. Mióta Kaliforniában járok iskolába, ugyanezek a tapasz-
58
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
talataim. Nincs többé heves szívverés, izzadó tenyér, beteg gyomor és a többi általános félelmi re-
akció, amelyek a múltban mindig jelentkeztek. Nagy hatást tett rám az egész technika. Működik egy
kineziológiai klub a manuálterápiai 3 főiskolán, ahová szeptembertől járni szeretnék. Igazán el aka-
rom végezni, ha alkalom adódik rá.

Jane: A stressz kezelésének képessége

Hosszú évekig kerestem valami megoldást az általános jóllét elérésére, sok természetgyógy-
ászati szemináriumon és tanfolyamon vettem részt. Öt évvel ezelőtt elém került egy anyag az „Egy
Agy”-ról, de számomra az idő akkor nem volt alkalmas ennek a tanulására.
1989 decemberében részt vettem egy szemináriumon, amelyet Carol Hontz tartott a „Three in
One Concepts”-röl. 4 A következő hónapban oldásokat kezdtem Carollal, amire nagyon nagy szük-
ségem volt abban az időben, mert családi problémáim voltak, és más dolgok is nyomasztottak. Az
oldás után a következőket tapasztaltam: nyugalmat és azt a képességet, hogy sokkal könnyebben
keresztüljutok a stresszhelyzeteken. Havonta végeztem továbbra is oldásokat, ami hozzásegített,
hogy rendezzem az életemet. Végigjártam a kezdő „Egy Agy” tanfolyamot májusban, és júliusban
elvégeztem a haladó „Egy Agy” kurzust is. A tanfolyam kezdete előtt két nappal elváltam a férjemtől.
A tanfolyam alatt sok oldáson vettem részt, és én is végeztem oldásokat a csoport más tagjain, ami
rám is gyógyítólag hatott. Stresszmentesen fejeztem be a tanfolyamot, és ellazultan tudtam kezelni
bármilyen szituációt.
Úgy éreztem, itt a lehetőség, hogy segítsük az emberiséget ebben a különösen sok stresszel teli,
változó korban.

III. MAGYARORSZÁGI MUNKÁM

BEVEZETÉS

A következőkben „A dyslexia felismerése és korrekciója” című előadás szövegét olvashatják. Ezt

az előadást egy konferencián tartottam Budapesten, ahol 300 tanár volt jelen. Az ottlevők közül né-
hányat bemutató jelleggel oldottam is. Az első ilyen oldásban egy olyan tanárnővel dolgoztunk, aki-
nek a nyilvánosság előtti szereplés volt a problémája. Az attól való félelem, hogy több ember előtt
beszéljünk, sokaknak nagy gond. Ő sem tudott a közönség előtt szabadon beszélni. Az oldás után
egy perccel boldogan és nyugodtan „szónokolt” az ottlévő háromszáz ember előtt. Megkérdeztem,
hogy képesnek tartja-e magát arra, hogy 3.000 ember előtt beszéljen, mire azt felelte: „Hát persze!”
Megkérdeztem: „Most, hogy ilyen nagy szónok lettél, képzeld azt, hogy a TV-n keresztül hárommillió
emberhez kell szólnod. Milyen érzés?” „Pompás!” - felelte. Mindez maradandó változás az életében.
Az egyik tanár önként vállalkozott, hogy bemutassam rajta az olvasás korrekciót. Teszteltük, ami-
kor magában olvasott, amikor hangosan és a szövegértést is. Minden területen blokkolt volt. A kor-
rekció után folyékonyán olvasott, értette amit olvas, és semmi stressz nem volt benne az olvasással
kapcsolatban. Arca kisimult, miután ettől a nagy nyomástól megszabadult
Egy másik tanárnak írással kapcsolatos gondjai voltak, amit a kézírása is tükrözött. Egy egyszerű
oldás után folyékonyan, felszabadultan és folyamatosan írt. Magát az oldást is élvezte.
Fontos, hogy a tanárok megszabaduljanak gátjaiktól, hiszen másodsorban ők felelősek gyerme-
keink fejlődéséért. A gyermekek szivacsként szívják magukba a felnőttek érzéseit és viselkedését.
Ha a felnőttek (szülők, tanárok stb.) dühösek, dyslexiásak, félelmek töltik el őket, mindez átprogra-
mozódik a gyermekekbe. Szavainknak 5%-a, tetteinknek és egész személyiségünknek 95%-a vé-
sődik be a gyermek hitrendszerébe, amit a világról és magáról alkotott. Csak nagyfokú önbizalom-
mal rendelkező gyerekek képesek kreativitásra, hatékonyságra, csak így lehetnek boldogok és vál-
hatnak egy harmonikus, békés világ vezetőivé.

3
„csontkovács”
4
„Három az egyben” módszer, ami az „Egy Agy” kineziológiai stresszoldó rendszer másik elnevezése.
59
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Ez a gyermekekben egyenként kezdődik. Azért tartom fontosnak, hogy a tanárok stresszblokkjait
oldjuk, mert ily módon hatékonyabbá válnak gyermekeink teljessé nevelésére. Tanárainknak új,
eredményes módszereket kell megtanulniuk. Miután megismerték az Egy Agy rendszert, a tanárok
jobban tudatában lesznek a minden egyes gyermekben rejlő Végtelen Lehetőségnek, annak, hogy
hogyan korrigálják a tanulással kapcsolatos problémákat, és hogyan hozzanak létre olyan környe-
zetet, melyben a gyermek jobban fejlődik.
Álljon itt egy rövid vélemény az előadásról:
„Több mint egy éve segítem Carol munkáját, szervezem előadásait, tanfolyamait. Az előadások
mindig nagy sikert aratnak, de a legjobban ezen a pedagógus konferencián tudtam lemérni az ér-
deklődést. Minden előadónak egy óra állt rendelkezésére, tíz perces szünetek voltak az előadások
között. El voltam keseredve, mert Carol előadása a legrosszabb időre esett, harmadiknak, 11:30 -
12:30-ig lett beütemezve. A program szerint, először hazánk egyik legismertebb professzora tartott
előadást a család és a gyermek kapcsolatáról. Nagy figyelemmel kísérte mindenki. Másodiknak egy
pszichológusnő beszélt a gyermek és iskola kapcsolatáról. Kívülről csak annyit láttam, hogy a hall-
gatók nagy része igencsak bólogat a második előadás alatt. Először nem értettem, hogy mivel érte-
nek ennyire egyet, de amikor láttam, hogy nem csak előre-hátra bólogatnak, hanem néhány ember-
nek oldalra is billen a feje, éreztem nehéz dolga lesz Carolnak. Pont ebédidő előtt, fáradt emberek-
nek nem a legszerencsésebb dolog előadást tartani.
Carol előadása a bemutatkozással kezdődött, majd felvázolta a kineziológia történetét, a mód-
szer lényegét. Nem sok változást vettem észre az első percekben a hallgatóságon. Elkeseredésem
csak akkor kezdett felengedni, amikor Carol néhány esetet hozott fel példaképpen és az emberek
először nevették el magukat.
Az előadás végül annyira jól sikerült, hogy a megengedett egy óra helyett, végül pár perc híján
két óráig tartott. Carol a megszabott idő leteltével megkérdezte, igénylik-e a hallgatók az előadás
folytatását. Nemcsak, hogy igényelték, hanem amikor Carol be akarta fejezni az előadást, vissza-
tapsolták a pódiumra. A kultúrház igazgatója elmondta, még nem volt arra példa, hogy egy előadót
visszatapsoljanak.”

ELŐADÁS A DYSLEXIÁRÓL
Mi a dyslexia?

Az 1960-as években a dyslexiát olyan tanulási diszfunkcióként definiálták, amely a gyerekeknél

az olvasás, írás, matematika, a beszéd, a nyelv, a helyesírás és a megértés terén jelentkezik. Elő-
fordult, hogy ezek a gyerekek felcseréltek betűket vagy számokat. Az ilyesfajta dyslexia okát agysé-
rülésnek vagy az agyszövetek károsodásának tulajdonították. A „dyslexiás” gyerekek közül sokan
hiperaktívak voltak, ezért gyógyszerezték őket, például Ridilinnel.
„Dyslexiásnak” lenni megbélyegzést jelentett, és a gyerekek jövője meglehetősen sivárnak mu-
tatkozott. A kezelés eredménye igen kiábrándító volt.
Az 1970-es években kezdődött el a nagyobb ütemű agykutatás, és a dyslexiát a korai gyermek-
korban kialakult koordinációs hiányosságként definiálták. A kisgyerekeket újra programozták órákon
keresztül, és a felnőttek is négykézláb kúsztak és másztak a padlón. A kezelés lényege az agy és a
test motorikus készségeinek újratanítása volt. Az eredmény pedig a test és agy integrált működése.
Számos tanulónál mutatkozott kiváló eredmény a tanulási készségek fejlődésében és érzelmi életük
kezelésében.
Később, az 1980-as években a dyslexia okának a jobb és bal agyfélteke integrációjának hiá-
nyosságát tartották. A bal agyfélteke, a kettő közül az analitikusan tanuló rész nagy erővel blokkolta
a jobb agyfélteke holisztikus, kreatív látásmódját. A kezelés módja több jobb agyféltekét igénybe
vevő tevékenység volt, például éneklés, tánc és keresztmozgásos gyakorlatok. Felismerték a pozi-
tív, támogatást nyújtó környezet alapvető fontosságát is. Ezek a gyakorlatok segítettek integrálni és
kiegyensúlyozni a két agyfélteke működését.
Ma, az 1990-es években az orvosok még mindig gyógyszereket írnak föl. Ha ezek a gyógyszerek
segítenek kiegyensúlyozni a belső fület, akkor csökkenthetik a rossz koordinációval kapcsolatos,
mozgás okozta rosszullétet. A legtöbb ilyen kezelés azonban nem oldja meg a tanulási problémá-

60
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
kat. Ma, az 1990-es években megjelent a Humanisztikus/Holisztikus szemlélet, amely rendkívül
hatékonynak bizonyult.
Ritkán fordul elő, hogy a dyslexia olyan agysérülés következtében jön létre, amely érinti a beszé-
det, a nyelvérzéket, a megértést. Valójában a dyslexia a jobb és bal agyfélteke téves kommuniká-
ciója. Szinte minden esetben a dyslexia valamilyen érzelmi trauma vagy stressz következménye,
amely olyan intenzív volt, hogy az egyén egy vakfoltot programozott be egy adott tanulási készség-
gel kapcsolatban a félelem, a fájdalom vagy a fájdalomtól való félelem következtében. Az egyén ily
módon megtagadta, hogy a tanulás lehetséges az élet egy bizonyos specifikus területén. Ez a taga-
dás egy specifikus választásból adódott, amelyet az érzelmi stressz pillanatában hozott. Ez nem
más, mint egy neurológiai programozási hiba, és korrigálható az azt előidéző helyzet felhasználásá-
val. Általában az előagy és a kisagy közötti téves kommunikációról van szó ilyenkor. Az agy lekap-
csolja a teljes funkciót annak érdekében, hogy fizikai/érzelmi túlélési módra váltson. A kineziológia
segítségével nagyon könnyen azonosíthatjuk a stressz okát, annak érzelmi kihatását, és eltávolít-
hatjuk a félelmet vagy fájdalmat az illető személynek az adott eseményről őrzött emlékeiből. Ez fel-
szabadítja a tudatosságot, és visszaállítja a normális, hatékony neurológiai áramlást.
Az erős érzelmek hevében percepciónkat egybeolvasztjuk a félelemmel, a fájdalommal, vagy a
fájdalomtól való félelemmel. Az oknál vakfoltot alakítunk ki, hogy ne foglalkozzunk a fájdalommal. A
korrekció során fel kell ébresztenünk a neuronokat, amelyek a trauma idején bekapcsoltak. Egysze-
rű gyakorlatokkal, vagy az agy/test megfelelő részeinek stimulálásával oldást végzünk, (azaz kikap-
csoljuk az emlékhez kötődő fájdalmat), oldjuk az adott pillanathoz kötődő és a jelenben meglévő
stresszt, így amikor legközelebb hasonló stresszelő élmény ér bennünket, amely aktiválja a régi
emléket, már nem kapcsoljuk ki a tudatosságot.
A kineziológia segítségével képesek vagyunk azonosítani a diszfunkció pontos helyét a jelenben.
Korregressziót végzünk, visszamegyünk az időben, hogy azonosítsuk az emlékláncolat többi részét.
Ez egy igen egyszerű technikával történik, amely a biofeedback-hez hasonló. Amikor oldjuk az okot
a múltban, felszabadítjuk a tudatossági szintet a jelenben és azon túl is.
Az emberi elme végtelenül találékony, amikor arról van szó, hogy megkerülje a vakfoltokat, de ez
még nagyobb stresszt okoz a rendszerben. A „dyslexiások” többsége hihetetlenül kreatívvá válik e
folyamat során. Tudják, hogy dyslexiások, és ezért külön hangsúlyt fektetnek azokra a kifejezési
területekre, amelyek nem érintettek e vakfoltok által. Esetleg mondhatják azt, „Nem valami jól megy
nekem a számolás, de hát ezért vannak a könyvelők.” Az egyik probléma tagadása kialakítja a többi
probléma tagadásának sémáját. Úgy érezzük, könnyebb tagadni valamit, mint felelősséget vállalni a
pozitív változásokért, így az emberek beérik azzal, ami jut nekik.
Mi mindnyájan küzdünk valamilyen szintű tanulási diszfunkcióval. Valamikor az életünk során,
valamilyen iszonyatos stressz miatt azt választottuk, hogy vakfoltot alakítunk ki. Tagadtuk, hogy
valaha is képesek leszünk megtanulni egy tantárgyat. Olyan régen tettük ezt, hogy még csak nem is
emlékszünk mikor vagy miért történt. Miután elfojtottuk ezt az emléket, erőtlennek érezzük magun-
kat, hogy bármit is kezdjünk ezzel. A jelenlegi hitrendszerünk az, hogy nem tudunk valamit megten-
ni a múltbeli trauma miatt, ezért vakfoltot alakítunk ki, vagy dyslexiásak leszünk azzal az adott tanu-
lási képességre nézve, amellyel kapcsolatban a múltban fájdalmas tapasztalatot szereztünk. Talán
egy matek feladatot oldottunk meg és az édesanyánk ránk kiabált, mert nem értettük meg a lénye-
get elsőre, és mert fáradt volt. Ennek következtében az érzelmi fájdalom és a házi feladat egybeol-
vadt, és egy mélyebb érzelmi szinten befolyásolja a jelenről kialakított képünket. Talán írtunk, és a
tanár megkritizált. Ennél fogva stressz alatt vagyunk, ha írni kell, utáljuk csinálni, és rossz ered-
ménnyel műveljük. Az eredmény: dyslexia.
Most pedig nézzünk néhány technikai részletet.

Milyen interakció zajlik az előagy és a kisagy között?

Az a szó, hogy „fúzió” leírja azt a folyamatot, amikor két elem egybeolvad és azon túl elválaszt-
hatatlan egységet képez. Ez általában magas hőmérsékleten zajlik.
ESEMÉNY + ÉRZÉKELÉS + INTENZÍV ÉRZELEM = FÚZIÓ
Életünk minden mikroszekundumát regisztráljuk a sejtes memória szintjén. Az izomtesztelés se-
gítségével képesek vagyunk megmondani, hogy vajon az egyént gyengítette-e egy adott esemény,
létrehozva egy vakfoltot a tanulás és tapasztalatszerzés egy specifikus területén. Ez egy nagyon

61
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
gyengéd, az egyén döntését tiszteletben tartó technika, amely felszínre hozza azt az eseményt a
computerben, amely releváns a jelenben található problémával kapcsolatban.
Amikor egy esemény bekövetkezik, azt a jelenlegi hitrendszerünk fényében látjuk, és saját ma-
gunkat az adott esemény részeként érzékeljük. Ami megbénít egy adott személyt, az egy másiknak
kellemes izgalmat hozhat, mint például a magas trambulinról történő műugrás, vagy egy séta egye-
dül egy sötét, nyugodt éjszakán. A különbség oka a múltbeli élményeken alapuló egyéni érzékelés-
ben rejlik. Az ESEMÉNY csak egy esemény.
Amikor egy múltbeli esemény során félelmet, fájdalmat, vagy a fájdalomtól való félelmet éltünk
át, az komoly stresszt és sok negatív érzést hozhat elő egy hasonló, adott jelenbeli helyzetben. Ha
az apánk megvert minket kétéves korunkban, kialakulhatott bennünk a férfiaktól való félelem, és
régen el is felejthettük tudatos szinten, és egyre azon gondolkozunk, vajon miért stresszekkel terhelt
a férjünkkel való kapcsolatunk. Lehet, hogy nagyon kevés köze van a jelenhez és őhozzá magához.
A probléma jelenbeli érzékelése okozza a gondot, nem a jelenben bekövetkezett esemény. A féle-
lem, fájdalom, vagy fájdalomtól való félelem fúziójának neurológiai programozásához kevesebb,
mint három másodperc is elég, és negatív hatása egy életen át elkísérhet. Utána, ha bármi olyasmi
történik, ami csak távolról is emlékeztet az adott eseményre, ugyanazt az intenzív érzést éljük át,
akkor is, ha emlékszünk az adott eseményre, és akkor is ha nem. Felhatalmaztuk ezt az eseményt
arra, hogy blokkoljon minket a múltban, és a mában ugyanezzel a hatalommal bír. Van rá mód,
hogy elengedjük ezt az érzelmet azáltal, hogy megváltoztatjuk az adott emlékképpel kapcsolatos
felfogásunkat. Amikor az érzékelés minősége megváltozik, megváltoztatjuk az érzelem tartalmát, és
újra átélhetjük az adott élményt az azt kísérő negatív érzelem nélkül, így csupán egy múltbeli ese-
mény lesz, nem okoz zavart a jelenben. A múltbeli félelemtől és fajdalomtól való megszabadulás
serkenti a kreativitást. A kreativitás eredménye megváltozott percepció, amely lehetővé teszi, hogy
új választásokat hozzunk, és megváltoztassuk az életünket.
A múltbeli félelemtől és fájdalomtól való felszabadulás egyik roppant hatékony módszerét Hom-
lok/Tarkó tartásnak nevezzük. Azáltal, hogy a vérkeringést serkentjük az agy elülső részében, akti-
váljuk a „Tudatos Asszociációs Gondolkodás Területét”, amely új utakat talál a különböző ügyek és
problémák megoldására. Ezt a területet nem érintik az érzelmek, így nem korlátozzák a múlt fájdal-
mas eseményei. Amikor egy fájdalmas helyzet adódik, amely stresszt okoz, a vér és az energia
mennyisége csökken az agy elülső területein, és testünk azon részeibe áramlik, amelyek a túlélé-
sért felelősek, például a láb izmaiba az „üss vagy fuss” reakciónak megfelelően. A Homlok/Tarkó
tartás nyugtató hatású tevékenység, amely rendkívül hatékony, és felhasználható bármikor a jelen-,
múlt- vagy jövőbeli stresszek leküzdésére.

Hogyan funkcionál a bal és a jobb agyfélteke?

A bal agyfélteke irányítja a lineáris gondolkodást, a logikát, a részletes orientációt, ellenőriz, ez

az agresszív felünk. Fő feladata az irányítás. Kontrollálja a jobb agyfélteke működését. A jobb agy-
félteke feladata gyökeresen eltérő. Ez kreatív felünk. Nem hatnak rá a félelmek, a fájdalom, vagy
bármilyen korlátozás. A teljes, hamisítatlan igazságot őrzi. Ez a Gestalt agyunk, mindig az egész
képet látja. A lágyabb, gondoskodó, artisztikus felünk. Ez irányítja a testünk bal oldalát.
Fontos, hogy mindkét agyféltekénk be legyen kapcsolva, és állandóan megfelelő szinten működ-
jön. Amikor vissza kell térnünk egy előző eseményhez, amely fájdalmas volt, szükségessé válhat a
keresztbe lendítéses korrekció, hogy bekapcsolja mindkét agyféltekét ott, ahol a neurológiai pályák
blokkolódtak az adott korban. Ez a korrekció hihetetlen eredményeket hoz az olvasás, írás, a fizikai
koordináció terén, nem említve a testi feszültség csökkentését.

Vannak-e specifikus korrekciók az olvasás, írás, és a közönség előtt tartott beszéd

terén?

Amikor kineziológusként ezeken a területeken dolgozunk, izomtesztelést végzünk, hogy rájöj-

jünk, mikor keletkezett a fő stressz az adott, specifikus tanulási készséggel kapcsolatban. Azután
teszteljük a pontos korrekciót, amely ahhoz szükséges, hogy kiegyensúlyozzuk az energiát az
agy/test adott részén. Az olyan készségek, mint az írás vagy olvasás az agy és a test számos kü-

62
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
lönböző tevékenységét foglalják össze. A korrekció érinti mindezeket a területeket. Gyakorlataink és
technikáink az agy/test különböző részeinek aktiválását foglalják magukba. A folyamat végbemehet
a neurovaszkuláris pontok tartásával, amellyel fokozzuk a keringést és növeljük az energiaszintet,
(ahogyan a Homlok/Tarkó tartásnál is tesszük). Szintén masszírozhatunk bizonyos
neurolymphatikus pontokat vagy területeket, mint például a szempontokat a fej hátulsó részén. Akti-
válhatunk bizonyos izmokat, hogy bekapcsoljuk az agy egy-egy területét. Habár ezek nagyon gyen-
géd folyamatok, azt tanácsolom, képzett kineziológussal végezzék őket.

Mik a rendszer eredményei?

Bár már 30 éve dolgozom nevelőként, még mindig ámulatba ejtenek a módszer eredményei,
amelyekről klienseim számolnak be, akik például egyes, kettes osztályzataikat ötösökre javítják
egyetlen oldás után. Olyan felnőttek, akik nem voltak képesek olvasni vagy írni rendesen, nem tud-
tak autót vezetni, mert nem tudták megkülönböztetni a jobb és a bal oldalt, akik nem tudtak biciklizni
vagy úszni, most tökéletesen tudják alkalmazni ezeket a készségeket. Amikor helyreállítjuk az
agy/test neurológiai áramlását, az hihetetlen képességet mutat, hogy nagyon gyorsan és maradan-
dó eredménnyel meggyógyítsa önmagát.
10 tanfolyamot vezetek, ezek közül az első kettő a dyslexia oldására összpontosít.
– Az első tanfolyam során a résztvevők megtanulják a kineziológia alapját, az izomtesztelést,
valamint megismerkednek a rendszer gerincét alkotó érzelmi barométerrel és a stressz oldásá-
ra szolgáló technikákkal.
– A második tanfolyam címe: „Az Egy Agy alapjai”. Itt továbbfejlesztjük az izomteszt és a
stresszoldás technikáit, összehangolva a két agyféltekét, innen a rendszer neve: One Brain,
azaz Egy Agy.
– A harmadik, a „Testkód” című tanfolyam után mindenki másként tekint az emberekre és saját
magára is. Előtérben testi jellegzetességeink, illetve a bennük kódolt kommunikációs és kap-
csolatbeli problémák és azok korrekciói állnak.
– A negyedik tanfolyam az „Egy Agy haladóknak”. Itt a dyslexiát kiváltó érzelmi okok állnak a
középpontban. Az itt tanult technikák segítségével mind az érzelmi, mind a fizikai energiagáta-
kat felismerhetjük és megszüntethetjük.
– Az ötödik tanfolyam a „Szavaknál is hangosabban”, ahol a Testkódban tanultak elmélyítése
a cél.
– A következő, a hatodik tanfolyam a „Szerkezeti idegtan”, amely összefoglalja és kiegészíti
az eddig tanultakat. A szervezet ideg- és energiarendszere, fájdalomcsillapítás, fóbiák, függő-
ségek és rögeszmés viselkedések oldása áll a középpontban.
– A hetedik A „Testáramkörök, fájdalom és megértés” több mint 50 izom tesztelésére épülő
tanfolyam.
– A nyolcadik „Viszonyok veszélyben” című tanfolyam során új technikák már nem, de új fel-
ismerések várják a hallgatókat. Valamennyi eddigi technika felhasználásával oldjuk a mások-
hoz és magunkhoz fűződő kapcsolatainkat tönkretevő érzelmi blokkokat.
– Ezután a kilencedik következik a „Gyermekkor, szexualitás és öregedés”, amely azonosítja
és oldja az önpusztító viselkedési mintákat, az anyaméhben töltött időtől a jelenig. Az oldások
révén már nem adjuk tovább e viselkedésformákat az utánunk jövő generációknak.
– Az „Oktatóképző” tanfolyam a tizedik, amely rendhagyó, itt annyi időt fordítunk a későbbi ok-
tatással kapcsolatos problémák oldására, mint a tanítandó anyagra. A cél a ráhangolódás az
eredményességre, mind a tanfolyamokon, mind a személyes oldásokban.
– Utolsó tanfolyamunk a „Mohóság, bűn és Isten”, ahol levezetjük, honnan ered a mohóság és
hogyan függ össze a bűntudattal, valamint oldjuk az Istennel kapcsolatos stresszeket.

Mindenkit szeretettel várunk, aki kedvet érez ahhoz, hogy részt vegyen ebben a rendkívül izgalmas
munkában.

63
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Összefoglalás
Mivel életemet ennek a munkának és a gyerekek oktatásának szenteltem, az az álmom, hogy
megoszthassam ezt a hihetetlenül hatékony módszert az itt megjelentek közül azokkal, akik úgy
döntenek, közelebbről is meg kívánják ismerni a rendszert. Ezek az emberek könnyedén elérhetnek
egy magasabb életminőséget, amelyben termékenyebbek, kreatívabbak, boldogabbak és életük
minden terén sikeresebbek lehetnek. Az az álmom, hogy a módszert eljuttassam a világon minden
gyermekhez. Ha szeretettel fordulnak saját maguk felé, és ez önbizalomban és magas önértékelés-
ben nyilvánul meg, akkor természetes módon szeretetet fognak sugározni mások felé is és megte-
remtenek egy szeretetben és békességben összeforrott világot. Ez egy olyan világ lesz, ahol min-
den ember méltósággal járhat-kelhet, hiszen hozzájárul az emberiség közös javához saját céljainak
kreatív és termékeny megvalósításával.
Köszönöm a megtiszteltetést, hogy Önökkel lehettem.

INTEGRÁLT OKTATÁSÉRT AZ EGY AGY MÓDSZER ÉS A

MONTESSORI OKTATÁS

A Montessori és az Egy Agy módszer ötvözése

Jövőnk gyermekeinktől függ, a holnap vezetőitől. Mindaz, ami ma történik velünk mélyen érinti
őket. Minden élmény, amit átélnek, a sejtes memória szintjén rögzül bennük.
Találnunk kell egy olyan módszert, amely felkészíti őket az eredményes közreműködésre egy ál-
landóan változó, kihívásokkal teli világban. Ez az új megközelítés emelni fogja életszínvonalukat és
csökkenti a stresszt életükben. Egészséges, szerető, pozitív tanulási környezeten keresztül kreatív-
vá, produktívvá és rendezetté válnak, létrehoznak egy világot, melyben harmonikusan, félelem és
fájdalom nélkül élhetnek.
A terv, melyet Magyarországon már elkezdtem megvalósítani az által, hogy egy alapítványt és
egy Montessori iskolát hoztam létre, az INTEGRÁLT OKTATÁSÉRT ALAPÍTVÁNY elnevezést kap-
ta. Az az álmom, hogy ezen keresztül modellt tudok állítani a magyar oktatás elé, s egyben Közép-
Kelet Európa és az egész világ elé is.
Az Egy Agy Módszer és a Montessori Oktatás segítségével a gyerekek fejlesztik magabiztossá-
gukat, önbizalmukat és pozitív önértékelésüket, ami a sikeres élet kulcsa. A mindennapos gyakorla-
tok beillesztik a gyerekeket az „egész nagy” tanulásba. A gyerekek stimuláló, változó, előkészített
Montessori-környezetben dolgoznak. Ez elősegíti az önuralom, a rend, az együttműködés, tisztelet,
felelősség és türelem kialakulását.
Tanáraink a Montessori Oktatást és az Egy Agy kineziológiai szisztémát egyaránt ismerik. Dol-
goztak egyéni bánásmódot igénylő és nagyon tehetséges gyerekekkel egyaránt.

DR. MARIA MONTESSORI

A MONTESSORI OKTATÁS
1875-ben Olaszországban született; az első olasz orvosnő. Pályája elején Róma nyomornegye-
deiben hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgozott. Ezáltal alkalma nyílt megfigyelni és lejegyezni
hogyan tanultak, cselekedtek és reagáltak a gyerekek mindennapi életükben. Ennek az ismeretnek
a birtokában dr. Montessori olyan eszközöket és technikákat hozott létre, amelyek alkalmasak vol-
tak a gyerekek képességeinek fejlesztésére az élet és a tanulás minden területén. Mindez magába
foglalja az elméletet, a gyakorlati életet, a társadalmi érintkezést és a környezet gondozását is. Tel-
jes nevelési módszert alakított ki a test, az elme és a lélek fejlesztésére, mely minden kultúrában,
minden időben alkalmazható, működtethető.

64
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Dr. Montessori hitte, hogy a gyermek az első hat évben a legérzékenyebb és leghatékonyabb.
Spontán módon, természetesen és élvezettel tanul.
A Montessori-alapigazságokat magába foglaló iskolánkban a gyerekek:
– gyermekközpontú környezetben tanulnak
– valamennyi érzékszervüket használják a tanuláshoz
– egyéni ütemben, egyéni módon tanulnak
– megtanulják a konkrét, majd az elvont fogalmakat
– egy időben egy fogalmat sajátítanak el
– spontán módon, megerőltetés nélkül tanulnak
– fejlesztik a pozitív énképüket
– uraivá válnak környezetüknek, nő az önbizalmuk és önállóságuk
– fejlesztik önmaguk egymás és minden a világban létező dolog elfogadását és tiszteletét
– maguk választják azt a tevékenységet, amivel foglalkozni akarnak.

EGY AGY MÓDSZER

A gyermekeknél nagyon gyengéd, erőszakmentes módon felismerjük és feloldjuk a blokkokat,
amelyek korlátozzák érzékelésüket a tanulás valamennyi területén. Megtanítjuk nekik mulatságos
gyakorlatokon keresztül összehangolni a jobb és bal agyféltekéjüket az egész agy egyöntetű műkö-
déséhez és a tanuláshoz.
A Módszer segítségével eltávolítjuk jelen- és múltbeli félelmeinket, amelyek a tanulásban zavar-
ják gyermekeinket. Ezáltal természetesen fejlődhetnek, életerőssé, egészségessé, kreatívvá, pro-
duktívvá, nyugodtabbá válhatnak, megbékélhetnek önmagukkal.
A gyerekek mindennap egyénileg választják a részvételt, a csoportos játékokat és tevékenysé-
geket, melyek serkentik őket az egységes, a teljes aggyal való tanulásra.
Ez a csodálatos módszer a gyermek testét, az értelmét és a lelkét tökéletesen harmonikus élet-
hez rendezi egységbe.

KÉTNYELVŰ OKTATÁS
Tervezzük, hogy óvodánkba és iskolánkba arányosan veszünk fel magyar és angol anyanyelvű
gyerekeket. Mesék, énekek és játékok formájában zajló foglalkozások így lehetnek kétnyelvűek,
ugyanis gyerekkorban a nyelvtanulás sokkal természetesebb és könnyebb folyamat, mint a későb-
biekben. Mindezáltal a nyelvi kommunikáció és a társas érintkezésben való jártasság a gyerekek
intellektusával párhuzamosan fejlődik.

TÁPLÁLKOZÁS
A helyes táplálkozás és annak hatása a testre, szellemre és lélekre főfontosságú szempont isko-
lánkban, mely minden gyerek oktatásában külön tárgyat képez. Az együttműködés és az egyetértés
otthon és az iskola között ezen a területen is létfontosságú.

OTTHONI KÖRNYEZET
A gyermek fejlődését meghatározó filozófia következetessége és folytonossága alapvetően
szükséges. Lényeges szempont, hogy azonos szemlélet alapján neveljük a gyerekeket otthon és az
iskolában. Ennek érdekében a szülök megismertetése a módszer különböző területeivel az év során
folyamatosan történik.

65
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

IV. MAGYARORSZÁGI INTERJÚK

Magyar klienseimhez és az oktatókhoz

1991-ben, a Három az Egyben igazgatójaként az volt a célom Magyarországon és Kelet-

Európában, hogy tanítsak, és egyéni kezeléseken oldásokat végezzek, a világnak ezen a gyorsan
változó részén.
Számomra Magyarországon dolgozni megtiszteltetést, kitüntetést és kihívást jelent. A kihívások
által fejlődünk, segítenek, hogy a múltban minket korlátozó hitrendszereinktől elszakadjunk. Ahogy
vállaljuk a siker felé vezető út kockázatait, egyre inkább örömmel fogadjuk a kihívásokat. Hogyan
mérjük a sikert? Milyen fokmérői vannak? Fokmérő lehet célunk elérése, vagy a hozzá vezető út
közben tanult dolgok értéke. A végeredmény is fontos, én mégis úgy érzem elégedettségünk fő for-
rása a hozzá vezető út.
Most, hogy két csapat magyar oktató végzett már, és oktatják az első tanfolyamokat, több száz
diákom végez oldásokat, céljaim megvalósulásukhoz közelednek. A legnagyobb örömöt azonban
nem az eredmény, hanem a hozzá vezető út adta.
Ahogy ezt a gyengéd, erőszakmentes módszert használom klienseim és diákjaim közt, mély el-
fogadás (szeretet) köt velük össze. Mikor megértik ezt az önmaguk iránti szeretetet és elfogadást,
szemükben kigyullad a fény, a tudatosságnak, az életnek új szintjére lépnek.
Nem betegségekkel foglalkozunk, sem nem diagnosztizálunk. Azonban mikor érzelmi gátakat tá-
volítunk el, a test, az elme és a lélek hihetetlen képességgel fiatalítja meg magát, sokszor azonnal.
A legnagyobb boldogság az, hogy klienseimmel, és tanítványaimmal együtt dolgozhatok és segí-
tője lehetek a csodáknak életükben. Látom, ahogy egyik percről a másikra életteliek lesznek, ked-
vük támad élni, miután helyreállt az energiaáramlás.
Ma is bámulom ezt a csodát, sok száz előadás, tanfolyam és egyéni oldás után. Meghívom olva-
sóimat, pillantsanak be néhány magyar kliensem és tanítványom élményébe.

T. Katalin

Miért kezdted el az Egy Agy rendszert tanulni?

Régóta érdekel a természetgyógyászat és keresem azt a módszert, ami közel áll hozzám, és
amivel nagyon sokat tudok segíteni az embereken.
Milyen változásokat vettél észre a tanfolyamtársaidon az oldások alatt?
Szinte hihetetlennek tűnt még az én számomra is, hogy mekkora változást tud tenni a
kineziológia. Milyen szép sima lett az arcunk és mennyivel közvetlenebbek vagyunk egymáshoz.
Vannak közöttünk, akiknek oldódott a gőgös tartása, az egész személyisége teljesen átformálódott.
Egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, vidámabb és boldogabb ember lett mindannyiunkból. Így, a
csoporton belül lehet látni, hogy mennyire deformál minket a stressz, milyen komoly problémákat
tud okozni, szinte roncsolja az egész testet és szellemet.
Mi változott a munkádban és életedben?
Évek óta sikeres üzletasszonynak tartottak és tartottam én is magamat. De most már egyre ke-
vesebbet veszek részt az üzlet világában, ez már a férjem feladata lett. A környezetem értetlenül
figyel, sokszor meg is kérdezik, mi történt velem? Sokan elfogadják a választásom, de sokan mé-
lyeket hallgatnak, később visszahallom, hogy sajnálnak: „Istenem, szegény, mi történt vele?” Nem
kell félni, nincs semmi bajom, sőt nagyon is jól érzem magam. Minél többet tanulok, minél tovább
haladok ezen az úton, annál jobban érzem magam testileg, lelkileg.
Ki változóit meg a tanfolyamon? Szerinted mi lehet az oka ezeknek a változásoknak ?
Nincs olyan ember, aki az Egy Agy rendszer hatására meg ne változott volna. A stresszoldások
mindenkin változtatnak, mi tanulók sem vagyunk ez alól kivételek.
Hogyan érzed, változhat-e a kineziológia segítségével Magyarországon valaki vagy vala-
mi?
Nagyon nagy szükség van a változásra és tapasztalatom szerint nagyon sokan igénylik is ezt. Az
emberek nagy része kíváncsi minden új dologra, mert keresi a könnyebb és jobb élet lehetőségét.
66
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Az már számomra teljesen világos és bizonyított tény, hogy a kineziológia hatalmas nagy lehetőség
az emberek előtt. Nemcsak a beteg embereknek ad segítséget, hanem – és remélem hamarosan –
az iskolás gyerekeknek is. Épp ideje lenne, hogy Magyarországon is legyen olyan iskola, amely
figyelembe veszi a gyerekek igényeit, képességeit, ahol kötetlenül, vidáman szerezhetnék meg tu-
dásukat. Ne érezzék, hogy az iskola teher, valami rossz, amit el kell fogadniuk azokkal a korlátok-
kal, melyet előre megszabtak nekik.
Most a kiskunhalasi tapasztalatokról, Carol látogatásáról:
A természetgyógyászok mindig csak tanfolyamokon találkoztak, úgy éreztem ezen kell változtat-
ni. Ezért jött az ötletem, hogy kellene rendezni egy természetgyógyász találkozót, mely bállal feje-
ződne be. Erre a találkozóra meghívtam Carolt is és nagyon örültem, hogy elfogadta a meghívást
és eljött. Az emberek először húzódoztak, nem tudták mi is valójában a kineziológia, de amikor hal-
lották azoktól, akik már voltak Carolnál, milyen érdekes, milyen csodálatos, egyre többen várakoz-
tak, hogy sorra kerülhessenek. Az oldások után odajöttek hozzám és elmondták a változásokat. Azt
a sok köszönetet, amit ezektől az emberektől kaptam, részben fogadhatom csak el, de ez ad erőt,
hogy megrendezzem a második természetgyógyász találkozót. A köszönet Carolt illeti, hisz lehető-
séget adott az embereknek, hogy megtapasztalják a kineziológiát. Szeretném elmondani egy pár
oldás eredményét, ami ott és azonnal jelentkezett.
Egy hölgy, aki sírva jött oda hozzám:
„Nagyon köszönöm neked ezt a lehetőséget, képzeld, a fájós dagadt lábamra oldott Carol és el-
múlt a fájdalom, lelappadt a lábam, örömömben ötször körbefutottam az egész iskolát!”
Tánc közben szólított meg egy ismerősöm:
„Nem tudom mit csinált velem Carol, de soha nem tudtam még ennyit táncolni, mert kifulladtam
percek alatt, most meg semmi bajom!”
Jöttek még a következő jelzésekkel:
„Képzeld olyan könnyűnek érzem magam!”
„Nem fáj a fejem!”
„Elmúlt a hátfájásom!”
És még sorolhatnám a sok-sok tapasztalatot.
Szeretném itt és most kihasználni a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak mindannyiunk nevé-
ben annak a csodálatos nőnek, aki barátait, családját, otthonát otthagyva Magyarországra költözött,
hogy átadja nekünk nagy tudását, és lehetőséget adott arra, hogy megtanuljuk a kineziológiát. Ön-
zetlenül és szeretettel teszi mindezt, és azt hiszem, igazán soha nem tudjuk viszonozni, és soha
nem tudjuk kifejezni azt az érzést, amit Carol érdemelne. Őszinte és tiszta szeretettel kívánom,
hogy kitűzött céljait érje el, és soha ne érezze hiányát az elismerésnek és megbecsülésnek.
Sok szeretettel és tisztelettel: egy tanulója.

K. Jné, Mária

Nyolcvanöt éves vagyok, de még életemben nem történt velem ilyen dolog, azt mondhatnám
csoda.
Október elején borzalmas fájdalmakat éreztem a lábamban. A csípőmtől lefelé végig a derekam-
ban, a lábamban, egészen a lábam kisujjáig. Olyan fájdalmaim voltak, hogy aludni sem tudtam na-
pokon keresztül. Az orvos megnézett, azt mondta ideggyulladás. Egy hétig kezelt itthon, de még
nagyobb fájdalmaim voltak, mint azelőtt. Végül már csak ülni tudtam, ha már nagyon fáradt voltam
és elnyomott az álom, eldőlni sem tudtam, annyira belenyilallt ismét. A lányom újra felhívta az or-
vost, a mentővel bekísért a kórházba, végig sírt az úton. Később mondta csak el: „Anyukám azt
hittem már ki se jössz a kórházból!”
Két és fél heti kezelés után sem javult az állapotom. Gyógyszert háromszor kaptam naponta,
egyszerre kilenc darabot, és négy injekciót. A gyógyszerek nem használtak semmit, a kórházi „nyu-
galmat” mindenki el tudja képzelni. Végül én kértem az orvost, engedjen haza, mert látva a sok be-
teg embert, egyre rosszabbul éreztem magam. A fiam szerette volna már ekkor, hogy kezeltessem
magamat Carollal. Egy ilyen idős embert, mint én vagyok, már nehéz meggyőzni egy új dologról.
Nem orvos, meg sem vizsgál, nem ír fel gyógyszert, hát mit tud csinálni? Nem hittem az egészben.
Szenvedtem tovább. Bottal tudtam csak nagyon lassan járni. Felállni kész kínszenvedés volt. Feb-
ruárban a fiam kocsival elvitt egy ismerős reumatológushoz, aki megröntgenezett megállapította,
hogy a medencecsont ki van boltosodva, így tudott egy idegszál becsípődni, ettől kaptam az ideg-
67
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
gyulladást. Gyógyszer erre nem hatásos, operációval lehet segíteni ezen, de nem nyolcvanöt éves
korban. Nem is vállaltam volna a műtétet. Javasolta kenegessem fájdalomcsökkentő kenőcsökkel,
vagy hordjak fűzőt, ami tehermentesíti a medencecsontot a gerinc terhelésétől. Végül már bottal is
alig tudtam járni. A fiam annyiszor elmondta, hogy elhozza Carolt hozzám, hogy áprilisban bele-
egyeztem.
Megpróbálták nekem elmagyarázni mi is történik az oldás alatt, de én még most sem értem.
Carol megfogta a kezemet, azt mondta, tartsam egy kicsit előre. Egészen finoman megpróbálta
lenyomni, közben sok dologról kérdezgetett. Fiatalkoromról, gyermekkoromról. Én megpróbáltam
visszaemlékezni arra az időre, amiről kérdezett és magam is csodálkoztam, milyen jól sikerült. Ké-
sőbb a sarkaimat, az alsó lábszáramat, a fülcimpáimat masszírozta, ami nagyon jó érzés volt. Nem
sokat értettem abból, amit mondott, mert nem mindent fordított le a tolmács. Azután a homlokomra
és a tarkómra tette a két kezét és azt éreztem, hogy nagyon nagy forróság önt el, a szívem hevesen
kezdett dobogni. Jó érzés volt. Carol megkért, álljak fel, próbáljak meg egy pár lépést tenni. Keres-
tem a botomat – mert december óta csak botra támaszkodva tudtam egy pár lépést tenni – de Carol
azt mondta, próbáljam meg bot nélkül. Először vártam az őrjítő nyilallást a lábamban, de nem je-
lentkezett. Örömömben elsírtam magamat, amikor fájdalom nélkül megtettem az első lépéseket.
A fiam megpróbálta elmagyarázni, mi is történt az oldás alatt. Annyit értettem az egészből, hogy
az energia visszatért a szervezetembe. Ezt nem csak értem, hanem érzem is azóta. Két nappal az
oldás után szerettem volna kipróbálni, mit bír a lábam. Két napig csak félve próbálgattam járni, de
fájdalmat nem éreztem. Elsétáltam a lakásomtól körülbelül egy kilométerre lévő fodrászhoz, ahol
több mint egy órát kellett várnom a soromra. A boldogságomat csak fokozta, hogy, ha lassan is, de
minden fájdalomérzés nélkül haza tudtam sétálni. Sajnálom azt a fél évet, amit ágyhoz kötve töltöt-
tem. Az én koromban már nem csak a napok, hanem a percek is számítanak.
Nem tudom szavakkal kifejezni köszönetemet Carolnak.

B. B. Teréz

Sokszor éreztem magam erőtlennek, gyengének, határozatlannak anyai szerepemben.

Korregresszióval egészen anyai nagymamámig mentünk vissza, s ekkor vált világossá, számomra
az anyai szereppel járó felelősség vállalásának terhe.
Dédanyám négy gyermeket elhagyva saját önálló életet akart. Gyűlölködve, önző módon élt.
Legidősebb lánya (egyedül ő élte túl félelmetes gyermekkorát) anyaként kihasználtnak, túlfeszített-
nek, agyonhajszoltnak érezte magát. Saját három lányán kívül még két lányt nevelt, mindig mások
elvárásaihoz igazodva. Kedves, szeretetteljes lénye mindig kritika alatt volt, de sosem adta meg
magát: énekelt, hogy sírni tudjon. Mindig érezte, hogy másképp kellene gyermekeivel törődnie, de
erre a rengeteg munkától nem volt ideje. Anyám mindig nagyapámnál volt (aratni, szőlőt kötözni
stb.). Férfias munkát vett át: érzelmeivel mindig hadilábon állt. A kemény fizikai munka vonzotta,
mert abban mindig jól teljesített. Nagyon hamar megérkeztem, és ez anyámat, apámat nehéz hely-
zetbe hozta. Nagyrészt nagyszüleim neveltek. Anyám megfeszítve dolgozott, s szenvedett a tudat-
tól, hogy énvelem nem tud törődni. Örökös harcban álltunk egymással. Én azt éreztem, ő nem sze-
ret, ő pedig azt, hogy én.
Az oldás során korregresszióval kilenc éves koromnál álltunk meg. Kilenc éves múltam, amikor
meghalt apai dédanyám, akivel rendkívül szerettük egymást. Ő volt az egyetlen, aki „csak úgy” sze-
retett, feltétel nélkül, odaadóan, rámfigyelve. Halálával lemondtam a fészekmeleg szeretetről. Éve-
kig szenvedtem hiányától. Mindig boldog, szeretetteli családra vágytam, azt hittem: majd én így
alakítom a sorsomat!
Házasságom körülményeiben és alakulásában (mint az övében) sok hasonló körülmény van, (er-
re is oldás során jöttem rá!). Ő is, én is ahhoz a férfihoz mentünk hozzá, akit magunk választottunk,
mindketten elvesztettük első gyermekünket...
Amint összeházasodtunk, én szinte folyamatosan terhes voltam. Több gyermeket akartunk, de
nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz az „elképzelt-megálmodott” anyaságot vállalni. Energiá-
mat kimerítette a tökéletességre való törekvés, a helytállás anyaként és önálló alkotó tevékenységet
végző nőként. Hál' Istennek, előbb születtek fiaim. Kislányom különleges (igazi One Brain bébi) és
én nagyon szeretnék neki már egy harmonikus női modellt mutatni és örökül hagyni. Iszonyúan fe-
szült voltam, hogy ezt nem tudom megtenni. Csodálatos hogy Carol és több kineziológus kollégám
segítségével egyre világosabbá válik, mit tehetek, hogy gyermekeim bennem azt az anyát kapják,
68
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
akikre szükségük van. Továbbra is törekszem a legjobbra, és már tudom; van választásom nőként a
teljes, harmonikus, békés, boldog életre.

G-né M. Judit

Hosszú ideig szenvedtem attól, hogy fiam, dacára jó képességeinek nem igazán volt sikeres ta-
nulmányaiban. Újra és újra meggyőződtem róla milyen rendkívül értelmes. És mégsem! Az iskolá-
ban nem ezt bizonyította. Gátlása egy láthatatlan falat épített, ami elkedvetlenítette. Nem szívesen
járt iskolába. Ilyen előzmények után kerültünk Carolhoz, s egyetlen oldás úgy tűnik porrá zúzta a
falat. Az eredmény már másnap jelentkezett. Egy háromnapos nemzetközi sakkversenyre mentünk.
Fiam sorra nyerte a partikat a legerősebb játékosok ellen, s végül első helyen végzett. A sikersoro-
zat folytatódott az iskolában is. Minden dolgozat, minden felelet egyre jobb lett. Élvezettel, érdeklő-
déssel kezdett a tanulás felé fordulni. Vonzani kezdte az iskola, sok szakkörre és különböző verse-
nyekre járt. Hatalmas igénye lett a tudásra, az elismerésre. Lelkesen tanult a kötelező anyagon kí-
vül is. Egy-egy dolgozat után kuncogva mesélte: A dolgozat könnyű volt, hamar válaszoltam minden
kérdésre, s mivel még maradt időm, írtam egy oldalnyit még a kérdéses témáról. Úgy érzem végre a
helyére talált. Szereti az iskolát és munkáját végre elismerés, siker övezi társai, tanárai körében.

Sz-né P.Rita

Kisfiam hat és fél éves, nagycsoportos óvodás, jól fejlett, jó képességű gyerek. Körülbelül másfél
éves kora óta folyamatosan küzdöttünk torokfájós, hurutos betegségeivel, később légzőszervi aller-
giával is. Ezen az orr és garatmandula műtétek sem változtattak sokat. Két és fél éves korában lett
bölcsődés, majd óvodás, és mindig zavart, hogy más gyerekekkel ellentétben soha nem beszélt
arról, hogy mikor, mi történt vele, kérdéseimre kelletlen egyszavas válaszokat adott. Nehezen, vagy
alig barátkozott, zárkózott, visszahúzódó volt gyerekekkel, idegenekkel szemben, az állatoktól is
félt. A televízióban egyszer véletlenül láttam egy interjút Carollal, aki az Egy Agy rendszerről tartott
ismertetést. Az a furcsa érzésem támadt, hogy ott a helyem. Elvégezve az első tanfolyamot már
szinte biztos voltam benne, hogy megtaláltam a helyes utat. Néhány nap múlva Carol már oldotta is
– és megoldotta – a problémánkat. Az oldás után a körülbelül egy órás úton hazafelé a kisfiam már
szinte minden velünk utazó idegennel megismerkedett a vonaton, egyfolytában mesélt, be nem állt
a szája. Ez egy hétvégén történt. A következő héten az óvónéni felhívott, elmondta, hogy a kisfiam
milyen érdeklődő, mindenben együttműködő, mintha kicserélték volna. Engem is meglepett, hogy
otthon sem félrehúzódva játszik, matat, hanem közben énekel, mondókázik, rengeteget mesél, tele
van kérdésekkel. Olyan szavakat, szófordulatokat használ értelemszerűen, amiről korábban én sem
hittem, hogy egyáltalán ismeri. Azóta az eltelt időben már elérkezett az ősz, megfázásnak, torok-
gyulladásnak, fulladásnak nyoma sincs. Kapcsolatunk még soha nem volt ilyen érzelemgazdag,
szeretetteli. Problémánk okát Carol a gyermek születése előtti ötödik nap stresszében találta meg.
Máig nem tudok rájönni, hogy az mi lehetett, talán már nem is érdekes. Elmúlt, feloldódott, az
eredmény pedig önmagáért beszél.

D. László

1989-ben elváltam. Azóta a szemhéjammal problémák voltak. Nem tudtam a szemhéjamat fenn-
tartani. Több kórházban voltam, elég híres professzoroknál. Huzamosabb ideig nem tudtak rajtam
segítem, és amikor eljöttem Carolhoz, a harmadik-negyedik oldás után kezdtem magam jobban
érezni. A szemhéjam nagyobb görcsei teljesen elmúltak, sokkal jobban érzem magam. Hiszek ab-
ban, hogy meg fog gyógyulni.
Amikor az orvosok kezeltek, történt valami változás?
Semmi. Csak gyógyszeres kezelést adtak, a gyógyszeres kezelések érzésem szerint eltompítot-
tak. Ennek tudhatták be a javulást, de én nem így éreztem. A gyógyszereket már másfél éve nem
szedem, csak azért, hogy ne csapjam be magam. Lelassulok, eltompulok, de semmi javulást nem
érzek tőle.

69
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Körülbelül két-három hónapja találkoztál Carollal. A gyógyszer szedése után tapasztaltál
valami változást? Mielőtt találkoztál Carollal és nem szedted a gyógyszereket, javult az álla-
potod?
Semmit. Két évig jártam pszichológushoz, az életemet elkezdte végiganalizálni, de tulajdonkép-
pen úgy éreztem, hogy mikor ott voltam nála, amikor beszéltem valamiről, akkor javultam valamit,
de utána ez az érzésem teljesen megszűnt. Most az oldás után úgy érzem, egy fél év elég lesz,
hogy teljesen meggyógyuljak.
Mesélték a többiek, hogy eddig nem tudtál pingpongozni, most láttam, hogy ütögeted a
labdát.
Igen, sok minden változott mostanában. Például a fényekre, a napra, a villanyfényekre érzékeny
voltam. Ezelőtt másfél évvel például, mikor tél volt és hóba mentem, nem láttam, a szemem görcsöt
kapott. A görcs húzta le a szemhéjamat, nem tudtam fölemelni.
Milyen élmény pingpongozni?
Isteni dolog. Most 12-15 órákat dolgozom, de két évvel ezelőtt négy órás munkát is alig tudtam
volna elvégezni. Nem félek a munkától, eddig féltem tőle, hogy nem fogom tudni elvégezni, társa-
ságban leszek, ez nekem stresszt jelentett. Mások is mondják, hogy jobban nézek ki.
Ez nem is csoda, csak egy kis segítség.
Igen, köszönöm nektek.

F. Zsuzsanna

A tanfolyam alatt az ellenstimulátorokról tanultunk. Az oldás során megállapítottuk milyen anya-

gokra vagyok allergiás. Hal, cukor, csokoládé, szagok, sör, csípős paprika. Korregresszióval eljutot-
tunk gyermekkorom több évéhez és családunk egyik fogorvos barátjához.
Felidéződött bennem egy olyan történet vele kapcsolatban, ami erősen stresszelt hosszú éveken
keresztül.
Nagyon féltem a fogorvosi rendelőtől. Ha megéreztem a jellegzetes „rendelői” szagokat, egészen
rosszul lettem. Ezért a fogorvos eljött hozzánk kihúzni a fogamat. Mikor észrevettem, hogy megér-
kezett, húgom segítségével eltorlaszoltam székekkel az ajtót úgy, hogy három felnőtt erejére volt
szükség az ajtó kinyitásához. Mikor kinyitották az ajtót, bebújtam az ágy alá. Nagy nehezen kihúz-
tak onnan és lenyomtak egy székre. Befogták az orromat, így nyitották ki a számat. Három felnőtt
fogott le, amíg a fogorvos kihúzta a fogamat, minden érzéstelenítés nélkül. Óriási fájdalmat érez-
tem, gondolom a félelem miatt.
Megnéztük miért ezek az anyagok okozták a problémáimat:
– Hal: a fogorvossal sokszor mentünk kirándulni és horgászni együtt.
– Cukor: csoki: foghúzás után mindig cukrot vagy csokit kaptam.
– Szagok: a fogorvosi rendelő szaga.
– Sör: a fogorvos nagyon szerette a sört, gyakran itta kirándulásaink közben.
– Csípős paprika: a halászlét mindig csípősen ette.
Úgy érzem ezek után nyugodtan ehetem-ihatom ezeket az ételeket és italokat.

P. Ané Zsuzsa

Szeretnék elmondani valamit, ami velem történt, és amit még mindig nem értek.
Körülbelül fél évvel ezelőtt erős fájdalmat kezdtem érezni a végbelem táján. Természetesen
azonnal orvoshoz fordultam, és ő a szokásos terápiát javasolta. De a rendelt kenőcs és kúp nem
segített, sőt mi több, gyulladást okozott. A fájdalom még erősebbé vált. Még más kezelési módokat
is kipróbáltam, de nem volt semmi eredménye.
Családom tanácsára elmentem egy kineziológushoz, Carol Ann Hontz-hoz. Hozzá kell tennem,
hogy nem hittem a kezelésben. Körülbelül félórát töltöttem ott el, és egy olyan csoda történt velem,
amit azóta sem tudok megmagyarázni. A fájdalom teljesen megszűnt. Nem tudom, hogy mit csinált,
és hogyan, csak egyet tudok. Nagyon boldog vagyok, nagyon hálás vagyok neki, és szeretném
megköszönni neki mindezt.
Mindenkinek, akinek fájdalmai vannak, csak ajánlani tudom ezt a módszert.

70
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Kné H. Franciska

Az Egy Agy rendszerről már januárban hallottam, és azóta egyre nagyobb vágyakozással vár-
tam, hogy mikor jöhetek el Carol tanfolyamára. Most ez a vágy beteljesült, és nagyon boldog va-
gyok, mert szeretnék majd ezzel gyógyítani. Sokáig laboratóriumi asszisztensként dolgoztam.
Ezzel nem lehet gyógyítani, csak segíteni az embereken!
Bocsánat, segíteni az embereken, így gondoltam én is. Mindig is az volt a vágyam, hogy segít-
sek. Körülbelül három éve már nem dolgozom az egészségügyben, de minden vágyam, hogy újra
beteg emberekkel foglalkozzam, illetve segítsem őket egy jobb élet reményében. Carol ma az ötö-
dik napon kiválasztott engem, amikor a reaktív izmokról tanultunk, és meglepődtem, hogy miért pont
engem választott. Megnézte, hogy ki erre a legalkalmasabb, és pont nekem volt a legnagyobb szük-
ségem erre, mert tanulási gondjaim vannak. Állandóan az az érzésem, hogy nehezen tudok tanulni,
mindig így éreztem. Visszamentünk, hogy ez honnan alakult ki. Nyolc éves koromra kellett vissza-
menni korregresszióval. Homlok-tarkó tartással kérdezett. Egy iskolai élmény jutott eszembe, ami-
kor még az ötvenes évek végén divat volt, hogy utolsó nap vizsgázni kellett. Második osztályba jár-
tam, ez úgy derült ki, hogy öt perc múlva már emlékeztem arra, hogy a húgom vizsgázott az előző
nap. Nagyon kicsi volt a korkülönbség köztünk, ő elsős volt, és mindig sokkal könnyebben tanult,
mint én. Már hat éves korában olvasta az Egri csillagok című könyvet, én még babáztam. Állandóan
elnyomottnak éreztem magam ezáltal, állandóan teljesítenem kellett volna, de éppen ezért, ettől a
görcstől nem tudtam. Az iskolába láttam magam, emlékszem fehér blúz volt rajtam, sötétkék rakott
szoknya vállpánttal, masni volt a hajamban. Fehér cipő, fehér térdzokni. Baloldalon a második pad-
sorban ültem az ablaknál, láttam az osztálytársaimat is. Egyre jobban jöttek az emlékek: körben
ültek a szülők az osztályban és figyeltek. Nyílt vizsga volt, és nagyon zavart az egész légkör. Kihí-
vott a táblához a tanító néni és számokat kellett felírnom. Már nem emlékszem, hogy mit. Csak azt
láttam, hogy a krétával írok a táblán, és nem mertem hátranézni, mert tudtam, hogy ott vannak a
szüleim, és akkor ugrott be, hogy a testvérem előző nap vizsgázott, neki jól sikerült. A katedra ki volt
emelve egy dobogószerűséggel, ott ült az egész igazgatóság, tanári kar. Iszonyú izgalomban vol-
tam. Megdöbbentem, hogy, hogyan jött ez elő bennem, mert azóta nem is gondolkoztam ezen, el is
felejtettem, hogy vizsgáztunk még annak idején.
Arra nem emlékszem, hogy megoldottam a feladatot vagy sem, egyszer csak a helyemre men-
tem, és ott elkezdtem sírni, ráborultam a padra. Most ez vagy attól volt, hogy nem tudtam megolda-
ni, de ez most itt nem jött elő, vagy az is lehet, hogy a stressztől, megkönnyebbültem, hogy túl va-
gyok rajta, és ez így hatott rám. De ezt nem tudom megmondani, erre nem kaptam választ. És ez-
után körülbelül egy perc múlva már itt láttam magamat, ez elmúlt.
Ez az oldás segített valamit?
Carol oldott, úgy érzem, oldódott a probléma, de nem érzek semmi különöset azóta sem maga-
mon. A reaktív keresztprogramozás volt a probléma, és előző nap érdekes módon, akkor is engem
választott ki, bár többen jelentkeztünk. Kérdezte Carol, hogy kinek van problémája biciklizésnél,
vagy autóvezetésnél, vagy úszásnál. Nálam a biciklizés az, amit sosem tudtam megtanulni, és 40
éves koromban a lányaim tanítottak meg nagyon nehezen. Keservesen, de sikerült, bár még mindig
valahogy elég görcsös a tartásom. 21 éve van jogosítványom, ennek ellenére autót nagyon ritkán
vezetek, például ha hátrafelé megyek, gondom van, hogy merre kell tekerni a kormányt. Ezt oldotta
tegnap. A biciklizéssel kapcsolatban hét éves koromra kellet visszamenni. Visszaemlékeztem, hogy
nyaraltatott a tanító néni Balatonon, és ott egy földút volt, ahol az osztálytársaim elmentek biciklizni.
Persze, én is fölpattantam egy biciklire, bár azelőtt soha nem bicikliztem. Ezen a nehéz úton tartot-
tam magam addig, amíg egyenesen kellett menni. Mikor balra kellett fordulni, én nem tudtam, ha-
nem bementem a töltésbe és beestem egy bokorba. Ekkor a gyerekek kinevettek, én nem is akar-
tam felállni, mert borzalmasan szégyelltem magam. Valószínű, hogy ezért nem tudtam megtanulni
közel harminc évig biciklizni, és ezt oldotta előző nap Carol. Tehát itt is a keresztprogramozás volt a
probléma, ez azóta is házi feladat, minden nap gyakorolom.

71
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
S. Kálmán

Gyógypedagógus, pszichológus vagyok. A foglalkozásomból adódóan foglalkozom dyslexiával. A

hagyományos módszereket nem nagyon használom, lassúnak tartom. Évek kellenek ezekkel a
módszerekkel, hogy a gyerekeknél az írás, olvasás, illetve tanulási problémák megszűnjenek. Az év
elején találkoztam Carol könyvével, olvastam, hogy az Egy Agy rendszer rendkívül hatékony mód-
szer a dyslexia oldására, s akkor tudtam, hogy nekem itt a helyem.
Meggyőződéssel jöttél, vagy kételkedtél benne?
Hiszek a természetgyógyászatban, ha ezt természetgyógyászatnak lehet nevezni, más termé-
szetgyógyászati módszereket is alkalmazok. Elsősorban neurotikus tünetek oldásánál, például da-
dogás, tikkelés, éjszakai ágybavizelés. Én úgy tapasztalom, hogy minden hagyományos módszer
túl lassú, és keresem azt a megoldást, amivel az egészet előbbre tudom vinni, meg tudom gyorsíta-
ni a folyamatot.
Itt egy véletlen kiválasztás során kerültem oldásra, a beszéd problémánál. Nem is gondoltam ar-
ra, hogy beszédproblémám van, inkább a korábbi írás-olvasás zavaromra gondoltam, hogy esetleg
ott kellene valamit oldani. Carol korregresszióval visszament hatéves koromba. Ott az iskolaév ele-
jén érdekes helyzet volt, mert a pedagógusom az anyám volt. Kettős dolog játszódott le. A feladat
az volt, hogy egy sor egyes, egy sor kettes, egy sor hármas, és egy sor négyes, egy sor ötöst kellett
írni. Én elkezdtem az egyesnél, néhányat leírtam belőle, néhányat a többiből, így lassan eljutottam
ötig. Anyám, a pedagógus odajött hozzám, és megkérdezte: „Te miért nem írsz?” Fölállított és meg-
kérdezte tőlem, hogy miért nem dolgozom? Azt mondtam, hogy minek, ez könnyen megy. Ekkor
Carol megkérdezte tőlem, hogy mit éreztem ekkor, haragot, dühöt, mit? Én azt mondtam, hogy szé-
gyenérzetet. Ezt éreztem. Ezután oldott és visszajöttünk a jelenbe. Utána kezdtem el gondolkodni,
hogy nekem a beszéddel milyen problémáim voltak.
Egyébként voltak?
Én azt hittem, hogy nincsenek, vagy ha voltak is, azt jól tudtam kompenzálni. Rájöttem, hogy ha
olyannal beszélek, aki alárendelt viszonyban van velem, azzal magabiztos vagyok. Aki fölöttem áll,
annak nem merem megmondani az igazat. Még nem tudom, hogy ez az egész dolog hogy fog mű-
ködni. Az írással kapcsolatban viszont egy nagyon érdekes dolog következett be. Vége volt a fog-
lalkozásnak és hazamentem. Nem vagyok egy olyan valaki, aki szeret írni. Labdarúgó mérkőzés
volt a televízióban, imádom a focit nézni. Kezdődött a világbajnokság, a mérkőzés felénél abba-
hagytam a tévénézést, és egyszerűen elkezdtem gyönyörű szépen letisztázni azt az anyagot, amit
eddig tanultunk. A vége felé jártam, mikor arra gondoltam. „Hülye vagyok én, mi van énvelem, hogy
írok?” Utáltam mindig írni, s ekkor fogtam föl, hogy kaptam egy oldást, s egy gyönyörű szépen meg-
tördelt, sőt gyönyörű kisiskolás írással leírt szöveget produkáltam. Ennyit magamról.
Tapasztál valamit a társaiddal kapcsolatban?
A társaimnál óriási változást vettem észre. Csak a szemeket kell nézni, a ráncok megszűntek a
szem körül, a szemek csillogóbbá váltak, fölszabadultság és óriási kiegyensúlyozottság tapasztal-
ható. Én azt hittem, hogy csak az első két tanfolyamra fogok eljönni, de olyan óriási lehetőségeket
látok ebben, hogy egész biztos, hogy nagyon hosszan előre fogok haladni, mert tudom, illetve ér-
zem, hogy rengeteg emberen lehet segíteni ezzel a módszerrel, nem csak azokon a gyerekeken,
akik írás-olvasás problémáktól szenvednek, hanem azokon a gyerekeken is, akik már az iskolától
iskolai neurózist kaptak.
Szeretnéd ezt esetleg tanítani is?
Még ezt nem döntöttem el, egyelőre csak a segítésnél tartok, hogy gyerekeken, esetleg felnőtte-
ken segíteni tudjak, azt hiszem.
Amit még elfelejtettem, a többiek mondták, hogy a beszédemben változás következett be. Addig
jóval lassabb, jóval tagoltabb volt a beszédem, most valahogy felgyorsult az oldás után a beszéd-
sebességem.
Ezt én is észrevettem, hogy azelőtt, úgy beszéltél, mintha kétszer meggondoltál volna
mindent, mielőtt kimondtad.
Most nem tudom, hogy ez abból fakad, hogy gyerekekkel beszélek, és azt szeretném, hogy ért-
sék, amit mondok, vagy pedig abból a korábbi problémából. Nagy valószínűséggel ez az egy oldás
is segített a beszédsebességen, mert mikor társaságban beszélgettem, már akkor is többször
mondták nekem azt, hogy kín kivárni, amit akarok mondani.

72
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Dr. K. Mária

Az első kérdésem: Miért kezdted el tanulni az Egy Agy rendszert, és hogyan találkoztál ez-
zel a módszerrel?
Legelőször Nagy Krisztától hallottam a módszerről, aki most évfolyamtársam. Kértek a Soros
Alapítványtól Ösztöndíjat, ehhez kellett volna pszichológusi szakvélemény. Ekkor még fogalmam
sem volt arról, mi az a kineziológia. Akkor mondta, hogy menjek el egy barátjához, aki mesélt az
Egy Agyról, arról, hogy eddig milyen eredményeket értek el, mutatott egy pár köszönő levelet iskola-
igazgatóktól, körzeti orvosoktól, és ekkor tulajdonképpen az kapott meg, hogy ez egy olyan mód-
szer, ami rövidebb idő alatt hoz látványos eredményt, sokkal rövidebb idő alatt, mint egy pszichoa-
nalízis, vagy gyógypedagógiai kezelés. Ez annyira tetszett, hogy elhatároztam, el fogom végezni a
tanfolyamot, de előtte elküldöm az unokahúgomat oldásra. Ő asztmás, hat éves és egyszeri kezelés
után már nem kellett gyógyszert szednie, utána fél évre kapott még egy oldást és teljesen elmúlt az
asztmája.
Észrevettél valami változást a tanfolyamtársaidon az oldások vagy a gyakorlatok alatt?
Változtak-e valamilyen formában lelkileg, testileg?
A magam példájával kezdeném. Az agykontroll egyik fő mozgatórugója a pozitív gondolkodás, és
tulajdonképpen a kineziológia volt az, ami katalizálta ezt. Fantasztikus, hogy elvileg tudtam, de al-
kalmazni képtelen voltam. Az, hogy az embernek a sorsa a saját kezében van, saját maga felelős
mindenért, ez az Egy Agyban az egyik fő gondolat, hogy vállaljunk felelősséget saját magunkért,
merjük vállalni azt, hogy mi választunk, a nem-választás is választás, ha nem választok, akkor tulaj-
donképpen hagyom, hogy mások válasszanak helyettem és hagyom magam elsodródni. Ez az
egyik része, amit el tudok fogadni. A másik része az, hogy már korábban is hittem, hogy minden
organikus megbetegedésnek valahol pszichés háttere van. Egyszer azt mondta nekem egy orvos,
hogy a nátha intelligencia kérdése, és én nagyon sokszor voltam náthás, és akkor elhatároztam,
hogy nem leszek többé. Azóta csak egyszer fordult elő, amikor a lányom össze-vissza puszilgatott.
Azt gondolom, hogy a sok stressz, a feszültség az embereknek a gyenge pontját kezdi ki. Tehát
azoknál, akik nem tudják a stresszüket valamilyen módon feldolgozni, ez huzamosabb idő után el-
kerülhetetlenül valami szervi elváltozáshoz vezet.
A többi tanfolyamtársaimon is csak pozitív változásokat tapasztalok, szemmel láthatólag sokkal
fiatalabbak és kiegyensúlyozottabbak. Csak Krisztánál maradjunk, egy oldást csináltam vele most
délelőtt, egy függőségi oldást, amire végül is vissza kell térni, de ezzel együtt teljesen nyugodt lett.
A munkádban változott-e valami, könnyebb vagy nehezebb lett?
A munkámban „csak” annyira segített, hogy azóta nem ismerek lehetetlent, tehát mindent el tu-
dok intézni, pontosan azért, mert tudom, hogy rajtam múlik a lehetetlen dolgok megoldása.
Elmesélnéd nekünk azt a történetet, amikor előadásokat szerveztél vidéken?
Tulajdonképpen azokról a gyakorlatokról tartottam előadást, amik a szellemi frissességet és a
teherbíró képességet növelik. Nagyon intenzív, szellemileg nagyon megterhelő volt. Ezeket a gya-
korlatokat, amiket elvégeztünk a hallgatókkal, saját magam is csináltam, mert tanítottam a gyakorla-
tot, és három ilyen nap után is teljesen friss állapotban tértem haza, abszolút nem éreztem fáradt-
ságot, pedig olyan nagy volt az anyagmennyiség, amit egyébként biztosan nem tudtak volna befo-
gadni. A családom teljesen elképedt, mert máskor egy egynapos ilyen munka után teljesen kimerül-
tén tértem haza.
Végeztél már oldásokat?
Egyéni oldásokat nem merek még vállalni, talán most már összeállt a kép az egészről, hogy
egyáltalán milyen lépésekben lehet az oldásokat végezni. Egyébként is elhatároztam, hogy profi
szintre felfejlesztem a tudásomat most, miután rendszerbe állt, ami korábban kusza volt számomra.
Egy utolsó kérdés: érzésed szerint az Egy Agy rendszer változtathat-e Magyarországon
valamit, ha ezt minél több ember megismeri? Tehát a magyar embert, a magyar mentalitást
ismerve, szerinted ez hosszabb távon változtathat-e valamit?
Hiszek abban hogy ez el fog terjedni, jósolni nem tudok de az biztos hogy az Egy Agy rendszert
megismerve a stresszeinket másképp fogjuk tudni kezelni, ugyanis a stressz is magyar „találmány”.
Egyébként is Selye professzor azt mondta: „Az élethez kell stressz, a stressz nélküli élet a halál.”
De az már nem mindegy, hogy a stresszt hogyan dolgozzuk fel, vagy hogy elraktározzuk-e ma-
gunkban. Ebben a kineziológiának óriási szerepe lehet. Hiszek abban, hogy ez mindennapos mun-
kámmá fog válni.

73
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Sné S. Ildikó

Carol a kisfiamnál végzett oldást a tanulási nehézségekre, és az elért pozitív eredményeket látva
jelentkeztem a tanfolyamra. Tele voltam feszültséggel. Ennek igazi oka az volt, hogy férjem édes-
anyjával lakom együtt és elég feszült volt a viszonyunk a mindennapi érintkezésben. Az első napi itt
tartózkodás után már éreztem, hogy hazamenni jobb.
Engedett a feszültség benned?
Igen. Anyósomon ugyan nem láttam semmi változást, de engem nem zavart az hogy hallom a ki-
szűrődő hangokat a szobájukból, az, hogy megjelenik a folyosón. Az ő vibrálása nem ragadt rám át.
Igaz, az első este elég nagy fájdalmat éreztem a fejemben és el is meséltem itt, hogy amikor be-
csuktam a szememet és fájdalmat is éreztem, ez a fájdalom egy felhővé alakult és elszállt. Erről
beszámoltam Carolnak. Második naptól éreztem azt igazán, hogy itt vagyok és bárkivel kapcsolatot
tudok tartani.
Volt olyan problémád, hogy nem tudtál kommunikálni valakivel, vagy zavart más ember je-
lenléte?
Volt. Elég sokat kell az óvodában beszélni és a szülői értekezletek gondokat okoztak egy idő
után. Most keresem mindenkinek a tekintetét akivel beszélek, hogy a szemébe tudjak nézni, ez már
nekem nem gond. Az olvasási problémát is oldotta nálam Carol. Nem tudtam, hogy erre szükségem
van, mert a meséket kívülről tanultam meg és így meséltem a gyerekeknek. Kiderült, hogy én va-
gyok az, akinél ezt oldani kell.
Most ahogy visszagondolsz erre: gyakran előfordul, hogy az emberek nem veszik észre,
mi a problémájuk?
Pontosan ez volt az egyik gondom. Először nem éreztem a pozitív változásokat, de mikor haza-
mentem, akkor rengeteg kép beugrott és ezeket megpróbáltam magamban úgy áttenni, ahogy Carol
tanított minket, és azt hiszem, hogy ez jól sikerült. Nekem ebben a legszenzációsabb élmény az
volt, hogy a 3-6 éves korban felmerülő problémákra mind oldást kaptam. Nem tudom, hogy azért-e,
mert a gyerekekkel foglalkozom, és mélyen érintve érzem magam, és hasonló gondjaim voltak.
Ahogy végignéztem, hogy ki kapott 3-6 éves korig oldást, arra én is ugyanúgy megkaptam mint
ők.
Az is nagyon jó és pozitív változás, hogy amit most elképzelek, az kristálytisztán jelenik meg a
gondolatomban.
Még egy számomra nagyon fontos esetről tudok beszámolni.
A kisfiam hét dioptriás szemüveget viselt. Kapott Caroltól oldást erre, az előírt gyakorlatokat mind
megcsinálta. Még valószínűleg egy pár oldásra szüksége lesz a tanulási problémáihoz, de a szem-
üvegét ki kellett cseréltetni, mert hét dioptriásról öt dioptriásra javult.
A tanfolyamtársaidon vettél észre valamilyen változást ez alatt az öt nap alatt?
Azt hiszem, mindenki úgy jött ide, hogy rengeteg gondja volt, és napról-napra látszott rajtunk,
hogy kisimult az arcunk és mind mosolygósabbak lettünk. Ha hazamegyek, most örömmel teszem.
Eddig úgy éreztem, hogy muszáj, mert gond volt az anyósommal.
Van még más egyéb, amit el tudnál mesélni nekünk?
Szeretném folytatni a tanfolyamokat.
Köszönöm.

Szné

Carol oldott engem a tanfolyam alatt egy alkalommal. Fájt a hátam gyermekkorom óta, és 20 éve
meg is műtötték gerincsérvvel, de hát azóta sem múlt el a hátfájásom, állandó hátfájásom volt az
oldásig. Egyéves korba kellett visszamenni. Akkor volt egy élményem az oldás alatt, láttam magam,
amint feküdtem a kiságyban, és apu hazajött részegen. Elkezdett üvölteni és a nagymamám volt
csak ott benn, de hát nem mert hozzámnyúlni, mert félt aputól. Én ezalatt borzasztó idegállapotba
kerültem, és az oldás alatt átéltem azt, amit akkor. Elkezdett a szemem remegni, nagyon elkezdtem
sírni, erős szívdobogást kaptam, aztán nagyon sokára ez elkezdett csendesedni bennem, s a végén
megnyugodtam. Nagyon sokáig tartott, amíg ezt feloldották. Lelkileg nagyon megrázott a dolog,
még másnap is úgy éreztem, hogy rettentően megviselt. Csak harmadnapra éreztem jól magam.
Utána, attól a perctől kezdve megszűnt a hátfájásom. Azóta csodálatosan alszom, nem ébredek föl
mindig, amikor megfordulok. Azóta nagyon jól érzem magam.

74
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Van még egy oldás, amit szeretnék elmesélni, ez a tanfolyam negyedik napján történt. Az egyik
társam, Ági oldott. Az érintéssel kapcsolatos problémám volt. Tizenkilenc éves koromra kellett visz-
szamenni, akkor született a fiam. Tizenkilenc évesen elég fiatal voltam a szüléshez, órákon keresz-
tül vajúdtam, és egyedül voltam a szülőszobában. Egy orvos és egy ápolónő volt benn, akik nem
törődtek velem. Azt mondták, hogy még nincs itt az ideje, és nem foglalkoztak velem. Én nagyon
ideges voltam, mi lesz majd, ha jön a baba? Nehogy valami baja legyen, ott vagyok tudattalanul
egyedül.
Gondolom ez nekik mindennapos dolog volt, de neked nem.
Már 22 órája vajúdtam, így megindították a szülést, de a fiam nem akart jönni magától, így aztán
kinyomták belőlem. Ez nagyon megrázó volt számomra, nagyon megviselt. A gyerek nem sírt, ezért
nagyon megijedtem, hogy valami baja van. Mondtam, hogy mutassák meg, mert akarom látni, meg
akarom fogni, tegyék ide hozzám, hogy érezzem kis teste melegét. Hallottam, hogy fölsír, mondták,
hogy nincs semmi baja, egészséges, így megnyugodtam. Később, jó sokára hozták vissza pólyá-
ban. Később sem adták a kezembe, tehát nagyon rossz érzés volt, hogy nem adják oda, nem lehet
a kezemben. Csak megmutatták, és csak harmadnap hozták szoptatni, csak akkor tudtam magam-
hoz szorítani, s ez nagyon rossz érzés volt.
Van még más egyéb dolog, amit el szeretnél mesélni?
Először talán arról szeretnék beszélni, hogy napról napra felszabadultabb lettem, sokkal jobban
éreztem magam. Az emberekhez való viszonyom eddig sem volt rossz, de most szeretettel járok az
emberek között. Érzem az arcomon, hogy akkor is tudok mosolyogni, ha mérges embert látok. A
társaimon is észrevettem, mindenkinek kivirult az arca, kisimultak a vonásaik, mindenki nagyon
kedves a másikhoz. Napról napra javul az egymás közötti viszony.

F. József

Carol kétszer oldott a tanfolyam alatt. Nem mertem kiállni az emberek elé beszélni, elöntött a víz,
elvörösödtem, teljesen leblokkolt az agyam, nem tudtam mit mondjak. Carol elvégezte az oldás, és
utána megkérdezte, hogy tudok-e több ember előtt beszélni. Az oldás után már tudtam, már majd-
nem egyáltalán nem izzadtam, csak a tenyerem. Ez megmaradt, de az agyam már nem blokkol le.
Ez már az ötödik nap, hogy itt vagyunk ezen a tanfolyamon, előtte nem volt olyan nap, hogy ne lett
volna szívritmus-zavarom. Az első oldás óta nem volt.
A második oldásnál Carol az írói blokkokat oldotta. Szombaton napközben oldott. Még soha éle-
temben nem éreztem magamban olyan késztetést, hogy le kell írnom valamit. Az oldás után nem
zavart, hogy írni kell, nem volt bennem gátlás. Egyszerűen csak úgy jött.
A tanfolyamtársaidon észrevettél valami változást?
Én már a második nap észrevettem egy-két emberen, hogy nyugodtabbak, feloldottabbak, nem
zavarja őket ez a társaság. Egy-két ráncosabb emberen észrevettem, hogy simultak az arcukon a
szarkalábak, illetve nem annyira élesek. Fényesebb a bőrük, szemük nem vibrál.

P. Gábor

Évek óta minden nyár vége felé, úgy három hónapon keresztül gyötört a szénanátha.
Azt hiszem senkinek sem kell bemutatni milyen is az, amikor az ember orra megállás nélkül fo-
lyik, és csupa seb, a szemei égnek, bedagadnak, és zsebkendő-hegyek fogynak el. Ráadásul sok-
kal ingerültebb a családjával, és úgy általában az emberekkel.
Használtam orrcseppeket, gyógyszereket mint mások, de ezek csak ideig óráig enyhítették a
problémámat.
Szerencsére lehetőségem nyílt ennek a problémának a megoldására.
Carol igen megnyerő, feltűnően kedves személyiség, amihez magyar embernek ritkán van sze-
rencséje. Szinte érezhetően sugároz valamiféle nyugodtságot, melegséget és erőt a változáshoz.
Részemről nem igazán hittem efféle kezelésekben, és az első oldás után nem éreztem a hatást,
melyet nagyon vártam, ezért eléggé elkedvetlenedtem.
Carol bíztatott, hogy semmi probléma, további oldásokra van szükségem, mivel a múltamban
még vannak ehhez kapcsolódó problémák, amiket még fel kell oldani.

75
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
A harmadik oldás után estére minden eddigit felülmúlóan erősödött meg az allergiám, és rettene-
tesen szenvedtem, nagyon dühös voltam. Sose lesz vége?
Másnap reggel amikor felébredtem olyan tiszta volt az orrom mint azokban a hónapokban, ami-
kor nem gyötört az allergia.
Ez meghatározta mindennapjaimat, nyugodtabb, figyelmesebb lettem.
Mindez két éve történt, és azóta – hála Carolnak, és magamnak is, amiért nem adtam fel a
gyógyulás reményét – remekül érzem magam.
Egy másik dolog ami ezen is túl tesz számomra, a boldogságom. Mindannyian átéltünk, vagy
éppen átélünk különböző hercehurcákat a másik nemmel. Sehogyan se akar megfelelni elképzelé-
seinknek a másik fél és mi se neki. Mindenki saját maga szeretne lenni és nem a másikat szolgálni.
Erről regényeket lehetne beszélni, de most nem erről akartam írni. Velem is megtörtént, ami sok
más emberrel, mert 1988-ban elváltak útjaim a feleségemtől, és két pici fiammal „egyedül” marad-
tam. Az ember nem igazán lehet boldog egymagában, hozzávaló társ nélkül. Sajnos ilyenkor kiala-
kul bennünk „egy” hitrendszer, amely minden új kapcsolatnál gátakat épít, óvatosságra, bizalmat-
lanságra int, és a másik fél hibáit keresve azon törjük magunkat, vajon nem lesz-e kudarc ebből a
kapcsolatból is, hisz először „mindenki” a szebbik oldalát mutatja, ő is én is. Ráadásul aki egyszer
már „megégette” magát... Mindig csak rövid kapcsolataim voltak, mindenkiben a hibákat láttam, de
magamban soha nem kerestem.
Ezeken a dolgokon végre túl tudtam tenni magam, mert elkezdtem tanulni ezt a fantasztikus
módszert, mely nemcsak a stressz kezelésével és annak oldásával, hanem a személyiséget fejlesz-
tő programjával igencsak hozzájárult életem megváltozásához.
Megismerkedtem egy csodálatos teremtéssel, akire már egészen más szemmel tudok nézni,
nem a hibáit keresem, hanem azon vagyok, hogyan élhetünk harmonikusan, szeretetben, elfogadva
őt úgy ahogy van.
Úgy érzem egy békés, nyugodt család mindennél többet ér. Gyermekeinknek ezt kell látniuk, hisz
ebből meríthetnek példát maguknak a jövőjük számára.
Ezek után csak azt fűzhetem hozzá, hogy akinek bármiféle baja, problémája van, ne tétovázzon,
vegye fel a kapcsolatot Carollal. Nem hiszem, hogy megbánja.
Én már nem hiszem, hanem tudom, hogy működik ez a dolog.

Dr. V. Márta

Tisztán emlékszem a napra, mely megváltoztatta az életemet. Nagy izgalommal, és várakozás-

sal telve ültem az első sorban. Mellettem édesanyám, aki akkor 64 éves volt. Együtt határoztuk el,
hogy elvégezzük ezt az első, „A kinezíológia eszközei” című tanfolyamot. Ekkor találkoztam életem-
ben először Carol Ann Hontz amerikai kineziológus Egy Agy oktatóval. Annyira más volt mint az
általam eddig ismert emberek! Egész lényéből valami utolérhetetlen elegancia, belső derű, harmó-
nia áradt, egyszerűen sugárzott! És a színei! Mint amikor borús időben hirtelen kibukkan a nap a
felhők közül, szürke, barna, fekete világunkba úgy hozta be, vissza a színeket.
Elkezdtük az ismerkedést egy új világgal. Ezen a legelső napon rádöbbentem, hogy megtaláltam
azt, amit eddig kerestem: életem értelmét. Éreztem, tudtam, hogy ez az amivel nekem foglalkoznom
kell, amit meg kell tanulnom. A tanulást azóta sem hagytam abba. Minden kineziológia tanfolyam
során újabb és újabb kapukat tárt ki előttem Carol s elmondhatom, hogy életem részévé vált a cso-
da.
Immár évek óta dolgozom a kineziológiával, sok-sok ezer oldást végeztem, fantasztikus ered-
ménnyel, de ma is minden egyes kezelés meglepetés, öröm, rácsodálkozás számomra. Tanulási
nehézségek, dadogás, hallás és látásproblémák, pánikbetegség, depresszió, szexuális, kapcsolat-
teremtési, önértékelési zavarok és a többi. Mindezeken segíteni tudunk ezzel a csodálatos mód-
szerrel!
1994 tavaszán újabb fejezet kezdődött életemben, a Three in One Concepts hivatalos oktatója
lettem. Sok száz hallgatóm, közöttük jogász, orvos, mozdonyvezető, logopédus, gyógypedagógus,
rendőr, pedagógus, közgazdász ismerkedett meg tanfolyamaimon a kineziológiával. Van, aki mun-
kájában, hivatásában kívánja hasznosítani a tanultakat, van aki tanulási nehézségekkel küzdő
gyermekének akar segíteni, s van aki saját életét szeretné rendbe hozni, de egy dolog közös ben-
nük: valamennyiük élete megváltozott, szebb, jobb, harmonikusabb lett. Csodálatos dolog részese
lenni ennek, látni, ahogy arcuk, testtartásuk, mozdulataik változnak, kinyílnak egymás és a világ
76
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
felé. Végigkísérni első, sokszor szinte katartikus oldásaikat. Saját kezeléseim sikerénél is nagyobb
örömet okoz, az ő élményeiket, sikereiket meghallgatni.
S hogy az én életem hogyan alakult? BOLDOG VAGYOK! S remélem már belőlem is úgy sugár-
zik ez az érzés, mint Carolból azon az első, legelső tanfolyamon!

S. Lilla

Tegnap itt maradtam, és tiszta ideges voltam, mert már elegem volt abból, hogy 14 éve dadogok,
és úgy néznek rám, mint egy kis hülyére. Bejöttem ide, az egész öt percig tartott, öt percig, és utána
nem bírtam abbahagyni a beszédet és az olvasást. Szóval egyszerűen fantasztikus! Hazamentem,
és az anyu megkérdezte: „Mi az Lilla, dugót nyeltél?” A barátaim is mondták, hogy csillognak a
szemeim és szebb lettem, mióta idejárok.
Hogy telt a tegnap estéd?
Diszkóba mentünk, és ott annyi energiám volt, hogy végigtáncoltam az egészet. Táncoltam, a
többiek meg nézték mi bajom van. Ja, és adtam energiát a barátnőmnek is, mert már fájtak a lábai.
Most szebben beszélek, és már tudok szebben olvasni is. Tegnap az oldás után itt olvastam, és
Carol megkérdezte: „Egész éjjel itt akarsz ülni?” Annyira jó, hogy sokkal jobban érzem magam!
Új élet kezdődött számodra! Elmesélnéd mi okozta a dadogásodat? Ez másoknak is tanul-
ságos lehet!
Ötéves voltam, óvodába jártam. Azelőtt tökéletesen beszéltem, semmi beszédhibám nem volt.
Az egyik óvónő, Rózsika néni, üvöltött velem, mert én szépen beszéltem. Voltam már szavalóver-
senyen, tudtam egy csomó verset, énekeltem...
Ötéves korod óta aztán végig dadogtál, az iskolában...
Igen, és még jobban, ha nyilvánosság előtt kellett beszélnem. Egyszerűen blokkoltam. Annyira
nem tudtam beszélni, hogy szakadt rólam a víz, görcsölt a gyomrom, rosszul voltam, rettegtem. De
most már jobban érzem magam.
Mennyire változott meg az életed?
Nagyon, nagyon.
Mivel foglalkozol, tanulsz?
Esti gimnáziumba megyek.
És holnap mit fogsz csinálni?
Az még a jövő titka. Lehet, hogy beszélni fogok egész nap! Amikor első nap idejöttem a tanfo-
lyamra, nem hittem el, hogy ez létezik. Kaptam már oldást az anyutól, de én úgy jöttem a tanfolyam-
ra, hogy mindenki utálni fog itt, úgyse ismerek senkit. Most már tényleg teljesen más az érzésem.
Gondolod, hogy utál itt valaki?
Nem utál senki!
Már a baráti köröm is észrevette, hogy megváltoztam, más vagyok, mint ők, akik inkább negatív
beállítottságúak. Most már én is pozitív lettem, úgy érzem, szóval eddig mindenre azt mondtam,
hogy nem tudom, nem akarom, semmi értelme az egésznek, de most már van célom, és ez jó.
Azon se csodálkozz, hogyha új barátaid lesznek!
Újak lesznek? De jó!
Éveken át szenvedtél a problémádtól, tudod milyen érzés ez, mások problémáiba jobban
belelátsz, beleérzel emiatt.
Biztos, hogy a dadogásomnak ez az ötéves kori eset volt az oka? Lehet, hogy nem az egyedüli,
de a legfőbb oka ez volt. Évek során az ehhez hasonló, ismétlődő negatív tapasztalatok egymásra
rétegződtek, elmélyítették a bajt.

Ené Zsuzsa

Kisgyerekkorom óta van problémám a látásommal. Gyűlöltem mindig is a szemüveget, ami az

egész gyerekkoromat megkeserítette, de annyira, hogy boldogtalan gyerek voltam emiatt. Kértem
Carolt, hogy a szemproblémámat, és a szemüveg elleni iszonyt oldja fel bennem. A látásom még
nem javult meg, úgy érzem, esetleg újra el kéne jönnöm emiatt, de este amikor a szemüveget elő-
vettem, és feltettem, szinte jó érzés töltött el, nem volt már bennem az a gyűlölet. A fiam is nevetett

77
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
rajtam, mert elhatároztam, hogy egy gyönyörű, aranykeretes diplomata-szemüveget csináltatok ma-
gamnak.
Megosztanád az oldásban előhozott történetet?
Télen nagy hó volt, és a nagymamám, akit nagyon, nagyon szerettem, szánkóztatott. Leestem a
szánkóról, lecsúsztam hátul, és ő nem vette észre. Ment előre, jó sokáig ment, én pedig ültem a
hóban. Annyira előttem van, látom, hogy távolodik, kiabáltam, és nem hallotta. Aztán valahogy ész-
revette, hogy könnyebb a szánkó, és visszajött. Ő is nagyon megijedt, én ordítottam. Otthon nem
mertem megmondani a szüleimnek, hogy mi történt, de attól kezdve ha a piros kabátot fel akarták
rám adni, üvöltöttem. Azóta is utálom a telet, minden téli sportot, nem tudtam megtanulni korcso-
lyázni, mikor a fiaim síelni tanultak, reszkettem a félelemtől, hogy lezuhannak, vagy elesnek. Maga
a hó is szörnyűség.
Volt.
Volt, igen. Tegnap az oldás után csak lebegtem, jóformán egész éjszaka nem aludtam, az járt
bennem, hogy hogyan lehet, hogy egy ilyen kis esemény, egy véletlen, vagy nem is tudom micsoda
az ember életét így meg tudja változtatni.

X.Y.

Az első oldásom témája az volt, hogy nyilvánosság előtt nem tudtam olyan jól beszélni. Meg mer-
tem ugyan szólalni, de nem tudtam azt a formámat hozni, adni, mint kevesebb ember előtt. Most,
hogy ezt elmesélem nektek, úgy érzem semmi gombóc nincs bennem, és ez az oldás sikerült.
A másik dolog: eldöntöttem, hogy nekem nem lesz jogosítványom, pedig nagyon kéne. Nem
mintha fizikailag nem tudnám megtanulni az autóvezetést, de gyalog is szórakozottan átmegyek a
pirosban, ezért úgy éreztem, hogy nem szabadna vezetnem. Az oldás során kiderült, hogy nem
tudok keresztezni, biciklizni, úszni, szóval valami zűr van a kapcsolások között. Lényeg az, hogy a
közeljövőben be fogok iratkozni gépkocsivezetői tanfolyamra, mert valahogy önbizalom tekintetében
megváltoztam. Ezt nevezem sikernek.

Mné Mária

A történetem a dadogásommal kapcsolatos. Harminchárom évig dadogtam, de nagyon. Carol két

alkalommal oldott. Az első oldás után is jobb lett a helyzet. Okként egy hétéves kori eset jött elő,
amikor két nagylány bezárt egy kamrába. Húsz vagy huszonöt percet lehettem benn, nagyon sír-
tam, nagyon féltem. Az oldáskor csoda történt velem, azt hiszem nem nagyon hallható már, hogy
dadogtam valamikor. Talán még megakadok néha egy picit, szerintem más is akad, ha zavarban
van, amikor hallgatják. Az első oldás után hangos olvasáskor még mindig dadogtam, például nem
tudtam könyvből mesélni. Tudtam, hogy a dadogásom oka egy gyerekkori baleset volt, a szüleim is
mondták. Ügy látszik a testem először mégis azt a hétéves kori élményt akarta feldolgozni, mert az
is nagy sokk volt. A második oldáskor aztán előjött mindjárt a gyerekkori baleset okként. Azóta fo-
lyamatosan olvasok, a dadogás teljesen megszűnt, számomra ez csoda. Ilyen van, de akivel nem
magával történik, azt hiszem nem érti. Új világ nyílt meg előttem. Régebben szabályosan fizikai fáj-
dalom volt beszélni, szóval elfáradtam attól, ha beszélnem kellett. Elmentem a terem utolsó sarká-
ba, csak hogy ne szóljon hozzám senki, mert halálra szégyelltem magam, mikor dadogtam. Most le
se lehet csapni, mert élvezem a hangom. Éveken keresztül nem mertem beszélni, kapcsolatokat
teremteni, meg se szólaltam. Az iskolában is írásban feleltem végig. Nem is akartak normális isko-
lába felvenni, mert annyira dadogtam. Az anyukámnak azt, hogy anyu öt perc alatt tudtam csak ki-
mondani. Úgy akadtam, hogy aaaa....nyu, és görcsben voltam. Aztán hetedik, nyolcadikos korom-
ban, amikor már a fiúkapcsolatok előjöttek, kicsit oldódtam, mert tükörrel szembe kezdtem beszélni.
A dadogás alapvető problémája megmaradt, a gyomorszáji görcs meg a fizikai fájdalom megma-
radt, csak türtőztettem magam. Most már mindez megszűnt.
Mi volt ez a gyerekkori baleseted?
Két és fél éves koromban játszottam a bérház folyosóján, labdáztam. Leesett a labdám, leszalad-
tam utána, és nyolc lépcsőfokot csúsztam le a gerincemen. Iszonyú fájdalom volt, és félelem. Azt
hittem, meghalok. Fel sem tudtam kelni, két napig meg se szólaltam. Az a furcsa, hogy a szüleim

78
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
nem vittek el doktorhoz. Ez számomra megdöbbentő, mert ha az én három gyerekemmel valami
történik, én azonnal megyek. Szóval nem vittek el doktorhoz. Két nap után megszólaltam, úgy, hogy
nem értették a szavam. Addig verseket mondtam, imádtam szerepelni, balett-táncos akartam lenni.
Utána egészen más ember lettem, elmentem, mondom, a terem utolsó sarkába, rám ne is nézzen
senki. Az arcomon látszott a fájdalom, ahogy dadogtam.
Most már nem látszik fájdalom.
Nincs is. Társaságban is látom, hogy megfelelek, nem szégyellem magam, tudom, hogy ugyan-
olyan vagyok, mint más. Eddig nem így volt. Teljesen azt hittem, hogy én sokkal kevesebb vagyok,
mint más, mert dadogok, és nem úgy fejezem ki magam, ahogy kell. Eltorzult az arcom is, az egész
arcomat takarnom kellett, ha beszéltem. És most látszik valami?

+ Gábor

Óvodás koromban engem mindig bántottak a gyerekek. Mást nem, csak mindig engem. Megbe-
szélték, hogy majd az udvaron kergetni fognak.
Amikor öltöztünk, mindig ott sugdostak, hogy engem fognak megverni.
Te hallottad ezt?
Igen, mindig.
Az óvónéni látta?
Nem, nem figyelt igazán oda.
A szüleidnek elmondtad?
Nem, nem meséltem róla.
Megtanultad, hogy ne bízz az emberekben, mert megvernek. Falat húztál magad köré, a fi-
zikai és érzelmi fájdalom összekapcsolódott, és mindezt magadban tartottad.

X. Y.

Az egyik oldásom azzal kapcsolatos, hogy a tájékozódási képességem nem jó. Tegnap, az oldás
után nagyon érdekes, és jóleső tapasztalatom volt, hogy amerre mentünk, mindig tudtam, hogy hol
vagyunk. A visszaúton is megtaláltam a pontokat, hogy merre mentünk. Úgy érzem, ha egyedül
vagyok, akkor is visszatalálok. Régebben olyan rossz volt. Faluról származom, városban kezdtem el
tanulni, a barátnőmmel utaztunk. Egy állomással szálltunk le előbb, mert ő másik iskolába járt. Ez
egy utcával előbb volt, nekem onnan kellett volna eljutnom csak egyetlen egy utcával lejjebb. Az
ellenkező irányba indultam el, és kimentem a városból. Ekkora stresszt okozott egyedül lenni. Most
úgy érzem, bárhová megyek is, visszatalálok arra a pontra, ahonnan indultam. Eddig mindig nagyon
bántott, hogy nem tudok tájékozódni, mert a férjem olyan típusú, hogy szeret előreszaladni, szereti
a dolgait intézni, engem meg mindig hátrahagy. Nekem ez görcsöt okozott, rohantam utána, dühös
voltam, veszekedtem, hogy várjál már, ha velem vagy, akkor legyél velem. Most ez teljesen meg-
szűnt. Nem érdekelt egyáltalán, hogy ő megy a dolgait intézni, én is csináltam azt, ami nekem jóle-
sett. Egyszerűen fantasztikus érzés ez.

Kné M. Irma

Amikor túl voltunk az első oldásokon, úgy gondoltam csoda történt. Igen ez az a tanfolyam. Ez
érdekel engem. Hol volt eddig ez a módszer? Mindig erre vágytam!
Aztán jöttek a többiek. Egyik bemutató oldás a másik után. Elkövetkezett a hatodik tanfolyam. Ha
nem a saját szememmel látom, nem hiszem el. A több centiméterrel hosszabb láb különbsége ki-
egyenlítődött az oldás végére. Később több ilyen esetet oldottam magam is. Mind külön-külön maga
volt a fantasztikum. S ez annál inkább is így van, mivel az egészségügy, ahol korábban dolgoztam,
nem dicsekedhet hasonló eredményekkel. De azzal sem, amit a tizedik tanfolyam ideje alatt átél-
tem. A második nap fél tíz. Egy kruppos kislányt hoztak hozzám oldásra. Alig kapott levegőt. Nem
az ügyeletre szaladtak vele. Oldottam. Mindent a születésekor kellett korrigálni. S itt történt az igazi
csoda! Megszűnt a fulladás, normál légzése lett. Nagyon boldog voltam, mert megérhettem azt, ami
79
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
keveseknek adatik meg. Minden gyógyszer nélkül (nem úgy, mint nővér koromban korábban) múlt
el valami. Másnap sugározva mentem Carolhoz, hogy megosszam élményemet. A hallgatóknak is
feltűnt, a sugárzás az arcomon. Többen mondták, „olyan szép vagy ma”. Velem örültek, amikor
megtudták az okát. Hálás vagyok a sorsnak, és mindenkinek, akinek része volt abban, hogy én egy
ilyen csodálatos ajándékot kaptam, s hogy ezt megélhettem.

Köszönöm!

Dné Sz. Enikő

Mitől lett jobb az életünk?

Carol Ann Hontz-ról a („Három az egyben”) kineziológiai módszer Közép-Kelet-Európái igazgató-
járól először egy újságcikkben olvastam. Már ekkor nagy hatással volt rám sugárzó egyénisége,
pedagógiai munkásságában való jobbító törekvései. Tanárként, óvónőként már hosszú évek óta a
tanulási nehézségek korrigálásának lehetősége foglalkoztatott engem is. Egyre újabb és újabb ha-
zai és külföldi módszerek alkalmazásával próbálkoztam. Felkeltette érdeklődésemet a Gordon
Stokes, Daniel Whiteside és Candace Callaway nevéhez fűződő koncepció, amely segítségével
hatékonyan lehet korrigálni a dyslexiát. Ekkorra azonban egészségi problémáim egyre gyakrabban
vontak ki a munkámból, mígnem egy nagyobb műtét után úgy éreztem életem irányítása végképp
kicsúszott a „kezemből”. Ebben az időben sokat tűnődtem azon, hogyan lehetséges, hogy a csalá-
domban már mindenkinek kivették a manduláját, vakbelét. A női családtagok különböző nőgyógy-
ászati problémával küszködnek, míg mások a gyógyszereket alig ismerik, és ritkán szorulnak kór-
házi kezelésre. A kezembe kerülő könyvek segítségével rájöttem a válaszra. Ekkor indított Carol
éppen egy új tanfolyamsorozatot. Úgy döntöttem elmegyek. Hát így kezdődött...
Ezután megdöbbentő élmények sorozata várt rám. Elsajátítottuk, megtapasztaltuk a
stresszoldási technikákat. Szervezetünk egy csodálatos „szerkezet”. Teljes a harmóniára törekvés-
re, ön-helyreállító képessége rendkívüli. Minden egyén egy különleges genetikai mintával születik,
környezetünkkel történő kapcsolatunk során ez a „program” különböző módon sérül, a félelmek,
szorongások, fájdalmak által. Számítógépes nyelven: a program vírusos lesz. Mi is történik ilyen-
kor?! Ha elindítjuk a program futását (a szervezetben ez egy élettani folyamat vagy szerv funkciója).
Mi várható egy vírusos programtól: vagy el sem indul, vagy hibásan működik, vagy tönkreteszi az
egész gépet (esetünkben a szervezetet). Fogantatásunktól minden átélt érzelmünk, élményünk,
tapasztalatunk emléknyomot képez az agyban. Hátsó agyunkban tárolódnak az ősi érzelmek, a
félelem, fájdalom és a fájdalomtól való félelem, melyekre két reakciónk létezett: az üss vagy a fuss!
A bal agyféltekében van egy szűrő, amely minden, az érzékszerveken át befolyó információt a múlt-
beli emlékekkel hasonlít össze. Amennyiben egy jelen szituáció emlékezteti egy régi félelmet keltő,
vagy fájdalmas eseményre, az agy „tudatos” területe blokkolódik az újabb fájdalom elkerülése érde-
kében. Ezt a blokkot a „biofeedback” segítségével az adott életkorra visszamenve megtaláljuk és az
energia áramlást egyszerű korrekciókkal helyreállítjuk, így a negatív érzelmet „leoldjuk” az érintett
eseményről, mely ezután egy-egy emlék marad csupán, fájdalmas negatív élmény nélkül.
Erre elmondanám a kislányom példáját. Tavaly ment első osztályba. Értelmes, gyors észjárású,
jó kapcsolatteremtő készséggel megáldott, jólelkü, de kissé makrancos természetű kislány. Rövid
idő múlva kiderült, hogy Ági „kezelhetetlen”, nem képes írni, olvasni, összeadni. Füzetei, könyvei,
ruházata maszatos, tépett, lyuggatott. Sehogy sem értettem. Arra számítottam, hogy „nyüzsgő” ter-
mészete nehezen fog alkalmazkodni a hagyományos iskolai rendszerhez, de, hogy „képtelen” lesz
tanulni, arra nem! Az újonnan megismert módszert rögtön kipróbáltam rajta. Azt választotta témá-
nak, hogy: „rendesebben tudjon viselkedni” az iskolában és otthon is. Az oldás során a születésé-
hez kellett visszamenni.

Megdöbbentő volt, amikor elmondta, mit élt át a méhen belül: milyen rettenetes, tehetetlen féle-
lem fogta el, amikor rajtam a császármetszést végezték. Ehhez a negatív érzelemhez társult az a
tény is, hogy az iskolakezdése egybeesett az én újabb operációmmal, így kapcsolódott össze felté-
teles reflex láncolatba a születéskor átélt fájdalomtól való félelme, az én műtétem fájdalmának átér-
zése és az iskolába lépés, melyet minden tanulási szituáció előhívott. Az oldás utáni perctől kezdve
lányom írása észrevehetően rendezett lett, füzeteit, könyveit nem lyukasztotta ki. A számolás is
könnyebben ment. Újabb oldásaim hatására a második osztályt már sokkal lelkesebben kezdte.
Magatartása javult, örömmel és sokat olvas. Matematikából is szívesen készít szorgalmi feladatot.
80
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Napokig mesélhetném, miként változott meg családom és az én szemléletem, viselkedésünk,
életvitelünk fokról-fokra. Megtapasztalva az oldások hatékonyságát és gyengéd korrekcióit, család-
tagjaim sorra úgy döntöttek, hogy ők is elsajátítják ezt a technikát. Előbb férjem, majd 13 éves ser-
dülő fiam és 7 éves lányom. Csodálatos élményt jelentett, amikor októberben mind a négyen ott
lehettünk Carol egyik kurzusán. A közösen átélt oldások egyre közelebb hoztak egymáshoz minket,
segítettek, hogy jobban megértsük, és tiszteletben tartsuk egymást, mint külön „személyiséget”,
ezáltal családi életünk egyre harmonikusabbá vált.
Pedagógiai és pszichológiai ismereteim, sportedzői tanulmányaim alapján elmondhatom, hogy
eddig nem találtam ennyire hatékony módszert, amellyel ilyen rövid idő alatt lehet korrigálni fájdal-
mat, félelmet, szorongást és negatív viselkedési mintát, tanulási nehézséget és pszihoszomatikus
tünetet.
Klienseim visszajelzései is kedvezőek.
K. Á.: Szeptember közepén jött először. Nagyon kiegyensúlyozatlannak tűnt. Többször is sírva
fakadt, mialatt elmondta a problémáját. Az örökös iskolai stressztől „gyomor görcsei” voltak, gyakran
hányt, remegett. Már az első oldás után megnyugodott, mosolyogva, magabiztosan ment el. Gyo-
mortáji panaszai azóta sem tértek vissza.
N. Sz.: Akkor ismertem meg, mikor házastársa elhagyta. Nagyon elkeseredett volt. Minden hé-
ten, amikor a férje a gyermeküket jött látogatni, súlyos „asztmatikus” köhögés fogta el. Oldottuk a
„férjével való kapcsolatát” és ezzel együtt csökkent a köhögése is. Azóta már teljesen jól van.
Oldottam tanulási nehézségekkel küszködő fiúkat, akik az iskolai kudarcoktól, társaik gúnyolódá-
sától egyre többet sérültek, kerülték a tanulást, olvasást. Volt, akinek a helyesírás volt, akinek a
matematika okozott nehézséget. Néhány korrekció után eredményeik javultak.
Volt, aki a sötéttől, az utazástól, kutyáktól való félelmétől, önbizalom hiánytól, szexuális problé-
májától szabadult meg.
Egy év telt el azóta, hogy Carol pozitív szemléletét, gondoskodásmódját és a „Három az egyben”
módszert megismertem. Immunrendszerem a jelek szerint megerősödött. Az egy év alatt semmilyen
fertőzéses megbetegedésem nem volt. Az influenzajárvány sem kapott el, s ugyanez figyelhető meg
a gyermekeimnél is. Ez az év a mi családunk életében mandulagyulladások, torokfájás, fül fájás,
műtétek nélkül telt el – ez felér egy „csodával”. A naponta kínzó fejfájások, migrén (amely néha lá-
nyomnál is jelentkezett), a napi 4-5 Algopyrin, Quarelin már a múlté. Ezalatt megszabadultam nega-
tív érzéseimtől, gondolataimtól és életem új célt nyert azáltal, hogy tapasztalataimat minél több em-
bernek átadhatom és ezt a hatékony módszert oktathatom is.

Dr. Nádai Sarolta

1995. márciusban kezdtem el Dr. Varjú Mártánál a kineziológiai tanfolyamokat.

Akkor munkahelyi problémáim voltak, családban tragédiák, betegségek, jobb karomat alig tudtam
emelni, tarkó és hátfájásom volt.
1993-ban le-föl kancsalság miatt (esophoria) bal szememen műtétet kellett végezni (felső izom-
rövidítést, külső szemmozgató izom nyújtását) amiről akkor még nem tudtam, hogy ez tartós, har-
madfokú stresszállapot következménye. (Gyerekkorom óta ügyetlen voltam, nem szerettem hintáz-
ni, gyakran elestem és térlátásom nem volt.)
Minderről nem tudtam, hogy szemelváltozásom következménye és azt sem tudtam, hogy térlátá-
som nincs. A szemműtétem után kitágult a tér és térben látom a dolgokat. Kineziológiai oldások
után mindezen problémám megszűnt, valószínűleg a műtét is elkerülhető lett volna.
Nővérem naponta 19 órán át tartó hasmenésben, bélgörcsökben szenvedett. Belgyógyászati
okát nem találták, a bélgörcsök csak hajnalban 2- és 6 óra között szüneteltek. Ekkor tudott némi
házimunkát végezni. Epeköre gyanakodtunk, az epekő eltávolítása némi javulást hozott, de még
mindig napi 8-10 órát átszenvedett. Ekkor Dr. Varjú Márta oldotta, 3 hetes magzati korban történt
stresszhatás okozta a problémát. Az ok korában történt oldás után panaszai megszűntek, néha egy-
két órás hasmenés stresszhelyzetben előjön. Állapota 2 éve jó.
Saját magam néhány hónapja kezdtem el az oldásokat, több betegem munkahelyi, vagy családi
problémák miatt kilátástalan helyzetben lévőnek érezte magát. Általában fejfájásuk, izületi panasza-
ik voltak és váll fájdalmakban szenvedtek. Nem tudtak aludni. Néhány kezelés után (az ok korában
oldottam őket) váll- és izületi panaszaik, fejfájásuk megszűnt és munkahelyi problémáikat meg tud-
ták oldani – vagy munkahely – változtatással, vagy úgy, hogy bele tudtak törődni esetleges nyugdí-
81
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
jazásukba, vagy szívesen maradtak régi munkahelyükön. Mind az öt esetben a hatás tartós. Mivel a
betegségek nagy része lelki eredetű ún. pszihoszomatikus betegség, az egészség elveszítése ta-
nult képesség megtagadásával egyenlő, így kineziológusként ma már nyilvánvaló stresszeredetű
betegségek esetén felajánlom segítségemet betegeimnek. Öt diabetes mellitusban szenvedő bete-
gemet oldottam, akik insulin kezelés határán álltak:
36 éves nő 6 éve cukorbetegségben szenved, 2 éve 12-13 mmol/l volt a vércukra, 2X2 tabletta
Diabur mellett. Egy hónappal azelőtt 17 mmol/l-re emelkedett a vércukra, cukorürítés fokozódása
mellett. Ekkor küldték hozzám a beteget. Korábban egyértelműen kórházba utaltam volna insulin
kezelés beállítására. Felajánlottam neki a kineziológiai kezelést. Oldás során kiderült, hogy nagyon
fél általában a betegségektől. 18 éves korában nagyon félt a szüléstől (nehéz szülése volt), 27 éves
korában flegmonózus epehólyag-gyulladása miatt operálták. Nagyon félt a műtéttől és az altatástól.
Oldás után el lehetett hagyni a tablettát is. Jelenleg csak diétázik, vércukra normális (6 mmol/l), vi-
zeletében sincsen cukor.
Ekkor még 3 cukorbetegemnek ajánlottam fel ezt a lehetőséget (42 éves férfi vércukra 27 mmol/l,
cukorürítése 150 g naponta). Két oldás után vércukra 11 mmol/l, cukorürítése 40 g-ra csökkent,
közérzete sokat javult.
60 éves cukorbeteg (8 éve cukorbeteg, vércukra évek óta 20 mmol/l fölött volt, külföldön dolgo-
zott, nem ellenőriztette 2 év óta, cukorürítése 200g naponta.) Két napja jelentkezett nálam először.
Tegnap oldottam, Homlok/Tarkó tartásban spontán 1974-re ment vissza, amikor is családi problé-
mái voltak. Ezt oldottuk.
Sokkal nyugodtabbnak érzi magát az oldás után, vércukor értéke 13 mmol/l! (Legutolsó korábbi
eredmény 28 mmol/l volt). Előre láthatólag nem lesz szüksége insulin kezelésre.
Még két nőbetegemnél hasonló eredményt értem el. Érdekesség, hogy valamennyiüknél
RNS/DNS korrekció, illetve viz-korrekció oldás jött ki elsőnek. Házi feladatként a Cook-korrekciót
kell végezniük.
Reumás betegem 32 éves lányának bal lába fájt, anya attól félt, hogy a lánya is ilyen beteg lesz.
A lábfájás okát nem találták. Oldáskor 21 éves korra mentünk vissza, oldottuk a felmerülő problé-
mát, domináns személy nő volt, és a jelenbe való visszatérés után a lábfájdalom elmúlt. Azóta sem
fáj a lába.
Barátnőm kislánya nagyon félt a repüléstől, mivel Amerikában tanul, nem tudja kivédeni. Koráb-
ban súlyos égési sérülést szenvedett, ezt gondolta ez az oka több más gondjával együtt. A többi
gondja már megoldódott, de a repülőtől, repülőúttól félt. Utazása előtt két nappal oldottam, 17 éves
kora jött elő, amikor is egy osztálykiránduláson vett részt. Barlangban voltak és ott egy párkányon
nagyon félt, hogy le fog esni, alig tudott kapaszkodni „úgy érezte, hogy ég és föld között lebeg”. Ezt
oldottuk. Utazása észrevehetően jobban telt el, sokkal kevésbé félt. Néhány hónap múlva hazatéré-
sekor egyáltalán nem félt. Mégis visszautazásakor a repülőtérig az autóban attól félt, hogy félni fog.
Meglepetésére felszállás után rögtön elaludt és megérkezéséig nyugodt volt.
Jó tanuló és sportoló, angolul beszélő leány matematikából pótvizsgára kényszerült. Tanárt fo-
gadtak mellé, de akkor sem értette. Az első oldás után már értette a feladatokat és a második oldás
után sikeres vizsgát tett (4-t kapott). A matematikával ez évben sincs problémája.
Munkában és családi problémái miatt túlterhelt betegemnél hirtelen súlyos rosszullétek jelentkez-
tek. Mellékvese daganat gyanúja merült fel, klinikai vizsgálatok kizárták ezt, de rosszullétei nem
múltak. Ekkor oldottam és jól van azóta is. (Rosszulléteikor szédült, kipirult, vérnyomása 200 Hgmm
fölé emelkedett, pulzusa igen szapora volt, 2 alkalommal kórházi kezelés alatt állt.)
27 éves túlsúlyos betegem új munkahelyre szeretne menni, emiatt 30-40 kg fogyásra lenne
szüksége. Oldás után egyenletesen 12 kg-ot fogyott két hónap alatt szenvedés nélkül diétával. 18
éves korában szülei kívánságára más városba ment tanulni, ahol nem érezte jól magát, másfél év
után vissza is költözött, abbahagyta a főiskolai tanulmányait. Ezután hízott meg. Ugyan ő tíz nappal
ezelőtt idegbecsípődést kapott a gerincénél (hernia disci L 4/5) és bal lábát a padlótól csak 4-5 cm-
re tudta felemelni, nagy fájdalom mellett. (Jobb lábát kb. 25 cm-re). Homlok fájdalompont összetar-
tás után fájdalma enyhült. Másnap fekve oldottam – 8 éves korba mentünk vissza, tanítónője volt a
domináns személy, akit nagyon nem kedvel. Oldás után fel tudott állni. Három nap múlva már lé-
nyegében panaszmentessé vált, de még fektettem. Egy hét után csípőmozgások szabadok, teljesen
tünetmentes. Reumatológus kollégám semmilyen további kezelést nem javasolt. Mellesleg meg-
jegyzem ilyen gyors gyógyulást még soha nem tapasztaltam.
Legérdekesebb esetem 51 éves beteg ismeretlen eredetű motoros tetraplégiában szenved kb. 5
éve kezdődött és fokozatosan romlott az állapota. Csak a lábfejét tudta kicsit mozgatni, vérnyomása
82
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
magas és szívritmus zavarai vannak gyakori fejfájás kíséretében. Vállaltam, hogy én leszek a szú-
rógátja, és Nagy Jánosné kineziológus barátnőm vállalta az oldást rajtam keresztül. Az első oldás
után fejfájása és szívritmuszavarai megszűntek, a második oldás után vérnyomása is rendeződött
és kezeit 20-30 cm-re fel tudta emelni és izmaiban remegést, működést érez. Élete során igen sok-
szor volt nehéz helyzetben, amikor minden teher őrá hárult. További oldásokra még szükség van,
feje mostanában nem fáj, reméljük további javulás mozgásában is történik. (21 éves korában első
osztályú atléta volt).
További három betegem vérnyomása rendeződött oldással. Mint orvos a kineziológiában a gyó-
gyítás új lehetőségét ismertem meg és a továbbiakban daganatos és szívbetegeimnél is szeretném
alkalmazni. Az eddigi eredmények alapján a sikerben bízom.
Napi munkám során Homlok/Tarkó tartást, mint gyors stresszoldó technikát alkalmazom és az
életmentő cseppet is két látványos eredménnyel használtam.

Eseteim leírását fogadd szeretettel.

Bármilyen további felvilágosításra szükséged van az esetekkel kapcsolatban, jelezd. (Orvosi doku-
mentáció rendelkezésre áll).

Dr. Nádai Sarolta főorvos

belgyógyász, gyermekgyógyász szakorvos
diabetológus

83
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

Beszámoló egy budapesti felmérés eredményéről

1996 november -1997 március
1996 novemberében Carol Ann Hontz és számos oktatói tanfolyamot végzett hallgatója belefo-
gott egy terv megvalósításába egy problémás gyermekekkel foglalkozó iskolában – azért, hogy se-
gítsék a gyerekeket és amellett felmérjék munkájuk eredményét. A szóban forgó iskola egy lakóte-
lepen van, ahol a lakók nagy része az idősebb korosztályba tartozik, a munkanélküliség jelentős és
az emberek mindennapos anyagi gondokkal küszködnek. Ezek a tények meghatározzák az iskola
profilját és befolyásolják működését. Részben ezek miatt a környezeti adottságok miatt esett a vá-
lasztás erre a helyszínre.
Ebben az iskolában két speciális, korlátozott létszámú osztályban is foglalkoznak olyan gyere-
kekkel, akiknek nehézségeik vannak a tanulásban. A velük foglalkozó tanárok speciálisan képzettek
a problémás gyerekek tanítása terén. A munkába belevont gyerekek problémáit a következő három
csoportra lehet osztani:
1. Tanulási nehézségek – olvasás, írás, számolás kapcsán jelentkező problémák, koncent-
rációs és koordinációs zavarok.
2. Beilleszkedési zavarok – nehézségek a társadalmi érintkezésben, a tanárokkal és társa-
ikkal való kommunikáció terén, figyelmetlenség az osztályban.
3. Pszichológiai problémák – az elbukásra összpontosítanak, fóbiák, mint pl. félelem a víz-
től, befelé fordulás vagy éppen ellenkezőleg, túl harsány, agresszív viselkedés, közülük
néhányan a durva bánásmód áldozatai.
A gyermekekkel vagy a tanárok javaslatára, vagy a szülők kérésére foglalkoztunk. Tervünk az
volt, hogy három személyes találkozás után értékeljük az eredményeket. A gyermekek az első, má-
sodik és a hetedik osztályosok közül kerültek ki, összesen nyolcvanan.
A speciális osztályba járó gyermekekről pszichológus által írt szakvélemény készült, amelyet
összevetettünk a szülők és a tanárok véleményével. A szülők, tanárok és a pszichológus vélemé-
nyének összegzése kapcsán a következőket állapítottuk meg: Az első oldás után a gyerekek 80 %-
ánál jelentős változás volt tapasztalható. 10% -nál nem volt látható eredmény, további 10 %-nál
nem volt alkalom három oldásra. Amennyiben a gyerek visszakerül az otthoni durva környezetbe,
alkoholizáló szülőkhöz stb. a problémák folyamatosan újratermelődnek.
Az iskola vezetői egy szülői értekezlet keretében tájékoztatták a szülőket az eredményekről. A
szülők boldogan számoltak be a gyerekeken tapasztalt változásokról és megelégedetten vették tu-
domásul, hogy munkánk segítséget jelentett a gyermekeiknek. Egyre több szülő kér oldást gyerme-
ke számára csakúgy, mint maguk a gyerekek, látva a társaiknál elért csodálatos eredményeket. A
következőkben kiemelünk néhány esetet a vizsgált nyolcvanból.

K.D.: 6 éves, elsőosztályos, dyslexiás osztályba jár. Az első oldás után nem történt különösebb
változás. A második, harmadik találkozás után kiemelkedő különbséget tapasztalhattunk viselkedé-
sében. Alapvetően szomorú, bánatos – szinte depresszióban levő – gyermek volt, aki soha nem
jelentkezett az iskolában és otthon is túlzottan csendesen viselkedett. A szakvélemény szerint a
logopédus lassú pszichés tempót alacsony szintű képességstruktúrát és teljesítményt tapasztalt a
gyermeknél. A kezelések után felszabadult, víg kedélyű gyermek lett, szinte repült a levegőben,
most már jelentkezik az órán és gyökeresen megváltozott az egyénisége. Csicsergő, jó kedélyű
gyermek lett belőle. Édesapja szerint újjászületett. Tanulmányi eredménye is felfelé ível.

H.M.: 6 éves, első osztályos tanuló dyslexiás osztályban. Születése után különböző zavarok lép-
tek fel az újszülöttnél. A pszichológiai szakvélemény szerint a korához képest – kép, szó és szö-
vegértése, emlékezete, valószínűleg fígyelmi problémája miatt másfél- kettő éves elmaradást mutat
életkorához képest. A szülő elmondása alapján az első oldás után már érezhető volt a hatás. A ke-
zelések után aktív, lényegesen jobban számol, megismeri a számjegyeket, a szövegértése a korá-
hoz képest jó. Lelkes, önként jelentkezik.

M.SZ.: 6 éves, első osztályos tanuló, dyslexiás osztályba jár. A nevelési tanácsadó véleménye
szerint nyugtalan, figyelmetlen gyermek. Haragban áll a világgal. Beszédmotoros integrációja gyen-
ge. Többtagú szavakat szótagbeszéddel mond ki. A tanító véleménye szerint az oldások után kezd
megnyugodni, türelmesebb, lehet vele kommunikálni.
84
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

T.M.: 7 éves, második osztályos dyslexiás osztályos tanuló. Nehezen illeszkedik be a közösség-
be, kérdésekre nem válaszol, feszült, passzív a viselkedése, ilyenkor mosolyog. Az első kezelések
után óriási változást pozitív irányba, visszaesés követi. Három kezelés után változatlanná válik álla-
pota. (Talán a környezet hatása, talán több kezelés szükséges?)

G.S.: 7 éves, második osztályos, dyslexiás osztályban. A logopédus szerint beszéde nehezen
érthető, hibásan artikulál. Gondolatait nehezen fejezi ki. Mozgása összerendezetlen. Az kezelések
után oldottabb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb a járása.

A.T.: 6 éves, első osztályos dyslexiás osztályban. A pedagógiai vélemény szerint nehezen irá-
nyítható, nem érdeklődő, a normálisnál gyakrabban sértődik meg. Az első oldás után görcsösen fél,
összehúzza magát, ha a tanár közeledik. Durva, hangoskodó a többi gyermekkel. A második oldás
után már kedves, figyelmes, aranyos, nyugodtabb gyermek, sokat jelentkezik órán. A harmadik ke-
zelés után szárnyal, barátságos, néha megsértődik, de hamar megbékül. Az első kezelés után há-
rom hónappal is tart még a hatás, de kifejezi, hogy fél egy közeli hozzátartozójától.

H.E.: 7 éves, második osztályos tanuló.

Komolyan félt a vízben. (Az iskola tornaóráit uszodában tartják, sok gyereknél fordul elő ez a prob-
léma). Két-három kezelés után már várta az úszásoktatást, negyedik után pedig segédeszköz nél-
kül úszik. Szívesen, vidáman jár úszni és nem „beteg” a tornaórák előtt.

E.K.: 8 éves, második osztályos tanuló.

Minden kudarc ellen betegséggel védekezik. Félt az úszástól is. A negyedik kezelés után már mély-
vízbe is bemerészkedett, jól halad az úszásban, nem betegeskedik és a tanulásban is érzékelhető
javulás.

Á.F.: 7 éves, második osztályos tanuló.

Súlyosan beszédhibás, mozgása összerendezetlen. Az oldások óta mozgása láthatóan javult,
úszásban a jobbak közé került. A beszédében is érzékelhető javulás, de nem olyan mértékű.

P.M.: 10 éves, negyedik osztályos tanuló.

Rendszeresen elfelejtette megcsinálni házi feladatát, az olvasott szöveg értelmezése nehézséget
jelentett számára. Háromszor volt oldáson. Szövegértése javult, elkészíti házi feladatát.

D.K.: 10 éves, negyedik osztályos tanuló.

Kisfiú létére kislányos viselkedést mutatott. Nyávogva beszélt, szégyenlős volt. A kezelések után
látványos változás történt. Elhagyta a nyávogós beszédét, viselkedése oldottabb lett.

V.GY.: 13 éves, hetedik osztályos tanuló,

Matematikából szinte értékelhetetlen volt a munkája. Az oldások után lassan, de biztonsággal kez-
dett dolgozni, önállóan, és főleg értékelhető módon.

Következtetések:

A fent leírt eseteken kívül még számos gyereket oldottunk. Legtöbben közülük kiegyensúlyozot-
tabbak, nyugodtabbak lettek, aktívabban vettek részt az órákon. Jobban leköti őket a munkájuk,
figyelmük kitartóbb lett.
A legtöbb gyerek viselkedésénél már az első oldás után a következő változásokat tapasztalhat-
tuk: javulás az olvasási, számolási és beszédkészségben, kiegyensúlyozottabb mozgás, erős fejfá-
jásuk enyhült, fóbiáik, mint például a víztől való félelem, megszűntek.

Az iskolában a program sikere felkeltette a tanárok érdeklődését, így Carol Ann Hontz két rövidí-
tett tanfolyamot szervezett és tanított nekik. Ezeknek a tanfolyamoknak kettős célja volt:
1. megtanítani a tanárokat a kezdő, alapvető ismeretekre amivel a gyerekeket segíthetik, és
ugyanolyan fontossággal

85
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
2. elmélyíteni tudásukat és megértésüket a gyermek lelki, fizikai és érzelmi fejlődését illető-
en és ezek kapcsolatát az iskolai és otthoni környezettel. A tanulási nehézségek gyökere,
csakúgy mint a legtöbb problémáé, a stressz, amikor a szervezet nem tud megbirkózni
több fájdalommal és félelemmel és a rendszer összeomlik, miközben gátakat képez a túl-
élés kedvéért. A személyiség létrehoz egy vakfoltot a természetes idegi áramlás megsza-
kításával. Ezt igen egyszerűen lehet korrigálni egy gyengéd, nem-beavatkozó jellegű
technika segítségével.

Az adott iskola tanárai közül sokan azóta rendszeresen végeznek bizonyos vidám gyakorlatokat
az osztályban, olyanokat mint a keresztbe-lendítés vagy a végtelen jel követése. Ők arról számoltak
be, hogy a pár perces gyakorlatok milyen óriási befolyással vannak az órák hatékonyságára. A gya-
korlatok bemutatása és magyarázata megtalálható Carol Ann Hontz „Rejtett kincsünk” című
könyvében, amelyet minden korosztály gyermekei számára írt.
A gyermekek jövőnk legbecsesebb forrásai. Az otthonnak, az iskolának, a közösségnek, a ható-
ságoknak és az egész társadalomnak kell együttdolgozni, hogy biztosítsuk számukra a magas szín-
vonalú oktatást, a pozitív otthoni környezetet, hogy felkészíthessük őket egy jobb minőségű életre,
amit önállóan, békében, kreatívan, boldogan, céljaikat megvalósítva élhetnek.
Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet azoknak a tanítványaimnak, akik ebben a munkában
résztvettek, segítettek, hogy eredményeinket minél szélesebb körben megismertethessük azokkal
is, akik legtöbbet tudnak tenni jövőnkért, gyermekeinkért.

V. VÉGSZÓ
A legkiválóbb adomány a szeretet

Ideje felhangolni hangszerünk húrjait, mert az élet eme mesterdarabja, amelyen most játszunk,
különlegesen harmonikus és nagyszerű. Ez születésünktől való jogunk. Ilyennek teremtettünk.
Gyorsan változó világunkban szükség van arra, hogy megvizsgáljuk, melyek azok a régi rögesz-
méink, amelyek már érvényüket vesztették. Szükséges pontosan megvizsgálni, milyen megoldások
eredményeznek az emberiség számára pozitív változásokat. Ki kell lépnünk a hátsóagyi „túlélési
üzemmódunkból”, új lehetőségeken és választásokon kell gondolkodnunk. Dobjuk el, ami nem mű-
ködik!
A kormányzatban, az egyházakban, a nevelésben, a művészetben, a kereskedelemben vannak
csodálatos emberek, tele kreatív, friss eszmékkel, akik példájukkal irányítanak minket az elsötétült
világban. Mindannyian felelősek vagyunk saját érzelmi gyógyulásunkért, s ekkor béke lesz minde-
nütt a földön.
Nagyon gyakran tanúja vagyok annak, hogy amikor az emberek megszabadulnak régi viselkedé-
si formáiktól és hitrendszerüktől, amelyek többé már nem válnak javukra, akkor szoros baráti köte-
lékeket is elvágnak, amelyek többé nem illenek az életükbe. Keress új, jelentőségteljesebb kapcso-
latokat, több közös elképzeléssel, értékkel, munkával, hobbival és életigenléssel! Te még szereted
a régi barátaidat, de lehet, hogy már nem kötődsz hozzájuk úgy, mint régebben. A stresszoldásban
mi minden klienst feltétel nélkül szeretünk, tudva azt, hogy programozottságuk mögött egy tökéletes
szerető lény lakozik. Önmagunk és mások felé irányuló szeretetünk a kulcs. Ez teremt harmóniát
belül, s másokkal mindenütt a földön. Mikor kinyitják szívünket az emberek felé, telítve vagyunk
megértéssel és bölcsességgel.
A szeretet határtalan, tiszta, szelíd, teljes. Nem szab feltételeket, köteléket, határt, korlátot. Ké-
pessé tesz bennünket, hogy az összes emberi feltétel fölé emelkedjünk, ki a reménytelenség és
kétségbeesés világából. A szeretet gyógyít, új erőt ad, megfiatalít és teljessé tesz. Általa megbocsá-
tunk, és hálásak vagyunk a bőségért. A szeretet a maga tisztaságában a legnagyobb erőnk. Amikor
szeretetet sugárzunk, szétoszlatjuk a félelmet, elkülönülést és sötétséget. A szeretet mindnyájunkat
összeköt. A szeretet segítségével átalakulhatunk, és vibrálóan széppé változhatunk belül és kívül.
Ahogy a szeretet átölel bennünket, úgy lesz értelme életünknek. Célunk a bőség, szépség, bölcses-
ség, gyengédség, boldogság, megértés, együttérzés, kölcsönös tisztelet és megbecsülés az egész
életben.

86
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

És végezetül szeretném megosztani olvasóimmal gyerekkori kedvenc soraimat, amely csodála-

tosan fejezi ki a szeretetet.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén

ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyerekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,
úgy gondolkoztam, mint a gyerek,
úgy ítéltem, mint a gyerek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyerek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a szeretet.

(Pál Apostol első levele a Korinthusiaknak, 13. rész)

Köszönöm, hogy megosztották velem a bámulatos változásokhoz vezető Odüsszeiámat.

87
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

VI. FÜGGELÉK

Fogalomtár
Az alábbi kifejezések közül sokat használok ebben a könyvben. Az érdeklődők számára ezt to-
vábbi fogalmakkal egészítem ki, hogy képet kapjanak az Egy Agyban használt szakkifejezésekből.
Agyalapi mirigy: Az endokrin rendszer (belső elválasztása mirigyek rendszere) „főmirigye”.
Agy integráció: A domináns és nem domináns agyfélteke hatékony, egységes működése min-
den tevékenységben, minden szempontból.
Átkapcsolt energia: Átkapcsolt energiára az izomtesztelés során a nem megfelelő, „gyenge”
izomválasz utal. Jelentősége, hogy ilyenkor az egyik oldali agyfélteke dominálja a másikat, ahelyett,
hogy egységben, együtt dolgoznának.
Belső elválasztása mirigyrendszer (endokrin rendszer): Termelt váladékukat közvetlenül a
véráramba, illetve nyirokáramba ürítő mirigyek hálózata. Belső elválasztású mirigy az agyalapi mi-
rigy, a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a mellévese, a nemi mirigyek és a hasnyálmirigy
Langerhans-féle sejtszigetei.
Blokkolt izomáramkör: Ha az adott izom nem reagál megfelelően a nyugtató/élénkítő hatásra.
Cerebrum: Az agynak a tudatos gondolatok és tettek kontrollálásáért elsősorban felelős része.
Corpus callosum (kérgestest): Tekervényes idegrostköteg az agy középvonalában; összetett
kommunikációs rendszer, amely mindkét agyféltekében azonos memórialenyomatot hoz létre.
DNS (Dezoxiribonukleinsav): „Genetikus tervrajz”, amely a sejtmag kromoszómáiban található.
Az öröklődés és a genetikus információ átvitelének kémiai alapja.
Domináns agyfélteke: Általában a bal oldali agyfélteke. Egyedülálló módon, benne található a
Közös Integratív Terület ) KIT) és a W e r n i c k e -féle terület.
Dyslexia: Olyan működési zavar (diszfunkció), melynek oka a tanulás során jelentkezett érzelmi
stressz. Ritkábban olyan tanulási diszfunkcióra utal, amelynek oka agysérülés.
Extenzió: Az adott izom mozgáshatárának véghelyzete, amikor az izom anatómiai eredésének
és tapadásának pontjai távol kerülnek egymástól (feszítés, nyújtás, megnyúlás).
Elárasztás: Többször, gyorsan le és felfelé mozgatjuk a kezet egy meridián mentén.
Előagy: Mindkét agyféltekének a fülön áthaladó függőleges vonal előtti része. Elsősorban a
homloklebenyt jelenti, bár kis részben a halánték és fali lebeny egy-egy része is része.
Fixáció: Rögzült mozdulatlan állapot. Az „Egy Agy”-ban azt jelenti, hogy a test rendszerei képte-
lenek normálisan működni, amikor félelem, fájdalom vagy a fájdalomtól való félelem miatt a tekintet
„ráfagy” egy tárgyra. Leginkább a fényre érzékeny belső elválasztása mirigyek vannak kitéve ilyen-
kor káros hatásnak, tehát az agyalapi mirigy és a tobozmirigy.
Függőleges fülvonal (Vertical Auricular Line: V.A.L): Egy képzeletbeli függőleges vonal a „fülek”
(hallójárat) szintjénél, amely élőagyra és hátsóagyra választja szét az agyat.
Halántéklebeny: Mindkét agyfélteke egy-egy területe. Mindkét oldalon keresztezi a függőleges
fülvonalat. Ezen az agyterületen éljük meg érzelmeinket.
Hátsóagy: Az agyféltekék azon része, amely a függőleges fülvonal mögött helyezkedik el. A fali,
a halántéki és a nyakszirti lebenyekből áll.
Homlok-tarkó tartás: Az egyik kéz a homlokon, a másik a tarkón. Ez serkenti az energia elő-
agyba történő áramlását, ahol alternatív lehetőségeket is észreveszünk, s ahonnan tudatos válasz-
tásra vagyunk képesek.
Irányító meridián: Energiaáramlási csatorna, amely a medencéből indul, a gáton tör a felszínre,
áthalad a farokcsont hegyén, majd felfelé fut a gerinc és a koponya középvonalának megfelelően,
egészen a felső ajakig.
Izomteszt: Egy kiválasztott izom finom fizikai nyomása abból a célból, hogy így kapjunk vissza-
jelzést a testtől, ettől a biokomputertől. Az „Egy Agy”-ban tiszta izomáramkörű izomtesztelést hasz-
nálunk annak megállapítására, hogy az adott körülmények között fennáll-e energia-
kiegyensúlyozatlanság.
Jelző izom: Bármely izom, melyet egy ügyhöz vizsgálat céljára kiválasztottunk.
Kineziológia: Az izmokat tanulmányozó tudományág. Az izmokat, inakat és izületeket a testben
fellépő feszülések ingerlik; ez az izomérzet. Az izmok összefüggésben állnak bizonyos szervekkel,
mert közös nyirokútjuk, illetve akupunktúrás meridiánjuk van.

88
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Kontrakció: Az adott izom mozgáshatárának véghelyzete, amikor az izom anatómiai eredésé-
nek és tapadásának pontjai közel kerülnek egymáshoz (összehúzás, összehúzódás).
Központi meridián: Energiaáramlási csatorna, amely a medencéből indul, a gáton tör a felszín-
re, előrefelé halad a szeméremdombon és a has középvonalán keresztül a mellkason, torkon át az
alsó ajakig.
Közös Integratív Terület (K.I.T.) (Common Integrative Area: C.I.A.): A domináns agyfélteke ha-
lántéklebenyének hátsó részében helyezkedik el. Automatikusan összekapcsolja az élményemléket
a pillanatnyi érzékeléssel, hogy meghatározza a közös jelentést. Az énkép, önbizalom és hitrend-
szer központja is egyúttal.
Mellékvese: A vesék felső csúcsán elhelyezkedő belső elválasztású mirigy.
Musculus deltoideus anterior: A kar felső harmadában elhelyezkedő izom. Eredése: a kulcs-
csont külső harmada. Tapadása: a felkarcsont elülső felszínén, a hónalj magasságában.
Nem domináns agyfélteke: Általában a jobb agyfélteke. Ez felelős a vizuális memóriáért, a tér-
beli tájékozódásért, a művészi képességekért, a ritmusérzékért, a testtudatért és a holisztikus
(össz)észlelésért.
Nyelvcsont: A nyak felső részén, a pajzsmirigy szintjénél magasabban található, patkó alakú
csont. A rágásban és a beszédben részt vevő, kiegészítő izmok tapadási, illetve eredési helyeként
szolgál.
Percepció: Külvilági ingerek felismerésének és értelmezésének képessége. (Megjegyzés: bár-
mely vagy valamennyi érzékszervünkkel percipiálhatunk.)
Pre-motoros terület: Olyan agysejtek, amelyek egyetlen feladata az izmok aktiválása.
Pupilla: A szivárványhártya közepén található, összehúzódni képes nyílás.
Rekeszsérvhajlam: Amikor a rekeszizom tónusa rendellenes, a gyomorszáj felcsúszhat a mell-
kasba, és ottrekedhet. Ez a rekeszsérv. A nyelőcső alját ilyenkor gyomorsav marja, ami égő szívtáji
érzést, vagy emésztési zavart okozhat. A normális emésztési folyamat blokkolása az elfojtott érzel-
mek, különösen a harag elfojtásának következménye.
RNS (Ribonukleinsav): „Genetikai mérnök”; hatással van az egész sejtműködésre azáltal, hogy
a nagy fehérjemolekulákat megfelelő méretűre csökkenti, hogy azok átjuthassanak az adott sejt
hártyáján, s így táplálhassák a sejtet.
Rövidzárlat: Valamely szerv stressz miatti működészavara (diszfunkciója).
Strabizmus (kancsalság): Két szem szintje közti függőleges vagy vízszintes irányú eltérés.
Szemkörzés: A szem mozgatása az óramutató járásával egyező és ellenkező irányba, ami az
agy egy-egy területét aktiválja.
Szem-pontok: A szem-rövidzárlat korrekciós pontjai: a fej hátsó középvonalától kb. 4 cm-nyire
találhatók, közvetlenül a tarkódudor (protuberancia occipitalis) fölött.
Thymus (csecsemőmirigy): A test középvonalában található mirigy, a szív előtt és fölött he-
lyezkedik el. A limfociták (egyfajta fehérvérsejt-csoport) termelődésének fő helye, s ezáltal az im-
munrendszer fontos alkotórésze. Hatékonyságának mértékét gyakran befolyásolja a stressz.
Tiszta áramkörjelző: Olyan izom, amely a „megtisztított” személy vizsgálatakor „hajlított” és
„nyújtott” helyzetben is erősen tart. Nyugtatás és élénkítés hatására megfelelő reakciókkal válaszol.
Tobozmirigy: Kis mirigy a hátsóagyban. Hatékony működése megakadályozhatja a
stresszhatást.
Tudatos Asszociációs Gondolkodási Terület (T.A.G.) (Conscious Associational Thinking
Area: C.A.T.): Az előagyban található, működése érzelem átélésével nem kapcsolatos. Nem rendel-
kezik időérzékkel, s nincs érzéke a korlátozáshoz vagy megítéléshez sem. Ezen a területen történ-
nek az új választások, és a most tudatossága is itt van.
V27 (Vese 27): A vesemeridián utolsó akupunktúrás pontja. Két V27 pont található, közvetlenül a
szegycsont mellett és a szegycsont-kulcscsont kapcsolódását jelentő ízületek alatt.
Wernicke-féle terület: A domináns agyfélteke halántéklebenyében található terület; ez irányítja
a beszédmegértést; döntő szerepet játszik az írott és beszélt szöveg megalkotásába.

89
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

Tanfolyamaink
A tíz alapvető stresszoldó tréningprogram

1. A Szakma eszközei: A résztvevők megtanulják a kineziológia alapját, az izomtesztelést, va-

lamint megismerkednek a rendszer gerincét alkotó érzelmi barométerrel, és a stressz oldá-
sára szolgáló technikákkal.
2. Az „Egy Agy” alapjai: Ez a program a hangsúlyt a tanulási problémákra, a dyslexia külön-
böző formáira és azok korrekciójára helyezi. Továbbfejleszti az izomtesztelés és a
stresszoldás technikáit, összehangolva a két agyféltekét – innen a rendszer neve: „One
Brain”, azaz „Egy Agy”.
3. Testkód: Ezután a tanfolyam után mindenki másként tekint majd az emberekre, és saját
magára is. Előtérben testi jellegzetességeink, illetve a bennük kódolt kommunikációs és
kapcsolatbeli problémák, és azok korrekciói állnak.
4. „Egy Agy” Haladóknak: A tanfolyamon a dyslexiát kiváltó érzelmi okok állnak a közép-
pontban. Az itt tanult technikák segítségével mind az érzelmi, mind a fizikai energiagátakat
felismerhetjük és megszüntethetjük.
5. Szavaknál is hangosabban: A „Testkód”-ban tanultak elmélyítése a célja ennek a prog-
ramnak. Az összes szerkezeti jelleg terítékre kerül, melyek „szavaknál is hangosabban”
árulkodnak ügyfeleink, ismerőseink és szeretteink jelleméről.
6. Szerkezeti idegtan: Ez a program összefoglalja és kiegészíti az eddig tanultakat. A szerve-
zet ideg- és energiarendszere, fájdalomcsillapítás, valamint fóbiák, függőségek és rögesz-
més viselkedések oldása áll a program előterében.
7. Testáramkörök, fájdalom és „megértés”: Több mint 50 izomra, és azok tesztelésére épül
e tanfolyam anyaga, melyek segítségével a fájdalom csillapítható. A „tudás” azon gátjainkra
világít rá, melyek vakká tettek eddig bennünket az igazságra.
8. Viszonyok veszélyben: Új technikák már nem, de új felismerések még várnak ránk ezen a
tanfolyamon. Minden eddigi technika használatával a másokhoz és magunkhoz fűződő kap-
csolatainkat tönkretevő érzelmi blokkokat oldjuk. Célunk az általunk vágyott világ meg-
teremtése.

Gyermekkor, szexualitás és „öregedés”: A program azonosítja és oldja az önpusztító viselkedési

mintákat, az anyaméhben eltöltött időtől máig. Az oldások révén már nem adjuk tovább e viselke-
désformákat az utánunk jövő generációknak.
Serdülőkor érettség és szeretet: Daniel leghatározottabb szembehelyezkedése ez a megtagadott
hitrendszerekkel. A célja? Kihúzni a szögeket önmagunkból, melyekkel saját magunk ácsolta ke-
resztjeinkre szegeztük magunkat, mikor megtagadtuk személyes egységünket.

Különleges programok

Oktatóképző program: Rendhagyó ez a program: épp annyi időt fordítunk a későbbi oktatással
kapcsolatos problémák oldására, mint a tanítandó anyagra. Cél a ráhangolódás az eredményesség-
re, mind a tanfolyamokban, mind a személyes oldásokban.

Mohóság, Bűn és „Isten” A különbségek gyökereiből ered a mohóság. A mohóságból pedig a

bűn. A bűn akar minket kiárusítani. Személyesen vagyunk felelősek azért, ami életünkben történik
velünk.

Várakozó kilók: Minden túlsúlyos testben rejtőzködik egy „ideális test”, mely felfedezésre vár. Fe-
lesleges kilóink miatt diétáztunk eleget, bő ruhába bújtunk. Viszont ha a kineziológia segítségével
oldjuk a múlthoz kapcsolódó negatív érzelmeinket, felszabadult választásaink által dönthetünk az
ideális test mellett.

90
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Írói blokkok eltávolítása: Nyelvünk megtanulása sokunkban kellemetlen emlékeket hagyott. Féle-
lemben tanultunk, és ez azóta is bennünk munkál, megbénítva a kreatív kifejezést. Ezen a tanfo-
lyamon feloldjuk e blokkokat, felszabadítva a kreatív alkotó energiákat.

ESP blokkok oldása: sokatmondó visszapillantás a tudatosság mélyebb szintjeire, egészen fogan-
tatásunk pillanatáig.

Új választások döntéshozóknak: Hogyan lehet kreatív vezetési tudatossággal üzleti sikereket

elérni. Sok döntésünk, amelyet a jelenben hozunk, olyan benyomásokon, traumákon alapul, melyek
a múltban történtek velünk. Ma meghozott döntéseink természetesen jövőnket formálják. Ha ki tud-
juk oldani a múltbeli traumákat, akkor talán olyan döntések meghozatalára leszünk képesek, ame-
lyek egy általunk akart jövőt hoznak számunkra.

Visszaélés: Az utóbbi három évben a szexuális visszaélésekről már nyíltan lehet beszélni. Az em-
berek kezdik megérteni, milyen megrázó hatással vannak az emberi szívre. De nem csupán a sze-
xualitással lehet visszaélni. Tekintsük át a széles választékot, és a visszaélés hatásait. (9 órás,
egynapos vagy három estét betöltő program.)

Bőség: Fedezze fel múltjában azokat a gátakat melyek útját állják annak, hogy ön mindenben, ide-
értve a pénzt is, bőséget élvezzen! Vizsgálja meg érzelmeit és határozza meg a bőséget! Mi akadá-
lyozza önt?

Alkat/Funkció: Ez a három napos tanfolyam a megtagadott Alkat/ Funkciós jegyek mélyebb isme-
retét tárgyalja, illetve szerepét a kapcsolatokban és munkában. Mi a valós értelme a viselkedési
barométer szavainak, hogyan lehet ezeket nagyobb intenzitással használni.

Allergiák: Egyes emberek életműve a szenvedéshez kötődik. Sok egészségügyi dolgozó teszi fel
életét az „allergiák” és „ételérzékenységek” azonosítására és enyhítésére. Érdekelné egy, a gyógy-
szeres kezelésnél, illetve diétánál egyszerűbb módja a segítségnyújtásnak? Ne feledje: minden
„allergia” és „ételérzékenység” a tudatalattink egy módja arra, hogy önmagunkat vagy másokat bün-
tessünk. Ez az eddigiekkel ellentétes, lélegzetelállítóan új megközelítése e témának.

„Vedd kezedbe az életed!” (A Három az Egyben filozófiája): Mindannyian korlátlan képességekkel

rendelkezünk a változásra, teremtésre, gyógyulásra és növekedésre. Kizárólag mi korlátozzuk ön-
magunkat, saját magunkra irányuló kételkedésünkkel. Énünk elfogadása a kulcs a pozitív változás
és fejlődés felé. A tanfolyamon az önmagunkra vonatkozó kételkedést oldjuk, és ezáltal új választá-
si lehetőségeket szabadítunk fel életünkben.

Féltékenység, irigység: Féltékenységünk rögeszmés korlátokat állít azok köré, akiktől leginkább
vágyunk a szeretetre, minket pedig függésben tart az ő elfogadásuktól. Irigységünk középpontjában
mások olyan képességei vagy adottságai állnak, amelyekre vágyunk, de önmagunkban megtaga-
dunk. A tanfolyam célja a féltékenység/irigység játszma gyökerének, az alacsony önértékelésnek
oldása.
A fentiekben felsoroltuk a „Három az egyben” iskola tananyagát. Kineziológusok ezrei találhatók
szerte a világban, akik mind más-más kineziológiai rendszereket alkalmaznak, mint például
biokineziológia, egészség-kineziológia, nevelési kineziológia, alkalmazott kineziológia, viselkedési
kineziológia, „gyógyító érintés”. A technikák ugyan különböznek de a koncepció, hogy a test energi-
áit kell kiegyensúlyozni, ugyanaz. A kineziológiának minden fajtája kiemelkedő eredményt ért el az
egészséggondozás, a jólét területén.
Valóban nagy öröm, hogy tagja lehetek egy nemzetközi egészséggondozó, tanácsadó csoport-
nak, amely a legmagasabb etikai normák szerint működik, melynek tagjai szeretetből életüket szen-
telik arra, hogy törődjenek az emberekkel.

91
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

A kineziológia központja Amerikában van.

Címe:

International Association of Three ín One Concepts 2001 West

Specialized Kineziologists Magnolia Blvd, Suite B Burbank,
(IASK) CA 91506 (818) 841-4786

Magyarországi központja:

Carol Ann Hontz

Kineziológiai Stresszoldó és Tanácsadó Kft.
1071. Budapest, Dózsa György út 80/a. I./5.
Levél cím: 1465. Budapest, Pf. 1791.
Tel./Fax. (36) l 321-5818
Mobil tel. (36) 20/346-530

92
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

93
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

94
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

95
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

96
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

97
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

További néhány oktatónk

Dr. Tamasiné Kun Éva
6044. Hetényegyháza Alkotmány u. 26. : 76/472-807

Milfait Márta
1147. Budapest Kerékgyártó u. 2. :252-0782

Melegh Györgyné
2141. Csömör Etelka u. 50. :30/448-447

Kaszásné Rátkai Margit

1163. Budapest Katalin u. 10. :403-1699

Kosztáné Marity Irma

2360. Gyál Viola u. 32.

Löfflerné Orbán Györgyi

1031. Budapest Pákász u. 8. :173-0034

Kántor Piroska
4032. Debrecen Böszörményi út 68. :52/346-000

Jóna Lászlóné
1145. Budapest Róna u. 231.

Bereczné Tóth Erika

5008. Szolnok Kiss János út 148. :56/423-168

Zagyi Károlyné
6726. Szeged Szentgyörgyi Albert u. 41. :62/430-027 :60/451-349

Dr. Czakóné Salamon Gabriella

1081. Budapest Kenyérmező u. 6.1/6. :210-0175 :20/439-721

Várhidi Ilona
1081-Budapest Kenyérmező u. 6.1/6. :210-0175 :142-4024

Oláh Mariann
1083. Budapest Szigetvár u. 10/a. II/27. :303-0042

Forgó Éva
1134. Budapest Csángó u. 6/a. fsz. 4. :339-4844

Köves Zsuzsa
6000. Kecskemét Reile u. 6. :76/328-748

98
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG

Tartalomjegyzék

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ..................................................................................................................................5

ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ .....................................................................................................................6

A KÖNYVRŐL A SZERZŐ SZAVAIVAL ..............................................................................................................8

De mi is az Egy Agy kineziológiai rendszer?........................................................................................................8

JELKÉPEK..........................................................................................................................................................10

I. ALAPELVEK ....................................................................................................................................................11

1. Az emberi képesség .......................................................................................................................................11

2. Félelem, fájdalom és a fájdalomtól való félelem.............................................................................................11

Félelemben tanítottak és félelmet tanultunk...................................................................................................11
ÁLLAPÍTSUK MEG GYERMEKKORI FÉLELMEINKET ................................................................................14

3. A viselkedési barométer .................................................................................................................................15

4. Mi az oldás?....................................................................................................................................................17
A stressz: segélykiáltás... ...............................................................................................................................17
A szívem kapuja .............................................................................................................................................18

II. INTERJÚK ......................................................................................................................................................19

Bevezetés klienseimnek .....................................................................................................................................19

Susan: Félelem másoktól ...............................................................................................................................19
Elaine: Lélektisztítás - szinte plasztikai műtét................................................................................................20
Emily: A dyslexia oldása felszabadít ..............................................................................................................22
Cindy: Bukástól való félelem ..........................................................................................................................22
Janice: Allergiák: Laktóz-betegség, tejcukor-érzékenység ............................................................................23
Jim: Jó közérzet és életkedv ..........................................................................................................................24
Jaynne Másként látom az életet, kikerültem az érzelmi hullámvasúiból........................................................24
Bill: Dyslexia ...................................................................................................................................................26
Drew: Többé már nem vagyok szégyenlős ....................................................................................................27
Jill: A víztől és a családban történt halálesettől való félelem .........................................................................27
Robert: Felszabadulás a túlzott felelősségtudat alól......................................................................................28
Denise: Önbecsülés .......................................................................................................................................29
Allen: Macskákra, nyulakra és virágporra való allergia..................................................................................29
Amy: Tekintetirányok blokkolása....................................................................................................................30
Liz: Tekintetirány – lefelé nézés.....................................................................................................................30
John: Írás........................................................................................................................................................31
Don: Fekély, elfordulás az iskolától................................................................................................................31
Sheldon: Segíts magadon: homlok-tarkó tartás.............................................................................................31
Miriam: Egértől való félelem ...........................................................................................................................32
Anthony: Bűntudat és szégyen ......................................................................................................................33
Anthony: Megbántott, sértődöttség ................................................................................................................33
Jackie: Önértékelés........................................................................................................................................34
Michael: Hatalommal bíró személyek. Vedd vissza a hatalmad. ...................................................................35
Sam: Válás, a kreativitás tagadása, irányítottság ..........................................................................................37
Sophia: Allergiák, az ismeretlentől való félelem.............................................................................................38
Allison: Férfi hatalommal bíró személyek.......................................................................................................40
Robert: A szülök és az üzlet okozta stressz ..................................................................................................42
Michelle: Az iskolától való félelem..................................................................................................................43
June: A férfiaktól való félelem ........................................................................................................................43

99
Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Martin: Különösen mély depresszió .............................................................................................................. 44
Thomas: Harag.............................................................................................................................................. 44
Ruth: Önbecsülés .......................................................................................................................................... 45
Grace: Félelem attól, hogy nem szeretnek, félelem a sikertől ...................................................................... 46
Joanne: Egy alkoholista gyermeke, emberi kapcsolatok .............................................................................. 46
Lorraine: Rekeszsérvhajlam.......................................................................................................................... 47
Paul: Önkifejezés........................................................................................................................................... 48
Beatrice: Félelem az új helyre költözéstől..................................................................................................... 49
Jeanette: A ráktól és a haláltól való félelem.................................................................................................. 50
Heather: Nyomasztó gyermekkori ................................................................................................................. 51
Natalie: Hajtépkedés ..................................................................................................................................... 51
Curtis: Víziszony............................................................................................................................................ 52
Curtis: Nyakfájás ........................................................................................................................................... 53
Abigail: Testkoordináció ................................................................................................................................ 53
Judy: Alvászavar ........................................................................................................................................... 54
Judy kővetkező oldása .................................................................................................................................. 54
Bob: Iskolai stressz........................................................................................................................................ 55
Laura: Az elhagyatottságtól való félelem ...................................................................................................... 55
Angela: Önkifejezés ...................................................................................................................................... 56
Angela: Félelem, hogy nem törődnek vele.................................................................................................... 57
Sarah: Boldogtalanság .................................................................................................................................. 57
Kelly: A gyógyító energia............................................................................................................................... 58
Scott: Harag................................................................................................................................................... 58
Jennifer: Hangos olvasás, nyilvános beszéd ................................................................................................ 58
Jane: A stressz kezelésének képessége ...................................................................................................... 59

III. MAGYARORSZÁGI MUNKÁM ..................................................................................................................... 59

BEVEZETÉS...................................................................................................................................................... 59

ELŐADÁS A DYSLEXIÁRÓL ............................................................................................................................ 60

Mi a dyslexia? .................................................................................................................................................... 60

Milyen interakció zajlik az előagy és a kisagy között?....................................................................................... 61

Hogyan funkcionál a bal és a jobb agyfélteke? ................................................................................................. 62

Vannak-e specifikus korrekciók az olvasás, írás, és a közönség előtt tartott beszéd terén? ........................... 62

Mik a rendszer eredményei? ............................................................................................................................. 63

Összefoglalás .................................................................................................................................................... 64

INTEGRÁLT OKTATÁSÉRT AZ EGY AGY MÓDSZER ÉS A MONTESSORI OKTATÁS ............................... 64

A Montessori és az Egy Agy módszer ötvözése ............................................................................................... 64

DR. MARIA MONTESSORI ............................................................................................................................... 64

A MONTESSORI OKTATÁS ............................................................................................................................. 64

EGY AGY MÓDSZER........................................................................................................................................ 65

KÉTNYELVŰ OKTATÁS.................................................................................................................................... 65

TÁPLÁLKOZÁS ................................................................................................................................................. 65

100
 Carol Ann Hontz, B.S., M.Ed. VÉGTELEN LEHETŐSÉG
OTTHONI KÖRNYEZET ....................................................................................................................................65

IV. MAGYARORSZÁGI INTERJÚK....................................................................................................................66

Magyar klienseimhez és az oktatókhoz..............................................................................................................66

T. Katalin ........................................................................................................................................................66
K. Jné, Mária ..................................................................................................................................................67
B. B. Teréz .....................................................................................................................................................68
G-né M. Judit..................................................................................................................................................69
Sz-né P.Rita ...................................................................................................................................................69
D. László ........................................................................................................................................................69
F. Zsuzsanna..................................................................................................................................................70
P. Ané Zsuzsa ................................................................................................................................................70
Kné H. Franciska............................................................................................................................................71
S. Kálmán .......................................................................................................................................................72
Dr. K. Mária ....................................................................................................................................................73
Sné S. Ildikó ...................................................................................................................................................74
Szné ...............................................................................................................................................................74
F. József.........................................................................................................................................................75
P. Gábor .........................................................................................................................................................75
Dr. V. Márta ....................................................................................................................................................76
S. Lilla.............................................................................................................................................................77
Ené Zsuzsa ....................................................................................................................................................77
X.Y..................................................................................................................................................................78
Mné Mária ......................................................................................................................................................78
+ Gábor ..........................................................................................................................................................79
X. Y.................................................................................................................................................................79
Kné M. Irma....................................................................................................................................................79
Dné Sz. Enikő.................................................................................................................................................80
Dr. Nádai Sarolta............................................................................................................................................81

BESZÁMOLÓ EGY BUDAPESTI FELMÉRÉS EREDMÉNYÉRŐL ...................................................................84

V. VÉGSZÓ ........................................................................................................................................................86

A legkiválóbb adomány a szeretet......................................................................................................................86

VI. FÜGGELÉK...................................................................................................................................................88

FOGALOMTÁR...................................................................................................................................................88

TANFOLYAMAINK .............................................................................................................................................90

A tíz alapvető stresszoldó tréningprogram .........................................................................................................90

Különleges programok........................................................................................................................................90

További néhány oktatónk ...................................................................................................................................98

TARTALOMJEGYZÉK........................................................................................................................................99

101