Éjszakai Csaták Magyarország Felett

Benedek Tamás
Éjszakai LÉGI CSATÁK

Magyarország felett
Az 1944-ben Magyarország légterében vívott

éjszakai légi harcok története
Miskolci Egyetem
Bölcsészettudományi Kar
Történettudományi Intézet
Konzulens: Prof. Dr. Bona Gábor
Éjszakai légi csaták Magyarország felett
TDK dolgozat
Készítette:
Benedek Tamás
Miskolc, 2008
Tartalomjegyzék
Előszó.........................................................................................................................................................2
1. AZ ORSZÁG LÉGVÉDELMÉNEK LEHETŐSÉGEI.........................................................................3
1.1. A (légi)háborúba vezető út............................................................................................................3
1.2. Kiszolgáltatott helyzetben..............................................................................................................4
2. A LÉGTÉR ÉJJELI VÉDELMÉHEZ SZÜKSÉGES ESZKÖZÖK ÉS ELJÁRÁSOK.......................6
2.1. A magyar légtér lokátor lefedettségének alakulása.......................................................................6
2.2. Éjszakai vadászrepülő alakulatok a magyar légtér védelmében..................................................11
2.3. A Luftwaffe hazánk felett bevetett főbb éjszakai vadászrepülőgépei.........................................21
2.3.1. A Messerschmitt Bf 110G éjszakai vadászrepülőgép..........................................................21
2.3.2. A Junkers Ju 88G éjszakai vadászrepülőgép.......................................................................22
2.3.3. A Dornier 217N/J éjszakai vadászrepülőgép.......................................................................23
2.4. A német és magyar éjszaka vadászrepülőgépek fedélzeti lokátorai............................................24
3. AZ ÉJJELI BOMBÁZÁSOK JELLEMZŐI ÉS VÉGREHAJTÓI.....................................................29
3.1. Európa puha alteste......................................................................................................................29
3.2. Látogatók az olasz csizmáról, RAF 205. Bomber Group...........................................................30
3.3. A szovjet távolsági légierő születése...........................................................................................32
4. BEVETÉSEN A LUFTWAFFE ÉJSZAKAI VADÁSZAI................................................................34
4.1. Harcok a RAF és a Vörös Légierő ellen, 1944. április-július.....................................................34
4.2. A Duna elaknásítása során veszített brit gépek...........................................................................38
4.3. 1944. augusztus: varsói felkelés, Titó járatok, aknatelepítések...................................................41
4.4. A szovjet bombázók célpontjában, 1944. szeptember.................................................................45
5. AZ ÖSSZEOMLÁS FELÉ..................................................................................................................50
5.1. 1944. október-november..............................................................................................................50
5. 2. Összegzés....................................................................................................................................53
Bibliográfia..............................................................................................................................................53
Mellékletek..............................................................................................................................................58
1
Előszó
1944 nyarán Magyarország történelme legsúlyosabb bombatámadásait volt kénytelen

elszenvedni. Az ország 1944. áprilisa óta az Olaszországból felszálló szövetséges
légierők célpontjai között volt, később pedig az arcvonal közeledtével a szovjet
bombázók is rendszeresen megjelentek felette. A bombázások egy része éjjel érte az
országot, amely a Magyar Királyi Honvéd Légierőt felkészületlenül érte. Az éjjeli
bombázók elfogására a német szövetséges légierő segítségével került sor. A magyar
légtérben vívott éjszakai harcok során speciális felszerelésű éjszakai vadászgépek és a kor
legmodernebb lokátoraival felszerelt német földi irányítók vették fel a harcot a szovjet és
angol éjszakai bombázókkal. Ez a kérdés kör egyike azon második világháborús
témáknak, amelynek részletes feltárása még várat magára.
Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy hazánk légvédelmének milyen
lehetőségei voltak a sötétség leple alatt érkező ellenséges gépek elfogására. Be kívánom
mutatni mindazokat a korabeli csúcstechnikához tartozó lokátor berendezéseket, amelyek
rendelkezésre álltak az éjjeli célkövetésben, legyenek azok földi telepítésűek vagy az első
fedélzeti lokátorok darabjai. Bemutatom továbbá több földi telepítésű lokátorállomás
pontos elhelyezkedését és a hazai lokátor-fejlesztési programra is kitérek. Az éjszakai
légicsatákban résztvevő német alakulatok rövid áttekintése melett bemutatom
parancsnokait, felszerelésüket valamint bázisaikat. Továbbá munkámban kitérek a
magyarországi célpontok ellen éjjel bevetett brit és szovjet bombázóegységek
felépítésének és fegyverzetének adataira. Ezek az alakulatok 1944 nyarán súlyos
veszteségeket szenvedtek el a német éjszakai vadászoktól a magyar légtérben.
A dolgozatom második felében azzal foglalkozom, hogy a bemutatott felszerelésekkel
és eljárásokkal milyen eredményt értek el a hazánkat védők. A magyarországi
megfigyelések és a Luftwaffe 1944. évi – meglehetősen hiányos – légigyőzelmi jelentései
alapján pontosabb képet alkothatunk az 1944. áprilisától decemberig húzódó
eseményekről. Ezek ismerete megkönnyíti a magyar háborús erőfeszítések megértését, és
egyben méltó emléket állít a hazánk felett lezajlott légi háború áldozatainak is,
hovatartozásuktól függetlenül.
2
1. AZ ORSZÁG LÉGVÉDELMÉNEK LEHETŐSÉGEI
1.1. A (légi)háborúba vezető út
Magyarország második világháborús szereplésének tárgyalása során sokan

megemlékeztek a magyar 2. hadsereg doni katasztrófájáról, és az ország határainak
védelmében később folytatott véres harcokról. Azokat az erőfeszítéseket, amelyek az
anyaország közvetlen védelmét célozták, azonban jóval kevesebb figyelem kísérte
mindmáig. Jóllehet, az ország a “békés revízió” időszakában sem volt teljes
biztonságban. A területi visszacsatolások a Kárpátaljától eltekintve komolyabb légi
összecsapások nélkül zajlottak le, de a Délvidék visszatérése már jugoszláv bomba
támadást váltott ki. Jugoszlávia 1941. április 6.-i megtámadásával az ország csatlakozott
a hitleri Németországhoz, ezzel elkötelezve magát mellette a további háborúban. A civil
lakosságra és a fontos üzemekre nézve a legnagyobb veszélyt ekkor a légibombázások
jelentették. Az első légi riadót a fővárosban 1941. április 6-án rendelték el. Noha ezen a
napon a jugoszláv légierő a tőlünk nyugatra fekvő Graz városát bombázta 1 “csak”, így is
nyilvánvalóvá vált, hogy a későbbiekben nem lehet a légvédelmet és a légoltalmi
feladatokat félvállról venni. Hazánk ellen Kassa – mind máig nem tisztázott – 1941.
június 26-i bombázása volt az első nagy lélekszámú áldozatot követelő légitámadás a
második világháborúban.2 Ezt a háború későbbi éveiben sajnos sokkal pusztítóbbak
követték.
A jugoszlávia elleni gyors és sikeres hadjárat után úgy tűnt, hogy az ország légtere
kikerül az ellenséges szovjet, vagy angolszász bombázók hatóköréből. Ebben az
időszakban a Magyar Királyi Honvéd Légierőnek lehetősége nyílt a szükségessé vált
1
Pataki Iván–Rozsos László–Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett (I. kötet), Zrínyi, Budapest,
1988. 51. old. A továbbiakban: Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF I.
2
A bombázás során 32 fő vesztette életét, köztük 8 katona és legalább 60 fő megsebesült. A bombázást
délután 13 óra után pár percel három azonosítatlan bombázógép végezte el 30 bombát dobva a belvárosra.
Két fel nem robbant bomba alapján bizonyos, hogy a bombák szovjet gyártmányú 105 kg-os pillanatgyújtós
rombolóbombák voltak. A támadó gépek nemzetisége mai napig kérdéses. Több elmélet is született, a leg
elfogadottabb napjainkban, hogy a szovjet légierő eltévedt bombavetői oldották ki terhüket a város felett,
összetévesztve azt a Szlovák Köztársaság egy városával, Bártfával, ahol tudomásuk volt egy német hiradó
központ létéről. A Szlovák Tisoi köztársaság ekkor már hadban állt a Szovjetunióval, ellentétben
hazánkkal. Bővebben lásd: Borsány Julián, A magyar tragédia kassai nyitánya , Kerék, München, 1985. 31.
old.
3
szervezeti változtatásokra, és technikai modernizáció végrehajtására. Hazánk légiereje
1942-re elavultnak számított az ellenséges nagyhatalmak gépeivel szemben. A kezdetben
rendszeresített olasz típusok többsége már hátrányba került a keleti hadszíntéren ellenük
szembeszálló szovjet gépekkel. Nem csoda, hiszen rendszeresítésük idejében a fő
veszélyforrást hazánk számára a kisantant államok légierejei jelentették. A sűrgős
fejlesztések és új típusok rendszerebe állításának anyagi keretei pedig csak részben álltak
rendelkezésre. A leginkább megfelelőnek és modernnek számító német repülőgépek
megvételére csak szűkös lehetőségek voltak, rendszerbe állításuk ha lassan is, de
megkezdődött. Sőt, a Weiss-Manfred, illetve a Győri Waggon és Gépgyár, valamint a
Pestszentlőrinci Ipari Telepek (PIRT) részben jogosultságot kaptak német modellek
gyártására is, amelyek egy része legyártása után a Magyar Királyi Honvéd Légierőhöz,
más része a német Luftwafféhoz került.3 Hazánk védelmére a légierő több nappali
bevethetőségű vadász századot tartott készenlétben, ám ha a támadók éjjel érkeztek,
akkor csak a légvédelmi ütegek állíthatták meg őket. Megfelelő repülőgépek és kiképzett
személyzet hiányában a magyar légtér éjjel kezdetben teljesen védtelen volt. Nem csak a
repülőgépek, hanem más technikai feltételek is hiányoztak; többek között jeladó és rádió-
irányadó berendezések, éjszakai bevetésekre megfelelően előkészített repülőterek,
valamint megfelelően kiépített lokátorhálózat az érkező bombázók nyomon követésére
illetve elfogására.
1.2. Kiszolgáltatott helyzetben
Miután a fővárost szovjet légitámadás érte 1942. szeptember 4-e éjjelén, a katonai
vezetés számára is világossá vált, hogy valamit tenni kell a továbbiakban az ilyen
támadások elhárítására. Elsődleges teendő volt az éjszakai elsötétítés elrendelése, mivel
az első szovjet támadás során a főváros teljes pompájában ragyogott, s ezzel könnyű
célpontot jelentett a bombázóknak.4 A következő támadások után menesztett dálnokfalvi
3
A tárgyalások már 1941-ben megindultak a németekkel, miután a Huba-III hadrendfejlesztési javaslatot a
minisztertanács elfogadta. A magyar hadigazdaság felfuttatása az idő előrehaladtával német érdekké
agregálódott, de kézzelfogható eredményei csak 1944-re jelentek meg. A németek addig kevés gépet
bocsátottak a magyar személyzetek rendelkezésére, azokat is főleg a keleti arcvonalon, közvetlen a
németek érdekében végzett használatra. Pataki-Rozsos-Sárhidai: LHMF I, 20. old.
4
Az éjfél után harminc perccel kezdődött légi riadó már a harmadik volt néhány óra leforgása alatt,
mégsem történt semmilyen konkrét lépés, a lakosság többsége azt gondolta, hogy csak egy újabb gyakorlat
következik. A bombázás során keletkezett anyagi kár nem volt jelentős, a támadásnak inkább
4
Bartha Károly vezérezredes honvédelmi miniszter helyére nagybaczoni Nagy Vilmos
vezérezredes került, aki azonnal megkezdte az egyeztetést a német féllel a megfelelő
éjszakai elhárító rendszer kiépítésére. Az új honvédelmi miniszter Hermann Göringgel
történő egyeztetését azonban nem kísérte átütő siker. A Luftwaffe legfelsőbb hadura
elzárkózott, mind lokátorral felszerelt éjszakai vadászrepülők, mind 10,5 cm-es
légvédelmi ágyúk és fényszórók nagyszámú átadásától is.
A német fél egészen addig ragaszkodott az elutasító állásponthoz, amíg a
hadszintereken fordulat nem állt be. A keleti arcvonalon a német 6. hadsereg Paulus
tábornok irányítása alatt Sztálingrádban megsemmisült és Észak-Afrikában El Alamein
mellett Rommel tábornok sem tudta tovább tartani állásait. A tengelyhatalmak erői 1943-
ra elveszítették kezdeményező készségüket, továbbá a mindinkább megélénkülő szovjet
támadások is rengeteg felszerelést igényeltek. A német hadiipar ekkor elszenvedte első
komolyabb bombázásait az angolszász légierőktől is. Ezen bombázások rendszeres
ismétlődése a német gazdaságot jelentősen hátráltatta, a németekhez hűséges országok
bevonása a haditermelésbe így egyre sürgetőbbé vált. Ezen ipari területek és nyersanyag
lelőhelyek védelme immár fontos német érdekké vált. Ennek is köszönhető, hogy 1943
késő nyarán megindult a német lokátor-rádió-jeladó rendszer kiépítése az Adria partjától
Magyarországot is lefedve. A magyar légtér védelmét ettől kezdve a németekkel közösen
összehangolt irányítás alatt látták el. 1944. április 4-étől a magyar légierő és a légvédelmi
tüzérség is német irányítás alá került. A Jagdführer (Jafü) Ostmark parancsnokságon
belül megszervezték a Jafü-Ungarnt. Ez felelt a vadászerők irányításáért.
A magyar haditermelés felgyorsulása, és az ország német szempontból felértékelődött
szerepe eggyüttesen eredményezték, hogy a német fél egyre nagyobb erőket fektetett a
magyar légtér védelmére5. Még ekkor is felismerhető volt a németek azon félelme, hogy a
hazánknak átadott haditechnika és modernebb felszerelések esetleg Románia ellen
kerülnek bevetésre. A németek segítsége nélkül az ország önerejéből a légtér védelmét
nem tudta ellátni.
propagandisztikus értéke volt. Kijelölt célpontja nem volt a bevetett 20 szovjet bombázónak,
bombaterhüket célzás nélkül oldották ki. A támadás során 11 fő vesztette életét, és 61 fő sebesült meg.
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF I, 78. old
5
Ungvári Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban, Osiris, Budapest, 2004. 244. old.
5
2. A LÉGTÉR ÉJJELI VÉDELMÉHEZ SZÜKSÉGES
ESZKÖZÖK ÉS ELJÁRÁSOK
2.1. A magyar légtér lokátor lefedettségének alakulása
A háború kezdetétől a legvégéig az éjszakai légtér védelmére a magyar légierő

önnállóan nem volt képes német segítség nélkül. A területi visszacsatolásokat követően
kiépülő légvédelmi kerületek felszerelése lassan haladt, csak 1943 nyarára vált az ország
15 légvédelmi kerülete teljesen automatizálttá. Ezek központja (KERLÉKÖZ) felelt az
egyes térségek légterének figyeléséért, gyakran elavult fülelő berendezésekkel és figyelő
őrsökkel.
Az országban a légvédelem fő erejét a légvédelmi tüzérség adta6. A légvédelem
szempontjából a honi vadászrepülő erők ekkor csak másodlagosak voltak. Az ellenséges
repülőgépek elfogásának két módja volt az éjszakai égbolton. Egy passzív és egy aktív.
A passzív mód az volt, ha a bombázó lelövését a légvédelmi tűzérségre bízták.
Ilyenkor a bombázó a célkörzetben, illetve az odavezető úton található légvédelmi
övezetekben repülhetett légvédelmi zárótűzbe, amely vesztét okozhatta. A légvédelmi
tűzérség éjszakai sikeres alkalmazhatóságához szükség volt kereső fényszórókra,
felderítő lokátorokra, célkövető lokátorokra és megfelelő légvédelmi ágyúkra.
Magyarország 1943-ban mindezekből súlyos hiányt szenvedett.7 1943. novemberében az
országban még mindig csak 280 löveg volt bevethető a légvédelmi tűzér csoportok
alárendeltségében.8 A felderítő lokátorok rendszerbe állítását kiemelten fontosnak
tartották a magyar szakemberek, e tekintetben szintén a német gyártmányú készülékekre
támaszkodtak.
Az éjszakai bombázók elfogásához mindenekelőtt szükség volt egy kiépített
előrejelző rendszerre. Az előrejelző rendszer sarkköve a Freya felderítő lokátor volt,
(Funk Messgerät, továbbiakban Fu.Mg.) amelyet csak Fu.Mg.1-nek jelöltek. Ez egy
6
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF I, 107. old.
7
A hazánkban rendszeresített 29M tipusú lövegek nagy magasságban már hatástalanok voltak,
továbbfejlesztésük lassan haladt. A 41 M tipusú 88mm-es lövegek száma kevés volt, licenc gyártását a
németek megtagadták. 105 és 128 mm-es ágyúkat ugyanúgy nem adtak a magyar félnek. A szovjetektől
zsákmányolt átalakított ütegek átadásával kellett beérni. M. Szabó Miklós: A Magyar Királyi Honvéd
Légierő, Zrínyi, Budapest, 1999. 109.old A továbbiakban: M. Szabó
8
M. Szabó 111.old
6
rácsantennás dipólos, 50-70 Kw impulzusteljesítményen működő távolfelderítő lokátor
volt, amelynek hatótávolsága elérte a 120-200 kilométert. A rendszer 2,5 méteres
hullámhosszon üzemelt, összsúlya meghaladta a 6 tonnát9. Elsődleges feladata a még
nagy távolságban lévő, érkező bombázók irányának meghatározása volt. (Paramétereit
lásd: 1.sz táblázatban) Magyar továbbfejlesztett változatának elnevezése a Sas volt. 1943
augusztusától a háború végéig 19 darabot adtak át a Standard művek hazai gyárából10,
ezen kívül német gyártásúak is lettek telepítve.
A légvédelmi ágyús ütegek a bombázó követésére a Wüzburg Dora (Fu.Mg. 39T)
lokátort használták. Ez egy 25 kilométeres körön belül derítette fel a bombázókat és
irányította az üteg irányzását. Antennája 3,5 méter átmérőjű parabola antenna volt.11
Magyar gyártású változatának elnevezése Borbála lett. (Paramétereit lásd: 1.sz
táblázatban) Mozgathatóságát négy kerekes vontatmányra szereléssel oldották meg.
Hazánkban 13 darabot gyártottak belőle.
1.sz. táblázat: A német fejlesztésű földi telepítésű lokátorok tulajdonságai12

Lokátor típus
JELLEMZŐK
FREYA WÜRZBURG-Dora WÜRZBURG-Reise
Légvédelmi
Távol- Vadász
Funkció tüzér
felderítés rávezetés
tűzvezetés
Rácsantenna, Parabola, Parabola,
Antenna
Dipólos 3,5 m-es 7,5 m-es
Felderítési távolság 120-200 km 25 km 40-80 km
Impulzusteljesítmény 50-70 kW 50-70 kW 50-70 kW
Hullámhossz 2,5 m 0,5 m 0,5 m
Oldalszögmérés
ismeretlen 5’ 5’
pontossága
Távolságmérés
ismeretlen 25 m 50 m
pontossága
Az elfogás aktív módja szintén német tapasztalatok szerint alakult. Mivel a németek
már 1941-óta, az első nagyobb Németország elleni brit éjszakai bombatámadásoktól
9
Müller, Werner: Ground Radar Systems of the Luftwaffe 1939-1945, Schiffer Publishing, Atglen,
Pennsylvania, USA, 1998. 34. old. A továbbiakban: Müller.
10
Berkovics Gábor: A magyar honvédség első lokátorai (In: Hadtudomány 2001/1. szám) 12. old. A
továbbiakban: Berkovics.
11
Müller. 7. old.
12
Berkovics 12. old.
7
számítva jelentős tapasztalatokra tettek szert az éjszakai vadászrepülés terén, célszerű
volt a Németországban alkalmazott vadász irányító rendszert honosítani Magyarországon.
A legfontosabb eljárást a németek Himmelbett módszernek nevezték.13
A Freya lokátorok alkalmazása itt is elsődleges volt. A feldeítő lokátor, hasonlóan a
légvédelmi tűzérség esetéhez, itt is a behatoló gép érkezésének meghatározását kapta
feladatul. A bombázók nyomonkövetésére a Würzburg-Reise lokátor szolgált (Fu.Mg.65 /
Fu.S.E. 65). Ennek hazánkban gyártott változatának elnevezése Bagoly volt. Antennája
nem rácsos volt mint a Freyáé, hanem 7,5 méter átmérőjű parabola jellegű. Hasonló
impulzusteljesítményen, de kisebb hatótávolsággal működött, mint a Würzburg Dora,
(Paramétereit lásd: 1.sz táblázat) elektromos berendezései nagyban megegyeztek vele.14
A lokátor 40-80-km-es körben volt megbízható felderítésre és célkövetésre. Pontossága
azonban lehetővé tette a vadászgépek rávezetését a célpontra. 15 Általában kettőt
használtak egyszerre, így míg az egyik a bombázó útját követte nyomon, addig egy másik
Würzburg-Reise az éjszakai vadászgépet vezette rá a célra és annak helyzetét figyelte. A
német éjszakai vadászrepülőgép egy számára kijelölt várakozási légtérben várakozott,
gyakran egy rádió irányadó közelében, amíg a bombázó a légvédelmi körzet közelébe
nem ért. Ezzel egy időben egy éjszakai vadászgép személyzete a repülőtéren várakozott,
meleg motorokkal ülőkészültségben, míg egy harmadik gép személyzete felkészült a
bevetésre, ha szükség volt rá.16
A három lokátor összehangolt munkáját segítette egy újabb eszköz is, egy olyan
navigációs asztal, amelyen jól láthatóan megadták az ellenséges gép és a vadászgép
helyzetét. A Seeburg Tablenak nevezett üveg térkép asztalon a hadműveleti tiszt nyomon
követhette az elfogás menetét, meghatározhatta a bombázók elfogásának a sorrendjét,
összességében tehát összehangolhatta a vadászerők bevetését.
A bemutatott Himmelbett rendszer hátrányai között megemlítendő, hogy aránylag kis
számú vadászgépet irányíthatott csak egyszerre a központból és a légvédelmi körzetet
elkerülő bombázók ellen nem riasztották a várakozó gépeket. A magyarországi
13
Hinchliffe, Peter: Éjszakai vadászok, Hajja & Fiai, Debrecen, 2000. 104. old. A továbbiakba: Hinchliffe.
14
Müller. 16. old.
15
Rácz Elemér: A magyar királyi honvédség lokátor technikája 1942-1945 között, (In: Bolyai Szemle,
2005. XIV. Évf 1. szám) 23. old. A továbbiakban: Rácz.
16
Jánkfalvi Zoltán: Halálos nászéjszakák, (In: Aranysas VII. évfolyam, 2007/10. szám), 52. old. A
továbbiakban Jánkfalvi (a).
8
események során azonban az éjszakai vadászgépek száma amúgy sem volt a
németországi éjszakai vadászrepülő erőkhöz mérhető nagyságú.
Szintén Németországban jelentkezett elsősorban a rendszerrel kapcsolatban az a
probléma, hogy ha a brit Királyi Légierő (Royal Air Force a továbbiakban: RAF) ismerte
a légvédelmi körzet elhelyezkedését, akkor ha mindenképp azon vezetett át az útja,
egyszerűen átpréselt rajta rövid idő alatt nagy számú bombázót. Így a célpontok olyan
száma haladt egy körzeten át, amelynek csak minimális veszteség volt okozható.17
Hazánk felett, a Himmelbett eljárás sikeresebben működött, a szovjet légierő ugyanis
sosem alkalmazott hasonló koncentrációt, a brit gépek száma pedig alacsonyabb volt egy-
egy bevetésen mint a több ezres Németországot támadó éjszakai bombázó hullámoké.
A felsorolt lokátor típusokból a magyarországi rendelések csak részben lettek
kielégítve a német fél által. Dr. Jáky József alezredest nevezték ki a lokátorok hazai
gyártásának és beszerzésének lebonyolítását irányító miniszteri biztosnak. A főváros
védelmében legalább 20 különböző lokátor, irányító központ, legalább négy fényszórós
század és két éjszakai vadászrepülő századra lett volna szükség, ahogy azt az olasz és
német szakértők megállapították.18 Az ország teljes területét lefedő lokátorhálózat
kiépítésére azonban ennél jóval nagyobb számú berendezésre lett volna szükség, legalább
260 földi telepítésű lokátorra az előbb említett három fő típus közül.19
A légvédelmi tűzérségre itt nem térnék ki, de annak minőségi és számbeli lemaradása
már ismert. A német fél 1942 január végétől kezdve adott át kisebb tételeket
lokátorokból, egy Freya, két Würzburg Reise és három Würzburg Dora érkezett meg
1943 szeptemberéig.20 Ezek egy része a főváros védelmében a Budapesti Légvédelmi
Tüzérparancsnokság alárendeltségébe került. Az állomány maradéka Dunapentelére
diszlokált. A lokátorokhoz a kiszolgáló személyzet németországi képzésének elhúzódása
miatt ezek azonban ekkor még nem voltak teljes mértékben hadra foghatóak. A németek
akadozó és nem kielégítő szállításai miatt kézenfekvő volt, hogy a magyar szakemberek
is hozzálássanak egy hazai gyártású lokátor kifejlesztéséhez. 1943. február 5-én
megalakult a Lokátor Kormány Bizottság. A radartechnikai alapkisérletek és hazai
felderítő műszer kifejlesztését elvégző csoport vezetője dr. Bay Zoltán lett21. A csoportot
17
Hastings, Max: Bombázók, Aquilia, Budapest, 1999. 219. old. A továbbiakban: Hastings.
18
Rácz 23. old.
19
Berkovics 12.old.
20
Rácz 23.old.
21
Berkovics 13.old.
9
fizikusok és mérnökök, valamint műszerészek alkották. Munkájuk eredménye a kisérleti
Sas elnevezésű lokátor volt, amely a Freya továbbfejlesztésén alapult, a gyártás a
Standard Rt.-nél folyt. A Bay csoport további feladata volt egy repülőgépfedélzeti lokátor
kifejlesztése is. Ez a kisérleti berendezés a Turul nevet kapta, de sorozatgyártásba nem
került. A csoport munkájának eredményeként a német Telefunken AG vállalat
segítségével 1944-re a hazánkban rendszeresítendő lokátorok főbb típusaiból elkészültek
az első hazai darabok. A hazai sorozatgyártás megkezdésére lehetőség volt mind a három
főbb lokátor típusból. A hadi helyzet változása azonban meghiúsította a gyártás ilyen
széles kiterjesztését, mindössze alig félszáz lokátor legyártására került sor. Az ország
német megszállása, majd a földi harcoknak az ország határaihoz érkezése elsöpörte az
önnálló magyar lokátor fejlesztési és gyártási programot.22 Bay Zoltán érdemei és
munkássága azonban univerzális jellegű, kutatócsoportja a megszállás után is hasonló
jellegű német kutatásokban vett részt.
A felderítő rendszerek magyarországi telepítése 1944. március 19-e, tehát az ország
német megszállása után gyorsult fel. Ez időre az ország légoltalmi körzetei is elnyerték
végleges képüket. A német megszállás abban a tekintetben is fordulópont volt, hogy
ezután az ország rendszeres bombázása is megindult az angolszász szövetséges légierők
részéről. Az első nagy bombatámadás 1944. április 3-án érte Budapest vasúti
csomópontjait az olaszországi bázisokról felszálló amerikai bombázók által.
A német megszállás után a német lokátor állomásokat elsősorban az ország középső
és nyugati területeire telepítették, több okból: itt voltak a legfontosabb ipari célpontok és
közeli, jól kiépített vadászrepülő egységek által használt bázisok, az ország feletti
átrepülések iránya is erre haladt, valamint ezáltal lehetőség nyílt a Duna, mint elsődleges
vízi szállítási útvonal biztosítására, továbbá a Balkán felé haladó vagy afelől érkező
ellenséges gépek elfogására. Az ország keleti részébe csak Románia augusztusi kiugrása
után kerültek újabb lokátorok23. Ezek hatásos üzemeltetését a magas hegységek
korlátozták, illetve árnyékolták bizonyos felderítési területeiket. A magyarországi
elhelyezkedésükről napról napra többet tudunk. A hazánkba telepített rádió-irányadó és
lokátorállomások pontos fedőneveit és telepítési helyszíneit24 az alábbi 2. számú táblázat
tartalmazza.
22
Berkovics 13.old.
23
Flugmeldemess, SE Europe. (http://www.gyges.dk/Flum%20and%20Jagd.htm)
24
Funkmeß (ortungs) stellungen in Ungarn (http://www.atlantikwall.info/radar/ungarn/rh.htm)
10
2.sz. táblázat: Rádió-irányadó és lokátor állomások fedőnevei és elhelyezkedése
1944 nyarán25
Fedőneve Elhelyezkedése
BALDAR Zombor közelében
BERTHOLD Bicske közelében
CARMEN ismeretlen
CHAMPIGNON -Y ismeretlen
FEIGE - Y Pécs közelében
FERDINAND Tatabánya közelében
KALB Kaposvár, később Hévíz
KEILER Kecskemét
MILBE Miskolctól keletre, később Türje
NELLI Balatonfüred közelében
RABENSTEIN Pápa
SKORPION Zombor közelében, később Nemesvámos
STEFAN Zombortól délre
STEINFELS Egyházasdaróc
ZEUS Tata közelében
VERONIKA Veszprém közelében
WACHTEL (később KAMERUN) Vác, Később Nagymegyer
21 ismeretlen
22 Kecskemét közelében
2.2. Éjszakai vadászrepülő alakulatok a magyar légtér védelmében
A földi irányítók a hazánkban alkalmazott Himmelbett eljárásban a rávezetés során

végig rádiókapcsolatban álltak a vadászgép személyzetével. Ha a repülőgépen volt
fedélzeti lokátor, akkor a végső megközelítést annak segítségével végezte el a
személyzet. A fedélzeti lokátorokkal felszerelt vadászgépek esetén lehetőség volt arra is,
hogy önnálló őrjáratokat végezzenek, és saját lokátoruk alapján találjanak célpontot. A
Luftwaffe a magyarországi alkalmazás időszakára már három év tapasztalatot szerzett az
éjszakai vadászrepülés terén.26 A földi felderítő berendezések telepítése után a hazai
25
Funkmeß (ortungs) stellungen in Ungarn (http://www.atlantikwall.info/radar/ungarn/rh.htm)
26
1941-óta a RAF bombázó parancsnokság rendszeres támadásokat intézett németországi célpontok ellen.
Az Angliából induló bombázók éjszakánként Németország fontosabb ipari körzetetit látogatták. A németek
az első támadások után specializált éjszakai műszeres repülésre előkészített személyzetű romboló
vadászrepülő egységek bevetésével válaszoltak. Ezek a repülők kezdetben semmiféle olyan műszert nem
hordoztak, amely segített volna a cél megtalálásában az éjszaka sötétjében. Később passzív és aktív
érzékelő berendezéseket szereltek a gépekre, amely tovább segített képességeik kihasználásában. A
Luftwwaffe Nachtjagdfliegerei hamar tizedelni kezdték a brit bombázókat. A nagy hatótávolságú
bevetéseiken 1941-ben gyakran még a Brit szigetek felett elfogták a bombázókat. A növekvő bombázó
11
éjszakai vadászrepülő erők kiépítésére is történtek próbálkozások. Kezdetben az éjszakai
vadászgépeken semmiféle fedélzeti lokátor nem volt, azonban 1941-ben megjelent a
Spanner infravörös érzékelő rendszer a Luftwaffénál. Később különböző fedélzeti
lokátorokat kezdtek alkalmazni, köztük a legsikeresebbek a Lichtenstein típusok voltak27.
(Ezek részletes bemutatását lásd később.)
A Magyar Királyi Honvéd Légierő állományában a kevés 1944-ig a németektől átvett
Messerschmitt Bf 110 G-2 repülőgépen28 kívül csupán néhány Fiat Cr.42-es biplán állt
készenlétben éjszakai bevetésekre. Mivel ezek egyáltalán nem rendelkeztek lokátorral,
így csak a szabad szemmel való észlelésre volt lehetősége pilótáiknak. Erre kis
távolságból kerülhetett csak sor, tiszta időben, jó időjárási viszonyok között, földi kereső
fényszórók segítségével, vagy zárt felhőzet felett, ha a felhőzetet alulról megvilágították a
kereső fényszórók. Ez esetben a bombázók sziluettje jól kivehető volt a világos felhők
felett felülről29. Ám mindkét lehetőség eléggé kötött volt, csak olyan helyen voltak
alkalmazhatóak, ahol földi kereső fényszórók álltak, ezek pedig a nagyobb városokon
kivül máshova nem jutottak. A vizuális azonosítást nehezítette, hogy a tárgyalt időszak
bombázóinak túlnyomó része már lángrejtővel felszerelt volt. Ezek segítségével a
motorok kipufogóiból kicsapó lángnyelveket tüntették el, mindössze alig száz méterre
csökkentve a cél észrevételének esélyét holdvilág-mentes éjszakákon. Ilyen körülmények
között magyar pilóta éjszaka nem ért el légi győzelmet hazánkban az eddigi adatok
szerint.
A német fél technikai felszereltsége sokkal jobb minőségű volt. A hazánkban
megforduló éjszakai vadászrepülő alakulatok többsége már harcedzett volt. Jelentős
tapasztalatokat szereztek a Harmadik Birodalom légterében vívott éjszakai légicsatákban
a RAF Bombázó Parancsnoksága (Bomber Command, a továbbiakban: BC) ellen vagy a
keleti hadszíntéren, ahol feladatuk az alcsony vagy közepes magasságban repülő szovjet
éjszakai zavaró bombázók vagy távolsági bombázók elfogása volt. Fontos hangsúlyozni,
hadjárat azonban a későbbi évekre teljesen lekötötte a Luftwaffe éjszakai vadászrepülőit. Németország
felett egy-egy támadás során akár ezer bombázó is megfordult éjszakánként. Az anyagháború e fajtájában a
brit RAF hatalmas veszteségeket szenvedett, de az ellenfél repülőinek száma is apadásnak indult. A háború
utolsó éveire az éjszakai légiháborúban is a szövetségesek oldalára billent a mérleg Németország felett.
Hastings, 563. old.
27
Hinchliffe, 85. old.
28
L. Campbell, Jerry: Messerschmitt Bf 110 Zerstörer in Action, Squadron-Signal Publications Aircraft
Number: 30, Carrlton, Texas, USA, 1996. 44. old.
29
12
hogy ezen német éjszakai vadászrepülő ezredek (Nachtjagdgeschwader rövidítve: NJG)
gépállománya olyan speciálisan átalakított típusokból állt, amelyek kifejlesztésekor
fontos volt, hogy képesek legyenek hordozni a nagy tömegű és légellenállást rontó
fedélzeti lokátorokat és tartozékaikat, valamint a bombázók elleni harcban szükséges
nehéz fegyverzetet.30 A fedélzeti lokátor kezeléséhez is külön személyre volt szükség
(néhány kivételtől eltekintve).31 A nehéz éjszakai vadászrepülő szerepkörben bevetett
gépek ezért olyan két motoros, több személyes típusok voltak, amelyek a nappali
bevetésre csak korlátozottan voltak alkalmasak. Az egymotoros fürge vadászgépekhez
viszonyítva se sebességük, se manőverező képességük nem nyújtott sok alternatívát az
angolszász vadászok előli menekülésben amennyiben összakadtak velük. Ilyen elhibázott
küldetésre hazánk felett is volt példa. A Luftwaffe ugyanis néhány esetben ilyen gépeket
is levegőbe emelt az amerikai nappali bombázó kötelékek rombolására.32
A hazánkaban tevékenykedő német éjszakai vadászrepülő egységek száma kevés volt.
Ezeket jórészt Bécs térségéből és a németek álltal megszállva tartott keleti területekről
vonták össze Magyarországra 1944 nyarától. A két leggyakrabban látogatott bázisuk
Ferihegy és Szombathely repülőtere volt.33
A német repülőezredek (Geschwader) felépítéséről az érthetőség miatt el kell
mondani, hogy legalább három, de magas feltöltöttség esetén négy osztályból (Gruppe)
álltak. Minden osztály papíron legalább három századdal (Staffel) rendelkezett. Az ezred
létszámához hozzáadódik minden osztály parancsnoki raja (Gruppen Stab), és az ezred
parancsnoki raja (Geschwader Stab). Az osztályok jelölése római számmal történik, a
századoké arab számmal. A századok számozásuk szerinti sorrendbe tartoznak az
osztályokhoz, tehát az első három arab számmal jelölt az első osztályhoz és így tovább. A
teljes ezredek néha rendelkeztek egy hadműveleti kiképző és iskola századdal
(Schulstaffel / Ergänzungsstaffel) is. A teljes ezredek egyidejű bevetése ritka volt, az
osztályok századai általában egy helyre települtek. Az osztályok papíron 30-40 géppel
rendelkeztek, amelyeknek gyakran az egyharmada volt bevethető éjszakánként.
30
Griehl, Manfred: Nightfighters over the reich, Greenhill books, London, UK, 1997, 6.old
31
A Luftwaffe kevés egy üléses éjszakai vadászrepülőgépe közül csak a Focke-Wulf Fw 190A és
Messerschmitt Bf 109 tipusának néhány példánya volt kis teljesítményű lokátorral felszerelve, ezeket
azonban éjszakai vadász szerepkörben hazánk felett nem vetették be. Williams, David P. – Nachtjager,
Luftwaffe night fighter units 1939-1943, Volume two, Classic Publishing, Hersham, 2005. 98. old.
32
Jánkfalvi Zoltán: A darazsak utolsó csípései (In. Aranysas VII. évfolyam, 2007/5. szám) 58. old
33
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF I. 106 old.
13
A Magyarországról 1944-ben bevetett, egységek pontosan a Luftwaffe 6. éjszakai
vadászezredének III. osztálya (eredeti elnevezése és a továbbiakban: III./NJG 6) valamint
a 100. éjszakai vadászezred II. osztálya voltak (eredeti elnevezése és a továbbiakban: II./
NJG 100). (Ezek felépítését a következő rész tartalmazza, a felszerelésként megjelölt
repülőgép típusokról még lesz szó a későbbiekben.) Az egységek a német 4. légiflotta
(Luftlotte 4) alárendeltségébe tartoztak a tárgyalt időszakban, a vadászrepülők irányítását
a 8. vadászrepülő hadosztály (8. Jagd Division) látta el Bécs mellől.
A III./NJG 634, éjszakai vadászrepülő egység főleg Messerschmitt Bf 110G és
Junkers Ju 88G típusok változatait alkalmazta. Az osztály parancsnokai voltak:
1944.V.10.-1945.II.1. Leopold Fellerer százados

1945.II.2.-1945.III.31. Wilhelm Johnen százados
1945.IV.1.-1945.V.8. Karl Floitgraf százados
Az osztály a II./NJG 5-ből alakult 1944. Május 10-én Haggenauban. A századok új

számozása: 4./NJG 5-ről 7./NJG 6-ra, 6./NJG 5-ről 8./NJG 6-ra, 5./NJG 5-ről 9./NJG 6-ra
változott. A stab a Stab II./NJG 5-ről Stab III./NJG 6-ra változott. 1945. március 30-a
után csak a 7./NJG 6 harcolt tovább, a többi századot feloszlatták. Az osztály
diszlokálását a 3. számű táblázatt35 tartalmazza.
3.sz. táblázat: a III./NJG 6 települési repterei36

Időpont: Bázis: Parancsnokság: Felszerelés:
1944.V.-1944.VI. Hagenau 7.JD Bf 110
1944.VI.-1944.X. Szombathely + Újvidék37 8.JD Bf 110 + Ju 88G
38
1944.X.-1944.XI. Hódság +Őcsény 8.JD Bf 110 + Ju 88G
1944.XI.-1945.II. Vát + Wiener Neustadt Luftlotte 4 Bf 110 + Ju 88G
1945.II.-1945.V. Bad Aibling 7.JD Bf 110 + Ju 88G
34
Nachtjagdgeschwader 6 (http://www.ww2.dk/air/njagd/njg6.htm)
35
36
37
Jánkfalvi Zoltán: Gépmadarak a szabolcsi égen, T.M. Repüléstechnika, Budapest, 2005. 160.old. A
továbbiakban Jánkfalvi (b), Az oldalon hibásan szerepel az osztály, mint IV./NJG 6. Állomány 31 db.
Messerschmitt Bf 110, valamint 2 db Junkers Ju 88. Az újvidéki áttelepülésre 1944. július 28-án jött
parancs a vadászerőket irányító 8. Jagd Division-tól.
38
Jánkfalvi (b), 197. old. Itt is hibásan IV./NJG 6-ként szerepel. Az osztály papiron ekkor 38db
Messerschmitt Bf 110 és 2 db Junkers Ju 88 felett rendelkezett. Az osztály 1944. szeptember 8-án települt
át a hódsági reptérre, az újvidéki reptér lebombázása miatt.
14
A II./NJG 10039 a háború során a keleti arcvonal déli szektoraiban folytatott harcokat,
kezdetben csak szovjet gépek ellen, majd a Balkán és Magyarország felett brit gépekkel
is.
Az osztály felszereltsége napról napra változott, alkalmazott tipusai között volt:
Dornier Do 217N/J és Focke-Wulf Fw 189, Focke-Wulf Fw 58 típusokat is használtak a
lassan repülő szovjet zavaró bombázók ellen. Az osztály parancsnokai voltak:
1944.VII.2.-1944.X.21. Ulrich von Meien százados

1944.VII.21.-1945.V.8. Paul Zorner őrnagy
A (Stab) II./NJG 100 1944. június elején alakult meg Nis város repterén a NJG 200
részeiből. A továbbiakban ennek az ezrednek a feloszlatása és átszámozása adta a II./NJG
100 századainak pilótaállományát. A (Stab) II./NJG 100 településeinek bemtását a 4.
számú táblázat mutatja.
4. sz. táblázat: A (Stab)II./NJG 100 bázisai40

Időpont: Bázis:
1944.VI.-1944.VIII. Nis
1944.VIII.-1944.IX.21. Nagybecskerek
1944.IX.21.-1944.IX.26. Szombathely
1944.IX.26.-1944.X.3. Tápiószentmárton41
1944.X.3.-1945.I. Malacky
1945.I.-1945.II. Nowy-Dwor
1945.II.-1945.III. Wiener-Seyring
1945.III.-1945.V. Prague-Rusin
Az osztály századai közül a 4./NJG 10042 Orschában alakult meg 1943.

decemberében, a 8./NJG 200-ból. 1944. decemberében kicserélték a 2./NJG 100
személyzetével. A régi 4./NJG 100-ból a 2./NJG 100 lett. Tehát az ezred második százada
egyszerüen helyet cserélt a negyedikkel, és az új számozáson működött tovább.
Hazánkban rövid időre Debrecen repülőteréről indult bevetésre a század, ám később a
39
Nachtjagdgeschwader 100 (http://www.ww2.dk/air/njgd/njg100.htm)
40
41
Jánkfalvi (b), 160. old. 29db Junkers Ju 88, 25db Dornier Do 217, 5db Focke-Wulf Fw 189 ekkor
papíron a gépállomány.
42
Nachtjagdgeschwader 100 (http:/www.ww2.dk/air/njgd/100.htm)
15
nyugat szlovákiai Malacka bázisáról is repültek bevetést magyar légtérben. Településeit
az 5. számú táblázat mutatja be.
5. sz. táblázat: a 4./NJG 100 bázisai43

Időpont: Bázis:
1943.XII.-1944.XII. Orscha
1944.I.-1944.VI.18. Reval-Laksberg + Riga + Helsinki-Malmi
1944.VI.18.-1944.VII.15. Biala Podlaska
1944.VII.15.-1944.VII.27 Mielec
1944.VII.27.-1944.VIII. Nasielsk
1944.VIII.-1944.IX. Debrecen
1944.IX.-1944.X. Prowehren
1944.X.-1944.XII. Powunden
1944.XII.-1945.I. Malacka (Malacky)
Az osztály ötödik százada, az 5./NJG 10044 1944. augusztusában alakult

Nagybecskereken, a Délvidéken az 1./NJG 200 állományából. 1945. januárjában történő
kivonásukig végig Magyarországon állomásoztak a 6. számú táblázat szerinti
beosztásban.
6. sz. táblázat: az 5./NJG 100 bázisai45

Időpont: Bázis:
1944.VIII.-1944.IX.21. Nagybecskererek
1944.X.3.-1945.I. Malacka (Malacky)
A 6./NJG 10047 1944. májusában alakult a keleti hadszíntéren, Krumowoban a 4./NJG

200-ból, települési reptereit a 7. számú táblázat mutatja be.
43
44
45
46
Jánkfalvi (b), 160. old.
47
16
7. sz. táblázat: a 6./NJG 100 bázisai48
Időpont: Bázis:
1944.V.-1944.VIII. Krumowo
1944.VIII.-1944.IX.9. Szolnok
1944.IX.9.-1944.IX.21. Tápiószele
1944.X.3.-1945.I. Malacky
Ezeket az egységeket rövid időre kiegészítette a 101. éjszakai vadászezred II.

osztályának egy raja (Einsatzkommando der II/NJG 101), amely 1944. szeptember 27. és
november 3. között tevékenykedett Ferihegyről, Dornier Do 217N repülőgépekkel. A
repülőgépeket a repülőtér keleti oldalán lévő gazdasági épületek mellett parkolták, több
légigyőzelmet is elkönyvelhettek pilótáik.50
A Luftwaffe hazánkban tevékenykedő egységein túlmenően történtek lépések magyar
éjszakai vadászrepülő alakulat létrehozására is. Erről a kevésbé ismert történetről szól a
következő rész.
Az 5/I. éjjeli vadász repülőszázad szervezése 1943-ban indult meg. A század 1944.
március 17-én bevethető állapotba került.51 Az alakulat repülőgépei elég vegyes képet
mutattak. Focke-Wulf Fw 58 Weihe, Messerschmitt Me 210Ca és Messerschmitt Bf
110G-2 kétmotoros gépek alkották állományukat. Egyik tipus sem rendelkezett fedélzeti
lokátorral. A Fw 58-as éjszakai vadász feladatokra amúgy is csak korlátoltan lett volna
alkalmas. A Me 210Ca romboló licenc alapján hazánkban gyártott gép volt, de eredetileg
nappali romboló és alacsonytámadó feladatkörre tervezték. Az 5/I. éjjeli vadász
repülőszázad parancsnoka kezdetben Krúdy Ádám százados volt,52 őt 1944. március 19-
től vitéz Hollós János százados követte. A repülőszázad kezdetben Budapest-Ferihegyen,
48
49
50
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF I, 106. old
51
Csizek Zoltán: Magyar repülőszázadok és századjelvényeik, Opus, Pécs, 2006. 42. old. A továbbiakban
Csizek.
52
Csizek. 43. old.
17
majd Tápiószentmártonban állomásozott. Éjszakai légigyőzelmet nem tudott elérni a
század, a nappali harcokból azonban eredményesen vették ki részüket.53
A Tápiószentmártonban állomásozó századnak 1944. szeptember 21-én 14 gép
személyzetét küldték átképzésre Breslau bei Ohlauba. A lengyel területeken lévő
átképzési bázison Me 110G-4-es lokátorral felszerelt gépek megismerése volt a fő
feladat. A vasúton kiérkező állományt a 6./NJG 102 fogadta és segítette a kiképzésben.
Szeptember 25-től folyt az oktatás először elméletben, majd szeptember 28-tól
gyakorlatban is. Az új vadászgéppekkel kezdetben még csak nappali rutinrepüléseket
hajtottak végre.54 Az éjjeli repüléseket, október 7-től kezdték meg. Ezt persze műszeres
repülési gyakorlatok előzték meg Siebel Si 204, és Fw 58 tipusokon. Ilyenkor a
lefüggönyözött pilótafülkéből müszerek alapján történt a navigáció és a különböző
manőverek végrehajtása is. Október 9-én két személy távozott a csoportból, őket az
éjszakai látáshoz szükséges orvosi papirok hiánya kényszerítette haza. Egy sajnálatos
balesetben október 12-én Ohlauban elszenvedték első személyzetük elvesztését. Ekkor
egy gép a felszállás során repülőbalesetet szenvedett és lezuhant. A teljes személyzet
odaveszett. A század még két gép személyzetét veszített el. December 5-én Pardubitz (ma
Pardubice, Csehország) közelében tűnt el egy gép személyzetével nyom nélkül, illetve
december 12-én Strehlen (ma Strzehlin, Lengyelország) mellett kényszerleszállt egy
személyzet. Ők megadták magukat a közelben harcoló szovjet csapatoknak. A tanfolyam
december 18-án zárult. A megmaradt tíz gépszemélyzet megkapta a Me 110G-4
repülőgépeket és felkészült a hazaútra új bázisuk Wiener Neustadt felé. Sajnos ez sem
ment zökkenőmentesen. December 22-én egy repülőgép motorhiba miatt kénytelen volt
két nappal később indulni, egy gép pedig navigációs hiba folytán Dinnyés közelébe jutott,
53
Az 1944. április 5-én aratott első nappali győzelmükről szóló jelentés tisztázatlan, aznap hazánk felé
szövetséges bombázók nem érkeztek, viszont egy amerikai B-24 Liberátor bombázó elvesztését jelentik
Romániára a szövetséges légierők adatai. Lehetséges, hogy ezt a bombázót a század egy Me 110G2 gépe
lőtte le. Hibásan szerepel viszont, hogy „július 3-áról 4-ére virradó éjszaka berepülő amerikai kötelékek
ellen kerültek bevetésre és 4 gépet lelőttek”. Július 3-án ugyan volt szövetséges bevetés az észak balkáni
régió felett, és egy kisebb kötelék Szeged vasúti csomópontjait is bombázta, de a riasztott magyar kötelékek
nem találkoztak ellenséges repülőgépekkel, légi győzelmet nem igazoltak erre a napra. Az éjszakai órákban
az Egyesült Államok bombázói amúgy sem repültek bevetéseket. Czizek. 44. old.
54
Becze Csaba: A magyar királyi 1. honvéd éjjeli vadász repülőszázad, (In: Magyar Repüléstörténeti
Társaság Konferencia Közleményei 1999.) 53. old. A továbbiakban: Becze.
18
ahol szovjet légvédelmi találat érte55. A személyzet hasra tette a sérült gépet és megadta
magát. A század állományának névsorát lásd a 8. számú táblázatban. A század neve
először januárban 101. honvéd éjjeli vadászrepülő századra, majd 1. honvéd éjjeli vadász
repülőszázadra változott. A repülőgépek számozása M+101-tő kezdődött. 56 A század
jelvénye egy bagoly volt, amit több repülőjükre is felfestettek valamint pilótáik
ejtőernyőselyemből készült sálaikon is viselték ezt az emblémát. Mindössze kilenc
repülőgéppel rendelkeztek, és 15-20 bevetéstől többet nem is repültek már. Éjszakánként
két gépük állt készenlétben, de légi győzelmet eredményező bevetésük sohasem volt.
Légi harcot nem vívtak már, mindössze néhány észlelésük volt.57 Március 29-én kaptak
parancsot a visszavonulásra Purgstallba gépek nélkül. A repülőgépek számozása
M+101-tő kezdődött.58 A század jelvénye egy bagoly volt, amit több repülőjükre is
felfestettek valamint pilótáik ejtőernyőselyemből készült sálaikon is viselték ezt az
emblémát. Mindössze kilenc repülőgéppel rendelkeztek, és 15-20 bevetéstől többet nem
is repültek már. Éjszakánként két gépük állt készenlétben, de
8. sz. táblázat: az 5/I. éjjeli vadász repülőszázad lokátoros képzésre irányított személyzete59
Pilóták Rádiósok Megjegyzés
v. Hollós János szds. Tóth Ferenc őrm. Hollós szds. századparancsnok
Hennyey Imre szds. Muzslai Ferenc szkv. Hennyey szds. elsőtiszt
Sági László fhdgy. Kaszás Károly szkv. Kaszás szkv. átvezényelve,
1944.X.9.
Seres Albert fhdgy. Török Sándor őrm. -
Halmay Gusztáv fhdgy. Döbrössi Ernő tőrm. Halmai fhdny. átvezényelve,
1944.X.9.
Parcsami József fhdgy. Mácsik Gyula tőrm. -
Bisits József fhdgy. Sásdi Fülöp tőrm. -
Papp Árpád hdgy. Lázár János szkv. -
Szelényi Béla hdgy. Koczka Géza tőrm. -
Derencsényi Tibor hdgy. Fekete Károly szkv. Fogságba estek, 1944.XII.12.
Béres Antal hdgy. Ujhelyi István szkv. -
Göcsei Lajos őrm. Loós István szkv. Eltüntek, 1944.XII.5.
Zimmermann József szkv. Kecskeméti József szkv. Fogságba estek, 1944.XII.22.
Barák Frigyes szkv. Nagy József honvéd Hősi halált haltak, 1944.X.12
55
Becze. 55. old.
56
Punka György-Sárhidai Gyula: Magyar sasok, Zrínyi, Budapest, 2007. 20. old.
57
Becze, 53. old.
58
Punka György-Sárhidai Gyula: Magyar sasok, Zrínyi, Budapest, 2007. 20. old.
59
Becze. 53. old.
19
légi győzelmet eredményező bevetésük sohasem volt. Légi harcot nem vívtak már,
mindössze néhány észlelésük volt.60 Március 29-én kaptak parancsot a visszavonulásra
Purgstallba gépek nélkül. Gépeiket felrobbantották, miután üzemanyagukat lefejtették és
átadták a 101. (Puma) vadász repülőezrednek.61 A századból egy gyalogos század
kiállítására is parancs érkezett, akiket a Fertő tó körül akartak bevetni a földi harcokban.
A század maradéka gyalogosan Bajorország és a nyugati szövetségesek felé vette útját,
végül 1945. április 20-án Witterbreuth mellett adták meg magukat amerikai katonáknak.
A magyar légtérben esetlegesen berepülhettek még más német egységek éjszakai
vadászgépei is. Ezek tovább bonyolítják a hazánk felett elveszett gépek származását, és
az ellenséges bombázók lelövésének igazolását.
60
Becze, 53. old.
61
Csizek, 42. old.
20
2.3. A Luftwaffe hazánk felett bevetett főbb éjszakai vadászrepülőgépei
2.3.1. A Messerschmitt Bf 110G éjszakai vadászrepülőgép
A Messerschmitt Bf 110-es két motoros romboló éjszakai vadász feladatokra való

felhasználása már 1940-ben felvetődött. Az első éjszakai vadász repülőezredet (NJG 1)
részben így Bf 110C gépekkel szerelték fel 1940-ben. A C sorozat gépeit nem szerelték
fel lokátorral, de így is sokáig, 1941-től 1942-ig használták őket éjszakai harcokban. A Bf
110E-1/U1-es típust Spanner-Anlage infravörös érzékelővel szerelték fel, a E-1/U2-es
kabinjában pedig a személyzet egy rádió kezelővel (Bordfunker) három főre bővült. Az F
sorozat 4-es változata is háromfős volt, a törzs alatti gondolába pedig további két MK
108-as gépágyút építettek be, az F-4/U1-es változatból ezt a fegyver elrendezést
elhagyták, helyette a kabin hátsó részébe Schräge Musik62-ot építettek. 1942-ben az F-4-
es gépeket FuG 202-es Lichtenstein BC fedélzeti lokátorkészülékkel szerelték fel, az így
átalakított gépek jelzése F-4a-ra változott. A gépet két ledobható póttartállyal is fel
lehetett szerelni, bár így a légellenállása tovább romlott. A G sorozat első éjszakai vadász
változata a G-4-es volt. Általános fegyverzetét két 20mm-es MG151/20-as gépágyú és
négy 7.92mm-es géppuska alkotta. A kabin hátsó részén a fedélzeti mérnök
(Bordmechaniker) egy kétcsövű 7.92mm-es MG 81z géppuskát kezelt63.
62
A berendezés két, majdnem függőlegesen beépített gépágyút takart, amivel a bombázók védtelen hasát
célozták meg alulról. Ezzel kihasználták, hogy a brit és szovjet éjjeli bombázók nem rendelkeztek hasi
lövegtoronnyal. Filley, Brian: Junkers Ju 88 in action Part.2, Squadon/Signal Publications Aircraft number:
113, Carrolton, Texas, USA, 1991. 24. old. A továbbiakban: Filley.
63
G. Hopp, Georg: Bf 110G, Monogram Aviation Publications, Close up No. 18, Boylston, Massachusetts,
USA, 1986. 24. old.
21
Néhány példányát SN-2-es lokátorral is felszerelték. A típus utolsó éjszakai vadász
változata a Bf 110G-4c volt, amely FuG 220b Lichtenstein SN-2-es lokátorral volt
felszerelve.64 A Messerschmitt Bf 110-es éjszakai vadász változatait Európa összes
hadszínterén bevetették. Az éjszakai vadász erők legelterjedtebb típusa volt, sikeresen
alkalmazták, de a változati 1945-re már az éjszakai vadász szerepkörben is elavultnak
számítottak.
2.3.2. A Junkers Ju 88G éjszakai vadászrepülőgép
A Junkers Ju 88 típusú két motoros repülőgép első éjszakai vadász változata, a C-6(b)
változat 1942 őszén jelent meg. A Ju 88 C-6(a) rombolóból alakították át, úgy hogy az
orrba beszerelték a FuG 212-es Lichtenstein C-1-es lokátort. A FuG 202-es Lichtenstein
BC-t is alkalmazták több gépben. A támadó fegyverzet megegyezett a Ju 88C6-oséval,
három 20mm-es MG FF gépágyú és három 7.92mm-es MG 17-es géppuska volt az orrba
építve. 1944 elején jelent meg a C6c már új FuG 220 –as Lichtenstein SN-2-es lokátorral,
valamint FuG 227-es Flensburg és FuG 350-es Naxos-Z készülékkel. A fegyverzet
Schrage Musik-kal egészült ki, ezzel a bombázók alatt párhuzamosan repülve könnyen
célozhattak nagy biztonságban. A Ju 88C-7a a C-6(c) tovább fejlesztése volt, új gépágyú
gondolával az első bomba kamra alatt, a hátsó kamrában 500kg bomba szállítására volt
lehetőség. A C-7b szárnyak alatti felfüggesztőkön további 1000kg bomba célbajuttatására
volt alkalmas. A Ju 88R gyártása a C-6-sal párhuzamosan folyt, a gép paraméterei
többnyire megegyeztek, csak motorjuk tért el. A G-1-es a G sorozat első változata volt, a
korábbi módosításokat megtartották, fegyverzete négy 20mm-es gépágyúból állt.
64
Price, Alfred: Messerschmitt Bf 110 Night fighters, Profile Publicarions, Number 207, Berkshire, UK,
1971. 20. old.
22
A G-1-est a G-4-es követte65 Schräge Musik-kal ellátva. A G-6-os változat gépeit eltérő
motorokkal és lokátorokkal szerelték fel. A Ju 88G-7 a sorozat utolsó gyártásra kerülő
változata volt, szintén változatos felszereltséggel.66 A gép változatait szinte az összes
német éjszakai vadász repülőezred eredményesen alkalmazta. Hazánk felett a III./NJG 6
és a NJG 100 századai is használták különböző alváltozatait.
2.3.3. A Dornier 217N/J éjszakai vadászrepülőgép
A Dornier Do 217 repülőgép éjszakai vadász változatának kifejlesztése 1941 nyarán

történt. A Do 217J-1-es változatot a Do 217 E-2-es bombázó verzióból fejlesztették ki a
Dornier mérnökei. Új páncélozott orr-részt kapott, benne négy 20mm-es MG FF
gépágyúval és négy 7.92mm-es MG 17-es géppuskával. Emellett továbbra is lehetőség
volt arra, hogy a gép nyolc 50 kg-os bombát szállítson. A gép védőfegyverzete maradt
három darab 13mm-es MG 131-es géppuska, mint az eredeti bombázó változatán. A J-1-
es típus első szállításai 1942 elején történtek meg, azonban ez csak átmeneti típus volt.
1942 nyarára ugyanis megjelent a Do 217J-2-es. A változatot kizárólag éjjeli elfogó
vadász szerepkörben alkalmazták. A bombakamrákat elhagyták, és a gépekbe már az új
FuG 202 Lichtenstein BC elfogó lokátort szerelték. A Do 217M éjszakai vadásszá
alakítása a Do 217E-2-vel párhuzamosan folyt. Az így kialakított Do 217N-1
fegyverzetében teljesen megegyezett a J-1-el, néhány gépnél viszont a MG FF
gépágyúkat MG 151/20-asokra cserélték le. Ezek ugyanis kisebb súly mellett nagyobb
tűzgyorsaságot biztosítottak. A Do 217N-1/U1-ek felső lövésztornyát és az alsó lövész
gondoláját eltávolították. A Do 217N-2 1943 tavaszán jelent meg, felváltva a N-1-eseket
a gyártósoron.
65
Filley, 28. old.
66
Price, Alfred: The Junkers Ju 88 Night fighters, Profile Publishing, Number 148, Berkshire, UK, 1967.
45. old. A továbbiakban: Price.
23
Az N-2-nél már meghagyták az N-1/U1 módosításait, sokat közülük a már ismertetett
Schräge Musik berendezéssel is felszereltek. Általában négy MG 151/20-as gépágyút
használtak ilyen célra67. A repülőgép sziluettje hasonlított éjjel a szovjetek által használt
B-25 Mitchell alakjára, emiatt előfordult pár esetben téves azonosítás is.
2.4. A német és magyar éjszaka vadászrepülőgépek fedélzeti lokátorai
Az éjszakai elfogás alapvető kellékévé váltak azok az észlelő berendezések, amelyek

1940-től jelentek meg. Segítségükkel teljes sötétben, holdvilág mentes éjszakákon is
esély volt a bombázók észlelésére bizonyos hatótávolságon belül, amely nagy segítséget
jelentett a német pilótáknak. A műszerek kezelését általában a rádiós vagy fedélzeti
mérnök látta el, az ő irányításával végezte el a pilóta a végső megközelítési fázist.
Az első ilyen berendezés a Spanner infravörös érzékelő rendszer volt, amit a német
AEG Telefunken vállalat fejlesztett ki. Az 1941-ben végzett próbák során sikerrel
szerepelt a brit bombázók ellen. A Spanner II-es már passzív érzékelő volt, nem bocsátott
ki infravörös fényt, mint a Spanner I-es. A berendezéseket főleg nehéz éjszakai
vadászokra szerelték fel, Dornierekre és néhány kísérleti célú Messerschmitt Bf 110-esre.
Az így átalakított gépek közül az elsők a Bf 110D-1/U1-ek voltak. 1941 és 1942 során
mindkét berendezést sikerrel alkalmazták, később azonban a fejlettebb fedélzeti lokátorok
vették át szerepüket.68 A hazánk felett vívott éjjeli légi harcokban már nem volt ilyen
berendezéssel felszerelt repülőgép.
Az infravörös érzékelők használata után fejlettebb berendezéseket kezdtek
alkalmazni az éjszakai vadász repülőgépeken. Ilyen volt a FuG 202 Lichtenstein BC
lokátor is, amelynek kifejlesztése szintén a Telefunken AG vállalat nevéhez fűződik. A
Lichtenstein BC-t katonai használatban először 1941. augusztusában tesztelték. A
sorozatgyártás 1942 tavaszán kezdődött el. Ez volt az első fedélzeti elfogó lokátor, amit
nagy számban használtak. A hozzátartozó antennák a repülőgépek orrán helyezkedtek el
négy antenna száron. Mindegyik egy X alakú egységgel végződött. 69 A radar 490MHz-en
üzemelt, legnagyobb hatótávolsága 5000 méter volt, legkisebb 200-218 méter, 1,5 kW
67
Price, Alfred: Dornier Do 217, Profile Publications, Number 216, Berkshire, UK, 1974. 69. old
68
69
Filley, 20. old.
24
energiával működött, a látószöge 70 fok volt. Továbbfejlesztett változata a FuG 202 BC/
S volt, amelynek a látószöge már 120 fok volt. Mivel a briteknek később sikerült
megbírkózni a zavarásával, ezért a FuG 202, a FuG 212-el majd a FuG 220-al váltották
fel.70
A FuG 212 Lichtenstein C-1 szintén Telefunken gyártmány volt. 1943 tavaszán
kezdték gyártani. Valójában a FuG 202-es leegyszerűsített változata volt. Külsőre a fő
különbség az antennák a megváltozott hossza volt, 91MHz-en üzemelt, hatótávolsága
pedig 6000 és 200 méter között volt. 1943 augusztusában a FuG 212-es frekvenciáját
többször megváltoztatták 420 és 490MHz között. Ezzel a módszerrel hatástalaníthatták a
RAF zavaró tevékenységét. A gyártást 1943 novemberében állították le. A gyártósoron
helyét a FuG 220 Lichtenstein SN-2 vette át a Telefunken vállalatnál. Ez volt a
Luftwaffe által használt legkifinomultabb fedélzeti elfogó lokátor.71 Sorozatgyártása 1943
szeptemberében kezdődött. A britek nem tudták zavarni működését a korábban más
lokátorok ellen már bevált, Window-nak nevezett, repülőgépről kidobott aluminium fólia
szalagokkal. A berendezést így sem volt egyszerű alkalmazni. Legkisebb érzékelési
távolsága ugyanis 500 méter körül volt, ez pedig túl nagy volt ahhoz, hogy közeli
elfogásnál eredményesen alkalmazzák, ugyanis rossz körülmények között a vizuális
kontaktus még nem volt lehetséges ilyen távolságból. Megoldásként az SN-2-es korai
változatával felszerelt gépekre, kiegészítésként FuG 202-est, vagy FuG 212-est szereltek,
így a rádiós a közeli rávezetést már az utóbb említett berendezésekkel végezte. A később
megjelent SN-2B már 300m-es minimális érzékelő képességgel rendelkezett így a FuG
202-es, vagy FuG 212-es berendezések feleslegessé váltak, így eltávolították őket. A
korai SN-2-esek három frekvencián 73MHz-en, 85MHz-en és 91MHz-en üzemeltek 2,5
kW-os áramforrásról. A lokátor látószöge 120 fok volt, maximális hatótávolsága pedig
4000 méter72. Később a lokátor frekvenciáját 37.5MHz és 118MHz között lehetett
változtatni. 1944-re megjelentek az SN-2-es hátsó légtérfigyelő változatai is. Két
lehetőség volt antennája felszerelésére: az egyik az volt, hogy a törzs végén található
üzemanyag kieresztő csonkra szerelték fel, a másik, hogy a függőleges vezérsík tetejére
70
Scutts, Jerry: Luftwaffe night fighter units 1939-1945, Osprey Publishing, Airwar/Aircam No. 9, London,
1978. 40. old. A továbbiakban: Scutts (a).
71
72
Filley, 22. old.
25
építették rá. A FuG 220-nak létezett C és D változata is, de ezek csak az antennák
méretében különböztek, továbbá, hogy hátsó légtérfigyelésre alkalmatlanok voltak.
A FuG 216 NEPTUN R1 készülék egy jóval kisebb berendezés volt. A Neptunt az
FFO vállalat fejlesztette ki kettős céllal. Mivel aránylag kis méretű volt, ezért be lehetett
építeni az egy motoros éjszakai vadászgépekbe is. A felhasználásának másik lehetősége
már a kétmotoros nehéz éjszakai vadászokra vonatkozott, ezeken mint hátsó légtérfigyelő
lokátort használták, így a berendezés segítségével a pilóta még idejében tudomást
szerezhetett egy ellenséges éjszakai vadászról. Ilyen behatoló brit gépek főleg a háború
végén veszélyeztették a németek bevetéseit a Harmadik Birodalom felett, de hazánk felett
ilyen brit alakulat nem szerepelt a harcokban. A műszer kis mennyiségben került az
egységekhez. Két változata volt, a FuG 216R1-es, ami hátsó légtérfigyelő típus volt és
182MHz-en 1 kW-os áramforrással működött és a FuG 216V, amely elfogó lokátorként
működött 125MHz-en, 1,2 kW-os áramforrásról. A keresési tartományuk 100 fok volt,
500 és 3500 méter között derítették fel a céltárgyakat. Továbbfejlesztett változataik a
FuG 217 NEPTUN R2 és J2 lettek. Ez a Neptun két beállított frekvencián üzemelt, 158
és 187MHz-en. Látószöge 120 fok volt, a célt 400 és 4000 méter között érzékelte. 73 Az
antennákat a gépekre több helyen is fel kellett szerelni. Az adóantennák a törzs hátsó
részére kerültek, a rádiósugarakat érzékelő antennák pedig a két szárny középső részére
szerelték fel. A pilótafülke elé és a gépek hasára szintén érzékelő vevő antennák kerültek.
Az elhelyezésenkénti három függőleges antenna jellegzetes alakjáról kapta a berendezés
a Neptun nevet, az antennák ugyanis a római tenger isten szigonyára emlékeztették a
pilótákat. 1944 nyarára a Siemens és az FFO közös munkájának eredményeként elkészült
a legújabb NEPTUN változat. A berendezéssel a már ekkorra elterjedt FuG 220
Lichtenstein SN-2-es készüléket próbálták meg kiegészíteni, illetve kiváltani. Mint
ismert, annak legkisebb érzékelési távolsága csak 500 méter volt. A FuG 218-nak négy
változata készült el, ezek hatótávolsága 120 és 5000 méter között volt, tehát tökéletesen
megfeleltek a célnak.. Hat megadott frekvencián üzemeltek, 158 és 187MHz között. A
J3-as változat antennáját a repülőgépek orrára középre szerelték. Ez egy egyszárú antenna
volt, ami X alakú résszel végződött. 1944 végére helyezték szolgálatba az egységeknél.
Hátsó légtérfigyelő változata is volt. A G/R változat későbbi elképzelések szerint 30
73
Filley, 37. old.
26
és 100 kW között működött volna, ám ez a változat csak terv maradt74.
A FuG 227 Flensburg passzív érzékelő rendszert a Siemens fejlesztette ki75. A
Flensburg 65 km-ről képes volt érzékelni a RAF bombázóinak hátsó légtérfigyelő
lokátorának, a „Monicának” a jeleit. Ezt a berendezést a britek pont azért használták,
hogy a hátulról közeledő sötét földháttérben megbúvó német vadászokat észlelni tudják.76
A gyártás 1944 tavaszán vette kezdetét, a műszer antennáit mindkét szárnyra felszerelték.
A gondosan örzött működésének titka azonban 1944. július 13-án kiszivárgott. A
szövetségesek kezére került ugyanis egy Ju 88G, amely ezzel a műszerrel is fel volt
szerelve. Hamar rájöttek a rendszer zavarására és megfelelő ellen intézkedéseket tettek.
Összesen 250db berendezést szállítottak le belőle.
A: Junkers Ju 88C6b FuG 202 Lichtenstein BC lokátorral.

B: Messerschmitt Bf 110G6 FuG 218 Neptun lokátorral.
C: Messerschmitt Bf 110G6 FuG 220 Lichtenstein SN-2 és FuG 212 Lichtenstein C-1 lokátorral.
D: Heinkel He 219A FuG 220 Lichtenstein SN-2 lokátorral.
74
Hinchliffe, 402. old
75
Scutts (a), 36. old.
76
27
A FuG 350 NAXOS Z szintén Telefunken gyártmány, a Flensburghoz hasonló
passzív érzékelő rendszer volt77. A kifejlesztéséhez 1943 nyarán láttak hozzá, a
sorozatgyártás pedig 1944 első hónapjaiban indult meg. Tulajdonképpen a Flensburggal
egy időben lépett szolgálatba, és gyakran együtt is használták vele egészen a háború
végéig. A NAXOS érzékelte a RAF bombázóira szerelt H2S78 navigáció segítő
berendezés által kibocsátott jeleket, bár nem volt elég pontos ahhoz, hogy egyes gépeket
el lehessen fogni vele, arra mégis tökéletesen megfelelt, hogy a vadászgépet legalább a
bombázóáramig elvezesse. Itt már az elfogó gép használhatta egyéb, kisebb hatósugarú
elfogó lokátorait. Az első három NAXOS modell 82MHz, 83MHz és 84MHz-en
működött79, a későbbiek 91MHz és 116MHz közötti tartományban dolgoztak. A
legnagyobb hatótávolsága akár az 50 km-t is elérte. Ez figyelemreméltó teljesítmény volt
a német mérnököktől, hiszen jó esetben a földi lokátor állomások lefedésén kívüli
területeken is sikerrel kereshette a RAF gépeit az ezzel felszerelt vadász. A NAXOS-ból
25 sorozat készült a legsikeresebb a Z és a ZR változat volt, csak ezekből 700 példány
készült. A készülékkel Ju 88G-ket és egymotoros éjjeli vadászgépeket is felszereltek80
Érdemes még megemlíteni az ilyen irányú hazai fejlesztéseket. Ezeknek az
eredménye a Turul fedélzeti lokátor volt. A bonyolult műszer még fejlesztési stádiumban
volt, mikor a programot törölték. Egyetlen berendezést adtak át tesztelésre a Repülő
Kísérleti Intézet (RKI) részére, amely egy Messerschmitt Me 210Ca-1 orrába építette azt.
A teszteket Várpalotán végezték, sorozatgyártásra azonban nem került sor.81 A
berendezés és az említett típusú hazai gyártású rombolóvadászgép a későbbiekben
megoldást jelenthetett volna a hazai éjjeli vadász erők felszerelésére.
77
O. Bauer, Arthur: Naxos, the history of a German mobile radar direction finder
(http://www.xs4all.nl/~aobauer/Naxos95nw.pdf)
78
79
Scutts, Jerry: German Night Figher Aces of Worlf War 2, Osprey Publishing, Osprey aircraft of the aces
number 20, London, UK, 1998. 82. old. A továbbiakban: Scutts (b).
80
Price, 7. old.
81
Sárhidai Gyula: Rakéta- és radarfejlesztések Magyarországon 1942-1944-ben, (In: Természet Világa,
137. évfolyam, 8. szám, 2006. augusztus)
28
3. AZ ÉJSZAKAI BOMBÁZÁSOK JELLEMZŐI ÉS
VÉGREHAJTÓI
3.1. Európa puha alteste
A címből megismert szavakkal illette Winston Churchill a dél-európai térséget 1943

első felében. Ekkor még úgy tűnt, hogy a frissen megnyitott déli arcvonal Olaszországban
a várt nyugati főhadszíntér, amely tehermentesítheti a Szovjetúniót. A normandiai
partraszállás után derült csak ki, hogy a déli hadszíntér a második világháború
mellékhadszíntere marad. Magyarország számára viszont nagyon is fontos jelentőssége
volt az olaszországi hadjáratnak.
A Magyarországot ért stratégiai bombázásoknak alapvetően kétféle módja volt a
második világháborúban: nappali, vagy éjjeli. Mindkét lehetőség mellett több érv szólt, a
különböző, hadban álló nemzetek pedig mind ragaszkodtak saját bevált eljárásaikhoz. A
nappali bombázás sokkal pontosabb célzást tett lehetővé és kevesebb polgári áldozattal
járt. Nagy hátránya volt azonban, hogy a nappal érkező bombázókat könnyen nyomon
lehetett követni akár szabad szemmel is. A nagy magasságban haladó repülőgépek forró
motorjaiból kiáramló gázok a nagy magasságban uralkodó hideg következtében
kicsapódtak és kondenzcsíkokat alkottak, amelyek, ha több tíz vagy száz bombázó alkotta
kötelékben repülő alakzatról volt szó, hatalmas égi útjelző táblaként hirdették a
bombázók útját. A stratégiai bombázók ilyen bevetése mellett az Egyesült Államok
hadseregének légiereje (United States Army Air Force A továbbiakban: USAAF) döntött.
Sikerük többek között a jól szervezett és a háború végére a teljes úton biztosított
vadászkísérettel történő bombázó eljárásnak volt köszönhető. A hazánkat ért nappali
stratégiai bombatámadások túlnyomó részét is az amerikai 15. Légi Hadsereg (A
továbbiakban: 15.AAF) bombázói hajtották végre.82 Mellettük csak a szovjet frontlégierő
indított nappali támadásokat, de ezek főleg taktikai jellegűek voltak, elsősorban
közlekedési csomópontok, és csapatösszevonások ellen. Az angolszász légierők, a már
említett USAAF és a brit RAF hatósugarán Magyarország sokáig kívül esett. Ezen csak
az Olaszországi szövetséges invázió, majd előrenyomulás változtatott 1943-ban. A két
82
Tálosi Zoltán: Háborús évek, Szekszárd, Magánkiadás, 2002. 39. old. A továbbiakban: Tálosi.
29
szövetséges légierőt a földközi tengeri Szövetséges Légierő (Mediterranean Allied Air
Force, a továbbikaban: MAAF) fogta közös irányítás alá. A hazánk felett végrehajtott
stratégiai bombázásokat, a MASAF, a földközi tengeri Szövetséges Hadászati Légierő
(Mediterranean Allied Strategic Air Force, a továbbiakban MASAF) parancsnoksága
irányította közvetlenül.83 A hazánkat ért első bombázások a nyugati szövetségesek
részéről 1944. áprilisában indultak meg és az arcvonal áthaladásáig folyamatosan
tartottak.
3.2. Látogatók az olasz csizmáról, RAF 205. Bomber Group
A hazánk elleni éjszakai bombázások végrehajtói között a legfontosabb a RAF volt. A

brit bombázók már a háború első éveitől kezdve éjjel jártak bevetésre a kontinens
északnyugati felén. Ők is próbálkoztak a nappali támadásokkal, de azok olyan
veszteségekkel jártak, hogy a RAF BC hamar áttért az éjszakai támadásokra. E módon a
gépekre védelmet nyújtó árnyként borult a sötétség leple, amely elrejtette őket a nappali
vadászok elől. Éjjel azonban a tájékozódás is nehezebb, a célpont elérése sokkal több erőt
igényel. A rossz időjárási viszonyok méginkább befolyásolják az amúgy is sötétben,
műszerek után repülő személyzeteket. A britek idővel több, tájékozódást segítő
készüléket fejlesztettek ki, amellyel javíthatták navigációs lehetőségeiket.84 Az éjjeli
bombázás pontossága nem volt a nappalihoz mérhető, ez gyakran sok civil áldozatot
követelő támadásba torkolott, egyszerű területbombázásokba. A brit légierő hazánk felett
többféle bevetést is végzett. Hazánk stratégiai-ipari területeit illetve közlekedési
csomópontjait rendszeresen érte éjszakai légitámadás 1944-ben. A RAF a Gardening
fedőnevű bevetései során a Duna elaknásítását is végrehajtotta 1944. áprilisától kezdve 85,
amellyel a Dunán szállított romániai kőolaj Németországba érését volt hivatott
megakadályozni.
A MASAF éjjeli bevetéseit a brit 205. Bomber Group-ja hajtotta végre olaszországi
támaszpontjairól, Foggia környékéről. Az egység 1944 októberig körülbelül 4 osztály
nagyságú kötelékkel (Wing) rendelkezett. Ezek pontosan a 231. Wing, 236. Wing, 240.
83
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF I, 104.old
84
Hastings, 447. old.
85
Tálosi, 134. old.
30
Wing, 330. Wing és a Dél-afrikai Légierő (South African Air Force, a továbbiakban
SAAF) 2. Wingje voltak. A Ezek összesen 8 repülőszázaddal (Squadron) rendelkeztek
1944 nyarán86. Részletesen lásd: a 9. táblázatban. A britek a 334. Winget is a
mediterráneumban tartották ekkor, ennek az alakulatnak a feladata az éjszakai diverzáns
csoportok, fegyverek, felszerelések szállítása volt a megszállt Európa felett. Ennek az
egységnek az állományát jelentős számú lengyel személyzet is gyarapította.
9. sz. táblázat: A RAF 205. BG felépítése, bázisai és alkalmazott repülőgép típusai87

Wing Squadron Bázis Felszerelés
37. Squadron Tortorella Wellington (1944. XI.-tól Liberator)
RAF 231. Bomber Wing 70. Squadron Tortorella Wellington (1945. I.-tól Liberator)
40. Squadron Foggia Wellington (1945. III.-tól Liberator)
RAF 236. Bomber Wing 104. Squadron Foggia Wellington (1945. II.-tól Liberator)
178. Squadron Celone88 Liberator
RAF 240. Bomber Wing 614. Squadron Storana Halifax (1944. VIII.-tól Liberator)
142. Squadron Amendola Wellington
RAF 330. Bomber Wing 150. Squadron Amendola Wellington
31. Squadron Celone Liberator
SAAF 2. Bomber Wing 34. Squdron Celone Liberator
1586. Flight ismeretlen Halifax
RAF 334. Wing 148. Squadron ismeretlen Halifax
267. Squadron ismeretlen C-47 Dakota
A brit éjszakai bombázók időnként különleges feladatokat is végrehajtottak, ilyen volt

az 1944. augusztusában kirobbant varsói felkelés támogatása is. Ezen időszakban a brit
bombázók nem bombákat, hanem élelmiszert, fegyvereket és ehhez hasonló szükséges
felszereléseket szállítottak a Varsóban kirobbant felkelés lengyel résztvevőinek. Mivel
útjuk Magyarország felett vezetett, gyakran kerültek hazánk felett veszélyes helyzetbe,
nem egyszer itt érte őket a végzet. A britek által alkalmazott bombázó tipusok között
főleg 4 motoros bombázók voltak, Handley Page Halifax és Consolidated B-24 Liberator
III-VI tipusok. Megfordultak hazánk felett továbbá a Vickers gyár Wellington III-X
tipusú két motoros bombavetői is, de a háború végére már számuk jelentősen megritkult a
már említett típusokra való átfegyverezések miatt. A brit bombázók bevetéseiket éjjel
86
Tálosi, 42. old.
87
Tálosi, 41. old.
88
1944. júliustól Amendola bázisról üzemelnek. Tálosi, 42. old.
31
végezték magányosan, de egy bombázó hullámban pár perces időközzel repülve. Az
aknarakó bevetések szinte mindig magányosan zajlottak egy folyószakasz felett, az akna
kioldását kis magasságban elvégezve. Ez a földre vagy folyami egységekre telepített,
könnyű légvédelmi fegyverek miatt még veszélyesebb volt, nem beszélve arról, hogy az
ekkora nehézbombázók kis magasságban végzett manőverezése komoly teljesítményt
kívánt a pilótáktól.
3.3. A szovjet távolsági légierő születése
A brit királyi légierőn kívül éjszaka bombázott a szovjet távolsági légierő is

hazánkban. Sztálin az 1940-es évek elején nem sok hasznát látta nagy hatótávolságú
stratégiai bombázó erők létrehozásának és fejlesztésének. A jövőt a taktikai
bombázókban, frontbombázókban képzelte el az orosz vezető. A német elképzelésekhez
hasonlóan, itt is megbosszulta magát e téves elképzelés. Amikor a német támadás
megindult pár hónap alatt szinte a teljes szovjet frontlégierő elpusztult. A szovjeteknek
nem volt lehetőségük egy mélyen az ellenség vonalai mögött végrehajtott bombázás
kivitelezésére mivel a Vörös Hadsereg által 1937-ben felállított “nagy távolságú légierő”
nem rendelkezett a megfelelő repülőgépekkel és személyzetekkel89. 1941. szeptemberére
változott a helyzet, felállításra került a “nagy hatótávolságú légierő” (Aвиация Дальнего
Действия vagyis Áviácijá Dalnyevo Destvijá a továbbiakban ADD), ám bevetésére még
hónapokat kellett várni. 1942. március 5-től az ADD közvetlenül a Sztávka, vagyis a
szovjet hadsereg főparancsnokságának alárendeltségébe került. A grandiózus szovjet
tervek szerint az ADD-t legalább 8 bombázó hadtesttel (DAK) kellett felszerelni a
következő hónapokra. Ezek mindegyike 4 darab repülőezredből (DBAP) állt, minden
ezred három repülőszázaddal (Eszkadriljá) rendelkezett. Egy távolsági bombázó
repülőezred körülbelül 27 gépből állt90. Az új bombázó erő kipróbálására 1942.
augusztusában került sor. Königsberg, Danzig, Varsó és Helsinki megtámadása után sor
került a fővárosunk elleni első szovjet bombatámadásra is, az 1942. szeptember 4-ről 5-re
virradó éjszakán91.
89
Jánkfalvi (a), 52. old.
90
Stapfer, Hans-Heir: Ilyushin Il-4 in action, Squadron/Signal Publications Aircraft Number. 192, Carrlton,
Texas, USA, 1996, 38 oldal.
91
32
Az orosz bombázók nehézségeit ekkor főleg a nagy távolság és a Kárpátok átrepülése
jelentette. A bombázók bázisai a kalinyini területen helyezkedtek el, útjuk délnyugat felé
átvezetett a már megszállt lengyel és belorusz területeken. A Kárpátok átrepülése később
is komoly kihívás volt a szovjet repülőknek, ugyanis a magas hegyek között az időjárás
sokszor nem tette lehetővé sem a biztonságos navigálást, sem a repülést92. A távolság a
célpont és a hazai bázisok között akkora volt, hogy a szovjet bombázók csak minimális
időt tartózkodhattak a célpont felett, ha haza akaratak érni a legalább 10 órás
bevetésekről. A szovjet légierő hazánk felé leggyakrabban küldött típusai az Iljusin
DB-3F / IL-4–es, és North American B-25 Mitchell közepes bombázók voltak. Ezek két
csillagmotorral felszerelt, közepes hatótávolságú repülőgépek voltak. A szovjet gépek
nem alkottak köteléket az éjszakai repülésre, azzal csak az összeütközés veszélyét
növelték volna. Egyesével közelítették meg a célpontot és oldották ki a bombákat. Amint
látjuk e tekintetben az éjszakai bombázások teljesen eltérőek a nappali eljárástól, ahol
inkább a több gép szoros kötelékben való nagyobb biztonságra törekvése volt elterjedt. A
szovjet légierő is végzett a britekhez hasonló bevetéseket mélyen az arcvonal mögött. A
szovjet távolsági bombázók feladata volt például diverzáns egységek ejtőernyővel való
célbajuttatása, valamint a jugoszláv partizánok fegyverzettel való ellátása is. Ezeket az
átrepüléseket, amelyek bombázásokkal nem jártak, de a légiriadó elrendelése miatt a
lakosságot ugyanúgy érintették, a köznyelv csak “Titó járat”-ként említette. Az éjszakai
tájékozódási problémák miatt gyakoribbak voltak a téves bombaoldások és a célpontok
tévesztett azonosításai is.
A már említett Budapestet ért 1942. szeptember 4-ről 5-re virradó éjszakai
bombatámadást nem követték újabb szovjet támadások. 1944. áprilisáig nem akadt dolga
a magyar légvédelemnek zárt bombázó kötelékek ellen. 1944. áprilisától kezdve viszont
rendszeressé váltak a brit és szovjet támadások éjszakánként is. A RAF gépei először
1944. április 3-ról 4-re virradó éjszakán kaptak bombázási parancsot magyarországi
célpontok ellen, amelyet az arcvonal közeledtével az ADD is követett támadásaival.
92
Jánkfalvi Zoltán: Öngyilkos küldetések, (In: Aranysas, VII. évfolyam, 2007/11. szám), 58. old A
továbbiakban Jánkfalvi (c).
33
4. BEVETÉSEN A LUFTWAFFE ÉJSZAKAI VADÁSZAI
4.1. Harcok a RAF és a Vörös Légierő ellen, 1944. április-július
A RAF 205. Bomber Groupjának célpontja 1944. április 3-án Budapest volt. A nappal
a 15. AAF által már támadott Weiss Manfréd ipartelepeket kellett bombázniuk, valamint
a Fantó Egyesület Magyar Ásványolajak Rt. olajfinomítóit, vasúti célpontokkal
kiegészítve. Összesen 87 brit bombázó kereste a célpontot a Csepel szigeten. 79 gép
Wellington típusú közepes bombázó volt, hozzájuk 8 Liberator VI. típusú négymotoros
csatlakozott még. A bombázás éjfél körül indult meg. A légvédelem ágyúi és kereső
fényszórói megpróbáltak a támadók ellen fellépni. A brit bombázók közül többet is találat
ért, egy részüket a légvédelmi gránátok, másokat német éjszakai vadászok tettek
harcképtelenné. Egy birt gép Dunapentele (ma Dunaújváros) közelében zuhant le. Ez a
gép a 37. Squadron gépe volt, pilótája H. Bale őrnagy volt. Századtársa, Davie százados
sem tudott visszatérni gépével, ő is Budapest környékén zuhant le. További veszteség
volt a 104. Squadron gépe, Green százados, és a 150. Squadron gépe G. Pemberton
őrmester irányításával93. Ez a gép súlyosan sérült pilótájával és személyzetével ugyan
eljutott még a Balatonig, de Vonyarcvashegy előtt vízre kellett, hogy szálljon. A
legénysége biztonságba helyezése után a bátor pilóta belehalt sebesülésébe. A
Balatonban, a part közelében elmerülő LN-858-as számot viselő kétmotoros sokáig nagy
szenzáció volt a környéken, csak 1946-ban emelték ki onnan. Egy másik gép is
odaveszett az este, ez már baráti területek felett. A 40. Squadron gépe Redden őrmester
vezetésével Termoli mellett hasraszállt, legénysége azonban megmenekült a sérült
gépből94. Amíg a gépek lövészei Ju 88-as és Fw 190-es vadászgépekről adtak jelentést,
szinte biztos, hogy csak a 6./NJG 101 Do 217-vel találkoztak a sötétben. Az elveszett öt
Wellington közül háromra a 6./NJG 101 két pilótája adott be légigyőzelem igénylést.
Hans Krause főhadnagy 23 óra 46 perckor jelöli meg a Balaton légterét a légigyőzelme
93
Pataki–Rozsos–Sárhidai: Légi háború Magyarország felett (II. kötet), Zrínyi, Budapest, 1988. 258. old. A
továbbiakban: Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF II.
94
34
helyszínéül95. Századtársa Sanderz törzsőrmester Budapesttől 20 kilométerre délre lőtt le
két Wellingtont éjfél után pár perccel. A törzsőrmester ezzel harmadik és negyedik
győzelmét aratta.96 A 6./NJG 101 az ausztirai Parndorf repteréről hajtotta végre elfogó
bevetéseit97. A reptéren a II./NJG 101 részei települtek, kiképzőegységként említik őket,
ám áprilisban ők voltak az egyedüliek, akik szembeszálltak az éjjeli behatolókkal. A
légitámadás mértéke jóval elmaradt a nappali amerikai akciótól, az éjjeli bombázás
sokkal pontatlanabb volt, viszont a romeltakarításban és a helyreállítási munkálatokban
jelentős időkiesést eredményezett.
A RAF április 8-tól megkezdte a Gardening fedőnevű bevetéseit. Ez a Duna
elaknásítását jelentette Belgrád és Buzias között, ezekről a bevetésekről még a
későbbiekben lesz szó. Ezzel egyidőben tovább folytak az éjszakai légitámadások
stratégiai célpontok ellen. Április 12-én éjjel a 205. BG 64 Wellington bombázója
támadta Budapest vasúti csomópontjait és olajipari létesítményeit, 80 tonna bomba hullott
a főváros különböző részeire jelentős károkat okozva98. A német éjszakai vadászok nem
avatkoztak be, a tűzérségnek azomban sikerült a 150. Squadron egy gépét megrongálniuk
annyira, hogy az ne térjen vissza bázisára. A gép a tengerre szállt az olasz partok elérése
előtt99.
Hasonlóan végződött a következő bevetés is. Április 16-án éjjel a célpontokat ismét a
főváros ipartelepei és vasúti csomópontjai adták, a bombázás során azonban jelentős
károk nem keletkeztek100. A másik oldalról nézve azonoban a bevetésen 3 Wellington
veszett oda. A német légigyőzelem igénylések között egy darab lelövés szerepel ezen az
éjszaka. Pár perccel éjfél előtt a 6./NJG 101 pilótája, Hans Krause főhadnagy Dél-
Szerbiában 3700 méteres magasságban egy Wellington lelövését jelentette.101
Májusig a britek nem indítottak újabb akciót. Május 4-ről 5-re virradó éjszaka
azonban újból megjelentek. 64 Wellington és Halifax típusú bombázó vasúti célpontok
95
Oberkommando der Luftwaffe Fighter Claims, Reich West & Südfront January-April 1944. 62. old.
(digitalizálva elérhető: http://www.lesbutler.ip3.co.uk/tony/tonywood.htm). A továbbiakban: O.K.L.
Fighter Claims, Reich West & Südfront January-April 1944.
96
Foreman, John – W. Parry Simon – Mathews, Johannes: Luftwaffe Night Fighter Victory Claims, Red
Kite, Walton on Thames, UK, 2004. 164. old.
97
Deist, Wilhelm-A. Maier, Klaus-Schreiber,Gerhard-Stegemann,Bernard-Vogel,Detlef-Krebs.Gerhard:
Germany and the second world war, Volume VII, The Strategic Air War in Europe and the War in West
and East Asia 1943-1944/5, Oxford University Press, Oxford, USA, 2006. 311. old.
98
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF I., 171.old.
99
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF II., 258.old.
100
Tálosi, 61. old.
101
O.K.L. Fighter Claims, Reich West & Südfront January-April 1944. 73. old.
35
támadását kapta feladatául. Egy gép veszett oda ebben a támadásban, a 104. Squadron
Wellnigtonja valószínűleg a III./NJG 6 pilótájának, Herbert Nahlik főtörzsőrmesternek
lett az áldozata hajnali 1 óra körül Budapest légterében102. Az éjszaka további brit
repülőgépek aknatelepítést végeztek a Dunán, veszteségük ismeretlen. A budapesti
rendezőpályaudvarokban a brit bombázások nem okoztak súlyos károkat.
Májusban a RAF már csak egy nagyobb légitámadást indított Budapest ellen. Május
10-ről 11-re virradó éjszakán a célpont Rákos rendező pályaudvara volt. 49 Wellington és
6 Liberator indult a cél elpusztítására. A közepes erejű támadás jelentős károkat nem
okozott, 41 gép érte el a célpont légterét. A bevetett 55 bombázóból egy eltűnt a
bevetésen. A gépet minden bizonnyal egy német éjszakai vadászgép lőtte le. Éjfél után fél
órával Hans Krause főhadnagy, a 6./NJG 101 pilótája jelentette egy Halifax lelövését 103 a
magyar légtérben. A gép valószínűleg a 178. Squadron Liberátora volt, amit könnyű
összetéveszteni a másik négymotoros brit bombavetővel. Ez a gép soha nem tért vissza a
budapesti bevetésről. A gép személyzete bevetésen eltűnt, a roncsok lezuhanási helyéről
nincsenek pontos információk.
Május 24-én a Radnai-havasokban magyar határvadászok fedezték fel az első, hazánk
felett lezuhant szovjet bombázó roncsait. A Munkácsról kiérkező műszaki katonák
megállapították, hogy egy B-25 Mitchell típusú, közepes bombázó zuhant le Borsa falu
közelében. A gép egyike volt a kölcsön-bérleti szerződés keretén belül, az Egyesült
Államokból a Szovjetunióba juttatott amerikai közepes bombázóknak, amelyeket a
Jugoszlávia felé végrehajtott bevetések során használt a Vörös Légierő. A szovjet
bombázó feladata valószínűleg agitátorok eljuttatása lett volna a Balkánra. A teljes
személyzet és utasaik odavesztek, összesen 7 fő, feltehetőleg a rossz időjárás miatt104. A
szovjet átrepülések közül az első, amelyre a német éjszakai vadászok hatékonyan
reagáltak június 10-én este történt. Két szovjet gép lépte át éjjel a magyar határt keletről.
Miután a figyelőörsök jelentették őket, azonnal lépések történtek elfogásuk megindításra.
A NJG 101 egy Do 217N gépe éppen járőr feladaton volt, de üzemanyaga már jócskán
fogytán volt, amikor a két szovjet gépről az észlelés megérkezett. Azonnali visszatérésre
kapott parancsot Ferihegyre üzemanyag feltöltésre, eközben a szombathelyi III./NJG 6-t
102
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF II, 10.old.
103
Oberkommando der Luftwaffe Fighter Claims, Reich West & Südfront May-July 1944. 8. old. A
továbbiakban: O.K.L. Fighter Claims, Reich West & Südfront May-July 1944.
104
Jánkfalvi (a), 55. old.
36
is riasztották. Onnan három Bf 110G-4 szállt fel keleti irányba. Eközben Hans Krause,
aki a Ferihegyen leszállt és időközben feltöltött gép pilótája volt, újra felszállt. Az új
irány a STEFAN fedőnevű lokátor várakozó légtere volt Zombor környékén105.
Megelőzve a III./NJG 6 gépeit ő ért először a légtérbe, és rövid idő alatt megtalálta és
lelőtte az egyik behatoló gépet. A célpont lelövését 23 óra 22 perckor, 3000 méteres
magasságban Pécstől délre jelentette.106 Ez a szovjet gép Harkány és Siklós között
csapódott a földnek, társának viszont sikerült elmenekülnie.
A britek júniusi támadásukat Almásfüzitő bombázásával kezdték. A városban fontos
olajipari létesítmények voltak. Mivel az eltelt időszakban a nappali támadások
folyamatosak voltak hosszútávú fellélegzésre nem volt idő. A támadásban 39 Wellington,
10 Liberator és 8 Halifax vett részt. Majd 96 tonna bomba hullott a cél közelében, károkat
mégis alig okoztak, főleg nem beépített ipari területeket ért találat107. A támadóknak nem
volt veszteségük, egy gépük a cél bombázása előtt technikai okok miatt visszafordult
bázisára.
A legnagyobb brit éjszakai légitámadást a főváros 1944. június 25-ről 26-ra virradó
éjszaka szenvedte el. A célpont ekkor a Csepel szigeten álló hadiüzemek és olajipari
létesítmények voltak. A 205. BG 100 bombázója ért a cél felé, és oldott ki 165 tonna
bombát. Az útnak indult bombázók közt 75 Wellington, 21 Liberator és 8 Halifax volt. A
bombázókról 22 óra után érkeztek az első észlelések, ezzel egy időben riasztották a
Szombathelyre települt III./NJG 6 pilótáit. Az első német légigyőzelmet 23 óra 50
perckor Wolfgang Kneiling főhadnagy jelentette 2900 méteres magasságból a Balaton
felett. Célpontja egy Wellington volt. Egy órán belül még két győzelmet jelentett, egyet
Budapesttől nyugatra, egyet pedig Kaposvár térségéből. Az eredményes pilóta a (Stab) 6/
NJG 6 egy Bf 110G-4 vadászgépével aratta a győzelmet. Wilhelm Johnen főhadnagy egy
Wellingtont lőtt le a Balaton felett, valamint Hans Krause egy Halifaxot Tamási
közelében108. Az utóbbi két pilótát később a Luftwaffe legeredményesebb éjszakai
vadászai között említik. A britek az éjszaka 6 Wellington és 1 Halifax elvesztéséről
számolnak be. A bombatámadásnak nem volt maradandó hatása, kijavíthatatlan károk
nem keletkeztek.
105
Jánkfalvi (c), 58. old.
106
O.K.L. Fighter Claims, Reich West & Südfront May-July 1944. 33. old.
107
108
37
A hónap további napjaiban a figyelők legalább 13 átrepülést észleltek kelet felől, de a
német vadászok bevetése már nem hozott eredményt, annak ellenére, hogy legalább 5
esetben szálltak fel a célok keresésére.109
Júliusban egyre fokozódott a szállító tevékenység a Balkán felé. A britek és a szovjet
gépek sok bevetést hajtottak végre. Főleg utánpótlást, élelmiszert, fegyvereket
szállítottak, amelyek néha diverzáns csapatokkal is kiegészültek. Júliusban szovjet
gépveszteségről a német elfogás következményeként nincs adat, mégis a Kárpátok felett
átvezető út több gép elvesztésével járt. Június és július folyamán a szovjetek legalább 10
B-25 Mitchellt vesztettek jegesedés, vihar vagy navigációs hiba miatt a keleti hátárok
felett. Legalább tíz átrepülést hajtottak végre, a németek 6 esetben szálltak fel eredmény
nélkül110. A hónapban a britek legtöbb bevetése vagy szállító vagy aknatelepítő feladatú
volt.
4.2. A Duna elaknásítása során veszített brit gépek
A Duna elaknásításának az ötlete egy csehszlovák mérnök fejéből pattant ki, Otto
Popper javaslatára a britek örömmel vállalkoztak. Jelentős tapasztalatuk volt már ilyen
téren, hiszen a németországi folyók és sekély partmenti vizekben a háború kezdete óta
brit aknák lebegtek. A megoldás gazdaságosnak is tűnt, ugyanis a folyó elaknásításával a
romániai olajmezőkről érkező olaj csak nagy nehézségek árán tudott eljutni céljához. Az
aknák miatt felrobbanó hajóvonták – ha elsüllyedtek – tovább bonyolították a hajózást. A
kármentesítésre külön folyami erőket kellett bevetni, növelni kellett a légvédelmi
gépágyúk, aknamentesítő hajók számát, arról nem is beszélve, hogy mindez demoralizáló
hatású volt a hajókon szolgálók számára. Az aknatelepítés nagyon veszélyes bevetés volt.
A brit gépek, amelyek végrehajtották (Wellingtonok, Halifaxok, Liberatorok) nehéz vagy
közepes bombázógépek voltak, amelyeket nagy magasságú szintbombázásra fejlesztettek
ki. Az aknarakó bevetés során viszont az akna kioldása 50 és 100 méter között zajlott111.
Az ejtőernyőn leereszkedő akna csak így érhetett a folyóba rongálódás nélkül. Az
alacsony magasságban történő manőverezés nagyon veszélyes volt és ebben a
magasságban az összes könnyű fegyver is veszélyes lehetett a bombázók számára. Az
109
110
111
Tálosi, 135. old.
38
éjjeli sötétség valamennyire védelmet nyújtott, de navigációs hibákat is okozott. A Duna
elaknásítása során kerültek aknák szinte az összes mellékfolyóba, sőt még a Tiszába is.
Az ezüstösen csillogó vízbe ledobott aknák különböző típusúak voltak. A leggyakoribbak
az akusztikus működtetésű aknák voltak, mint az ASY A-102, amelyeket a hajócsavar
zaja aktivált. Más időzítéses mágneses aknák is léteztek, mint az ASY B-202, amelyek
csak az óraszerkezet által meghatározott időben aktiválódtak. Ez azt jelentette, hogy az
akna akár 44 nappal az elhelyezését követően aktiválódott, így a korábban már
mentesítettnek vélt folyam szakaszon újra veszélyforrást jelentett. Hasonló veszélyes volt
az impulzusszámláló óraszerkezettel felszerel ASY C-306 típusú mágneses akna, amely
számlálta azokat a hajókat amelyek elhaladtak felette, és az előre beállított számúnak
elhaladó alatt robbant fel, így az előző típushoz hasonló veszélyekett jelentet. A
körülbelül 2 méter hosszú szivar alakú aknák a vízbe érkezés után vízszintes helyzetbe
kerültek, rögzültek a folyómederhez és a folyásiránnyal párhuzamosan álltak be. Miután
aktiválódtak, érzékelték a föld mágneses terét, leszakadásuk és elsodródásuk a
megváltozott tér miatt felrobbanásukhoz vezetett. Az aknamentesítéshez jelentős erőket
kellett mind a német, mind a magyar félnek átcsoportosítania, megnőtt az éjszakai
vadászok felé támasztott elvárás is, az ilyen akciók meghiúsítása iránt112. A RAF 205.
BG-ja április 8-tól kezdte meg a Gardening fedőnevű bevetéseket. Október 5-ig 19 akció
során 430 bevetéssel 1382 aknát helyeztek a Duna magyarországi szakaszába, eközben
legalább két tucat brit gép veszett oda ellenséges behatás során.
Az első aknarakó bevetés április 8-án éjjel zajlott le, ezt április 13-án követte a
következő küldetés az Apatin-Mohács-Bölcske folyam szakasz felett113. A feladat
nehézségét J.H.C. Lewis százados, a 178. Squadron Liberator pilótájának szavai
árnyalják a legpontosabban: “Félelmetesek voltak ezek az aknarakó bevetések. A
Liberatorokat közepes vagy nagy magasságú bombázásokra tervezték, az uborkák (az
aknák elnevezése a személyzetek közt, BT) dobása pedig a folyó felett néhány méter
magasságból történt. Nem tudtuk melyik pillanatban, honnan éri gépünket géppuska-
vagy gépágyútűz, mikor ütközünk záróléggömbök acélhuzalába. Szerencsénkre a németek
ilyen védelmi rendszert csak néhány helyen szerveztek, ezeket ismerjük, de számíthattunk
újabbakra, amelyekről még nem tudtunk. A megadott helyen ráfordultunk a Dunára,
112
Tálosi, 136. old.
113
39
alacsonyan, nagyon alacsonyan, 20-30 méter magasságban repültünk. A személyzet
minden tagja, akinek fegyvere volt, a géppuskákat markolta, készen arra, hogy minden
pillanatban tüzet nyithassanak, ha a partról torkolattüzek villannak, ha felbukkan
előttünk egy hajó vagy vontatmány.” (Pataki Iván –Rozsos László – Sárhidai Gyula:
Légiháború Magyarország felett, I. kötet, 171.old.)
A bevetés során repülő nem veszett oda, Mohács mellett több hajót és uszályt
azonban felgyújtottak a brit gépek fedélzeti fegyvereikkel. Május 16-án éjjel a Duna
Dunavecse-Dunapentele (ma Dunaújváros) közötti szakaszán folytak aknatelepítések,
177 akna került ekkor a folyóba. Június hónapban a britek főleg a már említett stratégiai
bombázásokat hajtották végre Magyarország ellen, az aknarakó bevetések során nincs
adat elveszített gépről, sokszor a német lokátorok zavarására Window (aluminium
bevonatú sztaniol csíkok) kiszórására is sor került.
A 205. BG is aktívan vett részt a júliusi eseményekben és a szovjetek mellett ők is
csak kisebb veszteségeket szenvedtek el. Az első bombázót a hónapban július 2-ról 3-ra
virradó éjjel 0 óra 25 perckor a STEFAN fedőnevű lokátor légtérében Hans Krause lőtte
le. A főhadnagy ezzel számszerint a tizenegyedik légigyőzelmét könyvelhette el. A
célpontja egy Wellington114 Zombortól délre semmisült meg, a gép aknatelepítést végzett.
A 205. BG ezen az éjszaka elvesztett egy további aknarakó gépet is a Duna déli
szakaszán. Ezt román terület felett a 11./NJG 6 pilótája nem sokkal egy óra után lőtte
le115. Másnap újra szerencsétlenül végződött a bevetése négy brit személyzetnek. Július 3-
án éjjel aknarakó bevetést végeztek a brit gépek116. A STEFAN légterében őrjáratozó
Hans Krause főhadnagy kezdte meg először az éjjeli vadászatot. A 6./NJG 101 pilótája 22
óra 26 perckor az első, majd 22 óra 52 perckor a második győzelmét szerezte meg az este
közepes magasságban. Mindkét brit gépet Halifaxnek azonosította, és a lelövés helyét
Zombor közelében jelölte meg. Miután ő visszatért bázisára, másik két német pilóta is
eredményeket ért el. A (Stab) III./NJG 6 pilótája Leopold Felleler százados
osztályparancsnok Kaposvár felett 1700 méteres magasságban lőtt le egy Halifaxot, Baik
hadnagy pedig Zombor közelében ugyanilyen magasságon, egy ugyanilyen típusú brit
gépet semmisített meg117. A hadnagy a NJG 101 állományába tartozott ekkor.
114
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF II, 259. old. hibásan a NJG 4 Liberator legyőzését jelöli.
115
116
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF II, 259. old. hibásan III./NJG 4 szerepel a jelentésben.
117
40
4.3. 1944. augusztus: varsói felkelés, Titó járatok, aknatelepítések
A címben említetteket ki lehetne még azzal egészíteni, hogy ez volt a német éjszakai
vadászok legsikeresebb hónapja. A korábbi négy hónaphoz viszonyítva rendkívül sok
átrepülés volt éjjel hazánk felett. Ennek több oka is volt. Varsóban augusztus 1-én
felkelés robbant ki a megszálló német erők ellen. A véres és kegyetlen utcai harcok során
a lengyel védők csak a britek segítségében bízhattak. A szovjet vezetés politikai okokból
magára hagyta a bátor felkelőket, noha a Vörös Hadsereget már csak kis távolság
vásztotta el a lengyel fővárostól. A RAF olaszországi kötelékeinek személyzete között
nagyon sok lengyel akadt. Ők önként vállalkoztak a bajtársaik ellátására a levegőből. Ez
az ellátó légifolyosó hazánk felett vezetett át118. A legnagyobb részben a RAF 334.
Wingje által végrehajtott bevetések súlyos veszteségekkel jártak. A németeknek komoly
érdekük volt a lőszer, élelmiszer, egészségügyi felszerelések eljutásának
megakadályozása. A varsói felkelők helyzete a szeptember hónap végére válságosra
fordult, a RAF mindent megtett ellátásukért. 63 napon át végezte a légiellátást,
amelyekben főszereplők a 138. Squadron, a 1586. Flight, a SAAF 31. Squadronja és a 34.
Squadron voltak. Az október 2-ig teljesített bevetésekben 40 tonna utánpótlást juttattak el
a lengyel fővárosba. Veszteségeik súlyosak voltak, két hónap alatt legalább 32 Halifax és
24 Liberator veszett oda, sokuk még félúton hazánk felett, összesen 402 fő nem tért
vissza az olasz támaszpontokra.119
A felkelők elbukásáért és cserben hagyásáért csak a szovjet hadsereg főparancsnoka
hibáztatható. Sztálint már egyedül az új Európa érdekelte, és az, hogy mennyi jut majd
ebből a szovjet érdekszféra alá. Ezért is adott szigorúbb parancsot a Jugoszláviai
partizánok felé történő szállítások fokozására. Titó ekkor még ingadozott a britek és a
szovjetek között, a két hatalom segélyeivel, versengve akarta elnyerni a partizánvezér
jóindulatát. Az élénk szovjet légitevékenység sok orosz repülőszemélyzet életét követelte
a Kárpátok felett. Augusztusban tovább folytak a brit aknarakó akciók, és további
stratégiai légitámadásokra is sor került. A német éjjeli vadász erők számára a
legmozgalmasabb hónap érkezett el.
118
Piekalkiewicz, Janus – Légi Csaták 1939-1945, Ventus-Libro, Budapest, 2007. 339. old.
119
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF II. 259. old.
41
Az első légicsata augusztus 2-án hajnalban zajlott le a Dél-Alföld felett. A 8./NJG 6
pilótája Josef Federle főtörzsőrmester 2 óra 46 perckor találkozott a célpontjával, amelyet
egy Wellington brit bombázónak azonosított. A rövid légiharc után a brit gép lezuhant. A
főhadnagy Csongrád mellett délre adja meg a légicsata helyét120, de tudjuk, hogy az 1586.
Flight Halifax négymotorosa Szentesen a huszárlaktanya és a Tisza közötti részen
csapódott be. A lengyel gépszemélyzet legalább két tagja a roncsok közt vesztette
életét121. Minden bizonnyal ez volt az első gép, amely a varsói felkelés támogatása során
veszett oda.
Augusztus 4-én éjjel szovjet átrepülés volt. A szovjet gépek ellen 21 óra 41 perckor
két Do 217 szállt fel Parndorfból az 6./NJG 101-tól. Rossz időjárási viszonyok között a
célokat nem tudták megtalálni122. Az éjszaka menterendszerint Varsó felé tartó gépek is
megmenekültek. Másnap 5-én éjjel újabb átrepülések voltak, de német éjszakai vadászok
nem szálltak fel. Bevetéseiket időjárási frontok és alacsony felhőalap zárt felhőzettel
akadályozta.
Az augusztus 7-ről 8-ra virradó éjjelen a britek egy újabb, nagyobb légitámadást
indítottak. A célpontjuk ezúttal a szombathelyi repülőtér volt, ahol német éjszakai
vadászok is állomásoztak ekkor. A bombázás fő célja az ő kikapcsolásuk volt egy időre a
harcokból. 74 brit bombázó indult el a cél felé, 47 Wellington, 19 Liberator, 8 Halifax.
Két gép kivételével mind a cél körül oldotta ki bombáit, 13,6 tonnányit 123. A reptérben
kijavíthatatlan károk nem keletkeztek. A 205. BG négy gépét vesztette el a bevetés alatt.
A repteret védelmező pilóták közül először Erich Strohbach hadnagy (9./NJG 6) pár
perccel 1 óra után jelentette egy Liberator lelövését Székesfehérvártól 10-kmre délre.
Röviddel utána Rudolf Thun főhadnagy a 9./NJG 6 századparancsnoka egy Wellingtont,
Heinz Sawert főtörzsőrmester a 7./NJG 6-ból egy Liberatort, Hans Kraft főhadnagy ekkor
már a 7./NJG 6-ból egy Wellington megsemmisítését jeletette124. Valójában az összes gép
Szombathely közelében zuhant le. A 31. SAAF Squadron Liberatora Szombathely
közvetlen közelében, a 178. Squadron Liberatora Pornóapáti mellett, a 70. Squadron
Wellingtona és a 142. Squadron Wellingtona szintén Szombathely
120
Oberkommando der Luftwaffe Fighter Claims, Reich West & Südfront Aug-Dec 1944. 2. old. A
továbbiakban: O.K.L. Fighter Claims, Reich West & Südfront Aug-Dec 1944.
121
Pusztai János: Frontvonal a kertek alatt – 1944 (2.), (In: Szentesi Élet, XXXV. Évf. 23. szám, Szentes,
2004.)
122
123
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF II. 154. old
124
O.K.L. Fighter Claims, Reich West & Südfront Aug-Dec 1944. 5. old.
42
közelében.125 Rudolf Thun főhadnagy a bevetésre egy Ju 88G éjszakai vadászgéppel szállt
fel reptere védelmében, a C9+AM jelzésű gép pilótája így emlékszik vissza arról a
bevetésről: “Most a repterünk támadása következett be, de sikerült felszállnunk mielőtt a
bombák potyogni kezdtek volna. A lokátorom nem működött, vagy zavarták, így a szemem
meresztettem a sötétben bombázók után kutatva. Váratlanul fény villant előttem
körülbelül 2000 méterre, egy faroklövész a zseblámpáját használhatta egy pillanatra. A
többi már könnyű volt. A bombázó alá helyezkedtem, pont úgy, hogy a nagy sötét
sziluettje felém kerüljön. Egy rövid sorozatot eresztettem, - a bal motor mellé, hogy a
legénységnek még legyen esélye kiugrani - a Schräge Musik hibátlanul működött. Ez volt
a legkönyebb győzelmem. (Nachtjäger - Oblt. Rudolf Thun visszaemlékezése126)
A szovjet átrepülések augusztus 9-én folytatódtak. Három B-25 Mitchell indult a
Balkán felé, de csak egy ért oda. A 8./NJG 6 pilótái közül Eckart Ulmer törzsőrmester127
0 óra 30 perckor semmisítette meg az első szovjet gépet Kismányok közelében. Majd
negyedórával később egy újabb gépet lőtt le128, ezt már Akasztó közelében. A fiatal német
pilóta az első és második légigyőzelmét aratta ezekkel a lelövésekkel 129. A RAF
aknatelepítései során az éjszaka 3 bombázót veszített el a Duna nem magyarországi déli
szakasza felett.
Következő éjjel a szovjetek számára megismétlődtek a korábbi események. A három
B-25 Mitchell közül újra odaveszett két gép. Szombathelyről két Bf 110G-4 szállt fel,
Josef Federle főtörzsőrmester, és a századparancsnok Wilhelm Johnen százados
vezetésével. A főtörzsőrmester 1 óra 2 perckor Martonos közelében, míg a százados 2 óra
8 perckor Magyarkanizsa közelében semmisítette meg célpontját130. A szovjet gépek
személyzetének egy része még ejtőernyővel ki tudott ugrani a zuhanó gépekből. Az
események után pár napos szünet következett hazánk felett, de ez idő alatt a RAF gépei
nem pihentek. Augusztus 12-én éjjel a 205. BG 61 bombázót indított a hajdúböszörményi
reptér elpusztítására. 94 tonna bombát oldott ki a megérkező 54 gép a város körül. A
bombázás pontatlan volt, szinte a teljes Tiszántúl felett potyogtak bombák navigációs
hibák miatt131. A britek nem szenvedtek veszteséget. Eközben Varsó felé is szinte minden
125
126
Dr. Rudolf E. Thun levele Russ Folsomnak, (http://www.geocities.com/capecanaveral/2072/thun.html)
127
Tálosi, 115. old. Hibásan Wilhelm Johnen századost jelöli meg a német pilótaként.
128
O.K.L. Fighter Claims, Reich West & Südfront Aug-Dec 1944. 5. old
129
130
131
43
éjjel jártak a gépek, 15-én hajnalban több is elveszett a város felett. A dél lengyel
területek felett az 1./NJG 6 másnap is súlyos veszteségeket okozott a briteknek.
Augusztus 16-án éjjel a 8./NJG 6 századparancsnoka a SKORPION fedőnevű lokátor
légterében talált új célpontot egy őrjárat során132. A szovjet B-25 Mitchell Eszék mellett
zuhant le. Ezen az éjszaka a Vereckei szoros körül a magyar légvédelem is jelentett
megsemmisített szovjet bombázót. A következő napokban Magyarország légterében
éjszakai légi csata nem volt, augusztus 20-án éjjel a német éjszakai vadászok a belső
ausztriai területek felett értek el sikereket. Másnap a brit gépek számára célpontként a
szőnyi olajipari létesítményeket adták meg, ahová 81 gép indult el. Az olajfinomítóra 155
tonna bomba hullott, de a pontatlanság miatt komoly károk nem keletkeztek. 133 Éjszaka a
német vadászok három brit és egy szovjet gép lelövéséről jelentenek. A (Stab) II./NJG
101 pilótája Bach hadnagy 23 óra 7 perckor jelenti egy Lancaster lelövését. (A gép
valójában egy Halifax vagy Liberator lehetett.) Fél óra alatt Josef Kraft főhadnagy
(7./NJG 6) egy Wellington megsemmisítéséről 2300 méteres magasságban, Eckart Ulmer
őrmester (8./NJG 6) pedig egy Halifax legyőzésérél számolt be 3500 méteres
magasságban134. Az első két gép lelövésének helyét az észak-dunántúli régióban adják
meg, míg Ulmer őrmester áldozatát már a Drávától délre. Éjjel 22 óra 42 perckor
Wilhelm Johnen százados a 8./NJG 6-tól Himmelbett eljárással egy B-25 Mitchellt
semmisített meg, azonban a földi irányító lokátor fedőneve nem ismert135.
A következő napon a 205. BG fő célpontja a miskolci rendező pályaudvar volt. A brit
bevetett századokról nincs adatunk, de veszteségeik részben ismertek. A 37. Squadron
Wellington bombázóját Josef Kraft főhadnagy, a 7./NJG 6 pilótája fogta el és lőtte le
Gyöngyöstől délkeletre (pontos helyét a rejtjelezett vadászirányító térkép FA jelzésű
négyszögébe teszi, lásd: melléklet, 8. sz. fénykép) 23 óra 14 perckor 3800 méteres
magasságban. Tíz perc múlva egy újabb gép lelövését 4300 méteren már Tiszafüred felett
jelenti (pontos helyét a rejtjelezett vadászirányító térkép FB jelzésű négyszögébe teszi,
lásd: melléklet, 8. sz. fénykép).136 Az éjjel egy további gépet is vesztenek a britek Fiume
közelében, a 8./NJG 6 támadása miatt.137 Hajnalban a szovjet gépek az ország keleti
132
133
134
135
136
137
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF II, 259. old. Hibásan a III./NJG 4-nek igazolták a győzelmeket.
44
területei felett tevékenykednek, partizánokat dobnak le, ugyanis Románia átállt hajnalban
a Szovjetúnióhoz.
Augusztus 26-án éjjel Varsó felé tartó brit gépek, és egy szovjet gép kerültek
veszteség listára. A 8./NJG 6 őrjárata során a századparancsnok Wilhelm Johnen és Josef
Federle volt eredményes. Az első gép lelövését a századparancsnok 22 órakor Bajától
délkeletre 3200 méteres magasságon éri el. Célpontja a JD-362-es számú Halifax volt, az
1586. Flight gépe. A teljes személyzet odaveszett a Bácsbokod közelében lezuhant
roncsban. 22 óra 30 perckor Zombortól délre már egy szovjet B-25 Mitchell-t felett arat
győzelmet. Századtársa percekkel később a 1586. Flight másik Halifaxét lövi le az Észak-
Alföld felett138. (Pontos helyét a vadászirányító térkép HU négyszögében jelöli meg, lásd
melléklet, 8. sz. fénykép.) A két lengyel gépen 14 fő halt hősi halált.
Augusztus 27-ról 28-ra virradó éjszaka a 8./NJG 6 századparancsnoka egy Varsó felé
repülő Halifaxot lőtt le a Felvidéken, már magyar légtéren kívül, másnap pedig – már
Újvidékről felszállva – egy aknarakó Liberatorral végzett Őcsény közelében. A SAAF 34.
Squadronjából való gépnek utolsó percei ismertek: a százados 2Z+FR jelzésű Bf 110G-4-
vel az alacsonyan szálló bombavető jobb külső motorjait célozta meg. 22 óra 12 perckor
indult a támadás, amely a gép pusztulásával járt: a jobb külső motor felrobbant a
találatokat követően, a robbanás lángra gyújtotta a szárny üzemanyagtartályait és
leszakította a szárny motor utáni részét. Mindössze egy fő tudott megmenekülni a John F.
Munro százados vezette bombázóból, a gép hatalmas robbanással csapódott a földnek.139
Augusztus 28-án éjjel szovjet éjszakai bombázók bombázták Sátoraljaújhelyet,
amelyet tévesen az onnan 43 kilométerre lévő Csapnak azonosítottak. Veszteségük nem
volt a szovjet bombázóknak.140
4.4. A szovjet bombázók célpontjában, 1944. szeptember
A Vörös Hadsereg előretörése és Románia átállása súlyos helyzetet teremtett a keleti

hadszíntér déli szektorában. Magyarország felett az éjszakai légi háború ezzel
összhangban tovább súlyosbodott. A RAF aknarakó tevékenysége csúcsán volt
138
139
Tálosi, 120. old.
140
45
szeptemberben. Szinte minden éjjel levegőben voltak a varsói ellátó gépek is, ezen túl
még a Vörös Légierő is megkezte a nagyobb városok éjszakai bombázásait.
Szeptember 1-én éjjel a 205. BG négy gépét vesztette el. Ezek egy része valószínűleg
aknarakó, míg mások a Varsó felé tartó utánpótlást szállító gépek voltak. 22 óra 20
perckor Ludwig őrmester a 6./NJG 101 pilótája egy Halifax lelövését jelenti az Észak-
Alföld felett141. (Pontos helyét a vadászirányító térkép FU négyszögében jelöli meg, lásd
melléklet.) A megtámadott gép az 1586. Flight lengyel személyzetű gépe volt, 142 amely
Jászfényszarutól keletre teljes személyzetével csapódott a földnek. Josef Federle
törzsőrmester hajnali 2 órakor kezdte meg őrjáratát Zombor közelében. 2 óra 8 perc és 2
óra 47 perc között három brit négymotoros bombázó megsemmisítését jelentette közepes
magasságban a Palánka és Vinkovci közötti légtérben 143. Mindegyik Halifax volt lengyel
személyzettel. Bevetésük célja nekik is Varsó volt. A szovjet bombázók több támadást is
végrehajtottak Tiszántúli települések ellen, aznap este erdmény vagy veszteség nélkül.
Szeptember 10-én éjjel újra veszteséget jelentenek a britek. Három brit gép lelövését
jelentik a német éjszakai vadászok, ebből kettő az ország határaitól délre, egy viszont
Szeged közelében veszett oda. A gép a 1586. Flight Halifaxa volt úton Varsó felé. Ezt a
négymotorost Wilhelm Johnen főhadnagy lőtte le 23 óra 38 perckor 2700 méteres
magasságban. A százados következő győzelmére nem kellett sokat várni. Augusztus 13-
ról 14-re virradó éjjel újra a 1586. Flight gépe került a fegyverei elé. A Liberatort Bajától
délkeletre Madaras felett 4000 méteres magasságban érte a támadás144 21 óra 15 perckor.
A GR-R jelű KH-101 számú gép úticélja az előző napi századtársaiéhoz hasonlóan a
lengyel főváros volt, teljes személyzetével együtt veszett oda félúton145.
A szovjet légierő első tömeges támadása a magyar főváros ellen másnap éjjel történt
meg. A 2. és 4. gárda távolbombázó hadosztály mintegy 150-180 DB-3F gépe Munkács
felől érkezett kisebb csoportokban, Egertől északnyugatra álltak össze vegyesebb
alakzatba, majd a hazaúton újra szétváltak. A fővárost ért bombázás nem érintett
stratégiai célpontot, az egész város területére hullottak a bombák. A német éjszakai
vadászok tíz géppel indultak a bombázók elfogására. Hans-Joachim Beck hadnagy a
141
142
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF II, 262. old.
143
144
145
Galambos Gábor – Végső István: A brit légierő lengyel repülőseinek hősi halála Madarason, 1944.
szeptember 13 (http://www.wysocki.hu/irasok/dok/madaras.htm)
46
(Stab) II./NJG 101 pilótája Sátoraljaújhely közelében semmisítette meg aznap éjszaka az
első célpontot hazánk felett 21 óra 54 perckor. Josef Kraft főhadnagy nem sokkal ezután
Széphalom felett lőtt le egy szovjet gépet. 22 óra után még négy DB-3F zuhant le a német
vadászok zsákmányaként. Eredményes volt a 6./NJG 101 géppárja is, Hans Krause
főhadnagy is lelőtt egy gépet, egy másikat a 2./NJG 100 jelentett146. A gépek Leányfalu,
Tarnaméra, Vác, Felsőgöd és Szécsény közelében csapódtak be147.
A szovjet gépek következő nagy légitámadása Debrecent célozta. A 15-én éjjel indult
bombázók közül kettőt sikerült a német vadászoknak lelőni. 22 óra előtt percekkel
Resiger hadnagy a 9./NJG 6 pilótája, majd nem sokkal később Karl Dörscheln főhadnagy
a II./NJG 101 pilótája semmisített meg egy DB-3F bombázót.148 A bombázók Napkor és
Nyírmada mellett zuhantak le.149 A másnapi Csapot ért szovjet légitámadásban említendő
eredményt nem ért el eggyik fél sem.
Szeptember 17-én este a szovjet gépek célpontja a Tiszántúl vasúti-csomópontjai
voltak. Bombázók indultak Csap, Debrecen, Szatmárnémeti felé. Ezen kívül
átrepülésekre és diverzáns csoportok ledobására is sor került. A német éjszakai vadászok
három DB-3F lelövését jelentették. Resiger hadnagy 21 óra 34 perckor, Ludwig
főtörzsőrmester (6./NJG 101) 21 óra 41 perckor, és Beck főhadnagy (II./NJG 101) 22 óra
26 perckor lőtte le áldozatát. Az összes bombázó a Tiszától keletre pusztult el. Egy
további gép is lezuhant Gombás térségében. Ez egy Do 217-es német éjszakai vadásszal
ütközött össze. A német gép megpróbált hazajutni, de a Mátraballa körüli erdőkben
lezuhant150. A keleti arcvonal közeledése miatt a Luftflotte 4-hez eljuttatott légigyőzelem
igénylések kiszámíthatatlanná váltak. A front hazánk területére ért lassan, és ettől kezdve
a lezuhanó gépekről a pontos adotok már egyre ritkábbak.
Szeptember 18-ról 19-re virradó éjszaka a már megszokott Tiszántúli célpontok
támadására került sor, gyakran a szovjet gépek az első útjukba kerülő település felett
oldották ki bombáikat. A keleti megyék felett repülő szovjet gépek közül a német
jelentések négy gépet említenek meg. Pontsan három DB-3F lelövését említik. Ezeket
146
Oberkommando der Luftwaffe Fighter Claims, Eastern Front Vol. 4 July-Dec 1944. 50. old. A
továbbiakban: O.K.L. Fighter Claims, Eastern Front Vol.4 July-Dec 1944.
147
148
O.K.L. Fighter Claims, Eastern Front Vol.4 July-Dec 1944. 51.old.
149
150
Más források a mátraballai Dorniert az egyik Budapest elleni támadás során elveszett gépnek
azonosítják. Az éjszakai vadász lezuhanását az ütközés során bekövetkezett rongálódás okozta. Jánkfalvi
(b) 143. old.
47
Beck főhadnagynak, Kraft főhadnagynak és Dietz hadnagynak igazolták151. A negyedik
gépet Kraft főhadnagy Tokaj körül egy Li-2 szállítógépnek azonosítja és lövi le 152. A
Dakota lezuhanásáról nincsenek pontos adatok.153
A szeptember 19-én éjjel indult szovjet támadás súlyos veszteségekkel járt. A német
éjszakai vadászok szinte minden erejüket bevetették és a támadóknak körülbelül 10%-os
veszteséget okoztak. A 80-100 orosz bombázó célpontja a főváros volt. A németek az
éjszaka öt gépet tudtak a bombázók ellen emelni. Az első győzelmek már 21 óra után
megvoltak. Josef Kraft főhadnagy a 7./NJG 6 pilótája aznapi első győzelmét szerezte meg
a Tisza vonalához közel. Negyed órával az első után már egy újabb szovjet gépet is lelőtt.
Dörscheln főhadnagy a II/NJG 101 pilótája három DB-3-ast lőtt le mielőtt visszatért a
bázisára. Hans Krause immár századosi rangban két DB-3-ast lőtt le Észak Magyarország
felett. Leopold Felleler százados a (Stab) III./NJG 6 számára aratott légigyőzelmet, ő
célpontját DC-3-as Dakota / Li-2 szállító gépnek azonosította154, két ugyan ilyen gép
lelövéséről számolt be Josef Kraft főhadnagy is a 7./NJG 6 pilótája is Nyíregyháza
térségéből155. Mivel a szovjet bombázó veszteségek ismeretlenek, ezt megerősíteni ma
lehetetlen.
Másnap az utolsó nagyobb bombatámadás és átrepülés történt az ország felett.
Szeptember 20-án este mind szovjet, mind brit gépek bevetést hajtottak végre hazánk
felett. A szovjetek Debrecent bombázták újra 20 géppel. Két bombázót vesztettek. Ezeket
Günther Bertram főhadnagy a 4./NJG 100 pilótája és Dörchlen főhadnagy a II./NJG 101
pilótája lőtték le. Rudolf Thurn a 9./NJG 6 századparancsnoka egy B-25 Mitchell
elpusztításáról számolt be Debrecen közelében 3300 méteres magasságban156. A brit 205.
BG ezzel egyidőben a Dunántúl felett tevékenykedett. Bombázóik célpontja Pozsony
volt. Az út nem volt zökkenőmentes, legalább négy Wellingtont elvesztettek. Ezek
legyőzését 23 óra után jelentik a német pilóták: Josef Kraft főhadnagy (7./NJG 6) kettőt
lő le négy percen belül Szombathely körül, Josef Brunner törzsőrmester a 10./NJG 6
pilótája 2000 méter magasságban szintén Szombathely felett találkozott össze
áldozatával. Herbert Lütje őrnagy a (Stab) IV./NJG 6 osztályparancsnoka is felszállt a
151
O.K.L. Fighter Claims, Eastern Front Vol. 4 July-Dec 1944. 53. old.
152
153
154
O.K.L. Fighter Claims, Eastern Front Vol.4 July-Dec 1944. 54. old.
155
156
48
brit bombázóhullám ellen. Célpontját Hegyeshalom közelében lőtte le157. Másnap
Wilhelm Johnen158 volt eredményes egy brit Halifax ellen Zentától keletre. 159 Szeptember
23-án a britekéhez hasoló nagyságú átrepülő csoport haladt át a magyar légtéren. A
szovjet gépek bombázták az ország keleti felének néhány városát és a balkán felé is
történtek átrepülések, német eredmény ellenük nem volt. Az elhárítást ekkor már nagyban
befolyásolta, hogy az orosz előretörés miatt, a keletebbre települt figyelőhálózatot és
lokátor állomásokat nyugatra kellett szállítani. A német éjszakai vadászok bevetése ezért
Kelet Magyarország felett a későbbiekben nem volt már eredményes, egyre ritkábbakká
váltak. Október 2-án teljesítette a RAF az utolsó szállításokat Varsó felé, a lengyel
felkelés azonban már ekkor elbukott. Az utolsó aknatelepítő bevetést a 205. BG gépei
október 5-én hajtották végre. Ekkor 18 Wellington és 4 Liberator indult útnak. A
Budapest és Győr közötti utolsó bevetés során 58 aknát oldottak ki160. A hadműveletet
ezután lezártnak és sikeresnek tekintették.
Október 3-án elhagyták a tápiószentmártoni tábori repülőteret a NJG 100 ezred földi
részei is. A német egységek a front közledtével folyamatosan egyre nyugatibb repterekre
kényszerültek. A lokátorhálózat felszámolása, a szovjet és angolszász légierők egyre
nyomasztóbb fölénye mind befolyásolták a német egységek további működését. A
Dunántúl részleges védelmére még így is alkalmuk volt. A brit 205. BG egyre ritkábban
használta a magyar légteret, már csak néhány bombázást hajtott végre a dunántúli célok
ellen. A szovjet gépek elleni éjszakai harc a földi irányítás hiánya miatt már sikertelenebb
volt a késő őszi hónapokban. A Luftwaffe 1945-ös légigyőzelmi jelentései nagyon
hiányosak, részben elvesztek vagy a háború zűrzavarában nem továbbították őket.
157
158
Az ász a háború alatt 34 igazolt légi győzelmet szerzett, ezzel a legsikeresebb német éjszakai vadászok
közé került. Wilhelm ’Wim’ Johnen nevéhez fűződik egy kétes dicsőség is, ugyanis 1944. április 28-án a
C9+EN jelzésű sérült Bf 110 G-4-es gépével már nem jutott el bázisáig. Egy brit bombázóval folytatott
párharc után Svájcban kényszerült leszállásra. A gépen a legmodernebb SN-2b és FuG 218 lokátorok
voltak, de nem jutottak illetéktelen kezekbe, mert a gépet német segítséggel nemsokára megsemmisítették.
Scutts (b) 94. old.
159
160
49
5. AZ ÖSSZEOMLÁS FELÉ
5.1. 1944. október-november
A szovjet előretörés súlyos helyzetet idézett elő a Tiszántúlon október elején. Ezzel
egy időben a RAF a Dunántúlon bombázott. Október 13-án éjjel a 205. BG célpontja a
székesfehérvári pályaudvar volt. A brit bombázók közül hárommal akadtak össze a német
éjszakai vadászok. Két gép lelövéséről számol be Josef Kraft főhadnagy. 2700 méteres
magasságban 20 óra 36 perckor a 7./NJG 6 pilótája először egy Liberator Tamási majd,
20 óra 48 perckor egy Wellington lelövését Bracs közelében jelenti. Hans Krause
százados (6./NJG 101) egy másik Wellington-t horvát területek felett pusztított el 21
órakor161.
Horthy kiugrási kísérlete október 15-én sikertelen volt, az ország sorsa ekkortól
visszafordíthatatlanná vált. A szovjet éjszakai zavaró bombázók október 20-án
birtokukba vették a hajdúszoboszlói tábori repteret. Innen operált később a szovjet 312.
éjszakai bombázó repülőezred 392., 930., és 992. százada162. Ezek a századok Polikarpov
Po-2-es kétfedeles könnyű repülőgéppel éjszaka bombázták a német és magyar
csapatokat alacsony magasságból kis bombaterhelés mellett. A reptérre körülbelül 30
ilyen gép érkezett. Aznap éjszaka már bevetésre is felszálltak. Éjszakai vadászgépekkel
nehéz volt ellenük harcolni, a német pilóták sokszor a féklapokat és a futóműveket is
kénytelenek voltak kiereszteni, hogy a szovjet gépek sebességére lassuljanak, és
sikeresen célozhassák meg őket.
Aznap éjjel a szovjetek Nyíregyházát bombázták kis kötelékkel, a 205. BG brit gépei
pedig Szombathelyet támadták. A brit akció célja a vasútállomás használhatatlanná tétele
volt. A 7./NJG 6 pilótája Josef Kraft főhadnagy az éjszaka három brit gép
megsemmisítését érte el. 21 óra 43 perckor talált rá első célpontjára a német ász. A
Wellington rövid sorozat után megsemmisült. 22 óra 10 perckor találta meg következő
célpontját, ez egy Liberator volt. Ez a gép sem kerülhette el sorsát, csakúgy, mint a
következő fegyverei elé kerülő Wellington 22 óra 15 perckor. A Szombathely felett vívott
161
162
50
légi csaták során még egy brit gép zuhant le, amelyet Leopold Fellerer százados lőtt le a
(Stab) III./NJG 6 állományából. A célpontját Liberatornak azonosította, 22 óra 21 perckor
lelőve azt163. A 205. BG négy gépet veszített, a lezuhant gépek személyzetének
maradványait a solymári brit katonai temető őrzi. A négy gép közül egy a 37. Squadron
és a 70. Squadron Wellingtona volt. Az egyik Liberator pedig a 34. SAAF Squadron gépe
volt164. A negyedik gépről nincs biztos adat. Másnap a brit gépek a Balkán felett hajtottak
végre bevetést. A német éjszakai vadászok egy gépüket lőtték le horvát területek felett.
Az október végén Észak Erdély felől visszavonuló német-magyar csapatok
biztosítására a Tiszántúlon súlyos földi harcok bontakoztak ki. A Nyíregyháza és
Debrecen térségében zajló harcok támogatására a szovjet bombázók minden éjjel
szórványos bombatámadásokat hajtottak végre. Október 26-án este a debreceni
repülőteret támadták Po-2-kel szovjet bombázók. Az észak magyarországi frontvonal
fölött az éjszaka során Hans Krause százados újabb légi győzelmet szerzett a 6./NJG 101-
nek. A légi csatára a vadászirányító térkép CD-DC négyszögében került sor 22 óra 47
perc körül. A szovjet gép feltehetőleg egy DB-3F bombázó volt165.
Októberben a német egységek már több eredményt nem értek el. A novemberi
hónapban pedig még kevesebb sikert arattak. November 5-én éjjel a 6./NJG 101 teljesített
ugyan bevetést brit gépek ellen, győzelmet azonban csak az ország déli határain túl ért el.
November 22-ig sikeres bevetésükről nincs adat. Aznap éjszaka viszont utolsó nagy
győzelmüket aratták a magyar légtérben. A 205. BG bombázóinak célja a szombathelyi
vasúti csomópontok voltak. Ez volt az utolsó éjszakai bombatámadás, amelyet az
Olaszországból felszálló brit éjszakai bombázók intéztek magyar célpontok ellen. A
bevetésen súlyos veszteségeket szenvedtek. A 74 bombázó a szombathelyi pályaudvar
körül szórta le bombaterhét. A németek nyolc gép lelövését említik, ellenben
magyarországi területre csak hat zuhant. Elképzelhető, hogy másik két gép ausztriai
területen ért földet. A bombázók nem sokkal 20 óra előtt értek a célpont légterébe. A
vadászatban az összes bevethető német gép részt vett, hat személyzet ért el sikereket. Az
első brit gép lelövését a (Stab) II./NJG 101 pilótája, Dörscheln főhadnagy 19 óra 59
perckor jelenti. A célt Liberatornak azonosítja. Hat perccel később egy Wellingtont lő le a
sikeres pilóta. Hans Krause a 6./NJG 101-től szintén levegőben volt aznap éjjel. Ő két
163
164
165
51
Wellington lelövéséről számolt be 20 óra 1 és 17 perckor. Jeschke törzsőrmester (II./NJG
101) és Helmut Buder főhadnagy166 (7./NJG 6) egy-egy Wellington megsemmisítését
jelenti. Az utolsó gép lelövését az éjjel Tangelst őrmester jelenti, 20 óra 21 perckor
Zalaegerszeg környékén. A gépet Liberatornak azonosítja167, de minden bizonnyal ez volt
a Bagod község közelében elveszett Halifax168 a 614. Squadron állományából. Az éjszaka
a 34. SAAF Squadron két Liberator, a 37. és a 40. Squadron egy-egy Wellington
elvesztését169 jelenti. A többi brit gép nem tudni pontosan melyik századhoz tartozott. A
vasúti pályaudvaron kijavíthatatlan károk nem keletkeztek, a német vadászok a bevetett
brit gépek több mint 10%-át megsemmisítették.
Ezzel véget értek az éjszakai légi csaták nem csak november hónapra, de egész évre.
Az 1945-ös évben történt eseményekről megbízható adat nem található, az ország nyugati
felén állomásozó német egységek csak kisebb őrjáratokban vettek részt, amelyek a
szovjet zavaróbombázások elhárítása miatt voltak szükségesek. A RAF eközben tovább
támadta az ausztriai, csehszlovákiai és dél-németországi célpontokat az olaszországi
bázisokról. A német éjszakai vadász egységek kivonása és a központi német területekre
való áthelyezése 1945 első hónapjától kezdve folyamatos volt. A Bécs környéki
repterekről már hazánk felett nem sikerült légi győzelmet elérni 1944-ben. Később a már
fedélzeti lokátorral rendelkező éjszakai vadászgépekkel felszerelt 1. honvéd éjjeli vadász
repülőszázad ugyan végzett néhány őrjáratot a nyugat-magyarországi arcvonal közelében,
de légi győzelmet nem tudott aratni.
166
Helmut Buder és személyzete sajnos nem élte meg a háború végét. A 7./NJG 6 2Z+BR jelzésű Junkers
Ju 88G-1 (Wknr: 714628) típusú gépével a Balaton felett eltűntek egy bevetésen. Az utolsó bevetés pontos
időpontja ismeretlen, de az 1945. január 3-ig tartó időszakban történhetett. A század feljegyzései között
annyi szerepel, hogy bevetésen eltűnt a gép, egy földi támogató bevetés közben. A roncsot és a
személyzetet fél évszázadon keresztül sikertelenül próbálták meg felkutatni. 1996-ban a Balatonban találták
meg és emelték ki a roncsot magyar szakemberek, ezzel a NJG 6 utolsó személyzetének is véget ért a
háború. A gép roncsait Németországba szállították, a restaurálását a berlini Deutsches Technikmuseum
kezdte meg. Bővebben lásd: Pálfi Zoltán és Punka György: II. világháborús repülőgéproncs kiemelése a
Balatonból (In: Búvárinfó 1996/9. szám, Szeptember).
167
168
Tálosi, 171. old.
169
52
5. 2. Összegzés
A német éjszakai vadászok 1944. áprilisa és novembere között súlyos elhárító

harcokat vívtak az ország légterében. A magyar jelentések a lelőtt gépeket mindig közös
légigyőzelemnek adják meg, de ezeket kivétel nélkül német éjszakai vadász egységek
érték el. A földi légelhárítás is rendszeresen tüzet nyitott a felette elrepülő gépek ellen,
ám jóval kisebb eredménnyel, mint a vadászrepülők. Hazánk felett 1945-re gyakorlatilag
végetértek az éjjeli légi csaták. Az arcvonal már a Dunántúlon húzódott, ahol már a
német-magyar éjszakai vadászok sikertelenül tevékenykedhettek a szovjet gépek ellen.
Az éjszakai bombázó hadjáratban a brit veszteségek meghaladták a 200 főt. A solymári
brit katonai temetőben 211 fő nyugszik, ez legalább 57 gép személyzete170. A varsói
felkelést támogató gépek közül körülbelül 60 zuhant le, legalább 17 az ország határain
belül. Ez további több mint 200 fős vesztesége volt a RAF-nak. A szovjet veszteségekről
pontosabb adatot találni lehetetlen. Az ADD az 1944-es évben 843 darab 171 repülőgépet
veszített el. Ennek egy jelentős része hazánk felett veszett oda. A német éjszakai
vadászok ennél lényegesen kisebb veszteségeket szenvedtek, elsősorban az időjárási és
navigációs nehézségek miatt. Mivel a háború végével a földi telepítésű lokátor hálózat
jórészét felszámolták a földi harcok közeledése miatt, nem volt értelme a német éjjeli
vadászrepülő egységek további álomásoztatásának sem. A német legyengült egységek
egy részét feloszlatták, vagy más egységekkel vonták össze. Nagy részüket 1945-re
Némtország belső területeire vonták vissza, ahol még javában dúlt az éjszakai
bombázóhadjárat. Itt megvolt a kellően kiépített földi irányító hálózat is, és a gépek
pótlása is könyebben volt megoldható. A visszavont német egységek feladata a RAF BC
elleni harc volt újra. A keleti front közelében kevés egység maradt. A bécsi és kelet-
poroszországi egységek feladata már csak a szovjetek elleni harc volt. Ezek az egységek
azonban lassan megszüntek a folyamatos üzemanyag hiány és a körülmények folyamatos
romlása miatt, a harcokban már fontos szerepet nem kaptak.
A hazánk feletti események során a német egységek nem voltak képesek meggátolni
sem a RAF, sem az ADD bombatámadásait. Sikertelenül próbálkoztak az átrepülések és
az utánpótlást szállító gépek elfogásával is, sikertelenségük oka a már többször
170
Pataki–Rozsos–Sárhidai: LHMF II, 266. old
171
53
hangsúlyozott létszámhiányban keresendő, továbbá mert a magyar hadvezetés későn
ébredt rá, hogy az ország gyarkorlatilag védtelen az éjjeli bombázásoktól.
Eredményként elérték, hogy sikerült zavarniuk a szovjet és brit bombázások
hatékonyságát, amely a háború végéig alacsony pontosságú maradt. Ezzel a hadiüzmek és
a fontosabb stratégiai célpontok időt nyerhettek. Sikerült jelentősen csökkenteniük a
Balkán illetve a Lengyelország felé szállított utánpótlás mennyiségét és ezzel tovább
támogatták az ott harcoló német erőket.
A német éjszakai vadászok veszteségeiről pontos adatok a számomra rendelkezésre
álló forrásokból nem elérhetőek. Az elvesztett gépek nagy része az időjárási vagy emberi
hiba következtében semmisült meg. Mint láttuk a légi győzelmek nagyrészét mindössze
néhány tapasztalt pilóta aratta. Ez annak az eredménye, hogy a magasabb rangú
gyakorlottabb pilóták gyakrabban szálltak fel biztos célpontra és több bevetést is
repültek. A Luftwaffe légi győzelem igazolásai pontosnak mondhatóak, az igénylést
1944-ben pontosan rögzítették és megvizsgálták a lelőtt gépek roncsát is. A háború
végéhez közeledve azonban egyre kevesbb a pontos adat. Miután a földi harcok
lehetetlenné tették az éjszakai vadászok irányítását, a Dunántúl felett légi győzelmet sem
igazán lehet tőlük erre az időszakra elvárni. A bevetett német egységek képességeiknek
megfelelően és elvárhatóan teljesítettek a keleti hadműveleti terület ezen részén is.
Meggátolni nem tudták a támadásokat, de megcselekedték, amire parancsot kaptak.
A második világháborúban az itt bemutatott, hadszínteren is mindkét harcoló fél
oldalán fiatal és tehetséges repülőszemélyzetek vesztek oda a légi háborúban. Ők a
harcban álló nemzetek legrátermettebb katonái voltak. Kiemelendő, hogy mindkét fél
pilótái és repülősei csak végrehajtói voltak a politikai céloknak és nem alakítói ennek a
háborúnak.
/Benedek Tamás/
54
Bibliográfia
Szakkönyvek:
Borsány Julián, A magyar tragédia kassai nyitánya , Kerek, München, Germany, 1985.
Csizek Zoltán: Magyar repülőszázadok és századjelvényeik, Opus, Pécs, 2006.
Deist, Wilhelm-A. Maier, Klaus-Schreiber,Gerhard-Stegemann,Bernard-Vogel,Detlef-

Krebs.Gerhard: Germany and the second world war, Volume VII, The Strategic
Air War in Europe and the War in West and East Asia 1943-1944/5, Oxford
University Press, Oxford, USA, 2006.
Filley, Brian: Junkers Ju 88 in action Part.2, Squadon/Signal Publications Aircraft

No:113, Carrolton, Texas, USA, 1991.
Foreman, John – W. Parry Simon – Mathews, Johannes: Luftwaffe Night Fighter

Victory Claims, Red Kite, Walton on Thames, England, 2004.
G. Hopp, Georg: Bf 110G, Monogram Aviation Publications, Close up No:18,

Boylston, Massachusetts, USA, 1986.
Griehl, Manfred: German Nightfighters In World War II, Schiffer Publishing, West Chester,
Pennsylvania, USA, 1990.
Griehl, Manfred: Nightfighters Over the Reich, Greenhill Books, London, England, 1997.
Hastings, Max: Bombázók, Aquilia, Budapest, 1999.
Hinchliffe, Peter: Éjszakai vadászok, Hajja & Fiai, Debrecen, 2000.
Jánkfalvi Zoltán: Gépmadarak a szabolcsi égen, T.M. Repüléstechnika, Budapest, 2005.
L. Campbell, Jerry: Messerschmitt Bf 110 Zerstörer in Action, Squadron-Signal

Publications Aircraft No:30, Carrlton, Texas, USA, 1996.
M. Szabó Miklós: A Magyar Királyi Honvéd Légierő, Zrínyi, Budapest, 1999.
Müller, Werner: Ground Radar Systems of the Luftwaffe 1939-1945, Schiffer Publishing,
Atglen, Pennsylvania, USA, 1998.
Pataki Iván–Rozsos László–Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett (I-II.),

Zrínyi, Budapest, 1988.
Piekalkiewicz, Janus – Légi Csaták 1939-1945, Ventus-Libro, Budapest, 2007.
Price, Alfred: Dornier Do 217, Profile Publications, No:216, Berkshire, England, 1974.
Price, Alfred: Messerschmitt Bf 110 Night fighters, Profile Publicarions, No:207,

Berkshire, England. 1971.
55
Price, Alfred: The Junkers Ju 88 Night fighters, Profile Publishing, No:148,
Berkshire, England. 1967.
Punka György-Sárhidai Gyula: Magyar sasok, Zrínyi, Budapest, 2007.
Scutts, Jerry: Luftwaffe night fighter units 1939-1945, Osprey Publishing,

Airwar/Aircam No:9, London, England, 1978.
Scutts, Jerry: German Night Figher Aces of Worlf War 2, Osprey Publishing, Osprey
Aircraft of the Aces No:20, London, England, 1998.
Stapfer, Hans-Heir: Ilyushin Il-4 in action, Squadron/Signal Publications Aircraft

No:192, Carrlton, Texas, USA, 1996.
Tálosi Zoltán: Háborús évek, Szekszárd, Magánkiadás, 2002.
Ungvári Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban, Osiris, Budapest, 2004.
Williams, David P. – Nachtjäger, Luftwaffe night fighter units, Volume one & two,
Classic Publishing, Hersham, England, 2005.
Folyóiratok:
Jánkfalvi Zoltán: A darazsak utolsó csípései, (In. Aranysas VII. évfolyam, 2007/5. szám)
Jánkfalvi Zoltán: Halálos nászéjszakák, (In: Aranysas VII. évfolyam, 2007/10. szám)
Jánkfalvi Zoltán: Öngyilkos küldetések, (In: Aranysas, VII. évfolyam, 2007/11. szám)
Becze Csaba: A magyar királyi 1. honvéd éjjeli vadász repülőszázad,

(In: Magyar Repüléstörténeti Társaság Konferencia Közleményei 1999. Budapest,
1999.)
Berkovics Gábor: A magyar honvédség első lokátorai (In: Hadtudomány 2001/1. szám).
Pálfi Zoltán és Punka György: II. világháborús repülögéproncs kiemelése a Balatonból

(In: Búvárinfó 1996/9. szám, szeptember).
Pusztai János: Frontvonal a kertek alatt – 1944 (2.),

(In: Szentesi Élet, XXXV. Évf. 23. szám, Szentes, 2004.)
Rácz Elemér: A magyar királyi honvédség lokátor technikája 1942-1945 között,

(In:Bolyai Szemle, XIV. Évf 1. szám. Budapest, 2005.)
Sárhidai Gyula: Rakéta- és radar fejlesztések Magyarországon 1942-1944-ben,

(In: Természet Világa, 137. évfolyam, 8. szám, Budapest, 2006.)
56
Internet források:
Flugmeldemess, SE Europe
(http://www.gyges.dk/Flum%20and%20Jagd.htm) (2008.03.30.)
Funkmeß (ortungs) stellungen in Ungarn

(http://www.atlantikwall.info/radar/ungarn/rh.htm) (2008.04.14.)
Die deutsche Luftwaffe in der Ostmark

(http://www.airpower.at/news03/0813_luftkrieg_ostmark/luftwaffe.htm)
(2008.04.01.)
Dr. Rudolf E. Thun levele Russ Folsomnak

(http://www.geocities.com/capecanaveral/2072/thun.html) (2004.04.18.)
Galambos Gábor – Végső István A brit légierő lengyel repülőseinek hősi halála
Madarason, 1944. szeptember 13.
(http://www.wysocki.hu/irasok/dok/madaras.htm) (2008.03.22.)
Nachtjagdgeschwader 6
(http://www.ww2.dk/air/njagd/njg6.htm) (2008.04.11.)
Nachtjagdgeschwader 100
(http://www.ww2.dk/air/njagd/njg100.htm) (2008.03.28.)
O. Bauer, Arthur: Naxos, the history of a German mobile radar direction finder
(http://www.xs4all.nl/~aobauer/Naxos95nw.pdf) (2008.11.30.)
Oberkommando der Luftwaffe Fighter Claims, Eastern Front Vol.4 July-Dec 1944
(http://www.lesbutler.ip3.co.uk/tony/tonywood.htm) (2008.03.14.)
Oberkommando der Luftwaffe Fighter Claims, Reich West-Südfront January-April

1944. (http://www.lesbutler.ip3.co.uk/tony/tonywood.htm) (2008.03.14.)
Oberkommando der Luftwaffe Fighter Claims, Reich-West-Südfront Aug-Dec 1944.

Oberkommando der Luftwaffe Fighter Claims, Reich-West-Südfront May-July 1944.

The 301. (Polish) Bomber Squadron „Ziemia Pomorska”

(http://www.geocities.com/skrzydla/301/301Squadron.html) (2008.04.01.)
57
Mellékletek
1.sz. fénykép: A Luftwaffe földi telepítésű vadász irányító lokátor állomásait,

rádió irányadóit, légvédelmi körzeteit, repülőtereit jelölő térképének részlete
(Forrás: www.gyges.dk )
58
2.sz. fénykép: Würzburg Reise német vadászrepülő irányító lokátor állomás
3.sz. fénykép: A magyarországi harcok legeredményesebb éjszakai vadászpilótái:

Hans Krause (28 légi győzelem) és Wilhelm Johnen (34 légi győzelem) századosok
(Forrás: www.nostalgicaviation.com )
59
4.sz. fénykép: Junkers 88G-6 FuG 220 lokátorral és lángrejtővel felszerelt
motorokkal
(Forrás: www.airpower.at )
5.sz. fénykép: Dornier 217J-2 éjszakai vadászrepülőgép, az orrán jól

megfigyelhetőek a FuG 202 lokátor antennái
60
6.sz. fénykép: A 205. BG egy Consolidated Liberator Mk.VI típusú bombázója
(Forrás: www.airpower.at )
7.sz. fénykép: Handley-Page Halifax típusú brit nehézbombázó

(Forrás: www.aviation-news.co.uk)
61
8. sz fénykép: A Luftwaffe vadász irányító térképének
rekonstruált rajza a mai országhatárokkal
62

Éjszakai Csaták Magyarország Felett

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Éjszakai Csaták Magyarország Felett

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Benedek Tamás

Éjszakai LÉGI CSATÁK

Az 1944-ben Magyarország légterében vívott

Éjszakai légi csaták Magyarország felett

1. AZ ORSZÁG LÉGVÉDELMÉNEK LEHETŐSÉGEI.........................................................................3

1.1. A (légi)háborúba vezető út............................................................................................................3

1.2. Kiszolgáltatott helyzetben..............................................................................................................4

2. A LÉGTÉR ÉJJELI VÉDELMÉHEZ SZÜKSÉGES ESZKÖZÖK ÉS ELJÁRÁSOK.......................6

2.1. A magyar légtér lokátor lefedettségének alakulása.......................................................................6

2.2. Éjszakai vadászrepülő alakulatok a magyar légtér védelmében..................................................11

2.3. A Luftwaffe hazánk felett bevetett főbb éjszakai vadászrepülőgépei.........................................21

2.3.1. A Messerschmitt Bf 110G éjszakai vadászrepülőgép..........................................................21

2.3.2. A Junkers Ju 88G éjszakai vadászrepülőgép.......................................................................22

2.3.3. A Dornier 217N/J éjszakai vadászrepülőgép.......................................................................23

2.4. A német és magyar éjszaka vadászrepülőgépek fedélzeti lokátorai............................................24

3. AZ ÉJJELI BOMBÁZÁSOK JELLEMZŐI ÉS VÉGREHAJTÓI.....................................................29

3.1. Európa puha alteste......................................................................................................................29

3.2. Látogatók az olasz csizmáról, RAF 205. Bomber Group...........................................................30

3.3. A szovjet távolsági légierő születése...........................................................................................32

4. BEVETÉSEN A LUFTWAFFE ÉJSZAKAI VADÁSZAI................................................................34

4.1. Harcok a RAF és a Vörös Légierő ellen, 1944. április-július.....................................................34

4.2. A Duna elaknásítása során veszített brit gépek...........................................................................38

4.3. 1944. augusztus: varsói felkelés, Titó járatok, aknatelepítések...................................................41

4.4. A szovjet bombázók célpontjában, 1944. szeptember.................................................................45

5.1. 1944. október-november..............................................................................................................50

1944 nyarán Magyarország történelme legsúlyosabb bombatámadásait volt kénytelen

1.1. A (légi)háborúba vezető út

Magyarország második világháborús szereplésének tárgyalása során sokan

1.2. Kiszolgáltatott helyzetben

2.1. A magyar légtér lokátor lefedettségének alakulása

A háború kezdetétől a legvégéig az éjszakai légtér védelmére a magyar légierő

1.sz. táblázat: A német fejlesztésű földi telepítésű lokátorok tulajdonságai12

2.2. Éjszakai vadászrepülő alakulatok a magyar légtér védelmében

A földi irányítók a hazánkban alkalmazott Himmelbett eljárásban a rávezetés során

1944.V.10.-1945.II.1. Leopold Fellerer százados

Az osztály a II./NJG 5-ből alakult 1944. Május 10-én Haggenauban. A századok új

3.sz. táblázat: a III./NJG 6 települési repterei36

1944.VII.2.-1944.X.21. Ulrich von Meien százados

4. sz. táblázat: A (Stab)II./NJG 100 bázisai40

Az osztály századai közül a 4./NJG 10042 Orschában alakult meg 1943.

5. sz. táblázat: a 4./NJG 100 bázisai43

Az osztály ötödik százada, az 5./NJG 10044 1944. augusztusában alakult

6. sz. táblázat: az 5./NJG 100 bázisai45

A 6./NJG 10047 1944. májusában alakult a keleti hadszíntéren, Krumowoban a 4./NJG

Ezeket az egységeket rövid időre kiegészítette a 101. éjszakai vadászezred II.

2.3.1. A Messerschmitt Bf 110G éjszakai vadászrepülőgép

A Messerschmitt Bf 110-es két motoros romboló éjszakai vadász feladatokra való

2.3.2. A Junkers Ju 88G éjszakai vadászrepülőgép

2.3.3. A Dornier 217N/J éjszakai vadászrepülőgép

A Dornier Do 217 repülőgép éjszakai vadász változatának kifejlesztése 1941 nyarán

2.4. A német és magyar éjszaka vadászrepülőgépek fedélzeti lokátorai

Az éjszakai elfogás alapvető kellékévé váltak azok az észlelő berendezések, amelyek

A: Junkers Ju 88C6b FuG 202 Lichtenstein BC lokátorral.

3.1. Európa puha alteste

A címből megismert szavakkal illette Winston Churchill a dél-európai térséget 1943

3.2. Látogatók az olasz csizmáról, RAF 205. Bomber Group

A hazánk elleni éjszakai bombázások végrehajtói között a legfontosabb a RAF volt. A

9. sz. táblázat: A RAF 205. BG felépítése, bázisai és alkalmazott repülőgép típusai87

A brit éjszakai bombázók időnként különleges feladatokat is végrehajtottak, ilyen volt

3.3. A szovjet távolsági légierő születése

A brit királyi légierőn kívül éjszaka bombázott a szovjet távolsági légierő is

4.1. Harcok a RAF és a Vörös Légierő ellen, 1944. április-július

4.2. A Duna elaknásítása során veszített brit gépek