o 10m

I 1

K-K J-J 1-1 H-H

A-A 8-8 c-c

Az U 20-23 Havmanden-típusú tenge

 "

H-H G-G F-F

-c o-o E-E
 Csonkaréti Károly

GYORSMERÜLÉS

Az osztrák-magyar haditengerészet
tengeralattjárói nak története
1907-1918
 Csonkaréti Károly

II ,

GYORSMERULES
Az osztrák-magyar haditengerészet
tengeralattjáróinak története
1907-1918

Zrínyi Kiadó
Budapest
 A szerzo köszönetét fejezi ki azoknak, akik segítették a kötet megjelenését,
illetve a könyvben eloforduló rajzokat, képeket rendelkezésére bocsátották:
Déry Erno és örökösei, Martiny Miklós, Puchner Károly, Thierry F. Gaszton, Thierry Heribert.

© Dr. Csonkaréti Károly, 2007

© HM Zrínyi Kht. - Zrínyi Kiadó, 2007

Szaklektor: Sárhidai Gyula

Az illusztrációkat Benczúr László készítette

A címlapon F. v. Ramberg festményén az U 47 osztrák-magyar

tengeralattjáró látható az Adrián, háttérben Cattaro erodjével,
a hátsó borítón az U 4 tengeralattjáró befutása a pólai kikötobe (H. Heusser festménye).

HM ZRíNYI KOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÓ KHT.

A kiadásért felel: Csapó Tamás ügyvezeto
A kötetet tervezte: Penczner Endre
A kiadásban közremuködött: Kornétás Kiadó Kft.
Felelos vezeto: Pusztay Sándor ügyvezeto igazgató
Szerkeszto: Vermes Judit
Nyomta: Grafika Press Nyomdaipari Rt.
Felelos vezeto: Farkas Tamás vezérigazgató
Eloszó
A háborút, amelyben a tengeri hatalmak hadiflot-
táinak sorhajóhadnagyai is derekas részt vállal-
tak, 1914 és 1918 között vívták, s elso világhá-
borúként vonult be a történelembe. Eseményei-
vel megszámlálhatatlan munka foglakozik szer-
te a világban. Az Osztrák-Magyar Monarchia,
azaz Ausztria és Magyarország közös, császári
és királyi haditengerészetének hadmuveleteit
magyarul ismerteto önálló mu azonban ez idáig
még nem jelent meg. Különösen a cs. és kir. ha-
ditengerészet tengeralattjáróiról hallgat a hadtör-
ténelem. Pedig a Monarchia haditengerészete
ugyanolyan része volt a véderonek, mint a kö-
zös hadsereg. "Minden nemzet, me ly elmúlt ko-
ra emlékezetét semmivé teszi vagy semmivé len-
ni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg ...",
írta Kölcsey Ferenc. Könyvünk egyik célja ezért,
hogy az osztrák-magyar tengeralattjárók had-
muveletei, csatái - minthogy azok szerves részei
hazánk hadtörténelmének - ne menjenek fele-
désbe ..
Az 1867. XII. tc., az uralkodó személyének
azonosságán túl, Magyarország és Ausztria kö-
zös ügyének nyilvánította a külügyet, a hadügyet
és e ketto költségének fedezése mértékéig a
pénzügyet mint a közös és együttes védelem esz-
közeit. A közös költségek viselésének arányát, a
kvótát a két parlament közösen tanácskozó kvó-
tabizottságai állapították meg. 1867 -ben Magyar-
ország e költségek 30%-át viselte. 1918-ig a ma-
gyar kvóta aránya 36,3%-ra emelkedett.
A hadügy közös volta miatt a védoerotörvény
így fogalmaz: "A fegyveres erot képezik: a had-
sereg, a haditengerészet, honvédség és népföl-
kelés." Ez azt jelentette, hogy mindezek fenntar-
tásáért Magyarország is felel, muködéséhez em-
beranyaggal és pénzzel járul hozzá. Ugyanekkor
meghatározott mértéku rendelkezési jogot kapott
fölötte.
Az 1867. évi kiegyezés elvben módot adott ar-
ra, hogy magyarokat is sorozzanak a hajóhad-
hoz. Ez gyakorlatilag csak az 1889. évi második
véderotörvény (1889. VI. tc.) után következett
be, mert ez már nem mondta ki, hogya magyar
újoncok csak magyar csapattestekhez oszthatók
be. Természetesen ez nem azt jelentette, hogy
a flottánál egy csapásra megnott a magyar le-
génység aránya, de a fokozatos létszámnöveke-
dés nyomon követheto. Ezt néhány statisztikai
adat is szemlélteti. 1894-ben az 1889. év óta
császári és királyi, (korábban császári királyi) ha-
ditengerészet összlétszáma 9027 fot számlált.
Ebbol tiszt 1151 fo; ez utóbbiak sorában osztrák
állampolgár 966, magyar 183 és román állam-
polgár 2 fo volt. Ugyanekkor a 7876 fonyi legény-
ségbol 1382-en voltak magyar honosok, míg
6494-en osztrák állampolgárok.
1913-ban az összállományba 19 437 fo tarto-
zott. Az 1478 tiszt közül a magyarok száma két
évtized alatt 314-re emelkedett, míg az osztrá-
kok száma 1434-re módosult. Ugyanebben az
idoszakban a magyar legénység száma csak-
nem megnégyszerezodött (4808 fo), míg az oszt-
rákok száma csupán megkétszerezodött (12 881
fo). Tehát 1894-ben a legénység nek 17,5%-a,
1913-ban viszont már 24,7%-a volt magyar.
Magyarország a közös hadero fenntartási
költségeinek viselésében is tetemes részt vállalt
(a kvóta arányában). A haditengerészet rendes
költségvetése 1903-ban 48 940 820, 1913-ban
pedig 74 257 210 korona volt. A haditengeré-
szet fejlesztéséhez ezenkívül a hadihajók építé-
sével is hozzájáru It, amennyiben magyar hajó-
gyárakban építettek hadihajókat. Például a Mo-
narchia 27 tengeralattjárója közül 13 épült ma-
gyar gyárban, közülük négy Budapesten. Vitán
felüli, hogy az elso világháborút nem tengeri
csaták döntöttek el. A cs. és kir. háditengerészet
sem nyert háborút, de azt nem is veszítette el.
Ez a haderonem nemcsak a vele szemben tá-
masztott követelményeknek tett eleget, hanem
annál jóval többet ért el, sikerrel harcolt a sok-
5
szoros túlero ellen. Különösen a tengeralattjá-
rókra és a tengerészeti repülokre nehezedett
naponta a nyomás. Nem véletlen, hogya Mo-
narchia legmagasabb kitüntetését, a Mária Te-
rézia-rendet kiérdemelt nyolc tengerésztiszt kö-
zül hárman tengeralattjáró parancsnokok voltak.
A cs. és kir. hajóhad elsorendu feladata a saját
partok védelme és a part menti hajóforgalom
biztosítása volt. A francia, majd az olasz flotta
támadásait kellett kivédeniük, s ezt megtették.
A német szövetség következtében részt kellett
vennie a búvárhajóknak az ellenséges kereske-
delmi hajók elleni hadmuveletekben is. Muködé-
si körük a Jón-, az Égei- és a Földközi-tenger
volt (az Adrián kívül).
A tengeralattjáró fegyvernemhez a világ vala-
mennyi flottájánál önként jelentkeztek. Ez meg-
határozta a tengeralattjáró személyzet maga-
tartását, gondolkodását, a búvárhajó flottilla-
szellemét. Ebbol következoen ezek a férfiak
kiemelkedo tettekre voltak képesek, amelyek
egyike-másika talán hihetetlennek tunik, ám
mégis megtörténtek. A hos jelzo cselekedeteik
és helytállásuk fényében igaz.

6 if,J;; ~i> Iii!"'~q'"'h

~'Jfz: osztrák":'magyar
?,"''%&itr'f>",~ *1 "1m t~'J:f%"" '!.~ P \ J " ~" <

haditengerészet
A tengeralattjáró születése
A tudásvágy - és annak tejtestvére, a kíváncsi-
ság - egyidos az emberrel. Mind a két tulajdon-
ság eloreviszi az emberiség fejlodését, új utakra
vezet; mindketto az emberi haladás legfobb moz-
gatója. Kultúránk egyik osi dokumentumának, a
Bibliának Ádámja és Évája azért ettek a tiltott fa
(a tudás fájának) gyümölcsébol, mert mindent
tudni akartak. A tudásszomj serkentette Daeda-
loszt és Ikaroszt arra, hogy szárnyakat szerkesz-
szenek, a megismerésre való törekvés ösztönöz-
te Leonardo da Vincit az emberi test titkainak -
akkor tiltott - kifürkészésére. Ezért kutatta Gali-
lei a csillagokat, Cook kapitány a távoli földré-
szeket, ez vezetett a találmányok megszületésé-
hez. Mindezek eredményeként az ember hatal-
ma alá vetette a földet, a földi élettel együtt meg-
tanulta a hajózást, majd ezt követoen a víz fel-
színe alatti világot is meg akarta hódítani.
Az embernek ez a vágya sok száz esztendos.
Már Arisztotelész szól víz alatti jármurol. Nagy
Sándor tengeri csatáiban búvárokat alkalmazott,
akik megfúrták az ellenséges hajókat, mint 1052-
ben a mi Buvár Kundunk, akit Kálti Márk króni-
kája Zotmundnak nevez. Az történt ugyanis,
hogy amikor a német császár hajóival Pozsony
várát ostromolta, Zotmundot a hajókhoz küldték,
az "a víz alatt érkezett oda, megfúrta mind a ha-
jókat, hirtelen megteltek vízzel és a németek ere-
je odaveszett".
A Salman und Moralf címu, 1190-bol szárma-
zó német monda megénekel egy tenger alá bu-
kó hajót. Salman király udvari bolondja, Mora/f,
a király üldözése elol egy általa kigondolt hajócs-
kán menekült, slemerülve vele a tenger feneké-
re ott két hétig élt. A levegot a víz felszíne fölé
vezetett csövön át kapta. Ez a költoi képzelet raj-
zolta esemény is jól érzékelteti, hogy a víz alá
merülés gondolata milyen régóta foglalkoztatja
az embert.
A kérdés Leonardo da Vincit (1452-1519) is
izgatta, akinek vázlatkönyvében valamiféle víz
alá merülo szerkezet rajzát találjuk. A norfol ki
Holkham-Hall könyvtárban orzött Leicester-kó-
dexben a szerzo a tengeralattjáróval kapcsolat-
ban a következoket írta: "Miért nem írom meg
metódusomat, hogyan lehet víz alatt maradni s
mennyi ideig maradhatok ott élelem nélkül? Nos,
közzé nem teszem és nyilvánosságra nem ho-
zom az emberek komisz természete miatt; mert
ok gyilkosságokat követnének el a tenger mé-
lyén, fenékbe fúrva a hajókat és elsüllyesztve
azokat a rajtuk levo emberekkel együtt. .." Micso-
da prófécia!
A XV. század végén másutt is találunk utalást
arra, hogy az embert nagyon érdeklik a víz alat-
ti élet lehetoségei. Robertus Valturius: De re
militari címu, 1483-ban kiadott könyvében egy
rajz látható, amely két henger alakú és két
paraboloid formájú, minden oldalról zárt részbol
összeállított hajót ábrázol. A szöveg nem tartal-
maz bovebb felvilágosítást, de nyilvánvaló, hogy
valamiféle víz alatti hajócskáról lehet szó.
A következo században az angol William
Bourne ácsmester épített víz alatti naszádot.
Errol az 1578-ban megjelent, Erfindungen und
Konstructionen címu könyv tudósít. Anaszádnak
borrel borított, mozgatható keresztfalai voltak,
amelyeket csavarokkallehetett beerosíteni és ki-
venni. A hajócska külso fala át volt Iyuggatva. A
víz a Iyukakon betódulva merítette alá a naszá-
dot. Amikor a falakat ismét kívülre rakták, a na-
szádból valahogyan (de hogyan?) ki lehetett
merni a vizet, s az felemelkedett. A benne tar-
tózkodó három ember csövön keresztül kapott
levegot.
A következo víz alá merülo naszádot, amely-
nek muködésérol is van már hírünk, Cornelius
van Drebbel holland orvos, fizikus és matemati-
kus építette Londonban, 1620-ban - amint errol
a francia Mersenus (Mersenne) 1644-ben írt
könyvében beszámol. E szerint a naszád törzse
fából épült s erosen zsírozott borrel, valamint
7
vaspántokkal borították. Az oldalain kinyúló 6-6
evezovel hajtották. Ablakai voltak, s az ellensé-
ges hajó fenekének kilyukasztására fúrófelsze-
relést vitt magával. A személyzet a friss levegot
az úszótestekhez rögzített csöveken át kapta.
Huygens, holland asztronómus és fizikus - aki-
nek atyja Drebbelt egyik ilyen útjára elkísérte -
1691-ben, Papinhez intézett levelében azt állít-
ja, hogya levegot nem cso, hanem valamiféle
fontos és titkos találmány juttatta a naszád ba,
amelynek személyzete 12 evezosbol és három
másik emberbol állt (parancsnok, kormányos,
aknász?). Állítólag képes volt a Temzén West-
minstertol Greenwichig hajózni, s három méter
mélyben két óra hosszat tudott víz alatt marad-
ni. A hagyomány szerint 1. Jakab király 1620-ban
utazott is a víz alatt Drebbellel. Az 1625-ben trón-
ra lépo 1. Károly több olyan naszádot rendelt
Drebbeltol, amelyek víz alatt járnak, aknákat
és petárdákat visznek magukkal. Amikor van
Drebbel 1634-ben meghalt, 1. Károly akkor ki-
adott rendelete szerint ezek a naszádok (állító-
lag ketto készült el) a késobbiekben csak a kirá-
lyi ház tagjait szállíthatták.
John Wilkins chesteri püspök 1648-ban meg-
jelent, Mathematical Magic címu muvében egy
ARCHE nevu tengeralattjárót említ. Ez - véle-
ménye szerint - azért olyan nagyszeru hajó,
mert a kalózok nem leselkedhetnek rá, a vihar
és a jégverés nem árt neki, s képes víz alól a
hajókat észrevétlenül levegobe röpíteni. A ha-
jócska orrában ugyanis puskaporos aknát he-
lyeztek el, amelyet az ellenség hajója alatt sza-
badon engedtek, s az a fenekéhez ütodve fel-
robbant.
1653-ban a francia de Son bocsátott vízre Rot-
terdamban tengeralattjárót. Hossza 22 méter,
szélessége 2,4 méter, magassága 3,6 méter
volt. Az újdonságot a naszád meghajtása jelen-
tette, a nagy lapátkereket emberi ero helyett el-
so ízben gép - óraszerkezet - forgatta volna. Az
óraszerkezet rugója azonban a víz nagy közeg-
ellenállása miatt gyengének bizonyult, a kereket
meg sem mozdította. De Son jármuve így csu-
pán az év jeles vásári attrakciója maradt. Érde-
kes a Giovanni Alfonso BorelIo fizikus által 1683-
ban leírt víz alatt járó. Ennél a deszkák között el-
helyezett tömlok a vízzel érintkeztek, s ha a
deszkákat széthúzták, a víz betódult a tömlokbe,
8
és a naszád lesüllyedt. Ha összetolták, a desz-
kák kipréselték a tömlokbol a vizet, s a naszád
felemelkedett. Hogy ez a víz alá merülo hajó
tényleg elkészült-e, nem tudjuk. Edmund Halley
csillagász is szerkesztett harmadmagával 1691-
ben víz alatti naszádot, amelyet késobb szaba-
dalmaztatott is. További sorsa ismeretlen.
1689-ben Denis Papin - akkor a magdeburgi
egyetem tanára - Károly hesseni orgróf részére
készített víz alá merülo csónakot, és azzal 1692-
ben a Fulda folyón alá is merült. A faszerkezetu
csónakot két szellozocsovel látta el. Volt benne
vízmélységméro, víztároló szekrény, amelybe a
vizet csapon át lehetett beengedni, hogya csó-
nak lemerüljön. A levegocserérol ventilátor gon-
doskodott. A légzés re és a felemelkedésre lég-
tömlok szolgáltak. Elzárható csövön (zsilipen) át
ki lehetett mászni a víz alá merült csónakból,
hogyabúvár az ellenség hajójához robbanó-
szerkezetet erosítsen. Az elso ilyen csónak víz-
re emelésekor a daru eltörött, és a csónak eltu nt
a Fulda hullámaiban. A másodikkal végzett kí-
sérletek már jól sikerültek.
A következo próbálkozásig félszáz esztendo
telt el. 1747-ben az angol Symons fából épített
víz alá merülo naszád ot. Fenekére szájjal lefelé
fordított borzsákokat helyezett, amelyekbe - ha
a nyílászáró zsinegeket alul megoldották - víz
tódult, s ballasztként a felszín alá húzta a naszá-
dot. Ha azt akarta, hogy felemelkedjék, a vizet a
borzsákokból kézzel kinyomták és a szájakat be-
kötötték. A naszádot nyolc evezos hajtotta.
A következo feltaláló a szintén angol, Day ne-
vu hajóács. Az 1773-ban épített kis halászcsó-
nak alakú naszádjával Yarmouth (Norwich) kö-
zelében kilenc méter mélyre merült, majd nagy
ünneplés közepette ismét a felszínre emelkedett.
A további kísérletezéshez azonban nem volt
pénze. Szerencsétlenségére valaki adott neki
340 fontot, s ezen nagyobb - emberi erovel haj-
tott - naszádot épített. Az alámerüléshez a fel-
merüléskor leoldható koballasztot használt. Ha-
jójával 1774. június 20-án Plymouthnál 270 mé-
ternyire kievezett a parttól, s úgy tervezte, hogy
ott lemerül a fenékre. A vízfenék elérésekor bó-
ját kellett volna felbocsátania, de a nagyszámú
bámészkodó hasztalan várta a bója feltunését. A
nyugtalanság nottön nott. Az ORPHEUS fregatt
megkezdte a mentést, de lebocsátott horgonyá-
val Day naszádját hiába kereste. Valószínuleg
összeroppantotta a víznyomás. [1]
1775-ben, Dayjel csaknem egy idoben az
amerikai David Bushnell, a Yale egyetem vég-
zos hallgatója is szerkesztett víz alatt járó hajót.
Amikor 1776-ban kitört az amerikai függetlensé-
gi háború, a brit flotta a fellázadt kikötoket blo-
kád alá vette. Bushnell úgy vélte, elérkezett az
alkalom hajójának kipróbálására. Furcsa, tojás
alakú tengeralattjárójának a TURTLE (teknosbé-
ka) nevet adta. Alámerülését és felemelkedését
kézzel forgatott, függoleges tengelyu, kétszár-
nyú hajócsavar biztosította. Lemerüléskor szele-
pen át vizet lehetett a belsejébe vezetni, majd
onnan kézi hajtású, dugattyús szivattyúval eltá-
volítani. Alul a 90 kilogrammos nehezék lógott
rajta, amelyet végszükségben leoldhatott. Az
egyszemélyes tengeralattjáró levegoje három
órára volt elegendo. A vízszintes haladást a ké-
sobbi hajócsavarhoz hasonló, kézzel forgatott,
kétszárnyú lapátmu szolgálta. Középen az ellen-
séges hajó elsüllyesztésére fúró nyúlt ki belole,
ehhez lehetett a robbanótöltetet erosíteni; mö-
götte henger alakú, kémleloablakos tornyocska
emelkedett a fedélzet fölé. Belsejében foszforral
megvilágított iránytu volt.
Bushnell a harci feladat végrehajtására elo-
ször a bátyját szemelte ki, de o megbetegedett.
A következo jelölt szintúgy. Ezután egyetlen tiszt
sem jelentkezett. Végre akadt egy altiszt, Ezra
Lee ormester, akit éjjel a TURTLE-ön kivittek a
New York elott horgonyzó EAGLE brit sorhajó [2]
közelébe. Lee ormester ekkor alámerült, s két
órai feszített munkával "odakurblizta" magát a
sorhajó alá, és megkezdte fenekének átfúrását.
Balszerencséjére azt rézlemezzei borították [3],
s nem tudta kilyukasztani. Mivel már hajnalodott,
nem várhatott tovább, kiengedte az aknát és el-
indult a part felé. A töltet fel robbant, de kárt nem
okozott. Ezt az akciót még két eredménytelen kí-
sérlet követte, majd felhagytak a további próbál-
kozásokkai.
Az amerikai Robert Fultont, a nagy feltalálót,
az elso gozhajó megépítojét sok minden érde-
kelte, így a tengeralattjáró is. Sot, elobb készí-
tett tengeralattjárót, mint gozhajót. A francia for-
radalom idején Párizsban lakott. 1797. decem-
ber 13-án levélben fordult a francia tengerésze-
ti miniszterhez, s felajánlotta, hogy épít egy na-
szádot. Egyúttal kérte, hogy minden, ezzel a víz
alatt járó naszáddal elsüllyesztett 40 vagy annál
több ágyúval felszerelt brit hadihajó után 4000,
a kisebbek után pedig 2000 frankot, magáért a
találmányért - amelyet felajánl Franciaország-
nak - 10 000 frankot fizessenek ki neki. A bead-
ványnak azonban volt egy záradéka, mely meg-
hiúsította a paktumot. Nevezetesen az, hogya
tengeralattjáró személyzetét a francia haditenge-
részet tisztjeinek tekintik, s amikor támadásra in-
dulnak, tiszti igazolványt adnak nekik. Erre
Fulton szerint azért volt szükség, mert fogságba
esvén ugyanúgy fel kötötték volna oket, mint - a
nemzetközi tengerjog értelmében - a gyújtóha-
jók és a kalózhajók legénységét. Ilyen igazolvány
birtokában viszont hadifoglyokként kellett volna
elbírálni oket. Ezt a kikötést a francia kormány
elutasította. Valószínu, a kormány maga sem bí-
zott az ilyen igazolvány hatékony voltában.
Három évvel késobb Fulton beadványa Napó-
leon, (akkor elso konzul) elé került. Ezúttal tüs-
tént megkapta a 10 000 frankot. 1801 májusá-
ban elkészült a NAUTILUS nevu tengeralattjáró.
A kicsi, 6,5 méter hosszú naszád a Brestben tar-
tott próbán három emberrel nyolc percet töltött
víz alatt, más alkalommal kilenc kilogramm pus-
kaporral a levegobe röpített egy kiöregedett
schoonert (kis vitorláshajót). A robbanóeszköz
egy ütodésre muködo víziakna volt, amelyet a
naszád orráról elore nyúló hosszú rúd végére
rögzítettek; rúdtorpedónak nevezték. A naszádot
a víz alatt emberi erovel hajtott, kezdetleges ha-
jócsavarral "kurblizták" elore; a felszínen vitorlá-
val haladt. Leendo alkalmazásánál ismét felme-
rült a régi kérdés: fogságba eséskor mi legyen a
tengeralattjáró személyzetének jogi státusa?
Ezen múlott, hogy Fulton nem kapott több meg-
rendelést, ezért 1804-ben áthajózott Nagy-Bri-
tanniába, s itt is felajánlotta találmányát. Ám is-
mét csalódnia kellett.
Az admiralitás elso lordja (tengerészeti minisz-
ter), Vincent tengernagy a miniszterelnökhöz in-
tézett eloterjesztésében Fultont miden idok leg-
nagyobb bolondjaként jellemezte s kifejtette,
hogy a tengereken uralkodó Nagy-Britanniának
nincs szüksége ilyesmire. Amikor Fulton bemu-
tatta tengeralattjáróját és az öreg DOROTHY
brigget fel robbantotta vele, az angol kormány
nagy összeget ajánlott Fultonnak, ha kísérlete-
9

A NAUTILUS
zéseivel felhagy. Fulton sértodötten összecso-
magolt, hazatért az Egyesült Államokba, s többé
nem foglalkozott a tengeralattjáróval. Pedig jó
úton haladt ahhoz, hogy ezt az új, víz alatti harc-
jármuvet megalkossa.
A tengeralattjáró megvalósításának eszméje
továbbra is foglalkoztatta az emberi elmét. 1844-
ben az amerikai Philips többféle lemerülo csóna-
kot készített. Az egyiket - bölcsen - ember nél-
kül bocsátotta le az Erie-tóban 50 méteres mély-
ségben elsüllyedt ATLANTIC gozös után, de a
csónak többé nem tért vissza. Feltehetoen a víz-
nyomás összelapította.
Tíz évvel késobb a francia Davy elsoként ter-
vezett villanymotorral hajtott tengeralattjárót, s
bár a terv a rajzasztalon maradt, így is jelentos
gondolat volt. Ugyanúgy Tetar van Elven amsz-
terdami feltalálóé, aki ahhoz hogya tengeralatt-
járó lemerülve is tájékozódhasson a felszínen
10
o 3m
l j
vázlata 179B-ból
történtekrol, egy, a jármubol kiemelkedo optikai
cso alkalmazását ajánlotta. A cso mindkét végé-
ben 450-ban álló tükröt képzelt, s a berendezést
a tengelye körül forgatni lehetett volna. íme, a
tengeralattjáró periszkópjának elso gondolata.
Megvalósítására még néhány évtizedet kellett
várni. Még 1902-ben is olyan vélemény uralko-
dott, hogy a tengeralattjáró örökre vak marad, s
kifejlesztése ezen fog elbukni. E rövid kitéro és
az idoben történt elorefutás után térjünk vissza
a negyvenes évek végének tengeralattjárójához.
1849-ben a dán flotta blokád alá vette Sch les-
wig-Holstein hercegség partját. A porosz hajó-
had gyenge volt ahhoz, hogya zárat szétzúzza.
Ekkor jelentkezett egy német tüzéraltiszt, Wil-
helm Bauer, és vállalta, hogy saját találmányú
tengeralattjárójával elsüllyeszti a dán hajókat.
A porosz haditengerészet azonnal segítségére
sietett, s munkájához mindent megadott. Bauer
eloször rézbol elkészítette a tengeralattjáró mo-
delljét, amelynek hajócsavarját rugós szerkezet
forgatta, s a szükséges levego és a víz be- és
kiáramlását dugattyús szivattyúk biztosították.
Itt jegyezzük meg, hogy az elso, jól használ-
ható hajócsavart - propellert - a csehországi
Chrudimban született Josef Ressei szerkesztet-
te, és találmányát 1827-ben szabadalmaztatta is.
A hajócsavar feltalálójának mégis az angol F. P.
Smith-t tekintik, akinek az ARCHIMEDES csa-
vargozössel 1839-ben végrehajtott kísérletei
igen jól sikerültek. A hajócsavar elterjedése gya-
korlatilag erre az idopontra teheto.
Bauer a valóságos tengeralattjárójának meg-
építését az említett modell után kezdte el, s 1850.
december 18-án Kielben, a Howaldt-muvek só-
Iyájáról vízre is bocsátotta. Amikor a nyolc méter
hosszú, 2,7 méter magas, vastestu, 35 tonna víz-
kiszorítású, BRANDTAUCHER névre keresztelt
búvárnaszád 1851. február 1-jén 52 láb mélység-
re merült, a víznyomás a hátsó borító lemezt be-
horpasztotta, s a BRANDT AUCHER 16,5 méter
mélyen a vízfenékre leült. [4] Wilhelm Bauer és
két matróza kétségbeesetten, de eredménytele-
nül szivattyúzta a betóduló vizet. Szerencséjük-
re a hajótest felso részében összegyult levego
életben tartotta oket. A belso és a külso nyomás
kiegyenlítodésekor az egyik matróznak sikerült a
bejárati búvófedelet felnyitnia. Nagy légbuboré-
kok közepette mindhárman a felszínre jutottak, a
naszád azonban lent maradt. 1887-ben, fenék-
kotrásnál akadtak rá, kiemelték és a berlini ten-
gerészeti múzeumban helyezték el.
Bauer Németországban hitelét vesztette. Ám
nem csüggedt. Újabb tengeralattjárójának mo-
delljét 1852. március 11-én Triesztben 1. Ferenc
József császár elott mutatta be. Az uralkodót ér-
dekelte a találmány, s 106 000 svájci frankért
meg is akarta venni, de a szerzodés meghiúsult.
Bauer ezután tovább házait, s modelljét a Wight-
szigeten Viktória angol királyno elott mutatta be,
a jármu azonban elsüllyedt. Ez a balsiker sem
szegte kedvét. 1854-ben LE DIABLE MARIN né-
ven új modellt épített, s azt eloször a Szajnán a
francia haditengerészetnek, majd 1856. szep-
tember 6-án II. Sándor orosz cárnak a Kron-
stadti-öbölben mutatta be. A valódi naszádot a
taposómalomszeru szerkezet tengelyérol meg-
hajtott hajócsavarral mozgatták. A bemutatás jól
sikerüIt; összesen 134 alkalommal merült le. Az
utolsónál homokpadba akadt, s onnan nem tu-
dott többé elszabadulni. A személyzet megme-
nekült, de az oroszok elálltak attól, hogy Bauerral
további tengeralattjárókat építtessenek. O 1863-
ban visszatért hazájába, s újabb és újabb tervei-
vei fáradhatatlanul "ostromolta" a porosz, majd a
német haditengerészetet.
Egészen különös sors jutott osztályrészül an-
nak a tengeralattjárónak, amelyet az egyesült ál-
lamokbeli Horace Hunley százados az északi és
a déli államok között dúló polgárháború idején
tervezett, szintén tengeri blokád szétrombolásá-
ra. Hunley a déli államok oldalán harcolt, s az
északiak Charleston köré vont tengeri zárát
szándékozott széttörni.
Hunley naszádját eloször gozgéppel akarta
hajtani, de belátta, hogy víz alá merülve a tuz
táplálásához nem nyerhet elég levegot. Ezután
villanymotorra gondolt, de végül megmaradt az
emberi hajtóeronél. Ebben a lemerülésre is ké-
pes hajóban a hosszú, kurbliszeru tengelynél,
amellyel a nagy hajócsavart hajtották, nyolcan ül-
tek egymás mellett. A kormányos elöl, a kis
vezénylotoronyban foglalt helyet. Fegyverzete
az orrból kinyúló, 60 kilogrammos puskaportölte-
tu rúdtorpedó volt. A naszád hivatalosan a
HUNLEY nevet kapta, de a bibliai óriási Góliátot
legyozo parittyásról mindenki DAVID-nek becéz-
te. Amikor az 1863-ban tartott elso próbaútján
nyitott fedélzeti nyílásokkal haladt, egy lapátke-
rekes gozhajótói felvert vízhullámok bezúdultak
anaszádba, s az nyomban elsüllyedt. Csupán a
parancsnok, Paine hadnagy és egy matróz me-
nekült meg. Kiemelték, de egy más alkalommal
a kikötoben felborult. A három matróz és Paine
ezúttal is sértetlen maradt, de a hadnagy kérte
az áthelyezését. A tengeralattjáró a következo,
a Cooper folyón végrehajtott útján, amikor a ter-
vezo Hunley is rajta volt, ismét elsüllyedt. Sze-
mélyzetébol ezúttal senki sem maradt életben. A
HUNLEY-t késobb kiemelték és rendbe hozták.
Az újabb kísérlet alkalmával a hajó egy horgony-
kötélbe akadt, és negyedszer is elsüllyedt. Sze-
mélyzetébol heten vesztették életüket. Ekkor
már senki sem nevezte DAVID-nek, hanem a
THE PERIPETATIC COFFIN, a "Vándorló kopor-
só" nevet kapta. Kiemelése után még mindig
akadtak bátor vállalkozó emberek, akik fedélze-
11
tén hajlandóak voltak támadásra indulni. 1864. tervezett. Több sikeres merülést végzett vele.
február 17-én a HUNLEY, Dixon lovassági had- Drzewiecki 1876-ban 4,8 méter hosszú naszádot
nagy parancsnoksága alatt nyolc önként jelent- épített, amelyet, mint a kerékpárt, pedállal kellett
kezett huszárral mint "hajtóerovel" a fedélzetén, hajtani.
kifutott az északiak Charleston elott horgonyzó William Garrett anglikán lelkészt is foglalkoz-
hajói felé. Sikerült észrevétlenül a HOUSATO- tatta a víz alá merülés gondolata. 1878-ban ké-
NIC korvett alá jutnia, s a nagy hajó fenekén, ép- zi hajtású, kis merülocsónakot, majd rá egy év-
pen a loszerkamrájánál léket robbantott. A kor- re egy surített levegovel és gozerovel is hajtha-
vett fel robbant és elsüllyedt. tót fabrikált. Merülését vízszintes kormánylapát-
Ez volt az elso hadihajó, amelyet háborúban tal oldotta meg. A RESURGAM névre keresztelt,
tengeralattjáró süllyesztett el. 13,7 méter hosszú, óránként három csomó [5]
A HOUSATONIC korvett, az északi államok sebességre képes hajócska elso, sikeres próba-
büszkesége azonban nem egyedül süllyedt a útjára Birkenheadnál került sor. Késobb, amikor
mélybe, a HUNLEY-t is magával rántotta, amely a walesi partok mentén háromfonyi legénység-
beleszorult a korvett oldalán tátongó résbe. A ne- gel merülopróbát tartott, nevével ellentétben
vezetes tengeralattjáró ekkor süllyedt el ötöd- (resurgam = felbukkanás) nem emelkedett töb-
ször, ezúttal örökre. bé a felszínre. Személyzete odaveszett.
Bourgois francia tengernagy és Brun tenge- Az oly sok energiát és pénzt felemészto ügyet,
részmérnök PLONGEUR nevu tengeralattjáró- a megbízható tengeralattjáró tervezését és meg-
ját 1863-ban bocsátották vízre Rochefort-ban. valósítását ezt követoen egy svéd fegyvergyáros,
A 150 tonna vízkiszorítású naszádot 80 lóeros, Nordenfelt karolta fel. Ebben Garrett is segítsé-
surített levegovel muködo gép hajtotta. A surí- gére volt. Nordenfelt már látta, hogya rúdon vagy
tett levegot vastartályokban vitte magával. Mint- másként alkalmazott robbanótöltet veszedelmes
hogya PLONGEUR a próbameneteknél elo- megoldás, könnyen visszaüt a tengeralattjáróra.
rehátra billegett, a következo évben szétbon- S azt a fontos lépést, hogy azon az úton a ten-
tották. geralattjáró majdnem félelmetes fegyverré váljék,
Három évvel késobb a drezdai Vogel épített éppen ez a felfedezés jelentette.
tengeralattjárót, amelyet petróleumtüzelésu ka- Nordenfelt ugyanis a tengeralattjáró egyetlen
zánról táplált gozgép hajtott. Vízbe merülve a ké- lehetséges fegyvereként a Whitehead-féle önjá-
ményt el lehetett zárni a kazántói, az égési gá- ró torpedót tekintette.
zokat hutoszekrény vette föl, onnan a lehult gázt
szivattyúval távolították el. 1872-ben több próba- A torpedó
utat tett az Elbán. További sorsa ismeretlen.
Az eddig leírtakból lassacskán, lépésrollépés- Az elso, reményt kelto önjáró torpedót az 1813.
re kibontakozik annak a tengeralattjárónak a ké- január 27-én, Fiuméban született Luppis János
pe, amely majd néhány évtized múlva a tengeri Balázs, cs. kir. fregattkapitány készítette 1860-
háború terhének nagy részét viseli. Ám az igazi ban, s "partvédo"-nek nevezte. 1864-ben társult
búvárnaszád még mindig nem született meg. a Fiuméban dolgozó Robert Whitehead angol
Az ember víz alá merülésének lehetosége Eu- mérnökkel. Whitehead akkor a Stabilimento Tech-
rópa keleti részén, Oroszországban is többeket nico Fiumano hajógyárban volt vezeto mérnök,
foglalkoztatott. A. A. Silder orosz konstruktor két- késobb a gyár tulajdonosa. Luppis találmányát
tornyú, vaslemezbol, szegecseléssei készült, közösen tökéletesítették, s 1866-ban, december
evezokkel hajtott naszád ot tervezett. A víz feiszí- 26-án az aknahajónak nevezett fegyvert a hadi-
nén vitorlával haladt, lemerülve kézi erovel haj- technikai újdonságokkal foglalkozó cs. kir. bizott-
tották. Rakétaveto állványokkal is felszerelte, or- ságnak be is mutatták. Az új találmányt a bizott-
rából tüske nyúlt ki, amellyel a megtámadott ha- ság keresztelte el torpedónak. A név egy tenge-
jó oldalára aknát lehetett szegezni. A kézi hajtás ri állat, a márványos zsibbasztó rája - torpedo
elégtelenségét 1. F. Alexandrovszkij küszöbölte marmorata - nevébol származik. A torpedót
ki, o surített levegovel hajtott tengeralattjárót 1867. április 15-én a cs. kir. Hadügyminisztérium

12 ~§l ,~ "'1
'{rA ,fl 1
"t'," '" , 1 ~
o ~:% t/r ~,!€:;'"If! a 9 ya r
i:
h a CI it e n 9 e rés zet
 5000
3 10
,. mechanikus gyújtó; 2. robbanótöltet, 3. sür/tett
tyús hajf6g~p kamrája; 6. pörgetty:Js irónyszabólyzó
9 metységi kormónylapót
A Whitehead torpedó metszeti rajza
megvásárolta, és július 12-én meg is kezdték ve-
le a kísérleteket, amelyek igen kecs egteto ered-
ményt hoztak. Luppis és Whitehead még egy
példányt készített, s 1868. augusztus 28-án
mindketto a cs. kir. haditengerészet tulajdonába
került. Luppis e találmányáért 1869-ben megkap-
ta a Vaskoronarend Ill. osztályát s a lovagi címet
Ritter von Rammer elonévvel. A két feltaláló
ugyanekkor szerzodést kötött az Osztrák-Ma-
gyar Monarchia kormányával, amelynek értelmé-
ben a torpedó további gyártásának és külföldi ér-
tékesítésének a jogát is megtarthatták. A torpe-
dóval végrehajtott próbáknál a GEMSE naszád
fedélzetén az uralkodó, 1. Ferenc József császár
és király is jelen volt. A bemutatóra Nagy-Britan-
nia és Franciaország is elküldte megfigyeloit. A
torpedó tanulmányozására a következo évben,
1869-ben a porosz haditengerészet von Monts
gróf korvettkapitányt küldte Fiuméba. Az 1870-
re kialakított elso torpedók hossza 4,4 méter, át-
méroje 35 centiméter volt, tömege 325 kilo-
gramm, a robbanótöltet 30 kilogramm, a tartály-
ban a légnyomás 70 bar volt. Átlagsebessége
óránként 41 kilométer, a megtett pályahossz 600
méter volt. A torpedót a vetocsobol surített leve-
govel indították (Ianszírozták) [6], de a vízben a
saját motorja által forgatott két hajócsavar - pro-
peller - hajtotta elore. A torpedófejben levo rob-
banótöltet ütközéskor robbant. A torpedó motor-
ját hajtó surített levegonek az volt az elonye,
hogy a viszonylag kis tömegu üzemanyag a mo-
tor számára nagy teljesítményt biztosított. Ké-
sobb a surített levegot elomelegítették, ezzel is
tengera 1a tlja rói na k rö'rt'é n eh! /1907-1~!r1;8';
tevego tartótya; 4. m~tységszabólyzó kamrája; 5. dugoty-
kamrajaj :r. kúpkerekes irányváltó hajtomU; 8. propeller;
i 70. y/zszintes iránykormanylopát
fokozva a hajtómotor teljesítményét. Az elome-
legítés ötlete Gesztesy János sorhajóhadnagytói
származott. Az irány betartásáról a pörgettyuvel
- giroszkóppal - szabályozott oldalkormányok
gondoskodtak.
A torpedó fo része: a fej a robbanótöltettel,
amely akkoriban nedves logyapot volt, és becsa-
pódásra muködo gyújtó indította. További szerke-
zeti elemei: a mélységszabályozó kamra, a lég-
tartály, a gépkamra, a terheléskamra (a fej súlyát
ellensúlyozó terhekkel), a torpedó farka a függo-
leges és vízszintes uszonyokkal és kormányok-
kai, valamint a két csavarral. A késobbi tovább-
fejlesztett torpedók muködési elve, szerkezete lé-
nyegében semmit sem változott, csupán méretei
nottek meg. A továbbfejlesztett torpedók átméro-
je 45 centiméterre, majd a századfordulóig 53
centiméterre nott, hossza 7,2 méter, tömege kb.
1000 kilogramm, a robbanótölteté 180 kilogramm,
Torpedótalálat egy kereskedelmi hajó oldalában
13
a surített levego nyomása pedig 175 bar volt. A onnan vissza.) A naszád 15 méteres mélységbe
hatótávolsága is megnott: 52 kilométer óránként tudott merülni.
sebességgel 7000-8000 méteres utat tett meg. Az 1885. szeptember 21-én és 25-én megtar-
A nagyhatalmak a torpedó gyártási jogát egy- tott ünnepélyes bemutatón a tengeralattjáró hat
más után megvásárolták: 1871-ben Nagy-Britan- órán át tartózkodott a víz alatt. Közben egy gyer-
nia, 1872-ben Franciaország és Olaszország, tya égo lángjával figyelték, hogya naszád belse-
1873-ban Németország, 1875-ben a skandináv jében elegendo-e a friss levego. Mivel hibás sze-
államok, 1876-ban Oroszország és Törökország. gecselés miatt az egyik füsttankból szénmonoxid
Luppis János Balázs 1875. január 11-én meg- szivárgott, a személyzet elálmosodott, ketten el-
halt, s a torpedó fogalma örökre Whitehead ne- veszítették öntudatukat, közülük az egyik három
vével fonódott össze. O a fiumei gyárából csak- hétig betegeskedett. A hiba kijavítása után a
nem az egész világ számára szállított torpedó- tengeralattjárót 9000 fontért eladták Görögor-
kat, az azóta is Whitehead-torpedónak (eleinte szágnak.
haltorpedónak) nevezett fegyvert. Az eszköz va- Nordenfelt következo tengeralattjáróját az
lójában akkor vált félelmetes fegyverré, amikor 1887. évi nagy brit flottaparádén mutatta be. Ezt
színre lépett a tengeralattjáró, s torpedókkal a Vickers-muveknél építtette Lancasterben. A
kezdték felfegyverezni oket. A kilencvenes éve- 230 tonnás, 38 méter hosszú, 3,7 méter széles
kig ugyanis a torpedó kat felszíni hajókról, foként naszádot 100 lóeros gép a vízfelszínen 14, a víz
gyors, kicsi naszádokról - a torpedónaszádokról alatt öt mérföldes sebességgel hajtotta. Erre már
- tervezték bevetni. két Whitehead-torpedót szereltek, parancsnoki
Oe térjünk vissza Nordenfelthez, aki mérnökei- tornyát üvegkupola borította. Az orosz cár elso
vei olyan tengeralattjárót terveztetett, amelynek látásra, a bemutató helyén megvette, de a hajó
a világon eloször Whitehead-féle torpedó volt út közben a Jütland-szigeteknél hajótörést szen-
a fegyvere. A Stockholmban épített, 19,5 méter vedett, és sohasem ért Szentpétervárra. A törö-
hosszú, 60 tonna tömegu tengeralattjáró a kök, hogy örök ellenfelükön "túllicitáljanak", két
NORDENFEL T nevet kapta. Gozgépe 150 ten- ilyen tengeralattjárót rendeltek Nordenfeltnél.
geri mérföldes hatósugarat tett lehetové számá- Ezeket az angliai Chertsey-cégnél építették. A
ra. (A hatósugár kb. a hatótávolság fele, az egy két egység tervbe vett neve ABDUL MEZSIO és
üzemanyag feltöltéssei megteheto út hossza a ABDUL HAMID volt; az utóbbi sohasem készült
kiindulási helytol a meghatározott pontig, majd el, mivel a tengeralattjáróra nem lehetett török le-

o Sm
1 I

\
7

1.propelln; 2. függIJleges kormánylapót; 3. búvónyílósok; ~.parancsnoki torony; 5. egyszeru tükrös perisz-

kóp; 6. sur/tett lt'vt'gövt'1 tiiltéJ palack, 7. egyt'nsulyozó tartólyok; 8. akkumulátortelepek; 9. tuhel;; tar-
tály; 10. 55 LE-s (~0.5 kW) villanymotor; 11. centri fugalszivattyú;

A GYMNOTE tengeralattjáró nézeti rajza (1888)

14 1""''"'''*!'''''b'íYfl:i'N;''8'~ tJ1~""fl'I'~" '" Y' "~"

~A:'~~:o,(z(r:á k-;-m a gy a r, ha d I te n 9 e r,é szet
t ~
génységet találni, a Márvány-tengeren végrehaj-
tott próbameneteket is brit tengerészekkel tartot-
ták meg. Ezután a török kormány a második
megrendelését visszamondta.
Nordenfelt úgynevezett búvónaszádjait goz-
gép hajtotta. Lemerüléskor kéményét bevonták
és elzárták, a kazán nyomását nyolc atmoszfé-
rára csökkentették. Ezután a tüzet eloltották, s a
fenékszelepeken át annyi vizet engedtek be,
hogy a fedélzet csak három centiméterre állt ki
a vízbol. A víz felhajtóereje és a hullámzás el-
lensúlyozására a függoleges tengelyre hajócsa-
vart szereltek, amelynek muködtetésével a me-
rülést a kívánt helyzetben tudták tartani.
Ebben az idoben az angol Ash és Campbek is
foglalkozott tengeralattjáró építésével; ebben a
ballasztvizet dugattyú rendszer eresztette be és
ki, de a próbák nem sikerültek. A következo év-
ben, 1886-ban Waddington villanyárammal haj-
tott naszáddal kísérletezett Liverpoolban, ame-
lyen a lemerülést - mint Ash és Campbek - füg-
goleges propellerekkel és vízszintes kormányla-
pátokkal szándékozott megoldani. A spanyol
Isaac Peral 1888-ban kétszemélyes, öt méter
hosszú kis tengeralattjáróját szintén villanymo-
torral hajtotta meg. Ugyanekkor a francia Goubet
is épített két tengeralattjárót.
1888-ban építették meg a franciák újabb
tengeralattjárójukat, a GYMNOTE-ot. A 17 méter
hosszú, 31 tonna vízkiszorítású naszádot az 546
Az ARGONAUT 1. metszeti
tengeralattjáróinak történet 907:-1918.
akkumulátorból táplálkozó 55 lóeros villanymotor
hajtotta. Csak ritkán futott ki, mert nehezen Iehe-
tett vele manoverezni. Terveit a francia haditen-
gerészet Muszaki Hivatalának igazgatója, a ne-
ves konstruktor, Duppuy de Löme készítette.
Építését - halála miatt - egy másik haditengeré-
szeti mérnök, Gustave Zédé fejezte be.
A következo, szintén elektromos hajtómuvu
tengeralattjárót 1893-ban építették. Eloször a
LA SIRENE nevet kapta, de Zédé halála után
GUSTAVE ZÉDÉ-re keresztelték át. A 270 tonna
vízkiszorítású, 48 méter hosszú tengeralattjáró
sebessége a felszínen tíz, alámerülve öt mérföld
volt, de csak 80, illetve 30 mérföld hatósugárral.
Akkor ez is nagy eredmény volt. Hosszú idon át
ez a tengeralattjáró volt a legjobban sikerült pél-
dány a világon. Külön kiemelést érdemel a fegy-
verzete. Ha Nordenfelt naszádjaitól eltekintünk,
a GUST AVE ZÉDÉ volt az elso, flottalajstromba
- tehát a haditengerészet hajóhadába sorolt és
hadrendbe - vett tengeralattjáró, amelyet White-
head-féle önjáró torpedókkal szereltek fel. Egy
indítómuve volt, de három torpedót vitt magával.
így valójában a franciák voltak az elsok, akik a
tengeralattjárót a torpedóval összeházasították,
és egy valóban veszedelmes új harcjármuvet, a
torpedóval felfegyverzett tengeralattjárót létre-
hozták.
Jelentoségére vonatkozóan idézzünk egy ko-
rabeli leírásból, amely Gáspár Ferenc cs. és
o 3m
l J
rajza (Lake-típus)
15
 o 70m
l J
1. függÖ/l!gl!s kormánylapátok; 2. villanymotorok;
/osok; 6. tartaléktorpl!d&; 7. torpl!dóvl!tlJ cso; 8. sürftl!tt/I!vego-tartály,
sulyozó tartalyok; 11. merii/otartólyok;
A GUSTAVE ZÉDÉ e/rendezési vázlata
kir. haditengerész fotörzsorvostól származik: "A
francia flottamanoverek alkalmával a ZÉDÉ pa-
rancsnoka bejelentette támadását fényes nappal
egy páncéloshajó ellen. A MAGENTA - a meg-
támadott hajó - teljesen harcra készülten fölsze-
relve várta a támadást. A ZÉDÉ mintegy ezer mé-
ternyi távolságban indult meg a MAGENTA felé,
és csakhamar a víz alá süllyedt. A MAGENTA
egész személyzete a legnagyobb figyelemmel
leste és kereste a víz alá süllyedt naszádot, még-
pedig látcsövekkel és távcsövekkel. Nyoma sem
volt a naszád nak. Még arról sem volt fogalmuk,
hogy körülbelül melyik irányban lehet a víz alatt.
Mintegy félóra múlva a ZÉDÉ hirtelen az egész
személyzet általános és óriási meglepetésére a
MAGENTA közvetlen közelében tunik fel. Mielott
a teljes erovel száguldó páncéloshajó kitérhetett
volna a támadás elol, a naszád már rég - még
a víz alatt - kilotte torpedóját (persze csak gya-
korlót) a hajó felé, s azt éppen a legérzékenyebb
helyén, a gépek táján találta el..~-Amily hirtelen
tunt fel a ZÉDÉ, éppoly hirtelen süllyedt ismét a
mélységbe. A gyorstüzelo és revolver-ágyuk [7]
legénységének annyi ideje sem maradt a meg-
lepetésben, hogy megadják a naszád felé az el-
so lövéseket..."
Nyilvánvaló lett, hogy a víz alatti hajózás fur-
csa ötletébol megvalósítható, veszedelmes fegy-
ver lehet. Nottön nott a témával foglalkozók szá-
ma, és mind több részeredmény született. Erre
figyelemmel a francia tengerészeti miniszter
16
6. 7 ,8
10
3. parancsnoki torony; ~. pl!riszkóp; 5. búvóny:-
9. propl!lIu; 10. egYl!n-
12. külso gerinc; 13. cl!ntrifugó/szivatfyú
1896-ban tengeralattjárók építésére nemzetközi
pályázatot hirdetett. A beérkezett 29 pályamu kö-
zül- ilyen sokan foglalkoztak tengeralattjáró-ter-
vezéssel - az elso helyezést a francia Laubeuf
nyerte el, az orosz Drzewiecki a második díjat
kapta. A francia konstruktor pályamuvének érde-
kessége - amely egyúttal azt is mutatja, hogy ak-
koriban az alkalmazás körüli elképzelés még
mennyire kiforratlan volt -, hogy Laubeuf tenger-
alattjárója a vízfelszínen torpedónaszádként is
tevékenykedhetett, amelyet - mint Drzewieckiét
is - a felszínen gozgép, a víz alatt villanymotor
hajtott. Egyben az elso olyan európai tengeralatt-
járó volt, amelyen a kétféle üzemmódra két kü-
lön hajtógép szolgált. A valóban jelentos és ma-
radandó ötlet a Cherbourg-ban épített, NARV AL
nevu, 1897-ben vízre bocsátott naszádnál való-
sult meg: a gozgép azt a dinamót is muködtette,
amely a villanymotort hajtó akkumulátorokat fo-
lyamatosan töltötte. A NARV AL-Ial kapcsolatban
említést érdemel, hogy két évvel késobb össze-
ütközött a NAVETTE vontatóval, s eközben az
orra belefúródott annak testébe. Amikor hátrálva
kiszabadította magát, a vontató percek alatt el-
süllyedt. Ez a haditengerészeteket ismét gon-
dolkodóba ejtette: hátha ez a tengeralattjáró al-
kalmazásának az igazán járható útja, a nekiro-
hanásos, önfeláldozó támadás. A gondolatot
azonban ekkor elvetették, s majd fél évszázad
múlva Japánban, a kamikázetaktikában talált jó
talajra.
 A századfordulón az Észak-Amerikai Egyesült
Államok hivatalos körei is érdeklodni kezdtek a
tengeralattjáró mint új fegyver iránt. Az 1893/94.
évi haditengerészeti költségvetésben 200 000
dollárt szántak tengeralattjárók vásárlására. Mint
a franciák, az amerikaiak is kiírtak egy pályáza-
tot, amelyet minden vezeto lapban közzétettek.
A fobb követelményeket pontokba foglalták: a
naszád gyorsan merüljön, legyen képes hosszú
ideig a víz alatt maradni, nagy sebességgel ha-
ladjon, az ellenséges hajón váratlanul üssön raj-
ta, stabil fekvése legyen stb. Az egyik tervet a
Chicago-Detroit Dry Dock Company terjesztette
elo. A megépült Baker-naszádot tölgyfából készí-
tették. A tervezok gyakorlatilag minden addigi
eredményt felhasználtak. Gozgép és villanymo-
tor hajtotta, akkumulátorait a gozgéprol muköd-
tetett dinamó töltötte, a levegot ventilátorok tisz-
tították. A próbamerüléskor egy óra 45 percen át
tartózkodott a víz alatt. Sebessége megfelelt, de
volt egy hibája, nem lehetett meghatározott mély-
ségben megtartani.
A másik tervet az írországból bevándorolt ta-
nár, John Philip Holland készítette. A tengeralatt-
járó problémája régóta foglalkoztatta, már 1877-
ben épített egyszemélyes, láb pedál hajtású na-
szádot, majd 1890-ig még ötöt (HOLLAND I-IV.).
Ám a nagy ötletet a Whitehead-torpedó sugal-
mazta neki. Errol így ír: "A tengeralattjárónak a
Whitehead-torpedóhoz hasonló kis hajónak kell
lennie, de annak korlátai nélkül ... A tengeralatt-
járónak nem hozzá hasonló kicsi és gyenge el-
lenfelet kell keresnie; minél nagyobb az ellenfél,
annál nagyobbak a tengeralattjáró lehetosé-
gei. .."
o 5m
l j
Az elso HOLLAND-típusú tengeralattjáró metszeti rajza 1900-ból
1895. július 23-án megalapította a Holland
Boat Companyt New Jerseyben, s 1896-ban
megtörtént az új tengeralattjáró (HOLLAND VII.)
gerincfektetése; a hajó a PLUNGER (Búvár) ne-
vet kapta. A felszínen 140 tonna vízkiszorítású,
26 méter hosszú hajó két darab háromszoros ex-
panziójú, folyékony tüzeloanyag ú kazánról táp-
lált gozgépe két csavart hajtott. [8] A PLUNGER-
nek sok jó tulajdonsága ellenére néhány hibája
is akadt. Lemerülve belsejében elviselhetetlen
volt a hoség, sem periszkópja, sem orrkormány-
lapátja nem volt. Ennek ellenére a Holland ter-
vezte, s késobb Holland-típusnak nevezett hajók
elso példányát - a gozgéphajtástói eltekintve -,
a PLUNGER-t tekintik az elso világháborús ten-
geralattjárók osének.
Érdekes és, úgy tunik, hitelt érdemlo a
HOLLAND tengeralattjáróról egy korabeli, a
Pearson's Magazine címu újságban megjelent,
amerikai újságíró tollából származó leírás.
"A HOLLAND ... bordái pontos acélkörök. Tá-
volságuk egymástól több mint egyharmad méter.
A naszád közepétol vége felé mindig kisebbed-
nek. A naszád tetejére fölépítményszeru könnyu
födélzet van erosítve: a közötte és a naszád tu-
lajdonképpeni födele között fennmaradó urben
mindennemu fölszerelési tárgyak, szivattyúcsö-
vek, kötelek meg egy kis horgony vannak berak-
tározva. A bordázatot befödo acéllemezek vas-
tagsága egy-másfél centiméter. A naszád köze-
pe táján és a fölépítményen keresztül 45 centi-
méter magas parancsnoki torony emelkedik föl.
Átméroje 70 centiméter, és ez az egyedüli nyí-
lás, amelyen keresztül a naszádba be lehet lép-
ni. A hajó farán van egy közönséges háromszár-
17
nyú hajtócsavar, azután a közönséges kormány-
lapát, de ott láthatók az úgynevezett »Iebukó
(= merülo) kormánylapátok« is, amelyek vízszin-
tesen állnak [9] ... A hajó belsejében elölrol szá-
mítva, hosszának talán kétharmad részéig köny-
nyu födélzet van beépítve, amely alatt vannak el-
helyezve a villamos akkumulátorok, a gazolin-
tartályok, végre a vízteher beeresztésére szolgá-
ló rekeszek; a hajó hátsó részében azonban ez
a fedélzet elmarad, helyet hagyván a mozgató
gépeknek. Összesen 12 nyílás van a hajó tekno-
jén, melyek közül három Kingston-szelepen [10]
át özönlik be a víz, ha az egyik vagy másik víz-
medence megtöltendo. Egy másik a külso vizet
manométerféle nyomásmérohöz vezeti, és a kül-
so víznyomás nagyságából a vízmélységre en-
ged következtetni. A járómu födelén és oldalain
összesen 12 üveglencse van ... Ahogy lebotor-
kálsz a parancsnoki tornyon keresztül, mindjárt
szemben találod magad a legkülönfélébb eszkö-
zökkel. Ott van eloször egy apró kompasz,
amelyre a beszállás kor ügyelned kell, nehogy lá-
baddal érintsd. A parancsnok helyével szemben
van elhelyezve a mélységméro manométer. A
hajó minden részébe innen szócsövek vezetnek
és jelzo csengok a gépházba. A parancsnok min-
den keze alá egy-egy kerék kínálkozik. Bal kéz-
zel kormányozza kis hajóját, jobbjával a lebukó
(Iemerülo) készüléket mozgathatja ... Kormányoz-
ni az iránytu szerint kell. Gyenge villamos fény-
nél láthatja a parancsnok, hogy milyen irányban
halad". (Ennek a naszádnak még nem volt pe-
riszkópja!) A parancsnoki torony elott "van elhe-
lyezve hat surített levegotartály, összesen több
mint egy köbméter 150 atmoszférára surített le-
vegovel. Mindjárt ezek mellett van egy kisebb,
négy atmoszférás levegot tartalmazó edény. Egy
még kisebb légedény 1,5 atmoszférás levegot
tartalmaz. Ezek a kisebb tartályok szolgáltatják a
surített levegot a torpedók kivetésére. Mindjárt a
parancsnoki torony háta mögött, a baloldali te-
tozethez erosítve van a kis kormánygép: surített
levegovel dolgozik. A jobb oldali mennyezethez
van erosítve a hidrosztatikus lemez, amelynek
korongjai hasonlítanak méreteikre nézve is élük-
re állított leveses tányérokhoz. Ezekre a koron-
gokra egyik oldalról a víznyomás hat, másik ol-
dalról pedig bizonyos nyomásra beállított rugók
és így a vízszintes kormánylapátokat úgy befo-
18
lyásolják, hogy a naszádot megtartják a kívánt
mélységben.
Az egyik oldalon kocka alakú acélszekrény lát-
ható: a légsuríto fedele; és a jármu ezen részé-
nek közepén van felfüggesztve egy hosszú inga,
éppen olyan, mint amilyen a közönséges torpe-
dóban használatos. Elore vagy hátra lendülve,
amint a járómu orrával emelkedik vagy lemerül,
ellent áll a naszád heves föl- és lefelé irányuló
mozgásának. A padlózaton vannak a fogantyúk,
amelyek fölemelve és elfordítva vizet eresztenek
az erre berendezett kamrákba. Mindenütt szele-
pek, kerekek, csövek, látszólag olyan rendetlen-
ségben, hogy az avatatlan látogató feje csak úgy
fo bele".
Tehát az a hajó, amelyen az ember víz alatt
hajózhat, kialakult. A sok kiváló elme fáradozá-
sa nem volt hiábavaló.
J. P. Holland tovább kísérletezett. 1897-ben
egy újabb, a felszínen 75 tonna vízkiszorítású
naszádot épített, amelynél már megtalálta a he-
lyes megoldást: gozgép helyébe robbanómotort
szerelt, amely víz felett hét, víz alatt 5,5 mérföl-
des sebességgel vitte elore a hajót. Az Otto-mo-
tor az akkumulátorokat is feltöltötte. Még ez sem
volt tökéletes, de Holland a valóban eredményes
megoldástól már csak karnyújtásnyira volt. A kor-
mányzat a naszádot 1900-ban 120 000 dollárért
megvásárolta, és utasította a haditengerészetet,
hogy sorozza be hajóhadába. Átvételkor a na-
szád a HOLLAND nevet kapta.
Megszületett a tengeralattjáró.
Érdekességként valakirol feltétlenül meg kell
emlékeznünk: a szintén amerikai Simon Lake-
rol, az említett pályázat másik részvevojérol. O
négy méter hosszú tengeralattjáróját fából épí-
tette. Furcsa módon propeller helyett - mint a
gépkocsi ra - kerekeket szerelt, hogy a tenger fe-
nekén közlekedhessen. A tervét a haditengeré-
szet elvetette. Késobb egy másikat, még bizar-
rabbat konstruált. Ez minden volt, csak tenger
alatti hadihajó nem. Amikor ezt a már vastestu,
benzinmotorral hajtott, ARGONAUT nevet vise-
lo naszádot 1897-ben befejezte, a bemutatóra
a sajtót is meghívta. A víz alatti úton pezsgot
szolgált fel, és néhány kiválasztottnak megen-
gedte, hogy búváröltözékben kilépjenek a cs 0-
dajármuvébol és kis sétát tegyenek a tenger fe-
nekén. Következo naszádját, amely még mindig
 7. üritöszelep-
2. az ti üritösztltp
'. II
hidraulikus
,
mukodteto szerelvenye
I •• , II
3. ve sz - urftosze lep
4. a Kingston- szelep hidrauli-
kus mukodtetö szerelvénye
5. himba karos Kingston-szelep
I ".
6. fenekszelep elo kamraja
5 7. szíJr8rács

A Kingston- és az üríto (szellozo) szelepek elrendezése

kerekes és evezos (!) volt, PROTECTOR-nak merült naszád ban mindazt, ami a felszínen a pe-
nevezte, hangsúlyozva, hogy igen alkalmas a riszkóp látótartományába esik, látják. Az elso pe-
tenger alatti kábelek átvágására. Oroszország a riszkópot 1647-ben a danzigi Hevelius szerkesz-
PROTECTOR-t megvásárolta, és további négyet tette, de ebben az idoben a muszert nem nagyon
is rendelt, de azok nem készültek el. használták, s csak a tengeralattjáró megszüle-
Lake ezután csavaros tengeralattjárókat épí- tésekor vették elo ismét. Igaz, a XIX. századi
tett, amelyekbol az amerikai haditengerészet ki- lövegtávcsövek is lényegükben periszkópok
kötoszolgálatra és oktatási célra öt példányt át- voltak.
vett. Több más ország haditengerészete is látott A tengeralattjárók elso, tükrös periszkópjait
némi fantáziát Lake kerekes búvárhajóiban, vá- kémlelonyílásnak is nevezhetnénk. Nagy tükör-
sároltak is belolük, így az osztrák-magyar hadi- távolságot, elsosorban a tükrök kis teljesítménye
tengerészet is, igaz, csak a tervrajzokat. miatt nem lehetett alkalmazni. Ez a fajta perisz-
A tengeralattjárók fejlodését - fejlesztését - kóp fej- és szemtükörbol állt. Látómezeje kicsi
nyomon követve egy, a fejlesztést nagymérték- volt, azonos tükörméretek esetén annál kisebb,
ben elorevivo találmányról is kell szólnunk. Ez a minél nagyobb volt a csomagasság.
periszkóp. A periszkóp a századforduló után, amikor már
távcsövet építettek bele, jelentosen fejlodött. A
A periszkóp fejlesztés alapelve: a kis méretu fejprizma a su-
garat a fedoüvegen keresztül 90 fokos irányelté-
A periszkóp - a tengeralattjáró szeme - a ten- rítéssei a rövid gyújtótávolságú tárgylencséhez
geralattjáróból függolegesen felfelé nyú ló, hosz- vezeti. A nagyobb látómezeju képrol a gyujtolen-
szú csobe épített, 45 fok alatt döntött tükrök és cse egy másik képet alkot. A sugárnyalábot a na-
prizmák kombinációja. Segítségével a víz alá gyítás - a fényero és a látómezo értékeinek

",," ""'" .~, ~"",1:;~'" ~,'V_~ ,," '" ~ ~':r'i\'~'"'' r;:P;dlf••a<"f:~"!_ 40 ';1'1'';;$"

19
oe

te n gera Iat tJá rói nal( t örten~~~rr1 ~~l:.ii1.9'iUi!

csökkentése nélkül - a prizmán át a képnagyító
elott egyenes állású képpé egyesíti.
A periszkópnál a jó tömítés mellett nagy figyel-
met kell fordítani arra, hogy a cso ne hajoljon
meg és ne rezegjen be. Az elso periszkópok ma-
gassága állandó volt, s szilárdan építették be a
vezénylo toronyba, tehát a naszád éppen csak a
víztükör alatt maradt. A távcso beépítésévei
együtt hamarosan áttértek a behúzható, feltol ha-
tó típusra. Az 1880-as évek közepe táján francia
tengeralattjárók kaptak eloször ilyen periszkópot.
A tengeralattjáró születésénél közremuködok
terjedelmes lajstromán végigmenve, most azt
vizsgáljuk, hogy a tengeralattjáró milyenné vált
az 191 O-es évekre.
Az eredeti elképzelések szerint a tengeralatt-
járók feladata csupán a partvédelem, a saját fel-
ségvizekre befutó ellenséges hajók támadásá-
nak visszaverése volt. Ebben az idoben még
nem számoltak, nem is számolhattak azzal, hogy
tengeralattjáróval hosszabb, többnapos vagy
-hetes idotartamú útra is lehet vállalkozni. A ha-
jótest ezért egyetlen henger alakú, elöl-hátul
o 10m
I I
7
~o 117
1. függoleges kormanylapótok;
6. pancélozott parancsnoki torony;
mu; ll. merülötartólyok a kettos
kesz fal; 15. centrifugolszivattyuk;
20
megközelítoen kúpban végzodo, egyhéjú testbol
épült, s a le- és felmerüléshez szükséges tartá-
lyokat is a hengeridomú testen belül helyezték
el. Ilyenek voltak a franciák elso naszádjai, a kez-
deti Holland- és Lake-típusú egységek. Kezdet-
ben ezeket tengeralattjáróknak, búvárnaszádok-
nak, tenger alatt járó naszádoknak (németül Un-
terseeboot, angolul submarine, franciául sous-
marin, olaszul sottomarini), esetenként partvédo-
nek nevezték.
A további fejlesztések arra irányultak, hogya
tengeralattjárók teljesítményét miként növel het-
nék. Az elso gondolat az volt, hogy kettos hajó-
testet építenek, az eredeti egyhéjú testet külso
köpennyel borítják, s közöttük helyezik el az
üzemanyagot és a merülotartályokat. így megno
a belso tér, a naszád több torpedót, több üzem-
anyagot vihet magával. Következésképpen meg-
no a hatósugara, vele együtt az ütoképessége.
Ugyanakkor a személyzet elhelyezése is kedve-
zobb körülmények között valósul meg. Ezt a ket-
tos falú naszád ot merülo naszádnak, tengerbe
merülonek nevezték (németül Tauchboot, ango-
172
2. belso hajÓtest; 3. külso hajótest; -4. kemenytolózárl 5. kémenYI
7. periszkóp: 8. propeller; 9. akkumulátorok; 10. kormányvezér-
hajótest között; 12. villanymotor; 13. g(}zgép és dinamó; 1-4. re-
16. légko mpresszor
A NARVAL metszeti rajza (1899)
 3 72 73 '4 3

7. búvónyílasok; 2.parancsnoki torony; 3. torpeclóvetocso; 4. kiegyenlJto tartályok; 5. legény-

ségi szállás; 6. vi/lanymotor gépttrme; 7. Diesel-motor gépterme; 8. üzemanyagtortólyok;
9. biztonsági tartály; 70. segédszivattyu/ 77. központ 72.akkumulátorterem; 73. altiszti
szállás; 74. merü(otartólyok

A tengeralattjárók általános elrendezése

lul és franciául submersible, olaszul sommer-
gibili). Eloször az angolok és az amerikaiak épí-
tettek kettos falú tengeralattjárót, amit nyomban
követtek a többiek. Anémet U-sorozat, a francia
SIRENE-, az olasz GLAUCO-típus már így épült.
Az elso világháborúban mindkét fajta harcolt. EI-
nevezésük fokozatosan egységessé vált, s a há-
ború végén a merülonaszádot is tengeralattjáró-
nak nevezték.
A kettos falú, viszonylag hosszú, keskeny, kö-
zépütt toronnyal ellátott, vízmentesen záró reke-
szekkel és helyiségekkel surun tagolt tenger-
alattjáró az elso világháború éveiben rövidesen
általánossá vált. A kettos fal között oldalt és alul
vannak az üzemanyag-, valamint a merQlotartá-
Iyok. Lemerüléskor ez utóbbiakat teleengedik
vízzel, s felemelkedéskor surített levegovel pré-
selik ki belole. Az akkumulátorok valahol a fené-
ken, többnyire a gerincvonalon sorakoznak, ez-
zel is hozzájárulva a stabilitás növekedéséhez.
A surített levegot vagy oxigént külön tartályok-
ban, rendszerint a két héj között tárolják. A bel-
so hajótestben, az orrtól hátrafelé haladva, elöl
van a torpedóhelyiség a lanszírozócsövekkel és
a torpedókkal. Ez és a következo helyiség a sze-
mélyzet hálóhelye. Ugyancsak innen kezdodik
az akkumulátorok végeláthatatlan sora. A soron
következo parancsnoki torony, más néven ve-
zénylo torony, külön egység; esetenként hídnak
is nevezik. A parancsnok a naszádot távbeszé-
lon, szócsövön vagy géptávírón át innen irányít-
ja. A periszkóp is itt van. A torony mögötti helyi-
ségekben helyezkednek el a dízel-, a petróleum-
, illetve benzinüzemu hajtógépek, a különbözo
szivattyúk. A villanymotorok gépháza következik
az akkumulátorteleppel együtt. A nagy tenger-
alattjáróknál a farban még egy legénységi körlet
van, s itt vannak a kiegyensúlyozó- és merülo-
tartályok.
E leírás a tengeralattjárónak csupán semati-
kus és nagyon általános elrendezését adja. Majd
minden állam haditengerészete - ebben talán
csak az Egyesült Államoké volt kivétel - naszád-
jait a legnagyobb titokban építette. így a külön-
bözo országok konstruktorei nem vehették át
más államok tervezoitol az újabb és újabb mó-
dosításokat, javításokat, ezért a tengeralattjárók
részleteikben a legnagyobb változatosságot mu-
tatják. A könyvben közölt rajzok ezt részben
szemléltetik.
Most vessünk egy pillantást arra, milyenek vol-
tak a víz alatti szolgálatot vállaló emberek - a
tengerészek - élet- és munkakörülményei. Be-
mutatására Gáspár Ferenc tollát hívjuk segítsé-

21
gül, már csak azért is, mert o a század eleji ten-
geralattjáró személyzetének életét az orvos sze-
mévellátta: "Legtökéletlenebb azonban ez a jár-
mu azért, mert személyzetének életmódja a
rendkívül sajátságos helyzetnél oly természetu,
amelyet tüdovel lélegzo, piros- melegvéru és ide-
gekkel muködo lények - emberek - csak a leg-
túlfeszítettebb megeroltetéssel tudnak ideig-órá-
ig elviselni. Egy emberre átlag négy köbméter le-
vego jut a naszád belsejében, és ez legfeljebb
két-három órai hermetikus elzárásra elegendo.
Miután ugyanezen ido alatt minden egyes ember
átlag húsz-huszonkét liter szénsavat lehel ki,
ezen idon túl okvetlenül szükséges a levego föl-
frissítése. Az elhasznált levegot vagy surített le-
vegovel vagy pedig oxigénnel kell a meggyult
szénsavtói vegyi úton megtisztítani. Megjegy-
zendo, hogy erre való tekintetbol, tudniillik, hogy
a levego minél kevésbé fertoztessék meg, és
hogy minél tovább alkalmas maradjon a belég-
22
zésre, az elovigyázat oly messzire megy, hogya
naszád személyzete hermetikusan van bebur-
kolva kaucsuk-öltözetbe, a test kipárolgásának
visszatartására. A kaucsukruha nem volt hosszú
életu, nem vált be, helyette a kutatók inkább a
nagyobb légtér biztosításán és a légtisztításon
fáradoztak. A 100-120 atmoszférikus nyomásra
összeszorított (tartalék) levegonek a naszád uré-
be való bebocsátása annyira lehuti annak belse-
jében a levegot, hogy az így keletkezett hideg,
különösen a kaucsuköltönyökben, egyszeruen
tu rhetetlen.
Az a készülék, amely a víz be- és kibocsátá-
sa által a naszád süllyedését vagy fölszínre
emelkedését eszközli, oly kényes, finom és
szubtilis, hogy akárhányszor és éppen a leg-
fontosabb pillanatban föl mondja a szolgálatot.
Szóval: a víz alatti naszád ma - és valószínuleg
még beláthatatlan hosszú idore - nem embernek
való".
Az európai hatalmak
tengeralattjáró-flottilláinak kiépítése

Franciaország Olaszország

A francia haditengerészet volt az elso, amely ál- A tengeralattjáró-flottillák kiépítésében - az ido-

lományába vett és hadrendbe sorolt tengeralatt- rendet tekintve - Franciaország után Olaszország
járót, az 1888-ban épített GYMNOTE-ot. A kö- következik. Az olaszok elso tengeralattjárójukat, a
vetkezo az 1893-ban elkészült GUST AVE ZÉDÉ DELFINO-t a már elért külföldi eredmények isme-
az 1897 -ben befejezett NARV AL volt. retében, 1894-ben La Speziában, Pullino haditen-
Ezután gyors ütemben építették a különbözo gerészeti mérnök tervei szerint építették. Vízki-
osztályú tengeralattjárókat egyrészt partvéde- szorítása 93/105 tonna volt, s a 10/7,3 csomó
lemre, másrészt nyílt tengeri harcra. óránkénti sebességgel haladó hajót villanymotor
A tengeralattjárók folyamatosan korszerusöd- hajtotta (itt és a továbbiakban a törtvonal feletti
tek. Méreteikkel növekedett hatósugaruk, torpe- szám a víz felszínén haladó, a törtvonal alatti
dóik száma, sebességük stb. Ezek a tökéletesí- szám a víz alá merült naszád ra vonatkozó adat),
tések mind hosszas kísérletezések következmé- fegyverzetét két db 46 centiméteres Whitehead-
nyei. A francia kormány súlyt helyezett ennek a torpedó (ugyanennyi vetocsovel) alkotta.
hajótípusnak a fejlesztésére és a tiszteket s a le- A következo naszádot hosszadalmas kísérle-
génységet jobb fizetéssel és gyorsabb elomene- tezések után szintén La Speziában, G. Ferrari
tel kilátásba helyezésévei ösztönözték a veszé- kapitány tervei szerint 1902-ben építették. Pusz-
lyes szolgálatra. Erre annál is inkább szükség tán partvédelemre készült. A felszíni és a víz
volt, mert az évek során több tengeralattjáró-ka- alatti menetben egyaránt villanymotorok hajtot-
tasztrófa történt. ták a 8/5,5 csomó sebességgel haladó jármuvet.
1906. október 16-án a Bizertában állomáso- A TRITON É nevet viselo kis naszád hossza 17
zó LUDION-nak fel robbant a ballasztvíztartálya, méter, szélessége 2,5 méter volt.
s a teljes személyzet odaveszett. 1907. január Az Olasz Királyi Haditengerészet (Regia Ma-
11-én az ALGÉRIEN süllyedt el Cherbourg-ban. rina) elso nyílt tengeri tengeralattjárója, a Laurenti
Ugyanebben az évben, június 19-én a GYM- tervezte GLAUCO Velencében, 1905-ben épült.
NOTE merült hullámsírba Toulonban. 1910 jú- Petróleummotorját az olasz haditengerészet gé-
niusában a PAS DE CALAIS postagozös a pészeti fonöke, Cuniberti ezredes tervezte; víz
La Manche-csatornában csaknem eltaposta a alatt Tudor-rendszeru villanymotor hajtotta.
PLUVOISE-t, amelynek két tisztje (Callol sorha- A GLAUCO-val többféle kísérletet végeztek.
jóhadnagy és Engel zászlós), valamint 22 tagú Az emberi szervezet károsodása nélkül - ké-
legénysége életét vesztette. pes volt hét órán át 15 méteres mélységben

o 10m
l J

,
A MORSE tengeralattjáró (Ramazotti-típus) metszeti rajza (1899)

<: ~ ,~tii"'j" ","~" ! '" ';~-' ,~-",,,;:,,,,t't,,~,j "f"'''' ~'j~ """fi!'"

te n ge ral a ttj á rói n a kMörte,n,e te,I:,1!f,O'~,,,:",1!,9,~;!l~ 23

maradni. Egy harcászati gyakorlaton sikerült az
orhajók alatt úgyelhaladnia, hogy csak akkor
vették észre, amikor már több száz méterre el-
hagyta oket. A GLAUCO a 45 centiméteres
Whitehead-torpedók részére három, az osztály
többi tagja két torpedóveto csovel volt felsze-
relve. A sikeres próbák nyomán megépítették
az osztály további négy egységét, ezt köve-
toen az ezeknél is tökéletesebb FOCA-osz-
tályt, majd a többieket.
Nagy-Britannia
A századfordulón a brit admiralitáson is felveto-
dött a kérdés: szüksége van-e a világ legna-
gyobb és legerosebb hajóhadának az új víz alat-
ti harceszközre, a tengeralattjáróra? A választ, a
tengeralattjáró-flottilla kiépítésének szükséges-
ségét, az admiralitás elso lordja, lord Fisher így
fejtette ki:
"A tengeralattjáró forradalmasítani fogja a ten-
geri háború taktikáját. Abból az egyszeru okból,
hogya mostani csataalakzatban a hajók egymás
mögötti vonalban menetelve nagy célpontot mu-
tatnak, s a Whitehead-féle torpedóval fölszerelt
tengeralattjáróknak könnyu prédáivá válnak.
Egyetlen torpedótalálattal két-háromezer ember
merülhet a hullámsírba, nem is beszélve arról,
ha csapatszállító hajó kerül a torpedó útjába. A
közeli, hirtelen, rettenetes és elore mégsem lát-
ható, de mégis bekövetkezo halál állandó fenye-
getése elképzelhetetlenül demoralizálhatja azo-
kat, akik a hajón utaznak ... Nagy-Britannia eddig
o 10m
1 J
24
Az olasz FOCA tengeralattjáró
minden segítség nélkül volt képes uralkodni a
tengereken. Ezek az idok a tengeralattjáró meg-
jelenésével elmúltak!"
E látnoki jóslatot megfontolva vette meg
Nagy-Britannia 1901-ben az Észak-Amerikai
Egyesült Államoktól az elso, Holland-típusú ten-
geralattjáróját. Lemásolták, majd a haditengeré-
szet Barrowban a Vickers-muveknél négy ha-
sonlót rendelt. A kísérletek jól sikerültek, s en-
nek nyomán a britek is rászánták magukat ten-
geralattjáró-flottilla életre hívására. Az elso,
1903-ban hadrendbe állított tengeralattjárójuk
az A 1 jelölést kapta. A hajó nem volt hosszú
életu: 1904-ben összeütközött egy gozössel és
elsüllyedt.
Lord Fisher véleményét azonban a Royal
Navy (királyi haditengerészet) tisztikara még so-
káig ignorálta: nem szívesen jelentkeztek tenger-
alattjáróra.
A brit tengeralattjáróknál az emberek bizton-
ságára igen nagy gondot fordítottak, ez az új tí-
pusú harcjármu azonban itt is szedett áldozato-
kat. 1905. február 16-án a C 5, 1907 júniusában
a C 8 motorhiba következtében fel robbant,
1912. május 17-én az egyik tengeralattjárón a
vízre bocsátásakor, 1913. január 8-án pedig me-
netben keletkezett robbanás a gépházban. Ez
utóbbinál egy gépész meghalt, 11 tengerész
megsebesült.
Az elsüllyedt naszádok kiemelésére és javítá-
sára egy 75 méter hosszú, 15 méter széles és
1000 tonna emeloképességu úszódokkot épí-
tettek.
-
.'$ ..•.. ')$/': •....... "'~' ',c -;. ,. ;' ••~.,; :, -'! M ~ •
 --OIIO~OOo,ooo
Oo
O OO b
L-o 1--c~
.-1 O EJI'----' o o
<G;>--!otz;:r- '-- __ m ___
Anémet U
Oroszország
Az elso tengeralattjárót, amelyet a cári haditenge-
részet szolgálatba állított, Kutyenikov tervei sze-
rint 1899-ben kezdték építeni, de csak 1902-ben
fejezték be. A neve FJOTR KOSKA volt. A konst-
rukciót könnyen szét lehetett szedni, majd gyor-
san összerakni. Azért tervezték így, mert Port
Arthur védelménél szándékozták alkalmazni, s
oda csak vasúton lehetett eljuttatni. Érdekessége,
hogy elöl és hátul is volt torpedóveto csöve. 1905-
ben részt vett a japánok elleni harcokban, majd
Port Arthur elestével a japánok kezébe került.
A következot, a DELFIN-t szintén Kutyenikov
fomérnök ezredes és Bubnov mérnök vezetésé-
vel a Balti Hajó- és Gépgyárban építették. Elo-
ször a 113-as aknarakó fedonevet viselte, majd
amikor a cári flotta 1904. március 31-én átvette,
akkor kapta a DELFIN nevet. Az elozonél hosz-
szabb volt, és benzin-, illetve villanymotor hajtot-
ta. Egyik útján, mert a merülotartályt elmulasz-
tották lezárni, szerencsétlenül járt. Ezután a ja-
vított Holland-típussal kísérleteztek, valamint
8-1 L..E
_~
1 tengeralattjáró kereszt- és hosszmetszeti rajza
megvették Lake-tol a POTECTOR-t, amelyet
OSTRE néven állítottak szolgálatba, s mintájára
öt másikat építettek.
Németország
A német császári haditengerészet a többi tenge-
ri hatalomhoz képest késon rakta le tengeralatt-
járó-flottillája alapjait. Igaz, már 1888-ban a fran-
cia Equevillei tervezett anémeteknek tenger-
alattjárót, de az nem vált be, s hamarosan hasz-
nálaton kívül helyezték.
Az elso német tengeralattjárót 1905. augusz-
tus 30-án Kielben, a Krupp-Germania hajógyár-
ban bocsátották vízre. A naszád az U 1 jelölést
kapta. (Az U az Unterseeboot = tengeralattjáró
szó rövidítése.) A következoket is U-val, vala-
mint folyamatos sorszámmal jelölték. A követke-
zo tengeralattjáró, az U 2-es építését, majd sor-
ban a többiét, másfél éven át tartó kísérletezés
után kezdték csak el. A minoségi fejlodés és a
méretek növekedése is jól nyomon követheto. A
naszádokra egyre több torpedóvetocsövet épí-
25
tettek be, s 1913-ban már a német tengeralatt-
járók fedélzetén is megjelentek a gyorstüzelo
ágyúk.
Anémet tengeralattjáró-flottillát hivatalosan
1913. január 7-én szervezték meg, s keretében
egy tengernagy vezetésével tengeralattjáró isko-
la is muködött.
A tengeralattjáró-hajózás gyermekéveiben a
németeknél is történtek szerencsétlenségek.
Egyik példája volt, mikor 1911. január 17-én a
kieli hadikiköto öblében gyakorlatozó U 3-as hát-
só szellozonyílását rosszul zárták le, s a merülé-
si próbán a bezúduló víz a hajót a mélybe rántot-
ta. A parancsnok - Fischer sorhajóhadnagy - a
27 fonyi legénységet az orrba rendelte, majd le-
záratta a vízhatlan ajtókat, s így az U 3-as meg-
közelítoen függoleges helyzetbe került. Az orr a
víz alatt maradt, ahol az emberek összezsúfolód-
va várták, hogy kiemeljék oket, mivel a telefon-
bóját feleresztették, jelezve, hogy mentést kér-
nek. Végül is nyolc-tíz órai megfeszített munka
után sikerült a naszád orrát a felszín fölé emelni,
s az emberek a torpedóvetocsövön át kiszaba-
dultak. A vezénylo toronyban rekedt parancsnok,
a második tiszt és a kormányos megfulladt.
Osztrák-Magyar Monarchia
Az európai nagyhatalmak közül Ausztria-Ma-
gyarország, vagy ahogyan általában nevezték,
az Osztrák-Magyar Monarchia a tengeralattjáró-
flottilláját utolsóként építette ki. 1904. március
15-én Popper Szigfrid császári és királyi fomér-
nök a haditengerészet akkori parancsnokának,
gróf Rudolf Montecuccoli altengernagynak egy
tengeralattjáró építési tervét terjesztette elo,
amelyet azonban - miután 1905. január 17-én a
terv részletes rajzait elkészítette - elvetettek.
A cs. és kir. tengerésztisztek ettol a fegyvernem-
tol még nem vártak sok jót, noha akkor Francia-
országnak már 26 tengeralattjárója állt készen,
további 20 építésén pedig dolgoztak. Nagy-Bri-
tanniának kilenc tengeralattjárója állt szolgálat-
ban, 21 pedig elokészületben. Németország is
megkezdte tengeralattjáró-kísérleteit. Ausztria-
Magyarország haditengerészeténél - ugyanúgy
mint a legtöbb tengeri hatalomnál - sem volt vi-
lágos, hogy a tengeralattjáró-típusok és -rend-
szerek közül melyiknél kössenek ki. A tenger-
26
alatt járó-park kiépítése körüli bizonytalanság ép-
pen ebbol fakadt.
1905 tavaszán az amerikai Simon Lake-cég
megbízottja az oroszországi Pétervárott tartóz-
kodott, s egy alkalommal felkereste az ottani
osztrák-magyar nagykövetség katonai attaséját.
Ajánlatot tett tengeralattjáró építésére. Közben
már folyt az orosz-japán háború, s a haditenge-
részeti szakértok élénken figyelték a tengeri ese-
ményeket, nem utolsósorban a tengeralattjárók
muködését. Ezek azonban vajmi kevés sikert
mutattak fel, s a tengeralattjárók ellenzoi igazol-
va látták álláspontjukat. Hiába látogatott a Lake-
cég üzletkötoje Bécsbe, a Hadügyminisztérium
nem rendelt nála naszádot.
1905 oszén hivatalos osztrák-magyar küldött-
ség utazott Kielbe a Germania Muvekhez -
amely nem sokkal elobb került a Krupp-konszern
tulajdonába -, hogy az épülo tengeralattjárókat
ott tanulmányozza. A németek azonban eléggé
elzárkóztak, s értheto módon az épülo U 1-rol
nem közöltek részleteket, ezért üzletkötésre nem
is került sor.
1906. június 4-én Simon Lake személyesen
utazott Pólába, ahol szokatlan amerikai propa-
gandastílusával a cs. és kir. bizottságot levette a
lábáról, s már másnap, június 5-én megállapo-
dás született közöttük. Ennek alapján június 19-
én konkretizálták két Lake-típusú tengeralattjáró
meg rendelését oly módon, hogy mindketto tes-
tét és gépeit az eredeti tervek alapján, amerikai
mérnökök irányítása mellett Pólában, a haditen-
gerészet arzenáljában (szertárában) építik. A ké-
nyesebb alkatrészeket, muszereket pedig az
Észak-Amerikai Egyesült Államokból szállítják, s
majd Pólában szerelik be. A szerzodést a had-
ügyminiszter december 2-án hagyta jóvá. Az
összes költség a végelszámolásnál naszádon-
ként 840 000 koronára rúgott. A gerincfektetése-
ket 1907. július 2-án, illetve 18-án meg is kezd-
ték. Ezt követoen már a Germania Muvek is sze-
rette volna kiterjeszteni üzletkörét. Ezért 1906 jú-
niusában - a sikertelen tárgyalások után négy
hónappal - a Germania Muvek is felkereste a cs.
és kir. haditengerészet vezetoit, s ajánlatot ter-
jesztett elo tengeralattjáró építésére. A novem-
ber 25-én bemutatott terv a legújabb, lemerülve
300 tonna vízkiszorítású típust tartalmazta. Ez
már az akkori korszeru igényeknek megfelelt, s
 1907. márci us 12-én létrejött a szerzodés két
tengeralattjáró építésére. A szerzodést a cs. és
kir. Hadügyminisztérium rekordgyorsasággal,
március 28-án hagyta jóvá. Az elso naszád ára
1 400 000 korona, a másodiké 1 275 000 koro-
na körül mozgott. A Germania Muveknél azon-
nal hozzáfogtak építésükhöz. A gerinctektetése-
ket még márciusban elkezdték.
A cs. és kir. haditengerészet részére a két
Lake-típusú és a két Germania-típusú tenger-
alattjárón kívül ugyanezekben az években még
két Holland-típusú tengeralattjáró is épült. Ez
utóbbiakat a fiumei Whitehead Torpedó- és Gép-
gyár építette.
Robert Whitehead az amerikai Electric Boat &
Co., Newport cégtol megvásároita egy Holland-
típusú tengeralattjáró építésének szabadalmát,
és némi változtatással el is kezdte az építést.
Gyakorlatilag az OCTOPUS-t másolta le. Eloször
csak egyetlen naszádot szándékozott építeni s
megvételre felajánlani a haditengerészetnek, de
miután a terveket bemutatta, 1907. július 15-én
a haditengerészet kettot rendelt, a szerzodés
ratifikálásától számított 22 hónapi szállítási ha-
táridovel. A Hadügyminisztérium a szerzodést
1907. december 3-án hagyta jóvá. A két naszád
építési költsége együtt 2 700 000 koronát tett ki.
Az egyik gerincét 1908. február 21-én, a mási-
két április 9-én fektették le.
A cs. és kir. haditengerészet így hamarosan
hat tengeralattjáróra tett szert, három különbözo
cégtol, három különbözo típusban. A késobbi
próbáknak kellett eldöntenie, hogya tengeralatt-
járó-flottilla kiépítésénél melyik fajta felel meg
legjobban az igényeknek, melyik típust részesít-
sék elonyben.
Az U 1 kifutása a pólai kikötobol
A hat tengeralattjáró 1908. május 13-án kapott
jelölést. A Lake-típus az I és II, a Germania-típus
a III és IV, a Holland-típus az V és VI számot
kapta. Vízre bocsátásuk idopontjai: I-es: 1909.
február 10., II-es: 1909. április 3., lll-as: 1908.
augusztus 20., IV-es: 1908. november 20., V-ös:
1909. február 10., VI-os: 1909. június 12.
Ezekben az években az emberek a tenger-
alattjáró mint új és izgalmas harceszköz felé fo-
kozódó érdeklodéssei tekintettek. Csupán érde-
kességként említjük, hogy Magyarországról is
többen jelentkeztek a Hadügyminisztériumban
tengeralattjáró tervekkel. 1908-ban Király Lajos
Pécsrol, 1910-ben Láng Lajos Budapestrol,
1914-ben Szathmáry Tihamér Hódmezovásár-
helyrol és egy lelkész - nevét nem tudjuk - Sop-
ron környékérol.
A háború kitöréséig a csaknem azonos idoben
épült hat tengeralattjáró képezte az Osztrák-Ma-
gyar Monarchia tengeralattjáró-állományát.
A cs. és kir. haditengerészet tengeralattjáróit
betu nélküli, folyamatosan növekvo római szám-
mal jelölte. Késobb - idopont ja tisztázatlan - a
római számokat arab számokkal cserélték fel. A
német nyelvu haditengerészeti irodalomban álta-
lánosan elterjedt, hogyatengeralattjárókat a né-
met tengeralattjárók mintájára a szám elott U be-
tuvel jelölik. Ez egyértelmuen azt jelentette, hogy
egy valamilyen számú tengeralattjáróról van szó.
Ez a rövidítés a magyar szakirodalomba is át-
ment.
A tengeralattjárókat 45 centiméteres torpedók-
kal szerelték föl. A Lake-típusnak elöl ketto, há-
tul egy torpedóvetocsöve volt, a többi négynek
csak elöl volt két-két vetocsöve. Három torpedót
vihettek magukkal. Rendszeresített személyze-
Az U 6 tengeralattjáró a nyílt tengeren
27

Muray-Printz Otmár sorhajóhadnagy,
az U 1 parancsnoka
tük: három - a Holland-típusnál négy - tiszt, a
Lake-típusnál 14, a Germania-típusnál 18 és a
Holland-típusnál 15 fo legénység.
Apróbajáratok - új és ismeretlen hajóról lévén
szó - a szokásosnál hosszabb ideig tartottak.
A haditengerészet az I-est 1911. április 15-én,
a II-est 1911. június 22-én vette át és állította
szolgálatba. A lll-as és a IV-es készült elleggyor-
sabban és ezekkel volt a legkevesebb gond. A
lll-ast 1909. szeptember 12-én, a IV-est 1909.
augusztus 29-én állították szolgálatba. Az V-öst
1910. április 1-jén, a VI-ost 1910. július 1-jén vet-
te át, illetve állította szolgálatba a hadiflotta. A
békeévekben nem sokszor futottak ki, gyakran
kerültek dokkba, ahol konstrukciós hibáikat javít-
gatták, és egy-egy összekoccanás vagy vihar
okozta sérüléseiket reparálták. A háború kitöré-
séig a hat tengeralattjáró kizárólag PÓlában, a
többi hajó mellett, a haditengerészet központi ki-
kötojében állomásozott.
28
A tengeralattjáró-flottilla, egyben a tengeralatt-
járó-állomás parancsnoka 1909. január 26-tói
1912. január 31-ig Erich Heyssler sorhajóhad-
nagy (1909. november 1-jéto\ korvettkapitány)
volt. Ot 1912. február 1-jén lovag Thierry Ferenc
sorhajóhadnagy (1912. november 1-jétol korvett-
kapitány, 1915. november 1-jétol fregattkapitány,
majd 1918. május 1-jétol sorhajókapitány) követ-
te ezen a poszton, és egész 1918. október 31-
ig, a piros-fehér-piros lobogó végso bevonásáig
ebben a beosztásban maradt.
1911-ben, amikor már mind a hat tengeralatt-
járó szolgálatban állt, a tengeralattjáró-flottilla
személyi állományába 189 fo tartozott: 21 tiszt,
3 törzsaltiszt, 22 egyéb altiszt és 143 fonyi le-
génység, szervezetileg a Kikötotengernagyi Hi-
vatal alatt. A PELIKÁN gozös volt az anyahajó-
juk, amely eredetileg a torpedónaszádok tor-
pedóinak tárolására - torpedódepó-hajóként -
épült. Gyakorló útjaik kizárólag a Póla körüli vi-
zekre korlátozódtak, tohát Promontorig, a Fa-
sana-csatornáig vagy a Brioni-szigetek nyugati
széléig terjedtek. Hetenként egyszer a GIGANT
vagy a SPALATO célhajóra (elobbi öreg szállító-
hajó, utóbbi kiöregedett torpedóhajó volt) gyakor-
ló torpedót lottek ki. Egyszerre csak három na-
szád futott ki, a három másik tartalékban maradt,
így egy-egy naszád ra havonta hozzávetoleg tíz
út jutott. Minden tengeralattjárónak két teljes sze-
mélyzete volt, hogya betegeket, illetve a sza-
badságoltakat pótol hassák velük. Idonként a
szolgálatot megcserélték. Minden tengeralattjá-
rónak határozatlan idore kinevezett parancsno-
ka és második tisztje volt. A parancsnok mindig
sorhajóhadnagyi rendfokozatot, a második tiszt
fregatthadnagyi rendfokozatot viselt. A tenger-
alattjáró-állomásra vezényelt fiatal fregatthad-
nagy - a tengeralattjáróra csak torpedónaszád-
szolgálat után lehetett feljutni - eloször várako-
zási állományba került a parton, s a hajón csak
akkor kapott állandó beosztást, ha egy idosebb
fregatthadnagy (második tiszt) elorelépett, tehát
eloléptették sorhajóhadnaggyá, s bekerült a vá-
rakozó parancsnokok sorába.
Érdekes módon a háború kitöréséig a tenger-
alattjárók egyetlen nagy, közös gyakorlaton sem
vettek részt, hosszabb utat sem tettek, még a
legdélibb saját támaszpontra sem engedték el
oket. Pedig a parancsnok, Thierry Ferenc kor-
,;rl~" "" ,
""\li;Cok'fbi0$>f'~<>~~it~~
,A'#-, Q,$~t,rá'k-magy,ar
"t""'I<:
haditengerészet
vettkapitány mindent elkövetett, hogy sor kerül-
jön egy útra Cattaróba, vagy ahogyan akkor ne-
vezték, Bocche di Cattaróba - a Bocchéba -, a
Cattarói-öbölbe. Thierry csak hosszas és kitartó
küzdelem után érte el, hogy Trieszt, Póla és Fiu-
me parti vizein kívül valamivel délebbre is elha-
józhassanak, de Cattaróig így sem jutottak el.
A gyakorló utak elegendonek tuntek arra, hogy
a tengeralattjáró-flottilla fejlesztéséhez kivá/asz-
szák a legmegfelelobb típust. Az erre kijelölt mu-
szaki bizottság véleménye szerint a tengeralatt-
járók csak abban az esetben vehetik át a torpe-
dónaszádok szerepét, ha az eddigieknél lénye- Az U 3, háttérben az U 4 a pólai öbölben
gesen nagyobbak és gyorsabbak lesznek. Tehát
a fejlesztésnek arra kell irányulnia, hogy a cs. és Az U 5 befutása a kikötobe
kir. haditengerészet ilyen korszeru egységekre
tegyen szert. Megállapították továbbá, hogy a
Germania-naszádok jó anyagból, magas techni-
kai színvonaion készültek, periszkópjaik megbíz-
hatóak, a parancsnoki (vezény/o) tornyok tága-
sak, a sok vízmentes válaszfal és az egyéb mu-
szaki megoldások a menekülést megkönnyítik,
tehát biztonságosak. Ellenük szólt a merülés
hosszú idotartama [11], továbbá, hogy a zajos
és erosen füstölo petróleummotorok jelenlétüket
már messzirol elárulják. A Germania-naszádok a
viharos tengeren sokkal erosebben dülöngéltek,
mint a többiek.
A Whitehead-gyárban épült Holland-típusnak naszádot épített s szállított Hollandiának, ame-
kedvezobbek voltak a merülési tulajdonságai, a lyek a hazai vizeken és Holland-Indiában jól be-
propellerek és a kormányok védettebbek. Kipu- váltak. Olyannyira, hogy közülük az utolsót - az
fogócsöveik a vízfelszín alatt feküdtek, tehát ke- O V jelut - a Holland Királyi Haditengerészet
vesebb volt az áruló füstjel. Anaszádok mukö- csak 1935-ben törölte a flottalajstromból!)
dését jól át lehetett tekinteni, a merülotartályokat Az osztrák-magyar haditengerészet illetéke-
könnyu volt kezelni és a gépüzem is hibátlanul sei tehát leszögezték, hogyakorszeru tenger-
muködött. Parancsnoki tornyát viszont szuknek alattjárótói mit kívánnak. A két gyár azonnal hoz-
találták, a naszád rosszul tartotta a mélységet, zákezdett a tervek kidolgozásához, s 1912 vé-
és periszkópja sem volt kielégíto. gén már mind a német, mind a magyar hajógyár
A Lake-naszádokat tartották a leggyengéb- vonatkozó tervei a költségvetési ajánlattal, szál-
beknek, ezért azokkal, mint a távlati fejlesztés- lítási határidok feltüntetésével együtt ott feküdt a
ben számba jöheto típussal, tovább nem foglal- cs. és kir. haditengerészet illetékesei elott. An-
koztak. nak ellenére, hogy Thierry korvettkapitány és né-
A cs. és kir. haditengerészet muszaki bizott- hány más tengerésztiszt a Whitehead-típust ja-
sága kidolgozta azokat a követelményeket, ame- vasolta, a haditengerészet akkori parancsnoka,
lyeket az új Germania-, illetve Holland-típustól gróf Montecuccoli tengernagy 1913. január 27-
elvár ahhoz, hogy a további tengeralattjárókat én döntött, s az illetékesek 1913. február 1-jén
megrendelje, s elküldte pályázati ajánlatát akieli aláírták a szerzodést akieli Germania Muvek-
és a fiumei gyárnak. (Itt jegyezzük meg, hogya kel öt nagy, korszeru tengeralattjáró építésére.
Whitehead-gyár már addigra több tengeralatti Az érv az volt, hogya németek olcsóbban -

29
3040000 koronáért - vállalták egy naszád épí-
tését, míg a hazai magyar gyár 3275 000 koro-
nát kért egy tengeralattjáróért, holott a németek
tervezte naszádok nagyobbak voltak: 580/725
tonnásak, szemben 510/680 tonna vízkiszorítás-
saI. Kétségtelen, hogyanémet naszádok olyan
magas technikai színvonaion készültek, amelyet
a magyar gyár akkor még nem ért el. A másik ol-
dalról nézve viszont a Whitehead-gyár hazai
üzem volt, és amint az a háború folyamán bebi-
zonyosodott, a Whitehead-gyárat kellett volna tá-
mogatni, s akkor a haditengerészet a háború ki-
törésekor nem került volna a franciákkal szem-
ben alárendelt helyzetbe. Nem akarunk a törté-
net elébe vágni, de ide kívánkozik, hogya né-
metek a háború kitörésekor a majdnem teljesen
elkészült öt osztrák-magyar tengeralattjárót egy-
szeruen lefoglalták, s azokat U 66-U 70 jellel sa-
ját flottillájukba sorolták. Igaz, a cs. és kir. hadi-
tengerészetnek kártérítést fizettek, de ez semmi-
képpen sem kárpótoita azt a hátrányt, amelybe
30
ez utóbbi azáltal került, hogy 1917 májusáig nem
volt egyetlen korszeru, nyílttengeri, nagy tenger-
alattjárója sem, a késobb zsákmányolt és szol-
gálatba állított francia CURIE kivételével, amely
1915-ben majd az U 14 jelet kapta.
Mindebbol az is nyilvánvaló, hogy a cs. és kir.
haditengerészet, ha nem is sietett tengeralattjá-
ró-flottillájának kiépítésével, nem is zárkózott el
attól, s - katonai értelemben - nem vádolható
szuk látóköruséggel. Nem a cs. és kir. haditen-
gerészet parancsnoksága volt hibás abban, hogy
a németek felbontották a szerzodést, és ezért a
cs. és kir. haditengerészet a háború kezdetén
nem rendelkezett korszeru, ütoképes tenger-
alattjárókkai, amelyek alkalmasak lettek volna ar-
ra, hogy nagy utakat tegyenek meg s támadó
harcokat vívjanak. így azonban 1914-ben a régi,
már elavultnak számító hat tengeralattjáró csu-
pán védelmi tevékenységre, lényegében a há-
rom kiköto: Póla, Trieszt és Fiume védelmére
volt alkalmas.
Ellenség a láthatáron!
1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monar-
chia hadat üzent Szerbiának. Ez a haditengeré-
szetnél - a fokozott és állandó harckészültség
mellett - pillanatnyilag nem hozott lényeges vál-
tozást. Szerbiának sem tengerpart ja, sem hadi-
hajói nem voltak.
Montenegró augusztus 6-i hadba lépése már
veszélyt jelentett, mert az Osztrák-Magyar Mo-
narchia legdélibb tengerészeti támaszpont ja,
Cattaro és az elotte elterülo öbölrendszer a mon-
tenegrói hegyek ölében feküdt, amelyet tele rak-
tak tüzérségi ütegekkel. Ezek a messzehordó
ágyúk a Lovcen ormai ról akadálytalanul/ohették
az öbölben horgonyzó hajókat. A nagy magas-
ság miatt a tüzet hatásosan viszonozni, illetve az
ellenséges ütegeket megsemmisíteni nem volt
egyszeru feladat. A montenegróiak el is kezdték
loni a különbözo célpontokat, s a tüzet elsoként
a KAISER KARL VI páncélos cirkáló, majd más
egységek és az 5. csatahajóosztály hajói viszo-
nozták. A tüzérségi párbaj hónapokig tartott, s
végül október végére a lovceni ütegeket leküz-
dötték. Viszont a montenegróiak megfigyelo és
nagy hatótávolságú rádióállomása épségben
maradt, amely a francia földközi-tengeri flotta pa-
rancsnokságát a cs. és kir. hadihajók felülrol,
nappal jól látható mozgásáról rendszeresen tá-
jékoztatta.
Franciaország és Nagy-Britannia augusztus
12-én - amint az a szövetségi rendszer, az
entente cordiale (antant) kapcsán várható volt -
szintén hadiállapotba került a Monarchiával. Az
elozetes megállapodás alapján Montenegrót és
annak kikötoin keresztül Szerbiát Franciaország-
nak kellett támogatnia. Ennek végrehajtása ér-
dekében a cs. és kir. hajóhadat meg kellett sem-
misíteni, de legalább be kellett "zárni" kikötoibe,
majd elokészíteni és biztosítani az antanterok
partraszállását Dalmáciában.
A nagy erokkel felvonuló francia flotta elso
lépésként augusztus 16-án, a ZENT A cirkáló el-
süllyesztésévei lazított a Montenegró köré vont
tengeri blokádon.
A logikus ellen'lépés az lett volna, hogyacs.
és kir. hajóhadat Cattaróban összpontosítják, s
így gátolják meg az antant elobb vázolt terveinek
végrehajtását.
A cs. és kir. haditengerészet azonban erre a
lépésre több okból nem volt képes. Az egyik,
hogy Cattaro a nagy hajók befogadására még
nem épült ki kelloen. Hiányoztak a karbantartó
és javító muhelyek, az üzemanyag (elsosorban
a szén) tárolására alkalmas berendezések. A há-
ború kitöréséig ugyanis nem ismerték fel ennek
a déli támaszpontnak a kulcsszerepét, s fejlesz-
tését elhanyagolták. Mint már korábban említet-
tük, a tengeralattjárók egyetlenegyszer sem ju-
tottak el Cattaróba, így semmiféle helyismeretük
nem volt. Cattarónak a háború kitörése utáni ki-
építésére a montenegrói ütegek miatt nem Iehe-
tett gondolni. A másik ok, hogy a cs. és kir. ha-
jóhad a nála háromszor erosebb francia flottával,
amely csaknem mindig teljes létszámban jelen
volt az Adrián, a siker reményében nem mérkoz-
hetett meg. Velük szemben Anton Haus tenger-
nagy, a cs. és kir. haditengerészet parancsnoka
mint haditechnikailag egyenértéku erot legfel-
jebb az 1. csatahajóraj hat egységét és két pán-
célos cirkálót tudott volna feivonuitatni. Ez azon-
ban a franciák számbeli tú/súlya miatt az oszt-
rák-magyar felszíni hadihajók pusztulását vonta
volna maga után. Nem maradt más megoldás,
mint kitérni a dönt ütközet elol, vagy pedig várni
a kedvezo alkalomra. Ez utóbbi csak akkor kö-
vetkezhetett volna be, ha a francia flottaparancs-
nok, Boué de Lapeyrere altengernagy hibát kö-
vet el. A kényszeru védekezés a gyorsabb, ki-
sebb egységekre, a tengerészeti repülokre és a
tengeralattjárókra hárult.
A tengeralattjá,rókat eloször a központi hadiki-
köto, Póla védelmére összpontosították. Thierry
korvettkapitány többször is kérte átirányításukat
31
Cattaróba, mert úgy vélte, hogy a francia flotta túle-
rején ezzel az új fegyverrel rést lehetne ütni. A bú-
várnaszádok azonban szeptember végéig még
Pólában, illetve a sebtében kialakított támaszpont-
jukon, a Póla elotti Brioniban tartózkodtak.
A háború kirobbanása után néhány héttel a cs.
és kir. haditengerészet váratlanul új tengeralatt-
járóra tett szert. Ennek története a következo:
Amikor a haditengerészet a Whitehead és Tsa.
Torpedógyártói az V-ös és VI-os számú, Hol-
land-típusú búvárnaszádokat átvette, a gyár min-
den megrendelés nélkül - ami akkoriban nem
volt szokásos - a HOLLAND-típus korszerusített
változatát építette meg, s azt 1 350 000 koroná-
ért 1911 januárjában, még vízrebocsátása elott
megvételre felajánlotta a cs. és kir. haditengeré-
szetnek. A haditengerészet azonban a naszádot
nem vásároita meg, mivel nem volt meg a két
parlament - a bécsi és a budapesti parlament -
költségvetésében biztosított pénzügyi alap.
Emellett már elhatározták, hogya tengeralattjá-
ró-flottillát nagy, nyílt tengeri búvárnaszádokkal
fogják feltölteni. Az említett, a Whitehead-gyár-
ban SS 3 jellel ellátott naszádot a cég több or-
szág haditengerészetének is felajánlotta, de a
háború kitöréséig nem sikerült üzletet kötnie.
Amikor aztán 1914. augusztus 17-én Thierry kor-
vettkapitány és Lerch Egon sorhajóhadnagy a
felsobb utasításra Pólába vontatott SS 3-asát
megvizsgálta (a Hadügyminisztérium ekkor egy-
szeriben tudott pénzt biztosítani a megvételre),
azt nyomban átvették, és XII számmal (U 12) so-
rozták be a flottába, majd Lerch Egon sorhajó-
hadnagy parancsnoksága alatt augusztus 21-én
szolgálatba állították. (A 7-11-ig terjedo számo-
kat a Németországban épülo tengeralattjárók
számára tartották fenn.)
Az U 12, itt még 7-es számmal Brioni elott
32
1914 augusztusában a tengeralattjáró-állo-
mást a hadikikötobol a Pólától északra néhány
kilométerre fekvo Brioni Grande-szigetre helyez-
ték át.
A búvárhajóharcot az Adrián a franciák indítot-
ták meg azzal, hogy augusztus 28-án a JOULE
és a LE VERRIER tengeralattjárók kifutottak Mál-
ta szigetérol, és Bocche di Cattaro elott lesben
álltak. Máltán 15 francia tengeralattjáró, a flottil-
la két osztálya állomásozott.
A két tengeralattjáró azonban eredménytele-
nül várakozott. Észrevették oket, ezért a cs. és
kir. hadihajók biztos és védett kikötojükbol nem
mozdultak ki.
Szeptember 6-án a francia hajóhad a BOU-
CHER rombolót kísérte Antivariba, amelynek fe-
délzetén Danilo montenegrói trónörökös utazott
vissza hazájába. Ugyanekkor a Bocche elott az
ARAGO és a CURIE tengeralattjárók ügyeltek
arra, hogy egyetlen cs. és kir. hadihajó se fut-
hasson ki a kikötobol. Közben, hibás manover
következtében, a két francia tengeralattjáró ösz-
sze ütközött, s bár sérüléseik nem voltak jelento-
sek, javításra visszatértek máltai támaszpont-
jukra.
A francia flotta ez idoben végbe ment támadá-
sait nem kívánjuk részletezni, csupán utalunk rá,
hogy egységei a Monarchia, Montenegro és Al-
bánia partvidéke elott gyakran jelentek meg, s
ilyenkor a cs. és kir. hadihajóknak a roppant túl-
ero elol vissza kellett húzódniuk. Magyarán szól-
va, gyengeségük miatt tétlenségre voltak ká[-
hoztatva. Szeptember 19-én például két francia
csatahajó, négy páncélos cirkáló és négy rom-
boló mintegy 40 percig lotte a Cattarói-öböl
erodjeit. Az erodök viszonozták a tüzet, de kárt
nem okoztak az ellenségnek. Ugyanezen a
napon a francia 1. csatahajóraj, továbbá az 1.
könnyuosztály három rombolóosztály kíséreté-
ben a Planka-foknál szétlotte a Stoncicán álló
világítótornyot, majd egy különítményt partra té-
ve lerombolták a jelzoállomást. Az ERNEST
RENAN cirkáló a MORTIER rombolóval Pela-
gosa szigetén zúzta szét a világítótornyot és a
jelzoberendezéseket.
Mindezt a cs. és kir. haditengerészet tehetet-
lenül nézte. Gyengesége tudatában nem mert
Európa harmadik legnagyobb hajóhadával ütkö-
zetbe bocsátkozni.
 o
l
Az U 3 és U 4 nézeti rajza
Thierry korvettkapitány, a tengeralattjáró-flot-
tilla parancsnoka ismételt kérésének Haus ten-
gernagy eleget tett. A két legnagyobb egység, az
U 3 (parancsnoka lovag Eduard von Hübner sor-
hajóhadnagy) és az U 4 (parancsnoka szászvá-
rosi Jüstel Hermann sorhajóhadnagy) szeptem-
ber 26-án, az elobbi a TRABANT, az utóbbi a
SATELLIT vontájában kifutott Brioniból, s más-
nap mindketto megérkezett a Cattarói-öbölbe. A
tengeralattjárók a Porto Rose elott horgonyzó
KRONPRINZ ERZHERZOG RUDOLF mellé kö-
töttek ki. Egy ideig ez a kiszolgált csatahajó volt
az anyahajójuk. Az üzemanyagot hordókban
hozták magukkal Pólából, a naszádok legénysé-
ge számára a parton egy szakács fozött.
A tengeralattjárók parancsnokai szigorú utasí-
tást kaptak, hogy csak védekezniük szabad, tá-
madniuk nem. Pontosabban: az öböl elott cirkál-
va kell bevárniuk az ellenséget, a bázistói távol
nem közelíthetik meg.
A két tengeralattjáró október 4-én futott ki elo-
ször, s mindketten Raguza elott jároröztek, de el-
lenséggel nem találkoztak. Pedig a francia flotta
ezen a napon is járt a dalmát és a montenegrói
partok elott, s Pettini, valamint San Andrea világí-
tótornyait lotték szét. A tengeralattjáróktói azon-
ban annyira távol voltak, hogy azok nem láthatták
a francia hajókat. A kifutás és a,befutás - a Lovcen
megfigyeloállásairól mindent látó és jelento orsze-
mek miatt - csak sötétben történhetett.
Közben a Cattarói-öbölben idozo 5. csataha-
jóosztály parancsnoka egy haditervet dolgozott
ki a két búvárnaszád részére. A lényeg az volt,
hogy a franciák legközelebbi támadásakor a két
tengeralattjárót két torpedónaszád a franciák kö-
zelébe vontatja, s ott a torpedónaszádok - eset-
leg önmagukat feláldozva - a franciákat a ten-
geralattjárók torpedói elé csalják.
A terv megvalósítására október 17-én került
sor. Ezen a reggelen, öt óra 45 perckor az Obost-
nik-csúcson felállított tengerészeti megfigyeloál-
lomás jelentette Hübner sorhajóhadnagynak:
- Ellenség a láthatáron!
Elrendelték a riadót.
Hat óra kilenc perckor az U 3, nyolc perccel
késobb az U 4 is kifutott. A tervtol eltéroen, a ten-
geralattjárókat nem vontatták, hanem kísérték,
az U 3-at a 13-as szám ú torpedónaszád, az U
4-et pedig az USKOKE romboló. A partok alatt
dél-délkeleti irányban a Remo-kiszögellés felé
igyekeztek. A torpedónaszádnak és a romboló-
nak az volt a feladata, hogy az ellenség elol fed-
jék el a tengeralattjárókat. Az U 3-ról hét óra 36
perckor egy cirkáló árbocait, majd felépítményét
pillantották meg. A hajó a francia WALDECK-
ROUSSEAU páncélos cirkáló volt. A torpedóna-
szád önfeláldozóan elindult a cirkáló felé, amely
tuz alá vette, majd egy ido után visszafordult, és
menekülést színlelve a hatalmas, hatkéményes
cirkálót a lesben álló tengeralattjáró felé igyeke-
zett csalni. A WALDECK-ROUSSEAU orszeme
azonban a tükörsima tengeren felfedezte a pe-
riszkópot, s most már a tüzet az U 3-ra összpon-
tosították. Hübner sorhajóhadnagynak menekül-
nie kellett, s igyekezett minél mélyebbre lemerül-
ni. A franciák az U 3-ra összesen 67 lövést ad-
tak le, aztán megfordultak és teljes gozzel távoz-
tak. Az U 3 nem jutott lanszírozó helyzetbe, mert
33
a cirkáló nem került elég közel hozzá. Délután
befutott a kikötobe. így esett át a cs. és kir. ten-
geralattjárós fegyvernem a tuzkeresztségen. Az
U 4 elso ízben valamivel késobb, nyolc óra 35
perckor egy francia romboló képében látta meg
az ellenséget. Negyed óra múlva újabb füstcsí-
kokat pillantott meg, s feléjük kormányozott. A
francia hajók azonban túlságosan messze vol-
tak, nem tudta utolérni oket, ezért az U 4 vissza-
fordult, s 12 óra 20 perckor befutott a kikötojébe.
Az U 3-at az öbölben azonnal alaposan átvizs-
gálták, de sérülésnek semmi nyomát sem talál-
ták. A búvárhajósok kissé kárörvendoen, de
megkönnyebbülten állapították meg, hogya fran-
cia tüzérek bizony nem lottek valami pontosan.
Pedig a naszád belsejében idonként úgy érez-
ték, mintha a lövedékek valahol nagyon közel
robbantak volna.
- Ezt is meg kell szokni - állapította meg egy-
kedvuen Hübner sorhajóhadnagy, a két egység-
bol álló csoport parancsnoka.
Az események tapasztalatai arra utaltak, hogy
a tengeralattjárók - bár nem lottek ki egyetlen
torpedót sem az ellenségre - puszta jelenlétük-
kel rákényszerítették a franciákat tervük feladá-
sára és a távozásra. Ennek ellenére nyilvánva-
lóvá lett, hogy más taktikát kell választani. Oe
hogy milyent, azt egyelore még senki sem tudta.
A franciák viszont korszeru, nagy hatósugarú
tengeralattjáróik birtokában nem sokat töpreng-
tek, hanem fokozták a Monarchia partvidékére
nehezedo nyomásukat, s egyre merészebben tá-
madtak. Oe a Cattarói-öböl elott lesben álló fran-
cia tengeralattjáróknak elso ízben csak október
19-én nyílt alkalmuk torpedóikat cs. és kir. hadi-
hajók ellen indítani, mégpedig a 36 és 38 számú
torpedónaszádokra. A torpedók nyomvonalait
azonban mindkét hajó kello idoben észrevette,
és kitért az útjukból.
Az öbölre súlyosodó nyomás arra késztette a
haditengerészet parancsnokát, hogy két tár-
sának támogatására újabb tengeralattjárót küld-
jön Cattaróba. Az U 5 (parancsnoka Friedrich
Schlosser sorhajóhadnagy) október 21-én futott
ki Brioniból aSATELLlT vontájában, és másnap
délelott Porto Rose elott a kivénhedt hajdani csa-
tahajó, a RUDOLF és a másik két tengeralattjá-
ró mellett le is horgonyzott.

o 70m
l j

_._l~
L~_q!~_~_~q~~_Ó_!~L
???
~_
9_~/?}.eJ.!m__=~
_~_~~::~~_~~:Q~_t{;!!~_~g~_q,=~_~L~l~t_~_~É.!i~
__
f/~ 1 ?
J1~r~~~,
b
J

tV
0, petró/eumtartóly
b, nyomosó /ló petró/eumk;egy~nlÍt8 tartály
c. mHiilb'tartoly
d, kt!nöofaj tartály
e, tartoth torpedó tóroló

! g. magosnyomósu kompresszor
, h, kisnyomósú - " -

J ,~ __
.Q- __
o i, sziva ,tyú
k, teltfonbója

~ """, ..,,,,,, ...,,,,,.,

f. 'o,podó •• ,HcsH
m.k,pu.!ogo
A-A 8-8 c-c D-O E-E n,cshOk
o, nyilas
p,emelotü{
q. /(itgyensúlYozó tar to ly
r. f('d~(zeti ablak
s, Xingston- su/ep
t, horgonycso"rlo
lJ, kü/sö'gerinc

Az U 3 és az U 4 szerkezeti rajza

34
 A következo napon hajnali négy órakor az U 4 csak idonként dugta ki a periszkópot a felszínre.
járorbe indult. Jüstel sorhajóhadnagy, ahogy kel- Hat óra 50 perckor a gozhajó 800 méterre meg-
lett, hajójával a felszínen haladt. Szabály volt, közelítette az U 5-öt. A romboló jóval távolabb
hogy a tengeralattjárók csak az ellenség feltuné- volt. Elérkezett a parancsnok nagy pillanata.
sekor merülnek le. A toronyban a parancsnokon - Jobb oldali torpedót indíts!
kívül két orszem vizsgálta a látóhatárt. Az egyik Schlosser sorhajóhadnagy a periszkópon át fi-
elore, a másik hátrafelé, a parancsnok jobbra és gyelte a torpedó útját. Elhulve, majd egyre na-
balra figyelt. Punta d'Ostrótól 15 tengeri mérföld- gyobb elkeseredéssei látta, hogy a torpedó az
nyire (a továbbiakban is t. m. értendo) egyszer egyenes iránybóllassan elfordul, eltávolodik.
csak azt vették észre, hogy torpedó közeledik fe- - Legalább 40 foknyira elfordult - közölte re-
léjük. A kristálytiszta vízben pontosan kivették a zignáltan második tiszt jével.
fehér légbuborékcsíkot, amelyet a torpedó hajtó- Ezalatt a gozös tovább futott, utolérni már
csavarjainak gyors forgása húzott maga után. nem lehetett, több torpedó indítására nem volt
- Mindkét gép egész ero - kiáltott a parancs- lehetoség. Pedig sem a gozösrol, sem a rombo-
nok; mást már nem is tehettek. Ezúttal szeren- lórói nem vették észre a tengeralattjárót, és a
cséjük volt, a naszád teste szinte beleremegett, torpedó által húzott fehér buborékcsíkot sem.
ahogy felgyorsultak a motorok. A torpedó haj- Schlosser sorhajóhadnagy lassan visszafordult
szálnyira mögöttük húzott el s veszett el a ten- az öböl felé.
ger mélyében. Úgy történt, hogy mindenki csak Még 30-án Hübner és Jüstel sorhajóhadna-
a látóhatárt figyelte, a közeli felszínt nem, s így gyok is portyára indultak, de ellenséges hajóval
elovigyázatlanul a leselkedo francia tengeralatt- egyikük sem találkozott; estére visszatértek.
járó elé sétáltak, amely a torpedó lanszírozása November 1-jén - tehát amikor az U 5 már
után behúzta periszkópját s láthatatlanná vált. visszaérkezett a bázisra - arra a hírre, hogy há-
Az U 5 az öbölbol harcfeladattal elso ízben rom cirkáló és öt romboló újabb gozöst kísér be
október 30-án, este kilenc órakor futott ki. A Antivariba, az U 3 és az U 4 kifutott, de egyik
STREITER romboló kísérte. A kémjelentések búvárhajó sem került lanszírozó helyzetbe. Mind-
szerint ugyanis hajószállítmány befutását várták ketten látták a hajók füstoszlopait, de túlságosan
Antivariba. A tengeralattjárónak az Antivari fö- távol voltak ahhoz, hogy utánuk eredjenek.
lött magasodó Volovica csúcstól hét mérföldnyi- November 2-án mind a három tengeralattjáró
re délnyugatra kellett várakoznia, azzal a feladat- elhagyta bázisát. Ezt az összehangolt hadmuve-
tal, hogy akadályozza meg a szállítóhajóknak a letet Hübner sorhajóhadnagy dolgozta ki a má-
montenegrói kikötobe való befutását. Menet köz- sik két parancsnok egyetértésével. Az együttes
ben az U 5 rádiója fogta aSTREITER rádióüze- kifutás elozménye a következo volt. A Cattarói-
netét, amely szerint a RUMIJA montenegrói ki- öbölben állomásozó tengerésztisztek megállapí-
rályi gozjachtot csak akkor szabad megtorpedóz- tották, hogy a francia flotta foeroivel az Adrián
nia, ha ellenállást tanúsít. Egyébként igyekezzék rendszeresen, kéthetenként jelenik meg. így au-
elzsákmányolni és a Cattarói-öbölbe kísérni. A gusztus 16-án (ekkor süllyesztették el a ZENT A
RUMIJA volt Montenegró egyetlen ágyúkkal fel- cirkálót), szeptember 1-jén, 19-én, október 4-én,
szerelt, hadihajónak tekintheto, gozerovel mukö- majd 17-én. Tehát az újabb megjelenésük leg-
do egysége. Elfogásának azért volt jelentosége, késobb november elso napjaiban várható, s a
mert a RUMIJA akkor is tudott élelmet és hadi partvonal elott, különbözo helyeken lesben álló
utánpótlást szállítani a kis balkáni királyság szá- tengeralattjárók elobb-utóbb összeakad nak majd
mára, ha a víz felett egyébként szélcsend volt. velük.
Elofordult, hogy szélcsend idején a RUMIJA több Hübner sorhajóhadnagy valóban jól számított.
vitorlást vontatott be Antivariba. A franciák ugyanis belátták, hogya cattarói part-
Schlosser sorhajóhadnagy periszkópjának lá- sávot és az öblöt Montenegró felol nem tudják
tómezejében második nap reggel hat óra 20 perc- elfoglalni, hiszen ekkorra már a Lovcen ütegei el-
kor tunt fel az elso gozös és a szállítóhajót kísé- némultak. Ezért, hajóhaduk erejében bízva, a
ro francia romboló. A parancsnok nyugodtan várt, tenger felol akartak támadást indítani az öböl el-

, ." ~l"; ~" '" '-",: ; "~"'" "<O, , il'" J",! '1 T' ',~ ed ' ') k' ' co >, )4

,ltengera'aHlárotl'lalt törtel'le,te/ ~9tl'1:-J 91,81 35

len, mivel az onnan kifutó cs. és kir. egységek elott, illetve Antivari és Budua között, s ott cirkál-
állandóan veszélyeztették a Montenegrónak s tak.
azon át a Szerbiának nyújtott támogatást. Ahhoz Most térjünk vissza három tengeralattjárónk-
azonban, hogy Dalmáciában partra szálljanak, hoz. Mindhárom november 2-án a kora délelotti
közeli hadmuveleti kiinduló alapot kellett létesí- órákban hagyta el horgonyzóhelyét. Az elozetes
teniük. Ehhez elso lépésként néhány, a parthoz megbeszélés szerint Hübner sorhajóhadnagy
közel fekvo szigetet kellett elfoglalni és támasz- az U 3-mal Molontához (ma Mohinat) ment. Az
ponttá kiépíteni. Ezzel a céllal indították meg no- ottani jelzoállomás személyzete már két órával a
vember 1-jén a támadást. naszád megérkezése elott hallotta a petró-
November 2-án hajnalban az 1. könnyu cirká- leummotorok búgását. Jüstel sorhajóhadnagy
lóosztály három egysége rombolók kíséretében az U 4-et Ragusavecchia felé kormányozta, s
megjelent Lissa elott, sa LANSQUENET rombo- Giuppana-szigetnél horgonyzott le. 19 óra tíz
ló be is hatolt a kikötobe. Behatolását a tenger perckor ért oda, de a zajos petróleummotorok
felol a flotta fedezte. A partra tett különítmény hangját a jelzoállomás ort álló matrózai az o ese-
nem talált ellenállást, a szigetet nem védték, ott tében is már több mint egy órával elobb meghal-
csak jelzoállomást tartottak fönn. A Hum-csú- lották. Schlosser sorhajóhadnagy az U 5-el ki-
cson álló jelzoállomás azonban a franciák feIszó- ment a nyílt tengerre, s az öböl bejáratától, Punta
Iítására nem adta meg magát. d'Ostro erodjétol délnyugatra mintegy 30 mér-
- Jöjjenek a franciák értünk! - kiáltották a jel- földnyire állt lesbe, s várta az ellenséget. Hübner
zoállomás tengerészei. sorhajóhadnagy másnap délelott látott néhány
A franciák nem mentek értük, hanem elfogták ellenséges hajót, de mire elindult feléjük, azok
Lissa polgármesterét, és alakosságra 50 000 megfordultak és eltuntek. 4-én délután az U 3
korona hadisarcot vetettek ki. Hamarjában si- befutott az öbölbe. 3-án az U 4 is látott három
került 21 000 koronát összekaparni. Közben a cirkálót, de azok Jüstel sorhajóhadnagy számá-
Hum-csúcs jelzoállomása értesítette Sebeni- ra is nagyon messze voltak ahhoz, hogy megkö-
cót, ahonnan a riadóztatott 1. torpedóflottilla a zelítse oket, s ezért o is visszatért az öbölbe.
HELGOLAND gyorscirkáló vezetésével kifutott Az U 5 parancsnoka került legközelebb az el-
Lissa felé. A franciák - három cirkálójuk volt egy lenséghez. 3-án 12 óra 30 perckor egyszerre pil-
ellenében - üldözobe vették a HELGOLAND- lantott meg három csatahajót és hat cirkálót,
csoportot (a torpedóflottilla parancsnokának, amelyek feléje közeledtek. Schlosser sorhajó-
Heinrich Seitz sorhajókapitánynak ez is volt a cél- hadnagy is megindult feléjük. 13 óra 45 perckor
ja), de rövid ido múltán, attól tartva, hogy akna- a franciák és a tengeralattjáró közötti távolság
mezore csalják oket, vagy lesben álló tenger- már csupán 1700 méter volt, amikor az egyik cir-
alattjáró elé kerülnek, visszafordultak. Félelmük, kálóról felfedezték az U 5 periszkópját. A franci-
mint kiderült, nem volt alaptalan. ák valamennyi egysége tüzet nyitott. Az U 5 igye-
Ugyanezen a napon három rombolótói kísért kezett minél mélyebbre merülni, s irányt változ-
három francia csatahajó Lagosta-sziget elott áll- tatva kijutni az ellenség hatásos tüzébol, de túl
va, Rossóban is partra tett egy különítményt. messzire sem akart távolodni, hiszen olyan nagy
Ezek összetörték a technikai berendezéseket és hajókötelék került a szeme elé, amekkorával
a világítótornyot, s a jól végzett munka tudatá- osztrák-magyar tengeralattjáró ez idáig még
ban még aznap eltávoztak. Mint érdekességet nem találkozott. Izgalmas percek következtek. A
említjük meg, hogy az egyik francia altiszt a szi- 25 méterre lesüllyedt tengeralattjáró személyze-
geten felejtette kardját, amit röviddel késobb te biztonságban érezte magát, de vajon a fran-
RandIich Jeno sorhajóhadnagy talált meg, s ciák a közelben maradnak-e? A lövések jó fél óra
nagy örömmel vitt haza az öbölbe. múltán ritkultak, majd abbamaradtak. A mindkét
Miután a francia torpedórombolók üzem- oldalról hallható csavarzaj azonban arról árulko-
anyagkészlete egynapi futásra csappant, a flot- dott, hogy néhány ellenséges hajó még minden
ta visszavonult Máltára, csupán az 1. és 2. köny- bizonnyal a közelben tartózkodik. Schlosser sor-
nyu cirkálóosztály maradt a Meleda-csatorna hajóhad nagy óvatosan feljebb emelkedett. Min-

36
denki feszülten figyelt. Amikor a periszkóp áttört
a víz felszínén, a parancsnok alig 600 méternyi-
re maga elott látta az egyik páncélos cirkáló ol-
dalát. 14 óra 25 perckor az egyik torpedó kifutott
a vetocsobol.
- De hol a fehér buborékcsík? - meresztette
szemét Schlosser sorhajóhadnagy. Sok töpren-
gésre azonban nem maradt ideje, mert a cirká-
lón észrevették a tengeralattjárót, s a gyorstüze-
lo ágyúk ismét felugattak.
A robbanás ezúttal is elmaradt. Az U 5 vissza-
tért kikötojébe. A két megmaradt torpedót azon-
na/ megvizsgálták. S ekkor derült fény Schlosser
sorhajóhadnagy balszerencséjére: az U 5-re be-
hajózott torpedóknak gyártási hibájuk volt. A pá-
Iyamélységet szabályozó kamrák nyitva marad-
tak, a torpedókba betódult a víz, s így azok azon-
nal elmerültek. A másik két naszád torpedói is
ugyanilyenek voltak.
A Whitehead-torpedógyár azonnal megkezdte
a gyártási hiba kiküszöbölését, s akikerülo tor-
pedókat ezentúl fokozottabban ellenorizték. De
addig, amíg a kijavított torpedók megérkeztek, a
tengeralattjárók tétlenségre voltak kárhoztatva.
Nem így a franciák!
Miután a francia hajóhad gyakori felvonulá-
sai és eloretörései nem csaHák elo védett kikö-
toikbo/ az osztrák-magyar hadiflotta nagy egy-
ségeit, és a franciák így nem mérhettek dönto
csapást rájuk, a francia flottaparancsnokság a
továbbiakban az eredményesebb tengeri had-
muveleteket a tengeralattjáróitól várta. Lépniük
kellett, mert ahhoz, hogy Dalmáciában viszony-
lag kis kockázattal tegyenek partra szárazföldi
csapatokat, meg kellett semmisíteniük a cs. és
kir. flotta nagy egységeit. Hiába voltak sikere-
sek a különbözo szigetek és partrészek elleni
akcióik, azok eredményessége lényegében
nem volt több a felderítésnél. Ezért Boué de
Lapeyrere francia altengernagy (egyszersmind
a földközi-tengeri antantflotta parancsnoka)
utasította a tengeralattjáró flottilla parancsno-
kát, hogy naszádjai hatoljanak be a két fontos
kikötobe - Pólába és Cattaróba -, s ott sem-
misítsék meg az osztrák-magyar flotta csata-
hajóit és cirkálóit.
E parancs értelmében november 4-én egymás
után három francia tengeralattjáró, a FRESNEL,
az AMPERE és a MONGE igyekezett az öbölbe
behatolni. A jelzoállomások orszemei azonban
észrevették oket, és az erodök tüze eluzte a ha-
jókat. November 29-én a CUG NOT tengeralatt-
járónak (parancsnoka Dubois sorhajóhadnagy)
bravúros manoverezéssel mégis sikerült az öböl-
be bejutnia. A francia tengeralattjárót eloször a
Porto Rose elott álló 57 T jelzésu torpedóna-
szádrói vették észre.
- Elöl tengeralattjáró! - csattant az orszem ki-
áltása. A torpedónaszádot meglepte, hogy ellen-
séges tengeralattjáró jutott be a második, az úgy-
nevezett Topla-öbölbe, ezért percekig eltartott,
amíg a közben eltu nt periszkóp irányába, Castel-
nuovo fele elindulhatott. Késobb a tengeralattjá-
ró még háromszor kidugta periszkópját, s úgy
tunt, hogya Kobila-Castelnuovo közötti vonalon
halad. A periszkópot ekkor már a KRONPRINZ
ERZHERZOG RUDOLF toronypáncélos, vala-
mint a Caballa torpedóállomás orszemei is lát-
ták, de az mindig olyan gyorsan eltu nt, hogy nem
tudták célba venni. A periszkópot a RUDOLF or-
szemei ezután még kétszer látták, egyszer 800,
másodszor már 1500 méterre a csatahajótói,
mindannyiszor Castelnuovo irányában. A TopIa-
öbölben tartózkodó hajókat riadóztatták, s ezek
a Kumbor-csatorna felol igyekeztek elzárni a
CUGNOT útját, hogy ne tudjon tovább menni
Cattaro felé, illetve ne juthasson be a Teodói-
Friedrich Schlosser sorhajóhadnagy,
az U 5, majd az U 43 parancsnoka
37
öbölbe, ahol a csatahajók horgonyoztak. Közben
a francia tengeralattjáró ismét közel került a
RUDOLF-hoz, amely ekkor tüzet nyitott. Aztán a
parti ütegek is meg szólaltak. A CUGNOT még
egyszer feldugta periszkópját, majd elindult az
öböl bejáratánál fekvo Punta d'Ostro erod felé.
Az erodnél többször megpillantották, de mind-
annyiszor csak másodpercekre. Dubois sorhajó-
hadnagy kénytelen volt tájékozódni, nehogy rá-
fusson az aknazárra. Ekkor azonban már az
ULAN romboló és az 57 T torpedónaszád is el-
indult az üldözésére. A CUG NOT már a Punta
d'Ostro-Prevlaka vonalon járt, tehát az öblön
kívül, de még az aknazárak között. Eloször az
57 T ért a közelébe, s Heinz Erian sorhajóhad-
nagy, a torpedónaszád parancsnoka megkísé-
relte a CUGNOT megtorpedózását. 400 méterre
volt a francia naszádtói, amikor kifutott a torpe-
dó. A CUGNOT azonban olyan viharos gyorsa-
sággal merült alá, hogya hatméteres mélység-
re beállított torpedó elsiklott fölötte. A CUGNOT
eltunt, további üldözése kilátástalan volt, ezért a
romboló és a torpedónaszád visszafordult.
Napjainkig sem sikerült tisztázni s egyszeruen
érthetetlen, hogy Dubois sorhajóhadnagy miért
nem kísérelte meg a torpedótámadást, amikor
erre többször is lehetoség kínálkozott. Ez is egyi-
ke azon kérdéseknek, amelyekre talán már so-
hasem kapunk választ.
A mesterien végrehajtott, ám eredménytelen
francia támadás után a CURIE tengeralattjáró
(parancsnoka John Joseph Gabriel O'Byrne
sorhajóhadnagy) indult bevetésre. A tengeralatt-
járót üzemanyag-takarékosság ból Máltától a
Pelagosa-szigetig - a JULES FERRY páncélos
cirkáló fedezete mellett - a JULES MICHELET
páncélos cirkáló vontatta. Pelagosától már ön-
erovel haladt tovább, s december 18-án este ér-
kezett Póla elé. Itt 19-én reggelig figyelte a ha-
jóforgalmat, és igyekezett az aknazárakról, vala-
mint a védomuvek helyzetérol tájékozódni. Nap-
pal mélyen a felszín alá húzódott, majd decem-
ber 20-án hajnalban elindult, hogy behatoljon a
fo hadikikötobe és ott minél több csatahajót süly-
Iyesszen el. Oe valami közbejött: elromlott az
iránytuje, s ezért rossz irányba, Pólától északra,
Rovigno felé vette útját. Ez az üzemzavar három
órás idoveszteséget okozott, így a támadásra
legalkalmasabb idopontot elmulasztották, s ez a
38
személyzetet nagyon lehangolta. Az aknamezon
sikerült ügyesen átjutniuk, a drótkötélbol font el-
so záron, illetve alatta 18 méteres mélységben
11 óra 32 perckor tört át a CURIE, de a követ-
kezon, amelynek pozícióját a parancsnok nem
ismerte, fennakadt. A Millenkovich fregattkapi-
tány tervei szerint épített védorendszer vasma-
rokkal ragadta meg a tengeralattjárót. Beleka-
paszkodott minden kiálló és elálló alkatrészébe
- ilyenek a parancsnoki torony, a korlát, a pe-
riszkóp, a hajócsavarok, a kormánylapátok stb.
-, s 12 óra 30 perckor elkezdodött a CURIE élet-
halálharca. O'Byrne öt órán keresztül minden le-
heto módon megpróbálta kiszabadítani naszád-
ját (teljes erovel hátra, elore, le és föl), haszta-
lan. Közben a levego egyre romlott, s az akku-
mulátorok is kezdtek kimerülni. A szén-monoxid
az alsóbb részeket már annyira ellepte, hogya
CURIE Radium nevu kutyája kiszenvedett. A ver-
godo búvárnaszád úgy megdolt, hogy akkumu-
látoraiból kifolyt a sav, a keletkezett klórgozben
a legénység fuidokiott. A parancsnoknak be kel-
lett látnia, hogy nincs tovább. Elhatározta, hogy
felemelkedik és megadja magát.
Eközben az aknamezok ellenorzésérol vissza-
téro 63 T jelu torpedónaszádnak feltunt, hogy az
egyik barikád nem fekszik rendesen a helyén.
A tengerrol befutó SATELLlT torpedóhajó is
csatlakozott a torpedónaszádhoz, s a barikádnál
a víz alatt kettos periszkópot és árbocot láttak. A
SATELLlT 16 óra 15-kor leadta a C 08 jelzést,
a tengeralattjáró-veszély jelét. Közben a 63 T
egyik matróza ismét megpillantotta a periszkó-
pot, s öntevékenyen tüzet nyitott rá. Az egész ki-
kötoben úrrá lett az idegesség. Egymás után röp-
ködtek a különbözo parancsok: Védohálókat le-
ereszteni! Védoháló-riadó! A kiköto személyze-
tének jó negyedrésze a parton volt, a tisztek zö-
me is, hiszen közeledett a karácsony. Az embe-
rek kapkodtak, a védohálók fennakadtak, a fe-
szíto- és a tartórudak sem akartak a helyükre áll-
ni. .. Ellenséges tengeralattjáró abban a kiköto-
ben, amelyben szinte a teljes cs. és kir. flotta hor-
gonyoz! "Nyílásokat és vízhatlan válaszfalakat,
rekeszeket lezárni!" "Loszert a hét centiméteres
gyorstüzelokhöz!" "Felfegyverzett motorcsóna-
kokat a vízre!"
A különbözo urméretu gyorstüzelo ágyúk fel-
ugattak. Már a Punta Christo erod is tüzet nyi-
"~<~"'9J "'- 'i"\;'" ~; ~'"
,Az.' o$zthi,k-ma'9yar
~"'f,r~ 1~ ,,,\ '\'
ba,ditengerészet
tott, eloször vaktában, majd a SATELLIT ponto-
san megadta a tengeralattjáró fekvését. A 24 és
39 számú torpedónaszád is kifutott, hogy meg-
semmisítse az ellenséget. Azt a helyet, ahol a
CURIE-t gyanították, jó fél órán át tartották tuz
alatt, amikor két bója vagy valamilyen aknaféle
emelkedett fel a víz felszínére. A lassan beálló
szürkületben nem lehetett kivenni a tárgyak mi-
benlétét. Volt, aki aknán ak nézte, mások telefon-
bójának [12] vélték, néhány hajó hevesen loni
kezdte oket, s az egyik hamarosan el is süllyedt.
Ekkor a támadást irányító Lenoch korvettkapi-
tány motorcsónakon a megmaradt úszó tárgy kö-
zelébe ment, hogy megvizsgálja, nem telefonbó-
ja-e, amelyet a tengeralattjáró megadásának je-
léül bocsátott fel. A fényszórókkal megvilágított
úszótesten azonban kábelt nem talált, s így a
tengeralattjáróval nem tudta felvenni a kapcso-
latot. Emellett az úszótesten látható fémgombok
olyanok voltak, mint az aknák érintoszarvai, ezért
a közelébol eltávozva, parancsot adott az úszó-
test további lövésére. 17 órakor az egyik motor-
csónakrói észrevették, hogy a tengeralattjáró fel-
emelkedik. Erre minden géppuska és löveg a
tengeralattjáróra összpontosította tüzét, attól
tartva, hogy az - akár személyzetének feláldo-
zásával is - támadásra indul és a csatahajókat
megtorpedózza. Ezt a lehetoséget nem lehetett
kizárni.
Amikor a tengeralattjáró annyira kiemelkedett
a vízbol, hogy fedélzeti nyílását ki lehetett nyitni,
azon egy tengerész ugrott ki és zöld lámpát ló-
bált. Ot a többiek követték.
- Tüzet szüntess! - harsogott akkor Lenoch
korvettkapitány hangszórója. Eloször a motor-
csónakok, aztán a tenderek (segédhajók) gép-
puskái és gyorstüzeloi hallgattak el. A Punta
Christo erod még egy utolsó lövést küldött a
CURIE felé, amely pontosan a parancsnoki to-
rony mögött csapódott be, s a tengeralattjáró má-
sodperceken belül elmerült. Az órák 17 óra 10
percet mutattak. A francia tengerészek ekkor
már a vízben úsztak, vagy a barikád tetején, il-
Ietve a móló kövein kapaszkodtak. A motorcsó-
nakok tüstént elkezdték a mentést. A sötétben
nem volt könnyu megtalál ni a franciákat, bár
azok mindenünnen segítségért kiáltoztak. A
SANKT GEORG páncélos cirkáló, a RADETZKY,
az ÁRPÁD és a VIRIBUS UNITIS csatahajók
mentocsónakjai és motoros bárkái 23 tengerészt
épségben vettek fedélzeteikre. Négyet könnyebb
vagy súlyosabb sebesüléssel emeltek be csó-
nakjaikba, köztük a parancsnokot is. A sebesül-
teket este bevitték a tengerészkórházba, ahol
Lebon kormányos az éjjel belehalt sebesülései-
be. A kimentettek közül a második tiszt, Pierre
Paul Chailley hiányzott...
* * *
A háború során nyilvánvalóvá lett, hogy a cs. és
kir. hajóhadnak mind több tengeralattjáróra len-
ne szüksége. így amikor Németország novem-
ber 28-án hivatalosan közölte, hogyakieli hajó-
gyárban épülo, korábban megrendelt öt tenger-
alattjárót nem adja át a Monarchiának, hanem a
költségek megtérítése mellett saját flottájába
sorolja be, már december 21-én elkezdték a
39 méter mélységben fekvo CURIE kiemelésé-
nek elokészítését. Amikor a búvárhajó 1915. feb-
ruár 1-jén a felszínre úszott, a torony mögött
megtalálták a hiányzó második tiszt, Chailley fre-
gatthadnagy holttestét. Mellkasában hat srapnel-
szilánkot, bal vállában három repeszt találtak.
Másnap a polai tengerészeti temetoben ugyan-
olyan ünnepélyesen, katonai tiszteletadással, lo-
bogóval és díszsortuzzel hantolták el, mintha sa-
ját tengerésztiszt lett volna. A tengerészzenekar
azonban a háborúra tekintettel a francia him-
nuszt nem játszotta el.
Nyilván más bánásmódtói tartott az a francia
tengerész, aki, miután december 20-án beemel-
ték a mentocsónakba, így kiáltozott:
- Sorhajóhadnagy úr, barátjuk vagyok, nem
vagyok többé az ellenségük!
Csak akkor gyozodött meg róla, hogy nem esik
bántódása, amikor száraz ruhával látták el, s át-
fagyott tagjait a jól futött csatahajó legénységi
szállásán felmelegíthette.
Oe álljon itt egy ellenpélda is. Amikor a fran-
cia flotta 1914. augusztus 16-án a ZENT A cirká-
lót elsüllyesztette, a vízben segítségért kiáltozó,
nagyrészt sebesült tengerészekért semmit sem
tett. A ZENTA 312 fos személyzetébol ötórai
úszás után mindössze 139-en érték el a partot,
s ott a montenegróiak fogságába estek. Innen a
81 T torpedónaszád csak 1916. január 23-án vit-
te oket haza.
39
 o o
o o
Az U 14 tengeralattjáró nézeti rajza
Térjünk vissza a CURIE személyzetének to-
vábbi sorsához.
A súlyosan sebesült O'Byrne sorhajóhadna-
gyot december végén megoperálták, o azonban
mutét közben megfázott és tüdogyulladást ka-
pott. Felépüléséig Grazba vitték, ahol tiszti kü-
lönszobában helyezték el, sétál hatott a kertben,
franciául beszélo ápolónot kapott, s a grazi arisz-
tokrácia úgyszólván körülrajongta. A francia vö-
röskereszt 1915 májusában, amerikai közvetí-
téssel megszervezte, hogy O'Byrne-t a felesége
meglátogathassa. Hamarosan azt is engedé-
lyezték, hogya háború végéig vele maradjon. Mi-
vel a grazi éghajlati viszonyok O'Byrne egészsé-
gének nem kedveztek, a cs. és kir. haditengeré-
szet elintézte, hogya Duna menti Kremsbe köl-
tözzenek, ahol kétszobás lakást bérelt számuk-
ra. 1916 novemberében aztán egy cs. és kir. tisz-
tért kicserélték. Egészségi állapota azonban to-
vább romlott, s a CURIE parancsnoka 1917.
március 20-án Montavit-Bressoyban meghalt.
A francia haditengerészet a háború után
O'Byrne-rol és Chailleyrol is egy-egy tenger-
alattjárót nevezett el.
A cs. és kir. haditengerészet parancsnokságá-
nak döntése alapján akiemelt és rendbe hozott
CURIE 1915. február 7-én a 14-es számot kap-
ta. Otto Zeidler sorhajóhadnagy parancsnoksá-
ga alatt június 1-jén helyezték szolgálatba.
A rendbe hozott U 14 (ex CURIE) lett és ma-
radt is mindvégig a cs. és kir. Haditengerészet
legnagyobb tengeralattjárója.
40
az átépítés után (1916-1917)
A Lerch Egon sorhajóhadnagy parancsnoksá-
ga alatt álló U 12 tengeralattjáró 1914. decem-
ber 20-án - tehát ugyanazon a napon, amikor a
CURIE fennakadt a pólai védohálón - 17 órakor
elhagyta a Porto Rose-i horgonyzóhelyét. Ez a
tengeralattjáró december 7-én aSATELLlT von-
tájában érkezett a Cattarói-öbölbe, hogy felvált-
sa az erosen javításra szoru ló U 3-at. Addig
Póla, Brioni és Pirano körül tett kisebb gyakorló
utakat, november 11-14. között a pólai arzenál-
ban feküdt, ahol két Galileo rendszeru periszkóp-
ját két új Zeiss-periszkópra cserélték ki, továbbá
a parancsnoki torony elé egy 3,7 centiméteres
kis gyorstüzelo ágyút szereltek föl.
Lerch a korábban kidolgozott terv szerint csat-
lakozott az USKOKE rombolóhoz, amely a nyílt
tengeren vontába vette, s déli irányba fordult ve-
le. Éjfél után egy órával, nagyjából Durazzo ma-
gasságában (északi szélesség 41 o 27', keleti
hosszúság 180 35' 5") a két hajó búcsút vett egy-
mástól. A romboló visszafordult, a tengeralattjá-
ró pedig tovább igyekezett az Otrantói-szoros fe-
lé, hogy ott Otranto és Fano között járorözve le-
hetoleg elsüllyesszen egy ellenséges cirkálót. A
kémjelentések szerint ugyanis a szorosban fran-
cia páncélos cirkálók ügyeltek arra, hogyacs.
és kir. hajóhad ne jusson ki a Földközi-tengerre.
Lerchnek ezt az útját a tengeralattjáró-állomás-
ról mindenki nagy várakozással és fokozott figye-
lemmel kísérte, mert az Otrantói-szorosig még
egyetlen cs. és kir. tengeralattjáró sem merész-
kedett el. Ez már támadó tevékenység volt!
 21-én reggel hat óra 35 perckor a Va/ona (ma A vezérhajó ekkor az U 12-tol már csak 700
Vlore) elott fekvo Saseno-sziget tájékán felhang- méterre volt.
zott a kiáltás: - Jobb oldali torpedót indíts!
- Elöl füst! - Második torpedót indíts!
A füstoszlopok egyre szaporodtak, bár fátylu- A parancsnok figyelte a háromméteres mély-
kat az eros szél alaposan megtépázta. A tenger ségre beállított torpedók útját. Egyenesen húz-
hullámzott. Lerch hajójával alámerülve iparko- tak a zászlóshajó felé. Aztán látta az elso robba-
dott a füst felé, de a hullámverés miatt perisz- nást. Ez a torpedó a csatahajó elso részét talál-
kópját nem tudta használni. Kénytelen volt ismét ta el, a második pedig pontosan a közepét. Ha-
a felszínre emelkedni, s akkor a hajók árbocai, talmas robbanások rázták meg a levegot, a vizet
kéményei, tornyai lassan kirajzolódtak. és az U 12-t. Ekkor 17 méter mélységben voltak.
- Ellenség a láthatáron! - kiáltották. A pa- - Hurrá! - harsant fel az önkéntelen örömkitö-
rancsnok távcsövében egy szabályos csatarend- rés. Ekkor - az órák nyolc óra 30 percet mutat-
ben feléje közeledo francia csatahajókból álló kö- tak - a naszád lemerült a biztonságos 25 méte-
telék képe bontakozott ki! A távolság gyorsan res mélységbe; a Saseno-szigettol északnyugat-
csökkent, Lerchnek le kellett merülnie, bár egy ra 20 mérföldnyire voltak. Kisvártatva Lerch pa-
ideig még úgy haladt, hogy a tornya éppen kilát- rancsot adott a felemelkedésre, mert a két tarta-
szott a vízbol. lék torpedó kívül volt a fedélzetre erosítve. Elo-
- Figyelj csak! - mutatta második tiszt jének, ször periszkópmélységbe emelkedett. Látta,
Ernst Zaccaria fregatthadnagynak, akit felhívott hogy a francia hajók megzavarodva, összekeve-
a hídra. - Mint békében. Ha jól látom, 16 csata- redve mozognak, egy DANTON-típusú csataha-
hajó és páncélos cirkáló! Most fordulnak. Takti- jó pedig vadul tüzelve megindul az U 12 felé.
kai gyakorlat, ha nem csalódom, minden biztosí- Lerch sorhajóhadnagy még látta a megdolt
tás nélkül! csatahajót, de azután hosszú ideig nem mert a
- Vagy orültek, vagy elbizakodottak - mondta felszínre emelkedni. Amikor 12 óra 30 perckor is-
Zaccaria. - Egyébként mindkét torpedó kész - mét a felszínre merészkedett, a torpedózás he-
hunyorított a vékony második tiszt. - Lemegyek, lyén már semmit sem látott.
mert ezzel a fordulattal igen gyorsan közelednek.
- Lemerülünk! Gép állj, merülés periszkóp-
mélységre! Valamennyi nyílást lezárni - vezé-
nyelt a parancsnok, és a híd tetejérol bemászott
a toronyba. Felzúgtak a kompresszorok, kipré-
selték a levegot a merülotartályokból, majd be-
kapcsolták a villanymotorokat. Az U 12 már a víz
alól figyelte az ellenséget. A búvárhajó és az élen
haladó csatahajó közötti távolság már csupán
1500 méter volt.
- Kérem az azonosítási könyvet - kiáltott lep-
lezett izgalommal Lerch. - Az élen a COURBET-
osztály egyik tagja, talán éppen a COURBET, hi-
szen rajta a flottaparancsnoki lobogó! Mögötte a
DANTON-, a DÉMOCRATIE-, a RÉPUBLlQUE-
osztály tagjai! Oket az ERN EST RENAN-osztály
páncélos cirkálói követik.
A periszkóp a nagy hullámzásban hol kiemel-
kedett, hol pedig eltu nt, a naszád erosen hány-
kolódott.
- Megálltak! - kiáltott a parancsnok. - Áll az
Georg Ritter von Trapp sorhajóhadnagy,
egész társaság! az U 14 parancsnoka

41
 o 10m
1 J
~jj.' "jli"
Az U 12 nézeti rajza 1915 tavaszán
- Valószínuleg elsüllyedt, hiszen mindkét tor-
pedó beletalált - mondta Zaccaria fregatthad-
nagynak. - Végre tehát, a cs. és kir. flotta törté-
netében eloször sikerült egy dreadnoughtot [13]
megtorpedóznunk!
Az U 12 hazafelé vette útját. Másnap, 22-én
kora délután a GÁA torpedóhajó mellett vetett
horgonyt.
A JEAN BART - mert Lerch torpedói nem a
COURBET-t, hanem azt találták el - a találatot
túlélte, sikerült Máltára vontatni, de a háború vé-
géig sem tudták kijavítani. Az eredmény valóban
figyelemre méltó volt: a franciáknak egy csata-
hajójuk egyszer s mindenkorra kiesett a háború-
ból. A háború után szétbontották Toulonban.
Az eseménynek más fontos következményei
is lettek.
Megdolt az a hiedelem, hogy a cs. és kir. ten-
geralattjárókkal nem lehet eljutni az Otrantóí-
szorosig, hogy ezek a kis egységek csupán a
partsáv védelmére alkalmasak, s az öböl elott
kell megvárniuk, amíg az ellenség megjelenik a
láthatáron! Lerch bebizonyította, hogy többre ké-
pesek. Tehát meg kell változtatni a stratégiát és
a taktikát!
Ezenkívül bebizonyult, hogy a francia flotta
sem sérthetetlen, hogy lehet ellene sikeres ak-
ciót vezetni. S ha ehhez még hozzá vesszük,
hogy a franciák akorszeru CURIE-t az elozo na-
pon veszítették el, értheto, hogy a cs. és kir. ha-
ditengerészetet, elsosorban a tengeralattjáróso-
kat mámoros öröm kerítette hatalmába. "Az Ad-
42
riát nézték ellenségeink annak a harci területnek,
ahol csakis nekik kedvezhet a szerencse. A ten-
geren igazán csak a matematika határoz, döly-
fösködtek az angolok, a franciák. Úgy vélték,
hogya mi hajóhadunk még ifjú, és számra néz-
ve éppen nem jelentos. Hoztak tehát ellene egy
hatalmas, gogös hajóhadat. Papíron mi el vol-
tunk veszve,. Oe a tengerészeink vitézsége való-
sággal szíven ütötte a francia flottát..." - írta egy
akkori újság.
A franciák részérol a csatahajókat biztosítás,
kísérohajók nélkül hagyni, kétségtelen könnyel-
muség volt. Boué de Lapeyrere altengernagy de-
cember 24-én kelt, Augagneur tengerészeti mi-
niszterhez írt jelentésében azzal menti magát,
azt hitték, hogy a cs. és kir. tengeralattjárók leg-
feljebb Ourazzóig juthatnak el. A tengeralattjáró
torpedója is tökéletes meglepetés volt. "Megálla-
pítható - írja a továbbiakban a francia viceadmi-
rális -, hogy nem csupán a Monarchia partvidé-
ke elleni vállalkozások járnak nagy kockázattal,
hanem ezután a Montenegróba irányuló hajókí-
séreteknél is óriási kockázattal kell számol-
nunk ... Ha kifutunk, egyre inkább fel kell készül-
nünk rá, hogy azon a tengerrészen, ahol az el-
lenség fontos kikötoi, támaszpontjai vannak, egy
szép napon drágán kell megfizetnünk cirkálá-
sainkért ..." Jelentése további részében kéri, hogy
csökkenthesse a flotta útjait a Közép-Adrián,
mert az esetleges további veszteségeket nem
tartja arányban a céllal: Montenegró és Szerbia
megsegítésének kötelezettségéveI. Úgy vélte,
 hogy Szerbiáért és Montenegróért nem érdemes szetesen elsosorban a saját hadvezetoségünk
kockáztatni egyetlen csatahajót vagy cirkálót méltatta igazi értéke szerint, s ez alkalomból Fri-
sem, mert a háború Németország legyozésével gyes királyi herceg, tábornagy, hadsereg-fopa-
dol el, s flottájukat egy késobbi német-francia rancsnok, a tengerészeti parancsnokhoz a kö-
összecsapásra kell tartalékolniuk. A lenézett kis vetkezo táviratot intézte:
tengeralattjárók tehát érezhetoen veszélyeztet- »Az egész szárazföldi hadero nevében üdvöz-
ték az Adrián muveletezo francia hajóhadat. löm a cs. és kir. haditengerészetet az utóbbi na-
Franciaországban a párizsi kamara (parlament) pok fényes sikereiért, amelyek méltóan csatla-
éppen ülésezett, amikor az adriai események hí- koznak a régebbi korszakok klasszikus diadalmi
re megérkezett. A képviselok kitódultak a folyo- tényeihez. Szíveskedjék Excellenciád ezt az
sókra, az ülést félbeszakították, és mindenki a egész haditengerészetben kihirdetni és az U 12
tengerészeti minisztert faggatta, aki azonban ak- tengeralattjáró parancsnokának, valamint le-
kor még mit sem tudva gyorsan hivatalába sie- génységének külön köszönetemet kifejezni. Fri-
tett. A CURIE és a JEAN BART ügyében hozzá gyes királyi herceg tábornagy.«"
intézett interpellációkra csak este visszatérve tu- Haus tengernagy megköszönte a gratulációt,
dott válaszolni. és az U 12 személyzetét kitüntetésre terjesztet-
A franciák a JEAN BART megtorpedózása te föl. Ezután a cikk felsorolja, hogy kik milyen
után a háború további tartama alatt többé nem kitüntetésben részesültek: "Ofelsége, a császár
vezényeltek csatahajót az Adriára. Ugyanekkor és király Lerch Egon sorhajóhadnagynak az U 12
egy idore a Montenegróba irányuló szállítmányo- tengeralattjáró bátor és eredményes vezetésé-
kat is felfüggesztették. A csatahajók Korfuba ke- nek elismerésével a Lipót-rend lovag keresztjét a
rültek, az Otrantói-szoros orzését pedig páncé- hadiékítménnyel, az ellenség elott tanúsított
los cirkálók vették át. vitéz magatartásért Zaccaria Erno fregatthad-
A francia lapok az adriai helyzetet nagy felhá- nagynak a Vaskorona-rend lll. osztályát a hadi-
borodással és megrökönyödéssel tárgyalták. A ékítménnyel, továbbá az arany vitézségi érmet
Le Matin például így írt: "Vannak az Adrián vak- adományozta Lang Ferenc torpedómesternek,
mero búvárhajók is. Azok egy ideig csak Cattaro Neesor Frigyes törzsgépfelügyelonek, és Danek
környékén tartózkodtak, ám egy szép napon
messzire elmerészkedtek, és egyikük eltaláita
páncélosunkat. Mi ezen a tengeren sokkal töb-
bet kockáztatunk, mint az angolok az északi vi-
zeken. Máltai támaszpontunk nagyon messze
van, és ezenfelül nekünk nincsenek kis cirká-
lóink. Valóságos csoda, hogy eddig veszteség
nélkül vagyunk. Mindig a tengeren kell feIven-
nünk szenet, élelmiszert, vizet és egyebeket. Ál-
landóan lesben állunk, keressük a búvárhajók
periszkópjait nappal és a torpedónaszádok kör-
vonalait éjjel. Mennyire kívánnánk a csatát, az
igazi ütközetet, ahol látjuk az ellenséget, amely-
ben ugyanazokkal a fegyverekkel küzdenek.
Szinte szenvedélyesen végeztük el az elotanul-
mányokat ehhez a csatához. Készen állunk az
ütközetre egy még hatalmasabb ellenféllel szem-
ben is, és íme itt vagyunk, erosebbek a kelleté-
nél, de nem tudunk mit kezdeni az eronkkel. .."
"Haditengerészetünk ezen kiváló tényét - írja
az 1915. évi 1. számában »A tenger« címu ten-
Lerch Egon sorhajóhadnagy,
gerészeti és tudományos havi folyóirat - termé- az U 12 hos; halált halt parancsnoka

43
János tartalékos villamosfelügyelonek; az 1. oszt.
ezüst vitézségi érmet adományozta Pusztavér
Miksa torpedóoktató hajómestersegédnek, Kant-
ner Mátyás és Drotzinger Rudolf tartalékos ha-
jómestersegédnek, torpedóoktatóknak; Studeny
Ferenc torpedóoktató negyedmesternek, Krou-
csek István gépmestersegédnek, Onaiser József
tart. gépmestersegédnek, Benko Gyula tart. gép-
negyedmesternek, Fidra Antal gépnegyedmes-
ternek, Ziegler József villamosmesternek, Wai-
disch Károly és Brodinger Ottó villamos-negyed-
mestereknek ... A francia flotta gyászol - zárul a
cikk. - Királynojét vesztette el, akit oltalmazó gár-
dájának szemei elott csípett meg a mi kis tenge-
ri viperánk ..."
Talán nem túlzás, ha kimondjuk, a CURIE el-
zsákmányolása és a JEAN BART megtorpedó-
zása az erkölcsi siker mellett stratégiai siker is
volt!
* * *
A tengeralattjárókat a világ valamennyi flottájá-
nál eredetileg csupán vetocsövekkel szerelték
fel. A cs. és kir. tengeralattjárók ebben a kezde-
ti idoszakban épültek, tehát sem fedélzeti fegy-
vereik, sem kis gyorstüzelo ágyúik nem voltak,
amelyekkel a fegyvertelen kereskedelmi hajókat
azok igazoltatásakor sakkban tarthatták, és eset-
leg a drága torpedó felhasználása nélkül el is
süllyeszthették oket.
Gyorstüzeloket eloször 1913-ban, Nagy-Bri-
tanniában helyeztek a tengeralattjáróra. Mivel a
o 70m
1 J
/-~\
Az U
44
cs. és kir. hadvezetoség a tengeralattjárókat - kü-
lönösen a Montenegróba és Albániába irányuló
áruforgalom ellenorzése során - kereskedelmi
hajók feltartóztatására, lefoglalására is fel szán-
dékozott használni, a felszínen történo muvele-
tek megkönnyítésére pótlólag fedélzeti fegyve-
rekkel látta el oket. Már csak azért is szükséges
volt ez a korszerusítés, mert november 28-a után
nyilvánvaló lett, hogya Kielben épülo öt nagy ten-
geralattjáróra a Monarchia nem számíthat. Ez az
osztrák-magyar tengeralattjárósok körében jo-
gos felháborodást keltett. A meglevo tengeralatt-
járók korszerusítésére - elsosorban a kereske-
delmi hajók elleni minél eredményesebb harc
jobb feltételeinek megteremtésére - a tenger-
alattjáró-flottilla parancsnoka már az öt tenger-
alattjáró lefoglalásáról vett hivatalos értesítés
kézhezvétele elott is gondolt. Amikor 1914. no-
vember 11. és 14. között az U 12 javítás alatt állt
Pólában, kísérletképpen egy 3,7 centiméteres
gyorstüzelo ágyút szereltetett rá. Amikor pedig ki-
tudódott, hogya Monarchia az öt korszeru ten-
geralattjáróra nem számíthat, tovább már nem Ie-
hetett várni. Thierry korvettkapitány intézkedett,
hogy amint valamelyik tengeralattjárót a hadmu-
veletnél nélkülözni lehet, annak - a végképp el-
avult U 1 és U 2 kivételével - fedélzetére szintén
szereijenek gyorstüzelot. Az U 5-re december 6-
án, Cattaróban került föl a gyorstüzelo. Az U 3 és
U 4 egyszerre kapott fedélzeti fegyvert - illetoleg
az U 4 eloször csak talpat, amelyre késobb, 1915.
március 31. és április 21. között, amikor Pólában
1-2 nézeti rajza
 javították, a gyorstüzelo ágyút is felszerelték. Ek-
kor a külso fedélzetükön további négy torpedó el-
helyezésére is alkalmas helyet képeztek ki.
Ugyanakkor azzal, hogy merülotartályaikat boví-
tették, merülési idejüket három percrol másfélre
rövidítették. Legkésobb az U 6 - amikor 1915. no-
vember 8. és december 4. között Pólában a dokk-
ban állt - kapott fedélzeti fegyvert. Az U 6 fedél-
zetére még egy géppuskát is szereltek. A 3,7
centiméteres gyorstüzelok tüze azonban nem volt
elég hatékony, ezért az U 5 1915 júliusában 4,7
centimétereset kapott, az U 4-ét pedig, 1916. jú-
nius 5. és 17. között, 7 centiméteres, 26 urméret-
hosszúságú ágyúra cserélték ki. (Urmérethossz,
azaz kaliberhossz = a csohossz és a csourméret
hányadosa.)
E korszerusítések idejére a naszádokat ki kel-
lett vonni a harcból, s ebbol adódóan a számí-
tásba jöheto öt tengeralattjáróból csak ketto vagy
három tartózkodhatott a leginkább veszélyezte-
tett déli, cattarói támaszponton, s ezeknek kel-
lett viselniük a hadmuveletek terhét.
Ennek igazolására a következokben szemlél-
tetjük, hogy melyik búvárnaszád mikor (mettol
meddig) tartózkodott a cattarói támaszponton
vagy futott ki onnan bevetésre.
U 3: szeptember 27.-december 8.; 1915. jú-
lius 22.-augusztus 10.
U 4: szeptember 27.-1915. március 23.; má-
jus 6.-augusztus 20.
U 5: október 22.-1915. február 18.; 1915. már-
cius 24.-június 30.
o 10m
l 1
.:,
Az U 5-6 tengeralattjáró nézeti rajza
U 6: december 29.-1915. február 14.; 1915.
április 7.-május 9.; 1915. július 12.-október 20.
között.
U 12: 1914. december7.-december26.; 1915.
február 16.-április 17.
A felsorolás azt is jól szemlélteti, hogy a
cattarói támaszponton egy idoben háromnál több
tengeralattjáró sohasem volt, legtöbbször azon-
ban csak ketto tartózkodott ott. így januárban
hárman voltak, de már február közepétol gyakor-
latilag ketten, mert az U 6 február 14-ig, az U 5
február 18-ig maradt Cattaróban, s helyükre csak
február 16-án érkezett az U 12, hogy az U 4-gyel
kettesben lássák el a szolgálatot a déli Adrián.
Az U 12-es az egész márciust lent töltötte, de az
U 4 március 23-án felment Pólába, helyére a kö-
vetkezo napon érkezett meg az U 5. A teljes áp-
rilis hónapot egyedül az U 5 töltötte Cattaróban,
mert az U 12-t április 17-én az U 6 váltotta fel.
Ez utóbbi azonban május 9-én eltávozott, mert
május 6-án az U 4 váltotta fel, s így ismét csak
két tengeralattjáró, az U 5 és az U 4 maradt a
helyszínen.
Pedig több tengeralattjáróra igen nagy szük-
ség lett volna, de egyelore nem volt. Ezért a ten-
geralattjárók parancsnokai folyvást azon törték a
fejüket, hogyan lehetne a meglevo naszádjaik
hatékonyságát növelni, hogya védekezésbo/ a
támadásba mehessenek át. Felbuzdulásuk kap-
csolatba hozható Lerch Egon sorhajóhadnagy si-
keres támadásával (JEAN BART), amelybol jog-
gal arra következtettek, hogy az ellenséget olyan
D~~
45
Az U 6 a partközelben halad
vizeken kell meglepniük, ahol az a kis teljesíto-
képességu osztrák-magyar tengeralattjárók fel-
bukkanására valóban nem számít.
De hogyan lehet mindezt az elavult, elhaszná-
lódott és ezért muszakilag megbízhatatlan na-
szádokkal megvalósítani? Mennyit bírnak még ki
a motorok, a gépi berendezések? Mennyit visel-
nek el az emberek? Hol van a turoképesség ha-
tára az élo embernél és a holt anyagnál?
A búvárhajó-parancsnokok összeültek, meg-
hányták-vetették a kérdést. Eredményt akartak
elérni, mert úgy vélték, ezzel közelebb jutnak a
háború mielobbi gyozelmes befejezéséhez. Min-
denekelott azt kellett kikísérletezni, milyen távol-
ságra képesek elhajózni úgy, hogy még bizton-
ságosan visszatérhessenek a támaszpontra.
Van-e mód a hivatalosan megállapított hatósu-
gár növelésére, más szóval, adott üzemanyag-
készlettellehet-e a megteheto út hosszát valami
módon növelni?
Azt is ki kellett próbálni, hogy milyen hosszú
ideig bírják ki az emberek a tengeralattjáró ne-
héz körülményei közepette a kinntartózkodást a
nyílt vízen.
Ezeken a búvárhajókon a kényelem nek még a
halovány nyoma sem volt megtalál ható. Ez az-
zal függött össze, hogy a tengeralattjárók nem
többnapos útra, hanem csak néhány órás part-
közeli orjáratozásra épültek, amikor is a sze-
mélyzet minden este valamelyik anyahajón a sa-
ját függoágyába fekszik le, ott tartja holmiját, vál-
tó ruháit stb.
A lehetoségeket a vén RUDOLF csatahajó
tiszti szalonjában három parancsnok taglalta:
Jüstel sorhajóhadnagy az U 4-rol, Schlosser sor-
hajóhadnagy az U 5-rol és Halavanja Miklós sor-
hajóhadnagy, aki az U 6-al december 29-én fu-
tott be a Cattarói-öbölbe a javításra szoruló s ka-
rácsony másnapján az ULAN romboló vontájá-
46
Az U 12 szolgálatba állítása után
ban Pólába távozó U 12 helyére. Elotte Sebeni-
cóban volt a támaszpont ja, s az ott elterülo szi-
getvilágban járorözött.
Ugyanezen a megbeszélésen Halavanja sor-
hajóhadnagy - a régi stratégiai elveknek megfe-
leloen, a torpedónaszád-támadások mintájára -
felvetette egy közösen végrehajtandó "falka-ak-
ció" tervét is. Hiába, korábban valamennyien tor-
pedónaszád-parancsnokok voltak, s az akadé-
mián tanult és a torpedónaszádokra érvényes
taktikát még nem tudták levetkozni.
- Csak aztán úgy ne járjunk - nevetett Jüstel
-, mint ahogyan mi jártunk Schlosserral decem-
ber 8-án!
- Miért? Hogyan jártatok?
- Most már nevetünk rajta, de akkor. .. ! - só-
hajtott JÜstel.
- Az úgy történt - kezdte Schlosser -, hogy
egyszerre futottunk ki éjfél után egy órakor,
mert jelzést kaptunk: ellenség a láthatáron!
Mindketten ugyanabba a szektorba mentünk,
Raguza elé, de a jelzett francia hadihajókat
nem láttam.
- És viszont - vágott szavába Jüstel -, úgy tíz
óra körül, talán négy mérföldnyire magam elott
észrevettem egy tengeralattjárót. Azonnal leme-
rültem, megindultam feléje, de a periszkópban
elveszítettem. Egy ido után felemelkedtem, hogy
feltöltsem az akkumulátorokat. Mialatt ezt csinál-
tuk, a jelzoállomásról rádión parancsot kaptam a
bevonulásra. Csak az egyik motort járatva, szép
kényelmesen megindultam hazafelé, amikor,
pontosan 14 órakor megpillantottam egy merü-
loben levo tengeralattjárót, amely egyenesen fe-
lém tartott. Azonnal rákapcsoltam a másik mo-
tort is, gondoltam, így nem ér utol, a torpedólan-
szírozáshoz ugyanis nagy volt a távolság; le is
ráztam magamról, s szerencsésen befutottam a
RUDOLF védoszárnyai alá.
 - Én pedig - nevetett Schlosser - 14 órakor - Akkor én holnap délutánra a bádogskatulyá-
nagy örömmel állapítottam meg, hogy egy ma- mat felkészítem az indulásra és megpróbállak le-
gabi?tos francia ott sétálgat az orrom elott. Azon- pipálni - nézett Schlosserra Halavanja, aki mint
nallemerültem és támadásra indultam, de a má- rangidos a megérkezésekor a kis búvárhajós kü-
sik gyorsabb volt és elillant. Na mit gondolsz, lönítmény parancsnoka lett -, s holnap délután
Halavanja, ki volt az a francia? Nem más, mint kifutok.
Jüstel a négyeséveI! Kis híján beleeresztettem - Elég ronda az ido és még pocsékabb a ten-
az egyik csomagomat! ger, de hát rajta - mosolygott Schlosser.
- Mint otthon kiderült, egész ido alatt egymást Valóban, az U 6 szilveszter délutánján, pon-
kerülgettük! tosan 17 órakor elengedte köteleit, s a sötétben
- Hát bizony, ezek szerint nem veszélytelen, nekivágott az útnak. Az USKOKE romboló járt
ha többen ugyanazon a helyen operálunk - hüm- elotte, hogy az aknazáron átvezesse. Antivari
mögött Halavanja, a közös támadás kieszeloje. felé ment, hogy ott egy jelzett gozö st elcsípjen.
- És a rádióitok? Valami jelet kell ilyenkor meg- Bár a tenger viharosan hullámzott, Halavanja
beszélni. Mindannyiunknak van rejtjeles hívó- egészen a Rodoni-fokig lement. A tengerjárás
kulcsa! azonban annyira nehézzé vált, hogy kénytelen-
- A rádióink! - legyintett Schlosser. Csak Jüs- kelletlen ki kellett mennie a partközelbe, ahol le-
telnek van adó-vevoje a négyesen. bocsátotta horgonyát és várt. Várta a hullám-
- Antenna nélkül. S így mit sem ér - bóloga- zás csendesedését, mert a kis U 6-ost a hullá-
tott JÜstel. mok olyan hevesen dobálták, hogy megállni
- Oe térjünk vissza a legégetobb kérdésre. Mit sem lehetett rajta, nemhogy torpedót célba jut-
gondolsz - szegezte neki a kérdést Schlosser- tatni. Az ido azonban nem javult, pedig már
nek az U 6 parancsnoka -, van reális esélyünk elmúlt újév napja, el a január 2-a is. Az embe-
a menettartam megnyújtására? Te már megpró- rek csak orséget adtak, egyébként nem csinál-
báltál valamit, hiszen tegnap érkeztél vissza az tak semmit, legfeljebb a gépeken babráltak.
eddigi leghosszabb útról, amelyet búvárnaszád- Halavanja és a naszád második tisztje pedig fi-
jainkon eddig valaki is produkált. Ha jól tudom, a gyelte a legénységet, mennyire veszi igénybe
horgonyzóhelyedtol 64 órát töltöttél távol. oket a bezártság.
- Ez igaz, de végül is egy helyben ácsorog-
tam a Pali-fok elott, és semmi sem akadt a ho-
rogra. Még egy árva kockacukros vitorlás sem.
Ezen azután mindannyian jóízuen kacagtak,
mert Jüstel még november 28-án a Menders-
foknáI feltartóztatta a FlORE OEL MARÉ albán
vitorlást, amely San Giovanni di Meduából 20
tonna kockacukrot vitt volna Antivariba. Oe az
U 4 résen volt, az albán legénységet csónakba
ültette s útjára bocsátotta, a vitorlást pedig be-
vontatta a Cattarói-öbölbe. Egyébként ez volt az
elso kereskedelmi hajó, amelyet osztrák-magyar
tengeralattjáró zsákmányolt.
- Azt beszélik - ugratta Halavanja Jüstelt -,
hogy kaptál a zsákmányból, hazaküldted, s az-
óta Hunyad vármegyében nincs hiány kockacu-
korból.
- Badarság - legyintett JÜstel. Egyébként
sincs hiány semmiféle élelmiszerben ott. Meg
aztán ...
Oe Halavanja leállította a tréfálkozást. Szextánssal dolgozó tiszt az U 5-ön

tengeralattjáróinak .története 1907-1918 47

 Otthon, az öbölben a RUDOLF fedélzetén,
ahol a tisztek laktak, egyre nott az aggodalom
Halavanjáért és az U 6 legénységéért.
- Hol a fenében lehetnek ebben a komisz ido-
ben? Csak nem történt velük valami?
- Halavanja nem könnyelmu fickó - mondo-
gatták a derulátók. Nem viszi egykönnyen vásár-
ra a borét - erosködött JÜstel. - Régóta ismerem.
Igaz, itt mindenki régóta ismerte egymást, leg-
alábbis a parancsnokok és a második tisztek.
Vagy évfolyamtársak voltak a fiumei Haditengeré-
szeti Akadémián, vagy néhány évfolyam mal egy-
más alatt jártak, de egy-egy növendék híre, ha volt
valami nevezetes cselekedete, szájról szájra járt.
És kinek nem volt ilyen azok közül, akik tenger-
alattjáróra jelentkeztek, hiszen csak az Akadémia,
illetve a flotta "fenegyerekei" vállalkoztak erre az
életre. Halavanjának olyan híre volt, hogy mindig
és minden oldalról szereti bebiztosítani magát.
Január 3-án azonban már valóban félteni
kezdték az U 6-ot.
- Majd még azért, hogy lefozzön bennünket,
valami hülyeséget csinál - morgott Schlosser. -
Alighanem rajtaütöttek s végeztek vele.
- Ebben az idoben még egy hidroplánt sem
küldhetünk ki felderítésre.
A hangulat komorrá vált. S amikor magában
már mindenki elkönyvelte az U 6 vesztét, mert
hát ilyen idoben ilyen sokáig nem lehet kint ma-
radni a tengeren, január 4-én reggel a jelzoállo-
más jelentette, hogy tengeralattjáró közeledik,
mégpedig a felszínen, felvont piros-fehér-piros
lobogóval!
- Fiúk! Jön az az átkozott "hatos"! - hangzott
a megkönnyebbült kiáltás az öbölben.
- Ez az óvatos Halavanja mennyit is töltött tá-
vol a támaszponttól? - számoigatta Schlosser. -
Kereken 88 órát! Bizony, lefozött!
Amikor az U 6 reggel kilenc órakor büszkén
lengo lobogóval befutott támaszpont jára, a
MONARCH csatahajó fedélzetén felsorakozó
zenekar rázendített a Prinz Eugen-indulóra ... Ek-
kora eredménynek számított, hogya legénység
közel négy napig kibírta.
48
A tengerjárás csillapodván, legközelebb ja-
nuár 6-án az U 5 indult bevetés re Montenegró
elé, mert hajószállítmányt jeleztek. A hajók azon-
ban nem érkeztek meg, s így Schlosser sorha-
jóhadnagy a harmadik napon, 9-én visszatért a
támaszpontra. Három napot azonban neki is si-
került kint töltenie. Miután az együttesen végre-
hajtandó támadás gondolatával - a nagyobb ha-
tótávú rádiók beszereléséig - nem foglalkoztak,
Jüstelt a megbeszélt program második része is
izgatta: milyen távolra lehet elhajózni ezekkel a
naszádokkal?
Január 15-én hagyta el az öblöt, s egyenesen
az Otrantói-szorost vette célba. EI is vergodött
Fano szigetéig, pedig a szélerosség elérte a ha-
tos fokozatot, s a tengeren ennek megfeleloen
igen nagy volt a hullámjárás. A hat méter magas
hullámok annyira dobálták a naszádot, hogy le
kellett merülnie, bár a tenger a 12 méteres, úgy-
nevezett periszkópmélységben is erosen moz-
gott. Pedig a "hármas" számú testvérével együtt
ez a naszád volt a cs. és kir. flotta legnagyobb
tengeralattjárója! Jüstel tehát vagy 130 mérföld-
nyire hajózott el a Cattarói-öböltol, s az Otrantói-
szoroson is túljutott néhány mérfölddel, de hajó-
val nem találkozott. A mostoha idojárás miatt
elobb kellett visszafordulnia, mint eredetileg
szándékában volt.
Ez a néhány kifutás igazolta, hogya partvéde-
lemre tervezett öreg tengeralattjárókkal messzi-
re el lehet hajózni, az emberek a bezártságot és
az összezártságot több napon át bírják anélkül,
hogy ez rossz hatással lenne harckészségükre.
Nem kell tehát megvárni, hogy az ellenség jöjjön
a partok elé, fel is lehet keresni, s ott lehet meg-
támadni, ahol a legkevésbé várja.
Amellett ezek az utak a személyzet kemény
és hasznos iskolái is. Tökéletesen kiismerték na-
szádjuk minden tulajdonságát, teljesítoképes-
ségét és teherbírását. Arra is rájöttek, hogyha
csupán egyetlen motort járatnak, sok üzemanya-
got takarítanak meg. Igaz, akkor lassabban ha-
ladnak, de sokkal távolabbra juthatnak el, s így
megnövelik hatósugarukat.
_ ~ .. " ~. - ~ .
..
Tengeralattjárók, elore!
Szerbia 1914. december 3-án indított ellentáma-
dása a Monarchia csapatait arra a vonaira vetet-
te vissza, amelyrol a háború kitörésekor megin-
dultak. Gyozelméért azonban nagy árat fizetett:
130 000 katonája vált harcképtelenné (elesett,
fogságba került, megsebesült), köztük a képzett
tisztikar túlnyomó része. Egy újabb támadást ön-
erejébol már nem védhetett ki. Ezenkívül kifo-
gyott az élelme, tartalékai teljesen kimerültek,
nem volt hadianyaga és katonáinak soraiban jár-
vány ütötte fel fejét. Soha olyan nagy szüksége
nem volt szövetségesei támogatására, mint
1915-ben. Ugyanekkor az antantnak is érdeké-
ben állt, hogya Monarchia eroit a balkáni arcvo-
nalban továbbra is lekösse. Az antant azonban
csupán egyetlen úton, az Adrián át, Montenegro
kikötoin keresztül juttathatott segítséget szövet-
ségesének.
A Monarchia haditengerészetének pedig -
Olaszország 1915. május 23-i hadba lépéséig -
az volt a fo feladata, hogy ezt az után pótlási vo-
nalat széttépje, meggátolja a Szerbia és Mon-
tenegró számára annyira létfontosságú hadi-
anyag- és élelemszállítmányok célba jutását. Ez
azonban a francia flotta fölénye miatt nem volt
egyszeru feladat. Kétségtelen, hogy a JEAN
BART megtorpedózása a franciákat óvatossá
tette, s Boué de Lapeyrere altengernagya szál-
lítóhajók kísérését legszívesebben beszüntette
volna, azonban a francia tengerészeti miniszter
utasítására ismét fel kellett vennie a kapcsolatot
Montenegróval. Január 19-én - egy hónapi szü-
net után - egy francia gozös két torpedóflottilla
kíséretében megjelent az Adrián, sAntivariban
horgonyt vetett, élelmiszerrel, szénnel és a
Lovcenen felállított nagy hatótávolságú rádióál-
lomáshoz szükséges alkatrészekkel megrakod-
va. Január 24-én a LÉON GAMBETT A páncélos
cirkáló San Giovanni di Meduánál rakott ki kü-
lönbözo anyagokat, február 3-án pedig két go-
zös szállított hadi fontosságú anyagokat Anti-
variba. Oe nem soroljuk tovább, a szállítások
folytatódtak. Ennek meggátlására futottak ki
idonként az osztrák-magyar hadiflotta tenger-
alattjárói, ám gyakorta eredménytelenül tértek
vissza támaszpontjaikra. Mire leértek a monte-
negrói kikötok elé, az ellenség már régen kikö-
tött vagy el is hagyta a kikötohelyet. A kémjelen-
tések ugyanis nem mindig érkeztek a kello ido-
ben, a különbözo megfigyeloállomásokról csu-
pán a Monarchia partjai elé érkezo hajókat Iehe-
tett meglátni, a tengerészeti repülok felderíto út-
jai pedig mindig az idojárástól függtek. Ha ideje-
korán kaptak jelentést arról, hogy szállítóhajók
érkeztek valamelyik montenegrói kikötobe, a bú-
várhajó-akció akkor sem volt minden esetben
eredményes. így például február 3-án két gozös
érkezését jelezték Antivariba, s az U 4 tüstént el
is indult. Jüstel sorhajóhadnagynak azonban ez-
úttal balszerencséje volt: eltörött a hajtómotor
egyik dugattyúja, vissza kellett fordulnia, pedig a
TIDJITT és a WHITEHEAD szállítógozösök füst-
jét már látták.
Halavanja sorhajóhadnagy és legénysége
sem volt szerencsésebb. Még február 2-án futot-
tak ki azzal a szándékkal, hogy négy napon át
kint maradnak a nyílt tengeren, s igyekeznek né-
hány szállítógozöst lesállásból elcsípni. A Pali-
foknái azonban az egyik motorhenger megre-
pedt, s az U 6 visszafordult. Néhány nap múlva
az USKOKE romboló Pólába vontatta, ahonnan
- már kijavított motorral - csak április 17-én a
HUSZÁR romboló vontájában érkezett vissza
Cattaróba.
Február 6-án Schlosser sorhajóhadnagy indult
távoli útra. Az U 5 csupán egyik motorját hasz-
nálva, egészen Korfuig "Iebaktatott", tehát vala-
mivel messzebbre jutott el, mint Jüstel az U 4-el.
Ez nem volt kis teljesítmény, hiszen az U 5 az
U 4-nél gyengébb volt, hatósugara pedig csak
800 tengeri mérföldig terjedt, amíg a Germania-
típusúaké felszíni menetben a 2000 mérföldet is
49
elérte. Az elméleti menettávolság víz alatt - te-
hát villanymotorral üzemelve - a Germania-, va-
lamint a Whitehead-gyárban épített Holland-típu-
súaknál egyaránt 60 mérföld volt.
Az U 5 azonban útja során - pedig meglehe-
tosen forgalmas útvonalon cirkált - egyetlen el-
lenséges hajóval sem találkozott. Az idojárás
igen mostoha volt, s Schlosser sorhajóhadnagy
8-án visszaérkezett a támaszpont jára, ahonnan
a CSIKÓS romboló Pólába vontatta, hogy ott ak-
naelhárító készüléket szereijenek fel rá. Catta-
róba ismét majd csak március 24-én érkezett
vissza.
Az U 4 mégsem maradt teljesen egyedül a dé-
li bázison, mert február 16-án az U 12 visszatért
oda. Egy ideig ez a két búvárnaszád látta el a
blokádszolgálatot Montenegró elott.
Február 19-én a déli órákban az Antivaritói dél-
re orködo U 4 megpillantotta a montenegrói
RUMIJA gozjachtot, amely három tehervitorlást
vontatott. Jüstel sorhajóhadnagy azonnal tá-
madásra indult, de periszkópját észrevették. A
RUMIJA elengedte a vontatmány köteleit, és tel-
jes gozzel menekülni kezdett Dulcigno felé. Az
U 4 felemelkedett és parancsot adott a vitorlá-
soknak, hogy menjenek Cattaróba. A vitorlások
felhúzták vitorlái kat - eros szél fújt, a RUMIJA
ezúttal nem a szélcsend, hanem az ellenszél
miatt vontatta a három vitorlást -, és elindultak.
Csakhogy nem Cattaró felé, hanem az ellenke-
zo irányba, méghozzá olyan sebességgel, hogy
Jüstel már nem tehetett semmit. Ha lett volna a
fedélzetén egy gyorstüzelo, akkor minden bizony-
nyal Cattaróba kényszeríthette volna zsákmá-
nyát, amely azonban így kicsúszott a kezei közül.
Február 23-án a WHITEHEAD gozös a DAGUE
és a FAULX rombolók kíséretében ismét vissza-
tért Antivariba. Amikor a hajók be akartak men-
ni a kikötobe, a DAGUE egy aknának ütközött-
amelyet a cs. és kir. torpedónaszádok telepítet-
tek a bejárathoz -, és a hajó fel robbant. Sze-
mélyzetének mindössze a felét sikerült megmen-
teni. A DAGUE volt a franciák elso rombolóvesz-
tesége.
A hírre, hogy francia hajók tartózkodnak Anti-
variban, az U 12 kifutott. Lerch sorhajóhadnagy
azonban hasztalan strázsált Antivari elott, egyet-
len hajó sem hagyta el a kikötot. Másnap Jüstel
állt lesben, harmadnap ismét Lerch. Ekkor, feb-
50
ruár 27-én már történt valami. Lerch tengeralatt-
járója Antivari elott állt, amikor reggel 8 órakor
egy BRUMAIRE-típusú francia tengeralattjáró
két torpedót indított az U 12 felé. A sorhajóhad-
nagy azonban idejében észrevette a közeledo
veszedelmet, kikerülte a torpedókat, majd o is
lanszírozott, de azt meg a francia tengeralattjá-
ró manoverezte ki. Ezután a francia tengeralatt-
járó - ahogyan késobb Lerch elmesélte - maga-
biztos nyugalommal felemelkedett, és teljes se-
bességgel eltávozott. Tudta, hogy az osztrák-
magyar tengeralattjáró nem képes utolérni.
Lerch ugyan követte egy darabig, de hasztalan.
Ezalatt leérkezett a Menders-fokig, ahol egy
BERNOULLI-típusú francia tengeralattjáróval ta-
lálkozott. Ezzel is majdnem szó szerint ugyanaz
ismétlodött meg, mint reggel a másikkal Anti-
varinál. Lerch reménytelenül eredhetett a gyors
tengeralattjáró után.
Másnap az U 4 látta el ablokádszolgálatot.
Dulcignótól délnyugatra Jüstel egy kis gozöst pil-
lantott meg, de jócskán lemaradt tole. S közben
a francia szállítóhajó és a romboló elhagyta
Antivarit.
Hiába volt minden: egyidejuleg csupán egyet-
len tengeralattjáró blokadírozhatott, azt pedig el-
kerülni a franciák számára nem volt nagy muvé-
szet. A blokád persze tovább tartott, de ered-
ményt nem hozott. Március 17-én például az U 4
vagy négy mérföld távolságra megpillantotta a
BRUMAIRE tengeralattjárót. Irányt vett felé,
hogy megtámadja, de a sötétben - estére járt az
ido - a periszkópban elvesztette.
A támaszpontra való visszatérése után a flot-
ta vezetése úgy döntött, hogya tengeralattjárók-
ra fényszórót szerelnek. Jüstel hasztalan fejezte
ki ellenvéleményét, hogy ez fölösleges, csak el-
vakítja az embert az utána következo manover-
nél, a fényszórót felszerelték a naszádra. Ezzel
is eltelt néhány nap. Mikor azután bebizonyoso-
dott, hogy Jüstel sorhajóhadnagynak igaza volt,
március 21-én a fényszórót leszerelték és átad-
ták a MONARCH csatahajónak. Két nappal ké-
sobb, 23-án az U 4-et Brioniba vontatták, majd
onnan 28-án Pólába, s a hajó 31-tol április 21-ig
dokkban feküdt. Május 6-án már új parancsnok,
Rudolf Singule sorhajóhadnagy irányítása alatt
érkezett vissza Cattaróba. O a leghosszabb ide-
ig - 1917. november 30-ig - volt ugyanannak a
búvárnaszádnak a parancsnoka. Nevéhez sok sorhajóhadnagynak a periszkópon át még to-
esemény fuzodik. vábbi 16 rombolót volt szerencséje látni, de meg-
Március 8-án, 18-án, 21-én és 30-án - az U 4 támadásukra nem gondolhatott, minthogy túl
váltótársaként - az U 12 látta el a blokádszolgá- messzire - mintegy 5000 méternyire - voltak. Az
latot Montenegró elott. idojárás is rendkívül rossz volt, ezért április 6-án
Március 18-án Lerch feltartóztatott két olasz vi- a búvárnaszád befutott a támaszpont jára, ahol
torlást, de papírjaikat s rakományukat rendben alapos javítás alá vették. Ezután - az U 12 áp-
találva útjukra bocsátotta oket. Március 23-án két rilis 5-i, egynapos blokádszolgálata után - egé-
montenegrói vitorlást - a FlORE DE DULCIGNO szen április 22-ig, tehát 17 napon át (az U 6 ki-
és a HILUSSIE nevut - sikerült elcsípnie és a futásáig) tengeralattjárók nem indultak orszolgá-
Cattarói-öbölbe vontatnia. latra Montenegró elé.
Március 28-án került sor a MONARCH csata- Az U 5 útja azonban - a horgonyzóhelyétol
hajó fedélzetén azoknak a kitüntetéseknek az 88 és fél órát távol töltve - jelentos eseménynek
ünnepélyes átadására, amelyeket a tenger- számított. Olyannyira, hogy Peter Handel-Maz-
alattjárósok a JEAN BART megtorpedózásáért zetti báró fregatthadnagy, aki annak idején a
kaptak. PRINZ EUGEN csatahajón Pólában, a bal olda-
Az U 12 március 30-án kifutva Antivari elott állt li hét centiméteres üteg parancsnokaként szol-
lesben. 31-én öt üres trabaccolo (kétárbocos, ad- gáit (a csatahajó fofedélzetén hat ilyen hét
riai típusú, nagyobb halászbárka) került az útjá- centiméteres löveg volt), Schlosser teljesítmé-
ba. Mindegyiket elkobozta s Cattaróba vontatta. nyét, aki cirkálása során Santa Maria di Leuca-
Neveik: FlORE 1, FlORE II, BUONA FORTE (a fokig és Sasenóig jutott, mint "szép eredményt"
jó szerencse nem váltotta valóra a hozzá fuzött a naplójába is bevezette. Pedig a viharos tenger-
reményeket), INDAVERDI, HAlLIE. Az U 12 leg- járás miatt - a parancsnok és két matróz kivéte-
közelebb április 5-én állt blokádszolgálatban lével - mindenki megbetegedett.
Montenegró elott, ezután 17-én a GIGANT - az Idoközben az U 6-on elkészítették az akna-
USKOKE biztosításával - Pólába vontatta, on- kutató készüléket, és a naszád a HUSZÁR rom-
nan S. Sabbába ment, és a Trieszt melletti tá- boló vontájában április 17-én befutott a Cat-
maszponton állomásozott. Az U 5, miután rádió- tarói-öbölbe. Halavanja Miklós sorhajóhadnagy
ját rendbe hozták, március 24-én érkezett a tá- 22-én indult bevetésre Montenegró parti vizei-
maszpontra. Elso ízben április 2-án indult felde- re, mert ott több hajót láttak. Megállította s át-
rítésre Korfu elé, ahonnan április 6-án érkezett vizsgálta a CITTA DI BARI és a JOLANDA ne-
vissza. Útközben Paxostól nyugatra (ez már az vu olasz gozöst, továbbá a JOLANDA vitorlás-
Égei-tenger!) egy VICTOR HUGO-típusú páncé- hajót, de papírjaikat rendben találván útjukra
los cirkálót vett üldözobe, de nem érte utol. Ké- bocsátotta oket. Mialatt az ellenorzés tartott,
sobb, 13 óra 50 perckor két romboló közeledett hajóját a montenegrói partról ágyúval és gép-
felé, és le kellett merülnie. Periszkópjában mind- puskával lotték, de a búvárnaszád nem kapott
kettot elveszítette. A nap folyamán Schlosser találatot.

o
1 ~Om

AzU5meffi~Ur~márepff~ewU

". <fl" ~ ,,~ , ,'" ) ~ 1 ,1~' If:' "f1,,".l~j:' rt". ~

51
,~'l~"O}

,~e n ge ra IaHI á ro in a 1(:'<

tör le ne!e f#",:90J~~1Jl1J:J:
 Legközelebb 29-én, hajnali 4 órakor futott ki
Korfu környékére. Több hajót látott, de ahhoz,
hogy megtámadhassa oket, túlságosan messze
voltak. Május 4-én érkezett vissza bázisára, s ez-
zel az eddigi leghosszabb idot, 131 órát töltött
kikötojétol távol, bevetésben a nyílt tengeren.
A hajó május 8-án még Montenegró elott blokád-
szolgálatban állt, majd 9-én Spalatóba, onnan
Sebenicóba ment, s több mint két hónapig ott tel-
jesített orszolgálatot. Július 12-én érkezett ismét
Cattaróba. A parancsnok ekkor leadott jelentése
szerint a homérséklet a naszád belsejében
30-58 fok között mozgott, abban a helyiségben
pedig, ahol az akkumulátorok voltak, sohasem
szállt 38 fok alá. A szelloztetés jóformán semmit
sem segített, igaz, akkor nyár volt.
Friedrich Schlosser sorhajóhadnagy április
22-én parancsot kapott, hogy adja át az U 5
parancsnoki tisztét lovag Georg von Trapp
sorhajóhadnagynak, akit az 52 T (korábban
ALLlGATOR) torpedónaszádról helyeztek át
Cattaróba. Schlosser egyidejuleg az 55 T (az-
elott SEEHUND) parancsnoka lett. Ot - mivel a
torpedónaszádon nem érezte jól magát - kéré-
sére néhány hónap múlva visszahelyezték a
tengeralattjárósokhoz. Augusztusban már is-
mét tengeralattjáró-parancsnok volt.
Lovag Georg von Trapp sorhajóhadnagy Cat-
taróba megérkezve örömmel állapította meg,
hogy az U 5 személyzetébol szinte mindenkit is-
mer, korábban együtt hajózott velük. Közülük né-
melyek azóta tartalékosként szolgáltak az U 5-
ön, mert idoközben letelt az idejük, leszereltek,
de a háború visszaszólította oket.
A sorhajóhadnagyot Thierry korvettkapitány
röviden tájékoztatta a tengeralattjárók helyzeté-
rol. Mindazt elmondta, amire fel kellett hívnia fi-
gyelmét. Arra, hogy ezek a naszádok már bizony
öregecskék, sok baj van velük, temérdek a gép-
hiba, s kevés lehetoség van arra, hogy nagy ja-

..
CRKVICE

.
E

Sodronykötéltorlosz
----- Határ
\

1
D p!!flH..ov1c
\
,

ij
i\
I\i
\
i
\Pdtinsr-od
.q.fQO$

\
\
CAT{AROC;;toc
\.

AORIA
70km
J

A Cattaró;-öböl vázlata az 1914-ben telepített aknamezokkel

rI }~,. "'1.):. ~ ! ,
52 7' "Ip 1)""<: 1

fAJ. .·OS~z.Hák-magyar' h.aditengerészet

 vításhak vessék alá oket, mert Cattaróban - an-
nak ellenére, hogya háború már kilenc hónapja
tart - nincs megfelelo javítómuhely. Minden csak
rögtönzött és ideiglenes. A legénység éjjel-nap-
pal azon fáradozik, hogy naszádját legalább fé-
lig-meddig bevetés re kész állapotban tartsa.
- Magunknak kell magunkon segítenünk -
mondta rezignáltan a flottilla parancsnoka. - Lát-
tad már közelrol a naszádjainkat? Mintha még az
öreg Noé hagyta volna ránk - nevetett keseruen.
- Dicsoséges tengerészetünk nem sokat áldoz
erre a fegyvernem re, úgy tunik mi vagyunk a
mostohagyerekek. Oe ezen túl kell tennünk ma-
gunkat. Mostanáig még azt sem engedélyezték,
hogy mi lojük be a torpedóinkat, azért volt annyi
kudarcunk. Ez az arzenál dolga, mondták, mert
ok jobban értenek hozzá - legyintett. - S én at-
tól tartok, hogy ott szabotál nak, errol Sch/osser
és a többiek is tudnának mesélni. ..
- És mit szól mindehhez a legénység?
- Az emberek nagyszeruek és szolgálatké-
szek! - derült fel a korvettkapitány. - Igyekvoek
és értik a mesterségüket. Adj nekik egy üres
szardíniásdobozt, s karburátort csinálnak belole.
Csak csodálni tudom, hogy ennyi mellozés után
is még mennyire megorizték lelkesedésüket. Oe
most már szükségük van egyszer valami ered-
ményre is! S nem csupán néhány vacak kis vi-
torlás elkobozására. Ezzel kapcsolatban külön is
a lelkedre kötöm, hogy a semleges szállítóhajó-
kat tekintsd tabu nak, még akkor is, ha tudjuk,
hogy Albánián keresztül Montenegrót és Szer-
biát segítik rakományukkal!
Trapp sorhajóhadnagyon lassacskán kedvet-
lenség lett úrrá, amely fokozatosan felháboro-
dássá vált.
- Lehet, hogy kissé orültek vagyunk, hogyeny-
nyire tartjuk magunkat a hadijog hoz - folytatta a
korvettkapitány. - Oe meg kell mutatnunk ellen-
ségeinknek, hogy mi milyen becsületesek va-
gyunk - nevetett keseruen.
- Igen - válaszolt a sorhajóhadnagy. - A ke-
reskedelmi hajók kapitányai kajánul integetnek át
hozzánk, s nekünk ehhez a komisz játékhoz jó
arcot kell vágnunk.
A flottilla parancsnokának eligazítása után bá-
ró Hugo von Seyffertitz sorhajóhadnagy, az U 5
második tisztje tájékoztatta új parancsnokát.
Amit ezúttal hallott, az sem volt szívderíto.
Trapp sorhajóhadnagy, az U 5,
majd 1915. október 14-tol az U 14 parancsnoka
- Valamire fel kell hívnom a figyelmedet, pa-
rancsnok úr. Ez a naszád öreg és alaposan el-
használt. Megkíséreljük javítgatni, de a gépek
már elkoptak, a tömítések nem zárnak rendesen,
és a kipufogógáz, a benzingoz a naszád belse-
jébe szivárog. Ha például most le kellene merül-
nünk anélkül, hogy elotte az egész bádogkasz-
nit alaposan átszelloztetnénk, egy órán belül a
legénység fele elájulna. Úgy hullanának, mint a
legyek, s csak a felemelkedésünk után, a friss
levegon térnének ismét magukhoz! Ám becsüle-
tükre legyen mondva, nem sokat törodnek vele.
Nevetnek, s ezt az állapotot benzinmámornak,
benzinfüstös állapotnak nevezték el. Egyszer
azonban még kutyaszorítóba kerülhetünk miat-
ta. Mindenekelott új motorokra, dízelmotorokra
lenne szükség, amelyek olajjal üzemelnek, s
ezeket az idejétmúlt ócska benzinmotorokat ki
kellene dobni! Ma már egyetlen tengeralattjárót
sem építenek benzinmotorral!
- Hát igen, de pillanatnyilag nem tudunk mit
tenni. Azzal kell hajóznunk, amink van. Amíg
ilyen kevés a búvárnaszádunk, még gondolni
sem lehet arra, hogy ezeket olyan hosszú idore
kivonják a forgalomból, ameddig a hajókba új
nyersolajmotorokat építenének. Nincs mit ten-
nünk, megpróbálunk valahogyan ezzel az "ötös-
sei" boldogulni.
Von Trapp sorhajóhadnagynak nem kellett so-
káig várakoznia. A bázisra érkezésének máso-
dik napján megkapta a kifutási parancsot: hajóz-
zon az Otrantói-szorosig, ott ellenorizze a hajó-
53
forgalmat, és ha lehetséges, támadja meg az el-
lenséges hajókat.
íme, az eddigi keserves kísérletek hoztak né-
mi eredményt: a tengeralattjárókat már távolab-
bi vizekre is elküldték, hogy a franciákon ott üs-
senek rajta, ahol azok a legkevésbé várják. El-
hangzott végre az új parancs: Tengeralattjárók,
elore!
Az U 5 április 24-én, hajnali négy órakor elen-
gedte a kiköto kötelét, és búcsút vett a RUDOLF-
tól, ahol még mindenki aludt, csupán az ortiszt
intett a távolodó kis búvárnaszád után.
- Jó utat!
A Mamula-sziget erodjétol és Punta d'Ostro
öreg védomuveitol megkapták a tájékozódáshoz
szükséges fényjeleket, elhaladtak a keskeny ak-
namezo mellett, túljutottak az aknamezo kapu-
ján és már odakünn voltak a nyílt tengeren. Az
eso kellemetlenül szitált, kegyetlenül hideg szél
fújt. A barátságtalan hajnalban a szél felkorbá-
csoita a hullámokat, amelyek át-átcsaptak a na-
szád fedélzetén, ahol a két orszem - az alacsony
fedélzeten a drótkötélkorlátba kapaszkodva az
egyik elore, a másik hátra figyelt - és a torony-
ban álldogáló parancsnok is már csupa víz volt.
Egyenletes, ütemes zümmögéssei csak az egyik
motor járt. Az egyetlen motorral való utazás a
tengeralattjáró-parancsnokok találmánya volt,
amellyel így hatótávolságukat megnövelték. Az
orök le-Ielestek a fedélzeti nyíláson, hogy hozza-
e már valaki a forró teát, amelytol remélték, hogy
átmelegíti oket.
A személyzet - a szolgálatban állók kivételé-
vel - aludt. Indulásuk pillanatáig mindenki talpon
volt és dolgozott, hogy a gépek és maga az
egész "kaszni" kifutásra, harcra kész legyen, s
most a parancsnok engedélyezte, hogy lepihen-
jenek, aludjanak annyit, amennyit csak tudnak.
Az átépített U 5 visszatér a Cattarói-öbölbe (1915)
54
Trapp tudta, hogy mi a szokás a búvárnaszádo-
kon. Nem akkor került eloször tengeralattjáróra,
amikor Cattaróba vezényelték. Elotte, igaz a bé-
keévekben, csaknem három évig - 1910. július
1-jétol 1913. június 24-ig - már volt egyszer bú-
várhajó-parancsnok, mégpedig a jelenlegi na-
szád testvérhajóján, az U 6-on.
A nap felkeltévei a szél dél-délnyugatira fordult,
ami szinte hajtotta a naszádot abba az irányba,
melybe mennie kellett. Lassan elállt az eso, a fel-
hok is szétoszlottak. Az orség levetette gumikö-
penyét, sa megerosödo napfényben kellemes ér-
zéssel sütkérezett. Elmaradtak a hegyek s többé
nem látszott más, csak a végtelen tenger ...
Estére megpillantották az Otrantói-szorosban
az olasz világítótornyot, majd az olasz part tömér-
dek kis vibráló fényét. Este 11 óra volt, amikor
déli irányba fordultak. Az ég már annyira kitisz-
tult, hogya hold délnyugatról beragyogta a ten-
gert, amelyen ez idáig egyetlen hajóval sem ta-
lálkoztak. Trapp sorhajóhadnagy ekkor tájékoz-
tatta a legénységet arról, hogy mit is keresnek itt.
- A jelentések szerint a franciák egy cirkálója
egész éjjel itt jár a szorosban. Azt szeretnénk el-
csípni.
Aki tehette, feljött a fedélzetre és figyelt. Sze-
met erolteto munka volt ez, az emberek már hol
ezt, hol azt látták, képzelték.
Aztán, éjfél elott nem sokkal, mintha valóban
láttak volna valamit: egy nagy árnyat, amely
azonban nem a várt cirkáló volt, hanem egy nagy
vitorlás, éppen a hold irányában.
- Mit gondolsz, Seyffertitz, eredjünk utána? -
töprengett a parancsnok.
- Azt hiszem, ha nagyobb vadra vadászunk,
hagyjuk a fenébe. Elég jó széllel megy, talán utol
sem érjük.
A naszád a Fano-sziget felé fordult, reggelre
pedig már Korfu magasságában jártak. Közben
elült a szél, a nyílásokat kitárták, hadd szelloz-
zék a jó öreg "kaszni". A tenger hamarosan tü-
körsima lett.
Ekkor a lassan haladó naszád fedélzetére egy
fecske szállt le. A matrózok kenyérmorzsákat
szórtak elébe, de nem nyúlt hozzá. Valaki vizet
adott neki, de a fecskének az sem kellett.
- Túl fáradt a szerencsétlen - állapították meg.
- Nagy út állhat mögötte. Megy haza, a tavalyi
fészkére ...
I
""" '$ • fC ,.,,~, í' if ~ l' t ~ ' j! i, '"
;;A iE 1, o S 2 ~ 1"!í,·tc.• tn a9 Y al"' had it e n 9e I"E~ sze t
 S az emberek most az otthonukra gondoltak.
- Kormányfél oldalon, hátul füst!
Minden tekintet arra fordult, aki nem tartózko-
dott a fedélzeten, az tüstént felrohant. A látóha-
tár peremén a déli irányba húzódó füstcsík jól ki-
veheto volt.
- Mindkét gép teljes ero! Irány 150 fok! - hang-
zott a parancsnoki vezényszó. A naszád felgyor-
sult. Eloször - hogy Trapp felmérhesse az ide-
gen hajó sebességét - egymással csaknem pár-
huzamosan futottak, majd az U 5-öt kissé jobb-
ra kormányozta.
- Ha lemerülnénk, ez a kaszni túl lassú lesz.
Ameddig lehet, a felszínen maradunk - magya-
rázta a parancsnok Seyffertitznek.
Április 25-e délelott tíz óra 30 perc volt, ami-
kor az üldözobe vett hajó árbocai láthatóvá vál-
tak, aztán gyorsabban mint várták, a felépítmény
részei, a kémények is megjelentek.
- Legfobb ideje lemerülnünk - mondta Trapp
-, mert mindjárt elotunik a parancsnoki hídja, s Lovag Thierry Ferenc fregattkapitány
felfedeznek. - Merüléshez felkészülni!
Az emberek pillanatok alatt eltuntek a fedélzet- mivel a tenger tükörsima volt most, csak idon-
rol. Egyikük még felkapta a madarat, s vele együtt ként merte feljebb kormányozni a naszádot, ne-
bújt le a nyíláson. Az alapos szelloztetés re már hogya periszkóp hasította hullámokat észreve-
nem maradt ido. A merülotartályokba nagy Zú- gyék.
gással betódult a víz. Utoljára a parancsnok tunt Közben a célba vett hajóhoz olyan közel
el a nyíláson, sa csapóajtót lezárta. A benzin mo- kerültek, hogy azonosíthatták: a francia flotta
torok leálltak, átkapcsoltak a villanymotorokra, VICTOR HUGO-típusú páncélos cirkálójának az
amelyek halkan duruzsoltak, a naszád orral elo- útját keresztezték. A periszkópjával idonként ki-
re merült a megfelelo, a 12 méteres periszkóp- leso Trapp a mélységkormány kezelojét alapo-
mélységbe. Az emberek elfoglalták helyüket üt- san megdolgoztatta. Aztán egyre ritkábban lesett
közetállásaikon. Az orrban, elöl elokészítették a ki. A távolság 4000 méterre csökkent közöttük.
torpedókat, a gépmester a szivattyúval a naszád A hatalmas cirkáló baloldala szinte feltornyosult
kiegyensúlyozásán fáradozott, hogy az mielobb Trapp periszkópja elott, amely már csak másod-
vízszintes helyzetbe kerüljön. [14] percekre nyújtózhatott a víztükör fölé.
A naszádban mindenki elhallgatott. - Torpedó kész?
A parancsnok a periszkópja mellol nem tekint- - Mindkét torpedó kész!
hette át anaszádot, de tudta, hogy mindenki a A másodpercek vánszorogtak. A naszád bel-
helyén áll: elöl a lanszírozó készüléknél, a mö- sejében a hangulat pattanásig feszült. A pa-
gött a motoroknál, aztán baloldalt a mélységkor- rancsnok fojtott vezényszavára mindenki össze-
mánynál és a ventilátorállomásnál. rándult.
Bár a periszkópot kézzel lehetett felcsavarni - Mélységkormány két vonással föl!
és visszahúzni, Trapp sorhajóhadnagy más mó- A periszkóp áttörte a felszínt, a parancsnok fel-
dot választott, mert a kézi tekerot túllassúnak szisszent.
találta. Egyéni módon, inkább az egész "kasz- - Mélységkormány vissza! Fölfedeztek! Merü-
nit" vitte magasabbra vagy mélyebbre. Tehát, ha lés 20 méterre!
el akarta tüntetni a periszkópot a felszínrol, egy- S várták a lövéseket.
szeruen egy méterrel lejjebb vitte naszádját. S De a lövések elmaradtak.

55
 - Mi történt? - kockáztatta meg a kérdést
Seyffertitz sorhajóhadnagy.
- A cirkáló éppen most fordul. A jobb oldala
van elottünk, már átfordult, nagy kört ír le, s köz-
ben távolodik. Nyilván észrevettek.
Néhány percnyi várakozás után a cirkáló csa-
varjainak a zaja halkulni kezdett, a parancsnok
kicsit feljebb vitte naszádját.
- Odanézz! - intette maga mellé a második
tisztet. - Kereket oldott!
A hatalmas, négykéményes páncélos cirkáló
teljes gozzel száguldott - a teljes kör megtétele
után - korábbi, 140 fokos irányába, a Dukato-fok
felé. Déli 12 óra múlt kilenc perccel.
- Hát igen, fényes nappal bajos meglepni oket
- morgott rosszkedvuen a parancsnok.
- A francia kolléga az egyszerubb megoldást
választotta - nevetett a második tiszt. - Úgy itt
hagyott bennünket, mint az a bizonyos Szent Pál
az oláhokat.
S ekkor a homlokára csapott a parancsnok.
- Tudjátok, hogy mit láttunk mi az éjszaka?
Ugyanezt a cirkálót néztük vitorlásnak! Az elso
kéménycsoport: csonkavitorla. Messzirol a má-
sodik kéménycsoport szintén csonkavitorlára
emlékeztet. Ez nem lehet más, még az iránya is
megegyezik, a Santa Maria di Leuca-foktól a
Dukato-fok felé. Ördög és pokol! Ha arra gondo-
lok, hogy ma éjszaka ezt passzoltuk el, hát. ..
Rövid töprengés után a parancsnok olyan kö-
vetkeztetésre jutott, hogy ha itt, a szoros ban ez
a cirkáló látja el éjszakánként a blokádszolgá-
latot, akkor a következo éjszaka is visszatér.
Tehát nincs minden veszve! Megvárjuk! Irány
90 fok, mélység 20 méter!
- Hova megyünk? - döbbent meg a második
tiszt. - Egyenesen besétálunk a Tarantói-öböl-
be? Mit szólnak majd mindehhez az olaszok?
- Elbújunk és kivárjuk az éjszakát - nevetett
a parancsnok. - Csak türelem, s az, remélem,
megtermi gyümölcsét.
Este 11 órakor érkeztek a Santa Maria di
Leuca-fokhoz; nem siettek, este 7 órától a felszí-
nen majdnem Korfu mellol jöttek. Éjfél után 45
perccel - ez már április 26-a volt - a hold felol,
260 fokos irányban a régi ismeros, a már kétszer
látott francia cirkáló ismét megjelent. Az U 5
azonnal elindult feléje, de alig tettek meg néhány
száz métert, a cirkáló nagy ívben visszafordult,
56
s teljes sebességgel eltávozott. Pedig ezúttal
nem láthatták meg a tengeralattjárót, mert köz-
ben felhok takarták el a holdat, s az éjszaka
olyan sötétté vált, mint a pince.
- Ördög és pokol! - mérgelodött Trapp. - Le-
fogadom, hogy napkeltéig kellene jároröznie, de
már hajnali két órakor visszafordul. Micsoda
szolgálati hanyagság! Ilyen korán bevonulni a tá-
maszpontra.
Az U 5 ezután szép kényelmesen visszatért az
olasz part közelébe. Ha véletlenül ellenséges re-
pülogép vagy hajó meglátná, bizonyára nem
gyanítaná, hogy cs. és kir. tengeralattjáró fekszik
a Tarantói-öböl elott. Csakis olasz naszádnak
vélné.
Trapp elhatározta, hogy megvárja még a kö-
vetkezo éjszakát. Az emberek reggelig aludtak,
aztán lábukat lógatták a vízbe. Volt, aki levelet
írt, a szájharmonika is kézrol kézre járt, mert hol
olasz, hol német, aztán magyar, majd horvát dalt
játszottak rajta; Hermann, a gépész-hajómester
háborús naplóját írta. A szakács a CURIE-rol
zsákmányolt konzervbol gulyást fozött. Majd át-
vizsgálták a torpedókat, feltöltötték az akkumu-
látortelepeket, kiegészítették a légtartályok leve-
gojét és a hengereken is bütyköltek valamit, egy-
szóval felkészültek a cirkáló fogadására. Min-
denki tudta, hogy ez az utolsó éjszaka, amelyet
idekünn tölthetnek, mert fogytán az üzemanyag.
Közben az Otrantói-fok és a Santa Maria di
Leuca-fok között egy kis cirkálásra is elindultak,
de nem láttak semmit s így visszatértek elozo he-
Iyükre, oda, ahol a partról már nem láthatták meg
oket. Néhány óra múlva le kellett merülniük, mert
az olasz partsávval párhuzamosan kilenc francia
romboló száguldott el a közelükben. Amikor már
a füstjük sem látszott, felemelkedtek, és a Santa
Maria di Leuca-foktól kelet-északkeletre mintegy
12 mérföldnyire helyezkedtek el. Délután öt óra
volt.
Közben kirajzolódott a parancsnok elott a cir-
káló megszokott járorútjának vonala, az Otrantói-
és a Leuca-fok között, s este hét órakor paran-
csot adott az indulásra. Eloször északi irányba
haladtak, nyolc óra 30-kor keletnek fordultak,
majd fél óra múlva délnek. 11 óra 40-kor, tehát
kevéssel éjfél elott a Santa Maria di Leuca-foktól
nyugat-északnyugatra megálltak. S nem sokkal
ezután, már április 27-én, nulla óra tíz perckor
nyugat felol valóban megjelent a cirkáló. Mögöt-
te ragyogott a hold, a tenger tükörsima volt.
- Riadó! Mindkét villanymotor teljes ero, indu-
lás! Azért a villanymotorral, mert annak nincs
hangja, de mindaddig a felszínen maradunk,
ameddig szabad szemmel nem látjuk jól a fran-
ciát - tette hozzá, mivel a második tiszt nagyon
csodálkozva nézett parancsnokára.
- Merülés!
A naszád alábukott. A parancsnok azonban a
periszkóp szálkeresztjében hiába kereste a cir-
kálót. A hold túl kevés fényt adott. Percekbe telt,
mire végre az ellenséget mint apró sötét foltot
megpillantotta.
- Emberek, egyenként ide a periszkóphoz! -
kiáltott a parancsnok, s egymás után mindenki
belenézhetett.
- Hát mégis támadunk? - kérdezte egyikük. A
kérdés jogos volt. Mert amikor lemerültek, az em-
berek elkeseredve gondolták, hogy ismét elma-
rad a támadás. Ugyanis addig éjszaka, víz alól
lanszírozni teljesen ismeretlen dolog volt. Ilyes-
mit sohasem gyakoroltak. Oe ekkor elmúlt a fá-
radtság, eltunt a rosszkedv.
- Mindkét torpedó kész?
- Kész! - jött vissza a jelzés a parancsnokhoz,
aki rátapadt a periszkópra. S ekkor az addig
északi irányba haladó cirkáló csökkentette se-
bességét, majd lassan visszafordult. Jobb olda-
la helyett most a bal oldalát mutatta a tenger-
alattjárónak. A fordulásnál ezúttal éppen az U 5
elé került, tehát feléje fordulva írta le a kört. Bár
a cirkáló teljesen el volt sötétítve s úgy tunt, mint-
ha mindenki aludna rajta, Trapp sorhajóhadnagy
és legénysége nagyon jól tudta, hogy számtalan
szempár kutatja a cirkálóról a tengert, s bárme-
lyik pillanatban felfedezhetik oket. Oe a perisz-
kópot most nem lehetett bevonni, s már csupán
400-500 méter távolság volt közöttük. Eloször a
hatalmas cirkáló orra futott át a periszkóp látó-
mezojén, aztán az elso lövegtorony, a parancs-
noki híd, majd a hátsó kéménycsoport, alatta a
hajó legérzékenyebb pontja, a kazánok.
- Jobb oldali torpedót indíts!
Aztán gyors kormánymozdulat.
- Baloldali torpedót indíts!
Trapp sorhajóhadnagy jól látta a két fehér bu-
borékcsíkot. Az elso negyven mérföldes órán-
kénti sebességgel nyílegyenesen a cirkáló hátsó
kéménycsoportjának, a második pedig az orrá-
nak tartott. Egy ekkora monstrum számára - fu-
tott át a parancsnok agyán - ilyen kis távolságon
már nincs lehetoség arra, hogy kikerülje a torpe-
dókat. Aztán egy mély, eros robbanás, amelyet
tíz másodperccel késobb a második követett.
1915. április 27-én, nulla óra 32 perckor célba
talált az elso, tíz másodperccel utóbb a második
torpedó. Gozfelho csapott a magasba, a LÉON
GAMBETTA páncélos cirkáló - mert ez volt az a
hajó, amelyet már kétszer láttak -, az elso tor-
pedótalálat után kilenc perccel elmerült a hullám-
sírban.
Az U 5 legénységében az önkéntelen "Hurrá!"
oldotta ki a feszültséget. Trapp még a tartalék
torpedókat is elokészíttette, de azokra már nem
volt szükség.
A cirkáló mindössze öt mentocsónakot tudott
vízre tenni, amelyekben 108 tengerész érte el az
olasz partot. A robbanás kor ugyanis megszunt az
áramszolgáltatás és a goznyomás, a sötétségben
fejetlenség támadt; a hajó annyira megdolt, hogy
több mentocsónakot nem lehetett vízre bocsáta-
ni. A LÉON GAMBETT A-ra 821 fo volt behajóz-
va, mert a cirkálóosztály parancsnoka és törzse is
a hajón volt. A süllyedés zurzavarában a szolgá-
latot vezeto ügyeletes tiszt és a hajó parancsno-
ka, Oepriere sorhajókapitány fobe lotte magát. A
cirkálóról egyetlen tiszt sem szállt csónakba, mert
amikor a legénység felszólította Sénes ellenten-
gernagyot, a cirkálóosztály parancsnokát, hogy
gyorsan szálljon csónakba, o csak annyit mondott:
- Fiaim, mentsétek csak a saját életeteket. Mi
maradunk, a csónakok tiértetek vannak.
S ott is veszett a hullámsírban a LÉON GAM-
BETTA teljes tisztikara és a cirkálóosztály egész
törzse, Sénes ellentengernaggyal együtt. A hely-
színre érkezo olasz rombolók még 29 élo embert
vettek fedéizetükre. A többiek, összesen 684 fo,
az U 5 torpedóinak áldozatai lettek.
Amikor a LÉON GAMBETTA-t többé nem lát-
ták, a tengeralattjáró felemelkedett. Trapp hama-
rosan a teljes látóhatárt kikémlelte.
- Egyetlen kísérohajó sincs a közelben! - ki-
áltott oszinte csodálkozással. - A hajót egy szál
egyedül hagyták cirkálni? Ilyet még a legöregebb
tengerészek sem láttak! Sehol egy romboló, se-
hol egy nyomorult torpedónaszád! Fantasztikus
könnyelmuség!
57
 A két tiszt hitetlenkedve nézett körül, hátha
mégis elotör valahonnan egy kísérohajó. Oe se-
hol semmi, csak az öt csónak és körülötte a víz-
ben kapálódzó hajótöröttek.
- Nincsenek sokan - mondta a második tiszt.
- A sötétben nem találhatták meg a vízhatlan re-
kesz zárt ajtajait, s a személyzet zöme benn re-
kedhetett.
- Akkor, Seyffertitz, benne vagyunk a pácban.
Mit tudunk kezdeni ezekkel a franciákkal? Ho-
gyan segítsünk rajtuk? Micsoda ronda helyzet!
- Pedig a mi kis ötösünkbe nem tudunk fel-
venni egyetlen embert sem - hümmögött a má-
sodik tiszt. - Jobb, ha a csónakjaikban marad-
nak ...
- Akkor, irány haza!
- A süllyedo ZENT Á-ról vízbe esett emberein-
ket ok is hagyták megfulladni - jegyezte meg va-
laki a naszád belsejében.
Trapp sorhajóhadnagynak tulajdonképpen bol-
dognak kellett lennie, hiszen támadása úgy sike-
rült, ahogyan elotte még senkinek sem az oszt-
rák-magyar hajóhadnál. Még Lerchnek sem. Oe
nem örült. Valami szorongatta a torkát, s ahogyan
az egyre kisebb pontokká zsugorodó csónakokat
nézte, mindig szomorúbb lett. Hiszen végül is
több száz tengerész halálát okozta, akik ugyan-
úgy mint ok, csak a kötelességüket teljesítették.
- Gonosz dolog ez a háború, Seyffertitz! - rág-
ták az önkínzó gondolatok. - Az egész úgy in-
dult, mint a békebeli gyakorlaton. A cirkálóval há-
romszor találkoztunk, elpasszoltuk, nem történt
semmi. Negyedszerre mint régi ismerost üdvö-
zöltük. Aztán orvul végeztünk vele. Milyen más
a lövészárokban vagy egy torpedónaszádon,
ahol szemtol szembe verekszünk az ellenséggel,
elesnek a bajtársaink mellolünk, hallod az ellen-
ség lövéseit, az ordításokat. .. Oe itt semmi, csak
a hidegvéru számolás a rejtekhelyrol, és aztán
hétszáz mit sem sejto tengerész, éppen olyanok,
mint mi, vízbe fullad.
- Igenis, parancsnok uram!
- Vigyen el az ördög az örökös igeniseiddel!
- kiáltott Trapp. - Ne aludj, szólj már valamit!
- Hát jó. Neked, parancsnok úr, könnyebb mint
az embereknek és nekem. Te legalább látod, mi
történik odafönt. Oe mi? Semmit sem tudunk,
nem látunk semmit, az idegeink pattanásig fe-
szülnek, s csupán az arcodról olvashatunk le va-
58
lamit és úgy kombinálunk. Mi egy-egy támadás-
nál a legteljesebb bizonytalanságban vagyunk,
és mindennél szörnyubb, hogy nem tudhat juk,
mikor robban rajtunk egy gránát, melynek bár-
mely pillanatban várjuk becsapódását!
A parancsnok meglepodött.
- Erre még nem gondoltam. Hol vannak már
azok a lovagias idok, amikor a vitorlás sorhajó
parancsnoka néhány kábelhosszról átkiáltott az
ellenfelének: "Öné legyen az elso lövés!" Pedig
még ez a háború is valahogyan így indult, hiszen
Ferenc József, az öreg császár-király, miután
hadat üzent Szerbiának, a szerb vezérkar fonö-
két, Putnikot, aki egy osztrák fürdohelyen kezeI-
tette magát, még különvonaton hazavitette, ahe-
lyett, hogy hadifogolynak tekintette volna. Bez-
zeg a hivatásos államférfiak és a diplomaták
másként viselkedtek, egymásnak ugratták a né-
peket... Hozzájuk képest, mi búvárhajósok még
egészen tisztességes fickók vagyunk.
Lassan világosodott. A két tiszt és még néhány
ember fent állt a hídon. Több szó nem hangzott
el. Bár kutya fáradtak voltak, senki sem ment
aludni. Ez egy tengeralattjárósnál igen nagy szó.
Késobb feljött a hídra a rangidos altiszt és gra-
tulált a parancsnoknak, majd egymás után kö-
vették a szabad orség tagjai.
- Parancsnok úr - kérdezte egyikük -, kapunk
majd valami kitüntetést?
- Minden bizonnyal - mosolygott a parancs-
nok, majd Seyffertitzhez fordult. - Látod, ennek
a dolognak másik oldala is van.
Délután már feltuntek az ismeros, hazai he-
gyek. A emberek izgatottan készülodtek a fogad-
tatásra, amely, remélték, nem marad el. Néhá-
nyan borotváltoztak, átöltöztek, Valasek torpedó-
negyedmester fényképezett. O lanszírozta a tor-
pedókat.
Délután hat órakor az U 5 a RUDOLF oldalá-
hoz simult.
- Halló, fiúk! Mi újság?
- Semmi különös - kiáltott a második tiszt. -
Csak fenékbe fúrtunk egy francia cirkálót!
- Szóval ti voltatok? Már telefonon megjött a
híre! Bravó! A nevét tudjátok?
- Nem.
- A LÉON GAMBETT A volt!
A cs. és kir. haditengerészet történetében ez
volt az elso alkalom, amikor egy ellenséges cir-
kálót elsüllyesztettek. Ezt követoen a franciák cir-
kálóikat is kivonták az Adriáról, az Otrantói-
szorosból, s a Jón-tengeren Pilosznál, Navari-
nónál horgonyoztak, és a továbbiakban csak a
Földközi-tengeren operáltak. Helyettük az Otran-
tói-szorost rombolók és tengeralattjárók zárták le
és harcoltak az Adrián. Ugyanekkor a Monteneg-
róba irányuló szállításokat is a minimumra csök-
kentették.
A cs. és kir. hajóhad felszabadult a franciák
nyomása alól, s ezután a francia egységekkel
egyenlo értéku és teljesítoképességu hajókat -
gyorscirkálókat, rombolókat és torpedónaszádo-
kat - állíthatott szembe.
A központi hatalmak lakosságának, a hadse-
regnek és természetesen a haditengerészetnek
a körében Lerch Egon sorhajóhadnagy mellett
Trapp sorhajóhadnagy is a legismertebb, legjob-
ban ünnepelt hosök egyike lett. Nevük Európa-
szerte, az ellenségnél is ismertté vált. Mindenün-
nen érkeztek szerencsekívánatok a flottához, de
elsosorban az U 5 két tisztjéhez és a naszád sze-
mélyzetéhez. Gróf Andrássy Sándor 1000 koro-
nát, a budapesti Dukes és Herzog cég ugyan-
ennyit küldött a legénység között való szétosz-
tásra. Az egyéb ajándékoknak, leveleknek se
szeri, se száma nem volt. A muvészek is mun-
kához láttak. Sorban készültek az U 5 és az U
12 torpedólövéseit, a hajókat és parancsnokai-
kat megörökíto festmények, metszetek, rajzok,
továbbá szalagok, medalionok, brossok a nok ré-
szére, órafityegok és kártyák. A két sorhajóhad-
nagy s velük a haditengerészet népszeru lett.
Hanem egyszer az ünneplésnek is vége sza-
kadt, s az U 5 irigyelt legénysége ismét a tengert
járta, de ezúttal csak a közeli, a Montenegró és
Albánia elotti vizeken ellenorizték a hajóforgal-
mat, s tartóztattak föl néhány albán és olasz ke-
reskedelmi hajót. Papírjaikat rendben találván,
Trapp útjukra bocsátotta oket, bár tudta, hogy ra-
kományuk Montenegrót és Szerbiát szolgálja. De
parancsot kapott arra, hogyapapírforma szerint
semleges államok hajóit, rakományukat tartsa
tiszteletben, s a sorhajóhadnagy eszerint csele-
kedett.
A tengeralattjárók közül az U 5 április 27-i be-
érkezése után csak a Halavanja sorhajóhadnagy
parancsoksága alatt álló U 6 indult hosszabb ki-
rándulásra. Ok is lementek Korfuig és a szoros-
ban cirkáltak. Több hajót láttak, de valamennyi
túlságosan messze volt, egyiket sem tudták utol-
érni és megtámadni. Útjuk azért sem volt sze-
rencsés, mert a viharos idojárás miatt öt napon
- 120 órán - át nem nyithatták fel a fedélzeti csa-
póajtókat, tehát nem lehetett szelloztetni. A ke-
letkezett gázok a személyzet körében mérgezé-
si tüneteket, gyomorgörcsöt, sárgaságot és szív-
idegességet váltottak ki. Halavanja sorhajóhad-
nagy mégis a végsokig húzta a hazatérést. Má-
jus 4-én érkeztek vissza a támaszpontra, s ez-
zel újabb kinntartózkodási rekordot állítottak fel,
az eddigi leghosszabb ideig, 131 órán át voltak
távol a bázisuktól a nyílt vízen.
Ezután a hosszabb utakat felfüggesztették, s
a tengeralattjárók csupán partközeli orjáratokra
futottak ki. Oka, hogy várható volt Olaszország
hadba lépése, s ha a tengeralattjáró távol van,
az új fejleményekrol nem lehet értesíteni.
A politikai életben változás következett be:
Olaszország május 4-én felmondta szövetségét
a központi hatalmakkal és kilépett a hármas szö-
vetségbol. A Monarchia május 10-én jegyzéket
nyújtott át Olaszországnak, me ly szerint hajlan-
dó átengedni Dél-Tirol olaszok lakta részét és az
Isonzótól nyugatra fekvo területeket. Triesztben
olasz egyetem létesítését helyezte kilátásba. A
jegyzék elismerte Olaszország szuverenitását az
albániai Valona és környéke fölött, ugyanekkor
kinyilvánította a Monarchia Albániával kapcsola-
tos teljes politikai érdektelenségét, s a tenger-
alattjárók Albánia elotti cirkálásait is leállították.
A Monarchiát mindezekben nem az engedékeny-
ség, hanem az idohúzás vezette. EI szerette vol-
na érni, hogy Olaszország a háború folyamán
semleges maradjon.
A jegyzékre az olasz királyság külügyminisz-
tere csak annyit mondott: "Már késo!" A cs. és
kir. haditengerészet várakozó álláspontra he-
lyezkedett, egy-egy torpedónaszád és tenger-
alattjáró csupán orjáratokra futott ki.
Május 23-án egyetlen osztrák-magyar tenger-
alattjáró, az U 4 volt a nyílt tengeren, amelynek
április 9-e óta Rudolf Singule sorhajóhadnagy
személyében új parancsnoka volt. Amikor a bú-
várnaszád 21-e éjjelén kifutott, azt a parancsot
kapta, hogya Menders-foknál foglaljon el figye-
loállást, s ha más parancsot nem kap, négy nap
múlva térjen vissza. Tartson állandó rádióössze-
59
köttetést a Cattarói-öbölben állomásozó 5. csa-
tahajóosztály parancsnokságával. Az U 4 volt ek-
kor az egyetlen tengeralattjáró, amelynek fedél-
zetén nagyobb hatósugarú rádió adó- és vevo-
készülék volt.
Az U 4 1915. május 23-án, 18 óra 30 perckor
vette a rádióüzenetet: "Olaszországgal hadiálla-
potban vagyunk!"
A tengeralattjáró nem kapván új parancsot, or-
helyén maradt. Másnap hajnalban már megje-
lentek az olasz hadihajók Motenegró és Albá-
nia elott. Singule ki is választott magának egy
REGINA ELENA-osztályú csatahajót, és megin-
dult feléje. Amikor már 4000 méterre megköze-
lítette, az egyik torpedó-negyed mester izgatott-
ságában elügyetlenkedte a dolgot, és lanszíroz-
ta az egyik torpedót. Reggel fél hat volt, már elég
világos ahhoz, hogy az olaszok észrevegyék a
buborékcsíkot, s heves tüzet zúdítottak az U 4
felé. Singule sorhajóhadnagy visszafordult. Az
altiszt alapos fejmosást kapott. A parancsnok ké-
sobb, lecsillapodva, egykedvuen csak ennyit
jegyzett meg:
- Az olaszok elleni háború bizony rosszul kez-
dodött.
Az U 4-nek igen. A cs. és kir. hajóhadnak
azonban nem. Május 23-án este csaknem a tel-
jes flotta kifutott, s 24-én hajnalban végigbom-
bázta Olaszország Adria feloli tengerpartját
Velencétol Barlettáig. Közben a CSEPEL, a
BALATON és a TRIGLA V rombolók összeakad-
tak az olasz királyi flotta TURBINE nevu rombo-
lójával. Az esemény nem tartozik ugyan szoro-
san a tengeralattjárók háborújához, mégis rövi-
den kitérünk rá, mert a TURBINE parancsnoka,
60
Bianchi korvettkapitány bátor magatartása meg-
érdemli, hogy megemlékezzünk róla.
A TURBINE az osztrák-magyar rombolók ke-
reszttüzébe került - még a HELGOLANO gyors-
cirkáló is tüzet nyitott rá -, ám Bianchi korvettka-
pitány nem adta meg magát, megkísérelte az át-
törést. A futok és a gépészek az öreg TURBINE
rombolóból hihetetlenül nagy, 30 mérföldes se-
bességet hoztak ki. Oe néhány találat jól ült, egy
a gépházban robbant, másik a kormányházat ér-
te, a romboló futása lelassult, majd kigyulladt. A
lövegek is felmondták a szolgálatot. A TURBINE
már csak vánszorgott. A több sebbol vérzo pa-
rancsnok megnyittatta a Kingston-szelepeket,
majd a legénység még életben lévo tagjait a hát-
só fedélzetre rendelte, és felhangzott a három-
szoros vivát.
- Viva l'ltalia! Viva il rei! - és mindennél han-
gosabban: - Viva il TURBINE!
Az ütközet 5 óra 45 perckor kezdodött és egy
órát sem tartott. Az olaszok közül tizen elestek,
35 embert pedig - köztük a parancsnokot - a
rombolók vették fedéizetükre. Közben olasz cir-
kálók tuntek föl, ezért a mentést abbahagyták és
a süllyedo TURBINE-t otthagyták, amelybe bú-
csúzóul a L1KA még beleengedett egy torpedót.
A vízben vergodo olasz tengerészeket késobb
saját cirkálóik halászták ki. A TURBINE hat óra
51 perckor tunt el a tenger felszínérol.
Az olasz parton futó vasútvonal, állomások, hi-
dak és egyéb katonai fontosságú objektumok
szétrombolásának az volt a jelentosége, hogy ez-
által hetekre lelassították az isonzói arcvonal fe-
lé irányuló csapat- és utánpótlás-szállítást. A Mo-
narchia idot nyert, és csapatait felvonultathatta.
Három flotta ellenében
Események
1915. május 23. és augusztus 6. között
Az 1915. május 23-án a friss erovel hadba lépo
olasz haditengerészet nagy reményekkel és
mérhetetlen önbizalommal kezdte meg hadmu-
veleteit. Vissza akarták adni a kölcsönt a Monar-
chiának azzal, hogya 45 kilométer hosszúság-
ban a dalmát parton Castelnuovo és Raguza kö-
zött futó vasútvonalat és a többi katonai beren-
dezést szétlövik, hasonlóan, mint ahogyan azt a
cs. és kir. flotta a hadüzenetet követo napon, má-
jus 24-én az olasz tengerparton tette.
Az olaszok gyozelembe vetett hitét jelentosen
növelte, hogy támogatásukra május 26-án Brin-
disiben négy brit cirkáló, nyolc francia tenger-
alattjáró, tizenhárom romboló, továbbá egy flot-
tillányi partvédo torpedónaszád és hat aknake-
reso gozös vetett horgonyt. Késobb Nagy-Bri-
tannia is hat tengeralattjárót és két monitort irá-
nyított az Adriára. A Tarantóban állomásozó
olasz eroket a brit OUEEN-osztály csatahajóival
erosítették meg. Az olasz haditengerészeti ero-
ket egy francia tengerészrepülo-osztály is támo-
gatta.
A cs. és kir. hajóhad tehát, amely hajói szá-
mát tekintve a tengeri nagyhatalmak - Nagy-Bri-
tannia, Németország, Franciaország és Olaszor-
szág - között a legkisebb volt, most egyszerre
három hatalmas és nagy múltú flottával, illetve
annak részeivel találta magát szemben. Ezek: az
olasz Regia Marina, a francia Marine Nationale
és a brit Royal Navy egységei. A cári orosz ha-
jóhaddal - amely a csuzimai vereség óta még
nem tért magához, s nagyjából akkora volt, mint
a cs. és kir. 'flotta - a Monarchia hadiflottájának
nem akadt dolga. A cs. és kir. flotta a szövetsé-
ges császári Németországtói nem kapott támo-
gatást, csak késobb jelent meg néhány német
tengeralattjáró az Adrián, de ezek is leginkább a
Földközi-tenger térségében operáltak.
ten ger a I a tt jár ó in a k tö r t é n.et e 19 07 -
Az osztrák-magyar haditengerészet magára
maradt. Feladataival egyedül kellett megbirkóz-
nia.
Az olaszok elso ízben május 30-án támadták
meg a Monarchia partjait, mégpedig az Adria
északi részén: Monfalcone gyárait lotték. Június
5-én Gradóra tüzeltek, egy cirkálókülönítményük
a Cattaro-Gravosa közötti vasútvonal at bombáz-
ta. Az olasz páncélos cirkálókat, a GIUSEPPE
GARIBALDI-osztályt négy francia romboló kísér-
te. Ugyanezen a napon két olasz cirkáló a brit
DUBLIN cirkálóval együtt több szigeten szétrom-
boita a világítótornyokat és kábelházait, s az út-
jukba kerülo halászbárkákat is elsüllyesztették;
két francia romboló Lissa kikötojébe is behatolt.
Mindezek azt bizonyították, hogy jól szervezett
és összehangolt támadás ról volt szó. Az itt orkö-
do U 6 túl távol volt ahhoz, hogy torpedóit elle-
nük indíthatta volna, pedig Halavanja sorhajó-
hadnagy azonnal riadóztatott és indult.
Június 7-én és 8-án szintén jártak olasz hajó-
egységek a Monarchia partjai elott. Ezeknél az
együttes olasz-francia-brit támadásoknál is ero-
sen érzodött, hogy kevés az osztrák-magyar
tengeralattjáró, a flotta felszíni eroi pedig nem
kockáztathatták meg a kifutást, mert az ellenség
minden alkalommal nagy túlerovel volt jelen. Az
elhárítás java részét ismét csak a tengeralattjá-
róknak kellett vállalniuk.
Az U 1 - parancsnoka Nejebsy Ferenc sorha-
jóhadnagy - búvárnaszádjával május 22-27. kö-
zött Póla elott járorözött. Járorözés közben a
ventilátorai elromlottak, és javításra visszatért a
támaszpont jára. Az U 2 ezekben a hetekben
I dokkban feküdt. Az U 3 május 31-én érkezett az
Arzenálból Brioniba. Június 2-14. között Trieszt
elott cirkált, s egy ízben torpedóit kibocsátotta az
olasz SALPA tengeralattjáróra, de sikertelenül.
Parancsnoka Eduard von Hübner sorhajóhad-
nagy volt, ot június 19-én Strnad Károly sorhajó-
hadnagy váltotta fel. Az U 6 - mint arról már szó
t 91 8 61

Rudolf Singule sorhajóhadnagy,
1915. április 9-toI1917. november 30-ig
az U 4 parancsnoka
volt - a Sebenico elotti szigettenger szorosait,
öbleit és szuk csatornáit orizte. Július 11-én
Brindisi elott cirkált, innen vonult be Cattaróba.
Az U 12 az Adria északi szektorában mukö-
dött. Parancsnoka, a népszeru és a "a flotta fe-
negyerekének" titulált Lerch május 28-án éjjel
megtorpedózta és elsüllyesztette a semleges, ki-
világítatlanul hajózó VIRGINIA nevu görög teher-
gozöst. Személyzetébol csak két embert tudott
megmenteni. Az esemény kellemetlen diplomá-
ciai bonyodalmakat okozott. A Monarchia 4702
svájci frank kártérítést fizetett Görögországnak,
s a Hadügyminisztérium az ügyben vizsgálatot
rendelt el. A flottaparancsnokság .azonban - ki-
váló tengeralattjáró-parancsnokról lévén szó -
az ügyet június 5-én azzal zárta le, hogya teher-
gozös aknára futott, s az okozta a katasztrófáját.
Az U 12 Lerch parancsnoksága alatt még ezen
a napon ismét kifutott, Trieszt elott orködött, az-
tán június 26-ig beállt a pólai dokkba.
Az U 5 legénysége az ünneplések után vissza-
tért a hétköznapi munkához, és rendszerint a sa-
ját partok közelében járorözött. Többször pillan-
62
tott meg ellenséges hadihajókat, de mindannyi-
szor túl távol volt ahhoz, hogy a siker reményé-
ben a nyomukba eredhetett volna.
Érdekességként említjük, hogy azt a görög go-
zöst, amelyet a következo éjszaka Lerch elsüly-
Iyesztett, elsoként május 27-én Trapp sorhajó-
hadnagy állította meg és vizsgálta át, majd bo-
csátotta útjára. O a hadijog cikkelyeit, amelyek-
re Thierry korvettkapitány külön is felhívta figyel-
mét, szigorúan betartotta.
Singule sorhajóhadnagy az olasz hadüzenet
után az U 4-gyel elso ízben május 27-én futott
ki. 25-én tért vissza, mert - mint említettük - 23-
án az U 4 volt az egyetlen tengeren tartózkodó
búvárhajó, amely a Brindisi-Valona- Taranto vo-
nalon orködött. 28-án, éjfél után negyed órával
megtámadta a PUGLlA olasz cirkálót, de torpe-
dója célt tévesztett. Három óra 45 perckor a tá-
madást megismételte, de a cirkáló meglátta, ki-
tért elole, majd teljes gozzel elhagyta a helyszínt.
Singule - több torpedója nem lévén - visszatért
Cattaróba. Május 30-án, közvetlenül éjfél elott fu-
tott ki ismét, mert jelentés jött Antivari közelében
hajózó öt gozösrol, de mire Singule odaért, a go-
zösöknek csak hult helyét találta. Június 1-jén,
kint a nyílt tengeren vette a rádióüzenetet, hogy
három tengerészeti repülo eltu nt, induljon fel ku-
tatásukra Brindisi elé.
Az osztrák-magyar haditengerészet már a há-
ború elott érdeklodött a repülés iránt, s lehetové
tette, sot szorgalmazta, hogy tengerésztisztek pi-
lótavizsgát tegyenek. Ezzel egy idoben vízrol is
felszálló repülogépeket szerzett be. Ezeket ne-
vezték hidroplánoknak. [15] Az osztrák-magyar
vízi repülogépek és pilótáik - a kor muszaki szín-
vonalához mérten - világviszonylatban az elsok
között voltak.
A vakmero tengerészeti repülok a háború ter-
heinek viselésében osztoztak a búvárhajósokkal.
A tengerészeti repülok Triesztben, Pólában, Se-
benicóban és a Cattarói-öbölben állomásoztak.
Ez utóbbi helyen támaszpont juk éppen szemben
volt a tengeralattjárókkal, késobb pedig egymás
mellé települtek: a repülok Kumborban, a búvár-
hajósok közvetlenül melléjük, Gjenovicban. Jól
ismerték egymást, s nem csupán bajtársak, ha-
nem jó barátok is voltak.
Az L 41, L 43, L 32 és az M 39 jelu vízi re-
pülogépek 1915. június 1-jén egy óra 30 perc-
kor felszálltak a kumbori támaszpontról, hogy nem lehetett többé beindítani, Mindszenty és
Brindisi különbözo hadi fontosságú támaszpontjai Wiktorin a hordszárnyak vásznát lebontotta, vi-
ellen bombatámadást hajtsanak végre. A város fö- torlát rögtönöztek belole és az egyre jobban fel-
lé azonban M 39 jelu gépévei csak Mikuleczky Fe- támadó szélben megpróbáltak kelet felé hajózni.
renc sorhajóhadnagy jutott el, ahol az olajtartályt 60 órán keresztül, két teljes napon és éjszakán
bombázta, majd hazatért. Az L 32 és az L 43 az át küzdöttek az elemekkel, és nem utolsósorban
eros felhoképzodés miatt Monopoli felé repüit, a saját készítésu vitorlával. Sem élelmük, sem
ott egy OUARTO-osztályú cirkálót bombáztak, ivóvizük nem volt, szomjukat a motor hutovizé-
amely heves elhárító tuzzel igyekezett távol tarta- vel enyhítették. Június 3-án este akadt rájuk a
ni oket magától. Ezután az L 43 a vasútvonal fö- STEPHANIE görög gozös. Miután gépüket meg-
lött repülve Mola di Bari, Bari és Treni vasútállo- semmisítették, a semleges hajó fedélzetén utaz-
másai ra dobott bombákat. Az L 32 továbbra is a tak tovább Meledáig, onnan halászbárkával
cirkáló közelében keringett és többször meg is tá- Gravosába, majd vasúton tovább Castelnuovóig.
madta. Amikor bombái elfogytak, hazaindult. Oe Mire bevergodtek Kumborba, már mindenki elve-
valami közbejött: 60 mérföldnyire Punta d'Ostrotól szettnek hitte oket, mert közben az M 39-cel
a repülogép motorja leállt, s Ockermüller sorhajó- Mikuleczky is hasztalan indult keresésükre.
hadnagynak kényszerleszállást kellett végrehajta- A most elbeszélt események azt mutatják,
nia a vízre. Amikor a motor indítását ismételten hogy bár a cs. és kir. flottánál nagyon nagy fon-
megkísérelte, az kigyulladt és lángba borította a tosságot tulajdonítottak az üzemanyag-takaré-
gépet. A pilóta és megfigyeloje vízbe vetette ma- kosságnak, az eltunt repülok keresésére mégis
gát, s valami csodában bízva, elkezdtek tempóz- egy tengeralattjárót, egy rombolót, egy repülogé-
ni. A "csoda" be is következett, mert az L 43 pet indítottak útba, és a tengeren járorözo U 4-
ugyanazon a légi folyosón igyekezett hazafelé s et is utasították, hogy hajózzon abba a szektor-
észrevette bajtársait, Maglics sorhajóhadnagy ba, ahol remény volt az eltuntek megtalálására.
melléjük kormányozta gépét, s mindkettojüket fel-
vette. Indításnál azonban eltörött az önindító. Ek-
kor a megfigyelo, Wollemann István fregatthad-
nagy kiúszott, s a légcsavart kézzel megpörgette.
A gép elindult, Maglics visszakanyarodott Wolle-
mannért s négyesben tértek vissza a Cattarói-
öbölbe. Az égo L 32 elsüllyedt.
Közben a parancsnokság az U 5-öt is ria-
dóztatta, de Trapp sorhajóhadnagy, amikor a
HUSZÁR rombolóval együtt kifutott az eltu nt
repülok kutatására, már tudta, hogy csak ,az
L 41-et kell keresnie, mert Maglicsék közben
megérkeztek. A romboló, az U 5 és az U 4 azon-
ban hasztalan kereste az L 41-et, amelynek
Mindszenty Árpád sorhajóhadnagy volt a pilótá-
ja és Hugo von Wiktorin sorhajóhadnagy a meg-
figyeloje. Nem akadtak rájuk, s ezért másnap
visszatértek a támaszpontra. Singule sorhajó-
hadnagy csak 3-án este futott be a Cattarói-
öbölbe, közben összeakadt a LIBIA olasz cirká-
lóval és két rombolóval, de nem került lanszíro-
zó helyzetbe. Az L 41-et o sem találta meg.
Az L 41-el ugyanaz történt, mint az L 32-vel:
Strnad Károly sorhajóhadnagy,
Pelagosa-sziget közelében leállt a motorja, le az U 3 parancsnoka. 1915. augusztus 13-án sérült
kellett ereszkednie a tengerre. Mivel a motort naszádjával önként merült a hullámsírba

tenge ra I a ttj á róin a k tö rté n~te .1~O 7...1~J8 63

 Néhány nap múlva az U 5 személyzete
megkapta a LÉON GAMBETT A elsüllyesztésé-
ért a megérdemelt kitüntetéseket, amelyeket a
MONARCH csatahajó fedélzetén tuztek a mel-
lükre, hasonlóan mint március 28-án az U 12 le-
génységének.
Az olasz haditengerészet vezetése kémjelen-
tésekbol arról értesült, hogya Rodoni-fok elotti
szemaforállomás kapcsolatban áll a cs. és kir.
tengeralattjáró-állomással, ezért elhatározta,
hogy szétzúzza azt. Az akciót a montenegrói
Bojana-torkolathoz indított szállítmány biztosítá-
sával kötötték össze. A június 9-én végrehajtott
hadmuveletben a QUARTO, a NINO BIXIO olasz
és a DUBLIN brit cirkáló, valamint az olasz
CITTADI MESSINA segédcirkáló vett részt.
A köteléket francia és olasz rombolók kísérték.
Ugyanebben az idoben a Pali-fok körül június
6-a óta járorözo U 4 is arra cirkált, amerre az
ellenséges kötelék. Június 9-én egy óra tíz
perckor felhangzott az U 4 hátsó orszemének
kiáltása:
- Füst hátul, balfélen, észak-északkeleti
irányban!
Még senki sem tudta, hogy ott, vagy tíz mér-
földnyire tolük, ellenséges vagy saját hajó füs-
töl-e, merre tart. Nem sokkal múlt éjfél és még
elég sötét volt, így a naszád egy csaknem teljes
fordulat megtétele után mégis a füst felé vette az
irányt, de a felszínen maradt.
- Nyílásokat kitárni! Teljes szelloztetés! Riadó!
Egy ideig így hajóztak a füst, egyúttal a part
irányába. Lassacskán kibontakozott a felépít-
mény, a négy kémény.
- L1VERPOOL-osztályú brit cirkáló, rombolók-
kal - állapította meg Singule sorhajóhadnagy, s
parancsot adott a nyílások lezárására és a me-
rülésre.
Valóban a montenegrói partról visszatéro,
L1VERPOOL-osztályú, DUBLIN nevu brit cirkáló
közeledett feléjük. Majdnem szembe mentek
egymással.
- Ha a cirkáló megtartja irányát, jó pozícióban
leszünk - mondta a parancsnok a naszád má-
sodik tiszt jének. S csakhamar elhangzott a pa-
rancs.
- Támadáshoz felkészülni! Torpedókat eloké-
szíteni!
- Torpedók készen! - jött vissza a jelzés.
64
A parancsnok a periszkópon át már a cirkálót
kíséro négy rombolót is jól látta, kettot-kettot a
DUBLIN két oldalán.
Közben kivilágosodott, eljött a reggelizés meg-
szokott ideje, de ez most senkinek sem jutott
eszébe.
Amikor a búvárnaszád és a cirkáló közötti tá-
volság 6000 méterre csökkent, a parancsnok
félerore vette a sebességet, hogy a periszkóp a
vizet kevésbé fodrozza. Ugyanakkor 140 fokos
irányba fordult, hogy így az ellenséget oldalról tá-
madhassa meg, és a felkelo nap a hátuk mögött
legyen. Ugyanakkor megkísérelte kiszámítani a
cirkáló sebességét.
- Ezek nem spórol nak az üzemanyaggal -
mondta második tiszt jének -, jöhetnek vagy 22
csomóval, nézd csak az orrhullámait!
Ezután behúzta a periszkópot, s egy ideig va-
kon meneteltek.
- Kormány balra, 38 fok! Mélység 25 méter!
Az U 4 lassan lejjebb merült, a hajócsavarok
zöreje fokozódott. A rombolók mentek el fölöttük,
s a tengeralattjáró a kísérohajók gyurujén belül-
re igyekezett. A parancsnok feszülten figyelte az
óráját.
- Periszkópmélységre!
Amikor a periszkóp átütötte a víz felszínét,
Singule gyorsan körbeforgatta. Tolük jobbra elöl
és jobbra hátul vágtatott a két romboló, amely a
cirkáló baloldalán orködött. Balra, elölrol pedig
maga a DUBLIN közeledett. Pontosan a rombo-
lók és a cirkáló között voltak, de rossz kilövo-
szögben. Singule villámgyorsan visszatekerte a
periszkópot, s közben azon fohászkodott, hogy
ne fedezzék föl.
- Kormány balra 291 fok! Jobb gép félero!
Másodpercek múlva a parancsnok ismét feIte-
kerte periszkópját. Most már jó helyzetben vol-
tak. A cirkáló csaknem elotte, rá derékszögben
hasította a vizet, de még egy kicsit tole jobbra.
Singule agyán - ahogy késobb elmondta a baj-
társaknak - a következok villantak át:
- Az elobb 22 csomóra becsültem a sebessé-
get. Most viszont a csavarok által felkavart víz-
-
uszály olyan vastagnak és habosnak tunik, ami-
lyent a brit hajóra hasonlító cs. és kir. cirkálók a
NOVARA-osztályból 25 csomó sebességnél ka-
varnak. Rosszul becsültem volna meg a sebes-
ségét?
 További töprengésre nem volt ido, az ellenség
merolegesen mutatta bal oldalát, a közöttük le-
vo távolság sem lehetett több 300 méternél.
- Jobb torpedót indíts! Kormány három vonás-
sal balra! Bal torpedót indíts! Gyors merülés 40
méterre! Mindkét gép a legnagyobb erovel elo-
re! Kormány balra 180 fok!
Fönt ekkor elszabadult a pokol. A britek még-
iscsak észrevették a kettos periszkópot, és tüzet
zúdítottak oda, ahol az elobb látták.
A két torpedó azonban megállíthatatlanul ha-
ladt a maga útján. S mialatt a búvárnaszád le-
génysége mindent elkövetett, hogya leheto leg-
hamarabb jusson a számukra életet jelento mély-
ségbe, a parancsnok a másodpercmutatót fi-
gyelte.
- Három ...öt...nyolc ...! Most kellene ütköznie
az elsonek!
Oe nem történt semmi. Singule a tarkójára lök-
te sapkáját, s legszívesebben a földhöz csapta
volna az óráját, pedig az semmirol sem tehetett.
- Most sem sikerült - legyintett lemondóan.
A tompa, mély robbanást, amely tetotol talpig
megrázta a naszádot, már senki sem várta. Ilyen
dörrenést ezen a búvárhajón eddig még senki
sem hallott. Tehát legalább az egyik torpedó be-
letaláit!
- Hurrá! - ordított szinte vezényszó ra min-
denki.
- 9 óra 32 perc - szögezte le a második tiszt,
s rávigyorgott parancsnokára. A fenti lövések
egyre halkultak. - A Pali-foktól délnyugatra va-
gyunk 30 mérföldre.
Amikor odafent már teljes volt a csönd, a ten-
geralattjáró óvatosan felemelkedett. Eloször
csak periszkópmélységre.
- A tenger teljesen üres, gyerünk a felszínre!
Felemelkedtek, de odafent semmit sem láttak.
Legalábbis semmi olyat, ami hajó elsüllyesztésé-
re vallott volna.
- Akkor viszont mi volt az a robbanás?
Több mint nyolc órán át tartó, idegtépo mano-
verezgetés után semmi eredmény.
- Irány a támaszpont!
Az U 4 elkedvetlenedett legénységévei este
befutott horganyzóhelyére.
Néhány nappal késobb kiderült, hogy az U 4
egyik torpedója mégsem tévesztett célt. Behatolt
a cirkáló géptermébe, ahol a robbanás következ-
tében 13 tengerész lelte halálát. A jó építésu
DUBLIN azonban nem süllyedt el, hanem sike-
rült saját erejébol visszatérnie Brindisibe. A kö-
vetkezo napon az U 5 indult járorbe az albán vi-
zekre. Már lent jártak a kijelölt szelvényben, az
egyik gép egyhangúan zúgott, az emberek a fe-
délzeten üldögéltek, már akiket a szolgálat nem
kötött a naszád belsejéhez. Von Trapp sorhajó-
hadnagy pedig a priccsén heverészett, amikor
egy matróz lejött felülrol, és megállt elotte.
- Van valami esemény a tengeren?
- Nincs semmi, parancsnok úr, csak Margetich
torpedómester olyan furcsán viselkedik. Ördög
és pokol - sóhajtott a sorhajóhadnagy. - Mind-
járt fölmegyek.
Kitörölte az álmot a szemébol, fölmászott a
hídra a második tiszthez, aki érdekes dolgokat
mondott neki.
- A torpedómesterrel történt valami. Folyton
képzelodik. Hol jobbról, hol balról látja a francia
flottát, majd halott franciákat lát körülöttünk há-
nyódni a hullámokon, akik le akarják rántani ma-
guk közé. Az imént azt kiabálta: "gyorsmerülés!",
és be akarta kapcsoini a kompresszorokat. Egé-
szen megkergült, és meghülyíti az embereket.
- Akkor bizony tennünk kell valamit, a szeren-
csétlen fickó még veszélyessé válhat. Hm ... Van
egy kis pálinkánk?
- Igen. Az orvosságos dobozban.
- Helyes. Váltsátok le és küldjétek hozzám.
A parancsnok lement, s kisvártatva jelentke-
zett nála Margetich.
- Idehallgasson, Margetich! - állt eléje barát-
ságosan a parancsnok és vizespohárnyi pálinká-
val kínálta. Nem menne szívesen haza szabad-
ságra? Azt hiszem, megérdemli. Már oly régóta
van itt az "ötösön", ideje lenne, hogy végre jól ki-
aludja magát. Hiszen otthon még nem is látták a
vitézségi érmét! Na, addig is, hajtsa le - nyújtot-
ta feléje a poharat, mert a torpedómester nemet
intett.
- Elobb be kell kapcsolnom a ventilátorokat és
a surített levegot, hiszen merülünk! - kiáltotta.
A parancsnok lenyomta egy zsámolyra.
- Kiinni!
Az altiszt engedelmeskedett, s Trapp máris
töltötte a következot. Margetich ettol elálmoso-
dott, de továbbra is a surített levego tartályát
akarta bekapcsolni.
65
 - - ..•.. i.,.;;;.
VII
Elso világháborús hadi eseményeket ábrázoló magyar
kártyának a tengeralattjárók harcait idézo lapja
- Hé, Seyffertitz! Küldj le valakit!
Miután lejött egy altiszt, a parancsnok lelkére
kötötte, hogy le ne vegye a szemét Margetichrol,
nehogy valami bajt keverjen.
- Ez alighanem megzavarodott. Tipikusan há-
borús pszichózis. Sajnálom - mondta Seyffertitz-
nek -, mert kiváló fickó, a legjobb altisztünk. Oe
mit tegyünk? Nem orizhetjük, nincs arra fölösle-
ges emberünk. Hazamegyünk. Micsoda ostoba
helyzet!
Másnap reggel a búvárnaszád már az öböl
elotti, déli aknamezo elott állt. A két tiszt a hídon
könyökölve figyelt egy torpedónaszádot, amely
az aknazár kapuján úszott be lassan a kikötobe.
S mögötte ...! Nem akartak hinni a szemüknek.
- Odanézz, Seyffertitz! Mi követi a torpedóna-
szádot! Éppen úgy néz ki, mint egy tengeralatt-
66
Ez a kártyalap az olasz GIUSEPPE GARIBALDI
cirkáló elsüllyesztését örökíti meg
járó, de mégsem lehet az, hiszen ekkora tenger-
alattjáró nincs is! Csak nem fogtak el valami an-
golt!
- Ez nem valami nagyra nott Germania-típus?
- csodálkozott a második tiszt, s szeméhez emel-
te távcsövét. A parancsnok követte példáját.
- Aha, csakugyan! Árbocán a német hadilobo-
gó! Oe hogyan jutott ez idáig? Hé, odalent! - ki-
áltott izgatottan a parancsnok. - Mindkét gép leg-
nagyobb ero. Utol kell érnünk!
Nem sikerült. A német tengeralattjáró sokkal
gyorsabban futott. Az U 5 lassan beérkezett a
horgonyzóhelyére. Trapp sorhajóhadnagy a fe-
délzetre hozatta a megzavarodott torpedómes-
tert. Leült a naszád orrában és boldogan nevet-
gélt, hiszen biztos kikötobe érkezett, megérke-
zett és hamarosan megy szabadságra.
 - Rákötünk a GÁA-ra - intézkedett a parancs-
nok. - Akkumulátorokat feltölteni. Valaki ugorjon
az egészségügyiekért és vigyék el Margetichet...
Nem Margetich torpedómester volt az egyet-
len búvárhajós, aki a tengeralattjárón idegössze-
omlást kapott. A szerzo úgy gondolja, hogy en-
nek az esetnek az ismertetése kelloképpen ér-
zékelteti, hogy mire vezetett a szüntelen idegfe-
szültség, mit kellett kiállni egy búvárnaszádon,
örökös rettegésben ...
A német tengeralattjáró - az U 21 - szintén a
GÁA mellé kötött, s így Trapp és Seyffertitz sor-
hajóhadnagynak módjában állt alaposabban
szemügyre venni. Ilyen hatalmasat még valóban
nem láttak, mert az a három tengeralattjáró - az
U 7, 8 és 9 jeluekrol van szó -, amelyeket a né-
metek részére Pólában állítottak össze, s a
NOVARA, a TRIGLAV és a WARASDINER von-
tatta oket a Jón-tengerre, alig voltak nagyobbak,
mint a cs. és kir. flotta Germania-típusú bú-
várhajói. A búvárnaszád parancsnoka Otto
Hersing sorhajóhadnagy volt. Az a Hersing, aki
a háború során, mint tengeralattjáró-parancs-
nok, eloször süllyesztett el hadihajót, a brit
PATHFINDER cirkálót, majd néhány nappal ide-
érkezése elott, a Dardanelláknál a TRIUMPH és
a MAJESTIC brit csatahajót. Tekintélye csaknem
akkora volt, mint Weddigen sorhajóhadnagynak,
aki az U 9 parancsnokaként szeptember 22-én
egymás után három brit cirkálót, az ABOUKIR-t,
a HOGUE-t és a CRESSY-t küldte a tenger mé-
lyére.
A két sorhajóhadnagy eloször a tengeralattjá-
ró méretét csodálta meg. A 64 méter hosszú né-
met U 21 éppen kétszer akkora volt, mint az o
szerény U 5-ösük. Hatalmas parancsnoki tornyát
irigyen szemlélgették.
- Akkora oldalfala van, hogya legrondább vi-
harban is száraz marad mögötte az ember - só-
hajtott Trapp.
- A fedélzeti lövege pedig egy valódi 8,8 cen-
timéteres! - hümmögött a második tiszt. - Ezzel
egy akármekkora gozöst is sakkban lehet tartani.
- Gyere, látogassuk meg Hersinget, talán
megmutatja belülrol is a hajóját - mondta Trapp,
és átugrottak anémet tengeralattjáróra. Hersing
sorhajóhadnagy a kölcsönös bemutatkozás után
a két "szaktársat" rendkívül szívélyesen fogadta,
és készségesen végigvezette oket az U 21-en.
A két cs. és kir. tiszt csak ámuldozott, hogy mi
minden lehetséges már egy tengeralattjárón, és
összeszorult szívvel gondoltak a sajátjukra, nem
utolsósorban legénységükre. Itt minden helyisé-
get vízhatlan válaszfallal lehetett lezárni. A köz-
pontja tágas volt, tornya szintén, s két periszkóp-
ját villanymotor hajtotta föl és le, illetve önmukö-
doen állította be a kívánt mélységre. Elöl és há-
tul is volt torpedóveto csöve. A személyzet min-
den tagjának szabályos hálófülkéje volt, a pa-
rancsnok pedig külön kabinban lakott, villanylám-
pával az ágyánál, a tisztek részére étkezoasztal,
a legénység számára felhajtható asztal, külön rá-
dióskabin és légtisztító berendezés!
- Mint a mesében - mosolygott keseru irigy-
séggellovag Trapp. S szégyenkezni kezdett, mit
fog majd szólni a német parancsnok, ha meghív-
ja a saját "ötösére". Márpedig nagy illetlenség
lenne, ha Hersinget az U 5-re nem invitálná meg.
Anémet sorhajóhadnagy örömmel fogadta a
meghívást, s átsétált az U 5-re. Amikor a torony-
ból lemászott a kis naszád centráléjába, oda,
ahol a periszkóp van, pillanatok alatt felmérte a
helyzetet. Körülhordozta tekintetét a szuk, túl-
zsúfolt helyen, aztán rámeredt a mellette szoron-
gó Trapp sorhajóhadnagyra.
- Én nem szeretnék ezzel a kasznival utazni!
Az U 5 néhány napig nem mozdult ki az öböl-
bol, az U 4 viszont június 17-22. között Brindisiig
is elkalandozott. Két BISSON-típusú francia rom-
boló került az útjába, 2000 méterre közelítette
meg oket, de észrevették, s támadását nem ko-
ronázta siker. Amikor visszaért, az U 5 futott ki,
hogy az albán parton kicsempésszen két ügy-
nököt. A magukkal vitt motorcsónak azonban
üzemképtelenné vált, az ido viharosra fordult,
s ezért rövid várakozás után dolguk végezetle-
nül visszatértek, majd Pólába hajóztak, ahol a
3,7 centiméteres gyorstüzelot 4,7 centiméteres-
re cserélték ki.
Június 27-én este az L 43 jelu vízi repülogép
Brindisi bombázásából nem tért vissza. Keresé-
sére az U 4 indult el. Singule sorhajóhadnagy
már csaknem Brindisiig haladt elore, amikor
észak felé vette az útját. A kutatás ezúttal siker-
rel járt: Monopoli kikötovárostói hozzávetoleg
30 mérföldnyire északkeletre megpillantották a
kényszerleszállást végzett repülogépet, amely
vadul hánykolódott a viharos tengeren. Benne a
67
két repülo: Maglics Szilárd sorhajóhadnagy és Mialatt az U 4 legénysége már a következo ün-
Wollemann István fregatthadnagy. Nehéz leírni, nepélyes dekorálásáról álmodott, július 10-rol
mekkora volt mindkét részrol az öröm, hiszen 11-re virradó éjszaka olasz és francia hadihajók
Maglicsék még úgyszólván az olasz partok elott jelentek meg az Adria kellos közepén fekvo, a
voltak kénytelenek leszállni, és sokkal nagyobb Monarchia területéhez tartozó Pelagosa-sziget
volt a valószínusége annak, hogy ellenséges re- elott. Az olasz-francia erok parancsnoka, Millo
pülo vagy hajó akad rájuk, mint a keresésükre ellentengernagy kötelékét három részre osztot-
indult jó barát, Singule. A tengeralattjáró vonta- ta. A partra szálló különítmény a CITTA Ol
tókötélre vette a vízi repülogépet, a két tiszt át- PALERMO segédcirkáló fedélzetén egy rombo-
szállt az U 4-re, amely most már mint vontatóha- ló és hét torpedónaszád kíséretében ért a sziget-
jó, megindult hazafelé. Közben az átfázott, csu- hez. A QUARTO cirkáló és négy romboló bizto-
romvizes repülok megszárítkoztak és elmesél- sította oket, s ezalatt a MARSÁLA cirkáló, az el-
ték, mi történt velük. Bombáikat leszórva, éjfél lentengernagy lobogóshajója két francia rombo-
után megindultak visszafelé, de valahol a félúton lóval Lagosta-szigetet ellenorizte. A másik két
leállt a gép motorja. Maglicsék nem estek két- romboló elvágta a telefon kábelt, foglyul ejtve az
ségbe, és miután szerencsésen lesiklottak a víz- orszemélyzet két tagját. Közben a haditengeré-
re, követték Mindszentyék példáját: a szárnyak szeti jelzoállomás orsége tüzet nyitott, mire a
vásznából vitorlát feszítettek ki, s így kísérelték franciák visszavonultak, majd a BISSON rombo-
meg a hazajutást. A szél azonban mind eroseb- ló szétlotte a jelzoállomást. A hadmuvelet alatt a
ben fújt, már hatalmas hullámokat korbácsolt, de GIUSEPPE GARIBALOI és a VARESE páncélos
a két bátor ember nem adta föl, vitorlás csónak- cirkáló rombolóktól kísérve a sziget és a dalmát
jukat még irányítani is tudták, hogy az ne borul- part között járorözött. Az osztrák-magyar egysé-
jon föl. Kétségbeesett és fárasztó küzdelem kez- gek közül csak az U 6 tartózkodott Pelagosa kö-
dodött az elemekkel, mert ha a szél rossz irány- zelében, de támadni nem tudott.
ba fordítja a törékeny lélekvesztot, abelecsapó Az olaszok megfelelo katonai ero hátrahagyá-
hullámok másodperceken belül alámerítik. Mia- sa után eltávoztak, a sziget védelmét a vízen egy
latt ok a tengeren hánykolódtak, megvirradt, s a tengeralattjáróra bízták. Magán a szigeten pedig
kumbori támaszponton egyre nott az aggodalom. megkezdték a védomuvek kiépítését. Miután az
A nagy szél miatt repülogéppel nem indulhatott olaszok a szigetet elfoglalták és ott be is rendez-
senki keresésükre, ezért fordultak a tengeralatt- kedtek, rajtaütést készítettek elo a dalmát part
járósokhoz. Singule naszádja éppen készen állt ellen is. Július 17-én este az 5. páncéloscirkáló-
az indulásra, tehát késedelem nélkül kifutottak, s osztály Trifari ellentengernagy parancsnoksága
2-án 13 óra 45 perckor a tengerészrepülok vég- alatt kifutott Brindisibol. A páncélos óriásokat
re megpillantották az U 4 jól ismert tornyát. négy romboló és hét torpedónaszád biztosította.
Július 4-én az U 4 azért futott ki, hogya Orini- Néhány órával késobb - három olasz és hat fran-
öböl elott találkozzék egy ügynökkel s a Cattarói- cia rombolóval - a MARSALA és a QUARTO kö-
öbölbe szállítsa. Az ügynök azonban nem jelent- vette oket.
kezett, Singule és legénysége hiába rostokolt a Amikor az 1446 méter magas Radostak-hegy-
megbeszélt helyen egy álló napon át. Közben a re telepített cs. és kir. haditengerészeti megfigye-
rádiójuk is elromlott, és ezért másnap este haza- loálIomás jelentette az olasz hadihajók közele-
tértek. A rádió megjavítása után, 7-én ismét ki- dését, Hansa ellentengernagy, a cs. és kir. 5.
futottak, hogy felvegyék az ügynököt, akire né- csatahajóosztály parancsnoka utasította Singule
hány nappal elobb hiába vártak. A várt személy sorhajóhadnagyot, hogy - rádiója vételképessé-
ezúttal sem érkezett meg a Rodoni-fokhoz. gének határán belül - fusson ki a nyílt tengerre,
Kétnapi tétlen várakozás után visszatértek. és ott várakozzék. Az U 4 1915. július 18-án a
A tengeralattjró személyzete július 11-én, a hajnali derengés elott, pontosan két órakor hagy-
MONARCH csatahajó fedélzetén, ünnepélyes ta el a támaszpontot.
külsoségek között kapta meg a OUBLlN cirkáló Az U 6, amely július 12-én érkezett Pelagosa
megtorpedózásával kiérdemelt kitüntetéseket. mellol Cattaróba, ekkor már a partok elott járorö-

68
zött, s tudott az ellenséges erok közeledésérol.
Parancsnoka nagyon remélte, hogy ezúttal sike-
rül kello fogadtatásban részesítenie oket.
Az U 4 a kifutási paranccsal együtt arra is uta-
sítást kapott, hogy ha az ellenséges hajók eltá-
voznak, induljon el Bari felé, s kísérelje meg az
L 43-at felkutatni, mert Maglics és Wollemann is-
mét nem tért vissza, s valószínu, hogy most is
valahol a hullámok hátán csónakáznak.
Az ellenséges kötelék egységei közül a levo cirkáló oldalán megvillantak a gyorstüzelo
QUARTO és három romboló virradatkor a ágyúk torkolattüzei.
Meleda és Raguza közötti Giuppana-szigethez
érkezett. Ott 50 tagú különítményt hajóztak ki az-
zal a feladattal, hogy rombolják szét a jelzoállo-
mást, de fél útról - nem tudni miért - visszaren-
delték oket. Ezalatt a Misnjak-kiszögellésnél egy
olasz romboló két csónakot tett a vízre, s meg-
próbálták elvágni a kábelt. A kábel állomás orsé-
gének tüze azonban elzavarta oket, s az egész
QUARTO-csoport eltávozott.
A GIUSEPPE GARIBALDI vezette kötelék jú-
lius 18-án, hajnali négy órakor érkezett Raguza
Vecchia elé s lotték a vasútvonalat, a mólót és
az orházat. A rövid tüzelést azonban váratlanul
abbahagyták és elindultak déli irányba. Még ez
elott a Lagosta felé haladó U 4 orszeme hajnali
három óra 20 perckor észlelte az elso füstcsíko-
kat. Singule azonnal felkapaszkodott a hídra, s
jó negyed óra múlva már sikerült a füstcsíkokhoz
tartozó hajókat azonosítania: három hajó a
GIUSEPPE GARIBALDI páncéloscirkáló-osz-
tályból, egy a VETTOR PISANI-osztályból. Kö-
rülöttük megszámlálhatatlan romboló. A kötelék
Raguza felé haladt, majd három óra 55-kor a
Cattarói-öböl irányába fordult. Raguza Vecchia
elé érve megszólaltak ágyúi, s a már említett cél-
pontokat lotték. Singule teljes erovel igyekezett
az ellenséges kötelék felé, de négy órakor, ne-
hogy meglássák, le kellett merülnie. Közben a
hajók a parti célpontok lövését abbahagyták, és
tovább, Cattaro felé indultak. A GIUSEPPE
GARIBALDI egyszer csak levált a csoporttól, s
egészen a partközelben hajózott, hogy egy rom-
bolókülönítményt tegyen partra. A GIUSEPPE
GARIBALDI a nyílt tenger felé vette az irányt, s
így csaknem Singule sorhajóhadnagy torpedói
elé került. A cirkáló és a tengeralattjáró közötti
távolság már egészen lecsökkent, csak 2000
méter, aztán 1500 méter, majd csupán 1000
méter választotta el oket egymástól. A torpedók
lanszírozásra készen feküdtek a vetocsövekben,
a naszád belsejében pattanásig feszültek az ide-
gek, s az emberek agyán átcikázott a gondolat,
hogy vajon megismétlo-dik-e velük a DUBLIN-
eset? A torpedó talál, s a hajó torpedóval a tes-
tében elszökik! Singule már csak másodpercek-
re merte kidugni periszkópját. Négy óra 37 perc-
kor, amikor ismét kitekintett, az alig 800 méterre
- Felfedeztek! - kiáltott Singule, de még vár-
nia kellett néhány másodpercet. Singule a má-
sodperceket számolta. Végre!
- Jobb torpedót indíts! Bal torpedót indíts! - s
közben villámgyorsan tekerte lefelé a periszkó-
pot. Nem kockáztathatta meg, hogy figyelje a tor-
pedó útját. - Merülés 20 méterre! Mindkét gép
egész ero elore! Kormány balra 270 fok!
Ezalatt a kezében tartott óráját figyelte. S míg
a naszád billegve süllyedt és merült, s a máso-
dik tiszt, Wolf sorhajóhadnagy egymás után ad-
ta ki az új parancsokat, Singulét semmi más nem
érdekelte, csak a másodpercmutató. Pedig va-
dul csattogott, dübörgött fölötte a világ. Oe o csak
hidegvérrel számolt.
- 28 ...29 ...30!
Ekkor robbant az elso torpedó. Pontosan
ugyanolyan mély dörrenéssei, mint a DUBLIN
esetében. És két másodperccel késobb a má-
sodik.
- Hurrá! Hurrá! - harsant fel a spontán meg-
könnyebbülés hangja. - Belement! Mindketto be-
lement! Ez most már nem viszi el!
Közben az U 4 teljes erovel iszkolt a tett szín-
helyérol, az északi szélesség 42° 28' 7", keleti
hosszúság 18° 15' 7"-rol.
A lövések szokatlanul hamar elhallgattak.
A tengeralattjárón még nem sejtették miért, a
GIUSEPPE GARIBALDI viharos gyorsaság-
gal merült a hullámsírba: az elso torpedótalálat-
tói számított három perc alatt! Tengerészei
mégis szerencsésebbek voltak, mint a LÉON
GAMBETTA legénysége, mert a GARIBALDI
tengerészei közül 525 fot mentettek ki, s csak 53
embert ért utol a tengerészhalál. A mentést a
helyszínre száguldó rombolók végezték.
Amikor jó fél óra múltán Singule periszkóp-
mélységre emelkedett és kikémlelt, mintegy
69
 -.-----.- Határ 191'- - ben

o 10 20 30km
l 1 1 )

°OUTTAGLlANO

M/RAMAR oSESANA

TR/ESZT

'--S DONA O/ PIAVE

___ VELENCE

VELENCEI-ÖBÖL

,
ISZTRIAI-FELSZIGET

ADRIA

Az Isztriai-félsziget áttekinto térképe a szereplo kikötokkel

70
3000 méterre néhány rombolót látott. Árbocaikon
az akkoriban rendszeresített, úgynevezett genfi
lobogó, vagyis a fehér alapon egyenlo szárú vö-
rös kereszt, amelyet ma már csak vöröskeresz-
tes lobogónak nevezünk. A hajótörötteket ha-
lászták ki, körülöttük mentocsónakok álltak, mel-
lettük még úszkáló emberek.
- Elsüllyedt! Emberek, elsüllyedt a GARIBAL-
DI! - kiáltott elégedetten Singule, és vadul teker-
ni kezdte visszafelé a periszkópot.
- Gyorsmerülés!
Ekkor már a legénység is hallotta a gyorstü-
ze/oket.
- A disznók! - mérgelodött a parancsnok. -
Genfi lobogókkal az árbocaikon, a genfi lobogó
védelme alatt nem szégyellnek tüzet nyitni ránk.
Nagyon idegesíti az arcátlanokat a periszkóp!
Az U 4 ismét vagy fél órát töltött a tenger mé-
lyén. Amikor felemelkedett, már a rombolók is
messze jártak. Ezután az olasz cirkáló elsüly-
lyesztését rádión jelentették a castelnuovói pa-
rancsnokságnak, majd elindultak nyugatra, az el-
tunt L 43 felkutatására. Ez az akció azonban
eredménytelen maradt. Az L 43 ugyanis Bari
bombázása után Barletta felé repüit, de a gép-
ben közvetlenül Barletta elott annyira csökkent
az olaj nyomás, hogy Maglicsnak le kellett száll-
nia a vízre. Amikor Wollemannal együtt meggyo-
zodtek róla, hogya motort nem tudják megjaví-
tani, megtették az elokészületeket a gép meg-
semmisítésére. Ekkor meglátták a part felol kö-
zeledo fegyveres vámorségi motorcsónakot, jel-
zopisztolyukkal felgyújtották a repülogépet és kö-
rülötte úszkálva várták be az olaszokat, akik a
két tisztet fogságba ejtették.
A GIUSEPPE GARIBALDI elsüllyesztésének
ugyanolyan következményei lettek, mint a LÉON
GAMBETT A megtorpedózásának. Az olasz had-
vezetoség többé nem intézett támadást a Monar-
chia partvidéke ellen, és a Regia Marina parancs-
noksága a csatahajókat, valamint a páncélos cir-
kálókat igyekezett saját kikötoiben tartani. így a
Montenegróban, majd Albániában harcoló saját
csapatok utánpótlását a cs. és kir. szállítóhajók a
tengeren keresztül zavartalanul biztosíthatták.
Rudolf Singule sorhajóhadnagy a haditenge-
részetnek ugyanolyan ünnepelt hose lett, mint
Lerch és Trapp, hiszen a GIESUPPE GARIBALDI
elsüllyesztése lényegesen befolyásolta a hadi-
tengerészeti stratégiai helyzetet az Adrián. Mint
Georg von Trapp a LÉON GAMBETTÁ-ért, úgy
Rudolf Singule is megkapta a Mária Terézia-rend
lovagkeresztjét. De Singule neve nem csupán a
flottánál vált ismertté, hanem Lerchhez és Trapp-
hoz hasonlóan az egész Monarchiában. Riporte-
rek keresték fel, tetteirol képeslapok készültek,
arról, hogyan süllyedtek el a megtorpedózott
hajók. S amikor azt kérdezték Singulétól, hogy
a dolog valóban úgy zajlott-e le, ahogyan a gra-
fikusok megrajzolták, vagy amikor autogramot
adott a képes levelezolapokra, csak mosoly-
gott.
- Bizonyára így festett, így történhetett az ese-
mény, de én pontosan nem tudom megmonda-
ni, uram! Mert én nem láttam az egészbol sem-
mit, csak bújtam a víz alá, amilyen gyorsan
tudtam ...
A cs. és kir. haditengerészet parancsnoksága
a tengerészeti repülok jelentéseibol értesült ar-
ról, hogy Pelagosa-grande kikötojében állandó-
an egy ellenséges tengeralattjáró orködik. Ezért
lovag Thierry Ferenc korvettkapitány megbízta
az U 5 parancsnokát, hogy próbálja ezt a kelle-
metlen búvárnaszádot megsemmisíteni, mert je-
lenléte valamennyi, Pelagosa elleni akciót veszé-
lyezteti. Bár Pelagosának nem volt különösebb
hadászati jelentosége, a cs. és kir. haditengeré-
szet mégis megkísérelte visszafoglalni az ola-
szoktól. A partraszállási hadmuveletet többszöri,
részletes felderítéssei készítették elo. A feladat
tehát: az ellenséges tengeralattjárót mindenkép-
pen eltávolítani onnan.
Az U 5 augusztus 2-án futott ki Pólából, de út
közben viharba került, s az letépte antennáját.
Trapp befutott Lissa szigetére, Comisába, ahol a
hajó sérüléseit kijavította, majd este fél nyolc óra-
kor folytatta útját Pelagosa felé. Az orszem a szi-
getet pontosan éjfélkor pillantotta meg.
Augusztus 5-én, éjfél után egy óra 30 perckor
a parancsnok leállíttatta a motorokat. A sziget
sziklái tolük három mérföldnyire északnyugatra
magasodtak a tenger fölé. Körös-körül csend
volt, csak a tenger morajlott, s a naszád a sziget
szélárnyékában feküdt. Az emberek feljöttek a
fedélzetre s ki aludt, ki cigarettázott. Bekapcsol-
ták a ventilátorokat, kitártak minden nyílást, hogy
a várható akció idejére a naszád belsejébol min-
den gáz kiszálljon .
71
 A tengeralattjáró nyugalmas, csaknem idilli ké-
pet mutatott.
Egyszer csak az "ötös" és körülötte a víz hirte-
len fényárban csillogott. A fedélzeten üldögélo
parancsnok akkorát ordított, mint talán még soha.
- Ördög és pokol! Ki az a barom! Telefonbó-
ját kikapcsolni! Ha az olaszok nem alusznak
olyan mélyen, mint a mormota, fújhatjuk az ak-
ciót, és fordulhatunk vissza!
Majd kissé lecsillapodva, így folytatta:
- Te, Seyffertitz, ha hazaérünk, vágd ki az
egész telefonbóját a fenébe. Ha egyszer elsüly-
Iyedünk, senki sem akar majd telefonálgatni ne-
künk, utóvégre háború van.
- Igenis, parancsnok úr, telefonbóját leszerel-
ni és kihajózni! - ismételte meg a parancsot sza-
bályosan a második tiszt.
Közben lassacskán derengeni kezdett, le kel-
lett merülni, nehogy a szigetrol meglássák a na-
szád ot. Hajnali három óra 25-kor periszkópmély-
ségre lemerülve, elindultak a sziget felé. Egy óra
múlva már pompásan lehetett látni a sziget ha-
talmas világítótornyát, amely csak úgy fürdött a
fölkelo nap sugaraiban. A kopár sziget meglehe-
tosen barátságtalan látványt nyújtott. Sehol egy
teremtett lélek.
- Nocsak - nézett Seyffertitzre a parancsnok
-, csak nem mentek már el az olaszok innen?
Vagy talán még mindannyian alusznak? Menjünk
csak közelebb. Irány jobbra, öt fok! Csak nem or-
ködik az a bizonyos tengeralattjáró ilyenkor a víz
alatt? Torpedókat felkészíteni!
Az U 5-öt már csak 300 méter választotta el a
parttól. A parancsnok periszkópján mind idegeseb-
ben kutatta a partot, a sziklákat, a kiszögelléseket,
de hiába. Csak partra húzott halászcsónakokat lá-
tott, egy rádióantennát és a fennsíkon néhány em-
bert. A naszád lassan beérkezett az öbölbe.
- Ha itt tengeralattjáró állomásozik, akkor itt
valahol valamiféle mólónak vagy stégnek is kell
lennie! Nem állhat örökké horgonyon! - töpren-
gett hangosan a parancsnok. Az emberek né-
mán lesték, hátha leolvashatnak valamit az ar-
cáról. - Na, végeztünk az öböllel és sehol sem-
mi. Hammer - szólt a kormányoshoz -, gyerünk
egy méterrel följebb! Aztán jobbra!
Az U 5 feljebb emelkedett, már a periszkóp
vastag vége is kilátszott a vízbol, s jókora hul-
lámbajuszt húzott maga után, amikor ...
72
- Kormányt teljesen jobbra kihajtani! Merülés
12 méterre! Mindkét torpedó kész! Mindkét gép
teljes ero!
A válaszok hamar visszaérkeztek, mindenki
érezte, hogy valami történt, de csak a parancs-
nok tudta, hogy mi: amikor az U 5 feljebb emel-
kedett, a periszkóp lencséje is egy méterrel ma-
gasabbra került, éppen annyira, hogy Trapp
megláthatta a sötét sziklák elott a vígan lengo
zöld-fehér-piros lobogót! A hozzá tartozó szürke,
a sziklás háttérbe beleolvadó naszádtestet csak
azután vette észre; tudta, a lobogó alatt lennie
kell valaminek. Az olasz tengeralattjáró körül a
parton emberek álldogáltak. Amikor az U 5-öt
észrevették, némelyek arrafelé mutogattak, má-
sok a saját hajójuk felé futottak.
- Mélység 14 méter!
A periszkóp most már csak a zöld vizet mutat-
ta, de le kellett merülniük, nehogy az olaszok
sejtsék, mit tervez az U 5 parancsnoka. S köz-
ben pattogva jött a jelentés.
- Irány 180 fok! ...225 fok! ...270 fok!. ..320 fok!
Az U 5 már csaknem teljes kört írt le.
- Föl periszkópmélységre!
A naszád lassan emelkedett.
- Ellenkormányzás!
Erre a vezényszó ra azért volt szükség, nehogy
a naszád a lendülettol följebb csússzék. A pa-
rancsnok szeme a periszkópra tapadt. Ezúttal a
felemelkedést túllassúnak találta. Oe amikor a
periszkóp áttört a felszínen, Trapp felszisszent.
Az olasz tengeralattjárót már eltaszították a part-
tól, s pontosan szemben közeledett feléjük, iliet-
ve néhány másodpercig a bal oldalát lehetett lát-
ni, azt követoen az orrát, majd ahogyan lassan
fordult, a jobb oldalát, de ekkor már merüloben
volt.
- Vajon melyikünk a gyorsabb, melyikünk or-
zi meg jobban a hidegvérét? - villant át a pa-
rancsnok agyán. Ebben a pillanatban pontosan
az olasz tengeralattjáró torpedóveto csöve elott
voltak. Tudták, hogy ez a NAUTILUS-típusú na-
szád a tengelyétol 35° irányeltéréssel is képes
torpedót lanszírozni!
- Kormány egészen balra! Jobb torpedót
indíts!
A kronométer öt óra 18 percet mutatott. Két
perccel ezelott törte át az U 5 periszkópja a fel-
színt, s akkor a parancsnok még látta: egy mat-
róz mászik be a fedélzeti nyíláson, néhány má-
sik pedig a parton hadonászik. A tengeralattjáró
parancsnoka, Carlo del Greco sorhajóhadnagy
sietett, nem várta meg a parton ogyelgoket.
Trapp azt is látta, hogy torpedója rossz irány-
ba fut, el fog siklani az olasz tengeralattjáró, a
NEREIDE orra elott, mert az a becsültnél vala-
mivellassabban halad.
- Baloldali torpedót indíts!
A parancsnok nem adott utasítást arra, hogy
lejjebb merüljenek. Bajuszát idegesen rágva, a
torpedó útját figyelte, s közben minden másod-
percben a robbanást várta. A robbanást, ame-
lyet az olasz torpedó okoz majd az U 5-ben. Ez
azonban elmaradt.
Helyette az U 5 második torpedója célba ta-
lált. A két tengeralattjáró százötven méterre volt
egymástól, amikor az U 5 torpedója behatolt a
NEREIDE géptermébe, és ott felrobbanva a na-
szádot szó szerint ketté törte.
- Szerencsétlen ördögök - dörmögte a pa-
rancsnok, aztán utasította a gépházat és a kor-
mányost, s az U 5 nagy ívben fordulva eltávo-
lodott a szigettol. Trapp még látta, hogy egy
tengerész, fehér nadrágban és kék zubbony-
ban, hátán összefont karral bámul a tenger fe-
lé. Úgy gondolta, a NEREIDE második tisztje
lehetett.
Néhány szerencsés matróz is hiányzott a
NEREIDE-rol. Amikor 1972-ben a jugoszláv ha-
ditengerészet a NEREIDE-t kiemelte, a belsejé-
ben csak 14 holttestet találtak, a rendszeresített
létszámnál hárommal kevesebbet.
A parancsnok oldalát valami furdalta! Az,
hogya robbanás után elmaradt a "Hurrá!". Va-
jon miért? Elindult, hogy körülnézzen az embe-
reknél. S valóban, szemeikbol nem az öröm és
a dicsoség, hanem hatalmas megkönnyebbülés
volt kiolvasható - és egy kis szomorúság. Végül
is tengeralattjárós bajtársak pusztultak el, akik
ezen a kora hajnali nyári reggelen talán még fél-
álomban voltak.
Egy altiszt lépett Trapphoz.
- Parancsnok úr, gratulálok! - egy vizespohár-
nyi konyakot nyújtott át.
- Proszit, emberek! És köszönöm. Hol az ör-
dögben szerezték ezt?
- Ez az utolsó üveg az ünneplésbol. Gondol-
tuk, eltesszük a legközelebbi találatig.
Ezután Trapp sorhajóhadnagy gyufaszálakkal
elmagyarázta, hogyan folyt le a NEREIDE elsüly-
Iyesztése, s az akció így utólag egyszerunek és
magától értetodonek tunt.
- Oe egy valami megfoghatatlan számomra -
mondta elgondolkodva a parancsnok. - Nem ér-
tem az olaszokat. A tengeralattjáró horgonyzó-
helye körül egyetlen akna sem volt, egyetlen há-
ló sem védte a hajót. És miért volt az árbocára
hajnali öt órakor felhúzva a lobogó!? A lobogó ri-
kító színei nélkül sohasem fedeztem volna föl.
Most már felemelkedhetünk, a sziget ágyúi ilyen
messzire már nem hordanak.
Felemelkedésük után azonnal nekiláttak a
szelloztetésnek. Az egy szál trikós megizzadt
emberek felnyomakodtak a fedélzetre és teli tü-
dovel szívták a friss, sós levegot. A naszád bel-
sejében már nagyon forró, párás volt a levego.
Az emberek az enyhe délnyugati szélben jóleso
érzéssel szárították testüket, és élvezettel gyúj-
tottak cigarettára. Lent ugyanis tilos volt a do-
hányzás. A zárt tengeralattjáró belsejében egy
órai víz alatt tartózkodás után már egyébként
sem gyulladt volna meg a gyufa ...
Aztán egyszer csak a bal motor leállt.
- Alázatosan jelentem, elengedett a benzin-
vezeték, és ki is lyukadt. Mehetnék a másik mo-
torral?
-Igen.
A gépészszemélyzet hozzáfogott a javításhoz,
de még jóformán el sem kezdték, amikor a jobb
motor is leállt. Átkapcsoltak villanymotorra.
- Ha ez így megy tovább, nem tudjuk az ak-
kumulátorainkat feltölteni - töprengett a parancs-
nok. - Vállalhatjuk-e az utat Brindisiig?
- Az édesvíztartályban tengervíz van!
- A motorokat nem lehet megjavítani!
- A gépészszemélyzet benzinmérgezéstol
szolgálatképtelenné vált! - jöttek egymás után a
jelentések a hídra.
- A gépészeket hozzátok föl a fedélzetre, az
egész mindenséget átszelloztetni, már minden
buzlik a benzintol!
12 óra 45 perckor a parancsnok mindkét vil-
lanymotort bekapcsoltatta.
- Irány Meleda! Hazamegyünk.
Amikor a gépészek kissé magukhoz tértek, le-
mentek, hogy folytassák a motorok kijavítását,
de hiába. Kiderült, hogyaNEREIDE megtorpe-
73
dózásakor keletkezett robbanás tönkretette
motorokat, és egyéb károkat is okozott. Este tíz
órakor a gépészszemélyzet végképp szolgálat-
képtelenné vált, már csupán egyetlen villanymo-
torral haladhattak, mert a telepek kiürültek.
Az U 5 éjfél után fél kettokor érkezett Punta
d'Ostro elé. Mindenki boldogan lélegzett fel, ami-
kor háromnegyed óra múltán a HUSZÁR rombo-
lónak kiadhatták a kötelet s az a helyükre von-
tatta oket.
Az U 5 augusztus 16-ig javítás alatt állt.
* * *
Most vessünk egy pillantást az U 5 testvérhajó-
jára, az U 6-os ra. Utoljára akkor láttuk, amikor
július 17-én Halavanja is várta az olaszokat,
majd a következo napon o is az L 43 keresésé-
re indult. Onnan eredménytelenül visszatérve,
19-én hajózott el Brindisi elé járorözni, de a pa-
rancsnok megbetegedett s vissza kellett térniük,
hiszen a naszád a második tiszt, gróf Attems AI-
bert fregatthadnagy nélkül futott ki; a fregatthad-
nagy elozo napon megbetegedett. Az U 6 e nap-
tól egészen augusztus 31-ig nem volt bevetés re
kész állapotban. Hol a tisztek, hol a legénység
egy része volt beteg, majd mindenki két hét sza-
o 7
I 1
,
E
D U4P Musi/-HOd •.
A pólai hadikiköto vázlatos rajza
74
a badságot kapott. Közben a parancsnok szemé-
lye négyszer is változott, s folyton találtak vala-
mi javítanivalót anaszádon.
Események
1915. augusztus 7. és december 31. között
Olaszország hadba lépése után a Monarchia és
Olaszország határvidéke - elsosorban az Isonzó
folyó két partja - hadszíntérré változott. Az arc-
vonal nak a tengerre támaszkodó szárnyán kiala-
kuló harcokba mindkét fél haditengerészete is be-
lekapcsolódott. Az olaszok a szárazföldön hama-
rosan tért nyertek, és tengeri eroik is a Trieszti-
öböl, illetve annak partvidéke, az Isonzó torkola-
ta, valamint a Velencei-öbölnek a Monarchia te-
rületére eso részei ellen többször intéztek táma-
dást. Ezek elhárítására a cs. és kir. Flottapa-
rancsnokság támaszpontot létesített Triesztben.
Oe nem a nagyobb, felszíni hajók, hanem a ten-
gerészeti repülok számára, amelyek Trieszt lég-
védelmét látták el, és felderíto repüléseket végez-
tek az arcvonal fölött. Értesüléseiket a szárazföl-
di hadvezetoség is hasznosította. Támaszpont juk
a Lloyd Arzenál elotti parton volt. Ugyanekkor a
Trieszttol négy kilométerrel délebbre kinyúló San
2km
J
Pu.
Polai Nagyrádió
f
 Sabba kiszögellés mögött a tengeralattjárók ré-
szére létesítettek egy horgonyzóhelyet, ott, ahol
az öbölben - Zaole falucska elott - egy teljesen
védett, úgy is mondhatnánk, pótöböl képzodik.
Kettonél több tengeralattjáró azonban sohasem
tartózkodott Triesztben, illetve S. Sabbán.
A szolgálatot az U 2 kezdte meg, de egy ide-
ig az U 10-és az U 11 is itt volt, ekkor még csá-
szári német személyzettel.
Az U 12 Lerch Egon parancsnoksága alatt au-
gusztus 3-án érkezett Triesztbe - S. Sabbába-,
elotte Pólában feküdt, ahol június 17. és 26. kö-
zött dokkban állt. A telepeit, a ventilátor beren-
dezését kicserélték, új kompaszt építettek be, és
a fedélzetére két 35 centiméteres torpedóveto
csövet szereltek, ezzel torpedóinak száma hatra
növekedett. A próbalanszírozások jól sikerültek.
Az U 12 újjáépítése utáni elso bevetésére au-
gusztus 7-én futott ki S. Sabbából. Feladatul kap-
ta, hogy igyekezzék megállapítani a Velence és
a Velencétol néhány kilométerrel délebbre fekvo
Chioggia kikötoiben állomásozó hadihajók típu-
sát, számát, s ha módja nyílik rá, keresse meg
az aknamezok bejáratát.
A feladat nem volt könnyu, de Lerch sorhajó-
hadnagy vállalta. Elhatározta, hogy valamilyen
módon - esetleg a CUGNOT vagy a CURIE pél-
dája nyomán - megpróbál bejutni a két kiköto
belso öbleibe is.
- Ha a franciák meg merték kísérelni, én sem
leszek rosszabb náluk - mondta tiszttársainak.
Az U 12 szépen átlavírozott a Trieszti-öböl ak-
namezoi között, hiszen a követendo irányokat jól
ismerte. Nem úgy, mint a NAUTILUS nevu olasz
tengeralattjáró, amely július 29-én éppen itt fu-
tott aknára, fel robbant és a teljes legénysége
odaveszett.
Lerch naszádját eloször Velence felé irányítot-
ta. Az aknazár hozzávetoleges helyzetérol volt
már információja, mert a tengerészeti repülok az
Adria tiszta vizében az aknamezot jól látták, és
fel is térképezték. Most már csak a kapuját kel-
lett megtalálni. Úgy gondolta, hogy ha valamilyen
hajó az öbölbol kijön vagy oda bemegy, annak a
. nyomába szegodve bejuthat a kikötobe, ahol az
olaszok különbözo hadihajói horgonyoznak. S
esetleg el is süllyeszthet közülük néhányat.
Hogy Lerchnek mennyi ideig kellett Velence
elott várakozni, nem tudjuk pontosan. Egyes for-
rások szerint augusztus 11-ig, de valószínubb,
hogy augusztus 12-én a hajnali órákig, mert
ezen a reggelen tért vissza éjjeli orjáratáról a
BRONOOLO nevu olasz ágyúnaszád, s az U 12
a nyomába szegodött. A búvárnaszád az olasz
hajó sodorvonalában haladva szeretett volna be-
jutni a kikötobe, a BRONOOLO orsége azonban
észrevette az oket követo periszkópot. Az ágyú-
naszád parancsnoka nem esett pánikba, nem
nyitott tüzet, nem változtatta meg irányát, hanem
hidegvérrel, nyugodtan haladt tovább. S ez
Lerchet tévesztette meg, aki csak azt észlelte,
hogy nem tesznek ellene semmit, az ágyúna-
szád nem menekül, nem tüzel, s úgy gondolta,
hogy nem vették észre. A BRONOOLO parancs-
noka ezzel ügyes cselhez folyamodott. Tehette
nyugodtan, mert a lagunák sekély vizére épített
ágyúnaszádnak csak 70 centiméteres volt a me-
rülése, tehát éppen átcsúszhatott az aknák fö-
lött, amelyek valamivel mélyebbre voltak állítva.
Természetesen akkor, ha minden akna egyfor-
ma mélységben áll. Oe a bátor parancsnok - saj-
nos, nevét nem ismerjük - bízott az aknászok-
ban, ugyanakkor vállalta a kockázatot is. Úgy irá-
nyította hajóját, mintha a kaput keresné, külön-
bözo fordulatokat végzett, s ezzel alaposan rá-
szedte Lerchet, szinte rácsaita az aknamezore.
Az U 12 hamarosan aknába ütközött, s azonnal
elmerült. Pontosan azon a helyen, ahol június
10-én az olasz MEOUSA tengeralattjáró süllyedt
el az akkor még császári német legénységgel
hajózó U 11 torpedótalálatától.
A robbanás felszakította a tengeralattjáró or-
rát, a merülotartályai megsérültek, többé nem tu-
dott felemelkedni. Lerch azonnal lezáratta a víz-
hatlan válaszfalakat, ahol a legénység még órá-
kon át várta, mikor fogy el a levegojük. Amikor
1915-ben az olaszok a MEOUSA-val együtt ki-
emelték a tengeralattjárót, megdöbbento kép tá-
rult eléjük. Minden ember - a gépészek, a
torpedisták, a két tiszt - a helyén, az ütközetál-
lásán volt. Valamennyiük zubbonyának zsebé-
ben ott voltak a búcsúsorok. Lerch elott felnyitva
a hajónapló, az utolsó bejegyzésekkel a megfe-
lelo rovatokban: a helyszín, a robbanás, a süly-
Iyedés és a várakozás. Tudták, mi vár reájuk, de
a helyükön maradtak és fegyelmezetten várták a
halált. Tizenheten voltak: Lerch Egon sorhajó-
hadnagy, Ernst Zaccaria fregatthadnagy; az
75
elobbi a hadiékítményes Lipót-rend, az utóbbi a
hadiékítményes Vaskorona-rend Ill. osztályának
tulajdonosa. Budisavljevics torpedómester és
Deák László torpedóoktató, Frotzinger Rezso
torpedóoktató, Stanislav Dvoracsek, Strausz
Zoltán, Pusztavérh Miksa, Fidra Antal, Láng Fe-
renc és a többiek, mind kitüntetettek, az arany
vitézségi érem és az 1. osztályú ezüst vitézségi
érem tulajdonosai.
Az U 12 legénységének földi maradványait ka-
tonai tiszteletadással a Velence melletti San
Michele temetoben helyezték el, külön-külön, 17
koporsóban.
Az U 3 új parancsnokkal, Strnad Károly sorha-
jóhadnaggyal július 18-án indult elso útjára
Brioniból Sebenico érintésével Cattaróba, ahova
22-én érkezett meg. 27-én hagyta el a horgo-
nyozóhelyet, hogya Déli-Adria vizein járorözzön.
Több olasz cirkálót is látott, de mind túl távol vol-
tak, s így egyszer sem került támadó helyzetbe.
31-én érkezett vissza a támaszpont jára. Egy hét
múlva, augusztus 10-én ismét kifutott azzal a fel-
adattal, hogya másnapra tervezett, az olasz par-
tok ellen végrehajtandó hadmuvelet idején Brin-
disitol északkeletre biztosítsa a négy romboló -
a HUSZÁR, a TURUL, a PANDUR és a WARAS-
DINER - Bari és Molfetta elleni akcióját. Az U 4
is, szintén a rombolók fedezésére, ugyanekkor
futott ki. Az U 4 másnap, 11-én este a parancs
értelmében visszatért a Cattarói-öbölbe, az U 3
tovább ment azzal a feladattal, hogya Brindisi-
Otranto-Valona háromszögben cirkáljon, majd
négy nap múlva térjen vissza a támaszpont jára.
Augusztus 12-én, a déli órákban az U 3 talál-
kozott a CITTA DI CATANIA nevu olasz segéd-
cirkálóval és megtámadta. A tükörsima vízen ki-
tunoen látszott a torpedó útja, így a segédcirká-
lónak sikerült még idejében kikerülnie, és azon-
nal rárohant a tengeralattjáró ra. A búvárnaszád
nem tudott gyorsan a megfelelo mélységre me-
rülni, ezért az olasz még elérte, selgörbítette az
U 3 periszkópját. Ugyanekkor a cirkálót kíséro
ABBA romboló tüzeini kezdett az U 3 merülési
helyére. A lövedékek sérüléseket okoztak, de a
búvárnaszád még megorizte mozgóképességét.
Mivel a periszkópja elgörbült, kénytelen volt útját
vakon folytatni, de most már Cattaro felé.
Bár a segédcirkáló eltávozott Valona felé, a
romboló a helyszínen maradt, s a közelben cir-
76
kálva igyekezett elcsípni a tengeralattjárót,
amelyrol tudta, hogy elobb-utóbb fel kell emel-
kednie, mert elfogy a levegoje. Az U 3 azonban
kitartott a víz alatt, és Strnad sorhajóhadnagy
csak a sötétség beálltával adott parancsot a fel-
emelkedésre. Ez nem ment minden izgalom nél-
kül, mert nem tudhatták, ott a közelben leselke-
dik-e még az olasz romboló, esetleg leállított gé-
pekkel, hogy csavarzörejét a tengeralattjáróban
ne hallhassák. A tenger azonban üres volt. A le-
génység azonnal hozzáfogott a sérülések felmé-
réséhez és kijavításához. Eloször a petróleum-
motorokat - amelyek gyakorta leálltak - szándé-
koztak kijavítani, hogy folytathassák útjukat, és
hogy segítségükkel az akkumulátorokat is feltölt-
hessék, mivel egy újabb víz alatti menettel kel-
lett számolniuk. Az órákon át tartó megfeszített
munka azonban nem hozott eredményt, éjfél
után három órakor mindkét motor felmondta a
szolgálatot. Útjukat a már eléggé kimerült akku-
mulátorokkal hajtott villanymotorokkal folytatták
hazafelé. Közben kiderült, hogya lövedékek rob-
banásai megrongálták a hajótestet, egyre több
víz szivárgott a torpedótérbe, a gépházba és az
akkumulátorok közé is. A gépházban mérgezo
gázok képzodtek, az emberek alig álltak a lábu-
kon. Az U 3 csak vánszorgott. Amikor megvir-
radt, a távolban füstöt láttak. Hamarosan kide-
rült, hogy egy ellenséges romboló közeledik. Az
ABBA rombolón kívül ugyanis a MOSTO és a
francia BISSON romboló is itt leselkedett, és
igyekezett elkapni az U 3-at. A közeledo rombo-
ló - mint késobb felismerték - a BISSON volt.
Strnad Károly sorhajóhadnagy parancsot adott
a lemerülésre. Az U 3 merülni kezdett. A hajó-
testbe tóduló víz az orrba zúdult, és a sérült na-
szád ot 40 fokos szögben rántotta a mélybe. A fo-
kozódó víznyomás mind több vizet préselt a ten-
geralattjáróba. Már az akkumulátorok is vízben
álltak, a sárgászöld klórgáz méregfelhoi mindent
elleptek. A villanymotorok is leálltak, így a szi-
vattyúk is csodöt mondtak. A klórgáztói hat em-
ber elveszítette eszméletét. ~
A parancsnok belátta, naszádja menthetetlen.
Talán az embereket még sikerül megmenteni,
gondolta és utasítást adott, hogya maradék su-
rített levegovel préseljék ki a vizet a tartályokból.
Az U 3 ekkor már 30 méteres mélységben volt.
A surített levego segítségével mégis feltört a fel-
színre. Amikor a tornya a vízfelszínen megjelent,
a BISSON romboló tüzet nyitott. A becsapódá-
sok magasra vágták az U 3 körül a vizet, aztán
néhány lövedék a tengeralattjárót érte, amely
süllyedni kezdett. Nem lehetett tovább várni,
nem volt több remény. Strnad Károly sorhajóhad-
nagy kiadta a keseru parancsot:
- Minden ember a fedélzetre! Hajót elhagyni!
A tengerészek egymás után bújtak át a csa-
póajtón. A parancsnok a toronyban állt. Moso-
lyogva mondott köszönetet szolgálatukért, és
kézszorítással búcsúzott el embereitol. A máso-
dik tiszt, Malanotti Elemér fregatthadnagy, aki
utolsóként ért az élok közül a toronyba, a
BISSON ágyútüzét túlkiáltva, így szólt.
- A jó parancsnok utolsóként hagyja el a süly-
lyedo hajót, de elhagyja! Most aztán gyerünk,
mert kilyukasztják a borünket is!
Strnad Károly a megfontolt, déleeg tengerész-
tiszt csak mosolygott, majd rácsapott Malanotti
hátára.
- Gyerünk, igyekezz! Derékig állok a vízben!
A második tiszt a vízbe vetette magát, majd
visszatekintett parancsnokára. Strnad Károly a
torony mellvédje mögött állt, még egyszer sapká-
jához emelte a kezét, tisztelgett, majd eltunt.
A csapóajtót magára zárta. Hajójával és hat esz-
méletlen tengerészévei együtt önként merült a
hullámsírba. Szó szerint megtartotta a tengerész-
kadét korában tett esküjét, hogy hajóját soha,
semmilyen körülmények között sem hagyja el.
- Karcsi! - kiáltott kétségbeesve Malanotti Ele-
mér fregatthadnagy. Hangját azonban elnyomták
a BISSON gyorstüzeloinek éles csattanásai. És
1915. augusztus 13-án, négy óra 58 perckor, az
északi szélesség 41°, a keleti hosszúság 18° 15'
alatt, a császári és királyi U 3 tengeralattjáró fö-
lött összecsaptak a hullámok.
A vízben úszók közül a BISSON lövedékei
még hármat megöltek. A többieket a franciák ki-
halászták. A BISSON parancsnoka, Le Sort sor-
hajóhadnagy, miután a második tisztnek száraz
ruhát adatott, mély sajnálkozását fejezte ki a tör-
téntek felett és együttérzésérol biztosította a fre-
gatthadnagyot.
- De hát a háború - tárta szét karját a francia
parancsnok -, ameddig mindkettonknek van
fegyvere, kegyetlen. Ezúttal nekem kedvezett a
szerencse. Mert, ha én nem lövök, ön lo, fregatt-
hadnagy úr. Egyébként, ha megreggelizett, szí-
vesen megmutatom a hajómat...
Strnad Károly sorhajóhadnagy példája nem
egyedüli az Adrián.
Ugyanez év december 29-én a CSEPEL és a
BALATON rombolók a MONGE francia tenger-
alattjárót süllyesztették el. Személyzetét kimen-
tették, de a parancsnok Morillot sorhajóhadnagy
szintén követte az íratlan tengerészhagyományt,
és hajójával önként elmerült.
Amikor a CURIE beleakadt a Póla elott kife-
szített hálóba, és a lövegek tüze elsüllyesztette
a tengeralattjárót, a sebesült parancsnokot,
O'Byrne sorhajóhadnagyot egyik altiszt je csak
eroszakkal tudta fölcipelni a fedélzetre. O is ha-
jójával együtt akart elpusztulni. Franciaország-
ban mindkettojükrol és a sebesülésébe még a
CURIE fedélzetén belehalt második tisztrol,
Chailley sorhajóhadnagyról a háború után egy-
egy tengeralattjárót neveztek el.
Mi orzi Lerch Egonnak, a koszegi katonai al-
reáliskola egykori növendékének, Strnad Károly-
nak, a halálba önként lemerülo magyar hajópa-
rancsnoknak és a többieknek az emlékét? A vá-
lasz: a fiumei Tengerészeti Akadémia falára vé-
sett jelmondat: "A becsület az életnél is fonto-
sabb!".
Az U 3 személyzetébol a parancsnokon kívül
hosi halált halt Gyorfy József negyed mester,
Handler Edvárd gépmester, Jaroslav Hauc gép-
mester, Josef Hawrych negyedmester, Hugo
Hübner elektromester, Mendritzky Konrád gép-
mester, Johann Rossmann gépmester, Suhov-
szky József gép mester és Ernst Wagner elektro-
negyedmester. Hadifogságba került Malanotti
Elemér fregatthadnagy, Albin Cingria torpedóok- .
tató hajómester, Johann Detela torpedóoktató
negyedmester, Haubi Gyula torpedóoktató hajó-
mester, Hammer Antal fogépmester, Karl John
és Josef Koller elektromester, Konecsny Gyula
rádiótávírász. A fogságban belehalt sérüléseibe
Franz Neumann és Emil Starke torpedóoktató
hajómester, Adolf Stuchy és Johann Wall ner
gépmester.
Amikor az U 3 a megszabott idoben nem ér-
kezett vissza a támaszpont jára, a tengeralatt-
járó-állomás tisztjei nyugtalanul latolgatták az
eshetoségeket a cs. és kir. haditengerészet
DALMÁT nevu kiszolgált jacht jának tiszti szalon-
77
jában. Ezt a hajót vezényelték Cattaróba, illetve
az öböl Gjenovic nevu települése elé, ahova a
tengeralattjáró-állomást telepítették.
- Lerch sem jön már többé, a híres "enfant
terrible" - horgadtak le a fejek. - Ma jött a hír,
hogy egyik tengeralattjárónk Velence elott akná-
ra futott. Ez csak a "tizenkettes" lehetett.
- Lerch - mondta Trapp -, a legkitunobb baj-
társ! Mindig vidám, mindig szeretetre méltó.
- Egy fenegyerek, ahogyan a parancsnoksá-
gon hívták, akirol a legtöbb mulatságos história
keringett itt a flottánál. Hogyan lesz ezután nél-
küle?
Valaki fölemelte borospoharát.
- Akkor Lerchre és a másodikjára, Zaccariára
és az embereire!
- Legalább Strnad visszajöjjön! - mondta va-
laki csöndesen.
- És ha nem tér vissza? Melyikünk lesz a kö-
vetkezo?
Rövid hallgatás után valaki nekiszegezte a
kérdést Trappnak.
- Lerch sokáig volt a "másodikad"?
- Igen, még békében, a "hatoson". Nagyon
kedveltem ...
Trapp felkelt, az emlékezés felhajtotta a fedél-
zetre. Lerch méltatlankodó hangját vélte hallani:
"Nem engednek vissza a Bocchéba. És itt
Polában nincs mit csinálnom. Te mit tennél a he-
Iyemben?
I NAGY
E
I
o
1--.
o
Az U 5 támadása a NERE/DE
78
- Ja, Lerch - hallotta most saját hangját -, ha
nem tudunk mit csinálni a Bocchéban, elutazunk
Brindisi elé, ott még lehet valami esélyünk. Ta-
lán Velence elé kellene menned, hogy kifürkészd
a bejáratot az aknazáron, és odabent sok hajó
áll horgonyon! Oe vigyázz!
- Igazad van, Trapp. Egyszer még odame-
gyek, és utánanézek ennek a dolognak ..."
Ezek voltak Lerch utolsó szavai, amelyeket
Trapp hallott tole. És most igencsak furdalta a
lelkiismeret. ..
Augusztus 14-én este az U 4 parancsot ka-
pott: induljon el testvérhajójának a keresésére.
Singule a Pali-fok felé vette az irányt, mert az
U 3-at valahol Valona körül sejtették. A Rodoni-
öbölben a hajó motorja meghibásodott, de ha-
mar kijavították és folytatták útjukat Otranto felé.
Oe rádión visszarendelték, mert akkor már a hír-
ügynökségek az U 3 elsüllyesztésének hírét vi-
lággá repítették. Az U 4 tehát 15-én befutott a tá-
maszpontjára, hogy másnap este ismét útra kel-
jen azzal a feladattal; biztosítsa az 1. torpedóflot-
tilla egységeit a hátbatámadás ellen, amikor
azok Pelagosa szigetének katonai célpontjaira
tüzelnek. A HELGOLANO nevu gyorscirkáló ve-
zetésével két romboló és számtalan torpedó na-
szád augusztus 17-én ágyúzta az olasz álláso-
kat. Egyidejuleg a SAIOA cirkáló három rombo-
lóval és több torpedónaszád-osztaggal ellensé-
ges tengeralattjáró után kutatva, átfésülte az Ad-
-- Felsz("en
---- víz alatt
PELAGOSA
ellen (váz/at)
ria középso szakaszát. A jól összehangolt had-
muvelet súlyos károkat okozott az ellenségnek,
ezért az olaszok a következo éjjel kiürítették a
szigetet, csupán kis létszámú orséget hagyva
vissza. A kiürítést végzo és biztosító hajókat -
egy L1VERPOOL-típusú brit cirkálót és az olasz
LIBIA nevu cirkálót, valamint két rombolót - az
U 4 látta, de túl messze voltak, ezért megtá-
madásukra kísérletet sem tett. Ezután Singule
Anconáig hajózott, majd augusztus 20-án az
58 T jelu torpedónaszád kíséretében befutott a
fo hadikikötobe, Pólába, ahol a kiköto legénysé-
ge háromszoros hurrá kiáltással üdvözölte. Este
kilenc óra 15 perckor kötött rá akivénült
DON JUAN nevu kazamatahajóra. Itt hamarosan
nagyjavításnak vetették alá, és sikeres próbajá-
ratok után, november 5-én érkezett vissza ere-
deti támaszpont jára, a Cattarói-öbölbe.
Szeptember 6-án a Sebenicóból felszálló L 58-
as vízi repülogép pilótája, Mikuleczky Ferenc
sorhajóhadnagy, Pelagosa fölött repülve, ott né-
mi mozgást észlelt. Ennek felderítésére szep-
tember 8-án kifutott az 1. Torpedóflottilla. A szi-
gethez érve a HELGOLAND, aSAIDA és a kí-
séro rombolók tuz alá vették a megmaradt védel-
mi berendezéseket, majd a rombolók (CSEPEL,
BALATON, TÁTRA, LIKA, TRIGLAV, ORJEN,
DINARA) csapatokat tettek partra. Aszigetet
most már valóban üresnek találták. Az olaszok
végleg feladták Pelagosát, a cs. és kir. haditen-
gerészet pedig nem hagyott a szigeten senkit,
Pelagosa a háború végéig senki földje maradt.
A Sebenicóba visszahajózó torpedóflottilla út-
ja nem volt zavartalan. Lissa közelében, a Busi-
csatorna után, a HELGOLAND elott 2000 méter-
rel haladó 51 T jelu torpedónaszádot szeptem-
ber 9-én, 15 óra négy perckor a Cochin sorhajó-
hadnagy vezette PAPIN francia tengeralattjáró
megtorpedózta. A robbanás 17 tengerészt meg-
ölt, négyet megsebesített, köztük a harmadik
tisztet; a torpedónaszád parancsnokát, Pelz sor-
hajóhadnagyot a tengerbe röpítette. Pelz sorha-
jóhadnagyot Bihary Jeno torpedómester mentet-
te ki a tengerbol. Az 51 T nem süllyedt el, az 56
T jelu torpedónaszád hazavontatta.
A cs. és kir. tengeralattjárók - mint már szó
volt róla - nem csupán az ellenséges hadihajó-
kat támadták meg. A kereskedelmi hajóforgalom
ellenorzése is feladataikhoz tartozott. Ha ellen-
t~~i9C~r~J~cÜjál<Órnak'rr~f,()rt~l;Iet e 1,9 o 7 -1 9 18
ség es lobogó alatt járó hajóval találkoztak, akkor
azt - a körülményektol függoen - elkobozták
vagyelsüllyesztették. Az útjukba akadt semleges
hajót is jogukban állt megállítani, átvizsgálni.
Amennyiben a hajó üres volt, útjára bocsátották.
Ha hadi fontosságú nak ítélt árut vitt ellenséges
kikötobe, akkor a tengeri hadijog értelmében
az ilyen semleges hajót is elzsákmányolhatták.
Trapp sorhajóhadnagy mindig nagyon ügyelt ar-
ra, hogy betartsa ezeket a szabályokat. 1915.
augusztus 21-23. között, amikor az albán vize-
ken orködött, több gozöst és vitorlást feltartózta-
tott és átvizsgált, de mindannyit továbbengedte,
mert üresek voltak. Augusztus 23-án az U 5 be-
hatolt San Giovanni di Medua kikötojébe, ahol
egy 1300 BRT-s gozös és több vitorlás horgony-
zott, de nem tudta megtorpedózni oket. Valame-
lyik hajót kivontatni onnan szintén nem volt taná-
csos, mert a kiköto a semleges Albánia területén
feküdt. Az ilyen manover diplomáciai bonyodal-
makat okozott volna, pedig a kikötoben monte-
negrói, tehát ellenséges katonaság állomáso-
zott, így a hajók rakományukat nyilvánvalóan el-
lenséges hadviselo fél számára szállították.
Az U 5 augusztus 27-én, este nyolc órakor fu-
tott ki ismét, mert a kémjelentések szerint egy
élelmiszerrel és szénnel megrakott gozösnek
valamikor ezekben a napokban kellett Durazzo
elé érkeznie. Elmúlt 28-a, de a gozös csak nem
jelentkezett. Aztán 29-én, még virradat elott,
pontosan két óra 37 perckor feltuntek egy gozös
lámpái. Az U 5 azonnal lemerült és várakozott.
három óra 40 perckor, amikor a magányos goz-
hajó már csak 500 méterre volt, a tengeralattjá-
ró - 14 mérföldnyire Durazzótól nyugatra - fel-
emelkedett.
- Szaporán, szereid föl a gyorstüzelot!
A matróz, aki a kis 4,7 centiméteres gyorstü-
zelo ágyút kezeli, már ugrik ki a toronyból, és fel-
kapcsolja az állványra fegyverét. Mellette a lo-
szeres ládával egy másik.
- Egy lövést eléje! - hangzott a vezényszó.
A kis ágy ú csattant, de a gozös zavartalanul
folytatta útját. Talán még gyorsított is.
- Vagy nem vették észre, vagy nem akarnak
észrevenni - szólt a második tiszt, Leo Prasil sor-
hajóhadnagy, aki Seyffertitz helyett ugrott be. -
Adj le még egy lövést, de úgy, hogya hídja mel-
lett fütyöljön el!
79
 Ez már hatott. A gépek hátrafelé verettek, s a tocsónakokat eresszétek le a vízvonalig és min-
hajó megállt. Trapp felemelte hangtölcsérét. dent tegyetek meg arra az esetre, ha a hajót el
- Halló, gozös! Kérem a kapitányt, jöjjön ide a kellene hagynotok. Nem kizárt, hogy ellenséggel
hajó papírjaival! találkozunk, s akkor a CEFALONIA-t elsüllyeszt-
Hanem a gozös kapitánya csak mutogatja, jük.
hogy nem érti, mit kívánnak tole. Trapp most már - Jaj Istenem! - fogta a fejét kétségbeesve a
olaszul elordítja mindazt, amit az imént mondott. gozös kapitánya. - Micsoda szerencsétlenség!
Gondolta, ha nem ért németül, akkor majd ért Idáig kísértek bennünket az olasz torpedóna-
olaszul. Oe a gozös kapitánya megint csak a fe- szádok, fél órája váltunk el egymástól, mert úgy
jét rázta, s rázta tovább, amikor az egyre dü- gondoltuk, hogy innen már közel a part, nem tör-
hösebb Trapp elismételt mindent angolul, fran- ténhet semmi!
ciául, horvátul. Az U 5 további útján ellenséggel azonban nem
- Felvonták a görög lobogót! - jelentette egy találkozott. Amikor már olyan közel kerültek
matróz. Cattaróhoz, hogy rádiókapcsolatot tudtak létesí-
- Tud itt valaki közületek görögül? - kiáltott le teni az 5. csatahajóosztály parancsnokságával,
a naszádba a parancsnok. Oe az U 5-ön görö- kértek egy torpedónaszádot. A 65 F torpedóna-
gül senki sem tudott. Trapp mérgesen elnevette száddal a Remo-kiszögellésnél találkoztak, átad-
magát. ták neki a gozöst, amely a CEFALONIA-t bekí-
- Ilyen is elofordulhat egy cs. és kir. hajón, sérte a Bocchéba. Leo Prasil sorhajóhadnagy és
hogy létezik az Adrián olyan nyelv, amelyet kö- négy embere visszaszálIt az U 5-re, amely dol-
zülünk senki sem beszél? ga végeztével szintén hazament.
- Parancsnok úr - szólt hátra a torony felé a A CEFALONIA a háborús zsákmány jog alap-
fedélzet elején álló gyorstüzelo mellol a kezelo ján a cs. és kir. haditengerészet tulajdonába ke-
tüzér-matróz -, én tudok egy nyelvet, amit mind- rült. Itt a XVIII. számot kapta és a háború végéig
járt megért a görög. Engedje meg, hogya pa- felfegyverzett gozösként, a pólai kikötoparancs-
rancsnoki hídra célozzak! noksághoz beosztva szolgálta új tulajdonosát.
- Próbáljuk ki. Az U 5 legközelebb szeptember 2-án indult cir-
S megtörtént a csoda. A gozös kapitánya tüs- káló útra, de a rossz idojárás miatt másnap visz-
tént tudott olaszul. sza kellett térnie. Nem járt több szerencsével
- Jövök! Jövök már! - kiáltotta teli torokból. szeptember 13-i kifutása során sem, amikor az
A gozös csónakja perceken belül ott ringott az Otrantói-szorosba kellett mennie. Útját félbe kel-
U 5 mellett. A kapitány elovette a papírjait, ame- lett szakítania, mert a benzinvezeték szivárgott,
lyekkel azonban nem ment sokra Trapp sorhajó- a benzingoz a belso térben a levegot elviselhe-
hadnagy, mert azokat görögül állították ki. Oe a tetlenné tette, a vihar miatt pedig nem lehetett
kapitány nyelve megoldódott, ráébredt, hogy itt szelloztetni. A javítások után eloször szeptember
nem babra megy a játék. 30-án indult el újabb útra, de a kedvezotlen ido-
- A gozös neve CEFALONIA, rakományom járás miatt még aznap visszatért. Ugyanez is-
szén, kukorica, liszt, papír stb. Az 1074 BRT-s métlodött október 1-jén is.
gozös honi kikötoje Pireusz, de jelenleg Monte- Október 10-én Georg von Trapp sorhajóhad-
negró bérli. nagy elbúcsúzott az "ötösétol", mert október 14-
- Ezek még nem találták ki a nagy trükköt - évei az újjépített s 14-es számot kapott volt
gondolta Trapp -, hogy Albánián keresztül szál- CURIE parancsnokává nevezték ki. Helyére
lítsanak Montenegrónak. Meg lesznek otthon Ludwig Eberhardt sorhajóhadnagy került. Né-
elégedve - mosolygott a bajusza alatt. Aztán hány út után világossá vált, hogy az U 5 átvizs-
fennhangon folytatta. - Prasil, végy magad mel- gálását nem lehet tovább halogatni. Az U 5 ok-
lé négy embert, visszaeveztek a CEFALONIA-ra, tóber 28-án befutott Pólába, s ott megkezdték
átveszed ott a parancsnokságot és jöttök utá- nagy javítását. Közben Eberhadtot egy torpedó-
nam, bevisszük a hajót a Cattarói-öbölbe. Fénye- naszádra helyezték át, ugyanekkor Friedrich
ket kioltani, a gozös legénységét zárd be. A men- Schlosser sorhajóhadnagy ismét átvette az U 5

80
parancsnokságát, és így a javítási és átépítési
munkálatokat személyesen ellenorizhette. A ja-
vítás meglehetosen sokáig tartott, s Schlosser
sorhajóhadnagy újjáépített naszádjával eloször
csak 1916. március 14-én indulhatott el beve-
tésre.
Most térjünk vissza testvérhajójához, az U 6-
hoz. Az U 6 augusztus 31-ig nem volt kifutás ra
alkalmas állapotban. Augusztus 31-én az a
Ludwig Eberhardt sorhajóhadnagy vette át a pa-
rancsnokságát, aki innen október 1Q-én a már
említett U 5-re került, s ott maradt november 23-
ig. Eberhardt többé nem parancsnokolt tenger-
alattjárón. Eloször torpedónaszádra került, azt
követoen pedig a tengeralattjárós iskola vezeto-
jévé nevezték ki. Oe most még az U 6-on volt,
amellyel eloször szeptember 7-én futott ki.
A Orini-öbölnél azonban az egyik motor leállt,
s amíg kijavították, ott vesztegeit, majd Ourazzo
felé folytatta útját. A következo napon már
Ourazzo elott orködött. Hajnali köd ült a vízre, alig
lehetett látni. Mintha füstölne a tenger. Helyen-
ként a ködfal ritkább volt, s az egyik ködhézag-
ban váratlanul egy cirkáló körvonalai tuntek fel.
- Elöl hajó! Gyorsmerülés!
Szerencséjükre a ködben a cirkáló sem látott
jobban, mint ok, anaszádnak sikerült idejében
eltunnie a víz színérol. Eberhardt tudta, hogy az
ellenséges cirkáló alig öt mérföldre tolük éppen
feléjük tart, azt azonban nem is sejtette, hogy zsi-
nóregyenesen egy leselkedo osztrák-magyar
tengeralattjáró felé halad.
Halkan, komolyan hangzottak a megszokott
vezényszavak.
- Mindkét torpedó kész!
- ...kész!
- Mindkét gép lassan elore!
- ...Iassan elore!
Eberhardt sorhajóhadnagy rátapasztotta sze-
mét a periszkópra, amely már csaknem belefáj-
dult az eroltetésbe, hogy lásson valamit, amikor
végre ismét megpillantotta a cirkálót.
- aUARTO-osztály, iránya változatlan - mond-
ta második tiszt jének. Oe nem kapott választ.
Hátranézett s látta, hogy egy gépészt hoznak
ki a gépház ból.
- Mi történt?
- Benzinmámor - válaszolt a második tiszt,
Hugo von Falkhausen sorhajóhadnagy.
Hugo von Falkhausen sorhajóhadnagy,
az U 6 második tisztje, késobb parancsnoka
- Máris? Hát ez jól kezdodik, fél órája sincs,
hogy lemerültünk!
- A gyorsmerülés miatt nem volt idonk átszel-
loztetni a ladikot - tárta szét karját Falkhausen
-, éjjel is a víz alatt voltunk, sa benzingoz a ben-
zinmotorok javítása közben is jól felgyülemlett.
Az ájult gépészt lefektették a periszkóp alá,
ahol a legtisztább volt a levego. Oe kisvártatva
már a második gépészt, majd egy segédgépészt,
végül az elektromestert cipelték ki. Négy ájult
ember hevert a toronyban a parancsnok lábai kö-
rül. Közben a cirkáló már egészen közelbe ért.
A naszád belsejében a suru levego fojtogató
öleléssel nehezedett az emberekre. Fejfájás, kí-
nos, szaggató érzés a halántékon, égo, száraz
forróság a torokban. A nyeldeklo kiszárad, min-
den mozdulat fárasztó. Ólmos bénulás, halálos
bágyadtság lepi meg a tagokat. A homlokon ve-
ríték gyöngyözik, az arcok sápadtak, amelIkasok
zihálva emelkednek-süllyednek, és mindenkinek
csak egyetlen vágya van: abbahagyni az egé-
szet, egy kicsit ledolni, elengedni a kapcsolók fo-
gantyúját, az olajtól síkos kereket, emeltyu ket és
hatalmasat aludni.
Néhány újabb ember is kidolt, a két tiszten kí-
vül már csak hárman álltak a lábukon. Öt ember
a tengeralattjáróban, amikor perceken belül tá-
madni kell. A torpedómester a mélység kormány-
nál állt, egy ember a kormánynál, a gépmester a
81
gépek között, a parancsnok a periszkópnál, a
második tiszt a torpedókkal foglalkozott.
- Csak már érne ide az az átkozott cirkáló! -
fohászkodott a parancsnok. Már nem bírhatják
sokáig és akkor két lehetoségük van: vagy ido
elott felemelkednek, sakkor - amellett hogy nem
tudják elcsípni az ellenséget - megsemmisíthe-
tik oket, vagy lent maradnak és esetleg soha töb-
bé nem képesek a felszínre jönni. S akkor már
csak egy gazdátlan acélszekrény fog a víz alatt
botorkálni, keringeni, amíg a víznyomás el nem
fordítja a mélységi kormánylapátot, és a naszád
lesüllyed oda, ahonnan még tengerész nem tért
vissza ...
Ám a cirkáló semmivel sem növelte futási se-
bességét, állapította meg a parancsnok, amikor
idorol idore kidugta a periszkópot, hogyellenoriz-
ze az irányt. S most a saját sebességet is csök-
kenteni kell, nehogy a periszkóp, amikor kidug-
ja, túl nagy hullámokat verjen.
- Mindkét gép egészen lassan!
Közben Eberhardt sorhajóhadnagy úgy érez-
te, mintha a padló elsüllyedne a talpa alatt, a to-
ronyban is érzodo gázok következtében nem bír-
ta tovább tartani magát. Rajta is jelentkezett a
"benzinmámor". Leroskadt egy zsámolyra.
- Gépmester, jöjjön ide és három perc múlva
ébresszen fel!
A gépmester órával a kezében állt mellette, és
három perc múlva felrázta a parancsnokot, aki
azonnal föltekerte a periszkópot. Aztán vissza-
roskadt a zsámolyra.
- Egy perc múlva ébresszen!
Aztán:
- Harminc másodperc múlva ébresszen!
Majd:
- Tíz másodperc múlva!
Most már a támadási irányba kell fordulni.
- Hatvan fokkal balra! Torpedók kész!
- ...kész!
- Már csak néhány másodperc! - sóhajtott a
parancsnok. - Csak még egy kevés kitartás! -
sugallta önmagának. Két másodperc múlva a tor-
pedómester bágyadt hangja hallatszott.
- Parancsnok úrI Nehezedik az orr! Nem bí-
rom a kormánnyal egyenesben tartani, süllyed
az orr!
- Mindkét gép egész ero! Elore! - zihálta két-
ségbeesetten a parancsnok.
82
A felfokozódó sebesség vízszintesbe hozta a
naszádot, de a fenékvíz most az orrból hátra fe-
lé tódult. A naszádnak ekkor a fara süllyedt le.
- A fenékszivattyúkat! - hörögte a kimerült pa-
rancsnok. De nem volt senki a naszád fedélze-
tén, aki a szivattyúkat megindíthatta volna. Ek-
kor a második tiszt a szivattyúindítóhoz vonszol-
ta magát. A víz nagy robajjal tódult ki a naszád-
ból, mégis percek teltek el, amíg vízszintbe tud-
ták hozni. Ezalatt a tengeralattjáró mélyebbre
süllyedt, mint kellett volna. Végre jön a mélység-
kormány felol a gyenge hang.
- Mélység 15 méter. .. 14 méter ... 12 méter. ..
10 méter ...
A periszkóp végre áttörte a felszínt. Körbefor-
gatta, s hátul megpillantotta a vizet. Eberhardt
sorhajóhadnagy azonban a ködön kívül semmit
sem látott. Elöl ég, hátul víz. A naszád úgy emel-
kedett magasabb helyzetbe, hogya maradék fe-
nékvíz még lehúzta a farát, az orrát pedig kissé
megemelte. Aztán elorezúdult a víz, és az U 6
vízszintbe állt. A parancsnok végre meglátta a
cirkálót. Már jócskán túlfutott azon a ponton, ahol
találkozniuk kellett volna. A periszkópban a pa-
rancsnok azt is észrevette, hogya cirkálón mat-
rózok rohannak a lövegekhez, s azok csövei
lassan feléjük fordulnak. Ugyanekkor a cirkáló
csavarjai nyomán a víz felhabosodik, tehát a
OUARTO-osztályú hajó meglátta a periszkópot s
igyekszik minél távolabbra. S már felugatnak a
gépágyúk.
- Merülés 20 méterre! Kormányt balra!
A gyorscirkálót utolérni már nem tudják. Más
lehetoségük nincs, csak a menekülés.
- A támadás meghiúsult. Vajon meddig va-
dásznak ránk? - suttogta a parancsnok. A négy
ember nem válaszolt, takarékoskodniuk kellett a
még megmaradt erejükkel. A többiek lilára vált
arccal hevertek a parancsnok körül.
Néhány perc múlva elhallgattak az ágyúk, az-
tán a csavarzörej is egyre halkult. Jó negyed óra
múlva felemelkedtek periszkópmélységre. A pa-
rancsnok még látta a távolódó cirkálót.
- Ha tudná, hogy milyen állapotban vagyunk,
nyugodtan visszafordulhatna sarathatna. Nem
lenne nehéz gyozelem ...
Felnyitják a csapóajtókat, bekapcsolják a szel-
lozteto berendezést. Néhányan magukhoz tér-
nek, de többségüket úgy kell felhúzkodni a fedél-
zetre a szuk csapóajtón keresztül. Keserves
munka volt, hiszen az öt öntudatánál maradt em-
ber is nagyon legyengült. A mesterséges léle-
geztetés azonban valamennyit visszahozta az
életbe.
- Micsoda balszerencse! - sóhajtott a pa-
rancsnok, és szomorúan nézett második tisztje
felé. - Tiszta helyzet volt, biztosra lehetett men-
ni. Azt hiszem, egy életben csak egyszer adódik
ilyen lehetoség. Elpasszoltuk.
- Kár - válaszolt Falkhausen sorhajóhadnagy
-, hogy ilyen szeméttel kell háborúznunk, mint
ez a "hatos"!
Oe más nem volt, a háború folytatódott, és az
osztrák-magyar flotta tengerészei nem vonakod-
tak újból és újból tengeralattjáróra szállni ...
A U 6 részben új legénységgel legközelebb
szeptember 23-án futott ki és 26-án tért vissza.
Az idojárás viharos volt, s bár Albánia elott cir-
kált, nem találkozott egyetlen hajóval sem. Leg-
közelebb október 6-tói 9-ig volt a tengeren. A
Brindisi elotti aknamezoket kellett feltérképeznie,
s megpróbált bejutni a kikötobe, ámde észrevet-
ték és menekülnie kellett. Ezalatt újból szivárgott
a benzin, az emberek rosszul lettek, elromlott né-
hány merülotartály és a szelloztetoberendezés.
Az aknazár kapujának csak egy részét sikerült
felderítenie.
Október 10-én az U 6 parancsnoki posztján
Eberhardt sorhajóhadnagyot Halavanja Miklós
sorhajóhadnagy váltotta fel. Október 14-én indult
Albánia elé, de a Remo-kiszögellésnél leálltak a
motorok. Átvizsgálásuk után megállapították,
hogyavezetékeket elmarta a rozsda, s a ben-
zinbe víz került. A villanymotorokkal még vissza
tudtak térni.
Az U 6 is megérett a magy javításra. Ezért ok-
tóber 20-án azzal a paranccsal futott ki a Cat-
tarói-öbölbo/, hogy az olasz partok elotti felderí-
tés után menjen pólába. Október 21-én hatalmas
viharba kerültek. Amikor Punosa magasságában
kivilágosodott, a parancsnok utasította a legény-
ség néhány tagját, hogy szereljék vissza a vihar
által letépett rádióantennát. A tenger még erosen
háborgott, de a szél már csillapodott. Az anten-
na szerelése közben egy felcsapó hullám leso-
dorta Rudolf Schranz távírászmestert. Az utána
dobott mentoöveket nem érte el, a hullámok el-
ragadták, és nyolc óra 15 perckor örökre eltunt
a tengerben. A vihar erejére jellemzo, hogy az
egyébként edzett legénység nagy része tengeri-
beteg lett. Az U 6 október 23-án délelott ért
Brioniba, onnan még este áthajózott Pólába,
ahol a szertárban dokkba került.
A nagy javítása során egy 3,7 centiméteres,
23 urmérethosszúságú gyorstüzelo ágyút és egy
géppuskát, valamint új periszkópot kapott. A na-
szád parancsnokságát november 12-én az addi-
gi második tiszt, Hugo von Falkhausen sorhajó-
hadnagy vette át Halavanjától. A próbajáratokat
január 20-án kezdték meg.
Az U 6 1916. február 7-én érkezett vissza ré-
gi állomáshelyére, a Cattarói-öbölbe.
Új tengeralattjárók
A háború elso évében az Adrián vívott tengeri
hadmuveletek tapasztalatai azt bizonyították,
hogy a cs. és kir. hadiflottának sürgosen szük-
sége van újabb búvárnaszádokra. Ezért a flotta
parancsnoksága a németek által 1914 oszén le-
foglalt öt nagy tenger alatti naszád pótlására
1915. március 30-án három kisebb, partvédelmi
célokat szolgáló - a németeknél B I (illetve U B)
típusjelet viselo - tengeralattjárót rendelt. A meg-
rendelés szerint a tengeralattjárókat a brémai
Weser-cégnek vonaton, négy és fél hónapon be-
lül, szétszedett állapotban kellett Pólába jut-
tatnia.
A cs. és kir. flottaparancsnokság a már meg-
rendelt három egységen felül sürgosen még két
tengeralattjárót kért a németektol. A német ten-
gerészeti államtitkár az indokokat elfogadva uta-
sítást adott, hogya Kielben már vízre bocsátott
UB 1 és UB 15 jelu tengeralattjárókat emeljék ki
a vízbol, és vonaton azonnal szállítsák pólába.
A két kis naszád 15 vasúti kocsiban május 16-
án érkezett Pólába, s a vasúti szállítás miatt elo-
zoleg leszerelt és külön beérkezett torony- és
más felépítményi részek visszaszerelését azon-
nal megkezdték. Megfeszített munkával anémet
haditengerészet 1915. június 4-én mindkettot
szolgálatba állította, számmal azonban a cs. és
kir. haditengerészet látta el oket. Az UB 1-bol a
10-es, az UB 15-bol a 11-es lett és - bár sze-
mélyzetük nagyrészt a császári német haditen-
gerészet állományába tartozott, és mindkét ten-
geralattjáró még egy rövid ideig a császári né-
83
met haditengerészet tulajdonában maradt - az
osztrák-magyar, tehát piros-fehér-piros címeres
hadilobogó alatt hajózott. Az U 10 és az U 11
azért viselte az osztrák-magyar hadilobogót,
mert Németország ekkor még nem volt hadiálla-
potban Olaszországgal. A hadiállapot Olaszor-
szág és Németország között csak 1916. augusz-
tus 28-án állt be. A részben német személyzet
jelenlétére azért volt szükség, mert az oszt-
rák-magyar legénységnek az új és ismeretlen tí-
pusú naszád kezelésében nem volt kello gyakor-
lata.
A két tengeralattjáró közül elsoként az U 11
(parancsnoka von Heimburg fregatthadnagy) fu-
tott ki Pólából azzal a feladattal, hogy derítse fel
a Velence elotti aknamezok helyzetét. Június 8-
án indult, és 10-én a hajnali órákban már Velen-
ce elott várakozott. Hamarosan egy felszínen kö-
zeledo olasz tengeralattjárót pillantott meg. Lan-
szírozó helyzetbe manoverezett, és a 150 mé-
terrol indított torpedója el is találta az olasz
MEDUSA tengeralattjárót, amely elsüllyedt. Sze-
mélyzetének öt tagját a búvárnaszád kimentette.
Az U 10 (parancsnoka Wáger fregatthad-
nagy) június 13-án indult elso útjára pólából.
Feladatul kapta, hogy vegye át az U 3-tói a Tri-
eszt elotti orszolgálatot. Június 18-án érkezett
vissza. Közben olasz rombolók és torpedóna-
szádok vették üldözobe, de sikerült elmenekül-
nie. Legközelebb június 24-én hagyta el Pólát,
és Velence elott járorözött. Június 26-án, tíz óra
40 perckor megtorpedózta az olasz 5 PN jelu
torpedónaszádot, amely pillanatok alatt elme-
o 70m
I J
>~'-
..-./
~~,/>
/~
,/
-- -'.-----
Az U 10-11 tengeralattjárók nézeti rajza
84
rült. Az U 10 ezután visszatért támaszpont jára.
A két új, bár kicsi naszád bemutatkozása tehát
jól sikerült.
A két új tengeralattjáró eloször Póla és Trieszt
térségében járorözött, az U 10 július 12-tol, az
U 11 már június 18-tól teljesen osztrák-magyar
legénységgel. Ez utóbbi szeptember 20-án érke-
zett a Cattarói-öbölbe Unczowsky sorhajóhad-
nagy parancsnoksága alatt, és ott is maradt jó
ideig, a szokásos cirkálóutakon járva többnyire
Albánia elott. Közben október 28-án a naszád
parancsnokságát Robert von Teufl sorhajóhad-
nagy vette át, mivel Unczowsky megbetegedett.
November 8-án 14 órakor Saseno elott találko-
zott egy OUARTO-osztályú cirkálóval és egy
TRI POLI-osztályú rombolóval. Ez utóbbira egy
torpedót indított, amely 14 óra 25 perckor elta-
lálta a rombolót, a hajó azonban nem süllyedt el.
20 perccel késobb Teufl sorhajóhadnagy kidug-
ta a periszkópot, és a romboló még egy helyben
állt, mellette két mentocsónak. Amikor a rombo-
ló észrevette a periszkópot, elindult feléje, hogy
eltapossa. A távolság 2000 méter volt közöttük,
így az U 11 még idejében lemerülhetett a bizton-
ságos 15 méteres mélységbe. Újabb fél óra múl-
tán mindez megismétlodött. Ezután az U 11 ha-
zaindult. Az öbölben azonban összekoccant a
DALMAT gozössel, sa merülési kormánya meg-
sérült, ezért dokkba kellett mennie. Innen no-
vember 19-én távozott, és folytatta orjáratait az
albán vizeken. December 4-én új periszkóppal
szerelték fel, mivel a régi állandóan behomályo-
sodott.
 Az U 10 1915. szeptember 16-án Leo Prasil
sorhajóhadnagy személyében új parancsokot
kapott; vele - mint második tiszttel - az U 5-ön
már találkoztunk. Ez a tengeralattjáró mindig az
Adria északi részét járta, ezért honi kikötoje
Brioni volt és maradt 1918. július 7-ig. Ekkor fu-
tott ki utoljára ... Az U 10 azért maradt mindvégig
Brioniban, mert ez lett a tengeralattjáró legény-
ség iskolahajója.
Idoközben Brémában a Weser Muveknél elké-
szült az a három B I típusú tengeralattjáró, ame-
lyeket 1915 tavaszán rendeltek meg. Ezeket vo-
naton, szétszedett állapotban szállították Pólá-
ba, ahol azonnal megkezdték összeszerelé-
süket.
Az új búvárnaszádok a 15-ös, a 16-os és a 17- Az U 11, háttérben a SANKT GEORG páncélos cirkáló
es számot kapták, és már a próbajáratokat kö-
veto átvétel után, 1915. szeptember 12-én, 29- ször kerültek ellenséges cirkálók és rombolók tü-
én és 30-án a cs. és kir. haditengerészet tulaj- zébe, de mindannyiszor sikerült sértetlenségüket
donába kerültek; mindhármat egyszerre, október megorizniük. Néhárw szerény eredményt is el-
6-án állították szolgálatba. könyvelhettek. Az U 4 elfogott és a Cattarói-
A három új tengeralattjáró az elso hetekben a öbölbe vontatott két vitorlást, az U 11 a görög
Póla környéki vizeket járta, mert az Isonzó men- PAPAGALLO gozös petróleumos hordóit a ten-
ti csaták miatt elsosorban itt, az Adria északi ré- gerbe hajíttatta. Az U 15 december 18-án fel rob-
szén volt szükség rájuk. Az U 15 december 28- bantotta az ERZEN trabakelt (kis vitorlás hajó)
án érkezett a Cattarói-öbölbe. Bátran állíthatjuk, és december 21-én a FIGLlO PRELlGIONA vi-
hogy az osztrák-magyar hadiflotta a három új torlást. Az akciók azonban nem mentek simán és
tengeralattjáró segítségével az Adria déli részét veszteség nélkül. A tender (kis kikötoi hajó),
már megszakítás nélkül ellenorzés alatt tarthat- amely a vitorlást vontatta, elengedte a vontató-
ta. November 19-tol december 31-ig csak három kötelet, a vitorlás a part felé menekült, és attól
olyan nap volt, amikor nem tartózkodott búvár- pár száz méterre horgonyt vetett, legénysége pe-
naszád a nyílt tengeren. Nemritkán egyszerre dig csónakba szállva a partra evezett. Közben
többen i~"kint vártak kedvezo alkalomra. Több- azonban a tender a tole hozzávetolegesen 2000

o 't
10m
l J

___ <==;. _- ._'. -'>C::~L -"_- -'--=..............-. _

Az U 15-16-17 tengeralattjárók nézeti rajza

85
méterre a felszínen tartózkodó tengeralattjáróra
tüzet nyitott. Az U 15 a vitorláshoz ment s a má-
sodik tiszt, báró Friedrich von Odelga fregatthad-
nagy két altiszttel átugrott a vitorlás fedélzetére,
és ott elhelyezték a robbanótöltetet. A vitorlás lo-
szert, utászfelszerelést és élelmiszert szállított.
Közben a parton is kattogni kezdett egy géppus-
ka. A robbantócsoport a robbantószerkezet elhe-
lyezése után kénytelen volt úszva visszatérni a
tengeralattjáróra, amely több lövést kapott, és
parancsnoka a vitorlás mellol védettebb hely-
zetbe vitte. A vitorlás 12 óra 30 perckor San
Giovanni di Meduától északnyugatra negyed-
mérföldnyire robbant föl.
Az U 16 lovag Orest von Zopa sorhajóhad-
nagy parancsnoksága alatt, november 19-24.
között Montenegró és Albánia elotti vizeken tel-
jesített járorszolgálata során feltartóztatta, át-
vizsgálta, majd útjára bocsátotta a FlORE
ALBÁNIA vitorlást. November 23-án déli 12 óra-
kor a Drin-öböl elott, géppuskatuzzei az
UNIONE nevu olasz motoros vitorlást megállás-
ra kényszerítene. Legénysége a vízbe vetette
magát és partra úszott. A hajó elülso rakterében
tárolt petróleum felgyulladt. Az U 16 második
tisztje, Meixner Pál fregatthadnagy a robbantó-
különítménnyel áthajózott az UNIONE-ra, és a
hajót ekrazittal a levegobe repítette. Elotte azon-
ban az iratait magához vette. A hajó elsüllyedé-
se Ljt;in - egy gozös nyomdokvonalán - beha-
toltak San Giovanni di Medua kikötojébe, s ott
eros hullámverésben két gozösre bocsátották ki
torpedóikat, de mindketto még a célba érés elott
a fenékre süllyedt. Ezt követoen, amikor 11 mé-
teres mélységben igyekeztek kijutni a kikötobol,
a naszád orra az iszapba fúródott. Rövid kínló-
dás után sikerült kiszabadulniuk, de a lendület-
tol a naszád annyira felemelkedett, hogya tor-
nya is a felszínre bukkant. Gyorsan lemerültek;
a parti ütegek mindössze egyetlen lövést adtak
le rá, de az sem talált. Amikor legközelebb, de-
cember 3-án útba indultak, hogy Albánia elott
járorözzenek, a pörgettyus tájolójuk elromlott és
vissza kellett térniük. Másnap a kijavított kom-
passzal már az Albánia elotti vizeken jároröztek,
5-én ellenorizték a XEPHANIE vitorlást. Ez utób-
bi fedélzetén, Essad pasához címzett levelekkel
és írásokkal, két ismeretlen nemzetiségu kato-
natiszt utazott. A két tisztet leszállították a vitor-
86
lásról és foglyul ejtették. December 7 -én délelott
összetalálkoztak a FlORE ALBÁNIA vitorlás go-
zössel, azzal, amelyet már november 20-án át-
vizsgáltak és útjára engedtek. Ezúttal a hajó
nem akart megállni, s amikor az U 16 eléje lott
egy géppuskasorozatot, beindította a motorját
és teljes erovel a part felé tartott. Akkor Zopa
sorhajóhadnagy parancsot adott, hogy a gép-
puska kezeloje ne eléje, hanem magára a vitor-
lásra célozzon. A második sorozatra a vitorlás
megállt, és engedelmesen a tengeralattjáró felé
fordult. Az átvizsgálás során megállapítot-
ták, hogya fedélzetén 50 montenegrói katona,
fegyver, loszer és vasúti felszerelés van. A ha-
jó Durazzóba igyekezett. Papírjai nem voltak,
ezért Meixner fregatthadnagy két matrózzal a vi-
torláson maradt, amelyet az U 16 vontába vett.
A tengeralattjáró a zsákmányolt vitorlással 7-én
éjfélkor érkezett meg a Cattarói-öbölbe.
Az elmondottakkal azt kívántuk érzékeltetni,
hogya három újabb tengeralattjáró beváltotta a
hozzá fuzött reményeket. A Németországban
épített tengeralattjárók nagyon kicsik voltak, csu-
pán egy hajócsavarral jártak, mindegyikben egy-
egy benzin-, illetve villanymotor volt, eltéroen a
többi korabeli tengeralattjárótói, amelyekben a
hajtóerot két-két motor képviselte. Az új búvár-
naszádok motorjainak a teljesítménye is ala-
csony volt. A benzinmotor (Daimler típus) csak
60 lóero (44 kW), a villanymotor pedig csupán
120 lóero (83 kW) teljesítményt adott. Hogy ez
mennyire kis teljesítmény volt, mutatja, hogy a
Lake típusú naszád motorja 560/200 lóerot
(410/147 kW), a Germania típusú naszád motor-
jai 600/340 lóerot (440/250 kW) és a Holland tí-
pusú naszád motorjai 500/230 lóerot (370/170
kW) fejtettek ki. A korábbi CURIE, azaz az
U 14 motorjainak a teljesítménye 840/660 lóero
(620/485 kW) volt. Az öt új naszád méretei nek
megfeleloen a személyzetük is kisebb létszámú
volt a többinél, vagyis a parancsnokkal és a má-
sodik tiszttel együtt az U 10-nél és az U 11-nél
15 fo, a másik háromnál 16 fo. Ennek ellenére,
az öt új naszád ugyanazt a feladatot kapta, mint
társaik. Ugyanúgy - nagyobb és erosebb testvé-
reikhez hasonlóan - vadászterületük is a teljes
Adria volt az olasz partokig és a Jón-tengerig. Az
osztrák-magyar tengeralattjárósoknak azzal kel-
lett harcolniuk, amijük volt, amire tellett nekik.
Lángol az Adria
A központi hatalmak 1915. október 6-án indított
támadása Szerbia ellen sikerrel járt. Két hónap
alatt elfoglalták a Szerb Királyságot, Monteneg-
ró pedig 1916. január 13-án békét kért. Az an-
tant hadvezetosége úgy döntött, hogya bekerí-
tésbol kitört szerb hadsereg maradványait Péter
szerb királlyal és kormányával tengeren szállítja
el a Balkánról. A kiürítésre az olaszok által meg-
szállt albán kikötoket szemelték ki: San Giovanni
de Meduát, Durazzót és Valonát. Furcsa mód
Albánia végig megtartotta semlegességét, de
az országban két hatalmi csoport küzdött egy-
mással: Essad pasa és hívei az antanttal ba-
rátkoztak, egy másik - a törzsfonökökbol álló -
csoport pedig a Monarchiával. Ebbol követ ke-
zoen Albánia végül is három részre szakadt: a
Mon~rchia által a Skumbi folyóig megszállt te-
rületre, az olaszok által megszállt déli részre és
a középso, papíron független országrészre. A
behajózásra kijelölt három kiköto az antant ellen-
orzése alá került. Az evakuálás kezdetét a had-
történetírás 1915. november 11-re teszi, befeje-
zését pedig 1916. március 4-re. A szállítmányo-
kat - az összesen több mint 150 000 embert, a
közel 30 000 lovat és öszvért - brit, francia és
olasz hadihajók biztosították. A MONGE és a
FRESNEL nevu búvárnaszád is közöttük volt. A
cs. és kir. egységek megkísérelték a szállításo-
kat megakadályozni.
Ezekben a muveletekben már nem csak ten-
geralattjárók (régiek és újak), hanem felszíni ha-
jók is részt vettek, mindenekelott az 1. torpedó-
flottilla, amelyhez három gyorscirkáló is tartozott.
A felszíni hajók elso ízben december 4-rol 5-re
forduló éjszaka futottak ki az albán kikötoben ra-
kodó szállítóhajók megtámadására. Az akciót a
NOVARA gyorscirkáló, egyúttal az egész hadmu-
velet parancsnoka, Horthy Miklós sorhajókapitány
vezette. A kötelékbe tartozott még a HUSZÁR, a
PANDÚR, a TURUL és a WARASDINER rom-
boló, valamint három torpedónaszád. Amikor haj-
nal ban San Giovanni di Medua elé értek, az egyik
torpedónaszád a fedélzetén szállított és a Monar-
chiával szövetséges felkeloket, továbbá a posta-
galambokat partra tette. A hajók eloször a
kikötoberendezéseket lotték, ezalatt a kikötoben
horgonyzó szállítóhajók legénysége partra szállt.
Ezt követoen az összes, a kikötoben található
szállítóhajót - négy gozöst, tíz nagy vitorlást és
öt kisebb szállító jármuvet - szétlotték, felgyújtot-
ták, elsüllyesztették. A hajókon, továbbá a rak-
parton tároit, illetve felhalmozott nagy mennyisé-
gu és pótolhatatlan hadianyagot megsemmisítet-
ték. Az öböl, a kiköto és a part lángban állt. Ez
végzetes csapást jelentett Montenegróra és vég-
érvényesen megtörte a kis királyság ellenállását.
A parti ütegekkel vívott tuzpárbajban csupán a
NOV ARA-t érte találat, amelynek következtében
egy tengerész, Szalay Péter negyed mester el-
esett, egy futo pedig megsebesült.
Mialatt a cirkáló és a rombolók ágyúi teljesítet-
ték a rájuk bízott feladatot, a WARASDINER
romboló a tenger felol orködött. Cirkálása köz-
ben felfedezte, hogy a Bojana folyócska tor-
kolatánál, egészen közel a parthoz, a francia
FRESNEL nevu tengeralattjáró áll. Közelebb ér-
ve tüzet nyitott rá. A FRESNEL túl közel került a
parthoz, s zátonyra futott. Semmiféle manover-
rel sem tudott a földpadkáról elszabadulni. A bú-
várnaszád parancsnoka, René Jouen sorhajó-
hadnagy a tengeralattjáró mentocsónakjába ül-
tetett néhány tengerészt, akik a közeli homokos
szigetecskéhez eveztek, s ott valamiféle védoál-
lást akartak kiépíteni, de a WARASDINER köz-
ben meglepte oket. A franciák kézifegyvereikbol
viszonozták a tüzet, de a romboló hét centimé-
teres lövegei egy francia tengerészt megöltek,
két másikat pedig súlyosan megsebesítettek. Ek-
kor a romboló lebocsátott egy csónakot, amely a
közelükbe evezett és felszólította a tengeralatt-
járó parancsnokát, hogy tegye le a fegyvert. Ám
a franciák, tovább tüzelve, megpróbáltak csónak-
87
jukon néhány embert a partra juttatni, de a kézi-
fegyverek és géppuskák tüze feltartóztatta oket.
Közben a sok találatot elszenvedett tengeralatt-
járó mind mélyebbre süllyedt, elvontatására töb-
bé nem lehetett gondolni. Néhány újabb becsa-
pódás bebizonyította a franciáknak, hogy a to-
vábbi ellenállásuk céltalan. S bár a parti ütegek
megszólaltak, hogyeluzzék az osztrák-magyar
hadiflotta hajóit - a rombolón kívül két torpedó-
naszád is a helyszínre érkezett -, René Jouen
sorhajóhadnagy beszüntette az ellenállást és
megadta magát. A NOVARA parancsnoka ekkor
parancsot adott a hazatérésre. Az egyik torpe-
dónaszád összeszedte a franciákat: a tenger-
alattjáró parancsnokával, valamint második tiszt-
jévei együtt 27 francia tengerészt. Ugyanezen az

o "o?::::>
LAGOSTA

I
E

o ADRIA ROOONI-FOI<·

PALI-FOl(.

SAMANA.-C SÚCS

SASENOg
UN GUETTA- FOK,

STA MARIA Ol LEUCA

o 100 km
l J

Az Otrantói-szoros és a Déli-Adria áttekinto térképe

88
éjszakán az olasz flottát is veszteség érte. Az
INTREPIDO romboló a Valona elé telepített ak-
namezon fel robbant és elsüllyedt.
A gyorscirkálók rombolóikkal decemberben
még több alkalommal is kifutottak, szállítóhajó-
kat süllyesztettek el. Mi most csupán arról az ak-
cióról szólunk, amelyre 1915. december 28-án
éjfélkor indult el a HELGOLAND vezetésével a
CSEPEL, a BALATON, a TÁTRA, a L1KA és
a TRIGLA V romboló. Ennek a hadmuveletnek
újabb francia tengeralattjáró esett áldozatául.
Mégpedig a már korábban említett MONGE,
amely megtámadta a HELGOLAND-ot, de ez
utóbbi még idejében észrevette s felhasználva
rendkívüli sebességét, rárohant, hogy eltapossa.
A HELGOLAND - parancsnoka Seitz sorhajóka-
pitány - súlyosan megrongálta a tengeralattjárót,
de annak sikerült még egyszer felemelkednie. A
gyorscirkáló mögött haladó BALATON ezt ész-
revette, és össztüzet zúdított rá. A MONGE most
már menthetetlenül elsüllyedt, de legénység é-
nek életben maradt tagjai el tudták hagyni ten-
geralattjárójukat. A MONGE második tisztjét 18
emberével a BALATON, továbbá hét franciát a
CSEPEL mentett ki a vízbol. A MONGE parancs-
noka, Morillot sorhajóhadnagy a hajóján maradt
és önként merült vele a hullámsírba, mint an-
nak idején Strnad Károly az U 3-mal, vagy mint
Giovannini sorhajóhadnagy augusztus 15-én a
JALEA tengeralattjáróval.
A cirkáló és rombolói tovább folytatták útjukat
Durazzóig. Ebbol a hadmuveletbol a háború
egyik legnagyobb adriai tengeri ütközete fejlodött
ki. Elsüllyedt a L1KA és a TRIGLAV, s a kötelék
csak a parancsnok, Seitz sorhajókapitány ragyo-
gó taktikai érzékének, valamint korszeru hajóinak
köszönhette, hogyeredményesen küzdhetett
meg a gyorsan riadóztatott brit, francia és olasz
egységekkel, és visszatérhetett Sebenicóba.
Mielott átlépnénk az 1916. esztendobe, meg
kell emlékeznünk egy érdekes és az akkoriban
még imitt-amott fellelheto lovagias hadviselés
egyik epizódjáról.
1915. november 9-én egy osztrák-magyar
tengerészeti repülo kötelék a Mula di Muggia vi-
lágítótorony közelében egy ellenséges tenger-
alattjárót vett észre, amely a repülogépek köze-
ledésekor lemerült. Az L 46 jelu repülogép - a
pilótafülkéjében Klasing Gusztáv sorhajóhad-
nagy ült megfigyelojével, Navratillal- kivált a kö-
telékbol és a merülés helye fölött, mintegy 600
méteres magasságban körözni kezdett, hogy
megállapítsa a tengeralattjáró helyzetét, haladá-
si irányát stb. Csakhogy közben a repülogép mo-
torja leállt. Klasing megpróbálta csónaktestu gé-
pét siklórepüléssel a vízre tenni, ami sikerült is.
Társai a kényszerleszállást még jó idoben ész-
revették és értesítették a honi kikötot, hogy va-
lamilyen módon nyújtsanak segítséget a bajba
jutott L 46-nak. Közben Klasing a vízen mindent
elokészített a gép elsüllyesztésére, s nyugodtan
várakoztak, mivel egyebet nem is tehettek. Ido-
közben a tengeralattjáró feldugta periszkópját,
és felismerte a megváltozott helyzetet: támadó-
ja, amely meg akarta ot semmisíteni, most né-
hány ezer méternyire tole magatehetetlenül, ki-
szolgáltatottan himbálózik a kék Adrián. A ten-
geralattjáró lassan kiemelkedett a vízbol és meg-
indult a vízi repülogép felé. Klasing és társa der-
medten nézték. Mit kezdhetnek egy tengeralatt-
járó ellenében? Géppuskát csak ekkoriban kezd-
tek felszerelni a repülogépekre, de az övékre
még nem került. A tengeralattjáró ezer méterre
közelítette meg a repülogépet. Felnyílt a csapó-
ajtó, és néhány tengerész kimászott a fedélzet-
re. Ugyanolyan vegyes öltözékben voltak, mint
az osztrák-magyar búvárhajósok. A tengeralatt-
járó típusáról megállapíthatták, hogy olasz. A kí-
váncsi olaszok csak bámulták a vízi repülogépet,
Klasingék pedig oket. Fél órán keresztül néztek
farkasszemet egymással, egyébként nem történt
semmi. Az olasz parancsnok nem lövetett a fegy-
vertelen, kiszolgáltatott repülokre, igaz, menté-
sükre sem sietett, ami viszont egyenlo lett volna
fogságba ejtésükkel.
Jó fél óra múlva motorcsónakzúgás hallat-
szott. Klasingékért Triesztbol elindítottak egy
motorcsónakot. A tengeralattjáró, a lomha vízi
szörny ismét alámerült, de periszkópját a felszí-
nen tartotta. Parancsnoka kíváncsi természetu
lehetett, mert végignézte a mentést, azt, hogyan
veszi vontatókötélre a motorcsónak a repülogé-
pet. Mindezt anélkül, hogya manovert a legcse-
kélyebb módon megzavarta volna. Kétségkívül
ritka szép lovagias gesztus volt ez a tengeralatt-
járó parancsnoka részérol.
November 11-én viszont ennek az ellenke-
zoje történt. Amikor az L 42 Cittanuova közelé-
89
 ben találkozott egy ellenséges tengeralattjáróval,
100 méter magasságból bombákat dobott a le-
merüloben levo naszádra, de közben leállt a re-
pülogép motorja. Le kellett ereszkedniük a vízre.
A tengeralattjáró ekkor a felszínre jött, s a vízi re-
pülogépet 50 méterre megközelítve heves gép-
puskatuzzei árasztotta el. Szerencséjükre, köz-
ben Drakulics István sorhajóhadnagynak sikerült
beindítania a motort, és még kello idoben fel-
szállhattak. A tengeralattjáró erre gyorsmerülés-
sei igyekezett láthatatlanná tenni magát, de az
L 42-nek már nem volt több bombája s hazatért.
A néhány napon belül lejátszódott két, szinte
szó szerint egyforma eset azt mutatja, hogya há-
borúk kegyetlenné fajulása elsosorban emberi
tényezokön múlott ...
1916. január elso napjaiban báró Kövess Her-
. mann vezérezredes osztrák-magyar kötelékek-
b61álló hadseregcsoportjával megkezdte a Mon-
tenegró elfoglalására irányuló hadmuveleteket.
Elkeseredett és véres harcok árán január 10-én
sikerült elfoglalnia a Cattarói-öböl felett tornyo-
sodó Lovcen-hegységnek több csúcsból álló, ne-
héz ütegekkel megtuzdelt, eroddé kiépített terü-
letét. Az erodök leküzdésébe a Cattarói-öbölben
állomásozó hadihajókat is bevonták, s lövegeik-
kel több montenegrói ütegállást romboltak szét.
A hajók január 8-án és 10-én vettek részt a tuz-
harcban.
Úgy gondoljuk, nem kell külön hangsúlyozni,
hogya Lovcen bevétele milyen nagy jelentosé-
gu volt a cs. és kir. haditengerészet számára. A
Bocchét nagy hajóegységek befogadására is al-
kalmas támaszponttá lehetett kiépíteni, s a kar-
bantartó javító muhelyeket, valamint az utánpót-
lást szolgáló raktárakat stb. is ide lehetett telepí-
teni.
Az osztrák-magyar csapatok a Lovcen elfog-
lalásakor nem álltak meg, hanem lendületesen
tovább támadtak. 1916. január 13-án elfoglalták
Cetinjét, 14-én Antivarit, majd benyomultak AI-
bániába, és január 29-én elfoglalták a már több-
ször emlegetett San Giovanni di Medua kiköto-
jét, amelyet február 13-ára megtisztítottak a ha-
jóroncsoktól és az aknáktóI. A további harcok so-
rán az osztrák-magyar csapatok február 27 -én
birtokba vették Duraszót. Valona azonban az ál-
lásharcokra be rendezkedett olaszok kezében
maradt.
90
A cs. és kir. haditengerészet felszíni hajói, re-
pülogépei és tengeralattjárói egy részének fel-
adata egészen 1916 tavaszáig az Albániában fo-
lyó hadmuveletekben való részvétel, illetve annak
megakadályozása volt, hogyamegvert szerb és
montenegrói csapatok maradványai behajózhas-
sanak. Ez utóbbi azonban nem sikerült teljes mér-
tékben. Mai napig is érthetetlen, hogy miért nem
vetettek be nagyobb eroket a szerb hadsereg el-
szállításának megakadályozására. Néhány, a
tárggyal foglalkozó történész a cs. és kir. haditen-
gerészet, elsosorban Haus tengernagy magatar-
tását marasztalja el, pontosabban az akkor és ott
kialakult helyzetet a második világháborúban,
Dunkirchennél, 1940 májusában eloállt helyzet-
hez hasonlítja. A vitatott kérdés megoldása azon-
ban nem lehet könyvünk feladata. Azt azonban
megállapíthatjuk, hogy bár a cs. és kir. flotta fel-
színi eroivel nem hajtott végre nagyobb szabású
manovert az evakuáció megakadályozására, a ki-
sebb egységek, közöttük is elsosorban a tenger-
alattjárók és a tengerészeti repülok 1916 tava-
szán nem pihenhettek. Jelenlétüket sem az Ad-
ria déli szektorában, sem az északi Adrián -
melynek térségében már javában zajlottak a had-
történelemben Isonzó-csatáknak nevezett muve-
letek -, sem pedig az Adria nyugati sávjában, az
"olasz csizma" szára mentén húzódó és az Ison-
zótól Otrantóig terjedo, rendkívül hosszú tenger-
részen nem nélkülözhették. Pedig ennek a hatal-
mas területnek az ellenorzésére és védelmére
igencsak kevesen voltak. Még ha azt is figyelem-
be vesszük, hogy ekkor már néhány német ten-
geralattjáró is segítségükre sietett. S a védeke-
zés, az Adria ellenorzése mellett olykor támadás-
ra is futott erejükbol. A megvert szerb-monteneg-
rói csapatok elszállítása után hallatlan erofeszí-
téseiket lassan-lassan siker koronázta: a teljes
Adriát gyakorlatilag a cs. és kir. hajóhad, közöt-
tük a tengeralattjárók tartották ellenorzésük alatt,
de az - mint a késobbiekben látni fogjuk - nem
ment veszteségek nélkül.
Az 1916 tavaszán és nyarán kialakult helyzet-
kép felvázolása után - amelyet csupán háttérnek
szántunk - nézzük meg közelebbrol, hogyan har-
coltak ezek az elszigetelten küzdo, csak maguk
erejére számítható katonák, búvárnaszád-pa-
rancsnokok, -tisztek és -matrózok, új és régi ten-
geralattjáróikon.
 Kövessük most egy ideig az U 6-ot, amelyet
utoljára Pólában láttunk, ahol nagyjavításnak ve-
tették alá, s ahol egy 3,7 centiméteres gyorstü-
zelo löveget és egy géppuskát kapott.
A Hugo von Falkhausen sorhajóhadnagy pa-
rancsnoksága alatt álló naszád 1916. február 5-
én hagyta el Pólát, és 7-én érkezett vissza régi
állomáshelyére, a Cattarói-öbölbe. Ide most már
nappal is nyugodtan be lehetett futni, nem kellett
attól tartani, hogya montenegrói jelzoállomás a
hajók mozgását rádión azonnal továbbítja. Mivel
ezekben a napokban több tengeralattjáró is tar-
tózkodott kint a nyílt tengeren, elsosorban Albá-
nia elott, az U 6 egy ideig a Bocchéban maradt,
s csak február 21-én indult el, amikor az U 16
beérkezett oda. Másnap reggel megtámadott
egy gozöst, amely romboló kísérettel meneteit,
de felfedezték és így le kellett merülnie. Késobb
találkozott az U 17-el. Falkhausen üdvözölte az
U 17 parancsnokát, Zdenko Hudecek sorhajó-
hadnagyot, majd mindegyikük ment a maga út-
ján. Másnap az U 6 - egy INDOMITO-típusú
romboló kíséretében - három halászgozöst lá-
tott. Sikerült 600 méterre megközelítenie a rom-
bolót, de az észrevette a feléje futó torpedót és
kitért elole, ezt követoen két vízibombát dobott a
tengeralattjáróra, ám sikertelenül. Február 24-
én, viharos idoben a felszínen cirkáltak. Hogya
naszádban keletkezo gázok ne okozzanak olyan
mérgezéseket, mint amilyeneket Falkhausen
még második tiszt korában az U 6-on észleit, a
nyílásokat nyitva tartották. A vihar azonban a
szokásosnál is hevesebb volt, hatalmas hullámo-
kat görgetett, és az egyik hullám becsapott a pa-
rancsnoki torony nyílásán. Hozzávetoeg két köb-
méter víz zúdult a naszád belsejébe és ott több
muszert összetört. Kénytelenek voltak lemerülni,
de a vihar a naszádot még 22 méteres mélység-
ben is erosen dobálta, ide-oda döntötte. Mivel
Montenegró fegyverletételévei Antivari is a cs. és
kir. haditengerészet kezébe került, Falkhausen
befutott ennek kikötojébe, hogy a szükséges ja-
vításokat nyugodtabb vizeken végezhessék el. A
hosszabb víz alatti menet során derült ki, hogya
benzinmotorokat jól kijavították, nem keletkezett
benzingoz, s a beépített második ventilátor, va-
lamint a levegotisztító berendezés - akkor úgy
tunt - tökéletesen megorizte a naszádban a friss
levegot. Mégis, mivel a keletkezett károk na-
gyobbak voltak, mint gondolták, még aznap es-
tére visszatértek a Bocchéba.
Az U 6 legközelebb február 27-én hagyta el tá-
maszpontját. Ekkor az osztrák-magyar csapa-
tok, valamint az albán és olasz erok közötti har-
cok még teljes erovel folytak. Falkhausen azt a
parancsot kapta, hogy Durazzóig a part közelé-
ben maradva figyelje az eseményeket, és ha ten-
gerre szálló menekülokkel találkozik, tegye ártal-
matlanná vagy vontassa be valamelyik saját ki-
kötobe oket.
Menekülo katonákkal azonban nem találkoz-
tak. A parton mindenütt nyugalom volt, s amikor
délután Durazzó elé értek, az U 6 már megfigyel-
hette, hogy egy nagy épületen császári és kirá-
lyi lobogót lenget a szél. Másnap a parancsnok
egy, a közelükben felbukkanó periszkóp miatt ri-
adót rendelt el, de csakhamar felismerte, hogy
az U 15 periszkópja. Az új tengeralattjárók új pe-
riszkópjait nem volt könnyu megszokni. Az U 15
parancsnoka, Fahndrich sorhajóhadnagy talán jó
tréfának szánta, hogy tolük 200 méterre felbuk-
kanjon. Még szerencse, gondolta Falkhausen,
hogy már minden tengeralattjárónak van rádió-
ja ...
Másnap is találkoztak az U 15-el. - Biztató,
hogy egyszerre több tengeralattjárónk is cirkál-
hat kinn a tengeren - elmélkedett a parancsnok
második tiszt jével, Sziklay Aladár fregatthad-
naggyal.
- De még így is kevés - válaszolt a második
tiszt. - És foként ezek a ladikok is nagyon kicsik.
Voltam egy német búvárnaszádon. Láttam, amit
láttam, nekünk csak a maradékot juttatják.
Az U 6 másnap visszatért a Bocchéba.
Március 15-én délután hagyta el újból a hor-
gonyzóhelyét, s Albánia elott cirkálva a viharos
idojárás miatt többet volt víz alatt, mint fölötte.
Ekkor bekövetkezett az, amitol, úgy gondolták,
rnár nem kell tartaniuk: két ember benzinmérge-
zést kapott. Az esetek nem voltak súlyosak, de
bármennyire háborgott is a tenger, fel kellett
emelkedniük, hogya naszádot alaposan átszel-
loztethessék.
- Nem tartott sokáig a motorszerelok munká-
ja - bosszankodott a parancsnok. - Csaknem ott
vagyunk megint, ahol az osszel voltunk.
- Öreg már ez a ladik - legyintett Sziklay fre-
gatthadnagy.
91
 Március 18-án, reggel hét órakor, a Laghi-
foktói nyugat-északnyugatra 5,5 mérföldre két
INDOMITO-típusú olasz rombolót vettek észre;
a hajók - tolük mintegy 3000 méterre - feléjük
közeledtek. Már elobb, amikor megvirradt, leme-
rültek, így a rombolók az U 6-ot nem látták meg.
Mindent elokészítettek a torpedótámadáshoz.
Falkhausen egyre ritkábban tekerte föl a perisz-
kópot, akkor is csak pillanatokra. Amikor az egyik
romboló a lesben álló tengeri vadászt 700 mé-
terre közelítette meg, elhangzott a parancs.
- Baloldali torpedót indíts!
A parancsnok szeme a periszkópon. A torpe-
dó egyenesen az olasz romboló felé haladva raj-
zolja a fehér buborékcsíkot. Egyszercsak a pa-
rancsnok elhulve látja, hogy lassan eltér az egye-
nes iránytól, nagy ívben jobbra kanyarodik, ha-
talmas hurkot formálva visszafordul, és már mel-
lettük szalad, majd mögéjük kerül és hatalmas
ívet ír le a tengeralattjáró köré.
- Ide nézz! - kiált a második tiszthez. - Gye-
re, nézd meg, hol a torpedónk!
- És a taljánok még semmit sem vettek ész-
re! - tolta tarkójára a sapkáját Sziklay fregatthad-
nagy. - Ezt most már fújhatjuk, elpörköltek. És
micsoda tempóban!
22 perccel a torpedó indítása után a parancs-
nok már arra gondolt, hogy felemelkedik, amikor
szembol ismét hatalmas iramban közeledo füs-
töt vett észre. A motorok egészen lassan pörget-
ték a csavarokat. A naszád belsejében tapintha-
tóvá vált a feszültség. Az elobbi rombolót a tor-
pedó muszaki hibája miatt elpackázták. Vajon
most sikerül-e?
- BISSON-típusú romboló - azonosította
könyvecskéjébol a közeledo hajót a parancsnok.
- Közelebb engedem, mint az INDOMITO-t.
- Tehát egy francia - morgott Sziklay. - Talán
éppen ez küldte a tengerfenékre szegény Strnad
Karcsit.
1916. március 18-án, hét óra 47 perckor a Du-
razzo-foktól 5,5 mérföldre voltak, amikor az el-
lenséges romboló alig 500 méterre volt tolük és
Falkhausen sorhajóhadnagy kiadta a parancsot.
- Torpedót indíts!
A parancsnok a periszkópján át nyomon kö-
vette a torpedó futását. Hallgatott. Mindenki ot
fürkészte, az arcáról akartak valamit leolvasni. A
torpedó ezúttal nem tréfálta meg Falkhausent.
92
Nyílegyenesen futott a romboló felé. A franciák
még mindig nem vettek észre semmit. S most
már, ha észre is veszik a közeledo halált, már
késo. Nincs az a gyors hajó, amelyik még kitér-
hetne a torpedó elol.
- Benne van! - kiáltott Falkhausen, de hang-
ját elnyomta a mindent megrázó detonáció. -
Pontosan a második kémény alatt!
A RENAUDIN nevet viselo romboló eltunt a
hatalmas víztölcsérben, füstben és gozben, még
egy pillanatra látszott az orra, aztán egy perc
múlva szinte ketté törve eltünt a hullámokban,
magával rántva a parancsnokot, két tisztet és a
legénységbol 44 embert.
Hogy volt-e "hurrá" vagy sem, nem tudjuk, de
az ilyenkor szokásos ujjongás feltehetoen elhang-
zott, amely egyúttal a feszültség levezetése is volt.
Hiszen az U 6 és legénysége számára nagy nap
volt ez a március 18. Már második éve járták az
Adriát, de még sohasem sikerült egyetlen kis vi-
torlást sem elsüllyeszteniük vagy zsákmányolni-
uk. Ez volt az elso, és mindjárt hadihajó!
Öt perccel késobb az U 6 300 méterre a süly-
Iyedés helyétol felemelkedett. Számtalan holmi
úszkált a vízben, körülöttük a RENAUDIN élet-
ben maradt legénysége taposta a vizet. Nem va-
lami szívderíto látvány, gondolta Sziklay fregatt-
hadnagy, és parancsnokához fordult.
- Belekezdünk a mentésbe?
- Nem! Sokan vannak, lehetetlenség. És
egyébként is, itt úgy jönnek-mennek az ellensé-
ges rombolók, mintha annak idején rendszere-
sen hajójáratot indítottak volna Durazzóba, de
arról még nem értesültek, hogy a város elesett.
Gyerünk beljebb, irány délnyugat.
Hamarosan ismét füstcsíkot láttak. Nyolc óra
30 perckor lemerültek, mert megint egy BISSON-
típusú romboló száguldott feléjük.
- Na, mit mondtam? - nevetett Falkhausen.
A gyanútlan romboló gyorsan szelte a vizet, s
9 óra 21 perckor, amikor már csak 600 méter volt
a két hajó közötti távolság, az U 6 harmadik tor-
pedója is kifutott a vetocsobol. Ez is egyenesen
a romboló felé ment, de mivel azt Falkhausen a
kello idonél egy gondolattal elobb indíttatta, a tor~.
pedó elsiklott a romboló orra elott. S a negyedik,
az utolsó torpedó hibás volt - a légkamrafedél
nem zárt rendesen - azt már nem lehetett útjá-
ra indítani.
 - Több torpedónk nincs, hazamegyünk.
Jó hangulatban érkeztek Punta d'Ostro elé.
Közben rádión értesítették a parancsnokságot az
eseményrol.
Várták oket. Amint végighaladtak a különbözo
öblökön, hogy eljussanak horgonyzóhelyükre, a
parthoz kötött és a bójákon, horgonyon álló ha-
jók legénysége üdvözlo sorfallal és dörgo hurrá-
zássai tisztelgett az eredményes útjáról vissza-
téro U 6 elott. Castelnuovo elott felharsant a
BUDAPEST csatahajó zenekarától a Radetzky-
induló. Az U 6 legénysége a fedélzeten állva fo-
gadta az ünneplést. Csak egy gépész maradt -
fájó szívvel - a naszád gyomrában.
Az U 6 ezután két hétig otthon maradt. Le-
génysége élvezte a népszeruségét. Ám ezeknek
a napoknak is vége szakadt. Sziklay Aladár ki-
hajózott, helyére Egon Wachner fregatthadnagy
lépett. A tengeralattjáró Alfred Weber fregatthad-
nagy személyében egy harmadik tisztet is kapott.
O gyakorlás, tapasztalatszerzés céljából került
az U 6-ra.
Az új tengeralattjárók harcbavetésével a bú-
várnaszádok száma megnott. Kifutásaikat a fel-
színi egységek manovereivel, az ellenség had-
mozdulataival és a tengeralattjáróknak egymás
közötti muveleteivel is össze kellett hangolni.
Ezért a Bocchéban állomásozó tengeralattjáró
flottillát 1915. október 14-én Hansa ellentenger-
nagy, az 5. csatahajóosztály parancsnoka alá
rendelték. Ezzel megszunt a tengeralattjáró pa-
rancsnokok viszonylagos önállósága. Ugyanek-
kor egyre több átgondolt és a felszíni hajók ma-
novereivel összehangolt, szervezett muveletre
került sor. Ilyen volt például, amikor 1916. ápri-
lis 3-án, hajnali négy órakor az U 6 kifutott, déli
irányba fordult, hogy a Saseno-sziget környé-
kén biztosítsa a NOVARA cirkáló akcióját. A
NOVARA a Saseno-Brindisi, illetve a Saseno-
Otranto vonalat ellenorizte. A befutó jelentések
szerint ugyanis az Otrantói-szorost felfegyverzett
és hálókat vontató gozösök zárták le. Néhány
óra múlva az U 5 is elindult e térség nyugati ol-
dalához, Brindisi elé. A jelzett hajókkal azonban
egyikük sem találkozott. Másnap parancsot kap-
tak a bevonulásra.
Legközelebb április 12-én indultak el járorö-
zésre Albánia elé. Hasztalan vették üldözobe az
olaszok egyik INDOMITO-típusú rombolóját, az
lerázta magáról az U 6-ot. 14-én egy CHA THAM-
típusú brit cirkálóval találkoztak, de az túlságo-
san távol volt ahhoz, hogyatámadására gondol-
ni lehetett volna.
Április 16-án futottak be támaszpontjukra, a
Bocchéba, ahol közel egy hónapig tartózkodtak.
Az ido a motorok javításával, az egyéb berende-
zések rendbehozatalával telt. Ez alatt a déli Ad-
rián és Albánia elott az U 4, az U 5, az U 15 és
az U 16 látta el a szolgálatot.
Az U 6 bevetésére legközelebb május 12-én
került sor. Falkhausen azt a parancsot kapta,
hogya Valonát Santa Maria di Leuca-fokkal ösz-
sze köto képzeletbeli vonalon zavarja az ellenség
hajóforgaimát. A tengeralattjáró este fél nyolckor
hagyta el a horgonyzóhelyét. Másnap este az
Otrantói-szorosban már a kijelölt vonalon cirkált.
Este kilenc óra körül a parancsnok a periszkóp-
ján át egy halászgozöst pillantott meg. Feléje in-
dult, amikor, talán 20 perccel késobb a második
halászgozöst is meglátta, amely az eloször meg-
pillantottal párhuzamosan futott. Falkhausen a
gozösöket orhajóknak vélte, s igyekezett minél
gyorsabban eltunni a közelükbol. Naszádját 30
méteres mélységbe vezényelte, ahol már töké-
letes biztonságban érezhették magukat, s úgy
döntött, hogy a gozösökkel szembefordulva, a
kettojük között hajózva mögéjük kerül. A két go-
zös közötti távolság 500 méter lehetett. Rövid
menetelés után, amikor a két gozössel egy vo-
nalba került, a naszád belsejében eros kopogó
zörejt hallottak, s azt nem tudták mire vélni. Ké-
sobb a kopogás elhallgatott. Már több mint fél
órája, hogya gozösök eltávoztak, s Falkhausen
elhatározta; periszkópmélységre emelkedik.
Amikor 22 órakor kidugta periszkópját, a leg na-
Az U 15 a Cattarói-öbölben
93
 gyobb meglepetéssel látta, hogy valamit von-
szolnak magukkal. Pontosan a gerincvonaluk-
ban valamit húztak maguk után, s az világított. A
három tiszt egymás után tapadt rá a periszkóp-
ra, de a rejtélyt nem tudták megfejteni. Köröskö-
rül egyetlen hajót sem láttak, csak ezt az átko-
zott fényt.
- Semmi kétség, valami jelzofény, valami új
találmány - állapították meg. - És éppen nekünk
kellett ezt kifognunk!
Rövid töprengés után a parancsnok utasítást
adott a fölemelkedésre, hiszen ettol a jelzofény-
tol, amely az éjszaka sötétjében huségesen kö-
vette a búvárnaszádot, mindenáron meg kellett
szabadulniuk, különben hamarosan közelbe
csalja az ellenséget.
Az igazi meglepetés azonban akkor követke-
zett be, amikor a naszád teljes egészében ki-
emelkedett a vízbol, s kinyitották a torony nyílá-
sát. Elképedve látták, hogy egy acélszálakból
font háló az U 6-ot teljesen befedi, s a háló vé-
gén valamilyen titokzatos fény ég. Nemcsak a
fényt, hanem a hálót is el kellett távolítaniuk, el-
lenkezo esetben a naszád mozgásképtelenné
válik s mindannyian itt vesznek.
- Ez hát az a híres háló, amelyrol már hallot-
tunk! - kiáltott fel a második tiszt. - Csak eddig
úgy képzeltük, hogy egy hajó húzza maga mögött.
- Tévedtünk, a két egymással párhuzamosan
menetelo gozös között volt kifeszítve! - csapott
homlokára Falkhausen sorhajóhadnagy. - Ha-
sonlóan az aknakereso készülékhez. - Aztán le-
kiáltott a naszád belsejébe. - Kérek egy önként
jelentkezot!
- Majd én! - jelentkezett a harmadik tiszt,
Weber fregatthadnagy.
- Ahány ember szabad, gyerünk, gyorsan,
próbáljátok meg levagdalni a hálót a naszád ról.
Egy ember pedig dobja le a ruháját és ússzon
ahhoz az átkozott jelzofényhez és próbálja va-
lahogyan eltávolítani - intézkedett a parancsnok.
- Ehhez kell az önként jelentkezo.
Egyik matróz levetkozött, és drótvágó ollóval a
kezében a vízbe vetette magát. Mindenki tudta,
az életük függ attól, hogyahálótól és a fénytol
94
minél hamarabb megszabaduljanak. Megfeszített
erovel dolgoztak, a hálót már két helyen átvág-
ták, amikor tolük alig 500 méterre egy hajó árny-
képe tunt fel. A következo pillanatban a gozösrol
felrepült egy jelzorakéta, amelyre köröskörül négy
másik jelzorakéta válaszolt. Ugyanakkor a gozös
tüzet nyitott. Aztán a másik oldalról is megszólalt
egy könnyu ágyú.
- Vissza! Mindenki azonnal jöjjön vissza!
Mindkét gép túlerovel elore! - kiáltott a parancs-
nok. Annak ellenére, hogy a jelzofény még to-
vábbra is ott villogott mögöttük, Falkhausen meg-
próbált valahogyan a felszínen maradva elmene-
külni. A lemerülés a jelzofény miatt nem segített
volna.
A naszád azonban nem lendült elore.
- A baloldali gép leállt! Nem bírta megpörget-
ni a csavart, úgy látszik, megfogta a háló! - jött
a jelentés a gépterembol. S a gozösök egyre kö-
zeledtek és tovább lottek. A harmadik tiszt, aki
utoljára mászott be a toronyba, megsebesült.
- Jelzokönyvet, hajónaplót, minden bizalmas
iratot a tengerbe dobni, felkészülni a hajó elha-
gyására! - adta ki második tiszt jének a paran-
csot Hugo von Falkhausen sorhajóhadnagy. S
mialatt a két felfegyverzett halászgozös - a
DULCIE DORRY és az EVENING STAR II - a
tengeralattjárót immáron 100 méterre meg köze-
lítve tovább lotte, Falkhausen kinyittatta a merü-
lotartályokat, a Kingston-szelepeket és kiadta a
parancsot:
- Mindenki a fedélzetre! Hajót elhagyni!
A második tiszt ellenorizte, hogy valóban min-
denki elhagyta-e a naszádot, aztán o is vízbe ve-
tette magát. Utoljára a parancsnok hagyta el a
lassan elmerülo U 6-ot. Amikor a torony fölött is
összecsaptak a hullámok, a vízben úszó legény-
ség háromszoros "Hurrá!" kiáltással búcsúzott
naszádjától. Akkor a két gozös is beszüntette a
tüzet, és az erosen hullámzó vízbol az U 6 tel-
jes személyzetét - a három tiszttel együtt húsz
embert - kimentette.
Az U 6 1916. május 13-án, néhány perccel es-
te tíz óra után, az Otrantó-foktól kelet-északke-
letre lesüllyedt a 800 méteres mélységbe.
A korlátozott és a korlátozás nélküli
tengeralattjáró-háború

Anémet búvárhajók és az otrantói tenger zár Anglia és írország körüli vizeket 1915. február
4-én hadmuveleti területnek nyilvánította, és ki-
Az elobbiekben már írtunk arról a három német mondta, hogy minden, ebben a zónában talált el-
tengeralattjáróról, amelyet vonaton szállítottak lenséges kereskedelmi hajót felszólítás nélkül el-
Pólába és ott szereltek össze, majd cs. és kir. süllyeszt. Nem valószínu - figyelmeztetett a né-
egységek levontattak a Jón-tengerre (U 7, U 8 met jegyzék -, hogy a tengeralattjárók parancs-
és U 9). nokainak mindig sikerül megmenteniük az utas-
Késobb, amikor Kielben és Brémában nagy szállító hajók személyzetét és az utasokat, mivel
hatósugarú tengeralattjárók épültek, ezek a Gib- ez a tengeralattjárókkal folytatott háború termé-
raltári-szoroson át saját erejükbol hajóztak az szetébol adódik. Mindez megfelelt a nemzetközi
Adriára s futottak be Pólába, illetve a Cattarói- tengeri hadijog rendelkezéseinek.
öbölbe. Ilyen nagyobb tenger alatti naszád volt Miután anémet deklarációra feleletként a brit
az U 21. Ez volt az elso német tengeralattjáró, kormányzat utasította kereskedelmi hajóit, hogy
amely "saját lábán" érkezve vetett horgonyt a semleges lobogó alatt hajózzanak, a német kor-
Bocchéban. Hamarosan a többi is követte. mányzat felhívta a semleges államokat, hogya
A Pólában összeszerelt U 7, 8, 9 és az U 10, hadmuveleti övezetet kerüljék el. A semleges ál-
11-es búvárnaszádokon kívül 1915 nyarán, né- lamok tiltakoztak. A német kancellár ezért - jóI-
met mérnökök vezette német szakmunkások lehet a brit lépés, a hamis lobogó használata jog-
még további négy, aknarakásra is alkalmas ten- sérto volt - utasítást adott, hogya tengeralattjá-
geralattjárót szereltek össze pólában. Ezek az rók Olaszország és az Észak-Amerikai Egyesült
osztrák-magyar hadiflottában az U 18, 19, 14 és Államok hajóit kíméljék. A búvárhajó-parancsno-
25 számot kapták (német számozásuk UC 14, kok számára azonban annak megállapítása,
15, 12, 13), és cs. és kir. lobogó alatt, de német hogy melyik semleges hatalom lobogóját viselo
személyzettel az Adrián teljesítettek szolgálatot. hajó valóban semleges és melyik nem az, csak-
Az általuk telepített aknákon több ellenséges ha- nem lehetetlen volt. A német kormányzat ennek
jó kapott léket és süllyedt el. ellenére 1915. április 18-án az Észak-Amerikai
Felmerülhet a kérdés: miért volt szükség arra, Egyesült Államok és Olaszország teherszállító
hogy német búvárnaszádok is harcoljanak az hajóinak nyújtott kedvezményt valamennyi sem-
Adrián és a Földközi-tenger térségében? leges lobogó alatt járó hajóra kiterjesztette.
A válaszért vissza kell térnünk a háború elso Azokra a brit hajókra is, amelyek csalárd módon
hónapjaihoz. valamelyik semleges állam lobogóját viselték, ha
A háború kitörése után az antant, hogya köz- a tengeralattjáró parancsnoka számára a csalás
ponti hatalmakat kiéheztesse, igyekezett lezárni nem vált nyilvánvalóvá.
a tengeri hajózási útvonalakat. Ugyanekkor Né- A tengeralattjárók vesztesége is növekedett. A
metország arra törekedett, hogy Nagy-Britannia britek kezdték felfegyverezni kereskedelmi hajói-
és Franciaország ne kapjon utánpótlást a gyar- kat, ami a tengeri hadijog nemzetközileg elfoga-
matairól. dott elveit és szabályait a semleges lobogó jog-
1914. október 2-án Nagy-Britannia közölte a talan használatánál is durvábban sértette. Ami-
világgal, hogy az Északi-tengert aknákkaIlezár- kor a német tengeralattjáró felemelkedett, hogy
ta, és az ottani hajóforgalmat csak brit felügye- megállítsa és átvizsgálja az útjába kerülo hajót,
let mellett szavatolja. Válaszul Németország az annak ágyúi és géppuskái megszólaltak és el-

t~n'g1~rIlYat t j á r6 ina kt ö r t élne t et19 O7-1.918

,,;;;:;:.:.'"'"',', ..''' '_<o .. ;> ..
'.: ""0 - .• "',,,'- .:." ....
95
süllyesztették a tengeralattjárót, személyzetét le-
lotték. Elofordult, hogy a semlegesnek álcázott
brit kereskedelmi hajó - amikor a tengeralattjá-
ró zsákmánykülönítménye csónakon a közelébe
érkezett - elobb ágyúinak tüzével a tengeralatt-
járót süllyesztette el, majd a csónakban ülo né-
met tengerészeket lotték agyon.
A német haditengerészet parancsnoksága a
tengeralattjáró-parancsnokoknak adott utasítá-
sában mégis kitartott amellett, hogy tartsák be a
felszíni hadihajók - elsosorban a cirkálók - szá-
mára megállapított nemzetközi zsákmányszabá-
lyok és kobozási eljárások eloírásait, mert min-
denáron el akarták kerülni Olaszországnak, de
elsosorban az Észak-Amerikai Egyesült Álla-
moknak az antant oldalán való hadba lépését.
A német tengeralattjárók parancsnokai nem
szívesen kockáztatták hajóikat és életüket, mivel
nem tudhatták, nem rejtozik-e a teherhajón álcá-
zott löveg, így elofordult, hogy kereskedelmi ha-
jókat felszólítás nélkül elsüllyesztettek. A hábo-
rú kezdett elfajulni, kegyetlenné válni.
1916. február 8-án aztán a németek bejelen-
tették, hogy február 29-tol a hadmuveleti terüle-
ten - amelyhez akkor már a Földközi-tenger is
hozzátartozott - minden felfegyverzett kereske-
delmi hajót elsüllyesztenek. Bár a kereskedelmi
áruszállító hajók elleni tengeralattjáró-háború
nem terjedt ki az utasszállító gozösökre, elofor-
dult, hogy egy-egy torpedónak utasszállító volt
az áldozata (LUSITANIA, ARABIC, SUSSEX,
ANCONA). Ellenpéldaként megemlítjük, hogy
1916. március 18-án a francia AM PÉRE tenger-
alattjáró a Planka-fok elott két torpedót eresztett
a cs. és kir. ELEKTRA kórházhajóba, délelott tíz
órakor, tiszta idoben, jó látási viszonyok között,
figyelmeztetés nélkül. ..
Mindent összevetve, a kereskedelmi hajók el-
leni tengeralattjáró-háború - mind jogilag, mind
Az U 14 (ex CURIE) a pólai öbölben
96
harcászatilag - korlátozott körülmények között
kezdodött, a hadtörténetírás szerint 1915. febru-
ár 18-án (német álláspont), illetve február 22-én
(brit álláspont). Ez a késobb "korlátozott tenger-
alattjáró-háborúnak" nevezett idoszak 1917. feb-
ruár 1-jéig tartott. Ezen az idoszakon belül
Scheer tengernagy, a német flotta parancsnoka
külön is utasította a tengeralattjárókat, hogy
1916. április 24-tol szigorúan tartsák be az elo-
zetes figyelmeztetést is magában foglaló zsák-
mányszabályokat, és a semleges államok lobo-
gói alatt járó hajókat fokozottan kíméljék. Cseré-
ben azt kérte, hogy az Egyesült Államok hasson
oda, hogy Nagy-Britannia oldja fel az Északi-ten-
geren a blokádot. Nagy-Britannia azonban me-
reven elzárkózott, és 1916. augusztus 25-én a
Brit Admiralitás közölte: minden teherhajót fel-
fegyverzett. Scheer ennek ellenére a kobozási
szabályok betartását eloíró utasítását nem von-
ta vissza.
A tengeri háború így egyre inkább a kereske-
delmi háború jellegét öltötte. Az ellenfelek már
nem is titkolták, hogy ki akarják éheztetni, el akar-
ják vágni utánpótlási lehetoségeiktol egymást. A
szárazföldön a szemben álló hadseregek képte-
lenek voltak döntést kicsikarni. A gyozelmet, az
ellenség térdre kényszerítését és a háború befe-
jezését mindkét oldalon sokan a flottáktól várták;
az antant elsosorban felszíni hadihajóival biztosí-
tott hatalmas kereskedelmi flottájától, a központi
hatalmak pedig a tengeralattjáróiktól.
A központi hatalmakat tehát ilyen meggondo-
lások vezették. A döntés azonban nem volt köny-
nyu, sok politikai szempontot kellett mérlegelni
ahhoz, hogy elhatározzák a korlátlan búvárhajó-
harc meghirdetését és megkezdését. Az új né-
met katonai vezetoség - elsosorban Hindenburg
és Ludendorff - sürgette, a politikusok ellenez-
ték, mert attól tartottak, hogyemiatt az Egyesült
Államok elkerülhetetlenül belép a háborúba. A
Monarchia vezetése határozottan tiltakozott a
tengeralattjáró-háború ilyen változata ellen.
1917. január 8-án azonban a német katonai
vezetok álláspontja döntött, amelyhez másnap a
kancellár is hozzájárult. A korlátlan búvárhajó-
harc - amelyet II. Vilmos császár még aznap jó-
váhagyott - ezzel megkezdodött.
Ausztria-Magyarország kormánya kénytelen
volt tudomásul venni, hogyanémet döntés ke-
 resztezi politikáját. Az új uralkodó, IV. Károly
ugyanis arra törekedett, hogy közvetítoként lép-
jen fel az ellenfelek között. A német döntéshez
Bécs nem szívesen járult hozzá, de Berlin nem
vitatkozott, hanem kész helyzetet teremtett. Ja-
nuár 21-én Zimmermann német külügyminiszter
és Holtzendorff tengernagy Bécsben nagy ma-
gabiztossággal bizonygatta a húzódozó IV. Ká-
roly, valamint a Monarchia vezeto politikusai és
katonái elott (Anton Haus nagyadmirális is jelen
volt), hogy már csupán a korlátlan tengeralattjá-
ró-harc hozhat gyozelmet vagy legalábbis tisz-
tességes békét. A január 22-i bécsi közös mi-
nisztertanács kényszeredetten beleegyezését
adta.
A német kormány január 31-én kinyilvánította
- egyidejuleg a semleges kormányokkal jegyzék-
ben közölte -, hogy február 1-jétol az Anglia,
Franciaország, Olaszország partjai körüli vizeket
és a Földközi-tenger keleti és középso meden-
céjét hadmuveleti területnek tekinti, és ott min-
den hajót - ellenségest és semlegest egyaránt -
figyelmeztetés nélkül elsüllyeszt. Március 23-án
a Barents-tengert is ilyen övezetnek nyilvání-
totta.
A többi vízen a tengeralattjáró-háború a koráb-
bi módon folytatódott: a felfegyverzett kereske-
delmi hajókat figyelmeztetés nélkül megtorpe-
dózták. A fegyvertelen ellenséges hajónak mó-
dot adtak arra, hogy az elsüllyesztés elott le-
génysége csónakba szálljon. A semleges hajók
sorsáról mindig csak annak átvizsgálása után
döntöttek. A legénység nek itt is lehetoséget ad-
tak, hogya hajó esetleges elsüllyesztése elott
mentocsónakjaiba szállhasson.
Ezt az idoszakot, amely 1917. február 1-jétol
a háború végéig tartott, a történetírás korlátlan
tengeralattjáró-háború névvel illeti.
A korlátlan tengeralattjáró-háború története az
elso világháború hadmuveletei nek külön nagy fe-
jezete. Beható ismertetésére nem vállalkozha-
tunk, csupán arra szorítkozunk, hogy ízelítot ad-
junk az 1917-1918. évi földközi-tengeri harcok-
ról, küzdelmeirol, eredményeirol.
Mindezt azért tartottuk fontosnak leírni, hogy
megértsük a tengeralattjárók harcának további
alakulását, illetve, hogy miért kerültek német ten-
geralattjárók nagy számban Pólába és a Cat-
tarói-öbölbe. Igyekeztünk az olvasó figyelmét ar-
ra irányítani, hogya Földközi-tenger térsége a
tengeri hadmuveleteknek ugyanolyan fontos ré-
sze volt, mint az Északi- vagy bármelyik más ten-
ger; nem is elsosorban a Monarchia, sokkal in-
kább Németország, illetve Nagy-Britannia és
Franciaország szempontjából. A Dardanellák kö-
rüli tengeri csata a háborúnak ugyanolyan fon-
tos része volt, mint a Földközi-tenger szállítási
útvonalai a tengeri kereskedelmi háborúban.
Mielott azonban a német tengeralattjárók mu-
veleteire rátérnénk, fontosnak tartjuk, hogy a
zsákmányolási joggal kapcsolatos legszüksége-
sebb ismereteket bemutassuk. ("Portyázósza-
bályzat.") A tengeri zsákmány jogon a tengeren
úszó javak elkobzását értik. Ez a jog a hadvise-
lo államokat bizonyos feltételek megléte esetén
illeti meg. A zsákmány jog magában foglalja:
1. a jogot az ellenséges nemzetiségu keres-
kedelmi hajók és ilyeneken szállított ellenséges
magánjavak elkobzására;
2. a jogot a semleges hajókon talált hadi dug-
áru és a hajó elkobzására;
3. a jogot az olyan semleges hajók lefoglalá-
sára, amelyek zártörést követtek el, tehát áttör-
ték a blokádot.
Ez a jog a tengerzár vagy tengeri blokád jo-
gán alapszik;
4. a fenti jogokra alapított illetékességet ten-
geri kereskedelmi hajóknak az átkutatására.
Ezeknek a jogoknak a gyakorlása csakis ha-
dihajókat illet meg, és a nyílt tengerre, valamint
a hadviselo felek partmelléki tengerszakaszaira
terjed ki. Ezért volt nagy jelentoségu az Ameri-
kai Egyesült Államok kormánya 1916. szeptem-
ber 1-jei állásfoglalása, amely szerint a tenger-
alattjáró: hadihajó! Az állásfoglalásra az antantha-
talmak kérték fel az Egyesült Államok kormányát,
mert akadtak olyanok, akik vitatni próbálták a né-
met tengeralattjárók zsákmányolási jogát, mond-
~v
-':'1:-0
..
Az U 10 Gjenovicben kikötve
97
ván, hogy azok nem tekinthetok igazi hadiha-
jóknak.
Az ellenséges hadihajók, mint a támadás és
a pusztítás eszközei elso sorban szerepelnek
mint megsemmisítendo célpontok. Mindazok a
hajók is ide tartoznak, amelyek az ellenséges ál-
lam tulajdonát képezik, vagy hadmuveleti célok-
ra (pl. szállításokra) bérbe vették oket. A lefog-
lalt magánvagyont pedig csak elkobozni lehet.
Megsemmisíteni csak akkor, ha azt kényszeríto
körülmények indokolják. A· magánvagyon nal
kapcsolatban az alapveto elv, hogy "a lobogó fe-
dezi a rakományt, szabad hajón szabad a va-
gyon". Eszerint a tengeri zsákmány jog csupán az
ellenséges lobogót viselo kereskedelmi hajókra
vonatkozik, és abban a mértékben terjed ki ra-
kományukra, amennyiben az szintén ellenséges
tulajdonban van.
Mivel a semleges hajók elvileg nem kobozha-
tók el, az ellenséges hajók tulajdonosainak ter-
mészetes törekvése volt, hogy lobogót váltsa-
nak. Mint láttuk, az angol hajók ezt gyorsan meg
is tették. Az 1899-i és az 1907 -i hágai egyez-
mény, továbbá az 1909-i londoni tengerjogi nyi-
latkozat cikkei szerint a hadviselo felek azonban
az ebbol a célból végrehajtott lobogóváltást nem
kötelesek elfogadni. Egy hajó semleges lobogó
alá helyezése csak akkor fogadható el, akkor ér-
vényes, ha az ellenségeskedések kezdetét leg-
alább 60 nappal megelozte. Az ellenségeskedé-
sek kezdete utáni lobogóváltást csak akkor kö-
teles a hadviselo fél elfogadni, érvényét elismer-
ni, ha az erre vonatkozó okiratok alapján bebi-
zonyítható, hogy az nem a háborús cselekmé-
nyek okozta következmények elkerülése végett
történt.
Az említett nemzetközi értekezleteken hozott
határozatok általánosan és tételesen is felsorol-
ják, hogy melyek azok a cikkek, amelyeket hadi
dugárunak nyilvánítanak, azaz, amelyeket el le-
het kobozni, illetve megsemmisíthetok. Általában
hadi dugárunak tekintendok a katonai célra fel-
használható dolgok, árucikkek, ha ellenséges or-
szágba vagy olyan helyre szállítják, ahol ellen-
séges katonaság tartózkodik. A semleges állam
nem szállíthat hadfelszerelést, de a saját magán-
céget nem akadályozhatja meg abban, hogy
hadfelszerelési anyagot saját felelosségére szál-
lítson. Ezzel szemben a hadviselo feleknek jo-
98
gukban áll ezt a kereskedést akár eroszakkal is
meggátolni. Tehát azokat a hajókat, amelyek ha-
di dugárut szállítanak, nemzetiségükre való te-
kintet nélkül, akár a nyílt tengeren, akár a hadvi-
selo felek felségvizein a hadihajók elfoghatják és
rakományukkal együtt elkobozhatják. [16]
A háború elso hónapjaiban a német tengeralatt-
járók meglepo sikereket értek el. Sokkal eredmé-
nyesebbek voltak, mint a teljes felszíni hajóhad
együttvéve. A tengeralattjáró mint új fegyvernem
ekkor vizsgázott, és a kétkedok elhallgattak.
Szeptember 5-én az U 21 (Hersing sorhajó-
hadnagy) elsüllyesztette a brit PATHFINDER cir-
kálót, jó két hétre rá - szeptember 22-én
Weddigen sorhajóhadnagy, az U 9 parancsno-
ka egyszerre három brit páncélos cirkálót küldött
a tenger mélyére: az ABOUKIR-t, a HOGUE-t és
a CRESSY-t. Az U 26-os október 11-én az orosz
PALLADA cirkálót semmisítette meg. Október
15-én ismét Weddigen sorhajóhadnagy torpedó-
zott meg egy brit cirkálót, a HAWKE-t, 31-én az
U 27 süllyesztette el a brit HERMES cirkálót.
Ugyanekkor a brit tengeralattjárók is elkönyvel-
hettek néhány eredményt: az E 9 elsüllyesztette
anémet HELA cirkálót, majd október 6-án az
S 116 jelu torpedónaszádot. A veszteségek az
eredménnyel szemben jelentéktelenek voltak.
Ebben a két hónapban csak egy német (U 15)
és egy brit (E 3) tengeralattjáró veszett el.
Kiderült, hogy a tengeralattjáró, jóllehet meg-
lehetosen kezdetleges szerkezet, rendkívül ve-
szedelmes harceszköz, s hozzáérto alkalmazá-
sa esetén nagy lehetoségek hordozója.
Amikor október 20-án egy német tengeralattjá-
ró torpedója elsüllyesztette a brit GLITRA teher-
gozöst, akkor támadt a nagy ötlet: a kereskedel-
mi hajók elleni harcot az elveszett cirkálók helyett
a tengeralattjárókkal kell folytatni. Ugyanekkor az
ellenséges hadihajókat is megtámadhatják, hi-
szen a félelmetes egységeket észrevétlenül kö-
zelíthetik meg, és torpedóik a páncélvérttel borí-
tott óriási hajók oldalát is átütik, amint ezt a né-
met tengeralattjárók bebizonyították. Még olyan
hatalmas csatahajók ellen is sikeresen harcolhat-
nak, mint amilyen a francia JEAN BART csataha-
jó, amelyen a kisméretu osztrák-magyar tenger-
alattjáró, a Lerch Egon sorhajóhadnagy parancs-
noksága alatt álló U 12 torpedói ütöttek gyógyít-
hatatlan sebeket. Ebben a háborúban az elso
csatahajót, akivénült, 1874-ben szolgálatba állí-
tott török MESSUDIJE páncélhajót a brit B 11 ten-
geralattjáró december 16-án süllyesztette el.
A német tengeralattjárók 1915 tavaszáig elso-
sorban az Északi-tengeren és a Brit-szigetek kö-
rül tevékenykedtek.
1915. február 18-án azonban brit és francia
csatahajók megkezdték a Dardanellák erodjei-
nek bombázását. Az antant hadvezetoségének
az volt a szándéka, hogya tengerszorosok elle-
ni támadássalodavonják a török eroket. Ezzel
elhárítják az Egyiptomot fenyegeto török ve-
szélyt, és az orosz elvárásnak is eleget tesznek,
végül a tengerszorosok elfoglalásával állandó
összeköttetést hoznak létre az antant nyugati és
keleti hadszíntere között. így lehetové válik a két
hadszíntér közötti rendszeres átcsoportosítás, a
keleti arcvonal jobb ellátása hadianyaggal és a
nyugati arcvonal orosz katonasággal való után-
pótlása. Úgy vélték, hogy egyúttal új déli arcvo-
nalat is nyithatnak, és ezzel a központi hatalmak
körüli gyuru teljessé válik, s haderoik gyorsan
összeroppanthatók.
Március 18-án kezdodött az antant flottaeroi-
nek nagyszabású támadása, amelyet a száraz-
földi csapatok akcióival kötöttek össze, de a szí-
vós ellenállás miatt a Gallipoli-félszigeten csak
április 25-én tudtak eloször csapatokat partra
tenni. A hónapokig tartó harc azonban a szövet-
ségesek kudarcával végzodött, s 1915 végéig a
katonái kat teljesen kivonták a hídfoállásokból és
Szalonikibe szállították át oket.
Nagyrészt a Dardanellák elleni flottatámadás
késztette anémet hadvezetoség et arra, hogy né-
hány nagyobb hatósugarú tengeralattjáróját kí-
sérletképpen a Földközi-tengerre irányítsa, iliet-
ve hogy néhány kisebb tengeralattjárót Pólában
szereltessen össze. A tengeralattjárók itt is be-
váltották a hozzájuk fuzött reményeket. Eloször
a hadihajók ellen vetették be oket, majd a csa-
patszállító hajók, késobb a kereskedelmi hajók
következtek. Az Angliába és Franciaországba
tartó szállítóhajók tekintélyes része ugyanis a
Szuezi-csatornán át érte el a Földközi-tengert,
ahonnan vagy a Gibraltári-szoroson keresztül
folytatták útjukat, vagy délfrancia kikötokben ve-
tettek horgonyt. Miután az Anglia körüli vizeken
elsüllyesztett néhány utasszállítón amerikai ál-
lampolgárok is utaztak, és többen életüket vesz-
tették, az Egyesült Államok erélyes tiltakozásá-
ra - és mert a németek nem akarták az ameri-
kaiakkai kapcsolatos viszonyt háborúig kiélezni-
a búvárhajók tevékenységének súlypontját 1916
tavaszától a Földközi-tengerre helyezték át. Ezt
a térséget ugyanis az Egyesült Államok szállító-
hajói elkerülték. Muködésük ismertetése azon-
ban meghaladná e munka kereteit. Csupán arra
szorítkozhatunk, hogy esetenként, a teljesség
igénye nélkül, utalunk rá. Az kétségtelen, hogya
német búvárhajók harcbavetése az Adrián és a
Földközi-tengeren megkönnyítette a Monarchia
tengeralattjárói parancsnokainak helyzetét.
A német tengeralattjárók eloször Pólában ren-
dezték be bázisukat, majd Lovcen elfoglalása
után a Cattarói-öbölben is állomásoztak. A nagy
javítómuhely Pólában volt, bár késobb a Bocché-
ban is sikerült egy kisebb kapacitás ú arzenált lét-
rehozni.
A német tengeralattjárók önálló szervezeti ke-
retbe tartoztak, de hadmuveletei ket 1915 novem-
beréig a cs. és kir. Haditengerészet Parancsnok-
sága irányította. Ekkor alakult meg Pólában a
Német Császári Földközi-tengeri Tengeralattjá-
ró Flottilla Parancsnokság Waldemar Kophamel
korvettkapitány parancsnoksága alatt. Amikor
tengeralattjáróik száma több tucatra szaporo-
dott, és már Cattaróban is állomásoztak, a pa-
rancsnokságot Theodor Püllen ellentengernagy
vette át, s a flottillát két részre: az 1. Pólai Flottil-
Iára (parancsnoka Otto Schultze korvettkapitány)
és a II. Cattarói FlottilIára (parancsnoka Rudolf
Ackermann korvettkapitány) tagolták.
Miután a császári német tengeralattjárók be-
futottak az Adriára, a cs. és kir. flottaparancsnok-
ság engedélyezte nekik, hogya Monarchia hadi
lobogóját viseljék, és személyzetüket is oszt-
rák-magyar lajstromokba vezették át. Már emlí-
tettük, ennek az volt az oka, hogy Németország
1916 augusztusáig nem állt hadban Olaszor-
szággal. ígyanémet búvárhajók az olasz hajó-
kat is támadhatták, hiszen a Monarchia haditen-
gerészetének lobogója alatt futottak, és egysé-
geik is annak számozását viselték. Tehát abból,
hogy német tengeralattjárók néhány olasz hajót
is elsüllyesztettek, nem származhatott diplomá-
ciai bonyodalom.
A már említetteken kívül 1915. július 6-ról 7-re
forduló éjszaka az AMALFI cirkálót a cs. és kir.
99
számozás szerinti U 26, az eredeti német szá-
mozás szerinti UB 14 süllyesztette el. Ezen a
tengeralattjárón egyébként egy cs. és kir. tenge-
résztiszt, Hornyák Jeno sorhajóhadnagy (késobb
több cs. és kir. tengeralattjáró parancsnoka) is
beosztásban volt.
A Monarchia lobogóját viselo német tenger-
alattjárókkai azonban a Földközi-tengeren ne-
hézségek is adódtak. A tengeralattjárók ugyanis
néhány amerikai teherhajót is megállítottak, és
ezért azAmerikai Egyesült Államok kormánya fir-
tatni kezdte valódi illetékességüket. 1916 szep-
temberében megállapodás jött létre a német Ad-
miralitás és a cs. és kir. Flottaparancsnokság kö-
zött, hogy azt a néhány német tengeralattjárót,
amelyek 1916. október 1-jéig a Monarchia lobo-
gója alatt operáltak, visszamenolegesen felve-
szik a cs. és kir. hivatalos flottalistára.
A kereskedelmi hajók ellen meghirdetett hábo-
rút a Földközi-tengeren 1915 augusztusában az
éppen akkor ott tartózkodó német U 33 (parancs-
noka Konrad Gansser sorhajóhadnagy), az U 34
(parancsnoka Johannes Klasing sorhajóhad-
nagy) és az U 39 (parancsnoka Walther Forst-
mann sorhajóhadnagy) kezdte el. Ezután sorban
belekapcsolódtak a többiek: az U 18 (parancs-
noka Bauer fregatthadnagy, német számozása
UG 14), az U 24 (parancsnoka Palis sorhajóhad-
nagy, német számozása: UG 12), az U 26 (pa-
rancsnoka von Heimburg fregatthadnagy, német
számozása: UB 14), az U 35 (parancsnoka
Lothar Arnauld de la Periere sorhajóhadnagy),
az U 36 (parancsnoka Otto Hersing sorhajóhad-
nagy, német számozása: U 21), az U 37 (pa-
rancsnoka Kurt Hartwig sorhajóhadnagy, német
o
1
Az U 20-23 tengeralattjárók nézet; rajza
100
számozása: U 32), az U 38 (parancsnoka Max
Valentiner sorhajóhadnagy), az U 43 (parancs-
noka Hans von Mellenthin sorhajóhadnagy), az
U 63 (parancsnoka Otto Schultze sorhajóhad-
nagy), az U 64 (parancsnoka Robert Morath sor-
hajóhadnagy), az U 65 (parancsnoka Hermann
von Fischel sorhajóhadnagy), az U 74 (parancs-
noka Robert Sprenger fregatthadnagy, német
számozása: UG 34), az U 77 (parancsnoka
Otto Launburg fregatthadnagy, német számo-
zása: UG 37), az U 78 (parancsnoka Alfred
Klatt fregatthadnagy, német számozása: UG 38),
az U 89 (parancsnoka Johannes Feldkirchner
fregatthadnagy, német származása: UG 25).
(Ahol az eltéro számozás nem szerepel, ott az
osztrák-magyar és anémet számozás meg-
egyezik.)
A német tengeralattjárók - számukra Pólában
külön javítómuhelyt rendeztek be, ahol német
mérnökök irányítása alatt német szakmunkások
dolgoztak - innen és a cattarói támaszpontról in-
dultak harcba a Földközi-tengerre, természete-
sen az Otrantói-szoroson keresztül, s az antant
kereskedelmi hajóparkjában mind nagyobb pusz-
títást végeztek. 1916 augusztusában az U 35
egyetlen útján 29 gozöst és 25 vitorlás hajót süly-
Iyesztett el, ami 91 000 BRT-t tett ki. 1916 de-
cemberében Valentiner sorhajóhadnagy, az U 38
parancsnoka 34 000 BRT-val csökkentette az
antant hajóterét, Forstmann sorhajóhadnagy, az
U 39 parancsnoka ugyanekkor 34 462, az U 63
parancsnoka, Schultze sorhajóhadnagy pedig
23 500 BRT-nyi elsüllyesztett hajótérrel iratkoz-
hatott föl az eredményes tengeralattjáró-pa-
rancsnokok listájára.
rL __
...... o" ,,o ,..........•
: ............•. " < </ -.: < .. .>.' . ",,',
..............•.•..•...•. ,', ~.. :.::.:.: , .•. ,/
•......................•..............•..............•.•..........•........
"o'' .•.. ~.........•..
- ' .. ~ ':' ~
.. ~ ~,"
~ . ",,'. '
,,',
 Ezek igen magas számok! Persze, az igazság- meg, amikor a fedélzeti ágyúból 16 lövést adott
hoz az is hozzátartozik, hogy éppen itt, a Föld- le rá. Ezután a gozös elfordult, sebbol Valentiner
közi-tengeren harcoltak a német flotta nemcsak olyan következtetésre jutott, hogy a tatján löveg
legszerencsésebb, hanem legvakmerobb és leg- van, s azzal a tengeralattjárót akarja tuz alá ven-
sikeresebb búvárhajó-parancsnokai. Arnauld de ni. Ekkor parancsot adott a torpedózásra. A go-
la Periere, az U 35 parancsnoka tartotta a re- zös elsüllyesztésévei azért sem lehetett várni -
kordot: o a háború folyamán összesen 400 000 magyarázta Valentiner -, mert közeledett egy
SRT-nyi hajóteret küldött a tenger fenekére, s hajó, amelyet az ANCONA vészjelei hívtak a kö-
ennek nagyobb részét a Földközi-tengeren. Más zelbe, s ezt a hajót o rombolónak nézte.
parancsnokok, pl. Forstmann 380 000, Max Va- Az utasok életéért a felelosség a gozös gyá-
lentiner 300 000 SRT hajótér elsüllyesztésévei va legénységére hárul! - fejezte be a beszámo-
szerzett világhírt. Az utánuk következo búvárha- lót Valentiner.
jó-parancsnokok elsüllyesztett hajótere 190 000 Az ANCONA elsüllyesztése majdnem akkora
SRT körül volt. port vert fel, mint annak idején a LUSITANIA el-
A viszonyítás kedvéért álljanak még itt a kö- süllyesztése. A Monarchia elso válaszjegyzéke
vetkezo adatok. A háború folyamán a Földközi- - december közepén juttatták el az Egyesült Ál-
tengeren összesen 1409 kereskedelmi hajót lamok kormányához - elsosorban az amerikai
süllyesztettek el 3 286 462 SRT tartalommal. Eb- jegyzék hangjának élességét kifogásolta. De-
ben a számban a cs. és kir. haditengerészet fel- cember végén megérkezett az Egyesült Államok
színi hajói által elsüllyesztett hajók is benne van- második jegyzéke, amelyben fenntartotta, hogy
nak. Az egész világon az elpusztított kereskedel- az osztrák-magyar búvárhajó parancsnokának -
mi hajók száma 6520 (a Földközi-tengeren el- Valentinernek - a bunössége bizonyított. Ezért
süllyesztettekkel együtt) összesen 12 243 090 az amerikai kormány megújítja a december 6-i
SRT urtartalommal. Az arány tehát magas. jegyzék követeléseit.
A Földközi-tenger térségében küzdo tenger- Sáró Surián külügyminiszter 1915. december
alattjárók száma 1917 oszén volt a legmaga- 15-én küldte el a második válaszjegyzéket az
sabb: ekkor 32 német és 14 osztrák-magyar Egyesült Államok kormányának, miszerint a
egység harcolt ezeken a vizeken, további négy Monarchia kormánya kész az amerikai kor-
német búvárnaszád Konstantinápolyban állomá- mánnyal közölni annak a vizsgálatnak az ered-
sozott. [17] ményét, amely csak a legújabb idoben nyert be-
A cs. és kir. számozással és a Monarchia lo- fejezést. A válaszjegyzék elmondja az ANCONA
bogója alatt hajózó német tengeralattjárók egyi- megtorpedózásának történetét, amelybol kide-
ke, az U 38 (német számozása is ugyanez, rült, hogy az ANCONA a figyelmeztetés ellené-
parancsnoka Max Valentiner sorhajóhadnagy) re megkísérelte a menekülést. A gozös csak a
1915 oszén komoly diplomáciai bonyodalmat harmadik találat után állt meg, addig irányát ál-
okozott a Monarchiának. Az eset a következo- landóan változtatva, cikkcakkban igyekezett el-
képpen történt. A búvárhajó 1915. november 7- menekülni. A hajón tartózkodó utasok és tenge-
én, a Tirrén-tengeren elsüllyesztette az olasz részek mentése 12 órakor kezdodött, a hajó pe-
ANCONA személyszállító gozhajót. Igaz, a go- dig egy óra 20 perckor süllyedt el. Hogy ennek
zösnek 45 percet adott arra, hogy az utasokat ellenére sem menekült meg mindenki, annak
mentocsónakba rakják, de a mentocsónakoknak oka, hogya lebocsátott mentocsónakok közül a
csak egy részét bocsátották vízre, s azokban a hetedik felborult, másrészt, hogy a gozös le-
gozös legénysége menekült el. A halálos áldo- génysége, minden tengerészszokás ellenére,
zatok között néhány amerikai állampolgár is volt. az elso csónakokban hagyta el az ANCONA-t.
Emiatt az Egyesült Államok kormánya jegyzéket A Monarchia ennek ellenére hajlandó kártérí-
intézett a Monarchiához, s abban magyarázatot, tést fizetni.
valamint kártérítést követelt. Valentiner az ese- E rövid kitéro után térjünk vissza annak a kér-
tet részletesen eloadta és hangsúlyozta, hogy az désnek további vizsgálatára, hogy miért is jöttek
ANCONA a felszólításra nem, és csak akkor állt német tengeralattjárók az Adriára.

101
 Az elmondottakból úgy gondoljuk, világosan
kitunik, hogy Póla és Cattaro volt Németország
számára a lehetséges támaszpont, ahol tenger-
alattjáróit felkészíthette a Földközi-tenger térsé-
gében vívott búvárhajóharcra.
Már a háború elso hónapjaiban bebizonyoso-
dott, hogy az antant képtelen hatékony blokádot
vonni a Monarchia kikötoi elé, mivel nem rendel-
kezett a terv végrehajtásához szükséges elegen-
do eszközzel. Az Otrantói-szoros valamilyen mó-
don való lezárása sokkal egyszerubbnek és kéz-
zel foghatóbbnak tunt, ugyanis ez volt az a ka-
pu, amelyen át a német tengeralattjárók és a cs.
és kir. flotta - amelyiktol az antant a háború el-
so két évében még nagyon tartott - kijuthatott a
Földközi-tengerre. Nagy-Britannia azt javasolta,
itt is ugyanazt a módszert alkalmazzák, amelyet
az Északi-tengeren és a La Manche-csatorná-
ban: egy sereg jachtot és halászgozöst állan-
dóan jároröztessenek, amelyeknek nincs más
dolguk, mint kutatni a német tengeralattjárók
után. Ezt az orszolgálatot 1915 februárjában az
angol szigetország körül 462 halászgozös és
74 jacht látta el.
1915 nyarán a németek a kereskedelmi hajók
elleni tengeralattjáró-háborút a Földközi-tenger-
re is kiterjesztették. Ekkor a francia tengerésze-
ti vezetés, minthogy a Földközi-tenger és az Ad-
ria védelmét eredetileg az antanthatalmak Fran-
ciaországra hárították, angol példára elhatároz-
ta, hogy az Otrantói-szorost halászgozösök el-
lenorzése alá helyezi. Mivel a La Manche-on már
60 francia halászhajó tevékenykedett, többet pe-
dig már nem tudtak összeszedni, Norvégiától,
Spanyolországtól és Amerikából annyit vásárol-
tak, amennyit lehetett. 1915 szeptemberében te-
hát 65 egységbol álló, 60-100 tonna vízkiszorí-
tású kis gozösflottilla kezdte meg a szolgálatot
az Otrantói-szorosban. Mindegyik egy kb. 1000
méter hosszú hálót vontatott, remélve, hogy
majd csak beleakad valamelyik ostoba tenger-
alattjáró. A támaszpont juk Brindisiben volt. A há-
lók 20 méter mélyen feküdtek a vízben, és érin-
toaknákat szereltek rájuk. Hat egységbol álló
csoportokra oszlottak, minden csoportnak egy
brit tengerésztiszt volt a parancsnoka. A hama-
rosan már száz egységbol álló halászgozös-
orflottát egy cirkáló, négy romboló, valamint
Otrantóból, Brindisibol és Korfuból felszálló re-
102
pülogépek oltalmazták. A központi hatalmak ten-
geralattjárói azonban minden különösebb gond
nélkül átjutottak ezen ablokádon: egyszeruen a
legnagyobb mélységre merültek le. Hasztalan
volt az állandó éberség, hiába cirkáltak szaka-
datlanul a hálót vontató gozösök az Otrantó-fok
és Korfu között, a Földközi-tengeren elszenve-
dett veszteségeik ugrásszeruen megnottek.
Amíg 1915 szeptemberében a Földközi-tenge-
ren a búvárhajók által elsüllyesztett hajótér
30 000 BRT volt, addig ez a szám októberben a
kétszeresére emelkedett, s novemberben már
135 000 BRT -ra rúgott. Ugyanakkor a többi ten-
geren elsüllyesztett hajótér havonta 40 000 BRT
körül mozgott. A veszteségek tehát a Földközi-
tenger térségében elképeszto módon megnot-
tek! Ezért az antant haditengerészeti parancs-
nokságai 1915. november 26. és december 4.
között értekezletet tartottak Párizsban. Ott arról
tanácskoztak, miként lehetne a Földközi-tenger
szállítási útvonalait biztonságossá tenni a ten-
geralattjárók támadásaival szemben. Úgy dön-
töttek, hogya Földközi-tengert 18 felügyeleti zó-
nára osztják, s azokban Nagy-Britannia, Francia-
ország és Olaszország cirkálókkal oltalmazza a
kereskedelmi hajókat. Olaszországnak jutott az
Adria, a Jón-tenger és a Líbia elotti vizek. Fran-
ciaország tíz zónát kapott, és a tengeralattjárók
elleni teljes hadmuveletet o irányította, de csak
kevés sikerrel, mert a párizsi konferencia
határoztait elég tökéletlenül valósították meg.
1916. március 2-9. között újabb értekezletet
tartottak Máltán, s ezen megállapították, hogya
tengeralattjáró-veszély a búvárhajók egyre nö-
vekvo száma miatt nagyobb, mint volt. Ezért a
párizsi konferencia határozatait újólag megero-
sítették, kijelölték a kereskedelmi hajók kötelezo
útvonalait, mégpedig a partokhoz közel. Ugyan-
ekkor fölvetodött az Otrantói-szoros hatéko-
nyabb lezárásának követelménye is. Az otrantói
tengerzár kérdése, amely évekre meghatározta
a térségben a hadiflották hadmuveleteit, ekkor
merült fel eloször komoly formában.
Oe addig is, amíg a tervet megvalósíthatták, a
-
gozösö ket felfegyverezték, számukat tovább
emelték, és egy ELCO-típusú brit ornaszádcso-
portot a szorosba vezényeltek. Amikor ez is ke-
vésnek bizonyult, az 1916 oszén, Tarantóban
tartott konferencián az antant illetékes haditen-
gerészeti vezetoi visszatértek az Otrantói-szoros
lezárásának kérdéséhez. A hozott határozatban
eloírták, hogya halászgozösök 15 mérföld szé-
lességben fésüljék át a szorost az olasz csizma
sarka és az albán partok között, Otranto és a
Santa Maria di Leuca-fok közötti teljes széles-
ségben. E vonaltól északra 22 halászhajóból és
18 olasz torpedónaszádból álló csoport, a vonal-
tól délre pedig nagyjából hasonló ereju és össze-
tételu francia kötelék járorözött. Mindehhez járult
a Srindisibol, Valónából és Otrantóból felszálló
olasz, valamint aKorfuból induló francia tenge-
részrepülok állandó orködése, amelyet huszon-
négy órás rádiószolgálat egészített ki. Az orha-
jókat különbözo típusú naszádok tartották szem-
mel. A zár északi sávjának egy olasz törzstiszt,
a középsonek egy brit ellentengernagy, a déli
sávnak pedig a francia flottaparancsnokság ve-
zetoje volt a felelose. Az 1917. január 23-24-én
Londonban tartott értekezleten az egész otrantói
zárrendszer parancsnokságát a brit Heneage
tengernagy vette át, az olasz foparancsnokság-
nak alárendelve.
A tengeralattjárók által a Földközi-tengeren
okozott veszteségek a hozott intézkedések elle-
nére tovább nottek. A havonta átlagosan elsüly-
Amerika; és angol. Angol, D-tlpus
HOLLAND-tipus
Francia,
,
SIRENE -tipUS
, '"
PLUVIOSE-tlptJs
Különbözo típusú tengeralattjárók keresztmetszeti vázlata
Iyesztett hajótér az addigi 80 000 SRT-ról 1917
elso negyedében havi 210 000 SRT-ra emelke-
dett, pedig a halászgozösök száma ekkor már
112 volt. A tengeralattjárók az elmúlt idoben
többnyire az olasz part közelében törtek át a Jón-
tengerre. 1917 elején ezt a szakaszt lehorgony-
zott hálóval elzárták. A tengeralattjárók ennek el-
lenére mindig kijutottak és vissza is tértek.
1917. április 28-án az Otrantói-szoros lezárá-
sa ügyében a Korfuban állomásozó COURSET
csatahajó fedélzetén újabb értekezletet tartottak;
a hajó az újonnan kinevezett francia flottapa-
rancsnok, Gauchet altengernagy zászlóshajója
volt. Elhatározták, hogy a zárrendszer szélessé-
gét 80 mérföldre növelik, s ennek érdekében a
kelet-nyugati irányban vontatott hálók vonalától
északra és délre még több torpedónaszádot és
rombolót küldenek orszolgálatra. Ezenkívül, az
értekezlet után tüstént hozzákezdtek egy 66
kilométer kiterjedésu, egyenként 2200 méter
hosszú és 50 méter mélységben lógó, szilárd há-
lórendszer kiépítéséhez, amely a tervek szerint
az Otrantói-fok elotti aknazártói Fano-szigetig
terjedt volna. Az acélsodrony hálót a 428 bója és
a 100 horgony úgy rögzítette, hogya háló felso
széle tíz méterrel a víztükör alatt húzódott. Az 50
Amerikai, Német és osztrák-
LAKE-tlpus magyar, KRUPP-tip.
I
Francia, Olasz,
,
GLAUCO-típus
103
méteres hálómélységre azért volt szükség, hogy
az arra haladó tengeralattjárót minden körülmé-
nyek között megfogja; a búvárnaszádok abban
az idoben nemigen tudtak ennél mélyebbre me-
rülni. Brindisi magasságában nappal nyolc-tíz
romboló cirkált, a Saseno-sziget vonalában pe-
dig éjjel és nappal ugyanennyi naszád látta el a
szolgálatot. Két hajó megfigyelo léggömböt von-
tatott. A zárat délen 12-16 tengeralattjáróva-
dász-hajó és újabb két léggömb elméletileg átha-
tolhatatlanná tette. Gyakorlatban azonban - ha
óriási kockázattal is - mind a német, mind az
osztrák-magyar tengeralattjárók kijutottak az
Adriáról a Földközi-tengerre, és többségük visz-
sza is érkezett. Persze, nem valamennyien ...
1917. július 24-26. között Párizsban a szak-
emberek ismét összeültek - ezúttal a megbe-
szélésen már egy amerikai tengernagy is részt
vett -, hogya Szuez-Gibraltár között haladó ke-
reskedelmi hajók biztonságát véglegesen ren-
dezzék. A konferencián elhatározták, hogy min-
denekelott a zárat orzo és a hálókat vontató ha-
jók biztonságát kell növeini. Egy 1917. május 15-
én végrehajtott rajtaütés ugyanis azt mutatta,
hogy a zárnak ez az egyik sebezheto pontja.
Az antant haditengerészeti vezetésnek ezzel
a kérdéssel foglalkozó értekezlete 1917. szep-
tember 4-én és 5-én Londonban, majd két nap
múlva, 7-étol 9-éig Brindisiben tanácskozott. Az
ott hozott határozat eredményeként október 28.
és november 18. között 2200 méter szélesség-
ben megépítették az angol módszer szerinti szi-
lárd zár elso szakaszát. Amikor azonban a bizott-
ság 17 nap múltán ellenorzést hajtott végre, ki-
derült, hogy ez ido alatt a viharos tengerjárás a
hálózárat leszaggatta a tartóbójákról, és lénye-
gében az egészet tönkretette. Ez muszakilag ért-
heto, mert sem a bóják, sem a horgonyok szá-
ma nem volt elegendo ahhoz, hogya hálót eros
104
hullámverésben is megtartsák. így tehát vissza-
tértek a korábbi, francia-olasz módszerhez. Az
1918. február 8-9-én ebben a tárgyban Rómá-
ban tartott újabb értekezleten megsürgették a zár
kiépítését, s február végéig Fano-Korfu vonalá-
ban 14 kilométer hosszú hálótorlaszt meg is épí-
tettek. A tervezett hatalmas hálótorlasz a szoros-
ban április 22-tol szeptember 30-ig épült, s ép-
pen a háború utolsó hónapjára készült el. Az
1918. szeptember 13-14-j párizsi értekezlet egy
Szövetséges Tengerészeti Tanácsot hozott lét-
re, amely nyomban elrendelte, hogya hálók leg-
kevesebb 85 méteres mélységig lógjanak a ten-
gerbe; ahol a tenger ennél mélyebb, ott a hálók
100 méterig is leérhetnek. Erre a határozatra
azért volt szükség, mert a tengeralattjárók merü-
lési mélysége idoközben megnott. A kiépítésére
azonban, ugyanúgy a tervezett 40 000 akna te-
lepítésére nem került sor.
A római konferencia a zárparancsnok tisztét a
brit Földközi-tengeri Flotta commodore-jára ru-
házta. (Különleges feladatra létrehozott alkalmi
kötelék parancsnoka. Egyes flottákban a sorha-
jókapitány fölötti rendfokozat.) A tengerzár vé-
delmét 40 brit romboló (köztük hat Ausztráliá-
ból), 12 francia romboló, 56 felfegyverzett kisha-
jó, 76 ágyúval felszerelt halászgozös és 36 brit
tengeralattjáróvadász-gyorsnaszád látta el. Hoz-
zájuk 1918 nyarán egy amerikai tengeralattjáró-
vadász-flottilla, 20 tengeralattjáró, továbbá az
olasz, a francia és az Otrantóban, valamint Ta-
rantóban állomásozó brit tengerészeti repülo-
egységek csatlakoztak.
A záron e hatalmas anyagi ero ellenére csak
kevés tengeralattjáró akadt fönn, jóllehet - az
olasz források szerint - 1918 áprilisában 22, má-
jusban 29, júniusban 35, júliusban 40, augusz-
tusban 37 és szeptemberben 47 tengeralattjáró
áthaladását észlelték.
-
Az Osztrák-Magyar Haditengerészet címere (1916. június 11-to/)

105
Az U 5 elsüllyeszt; a NEREIDE olasz tengeralattjárót

Az U 3 tengeralattjáró a nyílt tengeren

106
Az U 5 tengeralattjáró a kikötoben

Az U 40 az adriai partoknál

107
•• ~_. ,~.m ..• ~, ~ ~~ .',-",,' ~W,~ 'h~~ •••~~
fe o ge ral att} áro ina k tÖ,rténéfe ~19"O;7::,1'9:t}~1
 tengernagyi lobogó altengernagyi lobogó ellentengernagyi lobogó

Admíralsflagge 1853

nagyadmirálisi lobogó 1853-ban tengernagyi lobogó, 1853 tatlobogó

Standarte filr Erzherzoae

und Erzhermginnen

fohercegek és fohercegnok lobogója tábornagyi lobogó foszállásmesteri és lovassági

tábornoki lobogó

-
kommodori és Anciennitáts Stander orr- és csónaklobogó altábornagyi lobogó

A császári és királyi haditengerészet lobogói

108
 K riegsflagge 1749

hadilobogó, 1749 hadilobogó, 1786 kereskedelmi lobogó, 1869

Kricgstlaggc um J 730 SlandJr!e dc~ Kaiscrs und König.'l

hadilobogó 1730-tól császár és király standartja a császárné és királyné standartja

SI<lIIdath: rur Kai:'>('r

und Kaise,in

farlobogó, 1915 orr- és csónaklobogó, 1915 császár és király, illetve császárné

és királyné standartja, 1915

Qcncml-Major Slandarlt für Etl.hcrl\lQ:C

Wlli1pcl und f..n::hcrlo'lgintt<tn

vezérornagy lobogója árbocszalag fohercegek és fohercegnok

standartja, 1915

109
Az U 15 tengeralattjáró, háttérben a SANKT GEORG páncélos cirkáló

110
ten ger a lat t iéiroi naKt§rtéllefei'l~ 07.:-;:1918 111
 .-------=.

Az U 12 és U 27 számítógépes grafikája (E. Sieche)

112 -
Küzdelmes
Németország 1915 nyarán a kereskedelmi hajók
elleni búvárhajóharcot a Földközi-tenger térsé-
gére is kiterjesztette. Ebbe az osztrák-magyar
tengeralattjárók kis hatótávolságuk miatt ekkor
még nem tudtak bekapcsolódni. Víz alatti menet-
nél az U 1 és az U 2 hatósugara 40, a többié 60,
illetve 65 tengeri mérföld volt. Felszínen az U 1
és az U 2 970, az U 5 800, az U 10 és testvér-
hajói 1200, míg az U 4 - elméletben - 2000 ten-
geri mérföldet tudott üzemanyag-felvétel nélkül
megtenni. 1915 nyarán a flottának volt még egy
tengeralattjárója: a CURIE-bol U 14-re változott
francia búvárnaszád. Ez víz alatt 150, felszínen
6000 mérföldet tudott megtenni, de pályafutása
az új lobogó alatt igen balszerencsésen indult.
Elso útjain - 1915 júliusában - a fomotorjaival,
októberben a kormányával és sereg nyi egyéb
dologgal volt baj. 1915. október 14-én az új na-
szád parancsnokságát Georg von Trapp sorha-
jóhadnagy vette át, de neki is sok gondja akadt
vele. Minden dokumentáció, kezelési utasítás
nélkül kellett az idegen anyag, konstrukció keze-
lését megtanulniuk. Ki kellett ismerniük, mire ér-
zékeny, melyek a jellegzetes muszaki tulajdon-
ságai stb. 1915 novemberében és decemberé-
ben, egészen december 28-ig az albán vizeken
cirkált. Parancsnoka akkor szabadságra utazott,
helyére Vio Gaston sorhajóhadnagy, az addigi
második tisztje lépett.
Az eseményekben kissé visszakanyarodva
megemlítjük, hogy a cs. és kir. tengeralattjárók
1916-ban csak az Adrián tevékenykedtek s leg-
feljebb az Otrantói-szorosig vagy a Jón-tenger-
re, illetve a Tarantói-öbölbe juthattak le. így is
akadt éppen elég dolguk, hiszen még nagyon ke-
vesen voltak. Az U 1 és az U 2 Póla és Trieszt
körül orködött, nemkülönben az U 10 is. Az U 14-
et szinte folyamatosan javították. 1916-ban a na-
gyobb méretu U 4-en kívül csak a kis partvédok
álltak szolgálatban, úgymint az U 5, az U 6, az
U 11, 15, 16, 17, tehát mindössze hét egység.
ok
Közülük most elsosorban a három viszonylag
új búvárnaszád (U 15, 16, 17) harcait kísérjük fi-
gyelemmel, mert tevékenységük a cs. és kir. ten-
geralattjáró flottilla 1916. évi adriai hadmuvele-
teinek mintegy a keresztmetszetét adja. Mind-
hárman a Cattarói-öbölben állomásoztak, és on-
nan futottak ki az ekkoriban leginkább frekven-
tált dél-adriai hadszíntérre, az Otrantói-szorost is
beleértve.
Ez idoben már sikerült a tengeralattjárók kifu-
tásait úgy egyeztetni, hogy egy vagy ketto csak-
nem mindig a nyílt tengeren tartózkodott, tehát
váltották egymást. A naszádok ekkoriban már el-
jutottak az Otrantói-szorosig, sot, az U 4 március-
ban - elsoként a cs. és kir. búvárhajók közül - a
Tarantói-öbölben is járt, s ott robbanótöltettel el-
süllyesztette a brit JOHN PRITCHARD háromár-
bocos vitorlást. Az U 4 parancsnoka ekkor Rudolf
Singule sorhajóhadnagy volt; o 1915. április 9-e
óta állt a búvárnaszád élén, s maradt is 1917. no-
vember 30-ig. O volt a leghosszabb ideig ugyan-
annak a tengeralattjárónak a parancsnoka.
Most nézzük, mi történt a három testvérhajó-
val, ezek a gyenge kis egységek, bátor és el-
szánt tengerészek kezében hogyan állták meg a
helyüket?
Az U 15 - parancsnoka Fahndrich Frigyes sor-
hajóhadnagy, második tisztje Tóth István fregatt-
hadnagy - 1916-ban január 9-én futott ki eloször,
de még aznap vissza is tért. 11-étol már több na-
pon át Albánia elott orjáratozott - ez még a szerb
hadsereg menekítésének az idoszaka volt -, de
hamarosan visszatért: amotorolaj és a kenoolaj
egyaránt rossz minoségu volt, s ezért a motorok
gyakorta leálltak. Amikor az olajcsere után, ja-
nuár 21-én délután ismét az albán vizekre indult,
23-án, hajnali fél hatkor egy San Giovanni di
Medua felol közeledo kórházhajót vett észre. Ol-
dalán hatalmas vöröskereszt. A gozös hat óra 15
perckor már csak 500 méterre volt a tengeralatt-
járótóI. Ekkor a parancsnok hajójával felemel ke-
113

Az U 11, háttérben a SANKT GEORG cirkáló
dett, hogy megvizsgálja, valóban kórházhajóval
van-e dolga. Két lövést adott le eléje, amely a vi-
lág minden tengerészeténél azt jelenti, hogy: állj!
A gozös azonban nem állt meg, hanem teljes
erovel tovább sietett, majd el is tunt.
Másnap az U 15 a Drin-torkolat elott egy go-
zössel és egy rombolóval találkozott. A 16 óra
45 perckor lanszírozott torpedó célt tévesztett,
de felhívta magára a figyelmet, s a romboló meg-
indult a tengeralattjáró felé, hogy eltapossa. Az
U 15 azonban idejében lemerült a megfelelo
mélységbe, majd másnap visszatért a bázisára.
Februárban még háromszor indult bevetésre,
mindannyiszor az albán vizeken cirkált, s február
11-én Antivariban éjszakázott. Negyedik februá-
ri útján, 28-án összetalálkozott az U 6-tal. Ké-
sobb, Durazzo elott megállt, s a felszínen az ak-
kumulátorait töltötte fel. Ez kis híján végzetessé
vált, mert közben egy ellenséges tengeralattjáró
a közelébe manoverezett, s csak akkor vették
észre, amikor már jött is a torpedó. Az U 15 le-
génysége megdermedve látta a buborékcsíkot,
de arra, hogya naszád a helyérol elmozduljon,
nem volt lehetoség. A torpedó pontosan az U 15
tornya felé haladt. Aztán az U 15 megrándult: a
torpedó neki ütodött agerincének, de a robbanás
elmaradt. A torpedó a túlsó oldalon felsiklott a
felszínre, és eredeti irányát megtartva folytatta
útját. Déli 12 óra múlt 34 perceel, ám aznap sen-
ki sem tudott ebédelni. Az ellenséges tenger-
alattjáró periszkópja lassan megfordult és eltá-
volodott, feltehetoen nem volt több torpedója. Az
U 15 is útnak indult, s négy nap múltán vissza-
tért a Bocchéba. Márciusban háromszor futott ki,
harmadszor új parancsnokkal, Franz von Rze-
menowsky sorhajóhadnaggyal a fedélzetén, de
még aznap visszafordult, mert a levegonyomás-
11
csökkento szelepe elromlott. Az U 15 Rzeme-
nowsky sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt
még kétszer indult cirkálóútra. Egy alkalommal
egy gozös ellen indított torpedója célt tévesztett,
viszont a gozös észrevette a periszkópot, s he-
ves ágyútuzzei árasztotta el a naszádot. Más al-
kalommal Brindisi elott 45 méter mélyre kellett
merülnie, mert nyolc halászgozös lotte.
Május 10-én az U 15 parancsnokságát ismét a
budapesti születésu Fahndrich sorhajóhadnagy
vette át, de a május 14-j kifutásának második
napján a periszkóp függoleges mozgatására
szolgáló készülék elromlott. Házilag valahogyan
rendbe hozták, s az orjáratot Brindisi magassá-
gában folytatták. Május 17-én, Brindisitol17 mér-
földre keletre, két romboló kíséretében egy SAN
GIORGIO-típusú cirkáló jelent meg, de a lesben
álló búvárnaszádot nem vették észre. Torpedó in-
dítására a nagy távolság miatt nem került sor.
Nem sokkal késobb az U 15 elott, sajnos a kel-
leténél távolabb, néhány INDOMITO-típusú rom-
boló és egy kórházgozös haladt nagy sebesség-
gel. Mögöttük azonban feltunt egy rnéltóságteljes
lassúsággal mozgó tehergozös. A búvárhajó pa-
rancsnoka felkészült a támadásra. A hajó belse-
jébol egymás után érkeztek a jelentések: minden
készen áll! A parancsnok szeme a periszkópra
tapadt, s azt az elektromos készülékkel, amelyet
elozo nap javítottak meg, idonként feltekerte. A
második tiszt, Tóth István fregatthadnagy a gép-
terem ajtajában, a harmadik tiszt, Ricsóváry Sán-
dor fregatthadnagy a torpedótérben várta a ve-
zényszót. Három magyar tiszt csak ritkán jött így
össze egy tengeralattjárón. Aki tehette, a pa-
rancsnokot nézte, hátha leolvas valamit az arcá-
ról. Oe Fahndrich arca nem árult el semmit. Vég-
re a parancsnok hangja törte meg a csendet:
- Vigyázzatok, fiúk! A szép kövér mameluk
mindjárt ideér, már csak 500 méterre lehet. Ilyen
hatalmas fogásunk még nem volt! Akkora, mint
a Gellért-hegy! Vigyázz! Jobb torpedót indíts!
Kormányt balra!
Fahndrich a periszkópot a torpedó nyomvo-
nala után fordította, s elégedetten látta, hogy az
irány jó.
- Irányban van, csak a mélység is legyen jól
Benne van!
A következo pillanatban már mindenki hallot-
ta és érezte is a robbanást.
 - 14 óra 30 - jelentette az idot Tóth fre-
gatthadnagy. Ricsóváry is hátrajött és mosoly-
gott.
- Mit csinál a "Gellért-hegy"?
- Gyere, nézd! Farral megy a fenékre. Látod
a nevét?
- Igen. Az olasz STURA. Több mint 2000
BRT - gondolom.
Tóth is a periszkóphoz lépett.
- Hadd nézzem - tolta félre a harmadik tisz-
tet. Már vízen van a csónakjuk. Lehetnek vagy
húszan benne.
- Ez az elso nagy fogásunk - szögezte le
a parancsnok. Hangját eros robbanás nyomta
el. - Kazánrobbanás!
Vége ...
- 14 óra 35 - nézett az órájára Tóth fregatt-
hadnagy. - Várunk még?
- Nem, indulunk haza. Add meg az irányt és
a süllyedés helyét. Akkora itt a forgalom, mind-
járt itt lesznek a taljánok, tanácsosabb, ha ango-
losan távozunk ...
Este már Durazzo elott hajóztak, ahol egy ten-
geralattjárót láttak, amely - nyilván az is észre-
vette oket - eltunt.
Másnap befutottak a Bocchéba. A hajólajst-
romból megtudták, hogy az elsüllyesztett gozös
urtartalma 2238 BRT volt. A hazatérés után de-
rült ki, hogya robbanás hatására a tengeralatt-
járó is javításra szorul. Öt napon át a cattarói új
úszódokkban állt, ezután megtartották a próba-
járatokat.
Elso bevetésére a javítás után csak június 21-
én indult el. Az Otrantói-szoros volt a cél, ahova
22-én érkezett meg. Azért ilyen sokára, mert két
halászgozösökbol álló orláncon kellett áthatol-
nia. A zár szélességét a halászgozös-orláncok
beállításával azért nyújtották a leheto legna-
gyobbra, hogyatengeralattjárókat aszorostól
minél távolabb a víz alá kényszerítsék, a legény-
ség mielobb fogyassza el a levegot, a motorok
pedig minél rövidebb ido alatt merítsék ki az ak-
kumulátorokat. A szoroson tehát nem lehetett
könnyen és gyorsan átcsúszni. A manover rend-
kívül nagy fizikai és idegi megpróbáltatással járt,
s elofordult, hogya kényszeríto körülmények a
naszádot jóval hosszabb ideig tartották a víz
alatt, mint eredetileg tervezték, ahogyan a pa-
rancsnok kiszámította.
Az U 15 1916. június 23-án a Valona-Santa
Maria di Leuca-fok és a Brindisi-Korfu közöt-
ti képzeletbeli összekötovonal keresztezodésé-
ben, az Otrantó-foktól18 mérföldre egy hatalmas
olasz segédcirkálóval találkozott, amelyet a fran-
cia FOURCHE romboló kísért. A segédcirkáló
neve CITTA DI MESSINA (3495 BRT) volt, és a
fedélzetén az Albániában harcoló olasz csapa-
tok megerosítésére 2800 olasz katonát szállított.
Fahndrich ragyogó helyen állt lesben. A csa-
patszállító segédcirkáló - mint mondta - "béka-
perspektívából", ahogyan a periszkópon át látni
lehetett, nagyobbnak tunt, mint a János-hegy.
Minden ember az ütközetálláson. A naszád-
ban - ha lett volna - még a légy zümmögését is
meg lehetett volna hallani. A gépek és a torpe-
dók mellett álló férfiak tudták, hogya kiszemelt
áldozatot egy romboló is kíséri, nem magányo-
san utazik Valona felé. S ha egy romboló ráta-
pad a búvárnaszádra, az keserves és fölöttébb
bizonytalan perceket okozhat.
- Bal torpedó kész?
- ... torpedó kész!
- Bal torpedót indíts! Merülés 45 méterre! Ido?
- 8 óra 38 perc - válaszolta Tóth.
A parancsnok néhány másodpercig figyelte a
torpedó fehér buborékcsíkját, amely pontosan a
hajó közepének tartott, aztán a naszád merülni
kezdett, és már csak a kék tengert látta. A kis
tengeralattjárót rövidesen hatalmas robbanás
rázta meg. Az ilyenkor esedékes hurrá! eloször
a fiúk torkán akadt, de miután semmi különös
nem történt, az öröm és a megkönnyebbülés
mégiscsak elocsalta a felszabadult hurrá!-kat.
Közben hallották a kazánok robbanását is,
amelynek hangja a torpedó robbanásának hang-
jától meroben különbözött.
- Ez még az elozonél is nagyobb volt! - neve-
tett a parancsnok.
És ekkor elszabadult a pokol!
A FOURCHE nevet viselo romboló úgy ron-
tott az U 15-re - amely már igyekezett minél mé-
Iyebbre merülni - mint egy fúria. Ahogyan ké-
sobb Ricsóváry fregatthadnagy a tiszti szalon-
ban elmesélte: "Két órán át szünet nélkül bom-
báztak fentrol. A robbanások oly hevesek vol-
tak, hogy a villany egymás után négyszer ki-
aludt, és ilyenkor a vadul dülöngélo kis búvár-
hajó teljes sötétségbe borult. A víznyomás úgy
115
dobált bennünket, mint a leghevesebb vihar. Az
ingásméro egy alkalommal már 48 fokot muta-
tott, tudom, én figyeltem. Úgy éreztem, mintha
egy óriási üllon ülnék, amelyre minduntalan tel-
jes erovel lecsap egy rettenetes gozkalapács.
A bombák víztölcsérei a visszazuhanásukkor
olyan zajt csaptak, mintha vagonszámra kavi-
csokat zúdítottak volna egy vaslemezre. Az
egyes robbanások között kísérteties, halálos
csend uralkodott, még a motorok halk duruzso-
lását sem lehetett hallani. Nem hittük, hogy
megússzuk ezt az ördögi táncot..."
Oe megúszták. Sot, még arra is maradt ere-
jük, hogy amikor közel két óra múltán minden el-
csendesedett, a búvárnaszád kidugja periszkóp-
ját, és körülnézzen a süllyedés helyén. A fiúk a
naszád mélyén, eltikkadva és megkönnyebbül-
ve, nem akartak hinni a fülüknek.
- Mindkét torpedó kész?
- Mi a fenét akarhat még a parancsnok úr? -
nézett Ricsóváryra az egyik matróz, aki még az
U 15-ön újonc volt.
- Azzal maga ne törodjön.
A torpedó kezelok beállították a jobb oldali tor-
pedót.
- Jobb oldali torpedó kész!
A naszád ekkor Fahndrich sorhajóhadnagy pa-
rancsára periszkópmélységre emelkedett. Amint
a periszkóp megjelent a felszínen, a FOURCHE
francia romboló - kituno parancsnoka és orsze-
mei voltak -, amely a süllyedés helyén tartózko-
dott és a katonákat halászta ki a vízbol, azonnal
a tengeralattjáró felé fordult, és teljes gozzel
megindult feléje, hogy eltapossa. Fahndrichek
azonban helyén volt a szíve, és az U 15 éppen
jó irányban állt.
- Jobb torpedót indíts!
Fahndrich feszülten figyelte a fehér buborék-
csíkokat és a rombolót. A FOURCHE pontosan
bele rohant a torpedóba! Hatalmas robbanás,
égig éro vízoszlop, gozfelho, aztán a romboló
bátor legénysége fölött összecsapódott a ten-
ger. A már kimentett katonák újból a vízbe rö-
pültek.
- Pontosan tíz órakor lanszíroztuk a másodi-
kat - jelentette Tóth fregatthadnagy. Ot már csak
néhány hét választotta el a sorhajóhadnagyi elo-
léptetéstol és attól, hogy megkapja egy búvárha-
jó parancsnokságát.
116
Fahndrich eloször csak tizenhat perc múlva le-
sett ki. A romboló helyén mentocsónakot ringa-
tott a tenger, körülötte a vízben úszók százai.
Olasz gyalogosok és francia tengerészek.
- Oda nézzetek, Pista! - intette magához a
második tisztet a parancsnok. - Egyetlen vacak
kis ladikjuk maradt. És sehol a közelben ellen-
ség. Nos?
Tóth fregatthadnagy leemelte tányérsapkáját,
gondosan megvakargatta a feje búbját, aztán rá-
nézett a parancsnokára.
- Van még egy teljesen fölösleges mentocsó-
nak ezen az istenverte kasztnin ...
- Ricsóváry, felemelkedünk, készítsétek elo a
mentocsónakot és a mentoöveket!
A nagy sivítással betóduló surített levego ki-
préselte a merülotartályokból a vizet, s a naszád
felemelkedett.
- Horizontális kormánylapátokat vízszintbe!
Mentofelszerelést a fedélzetre!
Felvágódott a torony fedele, s a parancsnok
után a második tiszt is kiugrott a fedélzetre,
amelyrol a sós tengervíz éppen csak lefolyt. Mö-
göttük a többiek hozták a mentogyuruket. Ketten
hátra, a kis mentocsónakhoz siettek.
Hogyan számolsz majd el vele? - nevetett
Tóth fregatthadnagy a parancsnokra, aki csak le-
gyintett rá.
- Lökjétek már közéjük a csónakot, hajigálja-
tok ki mindent, amiben megkapaszkodhatnak.
Ezek már csak hajótöröttek.
- Szegény gyalogbékák - dünnyögte a máso-
dik tiszt és intézkedett, hogyamentoeszközök a
vízben kapálódzók közelébe kerüljenek. A na-
szád csaknem közöttük mozgott.
- Igyekezzetek, fiúk, már biztosan közeledik
valamiféle mentoexpedíció, aztán még mi is rá-
fizetünk! - biztatta embereit a parancsnok és le-
szólt a torony nyílásán.
- Ricsóváry, tartalék torpedó kat elokészíteni,
utána fordulás és iránya Bocche!
Az U 15 éppen idoben fordult, mert már lát-
ták a közeledo füstcsíkokat, s hamarosan egy
CASQUE-típusú francia romboló körvonalai bon-
takoztak ki, amely nagy sebességgel közeledett
feléjük. Alig volt 2000 méterre, amikor a búvár-
hajó eltunt a víz színérol. Még hallották a gyors-
tüzelok ugatását, aztán csend lett. Az emberek
a kitüntetésekre, az ünneplésre, a pihenésre és
egy kis szabadságra gondoltak; ez utóbbi koránt-
sem volt olyan bizonyos, mint amedália.
Másnap estére érkeztek vissza támaszpont-
jukra. Az árbocra húzott jelzolobogók büszkén
hirdették az eredményt: a csapatszállító segéd-
cirkáló és egy romboló elsüllyesztését. Fahn-
drichnek - és az U 15-ének - ez volt az elso el-
süllyesztett hadihajója. Az Adrián a kereskedel-
mi hajók elleni búvárhajóharc szorosan össze-
kapcsolódott a hadihajók ellen vívott fegyveres
küzdelemmel.
Az ünneplések és a szabadságolások miatt az
U 15 valóban elég hosszú ideig nem mozdult ki
támaszpontjáról: csak július 22-én futott ki újból.
Ezen és a következo két cirkálóúton - ahogya
szenvtelen hadijelentésekben szerepelt - semmi
különös esemény nem történt. Minden útján ta-
lálkozott néhány cirkálóval és rombolóval, de
nem tudta utolérni oket. Egy alkalommal leégett
a periszkóp emelogépe, ezért soron kívül haza-
tért, pedig akkor éppen egy NINO BIXIO-típusú Tóth István fregatthadnagy, az U 15 második tisztje
nagy cirkáló közelében haladt el.
Október közepén Fahndrich szabadságra uta- cenként még négy követett. A beállításuktói füg-
zott, helyét - immár másodszor - Rzemenowsky go mélységben robbanó bombák hevesen ráz-
sorhajóhadnagy vette át. ták, rángatták a naszádot, amely úgy ingott, bil-
Október 26-án, 16 óra 30 perckor egy feléjük legett jobbra-balra, mintha valami papírcsónak
tartó, hasas, nagy tehergozöst pillantottak meg, lett volna. Egy lámpa eltörött, aztán sötét lett.
amely láthatóan Korfuból jött, és nyugat-délnyu- - Tartalék áramot! Azonnal keressék meg a hi-
gatnak hajózott. Egy INDOMITO-típusú romboló bát! - intézkedett a második tiszt. Anaszádban
oltalmazta. A parancsnok egy ideig töprengett, ismét kigyulladt néhány villanykörte, az emberek
melyiket támadja meg, mert olyan bravúrra, mint kimozdultak dermedt némaságukból.
Fahndrich, aki egymás után a gozöst és a rom- - Leértünk az 50 méterre! - jelentette parancs-
bolót is megtorpedózta - s ez az egész flottában nokának Tóth. De ezt már mindenki érezte. A ví-
nagy szenzációt keltett -, nem mert vállalkozni. zibombák robbanásai elmaradtak, helyette a
Végül is a szállítóhajót pécézte ki, mondván, csaknem ugyanolyan félelmesen hangzó patto-
hogya kereskedelmi hajók elleni háború fonto- gás aggasztotta a hajó legénységét. A nagy mély-
sabb, és naszádjával lanszírozó helyzetbe ma- ségben a víz nyomása olyan eros már, hogy a
noverezett. Fél óra múlva kifutott a baloldali ve- naszád köpenye a nyomásnak nehezen áll ellen,
tocsobol a torpedó. A parancsnok órával a kezé- a szegecsek helyenként elpattannak, a bádogle-
ben várta a robbanást ...negyven ...ötven ...hatvan mezek benyomódnak. Ha az alakváltozás csupán
másodperc, már célba kellett érnie ... hatvanöt... tizedmilliméternyi, a naszád belsejében a "fém le-
hetven! Megvan! mezek sírása" úgy hallatszik, mintha a külso ha-
A robbanás nem volt túl eros, de mégis rob- jófal beszakadt volna és már jönne is a vég ...
banás volt.
Senki sem szólt egy szót sem~ de mindenki
- Gyerünk le 50 méterre! - vezényelt a pa- görcsösen markolt valami keze ügyébe eso tár-
rancsnok. - Tartalék torpedót elokészíteni! gyat, feszülten arra várakozva, hogy az ellenség
Ricsóváry máris intézkedett, Tóth a merülést megunja a keresést és továbbáll. Az egyik gép-
ellenorizte, amikor, a robbanás után két perccel kezelon és a kormányoson kívül senkinek sem
a vízbe vágódott az elso vízibomba, amelyet per- akadt dolga. Az amerikai Sims tengernagy sze-

117
rint a teljes tehetetlenség tudata és az az érzés,
hogy az ember ki van szolgáltatva a sorsnak, a
legirtózatosabb idegfeszültséget váltja ki az acél-
koporsóba zárt tengerészekbol. Vízibomba-tá-
madás után a búvárhajók legénysége néha he-
tekig tartó kezelésre szorul. ..
- Komisz egy találmány ez a vízibomba -
dünnyögte egy ido múltán Tóth fregatthadnagy.
- Szerencsére, még csak kevés van belole, s
úgy látszik, a taljánnak is elfogyott a készlete -
próbált mosolyogni, de abból csak valami torz vi-
gyorgás lett.
Húsz perc múlva periszkópmélységre emel-
kedtek.
- Ég a gozös. És orral elore lassan süllyed -
tájékoztatta a két tisztet a parancsnok.
A gozös felol közben nagy robbanások hallat-
szottak, a lángok közül különféle tárgyak repül-
tek a levegobe, majd pörögve csapódtak az ero-
sen hullámzó tengerbe. A gozös mellett lavíro-
zó romboló ügyet sem vetett a tengeralattjáró-
ra. Árbocán a vöröskeresztes lobogóval teljes
biztonságban érezte magát, és a hajótörötteket
halászta ki a vízbol. Rzemenowsky sorhajóhad-
nagy parancsot adott a hazatérésre. Otthon tud-
ták meg, hogy az elsüllyesztett gozös az olasz
2207 BRT-s POLCEVERA volt, és loszert szál-
lított. Az olasz jelentésbol az is kitunt, hogy en-
nél a támadásnál egyetlen ember sem vesztet-
te életét. A rombolónak sikerült mindenkit ki-
mentenie, hiszen az U 15 a "genfi lobogót" tisz-
teletben tartotta.
Fahndrich közben visszajött szabadságáról,
és ismét átvette az U 15 parancsnokságát. Na-
szádjával mindössze háromszor futott ki, rövid
utakra, illetve a cirkálás két alkalommal musza-
ki hiba miatt sikerült kurtára. Egyszer a pör-
gettyus tájoló, másszor a mélységkormány rom-
lott el.
December 11-én Fahndrich elbúcsúzott az
U 15-tol, mert a készüloben lévo U 30 parancs-
noki poszt jára szemelték ki. Sikerült kijárnia,
hogy régi, jól bevált két tisztjét is magával vihes-
se, sot, az U 30 Bakay Gyula fregatthadnagy
személyében még negyedik tisztet is kapott,
hogy jól beletanuljon a mesterségbe.
Tóth István, aki közben sorhajóhadnaggyá lé-
pett elo, tavaszig az U 15-ön maradt, Ricsóváry
helyére Csicsery László sorhajóhadnagy került.
118
Most Fahndrichhel együtt elbúcsúzunk az
U 15-tol, s egyik testvérhajójának, az U 16-nak
a harcairól írunk.
Az U 16 parancsnoka 1915. november 18-a
óta lovag Orestes von Zopa sorhajóhadnagy volt.
A búvárnaszád december közepén egy 3,7 centi-
méteres, 23 urméret-hosszúságú gyorstüzelo
ágyút kapott, s ekképpen felszerelve a kereske-
delmi hajók elleni harcra, december 19-én futott
ki a támaszpontjáról, hogy Albánia elott cirkálva
valamilyen zsákmányra tegyen szert. Második
tisztje az a Meixner Pál fregatthadnagy volt, aki
1915. november 23-án az UNIONE motoros vi-
torlást ekrazittal fel robbantotta. Ez volt az elso
fel robbantott kereskedelmi hajó az Adrián.
Meixner már akkor az U 16-on szolgált.
Ezen az úton vad viharba kerültek. A heves
szél számtalan és sokféle fatárgyat és úszó
üveggömböt sodort a közelükbe. Amikor egy ré-
szüket kihalászták, látták, hogy ezeket az orkán
az otrantói tengerzár hálóiról tépte le, és az al-
bán vizekig vitte oket. Az orjáratot a vihar miatt
félbe kellett szakítaniuk, mert a hajót tízméteres
mélységben sem lehetett megtartani, s 25 méte-
ren úgy pörgött, mint az orsó. A legénység so-
kat szenvedett a tengeribetegségtol, s a vad hul-
lámzás a baloldali vetocsövet tönkretette. Ami-
kor már némileg csendesebb idoben, éppen ka-
rácsony napján, meglehetosen rosszkedvuen is-
mét kifutottak, szétrepedt a hocserélo palást,
ezért december 26-án visszatértek. A búvárna-
szád ot a PANDÚR romboló 27-én javításra Pólá-
ba vontatta, s ott dokkba került. A legénység,
amely a karácsonyt kényszeruen a nyílt tenge-
ren töltötte, a szilvesztert már a parton ünnepel-
hette. S ha a hajó már úgyis javítás alatt állt, a
fomotorok hengereit is kicserélték. Ehhez a mu-
velethez le kellett szerelni a tornyot, s az addigi
vízhatlan vitorlavászon ból készült mellvédet eros
bádoggal cserélték ki. A búvárnaszád a javítás
és a próbajáratok után, 1916. január 18-án tért
vissza a Bocchéba, de máris géphibával. Beve-
tésre elso alkalommal csak február 3-án futha-
tott ki. A hajó az Albánia elotti cirkálóútján több-
ször nehéz helyzetbe került: cirkálók, rombolók
és torpedónaszádok fedezték föl és vették üldö-
zobe. Vízi bombákat szórtak rá, de ugyanolyan
eredménytelenül, mint amilyen sikertelenül indí-
totta az U 16 az egyik torpedóját egy gozösre.
"''''~~1?i*>"'''''''$~*,''''''('''
lj A"zfj'o$,z,'t'r8.k-;':'m,8
"*,'4#!..·;Q<1i'ol""&'I~" '\"~""" "
9 y a r lh adj ten 9 e ré sze t
 Pontosabban szólva, lopa sorhajóhadnagy
egy ideig figyelemmel kísérte a torpedó útját és
látta, hogy helyes irányban halad, de nem rob-
ban föl. Másnap, a Laghi-fok elott újból eléjük ke-
rült egy nagy gozös. Amikor megközelítették,
érezték, hogya naszádot valami kétszer is meg-
taszítja, s közben eros, súrlódó hangot hallottak.
Hat méterre lemerülve teljes erovel igyekeztek a
gozös közelébe, de a parancsnok a toronyabla-
kon át vastag drótsodronykötelet látott. Pontosan
olyant, amilyen az aknát tartja. Aztán jött a kö-
vetkezo, és még egymás után jó néhány.
- Egész lassan, mindkét gép egész lassan! -
kiáltott a parancsnok. A naszád lelassult. A hajó
falát félelmetes hangokat adva súrolták az akna-
zár drótkötelei. Az emberek mozdulatlanná der-
medtek. Csak a villanymotorok zümmögése és a
drótkötelek súrlódása hallatszott.
- Vajon mikor ütodünk neki az egyik akná-
nak?!? - gondolták.
Szerencséjük volt. Oe az eset után az orszol-
gálat jobb ellátása érdekében a tengeralattjárók-
ra egy harmadik tisztet osztottak be. Ekkor ke-
rült a naszádra harmadik tisztként Szelke Árpád
fregatthadnagy. A szolgálatot ezután nyolcórás
váltással látták el.
A legközelebbi, Albánia elotti cirkálóútján lopa
sorhajóhadnagy szeme láttára robbant föl egy el-
lenséges gozös azon a Laghi-fok elotti aknazá-
ron, amelynek aknatartó drótkötelei között az
U 16 páratlan szerencsével keresztülvergodött.
- Úgy látszik - jegyezte meg a parancsnok né-
mi kárörömmel -, elfelejtették a saját hajóikat az
aknamezorol tájékoztatni. Az U 16 ezt követoen
Antivariba futott be, ott éjszakázott, s csak három
nap múlva tért vissza a Bocchéba. Onnan még
egyszer járorözésre indult, de a fergeteges idojá-
rás miatt másnap vissza is tért. A március 11-i
járormeneténél csak késon vették észre, hogy ha-
nyagságból az orrfenékakna egyik szelepét nyit-
va felejtették. A betóduló víz ellepte az elülso ak-
kumulátorokat, s ezt csak akkor vették észre,
amikor már eros klórgáz fejlodött. Azonnal vissza-
fordultak, mert a nyílt tengeren nem tudták meg-
állapítani, hogy a víz honnan tört be. A titkot csak
a dokkban fejtették meg. A tengervíz 40 akkumu-
látorcellát tett tönkre, a hajó csak április végére
lett ismét üzemképes. A búvárnaszád az április
24. és 27. közötti útján a Valona-Brindisi vona-
Ion, 1000 méterrol torpedót indított a francia
FOURCHE rombolóra; a torpedó azonban mellé
ment. A romboló felboszült oroszlánként rontott a
tengeralattjáróra, s két vízibombát [18] dobott utá-
na, amelyek azonban nem okoztak kárt. Ezeket
a mélységi, más néven vízibombákat ekkoriban
rendszeresítették a flottáknál, és még nagyon ke-
vés volt belolük. A FOURCHÉ-nak például csak
ketto s a tengeralattjáró így menekült meg.
Az U 16 májusban csak egyszer volt a tenge-
ren. Látott is néhány gozöst és rombolót, s azok
is észrevették a búvárnaszád periszkópját, de
minden alkalommal el tudták kerülni egymást, s
jelesebb esemény nem történt. Nem így a júniusi
második útján. A búvárhajót június 15-én, még Al-
bánia elott egy francia tengeralattjáró támadta
meg, másnap egy francia torpedónaszád. Har-
madnap a Santa Maria di Leuca-Valona vonalon
négy gozösbol álló konvojjal találkozott, amelyet
négy romboló kísért. Bár lopa sorhajóhadnagy-
nak nem volt könnyu dolga, mégis sikerült egé-
szen a közelükbe óvakodnia; elso torpedóját 600
méterrol indította a gozösre, majd igyekezett 20
méteres mélységbe. A robbanás azonban elma-
radt. Csak két és fél perc múlva hallatszott néhány
gyengébb robbanás. Amikor a búvárhajó jó há-
romnegyed óra múlva periszkópját kidugta, egy
NEMBO-típusú rombolót látott azon a helyen, ahol
a gozös volt. Mellette egy mentocsónak, benne
tengerészek. Egy másik romboló is volt a közel-
ben, de szemmel láthatóan nem csinált semmit.
A karaván eltunt. Hogy mi történt valójában, az-
óta is felderítetlen. Lehet, hogya lövés pontatlan
volt, de az is lehet, hogya gozöst elsüllyesztették.
Ezt követoen tovább folytatták a cirkálást az
Otrantói-szorosban. Többször láttak gozösöket és
rombolókat, ám mindannyiszor túlságosan távol
ahhoz, hogy az üldözésükre indulhattak volna. Jú-
nius 20-án érkeztek vissza kikötojükbe. Az U 16
ezúttal közel egy hónapon át feküdt a Bocchéban.
Most vessünk egy rövid pillantást a harmadik
B I típusú testvérhajóra, az U 17-re, amelynek
1915. december 9-e óta ldenko Hudecek sorha-
jóhadnagy volt a parancsnoka. 1915. december
30-tói az U 17-nek is a Bocchéban volt a bázisa.
Elso hajóját, egy vitorlást, amelynek sem lobogó-
ja, sem neve nem volt - miután személyzete egy
csónakon kievezett az albán partra -, 1916. ja-
nuár 1-jén ágyútuzzei süllyesztette el. Közben az
119
 U 17-et egy romboló támadta meg, mire az - a vi-
torlás már addigra elmerült - igyekezett mielobb
eltunni a színhelyrol. Januárban és februárban
(ez, mint többször említettük, a szerb hadsereg
evakuálásának idoszaka) az albán partok közelé-
ben járorözött. Többször került lanszírozó helyzet-
be, de a torpedó közeledését mindannyiszor ész-
revették. Egy ízben a célba vett csapatszállító go-
zös kitért a torpedó útjából, a kíséro rombolók
egyike pedig vadul rávetette magát a lélekszakad-
va menekülo, víz alá bukó tengeralattjáró ra, hogy
rárohanva eltapossa, vagy ha ez nem sikerül, ví-
zibombáival lapítsa be, szakítsa át a merülotar-
tályokat. Másszor közeledo gozöst akart megállí-
tani oly módon, hogy eléje lott a gyorstüzelo ágyú-
jából (természetesen felemelkedve). A gozös
azonban nem állt meg, hanem a tatra helyezett
ágyújával viszonozta a tüzet, s rövid ido alatt be-
lotte magát az U 17-re. így számára ismét csak a
menekülés maradt hátra, annál is inkább, mivel
közben egy romboló is megjelent, amely a gozös-
sei együtt hosszú ideig kereste a tengeralattjárót.
Az antant 1915 végére, 1916 elejére már min-
den kereskedelmi gozöst ágyúval szerelt föl, és
ez a tengeralattjárók számára a kímélo taktikát
lehetetlenné tette.
1916. február 23-án Durazzo elott meg akart
támadni egy gozöst, de észrevették, s a hajóról
tüzet nyitottak a tengeralattjáróra. Aznap délután
három INDOMITO-típusú romboló támadta meg.
E cirkálások közben találkozott az U 16-tal, és né-
hány nappal késobb az U 6-tal is. Más alkalom-
mal egy nagy méretu német s több francia búvár-
naszád ot láttak. Közben a naszád pörgettyus tá-
jolója elromlott, ezért vissza kellett térniük a bá-
zisukra. A parancsnok erélyesen követelte, hogy
hajójába végre építsenek be egy korszeru mág-
neses kompaszt. Kérése meghallgatásra talált, s
az U 17 március 14-ig a javítómuhelyben pihent.
A javítás utáni elso útján, március 15-én, az olasz
partok közelében érte az elso légitámadás. A le-
dobott bombák melléje hullottak, Hudecek sorha-
jóhadnagy mégis 30 méteres mélységbe vitte na-
szádját, mivel a repülok a tiszta vízben 10-15
méter mélyre is leláttak, s észrevették az ilyen
mélységben haladó tengeralattjárót.
Március 16-án futott be a Brindisibe a KÖNIG
ALBERT kórházhajó. Történetét minden cs. és
kir. tengerésztiszt jól ismerte.
120
A 10 484 BRT-s gozös az északnémet Lloyd
Társaság tulajdonában volt, de az olasz kormány-
zat lefoglalta és a szerb hadsereg behajózásánál
felhasználta. 1916. január 20-án az Albánia elott
orködo U 11 két eléje irányított lövéssel megállí-
totta, hogy ellenorizze. Az U 11 parancsnoka-
Robert von Teufl sorhajóhadnagy - a második
tisztjét, Hermann Rigele fregatthadnagyot két al-
tiszttel a gozösre küldte át; a tiszt átvette a gozös
parancsnokságát és bevezette a Bocchéba. A
gozösön a kapitányon kívül hat tiszt, 182 személy
a különbözo kereskedelmi tengerészetektol, hét
orvos, 84 ápolóno és 865 sebesült, gyermek és
asszony tartózkodott. Közülük 244 volt a katona,
a többi polgári személy (no és gyermek). Másnap
a hajót átvizsgálása után az osztrák-magyar ha-
tóságok még az esti órákban útjára engedték, s
az késobb bejutott Marseille-be.
Az U 17 a következo, április 5-én kezdodo út-
ja is az olasz partokhoz vezetett; ott megtáma-
dott egy kísérettel haladó gozöst, amely egy vi-
torlást vontatott. Amikor az 1400 méter távolsá-
gon lévo tengeralattjárót felfedezték, a gozös el-
engedte a vitorlás vontatóköteleit, és hanyatt-
homlok menekült Brindisi felé, a torpedónaszád-
ok pedig rávetették magukat az U 17-re. Késobb
még egy cirkáló is csatlakozott a kereséshez, de
Hudecek sorhajóhadnagynak sikerült elrejtoznie.
Két nap múlva indult haza, ahol egy hétig dokk-
ban állt, majd próbajáratokat tartottak. Végül is
május 22-én indulhatott eloször bevetés re , a
Jón-tengerre. Öt napot töltött a nyílt tengeren,
említésre méltó esemény nélkül. Legközelebb jú-
nius 10. és 14. között cirkált az Otrantói-szo-
rosban. Ezen az útján az U 17 és az ORFEO ne-
vu olasz torpedónaszád két ízben megütközött
egymással. Az U 17 torpedója elsiklott a torpe-
dónaszád alatt, s az ORFEO vízibombái sem tet-
tek kárt a 45 méteres mélységbe lemerült ten-
geralattjáróban. Hazatérve a naszádot alaposan
átvizsgálták, s legközelebb csak július 7-én
hagyta el a Bocchét. Másnap a NOVARA cirká-
ló egyik akcióját fedezte, majd az Otrantói-szo-
rosban járorözött. Közben gyorsmerüléssei két-
szer is el kellett tunnie a felszínrol, mert az ég-
bolton ellenséges bombázó repülogép jelent
meg. A légi tevékenység az ellenség részérol
mind gyakoribbá vált, és ez rendkívül megnehe-
zítette a tengeralattjárók muveleteit, a meglepo
és váratlan feltunést is beleértve. A búvárnaszád
július 10-én, reggel hat órakor Saseno elott ismét
csak gyorsmerüléssei tudott elrejtozni egy re-
pülogép elol. Ugyanezen a napon, 15 órakor,
20 mérföldre Otrantótól északkeletre két
INDOMITO-típusú romboló közeledett az U 17.
felé. Hudecek sorhajóhadnagy mindent elokészí-
tett a támadásra. 15 óra 19 perckor az egyik rom-
boló - késobb megtudta, hogy az olasz
IMPETUOSO - már csak 500 méterre volt a ten-
geralattjárótól. Ekkor Hudecek kilotte egyik tor-
pedóját, s azonnal 25 méteres mélységbe igye-
kezett. A torpedó futásának útját már nem figyel-
hette meg, hiszen a biztonság fontosabbnak tunt:
ha talál, a robbanást úgyis meghallják. A másod-
percmutató szorgalmasan mérte az idot, s a 23.
másodpercben bekövetkezett a robbanás, ame-
lyet rögtön a jellegzetes hangú kazánrobbanás
kísért. A búvárnaszád belsejében felharsant a
háromszoros hurrá! Az ismeretlen nemzetiségu
kis vitorlást nem számítva, ez volt az U 17 elso
jelentos sikere, mindenképpen az elso torpedó-
val elsüllyesztett hajója. Méghozzá hadihajó, ami
másként nyom a latban, mint valami lomha go-
zös. Amikor 15 óra 31 perckor fel akart emelked-
ni, a parancsnok egy bomba robbanását hallot-
ta, így visszatért a 20 méteres mélybe. Néhány
perces várakozás után Hudecek sorhajóhad-
nagy már nem bírta tovább türtoztetni kíváncsi-
ságát s kitekintett. A romboló minden kétséget
kizáróan elsüllyedt. A süllyedés helyétol néhány
száz méterre, a hajók elsüllyedését mindenkor
kíséro, felszínen hányódó tárgyak között 15-20
ember vergodött. Közben a süllyedés helyére
egy másik romboló, az INSIDIOSO és egy PN-
típusú torpedó naszád érkezett. A torpedónaszád
megállt, hogy felvegye a vízben vergodoket, a
romboló pedig a tengeralattjáró felé rohant.
Hudecek elhatározta, hogy hazatér. Este ismét
gyorsmerüléssei kellett eltunniük egy repülogép
elol, amely szinte lerohanta az U 17-et.
* * *
Az U 5 - parancsnoka 1915. november 23-a óta
Friedrich Schlosser sorhajóhadnagy - 1915 vé-
gén, 1916 elején nagyjavításon esett át. Ennek
során egy új, több mint egy tonnás tömegu fenék-
súlyt, pörgettyus tájolót, rádiófelszerelést, szello-
te n 9 e ra (aitj á rÓi n a k)tö rt é~et.e.~,~O
zo berendezést kapott. Átépítették a tornyát s
még egy periszkópot szereltek rá, amelyet a ré-
givel együtt a központbóllehetett kezelni, s egé-
szen a padlóig lehetett leengedni. A periszkóp
tehát nem nyúlt a torony fölé, ami azért volt fon-
tos, hogy az esetleges eltaposásnál ne sérüljön
meg. 1916. március 16-án érkezett a Bocchéba.
Április 3-án, az akkor még el nem süllyedt test-
vérhajójával, az U 6-tal együtt a NOVARA cirká-
ló akcióját fedezte, majd legközelebb április 24-
én indult orjáratra az Otrantói-szorosba. 26-án,
amikor egy gozöst az eléje küldött lövésekkel
meg akart állítani, az egyszerre négy ágyúból zú-
dított váratlan tüzet rá. Sikerült idejében lemerül-
nie, ugyanúgy másnap is, amikor rombolók, tor-
pedónaszádok és cirkálók támadták. Ezután ha-
zatértek.
1916. május 17. és 23. között ismét az Otran-
tói-szorosban próbálta akadályozni az ellensé-
ges hajóforgalmat. Többször vett üldözobe goz-
hajókat, ám azok a lassú búvárnaszádot mindig
lerázták magukról. Közben az ido is viharossá
vált, olyannyira, hogya hullámok a kis naszádot
20 méteres mélységben is dobálták, pörgették.
Másnap a déli órákban az elektromos vezetékek
rövidzárlatot kaptak, minden segédgép és vil-
lannyal mozgatott szerkezet leállt, a hajó moz-
dulatlanná vált. Másfél órai munkával rendbe
hozták, és másnap hazatértek. Összegezve: a
szakadatlan hétköznapi helytállás hónapokon át
nem hozott olyan eredményt, amellyel a hadije-
lentések büszkélkedhettek. Amióta a vízibombák
megjelentek, a kereskedelmi gozösöket felfegy-
verezték és az ellenséges légi tevékenység is fo-
kozódott, a tengeralattjárók nehéz helyzetbe ke-
rültek.
A következo, június 6-i kifutása után az U 5 -
ez ideig a LEON GAMBETTA, a NEREIDE el-
süllyesztésévei és a CEFALONIA elzsákmányo-
lásával büszkélkedhetett - újabb tettel iratkozott
fel a cs. és kir. tengeralattjárók eredménylis-
tájára.
Délután öt órakor hagyta el Gjenovicot, s az
Otrantói-szorosba igyekezett. Másnap Duraz-
zótól mintegy 30 mérföldnyire, még virradat
elott, négy, feléje száguldó BISSON-típusú fran-
cia romboló elol gyorsmerüléssei kellett eltun-
nie. Délután Schlosser sorhajóhadnagynak egy
INDOMITO-típusú olasz rombolót sikerült be-
121
cserkésznie, de a 350 méterrol lanszírozott tor-
pedó mellétalált. A következo reggelen mindez
egy gozössel megismétlodött, a torpedó egysze-
ruen elkanyarodott. Az U 5-nek ezúttal nem kel-
lett a mélybe menekülnie a vízibombák elol: sem
a cikk-cakkban haladó gozös, sem kíséro rom-
bolója nem vette észre a kilott torpedót.
Június 8-án, este 20 óra 40 perckor két nagy,
kétkéményes gozös tunt fel, nyolc romboló kísé-
retében. Valona felol délnyugati irányban halad-
tak. Schlosser sorhajóhadnagy jól választotta
meg a pozícióját, a hajók szinte karjaiba futottak,
20 óra 54 perckor mindkét torpedót kiengedték.
A célba vett gozös 1200 méterre volt. Az elso
robbanás egy perc és tíz másodperc után hallat-
szott, majd három perc múlva a második; ez már
a kazánrobbanást jelezte. Amikor 21 óra két perc-
kor periszkópmélységre emelkedett és kilesett,
az egyik gozös helyén óriási kavarodást látott, a
másik gozös a közelben állt. A nyolc romboló je-
lenléte miatt a parancsnok hosszasan nem
szemlélodhetett, s amint az elso rá irányított gép-
puskasorozat elcsattant, iparkodott le a bizton-
ságot nyújtó 30 méteres mélységbe.
Másnap délelott Sasenótól15 mérföldre észak-
nyugati irányban a felszínen hajózva, az orszem
900 méter távolságban egy periszkópot látott a
víz fölé nyúlni, majd rögtön utána fehér buborék-
csíkot húzó két torpedót. A parancsnok azonnal
maximális erot vezényelt, és egy gyors kormány-
mozdulattal megpróbált kitérni. Az elso torpedót
sikerült elkerülnie, de a másodikat már nem. A
naszádban mindenki eros ütést érzett, aztán az
egyik motor felgyorsult. Az emberek riadtan vár-
ták a robbanást. Oe nem robbant semmi, hanem
a naszád túlsó oldalán a vízbol egy torpedó ug-
rott ki, aztán elmerült, majd ismét kiugrott s to-
vábbhaladva végképp eltunt az emberek szeme
elol. Közben a parancsnok tüzet vezényelt. A
gyorstüzelo ágyú tüzét a második tiszt, Muray-
Printz Otmár fregatthadnagy irányította, bár mint
késobb kiderült, kevés eredménnyel. Schlosser
sorhajóhadnagy ugyanis elhatározta, hogy elbú-
jik a kíváncsi tengeralattjáró elol, hogy aztán azt
lerázva felemelkedhessen és nyugodtan meg-
vizsgálhassák, a fel nem robbant torpedó milyen
kárt okozott. Az átvizsgálásra nem kellett sokáig
várni, mert a merülési parancs kiadása után rög-
tön jelentették a parancsnoknak, hogya naszád
122
nem képes lemerülni, a horizontális kormányla-
pátokkal valami történt. Az egyik hajócsavar és
a merülésre szolgáló vízszintes kormánylapátok
megsérültek. Az U 5 kénytelen volt a felszínen
folytatni útját, mégpedig sürgosen hazafelé. A
legnyomasztóbb az volt, hogy a periszkóp állan-
dóan a nyomukban járt, a gyorstüzelo ágyú le-
génységének résen kellett lennie, hogy mindany-
nyiszor, valahányszor a periszkóp felszínre tör,
nyomban tuzzel árasszák el, nehogy az ellensé-
ges búvárnaszád parancsnokának legyen ideje
bemérni az U 5-öt, s újabb torpedót küldeni rá.
Mihelyt a rádió hatósugara engedte, az U 5
azonnal érintkezésbe lépett Kumborral és sürgo-
sen légi támogatást kért. Ugyanekkor a Bocché-
ból a HUSZÁR romboló is kifutott, hogy eluzze a
kellemetlen, de felettébb szívós kíséretet. Az U 5
és a HUSZÁR 11 óra 16-kor találkozott, nemso-
kára két saját tengerészeti vízi repülogép is meg-
jelent az égen, s az ellenséges tengeralattjáró
visszavonult. 11 óra 40-kor még további öt tor-
pedónaszád csatlakozott a HUSZÁR-hoz. így ér-
keztek meg 12 óra 50 perckor a Cattarói-öböl be-
járatához.
Csak amikor már a búvárnaszád a dokkban
állt, akkor tudták pontosan felmérni a sérülése-
ket. Az egyik hajócsavar egy szárnya letört, és a
kormánylapát összegörbült. A hírügynökségek
hamarosan közölték, hogy az U 5 által elsüly-
Iyesztett hajó az olasz PRINCIPE UMBERTO se-
gédcirkáló volt, fedélzetén 50 tiszttel és 1700 ka-
tonával. Közülük csak néhányat sikerült kimen-
teni a vízbol, mert a 7929 BRT-s gozöst percek
alatt elnyelte a tenger.
Most idozzünk egy keveset az U 5-nél, amely
1916-ban még háromszor futott ki, egyszer az
Otrantói-szorosba, kétszer Antivari elé, majd au-
gusztus 22-én elindult Pólába, hogya régi, za-
jos, elavult benzinmotorjait ott cseréljék ki kor-
szeru dízelekre. Ez utóbbiak 3000 mérföldes me-
nettartamot biztosítottak. A kiegészíto merülotar-
tályok beépítésévei a merülési idejét igyekeztek
csökkenteni és tervbe vették, hogy régi gyorstü-
zelojét egy 7,5 centiméteres, 30 urméret-hosszú-
ságú ágyúval cserélik ki; új rádióantennák beépí-
tését és még számtalan korszerusítést terveztek,
és végre is hajtottak rajta. Az U 5 e munkálatok
miatt több mint nyolc hónapon át nem vett részt
a hadmuveletekben.
 A merülési próbáit 41 méteren 1917. május 5-
én hajtották végre. Jól sikerültek, s a hajó né-
hány rövidebb próbajárat után, május 16-án tá-
madási gyakorlatokra indult a Fasana-csatorná-
ba. A kiszemelt hajó a KVARNER polgári gozös
volt, amelyre robbanótöltet nélküli gyakorló tor-
pedót kellett volna kilonie. Az U 5 fedélzetén
négy tiszt és 19 fonyi legénység tartózkodott. 11
óra 25 perckor, 9,5 méteres mélységben a na-
szád bal hátsó oldalán eros robbanás történt. A
víz hatalmas erovel, több helyen betört és el-
árasztotta a villanymotorokat. Schlosser sorha-
jóhadnagy azonnal kiadta a parancsot a felemel-
kedésre, minden ballaszttartályból kinyomatta a
vizet, bekapcsoltatta a fenékszivattyúkat. A na-
szád felemelkedett, rövid ideig fent is maradt,
majd lassan süllyedni kezdett. Egy perc múlva
rövidzárlat keletkezett, a baloldali villanymotort
teljesen ellepte a víz. Schlosser kiadta a paran-
csot a hajó elhagyására.
Muray-Printz Otmár, a naszád akkori második
tisztje az esetet késobb így adta elo:
"Óriási robbanás rázta meg a hajót. Hátulról
víz ömlött be a naszádba. A levegoállomásra ro-
hantam, hogya surített levegovel kifúvassam a
vízballasztot. 72 légpalackunk volt, kezemet a
sok erosen becsavart szelep felsebezte. (Ezek a
tartalék légpalackok voltak arra az esetre, ha az
elektromos berendezés felmondja a szolgálatot,
mint a jelen esetben is történt.) A hajó lassan
emelkedni kezdett. A parancsnok már a torony-
ban volt és elrendelte, hogy tömítsük a léket. Ha-
marosan láttuk, hogy ez lehetetlen. Visszakiál-
tottam, hogya dolog nem megy. A parancsnok
nem hallotta meg, ezért felkúsztam hozzá és
majd megállt a szívverésem, mert a naszád is-
mét süllyedt, a torony csapóajtaja már csak öt
centiméternyire állt ki a vízbol. És lent a hajóban
még tizenkét ember tartózkodott, a többiek a to-
rony csapóajtaján át már kiugráltak. A fiúk egy-
más után jöttek és vetették magukat a vízbe.
Sorra segítettem nekik, mialatt a hajó fara egy-
re mélyebbre süllyedt. Már a vízben álltam, be-
kiáltottam a toronyléken, van-e még odalent va-
laki? Nem kaptam választ. A hajó egészen meg-
dolt, a víz átcsapott a torony tetején. Lábam alól
kisiklott a hajó, úszni kezdtem és éreztem, hogy
valaki mozog alattam. Lebuktam, megkerestem
a fuldoklót, felhoztam és beemeltük a mentocsó-
tengeralattjáróinak története 1907 ....1:.918
nakba. Csak késobb vettük észre, hogy egy
zászlósunk és öt emberünk hiányzik ..." (Kertész
K. Róbert: Hajók és hosök. 101. old.)
A búvárok nyomban a süllyedés helyére siet-
tek és kopogtatással igyekeztek felvenni a kap-
csolatot a bennrekedtekkel. A naszádot nem tud-
ták azonnal kiemelni, mert testére még nem sze-
relték fel azokat a füleket, amelyekbe az emelo-
berendezés horgát bele lehet kapcsolni, s ame-
lyek segítségével a naszádot a felszínre lehet
húzni. A súlyos acélfüleket azért nem szerelték
még vissza, hogya próbajáratoknál minden súly-
többletet elkerüljenek. Az U 5-öt végül is csak jú-
nius 23-án emelték ki, mert olyan mélyen süllyedt
bele az iszapba, hogy a búvárok csak június 19-
én voltak képesek a naszád alatt az emelokötél
számára csatornát ásni. Amikor kiemelték, a hat
halottat a naszád orrában találták meg. Ezen a
helyen levegobuborék képzodött. Oda menekül-
tek, és ott érte oket utol a fojtogató halál. A nyo-
mokból látszott, hogyatorpedóvetocsövön ke-
resztül akartak menekülni. Haláltusájukban a fe-
dolemez vastag acél karját teljesen elgörbítették,
mégsem sikerült kinyitniuk ... Heinrich Marzen-
dorfer tengerészzászlóst és a legénység öt tag-
ját - Benczur István torpedómestert, Brandicz
László torpedóoktatót, Josef Callasch negyed-
mestert, Dangl János elektromestert és Ouczi-
kus Iván torpedóoktatót - a pólai tengerészeti te-
metoben helyezték örök nyugovóra.
Az U 5 - bár az Arzenálban kijavították és
1918. augusztus 27 -én ismét szolgálatba állítot-
ták - többé nem vett részt a hadmuveletekben.
Iskolahajó lett belole, s a háború végéig Brioni-
ban állomásozott. Legénységét a parancsnokkal
együtt, 1917. július 15-én az U 47-re vezényel-
ték át.
Az U 16-ot június 20-án láttuk utoljára, amikor
a Bocchéban néhány hét idotartamú javításnak
vetették alá. Ezután legközelebb július 15-én in-
dult cirkálás ra, de a motorja többször leállt, s ha-
marosan visszatért.
Augusztus 1-jén próbajáratra, 13-án bevetés-
re indult az Otrantói-szorosba. Itt megtámadott
egy francia rombolót, ám sikertelenül, és utána
csak a 40 méteres mélységben érezhették biz-
tonságban magukat. Amikor háromnegyed óra
múlva Zopa sorhajóhadnagy kilesett, a romboló
még mindig ugyanott körözött, ahol megtámad-
123

Az U 14 átépítés utáni állapotában
ták. Parancsnokának fantasztikus türelme és jó
idegei lehettek. Az U 16 odébbálIt. Sok halász-
gozössei találkozott, de 19-én reggel befutott a
támaszpont jára. Kilenc nap múlva Albánia elé in-
dult és a Laghi-fok-Brindisi vonalon orködött. A
rossz idojárás, az eros hullámzás igen meg ke-
serítette a szolgálatot. A kompasszal is baj volt,
ezért szeptember 3-án hazatért, ahol dokkba
került. Október 9-én indult újból bevetés re Albá-
nia elé. A kompassz ismét felmondta a szolgá-
latot, vissza kellett térniük. Október 11-én értek
a Bocche elé, a búvárnaszádot odáig a TURUL
romboló kísérte. Délelott tíz órakor kötöttek ki a
gjenovici bázison. A pörgettyus tájolót gyorsan
kicserélték, és este nyolc órakor már ismét útra
keltek, hogy folytassák az albán vizek megfi-
gyelését.
Az U 16 errol az útról többé nem tért vissza.
Hogy mi történt vele, arra csak 1918 nyarán
derült fény, mégpedig a parancsnok 1918. június
18-án, Linzben kelt hivatalos jelentésébol, miu-
tán a Vöröskereszt fogolycsere-akciója kereté-
ben hazatért. A jelentés szerint az U 16 október
17-én, hajnali három óra körül az albán vizeken
cirkált, amikor a parancsnoknak jelentették, hogy
egy gozös közeledik. (Utólag kiderült, hogya
BORMIDA.) Strade Bianchi magasságában jár-
tak. Amikor a parancsnok felment a toronyba,
látta, hogya nagy gozös elott egy romboló is kö-
zelít feléjük. Az U 16 a közeledo hajókkal párhu-
zamos irányba fordult. Három óra 48 perckor le-
merült.
A parancsnok úgy tervezte, hogy két torpedó
indításával mindkét hajót megtámadja. A hold
idonként elobukkant a felhok mögül, ezért az
124
U 16 a part felol indult támadásra. Hogy jobban
lásson, illetve, hogya periszkópon keresztül tö-
kéletesebben áttekinthesse a helyeztet, a szoká-
sos 12 méteres periszkópmélységbol fel akart
emelkedni kilenc és fél méterre. A kormányos-
mester, aki a mélységkormányt kezelte, valószí-
nuleg kimerültsége miatt, a parancsot nem haj-
totta végre pontosan, és ezért Zopa a két ellen-
séges hajót csak futólag tudta szemügyre venni.
Úgy látta, hogya gozös helyzete kedvezotlen a
torpedótámadáshoz, a rombolóé viszont kedve-
zo volt, ezért az utóbbira támadott (késobb tud-
ták meg, hogy az a NEMBO nevet viselte). A le-
merülés után tíz perccel futott ki a vetocsobol az
elso torpedó. Rögtön utána a tengeralattjáró még
egy kis fordulatot hajtott végre, hogy ha szüksé-
ges, a második torpedót elindítsa a rombolóra,
mivel a parancsnok a gozös megtámadásáról
már elozoleg lemondott. Erre azonban nem volt
szükség, mert az elso torpedó célba talált. Ez-
után nem merült mélyebbre, s periszkópjával a
gozöst kereste. Meg is találta, jó irányban volt,
és a második torpedót is útjára indította, amely
szintén talált. Ám ugyanebben a pillanatban az
U 16-ot hatalmasan megtaszította valami.
Mint késobb világossá vált, Zopa sorhajóhad-
nagy a két hajót valahogyeltévesztette. Ugyan-
is másodszorra is a NEMBO rombo/óra lotte ki
torpedóját, amely akkor még valószínuleg sértet-
len lehetett, vagy csak kevés kár keletkezett ben-
ne, mert te/jes erovel tüzelve a tengeralattjáró fe-
lé rohant, hogy eltapossa. Miután az U 16 nem
menekült azonnal a mélybe, a romboló lövedé-
kei vagy vízibombái eltalálták a naszádot, még-
pedig akkor, amikor már a torpedó is benne volt
a rombolóban és felrobbantotta azt. így követke-
zett be a tengeri csatákban addig példa nélkül
álló eset, hogya NEMBO-nak a torpedótalálat
pillanatában kivetett utolsó vízibombája feltépte
a tengeralattjáró testét, amelybe vastag sugár-
ban tört be a víz, s végül is elsüllyesztették egy-
mást.
A tengeralattjáró azonnal lesüllyedt 16 méte-
res mélységbe. Meixner Pál fregatthadnagy, a
naszád második tisztje parancs nélkül is tüstént
bekapcsolta a szivattyú kat, és a naszád emel-
kedni kezdett. A parancsnok eloresietett, és a
második tiszttel megvizsgálta a léket. Megállapí-
tották, hogya naszádot nem lehet megmenteni.
Elöl, baloldalt, a merülési kormány magasságá-
ban hatalmas lék tátongott, amelyen ömlött be a
víz. Ezenkívül a periszkóp, az elülso merülotar-
tály és még néhány muszer is megsérült. A pa-
rancsnok ekkor utasította a harmadik tisztet,
Szelke Árpád fregatthadnagyot, hogy a titkos és
bizalmas iratokat, a naplót és a jelzokönyvet
semmisítse meg. Ezeket Szelke a tengerbe ha-
jította. Az U 16 ugyan még a felszínen tartotta
magát, de sietniük kellett. lopa sorhajóhadnagy
gyorsan eligazította az összehívott legénységet,
hogyan viselkedjenek, ha fogságba esnek - ez
utóbbi nagyon valószínunek látszott -, majd a
búvárnaszádot ért találat után négy perccel kiad-
ta a parancsot a hajó elhagyására. A legénység
ezután - írja lopa sorhajóhadnagy - háromszo-
ros hurrával búcsúzott hajójától, és éltette ural-
kodóját, majd egymás után a vízbe vetették ma-
gukat. A tisztek kitartásra buzdították a legény-
séget, mondván, hogya part nem lehet messze;
s közben a BORMIDA is leengedett egy mento-
csónakot. Bár a naszádot mindenki elhagyta -
ezt Szel ke fregatthadnagy ellenorizte -, mégis
volt halott juk, az úszók közül ketten vízbe fúltak:
Kemény Ferenc torpedómester, aki gyenge úszó
volt, és Schönstein Ármin távírászmester; ez
utóbbi hosszú ideig a parancsnok mellett úszott,
de késobb valahogyan eltunt. Közben néhányan
a gozös felé úsztak, s találtak egy kötelérollevá-
gott mentocsónakot, amelybe felvették a többie-
ket, köztük a NEMBO kormányosát. Ezt köve-
toen átfésülték a környezo vizet, túlélok után ku-
tatva. Miután senkit sem találtak, kieveztek a
partra, ott egy görög településen valami ruhafé-
lét is kaptak.
Miután felmelegedtek, a parancsnok utasítot-
ta Szel ke fregatthadnagyot, hogya csaknem me-
zítelen emberekkel keresse fel a legközelebbi
olasz jelzoállomást, és ott adják meg magukat.
Omaga Meixnerrel és Celinsek torpedómester-
rel elindult gyalog észak felé, abban reményked-
ve, hogy elérik a saját vonalakat. A következo
napon azonban az olaszok elfogták és gyalog-
menetben Albánia belsejébe vitték oket. A
Szel ke-vezette csoportot egy romboló átvitte
Olaszországba.
A NEMBO olyan rövid ido alatt süllyedt el,
hogy legénységébol negyvenen életüket veszí-
tették. A BORMIDA nevu olasz csapatszállító go-
te n ge ra I attj á rói na k tö rté n.ete .>1907 ....
:191.8
Az U 28 a pólai hadikiköto ben
zösön pánik tört ki, sokan a vízbe vetették ma-
gukat, s ennek következtében közülük 80 kato-
na a tengerbe fulladt.
Kemény Ferenc holttestét még aznap megta-
lálta egy olasz romboló, Valonába vitte, ahol ka-
tonai tiszteletadással temették el. Schönstein
testét örökre elnyelte az Adria.
Az egyre kegyetlenebbé váló tengeri háború-
ban néha még felcsillant az emberiesség, az el-
lenfél iránt tanúsított bajtársiasság is. Ennek
szép példáját két cs. és kir. tengerészeti vízi re-
pülogép legénysége szolgáltatta 1916. szeptem-
ber 15-én.
Az akció úgy kezdodött, hogy az L 132-es hid-
roplán megfigyeloje, Sewera Miksa tengerész
zászlós Durazzóból hazafelé tartva, tíz mérföld-
nyire Punta d'Ostrótól délnyugatra, egy víz alatt
haladó, északkeleti irányba tartó tengeralattjárót
vett észre. A látottakat jelentették a cirkálóosz-
tály parancsnokságának. Ez utóbbi közölte, hogy
az csak ellenséges búvárnaszád lehet, mert sem
német, sem saját tengeralattjáró most nem tart
hazafelé. Az L 132 pilótája, Konyovics Demeter
sorhajóhadnagy az 5. csatahajóosztálytói paran-
csot kapott, hogy próbálják a búvárnaszádot
bombákkal megsemmisíteni. Az L 132-sel az
L 135 jelu vízi repülogép is együtt startolt; ez
utóbbinak báró Klimburg Ottó fregatthadnagy
volt a megfigyeloje, pilótája pedig Walter lelezny
fregatthadnagy. Gépenként két darab 50 kilós víz
alatti bombát és négy kisebb bombát vittek ma-
gukkal. Az 50 kilós bombákat be lehetett állítani,
hogy milyen vízmélységben robbanjanak. Tíz
méterre állították be oket. A gépek 800 méteres
magasságban repültek. Fél óra múlva Klimburg
125
megpillantotta a víz alatt haladó tengeralattjárót.
Zelezny azonnal föléereszkedett, s 200 méter
magasságban mindketten ledobták az 50 kilós
bombáikat, amelyek a búvárnaszád mellett zu-
hantak a vízbe. A robbanás után a tengeralattjá-
ró eltunt, csak olajfoltok maradtak a felszínen. A
négy repülo úgy gondolta, hogya tengeralattjá-
ró csak könnyebben sérült meg és odébbálIt.
Ezért elhatározták, hogy még egy felderíto repü-
lést hajtanak végre, aztán hazatérnek. A tenger-
alattjáró azonban, hatalmas örvényt kavarva, ki-
emelkedett a vízbol. Az L 135 mélyrepülésben a
tengeralattjáró fölé szállt, hogy megfigyelje, van-
nak-e rajta sérülési nyomok, de ekkor a búvár-
naszádon kattogni kezdett egy géppuska. A má-
sodik tiszt kezelte. A vízi repülogép ekkor a kis
bombák közül egyet ledobott, robbanása a fedél-
zeten tartózkodók nagy részét a vízbe vetette. A
legénység ugyanis feltódult a fedélzetre, mert a
naszád ba már ömlött be a víz, s a parancsnok
nem gondolhatott többéa megmentésére. E
bombatalálat után a FOUCAULT nevet viselo
tengeralattjáró gyorsan elsüllyedt. Legénysége
és két tisztje az erosen hullámzó vízben úszott.
Helyzetük reménytelennek látszott, hiszen a part
ahhoz, hogy úszva elérjék, legalább tíz mérföld-
re, tehát elérhetetlen messzeségben volt. Ekkor
Konyovics sorhajóhadnagy a gépét a süllyedés
helyére irányította, és leereszkedett a tengerre.
Példáját az L 135 is nyomban követte.
Megkezdodött a FOUCAULT tengerészeinek
amentése. Sikerült a tengeralattjáró személyze-
tének mind a 26 tagját biztonságba helyezni, so-
kukat már a vízbefúlás elotti utolsó pillanatban.
A FOUCAULT parancsnoka, Oevin sorhajóhad-
nagy és a naszád második tisztje addig nem fo-
gadott el semmiféle segítséget, amíg minden
emberüket nem tudták biztos helyen. S mi volt
ez a biztos hely? Hol tudtak a repülok 26 embert
elhelyezni? A francia tengerészek aszárnyakba,
a tartókötelekbe és a vízi repülogép csónaktes-
tébe kapaszkodtak. Csak a két tiszt fért be az
L 135-be. Ezt követoen a két hidroplán a vízen
a belecsimpaszkodó hajótöröttekkel elindult a
part felé. Annak a torpedónaszád legénységének
a számára, amely fél óra múlva rájuk akadt, nem
lehetett mindennapi látvány. Szerencsére, a két
vízi repülogép motorjai bírták, pedig az egyik -
apilótával és a megfigyelovel együtt - 14, a má-
126
sik 16 embert cipelt. A 100 M jelu torpedónaszád
átvett 24 franciát. A parancsnokot és második
tisztjét repülogépen vitték a Bocchéba.
A háború folyamán nem a FOUCAULT volt az
elso hajó, amely repülobombától merült hullám-
sírba. Már 1915. február 6-án egy orosz repülo-
gép a Fekete-tengeren elsüllyesztette a török
IRMINGARO gozöst, 1916. augusztus 9-én pe-
dig a velencei kikötoben cs. és kir. tengerészre-
pülok bombái a brit B 10 tengeralattjárót annyi-
ra használhatatlanná tették, hogy nem lehetett
többé kijavítani. 1916. augusztus 26-án Konyo-
vicsék az L 132 fedélzetérol ledobott bombával
az Otrantói-szorosban tengerfenékre küldték a
brit ROSIE orhajót. Oe a FOUCAULT volt az el-
so olyan hadihajó, amelyet a repülobombák a
nyílt tengeren, víz alatti menetközben süllyesz-
tettek el.
Megjegyezzük, hogy az a két brit tengeralatt-
járó - a C 25 és a C 27 -, amelyet 1916. decem-
ber 12-én német repülok bombáztak, csak meg-
sérült, de nem süllyedt el.
Az eddigiek folyamán többször számoltunk be
arról, hogy a cs. és kir. tengeralattjárók ellensé-
ges búvárnaszádokkal találkozva olykor csak a
szerencsén múlt, hogy ezek a találkozások szá-
mukra nem váltak végzetessé, hiszen az antant
tengeralattjárói is állandóan jelen voltak az Ad-
rián. E tengeralattjárók ugyanúgy célpontnak te-
kintették a Monarchia szolgálatában dolgozó ke-
reskedelmi hajókat, csapat- és utánpótlást szál-
lító tehergozösöket, továbbá minden, Ausztria-
Magyarország kereskedelmi lobogója alatt hajó-
zó úszóegységet, mint ahogyan a központi ha-
talmak tengeralattjárói és más hadihajói az an-
tant hasonló egységeit. A kereskedelmi hajók el-
leni háború - s ezt szükséges hangsúlyozni -
éppúgy kölcsönös volt, mint a hadihajók egymás
elleni harca. A Monarchia tengerpart ja mentén,
különösen 1916. januártól, nagy volt a kereske-
delmihajó-forgalom s ezek is konvojban, hadiha-
jó-kísérettel jártak. 1916-ban összesen 1215 utat
tettek meg, ebbol 845 esett Cattaro- Trieszt kö-
zé, illetve Cattarótól északra, és 370 Cattarótól
délre. Foleg Montenegró kapitulációja és Albá-
nia egy részének megszállása után. A szállító-
hajókat kíséro cs. és kir. haditengerészeti egy-
ségek ugyanebben az idoszakban 900 utat je-
gyeztek fel. Ezekben a számokban természete-
sen ugyanazok a hajók többször is szerepelnek,
a magas utazási szám így adódik. A kórházha-
jók 1916-ban 12 388 sebesültet és beteget szál-
lítottak.
1917 -ben nott a megtett utak száma, s a szál-
lítóhajók 1469 utat jártak, ebbol a Cattarótól dél-
re eso szállítások száma már 933 volt. A kísé-
rohajók ugyanekkor 1099 utat tettek, közülük
843-at Cattarótól délre. A kórházhajók 1917-ben
60 287 sebesültet és beteget vittek a hazai kikö-
tokbe.
A veszteség 1916-ban hat, 1917-ben egyetlen
szállítóhajó volt.
1918-ban a szállítóhajók útjainak száma 928;
ebbol Cattarótól északra 592. A kísérohajók
1715 utat tettek meg, közülük 772 Cattarótól
északra esik. A kórházhajók 55 345 sebesültet
és beteget szállítottak. A hajóveszteség 1918-
ban két egység.
A továbbiakban az antant tengeralattjáróinak
az Adrián végzett tevékenységét vesszük szem-
ügyre.
Amikor az 58 T torpedónaszád 1915. július 20-
án Sebenicóból Pólába tartott, a Porer elotti vi-
lágítótorony közelében egy tengeralattjáró 400
méterrol torpedót indított rá. Úgy tunt, késon ész-
lelték és már nem kerülhetik ki, amikor a torpe-
dó hirtelen füstöt bocsátott ki magából, majd -
nyilván muszaki hiba következtében - elmerült.
A 65 F torpedónaszád 1915. augusztus 18-án
a Remo-kiszögellés elott anémet U 24 tenger-
alattjárót várta, hogy majd bevezesse a Bocché-
ba, amikor egy búvárnaszád mintegy 100 méter-
rol torpedót indított rá. A hajót csak a gyors kor-
mánymanover mentette meg: a torpedó alig egy
méterrel siklott el az orra elott. A torpedónaszád
azonnal tüzet nyitott a periszkópra, amelyet elta-
lált, s annak egy része a vízbe esett. Ugyanek-
kor torpedóval is megtámadta a tengeralattjárót,
de nem találta el.
1915. szeptember 7-én a STREITER romboló
került ki egy torpedót, szeptember 20-án pedig
az 54 T torpedónaszád, de az ellenséges ten-
geralattjárót egyiküknek sem sikerült megsem-
misítenie. Október 1-jén a Promontor elott orkö-
do SCHARFSCHÜTZÉ-t támadta meg egy ellen-
séges tengeralattjáró, amely a rárohanó rombo-
ló elol gyorsmerüléssei tunt el. 1915. november
9-én az elbitangolt aknákat kereso 79 T torpedó-
tengeralattjáróinak története 1907-1918.
naszádot akarta egy tengeralattjáró megtorpe-
dózni. A kialakult harcban a tengeralattjáró meg-
sérült, de hogyelsüllyedt-e, arra nincs adatunk.
1915. december 6-án a Punta d'Ostro elott egy-
szerre két tengeralattjáró támadt rá a TURUL
rombolóra, de eredménytelenül. December 29-
én a DINARA romboló kíséretében hajózó KUPA
gozöst torpedózta meg egy tengeralattjáró. A tor-
pedó a gépházban robbant, három futo meghalt,
a hajónak azonban sikerült partra jutnia. 1916.
január 17-én egy tengeralattjáró torpedója ismét
a DINARA romboló elott suhant el, de a kísére-
tében lévo gozöst ezúttal nem találta el. 1916.
február 13-án az Ungaro-Croata Társaság egyik
gozösét, két nappal késobb a KAISER KARL VI
páncélos cirkálót és az 50 E torpedónaszádot tá-
madta ellenséges tengeralattjáró, eredménytele-
nül. 1916. február 27-én a WARASDINER rom-
boló volt két torpedó célpontja, de mindegyiket
kikerülte.
1916. február 13-án és április 5-én egy ellen-
séges tengeralattjáró felszólítás és ellenorzés
nélkül több torpedót indított a DÁNIEL ERNO sze-
mélyszállító gozösre, de a gozösnek sikerült
mindegyiket kikerülnie. Ugyanez történt a Sebe-
nicótól Spalatóba igyekvo ZAGREB személyszál-
lító gozössel is. Az ELEKTRA március 18-i meg-
torpedózásáról már szóltunk. Egy tengeralattjá-
ró április 22-én San Giovanni in Pelago elott a
TÁTRA rombolóra lotte ki torpedóját, de az nem
talált célba. Május 4-én csaknem ugyanaz történt
a CSEPEL rombolóval és a BERNOUILLI fran-
cia tengeralattjáróval, mint valamivel késobb a
NEMBO rombolóval és az U 16-al is. A CSEPEL
észrevette a tengeralattjáró periszkópját, tüzet
nyitott rá, de a BERNOUILLI parancsnokának
még volt ideje elindítani egy torpedót és utána el-
menekült.
A torpedó a romboló farát, a tíz centiméteres
ágyú magasságában találta el, de a CSEPEL
úszóképes maradt. Az eset éppen a Bocche be-
járata elott történt, s rögtön bevontatták. A torpe-
dótalálat után a CSEPEL parancsnoka azonnal
lebocsátotta a fegyveres motorcsónakot és egy
gozcsónakot, amelyek - a tengeralattjáró után
fürkészve - mindaddig köröztek a sérült rombo-
ló körül, amíg a hajót biztos helyre vontatták. A
torpedó robbanása megölte Jelinek sorhajóhad-
nagyot, a romboló elsotisztjét és a gépüzemfo-
127
nököt, valamint 11 tengerészt. Kilencen megse-
besültek. A CSEPEL T, további torpedótalálatok
ellen, a mellette hajózó BALATON romboló is
biztosította.
Május 9-én az ARCHIMEDE francia tenger-
alattjáró minden elozetes figyelmeztetés nélkül a
Lesina-szigeten levo San Giorgio és a Sabbion-
sello félsziget között a helyi forgalmat lebonyolí-
tó DUBROVNIK személyszállító gozöst süllyesz-
tette el. A tengeri hadijog eloírásait semmibe ve-
vo tengeralattjáró önkényének sok polgári sze-
mély esett áldozatul. Három nappal késobb
ugyanez történt Dolfin közelében az ALBÁNIA
személygozössel. Június 1-jén a BIOKOVO ne-
vu kis gozösnek sikerült két feléje közeledo tor-
pedót kikerülnie.
Június 5-én Durazzóban a LOCRUM és 26-án
a SARAJEVO tehergozösöket nem tengeralatt-
járó, hanem az olaszok új motoros torpedóna-
szádja, a MAS 5 (Motoscafi Anti-Somergibili) és
a MAS 7 közös akciója süllyesztette el. Mégis
megemlítjük, mert a végzetes fegyver itt is a tor-
pedó volt.
Június 6-án a 70 F jelu torpedónaszád, 9-én
a DROMEDÁR - 65 aknával a fedélzetén - és a
13 számú torpedónaszád kerülte ki a feléje futó
torpedókat. Június 26-án a SLA VIJA segédcirká-
ló négy torpedót cselezett ki nagy ügyességgel,
ugyanakkor a vízibombáit is a tengeralattjáró
után dobta, s így sikerült a rábízott konvoj köze-
lébol eluznie. A tengeralattjárót tovább kutató 19
számú torpedónaszád ráakadt az ellenségre, de
annak parancsnoka nem lehetett ijedos, mert a
naszádot is torpedóvégre vette, igaz, sikertele-
nül. Július 4-én, Fiume elott a S. MAURO segéd-
cirkálót és a NAZARIO gozöst akarta egy tenger-
alattjáró megtorpedózni. A gozöst nem találta el,
a segédcirkáló hajócsavarját viszont igen, amely
leszakadt, de a torpedó nem robbant. A S.
MAURO-t december 16-án is megtámadta egy
tengeralattjáró, de sikerült gyors manoverrel és
rárohanással mindhárom torpedót kikerülnie. Ez
Veglia partjai elott történt. Ugyanígy járt néhány
hónappal késobb, 1917. április 20-án Mosche-
nihzze magasságában a CIRKVENICA segédcir-
káló.
1916. július 14-én a Lissában felállított jelzo-
állomás a Lissa-csatorna északi részében ellen-
séges tengeralattjárót figyelt meg, és jelentette
128
is azt. A lissai kikötoben goz alatt álló 65 F és
66 F jelu torpedónaszádok azonnal kifutottak. Az
elülso torpedóikat már út közben 1-4 méteres, a
hátsókat 5-8 méteres mélységre állították be. 22
óra 30 perckor értek a jelzett helyre, ahol eros
naftaszagot éreztek, majd közvetlenül ezután
egy igen gyenge vízcsíkot vettek észre, amely
csakis egy tengeralattjáró sodorvonalától szár-
mazhatott. A 65 F megindult a sodorvonal nyo-
mán, hiszen feltevésüket az eros naftaszag is
igazolni látszott. Ötpercnyi menet után a vékony
vízcsík nagy olajfoltban végzodött, s a két torpe-
dónaszád elokészítette a vízibombáit, majd 500
méterre eltávolodott a tengeralattjáró feltétele-
zett búvóhelyétol. Ezután cikcakkban igyekeztek
feléje, hogy torpedóvetocsöveik kedvezo hely-
zetbe jussanak, és hogy a tengeralattjáró (amely
már valószínuleg sérült volt) ne találhassa el
oket. Váratlanul a BALlLLA tengeralattjáró tornya
teljesen meglepetésszeruen a felszínre emelke-
dett, s ugyanekkor torpedó indult a 65 F felé. A
torpedónaszád parancsnoka a parancsjelzo gép-
pel teljes erovel hátrát vezényelt, azaz fékezo
erot alkalmazott, hogy a torpedó elotte suhanjon
el. Egyszersmind parancsot adott a torony lövé-
sére és a baloldali torpedó lanszírozására, va-
lamint elrendelte a "sárkány" lebocsátását. Ez
utóbbi robbanótestekkel megerosített drótköte-
lekbol összeállított szerkezet, amely a hajó olda-
lán lebocsátva mélyen lenyúlt a víz felszíne alá.
Arra szolgált, hogy a tengeralattjárót meg roha-
nó, eltaposni szándékozó felszíni hajó, ha a bú-
várnaszád már mélyebbre merült, akkor a hajó
fenekénél néhány méterrel mélyebbre lelógó sár-
kány érjen hozzá a búvárnaszádhoz és az oda-
koccanáskor vagy a robbanótestek robbanjanak
fel, vagy a háló okozzon kárt a periszkópban és
egyéb kiálló muszerekben s így a búvárhajót
harcképtelenné tegye.
Közben a tengeralattjáró eltu nt, a 65 F torpe-
dója pedig célt tévesztett. A 65 F-et hátramenet-
kor eros robbanás rázta meg. Fara füstbe borult
és mélyen elsüllyedt. A parancsnok ekkor a tor-
pedónaszádot teljes erovel elore vezényelte, és
megindult a tengeralattjáró felé, de a hajó nehe-
zen engedelmeskedett a kormánynak, s a maxi-
mális fordulatszámmal járó csavarok csak lassan
vitték elore. Közben mindkét naszád látta, hogy
a tengeralattjáró újabb torpedója közeledik felé-
 jük. Ezt még sikerült kikerülniük, bár alig egy mé-
terrel mögöttük siklott el. Kisvártatva aBALILLA
másodszor is kidugta tornyát a vízbol. A 65 F fe-
délzeti fegyverei tuzzel borították el, s ezalatt a
parancsnok a hajóját megpróbálta cikcakkba
vinni. Láthatóvá vált, hogyatengeralattjárónak
nemcsak a tornya, hanem a teste is több talá-
latot kapott, s a periszkópját teljesen szétlotték.
Víz alatt tehát vakká vált, s talán mert a mély-
ség kormánya megsérült, fel kellett bukkannia. A
BALlLLA parancsnoka mégsem adta föl a har-
cot, lemerült, hogy másutt bukkanjon föl, s más
helyrol támadjon.
Akár a mélység kormány mondta fel a szolgá-
latot, akár más sérülés érte a BALlLLA-t, nem
kétséges, hogya belsejében is keserves küzde-
lem, élethalálharc mehetett végbe.
A tengeralattjáró harmadszor is felemelkedett,
talán azért, hogy lásson, célozhasson, vagy mert
kormányhibája miatt nem tudták víz alatt tartani;
lehet, hogy más okból, nem tudjuk. Annyi azon-
ban bizonyos, hogy kétségbeejto helyzetbe ju-
tott, hiszen halálos ellenségei vették körül, az
egyik torpedónaszád 300, a másik 400 méterre
volt tole. A BALlLLA sérülései nyilvánvalóan sú-
lyosak voltak. Amikor harmadszor is megmutat-
ta magát, az idoközben mozgásképtelenné vált
65 F második torpedóját is kiengedte, de az sem
talált. A BALlLLA ismét lemerült, igyekezett el-
bújni.
Ekkor a 65 F parancsnoka megafonon utasí-
totta a 66 F-es naszádot, hogy támadjon torpe-
dóval. Bár az elso torpedó mellément, a máso-
dik - amelyet Buchler fregatthadnagy 300 méter-
rol indított a 65 F mögött közben újólag felbuk-
kanó tengeralattjáróra - 23 óra 20 perckor pon-
tosan a torony alatt eltaláita a reménytelen hely-
zetében is helytálló BALlLLA testét. A tenger-
alattjáró szinte függoleges helyzetbe vágódott,
majd teljes személyzetévei együtt örökre elnyel-
ték a hullámok.
A sérült 65 F-et bevontatták a kikötobe. Ami-
kor átvizsgálták, megállapították, hogy nem tor-
pedó találta el, hanem a hirtelen hátramenetnél
a sárkány a hajó fara alá került, és annak az
egyik robbanótöltete okozta a sérülését. Két hét-
tel késobb, július 31-én jelentették, hogy Galiola
világítótorony elott egy hajó zátonyra futott. Ké-
sobb a jelentést azzal egészítették ki, hogya zá-
tonyon ülo hajó az olasz GIACINTO PULLlNO
tengeralattjáró. A kifutó MAGNET torpedóhajó,
valamint a 4-es és a 6-os torpedónaszádok a
helyszínre érve elfogták a tengeralattjáró csóna-
kon menekülo személyzetét; két tisztet, egy gép-
üzemvezetot és 16 fonyi legénységet. Az ola-
szok a csónakot a világítótorony tói zsákmányol-
ták. Mielott a tengeralattjárót elhagyták volna,
összetörték a muszereket, az iratokat megsem-
misítették, s a torpedókat, valamint az üzem-
anyagot és a ballasztokat a vízbe engedték.
Igyekeztek a hajót használhatatlanná tenni, aho-
gyan azt minden flottánál eloírják.
Amikor a nagy csónakban Itália felé menekü-
lo személyzetet elfogták, észrevették, hogy va-
laki egy kis csónakban egyedül evez nyugat fe-
lé. A torpedónaszádok utána eredtek. Kiderült,
hogy Nazario Sauro nevu olasz nemzetiségu, de
osztrák állampolgárságú hajóskapitány, aki a há-
ború kitörése után érzelmeire hallgatva olasz ol-
dalra állt, és Nicolo Sam bo néven sorhajóhad-
nagyi rendfokozatban révkalauzként szolgált az
olasz Regia Marina kötelékében. Az ügybol had-
bírósági tárgyalás lett, hazaárulással vádolták, s
a tengerészbörtön udvarán felakasztották.
A zátonyra futott GIACINTO PULLlNO-t csak
hosszas kínlódással augusztus 2-án tudták sza-
baddá tenni, s két tender közé kötve kezdték
Pólába vontatni. Útközben azonban, máig is ki-
derítetlen körülmények között, elsüllyedt. Való-
színuleg valamelyik fenékszelep nyitva marad-
hatott, amelyet az olaszok korábban kinyitottak.
A szerencsétlenséget a manoverért felelos pa-
rancsnok hanyagsága okozta, amelynek követ-
keztében a mentoakcióban részt vevok közül egy
tengerész életét vesztette.
Amikor a MAGNET, amely a torpedónaszá-
dokkal együtt a vontatmányt biztosította, elhagy-
ta a konvojt, Lussin közelében észrevette, hogy
torpedó közeledik feléje. A parancsnok azonnal
hátramenetet vezényelt, ám akkor látta, hogy
újabb torpedó húz feléje. Mindkét torpedót tuz
alá vették, az egyik azonban elérte az öreg tor-
pedóhajó farát, és a hátsó löveg alatt fel is rob-
bant. A robbanás a löveget és vele együtt Such-
mann hajómestert, aki az utolsó pillanatig lotte a
torpedót, a vízbe vetette. A másik torpedót sike-
rült felrobbantani még mielott a hajót elérte vol-
na. Közben a MAGN ET-tel együtt hajózó 4-es je-
129
lu torpedónaszád többször is megtámadta az
idonként feltuno periszkópot, és sikerült eluznie
az ellenséget.
A súlyosan sérült MAGNET nem süllyedt el, s
a SATELLlT torpedóhajó Pólába vontatta. Ott ki-
javították.
Megépül a HA VMANDEN és az UB 1/
A Fiuméban muködo Whitehead és Társa Tor-
pedógyár 1911-ben a Királyi Dán Haditengeré-
szet számára három tengeralattjárót épített. A
Dánia elotti vizekre tervezett tengeralattjárók jól
beváltak, ezért Koppenhágában a Whitehead
cég irányításával még további, hasonló tenger-
alattjárókat építettek. A Fiuméban épített elso
tengeralattjárót HAVMANDEN-re keresztelték,
ezért az egész sorozat a Havmanden-típus meg-
jelölést viselte.
A tengeralattjárókat Fiuméban, 1912-ben
megszemlélte lovag Thierry Ferenc korvettkapi-
tány, valamint más tisztek és altisztek, akik a ten-
geralattjáró-állomáson szolgáltak és az új típus-
sal igen elégedettek voltak.
Amikor a háború elso hónapjaiban kiderült,
hogy milyen nagy szükség van tengeralattjá-
rókra, eloször - mint már írtunk róla - Németor-
szágból vásároltak kisebb teljesítoképességu,
Bézárd Kelemen sorhajóhadnagy
130
partvédo búvárnaszádokat, olyanokat, amelyek
az Adrián jól beváltak. Akkor még senki sem gon-
dolt arra, hogy a cs. és kir. tengeralattjáróknak
majd a Földközi-tengerre is ki kell futniuk. Ennek
ellenére a németeknél nagy tengeralattjárók épí-
tése ügyében tapogatóztak, de ok csak haloga-
tó választ adtak, s kétéves építési idot emle-
gettek.
Miután a tengeralattjárókat még 1915 tava-
szán is csak Olaszország elleni hadmuveletekre
szándékoztak bevetni, vagyis lehetséges mukö-
dési területeknek kizárólag az Adriát tekintették,
az idoközben elolépett Thierry fregattkapitány
szorgalmazására a cs. és kir. flottaparancsnok-
ság úgy döntött, hogy a további tengeralattjáró-
kat hazai gyárakban építteti, mégpedig a White-
head Muvek Havmanden-típusú tervei alapján.
Közben Robert Whitehead, a gyár tulajdono-
sa, 1915. február 28-án megalakította a Magyar
Tengeralattjáró-építo Részvénytársaságot. A ter-
vezett tíz új tengeralattjárót Whitehead e fiumei
székhelyu részvény társasággal szándékozott
megépíttetni. Whitehead a munkásainak és gyár-
telepének egy részét a részvénytársaság rendel-
kezésére bocsátotta. Amolyan leányvállalatot
alapított, Magyar Tengeralattjáró-építo Rt. (Un-
garische Unterseebotsbau AG, hivatalos rövidí-
tése: UBAG) néven, elnöke az a gróf Hoyos Ed-
gár lett, aki egyúttal a Whitehead Muveknél is
igazgató és társtulajdonos volt.
Ekkor kezdodtek a politikai-gazdasági bonyo-
dalmak.
A magyar cég a magyar gyárban akarta a ten-
geralattjáróhoz szükséges eszközöket, alkatré-
szeket eloállítani, mégpedig a Danubiusnál, s a
tengeralattjárókat szerette volna Fiuméban ösz-
szeállítani. Hosszú - konkurenciaharcból követke-
zo - huzavona után, amelybe Harkányi keres-
kedelmi miniszter is beleavatkozott, kompro-
misszum született. A Havmanden-típusú tenger-
alattjárókhoz a Stabilimento Tecnico és a pólai Ar-
zenál szállítja a fodarabokat, sa Whitehead-gyár,
valamint a pólai Arzenál állítja össze s bocsátja
vízre ezeket. Ezzel szemben a Danubius önálló-
an további négy nagy tengeralattjárót építhet.
Míg folyt a huzavona, telt az ido, s Haus ten-
gernagy, a flotta parancsnoka végül is úgy dön-
tött, hogy költségvetésileg a haditengerészet
rendelkezésére álló 16 500 000 koronából mind-
össze négy Havmanden-típusú egység építését rancsnoksága alatt. A próbajáratok idején több-
engedélyezi. Vagyis, abból a pénzbol, amit Né- ször került vissza a dokkba, mert újra és újra hi-
metországban megrendelt, de a németek által le- bákat találtak rajta. Az 1917. március 15-i pró-
foglalt öt - az elozoekben már említett - tenger- bajáratán összeütközött az ADMIRAL SPAUN
alattjáróért kellett volna kifizetni. gyorscirkálóval, és a felépítménye olyan súlyo-
A négy Havmanden-típusú tengeralattjárót san megsérült, hogy fél éven át javították, s csak
végül is 1915 oszén kezdték építeni és a 20-as, október 20-án állhatott ismét szolgálatba.
21-es, 22-es és 23-as számot kapták. Bézárd sorhajóhadnagyot szigorúan megdor-
gálták, késobb, 1917. április 14-én átvezényel-
A gerincfektetések idopontjai: ték az U 23-ra. Az U 20 1917. október 20-j szol-
U 20: PÓla, Arzenál, 1915. szeptember 29. gálatba helyezése után egy ideig nem futott ki
U 21: UBAG, Fiume, 1915. december 6. akcióra, mert különbözo javítások céljából rövid
U 22: UBAG, Fiume, 1915. december 5. idoközökben kétszer is visszakerült a dokkba.
U 23: Póla, Arzenál, 1915. december 8. Eloször csak 1918. március 6-án indult járorbe,
a trieszti támaszpontról Velence elé, Ludwig
A vízre bocsátásuk idopont ja: Müller sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt.
U 20: 1916. szeptember 18. Másodszor április 7-én, amikor kétszer is
U 21: 1916. augusztus 15. harcba keveredett egy brit tengeralattjáróval, de
U 22: 1917. január 27. sem Müller, sem a brit parancsnok torpedói
U 23: 1917. január 5. nem találtak. Ezután júniusig nincs adatunk ak-
cióiról. Június 16. és 20. között Velence elott
A szolgálatba állításuk idopont ja: cirkált. Június 22-én a Trieszt alatti S. Sabba
U 20: 1917. október 20. támaszpontról a Maestra-csúcshoz indult, ahon-
U 21: 1917. augusztus 15. nan 26-án tért vissza. Említésre méltó esemény
U 22: 1917. november 23. nem történt, csupán egyszer kellett gyorsmerü-
U 23: 1917. szeptember 1. léssei eltunnie egy repülogép bombái elol. Aho-
gyan Müller sorhajóhadnagy jelentette, a ten-
Legfontosabb muszaki adataik: geralattjáró most már kifogástalanul muködött,
Jel: U 20, U 21, U 22, U 23
Hajtóero: dízel, elektromos
Vízkiszorítás (t): 173/210
Hosszúság (m): 38,7
Szélesség (m): 3,9
Merülés (m): 2,7
Sebesség (mérföld): 13,2/9

Ezek a naszádok is csak egy motort, ennek meg-

feleloen egy csavart kaptak, hasonlóan az U 10
és 11-hez, valamint az U 15, 16 és 17-hez. Mo-
torjuk azonban sokkal erosebb volt, a dízelmotor
330 kilowatt (450 LE), a villanymotor 220 kilo-
watt (300 LE) teljesítményu, míg az említette-
ké csak 44 kilowatt (60 LE), illetve 88 kilowatt
(120 LE).
Már most megemlítjük, hogya flottánál e négy
tengeralattjárónak jóformán csak balszerencse
jutott osztályrészül.
Az U 20 1916 októberében kezdte próbajára-
tait lovag Bézárd Kelemen sorhajóhadnagy pa- Ludwig Müller sorhajóhadnagy, fedélzeti ebbel a karján

ten ger a I atti á rói n a ktö .rté .n~t elJI 07 7191 8 131
 egyetlen berendezése vagy muszere sem adott
okot panaszra.
Ezután 1918. július 3-án futott ki, hogya Cor-
telazzo-Porto Margherita- Tagliamento-torkolat
elotti szektorban cirkáljon. A következo napon,
július 4-én, 22 óra 43 perckor az olasz F 12 ten-
geralattjáró megtorpedózta, és az U 20 az egész
személyzettel együtt a hullámsírba merült. Ez ak-
kor történt, amikor az U 20 az akkumulátorait töl-
tötte fel, és ezért a felszínre kellett emelkednie.
Az orszemek a sötétben nem vették észre az el-
lenséges periszkópot. Felületességükért drágán
kellett fizetniük. Személyzetébol ketten bizonyo-
san magyarok voltak: Pajor Gero negyedmester
és Tomay Rudolf hajómester.
Az U 20-at az olaszok 1962-ben kiemelték. A
naszádban talált csontokat Wiener-Neustadtban
temették el. Bécsbe került a tengeralattjáró tor-
nya, amely ma az ottani Hadtörténeti Múzeum-
ban van kiállítva, két kódlobogóval, valamint a
horgonyával és a személyzet néhány személyes
holmijával.
Az U 21 próbamerüléseinél megállapították,
hogy túl lassan tunik el a víz színérol, ezért újabb
átalakításokat hajtottak végre rajta. Amikor 1917
nyarán szolgálatba állították, Hugo von Seyffer-
titz sorhajóhadnagy volt a parancsnoka. Még a
víz alatti próbajáratok alkalmával, szeptember-
ben, egy földpatkóra futott és visszakerült a
dokkba, ahonnan szeptember 29-én indult új tá-
maszpontja, a Bocche felé. A tapasztalt, kipró-
bált parancsnok elso útján még csak at albán vi-
zeket kereste fel, de másodszor, október 15-én,
már a Jón-tengerre látogatott, ahonnan 18-án ér-
kezett vissza a támaszpont jára. A naszád ten-
gerálló képességévei meg volt elégedve, de
, egyébként még sok hibát talált rajta. Javasolta,
hogy építsenek bele két kenoolajtartályt, erosít-
sék meg a dízelmotor alapját, erosebb tengely-
kapcsolót és a rádióállomás teljes cseréjét kér-
te, mert a pörgettyus tájoló erosen zavarja a rá-
dióvételt. Az U 21 tehát visszakerült a dokkba,
ahonnan csak 1918. június 1-jén futott ki újra, de
akkor már Robert Dürrigl sorhajóhadnagy pa-
rancsnoksága alatt. Ezen útján részt vett a ko-
rábban felállított Tengeralattjáró Kutató Flottilla
közös gyakorlatán, majd a Bocchéba hajózott,
ahonnan eloször Antivariba, onnan San Giovanni
di Medua elé futott ki. Ott eltört a motor egyik du-
132
gattyúja, s ezért visszatért július 9-én a Bocché-
ba. Innen 25-én Pólóba vontatták, javításra. Au-
gusztus 28-án Csicsery László sorhajóhadnagy
vette át a naszád parancsnokságát, de beveté-
sére már nem került sor.
Az U 22 sem szólt bele a háború menetébe,
nem süllyesztett el egyetlen ellenséges hajót
sem. Pályafutása még a szolgálatba állítása elott
balszerencsésen kezdodött. 1917 júniusában
már az utolsó simításokat végezték rajta, amikor,
június 9-rol 10-re virradó éjjel, máig is tisztázat-
lan körülmények között, a fiumei gyár kikötojé-
ben elsüllyedt. A vizsgálat sem szabotázst, sem
gondatlanságot nem tudott megállapítani. Ki-
emelték és novemberben Holub József sorha-
jóhadnagy parancsnoksága alatt újból szolgálat-
ba állt.
December 5-én indult elso bevetésére a Pó-
torkolathoz. Több rombolóval és halászgozössel
találkozott, de torpedóvetésre nem nyílt alkalma.
Öt nap múlva tért haza. A parancsnok általában
elégedett volt a naszáddal, bár a kormánya csak
nehezen engedelmeskedett, és a kompasz is el-
romlott. December 15-étol, két napig ismét a Pó-
torkolatnál cirkált. December 29-én a parancs-
nokságát Friedrich Sterz sorhajóhadnagy vette
át. 1918. január 3-án a Pó-torkolat elott cirkált,
de a viharos idojárás miatt nem jutott torpedólö-
véshez, mint az az ellenséges tengeralattjáró
sem, amellyel találkozott. A hullámzás olyan eros
volt, hogya naszádot még 26 méteres mélység-
ben is könnyedén dobálta. Másnap befutott
Rovignóba, ahonnan a következo napon újból ki-
futott. A viharos tengeren az U 22 nagyon rosz-
szul tartotta magát. Mégis igyekezett megtorpe-
dózni egy olasz torpedónaszádot, majd két go-
zöst. A második torpedóindítás alkalmával a pe-
riszkópja beszorult, mélyen le kellett merülnie, de
csak 11 méterre sikerült, közben hallották maguk
fölött a csavarzörejt. A parancsnok legnagyobb
erot vezényelt, hogy hajóját valahogyan lejjebb
kormányozhassa, de a naszád a vezényelt 20
méter helyett csak 14 méterre tudott lemenni.
Végre leült a fenékre, a motort leállították, hogy
az U 22 után kutató naszádok ne hallják meg a
motorzúgást. Tíz óra tíz perckor merültek le, s
csak 18 órakor tudtak ismét a felszínre emelked-
ni, de a levego még akkor is turheto volt. Janu-
ár 6-án értek be Rovignóba, ahonnan Brioniba
., '
. A 2'. 'o s' ~ t rák' - m' li 9 Y ar' had i te n 9 e rés;z e t
mentek. A hibák kijavítása után az U 22-t Trieszt
alá, S. Sabbába helyezték. Innen futott ki néhány
útra az Adria északi részébe, majd május 3-án a
Bocchéba ment. Útközben a villanymotorja el-
romlott, ezért néhány nap múlva visszament
pólába. A javítás után, augusztus 6-án tért visz-
sza a Bocchéba, ahonnan még egyszer Anti-
variba, majd Gravosába futott ki. Az összeomlás
a Bocchéban érte.
A négy Havmanden-típusú naszád közül az U
23 életútja volt a legrövidebb.
Jóllehet már 1917. szeptember 1-jén szolgá-
latba állították, elso harci bevetésére csak no-
vember 28-án indult el. Addig különbözo átalakí-
tásokat, javításokat végeztek rajta. November
28-tói december 3-ig Bézárd Kelemen sorhajó-
hadnagy parancsnoksága alatt Rimini-Ancona
térségében, az olasz partok elott cirkált. Decem-
ber 23-án a Bocchéba helyezték át, ahova ép-
pen karácsony napján érkezett meg.
Következo útjára 1918. február 20-án futott ki,
hogy az Otrantói-szorosban zavarja az ellenség
hajóforgaimát. Február 21-én össze is találkozott
az olasz MEMFI nevu gozössel, amely katoná-
kat szállított Valonából Brindisibe. A gozö st há-
rom torpedónaszád kísérte. Bézárd sorhajóhad-
nagy kilövohelyzetbe manoverezte naszádját, és
várta a kedvezo alkalmat. A gozös azonban a
búvárnaszádot 300 méterrol észrevette, irányt
változtatott, ugyanekkor az egyik kíséro torpedó-
naszád, amely alig volt 500 méterre a MEMFI-
tol, teljes sebességgel a periszkóp felé szágul-
dott. Bézard annyira el volt foglalva a gozössel,
hogya közeledo veszedelmet csak késon vette
észre. Közben ki is engedett két torpedót, majd
kissé kiemelkedett a vízbol annyira, hogya tor-
nya is láthatóvá vált. Az AIRONE nevu torpedó-
naszád kivetette mélységi bombáit, de azok nem
okoztak kárt az U 23-ban. Amikor azonban a már
merüloben lévo tengeralattjáró fölé ért, kint volt
a "sárkány" is, amelynek a robbanóteste az U 23-
hoz vágódott. Heves robbanások hallatszottak, s
nyomukban hatalmas víztölcsér és olajoszlop
csapott a magasba. Az U 23 az északi széles-
ség 40° 26' és a keleti hosszúság 19° 2' alatt le-
génységével együtt mindörökre eltunt.
A Havmanden-típusú búvárnaszádok építésé-
re vonatkozó megállapodás létrejötte után, 1915
elején, Haus admirális utasítására a Monarchia
ten ger a lat t jár ó ina kt Ö rt éne t e1 9 O7 -1 91 8
berlini tengerészeti attaséja azon fáradozott,
hogy megszerezze anémet haditengerészettol a
nagy, nyílt tengeri búvárnaszádok építési terveit.
Abban az idoben anémet naszádok voltak a leg-
jobbak. Németország azonban halogató vála-
szokat adott. Attól tartott, hogya búvárnaszádo-
kon bevezetett újítások, jobbnál jobb megoldá-
sok, Németországból kijutva az ellenség kezébe
kerülhetnek.
Ezek után a cs. és kir. haditengerészet, vala-
mint néhány, a búvárnaszádok építésében érde-
keit magáncég a tengeralattjáró-tervek után
semleges államoknál tapogatódzott. Haus ten-
gernagy azonban kijelentette, hogy csakis a ki-
próbált, bevált, megnövelt méretu német UB 11-
es típus jöhet számításba. A kezdeményezést
1915 tavaszán a Cantiere Navale Triestino hajó-
gyár vette kézbe. Megállapodott a Duna Gozha-
józási Társasággal, hogy a megrendelésre kerü-
lo tengeralattjárókat a DGT budapesti (óbudai)
hajógyárában fogják építeni, onnan részegysé-
gekben szállítják Pólába, ahol majd az Arzenál
szereli össze. Ugyanekkor a Cantier Navale
igazgatójának a német birodalmi tengerészeti hi-
vatalnál sikerült elérnie, hogya brémai Weser
Muvek eladja az UB II-es típusú tengeralattjárók
licencét. A megállapodás 1915. augusztus
25-26-án hat tengeralattjáró tervrajzai nak eladá-
sára, illetve megvételére azzal jött létre, hogya
Monarchiában nemcsak a trieszti cég, hanem
más gyárak is építhetnek UB II-es típusú búvár-
hajókat.
Az elso terveket, amelyek még csak átnéze-
ti rajzok voltak, 1915 szeptemberében hozták el
Brémából. Az ido sürgetett, hiszen a cs. és kir.
flotta 1915 augusztusában két tengeralattjáró-
ját veszítette el. Az építést mégsem lehetett
azonnal megkezdeni, mert ismét felmerült a
probléma, amelyik néhány hónappal korábban
a Havmanden-típusnál: a Ganz-Danubius ra-
gaszkodott annak az ígéretnek a beváltásához,
hogy o kapja meg a tengeralattjárók építésének
a jogát, de a hát közül legalább négyet. A ma-
gyar hajóepíto ipar felnotté vált, és joggal köve-
telte részét a Monarchia iparában. Végül a Da-
nubius négy, a Cantiere Navale két tengeralatt-
járó epítésére kapott megbízást. A kontraktus-
hoz a magyar és az osztrák miniszterelnök egy-
arant hozzájárult. A szerzodést október 13-án
133
írták alá a Danubiusszal, tengeralattjárónként
2090000 korona értékben. A Cantiere Nava-
lévai október 12-én megkötött szerzodés értel-
mében a cég tengeralattjárónként 2 210 000 ko-
ronát kap.
A Danubiusszal kötött szerzodés után a ma-
gyar miniszterelnök, gróf Tisza István a kontrak-
tus ilyen elosztásban történt megkötésévei kap-
csolatban megelégedését fejezte ki.
A szerzodés értelmében a trieszti cég nyolc
hónap után, tehát júniusban szállította volna az
elso tengeralattjárót, a budapesti-fiumei vállalat
az elso átadást július 16-ra, a többiét egy-egy hó-
nappal késobbre vállalta, a cégek azonban az el-
látási gondok és anyaghiány miatt a határidoket
nem tudták tartani. A naszádokon az eredeti ter-
vekhez képest sok mindent megváltoztattak és
javítottak.
Az épülo naszádok 1915. december 20-án kap-
ták meg a számozásokat. A 27-es és 28-as szá-
múakat a Cantiere Navale, a 29-es, 30-as, 31-es
és 32-es számúakat a Ganz-Danubius építette. A
27-es, 28-as, 31-es és 32-es számú Daimler-, a
többi Körting-motorokat kapott. A korábbi B I-es
típusoktói eltéroen, mindegyik már két motorral,
ennek megfeleloen két hajócsavarral épült.
Mivel a Cantiere Navale telepén nem volt hely,
a cég a DGT hez fordult segítségért. így történt,
hogy hat tengeralattjáró közül kettot Budapesten,
a DGT óbudai telepén gyártottak (és Pólában
szereltek össze), négyet pedig a Ganz és Tsa.
Danubius fiumei telepén szereltek össze, tehát
végül is mind a hat Magyarországon épült.
Gerincfektetés idopont ja:
U 27: 1916. május 25.
U 28: 1916. június 28.
U 29: 1916. március 3.
U 30: 1916. március 9.
U 31: 1916. július 4.
U 32: 1916. május 25.
Vízre bocsátás idopont ja:
U 27: 1916. október 19.
U 28: 1917. január 8.
U 29: 1916. október 21.
U 30: 1916. december 27.
U 31: 1917. március 20.
U 32: 1917. május 11.
Szolgálatba állítás idopont ja:
U 27: 1917. február 24.
U 28: 1917. május 26.
U 29: 1917. január 21.
U 30: 1917. február 17.
U 31: 1917. április 24.
U 32: 1917. június 24.
Amikor az U 12-es Velence elott elsüllyedt, az
Osztrák Flottaegyesület mozgalmat indított. Új
tengeralattjáró építési költségei re kezdett gyujte-
ni. A kívánt összeg, a 2 210 000 korona hama-
rosan összejött, s a következo, UB II-es típusú
tengeralattjárót meg is rendelték a Cantiere
Navalénál, amelyet szintén az óbudai DGT tele-
pén építettek, s Pólában szereltek össze. Ez
kapta a 40-es számot.
Az elsüllyedt U 6-os pótlására megrendelt és
épített, 41-es számot viselo tengeralattjáró szin-
tén a DGT óbudai gyárában készült; ezt is vas-
úton vitték Pólába, s ott az Arzenál rakta össze és
bocsátotta vízre. Ez volt a cs. és kir. haditengeré-
szet utolsó, hazai - osztrák, illetve magyar - gyár-
ban épített és szolgálatba helyezett tengeralattjá-
rója. Az U 41-es építésénél bizonyos könnyebb-
séget jelentett, hogy még annak idején az U 6-os
benzinmotorjait dízelmotorokra akarták kicserélni,
sa motorokat meg is rendelték Grazban. Idoköz-
ben azonban, 1916. május 13-án az U 6-os el-
süllyedt, s az elkészült dízelmotorok a raktárban
várakoztak. Nos, ezeket építették bele az U 41-
esbe. Az U 6-os után egy komplett periszkóp, az
U 5-ös után pedig a tengeralattjáró tartalék ak-
kumulátortelepe megmaradt, ezeket szintén az
U 41-es kapta meg. Mivel azonban a motorok na-
gyobbak és nehezebbek voltak, mint amekkorát
eredetileg az UB II-es típusba terveztek, ezért a
hajótestet a motorháznál egy bordával megtol-
dották. így az U 41-es hosszabb lett, és a vízki-
szorítása is nagyobb volt, mint a testvérhajóié
(U 27-32-es, U 40-es, U 43-as és U 47-es).
A nyolc UB II-típusú naszád csaknem teljes
egészében hazai anyagból épült. Csupán a pör-
gettyus tájolókat, a géptávírót és a hajócsavaro-
kat hozatták Németországból.
Gerincfektetés idopont ja:
U 40: 1916. augusztus 8.
U 41: 1916. november 20.

134
Vízre bocsátás idopont ja:
U 40: 1917. április 21.
U 41: 1917. november 11.
Szolgálatba állítás idopont ja:
U 40: 1917. augusztus 4.
U 41: 1918. február 19.
Haus tengernagy - 1916. május 12-tol vezérten-
gernagy (Grossadmiral) - a korlátlan tengeralattjá-
ró-háborúval kapcsolatos megbeszélésérol Pólába
utaztában a vonaton meghult, s 1917. február 8-án
tüdogyulladásban meghalt. IV. Károly utódául
Maximilian Njegovan altengernagyot nevezte ki, s
egyszersmind tengernaggyá léptette elo. A követ-
kezo két újabb tengeralattjáró megvásárlását már
o engedélyezte, s 1917. július 30-án a cs. és kir.
hajóhad két további búvárnaszáddal gyarapodott.
Németországtói összesen 7 500 000 koroná-
ért átvették az 1916 óta az Adrián és a Földkö-
zi-tengeren harcoló B II-es típusú, UB 43-as és
UB 47-es jelu naszádokat. Bár mindkét egység
már eléggé elhasználódott, de még bevethetok
voltak. Mindkettonek a harcképességét egy-egy
8,8 centiméteres ágy ú növelte. Itt jegyezzük
meg, hogya cs. és kir. haditengerészet 27 tenger-
alattjárójából 13 egység Magyarországon épült.
Az UB II-es típusú tengeralattjárók legfontosabb
muszaki adatai
Számozás: 27, 28, 29, 30, 31, 32, 40, 43, 47
Hajtóero: dízel 300 LE / elektromos 280 LE
Vízkiszorítás (t): 268/306
Hosszúság (m): 36,9
Szélesség (m): 4,7
Merülés (m): 3,7
Sebesség (mérföld): 9/7,5
Számozás: 41
Hajtóero: dízel 300 LE / elektromos 280 LE
Vízkiszorítás (t): 275/319,6
Hosszúság (m): 37,6
Szélesség (m): 4,7
Merülés (m): 3,7
Sebesség (mérföld): 9,3/7
Ezek a naszádok már alkalmasak voltak arra,
hogy bekapcsolódjanak a Földközi-tenger térsé-
tengeralattjáróinaktörté.nete190771918
gében a kereskedelmi hajók ellen vívott háború-
ba. E búvárnaszádok harcbavetésétol számítjuk
a cs. és kir. hajóhadnak a Földközi-tengeren fo-
lyó korlátlan tengeralattjáró-háborúban való rész-
vételét.
A cs. és kir. haditengerészet részére Magyaror-
szágon épített cs. és kir. tengeralattjárók
Whitehead Muvek, Fiume
US, U 6: 1908-1910
U12: 1909-1914
Magyar Tengeralattjáró-építo Rt., Fiume
U 21: 1915-1916
U 22: 1915-1917
Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Ha-
jógyár Rt., Fiume
U 29, U 30,
U 31, U 32: 1916-1917
Elso cs. kir. szabadalmazott Dunagozhajózási
Társaság; Budapest
U 27, U 28: 1916-1917
U 40, U 41: 1916-1918
A Budapesten épített tengeralattjárókat vasúton
szállították Pólába, azokat ott szerelte össze és
bocsátotta vízre az Arzenál. Magyarországon
összesen 13 tengeralattjáró épült.
Mivel a korlátlan tengeralattjáró-háború a vi-
lágháború hadmuveleteinek külön nagy fejezete,
beható ismertetésére még a Földközi-tenger vo-
natkozásában sem vállalkozhatunk. Csupán az
osztrák-magyar tengeralattjárók földközi-tengeri
harcait, azok közül is a legjelentosebbeket igyek-
szünk bemutatni.
Az Adrián végrehajtott legnehezebb akciók
egyike a lezárt Otrantói-szoroson való "átvergo-
dés" volt. Ezért a cs. és kir. haditengerészet
többször is megtámadta a szorost orzo és lezá-
ró antantegységeket. A legsikeresebb ilyen tá-
madást 1917. május 15-én a NOVARA gyorscir-
káló köteléke hajtotta végre. Parancsnoka -
egyúttal a hadmuveletet végrehajtó kötelék pa-
rancsnoka - Horthy Miklós sorhajókapitány volt.
A hadmuveletben részt vett egységek: a NOV A-
RA, a HELGOLAND, aSAIDA gyorscirkálók, a
135
BALATON és a CSEPEL rombolók, az akciót biz- egy eredményesebb búvárnaszád tevékenysé-
tosító U 4 és U 27, valamint anémet UC 25 (cs. gét, sorsát kísérjük figyelemmel.
és kir. számozása U 89-es) búvárnaszádok, to- Az események leírását a 4-es számú tenger-
vábbá a K 177, K 179, K 154, K 153, K 205 és alattjáró történetével foly tatjuk ott, ahol utoljára
K 206 tengerészeti repülogépek. E rajtaütés so- találkoztunk vele. Parancsnoka még mindig Ru-
rán elsüllyesztettek 14 halászhajót, az olasz dolf Singule sorhajóhadnagy, második tisztje pe-
BOREA rombolót, s a francia BOUTEFEU rom- dig Wolf Edgár sorhajóhadnagy.
bolót; ez utóbbi Brindisi elott ráfutott arra az ak- Az U 4 1915. december 2-án - ekkor még tel-
namezore, amelyet az UC 25 (parancsnoka jes erovel folytak a Szerbia és Montenegró elle-
Johann Feldkirchner fregatthadnagy) néhány ni szárazföldi hadmuveletek - este, kevéssel
órával elobb telepített. Ugyanez a tengeralattjá- kilenc óra elott, teljes sötétségben hagyta el a
ró megtorpedózta az ütközetbol visszatéro brit Bocchéban levo támaszpontját, hogy a fedélze-
DARTHOUTH cirkálót, amely azonban nem süly- tére vett két albán ügynököt aMati-folyó torkola-
Iyedt el, csupán erosen megsérült. A cirkálókkal tánál partra tegye. Ezúttal az ügynökök pénzt és
vívott tüzérségi párbajban az AQUILA olasz cir- fegyvereket vittek magukkal.
káló és három orhajó súlyosan megrongálódott. A naszád azonban hamarosan viharba került,
Ennek eredményeként a tengeralattjárók egy a fedélzetéhez láncolt kis csónak - amelyen az
ideig könnyebben kelhettek át az Otrantói-szoros albánoknak kellett volna a partra evezniük - da-
záróvonalán. rabokra tört. Ezért Singule sorhajóhadnagy fél-
Azután minden elölrol kezdodött. beszakította az akciót, és másnap reggelre visz-
Történetünkben azonban még nem tartunk az szatért a Bocchéba. Este ismét kifutottak, hogy
UB II-típusú naszádok bevetésénél, csupán épí- Durazzó-Valona között cirkáljanak. Ekkor még
tésüket jeleztük. Az osztrák-magyar tengeralatt- Durazzó nem volt az osztrák-magyar csapatok
járóknak 1916-ban és 1917-ben éppen elegen- kezén, s folytak a csapatszállítások, a szerb had-
do elfoglaltságot adott az Adrián és annak saját sereg evakuálása. Másnap hajnalban a Pali-fok
tengerpartján végbemeno hajóforgalom oltalma- és Rodoni között üldözobe vettek egy gozöst, de
zása. az sebesebb volt a búvárnaszádnál. Még folyt az
üldözés, amikor hirtelen feltunt a gozöst biztosí-
Két búvárhajó - két parancsnok tó DIAMOND-típusú cirkáló és egy romboló.
Singule felhagyott a gozös üldözésévei s a cir-
Az eddigiekben a cs. és kir. tengeralattjárók há- káló ellen indult.
borúját az idorendiség szem elott tartásával igye- Sikerült észrevétlenül a közelébe férkoznie, s
keztünk bemutatni. Az események azonban kilenc óra 48 perckor az U 4 vetocsöveibol mind-
mind több szálon futnak, egyre nagyobb terüle- két torpedó kifutott. A cirkáló orszemei azonban
tet fognak át, és az újonnan hadrendbe állított idejében észrevették a habos csíkot húzó torpe-
tengeralattjárók megjelenése is megnehezíti a dókat, és a hajónak még volt ideje arra, hogy
kronológia betartását. Ezért a továbbiakban egy- gyors irányváltoztatással kikerülje oket. Ugyan-
ekkor megszólaltak a gyorstüzelo ágyúi, s a rom-
boló is megindult az egyre mélyebbre menekülo
U 4 felé. Kilenc óra 51 perckor már hullottak a
romboló vízibombái. A búvárnaszádban közvet-
len közelrol két nagy ereju robbanást hallottak,
majd a csavarzörej elhalkult. Singule öt perc múl-
va lesett ki eloször, s megállapíthatta, hogya cir-
káló és a romboló az elobbi alakzatban, teljes se-
bességgel igyekszik S. Giovanni felé, majd ké-
sobb Brindisi irányába fordulva eltuntek a látha-
tárróI. Az U 4 másnap Durazzó elott leselkedett,
1918. február 12-én készült felvétel az U 23-ról 6-án Brindisinél járt, s 7-én visszaért támasz-

136
 o
1
•
+C' , f. periszkópmozgotó
_.~-:.~
..g::.~~
Az UB 1-8 tengeralattjárók szerkezet; rajza
pontjára. Másnap már újból a tengert járta. A
Mati folyó torkolatához kellett mennie, hogy ott
fölvegyen nyolc, a Monarchia szolgálatában te-
vékenykedo albánt. Másnap délelott két albán vi-
torlást (PAPAGALLO és GJOVADJE) igazoltat-
tak, s mivel üresek voltak, a parancsnok szaba-
don engedte oket. Egy óra múlva a fedélzetére
vette az albánokat, de a megbeszélt helyen nyolc
helyett csak öt tartózkodott. Ezek tüstént el-
mondták Singule sorhajóhadnagynak, hogy a
szabadon engedett vitorlások Essad pasa, an-
tantbarát politikus szolgálatában állnak, ok to-
vábbítják a parancsokat. Az U 4 tüstént a nyo-
mukba eredt és utolérve oket, a PAPAGALLO-t
fel robbantotta, személyzetét a GJOV ADJE vitor-
lásra parancsolta, és vontába véve a Bocche fe-
lé vette az irányt; útközben a hiányzó három al-
bánt is behajózta. Az eseményrol Kertész K. Ró-
bert a Hajók és hosök címu muvében így ír: "Né-
ha egy-egy albán törzsfonök jött a fedélzetre sú-
lyos ládákkal, fegyverekkel, robbanóanyagokkal,
arannyal, hogya Drin-öbölben partra szálljon és
a hegyek közt egy akkor még komitácsi-harcnak
nevezett partizánfelkelést szervezzen. Ezek az
albán uraságok borotválatlan, mosdatlan, tor-
zonborz utasok voltak, s a parancsnokok vissza-
fojtott lélegzettel köszöntötték messzire illatozó
vendégeiket. Érdemeket, kitüntetéseket, sikere-
ket nem lehetett várni ezektol az utaktól, legfel-
jebb a búvárhajó lett tele az utasoktói emlékként
otthagyott poloskákkal. A német parancsnokok
a, merutb'tartáty
b, merülöszivoftyú
c, üzemanyagtartály
d. okkumu{atort~{~p~k
e. fM~kszivottyú
g. w.c .
h. horgony
4 g~ppuskoto{opzot
motor
nevét felkapta a világhír. A mieink némán és név-
telenül végezték szolgálatukat. .."
Az U 4 1915 decemberében még négyszer fu-
tott ki, mindannyiszor három-négy napot idozött
a tengeren. Egy alkalommal egy L1VERPOOL-
osztályú brit cirkáló kísérorombolói elol kellett a
mélybe bújnia, egyéb említésre méltó esemény
nem történt vele.
1916-ban az elso útján, január 3-án ismét két
albánt kellett a Mati folyó torkolatánál kihajóznia.
Ezúttal a tengeralattjáró fedélzetére erosített
csónakot a hullámok nem zúzták szét, s az al-
bánok szerencsésen partot értek. Visszatéroben
az U 4 a Menders-foknál, a parttól 500 méterre
egy erosen sérült vitorlással találkozott, melyet
átvizsgálva kiderült, hogy személyzete a partra
menekült, és a hajónak sem neve, sem lobogó-
ja, sem papírjai, sem rakománya nem volt. Egy
óra múlva az albán HALIL vitorlást tartóztatták
fel, amely 1345 üres zsákot vitt. Montenegrói
szolgálatban állt, ezért személyzetét a tenger-
alattjáróra parancsolták, majd a vitorlást vonta-
tókötélre vették és elindultak hazafelé. Közben a
parti ütegek néhány lövést adtak le az U 4-re, de
az találatot nem kapott. A Bocche közelében rá-
dión jelentették, hogy vitorlást vontatva közeled-
nek, ezért kifutott a 15-ös számú torpedónaszád,
s az albánokat a vitorlással együtt átvette.
Az U 4 ezután egy hétig dokkban állt, alapo-
san átvizsgálták, ahogyan ez hosszabb szolgá-
lat után szokásos volt. Január 16-án újból útra
137
kelt, ezúttal az Otrantói-szoros felé. A következo
nap Korfu elott cirkált, de csak egyetlen gozöst
látott, az is percek alatt eltunt a szemük elol. Ja-
nuár 21-én már Brindisi elott találjuk, de ott a két
romboló által kísért két gozös szintén túl messze
volt ahhoz, hogy megtámadhassa oket. 22-én ér-
kezett vissza honi kikötojébe, ahonnan 30-án a
déli órákban ismét kifutott. Ekkor - január 10-tol
- a tengeralattjárók nappal is bátran mozoghat-
tak a Bocchéban, mivel a Lovcen már az oszt-
rák-magyar csapatok kezén volt. 1916 elso hó-
napjaiban kevés cs. és kir. tengeralattjáró idozött
a Bocchéban: az U 4-en kívül csak az U 11 az
U 14 és a három kis új, okarinának [19] csúfolt
(vagy becézett) naszádocska; az U 15, 16 és 17.
Az o feladatuk volt, hogy igyekezzenek megne-
hezíteni az antantnak a szerb és a montenegrói
hadsereg evakuálását, valamint védjék a saját
partokat. Más szóval az lett volna a dolguk, hogy
éjjel-nappal a tengeren orködve pusztítsák az al-
bán vizeken tevékenykedo antanthajókat. A ten-
geralattjárósok minden tolük telhetot meg is tet-
tek, de a holt anyag az embernél is fáradéko-
nyabb volt, s a búvárnaszádok sokszor szorultak
karbantartásra ...
A Singule sorhajóhadnagy parancsnoksága
alatt álló U 4 ezen a január végi napon az
Otrantói-szoros felé hajózott. Február 1-jéig több
cirkálóval és rombolóval találkoztak, ám mind-
annyian messze voltak, s támadásukat nem Ie-
hetett megkísérelni. A Laghi-foknál látott gozös,
amelyet a brit BIRMINGHAM cirkáló és egy rom-
boló kísért, cikcakkosan haladt. Ez volt az elso
alkalom, amikor az új - a cikcakk-kurzus - vé-
dekezési módot alkalmazó hajócsoportot láttak.
Február 2-án, már hazatéroben, Durazzótól dél-
re, hajnalban egy BISSON-típusú romboló orize-
tére bízott hat nagyobb gozhajó és két halász-
gozös került az U 4 elé. Singule sorhajóhadnagy
ráfordult az egyik kereskedelmi hajóra és nyolc
óra öt perckor a vetocsobol kifutott az elso tor-
pedó. Az eltalált hajó - a francia JEAN BART II
kereskedelmi gozös - nyomban elsüllyedt. A si-
keres támadás a Laghi-foktól nyugat-délnyugatra
hat mérföldnyire ment végbe. Ezután visszain-
dultak támaszpontjukra. Késobb egy francia cir-
kálóval találkoztak, de Singule nem jutott lövés-
hez. Este hét óra elott pár perccel kötöttek ki a
támaszpontjukon.
138
Most vessünk egy pillantást a legnagyobb cs.
és kir. tengeralatti naszád ra, az U 14-re. Utoljá-
ra 1915. december 28-án találkoztunk vele. Ek-
kor a szabadságát tölto Georg von Trapp sorha-
jóhadnagy helyére lépett második tiszt, Vio
Gaszton sorhajóhadnagy a naszádot rövid járor-
menetbol hozta vissza a Bocchéba. Vio azonban
megbetegedett, ezért is tért haza olyan hamar,
s így Trapp sorhajóhadnagyot visszarendelték a
szabadságáról.
A hajdani francia tengeralattjáró 1916. január
3-án már ismét régi ismerosünk parancsnoksá-
ga alatt indult Albánia elé. Elobb lerándultak az
Otrantói-szorosba portyázni, mert a december 2-
án partra tett albán törzsfonököket csak január
8-án kellett a Mati folyó torkolatánál behajózniuk
és Cattaróba szállítaniuk. A következo napon
már Korfu északi partvidéke elott jártak. Trapp
sorhajóhadnagy - amint visszaemlékezéseiben
írja - a naszád hídján állt, és eszébe jutottak
azok a napok, amikor utoljára, pontosan nyolc
éve járt a görög szigeten. Akkor a nyári hajóraj
errefelé gyakorlatozott, s ugyanekkor II. Vilmos
német császár is HOHENZOLLERN nevu jacht-
ján a Földközi-tengert járta. S amikor megérke-
zett Korfura, ahol akkor már az övé volt az
Achilleion, az elhunyt Erzsébet királyné hajdani
nyaraló palotája, a cs. és kir. hajóraj tisztikarát
vendégül látta.
Vidám, pompás este volt - emlékezik Ludwig
Müller sorhajóhadnagy, második tiszt. Az eget
kémlelve fázósan burkolódzott köpenyébe. Az-
tán valaki a fedélzeten el kiáltotta magát.
- Repülo!
Aki fent volt levegozni, mind az égre meredt.
- Hol?
- Ott, pontosan a nap felol jön!
A gyenge téli nap fehér tányérjából ekkor ki-
vált egy hidroplán, és nyílsebesen közeledett az
U 14 felé. A tengeralattjárón mindenki megder-
medt, mert akkor már a repülogép francia fel-
ségjelei és a szárnyak alatt csüngo bombák jól
kivehetoek voltak. Már a robbanásokat is halla-
ni vélték, amelyek másodperceken belül bekö-
vetkeznek, és lemerüléshez már nem volt ele-
gendo ido. Semmi értelme sem volt annak, hogy
elhangozzék a parancs a merüléshez. Ezt a ha-
talmas célpontot a francia pilóta nem fogja elhi-
bázni. ..
~,':hjfi! ~J",,"~\'J;1,(}*'"\'
'A, if', OSZ t 1"á k -
"''<:0f'!,.,;'"~r ~<f ,,;:;'_"
qu 9 Via r
~ ff
i
,
h a CI ten gel" ész e t
 - Integetni! Integessetek! Mindenki integes-
sen! - kiáltotta el magát Müller sorhajóhadnagy,
a mindig vidám és tréfacsináló második tiszt (tu-
lajdonképpen harmadik tiszt volt, csak Vio távol-
létében lépett elo), s lekapta sapkáját, jó példá-
val járva elol az integetésben. A másodperc
töredéke alatt mindenki megértette: hiszen fran-
cia típusú tengeralattjárón utaznak! A CURIE jel-
legzetes formáját egyetlen francia sem fogja
Germania-típusúnak nézni!
Sapkák és karok hadonásztak, integettek,
lengtek a repülo felé. Valaki még kiáltott is vala-
mit, aminek franciául kellett hatnia, s a francia pi-
lóta, amikor alig húsz méterrel elhúzott az U 14
fölött, visszaintegetett, majd Korfu irányában el-
tunt.
A naszádon mindenki egymásra nézett, aztán
feltört a nagy, felszabadult nevetés.
- Micsoda szerencse, hogy még nem építet-
ték át a tornyot, mint tervezték - nevetett Müller
-, mert gyanítom, hogy mondjuk az U 5-ön a
puszta integetés mit sem ért volna.
Még két napig cirkáltak, átvizsgáltak néhány
görög hajót, majd visszaindultak, hogya meg-
adott helyen és idoben felvegyék az albán
ügynököket. A Mati folyó torkolatánál egy kis
csónakon néhány ember partra evezett, de
senkit sem találtak. A parancsnok úgy döntött,
hogy az éjszakát a tengerfenéken töltik, és
idoközben a motorokon elvégzik a szükséges
javításokat, majd reggel felemel kedve, ismét
kieveznek a partra, hátha megtalálják az ügy-
nököket.
Január 8-án reggel hat órakor az U 14 felemel-
kedett. A legénység csaknem teljes létszámban
a fedélzeten tartózkodott. Tornásztak, nyújtóz-
kodtak, nézték, amint pirkad, s gondtalanul él-
vezték az életet. Ekkoriban az egyetlen dolog,
ami az U 14-et francia testvéreitol megkülönböz-
tette, a vertikális kormánylapátra mázolt néhány
hullámvonal volt. A lapát - ha a naszád a felszí-
nen tartózkodott - hátsó fedélzetén meredt ki a
vízbol. Ez volt a cs. és kir., valamint a német ten-
geralattjárók és repülogépek számára az U 14
ismertetojele.
Ugyanezekben a napokban az U 11, Robert
von Teufl sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt
- miután az U 14-tol december végén átvett és
felszerelt egy 3,7 centiméteres gyorstüzelo ágyút
~ S\ '''' (If"; ~ ,~ '%k0.,
tengeralattjáróinak története ,1907;-'1918
- még hajnal elott kifutott a Drin-öböl elé, s eb-
ben a szektorban járorözött. Egy ízben a vízbol
mindenféle élelmiszert, disznózsírt és deszkákat
halásztak ki. Egy elsüllyedt vitorlás hajó marad-
ványai lehettek, vélte a második tiszt, Hermann
Rigele fregatthadnagy. - Valószínuleg Singule
muve lehetett - nevetett.
Dél felé parti célpontokon kipróbálták az új
gyorstüzelot, kicsit elkalandoztak Rodoni felé,
majd éjszakára ugyanúgy, mint az U 14, leme-
rültek a fenékre, hogy nyugodt éjszakát biztosít-
sanak maguknak.
Az U 11 korábban kelt, mint az U 14. Január
8-án, reggel hat órakor már a felszínen, a Mati-
folyó torkolata felé haladt. Eközben teljesen ki-
világosodott, s már egészen közel értek aMati
torkolatához, amikor az orszem jelentette, hogy
a part közelében ellenséges tengeralattjáró áll.
A parancsnok és a második tiszt a torony korlát-
jára könyökölve tanulmányozta távcsövön a
hatalmasnak tuno ellenséges búvárnaszádot,
amelynek fedélzetén a legénység - úgy rém-
lett - tökéletes biztonságban tornászott, öltözkö-
dött, majdhogynem játszadozott.
- Megint egy francia! - kiáltott Rigele. - Mint
december 5-én a FRESNEL és egy héttel ezelott
aMONGE, s mindkettot majdnem ugyanitt kap-
ták el!
- Nem éppen a legújabb típus, de nekünk na-
gyon megfelel - nevetett Teufl sorhajóhadnagy,
és levette szemérol a távcsövét. - Merüléshez
felkészülni! - Ekkor hat óra múlt 35 perccel. És
sejtelmük sem volt arról, hogy a volt CURIE-t, az
U 14-et látják.
Ugyanekkor az U 14 fedélzetén éppen kiosz-
tották a forró reggeli kávét s hozzá valami harap-
nivalót. A legénység zöme a szabad levegon fo-
gyasztotta el. Minden olyan békésnek tunt, a fel-
állított orszem is markába fogta a gozölgo, forró
kávéval teletöltött csészét. Jólesett a friss janu-
ári reggelen, s ráérosen szürcsölgette. Egészen
közel voltak a parthoz, nem tartottak tole, hogy
ellenséges hajó ennyire kijöjjön a sekély vízbe.
hét óra után elokerültek a cigaretták.
Az U 11 alámerülve, opti mái is sebességgel
közeledett kiszemelt célpontja felé. Az idonként
feltekert periszkóp alig húzott vízfodrokat. Teufl
sorhajóhadnagynak ez volt az elso parancsnoki
beosztása tengeralattjárón, alig két hónapja ne-
: ;),
139
,< ~~
vezték ki, így enyhe izgatottsága értheto volt.
Sorban befutottak a jelentések.
- Mindkét torpedó kész!
Már ezer méter sem választotta el oket az el-
lenségesnek vélt tengeralattjárótóI. A második
tiszt, Rigele fregatthadnagy az órájára pillantott.
-7 óra 18!
A parancsnok keze a lanszírozásra jelt adó
csengo gombját kereste. Oe elotte még utoljára
ki akart tekinteni. Lassan feltekerte a perisz-
kópot.
- Még kicsit messze van - dünnyögte ...
Ugyanekkor az U 14 orszeme váratlanul elki-
áltotta magát.
- Balról periszkóp!
Mindenki odakapta a fejét. A csendes vízen,
tolük alig kettoszáz méterre valóban egy perisz-
kóp közeledett az U 14 felé.
- Mindkét gép egész erovel elore! - harsogta
Trapp sorhajóhadnagy. - Kormány teljesen balra!
- Gyorsmerülés!
Az emberek villámgyorsan tuntek el a fedélze-
ti nyílásokon, a motorok felbogtek. Ezúttal tény-
leg fürge volt mindenki.
- Milyen lassúak! - jajdult fel Trapp. - A
NEREIOE esete! - villant emlékezetébe, amikor
magára csapta a toronyfedelet. - Hogyan hagy-
hattam, hogy mint egy kezdot, ilyen ostobán
meglepjenek! - mart belé a félelem, mert a már
kikerülhetetlen torpedó minden pillanatban elin-
dulhatott feléjük ...
Az U 11 periszkópja mögött figyelo Teufl sor-
hajóhadnagy keze a torpedó indítására jelt adó
gomb fölött táncolt. Ujjai hozzáértek, de még
várt, nem nyomta meg.
- Nyomd már meg, loj már! - kiáltott feléje
Rigele fregatthadnagy. - Soha többé nem lesz
ilyen alkalmad! Nem szabad elszalasztanod!
Oe Teufl hirtelen el rántotta kezét a gombról, s
önkéntelenül hátralépett. Rámeredt a második
tisztre, s hangjában iszonyat vibrált.
- Te, ez a mi tizennégyesünk, az utolsó pilla-
natban láttam meg a hullámvonalakat!
Rigelének is kimeredt a szeme a megdöbbe-
néstol. Egy szempillantás alatt végiggondolta,
hogy mi történhetett volna, ha az a torpedó kifut
a vetocsobol. Biztosan eltaláita volna, hiszen
200 méterrol, csendes vízben ezt nem lehet el-
hibázni.
140
- Felemelkedünk!
Az U 11 lassan kiemelkedett a vízbol.
Az U 14 akkor már elérte a megnyugtató 12
méteres mélységet, és Trapp már némileg meg-
nyugodva kidugta a periszkópot. Vajon most hol
van az az átkozott tengeralattjáró, és miért nem
jön az a rohadt torpedó? Közben elhangzott a
parancs a torpedók elokészítésére.
S amikor az U 14 periszkópja áttört a felszín-
re és Trapp belenézett, kis híján kové dermedt.
- Az ördögbe is, fiúk! Ez a mi tizenegyesünk!
Az U 11 akkor már a felszínen volt. Felcsapó-
dott a toronyajtó és rajta kibújt a parancsnok, mö-
götte a második tiszt.
- Ezek aztán jól ránk ijesztettek! - mérgelodött
megkönnyebbülten Trapp. - Felemelkedünk!
Adok én nekik! Szivattyúkhoz!
Néhány perc múlva a két naszád egymás
mellett állt: a hatalmas U 14 és a hozzá képest
apró kis U 11. Mindketto legénysége a fedélze-
ten tolongott, és most már nagyokat nevettek.
Ezek a kacagások azonban még tele voltak ide-
gességgel, amely csak lassan oldódott. Nem
csoda!
- Micsoda hülye vicceid vannak, Teufl! - kö-
szöntötte Trapp a másik parancsnokot.
- Hajszálon múlt - válaszolt Teufl, aki sokkal
zaklatottabb volt, mint Trapp. - Rigele nagyon
biztatott, hogy használjam ki a helyzetet.
- Oe hogyhogy nem ismerted fel anaszádot?
- A legényeid fedték a kormánylapát hullám-
vonalait. Csak amikor riadóztattál, akkor tuntek
el elole, s akkor már tudtam, hogy ti vagytok.
Egyébként tegnap éjjel egy angol búvárnaszád
éjszakázott ugyanitt. Mi ugyanis már harmadszor
alszunk ezen a tájon.
- Nos, akkor átadom a helyem nektek a ne-
gyedik éjszakára is - nevetett Trapp. - A motor-
jaimmal megint valami baj van, hazamegyünk.
Vegyétek ti fel az albánokat. Jó utat!
- Jó utat! - búcsúztak egymástól.
Az U 14 közben kihalászott egy zsák kanadai
lisztet. A tengervíztol a zsákban lévo liszt köré
kemény réteg képzodött, de belül a liszt teljesen
száraz maradt.
- Feljavít juk vele a kosztot - nevetett Müller
sorhajóhadnagy, akinek az apja malomtulajdo-
nos volt és értett hozzá, hogy megállapítsa, a
liszt jó minoségu-e.
 Délután három óra körül értek a Bocche elé. Ak-
kor már csupán az egyik villanymotor muködött s
Kobila-csúcs elott a kormánymu is meghibáso-
dott. A DROMEDÁR vontatta be oket a kikötobe.
- Mindenesetre, jó lenne a tornyot mielobb át-
építeni! - gondolta Trapp.
A javítások után az U 14 január 18-án indu/-
hatott újabb útra. 20-án, Basenótól nyugatra el-
hibáztak egy olasz torpedónaszádot, aztán egy
gozhajót, amely tüzet nyitott rájuk, majd megkí-
sérelte eltaposni oket. Az U 14-nek sikerült ide-
jében mélyebbre merülni, aztán kieresztette a
második oldalsó torpedóját, de az sem talált. Ja-
nuár 22-én tértek vissza a bázisukra.
Az U 4 és az U 14 néhány nap múlva, február
6-án reggel kilenckor egyszerre hagyta el a
gjenovici partot. A cs. és kir. haditengerészet két
legtapasztaltabb búvárhajó-parancsnoka
Singule és Trapp - együttes akcióra indult az
Otrantói-szorosba.
Az 1914. október 17-i kísérletet nem számítva
(akkor az U 3 és az U 4 közösen próbálta lépre
csalni a franciákat a Bocche bejárata elott), ez
volt a cs. és kir. tengeralattjárók elso, kötelékben
végrehajtott muvelete. Az elso és egyben utol-
só is.
A német tengeralattjárók taktikájával összeha-
sonlítva (a németek mindig igyekeztek kötelék-
ben, "falkában" támadni) az osztrák-magyar ten-
geralattjárók mindvégig magányosan harcoltak.
Egyedül kóboroltak a végtelen tengeren. Felte-
hetoen azért, mert ugyanarra a feladatra soha-
sem sikerült egyszerre annyi egységet össze-
szedni, amennyi a "fal kában" végrehajtott táma-
dáshoz szükséges lett volna. Kevesen voltak és
mindenütt szükség volt rájuk, jelenlétüket sem
északon, sem délen, sem másutt nem nélkülöz-
hették.
Oe ezúttal, legalább egy alkalommal, sikerült
azonos feladattal és egyidejuleg két tapasztalt
parancsnokot elindítani.
Az volt a tervük, hogy Durazzónál - ahonnan
ezekben a napokban a megvert szerb és mon-
tenegrói hadsereg maradványait folyamatosan
szállították - már kora hajnalban lesben állnak.
Hogy jókor reggel ott lehessenek, az éjszakát a
két naszád a Durazzo feletti Lales-öbölben töl-
tötte. Ezt az öblöt a tengeralattjárósok nagyon
kedvelték, mert olyannyira védett volt, hogya
legvadabb sirokkó dühöngése idején is nyugod-
tan feküdhettek a fenéken, a víz nem dobáita a
naszádjaikat. Leginkább akkor keresték fel, ami-
kor az idojárás miatt a torpedótámadás kilátás-
talannak tunt. A mindig nyugodt öblöt a búvárha-
jós zsargon "Lales-villának" nevezte. A tengerte-
neket itt vastag iszap borította, s a naszád - ír-
ja könyvében Georg von Trapp -, olyan puhán
feküdt rajta, mint az ágyban.
Amikor a naszádok már be/esüppedtek az
iszapba, apót merülotartályokba még egy kevés
vizet engedtek, hogy biztos mozdulatlanságban
maradjanak s a legénység nyugovóra tért. Csak
két or virrasztott, az egyik a mélységméronél, a
másik a tájolónál. Valaki harmonikázott.
A két naszád hajnalban egyszerre emelkedett
fel.
- Jó utat! Szerencsés hajózást! - intettek egy-
másnak, aztán elindultak a megbeszélés szerin-
ti helyükre.
Egyikük az öböl bejáratától északra, másikuk
délre cirkált.
A füstöt, majd a füst alatt kibontakozó brit cir-
kálót és kísérorombolóját mindkét tengeralattjá-
ró-parancsnok megpillantotta, de Singule pozí-
ciója kedvezobb volt, ezért o indult támadásra. A
BIRMINGHAM-típusú cirkálóra hét óra tíz perc-
kor, 400 méterrol lotte ki elso torpedóját, de a brit
hajó észrevette a közeledo veszedelmet. Sike-
rült idejekorán nagyobb sebességre kapcsolnia,
s így a torpedó elsiklott a fara mögött. A rombo-
ló tüstént rávetette magát a mélybe igyekvo U 4-
re, ámde csak három vízibombája volt, s azok
nem okoztak sérülést a tengeralattjáróban.
Ezen a napon egyik osztrák-magyar tenger-
alattjáró sem került többé lanszírozó helyzetbe.
Otthagyták tehát a Pali-fokot, visszamentek a
"Lales-villába" éjszakázni, s másnap pirkadatkor
már a Laghi-fok elott leselkedtek, abban remény-
kedve, hogy valamelyiküknek majd csak sikerül
valami. Hat óra 40 perckor ezúttal is Singule ju-
tott eloször olyan pozícióba, hogy torpedóját egy
tehergozösre kilohesse; a gozös egy Durazzo fe-
lé haladó konvoj második tagja volt. A torpedó
azonban elcsúszott a hajó hasa alatt. Negyed
óra múlva már Trapp is lanszírozott, mégpedig
800 méterrol a konvoj elso gozhajóját vette cél-
ba. A torpedót indító altiszt azonban a parancs
kiadása után 15 másodpercet késett, s ekként az
141
U 14 torpedója sem talált célba. Ugyanekkor a
gozös tüzet nyitott. Trapp nagy sietve igyekezett
minél mélyebbre.
Kisvártatva az U 4 kísérletezett. Ezúttal Sin-
gule a konvoj harmadik tagját pécézte ki magá-
nak. A hét óra 50 perckor elindított torpedó azon-
ban ugyanúgy elsiklott a gozös gerince alatt, mint
az egy órával elobbi támadásnál. Valami baj Ie-
hetett a torpedókkal, bosszankodott a parancs-
nok, hiszen o úgy állíttatta be oket, hogy közvet-
lenül a vízszint alatt egy méterrel fussanak. A be-
állítást a második tiszt ellenorizte, márpedig Wolf
sorhajóhadnagy értette a dolgát. Ugyanúgy, mint
a megtámadott tehergozös kapitánya, aki azon-
nal kivált a sorból, és a negyedik szállítógozös-
sei együtt elindult az U 4 felé. A tengeralattjáró
olyan gyorsan és olyan meredek szögben igye-
kezett lefelé, hogy az orra belefúródott az iszap-
ba, ahol aztán elfeküdt. A 15 méter magas víz-
tömeg a szállítógozösök fedélzeti ágyúi ellen ele-
gendo védelmet nyújtott.
Közben Trappék körül is felforrósodott a leve-
go. Amikor a torpedólanszírozás után 25 perc-
cel, a szokásos kivárás után, hét óra 20 perckor
kidugta periszkópját, hogy tájékozódjék a felszí-
ni helyzetrol, tole jobbra, alig száz méterre egy
rombolót és egy halászgozöst látott, amelyek
nyomban tüzet zúdítottak rá. Két perc múlva már
fölöttük volt a romboló, s ekkor a naszád még
csak 13 méteres mélységben járt. Az elso bom-
ba olyan közel robbant, hogy kialudt minden lám-
pa, csörömpöltek a muszerek védoüvegei.
- Szükségvilágítást bekapcsolni! Mélység 20
méter!
A következo bomba döbbenetes ereju robba-
nása elgörbítette a segédszivattyú csövét, pat-
togni kezdett az olajfesték a falakról és az áram-
telepek fokozatkapcsolói kiugrottak helyükrol. És
még mindig sötét volt, a nagy naszád úgy hány-
kolódott, mint annak idején a "kis ötös". A pa-
rancsnok tudta, hogy mindenekelott világosságot
kell teremteni.
- Mi történt azzal a szükségvilágítással? Vio,
nézz már utána! - kiáltott Trapp második tisztjé-
hez, aki közben visszakerült a naszád ra. - Kap-
csoljátok rá az akkumulátort a kormányra!
Végre kigyulladt néhány villanyégo, és a kor-
mányt is újra lehetett használni. A gyér fény
azonban alig adott valami világosságot. A villany-
142
égok nagyobb része összetört. Mint késobb
megállapították, a robbanás 21 izzót tett tönkre.
- Felemelkedni! - üvöltötte valaki. A parancs-
nok megrökönyödve kapta fel a fejét. Valakinek
az idegei felmondták a szolgálatot.
- Csak most ne essünk pánikba! - zakatolt
benne a gondolat. És belekiáltott a sötétségbe.
- Nyugalom a naszádban! Csend legyen!
- Tizenöt méter, nem megy lejjebb! - érkezett
a jelentés a mélységkormányoktóI.
- Csönd a hajóban! Figyeljetek minden hang-
ra! Motor állj!
Ekkor a naszád megrendült, valami súrolta a
gerincét, aztán megfeneklett. Az emberek halá-
los némaságba dermedtek.
A csavarzaj fentrol egyre közeledett, majd las-
san távolodott, közben robbanások rázták meg
a tengeralattjárót. Végre, végtelennek tuno per-
cek után a külso hangok teljesen elhaltak.
- Átvizsgálni a hajót!
Vio és Müller kézi lámpással kezükben elhagy-
ták a központi állást. Aztán egymás után jöttek a
jelentések.
- Hátul minden rendben, nem szivárog semmi!
- Elöl nincs szivárgás!
- Gépház rendben!
A parancsnok még várt. A percekbol órák let-
tek. A levego egyre romlott. Aztán elhatározta
magát.
- Figyelem, fiúk! A fenéken ülünk. A merülo-
tartályok segítsége nélkül innen nem tudunk el-
szabadulni. A motorok egymagukban nem bírják
kiemelni az iszapból. Tehát eloször surített leve-
got a tartályokba. Amikor megmozdulunk, mind-
két gép maximális erovel elore, és egyszersmind
újból vizet árasztani a ballaszttartályokba! A
mélységkormány igyekezzék a hajót víz alatt tar-
tani! Mindenki megértette?
- Igenis, parancsnok úrI - hangzott kórusban.
A manovert úgy hajtották végre, ahogyan
megbeszélték, ám a naszád nem akart elszaba-
duini a fenékrol. Hosszú ideig próbálták, de hasz-
talan. Az U 14 bele ragadt az iszapba.
Mialatt Trapp sorhajóhadnagy és legénysége
foggal és körömmel küzdött, hogy elszabadulja-
nak a fenékrol, Singule sorhajóhadnagynak ez
sokkal könnyebben sikerült. Kilenc óra tíz perc-
kor kidugta periszkópját a hullámok fölé, hogy
azon nyomban ismét bevonja, mert közvetlen kö-
zelében három tehergozös haladt. Éber orsze-
meik voltak, mert a periszkópot gyorstüzelo
ágyúikkal és géppuskáikkal szinte egyszerre
kezdték loni. Az U 4 tüstént lemerült, de akkor már
hallották, hogy egy kisebb motoros naszád szá-
guld arra a helyre, ahol a naszád periszkópját má-
sodperceken át megfigyelhették. Hamarosan a
közvetlen közelükben robbant egy vízi bomba.
- Ezek az istenverte, átkozott új találmányai a
briteknek! - szitkozódott Wolf sorhajóhadnagy. -
Lent a mélyben robbannak! Pedig már 20 méte-
ren vagyunk!
- Az ember azt hinné, hogy csak ijesztegetés-
re használják oket - nevetett Singule -, mert ak-
kora a hangjuk, hogy belesüketülünk. Majd meg-
látjátok, egyszer csak erosebbet készítenek,
olyant ami nem csupán pukkan, hanem rombol
is - vált keseruvé a parancsnok hangja. - S ak-
kor vigyázhatunk! Úgy átüthetik a merülotar-
tályainkat, mint a torpedó. Különösen ezt a
Germania-típust, a vékony külso tartályaival!
Még végig sem mondta Singule a jövendö-
lést, amikor újabb robbanás rázta meg a búvár-
naszádot. Ehhez már senkinek sem volt kedve
hozzáfuzni a véleményét. A halkan zümmögo
villanymotorok hangját idonként elnyomta a kis
motoros naszád eros csavarzaja, de több bom-
bát nem hajítottak utánuk. Aztán a csavarzörej
is elhalkult. Az üldözok elveszítették az U 4 nyo-
mát. Amikor az elovigyázatos Singule nagy so-
kára parancsot adott a felemelkedésre, a ten-
ger üres volt. Sem ellenség, sem az U 14 nem
volt sehol.
- Iránya "Lales-villa" - adta ki a parancsot.
Nyugodt helyre van szükség, hogy a kimerülo-
ben levo akkumulátorait gondtalanul feltölthesse.
Talán ugyanekkor határozta el Trapp sorhajó-
hadnagy is, hogy minden áron felemelkedik, hi-
szen a nagy naszád belsejében a levego nehéz-
zé vált. Csaknem annyira, mint amennyire an-
nak idején a "kis ötösben" szokott. Valami baj
volt a szellozoberendezéssel, talán valahol
megsérült.
- EI kell szabadulnunk - hívta magához két
tisztjét a parancsnok. - Csak egy mód van erre,
ha telefújjuk a tartályokat levegovel. Mivel csak
15 méter mélyen fekszünk, ez azzal jár, hogy ez
a nagy pléhkaszni nem fog megállni a felszín
elott, nem lehet ilyen rövid úton megfogni. Min-
tengeralattjáróinak története 1907-1918
denképpen kiemelkedünk. Ha még itt vannak a
britek, utána azonnal lemegyünk 14 méterre és
sürgosen keresünk valami mélyebb vizet. Tehát
irány a felszín!
A kompresszorok felsírtak, és az U 14 valóban
elszabadult a fenéktol, majd szinte felvágódott a
felszínre. Két romboló fogadta, s pattogtak a to-
rony körül a lövedékek.
- Merülés 14 méterre! Irány nyugat, kormány
270 fok! Legnagyobb ero!
Pontosan 11 óra volt. Két romboló teljes goz-
zel elindult az U 14 után. Nemsokára utolérték
és hullani kezdtek a bombák.
- Rakják a tojásaikat - mondta valaki. A na-
szádban a fémtesthez csapódó kavicsos iszap
zaját jól hallották.
Idovel mélyebb vízhez értek és akkor lemerül-
tek a megnyugtató 20 méterre. Amikor ki akar-
ták szivattyúzni a fenékvizet - a hajózásban
használt zsargon "szódvíz"-nek nevezi -, amely
minden úszóegységben a padozat alatt gyulik
össze, kiderült, hogy a szivattyú nem muködik.
Eltört a tengelye. Sanaszádban gyulni kezdett
a sok víz, amely elobb-utóbb elnehezíti.
Amikor odafent már hosszabb ideje csend volt,
Trapp feltolta a periszkópot és aggodalommal ta-
pasztalta, hogy már mindhárom romboló a nyo-
mukban van. Az elso alig 1500 méternyire, pon-
tosan az U 14 nyomdokvonalában. A tenger ek-
korra már tükörsima volt.
- Az ördög belétek! Majd kifogok rajtatok! -
dünnyögött a parancsnok, és utasítást adott a
kormányosnak.
- 90 fokkal jobbra! - Aztán Müllerhez fordult.
- Most találják ki a fentiek, hogy merre megyünk.
Ilyen mélységben aztán már tényleg nem csinál-
hatunk semmiféle fodrozódást! - nevetett. Még
ha olyan sima is a tenger, mint az asztal lapja.
- Fél óra múlva a parancsnok ismét kilesett.
Nem akart hinni a szemének. Az ellenséges rom-
bolók ugyanúgy és ugyanott fordultak 90 fokkal
jobbra, ahol a tengeralattjáró és huségesen kö-
vették azt.
- Ezek még mindig itt vannak. Nem vontatunk
valamit magunk után? Nem akaszkodott ránk va-
lami? - dugta ki megint a periszkópot és figyel-
mesen vizsgálgatni kezdte nyomdokvonalukat. -
Semmi. Na, fiúk ott a kormánynál, 90 fokkal bal-
ra! Tartani a 20 méteres mélységet.
143
 Trapp most már nem volt olyan magabiztos. lélegzetet venni. Minden mozdulat iszonyúan fá-
Hátulról befutott a jelentés. rasztó volt. Ha valaki elvánszorgott kabinja elott,
- A szódvíz emelkedik! kutatva nézett rá, mintha kérdezné: kitalált-e va-
- A levego kezd elviselhetetlenné válni! lamit.
A parancsnok és a két tiszt tovább töprengett. Oe Georg von Trapp sorhajóhadnagy, a ta-
Valahogyan le kell rázniuk ezt a három átkozott pasztalt, százszor próbált tengeralattjáró-pa-
rombolót, mert a levego valóban egyre nehe- rancsnok még nem talált rá a megoldás ra. Pe-
zebb, s az akkumulátorok sem bírják már sokáig. dig rövid idon belül fel kell emelkedniük. És az
- Talán lehallgató készülékeik vannak - vélte ide-oda kanyarodásoknak semmi értelmük.
Vio sorhajóhadnagy. Mindenki a parancsok döntését várta.
Minden zajos tevékenységet leállítottak, a Ekkor egy gondolata támadt.
szódvízszivattyú javítását, a villanykörték cseré- Csakis az történhetett, hogy megsérült az
jét félbeszakították, a kormányt átkapcsolták ké- egyik olajtartály, az egyik bomba léket üthetett
zi vezérlésre, s csupán az egyik elektromotort já- rajta s azon keresztül szivárog az olaj. Az olaj
ratták, ezt is csak annyira, hogy a naszádot pedig a sima tenger felszínére kerül, amit színe
irányban és mélységben tarthassák. miatt jól láthatnak. Oe minél mélyebben halad a
Fél óra múlva, a következo kilesésnél a pa- tengeralattjáró, annál késobb úszik fel az olajfolt,
rancsnok még mindig ott látta a rombolókat, bár azért maradnak el ilyenkor jobban a rombolók.
kissé lemaradva. Tehát az ellenség az olajfoltocskákat követi.
- Felemelkedünk tíz méterre! Még egy kísérletet kell tennie. S ha ez sem se-
Ezután surubben nézett körül. A rombolók fel- gít, nos, akkor. .. akkor nincs tovább.
gyorsítottak. A parancsnok hirtelen felélénkült, magához
Az U 14 még egyszer elkanyarodott, ezúttal kérette két tisztjét és a gép üzemvezeto altisztet.
25 fokkal jobbra és 25 méterre ment le. - Figyeljetek, elmondom az elméletemet az
- A naszád a szódavíztol annyira elnehezedett, olajfoltokról! - kezdte el, majd utána folytatta.
hogy ilyen lassú fordulatszámon nem tudjuk tar- - Lemerülünk 35 méterre. Tudom, hogya na-
tani a mélységet - jelentette a második tiszt. szád nyomáspróbája csak 25 méterre érvé-
- Felgyorsítani egész erore! nyes, de remélem, kibírja. A rombolók így, a
Az elektromester ekkor elorement a toronyba késobben felúszó olaj miatt még jobban lema-
és jelentett: radnak. Vio, amikor a rombolók már elég mesz-
- Parancsnok úr, ha egészen lassan is me- sze vannak, amilyen gyorsan csak lehet, vezé-
gyünk, akkor is csupán két órára van áramunk! nyeld a felemelkedést. Mayerhofer - nézett a
A telepek csaknem üresek! gép üzemvezeto altisztre -, amint kinyitom a to-
Trapp átadta a parancsnokságot a második rony fedelét, azonnal nyomja be a felszíni és a
tisztnek, s lement a kabinjába. Leült, fejét tenye- villanymotor közötti átkapcsolót s így a moto-
rébe temette és gondolkodott. Tudta, hogy 12 rok friss levegot szívnak be. S amint elhangzik
órája vannak a víz alatt, a levegoben már alig a merülési parancs, ismét átvált elektromos
van oxigén. Ha felemelkednek, a rombolók szi- hajtásra. Megértett? .
tává lövik oket, elvész a flotta legnagyobb, leg- -Igenis!
korszerubb naszádja. A helyzet rendkívül ko- - Mindenki a helyére. Müller, maradj itt és fi-
molyra fordult. A naszádban a levego elviselhe- gyelj. Ha felemelkedünk, azok a fickók ott mö-
tetlenül meleggé vált. Meleggé? Forróvá! Az göttünk azonnal lonek. Nincsenek messze, s a
emberek úgy izzadnak, mint a legnagyobb nyár- lövedékek minden bizonnyal nagyon közel fog-
ban, a kormányosok egyfolytában töröigetik a nak becsapódni. Oe nem hiszem, hogy eltaláI-
szemükbo\ a verejtéket, mindenki már csaknem nának, mert náluk is idobe telik, hogy feIocsúd-
mezítelen, de így is saját levükben fürdenek. janak a meglepetéstol. S most jön a csel! Tu-
Akinek nem volt munkája, lefeküdt, hogy keve- dod, honnan lehet megtudni, hogy egy tenger-
sebb levegot fogyasszon. Mindenkinek szagga- alattjárót eltaláltak-e vagy sem? Az olajfoltról,
tott a feje, és csak a szájukon keresztül tudtak amely a lemerült tengeralattjáró helyén jelenik

144
meg. Nos, csinálunk nekik egy jókora olajfoltot,
s akkor békén hagynak. Tölts tele egy vödröt
olajjal és ha kinyitom a fedelet, add a jobb ke-
zembe.
Müller kuncogott, majd bólintott. Közben a na-
szád 35 méteres mélységbe merült le. A hajótest
nyögött, pattogott, de még állta a roppant nyo-
mást.
A parancsnok mély lélegzetet vett.
- Vio, rajta!
A naszád feltört a felszínre. Trapp a periszkóp
mögött állt a tíz méteres mélységbe érve, mögöt-
tük mintegy 2500 méterre, megpillantotta a rom-
bolókat.
- Felemelkedni! - kiáltott.
Felcsapta a fedelet és kihajolt:
- A kannát!
Nagy ívben döntötte ki a tartaimát. Ugyanek-
kor a rombolók felgyorsítottak, hatalmas, habzó
taréjú orrhullámokat vetve közeledtek a naszád
felé, majd megszólaltak a gyorstüzeloik. Körös-
körül szökoárak emelkedtek a magasba. De a
szellozok már friss levegot szippantottak a ten-
geralattjáróba.
- Gyorsmerülés!
A friss levego és a sikeres muvelet felélénkí-
tette az embereket.
Vajon sikerült becsapni a rájuk leselkedoket?
Mindenesetre jó mélyre merültek, s maximális
erovel minél távolabbra igyekeztek.
A hajó órája 14 óra 45 percet mutatott, amikor
ismét periszkópmélységre emelkedtek. A pa-
rancsnok megindította az elektromos vezérlésu
periszkópot, s az szépen kidugta fejét a felszín-
re. Trapp kicsit izgatottan tapadt a lencsére.
Elöl semmi. .. hátul semmi. .. körös-körül sem-
mi! Fiúk, sikerült! Gyerünk feljebb, még egyszer
körbenézek! Tiszta a horizont, felemelkedünk!
Elmentek! Minden tartályt kifújni, mindkét motort
átkapcsolni és teljes erovel elore!
Felcsapódott a toronyfedél. Az emberek sor-
ban kimásztak. Mindenki ugyanarra gondolt: mi-
lyen szép is itt fenn a szabad levegon!
Rövidesen megálltak, s megkezdték a telepek
feltöltését. Közben átvizsgálták a naszád testét.
Két olajtartály kapott léket, a fedélzeten kívül el-
helyezett torpedóveto csövek behorpadtak.
A "Lales-villában" éjszakázunk, reggel majd
hazamegyünk.
Másnap, február 9-én, tíz óra 45 perckor az
U 14 beérkezett támaszpont jára. Az U 4 mind-
össze háromnegyed órával elozte meg.
Néhány nap múlva a hírügynökségek világgá
kürtölték, hogy az antant rombolói az Adrián,
Durazzo magasságában elsüllyesztettek egy cs.
és kir. tengeralattjárót. A jelentés azt is közölte,
hogy az érintett parancsnokok milyen kitünteté-
seket kaptak.
A "tizennégyes" személyzete nem sajnálta to-
lük ezt az örömöt - jegyzi meg könyvében Georg
von Trapp. I
Az U 14-et a Bocchéban tüzetesen átvizsgál-
ták és megállapították, hogy nagyobb javításra
szorul; február 12-én el is indult Pólába, s ott ha-
marosan dokkba került. Döntés született a na-
szád átépítésére is. Trapp elsosorban a torony
kicserélését szorgalmazta, de más rekonstruk-
ciós munkákat is végeztek rajta. Mindenekelott
kiszerelték amotorokat, Grácban átalakították
oket, és teljesítményeiket 260 lóerorol (190 kW)
420 lóerore (308 kW) növelték. Bovítették a tar-
tályokat, különösen a belso ballasztét, mert a
merüléssei idonként baj volt. Az eredeti löve-
get 8,8 centiméteres, 30 urmérethosszúságú,
Erhardt-típusú német ágyúra cserélték ki. Továb-
bá új szellozoberendezést kapott, belülre na-
gyobb nyomást kibíró merülotartályokat, s még
igen sok kisebb, bár fontos módosítást hajtottak
végre rajta (kicserélték az elektromos jelzocsen-
go berendezését, a hajótestet világosszürkére
festették át stb.). Az újjáalakított fogépeket októ-
ber-november hónapban építették be, majd
megkezdodtek a különféle próbák. Ezek még
több korrekciót tettek szükségessé, ezért a na-
szád 1917 tavaszán újból dokkba került, különö-
sen a ballasztok beállításával és szabályozásá-
val veszodtek sokat. Amikor végre - több mint
egy esztendon át tartó átépítés, nagyjavítás után
- 1917. március 24-én hosszabb próbaútra futott
ki, Brioni elott összeütközött a PRIMERO gozös-
seI. Ismét dokkba került, ahonnan április 21-én
indult csak el, s a következo napon este tíz óra-
kor szerencsésen megérkezett a Bocchéba.
Az U 14 így több mint egy éven át nem vett
részt a tengeri hadmuveletekben.
Az U 4 az emlékezetes - Trapp és Singule ál-
tal vezetett - együttes akció után szintén dokkba
került, de a szerelok a Bocchéban sokkal hama-
145
rabb végeztek vele, mint az U 14-el pólában.
Március 25-ig befejezodtek apróbajáratok, s szádot az olaszok rögtön utána kiemelték, s meg-
26-án Singule sorhajóhadnagy megkapta a kifu-
tási parancsot: meg kellett keresnie a Bocchéból
1916. március 12-én elindult U 24 (német számo-
zása UC 12) tengeralattjárót. Ez utóbbi azt a fel-
adatot kapta, hogy telepítsen aknákat a Tarantói-
öbölben, de kifutása óta nem adott életjelt magá-
ról, s nem tért vissza a támaszpont jára. Anémet
legénységgel, de osztrák-magyar lobogó alatt fu-
tó tengeralattjárónak Palis fregatthadnagy volt a
parancsnoka. Felkutatására nem csupán az U 4,
hanem a HELGOLAND és aSAIDA cirkálók, va-
lamint az ORJEN és a BALATON rombolók, to-
vábbá a tengerészeti repülok több gépe is elin-
dult. Mint késobb kitudódott, az U 24 március 16-
án, a Tarantói-öbölben egyik, a saját maga által
A tengeralattjárók állomáshelye Pólában
146
telepített aknára futott és fel robbant. A búvárna-
állapították, hogy az egész személyzet odave-
szett. A tengeralattjárót késobb rendbehozták, és
X 1 jelöléssei saját flottájukba sorozták be.
Az U 4 fedélzetén azonban minderrol még
semmit sem tudtak, s a parancs szerint eloször
az Albánia elotti vizeket fésülték át, igen magas
hullámjárás és zuhogó eso közepette. A követ-
kezo napon néhány órára felkeresték az akkor
már a Monarchia kezén levo Durazzót, majd el-
indultak az Otrantói-szorosba. Közben távolról
egy cirkálót és egy rombolót láttak. Bár Singule
parancsa úgy szólt, hogy csak a Santa Maria di
Leuca-fokig menjen, a parancsnok úgy határo-
zott, hogy tovább megy a Tarantói-öbölig. A szo-
rost 1916 tavaszán az antant haditengerészete
I
E
1
D
o 100m
lit 1 Iti J-!
még nem orizte eléggé hatékonyan, s így az U 4
minden bonyodalom nélkül megérkezett az öböl-
be - a háború történetében elsoként a cs. és kir.
tengeralattjárók közül. Az eltu nt tengeralattjárós
bajtársakat természetesen nem találhatták meg,
hiszen azok akkor már egy hete holtan feküdtek
a tengerfenéken. Singule ezután tovább cirkált a
térségben, s március 30-án egy háromárbocos
brit vitorlás, a JOHN PRITCHARD akadt az útjá-
ba. A rakomány nélküli hajó legénységét csóna-
kokba ültették, majd a vitorlást - a Dukato-foktól
északnyugatra - felrobbantották. Ezen a terüle-
ten viszonylag suru volt a hajóforgalom. Ahhoz,
hogya hajókat megtámadhassák, nagy volt a tá-
volság, de ahhoz, hogy a felszínre emelkedje-
nek, kicsi, attól kellett tartani, hogy meglátják
oket. Ezért estére, mire feljöhettek levegozni,
szelloztetni, a legénység nagyobb része eros fej-
fájásról panaszkodott, ketten összeestek, elájul-
tak. Singule elhatározta, hogy hazatérnek. Kora
reggel kezdték átszelni az Otrantói-szorost. Tíz
órakor öt felfegyverzett halászgozös elol kellett
lemerülniük. Amikor a naszád három és fél óra
múlva felemelkedett, újabb négy halászgozöst
pillantottak meg a láthatáron; ismét alámerültek.
Végül is április 1-jén, a déli órákban szerencsé-
sen hazaérkeztek.
Az április rövid helyi járatokkal, Albánia elotti
utakkal telt. Egyszer kihalásztak egyelbitangolt
aknát. Április 30-án indultak ismét az Otrantói-
szoros felé, de már a szorosban járva elromlott
a periszkópjuk, haza kellett térniük. A kijavítása
után az U 4 megint az Otrantói-szorosba indult,
de Valona elott járva most a villanymotor romlott
el, ismét vissza kellett fordulniuk. Ez már május
23-án történt, s 27 -én a flottaparancsnokság úgy
döntött, hogyameglehetosen leharcolt tenger-
alattjárót nagy javításra Pólába vezényli.
Az U 4 a javítás során egy 7 centiméteres,
26 urmérethosszúságú ágyút is kapott. A próba-
járatok megtartása után, július 30-án tért vissza
régi bázisára, a Bocchéba. Onnan augusztus 2-
án egy napra kifutott, mert a jelzoállomás ellen-
séges hajókötelék közeledését jelentette. A kö-
telék az olasz NINO BIXIO cirkálóból és nyolc
rombolóból állt. Az U 4 csupán egyetlen torpe-
dót tudott lanszírozni, de nem talált.
Augusztus 4-én indult el az U 4 a Tarantói-öböl
felé, hogy ott cirkálva, zavarja az ellenséges ha-
tengeralaÚjárÓlnaktörténete 1.907-1918
józást. Ezúttal azonban Singule sorhajóhadnagy
és legénysége nem jutott el odáig. Augusztus 6-
án a Brindisit a Saseno-szigettel összeköto gon-
dolatbeli vonalon jártak (ez akkor Olaszország és
a francia támaszpont közötti rendes hajózó útvo-
nal volt), 13 óra öt perckor az egyik orszem azt
vette észre, hogy egy torpedó közeledik feléjük.
Szerencséjükre, sikerült gyors kormányzással ki-
kerülniük, s a torpedó elsiklott mellettük. Singule
azonnal gyorsmerülést rendelt el, hogy mielobb
eltunjenek az éber ellenséges tengeralattjáró lá-
tószögébol. A merülési manover csak igen körül-
ményesen és lassan folyt le, mert az egyik, az
V. számú merülotartály tolattyúja beszorult. Ami-
kor aztán végre sikerült a naszádot lenyomni,
nem tudták a tervezett mélységben megtartani,
s az csak szállt, szállt egyre mélyebbre. A kor-
mányos egykedvuen, aztán egyre idegesebben
kiáltotta a mélységet:
-15 méter. .. 20 méter ... 22 ... Mélység 28!
- Wolf, fogjátok meg ezt a dobozt! - így a pa-
rancsnok. - Eltuntünk a tengeralattjáró elol.
- Igenis, de nem lehet!
- Mélység 36 méter!
- Kormányokat fordítsd vissza! Mélységkor-
mányokat emelkedéshez állítani! Mindkét gép
maximális ero!
Ez sem használt. A naszád továbbra is lefelé
szállt. Már pattogtak a szegecselések és a he-
gesztések.
- Minden tartályba surített levegot! FeIemelke-
dünk!
- Mélység tovább növekszik! Parancsnok úr,
mélység 45 méter!
Singule leugrott a toronyból, és a kompresz-
szorhoz sietett.
- Nagyon hiányzik az V. számú tartály! - je-
lentette Wolf. Signule bólintott és a kormányos-
hoz ugrott, ellenorizte a beállítást. Miden rend-
ben volt, ahogyan kellett, csak az U 4 sehogy
sem akart felemelkedni.
- Mélység ... parancsnok úr, a mélység 56 mé-
ter! - sikoltotta kétségbeesetten a mélységkor-
mánynál álló kormányosmester. De ebben a pil-
lanatban már mindenki érezte, hogya naszád
vízszintesre áll.
- Megfogtuk! Sikerült! Gyorsan emelkedni -
intézkedett a parancsnok. A búvárnaszád orra
hirtelen felemelkedett. A legnagyobb erovel dol-
147
gozó villanymotorok sebesen pörgették a csava-
rokat, és a naszád orral felfelé emelkedve tört a
felszín felé.
- 56 méter, phü! - tolta tarkójára sapkáját a
parancsnok, furcsa grimaszt vágva nézett a má-
sodik tisztre.
- Elég jól bírta, ugye?
- És a legénység is.
Amikor felértek, a tenger üres volt. A perisz-
kópnak már semmi nyoma. Singule a naszádot
kívülrol és belülrol azonnal átvizsgáltatta, meg-
javították abeszorult tolattyút, amely hajszál hí-
ján vesztü ket okozta.
Augusztus 8-án, reggel negyed kilenckor kö-
töttek ki Gjenovicban.
A legénység csak négy napot pihent, s az U 4
ismét útnak eredt. Ezúttal sikerült eljutniuk a
Tarantói-öbölbe. Augusztus 14-én, már estefelé,
háromárbocos vitorlás tunt a szemük elé. A pa-
rancsnok elhatározta, hogy ezúttal - már az új
hét centiméteres fedélzeti ágy ú birtokában - a
A tengeralattjárók jelvénye
148
felszínen támadja meg az ellenséget. A második
tiszt, Wolf Edgár sorhajóhadnagy tuzkészültség-
be helyeztette az ágyút. A vitorlást 20 óra 45
perckor, csaknem szélcsendben érték el. Singule
50 méterre megközelítette, majd felszólította,
hogya hajó kapitánya az igazoló papírokkal jöj-
jön az U 4-re.
A tengeralattjáró személyzetének néhány tag-
ja - a parancsnok és a második tiszt, az ágyú-
kezelok és akik a vitorlásról érkezo csónakot vol-
tak hivatva fogadni - a fedélzeten állva várakoz-
tak a kényelmesen készülodo olasz kapitányra,
amikor a vitorlásról váratlanul megdördült egy
ágyú. Aztán megszólalt egy másik löveg is, majd
kézifegyverekbollotték az U 4 fedélzetén állókat.
- Tuz! - kiáltott dühösen Singule. Eldördült a
tengeralattjáró hét centiméteres /övege. - Mind-
két gép egész ero! Kormány balra!
- Rövid - harsogta Wolf sorhajóhadnagy, és
ahogyan fordult az U 4, úgy fordult a vitorlás fe-
lé a lövegcso. A kezelo sebesen tekerte a kere-
ket s már a csoben volt a következo lövedék.
Közben pattogtak, fütyültek körülöttük a pus-
kalövedékek, a gránátok becsapódásai a magas-
ba fröcskölték a vizet.
- Tuz! - vezényelt a második tiszt, és ezúttal
a hét centiméteres ágy ú lövedéke becsapódott a
vitorlás palánkjába. - Tölts! - hangzott a követ-
kezo parancs, amit azonban a löveg mellol dü-
hös káromkodás követett. Singule, aki a torony-
ban állt, eloször azt hitte, valamelyik embere
megsebesült, de aztán megtudta, hogya löveg
romlott el, nem lehetett újratö/teni. Itt álltak 150
méterre egy vadul lövöldözo olasz vitorlás-
hajótói, és bedöglött a lövegjük, amely ezúttal
nagyon alkalmas lett volna arra, hogy megtaka-
rítsák a torpedójukat. Csak egyet lehetett tenni.
- Merüléshez felkészülni!
A tüzérek a loszerrakaszokkal együtt gyorsan
eltuntek, s az U 4 - a vitorlás meglehetosen jól
irányzott lövései közepette - lassan eltu nt a fel-
színrol. Singule nagy kört írt le, s ráfordult a ha-
jóra.
- Bal torpedót indíts!
21 óra 20 perckor a torpedó a vízvonal alatt
átütötte a vitorláshajó testét, s a PONTE MARIA
rövid ido alatt elmerült. Amikor 23 órakor felemel-
kedtek és átvizsgálták a naszádot, a felépít-
ményben több puskalövedék-becsapódást talál-
tak, egyet a IX. számú tartály szelloztetoberen- gyötörte oket. Singule tehát félbeszakította az
dezésében. akciót, és Saseno-szigettol visszafordult.
Az U 4-en a keletkezett hibákat hamarosan Az U 4 az 1916. évi utolsó útján is a Tarantói-
helyrehozták, kijavították a löveget, aztán még öbölben járt. December 23-án hajnalban indultak
néhány napon át a Jón-tengeren cirkáltak, majd el, s pontosan karácsonykor érkeztek meg az
az Otrantói-szorosban lavíroztak számtalan fel- öbölbe. Délelotti cirkálásuk közben két romboló-
fegyverzett ellenséges halászgozös között, vé- val találkoztak. Az egyikre a 800 méterrol kilott
gül 18-án reggel megérkeztek a Bocchéba. torpedó célt tévesztett, viszont a két romboló
1916 nyarán az U 4 még többször futott ki az rendkívül szívósan harcolt a tengeralattjáró ellen.
Otrantói-szorosba, illetve azon túlra, s hol a Ta- Vízibombáik szinte szakadatlanul hullottak az
rantói-öbölt, hol a Jón-tengert és a görög szigete- U 4 közelében, amely az olasz rombolók dühös
ket kereste föl. Volt, hogy torpedójával elhibázta és makacs rohama elol igyekezett a leheto leg-
az ellenséges hajót, máskor meg - például szep- mélyebbre elrejtozni. Végül is sikerült, és a na-
tember 14-én - 500 méteres távolságból eltaláita szád december 30-án, 14 óra 30 perckor kikötött
az ismeretlen rakományú brit INVERBERVIE, Gjenovicban.
4309 BRT-s gozöst. A torpedótalálat következ- A cs. és kir. tengeralattjárók közül ezekben a
tében hatan életüket vesztették. A mellette ha- napokban - karácsony és újév körül- az U 4-en
ladó szénnel megrakott ITALIA nevu olasz, 3498 kívül csupán az U 11 járt harcfeladattal a tenge-
BRT-s gozöst az U 4 szintén megtámadta, ám ren, ekkor már Johann Krsnjavi sorhajóhadnagy
utolsó torpedója egyszeruen kicsúszott a veto- parancsnoksága alatt. Ez a tengeralattjáró de-
csobol. Oka, hogya zárófedelet már a manover cember 31-én hajnali öt órakor hagyta el Brionit,
közben felnyitották, s a búvárnaszád orra elne- s az olasz partok elotti cirkálás után, január 5-én
hezedett és kissé lemerült. Singule kénytelen tért a Bocchéba, ahonnan legközelebb csak
volt felemelkedni, hogya nagy tehergozöst fe- februárban futott ki. Igaz akkor háromszor: 5-én,
délzeti ágyújával tegye muködésképtelenné. 9-én és 21-én. Második útján az olasz partok kö-
Amikor a felszínre törtek, a parancsnok az el- zelében olyan eros viharba került, hogya felkor-
süllyedt brit hajó helyén négy motorcsónakot lá- bácsolt hullámok a naszádot még 20 méteres
tott, kettot felfordulva. Az ITALIA pedig ekkor bo- mélységben is dobálták. Majdhogynem görget-
csátotta le mentocsónakjait, s árbocán a meg- ték maguk elott. Február 21-i kifutását követo út-
adást jelzo fehér lobogó lengett. Az órák akkor ján, 27-én délelott, megtámadott egy gozöst, s
17 óra 30 percet mutattak. Singule néhány lö- rendkívül nehéz helyzetbe került. Ez utóbbit egy
vést adatott le az olasz gozösre, amely süllyed- francia romboló és egy olasz torpedónaszád kí-
ni kezdett, majd a búvárnaszád elindult Fano- sérte. Az U 11 acélpontot megváltoztatva a go-
sziget felé. zös helyett a romboló felé fordult, de a romboló
Az ITALIA nevu gozös azonban nem süllyedt az utolsó pillanatban, 200 méterrol észrevette
el, mert az ágyúlövedékek csak 15 centiméter periszkópját, s tüzet nyitva rárohant a tenger-
átméroju lékeket vágtak az oldalfalon. Rendbe alattjáróra. A parancsnok azonnal utasította a
hozták, s még majdnem egy éven át szolgálat- kormányost az 50 méteres alámerülésre, de az
ban állt. Végül is 1917. június 18-án a Ligur-ten- elso bomba még 17 méteres mélységben elérte
geren egy német tengeralattjáró süllyesztette el. oket. A robbanás következtében néhány villany-
A MARGARETA 2092 BRT-s olasz tehergo- égo kialudt, elromlott a pörgettyus tájoló és a
zöst, amelyet egy torpedónaszád is biztosított, szellozoberendezés, a periszkóp is csaknem
Singule nagyobb sikerrel torpedózta meg. Az is- használhatatlanná vált. A búvárnaszádnak haza
meretlen rakományú hajó 76 mérföldre a Santa kellett térnie.
Maria di Leuca-foktól délkeletre süllyedt el. Március középén az U 11-et Polába irányítot-
Az U 4 novemberben nagy javításba került, ták, ahol április elejéig dokkban állt, majd az ido-
ahonnan november 28-án indult el megint a közben felállított tengeralattjárós iskolában okta-
Tarantói-öböl felé, de másnap már a teljes le- tó- és tanulóhajónak osztották be. Ezután hol PÓ-
génység beteg lett, hányinger és kínzó fejfájás lában, hol Brioniban, hol pedig Fiuméban állomá-

149
sozott. A tengeralattjáró-parancsnokok kiképzé-
se Fiuméban folyt. A naszádon különbözo kísér-
leteket is végeztek, például a periszkópját sötét-
kékre festették, keresve azt a színt, amelyet a
legnehezebben lehet meglátni. A sötétkék pe-
riszkópot még 200 méteres távolságból sem Ie-
hetett felfedezni, pedig a megfigyelok ismerték a
naszád helyzetét. Az U 11 iskolahajóként szol-
gáit ezután a háború végéig.
E rövid kitéro után térjünk még vissza az U 4-
hez, amely 1917 januárjában és márciusában
csak rövid, közeli utakra indult. Egy alkalommal
- március 14-én - hasztalan vett üldözobe Korfu
közelében egy BRETAGNE-típusú francia csata-
hajót, amelynek két kísérorombolója keserves
perceket szerzett a tengeralattjáró legénységé-
nek. Áprilisban dokkban állt. Innen április 29-én
indult cirkálásra a Jón-tengerre. Május 3-án egy
német tengeralattjárót látott, amely azonban az
ismerteto szignálra nem válaszolt. A következo
napon két rombolótói kísérve két nagy gozhajó
közeledett. Singulénak sikerült az egyiket 400
méterre megközelítenie és lanszírozni. A torpe-
dó a gépházban robbant. A rombolást a rögtön
bekövetkezett kazánrobbanás tetézte. Az olasz
3935 BRT-s PERSEO nyomban elsüllyedt, fedéI-
zetén a 6. gyalogezred katonáival, akik közül
majdnem kétszázan lelték halálukat a hullámok-
ban. Az U 4 lemerült a már szinte megszokott-
nak tekintheto 50 méteres mélységbe, ahonnan
a torpedótalálat után közel egy óra múltán, hat
óra 15 perckor emelkedett periszkópmélységre,
hogya parancsnok kileshessen. A gozöst termé-
szetesen nem látta, helyén sok mentocsónak rin-
gott, a vízben életükért küszködo katonák kiál-
toztak segítségért. A két romboló is mentéssel
foglalatoskodott, a másik gozös éppen eltunt a
horizonton. Az U 4 ismét lemerült, s csak jó két
óra elteltével emelkedett ismét a felszínre. A
rombolóknak és a mentocsónakoknak ekkor már
se híre, se hamva nem volt, s Singule a süllye-
dés helyére kormányozott. Az U 4 legénységét
a hajótörésbol származó, úszó-himbálózó ron-
csoknak soha sem tapasztalt tömege fogadta.
Mentogyuruk, csónakdarabok, katonasapkák és
kenyérzsákok, a címzetthez soha meg nem ér-
kezo katonalevelek sokasága és az egyik mat-
róz Libretto i Pagája (zsoldkönyve) úszott a ví-
zen. Oe halásztak ki hasznos dolgokat is: hús-
150
konzerveket, cigarettát, kockacukrot, olívaolajos
hordócskákat, borospalackokat. A távírászmes-
ter óvatosan kiemelt a vízbol egy ládát, amelyen
angol felirat arra figyelmeztetett, hogy tartalma
törékeny. Néhányan körültérdelték, mert biztos-
ra vették, hogy whisky van benne. Lefeszítették
a fedelét, a távírászmester, aki a zsákmányt fel-
fedezte, óvatosan nyúlt a fagyapot közé, és a
többiek harsány kacagása közepette egy lámpa-
üveget emelt ki.
Az U 4 május 7-én ért haza, s egy hét múlva
- május 14-tol - már Valona elott orködött. Má-
jus 21-én ismét a Tarantói-öbölt kereste fel, az-
tán Messina és Kephalonia között a Jón-tenge-
ren cirkált. Május 30-án, hazatéroben, Korfu elott
hajnali öt óra 51 perckor, 600 méterrol megtor-
pedózta az ITALIA nevu, 1305 BRT-s francia
postagozöst, amely a farára telepített 12 centi-
méteres ágyújával együtt három és fél perc alatt
elsüllyedt. A gozös Taranto és Korfu között látott
el rendszeres postaszolgálatot. Singule, amikor
hat órakor felemelkedett, beszélt is a hajótöröt-
tekkel. Tolük tudta meg a hajó nevét és azt, hogy
a gozhajó kapitánya vízbe fúlt. Mivel az U 4-nek
már fogytán volt az üzemanyaga, visszatért
támaszpont jára. Ezután Wolf sorhajóhadnagy
második tiszt - mint várományos parancsnok -
rendelkezési állományba került. Helyét Zdenko
Knötgen fregatthadnagy foglalta el. A naszád
harmadik tisztje Franz Vernie lett.
A régi tengeralattjárók közül tehát az U 4 volt
az egyetlen, amely az Adriát már akkor is rend-
szeresen elhagyta, amikor az új, UB II-típusú
egységek még sehol sem voltak. Június 10-én is
a Tarantói-öbölbe indult, ez lehetett Singule sor-
hajóhadnagy kedvenc vadászterülete. Ez a tá-
volság felelt meg leginkább az U 4 hatósugará-
nak. Ezúttal azonban az áthatolás az Otrantói-
szoroson nem ment könnyen, a tengeralattjárók-
ra vadászó torpedónaszádok elol többször le kel-
lett merülnie a már megszokott 50 méteres mély-
ségbe. Oe mégis sikerült átjutnia, s június 15-én
a Tarantói-öbölben egy rombolóval biztosított,
három gozhajóból álló konvojt támadott meg. A
naszád belsejében azonban a petróleumgáz-
képzodés olyan eros volt, hogya kormányos a
támadás kellos közepén elájult. A pihenoben le-
vo kormányost gyorsan a helyére állították, de
hamarosan o is, a motororség két tagjával együtt
ájultan esett össze. Jóllehet már elérték a ked-
vezo pozíciót, Singule félbeszakította a táma-
dást. Tudta, ha a torpedóját kiereszti, az akár ta-
lál, akár nem, még órákon át a víz alatt kell ma-
radniuk, s ezt a félájult legénység már nem bír-
ja ki. Inkább feladta a harcot, hogya hajók tá-
voztával mielobb felemelkedhessenek és szel-
loztessenek.
Másnap egy PN-típusú torpedónaszáddal
"kergetoztek", a ledobott vízibombák azonban
csupán kisebb károkat okoztak.
Az U 4 június 19-én még mindig az öbölben
járorözött. A délelott folyamán Taranto felol egy
kis gozhajó közeledett, amelyet 13 óra 24 perc-
kor megtorpedóztak; talált, de a hajónak csak az
orra bukott a víz alá, csavarjai a vízbol kiemel-
kedve tovább pörögtek. Ez a látvány Singule
számára valahogyan elszomorító volt, de nem
maradt ideje érzelegnie, mert már közeledett egy
másik, a megtorpedózottnál valamivel nagyobb
tehergozös. Amikor a tengeralattjárót meglátták,
s az elottük indult hajónak már csak a propelIe-
rei látszottak, megálltak, lebocsátották csónakja-
ikat s szaporán minél távolabbra eveztek. A tor-
pedó 13 óra 49 perckor hagyta el a vetocsövet.
A második gozös egyetlen perc alatt eltunt a ten-
ger színérol. Singule a csónakban menekülok
után eredt, s tolük kérdezte meg a két hajó ada-
tait. Megtudták, hogy az elso az EDOUARD
CORBIERE 475 BRT-s, a második a CEFIRA
890 BRT-s gozhajó volt, mindegyik francia lobo-
gó alatt hajózott, s mindketto benzint és hadi-
anyagot szállított Korfuba. Miután az eloször
megtorpedózott hajó fara még mindig kiállt a víz-
bol, tüzérségi tuzzel küldték a tengerfenékre. Ha-
marosan hajók közeledtek, s az U 4 alámerült.
Június 21-én érkeztek vissza a Bocchéba.
Singule sorhajóhadnagy és sokat próbált le-
génysége 1917. július 5-én este ismét az Otran-
tói-szoros felé vette az irányt. Ezúttal nem a
Tarantói-öbölbe igyekeztek, hanem a Jón-ten-
gerre, pontosabban az "olasz csizma" talpa alá.
Július 12-én, a Squillacei-öböl szélén, a déli
órákban vették észre a közeledo gozhajót.
Singule a naszádját támadóállásba kormányoz-
ta, és 15 óra 44 perckor torpedója a kétkémé-
nyes, 1500 BRT-s, francia lobogóval hajózó
BERTHILDE nevu felfegyverzett gozöst el is ta-
lálta. A hajó korábban német volt, s a háború ki-
törésekor görög kikötoben keresett menedéket;
itt a franciák lefoglalták és szolgálatukba állítot-
ták. Az egy percen belül elsüllyedt hajó parancs-
nokát, Camille Ohl sorhajóhadnagyot Singule ha-
difogolyként naszádjára vette, hiszen a francia
haditengerészet tisztje volt. A hajó oly gyorsan
süllyedt el, hogy a torpedó robbanása után az
53 francia tengerészbol csak 25-en maradtak
életben. Ezeknek még sikerült lebocsátaniuk egy
motoros mentocsónakot és azzal igyekeztek a
part felé, de a motorcsónakot nem tudták bein-
dítani. Közben jelentették Singulénak, hogy a
motorcsónakban két súlyosan sebesült tenge-
rész van. Az egyik a fején sérült meg, a másik-
nak belso vérzés okozott kínokat. Singule a se-
besültet bekötöztette, a másiknak morfiuminjek-
ciót adatott.
Miután a motorcsónak végleg felmondta a
szolgálatot, az U 4 vontatókötélre vette és meg-
indult vele a part felé, a Stilo-fok irányába. A kü-
lönös vontatmány az elsüllyesztett ellenséges
hajó legénységévei együtt több mint 11 mérföl-
dön át úszott az ellenséges olasz part felé, hogy
a sebesültek mielobb orvosi kezekbe kerüljenek.
Partközelben a vontatókötelet lekapcsolták. A
francia tiszt, Ohl sorhajóhadnagy hadifogolyként
a tengeralattjárón maradt és integetve búcsúzott
a tengerészeitol, akiket elláttak élelemmel és ta-
karókkal. Közben hatalmas vihar keletkezett, s
amint Singule jelentésében írja: "Foglyunknak a
hazautazás folyamán az U 4 fedélzetén a követ-
kezo élményben lehetett része. A vihar a Jón-
tengeren ért utol bennünket. Hogy egy kis nyu-
galmat leljünk, a vihar elol lemerültünk, de a na-
szád még a 39 méteres mélységben is erosen
dülöngélt. Már jó ideje nem ettünk meleg ételt s
fozni akartunk valamit, azonban az orült hányko-
lódásban semmiféle élelem sem maradt meg a
fazekakban, tehát még mélyebbre igyekeztünk.
így értük el a 49 méteres kritikus mélységet. Haj-
nali két órakor átadtam az orséget a második
tisztnek, slepihentem. De az izgatott parancsok
hallatán és a megdolt naszád miatt szinte nyom-
ban felriadtam. A naszád akkor valamilyen rejté-
lyes okból már a 100 méteres mélységbe csú-
szott le. Két külso tartály behorpadt. A rendkívül
nagy víznyomás kezdte a naszádot összeprésel-
ni, a festék pattogzott a falakról és mindenütt por-
felho szállt..."
151
 Singule a második tiszttol, Knötgen fregatthad-
nagytói azonnal átvette a hajó irányítását. Hogy
az orrnehézzé vált naszádot vízszintbe hozzák,
az embereket a farba küldte, de ez nem használt.
A kormányokat felemelkedéshez állították, a mo-
torokat maximális erore kapcsolták, de hasztalan.
Az emberek - a francia Ohl sorhajóhadnagyot is
beleértve - sápadtan, izzadva dolgoztak. (Ohl ré-
gebben tengeralattjáró-parancsnok volt.) A betört
víz már elvegyült az akkumulátorok savával.
Megindult a klórgázképzodés! Vagy a nyomás la-
pítja össze a naszádot, vagy a klórgáz végez a
legénységéveI. Singule akkor az utolsó leheto-
séghez folyamodott: az ólomnehezéket kioldják.
Zihálva, erejük végso megfeszítésével dolgoztak.
Mindenki tudta, hogy más kiút nincs. Ha ez sike-
rül, talán még felemelkedhetnek.
Sikerült. Az ólomgerenda levált a testrol. Sen-
ki sem tudta már, hány méter mélységben jár-
nak, mert a manométer mutatója beleütközött a
határvonalba.
S ebben a halálos csendben megszólalt a má-
sodik tiszt. Nyugodtan, mintha ez lenne a legter-
mészetesebb dolog a világon.
- A naszád emelkedik! Ismét emelkedik!
Percek alatt a felszínen voltak. Oe a tomboló
viharral és a meleg étellel már senki sem töro-
dött. "Amint a naszád szerencsésen a felszínre
érkezett - folytatja jelentését Singule sorhajó-
hadnagy -, a foglyom szívbol gratulált a jó öreg
naszád hoz és kijelentette, hogy mint hajdani ten-
geralattjáró-parancsnok tudja: ezt a fantasztikus
nyomáspróbát egyetlen francia tengeralattjáró
sem állta volna ki..."
Az U 4 az ólomnehezék nélkül többé nem tu-
dott lemerülni. Ám ismét szerencséjük volt, július
15-én befutottak a Bocchéba. A naszád átvizs-
gálása után megállapították, hogy két üzem-
anyagtartály és a hajótest is belapult. Az U 4
nagy javításra Pólába került, és 1917-ben többé
már nem futott ki.
Rudolf Singule sorhajóhadnagynak ez volt az
utolsó útja az U 4-en. Mialatt a naszádot javítot-
ták - ami hónapokat vett igénybe - 1917. de-
cember 1-jével a tengeralattjáró-parancsnokkép-
zo iskola élére nevezték ki, s egyidejuleg meg-
kapta a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. He-
lyére Franz Rzemenowsky von Trautenegg sor-
hajóhadnagy lépett.
152
Ide kívánkozik az U 4 történetéhez még egy
eset, amelyet szintén Kertész K. Róbert írt le:
"Az U 4 belekeveredett az Otrantói-szoros zá-
róhálójába. Tizennégy méteres mélységben jár-
tak, amikor megcsikordult a hajó acéltestén a bú-
várhajóvadászok vashálója. Mintha az ember
idegeit kapirgálnák. Rántás a mélységi kormá-
nyon, a surített levego sziszeg. Kérdo arcok for-
dulnak a parancsnok felé.
Hát, beleakadtunk. Igen.
Mintha egyszerre még fojtóbb, tapadósabb
lenne a levego. Fújtattak a mellkasok, amikor tel-
jes erovel hátraindulnak a motorok. Sikerül?
Megállnak. Hallani még? Igen, a háló acélkábe-
lei még horzsolják a naszád falát. Észrevették
már odafent? Hogy mekkora óriáshal evickél itt
lent a hálóban? Jó fogás lenne, meg lehetne
bosszulni a DUBLIN-t, a GARIBALDI-t és társai-
kat. Verejtékcsöppek gyöngyöznek a homlo-
kokon.
- Na, gyerekek, próbáljuk meg még egyszer!
Singule hangja nem reszket, széles osztrák
tájszólással beszél, hidegvére nem hagyja el.
Újabb parancsok, új nekifeszülések.
- Oe itt belül dobogott a szívem, vadul- mond-
ta el késobb .... Sikerült. .."
Hogy az U 4 tényleg beakadt-e a hálóba, nem
tisztázott; más erre vonatkozó adatot nem talál-
tam, csupán Kertész K. Róbert elbeszélését.
Oe, ha a szerencse is kedvezett, a hálóból el le-
hetett szabadulni. Példa erre aValentiner sor-
hajóhad nagy parancsnoksága alatt járó U 38
német tengeralattjáró esete. 1916. december
22-rol 23-ra virradóra éjszaka a naszád a szo-
roson át Cattaro felé tartva szintén beleakadt a
hálóba, de sikerült valahogyan kiszabadulnia
belole. Az esetrol közvetlenül a Bocchéba érke-
zésekor fénykép is készült, amelyen jól látszik,
hogyan fonta körül a háló a naszádot. A hálót
tartó gömbölyu úszótestek is jól látszanak. Igaz,
anémet tengeralattjárónak azért is szerencséje
volt, mert a SCHARFSCHÜTZE romboló veze-
tésével a RÉKA, aDINARA és a VELEBIT rom-
bolókból álló kötelék az Otrantói-szoros orhajóit
éppen ezen az éjszakán támadta meg, s az an-
tanthadihajók a rombolókkal vívott csatával vol-
tak elfoglalva.
így az U 4-nek a hálóból való elszabadulása
nem tartozott a lehetetlenségek közé. Kár, hogy
Kertész K. Róbert nem közöl idopontot, s így
egyik útjának az eseményei közé sem lehet bi-
zonyossággal belehelyezni.
Az U 11 és az U 43 esete, az U 10 utolsó útja
Az események leírását az adriai hadmuveletek-
kel foly tatjuk. Az U 11 Robert von Teufl sorhajó-
hadnagy parancsnoksága alatt 1916. január 18-
án hagyta el a Bocchét.
Január 20-án reggel az albán vizeken járorö-
zött, amikor egy nagy gozöst pillantott meg. Kö-
zelebb érve felismerte, hogy kórházhajó, ame-
lyet egy óra múlva még egy kórházhajó követett.
Mindketto San Giovanni di Medua kikötojébe fu-
tott be, hogy részt vegyen a szerb és a monte-
negrói hadsereg sebesültjeinek elszállításában.
Délután az egyik kórházhajó már elhagyta a ki-
kötot. Az U 11 felemelkedett és egy lövést kül-
dött eléje, a hajó azonban folytatta útját. Teufl
második lövésére a gozös megtorpant.
Átvizsgálták. A német KÖNIG ALBERT volt,
de már az olasz lajstromban. A fedélzetén levo
sebesült katonákkal, polgári menekültekkel, or-
vosokkal, ápolókkal stb. Marseille-be igyekezett.
Teufl átküldte a gozösre Hermann Rigele fregatt-
hadnagyot két altiszttel, hogya hajót Cattaróba
vigyék. A gozös parancsnokát és az elso orvost
felvette a tengeralattjáró ra. A kis hajócsoport ja-
nuár 21-én hajnalban érkezett a Bocchéba,
ahonnan a KÖNIG ALBERT-et, átvizsgálása
után január 22-én útjára bocsátották.
Az U 11 még kétszer futott ki Albánia elé, majd
február 27-én a XX-as számú gozös vontájában
Brioniba vezényelték; innen az Adria északi
szektorába futott ki több akcióra. Az elso alka-
lommal Malamocco elott elvétett egy francia
tengeralattjárót. Másodszor - június 13-án -, az
esti sötétségben a partközelben járva Chioggia
templomtornyát nézték periszkópnak. Hogy ne-
vettek-e vagy bosszankodtak, arról nincs följegy-
zés ...
Július 1-jén viszont csaknem meglepte oket
egy ellenséges tengeralattjáró. Torpedóját csu-
pán gyorsmerüléssei kerülhették ki. Másnap az
U 11 visszatért a Bocchéba, ahonnan ismét az
albán vizekre járt ki vadászni. Eközben rombo-
lókkal vívott sikertelen harcot, egy alkalommal
egy ellenséges tengeralattjáró 150 méterrol indí-
tott rá torpedót, amelyet csak nagy üggyel-bajjal
tudtak kikerülni.
Augusztus 30-án Robert von Teufl átadta a pa-
rancsnokságot Johann Krsnjavi sorhajóhad-
nagynak, mert az épülo U 27-re vezényelték,
hogy figyelemmel kísérje leendo tengeralattjáró-
jának szerelési munkálatait. Krsnjavi sorhajó-
hadnagy csak egyszer vitte ki naszádját a ten-
gerre. Szeptember végén az U 11 általános ja-
vításra dokkba került. Ugyanekkor megkapta az
U 14-tol a hét centiméteres, 18 urmérethosszú-
ságú löveget. Amikor november 12-én eloször
futott ki bevetésre, a személyzet megdöbbenve
tapasztalta, hogya naszád képtelen tartani a
mélységet, a víz minden alkalommal öt méterre
felvetette. Sot, tíz méternél mélyebbre nem tu-
dott lemerülni. Amikor a szükséges javítások
után próbajáratra indult, balszerencséjére a
SENJ nevu gozös elgázolta. Ideiglenesen
rendbehozták, hogy úszóképes legyen, s a
GIGANT - a TURUL romboló biztosításával -
Pólába vontatta. Kijavítása után, 1917. január s-
én érkezett ismét vissza a Bocchéba. További
életútjára késobb visszatérünk.
A cs. és kir. haditengerészet által 1917. július
30-án szolgálatba állított U 43 parancsnokává
Friedrich Schlosser sorhajóhadnagyot nevezték
ki, s vele együtt az elsüllyedt U 5 személyzeté-
nek életben maradt tagjait is ide vezényelték.
Mivel a naszád nagyon rossz muszaki állapot-
ban volt, nagy javításra dokkba került, ahonnan,
a szokásos próbajáratok után, csak november 1-
jén indult el az elso útjára. Rövid, part menti cir-
kálások után a Bocchéból november 14-én dél-
után futott ki elso harci bevetésére, a Dél-Adriá-
ra. Két nappal késobb megtámadta az olasz
ORIONE gozöst, amelyet egy LAMPO-osztályú
romboló biztosított, s a jól irányzott torpedó cél-
ba talált. A gozös azonban nem süllyedt el rög-
tön, még öt óra múlva is a vízen volt, s hét má-
sik romboló orködése mellett egy NEMBO-osz-
tályú romboló próbálta vontába venni. A gozös
azonban nem érte meg a reggelt, az éjszaka fo-
lyamán elsüllyedt. Az U 43 november 18-án, pir-
kadat elott érkezett vissza támaszpont jára.
Legközelebbi, dél-adriai cirkálására november
29-én délután indult el. A következo napon,
1917. november 30-án, déli 12 óra 5 perckor,
Brindisi elott, 18 méteres mélységben haladva
153
hatalmas robbanás rázta meg az U 43-at. A víz
azonnal betört.
A robbanás közvetlenül a váltás után követke-
zett be, s Muray-Printz Otmár - 1917. május 1-
jétol sorhajóhadnagy - éppen csak elfoglalta he-
lyét a periszkóp mögött. Nagyobb mélységbe
akarta vinni a naszádot s megkopogtatta ujjával
a mélységméro üveglapját, mert az gyanús
mozdulatlanságban a 17 méteren állt. A merü-
lésre kiadandó vezényszóra már nem került sor,
helyette más parancsszavak csattantak. Már
Schlosser is talpon volt, és a harmadik tiszt, Már-
ton Kálmán fregatthadnagy is munkához látott,
hogya naszádot mielobb a felszínre irányítsák.
A villanymotorokat a legnagyobb erore kapcsol-
ták, s megkezdték a merülotartályokból kifúvatni
a vizet. A parancsnok a mélységmérokhöz sie-
tett, mindketto mozdulatlanul állt a 17 méteren;
a harmadik, a toronyban levo már 60 métert mu-
tatott és többé nem mozdult el onnan. Pedig az
U 43 még továbbra is farral lefelé csúszott olyan
szögben, hogy az emberek már képtelenek vol-
tak megállni a lábukon. Négykézláb, mindenbe
kapaszkodva, káromkodva próbálták elzárni a
vízbetörést.
Az U 43 a felszínen halad
154
Wilhelm Bouska gépmester ezekre a percek-
re így emlékezik vissza: "A merülotartály teljes
hosszában felszakadt. Elso ijedtségemben a ke-
zemmel akartam visszatartani a beömlo vizet,
amely azonban csaknem letépte az ujjaimat. A
következo pillanatban megpróbáltam elzárni a
Kingston-szelepet. .. Közben a beömlo víz kezd-
te ellepni a villanymotorokat, azokat gyorsan le
kellett állítani. A naszád már legalább 450-os
szögben süllyedt tovább. Hátul rövidzárlat kelet-
kezett, csak a vezényloteremben és a torpedó-
térben muködött még a világítás. Teljes sötét-
ségben dolgoztam. A szelepet nem bírtam elzár-
ni. Mellolem már eltuntek a fiúk, mindannyian a
vezényloteremben és elöl voltak. Egy pillantást
vetettem feléjük és láttam, hogya legváltozato-
sabb helyzetekben igyekeznek megtartani ma-
gukat, nehogy visszazuhanjanak a motorok és a
víz közé, amely már majdnem ellepett mindent.
Végre sikerült elzárni aszelepet. És ekkor hang-
zott el a parancsnok kiáltása: Hátsó surített le-
vego tartályokat kinyitni! Ezt a parancsot még
normális körülmények között is nehéz teljesíteni,
mert olyan rossz helyen van. De ösztönösen
megismételtem a parancsot. Lebuktam a víz alá
és óriási szerencsém re, a sok egyéb csap és ke-
rék között elsore megragadtam a szelepnyitó ke-
reket és kinyitottam. Hazudnék, ha azt monda-
nám, ezt tudatosan cselekedtem. Véletlenül ra-
gadtam meg a helyes kereket. Vagy az lsten ve-
zette a kezemet. Ha elsore nem sikerül, másod-
szorra már nem kísérletezhettem volna, nem lett
volna rá erom. Visszafelé kúszva bevertem a fe-
jemet néhány tárgyba, amelyek nem voltak rög-
zítve és hátracsúsztak, de aztán sikerült feljön-
nöm az olajos víz alól. Úgy éreztem, hogya szí-
vem kiugrik a helyérol, szememet égette az olaj,
hajam ragadt az olajos mocsoktól, de mit számí-
tott most mindez? Volt már surített levegonk a
másik tartályhoz, volt már reményünk a megme-
nekülésre, az életre ..."
A tengerészek az U 43 belsejében mindössze
két percen át viaskodtak a naszád megmentésé-
ért, az életükért. De ez a rövid ido ott a hajó
gyomrában végtelennek tunt. Két perc után a tar-
taléktartályba préselt surített levego segítségé-
vel kezdtek felemelkedni s másodperceken be-
lül a felszínen voltak. Kézi erovel azonnal meg-
kezdték az összegyult víz kiszivattyúzását, mert
 a telepek rövidzárlatot kaptak. A villanymotoro-
kat sem lehetett használni, így csak a felszínen
indulhattak hazafelé. Ekkor éppen 12 óra múlt 15
perccel. Már közel jártak a saját partokhoz, ami-
kor 21 óra 5 perckor, ragyogó teliholdnál, az or-
szem elkiáltotta magát.
- Torpedó 25 méterrel az orr elottI
A fedélzeten állók mind látták a torpedó felé-
jük közeledo, ezüstösen csillogó nyomvonalát,
amely azonban éppen hogy elcsúszott a naszád
orra elott.
Már december 1-je volt, amikor 1 óra 30 perc-
kor megérkeztek a Bocchéba.
A parancsnok a jelentésében kiemeli, hogya
válságos helyzetben a legénység és a tisztek
egyaránt példásan viselkedtek. Különösen a má-
sodik tisztet, Muray-Printz Otmár sorhajóhadna-
gyot, valamint Wilhelm Bouska gépnegyedmes-
tert illeti dicséret. Hozzáfuzi, hogy Bouska dere-
kas helytállása nagyban hozzájárult az U 43
megmentéséhez. Azt, hogya robbanást mi okoz-
ta - akna, torpedótalálat vagy az 1. sz. merülo-
tartály önmagától szakadt fel - késobb sem si-
került megállapítani. Arra sem derült fény, hogy
a naszád a mélységmérok hibája miatt milyen
mélységre süllyedt, de a hajótest külso horpadá-
saiból arra lehetett következtetni, hogya mély-
ség a 160 métert is elérhette.
Az U 43 Pólába került nagyjavítás ra, ahonnan
csak 1918. február 14-én érkezett vissza a
Bocchéba, de már új parancsnok, Hornyák Jeno
sorhajóhadnagy vezetésével. Schlosser sorhajó-
hadnagyot ugyanis, aki 1917. május 16-án az
U 5-ön már egyszer elsüllyedt, a tengeralattjáró-
parancsnokok iskolájához helyezték át, sannak
lett a vezetoje. A budapesti születésu Hornyák
Jeno sorhajóhadnagy 1915 novemberében, mint
az U 16 parancsnoka idegösszeomlást kapott, s
egészségügyi szabadságra küldték. Amikor tel-
jesen rendbe jött, visszakérte magát a tenger-
alattjáró flottillához, ahol 1917. január 18-tól
szeptember 13-ig az U 1, majd az U 11 parancs-
noka volt. Innen 1918. február 7-én az U 43-ra
vezényelték, amelynek 1918. október 31-ig állt a
parancsnoki hídján.
Az U 10 az 1915. évi szolgálatba állításától
mindig az Északi-Adrián tevékenykedett, s több-
nyire Brioniban állomásozott. A szigetek között
látott el orszolgálatot, s legfeljebb Velencéig ha-
Az U 2, U 10 és U 11 Brioni kikötojében
józott el. A Bocchéban is csak egyszer járt, 1917.
augusztus 8-án, de néhány nap múltán, augusz-
tus 14-én már ismét visszatért az Északi-Adriá-
ra. Elsosorban a Gravosa, Curzola, Lussin, Pa-
renzo, Póla, Brioni elotti tengerrészeket kereste
fel, jóformán a háború egész tartama alatt.
1918. május 26-án a budapesti Ulmansky Já-
nos sorhajóhadnagy vette át az U 10 parancs-
nokságát. Többször futottak ki Brioniból, és leg-
inkább az olasz Caorle elott, a Piave torkolatá-
nál tevékenykedtek.
1918. július 7-én azzal a paranccsal futottak ki
Brioniból, hogy Margherita és Cortelazzo között
foglaljanak lesállást. Másnap, hajnalban megpil-
lantották Caorle templomát és a Piave elotti vi-
lágítótornyot. Megálltak, kiszelloztettek, majd le-
merültek. A parancsnok a jelentését így folytat-
ja: "A naszád az útját a part irányába a legkisebb
erovel folytatja. Kilenc óra 15 perc: hat tengeri
mérföldre észak-északkeletre Caorlétól megál-
lás, lavírozás. Egész nap nem lehetett megfigyel-
ni semmiféle forgalmat. A naszád 21 óra 30 perc-
kor felemelkedik. A kormány pörgettyus tájolója
haváriázik. (Havária - tengerészeti muszó =
meghibásodás. A szerk.) Indulás a nyílt tenger-
re. Állj, akkumulátorok feltöltése, szelloztetés.
A másik tájoló is elromlik, mert érintkezési zavar
keletkezett. Július 9-e két óra, mindkét tájoló ki-
javítva. Négy óra 30 perc: 11 tengeri mérföldre
észak-északkeleten Caorlétól. Indulás Caorle fe-
lé. Öt óra 30 perc: 6 tengeri mérföldre Caorlétól.
Megállás, szelloztetés, lemerülés és lebegés (la-
vírozás). Nincs forgalom. A naszád fél mérföldet
sodródik keletre.
15 óra 15 perc: hat mérföldre észak-északke-
letre Caorlétól. Lemerülés 15 méterre csekély
helyzetkorrekcióra. 16 (óra 15 perc: öt tengeri
155
mérföldre észak-északkeletre Caorlétól megáll a
naszád és lavíroz.
16 óra 30 perc. Mialatt a naszád periszkóp-
mélységben lebeg (11 méter), hihetetlenül közel
eros robbanás. A világítás nyomban megszunt.
Minden, ami nem volt erosen rögzítve, mint pl.
szükséglámpa, kulcsok és dobozok, leestek, a
szegecsek egész sora kilazult.
A naszád néhány másodpercen belül neki üto-
dött a tengerfenéknek. A mélységméro 19 mé-
tert mutatott..."
A parancsnok ekkor a merülotartályokat tele-
fúvatta surített levegovel, és az U 10 lassan a
felszínre emelkedett. Körülnézve megállapította,
hogy sehol ellenséges repülogép vagy más ha-
jó, tehát nyilvánvalóan aknának ütköztek. A sze-
mélyzet azonnal átvizsgálta a naszádot, hogya
károkat felmérjék.
A parancsnok a jelentése további részében
részletesen ismerteti a sérüléseket, s megálla-
pítja, hogy a naszádot a legénység nem tudja
rendbe hozni. A hajtógépek is felmondták a szol-
gálatot, mozgásképtelenné váltak. Jelzésekkel
(szemaforral) értesítették a caorlei jelzoállomást,
amely ekkor már az osztrák-magyar csapatok
kezében volt, és sürgos segítséget - légi oltal-
mazást - kértek. A robbanás több akkumulá-
torcellát is felszakított, s így a betóduló víztol a
gázképzodés igen gyorsan megindult. Már a ten-
geralattjáró felszínen tartása is gondot okozott.
Az emberek - különösen a két gépmester - meg-
feszített erovel dolgoztak. 17 óra 40 perckor dél-
nyugat felol két olasz repülogép jelent meg az
égen. Sebtében felállították a fedélzeten a gép-
puskát és néhány ember puskát ragadott, ám a
kb. 30 méter magasan szálló gépek visszafordul-
tak és eltuntek Velence irányában.
Este - hat óra tájt - a jelzoállomás jelentette
Caorléból, hogya PM 2 ornaszád kifutott Trieszt-
bol (ez a kis naszád a Ounáról került a háború
alatt az Adriára). A PM 2 18 óra 20 perckor ér-
kezett a szerencsétlenül járt tengeralattjáróhoz,
hogy oltalmazza, vagy ha szükséges, mentse ki
az U 10 legénységét. Ugyanekkor értesítették
Ulmanskyt: egy torpedónaszád is kifutott, hogy
vontába vegye oket. A torpedónaszád 19 óra 45
perckor kezdte el a vontatást, de az egyre ero-
södo szélben a kötelek ismételten elpattantak.
Több min kétórai sikertelen próbálkozás után fel-
156
hagytak a kísérlettel. Ulmansky kiadta a paran-
csot: a hajót elhagyni! Mindenki magához vette
a legfontosabb dolgokat, azután lezárták a nyí-
lásokat, és az U 10 Caorlétól két tengeri mérföld-
re keletre lassan elmerült.
Az esetet az U 10 rádiótávírásza, Toniutti
Károly a Magyar Haditengerészeti Egyesület
Közleményei 1942. évi 7. számában megjelent,
"A halálra sebzett tengeralattjárón" címu írás-
ban így adja elo:
"Estefelé, egyszerre csak egészen váratlanul,
tompa dörrenés reszketteti meg az U 1O-et, s a ha-
jó nyomban féloldalt dol. Benn az állványokról min-
den, ami nincs csavarral a talpazatához erosítve,
vad csörömpöléssei esik le. Egyidejuleg a villany-
világítás is kialszik. A parancsnok persze nyomban
kiadja a parancsot, hogyaszükségvilágítást indít-
sák meg, de az akkumulátorok már nem muköd-
nek. A süket sötétségben egyszerre csak azt ér-
zik, hogya hajó valaminek csendesen nekiütodik:
nyilvánvaló, hogy lesüllyedt a tenger mélyére, s
most érte el a tengerfeneket. A sötétségben egy
kétségbeesett kiáltás harsan végig a hajón:
- A torpedócso mellett víz ömlik a hajóba!
Csakugyan hallani, amint a betóduló víz cso-
vogva zuhog be a hajó testébe. Már elérte az
elektromos elemeket, aminek következtében
mérges klórgáz fejlodik, ezenfelül pedig a hajó
egész teste villanyárammal telítodik, úgyhogy a
folytonosan rázó áramok miatt kínszenvedés a
vason állni. A levego mind jobban összepréselo-
dik, s az emberek arcán a finom hajszálerek sor-
ra megpattannak; nincs már egyetlen ember
sem, akinek orrán, száján, de még a szemébol
is ne folyna a vér.
Csak egy lehetoség van, ami talán még segít.
A hajónak meg kell válnia a hulló tönktol (a kül-
so, könnyen eltávolítható fenéksúly tói; anémet
Fallkiel szó szerinti fordítása), amelyegyébként
azt a célt szolgálja, hogya naszád szükség ese-
tén hirtelen víz alá merülhessen. Igaz, hogy ha
ezt a hulló tönköt leejtik a hajó testérol, s ez a
manover sikerül, akkor többé nem merülhetnek
víz alá, még akkor sem, ha körülöttük ezer ellen-
séges ágy ú torka gránátvihart okád feléjük. Oe
mindegy, bármi sors is jobb, mint itt lent, tehe-
tetlenül megfulladni!
A vezényszó ra a hulló tönk csakugyan leválik
a hajóról, azután néhány percnyi izgatott figye-
lés, majd odafenn a parancsnoki torony kerek észreveszi. S csakugyan, egy félórai izgalmas
üvegjén egyszerre halványan derengeni kezd a várakozás után a partról is fellibbennek a jelzo-
világosság. lobogók: megértették a vészjeleket, és sürgönyi-
Megmenekültünk! leg rendeltek Triesztbol mentohajókat. Addig az
(A parancsnok jelentésében nem ír a fenék- U 10 legénysége tartsa magát.
súlyrói, s ma már nem lehet eldönteni, hogy azt Estefelé csakugyan feltunik a látóhatáron há-
valóban le kellett-e venni a naszádról. Minden- rom gyorshajó kéményfüstje, s hamarosan ide is
esetre az U 10 hosszú órákon át maradt a fel- érnek. Az egyik messze elorerohan, tovább az
színen s csak akkor süllyedt el, amikor a hajó- ellenség irányába, hogy idejében jelt adjon, ha
test megtelt vízzel.) ellenséges egységek közelednének. A másik két
Alig érnek a víz színére, a parancsnok feIcsap- hajó csónakokat bocsát le, s ezek az U 10 olda-
ja a torony csapóajtaját s a hajó gyomrában fel- lán simán kikötnek, hogy felvegyék a tizenhat
gyülemlett összepréselodött levego valósággal szerencsétlenül járt tengerészt.
kiröpíti ot a szabadba. A személyzet a toronylép- Most már csak az lenne hátra, hogy magát a
cso alján gyülekezik és igyekszik mihamarabb ki- tengeralattjárót is megmentsék. A két hajó kar-
jutni a friss levegore. vastagságú acélköteleket húz rá a tengeralattjá-
Végre ott állnak mind a tizenhatan a félrebo- ró testére, de a kötelek a vízbeömlés folytán ero-
rult naszád fedélzetén, s most már tisztán látni, sen megnövekedett súly alatt cérnaszálakként
mi is történt: az U 1O-et nem lövés érte, hanem szakadnak ketté. Ezt a manovert többször is
ellenséges aknának futott neki, amely feltépte a megkísérlik. Egyszerre csak ágyúlövés reszket-
hasát. A robbanás magával vitte az aknaelhárí- teti meg a levegot. Az elorefutott jelzohajó adja
tó hálókat is (amelyek ezek szerint mit sem ér- le a vészjelet: siessetek, ellenséges hajók köze-
tek), meg a rádióárbocot is; itt vannak most a lednek! Nincs más hátra, mint az U 10-et elsüly-
nyílt tengeren, menthetetlenül kiszolgáltatva a vi- Iyeszteni. Aztán a mentohajók máris teljes goz-
harnak, az ellenségnek. zel futnak a kiköto felé ..."
S csakugyan, az olasz part felol már is vihar- A hivatalos jelentés és az elbeszélés kiegészíti
sebességgel közeledik két hadirepülogép, mé- egymást. Az utóbbit azért ismertettük szó szerint,
lyen repülnek el a fejünk felett, úgy hogya gé- mert helyenként apró ellentmondást véltünk felfe-
pek bombaveto készülékeit tisztán lehetett látni. dezni az idopontokban, ez azonban a parancsno-
A repülok is látják a halálra sebzett tengeralatt- ki jelentéssei összevetve, feloldható. Egyedül a fe-
járót. Oe a repülo, még ha ellenség is, lovagias. néksúly eldobása nem volt tisztázható.
Nem bántja a lefegyverzett ellenséget, hanem Az elsüllyesztett U 1O-ef - amely igen közel
még tiszteleti kört is húz fölötte, s úgy repül visz- feküdt az ellenséges állásokhoz - július 25-ére
sza a szárazföld felé. Ebbol azonban baj lehet, a HERKULES muhelyhajó kiemelte és Triesztbe
mert bizonyosan olasz »mentohajókat« küldenek vitte. A munkálatokat a CSEPEL romboló és két
a tehetetlen tengeralattjáró után, s akkor az torpedónaszád biztosította.
egész személyzet hadifogságba jut. (A parancs- Triesztben felmérték a károkat s megállapítot-
nok hivatalos jelentése kissé másként mondja el ták, hogy csaknem az egész naszádot újjá kell
az eseményeket, szerinte a felállított géppuska építeni. Megkezdték a munkát, de az U 10 kijaví-
bírta távozásra az olasz pilótákat.) tását a háború végéig már nem tudták befejezni.
A gépészek sietve lemennek a hajó gyomrá- Az U 10 történetével már elérke~t,ünk az 1918-
ba, és megpróbálják a motorokat valahogyan be- as esztendohöz. Most röviden írunk arról a há-
gyújtani. A kísérlet - úgy tunik - sikerül! A mo- rom német tengeralattjáróról, amelyek a cs. és
torok egy darabig csakugyan továbbviszik az kir. lajstromban is szerepeltek, s 1918-ban nem
U 1O-et, de aztán egyszerre csak nagyot nyek- voltak olyan szerencsések, mint társaik.
kenve leállnak. Sebaj, már látszik az osztrák Az U 83 - német számozása UB 52 - 1918.
partvidék. Az egyik tengerész felkúszik a rádió- május 23-án, visszatéroben egy földközi-tengeri
árboc megmaradt csonkjára, s zászlókkal egyre- portyáról, keresztültört az Otrantói-szoros zár-
másra vészjeleket ad le a part felé, hátha valaki vonalán, majd a Bocchéban állomásozó pa-

157
 rancsnokságnak rádión jelentette, hogy másnap,
24-én reggel megérkezik. Már az esti sötétség-
ben a H 4 brit tengeralattjáró megtorpedózta. Az
U 83 legénységébol csak a parancsnokot -
Launburg fregatthadnagyot - és egy matrózt si-
került a briteknek kimenteniük.
A számsorban következo tengeralattjáró, az
U 84 - német számozása UB 53 - 1918. augusz-
tus 1-jén hagyta el Pólát. Augusztus 3-án, 17
órakor beleakadt az Otrantói-szoros egyik záró-
hálójába. A parancsnok - Sprenger sorhajóhad-
nagy - mindent elkövetett, hogya naszádot ki-
szabadítsa. Oe az acélhálót a legnagyobb ero-
vel járó motorok sem voltak képesek elszakíta-
ni, s közben a naszád fara nekiütközött a hálóra
erosített aknáknak, amelyek felrobbantak. A hát-

Az Osztrák-Magyar Haditengerészet tengeralattjáróinak muszaki adatai

2-TR
2-TR
27,8
36,9
2-TR
me- {3
benz.
benzin
3-TRvíz
csomó
1915
vízre
tás
les- 15
240
33
ver-
sze-
petr.
bocsá-
lés olaj
(OGT)
gerinc-
Fiume
300/220
1912
1911
1915
3
2-TR
3 Fiume
1909
1908Bréma
230/170
Touion
840/618
Szent-
600/441
Kiel
280/205
560/264
elektr.
1914
1917
45
19
44,1 45
45,
gyár
helyeI
vízkiszo-
szé-
rü 4 sebes-
ség!
alatt
telsz.!
Póla
Fiume
30/22
4 645 (GR)
tek-
hosz-
Fiume
Póla 7-TR
1-7 U26
zet45,
elektr. méterben
- 2-TR 45,
450/330
660/485
800/588
60/44
1-3,7,
2,7
7,1
3,9
4,2
3,7
12,25,4
2,3
4,7
4,8 210
173
120/88
273
500/367
220/170
320/255
300
240
268
306
1916
hajtóero
ség
3,9
3,1
1,8
3,6 6
200/73
300/220 28
910
88,5
8
12
teljesítmény
szú-
142,5
127,5
248,9
229,7 13,2
LE/kW,
(MT)
(WE)
pétervár(A)
(GB)
(GR)
(W)
(GO)
zet!
to 8,2
9,7
13,5
7,5
10,3 mély-
8 2,2Budapest
11,4
(A) (GO)
(OGT) 1-3,7
1-7,5
1-7,5
elektr.
(A) elektr.
91- Budapest 1909
elektr.
elektr.
benz.
elektr.
2-TR
olaj U23
U30
1-3,7
1-gp. U30
45,52,1
olaj
4,7,1-3,7
ság
32 tegy-
telsz.!
tetés
elektr.
32 1914
1907 építés
1915
1909
1913
1908
1907
1913 21
15
18
19
17
19 1916 alatt
228
9 (A)
38,7
27,8
20,5
43,2
30,4
36,9
2-TR 142,5
127,5
1-gp. 45, 2-gp. 1-8,8 U30
Póla
2

158
só merülotartály megtelt vízzel, de a hátsó tor-
pedót sikerült kivenni a vetocsobol. A naszád a
farával erosen lefelé dolve, 100 méterre merült.
Esetük az U 43-éra emlékeztet, mert végül is si-
került túlnyomással a felszínre jutniuk. A felfegy-
verzett ellenséges halászgozösök azonban per-
ceken belül ott termettek. A parancsnok kiadta a
"hajót elhagyni" parancsot s a tengeralattjárót,
nehogy az ellenség kezébe jusson, önmaguk
süllyesztették el. A legénység a vízbe vetette
magát s várta, hogya halászgozösök kimentsék
oket. A gozösök azonban - a legelemibb embe-
riességi normát figyelmen kívül hagyva - meg-
fordultak, és a magukat megadni szándékozó,
fegyvertelen tengerészeket otthagyták. Anémet
fiúk még órák hosszat úszkáltak, mire egy arra
járó hajó felszedte oket, de addigra már kilencen
a vízbe fulladtak, nem volt erejük tovább fenntar-
tani magukat.
Anémet U 34, amelynek cs. és kir. számozá-
sa is ugyanaz volt, 1915. augusztus 23-a óta ál-
lomásozott a Bocchéban, és innen futott ki a
Földközi-tengerre. Harcait a háború utolsó hó-
napjáig szerencse kísérte.
1918. október 16-án Johannes Klasing sorha-
jóhadnagy parancsnoksága alatt újabb cirkálóút-
ra indult pólából. Október 23-án minden, a Föld-
közi-tengeren tartózkodó német tengeralattjáró
rádióparancsot kapott, hogy vonuljon be Pólába,
mert anémet hadvezetés a kereskedelmi hajók
elleni búvárhajóharcot október 21-én beszüntet-
te. Október 25-én azonban az U 34 újabb paran-
csot kapott: "Ha az üzemanyaga elegendo, men-
jen egyenesen Németországba!" Az U 34 nyug-
tázta a parancsot. Ez volt az utolsó hír róla.
Valahol, valamelyik tengeren eltunt.
A többi cs. és kir. számozást is viselo és el-
süllyedt német tengeralattjáró sorsa nem kap-
csolódik szorosan az osztrák-magyar tenger-
alattjárók harcainak és életút jának történetéhez,
de a teljesség kedvéért ezeknek az elsüllyedési
adatait is közöljük, a tengeralattjárók számának
- nem az elsüllyedés idopont jának - sorrendjé-
ben. (Zárójelben anémet számozás.)
U 9 (UB 3) - 1915. május 23-án kifutott Pólá-
ból Törökország felé, május 24-én jelentkezett
Szmirnától 80 t. mérföldre Ny-ra. Nem érkezett
meg, egész legénységévei együtt eltu nt.
n ger a I a ttj á rói n a ktö r,té Ile t e 1L90 7 ...•191.8.
U 18 (UC 14) - Egy szállító utat hajtott végre
Törökországba 1915. júliusában. 1916. október
22-én Pólában kiemelték a vízbol, decemberben
vasúton Flandriába szállították. Új bevetése so-
rán 1917. október 3-án Zeebrugge elott aknára
futott, és egész legénységévei együtt elsüllyedt.
U 19 (UC 15) - 1915. július 10-én indult
Pólából, július 20-án elérte a török Orah kiköto-
jét. Török vizeken vetették be, 1916. november
13-én kifutott a Salina-torkolat elaknásítására.
Az aknazárat lerakta, a visszaúton egész legény-
ségévei együtt nyomtalanul eltunt.
U 24 (UC 12) - 1915. június 27-én adták át
pólában. Július 12-én kifutott loszerrel Törökor-
szág felé. Visszatérése után olasz partokon ra-
kott aknát. 1916. március 16-án a Tarantói-
öbölben saját aknára futott, és egész személy-
zetévei együtt elsüllyedt. Még 1916-ban kimen-
tették, és X1 jellel az olasz flotta hajója lett.
U 25 (UC 13) - 1915. november 29-én a Fe-
kete-tengeren hajózva, az elromlott pörgettyus
iránytu miatt a viharban nem tudtak tájékozódni
és sziklához vágódtak, személyzete megme-
nekült.
U 37 (U 32) - Utolsó adat: 1918. május 18-án
Szicíliánál találkozott az UB 48-al. Eltunt. Túlélo
nem maradt.
U 39 (U 39) - 1918. május 8-án sérülten a
semleges Spanyolország Cartagena kikötojébe
menekült, ahol a háború végéig internálták. Két
embere a vízbe fulladt.
U 45 (UB 45) - 1916. november 6-án a Feke-
te-tengeren orosz aknának ütközött; öt túlélo.
U 46 (UB 46) - 1916. december 7-én a Feke-
te-tengeren oroszok által telepített aknazáron fel-
robbant. Túlélo nem volt.
U 61 (UC 21) - 1917. szeptember 27-én a
Temze-torkolatban ismeretlen okból elsüllyedt.
U 64 (U 64) - 1918. június 17-én Szicíliánál,
a megtámadott brit konvoj egyik orhajója elsüly-
Iyedt. A parancsnokot és a személyzet egy ré-
szét kimentették.
U 66 (UC 66) - 1917. június 12-én a La
Manche-csatornában vízibomba-robbanástól süly-
Iyedt el.
U 66 (UB 66) - 1918. január 17-én Konstanti-
nápOly közelében ismeretlen okból eltunt. Túlélo
nincs.
159
 U 68 (UB 68) - 1918. október 4-én Málta kö-
zelében megtámadott egy konvojt, egy gozöst el-
süllyesztett, ezután muszaki hiba miatt 102 mé-
terre lesüllyedt. Surített levegovel sikerült a fel-
színre törnie, de éppen a megtámadott konvoj
kellos közepére. A felszínen nem tudott elmene-
külni. Merülése sem sikerült. Megadta magát.
Három halott.
U 69 (UG 69) - 1917. december 6-án a La
Manche-csatornában összeütközött az U 96-al
és elsüllyedt.
U 69 (UB 69) - 1918. január 9-én az észak-
afrikai Bon-fok elott a brit GYGLAMEN nevu
ágyúnaszád elsüllyesztette. Túlélo nem maradt.
U 70 (UB 70) - 1918. április 16-án kifutott
Kielbol, hogya Bocchéba menjen, ahova soha-
sem érkezett meg. Eltunt.
160
U 71 (UB 71) - 1918. április 21-én Gibraltár-
nál egy brit ornaszád süllyesztette el. Túlélo nem
maradt.
U 75 (UG 35) - 1918. május 16-án Szardíniá-
tói nyugatra a francia AILL Y nevu ornaszád süly-
Iyesztette el. Egy embert kimentettek.
U 76 (UG 36) - 1917. május 20-án az Északi-
tengeren repülobomba süllyesztette el. Túlélo
nem maradt.
U 78 (UG 38) - 1917. december 14-én a
Pátrei-öböl elott a francia GHATEAURENAUL T
nevu cirkáló süllyesztette el. Tíz ember eltu nt, a
többit kimentették.
U 93 (UG 74) - 1918. november 21-én, mivel
az üzemanyaga elfogyott, és már nem tudott vol-
na Németországig eljutni, Barcelonába futott és
megadta magát.
Iránya Földközi-tenger!
Az osztrák-magyar haditengerészet az UB 11-
típusú tengeralattjáróit a Földközi-tengeren folyó
harcokban akarta bevetni. Az antanthatalmak ke-
reskedelmi hajói elleni sikeres búvárhajóharc a
központi hatalmak - mindenekelott Németország
- számára egyre égetobbé vált, s a német had-
vezetoség mind erosebben sürgette, hogy ebbol
a Monarchia tengeralattjárói is részt vállaljanak.
A 27-tol 32-ig számozott cs. és kir. UB II-típusú
egységek - bár korántsem voltak olyan nagymé-
retuek, mint az ugyanebben az idoben épített né-
met tengeralattjárók - már több vonatkozásban
korszerubbek voltak, mint a Monarchia régebben
épült búvárnaszádjai. Ez természetes, hiszen a
tengeralattjárók technikai berendezése a háború
elso évétol rohamosan fejlodött. Tökéletesebbé
vált a periszkópok berendezése és muködteté-
se, a hajtógépek, a szellozoberendezések, az
üzemanyag elhelyezése stb. A merülési idot si-
került megrövidíteni, jobb lett az emberek moz-
gástere, növelték a szállítható torpedók számát,
s már az eredeti terveknél gondoltak fedélzeti
ágyúk beépítésére. Mindebbol következoen az
osztrák-magyar UB II-típusú naszádok a Föld-
közi-tengeren folyó harcokból fokozódó mérték-
ben kivették részüket. Az öregebb tengeralattjá-
rók számára - az U 4 és 14 kivételével - az el-
sodleges feladat továbbra is az Adria ellenorzé-
se maradt.
Elsoként a Leo Prasil sorhajóhadnagy pa-
rancsnoksága alatt álló U 29 futott ki Pólából a
Földközi-tengerre 1917. január 23-án. A vállalko-
zás azonban balul ütött ki. Másnap Lussin ma-
gasságában hatalmas viharba került, amely sú-
lyos károkat okozott anaszádon, és amikor a vi-
har elol 35 méterre merültek le, a hajótest szivá-
rogni kezdett. A parancsnok félbeszakította az
akciót és visszatért Pólába. Itt dokkba került s
megállapították, hogy a 20. és 21. borda közötti
lemezen hiányzik egy szegecs, továbbá a test az
akkumulátorhelyiség alatt kilyukadt. Hajszálon
múlott, hogya naszád a nyílt vízen nem süllyedt
el. A jelentés szerint csak a legénység gyors el-
lenintézkedése és lélekjelenléte mentette meg
az elmerüléstol. A búvárhajó egy hétig feküdt a
dokkban. Február 5-én indult el új támaszpont ja
felé, a Bocchéba, ahonnan február 17-én este tíz
órakor futott ki a Földközi-tengerre. Az U 29-re a
parancsnokon kívül még három tiszt hajózott be.
Alig félórai menet után a negyedik tiszt, Robert
Fischer fregatthadnagy - hogy hogy nem - a víz-
be esett. A második tiszt, Robert Dürrigl sorha-
jóhadnagy azonnal észrevette s a harmadik tiszt-
tel, Wassits Gyula fregatthadnaggyal utána ug-
rottak, és a már megdermedt bajtársukat mento-
öv segítségével a jeges februári vízbol szeren-
csésen kimentették. Ezután már különösebb
esemény nélkül érték el a Földközi-tengert. Itt
olyan nagy viharba kerültek, hogy a torony fede-
lét be kellett zárniuk. A Messinai-csatornáig ka-
landoztak, de csupán egy távoli hajókíséretet lát-
tak. Március 1-jén a pörgettyus tájoló felmondta
a szolgálatot s a mágneses iránytu is megbízha-
tatianná vált. A végig viharos idojárásban meg-
tett út után március 3-án futottak be a támasz-
pontjukra. Két nap múlva Pólába hajóztak, hol a
naszádot egy hónapon át javították. Az U 29 még
kint járt a tengeren, amikor 1917. február 26-án
az U 30 Fahndrich Frigyes sorhajóhadnagy pa-
rancsnoksága alatt elso földközi-tengeri cirkálá-
sára indult. Fahndrichnek sikerült régi és meg-
szokott tisztjeit is a hajóra átvezényeltetnie: Tóth
Istvánt, aki közben sorhajóhadnaggyá lépett elo,
második; Ricsóváry Sándor fregatthadnagyot
harmadik; Bakay Gyula fregatthadnagyot negye-
dik tisztként.
Errol az útról március 16-án értek vissza a
Bocchéba. Az Otrantói-szoros záróvonalát sze-
rencsésen leküzdötték, bár éppen eközben rom-
lott el a pörgettyus tájolójuk. Jártak Sapienza, a
Matapan-fok, Kréta és Taranto elott, de ered-
ményt nem könyvelhettek el, pedig a felszínen
161
 Anémet B 1/típusú tengeralattjáró metszeti rajza
1400 mérföldet és lemerülve 140 mérföldet tet-
tek meg. A viharos idojárás megrongálta a torony
mellvédjét, leszakította az antenna árbocát, és
más károkat is okozott. A sérüléseket hamaro-
san kijavították s az U 30 március 31-én, hajna-
li négy óra 30 perckor már második útjára futott
ki, hogy Málta és Kréta körül tevékenykedjék.
Az U 30 azonban errol az útjáról nem tért visz-
sza. Eltunt. Valószínuleg muszaki hiba következ-
tében, esetleg akna végzett vele, talán április 1-
jérol 2-ra virradó éjszaka az Otrantói-szorosban.
A négy tiszten kívül 17 tengerész tartózkodott a
fedélzetén.
A következo UB II típusú naszád, amely Föld-
közi-tengeri portyája, elso hajó bevetésére indult,
az U 27 volt. A naszád április 2-án hagyta el a
Bocchét. A hajó életútját külön fejezetben tár-
gyaljuk.
Az U 14 hosszúra nyúlt javítása ebben a hó-
napban fejezodött be, s április 24-én ez a nagy
naszád is elindult a Földközi-tengerre. Nem tud-
juk, hogy Trapp sorhajóhadnagynak eszébe ju-
tott-e, hogy két évvel azelott szintén április 24-
én, a neve napján indult el az U 5-tel elso és igen
eredményes útjára.
Április 28-án a görög partok melletti Sapienza-
szigettol 28 mérföldnyire nyugatra összetalálko-
zott az 5313 BRT-s brit TEAKWOD nevu gozös-
seI. A találkozást Trapp sorhajóhadnagy így írja
le a könyvében:
"...Már egész napon át várakozott a naszád,
de semmi sem történt, mintha ez a máskor olyan
forgalmas útvonal kihalt volna. A parancsnok
azon töprengett, hogy továbbáll, jobb vadászte-
rületet keres. A várakozás egyhangú. A legény-
ség megk~érli agyonillni az idot úgy, ahogyan
162
tudja. Hallgatják a gramofont, valaki szájharmo-
nikázik, néhányan a fiúk közül tornamutatvá-
nyokkal szórakoztatják a többieket - vagy önma-
gukat.
Végre estefelé megjelenik az elso nagy fekete
gozös. Füstje alig jelzi közeledtét, mert a gozha-
jók idovel megtanulták, hogyan kell a kazánokat
úgy futeni, hogy alig legyen füstjük. Csupán a ka-
zántisztítás idején eregetnek vastagabb füstöt,
ami messzirol is jól látható. A Messina felol a
Matapan-fok irányába magányosan haladó nagy
hajót a szürkületben gyerekjáték becserkészni,
mert a periszkópot nehéz kivennie. A parancsnok
nyugodtan fordul lanszírozó helyzetbe, és a tor-
pedó a gozös közepében robban. A gozös meg-
áll, de nem akar süllyedni. A hajó személyzete
egyelore nem ereszti le a mentocsónakokat. A
parancsnok jól látja, hogya hajó farán egy 12
centiméteres löveg áll, körülötte a személyzet.
Ezért az ágy ú holtterébe vezeti hajóját; s vár. .."
Trapp ezután az orrtorpedócsobol még egyet
kiereszt, ez azonban nem talált, elsiklott a hajó
gerince alatt, mert a fara nagyon meg volt terhel-
ve, s az orrát csaknem kiemelte a vízbol. Aztán
20 óra 35 perckor leengedik a mentocsónakokat.
Az U 14 felemelkedett és a még mindig vízen ülo
gozösre a naszád háromfonyi lövegkezelo le-
génysége tüzeini kezdett.
"...Még órák hosszat úszott a gozös a felszí-
nen, mert a levego nem tud alulról a rakodóté-
ren át kitörni, míg végre felszakadnak a zárófe-
delek."
Az elso hatezer tonna elsüllyedt. Az U 14-nek
ez volt az elso eredményes torpedótámadása.
Trapp két nappal késobb, még ugyanezeken
a vizeken, elhibázott egy gozöst, amelyet két fel-
 fegyverzett halászgozös kísért; a torpedó mu-
szaki hiba miatt ki sem futott a vetocsobol. Újabb
torpedó indítására már nem volt lehetoség.
Az elso hajókísérettel május 3-án délelott ta-
lálkoztak. A gozösök két csoportban haladtak,
három a jobb oldali és ketto a baloldali csoport-
ban. Két felfegyverzett halászgozös orizte oket.
Az U 14 kissé eltávolodott tolük, mert a konvoj
cikcakkvonalban haladt, és Trapp ki akarta ta-
pasztalni a rendszerüket. Megállapította, hogy
15 percenként változtatnak irányt, pontosan 20
foknyit. Egyszer jobbra, másszor balra. A sebes-
ségüket is kiszámította, hogy tudja, mennyivel
kell a torpedóval eléjük célozni. A torpedót a
második számú vetocsoben készítették elo,
amely a naszád orrában van, s a periszkópot
idonként kidugva, óvatosan közelítették meg a
hajókat. A parancsnok az élen haladó "Iegkövé-
rebb" célt pécézte ki - és most ismét átadjuk a
szót von Trappnak.
" ...Az U 14 olyan közel került a konvoj hoz,
hogya kiszemelt hajóból a periszkópon keresz-
tül csak egy nagy, sötét falat lehetett látni. A go-
zös személyzete akár kézigránátokkal is tele-
szórhatta volna a naszád ot. A parancsnok gyor-
Déry Erno fregatthadnagy, az U 27 második tisztje
san körbeforgatta a periszkópot. Irányba állt. A
nagy kövér fekete gozosnek kellett a sorban kö-
vetkeznie. Még egy pillantást vetett a túlsó oldal-
ra, hogy mit csinál a másik gozös. Látta, hogy az
felfedezte a periszkópot és megindult feléje,
hogyelgázolja, s ugyanakkor megjelentek a goz-
síp felett azok a jellegzetes gozpamacsok, ame-
lyek a riadójel szaggatott hangjait követik.
- De most aztán gyorsan! - gondolta a pa-
rancsnok és berántotta periszkópját. - Kettes tor-
pedót indíts! Merülés gyorsan 20 méterre!
Az egész naszád feszülten figyelt. Mindenki a
másodperceket számolta.
TíZ ...húsz ...harminc ... Semmi. Semmiféle rob-
banás, ami a találatot jelezné.
- Pedig ez holtbiztos lövésnek látszott!
- Az ördögbe is! - dühöngött a parancsnok. -
Ki packázta el?
Ám töprengésre nem jutott ido, már átsuhant
fölöttük a gozös, hallani lehetett a sivító csavar-
hangokat.
- Periszkóp fel!
A nagy, kövér fekete hajó nyugodtan tovább-
siklott, már semmit sem lehetett tenni. De talán
a baloldali?
Legénység szélárnyékban az U 27 fedélzetén
163
 - Kormány egészen jobb féloldalra! Hetes tor-
pedó kész!
A naszád nak egy teljes kört kellleírnia ahhoz,
hogy az utolsó gozöst még elérhesse a torpe-
dója.
- Hetes torpedót indíts!
S a torpedó az elso rakodótér és a gépház kö-
zé talált..." (Georg von Trapp: Bis zum letzten
Flaggenschüsse. Pustet, Salzburg-Leipzig, 1935.
130-134. old.)
A kilenc óra 18 perckor eltalált hajó, az 1905
BRT-s olasz ANTONIO SCIESA nevu gozös
kilenc óra 40-kor süllyedt el. A három mentocsó-
nakban hánykolódó legénységet a halászgozö-
sök kimentették.
Késobb megkísérelték megállapítani, mi volt a
hiba, miért nem találta el a torpedó a kiszemelt
gozöst. Úgy találták, hogy minden rendben és
eloírásszeruen ment végbe, a torpedó kello ido-
ben kifutott a vetocsobol. Valószínuleg menet
közben bedöglött és elsüllyedt.
Az U 14 május 5-én a Massina-csatornában
járt, ahol Trapp sorhajóhadnagy torpedóját egy
tehergozös felé nem a kello idoben indította. Az
U 14 május 11-én és 14-én is sikertelenül táma-
dott egy-egy gozöst. Mindegyik fel volt fegyve-
rezve és hevesen lotte a naszádot; május 21-én
délben vetettek horgonyt a Bocchéban. A búvár-
naszád ezen az útján 27 napot töltött a tenge-
ren, a felszínen 2142 mérföldet, alámerülve 127
mérföldet tett meg. Ez volt az osztrák-magyar
tengeralattjáróknak az eddigi legnagyobb telje-
sítménye, már ami a kikötotol való távollét idejét
illeti.
Az U 14 ezután több mint egy hónapig dokk-
ban feküdt. Június 22-én futott ki másodszor a
Földközi-tengerre, ahonnan július 13-án tért visz-
sza. Július 4-én egy görög gozöst, július 8-án egy
ismeretlen nevut és nemzetiségut süllyesztett el.
A legénység egészségi állapota az egész úton
rendkívül rossz volt. Kilencen megbetegedtek,
közülük háromnak aláza 40 fok fölé emelkedett.
A búvárnaszád következo, harmadik útjára au-
gusztus 20-án indult el, és szeptember1-jén ér-
kezett haza. A naszád második tisztje Hugo Pis-
tel sorhajóhadnagy, késobb - amikor 1918-ban
Pistel átvette a parancsnokságot -, Ilosvay Sán-
dor fregatthadnagy volt. Ezen az útjukon nem ke-
vesebb, mint öt nagy teherhajót süllyesztettek el,
164
köztük a 11 480 BRT-s olasz MILAZZO-t. A le-
génységet ismét betegség tizedelte s a homér-
séklet a naszádban elérte a 45 Celsius-fokot.
Az U 14 1917. október 15-én indult ismét föld-
közi-tengeri útra. Ez volt az utolsó földközi-ten-
geri útja a háború alatt. November 4-én vetett is-
mét horgonyt a Bocchéban s közben három nagy
brit felfegyverzett gozöst küldött a tenger fene-
kére.
Ezután nagy javításra Pólába vezényelték,
ahonnan csak 1918. augusztus 3-án futott ki
harcfeladattal, ekkor már Pistel sorhajóhadnagy
parancsnoksága alatt. Georg von Trapp sorha-
jóhadnagy 1918. január 13-án vett búcsút az
U 14-tol. Május 1-jén korvettkapitánnyá lépett
elo, s átvette a Bocche di Cattaróban levo ten-
geralattjáró-állomás parancsnokságát.
Az U 14-et szeptember 23-án a Bocchéba ve-
zényelték; innen rendszerint Durazzo elé járt ki
orszolgálatra. Utoljára október 22-én hagyta el a
Bocchét és 1918. november 1-jéig Montenegró
elott cirkált. A cs. és kir. tengeralattjárók közül az
U 29-cel együtt utolsóként teljesített szolgálatot
a nyílt tengeren.
A következo naszád, amely szolgálatba állítá-
sa után az elso bevetés re a Földközi-tengerre fu-
tott ki, az U 28 volt, Zdenko Hudecek sorhajó-
hadnagy parancsnoksága alatt.
Az U 28 1917. május 26-án, hivatalos szolgá-
latba állításának napján indult el. Május 30-án a
Fano-Sta. Maria di Leuca vonalon négy repülo-
gép támadta meg. Valamennyi a felkelo nap irá-
nyából egymás után rohanta meg a naszádot.
Alig tudtak gyorsmerüléssei eltunni a szemük
elol. Muszaki hibák miatt az U 28 Korfunál visz-
szafordult, s még aznap este befutott a Bocché-
ba. Június közepéig javították.
Az U 31 - Franz Nejebsy sorhajóhadnagy pa-
rancsnoksága alatt - eloször az olasz partok elé
indult. E rövid, próbaútnak is nevezheto cirkálás
május 29-tol június 5-ig tartott, s utána visszatért
pólába. Elso földközi-tengeri útjára is innen fu-
tott ki június 19-én, de csak néhány mérföldre ju-
tott, amikor a kompresszor hutoszivattyúja eltört
-
s még aznap visszatért Brioniba. Estére kijaví-
tották a hibát, s még 21 óra 45 perckor ismét el-
indult. Június 25-én került eloször lanszírozó
helyzetbe, de a 400 méterrol indított torpedó elol
a megtámadott, felfegyverzett, ARABIS-típusú
',<
:::.,: '. ':"'"
.. o,' ':
.
• -, .. :~
,"~
.
.. ~"
' ... , .. ~ ...
•••
,
",.
~.
"
"
jacht kitért, és bombázni kezdte a tengeralattjá- naszád a szolgálatba állítását követo napon,
rót, amely 40 méteres mélységben keresett me- 1917. augusztus 5-én indult el Brioniból. A pa-
nedéket. Másnap Sapienzától délre üldözobe rancsnok a kifutás után a hajót a szokásosnál
vett egy erosen felfegyverzett gozöst, de a pa- nehezebbnek találta, de nem fordított rá különö-
rancsnok a támadást félbeszakította, mert a pe- sebb gondot. Késobb ennek majdnem kárát lát-
riszkópját észrevették. Július 6-án érkezett visz- ta. Augusztus 7-én, még az Adrián, két olasz gé-
sza a Bocchéba. Mivel a naszád belsejében a pet saját repülogépeknek néztek, s csak az utol-
homérséklet nyitott fedélzeti nyílásokkal hajózva só pillanatban tudtak gyors merüléssei eltunni a
sem süllyedt 31 fok - a gépházban 45 fok - alá, felszínrol. 15 méteren jártak, amikor az elso ví-
dokkba került. zibomba robbant, de kárt nem okozott. A tenger
A Vio Gaszton sorhajóhadnagy parancsnoksá- viharos volt, amikor tolük alig 300 méterre egy
ga alá került U 32 elso útja a Földközi-tengerre ellenséges tengeralattjáró periszkópját pillantot-
vezetett. Július 3-án este tíz órakor futott ki PÓ- ták meg, amely valószínuleg a nagy hullámok
lából. Még mielott elérték volna az Otrantói- miatt nem tudott torpedózni.
szorost, egy ellenséges tengeralattjáró Manfre- Amikor a tenger elcsitult, a naszádot alaposan
doniától (Olaszország) 30 mérföldnyire keletre, átvizsgálták s megállapították, hogy azért olyan
17 óra 30 perckor a délutáni, lebukó nap irányá- lomha, mert a IV. számú külso üzemanyagtartá-
ból három torpedót bocsátott ki az U 32-re, de a lyon lék van és az tele van vízzel. Krsnjavi sor-
búvárnaszádnak sikerült mindegyiket kikerülnie. hajóhadnagy azonban folytatta útját, s 15-én a
A parancsnok jelentésében kiemelte, hogy az Málta-Kithira vonalon cirkálva megtámadott egy
Otrantói-szorosban nem volt orség. Egyetlen el- biztosított hajókíséretet. Torpedóját a megcélo-
lenséges orhajóval sem találkoztak. Úgy tunt, zott gozös kikerülte, az U 40 pedig a mélység-
hogya május 15-i rajtaütés óta a NOV ARA- ben keresett menedéket. Augusztus 19-én már
csoport által elsüllyesztett és megrongált halász- nagyobb sikerrel tevékenykedett, mert elsüly-
gozös-flottillát még nem tudták pótolni. Július 7- Iyesztette a brit 2422 BRT-s GARTNESS nevu
én egy Cadizból jövo UC 52 német tengeralattjá- tehergozöst. Ezután a Málta-Alexandria vonalon
róval találkoztak. Másnap este a Tarantói-öböl- járorözött említésre méltó eredmény nélkül. Au-
ben elvétették a két romboló kíséretében hajózó gusztus 29-én, a tenger színe alatt töltött nyu-
gozöst. A következo esemény egy hét múlva kö- godt éjszaka után felemel kedve folytatta a Mál-
vetkezett be, amikor július 15-én, Máltától kelet- tától kelet-északkeletre eso szektorban a cirká-
délkeletre egy romboló kíséretében haladó két lást, amikor a távolban egy tengeralattjáró is-
gozössel találkoztak. A búvárhajó parancsnoka meros árnyképe tunt fel. Azonnalleadták az is-
az elsot támadta meg, s az 500 méterrol lanszí- merteto jelzést, s a másik válaszolt. Az U 32 volt.
rozott torpedó talált. A robbanássorozatból arra A két naszád nyolc óra 40 perckor állt egymás
következtettek, hogya hajó loszert szállított. A 20 mellé. Elképzelheto a tisztek és a legénység
óra 20 perckor indított torpedó 27 másodperc öröme, hogy a véletlen az otthoni kikötotol ilyen
múlva robbant, a romboló pedig a 40 méterre le- távol összehozta a bajtársakat. Híreket cserél-
merült naszádra csak nyolc perc múlva kezdte tek. Krsnjavi Vio Gasztontól megtudta, hogy az
bombáit szórni. Az egyik robbanás nagyon eros- Otrantói-szorosban az ellenség még mindig nem
nek tunt, ezért lejjebb, 60 méterre ereszkedtek. A tudta helyreállítani az orszolgálatot, egyetlen or-
megtorpedózott PORTO DI ADALlA nevu, 4073 hajóval sem találkoztak. Az U 32 parancsnoka
BRT-s olasz gozös még néhány órán át a felszí- még elmondta, hogy augusztus 14-i kifutása óta
nen tartotta magát, s csak a hajnali órákban tunt több konvojjal is találkozott, de nem került kilövo
el a hullámsírban. Az U 32 ezt követoen hazatért. helyzetbe, ezen a reggelen pedig egy rombolót
A sorozat következo tagja, amelynek elso út- vétett el, amely feltehetoen valahol a közelben
ja szintén a Földközi-tengerre vezetett, az U 40 kóborol; továbbá, hogy a tengeralattjárók nappa-
volt; az Osztrák Flottaegyesület a budapesti li kifutását ismét megtiltották.
DGT-hajógyárban építtette. Parancsnokává Jo- Montenegró kapitulációja után mind gyakorib-
hann Krsnjavi sorhajóhadnagyot nevezték ki. A bá vált, hogy a tengeralattjárók nappal hagyták

165
el a Bocchét, mégpedig legszívesebben hajnal-
ban vagy kora délután, hogy az Otrantói-szoros
elé a sötétség beálltával megérkezve, azon vá-
rakozás nélkül, azonnal megkezdhessék az át-
hatolást. Erre azonban az ellenség is hamarosan
rájött, és tengeralattjáróik a Bocche elott ólálkod-
va lesték a kedvezo alkalmat. Május 24-én nem
sokkal 11 óra után a francia CIRCE tengeralatt-
járó a Bocche elott anémet UC 24 (cs. és kir.
számozás U 88) tengeralattjárót egy ilyen nap-
pali kifutáson torpedózta meg, ott, ahol a tenger
már elérte a 200 méteres mélységet. A 89 F tor-
pedónaszád - amelyanémet tengeralattjárókat
az aknazáron átvezette - az elovigyázatlan ten-
geralattjáró személyzetébol csupán egy tenge-
részt és egy tisztet tudott kimenteni.
A hírek kicserélése után elváltak. Az U 32
szeptember 4-én ért haza. Az Otrantói-szoros-
ban még ekkor sem volt teljes az orszolgálat.
Útközben, még a találkozás utáni második na-
pon megállított, átvizsgált, majd útjára engedett
egy görög hajót, amely sót szállított Tuniszból Pi-
reuszba. Vio sorhajóhadnagy jelentésében ki-
emelte, hogy útja során - a rendes antenna hi-
ányában - a segédantenna felhasználásával, vé-
gig rádióösszeköttetést tudott teremteni Pólával.
Az U 40 a találkozás és a szétválás után né-
hány órával találkozott egy konvojjal, torpedójával
eltalált egy gozhajót, amely azonban nem süllyedt
el, sérülten is elérte a kikötot. Hazatéroben, au-
gusztus 31-én, az Otrantói-szorosban már talál-
koztak ellenséges orhajókkal; Krsnjavi sorhajó-
hadnagy 28-at számolt össze. Közülük az egyik
üldözobe vette a búvárnaszádot, ezért visszafor-
dult és csak másnap éjjel kelt át a szoroson. Szep-
tember 3-án, hajnali fél kettokor ért a Bocchéba.
Mivel a homérséklet ebben a naszádban is
igen magas volt - 39 oC, a gépházban pedig nem
szállt 45 oC alá -, átvizsgálásra dokkba került s
egész szeptemberben javították.
Az 1917. július 30-án a németektol vásárolt
UB II-típusú tengeralattjáró közül az U 47 (né-
met ex UB 47) parancsnokává Otto Molitor sor-
hajóhadnagyot nevezték ki; o megelozoleg már
két alkalommal az U 15 és egyszer az U 10 pa-
rancsnoka volt. A naszádot átvételekor szolgá-
latba is helyezték, de a parancsnok olyan sok hi-
ányosságot talált rajta, hogy nagyjavításra dokk-
ba állították. Sok mindent javítottak, cseréltek ki
166
rajta. Amikor szeptember 9-én elindult Brioniból
a Bocchéba, kiderült, hogya hátsó üzemanyag-
tartálya folyik, s mintegy 400 liter olajat eresztett
ki a tengerbe. A léket hamarosan betömték, s az
U 47 elindulhatott elso földközi-tengeri útjára.
Most már a Monarchia lobogója alatt, oszt-
rák-magyar legénységgel 1917. szeptember 26-
án este kilenc órakor futott ki. Másnap egy ide-
gen tengeralattjárót pillantottak meg maguk elott.
Gyorsan lemerültek, az ellenséges tengeralattjá-
ró úgyszintén. Mindketten jobbnak látták, ha el-
tunnek egymás szeme elol. Két nap múlva a jobb
oldali hajtómotor meghibásodott. Mialatt rendbe-
hozatalán fáradoztak, ismét egy tengeralattjáró
tunt fel a láthatáron. Molitor sorhajóhadnagy, mi-
vel sajátnak nézte, leadatta az ismertetojelet. Er-
re azonban az ismeretlen naszád riadómerülés-
sei eltunt a hullámokban.
A következo említésre méltó esemény október
2-án következett be, amikor a baloldali hajtómo-
tor mondta fel a szolgálatot. Nemsokára a másik
gép is követte. A naszád mozdulatlanság ra, tét-
lenségre kárhoztatva a Málta-Kythera hajózóút-
vonalon feküdt; mindenki a motorok kijavításán
fáradozott: 64 órán keresztül, tehát csaknem há-
rom napon át dolgoztak a hibák elhárításán, vé-
gül is fáradozásukat siker koronázta. Az ismét
mozgóképessé vált naszád ezt követoen fel-
színen megtámadott egy utasszállító hajót, de el-
vétette. Október 4-én egy brit AGAMEMNON-
típusú csatahajó ellen indult támadásra, amelyet
két romboló kísért. Ismét baj volt anaszáddal,
alig lehetett víz alatt tartani. A támadás tervét fel-
adták s megkezdték a hibakeresést, majd a ja-
vítást, természetesen a felszínen. Ezen a hibán
is hosszasan dolgoztak, de végül is sikerült a na-
szádot rendbe hozni. Akkor egy romboló kísére-
tében hatalmas, 12000 BRT-s gozös közeledett.
A 700 méterrol indított torpedó azonban eltunt,
valószínuleg menet közben elmerült, mert a pa-
rancsnok a nyomvonalát sem látta. Hamarosan
hazaindultak. A most már ismét orzött Otrantói-
szoroson szerencsésen átvergodtek, és már
csaknem hazai vizekre érkeztek, amikor egy ten-
geralattjáró három torpedót bocsátott ki az U 47-
re. A felszínen manoverezve mindegyiket sike-
rült kikerülni.
Október 17-én este 9-kor érkeztek meg a
Bocchéba.
 Az U 471917-ben többé nem indult bevetés-
re, Pólába ment, ahol az év végéig javították.
December 30-án hagyta el a pólai Arzenált,
hogya Bocchéba, a bázisára menjen. Útközben
ismét hibával küszködtek, de azt menet közben
sikerült helyrehozni. 1918. január 1-jén a késo
délutáni órákban kötöttek ki Gjenovic elott.
De ne lépjünk még át az 1918-as esztendobe.
Vessünk néhány pillantást az UB II-típusú naszá-
dok további 1917. évi földközi-tengeri harcaira.
A Prasil sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt
álló U 29-tol 1917. április 19-én búcsúztunk el,
amikor visszatért elso földközi-tengeri útjáról. A
naszád két hétig maradt a Bocchéban, majd má-
jus 8-án este második földközi-tengeri portyájá-
ra indult. Átvergodve az Otrantói-szoros eros zá-
róvonalán, hagyták, hogy két kórházhajó, ame-
lyeket két romboló is kísért, zavartalanul tovább
hajózzon, pedig minden valószínuség szerint ha-
dianyaggal voltak megrakodva. Hogy Prasil sor-
hajóhadnagy gyanúja megalapozott volt-e vagy
sem, ma már nem lehet eldönteni.
Három nappal késobb, május 19-én, Krétától
80 mérföldre nyugatra két tehergozös akadt az
útjukba. Bár a tengert eros szél korbácsolta s a
gozösöket két romboló kísérte, az U 29 támadás-
ba lendült. A kilenc óra 12 perckor 210 méterrol
kifutó torpedó eltaláita az egyik gozöst, amely
hamarosan elsüllyedt. A 3125 BRT-s MORD EN-
WOOD nevu brit hajó legénysége azt hitte, ak-
nára futottak, s csak késobb tudták meg, hogy
torpedó végzett velük. Az elsüllyesztett hajónak
az orrában és a farában is volt egy-egy löveg. A
hajó parancsnoka a tengerben lelte halálát.
Az U 29 május 22-én a Matapan-foktól 80 mér-
földre nyugatra megtámadott egy nagy gozöst,
amelyet két kisebb hadihajó kísért. Az alsó veto-
csobol kifutó torpedó a foárboc alatt találta el a
hajót. Amikor Prasil sorhajóhadnagy tíz perccel
késobb kinézett, a felfegyverzett gozös egy hely-
ben állt, körülötte a két kísérohajó. Mint késobb
ismertté vált, ez a 3106 BRT-s MARIE SUZANNE
nevu brit gozös nem süllyedt el.
Az U 29 május 25-én vetett horgonyt a Bocché-
ban. A legénység közel egy hónapig pihent, majd
június 17-én elindult negyedik földközi-tengeri
bevetésére. Az Otrantói-szorosban sem kifelé,
sem visszafelé nem találkoztak orhajókkal. 19
napot töltött távol a bázisától s egyetlen ellensé-
ges hajót sem láttak. A búvárnaszád július 6-án,
kevéssel éjfél elott érkezett a Bocchéba, innen
néhány nap múlva Pólába irányították, ahol az út
közben észlelt hibákat kijavították. Az év hátra-
lévo részét, valamint az 1918. esztendo elso há-
rom hónapját a kikötoben töltötte. Legközelebb
csak 1918. március 25-én indult harcba a föld-
közi-tengeri frontra.
Az U 28 1917. június 21-én indult másodszor
földközi-tengeri bevetésre. Ezúttal mindjárt ezen
az elso cirkáló útján két nagy gozöst süllyesztett
el. Az elso a 4809 BRT-s brit HAIGH HALL, a má-
sodik a 8205 BRT-s, ugyancsak brit MONGARA
volt. Az U 28 - 1952 mérföld felszínen és 157
mérföld víz alatt megtett út után - július 12-én tért
haza.
Rövid átvizsgálás után, augusztus 9-én, 20
óra 35 perckor indult el Gjenovicból, s az akna-
zárakat 22 óra 13 perckor hagyta el. Másnap ha-
tolt át az Otrantói-szoroson, ahol ellenséges re-
pülogép támadta meg, sannak bombái elol csak
gyorsmerüléssei tudott kitérni. Az egyik bomba
alig 60 méterre robbant anaszádtól.
Augusztus 13-án az "olasz csizma" talpánál, a
Stilo-foktól keletre mintegy 18 mérföldre az U 28
torpedója eltaláita a két ACORN-típusú brit
romboló kíséretében haladó, 3881 BRT-s brit go-
zöst, amely azonban nem süllyedt el. Bár a rom-
bolók vízi bombákat dobtak a tengeralattjáróra,
Hudecek sorhajóhadnagy négy óra múltán - 12
óra 38-kor - kinézett s látta, hogya hajó a tatjá-
nállesüllyedve, de vízen van, legénysége pedig
már csónakokban ül. Úgy tunt, hogy a gozös
nem fog tovább süllyedni, s a rombolók meg
is kezdték a vontatási elokészületeket. Ekkor
Hudecek sorhajóhadnagy, 16 óra 49 perckor,
600 méterrol útnak indította a második torpedót
is, amely a hajó farában robbant. A gozös ekkor
sem adta meg magát, úgy tunt, hogya legény-
ségnek csak egy része szállt a mentocsónakok-
ba, mert az ágyújából tüzet nyitott az U 28-ra.
Ugyanakkor az egyik romboló is megindult felé-
je. Gyorsan 45 méterre merültek le s a vízibom-
bák így nem tettek kárt a naszádban. Az U 28
négy órán át rejtozködött a mélyben, de nem
hagyta el a színhelyet. Amikor Hudecek sorha-
jóhadnagy este fél kilenc után kilesett, a gozös
még mindig a vízen volt. Mivel a legközelebbi
part a Stilo-fok volt, és a rombolók a gozöst min-
167
den józan számítás szerint csak arra vontathat-
ták, az U 28 aStilo-fok és a torpedózás helye
között foglalt lesállást. Már sötét lévén, felemel-
kedett, mert a naszád belsejében a homérséklet
53 fokra emelkedett. Hogy az elviselhetetlen ho-
ség miatt az emberek ne legyenek rosszul, szel-
loztetniük kellett. A rombolók a vontatott hajóval
reggelig nem jelentek meg, ezért az U 28 elindult
a torpedózás helyére. Amikor tíz óra tízkor kile-
sett, már csak a két romboló tartózkodott a hely-
színen, tehát a gozös mégis elsüllyedt. A rombo-
lók a periszkóp körüli vizet azonnal heves tuzzel
árasztották el, az U 28 tehát gyorsan lemerült és
elindult a Messinai-szoros felé. Itt augusztus 16-
án, 11 óra 41 perckor sikeresen megtorpedózta
a 3683 BRT-s brit BRADFORD CITY-t, amely a
keskeny szorosban egyetlen kísérohajóval töké-
letes biztonságban hitte magát. A gyanútlan go-
zös 12 óra 20 perckor tunt el a hullámsírban, sze-
mélyzetét a kísérohajó vette fedélzetére.
A késobbiekben még egy konvojt támadtak
meg, a torpedó azonban elsiklott a célba vett go-
zös gerince alatt; augusztus 28-án hazaértek a
Bocchéba. 1669 mérföldet tettek meg a felszí-
nen és csupán 77 mérföldet a víz alatt.
Az U 28 szeptember 25-én indult el harmadik
útjára. Október 5-én két gozösbol álló konvojjal
találkozott, az egyiket 500 méterrol indított tor-
pedója elsüllyesztette. Ez is angol hajó, a 3296
BRT-s londoni BONTNEWYDD volt. Október 16-
án kötöttek ki Gjenovic elott. Ezután az U 28-at
nagy javításra Pólába irányították, ahol új tornyot
is kapott. December 22-én, már kijavítva, Brioni-
ban kötélre vett egy dereglyét, hogya rajta levo
négy torpedóval Pólába vontassa. Viharba keve-
redtek, a dereglye fel borult és Dvorsky torpedó-
mester a vízbe fulladt.
Az U 28 két nap múlva, a Fasana-csatornában
torpedógyakorlat közben felfutott a partra, s on-
nan önerobol nem tudott elszabadulni. A levon-
tatását végzo ADRIA pénzügyor torpedónaszád
nekiütközött a tengeralattjáró orrának, s a bal
féloldali üzemanyagtartályt kissé behorpasztotta.
Az U 28 ismét visszakerült pólába.
Az U 31 az 1917. esztendoben a már ismer-
tetett elso útján kívül mindössze egyszer futott
ki a Földközi-tengerre. Erre az útjára augusztus
6-án indult el a Bocchéból. Másnap a felkelo
nap felol, tehát nehezen észlelheto irányból el-
168
lenséges repülogép támadt rá. Alig tudtak gyors
merüléssei eltunni elole, 30 méteres mélység-
ben jártak, amikor két bomba robbant a köze-
lükben, de kárt nem okoztak. Másnap ez két
francia géppel ismétlodött meg. Ezeket tényleg
a legutolsó pillanatban vették észre, s a bajt te-
tézte, hogyaviharos tengeren az alámerülés
percekbe került. Az elso két bombát még akkor
kapták, amikor a felszínen voltak. Félelmetesen
közel hullottak a vízbe, a világítás kialudt és az
egyik üzemanyagtartály léket kapott. Nejebsy
sorhajóhadnagy mégsem gondolt a hazatérés-
re, s az U 31 két nap múltán már Máltától kelet-
re cirkált. Itt pillantották meg a négy gozosbol
álló konvojt, amelyet ugyanennyi orhajó és egy
FOXGLOVE-osztályú brit romboló kísért. A bú-
várhajó parancsnoka a második hajót szemelte
ki, s a kilenc óra 42 perckor, 450 méterrol indí-
tott torpedó a loszert szállító, 4021 BRT-s olasz
LEAL T A gozöst el is találta. A kísérohajók azon-
nal megtámadták a tengeralattjárót. Amikor a
parancsnok jó negyedóra múlva kilesett, a süly-
Iyedo hajó felágaskodó orrát és a két mentocsó-
nakot még láthatta.
A következo reggel, Máltától délkeletre újabb
konvojra bukkantak, amelyet Nejebsy sorhajó-
hadnagy teljes erovel igyekezett utolérni. Amikor
a hajócsoportot mintegy 800 méterre megköze-
lítették, a tengeralattjárót hirtelen hatalmas ütés
érte. A parancsnok, aki tekintetét csupán a cél-
pontra szegezte, nem vette észre a hátulról rá-
juk rohanó rombolót. Az ütést követoen valami
erosen recsegett-ropogott - a víz alatt egyébként
is minden hang felerosödik -, és a naszád orral
a mélybe bukott. A hátborzongató hangok hátul-
ról és a torony felol jöttek, az U 31 bal oldalára
dolt és csak 30 méteren állt meg. Amikor
Nejebsy sorhajóhadnagy be akarta vonni a fope-
riszkópot, meg sem bírta mozdítani azt. Az orr-
ban és a farban levo egyensúlyozó tartályokba
préselt levegovel és a ballaszttartály ismételt
szabályozásával sikerült a naszádot egyensúly-
ba hozni, majd a merülotartályok újbóli beállítá-
sával a kívánt mélységben tartani. Nejebsy a fel-
emelkedést és tájékozódást csak jó óra eltelté-
vel tartotta tanácsosnak. Amikor a felszínre ér-
tek, a konvoj már messze járt, ám szomorú kép
fogadta oket: a periszkóp annyira elgörbült, hogy
így használhatatlan volt. Ezen kívül tönkrement
 a parancsnoki híd, a míniumfesték sok helyen ki-
látszott. A parancsnoknak nem volt más válasz-
tása, az utat félbe kellett szakítani és megindul-
ni hazafelé. Alig fordultak vissza, konvoj pillan-
totta meg oket, s ez utóbbi azonnal tüzet nyitott
rájuk, de a becsapódások elkerülték az U 31-et.
Egész nap az ellenséges hajókaraván látóköré-
ben hajóztak észak felé, de nem merültek le,
mert késobb, esetleg egy ellenséges hadihajó or-
ra elott vakon felemelkedni nagyobb kockázatot
jelentett. Augusztus 13-án érték el az Otrantói-
szorost. Idáig minden simán ment, itt azonban
egy ellenséges repülogép jelent meg.
Az esetet Kertész K. Róbert már idézett köny-
vében a következoképpen adja elo: "...Légiriadó!
Sürgosen le a víz alá! A nagy sietségben - hogy,
hogy nem - egy matróz kint rekedt a fedélzeten.
Kellemetlen helyzet. A repülo már közel jár, a
szerencsétlen matróz alatt pedig süllyed a na-
szád. Megkapaszkodik az elgörbült periszkóp-
ban, mialatt a hullámok egyre magasabban
csapnak fel. A naszád ban észrevették, hogy egy
ember kint feledkezett. A parancsnok nem hagy-
ja cserben: - Fel a kormányt! - a naszád ismét
emelkedik. Pillanatokon múlik, és rögtön zuhog-
nak a bombák. Felrántják a csapóajtót és akkor
látják, hogy szó sincs bombázásról. A repülo vil-
lámsebesen megfordult, és teljes erovel mene-
kül Málta felé: a pilóta az elgörbült periszkópot
légvédelmi ágyúnak nézte, és ez elol szökött
meg. Odahaza az egyik búvárnaszádos száraz
humorral jegyezte meg: Nem is tudom, nem vol-
na-e olcsóbb ágyúk helyett ilyen görbe periszkó-
pokat rendszeresíteni. .." (Kertész: i. m. 99. old.)
Hogy ez valóban így történt-e, nagyon is le-
hetséges.
Az U 31 végül is szerencsésen hazaért s au-
gusztus 15-én kötött ki a támaszponton. Pólába
került javításra. 1917-ben többször nem indult a
Földközi-tengerre.
Az 1917 szeptemberében dokkba állított U 40
október elejére vált ismét harcképessé s október
15-én este Durazzo érintésével indult az Otran-
tói-szoros felé, hogya Durazzóból október 18-án
vele együtt kifutó U 32-vel fedezzék a HELGO-
LAND gyorscirkáló és az ot kíséro 1. Torpedóflot-
tilla rombolóinak a hadmuveletét. A felszíni ha-
jók a Valona-Brindisi és a Valona-S. Cataldo vo-
nalon cirkáltak, remélve, hogy sikerül elcsípniük
néhány ellenséges tehergozöst. Oket a két ten-
geralattjáró biztosította, Sasenótól északnyugat-
ra, illetoleg az U 32 Brindisi elott foglalva állást.
Feladatuk elsosorban az volt, hogya torpedóflot-
tillát a meglepéstol az Otrantói-szoros felol biz-
tosítsák. A tengeralattjáróknak hajókkal nem
akadt dolguk, a HELGOLAND-ot is elsosorban
repülogépek támadták, bombáik is a cirkáló mel-
lé hullottak, mivel Heyssler sorhajókapitány, a
parancsnok gyors és ügyes manoverezéssel ki-
tért. Egy tengeralattjáró torpedóját is ugyanígy
védte ki.
Az U 32-nek nehéz dolga volt, mert több rom-
boló és torpedónaszád elol kellett elrejtoznie, de
azok felfedezték, és csaknem egy teljes napon át
üldözték. 20-án a kora hajnali órákban ért visz-
sza a Bocchéba. Ezután átvizsgálásra és tornyá-
nak átépítésére Pólába került. Legközelebb de-
cember 27-én indult el a földközi-tengeri hadszín-
térre, de még aznap visszatért, mert az egyik mo-
torja üzemképtelenné vált. Másnapra helyrehoz-
ták, s Vio Gaston sorhajóhadnagy naszádját kö-
zel négy hónapos szünet után ismét a Földközi-
tengerre irányíthatta. Onnan - különösebb ese-
mények nélkül - 1918. január 21-én ért vissza a
hazai támaszpont ra. Málta és Alexandria között
cirkáltak, de egyetlenegyszer sem kerültek kilö-
vohelyzetbe. A felszínen 1840, alámerülve 130
mérföldet - tehát elég hosszú utat - tettek meg.
Az U 40 a Sasenónál felvett orhelyérol nem
tért haza, hanem folytatta útját Korfu felé, s ok-
tóber 25-én már Port Said elott járt, ahol a viha-
ros tenger a naszádot még 45 méteres mélység-
ben is vadul táncoltatta.
A vihar megrongálta az üzemanyagtartályokat,
amelyek szivárogni kezdtek s október 28-án a
mélységkormány beékelodött, elakadt. Krsnjavi
sorhajóhadnagy kénytelen volt hazaindulni. Út-
közben a pörgettyus tájoló is felmondta a szol-
gálatot. Az U 40 november 1-jén vetett horgonyt
a Bocchéban, ahol hamarosan dokkba került s
onnan kikerülve december elso napjaiban fejez-
ték be a próbajáratokat.
Az U 40 harmadszorra december 10-én indult
földközi-tengeri portyázásra. Másnap, zuhogó
esoben, a felszínen haladva jutott át a szoroson.
A Jón-tengeren elengedett egy kórházhajót,
majd a kello idoben észrevett nagy tengeralatt-
járó-vadász elol, amely igen sebesen közeledett
169
 o 70m
1 J
~/
~O~?2~~
O o
Az U 40 tengeralattjáró nézet; rajza
feléje, gyorsan alámerült. Másnap fogták azt az
ellenséges rádióadást, amely róluk szólt, és
az antanthajókat jelenlétükre figyelmeztette.
Krsnjavi ezért naszádját Málta közelébe vitte. Itt
néhány napon belül három kórházhajóval is ta-
lálkoztak, konvojt viszont csak egyet láttak, az is
nagyon távol volt. így töltötték el a fiúk a kará-
csonyt Málta és Alexandria között. A következo
napokban még egy távoli konvojt és egy közeli
kórházhajót láttak. Ezen a napon búcsúztatták
Máltától északra az 1917-es esztendot.
1918. január 1-jén, Málta közelében, 14 óra 25
perckor az orszem két gozösbol és egy kíséroha-
jóból álló csoportot vett észre. Krsnjavi támadás-
ra indult. 14 óra 55 perckor merült le, 15 óra 35
perckor futott ki a torpedó, amely a lanszírozást
követo 21-ik másodpercben az 5134 BRT -s brit
SAN DON HALL nevu gozöst telibe találta. Hatal-
mas robbanás rázta meg a tengeralattjárót, de
amikor a parancsnok fél óra múltán kilesett, a ha-
jó - süllyedo félben, de - még vízen volt. Farán
tíz centiméteres löveg. Amikor az U 40 18 óra 15
perckor felemelkedett, a tenger már üres volt.
Másnap a Málta-Alexandria vonalon egy el-
lenséges konvoj észrevette a tengeralattjárót,
amely sürgosen lemerült 30 méterre. A felettük
elhaladó gozös csavarzörejét innen hallották.
Január 3-án két hajókísérettel is találkoztak.
Az elso túlságosan távol volt, így az U 40 a négy
gozösbol és két tengeralattjáró-vadászból álló
másodikat megtámadta. A 800 méterrol indított
torpedó 44 másodperc múlva talált és robbant.
170
~
~-----------
.0_
A rohamozó tengeralattjáró-vadászok elol azon-
ban 50 méterre kellett lemerülnie. Egy órával a
robbanás után - amikor már minden elcsende-
sedett - az U 40 felemelkedett. A süllyedés he-
lyén egy romboló vesztegelt. Az U 40 rádiósa ha-
marosan lehallgatta az ellenség rádióadásait,
amelyek pontosan meghatározták a tengeralatt-
járó helyzetét s tegnapelotti pozícióját, tehát
azt a helyet, ahol a SAN DON HALL-t süllyesz-
tette el.
Január 4-én a Málta-Kythera (ma Cerigo) vo-
nalon jártak, de csupán távolról láttak egy hajó-
karavánt. 6-án egyelbitangolt Tosi-rendszeru ak-
nát tettek ártalmatlanná. Az Otrantói-szoroson 7-
én keltek át. Hat halászgozöst láttak, azok is
oket, közülük három tüzet nyitott a naszádra. A
felszínen akartak elszökni elolük, de a halászgo-
zösök gyorsabbak voltak, le kellett merülniük. 12
óra 30-kor bújtak a víz alá, de a halászhajók még
öt óra múlva is a közelükben cirkáltak, s két re-
pülogépet is hívtak segítségül. Csak az éjszakai
sötétség leple alatt tudták lerázni ellenfeleiket.
2346 mérföld felszíni és 169 mérföld víz alatti
menet után január 8-án, a déli órákban érkeztek
vissza támaszpontjukra.
Az U 40 januárban és februárban dokkban állt,
és közben próbajáratokat hajtott végre. Csak
_
március elején indulhatott legközelebbi - negye-
dik, egyben utolsó - földközi-tengeri útjára.
Március 5-én vettek búcsút a támaszponttól, a
szorosban orhajókkal nem találkoztak. 7-én egy
francia rombolót láttak távolról, 8-án két gozöst,
~ " " '. " "'. ~ .
de mindegyik túl messze volt. 9-én Korfu déli be-
járatát keresték fel, több hajót és rombolót láttak,
de kilövohelyzetet itt sem tudtak felvenni. A kö-
vetkezo napon mindez megismétlodött. Ezután
Málta alá hajóztak, közben többször le kellett
merülniük, mert az ellenség légi felderítése na-
gyon eros volt. Több napig cirkáltak ezen a vidé-
ken, mígnem március 19-én egy nyolc gozösbol
álló hajókaraván került eléjük, öt különbözo osz-
tályú romboló és torpedónaszád orizete alatt. Az
alsó vetocsobol 15 óra 30 perckor futott ki a tor-
pedó, amely 22 másodperc múlva a gozös ha-
sában robbant; nevét nem tudták megállapítani.
Az U 40 csupán egyetlen bombát kapott, de azt
50 méteres mélységben meg sem érezte. Este
már lehallgatták az ellenséges rádióállomások fi-
gyelmeztetését, hogy egy tengeralattjáró merre
ólálkodik. Mindenki tudta, hogy az U 40-rol van
szó.
A másnap, március 20-án eléjük került konvoj
három gozösét négy kísérohajó biztosította,
Krsnvaji sorhajóhadnagy mégis megkísérelte a
támadást, mégpedig a zuhogó esoben a felszí-
nen haladva. Még a hajnali derengés elott, sötét
volt, amikor három óra 58 perckor, 400 méterrol
kifutott a vetocsobol a torpedó, s rövid ido alatt
elsüllyesztette a 2282 BRT-s görög ANTONIOS
THUPILATOS gozöst. Amikor hat óra tíz perckor
kilestek, a süllyedés helyén két kísérohajó és
egy brit romboló vesztegelt. Két óra elteltével
Krsnjavi ismét kinézett, akkor már csak a két
kísérohajót látta. Este lehallgatták a jelentést a
hajnalban elsüllyesztett görög gozösrol, a ten-
geralattjáró-veszélyrol szóló figyelmeztetéssei
együtt.
A következo két napon az U 40 orszemei elott
távoli vitorlások és konvojok vonultak el. 23-án
tudatosan elengedtek egy kisebb vitorlást, ne-
hogyelsüllyesztésével felhívják magukra a fi-
gyelmet, és így esetleg kövérebb zsákmányt
szalasszanak el. S a parancsnok számítása be-
vált. A hajnali vitorlást délben öt kísérohajó biz-
tosításával 12 gozösbol álló karaván követte.
Krsnjavi sorhajóhadnagy beügyeskedte magát
közéjük és a 400 méterrol indított torpedó 21 má-
sodperc múlva célba ért. Az 5000 BRT-s hajó ne-
vét, nemzetiségét - amely 17 óra 42-kor tunt el
a mélyben - nem sikerült kideríteni. Az U 40 a
szokott idoben, este kilenc órakor lehallgatta a
máltai rádióállomást, amely a hajókat a sziget kö-
zelében leselkedo veszedelmes tengeralattjáró-
ra figyelmeztette. A parancsnok ekkor naszádját
a Messinai-szorosba irányította át, ám itt sem ju-
tott kilövohelyzetbe, bár több hajót is látott. Öt
napig cirkáltak ezen a tengerrészen, majd a pa-
rancsnok hazaindult. Az Otrantói-szoroson ápri-
lis 1-jén haladtak át, Saseno alatt halászgozösök
orláncával találkoztak, tehát alámerültek. Öt
INDOMITO-osztályú rombolót is ki kellett kerül-
niük, hogy április 2-án 14 óra 30 perckor befut-
hassanak a Bocchéba. Ez volt az U 40 utolsó
útja.
A naszád dokkba került, de Cattaróban nem
tudták a szükséges nagy javítását elvégezni,
ezért Pólába rendelték. A javításokkal és a pró-
bajáratokkal végezvén, augusztus 5-én a régi
személyzetévei, tisztjeivel és parancsnokával
újabb földközi-tengeri portyára indult, de csak a
Bocchéig jutott, mert a naszádon ismét sokféle
hiba mutatkozott. Ismét visszakerült Pólába (au-
gusztus 28.), ahonnan október 19-én futott ki,
egy ideig Novigradban állomásozott, október 26-
án már Ruméban találjuk, s ezzel véget is ért az
Osztrák Flottaegyesület gyujtésébol épített ten-
geralattjáró históriája.
A németektol 1917 nyarán megvásárolt U 47
elso földközi-tengeri útjáról már beszámoltunk.
Történetét az 1918. évi muködésének ismerteté-
sével foly tatjuk.
Az U 47 parancsnoka 1918. januárjában Otto
Molitor sorhajóhadnagy; o 1916 decemberétol
1917. július 17-ig az U 15 parancsnoka volt, on-
nan került át az U 47 parancsnoki poszt jára. Ve-
le együtt került az U 15-rol az U 47-re második
tisztje, a magyar Csicsery László sorhajóhadnagy.
A harmadik tiszt Ludwig Uher fregatthadnagy, ké-
sobb Friedrich Kuretschka fregatthadnagy, a ne-
gyedik tiszt a szintén magyar Matisz Gyula fregatt-
hadnagy volt. Az 1918. évben a naszád ra egy sor-
hajóorvos, dr. Anton Smola is behajózott.
Az U 47 1918. január 3-án, a délutáni órákban
hagyta el a Bocchét. 4-én felszínen hajózva kelt
át az Otrantói-szoroson, mert egyetlen orhajóval
sem találkozott. 6-án a Matapan-foknál jártak, s
itt is csak két kórházhajót láttak. Tovább az Égei-
tengerre hajóztak, ahol három rombolót elsza-
lasztottak, mivel a ködös idoben csak késon vet-
ték észre oket. Január 11-én eros - nyolcas
171
erosségu - szél korbácsolta fel a tengert, az eso
zuhogott, s a pörgettyus iránytu is felmondta a
szolgálatot. Másnapra kitisztult, a szél mérséklo-
dött. Ez azonban az ellenséges hajók megköze-
lítését is megnehezítette. A csillagos éjszakában
két gozöst egy kísérohajóval messzirol vettek
észre. A parancsnok felszíni támadásra határoz-
ta el magát és a kis konvojt sikerült észrevétle-
nül 200 méterre megközelítenie. 23 óra 58 perc-
kor indította el a torpedót. Ugyanebben a pilla-
natban a gozös észrevette a periszkópot, és tü-
zet nyitott. A torpedót azonban már nem lehetett
megállítani, s az pontosan a gozhajó derekába
fúródott, és ott robbant. A kísérohajó megindult
az U 47 felé, ahol a periszkópot látták, s azt a
helyet heves tuzzel borította el. A tengeralattjá-
ró igyekezett a mélybe, s közben több robbanást
hallottak. Amikor 20 peerc elteltével Molitor sor-
hajóhad nagy kidugta a periszkópot, a gozösnek
már nyomát sem találta s a másik két hajó is to-
vábbvonult. Felemelkedtek. A levegoben lopor-
robbanás eros szaga volt érezheto.
Az elsüllyesztett 1535 BRT -s hajó a francia
MICA volt.
Az U 47 január 15-én négy gozösbol és há-
rom orhajóból álló karavánt támadott meg, a tor-
pedó azonban 100 méteres futás után kiugrott a
vízbol és a felszínen cikcakkban rohant tovább.
Az orhajók azonnallotték a naszádot, majd bom-
bákat dobtak rá. Ugyanezen a napon, a kora dél-
utáni órákban újabb hajókísérettel találkoztak, de
az akkumulátorok már nagyon lemerültek, ezért
Molitor sorhajóhadnagy a felszínen, dízelmotor-
jaival akarta utolérni oket. Az iram azonban így
is lassúnak bizonyult, lemaradtak.
Január 17-én egy vitorlást ágyúlövéssei állítot-
tak meg. Üres lévén - és mert gyors iramban kö-
zeledett egy torpedónaszád -, az U 47 kereket
oldott. Január 21-én a Messinai-öbölben cirkál-
tak, de csupán egyetlen gozöst láttak, azt is tá-
volról. Ezután hazafelé indultak. Az U 47 máso-
dik földközi-tengeri útjáról január 24-én, nulla óra
15 perckor ért a Bocchéba. A felszínen 2216
mérföldet, alámerülve 165 mérföldet tettek meg.
A parancsnok - miÍlt jelentésében írta - a nagy
kórházhajó-forgalmat feltunonek találta.
A naszádot a szükséges javítások elvégzésé-
re Pólába irányították. Mialatt a dokkban állt, a
naszád parancsnokságát Molitor sorhajóhadnagy
172
régi ;smerosünknek, báró Hugo von Seyffertitz
sorhajóhadnagynak adta át. Ot - miután elkö-
szönt von Trapp sorhajóhadnagytói - eloször az
U 21 parancsnokává nevezték ki, s onnan került
most, április 4-én az U 47 élére.
Pólából április 23-án hajóztak a Bocchéba.
Az U 47 május 2-án indult a földközi-tengeri
útjára. Ez volt a harmadik útja a cs. és kir. flotta
szolgálatában.
Másnap a búvárnaszád a Valona-Brindisi ha-
józóúton lesállásba helyezkedett. Kilenc óra 50
perckor jött az elso gozös, de ahhoz, hogy elér-
je, túl távol volt. 15 óra 15 perckor az orszem egy
kötött léggömb közeledését jelentette. Ezeket a
léggömböket hajók vontatták, és hosszú kötélen
engedték a magasba. A kosarában ülo megfigye-
lo már messzirol észrevette a tengeralattjárót. Az
U 47-es lemerült s csak két óra elteltével emel-
kedett ismét a felszínre.
Éppen kiszelloztettek, amikor a léggömb is-
mét megjelent, és sebesen közeledett. A pa-
rancsnok megállapította, hogy egy ARABIS-osz-
tályú brit tengeralattjáró-vadász vontatja. Leme-
rültek, 50 méter mélyen a bombák nem okoztak
gondot. Mialatt átevickéltek a szoroson, több ha-
lászgozöst, orhajót és egy ERNEST RENAN-
típusú cirkálót kellett elkerülniük. Május 5-én, 19
óra 35 perckor értek Cerigotto elé. Két napot töl-
töttek itt, aztán a Málta-Alexandria hajózóútvo-
nalon foglaltak figyeloállást. Közben összetalál-
koztak anémet UC 22-vel.
Ezen a vonalon május 10-én öt gozösbol, egy
jachtból és négy orhajóból álló karaván haladt.
Seyffertitz sorhajóhadnagynak sikerült észrevétle-
nül a közelükbe férkoznie, és 1000 méterrollanszí-
rozott. A torpedó az 5251 BRT-s brit ITINA nevu
gozöst eltalálta, majd bújtak az 50 méteres mély-
ségbe. Hullottak a vízibombák, de kárt nem tettek.
Két óra múlva emelkedtek periszkópmélységbe. A
gozös égett. A teherhajó körül tevékenykedo kísé-
rohajók észrevették a periszkópot és elindultak fe-
léje. Újabb három órára a víz alá merültek. Amikor
a parancsnok 17 óra 30-kor kilesett, a gozös helyét
csak úszó roncsok, hulladékok jelezték.
Legközelebb május 14-én észleltek egy kon-
vojt a Málta-Port Said vonalon, de túl távol.
Május 21-én a Messinai-szoros közelében cir-
káltak, majd 23-án a parancsnok a hazatérés
mellett döntött. Korfu magasságában látták meg
az elso két orvonalat. 15 óra tíz perckor útjukat
a két orvonal a/att, lemerülve folytatták, egy ide-
ig keleti, majd északi irányban hajózva. Egyórai
vak menet után, 16 óra tíz perckor periszkóp-
mélységbe emelkedtek. Hét halászgozösbol álló
orlánc úszott lassan nyugat felé, de a búvárna-
szád ot nem vették észre. Seyffertitz észak-
északnyugat felé folytatta útját. 18 óra 47-kor a
parancsnok ismét kilesett. A kelet-nyugati orvo-
na/at már hátuk mögött hagyták, de most tolük
nyugatra öt halászgozösbol álló zárólánc mene-
telt északkeletre, keresztezve az U 47 útját. Há-
rom másik orhajót periszkópmélységben kerül-
tek ki. Ezután ismét vakon hajóztak tovább. Hogy
közben eléjük kerül-e néhány olyan halászgo-
zös, amely a nagy mélységbe lenyúló acélsod-
rony hálókat vonszolja, nem tudhatták. Végre, 20
óra 45 perckor a parancsnok utasítást adott a fel-
emelkedéshez, eloször periszkópmélységre. Az
orhajók mögöttük voltak. A derült éjszakában a
hold megvilágította a tengert, de az U 47-nek fel
kellett emelkednie. Északra igyekeztek. 21 óra
45-kor eloször balra, majd két perc múlva jobb-
ról egy-egy orhajót vettek észre. Nyugatról kelet
felé pöfögtek, de e percekben a holdat felho ta-
karta s a parancsnok remélte, hogy nem látják
meg. A kockázatot azért kellett vállalnia, mert a
naszád belsejében rossz volt a levego és szá-
míthatott arra, hogy hajnaltóllemerülve kell utaz-
niuk. A két hajó 22 óra öt perckor tunt el látó-
terükbol. Tíz perc után útjukat több halászgo-
zös keresztezte; a Fano-sziget-Santa Maria di

t:el szInen
--------------vlz alatt

1i.i -.J ••
Segédcirkól
Kitekint~s
megfigyelo
gömbbel
Romboló
ó
lég-

1'20.35. ..JaJ. Gözi;s rádioval

~ I !a... Haluszgifzös
I I
I
:
~ Moforcsonak

1'17.10. ~ Tengerala ff járó

LlNGUETTA-FOK elleni halo jelzif
~,
bójója
:
,

~!

nagyon közt>li csavar zaj

FANO \)
c7
STA MARIA Ol
LEUCA-t:OK

,
o ~ I
50km
l J
A hold iranya

Az U 47 útja az Otrantó;-szoroson át (1918. V.23-24.)

173
 Leuca közötti vonalon az olasz part felé mene-
teltek. Seyffertitz vakmeroen átsiklott közöttük.
Amint ezen a záróvonalon is átjutott - attól tart-
va, hogy lemerülve beleakadhat a hálókba -,
egyszer csak egy rombolót pillantott meg. Kék
jelzolámpája az orruk elott szórta gyenge fényét
a hullámokra. Mellette két motorcsónak ringott.
A kép - ha a két ellenfelet nem csupán 300 méter
választotta volna el egymástól - idilli lett volna.
Seyffertitz hallatlan hidegvérrel irányította tovább
naszádját. Tudta, hogy a dízelmotorok hangja
nem árulja el, mert körülötte a halászgozösök
egész raja kavarta a tengert, s a rombolónak is
dünnyögött a motorja. A parancsnok mellett
Csicsery László sorhajóhadnagy távcsövén a lá-
tóhatárt pásztázta. Jobbról újabb motorcsónak
tunt fel, sebesen közeledett. Aztán vörös rakétát
lott a magasba, s felugattak géppuskái.
- Gyorsmerülés!
A két tiszt szinte lezuhant a központba. FeIpö-
rögtek a gépek, az orr meredeken siklott lefelé.
A kronométer 22 óra 48 percet mutatott.
- Merülés 45 méterre. Mindkét gép teljes ero-
vel elore!
Néhány perc múlva hullani kezdtek a bombák.
A fiúk a naszád belsejében elnémultak. Két és
fél órán keresztül meneteltek tovább. A parancs-
nok éjfél után egy óra 38 perckor utasítást adott
a felemelkedésre, de 20 méteren megfogta a na-
szádot, mert eros csavarzörejt hallottak.
Gyorsan visszazuhantak 50 méterre.
Most derült ki, mennyire hasznos volt a naszád
átszelloztetése, a felszíni menet eroltetése, az
ezzel járó kockázatvállalást is beleértve. Ugyan-
is csak reggel öt órakor emelkedhettek ismét a
felszínre. Tolük tíz mérföldes távolságban az
otrantói világítótorony - mintha béke lett volna -
szórta a fényét. Az enyhe hajnali szelloben 200
méterre nyugatra és 1500 méterre északnyugat-
ra nagy úszókon hosszú lobogók lengtek. Oe ke-
let felol kötött léggömb, északon két motorcsó-
nak; az ellenségé! Ismét és azonnal a víz alá kel-
lett bújniuk. A parancsnok csak déli 12 órakor
emelkedett periszkópmélységre. Mögötte egy el-
lenséges romboló, amely rögtön észrevette a pe-
riszkópot, és már szórta is lövedékeit. Nem Ie-
hetett felemelkedni. A levego elviselhetetlenné
vált. Amikor Seyffertitz sorhajóhadnagy 17 óra
tíz perckor ismét kitekintett, a romboló még a
174
nyomában volt. 20 óra 55 perckor már nem Ie-
hetett tovább kibírni, fel kellett jönni. S szeren-
cséjük volt, mert a romboló éppen visszafordult
és teljes gozzel távolodott.
A parancsnok lepihent, a szolgálatot Csicsery
sorhajóhadnagy vette át és vitte az U 47-et kikö-
tojébe; ide május 25-én, 13 óra 25 perckor futot-
tak be. A felszínen 1872, alámerülve 168 mérföl-
det tettek meg.
A következo útjára július 25-én kifutó U 47
másnap, éjfél után 25 perccel, a Rodoni-foknál
egy holdfényben sütkérezo francia tengeralattjá-
rót látott meg. Lemerülve igyekezett a közelébe,
de közben a LE VERRIER is észrevette s meg-
indult feléje. Seyffertitz pontosan egy órakor lan-
szírozott, s utána mélyebbre igyekezett. 15 má-
sodperc múlva az U 47-et eros lökés érte. Ami
nem volt rögzítve, minden szétrepüit, a világítás
kialudt, de a naszádot sikerült egyensúlyba hoz-
ni. Az történt, hogy a francia tengeralattjáró ész-
revette a feléje száguldó torpedót, azt kikerülte,
de arra már nem jutott ideje, hogy o is lanszíroz-
zon, ezért - akár önmaga feláldozásával is - rá-
rohant az U 47-re, hogy elpusztítsa. Seyffertitz
azonban gyorsabban merült, mint ahogyan a
francia parancsnok várta, s így a LE VERRIER
csak épp hozzákoccant s taszított egyet rajta.
Igaz, az U 47 periszkópja elgörbült és beszorult,
a torony csapóajtaját sem lehetett felnyitni s a
jobb oldali hálótartó állvány is megsérült. Az U 47
visszaindult a Bocchéba, majd Pólába került ja-
vításra. Amikor szeptember 19-én ismét kifutha-
tott, az albán vizeken kezdett tevékenykedni. Itt,
szeptember 20-án, nulla óra 36 perckor egy ten-
geralattjáró került útjába. 14 perc múlva lemerült,
s egy óra 23-kor lanszírozott, de torpedója mel-
lément. Egy óra 53 perckor felemelkedett, a ten-
ger üres volt. Seyffertitz folytatta útját, s két óra
három perckor az iménti búvárnaszádot 5000
méterrol újból meglátta. Fél óra múlva lemerült
és uzobe vette. Az ismeretlen, nagy tengeralatt-
járó keletre fordult. Az U 47 követte példáját. Egy
ideig párhuzamosan haladtak, aztán a nagy bú-
várnaszád - 180 fokos szöget írva le - nyugat-
nak kanyarodott. Az U 47 délnek fordult, s így a
másik irányára merolegesen állt rá.
Három óra tíz perckor aztán elhangzott a pa-
rancs:
- Torpedót indíts!
 72 másodperc múlva az 1500 méterrol indított
torpedó eltaláita a tengeralattjáró közepét, s az
nyomban elsüllyedt. Az U 47 két perc után fel-
emelkedett, s a süllyedés helyére sietett, hogy 0.36.
túlélok után kutasson. A legénység feltódult a fe-
délzetre. Sekkor Seyffertitz kis híján kové der-
medt ijedtében. Valaki németül kiáltozott segít-
ségért a sötét tengerbol.
- Német tengeralattjárót találtam el! - döbbent /M.gO{/
benne a felismerés. - Ugorjon már gyorsan va-
-L.muül- 0.50.

laki érte! - ordította izgalomtól fuldokolva. Ketten

is a vízbe vetették magukat. S egy perc múlva
az U 47 fedélzetén állt az elsüllyesztett tenger-
alattjáró egyetlen túléloje. Arcából, szájából vér -F.lmuül-l.53.
szivárgott. Ekkor Seyffertitz hallatlan meg köny-
nyebbüléssel vette észre, hogya kimentett ten- \,(-1. támadás -1.23.
"

,1
gerész francia tengerésztiszti egyenruhát visel. II
ti,1
Elsosegélyben részesítették, s közben a néme-
:1
tül jól beszélo tiszttol megtudták, hogy az áldo-
zatuk a CIRCÉ nevu, francia tengeralattjáró volt.
A kimentett fregatthadnagy a torpedótalálatkor a
nyitott toronyajtóban állt, o volt az ügyeletes. A
2.03.
robbanás egyszeruen kihajította a toronyból.
Az U 47 ezután Durazzo felé folytatta útját.
Közben összetalálkozott az U 43-al és átadta ne-
kik a francia fregatthadnagyot, akivel az befutott
a Bocchéba. Seyffertitzék a háború végéig Du-
razzóban maradtak, s onnan futottak ki rövid jár-
orszolgálatra. Október 20-án váltotta le az U 43, -/1. tomados - 3.10.
ekkor az U 47 visszatért a Bocchéba, ahonnan
október 25-én még egyszer kifutott Antivari elé.
Az U 28 sérülését 1918. január elejére rendbe
hozták, amely a Fasana-csatornában érte, ami-
kor a pénzügyorség torpedónaszádjával öszsze- 2.26.
koccant; a megjavított búvárnaszád Zdenko
A hold iránya
Hudecek sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt
január 6-án elhagyta pólát. Január 10-én kelt át Az U 47 támadása a CIRCE ellen (1918. IX. 20.)
az Otrantói-szoroson anélkül, hogy bármilyen el-
lenséges orhajóval találkozott volna. Január 12-
én került eloször jó támadóhelyzetbe, s torpedó- süllyesztette el. A felfegyverzett gozösnek egy
ja eltaláita és el is süllyesztette az olasz 2723 halottja volt. Egy jó héttel késobb pedig a brit
BRT-s BOSFORO szarvasmarhákkal megrakott WEST WALES-t küldte a tenger mélyére a bú-
gozöst. Amikor a torpedótalálat után 35 perccel várnaszád torpedója. A gozös 20 órán át tartotta
felemelkedett, az elsüllyedt gozös helyén egy magát a felszínen, s csak az után süllyedt el.
romboló állt, s mindenünnen emberek segélykiál- Több torpedójuk nem lévén a búvárhajó hazatért.
tásait és állatok ordításait hallották. A gozösrol 26 Az U 28 következo útján ismét három gozöst sül-
ember, legtöbbjük állatgondozó, fulladt a tenger- Iyesztett el, az elso kettot egyszerre indított torpe-
be. Az U 28 torpedója másnap a Messina- dókkal (az áldozat az UGANDA és az AYR volt).
csatornában a 3811 BRT-s brit RAPALLO gozöst Errol az útjáról március 17-én érkezett viszsza a

175
('.::._,._.-,-7>"""'_-,, ...t.....~-'-' ~·;O."'-S·""'fn-·_"e' ,c .. "-, ••.. .-,,," ~'-'-'''':;F''~''''''--'' ',,' ". 0'- --"'_':\."_:'-:," ,":

tengf!r~lattjáróinak tortéllÉHe m.07....,.11.918

Bocchéba. A szokásos karbantartás után, április
22-én futott ki újból 1918. évi harmadik útjára
(1917 -ben is háromszor járt a Földközi-tengeren).
A mostani azonban csaknem balul ütött ki, mert
amikor április 28-án, Máltától északra megtáma-
dott egy gozöst, az észrevette és rárohant. Hajszá-
lon múlt, hogy kisebb sérülésekkel megúszták.
Az U 28 visszafordult s május 1-jén - több el-
lenséges romboló elol kitérve - befutott a Cat-
tarói-öbölbe, ahonnan javításra Pólába került.
Júniusra rendbehozták, s július 7-én, már Franz
Rzemenowsky sorhajóhadnagy parancsnoksága
alatt kifutott Albánia elé. Ezután az összeomlá-
sig part menti cirkálóutakra indult, a Földközi-ten-
gert többé nem kereste fel.
Az U 29 a háború utolsó esztendejében, már-
cius 25. és április 15. között, a Földközi-tengeren
mindössze egyszer került bevetésre, Leo Prasil
sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt. Június 9-
én az U 28, az U 27 és az U 31 tengeralattjáró-
val együtt részt vett annak a tervezett, nagysza-
bású akciónak a biztosításában, amelynek célja
lett volna az Otrantói-szoros zárrendszerének
szétrombolása. Mint köztudott, a kifutó csatahajók
közül a SZENT ISTV ÁN-t egy olasz gyorsnaszád
megtorpedózta, a csatahajó 1918. június 1O-én el-
süllyedt. Az antant haditengerészeti vezetése
ugyanis megtudta, hogy a cs. és kir. csatahajók,
cirkálók elindultak, s így a támadás fo erossége,
a meglepés elmaradt. A flotta parancsnoka, Hor-
thy ellentengernagy ezért lefújta a támadást, a ha-
jókat visszarendelték támaszpontjukra.
Az U 29 ezután csak az Adrián, elsosorban a
saját partvidék elott manoverezett. A naszád pa-
rancsnokságát augusztus 14-én Friedrich Sterz
sorhajóhadnagy vette át, ot szeptember 29-én
Dürrigl sorhajóhadnagy követte a parancsnoki
poszton. A naszád csaknem állandóan szolgá-
latban állt. Utoljára 1918. október 29-én hajózott
ki a Bocchéból. Október 31-én este befutott An-
tivariba, ahonnan november 1-jén érkezett visz-
sza támaszpont jára.
Az U 29 volt az a cs. és kir. tengeralattjáró,
amely a háború végso napjaiban - az U 14-gyel
együtt - utolsóként érkezett vissza támaszpont-
jára harci bevetésbol.
Az U 32 az 1918. évben két ízben járt harcfel-
adattal a Földközi-tengeren. Az elson - 1918.
február 25. és március 26. között - Vio Gaszton
176
sorhajóhadnagy, a másodikon - május 8.-június
6. között - Otto Kasseroller sorhajóhadnagy volt
a parancsnoka. Az elso úton egyetlen hajót sem
süllyesztettek el. A másodikon a búvárnaszád
torpedói a tenger fenekére küldték a brit 3592
BRT-s CHATHAM gozöst, valamint négy kisebb
hajót. Az egyiknek (JÚLlA) a legénységét kivon-
tatták a partközelbe.
Az U 32 a háború hátralevo hónapjait Durazzó-
ban töltötte szeptemberig, onnan futott ki orjára-
tokra, majd Pólába vezényelték.
Az U 41 volt a legvégsoként elkészült és szol-
gálatba állított tengeralattjáró. 1918. február 19-
én vette át a flotta. Ekkor nevezték ki parancs-
nokát, az U 4 hajdani második tisztjét, Wolf Ed-
gár sorhajóhadnagyot; o március 17-én indult az
U 41 elso földközi-tengeri bevetésére.
Április 5-én tért vissza a Bocchéba. Útja során
említésre méltó esemény nem történt. Egyalka-
lommal 50 méteres mélységben vízbetörést ész-
leltek, elég hosszú ideig javították Pólában, s
csak augusztus 29-én indulhatott el második föld-
közi-tengeri útjára. Szeptember 13-án elsüllyesz-
tette a francia 4604 BRT-s AMIRAL CHARNER
nevu gozöst, egy másikat is eltaláit, de az nem
süllyedt el. Szeptember 28-án tért vissza a tá-
maszpontjára. Ezt követoen az U 41 a háború vé-
géig az Albánia elotti vizeken orködött.
Az U 43 1918. február 17-én indult elso föld-
közi-tengeri útjára. Egy hónapon át cirkált Kréta
körzetében, de egyetlen hajót sem sikerült meg-
torpedóznia. Hazafelé, március 17-én, már kö-
zel a saját felségvizekhez, ismertetojelet váltott
Punta d'Ostróval és a Rodoni-fokon álló jelzoál-
lomássaI. Hajnali három óra 35 perc volt, amikor
a jelzések leadását befejezték. Ugyanekkor egy
rombolót pillantottak meg, amely teljes erovel fe-
léjük száguldott. A parancsnok gyorsmerülést
rendelt el, de késon. A lemerüloben levo naszá-
don Hornyák Jeno sorhajóhadnagy a villanymo-
torokat teljes erovel hátrafelé vezényelte, mert
felismerte, hogya romboló aDINARA nevu sa-
ját orhajó. Az ütközést már nem lehetett kikerül-
ni, a romboló három óra 38 perckor az U 43 or-
rának ütközött. Mivel az utolsó pillanatban a
DINARA felismerte, hogy saját tengeralattjárót
akar elgázolni, parancsnoka a gépeket szintén
hátramenetbe vezényelte. Ennek az lett a követ-
kezménye, hogyaDINARA nyomvonalában ha-
ladó 100 M jelu torpedónaszád hátulról bele-
rohant a rombolóba. Szerencsére mindhárom
hajó megorizte úszóképességét. A DINARA-t a
100 M torpedó naszád maga mellé kötötte, az
U 432452 tengeri mérföld felszínen és 124 mér-
föld víz alatt megtett út után saját erejébol futott
be a Bocchéba. Amint késobb kiderült, az U 43-
nak nem voltak bekapcsolva a pozíciójelzo lám-
pái, ezért nézte a romboló ellenséges tenger-
alattjárónak. A napló tanúsága szerint Hornyák
sorhajóhadnagy, mihelyt befejezte az ismerteto
jelzések leadását Rodoninak, kiadta a parancsot
a jelzolámpák bekapcsolására, de a parancsot
az ezzel a feladattal megbízott matróz a rombo-
ló váratlan támadása miatt nem tudta végrehaj-
tani. Az U 43 olyan súlyos sérüléseket szenve-
dett, hogy Cattaróban nem tudták kijavítani, ezért
két nappal késobb elindult pólába. Útközben
megváltoztatták a parancsot s Fiuméba, a Danu-
bius Hajógyár telepére kellett mennie.
Június 6-án hagyta el a javítómuhelyt, ahon-
nan kifutva, június 8-án ért a Bocchéba. Távoli -
földközi-tengeri - útra többé nem indították, a sa-
ját partok és Albánia elott orködött.
- - 4 romb 010
- -
..Ji~~ irony. 80' ~ " ~ :_3 torp~donaszád
•••11.20.
3 p<lnc~IOS c;rko1o
A brit WEYMOUTH cirkáló megtorpedózásának
Augusztus 29-én átvette az U 32-tol a készen-
léti szolgálatot és bázisát a Bocchéból Duraz-
zóba helyezte át. Szeptember 5-én a készenléti
szolgálatot Durazzó elott az U 29-nek adta át,
majd szeptember 16-án ismét átvette tole. Szep-
tember 20-án az U 47 által elsüllyesztett CIRCE
második tisztjét fedélzetére vette, s befutott ve-
le a Bocchéba. Ezt követoen még kétszer hagy-
ta el a Bocchét és október 6. és 14., majd 20. és
29. között orszolgálatot teljesített Durazzo elott.
Úgyszólván a flotta átadása elotti utolsó pillana-
tig híven és becsülettel látták el szolgálatukat
Hornyák Jeno sorhajóhadnagy parancsnoksága
alatt: Márton Kálmán fregatthadnagy, a naszád
második tisztje, Bassányi Barnabás fregatthad-
nagy harmadik tiszt és Matisz Gyula tengerész-
zászlós negyedik tiszt, valamint a naszád sokat
próbált legénysége, akiknek jelentos része nem
is egyszer átélte az elsüllyedés halálfélelmét.
Az U 31-et az 1917. évi elso két földközi-ten-
geri útjára már elkísértük. 1918 elején befejez-
ték a rendbehozatalát, de a próbák március vé-
géig tartottak. Közben - március 11-én - a na-
szád Hermann Rigele sorhajóhadnagy szemé-
~f Moli Durzit
~f Durazzo
.
E
1
D
~mf Sasso 8iancho
o
1- L, ,-J
3 tmf
o 5 km
vázlata (1918. X.21.)
177
Iyében új parancsnokot kapott. Arra utaló ada-
tunk nincs, hogyatengeralattjáróval májusig mi
történt, csak azt tudjuk, hogy az olasz partoknál
tervezett nagy hadmuvelet biztosítására 1918.
június 9-én az U 31 is kifutott. Ezután kétszer is
elindult a Földközi-tengerre, de mindkét alkalom-
mal muszaki hiba miatt még az Adriáról vissza-
fordult. Rigele sorhajóhadnagy csak a június 18-i
indulás után érte el a Földközi-tengert.
Június 22-én maguk mögött hagyták Máltát, s
másnap már Afrika északi partja elott cirkáltak,
de mindössze egyetlen vitorlást süllyesztettek el.
Az U 31 július 10-én futott be a Bocchéba.
Ez volt 1918-ban az egyetlen földközi-tengeri
útja. Ezután a fiumei dokkba került, ahonnan
szeptember 18-án érkezett vissza a Bocchéba,
s az U 43-mal együtt 29-én vette át a készenlé-
ti szolgálatot Durazzo elott. Az éjszakákat Duraz-
zóban töltötte, egyébként a kiköto elott orködött.
A kémjelentések szerint az antantflotta akcióra
készült a partvidék, elsosorban Durazzo ellen,
hogy annak kikötomuveit szétrombolva, meg-
akadályozza a macedóniai fronton összeomlás
elott álló bulgár hadsereg visszavonulását és
evakuálását Durazzón keresztül. Ugyanezekben
a napokban - szeptember 28-án a cs. és kir. had-
sereg-foparancsnokság elrendelte az albániai te-
rületek kiürítését, s annak végrehajtására két he-
tet adott. A kiürítést végzo szállítóhajókat a ten-
geralattjárókon kívül rombolók és torpedónaszá-
dok orizték, illetve kísérték. Az antantflotta ezt
megakadályozandó, 1918. október 2-án három
olasz és három brit cirkálóval, nyolc brit rombo-
lóval, hét olasz torpedónaszáddal, 11 amerikai és
négy olasz tengeralattjáró-vadásszal támadást
indított. Az akciót csatahajók és cirkálók, valamint
sok kísérohajó és tengeralattjáró, továbbá 34 re-
pülogép hajtotta végre, illetve biztosította.
A kiköto közvetlen védelmét nevetségesen
csekély ero látta el.
Délelott tíz óra 20 perckor megkezdodött a vá-
ros és a kikötoberendezések lövése. A kisebb
antantegységek annyira megközelítették a kikö-
tot, hogya durazzói erodök is tüzet nyitottak,
ugyanekkor az osztrák-magyar rombolók és a
torpedónaszádok tuzpárbajt vívtak a brit rombo-
lókkal; a harcba négy olasz tengeralattjáró-va-
dász (MAS) is bekapcsolódott, de torpedóik célt
tévesztettek.
1
A küzdelem javában zajlott, amikor az U 31-
nek a brit cirkálóköteléket sikerült megközelíte-
nie. Miután periszkópját többször is fel kellett
nyújtania, az amerikai és a brit egységek mind-
annyiszor észrevették, s nyomban tüzet zúdítot-
tak rá. így Rigele sorhajóhadnagynak és máso-
dik tiszt jének, báró Guretzky Alfréd fregatthad-
nagynak nem volt könnyu dolga. A naszád már-
már lanszírozó helyzetbe került, amikor az egy-
más után nyomdokvonal ban haladó ellenséges
cirkálók hirtelen irányt változtattak. Az élen ha-
ladó zászlóshajó, a LOWESTOFT megtorpedó-
zásáról le kellett mondani, a mögötte haladó
DARTHOUTH is messzire került, viszont a me-
netet bezáró WEYMOUTH pontosan az U 31
elé fordult. Rigele sorhajóhadnagy 11 óra 40
perckor mindkét torpedót egyszerre indította el.
A robbanást a tengeralattjáróban 35 másodperc
múlva hallották. Az U 31 a lassú menet és a há-
borgó tenger miatt hat méterre emelkedett. A
villanymotorokat azonnal teljes erore kapcsol-
ták, és igyekeztek minél mélyebbre. Az elso ví-
zibomba 11 óra 44 perckor robbant, amelyet
több is követett. Rigele 11 perc múlva fel akart
emelkedni, de csavarzörejt hallott maga fölött,
ezért ismét lement 50 méterre. Az ellenség ész-
revette a felemelkedést, mert három bombát
dobott a búvárnaszád után. Amikor az U 31 13
óra tíz perckor felemelkedett, az ellenség már
sehol sem volt látható. A naszád három óra
45 perckor futott be Durazzóba. A legénység
itt tudta meg, hogy torpedói eltalálták a
WEYMOUTH farát, s azt a robbanás teljesen le-
szakította. Ennek ellenére a cirkáló úszóképes
maradt, és társai vontatókötélre véve eltávoz-
tak vele. A torpedótalálat után az antanterok be-
szüntették a tüzet és eltávoztak, s a Monarchia
partvidéke ellen a háború végéig több támadást
nem hajtottak végre. így sikerült a kikötoi be-
rendezéseket épségben megóvni, Albániát
Durazzón keresztül kiüríteni, s a hadsereget je-
lentosebb veszteség nélkül elszállítani. Ezért
Hermann Rigele sorhajóhadnagy már a háború
után megkapta a Mária Terézia-rend lovag ke-
resztjét.
Az október 2-án vívott tengeri csata volt az
utolsó, amelyben a cs. és kir. haditengerészeti
egységek ellenséges haditengerészeti egységek
ellen harcoltak.
Egy magányos vadász
A megnövelt UB II-típusú tengeralattjárók egyi-
két, a 27-est, 1917. február 24-én helyezték szol-
gálatba Robert von Teufl sorhajóhadnagy pa-
rancsnoksága alatt. Március 6-án indult el Pólá-
ból, hogy elfoglalja elso állomáshelyét a Bocché-
ban. Menet közben viharba került, amely káro-
kat okozott a tengeralattjáróban. A vihar elol le-
merültek. Bár a szolgálatba állítás elott többször
is tartottak merülopróbákat, amelyek jól sikerül-
tek, ezúttal a naszád 30 fokos szögben, orral elo-
re szinte zuhant a 72 méteres mélységbe. Nem
tudták megállítani. Az 50 méteres mélységre ter-
vezett naszád azonban kibírta az iszonyú víznyo-
mást és nem roppant össze, bár már pattogott a
külso vaslemez és helyenként víz szivárgott a
hajótestbe. Sikerült a felszínre emelkedniük, de
addigra már a klórgázképzodés is megindult.
A Bocchéba érve alaposan átvizsgálták. Ki-
szerelték a fenékvíz kiemelo rendszer csövét,
amelyen át a fenékbol levegon kívül más nem
jött ki. Ezért bukott a naszád a merüléskor orra,
hiszen a felgyult fenékvíz - amint kissé eloredolt
- az orrba tódult. A cso szétszerelésekor vették
észre, hogyaszivattyúcso szuroje nem volt per-
forálva, s így a szivattyú a fenékvizet nem tudta
eltávolítani. A szállító cég hanyagsága, vagy
szabotázs? - könnyen a naszád vesztét okoz-
hatta volna.
Az U 27 április 2-án futott ki elso harcfelada-
tára, mégpedig a Földközi-tengerre.
Április 6-án, a déli órákban tehergozös került
Teufl sorhajóhadnagy periszkópja elé. A kibo-
csátott torpedó azonban kiugrott a felszínre, s
úgy szökdécselt ide-oda, mintha csak táncot jár-
na. Aztán egyszer csak elkanyarodott. A felfegy-
verzett gozös azonnal tüzelt. Az U 27 igyekezett
a mélybe, de ismét túl gyorsan merült, s a szex-
táns a térképasztalról a padlóra zuhant és meg-
sérült. Mivel a helyzetmeghatározásuk így bi-
zonytalanná, sot a nyílt tengeren lehetetlenné
vált, a parancsnok a második tiszttel, Déry Erno
fregatthadnaggyal egyetértésben úgy határozott,
hogy a tájékozódás érdekében ezentúl partkö-
zelben maradnak. (Déry 1914. augusztus 16-án
az elsüllyedt ZENTA cirkáló fedélzetérol monte-
negrói fogságba esett. Onnan kiszabadulva ke-
rült tengeralattjáróra.) Elhajóztak tehát Szicília
közelébe.
12-én, Augusta elott a délutáni órákban egy
teljesen magányosan haladó teherhajóra buk-
kantak. A 2500 BRT-s, MERITOS nevu görög
hajót 650 méterre sikerült megközelíteniük. A go-
zös hadihajók készletei nek kiegészítésére sze-
net szállított Angliából Port-Szaídba. Az U 27 pa-
rancsnoka 17 óra 30-kor vezényelt tüzet. A fel-
so vetocsobol kifutó torpedó nyomvonala nyíl-
egyenesen húzott a gozhajó közepe felé. Aztán
vízoszlop szökött a magasba, s a tengeralattjá-
rón mindenki hallotta a robbanást. A háború el-
so éveiben megszokott hurrá! azonban nem
hangzott el. Kereskedelmi hajónál ez valahogyan
nem kívánkozott az emberek ajkára.
- Eltaláltuk! - nézett második tiszt jére Teufl
sorhajóhadnak. - Leengedjük a mentocsónakot.
Megnézed?
Déry fregatthadnagy odalépett a periszkóp-
hoz, egy pillantást vetett a tengerre, majd a pa-
rancsnokhoz fordult.
- Gratulálok! Úgy tudom, ez az elso.
- És a huszonhetesnek is ez az elso sikere.
A gozös süllyed, legénysége elhagyta, löveget
nem látok a fedélzetén, felemelkedünk.
A MERITOS mellett bukkantak felszínre. Teufl
intézkedett, hogyarobbantókülönítmény a har-
madik tiszt, Hardy Kálmán fregatthadnagy pa-
rancsnoksága alatt készítse elo az ekrazitot s ké-
szüljön fel a robbantás ra, mert a gozös rendkí-
vül lassan süllyedt. Az egyik altiszt azonban je-
lentette; a gyujtozsinórok annyira átnedvesed-
tek, hogy nem lehet meggyújtani oket.
- Akkor adjatok le rá két lövést a hét és fe-
lesbol.
179
 A parancsot Hardy fregatthadnagy, akinek
szintén ez volt az elso "haditette", adta ki. A go-
zös 18 óra 30-kor tunt el a felszínrol.
Ezután napokig nem találkoztak más hajóval.
Április 16-án, öt mérföldre a Rizzuto-foktól gyors-
gozös került eléjük. A hajó az ágyúból eléje kül-
dött felszólításra megállt, s személyzete azonnal
csónakba szállt. Ez is görög gozös - a 3500
BRT-s ZENOBIA - volt, s 5200 tonna angol
szénnel a magazinjaiban Taranto felé igyekezett.
Mivel a gyújtózsinórok még nem száradtak ki,
torpedót bocsátottak a hajóba, s az gyorsan el-
süllyedt. A gépüzemfonöke a hajót késon hagy-
ta el, addigra a csónak eltávolodott a part felé;
az U 27 kimentette a vízbol és magával vitte. A
süllyesztési muvelet egész ideje alatt a Rizzuto-
fokról lotték a tengeralattjárót, de az öreg part-
védo ágyúk lotávolsága kevésnek bizonyult.
Az U 27 április 23-án vetett horgonyt a Bocché-
ban. A szokásos átvizsgálás és dokkolás után,
május 14-én egy napra Brindisi elé futott ki, hogy
fedezze az Otrantói-szoros elleni saját táma-
dást, amelyet Horthy sorhajó kapitány vezetett a
NOVARA gyorscirkálóval.
Az U 27 május 23-án indult el második földkö-
zi-tengeri portyájára. Május 25-én, a hajnali órák-
ban a Jón-tengeren elvétettek egy cikcakkban
haladó görög gozöst. A görög hajó észrevette a
feléje futó torpedó nyomvonalát, és a farán fel-
állított ágyúval tuz alá vette a tengeralattjárót,
amely gyorsan továbbálIt. A Matapan-foktól
nyugatra több konvojt láttak, de azok túl messze
voltak.
Június 9-én Cerigo közelében egy vitorlás ha-
jóval találkoztak. Az orra elé helyezett két lövés-
re megállt és engedelmesen bevárta a tenger-
alattjárót. Itt emlékeztetünk arra, hogy ez az ak-
ció már a korlátlan tengeralattjáró-háború ido-
szakára esett, amikor az ellenséges kereskedel-
mi hajókat már felszólítás nélkül süllyesztették el.
Ennek ellenére az U 27 parancsnoka, Teufl sor-
hajóhad nagy vállalta a kockázatot, hogya keres-
kedelmi hajó fedélzetén ágyú van és ha mód volt
rá, az elsüllyeszteni szándékolt hajót mindig elo-
zetesen felszólította a megállásra és megvárta,
míg a legénység csónakba száll. A francia vitor-
lás a ROLAND nevet viselte és miután a kapitá-
nya átadta a hajó papírjait, felrobbantották. A vi-
torlás felfordult, de nem süllyedt el.
180
- Hardy, lojetek már bele! - utasította a har-
madik tisztet a parancsnok. A vitorlás azonban
két lövés után sem volt hajlandó a tengerfenék-
re szállni. Reggel hat órakor látták meg a vitor-
lást, nyolc óra 30 perckor vették át a papírjait, fél
óra múlva Hardy különítménye végrehajtotta a
robbantást, 11 órakor adták le rá a két lövést, és
a ROLAND még mindig a vízen volt.
- Milyen másképpen hal meg egy vitorlás! -
sóhajtott Déry.
- Én sem bírom tovább nézni, hagyjuk a sor-
sára - legyintett a parancsnok és megindultak
Cerigo felé. Már második napja cirkáltak Cerigo
elott, amikor délelott két romboló gyanútlanul kö-
zeledett feléjük. Teufl támadóhelyzetbe manove-
rezte naszádját, s a két romboló figyelmetlen or-
szemei nem vették észre az U 27 periszkópját,
amelyet Teufl idonként feltolt a felszínre.
- Milyen rombolók, ezt a típust még nem lát-
tam! - hívta oda Déryt a periszkóphoz. Sekkor
a szello felkapta és meg lengette az élen haladó
romboló lobogóját.
- A felkelo nap! Ezek japánok! Hát már ok is
itt vannak?
- Torpedó kész? Torpedót indíts! - kiáltott
Teufl sorhajóhadnagy. A japán SAKAKI rombo-
ló 400 méterre volt az U 27-tol, amikor a felso
vetocsobol kifutott a torpedó. Déry a másodperc-
mutatót figyelte.
- Tizenketto ...tizennyolc ...húsz!
- Éppen a két kémény közé! - kiáltott a pa-
rancsnok, s már hallották a robbanást. - Gyors-
merülés 45 méterre!
A másik romboló azonnal rávetette magát a
tengeralattjáróra. Az elso vízi bomba 13 óra 41
perckor, az utolsó 14 óra 24-kor robbant mellet-
tük. Az U 27 közben 50 méterre merült le, és cik-
cakkban próbált menekülni dühös és szívós ül-
dözoi elol.
Amikor Teufl sorhajóhadnagy több mint egy
órával az utolsó bombarobbanást követoen kile-
sett, a japán hadihajó tole 4000 méterre, erosen
süllyedoben, de még vízen volt. Orra az elso ka-
zánházig mélyen ült a vízben. Körülötte - ido-
közben segítségül hívott - öt japán romboló cir-
kált. Teufl még várt egy ideig. 16 órakor hallot-
ták az egyik kazán robbanását, ezután elindul-
tak hazafelé, mert a vízi bombák észreveheto ká-
rokat okoztak a tengeralattjáróban. (A SAKAKI
romboló mégsem süllyedt el, társainak sikerült
kikötobe vontatni. A torpedótalálat következté-
ben a romboló parancsnoka és 50 tengerész
vesztette életét.)
Az U 27 1917. november 7-én indult harmadik
földközi-tengeri útjára. Az idojárás azonban ki-
lenc napon át annyira viharos volt, hogy a na-
szád ot alig lehetett tartani. Még 50 méteres
mélységben is, mint egy megbokrosodott paripa,
úgy hánykolódott. A Jón-tengeren a szél erossé-
ge elérte a Beaufort-skála szerinti tízes fokoza-
tot. A skála szerinti legmagasabb fokozat a 12-
es. Ez már orkán. Dühöngo vihar tombolt, a ten-
ger tajtékzott. Eltörött a pörgettyus kompasz, a
mágneses iránytu pedig megbízhatatlanná vált.
Útközben egy tengeralattjáró két torpedóját, va-
lamint gyorsmerüléssei egy francia repülogép
bombáit kerülték ki. Visszatéroben, az Otrantói-
szorosban halászgozösök nagy csoportjába üt-
köztek, de sikerült közöttük felszínen maradva
átsiklaniuk. Errol és a többi, az Otrantói-szoroson
történo átkelésrol Déry Erno egyik visszaemlé-
kezésében a következoket írta:
"A gyors áthaladás sikere az éjjeli áttöréstol
függött. .. A halászgozösön szolgálatot teljesíto
legénység nem volt mindig éber, és ily módon si-
került az egyes sarok között levo százméteres
távközökön átjutnunk. Ugyanis hosszú, unalmas
és fáradságos, veszélyes szolgálatot teljesítet-
tek, és idonként annyira kimerültek, hogy nem
tudtak figyelni ... Az ellenorzésre kirendelt harc-
o 10m
l J
~:-""'
- _.__ •__ ._._ -: u. _ -: _ -: ::::;:; ••
o o
00
o o
Az U 27 tengeralattjáró
egységek sötétben fényszóróval világítottak,
rendszertelen idoközökben különféle jelzotölté-
nyeket lottek ki, hogyatapasztalatlanabb tenger-
alattjáró-parancsnokokat megijesszék és aláme-
rülésre, így elektromos energiájuk elfogyasztá-
sára kényszerítsék. Hamarosan rájöttünk, hogy
ez a tuzijáték csak megfélemlítésre szolgál. Már
tapasztalt, vén fókák voltunk és nyugodtan foly-
tattuk utunkat a víz felszínén."
Déry arról a támadás ról is, amelyet a már em-
lített tengeralattjáró hajtott végre ellenük ezen
az úton, így számol be: "A délutáni órákban el-
lenséges tengeralattjáró támadott meg bennün-
ket. Szerencsénkre, az ellenséges tengeralatt-
járó parancsnoka, aki, úgy vélem, életében elo-
ször hajtott végre torpedótámadást, nem tartot-
ta be a támadás szabályait - tehát nem a nap
irányából támadott, amikor is a visszaverodo
fény elvakít ja a megtámadottat és sem a perisz-
kópját, sem annak hullámsávját, sem a kilott tor-
pedó pályáját nem lehet látni -, így torpedóit ki
tudtuk kerülni. Ezenkívül a megközelítésünk
alatt túl gyorsan haladt, s periszkópját már 800
méterrol észrevettük, mert nagyon fodrozta a vi-
zet. Valószínuleg nem volt több torpedója, mert
amikor 150 méterre megközelítettük egymást,
nem lott többé. Nem állhattam meg, hogya már
tehetetlen tengeralattjárót, amely periszkópjá-
val követett bennünket, meg ne bosszantsam
azzal, hogy zsebkendomet lobogtatva ne üdvö-
zöljem ..."
-.~---,-
y:;.::;.:::,::;:::;::~.
o
<: ~P@} 4-= O·
o
nézeti rajza (1917)
181

Az U 28 orrán jól kiveheto a fémbol kimunkált szám.
A korábbi tengeralattjárókra csak ráfestették
megkülönbözteto számukat
1917. december 29-én Teufl sorhajóhadnagy
a búvárnaszád parancsnokságát Holub József
sorhajóhadnagynak adta át, aki az U 22-esrol ér-
kezett az U 27-re. Negyedik földközi-tengeri cir-
kálóútjára 1918. január 10-én indult. Az Otrantói-
szoroson másnap, lemerülve haladtak át. Köz-
ben egy ANIMOSO-típusú olasz romboló 150
méterrel ment el az orruk elott, de a vetocsovel
valami baj volt, s így nem tudtak lanszírozni. 14-
én, Málta elott kórházhajóval találkoztak, 21-én
hajókaravánt, majd újabb kórházhajót láttak,
másnap megint egyet. A kórházhajó mögött két
kis gozös haladt. Az U 27 lemerült, de nem ju-
tott támadáshoz. Felemelkedett. Reggel hét óra-
kor lemerült, mert újabb gozhajók közeledtek.
Közelebb érve Holub látta, hogy ismét kórházha-
jókkal van dolga. Felemelkedett kilenc óra 50
perckor, szinte nem akart hinni a szemének: 18
egységbol álló hatalmas hajókaraván közeledett
feléje az akkor már általánosan alkalmazott cik-
cakkos vonalban. Az ido viharos volt, a magas
182
hullámok rendkívül megnehezítették a kilátást,
mert hol eltakarták a hajókat, hol lehetové tették
megfigyelésüket.
Ezt a támadást Déry fregatthadnagy a követ-
kezoképpen adta elo: "A biztosított menetet - a
konvojt - a kereskedelmi hajókkal egyenlo szá-
mú romboló kísérte. A konvoj felett repülogép ke-
ringett. Az egész menetbol eloször ezt vettük
észre, ez hívta fel a figyelmünket a hajók köze-
ledésére. A menetet az élen egy külön biztosí-
tott kiscirkáló vezette. A csoport egyenesen fe-
lénk tartott. Támadást határoztunk el, és célpont-
ként a menet közepén haladó két nagy kereske-
delmi hajót szemeltük ki. A közelükbe férkozés
nem volt könnyu. Mintegy 30 méterre merülve át-
bújtunk a külso biztosítást végzo hadihajók alatt,
majd periszkópmélységre emelkedtünk és rövid
egymásutánban (11 órakor és 11 óra tíz perckor)
két torpedót lottünk ki, a felsot és az alsót. Két
éles dörrenés. Torpedóink találtak, és a kiválasz-
tott két kereskedelmi hajó örökre elmerült a hul-
lámsírban. Sikeres támadásunk délelott 11 óra-
kor zajlott le, az üldözoink még este hat órakor
is a nyomunkban voltak és így csak éjjel jöhet-
tünk a felszínre ..."
A konvoj ból kilott, elsüllyesztett hajók angol
lobogót viseltek. Nevük: ANGLO CANADIAN,
4239 BRT, és MANCHESTER SPINNER, 4247
BRT. Az elsonél hárman meghaltak, a második-
nál áldozat nem volt.
A konvojokkal kapcsolatban Déry elbeszélésé-
hez még a következoket fuzte: "A harci egysé-
gekbol álló kötelékek - különösen nagy egysé-
gek - biztosításánál természetesen az orségben
állók sokkal éberebben figyelnek, mint kereske-
delmi hajók kísérésénél, és így nehezebb is azo-
kat észrevétlenül megközelíteni. A kereskedelmi
hajók kísérésére és orzésér-e kirendelt torpedó-
rombolók ugyanis jól tudják, hogy az ellenséges
tengeralattjárók nem rájuk, hanem az értékes
anyagot szállító kereskedelmi hajókra pályáz-
nak. Magukat ilykép biztonságban érezvén, né-
ha a figyelést nem azzal az éberséggel végzik,
amivel végeznék akkor, ha saját életüket érez-
nék veszélyeztetve ..."
Az U 27 a kíséro rombolók vad támadása elol
40 méterre merülve kitért. Amikor 14 óra 33-kor
a parancsnok periszkópmélységre akart emel-
kedni, hogy kikémleljen és egy újabb támadást
 készítsen elo, a periszkóp olyan gyorsan csú-
szott vissza, hogy összenyomta a parancsnok
jobb bokáját. Holub a támadást lefújta, mert bo-
kája egyre jobban fájt, lába megdagadt; elindul-
tak hazafelé. Január 23-án hajnalban hagyták el
Máltát, s 25-én 17 óra 30 perckor érkeztek visz-
sza támaszpontjukra, a Bocchéba. Az U 27 át-
vizsgálás ra dokkba került.
Néhány nap múlva, 1918. február 1-jén kitört
Cattaróban a matrózfelkelés, s ezért a harctevé-
kenység néhány hétre megbénult. A felkelés ide-
je alatt az U 17, 23, 27, 28, 32 és 40 számozá-
sú tengeralattjárók feküdtek a Bocchéban. Közü-
lük az U 27 és 28 január 25-én, az U 32 pedig
január 21-én érkezett vissza a Földközi-tenger-
rol, tehát alig néhány nappal a felkelés kitörése
elott. A tengeralattjárók közül február 1-3. között
csak az U 4 volt akcióban a Földközi-tengeren,
a többiek PÓlában, illetve Triesztben állomásoz-
tak, és vagy javítás alatt álltak, vagy az Adria fel-
so szektorában manovereztek. A felkeléskor a
Bocchéban rekedt búvárnaszádok közül elso-
ként - február 20-án - az U 4 és az U 23 indult
bevetésre a Földközi-tengerre. Az U 23 errol az
útról többé nem tért vissza.
Az U 28 február 24-én, az U 32 25-én és az
U 27 26-án indulhatott ismét a földközi-tengeri vi-
zekre.
Az U 27 ezen ötödik földközi-tengeri útján
semmi különös esemény nem történt, hacsak az
nem, hogy március 2-án, valahol Máltától kelet-
re, a tenger kellos közepén véletlenül összeta-
lálkozott az U 28-caI. A két búvárnaszád pa-
rancsnoka nagy örömmel üdvözölte egymást. Az
útjukba kerülo gozösök mind túlságosan távol
voltak ahhoz, hogy valamelyiküket megtorpedóz-
Német UC 1/osztályú aknarakó tengeralattjáró
zák. Néhányszor gyorsan lemerült a repülogépek
elol, egyszer egy tengeralattjáróval bújócskáz-
tak, amelyrol nem sikerült megállapítaniuk, hogy
milyen nemzetiségu; még német is lehetett. Még
az Otrantói-szoroson is minden baj nélkül jutot-
tak keresztül, s március 22-én reggel visszaér-
keztek támaszpontjukra.
Az U 27 1918. április 22-tol május 15-ig tartó
útja már eredményesebb volt; 24-én éjfélkor tíz
halászgozös között haladt át a Santa Maria di
Leuca-Fano közötti vonalon. Hajnalban perisz-
kópmélységre merülve folytatták az utat. 11 óra-
kor felemelkedtek, de két óra múlva egy cirkáló
miatt ismét elbújtak. Néhány napos cirkálás után
Cerigottónál lesállást foglaltak el. Néha egy-egy
orhajó közeledésekor lemerültek. így teltek a na-
pok április 29-ig, amikor egy MARIA nevu kis 40
BRT-s görög vitorlást vitt arra a balszerencséje.
Szalonikibol vitt üres hordókat Caneába (Kréta
szigetére). A vitorlást ágyútuzzei süllyesztették
el. Négyfonyi legénységének módot adtak arra,
hogy csónakba szálljon. Már indultak is tovább,
amikor Hardy fregatthadnagy, aki a löveg tüzét
vezette, észrevette, hogy a csónak, amelyben a
négy görög evezett a part felé, egyre mélyebbre
merül. Jelentette a parancsnoknak. Az U 27 a
csónak mellé állt s látták, hogy a görög matró-
zok már csaknem derékig ülnek a vízben. A csó-
nak ki volt száradva és úgy eresztette magába a
vizet, mintha csapon tódult volna be.
- Ezek nem érik el a partot - vélte Déry fre-
gatthadnagy. - Talán még elférnek nálunk.
- Rendben van. Vegyétek fel a fickókat -
egyezett bele a parancsnok, és a négy görög át-
mászott az U 27-re. A vendégség azonban nem
tartott sokáig. Május 1-jén a Simi-szigetrol Ca-
Az U 40 a Cattaró;-öbölben
183
neába tartó S. NICOLA nevu olasz vitorlást tar-
tóztatták föl. Rakományából - szentjánoskenyér
volt - néhány ládányit átvettek, majd ágyúlövé-
sekkel ezt is a tengerfenékre küldték. Háromfo-
nyi legénységét pedig felvették a búvárnaszád-
ra, mert ennek a vitorlásnak egyáltalán nem volt
mentocsónakja.
- Mit csináljunk velük? - töprengtek a tisztek.
- Nem maradhatnak itt addig, amíg haza nem té-
rünk! Nézzük csak a térképet. .. Unia Nisi szigete,
ez jó lesz, éppen Kréta keleti csücske fölött.
Scarpanto-szigetének északi csücskétol nyugat-
ra - döntött a parancsnok.
S az U 27 a hét ellenséges tengerésszel még
aznap kikötött az elhagyatott szigeten, s kihajóz-
ta a foglyokat, ellátta oket némi élelmiszerrel és
ivóvízzel.
- Mint Singule tavaly júliusban - nevetett Déry.
- Emlékeztek? A Jón-tengeren fenékbe fúrta a
francia BERTHILDE-et, s amikor a motoros men-
tocsónakba szállt legénység nem bírta a motort
beindítani, az U 4 fedélzetére vette a hajó kapi-
A lángoló brit tartályhajó, a STOL T NIELSEN,
amelyet az U 28 torpedózott meg 1918. március 11-én
184
tányát, egy francia sorhajóhadnagyot, a motor-
csónakot pedig elvontatta a Stilo-fokig.
Május 3-án ismét két vitorlás akadt az útjuk-
ba. Mindketto üresen igyekezett Candiába. A na-
gyobbikat (PANAGHlA) meglékelték, a kisebbi-
ket pedig aPANAGHlA legénységévei együtt to-
vább engedték. A 4-én látott, tíz gozösbol álló
konvoj túl messze volt.
Most átadjuk ismét a szót Déry fregatthad-
nagynak: "Kedvenc vadászterületünk az Égei-
tenger volt. Kréta-szigetének északi partján fek-
vo Candia városkától északra néhány mérföld-
nyire kicsiny sziklasziget emelkedik ki a vízbol,
úgy 60 méternyi magasságban. A sziget neve
Ovo. Rajta a vízimadarakon kívül más élet nem
volt, és portyázásaink alkalmával a sziklák vé-
delmet nyújtó takarásában húzódtunk meg. A
legmagasabb szirtre megfigyelot állítottunk, mert
tudtuk, hogya Málta-Matapan-fok-Szaloniki, va-
lamint az Alexandria-Szaloniki útvonal Krétától
északra halad. Ezért lesállásunk közelében su-
ru hajóforgalomra számíthattunk. Feltevésünk-
Az U 15 torpedójával1916. október 26-án
süllyesztette el az olasz POLCEVERA gözöst
 ben nem is csalódtunk, de egyúttal kellemetlen
érzéssel kellett megállapítanunk, hogy búvóhe-
lyünk szomszédságában, egy másik szigeten,
francia hidroplánok és brit torpedórombolók állo-
másoznak. Valószínuleg azzal a feladattal, hogy
a nekik oly fontos vízi utat biztosítsák.
Valahányszor éber orszemünk hajó közeledé-
sét jelentette, kifutottunk."
Közbevetoleg megjegyezzük: a jelzoállomást
Ovo szigetén május 5-én rendezték be. Másnap
a jelzésre kifutva, egymás után három görög
vitorlást fogtak el és robbantottak fel. Nevük:
AGIOS DIMITROS, TAXIARCHIS és EVANGE-
L1STRIA. Mindhárom bort vitt volna Candiába, s
így abból boven jutott az U 27 legénységének.
"És minthogy támadásaink sikerrel jártak, a
britek és a franciák arra következtettek, és jog-
gal, hogya közelben állandóan tartózkodik egy
tengeralattjáró. Suru légifelderítésbe kezdtek, de
a közeledo repülogépeket kiállított orszemünk
mindig idejében jelentette, kello idoben lemerül-
hettünk, és csak akkor jöttünk ismét a felszínre,
amikor a repülok már eltávoztak.
Idovel rejtekhelyünkön takaros kis raktárt ren-
deztünk be. Különféle nemzetiségu vitorlásoktói
és gozösöktol élelmiszert és italokat zsákmá-
nyoltunk, amelyeket rejtekhelyünkön - mosto-
hább idokre számítva - elraktároztunk.
Az antantnak külön hírszolgálata volt, amely
az ellenséges tengeralattjárókról beérkezett hí-
reket nyilvántartotta és továbbította az illetéke-
seknek. Ha búvárnaszádjainkat valahol észre-
vették, a helyet, földrajzi hosszúságának és szé-
lességének közlése mellett, tudtul adták összes
hajóiknak, amelyek azután így a megadott pon-
tot gondosan elkerülték. Figyelték tengeralattjá-
róink rádióadásait is, és annak alapján bemérték
a helyüket. Ennek azonban néha mi is hasznát
vettük. Rossz idoben, amikor sem csillagászati,
sem földi helyzetmeghatározás nem volt lehet-
séges, úgy segítettünk magunkon, hogy néhány
percig rádiójeleket sugároztunk. Kis ido múltán
már jött angolul a pontos helyünk (enemi sub-
marine: ...). Ilyen lehallgatott hír segítségével
süllyesztettünk el egyszer egy angol gozöst. Mál-
tától délkeletre álltunk, és a lehallgatott hírben
közölt pont tolünk északkeletre, kb. 100 mérföld-
re volt. Ez csak a Matapan-fok-Málta hajózóút-
vonalon lehetett. Tudtuk, ha a biztosított menet
kelet felé halad, akkor nem érhetjük utol, ha
azonban nyugati irányba tart, úgy még találkoz-
hatunk vele.
Azonnal elindultunk északnyugati irányba, aho-
va megérkezve, keletrol füstfelhot vettünk észre,
majd késobb kibontakozott egy hajó körvonala.
Pár órával késobb a gozös sorsa beteljesedett.
Hazai kikötonkben tudtuk meg, hogy az általunk
elsüllyesztett hajó eredetileg egy tíz egységbol ál-
ló biztosított menethez tartozott, amelybol a né-
metek már kilencet elsüllyesztettek. Az angol hír-
szolgálat pedig minden alkalommal jelentette az
elsüllyesztések helyét. Ezek a közlések vezettek
bennünket a tizedik gozös nyomára ..."
Május 10-én indultak haza. Május 13-án ér-
keztek az Otrantói-szorosba. A szokott módon,
éjszaka a felszínen haladtak, s kerülgették az or-
hajókat. 14-én reggel már a Linguetta-fok ma-
gasságában jártak, amikor újabb rombolókat pil-
lantottak meg. Lemerültek, a parancsnok táma-
dást, készített elo. A négy FAULX-típusú brit
romboló kelet felol közeledve feléjük tartott. Az
U 27 11 óra 20 perckor kezdte meg a támadást,
s negyed óra múlva elhangzott a parancs. A fel-
so torpedó kifutott a vetocsobol. Az U 27 iparko-
dott minél mélyebbre. 25 másodperc múlva a
mélyben már hallották az eros detonációt. Nyolc
perc múlva hullott az elso vízibomba, de akkor
már a megnyugtató 50 méteres mélységben vol-
tak. A bombák azonban rendkívül közel robban-
tak. Az egyik hatalmas robbanás - emlékezik
vissza Déry Erno - "megrázkódtatta a hajót, ki-
oltotta a villanyvilágítást, megállította a pörget-
tyus iránytut, és a naszád belsejében olyan por-
felhot okozott, hogy még a bekapcsolt szükség-
világítás mellett is alig láttunk valamit. A közvet-
len közelünkben fel robbant bomba, amint azt ké-
sobb otthon megállapítottuk, a torony külso falán
vastag, szürkésszínu lerakódást okozott... Midon
este a vízszínre emelkedtünk periszkópunkkal,
több mint 30 ellenséges egységet számoltunk
össze, amelyek nagy félkörívben, nem messze
tolünk lassú menetben észak felé haladtak. Elo-
ször leállítottuk a gépeket, majd jobbra kitértünk
az albán partok felé. így szabadultunk ki az ül-
dözok gyurujébol s most már szabadon foly tat-
tuk utunkat hazáig ..."
Az elsüllyesztett romboló a brit PHOENIX volt.
Az U 27 ezen az útján 2020 mérföldet tett meg
185
 a felszínen, s a víz alatt mindössze 50 mér-
földet.
A torpedózás, illetve a célzás nehézségeirol
Déry Erno így számol be: ".,.Az angolok és a
franciák, hogy a sebesség becslést és a menet-
irány meghatározását megnehezítsék, a hajó ol-
dalára ál-orrhullámot festettek. A menetsebes-
ség meghatározásánál ugyanis az orrhullám
nagysága fontos szerepet kap. A hamis orrhul-
lám sok téves beállításnak vált okozójává .... A
hajó irányának meghatározását is megnehezí-
tették, mégpedig úgy, hogy az árbocokat nem a
szimmetria-síkban, hanem az egyiket kissé a
jobb oldal, a másikat kissé a baloldal felé, és
nem a megszokott hátradöntéssel, hanem for-
dítva állították fel. Hasonlóan jártak el a kémé-
nyekkel is. A hajóhidat (parancsnoki hidat) pe-
dig ferdén vezették át. Az így álcázott hajóknál
\
nem maradt más hátra, mint minél jobban meg-
közelíteni és úgy megtorpedózni. Ennek az volt
Az U 11 parancsnoki hídján Déry Erno fregatthadnagy az elonye, hogya kis távolságból indított torpe-
és a kormányos matróz dó elol a hajó nehezebben térhetett ki. Viszont
nehezebb a helyzete a tengeralattjárónak, ha
\ menekülni kénytelen ... Az éjjeli támadás jóval
nehezebb, mint a nappali, mert az rendszerint
csak a víz felszínén és nagyobb távolságról hajt-
\
ható végre. Éjjel nem merülünk teljesen a víz
alá, hanem csak annyira, hogy a torony felso ré-
sze a vízbol kiálljon. A támadásnál ezért külö-
nösen ügyelnünk kell arra, hogy észrevétlenül
férkozzünk a megtámadott egység közelébe. A
megközelítésnél tekintetbe kell venni a világo-
sabb égboltot, annak irányát, a holdat és a hul-
lámverés irányát. Sebességünket úgy kell sza-
bályoznunk, hogyatengeralattjárónak a kiálló
részei minél kisebb hullámsávot képezzenek
maguk mögött ... Éjjeli támadáskor a kötelék ha-
jói közül már nem lehet válogatni. Meg kell elé-
gedni annak az egységnek a megtorpedózásá-
val, amelyik az adott viszonyok között a legered-
~I ményesebbnek mutatkozik. Oe ha a biztosító
egységek éberek, a támadás kevés eredmény-
nyel kecsegtet ..,"
Az U 27 június 9-tol 12-ig Albánia elott cirkált,
majd néhány napra a dokkba került. Ez ido alatt
az emberek kipihenték magukat.
Az U 27 június 22-én indult el utolsó beveté-
Anémet U 38 tengeralattjáró belegabalyodott az sére. Amikor 14 órakor elhagyta a horgonyzó-
otrantói hálóba, de kiszabadult (Cattaró, 1916. XII. 23.) helyét és a legénység sorfalat állva búcsúzott a

1
 Bocchétól, még senki sem sejtette, hogy ez lesz
a cs. és kir. haditengerészet tengeralattjárói ál-
tal megtett leghosszabb út, és hogy ez a naszád
lesz az, amelyik a leghosszabb ideig tartózkodik
majd távol a hazai kikötojétol.
Az elsüllyesztett hajók számát tekintve is az
U 27-nek ezt az utolsó útját tekintjük az oszt-
rák-magyar tengeralattjárók legsikeresebb kifu-
tásának. Júliusban az U 27 parancsnoka kilenc,
augusztusban ketto, szeptemberben pedig 14
kereskedelmi hajót süllyesztett el. Ugyanebben
az idoszakban az U 31 parancsnoka, Hermann
Rigele sorhajóhadnagy egy, Wolf sorhajóhad-
nagy az U 41 parancsnokaként ketto kereskedel-
mi hajót süllyesztett el. Seyffertitz sorhajóhad-
nagynak, az U 47 parancsnokának a CIRCÉ ten-
geralattjáróval szeptember 20-án vívott harcát
már ismertettük. Az utolsó ellenséges hajót szep-
tember 26-án Wolf, az utolsó elottit hat társával
együtt Holub sorhajóhadnagy és legénysége
szeptember 20-án küldte a tenger mélyére.
Az U 27 utolsó földközi-tengeri útja egyéb ese-
ményekben is bovelkedett. Június 30-án haladt
FÖLDKÖZI-TENGER
o 500 km
l J
Az U 27 útja a Földközi-tengeren
át az Otrantói-szoroson, s itt számos orhajót lát-
tak. Egyedül Fanónál húsz halászgozöst, több
kötött léggömböt és egy ilyen léggömbbel felé-
jük száguldó rombolót számoltak össze.
"Amikor a léggömböt észrevettük - mondja el
Déry Erno az esetet -, mintha mi sem történt vol-
na, zavartalanul folytattuk utunkat. Mihelyt az el-
lenséges megfigyelo a léggömb kosarából meg-
látott minket, rombolóját azonnal felénk irányítot-
ta. A romboló nagy sebességgel közeledett, ami-
nek az lett a következménye, hogya léggömb
mind lejjebb és lejjebb kényszerült, végül már a
vizet verdeste. Elképzelheto, hogy mit érzett a
kosárban a megfigyelo! Ugyanekkor bennünket
elveszített a szeme elol. .." Késobb a romboló
megtalálta az U 27-et, sannak gyorsmerüléssei
kellett víz alá bújnia.
Július 3-án a Kalamata-öbölben megállították
a görög EVANGELlSTRIA vitorlást, s mivel a tá-
volban újabb vitorlás tunt fel, a megállított hajón
léket ütöttek és így süllyesztették el. A távolból
közeledo vitorlás utasszállító volt, amelyet át-
vizsgáltak, majd útjára engedték.
FéKéTé - TéNGéR
4-NovigGcios he(yzetme9hatoroz~s
pDntjD
--F"e{szinen
----.-- vIz alatt
1918. VI. 29. és IX. 26. között
187
 Ugyanezen a napon átvizsgálás után még két
másik, az AGIA TRIAS és a PANGHlA nevet vi-
selo görög vitorlást is felrobbantották.
Július 4-én haladtak át a Cerigo-szoroson, 5-
én egy brit romboló elollemerültek, de a viharos
tengerjárás miatt nem tudtak torpedót kiloni. Jú-
lius 6-án az ágyúval felfegyverzett SAN NICOLA
olasz vitorlást küldték hullámsírba, július 9-én, a
korábban berendezett Ovo-szigeten várakoztak,
majd a görög TREIS ADELPHON Schoonert
süllyesztették el. Közben füstöt láttak a láthatá-
ron. Lemerülve vártak. Hamarosan egy furcsa kis
gozös jelent meg. Orrára a spanyol nemzeti szí-
neket festették, tatján a spanyol kereskedelmi,
foárbocán a spanyol hadilobogó. Felemelkedtek,
és egy ágyúlövéssei megállították. Átvizsgálása-
kor a fedélzetén találták Don Andreas Lopez de
Vega követ, meghatalmazott minisztert, aki egy
bécsi és egy berlini menlevél birtokában Ale-
xandriába tartott. Útjára engedték. (Késobb, jú-
lius 11-én ezt a ROBERTO nevu gozöst a von
der Lücke sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt
álló német U 93 elsüllyesztette.)
Július 1Q-én megpróbáltak utolérni egy tank-
hajót, de sikertelenül. Majd két görög, az AGIOS
GEORGIOS és az AGIOS LOV KAS nevu vitor-
lás jött szembe, borral, illetve olajjal megrakod-
va. Mindkettot elsüllyesztették. A következo na- pel sem lettünk volna képesek elérni a Bocchét.
pon egy újabb vitorlást vettek uzobe, de mivel Azt viszont tudtuk, hogy a szövetséges Törökor-
a búvárnaszádnak csak az egyik motorja mu- szághoz tartozó Beirutban német tengeralattjáró-
ködött, a másikat még javították, ezért nem ér- támaszpont van. A parancsnok úgy döntött, hogy
ték utol. Két másik vitorlást sikerült feltartóztatni
és elsüllyeszteni (AGIOS KONSTANTINOS és odáig sem tartott ki, és így szerencsésnek mond-
MARIGO). Visszatértek Ovo szigetére.
Ll
A francia MASHOBRA gözöst az U 29
süllyesztette el. Legénysége mentöcsónakban,
Dürrigl sorhajóhadnagy búcsút int nekik
188
Július 14. és 16. között a Kasos-szorosban vá-
rakoztak, s csak egy francia vitorlás akadt horog-
ra, azt azonban, mivel üres volt, tovább enged-
ték. 17-én a Kasos-szorostól északnyugatra or-
ködtek, majd 18-án elindultak Ras el Tin felé. 19-
én füstoszlopokat pillantottak meg, s feléje indul-
tak. Öt gozösbol, egy jachtból és több halászgo-
zösbol álló konvoj közeledett, de azok annyira
rendszertelen cikcakkban haladtak, hogy nem Ie-
hetett kiszámítani, hol álljanak lesbe; nem is ju-
tottak lanszírozáshoz. 21-én nyugati irányba
Derna felé indultak. Július 24-ig az afrikai part kö-
zelében egy motorral hajóztak. Éjjelenként meg-
álltak. Mivel már több mint egy hónapja voltak
úton, s az üzemanyag- és az élelmiszerkészletek
is megcsappantak, július 25-én a parancsnok el-
határozta, hogy hazatérnek. Déry Erno ezt így ad-
ja elo: "Indulás elott ellenoriztettem a különbözo
üzemanyagtartályokat és nagy meglepetésünkre
rájöttünk, hogy kenoolajunk majdnem elfogyott.
Hogy miért? Sohasem sikerült megállapítanunk.
Feltételeztük, hogy egy újonnan behajózott gé-
pész valószínuleg a fenékvíz kiszivattyúzásakor
eltévesztette aszelepeket, és miközben a fenék-
vizet akarta kiszivattyúzni a tengerbe, a kenoola-
jat távolította el a tartályból. A hiány olyan nagy
volt, hogy ilyen körülmények között még egy gép-
Beirutba megyünk. Sajnos, kenoolajkészletünk
hattuk magunkat, hogy az Égei-tengeren elsüly-
Iyesztett vitorlásokról tekintélyes mennyiségu olí-
vaolajat és vitorlafelszerelést zsákmányoltunk.
Azt a körülményt is számba vettük, hogya Föld-
közi-tengeren ebben az évszakban állandó a
nyugati szél, és így lehetoségünk lesz vitorlával
haladni. így indultunk tehát július 25-én kelet fe-
lé. Az olívaolajat megfelelo keverékben próbáltuk
használni, azonban csakhamar kitunt - amit kü-
lönben sejtettünk is -, hogy ez a Diesel-motorok-
hoz nem alkalmas, mert a dugattyúgyuruk hamar
elvesztették rugalmasságukat. Addig, amíg a tar-
talék dugattyúgyuruk tartottak, pótolhattuk oket,
de csakhamar a tartalék is elfogyott. Most már
csak a vitorlázás maradt hátra, mert a víz színén
nem akartuk villanymotorjainkat használni.
Az U 22 tengeralattjáró
A teljesen kitolt periszkóphoz, mint árbochoz,
felerosítettük a vitorlát, és ha kedvezo volt a szél,
jól haladtunk. Reméltük, hogy senkivel sem ta-
lálkozunk. Hogy villanyfogyasztásunk minimális
legyen, kikapcsoltuk a segédgépek világítását. A
pörgettyus tájolót nem állíthattuk le, a villanytuz-
helyen csak reggelit és ebédet foztünk. A naszád
vitorlával óránként öt mérföldet tett meg.
Már utazásunk második napján nagy izgalom-
ban volt részünk, mert Krétától délre járva, há-
rom japán rombolóval találkoztunk, amelyek két
mérföldre haladtak el mellettünk anélkül, hogy
ezt a furcsa vitorlást alaposabban szemügyre
vették volna. A következo három napban idon-
ként az egyik motor is segített a vitorlának. Éj-
szaka különbözo javításokat végeztünk. A szíriai
partokról nem lévén térképünk - eszünk ágában
sem volt eredetileg Beirutba mennünk - megle-
hetos bizonytalan érzéssel hajóztunk arra a vi-
dékre. A beiruti rádióállomással hiába próbáltunk
összeköttetésbe lépni, nem válaszolt. Mint ké-
sobb kiderült, vették a hívásunkat, de nem vála-
szolhattak, mert nem ismerték a kódolásunkat és
nem tudták, hogy szövetséges naszád ról van
szó. Ezért Beiruttól északra, Ras el Sukah elott
megálltunk.
Másnap, július 31-én a partközelben hajóz-
tunk, s tevekaravánoktól tudtuk meg, merre fek-
szik Beirut. Biztonság kedvéért már elozoleg tö-
rök lobogót vontunk fel, nehogy tuz alá vegye-
nek bennünket. Ekkorra már leszereltük vitorlán-
kat, és mivel a kenoolajunk teljesen elfogyott, ak-
kumulátoraink segítségével futottunk be Beirutba
és kötöttünk ki a mólón. Hamarosan két német
és két török tiszt jött az U 27 fedélzetére, majd
Ausztria-Magyarország konzulja is meglátoga-
Az U 27 tengeralattjáró
tott bennünket. Feltártuk helyzetünket, de Beirut-
ban mindössze 600 liter kenoolaj volt. Megígér-
ték, hogy hozatnak Tripoliszból, addig várjunk.
Augusztus 10-én kaptuk meg az olajat, addig a
motorokon dolgoztunk. Az eredeti tömítogyuruk
helyett öntöttvas lámpaoszlopból esztergályoz-
tunk dugattyúgyuruket. Bár volt olajunk, hazain-
dulásunkrói mindaddig szó sem lehetett, amíg a
megérkezésünkkor azonnal igényelt tömítogyu-
ruk meg nem érkeznek. Várnunk kellett. Kény-
szeru vesztegelésünket arra használtuk fel, hogy
rövid portyákra indultunk. Repülojelentések sze-
rint Famagusta (Ciprus) kikötojébol konvoj futott
ki. Találkoztunk a két gozösbol és egy kíséro tor-
pedónaszádból álló kötelékkel. Éjszaka volt, nem
merültünk le, hanem lanszíroztunk. A második
torpedó talált, az elso csodöt mondott. A másik
gozös a kísérojével együtt eltunt a feneketlen sö-
tétségben. Mi pedig leállítottuk egyetlen muködo
motorunkat és várakoztunk. Hajnalban, nagy
meglepetésünkre, annak a helynek a közvetlen
közelében, ahol tegnap az egyik gozöst elsüly-
Iyesztettük, megpillantottuk a másikat. A horizon-
ton pedig a torpedónaszád vesztegelt. Nyugod-
tan álltak, mintha mi sem történt volna. Gyanús-
nak találtuk az esetet. Tüzet nyitottunk, Hardy tü-
zéreinek lövedékei jól ültek, de a gozös azt nem
viszonozta. Ezután torpedóval elsüllyesztettük. A
láthatáron várakozó torpedónaszád tüzet nyitott,
ezért lemerültünk. Amikor egy ido múlva felszín-
re emelkedtünk és a süllyedés helyére mentünk,
láttuk, hogy mindenféle úszkált a vízben, mint
például ládák, egy egész kecskenyáj, tutajok stb.
Ezekbol adarabokból és egy mentoövbol állapí-
tottuk meg, hogy ez a hajnalban megtorpedózott
hajó a két löveggel felfegyverzett brit ANHUI volt.
189
Hogy az este elsüllyesztett hajónak mi volt a ne-
ve, sohasem sikerült megtudnunk. Késobb kide-
rült, hogy az ANHUI legénysége az esti táma-
dáskor megijedt, az éjszaka leple alatt egysze-
ruen elhagyta hajóját, és a torpedónaszádon ke-
resett menedéket. Még néhány napig cirkáltunk,
közben egy teljes napon át javítottuk motorun-
kat. 18-án futottunk be Beirutba ..."
Déry nem említi, de a parancsnok jelentésé-
bol kitunik, hogy az olaj, amit kaptak, nem vált
be. Olyan suru volt, hogya motorok leálltak, s
Bejrútba ismét csak villanymotorral tértek vissza.
Aztán néhány napig ismét amotorokkal bíbe-
lodtek, a parancsnok pedig olaj után futkosott.
Végre anémet U 65 adott át nekik 1,5 tonna
kenoolajat. Másnap egy rövid vállalkozásra in-
dultak. Szeptember 7-10. között Tripolisz elott
álltak. 11-én megállították, majd Bejrútba vontat-
ták az ANTOINETTE nevu kis francia vitorlást.
Szeptember 12-én - miután otthonról megér-
keztek a tömítogyuruk - elindultak haza. Holub
sorhajóhadnagy úgy tervezte, hogy eloször az
Égei-tengeren vadásznak, de ha marad torpedó-
juk, a Jón-tengeren is várakoznak néhány napig.
A hazafelé tartó U 27 eredménylistája: szep-
tember 14-én fel robbantotta a görög AGIOS
NICOLAOS, szeptember 17-én meglékelte és
elsüllyesztette az olasz PORTARITISSA és
SOFlA, 18-án a görög ADELPHOTIS és AG.
AMMA, 19-én az ugyancsak görög AGIOS
SPIRIDION vitorlásokat.
Szeptember 20-án az U 27 támadásának a
Matapan-fok közelében, reggel hét órától 15 óra
30-ig a következo görög vitorlások estek áldoza-
tul: AG. NICOLAOS, AG. SPIRIDION, PROF.
ELIAS, THEOLOGOS, DRAGONOS, valamint
két kisebb, amelyeknek nem volt nevük. Az egyik
hét, a másik tíz BRT-s volt. A két név nélküli és
a DRAGONOS személyzetét a tengeralattjáró a
fedélzetére vette, mert egyiknek sem volt men-
tocsónakja, és egy arra haladó személyszállító
vitorlásnak, illetve egy halászvitorlásnak adta át
oket.
190
A tengeralattjáró szeptember 23-án érkezett az
Otrantói-szorosba. Délután riadómerüléssei igye-
keztek elbújni egy repülogép elol, amely három
perc múlva le is dobta elso bombáját. Miután az
ellenség tudomást szerzett róla, hogy egy tenger-
alattjáró igyekszik hazafelé a szoroson át, Holub
sorhajóhadnagy egyelore déli irányban hajózott
tovább. Az éjszakai áthatolás is nehéznek ígér-
kezett, mert a tenger tükörsima volt, és a holdat
egyetlen felho sem takarta el. Üzemanyag és éle-
lem volt még boven. Reggelre azonban a táví-
rászmester belázasodott és a láza egyre maga-
sabb lett, a gyógyszerek nem használtak. Holub
sorhajóhadnagy ezért elhatározta, hogy mégis
megkísérli az átjutást a szoroson. Szeptember
25-e elso órájának elso perceiben érkeztek visz-
sza ismét a szorosba. Az U 27 nagyszámú rom-
boló, zajfogó jelzovel (passzív akusztikus felderí-
to berendezés, amely jelezte a közelben levo ten-
geralattjáró zaját), továbbá hálóval felszerelt ha-
lászgozös között igyekezett szép lassan átóva-
kodni. Ámde hajnalban az ellenség felfedezte a
tengeralattjárót, amely így három óra 15 perckor
kénytelen volt lemerülni, s csak 11 óra 30 perc-
kor tudott ismét a felszínre emelkedni.
Az U 27 1918. szeptember 26-án, pontosan
déli 12 órakor futott be a Bocchéba, és vetett hor-
gonyt Gjenovic elott. Felszínen 4200, víz alatt 70
mérföldet tett meg. Összesen 97 napig tartózko-
dott távol hazai kikötojétol. A parancsnok részle-
tes, összefoglaló jelentésébol csupán néhány
sort idézünk: "A homérséklet a legénységi helyi-
ségekben 350-ig, a gépházban 550-ig emelke-
dett. A páratartalom 1OO%-os volt, ezért a víz ál-
landóan csöpögött a falakról, csövekrol. .. Az
amúgy sem remeklo szakácsnak sikerült az
egyébként nehezen elrontható ételeket teljesen
ízetlenné tenni ... A hajón sokat szenvedtünk a
férgektol. Ennek ellenére az ember és anyag
egyaránt kiállta a próbát. .."
Az U 27 október 5-én elindult Pólába nagy ja-
vításra. Október 7-én érkezett meg, de piros-
fehér-piros lobogó alatt többé nem futott ki.
Zárszó

1918. október 29-én a Szlovének, Horvátok és Akkor az ortisztek vezényszavára a zászlósha-

Szerbek Nemzeti Tanácsa, amely az alakulóban jón bevonták a kék-sárga jelzolobogót. A kürtö-
levo új délszláv állam kormányzati szerveként sök jelére az orség matrózai fegyvereiket csore
Zágrábban muködött, megállapodott az uralko- töltötték. A jelzomatrózok a parancsnoki hidakról
dóval, IV. Károly császárral és királlyal a hadi- a "Iobogót bevonni!" vezényszót kiáltották, az or-
flotta további sorsáról. Ennek a megállapodás- tisztek tüzet vezényeltek. Az orség össztüzére a
nak az értelmében az uralkodó október 30-án el- kürtösök fújni kezdték a díszjelet, majd a zene-
rendelte, hogy a flottát minden tengerészeti in- kar is rázendített a gotterhaltéra (az Osztrák-Ma-
tézményével egyetemben adják át a Délszláv gyar Monarchia közös haderejének hivatalos
Nemzeti Tanácsnak. himnusza; a. m. Isten, tartsd meg ...). Mindenki a
A flotta hivatalos átadására másnap, október lobogó felé fordult, és tisztelgett. Sekkor eIdör-
31-én Pólában, a VIRIBUS UNITIS zászlósha- dült az elso ágyúlövés, amelyet szabályos ido-
jó fedélzetén került sor. A jegyzokönyv aláírá- közökben követett a többi. Összesen huszonegy.
sa után, 16 óra 45 perckor 21 ágyúlövés köze- Közben a kormányos altisztek lassú ünnepélyes-
pette bevonták a csatahajón - vele egy idoben séggel megkezdték a lobogó bevonását. A him-
a Pólóban horgonyzó többi úszóegységen is - nusz és a díszjel elhangzása után, de még a lo-
az Osztrák-Magyar Monarchia haditengeré- bogó bevonása alatt a kürtösök az "Imához!" je-
szetének lobogóját. A hajóhad parancsnoka - let fújták, majd annak befejeztével a zenekar rá-
Horthy Miklós altengernagy - törzsévei együtt zendített az "Ima csata elott"-re.
partra szállt. Ezt követoen - ugyancsak 21 A szertartás kilenc órakor befejezodött.
ágyúlövéstol kísérve - felvonták a jugoszláv lo- Ezután - ugyancsak huszonegy ágyúlövés kö-
bogót. zepette - felkúszott a MONARCH árbocára a
A Bocche di Cattaróban horgonyzó hajókon Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Taná-
egy nappal késobb, november 1-jén került sor az csának ideiglenes lobogója.
ünnepélyes aktusra. Az errol szóló parancs csak S ekkor, az öböl bejáratában egy tengeralatt-
október 31-én este érkezett a Bocchéba. járó tunt fel, a szolgálatából lassan befutó U 14,
November 1-jén reggel nyolc órakor minden árbocán még a piros-fehér-piros lobogót csattog-
hajón és naszádon felsorakozott a legénység. tatta a szél. Hídján a parancsnok, Pistel Hugó
A MONARCH csatahajó árbocára felkúszott a sorhajóhadnagy mellett második tisztje, 1I0svay
zászlóbevonásra felszólító kék-sárga jelzolobo- Sándor fregatthadnagy és harmadik tisztje,
gó. Aztán felhangzott a kürtjel, amely fegyverbe Edwin von Scheure fregatthadnagy, fedélzetén
szólította az orséget. Ugyanekkor a MONARCH pedig a tisztelgo sorfalat álló legénysége.
hátsó fedélzetén felsorakozott a zenekar. A kor- így ért véget az Osztrák-Magyar Monarchia
mányos altisztek minden hajón és naszádon a haditengerészete tengeralattjáróinak elso, egy-
lobogókötelekhez léptek és levették sapkáikat. ben utolsó háborúja.

191
-"3& ~OP "'''' ~?- 8" ~ -8 ~ ~

ten 9 t! ral att j ~!LÓJn ~,151,t ()! t él'l.e~e IJ1,~ o 7",,:,.J,ft,1~~i

 o 10km
1 J

"

oPORER

c _ ~ ++
FORNO

ADRIA

KIS o 00
BRIONliflj M
o

oDO PUNTlSELLA
~t::J <:>'t/-. pta Christo erod
I '\./ 'i'" ~'i'" ·Pofai RÓdió
PENEDA-CSUCS (:)" c.,t::J

{(-
(, POLA
Louise erod
Musif er8d ~+ .Polai Nagyródió

Az isztriai partszakasz térképe Parenzótól Póláig

192 agryar/~a i
d te: n 9 er ész e t
Függelék

A cs. és kir. tengeralattjárók által elsüllyesztett (zsákmányolt) hajók

Jüstel
ném.U
4200
41
41 54
53
55
Singule
Trapp
lopa
lop
A
12
Velence
U5
LerchU510
47
422807
3945
453512
422317
41
41 U4
40
Fahndrich ÉFlORE
INDAVERDI
HILUSSIE
5
7350
252/3003(földrajzi
BUONA
13
HAlLIE
szem.
16
15120
303
ERlEN
Velence
10400
26
11
20
46
a40
45
37 ÉPN
LÉON
550
AMALFI
1065 Ét23tÉtÉ
telott
NEREIDE
80
VIRGINIA
1074
CEFALONIA
25
GJOVADJE
UNIONE
É
É
PAPAGALLO
10
62
25
FIGLlO
GIUSEPPE
MEDUSA
parancsnoka
1900
1915
Chioggiától15
1330
1911
1911K
1830
181507
16
1925
1932
1931 1545
BRT-ben'
helyzete
tengeralattjáró
tK II.
DI
DEL
1.
fok,
FORTEperc)
K neve
lobogójaDULCIGNO
GAMBETT
elott
ALBÁNIA MAR
PRELlGIONA É Az elsüllyesztett
olasz
A
albán
GARIBALDI
mf-re keletre
montenegrói
francia
görög
albán (elfogott) hajó
Az elsüllyesztés (elfogás) nagysága
XI.
Ill. 22.
28.

193
 Hundecek
41
41 U
41
41
U657
59
59
U4
404717
08
4019
U5
4009
4009
40
4001
4008
3600
37
3412
3853
3639
U4
3802
3502
3945
36
3810
35
3835 40
10
Falkhausen
3840 17
Fahndrich
Hudecek
3955 29
27 -
5315
A
Schlosser É
118
15
Rzemenowski
Teufl
3639
Prasil
3550
4000 -RENAUDIN
É3(földrajzi
HALIL
JEAN
475
2238
7929
3495
10
680
204
4309
162092
370
2207
3486
13
2500
8326
14
283500
1905
3935
4809
12
8205
18
3191É
STURA
746
FOURCHE
MARGARETHA
INVERBERVIE
NEMBO
POLCEVERA
DALTON
MERITOS
MASHOBRA
TEAKWOOD
ANTONIO
1505ÉÉÉ
ITALIA
ROLAND
703
CEFIRA
890
HAIGH
MARIONGA
1500
BERTHILDE fok,
helyzete
tengeralattjáró perc)
neve
t t lobogója
-
3755
3954
Singule
Zopa 800
3125JOHN
CITTA
parancsnoka
Trapp P
1915
1925
1915K
1920
1922
2020
1900
1910
1850
1615
1734
1930
2240
1520
1725
21
1843
2205
2201
1730
152405
1536
223605
1650
1848
1715
1945 RINCIPE
IMPETUOSO
PONTE
ZENOBIA
PERSEO
EDUÁRD
MONGARA
BRT-ben'01
10
15 KBART
MORDENWOOD HALL
PRITCHARD
DI II. francia
SCIESA
UMBERTO
KMESSINA
MARIA
CORBIERE francia
brit
olasz
obrit
lasz
GOULANDRIS
albán
Az elsüllyesztett
görög (elfogott) hajó
Az elsüllyesztés (elfogás) nagysága

IV.1.10.
1.

194
 3538
3542
382508
3810
3346
354905
Trapp 5251
3881
3683
Molitor
HudecekREPALLO
3805
3515
Holub
35
3626
Vio
36
3526
3405
3553
403528
47
4331
3811
27
4247
4257
U 40
U 15
10
31
32
2422
3754
3651
3420
4170
14
3627
3618
2908
Hudecek
3445A
3296
370905
3400É TAXIARCHIS
4239
3050
3545
355805
3452
344005
3538
Schlosser
3453
33575134
3071
43
3540 21 8(földrajzi
ITINDA
É
46
É2468
MASTON
1535
MICA
AYR
4021
LEALTA
MARIA
40
4073
2773
17
2282
TITlAN
2841NAIRN
6É
ÉÉ
EVANGELlSTRIA
AGIOS
PANAGHIA
S.
BRAD
WEST
ANGLO
5684
MANCHESTER
UGANDA
STOL
GARTNESS
PORTO
BOSFORO
CONSTANCE
SAN
KILWINNING
4016
ORIONE
GOOD
ELSISTON
11480
BONTNEWYDD
MILAZZO
parancsnoka
Seyffertitz
Krsnjavi
Nejebsy 2513
262905
2552
2245
1 650
164301
1650
2350
1537
1814
1840
1505
1534
1205
1440
1320
1606
1725
1250
1630
1730
1920
1728
1850
1950
22
1916
1705 É
NICOLA
EUSTON
56
19
BRT-ben* ÉDON
ANTONIOS K
fok,
helyzete
tengeralattjáró
Élobogója perc)
neve
DIMITRIOS
TFORD
WALES
NIELSEN
HOPE CITY
CANADIAN
DI ADALlA
K HALL SPINNER
olasz
brit
brit
olasz
THUPILATOS
francia
Az elsüllyesztett
görög
görög (elfogott) hajó
Az elsüllyesztés (elfogás)
nagysága
1. 1.

195
 3635
402205
3605
3538
3504
3639
453405
3639
3539 A39
2209
3451
342032
3636
3539
3650
3730
3547
36
3604É
3545
3626
3657
3642
3657
3657
365901765
360605 -
14
12
67
40
JULIA
48
PHOENIX
58
ANHUI
Kasseroller
ANGELlKI
KasserolIer
Wolf
Holub 3592
41
31
U 14
41 47
27 É7(földrajzi
17
5
6
tengeralattjáró
30
ANTOINETTE
CHATHAM
4604
113
AGIA
EV
É 9
16
ADELPHOTIS
26
GIUSEPPINO
29
É
53
16
18
13
103
THEOLOGOS
nincs
10
DRAGONOS
parancsnoka
Rigele 11
1908
2512 3t34
09
É
AGHIOS
MARIGO
AMIRAL
É
340805
372705
221805
21
3251
1258
2608
2210
2519
1830
2525
2400
25
Seyffertitz
222004
1925
2205
221206
220508
BRT-ben'É
16
19 É fok,
helyzete
ANGELlSTRIA
5905KTRIAS
AMMA
neve
PORTARITISSA
SOFIA
6
PANAGHIA
SAN
TREIS
AGIOS
498
CIRCE
AG.
PROF. perc)
neve
lobogója
DIONISIOS
KONSTANTINOS
KCHARNER
NICOLAOS
ÉtSPIRIDION
NICOLA
ADELPHOI
GEORGIOS
SPIRIDION
LOV
NICOLAOS
ELIAS PADRE
KAS görög
brit
brit
olasz
francia
Az elsüllyesztett
görög
görög Az elsüllyesztés
(elfogott) hajó
(elfogás) nagysága

, A táblázatban mértékegység nélkül a kereskedelmi hajók szerepelnek BRT vízkiszorítással, a hadihajók t-vel jelöltek.

196
 Felderítetlen nevu és nemzetiségu, elsüllyesztett gozhajók

U 41
3407
1427
1424
21 1410Wolf
3451
3620
32
U4035
29
27
40
3246
17
40
3700
3506
3505
35
3750
3614
3512
1311K
00
1556
2319
1840
171034 K ?A tengeralattjáró
Kasserolier
Prasil
Holub
É 3000
É 8000
4500
5000
4000
1000
Trapp(földrajzi
Rigele Az
Krsnjavi elsüllyesztés nagysága (SRT)
fok, perc)helyehajó
Az elsüllyesztett
száma
V.22.
1. 3.

Elfogott és szabadon engedett, vagy torpedótalálatot kapott, de el nem süllyedt hajók

(földrajziták,
fok,kijavították.
Iyesztette.
perc)
Teufl
U EPHTUPHlA
vitorlás
cirkáló
Lerch 11
14
12
ITALIA
romboló
U4 27
DUBLIN
41 31
JEAN
SAKAKI
parancsnoka41
sága19
15neve
cirkáló
fajtája
KÖNIG
WEYMOUTH
4044
3610
kórházgozös
Trapp
Rigele
csatahajó
Singule g ozös48 60
ÉBART
23470
É3498
(SRT)19
5400
É BRT
19
10
1933
5250
28
É10484
23 ALBERT
800
46 55
BRT
BRT t50AKtengeralattjáró
ttKelvontat-
K KMáltáraA megtorpedó-
Megjegyzés zott hajó nagy-
Olasz;
Brit;
Francia;
Japán;
A torpedózás Brindisibe
saját Görög;
erobol
helyehalott, rakomá-
13
1917.
elérte
német
X.2.
1. 20.
XIII.
VI. halott.
vontatták.
Pireusba
alattjáró
ták,
batták,
badon
nyát VI. 18-án
vontat-
Brindisit,
kijavították.
a
21.
11.
9. tenger-
elsüly-
engedték.
vízbe
majd sza-
do-
16 24
É 22 15 K

197
 Elsüllyedt cs. és kir. tengeralattjárók

U3
Zopa
F A
Bézárd
UU5
Strnad
1223
Schlosser
Falkhausen
Fáhndrich
U6NEMBO
30
16
Müller
Lerch20
12
10
BISSON
parancsnoka
AIRONE-torpedó-
Ulmansky olasz
10 ?Az
tengeralattjáró
fogságba
vissza;
elsüllyedés
Fasana-csatorna
romboló
háló
került
ba
akna Március
akna Albánia
került.
Caorle
romboló
6halott,
4008;
Mindenki
221
452333;18
1918. 1930
a4025;
halott,
VII.
pontjáról,
tengeralatt
halott,
Valószínuleg
Személyi 31-én
aDél-Adria
4549;13152
halott,
halott,
17halott, atúlélo
ahajó többit
-túlélo
123645 20
25-én fo
1920
helye
elott
Otrantói-szoros -kifutott
nem
-túlélo
kerültek.
ahova
többi
többi
az 21
Tagliamento-torkolat
veszteség a-volt.
támasz-
kimentették.
-nem
nemtúlélte,
fonyi
(12 fo)volt.
nem
többé
14 fovolt.
kiemelték,személy-
nem
fogságba
volt. tért
fogság- (földrajzi fok, perc)
elott Az elsüllyedés Megjegyzés
oka
szoros
1930
3248
18
ében15 kijavították,
szolgálatba
zetévei
1917.
Triesztbejúnius
együtt
kijavítását. 1918.
állt,
23-án
vontattáknyomtalanul
mint
VilI.
kiemelték,
s oktatóhajó.
27-én eltunt.
megkezdték ismét
II.
IV. 21.
V.13.
VilI. 1-2.
12.

198
 1918. november 1-jén építés alatt álló új cs. és kir. tengeralattjárók
-- ---
összeállítva
B
ségeIli
hajógyár,
1100anyag
sza
Budapest-Fiumében
Weser
647
840
818Bili
620
498
széles-
hosz-
szorítá-
88T
Germania
8tabilimento
513
Cantiere
1917.
75,9
3,4
6,7
71,6
1136,5
3,8
Ganz
55,8
3,6
járata
848,5
73,2
3,3
6,3
1183,5
55,1
5,8
mély-
Danubius,vízre
tetésének
818
840513
1917.
Triestino,
1916.647A6 -XI.
tásának
ségi és Budapest,
megrendelve
Bili
bocsá-
méterben
XII. %-ban
Ill.
Navale
26.
építve:
29.
Tsa.
megépített-
típusa
Cantiere
Megrendelve:
Danubiusban fokaés
Az 26.
építo
Navale
25
Tecnico
Danubius
CNT,
gerincfek-
Fiume üzem
telephelye
építve,
-
?DGTMonfalcone
71
60
35
90
54
47 ATrieszt
25tengeralattjáró
30 Germania
30
15
neve
Austria-Muvek, 1916. IV.
20 1917.
ideje X11.12.
1918.1.26.1918.
19. IV.
1918.
1918. 22.
Ill. 12.
V. 6. 15 15 Waggon-
Cantiere
Triestino, Navale
Trieszt
Monfalcone
110
102 és Monfalconében anyag megrendelve
Gép-,
(a
Budapest és
összeállítva:
továbbiakban:
(Obuda)
Danubius) - Hajógyár
Triestino,
h?jógyár, Budapest Pólában
Fiume Rt.,
építve: DGT (Austria-Muvek)
58, 59 115,116,

199
 Olasz tengeralattjáró-veszteségek a Földközi-tengeren, beleértve a Dardanellákat is

száma,
MEDUSA
Farinata
17BALlLLA
17
26 Hajó
NEREIDE
ALBERTO
W.4
JALEA
GUGLlE-
PULLlNO
GELlLEO
ZOEA
FERRARIS
H. 12°41'K
vizeken
fo
fo 16°15'45"K
Korzikától
nélkül
14°10'K
halott
halott
Rimini
5túlélo
CattaroCattaro Esemény
Kb.
Carlo
G.
elott
elott
DelGIACINTO
Uberti
Quentin
Giovanniti,
5
Elsüllyedés Kapitány
Ubaldo 13°31
Greco,
Veszteség
Teljes
megtorpedózta
elsüllyedt.
UB
Az U degli
15
Navigációs 45°34'É
42°23'17"É
45°38'É
16°10'K
Kb.
Kb.
1919-ben 'K
43°10'É
44°42'É
Ismeretlen
keletre,
fotorpedónaszádok
volt,
személyzet,
elsüllyesztették
hadifogoly
19 futott,személyzet
Valószínu
Egy
1972-ben
kimentették,
fo,
hajóemelo
megtámadta,
Viharos
A1918 személyzet
eltunt
nap
5CYCLAMEN
a(von
Magnavacca
brit januárjában
H1 személyzet
idoben
(von Teljes
múlva
nyom
leg
osztrák-magyar
Osztrák-magyar 30
1931.fo26és
alebontották.
ok, fo Durazzo
volt
elott
személyzet,
jugoszláv
cégde
aNincs
(Owen) aknára
degli ágyútuzzei
Lissa
osztrák-magyar
vontatás
teljes
02.
Heimburg)
Trapp)
hiba sloop
kiemelte,
Uberti,
legénység
elsüllyedt.
partra
veszteség
miatt 28-án a17
szigete
elhagyta.
futott
Brodospas
közben között.
többi
tévedésbolelott
foolasz
személyzet
aaz
vetodött,
kiemelték.
tévedésbol
tengeralattjáró parti
megtorpedózta,
TB
aknára 65,
zátonyraTB
futott halott
halott,
hajók
lebontották.
Capraia
megtorpedózta.
66 17. 12. 01-jén elvontatták Velencébe,
lence
ölnél
liola elott
Garibaldi- torkolatnál
Mint
Porto révkalauz
Triesztidi
közelében Piave
öbölben a helyszíne
fedélzetén volt Elsüllyedés
tria elott,
lagosa
getnél
onynál Osztrák-magyar
alapján
haditengerészet
Nazario kivégezték.
javításra
szigete Sauro osztrák
kiemelte,
hadbíróságszökevény.
lebontották.
ítélete
5.

200
Jegyzetek

[1] Földünk felszínén kereken 1 bar = 100 000 Pa (Pascal) nyomás uralkodik. Az SI-mértékegysé-
gek bevezetése elott 1 atmoszféra (1 at) nyomásról beszéltünk. (1 at = 1 N/m2 = 98066,9 Pa.)
A két mértékegység a mindennapos gyakorlat számára azonos értéku. A vízben lefelé halad-
va a közegnyomás 10 méterenként 1 barral fokozódik. így pl. a 100 m mélységbe merült ten-
geralattjáró-testre 10 bar túlnyomás (11 bar abszolút nyomás) nehezedik, s a merülési tartá-
lyokból a ballasztként beengedett vizet - a felmerüléshez - csak ennél nagyobb nyomású su-
rített levegovel lehet kiszorítani.
[2] A sorhajó a XVII. század óta a legnagyobb vitorlás hadihajó neve, illetve osztálya. Általában
három ütegfedélzetén 60-100 ágyút hordozott. A nála kisebb, többnyire két ütegfedélzetes ha-
jóosztály a fregatt, az egy ütegfedélzetes pedig a korvett. Ezek az elnevezések egyes hadiflot-
táknál a rendfokozatokban máig is megmaradtak.
[3] A rézlemezzei való borítást a kagylók és az algák rátapadása, valamint a faanyagot károsító
fúróférgek ellen alkalmazták.
[4] A hadihajók, így a tengeralattjárók nagyságát is az ún. foméretek (legnagyobb hossz, széles-
ség, merülés és az oldalmagasság) mellett legjobban a vízkiszorítás (szaknyelven a déplacement)
fejezi ki. Ez utóbbit m3 helyett egyezményesen tonnában (t) adják meg. (1 m3 víz tömege 1 t).
A tengeralattjáróknál kétféle vízkiszorítást adnak meg: a vízfelszíni és a merült (teljesen leme-
rült) állapotét. Ez utóbbi az elobbinél a befogadott ballasztvíz tömegével nagyobb. Amikor a ten-
geralattjáró a felszínen hajóként úszik, akkor is van merülése. Ez nem tévesztendo össze a le-
merülési képességévei, tehát azzal a vízmélységgel, amelyre a gyár által szavatolt biztonság-
gal képes lemerülni.
[5] A tengeri hajózásban a következo mértékegységek használatosak:
1 tmf (tengeri mérföld) = 1852,66 m
1 cs (csomó, hosszmérték) = 1/12 tmf = 15,41 m
1 lánchossz = 25 m
1 cs (csomó, sebesség) = 1 tmf/h
1 RT (regisztertonna) = 100 angol köbláb = 2,832 m3 térfogat
BRT (bruttóregisztertonna): a hajó teljes térfogata RT-ban.
[6] A lanszírozás mai jelentése - katonai, harci technikai vonatkozásaiban - indítás vagy kivetés
(lancer francia ige, a. m.: elhajít, dob, vet, kilo, lövell, lódít, taszít stb.). A torpedóveto, indító-
vagy lanszírozócso mindkét végén zsilippel zárható szerkezet, amelybol a torpedó indítása -
régen surített levego, ma inkább víz nyomása által kijuttatva - történik.
[7] A revolverágyúk az akkori idok kis urméretu (2-4,5 cm) gyorstüzelo lövegei voltak, amelyek
több, 4-6 db lövedéket ugyanennyi, egymás mellé helyezett csobol egyidejuleg lottek ki.
[8] A gozgép a gozkazánban fejlesztett goznek a kiterjedése során kifejtett expanziós munkáját, a
hengerében elmozgó dugattyú és tolórudazat által egyenes vonalú, majd forgattyús hajtómuvel
forgó mozgássá alakítja át, pl. a hajócsavar hajtására. Az expanziós munka jobb kihasználása
ugyanakkor a fajlagos géptömeg és a méretek csökkentését is eredményezi, ha az expanziós
folyamat nem csupán - mint a kezdetben - egyetlen túlságosan hosszú, hanem két vagy há-
rom henger között megosztva megy végbe. Ennek a korabeli tengeralattjárónál különös jelen-
tosége volt.

'·1
201
 [9] A tengeralattjárón kétfajta kormányszerkezet van. Az iránykormány vertikális lapátja a felszí-
ni hajókéhoz hasonlóan a faron, a hajócsavar(ok) mögött, függoleges síkban van elhelyezve.
A le- és a felmerülésre, illetve a függoleges helyzetváltoztatáshoz a testen kétoldalt párosá-
val, középhelyzetben vízszintesen kiterjeszkedo ún. merülési vagy merülo horizontális kor-
mánylapátok szolgálnak. Számuk és elhelyezésük hajótípusonként változik.
[10] Kingston-szelep: a merülotartályok alsó részén elhelyezett, a ballasztvíz beengedésére szol-
gáló különleges kiképzésu, két zárófedeles, himbakaros, ún. pillangószelep, amelyet a tenger-
alattjárókon távolról, surített levegovel - napjainkban többnyire hidraulikával - vezérelnek.
[11] Merülési ido az az idotartam, amely alatt a tengeralattjáró a merülésre kiadott parancs elhang-
zásától teljesen eltunik a felszínrol. Értéke 1910 körül 15 perc, az elso világháború végén 3 perc
volt.
[12] A telefonbója a bajba jutott tengeralattjáróról a víz felszínére bocsátható (emelkedo), vele ká-
bellel összekötött segélykéro jel. Élénk színekkel csíkosra festették, éjszakára ki lehetett vilá-
gítani. A beépített telefon a lent rekedtekkel kapcsolatot biztosított.
[13] Dreadnought: a korabeli nehéz páncélos hajók (csatahajók) legnagyobb teljesítoképességu,
legnagyobb harcértéku kategóriája, amelyeket elsosorban a nehéz lövegtornyok újszeru elren-
dezése jellemzett. Az összefoglaló elnevezés az 1906-ban elsoként átadott ilyen brit egység
nevébol ered.
[14] A tengeralattjárókon a belso testben egy - a merülotartályoktól független - zárt, kiegyenlíto
tartályrendszer található, amelyben a rendszer teljes térfogatánál kevesebb víz van. A vizet
szivattyú segítségével az orrban és a farban levo tartályok között lehet mozgatni, ily módon is
elosegítve a le-, illetve felmerülést, merült menethelyzetben pedig a hosszirányú egyensúly
megtartását.
[15] A hidroplán a vízi repülogépek két hordcsónakos változatának, a csónakrepülonek szaksze-
rutlen, de a köztudatba átment elnevezése. A vízi repülogépek másik változatánál a vízen a
felhajtóerot maga a repülogép teste biztosítja, ennek neve repülocsónak. Az osztrák-magyar
vízi repülogépek zöme repülocsónak volt.
[16] Az 1913. évi és az elso világháború idején érvényben lévo tengerjogi egyezmény a hadi dug-
árunak két fajtáját különbözteti meg: a feltétlen és a viszonylagos dugárut.
A feltétlen hadi dugáru körébe azok a dolgok tartoznak, amelyek kizárólag és közvetlenül há-
borús célokat szolgálnak. Tételesen ide soroltak a következok:
a) minden fegyver és alkatrészeik;
b) lövedékek, töltények, ezek tartozékai és alkatrészei;
c) lopor és mindennemu robbanóanyag;
d) lövegtalpak, loszeres kocsik, tábori konyhák, katonai jármuvek;
e) katonai ruházati cikkek és felszerelések;
f) mindenféle katonai hámszerszám;
g) háborúban használatos hátas, hámos és teherhordó állatok;
h) táborozási felszerelések és ezek alkotórészei;
i) páncéllemezek és vaslemezek;
j) hadihajók és egyéb hadijármuvek, valamint a csak hadijármuveken használatos alkatrészek;
k) olyan szerszámok, készülékek, amelyek kizárólag hadianyag készítésére vagy fegyverek és
hasonló eszközök eloállítására, gyártására és javítására szolgálnak.
Az egyezmény értelmében a hadi dugáruk közé olyan más dolgok is felvehetok, amelyek csak-
is háborúban használhatók, de errol a semleges hatalmakat értesíteni kell. A feltétlen, tehát
abszolút dugáru lefoglalható és elkobozható, ha rendeltetési helye ellenséges területen fek-
szik vagy "címzettje" az ellenséges hadero.
A viszonylagos hadi dugáruk hadi és békés célra egyaránt használhatók. Abban az esetben
kobozhatók el, ha azt az ellenséges hadero részére szállítják. Ilyennek tekinthetok: az élei mi-

202
 szerek, a takarmány és az állattáp, a szövetek, a lábbeli, az arany-, az ezüst- és a papírpénz,
a jármuvek és alkatrészeik, a hajók, a csónakok és mindenfajta vízi jármuvek, az úszódokkok
és ezek alkatrészei, a vasúti felszerelések és a híradástechnikai cikkek, a léghajók, a repülo-
gépek és alkatrészeik, a futoanyagok, a szén, az olaj stb., a kenoolajok, a robbantókészítmé-
nyek, a tüskésdrót és a hozzá tartozó szerszámok, a patkók és a tábori kovácsfelszerelések,
a hámszerszám és a nyeregszerszám, a távcsövek, a kronométerek és mindennemu hajózá-
si muszerek. Mint az abszolút hadi dugáru esetében, itt is - a semlegesek egyideju értesíté-
se mellett - a lajstromba más cikkeket is fel lehet venni.
A katonai, illetve hadi célra nem használható anyagok, eszközök nem tekinthetok hadi dug-
árunak. így azok a cikkek, amelyek betegek és sebesültek ápolására szolgálnak, vagy a ha-
jószemélyzet és az utasok napi használatára rendeltettek, továbbá a divatcikkek és a dísz-
áruk, a lakberendezési tárgyak, a porcelán és az üvegáru stb.
A semleges hajó a hadi dugáru elkobozása esetén akkor zsákmányolható el, ha a hadi dug-
árut képezo rakomány értéke, súlya és terjedelme a szállítmánynak több mint a felét eléri.
A semleges áruszállító hajókra vonatkozó rendelkezések értelmében a semleges hajó elko-
bozható, és ugyanolyan bánásmód alá esik, mint a hadi dugáru miatt lefoglalt hajó, ha:
a) útját külön és csak azért végzi, hogy ellenséges haderohöz tartozó személyeket vagy híre-
ket továbbítson;
b) ellenséges csapatot vagy olyan személyeket szállít, akik, illetve amelyek útközben támo-
gatják az ellenség hadmuveleteit, pl. jelzésekkel, szikratáviratok leadásával stb.
A semleges hajót el kell kobozni és olyan elbánásban kell részesíteni, mint az ellenséges ke-
reskedelmi hajót, ha:
a) az ellenségeskedésben közvetlenül vesz részt;
b) valaki a hajón az ellenséges hatalom alárendeltségébe tartozik;
c) ellenséges kormány bérli, illetve kizárólag ellenséges hadero szállítására vagy az ellenség
érdekében végzett hírközvetítésre szolgál.
A különbség az, hogy az ellenséges hajóval szemben a felsorolt tényállást enyhébben ítélik
meg, mint a semlegessei szemben. Ide tartozik még az a rendelkezés, amely szerint a sem-
leges hajón talált személy, aki az ellenséges hadero tagja, még akkor is fogságba ejtheto, ha
maga a hajó nem foglalható el.
[17] A háború folyamán a Földközi-tenger térségében cs. és kir. számozással a következo német
tengeralattjárók harcoltak:

Cs. és kir. U
UB Német
számozás
UG 331915.
21
UG15
UB 34
36
32 14
vasúti
1915.
v13
7
3
81916.
vasúti
12
1915.
Vízen asúti X.
V.VilI.
1915.
13.
érkezett
--
-CaUaróba
9.
szállítás
1915.
XI. 23.
8. VIli.
szállítás
VI.
IV.
vagy 25.-V.
5.3.Polában
Ill. 28.-V.
20.-V.
28.
27.
(7)-VII. 11.
2.
23.összeszerelve, szolgálatba állítva
(7)
1915. VI. 14.
VilI. 7.:
1915. VII. 17.:elsüllyesztette
Konstantinápolyba távozott
az AMALFI olasz cirkálót
U7

f=
203
">c ~ =~ ~~ ,-

ten 9 e ril Iá ttfÚó • ~ I

ina k' to rH'n et
'''' , ,~
e;t:l 90i-19,1:8~
WI'~",,~» ;'> J" "
M~ ,
 Cs. és kir. számozás
UB
U
UB
UG Német
1918.
71
70
63
vasúti
47
45
44
46
72
1291918.
69
50
24
11917.
38
39
65
73
64
Vízen111916.
128 916.
917.
915.
1917.1.
1051918.
43
23
51
53
1918.
1916.
37
22
35
67
27
74
20 ----
--török
-útközben
-IV.
341917.1.8.
38
73
25
52
54
42
66
681918.1.8.
48
63
49 1917.
917.
1917.
1916.
918.1. 1916.
VI.
IX.
1917.1.23.
1918.
917. szállítás
IX.
V.
X.II.
XI.
IV.
XII.
IV.X.
VII.
X.
VII.
Ill.
XI.
IX.
X.19.
VI.
IX.
V.21-én
útközben
érkezett 17.
11.
30.
16.4.VI.
21.
30.
24.
12.
18.
15.2.
23.
12.
13.
15.
29.
15.
10.
28.
2.
11.
6.
1.
8.
8-án
9-én
17.
útközben
1916. 25.V.
IV.
VII.
Cattaróba 26.
12.
Ill. elsüllyedt,
23.
11.
elsüllyedt,
szolgálatba4.,Polában
24., állt összeszerelve,
1917.
elsüllyedt,
1917. nem
VII.
nem
VII. ért
ért szolgálatba
aaGattarói
30-tol Gattarói
cs.
értaGattarói
nem30-tói cs. és UUállítva
öbölbe
és kir.
kir.
öbölbe
öbölbe
4743

U 38

[18] Az elso vízibombákat 1915-ben vetették be, s a háború folyamán állandóan tökéletesítették.
Robbanótöltetének tömege 45 kg-ról 135 kg-ra növekedett. Aknavetohöz hasonló állványról
lotték ki, s a vízben, a beállított mélységben robbant. Kizárólag tengeralattjárók elleni fegyver
volt. Hatásának lényege, hogyarobbanáskor az összepréselt víz eros nyomást gyakorol a
tengeralattjáró testére. Közeli robbanásnál a tengeralattjáró testén igen súlyos sérüléseket
okozhat, be is szakíthatja, s a vízbetörést már nem lehet megállítani.
[19] Okarina - kis fúvóshangszer.

204
Irodalom

A cs. és kir. haditengerészet évi jelentése (1894-1914,1917.) Bécs, a jelzett években

Aichelburg, Wladimir: Die Unterseeboote Österreich-Ungarns, 1-11.
Akademische Druck und Verlagsanstalt, Graz, 1981.
Aichelburg - Baumgartner - Bilzer - Pawlik - Prasky - Sieche: Die "Tegetthoff"-Klasse.
Arbeitsgemeinschaft für österreichische Marinegeschichte, Mistelbach, 1979.
Almanach für die k. u. k. Kriegsmarine, 1917. Póla, 1917.
A tenger. Folyóirat. Foszerkeszto: Gonda Béla. Budapest, 1913-1917. évfolyamai.
A Magyar Adria Egyesület közlönye.
A világháború Képes Krónikája. 1914-1917. évfolyamok, Budapest.
Banfield, Gottfried Baron von: Der Adler von Triest. Styria, Graz-Wien-Köln, 1984.
Barcy-Karch: Hangászok-Hangszerek-Hangjegyek. Trombita- és dobjelek az osztrák-magyar
hadseregben és haditengerészetnél. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 1985.
Basch-Ritter, Renate: Österreich auf allen Meeren. Styria, Graz-Wien-Köln, 1987.
Bayer, Heinrich von Bayersburg: Unter der k. u. k. Kriegsflagge. Bergland, Wien, 1959.
Bilzer, Franz: Die Torpedoboote der k. u. k. Kriegsmarine von 1875-1918.
Weishauptverlag, Graz, 1984.
Bornemisza Félix: Magyar hajóhadak a Dunán, Turcsányi, Budapest, 1928.
Csonkaréti Károly: A császári és királyi haditengerészet lobogója. Haditechnika, 2003/4.
Déry Erno: Tengeralattjárón a Földközi-tengeren. A Magyar Haditengerészeti Egyesület
Közleményei, 1941. évfolyam, 1. szám.
Descovich-Seeliger: Das U-Boot. Österreichischer Flottenverein, Wien, 1915.
FlottenIiste, 1913. póla.
Galántai József: Az elso világháború. Gondolat, Budapest, 1980.
Garret, Richard: U-Boote. Sadlag, Zürich, 1977.
Gáspár Ferenc dr.: A föld körül. Budapest, évszám nélkül.
Gogg, Karl: Österreichs Kriegsmarine 1440-1918 1-11. Bergland Buch, Salzburg-Stuttgart-Zürich,
1972.

Gonda Béla: A tengeralattjáró hajók. Magyar Adria Egyesület, Budapest, 1915.

Greger, René: Wer war der erfolgreichste U-Bootkommandant Österreich-Ungarns im
Handelskrieg? Marine Rundschau, 1972. évfolyam, 1-2. szám, München.
Gyori Lajos: A császári és királyi haditengerészet békében és háborúban. Debrecen, 1935.
Hadtörténeti Levéltár: tengeralattjáró-parancsnoki jelentések.

t ei.!'9 eráia i
t t j áir ó n a)< t ö rt.~né tE~;;;;19
07,;191 205
Handbuch für Unteroffiziere 1-11. Póla, 1909.
Handel-Mazetti, von, Peter: Die k. u. k. Kriegsmarine vor und im Weltkriege.
Marine Rundschau, 1922.
Hersing, Otto: U 21 rettet die Dardanellen. Amalthea, Zürich-Leipzig-Wien, 1932.
Herzog, Bodo: Die Erfolge der Österreich-Ungarischen U-Boot-Waffe im ersten Weltkrieg.
Marine Rundschau, München, évszám nélkül.
Janes B. Sweenwy: A Pictorial History of Oceanographie Submersibles. Robert co. Hale Comp.
London, 1972.
Jane's Pocket Book of Submarine Development. John E. Moore, 1976, London.
Kertész, K. Róbert: Hajók és hosök. Évszám nélkül.
La marina Italiana nella grande guerra 1-11. Vallachi, Firenze, 1935.
Lochner, R. K.: Kriegsschiffe 1914-1918. Heyne, München, 1977.
Magyar Haditengerészeti Egyesület Közleménye. 1937-1944. évfolyamok
Marine, Gestern-Heute. 1974-1985. évfolyamok. Mistelbach, Ausztria.
Martiny, Nikolaus von: Bilddokumente aus Österreich-Ungarns Seekrieg 1914-1918. 1-11.
Akademische Druck und Verlaganstalt, Graz, 1973.
Pawlik, Georg - Christ, Heinz - Winkler, Herbert: Die k. u. k. Donauflottille.
H. Weishaupt, Graz, 1989.
Pemsel, Helmut: Biographisches Lexikon zur Seekriegsgeschichte.
Bernard-Graefe, Koblenz, 1985.
Peter, Ernest: Die k. u. k. Luftschiffer- und Fliegertruppe Österreich-Ungarns 1794-1919.
Motorbuch Verlag, Stuttgart, 1981.
Potter - Nimitz - Rohwer: Seemacht. Manfred Pawiak, Hersing, 1982.
Schmalenbach, Paul: Kurze Geschichte der k. u. k. Marine. Koehlers, Herford, 1970.
Schupita, Peter: Die k. u. k. Seeflieger. Bemard Graefe Verlag, Koblenz, 1983.
Sieche, Erwin: Tengeralattjáró-veszteségek a Földközi- és Adriai-tengeren 1914-18-ban.
Haditechnika, 2003, különszám.
Sieche, Erwin - Baumgartner, Lothar - Pavlik, Georg: Die "Radetzky"-Klasse.
H. Weishaupt, Graz, 1984.
Sokol, Hugo Hans: Österreich-Ungarns Seekrieg 1914-1918.
Amalthea, Zürich-Leipzig-Wien, 1935.
Tengerészet. Tansegédlet, Budapest, 1914.
Trapp, Georg von: Bis zum letzten Flaggenschuss. Pustet, Salzburg-Leipzig, 1935.
Valentiner, Max: U 38 Wikingerfahrten eines deutschen U-Bootes. Ulbstein, Berlin, 1934.
Williams, Archibald: Korunk találmányai. Franklin, Budapest, 1910.
Wulff, Olaf: Az osztrák-magyar dunai hajóhad a világháborúban, Madách, Budapest, én.

206
Az U 47 a Földközi-tengeren

Az U 19 tengeralattjáró az adriai partok mellett

Az U 15 tengeralattjáró a Cattarói-öbölben

ten ger a I a tt jár ó i "!I k t orté n e l.., 19 OZ - 1 9tS 207

Tartalom

Eloszó 5

A tengeralattjáró születése 7

Az európai hatalmak tengeralattjáró-flottilláinak kiépítése 23

Ellenség a láthatáron! 31

Tengeralattjárók, elore! 49

Három flotta ellenében 61

Lángol az Adria 87

A korlátozott és a korlátozás nélküli tengeralattjáró-háború 95

Küzdelmes hétköznapok 113

Iránya Földközi-tenger! 161

Egy magányos vadász 179

Zárszó 191

Függelék 193

Jegyzetek 201

Irodalom 205