Testbeszed Monika Matschnig

Monika
Matschnig
Testbeszéd

Hasznos tudás mindenkinek
30 percben

Kossuth Kiadó
Tartalom
Előszó
1. Kölcsönhatások test és szellem között
2. A testtartás
3. Gesztikuláció
4. Mimika
5. Kulturális különbségek a testbeszédben
6. Teszt: Mennyire lett jártas a testbeszédben?
Összefoglalás
Impresszum
Hasznos tudás mindenkinek
30 percben
A könyv segítségével rövid idő alatt alapvető és megalapozott
információkhoz juthat. A fejezetek felépítése lehetővé teszi, hogy a
rendelkezésére álló időkereten (10–30 percen] belül megragadhassa a
lényeget.

Rövid olvasási idő
30 perc alatt a teljes könyv elolvasható, de az sem jelent gondot, ha nincs
annyi ideje. Ebben az esetben megteheti, hogy célzottan kizárólag azokat az
oldalakat tanulmányozza, amelyek az ön számára fontos információkat
tartalmazzák.

• A fejezeteken belül található dőlt betűs áttekintések lehetőséget nyújtanak
a szöveg gyors átfutására.

• A könyv végi Összefoglalás a téma valamennyi fontos aspektusára kitér.
Előszó
„Valakinek a hóna alá nyúlni”, „nagy szemet mereszteni” vagy „ölbe tett
kézzel ülni” – ezekkel és hasonló szófordulatokkal nap mint nap találkozunk,
és mindnyájan teljesen magától értetődően használjuk is őket. De feltette
már valaha is azt a kérdést önmagának, hogy honnan származnak ezek a
kifejezések? A válasz egészen egyszerű: a testbeszédből.
Ha nehéz helyzetében támogatni akarunk valakit, aki közel áll hozzánk,
sokszor oldalról átöleljük, és kezünk eközben nem a vállán fekszik lazán,
hanem a hóna alá nyúlunk. Amikor olyasmivel találjuk szemben magunkat,
ami kíváncsiságot ébreszt bennünk – mert ismeretlennek vagy szokatlannak
találjuk –, ösztönösen összeráncoljuk a homlokunkat, és ezáltal nagy szemet
meresztünk, hogy több információt tudjunk befogadni. És végül, aki ölbe tett
kézzel ül, semmiképpen sem a munkától ódzkodik, csak éppen semmit sem
kell csinálnia, ezért egyszerűen ölbe teszi a kezét.
Az emberek által használt kommunikációs formák egyike sem olyan elemi,
mint testbeszédünk – és egyik sem annyira őszinte. Szavakkal esetleg
megtéveszthetünk valakit, akár hazudhatunk is, de ugyan kit győz meg egy
mesterkélt nevetés? Akár akarjuk, akár nem, testünk elárulja, hogy valójában
mit gondolunk vagy érzünk. A testtartás, a gesztusok és az arckifejezések
helyes értelmezése nagy előnnyel járhat. Ismeretükre egyrészt azért van
szükség, hogy mi magunk megfelelően használjuk őket. A testünk bizonyos
mozdulatai ugyanis a megfelelő pillanatban csodát tehetnek: gondoljon csak
a bátortalan pillantásokra és az óvatos mosolygásra, miközben flörtöl
valakivel. Másrészt, természetesen azért hasznos ismernünk ezen reakciók
jelentését, hogy értelmezni tudjuk mások testbeszédét. Hogy miként?
Megtudhatja a következő fejezetekből.
Semmiképpen se gondolja azonban, hogy a „testnyelv” szótárát tartja a
kezében, amelynek segítségével egy bizonyos gesztust vagy arckifejezést
ugyanúgy lefordíthat, mint egy idegen nyelv valamely szavát. A testbeszéd
dekódolása mindig is csupán megközelítheti a teljes értékű „fordítást”. A
lehető legjobb értelmezés érdekében minden esetben három döntő tényezőt
kell figyelembe vennie:
• Milyen hatással vagyok beszélgetőtársamra? Lehet, hogy én váltok ki belőle
egy bizonyos viselkedést?
• Mit érez a másik, és mit kíván elérni?
• Milyen miliőben él a beszédpartnerem, hol találkozunk éppen egymással?

Ezekre a kérdésekre természetesen sohasem adhatók minden kétséget kizáró
válaszok, mégis segíthetnek a testi jelzések megértésében. Ez a könyv abban
kíván néhány támpontot nyújtani, hogy helyesen értelmezze – mind az üzleti
élet, mind a magánélet különféle helyzeteiben – a testtartást, a gesztikulációt
és a mimikát.
1. Kölcsönhatások
test és szellem között
Gondolta volna, hogy amikor életünkben először találkozunk valakivel, 93
százalékban testbeszédünk révén kommunikálunk? Figyelmünk 55
százalékban beszédpartnerünk testtartására, taglejtéseire és arcjátékára
irányul, további 38 százalék pedig a beszédének hangerejére vagy dallamára.
A hallottak tartalma tehát – a közvetítés módjával szemben – mindössze 7
százalékban érdekel bennünket. Ebben semmi meglepő nincs, ugyanis
beszélgetőtársunk személyiségéről testbeszéde többet elárul nekünk, mint
ezer szó.
1.1 Verbális és nonverbális kommunikáció
„Nem tudunk nem kommunikálni.” E kijelentésével Paul Watzlawick, a

világhírű pszichológus és pszichiáter messze nem csak verbális (nyelvi]
kommunikációs lehetőségeinkre gondolt, hiszen amikor éppen nem
beszélünk, akkor is mondunk valamit – méghozzá önmagunkról. Hogy
miként? Azáltal, ahogyan bizonyos helyzetekben viselkedünk, és amilyennek
a környezetünk előtt mutatkozunk. Ráadásul testbeszédünket – szavainkkal
ellentétben – csak elenyésző részben irányítjuk tudatosan. Érzéseinkről,
gondolatainkról és tapasztalatainkról semmi sem ad közvetlenebb és
hamisítatlanabb módon tájékoztatást, mint gesztikulációnk és mimikánk.
Meglehetősen könnyen megtehetjük, hogy szavak mögé bújunk, amikor
éppen nem akarunk előrukkolni az igazsággal. Bizonyára ön is nemegyszer
állította már, hogy köszöni, jól van, noha közben azt gondolta: „Hát, voltam
már jobban is.”

Ugyanaz a nyelv?
Az, amit mond, és az, ahogyan mondja, háromféle viszonyban állhat
egymással:
• Viselkedése megerősíti szavait, amennyiben mindkettő ugyanazt az
üzenetet közvetíti. Senki sem vonja kétségbe például, hogy dühös, ha ököllel
az asztalra csap, és közben szavakban is kifejezésre juttatja az érzéseit. De
például derűs arckifejezést várunk el attól a baráttól, aki előzőleg azt
mondta, hogy örül a találkozásnak.
• A testbeszéd időnként helyettesítheti a szavakat. Gondoljon csak a két
legfontosabb testi jelzésre, a bólintásra és a fejrázásra, amelyekkel
egyetértés, illetve elutasítás fejezhető ki.
• Bizonyos helyzetekben pedig teste jelzései ellentmondásban állhatnak
szavaival. Ez többnyire akkor fordul elő, ha olyasmit mond, amit valójában
nem érez vagy nem gondol.

Ellentmondásos üzenetek – két példa
1. Nemrégiben egy butikban keresgéltem a ruhák között, és rábukkantam egy
klassz nadrágra. A próbafülkébe menet elhaladtam az eladónő mellett. A
fiatal nő, aki kezét karba fonva, hanyagul egy vitrinnek támaszkodott az
üzlet közepén, kifejezéstelen hangon megszólított: „Ha nem lesz jó önre a
nadrág, más méretben is szívesen szolgálok vele”. Miközben ezt mondta, a
körmeit nézegette, és még akkor is ugyanott állt, amikor én – a nadrág
nélkül – elhagytam a boltot.
2. Néhány hónapja műsorvezető voltam egy díjátadón, amelyen újító
szellemű üzleti projektek alkotóit részesítették elismerésben. Az első díjat
egy fiatalember kapta, aki a zsűri megállapítása szerint sok időt és energiát
fektetett a munkájába. Az est vége felé a díjazott is színpadra lépett, hogy
szóljon néhány szót. Miközben mozdulatlanul, karját a testéhez szorítva
állt ott, elmondta a megjelenteknek, hogy öröme nem ismer határokat, bár
valójában még fel sem fogta, hogy tényleg az ő projektje nyert.

Feltűnt önnek valami ezekben a példákban? Igen, jól gondolja. Az elhangzó
szavak és a test által közvetített üzenet ezekben az esetekben nem egyezett
meg. Ha valaki felajánlja nekem a szolgálatát, az azt jelenti, hogy szavait kész
tettekre váltani. Az a személy azonban, aki karba fonja a kezét, ennek éppen
az ellenkezőjét sugallja. Ugyanez igaz a lelkesedésre is. Olyasvalakitől, aki
erős érzelmekről beszél, ennek megfelelő viselkedést várunk el. Annak az
embernek ugyanis, akit érzelmileg megmozgat valami, többnyire a teste sem
marad mozdulatlan – hacsak nem szélsőségesen félénk és introvertált
személyiségről van szó.

Ügyeljen az összhangra!
Mi olvasható ki az előbbi kis történetekből? Ha valakinek a szavai egészen
mást fejeznek ki, mint a testbeszéde, gyanakvás ébred bennünk. Az ilyen
embert – már csak ösztönösen is – őszintétlennek érezzük, és ezért
ellenszenvesnek találjuk. Vigyázat! Se szavaival, se testbeszédével ne
próbáljon bármit is színlelni. Beszélgetőtársa mindenképpen felfigyel az
ellentmondásra, és ennek következtében rossz véleményt alkot önről.

Tartsa szem előtt: lehet, hogy viselkedése nem pontosan arról árulkodik, amit
szavaival leplezni szeretne. Testbeszédéből azonban mindenkor kiolvasható, hogy
valóban azt mondja-e, amit gondol. Ha nem viselkedik meggyőzően, mások szemében
ellenszenvessé válik.
1.2 Minden test más nyelvet beszél
Minden ember más – miért kellene hát mindannyiunknak ugyanazt a

testnyelvet beszélnie? Noha a gesztikulációban és a mimikában többnyire
ugyanazokat a jeleket használjuk, a nonverbális kommunikáció terén mégis
jelentős különbségek mutatkoznak. Ez elsősorban abból fakad, hogy
mindegyikünk más-más mértékben használja szócsőként a testét.

Két szélsőség: az extrovertált és az introvertált ember
Figyeljen meg egy rendkívül extrovertált embert. Azt látja, hogy testbeszéde
energikus és élénk. Ez széles és vehemens, túlnyomórészt a testtől eltávolodó
taglejtésekben nyilvánul meg, de ugyanúgy kifejeződik arcjátékban is. Az
egyenes testtartás mellett ezt a típust gyors és táncoló járás jellemzi. Az
introvertált személyiség egészen más: nála minden visszafogott – kevés a
mimika, a taglejtések kicsik és többnyire a test felé irányulnak, a tartás pedig
hajlott. Ez a minimális testbeszéd alig árul el valamit, ezért az embereknek
ezen a típusán (első pillantásra] nehéz átlátni.

A testbeszédnek illenie kell a személyiségtípushoz
Természetesen nincs olyan ember, aki százszázalékosan extrovertált vagy
introvertált lenne, mindenki valahol a kettő között helyezkedik el. Bármelyik
típushoz tartozzék is azonban valaki, testbeszédének illenie kell hozzá.
Természetesen egy bátortalan ember is próbálkozhat valamivel
magabiztosabb fellépéssel, mégsem változik csupán azért showmanné, mert
erősebben gesztikulál. Nála ez a viselkedés mesterkélt és természetellenes
lenne.

Átvehet egy idegen testbeszédet, személyisége azonban ettől mit sem változik. Csupán
hiteltelen ember benyomását kelti, és ezáltal ellenszenvessé válik.
1.3 A test mint a lélek tükörképe
Szavai és viselkedése két teljességgel különböző csatorna, amelyeken

keresztül másokkal kommunikálhat. Ezek azonban egyáltalán nem
függetlenek egymástól. Gondolatai és testbeszéde éppen hogy
elválaszthatatlan egységet alkotnak, és ezért kölcsönösen befolyásolják
egymást. Viselkedéséből nem csupán pillanatnyi érzelmi állapota olvasható
ki – testtartására, gesztikulációjára és mimikájára az élete során szerzett
tapasztalatok is rányomják bélyegüket.

Teher alatt nyögve…
Képzeljen maga elé egy gyászoló embert, akit súlyos sorscsapás ért. Mit lát
most a lelki szemeivel? Egészen biztosan nem olyasvalakit, aki egyenes
tartással és lendületes léptekkel járja az útját. A vállán nehéz érzelmi terhet
cipelő ember a szó szoros értelmében nyomottnak tűnik. Lógatja a vállát,
lesüti a szemét – minden életerőnek híján van. Ugyanez figyelhető meg a
depressziós embereknél. A negatív gondolatok súlya teljes
mozgásfolyamatukat lelassítja, és merevvé teszi a mimikájukat.

…vagy örömtől repesve
Az előzőekkel ellentétes hatást váltanak ki a pozitív élmények. Emlékszik
még arra, amikor a legutóbb igazán emelkedett hangulatban volt? Hogyan
viselkedett például, amikor frissen esett szerelembe vagy fontos üzletet
sikerült megkötnie? Fogadni mernék, hogy csak úgy duzzadt az energiától és
végtelenül magabiztos volt. És milyen hatással volt ez a hangulat a
testbeszédére? Teste biztosan feszes és egyenes volt, ön pedig fesztelen, és
erősebben gesztikulált, mint egyébként. Arca bizonyára ragyogott, és
barátságos kifejezés ült rajta.

Mindaz, amit gondolunk és érzünk, ahogyan éppen érezzük magunkat – életünk során
szerzett tapasztalataink összessége és pillanatnyi hangulatunk egyaránt –
visszatükröződik testbeszédünkben: a pozitív hangulat egyenes testtartásban
mutatkozik meg, míg a negatív élmények szemmel láthatóan összenyomják az
embert.
1.4 A hangulat mint a test tükörképe

Amiként lelkiállapota visszatükröződhet viselkedésében, ez megfordítva is
működhet: testbeszéde segítségével befolyásolhatja hangulatát. Nem hiszi?
Akkor alkalomadtán vegye a bátorságot, és végezze el az alábbi
gyakorlatokat!

Így befolyásolhatja testével a hangulatát
• Üljön le úgy, mintha szomorú lenne. Most úgy ül ott – leverten és
elerőtlenedve –, hogy lógatja a vállát, lehajtja a fejét, és szája sarka lefelé
görbül. Nyakszirtjén automatikusan érezni fogja az elképzelt teher súlyát.
Maradjon ebben a testtartásban, és próbáljon pozitív gondolatot
megfogalmazni – nem jár majd sikerrel.
• Most pedig tegyen ellenpróbát. Húzza ki magát, düllessze ki a mellét, emelje
fel a fejét, tekintetét szegezze előre, és húzza mosolyra a száját. Lélegezzen
mélyeket, aztán próbáljon meg valamilyen rossz dologra gondolni.
Ugyanolyan bajosan megy majd, mint a fordítottja az imént.

Egy pszichológiai kísérlet
Fritz Strack mannheimi pszichológus a testbeszéd és a hangulat
összefüggését oly módon vizsgálta, hogy két tesztcsoportnak képregényeket
mutatott. Az egyik csoportban a kísérlet résztvevőinek az ajkuk, a másikban
a foguk között kellett megtartaniuk egy ceruzát. Mit gondol, hogyan
reagáltak a kísérleti alanyok a képes történetekre? Azokat a résztvevőket,
akik foguk között tartották a ceruzát, megnevettették a képregények – a
többieket nem. Szeretné tudni, miért történt így? Akkor próbálkozzon meg
egyszer ön is ezzel:

• Szorítson a foga közé egy ceruzát, úgy, hogy az ne érjen az ajkához! Mi
történik? Pontosan: szája sarka felfelé görbül, mintha nevetne. Hangulata
automatikusan jobb lesz.
• Most pedig próbálja kizárólag az ajkával megtartani a ceruzát! Érez
késztetést a nevetésre? Valószínűleg nem, mivel ez a mimika blokkolja a
nevetőizmait, és az agya nem kap parancsot a vidámságra.

A testbeszéd nemcsak hangulatokat képes kiváltani, hanem érzelmeket is
blokkolhat. Ezt mutatják meg az alábbi gyakorlatok.

Így blokkolhat érzelmeket a testével
• Vonja fel a szemöldökét, amennyire csak tudja, hogy egészen nagyra nyíljon
a szeme, aztán próbáljon meg így dühösnek lenni és annak is tűnni. A
hiábavaló vállalkozásnak alighanem az lesz a vége, hogy nevetnie kell saját
magán.
• Ugyanilyen kevéssé sikerül negatív gondolatot megfogalmaznia, miközben a
szemét forgatja, és nyelvével végigsimít az ajkán.
• Ezzel szemben egészen könnyű haragosnak mutatkoznia, ha összevonja a
szemöldökét. De vajon képes arra is, hogy eközben nevessen vagy
valamilyen szép dologra gondoljon?
• Most harapja össze a fogát, és gondolkodjon így pozitívan. Ugye, hogy nem
megy?

Test és lélek összhangot keres
A lelkünk, amint látta, könnyűszerrel becsapható. Kezdetben talán felmerül
önben a halvány kétség, hogy valamit megjátszik önmaga előtt, ám hangulata
idővel mindenképpen a testéhez igazodik majd. Azt kérdezi, miért tudja
testtartása, gesztikulációja vagy mimikája manipulálni a hangulatát? A válasz
pofonegyszerű: teste egy-egy jelzéshez meghatározott érzelmet kapcsol. Egy
bizonyos izommozgás tehát aktivizálja a hormonrendszerét, és gondoskodik
arról, hogy az adott testi kifejezés valóban hatással legyen a hangulatára. Ez
azért van így, mert test és lélek mindig arra törekszik, hogy összhang legyen
közöttük.

Hasznosítsa a testbeszéd hatását
Ha már egyszer bizonyos viselkedésmódokkal befolyásolni tudja hangulatát,
miért kellene ezt a hatást kihasználatlanul hagynia? Élhet ezzel a
lehetőséggel például annak érdekében, hogy fokozza jó közérzetét. Vagy
azért, hogy negatív hangulatokat pozitívokra fordítson át. Több egyszerű
fortély is létezik arra, hogy megszabaduljon a terhes érzésektől, és pozitív
gondolatokra jusson.

Így programozhatja magát pozitív gondolkodásra
• Elérni kívánt hangulatát előmozdítja testbeszédével:
– Relaxálni szeretne? Viselkedjen fáradt ember módjára. Engedje le a vállát,
lazítsa el minden izmát, és mondja azt magának: kimerült vagyok.
– Kiutat keres egy hangulati mélypontból? Feszítse meg a testét, emelje fel a
fejét, többször egymás után vegyen nagy levegőt, és fújja ki mindig erősen.
Máris több energiát érez majd magában.
• Egy szép emlék, egy különösen örvendetes esemény felidézése csodát tehet.
Gondoljon vissza arra, hogyan érezte magát abban az adott pillanatban,
hogyan viselkedett, milyen volt a testtartása. Élje meg még egyszer azt a
pillanatot ugyanazzal a testtartással és ugyanazzal a boldogsággal.

A jó hangulat ragadós
Egyébiránt: ha rendszeresen sikerül jó hangulatba hoznia magát, másokra is
magával ragadó hatást gyakorol. Aki jó hangulatban van, másokat is képes
fellelkesíteni – például egy prezentáción vagy előadáson.

A testbeszéd az emberi kommunikáció legelemibb – formája.
• Egy első találkozásnál több mint 90 százalékban a testi jelzések döntik el, hogy két
ember harmonizál-e egymással vagy sem.
• Csakis akkor tűnhet hitelesnek és meggyőzőnek, ha testbeszéde és szavai
összhangban állnak egymással.
• Hangulatai, érzései és korábban szerzett tapasztalatai – pozitív vagy negatív –
hatással vannak testbeszédére.
• És megfordítva: megfelelő gesztikulációval vagy mimikával befolyásolhatja
hangulatát. A nyitott testtartás és a barátságos mimika pozitív gondolatokra
serkent, míg a negatív testi jelzések nyomott hangulatot eredményeznek.
1.5 Keltsen jó benyomást!
Bizonyára önnek is ismerős a helyzet: meghívták egy eseményre, és belép egy

helyiségbe, amelyben sok olyan ember tartózkodik, akit még nem ismer.
Egyeseket már mindössze néhány pillanat múltán rokonszenvesnek talál,
másokról viszont szinte tudomást sem vesz. A magyarázat: ítéletalkotási
mechanizmusunk a legnagyobb nyüzsgésben is működik. Abban a
pillanatban, amikor először látja a parti vendégeit, százmilliárd idegsejtje
aktív. Már egyetlen jel – például egy éles nevetés, egy bizonytalan
szemkontaktus vagy egy arrogáns macsópóz – is arra indít bennünket, hogy
annak alapján ítéljünk meg valakit. A sokat emlegetett első benyomás a
szinte mérhetetlen 150 milli-szekundum és 90 másodperc között alakul ki. És
az első benyomás döntő. Hogy miért? Azt az embert, akit rokonszenvesnek
sorolunk be, egyúttal kompetensnek is tartjuk. Arról viszont, aki az első
pillanatban ellenszenvesnek tűnik a szemünkben, nem ritkán
inkompetenciát feltételezünk, és utána sokat kell tennie azért, hogy
bizonyítsa előttünk a tudását.

A második benyomás is számít
Az első benyomás megszerzésének kurta pillanatában egyelőre csupán két
kategória létezik: rokonszenves vagy ellenszenves. Amennyiben sikerül
rokonszenvet ébresztenünk valakiben, újabb folyamat veszi kezdetét: a Max
Planck Magatartáspszichológiai Intézet egy tanulmánya szerint a következő
négy percben alaposabban is nagyító alá veszünk egy személyt, és ennek
során 102 (!) megfigyelési szempontra vagyunk tekintettel.

Egy példa
Ön szerint mire figyelünk elsősorban – természetesen önkéntelenül – ebben a
négy percben? Vegyünk például egy találkozást a klubban, egy
ügyféltalálkozón, az áruház pénztára előtt a sorban állva, a pékségben vagy
valahol máshol. Odalép hozzánk egy férfi vagy egy nő, talán kérdez tőlünk
valamit, és beszélgetésbe elegyedünk vele. Ezalatt a következők történnek:
• Az első percben megbecsüljük beszélgetőtársunk korát, megvizsgáljuk az
alakját, és eldöntjük, hogy tetszik-e nekünk ez az ember vagy sem.
• A második és harmadik percben szemügyre vesszük a részleteket, így
például a felsőtestet, a kezet, megnézzük magunknak a testtartást,
alaposabban megfigyeljük a beszédhangot és a hanghordozást.
• Legkésőbb a negyedik percben már tudjuk, hogy vonzónak találjuk-e az
illetőt. Ezt az érzéseink döntik el, tekintet nélkül arra, hogy
párkapcsolatban élünk-e vagy sem.

Így gyűjthet rokonszenvpontokat
Fellépésünkben sok mindent természetünk, lelki alkatunk határoz meg. Egy
felvett testtartás csak mesterkéltnek tűnne, és nem győzné meg
beszélgetőtársunkat. Ugyanakkor léteznek olyan testbeszédbeli „fogások”,
amelyekkel megpróbálhatja fokozni azt a pozitív és legfőképpen
rokonszenves hatást, amelyet másokra gyakorol. Ehhez egyszerűen csak a
rokonszenvkeltés néhány aranyszabályát kell betartania.

Nevessen!
Egy őszinte mosolynál semmi sem tesz szimpatikusabbá. Ezért is ügyeljen
arra, hogy ne csak a szája sarkát húzza fel, hanem a szeme is nevessen! Ennek
érdekében száműzze negatív gondolatait, és helyettesítse őket pozitívokkal,
vagy egyszerűen csak gondoljon egy mókás esetre. Megéri, ugyanis egy
német felmérés azt az eredményt hozta, hogy a megkérdezettek 68 százaléka
a mosoly alapján dönti el, vonzónak talál-e valakit.
Azok az emberek tehát, akik sokat nevetnek és mosolyognak,
rokonszenvesebbnek tűnnek, ráadásul több magabiztosságot és derűt
sugároznak magukból. Jó humorú embertársaink jobban boldogulnak az
életben. Játszi könnyedséggel futnak be nagy karriert, és sokszor
sikeresebbek, mint a megátalkodott savanyújánosok. Hogy miért van ez így?
Tudósok kiderítették, hogy már egyetlen szándékos mosoly vagy a hozzá
járuló homlokráncolás is pozitív neurológiai – és ezáltal hormonális –
reakciót eredményez. Egy boldog mosoly vagy egy nem túlságosan fojtogató
nevetés fokozza az agy vérellátottságát, és hozzájárul ahhoz, hogy jókedvünk
legyen. Ezzel ellentétben a szomorú vagy haragos arckifejezés csökkenti az
oxigéntartalmú vér beáramlását az agyba. Így már nagyon hamar létrejön a
nyomott hangulat és a depresszió ördögi köre. A nevetés tehát az
egészségünkre is jó hatással van; ahogy mondani szokás: ez a legjobb
orvosság.

A nevetés egészséges
Nevetéskutatók kimutatták, hogy egy perc nevetésnek ugyanolyan frissítő
hatása van, mint 45 perc relaxációs tréningnek. Ez azt jelenti, hogy
mindössze 20 másodperc nevetés három perc evezés fizikai teljesítményének
felel meg.

Mindig tartsa be a helyes testbeszéd alapszabályait, hogy a lehető
legrokonszenvesebbnek és legkompetensebbnek tűnjön.
• Tartást mutatni Magabiztosságot sugároz, ha álló testhelyzetben a medencéjével
azonos szélességben terpeszti szét a lábát. Így azt közvetíti magáról, hogy két lábbal
áll a földön.
• Fejtartást ellenőrizni Fejét mindig tartsa egyenesen, így magabiztosnak és
elfogulatlannak tűnik. Az állával azonban vigyázzon: ha túlságosan előreszegezi,
menthetetlenül arrogáns és ellenszenves ember benyomását kelti.
• Kart leengedni A karba font kéz elutasítást jelez. Bár ez a tartás kényelmes lehet,
mégis inkább kerülje el, ha teheti, és helyette nyíljon meg.
• Távolságot tartani Minden ember a saját „légbuborékjában” él, amely bizonyos
távolsági zónát von köré. Személyes „biztonsági” távolságunk általában egy
karhosszal azonos. Mindazonáltal azokat, akikkel bizalmasabb a viszonyunk,
közelebb engedjük magunkhoz. Ha tehátmég nem ismer igazán jól valakit,
okvetlenül tartsa tiszteletben a távolsági zónáját, különben annak a veszélynek teszi
ki magát, hogy tolakodónak tűnik.
2. A testtartás
Megfigyelte már valamikor, hogyan jár egyik-másik kamasz? Csoszog, lógatja
a vállát, kitolja a hasát és lehajtja a fejét. Mit gondol, mivel magyarázható ez?
2.1 Tudnivalók a testtartásról
Személyiségünket semmi sem tükrözi vissza olyan közvetlen módon, mint

testtartásunk. Egyéni vonásokat ugyan a gesztikuláció és a mimika is hordoz,
ám ezek túlnyomórészt az adott helyzettől függenek. Abból azonban,
ahogyan járunk, állunk és ülünk, a lelki életünkre vonatkozóan is
következtetések vonhatók le.

A kamasz még keresi testtartását
Mivel magyarázható tehát sok kamasz testtartása? Nos, bizonyára még
emlékszik, hogyan érezte magát abban az életkorban, amelyben sok minden
változik, és az ember még nem igazán tudja, milyen úton induljon el. Azaz:
még nem alakult ki és nem szilárdult meg a személyiség. Ugyanez igaz a
testtartásra, amelyből még hiányzik a magabiztosság. Amint befejeződik ez
az orientációs szakasz, a tartás is megváltozik – a személyiség névjegyévé
lesz. A bevezető fejezetből már megtudhatta, mit jelent, ha valaki egyenes
derékkal vagy görnyedten jár. Most akkor olvassa el, mit közölnek mások
azzal, ahogyan állnak, ülnek vagy járnak.
2.2 Helyesen állni is meg kell tanulni
Elég csupán megfigyelnie, hogyan áll valaki, és valamelyest máris sejteni

fogja, hogy melyik személyiségtípushoz tartozik.

Miről árulkodik az „álláspont”?
• Annak az embernek, aki nem képes nyugodtan egy helyben megállni, és
folyton egyik lábáról a másikra áll, nincs határozott álláspontja. Nem igazán
magabiztos, és nem áll ki a véleménye mellett, esetleg sűrűn váltogatja azt.
• Ha viszont valaki úgy áll, mintha lebetonozták volna, és szinte meg sem
mozdul, az annak a jele, hogy ez az ember megmerevedett és rugalmatlan –
testtartásában és gondolkodásában egyaránt.
• Arról, hogy mit árul el a hajlott testtartás, már olvashatott az előző
oldalakon. Aki vállát lógatva és lehajtott fejjel áll, a szó szoros értelmében
nyomott és kedvetlen – szemernyi energiája sincs.
• Egészen másként viselkedik, aki egyenesen áll, mellét kidülleszti, és
egyenesen előre néz – vagyis feszességet ad a testének. Ez a tartás
magabiztosságról és önbizalomról tanúskodik, s nagyfokú cselekvési
szabadságot biztosít.

Férfiak és nők: egy kicsit másként állunk
A nők, miközben állnak, súlyt tartó lábnak gyakran bal lábukat választják, a
férfiak viszont a jobbot. Feltűnt ez már önnek? Feltehetően nem. A
magyarázat: két agyféltekénk mindig a test egyikükkel ellentétes oldalát
irányítja. Jobb agyféltekénk felelős az olyan „jellegzetesen női”
tulajdonságokért, mint a kreativitás és az emocionális viselkedés. A
„klasszikusan férfias” képességek dolgában, mint a logika és az analitikus
gondolkodás, a bal agyfélteke az illetékes. Ezért koncentrálnak a nők állítólag
inkább testük bal oldalára. Ez a szabály manapság már kevésbé érvényes
általánosságban a nőkre, illetve a férfiakra; abból azonban, hogy valaki
melyik lábát választja inkább – nemétől függetlenül – súlyt tartó lábnak,
mégis következtethetünk arra, hogy az érzelmek vagy az értelem emberével
van-e dolgunk.

A korona–borsószem-trükk: az optimális testtartás
Már az első fejezetben szóltunk arról, hogy a helyes testtartásnak sokféle
hatása lehet. Egy kérdés azért még nyitva maradt: hogyan érheti el a
legelőnyösebb álló testhelyzetet? Egészen egyszerűen: a korona–borsószem-
trükkel.
• A két lábfeje közötti távolságnak nagyjából a csípőszélességével kell
megegyeznie. Ha két lábát szorosan egymás mellé teszi, bizonytalannak
tűnik, ha pedig széles terpeszben áll, hiteltelennek.
• Vállát húzza kissé hátra. Az előreengedett váll kedvetlenség és erőtlenség
hatását kelti.
• Testsúlyát ossza el egyenletesen a jobb és a bal lába között. Ha folyamatosan
egyikről a másikra áll, bizonytalannak tűnik, és felidegesíti beszélgetőtársát
vagy hallgatóságát.
• Most pedig képzelje azt, hogy borsószem van a fenekében és korona a fején.
E képzeletbeli segédeszközökkel egyrészt azt érheti el, hogy kellőképpen
feszes lesz a teste, másrészt pedig elkerüli a veszélyt, hogy túlságosan
előreszegezze az állát. Úgy mások szemében nemcsak arrogánsnak és
ellenszenvesnek tűnne, hanem még a saját fejéről is leesne az a korona…

Így álljon helyesen mások előtt
Több ember előtt kell beszélnie vagy prezentációt tartania, és nem szeretné,
ha hallgatói észrevennék, hogy ideges? Lámpaláz ellen többnyire
eredményesen léphet fel, ha elvégez néhány egészen egyszerű
testgyakorlatot, amelyek mentálisan megnyugtatják, egyidejűleg pedig a
tartásán is lazítanak.

• Belső feszültséggel küzd? Akkor feszítse meg a testét is, mégpedig minden
egyes izmát. Rövid ideig maradjon így, majd lazítsa el az izmait, miközben
erősen kifújja a levegőt. Miután kétszer-háromszor elvégezte ezt a
gyakorlatot, nemcsak testi, hanem lelki feszültségének is nyoma vész.
• Valószínűleg már nem emlékszik, milyen volt, amikor csecsemőkorában
édesanyja álomba ringatta. Sajnálhatja, hogy elfelejtette, különben még
mindig tudná, milyen megnyugtató lehet ez a mozgás. Ugyanezt a hatást
mégis elérheti. Nem kell mást tennie hozzá, csak álljon két lábbal szilárdan
a földön, és himbálózzon egészen enyhén előre-hátra. Pulzusa és légzése
egyaránt lelassul, izgatottsága lecseng.

Hol legyen a kar?
Már tudja, hogyan állhat a legelőnyösebben, amikor emberek előtt beszél
vagy prezentációt tart. De mit csináljon a karjával? Erre a problémára két
megoldás létezik.
1. Karját – ahogyan az a legtermészetesebb – kétoldalt lelógatja a teste
mellett.
2. Derékmagasságban lazán összekulcsolja a kezét.

Mindkét lehetőségnél döntő szempont, hogy keze így azonnal „bevethető”,
amikor arra van szükség, hogy valamit csináljon vagy gesztusokkal még
érthetőbbé tegyen.

Kerülendő kéztartások
• Hát mögé tett kéz: ez a tartás tartózkodás vagy passzivitás hatását kelti.
• Zsebre dugott kéz: az elrejtett kéz fenyegető hatást kelt, de
bizonytalanságról is árulkodhat.
• „Tizenegyes-póz”: szintén bizonytalanságra vall, ha kezét tenyérrel befelé
fordítva összekulcsolja az ágyéka előtt.
• Csípőre tett kéz: aki így áll, nagyobb helyet szeretne elfoglalni, és
dominánsnak tűnik.

Képzeletbeli koronával a fején és borsószemmel a fenekében áll a legelőnyösebben –
karját közben lógassa le lazán. Idegesség és görcsösség ellen segít, ha izmait
váltakozva megfeszíti, illetve ellazítja.

Még valami
Hogy magabiztos-e a tartása – akár ül, akár áll –, az többek között attól is
függ, hogy mit visel. Mindenképpen olyan ruhát válasszon, amelyikben jól
érzi magát, valamint illik a személyiségéhez és az alkalomhoz is. Ha ugyanis
nem kell az öltözéke miatt nyugtalankodnia, figyelmét maradéktalanul a
kollégáival folytatott beszélgetésre fordíthatja, és nem tűnik görcsösnek
azáltal, hogy folyton igazgatja magát.
2.3 Jól ül?
Tartásunk nemcsak azzal árul el sokat rólunk, ahogyan állunk, hanem azzal
is, ahogyan ülünk. Beszélgetőtársa hangulatát és véleményét – akár
magánbeszélgetést, akár üzleti tárgyalást folytat vele – kiolvashatja abból,
ahogyan ül. Néhány példa:
• Beszélgetőtársa kissé előredönti a felsőtestét? Ezzel érdeklődést fejez ki ön
és az ön által mondottak iránt.
• Beszélgetésük másik résztvevője a vállát fordítja ön felé? Akkor
valószínűleg (még) nem sikerült érdeklődést vagy bizalmat ébresztenie
benne.
• Ha valaki hátradönti a felsőtestét, miközben beszélgetnek, azt jelzi önnek,
hogy kijelentéseivel szemben kritikus vagy elutasító álláspontot foglal el, de
azt is értésére adhatja így, hogy sikerült őt meggyőznie, és letett saját
elgondolásáról.
• Ha beszélgetőtársa oldalra fordítja a felsőtestét, határozottan kitér egy
javaslat elől.
• Aki kissé oldalra billenti a fejét, gyenge pontját engedi látni: a nyaki
verőerét. Ha ehhez még mosolyog is, azt közvetíti: „Bízhatsz bennem!”
• Ha valaki éppen csak a széke szélén ül önnel szemben, meglehetősen biztos
lehet abban, hogy az illető „ugrásra kész”. Nincs ideje, és ezért nem is
igazán fogadókész arra, amit ön mond neki.
• Cselekvőkészséget mutat, aki a széke teljes ülőfelületét igénybe veszi, és
lábszára eközben függőleges vonalat alkot.
• Aki előrenyújtja a lábát, jól érzi és biztonságban tudja magát, nem készül
arra, hogy gyorsan felálljon – azt egyébként nem is lehet megtenni ebből a
testhelyzetből.
• Keresztbe tett lábnál sokat elmond, hogy a lábfej melyik irányba mutat.
Amennyiben a beszélgetőtárs felé, azt helyeslésnek kell érteni.
• Aki erősen összeszorítja a lábát, bizonytalanságot árul el magáról.

Hol legyen a karja?
Beszélgetés közben nincs szüksége a kezére. Karját általában a széke karfáján
pihenteti vagy lazán az ölébe ejti. További lehetőség, hogy teste előtt karba
fonja. Ezt a tartást sokszor helytelenül védekezésnek értelmezik, de nem
feltétlenül az. A karba font kéz valóban az elutasítás egyik lehetséges jelzése,
ám ez a póz elsősorban csupán annyit jelent: annak, aki így ül, éppen semmit
sem kell tennie, és csak várja, hogy mi történik. Mindazonáltal üzleti
tárgyalásokon kifejezetten kerülendő, hogy így üljünk. Hogy miért, azt
meggyőzen igazolta egy amerikai tanulmány.

A karba font kéz csökkenti a befogadóképességet
Amerikai egyetemistákat felszólítottak, hogy egy előadás közben üljenek
karba font kézzel és keresztbe tett lábbal. Az eredmény: ezek a diákok 38
százalékkal kevesebb információt fogadtak be, mint azok a társaik, akik
ugyanezt az előadást nyitott testtartással hallgatták végig. A látszólag
védekező testtartás tehát nemcsak általánosságban tűnik az elzárkózás
jelének, hanem még az ismeretek befogadásának képességét is befolyásolja.

A mozgás a szellemet is frissíti
Kiváltképp hivatalos megbeszéléseken vagy üzleti tárgyalásokon esik meg
gyakran, hogy a kerekasztalnál töltött hosszú órák után zsákutcába jut a
beszélgetés, mert az egyes résztvevők ragaszkodnak a saját álláspontjukhoz.
Nem feltétlenül azért, mert megmakacsolták magukat. Az ok: ha testünknek
hosszú időn át kell ugyanabban a helyzetben – ülve – kitartania, szellemi
rugalmasságunk is csökken. A megoldás: teremtsen lehetőséget a testhelyzet
megváltoztatására és a mozgásra, például rövid kávészünettel. Így nemcsak a
testek lazíthatnak, hanem az agyak is.

Üljön a lehető legnyitottabban: ne fonja karba a kezét és ne tegye keresztbe a lábát.
Így késznek mutatkozik a befogadásra, és mások nem zárkózottnak, hanem
közlékenynek fogják látni.
2.4 Így „jár jól”
A helyes „álláspont” mellett a magabiztos és természetes járás is döntő

szerepet játszik abban, hogy rokonszenves és kompetens embernek tűnünk-e
mások szemében. Amiként a legelőnyösebb tartásnál, járás közben is
mindenkor arra kell törekednie, hogy egyenesen tartsa magát. Az egyenes
tartás nyíltságot és magabiztosságot sugároz. Arról az emberről viszont, aki
vállát lógatva kullog a világban, azt feltételezzük, hogy nemigen van benne
energia vagy „gerinc”. A merev, „karót nyelt” járást is kerülnie kell, mert
úgy viszont görcsösnek és rugalmatlannak tűnik.

Így lesz jó a fellépése
Nagy nyilvánosság előtt – különösen a munkahelyén – magabiztos lesz a
fellépése, ha néhány további szabályt is betart:
• Miközben egy bizonyos hely felé tart – szónoki emelvényhez, egy másik
emberhez vagy emberek csoportjához –, mozogjon céltudatosan. Léptei
hosszát igazítsa testmagasságához (vagyis ne tipegjen, de hétmérföldeseket
se lépjen], járásának ritmusa pedig legyen átlagos (tehát ne rohanjon, de ne
is kullogjon]. Ügyeljen rá, hogy járás közben nyugodtan szedje a levegőt.
• Egy helyiségbe belépve ne álljon meg félénken a küszöbön. Ha így tesz, azt a
látszatot keltheti, hogy a legszívesebben azonnal megfordulna és
elmenekülne. Menjen pár lépéssel beljebb, kis ideig tájékozódjon, aztán
induljon tovább a célja felé, legyen az ülőhely, egy ember vagy bármi más.

Helyes távolságtartással viszi a legtöbbre
Képzelje el, hogy valaki elindul ön felé, és szinte csak az orra hegye előtt áll
meg. Hogy reagálna? Automatikusan megfeszítené az izmait, és végül
hátrahőkölne. Miért? Mert kellemetlenül, fenyegetve érezné magát.
Mindnyájunknak több távolsági zónája van – mindenkor attól függően, hogy
éppen kivel állunk szemben. Ha valaki nem tartja tiszteletben a
magánszféránkat, testünk ösztönösen elutasítással reagál. Egy ember
háromféle távolsági zónára tarthat igényt:

Három távolsági zóna
1. Az intim zóna
Hozzávetőleg egy karhosszúságú sugarat ír le testünk körül. Erre a
területre kizárólag olyan emberek számára engedélyezzük a belépést, akik
közel állnak hozzánk (szülők, gyerekek, élettársak]. Ha valaki (akaratlanul]
behatol ebbe a zónába – például a liftben vagy egy zsúfolt buszon –, oly
módon tartunk távolságot tőle, hogy kerüljük vele a közvetlen
szemkontaktust, és inkább a padlóra vagy a távolba nézünk.
2. A személyes zóna
Intim zónánk határától mintegy 1,2 méteres távolságig terjed. Ilyen közel
engedjük magunkhoz családtagjainkat, barátainkat és ismerőseinket.
3. A társadalmi zóna
A személyes zóna szélétől nagyjából mintegy 3 méterig tart. Ekkora
távolságot tartunk, amikor szociális szerepet töltünk be, például
alkalmazottként, főnökként, vásárlóként vagy eladóként.

Még valami: ha valaki szemből megy oda önhöz, távolsági igénye nagyobb,
mint amikor oldalról közelíti meg egy másik ember. Ez utóbbi esetben
kevésbé érzi támadhatónak magát.

Az egyenes járás magabiztosságot sugároz. Léptei hosszát igazítsa testmagasságához,
és tartson céltudatosan más emberek, illetve helyek felé. Okvetlenül legyen tekintettel
mások távolságtartási igényére. Feltehetően önnek sem tetszik, ha valaki „az arcába
mászik”.
2.5 Flörtjelzések
Vannak helyzetek, amelyekben különösen nagy hasznát veszi, ha érti mások

testbeszédét. Nevezetesen akkor, amikor olyan emberekkel akad dolga,
akiket még alig vagy egyáltalán nem ismer, például egy új üzleti
kapcsolatnál, vagy amikor magánemberként köt új ismeretséget. Olyankor
pedig különösen hasznos ez az ismeret, amikor igazán jó benyomást akar
tenni valakire, vagy azért, mert az az ember fontos önnek, vagy mert jelentős
befolyással rendelkezik. Hogy szokta érezni magát egy első randevún?
Valószínűleg izgatott, ideges és bizonytalan. Bizonytalan, mert még elég sok
mindent nem tud. Mi járhat a másik fejében? Vajon milyen hatást teszek rá?
Lehet, hogy valamit rosszul csinálok? E kérdések némelyikét talán meg tudja
válaszolni, ha ezekben a helyzetekben alaposan megfigyeli a másik ember
testbeszédét. Bizonyos jelekből például kiolvashatja, hogy valaki – ha (még]
tudtán kívül is – potenciális partnert lát-e önben vagy sem.

Pozitív jelzések az első randevún
• Jó jel, ha valaki láthatóan keresi a közelségét: ha például felsőtestét ülő
helyzetben enyhén ön felé dönti, vagy keresztbe tett lába az ön irányába
mutat.
• A férfiak előszeretettel vesznek fel „stramm” tartást – mellüket kidüllesztik,
hasukat behúzzák –, amikor erőt kívánnak mutatni és jó benyomást
szeretnének kelteni. Ugyanezt jelenti a széles terpeszülés, amely nagy
helyet igényel.
• A nők, ha legjobb oldalukról akarnak mutatkozni, kihúzzák magukat, a
válluk egyenes, és hátradobják a hajukat, hogy jobban érvényesüljön az
arcuk és a nyakuk. Ezáltal egyrészt vonzónak kívánnak tűnni, legfőképpen
azonban szabaddá teszik legsebezhetőbb pontjukat, a nyaki verőeret. Azt
jelzik így magukról, hogy gyenge nők, és ezzel felébresztik a férfiakban a
védelmező ösztönt.
• A nők ülő helyzetben is a lehető legjobban próbálnak festeni. Különösen
kecsesnek tűnnek például, ha a térdük összeér, lábukat pedig kissé ferdén
tartják.

Minél jobban ön felé fordul valaki, annál inkább meg akarja ismerni. Ha
beszélgetőtársa az imént leírt testtartások valamelyikét veszi fel, a csillagok
jót ígérnek önnek.

Testtartása a névjegye
• Tartsa magát egyenesen – állva, ülve és járás közben egyaránt.
• A legelőnyösebb álló testhelyzetet a „korona-borsószem-trükkel” érheti el: mellét és
súlypontját így megemeli, s hasa és feneke is feszes lesz.
• Karját lógassa le lazán, amikor áll. Kezének mindig látszania kell.
• Üljön nyitottan, és forduljon beszélgetőtársa felé. Ha testünket vagy akár lábunkat
is a másik ember felé fordítjuk, érdeklődést mutatunk iránta.
• Járás közben ügyeljen a helyes tempóra (se túl gyorsan, se túl lassan ne menjen),
lépései pedig legyenek határozottak.
• Beszélgetés közben figyeljen fel partnere rokonszenvet kifejező jelzéseire. Ezek egyike
az, ha kissé oldalra hajtja a fejét.
• Testét mindig csak annyira feszítse meg, hogy rugalmas maradjon, és ne legyen
merev.
3. Gesztikuláció
Beszélgetett már olyan emberrel, aki beszélgetésük közben egyáltalán nem
mozdította meg a kezét? Aligha. A gesztusok ugyanis kommunikációnk
szerves részét képezik, és többnyire öntudatlanul irányítjuk őket.
3.1 A taglejtések egyszeregye
Gesztikulációnk külön kis nyelv. Világszerte ötezernél is több különböző

gesztus létezik. Elsősorban arra szolgálnak, hogy megerősítsék vagy
kiegészítsék, amit éppen mondunk. Van, hogy bizonyos kar- vagy
kézmozdulatok arra is következtetni engednek, amit valaki valójában gondol,
sőt arra is, hogy esetleg hazudik. Ezekben az esetekben „árulkodó
gesztusokról” beszélünk.
Természetesen minden ember másként gesztikulál – életkorától, nemétől,
nemzetiségétől vagy vérmérsékletétől függően. Néhány általános érvényű
szabály mégis segítségére lehet abban, hogy többet tudjon meg arról az
emberről, akivel beszélget.

Erről árulkodnak a gesztusaink
• Figyelje meg, melyik kezét használja beszélgetőtársa a gesztikuláláshoz.
Ezért ugyanis – akárcsak a súlyt tartó láb előző fejezetben tárgyalt
megválasztásáért – más-más agyféltekénk a felelős. A jobb kéz
használatából arra következtethetünk, hogy rendkívül értelmes emberrel
van dolgunk, míg a bal kézzel történő gesztikulálás elsősorban az érzelmei
által irányított személyre vall.
• A gesztusok iránya is sokatmondó: nyíltszívű, megközelíthető és őszinte
embereknél a kézmozdulatok többnyire a testtől eltávolodóak. Az ellentétes
eset zárkózott, visszafogott emberre utal.
• A magabiztosság elsősorban erőteljes és határozott gesztusokban nyilvánul
meg. Az ideges és koordinálatlan gesztikulálás – ha például valaki vakarózik
vagy fészkelődik – feszültség és bizonytalanság jele. Aki pedig alig vagy
egyáltalán nem gesztikulál, végletesen bátortalannak tűnik.
• Aki a kezét dörzsölgeti vagy a karját simogatja, azt juttatja kifejezésre, hogy
törődésre tart igényt, de kényszerűen ezzel a pótcselekvéssel kell beérnie,
mert éppen nincs ott senki, akihez fordulhatna.

Kezünk a legfontosabb eszközünk, nélküle a legegyszerűbb hétköznapi
tevékenységeket sem tudnánk elvégezni. Aligha meglepő tehát, hogy a
kommunikációban is nélkülözhetetlen szerepet játszik. Kézmozdulataink
sokat elárulhatnak mind a magunk, mind a beszélgetőpartnerünk érzéseiről
és gondolatairól.
• Az összeszorítva a test mellett tartott kéz bizonytalanságra és
frusztráltságra utalhat.
• Ha az összeszorított kezünk a beszélgetőpartnerünk felé mutat, akkor az ő
meggyőzésére teszünk kísérletet, esetleg jóindulatúan nyomatékosítani
kívánunk valamit.
• Ha beszélgetőpartnere kezével háztetőt formáz, azt adja értésére, hogy
nagyon biztos a tudásában és önmagában.
• Ha beszélgetőtársa a háta mögött lazán összeteszi a kezét, fölényben érzi
magát önnel szemben.
• Ha a tenyér nyitott és felfelé mutat, a beszélő egyaránt kész arra, hogy
adjon vagy elvegyen valamit. Ily módon vagy alátámasztja, amit mondott,
vagy akaratlanul megerősítésre vágyik.
• A csukló megragadása többnyire a csalódottság kifejezése.
• Ha viszont beszélgetőtársa keze a felkarjához vándorol, dühre és
agresszivitásra számíthat tőle.
• A „pisztoly” – ha a hüvelykujjunkat feltartjuk és mutatóujjunkkal
beszélgetőtársunkra mutatunk – szintén az agresszió jele. Ez a gesztus
emellett rendkívül parancsolóan is hat.
• Ha az összekulcsolt ujjak hirtelen sündisznót formáznak, a gesztus
egyértelműen védekezési reakció jele.

Kis ujjak – nagy hatás!
Azok a mozdulatok, amelyeket valamelyik ujjunkkal vagy egyszerre több
ujjunkkal is végzünk, ugyanolyan informatívak és legalább annyira sokfélék,
mint karunk és kezünk gesztusai.

A hüvelykujj
Ezzel az ujjunkkal tudjuk a legnagyobb erőt kifejteni: a szó szoros értelmében
megformálhatunk vagy összetörhetünk vele valamit. Nem meglepő hát, hogy
a hüvelykujj a testbeszédben is erőt és hatalmat szimbolizál, és ezzel az
ujjgesztusok között is „uralkodó” szerepet tölt be.

A mutatóujj
A hüvelykujj mellett kezünk legfontosabb ujja, mivel az ujjgesztusokhoz ezt
használjuk a leggyakrabban. A mutatóujj általánosan hajlandóságot és
cselekvőkészséget szimbolizál, de attól függően, ahogyan tartjuk, a gesztusok
jelentése más-más lehet.

A középső ujj
Leghosszabb ujjúnkat rendszerint az önbecsüléssel és a büszkeséggel hozzák
összefüggésbe.

A gyűrűsujj
Ez az ujjunk – nem különösebben meglepő módon – szoros kapcsolatban áll
érzelmeinkkel. Figyelje csak meg az embereket erős érzelmeket kiváltó
helyzetekben.

A kisujj
A kisujj testbeszédben betöltött szerepe egyáltalán nem „kicsi”, mivel sok
mindent elárulhat. Felvilágosítást ad egy kapcsolat jellegéről, vagy arról,
hogyan érzi magát valaki egy bizonyos helyzetben.

Gesztusai alapján is több mindent megtudhat egy ember személyiségéről és
szándékairól. Az érzelmi beállítottságú emberek inkább a bal kezüket, a racionális
beállítottságúak inkább a jobb kezüket használják. A nyitott, a testtől eltávolodó,
felfelé irányuló gesztusok nyitott, magabiztos személyiségre vallanak.
3.2 Pozitív és negatív gesztusok
A gesztusok között találhatók egészen egyértelműek, amelyek nem

igényelnek további magyarázatot. Mindnyájan tudjuk például, mit jelent, ha
valaki ökölbe szorítja a kezét, és közben egyenesen feltartja a hüvelykujját.
Az is teljesen világos számunkra, mit gondol az az ember, aki mutatóujjával a
halántékára bök. Mindazonáltal olyan ártalmatlan gesztusok is érezhetők
pozitív vagy negatív jelzésnek, amelyek hatásának sokszor sem
beszélgetőpartnerünk nincs tudatában, sem mi magunk. Ennek ellenére
befolyással lehetnek arra a hatásra, amelyet egy beszélgetés közben keltünk.
Ha érzékennyé válik ezekre az apró gesztusokra, jelentős mértékben
javíthatja azt a hatást, amelyet beszélgetőpartnerére gyakorol, és az ő
szándékait is könnyebben felmérheti.

Kerülendő gesztusok
Óvakodjon a negatív tartalmú gesztusok használatától.
• A kéz elrejtése nem kelt jó benyomást. Nadrágzsebbe süllyesztve
közönyösséget jelez, de a háta mögé vagy az asztal alá se dugja, mert mások
abból azt olvashatják ki, hogy rejtegetnivalója van, és ez nem igazán
bizalomébresztő.
• A derékvonal alatt zajló gesztusok mindig lekicsinylésről árulkodnak.
• Ha kar- és kézmozdulatai fentről lefelé irányulnak, olyan hatást kelt,
mintha valamit visszautasítana, elvetne vagy el akarna tolni magától, és
ezért pesszimistának fog tűnni. A fentről érkező kéz emellett parancsoló
szándékot is közvetít.
• Ugyanilyen kellemetlen a hatása annak, ha valaki a mutatóujjával vagy egy
tollal mutogat. Az ujj és a toll domináns és fenyegető hatást kelt – szinte
már úgy, mint egy fegyver –, és ezért ellenszenvet vált ki.
• A karba font kéz és az előremutató kézfej zárkózottságot sugároz.
• Az olyan szabadkozó gesztus, mint a vállrándítás és vele egy időben a kéz
kifelé fordított tenyérrel való felemelése gyámoltalannak és kevéssé
magabiztosnak mutatja az embert.

Alkalmazandó gesztusok
Akinek sikerül elkerülnie a negatív gesztusok használatát, mindenképpen
semleges hatást gyakorol embertársaira. Bizonyos pozitív gesztusok
segítségével azonban ennél többet is elérhet: rokonszenvesnek és
megbízhatónak tűnhet mások szemében.
• A kéz mindig legyen látható, hogy megbízhatóságot közvetítsen a
beszélgetőtárs felé.
• A derékvonal fölött zajló gesztusok pozitív és előnyös hatásúak.
• A lentről felfelé irányuló kéz- és karmozdulatok érdeklődést mutatnak és
ébresztenek, de akár jelezhetnek, illetve kiválthatnak lelkesedést is.
• Általánosságban: a nyitott gesztusok – mint például a felfelé fordított tenyér
– nyíltságot közvetítenek, és azt jelzik, hogy valaki kész megadni vagy
elfogadni valamit. Ez például fontos lehet, amikor üzleti ajánlatot tesz
valakinek.

A gesztusoknak illeniük kell – önhöz és a helyzethez is
Ha mondanivalóját a jövőben a lehető legpozitívabb gesztusokkal kívánja
alátámasztani, egyvalamire mindig legyen tekintettel: gesztikulációjának
illenie kell saját személyiségéhez, egyszersmind az adott helyzethez is. Ha ön
inkább kimért, visszafogott ember, önkéntelenül is komikus hatást kelt azzal,
ha egyszeriben vad gesztikulálásba kezd. És megfordítva: egy extrovertált
emberhez nem illenek az óvatos, bátortalan mozdulatok. A körülmények is
meghatározók: a széles, erőteljes gesztikulálás eltúlzottnak hat, amikor csak
két emberrel kommunikál. Amikor viszont nagyobb közönség előtt beszél,
mozdulatainak jól kivehetőknek kell lenniük, hogy gesztusai mindenki
számára felismerhetők és érthetők legyenek.

Legyen érzékeny a pozitív és negatív gesztusokra, mert apró mozdulatokkal is döntő
módon befolyásolhatja azt a hatást, amelyet másokra gyakorol. Általánosságban igaz:
a derékvonal felett kivitelezett nyílt, felfelé irányuló mozdulatok pozitívan hatnak.
Azt is vegye figyelembe, hogy gesztikulációjának illenie kell saját
személyiségtípusához és az adott helyzethez is.
3.3 A helyes üdvözlés
Az első benyomás számít. Ezt a mondatot bizonyára ön is sokszor hallotta

már, és ugyanolyan gyakran juthatott arra a megállapításra, hogy a kijelentés
nem légből kapott. Mindössze néhány másodperc után már ítéletet is
alkotunk egy emberről, akit addig nem ismertünk. Nem meglepő tehát, hogy
hiba volna alábecsülni a kézfogásnak az első találkozáskor játszott szerepét.
Az üzleti életben kiváltképp sokat megtudhat az üdvözlés módjából egy
másik emberről: szándékairól, önképéről, beállítottságáról. Sok pszichológus
egyenesen azt vallja, akár egy üzlet sikere vagy sikertelensége is múlhat
azon, hogy úgy fogunk-e kezet, ahogyan kell.

Míről árulkodik a kézfogás?
• Az erőteljes kézfogás magabiztos egyéniségre is enged következtetni.
• Ezzel szemben bizonytalan emberre utal a lanyha kézfogás, amelynél valaki
nem nyújtja ki az ujjait és nem fogja meg rendesen a másik kezet.
• Ha valaki üdvözléskor úgy fogja meg a másik ember kezét, hogy a két kéz
mélyen egymásba fonódjon, azt jelzi: „Mindenre nyitott vagyok.”
• Aki kézfogáskor üreget formál a tenyerek között, elvileg ugyan mindenre
nyitott, egyelőre azonban nem akarja teljesen kiadni magát.
• Aki merev kézfogással üdvözli önt, vagy csak az ujjait nyújtja oda, szintén
azt juttatja kifejezésre, hogy (egyelőre] távolságot kíván tartani.
• Aki csupán néhány ujját nyújtja oda, testben ugyan jelen van, érzelmileg
azonban nem érintett.
• Domináns személyiséggel van dolga, ha valaki üdvözléskor lenyomja a
kézfejét.
• Szintén parancsolónak tűnik, aki kézfogáskor szabad kezével még az ön
alkarját is megfogja. Ez az ember irányítani akarja.
• Aki viszont szabad kezét az ön üdvözlésre nyújtott kezének az élére teszi,
érzelmi nagyrabecsülését fejezi ki.
• „Ószeres-mentalitásnak” nevezik, ha valaki a feléje nyújtott kezet saját két
keze közé fogja. A gesztus látszólag bizalmat kíván teremteni, de inkább
ellenszenvet vált ki.

Fontos: mindig ügyeljen a távolsági zónára!
Feltétlenül tiszteletben kell tartania annak az embernek a távolsági zónáját,
akit üdvözöl. Vagyis: kartávolságnál közelebb semmiképpen se menjen
hozzá.

Semleges üdvözlésnél kezét tartsa függőlegesen, ne túl mereven, de ne is túlságosan
lazán. Kézszorítása ne legyen se túl erős, se túl gyenge.
3.4 Árulkodó gesztusok
Emlékszik még, hogyan árulta el magát gyerekkorában, amikor füllentett?

Pontosan! Kezét a szája elé kapta, mintha megkésve ugyan, de meg akarná
akadályozni, hogy hazudjon. A felnőtté válással természetesen elhagyjuk ezt
a leleplező gesztust, egy öntudatlan reflexet azonban megőrzünk. Ez akkor
lép működésbe, amikor nem azt mondjuk, amit valójában gondolunk, vagy
szándékosan hazudunk valakinek. Ezekben a helyzetekben ugyan már nem
kapjuk szánk elé a kezünket, úgynevezett „árulkodó gesztusokkal” viszont
leleplezzük magunkat. Beszélgetések közben figyeljen azokra a jelekre,
amelyekből kiolvashatja, hogy partnere azt gondolja-e, amit mond, és
ellenőrizze saját gesztikulációját. Valószínűleg önnél is becsúsztak már a
következő árulkodó gesztusok.

Gesztusok, amelyeknél ajánlatos az óvatosság
• Azok a gesztusok, amelyeknél valaki, miután mondott valamit, megérinti az
arcát vagy a nyakát, általánosságban arra utalnak, hogy a beszélő nem
mondott el mindent, vagy nem mondott igazat. Ezeknél a mozdulatoknál az
a reflex, hogy a szánk elé kapjuk a kezünket, irányt vált, és helyette például
az orrunkat vakarjuk meg.
• A nyugtalan testmozdulatok – fészkelődés, ékszerekkel vagy más tárgyakkal
való ideges játszadozás – szintén annak a jelei, hogy valaki nem igazán azt
vallja, amit mond.
• Aki szavakban helyeslését fejezi ki (például elfogadja az ön javaslatát],
ugyanakkor elvető mozdulatot tesz, azt jelzi: „Nem igazán értek egyet.” Ez
kifejeződhet abban, hogy lepiszkál egy porszemet a ruhájáról, lerak egy
tollat vagy valamilyen más tárgyat, esetleg végigsimít a száján.
• „Mindenre nyitott vagyok.” – Aki ezt hangoztatja, de közben összekulcsolja
a kezét, nem igazán szavahihető.
• Ha beszélgetőtársa a fülcimpájához nyúl, miközben ön beszél hozzá,
valószínűleg nem feltétlenül ért egyet azzal, amit hall. Az ilyen mozdulatot
„rápirítási gesztusnak” is nevezik.
• Aki beszéd közben a hajával játszik, vagy akkor is szája elé tartja a kezét,
amikor beszél, bizonytalan és bátortalan ember benyomását kelti.
• Aki megígéri, hogy elintéz valamit, gondoskodik valamiről, vagy segít
valamiben, ám miközben ezt mondja, kezét karba fonja vagy a nadrágja
zsebébe mélyeszti, valójában nem akarja beváltani az ígéretét.

Vigyázat! Ha megérinti az arcát vagy a nyakát, miután mondott valamit,
beszélgetőtársa – önkéntelenül is – gyanakvó lesz. És fordított helyzetben ön is legyen
az. Az elutasító vagy elvető gesztusok arról árulkodnak, hogy valaki valójában nem
azt gondolja, amit mond.
3.5 Még több flörtjelzés
A testtartásról szóló fejezetben már megismert néhány jelzést, amelyek

segítségére lehetnek a flörtölésben (vagy akár egy üzleti kapcsolat
személyesen történő elindításában is). Vigyázat! Néhány gesztus, amelyet
épp az előbb „árulkodónak” soroltunk be, flörthelyzetben egészen más
jelentéssel bír.

Rokonszenvet kinyilvánító gesztusok
• A férfiak gyakran megérintik az arcukat, ha vonzónak találják azt a nőt,
akivel beszélgetnek.
• Szintén sokat elmond az is, ahogyan egy férfi a partnernője kezét fogja. Ha
éppen csak az ujjhegyeit érinti meg, távolságot tart tőle (lehet, hogy csak
egyelőre). Ha viszont ujjait összefonja az övéivel, összetartozás és
meghittség érzetének adja tanúbizonyságát.
• A nők hajlamosak arra, hogy azokat az embereket, akik érdeklődést
ébresztettek bennük, gyakran megérintsék, elsősorban a felkarjukon.
• Ha valaki „flörthelyzetben” lepiszkál magáról egy szöszmöszt, vagy
lesimítja a ruháját, ezzel ilyenkor csupán azt jelzi, hogy szeretne jól festeni
és rendezett külsőt mutatni.

A férfiak és a nők gesztikulációja ezen felül azt is elárulja, hogy milyen
partner válna belőlük.

Macsó vagy puhány?
• Ha egy férfi zsebre dugja a kezét, vagánynak szeretne tűnni, valójában
azonban nem igazán magabiztos.
• Ha a férfi a könyökéhez kap, ajánlatos óvatosnak lenni vele. A helyzet
kezelése meghaladja az erejét és tehetetlennek érzi magát. Olyan nőt keres,
aki majd folyton a hóna alá nyúl.
• Jó jel, ha egy férfi a nő hátára teszi a kezét. Ez a férfi magabiztos és mindent
kézben tart.
• Ha egy férfi mutatóujját az arcához, középső ujját pedig az állához teszi,
figyelmét maradéktalanul egy nőnek szenteli, és arra is képes, hogy
alkalmasint elismerje a hibáját.

Megtalálta álmai asszonyát? A gesztusaiból kiolvashatja
• Az a nő, aki egyfolytában nyugtalanul és idegesen gesztikulál, inkább
határozatlan típus, és az érdeklődése talán nem lesz tartós.
• Ezzel szemben komoly érdeklődést mutatnak azok a nők, akik a hajukkal
játszanak és ujjukra tekergetik a tincseiket. Ebből a gesztusból
egyszersmind arra is következtethetünk, hogy rendkívül érzéki és
érzelemgazdag emberrel van dolgunk.

Egy ember mozdulatai sokat elárulnak személyiségéről és pillanatnyi hangulatáról:
• A felfelé irányuló és a testtől eltávolodó gesztusok optimizmusra és nyitottságra
engednek következtetni.
• A zárkózott emberek keveset és inkább önmaguk irányába gesztikulálnak.
• A derékvonal alatti gesztusok megbízhatatlanság hatását keltik.
• Az erős kézfogás magabiztos személyiségre vall, a lanyha kacsó inkább az
ellenkezőjére.
• Óvatosság ajánlott annál az embernél, aki egyetértő szavai ellenére a ruháját
igazgatja, tárgyakkal játszadozik vagy megérinti a fejét, esetleg a nyakát. Ez az
ember nem azt vallja, amit mond.
• A flörtölésre azonban más érvényes: a játékos gesztusok és érintések érdeklődésre és
rokonszenvre utalnak.
4. Mimika
Az emberi mimika szabályainak ismerete külön tudomány. Sem
testtartásunk, sem gesztikulációnk nem ad ehhez fogható kimerítő és sokrétű
tájékoztatást hangulatainkról, érzéseinkről vagy tapasztalatainkról. Ez
mindenekelőtt annak köszönhető, hogy az emberi testen sehol máshol nem
található annyi izom – összesen 43 – olyan kis helyen, mint az arcon. Ez a
bőség változatokban gazdag arcjátékot tesz lehetővé, amelyben az egyes
arckifejezések között sokszor csupán árnyalatnyi a különbség.
4.1 A mimika alfája és ómegája
A legkülönfélébb országokban élő emberek számára világszerte 250 000

arckifejezés szolgál arra, hogy felismerjék embertársaik pillanatnyi érzelmi
állapotát. Univerzális mimikai üzenetekből – amelyek személytől, nemtől,
nemzetiségtől és kultúrától egyaránt függetlenek – azonban csak néhány
létezik. Ezek az ember alapvetőnek nevezhető érzelmeit írják le, ezért nem
nehéz megfejtenünk őket:

Tizenegy alapvető érzelem a mimika tükrében
E tizenegy arckifejezést azért tudjuk könnyen értelmezni, mert egyértelmű
megnyilatkozásokról van szó, melyek nem függenek az adott szituációtól.
Számos mimikai reakciót azonban csak akkor interpretálhatunk helyesen, ha
ismerjük a beszédhelyzetet. Ezzel együtt is léteznek azonban olyan jelzések,
amelyek megkönnyítik számunkra az értelmezést.

Így ismerheti fel az elutasítást…
Képzelje el, hogy javaslatot terjesztett elő vagy ajánlatot tett valakinek, és a
beleegyezésére vár. Kilátásai nem túl kecsegtetőek, ha beszélgetőtársa
összeszorítja a száját, a fejét pedig egyenesen és mereven tartja. Ez
legrosszabb esetben dühöt jelez, de mindenképpen az egyetértés hiányát
mutatja. Ha ugyanis összezárja a száját, pillanatnyilag nem áll készen a
befogadásra. Aki az orrát fintorgatja és összevonja a szemét, miközben
hallgat valakit, úgyszintén azt juttatja félreérthetetlenül kifejezésre, hogy
nem ért egyet azzal, amit mondanak neki. A látómező leszűkítésével
öntudatlanul távolságot tartunk attól, amit hallunk. Mi a teendő ilyen
helyzetben? Tudassa testbeszédével, hogy érdemes a bizalomra, mégpedig
oly módon, hogy fejét kissé oldalra billenti, és közben mosolyog. Így
sebezhetőnek mutatja magát, és beszélgetőtársa feszültségét is eloszlatja.

…így pedig az egyetértést
Ha viszont beszélgetőtársa felvonja a szemöldökét, miközben ön mond neki
valamit, joggal feltételezheti, hogy fejtegetése érdeklődésre talál nála. Hogy
miért? Ha valami érdekel bennünket, automatikusan többet szeretnénk tudni
róla. Ilyenkor felvonjuk a szemöldökünket, szemünk nagyobbra nyílik, hogy
vizuálisan több információt tudjunk befogadni.

…és a koncentrálást
Megfigyelte már valamikor, milyen a gyerekek arckifejezése, amikor
megbabonázva ülnek a tévé előtt? Pontosan! Tekintetük fókuszált és nyitva
van a szájuk. Ez a mimika annak a jele, hogy éppen semmit sem kell
csinálniuk, de nem is akarnak bármit is tenni, mivel teljes figyelmük egy
dologra irányul. Az a gyerek, aki ennyire megigézve néz valamit, semmilyen
módon nem reagál az édesanyja kérdéseire, de még a szemrehányásaira sem,
merthogy pillanatnyilag képtelen bármiféle cselekvésre. Erre bizonyítékkal
szolgál egy apró kísérlet: engedje le az alsó állkapcsát, és próbálja meg
kiszámolni, mennyi tizenháromszor négy. Igencsak meg kell majd erőltetnie
az agyát, hogy sikerrel járjon.

A ráncok erőfeszítésről árulkodnak
Egy másik példa azt bizonyítja, hogy olyan mimika is létezik, amelyik
korlátozhatja a cselekvőképességet. Előfordult már, hogy íróasztalánál ülve
órákig töprengett egy problémán, és mégsem jutott előbbre? Ha ebben a
helyzetben ellenőrizné saját mimikáját, azt állapítaná meg, hogy egyre
erősebben ráncolja a homlokát, mert önkéntelenül jelét kívánja adni szellemi
erőfeszítésének. Ez a mimika mindazonáltal éppen hogy még inkább gátolni
fogja, mert az agya számára elbizonytalanodást jelez. A következmény:
gondolkodása egyre kritikusabb és rugalmatlanabb lesz, míg végül mentális
zsákutcába jut. Onnan pedig csakis egy módon juthat ki: ha ellazítja a
vonásait.

Olvasson szájról!
Beszélgetőtársáról azonban nem csak a szeme mond el önnek egyet-mást
ahhoz, hogy megfejthesse a mimikáját. A száj szintén sok mindent kifejezhet
– és nem kizárólag a beszéd által. Az ajak formája, feszessége és tartása is
sokat elárul:
• Beszélgetőtársa kedélye derűs, ha szája sarka felfelé görbül.
• A sarkaiban lefelé görbülő száj viszont szomorú, borongós beállítottságra
vall.
• Egy telt ajkú embernek gyakran vannak erős érzelmei, amelyeket ki is él,
legyen az éppen öröm, bánat vagy harag.
• A finom vonalú, kicsi száj arra utal, hogy tulajdonosa differenciált, mély
érzésekre képes – annak a mottónak megfelelően, hogy a mennyiségnél
fontosabb a minőség.
• A domináns alsó ajak olyan emberre enged következtetni, aki a pillanat
hevében reagál, de adott esetben várakozó álláspontra is helyezkedhet.
„Előbb megélni, aztán elbírálni”, hangzik a jelmondata.
• Akinek viszont a felső ajka a domináns, szívélyes, finom érzésű és erős
érzelmekre képes ember.
• Aki csücsörít a szájával, pillanatnyilag még mérlegel valamit, vagy egyelőre
elodáz egy döntést.
• Ha valaki élvezettel megnyalja a felső vagy az alsó ajkát, azt mutatja ki,
hogy tetszik neki egy tényállás vagy élvez egy helyzetet.
• Ha viszont csak az alsó ajkán simít végig a nyelvével, töpreng valamin.
• Az az ember, aki lazán tartja az ajkát, összességében is laza, és ezért mind
önálló, mind rugalmas cselekvésre képes.
• A csukott száj és az összeszorított ajak viszont azt jelzi, hogy tulajdonosa
nem áll készen valaminek a befogadására. Emiatt mentálisan és
testbeszédében is „bezár”, és ragaszkodik a döntéséhez.
• Ha ez a személy valami – például egy ajánlat – ellen döntött, visszautasítása
kiolvasható abból, hogy előretolja az alsó ajkát.
• Ha beszélgetőtársa előretolja a nyelvét, gondolatban is eltol magától
valamit.
• Vívódásra utalhat, de akár a gúny jele is lehet, ha beszélgetőtársa úgy nevet,
hogy csak a szája egyik sarka görbül felfelé.
• Ha valaki megfeszíti és összehúzza a száját, akkor vagy ijedten meghátrálni
készül, vagy mindjárt haragra gerjed.

Egy kis kitérő: milyen a fejtartás?
Beszélgetőtársunknak egyébként nem csak az arckifejezését érdemes
megfigyelnünk: fejtartása önmagában is sokat elmond.
• Az egyenesen tartott, a beszélgetőtárssal szembefordított fej a
harckészültség jelének tekinthető. Ha a tekintet emellett még felfelé is
irányul, azt jelenti: „Mindenen átlátok”.
• Az oldalra döntött fej viszont harmonikus viszonyra enged következtetni, és
alapvetően azt jelenti: „Bízhatsz bennem”.
• További árnyalatnyi különbségek révén ez a fejtartás egészen más jelentést
nyer. Figyeljen oda a változatokra is. Ha például beszélgetőtársa tekintete
alulról felfelé halad, homlokán ránc jelenik meg, és még a szemöldökét is
felvonja, akkor inkább bizalmatlan önnel szemben.

Lazuljon el
Vizsgálatok igazolták, hogy a „vigyorik” ötletesebb emberek, mint a
„homlokráncolók”. Aki lazít a mimikáján, mentális feszültségét is oldja, és
nem fenyegeti a veszély, hogy ráncos lesz. Arcizmainak időnként jót tesz egy
lazító tornagyakorlat. Íme, egy egészen egyszerű:

3 lépéses program
1. Ráncolja össze a homlokát, majd lazítsa el.
2. Szorítsa össze erősen a szemét, majd nyissa ki.
3. Ráncolja össze pár pillanatig az orrát, és csücsörítsen az ajkával.

Végezze el mindhárom gyakorlatot többször egymás után, és nyugodtan
nevessen nagyokat a saját grimaszain.

Arckifejezésekből megszámlálhatatlanul sok létezik, gyanakkor az olyan alapvető
érzelmek, mint a fájdalom, az öröm vagy a csodálkozás kultúrkörtől függetlenül
könnyen felismerhetők. Elutasítást olvashat le például egy szorosan összeszorított
szájról, egyetértést abból, ha valaki nagyra nyitja a szemét. Figyelem! Ha lazít a
mimikáján, mentálisan is lazább lesz.
4.2 Pozitív és negatív arckifejezések
Az a benyomás, amelyet vizuálisan keltettünk, hosszabb ideig megmarad

mások emlékezetében, mint a szavainkkal rájuk gyakorolt hatás. A
gesztikulációhoz hasonlóan a mimikára is igaz, hogy kerülnie kell a negatív
hatású jelzéseket.

Kerülendő arckifejezések
• Az emberek többsége hajlamos arra, hogy bosszús vagy savanyú arcot
vágjon, amikor stresszhatás alatt áll. Belső feszültségünk enyhítésében
segítségünkre lehet, ha ezekben a helyzetekben mosolyt varázsolunk az
arcunkra. Ezáltal lazábbnak és rokonszenvesebbnek is tűnünk.
• Egy kapcsolatban a durcás száj hatékony eszköz lehet arra, hogy
partnerünket véleménye megváltoztatására késztessük, vagy rábeszéljük
valamire. A közéletben azonban nincs helye ennek az arckifejezésnek, ezért
kerülni kell.
• Ugyanez igaz a nyelvöltésre. Ez a mimika nívótlan.
• Nem igazán ébreszt rokonszenvet a ferde mosoly, amelynél valaki csak a
szája egyik sarkát húzza el. Az ilyen arckifejezés nemcsak tettetettnek
tűnik, hanem cinikusnak és arrogánsnak is.
• Általánosságban elmondható: kerülnie kellene, hogy arcjátékán tudatosan
változtatni próbáljon. Azzal csak annyit érne el, hogy mesterkéltnek és
ellenszenvesnek tűnne.

Tessék mosolyogni
A messzemenően pozitív kisugárzás legbiztosabb garanciája a létező
legegyszerűbb arckifejezés, a mosoly. De mindenképpen őszintének kell
lennie. Húzza fel szája mindkét sarkát, és az egész arca mosolyogjon. A felfelé
görbülő száj, a szem körül megjelenő apró ráncok és a helyén maradó
szemöldök biztos jelei annak, hogy a vidámság nem csupán színlelt. A derűs
arckifejezés előnye: a tudatos mosoly is pozitív neurofiziológiai és ezáltal
hormonális folyamatot indít el a testben. Ha jó hangulatot mímel, jókedvű is
lesz. Ezzel az egyszerű trükkel másodpercek alatt javíthat a hangulatán.

A bólintás is bejön
Egy másik, szintén mindenkor – tárgyalási helyzetben kiváltképp – pozitív
hatást keltő testi jelzés a helyeslő bólintás. Bátorító bólintással arra sarkallja
beszélgetőtársát, hogy mondja tovább, amit elkezdett, egyúttal odafigyelést
és megerősítést is jelez vele. A gesztus hatását növelheti, ha odafigyelése
bizonyítására időnként közbevet egy-egy aha vagy ühüm szócskát. A mi
kultúrkörünkben a bólintás egyetértést fejez ki. Ha valamit helybenhagyunk,
általában nemcsak annyit mondunk, hogy igen, hanem egyidejűleg a
fejünkkel is egyetértő mozdulatot teszünk. Figyeljen meg alkalomadtán
politikusokat vagy egy beszélgetős műsort a tévében: amikor az emberek
hangot adnak a véleményüknek, automatikusan bólintanak is hozzá. Ha ezzel
új „szövetségesekre” tesznek szert az asztaltársak körében, idővel azok is
bólintanak. Ha tehát tárgyalópartnerét meg kívánja győzni valamiről,
bólintson egészen aprókat, miközben előterjeszti neki a javaslatát, ezáltal
ugyanis növelheti annak a valószínűségét, hogy végül elnyeri beszélgetőtársa
egyetértését. Hogy valóban egy véleményen van-e önnel, azt szintén
felismerheti abból, hogy bólint-e, mielőtt szavakba foglalná a véleményét.

Flörtjelzések
Mindenképpen jó jelnek veheti, ha beszélgetőtársa barátságos mosollyal
ajándékozza meg. Eközben döntő szerepet játszik a szemkontaktus. Ha valaki
egy gondolatnyi időnél hosszabban néz önre, egyértelműen érdeklődést
juttat kifejezésre.

Ügyeljen rá, hogy stresszhelyzetekben se nézzen mogorván a világba. Lazítsa el a
vonásait és mentálisan s lazuljon el. Ne öltsön mesterkélt arckifejezést, különben
óhatatlanul alakoskodónak tűnik. És legfőképpen: mosolyogjon.
4.3 Elég egyetlen pillantás
„Egy pillantás mindent elmond.” „Egy pillantás mindennél többet elárul.”

Néha ezer szónál többet elmondunk azzal, ahogyan valakire nézünk vagy
ahogyan egy helyzetben megváltozik a tekintetünk. Egy találkozásnál akár
perdöntők is lehetnek az első másodpercek, amelyekben még kizárólag
szemkontaktus révén kommunikál valakivel. Attól függően, hogyan néz rá,
rokonszenvet és ellenszenvet egyaránt ébreszthet a másik emberben.

Mit mond el a tekintet?
• Tekintete úgy lesz a leginkább barátságos és nyílt, ha finoman mosolyog. Az
ilyen szemkontaktussal, amely körülbelül gondolatnyi ideig tart, azt jelzi,
hogy érdekli a másik ember, s megbízható és magabiztos jellem
tanúbizonyságát adja.
• Egy futó pillantással azt mutatja meg, hogy meglátott valakit, és tudomást
vett róla.
• Ha tekintetét feszülten a földre szegezi, olyan embernek tűnik, akit nem
érdekel a környezete és inkább visszahúzódó.
• Ha beszélgetőtársát „pillantásra sem méltatja” és folyamatosan elnéz
mellette, arrogánsnak és nagyképűnek fogják gondolni.
• Több mint kellemetlen, ha valakire úgy néznek, hogy valósággal
„keresztülfúrják” a tekintetükkel. Akire sokáig bámulnak meredten,
elbizonytalanodik, és el akar menekülni az ilyen pillantás elől.
• Amennyiben szemüveges, ne nézzen másokra a szemüvege kerete fölött,
különben szigorú tanárra fog emlékeztetni, és ezáltal – különösen az üzleti
életben – nem válik igazán rokonszenvessé.
• Aki összehunyorított szemét szegezi valakire, agresszívnek és
konfliktuskeresőnek tűnik. Az ilyen pillantást senki sem érzi kellemesnek.

A „gonosz pillantás”
A meredt tekintet a hangulatára is kihat. Alkalomadtán figyelje meg, hogy
nyaki izmai megkeményednek, légzése pedig felületes lesz, amikor „gonosz
tekintetet” ölt. Agya számára ez a viselkedés potenciális veszélyt jelez, s ön
ezért feszült, harcra kész lesz. Ezt a hatást nagyon könnyen tesztelheti, ha
tekintetét összpontosítva megpróbál oldalra nézni. Aligha jár majd sikerrel.
Ebben a helyzetben az is nehezére esik, hogy gyorsabban szedje a levegőt,
magas hangon beszéljen, vagy oldalra hajtsa a fejét.

Ne feledje: egy könnyed mosolytól automatikusan barátságos lesz a tekintete.
4.4 Árulkodó mimika
Már tudja, hogy testtartása és gesztusai bizonyos helyzetekben a szó szoros

értelmében leleplezhetik. Ugyanez érvényes a mimikára, amellyel például
flörtöléskor öntudatlanul jelzéseket ad, vagy éppen az olvasható ki belőle,
hogy nem azt mondja, amit valójában gondol.

Mit árul el a mimika?
Már arcizma apró rándulása vagy egyetlen pislantása is elég lehet ahhoz,
hogy beszélgetőtársa arra gyanakodjon, megjátszik vagy eltitkol előtte
valamit. A következő jelekből felismerheti, hogy nem teljesen igaz, amit
valaki mond önnek:
• Feltűnően sokat hunyorog.
• Arckifejezése őszintétlennek tűnik, például azáltal, hogy szélesen mosolyog.
• Kerüli önnel a szemkontaktust, a szó szoros értelmében „nem tud a
szemébe nézni”.
• Gyakran becsukja a szemét.

Arcunkon 43 izom található – ilyen sok egy helyen sehol máshol nincs a testünkön.
Ennek köszönhetően az emberarckifejezési lehetőségei szinte határtalanok, és –
kultúrkörtől függően – rendkívül különbözőek. Néhány egyszerű szabály mégis
segítségére lehet abban, hogy legalább valamelyest átlásson embertársain:
• A zárkózott arc – például az összeszorított száj és a merev tekintet – egyértelműen
elutasítást jelez.
• A mosoly akkor őszinte, ha valakinek a szeme is mosolyog (ez az apró ráncokból
ismerhető fel), nem csak a szája sarkát húzza fel.
• A felvont szemöldök csodálkozást és érdeklődést mutat.
• A testtartáshoz és a gesztikulációhoz hasonlóan mimikájával is befolyásolhatja
hangulatát: ha mosolyog, automatikusan jobb lesz a kedve, a komor ábrázat viszont
lehangol.
5. Kulturális különbségek
a testbeszédben
A testbeszédnek nincsenek általános érvényű, mindenkor és minden
helyzetre vonatkoztatható szabályai. Bármilyen egyértelműnek tűnik is
számunkra valamely gesztus vagy mimika, egy testi jelzés helyes
értelmezéséhez más tényezőket is figyelembe kell venni, így az érintett
személy életkora és neme mellett kulturális hátterét is. Ezek ugyanis jelentős
hatást gyakorolhatnak a testbeszédre, ami már csak abban is megmutatkozik,
hogy a kétnyelvű emberek testtartása, gesztikulációja és mimikája
megváltozik, amikor nyelvet váltanak.
A következő eset jól példázza, milyen félreértésekhez vezethet, ha nem
ismerünk egy idegen testbeszédet. Egy amerikai képviselő elkísérte állama
kormányzóját Japánba, és ott beszédet tartott magas rangú, helyi
köztisztviselők előtt. Utána abban a tudatban lépett le a szónoki
emelvényről, hogy hallgatói unalmasnak találták az előadását, mert
elaludtak, miközben ő beszélt. Amit nem tudott: a szem lehunyása és az apró
biccentések Japánban a legteljesebb figyelem jelei.
5.1 A helyes üdvözlés a világ más-más tájain
Mit gondol, mi történne, ha úgy üdvözölne valakit, hogy fejére teszi a lábát?
Partnere aligha fogadná lelkesen a dolgot – kivéve akkor, ha a dél-indiai toda
törzshöz tartozik. (Náluk így szokás üdvözölni a törzs alacsonyabb rangú
tagjait.)
Ahány ország, annyi szokás, mondja a szólás, és ez igaz az üdvözlés
módjára is, amely kultúránként jelentős eltéréseket mutat.
• A kézfogás és a kalapemelés vagy a kalap megérintése Európán kívül
Amerikában is bevett üdvözlési mód.
• Közép-Európában és Latin-Amerikában még ma is üdvözlik kézcsókkal a
nőket.
• Nagy-Britanniában beérik enyhe főhajtással.
• A kínaiak meghajolnak üdvözléskor.
• Az indiaiak és a délkelet-ázsiaiak összeteszik a tenyerüket.
• A marokkóiaknál az a szokás, hogy kölcsönösen kezet csókolnak
egymásnak.

Az üdvözlés módja az egyes országokban mindig az adott kultúra függvénye.
Tájékozódjon előzetesen a helyi szokásokról, és tudja meg, hogy kezet kell-e
nyújtania, vagy inkább kézcsókkal üdvözöljön valakit.
5.2 Helyeslés és elutasítás
Amint azt már tudja: a testnyelv egyes „szavait” már első életévünkben
megtanuljuk. Mindenekelőtt a bólintást és a fejrázást, amelyekkel
helyeselhetünk, illetve elutasíthatunk valamit. Ezeken a jelzéseken a világ
túlnyomó részén ugyanazt értik, mindazonáltal léteznek kultúrkörtől függő
eltérések:
• Az egyetértést például Indiában, Pakisztánban és Bulgáriában fejcsóválással
jelzik, Etiópiában pedig a fej hátravetésével.
• A fej hátravetése ezzel szemben az arab országokban, Görögországban,
Törökországban és Dél-Olaszországban az elutasítás jelének számít.
• A fejrázáshoz hasonlóan világszerte nemet jelent, ha valaki legyint, ide-oda
mozgatja a mutatóujját vagy keresztbe teszi a kezét.
• Ugyanezt Dél-Olaszországban és Szardínián úgy is jelzik, hogy megpöckölik
az állukat.
• Japánban a legyező kézmozdulat az elutasítás kifejezése.
5.3 Félreértések elkerülése végett
Számos gesztus, amelyet ön is nap mint nap és egészen magától értetődően

használ, más kultúrákban is létezik. Most bizonyára azt gondolja, hogy ez
végül is „praktikus”, ám sajnos nem az. Egy gesztus ugyanis más
kultúrkörökben gyakran egészen más jelentést hordoz, mint a saját
országunkban. Kínos félreértésekhez is vezethet, ha azt feltételezi, hogy
valamely testi jelzését mindenütt ugyanúgy fogják érteni.
Néhány példa arra, mennyire különböző lehet egy-egy gesztus
jelentéstartalma:
• Puerto Ricóban az emberek óránként általában száznyolcvanszor érintik
meg beszélgetőtársukat, Angliában egyszer sem. Egy beszélgetés során tehát
egy angol molesztálásnak érezné az érintéseket, egy Puerto Ricó-i viszont
éppen az elmaradásukból jutna arra a következtésre, hogy beszélgetőtársa
nem találja őt rokonszenvesnek.
• A hüvelyk- és mutatóujjal formált „O” Észak-Amerikában és Európában
pozitív, egyetértést kifejező jelzés. A japánok a pénzt mutatják így.
Franciaországban, Belgiumban és Tunéziában a nulla alakját látják ebben a
kézmozdulatban, és azt értik rajta, hogy valamit értéktelennek találnak. Az
így mutatott „O” a trágár, sértő gesztusok közé tartozik Máltán,
Tunéziában, Görögországban, Oroszországban, Dél-Amerika egyes részein és
a Közel-Keleten is.
• A felfelé mutató hüvelykujj szinte mindenütt elismerést fejez ki, Japánban
viszont az ötös szám jele. Ugyanez a gesztus Ausztráliában és Nigériában
arra szólít fel nem különösebben higgadt módon valakit, hogy tűnjön el.
• A feltartott, V betűt formázó mutató- és középső ujj a világon szinte
mindenütt a győzelem (victory) vagy a béke jele. Nagy-Britanniában és
Ausztráliában viszont ez a gesztus azt adja valakinek rendkívül udvariatlan
módon értésére, hogy jó lenne, ha lekopna.

Külföldi útjain vagy külföldiekkel folytatott üzleti tárgyalások alkalmával
kerülje az olyan gesztusokat, 30 amelyekről nem tudja biztosan, milyen
jelentést hordoznak egy más országbeli számára. Minél kevesebbet gesztikulál
ezekben a helyzetekben, annál kevésbé érthetik félre.
6. Teszt: Mennyire lett jártas a testbeszédben?
Most ön következik! Az utóbbi 30 percben sok mindent megtudott a
testtartásról, a gesztikulációról és a mimikáról. Az alábbi teszttel
ellenőrizheti, hogy „folyékonyan” beszéli-e már a testnyelvet.

Néhány útmutatás előzetesen

A következő feladat elvégzésekor öt fontos tényezőt kell figyelembe vennie:
1. Többnyire olyan helyzetekről van szó, amelyek a beszélgetőtársaknál
„feszültséghez” vezetnek (állásinterjúk, tárgyalások stb.].
2. Testi fogyatékosságok lehetőségét eleve kizártuk.
3. Többnyire önkéntelen testi jelzésekről van szó.
4. Az állítások kizárólag a közép-európai kultúrkörben érvényesek.
5. Nem a beszélgetőtársak sajátos rossz szokásairól van szó.

Ha beszélgetőtársa:
1. összeráncolja a homlokát

Ez annak a jele, hogy:
..........................................................................

2. oldalra billenti a fejét

..........................................................................

3. megsimítja az állát

..........................................................................

4. felvonja a szemöldökét

..........................................................................

5. gyakran mozgatja a szemhéját

..........................................................................

6. üdvözlő kézfogáskor üreget képez a tenyerek között

..........................................................................

7. az alkarját is megfogja annak, akit üdvözöl

..........................................................................

8. a tenyerét mutatja

..........................................................................

9. nem tart szemkontaktust

..........................................................................

10. jó szemkontaktust tart

..........................................................................

11. az orrához kap

..........................................................................

12. kinyitja a száját

..........................................................................

13. összeszorítja az ajkát

..........................................................................

14. felsőtestét előredönti

..........................................................................

15. felsőtestét erősen hátradönti

..........................................................................

16. karba fonja a kezét

..........................................................................

17. felsőtestét oldalra fordítja

..........................................................................

18. széles karmozdulatokat tesz

..........................................................................

19. a kezét dörzsölgeti

..........................................................................

20. a tollával játszadozik

..........................................................................

21. zsebre dugja a kezét

..........................................................................

22. csípőre teszi a kezét

..........................................................................

23. egyik lábáról a másikra áll

..........................................................................

24. keresztbe tett lába beszélgetőtársa felé, illetve vele ellentétes irányba
mutat

..........................................................................

25. ültében előrenyújtja a lábát

..........................................................................

26. székének csak a legszélén ül

..........................................................................

27. lábfejét hátrateszi

..........................................................................

28. lábával átkulcsolja a széke lábait

..........................................................................

29. lábujjhegyeit megemeli

..........................................................................

30. lábujjhegyei az ajtó vagy az ablak felé mutatnak

..........................................................................
6.1 A helyes válaszok
1. elakadt a gondolkodásban, vagy kritikusan (elgondolkodik a hallottakról;

2. megbízhatónak kíván mutatkozni;
3. elvet egy javaslatot, noha szavakban egyetértett vele;
4. érdeklődés ébredt benne, és szeretne többet tudni;
5. ideges, mert talán nem azt mondja, amit gondol, vagy hazudik;
6. egyelőre nem akarja teljesen kiadni magát;
7. dominálni és parancsolni szeretne;
8. mindenre nyitott;
9. nem érdekli a beszélgetés;
10. érdekli a beszélgetés;
11. nem mond igazat;
12. pillanatnyilag nem képes több információt befogadni;
13. pillanatnyilag nem áll készen több információ befogadására, vagy pedig
az, amit hallott, elutasítástól dühig terjedő reakciót vált ki belőle;
14. érdekli a beszélgetés;
15. elutasítást jelez, vagy sikerült őt meggyőzni;
16. éppen nem érzi szükségét, hogy tegyen valamit, vagy elutasítóan
viszonyul valamihez;
17. „kitér” egy javaslat elől;
18. extrovertált és nyitott személyiség;
19. törődésre vágyik;
20. ideges, bizonytalannak/kellemetlenül érzi magát, és esetleg nem
feltétlenül azt vallja, amit mond;
21. közönyös és érdektelen;
22. fölényét kívánja demonstrálni;
23. nem áll ki száz százalékig a véleménye mellett;
24. egyetért azzal, amit hall, illetve másként vélekedik róla;
25. jól érzi magát;
26. nyugtalan és „ugrásra kész”;
27. cselekvésre kész;
28. bizonytalan és kapaszkodót keres;
29. nem ért egyet azzal, amit hallott;
30. rosszul érzi magát, és a legszívesebben menekülőre fogná.
Összefoglalás
1. Kölcsönhatások test és szellem között
Tartsa szem előtt: előfordulhat, hogy viselkedése nem pontosan arról

árulkodik, amit szavaival leplezni szeretne, testbeszédéből azonban
mindenkor kiolvasható, hogy valóban azt mondja-e, amit gondol. Ha nem
viselkedik elég meggyőzően, akkor mások szemében ellenszenvessé válik.
Átvehet ugyan egy idegen testbeszédet, személyisége azonban ettől mit sem
változik. Csupán annyit ér el vele, hogy hiteltelen ember benyomását kelti,
ezáltal pedig ellenszenvessé válik.
Mindaz, amit gondolunk és érzünk, ahogyan éppen érezzük magunkat –
életünk során szerzett tapasztalataink összessége és pillanatnyi hangulatunk
egyaránt –, visszatükröződik testbeszédünkben: a pozitív hangulat egyenes
testtartásban mutatkozik meg, a negatív élmények szemmel láthatóan
összenyomják az embert.
A testbeszéd az emberi kommunikáció legelemibb formája.
• Egy első találkozásnál több mint 90 százalékban a testi jelzések döntik el,
hogy két ember harmonizál-e egymással vagy sem.
• Csakis akkor tűnhet hitelesnek és meggyőzőnek, ha testbeszéde és szavai
összhangban állnak egymással.
• Hangulatai, érzései és korábban szerzett tapasztalatai – pozitív vagy negatív
– hatással vannak testbeszédére.
• És megfordítva: megfelelő gesztikulációval vagy mimikával befolyásolhatja
hangulatát. A nyitott testtartás és a barátságos mimika pozitív gondolatokra
serkent, míg a negatív testi jelzések nyomott hangulatot eredményeznek.

Mindig tartsa be a helyes testbeszéd alapszabályait, hogy a lehető
legrokonszenvesebbnek és legkompetensebbnek tűnjön.
• Tartást mutatni Magabiztosságot sugároz, ha álló testhelyzetben a
medencéjével azonos szélességben terpeszti szét a lábát. Így azt
közvetíti magáról, hogy biztosan áll a lábán.
• Fejtartást ellenőrizni Fejét mindig tartsa egyenesen, így magabiztosnak
és elfogulatlannak tűnik. Az állával azonban vigyázzon. Ha túlságosan
előreszegezi, menthetetlenül arrogáns és ellenszenves ember
benyomását kelti.
• Kart leengedni A karba font kéz elutasítást jelez. Bár ez a tartás
kényelmes lehet, mégis kerülje, és inkább nyíljon meg.
• Távolságot tartani Minden ember a saját „légbuborékjában” él, amely
bizonyos távolsági zónát von köré. Személyes „biztonsági
távolságunk” általában egy karhosszal azonos. Mindazonáltal azokat,
akikkel bizalmasabb viszonyban vagyunk, közelebb engedjük
magunkhoz. Ha tehát még nem ismer igazán jól valakit, okvetlenül
tartsa tiszteletben a távolsági zónáját, különben annak a veszélynek
teszi ki magát, hogy tolakodónak tűnik.
2. A testtartás
Képzeletbeli koronával a fején és borsószemmel a fenekében áll a

legelőnyösebben – karját közben lazán lógassa le. Idegesség és görcsösség
ellen segít, ha izmait váltakozva megfeszíti, illetve ellazítja.
Üljön a lehető legnyitottabban: ne fonja karba a kezét és ne tegye
keresztbe a lábát. Így késznek mutatkozik a befogadásra, és mások nem
zárkózottnak, hanem közlékenynek fogják látni.
Az egyenes járás magabiztosságot sugároz. Léptei hosszát igazítsa
testmagasságához, és tartson céltudatosan más emberek, illetve helyek felé.
Okvetlenül legyen tekintettel mások távolságtartási igényére. Feltehetően
önnek sem tetszik, ha valaki „az arcába mászik?

Testtartása a névjegye
• Tartsa magát egyenesen – állva, ülve és járás közben egyaránt.
• A legelőnyösebb álló testhelyzetet a „korona–borsószem-trükkel”
érheti el: mellét és súlypontját így megemeli, s hasa és feneke is feszes
lesz.
• Karját lógassa le lazán, amikor áll. Kezének mindig látszania kell.
• Üljön nyitottan, és forduljon beszélgetőtársa felé. Ha testünket vagy
akár a lábunkat is a másik ember felé fordítjuk, érdeklődést mutatunk
iránta.
• Járás közben ügyeljen a helyes tempóra (se túl gyorsan, se túl lassan ne
menjen), lépései pedig legyenek határozottak.
• Beszélgetés közben figyeljen fel partnere rokonszenvet kifejező
jelzéseire. Ezek egyike az, ha a fejét kissé oldalra hajtja.
• Testét mindig csak annyira feszítse meg, hogy rugalmas maradjon, és
ne legyen merev.
3. Gesztikuláció
Legyen érzékeny a pozitív és negatív gesztusokra, mert apró mozdulatokkal

is döntő módon befolyásolhatja azt a hatást, amelyet másokra gyakorol.
Általánosságban igaz: a derékvonal felett kivitelezett nyílt, felfelé irányuló
mozdulatok pozitívan hatnak. Azt is vegye figyelembe, hogy
gesztikulációjának illenie kell saját személyiségtípusához és az adott
helyzethez is.
Semleges üdvözlésnél kezét tartsa függőlegesen, ne túl mereven, de ne is
túlságosan lazán. Kézszorítása ne legyen se túl erős, se túl gyenge.
Vigyázat! Ha megérinti az arcát vagy a nyakát, miután mondott valamit,
beszélgetőtársa – önkéntelenül is – gyanakvó lesz. És fordított helyzetben ön
is legyen az. Az elutasító vagy elvető gesztusok arról árulkodnak, hogy valaki
valójában nem azt gondolja, amit mond.

Egy ember mozdulatai sokat elárulnak személyiségéről és pillanatnyi
hangulatáról:
• A felfelé irányuló és a testtől eltávolodó gesztusok optimizmusra és
nyitottságra engednek következtetni.
• A zárkózott emberek keveset és inkább önmaguk irányába
gesztikulálnak.
• A derékvonal alatti gesztusok megbízhatatlanság hatását keltik.
• Az erős kézfogás magabiztos személyiségre vall, a lanyha kacsó inkább
az ellenkezőjére.
• Óvatosság ajánlott annál az embernél, aki egyetértő szavai ellenére a
ruháját igazgatja, tárgyakkal játszadozik, vagy megérinti a fejét,
esetleg a nyakát. Ez az ember nem azt vallja, amit mond.
• A flörtölésre azonban más érvényes: a játékos gesztusok és érintések
érdeklődésre és rokonszenvre utalnak.
4. Mimika
Arckifejezésekből megszámlálhatatlanul sok létezik, ugyanakkor az olyan
alapvető érzelmek, mint a fájdalom, az öröm vagy a csodálkozás kultúrkörtől
függetlenül könnyen felismerhetők. Elutasítást olvashat le például egy
szorosan összeszorított szájról, egyetértést abból, ha valaki nagyra nyitja a
szemét. Figyelem! Ha lazít a mimikáján, mentálisan is lazább lesz.
Ügyeljen rá, hogy stresszhelyzetekben se nézzen mogorván a világba.
Lazítsa el a vonásait, és mentálisan is lazuljon el. Ne öltsön mesterkélt
arckifejezést, különben óhatatlanul alakoskodónak tűnik. És legfőképpen:
mosolyogjon.
Ne feledje: egy könnyed mosolytól automatikusan barátságos lesz a
tekintete.

Arcunkon 43 izom található – ilyen sok egy helyen sehol máshol nincs a
testünkön. Ennek köszönhetően az ember arckifejezési lehetőségei
szinte határtalanok, és – kultúrkörtől függően – rendkívül különbözőek.
Néhány egyszerű szabály mégis segítségére lehet abban, hogy legalább
valamelyest átlásson embertársain.
• A zárkózott arc, például az összeszorított száj és a merev tekintet,
egyértelműen elutasítást jelez.
• A mosoly akkor őszinte, ha valakinek a szeme is mosolyog (ez az apró
ráncokból ismerhető fel), és nem csak a szája sarkát húzza fel.
• A felvont szemöldök csodálkozást és érdeklődést mutat.
• A testtartáshoz és a gesztikulációhoz hasonlóan mimikájával is
befolyásolhatja hangulatát: ha mosolyog, automatikusan jobb lesz a
kedve, a komor ábrázat viszont lehangol.
5. Kulturális különbségek
a testbeszédben
Az üdvözlés módja az egyes országokban mindig az adott kultúra függvénye.

Tájékozódjon előzetesen a helyi szokásokról, és tudja meg, hogy kezet kell-e
nyújtania vagy inkább kézcsókkal üdvözöljön valakit.

Külföldi útjain vagy külföldiekkel folytatott üzleti tárgyalások
alkalmával kerülje az olyan gesztusokat, amelyekről nem tudja
biztosan, milyen jelentést hordoznak egy más országbeli számára. Minél
kevesebbet gesztikulál ezekben a helyzetekben, annál kevésbé érthetik
félre.
A könyv elektronikus változatának kiadója
Kossuth Kiadó
www.kossuth.hu

A kiadásért felel a Kossuth Kiadó vezetője.

Az e-könyv létrehozásában közreműködött:
Katona Zoltán, Pekó Zsolt
Projektvezető: Földes László

A kiadás alapja
Monika Matschnig: Körpersprache verstehen, 30 Minuten
Gabal Verlag, 2012

Fordította
Várnai Péter

Szerkesztette
Takács Éva

ISBN 978-963-09-8792-9 (epub)
ISBN 978-963-09-8793-6 (mobi)

© Gabal Verlag GmbH 2012
© Kossuth Kiadó 2017
© Hungarian translation Várnai Péter 2017

Minden jog fenntartva.
www.multimediaplaza.com
info@multimediaplaza.com

Testbeszed Monika Matschnig

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Testbeszed Monika Matschnig

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Monika

1.1 Verbális és nonverbális kommunikáció

„Nem tudunk nem kommunikálni.” E kijelentésével Paul Watzlawick, a

1.2 Minden test más nyelvet beszél

Minden ember más – miért kellene hát mindannyiunknak ugyanazt a

Szavai és viselkedése két teljességgel különböző csatorna, amelyeken

1.4 A hangulat mint a test tükörképe

1.5 Keltsen jó benyomást!

Bizonyára önnek is ismerős a helyzet: meghívták egy eseményre, és belép egy

2.1 Tudnivalók a testtartásról

Személyiségünket semmi sem tükrözi vissza olyan közvetlen módon, mint

2.2 Helyesen állni is meg kell tanulni

Elég csupán megfigyelnie, hogyan áll valaki, és valamelyest máris sejteni

2.3 Jól ül?

2.4 Így „jár jól”

A helyes „álláspont” mellett a magabiztos és természetes járás is döntő

Vannak helyzetek, amelyekben különösen nagy hasznát veszi, ha érti mások

3.1 A taglejtések egyszeregye

Gesztikulációnk külön kis nyelv. Világszerte ötezernél is több különböző

3.2 Pozitív és negatív gesztusok

A gesztusok között találhatók egészen egyértelműek, amelyek nem

3.3 A helyes üdvözlés

Az első benyomás számít. Ezt a mondatot bizonyára ön is sokszor hallotta

3.4 Árulkodó gesztusok

Emlékszik még, hogyan árulta el magát gyerekkorában, amikor füllentett?

3.5 Még több flörtjelzés

A testtartásról szóló fejezetben már megismert néhány jelzést, amelyek

4.1 A mimika alfája és ómegája

A legkülönfélébb országokban élő emberek számára világszerte 250 000

4.2 Pozitív és negatív arckifejezések

Az a benyomás, amelyet vizuálisan keltettünk, hosszabb ideig megmarad

4.3 Elég egyetlen pillantás

„Egy pillantás mindent elmond.” „Egy pillantás mindennél többet elárul.”

4.4 Árulkodó mimika

Már tudja, hogy testtartása és gesztusai bizonyos helyzetekben a szó szoros

5.1 A helyes üdvözlés a világ más-más tájain

5.2 Helyeslés és elutasítás

5.3 Félreértések elkerülése végett

Számos gesztus, amelyet ön is nap mint nap és egészen magától értetődően

6.1 A helyes válaszok

1. elakadt a gondolkodásban, vagy kritikusan (elgondolkodik a hallottakról;

1. Kölcsönhatások test és szellem között

Tartsa szem előtt: előfordulhat, hogy viselkedése nem pontosan arról

Képzeletbeli koronával a fején és borsószemmel a fenekében áll a

Legyen érzékeny a pozitív és negatív gesztusokra, mert apró mozdulatokkal

Az üdvözlés módja az egyes országokban mindig az adott kultúra függvénye.

You might also like