Nem Pusztan Rajongo PDF

Több mint egy millió eladott példány
„Kyle szavai egyszerre mélyrehatóak és gyakorlatiasak.”

Max Lucado
nem pusztán
rajongó
HOGYAN VÁLHATOK JÉZUS TELJESEN

ELKÖTELEZETT KÖVETŐJÉVÉ?
kyle idlem an
nem pusztán
rajongó
HOGYAN VÁLHATOK JÉZUS TELJESEN
ELKÖTELEZETT KÖVETŐJÉVÉ?
kyle idleman
Immánuel
A magyar fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Kyle Idleman: Nőt a Fan: becoming a completely committed follower ofJesus
ZONDERVAN
Copyright © 2011 by City on a Hill Stúdió, LLC
Zondervan, Grand Rapids, Michigan 49530
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data
ISBN 978-0-310-33193-3 (softcover)
Hungárián edition © Immánuel Alapítvány 2014

Magyarországon kiadja:
az Immánuel Alapítvány Kiadója: az Immánuel Szószóró
9700 Szombathely, Pf.: 320
Tel.: +36 1 267 1551
www.immanuel.hu
immanuel@immanuel.hu
Felelős kiadó: Géczi Károly

Fordító: Horváth Zita
Lektor: Kárpáti Zsolt
Olvasószerkesztő: Molnár Mária
Műszaki szerkesztő: Horváth Gábor
A könyvben a Károli fordítás különböző változatait használtuk. Ahol a

szövegértelmezés megkívánta, az angol verzió saját fordítását adtuk közre.
A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.
Minden jog fenntartva.
A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó
előzetes, írott engedélye szükséges, kivéve a rövid idézeteket.
ISBN 978-615-5246-33-3
Nyomdai munkák: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.

Felelős vezető: Vágó Magdolna vezérigazgató
Apámnak
Miközben téged követtelek, megtanultam,
hogyan kövessem Jézust
tartalom
előszó (Ezeket át szoktam ugrani, de arra kérlek,

te ezt most olvasd el!) 9
első rész: rajongó v a g y követő ? ő s zin te álla p o tfe lm érés

1. fejezet: a kapcsolat jellegének meghatározása 17
2. fejezet: döntés vagy elkötelezettség? 27
3. fejezet: tudsz róla valamit, vagy bensőséges kapcsolatban
vagy vele? 39
4. fejezet: egy a sok közül, vagy az egyetlened? 53
5. fejezet: Jézust követed, vagy szabályokat? 69
6. fejezet: saját erődből, vagy Szent Szellemmel betöltve? 87
7. fejezet: a meghatározott kapcsolat 101
m ás o d ik rész: m eg h ív ás J é zu s k ö v e té s é re (nyers válto zat)

8. fejezet: bárki - nyilvános meghívás 115
9. fejezet: jöjj utánam! - szenvedélyes követés 129
10. fejezet: tagadd meg magad! - önmagad teljes alárendelése 143
11. fejezet: vedd fel a keresztedet naponta! - meghalni
mindennap 159
h a rm a d ik rész: J é zu s k ö v e té s e - bárh o vá, bárm ikor, bárm it.

12. fejezet: bárhová, m it szólsz ahhoz, h o g y „oda"? 177
13. fejezet: bármikor, mit szólsz ahhoz, hogy „m ost”? 191
14. fejezet: bármit, mit szólsz ahhoz, hogy „azt"? 201
köszönetnyilvánítások 213
jegyzetek 215
előszó
Csütörtök délután van, és a gyülekezeti teremben ülök. Most üres, de

már csak néhány nap van hátra húsvétig. Harmincezernél is több ember
várható a hétvégi istentiszteletekre, de nekem még elképzelésem
sincs arról, hogy mit mondok majd nekik. Érzem a növekvő nyomást,
miközben ott ülök, abban reménykedve, hogy eszembe jut egy
prédikáció. Végigpásztázom az üres ülőhelyeket, remélve, hogy jön
valami ihlet. Ehelyett csak még jobban izzadok. Letörlöm az izzadtságot
a homlokomról, és lenézek. Ennek a prédikációnak jónak kell lennie.
Vannak jó néhányan, akik csak karácsonykor és húsvétkor jönnek
gyülekezetbe (őket csak „ünnepi keresztényeknek" hívjuk). Biztos
akarok lenni abban, hogy mind visszajönnek máskor is. Mit mondhatnék,
hogy megragadjam a figyelmüket? Hogyan tehetném az üzenetemet
vonzóbbá? Tehetnék-e valami ötletes dolgot, ami nagy szenzációt
keltene, és az emberek beszélnének róla?
Még mindig semmi. Az előttem álló széken van egy Biblia.

Megragadom. Nem jut eszembe egyetlen igerész sem, amit
fellapozhatnék. Egész életemet ennek a könyvnek a tanulmányozásával
töltöttem, és nem jut eszembe egyetlen igeszakasz sem, ami
lenyűgözné az ünnepi keresztényeket. Azt fontolgatom, hogy úgy
használom majd, ahogy gyerekként tettem: mint valami varázsgömböt.
Felteszel egy kérdést, felütöd valahol a Bibliát, ráböksz valamire az
adott oldalon, és amit ott látsz, az a válasz a kérdésedre.
Végül egy gondolat fut át az elmémen: Kíváncsi vagyok, mit tanított

Jézus a nagy sokaságnak. Felfedezésem örökre megváltoztatott.
Nemcsak úgy, mint igehirdetőt, hanem úgy is, mint Krisztus követőjét.
Rájöttem, hogy amikor Jézus a sokaságnak tanított, a leggyakrabban
9
előszó
olyan üzenetet hirdetett, amely miatt nagy valószínűség szerint

elhagyták Őt.
Abban az üres gyülekezeti teremben pont egy ilyen alkalomról olvastam

János evangéliumának 6. részében. Jézus egy több mint ötezer
főre duzzadt embertömeghez szól. Soha nem volt még népszerűbb.
Elterjedt csodálatos gyógyításainak és gondolatébresztő tanításainak
híre. Ez a több ezer fős tömeg azért jött, hogy ünnepelje.
Jézus tudja, hogy az egész napos tanítás után az emberek kezdenek

megéhezni, így odafordul tanítványaihoz, és megkérdezi őket, hogy
honnan vesz ez a sok ember ennivalót. Filep, az egyik tanítvány azt
mondja Jézusnak, hogy még nyolchavi munkabér sem lenne elegendő
összeg annyi kenyér megvásárlására, hogy akár csak egy harapásnyi
jusson mindenkinek. Filep szemszögéből nézve valóban semmit nem
lehetett tenni. De egy másik tanítvány, András, miután végigpásztázta
a tömeget, elmondja Jézusnak, hogy van ott egy fiú öt darab kenyérrel
és két kis hallal. Jézus fogja a fiú ebédjét, és megelégíti vele az egész
sokaságot. Valójában a Biblia azt is elmondja nekünk, hogy még azután
is bőségesen maradt ennivaló, miután mindenki jóllakott.
Étkezés után a sokaság úgy dönt, hogy letáborozik éjszakára, hogy

másnap is Jézussal lehessen. Ők Jézus nagy rajongói. A következő
reggel, amikor a tömeg felkel és újra megéhezik, keresni kezdik
Jézust, más szóval az étkezési jegyüket, de sehol sem találják. Ezek a
rajongók egy ráadás-műsort remélnek. Végül megtudják, hogy Jézus
és tanítványai átkeltek a tó túlsó partjára. Mire utolérik Jézust, már
rettentően éhesek. Elszalasztották a reggeli rendelésének lehetőségét,
most viszont készen állnak, hogy megtudják, mi lesz a menü ebédre.
Jézus azonban úgy döntött, hogy bezárja az „egyél, amennyit bírsz"
büfét. Most már nem ad ingyen kóstolót. A 26. versben így szól a
sokasághoz:
Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy

jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és
jóllaktatok.
Jézus tudja, hogy ezek az emberek nem azért veszik mindezt a

fáradságot, és nem azért hoznak áldozatot, m ert követik Őt, hanem
10
előszó
azért, mert egy kis ingyen ennivalót akarnak. Vajon Jézust akarták,
vagy csak az érdekelte őket, hogy mit tehet értük? A 35. versben Jézus
felajánlja Önmagát, de a kérdés a következő: Elég lesz az?
Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki

hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg
nem szomjúhozik soha.
Azt mondja: Én vagyok az élet kenyere. Hirtelen már csak Ő az egyetlen

az étlapon. A tömegnek el kell döntenie, hogy elég lesz-e nekik Jézus,
vagy valami másra éheznek. Ezt olvashatjuk az igerész végén:
Ettől fogva sokan visszavonultak az ő tanítványai közül, és nem jártak

többé ővele. (János 6:66)
Sok rajongó visszafordul, hogy hazatérjen. Megdöbbentett az a

tény, hogy Jézus nem szalad utánuk. Nem finomítja az üzenetét,
hogy vonzóbbá tegye. Nem küldi el a tanítványait, hogy menjenek az
emberek után valami ötletes szórólappal, amelyben meghívja őket,
hogy jöjjenek vissza egy „hozd létre a saját tejszínhabos-jégkrémes
édességedet” közösségi programra. Úgy tűnik, nem zavarja az a tény,
hogy népszerűsége nagyot esett.
Amint ott ültem a gyülekezeti teremben üres székek ezreitől körülvéve,

egy dolog világos lett a számomra: Jézus nem a tömeg nagyságával
törődött; az emberek elkötelezettségének a mértéke érdekelte.
Visszatettem a Bibliát az előttem álló székre.
Feljajdultam:
Istenem , bocsáss m eg!
Szinte abban a pillanatban, amikor kimondtam, tudtam, hogy tovább

kell lépnem. Néhány nappal később, húsvét vasárnap több ezer főnyi
tömeg gyűlt össze, én pedig egy elfojtott bocsánatkéréssel kezdtem
a prédikációt. Azt mondtam a sokaságnak, hogy tévedtem, amiért
túlzottan foglalkoztatott, hogy mit fognak gondolni és hányán fognak
újból eljönni. Azt hiszem, az évek során jó szándék vezérelt: a lehető
legvonzóbbnak bemutatni Jézust, hogy az emberek eljöjjenek, és örök
11
előszó
életet találjanak Benne. Jézust kínáltam az embereknek, de sok ingyen

kenyeret osztogattam. Ennek folyamán olcsóvá tettem az evangéliumot.
Gondold el a következő helyzetet! Képzeld el, hogy a legidősebb lányom

most lesz huszonöt éves. Még nem ment férjhez, de nagyon szeretne.'
Úgy döntök, hogy segítek neki. Képzeld el, hogy feladok egy hirdetést
az újságban, felállítok egy reklámtáblát, pólókat készítek, és azért
könyörgök, hogy valaki válassza már őt. Ösztönzőleg még néhány
vonzó ajándékot is felkínálok. Nem alacsonyítom le őt ezzel? Nem úgy
tűnne, hogy bárki, aki eljön érte, az szívességet tesz neki? Soha nem
tennék ilyet. Magasra emelném a mércét. Ellenőrizném a fiatalember
hátterét, és hazugságvizsgálót alkalmaznék. Hosszú jelentkezési
lapokat töltetnék ki három példányban. Ellenőrizném a referenciáit, és
rejtett kamerákat szerelnék fel. Ha kapcsolatot szeretnél a lányommal,
jobban teszed, ha felkészülsz arra, hogy mindenből a legjobbat add
neki. Nemcsak azt akarom hallani, hogy szereted őt, hanem azt is tudni
akarom, hogy elkötelezed magát neki. Tudni akarom, hogy az életedet
adnád a lányomért.
Prédikációim során túl sokszor próbáltam meg rábeszélni az embereket

Jézus követésére. A lehető legvonzóbbá, legkényelmesebbé,
legkellemesebbé akartam tenni az Ő követését. Ezért szeretnék
bocsánatot kérni. Tudom, hogy furcsa egy könyvet bocsánatkéréssel
kezdeni, de szeretném, ha tudnád, hogy olyan utazásra hívlak, amelyet
én magam is megteszek. Én továbbra is részt veszek ezen az utazáson,
és azt kell, hogy mondjam, sosem volt könnyű. Sokkal kényelmesebb
volt egy embernek lenni a tömegből.
Tudom, hogy a bevezetés általában olyan dolgokat tartalmaz, ami a

könyv elolvasására ösztönzi az embereket. Az előszót egy híresség"
írja meg, vagy valaki más, aki elmondja az olvasóknak, hogy milyen
nagyszerű az író. Minimum a szerzőnek kellene valami olyan bevezetőt
* Jegyezd meg: mindenfajta szó szerinti vagy elképzelt illusztrációt, amelyben családom bármely
tagja szerepel, az ő kifejezett írásbeli engedélyük nélkül használtam fel.
** „Híresség" alatt „keresztény hírességet” értek, mint például Charles legjobb barátja a Charles
in Charge (Charles a főnök) című filmsorozatban, vagy a Hazárd megye lordjaiban szereplő fickó,
nem a sötét hajú, hanem a másik. Tudod, az az alak, aki néha reklámokat készít country zenei
CD-válogatásokhoz. Ó, és ha Blair nem teszi meg a The Facts of Lifeból (Az élet eseményei), akkor
majd Tootie, ő is hívő.
12
előszó
írnia, ami ráveszi az embereket arra, hogy el akarják olvasni a könyvet.

Nem vagyok benne biztos, hogy azt tettem... Valószínűleg nem.
Úgy vélem, nem kimondottan ébreszt bizalmat egy olyan ember
bocsánatkérése, aki sokáig rosszul értelmezte a dolgokat. De azt
akarom, hogy egyértelmű legyen, hogy ez a könyv nem csupán egy
papírra vetett információ vagy egy pásztor szövegmagyarázata a
Szentírásról. Ezt a könyvet a János evangéliuma 6. fejezetében szereplő
sokaság egyik tagja írta, aki azt gondolta ugyan, hogy Jézus nagyszerű,
de igazából csak az ingyen ennivaló miatt volt ott.
Remélem, hogy végigolvasod ezt a könyvet, és felfedezed, hogy

mit jelent igazából Jézus követőjének lenni. Többet beszélek majd
a bűnbánatról, mint a megbocsátásról, többet az alárendeltségről,
mint az üdvösségről, többet a megtörtségről, mint az örömről, és
többet a halálról, mint az életről. Az az igazság, hogy ha egy olyan
könyvet keresel Jézus követésének témájában, amely kényelmes és
megnyugtató utat kínál, akkor ez a könyv nem neked szól. Ne érts
félre, azt akarom, hogy tovább olvasd! Csak őszinte akarok lenni, és a
tudomásodra akarom hozni, hogy nem lesz sok ingyen kenyér.
13
első rész
rajongó vagy követő?

őszinte állapotfelm érés
1. fejezet
a kapcsolat jellegének
meghatározása
Jézus követője vagy?
Azt gondolom, hogy ezt a kérdést jó eséllyel egyszerűen csak

átugrottad. Lehet, hogy elolvastad, de kétlem, hogy túl nagy súlyt
nyomott volna a latban, vagy valódi hatást gyakorolt volna rád.
Megengeded, hogy újból megkérdezzem? Ez a legfontosabb kérdés,
amire valaha is válaszolnod kell.
Jézus követője vagy?
Tudom, tudom. Ezt a kérdést már feltették neked korábban.

Mivel annyira ismerős, hajlamos vagy félretolni. Nem azért, mert
kényelmetlen érzést vált ki benned. Nem azért, mert különösképpen a
bűnösségedet bizonyítja. Ezt a kérdést többnyire azért vetik el, mert
feleslegesnek és szükségtelennek tűnik.
Igen valószínű, hogy ha ezt a könyvet olvasod, a következő két csoport

valamelyikébe tartozol.
1. „Jézus-hal a kocsim hátulján” csoport. Elég komolyan veszed

a hited ahhoz, hogy a könyvesbolt keresztény részlegében vásárolj.
Ez esetben a kérdés: „Jézus követője vagy?" szónokiasnak tűnik, te
pedig arra készülsz, hogy letedd a könyvet, vagy legalább visszalapozz
a tartalomjegyzékhez, és megnézd, hogy van-e olyan fejezet,
amely hasznos lehet. Elismered, hogy ez sokak számára fontos és
elgondolkodtató kérdés - de neked? Nos, ez olyan, mint besétálni egy
bostoni kocsmába, és azt kérdezni: „Van itt valaki, aki a Red Soxnak
17
rajongó vagy követő? őszinte állapotfelmérés
szurkol?” Ez egy fontos kérdés, de te olyan biztos vagy a válaszban,

hogy az elméd gyorsan elveti. Te már foglalkoztál vele. Feltetted a
kérdést, és válaszoltál rá. Mielőtt azonban még túl hamar továbblépsz,
hadd tegyem világossá, mit nem kérdezek. Nem az alábbiakat
kérdezem:
Jársz gyülekezetbe?
A szüleid vagy a nagyszüleid keresztények?
Felemelted már valamikor a kezed egy prédikáció végén?
Elismételtél már egy imát a prédikátor után?
Előrementél a szószékhez az „Amint vagyok" tizenkét perces változata
alatt?
Három vagy annál több Bibliád van?
Benne volt valaha a neved a gyülekezeti címjegyzékben?
Úgy nőttél fel, hogy nyári bibliaiskolába és/vagy gyülekezeti táborba
jártál?
A telefonod csengőhangja egy dicsőítő ének?
Amikor imádkozol, képes vagy öt vagy több rokon értelmű szóval
megnevezni Istent?
Tovább is folytathatom. Komolyan mondom.
Hordtál már valaha Witness Wear' termékeket?
Egyedül a Károli a helyes bibliafordítás?
Mondtál már búcsút a randevúknak?
A Facebook-oldaladon a „vallási nézetek” alatt az áll: „Krisztus
követője”?
Üldözted a Harry Főttért, és rajongtál a Gyűrűk uráért?
Megnyerted-e a céltudatos életet negyven vagy annál kevesebb nap
alatt?
Szoktad azt mondani: „Isten áldja meg őt!”, mielőtt valakiről rosszat
mondasz?
Megérted az olyan kifejezéseket, mint például „utazók imája” és „az Ige
kardjának forgatása”?
* A W itness W ear egy keresztény ajándéktárgyakat forgalm azó cég - a fordító.
18
a kapcsolat jellegének meghatározása
Itt a lényeg: sokan közülünk gyorsan azt felelik: „Igen, Jézus követője
vagyok”, ám abban nem vagyok biztos, hogy valóban értjük, amit
mondunk. Inigo Montoyát idézve „nem hiszem, hogy ez azt jelenti, amit
te hiszed, hogy jelent"'.
A Szentírás egyik legkijózanítóbb szakasza arról beszél, hogy eljön

egy nap, amikor sokan, akik magukat Jézus követőinek tartják,
megdöbbenve fognak ráébredni, hogy Ő még csak nem is ismeri
őket. Máté evangéliuma 7. részében Jézus elmondja, hogy egy nap
mindenki, aki valaha a Földön élt, Isten elé fog állni. Azon a napon sok,
magát kereszténynek valló és Krisztus követőjének tartó ember fog
magabiztosan ott állni Jézus előtt, csak azért, hogy azt hallják Tőle:
„Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem!” Ha azt feltételezed,
hogy Jézus követője vagy, azért imádkozom, hogy ez a könyv vagy
megszilárdítsa ezt a bizonyosságot benned, vagy meggyőzzön arról,
hogy átértékeld Jézussal való kapcsolatodat, és ismételten megerősítse
elkötelezettségedet az Ő követésére.
2. „M iért van egy hal a barátom autójának hátulján?” csoport.

Ha ennek a csoportnak vagy a tagja, valószínűleg nem te vetted meg
ezt a könyvet. Valójában soha nem költenéd rá a saját pénzedet. Ám
valaki, aki törődik veled, és akinek az autója hátulján valószínűleg
ott van egy hal, neked adta. Mivel egy barát vagy rokon volt, úgy
gondoltad, hogy legalább az első fejezetet elolvasod udvariasságból.
Lehet, hogy átugrottad a „Jézus követője vagy?" kérdést. Nem azért,
mert ellenedre van, vagy megbánt. Egyszerűen csak nem tűnik
számodra lényegesnek. Neked ez nem aktuális, de másként, mint
azoknak, akik az első csoportba tartoznak. Nem arról van szó, hogy
már megválaszoltad a kérdést; maga a kérdés nem tűnik válaszra
érdemesnek. Nem sértésnek szánod; csak nem érdekel.
Nem zavar, hogy egyesek Jézus követését választják. Ez menő, de nem

a te eseted. Olyasvalami, mint amikor a Star Trekért rajongó barátod
ilyeneket kérdez tőled: ,,ta’ SoH taH HoD?” (Ez klingonul azt jelenti:
* Ha felismerted, hogy az idézet A herceg menyasszonya (The Princess Bride) című filmből van,
kapsz egy bónuszpontot. Nagy kedvenc a keresztények között (bár Kirk Cameron nem szerepel
benne).
19
„Úgy véled, Spocknak kellene lennie a kapitánynak?”') Téged pedig nem

igazán érdekel. Ha ő ezt szereti, rendben. Téged viszont nem vonz.
Mi van akkor, ha...? Tartanál egy pillanatnyi szünetet, és megkérdeznéd

önmagadtól, hogy „Mi van akkor, ha az egész élet lényege pont ez
a kérdés? Mi van akkor, ha valóban van menny és pokol, és ettől az
egy kérdéstől függ, hogy hol töltöm az örökkévalóságot?" Ez teljesen
nevetségesnek tűnhet, de ha valami benned akár csak egy parányi
lehetőséget is ad ennek, nem éri meg, hogy elgondolkodj ezen a
kérdésen? Remélem, hogy miközben ezt a könyvet olvasod, legalább
fontolóra veszed, hogy ez lehet a legfontosabb kérdés, amire valaha
választ kell adnod. Úgy hiszem, azért lettünk idehelyezve a Földre,
hogy megválaszoljuk ezt az egy kérdést. Az igazság pedig az, hogy
mindannyian választ adunk rá, akár tudatosan vagy szándékosan
tesszük, akár nem.
Azt akarom, hogy már kezdettől fogva tudd: nem azért írok, hogy
„értékesítsem" Jézust. Nem próbálkozom azzal, hogy a legvonzóbb
részek bemutatása által rábeszéljelek Jézus követésére. Mert az a
helyzet - és ne szólj az első csoportba tartozóknak, hogy ezt mondtam
-, hogy sokan közülük Jézus követőinek gondolják magukat, de az az
igazság, hogy sohasem hallották Jézus követésről szóló tanításának
nyers változatát.
Úgy vélem, hogy e könyv olvasása után az első és a második csoportba

tartozó emberek közül is lesznek, akik visszautasítják a Jézus
követésére irányuló meghívást. Az evangéliumokban is azt olvassuk,
hogy amikor Jézus a követésére hívta az embereket, egyesek elfogadták
a meghívást, a legtöbben azonban a távozás mellett döntöttek.
Ideje meghatározni a kapcsolat jellegét!

Hol is kezdhetnéd annak megállapítását, hogy valóban Jézus követője
vagy-e? Hogyan tudod eldönteni, hogy ezen egyáltalán akarsz-e
gondolkodni? Kezdjük azzal, hogy egy döntő beszélgetést folytatunk
* Kérlek, jegyezd meg, hogy ezt személyesen nem én fordítottam le, és egy szót sem tudok
klingonul. Van egy barátom, aki beszél valamicskét klingonul. Mindig kinevetem és kicsúfolom őt,
és ezt mindig valódi emberi nyelven teszem.
20
Jézussal. Néhányan fel fogjátok ismerni, mit jelent a döntő beszélgetés.

Ha nem tudjátok biztosan, hadd adjak egy tippet. Egy romantikus
kapcsolatban lévő fiatalember szívében ez gyakran félelmet vált ki.
Valószínűleg retteg a döntő beszélgetéstől. Valójában sok fiatalember a
lehető legtovább halogatja, elmenekül előle, és elnapolja, amilyen sokáig
csak lehet. Ismertem néhány alakot, akik véget vetettek a kapcsolatnak,
amikor a döntő beszélgetés fenyegető közeledését érezték.'
Tudni akarod most már, hogy mit jelent a döntő beszélgetés?
A kapcsolat jellegének meghatározása.
Ez egy hivatalos beszélgetés, amire a romantikus kapcsolat egy

bizonyos pontján kerül sor, hogy megállapítsák az elkötelezettség
szintjét. Látni akarod a dolgok állását, és tudni akarod, hogy valódi-e a
kapcsolat.
Középiskolás koromban elmentem az első randevúmra egy lánnyal,

akit valójában nem igazán ismertem. Leültünk egy éttermi bokszban,
és elkezdtük az esetlen első randevús beszélgetést. Az előétel során
valamicskét megtudtam a családjáról. Amíg a fő fogást élveztük, a
kedvenc filmjéről beszélt. Azután megtörtént. Míg a desszertet ettük,
megkérdezte tőlem, idézem: „Mit gondolsz, merre tart ez a kapcsolat?”
A legelső randevú során megpróbálkozott a döntő beszélgetéssel.
Szélsebesen kiszaladtam onnan. Ez volt az első és utolsó randevúnk.
Akkor ott nem voltam kész arra a pillanatra, de egyszer eljön az

idő, amikor meg kell határoznod a kapcsolat jellegét. Kínos lehet.
Kényelmetlen lehet. Végül azonban minden egészséges kapcsolat
eljut arra a pontra, amikor a döntő beszélgetés szükségessé válik.
Szokványos vagy elkötelezett-e a kapcsolat? Elmozdultak-e a dolgok a
rajongás és a csodálat irányából a mélyebb odaadás és elkötelezettség
felé? Tudatosan ki kell értékelned a kapcsolat állapotát és a másik
személy iránti elkötelezettséged szintjét.
Erre akarlak kérni. Gondolatban képzeld el, ahogy besétálsz egy

helyi cukrászdába. Veszel egy kis harapnivalót és egy italt, aztán
* Igaz történet: Az egyik barátom szapora légzést tettetett, hogy elkerülje a döntő beszélgetést.
„Az egyik barátom” kifejezés alatt saját magamat értem.
21
hátrasétálsz, ahol nincs zsúfoltság, és egy kis asztalnál találsz helyet.

Kortyolsz egyet az italodból, és élvezed azt a néhány csendes percet.
Most pedig képzeld el, hogy bejön Jézus, és leül melléd. Tudod, hogy
Ő az, felismered a kék selyemövről, amit visel. Nem tudod biztosan,
mit is mondj. Esetlen próbálkozást teszel, hogy megtörd a csendet:
megkéred, hogy változtassa a vizet borrá. Ugyanúgy néz rád, ahogy
Péterre nézett. Mielőtt alkalma lenne válaszolni, hirtelen rádöbbensz,
hogy nem imádkoztál az ételért. Elhatározod, hogy hangosan mondod az
imát, abban a reményben, hogy lenyűgözöd Jézust. Szépen el is kezded,
de érthető módon nyugtalanná válsz, és így imádkozol: „Három dolgot
kérek: hogy jobban szeresselek, hogy tisztábban lássalak, és nap nap
után egyre jobban kövesselek.” Gyorsan hozzáteszed: „Ámen”, amikor
ráébredsz, hogy Ben Stiller imáját idézted az Apádra ütök című filmből.
Mielőtt további esélyed lenne a helyzetet még kínosabbá tenni, Jézus

gyorsan továbblép ezen a könnyed társalgáson, és a lényegre tér. A
szemedbe néz, és azt mondja: „Itt az ideje, hogy meghatározzuk ennek
a kapcsolatnak a jellegét!" Tudni akarja, mit érzel iránta. Kizárólagos a
Vele való kapcsolatod? Csak a szokásos hétvégi program, vagy azon
már túljutott? Hogyan határoznád meg ezt a kapcsolatod? Pontosan
milyen szintű az elkötelezettséged?
Akár gyerekkorodtól fogva kereszténynek nevezed magad, akár új

neked ez az egész, Jézus világosan meghatározza, miféle kapcsolatot
akar veled. Nem borítja cukormázba, és nem díszíti fel. Pontosan
megmondja, mit jelent követni Őt. Miközben ott ülsz a cukrászdában, és
hallgatod Jézust, amint elmondja a nyers változatát annak, hogy milyen
kapcsolatot akar veled, önkéntelenül is azt találgatom, hogy a „Jézus
követője vagy?" kérdés megválaszolása lehetne-e kihívóbb.
Úgy tűnhet, hogy Jézusnak sok követője van, de ha őszintén meg

kellene határozniuk a Vele való kapcsolatukat, nem vagyok benne
biztos, hogy a „követő" pontos elnevezés lenne rájuk. Úgy tűnik
számomra, hogy van egy sokkal találóbb név, amellyel illethetjük őket.
Ők nem Jézus követői. Ők Jézus rajongói.
A szótárban található legalapvetőbb meghatározás a rajongóról a

következő:
22
„Lelkes csodáló”
Ő az a fickó, aki póló nélkül, felsőtestét kifestve megy a focimeccsre.

Ott ül a lelátón, és szurkol a csapatának. Otthon egy dedikált sportmez
lóg a falon, és a kocsija hátulján számos matrica díszeleg. A játékban
azonban soha nem vesz részt. Soha nem erőlteti meg magát, és nem
áll ki kemény ütéseket a pályán. Mindent tud a játékosokról, és kívülről
fújja a legfrissebb statisztikákat, de a játékosokat nem ismeri. Kiabál
és éljenez, de igazából semmi nem várható tőle. Nem kell áldozatot
hoznia. Az az igazság, hogy bármilyen lelkesnek látszik is, lelkesedése
igen gyorsan elillan, amikor a csapata, amelyiknek szurkol, csalódást
okoz neki, és néhány rossz évadot tud maga mögött. Néhány vesztes
évad után számíthatsz arra, hogy leugrik a szurkolói kocsiról, és más
csapatot kezd ünnepelni. Ő csak egy lelkes csodáló.
Ő az a nő, aki soha nem hagyja ki a hírességekről szóló műsorokat.

Mindig megveszi a legújabb People magazint. Óriási rajongója
valamelyik színésznőnek, aki a legújabb hollywoodi üdvöske. Ez a
nő pedig nemcsak tud minden filmről, amelyben az adott színésznő
szerepelt, hanem még azt is tudja, hogy melyik középiskolába járt.
Tudja, mikor van a születésnapja, tudja az első barátja nevét. Még a
színésznő eredeti hajszínét is - valamit, amiben már maga a színésznő
sem biztos. Mindent tud, amit tudni lehet. Magát a színésznőt azonban
nem ismeri. Nagy rajongó, de csak rajongó. Egy lelkes csodáló.
Úgy gondolom, Jézusnak sok rajongója van manapság. Rajongók, akik

mellette állnak, amikor jól mennek a dolgok, de elhagyják Őt, amikor
nehéz idők járnak. Rajongók, akik biztonságban ülnek a lelátókon, és
éljeneznek, de semmit sem tudnak a pályán meghozott áldozatról és
fájdalomról. Jézus rajongói, akik mindent tudnak Róla, de nem ismerik Őt.
Jézust azonban soha nem érdekelte, hogy vannak-e rajongói. Amikor
meghatározza, hogy milyen kapcsolatot akar, a „lelkes csodáló” nem
választási lehetőség. Nyugtalanít, hogy Amerikában sok gyülekezet
szentélyből stadionná vált. Minden rajongó hetente eljön a stadionba,
ahol megtapsolják Jézust, de az nem érdekli őket, hogy igazán
kövessék Őt. Ma a rajongók jelentik a legnagyobb fenyegetést az
Egyház számára: azok, akik kereszténynek mondják magukat, valójában
23
mégsem érdekli őket Krisztus követése. Elég közel akarnak lenni

Jézushoz, hogy minden hasznot megszerezzenek, de nem annyira közel,
hogy az bármit is követeljen tőlük.
Egy pontos mérce

Tehát rajongó vagy követő? Azzal, hogy magadnak tedd fel a kérdést,
az a gond, hogy majdnem lehetetlen tárgyilagosnak lenned. Elvégre, ha
azt mondod: „Én követő vagyok", mitől vagy ebben olyan biztos? Milyen
mércét használsz Krisztussal való kapcsolatod meghatározására? A
legtöbben egy nagymértékben szubjektív módszert használnának a
kérdés megválaszolásához.
Sok rajongó tévesen követőnek tekinti magát a kulturális

összehasonlítás alapján. A körülöttük lévők elkötelezettségének
mértékét tekintve szilárdnak érzik Jézussal való kapcsolatukat.
Lényegében egy grafikon görbéjével ábrázolják, és amíg szellemibbek,
mint a másik ember, addig úgy gondolják, hogy minden rendben
van. Ezért van az, hogy néhány rajongó szinte örül, amikor kiderül,
hogy a mindenki által csodált keresztény családban van egy lázadó
gyermek, vagy éppen a házasság hever romokban, és a felek az
együttmaradásért küzdenek, és az egész nem is olyan tökéletes, mint
amilyennek látszott. A grafikongörbe egy kicsit lejjebb rajzolódott.
Észrevetted, hogy amikor a Krisztussal való kapcsolatunkat másokéhoz

hasonlítjuk, akkor majdnem mindig a szellemileg erőtlenebbeket
választjuk? Én is hajlamos vagyok erre a megközelítésre, amikor
férjként értékelem magam. Azzal próbálom meggyőzni a feleségemet,
hogy milyen jól járt velem, hogy a barátnőjére hivatkozom, akit a
férje soha nem visz el randevúra, vagy a barátomról mesélek neki,
aki elfelejtkezett a húszéves házassági évfordulójáról. Rájöttem,
hogy amikor elkezdem magam összehasonlítani más férjekkel, hogy
felmérjem, én milyen vagyok férjként, ezt a bűntudat miatt teszem,
hogy igazából nem szeretem úgy a feleségemet, ahogy kellene. Ha
a másokkal való összehasonlítás révén határozod meg Jézussal való
kapcsolatodat, az valószínűleg önvádlás.
A rajongók által használt másik mérőeszköz a vallásos vonalzó. Annak

bizonyítékaként, hogy valódi követők, az általuk m egtartott vallásos
24
törvényekre és formaságokra mutatnak. így érvelnek: elmenne-e egy

rajongó a gyülekezetbe minden hétvégén, és adakozna-e, jelentkezne-e
gyermekszolgálatra, kizárólagosan keresztény rádiót hallgatna-e, olyan
lenne-e, aki nem néz meg korhatáros filmeket, és csak egy laza koktélt
iszik a partin? Hahó! Persze, hogy követő vagyok. Nem a semmiért
teszem mindezt!
Vannak más módszereink is, hogy meghatározzuk, vajon követők

vagyunk-e. Felekezeti hovatartozásunk, családi örökségünk,
bibliaismeretünk mind olyan dolgok, amelyekkel megpróbáljuk
bebizonyítani, hogy valóban követők vagyunk. Az igazi kérdés azonban
ez: Jézus hogyan határozná meg, mit jelent az Ő követése?
Akármilyen mércét is ad, nekünk azt kellene használnunk.
A rajongás diagnosztizálása
Az evangéliumok sok példát jegyeznek fel olyan emberekről, akik döntő
beszélgetést folytattak Jézussal. Minden egyes találkozásnál olyan
helyzetben találják magukat, amikor meg kell válaszolniuk a „Rajongó
vagy követő?” kérdést. Néhányuk igazi követőnek bizonyul; másokról
kiderül, hogy nem többek lelkes csodálóknál. Miközben megvizsgálunk
néhány találkozást, tekints esettanulmányként rájuk, mint amelyek
leleplezik a rajongás különféle „tüneteit”.
Négy gyerekkel otthon állandóan az orvosi oldalakat böngésszük az
interneten, hogy megpróbáljuk diagnosztizálni, miféle betegség zajlik
éppen. Az egyik kedvenc honlapomnak van egy kereső funkciója,
amely lehetővé teszi, hogy begépeld a tüneteket, aztán pedig megadja
a legvalószínűbb kormeghatározást. Például, ha begépeled azt, hogy
„orrfolyás” és „hányinger”, a honlap arról tájékoztat, hogy valószínűleg
influenzáról vagy ételallergiáról van szó. Ha hozzáteszed a „szédülést”,
azzal leszűkíted ételallergiára. Ha elveszed a „szédülést”, és
hozzáteszed a „lázat”, akkor a diagnózis valószínűleg a H1N1 influenza.'
Minél konkrétabbak a tünetek, annál nagyobb valószínűséggel kapsz
pontos diagnózist.
* Van egy nehéz természetű szomszédom, és azon töprengtem, hogy van-e valamiféle
jelentősebb egészségügyi problémája. Begépeltem a következő szavakat: „felnőttkori pattanás”,
„túlérzékenység”, „rossz lehelet” és „túlzott testszőrzet", de nem találtam eredményt. Ha az
orvostársadalom tagja vagy, nagyra értékelném a szakvéleményedet ebben a témában.
25
A bibliai beszámolók, amelyek során Jézus azt kérte az emberektől,

hogy határozzák meg a vele való kapcsolatukat, és őszintén állapítsák
meg, hogy valódi követők-e, a rajongás néhány árulkodó tünetét
mutatják. Ahogy tanulmányozzuk ezeket a döntő találkozásokat
Jézussal, azok tükörként szolgálnak majd, hogy hitelesebb képet
kapjunk önmagunkról. A rajongók gyakran összekeverik a csodálatot
az odaadással. Összetévesztik ismeretüket Jézusról a vele való
bensőséges kapcsolattal. A rajongók azt feltételezik, hogy jó
szándékaik pótolják fásult hitüket. Lehet, hogy már megállapítottad,
hogy követő vagy, és nem rajongó. Nos, remélem, hogy folytatod az
olvasást, mert a „rajongás” egyik lényeges tünete az, hogy a rajongók
majdnem mindig követőnek tartják magukat.
Keress egy helyet hátul a cukrászdában, és olvass tovább! Határozzuk

meg őszintén és bibliai módon a kapcsolat jellegét! Jézus követője
vagy? Vagy valójában csak rajongó?
26
2. fejezet
döntés vagy elkötelezettség?
János 3 - Nikodémus
János evangéliuma 3. részében olvashatunk egy Nikodémus nevű
rajongóról. Tudnod kell, hogy ő nem akármilyen rajongó volt, hanem
Isten egyik nagyra becsült és jól ismert embere. Nikodémus a közösség
és a vallási vezetők elit csoportjának, a Szanhedrinnek a tagja volt.
Már egy ideje csodálta Jézust. Jézus tanításait hallgatva óhatatlanul is
fellelkesült. Látta, ahogy Jézus bámulatos csodákat tesz - de nemcsak
a hatalma volt lenyűgöző, hanem a szeretete és az együttérzése is.
Nikodémus készen állt, hogy egy másik szintre lépjen Jézussal való
kapcsolatában, de ez nem volt könnyű. Sohasem az. Sok vesztenivalója
lenne, ha Jézus követőjeként lépne a nyilvánosság elé. Mit gondolnának
az emberek, ha kiderülne, hogy Nikodémus ennek a Názáret
nevű jelentéktelen városkából származó, otthontalan, rabbivá lett
ácsmesternek a csodálója? A legkevesebb, hogy elveszítené pozícióját
a Szanhedrinben, és hírnevét vallási vezetőként. Semmibe nem került
neki, hogy Jézus titkos csodálója legyen, de a követőjének lenni magas
árcédulával járt együtt. Mindig így van.
Nikodémus tehát egy meglepőnek tűnő útkereszteződésnél találja
magát. Választania kell a vallás és a Jézussal való kapcsolat között.
Nincs mód arra, hogy igazán Jézus követőjévé váljon vallása elvesztése
nélkül. Nem ez az utolsó eset, amikor a vallás Jézus követésének útjába
áll egy ember életében.
János evangéliuma 3. részében olvashatunk döntő találkozásáról

Jézussal. A történet annak a napszaknak az említésével kezdődik,
amikor Nikodémus Jézushoz jött:
27
Ez jőve Jézushoz éjjel... (2. vers)
Könnyű lenne ezen a részleten átsiklani, és kihagyni, mint valami

jelentéktelen dolgot. Tedd csak fel a kérdést: „Miért éjszaka jött
Jézushoz?” Bőven volt rá lehetősége napközben. Jézus nyilvános
helyeken tanított, ahol kellő alkalma lett volna Nikodémusnak, hogy
néhány percig beszélgessen vele. Sőt, vallási pozíciójából adódóan
mások gyorsan kitértek volna az útjából, hogy Nikodémus megkapja
Jézus idejét és figyelmét. A Szentírás azonban azt mondja: „Ez jőve
Jézushoz éjjel...”
Éjjel senki nem látná meg. Éjszaka elkerülné a kellemetlen kérdéseket

a többi vallási vezető részéről. Éjszaka mások tudta nélkül tölthetne
időt Jézussal. Ha éjjel tudna Vele beszélni, amikor nincs körülötte
senki, talán anélkül kezdhetne el egy kapcsolatot Jézussal, hogy igazi
változtatásokat kellene tennie. Úgy tudná követni Jézust, hogy az nem
befolyásolná a munkáját. Valójában még a barátainak és a családjának
sem kellene megtudnia. Beszélhetne Jézussal éjszaka, és csendben
a szívében meghozhatna egy döntést, hogy hisz Jézusban; így nem
tenné tőnkre kényelmes és jól megalapozott életét. Mint sok rajongó,
akit ismerek. A rajongók csak addig követik Jézust örömmel, amíg
ez nem kíván tőlük jelentős változást, vagy amíg nincsenek negatív
következményei.
A tény, aminek Nikodémusra valóban hatással kell lennie, ez: nincs

más mód Jézus követésére, mint hogy Ő beleavatkozzon az életedbe.
Jézus követésének ára van. Jézus követése mindig kerül valamibe.
Nikodémusnak jelentős társadalmi pozíciójába kerülne. Munkatársainak
a tiszteletébe kerülne. Elveszítené bevételi és megélhetési forrását. A
barátságaival fizetne érte. Valószínűleg néhány családi kapcsolatába
is belekerülne. Ez nagyon is sokatmondó kérdést vet fel a legtöbb
rajongó számára: Került neked valamibe Jézus követése? Ezt nem költői
kérdésnek szánom. Állj meg egy pillanatra, és jegyezd fel, hogy mibe
került neked Jézus követése! Hogyan avatkozott bele az életedbe Jézus
követése?
28
A legtöbbünk nem bánja, ha Jézus néhány apróbb változást hoz az

életünkbe, de Ő teljesen fel akarja forgatni az életünket. A rajongók
nem bánják, ha Jézus elvégez egy kis retusálási, ám Ő teljes megújítást
akar. A hozzá jövő rajongók csak egy beállításra gondolnak, Jézus
viszont egy nagyjavításra. A rajongók úgy vélik, jól jön egy kis
kozmetikázás, Jézus azonban átalakításra gondol. A rajongók egy kis
szükséges szépítésre gondolnak, Jézus viszont egy teljes átformálásra.
A rajongók azt akarják, hogy Jézus inspirálja őket, de Jézus bele akar
nyúlni az életükbe.
Nikodémus azzal kezdi Jézussal való beszélgetését, hogy világossá

teszi: ő tudja, hogy Jézus valóban Istentől jött. Eljutott a hitnek egy
bizonyos pontjára, de vajon merre fog onnan továbblépni? Jézus nem
vesztegeti az időt, hanem rögtön a lényegre tér, hogy miért éjszaka jött
hozzá Nikodémus a nappali nyíltság helyett. A 3. versben azt mondja
Nikodémusnak, hogy újjá kell születnie. Ennek a vallási vezetőnek
nagyon nehéz lehetett hallania ezt. Kisfiúként kívülről megtanulta a
Biblia első öt könyvét, és az egész felnőttkorát azzal töltötte, hogy
felépítsen egy vallásos életet. Jézus azonban nyilvánvalóvá teszi
Nikodémus számára, hogy Ő nem a jó cselekedeteit és vallásos
formaságait használja mérceként. Nikodémusnak meg kell magát
aláznia, és újjá kell születnie egy teljesen új életformára.
Nikodémus döntést hozott Jézussal kapcsolatban, de ez nem ugyanaz,

mint követni Őt. Jézus nem fogadta el, hogy a kapcsolat csak annyi,
hogy Nikodémus egyszerűen hisz Benne; Jézus azt akarta, hogy
Nikodémus kövesse Őt. Jézus nemcsak éjszaka akarta Nikodémust;
nappal is akarta.
A rajongás diagnosztizálása -
első k ér d és: Döntést hoztál Jézus mellett, vagy
elkötelezted magad neki?
Van különbség a kettő között. Nem kellene lennie, mégis van. Sokan
meghoztak egy döntést, hogy hisznek Jézusban anélkül, hogy
elkötelezték volna magukat az Ő követésére. Az evangélium nem
29
engedi meg ezt a fajta különbségtételt. A bibliai hit több, mint egy
értelemmel történő helyeslés és egy szóbeli elfogadás. Sok rajongó
elismételt egy megtérő imát, vagy felemelte a kezét, vagy a prédikáció
végén előrement a szószékhez és döntést hozott, hogy hisz, de soha
nem kötelezte el magát Jézus követésére. Jézus soha nem ajánlott
ilyen választási lehetőséget. Ő többet kér a hit szavainál; azt akarja
látni, hogyan éljük meg azokat a szavakat az életünkben. Amikor úgy
döntünk, hogy hiszünk Jézusban, de nem kötelezzük el magunkat a
követésére, akkor nem leszünk mások, csak rajongók.
Képzeld el, hogy egy esküvőre mégy, és látod, hogy az esküvő napján
a vőlegény ránéz gyönyörű menyasszonyára, és szemében könnyekkel
a fogadalom szavait mondja: „...elhagyván minden mást, míg a halál
el nem választ." Meghatódsz kimondott szavaitól és döntésétől.
De képzeld el, ha a következő héten megtudnád, hogy mialatt az
újdonsült házaspár nászúton volt, a férj hűtlen lett a feleségéhez.
Azok a szavak hirtelen értéktelenné válnának. Elértéktelenednének.
Arra a következtetésre jutnál, hogy azok a szavak, amelyeket olyan
érzelmesen fejezett ki és nyilvánosan kijelentett, nem sokat érnek, mert
nem tette hitelessé őket a hűséges elkötelezettség.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a hitet úgy értelmezzük, mint egy

dolognak valódiként vagy igazként történő elfogadását. A bibliai hit
azonban több, mint egy intellektuális elfogadás vagy egy szívből jövő
elismerés; ez egy elkötelezettség Jézus követésére. A meghatározás
szerint a követés több, mint értelemmel történő elfogadás; magában
foglalja a cselekvést. Annak, hogy a gyülekezeteink „rajongó-gyárakká”
válhattak, az egyik oka az, hogy elválasztottuk a hit üzenetét a követés
üzenetétől. A két üzenet szétválasztása után eltűnik az egyensúly.
Ha elolvasod a négy evangéliumban Krisztus életét, azt láthatod, hogy

Jézus nagyjából öt alkalommal mondja, hogy „Higgy bennem!" De
próbáld megtippelni, hányszor mondja Jézus azt, hogy „Kövess engem”.
Körülbelül hússzor. Nem azt mondom, hogy a követés fontosabb a
hitnél. Azt mondom, hogy a kettő szorosan összefügg. Ezek a hitbeli
meggyőződés szíve és tüdeje. Az egyik nem élhet a másik nélkül. Ha
megpróbálod a követés üzenetét elválasztani a hit üzenetétől, a hit
m e g h a l a b e a v a tk o z á s s o rá n . G y ü le k e z e te in k to v á b b ra is ra jo n g ó k k a l
30
lesznek tele, amíg le nem romboljuk a követés és a hit közötti

kettősséget. A követés a hit része. A valódi hit követést jelent.
A legtöbb rajongó, akivel beszéltem, olyan gyülekezetekbe vagy

keresztény közösségekbe járt, ahol Jézusban való hitüket folyamatosan
hangsúlyozták és nyomatékosították, de soha nem tették világossá,
hogy mit jelent valójában Jézust követni.
Azok, akik heti több alkalommal járnak edzőterembe közületek,

valószínűleg megfigyelték, hogy van néhány „edzőtermi patkány",
aki - úgy tűnik - mindig ott van. Az edzőteremben, ahová járok,
kapásból kiszúrnátok őket, amint céltalanul kószálnak, és bámulják
magukat a tükörben. De észrevettem valamit ezekkel a fickókkal
kapcsolatban. Erős felsőtestük és vékonyka lábaik vannak. Órákat
töltenek azzal, hogy a felsőtestüket, a bicepszüket és a tricepszüket
eddzék, de a combjaikra és a lábszáraikra nem fordítanak figyelmet.
Ennek következtében teljesen aránytalanná válnak. Ez a „Pee-wee-
Schwarzenegger-hatás". Schwarzenegger felsőtestük és Pee-wee
alsótestük van.*
Gyakran így közelítjük meg a tanítványságot. Amikor arról tanítjuk az

embereket, hogy mit jelent kereszténynek lenni, időnk és energiánk jó
részét arra fordítjuk, hogy eljuttassuk őket a hit egy bizonyos pontjára, de
nem szólítjuk fel őket egyértelműen a követésre. Fogtuk a „higgy” szót,
és vastagon szedett, nagy nyomtatott betűkkel leírtuk: HIGGY. Mindazt
azonban, aminek a követéshez van köze, kis betűkkel írtuk: kövesd.
Talán ez a te történeted. Amikor hallottad az evangéliumot, valaki

hosszasan és szenvedélyesen beszélt arról, hogy válaszd a hitet, de
keveset mondott arról, hogy ez az elkötelezettség szükségszerűen
megváltoztatja azt, ahogyan élsz. Ezt úgy nevezem, hogy „Jézus
értékesítése”.
Jézus értékesítése
Ha az értékesítésben dolgozol, vagy volt már körülötted egy jó
értékesítő, akkor pontosan tudod, mire gondolok. Kihangsúlyoznak
* Ez a példa csak illusztrációs célokat szolgál. Ha valakire ráillik ez a leírás az edzőtermemből, az
csak véletlen egybeesés, és senki ne vegye személyeskedésnek!
31
minden pozitív dolgot, amiről úgy vélik, hogy örömmel hallod, és

gyorsan átugorjék azt, ami talán kevésbé vonzó. A gyülekezetek
vonakodva világítják meg az elkötelezettség témáját attól való
félelmükben, hogy ez árthat az értékesítési mutatóknak.
Jézus nem titkolózik Nikodémus előtt. Jézus követése olyan

elkötelezettséget kíván, ami nagyon sokba kerül Nikodémusnak. Ha
megnézzük, mit jelent Jézust követni, akkor egy motívum fejlődik
ki belőle. Valójában ez az egész Szentíráson végigvonul. Mózes
nem követhette Istent anélkül, hogy ne állt volna a fáraó elé. Noé
nem követhette Istent úgy, hogy nem építette meg a bárkát, amely
nevetségessé tette szomszédai szemében. Dániel nem követhette
Istent abban, hogy egyedül csak Hozzá imádkozik, anélkül, hogy ne
dobták volna az oroszlánok vermébe. Jézus követése nem olyan dolog,
amit megtehetsz éjszaka, amikor senki nem veszi észre. Ez egy napi
huszonnégy órás elkötelezettség, amely beleavatkozik az életedbe. Ez
nem az „apró betűs rész” - ez a garancia.
Jártál már úgy, hogy amikor késő este a tv-csatornákat váltogattad,

rábukkantál egy bosszantó reklámra, amely azt ecsetelte neked,
hogyan gazdagodj meg gyorsan? Egy szörnyen kellemetlen szószóló
néz a kamerába, és ilyen kérdéseket tesz fel: Szeretne Ön sok pénzt
keresni? Hogy tetszene Önnek, ha csak első osztályon repülne? Érdekli
a korai nyugdíjba vonulás? Hogy tetszene Önnek, ha soha többé nem
kellene aggódnia a pénzügyei miatt? Aztán pedig megkérdezi: Ez
talán olyasvalami, ami érdekli Önt? Majd ez a Billy Mays utánzó tovább
magyarázza, hogy mindez ingyen a tiéd lehet. Még szállítási és kezelési
költséget sem kell fizetned.
Hogyan reagálsz erre? Hogy mondhatsz erre nemet? Semmibe nem

kerül, ugyanakkor mindent felkínál. Arra gondolok, hogy néhány jó
szándékú prédikátor pályát téveszthetett, amikor nem ment késő esti
reklámos értékesítőnek. Csak mert sok embernek valahogy ehhez
hasonlóan mutatták be az evangéliumot: Hogy tetszene, ha örökké
élnél? Szeretnéd, ha a bűneid meg lennének bocsátva, és kapnál egy
új kezdetet? Az örökkévalóságot a mennyben akarod tölteni a pokol
tüze helyett? Néhányan még tovább is mennek... Szeretnél bővölködő
é le te t élni? Készen állsz, ho g y igénybe vedd m in d a zt az egészséget és
32
gazdagságot, amit Isten tartogat a számodra? Ez talán olyasvalami,

ami érdekel téged? Míg néhány embernek kikerekedett a szeme, és
csatornát váltott, addig sok rajongó csatlakozott.
Megrendeltek egy olyan evangéliumot, ami semmibe nem került nekik,

de mindent felkínált.
Tehát ha netalán valaki kihagyta volna, vagy elfelejtette megemlíteni,

amikor elmagyarázta, mit jelent kereszténynek lenni, hadd legyek
egyértelmű: Nincs bűnbocsánat bűnbánat nélkül. Nincs üdvösség
önmagad alárendelése nélkül. Nincs élet halál nélkül. Nincs hit
elkötelezettség nélkül.
A gyülekezetben, ahol pásztor vagyok, valaki küldött egy e-mailt,

amelyben gyülekezeti tagságának törlését kérte. A következő indokot
hozta fel távozására:
Nem szeretem Kyle prédikációit.
Összesen ennyi volt. Mivel ez szükségessé tesz valamiféle

magyarázatot, elhatároztam, hogy felhívom azt a személyt.
Megkerestem a nevét, és megkaptam a telefonszámát. Meg akartam
győződni róla, hogy nem a feleségem volt az. Az igazán kellemetlen
lett volna. Autóvezetés közben felhívtam ezt az embert mobilon. Azt
javasolnám, ha ilyen hívást kezdeményezel a telefonodról, először lépj
be a „Beállítások” menübe, aztán pedig a „Hívóazonosító” pontnál
nyomd meg a „Ki” gombot. Ja, és ne kísérletezz vele vezetés közben!
Amikor felvette a telefont, egyszerűen azt mondtam: - Halló, Kyle
Idleman vagyok. Úgy tudom, azért mégy el a gyülekezetből, mert nem
szereted a prédikációimat.
Rövid csend. A hívás készületlenül érte, pont úgy, ahogy terveztem.
Kínos volt egy pillanatig, aztán viszont beszélni kezdett - igazából
összefüggéstelenül elkalandozva -, és megpróbálta kifejezni, hogy mit
gondolt. Hosszas magyarázkodásának valahol a közepe táján mondott
valamit. Nem bátorításnak szánta, amit mondott, de szavaitól olyan
megkönnyebbülten lélegeztem fel, hogy könny szökött a szemembe.
Lehúzódtam az út szélére, felkaptam egy tollat, és leírtam, amit
mondott.
33
Nos... ahányszor csak hallgatom valamelyik üzenetet, úgy érzem,

mintha megpróbálnál beleavatkozni az életembe.
Hm, igen, valami ilyesmi a munkaköri leírásom. Hallod, hogy mit
mondott? Azt mondja - én hiszek Jézusban, sőt nagy rajongója vagyok,
de azt ne kérd, hogy kövessem Őt. Nem bánom, eljárok hétvégente a
gyülekezetbe. Imádkozni fogok az étkezések előtt. Még egy Jézus-halat
is felragasztok az autóm hátuljára. Azt viszont nem akarom, hogy Jézus
beleavatkozzon az életembe. Amikor Jézus meghatározza, hogy milyen
kapcsolatot akar velünk, egyértelművé teszi, hogy a rajongójának lenni
- aki hisz, de igazán nem kötelezi el magát az Ő követésére - nem
választási lehetőség.
Amikor Nikodémus találkozik Jézussal a János evangéliuma
3. fejezetében, ott maradunk azon gondolkodva, hogy mit fog tenni.
A csend látszólag azt jelentette, hogy ő egy rajongó; még csak nem
is egy lelkes csodáló, hanem egy titkos hódoló, aki soha nem vette a
bátorságot, hogy Jézussal való kapcsolatát továbbvigye a hit szavaitól
az elkötelezett életig.
Kiderül azonban, hogy nem most olvasunk utoljára Nikodémusról. János
evangéliuma 7. részében találkozunk vele a következő alkalommal.
Jézus népszerűsége óriásira növekedett. Irigység és félelem fogta
el a vallási vezetőket. Azt olvassuk, hogy a Szanhedrin összeült,
hogy okot keressen Jézus elhallgattatására. Vallási vezetőkként
feladatuk része volt, hogy megítéljék a hamis prófétákat. Össze
kellett hozniuk valamiféle ürügyet, amivel vádat lehet emelni Jézus
mint hamis tanító ellen. Nikodémus ott ül a társai között, miközben
azok Jézus tönkretételére szövetkeznek. Ő csak egy e kormányzó
testület hetvenkét tagja közül. Nikodémus hiszi, hogy Jézus Istentől
jött, de kész-e mondani valamit? Átformálódik-e a hite valamiféle
elkötelezettséggé? Biztos vagyok benne, hogy abban reménykedve ült
ott, hogy valaki más majd mond valamit Jézus védelmében. Bizonyára
nem ő volt az egyetlen, aki hitt. Gondolatai sebesen száguldanak: mibe
fog kerülni neki, ha a nyilvánosság elé lép meggyőződésével. Aztán az
51. versben azt olvassuk, hogy Nikodémus Jézus védelmére kel:
János 7:51: „Vajon a mi törvényünk kárhoztatja-e az embert, ha előbb ki
nem hallgatja, és nem tudja, hogy m it cselekszik?”
34
Noha hirtelen abbahagyja mondanivalóját arról, amiben hisz, mégis

kockára teszi az állását és a hírnevét, és nyilvánosan felszólal Jézus
érdekében. Ez most már nem egy magánbeszélgetés arról, hogy miben
hisz. Hagyja, hogy amiben hisz, az beleavatkozzon a munkájába, a
kapcsolataiba és a pénzügyeibe. Abban a pillanatban megszűnik csupán
rajongó lenni, és megkezdi a Jézus követőjeként való utazását.
Az 52. versben láthatjuk, hogy miután Nikodémus felszólal Jézus

védelmében, a Szanhedrin többi tagja így reagál:
„Vajon te is Galileus vagy?"
Tudom, hogy ez nem tűnik nagyon durvának, de egyértelműen

megpróbálják zavarba hozni Jézussal való kapcsolata miatt. Názáret
egy jelentéktelen kisváros volt, amelyre senki sem volt büszke, aki
onnan származott. Kétségtelenül még egy közmondásuk is volt
akkoriban: „Názáretből támadhat-e valami jó?"' A Szanhedrin kinevette
Jézust a származása miatt, most pedig arra használják, hogy
Nikodémust támadják vele. Ennek az volt a célja, hogy egy kemény
ütést mérjen az önbecsülésére, és fenyegetést jelentsen vallásos
hírnevére, amelynek megalapozásán oly sokat dolgozott. Itt volt az
ideje, hogy Nikodémus ráébredjen a valóságra.
Felfedeztem, hogy majdnem mindig van egy ilyen pillanat a hívők

életében. Olyan helyzetbe kerülnek, ahol dönteniük kell, hogy rajongók
vagy követők lesznek.
Nikodémus minden reménye, hogy Jézus követése nem avatkozik bele az

életébe, szertefoszlott ezzel az egy kérdéssel: Vajon te is Galileus vagy-e?
János evangéliumának a végén található még egy rövid utalás

Nikodémusra. János evangéliuma 19. részében Jézust keresztre
feszítik, a testét pedig előkészítik a temetésre. Azt olvassuk, hogy
Nikodémus „mirhából és áloéból való kenetet” hozott, „mintegy száz
fontot”. Ez egy rendkívül drága és költséges gesztus volt. Tévedés ne
essék; ez a gesztus többe került neki, mint csupán a pénzébe. Többé
már nem volt esélye, hogy elrejtse ragaszkodását.*
* Hasonló a mi kentuckyi mondásunkhoz: „Származik-e valami jó Duke-ból?”
35
Amikor a legtöbben elhagyták Jézust, vagy félelmükben rejtőzködtek,

Nikodémus a szeretet és az odaadás e nagyszerű gesztusát tette.
A dolgok továbbléptek, túl a hitnek az éjszaka sötétjében kifejezett
szavain. Már nem egy titkos hódoló volt. Nem egy lelkes csodáló.
Úgy tűnik, követővé vált. Ez az utolsó alkalom, amikor Nikodémusról
olvashatunk a Szentírásban. A keresztény hagyomány úgy tartja, hogy
valamikor az első században mártírhalált halt.
Ha eddig sötétségben hittél, Jézus most arra hív, hogy kövesd Őt a
világosságban.
egy n e m p u s z tá n r a jo n g ó
története
Vijay Warrier
Emlékszem arra az időre, amikor a feleségem elkezdett
gyülekezetbe járni. Ez nem olyasmi volt, amiben hittem, vagy
amihez akartam, hogy bármi közöm legyen. Beleegyeztem,
hogy elviszem autóval a gyülekezetbe, én azonban a kocsiban
maradtam, és elszívtam néhány cigarettát. Néha a gondolataim
Indiába vittek, ahol felnőttem. A hindu vallásban nevelkedtem.
Anyám papnő volt egy templomban, én pedig kisfiúként hittem,
hogy az istenek kegyeltje vagyok. Brahmannak születtem, ami a
papok legmagasabb kasztja.
Házasságomat előre elrendezték, de Girija, a feleségem
tudta, hogy házasságunk nem pusztán a szüléink által ránk
erőltetett egyezség volt; vonzódás volt közöttünk. Próbáltam
türelmes lenni vele a Biblia iránti érdeklődése miatt. Girija
keresztény iskolába járt néhány évvel korábban, így hallott
először Jézusról. Eltérő hitünk nem segítette elő házasságunk
egységét. Visszatekintve az első együtt töltött tíz évre, többnyire
konfliktusokat és csalódottságot látok.
2005-re Girija már minden hétvégén gyülekezetbe járt. Nem
tudom, miért, de az egyik hétvégén ahelyett, hogy az autóban ülve
36
cigarettáztam volna, elhatároztam, hogy bemegyek egy csésze

kávéra. Volt a gyülekezeti házban egy kis kávézó, ahol leültem,
és akaratlanul is hallottam a prédikációt, amelyet az előttem
lévő képernyőre vetítettek ki a gyülekezeti teremből. Egy darabig
hallgattam a prédikátort, akinek a mondanivalója felkeltette
a kíváncsiságomat. Ettől kezdve minden vasárnap délelőtt a
kávézóban ültem, kávéztam, és a prédikációkat hallgattam.
Egyik héten Girija megkért, hogy menjek be vele egy
imaszobába. - Olyan sok problémánk van - mondta. -
Szükségünk van valakire, aki imádkozik értünk. - Noha nem
hittem az efféle imákban, vele mentem. Az imaszobában
találkoztunk egy házaspárral, Linn-nel és Carollal, akik
imádkoztak értünk.
Miután oly sok prédikációt hallottam, tele voltam kérdésekkel,
és elkezdtem Linnt a kereszténységről faggatni. A következő
egy éven át ő és Carol sok kérdésemre adott választ. Linn velem
együtt tanulmányozta a Bibliát, és gyakran imádkozott értem.
Még mindig nem szoktam hozzá az egy isten gondolatához. Ez
mindannak az ellentéte volt, amit kisfiúként tanultam. Sőt, még
nehezítette az, hogy tudtam, ha keresztény lennék, az indiai
családom kitagadna. Nagyon nagy csalódást okoznék nekik.
Sok igetanulmányozás, ima és a gyülekezeti tagoktól kapott
támogatás után azonban valami hihetetlen dologra kezdtem
rájönni. Negyvenkét évig kerestem valamit, valakit. Jézus volt az.
Elhatároztam, hogy megengedem, hogy munkálkodjon bennem.
Szükségem volt rá. A házasságomnak volt rá szüksége - már
megvoltak a válási okirataink, és elkezdtünk külön élni. Most
vagy soha; és tudtam, hogy csak Jézus képes megmenteni.
A következő vasárnap megvallottam Krisztusba vetett hitemet,
és bemerítkeztem. Közvetlenül ezután bemerítettem a két
fiamat, akik szintén hitre jutottak. Még aznap visszaköltöztem
a családomhoz. Istennek van egy terve számomra, meg tud
gyógyítani minden sebet, és meg tud válaszolni minden kérdést.
A nevem Vijay Warrier, és nem pusztán rajongó vagyok.
37
3. fejezet
tudsz róla valamit, vagy

bensőséges kapcsolatban
vagy vele?
Lukács 7
Amikor Dél-Kaliforniában prédikáltam, a gyülekezetünkbe járt a General
Hospital' című délelőtti szappanopera egyik sztárja. Réal Andrewsnak
hívták. Minden hétvégén eljött a gyülekezetbe, és erőteljesen
növekedett a keresztény életben. Egyik nap azzal jött hozzám, hogy
szeretné, ha elmennék a közelgő General Hospital rajongói napra.
Elmagyarázta, hogy szeretne egy evangélizációs alkalmat tartani a
rajongóinak. Noha nem igazán vagyok oda a szappanoperákért, hacsak
nem a Saved by the Beliről (Végre kicsengettek!) van szó, és hajlamos
vagyok az ilyenfajta evangélizációs alkalmak elkerülésére, azt feleltem,
hogy számíthat rám.
A General Hospital rajongói napra kibérelt egy nagy báltermet az egyik

hollywoodi szállodában, és megkért, hogy prédikáljak a szappanopera
rajongóinak, akik az ország egész területéről összegyűltek. Enyhén
szólva nagyon bizarr volt. Besétáltam, és ott volt Réal több száz
rajongója. Nekem ő csak egy barátom volt a gyülekezetből, ezeknek
a rajongóknak azonban a legendás szappanopera egyik fantasztikus
sztárja. Amikor beléptem, egy kvízjáték zajlott, melynek során a
rajongók egymással vetekedve mutatták be, ki tud a legtöbbet Réal
Andrewsról. És mindent tudtak róla. Természetesen sokkal többet, mint
én. Tudták, hol született, melyik középiskolában tanult, hány évesek a*
* Akiket érdekel, ő volt Marcus Taggert nyomozó.
39
gyermekei - még az ételallergiájáról is tudtak. Szóval ott ültem, egy

kissé meglepődve és elképedve ettől az egésztől. Megdöbbentett az a
tény, hogy ezek a rajongók látszólag jobban ismerték őt, mint én.
Ha viszont jobban belegondolunk, ez így nem igazán pontos. Azok a

rajongók valójában nem ismerték Réalt. Csak tudtak róla dolgokat. Ők
a tényeket és az apró-cseprő részleteket tudták, én viszont ismertem
a Krisztushoz vezető útját. Ők tudták, hány epizódban szerepelt, és
el tudták mondani, milyen küzdelmeken ment át az általa megformált
szereplő a sorozatban, én viszont tudtam, hogy milyen volt, amikor
nem filmezték. Én valóságos személyként ismertem Réalt, és baráti
kapcsolatban voltam vele. A rajongók csak tudtak róla dolgokat.
A Bibliában olvashatunk a vallási vezetők egyik csoportjáról, akiket

farizeusokként ismertek. A farizeusok sokat tudtak Istenről. Ha valaki
„Bibliai kvíz"-f vagy „Bibliai milliomos”-t akart volna játszani velük,
ők nyertek volna. Tudtak dolgokat Istenről, de észrevehetjük, hogy
valójában nem ismerték Őt.
Máté evangéliuma 15. fejezetének 8. versében Jézus a

következőképpen jellemzi a farizeusokat:
Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engem; szíve

pedig távol van tőlem.
Ez a leírás a legtöbb, általam ismert rajongóra illik. A farizeusokhoz

hasonlóan sok rajongó foglalkozik Isten tanulmányozásával, de a
szívüket soha nem adták át Neki. Ezek az emberek nagy tudással
rendelkeztek Istenről, de igazából nem ismerték Istent. Ez az, ami
sokszor elválasztja a rajongókat a követőktől. Ez a különbség a tudás
és a meghitt kapcsolat között.
Lukács evangéliuma 7. részében az egyik farizeus meghívta magához

vacsorára Jézust. Simonnak hívták. Nagy valószínűséggel Simon azután
adta át meghívását, hogy Jézus befejezte a tanítást. Nyilvánvalóan
ez még a prédikációt követő „szeretet-vendégség” bevezetésének*
* Kérdés: Ószövetségi próféta, aki Ámós fia volt. Válasz: Ézsaiás. Ezt soha nem felejtem el, mert
elvesztettem miatta a hatodik évfolyamos bajnokságot. Száz bibliai dollár értéket képviselt.
40
tudsz róla valamit, vagy bensőséges kapcsolatban vagy vele?
ideje előtt történt.' Simon számára egy vacsorára odalátogató rabbi

jelenléte vallásos megtiszteltetésnek számított volna. Jézust kellett
volna az est díszvendégének tekinteni, de hamar világossá vált, hogy
Simon csak kötelességérzésből tölt időt Jézussal, nem azért, mert meg
akarta tisztelni.
Az ilyenfajta étkezéseknek megvoltak az illemszabályai. Például

a díszvendéget megillető szokásos köszöntés a csók lett volna.
Ha a vendég azonos társadalmi rangú személy volt, a házigazda
üdvözlésként arcon csókolta. Ha kifejezetten magas méltóságot betöltő
személy volt, akkor a házigazda kézcsókkal köszöntötte vendégét. Az
üdvözlő csók elhanyagolása egyenlő volt azzal, hogy az illetőt nyíltan
mellőzték. Pont úgy, mint amikor valaki eljön hozzád, és még arra sem
vagy hajlandó, hogy valamilyen formában tudomásul vedd a jelenlétét.
Nem köszönsz neki, nem fogsz vele kezet, még a szemöldöködet sem
vonod fel egy fejbiccentés kíséretében, egyáltalán semmit nem teszel.
Az első századi közel-keleti illemszabályok másik részét képezte a

lábmosás. Étkezések előtt ez kötelező jellegű volt. Ha igazán meg
akarták tisztelni a vendéget, maga a házigazda végezte el. Ha mégsem,
akkor a szolgájával mosatta meg díszvendége lábát; vagy legalább
adott egy kis vizet a vendégének, hogy az saját maga megmossa a
lábát.
Egy kiváltképpen megkülönböztetett vendégnek olajat is adtak a

feje megkenésére. Ez nem volt drága olaj, mégis a vendégszeretet
különleges gesztusának tekintették. Amikor azonban Jézus eljön Simon
házába, nincs üdvözlő csók. Nincs lábmosás. Nincs olaj a fejére. Ez
nem véletlen mellőzés volt. Nagyon is szándékos volt. Jézust figyelmen
kívül hagyták és megsértették.
Ne mulaszd el a pillanat iróniáját! Simon az írások tanulmányozásával

töltötte egész életét. Tizenkét éves korára a Biblia első tizenkét könyvét
kívülről megtanulta. Mire tizenöt éves lett, az egész Ószövetséget*
* Azoknak, akik nem igazi gyülekezetben nőttek fel: a „szeretet-vendégséget” hagyományosan a

gyülekezet közösségi termében szolgálják fel. Mindenki hoz magával valamilyen ételt, ami felkerül
az asztalra, hogy mindenki élvezhesse. Népszerű a zselésaláta, amely mindenféle maradékból áll:
répa, tonhal, löncshús, krémsajt és mogyoróvaj összekeverve zselével. Általában egy Wilma vagy
Betty nevű nő készíti.
41
memorizálta. Emlékezetébe véste az eljövendő Messiásról szóló több

mint háromszáz próféciát. Mégsem ismeri fel, hogy a Messiás ül az
asztalánál, akinek a kezét nem csókolta meg, a lábát nem mosta meg,
és a fejét nem kente meg olajjal. Mindent tudott Jézusról, de nem
ismerte Őt.
m á s o d ik k é r d é s : Csupán tudsz valamit Jézusról,
vagy valóban ismered Őt?
A rajongók hajlamosak összekeverni a tudást a bensőséges
kapcsolattal. Nem ismerik fel a különbséget a Jézusról való tudás
és az Ő valódi ismerete között. A gyülekezetben ez gyakori. Tanulási
rendszereket hoztunk létre, amelyeknek eredménye a tudás, de nem
szükségszerűen a meghitt közösség.
Csak gondolj bele! Szeretjük a bibliatanulmányokat, amelyek nagy része

valamilyen munkafüzetet is tartalmaz. Átveszünk egy bibliai tananyagot,
és gyakran még házi feladat is van. A prédikációkhoz sokszor társul
vázlat, a tagok pedig jegyzeteket készíthetnek, és kitölthetik az üresen
hagyott helyeket. Sok igehirdető leckeként vagy előadásként utal
prédikációjára. Ha gyülekezetben nőttél fel, akkor valószínűleg jártál
vasárnapi Iskolába, ahol volt tanárod. Szünidőben esetleg elmentél
egy nyári bibliaiskolába. Talán még bibliai vetélkedőkön is részt vettél,
amelyeket vagy megnyertél, vagy elvesztettél, attól függően, hogy
mennyi bibliai tudást halmoztál fel, és milyen gyorsan emelted fel a
kezed vagy nyomtad meg a gombot.
Ne érts félre! Tanulmányozni Isten Igéjét és tanulni róla felbecsülhetetlen

érték. Jézus mindenféle igeszakaszt megemlített, felolvasott és idézett
az Ószövetségből, bőséges bizonyítékát adva, hogy nagy figyelemmel
és szorgalommal tanulmányozta Isten Igéjét. Nem a tudás jelent
problémát. Az a probléma, hogy lehet tudásod bensőséges kapcsolat
nélkül. Valójában a tudás a meghittség hamis jele lehet. Nyilvánvaló,
hogy ahol van bensőséges kapcsolat, ott növekednie kell a tudásnak
is, de gyakran csak a tudás van jelen a növekvő meghittség nélkül.
A feleségemmel való meghitt kapcsolatom egyik bizonyítéka, hogy
42
mennyi mindent tudok róla. Tudom, milyen sampont használ. Tudom,

milyen szusit kér. Tudom, hogy mitől nevet és hogy mitől sír.- Tehát a
tudás a bensőséges kapcsolat része, de a tudás megléte önmagában
még nem jelent meghittséget.
A Lukács evangéliuma 7. részében szereplő farizeushoz és sok mai

rajongóhoz hasonlóan én is hosszú évekig összekevertem Jézusról való
tudásomat a Jézussal való meghitt kapcsolattal. Például, amióta csak
az eszemet tudom, kívülről fújom a Biblia könyveit sorban - mind a
hatvanhatot. Sőt, tulajdonképpen egy lélegzetvétellel fel tudom sorolni
őket. Ne próbálj úgy tenni, mintha ez nem nyűgözne le! Tehát itt van a
Biblia könyveinek felsorolása nyomtatott verzióban. Tudom, hogy ez
nem teljesen ugyanaz, de ha benntartod a levegőt, és levegővétel nélkül
hangosan elolvasod őket, érzékelheted, hogy ez valójában micsoda
szellemi teljesítmény.
Végy egy mély levegőt! Rajta:
lMózes, 2Mózes, 3Mózes, 4Mózes, 5Mózes, Józsué, Bírák, Ruth, 1 és

2Sámuel, 1 és 2Királyok, 1 és 2Krónika, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter,
Jób, Zsoltárok, Példabeszédek, Prédikátor, Énekek éneke, Ézsaiás,
Jeremiás, Jeremiás siralmai, Ezékiel, Dániel, Hóseás, Jóéi, Ámós,
Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás,
Malakiás, Máté, Márk, Lukács, János, Apostolok cselekedetei, Róma, 1
és 2Korinthus, Galata, Efézus, Filippi, Kolossé, 1 és 2Thesszalonika, 1
és 2Timótheus, Titusz, Filemon, Zsidó levél, Jakab, 1 és 2Péter, 1, 2 és
3János, Júdás és Jelenések.
Sikerült? Az igazság az, hogy Jézust nem érdekli, hogy ezt meg tudom
tenni. Őt nem nyűgözi le a tudásom vagy az adottságom. Pedig,
bevallom, vágyom rá. Úgy vélem, nagyszerű lenne, ha az ítélet Napja
erre korlátozódna. Jézus összegyűjt mindannyiunkat, és így szól:
„Rendben van, akkora következőképpen lesz. Mindazok, akik fel tudják
sorolni a Biblia könyveit egy levegővétellel, álljanak erre az oldalra.
Azok, akik nem tudják - nektek két lehetőséget adok -, azok, akik nem*
* Meglepő módon nem tudom, milyen a természetes hajszíne. Ez az egyik kérdés a listámon,
amit egy nap majd felteszek Istennek. Közvetlenül az után jön, hogy „Ha Te teremtettél mindent,
akkor Téged ki teremtett?”
43
tudják, menjenek le azon a lépcsőn! Amikor pedig azt gondolják, hogy

már túl messzire mentek, akkor menjenek még tovább!” Egész biztos
vagyok benne, hogy nem így fog lejátszódni, bár reménykedem, hogy
segít jobb minősítést szerezni. Az az igazság, hogy sokáig követőnek
tartottam magam a tudásom miatt.
Keresztény családban születtem, és alig hagytam ki egy-egy

gyülekezeti hétvégét. Amióta csak emlékszem, el tudom mondani
a Miatyánkot, a János 3:16-ot és a 23. zsoltárt. Amikor nagyjából
ötéves voltam, jelenetet rendeztem, mert az anyám azt akarta,
hogy nyakkendőt viseljek a gyülekezetben. Megpróbálta megérteni,
hogy miért vagyok annyira feldúlt, én pedig a könnyeimen keresztül
magyaráztam: - Ha nyakkendőt viselek, még egy prédikációra is
felkérhetnek! -Tizenhárom éves koromra kényszert éreztem, hogy
„baptista stílusú beszárított hajam" legyen, aminek tökéletesítésében
apám valóságos legenda volt. Rendszeresen a legújabb keresztény
pólót viseltem. Lenyűgöző volt a gyűjteményem. Isten edzőterme; Jézus
a valódi; Ez a vér érted folyt... mind megvolt nekem. A középiskola első
két évfolyamán még egy Jézus-kép is lógott a szobám falán közvetlenül
egy Michael Jordan-poszter mellett. Bizonyos módon ez a szemmel
látható példája annak, ahogy akkoriban meghatároztam Jézussal való
kapcsolatomat. Jézus rajongója voltam pont úgy, mint ahogy Mike-é.
Kívülről megtanultam a rekordjait és tudtam a statisztikáit, őt magát
azonban nem ismertem.
Ha azzal szembesítettél volna, hogy Jézusnak csak rajongója vagyok és

nem odaszánt követője, úgy védtem volna meg magam, hogy kihívtalak
volna egy kis „kardforgatásra”. Itt kiderül, hogy ki tud a leggyorsabban
odalapozni egy igerészhez.' Rámutattam volna az idézetversenyen elért
lenyűgöző rekordomra. Az idézetverseny a táncversenyhez hasonló,
csak itt bibliai verseket idézel. Úgy vélem, bátran állíthatom, hogy
amilyen Ben Stiller a táncversenyekben, én ugyanolyan vagyok az
idézetversenyekben. Ahogy idősebb lettem, kihangsúlyoztam volna az
általam követett vallásos hagyományokat és erkölcsi szabályokat annak
bizonyítékaként, hogy Jézus követője vagyok. Felvilágosítottalak volna,
hogy nem iszom. Tudattam volna veled, hogy soha nem káromkodom,*
* Csak úgy megjegyzem, legyőznélek.
44
vagy legalábbis nem elég hangosan ahhoz, hogy meghallják. A

barátaimmal olyan elkötelezett Krisztus-követők voltunk, hogy
keresztény szitokszókat találtunk ki.
Ha nagyon rámenős lettél volna, elő kellett volna szednem a Szellemi

Vezető Díját, amit egy keresztény kosárlabda-táborban nyertem.
Talán előhúztam volna azt a szalagot, amit egy gyülekezeti táborban
a hét táborozója verseny második helyezettjeként kaptam. Még azt is
elmagyaráztam volna, hogy igazából csaltak, mert az első helyezett
srác a tábor vezetőjének a fia volt, vagy ahogy hívni szeretem: egy
csaló TVF (táborvezetőfi). Ahelyett, hogy egy olyan kapcsolatot
mutattam volna be, amelyben igazán ismertem Jézust, elmondtam
volna azt, amit Róla tudtam. Ha azonban csak tudásod van meghitt
kapcsolat nélkül, akkor valójában nem vagy több rajongónál.
Jada, jada, jada

Valószínűleg a legalkalmasabb bibliai kifejezés a meghittségre az
„ismerni” szó. Ez az ismeret azonban mélyebb, mint az egyszerű tudás.
A Biblia először Mózes 1. könyve 4. fejezetének 1. versében használja
ezt a szót egy kapcsolat bemutatására:
...ismeré Ádám az ő feleségét, Évát...
Az „ismer” szó héber megfelelője a 'jada'. A ’jada’ legjobb

meghatározása a következő:
teljesen ismerni és teljesen ismerve lenni.
A New International Version némileg másként fordítja le ezt a szót, mert

összefüggésbe hozza a történtekkel. Ebben a fordításban így szól az
lMózes 4:1:
Ádám a feleségével, Évával hált...
Megvan a kép, megértetted? Ez a ’jada’ szövegkörnyezete. Ne kuncogj,

és ne söpörd félre ezt! Ez nem egy lényegtelen, unalmas „jada-jada-
jada” pillanat, rendben? Ez egy JADA pillanat a férj és a feleség között.
Egy minden szintre kiterjedő bensőséges kapcsolat. Teljesen ismerni
és ismerve lenni. Ez egy gyönyörű kép, amely segít megértenünk,
45
mit jelent igazából Krisztust ismerni. Más héber szavakkal is

ábrázolhatták volna a lejátszódó szexuális intimitást. Ezeket a szexuális
kapcsolatra vonatkozó szavakat a Szentírás a későbbiek folyamán
használja, és magára a fizikai aktusra vagy a nemzésre utal velük.
Mózes 1. könyvének 4. részében azonban a héber ’jada’ szó fejezi
ki azt, hogy „ismerte". Egyértelmű, hogy amikor a Biblia ezt a szót
használja arra, hogy „ismer", ez sokkal többet jelent az egyszerű
tudásnál. A legbensőségesebb kapcsolatot festi le. Egy héber tudós a
következőképpen értelmezi ezt a szót: „A lelkek eggyé válása.” Ez több,
mint tudás: ez meghittség.
Tehát most már tudod, hogy azt a szót, amit úgy fordítunk: „ismer”,
egy férfi és egy nő egymással való intim kapcsolatának ábrázolására
használják. Ők ’jada' egymást. Ezt észben tartva szeretnék beszélni
arról, hogyan akar Isten ismerni minket, és hogyan akarja, hogy
Őt ismerjük. Amit mondani akarok, az néhányotok számára kissé
furcsának, kissé különösnek tűnhet. Megértem. Átveszünk néhány
furcsaságot, de legalább előre akarlak figyelmeztetni, mielőtt
belemegyünk.'
Ha végigköveted a ’jada’ előfordulását az Ószövetégben, fel fogod

fedezni, hogy újból és újból ugyanezt a szót használja Isten velünk való
kapcsolatának ábrázolására. Újra és újra a ’jada’ szó írja le, hogyan
akarja Isten, hogy megismerd Őt. Valójában Ő így ismer téged.
A 139. zsoltárban Dávid hatszor használja ezt a szót annak kifejezésére,
hogyan ismer minket Isten:
Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és

felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre
ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó,
immár egészen érted azt, Uram!
Gondolj bele! Ugyanazt a kifejezést használja annak ábrázolására, hogy

Isten hogyan ismer, és hogyan akar általad ismert lenni, mint amit*
* A figyelmeztetés talán felesleges, de a felső tagozatban engem teljesen felkészületlenül ért

a szexuális felvilágosító óra. Mintha anyámnak és apámnak valamiféle előzetes figyelmeztetést
kellett volna adniuk. Valami ehhez hasonlót: „Fiam, figyelmeztetlek, holnap az a hátborzongató
matektanárod egy életre szóló nyomot hagy benned, amikor elmagyarázza, hogyan születik a
kisbaba."
46
egy férfi és egy nő kapcsolatának ábrázolására használ. Ez teljesen

megváltoztatta azt, ahogy Jézussal való kapcsolatomat értelmeztem.
Elkezdtem meglátni, hogy mit akar tőlem mint követőjétől. Most már
nem azért tartom magam a követőjének, mert tudok Róla dolgokat,
hanem megértettem, hogy azért vagyok a követője, mert ismerem Őt.
Lukács evangéliuma 7. részében a farizeus mindent tudott Jézusról,

de nem ismerte Őt. A szíve távol volt Tőle. Nem tudta, hogy az őt
meglátogató rabbi, aki most az asztalánál ül, a megígért Messiás,
és akiről számtalan órán át tanult. Lukács elmondja nekünk, hogy
mialatt Jézus ennek a farizeusnak a házában vacsorázik, egy nő jelenik
meg a színen. Valószínűleg az udvaron étkezhettek, ahol az emberek
figyelemmel követhették az eseményeket, és még bele is hallgathattak
a beszélgetésbe. A dolgok azonban kezdenek kínossá válni, amikor ez
a nő hívatlanul odajön az asztalhoz, ahol esznek. Hogy jobban felfogd
a pillanat feszültségét, értsd meg, hogy nem egy akármilyen nőről van
szó. A 37. vers elmondja nekünk, hogy „bűnös" volt. Konkrétabban
kifejezve, ismert prostituált volt a faluban. Úgy tűnik, már hallotta
Jézust prédikálni, talán korábban napközben, és valami történt a
szívében.
Miről tanított Jézus, ami ilyen hatást váltott ki? A megbocsátásról?

Lehet, hogy miközben ez a nő ott ült, és hallgatta Jézust, könnyekben
tö rt ki, amikor rádöbbent, hogy Isten szereti őt, és meg akar bocsátani
neki. A megváltásról volt szó? Talán amíg Jézus beszélt, a nő ráébredt,
hogy Isten össze tudja rakni életének széttört darabkáit. Vagy esetleg
nem is az volt a lényeg, amit Jézus tanított. Talán az volt a lényeg,
ahogy ránézett. A szemei azt mondták, hogy ez a nő értékes és
becses. Nem egy „bűnös” volt a számára, hanem egy szeretett leány.
Lehet, hogy mire Jézus befejezte a tanítást, ez a nő tudta, hogy Isten
szereti őt, és nem mondott le róla, még ha mindenki más így is tett.
Bizonyára valami ilyesmit suttoghatott magában: Talán még nem késő a
számomra. Talán még egy hozzám hasonló személy is követheti Őt.
Mindennél jobban vágyott arra, hogy újból lássa Jézust, és meghallotta,

amint valaki azt mondta, hogy egy vacsorán vesz részt a farizeus
Simon házában - egy vacsorán, amelyre soha nem hívnák meg őt,
soha az életben. Természetesen máskor nem is érdekelné, hogy
47
elmenjen. Elégszer érezte magán a farizeusok kárhoztató pillantásait

ahhoz, hogy a lehető legtávolabb maradjon a Simon házához hasonló
helyektől. Jézust viszont látnia kellett. Nehéz elképzelni, mit követelt
meg tőle, hogy besétáljon abba az udvarba. De oly mértékben Jézusra
összpontosít, hogy elfeledkezik magáról. Sóvárog arra, hogy kifejezze
Iránta érzett szeretetét és ragaszkodását. Amit ezután tesz, az
vakmerő, megfontolás nélküli, a helyzethez nem illő, mégis pontosan az
a fajta követés, amit Jézus akar.
Képzeld el a jelenetet! Jézus az asztalnál hever. Ahelyett, hogy széken

ültek volna, az emberek párnával alátámasztott könyökükre nehezedtek.
A lábuk messze volt az asztaltól. Közeledik ez a nő, és megáll Jézus
piszkos lábainál. Az asztalnál csend támad. Mindenki őt figyeli. Mindenki
tudja, hogy ki ő. Most mit csinál? Végigpásztázza a vendégeket.
Néhányuk felől érzi az ismerős kárhoztató pillantást. Mások lesütik
a szemüket a jelenléte és a kínos pillanat miatti zavarukban. Amikor
viszont ránéz Jézusra, Ő láthatóan tudja, mi történt a szívében.
Kedvesen rámosolyog. Úgy tűnik, örömét leli abban, hogy a nő eljött,
és egy szerető apa szemével tekint rá, aki a szobába belépő gyönyörű
lányát nézi. Eddig még soha nem nézett rá így férfi. Annyira váratlanul
éri, hogy könnyek szöknek a szemébe, először néhány csepp, aztán
több. A földre rogy, és elkezdi csókolgatni Jézus lábait. Csakhamar
könnycseppek csorognak lefelé az arcán. Rácseppennek Jézus piszkos
lábaira. Ahogy a nő nézi a sáros csíkokat, hirtelen észreveszi, hogy
még nem mosták meg ezeket a lábakat. Nem kérhet törölközőt, így
hát leengedi a haját. Akkoriban a nők mindig feltűzve hordták a hajukat
a nyilvánosság előtt. Ha egy nő leengedett hajjal jelent meg egy férfi
előtt, aki nem a férje volt, azt olyan bensőséges megnyilvánulásnak
tekintették, hogy szó szerint okot adott a válásra. Leengedi a haját
Jézus előtt - valószínűleg hangos morajlás fut végig a termen.
Könnyeivel kezdi mosni, majd a hajával törli meg Jézus lábait.
Lukács elmondja, hogy volt egy alabástromszelencéje tele olajjal. Nagy

valószínűséggel ez egy olyan üvegcsére utal, amit a nők gyakran a
nyakukban hordtak illatszerként. Gondolhatod, hogy a foglalkozása
miatt ez az üvegcse milyen fontos volt. Eddig sokszor és sok férfi
kedvéért használta, de egyszerre mindig csak egy cseppet. Most
48
azonban kiüríti. Egyszerűen az egész üvegcse tartalmát kiönti. Többé

már nem lesz rá szüksége. Kiönti az üvegcsét, az egész életét, ráönti
Jézus lábaira, és folyamatosan csókolgatja őket. A történet végén Jézus
így szól Simonhoz:
Látod-e ez asszonyt? Bejöttem a te házadba, az én lábaimnak vizet nem

adtál: ez pedig könnyeivel öntözte az én lábaimat, és fejének hajával
törölte meg. Engem meg nem csókoltál: ez pedig az időtől fogva,
hogy bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni. Olajjal az
én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kente meg az én
lábaimat. Lukács 7:44-46
Végül a vallási vezető minden tudásával együtt csupán rajongónak

bizonyul, a prostituált, aki meghitt módon fejezte ki Jézus iránti
szeretetét, pedig követőnek. Nos, itt a kérdés, amelyet neked és nekem
is fel kell tennünk magunknak:
Kihez hasonlítok legjobban ebben a történetben?
Mikor volt utoljára az életedben olyan pillanat Jézussal, mint amilyen

ennek a nőnek Lukács evangéliuma 7. fejezetében? Mikor öntötted ki
utoljára a szívedet előtte? Mikor volt utoljára, hogy végigfolyt a könny az
arcodon, amikor kifejezted Iránta érzett szeretetedet? Mikor mutattad ki
vakmerő önfeledtséggel szeretetedet Iránta?
Nem azt kérdezem, hogy tudsz-e valamit Róla, hanem azt, hogy
ismered-e Őt.
49
története
Dr. Rich Edwards
2006 februárjában én voltam az életem ura, és tetszett az az
irány, amerre a dolgok tartottak. Sikeres kiropraktőr voltam,
volt két fiam és egy odaadó feleségem. Február 11-én azonban
minden megváltozott. A vadászházam felé tartottam, hogy
terveim szerint találkozzam a barátaimmal, és vaddisznóra
vadásszunk. Vezetés közben láttam az erős aszály jeleit, amit
már egy ideje tapasztaltunk. Minden kiszáradtnak és halottnak
tűnt.
Mire elértem a vadásziakhoz vezető utat, besötétedett. Az egyik

kanyarnál eltévesztettem az utat, és egy másfél méternyi sűrű
bozótban kötöttem ki. Megpróbáltam kiszabadítani a teherautót
azzal, hogy ismételten előre, majd hátra járattam. Ennek
következtében a súrlódás valahogy lángra gyújtotta a bozótot. A
teherautó másodperceken belül egy hatalmas fáklyává vált. Az
ajtókilincs felé nyúltam, hogy kimeneküljek, de az elektromos
rendszer leégett, én pedig benn ragadtam. Pillanatokkal később
szétrobbantak az ablakok. Nem igazán tudom, mi történt ezután,
és fogalmam sincs, hogy jutottam ki a teherautóból. A következő
dolog, amire emlékszem, hogy a ház felé gyalogolok az úton, és
azt ismételgetem magamban: „Ne állj meg! Menj tovább!”
Amikor elértem a vadászlakot, a barátaim azt gondolták, hogy

valamilyen háromdimenziós, levelekből álló vadászöltözéket
viselek, csakhogy ez nem álruha volt. Cafatokra szakadt,
megperzselt bőr volt. Mentőhelikopter szállított az égési
osztályra, ahol elmondták, hogy nem sok maradt az arcomból,
valószínűleg elvesztem majd a látásomat, és a kezeimet sem •
fogom tudni használni.
50
Isten teljes megálljt parancsolt az életemnek. Annyira lekötött

a saját sikerem, és olyan gyorsan jártam az utam, hogy Isten
csupán egy része volt az életemnek, de nem a legfontosabb
része. Nem Ő ült a szívem trónján, nem Ő volt az életem
középpontja. Én voltam a középpontban. Nem hiszem, hogy
Isten okozta a tüzet, de úgy gondolom, hogy megengedte, mert
meg akarta ragadni a figyelmemet. Hasonlóan egy szülőhöz,
aki megpróbálja megértetni magát a gyermekével, Isten vállon
ragadott, leültetett és azt mondta: „Azt akarom, hogy Rám
figyelj!” Ez volt a szellemi felébredés kezdete az életemben.
A következő négy évben az orvosok amputálták hét ujjamat.

Még a legegyszerűbb feladatokra sem tudtam használni azt,
ami megmaradt a kezemből. Az orvosok azonban azt mondták,
nem tudnak már többet tenni. Ekkor történt, hogy a feleségem,
Cindy, megkérdezte a kézátültetés lehetőségét. Elkezdődött a
várakozás, a próbák és az imák ideje. Számtalan hosszú órát
töltöttünk azzal, hogy Bibliát olvastunk és együtt imádkoztunk.
Végül elérkezett a kettős kézátültetés napja. Tizenhét és fél
órába került húsz sebésznek és három altatóorvosnak, hogy a
helyére illessze új kezeimet.
Sok ember azt bizonygatta, kész csoda, hogy aznap nem

haltam meg a tűzben. Ez igaz, de egy nagyon valóságos módon
én igenis meghaltam abban a tűzben. Az, aki voltam, meghalt
aznap, Isten pedig új életet adott, aminek nem én vagyok az
ura: Neki adtam át az irányítást. Már nem az én gondom az
életem irányítása, hanem mindent alárendeltem Jézusnak.
Mostanában állandóan azért imádkozom a feleségemmel, hogy
Isten használjon minket úgy, ahogy akar az Ő dicsőségére.
Talán őrültségnek hangzik, de jobb, hogy átmentem mindezen
a fájdalmon és szenvedésen, mindezen a megpróbáltatáson, és
most kapcsolatban lehetek Jézussal, mint hogy továbbmentem
volna azon az úton, amelyen a baleset előtt jártam a Vele való
kapcsolat nélkül. A nevem Rich Edwards, és nem pusztán
rajongó vagyok.
51
4. fejezet
egy a sok közül, vagy

az egyetlened?
Lukács 14
A Lukács evangéliuma 14. részében Jézus egy újabb döntő
beszélgetést folytat, ezúttal azonban nem négyszemközt, az éjszaka
sötétjében vagy az étkező asztal mellett ülve. Ez alkalommal Jézus
egy egész sokasághoz szól. Életének ezen a pontján már híre ment
ennek a fantasztikus tanítónak, aki meggyógyította a sántát, a vakot,
és aki a gyászmenetet családi ünneppé változtatta. Mindenhonnan
jöttek az emberek, és megtöltötték a hegyoldalt. Úgy képzelem, hogy
a színhelynek valóban olyan hangulata volt, mint egy lelkes rajongókkal
telt stadionnak.
Egy darabig úgy tűnt, hogy Jézus jól megvan a nagy tömeggel.
Elfogadta, hogy az emberek eljöttek, hogy tanítása által ösztönzést
nyerjenek. Úgy tűnik, nem bánta, hogy azért jöttek, hogy lássanak
néhány csodát. Sokan kétségtelenül extra vajas pattogatott kukoricával
jelentek meg, felkészülve a műsorkezdésre. Jézus szívesen fogadta
azokat az embereket, akik már kíváncsiak voltak, és többet akartak
tudni erről az eredeti, a társadalmi formákhoz nem ragaszkodó rabbiról.
Eljön azonban az az idő, amikor a kapcsolatról akar beszélni. Húz egy
vonalat a homokba, és tudni akarja, hová állnak ezek az emberek.
Végső soron Jézust nem a sokaság mérete foglalkoztatta legjobban,
hanem az elkötelezettségük szintje.
Csak egy gyógyító alkalomra és csodabemutatóra jöttek? Csak egy

motivációs előadót akarnak hallani? Azon vagyunk, hogy rájöjjünk erre,
mert ez a tömeg két csoportra fog oszlani: rajongókra és követőkre.
53
Ment pedig ővele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak: Ha

valaki énhozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét
és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét [az
angolban: életét] is, nem lehet az én tanítványom. (Lukács 14:25,26).
Ez nem tűnik nagyon kereső-barátnak. Szerinted inkább a

következőképpen kellene szólnia:
Egy nagy sokaság követte Jézust. Ő megfordult, és azt mondta nekik:

„Milyen hatalmas tömeg! Azt szeretném, hogy mindenki hívja meg
egy ismerősét, és jöjjön vissza a ma esti karneválra. Élő zene lesz. Az
összes kenyeret és halat megehetitek. Még egy „vizet borrá változtató"
sátrunk is lesz. Lehet, hogy még a bemerítősátorba is bemegyek. Aki
a legtöbb ismerőst hívja meg, kap egy ingyenes csodát. Töltsük meg a
hegyoldalt!"
Ehelyett azt mondja az embereknek, ha követni akarják Őt, meg kell

gyűlölniük a családjukat és még a saját életüket is.
Mi van?
Ezt meg honnan szedte? Biztos vagyok benne, hogy mostanára már
néhány rajongó csomagolni kezdett, és elindult hazafelé. Egy darabig jó
mulatság volt, de ők nem erre jelentkeztek.
Néhány tanító megpróbálta Jézus szavait finomítani, azt állítva, hogy

ezeket csak a kiválasztott keveseknek mondta, akiket konkrétan arra
rendelt el, hogy Őt képviseljék. Más szóval, Jézus csak a bibliaiskolai
hallgatókhoz és a teljes idejű szolgálókhoz beszélt. Mindenki vehet
egy mély levegőt. Csak egy hajszálon múlt, de nem hozzád szólt. A
Bibliában azonban az áll: „nagy sokaság". És amikor Jézus a nagy
sokasághoz beszél, akkor nem egy különleges réteget szólít meg.
Valójában a sokaság szó egyszerűen „egy nagy csoport közelebbről
nem ismert embert" jelent. Nem egy különleges csoportot választott ki.
Megfigyelted a 26. versben használt szót? „Ha valaki...” Ez egy mindent
magában foglaló szó. Jézus nem a tizenkét tanítvány számára fekteti le
a felvételi követelményeket. Nem egy szemináriumi osztályhoz beszél.
Nem egy csoport pásztort és misszionáriust szólít meg. Jézusnak
nem volt egy prédikációsorozata, amit a nemzeti pásztorkonferencián
54
egy a sok közül, vagy az egyetlened?
mondott el, és egy másik, amit a hegyoldalon összegyűlt keresőknek

hirdetett. Amit Jézus mond, az igaz mindenkire, aki követni akarja Őt.
Tehát az a nagy kérdés, hogy Jézus követése tényleg azt jelenti, hogy
utálnod kell a nagyidat?'
Egyértelmű, hogy a családod iránti gyűlölet ellentmond Jézus más

tanításainak. Akkor miért ez az erős szóhasználat? Talán azért használ
itt Jézus ennyire drámai nyelvezetet, mert ha ebben a kultúrában a
családod áldása nélkül akartál Jézus követője lenni, úgy gondolták
volna, hogy gyűlölöd a hozzátartozóidat. A döntésedet, hogy Jézust
követed, úgy értelmezték volna, hogy hátat fordítasz nekik, és elhagyod
őket. Van, aki érti ezt.
Egy főiskolás lány elkapott egy istentisztelet után, és - szemeiben

hatalmas könnycseppekkel - elmondta, hogy átadta az életét Jézusnak.
Miután kifejeztem örömömet a döntése miatt, azt mondta, hogy be akar
merítkezni. Úgy gondoltam, azt tervezi, hogy majd valamikor a jövőben
bemerítkezik. Azt válaszoltam, hogy már alig várom, hogy vele együtt
ünnepeljem azt a pillanatot. Újból beszélni kezdett, ezúttal azonban
még sürgetőbb volt a hangja. így szólt: - Nem, te ezt nem érted. Most
rögtön be akarok merítkezni.
Néhány perccel később a színpad hátterében voltunk, arra készülve,

hogy belépjünk a vízbe, de a lány egy kicsit idegesnek tűnt. Segítő
szándékkal, hogy biztosabbnak érezze magát, megkérdeztem: - Van
itt valaki a családodból vagy a barátaid közül, hogy ünnepeljen? -
Azt felelte, hogy nincs, majd hozzátette: - A szüleim nem fognak
örülni ennek. - Lenézett, és vett egy mély levegőt. Elsétált előttem,
és belépett a vízbe. A rajongók nem tesznek ilyet. A rajongók nem
hajlandók követni Jézust, ha ez azt jelenti, hogy csalódást okoznak a
családjuknak. Ha a Jézussal való kapcsolatuk sérteni kezdi a másokkal
való kapcsolatukat, az már sok nekik.
Jézus őszintén elmondja a sokaságnak, hogy mibe kerül az Ő követése.

Tudatja velük, hogy az Ő követése talán a szülők vagy a nagyszülők*
* A következő neveken ismerjük még: nagymama, nagymami, nagyanyó, nagyika, mama, mami
stb.
55
megbántását jelenti. Lehet, hogy a végrendeletből való kizárást vagy

a családból való kitagadást jelenti. Találkoztam olyanokkal, akik azért
halogatják Jézus követését, mert nem akarják megsérteni a szüleik
érzéseit. Nem egy olyan emberrel találkoztam, akik elmondták, hogy
miután a nagymamájuk meghal, keresztények lesznek. A várakozás
mellett döntenek, mert nem akarják felzaklatni.
Ahogy ott ülsz a tömegben, úgy tűnik, hogy Jézus egyenesen hozzád
beszél. Tudod, hogy az apád nem fogja helyeselni. Dörzsölgeti majd
a szemét, és mormog valamit arról, hogy túlságosan elragadtattad
magad. A testvéred nem tudja, mit kezdjen azzal a döntéseddel, hogy
Jézust követed, és elhúzódik tőled. A barátod vagy a barátnőd minden
bizonnyal szakít veled. Hallod majd a barátaidat, ahogy a hátad mögött
kinevetnek, hogy rátaláltál a vallásra. Jó esélye van annak, hogy a
férjed nevetség tárgyává tegyen, vagy a feleséged megkritizáljon.
Jézus pedig azt mondja: „Ja, ez is benne van; és ha nem vagy hajlandó
inkább engem választani, mint a családodat, akkor nem vagy kész a
követésemre, és talán ideje hazamenned.”
A gyűlölni szó úgy határozható meg, hogy „erősen idegenkedni

valamitől” vagy „heves ellenszenvet táplálni”. Egyértelmű, hogy Jézus
nem akarja, hogy ilyen értelemben „gyűlöljük” a családunkat. Ez
ugyanis mindennek ellentmondana, amit a Biblia ebben a témában tanít.
Maga Jézus mondta, hogy az egyik nagy parancsolat az, hogy „szeresd
felebarátodat, mint magadat”. A családunk a legközelebbi felebarátaink.
A New Living Translation (NLT) bibliafordítás a következőképpen fejezi
ki:
Ha valaki a tanítványom akar lenni, Hozzám viszonyítva mindenki mást

gyűlölnie kell - az apját és az anyját, a feleségét és a gyermekeit, a
testvéreit... (Lukács 14:26)
A New Living Translation azt mondja: „gyűlölnie”. A Contemporary

English Version bibliafordítás így szól: „(nem) szeret jobban engem”. A
legpontosabb értelmezése annak, amit Jézus kér a követőitől, ennek
a két fordításnak a kombinációja. Jézus valószínűleg a „(nem) szeret
jobban engem” gondolatát fejezi ki, de a „gyűlölni" is pontos, mert azt
ragadja meg, hogy milyen mértékben kell Jézust jobban szeretnünk
56
másoknál. Képzeld el, hogy az életedben lévő különböző szeretetek

egymással versenyeznek az első helyezésért. Jézus, a házastársad,
a gyermekeid, a legjobb barátod és a testvéred mind a rajtvonalnál
sorakoznak. Nem arról van szó, hogy ebben a versenyben Jézus ér
elsőként a célba. Pontosabban megérthetjük, amit Jézus itt ábrázol, ha
elképzeljük, hogy egy olyan verseny zajlik az életedben az első helyért,
ahol Ő az egyetlen a pályán. Jézus nemcsak azt mondja: „Én az első
akarok lenni az életedben", hanem azt is: „Még azt sem akarom, hogy
legyen második hely.” Ha a Vele való kapcsolatunkat a másokkal való
kapcsolatunkhoz hasonlítjuk, nem lehet szó versenyről. A rajongók
megpróbálják, és Jézust a sok közül az egyiknek teszik. Néhányan még
az elsőnek is tekintik a sok közül. Amikor azonban Jézus értelmezi a
kapcsolatot, világossá teszi, hogy ő az egyetlened akar lenni.
h a r m a d ik k é r d é s : Jézus csak egy a sok közül, vagy
Ő az egyetlened?
Engedd meg, hogy visszavigyelek egy döntő beszélgetéshez, amit
valamikor egy különleges emberrel folytattál. Ha házas vagy, talán az
a legjobb, ha a férjedre vagy a feleségedre gondolsz. Most képzeld el,
hogy miközben meghatározod a kapcsolatotok jellegét és megállapítod
az elkötelezettségetek szintjét, egyértelművé teszed, hogy te hol állsz.
Mindenedet felteszed rá. Azt mondod: Neked adom a szívemet, és nem
akarok semmi mást, csak hogy életem további részét veled éljem le.
Most pedig képzeld el, hogy a számodra fontos személy valami ehhez
hasonlót válaszol: Én is szeretlek. Hajlandó vagyok elkötelezni magam
neked egész életemre. Lépjünk tovább a következő szintre! Csak egy
feltételem van; más emberekkel is találkozgatni akarok.
Lényegében ugyanezt mondják a rajongók Jézusnak. Egy rajongó azt
mondja: Szeretlek. Elkötelezem magam melletted. De azért ne legyünk
kizárólagosak. Vagy képzeld el, hogy a döntő beszélgetés után a
barátnőd fényképét a tárcádban hordod. Mihelyt kinyitod, az ő képét
pillantod meg először. Amikor a barátnőd kinyitja a tárcádat és meglátja
a fényképét, azt gondolja, milyen kedves tőled; de képzeld el, hogy az ő
fényképe mögött ott van még az utolsó három vagy négy lány képe is,
akikkel randevúztál. Ez problémát fog okozni. A barátnődnek nem elég,
57
hogy az első legyen; ragaszkodik ahhoz, hogy ő legyen „az egyetlen".

Jézus világossá tette, hogy Ő nem osztozik a szereteteden. Az Ő
követése az egész szívedre igényt tart.
Szeretnék feltenni néhány kérdést, amely segít felfedni, vajon Jézus az

egyik a sok közül, vagy az egyetlened. Ezek nem költői kérdések. Szánj
rá időt, hogy megválaszold őket! Fogj egy tollat, és írd le a válaszaidat
minden egyes kérdés alá! Az, ahogy ezekre a kérdésekre felelsz,
segíthet megmutatni, hogy mi versenyez Jézussal a szeretetedért.
1. M ire áldozod oda a pénzedet? A Biblia azt mondja:.... ahol van a

ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." Amivel az idődet töltőd, és amire a
pénzedet költöd, gyakran felfedi a szíved igazi vágyait, és megmutatja,
ki vagy, vagy mit követsz valójában. Jézus azért beszélt a pénzről
többet, mint bármi más témáról, mert ez könnyen a fő vetélytársává
válhat. Jézus helyett a pénz követésénél kötünk ki, és azoknál a
dolgoknál, amit pénzen megvehetünk.
A legtöbben különböző dolgokra áldozzuk az időnket és a pénzünket,

mert azt gondoljuk, hogy ez elégít meg. Sokaknak a megelégedettség
az árcédulával jár együtt. Ha elegendő pénzed van, megrendelheted az
internetről vagy leveheted a polcról. Jézus azonban azt akarja, hogy Ő
elégítsen meg minket. Élő vízként ábrázolja Magát, ami örökre eloltja
szomjunkat. A pénz Isten helyettesítőjévé válhat, mert azt ígéri, hogy
mindent megtesz értünk, amit Isten akarna tenni.
Máté evangéliuma 6. részének 24. versében Jézus így szól: „Senki sem
szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti;
vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok
Istennek és a Mammonnak.” Nem követheted a pénzt is és Jézust
is. Ezek az ösvények különböző irányba vezetnek, és csak az egyiket
választhatod.
Pásztorként némi pénzügyi tanácsadást is végeztem az évek során, és

megfigyeltem azt a jellegzetes módot, ahogy a rajongók a pénzügyeikről
beszélnek. Egy rajongó azt kérdezi: „Mennyi a legmagasabb összeg,
amit a házamra költhetek?" Amikor azonban az adakozásról van szó, azt
kérdezi: „Isten azt akarja, hogy a bruttó fizetésemből adjak Neki vagy
a nettóból?” Más szóval: „Mennyi a legtöbb, amit a házamra költhetek,
58
és a legkevesebb, amit Istennek adhatok?" Amire a pénzedet költöd, az

elmondja, mi számít neked a leginkább.
Néhány évvel ezelőtt egy bizonyos cél érdekében ültünk le a

feleségemmel. Meg akartunk bizonyosodni róla, hogy a legnagyobb
csekk, amit havonta megírunk, Isten munkájára megy. Átnéztük
a pénzügyeinket, és kiszámoltuk, milyen változtatásokat kell
végrehajtanunk, hogy adományunk Isten számára több legyen, mint
a ház költségei. Biztosan akartuk tudni, hogy a pénzügyeink azt
tükrözik, hogy semmi sem fontosabb számunkra Jézus követésénél. A
bankszámlád szolgáltathatja a legjobb bizonyítékot arra, hogy rajongó
vagy követő vagy-e.
2. Am ikor m egsebeztek, hová fordulsz vigasztalásért? Amikor

fájdalmat élsz át az életedben, hová fordulsz? Talán a szüléidhez vagy
a házastársadhoz. Esetleg a hűtőszekrényhez. Vajon nem ezért hívják
vigaszkosztnak?' A munkába temeted magad? Mindezek a dolgok
Jézus lehetséges vetélytársai az odaadásunkért és a szeretetünkért.
Természetesen nem baj az, ha a családtól és a barátoktól vigasztalást
kapunk; ez ugyanis Isten tervének a része. A kérdés azonban az:
„Elfoglalják-e Jézus helyét?”
Úgy vettem észre, hogy amikor valaki nehéz időszakon vagy fájdalmas
dolgokon megy keresztül, gyakran napvilágra kerül, hogy kit vagy
mit követ igazából. Ha a szenvedésre adott első reakciónkként nem
Jézushoz, hanem valaki vagy valami máshoz fordulunk, az azt jelenti,
hogy a szeretetünk megosztott, és nem Jézust követjük, hanem valaki
vagy valami mást.
Képzeld el, hogy egy anya meglátogatja az óvodát, ahová a fia jár. Az
anya kicsit fenyegetve érzi magát, mert a fia nagyon szereti új óvónőjét,*
* Én fölöttébb vigasztalónak találom a fagyasztott pizzát, amelyet egy Oreo jégkrém követ.
Olyan, mint egy meleg anyai ölelés.
59
és állandóan róla beszél. A szünetben az anya ott áll az óvónő mellett,

és megvitatja gyermeke fejlődését. Kisfia éppen a mászókán csüng,
és egy jókorát esik. Zokogva kel fel, és az anyja és az óvónője felé fut.
Nos, a kisfiú szereti az óvónőjét, de amikor közeledik feléjük, kinél fog
vigasztalást találni? Nem áll meg gondolkodni; az anyja karjai közé fut.
Az átélt fájdalom egy őszinte pillanatot teremtett, ahol megnyilvánult
valódi szeretete.
Mikor tapasztaltál meg utoljára valamiféle fájdalmat és szenvedést

az életedben? Elvesztettél egy állást, véget ért egy kapcsolat, a
vizsgaeredmények nem a reményeid szerint alakultak. Amikor fájdalmat
éltél át, hová fordultál? Erre a kérdésre adott válaszod felfedi szíved
igazi elkötelezettségét.
3. Mi okoz csalódást, vagy mi csüggeszt el a legjobban? Amikor

úgy érezzük, hogy eláraszt minket a csalódottság, az sokszor leleplez
valamit, ami túl fontossá vált számunkra. Ez lehet egy jelentőségteljes
dolog, mint egy munka elvesztése, vagy egy apróság, mint egy
meccs elvesztése. Amikor észrevesszük, hogy azoknak a dolgoknak
hatalmukban áll meghatározni, kik vagyunk és milyen a napunk,
az annak a bizonyítéka lehet, hogy valami fontosabb, mint kellene.
Természetesen a csalódottság és a kiábrándultság egy bizonyos szintje
normális. Ha azonban valamitől túlzottan kiábrándulttá vagy feszültté
válsz, az jelzi, hogy mi versenyezhet azért a szeretetért, ami egyedül
Krisztust illeti meg.
Képzelj el egy gyermeket, aki izgatott, mert az apja elviszi horgászni.

Telik a nap, a halak pedig egyszerűen nem harapnak. Ahogy múlik az
idő, az apa egyre csalódottabbá és lehangoltabbá válik. A hazafelé
vezető úton csendben van, de nyilvánvalóan zaklatott. Nem azt
jelzi mindez, hogy az apa számára a nap legfontosabb része nem a
gyermekével töltött idő volt, hanem a horgászat?
60
Érted, hogy a túlzott csüggedés és állandó csalódás hogyan hozza

napvilágra a szív valódi indulatát? Lehet, hogy némi segítségre lesz
szükséged a kérdés tárgyilagos megválaszolásához. Kérdezz meg egy
közeli barátot vagy családtagot, hogy szerintük mi szegi a kedvedet,
vagy mi okoz csalódást a számodra! Ha azt a választ hallod, hogy egy
rendetlen lakás, egy vesztes csapat vagy az értéktőzsde esése, akkor
nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben.
4. Mi az, am i igazán fellelkesít? Nemrég egy egyetemi

futballmérkőzést néztem a tv-ben, amikor bejött a tizenkét éves
lányom, és azt mondta: - Még sosem láttalak ilyen izgatottnak. - Látta
már, hogy új megtérteket merítek be. Látta a reakciómat a kisöccse
születésekor. Látta, hogy sokszor elvittem őt egy apa-lánya randira.
De soha nem látott még olyan izgatottnak, mint amikor a focimeccset
néztem. Jaj!
Azok a dolgok, amelyek fellelkesítenek minket, a csalódást okozó

dolgokhoz hasonlóan rámutathatnak, hogy valami vagy valaki Jézussal
versenyez. Lehet a sport, a lakberendezés, a zene, a munka vagy a
külső megjelenésed. Ez mind jó és nagyszerű dolog, de nagy eséllyel
válhat olyan szeretővé, aki elrabolja az egész szívedet Istentől.
Jézus követése azt jelenti, hogy egyedül Őt követed. A rajongók

nem akarják Jézust a szívük trónjára ültetni. Ehelyett inkább egy
kanapét tartanak a szívükben, és a legtöbb, amit Jézusnak adnak,
egy díszpárna. Arra kérik, hogy osztozzon a helyen. Jézus azonban
világossá teszi a sokaságnak, hogy Ő nem osztozik a szíveken.
61
Hadd mondjam másképp: Jézus nem osztozik rajtad egy másik

szeretővel. Ez a hasonlat talán kissé nyers vagy eltúlzott, de a Bibliával
összhangban ábrázolja, mit érez Isten a megosztott szeretetünk
miatt. Ezékiel próféta leírta, milyen érzés Isten számára, amikor a
szeretetünket, a figyelmünket és a ragaszkodásunkat valaki vagy valami
mással osztjuk meg. Olyan, mintha viszonyt folytatnánk valakivel.
Ezékiel könyvének 16. részében ezt mondja Isten a népének, akik hamis
isteneket imádtak:
...magad adtad ajándékaidat minden szeretődnek...
Van, aki közületek átélte a hűtlenség fájdalmát. Rájöttél, hogy az

a személy, aki elkötelezte neked az életét, valaki mással hált. A
férjed vagy a feleséged valaki mással oszotta meg ezeket a meghitt
pillanatokat. Ha megtapasztaltad ezeket a megcsalás okozta sebeket,
akkor tudod, hogy ettől rosszabb érzést nehéz elképzelni. Amikor Isten
egy a sok közül ahelyett, hogy Ő lenne az egyetlenünk, akkor épp
ilyennek ábrázolja magát - megcsalt szerelmesnek.
Lukács evangéliumának 14. részében Jézus úgy határozza meg a

kapcsolatot, hogy világossá teszi, ha követjük Őt, akkor kövessük
Őt, csakis kizárólag Őt. Nem osztozik rajtunk - sem a pénzzel,
sem a karrierrel, még a családunkkal sem. Előfordulhat, hogy ha
egy ilyen igeszakaszt olvasol, úgy tűnik, mintha Isten egy kicsit
ki akarna sajátítani, és féltékeny lenne. De értsd meg: amikor
Jézus elmagyarázza, hogy nem osztozik a szereteteden vagy az
odaadásodon, akkor nemcsak azt mondja el, hogyan akarja, hogy
szeresd Őt, hanem világossá teszi, hogy Ő mennyire szeret téged.
Képzeld el a következő helyzetet! (Ez szigorúan csak kitaláció.) Képzeld

el, hogy a héten besétálsz egy étterembe, és meglátsz egy asztalnál,
amint gyertyafénynél vacsorázom egy nővel, aki nem a feleségem.
Odajössz hozzám, és szembesítesz: - Kicsoda ez a nő, és mit keresel
itt egyáltalán?
Én erre így válaszolok: - Ne aggódj! Ma este ezzel a gyönyörű hölggyel

randevúzom, de a feleségem tudja, hogy mindig ő az első. - Te dühösen
és viszolyogva elmégy. Úgy döntesz, hogy erről a feleségemnek is
tudnia kell, ezért felhívod, és közlőd vele a híreket.
62
Mit gondolsz, hogy fog reagálni, amikor hazamegyek a randevúmról?

Képzeld el, hogy a feleségem az ajtóban vár, és így szól: - Szia,
drágám, jól érezted magad a randin?-Aztán odajön hozzám, ad egy
nagy puszit, és azt mondja: - Nem bánom, ha más nőkkel is találkozol,
amíg én vagyok a legfontosabb a számodra.
Ez teljességgel lehetetlen! Mihelyt belépnék a bejárati ajtón a randevú

után, az életemet félteném. Ha a feleségem azt hallaná, hogy a
McDonald’s-ban együtt étkeztem egy férfival, aki majdnem úgy nézett
ki, mint egy nő, már akkor bajban lennék.' Miért? Mert szeret engem.
Az, hogy nem hajlandó osztozni a szeretetemen, nem azt jelzi, hogy
bizonytalan, és ki akar sajátítani, épp ellenkezőleg: az odaadását és a
szeretetét bizonyítja.
Jézus világossá teszi: ha Őt követed, Neki kell az egyetlenednek lennie.

Annyira elkötelezett vagy felé, hogy hozzá képest mindenki mást
gyűlölsz.
Nem tudom megállni, hogy ne gondolkodjam el, hogyan reagáltak

a tanítványok erre a tanításra a Lukács evangéliuma 14. részében.
Talán némileg nyugtalanította őket, hogy Jézus ilyen dolgokról tanított.
Beszéljünk a lendület megtöréséről! Egy prédikáció, amelynek a
lényege, hogy „Gyűlöld anyádat!”, elriasztja az embereket. Ez nem
az, amivel a sokaságot megnyerhetjük. A tanítványok bizonyára
megrezzentek, amikor Jézus elkezdte az egyik ilyen prédikációt, mivel
tudták, hogy elveszítik az emberekre gyakorolt befolyásukat. Másrészt
lehet, hogy a tanítványok nem is bánták annyira. Ők mindent feladtak,
hogy kövessék Jézust, és biztos vagyok benne, hogy rájöttek, hogy
csak így működhet. Lehetetlen Jézust részidőben vagy félszívvel
követni. Olyan kapcsolatot akar veled, ami az egész szívedre igényt
tart. A rajongóknak tudniuk kellene, hogy a feltételei nem képezik vita
tárgyát. Tehát mielőtt még azt mondod, hogy „Jézus követője szeretnék
lenni”, győződj meg róla, hogy érted, mi lesz ennek az ára.*
* Ez nem az elképzelt szituáció része. Egyszer együtt ettem egy fickóval, aki egy kicsit úgy
nézett ki, mint egy lány, és a feleségem kérdőre vont. Blair volt a neve, ami természetesen nem
segített a helyzeten.
63
Lukács evangéliumának 14. részében Jézus tovább tanítja a sokaságot.

Sőt, úgy tűnik, hogy magyarázatot ad, hogy miért tanít ennyire
félreérthetetlenül és nyíltan:
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén

felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze? Nehogy minekutána
fundamentumot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt
mindenki, aki látja, ezt mondván: Ez az ember elkezdte az építést, és
nem bírta véghezvinni! (Lukács 14:28-30)
Jézus nem kér bocsánatot erős szavaiért. Azt akarja, hogy az emberek
tisztában legyenek vele, mire vállalkoznak.
Sok rajongó egy olyan evangélium üzenetére válaszolt, amit úgy

terveztek, hogy a lehető legkönnyebbnek és legvonzóbbnak tűnjön. Az
újdonsült háztulajdonoshoz hasonlóan, aki aláírta a nevét a pontozott
vonalon, hogy kölcsönből vegye meg a házat, és egy évig csak a
kamatokat fizesse, ők is némileg megdöbbenve fedezik fel, hogy Jézus
milyen feltételeket szabott meg. Ez azonban nem az üzenet apró betűs
része volt. Ez volt a lényeg.
John Oros gyülekezetvezető volt Romániában a kommunizmus idején.

Amikor az Egyesült Mennonita Bibliai Szemináriumon (Associated
Mennonite Biblical Seminary) felszólalt, arról beszélt, hogy mit jelentett
ez abban az időben:
A kommunizmus idején sokan prédikáltunk... az emberek előrejöttek az

istentisztelet végén, és azt mondták: - Elhatároztam, hogy keresztény
leszek. - Erre azt feleltük: - Jó, hogy keresztény akarsz lenni, de
szeretnénk elmondani, hogy ennek ára van, amit meg kell fizetned.
Gondold át újból, mit akarsz tenni, mert sok minden történhet veled.
Veszíthetsz, mégpedig sokat.
John elmondta, hogy nagy százalékuk úgy döntött, részt vesz egy
háromhónapos tanfolyamon, hogy jobban megértse döntésének
mélységét. Majd folytatta:
Az időszak végén sok résztvevő kinyilvánította a bemerítkezésre irányuló

vágyát. Most is így válaszoltam: - Igazán szép dolog, hogy keresztény
64
akarsz lenni, de amikor tanúbizonyságot teszel erről, lesznek besúgók,

akik feljegyzik a nevedet. Már holnap elkezdődnek a problémák.
Számítsd ki a költségeket. A kereszténység nem könnyű. Nem olcsó.
Alacsonyabb beosztásba helyezhetnek. Elveszítheted a munkádat.
Elveszítheted a barátaidat. Elveszítheted a szomszédaidat. Elveszítheted
a gyermekeidet. Még a saját életedet is elveszítheted
Azt akarta, hogy az emberek eljussanak arra a pontra, amikor annyira

fontossá válik számukra Jézus követése, hogy még akkor is megérje
nekik, ha mindent elvesztenek.
Ez teljesen más, mint az a hívás, amelyre legtöbbünk válaszolt. Az

igehirdetés végén a prédikátor valami ehhez hasonlót mondott: -
Szeretném, ha mindenki meghajtaná a fejét és becsukná a szemét. Ha
szeretnél keresztény lenni, akkor csak emeld fel a kezedet... Látom azt
a kezet... Ott is látok egy kezet... - Jézus azonban egyértelművé teszi,
hogy ki kell számítanod a költségeket.
Ha Jézus követése miatt mindenedet elvesztenéd, még akkor is

megérné?
65
története
Carolyn Day
Észak-Karolinában nőttem fel, és bár hittem Istenben, nem
igazán volt kapcsolatom Jézussal. Diákként elég hamar érdekelni
kezdett az orvostudomány, és nekiláttam megvalósítani célomat,
hogy orvos legyek. 2000-ben éppen sebésznek tanultam, amikor
az én kis világom elkezdett darabokra hullani. Ez idő tájt a férjem
arra kért, hogy váljunk el, az anyám pedig két nappal később
öngyilkosságot követett el. A következő évben kettős életet
éltem. Sebész rezidensként dolgoztam a munkahelyemen, az idő
többi részében viszont erősen ittam, és az öngyilkosságomat
tervezgettem. Fogalmam sem volt, mit tegyek, vagy kihez
forduljak. Az viszont hamarosan világossá vált, hogy nem
bírom egyedül az életnek ezeket a terheit. Serdülőkoromban
csak alkalmanként látogattam el a gyülekezetbe, most viszont
imádkozni kezdtem. Azt mondtam: „Istenem, ha Te tényleg
létezel, vedd le rólam ezeket a terheket!" Úgy éreztem, mindent
elvesztettem. Egyedül csak Isten maradt meg, de nem voltam
benne biztos, hogy ez elég.
A rezidenséveim és újbóli házasságkötésem után a férjem és

én Louisville környékére költöztünk, hogy elkezdjem sebészi
karrieremet. Néhány barátunk meghívott egy istentiszteletre, és
mi elfogadtuk a meghívást. Miután minden hétvégén eljöttünk
a gyülekezetbe, felfedeztem, hogy egyre többet imádkozom.
Elkezdtem azért imádkozni, hogy átadjam-e magam mindenestül
Istennek.
Öt nappal azután, hogy imádkozni kezdtem, Kyle

előrehívta azokat, akik készen álltak, hogy mindent
alárendeljenek Jézusnak, és kövessék Őt. A következő héten
66
bemerítkeztem. Kényelmetlen volt, de egyértelműen annak az

engedelmességnek a jele, amire Isten elhívott.
Hogy őszinte legyek, nem vártam, hogy ennyire máshogy

érezzem magam. Soha nem értettem, amikor az emberek azt
mondták, hogy megtértek vagy újjászülettek. Szerintem ez nem
olyan, amit igazán megérthet az ember, amíg saját maga át nem
éli. Azóta, hogy átadtam az életemet Krisztusnak, fantasztikus
gyógyulást tapasztaltam. Azt hiszem, azért, mert csak a Nagy
Orvos tudta meggyógyítani ennek a sebésznek a sérüléseit. És
Ő megtette.
A nevem Carolyn Day, és nem pusztán rajongó vagyok.
67
5. fejezet
Jézust követed, vagy

szabályokat?
M áté 23
Emlékszel Matt Emmons történetére? Csak egylövésnyi távolságra
volt a győzelemtől a 2004-es olimpián. Az ötvenméteres összetett
pontlövészetben versenyzett. Még csak nem is kellett a céltábla
közepébe találnia a győzelemhez. Az utolsó lövésnek csupán a céltáblát
kellett eltalálnia. Normális esetben a lövésének 8.1 pontszámot kellett
volna kapnia, ami bőven elég lett volna az aranyéremhez. Emmons
azonban „az elit versenyeken előforduló egyik rendkívül ritka hibát”
követte el: nem a megfelelő célra tüzelt. A kettes pályán állva a hármas
pálya céltáblájára lőtt. Egy jó lövés a nem megfelelő célpontra nulla
pontot eredményezett. Érem helyett Emmons a nyolcadik helyen
végzett.
Ez azt illusztrálja, ami sok rajongóval megtörténik. Ha megkérdezed

tőlük: „Te rajongója vagy követője vagy Jézusnak?", magabiztosan azt
válaszolják: „Követem Őt.” Ez nem az erőfeszítéseik vagy a vágyaik
kérdése. Nagyon komoly követők. Csak az a probléma, hogy nem
Jézus az, akit követnek. Anélkül, hogy észrevennék, rossz célpontot
választanak. Jézus helyett vallásos szabályokat és formaságokat
követnek. Összekeverték a céltáblákat.
Máté evangéliumának 23. részében Jézus megpróbálja megragadni a

vallási vezetőkként ismert rajongói csoport figyelmét. Ha arra tennél
kísérletet, hogy meghatározd, kik voltak Jézus napjaiban a rajongók és
kik a követők, ezeket a vallási vezetőket valószínűleg hamar követőknek
neveznéd. Alapos ismerettel rendelkeztek az írásokból, és szakértő
69
teológusoknak tartották őket. Főleg a törvény szigorú megtartásáról

voltak ismertek. Magas pontszámot kaptak volna a vallásos szabályok
betartásáért, de nem ez volt az a célpont, ami Jézust a leginkább
érdekelte. A szabályok megtartása a külsődleges dolgokra irányította
a figyelmüket, Jézus viszont arra figyelt, hogy mi volt belül a szívükben.
Sok rajongóhoz hasonlóan ezekkel a vallási vezetőkkel is az volt a
probléma, hogy az, amit kívül mutattak, nem állt összhangban azzal,
ami a szívük mélyén volt. Ebben a fejezetben Jézus az egyik utolsó
prédikációját mondja el itt a Földön, és egyenesen ezeknek a vallási
vezetőknek célozza. Semmit nem tart vissza. Ha úgy nőttél fel, hogy
azt gondoltad Jézusról, hogy Ő Kovács úr Názáretből, aki mindig
mosolyog és kacsintgat az emberekre, és kötött mellényt hord, akkor
meglephet az a hangvétel, amit Jézus ezekkel a vallási vezetőkkel
használ. Annak a prédikációnak, amit tanulmányozni fogunk, nem az a
címe, hogy „Szeretnél a szomszédom lenni?". Ennek a prédikációnak
hagyományosan az a címe: „A hét jaj”.
A „jaj” hangutánzó szó - egy olyan szó, amelynek a meghatározása a

hangzásából fakad.' A „jaj" mind a szomorúság, mind az átok kifejezője.
Jézus hétszer mondja a prédikációjában: „Jaj nektek...”" Minden
„jaj”-t egy metsző dorgálás követ. Ez nem egy intés Jézustól. Nem
figyelmeztetést ad a vallási vezetőknek. Nem tanácsot vagy útmutatást.
Jézus erőteljesen szembeszáll ezekkel a szellemi vezetőkkel, mert
nem akarja, hogy az emberek összetévesszék a szabályok követését
az Ő követésével. A vallási vezetők ellen tartott vádbeszédének
figyelmeztetésnek kellene lennie minden rajongó számára, aki a
vallásos szabályok megtartása és a keresztény érdemei miatt tekinti
magát követőnek.
A rajongói klub
Ezek a szellemi vezetők - akiket Jézus megszólít Máté evangéliumának
23. fejezetében - a hetvenkét fős vallási vezető testület, a
Szanhedrin tagjai. A Szanhedrinen belül két különböző csoport volt: a
‘ Egyéb hangutánzó szavakat nehéz lenne megadni egy prédikáció címeként: zümm, pitty, klikk,
katt, ssss, huss, sssz, locss.
'* Sajnos minden alkalommal, ahányszor a ja j” szót használom, szerzői tiszteletdíjat kell fizetnem
Joey Lawrence-nek a B lo s s o m című sorozatból.
70
Jézust követed, vagy szabályokat?
szadduceusok és a farizeusok. Ez a két csoport nem jö tt ki egymással.

Az írások értelmezésében a szadduceusok nagyon szabadelvűek voltak,
a farizeusok pedig meglehetősen konzervatívak. A szadduceusok
töltötték be a főpapok és a vének pozícióját. Ha valaki szadduceus volt,
az azt jelentette, hogy beleszületett az adott pozícióba. Természetesen
más követelmények is voltak, de ennek az öröksége részének kellett
lennie. Az, hogy valaki a farizeusok közé tartozzon, nem attól függött,
hogy milyen családban született, hanem a kemény munkájától. A
farizeussá válás hihetetlen mennyiségű elméleti tudást és teológiai
képzést követelt. Megfigyeltem, hogy sok rajongó beleillik a két tábor
valamelyikébe.
Néhány rajongó olyan, mint a szadduceusok. Beleszülettek a

hitükbe. Ezt igazából soha nem ők választották. Lehet, hogy amikor
megszülettél, a szüleid adtak neked egy álarcot, te pedig úgy nőttél
fel, hogy úgy viselkedtél, mint a keresztények, úgy beszéltél, mint a
keresztények, és azt a zenét hallgattad, mint a
keresztények, de soha nem szerettél bele Jézusba. A h ite d m in d ig
A hited mindig is inkább az örökséged tiszteletéről is in k a b b az
szólt, mintsem a szíved átadásáról. ö rö ks ég ed
tis z te le té rő l szólt,
Másrészt viszont vannak a farizeusokhoz hasonló m in tse m a szíved
rajongók. Ők a hitüket a törvény tanulásának és á ta d á s á ró l,
követésének kemény munkájával mérik. Elméleti
tudást és magatartásbeli teljesítményt céloznak meg. Azonban még ha
a helyes dolgokat mondják is, és azokat teszik is, az nem tükrözi, kik
ők valójában. Mondhatod és teheted a helyes dolgokat, de ez nem elég
Jézusnak. Ő az egész lényedet akarja.
Az élelmiszerbolt polcai közötti folyosón várakoztam, amikor a

Peop/e magazin címlapja ötlött a szemembe. Egy kép volt rajta Andre
Agassiról, a híres teniszezőről. Évekig a világ egyik csúcsjátékosa volt.
Tizenhat évesen lett profi, és nyolc Grand Slamet nyert meg húszéves
pályafutása során. A főcím így szólt: „Titkos életem”. Elvettem egy
lapot, és olvasni kezdtem. Az újságcikk az Open című önéletrajzi
regényéről szólt. Kiderül, hogy nem igazán szereti a teniszt. Sohasem
szerette. Tulajdonképpen gyűlölte már gyerekként, és pályafutása nagy
részében is. Ezt írja: „Apám még a születésem előtt döntött úgy, hogy a
71
világ első számú versenyzője leszek.” A cikkben egy edzésről ír hét éves
korából: „Úgy érzem, leszakad a karom. Megkérdezem: »Meddig tart
még, papa?« Semmi válasz. Eszembe jut valami. Szándékosan átütöm
a labdát magasan a kerítés fölött. Sikerül az ütő fakeretével eltalálnom,
úgy hangzik, mintha félreütöttem volna. Az apám látja, hogy a labda
kirepül a pályáról. Káromkodik. Kitrappol az udvarról. Van négy és fél
percem, hogy összeszedjem magam.” A könyv legárulkodóbb mondata
talán az volt, amikor Agassi azt mondta: „Nem én választottam ezt az
életet." A külsőségek alapján soha ki nem találnád, hogy a szíve nem
volt benne. Számtalan hosszú órán át gyakorolt. Küzdött a bajnoki
címért. Tényleg jó volt abban, amit csinált. Ugyanakkor álarcot viselt.
Mivel nem ő választotta, soha nem is volt az övé. Ennek eredményeként
nem szerette.1
Ez sok, általam ismert rajongót jellemez. Igazán jól nézel ki. Ezt a részét
nagyon jól ismered. Tudod, mit mondj és mit ne. El tudod mondani az
imákat, és el tudod énekelni a dalokat. De nem te választottad. Csak
továbbadták neked. Vagy megjátszod magad egy lenyűgöző előadás
során, de ez nem valódi. Nincs benne a szíved.
Jobban figyelsz a külsőre,
n e g y e d ik k é r d é s :
mint a belsőre?
Jézus legfőbb problémája a vallási vezetőkkel a képmutatásuk volt. Ezt
nem én találtam ki, Ő mondta rájuk. Egyenesen a szemükbe. Nyolcszor.
A képmutató (hipokrita) szó a klasszikus ókori görög színház világából
származik. A görög színészeket hüpokritésznek hívták. Egy színész
gyakran több különböző karaktert is eljátszott, és minden egyes
szereplőhöz más maszkot vett fel. Tehát amikor karaktert váltottak, akkor
maszkot váltottak. Képzelj el egy televíziós műsort, például a The Brady
Bunch című családi vígjátékot a görög színházban. Egy személy alakítaná
az összes szereplőt. A színész egy bizonyos maszkot viselne, amikor
Jant játssza, és egy másikat, amikor Marciát. Minden egyes karakter
különböző álarcot visel, de a színész arcát valójában soha nem látod.
Mindig valamelyik maszk mögött van. A rajongókat mindig leköti, hogy
mit látnak az emberek kívülről, de ez csak egy álarc. Ami kívülről látható,
nem tükrözi azt, hogy kik ők valójában. Jézus azt mondja az 5. versben:
72
Mindent azért tesznek, hogy az emberek lássák őket. (EFO)
Gyógyulóban lévő képmutatóként elmondhatom, hogy egyes rajongókat

majdnem lehetetlen azonosítani, mert Oscar-díjra méltó előadást
nyújtanak a követő szerepében. Amikor Jézus elkezdi prédikációját
a Máté evangéliuma 23. részében, a vallási vezetőkről beszél az
embereknek, miközben azok hallgatják:
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, mondván: Az

írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért, amit
parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek...
(1—3a vers)
Kíváncsi lennék, hogy Jézus tartott-e itt egy pillanatnyi szünetet.

A farizeusok azt gondolták: „Rendben van, ez az. Végül átáll a mi
oldalunkra. Minket nevez meg tekintélyként." Jézus azonban így
folytatja:
...de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de

nem cselekszik (3b vers).
Jézusnak az volt a problémája ezekkel a tanítókkal, hogy amit

tanítottak, nem tükrözte azt, akik valójában voltak.
Úgy tűnik, Jézusnak ezekkel a vallásos rajongókkal van a legtöbb baja.

Azokkal, akik besétálnak az étterembe, és meghajtják a fejüket, hogy
imádkozzanak az ételért arra az esetre, ha netalán valaki nézi őket.
Azokkal, akik nem mennek korhatáros filmekre a moziba, de számos
ilyen jellegű filmjük van otthon DVD-re írva. Azokkal a rajongókkal, akik
ugyan megelégítik az éhezőket és segítenek a szükségben lévőknek,
de a következő két hétben minden beszélgetésük erről szól. Azokkal,
akik megbizonyosodnak arról, hogy az emberek látják, amint adakoznak
a gyülekezetben, de azt fontolóra sem veszik, hogy segítséget
nyújtsanak a szomszédjuknak, aki elvesztette az állását, és nem tudja
kifizetni a számláit. Azokkal, akik szeretik látni mások kudarcait, mert
a maguk szemében ez jobb színben tünteti fel őket. Azokkal, akiknek
a gyermekeik felnevelésével kapcsolatban az a legfőbb gondjuk,
hogy mások mit gondolnak. Azokkal a rajongókkal, akik, miközben
ezeket a sorokat olvassák, azt gondolják, valaki másról írok. Azokkal
73
a rajongókkal, akik már olyan régóta viselnek álarcot, hogy még saját
magukat is becsapják.
Jézus kemény szavakkal fordul ezek felé a rajongók felé, akik
vallásos eredményeikkel próbáltak meg lenyűgözni másokat. Érdekes
megfigyelni, hogy amilyen szigorú volt Jézus ezekkel a vallási
vezetőkkel, olyan gyengéd és bátorító azokkal, akik őszintén átadták
Neki a szívüket, még ha kívülről nincs is minden rendben velük. Kérlek,
ne értsd félre: Jézus nem azt várja a követőitől, hogy tökéletesek
legyenek, de elhívja őket arra, hogy hitelesek legyenek.
Minden héten lehetőségem nyílik arra, hogy leüljek beszélgetni azokkal
az emberekkel, akik újak a gyülekezetünkben. Jellemzően kettő és
húsz között mozog az asztalnál ülők száma. Lehetőséget kapnak,
hogy elmondják a történetüket, és nekem is alkalmam van rá, hogy
meghallgassam őket, és imádkozzam értük. Általában két különböző
embertípus van abban a teremben. Vannak olyanok, akik életük jó
részében ott voltak a gyülekezet és Isten körül. Tudják a szabályokat.
Tudják, mit és hogyan mondjanak. Tudják, milyen szavakat foglaljanak
bele a történetükbe, és melyik részt hagyják ki belőle. Megtanultak
maszkot viselni.
Aztán ott vannak azok, akik számára Krisztus és a gyülekezet új.
Nem tanulták meg a szabályokat. Amikor elmondják a történetüket,
belefoglalják a házasságukat, ami a hűtlenségük miatt hullott szét. Nem
tudják jobban csinálni. Nem szokatlan, hogy a történetük így kezdődik:
„Józan vagyok..." és néha évek óta. Időnként napok óta. Nem tudnak
többet tenni. Hallottam börtönviselteket a bűneikről beszélni. Hallottam
férfiakat a pornográfiáról beszélni, és nőket a hitelkártya-adósságaikról.
A szülők elmesélik, mennyit küszködnek a gyermekeikkel. A házaspárok
gyakran azt mondják, hogy a kapcsolatuk éppen csak tart még.
Beszélnek az étkezési rendellenességekről, a szerencsejáték
szenvedélyről és a kábítószer-függőségről. Nem tudnak jobbat tenni. És
remélem, senki sem várja el tőlük, hogy úgy tegyenek, mintha teljesen
rendben lennének. Nem sokszor láthatod az embereket álarc nélkül.
Pedig olyan csodálatos.
Ezt várja Krisztus egy követőtől - egy követőtől, aki nem színleli,
hogy minden rendben van. A „képmutatás” szó egyik meghatározása:
74
„a színlelés cselekedete”. Négy kiskorú gyermekünkkel gyakran

„színlelünk" a házunkban. Az alagsorban tartunk egy lenyűgöző
és szaporodó jelmezkészletet. A három idősebb gyermekem lány,
így mindenféle hercegnőruhánk, pomponlány-felszerelésünk és
tündérjelmezünk van. Amikor a fiam megszületett, nem igazán volt
miből választania. Nekem két lánytestvérem van, én vagyok az egyetlen
fiú a családban, és nem akartam, hogy a fiam is úgy szenvedjen,
ahogy én. A mai napig emlékszem,' hogy a lánytestvéreim a ruháikba
öltöztettek. Nos, ez nem fog megtörténni a fiammal. Addig nem, amíg
én itt vagyok. Tehát tavaly Halloween után, amikor jelmezkiárusítás
volt, elhatároztam, hogy jóváteszem ezt a hibát. Megvásároltam a
legfontosabbakat, a Pókember és Superman jelmezeket." De nem
álltam meg itt; megvettem Optimusz fővezér (a Transformersbői) és a
Hihetetlen Hűik jelmezeit is. Arra gondoltam, hogy ha már itt vagyok,
a fiamnak is vehetnék néhányat. Végül kilenc különböző jelmezzel
távoztam az áruházból. A fiam szeret kitalált dolgokat játszani. Nem
gondolom, hogy a tettetést igazán kinőjük valaha. Valahol az úton
azonban ezt már nem gyermekkori játéknak tekintjük, hanem elkezdjük
egy kicsit komolyabban venni a tettetéseinket... vagy mondhatnám
úgy is, hogy vallásosabban. Gyermekként csak játékból tettetünk -
Jézusnak viszont az volt a problémája ezekkel a vallási vezetőkkel, hogy
ők profi színlelők voltak.
A 27. és 28. versben Jézus így folytatja:
...hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek

tetszenek, belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal
vannak rakva. Éppen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az
emberek előtt, de belül rakva vagytok képmutatással...
Ez gyakran ábrázolhatná a rajongók hitét. A szívük mélyén a hitük
kihűlt és haldoklik, de eltökélt szándékuk, hogy fenntartsák a látszatot.
Emlékszel, néhány évvel ezelőtt volt egy reklám egy gyógyszergyártó
cégtől, amely megpróbált eladni egy vényköteles gyógyszert hepatitis
* Azaz visszatérő, heves és fájdalmas emlékem.

** Visszatekintve azt mondom, hogy piros harisnyanadrágban és kék Speedo fürdőnadrágban
rohangálni a ház körül talán ártalmasabb, mint hercegnőruhában.
75
C-re? Tudomásom szerint, ha valakinek hepatitis C-je van, az nem látható

kívül a testen, legalábbis egy bizonyos ideig; de belülről emészti őt. A
reklámban egy ember arcát mutatták, amely egyre jobban eltorzul és
megcsúnyul. Aztán a reklám végén jön egy felirat: „Ha a hepatitis C
a mája helyett az arcát támadná meg, tenne valamit ellene!” Kíváncsi
vagyok, hogy ha látnád azt, ami belül van, a helyett, amit mindenki
másnak mutogatsz, tennél-e valamit ellene. Ezt próbálja megtenni Jézus.
Megpróbálja rávenni az embereket, hogy azt nézzék, ami belül van.
Szabályokat választani
a kapcsolat helyett
Jézus számos ismertetőjelet bemutat, amelyek szerint a külső
fontosabbá vált a belsőnél. Az első a 13. versben olvasható:
De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek

országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be,
akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.
Megnehezítették az embereknek, hogy Istenhez jöjjenek. Azt tanították,

hogy Isten kegyelmét és üdvözítését ki kell érdemelni, és nemcsak Isten
törvényének betartásával, hanem egy halomnyi más, általuk hozzátett
rendelkezés megtartásával. Például, Isten azt parancsolta a népének,
hogy „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.”
Ezt a törvényt Isten alkotta, hogy népének legyen egy napja a pihenésre
és a szellemi megújulásra, amivel tisztelik Őt és elismerik tekintélyét.
A vallási vezetők azonban mindenféle előírást hozzátettek Isten
törvényéhez, és ahelyett, hogy az a nap a pihenésre szolgált volna Isten
népének, kimerítővé vált. Azt tanították, hogy szombatnapon
az egyik kezeddel feldobhatsz egy tárgyat a magasba, feltéve, hogy
a másik kezeddel elkapod. Innen ered valójában a zsonglőrködés.' Nem
lehetett fürdeni sabbatkor. Ha valaki kiöntött valamit a nyugalom napján,
nem takaríthatta fel. Nem volt megengedett, hogy egy széket az egyik
helyről a másikra tegyenek... és a lista tovább folytatódott.
* Ez nem igaz. A zsonglőrködés először az ókori Egyiptomban jelent meg Krisztus előtt valamikor
1994 és 1781 között. A zsonglőrök temetéseken szerepeltek, és a labdák a születést, az életet,
a halált és a másvilágot jelképezték. Úgy gondolom, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a
z s o n g lő rk ö d é s t azon nyo m b a n újra be k e llene v ezetni a te m e té s e k e n .
76
Jézus nagyon keményen beszél ezekkel a törvénykedvelő vallási

vezetőkkel, mert tudja, hogy amikor az Ő követése szabályok
követésévé válik, az emberek végül mindkettőt elhagyják.
Úgy nőttem fel, hogy keresztény iskolába jártam. Remek iskola volt, de
nagyon sok szabályt kellett betartani. A fiúk maximum fülig érő hajat
viselhettek. A lányok szoknyája legfeljebb néhány centivel érhetett
a térdük fölé. A fiúknak galléros inget kellett hordaniuk. A lányoknak
be kellett tartaniuk bizonyos, sminkeléssel és ékszerviseléssel
kapcsolatos előírásokat. Ne értsd félre, amit mondok: nem hiszem,
hogy ez a rendtartás rossz vagy épp helytelen lett volna. Úgy vélem,
jó dolog, ha az iskola vagy a szülők megalkotnak ilyen szabályokat
vagy útmutatásokat. De a következő történt: sok barátom ezeket a
szabályokat és rendelkezéseket nem az iskolával kapcsolta össze,
hanem a kereszténységgel. Évekig kereszténynek M ivel Jézu s
nevezték magukat, és olyan dolgokat hoztak fel k ö v e té s é t egy
bizonyítékként, mint a rövid haj és a galléros ing. h alom s zab ály
Amikor idősebbek lettek, nem szerették a szabályokat, követésével
és mivel Jézus követését egy halom szabály tá rs íto ttá k ,
követésével társították, mindkettővel felhagytak. m in d kettő vel
Amikor megtanuljuk igazán követni Jézust, rájövünk, fe lh a g y ta k .
hogy az Istennek való engedelmesség belülről jön. Az
Istennel való kapcsolatunkból természetesen fakad, hogy alárendeljük
magunkat az életünkre vonatkozó akaratának. Nem azt mondom, hogy
nem számít, mit teszünk és mit nem, de az, amit teszünk vagy nem
teszünk, abból ered, hogy kik vagyunk Krisztus követőiként.
Amikor megházasodtam, volt néhány szabály, amire azt mondtam,
azok szerint fogok élni. Ezek a szabályok le voltak írva, és világosan
fe lo lv a s tá k n e k e m . A m ik o r a z t m o n d ta m : „Igen, m e g te s z e m ”,
akkor megértettem, hogy elköteleztem magam bizonyos szabályok
megtartására. Például:
Hűséges leszek a feleségemhez, amíg csak élünk.
Gondoskodom róla, és betöltőm a szükségeit.
Az életemmel védelmezem.
Jóban-rosszban elkötelezetten mellette leszek.
77
A házasságkötés után azonban hamar rájöttem, hogy vannak más

szabályok is, amelyekről nem tudtam. Ezek a szabályok azonban azóta
egyértelműen le lettek fektetve...
A dolgozószobámat nekem kell takarítani.

Reggel 10 óra előtt nem űzhetek vele tréfát.
A WC-ülőkének mindig lehajtva kell maradnia.
Mindig kell hogy legyen véleményem, amikor két olyan ruháról
kérdez, amelyek egy nem szakavatott férfiszem számára
azonosaknak látszanak.
Ha őt hallgatom, és ezzel egy időben a SportsCentert nézem, az
egyenértékű egy megcsalással.
Soha ne növesszek szőrt a hátamon. (Ez elég sok figyelmet
igényel.)'
Ha a kapcsolatunkat úgy látnám, mint egy halom megtartandó szabályt,
hamar megkeserednék, és boldogtalan lennék. Valószínűleg lázadnék,
és amikor a feleségem nem figyelne, megszegném a szabályokat.
De szenvedélyesen szerelmes vagyok a feleségembe, és ez abban a
vágyban fejeződik ki, hogy a kedvében járjak. Tehát úgy gondolom,
hogy a szobám takarítása, a WC-ülőke lehajtása vagy más hóbortos
kívánság teljesítése nem terhes, hanem valójában megnyugtató. Amikor
a kapcsolat rendben van belül, akkor a külső is rendben lesz.
Törvényeket választani a szeretet helyett

Ezek a vallási vezetők nemcsak a szabályokat helyezték előbbre
Jézussal való kapcsolatuknál, hanem ráadásul annyira elfoglalta őket a
törvény betűjének megtartása, hogy semmi szeretetet nem mutattak
Isten népe felé:
Jaj néktek vak vezérek, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra

esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik
az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-e vagy a
templom, amely szentté teszi az aranyat? (16. és 17. vers)
* És N a irt; am i eg y s ző rö s e m b e r le g jo b b bará tja .
78
További példákat említ, hogyan használták a törvényt, és hogyan

éltek vele vissza. Sajátos módon bizonyos fogadalmak a törvény
szerint kötelező érvényűek voltak, míg mások nem. Szóval ezek a
vallásos rajongók a templomra esküdtek, de a törvény betűje által ez
érvénytelen volt, tehát megtagadhatták fogadalmuk megtartását. Ha
viszont a templom aranyára esküdtek, az esküt meg kellett tartaniuk.
A „Hegyi beszédében Jézus egyszerűen azt tanította: „Ellenben a ti
beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem" (Máté 5:37
- RÚF). A törvény lényege az volt, hogy az emberek igazságosan
bánjanak egymással, tisztelettel és megbecsüléssel viszonyuljanak
másokhoz. Ezek a vallási vezetők talán megtartották a törvény betűjét,
de hiányzott belőlük annak szelleme. Formailag engedelmeskedtek a
Szentírás parancsolatainak, de elhibázták a parancsolatok lényegét. A
mai rajongókhoz hasonlóan az idejüket és a figyelmüket odaszentelték
minden vallásos formaság követésének, de elmulasztották Isten
szeretetének bemutatását a körülöttük lévő emberek felé, noha
elsősorban ez volt a törvény lényege. Ehelyett arra használták Isten
törvényét, hogy összeverjék vele a már amúgy is sebzett embereket.
Amikor a törvények fontosabbá válnak a szeretetnél, és a szabályok
megelőzik a kapcsolatokat, az annak a jele, hogy olyan rajongókká
váltunk, akik nem a megfelelő céltáblára tüzelnek.
Olvastam egy John nevű emberről, aki farmerban besétált egy bankba,
hogy véglegesítsen egy üzleti ügyet. A pénztáros közölte, hogy
nincs bent az a tisztviselő, akivel találkoznia kellene, tehát vissza kell
jönnie másnap. John mondta, hogy rendben, majd megkérte, hogy
érvényesítse a parkolójegyét. Ekkor a pénztáros arról tájékoztatta,
hogy a banki szabályzat szerint nem érvényesítheti a parkolójegyet,
mert nem történt pénzügyi tranzakció. John kérte, hogy tekintsék ezt
kivételnek, mivel üzletkötés céljából jö tt a bankba, amit a tisztviselő
távolléte miatt nem tudott megkötni. A pénztáros meg se mozdult. Azt
felelte: - Sajnálom, de ez az irányelvünk. A szabály az szabály.
Tehát John elhatározta, hogy elvégez egy üzleti tranzakciót. Úgy
döntött, hogy megszünteti a számláját. John vezetékneve Akers volt. Ő
volt az IBM elnöke, és a megszüntetett számla egyenlege másfél millió
dollár volt. Ez pénzügyi tranzakciónak minősült, így a pénztáros már
érvényesíteni tudta a parkolójegyet.
79
Ez csupán egy példa arra, hogyan hat a törvényeskedés, és mi történik,

amikor a gyülekezeteink tele vannak rajongókkal, akik a szabályokat
fontosabbnak tartják a kapcsolatoknál. A törvény betűje szerint a bank
pénztárosának igaza volt: mivel nem cserélt gazdát a pénz, nem kellett
érvényesítenie a parkolójegyet. Van itt azonban valami fontosabb,
mint a törvény betűje: az ember. A farizeusok számos alkalommal
kritizálták Jézust, amiért szombatnapon meggyógyított valakit. Miért?
Azért, mert sokkal jobban érdekelte őket a sabbat megtartása, mint
az ember gyógyulása. A gyülekezetnek állandóan harcolnia kell azzal a
tendenciával, hogy a szabályokat és az egyházpolitikát fontosabbnak
tartják, mint az embereket, mert ha ez történik, akkor nem vagyunk
többé Jézus követői.
Bűntudat a kegyelem helyett

Amikor a szabályok követése kerül egy gyülekezet figyelmének
a központjába, akkor számíthatsz arra, hogy a bűntudat lesz a
legfőbb motivációs tényező. Jézus úgy beszél a bűntudatról, mint
egy olyan teherről, amit ezek a vallási vezetők rákényszerítettek az
emberekre, hogy cipeljék, és így az Istennel való kapcsolatot szabályok
összességévé tették. Jézus ezt mondja a farizeusokról a 4. versben:
Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az

emberek vállaira vetik.
A rajongók, akik szabályokat követnek Jézus helyett, rájönnek, hogy a

bűntudat terhe nyomja le őket. Minden alkalommal, amikor gyülekezetbe
mennek, rádöbbennek, hogy a prédikátor még jobban megterheli
a súlyzót. A félelem és bűntudat kulcsszava: „tedd”. Megpróbálunk
eleget tenni, hogy pótoljuk a mulasztásainkat, és kiérdemeljük Isten
kegyelmét. Ahelyett, hogy Krisztust követnénk, eltökélt szándékunk,
hogy a magunk útját járjuk. A kegyelem kulcsszava: „elvégeztetett".
A büntetésünket Krisztus vette el. Ő utat készített ott, ahol nem volt
út, hogy szabadságban élhessünk, értékelve azt, amit értünk tett. A
rajongók azért lelkesednek, hogy „tedd”, a követők viszont azt ünnepük,
hogy „elvégeztetett”.
A keresztény középiskolában, ahová jártam, végzős koromban Mr.

Hollingsworth volt a kémiatanárom. Egy kissé szokatlan dolgot tett
80
az év utolsó dolgozatánál. Felolvasott egy cikket Charles Stanley-től

Isten kegyelméről, és be akarta mutatni nekünk, milyen a kegyelem.
Mindannyiunknak kiosztott egy feladatsort, amiről tudtuk, hogy
nehéz lesz. Erre a dolgozatra készültünk már több hónapja. Mielőtt
hozzáfogtunk, azt mondta nekünk: - Azt akarom, hogy olvassátok
végig az egész feladatsort, mielőtt elkezditek megoldani. - Miközben
végigolvastuk a dolgozatot, legtöbben rájöttünk, hogy bajban vagyunk.
Többet kellett volna tanulnunk. Aztán a sokoldalas teszt végére
értem, és a következő szavakat láttam a lap alján: „Megpróbálhatod
megírni a dolgozatot, és így kaphatsz egy ötöst, vagy csak ráírod
a nevedet, és automatikusan megkaphatod azt." Nem volt nehéz a
választás. Rögtön aláírtam a nevem, odasétáltam a tanári asztalhoz,
beadtam a dolgozatot, hálát adva Charles Stanley-nek a kémia
osztályzatom megmentéséért. Volt azonban az osztályunkban egy
lány, a biológiatanár lánya. Nagyon okos volt, és keményen tanult.
Szemmel láthatólag eléggé zaklatott volt, mert annyi időt kellett
tanulással töltenie, és az nem volt fair, hogy a többiek ötöst kapnak
a semmire. Ott maradt, és elvből megírta a dolgozatot. Ha ötöst
kapott, megérdemelten kapta. Egy rajongó azt mondja: - Nem kérek
alamizsnát, egyedül is meg tudom csinálni. - Az egész életüket a vallás
nehéz terhének cipelésével töltik, megbizonyosodva
arról, hogy mások is cipelik azt a terhet. A rajo n g ó k
ab b a fá ra d n a k
Jézus rajongói előbb vagy utóbb ráébrednek, hogy bele, hogy
kimerültek. A rajongók abba fáradnak bele, hogy m e g p ró b á ljá k
megpróbálják fenntartani a külső megjelenés látszatát, fe n n ta rta n i
amely nincs összhangban a belső indulatokkal. a külső
Rájönnek, hogy kimerültek attól, hogy megpróbálták m e g je le n é s
az összes szabályt betartani, annak reményében, hogy lá ts z a tá t,
valamiképpen kiérdemlik Isten tetszését. Mielőtt még a m e ly nincs
továbblépnénk, szeretném, hogy tudd, Jézus azért jött, ö ss zh an g b an
hogy szabaddá tegyen a vallásosságtól. Azokhoz jött, a belső
akik a szabályok hosszú sorának terhét vonszolják. in d u la to k k a l.
Azokhoz, akik többnek tettetik magukat, mint akik
valójában. Azokhoz, akiket vallásos bűntudat és félelem terhel. Minden
rajongóhoz, aki belefáradt a vallásosságba. Jézus hív, hogy kövesd Őt:
81
Fáradt vagy? Kimerült? Kiégtél a vallásosságtól? Gyere Hozzám! Gyere

Velem, és Én helyreállítom az életedet. Megmutatom neked, hogyan
pihenhetsz igazán. Járj Velem és munkálkodj Velem - nézd, ahogy Én
csinálom! Tanuld meg a kegyelem természetes ritmusát! Nem teszek
rád semmi nehezet és hozzád nem illőt. Légy a társaságomban, és
megtanulsz szabadon és könnyedén élni. (Máté 11:28-30 - az angol
alapján)
Jézus
Eltéveszteni a lényeget
Máté evangéliuma 23. részének 23. és 24. versében Jézus azt mondja:
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok

a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a
törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket
kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. Vak vezérek, akik
megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.
Nagy ügyet csináltak a törvény apró részleteiből - néhány esetben

pedig a saját szabályaikból. Ugyanakkor átsiklottak afölött, ami
valóban fontos volt. Jézus azt mutatja be példaként, ahogy a farizeusok
a tizedet kezelték. A törvény megkívánta a tizedet a gabonából, a
szőlőből, az olajból és a nyáj elsőszülötteiből. (5Mózes 14:22-29). A
3Mózes 27:30 megemlíti a fák gyümölcsét is. A farizeusok azonban
ezt nagymértékben kiterjesztették, és belefoglalták még a konyhakerti
fűszereket is. Jézus nem mondja azt, hogy ez helytelen - de rámutat
arra a problémára, hogy elmulasztják a nagy dolgokat: „az ítéletet, az
irgalmasságot és a hűséget" (23. vers).
Ha Jézus ma ezt a prédikációt elmondaná, azt hiszem, valahogy így

szólna:
„Jaj nektek, rajongók! Ha olyan lelkesen adnátok enni a szegényeknek,

mint amilyen lelkesek vagytok a gyülekezeti dicsőítésben, az éhezés
megszűnne a világon még ezen a héten. Jaj nektek, rajongók! Ha olyan
sokat áldoznátok arra, hogy törődjetek a környéketek hajléktalanjaival
és éhezőivel, mint amennyit áldoztok gyülekezeti épületeitekre és
imaházaitokra, a szükség el lenne törölve. Jaj nektek, rajongók! Ha
82
olyan buzgón gondoskodnátok a betegekről, mint amilyen buzgók

vagytok abban, hogy a karácsonyfát »ünnepi fának« nevezik egyesek,
nem jelentene problémát az egészségbiztosítás."
Eljutunk oda, hogy megszűrjük a szúnyogot, de nem igazán figyelünk a

tevére.
Talán egy olyan otthonban nőttél fel, ahol mindenre megtanítottak

Jézusról. A félelem és a bűntudat által megtanultad, hogy a lehető
legtöbb szabályt megtartsd, azt remélve, hogy elegendő lesz, hogy
távol tartson a pokoltól. Megtanítottak a különböző keresztény
hagyományok és formaságok megtartására, hogy ezzel járj Isten
kedvében. Ahelyett, hogy Krisztus követője lennél, a vallás követőjévé
váltál.
Nem rendkívüli, hogy olyan keresztény szülőkkel beszélgetek, akik

aggódnak, mert főiskoláskorú vagy felnőtt gyermekeik nem járnak
gyülekezetbe, és szinte semmi érdeklődést nem mutatnak Jézus
vagy bármilyen szellemi dolog iránt. Ezek a gyülekezetbe járó jó
emberek sokszor nem értik, hol romlottak el a dolgok. Tudni akarják,
mi történt, és mit tegyenek most. Nos, nincs könnyű válasz. Általában
meghallgatom a történetüket, adok nekik egy kis bátorítást, és
imádkozom velük.
Néhány hónapja a texasi Houstonban prédikáltam, és egy méretes

övcsatot viselő jól megtermett férfi könnyes szemmel odajött hozzám.
Elkezdte mesélni tékozló lánya történetét, aki főiskolára ment, és
teljesen hátat fordított a hitnek. Mihelyt elkezdte a történetet, tudtam,
hogyan folytatódik tovább. Olyan sokszor hallottam már, hogy még a
részletek is előreláthatok. Amikor azonban befejezte, nem kérdezte
meg tőlem, hogy m iért tette ezt a lánya, vagy mi rom lott el. Nem
keresett magyarázatot. Ehelyett egyetlen mondattal rámutatott arra,
ami szerinte történt. Ezt mondta...
Felneveltük a gyülekezetben, de nem neveltük fel Krisztusban.
Hallod, hogy mit mond? Megtanítottuk neki, hogyan legyen rendben

kívülről, de nem tanítottuk meg a belső dolgokra. Megtanítottuk a
szabályok megtartására, de soha nem volt igazán kapcsolata Jézussal.
83
Azt akartuk, hogy bűntudatot érezzen a helytelen dolgok miatt, amiket

tett, de valahogy elhibázta Isten csodálatos kegyelmét.
Arra tanítottuk, hogy Jézus rajongója legyen - ahelyett, hogy Jézus

követője lenne.
84
története
Róbert Reschar
Néhány ember nagyon jól tud titkot tartani. Függőségem
tetőpontján nemcsak jól értettem hozzá; profi voltam. A
családomnak, a barátaimnak és a munkatársaimnak én voltam
Róbert, a kedves fickó és a gyülekezetbe járó keresztény.
Titokban azonban szexuálisan függő voltam. Gyakorta
ellátogattam egy Theater X nevű helyre, és noha a személyzet
nem tudta a nevemet, ismerte az arcomat.
Nem arról van szó, hogy nem próbáltam legyőzni ezt

a függőséget. Próbáltam és próbáltam. Több százszor
megígértem magamnak, hogy soha többé, de napokon belül
elfogyott az erőm és az önuralmam. Abban a reményben
házasodtam meg, hogy ha lesz feleségem, akkor kigyógyulok a
függőségemből. De szégyenkezve mondom, hogy nem sokkal
az esküvő napja után újból a Theater X felé vettem az utam.
Számomra teljesen világos volt, hogy soha nem szabadulok
meg a függőségemtől, tehát engedtem neki. Úgy éreztem, hogy
már nem lehet rajtam segíteni, és Isten sem bocsát meg, minek
is próbálkozzak. Mihelyt megtudta a titkomat, a feleségem
megpróbált segítséget szerezni. Találkoztunk tanácsadókkal és
terapeutákkal, de nem tudtam megállni, hogy ne settenkedjek
vissza a Theater X-be. A gondolataim rendellenesen vonzódtak
hozzá. Végül a feleségem figyelmeztetett, hogy ha még egyszer
visszamegyek, vége a házasságunknak. Bár a feleségem
elvesztésének gondolata elég kellett volna legyen ahhoz, hogy
elkerüljem a helyet, mégsem így történt. Miután aznap éjjel
hazaértem, feneketlen kétségbeesést éreztem. Tudtam, hogy
végül úgyis rájön, és a házasságunknak vége lesz. Egyedül
maradok.
85
Gondolkodás nélkül lenyeltem egy marék fájdalomcsillapítót,

és még néhány szem altatót is utánuk küldtem. Bemásztam az
ágyba, azt remélve, hogy álmomban meghalok. De nem tudtam
elaludni. Ehelyett elkezdtem sírni. Aztán a sírás rosszabb lett.
Ott feküdtem zokogva a sötétben. A feleségem felébredt, és
megrémült a zokogásomtól. Amikor megkérdezte, mi történt,
mindent elmondtam neki. Elmondtam, hogy ismét elmentem
a Theater X-be, és épp most vettem be annyi tablettát, hogy
örökre elmenjek.
Időben odaértünk a kórházba, hogy megmentsék az életemet.

A Pure Life Ministriesnél kaptam segítséget, ahol szakképzett
tanácsadók segítenek a férfiaknak legyőzni a szexuális
függőséget. Ezúttal minden más volt. Noha gyermekkorom
óta kereszténynek tartottam magam, az alatt a héthónapos
program alatt megtanultam, mit jelent igazán követni Jézust.
Ahelyett, hogy a saját erőmre támaszkodnék, megtanultam,
hogy a Szent Szellem erejével legyek betöltve. A győzelem az
Ő erejében található, nem az enyémben. Nem volt számomra út
a szabaduláshoz sem a saját elhatározásom, sem a belső erőm
által. Egészen addig nem tapasztaltam meg a szabadságot,
amíg végül be nem vallottam a vereséget, és el nem kezdtem
naponta alázatosan Istennel járni. A nevem Róbert Reschar, és
nem pusztán rajongó vagyok.
86
6. fejezet
saját erődből,
vagy Szent Szellemmel
betöltve?
János 16
Tudom, hogy már maga a fejezet címe is némiképp felidegesít egyes

rajongókat. Amikor azt olvasod, hogy „Szent Szellemmel betöltve”,
kicsit kényelmetlenül érzed magad. A rajongók hajlamosak arra, hogy jól
érezzék magukat, amikor Istenről és Jézusról beszélnek, de a harmadik
személy olyan, mint a Szentháromság Eddie bácsija; nem tudod,
mit kezdj vele. Ez arra emlékeztet, hogyan bánik velem a feleségem
családja. Egy kicsi kansasi városból nősültem.' A feleségem egy farmon
nőtt fel, néhány mérföldnyire egy földúttól. Középiskolás korában
malacokat nevelt és traktort vezetett. A családja megpróbálja éreztetni
velem, hogy szívesen látnak, de akármikor bukkanok fel, szinte hallom a
háttérben a Szezám utca régi slágerét: Az egyik dolog nem olyan, mint
a másik. Az egyik dolog egyszerűen nem tartozik ide.
Hálaadáskor feltűnik a többi férfi szarvasvizelettel meghintett

vadászöltözékben, készen a nagy, ebéd utáni vadászatra. Én ott ülök
az asztalnál divatos ingben, amit a hátam mögött csak „blúznak"
neveznek. Csendben eszem, míg a férfiak egymás után mesélnek a
* Hogy milyen kicsi? A házához vezető útjelzés a következőképpen szól: „Fordulj jobbra a földút
melletti kocsikeréknél.” Ha egy különleges alkalommal el akarsz menni valahova enni, húsz
percet kell autóznod egy Sonic étterembe egy harminc centis szendvicsért. Az úton haladó
traktorok száma felülmúlja az autókét. Az állatállomány létszáma meghaladja az emberekét. Az
„úszómedence" azt jelenti: „ivóvíztartály az állatok számára”.
87
szarvasról, amit lelőttek, vagy az őzbakról, ami elmenekült.' Nagyjából

fél órával az ebéd után körülnézek, és rádöbbenek, hogy én vagyok
az egyetlen felnőtt férfi a házban. Besétálok a konyhába, ahol a nők
süteményt készítenek, és megkérdezem: - Tudjátok, hová mentek
a férfiak? - Az anyósom így válaszol, idézem: „Minden férfi kint van."
Hahó! Hm... egyértelmű, hogy nem mindegyikük van odakint. Nyilván
beszálltak a négykerék-meghajtású kocsijaikba, és elmentek együtt
szarvaslest építeni, de arra senki nem gondolt, hogy engem meghívjon.
Nos, tudom, hogy hisznek a létezésemben. Még azt is mondanám,
hogy a legtöbbjük kedvel. Azt viszont nem tudják, mit kezdjenek velem.
Úgy vélem, valahogy így közelednek a rajongók a Szent Szellemhez. Az
igazság azonban az, hogy nem lehetsz Krisztus követője, hacsak nem
vagy betöltve a Szent Szellemmel.
A rajongókon, akik e nélkül az erő nélkül próbálják meg Jézust követni,

hamarosan megmutatkoznak ennek jelei. Előbb-utóbb elérnek egy
pontot, amikor a kudarcok elkeserítik őket. Továbbra is azt teszed, amit
nem akarsz, amit pedig igazán akarsz, nem teszed meg. Megígéred
másoknak, hogy megváltozol. „Ezúttal máshogy lesznek a dolgok”
- mondod. És most komolyan gondolod. A változás azonban ritkán
tart néhány napnál tovább. Éjszaka ébren fekszel, és megfogadod
magadnak: „Soha többé... soha többé nem gurulok dühbe... soha
többé nem megyek fel arra a honlapra... soha többé nem iszom... soha
többé.”
Aztán hamarosan újból ébren fekszel, és megfogadod ugyanazokat a

dolgokat. Ez egyszerűen nem működik. Amikor anélkül próbáljuk meg
Jézust követni, hogy naponta betelnénk Szellemével, a kudarcaink
csalódottá tesznek, és az erőfeszítéseink kimerítenek minket.
Nemrégiben a feleségemmel és a négy gyermekemmel Hispaniola

szigetéről, ahol egy hónapot töltöttünk egy missziós út során, az
atlantai repülőtérre érkeztünk. A földet érés után megragadtuk a
csomagjainkat, és hosszas gyaloglásba kezdtünk, át a reptéren. Amikor
utazunk, a feleségemmel osztozunk a felelősségben. Az egyikünk
* Egyik évben elmeséltem, hogy egyszer megöltem egy szarvast, de úgy tűnik, az nem számít,
ha elütöm az autómmal.
88
saját erődből, vagy Szent Szellemmel betöltve?
becsomagol egy nagy rakás holmit, a másikunk pedig viszi mindenhova,

így dolgoztuk ki. Szóval nagyjából hat táskát cipelek keresztül a
reptéren. Ők meg csak úgy sétálnak mellettem. Olyan vagyok, mint egy
mozgó táskahegy, amelyből kikandikál a fejem. Nekivágunk egy
90 méter hosszú előcsarnoknak. A feleségem és a gyerekek mind
rálépnek a mozgójárdára, én azonban egy terjedelmes csomagot
viszek, és lehetetlen, hogy bevegyem a kanyart, így lemaradok.
Bárcsak láttad volna az én látószögemből, hogy milyen volt. Ők rárakják
a mozgójárdára azt a néhány táskát, amijük van, és csak állnak ott,
engem nézve. Én meg úgy izzadok, mint... nos, mint egy olyan ember,
aki hat bőröndöt cipel keresztül a reptéren. Megpróbálom tartani a
tempót. Végül nagyjából ugyanakkor érkezünk a mozgójárda végéhez.
De van különbség. Én csalódott vagyok, kimerült és bosszús, ők
pedig készen állnak a továbbhaladásra. így néz ki az életünk, amikor
megpróbálunk a saját erőnkből gyalogolni ahelyett, hogy Szellemmel
betelve egy mozgójárdán haladnánk. A rajongók megpróbálják eljátszani
a Szent Szellem szerepét, de ha te akarsz Isten lenni, az kimerít.
Elfáraszt és csalódottá tesz.
Az élet körülményei elborítják a rajongókat, akik anélkül próbálják meg

Jézust követni, hogy betelnének a Szent Szellem erejével. Úgy tűnik,
követik Krisztust, de aztán valami elromlik az életükben, és nincs
erejük, hogy győzelmet vegyenek felette. Ahelyett, hogy Krisztust
követnék, és a közelében maradnának a viharban, elcsüggednek, és
megtartják a távolságot.
Előbb-utóbb történik valami, és nem tudsz rajta egyedül keresztülmenni.

A követők rájöttek, hogy nem megy a Szent Szellem ereje nélkül.
A rajo n g ás d ia g n o s ztizálása -
A saját erőd által vezetett rajongó vagy,
ö t ö d ik k é r d é s :
vagy pedig Szent Szellemmel betöltött követő?
Az evangéliumokban megnéztünk számos találkozást, ahol Jézus
azt a kihívást intézte az emberekhez, hogy határozzák meg a Vele
való kapcsolatukat. Szándékosan választotta külön a rajongókat a
követőktől. A tanítványok számára ez a meghatározó pillanat akkor
jött el, amikor Jézus felment a mennybe, és itt hagyta őket, hogy
89
hirdessék az Ő országát a Föld végső határáig. Ha csupán Jézus

rajongói, két dolog történhet. Visszatérnek régi életformájukhoz, és
folytatják előző pályafutásukat. Vége a műsornak, ideje hazamenni.
Vagy megpróbálják véghezvinni az Istentől kapott missziós munkát, de
mivel a saját erejükre és erőfeszítéseikre támaszkodnak, ez teljes és
végleges kudarcba fullad, Jézus pedig eltűnik az emberi történelemben.
Jézus azonban az Apostolok cselekedetei 1. fejezetében ezt mondta a
követőinek, mielőtt felment a mennybe:
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és

lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeábán és
Samariában és a földnek mind végső határáig. És mikor ezeket mondta,
az ő láttukra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől. (Apcsel 1:8,9)
Biztos vagyok benne, hogy ez nyomasztónak tűnhetett követői

számára. Egy dolog követni Jézust, amikor itt van testben, és az élen
halad. Láthatták Őt, és beszélhettek Vele. Ha viharral néztek szembe,
ott volt, hogy lecsillapítsa. Ha éhesek voltak, ott volt, hogy ellássa
őket élelemmel. Ha összezavarodtak, ott volt, hogy segítsen nekik
megérteni a dolgokat. Amikor viszont látták, hogy eltűnik a felhők
mögött, bizonyára azon tűnődtek, hogyan követhetnék Öt továbbra is
itt a Földön. Fogalmuk sem volt róla, mit tegyenek ezután. Tanulatlanok.
Kevés forrásuk van. Nincs stratégiai tervük. Nincs különleges erejük.
Nincs politikai befolyásuk. Hogyan követhetik Őt, ha nincs itt, hogy
vezesse őket? Jézus azonban azt mondta a követőinek: „Vesztek erőt,
minekutána a Szent Szellem eljő reátok.” A rajongók a saját erejükből
próbálják meg követni Jézust, a követőket azonban a Szent Szellem
ruházza fel erővel.
Néha, amikor az evangéliumokban a Jézust követő tanítványok

történetét olvassuk, önkéntelenül is irigykedünk egy kicsit. Milyen lett
volna személyesen követni Jézust? Örülünk a Szent Szellemnek, de
hajlamosak vagyunk úgy gondolni rá, mint aki a Szentháromság ifjúsági
csapatának a tagja. Jézus azonban nem így írta le követőinek a Szent
Szellemet. János evangéliumának 16. részében olvassuk Jézus egyik
utolsó beszélgetését a tanítványaival az elfogatása és a keresztre
feszítése előtt. Megpróbálja felkészíteni őket a halálára, de ők ámítják
magukat. Nem tudják elképzelni, hogy elvesztik Jézust, vezetőjüket,
90
tanítójukat és barátjukat. Ez a lehető legrosszabb hír. Jézus azonban így

szól hozzájuk:
De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert

ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek,
elküldöm azt tihozzátok. (János 16:7)
Megértetted? Jézus, a testté lett Isten, azt mondja, hogy jobb neki
elmenni, mert ha Ő elmegy, akkor eljön a Szent Szellem. Jobb. Miért
mondta ezt? Amikor szemináriumon voltam, egy tanulmányt készítettem
azokról a bibliai utalásokról, amik arról szólnak, hogy Isten az emberrel
volt. A Biblia arról beszél, hogy Isten Ábrahámmal volt. Józseffel
volt. Illéssel volt. Megfigyeltem, hogy a legtöbb utalás arról, hogy
„Isten velük volt”, az Ószövetségben található. Az Újszövetségben
egyszerűen nincs. Nem jöttem rá, miért. Továbbra is úgy gondoltam,
hogy valamit nem vettem észre. Aztán a következőket fedeztem fel:
van egy halvány, de jelentős eltérés az Ószövetség és az Újszövetség
kifejezésmódjában. Az Ószövetség azt mondja: „Isten velünk", az
Újszövetség azonban azt, hogy „Isten bennünk" (kiemelés tőlem). Jézus
így szól: „Jobb néktek, hogy én elmenjek” - mivel jó, ha Isten veletek
van, de még jobb, ha bennetek. Jézus a követőivel lehetett; a Szent
Szellem azonban a követőiben élhet.
Néha hallom, ahogy az emberek az Ószövetségben szereplő férfiakról

és nőkről beszélnek - és akár kimondva, akár kimondatlanul, de
érezhető bennük némi irigység...
Milyen lehetett hallani Isten hangját, és látni, hogy olyan erőteljes módon
cselekszik? Bárcsak ugyanazt élnénk át mi is, mint azok, akiknek a
történetét olvassuk a Szentírásban! Amikor a mennybe jutok, az lesz az
első, hogy megkérdezzem Dávidot, Illést vagy Mózest, hogy milyen volt.
Én viszont azt gondolom, hogy a mennyben pont az ellenkezője fog

történni. Mielőtt megkérdeznénk Dávidot, milyen volt megölni az
óriást, megnyerni a csatákat, azt fogja mondani: „Mondd el nekem,
milyen volt ott a Földön, hogy a Szent Szellem benned lakozott, és
erőt adott, amikor gyenge voltál?" így faggathatnánk Illést: „Milyen
volt, amikor tüzet hívtál le a mennyből a Baál próféták szeme láttára,
és amikor feltámasztottad azt a fiút a halálból?" Úgy vélem, Illés azt
91
felelné: „Igen, de végül újból meghalt. Te mondd meg, hogy milyen

az, amikor Isten benned él? Milyen ott élni a Földön úgy, hogy a Szent
Szellem örömet ad, amikor elcsüggedsz, vagy erőt ad az életedben lévő
bűn legyőzésére?" Megkérdezhetnénk Mózestől: „Milyen volt nappal a
felhőt követni, éjjel pedig a tűzoszlopot? Milyen volt Istennel találkozni
a hegyen?" Mózes pedig így válaszolna: „Meg kellett másznom azt a
hegyet, hogy találkozzam Istennel. Te mondd meg nekem, milyen volt,
hogy Ő mindennap benned lakozott? Milyen volt, amikor a Szent Szellem
útmutatást adott, ha nem tudtad, mit tegyél, vagy merre menj?"
Az Apostolok cselekedetei 1. fejezetében Jézus megígéri követőinek,

hogy megkapják a Szent Szellem erejét, és az Apostolok cselekedetei
további részei alátámasztják, mit tud megtenni Isten a Szellemmel
betöltött követők által. A 4. fejezetben Jézus két legközelebbi
tanítványát, Pétert és Jánost a szellemi vezetők elé viszik. Ezek
az alakok nem találják ki, miért annyira másak Jézus tanítványai.
Nem rendelkeznek megfelelő teológiai képzettséggel vagy vallásos
bizonyítvánnyal. A szellemi vezetők a fejüket vakargatják, miközben
megpróbálnak rájönni, hogyan tehetnek ilyen közönséges emberek ilyen
különleges dolgokat. Ezért kérdőre vonták őket.
Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal vagy kinek a
nevében tettétek ti ezt? (Apostolok cselekedetei 4:7 - RÚF)
A vallási vezetők számára világos, hogy Péter és János nem a saját

erejükből cselekedték ezeket a dolgokat. A következő versben Péter
választ ad a kérdésükre. Mielőtt azonban elolvassuk, hogy mit mondott,
a 8. versből megtudhatjuk:
Akkor Péter, Szent Szellemmel megtelve, monda nékik...

Miután Péter beszélt velük, a 13. vers elmondja a szellemi vezetők által
levont következtetést:
Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat,
és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek,
csodálkoztak...
Beteltek a Szellem erejével, és Jézusnak ezek a közönséges,

iskolázatlan követői megváltoztatták a világot. A Róma 8:11-ben Pál azt
92
illusztrálja, milyen hatalmas akar lenni a Szent Szellem az életünkben.

Azt írja:
A Szent Szellem, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik.

(EFO)
Ugyanaz a Szellem, aki feltámasztotta Krisztust a halálból, most a

követőiben él.
Amikor keresztény leszel, Istentől megkapod a Szent Szellem ajándékát.

Ez az ígérete mindazoknak, akik Benne hisznek. Tehát nem az a kérdés,
hogy elérhető-e a számodra a Szent Szellem ereje vagy
sem; az a kérdés, hogy elérted-e már. A rajongók talán A rajo n g ó k
megkapták a Szent Szellem ajándékát, de nincsenek ta lá n
m e g k a p tá k
betöltve a Szent Szellemmel.
a S ze n t
Ez volt a probléma az első századbeli gyülekezettel S ze llem
Galáciában. Pál eljött, és a kegyelem üzenetét hirdette. Az a já n d é k á t,
emberek alárendelték életüket Krisztusnak, és elfogadták d e n in cse n ek
ingyenes ajándékát. Nem sokkal azután azonban, b etö ltv e
hogy Pál elindult egy másik város felé, egy csapat, a S ze n t
„judaizálóként” ismert hamis tanító jött a gyülekezetbe, és S ze lle m m e l.
elkezdte visszatolni az embereket a törvényhez. Inkább az
emberi erőfeszítéseket és a kemény munkát hangsúlyozták, mint Isten
Szellemének erejét. Pál ilyen beszédet intéz hozzájuk:
Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most

testben fejeznétek be? (Galata 3:3).
Pál rámutat, hogy nevetséges próbálkozás a keresztény életet a

saját erődből élni. Miért tenné ezt valaki? Miért gyalogolnál, amikor
kerékpározhatsz?
A gyengeségben rejlik az erő

A Szellem erejével való betöltöttség a saját gyengeségünk őszinte
elismerésével kezdődik.
Az az igazság, hogy a legtöbbünk elég messzire elmegy, hogy leplezze

a saját gyengeségét.
93
Tudod, mi a legszörnyűbb kérdés egy állásinterjún? Nem gondolod,

hogy azt a legnehezebb megválaszolni, hogy „Mi a legnagyobb
gyengesége?” Mit felelj rá? Elmondom, mit nem teszel: nem mondod el
a gyengeségedet, mert ha megteszed, nem vesznek fel. Nem mondod
azt, hogy „Soha nem vagyok ott időben. Folyamatosan halogatok.
Nem jövök ki jól a munkatársaimmal. Nem tudom biztosan, hogy kell
bekapcsolnom a számítógépet." Valamit azonban felelned kell. Mit
mondasz?
A Monster.com nevű álláskereső internetes portál különböző

stratégiákat ír le, hogyan válaszoljunk erre a kérdésre. Az egyik
megközelítési forma az, amikor a gyengeségedet azzal leplezed, hogy
erősségként állítod be. Például azt mondhatod: „Olyan maximalista
vagyok, hogy néha túl sokat várok el magamtól vagy másoktól." Vagy:
„Olyan keményen dolgozom, hogy néha az életem egy kissé kibillen
az egyensúlyból." Egy másik ajánlott stratégia az, hogy a minimálisra
csökkented a gyengeségeidet, és elmagyarázod, hogyan győzted le
őket: „Nagyon feladatközpontú vagyok, de megtanultam, hogy egy
cél megvalósításának leghatékonyabb módja az, ha együtt dolgozom
az emberekkel.” Egy harmadik stratégia az, ha megosztasz egy valódi
gyengeséget, amiről biztosan tudod, hogy az állás szempontjából
teljesen lényegtelen. Például ha egy könyvelői állásra pályázol, akkor
nem fogod bevallani, hogy nem vagy alapos. Tehát valami ilyesmit
mondasz: „Hajlamos vagyok a sérülésre a kosárlabdapályán."
Kerüld ki a kérdést, vagy tégy bármit, csak ne ismerd be a valódi
gyengeségedet.
Tehetek egy kisebb vallomást? Időnként, amikor az edzőteremben

vagyok, olyan súlyzófelszerelést használok, amelyen egy szabályzót
fel-le tologatva határozhatom meg, hogy mennyi súlyt emelek fel.
Amikor a tricepszemet edzem, csak nagyjából húsz kilót használok,
ami nem igazán lenyűgöző. A probléma része, hogy szerintem nincs
is tricepszem. Nincs tényleges bizonyíték rá, hogy volna. Amikor
azonban felkelek, hogy távozzak, tudod, mit teszek? A szabályzót húsz
kilóról hidegvérrel harmincra tolom, így a következő ember bizonyára
azt gondolja magában: „Annak a fickónak jókora tricepszei vannak,
csak szerényen elrejti őket a bő ruhája alá." Életünk nagy részében ezt
94
tesszük: megpróbáljuk alátámasztani azt az elképzelést, hogy valójában

erősek vagyunk. Hogy minden rendben van, és minden utunkba kerülő
dolgot kezelni tudunk.
Pál a korinthusbeliekhez írt második levelében arról beszél, hogyan

készít helyet gyengeségeink beismerése Krisztus erejének:
Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a

Krisztus ereje lakozzék énbennem. Annak okáért gyönyörködöm az
erőtlenségekben... mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.
(2Korinthus 12:9,10)
Pál megérti, hogy a Szellem erejében való élet azt jelenti, hogy fény
vetődik a gyengeségeinkre. Ez az, amit a rajongók olyan nehéznek
találnak. A legtöbb rajongó megtanulta, hogyan győződjön meg
arról, hogy mindenki tud az erősségeikről, de senki nem találja ki a
gyengeségeiket.
Pál emlékezteti ezeket a Galáciában élő követőket, akik leálltak a

Szellem erejében való élettel, és elkezdtek saját magukban bízni, hogy
ez milyen esztelenség, és világossá teszi, hogy mit kell tenniük.
Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk. (Galata 5:25)
Ez a kép egy gyalogló embert ábrázol, aki minden lépést a Szellemben

tesz meg. Nem élhetsz a Szellem által, ha a hétnek csak egy napján
ismered el a jelenlétét: amikor elmégy a gyülekezetbe.
Szellemi lélegzés
Bili Bright tanítása segített, hogy olyan követővé váljak, aki be van
telve Isten Szellemével. Egy szellemi gyakorlatról tanít, amit szellemi
lélegzésnek nevez. Az alapgondolat az, hogy pillanatról pillanatra
Isten Szellemének tudatában élsz, amíg a Szellemben járás olyan
természetessé nem válik - olyan megszokottá mint a lélegzetvétel.
Egyszerűen a része annak, aki vagy. Ez a következőképpen működik:
abban a pillanatban, amikor tudatára ébredsz egy bűnnek az életedben,
kilélegzel. Amikor kilélegzel, kifújod a bűnt, és megbánod. A megbánás
természetes válasszá válik, és helyet szabadít fel a szívünkben, hogy a
Szent Szellem betöltsön. Tehát akkor, amikor büszke, féltékeny, durva,
95
önző és türelmetlen vagy, és gonosz kívánságaid támadnak, kilélegzed

és megbánod a bűneidet.
Az egyetlen módja annak, hogy beteljek Isten Szellemével, ha magamat

megüresítem önmagámtól. Amikor ezt megteszem, teret biztosítok a
Szent Szellemnek, hogy betöltsön. Minél jobban betölt, annál kevesebb
hely marad a számomra. Gondolj erre így: van egy barátom, aki tavaly
házasodott meg, és a házasságkötése előtt egy bizonyos kép lógott
a falon a lakásában. A házasságkötésének ideje körül az irodájában
voltam, és észrevettem, hogy a lakásában tartott kép az irodájába
került. A kép Kramer bekeretezett posztere volt a Seinfeld című
sorozatból. Nos, hadd kérdezzem meg, véletlen volt, hogy Kramer
akkor költözött ki, amikor a felesége beköltözött? Amikor a Szent
Szellem beköltözik, és lakozást vesz nálad, egyre nagyobb mértékben
rájössz, hogy nincs túl sok hely a számodra. Lassan ráébredsz, hogy a
büszkeséged, a türelmetlenséged, az önzésed, a kívánságaid lekerültek
a falról az ajtón kívülre. Kilélegzel, és kifújod magadból a felfordulást és
a sötétséget, és helyet készítesz, hogy a Szent Szellem betöltsön.
Aztán pedig belélegzel. Amikor belélegzel, akkor levegőt veszel és

imádkozol, hogy betöltsön Isten Szelleme, és átadod Neki az uralmat.
Ahogy gyakorlód ezt a szellemi lélegzést, megtanulsz lépést tartani
a Szent Szellemmel. A követők a Szent Szellem jelenlétének állandó
tudatában élnek, és folyamatos imában, hogy beteljenek az erejével.
A rajongók számára ez először természetellenesnek tűnik. Nem

tanítottak meg arra, hogy lépést tarts Isten Szellemével. Amikor járni
tanítasz egy gyermeket, az teljes figyelmet és sok erőfeszítést kíván
tőle, de nem sokkal ezután már teljesen természetes a számára, hogy
egyik lábát a másik elé rakja, és jár. Ahogy egyre jobban tudatára
ébredsz a jelenlétének, és naponta imádkozol az erejéért, amit most
erőltetettnek és természetellenesnek érzel, az második természeteddé
válik.
Az évek során azt a meglepő dolgot fedeztem fel, hogy sok olyan
gyülekezet van, mint a galáciabeli. Az üzenet arról szól, hogy „próbáld
keményebben”, és minél több ember jár a gyülekezetbe és foglalkozik
Isten dolgaival, annál jobban belecsúsznak a „csináld magad”
96
gondolkodásmódba. A hangsúlyt inkább a saját erőfeszítéseikre és

önfegyelmükre helyezik. A rajongók ostoba módon azt gondolják, hogy
elegendő kemény munkával követhetik Jézust.
Akármennyire is nevetségesnek tűnik a saját erőnkbe fektetni

bizalmunkat a Szent Szellem ereje helyett, én is könnyen azon kapom
magam, hogy megpróbálok az alapján cselekedni. Ez különösen igaz
volt rám a szolgálatom elején. Ahelyett, hogy beismertem volna a
gyengeségemet és kijelentettem volna Istentől való teljes függésemet,
megpróbáltam a saját erőmből cselekedni.
Amikor az előző házunkból a mostaniba költöztünk, a legnehezebb

bútort hagytam utoljára. Az íróasztalomat az irodámból. Megpróbáltam
a padlón csúsztatni, de a lábai folyton megakadtak. Végül kitaláltam,
hogy ha megfordítom, és a teteje van a padlón, a lábai pedig fölfelé
állnak, akkor a szőnyegen arrébb csúsztathatom. Teljes erőből toltam,
és lassan haladtam. Akkor a négyéves kisfiam odajött, és megkérdezte,
hogy segíthet-e. Ott állt a karjaim közt, és tolni kezdte az asztalt.
Elkezdtük együtt csúsztatni a padlón. Tolta, és mormogott, amíg
lassanként előrébb jutottunk. Aztán megállt, felnézett rám, és azt
mondta: - Apu, útban vagy. - Én könnyedén tudtam egyedül is tolni. Ő
viszont meg se tudta mozdítani, de ragaszkodott hozzá, hogy egyedül
csinálja. Azt hitte, ő tolja az íróasztalt. Nem tudtam megállni nevetés
nélkül.
Amikor új gyülekezetei kezdtem a kaliforniai Los Angeles megyében,

észrevettem, hogy eluralkodik rajtam a nyomás és a stressz. Hetven
óránál is többet dolgoztam egy héten. A feleségem arra kért, vegyek ki
egy szabadnapot, de én azt feleltem: „Nem tehetem.” Éjszakánként nem
aludtam, és elkezdtem altatót szedni. Amikor a gyülekezet nagyjából
egyéves lehetett, egyik éjszaka felébredtem, és az a különös érzésem
támadt, hogy Isten kinevet. Tudom, hogy ez furcsának tűnik, és talán
az altató hatására történt, de nagyon valóságos pillanat volt, amire
jól emlékszem. Ott feküdtem, és megpróbáltam megérteni, miről van
szó. Miért nevetett ki Isten? Hosszú ideig nem jöttem rá, de gyakran
gondolkodtam azon, mit jelent. Aztán körülbelül öt év múlva, amikor a
kisfiámmal egy íróasztalt toltunk a padlón, és a fiam felnézett és így
szólt: „Apu, útban vagy”, akkor értettem meg. Abban a pillanatban,
97
rajongó vagy követő!’ őszinte állapotfelmérés
amint elkezdtem nevetni a fiam megjegyzésén, eszembe jutott az az

álom. És rájöttem, hogy Isten miért nevetett rajtam. Azt gondoltam,
hogy én tolom az asztalt. Tudom, hogy ez nevetséges, de ahelyett,
hogy felismertem volna Isten hatalmát és erejét, azt hittem, hogy
minden tőlem függ.
A rajongók tulajdonképpen azért égnek ki, mert megpróbálják a saját
emberi erőfeszítéseikkel megélni a keresztény életet. Ha a saját erődre
támaszkodsz Krisztus követésében, hamar ott fogsz állni kiüresedetten
és legyőzötten. Jézus megígérte a követőinek, hogy Szelleme eljön
rájuk erővel.
Jézus követői megértik, hogy ez egy olyan utazás, amit soha nem
egyedül kell megtenniük. Ehelyett lépést tartunk a Szent Szellemmel,
Ő pedig természetfölötti módon megadja az erőt és hatalmat, amire
szükségünk van.
Amikor Szent Szellemmel betöltött követőkről van szó, az egyik kihívás

az, hogy a Szent Szellemmel való betöltöttségről gyakran nagyon
éteri módon gondolkodnak és beszélnek, míg Jézus követése inkább
gyakorlati dolognak tűnik. Meg akartam találni a módját, hogy jobban
megmagyarázzam vagy illusztráljam, milyen az, amikor ez a két dolog
összejön, és Jézus követője be van telve Szent Szellemmel. Megkértem
a facebook-os ismerőseimet, hogy fejezzék be a következő mondatot:
„A Szent Szellem ereje á lta l...” Huszonnégy órán belül száznál is
több választ kaptam:
Végül megbocsátottam apámnak.

Lefogytam 75 kilót és abbahagytam a dohányzást.
Megbocsátottam a volt férjemnek a hűtlenségét.
Két fiút fogadtunk örökbe Etiópiából.
Legyőztem a kábítószer-függőséget.
Legyőztem a játékszenvedélyt.
Legyőztem a szexuális függőséget.
Legyőztem a vásárlási kényszert.
Legyőztem az étkezési rendellenességet.
98
Négy éve józan vagyok.

Képes vagyok felnevelni speciális szükségletekkel élő gyermekemet
egyedülálló anyaként. Megmenekült a házasságom.
Áldott állapotba kerültem, miután azt mondták, hogy ez soha nem
történhet meg.
Három év távoliét után a gyermekem hazatért.
Békességet találtam, amikor a férjem elhunyt, pedig én azt gondoltam,
hogy vége az életemnek.
Egy hosszú és csúnya válás után újból összeházasodtam a volt
férjemmel.
Egyik történet a másik után olyan követőktől, akik be vannak töltve

Szent Szellemmel. A rajongóknak nehézséget jelent ilyen történeteket
mondaniuk. Mi a te történeted?
története
Summer Rines
Igazán nehéz volt Jézust követnem, amikor magamat sem
szerettem. Évek óta étkezési rendellenességgel küzdöttem,
és most már tudom, hogy ezzel mindig is küzdeni fogok. Bár
számottevő haladást értem el, még mindig van olyan idő,
amikor küszködök. Azt fedeztem fel, hogy akkor van ez, amikor
figyelmen kívül hagyom Isten szavát az életemben, és valami
vagy valaki mást követek, nem Jézust.
Az utamra visszatekintve látom, hogy ezt a betegséget a saját

erőmből próbáltam kezelni. És mivel én igyekeztem irányítani a
dolgokat, nemcsak a saját életemet romboltam ezzel, hanem
a körülöttem lévőkét is. Csak addig voltam képes szolgálni és
szeretni Jézust, amíg békességben voltam a saját testemmel.
99
Amikor azonban jött egy erőteljes nyomás, nem voltam hajlandó

félretenni az önzésemet és a hiúságomat. A küzdelmeim ellenére
sem voltam hajlandó senkit sem szeretni és szolgálni, még Istent
se. Jézus követője minden betegségnek és bizonytalanságnak
meghal, nem számít, hogy milyen nehéz és ijesztő, és
megengedi Neki, hogy átvegye az uralmat. Az életemben a
legtovább ennek a területnek az irányítását nem tudtam Neki
átadni.
Végül azonban mindent alárendeltem Jézusnak. Amikor

bemerítkeztem és a víz alá merültem, sok dolgot tudatosan
feladtam. Megpróbáltam elengedni sok mindent, beleértve a
betegség fölötti uralmat is. Hogy őszinte legyek, ez nem volt
könnyű. Krisztussal való járásomban a legnagyobb küzdelmet az
jelentette, hogy teljesen meghaljak ennek a rendellenességnek.
Most azonban más. Azelőtt újból és újból megpróbáltam
győzelmet szerezni, most azonban a próbálkozás helyett a
Szent Szellem erejében bízom. Minden nap úgy kezdődik, hogy
megtagadom magam, alárendelem magam Neki és a Szent
Szellem erejében élek. így kezdtem ma is, és így fogom holnap
is kezdeni. A nevem Summer Rines, és nem pusztán rajongó
vagyok.
100
7. fejezet
a meghatározott
kapcsolat
M áté 7
Az első fejezetet egy egyszerű kérdéssel kezdtem: „Jézus követője
vagy?" Jézus és az emberek számos találkozását néztük meg, amelyek
azalatt történtek, míg a Földön járt. Ezek meghatározó pillanatok
voltak mindegyikük számára, mivel felfedték, hogy rajongók-e
vagy követők. Miután tanulmányoztunk néhány, a Szentírásban leírt
találkozást, talán úgy döntöttél, meg kell nézned közelebbről, te hol
állsz Jézussal. Szeretném, ha tudnád, nem az volt a célom, hogy Jézus
igazi követőiben kételkedést támasszak Istennel való kapcsolatukat
illetően, vagy megkérdőjelezzem azt. Azt remélem, hogy miután
megnéztük, mi választja el a rajongókat a követőktől, megerősödtél
hitedben és elkötelezettségedben Jézus követőjeként. Tudom azonban,
hogy sokan vannak közöttetek, akik magukat kereszténynek nevezitek
(ami a definíció szerint Krisztus-követőt jelent), de ahogy őszintén
meghatároztátok a kapcsolatotokat, egyértelművé vált, hogy nem
követitek Krisztust.
Azért imádkozom, hogy megnyíljanak a szemeitek, és Isten Szelleme
keltse fel a lelketeket arra a fajta kapcsolatra, amelyre Krisztus vágyik
veletek. Féltő szeretettel vágyom rá, hogy felfedezzétek még ma, és
ne vesztegessetek el még egy napot azzal, hogy a kereszténységnek
valamilyen felvizezett és felhígított változatát élitek. Szeretném, hogy
megtapasztaljátok, nemcsak azért, hogy megtapasztaljatok itt a Földön
egy életet adó, lelket megelégítő létet, amit Isten akar nektek, hanem
mert hiszem, hogy az örökkévalóság kérdése van függőben. A dolgok
101
lényege ez: lesz egy nap, amikor ott állunk majd Isten előtt, és azon a
napon sokan, akik követőnek gondolták magukat, pusztán rajongóknak
fognak bizonyulni. Nem találgatok vagy jósolok. Jézus már világosan
beszélt róla Máté evangéliumának 7. részében.
Noha hiszek az üdvbizonyosságban, azt is hiszem, hogy félelemmel

és rettegéssel kell véghezvinni az üdvösségünket (Filippi 2:12). Amikor
arról van szó, hol fogjuk tölteni az örökkévalóságot, nem félhetünk
attól, hogy feltegyük a nehéz kérdéseket, és őszinte pillantást vessünk
az életünk által bemutatott válaszokra. Lehetséges, hogy amikor
megkérdezték, hogy „Jézus követője vagy?”, gyorsan rávágtad, hogy
„igen", de egy nap kiderül, hogy csak rajongó vagy?
Nem sokkal ezelőtt egy rövidke utazásról tértem vissza Cincinnatiból

Louisville-be. Van egy autópálya Cincinnati és Louisville között, az 1-71.
Nyílegyenes, és nagyjából egy óra az út. Hazafelé tartottam, bőven
idejében ahhoz, hogy a családommal vacsorázzak. Bekapcsoltam a
rádiót, gyönyörű nap volt, én pedig élveztem az utazást. Úgy egy óra
múlva tudtam, hogy közeledek Louisville-hez, de aztán megláttam egy
táblát ezzel a felirattal: „Üdvözöljük Lexingtonban."
Közvetlenül Cincinnati határában a Lexington felé vezető I—75-ös

autópályáról leágazik az 1-71 Louisville felé, és ha nem vagy igazán
figyelmes, könnyen eltévesztheted. Ez egy gyakori tévedés, és sok
emberrel megtörtént már, akik megtették ezt az utat. Közel egy óráig
teljesen meg voltam győződve, hogy az 1-71 autópályán vagyok, de
egész idő alatt az l-75-ön voltam. Nem tűnt fel nekem, hogy rossz
irányba megyek. Úgy éreztem, ez a helyes út. Biztos vagyok benne,
hogy voltak jelzőtáblák, amelyek jelezték, hogy az l-75-ön vagyok,
de nem ragadták meg a figyelmemet. Nem tűnt fel nekem, hogy
talán rossz irányba autózok. Be volt kapcsolva a rádió, és magamról
elfeledkezve énekeltem a zenére. Fel sem tételeztem azt a lehetőséget,
hogy nem a megfelelő úton haladok.
Máté evangéliumának 7. részében Jézus két különböző útról beszél, ami

különböző helyekre vezet:
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út,

amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert
102
a m eghatározott kapcsolat
szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen

vannak, akik megtalálják azt. (Máté 7:13,14).
Sok ember megy a téves úton, és csak kevesen találják meg a keskeny
ösvényt. Ha ez igaz, nem lenne értelme annak, ha lassítanánk? Nem
kellene lefékeznünk, lehúzódnunk az út szélére, és megbizonyosodnunk
arról, hogy azon az úton vagyunk, amelyik az életre vezet? Jézusnak ez
a tanítása a „Hegyi beszédeként ismert prédikációjának a befejezése.
Ez egy olyan prédikáció, amely felemeli az elkötelezettség mércéjét
azok számára, akik követni akarják Őt. A keskeny útról szól, de ez az út
visz az életre.
Azon tűnődöm, lehetséges-e, hogy azt gondolod, hogy a keskeny úton

jársz, de valójában a széles úton haladsz? Lehetséges, hogy beállítottad
a tempomatot, bekapcsoltad a keresztény rádiót, és a pusztulás felé
vezető úton mégy egy Jézus-hallal a kocsid hátulján?
Donald Whitney egyszer azt mondta: „Ha egy ember téved azzal
kapcsolatban, hogy rendben van-e Istennel, akkor végső soron
igazán nem számít, mivel kapcsolatban van igaza.” Tehát mielőtt
tovább vezetsz az úton, arra kérlek, lassítsd le az autót, nézd meg
a jelzőtáblákat, és kérdezd meg magadtól, hogy melyik úton vagy.
Lehetséges, hogy tévedsz, amikor azt gondolod, hogy rendben vagy
Istennel? Jézus folytatja tanítását Máté evangéliuma 7. részében:
Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek
országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan
mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben
prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem
cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást
teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti
gonosztevők. Máté 7:21-23
Az nem lepne meg, ha Jézus azt mondaná, hogy kevesen fognak ott
állni Isten előtt az ítélet napján azzal a meggyőződéssel, hogy minden
rendben van, de mást fognak találni.
Ő azonban nem azt mondja, hogy kevesen. Még csak nem is azt,
hogy néhányan. Azt mondja: „sokan". Sokan, akik úgy vélték, hogy a
103
menny felé vezető úton járnak, rá fognak jönni, hogy nem a menny a
végállomás a számukra.
Ha tehát lehúzódtál a kocsival az út szélére, szeretném, ha feltennél

magadnak néhány fontos kérdést azzal kapcsolatban, amit Jézus Máté
evangéliumának 7. részében tanít.
Az életed kifejezi azt, amiről azt

első k é r d é s :
mondod, hogy hiszel benne?
A 21. versben azt olvassuk: „Nem minden, aki ezt mondja... hanem
aki cselekszi...” Jézus azzal tesz különbséget a rajongók és a követők
között, hogy szembeállítja a „mondja” és a „cselekszi" szavakat. Olyan
korban élünk, amikor egyre jobban megszoktuk, hogy különválasszuk
azt, amire azt mondjuk, hogy hisszük és azt, ahogy élünk. Meggyőztük
magunkat, hogy a hitünk őszinte, még ha nem is gyakorol hatást az
életünkre. Hadd mutassak néhány példát erre a gondolkodásmódra.
Ha egy közvélemény-kutatást végeznék, és megkérdezném

az amerikaiakat: „Hiszi Ön, hogy fontos a helyes étkezés és a
testmozgás?”, a legtöbben azt felelnék: „Igen, hiszem."
Az amerikaiak döntő többségben azt mondják, hogy fontos az

egészségük. Ugyanakkor az állami vásárokon a legnépszerűbb étel a
szalonnás sajtburger két Krispy Krémé fánkból készített zsemlével.
Extra árat számítanak fel, ha csokoládéöntetettel kéred a szalonnát.' Itt
egy másik példa. Egy férfi mondhatja: „Hiszek a család fontosságában.
Semmi sem számít jobban, mint a családom." Ha azonban meggondolja
magát, és elfogad egy jobban fizető állást, még ha azt jelenti is, hogy
több időt kell távol töltenie a családjától, azzal nyilvánvalóvá teszi, hogy
miben hisz.
Isten kegyelme által nyerünk üdvösséget, ha hiszünk Jézusban, és belé

vetjük a bizalmunkat, de a bibliai hit több, mint egy szájjal kimondott
megvallás; ez az életünkkel tett megvallás.
* Véleményem szerint minden pénzt megér. Logikusan szólva, ha megeszel egy fánkos szalonnás
sajtburgert, akár csokoládét is tehetsz a szalonnára.
104
Tehát a rajongó azt mondja, hogy „Uram, Uram”, de nem él úgy, hogy
„Uram, Uram”.
Azt mondod: „Jézus követője vagyok.” Hallom, de mikor adtál enni

utoljára az éhezőnek, öltöztetted fel a ruhátlant, látogattad meg a
foglyot? Azt mondod: „Jézus követője vagyok.” Nos, ez nagyszerű, de
mit teszel, ha vitába keveredsz a házastársaddal? Szeretném tudni,
hogy te vagy-e az, aki kinyújtod a kezedet, szelíden a férjed vagy
feleséged hátára teszed, és azt mondod: „Bocsáss meg!” Mit teszel,
amikor egy szomszédod elkezd pletykálni egy barátodról? Mit teszel,
amikor a film, amelyet épp nézel, úgy folytatódik, hogy Isten nevét
hiába veszi fel? A hit több, mint amit kimondunk.
Képzeld el, hogy a családom egy hónapra missziós útra megy, és

egy fiatal házaspár jön át hozzánk, hogy vigyázzon a házunkra.
Mielőtt elmennénk, adok nekik egy 10-12 oldalas jegyzetet
meglehetősen részletes utasításokkal, hogy hogyan viseljék gondját
a háznak és az állatoknak. Elmondom nekik, mikor kell megöntözni
a növényeket. Leírom, hol találják a macskaeledelt, és mennyit kell
adniuk a macskának. Emlékeztetem őket, hogy vegyék ki a postát.
Elmagyarázom, hogy a szemetet csütörtökön korán reggel viszik el.
Tudtukra adom, hogy a földszinti WC folyik, és világosan megmondom,
hol van az elzáró szelep szükség esetén. Amikor átadom nekik a
jegyzetfüzetet, a pár elkötelezi magát, hogy megteszi, ami le van írva.
Most pedig képzeld el, hogy hazajövök, és a növények elpusztultak.
A garázs tele van szeméttel. A WC napok óta folyik, és elárasztotta
az alagsort. Majd benézek hátra a kertbe, és látok egy apró sírhelyet,
ahová a macskát temették. Aztán megjelenik a pár, aki vigyázott a
házra, és elmagyarázza, hogy milyen hasznos volt a jegyzetfüzet.
Valójában kívülről megtanultak bizonyos szakaszokat, sőt azt is látom,
hol jelöltek meg különböző részeket szövegkiemelővel. Közük velem,
hogy lefekvés előtt minden este végigmentek a jegyzetfüzet különböző
részein. Mit mondok erre? Azt, hogy „távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
Lehet, hogy kimondták az elkötelezettség szavait, de nincs bizonyítéka
annak, hogy azok a szavak jelentettek valamit.
Jakab levele a Bibliában ezzel foglalkozik. Jakab azt akarja, hogy olvasói
megértsék a bibliai hitet:
105
Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei

pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e őt a hit? Ha pedig az atyafiak,
férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel
nélkül, és azt mondja nekik valaki tiközületek: Menjetek el békességgel,
melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nekik, amikre
szüksége van a testnek; mi annak a haszna? (Jakab 2:14-16)
Több mint egy érzés

A rajongók hajlamosak az érzéseiket összetéveszteni a hittel. Az
érzések azonban nem válnak hitté, amíg ki nem fejeződnek. Ez sok
évvel ezelőtt nagyon is személyes módon érintett. Ébren voltam késő
este, és miközben váltogattam a csatornákat, ráakadtam egy műsorra,
amelyben feldagadt hasú, alultáplált és éhező gyermekekről mutattak
képeket. Ott feküdtem a kanapén, és néztem ezeket a szívszorító
képeket. Könnyek szöktek a szemembe. A szívem szakadt meg azokért
a gyermekekért. Nagyon meghatódtam. Néhány perc múlva felkeltem
a kanapéról, és egész jól éreztem magam keresztényként; végül is
nem mindenkinek van ilyen érzékeny szíve a szenvedők felé. Éreztem
valamit, de nem tettem semmit, és ez nem a bibliai hit. Ez csak egy
példa. A hit több egy érzésnél. Ahogy a Zsidó levél 11. részében látjuk,
a hitnek van egy története, amelyhez kapcsolódik. Az a tendencia, hogy
az alapján nevezi magát az ember követőnek, hogy mit érez Jézus iránt,
de a követés többet kíván egy érzésnél. Jézus követése tetteket kíván.
Jakab levonja a következtetést a 17. versben:
Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt őmagában.
Amikor a „hit” szót tanulmányoztam, ráakadtam egy világi cikkre,

A hit - nem amelyet egy pszichiáter írt. A cikkben a betegei valós
s zá m ít, m ilyen alap nélküli hitét tárgyalta. A beteg talán őszintén hitte,
ő s zin te ha hogy tud repülni - de ez nem jelentett semmit, mert
nem tü k rö z ő d ik nem volt mivel alátámasztani. Lehet, hogy a beteg egy
erőszakos férj volt, aki őszintén hitte, hogy az erőszak
a v aló sá g b an ,
nem hit,
rossz - de mégsem hitte igazán, mert a valóság
csu p án ellentmondott kijelentett hitének. Amikor a pszichiáter
té v e s zm e .
azokról a betegeiről beszélt, akiknek a hite nem volt
a valóságban megalapozva, akkor azt nem hitnek
106
nevezte. Tudod, minek hívta? Téveszmének. Nem sokszor gondolunk

rá így, de ez egy lényeges igazság, aminek figyelmet kell kapnia a hívők
köreiben: A hit - nem számít, milyen őszinte -, ha nem tükröződik a
valóságban, nem hit, csupán téveszme.
m á s o d ik k é r d é s : Úgy gondolod, hogy am iatt vagy jó

úton, amit tettél?
Amennyire veszélyes az a feltételezés, hogy amit mondunk, önmagában
megmutatja, a helyes úton járunk-e, ugyanannyira veszélyes azt
feltételezni, hogy amit cselekszünk, önmagában a keskeny úton visz
minket előre. Figyeld meg, hogyan védekeznek a rajongók Máté
evangéliumának 7. részében. Azt mondják Jézusnak azon a napon:
„Prófétáltunk, démonokat űztünk ki, csodákat tettünk." Igazságos
tetteikben és jó cselekedeteikben bíznak. Az egyik dolog, amiből tudod,
hogy inkább rajongó vagy, mint követő, az, hogy amikor azt kérdeztem:
„Jézus követője vagy?”, rögtön arra gondoltál, hogy gyülekezetbe jársz,
valamennyit adakozol, és időnként önkénteskedsz.
Az igazságosság, a megigazultság feltételezett példái, amelyeket Jézus

kiválaszt Máté evangéliumának 7. részében, némiképp meglepőek. Az
én szemszögemből nagyon lenyűgözőnek tűnnek. Én soha nem űztem
ki démonokat, és nem tettem csodákat. Ha ők nem jutnak be ezzel a
listával a mennybe, az én listám semmiképpen nem juttat be engem.
És azt gondolom, pont ez a lényege annak, amit Jézus mondani akar.
Úgy tűnik, Jézus szándékosan a drámaibb és a különlegesebb szellemi
teljesítményeket választja, hogy nyilvánvalóvá tegyen egy dolgot:
Nem számít, mennyi jót teszel, nem számít, mit viszel véghez az Ő
királyságáért, nem ez tesz igazi követővé.
Végső soron nem az fogja eldönteni, hogy rajongó vagy követő vagy,
hogy mit mondasz, vagy mit teszel. Ezek számítanak, de csak olyan
mértékben, ahogy választ adnak a most következő utolsó kérdésre.
Ismerem Jézust, és
h a r m a d ik k é r d é s :
Ő ismer engem?
Erről van szó Máté evangéliumának 7. részében. Ezt a választóvonalat
nevezi meg Jézus. A 23. versben azt mondja a rajongóknak: „Sohasem
107
ismertelek titeket." Tehát a Jézussal való személyes kapcsolatról van

szó, ahol ismered Őt és Ő is téged. Mi azt akarjuk nyomatékosítani,
amit mondunk és teszünk. Azok mérhetőbbek. Kézzelfoghatók. A
bíróságon bizonyítékként mutathatjuk be őket. Jézus azonban a
meghitt, bensőséges kapcsolat alapján azonosítja igazi követőit. Amit
mondunk és teszünk, a Vele való kapcsolatunkból fakad.
Amikor a feleségemet elviszem vacsorázni, nem engedi meg, hogy

az étteremben szemben üljek a tv-vel. Tudja, hogy bármi, ami megy,
elvonja a figyelmemet. Lehet az sport vagy különkiadás a kötésről,
magába szív. Én pedig nem igazán értem, hogy mi a probléma ezzel. Ha
van egy pillanatnyi szünet a társalgásban, és nincs miről beszélgetnünk,
mit árt az, ha egy kicsit nézem a tv-t?
Egészen addig nem értettem, miért olyan nagy ügy ez, amíg egy
este, amikor elmentünk vacsorázni, két pár magára nem vonta
a figyelmemet. Az egyik asztalnál egy fiatal pár ült, láthatóan
szerelmesek. Akár újdonsült házaspár is lehettek, de szerintem még
csak randevúztak. Mindketten a fülke azonos oldalán ültek, szorosan
egymáshoz bújtak, megállás nélkül beszéltek, és nevetgéltek egymás
viccein. Az ételük kihűlt. Nem törődtek vele. Mellettük a másik asztalnál
ült egy idősebb pár, és szerintem már évtizedek óta házasok voltak.
Egy szót sem szóltak. Egyáltalán semmit. Néztem őket, ahogy ott
ültek csendben, és nem mondtak semmit. Végül megmutattam őket a
feleségemnek is: - Nézd csak meg! Hát nem szomorú? így kezdődik:
ez a pár csak beszél, beszél és beszél - sok-sok mondanivaló, sok-sok
megosztanivaló; és évtizedekkel később itt van ez az idősödő pár -
amelyik csak ül csendben. Szomorú. - A feleségem pedig azt mondta:
- Szerintem ez olyan aranyos.
Csendben megbiccentettem a fejemet, próbáltam egyetértést kifejezni,

de jobban össze voltam zavarodva, mint valaha. Aztán megértettem,
vagy legalábbis azt gondoltam. Azért aranyos, mert nem kellett semmit
mondaniuk. Együtt lenni, egymásra figyelni, még ha csendben is: ez
volt annak a fajta kapcsolatnak a képe, amit a feleségem akart. Ha tudni
szeretnéd, azzal, hogy elvittem őt egy szép étterembe vacsorázni, azt
akartam bizonyítani, hogy milyen jó férj vagyok, ami azonban őt illeti,
ez nem sokat jelent számára. Ha nem kapja meg a figyelmemet, még
108
csak randinak sem minősíti. Elmehetünk a város legjobb éttermébe,

és adhatok neki egy drága ajándékot, de egyik sem jelent számára
semmit, ha nem érzi úgy, hogy csak vele akarok lenni, ismerni akarom,
és hagyom, hogy megismerjen. A szavaimnál és a figyelmes tetteimnél
többet akar, a szívemet akarja. Ismerni akar engem.
Igazából ez Isten irántunk való szeretetének mutatója. Egyszerűen

ismerni akar minket, és azt akarja, hogy ismerjük Őt - jobban akarja,
mint kegyes cselekedeteinket, mint a valláshoz való ragaszkodásunkat,
mint a szabályok és formaságok megtartását, mint érzelemmel
teli szavainkat. Végső soron így határozhatjuk meg a Vele való
kapcsolatunkat. Ha pedig ez nincs jelen, akkor a világ minden
prófétálása, ördögűzése és csodája sem számít.
Nemrég egy férjjel és egy feleséggel ültem le beszélgetni, akik több mint
húsz éve házasok voltak, most azonban felbomlott a kapcsolatuk, és a
válás felé haladtak. Ültem és hallgattam, ahogy csatároztak egymással.
A nő azzal vádolta férjét, hogy soha nincs jelen, és érzelmileg nem
lehet rá számítani. A férfi védekezett, és elhadart egy listát arról, hogy
mit tett a feleségéért. - Mit tehetnék még?! Keményen dolgozom,
hogy biztosítsam minden számla kifizetését. Még kérned sem kellett,
elmentem és vettem neked egy új szabadidő-autót! A rám eső résznél
többet tettem a ház körül! Miért nem mondod el Kyle-nak, hogy ki mossa
a szennyest a házban? Minden évben elviszem a családomat nyaralni!
Még a fiunk focicsapatának edzésében is segítek, mert te ezt akartad!
Sosem csaltalak meg! Soha még csak nem is flörtöltem egy másik nővel!
- Drámai módon zárja: - Mit akarsz még tőlem?
A nő hallgat. Oldalra néz, és elfordul a férjétől. Becsukja a szemét, és

néhányszor megrázza a fejét. Kinyitja a szemét, de továbbra is a falat
nézi. Aztán így szól: - Egyszerűen úgy érzem, mintha nem ismernélek.
Csak lassíts le egy pillanatra, és kérdezd meg önmagadtól: Ismer

engem Jézus? Mert eljön egy nap, amikor sokan, akik a helyes dolgokat
mondták és a helyes dolgokat tették, azt fogják hallani Jézustól:
„Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem.”
Kérlek, értsd meg, nem próbállak paranoiássá tenni. Hiszek abban, amit
a Biblia az üdvösségről tanít. Hiszem, hogy Isten kegyelme által van
109
üdvösségünk a Jézus Krisztusban való hit révén (Efézus 2:8). Hiszem,

hogy egyedül Isten képes minket megtartani az elbukástól (Júdás 1:24).
Hiszem, hogy semmi nem tud elválasztani minket Isten szeretetétől
(Róma 8:38,39). Ugyanakkor azt is hiszem, hogy a Biblia világosan
tanít arról, hogy lesznek olyanok, akik azt hiszik, van üdvösségük, de
valójában nincs. Az üdvösség hamis bizonyosságával fogják leélni az
életüket. Követőknek fogják tekinteni magukat, de eljön egy nap, amikor
kihirdetik róluk, hogy nem többek rajongónál.
Miután először prédikáltam a „Nem pusztán rajongó" témájú üzenetet,

egy olyan dolgot tapasztaltam gyülekezetünk egyik új tagjával, ami
meggyőzött arról, hogy az egész gyülekezetnek hallania kell ezt a
tanítást. Akkor kezdődött, amikor egy fiatal egyedülálló apa elkezdett
járni a gyülekezetbe. Gyülekezetben nőtt fel, és még gyerekként
döntött Jézus mellett, de soha nem kötelezte el magát igazán mellette.
Néhány hónappal azután, hogy elkezdett járni a gyülekezetbe, mindent
beleadott. Beleszeretett Jézusba. Felfedezte az értékes drágagyöngyöt,
és mindent megért neki. Meglehetősen drámai változás következett
be az életében. Jézussal való kapcsolata teljesen felforgatta az életét.
Mielőtt Jézus követője lett, az élete abból állt - a saját szavaival élve
-, „hogy szórakozzon, igyon, füvet szívjon és a lányokat hajkurássza”.
Gyakrabban jelent meg a munkahelyén másnaposán, mint józanul. Tele
volt haraggal, és nem tudta, miért. Úgy érezte, hogy hasztalanul futja
a köröket, és céltalanul megy át az életen. Jézus követése azonban
radikális változást hozott az életébe. Néhány percet vele töltesz, és
könnyen meglátod az örömöt, amit Krisztusban talált. Állandóan ott van
a gyülekezetben, és szolgál, amivel csak tud. Sok anyagi nehézséggel
küzdő, egyedülálló apa, de amikor keresztény lett, elhatározta, hogy
nem dolgozik az istentiszteletek idején, még akkor sem, ha szüksége
van a túlórákra. Elkezdett nagylelkűen adakozni, noha a keretei szűkek
voltak.
Nem sokkal ezelőtt azt kérdezte, hogy meginnék-e valamikor egy

kávét vele és az édesanyjával. Nem ismertem az édesanyját, de
megígértem, hogy majd találkozom velük. Amikor mindhárman leültünk
kávézni, azt hittem, tudom, miről akar velem beszélgetni az anya.
Tisztában voltam vele, hogy egy másik gyülekezetbe jár a városban,
110
és feltételeztem, hogy azért akart találkozni velem, hogy köszönetét

mondjon. Úgy gondoltam, ki akarja fejezni a nagyrabecsülését azért,
ami a fia életében történt. Csakhogy nem erről volt szó. Haragudott rá.
Hibáztatott engem, és hibáztatta a gyülekezetei. Azt mondta: - A fiam
túl messzire ment ezzel. - Nem örült annak, hogy olyan sok időt tölt
a fia a gyülekezetben. Néhány rokont aggasztott a fiának az a vágya,
hogy a családi étkezések előtt mindig imádkozni akar. Nem hallgatott
a prédikációkról, és az üzenetekről készített CD-ket osztogatta.
Az asszony nem gondolta, hogy bölcs dolog nehezen megkeresett
pénzének egy részét a gyülekezetnek adnia. Újabban pedig már arról
beszélt, hogy missziós útra megy. Miután az anya előadta az ügyet,
hogy a fia túl messzire ment, csalódottsággal a hangjában megkérdezte
tőlem: - Megmondanád neki, hogy a Biblia azt tanítja, hogy „mindent
csak módjával”? Megmondanád neki, hogy nem arról van szó, hogy
mindent vagy semmit?
Megpróbáltam megőrizni egy kellemes mosolyt, de a fogaim

összepréselődtek és szaggatottá vált a lélegzetem. A barátom
védelmére keltem. Éreztem, ahogy a szemöldököm összehúzódik és
az orrlyukam kitágul. Tehát azt tettem, amit mindig szoktam, amikor
megharagszom; elkezdtem idézni a Szentírást a Jelenések könyvéből.
Azt mondtam ennek a hölgynek, aki élete nagy részében gyülekezetbe
járt: - A Jelenések könyve 3. részében azt mondja Jézus a laodiczeai
keresztényeknek: „így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév,
kivetlek téged az én számból." Jézus nem azt mondja, hogy „mindent
csak módjával”, hanem azt, hogy nem lehetsz a tanítványom, ha nem
adsz fel mindent. A meghívása egy mindent vagy semmit meghívás.
Jézus meghatározta, hogy milyen kapcsolatot akar veled. Őt nem

érdeklik a lelkes csodálok, akik mindent csak módjával tesznek, és soha
nem ragadtatják el magukat. Teljesen elkötelezett követőket akar.
111
második rész
m eghívás
Jézus követésére
(nyers változat)
8. fejezet
bárki
- nyilvános meghívás
Az út, amelynek során rajongóból követővé válunk, azzal kezdődik,

hogy felismerjük magunkban a rajongót. Hogy ezt megtehessük, olyan
jelenetekbe lépünk be, ahol Jézus különböző emberekkel találkozott földi
élete során. Jézus olyan helyzetbe hozta őket, ahol elkerülhetetlenül
meg kellett határozniuk, milyen a kapcsolatuk vele. Alkalmi kapcsolat
vagy elkötelezettség? Sokukról kiderült, hogy pusztán rajongók,
legfeljebb Jézus lelkes csodálói. Nem arról van szó, hogy a rajongók
nem akarnak kapcsolatban lenni Jézussal, hanem arról, hogy a saját
feltételeik szerint akarják vele a kapcsolatot. A valódi kérdés, amit fel
kell tennünk, ez: Milyen fajta kapcsolatot akar Jézus velünk? Ez az, ami
számít. Mik az Ő feltételei? Szerinte mit jelent igazából az Ő követése?
Megvan rá az esély, hogy ha csak egy igeverset tanultál meg a
Bibliából, az János evangéliuma 3. részének 16. verse. Ez egy
nagyszerű igevers, ami egy csodálatos igazságról szól. Gyorsan el
tudod mondani anélkül, hogy megnéznéd? Segítségként elkészítettem a
„töltsd-ki-az-üres-helyet” változatát.
Mert úgy______________ Isten a ________________ ,
hogy az Ő egyszülött__________________ adta, hogy
valaki ___________________ Ő b e n n e , el n e vesszen, hanem
__________________ élete legyen.
Oka van annak, hogy miért ez a Biblia legtöbbet idézett verse.'
Ebben az egy versben azt olvassuk, hogy Isten szeret minket,
Jézus meghalt értünk, és örök életünk lehet általa. Nem szokatlan
* Egy közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a Biblia legtöbbek által megtanult verse a következő:
„Segíts magadon, Isten is megsegit.” Hmm... ezt Benjámin Franklin mondta.
115
meghívás Jézus követésére (nyers változat)
sporteseményeken, hogy valaki felemelve tart egy táblát ezzel az

igehellyel: JÁNOS 3:16”.'
Azt azonban még soha nem láttam, hogy valaki a következő Igével
tartott volna egy táblát: „LUKÁCS 9:23”. Gyorsan mondd el anélkül, hogy
megnéznéd! Ez talán egy kicsit nehezebb. Lukács evangéliuma
9. részének 23. verse azonban szintén Jézus szavait jegyzi fel. Valójában,
ellentétben a János 3:16-tal, Jézusnak a Lukács 9:23-ban említett szavai
a négy evangélium közül háromban fel vannak jegyezve. Ezt olvashatjuk:
Ha valaki [az angolban: bárki] énutánam akar jönni, tagadja meg magát,
és vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem.
Most már érted, miért nem festi rá senki egy táblára, amit felemelve
tart egy sporteseményen? Nem tűnik valami megnyerő reklámnak a
kereszténységről. Ilyen igeversekkel nehezen lehet új keresztényeket
toborozni. Az igazság azonban az, hogy a János 3:16-nak és a Lukács
9:23-nak együtt kell szerepelnie, hogy pontosan megértsük az
evangélium meghívását.
János evangéliuma 3. részének 16. verse a hitet hangsúlyozza.
Lukács evangéliuma 9. részének 23. verse pedig a követésre

összpontosít.
Ennek a két dolognak szükségszerűen együtt kell járnia. Nincs hit

követés nélkül. Nincs János 3:16a Lukács 9:23 nélkül.
Az első részben megnéztük, hogyan állnak a dolgok Jézussal való

kapcsolatunkban. Ebben a részben pedig felfedezzük azt, hová akar
vinni bennünket, miután eldöntöttük, hogy követjük Őt. A következő
néhány fejezet megvizsgálja Jézus követésre szóló meghívását Lukács
evangéliuma 9. részének 23. verse alapján. Ebben az igerészben
Jézus egyértelműen feltárja, hogy mit vár el követőitől. Ez a vers
meghatározza, hogy milyen kapcsolatot akar Jézus. Az Ő feltételeit
mutatja be, hogy pontosan tudjuk, mibe egyezünk bele, amikor
elhatározzuk, hogy követjük.
* A kedvenc táblámon, amit egy sporteseményen felemelve tartanak, ez olvasható: „A mögöttem

ülő fickó nem lát semmit."
116
bárki - nyilvános meghívás
A bárki azt jelenti: mindenki

Jézus a következő két szóval kezdi a követésére vonatkozó meghívást:
Ha bárki...
A bárki lényeges szó, mert egyértelművé teszi, hogy kit hív meg.
Bárkit. A bárki egy olyan szó, amely mindent magában foglal. A bárki
azt jelenti: mindenki. Jézus nem az előfeltételek felsorolásával kezdi.
Követésre vonatkozó hívása bárkinek szól. Sokan nem is jönnek rá,
hogy követésre hívta őket. Azt gondolják: „Azok után, amit tettem, nem
lehet. Nem akarhatja, hogy kövessem Őt. Sosem ütném meg a mércét."
Azt feltételezik, hogy nem alkalmasak, és ennek következtében sosem
veszik komolyan, hogy mit jelent Jézus követése. Végül is, mi értelme
kitölteni egy jelentkezési lapot, ha tudod, hogy úgysem vesznek fel?
Néhány éve a feleségem vett egy kétszemélyes fehér kanapét a házunk

fehér szőnyeges szobájába. El kell mondanom, nem mi tettük be a
fehér szőnyeget; ez annak a gyermektelen párnak volt a remek ötlete,
akik előttünk lakták a rezidenciát. A feleségem azzal igazolta a fehér
kanapé megvásárlását, hogy olyan olcsó volt, hogy igazán szegényes
sáfárságra vallott volna nem megvenni. Tehát volt egy fehér kanapé
egy fehér szőnyegen. A feleségem azonnal lefektette a szabályt, és
a gyerekeknek világosan a tudtára is adta, hogy nem jöhetnek be a
„fehér szobába”. Egészen addig úgy tűnt, jól működik, amíg egy nap a
feleségem fel nem fedezett egy rejtegetett titkot a szoba rendezgetése
közben. Történetesen megfordította az egyik háttámla-párnát, és egy
foltot vett észre rajta. Behívott a szobába, és megmutatta a fehér
párnára ömlött rózsaszín körömlakkot. Nem örült neki. Behívtuk a
lányainkat is a szobába. A feleségem visszafordította a párnát, így a
pecsét nem volt látható. Éppen a kezdetét vette volna a kérdezősködés,
de ahogy a párna felé nyúltam, hogy felfedjem a foltot, középső lányom,
Morgan megtört. Megfordult, és felszaladt a lépcsőn.
Legtöbbünk rejteget néhány foltot. Az a legnagyobb félelmünk, hogy

valaki megfordítja a párnát, és felfedezi, amit igyekeztünk eltitkolni.
117
Mivel azonban Jézus tud a foltjainkról, azt gondoljuk, hogy azok

alkalmatlanná tesznek minket. A foltjaink bizonyára kitörlik a nevünket a
Krisztus követésére meghívottak sorából. Nem akarna minket.
Ha a közeli tanítványai közül érzett így valaki, az Máté lehetett. Amikor
először találkozunk Mátéval, ő már rég feladta a próbálkozást, hogy
elrejtse foltjait. Nagy valószínűséggel elég jelentősek lehettek ahhoz,
hogy a családja és a barátai leírják őt. A szüleinek legalábbis óriási
csalódást okozott. Teljesen más tervük volt fiuk számára. Tudjuk,
mert Máténak volt egy másik neve: Lévi. Ha valaki ezt a nevet kapta,
az azt jelentette, hogy a szülei azt várták tőle, hogy úgy szolgálja
az Urat, mint a léviták az Ószövetségben. Születésétől fogva el volt
választva, hogy Izrael nemzetének szellemi vezetője legyen. Máté apja,
nagyapja és dédapja valószínűleg valamennyien papok voltak, akik
az Urat szolgálták. Tizenkét éves korára Máténak kívülről meg kellett
tanulnia a Biblia első öt könyvét. Valószínű, hogy Máté megpróbált az
egyik rabbi tanítványa lenni. Ha azonban be is adta a jelentkezését, azt
visszautasították. Nem felelt meg a mércének. Máté kibukott a rabbi
iskolából. Nem érte el a szintet.
Akármi történt, azt tudjuk, hogy valami határozottan elromlott. Ahelyett,
hogy az Urat szolgálta volna, úgy döntött, önmagát szolgálja. Hátat
fordított a saját népének, és a rómaiak adószedője lett. Lényegében
az volt a munkaköri leírása, hogy tisztességtelenül szedjen pénzt
a népétől, és adja oda a megszálló római hatóságnak. Még ha
tisztességes módon szedett is adót, akkor is az ellenségnek dolgozott.
Akkoriban azonban nem létezett olyan, hogy tisztességes adószedő.
Hogy a saját zsebüket tömjék, becsapták az embereket. Egy adószedőt
vallási és társadalmi számkivetettnek tekintettek. A törvény szerint
tisztátalan volt; még a templom külső udvarába sem engedték be. A
nevét kitörölték a tagok közül.
Sok közös van benned, bennem és Mátéban. Talán nem lopsz pénzt az
embertársaidtól, de mindannyian csalódást okoztunk. Nem ütöttük meg
a mércét; nem értük el a szintet. A Biblia azt mondja a rómabeliekhez
írt levélben, hogy mindnyájan vétkeztünk és szűkölködtünk Isten
dicsősége nélkül. Mondtunk olyan dolgokat, amiket nem kellett volna.
Tettünk olyan dolgokat, amelyekről azt kívánjuk, bárcsak ne tettük
volna. És bármilyen erősen dörzsöljük a foltot, csak nem akar kijönni.
118
Azon töprengek, vajon Máté azért választotta-e az adószedő életet,

hogy megpróbálja figyelmen kívül hagyni az életében lévő foltokat. A
rossz döntéseknek ez a következménye, ugye? Egy hiba lavinaként
beindítja a következőt, és végül azt gondolod: „Mi értelme van? Ugyan
miért próbáljam meg újból?" Bármi is volt Máté múltja, elérkezett arra a
pontra, hogy többé már meg sem próbálta elrejteni.
Máté mindennap ott ült a vámszedő helyen, egy forgalmas utcán.

Felcseperedő fiúként soha nem képzelte, hogy idejut. Őszinte
pillanataiban, talán késő éjjel a mennyezetet bámulva tele kellett lennie
bűntudattal és megbánással. Bárcsak újra kezdhetné, és mindent
másként csinálhatna. Most viszont mit tehetne? Maradandóak a foltjai.
Soha nem jönnek ki.
■
Épp mielőtt megfordítottam a háttámlát, Morgan megfordult, kiszaladt,
egyenesen fel a lépcsőn, és elbújt. Utánamentem. Néhányszor
szólítottam. Nem válaszolt. Elkezdtem végignézni a szobákat, és
végül a gardróbszobájában találtam rá; a fejét a térde közé temette.
Hallottam a sírását. Nem akart felnézni. Leguggoltam mellé, és a
hátára tettem a kezem. Kíváncsi voltam, mit gondol, hogyan fogok
reagálni. Azt gondolta, hogy dühös leszek? Azt, hogy ordibálni fogok?
Attól félt, hogy nem fogom már szeretni? Együtt mentünk le a lépcsőn,
és elmesélte az édesanyjának, hogy mi történt. Kiadta magából azt
a titkot, amit hónapok óta rejtegetett. Kiöntötte a körömlakkot, és
aztán megpróbálta feltakarítani. Dörzsölte és dörzsölte, de a folt csak
rosszabb lett.
Végül megfordította a párnát, hogy eltakarja, amit tett. Azt mondta,

hogy összerándult a gyomra, ahányszor csak abban a szobában
voltunk. Attól félt, hogy rájövünk. Aztán feltett egy kérdést, ami
elérzékenyített minket. Felnézett könnyel teli nagy barna szemeivel, és
megkérdezte: „Szerettek még engem?”
Úgy tippelem, hogy Máté már nem tette fel ezt a kérdést. El sem tudta
képzelni, hogy Isten még akarja őt. Biztos vagyok benne, hogy Máté
119
hallott a színre lépő új rabbiról. Jézusnak hívták, és máshogy csinálta

a dolgokat. Aztán egy nap Máté ott ül a vámszedő helyen, Jézus pedig
megáll, és beszél vele. Senki nem tudhatta előre, mit fog mondani
Jézus. Csak két szót szólt, de ez a két szó mindent megváltoztatott
Máté életében. Jézus így szólt: „Kövess engem!” Egy zsidó rabbi a
római elnyomók adószedőjét arra kéri, hogy legyen a tanítványa? Nehéz
eltúlozni, milyen elképzelhetetlen volt ez a jelenet a közelben állóknak.
Fontos megértenünk, mit jelentett abban a kultúrában, hogy Jézus rabbi
volt. Egy otthontalan, a társadalmi formákhoz nem ragaszkodó rabbi,
de mégiscsak rabbi. A rabbi pedig Isten Igéjét tanította, ami akkoriban
az Ószövetség volt. A rabbik a Tóra (a Biblia első öt könyve) és az
összes prófétai írás alapos ismeretével rendelkeztek.
A rabbik azért is különlegesek voltak, mert volt egy csoport talmidjuk.
A talmid szó fordítása „tanítvány” vagy „tanuló”. Tehát lényegében véve
minden rabbinak volt egy osztálya, és ez egy elképesztően elit csoport
volt. A legtöbb ember nem jutott el addig, hogy egy rabbi tanítványa
legyen. Azok, akik nem érték el a szintet, a legtöbbször valamilyen
szakmát tanultak, jellemzően azt, ami a családban öröklődött.
Azoknak a tanulóknak, akik egy bizonyos rabbi tanítványai akartak
lenni, volt egy felvételi eljárás. Meglehetősen komoly előfeltételei
voltak, mielőtt még fontolóra vették. Mai viszonylatban ezek
egyenértékűek azzal, hogy előfeltételként meg kell lennie a középiskolai
bizonyítványodnak az érdemjegyek átlagával, hogy bejuthass egy elit
főiskolára vagy egyetemre. Ha a Harvardra akarsz menni, akkor négyes
átlagodnak kell lennie, vagy 36 pontodnak az ACT típusú főiskolai
felvételi dolgozatnál, vagy 2400 pontodnak a SAT típusúnál. ' Ezek
nélkül valószínűleg nem jutsz be. Ugyanez vonatkozott arra, ha egy
talmid egy rabbi iskolájába jelentkezett.
A talmidoknak lenyűgöző tudással kellett rendelkezniük a Szentírásból,
és a rabbi úgy vizsgáztatta a leendő talmidot, hogy arra kérte, mondjon
el kívülről akár egy egész könyvet. Vagy olyan kérdéseket tett fel, mint
például: „Hány alkalommal fordul elő az Úr neve Mózes 3. könyvének
11. fejezetében?" A kiválasztás egy komoly és alapos folyamat volt. A
* ACT (A m e ric a n C o lle g e T est); S A T (S c h o la s tic A p titu d e T e s t/S c h o la s tic A s s e s s m e n t T e st) - az

a m e r ik a i fe lv é te li v iz s g á k k é t fa jtá ja (a fo rd ító ).
120
rabbiknak viszont alaposnak kellett lenniük, mert a tanuló kiválósága a

tanító kiválóságát tükrözte. A tanítót a tanítványairól ismerték. Ha egy
rabbi csak úgy bárkit beengedett, akkor nyilvánvaló volt, hogy nem egy
keresett tanító. Másrészt, ha egy rabbi talmidcsoportja egy különösen
briliáns és elit csoport volt, a rabbit tisztelték és csodálták.
Tehát a rabbik felvételit készítettek a követőiknek. Jézus rabbi azonban
nem így szerzett követőket. Ahelyett, hogy a követők jelentkeztek volna,
Jézus hívta meg őket. Ez a szemlélet, hogy valakihez odamenjenek és
meghívják, nem volt megszokott. Egy rabbi nem alázta meg vagy nem
fárasztotta magát ilyen módon. Egy rabbi nem kockáztatta meg, hogy
elutasítsák; ő utasított el másokat. Jézus azonban kezdeményez. Az
is elég megdöbbentő lett volna, ha egyszerűen megengedi Máténak,
hogy kövesse, de Jézus valójában meghívást intéz hozzá. Azt mondja
Máténak: „Kövess engem!”
Bárki megdöbbent volna ennek hallatán. Biztos vagyok benne, hogy
a többi tanítvány megsértődött. Egy adószedő? Nemcsak bűnös;
a megélhetése érdekében vétkezik. Jézus megtalálja a vámszedő
hely mögött rejtőző Mátét, és amikor elmegy mellette, Máté ujjal
mutogatást és visszautasító szavakat vár. Ehelyett kitárt karokra és egy
kegyelemmel teli meghívásra talál.
Morgan azt kérdezte: „Szerettek még engem?" A feleségem letérdelt

mellé a padlóra, és azt suttogta a lányunknak: „Morgan, nem tudsz
olyan nagy foltot csinálni, ami megakadályozná, hogy szeresselek.”
Bárcsak azt mondhatnám, hogy valahogy sikerült kiszednünk a
pecsétet, és a kanapé újból fehér lett... de a folt még most is ott van.
Mindig ott lesz. De történt valami különös dolog. Morgan mesélni kezdte
a fehér kanapé történetét. Szereti megmutatni az embereknek a foltot,
és elmondani nekik, ami történt. Miért? Mert az a folt, ami egyszer a
szégyent, a bűntudatot és az elutasítástól való félelmet jelképezte,
most a szeretetet, a kegyelmet és az elfogadást fejezi ki.
Tudod, honnan ismerjük Máté adószedői múltját? Tudod, honnan tudjuk,

hogy a barátai prostituáltak, részegesek és tolvajok voltak? Azért
121
tudjuk mindezt, mert Máté elmondja nekünk. Behív minket a nappaliba,

megmutatja nekünk a foltot az ülőgarnitúrán, és elmeséli nekünk a
szeretet és a kegyelem történetét.
Amikor Jézus elhívta Mátét, hogy kövesse, világossá tette, hogy ez

a meghívás nemcsak a vallásos elitnek, az erkölcsi szempontból
igazaknak lett átadva, és nemcsak azoknak, akiknek az életük rendben
van. Ez egy meghívó mindannyiunknak, akik rejtegetünk néhány foltot.
Jézus kidobja a társadalmi elitnek szóló jelentkezési lapot, és nyílt
meghívót nyújt át.
Láttál már olyan reklámot, ahol az autókereskedés azt hirdeti, hogy „itt
bárki vehet autót”? Ha viszont alaposan szemügyre veszed, az állítás
mellett van egy kis csillag. A reklámtábla alján pedig ott a magyarázat:
„Pozitív hitelbírálattal."
így értik azt, hogy bárki.
Bárki, aki megfelel az elvárásoknak.
Bárki, aki sikeresen keresztüljut a jóváhagyási folyamaton.
Amikor a bárki szót olvassuk Jézus meghívásában, önkéntelenül is

arra gondolunk, hogy bizonyára meg van jelölve egy csillaggal. Még ha
akkor nem is volt, amikor Jézus ezeket a szavakat mondta, úgy tűnik,
hogy az évek folyamán az egyház a meghívás mellé tett egy csillagot. A
gyülekezet bejáratánál lévő táblán ez olvasható: Szívesen látunk bárkit
és mindenkit. Ha viszont közelebbről megnézed, fogsz találni mellette
egy csillagot. És kiderül, hogy a bárki olyan embereket jelent, akiknek
látszólag minden rendben van az életükben, és nincsenek látható
küzdelmeik. A bárki nem foglalja magában azokat, akik függőséggel
küzdenek, vagy akik keresztülmentek egy váláson. A bárki az olyan
embereket jelenti, akik tisztességesen öltöznek. A bárki azokat jelenti,
akik bizonyos társadalmi és gazdasági háttérrel rendelkeznek, akik
kapcsolatban vannak egy bizonyos politikai párttal, és egy bizonyos
zenei ízlésük van.
Amikor Kaliforniában éltem, volt jó néhány barátom, akik olyan helyen

laktak, amit „zárt lakóközösségnek” hívnak. Ahhoz, hogy az ember
122
bejusson a lakóközösségbe, egy őrzött kapun kellett átmennie.

Egy alkalommal elmentem látogatóba az egyik barátomhoz, és
az őr megállított. Vonakodott beengedni. Már néhány napja nem
borotválkoztam, és baseballsapkát viseltem. Ráadásul egy csúnya
véraláfutás volt az arcomon, ahol meglőtték pár nappal korábban egy
■ paintballjáték közben. Egy agyonstrapált Plymouth Breeze-t vezettem.
Egy postaládával történt szerencsétlen balesetnek köszönhetően,
ami nem az én hibám volt, a kocsim oldalsó visszapillantó tükre
szigetelőszalaggal volt rögzítve. Amikor odahúzódtam a kapuhoz,
valószínűleg még a zene is kissé hangos volt. Az őr nem örült annak,
hogy lát. Nem mondta, hogy „Üdvözlöm. Jöjjön be!" Nem köszöntött
egy hatalmas öleléssel. Elmondtam neki, hogy egy lakóközösségbeli
barátom meghívására vagyok ott. Kételkedett. Tudni akarta a nevemet,
azt, hogy hol lakom, és honnan ismerem, aki meghívott. Elvette a
jogosítványomat, és megvizsgálta, mintha valami robbanóanyaggal
lett volna átitatva. Végül hívta a barátomat, aki megerősítette a
meghívást, így az őr beengedett. De nem azért tette, mert ezt akarta.
Nyilvánvalóan nem helyeselte az ottlétemet.
Ez történik néha a gyülekezeti közösségeinkben. Azt mondjuk, hogy

bárki jöhet, de nem igazán értjük így. Mostanában kaptam a következő
levelet egy hölgytől a gyülekezetünkből, aki a hétvégén átélt élményéről
mesélt. Ezt írta:
Még körülbelül öt perc volt az istentisztelet kezdetéig. Egy „őz a

reflektorfényben" tekintetű fiatal nő - talán a húszas évei végén vagy
a harmincas évei elején - közeledett felém a tízéves fiával. Soha nem
járt még itt, és kétségtelenül nyugtalan volt. Odavittem a vasárnapi
iskola regisztrációs pultjához. Útközben elmondta, hogy hat éve elvált,
és utána már nem látták szívesen abban a gyülekezetben, ahova járt.
Azóta nem volt közösségben. Hallani lehetett a hangjában a bűntudatot
és a félelmet. Borzasztóan ideges volt. Megosztottam vele, hogy én is
elváltam, és egyedülálló anyaként tudom, milyen nehéz. Miután a fia
bement az osztályba, megkérdeztem, hogy akar-e mellettem ülni az
istentiszteleten. Meghívásom hallatán megkérdezte: - Megengedik,
hogy bemenjek? - A gyülekezeti teremre mutatott: - Nem vagyok tag. -
Azt mondtam neki, hogy az.
123
Mire a helyünkhöz értünk, az istentisztelet már elkezdődött, mindenki állt

és énekelt. Az ének után a dicsőítésvezető imádkozott, és ezek voltak
az első szavak, amelyek elhagyták a száját: - Istenem, köszönöm,
hogy nem számít, hova vitt minket az élet, te megváltást tudsz adni, és
megbocsátasz nekünk. - Erre a nő könnyei elkezdtek folyni, és igazából
az egész istentisztelet alatt meg se tudta állítani. Láttam, ahogy a
félelem és a bűntudat szertefoszlott. Az istentisztelet végén felhívást
intéztél az emberekhez, és azt kérted, hogy bárki, aki szeretne még
beszélgetni arról, hogy életét alárendeli Krisztusnak, jöjjön előre hozzád.
Aztán felálltunk a záró dicsőítéshez. Az első ének vége felé úgy tűnt,
a fiatal nő be van sózva-, én pedig azt feltételeztem, hogy valószínűleg
készen áll, hogy a fiáért menjen, aztán pedig az autóhoz. Odafordultam
hozzá, hogy megkérdezzem, menni készül-e, de mielőtt lehetőségem
nyílt volna rá, ő kezdett beszélni: - Ki kell mennem oda, és beszélnem
kell vele, ha meg akarom hozni azt a döntést? - Azt válaszoltam neki,
hogy az jó hely lesz kezdetnek. Egyszerűen annyit mondott: - Meg
akarom tenni. - Megkérdeztem, hogy akarja-e, hogy előremenjek vele,
és azt válaszolta: - Igen. - Ezért együtt mentünk előre.
Innentől már én is elmondhatom a történet többi részét. Köszöntöttem a

hölgyet ott elöl, és láttam a szemében a könnyet. Odahajolt a fülemhez,
és belesúgta: - Nem tudom, hogy szabad-e válaszolnom a hívásra.
Évekkel ezelőtt átestem egy váláson, és a régi gyülekezetem nem
akarta, hogy odajárjak. - Megállították a bejáratnál, és megmondták
neki, hogy nem felel meg a követelményeknek. A párna felborult, és
valaki túl nagynak ítélte a foltját.
Jézus meghívott bárkit az Ő követésére, de amikor eljönnek a

gyülekezetbe, ráébrednek, hogy ott a csillag. Az alig rejtett üzenet
az, hogy be kell ide engednünk, mert Jézus ezt mondta nekünk, de
azért rajtad tartjuk a szemünket. Óhatatlanul is eltöprengek, vajon ezt
érezhette-e a többi tanítvány, amikor Jézus meghívta Mátét. Mi van az
ő alkalmasságával? Mi a helyzet az ő múltjával? Jézus, biztos nem úgy
érted, hogy bárki. Amikor azonban Jézus azt mondja, bárki, kiderül,
hogy Ő pontosan így is érti.
Tehát Máté a vámszedő helyen ül, a rabbi ajánlatán tűnődve. Nem

kétséges, hogy tudja, mit jelent ez a meghívás. Megértette, hogy ez
124
mindennek a feladását jelenti. Kapott egy meghívást, de semmiképpen

nem maradhatott ugyanaz, miután válaszolt rá. Igent mondani
Jézus követésére azt jelentette, hogy nemet mond jövedelmező
vállalkozásának.
Bárki követheti Jézust, de anélkül nem, hogy mindent fel ne adna.
Jézus így szól:
„Kövess engem!”
A Máté 9:9 egyszerűen azt mondja:
...És az felkelvén, követé Őt.
Manapság az emberek nem bukott emberként és szégyenfoltként

ismerik Mátét, aki eladta a lelkét a rómaiaknak a munkáért. Jézus
követőjeként ismerjük, aki az Újszövetség első könyvét írta.
Fontos megértenünk, hogy Isten kegyelme nem egyszerűen követésre

hív... az Ő kegyeleme tanít a követésre.
Csak azért, mert Máté maga mögött hagyta a múltját, és elkezdte

Jézust követni, még nem jelenti azt, hegy tökéletes volt. Távolról sem.
Még azután is, hogy Jézus követése mellett döntünk, szükségünk van
a kegyelmére az utazáshoz. Sok olyan nap van, amikor úgy élek, mint
egy rajongó, de minden egyes reggel ugyanazt a kegyelemmel teli
meghívást kapom, amit Jézus Máténak mondott: „Kövess engem!”
Tehát ki az, aki hivatalos Jézus követésére? Bárki.

Szexuális múlt? Bárki.
Ex-bűnöző? Bárki. Bűnöző? Bárki.
Nemrégiben elvált? Bárki.
Republikánus? Demokrata? Bárki.
Alkoholista? Bárki.
Füvező? Bárki.
Szenvedélybeteg? Bárki.
Képmutató? Bárki.
125
Kíváncsi vagyok, volt-e olyan pillanatod, mint Morgannek - mint

Máténak. A párna felborult. A folt napvilágra került. Bűnös vagy. Tudod,
mit érdemelsz. Tudod, mi következik. Jézus szavai azonban tele vannak
kegyelemmel. így szól: „Kövess engem!" Azt gondolod: „Ez bizonyára
tévedés. Nem tudja, ki vagyok? Nem tudja, mit tettem?" Igen, tud a
foltokról. Valójában azért halt meg a kereszten, hogy a foltjaink tisztára
legyenek mosva, tulajdonképpen a hónál is fehérebbre. És a kegyelme
miatt ott találjuk magunkat ugyanannál a keresztútnál, mint Máté.
Jézus meghívása az Ő követésére úgy kezdődik: „Ha bárki...”
Kiderül, hogy a bárki azt jelenti: bárki.
A bárki azt jelenti: én. A bárki azt jelenti: te.
126
története
Tim Hartlage
Az emberek csak úgy hívtak: „Az év embere.” Ehhez az kell,
hogy sikeres legyél a söripari vállalkozásban. Amikor azt
mondom: sikeres, úgy értem: rengeteg pénz, néhány hajó,
egy másik lakás és három autó. Az igaz, hogy többet kellett
dolgoznom, mint a legtöbb embernek, és ennek eredményeként
nem sokat láttam a családomat, de nem törődtem vele.
Azt hittem, mindent jól kitaláltam. Visszatekintve most már
nyilvánvaló, hogy minden téren elveszett voltam, de akkoriban
úgy gondoltam, hogy azon az úton vagyok, amelyen mindenki
ott akar lenni. Ami a házasságomat illeti, nos, inkább a söripari
vállalkozás férje voltam, mint a feleségemé. Azt azonban még
nem láttam, merre tartok.
Aztán minden megváltozott, amikor találkoztam egy Art

Nobles nevű emberrel. Art egy radikális keresztény, az a
fajta, aki mindenféle őrültséget megtesz, hogy megpróbálja
felébreszteni az Istentől távol lévő embereket, és felhívni a
figyelmüket. New Orleansban egy konferencián láttam, ahogy
Art egy óriási keresztet cipel - szó szerint. Ott mászkált azzal
a hatalmas farönkkel, és komolyan erőlködött, hogy vinni tudja.
Azt mondtam neki, hogy meg fog sérülni, ahogy cipeli, de Art
megfordult, a szemembe nézett és azt mondta: - Istennek terve
van az életeddel.
Valamilyen okból a következő három hónapon át nem bírtam

kiverni ezt a gondolatot a fejemből. Istennek terve van az
életemmel. Mit jelentett ez? Milyen terve volt velem? Két évvel
azután, hogy Art elvetette ezt a magot, a feleségemmel
meghívást kaptunk egy húsvéti passiójátékra. Mielőtt még
lehetőségem lett volna lemondani, a feleségem beleegyezett,
127
hogy elmegyünk. Egy cseppet sem lelkesedtem, hogy ott legyek

azon az estén, de amint Krisztus élettörténete elindult, mélyen
a bensőmben megérintett valamit. Látva azt, ahogy Jézus
feláldozta magát értem, ahogy erejét megfeszítve szenvedett,
meghatódtam. Ahogy belegondoltam, hogyan szenvedett erejét
megfeszítve Art Nobles, csak hogy megragadja a figyelmemet,
rádöbbentem, hogy milyen komoly dolog a Krisztusba vetett
hit. Tudtam, hogy Jézus hív, hogy kövessem, de megértettem,
mit jelent ez. Ez azt jelenti, hogy magam mögött kell hagynom
a pályafutásomat és „Az év embere” címemet. Semmiképpen
nem követhetem Őt anélkül, hogy ezeket el ne hagynám.
Keményen dolgoztam magamért és a vállalkozásért, manapság
viszont mindent odaadok Jézus Krisztus követőjeként. Soha
nem képzeltem volna, hogy Jézus arra tud használni egy olyan
embert, mint én, hogy másokat hívjon a követésére. Manapság
azonban „Az év embere” Jézus követőjeként ismert, aki egy
keresztény rádióállomást üzemeltet, amely mindennap emberek
ezreinek továbbítja Jézus meghívását. A nevem Tim Hartlage, és
nem pusztán rajongó vagyok.
128
9. fejezet
jöjj utánam! —
szenvedélyes követés
Szeretnélek visszavinni az első alkalomhoz, amikor tudattad az

ellenkező nemből valakivel az iránta való érzéseidet. Legtöbbünk
számára ez nagyjából ötödikes és hetedikes korunk között következett
be.
Már egész korán, amikor első vagy második osztályba jártunk, tudtuk,
hogy van különbség a fiúk és a lányok között. Elég Disney-mesefilmet
láttunk, hogy tudjuk, a fiúk és a lányok tetszenek egymásnak. Ahelyett
azonban, hogy érzelmekkel gondoltunk volna az ellenkező nemre, azt
gondoltuk: Visszataszítóak. Megtartottuk a távolságot attól tartva, hogy
elkapjuk a tetveket. Aztán egy kicsit idősebb leszel, és úgy találod,
hogy furcsa módon vonzódsz ezekhez a visszataszító teremtésekhez.
Vannak érzelmeid, de nem tudod, mit kezdj velük. Ahelyett, hogy azt
mondanánk: Visszataszítóak, azt mondjuk: Bántanom kell őket, és azzal
fejezzük ki az érzelmeinket, hogy megütjük őket, vagy testi fájdalmat
okozunk nekik. Aztán végül megtörténik; eljutunk a Visszataszítóak-tói
a Bántanom kell őket-ig, aztán pedig ahhoz, hogy Feltétlenül szereznem
kell egyet magamnak.
Ötödikes voltam, amikor az egyik barátom átment ezen az átalakuláson.
Natnek hívták, és nagyon erőteljesen vonzódott egy lányhoz az
osztályunkban. Nat egy jó pajtásom volt. Nemcsak egy osztályba
jártunk az iskolában, hanem ott lakott az utcában tőlünk lejjebb. Évekig
együtt bicikliztünk az iskola után, úszni jártunk nyáron és szánkózni
télen. Hirtelen megváltoztak a dolgok azonban, amikor Natnek
barátnője lett. Mi, a többi srác, azt gondoltuk, hogy elvesztette az
129
eszét. Nem értettük, miért áldozza fel, hogy játsszunk a Nintendón,

azért, hogy telefonon beszélgessen egy lánnyal. Nem hittük el, amikor
szerelmes leveleket küldött neki az osztályban. Hogy történhetett ez?
Csak annyit tehettem, hogy hitetlenül megráztam a fejem, amikor
láttam Natet az ebédlőasztalnál ülni és verseket írni az új barátnőjéhez.
Akkor érte el a csúcspontját, amikor egy nap a szünetben azt láttuk,
hogy Nat focizás helyett tapsolós játékot játszik a barátnőjével. Többen,
mi, ötödikes fiúk, megkíséreltünk egy „csoportos beavatkozást”.
Megpróbáltuk bemutatni a tettei butaságát: - Nat, mást sem teszel,
csak vagy beszélgetsz vele, vagy írsz neki. A fűnyírással nehezen
megkeresett pénzedet arra költötted, hogy Swatch karórát vegyél
neki. Mi ez az illat, amit érzek rajtad, Nat? Old Spice, ugye? Mi történt
veled? Leégeted magad. - Nat igyekezett megértetni velünk, hogyan
érez. Én azonban nem értettem, hogy történhetett ilyen. De valami
határozottan megtörtént. Aztán egy nap megértettem. Az új tanév első
napján ültem a padban, és a saját dolgommal foglalkoztam, amikor egy
Cári nevű lány besétált az osztályba. Hirtelen minden, amit Nat csinált,
értelmet nyert. Cári nem volt új tanuló, de valami történt a nyáron, és
azt mondtam magamban: „Feltétlenül szereznem kell egy ilyet!" Vannak
dolgok, amiket át kell élnünk, hogy megértsük őket. Néhány dolog nem
nyer értelmet addig, amíg meg nem történik velünk.
A követők számára teljesen érthető Jézus meghívásának következő

része Lukács evangéliumának 9. részében, de a rajongók számára
némiképp őrültségnek tűnik. A Lukács 9:23-ban Jézus meghatározza,
hogy milyen kapcsolatot akar velünk. Egyértelművé teszi, mit jelent
követőnek lenni:
Ha valaki [bárki] énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel
az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem.
Fel akarom hívni a figyelmedet az „utánam jönni” kifejezésre. Ez

egy olyan kifejezés, amit általában a romantikus kapcsolatok
összefüggésében használtak. Amikor Jézus azt mondja: „utánam jönni",
egy olyan valakinek a szenvedélyes követését ábrázolja, akit szeretsz.
Tehát úgy értjük meg a legjobban, hogy mit akar Jézus tőlünk mint
követőitől, ha összehasonlítjuk a törekvésünket az Ő követésére azzal,
ahogy az után futunk, akivel romantikus kapcsolatot akarunk. Nathez
130
jö jj utánam! — szenvedélyes követés
hasonlóan legtöbbünk tett néhány logikátlan és értelmetlen dolgot,

miközben szenvedélyesen futottunk a szeretett személy után. Ez egy
olyan követés, ami könnyen felemészti a gondolatainkat, a forrásainkat
és az energiánkat. Ezt várja Jézus egy követőtől, amikor azt mondja:
„utánam jönni".
Őrült szerelmes történetek

Az emberi életben a legszenvedélyesebben a romantikus kapcsolatra
törekszünk. Olyan üzenetek vesznek körül minket, amelyek a romantikus
kapcsolatot a végső emberi élményként emelik ki. Számtalan könyv
témája a szerelem keresése. Gyönyörű költemények és festmények
ihletője. Számtalan film fő cselekménye. Szinte a legtöbb dal témája.
Ki tudná elfelejteni Whitney Houston „I Will Always Lőve You” (Örökké
szeretni foglak) vagy Celine Dión „My Heart Will Go On” (Szívemben
tovább élszben élsz) című énekét. Még ha el is akarnánk felejteni,
nehéz. A Beatles azt énekelte: „And I Lőve Her” (És szeretem őt). Stevie
Wonder kijelentette, hogy „You Are the Sunshine of My Life” (Te vagy a
napfény az életemben). És még itt van egy klasszikus Meat Loaftól: „l’d
Do Anything fór Lőve” (Bármit megtennék a szerelemért). Arról énekel,
hogy milyen messze menne el, hogy keresse azt a szerelmet. „Hogy
szeress, én bármit megtennék. Pokol tüzén átmennék. Szeress, én
bármit megtennék... De nem tenném azt, hogy...” Soha nem tudtam,
mit nem... Mit nem tennék meg? Nem osztoznék a távirányítón, nem
hajtanám le a WC-ülőkét, nem szedném ki a szemöldökömet, nem
változtatnám meg a nevemet - nem tudom biztosan, mit nem tenne
meg Meat Loaf. De sokat tett volna a szerelemért. Még a pokol tüzén is
hajlandó volt átmenni.
A romantikus szerelem keresése rávesz minket, hogy megtegyünk

néhány őrültséget. Amikor leendő feleségemmel randevúztam,
kölcsönkérte az autómat, hogy meglátogassa a családját nagyjából
százharminc kilométerre onnan, ahol főiskolára jártunk. Még csak egy
napja ment el, de már hiányzott, és vele akartam lenni. Felébredtem
az éjszaka közepén, és nem tudtam nem rá gondolni. Látni akartam,
és elmondani neki, hogy szeretem. Tennem kellett valamit. A főiskolai
szobatársam az ágyában aludt. Felkeltettem, és elmondtam neki a
dilemmámat, de nem tudott sokat segíteni, mert nem volt autója.
131
Hirtelen eszembe jutott valami, ami ragyogó ötletnek tűnt. így szóltam:
- Mi lenne, ha elmennénk hozzájuk biciklivel?
Benne volt, de ez az új terv az előbbihez hasonló problémát vetett fel:

egyikünknek sem volt kerékpárja. Aztán a barátom emlékeztetett az
egyetem területén lévő kerékpártárolókra. Úgy döntöttünk, jó ötlet
„kölcsön venni” a bicikliket az utazáshoz.
Semmit nem tudva a biciklikről, megragadtam az elsőt, amit

megláttam: történetesen egy Walmart modell volt. Kiderült, hogy
nem ez a bicikli a legjobb választás egy százharminc kilométeres
utazásra Kansas síkvidéki útjain állandóan széllel szemben. Több
órányi kerékpározás után elhatároztuk, hogy leparkoljuk a bicikliket,
és szundítunk egyet az út menti árokban. Míg aludtunk, egy állami
rendőrjárőr meglátott minket, és lehúzódott, hogy kérdezősködjön.
Ébresztgetésként a csizmáját a vállamra téve lökdösött. Azt hiszem,
ezek voltak a pontos szavai: - Fiúk, szívtok valamit? Mit kerestek itt
biciklivel egész Kansason keresztül?
Megpróbáltam elmagyarázni: - Együtt akartam lenni a

menyasszonyommal. - Kikerekedett a szeme, megrázta a fejét, beszállt
az autójába és elhajtott. Azt gondolta, hogy elment az eszem, hogy
ilyeneket csinálok. Ha Nat látott volna akkor!
Amikor végül megérkeztünk Kansasba, a feleségem reakciója nagyon

hasonlított a rendőréhez. Azt gondolta, hogy nem vagyok komplett.
Abban a pillanatban azonban, ahogy megláttam, tudtam, hogy megérte.
Valószínűleg egy féltucat más történetet is elmondhatnék arról, hogy
törtettem a feleségem után. Elmondhatnám, hogyan szállítottam
bútort a nyári hőségben minimálbérért, de élveztem, mert a pénz a
jegygyűrűre kellett. Mesélhetnék a főiskolán arról az időről, amikor fenn
voltam egész éjszaka, hogy befejezzem a keresgélést egy harminc
oldalas kutatómunkához, amelyet be kellett adnia. Elmondhatnám,
hogyan adtam vérplazmát, hogy egy tucat rózsát vehessek neki.
Bőven mondhatnék példát arra, hogyan mentem a feleségem után.
Kapcsolatunk folyamatára visszatekintve könnyű érzelgőssé és
nosztalgikussá válni. Annyi energiát fordítottam a követésére, annyi
időt szívének megnyerésére, és semmiért nem cserélném el. De tudod,
132
ha visszatekintek Krisztussal való kapcsolatomra, nincs olyan sok

történetem arról, hogyan futottam utána. Azok, amiket elmesélhetnék,
aligha tűnnek lenyűgözőnek ahhoz, hogy leírjam őket ide.
A követőknek rendelkezniük kellene olyan történetekkel Jézus

követéséről, amire az emberek azt mondják: Ez őrültség. Sok rajongó
nem úgy nőtt fel, hogy ebből a szempontból gondoljon kapcsolatára
Jézussal. Követése inkább egy szokásos hétvégi esemény volt. Nem
voltál túlzottan elragadtatva tőle. Talán odadobtál némi aprópénzt az
adakozáskor, és vállaltad, hogy szórólapokat osztogatsz, de ez volt a
maximum. Őszintén, te csak eddig akartál elmenni. Jézus viszont nem
így határozta meg a kapcsolatot.
Jézus azt akarja, hogy megértsük: az Ő követése egy olyan követés,

amely igényt tart mindenre, amink van. Jézus elmond egy példázatot
Máté evangéliuma 13. részében a nagy értékű kincsről. Ez azt
ábrázolja, hogy mire gondolt Jézus, amikor meghívott minket, hogy
menjünk utána.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett

kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való
örömében elmegy, és eladván mindenét amije van, megveszi azt a
szántóföldet. (Máté 13:44)
A bibliai időkben az emberek gyakran a földbe rejtették értékeiket.

Biztonságosnak tartották, főleg háborúk vagy kormányválságok
idején. Nem volt ritka, hogy valaki a földbe temette a kincseit, aztán a
háborúban meghalt. Jézus egy olyan színhelyet mutat be, ahol évekkel
később egy munkás felfedezi az elrejtett kincsesládát szántás közben.
Megáll, kiássa, letisztítja, és felnyitja a fedelét. Nem hisz a szemének!
Több ezer dollár értékű drágakő csillog a napfényben. A szíve kalapál
az izgalomtól. Gyorsan visszatemeti a kincset, és tovább dolgozik, de
egész idő alatt gondosan tervezgeti, mit fog tenni. Mindenre elszánt,
hogy megvegye azt a földet, hogy a kincs az övé legyen. Aznap este
pénzzé teszi vagyonát. Mindent elad - a házát, az ökreit, a szekerét.
A barátok és a családtagok beszélni kezdenek róla. Úgy gondolják,
elvesztette a józan eszét. Semmi értelme annak, amit csinál. Az
igazság azonban az, hogy ez a lehető legjobb befektetés.
133
Amikor felfedezzük, hogy milyen életünk lehet Jézusban, úgy akarunk

menni utána, mint ez az ember az értékes kincs után. A rajongók
vigyáznak, nehogy túlzottan elragadtassák magukat. A követők
megértik, hogy Jézus követése egy olyan törekvés, ami talán
mindenükbe belekerül, de a lehető legjobb befektetés, amit valaha is
tehetnek. A követők őrültségeket tesznek a szerelemért, a rajongók
viszont el akarják kerülni a kockázatot.
Együtt élni Jézussal

A rajongók között van egy félelem, hogy ha mindent beleadnak, akkor
kihagynak valamit.
A rajongók csak annyi örömet akarnak, hogy ne kelljen

megkockáztatniuk a fájdalmat. Élvezni akarjuk azt, ami a
rendelkezésünkre áll anélkül, hogy áldozatot kellene hoznunk érte.
Ahelyett, hogy utánamennénk, visszahúzódunk. Nem arról van szó,

hogy nem akarjuk a kapcsolatot Jézussal; akarjuk. Csak nem akarjuk,
hogy nagyon sokba kerüljön. Visszatérve a szerelmi hasonlathoz, olyan
ez, mint egy férfi és egy nő, akik randevúznak. A dolgok komolyra
fordulnak, és a nő férjhez akar menni. A férfi szereti őt, és nem akarja
elveszíteni, de nem akar megnősülni. Attól fél, ha elkötelezi magát
ilyen módon, az túl sokat kíván tőle, vagy kihagy valami jobbat. Tehát
javaslatot tesz: „Miért nem költözünk össze?” Lefordítva: „Mi lenne,
ha a házasság minden előnyét megkapnám elkötelezettség vagy
áldozatvállalás nélkül?”
A rajongók így közelítik meg a dolgokat. Azt mondják Jézusnak: „Miért

nem költözünk össze?”
A The Door című szatirikus magazinban Dániel Murphy azt javasolja,

hogy a házasság nélkül együtt élő pároknak a következő fogadalmat
kellene tenniük:
Én, John, elveszlek téged, Maryt élettársamként, szexuális

partneremként, és hogy megosztozzunk a számlákon. Melletted leszek,
amíg jól mennek a dolgok, de valószínűleg akkor már nem, amikor
problémák támadnak. Ha netalán megfázol, elszaladok a patikába
134
gyógyszerért. Ha olyan beteg leszel, hogy már nem tudod kielégíteni

a szükségeimet, akkor tovább kell lépnem. Sokakat elhagyván többé-
kevésbé hűséges leszek hozzád, amíg jólesik nekem. Ha esetleg
szakítanánk, az nem jelenti azt, hogy nem volt különleges a számomra.
Elkötelezem magam, hogy veled élek, amíg ez a dolog működik.2
A rajongók gyakran vétkesek abban, hogy ilyen fogadalmat tesznek

Jézusnak: Követlek Téged, amíg a dolgok jól mennek, és Te megteszed
a dolgok rád eső részét. Követlek, amíg nem kérsz tőlem túl sokat.
Félünk teljes szívünkből szenvedélyesen követni Őt, mert tudjuk, ha
így elkötelezzük magunkat, azzal kockázatot vállalunk. Ez a kapcsolat
igényt tart az energiánkra, az időnkre és a pénzünkre.
Az elrejtett kincs példázatában az ember mindenét eladta, hogy

megszerezze a kincset, de megfigyelted a reakcióját, mihelyt
megszerezte a kincset?
És afelett való örömében elmegy, és eladván mindenét, amije van,

megveszi azt a szántóföldet.
Az, hogy mindenét feláldozta a kincsért, nagy örömet szerzett neki,

mert tudta, hogy megéri.
Kedvelsz engem?
□ Igen D Nem □Talán
Ne felejtsd, hogy Jézus eme szavai a meghívás szavai, nem a parancsé.
Jézus a „ha" szóval kezdi a követésére szóló meghívását. Ez arra utal,
hogy van választási lehetőség a dologban. Az az egyik legalapvetőbb
igazság a szeretetről, hogy nem lehet erőltetni. Ha megpróbálsz valakit
erőltetni, hogy szeressen, az szinte garanciát jelent arra, hogy nem
fog. Az egyik oka annak, hogy néhány rajongó miért nem megy Jézus
után, az, hogy soha nem adtak nekik lehetőséget, hogy meghozzák a
saját döntésüket vele kapcsolatban. Úgy nőttek fel, hogy nagy nyomást
helyeztek rájuk, hogy követők legyenek.
Ezeknek a rajongóknak soha nem volt esélyük a követésre, mert mindig

kényszerítették őket.
Talán veled is ez történt.
135
A szüleid úgy döntöttek, hogy csecsemőként megkeresztelnek, de

személyesen soha nem mentél Jézus után. Vagy családi hagyományként
eljártatok a gyülekezetbe, és kereszténynek neveztétek magatokat,
de nem emlékszel, hogy valaha is azért mentél gyülekezetbe, mert te
akartad. Anyukád akarta. Apukád azt mondta, kell. Még felnőttként is
érzed a kényszert. Eljársz gyülekezetbe, mert a családodnak tetszik.
Ha őszinte volnál, beváltanád, hogy főleg azért nevezed magad
kereszténynek, mert mindig is így tettél. Különben is mit mondanának
az emberek, ha nem így lenne? Nem törekszel a kapcsolatra Jézussal;
csak elvagy vele valahogy, hogy fenntarts más kapcsolatokat.
Jézus követése a te döntésed, és Jézus világossá akarja tenni, hogy

mibe egyezel bele, ha válaszolsz a hívására. Nem elégszik meg
kevesebbel, mint hogy Ő legyen életed nagy szerelme, aki után mégy.
Ezt akarja. A gyülekezetben néha arról beszélünk, hogy „Isten az idődet
akarja", vagy „Isten a pénzedet akarja”, vagy „Isten az imádatodat
akarja.” De vajon érted-e, hogy miért beszélünk ezekről a dolgokról?
Nem azért, mert Istennek szüksége van az idődre. Ő mindig volt és

mindig lesz. Nem azért, mert szüksége van a pénzedre. Az Övé a
jószág az ezernyi hegyeken. Ha Istennek szüksége lenne a pénzedre,
elvehetné. Nem arról van szó, hogy Istennek szüksége van az
imádatodra. Ha nem imádod Őt, a Biblia azt mondja, hogy a sziklák és
a fák fognak kiáltani hozzá. Nem azért beszélünk ezekről a dolgokról,
mert Istennek ezekre van szüksége, vagy ezeket akarja; hanem mert
téged akar. A szeretetedet akarja. Arra vágyik, hogy szenvedélyesen
törekedj utána, és mindezek a dolgok a követésének a jelzői. Ezek a
külső jelek mutatják azt a belső valóságot, hogy minden másnál jobban
szereted Jézust.
Néhány évvel ezelőtt hallottam egy idősödő misszionárius

bizonyságtételét, aki idegen földről tért vissza az Egyesült Államokba,
hogy élete hátralevő részét férjezett lányával élje le Közép-Nyugaton.
Miután megérkezett a kaliforniai partra, buszra szállt, hogy megkezdje
utazását keresztül az országon. Az első éjszaka a busz megállt Las
Vegasban. Több mint harminc évet töltött az Egyesül Államokon
kívül. Soha nem volt Las Vegasban. Bejelentkezett a szállodába,
és tett egy sétát az utcán. Noha éjfél közelében járt az idő, déli
136
tizenkettőnek tűnt a fények miatt. Ahogy végigsétált az utcán,

hallotta a hangos zenét, látta a lélegzetelállító szállodákat, és még
egy autóbemutatóra is elment, ahol a világ legpompásabb autóit
látta. Látta a kaszinókban játszott szerencsejátékokat, és hallotta a
nyerőgépekből kiömlő pénz hangját. Látta a fényreklámokat, ahogy a
bámulatos előadóművészeket népszerűsítették. Látta az éttermekben
kínált ital- és ételkülönlegességeket. Végül visszament a lakosztályába
abban a sokelemetes hotelben, ahol megszállt. Belépett, de nem
kapcsolta fel a lámpát. Átsétált a szobán, és elhúzta a függönyt.
Szobája csendességében térdre borult az ablak előtt, lenézett a vegasi
utcára, majd a mennybolt még lenyűgözőbb fényeire, és ezt imádkozta:
- Istenem, köszönöm, hogy ma este nem láttam semmit, amit jobban
akarnék, mint Téged.
Jézus iránti szeretetünk és szenvedélyes törekvésünk egyik legnagyobb

motivációja az, ha jobban megértjük, milyen nagy az Ő szeretete felénk.
Az, hogy szeretve vagyunk, arra késztet minket, hogy szeressünk. Azt
olvassuk János 1. levele 4. fejezetének 19. versében:
Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!
Mind közül a legőrültebb jöjj utánam történet az, amikor Isten testté lett,
eljött a Földre, és meghalt helyettünk. Ő kezdeményezett, és keresett
téged. Amikor rádöbbenünk szeretete rendkívüli voltára, az elkezdi
megváltoztatni a szívünket. Szeretjük Őt, mert először Ő szeretett
minket.
A szeretet érzésének elvesztése

Mit teszel, ha olyan rajongó vagy, aki szeretne követő lenni, de a
szíved egyszerűen nincs benne? Szenvedélyes törekvéssel akarsz
Krisztus után menni, de az az igazság, hogy fásultnak és közönyösnek
érzed magad. Nem akarsz így érezni, de ez van. Mostanában kutatást
végeztem „A hét halálos bűn” témájában. Sehol nincs ilyen lista a
Szentírásban, és tudni akartam, hogyan alakult ki. Kiderült, hogy
évekkel ezelőtt az írni-olvasni tudás meglehetősen alacsony szinten
volt, és az emberek nem tudták saját maguk elolvasni a Bibliát. A
korai egyház néhány vezetője összegyűlt, és készített egy listát a
137
legsúlyosabb bűnökről, hogy legalább annyit tudjanak az emberek, hogy

mit ne tegyenek. Ahogy olvastam a gondolataikat a hét halálos bűnnel
kapcsolatban, felfedeztem valamit azzal a bűnnel kapcsolatban, ami
soha nem tűnt nekem odaillőnek. A restséget halálos bűnként sorolják
oda.' Számomra ez sosem tűnt olyan halálosnak. Mindig azt gondoltam,
hogy a restség azonos a lustasággal. Tudod, amikor azért nem váltasz
más csatornára, mert elvesztetted a távirányítót, és túl fáradságos
lenne odasétálni a tv-hez. Tudom, hogy a lustaság nem jó, de aligha
tűnik halálosnak. Felfedeztem azonban, hogy a „restség” szó az acedia
fordítása. Valószínűleg nem a „restség” a legjobb fordítás. Hogy
kifejezzük, mit értettek ez alatt a korai egyház vezetői, jobb lenne ezt a
szót úgy fordítani, hogy „szellemi közöny, szellemi kedvetlenség". Elérsz
egy olyan pontra, amikor egyszerűen azt mondod: „Nem érdekel.” Isten
szeret téged, és elküldte a Fiát, hogy meghaljon a kereszten, hogy
megbocsássa a bűneidet, te pedig megvonod a vállad. Ez acedia, és
járványszerű a rajongók között.
A szenvedély eltűnt. Nincs törekvés. Talán volt idő, amikor így követted
Jézust, de egy bizonyos ponton elvesztetted az érdeklődésedet. Ez
történt a keresztényekkel Efézusban. A Jelenések könyve 2. részének 4.
és 5. versében Jézus azt mondja a gyülekezetnek:
De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.

Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi
cselekedeteket cselekedő,• ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te
gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.
A New International Version (NIV) bibliafordítás azt mondja, hogy

a gyülekezet felhagyott az első szeretettel. Más fordításokban
az olvasható, hogy „elvesztették” vagy „elhagyták” az első
szeretetüket. Ez arra utal, hogy elvesztették az érdeklődésüket vagy
a szenvedélyüket maga Isten iránt. Jeremiás könyve 2. részének 2.
versében Isten azt mondja népének, hogy emlékszik „gyermekkorod
ragaszkodására, mátkaságod szeretetére”. Mézesheteidnek Istennel
soha nem kellene véget érniük.
Szóval mit teszel, ha szellemi fásultságban találod magad:
* A magyar listákon „jóra való restség” szerepel (a fordító).
138
szenvedélyesen akarod követni Jézust, de nincs benne a szíved?

Jegyezd meg, mit mond Jézus az efézusi gyülekezetnek. Azt mondja,
hogy térjen meg, és cselekedje azokat, amiket előzőleg tett.
Amikor egy férj és egy feleség már házasok egy ideje, természetes,
hogy valami az érzésekből elkezd gyengülni. Lehet, hogy az
elkötelezettség erős, de a szenvedély útközben elveszett. Az a
legjobb módja, hogy újra lángra lobbantsák a szerelmet, ha elkezdik
keresni egymást úgy, mint régen. A férj virágot vásárol, ahogy azelőtt
szokta. A feleség szerelmes levelet ír, ahogy régen tette. Felöltözik
a férje kedvéért. A férj randevúzni viszi a feleségét. Ahogy egymás
után mennek a szerelem és az odaadás rendkívüli és áldozatos
cselekedeteivel, az érzések és a szenvedély visszatérnek.
Ez kezdetnek jó hely a Krisztussal való kapcsolatodban. Ismerd be

a szellemi érdektelenség bűnét az életedben, aztán pedig kezdd el
azokat a dolgokat cselekedni, amiket először tettél! Borulj térdre
az ágyad mellett, és beszélgess Istennel a napodról! Kapcsolj be
valamilyen dicsőítő zenét az autódban, és énekelj! Fogj egy egész éves
bibliaolvasó kalauzt, kezdd olvasni Isten Igéjét, és elmélkedj rajta! Még
ha eleinte nincs is kedved ezekhez a dolgokhoz, később azonban fel
fogja gerjeszteni az ellankadt tüzet. Arra is felhívlak, hogy kelj fel a
következő vasárnap reggel, és gyülekezz össze azokkal a követőkkel,
akik szenvedélyesen keresik Jézust! Úgy vélem, ragadósnak találod
majd a lelkesedésüket. Újból ajánld fel szeretetedet Istennek, és kövesd
Őt szenvedélyesen! Dávid ezt így fejezi ki a 63. zsoltár 9. versében:
Ragaszkodik hozzád az én lelkem...

Jézus nem csak Lukács evangéliumának 9. részében használja a-
romantikus kapcsolat példáját, hogy ábrázolja azt a szenvedélyes
törekvést, amit a követőitől akar. A Bibliában nem csak Lukács
evangéliumában található ez a kép arról a kapcsolatról, amit Isten akar
velünk. Ez egy általános hasonlat mind az Ó-, mind az Újszövetségben.
Miért a férj és feleség közti szerelmet használja Isten? Feltételezésem
szerint azért, mert ez a legmélyebb szeretet, amit fel tudunk fogni.
Igazából azonban az a fajta kapcsolat, amit velünk akar, sokkal mélyebb
és gazdagabb ennél.
139
Amikor a szülővárosomban voltam meglátogatni a családomat, a

nagymamámmal elmentem a sírhoz, ahová a nagyapámat temették. A
sírköve mellett volt egy hely fenntartva a nagymamám számára. Már
rajta volt a neve és a születési dátuma. Egy nap majd a halála napját
is rávésik. Ha őszinte akarna lenni, azt mondaná, már most készen áll
arra a napra. Már nem ugyanaz, amióta a nagyapám meghalt. Majdnem
hatvan évig voltak házasok. Nagyon hiányzik neki. A sírhely előtt álltunk,
és arról beszélt, hogy magányosnak érzi magát. Elmondta, hogy még
mindig kinyújtja felé a kezét éjszaka. Néha önkéntelenül megszólítja őt a
szobában, csak megszokásból. Néhány percig csendben álltunk, aztán
pedig ezt mondta: - Készen állok. Kész vagyok hazamenni és együtt
lenni... - Én pedig tudtam, mit fog mondani ezután. Azt fogja mondani:
.... a nagyapáddal”. Persze, hogy ezt mondja. Hiszen az élete szerelme
volt. Mindennél jobban szerette. De nem azt mondta, hogy „kész
vagyok hazamenni és együtt lenni a nagyapáddal". Azt mondta: - Kész
vagyok hazamenni, és együtt lenni Jézussal.
Ilyen egy követő szíve.
140
története
Terry Hayes
Az én történetem kevésbé szól arról, hogy törekedtem Jézus
után, inkább arról szól, hogyan keresett engem Ő. A Biblia azt
mondja, hogy mi azért szeretjük Jézust, mert először Ő szeretett
minket. Az természetesen igaz, hogy Krisztus keresését az
indította el és az motiválta bennem, ahogyan Ő hajthatatlanul
keresett engem.
Az volt az egyetlen oka, hogy találkoztam „gyülekezeti

emberekkel”, ahogy akkoriban hívtam őket, hogy New Orleansba
akartam menni, hogy segítsek az újjáépítésben a hurrikán után,
és a gyülekezet egy építési terven dolgozott pont ott. A helyi
Habitat fór Humanity' feladatokban segítettem előzőleg, de
örömmel töltött el, hogy most egy válságterületre mehetek
segíteni. Úgy gondoltam, kihívást jelent majd, és megéri.
Ráadásul jó mulatságnak tűnt - leszámítva azt a részt, hogy
egy csapat gyülekezeti emberrel kell mennem. Voltak emlékeim
arról, hogy kisgyerekként jártam gyülekezetbe, de csak emlékek
voltak. Nem érdekelt semmi ilyen jellegű dolog. Valójában egy
kicsit ideges voltam, hogy a körülöttem lévő gyülekezeti srácok
az utat idegesítővé teszik. Nem akartam, hogy belelássanak az
életembe. Nem azért, mert bármi rejtegetnivalóm volt, tényleg.
Csak nem akartam, hogy bárki is megpróbáljon túl mélyre ásni.
Az úton az egész csoport azt tervezte, hogy együtt megy
istentiszteletre. Magukra hagytam őket rögtön az idő tájt,
amikor úgy gondoltam, hogy indulnak a gyülekezetbe. Egy
darabig New Orleansban kószáltam, de aztán eltévedtem,
és végül visszakerültem a kollégiumhoz, pont akkor, amikor
* Egy lakhatási szegénységgel foglalkozó, ökumenikus keresztény civil szervezet (a fordító).
141
a csoport valójában elindult. Kérleltek, hogy menjek velük,

így beadtam a derekamat. Amikor azonban odaértünk, volt
valami az istentiszteleten, az üzenet, a dicsőítés, nem tudom,
mi; de amikor a prédikátor arra kérte az embereket, hogy
menjenek előre a szószékhez, ha meg akarják ismerni Krisztust,
otthagytam az ülőhelyemet, és előrementem.
New Orleansban merítkeztem be a Pontchartrain-tóban, és

amikor kijöttem a vízből, más embernek éreztem magam.
Teljesen újnak. Annyira elárasztott az öröm, hogy amikor
hazaértem, az egész családomnak és az összes barátomnak
elmeséltem a bemerítkezésemet. Azóta olyan békét találtam,
amit egész életemben kerestem. Mindez azért történt, mert
Jézus úgy döntött, hogy felhasznál egy újjáépítési tervet, hogy
megragadja a figyelmemet. Olyan hálás vagyok, hogy nemcsak
New Orleans újjáépítése érdekelte; engem is újjá akart építeni.
Utánam jött, és most szenvedélyes törekvéssel követem Őt. A
nevem Terry Hayes, és nem pusztán rajongó vagyok.
142
10. fejezet
tagadd meg magad! -

önmagad teljes alárendelése
A múlt nyáron történt, az edzőteremben voltam, és éppen az egyik

elliptikus tréneren edzettem az ablakkal szemben. Mivel a parkolóra
láttam, figyeltem, ahogy az emberek bejönnek edzésre, mielőtt
hazamennének. Pár perc elteltével látom, hogy megáll egy fickó a
kocsijával, majd kiszáll. Megtermett fickó, így némileg erőlködve száll
ki kicsi szedánjából. Még mindig az irodai ruhájában van, de látom,
hogy benyúl, hogy megmarkolja a sporttáskáját. A vállára veti, aztán
még egyszer behajol az autóba, hogy kivegyen valamit. Előbukkan egy
pohárral, benne egy piros kanál. Tudod, mi történik? Ez az ember most
fejezi be a jégkrémét a Dairy Queenből,' miközben besétál az edzésére.
Ott áll kint az ablaknál, pont előttem, hogy az utolsó falatokat bekapja.
Biztos vagyok benne, hogy kekszes volt. Kidobja az üres poharat a
szemetesbe, és besétál az edzésre. Formába akarta hozni magát, de
nem akart semmilyen személyes áldozatot hozni.
Egy rajongó így próbálja követni Jézust. Igyekszik elfogadni Krisztus

követésre szólító meghívását, de nem akar nemet mondani önmagának.
Lukács evagéliuma 9. részének 23. versében Jézus nyilvánvalóvá
teszi, hogy ha követni akarjuk, kizárt egy alkalmi, feltételektől mentes
megállapodás:
Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát...
Nem mehetsz Jézus után önmagad megtagadása nélkül. A „tagadja

meg magát" nem csak azt jelenti, hogy nemet mondasz magadnak -
* Egy amerikai gyorsétteremlánc neve, amely elsősorban a jégkrémeiről ismert (a fordító).
143
vagy akár ellenállsz önmagadnak. Azt a gondolatot fejezi ki, hogy még
csak tudomásul sem veszed, vagy el sem ismered a saját létezésedet.
Sokat beszélünk arról az igazságról, hogy kereszténynek lenni azt

jelenti, hogy hiszünk Jézusban - de nem sokat mondunk önmagunk
megtagadásáról. Ez nem egy vonzó üzenet. Hogyan tagadod meg
magad egy olyan kultúrában, amely azt mondja, hogy minden rólad szól?
Máté evangéliumának 19. részében találkozunk egy emberrel, akinek

nem ismerjük a nevét. Annyit tudunk róla, hogy az evangélium „a
gazdag ifjúként" utal rá. Egy olyan utat követett, amely vagyonhoz és
hatalomhoz vezetett. Legtöbbünk ezt az utat igyekszik megtalálni. Egy
kérdéssel jön Jézushoz. A 16. versben így szól:
Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
El kell ismernünk, hogy a megfelelő kérdést tette fel. Tudni akarja,

hogyan juthat a mennybe. Az azonban, ahogy megkérdezi, mégis egy
rajongó szívét tükrözi. Azt kérdezi: mit kell „tennem". Ezt a szót úgy is
visszaadhatjuk, hogy hozzájutnom vagy kiérdemelnem. Úgy gondolja,
hogy egy lenyűgöző szakmai önéletrajz bejuttatja a mennybe. Végül
Jézus elmondja ennek az embernek, hogy mit kell tennie. A 21. versben
ezt olvashatjuk:
...add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz

mennyben; és jer és kövess engem.
Jézus elhívja őt követőjének, de először azt mondja neki, hogy adja

el minden vagyonát, és ossza szét a szegényeknek. Két választási
lehetőséggel nézett szembe: vagy követi Jézust, vagy megtartja
a vagyonát, de a kettőt együtt nem teheti. Nem volt mód Jézus
követésére önmaga megtagadása nélkül.
Sok ember úgy állítja be ezt a történetet, mintha az anyagiakról szólna,

de ez nem annyira a pénzről szól, mint inkább Jézus követéséről.
Jézus válaszút elé állítja ezt az férfit. Követheti azt az ösvényt, amely a
pénzhez vezet, vagy követheti Jézust; de mindkettőt nem.
Tehát mit jelent mindez neked és nekem? Mindenedet el kell adnod,

hogy Jézust követhesd? Nos, lehetséges. Azt mondanám, valójában
144
tagadd m eg magad! - önmagad teljes alárendelése
minél jobban véded őt Jézus szavaival szemben, annál valószínűbb,

hogy Jézus akár neked is mondhatná ugyanezt. Az az igazság, hogy
mindenki, aki követi Jézust, hasonló útkereszteződésnél találja magát,
mint ez az ember Máté evangéliuma 19. részében. Nem fogsz tudni
rálépni a Jézust követő ösvényre anélkül, hogy egy másik ösvényt el ne
hagynál. Ez az ember akarta követni Jézust, de amikor rákényszerült,
hogy válasszon Jézus és a vagyona között, a vagyonát választotta.
Nem tagadta meg magát. Te hogyan döntesz?
Önmegtagadásban élni
Néhány évvel ezelőtt jó mélyen egy afrikai törzsi terület belsejében
voltam. Egyik este néhány tucat embernek tartottam prédikációt. Miután
befejeztem, eléjük tártam az evangéliumot, és felhívtam őket Jézus
követésére. Volt ott két fiatalember - valószínűleg a húszas éveikben
jártak -, akik elfogadták Krisztust, és elkötelezték magukat a követésére.
Másnap délután ez a két férfi megjelent a háznál, ahol tartózkodtunk.
Mindketten egy-egy jó nagy batyut cipeltek a vállukon. Odamentem,
és megkérdeztem a helyi misszionáriust, akinél el voltunk szállásolva,
hogy miért voltak ott. Elmagyarázta, hogy ezt a két fiatalembert már
nem látják szívesen sem a családjukban, sem a falujukban. Amikor
ezt meghallottam, attól féltem, hogy ez talán több lesz, mint amibe
hajlandóak belemenni. Akkor a misszionárius azt mondta nekem: -
Amikor meghozták a döntést, tudták, hogy ez fog történni.
Inkább Jézust választották, mint a családjukat. Inkább Jézust

választották, mint a saját kényelmüket, és a rajongók nem tesznek ilyet.
A követők hajlandók megtagadni önmagukat és azt mondani: „Jézust

választom. Inkább Jézust választom, mint a családomat. Inkább
Jézust választom, mint a pénzt. Inkább Jézust választom, mint a
karrieremet. Teljesen az övé vagyok. Inkább Jézust választom, mint az
italozást. Inkább Jézust választom, mint a pornófilmeket. Inkább Jézust
választom, mint az újrafestett házamat. Inkább Jézust választom, mint
a szabadságom. Inkább Jézust választom, mint azt, hogy mások mit
gondolnak rólam.” Egy követő mindennap meghozza azt a döntést,
hogy meghal önmaga számára, és Jézust követi... még akkor is, ha ez
mindenébe belekerül.
145
Amikor áldozatos módon megtagadjuk magunkat Krisztus kedvéért,

ez a legegyértelműbb bizonyítéka elkötelezett szeretetteknek. A
hűségesen odaszánt szeretet legjobban az áldozat által mutatható be.
Az igazi szeretetet hirdeti, amikor megtagadjuk magunkat egy másik
személy kedvéért. Egy barátom mesélt arról, hogyan tudta meg, hogy a
felesége igazán szereti. Éppen a konyhába tartott vacsorázni. Ahogy az
előszobán át a konyhához ért, a megterített asztalra látott. A felesége
nem tudta, hogy figyeli, amint Pepsit tölt két pohárba, egyet neki, egyet
magának. Maradt még egy kevés üdítő az egyik kétliteres palack alján,
ami már több mint egy hete fel volt bontva. A felesége elővett egy
teljesen új palack Pepsit is, hogy kinyissa. Az egyik poharat megtöltötte
a régi, szénsavmentes, ízetlen Pepsivel, a másikat pedig az akkor
felbontott, friss üdítővel. Miután a feleség kitöltötte az italokat, a férj
bement, és asztalhoz ült. „Vajon kinek a helyére teszi az ízetlen, állott
Pepsit, az enyémre vagy az övére?" - kérdezte magában. A barátom
elmondta: még soha nem érezte, hogy ennyire szeretik, mint amikor
a felesége odalépett az asztalhoz a két itallal, és a régi Pepsit tette a
saját tányérja mellé.
Nincs kivétel
A rajongók úgy próbálják meg önmaguk megtagadása nélkül követni
Jézust, hogy csoportokba sorolják az életük különböző területeit,
ahová nem akarnak bejárást biztosítani a számára. Megpróbálnak
tárgyalni a megállapodás feltételeiről. Követem Jézust, de nem adom
el a vagyonomat. Ne kérd tőlem, hogy megbocsássak azoknak, akik
megbántottak; nem érdemlik meg. Ne kérd tőlem, hogy őrizzem meg a
szexuális együttlétet a házasságra; nem tehetek a vágyaimról. Ne kérd
tőlem, hogy adjam oda a pénzem egy részét; keményen megdolgoztam
érte. És ahelyett, hogy a pénzügyeikben Jézust követnék, a Money
magazint követik. A kapcsolataikban Jézus helyett Oprah után mennek.
A szexuális életükben Jézus helyett a Cosmót követik.
Követik Jézust, csak éppen az életüknek nem minden területén.

UnChristian (Nem-keresztény) című könyvében a Barna közvélemény
kutató csoport arról számolt be, hogy az Amerikában élő 18-42
évesek 65 százaléka „tartja még ma is fontosnak Jézus melletti
elköteleződését". A felszínen ez igazán bátorítónak tűnik. De közülük
146
tagadd m eg magad! - önmagad teljes alárendelése
hányán követők? Mert a kutatás azt is kimutatta, hogy ezeknek az

embereknek csak a 23 százaléka hiszi, hogy a házasságon kívüli
szexuális kapcsolat helytelen. Csupán 13 százalékuk mondta, hogy
lerészegedni bűn. A lista pedig folytatódik. Más szóval 65 százalékuk
azt mondja, hogy elkötelezte magát Jézusnak, de a legtöbbjük nem
szánta oda magát Jézusnak az élete minden területén. És Jézus soha
nem hagyta nyitva a szelektív elkötelezettség lehetőségét. Nincsenek
kivételek. Nem mondhatod: „Követem Jézust, de ha az életemnek erről
a területéről van szó, akkor a magam módján teszem a dolgokat.”
Ha kereszténynek nevezed magad, a dolog természetéből adódóan

elkötelezed magad Krisztus követésére életed minden területén. Ez
nem azt jelenti, hogy tökéletesen követed, de nem mondhatod, hogy
„keresztény vagyok”, aztán pedig megtagadod Krisztus követését,
amikor bizonyos emberekről, helyekről vagy gyakorlatokról van szó.
Az egyik hétvégén befejeztem a prédikációt, és hátramentem

egy szobába, ahol néhány utógondozónk beszélgetett azokkal az
emberekkel, akik szellemi döntést hoztak. Észrevettem egy nőt,
aki láthatóan nagyon zaklatott volt, és dühös arra, aki a döntéséről
beszélgetett vele. A férje vagy barátja megpróbálta lecsillapítani.
Odamentem, hogy lássam, mi a probléma. A nő és a barátja előrejöttek
a szószékhez, hogy a gyülekezet tagjai legyenek, de együtt éltek.
Azt mondták nekik, amit a Biblia tanít a házaságy tiszteletéről, és
arról, hogy a szexuális kapcsolatot a házasságra kell megőrizni.
Megkérdezték tőlük, hogy hajlandók-e arra, hogy megbánják a bűnüket,
és ne éljenek együtt, amíg össze nem házasodnak, de nem örültek,
hogy ezt a döntést várták tőlük. Leültem, és elmagyaráztam, hogy nem
kell együtt élniük ahhoz, hogy keresztények legyenek vagy gyülekezeti
tagokká váljanak, de meg kell térniük a bűneikből. A nő egyértelművé
tette, hogy nem fogják megtenni. Az volt a gond, hogy keresztények
akartak lenni Krisztus követésére irányuló tényleges törekvés nélkül.
Láttam egy riportot az MSNBC hírműsorában a vegetáriánusok egyik

új csoportjáról. Interjút készítettek az egyik taggal, egy huszonnyolc
éves, Christy Pugh nevű nővel. Az egyik állítása megragadja a csoport
nézőpontját. Azt mondta: „Általában vegetáriánus ételeket eszem. De
nagyon szeretem a kolbászt.”
147
Christy egy olyan növekvő létszámú embercsoportot képvisel, akik

vegetáriánus ételt fogyasztanak, de tesznek néhány kivételt. Nem
esznek húst, hacsak nem szeretik nagyon. Képzelheted, hogy a
valódi vegetáriánusok nem igazán örülnek az új vegetáriánusoknak.
Nyomást gyakoroltak rájuk, hogy változtassák meg a nevüket. Azok
pedig „flexitáriánusoknak” nevezték el magukat. Ahogy néztem a
riportot, rájöttem valamire; flexitáriánus vagyok. Teljes mértékben
visszautasítom a hús megevését, amíg fel nem szolgálják. Christy így
magyarázza ezt: „Tényleg kedvelem a vegetáriánus ételeket, csak nem
vagyok száz százalékosan elkötelezett."3
„Flexitáriánus”: ez egy jó kifejezés annak ábrázolására, hogyan közelíti

meg sok ember az elkötelezettségét Krisztus felé. És sok keresztény
így látja odaadását Jézus és a Biblia irányában. Igazán kedvelem Jézust
- de nem nagyon szeretek a szegények felé szolgálni - nem igazán
vagyok oda azért, hogy gyülekezetbe járjak - az anyagi forrásaim már
foglaltak. Szeretem Jézust - de ne kérd tőlem, hogy a házasságra
tartogassam a szexet. Szeretem Jézust - de ne kérd tőlem, hogy
bocsássák meg annak, aki megbántott. Szeretem Jézust, de nem
vagyok száz százalékig elkötelezett. Keresztényeknek nevezik magukat.
Követik Jézust, de tesznek néhány kivételt. Vagyis amikor szalonna van
az étlapon, hozzáigazítják az elkötelezettségüket.
Jézus követése teljes és végleges elkötelezettséget igényel. Hogy

minek volt elkötelezve a gazdag ifjú, lelepleződik, amikor visszautasítja
önmaga megtagadását. Igent akart mondani Jézus követésére anélkül,
hogy nemet mondott volna önmagának. Elég közel akart lenni Jézushoz,
hogy örök élete legyen, de nem olyan közel, hogy az személyes
áldozatot követeljen tőle.
Az apró betűs részek olvasása

Sok keresztény számára az önmegtagadás fogalma nem tartozik bele
a megállapodásba. Azzal az üzenettel nőttek fel, hogy ilyen radikális
döntés igazán nem szükséges. Tehát vállalkoztak Jézus követésére,
de ha önmaguk megtagadása is része volt a magyarázatnak, akkor
az határozottan az apró betűs részben volt. Ez különösképpen igaz
az amerikai keresztényekre. Részben a kereszténység és az amerikai
148
tagadd meg magad! - önmagad teljes alárendelése
kapitalizmus ellentétének köszönhető, ami a gyülekezeteinkben egy

fogyasztói kultúrát teremtett. Ahelyett, hogy az emberek a hitüket az
önmegtagadás szellemével közelítenék meg, amely azt mondja: „Mit
tehetnék Jézusért?", fogyasztói gondolkodásmódjuk van, amely azt
kérdezi: „Mit tehetne értem Jézus?”
Van egy üzleti könyv, amelyet Ken Blanchard írt Raving Fans (Lelkes
rajongók) címmel. A könyv arra tanítja a vállalkozásokat, hogyan
érjék el, hogy a fogyasztók elégedettnek és olyan fontosnak érezzék
magukat, hogy a cég „lelkes rajongóivá" váljanak. Ken elkötelezett
keresztény, és a gyülekezetünk egy barátja. Szolgálócsoportunk egyik
vezetője azt javasolta, hogy az egész csoportnak el kellene olvasnia
a könyvét, hogy jobban szolgálhassuk tagjainkat. Míg ez egy kitűnő
üzleti könyv, és vannak benne jó tanácsok a gyülekezet számára,
miközben olvastam, nemegyszer arra gondoltam: „Ez nagyszerű módja
a fogyasztók toborzásának, de veszélyes módja a követők elhívásának.”
Sok gyülekezetből vállalat lett, amely az általa vonzott fogyasztók

számával méri a sikert. Na és hogyan szerzünk még több fogyasztót?
Úgy, hogy megpróbáljuk elérni, hogy a fogyasztó otthon érezze magát,
fontos és elégedett legyen. Azt akarjuk, hogy a termék (jelen esetben
Jézus követése) a lehető legtetszetősebb és legkényelmesebb legyen.
Tehát amikor valaki eljön „gyülekezet-shoppingolni”, megpróbáljuk
bemutatni neki a kínálatot.
Érted, hogy miért ássa alá ez Jézus meghívását, hogy tagadjuk meg
önmagunkat? A gyülekezet ezt az üzenetet küldi ki: „Akármit akarsz, itt
megkaphatod.” Jézus meghívása arra irányul, hogy „adj fel mindent”.
A gyülekezet mondanivalója kevésbé hangzik úgy, hogy „tagadd meg
magad”, inkább olyan, mint a Burger King egyik jelmondata: „Have it
your way” („Tégy úgy, ahogy neked tetszik”). Attól félek, az eredmény
gyakran egy lelkes rajongókkal teli gyülekezet, ahol nincs sok követő.
Állítsuk szembe a fogyasztó képét egy teljesen más képpel, amit

a Szentírás a követők ábrázolására használ. A Biblia rabszolgaként
jeleníti meg a követőt. Ez pontosan a fogyasztó ellentéte. A rabszolga
képe bemutatja, hogy milyen az, amikor megtagadod önmagad. Egy
rabszolgának nincsenek jogai. Egy rabszolgának nincs saját tulajdona.
149
Egy rabszolgának Jézus idejében még személyazonossága sem volt.

Egy rabszolgának nem járt le a munkaideje, és nem jelentkezhetett ki
a nap végén. Egy rabszolga nem alkudozhatott. Krisztus követői közül
sokan „rabszolgaként" mutatkoztak be.
Amikor Péter elkezdte második levelét, nem úgy nevezte meg magát,
hogy „Péter, Jézus egyik legjobb barátja, aki jelen volt a Megdicsőülés
Hegyén, Pünkösd prédikátora”. Ehelyett egyszerűen azt mondja:
„Simon Péter, Jézus Krisztus rabszolgája..." (Vida Sándor fordítása)
János, Timótheus és Júdás mindannyian ugyanezt a címet adják
maguknak. Jakab nem azzal az állítással kezdi levelét, hogy „Jakab,
Isten Fiának féltestvére”. így kezdi: „Jakab, Isten és az Úr Jézus
Krisztus rabszolgája” (Vida Sándor fordítása) Amikor Pál írt a rómabeli
gyülekezetnek, olyanoknak írt, akik gyűlölték a rabszolga szót. Ma
azért tartjuk sértőnek, ami a múltban történt, de a rómabeliekhez írt
levél olvasói számára a rabszolgaság sebei és fájdalma frissek voltak.
Pál levele a rómaiakhoz mégis így kezdődik: „Pál, Krisztus Jézus
rabszolgája”. (Vida Sándor fordítása) Igazán? Miért nem azt mondja:
„Pál, akit Gamáliel tanított, akihez Isten szólt a Damaszkusz felé vezető
úton, a Biblia legnagyszerűbb részeinek írója?” Csak annyit mond: „Pál,
Krisztus Jézus rabszolgája”.
Krisztus egyik követője Bili Bright, akire hősként tekintek. Ő volt a

Campus Crusade fór Christ' alapítója. A négy szellemi törvény (The Four
Spiritual Laws) című szórólapjában bemutatja az evangéliumot. Több mint
két és fél milliárd példányt oszottak szét belőle a világon. Meghatározó
szerepet töltött be a „Jézus-film” létrejöttében, amelyet több mint
négymilliárd ember látott világszerte, 660 nyelven. Ha ellátogatsz a
sírjához, csak ezeket a szavakat találod a sírkövén: Jézus rabszolgája.
Az egyik oka annak, hogy miért olyan nehéz megtagadnunk

önmagunkat, az, hogy az egész gondolat teljesen ellentétesnek látszik
életünk legnagyobb vágyával. A legtöbben azt mondják, mindennél
jobban vágynak arra, hogy boldogok legyenek. Meggyőződésünk,
hogy a boldogsághoz vezető út egy igen önmagunknak. Az élvezet
' (Magyarországon CCC Magyarországi Vallási Közösség Egyesület néven ismert, szorosan
együttműködve a Timóteus Társasággal - a fordító)
150
útja vezet a boldogsághoz, tehát önmagunk megtagadása, úgy tűnik,

mintha ellentétes irányba menne azzal, ami boldoggá tesz minket. A
boldogság keresésének joga látszólag közvetlen ellentétben van az
önmegtagadásra vonatkozó hívással.
Legtöbbünk olyan otthonban nőtt fel, ahol arra tanítottak, hogy

keményen tanuljunk az iskolában és az egyetemen, hogy jó állást
kapjunk, sok pénzt keressünk, nagy házban lakjunk, szép autót
vezessünk, és élvezzük a remek vakációkat. Amikor megkérdezel egy
gyereket, hogy mi akar lenni felnőtt korában, a válasz általában ezt
a befolyást tükrözi.' Azt azonban soha senki nem mondja: „Amikor
felnövök, rabszolga akarok lenni." Pedig a Biblia erre hív el minket. A
Biblia arra tanít, hogy a legmagasabb elhívásunk az, hogy rabszolgák
legyünk, akik megtagadják önmagukat és követik Jézust.
A „rabszolga” egy általános kifejezés a követőkre, tehát csak akkor

van értelme, ha Jézust „Uram”-nak szólítják. Amikor azt olvassuk az
Újszövetségben, hogy Jézust Úrnak szólítják, ezt azonosnak tekintjük
Istenségével. Azt gondoljuk, hogy az „Úr" az „Isten” rokonértelmű
megnevezése. Az Újszövetségben azonban, amikor a követői Úrként
utalnak Jézusra, ez nem az Ő isteni mivoltára vagy mennyei lakhelyére
történő célzás. Nem a Jahve szót használták. Ehelyett leggyakrabban
a küriosz szót fordítják az Újszövetségben „Úr"-nak. Több százszor
bukkan fel. A küriosz a rabszolgasághoz kapcsolódik. A rabszolga
gazdáját vagy tulajdonosát hívták küriosznak.
A másik szó, amit meg kell értenünk, a dulosz. Ezzel a szóval írták
le a követőket. A meghatározása nem bonyolult. A legpontosabb
fordítása: rabszolga. Igazából a „rabszolga" az egyetlen, ahogy
vissza kellene adni. Ez a kifejezés nagyjából százharmincszor
jelenik meg az Újszövetségben. Számos különböző okból általában
„szolgaként” fordítják a Szentírásban. A leginkább szó szerint azonban
„rabszolgaként" értelmezhető. Nem kérdés, hogy az olvasók így
értették. De nagy különbség van a kettő között.
* A feleségem megkérdezte hároméves fiamat: - Szóval, mi akarsz lenni, amikor felnősz? - A

fiam azt válaszolta: - Focista. - Aztán még hozzátett valamit, amit azelőtt soha nem említett,
így szólt: - Amikor felnövök, sellöiány akarok lenni. - Micsoda? Végül azt mondtam: - Sellőfiú,
kispajtás. Sellőfiú.
151
Egy szolga dolgozik valakinek; egy rabszolgának viszont tulajdonosa

van.
Mindezeket szem előtt tartva nyilvánvalónak kellene lennie, hogy mit

akarok mondani, de a rajongókat mégis meglepetésként érheti:
Nem szólíthatod Jézust Úrnak anélkül, hogy ne nyilvánítanád magad az Ő

rabszolgájának.
Van ennek értelme? Ha azt hallod, hogy egy kislány úgy hív engem,
hogy „apu", akkor a lányomként határozza meg magát. Amikor Jézust
Úrnak szólítod, nem azt mondod: „Ő a tanító - én a diák vagyok."
Azt mondod: „Ő az Úr és én a rabszolga." Ezt jelenti önmagad
megtagadása.
Olvastam egy Dél-Amerikában, a mai Suriname területén szolgáló

misszionárius csoportról.
El akarták érni az evangéliummal egy közeli sziget lakóit. Ezeknek

a szigetlakoknak a nagy része rabszolga volt az ottani hatalmas
ültetvényeken. Az ültetvények tulajdonosai csak annyit engedtek meg
a rabszolgáknak, hogy más rabszolgákkal beszélgessenek. Nem volt
mód arra, hogy a misszionáriusok kapcsolatot teremtsenek velük.
Tehát ezt tették: eladták magukat rabszolgának. A trópusi éghajlat
kemény körülményei között rabszolgaként dolgozva sokakat elértek az
evangéliummal. Ez őrültségnek tűnik, de ez az, amit meg kell értened -
egyszerűen azzá lettek, amik már amúgy is voltak.
Jelentkezni rabszolgának
Amikor elfogadjuk a meghívást, hogy tagadjuk meg magunkat és
kövessük Jézust, a rabszolgái leszünk. Ez egy teljesen más módja
annak, ahogy a rabszolgaságot tekintjük. Úgy gondoljuk, hogy ez
valami, amibe belekényszerítenek, de Jézus meghív minket, hogy
tagadjuk meg magunkat. Miért akarna valaki egyáltalán rabszolga
lenni? Valójában ritka dolog, de az Ószövetségben olvashatunk
olyan emberekről, akik a rabszolgaságot választották. Őket szabad
akaratukból elkötelezett rabszolgáknak nevezték. Olyan emberek
voltak, akiket felszabadítottak hat év rabszolgaság után, de ők úgy
152
döntöttek, hogy rabszolgák akarnak maradni. Mózes 5. könyve 15.

részének 16. és 17. verse így magyarázza: „Ha pedig ezt mondja néked:
Nem megyek el tőled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy
jól van néki tenálad dolga: Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az
ajtóba; és legyen szolgáddá mindvégig.”
Az Újszövetség sok írója így nevezi meg magát. Önként lettek

rabszolgák. Lukács evangéliumának 1. részében, amikor Máriának hírül
adták, hogy világra hozza a Messiást, a 38. versben lejegyzett válasza
ez volt: „Az Úr szolgája vagyok." (EFO) Itt azonban a „rabszolga” szó
található.
Ha valaki úgy döntött, rabszolga lesz, ez a teljes önmegtagadás

cselekedete volt. Egy rabszolga minden jogát odaadta az urának.
Beleegyezett, hogy minden tulajdonát átadja neki. Nem választhatta
ki és nem dönthette el, hogy mi tartozik bele a megállapodásba. Nem
mondhatta: „Rabszolga leszek, de meg akarom tartani az autómat, és
minden második hétvégén pihenőnapra van szükségem. És kell egy
szoba kilátással." Ez nem volt alkuhelyzet. Egy rabszolga azt mondta:
„Mindenemet, amim van, mindent, ami vagyok, rád ruházok." Ezt akarta
Jézus a gazdag ifjútól.
De miért választaná egyáltalán bárki is, hogy rabszolga legyen? Ki

jelentkezik rabszolgának? Nos, megfigyelted Mózes 5. könyvének
15. részében, hogy mi motivált valakit arra, hogy a rabszolgaságot
válassza? Nézzük meg újból:
„Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tőled, mert szeret téged
és a te házadat, mivelhogy jól van néki tenálad dolga...”
A rabszolga éppen olyan őrültségnek tekinti, mint amilyennek mindenki

más számára tűnik, éppen olyan nevetségesnek, mint azok, akik nem
értik, de mégis a rabszolgaságot választja. Szereti a gazdáját, és
rádöbben, hogy jobb dolga van rabszolgaként.
Tehát szeretetből lettünk Jézus rabszolgái. Amikor végül mindent

alárendelünk, amink van, és amik vagyunk, a legkülönösebb dolgot
fedezzük fel. Csak akkor találjuk meg a szabadságot, ha Jézus
rabszolgái leszünk.
153
Úgy gondoljuk, hogy önmagunk megtagadása által kihagyunk valamit,

pedig épp az ellentéte az igazság. Máté evangéliuma 19. részében
Jézus arra hívta a gazdag ifjút, hogy mindent eladjon, és kövesse őt. Az
ifjú reakcióját a 22. versben olvashatjuk:
...szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt. (EFO)
Ez olyan különös megállapításnak tűnik. Szomorúan ment el, mert

gazdag volt. Pedig azért kellett volna szomorúnak lennie, mert a téves
utat választotta. Úgy gondolta, hogy minden vagyonának megtagadása
szomorúvá tenné, de az igazság az, hogy csak önmagunk megtagadása
által fedezzük fel valóban Krisztus követésének örömét.
Jézus arra hív, hogy tagadd meg magad. Arra hív, hogy rabszolga légy.
Rabszolgaként tudok mesélni az uramról. Az én uram gondoskodni
fog rólad. Övé a jószág az ezernyi hegyeken; így minden szükségedre
gondot visel. Az én uram megvédelmez. Megszólal, és még a szél és a
hullámok is engedelmeskednek neki. Az én uramnak megvan a hatalma,
hogy megbocsássa a bűnöket. Ha a bűn rabszolgasága összetörve és
megsebzetten hagyott, és ha darabokban van az életed, az én uram
összeszedi az életed darabkáit, és gyönyörű mozaikká illeszti össze.
Ha elfáradtál és kimerültél, az én uram megnyugvást ad azoknak, akik
fáradtak és meg vannak terhelve.
Még egy dolog. Amikor az én uram rabszolgája leszel, Ő a fiává vagy a

lányává tesz. A barátjának hív.
Lelkes rajongók helyett teljenek meg gyülekezeteink rabszolgákkal, akik

ügyesen álcázzák magukat mint igazgatók, területi képviselők, orvosok,
tanárok és diákok.
Van egy átruházási nyilatkozatnak nevezett jogi dokumentum. Akkor

használják, amikor egy személy átírja egy vagyonhoz vagy tulajdonhoz
fűződő minden jogát, amelyhez valaha köze volt. Amikor az átruházási
nyilatkozatot aláírja, akkor feladja minden igényét arra, amije valaha
volt. Minden jogát átengedi. Amikor Jézus arra hív minket, hogy
kövessük, az nem jár papírmunkával, de egy bizonyos fajta átruházó
nyilatkozatot vár tőlünk. Amikor úgy döntesz, hogy követed, akkor a
házadat, az autódat, a bankszámládat, az állásodat, a házasságodat,
154
a gyermekeidet, a jövődet és minden mást, amire valaha is igényt

tartottál, átírsz az Ő nevére. Nincs többé semmi jogod, és semmit
nem tarthatsz meg magadnak. Megtagadod önmagad, és aláírsz egy
átruházó nyilatkozatot az életedről.
Millard Fuller meséli, hogy 29 éves korára milliomos lett. Azt mondja,
hogy megvett a feleségének mindent, amit csak akart. Egy nap
azonban, amikor hazaért, egy írott üzenet várta a feleségétől azzal
a bejelentéssel, hogy elhagyta. Millard utánament. Egy New York-i
szállodában talált rá egy szombat este. Kora hajnalig beszélgettek. A
felesége kiöntötte a szívét, és megértette vele, hogy azok a dolgok,
amelyek társadalmunk szerint arra hivatottak, hogy kielégítsenek
minket, őt hidegen hagyták. A szíve üres volt, és a szelleme kiégett.
Belül halott volt, de újra élni akart. A hotelszobában az ágy mellett
térdelve Millard és Linda elhatározta, hogy mindenüket eladják, és
odaszentelik magukat a szegények felé való szolgálatra.
Mivel másnap vasárnap volt, megkeresték a legközelebbi baptista

gyülekezetei, elmentek az istentiszteletre, és hálát adtak Istennek
az új kezdetért. Megosztották a pásztorral, hogy mi történt velük,
és milyen döntést hoztak. Ironikus módon azt válaszolta nekik, hogy
nincs szükség ilyen radikális döntésre. Millard így mesélte: „A pásztor
azt felelte, hogy nem szükséges mindent feladnunk. Egyszerűen nem
értette, hogy nem a pénzt adjuk oda és azt, amit megvehetünk rajta.
Mindent odaadunk, és kész."
Millard és Linda létrehozott egy szervezetet, amelyről valószínűleg

hallottál már - Habitat fór Humanity.
Erről szól valójában a gazdag ifjú története. Nemcsak a pénz és

az általa megvehető dolgok odaadásáról, hanem mindennek az
odaadásáról. Pont. Ezt jelenti önmagad megtagadása, és Krisztus
követése.
155
története
Gary Polsgrove
„Bűnös."
A bírói emelvény előtt ülve sírni kezdtem. Hallottam, hogy a bíró

mond valamit a börtönbüntetésről, és még jobban zokogtam.
Egy rendőrtiszt megbilincselt, és elvitt a börtönbe. Az ott
töltött néhány nap alatt megpróbáltam kitalálni, mi történt az
életemmel.
Hogy jutottam ide? Pályafutásom csúcsára értem a UPS'

pilótájaként. Minden jól ment. Miután elhagytam a feleségemet
1993-ban, teljesen szabad lettem. Volt pénzem, barátnőim,
barátok, egy nagyszerű állás - minden, amit egy férfi akarhat. Az
életem arról szólt, hogy igent mondjak önmagámnak.
Aztán elkaptak a munkahelyemen, hogy repülőjegyeket lopok.

Egészen addig az estéig, amíg el nem bocsátottak, nem
tudtam, milyen sokat jelent az állásom. Aznap este, amikor
bementem, nemcsak a jelvényemet vették el - elvették az egész
személyazonosságomat. Ezek alatt az évek alatt hagytam,
hogy a munkám határozza meg, hogy ki vagyok. Állásom
elvesztésével úgy éreztem, mintha haldokolnék. Ez azonban nem
jelentette azt, hogy feladtam az életmódomat. A hozzám hasonló
keményfejű fickók nem egykönnyen szenvednek vereséget.
Munkanélküli lévén kezdtem elmaradni a gyerektartással.

Figyelmeztettek, hogy jobban teszem, ha fizetek, de az ítélet
előtt még azt gondoltam, érinthetetlen vagyok. Az a nap a
bíróságon egy hatalmas ébresztő volt.
* UPS (United Parcel Service) - csomagküldő szolgálat Amerikában (a fordító).
156
Börtönbüntetésem után egy rehabilitációs központban kaptam

szállást. Egy katonazsákból éltem. Megengedték, hogy
dolgozzak, de azt nem, hogy autót vezessek. Mindenhová
busszal jártam. Végül egy pékségben kötöttem ki. Néhány nap
múltán összefutottam néhány munkatársammal a UPS-ből. Le
sem tudom írni, milyen szégyent éreztem.
Tudom, hogy amit mondani akarok, annak nincs értelme, de ez

alatt az idő alatt, amikor minden halott volt, amiért dolgoztam,
és meghalt a régi életem, végül elkezdtem felfedezni az igazi
életet. Nem volt kihez fordulnom, ezért visszatértem ifjúságom
hitéhez. Elkezdtem őszintén imádkozni, és vigasztalást keresni a
Bibliában. Életemben először Jézus valósággá vált a számomra.
Elkezdtem nemet mondani magamnak, és igent mondani
Jézusnak.
Nem sokkal azután, hogy eljöttem a rehabilitációs központból,

találtam egy remek állást, és elkezdtem megmászni a vállalati
ranglétrát. Visszatért a sikerem. Féltem azonban, hogy visszajön
a régi énem is. Meg akartam győződni róla, hogy a régi
énem halott maradt. Térdre borultam, és kértem Istent, hogy
vezessen, és teljesen elköteleztem neki az életemet.
Ma is ugyanez az imádságom. Most a gyülekezetben fiatal

férfiakat mentorálok, akik szellemi útmutatást keresnek. Isten
fogta a hibáimat, és értékes eszközzé tette, hogy az általam
mentorált fiatalokat visszatartsa azoktól a hibáktól, amiket én
elkövettem. Bebörtönzött emberekkel is foglalkozom. Az lett a
szenvedélyem, hogy Isten reménységét és gyógyítását vigyem
ezeknek az embereknek az összetört életébe.
Egyedül Isten volt képes rá, hogy vegye ezt a zűrzavart, és

a kegyelem és megváltás üzenetévé formálja. A nevem Gary
Polsgrove, és nem pusztán rajongó vagyok.
157
11. fejezet
vedd fel
a keresztedet naponta! -
meghalni mindennap
Amikor huszonegy éves voltam, a feleségemmel a kaliforniai Los

Angeles megyébe költöztem, hogy elindítsunk egy új gyülekezetét. A
lehető legtöbbet olvastam a gyülekezetplántálásról, de nem volt benne
tapasztalatom, és meghaladta a képességeimet. Egy jegyzettömböt
töltöttem meg kérdésekkel arról, hogyan kezdjük el. Világosnak tűnt
a számomra, hogy ha az a cél, hogy egy új közösség sikeres legyen,
akkor ahhoz embereknek kell jönniük. Minél többen jönnek, annál
sikeresebb a gyülekezet: ez annyira nyilvánvaló egyenlet volt, hogy
megítélésem szerint valójában csak egy kérdést kellett megválaszolni:
Hogyan érhetem el, hogy a lehető legtöbb ember járjon ide?
A válasz keresése hamarosan elvezetett oda, hogy üzleti könyveket

olvassak, amelyek arról szóltak, hogyan add el a termékedet, és
hogyan vonzd a fogyasztókat. Végül anélkül, hogy tudatosan ilyen
döntést hoztam volna, úgy kezdtem el egy új gyülekezetei, ahogy az
ember egy új vállalkozásba fog.
Tudtam, hogy egy új üzlet elindításához fontos, hogy leüljünk, és
elkészítsünk egy üzleti tervet. A jó üzleti terv részeként pedig létre kell
hozni egy marketingtervet. A jó marketingstratégia pedig többek között
egy olyan jelmondatra és egy olyan lógóra támaszkodik, ami vonzza
a lehetséges fogyasztókat. Azt akarod, hogy lássák az emblémádat
és hallják a mottódat, és azt gondolják magukban, hogy „ez az, amit
keresek - a részese akarok lenni ennek".
159
A megfelelő mottó nemcsak eszébe juttatja a vásárlóknak a cégedet,

hanem vágyat is kialakít bennük a termékre. A cég jelképének vagy
lógójának emlékezetesnek és vonzónak kell lennie. Hadd mutassak
néhány példát a szlogenekre, te pedig próbáld meg kitalálni, melyik
cégé. Alul ellenőrizheted a válaszaidat:'
■ Csak a szádban olvad, nem a kezedben,

m Mert mindenhol ott vagyunk.
■ A vezetés élménye,
mJust dO it.
■ Csak megy és megy és megy...
■ Jó kezekben vagy.
Hogy sikerült? Megvan rá az esély, hogy a legtöbb vállalatot ismered,

és valamilyen módon már kapcsolatban vagy - vagy legalábbis
akarsz lenni - velük. Nemcsak a nevüket tudod; úgy tippelek, még a
cégeket jelképező szimbólumokat is le tudod rajzolni. Az emblémák a
beteljesülést, az örömöt, a megelégedettséget, a győzelmet, a stílust
és a pozíciót jelképezik. Ezek a cégek keményen dolgoztak, hogy
megalkossanak egy szlogent és egy lógót, amely tetszetős és a lehető
legtöbb embert vonzza.
Szem előtt tartva ezt, mit neveznél Krisztus követői jelmondatának és

szimbólumának? Jézus elénk tárja a Lukács 9:23-ban, amikor átadja
követésre szóló meghívóját.
Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő

keresztjét mindennap, és kövessen engem.
Krisztus követőinek mottóját így lehet pontosan megfogalmazni:
Gyere és halj meg.
Nos, ez legalább megragadja a figyelmet. Nem igazán az a fajta

szlogen, ami vonzza az embereket. Horrorfilmnek hangzik, amit
Halloween körül vetítenek. Nem egy olyan jelmondat, amihez özönlenek
* M & M 's / Visa / BM W / Nike / E n e rg iz e r / A lls ta te
160
vedd fel a keresztedet naponta! - meghalni mindennap
az emberek; inkább olyan, amitől elmenekülnek. Senki nem akar a

halálról beszélni. Még a „halál" szót sem szeretjük. Amikor valaki
meghal, azt mondjuk: „elköltözött/ előre m ent/ nincs már velünk/
beadta a kulcsot/ feldobta a talpát/ alulról szagolja az ibolyát/úszik a
halakkal”. A halál olyan végleges; olyan befejezett. Pontosan. Ahogy
Bonhoeffer megfogalmazza: „Amikor Krisztus elhív egy embert, arra
hívja el, hogy jöjjön és haljon meg.”
Krisztus követésének szimbóluma nem is lehetne más. A kereszt. A

kínzás és a halál eszköze képviseli Jézus követőit.
Úgy tűnik, vannak más választási lehetőségek, amelyek illenek

Jézushoz. Miért nem egy galamb? A békét fejezi ki. És mi a helyzet a
pásztorbottal? A védelem szimbóluma. Vagy a szivárvány; a reményt
és az ígéretet jelképezi. Miért választanánk két véres, egymáshoz
szegezett gerendát? Ha ügyfeleket akarsz vonzani, a valaha tervezett
talán legkegyetlenebb kivégzőeszköz nem valami jó kezdet.
Megpróbáltuk a legtöbbet kihozni belőle. Díszekké és ékszerekké

formáltuk. Azok számára azonban, akik hallották Jézus szavait
Lukács evangéliuma 9. részében, az a meghívás, hogy vegyék fel a
keresztjüket, sértő és visszataszító volt egyszerre.
A zsidóknak a kereszt egy olyan kivégzőeszköz volt, amellyel a rómaiak

rájuk kényszerítették az alávetettséget. A rómaiak hatalmának és
erejének jelképe volt. Időnként egy csoport zsidó lázadó felkelést
vezetett a római elnyomás ellen. A rómaiak keresztre feszítették a
lázadás résztvevőit, néha akár egyszerre kétezer embert is Palesztina
poros útjai mentén.
A kereszt a m e g a lá z ta tá s je lk é p e volt. Az ókorban a rómaiaknak
számtalan kivégzési módjuk volt. Tudták, hogyan kell nagyon olcsón
kivégezni az embereket. Némelyeket megégettek, míg másokat
megköveztek. Ismét másokat karddal öltek meg. Vagy egyszerűen
bürökből készült italt adtak a kivégzendő személynek. A keresztre
feszítéshez ezzel szemben négy katonára volt szükség és egy
századosra, aki felügyelte. Sokkal költségesebb volt. Akkor miért
a keresztre feszítés? Akkor alkalmazták ezt a módszert, amikor
nyilvánosan meg akarták alázni a keresztre feszítendő személyt.
161
Mindenkivel közölni akarták, hogy annak a személynek nincs hatalma,

és ő maga senki és semmi. A Szentírásban olvashatunk arról, hogyan
alázták meg és gúnyolták ki Jézust a katonák. Leköpdösték. A Biblia
megállapítása szerint mezítelenül feszítették keresztre. A Filippiekhez
írt levél 2. része azt mondja, hogy a követőknek ugyanazzal a lelkülettel
kell rendelkezniük, mint Jézus, aki semmivé tette magát. Itt van Jézus.
Ő a Teremtő, a Megváltó és a Királyok Királya. És Ő, akié minden,
semmivé tette magát. Ő, akinek a lába előtt hevert az egész világ, úgy
döntött, hogy eljön, és megmossa a világ lábát. Ha Őt akarjuk követni,
ez azt jelenti, hogy alázattal felvesszük a keresztet és megüresítjük
magunkat.
A kereszt a szenvedés jelképe volt. Mielőtt egy bűnözőt keresztre

feszítettek, általános volt a rómaiaknál, hogy megverték, úgy, ahogy
Jézust is. A megkorbácsoláshoz az embert megfosztották öltözékétől,
és a kezeit legtöbbször egy függőleges póznához kötözték. Az
alapgondolat az volt, hogy ezáltal a test erősen kifeszüljön, előkészítve
a korbácsütésekre. A rómaiak nem figyelték az ütések
N em számát; szakértő módon a halál szélére juttatták vele
h o rd o zh ato d az embereket. Miután a felismerhetetlenségig verték,
a k e re s z te t a római katonák az ember hátára tették a patibulumot,
szen ved és azaz a vízszintes keresztgerendát. Megtörtént, hogy
nélkül. néhány csigolya kimozdult a helyéről a korbácsolástól.
Ezt a kb. 55 kg súlyú gerendát a nyílt sebekre helyezték.
Nem csoda, hogy Jézus nagyon nehezen tudta hordozni a keresztet,
miközben ott botladozott a Via Dolorosa (a Szenvedés Útja) keskeny
sikátorain. A kereszt felvétele és Jézus követése fájdalommal és
szenvedéssel járhat, és fog is járni.
Nem hordozhatod a keresztet szenvedés nélkül.
A kereszt hordozásának nincs kényelmes módja; nem számít, hogyan

helyezed el. Gyakran beszélgetek olyan emberekkel, akiknek az a
meggyőződése, hogy egy kis szenvedés vagy fájdalom az életükben
annak a jele, hogy nem követik Jézust. Különben is, Jézusnak, Isten
Fiának a követése nem azt jelenti, hogy az életben minden simán megy?
Ez az ostoba tanítás, ami körbejár, annak bizonyítékaként mutat rá a
nehézségekre, hogy nem követed Jézust.
162
A bibliai valóság az, hogy amikor az emberek igent mondanak Jézus

követésére, beleegyeznek a kereszt hordozásába, az pedig időnként
fájdalmas.
Számos igehely van, amely nem csupán célozgat arra, hogy ha Jézust
követed, annak valamilyen ára van.
Lukács 6:22: Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és

kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint
gonoszt, az embernek Fiáért.
2Timótheus 3:12: De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus

Jézusban, üldöztetni fognak.
Filippi 1:29: Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak

hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette.
Ez a kérdés tart mostanában ébren: Valóban hordozom a keresztet,

ha nem jár szenvedéssel és áldozattal? Mikor volt utoljára, hogy Jézus
követése valamibe került neked? Mikor volt utoljára egy kapcsolatod
az ára? Mikor került utoljára az előléptetésedbe? Mikor V alób an
került utoljára a vakációdba? Mikor gúnyoltak ki utoljára h o rd o zo m
a hited miatt? Arról ne is beszéljünk, hogy az életünket a k e re s zte t,
fenyegetik... Mikor történt utoljára, hogy kihagytál egy ha nem já r
étkezést az evangélium kedvéért? Elmondhatod-e igazán, szen ved éssel
hogy hordozod a keresztet, ha nem kerül neked semmibe? és á ld o za tta l?
Állj meg egy pillanatra, és válaszolj erre a kérdésre
gondolatban! Mibe került neked? Ha nem jár vele áldozat, ha nem érzed
magad legalább egy kicsit kényelmetlenül, akkor jó esélye van annak,
hogy nem hordozod a keresztet.
Végül pedig a kereszt a halál jelképe volt. Amikor Jézus a Golgotára
ér, a koponya helyére, a katonák fogják a vízszintes gerendát, és
a függőlegeshez rögzítik, hogy keresztet alkosson. Jézus kezeit
a fához szegezik. Aztán a katonák a lábait szegezik a kereszthez.
Órákkal később lándzsát döfnek az oldalába, hogy meggyőződjenek a
haláláról. Jézus arra hívja a követőket, hogy meghaljanak önmaguknak.
Meghalunk a vágyainknak, a hobbijainknak és a terveinknek. Amikor
Jézus követőivé válunk, eljön számunkra a vég.
163
A kereszt minden másnál jobban jelképezte a halált. A keresztet hordozók

számára bizonyos a végeredmény. A „sétáló halott” egy olyan kifejezés,
amit néha a siralomházban lévő személyre használnak, és ez a kifejezés
bizonyára ráillik a keresztet hordozó követőkre is. Jézus fogja a saját
kora leglenézettebb és legmegvetettebb szimbólumát, és azt mondja:
„Ha követni akarsz, vedd fel.” Arra hív minket, hogy meghaljunk.
Jézus világossá teszi: az Ő követése azt jelenti, hogy felvesszük a
keresztet, és meghalunk önmagunknak. Ez az, amire elkötelezi magát
egy követő. Csak elképzelni tudom a kínos feszültséget, ahogy Jézus
a követői elé tárja ezt az elvárást. Sajnos sok gyülekezet döntött úgy,
hogy ez az üzenet túlságosan kényelmetlen, és a kereszt túlságosan
megbotránkoztató. Ennek eredményeként sok az olyan rajongó, aki
követőnek nevezi magát, de nem hordozza a keresztet.
Amikor elutaztam a városból, és a nyugati parton egy gyülekezetben
prédikáltam, odajött hozzám egy ember, és kifejezte aggodalmát,
mert a lánya egy ateista fiatalemberhez készült férjhez menni. Az
apa esedezett, hogy találkozzam leendő vejével. Megkaptam a
fiatalember mobilszámát, és felhívtam, miközben visszamentem a
hotelbe. Megmondtam, hogy ki vagyok, és megkérdeztem, hogy együtt
ebédelhetnénk-e másnap, mielőtt felszáll a repülőm. Meglepetésemre
beleegyezett. Egy ateistával együtt ebédelő pásztor: ez úgy hangzik,
mint egy vicc első mondata, de rögtön jóhkijöttünk egymással. Több
órán át beszélgettünk, és miután elmondta a történetét, elé tártam
az evangéliumot. Amit mondtam, annak nagy részét most hallotta
először. Az ebéd végén együtt imádkoztunk, megbánta a bűneit,
és megvallotta, hogy hiszi, hogy Jézus Isten Fia. Megadtam neki a
mobilszámomat, és a helyi pásztorhoz irányítottam. Elámultam, hogy
Isten pont a megfelelő időben keresztezte az utunkat. Nagyjából hat
hét múlva felvillanyozott a beszélgetés a gyülekezet pásztorával,
mivel azt hallottam, hogy ennek a fiatalembernek a hite és Krisztus
iránti elkötelezettsége gyorsan növekedett. Több mint egy évig nem
hallottam felőle. Aztán egy nap csengett a telefonom, és ő volt a vonal
másik végén. Elmesélte, hogy nyolc hónapja nősült meg, és jól mennek
a dolgok. Aztán elkezdte magyarázni, hogy az apósa haragudott rá,
és meg akarta kérdezni tőlem, hogy mit tegyen. Az apósa úgy érezte,
hogy vissza kellene vennie a hitéből. Láthatóan komolyan vette Isten
164
Igéjét a tizedfizetés területén, az apósa pedig úgy vélte, jobb lenne

azt a pénzt félretenni egy házra. Kifejezte rosszallását amiatt, hogy
a fiatalember úgy döntött, nem fog vasárnap dolgozni, hogy el tudjon
menni istentiszteletre. Az apósa azt is mondta neki: „Igazán örülök,
hogy keresztény lettél, de Jézus soha nem akarta, hogy fanatikus légy."
Más szavakkal: Örülök, hogy követed Jézust, de miért nem teszed le a

keresztet?Jézus egyértelművé teszi, hogy ha követed Őt, a Via Dolorosa
az az út, amelyen jársz.
A történelem és az egyházi hagyomány elmondja nekünk, hogy

sokan azok közül, akik követték Jézust, amikor itt járt a Földön, azon
az úton végezték. A hagyomány szerint Mátét karddal végezték ki
Etiópiában. Márk az egyiptomi Alexandriában halt meg, miután lovakkal
vonszoltatták végig a testét az utcákon. Lukácsot felakasztották
Görögországban. Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre. Tamást
dárdával szúrták le Indiában egy missziós út során. Júdást, Jézus
testvérét nyíllal ölték meg, miután nem volt hajlandó Krisztusba vetett
hitét megtagadni. Jakabot lefejezték Jeruzsálemben.
A Jézus követésére vonatkozó döntés egyben azt is jelenti, hogy

meghalsz önmagadnak.
Snuggie-teológia
Állítsd szembe a kereszt szimbólumát a kényelem szeretetével!
Legtöbbünk arra fordítja az idejét és anyagi forrásait, hogy a lehető
legkomfortosabbá tegye az életét. Természettől fogva kényelem
keresők vagyunk, és nem kereszthordozók. Szeretjük a kényelmes, puha
kanapékat, a countryklubot, a napi gyógyfürdő-szolgáltatásokat és a
Snuggie-t. Láttad már a Snuggie-reklámot? A Snuggie egy takaró ujjakkal.
Először nevetséges ötletnek tartottam. Minél többet láttam azonban a
reklámot, annál jobban akartam egyet. Amikor a feleségem megkérdezte,
mit szeretnék Valentin-napra, magam is meglepődtem, hogy milyen
szavak jöttek ki a számon. Azt válaszoltam: - Egy Snuggie-t akarok.
Ez egy olyan mondat, amit felnőttként soha nem tervezel kimondani.

Izgatott voltam az ujjas takaró miatt. Amikor végül megérkezett,
magamra vettem, és azt gondoltam: „Várjunk csak egy kicsit, nekem
165
már van egy ilyenem. Ez csak egy fürdőköpeny, aminek az elejét

veszed hátra.” Állítsd szembe a Snuggie képét a keresztével. Az
egyik a nyugalmat és a kényelmet fejezi ki; a másik a fájdalmat és az
áldozatot. Nem meglepő, hogy több mint húszmillió Snuggie-t adtak
el. Sajnos sok gyülekezet Snuggie-teológiát fejlesztett ki, amikor
megpróbálják a lehető legnagyobb kényelmet biztosítani mindenkinek.
A Snuggie-teológia egészséget és gazdagságot ígér mindenkinek, aki
követi Jézust. A kereszt hordozása helyett luxusautót és gyönyörű
otthont ígérnek. Meglehet, hogy az üzenetet a Bibliából hirdetik a
gyülekezetben, de bizonyos részeket kihagynak, és ha körülnézel,
lefogadom, hogy nem látsz egy keresztet sem az épületben.
Akkor kezded látni a Snuggie-teológia következményeit, amikor
valakinek az egészségi állapota rosszabbra fordul, vagy az anyagi
helyzete zavarossá válik. Az emberek elkezdik kérdőre vonni Istent,
mert a nekik hirdetett evangélium szerint Isten nem tartja be a
megállapodás rá eső részét. A gyülekezetünk egyik presbitere egyetlen
mondatban összefoglalta, hogy mi történik. Azt mondta: „Amivel
megnyered az embereket, azonos azzal, aminek a számára megnyered
őket." Ha Snuggie-teológiával nyerjük meg őket, nem fognak örülni,
amikor azt mondjuk, hogy vegyék fel a keresztet.
Hadd mutassak egy példát arra, hogyan működik ez! Olvastam egy
hirdetést, amelyben valaki el akart adni egy autót. A következőképpen
szólt:
Ez az autó jól működik, és a gumiabroncsok is viszonylag újak, de ennyi
az összes. Nincs benne rádió, nehezen gyorsul, a kuplung beragad, a
motorháztető kitámasztó rúdja nem működik (bottal kell kitámasztani),
átlagosan 16-25 litert fogyaszt 100 kilométeren. Összességében
véve ez egy amerikai autó, amely akkor készült, amikor az amerikai
gépkocsikat NAGYON rosszul építették. Csak azért említettem a
fentiekben 500 dollárt az áraként, mert minden barátom azt mondja,
hogy egy működő autónak legalább 500 dollárt KELL érnie. Szerintem
alkudhatunk, hogy lejjebb vigyem az árat.
Ugyanannak az autónak azonban lehet egy sokkal tetszetősebb hirdetése:
Ennek az autónak a majdnem teljesen új gumikkal nagyon jó az
úttartása. A rendelkezésre álló szabad hely lehetővé teszi az Ön által
166
kiválasztott sztereó berendezés beszerelését. Ezzel a gyorsulással nem

kell aggódnia, hogy megállítják. Külön költség nélkül jár az autóhoz egy
speciális rúd is, amellyel kényelmesen kitámasztható a motorháztető.
Ha megveszi ezt az amerikai gyártmányú gépkocsit, azzal támogatja
országunkat és szabadságunkat. Áron alul eladó, csak 499.99 dollárért.
Sok igehirdetést így adnak elő. Úgy vélem, számos jó szándékú

prédikátor a Snuggie-teológiát alkalmazza, amikor a gyülekezet létszáma
eléri a néhány száz főt, és hihetetlen nyomást éreznek a növekedésre.
A látogatottság nem olyan, mint amit reméltek, az adományok pedig
csökkennek. Már azelőtt, hogy egyáltalán felismernék a történteket, a
sikert nem Isten Igéje iránti hűségük alapján mérik fel, hanem a hétvégi
statisztikák alapján. így a prédikációkat sterilizálják. Átszerkesztik
az Igét. Eltakarják a keresztet. Az igehirdetések gyakran szólnak a
megváltásról, de az önátadásról soha. Sokszor a bűnbocsánatról, de
soha a bűnbánatról. Gyakran az életről, de soha a halálról.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de személyes tapasztalatból

tudom. Prédikátorként az ember túl könnyen kapja azon magát, hogy
a Bibliának csak a népszerűbb részeit mutatja be. Azokat a részeket,
amelyekről azt gondoljuk, hogy nem lenne túl kedvező a fogadtatása,
szépirodalmi nyelvezetbe burkoljuk, hogy megkíséreljük elvenni belőle a
megbotránkoztatást. Isten Igéjének megalkuvás nélküli és cenzúrázatlan
igazságai helyett az emberek egy semlegesített és ínyükre való
verziót kapnak. Ezáltal megfosztjuk az evangéliumot az erejétől és az
embereket attól az élettől, amit Isten szánt nekik.
Emlékszel egy Róbert Courtney nevű gyógyszerész ítéletének a

történetére az újságokban? Azért ítélték el, mert haszonszerzés
céljából manipulálta a rákbetegek gyógyszeres adagját. Egy nagyjából
kilencéves időszak alatt 4200 beteget érintően hozzávetőlegesen
98 000 adag gyógyszert hígított fel. Legalább tizenhét rákbeteg
halt meg, miután csökkentett kemoterápiás kezelést kapott. Róbert
19 millió dollárt keresett a csalással. Harminc év börtönbüntetésre
ítélték. Egy embert azzal a felelősséggel bíztak meg, hogy életmentő
gyógykezelésben részesítse a betegeket; de a személyes haszon
érdekében olyan szintre csökkentette a hatóanyagot, amely nem
segített rajtuk.
167
Ez a történet leírja azt, amiben sok prédikátor - köztük én is - időnként

bűnös. Talán nem önző okokból, de a végeredmény ugyanaz. A tét
pedig valójában még nagyobb.
Jézus nem azért jött a Földre, hogy jobban viselkedj, hogy kiigazítsa
a személyiségedet, finomhangolást végezzen a modorodon, vagy
lecsiszolja az érdes felületeket. Még csak nem is azért jött, hogy
megváltoztasson. Az evangélium igazsága az, hogy Jézus azért jött,
hogy meghalj.
Keresztény vagyok! (Mere Christianity) című könyvében C. S. Lewis így

fogalmazza meg:
Krisztus azt mondja: „Adjatok nekem mindent! Nem akarok olyan sokat
az időtökből, pénzetekből, munkátokból: én benneteket akarlak. Nem
azért jöttem, hogy természetes éneteket gyötörjem, hanem azért, hogy
azt megöljem. A félmegoldások nem jók. Nem itt vagy ott akarok egy-
egy ágat lemetszeni; az egész fát ki akarom vágni. Nem akarom a fogat
fúrni, tömni vagy koronát tenni rá; ki akarom húzni.”'1
A jelmondat az, hogy „halj meg naponta”, és a szimbólum a kereszt. Ez

egy olyan üzenet, amit egy barátom hiányolt. Mostanában arról mesélt
nekem, hogyan lett keresztény. Valaki odament hozzá és azt kérdezte:
- Ha ma este meghalnál, tudod, hová kerülnél? - A barátom egy kicsit
nyugtalan lett a kérdéstől, beszélgetett azzal a személlyel, és még
azon az estén elfogadta Jézust Megváltójaként. Élvezettel hallgattam
a történetet, de a barátom azt mondta: - A probléma az, hogy én nem
haltam meg aznap este. - Nem teljesen értettem, mit akar ez jelenteni,
így elmondta, hogy jó lett volna, ha egy másik kérdést is feltesz neki
az a fickó. A barátom elmagyarázta, hogy amikor elfogadta Krisztust,
tudta, ha meghal, örök életet kap - de senki nem mondta neki, hogy
amikor elfogadta Krisztust, akkor döntést hozott arról, hogy akkor
rögtön meghal. Megértette azt az üzenetet, hogy amikor majd meghal,
a mennybe jut, hogy Istennel legyen, de tíz évvel később értette meg,
hogy a halál a döntés pillanatában elkezdődik.
Kivettem a részem a halottak körüli szolgálatból. Ott voltam a

szobában, mielőtt a halottkém bejött. Ott ültem a családdal, amikor
a férj és apa utolsót lélegzett. Sok nyitott koporsó mellett álltam,
168
v e d d fe l a k e r e s z te d e t n a p o n ta ! - m e g h a ln i m in d e n n a p
amikor a család és a barátok búcsúzni jöttek. Nem akarok faragatlan

lenni, de észrevettem valamit a halottakkal kapcsolatban. Úgy tűnik, a
halottak nem igazán törődnek azzal, hogy mások mit gondolnak róluk.
Nem érdekli őket, hogy milyen szép a ruhájuk. Nem bonyolódnak bele,
hogy mennyi pénz van a számlájukon. A halottak nem gondolkodnak
azon, hogy előléptessék őket. Az a lényeg, hogy a halál önmagad
végső alárendelése, és mindenedé, amid van. Amikor halott vagy, nem
foglalkozol többé az életeddel.
A halált választani
Amikor Jézus arra hív minket, hogy kövessük, azt mondja: „Vedd fel a
keresztedet...” A „vedd” szó arra utal, hogy a meghalás egy döntés,
amit meghozunk. Általában nem így gondolunk a halálra. Azt gondoljuk,
hogy olyasmi, amit nem mi választunk; az akaratunk ellenére történik.
A tudósok azt mondják, hogy mindegyikünkben benne van a „túlélési
ösztön”. Amikor fenyegetve érezzük az életünket, az önfenntartás
ösztöne a végletekig elvisz minket. Ezért van, hogy a Gyere és halj
meg! jelmondat és a kereszt szimbóluma nemcsak a hagyományos
kultúrával, hanem ösztöneinkkel is ellentétes. A halállal kapcsolatban
semminek nincs értelme, és semmi nem tűnik jónak. Szemben áll
túlélési ösztönünkkel.
Amikor gyerekként általános iskolába jártam, a szünetben a sokak

által ismert „A hegy királya" nevű játékot játszottuk. Volt egy kis domb
az iskola mögött. A fiúk lökdösték és taszigálták egymást, és az a
személy volt a király, aki a dombtetőn állt, amikor a szünet végén
elhangzott a sípszó. Bocsássatok meg, amiért egy kicsit büszke vagyok
negyedikes teljesítményemre, de vitathatatlanul én voltam a király a
játékban. Jelentős előnnyel rendelkeztem, mivel elég korán elkezdtem
nőni, és akkora voltam, mint most. Szerettem király lenni. Ott voltam a
dombtetőn, míg mindenki más a porban feküdt.
Emlékszem, egy nap jött egy új diák az osztályba. Nagyobb és

magasabb volt nálam... ráadásul lány. Először nem ijedtem meg,
mert azt gondoltam: „Melyik lány akarna egyáltalán »A hegy királya«
játékok játszani?" De látnotok kellett volna Barbarát. Cowboycsizmát
hordott. Az első nap a szünetben láttam, ahogy köpött egyet, és ez
nem volt jó jel. Akkor kezdtem aggódni amiatt, hogy a hegy királyaként
169
m e g h ív á s J é z u s k ö v e té s é re (n y e rs v á lto z a t)
uralkodhatok továbbra is, amikor Barbara megette a ragasztót

a rajzórán. Természetesen aznap a szünetben részt akart venni
„A hegy királya” játékban. Utólag könnyű bölcsnek lenni; világosan
megállapíthattunk volna egy „lányoknak tilos" szabályt, de akkor már
túl késő volt. Barbara jól belenyomta a csizmáját a földbe, köpött
egyet, és utánam jött. Amikor aznap elhangzott a sípszó, új királya...
vagy inkább királynője volt a hegynek. Egy lány fosztott meg a tróntól.
Borzalmas érzés volt. Bementem az iskolatitkárhoz, és azt mondtam,
hogy nem érzem jól magam. Édesanyám értem jött, összeszedett, és
hazamehettem arra a napra.
Soha nem döntünk úgy, hogy kisebbé tesszük magunkat. Harcolunk, és
foggal-körömmel felkapaszkodunk a csúcsra. Ha lent találjuk magunkat,
az csak amiatt van, hogy belekényszerítettek minket abba a pozícióba.
Önként soha nem mondunk le királyi címünkről. Amikor azonban a
Királyok Királya meghalt a Kálvária nevű hegyen, követendő példát
mutatott nekünk.
A „keresztet hordozni" kifejezés a köznapi nyelv részévé vált. Ez

egy olyan szólás, amit akkor használunk, amikor erőpróbát jelentő
körülmények közé kerülünk, vagy felelősséget helyeznek ránk akaratunk
ellenére. Krisztus követőjére nem kényszerítik rá a keresztet, hanem ő
maga veszi fel. Jézus példát mutat. János evangéliuma 10. részének 18.
versében így szól: „ Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le
azt én magamtól."
Meghalni mindennap
Jézus elhív, hogy „vedd fel a keresztedet...” Gyakran ennyiben hagyjuk
a meghívását. A következő szó azonban mindent megváltoztat. Ez a
szó: „naponként.” „...vedd fel a keresztedet naponként..." Mindennap
meghozzuk a döntést, hogy meghalunk önmagunknak, és élünk
Krisztusnak. Meghalni önmagunknak nem egy egyszeri döntés. Ez egy
olyan döntés, amit mindennap meghozunk. Ez a meghalás legnehezebb
része.
Gondolj úgy az életedre, mint egy százdolláros bankjegyre. Legtöbben

azt gondoljuk, hogy az önmagunknak való meghalás egy nagy pillanat,
amikor átadjuk a százdollárosunkat. Nem akarom levonni annak
170
a pillanatnak az értékét. Az üdvösség pillanata a legfontosabb az

életedben. Ha azonban Jézus követését egy egyszeri döntésként látod,
az olyan, mintha azt mondanád az esküvőd után, hogy „most, miután
házas vagyok, térjünk vissza a megszokott élethez". Férjnek vagy
feleségnek lenni többet jelent, mint egy esküvői ceremóniát. Ahelyett,
hogy egy százdolláros bankjegyként gondolunk az életünkre, amit
odaadunk Istennek, és ezzel vége, gondoljunk rá úgy, hogy átadjuk
Istennek a százdollárost, Ő elfogadja, de azt mondja: „Ez az enyém, de
azt akarom, hogy váltsd be aprópénzre, és egyesével add nekem vissza
naponta.” Ez egy naponkénti meghalás.
Milyen mindennap meghalni? Nos, ha ma meghalsz önmagadnak, lehet,

hogy ez azt jelenti, hogy azzal töltőd az ebédidődet, hogy ételt osztasz
egy hajléktalanszállón az utcában, nem messze az irodádtól. Az is
előfordulhat, hogy amikor legközelebb beszélgetsz a szomszédoddal,
ahelyett, hogy kerülnéd a kockázatot és megőriznéd a biztonságodat,
beleviszed Jézust a társalgásba. Lehet az is meghalás önmagad
számára, hogy megváltoztatod a nyaralási terveidet, és ahelyett,
hogy az idén Disneylandbe vinnéd a gyerekeidet, elviszed őket a
Dominikai Köztársaságba, és önkéntesként szolgáltok az étkeztető
központokban, ahova több száz gyerek jön napi egyetlen ételadagjáért.
Azt is jelentheti, hogy amikor elmégy az otthonodban lévő üres szoba
mellett, megkérdezed Istentől, hogy van-e olyan árva egy másik
országban, akinek abban az ágyban kellene aludnia. Az, hogy meghalsz
önmagadnak, talán arra vonatkozik, hogy önzetlenül szereted a
társadat, aki hűtlenül megcsalt abban a házasságban, amire sóvárogva
vágytál. Miért nem nyomod meg a szünet-gombot egy pillanatra, és
miért nem írsz le néhány lehetőséget, hogyan hordozhatod a keresztet,
és hogyan halhatsz meg önmagadnak ma?
Igazából csak a naponkénti meghalás által vagyunk képesek követni

egyáltalán Jézust. Sok ember csalódik Jézus követésére irányuló
erőfeszítéseiben. Olyan keményen próbálkoznak, ahogy csak tudnak,
171
és nem értik, miért olyan nehéz, vagy miért ilyen állhatatlanok. Valaki
egy e-mailt küldött nekem, amely így szól: „Nagyon köszönöm a
hozzám intézett kihívást, hogy rajongóból követővé váljak. Mindennap
megpróbálom, hogy Jézus követője legyek." Nagyra értékeltem,
de azt már most megmondhatom, hogy ez az ember kudarcot fog
vallani, mert „mindennap megpróbálni" nem elég. Ha csak egy szót
megváltoztathatnék abban az e-mailben, az mindent megváltoztatna,
így kellene szólnia: „Nagyon köszönöm a hozzám intézett kihívást, hogy
rajongóból követővé váljak. Mindennap meghalok, hogy Jézus követője
legyek."
A dolgozószobámban, ahol minden reggel letérdelek és alárendelem

magam Jézusnak, két szót festettem a falra. Ezek Pál szavai a
Korinthusiakhoz írt első levél 15. részének 31. verséből. így szól:
Naponként meghalok. (Kecskeméthy István fordítása)
Ez a kereszt hordozásának legnehezebb része... naponként. Jézus az

Ő kegyelméből minden reggel arra hív, hogy felvegyem a keresztet,
és meghaljak. Ez az egyetlen módja annak, hogy aznap kövessem Őt.
Minden reggel visszamászunk az oltárhoz, és meghalunk önmagunknak.
Ez Jézus meghívója Lukács evangéliuma 9. részének 23. versében; de
nézzük meg, mit mond pont a következő versben:
Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az
ő életét énérettem, az megtartja azt.
Csak úgy találjuk meg igazán az életet, ha meghalunk önmagunk

számára. Akkor találjuk meg a valódi életet Krisztusban, amikor végül
elengedjük az életünket. Azok, akik közületek megtapasztalták ezt,
értik, hogy mit mond Jézus. Néhány rajongó számára ennek nincs
semmi értelme. Ami azt illeti, Pál így írt az lKorinthus 1:18-ban...
Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek;

de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.
A Contemporary English Version bibliafordítás így adja vissza:

„A keresztről szóló üzenetnek nincs semmi értelme...” Meghalni
önmagadnak: ennek nincs értelme egy rajongó számára, de a
172
követő megérti, hogy a meghalás a valódi élet titka. Ezért éneklünk a

csodálatos keresztről.
A kereszt, amely a vereséget jelképezte - egy követő számára a

győzelem szimbóluma.
A kereszt, amely a bűntudatot jelképezte - egy követő számára a

kegyelem szimbóluma.
A kereszt, amely a kárhoztatást jelképezte - egy követő számára a

szabadság szimbóluma.
A kereszt, amely a fájdalmat és a szenvedést jelképezte - egy követő

számára a gyógyulás és a remény szimbóluma.
A kereszt, amely a halált jelképezte - egy követő számára az élet

szimbóluma.
A kereszt talán nem vonzó, de egy követő számára gyönyörű.
Felvenni a keresztet és meghalni önmagam számára kínzásnak hangzik.

Azt gondoljuk, hogy ilyen döntés boldogtalanná tenne minket. Ezt jelenti
Jézus követése? Minden reggel felébredünk, és elkötelezzük magunkat
a boldogtalanságnak? Annak azonban, hogy meghalunk önmagunknak,
és teljesen alárendeljük magunkat Neki, van egy meglepő mellékhatása:
felfedezzük az igazi életet. Ironikus módon rájövünk, hogy önmagunk
feladása olyan életet eredményez, amit mindig is annyira akartunk.
története
Ron Harshfield
„Már nem lélegzett.”
Néha a legegyszerűbb magyarázat dönt le a lábadról. Bizonyára

van alaposabb indoklás arra, hogy mi történt a feleségemmel, de
173
végül is ez történt. Táncolt, és egyszerűen megszűnt lélegezni. A

halála engem is megölt.
Ittam, hogy megbirkózzak a hiányával. A Hadley család ismert

engem és a feleségemet, és gyakran hívtak a gyülekezetbe.
Soha nem fogtam őket a szavukon. Továbbra is csak ittam.
Egyik éjjel olyan részeg és depressziós voltam, hogy kimentem a
bárból, beszálltam a kocsimba, felkaptam egy pisztolyt, és főbe
lőttem magam. Tudom, mit gondolsz; itt kellene a történetnek
véget érnie. Aznap este meg kellett volna halnom.
Emlékszem, hogy a kórházban ébredtem fel. Megtudtam, hogy

a műtét során kétszer állt le a szívem. Még azt is elmondták,
hogy hívtak egy papot, hogy feladja nekem az utolsó kenetet.
Valahogy mégis túléltem. Hadley-ék egész idő alatt imádkoztak
értem. Még a bibliakörüket is megkérték, hogy imádkozzon
értem.
Miután kijöttem a kórházból, Hadley-ék újból meghívtak. Magam

is alig hittem a fülemnek: azt mondtam nekik, hogy szívesen
elmennék. Elmentem a bibliaórájukra, és találkoztam azokkal
az emberekkel, akik imádkoztak a felépülésemért. Hirtelen már
nem éreztem magam annyira magányosnak. Itt voltak azok az
emberek, akik hajlandóak voltak imádkozni értem, amikor még
nem is ismertek. Úgy bántak velem, mint családtaggal, anélkül,
hogy előzőleg találkoztunk volna. Világossá vált, hogy ha tovább
akarok lépni az életemben, szükségem van olyan emberekre
körülöttem, akik ismerik Jézust. Sőt mi több, szükségem volt
arra, hogy megismerjem Jézust. Az a fajta szeretet az Övé,
amely túljuttatja az embert bármilyen mélyponton, amit az élet
hozhat. Majdnem elvesztettem az életemet, de Jézus értem adta
az Övét. Most azzal kezdem minden napomat, hogy elveszítem
az életem Jézusért. A nevem Ron Harshfield, és nem pusztán
rajongó vagyok.
174
harmadik rész
Jézus követése
bárhová,
bármikor, bármit.
12. fejezet
bárhová.
m it s z ó ls z a h h o z ,
h o g y „o d a "?
Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő

keresztjét mindennap, és kövessen engem. (Lukács 9:23)
Amikor Jézusnak ezt a meghívását olvassuk, hajlamosak vagyunk költői

megfogalmazásként értelmezni. Még ha szóról szóra elemezzük is,
a hívás drámai és radikális természete érzelmi reakciót válthat ki. Ha
azonban átléped a vonalat, és elkötelezed magad követőként, fontos
megértened és átgondolnod a személyesebb és gyakorlatiasabb
vonatkozását.
Lukács evangéliuma 9. részének a végén, miután Jézus felhívást intéz

a követésére, három emberrel találkozunk, akik kezdetben látszólag
lelkesednek azért, hogy követők legyenek.
Mégis, amint felfogják, hogyan befolyásolja majd egyéni helyzetüket

Jézus követése, elkezdenek kifogást keresni. Ahogy megpróbálnak
alkudozni a Jézus iránti elkötelezettségük feltételeiről, világossá válik,
hogy igazából csak rajongók.
Az első rajongóval az 57. versben találkozunk. Közeledik Jézushoz és
tanítványaihoz:
Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova

mégy! (RÚF)
Ezek a szavak minden bizonnyal lenyűgözőnek hangzanak. Úgy tűnik,

megértette, mit keres Jézus. A megfelelő szavakat tudja mondani.
177
J é z u s k ö v e té s e - b á rh o v á , b á rm ik o r, b á rm it.
Jézus iránti elkötelezettségét kijelentve így szól: - Követlek téged,

bárhová mégy.
Bárhová. Követőnek hangzik. Nincsenek korlátozások. Nincsenek

kötöttségek. Nincsenek határok. Bárhová. Nézzük meg az 58. verset:
Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi

madaraknak fészkük; de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.
(RÚF)
Jézus odafordul ehhez az emberhez, és elgondolásom szerint egy finom

mosollyal az arcán így szól: - Hé, haver, hajléktalan vagyok. - Úgy
vélem, ez a kijelentés gyakran hiúsította meg a megállapodást sok
leendő követő számára. Jézus kezdettől fogva egyértelművé teszi, hogy
követése nem azt jelenti, hogy városról városra járnak, a Ritz Hotelben
szállnak meg, és szobaszervizt rendelnek.
A férfi azt mondja: „Követlek bárhová.” Jézus pedig rámutat arra a

helyre, amely fenyegetést jelent ennek az embernek a kényelmére és
biztonságára, és azt kérdezi: - Mit szólsz ahhoz, hogy „oda"? - Azzal a
benyomással maradunk itt, hogy ez a követőjelölt gyorsan visszavonta
ajánlatát: - Azt mondtam: „bárhová"? Ezt inkább költői kifejezésként
értettem. Átvitt értelemben szólva „bárhová” követlek.
Sokkal könnyebb Jézus követéséről beszélni, amikor egy általános

megállapítást teszel konkrét elkötelezettség nélkül. Jézus követésének
legnyilvánvalóbb és legalapvetőbb meghatározása azonban azt jelenti,
hogy néhány jelentős változtatást kell tenni az életünkben. Jézus
követése szó szerint azt jelenti, hogy oda mégy, ahová Jézus megy.
Amikor így gondolsz rá, hirtelen ezeknek a költői kifejezéseknek óriási
jelentőségük támad.
Prédikátor gyermekeként nőttem fel. Apám gyakran tartott

hagyományos evangélizációkat különböző gyülekezetekben, és magával
vitt engem is. Minden este, amikor befejezte a prédikációt, ugyanazt
a hívogató éneket vette elő: „Mindent átadok neked" (I Surrender All).
Az emberek sokszor előrejöttek az ének alatt, és kifejezték Jézusba
mint Urukba és Megváltójukba vetett hitüket. Ezt az éneket oda-vissza
ismertem már: „Jézusnak mindent átadok; alázattal lábához borulok.
178
b á rh o v á , m it s z ó ls z a h h o z , h o g y „o d a "?
Minden világi örömöt elhagyok; vágy engem, Jézus, végy most. Mindent
átadok.” Tízéves lehettem, amikor az egyik este, mialatt elhangzott ez
az ének, úgy döntöttem, hogy mindent átadok. A szívem kalapált. A
kezem izzadt. A gyomrom görcsben volt. Végül kiléptem a sorok közül,
és előrementem. Apám ott állt, és várta, hogy beszéljen bárkivel, aki
dönt. Odaálltam mellé, és a gyülekezettel együtt énekeltem az utolsó
szavakat: „Mindent átadok. Neked, áldott Megváltóm, mindent átadok.”
De ahogy idősebb lettem, nem így tettem. Egy dolog volt az általános
elkötelezettség kifejezéseként énekelni azokat a szavakat, de amikor
konkrétan arról volt szó, hogy mindent alárendeljek, az életemmel
nem azt énekeltem, hogy „mindent átadok", hanem azt, hogy „néhány
dolgot átadok". Nem rendeltem neki alá a büszkeségemet, és gyakran
inkább az a vágy motivált, hogy lenyűgözzem az embereket, nem
pedig az, hogy Istent dicsőítsem. Nem adtam át a terveimet: szívesen
vettem, hogy Isten velem jön, de azt tettem, amit én akartam. Szívesen
láttam Őt a másodpilóta helyén, de jó szorosan a kezemben tartottam
az irányítást. Nem adtam át önző vágyaimat. Nem rendeltem alá
kéjsóvár gondolataimat. Nem rendeltem alá szórakozási formáimat; azt
néztem, amit akartam, és azt hallgattam, amit akartam. Nem adtam
át a pénzemet: Isten a maradékot kapta. Nem rendeltem alá az időmet
Istennek. Kezdetben nem adtam át neki a házasságomat. A feleségem
nem mondaná, de gúnyos és önző voltam.' Nem rendeltem alá mindent.
Ehhez az emberhez hasonlóan talán mi is gyorsan azt mondjuk

Jézusnak: „Követlek bárhová..."De mozduljunk el az általánostól a
konkrétabb felé. Melyik az az egy terület, ahol a legnehezebbnek találod
Jézus követését? Ha azt mondod Jézusnak: „bárhová”, szerinted melyik
az a hely, amire rámutatna, és azt kérdezné: „És oda?"
Bárhová? Mit szólsz a saját otthonodhoz? Van arra hajlandóságunk,
hogy hordozzuk a keresztet és kövessük Jézust, de mielőtt bemegyünk
a saját házunk ajtaján, kinn hagyjuk a keresztet a verandán. Önmagad
alárendelése helyett kiállsz a jogaidért. Szolgálat helyett csak üldögélsz.
Ahelyett, hogy türelmes lennél, követelőzöl. Ahelyett, hogy bátorítást

adnál, folyton kritizálsz.
* Rendben van, lehet, hogy mondaná.
179
Ahelyett, hogy szellemi vezető lennél, passzív és közönyös vagy az

otthonodban. Szóval mit szólsz ahhoz, hogy oda?
Bárhová? Mit szólsz a munkahelyedhez? Minden hétköznap reggel 9-kor

sok rajongót láthatsz kiszállni az autójából, aki azt mondja Jézusnak:
„Várj itt! 5 óra körül visszajövök érted.” Amikor bejelentkeznek a
munkába, kijelentkeznek Jézus követéséből:
Azzal igazolod a kapzsiságot, hogy ambíciónak nevezed.
A becstelenséget azzal ésszerűsíted, hogy furfangos üzletnek hívod.
A munkahelyeden hallgatsz a hitedről, és azt mondod, ez tolerancia.
Kaptam egy e-mailt egy hölgytől, aki arra kért, hogy imádkozzam
érte, mert komolyan akarja venni azt a kihívást, hogy bárhová kövesse
Jézust. Noha már hét éve ugyanabban a kis irodában dolgozott, senki
nem tudta, hogy keresztény, vagy hogy gyülekezetbe jár. Úgy döntött,
bátrabbnak kell lennie a hitével kapcsolatban. Közvetlenül mellette volt
a helye az egyik munkatársának. Az évek során jó barátokká váltak,
de sosem beszélt neki Istenbe vetett hitéről. Azt tervezte, hogy elhívja
egy különleges alkalomra, amit a gyülekezetben tartottunk, és aznap
este beszél neki a hitéről. Mivel több hét eltelt az e-mail után, és nem
kaptam semmi hírt, kíváncsi lettem, hogyan alakultak a dolgok. A hölgy
visszaírt nekem, és beszámolt róla, mennyire zavaró és megdöbbentő
volt a helyzet mindkettőjüknek. Odament a barátnőjéhez, és meghívta a
gyülekezetbe. A barátnője nevetett, és így szólt: - Abba a gyülekezetbe
járok. Én meg téged akartalak meghívni. - Ami először mulatságosnak
tűnt a számukra, hamarosan rossz érzést váltott ki belőlük. Hét
éve dolgoztak egymás mellett, és egyikük sem jött rá, hogy a
másikuk keresztény. Mindketten követőknek nevezték magukat, de a
munkahelyen nem voltak azok. Szóval mi a helyzet azzal, hogy oda?
Bárhová? Mi a helyzet a sporttal? Mit szólsz a szomszédsághoz? Mi van,
amikor otthon vagy a régi barátokkal? Vagy mi a helyzet azzal, ha Isten
egy olyan helyre mutat, mint Burma vagy Thaiföld, és azt kérdezi: „Mit
szólsz ehhez?”
Ann Judson Amerika első misszionáriusának, Adoniram Judsonnak

a felesége volt. Adoniram 24 évesen határozta el, hogy elhagyja
180
b á rh o v á , m it s z ó ls z a h h o z , h o g y „ o d a "?
Amerikát, és Burmába hajózik. Burmában nem voltak misszionáriusok,

és rendkívül ellenséges környezetre számíthatott. Szerelmes
volt az akkor 23 éves Annbe. Feleségül akarta venni, aztán pedig
Burmába akart költözni, hogy hirdesse az evangéliumot. Mielőtt
összeházasodtak, a következő leánykérő levelet írta Ann apjának:
Most meg kell kérdeznem Öntől, beleegyezik-e, hogy jövőre kora

tavasszal búcsút vegyen leányától, hogy ebben az életben soha többé
ne lássa őt. Beleegyezik-e távozásába és abba, hogy ki lesz téve a
misszionárius élet nehézségeinek és szenvedéseinek. Beleegyezik-e,
hogy ki lesz téve az óceán veszélyeinek, a dél-indiai éghajlat
végzetes hatásának; mindenféle szűkölködésnek és nélkülözésnek; a
megalázásnak, a bántalmazásnak, az üldözésnek, és talán az erőszakos
halálnak. Beleegyezik-e Ön mindebbe, annak a kedvéért, aki otthagyta
mennyei lakhelyét, és meghalt Önért és leányáért; az elveszett és
halhatatlan lelkek kedvéért; Sión kedvéért és Isten dicsősége kedvéért?
Beleegyezik-e Ön mindebbe, azzal a reménységgel, hogy leányával
hamarosan a dicsőség országában találkozik, fején az igazság
koronájával?
Ann apja azt válaszolta, hogy a lányának kell meghoznia a döntést.

Miközben Ann a válaszon gondolkodott, a következő üzenetet írta
barátnőjének, Lydia Kimballnek:
Hajlandónak érzem magam, és várom - hacsak a gondviselés meg

nem akadályozza -, hogy pogány országokban töltsem földi életemet.
Igen, Lydia, arra az elhatározásra jutottam, hogy feladom minden
kényelmemet és szórakozásomat itt, feláldozom a rokonaimhoz és
barátaimhoz való ragaszkodásomat, és elmegyek oda, ahová Isten jónak
lát helyezni engem az Ő gondviseléséből.
Tehát 1813-ban elindultak Burmába. Egyik nehézséget a másik után
élték át. 1824-ben Adoniramet börtönbe vetették. Tizennyolc hónapig
volt ott. Éjszakára összekötött lábainál fogva felhúzták a magasba,
amíg már csak a feje és a vállai érték a földet. Gyakran 43-44 fok volt,
és éjjel a moszkitók szinte elevenen felfalták. Amikor börtönbe került,
Ann éppen gyermeket várt, de mindennap három kilométert gyalogolt,
hogy Judson szabadon bocsátásáért könyörögjön. Egy év börtön alatt
181
Adoniram a kínzásoktól megnyomorodott, ruhája elrongyolódott. A

rothadó étel miatt, amelyen élt, lesoványodott, legyengült, szemei
beestek. Lánya, Maria akkor született, amikor börtönben volt.
Ann ugyanolyan beteg és sovány volt, mint férje. Elapadt a teje. A
börtönőr minden este kegyesen kiengedte Judsont a börtönből, hogy
bevihesse a kisbabát a faluba, és megkérje a nőket, hogy táplálják.
Végül Adoniramet szabadon bocsátották. Nem sokkal ezután Ann 37
évesen meghalt kiütéses tífuszban. Adoniram és Ann erőfeszítéseinek
köszönhetően azonban az egész Bibliát lefordították burmai nyelvre.
Ma 3700 gyülekezet található ott, amelyek mind arra az időre vezetik
vissza kezdetüket, amikor Adoniram és Ann Judson azt mondta
Istennek: „bárhová”. Isten Burmára mutatott és azt kérdezte: „Mit
szóltok ehhez?"
A férfi Lukács evangéliuma 9. részében örömmel mondta, hogy

bárhová, amíg Isten nem szólt így: „oda”. Az egyik ok, amiért nem
követjük Jézust bárhová, az, hogy inkább javaslatnak, mint parancsnak
vesszük, amikor azt mondja: oda. Larry Osborne felhívja a figyelmet,
hogy életünk sok területén személyi tanácsadónkként bánunk Istennel,
nem pedig életünk Líraként. Ezt írja:
Nos, a tanácsadó olyan személy, akinek a bölcsességét nagyra

értékeljük és meghallgatjuk, de a nap végén mi hozzuk meg a végső
döntést. Ezért hívják tanácsadónak. Itt a probléma: Isten nem végez
tanácsadást. Soha nem tette és soha nem is fogja. Ő Isten. Amikor
tanácsadóként bánunk vele, egyszerűen nem jelenik meg többé a
megbeszéléseken.5
Jézus olyan követőket akar, akik igent mondanak neki már azelőtt, hogy
ismernék a kérését. Jézus követője ezt mondja: „A válaszom igen. Mit
akarsz, hová menjek?" Jézus talán Burmára mutat, vagy éppen az utca
túlsó oldalára.
Ezen a héten hallottam egy történetet egy családról, ami egy több
mint ötven évvel ezelőtti átlagos napra nyúlik vissza. Illinoisban,
egy St. Joseph nevű kisvárosban történt. A család számára ez egy
nyugalmas vasárnap délután volt, amit otthon töltöttek. Két férfi
kopogtatott az ajtón. Az egyiket Orville Hubbardnek hívták. Orville az
182
b á rh o v á , m it s z ó ls z a h h o z , h o g y „ o d a ” ?
olajmezőkön dolgozott. Minimális iskolázottsággal rendelkezett, és

egy teljesen normális, átlagos fickó volt. A másik férfit Dick Wolfnak
hívták. Dick akkor találkozott ezzel a kisgyermekes családdal, amikor a
feleségeik a kórházban voltak, mert egy időben szültek. Megkérdezték,
bemehetnek-e, mert szeretnének néhány percig beszélgetni ezzel
a családdal valamiről, ami nagyon fontos nekik. Nem sokat lehetett
tenni, ezért a férj behívta őket. A feleségével a kanapén ültek,
miközben Orville és Dick Wolf elkezdte hirdetni az evangéliumot. Arról
beszélgettek, hogy mit jelent igazán Jézus Krisztussal kapcsolatban
lenni. A házaspár ült és hallgatta őket. Van egy aprócska, de fontos
részlet, amit nem akarok kihagyni. Volt ott egy kisfiú, aki az autóival
játszott a padlón. Nagyjából nyolcéves lehetett. Mindenki azt gondolta,
hogy csak a játékaival foglalkozik, de a kisfiú csüngött minden szón. Az
a nap mindent megváltoztatott ebben a családban. A következő héten
az apa és az anya a kisfiúkkal együtt átadta az életét Krisztusnak, és
bemerítkezett. Két átlagos ember azt mondta: „bárhová”, és Jézus
ennek a családnak a házára mutatott.
Őszintén meg kell mondanom, nem írhatnám ezt a könyvet most 2011-
ben, ha ez a két férfi nem tett volna így 1956-ban. Azt a házaspárt,
akik ajtót nyitottak aznap, én nagymamának és nagypapának hívom. A
nyolcéves kisfiú, aki a padlón játszott az autóival, az apám volt. Egy nap
majd a mennyben megköszönöm Orville-nek és Dicknek, hogy követők
voltak, és nem rajongók. Biztos vagyok benne, hogy találhattak volna
maguknak más tennivalót is aznap. Úgy vélem, elég idegesek voltak,
amikor kopogtattak azon az ajtón. Biztosan kényelmetlen volt. Két férfi,
akivel soha nem találkoztam, elhatározta, hogy követi Jézust bárhová,
és a nagyszüleim verandáján kötöttek ki.
A zt m o n d tam : „b á rh o v á ”?
Ahogy Jézus válaszol ennek a rajongónak a Lukács 9-ben, feltárja,
hogy miért nehéz Jézusnak azt mondani: „bárhová”. Jézus úgy beszél
a követéséről, mint egy kockázatos és bizonytalan utazásról. Ha ez
az ember úgy dönt, hogy követi Jézust, nem tudja, hova fog menni,
vagy lesz-e egyáltalán szállása. Részben azért mond nemet Jézus
követésére, mert fél igent mondani. Minden esetben, amikor attól
félünk, hová vezet majd az elkötelezettség, ösztönös válaszunk a
183
nem. A félelem mindig felteszi ezt a kérdést: „Mi van, ha?" Mi van,
ha hozzámegyek feleségül, ő pedig nem változik meg? Mi van, ha
megváltozik? Mi van, ha elvállalom a munkát és nem működik? Ml van, ha
nem leszek sikeres? És gyakran ez aggaszt minket, amikor a Krisztus
iránti elkötelezettségről van szó. Mi van, ha azt akarja, hogy megosszam
a hitemet másokkal, és a szomszédom házára mutat? Mi van, ha azt
akarja, hogy szolgáljak, és egy hajléktalan-otthonra mutat? Mi van, ha azt
akarja, hogy örökbe fogadjak egy gyermeket, és a tengerentúlra mutat?
Mi van, ha azt akarja, hogy megbékéljek, és gyermekkori otthonomra
mutat? A pszichológusok azt mondják, hogy az ember elsődlegesen
úgy kezeli a félelmet, hogy elkerüli. Egyszerűen távol maradunk azoktól
az emberektől és helyektől, amelyek nyugtalanítanak. Az ószövetségi
Jónás prófétának Isten azt mondta, hogy menjen el, és prédikáljon
Ninive lakóinak, de Jónás félt, és Jónás könyve 1. részének 3. versében
azt olvashatjuk, hogy ...Jónás elszaladt az Úr elől.
Van egy másik oka is annak, hogy ez az ember Lukács evangéliumában

láthatólag nemet mond Jézusnak: mégpedig az, hogy Jézus valami
kényelmetlenségre hívja el. Ha azt mondod Jézusnak, hogy „követlek
bárhová”, biztos lehetsz benne, hogy olyan helyre mutat, ami kívül
esik a komfortzónádon. „A komfortzónádon kívül" meghatározható így:
„Azok a helyek, ahol az Istennek mondott igen azt jelenti, hogy nemet
mondok önmagámnak.” Elküldtem egy e-mailt néhány barátomnak, és
megkértem őket, hogy fejezzék be a következő mondatot: Az, hogy
igent m ondtam Jézus követésére, azt jelentette, hogy nem et
m ondtam ...
Ezeket a válaszokat kaptam:
Az, hogy igent mondtam Jézus követésére, azt jelentette, hogy nemet
mondtam arra, hogy kényelmes otthonban neveljem fel a gyermekeimet
Amerikában. (Barátaimtól, akik misszionáriusok Afrikában.)
mondtam arra, hogy együtt lógjak a klubban a barátaimmal, akikkel
felnőttem.
mondtam arra, hogy együtt éljek a barátommal.
184
b á rh o v á , m it s z ó ls z a h h o z , h o g y „ o d a 1?
mondtam a nyugdíjazásnak és annak, hogy beköltözzek abba a házba,
amelyet Floridában építtettem.
mondtam arra, hogy a gyermekeimet a nagyszüleik közelében neveljem
fel.
mondtam a csendes magánéletnek.
Amint elolvastam a válaszokat, rájöttem, hogy így vagy úgy, de igazából

mindenki ugyanazt mondta: „Az, hogy igent mondtam Jézus követésére,
azt jelentette, hogy nemet mondtam a kényelemre."
Nemcsak mi magunk, hanem sokszor a családunk is arra sürget, hogy

kényelmes és biztonságos életet éljünk. Talán akarják, hogy kövessük
Jézust, de nehéz elfogadniuk, hogy Jézus olyan helyre vezethet, ami
kockázatot és áldozatot követel. Amikor huszonegy éves voltam,
tudtam, hogy Isten egy új gyülekezet alapítására hívott el. Soha nem
felejtem el azonban a beszélgetésemet a nagymamámmal, amikor
elmondtam neki, hogy hitünk szerint Isten arra hív minket, hogy új
közösséget hozzunk létre Los Angelesben. Tudni kell, hogy ő egy
elkötelezett keresztény hölgy, de őszintén meg kell mondanom, hogy
azt gondolta, megőrültünk. Mindenféle kérdéseket tett fel. Ilyeneket
kérdezett: „Mi van, ha ott lesztek, és senki nem megy el a gyülekezetbe?
Mi van, ha nem találtok helyet az összejövetelek számára? Mi van, ha a
gyülekezetnek nem lesz elég pénze, hogy fizetést adjon neked, és nem
fogsz tudni gondoskodni a családodról? Biztos vagy benne, hogy kész
vagy erre? Mi van, ha nem fog működni?" Tudom, hogy az irántam való
törődésből kérdezett. Nem akarta, hogy kockáztassak. A nagyim jót
akart, de ha tehetné, beköltöztetne a vendégszobájába, minden reggel
fahéjas sütit készítene, és hozna nekem egy pohár tejet. Örült, hogy
követem Jézust „bárhová", addig, amíg az valami biztonságos hely.
A „bárhová” meghatározása
Az ember ott áll Jézus előtt, és azt mondja: „bárhová”, de nem vagyok
benne biztos, hogy valóban érti, hogy mire kötelezi el magát. Jézus
185
pedig elmagyarázza, így láthatja, hogy is néz ki az a „bárhová". Jézus

segít neki megérteni, hogy a „bárhová” azt is magában foglalhatja, hogy
városról városra utaznak, és hajléktalanként élnek az utcán. Kétlem,
hogy erre gondolt ez az ember, amikor elkötelezte magát „bárhová”.
Ez arra emlékeztet, amikor leülök beszélgetni egy párral az esküvői
szertartásuk előtt. Megpróbálom megfogalmazni a menyasszony
és a vőlegény számára a házasság nyers változatát. Sokan egy
romantikus tündérmese gondolatával mennek bele a házasságba, és
valójában fogalmuk sincs arról, mire kötelezik el magukat. Igyekszem
lefesteni, hogy néz ki az egymásnak elmondott fogadalmuk, amikor
már egyéves házasok. Azt mondom a menyasszonynak: - Körülbelül
egy év házasság után lefekvéshez készülsz, bemégy a nappaliba,
és rájössz, hogy a férjed felszedett úgy hét kilót. Ott ül a kanapén, a
SportsCentert nézi és egy nagy tál gabonapelyhet szürcsöl.' A falatok
között fogja a kanalat, és megvakarja vele viszkető hátát. - Aztán
odafordulok a leendő férjhez és így szólok: - Nagyjából az idő tájt kezd
majd a feleséged nagyban hasonlítani anyukádra, ahogy azt mondja: ne
szürcsölj, és a müzlit az asztalnál edd meg. Aztán rápillantasz, és úgy is
néz ki, mint az anyukád. A legigénytelenebb hálóinget viseli, amit valaha
is készítettek, és pattanások elleni krém lesz az arcán. - Azt akarom,
hogy megértsék, mire jelentkeznek. Az egyik dolog, amit gyakran
megteszek, hogy szóról szóra végigmegyek a fogadalom szövegén,
és lefestem egy jelenettel, hogy mit jelent az a valóságban. Ezek nem
költői kifejezések csupán, amelyeket elmondasz az esküvőd napján.
Ezeknek a szavaknak messzemenő következményei vannak:
Jóban-rosszban. Amikor a férjedet előléptetik. Amikor elbocsátják.
Amikor a feleséged rájön, hogy gyermeket vár. Amikor elveszti a
kisbabát. Amikor megveszitek az első házatokat. Amikor nem tudjátok
eladni az első házatokat, és egy lakásba kell költöznötök.
Gazdagságban-szegénységben. Amikor van egy kis pluszpénzetek egy
jó vacsorára. Amikor egy hete csak ráment" esztek. Amikor elég pénzt
takarítottatok meg, hogy a nyugdíjról beszéljetek. Amikor túllépitek a
hitelkeretet, és esedékesek a számlák.
' Ki kell fejezned elismerésedet, ha Frosties gabonapelyhet fogyaszt.

” Japán tésztaleves la fordító).
186
Betegségben-egészségben. Amikor a férjed elég erős ahhoz, hogy

bevigyen az ajtón. Amikor idősebb, és tolószékben kell tolnod. Amikor a
feleséged fiatal és energikus. Amikor korosabb és fáradt.
Amikor friss házasok voltunk, a feleségemmel elmentünk látogatóba
egy házaspárhoz a gyülekezetből, akik nehéz időszakon mentek
keresztül. A férj rákban szenvedett, és a kemoterápiának meg a
sugárkezelésnek egy rendkívül erős kombinációjával kezelték. Az
utolsó néhány hét alatt nagyon lefogyott. A hálószobájában voltunk, a
Szentírást olvastuk, és arra készültünk, hogy imádkozzunk érte, amikor
megéreztünk egy erős szagot. Nyilvánvalóan történt egy kis baleset,
így gyorsan imádkoztam, és kimentettük magunkat. Az előszobában
álltam a feleségem kezét fogva. Rájöttem, mi történik az ajtó túloldalán.
Ez az ember túl beteg volt, hogy uralkodni tudjon a bélműködésén,
és túl erőtlen, hogy rendbe tegye magát. A felesége kicserélte a
pelenkáját. Néhány perc múlva kijött, és sose felejtem el, amit mondott.
Finom mosollyal az arcán így szólt: - Betegségben-egészségben. -
Emlékszem, hogy azt gondoltam: „Ó, szóval ezt jelentik ezek a szavak."
Ez történik ezzel az emberrel Lukács evangéliuma 9. részében. Azt
mondja Jézusnak: Követlek bárhová. Jézus pedig így válaszol: Nincs
hova lehajtani a fejem. A férfi azt gondolja: „Ó, hát ezt jelenti ez a szó.”
Állítsd szembe Lukács evangéliumának 9. részéből ennek az embernek
a válaszát azzal, amikor Máté úgy döntött, hogy követi Jézust. Máté
lévitaként tudta, hogy Jézus követése azt jelenti, hogy mindent maga
mögött kell hagynia. Tudta, hogy elhagyja kényelmes és kiszámítható
életét, hogy egy bizonytalan úton kövesse Jézust.
Amikor egy talmidot végül elfogadtak egy rabbi követőjének, az
elhagyta otthonát, munkáját és minden mást, ami visszatartotta, és
követte a rabbit; szó szerint bárhová, ahová ment. A „bárhová" szót
nemcsak az elkötelezettség kifejezésére használták; ez egy életmód
volt. Ha a rabbi úgy döntött, elmegy a piacra, a tanítványai követték. Ha
a rabbi elhatározta, hogy egy másik városba megy, a követői mentek
utána. Ha meg kellett látogatnia egy környékbeli beteget, a tanítványai
követték. Amikor aludt, a tanítványai is aludtak. Amikor evett, a
tanítványai is ettek. Mindennap minden lépésénél vele voltak. A rabbi
szoros követésének ezt a gondolatát ragadja meg egy zsidó szólás,
187
amely népszerűvé vált a keresztény körökben is: „Takarjon be

az ő pora."
„Jézus követője” így értelmezhető a leginkább szó szerint: „Valaki, aki

oda megy, ahová Jézus.” Nem tudom, hogy nevezheted magad Jézus
követőjének, ha visszautasítod, hogy oda menj, ahová Ő ment. Ha
követed Jézust bárhová, Ő egy olyan bűnöshöz visz oda, akivel mások
nem akarnának együtt mutatkozni. Olyan betegek között találod magad,
akiket mások igyekeztek elkerülni. Ha követed Jézust, számíthatsz
rá, hogy az életedben lévő néhány vallásos ember megkritizál. Ha
követed Jézust, lehet, hogy a családod őrültnek tart... az övé ezt
tette. Előfordulhat, hogy alaptalanul megvádolnak, és igazságtalanul
bánnak veled a politikai hatalmon lévők. Végső soron, ha követed Jézust
bárhová, nemcsak a pora fog beborítani, hanem a vére is.
188
története
Rachelle Starr
Kislányként keresztény családban nőttem fel, és soha életemben
nem voltam sztriptízbárban. Éreztem Isten elhívását, hogy
szolgáljak a szexiparban „dolgozó" nők felé. Nem igazán tudtam,
hogy fogom ezt kivitelezni, azzal viszont tisztában voltam,
hogy Isten adott nekem egy szenvedélyt ezek felé a nők felé,
hogy megtudjam, mennyire szereti őket, és milyen értékesek a
szemeiben. Mégis, a gondolatra, hogy meg kellene osztanom
mindezt másokkal is, nyugtalanná váltam. Úgy értem, nem
kimondottan jellemző, hogy egy gyülekezetben felnövekedett
lány elmenjen egy sztriptízbárba. Minden kételkedésem ellenére
azonban tudtam, hogy Isten elhívott, hogy cselekedjek. Többet
akart tőlem, mint csupán az együttérzést a szexiparban robotoló
nők iránt. Azt akarta, hogy tegyek is valamit ezzel kapcsolatban.
2008-ban elindítottam a Scarlet Hope (Skarlát Remény) nevű

szolgálatot a szexiparban részt vevő nők felé. Nagy, déli típusú,
családias vacsorákat viszünk a sztriptízbárokba. Imádkozunk
azért is, hogy ne csak a gyomrukat töltsük be, hanem a mélyebb
szellemi éhségüket is. Néhány bárban fodrászati és kozmetikai
szolgáltatást is végzünk, így közvetlenül, személyesen is van
időnk a lányokra. Ez lehetővé teszi, hogy egy sztriptízbár kellős
közepén imádkozzunk a nőkkel. Milyen gyakran történik ilyen?
Láttam, ahogy megváltoznak a szívek és az életek ezen a
szolgálaton keresztül, miután ezek közül a hölgyek közül sokan
Krisztushoz fordultak bűnbocsánatért és egy új kezdetért.
Őszintén mondom, drasztikusan megváltozott az én szívem
is, és a kapcsolatom Jézussal. Láttam, hogy Jézus sokszor
megjelenik hátul a sztriptízbár öltözőjében. Sok táncos megnyílt
189
előttünk, megosztva érzelmeit, imát kérve, és néhányan még a

meghívásunkat is elfogadták a gyülekezetbe.
Mulatságos, de a táncosok elkezdtek minket „gyülekezeti

hölgyeknek” hívni. Soha nem gondoltam, hogy eljutok addig,
hogy ilyen hagyományos megnevezéssel Isten radikális munkáját
végzem, de szerintem Isten ilyenfajta gyülekezeti hölgynek hívott
el. A nevem Rachelle Starr, és nem pusztán rajongó vagyok.
190
13. fejezet
bármikor.
m it s z ó ls z a h h o z ,
h o g y „m o s t"?
Nemrégiben rábukkantam egy internetes honlapra Mother of All Excuses

(Minden kifogások szülőanyja) címen. Azért hozták létre, hogy az
emberek megoszthassák az általuk felhozott mentségeket, és mások is
a hasznát vehessék. Több mint négyszáz kifogást olvashatsz a munkával
kapcsolatban és ötszáznál is többet az iskolából való lógásra. Kifogások
százai találhatók a randevúk lemondására. Vannak ürügyek a fogyókúrás
csalásra, és természetesen arra is, amikor megállítják az autódat.
Itt van néhány kedvencem, amelyek feltételezhetően igazak:
Kések a munkából, mert a gyógyszerész egy speciális kenőcsöt készít.

Nem fog sikerülni, mert mára van beütemezve, hogy a feleségem
teherbe esik.
Nem érek oda a munkába, mert a hangok a fejemben azt mondták,
hogy ma tisztítsam meg a fegyvereimet.
Le kell mondanom a ma esti előadásomat, mert megsértettem a
dobhártyámat, amikor túl durva voltam a fültisztító pálcikával. (Aha, ez
az enyém.)
Az első leendő követő, akit szemügyre vettünk az előző fejezetben,

odajött Jézushoz. Akiről azonban most lesz szó, ahhoz Jézus megy oda.
Nem sokat tudunk róla a mentségén kívül, hogy miért nem követi Jézust.
Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd

meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az én atyámat.
191
Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat:

te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát. (Lukács 9:59,60)
Jézus elhívja ezt az embert a követésére. Nem tudjuk a nevét. Ha

beleegyezett volna Jézus követésébe, név szerint ismernénk. Tizenkét
tanítvány helyett valószínűleg tizenháromról beszélnénk. Ő azonban
nem mondott igent, és a Szentírás nem adja tudtunkra, hogy ki volt.
Rég feledésbe merült.
Jézus ugyanazt a két szót mondta neki, amit Máténak és a többi

tanítványnak. Ugyanazt a kétszavas meghívást ajánlja ennek az
embernek, amit neked és nekem: „Kövess engem."
Ez az ember hajlandónak tűnik. Úgy látszik, el akarja fogadni a követésre

szóló meghívást. Az első szó, amely a száján kijön: „Uram.” Ugyanazzal a
névvel illeti, mint amivel egy rabszolga a tulajdonosát. Ez azt jelzi, hogy
tudja, mit kér tőle Jézus. A második szó, ami elhagyja ajkait azonban az,
hogy „először”. Akarja követni Jézust, de nem most van a megfelelő idő.
Megpróbál kifogást keresni, hogy egy darabig lerázza Őt.
Úgy tűnik, Jézust nem érdekli az ember mentsége, de el kell

mondanom, hogy számomra ésszerűnek látszik. Temetést akar az
apjának. Nem túl kemény itt Jézus? Hadd temesse el ez az alak az
apját. Ki kellene hangsúlyozni, hogy a fickó apja valószínűleg még élt, és
a megfázáson vagy a feldagadt térden kívül bizonyára jó egészségnek
örvendett. Amikor a férfi így szól: „Hadd temessem el az apámat", más
szóval azt mondja: „Amikor a szüleim meghalnak, majd követlek téged.”
Nem tudjuk biztosan, miért várt a halálukra.
Nem helyeselték volna azt, hogy fiuk ezt a társadalmi formákra nem
sokat adó, ellentmondásos rabbit követi?
Félt megmondani nekik, hogy nem folytatja a családi vállalkozást?
Arra várt, hogy megkapja a maga részét egy jelentős örökségből?
Bármi is az oka, de egy bizonyos értelemben a legtöbbünk egyetért

a kifogásával. Nem arról van szó, hogy nem hajlandó; csak nem
megfelelő az időzítés. Nem mond nemet; csak azt mondja, hogy nem
most rögtön. Gyanítom, hogy sok rajongó úgy érzi, elfogadható egy
192
b á rm ik o r, m it s z ó ls z a h h o z , h o g y „ m o s t ” ?
félszívű kapcsolat Jézussal a jelenben, mert minden szándékuk megvan

arra, hogy majd egy nap mindent feltesznek rá, és teljesen elkötelezik
magukat. Nem érzik magukat bűnösnek, amiért nem követik Jézust,
mert gondolatban tudják, hogy egy nap majd megteszik. Azonnal
kimentik magukat a slamasztikából egy langyos hittel, mert nem
mondanak nemet Jézusnak; csak még várnak.
Hogyan válaszol Jézus ennek az embernek a kifogására, hogy először

elmegy és eltemeti az apját?
Nem mondja, hogy „megértem. Te tudod, mikor van a megfelelő

idő." Nem mondja, hogy „nem akarok semmiféle nyomást helyezni
rád. Ráérsz, ne siesd el.” Nem mondja, hogy „amikor kész vagy, itt
várok rád”. A következőket mondja: „Hadd temessék el a halottak az ő
halottaikat.” Ez némiképp jelzi, hogyan érez Jézus a kifogásainkkal és a
halogatásunkkal kapcsolatban.
Állítsuk szembe ennek az embernek a válaszát az első tanítványokéval,

akiket Jézus elhívott a követésére:
Mikor pedig a galileai tenger mellett járt Jézus, látott két testvért,
Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint
a tengerbe hálót vetettek; mert halászok voltak. És mondta nekik:
Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok.
Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követték őt. És onnan tovább
menve, látott más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost
amannak testvérét, amint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat
kötözgették; és hívta őket. Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és
atyjukat, követték őt. Máté 4:18-22
A 20. és 22. versben ez olvasható: „azonnal”. Ezt az elkötelezettséget

kereste Jézus a követőiben. Amikor a rajongókat megkérdezik,
mikor veszik komolyan az elkötelezettségüket Jézus követésére, a
legjellemzőbb válasz a „holnap".
Hajlamosak vagyunk úgy kezelni kapcsolatunkat Jézussal, mint

egy fogyókúrát, amibe állandóan bele akarunk vágni. Nekifogok a
helyes táplálkozásnak, mihelyt végzek ezzel a csirkés burritóval. Majd
holnap. Úgy állunk hozzá Jézussal való kapcsolatunkhoz, mint egy
193
edzésprogramhoz, amit mindig el akarunk kezdeni. Úgy fekszünk le,

hogy azt mondjuk magunkban: „Holnap korán felkelek, és végzek egy
kis testmozgást.” Másnap este azonban megint úgy megyünk aludni,
hogy megígérjük: „Holnap biztosan."
A követésére szóló meghívón, amelyet Jézus ad át, válaszadási
határidőként az szerepel: MA. A „holnap” nincs benne a Szent Szellem
szótárában. Amikor Jézus elhív minket a követésére, úgy érti: most
rögtön. Úgy érti: ma.
A kérdés az, mióta mondod azt, hogy holnap? Gyakorlatilag, ha tegnap
mondtad, akkor ma van a holnap, és ez azt jelenti, hogy most van az
ideje. Azonban még ha elolvasod és egyet is értesz mindezzel - a
Lukács evangéliuma 9. részében szereplő emberhez hasonlóan -,
valószínűleg azt mondod: „Engedd meg, hogy először..."
Van egy Scott nevű barátom, aki nagyjából tíz évvel idősebb nálam.
Elmesélte, hogy középiskolás korában járt gyülekezetbe, és igazán
érezte Isten elhívását, hogy vegye komolyan a kapcsolatát vele, de azt
mondta: „Megteszem, csak először hadd végezzem el a középiskolát.
Majd az egyetemen komolyan fogom venni." Scott elvégezte a
középiskolát, és mikor az egyetemen volt, Isten újból elhívta, hogy
legyen elkötelezett követő. Ő azonban megint azt válaszolta: „Teljes
mértékben az leszek, csak engedd meg először, hogy elvégezzem
az egyetemet." Miután megkapta a diplomáját, Isten azt kérdezte
tőle: „Mi lenne, ha most?" Scott így felelt: „Megteszem, de először
hadd találjak munkát." Talált egy állást, és a munkája felemésztette.
Istennek azonban megígérte: „Komolyan fogom venni a követésedet,
de először megházasodok és lelassítok.” Végül megházasodott, és
lett néhány gyereke. Amikor a gyerekek kicsik voltak, ő és a felesége
arról beszéltek, hogy újból járni kezdenek a gyülekezetbe, de úgy tűnt,
soha nem alkalmas az idő. Scott több mint huszonöt éven keresztül
azt mondta Jézusnak, hogy holnap. A jó hír az, hogy nemrég hallotta,
hogy Jézus azt kérdezi: „Na és most?” Ő pedig válaszolt. Végül Krisztus
teljesen elkötelezett követőjévé vált.
Gyakran hallok az övéhez hasonló történeteket. Az emberek halogatják
Jézus teljes szívvel történő követését. Évekig azt mondják Jézusnak:
„holnap”. Noha örülök, hogy Scott számára végül eljött a holnap, ő azt
194
b á rm ik o r, m it s z ó ls z a h h o z , h o g y „m o s t" ?
mondhatná, hogy sokat veszített a holnap földjén. A felesége elhagyta

őt, és elvitte a gyerekeket. Minden második hétvégén láthatja őket,
ez pedig elegendő időt hagy a számára, hogy eljárjon az anonim
alkoholisták találkozóira. A holnap földjén találod a válást, a függőséget
és a kezelhetetlen adósságot. A holnap földjén találod a hűtlen
házastársakat és a tékozló gyermekeket.
Villogó jelzőfény
Azoknak a rajongóknak, akik mindig azt mondják Jézusnak, hogy
„holnap”: felfedeztem, hogy a holnap legtöbbször csak akkor lesz ma,
ha bekövetkezik egy tragédia, és az álmok összetörnek. A halogatás
évei után végül kétségbeesetten fordulnak hozzá, készen arra, hogy
egész életüket alárendeljék neki. Talán már összetört és ezer darabban
van, de végül átadják neki.
Jézus nemcsak odasúgta néhányatoknak, hogy „kövess engem”.

Hangosan kiáltott, abban a reményben, hogy magára vonja a
figyelmedet, mielőtt még többet veszítesz a holnap földjén. Meséltem
már a Plymouth Breeze márkájú autómról, amit vezettem. Nem is tudom
biztosan, hogy jutottam oda, hogy megvettem azt a kocsit. Soha senki
nem tervezi, hogy Plymouth Breeze-t vezessen. Ez nem az az autó,
amire az emberek megtakarítják a pénzüket; hanem az, amivel végzik.
Úgy tűnt, mindig van valami baj azzal a járművel. Egy bizonyos ponton a
motorellenőrző lámpa világítani kezdett. Felnyitottam a motorháztetőt, és
belebámultam, de ez volt minden, ami tőlem tellett. Hogy őszinte legyek,
nem volt könnyű kinyitni a motorháztetőt. Minden alkalommal, amikor
beindítottam a kocsit, elkezdett villogni a jelzőfény. Meggyőztem magam,
hogy ez semmi. Egyébként sem volt pénzem javíttatásra. Viszont tennem
kellett vele valamit. Azon kívül, hogy idegesítő volt, mindig felhívta rá
a figyelmemet valaki, aki velem utazott. Tudod, hogy a motorellenőrző
lámpád villog? Szóval a következőt tettem: fogtam egy darab fekete
szigetelőszalagot, és ráragasztottam a műszerfalon villogó lámpára.
Probléma megoldva. Nincs több jelzőfény. Teltek-múltak a hónapok, és
aztán egy nap - útban hazafelé az élelmiszerboltból - beindítottam az
autót, gázt adtam, de nem indult sehova. Egy erőátvitelnek nevezett
dologról volt szó. A gépkocsi gyártója úgy tervezte meg a motort, hogy
ha valami nincs rendben, a jelzőfény kigyullad. Azt a célt szolgálta,
195
hogy felhívja a figyelmedet és tudassa: baj van. Semmibe veheted,

és letakarhatod egy szigetelőszalaggal. Tehetsz úgy, mintha minden
rendben lenne. A villogó lámpa azonban egy korai jelzés, és ha figyelmet
fordítasz rá, megspórolhatod magadnak a stresszt, a szívfájdalmat
és egy kisebb vagyont a későbbiek folyamán. Tehát amikor a lámpa
bekapcsol, ideje cselekedni.
Vannak természetes következményei annak, ha visszautasítjuk Jézus
követését, és inkább a magunk útját járjuk. Nem azt mondom, hogy
Isten okozza ezeket a dolgokat, hanem azt, hogy gyakran megengedi
ezeket a villogó jelzőfényeket, hogy felhívja a figyelmünket: térjünk a
helyes útra, és kövessük Őt.
Egyik történetet a másik után mesélhetném azokról a rajongókról, akik
újra és újra azt mondták Jézusnak: „holnap", de a holnap csak akkor lett
ma, amikor az élet hirtelen elviselhetetlenné vált. Ed akkor jött előre,
miután elbocsátották állásából. Ügyvezető igazgató volt, és ehhez
illő életmódot folytatott. Most már abban sem biztos, hogyan fogja
kifizetni a számlákat. A stressz vámot szed nemcsak a házasságán,
hanem az egészségén is. Életében először nem önellátó. Az imái most
először nem csak ismétlődő kifejezések, amelyeket gyerekként tanult...
Szükségben van. Reményvesztett, és olyan módon fordul Istenhez,
ahogy soha nem tenné, ha nem vesztette volna el az állását. Könnyű
volt neki Jézus rajongójának lenni, miközben évente félmillió dollárt
keresett. Azonban életében most először nem rajongó, hanem követő.
Kathy több mint húsz éve volt házas, amikor a férje elhatározta,
hogy egyedülálló akar lenni. A válás miatt nem látták már
szívesen a gyülekezetben, ahová kislánykorától járt. Összetörve
és keserűen jött el gyülekezetünkbe. Most először azonban ez az
egész életében gyülekezetbe járó ember elkezdte meglátni, hogy
a Biblia személyesen szól hozzá. És úgy döntött, hogy figyel rá.
Magányában és keserűségében meghallotta az üzenetet, amelyet
Jézus mondott: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és
megterheltettetek, és én megnyugvást adok nektek.” És követő lett.
Ott állok Alice temetési szertartását végezve. Az autójába belerohant
egy vontató, és azonnal meghalt. Csodálatos keresztény hölgy volt.
Ha bármit meg kellett csinálni a gyülekezetben, ő mindig jelentkezett
196
önkéntesnek. És mindig imádkozott a férjéért, Bobért. Bob évente

egyszer, anyák napján ellátogatott a gyülekezetbe, hogy elnyerje
a felesége tetszését. A prédikációm jó része alatt csukva tartotta
a szemét. Karjait keresztbe fonta. Ahogy a pulpitus mögött állok a
feleségét méltatva, először érzékelem azt, hogy figyel, Isten pedig szól
hozzá. Aznap késő este elmegyek hozzá, ő pedig behív a házába. A
felesége Bibliája elővéve, azt olvasta. Néhány héttel később előrejön
ugyanott, ahol a felesége koporsóját vitték - és a szemében könnyekkel
így szól: „Kész vagyok.”
Számos más történetet is elmesélhetnék: egy rákkal diagnosztizált lány,

elvált szülők, a legyőzhetetlen függőség, egy nyomasztónak tűnő jövő,
egy darabokra hulló kapcsolat... és valami történik. Hirtelen már nem elég
némi vallásosság. Jézus többé már nem csak egy kék selyemövet viselő
férfi - Ő válik az egyetlen reménnyé; és úgy döntenek, hogy követik.
A „később” azt jelenti: soha

Jézus holnapi követésének legveszélyesebb része nem az, amit a
„most" és az „akkor” között elveszítesz. Nem ez a legrosszabb, ami
történhet. A legrosszabb az, hogy a holnap esetleg sosem jön el. Az az
igazság, hogy minél tovább halogatod, annál valószínűbb, hogy sosem
fogod követni Őt.
Ha azt mondod Jézusnak, majd holnap, az olyan, mintha megnyomnád

a „szundi-gombot” reggel az ébresztőórádon. Mondjuk, beállítod az
ébresztőórádat reggel hatra. Megszólal. Felriaszt; de még bizonyára
tudnál szunyókálni tíz percet. Másnap reggel megint megszólal, és te
újból megnyomod a „szundi-gombot”. A következő héten háromszor-
négyszer is megnyomod a szundi-funkciót, és egyre többször szól
az ébresztés, mielőtt felkeltene. Nekem olyan gonosz ébresztőm
van, amely egyre hangosabb, amíg ki nem kapcsolod. Minél többször
nyomod meg a „szundi-gombot”, annál nehezebb meghallanod és
reagálnod rá a következő alkalommal, és végül eljutsz oda, hogy
teljesen átalszod. Jézus azt mondja neked: „Kövess engem.” Te viszont
így felelsz: „Még tíz perc.” Minél tovább halogatod, annál kevésbé
valószínű, hogy megragadja a figyelmedet.
197
Amikor egyetemen voltam, megismertem az emberi viselkedés egyik

alapelvét: „ahogy most, később is úgy". Egyszerűen szólva ez az
alapelv azt jelenti, hogy a jelenlegi szokások valószínűleg döntő módon
előrejelzik a jövőbeli gyakorlatot. Legtöbb esetben amilyen döntést
hozol ma, olyat fogsz holnap is. Ha most nem teszel meg valamit, nincs
okod azt gondolni, hogy majd legközelebb megteszed.
A Zsidókhoz írt levél 3. részének 15. verse így szól:
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
Most van az idő. Ma van az a nap. Ne mondd magadnak azt, hogy

holnap majd abbahagyod a titkos bűnödet. Ne mondd azt, hogy majd
holnaptól nagylelkű leszel a szükségben lévőkkel. Ne mondd azt,
hogy majd holnap átmégy az utca másik oldalára, és bemutatkozol a
szomszédnak. Ne mondd azt magadnak, hogy holnap majd feliratkozol
egy missziós útra, vagy egy bibliatanulmányozásra, vagy önkéntesnek
a hajléktalanszállón, vagy örökbefogadó szülőnek. Ma van az a nap,
amikor elkezdheted a követést.
Soha nem felejtem el a Brittany Bevin nevű ifjú hölgy temetési

szertartását. Tizenhét éves volt, amikor meghalt autóbalesetben.
Minél többet tudtam meg róla, annál inkább inspirált az élete. A
szülei megengedték, hogy elolvassam az imanaplóját, hogy jobban
megismerjem őt. A legutóbbi bejegyzéshez lapoztam. A halála előtti
este írta. Itt van Istenhez szóló imája:
Nálad van az egyedüli békesség, amely a legmélyebb ürességet is

be tudja tölteni. De hogy lehet az enyém?Azt mondtad: „Kérjetek és
megadatik.” Kérek, és tudom, hogy Te megadod. Minden héten annyira
megáldasz, és egyik leckét a másik után tanítod. Tudom, hogy újból
megmutatod nekem a szeretetedet. Fel sem tudom mérni, mit érzel,
amikor szenved valamelyik gyermeked, de egy pillanatra láthattam
a szíved fájdalmát. Kérlek, tölts be a Te bölcsességeddel, hogy ne
csak nézzem mások szenvedését, hanem képes legyek azt mondani,
amit hallaniuk kell. Ahogy közeledik egy új hét, azt a vakmerő imát
mondom, hogy helyezz az utamba megtört szívű embereket, és tölts be
Önmagaddal, hogy a szereteted meggyógyítsa a fájdalmukat.
198
Brittany nemrég csekkszámlát nyitott. Amikor az apja megszüntette

a számlát, felfedezte, hogy a lánya csak egyetlen csekket írt.
A Compassion International szolgálat számára egy gyermek
támogatására. Mielőtt szólásra emelkedtem, az édesapja mondott
néhány szót a lánya barátaival teli teremben:
Azon a napon, amikor Brittany meghalt, nem számított, milyen ruhát

viselt. Nem számított, kik a barátai. Nem számított, hova akart menni
egyetemre. Nem számított, milyen autót vezetett, vagy milyen házban
lakott. Nem számított, milyen osztályzatokat kapott, vagy hány gólt
szerzett a futballban. Az egyetlen dolog, ami számított, az volt, hogy
Krisztusba vetette a hitét, és Jézust Uraként és Megváltójaként ismerte.
A továbbiakban azt a kihívást intézte a diákokhoz, hogy ne várjanak

még egy napot, mert nincs garanciájuk. Ezt a kérdést tette fel: „Ha
ma meghalnál, hogyan emlékeznének rád?” Nem egyedül a diákok
voltak azok, akik azzal a meggyőződéssel maradtak ott, hogy néhány
dolognak meg kell változnia ma. Nem holnap. Ma.
története
Amy Turner
Soha nem gondolnád, hogy egy taxizás megváltoztatja az
életedet. Indiába tett második utam felénél jártam, és egy
közlekedési dugóban ültem a piros lámpás negyed közepén. Az
ablakomon beragyogó napot hirtelen elállta az egyik „dolgozó”. A
szárija rongyos és szakadt volt, a karjain véraláfutások. Beszélni
kezdett hozzám, és aztán odatolta lánycsecsemőjét a taxi nyitott
ablakán át. A barátom és tolmácsom elmondta, hogy a nő arra
kért, vigyem haza magammal a kisbabát. Ez a nő elszántan
sóvárgott egy jobb életre a gyermeke számára. Nem vagyok
anya, és csak elképzelni tudom, mennyire szerette azt a kislányt,
aki ott volt előttem, és mennyire akart többet neki. Sosem
felejtem el azt a pillanatot.
199
Nem ő volt az egyetlen nő, aki odaszaladt a taxihoz számos

látogatásom során, amelyet a piros lámpás negyedben lévő
menedékházba tettem. Ezt az otthont a szexiparban „dolgozók”
gyermekei számára hozták létre, ahová eljöhettek, és így nem
a bordélyházban töltötték az egész napjukat. A menedékház
gondoskodik a gyerekek oktatásáról és étkeztetéséről.
Találkoztam ott egy fiatal fiúval, akit Bittunak hívtak. Bittu rögtön
a legjobb barátom lett. Szorosan mellettem ült, és belém karolt,
miközben nap mint nap körbejártam. A nap végén a taxihoz
sétált velem, én pedig az ablakon át figyeltem, ahogy bemegy
a bordélyházak labirintusába. Éjszaka azon gondolkodtam,
hogyan telt a napjának többi része. Biztonságban volt? Ki volt
vele? Mire volt szüksége? Milyen lesz a jövője? Nem járt iskolába,
mert nem kapott támogatást, és az anyja nem engedhette meg
a taníttatását. Ragyogó mosolya volt, és mindig nagyon boldog
volt, amikor meglátogattuk a menedékházat.
Amikor hazaértem arról az útról, elhatároztam, hogy nem
engedem, hogy az élet visszatérjen a normális kerékvágásba.
Tudtam, hogy Jézus követése azt jelenti, hogy valamit tenni
kell, méghozzá most. Arra hívott, hogy teljesen kilépjek a
komfortzónámból. A barátaimmal, akik osztoztak első indiai
utam tapasztalataiban, létrehoztam egy nonprofit alapítványt
RescVYou néven. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy
Isten szeretetével elérjük ezeket az elfelejtett gyerekeket, akik
kimondhatatlan sötétségben és reménytelenségben élnek.
János evangéliuma 1. részének 5. verse így szól: És a világosság
a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
Követni azt, amire Jézus elhívott minket, azt jelenti, hogy
elmegyünk a sötét helyekre, és világítunk, még akkor is, ha
nehéz és kényelmetlen. Tudom, hogy ezzel a feladattal nehéz
megbirkózni, de amikor látod azt a fajta reménytelenséget egy
arcon, akkor rájössz, mit jelent neked a hit. Nekem azt jelenti,
hogy Jézus követését választom, és azt mondom: „Engedjétek
hozzám jönni a gyermekeket." A nevem Amy Turner, és nem
pusztán rajongó vagyok.
200
14. fejezet
bármit.
mit szólsz ahhoz,
hogy „azt”?
Lukács evangéliuma 9. részében olvashatunk egy másik rajongóról is,

aki követő akar lenni. Most is úgy tűnik, hogy ez a személy olyan valaki,
aki kész elkötelezni magát Jézus követésére:
Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem,
hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak. (61. vers)
Van néhány hasonlóság közte és aközött, aki közvetlenül előtte jött.

Láthatóan ez a férfi elmulasztotta azt a beszélgetést, amit Jézus azzal
az emberrel folytatott, aki el akarta temetni az apját. A másikhoz
hasonlóan ez a rajongó is beleegyezik Jézus követésébe, csak
nem pont most. Először (megint itt van ez a szó) el akar búcsúzni
a családjától. Ismételten azt kell mondanom, hogy ez egy ésszerű
kérésnek tűnik. Ugyan már, Jézus, hadd mondjon búcsút ez a fickó az
apukájának és az anyukájának! Valószínűleg azonban többet kér, mint
azt, hogy hazamenjen egy gyors ölelésre. Ha valaki el akarta hagyni
lakóhelyét, a családtól való búcsúzás hagyománya számos, akár
hetekig tartó búcsúpartit jelentett. Jézus szinte bosszúsnak tűnik, hogy
ez az ember ilyet kér.
És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint,
nem alkalmas az Isten országára. (62. vers)
Jézus egy olyan emberről beszél hasonlatában, aki egy mezőn szánt,
de ahelyett, hogy teljes figyelmét a munkájának szentelné, hátranéz.
Jézus tudja, hogy ennek az embernek a kérése felfedi, hogy igazából
201
Jézus követése - bárhová, bármikor, bármit.
hol a szíve. Nem arról van szó, hogy Jézus követése nem volt fontos
a számára, hanem arról, hogy nem ez volt az elsődleges fontosságú.
Hacsak nem hajlandó maga mögött hagyni mindent, egyszerűen nem
fog működni. Sok más emberhez hasonlóan, akiket tanulmányoztunk,
ő is követni akarja Jézust, de nem mindenestül, amije van. Nem
hajlandó mindent feltenni egy lapra. Valami másra irányul a figyelme, és
folyamatosan hátrafelé néz.
Olvastam egy különös gyakorlatról, amelyet a templomos lovagok

bemerítésénél engedélyezett az egyház. Amikor bemerítettek egy
lovagot, magukkal vihették a kardjukat, de azt nem helyezték a víz alá.
Felemelve tartották a vízből kifelé, míg a testük elmerült. így közölték
a templomosok Jézussal: „Uralmad lehet fölöttem, de a kardom
nem a tied. Jézus, teljesen a tiéd vagyok; de az, hogy ki vagyok, mit
teszek a harcmezőn és hogyan használom a kardomat, nem része a
megállapodásnak." Ha ma is élne ez a gyakorlat, akkor nem kardot
tartanánk fel, hanem - úgy vélem - sokan a pénztárcájukat emelnék a
magasba. Egyesek távirányítót, mások pedig laptopot emelnének fel.
Sok rajongó azt mondja Jézusnak: - Követlek. Mindenemet, amim

csak van, neked adom, bármi is az. - Jézus azonban rámutat arra,
amit a hátad mögött rejtegetsz, és azt kérdezi: - Mi a helyzet azzal?
- Nikodémus számára ez a vallási hírnév volt. A gazdag ifjú számára
a vagyona. Ezt az embert látszólag a családi kötelékek tartották
vissza. Hajlandók követni Jézust, de a kapcsolat nem kizárólagos.
Ragaszkodnak néhány dologhoz a múltból.
Képzeld el így: néhány hónapja randizol valakivel, és a dolgok kezdenek

komolyra fordulni. Leülsz egy döntő beszélgetésre, és a másik kifejezi
vágyát egy laza kapcsolat felől valami elkötelezettebb irányába.
Egyértelművé teszed, hogy te is kész vagy megtenni a következő
lépést. Feltételezed, hogy ez kizárólagosságot jelent, de néhány nappal
később kölcsönkéred a telefonját, és számos hívást látsz rajta valakitől,
akivel régebben randevúzott. Nos, ez problémát fog jelenteni. Ha
elkötelezi magát neked, az azt jelenti, hogy nem néz vissza. Az nem
működik, hogy ráteszi a kezét az eke szarvára, de közben a válla fölött
hátranéz valamilyen múltbeli romantikus kapcsolatra.
202
bármit, m it szólsz ahhoz, hogy „a z t”?
Jézus nem akar olyan követőket, akiknek a ragaszkodása és a hűsége

megosztott. Ezért rámutat arra, amit a legjobban értékelsz, és amivel a
legjobban törődsz, és megkérdezi: - Mi a helyzet azzal?
Pamtől azt kérdezte Jézus: „Mi a helyzet az étkezéssel?” Évekig az

ételhez fordult vigasztalásért és megelégedésért Jézus helyett. Végül
ráébredt, hogy nem nevezheti magát Jézus követőjének, ha nem
hajlandó alárendelni neki életének ezt a területét.
Steve így szólt: „Mindenemmel követni akarom Jézust.” Jézus pedig

megkérdezte: „Na és a szórakozási formáid?" Steve követő akart lenni,
de már hosszú ideje olyan tv-műsorokat és internetes oldalakat nézett,
amik kéjvággyal töltötték el. Jézus után akart m e n n i, de n e m tette
mindkét kezét az eke szarvára, hanem visszafelé nézett.
Jézus ezt a kérdést tette fel Stephanie-nak: „Mi a helyzet a

gyerekeiddel?” Stephanie Jézus követőjének tartotta magát, de
az élete nem Jézus körül forgott, hanem a gyerekei körül. Bennük
lelte a legnagyobb örömét. Ők voltak legnagyobb félelmeinek és
aggodalmának a forrása.
Dougtól azt kérdezte Jézus: „Mi van a pénzzel?” Doug éveken át nem
Jézus követésében találta meg az önazonosságát és az önbecsülését,
hanem a pénzben és abban, amit megvehet rajta. A gazdaság
hanyatlásával rádöbbent, hogy bár azt mondta, követni fogja Jézust, a
legtöbb idejét és a legnagyobb figyelmét arra fordította, hogy hátrafelé
nézett.
Van egy nagyszerű történet az Ószövetségben, amely azt a fajta

elkötelezettséget illusztrálja, amelyet Jézus keres. A Királyok
1. könyvének 19. részében olvashatjuk. Illés prófétának azt mondta
Isten, hogy válassza utódjának Elizeust. Amikor rátalál, Elizeus egy
mezőn szánt tizenkét pár ökörrel, ami a gazdagságát jelzi. Elég jól
mentek a dolgai. Kíváncsi vagyok, hogy miközben Illés közeledett,
megfordult-e a fejében, hogy „nem lesz valami könnyű; Elizeus sok
mindent fog maga mögött hagyni.” Ha Elizeus el akarta fogadni Isten
hívását, hogy prófétaként kövesse őt, maga mögött kellett hagynia
a barátait, a családját és sikeres pályafutását. Amikor meghallotta a
hívást, nem próbálkozott, hogy mellékesen megtartsa a vállalkozását.
203
Nem próbált meg alkudozni a szerződésről, hogy inkább részidős

elfoglaltság legyen. Helyette azt olvassuk, hogy Elizeus levágott egy
pár ökröt. Aztán összeszedte az ekéhez való szerszámokat, és tűzre
vetette őket. A közösség lakói eljöttek a tanyájára, ő elkészítette az
ökröket, és felszolgálta az összes szomszédjának. Világos kijelentést
tett arról, hogy nem néz hátra. Teljes figyelmét annak a szántásnak
akarta szentelni, amit Isten adott neki, így felégetett minden régit. Nem
akart visszafordulni.
Amikor elfogadod Jézus hívását a követésére, nemcsak azt mondod,

hogy mindent megelőző elsőbbséget adsz neki; hanem egyedül Őt
teszed fontossá az életedben. Ő sóvárogva vágyik rád, de nem osztozik
rajtad. Nem elégszik meg kevesebbel, mint oszthatatlan figyelmeddel
és teljes elkötelezettségeddel. Azt akarja, hogy többet fordíts rá, mint
a tőzsdei értékpapírjaidra. Azt akarja, hogy többet rendelj alá neki az
idődből és a tehetségedből, mint amennyit az irodád csikar ki belőled.
Azt akarja, hogy több örömet és lelkesedést fektess az Ő imádásába,
mint egy nagy sportesemény megnézésébe.
Amikor középiskolás voltam, a szüleim közeli barátai átéltek egy válást.

A nő megcsalta a férjét. A viszony folytatódott, a férj pedig tönkrement
és teljesen összetört. Szerette a feleségét, és azt akarta, hogy
működjön a házasság. Azonban a képbe került másik férfi is akarta a
nőt. Mindketten hajtottak rá. Mindketten mentek utána. A nőnek kellett
választania.
Mindezek közepette az egyik este apám bejött a szobámba, hogy

imádkozzon velem; és imádkoztunk ezért a családért. Előtte azonban
beszélgettünk egy kicsit a helyzetről. Azt kérdeztem tőle: - Mit tennél,
ha valami hasonló történne veled? Mit csinálnál, ha te lennél a férj?
Sosem felejtem el a válaszát. Nem az volt, amit vártam. Apám az

egyik legszelídebb és kegyelemmel leginkább betöltött ember, akivel
találkoztam. Akkor viszont így válaszolt: - Nos, lemennék a földszintre.
Venném az egyik fából készült baseballütődet. Fúrnék egy lyukat
a nyelén, és belefűznék egy bőrszíjat. A csuklóm köré tekerném.
Elmennék a férfi házához, és megmondanám neki, ha száz méterre a
feleségem közelébe kerül, mindkét lábát eltöröm.
204
bármit, m it szólsz ahhoz, hogy „a z t”?
Aztán így szólt: - Imádkozzunk. - Emlékszem, kicsit meglepődtem

a válaszán. Nem értettem meg, hogy az apám miért viselkedett
ennyire Tonya Harding-módon.' Középiskolás srácként nem értettem.
Házasemberként viszont igen.
így szeret minket Isten, és azt akarja, hogy mi is így szeressük

Őt. Kérlek, értsd meg: Jézus nagyon szeret. Azért halt meg, hogy
kapcsolatba kerüljön veled. Nem osztozik senkivel a szíveden. Nem
elégszik meg kevesebbel, mint a teljes odaadásoddal és szívbeli
ragaszkodásoddal. Nem kötött kompromisszumot, amikor eljött és
érted adta az életét, és nem köt kompromisszumot most sem, amikor
ugyanezt kéri tőled.
Jézus azért olyan hajthatatlan, hogy a követők alárendeljenek mindent,

mert a valóság az, hogy amit a legnagyobb vonakodással adunk át, az
válhat leginkább az Ő helyettesítőjévé. Valójában itt bálványimádásról
beszélünk. Amikor követni akarjuk Jézust, aki előttünk jár, de mi
magunk mögé tekintgetünk, azzal azt tesszük láthatóvá, hogy valamivel
vagy valakivel helyettesítjük Őt. Amikor végül alárendeljük azt az egy
dolgot, felfedezzük a Jézus követéséből fakadó elégedettséget, ami
mindig hiányzott, amikor visszatartottunk valamit.
Tudom, hogy vonakodunk attól, hogy mindent feltegyünk egy lapra, és

mindent odaadjunk Jézusnak, bármi is az. Félünk attól, hogy mit fogunk
veszíteni. Jézus azonban azt mondja: „Szeretsz engem? Bízol bennem?
Akkor rendelj alá mindent, gyere és kövess!" Odaadni mindenünket,
amink van, cserébe azért, amit Ő ajánl: a legjobb üzlet, amit valaha is
köthetünk. Jim Elliot, a híres misszionárius, aki az életét adta, hogy
elérje az ecuadori auka indiánokat, egyszer így fogalmazta meg:
„N em bolond az, aki odaadja, am it úgysem ta rth a t meg, hogy megnyerje

azt, amit nem veszíthet el."
A 106. zsoltár 19. és 20. verse visszaemlékszik arra, amikor az izraeliták

az aranyborjút imádták, míg Mózes a hegyen volt, és megkapta Istentől a
Tízparancsolatot. A zsoltáríró így magyarázza tettüket:
* Tonya Harding: amerikai műkorcsolyázónő, akinek köze volt versenytársa, Nancy Kerrigan
megtámadásához és térdsérüléséhez az 1994-es lillehammeri téli olimpia előtt 6 héttel (a fordító).
205
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány

előtt. Felcserélték az ő dicsőségüket: ökörnek képével, amely füvet eszik.
Ez nem jó csere. Amikor visszatartunk valamit, felcseréljük Jézus

követésének lehetőségét arra, amit nem vagyunk hajlandók átadni neki.
Becserélted Jézus engedelmes követését egy autóra, ami jól veszi a

kanyart? Becserélted egy igazán jól fizető állásra? Egy teljesen felújított
házra váltottad? Felcserélted Jézus követését a tőzsdei árfolyam
követésével? Átcserélted álmaid focicsapatának a követésére? Ez nem
jó csere. Értsd meg: nem arról van szó, hogy ezek a dolgok rosszak
vagy önmagukban bűnösek, hanem arról, hogy túl sokak számára
válnak ezek a jó dolgok istenné. Túl fontossá válnak, és visszatartanak
minket attól, hogy teljes szívünkből kövessük Krisztust. Szent Ágoston
„rendellenes szeretettként utalt az ilyen dolgokra. Lehet, hogy van
létjogosultságuk, de nincsenek rendben az életünkben.
Pásztorként számtalan temetési szertartást végeztem az évek

folyamán. Legtöbb esetben nem ismertem a halottat. Hogy az
elhunytról személyesebb szinten beszélhessek, meghívom a családot,
hogy gyűljenek össze, és osszanak meg történeteket és emlékeket
szerettükről. Mesélnek az adott személy hobbijairól és arról, hogy mi
iránt lelkesedett. így ismerik és így mutatják be. Ki volt éhezve a golfra.
Szorgos paplankészítő volt. Óriási sportrajongó volt. Született dekoratőr
volt. Szerette a jó szivarokat, és szenvedélyes szivargyűjtő volt. Szerette
a Broadway-színdarabokat, és Az operaház fantomja nagy rajongója volt.
Lelkesedett az autókért. Tehetséges zenész volt. Ragyogó üzletember
volt. A legszeretőbb anya volt. A legbátorítóbb apa volt.
Leírom azt, ahogy az elhunyt személyt ábrázolják. De egész idő alatt,

míg visszaemlékeznek rá, és bemutatják, így imádkozom: „Kérlek,
mondjátok, hogy szerette Jézust. Nagyszerű, hogy olyan szerető anya,
született dekoratőr és tehetséges zenész volt, de kérlek, mondjátok,
hogy Jézus követője volt."
Végső soron csak ez számít. Úgy tűnik, hogy ez a férfi Lukács

evangéliuma 9. részében nem lett Jézus követője, mert a családját
Jézus követése elé helyezte. És amikor meghalt, talán valaki felállt,
és azt mondta róla: „Családközpontú volt. Semmi nem számított neki
206
bármit, m it szólsz ahhoz, hogy „azt"?
jobban, mint a hozzátartozói. Mindig őket tette az első helyre." Lehet,

hogy azok, akik ott ültek, azt gondolták magukban: „Milyen csodálatos,
ha valakire úgy emlékeznek, hogy a családja volt az első a számára.” Mi
azonban tudjuk, hogy volt az életében egy nap, amikor szemtől szembe
került Isten Fiával. Volt lehetősége, hogy a követője legyen, és részese
legyen annak, hogy a világ örökre megváltozik. Az, hogy a családját
tette az első helyre, nem a jellemességéről tanúskodik, hanem az
ostobaságának a bizonyítéka. Jézus követése elé helyezte a családját.
Végső soron ez nem valami jó csere.
Mi az, ami Krisztus felé irányuló hűségeddel versenyez? Lehet, hogy

mindkét kezed az eke szarván tartod, de mi az, amire visszanézel? Amíg
igazán nem rendeltél alá mindent és bármit Jézusnak, és amíg nem
helyezted Őt minden más fölé az életedben, nem ismered azt az örömöt
és megelégedettséget, ami akkor jön el, amikor mindent felteszel egy
lapra.
Amikor középiskolába jártam, elolvastam William Borden életrajzát.

Krisztus követése iránti elkötelezettsége jelentős hatást gyakorolt arra
a döntésemre, hogy beálljak az Úr szolgálatába. William Bordent örökre
Krisztus követőjeként fogják ismerni. Sok más módon lehetett volna
jellemezni. Multimilliomosként is ábrázolhatták volna. Az 1800-as évek
végén született. Egy családi vagyon örököse volt, egy tejipari vállalaté,
amely ma milliárdokat ér. Úgy is leírhatnánk, mint aki Ivy League-
diplomás'. A Yale Egyetemen szerzett alapdiplomát és a Princetonon
mesterdiplomát. William Borden azonban úgy döntött, hogy Krisztus
követőjeként lesz ismert. Otthagyta a millióit, és követte Jézus hívását
egy - az evangéliummal addig el nem ért - musziim népcsoport felé.
Miután megkapta középiskolai bizonyítványát, a szülei világkörüli útra

küldték. Miközben beutazta Európát, Ázsiát és a Közel-Keletet, Isten
elkezdte hívni, hogy szolgáljon azok felé az elveszett emberek felé,
akik még soha nem hallották az evangélium üzenetét. írt haza, hogy
elmondja szüleinek, hogy a misszió mezején átadta életét Jézusnak.
Azon az utazáson két szót írt Bibliájába:
* Ivy League, azaz Borostyán Liga: az Amerikai Egyesült Államok nyolc legkiválóbb egyetemének
összefoglaló neve (a fordító).
207
Fenntartás nélkül.
Tudta, hogy Jézus ilyen jellegű követése teljes elkötelezettséget

kíván. Apja ragaszkodott hozzá, hogy William egyetemre járjon, ezért
beiratkozott a Yale-re. Elsőéves korában rájött, hogy nem sokan
osztoznak Krisztus iránti szenvedélyében, így reggelente találkozni
kezdett egy barátjával, hogy Bibliát olvassanak és imádkozzanak.
Nem sokkal ezután más hallgatók is csatlakoztak hozzájuk, és
miközben az egyetemisták különböző csoportokban találkoztak,
hogy tanulmányozzák a Bibliát és imádkozzanak, ébredés indult
az egyetemen. Mire William végzős lett, ezer diák volt tagja a
csoportoknak. Az egyik bejegyzése, amit a naplójába írt ez idő alatt,
egyszerűen így szól: „Mondj nemet önmagadnak és igent Jézusnak
minden alkalommal.”
A Yale Egyetemen töltött idő során Borden dolgozott a hajléktalanokkal

és a szenvedőkkel is, akik New Haven utcáin éltek. Ő alapította és
személyesen finanszírozta a Yale Hope Missiont (Yale Remény Misszió)
az alkoholisták és a függők rehabilitációjára tett erőfeszítéseként.
Míg William a Yale-en tanult, meghalt az apja, jelentős családi vagyont
hagyva rá örökül. A Yale elvégzése után Borden még két szót írt Bibliája
hátuljába:
Meghátrálás nélkül.
Tudta, hogy Jézus követése azt jelenti, hogy nem nézhet hátra. Tudta,
hogy Jézus világmisszióra hívta el, és elhatározta, hogy elviszi az
evangéliumot a kanszu népcsoportnak Kínába. Mielőtt Kínába ment,
elutazott Egyiptomba, ahol megtanult arabul, és felkészült a muszlimok
felé irányuló szolgálatára. Egyiptomi tartózkodása alatt agyhártya- és
gerincvelő-gyulladást kapott. William Borden egy hónappal később,
huszonöt évesen halt meg. Kairóban temették el.
Lehet, hogy vannak olyanok, akik azt mondják, nem csinált jó

vásárt. Feladta a családját, a vagyonát és a jövőbeli karrierjét, hogy
misszionáriusként kövesse Jézust, és meghalt, mielőtt még elérte
volna a missziós mezőt. Ez az ember azonban, aki fellobbantotta az
ébredést a Yale Egyetemen, százak felé szolgált misszióján keresztül,
és misszionáriusok ezreit ösztönözte elkötelezettségével, tudta, hogy
208
helyes döntést hozott. Halála után három kifejezést találtak Jézus eme
teljesen elkötelezett követőjének a Bibliájába írva:
Fenntartás nélkül.
Meghátrálás nélkül.
Megbánás nélkül.
így éled életedet Krisztus követőjeként? Mi változna, ha feltennél

mindent egy lapra, és teljesen elköteleznéd magad Jézus követésére?
Szeretném, ha elképzelnéd, hogy amikor véget ér az életed, ahelyett,

hogy közvetlenül felvitetnél a mennybe, ott ülsz egyedül egy óriási
moziteremben. Nem pont így képzelted a történéseket, és jó lenne, ha
adnának pattogatott kukoricát, de türelmesen várod a műsorkezdést.
Nem tudod biztosan, milyen film lesz; csak abban reménykedsz,
hogy most nem George Burns vagy Morgan Freeman fogja játszani
Isten szerepét, hanem valaki más. Elhalványulnak a fények, és
peregni kezdenek a film nyitóképei. Azonnal rájössz, hogy ismered a
szereposztás nagy részét. A szüleid, a házastársad, a gyermekeid, a
barátaid mind benne vannak a filmben. A te neved látható a felsorolás
első helyén. Nyilvánvalóan te vagy ennek a filmnek a főszereplője. A
képernyőn felvillan a cím: „Rajongó vagy követő - Egy mi-lett-volna-ha
történet."
Elkezd kibontakozni a film nyitójelenete. Először a valódi élet

eseményeként imered fel, de aztán teljesen más irányt vesz, mint
ahogy a valóságban történt. A teológusok voltaképpen nemcsak azt
a gondolatot vitatják meg, hogy vajon Isten, aki mindentudó, ismeri-e
a jövőt, hanem hogy ismeri-e az összes jövőbeli lehetőséget is. A
film b e n m in d en e g y e s jelenet valami olyannal kezdődik, ami igazából
megtörtént, de a vége nem egyezik a valóságban történtekkel.
Jön az első jelenet, és rögtön ismerős a számodra. Egy asztalnál

ülsz az első randevúdon. Ahogy hallgatod a filmbeli párbeszédet,
visszaemlékszel a beszélgetésre. Világos, hogy akivel randevúzol, nem
keresztény, de nagyon jól érzed magad, és úgy döntesz, folytatod a
kapcsolatot. Ahogy nézed, rájössz, hogy ez az a pont, ahol kezdtél
elfordulni Istentől. A szellemi szárazság hosszú időszakának kezdete
209
volt. Ebben a filmben azonban a dolgok máshogy alakulnak. Meghívtad

randevúpartneredet a gyülekezetbe, de őt nem érdekli. Elhatározod,
hogy szó sem lehet további kapcsolatról. A képernyő alján a következő
szavak tűnnek fel: KÉT HÓNAPPAL KÉSŐBB. Istentiszteleten vagy,
amikor bejön ugyanez a személy, melléd ül, és azt mondja: „Úgy
gondoltam, megpróbálom.”
Jól emlékszel a következő jelenetre. Egy utazási irodában ülsz a

házastársaddal, brosúrát lapozgatva, hogy melyik körutazásra
menjetek. Visszagondolsz, hogy mi történt; egy gyönyörű karib-
tengeri körutazást választottatok, és bámulatos volt. A filmben
azonban más irányt vesznek a történések. Leteszed a brosúrát, és
eszedbe jut, hogy a gyülekezet ugyanabban az időpontban megy egy
missziós útra. Megkérdezed a párodat, hogy beszélnétek-e odakint
egy percre. Megosztod vele merész tervedet. Útközben hazafelé
telefonálsz a gyülekezetbe, és azt mondod: „Tudjátok, beszélgettem
a házastársammal, és ebben az évben szeretnénk elmenni a missziós
útra a szabadságunk alatt.” Nézed, ahogy a film kettőtöket mutat,
amint egy árvaházat látogattok meg Guatemalában. Ételt osztotok a
gyerekeknek, és látod, hogy te és a házastársad az ebédnél egy kislány
két oldalán ültök. Van egy ugrás a filmben, és a jelenetben ugyanannak
a kislánynak a két oldalán ültök, de ahogy a felvétel kiszélesedik,
rájössz, hogy otthon vagytok a saját ebédlőasztalotok körül.
A jelenetek folytatódnak. Látod magad a munkahelyeden. Bejön valaki

az irodádba. Homályosan dereng a kép. Felismered a személyt, de
nem jut eszedbe a neve. Arra viszont emlékszel, hogy a sok figyelmet
igénylő, fárasztó emberek egyike volt, és már korán megszabtad a
határokat, hogy ne kelljen állandóan a problémáit hallanod. Ebben a
filmben azonban máshogy zajlanak az események. Leülsz mellé, és
meghallgatod. Aztán azt kérdezed: „Imádkozhatok érted?”
A jelenet változik. Ezt nagyon jól ismered. A házastársaddal a híreket

nézitek. Mindig ezt tettétek. Ez volt az esti szertartás. Egy rövid
hírprogram, amelyet a késő esti beszélgetős műsor követett. Ebben a
filmben azonban máshogy alakulnak a dolgok. Kikapcsolod a tv-t, és
látod, ahogy mindketten térdre borultok az ágy mellett. Összefonjátok
az ujjaitokat, és elkezdtek imádkozni. Ahogy nézed a filmet,
210
észreveszed, hogy nemcsak a jelenetek különböznek a követőként

élt másik életedben. Te magad vagy más. Ott van az öröm és a lelki
megelégedettség, amely abból fakad, hogy teljes szívedből követed
Jézust, és amely sehol máshol nem található.
Melyik jelenet bontakozna ki másként az életedben, ha követő lennél,

és nem rajongó? Milyen lenne az életed, ha teljesen követnéd Jézust?
Kifogások nélkül. Bárhová. Bármikor. Bármiben.
Rájöttem, hogy az emberek a legáltalánosabb indokként azt hozzák fel,

hogy azért nem követik Jézust, mert azt akarják, hogy először rendbe
jöjjön az életük. Nemesnek hangzik: mintha annyira komolyan vennéd
Jézus meghívását, hogy várni akarsz a követésével, míg az életed meg
nem fordul, és jó irányba nem halad. Amikor azonban Jézus elhív a
követésére, az arra vonatkozik, ahol épp akkor vagy. Nem akarja, hogy
holnapig várj abban a reményben, hogy végül majd a helyes ösvényen
fogsz haladni; azt akarja, hogy még ma mondj igent, és Ő kivezet
onnan, ahol jelenleg vagy.
Van a mobilomon GPS, de ritkán használom. Hajlamos vagyok azt

gondolni, hogy tudom, hová megyek, még akkor is, ha ez nem így
van. Minden alkalommal, mielőtt használnám a GPS-t, megpróbálok
magamtól megtalálni valamit... aztán sikerül eltévednem. Majd amikor
begépelem az úti célomat a telefonba, a képernyőn megjelenő első
kérdés ez: „A jelenlegi helyszíntől számítva?" Más szóval: „Ott akarod
kezdeni, ahol vagy?” Aztán elkezdi kiszámítani az utat: nem ahhoz
viszonyítva, ahonnan elindultam vagy amerre tartok, hanem onnan, ahol
pillanatnyilag tartózkodom. Amikor Jézus elhív minket az Ő követésére,
azt akarja, hogy most kezdd el, a jelenlegi helyzetedtől számítva. Nem
kell visszamenned oda, ahonnan elindultál. Nem egyedül kell egy kicsit
közelebb kerülnöd hozzá. Ő feléd nyúl kegyelemmel és szeretettel, és
arra hív, hogy kövesd. Azt akarja, hogy pont onnan kezdd el követni,
ahol vagy, és azt akarja, hogy most azonnal kezdd el.
Mert az ÚR szemei átjárják az egész Földet, hogy megerősítse azokat,

akik teljes szívükből elkötelezettek iránta.
2Krónika 16:9 (az angol alapján)
211
Köszönetnyilvánítások
Jézus követése egy utazás, és Istennek nem állt szándékában, hogy

egyedül tegyük meg. Sokan azok közül, akikkel a követés útján járok,
ugyanazok, mint akiknek szeretnék köszönetét mondani e könyv
megírásában nyújtott segítségükért:
Hálával tartozom feleségemnek, DesiRae-nek a folyamatos bátorításért

és támogatásért Jézus követéséről szóló könyvem megírása során.
Köszönöm a türelmedet és a kegyelmedet, ha a könyv nem mindig
ábrázolja az életemet. Nehéz elképzelni Jézus követését anélkül, hogy
ne lennél mellettem.
Köszönet illeti Cary Meyert, Tony Youngot és Shane Sootert a „nem

pusztán rajongó”-gondolat továbbfejlesztéséért, és azért a segítségért,
hogy ez az egyszerű üzenet Isten népének nagyszerű mozgalmává
formálódott.
Köszönet Laura Williamsnek, aki Isten alázatos szolgája. Az út

minden lépésénél segítettél ebben a munkában. Te és Debbie annyira
hűségesen dolgoztatok a színfalak mögött. Nagy a jutalmatok a
mennyben.
Hálás vagyok Gregg Dedricknek. Isten pont az életem legmegfelelőbb
pillanatában szólt hozzám rajtad keresztül. Köszönöm, hogy
emlékeztettél a Szent Szellem erejére egy követő életében.
Szeretém kifejezni megbecsülésemet Dave Stone-nak és a Southeast

Christian Church presbitériumának. Szeretem, hogy veletek együtt a
vezetés az Ő követését jelenti.
213
Köszönetnyilvánítások
Köszönöm Taylor Wallingnek, Luké Davidsonnak és Heath Williamsnek a

kutatásaikat, a szerkesztői munkájukat és értékes tanácsaikat.
Szeretném kifejezni hálámat Don Gatesnek és a Zondervan

munkatársainak. Ti nemcsak profik vagytok, hanem elkötelezett
követők. Cindy Lambert, amikor beléptél az irodába a szerkesztői
csapattal, és megláttam, hogy a kéziratomat hozod, felkészültem a
piros tintára. Nem tudom szavakkal kifejezni, mennyire meghatódtam,
amikor mindannyian letérdeltünk, és ezt a munkát az Úrnak ajánlottad.
Végül köszönet a Southeast Christian Churchnek és a „Nem pusztán

rajongó" Facebookos ismerőseimnek. Nagyszerű dolog együtt követni
Jézust egy több mint 50 000 emberből álló közösséggel tizenhat
különböző országból. Történeteitek ösztönöztek e könyv megírására,
és bemutatták, hogy mit jelent Jézus követése.
214

Nem Pusztan Rajongo PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Nem Pusztan Rajongo PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Több mint egy millió eladott példány

„Kyle szavai egyszerre mélyrehatóak és gyakorlatiasak.”

HOGYAN VÁLHATOK JÉZUS TELJESEN

Hungárián edition © Immánuel Alapítvány 2014

Felelős kiadó: Géczi Károly

A könyvben a Károli fordítás különböző változatait használtuk. Ahol a

Nyomdai munkák: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.

előszó (Ezeket át szoktam ugrani, de arra kérlek,

első rész: rajongó v a g y követő ? ő s zin te álla p o tfe lm érés

m ás o d ik rész: m eg h ív ás J é zu s k ö v e té s é re (nyers válto zat)

h a rm a d ik rész: J é zu s k ö v e té s e - bárh o vá, bárm ikor, bárm it.

Csütörtök délután van, és a gyülekezeti teremben ülök. Most üres, de

Még mindig semmi. Az előttem álló széken van egy Biblia.

Végül egy gondolat fut át az elmémen: Kíváncsi vagyok, mit tanított

olyan üzenetet hirdetett, amely miatt nagy valószínűség szerint

Abban az üres gyülekezeti teremben pont egy ilyen alkalomról olvastam

Jézus tudja, hogy az egész napos tanítás után az emberek kezdenek

Étkezés után a sokaság úgy dönt, hogy letáborozik éjszakára, hogy

Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy

Jézus tudja, hogy ezek az emberek nem azért veszik mindezt a

Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki

Azt mondja: Én vagyok az élet kenyere. Hirtelen már csak Ő az egyetlen

Ettől fogva sokan visszavonultak az ő tanítványai közül, és nem jártak

Sok rajongó visszafordul, hogy hazatérjen. Megdöbbentett az a

Amint ott ültem a gyülekezeti teremben üres székek ezreitől körülvéve,

Visszatettem a Bibliát az előttem álló székre.

Szinte abban a pillanatban, amikor kimondtam, tudtam, hogy tovább

életet találjanak Benne. Jézust kínáltam az embereknek, de sok ingyen

Gondold el a következő helyzetet! Képzeld el, hogy a legidősebb lányom

Prédikációim során túl sokszor próbáltam meg rábeszélni az embereket

Tudom, hogy a bevezetés általában olyan dolgokat tartalmaz, ami a

írnia, ami ráveszi az embereket arra, hogy el akarják olvasni a könyvet.

Remélem, hogy végigolvasod ezt a könyvet, és felfedezed, hogy

rajongó vagy követő?

Jézus követője vagy?

Azt gondolom, hogy ezt a kérdést jó eséllyel egyszerűen csak

Jézus követője vagy?

Tudom, tudom. Ezt a kérdést már feltették neked korábban.

Igen valószínű, hogy ha ezt a könyvet olvasod, a következő két csoport

1. „Jézus-hal a kocsim hátulján” csoport. Elég komolyan veszed

szurkol?” Ez egy fontos kérdés, de te olyan biztos vagy a válaszban,

* A W itness W ear egy keresztény ajándéktárgyakat forgalm azó cég - a fordító.

A Szentírás egyik legkijózanítóbb szakasza arról beszél, hogy eljön

2. „M iért van egy hal a barátom autójának hátulján?” csoport.

Nem zavar, hogy egyesek Jézus követését választják. Ez menő, de nem

„Úgy véled, Spocknak kellene lennie a kapitánynak?”') Téged pedig nem

Mi van akkor, ha...? Tartanál egy pillanatnyi szünetet, és megkérdeznéd

Úgy vélem, hogy e könyv olvasása után az első és a második csoportba

Ideje meghatározni a kapcsolat jellegét!

Jézussal. Néhányan fel fogjátok ismerni, mit jelent a döntő beszélgetés.

Tudni akarod most már, hogy mit jelent a döntő beszélgetés?

A kapcsolat jellegének meghatározása.

Ez egy hivatalos beszélgetés, amire a romantikus kapcsolat egy

Középiskolás koromban elmentem az első randevúmra egy lánnyal,

Akkor ott nem voltam kész arra a pillanatra, de egyszer eljön az

Erre akarlak kérni. Gondolatban képzeld el, ahogy besétálsz egy

hátrasétálsz, ahol nincs zsúfoltság, és egy kis asztalnál találsz helyet.

Mielőtt további esélyed lenne a helyzetet még kínosabbá tenni, Jézus

Akár gyerekkorodtól fogva kereszténynek nevezed magad, akár új

Úgy tűnhet, hogy Jézusnak sok követője van, de ha őszintén meg

A szótárban található legalapvetőbb meghatározás a rajongóról a

Ő az a fickó, aki póló nélkül, felsőtestét kifestve megy a focimeccsre.

Ő az a nő, aki soha nem hagyja ki a hírességekről szóló műsorokat.