Isten Csodálatos Kegyelme PDF

Ellen G.
White
ISTEN CSODÁLATOS KEGYELME
Áhítatos könyv
Ellen G. White Isten csodálatos kegyelme
Tartalom
TARTALOM ............................................................................................................................................ 2
JANUÁR ............................................................................................................................................... 10
JANUÁR 1. A MENNYRŐL SZÓLÓ ÖRÖMHÍR ..................................................................................................... 10
JANUÁR 2. CSAK A BŰNÖSÖKNEK................................................................................................................... 10
JANUÁR 3. AZ IDŐ TELJESSÉGE ...................................................................................................................... 11
JANUÁR 4. AZ ELSŐ ADVENT ÜZENETE ............................................................................................................ 12
JANUÁR 5. A MENNYEI ORSZÁG JELLEMZŐI ...................................................................................................... 12
JANUÁR 6. ELLENTÉTBEN A FÖLDI ORSZÁGOKKAL .............................................................................................. 13
JANUÁR 7. KRISZTUS ORSZÁGÁNAK SZIMBÓLUMA ............................................................................................. 14
JANUÁR 8. ISTEN ORSZÁGA A SZÍVBEN VAN ...................................................................................................... 14
JANUÁR 9. A MUSTÁRMAG .......................................................................................................................... 15
JANUÁR 10. A KOVÁSZ ................................................................................................................................ 16
JANUÁR 11. KRISZTUS HALÁLA ...................................................................................................................... 17
JANUÁR 12. A MENNYEI KORMÁNYZÁS ELVEI ................................................................................................... 17
JANUÁR 13. LEGFŐBB KÖTELESSÉGÜNK .......................................................................................................... 18
JANUÁR 14. A MENNYBE JUTÁS FELTÉTELE...................................................................................................... 19
JANUÁR 15. ISTEN KEGYELME ÁLTAL .............................................................................................................. 20
JANUÁR 16. A MENYEGZŐI RUHA .................................................................................................................. 20
JANUÁR 17. A MENNYEI ÖRÖKSÉG................................................................................................................. 21
JANUÁR 18. A KEGYELMES MEGHÍVÁS ............................................................................................................ 22
JANUÁR 19. AKI AZ EGÉSZ VILÁGRÓL GONDOSKODIK ......................................................................................... 22
JANUÁR 20. A MENNY KÖVETEI .................................................................................................................... 23
JANUÁR 21. AZ ÚR KATONÁI ........................................................................................................................ 24
JANUÁR 22. AZ IGAZLELKŰSÉG ÖVE................................................................................................................ 25
JANUÁR 23. AZ IGAZSÁG MELLVASA ............................................................................................................... 25
JANUÁR 24. A BÉKESSÉG EVANGÉLIUMA ......................................................................................................... 26
JANUÁR 25. A HIT PAJZSA ............................................................................................................................ 27
JANUÁR 26. AZ ÜDVÖSSÉG SISAKJA................................................................................................................ 27
JANUÁR 27. A LÉLEK KARDJA ........................................................................................................................ 28
JANUÁR 28. A CSATAMEZŐ .......................................................................................................................... 29
JANUÁR 29. A HŰSÉG KÖVETELMÉNYE............................................................................................................ 29
JANUÁR 30. MENJETEK ELŐRE!..................................................................................................................... 30
JANUÁR 31. A GYŐZELEM ............................................................................................................................ 31
FEBRUÁR ............................................................................................................................................. 33
FEBRUÁR 1. ÁDÁM ÉS ÉVA ........................................................................................................................... 33
FEBRUÁR 2. AZ ELVESZÍTETT URALOM ............................................................................................................ 33
FEBRUÁR 3. A MÁSODIK ÁDÁM..................................................................................................................... 34
FEBRUÁR 4. IZRÁEL LÁTHATATLAN KIRÁLYA ...................................................................................................... 35
FEBRUÁR 5. MENNYEI KIRÁLYUNK ................................................................................................................. 35
FEBRUÁR 6. VELÜNK AZ ISTEN ...................................................................................................................... 36
FEBRUÁR 7. A VESZÉLYEZTETETT KIRÁLYSÁG..................................................................................................... 37
FEBRUÁR 8. KIRÁLYI BEVONULÁS ................................................................................................................... 38
FEBRUÁR 9. JERUZSÁLEM KIRÁLYA ................................................................................................................. 38
FEBRUÁR 10. A DICSŐSÉG KIRÁLYA ................................................................................................................ 39
FEBRUÁR 11. MINDEN NEMZET KIRÁLYA ......................................................................................................... 40
FEBRUÁR 12. ISTEN TÜRELMÉNEK HATÁRA ...................................................................................................... 40
FEBRUÁR 13. A MENNYBE JUTÁS FELTÉTELE .................................................................................................... 41
2
FEBRUÁR 14. ISTEN-FIÚSÁG ......................................................................................................................... 42

FEBRUÁR 15. ISTEN GYERMEKEI .................................................................................................................... 42
FEBRUÁR 16. A MEGVÁLTÁS ÁRA .................................................................................................................. 43
FEBRUÁR 17. ÁBRAHÁM ÉS GYERMEKEI .......................................................................................................... 44
FEBRUÁR 18. A MENNY POLGÁRAI ................................................................................................................ 45
FEBRUÁR 19. A HŰSÉG PRÓBÁJA ................................................................................................................... 45
FEBRUÁR 20. ISTEN AKARATA AZ ELSŐ ............................................................................................................ 46
FEBRUÁR 21. A FÖLDI KIRÁLYSÁGOK FELETT..................................................................................................... 47
FEBRUÁR 22. AZ ENGEDELMESSÉGBŐL FAKADÓ ÁLDÁSOK................................................................................... 47
FEBRUÁR 23. ISTEN KEGYELMÉNEK SÁFÁRAI .................................................................................................... 48
FEBRUÁR 24. AZ IGAZSÁG SÁFÁRAI ................................................................................................................ 49
FEBRUÁR 25. AZ ERŐ SÁFÁRAI ...................................................................................................................... 49
FEBRUÁR 26. A JÓ BEFOLYÁS SÁFÁRAI ............................................................................................................ 50
FEBRUÁR 27. ÚJ EMBER .............................................................................................................................. 51
FEBRUÁR 28. KRISZTUS ORSZÁGÁNAK ÖRÖKÖSEI .............................................................................................. 52
MÁRCIUS ............................................................................................................................................. 53
MÁRCIUS 1. A MENNY VONZÁSÁBAN............................................................................................................. 53
MÁRCIUS 2. A TRÓNON ÜLŐ KRISZTUS ........................................................................................................... 53
MÁRCIUS 3. SZIVÁRVÁNNYAL ÖVEZETT TRÓN................................................................................................... 54
MÁRCIUS 4. A SZENTEK SZENTJÉBEN .............................................................................................................. 55
MÁRCIUS 5. SZERÁFOK A TRÓN KÖRÜL ........................................................................................................... 55
MÁRCIUS 6. A TRÓN ALAPJA AZ IGAZSÁGOSSÁG ............................................................................................... 56
MÁRCIUS 7. IGAZSÁG ÉS JOGOSSÁG ............................................................................................................... 57
MÁRCIUS 8. AZ ÉLET ÉS HATALOM FORRÁSA .................................................................................................... 57
MÁRCIUS 9. AZ IMÁDAT KÖZPONTJA .............................................................................................................. 58
MÁRCIUS 10. AZ IRGALOM FORRÁSA ............................................................................................................. 59
MÁRCIUS 11. EGYÜTT ÉRZŐ FŐPAP ............................................................................................................... 59
MÁRCIUS 12. KRISZTUS OSZTOZIK ATYJÁVAL A TRÓNON .................................................................................... 60
MÁRCIUS 13. ISTEN TÖRVÉNYE ÖSSZEFONÓDIK TRÓNJÁVAL ................................................................................ 61
MÁRCIUS 14. A KÍSÉRTÉS VISSZAUTASÍTÁSA .................................................................................................... 62
MÁRCIUS 15. A BŰN ELTÖRLÉSE ................................................................................................................... 62
MÁRCIUS 16. SZABADULÁS A BŰNTŐL............................................................................................................ 63
MÁRCIUS 17. MINDENKI SZÁMÁRA ELÉRHETŐ ................................................................................................. 64
MÁRCIUS 18. KRISZTUS NEVE A JELSZAVUNK ................................................................................................... 65
MÁRCIUS 19. A JÓ ILLATKÉNT FELSZÁLLÓ IMA .................................................................................................. 65
MÁRCIUS 20. VIGYÜK ÜGYÜNKET A TRÓN ELÉ .................................................................................................. 66
MÁRCIUS 21. ILLÉS PÉLDÁJA ........................................................................................................................ 67
MÁRCIUS 22. A SZENVEDÉSEK IDEJÉN ............................................................................................................ 67
MÁRCIUS 23. OSZTOZZUNK KRISZTUS SZENVEDÉSEIBEN..................................................................................... 68
MÁRCIUS 24. JÁRULJUNK ISTEN ELÉ TISZTELETTEL............................................................................................. 69
MÁRCIUS 25. ALÁZAT ÉS SZENT FÉLELEM ........................................................................................................ 69
MÁRCIUS 26. SZENT TAPASZTALAT ................................................................................................................ 70
MÁRCIUS 27. MEGSZENTELT NÉV ................................................................................................................. 71
MÁRCIUS 28. ÁLLANDÓ FÜGGŐSÉGBEN AZ ATYÁTÓL ........................................................................................ 71
MÁRCIUS 29. A SZÍVÜNKBEN LAKOZÓ KRISZTUS ............................................................................................... 72
MÁRCIUS 30. OSZTATLAN ODASZENTELŐDÉS................................................................................................... 73
MÁRCIUS 31. ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ.................................................................................................................. 74
ÁPRILIS ................................................................................................................................................ 75
ÁPRILIS 1. ISTEN MAGÁHOZ VON MINKET ........................................................................................................ 75
3
ÁPRILIS 2. ÚJ SZÍV ...................................................................................................................................... 75

ÁPRILIS 3. BÉKE ÉS NYUGALOM ..................................................................................................................... 76
ÁPRILIS 4. ISTEN TÖRVÉNYE .......................................................................................................................... 77
ÁPRILIS 5. ENGEDELMESSÉG ......................................................................................................................... 77
ÁPRILIS 6. A GONOSZ LEGYŐZÉSE .................................................................................................................. 78
ÁPRILIS 7. AZ ÚR MAGASZTALÁSA ................................................................................................................. 79
ÁPRILIS 8. AZ ÖNZÉS FELADÁSA ..................................................................................................................... 79
ÁPRILIS 9. A ROSSZ SZOKÁSOK ELHAGYÁSA ...................................................................................................... 80
ÁPRILIS 10. A GONOSZ GYŰLÖLÉSE ................................................................................................................ 81
ÁPRILIS 11. A KÉTELY ELOSZLATÁSA ............................................................................................................... 82
ÁPRILIS 12. AZ EGYHÁZ EGYSÉGE................................................................................................................... 82
ÁPRILIS 13. A GYŐZELEM KIVÍVÁSA ................................................................................................................ 83
ÁPRILIS 14. NEMES JELLEM FEJLESZTÉSE ......................................................................................................... 84
ÁPRILIS 15. ERŐSÍTÉS ÉS BÁTORÍTÁS .............................................................................................................. 84
ÁPRILIS 16. NEHÉZSÉG IDEJÉN ...................................................................................................................... 85
ÁPRILIS 17. AZ OTTHON MEGALAPOZÁSA ........................................................................................................ 86
ÁPRILIS 18. AZ ÚR GONDOT VISEL GYERMEKEIRE .............................................................................................. 87
ÁPRILIS 19. A NAPI SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍTÉSE ................................................................................................ 87
ÁPRILIS 20. A BŰNÖS FELEMELÉSE ................................................................................................................. 88
ÁPRILIS 21. AZ ÉLET VIZE ............................................................................................................................. 89
ÁPRILIS 22. MEGSZENTELŐDÉS ..................................................................................................................... 89
ÁPRILIS 23. A LÉLEK DÍSZE............................................................................................................................ 90
ÁPRILIS 24. VIGASZTALÁS ............................................................................................................................ 91
ÁPRILIS 25. ISTEN TEMPLOMÁNAK BIZTOS ALAPJA............................................................................................. 92
ÁPRILIS 26. MEGTARTÓ HATALOM ................................................................................................................ 92
ÁPRILIS 27. A VILÁG VILÁGOSSÁGA ................................................................................................................ 93
ÁPRILIS 28. ISTEN MUNKATÁRSAI .................................................................................................................. 94
ÁPRILIS 29. EMBEREK HALÁSZAI .................................................................................................................... 94
ÁPRILIS 30. AZ ELVÉGZETT MUNKA ................................................................................................................ 95
MÁJUS ................................................................................................................................................. 97
MÁJUS 1. A TEREMTÉS ELŐTT ....................................................................................................................... 97
MÁJUS 2. MINDÖRÖKKÉ ............................................................................................................................. 97
MÁJUS 3. AZ ÉDENBEN ............................................................................................................................... 98
MÁJUS 4. NOÉ .......................................................................................................................................... 99
MÁJUS 5. AZ ÁBRAHÁMMAL KÖTÖTT SZÖVETSÉG ............................................................................................. 99
MÁJUS 6. A SZÖVETSÉG SZABÁLYAI .............................................................................................................. 100
MÁJUS 7. EMBERI ÍGÉRETEK ....................................................................................................................... 101
MÁJUS 8. JOBB ÍGÉRETEK .......................................................................................................................... 102
MÁJUS 9. A SZÍVBE ÍROTT TÖRVÉNY ............................................................................................................. 102
MÁJUS 10. A BŰNBÁNAT AJÁNDÉKA ............................................................................................................ 103
MÁJUS 11. A BŰNBOCSÁNAT AJÁNDÉKA ....................................................................................................... 104
MÁJUS 12. ISTEN HIT ÁLTAL FOGAD EL MINKET .............................................................................................. 105
MÁJUS 13. ISTEN TÖRVÉNYE A ZSINÓRMÉRTÉK .............................................................................................. 105
MÁJUS 14. FOGADALOM AZ ENGEDELMESSÉGRE ............................................................................................ 106
MÁJUS 15. A KERESZTSÉG SZEREPE.............................................................................................................. 107
MÁJUS 16. AZ EVANGÉLIUM ÉS A TÖRVÉNY ................................................................................................... 107
MÁJUS 17. SZERETET ISTEN ÉS AZ EMBERTÁRSAK IRÁNT................................................................................... 108
MÁJUS 18. JELLEMFEJLESZTÉS .................................................................................................................... 109
MÁJUS 19. SZENTSÉG ............................................................................................................................... 109
4
MÁJUS 20. KRISZTUSI ÉLET ........................................................................................................................ 110

MÁJUS 21. TELJES SZÍVVEL ........................................................................................................................ 111
MÁJUS 22. KÖZÖS MEGEGYEZÉS ................................................................................................................. 112
MÁJUS 23. SZÖVETSÉGI ÁLDÁSOK ............................................................................................................... 112
MÁJUS 24. KRISZTUS VÉRE ÁLTAL ÉRVÉNYESÍTVE ............................................................................................ 113
MÁJUS 25. KRISZTUS ENGESZTELÉSÉNEK MEGPECSÉTELÉSE ............................................................................... 114
MÁJUS 26. A KÖZBENJÁRÓ KRISZTUS ........................................................................................................... 114
MÁJUS 27. A SZÖVETSÉG VÉRE ................................................................................................................... 115
MÁJUS 28. A SZOMBAT SZÖVETSÉGE ........................................................................................................... 116
MÁJUS 29. ISTEN ÖRÖK ÍGÉRETE ................................................................................................................. 116
MÁJUS 30. ÖRÖK ÉS VÁLTOZHATATLAN........................................................................................................ 117
MÁJUS 31. A SZÖVETSÉG JELKÉPE ............................................................................................................... 118
JÚNIUS .............................................................................................................................................. 119

JÚNIUS 1. A MENNYEI TRÓN SZÁMŰZÖTTJE ................................................................................................... 119
JÚNIUS 2. PÁRATLAN LEERESZKEDÉS............................................................................................................. 119
JÚNIUS 3. ÁDÁZ KÍSÉRTÉSEK ....................................................................................................................... 120
JÚNIUS 4. ELMONDHATATLAN MAGÁNY........................................................................................................ 121
JÚNIUS 5. PÁRATLAN MEGPRÓBÁLTATÁS....................................................................................................... 121
JÚNIUS 6. VÉGTELEN SZENVEDÉS ................................................................................................................. 122
JÚNIUS 7. TUSAKODÓ IMA ......................................................................................................................... 123
JÚNIUS 8. IMÁVAL TÖLTÖTT ÉJSZAKÁK .......................................................................................................... 124
JÚNIUS 9. GECSEMÁNÉ ............................................................................................................................. 124
JÚNIUS 10. AZ ATYA HARAGJA .................................................................................................................... 125
JÚNIUS 11. AZ ELHAGYATOTTSÁG ÉRZÉSE...................................................................................................... 126
JÚNIUS 12. A VILÁG BŰNE ......................................................................................................................... 126
JÚNIUS 13. HATALMAS ÁR ......................................................................................................................... 127
JÚNIUS 14. EGYETLEN EMBER ÉRTÉKE........................................................................................................... 128
JÚNIUS 15. SZERETETTELJES ÁLDOZAT .......................................................................................................... 128
JÚNIUS 16. A MENNY IS VESZÉLYBE KERÜLT .................................................................................................. 129
JÚNIUS 17. AZ ATYA FELMÉRHETETLEN ÁLDOZATA .......................................................................................... 130
JÚNIUS 18. AZ EGYEDÜLI LEHETSÉGES VÁLTSÁGDÍJ .......................................................................................... 131
JÚNIUS 20. ÉRTÉKES AJÁNDÉK .................................................................................................................... 131
JÚNIUS 21. PÉNZ NÉLKÜL ÉS INGYEN ............................................................................................................ 132
JÚNIUS 22. MINDENKI SZÁMÁRA VAN KEGYELEM ........................................................................................... 133
JÚNIUS 23. KI NEM ÉRDEMELT JÓINDULAT .................................................................................................... 134
JÚNIUS 24. KRISZTUS A MI IGAZSÁGUNK ....................................................................................................... 134
JÚNIUS 25. A VALLÁS FÉNYES OLDALA .......................................................................................................... 135
JÚNIUS 26. MÉLTÓ A BÁRÁNY .................................................................................................................... 136
JÚNIUS 27. A TITKOK TITKA ........................................................................................................................ 136
JÚNIUS 28. KIKUTATHATATLAN GAZDAGSÁG .................................................................................................. 137
JÚNIUS 28. KIKUTATHATATLAN GAZDAGSÁG .................................................................................................. 138
JÚNIUS 30. A MENNY SZENVEDÉSE.............................................................................................................. 138
JÚLIUS ............................................................................................................................................... 140

JÚLIUS 1. KEZDETTŐL FOGVA ...................................................................................................................... 140
JÚLIUS 2. A SZENTLÉLEK ÍGÉRETE ................................................................................................................. 140
JÚLIUS 3. A LÉLEK HATALMA ...................................................................................................................... 141
JÚLIUS 4. PÜNKÖSD .................................................................................................................................. 142
JÚLIUS 5. A LÉLEK MUNKÁJA ...................................................................................................................... 143
JÚLIUS 6. A LEGNAGYOBB VIGASZTALÓ ......................................................................................................... 143
5
JÚLIUS 7. KRISZTUS KÉPVISELŐI ................................................................................................................... 144

JÚLIUS 8. MINT A HARMAT, AZ ESŐ ÉS A NAPFÉNY .......................................................................................... 145
JÚLIUS 9. AZ ÍRÁSOK MEGVILÁGÍTÓJA ........................................................................................................... 145
JÚLIUS 10. AZ IGAZSÁG TANÍTÓJA ................................................................................................................ 146
JÚLIUS 11. HŰSÉGES VEZETŐ ...................................................................................................................... 147
JÚLIUS 12. SZEMÉLYES VEZETŐNK................................................................................................................ 147
JÚLIUS 13. A HALK ÉS SZELÍD HANG.............................................................................................................. 148
JÚLIUS 14. NEMESÍTŐ ÉS MEGSZENTELŐ ERŐ ................................................................................................. 149
JÚLIUS 15. AZ ISTENI HASONLATOSSÁG......................................................................................................... 150
JÚLIUS 16. A FELÜDÜLÉS ........................................................................................................................... 150
JÚLIUS 17. MEGTISZTÍTÓ ÉS ÉLTETŐ ERŐ....................................................................................................... 151
JÚLIUS 18. HIT ........................................................................................................................................ 152
JÚLIUS 19. MINDEN HÍVŐ SZÁMÁRA ............................................................................................................ 153
JÚLIUS 20. TÖBB, MINT EMBERI ERŐ ............................................................................................................ 153
JÚLIUS 21. ÖSSZHANGBAN......................................................................................................................... 154
JÚLIUS 22. EGYSÉG A KÜLÖNBÖZŐSÉGBEN .................................................................................................... 155
JÚLIUS 23. A FELTÉTELEK ........................................................................................................................... 155
JÚLIUS 24. ADNI ÉS BEFOGADNI .................................................................................................................. 156
JÚLIUS 25. OLAJ A LÁMPÁSUNKBA ............................................................................................................... 157
JÚLIUS 26. MEGBOCSÁTHATATLAN BŰN ....................................................................................................... 158
JÚLIUS 27. A SZENTLÉLEK MEGSZOMORÍTÁSA ................................................................................................ 158
JÚLIUS 28. A KERESŐK .............................................................................................................................. 159
JÚLIUS 29. PÜNKÖSD ................................................................................................................................ 160
JÚLIUS 30. KÉRJETEK ................................................................................................................................ 161
AUGUSZTUS....................................................................................................................................... 162
AUGUSZTUS 1. CSODA .............................................................................................................................. 162
AUGUSZTUS 2. CSODÁLATOS ÁTALAKULÁS .................................................................................................... 162
AUGUSZTUS 3. SZÍVBELI MEGÚJULÁS............................................................................................................ 163
AUGUSZTUS 4. IDŐRE VAN SZÜKSÉG............................................................................................................. 164
AUGUSZTUS 5. ELTÖKÉLTSÉG...................................................................................................................... 164
AUGUSZTUS 6. AZ OTTHON LÉGKÖRE ........................................................................................................... 165
AUGUSZTUS 7. HOGY MEGTUDJA A VILÁG ..................................................................................................... 166
AUGUSZTUS 8. LELKI ÉLET .......................................................................................................................... 167
AUGUSZTUS 9. ISTEN JELLEME .................................................................................................................... 167
AUGUSZTUS 10. TÖKÉLETESSÉG? MOST? ..................................................................................................... 168
AUGUSZTUS 11. NÖVEKVŐ BEFOLYÁS .......................................................................................................... 169
AUGUSZTUS 12. MEGTISZTÍTOTT SZÍVEK ....................................................................................................... 170
AUGUSZTUS 13. SZEMLÉLÉS ÁLTAL VÁLTOZUNK EL .......................................................................................... 170
AUGUSZTUS 14. A REMÉNY NÉLKÜL ÉLŐK ..................................................................................................... 171
AUGUSZTUS 15. KRISZTUS TERMÉSZETÉNEK RÉSZESEI ...................................................................................... 172
AUGUSZTUS 16. JELLEMFORMÁLÁS ............................................................................................................. 172
AUGUSZTUS 17. SZERETET ......................................................................................................................... 173
AUGUSZTUS 18. ÁLDÁSOS LÉGKÖR .............................................................................................................. 174
AUGUSZTUS 19. KÉRÉSEINKRE VÁRVA .......................................................................................................... 174
AUGUSZTUS 20. FEGYELMEZÉS ÉS A JELLEM CSISZOLÁSA .................................................................................. 175
AUGUSZTUS 21. KÖZELEDVE A MENNY FELÉ .................................................................................................. 176
AUGUSZTUS 22. ELEGENDŐ KEGYELEM ........................................................................................................ 177
AUGUSZTUS 23. AMÍG A KEGYELMI IDŐ TART ................................................................................................ 177
AUGUSZTUS 24. A JUTALOM ...................................................................................................................... 178
6
AUGUSZTUS 25. TELJES MEGSZENTELÉS ........................................................................................................ 179

AUGUSZTUS 26. ISTEN KÉPMÁSA................................................................................................................. 180
AUGUSZTUS 27. KRISZTUS KÉPVISELŐI .......................................................................................................... 180
AUGUSZTUS 28. MINDEN NAP ÉS MINDENHOL............................................................................................... 181
AUGUSZTUS 29. REFORMÁCIÓ ................................................................................................................... 182
AUGUSZTUS 30. FELKÉSZÜLÉS A MENNYRE ................................................................................................... 182
AUGUSZTUS 31. VÁGYÓDÁS A MENNYEI OTTHON UTÁN ................................................................................... 183
SZEPTEMBER ..................................................................................................................................... 185

SZEPTEMBER 1. LÁTTUK ÉS HALLOTTUK......................................................................................................... 185
SZEPTEMBER 2. ERŐ AZ ENGEDELMESSÉGRE .................................................................................................. 185
SZEPTEMBER 3. SÁTÁN VISSZAUTASÍTÁSA ...................................................................................................... 186
SZEPTEMBER 4. ISTEN GYŐZELEMRE SEGÍT..................................................................................................... 187
SZEPTEMBER 5. ÖNMÉRSÉKLET ................................................................................................................... 188
SZEPTEMBER 6. ANGYALI MEGERŐSÍTÉS........................................................................................................ 188
SZEPTEMBER 7. A GONDOLKODÁS FEGYELMEZÉSE........................................................................................... 189
SZEPTEMBER 8. ERŐ ÉS BIZTONSÁG ............................................................................................................. 190
SZEPTEMBER 9. MEGERŐSÖDÉS A KEGYELEMBEN ........................................................................................... 190
SZEPTEMBER 10. A MAI NAPI SZÜKSÉGLETÜNK ............................................................................................... 191
SZEPTEMBER 11. HATÁRTALAN ERŐ............................................................................................................. 192
SZEPTEMBER 12. SZERETETTELJES KERESZTÉNYEK ........................................................................................... 193
SZEPTEMBER 13. AZ ÚR UTAT MUTAT .......................................................................................................... 193
SZEPTEMBER 14. A HÍVŐKÉRT .................................................................................................................... 194
SZEPTEMBER 15. AZ ÍGÉRETEK EREJE ............................................................................................................ 195
SZEPTEMBER 16. EVILÁGI POMPA ............................................................................................................... 195
SZEPTEMBER 17. AZ ÁLDÁSOK SOKASÁGA ..................................................................................................... 196
SZEPTEMBER 18. AZ IFJÚSÁG SZÜKSÉGE ........................................................................................................ 197
SZEPTEMBER 19. ALÁZAT .......................................................................................................................... 198
SZEPTEMBER 20. AZ IGAZ KIVÁLÓSÁGA ......................................................................................................... 198
SZEPTEMBER 21. A HELYES BEFOLYÁS FORRÁSA.............................................................................................. 199
SZEPTEMBER 22. AZ ÉLET VERSENYPÁLYÁJA ................................................................................................... 200
SZEPTEMBER 23. ISTEN HATALMÁNAK HIRDETÉSE ........................................................................................... 200
SZEPTEMBER 24. HATALOM A VILÁG FELRÁZÁSÁHOZ ....................................................................................... 201
SZEPTEMBER 25. A KERESZTÉNY JELVÉNYE .................................................................................................... 202
SZEPTEMBER 26. VISSZAUTASÍTHATATLAN JÓSÁG ........................................................................................... 203
SZEPTEMBER 27. A HALHATATLANSÁG ÖRÖKÖSEI ........................................................................................... 203
SZEPTEMBER 28. LEGYŐZHETETLEN ............................................................................................................. 204
SZEPTEMBER 29. DIADALMASKODÁS ........................................................................................................... 205
SZEPTEMBER 30. „TUDOM, KINEK HITTEM” .................................................................................................. 205
OKTÓBER ........................................................................................................................................... 207

OKTÓBER 1. A GYERMEK JÉZUS ................................................................................................................... 207
OKTÓBER 2. A NÖVEKEDÉS ISTENI RENDJE ..................................................................................................... 207
OKTÓBER 3. NÖVEKEDÉS A KEGYELEMBEN .................................................................................................... 208
OKTÓBER 4. A KERESZTÉNY NÖVEKEDÉS FELTÉTELEI......................................................................................... 209
OKTÓBER 5. TITOKZATOS HATALOM............................................................................................................. 210
OKTÓBER 6. GYERMEKKOR ........................................................................................................................ 210
OKTÓBER 7. A CSALÁDBAN ........................................................................................................................ 211
OKTÓBER 8. NAPONKÉNTI IMA ................................................................................................................... 212
OKTÓBER 9. A TITKOS IMA JELENTŐSÉGE ...................................................................................................... 212
OKTÓBER 10. FOLYAMATOS MUNKA ............................................................................................................ 213
7
OKTÓBER 11. EGYSZERŰ HIT ...................................................................................................................... 214

OKTÓBER 12. KRISZTUSBAN ....................................................................................................................... 215
OKTÓBER 13. TESTBEN ÉS LÉLEKBEN ............................................................................................................ 215
OKTÓBER 14. SZÍVÜNK MEGŐRZÉSE............................................................................................................. 216
OKTÓBER 15. A SZÍV MEGÜRESÍTÉSE ............................................................................................................ 217
OKTÓBER 16. A CSAPDÁK ELKERÜLÉSE.......................................................................................................... 217
OKTÓBER 17. ALÁZAT ............................................................................................................................... 218
OKTÓBER 18. JÓSÁGOSSÁG........................................................................................................................ 219
OKTÓBER 19. AZ ÚR MEGISMERÉSE ............................................................................................................ 219
OKTÓBER 20. JÉZUS VISSZATÜKRÖZÉSE......................................................................................................... 220
OKTÓBER 21. MEGBOTLÁS ........................................................................................................................ 221
OKTÓBER 22. GYÖNYÖRKÖDÉS AZ IGÉBEN .................................................................................................... 222
OKTÓBER 23. EGYETLEN FORRÁSBÓL ........................................................................................................... 222
OKTÓBER 24. MÁSOK MEGSEGÍTÉSE ............................................................................................................ 223
OKTÓBER 25. LELKI NÖVEKEDÉS .................................................................................................................. 224
OKTÓBER 26. MENNYEI GYÓGYSZER ............................................................................................................ 224
OKTÓBER 27. NINCS IDŐ A TÉTLENSÉGRE ...................................................................................................... 225
OKTÓBER 28. SZÜKSÉGES KÖTELESSÉGEK ...................................................................................................... 226
OKTÓBER 29. APRÓ ALKALMAK .................................................................................................................. 227
OKTÓBER 30. MIRE SZOLGÁLNAK A PRÓBÁK? ................................................................................................ 227
OKTÓBER 31. ISTEN TELJESSÉGE .................................................................................................................. 228
NOVEMBER ....................................................................................................................................... 230

NOVEMBER 1. A BŰN ZSOLDJA ÉS ISTEN AJÁNDÉKA ......................................................................................... 230
NOVEMBER 2. ISTEN EMBERI ESZKÖZEI ......................................................................................................... 230
NOVEMBER 3. TEKINTS FEL, ÉS ÉLJ!.............................................................................................................. 231
NOVEMBER 4. SÁTÁN ERŐTLENSÉGE ............................................................................................................ 232
NOVEMBER 5. AZ ÉHEZŐNEK ÉS SZOMJAZÓNAK.............................................................................................. 232
NOVEMBER 6. TELJES SZÍVBŐL .................................................................................................................... 233
NOVEMBER 7. HIT ÁLTAL ........................................................................................................................... 234
NOVEMBER 8. HELYREÁLLÍTOTT BÉKE ........................................................................................................... 235
NOVEMBER 9. A KRISZTUSSAL VALÓ KÖZÖSSÉG .............................................................................................. 235
NOVEMBER 10. ISTEN DICSŐSÉGE ............................................................................................................... 236
NOVEMBER 11. MEGSZENTELT ÉRTELEM ...................................................................................................... 237
NOVEMBER 12. A KERESZTÉNY TAPASZTALAT LÉNYEGE .................................................................................... 238
NOVEMBER 13. ISTEN DICSŐÍTÉSE ............................................................................................................... 238
NOVEMBER 14. NEM TARTJA VISSZA A JÓT .................................................................................................... 239
NOVEMBER 15. URALOM A GONDOLATOK FELETT .......................................................................................... 240
NOVEMBER 16. BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET ........................................................................................... 240
NOVEMBER 17. KRISZTUS ISKOLÁJÁBAN ....................................................................................................... 241
NOVEMBER 18. A VIZSGÁLATI NAP .............................................................................................................. 242
NOVEMBER 19. JÓ CSELEKEDETEK ............................................................................................................... 242
NOVEMBER 20. VIGYÁZZATOK! .................................................................................................................. 243
NOVEMBER 21. MEGŐRIZVE AZ ELESÉSTŐL ................................................................................................... 244
NOVEMBER 22. ÖRÖK VIGASZTALÁS ÉS JÓ REMÉNYSÉG.................................................................................... 245
NOVEMBER 23. A TOVÁBBADÁS ÖRÖME ...................................................................................................... 245
NOVEMBER 24. ISTENÉ A DICSŐSÉG ............................................................................................................. 246
NOVEMBER 25. AZ ARATÁS ....................................................................................................................... 247
NOVEMBER 26. A VILÁG VÁRAKOZÁSA ......................................................................................................... 248
NOVEMBER 27. KRISZTUS VÁR.................................................................................................................... 248
8
NOVEMBER 28. AZ EGÉSZ VILÁGEGYETEM VÁR............................................................................................... 249

NOVEMBER 29. ISTEN GYERMEKEI ............................................................................................................... 250
NOVEMBER 30. SZEM ELŐTT TARTVA A CÉLT ................................................................................................. 250
DECEMBER ........................................................................................................................................ 252

DECEMBER 1. ISTEN DICSŐSÉGE .................................................................................................................. 252
DECEMBER 2. AZ ISTEN DICSŐSÉGÉRE TEREMTETT EMBER ................................................................................ 252
DECEMBER 3. ISTEN DICSŐSÉGES TERVE ........................................................................................................ 253
DECEMBER 4. A MENNY FÖLDI MEGVALÓSULÁSA ........................................................................................... 254
DECEMBER 5. MIT HOZ A JÖVŐ? ................................................................................................................. 254
DECEMBER 6. MIÉRT NEM MOST?............................................................................................................... 255
DECEMBER 7. TEKINTSÜNK FEL A MENNYRE! ................................................................................................. 256
DECEMBER 8. KIK ALKALMASAK A MENNYRE? ............................................................................................... 257
DECEMBER 9. FELKÉSZÜLÉS AZ ANGYALOK TÁRSASÁGÁRA ................................................................................. 257
DECEMBER 10. TANULJUK MEG A GYŐZELMI ÉNEKET MÁR MOST ....................................................................... 258
DECEMBER 11. AMÍG VÁRAKOZUNK ............................................................................................................ 259
DECEMBER 12. HAZAFELÉ ......................................................................................................................... 259
DECEMBER 13. HATALMAS JUTALOM ........................................................................................................... 260
DECEMBER 14. KRISZTUS DICSŐSÉGES MEGJELENÉSE....................................................................................... 261
DECEMBER 15. GYŐZELEM A HALÁL FELETT ................................................................................................... 261
DECEMBER 16. ÖRÖK ÖRVENDEZÉS ............................................................................................................. 262
DECEMBER 17. VÉGRE OTTHON!................................................................................................................. 263
DECEMBER 18. HELYREÁLLÍTOTT ÉDEN......................................................................................................... 263
DECEMBER 19. MINDEN SZENVEDÉSNEK VÉGE ............................................................................................... 264
DECEMBER 20. AZ ÉDENI KÖRÜLMÉNYEK VISSZAÁLLÍTÁSA ................................................................................ 265
DECEMBER 21. ÖRÖK BOLDOGSÁG .............................................................................................................. 266
DECEMBER 22. ŐRANGYALOK .................................................................................................................... 266
DECEMBER 23. MENNYEI ISKOLA ................................................................................................................ 267
DECEMBER 24. KRISZTUS LESZ A TANÍTÓNK ................................................................................................... 268
DECEMBER 25. FÖLDI ÉS MENNYEI ISKOLA .................................................................................................... 269
DECEMBER 26. A VILÁGEGYETEM FELFEDEZÉSE .............................................................................................. 269
DECEMBER 27. A SZENT VÁROS ÖRÖME ....................................................................................................... 270
DECEMBER 28. ÖRÖK BIZTONSÁG ............................................................................................................... 271
DECEMBER 29. BŐSÉGES KÁRPÓTLÁS ........................................................................................................... 271
DECEMBER 30. TEKINTSÜNK FEL! ................................................................................................................ 272
DECEMBER 31. ISTEN IGAZSÁGÁNAK VÉDELMEZÉSE......................................................................................... 273
9
JANUÁR
Január 1. A Mennyről szóló örömhír
„És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten
országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden
erőtlenséget.” (Mt 4:23)
Megnyitván a száját, tanította őket, mondván: Boldogok a lelki szegények, mert övék a
mennyek országa.” (Mt 5:2-3)
A csodálkozó embertömegnek különös és szokatlan volt ez a beszéd. Ez a tanítás éppen
az ellenkezője volt annak, amit eddig a papoktól és a rabbiktól hallottak. Semmit sem találtak
benne, ami büszkeségüknek hízelegne, vagy ami becsvágyó reményüket táplálná. Ez az új
tanító mégis olyan hatalommal rendelkezik, amely lebilincseli őket. Az isteni szeretet jó illata
árad az egyéniségéből, mint az illat a virágból... A Jézust körülvevő tömegben voltak
néhányan, akik tudatában voltak lelki szegénységüknek... Voltak olyanok, akik szent
jelenlétében érezték, hogy "nyomorultak, nyavalyások, szegények, vakok és mezítelenek" (Jel
3:17), s akik Isten üdvözítő kegyelme után vágyakoztak (Tit 2:11)...
"Övék a mennyeknek országa" - mondja Krisztus a lelki szegényekről. Ez az ország
nem földi, tehát nem is múlandó. Krisztus feltárta előttük szeretetének, kegyelmének és
igazságának lelki birodalmát... Az Ő alattvalói a lelki szegények, az alázatosok és az
igazságért üldözöttek. Övék a mennyeknek országa. Ha Krisztus műve még nem is egészen
tökéletes bennük, a folyamat megkezdődött, amely alkalmasakká teszi őket "a szentek
örökségében való részvételre a világosságban" (Kol 1:12).
Akik beismerik lelki szegénységüket, akik érzik, hogy semmi jó sincs bennük, azok
Krisztusra tekintve erőt és szentséget nyerhetnek... [Jézus] felkínálja, hogy szegénységünket
kegyelmének gazdagságával cseréljük fel. Mi nem vagyunk érdemesek Isten szeretetére;
azonban jótállónk, Krisztus méltó erre, és teljesen üdvözítheti is mindazokat, akik hozzá
közelednek. Bár múltunk lehet rendkívül szomorú, a jelenlegi helyzetünk pedig még
csüggesztőbb, de ha úgy közeledünk Krisztushoz, ahogy vagyunk, gyengén, elhagyottan és
nyomorult állapotban, akkor részvétteljes Megváltónk elénk jön, átölel bennünket szerető
karjaival, igazságának fehér öltönyét adja ránk, és így vezet bennünket az Atyához.
Január 2. Csak a bűnösöknek

„Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek.” (Tit 2:11)
Mivel az ember nem engedelmeskedett Isten parancsainak, a törvény kárhoztatása alá
került. Bukása szükségessé tette, hogy Isten kinyilatkoztassa kegyelmét a bűnösért. Ha nem
buktunk volna el, soha nem kellett volna megismernünk a "kegyelem" szó jelentését. Isten
szereti az Öt szolgáló és parancsolatainak engedelmeskedő, bűntelen angyalokat, kegyelmét
azonban soha nem irányítja feléjük. Ezek a mennyei lények mit sem tudnak a kegyelemről.
Soha nem volt rá szükségük, mert soha nem vétkeztek. A kegyelem Istennek az a
jellemvonása, amelyet az érdemtelen ember számára nyilatkoztat ki. Nem nekünk kell
megkeresni, mert az keresett meg bennünket. Isten örvendezik, amikor kegyelmét
10
kiáraszthatja azokra, akik vágyakoznak utána. Mindannyiunk számára felkínálja irgalmát, de

nem azért, mert méltók vagyunk arra, hanem éppen azért, mert olyannyira méltatlanok
vagyunk rá. Szükséges bizonyságra jutnunk a felől, hogy ezt az ajándékot számunkra is
kirendeli az Úr.
Isten nem azért adja kegyelmét, hogy ezáltal érvénytelenné tegye vagy helyettesítse
törvényét... Isten kegyelme és országának törvénye tökéletes összhangban van egymással, s
mintegy kéz a kézben halad egymás mellett. Isten kegyelme lehetővé teszi számunkra, hogy
hit által közelebb jussunk hozzá. Azáltal, hogy befogadjuk azt, és átengedjük magunkat a
munkájának, a törvény érvényességét bizonyítjuk. Naggyá és dicsőségessé tesszük azt, mert
Krisztus kegyelmének ereje által eleget teszünk előírásainak. Amikor engedelmeskedünk
Isten törvényének, a megváltás hatalmáról tanúskodunk a Menny és a törvénytaposó világ
előtt.
Isten nem azért szeret bennünket, mert mi előbb szerettük őt: Ellenkezőleg, "amikor
még bűnösök voltunk" (Róm 5:8), Krisztus meghalt értünk, s ezzel minden feltételt
megteremtett az üdvösségünk érdekében. Noha engedetlenségünkkel kiérdemeltük Isten
nemtetszését és kárhoztatását, Ö nem vetett el bennünket magától. Nem hagyott minket
magunkra, hogy véges erőnkkel küszködjünk az ellenség hatalmával szemben. Mennyei
angyalok vívják csatáinkat, és ha együttműködünk velük, győzelmet arathatunk a gonosz erő
felett. Krisztusban, mint személyes megváltónkban bízva, "felettébb diadalmaskodhatunk az
által, aki minket szeretett." (Róm 8:37)
Január 3. Az idő teljessége

„Amikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát ... aki törvény
alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.” (Gal 4:4-5)
Ugyanígy határozta meg a mennyei tanács Krisztus eljövetelének óráját is. Amikor az
idő hatalmas mutatója ehhez az órához ért, Jézus megszületett Betlehemben... Gondviselés
irányította a nemzetek megmozdulásait, az emberi törekvések és hatások hullámzásait, míg a
világ megérett a Szabadító eljövetelére... A bűn csaló hatalma a tetőpontra hágott. Munkába
állt minden eszköz, amely csak rombolhatta az emberi lelket.
Amikor Isten Fia letekintett a Földre, szenvedést és nyomorúságot látott. Szánakozva
látta, hogyan lett az ember Sátán kegyetlenségének áldozatává. Részvéttel tekintett azokra,
akiket Sátán megrontott, tönkre tett, és akik elveszett állapotban voltak... A világegyetem előtt
bebizonyosodott, hogy az ember Istentől elszakadva képtelen felemelkedni. Új életet és új
erőt kell kapnia attól az Istentől, aki a világot teremtette. Az el nem bukott világok mélységes
érdeklődéssel figyelték, felkel-e az Úr, hogy elsöpörje a Föld lakóit...
De Isten, ahelyett, hogy elpusztította volna a világot, elküldte Fiát, hogy megmentse
azt... A válság mélypontján, amikor Sátán már-már diadalmaskodott, Isten Fia eljött az isteni
kegyelem üzenetével. Isten szeretete minden korban, minden időben áradt az elbukott
emberiség felé. Az emberi romlottság ellenére mindig láthatók voltak a kegyelem jelei.
Amikor pedig elérkezett az időnek teljessége, Isten dicsősége megmutatkozott abban, hogy a
világra árasztotta a gyógyító kegyelem teljességét, amelynek többé semmi sem vet gátat, s
amelyet nem von vissza mindaddig, amíg a megváltás terve célba nem ér.
11
Sátán ujjongott, hogy sikerült az emberben eltorzítania Isten képmását. De eljött Jézus,
hogy helyreállítsa az emberben Alkotója képét. Csak egyedül Krisztus tudja újjáformálni azt a
jellemet, amelyet a bűn megrontott. Eljött, hogy kiűzze a démonokat, akik az ember akaratát a
hatalmukban tartották. Eljött, hogy felemeljen bennünket a porból, hogy eltorzított
jellemünket átalakítsa az Ö isteni jellemére, és saját dicsőségével megszépítse.
Január 4. Az első advent üzenete

„Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az
Isten országának evangyéliomát, és mondván: Bételt az idő, és elközelített az Istennek
országa; térjetek meg, és higgyetek az evangyéliomban.” (Mk 1:14-15)
Amikor Jézus Galileában járt-kelt, tanított és gyógyított, a városokból és falvakból
tömegek sereglettek köré. Sokan jöttek még Júdeából és a szomszédos tartományokból is.
Jézus gyakran kénytelen volt elrejtőzni az emberek elöl. A lelkesedés olyan magasra csapott,
hogy óvintézkedéseket kellett tennie, nehogy a római hatóságok zendüléstől kezdjenek tartani.
Sosem volt még a világon ehhez hasonló időszak. A Menny leszállt az emberekhez. Éhező és
szomjúhozó emberek, akik régóta várták Izráel szabadítását, most az irgalmas Megváltó
kegyelmének lakomáján vehettek részt...
Az evangéliumi üzenet, amelyet maga a Megváltó hozott, a próféciákon alapult. Az
"idő", amelyről azt mondja, betölt, a Gábriel arkangyal által Dánielnek megadott időszakot
jelenti... „Tudd meg azért, és vedd eszedbe: a Jeruzsálem újraépíttetése felöl való szózat
keletkezésétől a Messiás fejedelemig hét hét és hatvankét hét van” (Dán 9:25), hatvankilenc
hét, vagyis négyszáznyolcvanhárom év. A Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére
vonatkozó parancsot Artaxerxes Longimanus rendelete véglegesítette (lásd Ezsd 6:14; 7:1.9);
ez Kr. e. 457 őszén lépett hatályba. Ettől az időtől számítva négyszáznyolcvanhárom év Kr. u.
27 őszéig tart.
A prófécia szerint ennek az időszaknak a Messiásig, a felkentig kell tartania. Kr. u. 27-
ben Jézust a keresztségekor felkente a Szentlélek, s ezután hamarosan elkezdődött a
szolgálata. Ekkor hirdette az üzenetet: „Bétölt az idö” (Mk 1: 15).
Krisztus eljövetelének ideje, felkenetése a Szentlélek által, halála, az evangélium
hirdetése a pogányoknak, mindez pontosan meg volt írva... „A Krisztusnak őbennük levő
Lelke [...] eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való
dicsőségről” (1 Pét 1: 11).
Amiképpen Krisztus első adventjének üzenete bejelentette a kegyelem országát, úgy
jelenti be második adventjének üzenete az Ö dicsőséges országát.
Január 5. A mennyei ország jellemzői

„Az én országom nem e világból való...” (Jn 18:36)
Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Isten kegyelmének evangéliuma, az
önmegtagadás lelkülete sohasem lehet összhangban a világ lelkületével. A két alapelv
tökéletesen ellentétes egymással...
12
Ma a vallásos világban hitük szerint tömegek munkálkodnak Krisztus földi, időleges

országának megalapításán. Azt szeretnék, ha Urunk e világ országainak lenne a vezetője: az
udvarok, táborok, törvényszékek, paloták, piacok vezére. Elvárnák, hogy az emberi hatalom
által kikényszerített törvényes rendeletek szerint uralkodjon. Mivel Krisztus most 'nincs itt
személyesen, vállalják, hogy intézkednek helyette, végrehajtják országának törvényeit.
Ilyen országot akartak alapítani a zsidók Krisztus napjaiban. Elfogadták volna Jézust, ha
hajlandó lett volna megalapítani az ideiglenes királyságot, kikényszeríteni, amit ők Isten
törvényének tekintettek, őket pedig akaratának végrehajtóivá, hatalmának hordozóivá tenni. Ö
azonban így szólt: „Az én országom nem e világból való” (Jn 18:36). Nem fogadta el a földi
trónt...
Krisztus országát nem törvényhozói testületek, tanácsok vagy bíróságok döntésével, a
világ nagyjainak támogatásával alapítja meg, hanem azzal, hogy Krisztus természetét az
emberekbe ülteti a Szentlélek munkája által... Ez az egyetlen erő, amely felemelheti az
emberiséget. E munka megvalósításához az emberi eszköz Isten Igéjének tanítása és
gyakorlása...
Most - Krisztus idejéhez hasonlóan - Isten országának műve nem azokon nyugszik, akik
földi vezetők vagy emberi törvények által támogatott elismerést sürgetnek, hanem azokon,
akik a népnek az Ö nevében kijelentik azt a lelki igazságot, amely az elfogadóit Pál
tapasztalatára vezérli. „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él
bennem a Krisztus.” (Gal 2:20)
Január 6. Ellentétben a földi országokkal

„Mihez hasonlítsuk Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?” (Mk 4:30)
Krisztus romlottnak találta a világ országait. Miután Sátán kivettetett a Mennyből,
felvonta a lázadás zászlaját a Földön, és minden eszközzel azon igyekezett, hogy lobogója alá
vonja az embereket... Egy olyan birodalom megalapítása volt a célja, amely az ő törvényei
szerint és saját eszközei által, Istentől függetlenül működik. Annyira jól haladt tervei
megvalósításával, hogy amikor Krisztus meg akarta alapítani az országát a Földön, ekként
kellett szólnia: „Mihez hasonlítsuk Isten országát?” A földi társadalomban semmi nem
nyújtott lehetőséget az összehasonlításra...
Krisztus tevékenysége szöges ellentétben állt az egyetemesen gyakorolt elnyomással és
vétkek gyakorlásával... Az Ö elgondolása szerinti ország nem használ erőszakot, és annak
alattvalói mit sem tudnak az elnyomásról...
Krisztus nem ádáz kényúrként, hanem Emberfiaként jött Földünkre. Nem azért jött,
hogy vashatalommal leigázza a nemzeteket, hanem hogy „örömöt mondjon a
szegényeknek”, „bekösse a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, a
megkötözötteknek pedig megoldást”, és „megvigasztaljon minden gyászolót” (Ésa 61:1-2).
Isteni helyreállítóként jött, hogy gazdag és túláradó kegyelmet hozzon az elnyomott és
megtaposott emberiségnek, hogy az Ő szentsége által az elbukott és lesüllyedt ember az
istenség részesévé válhasson...
13
Krisztus azt tanította, hogy egyháza lelki ország. Saját maga, mint a béke fejedelme, lett
egyháza fejévé. Személyében az istenséggel betöltött emberi létet mutatta be a világnak.
Küldetésének végső célja az volt, hogy bűnáldozat legyen a világért, hogy vérének
kiontásával engesztelést szerezzen az egész emberiségért. Megváltónk a Földön „széjjeljárt,
jót cselekedvén” (ApCsel 10:38). Szíve mindenkor átérezte gyengeségeinket, füle mindig
nyitva volt a szenvedők jajkiáltása meghallására, keze pedig szüntelen készen állt a csüggedt
és megfáradt lelkek megsegítésére...
Mindazok, akik Krisztus országának tagjai, jellemükkel és magaviseletükkel Őt
mutatják be.
Január 7. Krisztus országának szimbóluma

„Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.” (Jn 1:29)
Dániel olyan látomást kapott, amelyben a földi hatalmat a vadállatok szimbolizálták.
Ezzel szemben a Messiás országát a bárány jelképezi. Miközben a földi hatalmak a fizikai erő
tekintélyével uralkodnak, Krisztus megsemmisít minden fegyvert és erőszaktételt. Királyságát
a bukott emberiség felemelése és nemesítése céljából alapította meg.
Az első áldozat bemutatása végtelenül fájdalmasan érintette Ádámot. Fel kellett emelnie
a kezét egy olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott... Amikor megölte az ártatlan
áldozatot, megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten szeplőtlen Bárányának
vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosult benne, hogy milyen
súlyos a bűne, amit csakis Isten drága Fiának halála tehet jóvá. Csodálta azt a végtelen
jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért.
Az áldozati rendszer előképei és a próféciák csak halvány és homályos ismeretet
nyújtottak a zsidóknak arról az irgalomról és kegyelemről, amelynek Krisztus megjelenésével
a világba kellett jönnie... A törvény egyedül Krisztus által tartható meg. Ennek a törvénynek a
megszegése révén az ember bűnt hozott a világba, a bűn pedig halált nemzett. Krisztus
engesztelést szerzett az emberek bűnére. Jellemének tökéletességét felajánlotta az ember
bűnössége helyett. Magára vette az engedetlenség átkát. Az ószövetségi áldozatok arra az
áldozatra mutattak előre, amelyet neki kellett meghoznia. A megölt bárány azt a Bárányt
jelképezte, aki elveszi a világ bűnét...
A törvény tökéletes összhangban van az evangéliummal. Az egyik a másik támogatására
szolgál. A dicsőséges törvény felébreszti a lelkiismeretet, s arra indítja a bűnöst, hogy érezze
át a Krisztusra, mint a bűn kiengesztelőjére való szükségét.
Az evangélium felismeri a törvény hatalmát és változhatatlanságát. „A bűnt nem
ismertem, hanem csak a törvény által” - mondja Pál (Róm 7:7). A törvény ismerete által
kialakult bűntudat Krisztushoz vezeti a bűnöst. Nyomorúságában az ember rámutathat a
Kálvária keresztjén hozott hatalmas érvekre. Hivatkozhat Krisztus igazságára, mert abban
minden bűnbánó bűnös részesül.
Január 8. Isten országa a szívben van

„Isten országa bennetek van.” (Lk 17:21)
14
A kormányzat, amelynek fennhatósága alatt Jézus élt, korrupt és elnyomó volt.

Mindenfelé égbekiáltó visszaélések történtek; zsarolás, türelmetlenség, életerőt felőrlő
kegyetlenség.
A Megváltó mégsem kísérelt meg polgári reformokat. Nem támadta a nemzeti
visszaéléseket, nem ítélte el a nemzeti ellenségeskedést. Nem avatkozott bele a felsőbbség, a
hatalmat gyakorló közigazgatás dolgaiba. Példaképünk távol tartotta magát a földi
kormányoktól. Nem azért, mintha közömbös lett volna az emberi baj iránt, hanem mert az
orvosságot nem pusztán emberi vagy külső eszközökben kereste. A hatásos gyógyításhoz
egyénileg kell elérni az embert, újjáteremteni a szívet.
Néhány farizeus Jézushoz jött, és megkérdezte, „mikor jő el az Isten országa” (Lk
17:20). Több mint három év eltelt, amióta Keresztelő János üzenete kürtszóként hangzott
mindenfelé az országban. „Elközelített a mennyeknek országa” (Mt 3:2). Mindeddig a
farizeusok semmi jelét nem látták az ország megalapításának. Sokan, akik elutasították Jánost,
és lépten-nyomon szembeszegültek Jézussal, rosszindulatúan mondogatták, hogy küldetése
kudarcot vallott. Jézus így felelt: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt
nem mondják: Ímé, itt, vagy ímé, amott van; mert ímé, az Isten országa tibennetek van.” (Lk
17:20-21) Isten országa a szívben kezdődik. Ne itt vagy ott keressétek földi hatalmának,
eljövetelének megnyilvánulásait.
Krisztus cselekedetei nemcsak messiási voltát igazolták, de megmutatták azt is, hogy
országát hogyan fogja felállítani... Az Isten országa az Ige szelíd érvelése, a Szentlélek
belülről ható munkája által, a lélek Istennel való közössége útján jön el, hiszen Isten az életet
jelenti a számára. A mennyek országának hatalma a Krisztus jellemének tökéletességére
eljutott emberek lényében nyilvánul meg a legjobban...
Isten soha el nem múló gazdagsággal ruházta fel az embert akkor, amikor Fiát a
világnak ajándékozta; olyan gazdagsággal, amelyhez képest a világ kezdete óta összegyűjtött
emberi kincsek semmit sem érnek. Krisztus eljött a Földre, és az örökkévalóságban
felhalmozott szeretettel állt az emberek fiai elé. Ez az a kincs, amelyet a vele való kapcsolat
útján kell megkapnunk, bemutatnunk és továbbadnunk.
Január 9. A mustármag
„Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz... amely kisebb ugyan minden
magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak
az égi madarak, és fészket raknak az ágain.” (Mt 13:31-32)
A magban levő csíra az Isten által belehelyezett törvényszerűséget követve növekszik.
Fejlődése nem emberi képességektől függ. Ez érvényes Krisztus országára is. Ez az ország új
teremtés. Fejlődésének elvei ellentétesek az evilági országokat szabályozó elvekkel. A földi
hatalmak nyers erőszak útján győznek, és uralmuk fenntartásának eszköze a fegyver. Az új
birodalom alapítója a béke Fejedelme... Krisztus olyan elvet vés az emberi lélekbe, az igazság
és igazságosság elvét, amellyel meghiúsítja a tévelygés és a bűn kialakulását...
Krisztus országa is gyengének és jelentéktelennek látszott az indulásakor. Földi
birodalmakhoz viszonyítva a legkisebbnek tűnt. A világ uralkodói szemében nevetséges volt,
15
hogy Krisztus királynak mondja magát. A követőire bízott nagyszerű igazság azonban
mennyei erővel ruházta fel azt a birodalmat, amelyről prédikáltak. És micsoda rohamosan
nőtt, milyen messzire terjedt a befolyása! Amikor Krisztus ezt a példázatot elmondta, csak
néhány egyszerű galileai képviselte az új birodalmat. Újra meg újra elhangzott, hogy az
emberek ne társuljanak a Jézust követő, egyszerű lelkivilágú halászokhoz, mert szegények, és
számuk nagyon kevés. De a mustármagnak fejlődnie kellett, és ágait az egész világra
kiterjesztenie. Amikor a földi birodalmak, amelyeknek dicsősége elkápráztatta az embereket,
elpusztulnak, Krisztus országa – a csodálatos, a mindent átfogó hatalom - akkor is megmarad.
A kegyelem is ilyen kicsiben kezdi munkáját az emberi szívben. Elhangzik egy szó,
belevilágít egy fénysugár a lélekbe; olyan hatás éri, amely új életet sarjaszt. Ki mérheti fel a
kegyelem munkájának gyümölcseit?!
Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról szóló példázat diadalmas és teljes
megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa lesz. Az utolsó intő és kegyelmet hirdető
üzenetet „minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek” (Jel,,14:6-14) meg kell
hallania, „hogy a pogányok közül vegyen népet az Ő nevének”(ApCsel 15:14). És a Föld
fényleni fog Isten dicsőségétől (lásd Jel 18:1).
Január 10. A kovász

„Más példázatot is mondott nékik. Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz,
amelyet vévén az asszony; három mérce lisztbe elegyítette, mígnem az egész megkelt.” (Mt
13:33)
A Megváltó ebben a példázatában a mennyek országát ábrázolja a kovásszal. Isten
kegyelmének megelevenítő, átalakító erejét szemlélteti vele.., A bűnösnek el kell fogadnia
Isten kegyelmét, hogy a dicsőség országába beleilleszkedhessen. A világ semmilyen kultúrája
vagy iskolája nem képes a bűnbe süllyedt embert a Menny polgárává formálni. A megújító
erő Istentől származik.., Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat, Isten
kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét...
A lisztbe rejtett kovász láthatatlanul megkeleszti az egész tésztát. Az igazság kovásza is
titokban, csendben és állandóan alakítja a lelket. Az ember természetes hajlamait megszelídíti,
és foglyul ejti. Új gondolatokat, új érzéseket, új indítékokat ébreszt benne, A jellem új
mércéje tárul elé, Krisztus élete. A gondolkodása megváltozik, képességeit más irányban
hasznosítja... A lelkiismerete felébred... Aki elfogadja Isten kegyelmét, annak szívében
túlárad a szeretet Isten iránt és azok iránt, akikért Krisztus meghalt. Nem harcol az
elismerésért. Kedves és figyelmes. Nem tartja sokra önmagát, de tele van reménységgel.
Szüntelenül bízik Isten irgalmában és szeretetében...
Krisztus kegyelme fékezze indulatainkat, irányítsa beszédünket! Munkájáról tanúskodik
udvariasságunk, a testvérnek testvér iránti figyelmessége, a kedves, bátorító beszéd. Angyalok
jelenléte érezhető az otthonunkban. Életünk kedves illatot áraszt, amely szent tömjénként száll
fel Istenhez.
A szeretet kedvességben, szelídségben, béketűrésben és engedékenységben fejeződik ki.
Arckifejezésünk is más lesz. A bennük lakozó Krisztus fénye sugárzik azok arcán, akik
16
szeretik öt, és megtartják parancsolatait... E változást látva, az angyalok elragadtatott

örömmel éneket zengenek. A Menny örül, amikor az emberekben kirajzolódik Isten képmása.
Január 11. Krisztus halála

„Aki a mi bűnünket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnnek meghalván, az
igazságnak éljünk, akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1Pt 2:24)
Amikor a tanítványok elképzelése szerint Uruknak Dávid trónjára kellett volna ülnie,
népe megragadta, mint gonosztevőt, megostorozta, kigúnyolta, elítélte, és a Golgota
keresztjére feszítette...
Azok a kijelentések, amelyeket a tanítványok az Úr nevében tettek, minden
részletükben helyesek voltak; és az események, amelyekre előremutattak,
beteljesedtek. „Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa”(Mk 1: 15) - mondták... És
"Isten országa", amelynek közeledtét a tanítványok hirdették, Krisztus halála által jött létre.
Ez az ország, a hiedelemmel ellentétben, nem földi birodalom volt. Nem is az eljövendő...
örökkévaló ország, amelyben „minden hatalmasság néki szolgál, és engedelmeskedik” (Dán
7:27). Az "Isten országa" kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség országát...
A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre... Ténylegesen azonban
csak Krisztus halálakor valósult meg. A Megváltó... még az után is visszaléphetett volna a
Golgota áldozatától, hogy földi misszióját elkezdte. A Gecsemánéban a fájdalom kelyhe
megremegett a kezében. Még akkor is letörölhette volna homlokáról a véres verítéket, és
hagyhatta volna, hogy a vétkes emberiség elpusztuljon a saját gonoszsága miatt...
Amikor a Megváltó feláldozta életét, és elhaló lélegzettel így kiáltott: "Elvégeztetett!", a
megváltás tervének megvalósulása biztosított lett. A megváltás ígérete, amelyet a bűnös pár
az Édenben kapott, megkapta isteni pecsétjét. A kegyelem országa, amelyet Isten előzőleg
megígért, létrejött.
Krisztus halála, tehát pontosan az az esemény, amelyet a tanítványok reményük végső
megsemmisülésének tartottak, tette ezt a reményt örökre biztossá... Az az esemény, amely
gyászba borította, és kétségbe ejtette őket, nyitotta meg a remény ajtaját Ádám minden
gyermeke előtt, és minden korban ebben összpontosult Isten hűséges gyermekeinek eljövendő
élete és örökkévaló boldogsága.
Január 12. A mennyei kormányzás elvei

„Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.” (Rm 7:12)
Isten törvénye, a jellegénél fogva változhatatlan. Alkotója akaratát és jellemét
nyilatkoztatja ki. Isten a szeretet, és törvénye is a szeretet. A törvény két nagy elve az Isten
iránti szeretet és az ember iránti szeretet... Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a
törvénye is...
Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes
összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak
írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve
harcban állt Isten törvényének elveivel... De »úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő
17
egyszülött Fiát adta«, hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra
összhangba kerüljön AlkotójávaI. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia;
felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés...
Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. »A bűn ismerete a
törvény által vagyon« (1Jn 3:4; Róm 3:20). Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét
Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör,
amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra,
hogy a saját jellemében meglássa a hibákat.
A törvény rámutat az ember bűnére... Kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze a
halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a
kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűnét Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie
kell Krisztusban és engesztelőáldozatában…
Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas
változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó
pedig engedelmes és hűséges lett…
Krisztus követőinek hasonlóvá kell válniuk Őhozzá. Isten kegyelme által olyan jellemet
kell kiformálniuk, amely összhangban van a törvény szent elveivel. Ez a Biblia tanítása a
megszentelődésről.
Január 13. Legfőbb kötelességünk

„Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind
megadatnak néktek.” (Mt 6:33)
Akik hallgatták Jézus szavait, még most is egy földi királyság eljövetelének bejelentését
várták. Jézus a Menny kincseit tárta fel előttük, de az ő gondolataikat ez a kérdés
foglalkoztatta: "Vajon a vele való kapcsolatunk mennyiben mozdítja elő földi terveink
megvalósulását?" Jézus megmagyarázta nekik, hogy ha minden gondjukat a világ dolgaira
fordítják, akkor a körülöttük élő pogány nemzetekhez hasonlítanak...
„Mindezeket a pogányok kérdezik - mondta Jézus.” (Lk 12:30) – Én azért jöttem, hogy
a szeretet, az igazság és a béke országát hirdessem nektek. Tárjátok ki a szíveteket, fogadjátok
be ezt az országot, és annak szolgálatát tegyétek legfőbb törekvésetek tárgyává. Noha ez az
ország lelki ország, mégsem kell félnetek attól, hogy földi szükségleteitek kielégítetlenül
maradnak..."
Jézus nem mondja, hogy szükségtelen dolog létfenntartásunkért fáradoznunk, csak azt
tanítja, hogy mindenben Ő legyen számunkra a kezdet és a vég. Ne kezdjünk olyan dologba,
ne törekedjünk olyan cél elérésére, és ne keressünk olyan élvezetet, amely által
meggátolhatnánk Krisztus szentségének a jellemünkben és életünkben való kialakulását. Amit
teszünk, mindent tiszta szívből és az Úrért tegyük.
Amíg Jézus e Földön járt-kelt, megszentelte az életet a legapróbb részleteiben is, mert
az emberek előtt szüntelenül Isten dicsőségét nyilatkoztatta ki, és mindent Atyja akaratának
rendelt alá. Ha követjük példáját, ígérete ránk is érvényes lesz, miszerint mindaz, amire az
18
életben szükségünk van, megadatik nekünk. Szegénység vagy jólét, betegség vagy egészség,
egyszerűség vagy műveltség, mind-mind olyan körülmény, amelyben kegyelmének ígérete
szerint gondot visel ránk.
A nehézség nem akadály az olyan ember előtt, aki elhatározta, hogy mindenekelőtt Isten
országát és annak igazságát keresi... Miközben feltekint Jézusra... maga is készségesen viseli
el a megvetést és gúnyt. Ő pedig, akinek Igéje igazság, megígérte segítségét és kegyelmét
minden körülmény között. Örökkévaló karjai ölelik át azt, aki hozzá fordul segítségért. Bizton
nyugodhatunk oltalmában, és elmondhatjuk: „Amikor félnem kellene is, én bízom
tebenned.” (Zsolt 56:3)
Január 14. A Mennybe jutás feltétele

„Felele Jézus, és monda néki: Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki újonnan nem
születik, nem láthatja az Isten országát.” Jn 3:3
A Nikodémussal való beszélgetés során Jézus feltárta a megváltási tervet és evilági
küldetését. Jézus egyenesen a tárgyra tért, és így szólt komolyan, mégis kedvesen: „Bizony,
bizony, mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát...” (Jn
3:3) Ünnepélyes, nyugodt méltósággal és még nagyobb bizonyossággal nyomatékosította a
kellemetlen igazságot. „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és
Lélektől, nem mehet be Isten országába.”
A szív a természeténél fogva gonosz... A szív forrását kell megtisztítani, mielőtt a víz
tisztán csörgedezhet belőle. Lehetetlenséget kísérel meg, aki a maga erejéből, a törvény
megtartásával próbálja elérni a Mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a
törvényesség, a kegyességbe burkolózás. A keresztény élet nem a régi módosítása vagy
továbbfejlesztése, hanem az emberi természet átalakulása. Halál a bűnnek és az énnek, és
egészében új élet. Ezt a változást csakis a Szentlélek hatékony munkálkodása hozhatja létre.
Nikodémusnak ez még mindig zavaros volt, és Jézus a szél segítségével világította meg
mondanivalóját: „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő, és
hová megy; így van mindenki, aki Lélektől született.” (Jn 3:8) Nem lehet jobban
megmagyarázni, mint a szél mozgásával...
Bár maga a szél láthatatlan, de hatásai láthatók, érezhetők. Ugyanígy nyilvánvalóvá
válik a Lélek szívben történő munkálkodása az olyan ember cselekedeteiben, aki átérezte a
megmentő erőt. Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az
ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és
béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe. A bánatból öröm lesz, az arcon égi
fény tükröződik... Az áldás akkor jön, amikor a lélek hittel aláveti magát Isten akaratának.
Ekkor az emberi szem számára nem látható hatalom új lényt hoz létre Isten képmására...
Nikodémushoz hasonlóan, nekünk is ugyanúgy kell életre kelnünk, mint aki első volt a
bűnösök között. Jézuson kívül „nincsen senkiben másban üdvösség; mert nem is adatott
emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Apcsel 4:
12)
19
Január 15. Isten kegyelme által

„Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által.” (Róm
3 :24)
Krisztus számos példázatban használja »a mennyek országa« kifejezést, jelezve azt a
munkát, amelyet Isten kegyelme végez az emberi szívben... A kegyelem országa közvetlenül
az ember bukása után jött létre, amikor a terv megfogant a vétkes emberiség megváltására.
Akkor még csak Isten szándékában és ígéreteiben létezett, az ember pedig hit által lehetett az
alattvalója.
Az erőszak ellenkezik Isten kormányzatának elveivel. Isten csak szeretetből fakadó
szolgálatot kíván... Istent ismerni annyit jelent, mint szeretni Öt. Be kell mutatni a jellemét,
mint Sátán jellemének ellentétét. Ezt pedig az egész világmindenségben csak egyetlen lény
tehette meg. Csak az mutathatta be Isten szeretetét, aki ismerte annak magasságát és
mélységét... Nem Isten akarta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a
rettenetes veszedelemnek a legyőzéséről. Oly nagy volt a világ iránti szeretete, hogy
elkötelezte magát egyszülött Fia feláldozására, „hogy [ha] valaki hisz őbenne, el ne vesszen,
hanem örök élete legyen.”(Jn 3:16)
A bűn keletkezésének pillanatától volt Megváltó is, aki megszabadítson abból. Krisztus
jól tudta, hogy szenvednie kell, mégis, az ember helyettesévé lett. Mihelyt Ádám bűnbe, esett,
Isten Fia máris az emberiség váltságdíjaként ajánlotta fel magát. Éppoly hatalma volt akkor a
bűnös felett kimondott végzet eltörlésére, mint amikor meghalt a Kálvária keresztjén.
Micsoda szeretet! Milyen óriási leereszkedés! A dicsőség királya önmagát megalázva,
lehajol a bukott emberiséghez. Ádám lábnyomába lépett, felöltötte a bukott emberi
természetet, és felvette a harcot az Adám felett diadalmaskodó erős ellenséggel. Legyőzte
Sátánt, és ezáltal utat nyitott ahhoz, hogy megváltsa a benne hívőket az Ádám bukásából
eredő kárhozattól.
Január 16. A menyegzői ruha

„És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér
gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.” (Jel 19:8)
Nagy horderejű az a tanulság, amelyet a menyegzői ruháról szóló példázatból le kell
vonnunk... A menyegzői ruha azt a jellemet ábrázolja, amelyet a menyegző minden
vendégének viselnie kell... A fehér gyolcs - ahogy a Szentírás mondja - „a szenteknek
igazságos cselekedetei” (Jel 19:8; Ef 5:27), azaz Krisztus igazsága, hibátlan jelleme,
amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának.
Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket.
Tökéletes összhangban éltek Isten akaratával. Végtelen szeretettel ragaszkodtak mennyei
Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent párt. De amikor
vétkeztek, akkor elszakadtak Istentől, és az őket körülölelő fény eltávozott tőlük. Szégyellve
mezítelenségüket, egymáshoz tűzött fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni.
20
Önmagunk számára nem készíthetjük el az igazságosság ruháját, hiszen a próféta ezt

mondja: „Minden... igazságosságunk olyan, mint a tisztátalan és megfertőztetett ruha.” (Ésa
64:6) Semmi nincs bennünk, amivel eltakarhatnánk lelki meztelenségünket. A Menny
szövőszékén készült ruhára van szükségünk, amely nem más, mint Krisztus igazságának
szeplőtelen palástja.
Isten bőségesen gondoskodott arról, hogy kegyelme által tökéletesek lehessünk, és
semmivel ne találtassunk híjával, míg Urunk megjelenésére várunk. Készen állsz-e? Magadra
öltötted-e a menyegzői ruhát? Ez a ruha sohasem takargat csalást, tisztátalanságot,
romlottságot vagy álszenteskedést. Isten szeme rajtad nyugszik. Látja szíved gondolatait és
szándékait. Az emberek szeme elől elrejthetjük a bűnünket, de semmit sem rejthetünk el
Teremtőnk elől.
Tanítsuk meg az ifjúságot és a kisgyermekeket is arra, hogy azt a királyi palástot
válasszák maguknak, amelyet a mennyei szövőszéken szőttek, s amely „...tiszta és ragyogó
fehér gyolcs...” (Jel 19:8). Ezt fogják a Föld szentjei viselni. Ezt a palástot, amely Krisztus
feddhetetlen jellemét ábrázolja, ingyen ajánlják fel mindenkinek. Mindazok, akik ezt az
öltözetet elfogadják, már itt, e Földön viselhetik is.
Január 17. A mennyei örökség

„Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van
fenntartva számunkra.” (1Pt 1:4)
Krisztus éppen tanított, és szokás szerint a tanítványain kívül mások is köréje gyűltek...
Sokan azonban csak önző célból vágytak a Menny áldására. Tapasztalták ugyanis, hogy
Krisztus milyen csodálatosan megvilágítja az igazságot... Szerettek volna olyan képességet
kapni tőle, amellyel földi ügyeiket könnyebben intézhetnék.
„Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy
ossza meg velem az örökséget.” (Lk 12:13). Miközben Krisztus ünnepélyes dolgokat tanított,
ez az ember elárulta, hogy milyen önző. Szívesen elfogadott volna az Úrtól olyan képességet,
amellyel saját földi ügyeit előrevihette volna. A lelki igazságok azonban nem érintették meg
az értelmét és szívét... [Jézus] az isteni szeretet kincseit tárta elé. A Szentlélek rá akarta bírni,
hogy fogadja el „a romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan” örökséget (1Pt 1:4), [de] ő
tekintetét a Földre szegezte...
Krisztus földi küldetése ekkor már majdnem lejárt. Csak néhány hónap maradt hátra,
hogy befejezze azt, amiért eljött, a kegyelem országának megalapítását. Az emberi kapzsiság
el akarta vonni a munkájától, hogy egy darab föld miatt vitába keverje. Jézust azonban nem
lehetett eltéríteni a küldetésétől. Ez volt a válasza:„Ember, ki tett engem köztetek bíróvá, vagy
osztóvá?”... Krisztus valójában ezt mondta: Nem az én feladatom, hogy ilyen vitában
igazságot tegyek. Ö másért jött; azért, hogy hirdesse az evangéliumot, és az evangélium
prédikálásával az emberek figyelmét az örök valóságra irányítsa...
Amikor a tizenkettőt szolgálatba küldte, ezt mondta: „Elmenvén pedig, prédikáljatok,
mondván: elközelített a mennyeknek országa...” (Mt 10:7-8) A tanítványok feladata nem az
emberek földi ügyeinek rendezése volt, hanem az, hogy az Istennel való megbékéléshez
21
vezessék őket. Ezzel a munkával az emberiség áldását szolgálhatták. Krisztus az egyetlen

gyógyír az emberek bűnére és fájdalmára. Csakis kegyelmének evangéliuma orvosolhatja a
társadalmat átokkal sújtó bajokat... Csak Ő ad szerető szívet a bűnös szív helyett.
Január 18. A kegyelmes meghívás

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én
megnyugosztlak titeket.” (Mt 11:28)
Jézus megvilágította a tanítványok előtt azt az igazságot, hogy Isten országa nem
elhatárolt terület. Ott nincs fajkülönbség vagy főnemesség, hanem nekik minden nép számára
hirdetniük kell az Üdvözítő szeretetének üzenetét.
Krisztus ledönti az önzés és a nemzetiségi előítélet által emelt válaszfalakat, s helyette
az egész emberiség iránti felebaráti szeretetet tanítja... Azt mondja el, hogy minden ínségben
élő ember a felebarátunk, munkaterületünk pedig az egész világ. Miként a napsugarak
elhatolnak a földgömb legtávolabbi pontjára is, úgy akarja Isten, hogy az evangélium fénye is
ráragyogjon e Földön minden egyes emberre.
Férfiak és nők mindenfelé vágyakozva tekintenek az ég felé; ima, könny és kérdés fakad
fel azon emberek lelkéből, akik a világosság, a kegyelem és a Szentlélek után áhítoznak.
Sokan állnak Isten országának küszöbén, és csak arra várnak, hogy oda begyűjtessenek...
Az első tanítványokra bízott kötelesség teljesítésében a hívők mindenkor osztoztak. Aki
elfogadta az evangéliumot, arra Isten a szent igazságát bízta, amelyet közölnie kell a világgal.
Isten hű gyermekei mindenkor tettre kész misszionáriusok voltak, akik feláldozták javaikat
neve dicsőítésére; és kapott képességeiket bölcsen használták fel a szolgálatában...
Minden ember, aki elfogadta Krisztust, mint Megváltóját, elhivatott arra a feladatra,
hogy felebarátai érdekében munkálkodjon. „A Lélek és a menyasszony ezt mondja: Jövel. És
aki hallja, ezt mondja: Jövel!” (Jel 22:17) Ez a felhívás az egész gyülekezetnek szól. Aki
meghallotta az Úr üzenetét, hangoztassa hegyen-völgyön át, és mondja: Jövel!...
Isten már régóta várja, hogy minden egyes tag a tehetségéhez képest munkálkodjon,
hogy az egész gyülekezetet a szolgálat lelkülete hassa át. Ha Isten gyülekezetének tagjai
teljesítenék küldetésüket a bel- és külföldi területeken, ahol az emberek ínséget szenvednek,
és így elvégeznék evangéliumi megbízatásukat, akkor csakhamar az egész világ meghallaná
az intő figyelmeztetést, és az Úr Jézus mielőbb visszajöhetne e Földre, hatalommal és nagy
dicsőséggel.
Január 19. Aki az egész világról gondoskodik

„Kérjed tőlem, és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a Föld
határait." Zsolt 2:8
„A szántóföld pedig a világ” (Mt 13:38) Mi "jobban megértjük ma, hogy ez a kijelentés
mit jelent, mint az apostolok, akik megbízatást kaptak az evangélium prédikálására. Az egész
világ egy hatalmas misszióterület.
22
A világ jelenlegi rettenetes állapota arra a gondolatra késztethetne bennünket, hogy

Krisztus halála majdnem hiábavaló volt, és Sátán diadalmaskodott... Bennünket azonban nem
csalt meg. Sátán látszólagos győzelme ellenére Krisztus folytatja munkáját a Menny
szentélyében, és a Földön is...
Hirdetni kell a komoly, ünnepélyes, intő üzenetet a legnehezebb területeken, a
legistentelenebb városokban, minden helységben, ahol a hármas angyali üzenet fénye még
nem virradt fel. Minden egyes embernek meg kell hallani a hívást a Bárány menyegzőjére.
Hirdetni kell faluról falura, városról városra, országról országra a korszerű igazság üzenetét,
nem pompával, hanem a Lélek erejével.
Mielőtt az ember Isten országának tagjává válhatna, jellemének meg kell tisztulnia a
bűntől. Krisztus kegyelme által meg kell szentelődnie... Krisztus vágyik arra, hogy
megnyilatkoztassa kegyelmét; és jellemének és képmásának pecsétjét a világra helyezze. A
Menny lázadója felajánlotta neki a világ országait, hogy ezzel megvásárolja Krisztus
elkötelezettségét a gonoszság fejedelme felé. Ö azonban az igazságosság országának
megalapítására jött el, és nem azért, hogy megvásárolják. Nem kívánt elállni eredeti
szándékától. A Föld Krisztus megvásárolt öröksége. Jézus azt szeretné, ha az emberek
szabadok, tiszták és szentek lennének...
Noha Sátán emberi eszközökön keresztül igyekszik megakadályozni Krisztus szándékát,
a kiontott vér által olyan kivívandó győzelem vár még ránk, amely megdicsőíti Istent és a
Bárányt... Jézus országa növekedni fog, és átöleli majd az egész világot... Krisztus nem
elégszik meg mindaddig, amíg a,győzelem teljessé nem válik.
„Lelke szenvedése folytán látni fog.”
„Es félik napnyugattól fogva az Urnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét” (Ésa
53:11; 59:19)
Január 20. A Menny követei

„Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért
kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2Kor 5:20)
Krisztus, mint az egyház igazi feje, Mennybe menetele óta kiválasztott követei által
végzi munkáját a Földön. Rajtuk keresztül szól az emberek fiaihoz, és szolgál nekik
szükségleteik szerint. Hatalmas felelősség nyugszik azokon, akik a beszéd és tanítás
szolgálatára hívattak el az egyház felépítése érdekében. Ezeknek a munkásoknak a feladata,
hogy Krisztus helyett megbékélésre szólítsák fel az embereket…
Krisztus szolgálói a gondjaikra bízott személyek lelki védelmezői. Munkájukat az Írás
az őrálló tevékenységéhez hasonlítja. A régi időkben az őröknek gyakran a városfalon kellett
állniuk, hogy belássák a védendő területet, és időben figyelmeztetést adhassanak az ellenség
közeledtéről. Az ő hűségükön múlott a falakon belül levők biztonsága...
Isten minden egyes szolgájához így szól: „És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged
Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt
mondom a hitetlennek: Hitetlen; halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy
23
visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből
kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem
tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet” (Ez 33:7-9). Ezek a
szavak azt a komoly felelősséget fejezik ki, amely a gyülekezet őrállóin, Isten titkainak
sáfárain nyugszik...
A Sion falain vigyázó őrök kiváltsága, hogy közel állhatnak Istenhez, és érzékennyé
válhatnak Lelke befolyása iránt, s ezáltal Isten munkálkodni tud rajtuk keresztül. Így
figyelmeztetik a bűnösöket a veszélyre, miközben a menekülés útját is feltárják előttük.
Az őszinte lelkipásztor szívében forró vágy él, hogy lelkeket mentsen... Úgy őrködik a
lelkek felett, mint akinek egykor számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre
szegezi, a felmagasztalt Üdvözítőre. Bízik kegyelmében, és hisz benne, hogy védelmezője,
ereje és megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kérleli, hívja az embereket,
beszél Isten szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. A Mennyben pedig „a
hivatalosok és választottak és hívek” közé sorolják. (Jel 17:14)
Január 21. Az Úr katonái

„Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama
gonosz napon, és mindeneket elvégezvén. megállhassatok” (Ef 6:13)
Egy hadsereg erejét a soraiban harcoló közkatonák alkalmassága határozza meg. Az
előrelátó tábornok utasítja tisztjeit, hogy képezzenek ki tevékeny szolgálatra minden egyes
katonát. A lehető legképzettebbé igyekszik tenni minden beosztottját. Ha kizárólag tisztjeire
támaszkodhatna, soha nem számíthatna sikeres hadjáratra. Számolnia kell serege minden
egyes tagjának hűséges és fáradhatatlan szolgálatával. A felelősség oroszlánrésze a
közkatonákon nyugszik.
Ugyanez a helyzet Immánuel fejedelem seregében is. Vezetőnk, aki még soha nem
veszített csatát, készséges és hű szolgálatot vár seregének minden egyes tagjától. A jóság erői
és a gonoszság seregei között folyó végső nagy küzdelemben elvárja a részvételt a gyülekezeti
tagoktól és a lelkészektől egyaránt. Mindenkinek, aki belépett a seregébe, hűséges szolgálatot
kell végeznie, egyéni felelősségének tudatában.
Az Úr seregében nem mindenki lesz százados, hadnagy, de még őrvezető sem. Nem
mindenkire hárul vezetői felelősség. Másféle nehéz munkát is el kell végezni. Lesz, akinek
árkokat kell ásni, erődítményeket építeni, vagy üzeneteket továbbítani. Noha egy hadseregnek
kevés tisztre és sok közkatonára van szüksége, a siker mégis minden egyes katona hűségén
múlik. Egyetlen ember gyávasága vagy árulása szerencsétlenséget hozhat az egész seregre.
A hit nemes és szép harcában komoly munkát kell végeznünk egyénileg. Örök érdekek
forognak kockán. Öltsük magunkra az igazságosság teljes fegyverzetét, és álljunk ellen az
ördögnek, hiszen biztos ígéretünk van arra nézve, hogy meg fog futamodni előlünk. A
gyülekezet folytasson mozgalmas hadviselést, hódítson Krisztus számára, mentsen lelkeket az
ellenség hatalmából. Isten és a szent angyalok vesznek részt ebben a küzdelemben. Tegyünk
annak kedvére, aki katonáiként hívott el bennünket.
24
Január 22. Az igazlelkűség öve

„Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel...” (Ef 6:14)
A gonoszság ellen egyedül az igazság oltalma nyújthat menedéket. Egy olyan ember
sem állhat ki szilárdan a jogosság mellett, akinek az igazság nem lakozik a szívében.
Kizárólag egy hatalom tehet bennünket rendíthetetlenné, Isten hatalma, amelyben Krisztus
kegyelme által részesülünk.
Sokan vannak a gyülekezetben, akik magától értetődőnek veszik, amit hisznek, de nem
jönnek rá gyengeségükre mindaddig, amíg a vita kereszttüzébe nem kerülnek. Amikor
elkülönítik őket a hasonló hitűektől, és kénytelenek lesznek egyedül számot adni elveikről,
akkor lepődnek meg majd, hogy milyen homályosak az ismereteik az általuk elfogadott
igazságról...
Az Úr mindenkit felszólít, aki hisz Igéjében, hogy serkenj en fel álmából. Értékes és a
napjaink idejére szóló igazságot kaptunk. Olyan bibliai igazság ez, amely elénk tárja a
küszöbönálló veszedelmet. Vezessen minket ez a világosság a Szentírás szorgalmas
tanulmányozására és álláspontunk tüzetes megvizsgálására... A hívők ne elégedjenek meg az
igazsággal kapcsolatos feltételezésekkel és rosszul körvonalazott elméletekkel. Alapozzák
hitüket szilárdan Isten szavára, hogy amikor megérkezik a próba ideje, és tanácsok elé
hurcolják őket, akkor szelídséggel és Istenszeretettel telten tudjanak számot adni a bennük élő
reménységről...
A népszerű teológia tanításai ezreket és ezreket tettek kérkedővé és hitetlenné.
Tévedéseket hirdetnek következetlenül, amelyeket sokan mint a Biblia tanításait vetnek el,
holott azok csupán hamis értelmezései a Bibliának... A Biblia-kritika helyett igyekezzünk
inkább elméleti és gyakorlati példaadással bemutatni a világ előtt annak szent és életadó
igazságát. Hirdessük annak „dicsőségét, aki a sötétségből csodálatos világosságra hívott el
minket” (1Pt 2:9).
Az igazság szilárdan és megalapozottan áll az örök sziklán, oly alapokon, amelyet nem
mozdíthat el vihar és szélvész... Ne vonjuk le az igazság zászlaját... annak érdekében, hogy az
utol
Január 23. Az igazság mellvasa

„Felöltözvén az igazság mellvasába... ” (Ef 6:14)
Fel kell öltenünk minden egyes harci eszközt, s utána szilárdan megállnunk. Az Úr
megtisztelt bennünket azzal, hogy kiválasztott minket katonáiként. Harcoljunk érte bátran, és
minden lépésünkben őrizzük meg az igazságot... Mindannyiunk kiváltsága, hogy magunkra
öltsük a gondviselés által őrzött igazság mellvértjét, amely védelmezni fogja lelki életünket.
Isten kellőképpen gondoskodott mindazokról, akik őszintén, komolyan és
meggondoltan hozzáfogtak, hogy véghezvigyék megszentelődésüket Isten szeretetében.
Krisztus által gondoskodott az erőről, kegyelemről és dicsőségről, amit a szolgáló angyalok
hoznak el az üdvösség örökösei számára. Senki nem annyira romlott, gonosz és erkölcstelen,
hogy ne találhatna az érte meghalt Krisztusban erőt, tisztaságot és szentséget, ha elhagyja
25
bűnét és a romlottság útját, és szíve teljes tisztaságával az élő Istenhez fordul. Az Ur

készséggel levetné róla bűntől szennyes ruháját, hogy fehér ruhába, az igazságosság ragyogó
palástjába öltöztesse fel.
Az őszinte igazak, akik valóban szeretik Istent, bőségben és nélkülözésben egyaránt
viselik Krisztus igazságosságának palástját. Azok, akik igazán kapcsolatban vannak Istennel,
az önmegtagadás, önfeláldozás, jóság, kedvesség, szeretet, türelem, erő és keresztényi
bizalom gyümölcseit termik naponként. Lehet, hogy tetteiket nem ismeri meg a világ, ők
mégis naponta küzdenek a gonosszal, és értékes győzelmet aratnak a kísértések és a rossz
felett.
Mindazok, akik magukra öltik Krisztus igaz voltának palástját, előtte fognak állni, mint
választottai, hűségesek és igazak. Sátán nem tépheti ki őket a Megváltó kezéből. Krisztus
egyetlen olyan embert sem enged át az ellenségnek, aki bűnbánattal és hittel igényli az
oltalmát.
Mindegyikünknek heves harcot kell vívni, hogy leküzdjük a bűnt a saját szívünkben.
Időnként ez fájdalmas és csüggesztő feladat, mert jellemünk torz oldalait nézegetjük, ahelyett,
hogy tekintetünket Jézusra függesztenénk, és magunkra öltenénk az O igazságos tetteinek
ruháját. Mindenki, aki belép Isten városának gyöngykapuin, az győztesen megy be, és
legnagyobb győzelme a saját énje felett aratott győzelem lesz.
Január 24. A békesség evangéliuma

„És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével... ” (Ef 6:15)
A bűn járványa" között élünk, amit minden gondolkodó, Istent szerető ember rémülten
vesz tudomásul... Minden nap újabb " meglepetéssel szolgál, ami a politikai viszályt,
megvesztegetést és csalást illeti. Minden nap magával hozza az erőszakos cselekmények, a
törvénytelenség, a közömbösség, az emberi élet brutális, ördögi pusztításának elszomorító
híreit. Minden nap az elmebetegség, gyilkosság, öngyilkosság szaporodásáról tanúskodik. Ki
vonná kétségbe, hogy sátáni erők növekvő aktivitással munkálkodnak az emberek között, és
megzavarják, megrontják a gondolkodást, beszennyezik és tönkreteszik a testet?
És miközben a világ tele van ezekkel a veszedelmes dolgokkal, az evangéliumot nagyon
sokszor olyan közömbösen mutatják be, hogy nem sok hatást gyakorol az emberek
lelkiismeretére és életére. Az emberek szíve mindenütt kiált valami után, ami nincs nekik.
Olyan erőre vágynak, amellyel le tudják győzni a bűnt, ami megszabadítja őket a gonoszság
fogságából, ami egészséget, életet és békességet ad.
Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely - ha
elfogadják és követik - békét, összhangot és boldogságot teremt az egész Földön. Krisztus
vallása szoros testvéri közösségbe von ja mindazokat, akik elfogadják tanításait.
Krisztus békéje az igazságból fakad, és Istennel áll összhangban. A világ
ellenségeskedik Isten törvényével, a bűnösök az Alkotójukkal, ennek eredményeként
egymással is... Az ember nem tud békét teremteni. Az egyén vagy a társadalom felemelésére
szolgáló emberi tervek nem hozhatnak békét, mert nem hatnak a szívre. Az egyetlen erő,
26
amely az igazi békét fenntarthatja, Krisztus kegyelme. Ha ez meggyökerezik a szívben, kiveti

onnan a gonosz szenvedélyt, amely zavart okoz.
Az Istennel együtt munkálkodó férfiak és nők arca mennyei békességet fejez ki. A
Menny légköre veszi körül őket. Számukra már eljött Isten országa. Az Úr hamarosan eljön.
Ez legyen beszédünk és imádságunk tárgya. Higgyünk ebben! Tegyük ezt életünk részévé...
Övezzük fel magunkra a keresztény fegyverzetet, és tegyünk róla, hogy lábaink útrakészek
legyenek "a békesség evangéliumának" hirdetésére.
Január 25. A hit pajzsa

„Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát
megolthatjátok” (Ef 6:16)
Sátán várva várja az alkalmat, hogy amikor nem vigyázunk, elragadhassa tőlünk Isten
értékes áldásait. Éles küzdelmet kell vívnunk a sötétség hatalmaival, hogy megtarthassunk
vagy visszanyerhessünk valamilyen mennyei áldást, amit kábultságunk miatt elveszítettük. ..
A keresztény előjoga erőt nyerni Istentől, hogy megtarthassa a Menny valamennyi becses
ajándékát. A buzgó és hathatós ima meghallgatásra talál a Mennyben. Amikor Isten szolgái
magukra öltik a hit védőpajzsát és a Lélek harci kardját, akkor veszély fenyegeti az ellenség
táborát.
A csapdák labirintusában erős és megbízható védelemre van szükségünk. Romlott
világunkban sokan alig-alig részesülnek Isten kegyelméből. Sáncuk gyakran az első
támadásra leomlik, s így ádáz kísértések foglyává lesznek. A kegyelem pajzsa mindenkit
megvédelmezhet az ellenség kísértéseitől, még a lehető legromlottabb befolyások közepette
is. Szilárd elvek és az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom által nemes és erényes jellemük
világosságot áraszthat, és az őket körülvevő gonoszság ellenére feddhetetlenségüknek nem
szükségszerű beszennyeződnie.
A gonosz leküzdésének munkáját hit által kell véghezvinni. A csatamezőre lépők
szükségét fogják érezni annak, hogy felöltsék magukra Isten teljes fegyverzetét. A hit pajzsa
lesz a védelmük, amelynek segítségével felettébb diadalmaskodni fognak. A seregek Urába
vetett hiten és a parancsainak való engedelmességen kívül minden más erőtlen. Az utolsó
nagy harcban semmit sem érnek majd azok a nagy hadseregek, amelyek e kettő híján
mindennel fel vannak szerelve. Hit nélkül az angyalok serege sem segíthet. Kizárólag élő hit
teheti az embereket legyőzhetetlenné, és segítheti őket megállni ama gonosz napon. Hit által
kitartók, rendíthetetlenek lehetnek, és kezdeti bizodalmukat mindvégig szilárdan
megtarthatják.
Január 26. Az üdvösség sisakja

„Az üdvösség sisak;át is fölvegyétek" Ef 6:17
Isten arra szólít fel, hogy foglalkozzunk nagyszerű és tiszta gondolatokkal. Azt akarja,
hogy elmélkedjünk szeretetén és irgalmán; hogy tanulmányozzuk azt a csodálatos munkát,
amelyet a dicső megváltási tervben végez. Akkor egyre jobban megértjük az igazságot,
mélyebb és megszenteltebb vággyal sóvárgunk szívünk és gondolataink megtisztulására.
27
Miközben az Ige kutatásával ápoljuk az Istennel való közösséget, lelkünk a szent gondolatok
tiszta légkörében átformálódik.
Gondolatainkat a tisztaság szeretetére kell szoktatnunk és nevelnünk. Ha növekedni
akarunk kegyességben és az igazság szeretetében, feltétlenül ápolnunk kell magunkban a lelki
dolgok szeretetét... A jó szándék is helyes, de mit sem ér, ha nem valósítjuk meg azt eltökélt
tettekkel. Sokan el fognak veszni, mert miközben reménykednek és vágyakoznak a keresztény
magaviselet elérésére, nem tesznek komoly erőfeszítést ennek érdekében. A megméretéskor
híjával találtatnak az Úr előtt. Akaratunkat a helyes irányban kell gyakorolnunk. Teljes
szívből keresztény akarok lenni. Meg akarom ismerni a tökéletes szeretet hosszúságát,
szélességet, magasságát és mélységét. Figyeljünk oda Jézus szavaira! „Boldogok, akik éhezik
és szomjúhozzák az igazságot, mert megelégíttetnek” (Mt 5:6). Krisztus mindenről
gondoskodott annak érdekében, hogy kielégítse a szentségre vágyók éhségét és szomját.
Elmélkedjünk az Írásokon! Gondolkodjunk józanul és mélyen az örök üdvösségünkkel
kapcsolatos kérdésekről! Jézus végtelen irgalma és szeretete, értünk hozott áldozata komoly
és ünnepélyes gondolkodásra késztet. Időzzünk el drága Megváltónk és közbenjárónk
jellemének nagyszerűségén! Törekedjünk megérteni a megváltási terv értelmét!
Gondolkodjunk el annak küldetése felől, akik eljött, hogy megszabadítsa népét a bűnétől!
Hitünk és szeretetünk növekedni fog, ha szüntelenül a mennyei dolgokról elmélkedünk.
Imánk egyre kedvesebb lesz Isten előtt, mert egyre inkább megtelik hittel és szeretettel.
Kéréseink egyre értelmesebbek és odaadóbbak lesznek. Jézusba vetett bizodalmunk
növekedni fog. Naponkénti és élő tapasztalatot fogunk szerezni arról, hogy Krisztusnak
hatalma van mindazok üdvözítésére, akik Istenhez jönnek általa.
Január 27. A lélek kardja

„Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde." Ef
6:17
Isten bőségesen gondoskodott eszközökről, hogy sikerrel küzdjünk meg a gonoszsággal,
amely a világban van. A Biblia az a fegyvertár, . amelyből a küzdelemre felvérteződhetünk.
Derekunkat az igazság övezze körül. Mellvértünk az életszentség legyen. A hitnek pajzsát
tartsuk a kezünkben, az üdvnek sisakját pedig hordjuk a fejünkön. A Lélek kardjával, amely
Isten Igéje, törjünk utat magunknak a bűn kötelei közül.
Noha az első Ádám elbukott, a második Ádám a legmegpróbálóbb körülmények
ellenére is kitartott Isten és az Ő szava mellett. Atyja jóságába, irgalmába és szeretetébe vetett
hite egy pillanatra sem ingott meg. Fegyvere a "meg van írva" vezérelve volt, ami nem más,
mint a Lélek kardja, amely minden ember számára elérhető.
Ezekben a romlással és veszedelemmel teli napokban a fiatalok sok próbának és
kísértésnek vannak kitéve. Sokan veszélyes vizeken hajóznak. Navigátorra van szükségük, de
megvetik a szükséges segítséget, mert alkalmasnak érzik magukat hajójuk vezetésére. Nem
veszik észre a rejtett sziklát, amelybe beleütközve, hitük és boldogságuk hajótörést
szenvedhet... Sokan hajlanak az akaratos és heveskedő viselkedésre. Nem figyelnek a
Szentírás bölcs tanácsára. Nem vívnak harcot önmagukkal, és nem aratnak értékes győzelmet.
Büszke és hajthatatlan akaratuk letéríti őket a kötelesség és engedelmesség útjáról.
28
Isten nagy dolgokat vár el fiaitól és leányaitól. Ahogy rátekintek az ifjúságra, szívem
csordultig megtelik érzésekkel. Micsoda lehetőségek állnak előttük! Ha őszintén
vágyakoznának tanulni Krisztustól, Ő Dánielhez hasonlóan nekik is adna bölcsességet... „Az
Úr félelme a bölcsesség kezdete”... „Minden utadban megismered őt, és ő igazgatja
lépteidet” (Zsolt 111:10; Péld 3:6).
A fiatalok törekedjenek értékelni azt a hatalmas kiváltságot, hogy Isten tévedhetetlen
bölcsessége vezérelheti őket. Tegyék az igazság Igéjét tanácsadó társukká, és váljanak
szakértővé a Lélek kardjának forgatásában. Sátán bölcs hadvezér, de Jézus Krisztus alázatos
és odaadó katonája győzelmet arathat felette.
Január 28. A csatamező

„Nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a
hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek a
magasságban vannak." Ef 6:12
Az elbukott világ a legnagyobb csatamező, amelyet a mennyei világegyetem és a földi
hatalmak valaha is megismertek. A mi Földünk az egész világ színpada; a jó és gonosz, a
Menny és pokol közötti nagy harc csatatere. Minden egyes ember részt vesz ebben a
küzdelemben. Senki nem állhat semleges oldalra. Vagy elfogadják, vagy visszautasítják a
világ Megváltóját. Mindenki tanúbizonyságot tesz vagy Krisztus mellett, vagy ellene. Krisztus
felszólítja a zászlaja alatt állókat, hogy hűséges katonáiként vegyenek részt mellette a
harcban, hogy elnyerhessék az élet koronáját.
Minden nap csatákat kell vívnunk. Hatalmas harc folyik minden egyes lélekért a
sötétség ura és az élet fejedelme között... Adjátok át magatokat Istennek, hogy
együttműködésetekkel megtervezhesse, irányíthassa és megvívhassa a csatákat értetek. Az
élet fejedelme a kezében tartja ügyét. Veletek lesz mindennapos harcaitok során az énetekkel
vívott küzdelemben, s így az elsőbbségre törekvő szenvedélyt Krisztus kegyelme által
megtörhetitek, és győztesként kerülhettek ki az által, aki szeretett minket. Jézus már megjárta
ezt a Földet. Ismeri minden kísértés erejét. Tudja, hogyan kell leküzdeni az akadályokat, és
hogyan kell átvezetni benneteket minden veszélyes ösvényen.
Istennek mégis lesz jó tettekben buzgólkodó népe, amely romlott korunk szennyáradata
közepette is tántoríthatatlanul helytáll. Olyan nép lesz ez, amely annyira ragaszkodik Isten
erejéhez, hogy Ő menedék lesz számukra mindennemű kísértés ellen. A mindenki figyelmét
megragadni igyekvő reklámok aljas közleményei ugyan fel akarják korbácsolni érzékeiket, és
megrontani gondolataikat, mégis, annyira közel élnek majd Istenhez és angyalaihoz, hogy
olyanok lesznek, mint akik vakok és süketek ezekre a dolgokra. Olyan feladat vár rájuk,
amelyet senki sem végezhet el helyettük, megvívni a hit harcát, és elnyerni az örök életet...
A fiataloknak lehetnek olyan szilárd elvei, hogy az ördög leghatalmasabb csábításai sem
csalogathatják el őket elkötelezettségüktől.
Január 29. A hűség követelménye

„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze.” (2Tim 2:3)
29
Krisztus katonái vagyunk, s akiket besoroznak a seregébe, azoktól szívós igyekezetet

vár el, olyat, amely a végsőkig igénybe veszi erejüket. Meg kell értenünk, hogy a katona élete
a lendületes hadviselés, kitartás és szívósság. El kell viselnünk a próbákat Krisztusért. Nem
színlelt csatákban veszünk részt. Nem a magunk, hanem az Istentől kapott erővel és
kegyelemmel tökéljétek el, hogy most azonnal neki szentelitek minden erőtök et, minden
képességeteket. Kövessétek Jézust magáért a hívásáért, és ne kérdezzétek, hová kell
mennetek, és mi lesz a jutalmatok…
Amikor majd meghaltok az énnek, amikor átadjátok magatokat Istennek, hogy az Ő
munkáját végezzétek, s a tőle kapott világosságot ragyogtassátok tetteitekben, akkor nem
egyedül fogtok fáradozni. Isten kegyelme az előtérbe lép, együtt tevékenykedik minden
igyekezettel a tudatlanok és azok felvilágosítására, akik nem tudják, hogy minden dolog vége
elérkezett. Isten azonban nem végzi el helyettetek a munkát. Ragyoghat a világosság
bőségesen, de a tőle kapott kegyelem csak akkor térítheti meg lelketeket, ha sikerül
felébresztenie benneteket az isteni eszközökkel való együttműködésre. Isten felszólít, hogy
öltsétek magatokra a kereszténység fegyverzetét, és tevékeny harcosokként lépjetek az Ur
szolgálatába. Az isteni hatalom együtt fog működni az emberi erőfeszítéssel, hogy megtörje a
világ bűvöletét, amelyet az ellenség vont a lelketek köré.
Az Úr megtisztelt bennünket azzal, hogy kiválasztott minket katonáiként. Harcoljunk
érte bátran, és minden lépésünkben őrizzük meg az igazságot. A lélek küzdelme során teljes
feddhetetlenségre van szükség minden területen. Amint győzelemre igyekszünk saját
hajlamaink felett, Isten a Szentlelke által körültekintésre int majd, hogy ne adjunk alkalmat az
ellenségnek az igazság meggyalázására.
Krisztus katonái vagyunk. Ő a mi üdvösségünk vezére, mi pedig rendelkezései és
szabályai alatt állunk. Fegyverzetét kell viselnünk, csak az Ő zászlaja alatt menetelhetünk...
Vegyük fel Istennek teljes fegyverzetét, dolgozzunk a mennyei világegyetem színe előtt.
Január 30. Menjetek előre!

„Szól; Izráel fiainak, hogy induljanak el.” (2Móz 14:15)
Izráel gyermekeinek története minden keresztény tanítására és okulására szolgál.
Amikor az Izráelitákat veszély és nehézség fenyegette, és útjuk mintha elzártan állt volna
előttük, akkor elhagyta őket a hitük, és az ellen a vezető ellen zúgolódtak, akit maga Isten
jelölt ki a számukra... Az isteni parancs így szólt: "Menjetek előre!" Nem volt szabad
megvárniuk, amíg útjuk teljesen beláthatóvá válik, amíg teljesen megértik szabadulásuk egész
tervét. Isten ügye halad előre, és Ő utat fog nyitni népe előtt...
Előfordul, hogy a keresztény életét veszélyek veszik körül, amikor a kötelesség
teljesítése nehéznek tűnik. Képzeletük közelgő veszélyt vetít eléjük, hátuk mögött pedig halált
és szolgaságot látnak. Isten hangja mégis jól kivehető mindennemű csüggedés fölött:
"Menjetek előre!" Engedelmeskedjünk hát e parancsnak, bármi legyen is a következmény,
még ha szemünk nem is bír áthatolni a sötéten, még ha bokánk körül érezzük is a dermesztő
hullámokat...
30
Akik a maguk részéről lehetetlennek tartják, hogy engedjenek Isten akaratának, és

higgyenek Isten ígéreteiben, míg csak minden világossá és érthetővé nem válik előttük, azok
soha semmiben sem fognak engedni. A hit nem a tudás bizonyossága, hanem „a reménylett
dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11:1). Az egyetlen út
Isten tetszésének elnyerésére, ha engedelmeskedünk parancsainak. Haladjunk előre! Ez
legyen a keresztény jelszava.
Isten szándéka az, hogy állandóan növekedjünk tudásban és erényben. Az Ő
törvényében, saját hangján adja a meghívást mindenkinek. "Emelkedjetek magasra, szentek
legyetek, mindig szentebbek." Napról napra közelebb juthatunk a keresztény jellem
tökéletességéhez.
Bízzunk Istenben! Végezzük munkáját önzetlenül, alázatos szívvel támaszkodva a
vezetésére. Bízzuk magunkat gondviselésére mind jelenünket, mind jövőnket illetően! Tartsuk
meg kezdeti bizodalmunkat szilárdan mindvégig, s ne felejtsük el, hogy a Menny áldásait nem
a saját, hanem Krisztus érdemeiért kapjuk. A Krisztusba vetett hit és Isten túláradó kegyelme
által Isten elfogad bennünket.
Január 31. A győzelem

„Hála Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (1Kor
15:57)
Nem szertartásokkal vagy pompával aratunk győzelmet, hanem egyszerű
engedelmességgel a legnagyobb hadvezér, a Menny Istene iránt. Aki bízik ebben a vezérben,
az soha nem ismeri meg a vereséget.
Az élet bosszantó dolgainak túlnyomó része, a lélekölő naponkénti gondok,
szívfájdalmak és kellemetlenségek a féktelen emberi természet következményei... A
magunkon való uralkodás a legkitűnőbb uralkodás a világon. A szelíd, csöndes lélek
ékességét magunkra öltve, száz efféle baj közül kilencvenkilencet, amely olyannyira
megkeseríti az életet, el lehetne kerülni... Az érzéki embernek feltétlenül meg kell halnia,
hogy az új ember, azaz Jézus Krisztus birtokba vehesse a lelket, s így Jézus követője valóban
elmondhassa: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2:20).
Nehéz legyőzni önmagunkat. Az emberi gonoszság megjelenési formái nem
egykönnyen vethetők Krisztus Lelkének felügyelete alá. Senki ne felejtse el, hogy ha nem
vívja ki ezt a győzelmet Krisztus által, akkor teljesen reménytelen az esete. Igenis ki lehet
vívni a győzelmet, hiszen Istennél semmi sem lehetetlen. Az Ő segítő kegyelme által minden
gonosz, féktelen természetet, minden emberi romlottságot le lehet győzni... Győztesek
lehetünk, ha Krisztus nevében határozottan hozzáfogunk ehhez a munkához.
Sátán kísértései ma sokkal nagyobbak, mint valaha, mivel tudja, hogy kevés az ideje, és
nemsokára minden egyes lélek ügyében végleg döntenek, vagy az életre, vagy a halálra. Ma
nem szabad a kísértések, csalódások és megpróbáltatások súlya alatt összeroskadnunk, hanem
minden szenvedésben ki kell tartanunk, és bíznunk kell Jákób hatalmas Istenében... Kegyelme
elegendő minden kísértésünkben; és bár ezek a kísértések sokkal nagyobbak lesznek, mint
valaha, mégis, legyőzhetjük őket, ha kitartóan bízunk benne...
31
Ha kísértések és megpróbáltatások jönnek ránk, járuljunk Istenhez, és küzdjünk Ővele

imában. Isten nem enged minket üresen távozni, hanem kegyelmet és erőt ad, hogy
győzhessünk, és az ellenség hatalmát megtörjük.
32
FEBRUÁR
Február 1. Ádám és Éva
„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és
asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és
sokasodjatok, és töltsétek be a Földet, és hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger
halain, az ég madarain, és a Földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1Móz 1:28)
Ádám az Éden királya lett. Minden, Isten által teremtett élőlény felett hatalmat kapott.
Az Úr olyan értelemmel áldotta meg Ádámot és Évát, amelyben a többi teremtményt nem
részesítette. Ádámot jogszerű uralkodóvá tette teremtő kezeinek munkái felett.
Az Isten képmására és dicsőségére (1Kor 11:7) teremtett ember adományai nem voltak
méltatlanok magasztos rendeltetéséhez... Minden szellemi és lelki képességük a Teremtő
dicsőségét tükrözte vissza. Miután magasztos szellemi és lelki ajándékokat nyertek, az Úr
Ádámot és Évát csak kevésbé tette kisebbé az angyaloknál (Zsid 2:7).
Ősszüleink számára, bár Isten ártatlannak és szentnek teremtette őket, nem volt kizárva
a vétkezés lehetősége. Isten szabad erkölcsi lényekké alkotta őket, akik értékelni tudják
jellemét, bölcsességét és jóságát, kívánalmainak méltányosságát, és szabadságukban áll, hogy
engedelmeskedjenek, vagy megtagadják az engedelmességet. Társaloghattak Istennel és a
szent angyalokkal. De örök biztonságuk megszerzése előtt ki kellett állniuk hűségük próbáját.
Az ember létének kezdetén Isten korlátot szabott az ember vágyainak, annak a végzetes
szenvedélynek, amelyen Sátán bukása alapult. A tudás fája, amely a kert közepén az élet fája
közelében állt, volt ősszüleink engedelmességének, hitének és szeretetének próbája...
Isten az embert létének nélkülözhetetlen feltételeként törvény alá helyezte. Isten
kormányzatának alattvalója volt, és egyetlen kormányzat sem állhat fenn törvény nélkül...
Amíg Ádám és társa hű volt Istenhez, ők voltak az egész Föld urai. Korlátlan uralmat
kaptak minden élő dolog felett. A bárány és az oroszlán békésen játszadozott a közelükben,
vagy együtt feküdtek lábuknál. A vidám madarak körülöttük röpködtek, és nem féltek.
Boldogan zengtek dicséretet Teremtőjüknek. Adám és Eva is velük együtt adott hálát az
Atyának és a Fiúnak.
Február 2. Az elveszített uralom

„Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak ad;a azt, akinek akarja” (Dán 4:22)
Az alacsonyabb rendű teremtmények között Ádám királyként állott... de amikor
megrontotta a törvényt, elvesztette uralmát. A lázadás szelleme, amelyet ő bocsátott a Földre,
kiterjedt az állatvilágra is. Így nemcsak az ember élete, hanem az állatok természete, a mezők
füve, sőt még a belélegzett levegő is, mind a gonosz tudásának szomorú tanításáról beszélt.
A bűn miatt nemcsak az ember, hanem a Föld is a gonosz hatalmába került... Ádám
megteremtésekor uralmat kapott a Föld felett, de mivel engedett a kísértésnek, Sátán hatalma
alá került. „...mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett” (2Pét 2:19). Amikor az
ember Sátán foglya lett, az uralom, amely az övé volt, legyőzőjének kezébe ment át. Így lett
33
Sátán „e világ istene". (2Kor 4:4) Kisajátította azt az uralmat, amelyet eredetileg Ádám
kapott.
Amikor Sátán kijelentette Krisztusnak, hogy övé a világ királysága és dicsősége, és
annak adja, akinek akarja, csak részben mondott igazat. Azért, hogy csaló szándékát
megvalósítsa, Sátán Ádámtól ragadta el az uralmat, Ádám viszont a Teremtő képviselője volt,
nem pedig független uralkodó. A Föld Istené, és Ö mindent Fiának adott. Ádámnak Krisztus
alattvalójaként kellett uralkodnia. Amikor Ádám az uralmat Sátán kezére játszotta át, Krisztus
maradt a jogos Király...
Az a valaki ajánlotta fel a világ országait Krisztusnak, aki a Mennyben fellázadt. Hűbéri
szolgálatot akart vásárolni gonosz elveihez, de Krisztus nem volt megvásárolható...
Jézus az Isten iránti engedelmességgel és hittel győzött. Az apostol által így szól
hozzánk: „Engedelmeskedjetek azért Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut
tőletek” (Jak 4:7-8). Nem menekülhetünk meg a kísértő hatalmától, mert legyőzte az
emberiséget... ám „erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos
lészen.” (Péld 18:10)
Február 3. A második Ádám

„Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is
mindnyájan megeleveníttetnek” (1Kor 15:22)
Az ember bukása miatt az egész Menny gyászolt... Isten Fiának, a Menny dicsőséges
parancsnokának szíve megesett az elbukott emberiségen. Az elveszett világ keservei láttán
végtelen szánalmat érzett. Az isteni szeretet révén kigondolt egy tervet az ember
megváltására. Isten megszegett törvénye a bűnös életét követelte. Az egész világegyetemben
csak egy lény volt, aki az ember érdekében ki tudta elégíteni a törvény követelményeit. Mivel
Isten törvénye olyan szent, mint Isten maga, csak vele egyenlő lény tehette jóvá áthágását.
Senki más, csakis Krisztus menthette meg az elbukott embert a törvény átkától, és hozhatta
ismét összhangba a MennyeI. Krisztus kész volt magára venni a bűn terhét és szégyenét, a
bűnét, amely annyira sérti a szent Istent, hogy miatta az Atyának és a Fiúnak el kellett válnia
egymástól. Krisztus kész volt a nyomorúság feneketlen mélységébe hatolni, hogy megmentse
a megrontott emberiséget...
Már a Föld teremtése előtt megszületett a megváltás terve... mégis, a világegyetem
királya csak küzdelem árán egyezett bele abba, hogy Fia meghaljon a bűnös emberért...
Milyen csodálatos a megváltás titka! Isten szeretete egy olyan világért, amely nem szerette
Őt! ... A halhatatlan lények a végtelen korszakokon át csodálattal és imádattal próbálják majd
felfogni a felfoghatatlan szeretet titkát.
Krisztus a második Ádám. Szentségben és tisztaságban, Istennel való kapcsolatban és az
Ő kedveltjeként ugyanonnan indult el, ahonnan az első Ádám... Krisztus százszor keservesebb
kísértéseket szenvedett el Sátántól, mint Ádám, a körülmények pedig minden tekintetben
nehezebbek voltak. A nagy csaló világosság angyalaként jelent meg előtte, de Krisztus kiállta
a kísértéseket... Megtartotta és fel,magasztalta Isten törvényét a törvényszegő világban, és
34
ezzel megmutatta a mennyei világegyetemnek, Sátánnak és Ádám minden elbukott

gyermekének, hogy kegyelme által az emberek megtarthatják Isten törvényét...
Krisztus győzelme éppolyan teljes volt, mint Ádám bukása. Hozzá hasonlóan mi is
ellenállhatunk a kísértéseknek, és távozásra kényszeríthetjük Sátánt.
Február 4. Izráel láthatatlan királya

„És a Sínai hegyre leszálltál, s szóltál velük az égből, s adtál nékik helyes végzéseket,
igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat". Neh 9:13
A történelem szent könyvének minden oldalán, amelyre Istennek az Ő választott
népével való kapcsolatát jegyezték fel, a nagy "VAGYOK" égető lenyomata van. Az emberek
fiainak Isten soha nem adott nagyobb kinyilatkoztatásokat hatalmáról és dicsőségéről, mint
akkor, amikor egyedül Öt ismerték el Izráel uralkodójának, és amikor törvényt adott népének.
Itt nem emberi kézben volt a jogar. Izráel láthatatlan királyának méltóságteljes megjelenése
elképzelhetetlenül fenséges és leírhatatlan volt.
Az isteni jelenlétnek e kinyilatkoztatásaiban Isten dicsősége látszott meg Krisztus útján.
Nemcsak az Üdvözítő adventje alkalmával, hanem a bűneset és a megváltás utáni
korszakokban is. Krisztusban békéltette meg Isten önmagával a világot (2Kor 5:19). Krisztus
volt az alapja és a középpontja az áldozati rendszernek, a pátriárkák korszakában csakúgy,
mint a zsidók idejében. Ősszüleink bűne óta nem volt többé semmiféle közvetlen érintkezés
Isten és az ember között. Az Atya Krisztus kezébe adta a világot, hogy az Ö közbenjárói
tevékenysége útján megválthassa az embert, és igazolhassa Isten törvényének tekintélyét és
szent voltát. Az ég és a bűnbe esett emberi nemzetség közötti közösség csak Krisztus útján
jöhetett létre. Isten Fia volt az, aki ősszüleinknek a megváltás ígéretét adta. Ő volt az, aki a
pátriárkáknak kijelentette magát... Ő volt az is, aki Izráelnek a törvényt adta. A Sínai hegy
félelmetes dicsősége közepette Krisztus az egész nép hallatára kijelentette Atyja
tízparancsolatát. Krisztus volt az, aki a kőtáblákba vésett törvényt odaadta Mózesnek...
Népének Jézus volt a világossága, a világ világossága, még mielőtt emberi testben eljött
a Földre. A fény első felvillanása, amely behatolt abba a homályba, amellyel a bűn burkolta
be a világot, Krisztustól eredt és érkezett. Krisztustól jött a mennyei ragyogás minden sugara,
amely a Föld lakóira áradt. A megváltás tervében Krisztus az Alfa és az Omega, az első és az
utolsó.
Február 5. Mennyei királyunk

„Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét, és az ő uralkodása mindenre kihat.” (Zsolt
103:19)
A három héber ifjúnak az égő kemence lángjainak dacára vallomást kellett tennie az Úr
Jézus Krisztusról. A király megparancsolta nekik, hogy leborulva imádják az általa felállított
aranyszobrot. Azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben ezt nem cselekszik meg, az égő
kemencébe vetteti őket. Az ifjak azonban így feleltek: „Nem szükség erre felelnünk néked.
Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és
a te kezedből is, óh, király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, óh, király,
35
hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem

imádjuk” (Dán 3:16-18).
Az Istenhez szóló imádsághoz a leborulás a megfelelő testhelyzet... Ez a tett egyedül az
Istent megillető hódolatot fejezi ki, mert Ő a világ fejedelme és Ura. A három ifjú megtagadta
a bálvány előtt való tisztességtevést, még ha az tiszta aranyból készült is. Ha mégis engedtek
volna a felszólításnak, akkor tulajdonképpen a babiloni király előtt borultak volna le. ..
Büntetést kaptak. .. Azonban Krisztus személyesen jelent meg közöttük, együtt volt velük a
tűzben, és így nem esett bántódásuk. Ez a csoda gyökeres változást hozott az emberek
gondolkodásában. Elfeledkeztek a nagy pompával felállított aranyszoborról. A király
rendeletben tette közzé, hogy halál vár mindazokra, akik szót mernek emelni ezeknek az
ifjaknak az Istene ellen...
Ezek a hűséges zsidók nagyszerű képességekkel rendelkeztek, hatalmas és intellektuális
kultúrába nyertek betekintést, és most méltóságteljes pozícióba kerültek; mégsem feledkeztek
meg Istenről. Hatalmukat alárendelték az isteni kegyelem megszentelő befolyásának...
Csodálatos szabadulásukkor a hatalmas tömeg megismerkedhetett Isten hatalmával és
fenségévei. Jézus melléjük lépett a tüzes kemencében, és jelenlétének csodálatos dicsősége
meggyőzte Babilon büszke királyát arról, hogy ez a személy a tűzben csak Isten Fia lehet... A
hűséges szolgák megszabadításával az Úr kijelenti, hogy az elnyomottak oldalára áll, és
minden olyan földi hatalmat lerombol, amely megtapossa a Menny Istenének tekintélyét.
Február 6. Velünk az Isten

„Ímé, a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt
jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:23)
Az Úr Jézus Krisztus örök időktől fogva egy az Atyával. „Isten képmása”, az Ö
nagyságának, fenségének visszatükrözője; az Ő „dicsőségének világoltatása” (vö. 2Kor 4:4,
6). Jézus azért jött Földünkre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa. Eljött a bűn sötétjében
bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát; hogy legyen
"VELÜNK AZ ISTEN". Ezért jövendölték róla, hogy "nevét Immánuelnek nevezik"...
Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a
megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe „angyalok vágyakoznak betekinteni” (1Pét
1:12)~ és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem
bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret es a dicséret forrása. Meglátszik
majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye. A Kálváriáról áradó
világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a Föld és
a Menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely
"nem keresi a maga hasznát"...
Jézus Atyja mellett maradhatott volna, megtarthatta volna mennyei dicsőségét s az
angyalok hódolatát. Mégis, elhatározta, hogy leteszi jogarát Atyja kezébe, elhagyja a
mindenség trónját, hogy világosságot hozzon a sötétségben tévelygőknek, és életet adjon az
elveszendőknek...
36
E nagyszerű tervnek volt előzménye, a jelképek és a szimbólumok sora. Az égő

csipkebokor, amelyben Krisztus Mózesnek megjelent, Istent nyilatkoztatta ki... Az örök
irgalmú Isten a legszerényebb jelképbe burkolta dicsőségét, hogy Mózes meg' ne haljon,
amikor rátekint. Ugyanígy érintkezett Isten Izráellel nappal felhőoszlopban, éjjel
tűzoszlopban; kinyilatkoztatta akaratát az embereknek, és megismertette velük kegyelmét.
Isten elrejtette dicsőségét, eltakarta fenséges ragyogását, hogy a véges ember gyönge
szemével rátekinthessen. Krisztusnak „a mi nyomorúságos testünkben” (Fil 3:21) kellett
eljönnie, „emberekhez hasonlóvá lévén”... Dicsőségét eltakarta, nagyságát és fenségét
elrejtette, hogy a közelébe juthasson a szomorú, megkísértett embernek.
Február 7. A veszélyeztetett királyság

„Jézus azért, amint észrevette, hogy jönni akarnak, és őt elragadni, hogy királlyá tegyék,
ismét elvonult egymaga a hegyre” (Jn 6:15)
Az emberek ültek a füves síkságon a tavaszi alkonyatban, és ették az eledelt, amelyről
Krisztus gondoskodott... Nincs emberi erő, amely öt árpakenyérből és két kis halból éhes
emberek ezreinek elegendő ételt teremthetne. Ezt mondogatták egymás közt: „Bizonnyal ez
ama próféta, aki eljövendő...a világra” (Jn 6:14). Legyőzheti a nemzeteket, s hozzájuttathatja
Izráelt a vágyva vágyott uralomhoz.
Lelkesedésében a nép kész azonnal királlyá koronázni Öt. Látják, hogy nem igyekszik
felhívni a figyelmet magára, vagy tisztességet szerezni önmagának... [és] attól tartanak, hogy
sohasem fogja magának követelni Dávid trónját. Tanácskoznak, és abban egyeznek meg,
hogy erőszakkal elragadják Öt, és kikiáltják Izráel királyának... Jézus azonban látja, mi van
készülőben, és tudja, amit ők nem, hogy mi lenne az eredménye egy ilyen mozgalomnak... Ha
trónra akarnák emelni, azt erőszak, lázadás követné, s a lelki ország munkálása akadályokba
ütközne. Késlekedés nélkül véget kell vetni a mozgalomnak. Jézus magához szólítja
tanítványait, s megparancsolja, hogy szálljanak hajóra, és azonnal térjenek vissza
Kapemaumba, Ö pedig majd elbocsátja a népet...
Jézus most megparancsolja a sokaságnak, hogy oszoljanak. Viselkedése olyan
határozott, hogy azonnal engedelmeskednek... Jézus királyi magatartása, néhány nyugodt
parancsszava lecsillapítja a rajongást, s meghiúsítja terveiket. Felismerik benne a minden földi
tekintély fölött álló hatalmat, és szó nélkül engedelmeskednek.
Amikor magára maradt, Jézus „felméne a hegyre, magányosan imádkozni”... Erőt kért,
hogy bemutathassa az embereknek küldetésének isteni jellegét, és Sátán ne homályosíthassa
el értelmüket, ne ronthassa meg ítélőképességüket... Lelki gyötrelmek és vívódások között
imádkozott tanítványai ért... Népszerű ábrándokból táplálkozó, régen dédelgetett
reményeikben a legfájdalmasabb, legmegalázóbb módon kellett csalódniuk. Ahelyett, hogy
Dávid trónjára látnák Öt emelkedni, keresztre feszítésének lesznek a tanúi. Ez lesz valójában
az igazi koronázás.
37
Február 8. Királyi bevonulás

„Örül; nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te
királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén
” (Zak 9:9)
Ötszáz évvel Krisztus születése előtt Zakariás próféta megjövendölte Izráel királyának
eljövetelét... Krisztus a zsidó királyi bevonulási szokás szerint járt el... Ahogy felültették a
csikóra, hangos diadalkiáltás remegtette meg a levegőt. A sokaság éltette a Messiást,
királyát... Nem tudtak külső pompát, ragyogást biztosítani, de átadták neki boldog szívük
imádatát. Nem nyújthattak át drága ajándékokat, de felsőruháikat terítették elé szőnyegül, s az
utat lombos olaj- és pálmaágakkal hintették be. Nem vihettek királyi zászlókat a diadalmenet
élén, hanem óriási pálmaágakat vágtak, a győzelem természet adta jelképe it, és üdvrivalgás,
hozsánna közepette fennen l'i>bogtatták azokat...
Földi életében Jézus még sohasem engedett meg ilyen felvonulást. Világosan előre látta
a következményeket, a kereszthalált. Célja az volt, hogy nyilvánosan előlépjen, mint
Üdvözítő. Fel akarta hívni a figyelmet az áldozatra, amely megkoronázza küldetését a halott
világért...
A világ korábban sosem látott ilyen diadalmenetet. Nem hasonlított a Föld híres
hódítóiéhoz. Nem követte szomorú foglyok oszlopa, királyi értékű hadizsákmány sem
érzékeltette a jelenetet. A Megváltó körül a bűnös emberekért végzett szeretetmunkájának
dicső bemutatói álltak. A Sátán hatalmából megmentett foglyok voltak ők, Istent dicsérték
szabadulásukért. A vak mutatta az utat, akinek Jézus visszaadta a látását. A néma
hozsannázott a leghangosabban, akinek megoldotta a nyelvét. A nyomorékok, akiket
meggyógyított, örömmel ugrándoztak... Lázár, akinek oszlásnak indult testét látták a sírban,
most dicső férfikorának erejében örvendett; s ö vezette az állatot, amelyen a Megváltó ült...
Ezt a diadalmenetet maga Isten rendelte el. Megjövendölte a próféta, hogy embernek nem áll
hatalmában megmásítani Isten szándékát.
A papok és vezetők csak annyira tudták elzárni az igazságosság Napjának sugarait a
világtól, mint amennyire a valóságos nap ragyogását meg tudták volna vonni Földünktől.
Krisztus népe minden ellenállás dacára vallomást tett Krisztus országáról.
Február 9. Jeruzsálem királya

„Szépen emelkedik az egész Föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy
királynak városa” (Zsolt 48:2)
Jézus az Olajfák hegyének offi1árólletekintett Jeruzsálemre. Csodaszép, békés kép
tárult a szeme elé... A lenyugvó nap sugarai megvilágították a város hófehér márványfalait, és
megcsillant a fény a kapu, a torony és az oromzat aranyán. Ott állta zsidó nemzet büszkesége,
amelynek "szépsége tökéletes". Vajon Izráel melyik gyeffi1eke tudott e képre az öröm és
csodálat borzongása nélkül tekinteni?! Jézust azonban egészen más gondolatok
foglalkoztatták. „Amikor közeledett, látván a várost, sírt azon” (Lk 19:41). A diadalmas
bevonulást kísérő határtalan ujjongás közepette, amikor lengtek a pálmaágak, amikor a boldog
hozsánna felkeltette álmából a dombok visszhangját, és ezrek hangja kiáltotta ki Jézust
38
királynak, a világ Megváltóját hirtelen elfogta valami titkos fájdalom. Ö, az Isten Fia, Izráel
ígérete, akinek a hatalma legyőzte a halált, és előhívta a sír foglyait, könnyezett; nem
közönséges fájdalomtól, hanem mardosó, elfojthatatlan lelki gyötrelemtől.
Nem önmagát siratta... Jeruzsálem pusztulásra szánt ezreiért sírt, azokért, akik vakságuk
és megátalkodottságuk miatt nem részesülhetnek áldásában és megmentő kegyelmében,
amely jövetelének célja... Bár jóért rosszal és szeretetéért gyűlölettel fizettek neki (Zsolt
109:5), rendületlenül végezte irgalmas munkáját. Soha nem küldte el azt, aki áldásért fordult
hozzá...
Izráel mégis elfordult legjobb barátjától és egyetlen segítőjétől. A Megváltó szeretetét és
kérlelését semmibe vették, tanácsait elutasították, intéseit kinevették...
Amikor Krisztus a Golgota keresztjén függött, Izráel Napja, az Istentől megáldott,
kedvelt nép Napja leáldozott... De amikor Krisztus letekintett Jeruzsálemre, az egész város, az
egész nemzet pusztulását látta maga előtt... a városét, a nemzetét, amely egykor Isten
választottja, féltve őrzött kincse volt.
Az a türelem, amelyet Isten Jeruzsálem iránt tanúsított, még konokabbá, még
megátalkodottabbá tette a zsidókat... Fiaik eldobták maguktól Krisztus kegyelmét.
Február 10. A dicsőség királya

„Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket, és emelkedjetek fel, ti, örökkévaló ajtók; hadd
menjen be a dicsőség királya. Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős
hadakozó Úr.” (Zsolt 24:7-8)
Krisztus emberi formát öltött Istenként jött el Földünkre. A szentek királyaként vitetett
fel a Mennybe. Ez méltó volt nemes jelleméhez. Győztesként és fenséges harcosként távozott,
s közben foglyokat vitt magával. A mennyei sereg kísérete vette körül, dicséret és
örömkiáltások közepette.
Azon túl, hogy a tanítványok látták Uruk felemelkedését, az angyaloktól bizonyságot
kaptak arról, miszerint Jézus azért ment el, hogy elfoglalja Atyja trónját a Mennyben...
Halandó szemek nem láthatták a mennyei kíséret fényességét és Isten dicsőséges kapuinak
megnyílását Jézus fogadásakor. A tanítványok nem tudták volna elviselni a látványt, ha
Krisztus Mennybe menetelének útja minden dicsőséges részletében eléjük tárulhatott volna...
Érzékeiket nem volt szabad annyira elbűvölni a Menny dicsőségével, hogy szem elől
tévesszék Krisztus Földünkön tanúsított jellemét, amelyet nekik is követniük kellett.
Világosan maguk előtt kellett tartaniuk Jézus életének szépségét és fenségét,
jellemvonásainak tökéletes összhangját, isteni és emberi természetének titokzatos egységét...
A földről való felemeltetésének látványa összhangban állt életének szelídségével és
csöndességével.
Nagy öröm volt a tanítványok számára annak tudata, hogy ily csodálatos barátjuk van a
Mennyben, aki közbenjár értük. Krisztus felemeltetésének látványa után minden, a Mennyről
alkotott nézetük és gondolatuk megváltozott. .. Immár jövőbeni otthonukként tekintettek a
39
Mennyre, ahol Jézus helyet készít a számukra. Imájukat új lelkület hatotta át, hiszen az
imádságon keresztül Megváltójukkal léphettek kapcsolatba...
Hirdetniük kellett az evangéliumot, beszélniük kellett az emberként köztük járt
Krisztusról, a fájdalmak férfijáról, a gonosz kezek által megragadott, megalázott és felfeszített
Krisztusról, majd a feltámadottról, aki a Mennybe emelkedett, hogy az Atya jelenlétében az
ember közbenjárója legyen. Krisztusról, aki újra el fog jönni hatalommal és dicsőséggel az ég
felhőiben.
Február 11. Minden nemzet királya

Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész
Földön.” (Zsolt 83:18)
Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek
fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és hogy
az események alakulását nagymértékben az emberek hatalma, becsvágya és szeszélye
határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalom és
indulatok minden akciója és ellenakciója mögött, fölött és által meglátjuk a végtelen irgalmú
Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez akaratát...
Minden, a cselekvés színterére lépő nemzetnek megengedték, hogy elfoglalja helyét a
Földön, hogy nyilvánvalóvá legyen, betölti-e a vigyázó és szent Isten szándékát... A nemzetek
elvetették Isten elveit, és ezzel saját vesztükbe rohantak, de még így is mindig
megmutatkozott, hogy végső soron Isten szándéka valósult meg minden tettükön keresztül.
Erre a leckére Ezékiel prófétát [...] csodálatos szimbolikus ábrázolás tanította meg...
Bizonyos számú kereket, amely egymást keresztezte, négy élőlény mozgatott... A kerekek
elrendezése olyan bonyolult volt, hogy első látásra zavarosnak tűntek, pedig tökéletes
összhangban mozogtak. Mennyei lények, akiket a kerubok szárnyai alatti kéz tartott és
irányított, hajtották ezeket a kerekeket; felettük, a zafír trónon volt az örökkévaló Isten; és a
trónt szivárvány, az isteni irgalom szimbóluma vette körül.
Isten irányítja az emberi események bonyolult játékát is, miként a kerubok szárnyai
alatti kéz a kerékszerű alkotmányt. Most is Ő az, aki a kerubok felett ül, s a nemzetek
küzdelme és kavargása közepette irányítja a Föld ügyeit.
Hozzánk is szól azoknak a nemzeteknek a történelme, amelyek egymást követve
elfoglalták kiszabott helyüket a számukra meghatározott időben... Isten ma is kijelöli a
terveiben minden nemzet és minden egyén helyét... Mindenki saját maga dönt a sorsáról, és
Isten mindent úgy kormányoz, hogy tervei teljesüljenek.
Február 12. Isten türelmének határa

„Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.” (Zsolt 119:126)
Éjszakai látomásban magaslaton álltam. Házakat láttam rázkódni, mint megannyi
szélfútta nádszálat. Nagy és kis épületek zuhantak él Földre. Szórakozóhelyek, színházak,
szállodák és gazdag otthonok rázkódtak meg, és dőltek össze. Sokan az életüket vesztették. A
levegőt betöltötte a sérültek és rémültek sikoltozása.
40
Isten pusztító angyalai tevékenykedtek. Egyetlen érintésükre romhalmazzá váltak az

épületek, amelyeket oly erőssé építettek, hogy mindennemű veszedelmet kizártnak tartottak.
Sehol nem volt biztonság... Az előttem lejátszódó jelenet olyan borzalmas volt, hogy azt
képtelen vagyok szavakkal kifejezni. Úgy tűnt, mintha Isten türelme véget ért volna, mintha
elérkezett volna az ítélet napja.
A mellettem álló angyal elmondta, hogy alig akad ember, akinek világos fogalma lenne
a világon létező gonoszságról, amely a nagyvárosokban mutatkozik meg a legerőteljesebben.
Az angyal kijelentette, az Úr időpontot jelölt ki arra, hogy haragjával sújtsa a vétkezőket,
amiért konokul semmibe veszik törvényét... Hirdetnünk kell Isten legfelsőbb kormányzóságát
és törvényeinek szentségét azoknak, akik oly következetesen utasítják vissza az
engedelmességet a királyok királyának. Akik azt választják, hogy hűtlenek maradnak, azokat
kegyelemből csapásokkal kell sújtania, hogy amennyiben lehetséges, bűnös voltuk
felismerésére ébressze őket. .. Bár Isten, az uralkodó, hosszan tűri a romlottságot, mégsem
lehet öt félrevezetni. Isten nem marad örökre csendben. A világnak végül el kell ismerne a
világegyetem uralkodójának felsőbbségét és tekintélyét. Meg kell védenünk a törvény
igazságos követelményeit!
Isten törvényének is van határa, és ezt sokan átlépik. Isten kénytelen lesz beavatkozni és
megvédeni a becsületét...
Amikor az Úr mint bosszúálló eljön, egyúttal azok védelmezőjeként is jön, akik hitüket
tisztán, magukat pedig folt nélkül őrizték meg a világtól.
Február 13. A Mennybe jutás feltétele

„Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogad;a az Isten országát, mint gyermek,
semmiképpen sem megy be abba.” (Mk 10:15)
Krisztus nem ismer semmi olyan faji, nemzeti vagy rangbeli sajátosságot, amely
feltétele volna annak, hogy valaki országának tagjává válhasson. Az ő királyságába való
felvétel nem a gazdagság vagy valamilyen nagyszerű örökség függvénye. Ennek az országnak
azok az alattvalói, akik Lélektől születtek. Krisztus a lelki sajátosságokat tartja szem előtt. Az
Ő országa nem e világból való. Alattvalói az isteni természet részesei, akik „megmenekültek a
romlottságtól, amely kívánság által van e világban”. Ezt Isten kegyelme tette lehetővé
számukra. Krisztus nem gondolja, hogy gyermekei alkalmasak volnának az ő országára, ezért
ő alkalmassá teszi őket isteni hatalma által. Lelki életre támasztja fel azokat, akik eddig holtak
voltak a bűnben és a törvényszegésben. Az Istentől szent célokra kapott képességeik
megfinomodnak, megtisztulnak, és nemessé válnak. Krisztus vezetésével az isteni
hasonlatosság szerint formálják jellemüket...
Krisztus láthatatlan hatalommal vonja őket magához. Ő, az élet világossága, betölti őket
saját Lelkével. A lelki légkörbe vontan felismerik, hogy addig Sátán kísértéseinek játékai
voltak, az ő uralma alatt álltak, de most letörik magukról a testi vágyak igáját, és eltaszítják
maguktól a bűn szolgaságát... Vezetőt váltottak, és immár a Jézus ajkáról elhangzó útmutatást
követik. Ahogyan a szolga mesterére tekint, a Krisztus szeretetének köteleivel vont emberek
is úgy néznek szüntelenül hitük szerzőjére és bevégzőjére. Jézusra tekintve és rendeléseinek
engedelmeskedve növekednek Isten és az általa elküldött Jézus Krisztus ismeretében.
41
Jellemük így változik el fokról fokra az Ö hasonlatosságára, mígnem olyannyira elkülönülnek

a világtól, hogy ez mondható el róluk: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent
nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a
sötétségből az Ö csodálatos világosságára hívott el titeket, akik hajdan nem nép voltatok, most
pedig Isten népe vagytok, akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek
vagytok.” (1Pét 2:9,10)
Február 14. Isten-fiúság

„...akik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak,
akik az ő nevében hisznek.” (Jn 1:12)
Amikor Ádám bűne reménytelen csüggedésbe hajtotta az emberi fajt, Isten
elfordulhatott volna a bukott lényektől. Bánhatott volna velük úgy, mint ahogyan azt, mint
bűnösök, megérdemelték. Megparancsolhatta volna a mennyei angyaloknak, hogy öntsék ki a
világra haragjának tüzét. Megtehette volna, hogy ezt a sötét foltot eltörli a világ színéről. De
nem ezt tette. Ahelyett, hogy eltaszított volna bennünket magától, Isten még közelebb jött a
bukott emberiséghez. Odaadta Fiát, aki a mi csontunkat és a mi testünket öltötte magára. „Az
Ige testté lett, és lakozott közöttünk... igazsággal és kegyelemmel teljesen” (Jn 1:14). Az
emberekhez való kapcsolódása révén Krisztus közelebb vonta őket Istenhez. Isteni
természetére öltötte az emberi természet ruháját, és bemutatta a mennyei világegyetem és az
el nem bukott lények előtt, hogy mennyire szereti Isten az emberek fiait.
Isten ajándékának nagysága semmiképpen nem mérhető fel. Isten semmit nem tartott
vissza tőlünk. Nem adott arra alkalmat, hogy bárki is azt mondhassa, nagyobb szeretetet is
tanúsíthatott volna irántunk. Krisztus ajándékával Isten az egész Mennyet nekünk
ajándékozta.
Az Isten-fiúságot nem mi szerezzük meg önmagunknak. Csak azok kapnak hatalmat
arra, hogy Isten fiaivá és leányaivá váljanak, akik elfogadják Krisztust Megváltójukként. A
bűnösnek önmagában nincs ereje arra, hogy megszabaduljon a bűntől... Viszont az Isten-
fiúság ígéretét kapják mindazok, akik "hisznek az Ö nevében". Mindenki bűnbocsánatot
nyerhet, ha hit által Jézushoz jön.
Isten Krisztusban megjelenve „...megbékéltette magával a világot” (2Kor 5:19). A bűn
annyira megrontotta az embert, hogy egymagában képtelen összhangba jutni azzal, akinek a
lénye tisztaság és jóság. De Krisztus megmentette az embert a törvény kárhoztatásától,
egyesíteni tudja az emberi erőfeszítést a mennyei erővel. Isten előtti bűnbánattal és Krisztus
iránti hittel Ádám elbukott gyermekei újra „Isten gyermekei” (1Jn 3:2) lehetnek.
Amikor a lélek befogadja Krisztust, vele együtt hatalmat is nyer arra, hogy a Krisztus
életét élje.
Február 15. Isten gyermekei

„Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő
akaratjának jó kedve szerint, kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel
megajándékozott minket ama Szerelmesben.” (Ef 1:5-6)
42
A Föld alapjainak lefektetése előtt döntés született arról, hogy mindazok Isten
gyermekeivé válhatnak, akik a bővölködő kegyelem megragadása által engedelmesek lesznek,
és jellemük szentté és szeplőtelenné válik Isten előtt.
Isten szabad és fenséges kegyelmének köszönhetünk mindent. A kegyelem volt az a
része a szövetségnek, amely lehetővé tette örökbe fogadásunkat. Az Üdvözítő kegyelme teszi
lehetővé megváltásunkat, újjászületésünket és azt, hogy Krisztus örököstársai lehetünk.
Ha teljesen hisszük, hogy örökbe fogadás által Istené lettünk, már most a Menny előízét
élvezhetjük... Isten közelségében járunk, és édes közösséget ápolunk vele. Közelről
megismerjük együttérző és gyöngéd lényét, és szívünk összetörik és meglágyul a nekünk
adott szeretet gondolatára. Igazán érezzük a lelkünkben lakozó Krisztust. Mi is Őbenne
vagyunk, és otthon érezzük magunkat mellette... Tapasztalatból ismerjük Isten szeretetét,
ezért megpihenünk abban. Semmilyen szó nem írhatja le ezt a minden ismeretet meghaladó
szeretetet. Egyek vagyunk Krisztussal. Életünk el van rejtve vele Istenben. Bizonyosságunk
van afelől, hogy amikor Ö, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt mi is megjelenünk
dicsőségben. Mivel erős bizodalmunk van benne, atyánknak nevezhetjük Istent.
Mindazok, akik beleszületnek a mennyei családba, bizonyos értelemben a mi Urunk,
Jézus Krisztus testvérei. Krisztus szeretete köti össze egymással az Ö családjának tagjait.
Ahol ez a szeretet nyilvánvalóvá lesz, ott feltárul, megmutatkozik ez az isteni kapcsolat...
Az emberek iránt való szeretetünk az Isten iránti szeretetünk földi kinyilatkoztatása. A
dicsőség királya azért vált eggyé velünk, hogy ezt a szeretetet belénk plántálhassa, és egy
család gyermekeivé tehessen bennünket. Amikor búcsúszavai beteljesednek, „Szeressétek
egymást, amiképpen én szerettelek titeket” (Jn 15:12), amikor majd úgy szeretjük ezt a
világot, ahogy Krisztus szerette, számunkra akkor teljesedik be Krisztus küldetése. Ekkor
alkalmassá válunk a Menny számára, mert a Menny a szívünkben él.
Február 16. A megváltás ára

„És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tula;don vére által ment be egyszer s
mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” (Zsid 9:12)
Isten számára minden egyes lélek hatalmas érték, hiszen Jézus Krisztus drága vére árán
vétetett meg. Vannak, akik úgy beszélnek az ószövetségi időről, mint egy kegyelem, irgalom
és Krisztus nélküli korszakról. Hozzájuk szólnak Krisztus szavai, amelyeket a
szadduceusokhoz intézett. „Nem ismeritek az Írásokat és az Isten hatalmát” (Mk 12:24). Ezt a
kort az isteni hatalom csodálatos megnyilatkozásai szőtték át...
Magát az áldozati rendszert is Krisztus tervezte el, és adta Ádámnak, hogy azon
keresztül tanítsa őt a Megváltó eljövetelére, aki majd a világ bűnét hordozva, meghal az
emberért.. .
A megölt áldozat vére Isten Fiának vérét jelképezte. Isten úgy akarta, hogy a szent és a
közönséges közötti megkülönböztetés világos és egyértelmű maradjon. A vért szentnek kellett
tekinteni, mivel egyedül Isten Fiának kiontott vére szerezhet engesztelést a bűnre. A vért arra
is használták, hogy megtisztítsák vele a szentélyt a nép bűnétől. Ez azt vetítette előre, hogy
egyedül Krisztus vére az, amely a bűnből megtisztíthat bennünket.
43
Megváltónk kijelenti, hogy az örök élet ajándékát hozta el nekünk a Mennyből. Fel
kellett emeltetnie a Kálvária keresztjére, hogy minden embert magához vonzzon. Mindezek
után hogyan bánjunk hát Krisztus áron vett örökségével? Legyünk gyöngédek, figyelmesek,
kedvesek, együttérzők és szeretetteljesek irántuk! Így lehetünk egymás számára is a segítség
és áldás forrása. Ebben a munkában nemcsak az emberi család vesz részt. A mennyei
angyalok fenséges társasága kísérhet bennünket, hogy segítsenek felvilágosítani szegényt és
gazdagot egyaránt...
Krisztus az Atyjával való tanácskozás során elhatározta, hogy semmi árat nem sajnál, és
semmit nem tart vissza a bűnös megmentése érdekében. Az egész Mennyet odaadná üdvözítő
munkájáért, azért, hogy helyreállíthassa az emberben Isten erkölcsi képmását... Isten
gyermekének lenni annyit jelent, mint egynek lenni Krisztussal, és készséges, önfeláldozó
szeretettel munkálkodni a bűnükben veszteglő emberek megerősítésére.
Február 17. Ábrahám és gyermekei

„Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök.” (Gal 3:29)
Ábrahámról azt írja a Szentírás, hogy „...Isten barátjának neveztetett," és "...atyja...
mindazoknak, akik... hisznek"... Nagyon megtisztelő volt az a feladat, amelyre Isten
Ábrahámot elhívta, hogy atyja legyen annak a népnek, amely századokon át védi és őrzi Isten
igazságát a világ számára, annak a népnek, amelyen keresztül a megígért Messiás adventjével
Isten megáldotta a Föld minden nemzetét.
Ábrahámot a környező népek hatalmas fejedelemként, bölcs és tehetséges vezetőként
tisztelték. Nem zárta el befolyását a szomszédai elől. A bálványimádókétól élesen elütő élete
és jelleme kedvező benyomást keltett az igaz hitről. Ábrahám rendíthetetlenül hű volt
Istenhez; kedvessége és jóindulata pedig bizalmat és barátságot ébresztett; a lényéből áradó
nagyság tiszteletet parancsolt, és megbecsülést vívott ki.
Vallását nem őrizte értékes kincsként féltékenyen, amelyet csak tulajdonosa élvez. Az
igazi vallást az ember nem tarthatja meg csak önmagának, mert ez a lelkület ellentétben áll az
evangélium elveivel. Ha Krisztus lakik a szívben, lehetetlen elrejteni vagy elhomályosítani
jelenlétének fényét. Ellenkezőleg, egyre ragyogóbbá válik, amint a lelket körülvevő önzés és
bűn ködét napról napra szétoszlatják az igazság Napjának fényes sugarai.
Isten népe az Ő képviselője a Földön, és Ő azt akarja, hogy e nép minden tagja fény
legyen a világ erkölcsi sötétségében. Az egész országban, a kis- és nagyvárosokban és a
falvakban szétszóródva ők Isten tanúi; azok a csatornák, amelyeken keresztül egy hitetlen
világ megismerheti Isten akaratának és kegyelmének csodás dolgait. Ő azt akarja, hogy
mindazok, akik a megváltás csodájában részesülnek, a küldöttei legyenek. A keresztény
kegyessége képezi azt a normát, amelyből a világiak megítélik az evangéliumot. A türelmesen
elviselt próbák, a hálásan fogadott áldások, a nemcsak alkalmi szelídség, kedvesség, irgalom
és szeretet alkotja azt a fényt, amely a jellemből ragyog fel a világ előtt.
44
Február 18. A Menny polgárai

„Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek,
és cselédei az Istennek.” (Ef 2:19)
Ámbár Isten népe - az igazi Izráel - szétszóródott a népek és nemzetek között, itt a
Földön csak vándorként él, mert állam- , polgárságuk valójában nem itt a Földön, hanem a
mennyekben van.
Az Úr családjába való bekerülés feltétele a világból való kijövetel, elkülönülés annak
minden szennyező befolyásától. Isten népének nem lehet köze a bálványimádás egyetlen
formájához sem. Magasabb szintre kell eljutniuk. El kell különülnünk a világtól, hogy majd
Isten ezt mondhassa nekünk: „Befogadlak a királyi családom tagjaként és a mennyei király
gyermekeként.” Az igazság híveiként cselekedeteinknek élesen el kell ütnie a bűntől és a
bűnösöktől. A mi hazánk a Mennyben van. Világosabban meg kell értenünk Isten ígéreteinek
értékét, és jobban kellene értékelnünk azt a tiszteletet, amelyben Isten részesít bennünket.
Isten semmi mással nem tisztelhetné meg jobban a halandókat annál, mint hogy a családjába
fogadja őket, és abban a kiváltságban részesíti őket, hogy Atyjuknak nevezhetik Őt. Semmi
lefokozás nincs abban, hogy Isten gyermekeivé válhatunk.
E világon idegenek és zarándokok vagyunk. Feladatunk, hogy várakozzunk, őrködjünk,
imádkozzunk és dolgozzunk. Isten Fiának vére vásároIta meg egész valónkat, lelkünket,
szívünket és minden tehetségünket. Bár nem tartjuk kötelességünknek, hogy a zarándokok
ruhájába öltözzünk, de rendes, szerény öltözéket választunk az ihletett Ige tanításai szerint. Ha
szívünk Krisztus szívével egyesül, legbensőbb kívánságunk az lesz, hogy az Ő életszentségét
ölthessük fel. Semmit sem veszünk magunkra, ami a figyelmet felkeltené, vagy
megbotránkozásra adna okot.
Kereszténység! Milyen kevesen ismerik e szó valóságos jelentőségét! Nem olyasmi,
amit csak úgy felölthetünk magunkra. Azt jelenti, hogy életünk Jézus életével egybeforrt. Azt
jelenti, hogy Krisztus életszentségének öltözékét hordjuk. A Menny leendő lakói a Föld
legjobb polgáraiból lesznek. Ha pontosan látjuk kötelességünket Isten irányában,
embertársaink iránt való kötelességünk is egyértelmű lesz.
Február 19. A hűség próbája

„Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig
engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” (Jn
14:21)
Alapvető követelmény, hogy Isten országának minden alattvalója engedelmes legyen
Jahve törvényének... ami szent, igaz és jó, és ezt bizonyságul kell adni minden népnek,
ágazatnak és nemzetnek, az el nem bukott világok lakóinak, az angyaloknak, szeráfoknak és
keruboknak. Ahogyan Isten törvényének elvei megnyilatkoztak Jézus Krisztus jellemében,
úgy a vele együttműködő személy is, az isteni természet részesévé válva, isteni jellemet
fejleszt, és Isten törvényének bemutatója lesz...
Minél inkább tanulmányozzuk Istennek a Krisztusban megmutatkozó jellemvonásait,
annál jobban megértjük, hogy a büntetést elhordozó áldozat fenntartotta és megerősítette az
45
igazságosságot... hogy az ember újabb lehetőséghez juthasson... Akik ez alatt a rövid próbaidő
alatt engedelmesek Isten törvényének... azok a Mennyben a seregek Ura hűséges
gyermekeiként lesznek megnevezve.
Mind teremtésünkre, mind pedig megváltásunkra nézve az Úr tulajdona vagyunk.
Minden tekintetben alárendeltjei vagyunk, és az Ő országának illetékessége alá tartozunk.
Senki ne ápolja magában azt a hazugságot, hogy a Menny és a Föld Ura nem rendelkezik
olyan törvénnyel, amely által kormányozza és irányítja alattvalóit. Jólétünk minden feltételét
Isten biztosítja számunkra. Tőle kapjuk ételünket, ruházatunkat, a levegőt és az élet
lehetőségének naponta megújuló ajándékát. Kötelességünk akarata szerint élni és elismerni Őt
felséges vezetőnkként.
Hálával tartozunk Istennek azért, amiért Krisztusban kinyilatkoztatta számunkra
szeretetét. Értelmes emberi eszközökként be kell mutatnunk a világnak azt a fajta jellemet,
amely az Isten törvényeinek való teljes engedelmesség útján kiformálódik az emberben. Úgy
dicsőíthetjük és tisztelhetjük Istent, ha tökéletesen engedelmeskedünk szent törvényének, és
életünkben az iránta tanúsított hódolat, szeretet, vidámság és hála nyilatkozik meg. Az ember
kizárólag ezen az úton tárhatja a világ elé Istennek a Krisztusban megnyilvánuló szeretetét.
Csakis így mutathatja be, hogy a boldogság, a béke, a lelki nyugalom és a kegyelem az Isten
törvénye iránti engedelmesség gyümölcse.
Február 20. Isten akarata az első

„Istennek kell inkább engedni. hogynem az embereknek.” (ApCsel 5:29)
Az az üzenet, amelyet hirdetünk, nem olyan, amelyet félnünk kell előadni. Hirdetői ne
rejtsék el azt, eredetét és szándékukat ne titkolják. Mint olyanok, akik szent fogadalmat
tettünk Istennek, akik Krisztus követei és a kegyelem sáfárai lettünk, kötelességünk híven
hirdetni Isten teljes tanácsát és végzését. Állítsuk előtérbe azokat a tényeket, amelyek
elválasztottak minket a világtól, és azzá tettek, amik vagyunk; mert ezek az örök boldogsággal
vannak összeköttetésben. Isten megvilágította a most lejátszódó eseményeket, és nekünk
szóban és írásban közölnünk kell a világgal az igazságot.
A szombat az Úr próbája. Senki emberfia - legyen az király, pap vagy uralkodó - nincs
felhatalmazva arra, hogy beékelje magát Isten és az ember közé. Akik embertársaik
lelkiismeretévé akarnak válni, azok Isten fölé helyezik magukat. Akik hamis vallási befolyás
alatt állnak, és a hamis nyugalomnapot ünneplik, figyelmen kívül hagyják a valódi szombat
legkézzelfoghatóbb bizonyítékát. Arra próbálják kötelezni az embereket, hogy azoknak a saját
maguk által kitalált törvényeknek engedelmeskedjenek, amelyek szöges ellentétben állnak
Isten törvényével... A hét első napjának megünnepléséről hozott törvény a hitehagyó
kereszténység terméke... Isten népe semmilyen körülmény között ne adózzék hódolattal
annak.
Az igazság és vallásszabadság zászlaját, amelyet az evangéliumi közösség megalapítói
és Isten tanúi a letűnt évszázadok alatt fennen lobogtattak, ebben az utolsó küzdelemben Isten
a mi kezünkre bízta... Isteni intézkedésnek kell elismernünk az emberi kormányzatot; és az
iránta való engedelmesség tanítása, jogos határain belül, szent kötelességünk. Ha azonban a
követelményei ütköznek vagy ellenkeznek Isten parancsaival, akkor „inkább Istennek kell
46
engedelmeskednünk, mintsem embernek”. Isten szavát minden emberi törvényadás felett

valónak kell elismernünk. „Így szól az Úr.” Ez a kijelentés nem állhat mögötte annak, hogy
"Így szól a gyülekezet" vagy "Így szól a földi hatalom." Krisztus koronájának a földi
uralkodók ékes koronái fölött kell ragyognia.
Február 21. A földi királyságok felett

„Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül, és úgy tanítja az
embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi, és úgy tanít,
az a mennyeknek országában nagy lészen.” (Mt 5:19)
Krisztus országában nincs helye azoknak az értékeknek, amelyek a földi uralmak
számára a legragyogóbb kincseknek számítanak. A rang és gazdagság, amely az emberek
között oly nagy dicsőségnek örvend, és amely méltósággal ruházza fel annak birtokosát,
Krisztus országában értéktelennek számít. Az Úr így szól: „Akik engem tisztelnek, azoknak
tisztességet szerzek”(1Sám 2:30). Krisztus országa az embert kegyességének mértéke szerint
különbözteti meg...
A mennyei királyság felette áll minden földi királyságnak. A Mennyben nem a rangunk,
gazdagságunk vagy iskolázottságunk mértéke határozza meg majd, hogy magasabb vagy
alacsonyabb pozíciót tölthetünk-e be, hanem az lsten Igéje iránt tanúsított engedelmességünk.
Nem lesz helyük lsten országában azoknak, akiket önzés és emberi törekvések motiválnak,
akik a legfőbb helyre törtetnek, akik el vannak telve önmaguk jelentőségének tudatával, és
akik túl büszkék ahhoz, hogy hibáikat és tévedéseiket belássák. Az fogja eldönteni az
emberről, hogy lsten királyi családjának tagjává válhat-e, ha megmutatkozik, milyen módon
hordozza el az lsten által az életébe hozott próbatételt. Akik nem válnak önmegtagadóvá, akik
nem tanúsítanak együttérzést mások szenvedésének idején, akik nem művelik ki magukban a
szeretet áldott erényeit, és akik nem tanúsítanak türelmet és szelídséget ebben az életben,
Krisztus eljövetelekor sem fognak megváltozni...
A jelenben megmutatkozó jellemünk határozza meg a ránk váró sorsot. A Mennyben a
boldogságunkat az Isten akaratával való azonosulásban leljük majd. Azok lesznek tagjai a
királyi családnak, akik számára a Menny már ezen a Földön elkezdődött. Ezek a szívükben
ápolják Krisztus szándékát. Amikor meghallják a hívást: "Gyermekem, jöjj fel ide", az igazak
magukkal viszik értékes, megszentelt képességeiket és tulajdonságaikat, és felcserélik a
Földet a Mennyel. Isten ismeri országának igaz és hűséges alattvalóit a Földön. Azok lesznek
tagjai a fönti királyi családnak, akik teljesítik Isten akaratát itt lent.
Február 22. Az engedelmességből fakadó áldások

„Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem
közepette van.” (Zsolt 40:9)
Micsoda Istenünk van! Szorgalommal és gonddal felügyeli országát, ezért kerítést
épített alattvalói köré; a tízparancsolat védelmét, hogy megóvja őket a törvényszegés
következményeitől. Azáltal, hogy engedelmességet követel országának törvényei iránt, Isten
egészséget, boldogságot, békességet és örömöt ad népének. Arra tanítja őket, hogy egyedül
47
úgy érhetik el az általa megkívánt jellembeli tökéletesség szintjét, ha komoly jártasságra

tesznek szert Igéje ismeretében.
Az őszinte kereső ember, aki arra törekszik, hogy beszédében, életében és jellemében
Jézushoz hasonlítson, az állandóan Jézusra tekint fel, őt szemléli, és szemlélés által átalakul
az Ő képmására, azért, mert vágyakozik és imádkozik olyan indulatért és lélekért, mint
amilyen Jézus Krisztusban volt... Isten után vágyakozik. Számára Megváltójának történelme,
az általa hozott felmérhetetlen áldozat mind nagyobb jelentőséggel bír. Krisztus, a Menny
fensége, szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége árán meggazdagodjunk; ám nem csupán
adományokban gazdagszunk, hanem elért eredményekben is.
Krisztus komolyan vágyakozik arra, hogy követői így meggazdagodjanak. Mialatt az
Ige őszinte kutatója Isten szavát olvassa, és megnyitja lelkét, hogy befogadja, egész szívével
vágyakozik az igazságra. Lelkében kivirágzanak a keresztényi erények, a szeretet, a részvét, a
gyengédség s az udvariasság. A mennyei hajlékok ékességei, amelyeket Krisztus készít az Őt
szeretőknek. Tervei, szándékai állhatatosak. Határozottan az igazságot, a szentséget
választotta. A szívébe hatolt az igazság, beplántálta a Szentlélek, aki maga az igazság. Ha az
igazság meggyökerezett a szívben, ezt az ember élete bizonyítja, mert az illető Krisztus
kegyelmének sáfárává válik.
Minden sáfárnak saját feladata van Isten országának előbbre vitele terén... A beszéd,
emlékezőkészség, a befolyás és vagyon ajándékai gyarapodásának Isten dicsőségét és
országának növekedését kell szolgálnia. Az Úr meg fogja áldani azokat, akik helyesen élnek
ajándékaival.
Február 23. Isten kegyelmének sáfárai

„Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten
sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1Pét 4:10)
Isten kegyelmének ismerete, Igéjének igazsága és egyéb ajándéka is, mint például az idő
és az anyagi javak, a képességek és befolyás, mind megannyi megbízatás Istentől, hogy
dicsőségére és az emberek megmentésére használjuk azokat. Semmi sem sérti annyira a
szüntelenül ajándékait osztó Istent, mint amikor látja, hogy valaki önző módon magának
markolja mindezeket az ajándékokat, és semmit sem térít vissza az ajándékozónak. Jézus a
Mennyben lakóhelyet készít az őt szeretőknek. Több, mint egyszerű lakóhely, egy egész
ország lesz a miénk. De mindazoknak, akik öröklik majd az áldásokat, részt kell venni
Krisztus önmegtagadó és önfeláldozó életében. Krisztus ügyében soha nem volt nagyobb
szükség önfeláldozó tettekre, mint most, amikor a próbaidő órái rohamosan közelednek a
befejezéshez, s a vég előtt el kell juttatnunk a világnak a kegyelem utolsó üzenetét...
Amit az emberek Isten bőkezűsége révén kapnak, mind Istené. Minden értékes és szép
dolgot azért helyez a kezünkbe, hogy próbára tegye szeretetünket és kegyelme
méltányolásának mértékét. Legyen az a gazdagság vagy értelem ajándéka, helyezzük
készséggel hozott áldozatként Jézus lábához...
Bármit adunk is Istennek, azt Ő kegyelme és bőkezűsége folytán a javunkra írja, mint
hűséges sáfárainak javára... Isten angyalai, akiknek az értelmi képességét nem felhőzte be a
48
bűn, elismerik az ég adományait, mint amiket a legbőkezűbb ajándékozó dicsőítésének

céljából kaptak. Az emberek jóléte Isten felségjogával kapcsolódik össze. Isten dicsősége az
összes teremtett lény öröme és áldása. Ha Isten dicsőségét kívánjuk elősegíteni, akkor a lehető
legfőbb jót segítjük elő, amiben csak részesülhetünk... Isten hív, hogy szolgálatában
szenteljük meg minden tőle nyert tehetségünket és képességünket. Azt akarja, hogy Dáviddal
együtt mondjuk: „Tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most
néked” (1Krón 29:14).
Február 24. Az igazság sáfárai

„Jöjjetek el, és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek, miket cselekedett
az én lelkemmel!” (Zsolt 66:16)
Ahol élet, ott gyarapodás és növekedés is van. Isten országában szüntelen a csere, a
bevétel és a kiadás; az Úrtól kapott ajándékok elvétele, és annak visszaadása, ami az Övé.
Isten együtt tevékenykedik az igazi hívővel, aki ismét a műbe fekteti a kapott világosságot és
áldásokat. Így növekedik benne a befogadás képessége. Amikor valaki mennyei ajándékokat
ad tovább, ezzel csak a kegyelem és igazság friss áramlatainak készít helyet, hogy a
kiapadhatatlan forrásból a lelkébe ömöljenek. Övé a nagyobb világosság, övé a
megnövekedett tudás, övé az áldás. Ebben a gyülekezet tagjaira háruló munkában rejlik a
gyülekezet élete és növekedése. Akinek élete abból áll, hogy mindig csak kap, és soha sem ad,
az hamar elveszíti az áldást. Ha nem árad tőle másokhoz az igazság, elveszti képességét az
Istentől adni kívánt áldások befogadására. Ha friss áldásokra vágyunk, előbb adjuk tovább a
Menny javait.
Mindazok, akik az evangélium üzenetét a szívükbe fogadják, vágyakoznak a
hirdetésére. Krisztus iránti szeretetüknek, amely a Mennyből ered, kifejezést kell adniuk.
Azok, akik felöltözték Krisztus igazságát, elmondják tapasztalataikat. Elmondják, hogyan
vezette éhező, szomjazó lelküket a Szentlélek lépésről lépésre, Isten és Jézus Krisztus
ismeretére. Elmondják, mit eredményezett Ige-kutatásuk, imádkozásuk, vívódásuk, és
elismétlik Krisztus szavait: „Megbocsáttatott néked a te bűnöd!” Nem természetes, ha valaki
ezeket a dolgokat titokban tartja. Akiket betöltött Krisztus szeretete, nem hallgatják el
élményeiket. Az Úrtól kapott szent igazság nagyságához mérten vágyakoznak arra, hogy
mások is részesüljenek ugyanabban az áldásban. Miközben megismertetik másokkal Isten
ajándékainak gazdag kincsestárát, Krisztus egyre többet ad nekik ezekből az ajándékokból.
Megtanulnak a kicsi gyermek őszinteségével engedelmeskedni. Lelkük a szentség után
sóvárog, és egyre jobban feltárulnak előttük az igazság és kegyelem kincsei, hogy továbbítsák
őket a világnak.
Február 25. Az erő sáfárai

„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből
és teljes erődből. Ez az első parancsolat.” (Mk 12:30)
Minden ember személyre szóló tálentumokat kap Istentől. Némelyek úgy vélik, hogy
ezek csak bizonyos kiváltságos embereket illetnek meg, azokat, akik különleges szellemi
képességgel és tehetséggel rendelkeznek. Isten azonban nem korlátozza ajándékait egy
49
kivételt élvező kisebbségre. Mindenkinek ad valamilyen sajátos ajándékot, amelynek

felhasználásáról valamikor majd számot kell adnia az Urnak. Az idő, értelem, a javak,
szellemi képesség és lelki gyöngédség mind-mind olyan ajándék az Úrtól, amelyet az
emberiség áldására kell felhasználnunk.
A munkára képesítő erő adománya igen értékes ajándéknak számít. Többet ér minden, a
bankban őrzött tőkénél, ezért többre is kell értékelnünk azt... Olyan áldás ez, amely aranyért
vagy ezüstért, házért vagy földért nem vásárolható meg. Isten azt kéri, hogy használjuk fel
bölcsen ezt az adományát. Senkinek nincs joga feláldozni ezt a tálentumot a semmittevés
pusztító oltárán. Mindnyájunknak éppúgy számot kell majd adnunk a testi erőnkről, mint
anyagi javaink felhasználásáról...
Az élet szükségszerű kötelességeinek elégedett szívvel való teljesítése olyan lecke,
amelyet sok kereszténynek meg kell még tanulnia. Nagyobb kegyelemre és énjének szigorúbb
fegyelmezésére van szüksége annak a szerelőnek, kereskedőnek, jogásznak vagy
földművesnek, aki az Úrért munkálkodva, be kívánja vinni a mindennapi élet ügyleteibe a
keresztényi elveket, mint az átfogó területen munkálkodó hivatásos misszionáriusnak. Erős
lelki idegzetre van szükség ahhoz, hogy vallásunkat beleszőjük a műhely és az iroda dolgaiba,
megszenteljük a mindennapi élet részleteit, és minden ügyünket Isten Igéjének zsinórmértéke
szerint rendezzük. Az Úr azonban ezt kívánja meg tőlünk.
A vallás és a polgári foglalkozás nem két dolog. A kettő egy. A Biblia vallásának bele
kell szövődnie minden munkánkba. Az isteni és az emberi erőnek egyesülnie kell a fóldi és a
lelki célok eléréséért.
Nemcsak teljes szívünkkel, értelmünkkel és lelkünkkel kell szeretnünk Istent, hanem
minden erőnkkel is. Fizikai képességeink teljes és józan felhasználását kell ezen értenünk.
Február 26. A jó befolyás sáfárai

„Annak okáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl...
hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a
békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Vigyázván arra, hogy az
Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere,
fölnevekedvén, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztessenek.” (Zsid 12:12-15)
Ezek a szavak óvatosságra intenek. Ne szakítsuk el hitünk fonalát azzal, hogy
szüntelenül a nehézségeinkről beszélünk. Ne felejtsük el, hogy beszédünknek hatalmas
befolyása van, jó, vagy rossz irányban... Ne engedjük meg az ellenségnek, hogy gonosz célra
használja nyelvünket... Ne árasszunk olyan befolyást, amely bárkit is elszakíthat Istentől...
Isten gyermekei ápolják és nyilvánítsák ki az életükben a Lélek által elérhető nemes
tulajdonságokat. Dicsőítsék meg Istent alázatuk és töredelmes szívük által. Vágyjanak
hasonlóvá válni Jézushoz. Kövessék leckéit a mindennapi életben, és így rendeljék alá
magukat az Ö akaratának.
„Isten szántóföldje vagytok” (1Kor 3:9). Ahogy az ember szíve felderül kertjének
gondozása közben, úgy örvendezik Isten az Ő hívő fiaiban és leányaiban. A kert folyamatos
munkát igényel. A gyomokat ki kell húzni, új növényeket kell ültetni, az ágakat pedig meg
50
kell metszeni. Így munkálkodik az Úr is a kertjében, és így gondozza növényeit. Nem leli
örömét olyan fejleményekben, amelyek nem nyilvánítják ki Krisztus jellemének szép
vonásait. Krisztus vére Isten értékes, drága tulajdonává tette az embereket, ezért nagyon
óvatosnak kell lennünk, nehogy túl nagy szabadságot tulajdonítva magunknak, kihúzzuk
azokat a növényeket, amelyeket Isten helyezett a kertjébe. Némely növény olyannyira
gyönge, hogy alig-alig van benne élet, de az Úrnak különös gondja van ezekre.
Embertársaitokkal való ügyleteitek során soha ne feledjétek, hogy Isten tulajdonával
van dolgotok. Legyetek kedvesek, irgalmasok és udvariasak. Tiszteljétek Isten áron vett
tulajdonát. Legyetek gyöngédek és udvariasak egymás iránt. Istentől kapott képességeiteket
használjátok példaadásként az emberek számára...
Adja meg a szívet és annak ingadozásait ismerő Isten, hogy irgalmas lehessen hozzátok,
amiért ti is irgalmasok, együttérzők és szerető szívűek voltatok mások iránt... (Zsid 12:13).
Február 27. Új ember

„Mint együttmunkálkodók, intünk is, hogy hiába ne vegyétek az Isten
kegyelmét.” (2Kor 6:1)
Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, valójában nem azok... Isten csak olyanokat
visz a Mennybe, akik, Krisztus kegyelme által, ezen a Földön válnak szentté, akikben Isten
meglátja Krisztus képmását...
„Igen irgalmas az Úr, és könyörületes” (Jak 5:11). Szánalommal tekint megváltottjaira.
Készséggel bocsátja meg az ember bűnét, ha aláveti magát akaratának, és hűséges marad
hozzá. Annak érdekében, hogy igazságát megőrizve is a bűnös megigazítója lehessen, a bűn
büntetését egyszülött Fiára hárította... Krisztus érdeméért megbocsát az Őt szeretőknek. Mivel
hisznek Krisztusban, Isten nem a bűnösök gonoszságát látja bennük, hanem a Fiával való
hasonlóságot. Isten egyedül ezen a módon lelheti örömét bennünk. „Akik... befogadák őt,
hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek... akik az ő nevében hisznek” (Jn 1: 12).
Krisztus engesztelőáldozata nélkül semmi olyan nem lenne bennünk, amiben Isten az
örömét lelné. Az ember minden természetes jósága értéktelen Isten szemében; nem talál
örömet egyetlen olyan emberben sem, aki fenntartja régi természetét, és nem válik új emberré
Krisztusban, aki nem újul meg ismeretben és kegyelemben. Iskolázottságunk, tálentumaink és
anyagi javaink olyan ajándékok Isten részéről, amelyek által kipróbálja hűségünket. Ha
önmagunk dicsőítésére használjuk ezeket, Isten így szól: "Nem lelek bennük örömöt, mert
Krisztus hiába halt meg értük"...
Megváltónk tanításának egyedül az lehet a dísze, ha ugyanaz az indulat van bennünk,
ami Krisztusban. Győzzük le magunkban az első helyre való törekvés vágyát, az
önmagunknak való kedvezést és a panaszkodás, elégedetlenség lelkületét. Isten békéjének kell
uralkodnia a szívünkben. Krisztusnak élő és ható, valóságos elvvé kell válnia bennünk...
Az Istennek való engedelmesség által tekintsetek magatokra úgy, mint akik drága
Fiának áron vett tulajdonai. Igyekezzetek felemeltetni Krisztusban. Ez a munka mindörökké
tartani fog... Isten gyermekei vagyunk. Ne feledkezzünk meg királyi származásunkról!
51
Dicsőítsük megváltó Jézusunkat! Hirdessük annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő

csodálatos világosságára hívott el minket!
Február 28. Krisztus országának örökösei

„Én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot, hogy egyetek és
igyatok az én asztalomon, az én országomban, és ül;e- tek királyi székeken, ítélvén az
Izráelnek tizenkét nemzetségét” (Lk 22:29-30)
Micsoda ígéretünk van! Krisztus hűséges gyermekei osztozni fognak vele az Atyjától
kapott országban. Ez az ország lelki ország, amelyben azok a legnagyobbak, akik a
legtevékenyebben szolgálják testvéreiket. Krisztus szolgái, az Ő vezetése mellett, részt fognak
venni ennek az országnak az igazgatásában. Enni és inni fognak Jézus asztalánál, ami azt
jelzi, hogy közeli kapcsolatba kerülhetnek vele.
Nagy hibát követnek el mindazok, akik világi megkülönböztetésre és dicsőségre
törekednek. Az ül majd legközelebb Krisztushoz az Ő trónján, aki önmagát megtagadva,
másoknak kedvez elsősorban. Ő olvas a szívekben, látja alázatos és önfeláldozó
tanítványainak igaz érdemeit. Mivel méltók rá, megkülönböztetett helyet rendel ki számukra,
pedig ők méltatlannak tartják magukat, és nem vágynak a megtiszteltetésre...
Isten nem tulajdonít értéket a külsőséges nagyságnak és dicsekvésnek. Sokan, akikre
ezen a Földön felsőbbrendű személyként tekintenek, egy napon meglátják majd, hogy Isten az
önmegtagadás és együttérzés mértéke szerint értékeli az embert... Akik követik annak
példáját, aki szertejárt, jót cselekedve, akik segítik embertársaikat, és szüntelenül azok
felemelésén munkálkodnak, azok Isten szemében végtelenül értékesebbnek számítanak
azoknál, akik önző módon magukat magasztalják fel.
Isten nem a képességeik miatt fogadja el az embereket, hanem mert keresik az Ő
orcáját, és vágyakoznak az Ő segítségére. Isten nem úgy lát, mint az ember. Nem a külső
látszat alapján ítél. Isten a szívet vizsgálja, és igazságosan ítél... Isten közösségébe fogadja
alázatos, egyszerű követőit, mert értékes anyagot lát bennük, amely ki fogja állni a viharok, a
hőség és a lemorzsolódás ádáz próbáit. A Mesterért végzett munkánk célja az legyen, hogy
neve megdicsőülhessen a bűnösök megtérésében...
Örvendezzünk, amiért az Úr nem az iskolázottságuk mértéke szerint értékeli
szőlőskertjének munkásait. A fa a gyümölcseiről ismerhető meg. Az Úr azokkal munkálkodik,
akik készséggel munkálkodnak együtt Ővele
52
MÁRCIUS
Március 1. A Menny vonzásában
„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot
nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül”(Zsid 4:16)
Miután az apostol felhívja az olvasók figyelmét Krisztusra, a könyörületes
közbenjáróra, aki „megindul... gyarlóságainkon”, ezt mondja: „Járuljunk azért bizodalommal
a kegyelem királyi székéhez…” A kegyelem királyi trónja a kegyelem országát jelképezi,
hiszen a trón létezése egy ország létezését is feltételezi.
Isten megtiszteltetései és adományai nem ismernek határt. Maga a kegyelem trónja a
legnagyobb vonzerő, mert az ül benne, aki megengedi nekünk, hogy Atyánknak nevezzük őt.
Isten azonban mindaddig nem tartotta teljesnek a megváltás elvét, amíg kizárólag az Ő
szeretete nyilvánult meg benne. Olyan védőügyvédet nevezett ki az oltárához, aki magára
vette természetünket. A közbenjárónak az a hivatása, hogy gyermekeiként mutasson be
minket Istennek. Krisztus közbenjár azokért, akik befogadják Őt. Saját érdemei által erőt ad
nekik, hogy a királyi család tagjai, a mennyei király gyermekei lehessenek. Isten pedig azzal
fejezi ki végtelen szeretetét Krisztus iránt, aki vérével fizette le váltságunkat, hogy elfogadja,
szívesen látja, és saját barátainak tekinti Krisztus barátait. Elégedett a jóvátétellel. Fiának
emberré válása, élete, halála és közbenjárása őt dicsőíti meg.
Amikor Isten gyermeke a kegyelem trónjához közeledik, azonnal a közbenjáró
pártfogoltjává válik. A bűnbánat első szavára, a bocsánat első kérésére Krisztus magáévá teszi
az ügyét, kérelmét pedig, mint a maga kérését terjeszti az Atya elé.
Amint Krisztus közbenjár értünk, az Atya megnyitja előttünk kegyelmének összes
kincsét, hogy vegyük birtokba, élvezzük, és másokkal is közöljük azokat. Kérjetek az én
nevemben, mondja Krisztus. „Nem mondom, hogy kérlelnem kell értetek az Atyát, hiszen Ő
maga is szeret titeket, mivel engem szerettek. Hivatkozzatok a nevemre, s ez majd hatékonnyá
teszi imátokat, az Atya pedig nektek adja kegyelmének gazdagságát.” »Kérjetek, és
megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen«” (Jn 16:24).
Március 2. A trónon ülő Krisztus

„Lévén annak okáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia;
[ezért] ragaszkodjunk vallásunkhoz” (Zsid 4:14)
Isten trónját, amely a mennyei templomban, Isten lakóhelyén van, az igazság és az ítélet
teszi erőssé. Az igazság törvénye, az erkölcs nagyszerű mércéje, amellyel megmér minden
embert, a szentek szentjében van. A frigyládát, amely magába zárja a törvénytáblákat, a
kegyelem királyi széke takarja. Előtte mutatja be vérét Krisztus a bűnösért. Igazság és irgalom
így fonódik össze az emberért létrehozott megváltási tervben…
Krisztus most mint pap ül Atyja trónján (Jel 3:21). Az örökkévaló, önmagában létező
Istennel ül a királyi széken az, aki „betegségeinket... viselte, és fájdalmainkat hordozta”,
aki „hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett…” „Ha valaki vétkezik, van
szószólónk az Atyánál” (Ésa 53:4; Zsid 4:15; 2:18; 1Jn 2:1). A Megváltó átszegezett,
53
összezúzott testével és tiszta életével jár közben a bűnösért. Megsebzett kezét kinyújtva,
átszegzett oldalára, összeroncsolt lábára mutatva könyörög az elbukott emberért, akinek a
megváltása végtelenül sokba került.
Krisztus közbenjárása az emberért a mennyei templomban éppoly lényeges része a
megváltás tervének, mint halála volt a kereszten… Sátán a jellemhibákat kihasználva,
megpróbálja a személyiséget befolyásolni. Tudja, hogy ez sikerülni fog, ha az ember
melengeti a hibáit. Ezért folyton igyekszik Krisztus követőit azzal a végzetes filozófiával
félrevezetni, hogy úgysem tudnak győzni. De Jézus – megsebzett kezére és összezúzott testére
mutatva – képviseli ügyüket, és ezt mondja azoknak, akik követni akarják; »Elég néked az én
kegyelmem…« (2Kor 12:9) Senki se higgye tehát, hogy nem tud megváltozni. Isten hitet és
erőt ad hibái legyőzéséhez.
Most van a nagy engesztelési nap… Annak, aki azt akarja, hogy a neve bent maradjon
az élet könyvében, most, e rövid kegyelmi idő alatt kell bűnbánó szívvel és őszinte
megtéréssel megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes
önvizsgálatot!
Március 3. Szivárvánnyal övezett trón

„És azonnal elragadtatám lélekben; és ímé, egy királyi szék vala letéve a Mennyben, és
üle valaki a királyi székben… és a királyi szék körül szivárvány vala, látszatra smaragdhoz
hasonló.” (Jel 4:2–3)
Az ígéret magas trónt átívelő szivárványa örökkévaló bizonysága annak, miszerint „úgy
szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta… [ha] valaki hiszen őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Ez tanúsítja a világegyetemnek, hogy Isten
sohasem feledkezik meg a gonosszal küzdő népéről. Ez az erő és védelem biztosítéka a
számunkra, amíg csak maga a trón fennáll.
Amiként az ég szivárványát a napsütés és a zápor egysége hozza létre, a trónt
körülövező ív az irgalom és igazság egyesített hatalmát jelképezi. Nemcsak az igazságot kell
fenntartani, mert az lerontaná az ígéret trón felett díszlő szivárványának dicsőségét, és az
ember egyedül a büntetést látná meg a törvényből. Ha viszont nem lenne igazság és büntetés,
akkor Isten kormányzatának alapja nem lehetne szilárd.
A megváltás az igazság és a kegyelem összefonódása által válik teljessé. E kettőnek a
kapcsolódása mondatja velünk, amikor a világ Megváltójára és Jahve törvényére tekintünk: a
te „kegyelmed naggyá tett engem” (2Sám 22:36). Tudjuk, hogy az evangélium tökéletes és
teljes rendszer, amely bemutatja Isten törvényének változhatatlanságát... A kegyelem hívogat
bennünket az Isten országának kapuin való bemenetelre, az igazság pedig meghozza
áldozatát, hogy minden engedelmes ember teljes értékű kiváltságosaként lehessen a mennyei
király gyermeke és a királyi család tagja.
Hittel tekintsünk fel a trónt övező szivárványra, amely mögött bevallott bűntetteink
felhője lebeg. Az ígéret szivárványa biztosíték minden alázatos, töredelmes, hívő lélek
számára, hogy élete Krisztuséval egy, és hogy Krisztus egy az Atyával. Isten haragja egyetlen
lélekre sem zúdul, aki benne keres menedéket. Isten kijelentette: „Meglátom a vért, és
54
elmegyek mellettetek.” „Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és

megemlékezzem az örökkévaló szövetségről” (2Móz 12:13; 1Móz 9:16).
Március 4. A szentek szentjében

„Ellenkezőleg, az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész Föld!” (Hab
2:20)
Láttam egy királyi széket, amelyen az Atya és a Fiú ült. Jézus arcát szemléltem, és
gyönyörködtem kedves személyében. Az Atya alakját nem láthattam, mert egy dicsőséges
fényben ragyogó felhő eltakarta őt. Megkérdeztem Jézust, hogy vajon Atyjának is hasonló
alakja van-e. Kijelentette, hogy igen, de én nem láthatom, mert ha személyének dicsőségét
megpillantanám, azonnal meghalnék…
Láttam, amint az Atya felemelkedett a királyi székről, és tüzes szekéren a szentek
szentjébe ment, a kárpit mögé, ahol helyet foglalt… Ezután egy tüzes kerekekkel ellátott,
angyaloktól övezett felhőszekér jött arra a helyre, ahol Jézus volt. Beszállt a kocsiba, és a
szentek szentjébe vitetett, ahol az Atya ült. Ekkor megpillantottam Jézust, a nagy főpapot,
amint az Atya előtt állt.
A frigyláda két szélén két gyönyörű kerub állt kiterjesztett szárnyakkal. Az angyalok
szárnyai a kegyelem trónja előtt álló Jézus feje felett érintették egymást. Arcukkal egymás
felé néztek, és tekintetüket a frigyládára irányították. Ezzel az angyalok egész seregét
jelképezték, mert ők mindnyájan komoly érdeklődéssel tekintenek Isten törvényére. A
kerubok között volt az arany tömjénező, s valahányszor a szenteknek hittel mondott imája
felszállt Jézushoz, aki azokat az Atyának bemutatta, a füstölőoltárról illatfelhő szállt fel,
amely csodálatos színekből álló füsthöz hasonlított. Ahol Jézus állt, a frigyszekrény felett
végtelen dicsfény honolt, olyannyira, hogy képtelen voltam odanézni. Mintha Isten trónja
helyezkedett volna el ott.
Megfeszített Urunk könyörög értünk az Atyához a kegyelem trónjánál.
Engesztelőáldozata lehetővé teszi számunkra a bűnbocsánatot, a megigazulást és
megszentelődést. Egyedüli reménységünk a megöletett Bárány. Ha hittel feltekintünk rá, és
megragadjuk a kezét, mert Ő képes bennünket megváltani, akkor az Atya elfogadja
áldozatának jó illatát… Sikerünk növeli Krisztus dicsőségét. Együtt érző Megváltónk
érdeklődést tanúsít az egész emberiség iránt.
Március 5. Szeráfok a trón körül

„Látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a
templomot” (Ésa 6:1)
Amikor Isten Ésaiást üzenettel akarta elküldeni népéhez, előzetesen látásban betekintést
engedett a prófétának a szentek szentjébe. Úgy tűnt fel előtte, mintha hirtelen felemelnék vagy
elhúznák az ajtó és a templom belső függönyét, és ő betekinthet a szentek szentjébe, amelybe
még a próféta sem tehette be a lábát. Látásban látta Jahvét ülni egy magas, felemeltetett
trónon, mialatt dicsőségének palástja betöltötte a templomot. A trón körül szeráfok álltak,
mint őrizői a nagy Királynak, és visszasugározták az őket körülvevő dicsőséget. Amikor
55
dicsénekeik az imádás hangján felhangzottak, a kapu oszlopai megrendültek, mintegy

földrengéstől rázkódtatva. Tiszta, bűntől be nem szennyezett ajakkal zengték ezek az
angyalok az Úr dicsőségét. „Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes mind a széles Föld az Ő
dicsőségével!” (Ésa 6:3)
A trón körül álló szeráfokat olyan áhítatos tisztelet tölti be, amikor megpillantják Isten
dicsőségét, hogy még egy pillanatig sem tekintenek magukra csodálattal. Dicsénekük az urak
Urának szól, amint a jövőbe néznek, amikor majd az egész Föld megtelik az Úr dicsőségével,
és tiszta harmóniában hangzik fel győzelmes énekük. „Szent, szent, szent a seregek Ura!”
Boldogságukat az jelenti, hogy dicsőítik az Urat. Nem kívánnak egyebet, mint a közelségében
maradni, és tetszésében részesülni.
A világot, amelyet Sátán magáénak mondott, és amely fölött kegyetlen kényúrként
uralkodott, Isten Fia a szeretetével vette körül, s egy hatalmas győzelem által ismét Isten
uralma alá helyezte. Az el nem bukott világok megszámlálhatatlan serege dicsőítő énekeket
zengett Istennek és a Báránynak, amikor ezt a győzelmet kivívta. Örvendeztek, hogy a bukott
emberiség előtt megnyílt az üdvösség útja, s hogy az Úr megváltja a Földet a bűn átkától.
Mennyivel inkább örvendezniük kell azoknak, akik ebben a csodálatos szeretetben
részesülnek!
Hogyan kételkedhetünk, hogyan veszíthetjük el bizonyosságunkat, hogyan is érezhetjük
hát, hogy árvák vagyunk?
Március 6. A trón alapja az igazságosság

„Igazság és jogosság az ő székének erőssége.” (Zsolt 92:7)
Teremtményeivel való bánásmódjában Isten mindenkor megőrizte az igazság alapelveit.
A bűnt igazi jellegében nyilatkoztatta ki, és bemutatta, hogy annak biztos következménye a
halál. A bűnre sohasem volt, és nem is lesz soha feltétel nélküli bűnbocsánat. Az ilyen
megbocsátás az Isten uralmának igaz alapját képező igazságosság elveinek felbomlását
jelentené. Ez megdöbbentené az el nem bukott világok lakóit. Isten hűségesen bemutatta a
bűn következményeit, és ha ezek az intések nem igazak, hogyan lehetünk biztosak abban,
hogy ígéretei beteljesednek? Az úgynevezett jóindulat, amely félretenné az igazságot, nem
jóindulat, hanem gyengeség.
Isten az életadó. Törvényei kezdettől fogva az életért adattak. De a bűn megtörte Isten
rendjét, és viszályt idézett elő. Ameddig bűn van, addig elkerülhetetlen a szenvedés és a halál.
Mivel a Megváltó hordozta értünk a bűn átkát, csakis általa remélhetjük annak szörnyű
következményeitől való megmenekülésünket.
Személyes Megváltónkként kell elfogadnunk Krisztust, és akkor Isten nekünk
tulajdonítja Krisztusban való igazságát. Ismételjük nyomatékkal a János által leírt
igazságot. „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett
minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelőáldozatul a mi bűnünkért” (1Jn 4:10).
Isten szeretete megnyitotta számunkra a drága igazság csodálatos kútforrását. Krisztus
kegyelmének kincsesháza nyitva áll mind a gyülekezet, mind a világ előtt... Micsoda szeretet,
micsoda mérhetetlen szeretet az, ami arra indította Krisztust, hogy meghaljon értünk,
56
bűnösökért! Milyen veszteséget jelent a lélek számára, ha megérti ugyan a törvény szigorú
elvárásait, de Krisztus bővölködő kegyelmét nem ismeri!… Tekintsetek fel a Kálvária
keresztjére, amely mennyei Atyánk mérhetetlen kegyelmének és korlátlan szeretetének
mindenkori bizonyítéka!
Van Isten Izráelben, és szabadítás is van nála minden elnyomott számára. Trónjának
alapja az igazság!
Március 7. Igazság és jogosság

„Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád
előtt.” (Zsolt 89:15)
Az élet és hatalom forrása „Minden teremtett állat, amely van a Mennyben és a Földön,
és a Föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi székben
ülõnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsõség és hatalom örökkön örökké” (Jel 5:13).
Isten azt kívánja, hogy engedelmes gyermekei igényt tartsanak áldására, és dicsérettel,
hálaadással járuljanak elébe. Isten az élet és erõ forrása… Választott népéért megteszi azt,
aminek minden szívet hálára kellene késztetnie. Ezért elszomorítja õt, hogy olyan kevés hálát
mutatunk ki. Azt kívánja, hogy népe erõteljesebben fejezze ki: tudja, oka van az örömre és a
vidámságra. Emlékezzünk gyakran arra, hogyan bánt Isten a népével. Hányszor felállította az
útjelzõket az Úr az õsi Izráel számára. Hogy el ne feledjék a múlt történetét, megparancsolta
Mózesnek, hogy szedje verses énekekbe a történeteket, hogy a szülõk megtaníthassák arra
gyermekeiket… A mi nemzedékünkben is csodatevõ Istenként tevékenykedett népéért az Úr.
Gyakran szükséges mind a fiatalok, mind az öregek figyelmét ráterelni Isten ügyének múltbeli
történetére. Szükségünk van arra, hogy gyakran emlegessük Isten jóságát, és dicsérjük Õt
csodálatos tetteiért… Isten földi és mennyei egyháza egyazon gyülekezetet alkot. A földi
hivõk és a soha el nem bukott mennyei lények egyetlen egyházat képeznek. Minden mennyei
lény érdeklõdést tanúsít a szentek földi istentisztelete iránt. A Menny belsõ udvaraiban
figyelnek a Föld külsõ udvaraiban elhangzó bizonyságtételekre. A Földön imádkozók
dicséretét és hálaadását átveszik a mennyei kórusok. Dicséret és hálaadás hangzik a Menny
udvaraiban, mert Krisztus nem hiába halt meg Ádám elbukott fiaiért. Míg az angyalok
magából a kútfõbõl isznak, a Földön a szentek a trónról hömpölygõ tiszta patakokból oltják
szomjukat. Azokból a patakokból, amelyek megörvendeztetik Isten városát. Bárcsak
mindnyájan tudatában lennénk annak, hogy milyen közel van a Menny a Földhöz!… Isten
angyalai jelen vannak a szentek minden földi gyülekezésén. Hallgatják a bizonyságtevést, az
énekeket és az imát. Ne feledjük, hogy a mennyei angyalok seregeinek kórusa kíséri
dicséreteinket.18
Március 8. Az élet és hatalom forrása

„Minden teremtett állat, amely van a Mennyben és a Földön, és a Föld alatt és a
tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi székben ülőnek és a
Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel 5:13)
Isten azt kívánja, hogy engedelmes gyermekei igényt tartsanak áldására, és dicsérettel,
hálaadással járuljanak elébe. Isten az élet és erő forrása… Választott népéért megteszi azt,
57
aminek minden szívet hálára kellene késztetnie. Ezért elszomorítja őt, hogy olyan kevés hálát
mutatunk ki. Azt kívánja, hogy népe erőteljesebben fejezze ki: tudja, oka van az örömre és a
vidámságra.
Emlékezzünk gyakran arra, hogyan bánt Isten a népével. Hányszor felállította az
útjelzőket az Úr az ősi Izráel számára. Hogy el ne feledjék a múlt történetét, megparancsolta
Mózesnek, hogy szedje verses énekekbe a történeteket, hogy a szülők megtaníthassák arra
gyermekeiket… A mi nemzedékünkben is csodatevő Istenként tevékenykedett népéért az Úr.
Gyakran szükséges mind a fiatalok, mind az öregek figyelmét ráterelni Isten ügyének múltbeli
történetére. Szükségünk van arra, hogy gyakran emlegessük Isten jóságát, és dicsérjük Őt
csodálatos tetteiért…
Isten földi és mennyei egyháza egyazon gyülekezetet alkot. A földi hívők és a soha el
nem bukott mennyei lények egyetlen egyházat képeznek. Minden mennyei lény érdeklődést
tanúsít a szentek földi istentisztelete iránt. A Menny belső udvaraiban figyelnek a Föld külső
udvaraiban elhangzó bizonyságtételekre. A Földön imádkozók dicséretét és hálaadását
átveszik a mennyei kórusok. Dicséret és hálaadás hangzik a Menny udvaraiban, mert Krisztus
nem hiába halt meg Ádám elbukott fiaiért.
Míg az angyalok magából a kútfőből isznak, a Földön a szentek a trónról hömpölygő
tiszta patakokból oltják szomjukat. Azokból a patakokból, amelyek megörvendeztetik Isten
városát. Bárcsak mindnyájan tudatában lennénk annak, hogy milyen közel van a Menny a
Földhöz!… Isten angyalai jelen vannak a szentek minden földi gyülekezésén. Hallgatják a
bizonyságtevést, az énekeket és az imát. Ne feledjük, hogy a mennyei angyalok seregeinek
kórusa kíséri dicséreteinket.
Március 9. Az imádat központja

„Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért;
mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet”(Zsolt 138:2)
Aki naponta Istennek szenteli magát, az vallásunk boldog és derűs oldalát képviseli…
Ha nem élményeink sötét fejezeteire, hanem Isten kegyelmének és kimeríthetetlen
szeretetének megnyilvánulásaira figyelünk, sokkal több dicséret hangzik el majd ajkunkról,
mint panasz. Akkor Isten szerető hűségéről beszélünk, a nyáj gyöngéd, megértő pásztoráról,
akinek kezéből senki nem ragadhatja ki a juhokat. Akkor nem önző zúgolódás és panasz tör
elő a szívből, hanem tiszta patakhoz hasonló dicséret árad Isten igaz híveinek életéből…
Isten mennyei temploma nyitva áll, és annak küszöbe ragyog a dicsőségtől minden
gyülekezet számára, amely szereti Istent, és megtartja parancsait. Tanuljunk, elmélkedjünk és
imádkozzunk, hogy megnyíljon lelki látásunk, és észrevegyük a mennyei templom belső
udvarait. Fülünk felfogja majd a trón körül álló mennyei kar énekeinek és hálaadásának
témáit. Sion fölkel, és ragyog, fénye átható lesz, és a dicséret és hála drága énekei
hallatszanak a szentek gyülekezésén. Megszűnik a zúgolódás és panasz az apró
kellemetlenségek és csalódások miatt… Meglátjuk közbenjárónkat, amint saját érdemeinek jó
illatát ajánlja fel értünk…
58
Isten arra tanít, hogy jöjjünk össze házában a tökéletes szeretet gyakorlására. Ez
előkészíti a Föld lakosait azokra a lakóhelyekre, amelyek miatt Krisztus eltávozott, hogy
elkészítse az őt szeretők számára. Szombatról szombatra, újholdról újholdra összejönnek a
szent helyen, és egyesítik hangjukat a legmagasztosabb énekekben és dicséretben a trónon ülő
Atya és a Bárány iránt, örökkön örökké. Istenünk, a Menny és Föld teremtője jelenti ki: „ Aki
hálával áldozik, az dicsőít engem” (Zsolt 50:23). Az egész Menny egyesül Isten
dicsőítésében. Tanuljuk meg már most az angyalok énekét, hogy ismerjük azt, amikor
csatlakozunk ragyogó soraikhoz. Mondjuk együtt a zsoltárossal: „Dicsérem az Urat, amíg
élek. Énekelek az én Istenemnek, amíg vagyok” (Zsolt 146:2).
Március 10. Az irgalom forrása

„Trónod, óh, Isten, örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálcája” (Zsolt
45:6)
Bár felemelkedett Isten színe elé, s osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem
veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együtt érző szív ma is nyitva áll az
emberiség minden keserve számára. Kinyújtja átszegezett kezét, hogy még bővebb áldást
osszon a világban népének…
Minden próbánkban olyan segítőnk van, aki sohasem bukik el. Sohasem hagy minket
egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonosszal, hogy végül a teher és a bánat összetörjön.
Bár most elrejtőzött a halandó szemek elől, hitfülünkkel hallhatjuk hangját: Ne félj, veled
vagyok! „Én vagyok az élő; pedig halott valék, és ímé, élek örökkön örökké” (Jel 1:18).
Akik kivetik szívükből a gonoszságot, és őszinte alázattal nyújtják kezüket Isten felé,
azok olyan segítséget kapnak, amelyet egyedül Ő adhat nekik. Isten váltságot fizetett az
emberekért, hogy lehetővé tegye számukra a bűn igájából való kimenekülést, és elnyerjék a
bűnbocsánatot, a tisztaságot és a Mennyet… Akik gyakran járulnak a kegyelem trónjához,
őszinte és komoly kéréseket ajánlva fel az Istentől származó bölcsességért és erőért, azok
feltétlenül Krisztus tevékeny, hasznos szolgáivá válnak. Talán nem rendelkeznek remek
képességekkel, de alázatos a szívük, és szilárdan Jézusra támaszkodva, jó munkát
végezhetnek az emberekért, hogy Krisztushoz vezessék őket…
Ezrek rendelkeznek hamis elgondolással Istenről és az ő jelleméről… Isten az igazság
Istene. Trónjának övezője a kegyelem és az igazság.
A szeretet és gyöngéd szánakozás Istene Ő. Ilyennek ismertük meg Őt Fiában,
Megváltónkban. A türelem és elnézés Istene Ő. Ha ilyen az a lény, akit csodálunk, és akinek a
jellemét törekszünk átvenni, akkor az igaz Istent imádjuk.
Ha Krisztust követjük, akkor nekünk tulajdonított érdemei édes illatként szállnak az
Atyához. Ha Üdvözítőnk jellemének szépségei megfogannak a szívünkben, drága illatot
árasztunk a környezetünkben.
Március 11. Együtt érző főpap

„Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt” (Zsolt
9:4)
59
Nem tudjuk felfogni Isten nagyságát és bölcsességét, sem szemünk elé képzelni azt a
mérhetetlen távolságot, ami a Teremtő és kezének teremtményei között tátong. Aki a
mennyekben lakik, a világegyetem uralkodói jogarát tartja a kezében, nem a mi véges
mértékünk szerint ítél, és nem a mi számításunkkal számol. Tévedünk, ha azt képzeljük, hogy
ami nekünk jelentős, Istennek is fontos, és ami nekünk kicsiny, az az Ő szemében is az…
Egy bűntett sem jelentéktelen Isten szemében. A részegest lenézik, és rámondják, hogy
bűne kizárja őt a Mennyből. Ugyanakkor a büszkeség, önzés és irigykedés megrovás nélkül
burjánzik, holott ez a fajta bűn különösen sérti Istent… Tisztánlátásra van szükségünk, hogy
az Úr mértéke szerint mérhessük le a bűnt.
Most, amíg tart a próbaidő, nem helyes ítéletet mondani másokról, és példaképnek
tekinteni magunkat. Krisztus a példakép, kövessük Őt, lépjünk az Ő nyomdokaiba. Vallhatjuk
ugyan a jelenvaló igazság valamennyi pontját, de ha nem valósítjuk meg ezt az igazságot,
semmi hasznunk belőle. Ne kárhoztassunk másokat, ez nem a mi dolgunk, hanem szeressük
egymást, és imádkozzunk egymásért. Ha látjuk, hogy valamelyikünk eltévelyedik az
igazságtól, sirassuk azt a személyt úgy, ahogyan Krisztus is sírt Jeruzsálem felett.
Nézzük meg, mit mond mennyei Atyánk a tévelygőkről. „Atyámfiai, még ha előfogja is
az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek lelkével; ügyelvén
magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is”(Gal 6:1).
Jézus úgy gondoskodik mindenkiről, mintha egyedül az a személy élne a Föld színén.
Mint Isten, hatalmas erőt fejt ki értünk. Mint idősebb fivérünk, együtt érez minden
bánatunkkal. A Menny fensége nem zárkózik el az elzüllött, bűnös emberiségtől. Főpapunk
nem olyan büszke, hogy ne venne észre bennünket, és ne rokonszenvezne velünk, hanem
olyan valaki, aki megkísértetett mindenekben, mégis ártatlan maradt.
Március 12. Krisztus osztozik Atyjával a trónon

„Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem
a te lábaid alá” (Zsolt 110:1)
Az Atya szeretete felfoghatatlan, leírhatatlan és egyedülálló. Ebből a szeretetből fakadt,
hogy beleegyezzen egyszülött Fia halálába, hogy ezáltal a lázongó ember egységbe
kerülhessen a Menny kormányzatával, és megmeneküljön törvényszegésének büntetésétől.
Isten Fia leereszkedett királyi trónjáról, szegénnyé lett értünk, hogy szegénysége által
gazdaggá lehessünk. A fájdalmak férfia lett, hogy az örökké tartó öröm részeseivé tehessen
bennünket… Isten megengedte szeretett, kegyelemmel és igazsággal teljes Fiának, hogy a
leírhatatlan dicsőségű országból egy olyan világba érkezzen, amelyet megcsúfított a bűn, és
amelyet a halál és átok keserűsége árnyékoz be.
Mivel Jézus lejött a Földre, és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri
megpróbáltatásainkat, és együttérez velünk fájdalmunkban. Ádám minden leszármazottja
tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás,
minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének
egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy „velünk az Isten” (Mt 1:23)…
60
Ember volta az emberi család közösségébe vonta Krisztust, isteni lénye pedig Isten
trónjához kapcsolta. Mint ember Fia, példát adott az engedelmességre; mint Isten Fia, erőt ad,
hogy engedelmeskedni tudjunk… A betlehemi gyermek, a szelíd és alázatos Üdvözítő maga
Isten, aki „megjelent testben” (1Tim 3:16)… „Velünk az Isten” (Mt 1:23). Ez a záloga bűntől
való szabadulásunknak. Ezért bízhatunk abban, hogy erőt kapunk a Menny törvénye iránti
engedelmességhez…
Az Üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az
emberiséghez, amit többé nem lehet széttépni. Örökre magához kötözött minket... „Mert egy
gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen” (Ésa 9:6).
Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabbra, a
Mennybe helyezte. „Az embernek Fia” az, akivel megosztja a világmindenség trónját...
Krisztusban egyesül a földi és a mennyei család. A megdicsőült Krisztus a mi testvérünk. Az
emberiség magába zárja a Mennyet, a végtelen szeretet Istene pedig keblére öleli az
emberiséget.
Március 13. Isten törvénye összefonódik trónjával

„Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos
voltát” (Zsolt 119:18)
Isten a jellem zsinórmértékeként adta törvényét az embernek. Ez által a törvény által
felismerhetitek és legyőzhetitek minden jellemhibátokat. Elszakadhattok minden bálványtól, a
kegyelem és igazság aranybilincsével pedig Istenhez köthetitek magatokat.
Az erkölcsi törvény soha nem volt árnyék- vagy előkép. Már az ember teremtése előtt is
létezett, és meg fog maradni mindaddig, amíg Isten trónja fennáll. Isten nem változtathatta
meg törvényének egyetlen előírását sem az ember megváltása érdekében, mert a törvény
kormányzásának alapja. A törvény változhatatlan, végtelen és örökkévaló. Az ember
megváltása és a törvény dicsőségének helyreállítása érdekében Isten Fia felajánlotta életét
bűnért való áldozatul. Aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk. Meghalt miattunk a Kálvárián.
Halála megmutatja Isten csodálatos szeretetét az emberek iránt, és törvényének
változhatatlanságát…
Krisztus dicsősége feltárul a törvényben, amely jellemének tükre. Krisztus átalakító
erejét mindaddig érzi a lélek, amíg el nem változik az Ő hasonlatosságára. Isteni természet
részesévé válik, így egyre inkább fog hasonlítani a Megváltóhoz, lépésről lépésre
megerősödik Isten törvényében, mígnem eléri a tökéletességet.
A törvény nemcsak a zsidóknak adatott. Érvényessége az egész világra és örökre
kiterjed… Annak parancsolatai tíz, egymással összekapcsolódó láncszemnek felelnek meg, s
egynek az elszakadásával az egész lánc értéktelenné válik. Egyetlen rendelet sem
változtatható meg, vagy cserélhető ki a törvényszegő üdvösségének megkönnyítése
érdekében.
Krisztus azt akarja, hogy a Menny rendje, összhangja, a kormányzás mennyei terve az Ő
egyházában ábrázolódjon ki a Földön. Így dicsőül meg az Ő népében. Követőin keresztül az
igazság Napja ragyog fel majd örök fénnyel a világra… A Krisztus igazságosságával
61
felruházott egyház Krisztus tárháza, amelyben irgalmasságának, kegyelmének és szeretetének

gazdagsága lesz láthatóvá, teljes és végső megnyilatkozásában. Krisztus úgy tekint népére,
amikor az tisztán és tökéletesen áll előtte, mint megaláztatása drága jutalmára, és mint
dicsősége koronájára. Krisztus az a nagy középpont, ahonnan minden dicsőség kisugárzik.
Március 14. A kísértés visszautasítása

„Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a
megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e Föld lakosait” (Jel
3:10)
Az egész Menny a szívén viseli a Földön végzett munkát, amely a férfiaknak és nőknek
az örök életre való felkészítéséért folyik. Isten a terve szerint embereket tisztel meg azáltal,
hogy Krisztus munkatársai lehetnek az emberek megmentésében… Tekintsék szentnek Isten
munkáját, és hozzanak neki naponta öröm- és hálaáldozatot irgalma hatalmának viszonzásául.
Ez a hatalom naponta a segítségünkre siet a lelki életben való növekedésünk céljából…
Nem elkerülhetetlen az, hogy bárki is behódoljon Sátán kísértéseinek, megbecstelenítse
lelkiismeretét, és megszomorítsa a Szentlelket. Isten mindenről gondoskodott számunkra
Igéjén keresztül, mindenki segítséget kaphat a győzelemre való törekvésében.
Még azoknak a vallásos életében is, akik végül győzedelmet aratnak, nyomasztó
bizonytalanság és megpróbáltatás zajlik le. De mert ismerik a Szentírást, eszükbe jutnak Isten
bátorító ígéretei. Ezek megnyugtatják szívüket, és megerősítik a Mindenható hatalmába vetett
hitüket. Ezt olvassák: „Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz
által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus
Krisztus megjelenésekor…” (1Pét 1:7) A jó hit próbája értékesebb az aranynál. Mindenki
értse meg, hogy ez Krisztus iskolájának és fegyelmezésének fontos része, amely
elengedhetetlen a világiasság salakjától való megtisztításuk és lecsiszolásuk érdekében…
Szedjétek össze minden erőtöket, hogy fölfelé tekintsetek, ne pedig alá a nehézségekre.
Ha így tesztek, nem fogtok elalélni az úton. A felhőn túl nemsokára megpillanthatjátok Jézus
segítségre nyújtott kezét. Nem lesz más dolgotok, mint egyszerű hittel odanyújtani kezeteket,
és rábízni magatokat a vezetésére… A nagy hírnév az emberek között olyan, mint a homokba
írott betű, de a szeplőtlen jellem mindörökké megmarad. Istentől kaptátok az értelmet és
ítélőképességet, amelynek segítségével felfoghatjátok ígéreteit. Jézus készséggel segít
benneteket az erős és kiegyensúlyozott jellem kiformálásában.
Március 15. A bűn eltörlése

„Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűnödről nem emlékezem
meg!” Ésa 43:25
Egyesek úgy vélekednek, hogy előbb bizonyos próbaidőt kell kiállniuk, amelyben
bizonyságát adják annak, hogy teljesen megváltoznak, s csak azután kérhetik az áldásokat,
holott most azonnal igényelhetnék azokat. Krisztus kegyelmére és Lelkére van szükségünk,
hogy gyengeségünkben segíthessen, különben nem tudunk ellenállni a bűnnek. Oly bűnös,
tehetetlen és alárendelt állapotban, amilyenben éppen most vagyunk, jöjjünk Jézushoz. Mint
62
tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte, és bűnbánó szívvel lábaihoz borulhatunk.
Szeretetének karjaival átölel, sebeinket bekötözi, és minden tisztátalanságunktól megtisztít,
mert ebben gyönyörködik.
Jézus mindenkinek személyesen, egyénileg megbocsát; éppen ebben kételkednek sokan.
Ezek nem fogják szavánál Istent. A legfelségesebb kiváltsága mindazoknak, akik a szükséges
feltételeket teljesítik, hogy bűnük bocsánatának teljes tudatában legyenek. Ne kételkedj
abban, hogy Isten ezen ígéreteibe téged is belefoglalt! Ez minden őszinte bűnbánóra
vonatkozik. Krisztusban erőt és kegyelmet nyerhetünk, amelyet Isten szolgálattevő angyalai
minden egyes hivő léleknek készek vinni! Senki sem olyan bűnös, hogy Jézusban, aki érte
meghalt, ne nyerhetne erőt, tisztaságot és megszentelődést. El akarja rólunk távolítani a bűntől
beszennyezett ruhát, és az igazság fehér ruháit adja nékünk. Nem kívánhatja a bűnösök
halálát, hanem azt, hogy megtérjenek és éljenek...
Vajon kételkedhetünk-e még, a Biblia becses ígéretei ellenére is? Hihetjük-e azt,
miszerint Isten megakadályozza a megtérő és bűnüket elhagyni akaró szegény bűnösöket,
hogy bűnbánó szívvel lábaihoz boruljanak? Félre az ilyen gondolatokkal! Semmi sem
károsabb a lelkünkre nézve, mint az, ha a mennyei Atyánkról ilyen fogalmaink vannak. Igaz
ugyan, hogy gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst… Csak hidd erősen, hogy Isten megsegít, és
isteni képmását ismét visszaállítja benned! Ha közeledsz hozzá, ha bevallod neki bűntetteidet,
ha azokat megbánod és elhagyod, akkor Ő is közeledik hozzád isteni szeretetével és
bocsánatával.
Március 16. Szabadulás a bűntől

„Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának
országába; akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűnünknek bocsánata.” Kol 1:13–14
A Menny fejedelme emelkedett szintre állította az embert, akinek élete a kereszt árával
lett egyenértékű… A bűn lealacsonyító mélységéből olyan magasra emelkedhetünk, ahol
Krisztus örököstársai, Isten fiai, valamint a Magasságos királyai és papjai lehetünk…
Amikor Krisztus a keresztsége után meghajtotta fejét a Jordán partján, az egek
megnyíltak, és a Szentlélek tiszta aranyhoz hasonló galamb formájában reáereszkedett, majd
körülvette dicsőségével. Ekkor Isten szava így szólt a magasságos Mennyből: „Ez az én
szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 3:17). Krisztusnak az emberért mondott imája
megnyitotta a Menny kapuit, és az Atya elfogadta a bukott faj érdekében mondott könyörgést.
Jézus, mint helyettesünk és kezesünk mondta el imáját, amelynek következtében, a
szeretett Fiú érdemei által, az emberi család utat találhat az Atyához… Jézus„az út, az igazság
és az élet” (Jn 14:6). A Menny kapujának nyílásán át ragyogó világosság árad Isten trónjáról
mindazok szívébe, akik szeretik Őt.
Amit Isten Jézusnak a Jordánnál mondott… az egész emberiséghez szól. Isten Jézushoz,
mint képviselőnkhöz szólt. Nem dob el minket a bűnünkkel, gyengeségünkkel, mint
értéktelent… A dicsőség, amely Krisztuson megnyugodott, Isten irántunk való szeretetének
záloga. Ez beszél nekünk az ima erejéről, hogy miképpen juthat hangunk Isten füléhez, és
hogyan találnak kéréseink meghallgatásra a mennyei udvarban. A bűn elszakította a Földet a
63
Mennytől, és elidegenítette az égi közösségtől, de Jézus újra összekapcsolta a dicsőség

országával. Szeretete körülveszi az embert, és elér a mennyekig. A megnyílt kapukon át
Megváltónk fejére hulló fény ránk is árad, ha imádkozunk, hogy ellen tudjunk állni a
kísértésnek. A hang, amely Jézushoz szólt, minden hívő léleknek mondja: Ez amaz én
szerelmes gyermekem, akiben én gyönyörködöm… Megváltónk olyan utat nyitott meg,
amelyen a legbűnösebb, legszegényebb, legelnyomottabb és legmegvetettebb ember is az
Atyához járulhat. Mindenki otthonra lelhet az égi hajlékokban, amelyeket Jézus készít.
Március 17. Mindenki számára elérhető

„Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Őbenne
való hit által” Ef 3:12
Sokan bizonytalanodnak és csüggednek el még azok közül is, akik őszintén vágynak az
életszentségre és szívbéli tisztaságra… Időnként erőt vesz a lelkünkön a sötétség és az
elcsüggedés, és néha el is kívánna sodorni bennünket, de ne adjuk fel bizalmunkat. Érzések
ide vagy oda, tekintsünk fel Jézusra! Törekedjünk hűséggel elvégezni minden ismert
kötelességünket, majd nyugodjunk meg békésen Isten ígéreteiben.
Időnként előfordulhat, hogy a méltatlanság érzése fenyegetően átjárja egész lelkünket,
de ez nem bizonyíték arra, hogy Isten megváltozott volna irányunkban, vagy mi változtunk
volna meg Isten felé. Ne törekedjünk arra, hogy agyunkat az érzéseknek egy bizonyos
szintjére serkentgessük. Lehet, hogy a mai napon nem érzünk a tegnapihoz hasonló
békességet és örömöt, de hit által megragadhatjuk Krisztus kezét, és a sötétben éppoly
teljességgel bízhatunk benne, mint a világosság idején.
Sátán azt suttoghatja, túlságosan nagy bűnös vagy ahhoz, hogy Krisztus üdvözítsen.
Miközben elismered, hogy valóban bűnös és méltatlan vagy, ekként válaszolhatsz a
kísértőnek: „Az engesztelőáldozat érdeméért Megváltómként kapaszkodhatok Krisztusba.
Nem saját érdemeimben bízom, hanem Jézus drága vérében, amely megtisztítja az életemet.
Ebben a pillanatban Krisztusra vetem gyámoltalan és tehetetlen tekintetemet”…
Ne csüggesszen el, ha keménynek találod a szívedet. Minden akadály, minden belső
ellenség növeli benned a Krisztusra való szükséged felismerését. Krisztus azért jött, hogy
elvegye a kőszívedet, és hússzívet adjon helyette. Tekints különös kegyelmére sajátos hibáid
leküzdéséhez. Amikor körülvesz a kísértés, állhatatosan mondj ellent a gonosz
sugallatoknak… Kiálts a Megváltóhoz segítségért, hogy feláldozhass minden bálványt, és
felhagyj minden kedvelt bűnöddel. Hitszemed lássa meg az Atya trónja mellett álló Jézust,
amint érted könyörögve felmutatja megsebzett kezeit. Hidd, hogy a drága Megváltón
keresztül erőhöz juthasz…
Ha arra szoktatnánk az elménket, hogy időzzön többet Krisztussal és a Menny világával
kapcsolatos gondolatokon, hatalmas támaszt és lendületet kapnánk az Úr csatáinak
megvívásához… Krisztus szépsége mellett minden földi vonzalom sekélyesnek tűnne
előttünk.
64
Március 18. Krisztus neve a jelszavunk

„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az
Atya a Fiúban” Jn 14:13
Könyörgéseinket Krisztus által juttathatjuk el a kegyelem trónjához. Rajta keresztül
méltatlanságunk ellenére is elnyerhetünk minden lelki áldást.
Tárjátok fel kéréseteket Alkotótok előtt! Ő nem küld el senkit, aki töredelmes szívvel
jön hozzá. Egyetlen őszinte ima sem vész el. A mennyei kórus himnuszán át Isten meghallja a
leggyengébbek jajszavát is. Ha csendes kamránkban kiöntjük szívünket, vagy az úton járva
felfohászkodunk, szavunk eljut a világegyetem Urához. Lehet, hogy emberi fül nem hallja
imánkat, de nem vész bele a némaságba, és az élet zaja sem nyomja el. Semmi sem fojthatja
el a lélek sóvárgását. Az utca lármáján és a tömegek kavargásán át eljut a Menny trónusához.
Istenhez szólunk, és Ő hallja imánkat.
„Kérjetek az én nevemben” – mondja Krisztus… Jézus az összekötő kapocs Isten és az
ember között. Megígérte személyes közbenjárását. Szentségének minden érdemét latba veti
könyörgő gyermekeiért. Esedezik az emberért, aki – Isten segítségére szorulva – könyörög
önmagáért Isten jelenlétében. Igénybe veszi annak befolyását, aki az életét adta a világért.
Amikor elismerjük Isten előtt, hogy nagyra értékeljük Krisztus érdemeit, imánk jó
illatként száll fel Isten elé. Amikor a Megváltó érdemein át közeledünk Istenhez, Krisztus
szorosan önmaga mellé állít, átölel emberi karjával, miközben Isteni karjával megragadja a
végtelen Isten trónját…
Igen, Krisztus lett az ima közvetítője az ember és Isten között. Ő lett az áldások
közvetítője is. Egyesítette a Mennyet és az emberiséget…
Imádkozz, imádkozz rendíthetetlen hittel és bizalommal. A szövetség angyala, a mi
Urunk, Jézus Krisztus az a közbenjáró, aki biztosítja a hívők imájának elfogadását.
Március 19. A jó illatként felszálló ima

„És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, aranytömjénezőt tartva; és adaték
annak sok tömjén, hogy tegye minden szentnek könyörgéseihez az aranyoltárra, amely a
királyi szék előtt vala” Jel 8:3
Az igazi ima megragadja a Mindenható hatalmát, és győzelmet biztosít. A keresztény a
térdén nyer erőt a kísértéseknek való ellenállásra… A lélek hangtalan, buzgó könyörgése
szent illatként száll fel a kegyelem trónjához, és éppoly kedves Isten szemében, mintha a
szentélyben ajánlották volna fel. Krisztus jelenvaló segítséggé válik mindazok számára, akik
ekként keresik Őt. Az ilyenek erősek lesznek a megpróbáltatás napján is.
Csodálatos kedvezés az életben, ha Isten valakit Kornéliushoz hasonlóan megdicsér. S
mi volt jóváhagyásának alapja? „Könyörgéseid és alamizsnáid fölmentek Isten elébe
emlékezetnek okáért” (Apcsel 10:4).
Sem az imának, sem az adakozásnak nincs olyan érdeme önmagában, amely Isten
kegyeibe ajánlaná a bűnöst. Egyedül Krisztus elfedező áldozata által elérhető kegyelme tudja
megtéríteni a szívet, és kedvessé tenni szolgálatunkat Isten előtt. Ez a kegyelem munkálkodott
65
Kornélius szívében is. Krisztus Lelke szólt a lelkéhez. Jézus magához vonta őt, ő pedig
engedett a vonzásnak. Imáját és alamizsnáját senki nem kényszerítette. Nem az üdvösségét
próbálta kiérdemelni azokkal, hiszen azok Isten iránti szeretetének és hálájának gyümölcsei
voltak. Az ilyen, őszinte szívből fakadó ima édes illatként száll az Úr elé. Isten előtt kedves az
Ő művére való áldozás és a szükségben levőknek és szenvedőknek adott ajándék...
Az ima és adományozás szorosan összefügg egymással. Az Isten és az embertársak
iránti szeretet, az isteni törvény két nagy elve valósul meg bennük. „Szeresd azért az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első
parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs
más ezeknél nagyobb parancsolat” (Mk 12:30–31). Noha ajándékaink nem ajánlanak be
minket Isten kegyeibe, mégis, Krisztus kegyelmének befogadását igazolják. Az őszinteségünk
és az általunk hirdetett szeretet próbái ezek.
Március 20. Vigyük ügyünket a trón elé

„És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, aranytömjénezőt tartva; és adaték
annak sok tömjén, hogy tegye minden szentnek könyörgéseihez az aranyoltárra, amely a
királyi szék előtt vala” Hós 14:4
Senki ne képzelje, hogy bűnvallással érdemet szerezhet magának Istennél, vagy hogy az
emberek előtt tett bűnvallása valamilyen különleges erény lenne… Az Úr azt szeretné, ha
naponta hozzá fordulnánk gondunkkal és bűnvallásunkkal, hiszen Ő tud nyugalmat adni
nekünk…
Titkos bűnödet egyedül Isten előtt valld meg. Ismerd el szíved tévelygéseit az előtt, aki
tökéletesen tudja, hogyan orvosolja bajodat. Ha rosszat tettél felebarátoddal, neki valld be
bűnödet, és kárpótold őt a veszteségért. Azután tarts igényt az áldásra. Fordulj Istenhez, amint
vagy, hadd gyógyítsa meg minden tökéletlenségedet. Vidd ügyedet sietve a kegyelem trónja
elé, végezd mindezt alaposan. Bánj őszintén Istennel és a saját lelkeddel. Ha igazán megtört
szívvel jössz elé, akkor győzelemre segít… Isten nem ért majd félre, és nem ítél meg
igazságtalanul.
Embertársad nem oldozhat fel bűnöd alól, és nem tisztíthat meg a hamisságtól. Egyedül
Jézus adhat békét neked. Ő már régen szeretett téged, és életét adta érted. Szerető szíve
együttérez gyöngeségünkkel (Zsid 4:15). Milyen bűn lenne túl súlyos ahhoz, hogy meg ne
bocsáthatná? Kinek a lelke túl sötét és bűnterhelt, hogy meg ne menthetné? Jézus nem
érdemeket keres bennünk, hanem határtalan jóságával meggyógyítja álnokságunkat, és
anélkül szeretett, hogy kiérdemeltük volna, amikor még bűnösök voltunk. Isten türelmes, és
végtelenül jó (Neh 9:17).
Van gyógyszer a bűnbeteg lélek számára, és ez a gyógyszer nem más, mint Jézus. Drága
Megváltó! Az Ő kegyelme a leggyöngébb ember számára is elég, és nélküle a legerősebb is
elveszne. Megértettem, hogyan nyerhető el ez a kegyelem. Abelső szobádban könyörögj
Istenhez. „Hallass örömet és vigasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, amelyeket
összetörtél” (Zsolt 51:10). Légy komoly és őszinte. A buzgó imának nagy hatása van. Küzdj
imádban Jákóbhoz hasonlóan. Tusakodj! Jézus vércseppeket izzadt a Gecsemáné-kertben. Te
is tégy erőfeszítéseket! Ne hagyd el a belső szobát mindaddig, amíg erősnek nem érzed
66
magadat az Úrban! Azután vigyázz és imádkozz, mert amíg ezt teszed, ezek a gonosz
kísértések nem lehetnek úrrá rajtad. Isten kegyelme meg tud és meg is fog nyilvánulni
benned.
Március 21. Illés példája

„Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső,
és nem volt eső a Földön három esztendeig és hat hónapig. És ismét imádkozott, és az ég esőt
adott, és a Föld megtermé az ő gyümölcsét” (Jak 5:17–18)
Amikor Illés a Kármel hegyén esőért imádkozott, az Úr próbára tette hitét, de ő ennek
ellenére is állhatatosan megismételte kérését. Hétszer imádkozott buzgón, s még mindig nem
volt arra utaló jel, hogy kérése meghallgatásra talált volna. Mégis, erős hittel sürgette kérését
a kegyelem trónja előtt. Ha a hatodik alkalommal csüggedten feladta volna, imája nem talált
volna meghallgatásra. Illés azonban mindaddig kitartott, amíg a válasz meg nem érkezett.
Istenünk füle nincs becsukva kéréseink előtt. Ha próbára tesszük szavát, az Úr meg fog
tisztelni bennünket a hitünkért. Azt akarja, hogy minden célunk fonódjon össze az Ő céljaival.
Ha ez megtörténik, Isten biztonsággal megáldhat bennünket, mert nem fogjuk magunknak
tulajdonítani a dicsőséget, hanem Istent dicsőítjük mindenért. Isten nem mindig felel azonnal
az imánkra, hiszen ha ezt tenné, esetleg természetesnek vennénk, hogy jogot formálhatunk
minden, ránk árasztott áldására és kegyelmére. Ahelyett, hogy önvizsgálatban kutatnánk, nem
melengetünk-e valamilyen gonoszságot, és nem estünk-e valamilyen bűnbe, hanyagul
megfeledkeznénk arról, hogy tőle függünk, és az Ő segítségére van szükségünk.
A szolga figyelt, Illés imádkozott. A szolga hatszor tért vissza, és hatszor jelentette,
hogy nincs felhő, és semmi jele sincs az esőnek. A próféta mégsem adta fel csüggedten…
Amint Illés megvizsgálta a szívét, egyre kevesebbnek látta magát mind az önmaga, mind
pedig Isten szemében… Amikor elérte önmaga elutasításának pontját, amikor mint egyedüli
erejébe és igazságosságába, kapaszkodott a Megváltóba, a felelet megérkezett. A szolga
előállt, és így szólt: „Íme, egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a
tengerből.” (Illés nem várt arra, hogy sűrű felhők tornyosuljanak az égen. Ebben a kis
felhőben hite szakadó esőt látott; és hitével összhangban cselekedett… Ilyen hitre van szükség
ma a világon. Hitre, amely belekapaszkodik Isten Igéje ígéreteibe, és nem tágít, amíg a
Menny meg nem hallgatja.)
Március 22. A szenvedések idején

„Amikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz, az ő Istenéhez, és
teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt” (2Krón 33:12)
„A világban sok nyomorúságotok lesz (Jn 16:33) – mondja Krisztus –, de bennem
békességetek lesz.” A keresztények útjába kerülő próbák, a szomorúság, a balszerencse, a
nyomorúság és a gyalázkodás olyan eszköz, amelyet Isten arra rendelt, hogy elválassza a
polyvát a búzától. Büszkeségünk, önzésünk, gonosz szenvedélyeink és a világi gyönyörök
szeretete olyan bűn, amely felett győzelmet kell aratnunk.
Isten szenvedéseket küld, hogy próbára tegyen, megvizsgáljon, és kimutassa előttünk
ezeket a gonosz tulajdonságokat a jellemünkben. Az Ő ereje és kegyelme által mégis
67
győznünk kell, hogy részesülhessünk az isteni természetben, és megmeneküljünk a

romlottságtól, amely a bűnös kívánság által uralkodik e világon.„Mert a mi pillanatnyi
könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a
láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig
örökkévalók” (2Kor 4:17–18). A szenvedések, a kereszt, a kísértések és különféle próbáink
Isten munkaeszközei arra, hogy finomítsanak, megszenteljenek és felkészítsenek minket a
mennyei tárházak számára.
Sok nyomorúságod csak azért ért, Isten bölcs belátása szerint, hogy közelebb vonjon a
kegyelem trónjához. Az Úr lágyítja meg szívünket, és csillapítja gyermekeit a
szomorúságokkal és megpróbáltatásokkal. Ez a világ Isten műhelye, ahol alkalmassá formál
minket a Menny udvarai számára. Addig alkalmazza reszkető szívünkre a simítókést, amíg el
nem távolítja a durvaságokat és egyenetlenségeket, hogy alkalmassá váljunk a mennyei
épületben kijelölt helyünkre. A nyomorúság és bajok révén a keresztény megtisztul,
megerősödik, s a krisztusi mintára formálja jellemét.
A keserű fájdalmat okozó szenvedések leckéi arra tanítanak minket, hogy igyekezzünk
„célegyenesen az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára”.
Bátorítson bennünket az Úr közeli eljövetele. Ez a reménység töltse be örömmel a szívünket.
Március 23. Osztozzunk Krisztus szenvedéseiben

„Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő
dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek” 1Pét 4:13
Az erő előfeltétele a gyakorlat. Az erős hit elnyerése érdekében Isten olyan
körülmények közé helyez bennünket, amelyekben gyakorolnunk kell a hitünket… Sok
nyomorúság által kell nekünk Isten országába bejutnunk. Megváltónk minden lehetséges
módon megpróbáltatott, mégis, folyamatosan diadalmaskodott Istenben. Kiváltságunk, hogy
Isten ereje által minden körülmény között erősek legyünk, és diadalt arassunk Krisztus
keresztjében.
Ebben az életben tüzes próbákon kell átmennünk, és komoly áldozatokat kell hoznunk,
de végül Krisztus békéje lesz a jutalmunk. A hívők oly kevés önmegtagadást tanúsítanak, oly
keveset viselnek el Krisztusért, hogy a kereszt majdnem teljesen feledésbe merült. Ha
győzedelmesen Krisztus trónjába kívánunk ülni, először részt kell vállalnunk a
szenvedéseiből.
A Menny nagyon közel van azokhoz, akik szenvednek az igazságért. Krisztus azonosítja
érdekeit hűséges népe érdekeivel. Szenved szentjei személyében; és aki választott gyermekeit
bántja, Őt sérti meg. Közel van az a hatalom, amely megszabadít a fizikai bajtól és
gyötrelemtől, s hogy a nagyobb vésztől is megmenthessen, lehetővé teszi szolgája számára,
hogy minden körülmény között becsületes maradjon, és Isten kegyelme által
diadalmaskodjon.
Az üldözés szerezzen örömet Krisztus tanítványainak, hiszen ez bizonyítja, hogy
Mesterük lábnyomát követik. Igaz, hogy az Úr nem ígért fölmentést a próbák alól, hanem
sokkal jobbat ígérve, ezt mondta: „Élteden át tartson az erőd” (5Móz 33:25). „Elég neked az
68
én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Kor 12:9). Ha tüzes
kemencén kell átmenned Jézusért, az Úr ugyanúgy melletted lesz, ahogyan a három hű ifjú
mellett is ott állt Babilon tüzes kemencéjében. Akik szeretik Megváltójukat, mindenkor
örvendezni fognak, ha megosztják Urukkal a megaláztatást és gyalázatot. Az Urunk iránt a
szívünkben égő szeretet édessé teszi az érte elviselt szenvedést.
Március 24. Járuljunk Isten elé tisztelettel

„Legyünk háládatosak, amelynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon,
kegyességgel és félelemmel.” Zsid 12:28
Értelmes ismeretet kell szereznünk arról, hogyan jöjjünk tiszteletteljes, Isten-szerető és
a hívő szeretet lelkületével Istenhez. Az emberek egyre kisebb tiszteletet tanúsítanak
Alkotójuk nagysága és fensége iránt. Isten azonban megszólít bennünket az utolsó napokban.
Hallhatjuk hangját a viharban és a forgószélben. Hallunk az Isten által megengedett
szerencsétlenségekről, a földrengésekről, árvizekről és a mindent elsöprő elemek
tombolásáról.
Ezekben a vészterhes időkben mindazoknak, akik az Isten parancsolatait megtartó
gyermekeinek vallják magukat, óvakodniuk kell a tiszteletteljes és Isten-szerető lelkület
elveszítésétől. A Szentírás arra tanítja az embert, hogy közeledjen teremtőjéhez alázattal,
tiszteletteljes hódolattal és az isteni Közbenjáróba vetett hittel. Amikor az irgalom
zsámolyához járul esedezéssel, hajtsa meg térdét előtte, mint akinek kegyelemre van
szüksége. Ezzel is fejezze ki, hogy teljes testi, lelki és szellemi valóját aláveti Teremtőjének.
Mind a nyilvános, mind a magánjellegű áhítatnál kiváltságunk, hogy meghajtsuk
térdünket az Úr előtt, ha imában hozzá közeledünk. Jézus, a mi példaképünk„térdre esvén,
imádkozott” (Lk 22:41). A tanítványokról is feljegyezték, hogy ők is „térdre estek, és
imádkoztak” (Apcsel 20:36; 21:5; 9:40). Pál kijelentette:„Meghajtom térdeimet a mi Urunk,
Jézus Krisztusnak Atyja előtt” (Ef 3:14). Ezsdrás térdelt, amikor bevallotta Izráel bűnét Isten
előtt (lásd Ezsd 9:5). Dániel„háromszor napjában térdeire esett, könyörgött, és dicséretet tett
az ő Istene előtt” (Dán 6:10). A zsoltáros felhívása pedig így szól: „Jöjjetek, hajoljunk meg,
boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!” „Mit kíván az Úr, a te Istened
tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden útján járj, és szeresd őt, és
tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből” (5Móz 10:12). „Ámde az
Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat” (Zsolt 33:18). „Az alázatosságnak
bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet” (Péld 22:4).
Március 25. Alázat és szent félelem

„Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai
között?” Zsolt 89:7
Alázatnak és tiszteletnek kell jellemeznie azok viselkedését, akik Isten jelenlétében
állnak. Jézus nevében bizalommal járulhatunk Isten elé, de nem közelíthetjük meg őt
elbizakodottan, mintha egy szinten lenne velünk. Vannak, akik úgy szólítják meg a nagy,
mindenható és szent Istent – aki a megközelíthetetlen mennyei világosságban lakozik –,
mintha velük egyenlő vagy alsóbbrendű lény volna. Vannak, akik úgy viselkednek Isten
69
házában, ahogy nem mernének viselkedni egy földi uralkodó termében. Ezek az emberek
gondolják meg, hogy az előtt az Isten előtt állnak, akit a szeráfok magasztalnak, aki előtt még
az angyalok is eltakarják orcájukat. Istent nagy tiszteletben kell részesítenünk, és mindazok,
akik jelenlétének tudatában vannak, alázattal hajolnak meg előtte.
Néhányan az alázat jelének tartják, ha Istent olyan közönséges módon szólítják meg,
mintha emberi lénnyel beszélnének. Isten nevét szentségtelenítik meg azáltal, hogy
szükségtelenül és tiszteletlenül ismétlik imájukban a „Mindenható Isten” kifejezést, azokat a
tiszteletet keltő, megszentelt szavakat, amelyeket az ajak csak szelíd hangon és szent
félelemmel ejthetne ki…
A hit szívből jövő imáját a Menny meghallgatja, és megválaszolja a Földön. Isten ismeri
az emberiség szükségleteit. Előbb tudja, mint ahogy kérjük tőle. Látja a lélek harcát a
kételyekkel és a kísértéssel. Észreveszi a kérő őszinteségét. Elfogadja a lélek alázatát és
szenvedését. Így szól: „Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki beszédemet
rettegi” (Ésa 66:2).
Előjogunk, hogy bizalommal imádkozzunk, ahogyan a Lélek megfogalmazza
kéréseinket. Szükségleteinket egyszerűen tárjuk az Úr elé, és támaszkodjunk hittel az
ígéreteire…
Imánk gyengéd és szeretetteljes legyen. Ha az Üdvözítő szeretetének mélyebb és
bővebb ismeretét óhajtjuk, akkor kiáltsunk Istenhez nagyobb bölcsességért. Ha volt valaha
szükség megindító imára és prédikációra, az ma van. Minden dolog vége elérkezett. Ha
látnánk annak szükségességét, hogy teljes szívből keressük az Urat, akkor meg is találnánk
Őt. Bárcsak megtaníthatná népét imádkozni az Úr!
Március 26. Szent tapasztalat

„Féljen az Úrtól mind az egész Föld, rettegjen tőle minden földi lakó.” Zsolt 33:8
A szent angyalok nemtetszését és megvetését váltotta ki az a tiszteletlen mód, ahogyan
némelyek hatalmas Istenünk nevét a szájukra vették. Az angyalok hatalmas áhítattal mondják
ki ezt a nevet, s közben eltakarják orcájukat. Krisztus neve is oly szentséges számukra, hogy
azt is csak mélységes tisztelettel ejtik ki az ajkukon.
Az Isten iránti őszinte tiszteletre késztet végtelen nagyságának érzete és jelenlétének
tudata. Mélységesen kellene a szívünkre hatnia, ha megérezzük a láthatatlan Isten jelenlétét.
Az imádkozás órája és helye szent, mert Isten van ott. Ha magatartásunkban és
viselkedésünkben tiszteletet tanúsítunk, elmélyül bennünk az az érzés, amely tiszteletre
késztet. „...Szent és félelmes az ő neve” (Zsolt 111:9) – nyilatkoztatta ki a zsoltáríró. Amikor
az angyalok kimondják ezt a nevet, eltakarják arcukat. Nekünk, elbukott, bűnös embereknek,
micsoda tisztelettel kellene az ajkunkra vennünk Isten nevét!
Jó lenne, ha ifjú és idős egyaránt tanulmányozná, elmélkedne róla, és gyakran
megismételné a Szentírás azon szavait, amelyek elmondják, hogyan tekintsék azt a helyet,
amelyet Isten az Ő különleges jelenlétével tüntetett ki. Az égő csipkebokornál Isten
megparancsolta Mózesnek: „...oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állsz, szent
föld” (2Móz 3:5). Jákób az angyal látomásának szemlélése után így kiáltott fel: „Bizonyára az
70
Úr van e helyen, és én nem tudtam... nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek
kapuja” (1Móz 28:16–17). „...az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész
Föld!” (Hab 2:20)
„Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. Jöjjetek, hajoljunk meg,
boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!” (Zsolt 95:3, 6)
„...Ő alkotott minket, és nem magunk; az Ő népe és az Ő legelőinek juhai
vagyunk. Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat
néki, áldjátok az ő nevét!”(Zsolt 100:3-4)
Március 27. Megszentelt név

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. Szenteltessék meg a te neved” Mt 6:9
Isten nevének megszentelése megköveteli, hogy a legfőbb lényhez intézett szavakat
tiszteletteljesen ejtsük ki. „Szent és rettenetes az Ő neve” (Zsolt 111:9). Soha, semmilyen
körülmény között ne ejtsük ki könnyelműen az istenség címeit és megnevezéseit. Amikor
imádkozunk, a magasságos Isten fogadótermébe lépünk, szent félelemmel és tisztelettel kell
hát eléje járulnunk. Az Úr jelenlétében az angyalok befedik arcukat. A kerubok és a tündöklő,
szent szeráfok mély hódolattal közelítik meg trónját. Mennyivel inkább kell tehát nekünk –
halandó, bűnös lényeknek – tiszteletteljesen járulnunk Urunk és Alkotónk elé!
Az Úr nevének megszentelése azonban ennél sokkal többet jelent. Mi is, akár Jézus
kortársai, külsőleg a legmélyebb tiszteletet tanúsíthatjuk Isten iránt, közben mégis
minduntalan megszentségteleníthetjük nevét. Az Úr neve „irgalmas és kegyelmes Isten,
késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú… aki megbocsát hamisságot, vétket és
bűnt” (2Móz 34:5–6). Krisztus egyházáról írva van: „Így hívják majd őt: az Úr a mi
igazságunk” (Jer 33:16). Ezt a nevet kapja meg Krisztus minden követője. Ez a név Isten
gyermekeinek öröksége, hiszen a családtagok az apa neve után kapják a nevüket. Jeremiás
próféta Izráel súlyos nyomorgattatásának és megpróbáltatásának idején így esedezett: „Mi a te
nevedről neveztetünk, ne hagyj el minket!” (Jer 14:9)
Ezt a nevet szentnek tartják a mennyei angyalok és az el nem bukott világok lakói.
Amikor így imádkozunk: „Szenteltessék meg a te neved”, akkor azt kérjük, hogy a mi
világunkban, bennünk szenteltessék meg. Isten a gyermekének ismer el minket az emberek és
angyalok előtt. Esedezz hát, hogy ne hozz szégyent arra a szent, szép névre, amelyről
neveztetsz (Jak 2:7). Isten az Ő képviselőjeként küld bennünket a világba. Minden
cselekedetünkkel Isten nevét kell hirdetnünk. Ez a kérésünk, az Atya nevének megszentelése
arra szólít, hogy az Ő jellemével rendelkezzünk. Csakis akkor tudjuk megszentelni Isten
nevét, ha életünkkel és jellemünkkel pontosan Isten életét és jellemét képviseljük. Ezt csakis
Krisztus kegyelmének és igazságosságának, isteni jellemének elfogadása által érhetjük el.
Március 28. Állandó függőségben az Atyától

„Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. Az Úr ad
erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel” Zsolt 29:10–11
71
Isten trónja legyen mindenkori támaszunk… Krisztusban erő vár ránk. Ő a

közbenjárónk az Atyánál. Birodalmának minden részébe elküldi követeit, hogy népe
tudomására hozza akaratát. Krisztus a gyülekezetek között jár. Meg kívánja szentelni,
fölemelni és nemesíteni követőit. Akik igazán hisznek benne, életmentőkké válnak. Jobb
kezében tartja a csillagokat, és a terve az, hogy ezeken át ragyogtassa világosságát a Földre.
Így kívánja előkészíteni népét a mennyei egyház magasabb szolgálatára. Komoly munkát
bízott ránk. Végezzük azt pontosan és eltökélten. Mutassuk meg az életünkben, hogy mit is
tett értünk az igazság Napja.
Krisztus „a hét gyertyatartó között jár” (Jel 2:1), és ez a kép a gyülekezettel való
kapcsolatát szemlélteti. Krisztus a Föld széltében és hosszában mindenfelé gyülekezetei
között jár. Élénk érdeklődéssel figyeli azokat, hogy megfelelő lelkiállapotban vannak-e
országa ügyének előbbre viteléhez. Krisztus jelen van a gyülekezetek minden összejövetelén.
Mindenkit ismer, aki kapcsolatban van a szolgálatával. Ismeri azokat, akiknek szívét meg
tudja tölteni szent olajjal, hogy azt majd másoknak is továbbítsák.
Akik hűségesen viszik előre Krisztus munkáját a világunkban, akik szavaikkal és
tetteikkel Isten jellemét képviselik, akik betöltik az Úr által számukra kijelölt szerepet, azok
igen értékesek az Úr szemében. Krisztus örömét leli bennük, ahogyan az ember örömét leli
gondozott kertjében és a saját kezével ültetett virágok illatában.
Egy gyertya fénye és egyetlen gyülekezet sem világíthat önmagának. A gyülekezetek
minden világossága Krisztustól árad ki. A mennyei egyház ma csupán kiegészítője a földi
egyháznak, de nemesebb, fenségesebb… és tökéletes. Ugyanennek az isteni világosságnak
kell áradnia az örökkévalóság korszakain át. A mindenható Isten és a Bárány a Menny
világossága. Egy gyülekezet sem világíthat, ha nem árasztja ki magából az Isten trónjáról
nyert dicsőséget.
Március 29. A szívünkben lakozó Krisztus

„Hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben” Ef 3:17
Isten megvásárolt bennünket, ezért elvárja, hogy minden egyes szív az Urának tartsa Őt.
Testünket és elménket alá kell vetnünk a vezetésének, természetes szokásainkat és vágyainkat
pedig alá kell rendelnünk a magasabb rendű szükségleteinknek. Ebben a munkában azonban
nem támaszkodhatunk önmagunkra. Nem követhetjük biztonsággal saját terveinket. A
Szentléleknek kell megújítania és megszentelnie minket, és Isten szolgálatában nincs helye a
félbehagyott munkának.
Amikor szívünk megtisztul a bűntől, Krisztus foglalja el azt a trónt, amelyet egykor az
élvezetek és a földi dolgok szeretete töltött be. Arckifejezésünk visszatükrözi Krisztus
képmását. Lelkünkben végbemegy a megszentelődés munkája. Az önigazulás kivész az
életünkből. Felöltjük magunkra az új embert, amely Krisztus óta igazságban és valós
szentségben áll elő az isteni teremtés gyümölcseként.
„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon
ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.” (2Kor 3:18)
Krisztust szemlélni annyit jelent, mint tanulmányozni az Igében megörökített életét. Ássunk
72
az igazság után úgy, mintha elrejtett kincset keresnénk. Rögzítsük tekintetünket Jézusra.
Amikor személyes Megváltónknak fogadjuk el Őt, bátorságot kapunk tőle arra, hogy
bizalommal járuljunk a kegyelem trónjához. Szemlélés által változunk el, és válunk hasonlóvá
erkölcsileg ahhoz, akinek jelleme tökéletes. Ha elfogadjuk a nekünk beszámított
igazságosságot, a Szentlélek átalakító hatalma által Krisztushoz hasonlóvá válunk. Krisztus
képmását ápolva magunkban, egész lényünk vele töltődik fel.
A lélek felfelé haladása azt jelzi, hogy már Jézus uralkodik a szívben. A szív, amelyen
keresztül kiárasztja békéjét és örömét, valamint szeretetének drága gyümölcseit, Jézus
templomává és trónjává válik. „Ti az én barátaim vagytok – mondja Krisztus –, ha azokat
cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.”(Ján 15:14)
Adjuk Istennek a lehető legértékesebb áldozatot. Adjuk neki a szívünket!
Március 30. Osztatlan odaszentelődés

„Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt” Gal
5:24
Azt a parancsot kaptuk, hogy feszítsük meg testünket minden hajlamával és
kívánságával. Hogyan tegyük ezt? Talán fájdalmat okozzunk a testünknek? Nem, hanem
ítéljük halálra a bűnre csábító kísértéseket. Űzzük ki az elménkből a romlott gondolatokat!
Minden gondolatot ejtsünk foglyul Jézus Krisztusnak… Isten szeretete uralkodjék
mindenekfelett; Krisztus osztatlan trónt foglaljon el. A testünket megvásárolt tulajdonának
kell tekintenünk. A test tagjai legyenek az igazság eszközei.
Ebben a világban két királyság van, Krisztusé és Sátáné. Mindegyikünk e két királyság
valamelyikéhez tartozik. Krisztus így szólt a tanítványokért elmondott csodálatos
imádságában: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a
gonosztól. Nem e világból valók, aminthogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a
te igazságoddal: A te Igéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is
őket e világba” (Jn 17:15–18).
Isten akarata nem az, hogy zárjuk el magunkat a világtól, de miközben a világban
vagyunk, Istennek kell szentelnünk az életünket. Ne kövessük a világot. Jó befolyásként és
ízesítő sóként kell élnünk a világban. Egy szentségtelen, tisztátalan és bálványimádó
nemzetség közepette kell tiszta és szent életet élnünk, megmutatva, hogy Krisztus
kegyelmének van ereje visszaállítani az isteni képmást az emberben. Megmentő befolyást kell
árasztanunk a világban…
A világ a bűn és romlás melegágyává lett… Ne kövessük annak útjait és szokásait!
Szüntelenül vissza kell utasítanunk szabados elveit...
A kegyelem áldása azért adatik az embernek, hogy a mennyei világegyetem és az
elbukott Föld megláthassa azt, amit egyébként nem láthatna meg, Krisztus jellemének
tökéletességét. A nagy gyógyító azért jött a Földünkre, hogy megmutassa az embernek,
kegyelme által olyan életet élnek, amelynek eredményeként az Isten nagy napján ezt az áldott
bizonyságot mondhassák róluk: „Őbenne vagytok beteljesedve” (Kol 2:20).
73
Március 31. Örökkön örökké

„Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága
felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által, mostantól mindörökké” Ésa
9:7
Ebben az életben csak ízlelgetjük a megváltás csodáját. Véges elménkkel mélységesen
elgondolkodhatunk azon a szégyenen és dicsőségen, életen és halálon, igazságon és
irgalmasságon, amely a kereszten találkozott, de a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudjuk
teljesen felfogni, mit is jelent. A megváltó szeretet hosszúságáról és szélességéről,
mélységéről és magasságáról csekély fogalmat alkothatunk. Amikor a megváltottak úgy
látnak, amint Isten látja őket, és úgy ismernek, ahogy Isten ismeri őket, akkor sem fogják
teljesen megérteni ezt a szeretetet. De az örök korszakokon át újabb és újabb igazság
tárulkozik ki a csodálkozó és elragadtatott értelem előtt. Amikor földi bajok, fájdalmak és
kísértések elmúlnak, és okai is megszűnnek, Isten népe még akkor is tisztán és világosan fogja
tudni, hogy mi volt megváltásának ára.
Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak, és erről
énekelnek. A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni. Soha nem felejtik
el, hogy Ő, aki hatalmával teremtette és fenntartotta a roppant tér megszámlálhatatlan világát,
Isten szeretett Fia, a Menny felsége, akit kerubok és fénylő szeráfok gyönyörűséggel imádnak,
megalázta magát, hogy felemelhesse az elbukott embert; hogy a bűn átkát és szégyenét, Atyja
arcának elrejtőzését viselte, mígnem az elveszett világ szenvedése meghasította szívét, és
kioltotta életét a Golgota keresztjén. A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja
Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember iránti szeretetből letette dicsőségét, és megalázta
magát. Amikor az üdvözültek Megváltójukra néznek, és arcán meglátják az Atya örök
dicsőségét; amikor trónjára tekintenek, amely öröktől fogva mindörökké létezik, és felfogják,
hogy országának soha nem lesz vége, lelkesen énekelni kezdenek. „Méltó, méltó a Bárány,
akit megöltek, és aki megváltott minket Istennek a maga végtelenül drága vérén!”
74
ÁPRILIS
Április 1. Isten magához von minket
„Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én
irgalmasságomat” Jer 31:3
Az élet és dicsőség Ura emberi természetet öltött istenségére, hogy megmutassa az
embernek, Isten Krisztus odaajándékozása által kapcsol bennünket magához. Az Istennel való
kapcsolat nélkül senki sem lehet boldog. A bukott embernek meg kell tanulnia, hogy a
mennyei Atya mindaddig nem lehet elégedett, amíg a szeplőtelen Bárány érdemei által
átformált bűnbánó embert magához nem öleli végtelen szeretetében.
A mennyei seregek ezért munkálkodnak minden erejükkel. Vezérük irányítása mellett
azért dolgoznak, hogy visszatereljék a helyes útra azokat, aki törvényszegésük által
elszakították magukat mennyei Atyjuktól. A megváltási terv feltárja a világ előtt Krisztus
csodálatos kegyelmét és szeretetét. Az ember megváltásáért fizetett végtelen ár Isten
szeretetét bizonyítja. A dicsőséges megváltási terv bőségesen gondoskodik az egész világ
megmentéséről. A bűnös és eltévelyedett ember tökéletessé válhat Jézusban, ha megbocsátást
nyer Istentől, aki Krisztus igazságosságát tulajdonítja neki.
Jézus minden irgalmas tettének az volt a célja, hogy bemutassa az embereknek Isten
jóságos és szülői vonásait… Jézus meg szeretné értetni velünk az Atya szeretetét, ezért
bemutatja az Ő szülői kegyelmét, hogy így vonjon hozzá bennünket. Azt szeretné, hogy
látókörünk teljességét az Atya jellemének tökéletessége töltse be… Jézus egyedül az emberek
között élve tárhatta fel mennyei Atyja irgalmát és együttérző szeretetét, hiszen az isteni
kegyelem kizárólag jóságos tetteken keresztül volt megmutatható.
Krisztus azért jött el a világba, hogy kinyilvánítsa az Atya szeretetét, és minden ember
szívét magához vonzza… Az első lépés az üdvösséghez, hogy válaszolunk Krisztus vonzó
szeretetére… Krisztus azért vonja magához az embert szeretetének kinyilatkoztatása által,
hogy megismerje a megbocsátás örömét és Isten békéjét. Ha az ember válaszol Krisztus
hívására, és a kegyelmébe helyezi az életét, akkor lépésről lépésre fogja vezetni, mígnem
teljesen megismeri Őt, s ez az örök élet.
Április 2. Új szív
„És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből,
és adok néktek hússzívet” Ez 36:26
Amikor Jézus az új szívről beszél, akkor az elmét, az életet és az emberi lény teljességét
érti alatta. A szívbeli változás a világ szeretetétől való elfordulást és a szeretet Krisztusra való
irányítását jelenti. Az új szív új elmét, új célokat és indítékokat jelent. Mi a bizonysága egy
megújult szívnek? Az életmód megváltozása. Naponként és óránként meg kell halnunk az
önzésnek és a büszkeségnek.
A kielégülést sóvárgó étvágy és a szenvedélyek eltapossák az ésszerűséget és a
lelkiismeretet. Ez annak az ősellenfélnek a könyörtelen ügyködése, aki egyre elszántabb
erőfeszítéseket tesz azoknak a láncoknak a megerősítésére, amelyeken fogva tartja áldozatait.
75
Akik egész életükben helytelen szokásoknak hódoltak, nem mindig jönnek rá, hogy változásra
lenne szükségük… Rázzuk fel lelkiismeretünket, mert így sokat nyerhetünk! Csakis az Isten
kegyelme tudja meggyőzni, megtéríteni és átalakítani a szívet. A szokások rabszolgái egyedül
ebből meríthetnek erőt az őket fogva tartó bilincsek letörésére. A bűnös kívánságait kielégítő
embernek feltétlenül be kell látnia, hogy gyökeres erkölcsi megújulásra van szüksége, ha
eleget akar tenni az isteni törvény rendeléseinek. Tisztátalanná tették a lélek templomát, ezért
Isten felszólítja őket, hogy ébredjenek fel, és törekedjenek teljes erejükkel visszanyerni
Istentől kapott emberségüket, amelyet feláldoztak a bűnös élvezetek oltárán.
Üdvözítőnk mindennapi élete során a szelídség és a szépség tündöklő sugarai ragyogtak
mindenkire. Puszta jelenlétéből is jó illat áradt! Isten gyermekeiben ugyanez a lelkület
nyilvánul meg. Akikben Krisztus lakozik, azokat isteni légkör veszi körül. Tiszta és fehér
öltözetük az Úr kertjének illatát árasztja. Arcuk visszatükrözi az Isten arcáról rájuk sugárzó
fényt, bevilágítva a botladozó és megfáradt lábak ösvényét.
Akinek helyes fogalma van a tökéletességről, nem mulasztja el, hogy Jézus részvétével
és gyöngédségével viseltessen az emberek iránt. A kegyelem hatására meglágyul a szív,
megtisztulnak és megnemesednek az érzelmek, és kifinomult mennyei érzékenységet nyerünk
a mindenkori helyzethez illő magatartás felismerésére.
Április 3. Béke és nyugalom

„És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughat, és amelynek
vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” Ésa 57:20–21
A bűn tönkretette békességünket. Míg az ént meg nem fékezzük, nem lelünk nyugalmat.
A szív parancsoló szenvedélyeit nem irányíthatja emberi erő. Itt éppoly tehetetlenek vagyunk,
mint a tanítványok a dühöngő vihar lecsendesítésében. Ő viszont, aki a galileai
hullámtarajokat békére szólította fel, a béke szavait mondja minden léleknek. Bármily vad is a
vihar, aki Jézushoz kiált: „Uram, ments meg minket”, az megszabadul. Kegyelme megbékíti a
lelket Istennel, lecsendesíti az emberi szenvedélyek küzdelmét, szeretetében megpihen a szív,
békességünk lerontja a bűn munkáját.
A bűnös életből a tiszta élet magaslatára igyekvők „az emberek között az ég alatt” csak
egy névben találhatják meg azt az erőt, „amely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel
4:12)… A bűn egyedüli gyógyszere Krisztus kegyelme és ereje. A saját erőre épített jó
döntések semmit sem érnek.
Isten hatalmasan ránk árasztott kegyelme által minden szentségtelen vágyat a
megszentelt értelem ellenőrzése alatt kell tartanunk. A sátáni igézet bűvköre járja át a világot,
és az ellenség mindazokat körülszövi a feslettség fertőjével, akiket Krisztus kegyelme nem
védelmez ettől. A kísértések jönni fognak, de ha őrködünk az ellenség felett, és megtartjuk az
önuralom és tisztaság egyensúlyát, akkor a csábító lelkek nem vehetnek erőt rajtunk. Akik
semmi olyat nem tesznek, amellyel saját magukra vonhatnák Sátán kísértéseit, azoknak lesz
erejük szembeszállni velük.
Azok viszont, akik a gonoszság légkörét beengedik az életükbe, egyedül magukat
okolhatják majd, ha legyőzetnek, és elvesztik az egyensúlyukat. Az embernek vigyáznia és
76
szüntelenül őrködnie kell, hogy ne ejtsen ki olyan szót, vagy ne tegyen valami olyat, amely az
emberek rosszallását vonhatja maga után. Krisztus követője őrködjön maga felett, és tartsa
tisztán gondolatait, szavait és cselekedeteit! Legyen másokra felemelő befolyással! Élete
tükrözze vissza az igazságosság Napjának fényes sugarait… A biztonság ára az örökös
éberség!
Április 4. Isten törvénye

„Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!” Jób 22:22
A természetben – a napsugárban táncoló porszemtől a magasságban keringő világokig –
minden alá van vetve Isten törvényének. Világának rendje és összhangja az ezen törvények
iránti engedelmességtől függ. Ugyanígy minden értelmes lény életét a szentség csodálatos
elvének kell irányítania. A világmindenség jóléte is az ezekhez az elvekhez való igazodáson
múlik. Isten törvénye már a világ teremtése előtt létezett. Az angyalokat a törvény elvei
igazgatják, s ahhoz, hogy Földünk összhangra jusson a Mennyel, az embernek is
engedelmeskednie kell az isteni rendelkezésnek.
Az Édenben Krisztus az ember elé tárta a törvény utasításait, „amikor együtt
örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának”(Jób 38:7). Krisztus
földi küldetésének célja nem a törvény eltörlése volt, hanem hogy kegyelme által
visszavezesse az embert a törvény iránti engedelmességre… Krisztus küldetése az volt, hogy
naggyá és dicsőségessé tegye a törvényt (Ésa 42:21). Rá kellett mutatnia a törvény lelki
jellegére és mélységes elveire, és világossá kellett tennie annak örökérvényű voltát. Krisztus
jellemének isteni szépsége mellett a legnemesebb, leggyöngédebb ember is halvány árnyék
csupán… Jézus, az Atya személyének tökéletes mása és dicsőségének tündöklése, az
önmegtagadó Üdvözítő földi zarándokútján mindvégig Isten törvényének élő képviselője volt.
Életében nyilvánvalóvá vált, hogy az örökérvényű törvények alapját a mennyei szeretet és a
krisztusi elvek képezik.
A Biblián keresztül Isten kinyilatkoztatta akaratát az embernek. A Biblia a jellem
egyedüli tökéletes zsinórmértéke, amely az élet minden körülményében rámutat az ember
kötelezettségére.
Életünket és munkánkat úgy kell irányítanunk, hogy közben bizalommal járulhassunk
Isten elé, és megnyithassuk a szívünket előtte. Számoljunk be neki szükségleteinkről, és
higgyük, hogy Ő meghallgat, és ad kegyelmet és erőt a Szentírás elveinek betöltésére.
Április 5. Engedelmesség
„Mert amiképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek,
azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek”Róm 5:19
Az egész Menny felmagasztaltja jött el világunkba, hogy emberi természetben álljon az
emberiség élére, s így igazolja a bukott angyalok és az el nem bukott világok lakói előtt, hogy
Isten segítségével mindenki képes az Ő parancsolatainak való engedelmességben járni…
Az Atya egyszülött Fián kívül senki nem ajánlhatott fel olyan áldozatot, amely
mindazok megtisztítására alkalmas lett volna, akik – bármilyen bűnösek és szentségtelenek is
77
– engesztelőáldozatként fogadják el a Megváltót, és engedelmeskednek a mennyei

törvénynek. Semmi más nem állíthatta vissza az embert Isten pártfogásába.
Krisztus az életét adta azért, hogy az ember újra visszanyerhesse isteni képmási
adottságait. Krisztus kegyelmének hatalma az, amely az embereket az igazságnak való
engedelmesség felé vonja.
Isten szeretné, ha a tökéletesség útján olyan magasra jutnánk, amilyenre Krisztus, és
ajándéka által lehetséges. Arra szólít fel bennünket, hogy válasszuk a jót; hogy lépjünk
kapcsolatba a Menny eszközeivel; hogy kövessük azokat az elveket, amelyek kialakíthatják
bennünk Isten képmását. Írott Igéjében és a természet nagy könyvében Isten feltárta az élet
alapelveit. A mi feladatunk ezeket az alapelveket megismerni, és testünk és lelkünk
egészségének helyreállításában Istennel engedelmesen együttműködni.
Az embernek tudatosítania kell, hogy az engedelmesség áldását a maga teljességében
csak akkor élvezheti, ha Krisztus felkínált kegyelmét elfogadja. Krisztus kegyelme ad erőt az
Isten törvénye iránti engedelmességre, és tesz képessé a rossz szokások bilincseinek
letörésére. Csak ezzel az erővel tud elindulni, és állhatatosan megmaradni a helyes úton.
A megtisztult szív számára minden megváltozik… Isten Lelke új életet teremt a
lelkünkben; gondolatainkat és vágyainkat Krisztus akarata alá rendeli. Belső emberünk
megújul, és Isten képmására átformálódik. Gyönge és tévedő emberek tanúsítják a világnak,
hogy a megváltó hatalom és kegyelem a sérült jellemű embert kiegyensúlyozott és
gyümölcsöző egyéniséggé tudja tenni.
Április 6. A gonosz legyőzése

„Ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik” Róm 5:20
Jézus ajándékai mindig frissek és újak… Minden újabb ajándék fokozza elfogadójának
azt a képességét, hogy értékelje és élvezze az Úr áldásait. Ő csak adja és adja a kegyelmet.
Sohasem foszt meg bennünket ettől. Ha benne lakozunk, akkor az, hogy ma gazdag ajándékot
kapunk, biztosít a holnapi még gazdagabb ajándékról is…
Krisztus menyegzői ajándéka jelképes volt [Jn 2:1–11]. A víz az Ő halálában való
keresztséget ábrázolta, a bor pedig vérének kiomlását a világ bűnéért. Emberi kezek hozták a
vizet a megtöltendő vedrekbe, de egyedül Krisztus szava tudott életadó erőt adni belé…
Krisztus szavával elegendő módon gondoskodott az ünnepségről. Ugyanilyen bőségesen
gondoskodik kegyelme az ember bűnének eltörléséről, a lélek megújításáról és erejének
fenntartásáról.
Állapotunk a bűn miatt természetellenes, és annak a hatalomnak, amely helyreállít
bennünket, természetfelettinek kell lennie, különben semmit sem ér. Csak egy olyan hatalom
van, amely a bűn vasmarkából ki tudja szabadítani az emberek szívét. Ez a hatalom Isten
hatalma Jézus Krisztusban. Csak a megfeszített Krisztus vére által lehet a bűntől megtisztulni.
Egyedül az Ő kegyelme tesz képessé a bukott természet hajlamainak elutasítására és
legyőzésére.
78
Sátán eltökélt szándéka azt elérni, hogy az emberek ne figyeljenek fel Istennek
egyszülött Fia feláldozásában megnyilvánuló szeretetére. Milyen eredménnyel fogjuk tudni
bemutatni a világnak Isten mély és értékes szeretetét? Egyedül akkor járhatunk sikerrel, ha
képviselni tudjuk, hogy olyan „nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak
neveztetünk” (1Jn 3:1). Szóljunk így a bűnöshöz: „Íme, az Istennek ama Báránya, aki elveszi
a világ bűnét!” (Jn 1:29)
Tekintsetek fel a Kálvária keresztjére, amely mennyei Atyánk mérhetetlen kegyelmének
és korlátlan szeretetének mindenkori bizonyítéka.
Április 7. Az Úr magasztalása
„Magasztaltassék fel az Úr… [mondják azok], akik szeretik a te szabadításodat” Zsolt
40:17
Krisztus bizonyságtevőiként el kell mondanunk, amit mi magunk láttunk, hallottunk,
éreztünk. Ha lépésről lépésre követjük Jézust, jogunk van elmondani a lényegét annak az
útnak, amelyen vezet minket. Elmondhatjuk, hogyan tettük próbára ígéretét, s hogyan találtuk
igaznak. Bizonyságot tehetünk, hogy megismertük Krisztus kegyelmét. Ez az a
bizonyságtétel, amelyre Urunk hív, s amelynek hiányában a világ elvész.
Isten azt szeretné, ha minden olyan család, amely az örökkévaló hajlékokban való
lakozásra készül, dicsőséget adna neki kegyelmének gazdag kincseiért. Ha a gyerekeket a jó
adományok szerzője iránti hálára nevelnénk otthonunkban, akkor családunkban
megtapasztalhatnánk a mennyei kegyelem erejét. Otthonunkat vidámság töltené be, és az
ilyen otthonnal rendelkező fiatalok tiszteletteljes lelkületet vinnének magukkal az iskolába és
a gyülekezetbe…
Az ilyen családokban minden egyes földi áldást hálával fogadnának, a lelki áldások
pedig még nagyobb örvendezésre adnának okot, mert az igazság Igéje megszentelte a
családtagok látásmódját. Az Úr Jézus nagyon közel van azokhoz, akik ekként értékelik
kegyelmes ajándékait, és akik minden jóban a gondoskodó és szerető Isten áldásait látják. Őt
tartják jólétük és vigasztalásuk forrásának, a kegyelem kifogyhatatlan kútfejének.
Az igazi hívőnek mindenben Isten az első és a legnagyobb. Semmilyen becsvágyó
indíték nem csökkenti Isten iránti szeretetét. Szilárdan, kitartóan visszahárítja a dicsőséget
mennyei Atyjára. Ha hűségesen megdicsőítjük Isten nevét, indítékainkat a Menny irányítja,
lelki és értelmi képességeink pedig fejlődnek.
Jézus, a mennyei Mester mindig mennyei Atyja nevét dicsőítette. Tanítványait oktatta,
hogy így imádkozzanak: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te
neved” (Mt 6:9). Nem felejthették el megvallani, hogy „tied... a dicsőség” (Mt 6:13).
Április 8. Az önzés feladása

„Oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, amely a képmutatás” Lk 12:1
A farizeusok képmutatása önzésükből eredt. Életük célja az önfelmagasztalás volt… A
tanítványok, bár külsőleg mindent elhagytak Jézus kedvéért, azonban nem szűntek meg nagy
79
dolgokat igényelni maguknak… Ha a kovász teljesen kifejtheti hatását, romlást, pusztulást

okoz, ugyanezt teszi az önző lelkület is; beszennyezi és tönkreteszi a lelket.
Urunk mai követői között is, csakúgy, mint régen, mennyire elterjedt ez az alattomos,
leplezett bűn! Milyen gyakran beszennyezi Krisztusért végzett szolgálatunkat, egymással való
közösségünket az önfelmagasztalás titkos vágya!… Krisztus figyelmeztető szavai saját
tanítványaihoz szólnak: „Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától!” (Mk8:15)…
Csakis Isten ereje képes száműzni az önzést és a képmutatást.
Amikor Júdás a tanítványokhoz csatlakozott, még nem volt érzéketlen Krisztus
jellemének szépsége iránt. Érezte az isteni erő befolyását, amely embereket vonzott a
Megváltóhoz… Jézus olvasott Júdás szívében. Ismerte a bűn mélységét, ahova Júdás süllyed,
ha Isten kegyelme nem szabadítja meg. Amikor kapcsolatba lépett ezzel a férfival, oda
helyezte, ahol nap mint nap érintkezésbe kerülhet az Ő túláradó, önzetlen szeretetével. Ha
megnyitja szívét Krisztusnak, az isteni kegyelem száműzi az önzés démonát, és Júdás is Isten
országának alattvalója lehet.
Senki sem volt annyira felmagasztalt, mint Krisztus, de Ő mégis lehajolt, hogy teljesítse
a legmegalázóbb szolgálatot… Jézus maga állította elénk az alázatosság példáját. Nem akarta
ezt a fontos dolgot emberekre bízni. Olyan sok és nagy kihatása és következménye volt ennek
a kérdésnek, hogy Ő maga, aki egyenlő volt Istennel, tanítványai szolgájaként járt el.
Miközben követői a legmagasabb helyért versengtek, Krisztus, aki előtt minden térdnek meg
kell hajolni, és egyszer meg is hajol minden térd; akinek szolgálatát az angyalok
megtiszteltetésnek tekintették, lehajolt, hogy megmossa azok lábait, akik Uruknak mondták
őt. Krisztus még elárulója lábait is megmosta… Egész életét a szolgálat törvénye szerint élte
le. Mindenkin segített, és mindenkinek szolgált. Krisztus így élte, így töltötte be Isten
törvényét. Példájával megmutatta, hogy miként kell nekünk is engedelmeskednünk Isten
törvényének.
Április 9. A rossz szokások elhagyása

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett
minden” 2Kor 5:17
Krisztus ereje által férfiak és nők tépték már szét a bűnös szokások béklyóit. Lemondtak
az önzésről. Bűnösökből tisztelettudókká, iszákosokból józanná, erkölcstelenekből tisztává
lettek. Olyan emberek, akik Sátán képmását viselték, átalakultak Isten képmására. Ez az
átalakulás: a csodák csodája. Az Igének ez az átformáló ereje az Ige legmélységesebb csodája,
legrejtettebb titka. Megérteni nem tudjuk, csak hisszük azt, amit az Írás kijelent: „Krisztus
tibennetek, aki a dicsőségnek reménysége” (Kol 1:27).
Ha a hívő lemond mindenről, ami akadályozza a haladásában a keskeny úton, vagy
visszatart másokat erről az útról, akkor mindennapi életében az irgalmasság, alázat, szelídség,
türelem és Krisztus szeretete nyilvánul meg.
Legnagyobb szükségletünk az erő, a magasabb rendű, tisztább és nemesebb életre. Túl
sokat foglalkozunk e világgal, és túl keveset Isten országával.
80
A kereszténynek semmitől sem szabad visszariadnia azon igyekezetében, hogy elérje az

Isten által előírt eszményt. Krisztus kegyelméből és ereje által, erkölcsi és lelki tökéletesség
ígérete szól mindenkinek. Jézus az erő forrása; az élet kútfeje.
Tegyük Isten Igéjét legfőbb tanulmányunk tárgyává! Valósítsuk meg az életünkben
annak szent elveit! Járjunk Isten előtt szelíden és alázatosan, naponként igyekezve kijavítani
hibáinkat… Békességre és nyugalomra lelsz, amint aláveted akaratodat Krisztus akaratának.
Krisztus szeretete fogja uralni a szívedet, amely foglyul ejti tetteid titkos rúgóit. A hirtelen,
ingerlékeny természet megnyugszik, és Krisztus kegyelmének kenete által aláveti magát
Istennek…
Aki új szívet kapott, alázatos és hálás engedelmességgel támaszkodik Krisztus
segítségére. Életében megjelennek az igazságosság gyümölcsei. Egykor szerette önmagát, és a
világi élvezetekben lelte örömét, de bálványa immár összedőlt, és Isten uralkodik az életében.
Az egykor szeretett bűnt már gyűlöli. Szilárdan és eltökélten követi a szentség ösvényét.
Április 10. A gonosz gyűlölése

„Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet” Ef 4:27
Sátán ellenségeskedése azért lobbant fel az emberiség ellen, mert Isten szeretete és
irgalma Krisztus által az ember felé fordult. Sátán szeretné meghiúsítani Isten tervét, az ember
megváltását; szeretné meggyalázni Istent keze munkája eltorzításával és bemocskolásával;
fájdalmat akar okozni a Mennyben; és be akarja tölteni a földet jajszóval és nyomorúsággal. E
bajnak pedig az az oka – mondja –, hogy Isten embert teremtett.
Az ember lelkébe plántált krisztusi kegyelem támaszt ellenségeskedést Sátán ellen. E
megtérítő kegyelem és megújító erő nélkül az ember örökre Sátán foglya maradna; olyan
szolga, aki mindig készségesen teljesíti Sátán parancsát. De a Lélek új alapelve harcot támaszt
ott, ahol korábban béke volt. A Krisztustól kapott erő teszi képessé az embert arra, hogy a
zsarnokot és a bitorlót elutasítsa. Azok, akik nem szeretik a bűnt, hanem gyűlölik, akik
ellenzik és legyőzik azokat az indulatokat, amelyek fogva tartják őket, olyan erő birtokában
vannak, amely kizárólag felülről származik.
Sátán ordító oroszlánként keresi zsákmányát. Minden gyanútlan fiatalon kipróbálja aljas
fortélyait. Egyedül Krisztusban van biztonság. Kizárólag az Ő kegyelmével tudjuk sikeresen
visszaverni Sátán támadását. Sátán azt mondja a fiataloknak, hogy van még elég idő, ezért
még most az egyszer, utoljára nyugodtan belemártózhatnak a bűnbe. Azonban ez az egyetlen
bűn megmérgezi az életüket. Egyszer se merészkedjetek tiltott területre. Ezekben a
veszedelmes napokban, amikor mindenfelől a bűnre és romlottságra való csábítás leselkedik,
a fiatal küldje fel a Mennybe szívből jövő kiáltását: „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az
ő útját?” És bárcsak nyitva lenne a füle, bárcsak hajlana a szíve arra, hogy meghallja a
feleletben rejlő utasítást! „A te beszédednek megtartása által” (Zsolt 119:9). Ebben a romlott
korban az ifjúság egyedüli biztonsága, ha Istenbe veti bizalmát. Isteni segítség nélkül a
fiatalok képtelenek lesznek uralkodni emberi szenvedélyeiken és vágyaikon. A szükséges
segítség Krisztusban található meg… Mondjátok együtt az apostollal: „De mindezekben
felettébb diadalmaskodunk, az által, aki minket szeretett” (Róm 8:37). „Megsanyargatom
testemet, és szolgává teszem” (1Kor 9:27).
81
Április 11. A kétely eloszlatása

„Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mt 14:31
Krisztus eljött, hogy megmutassa: felülről kapott erővel az ember tiszta erkölcsű életet
élhet. Lankadatlan türelemmel, megértéssel és segítőkészséggel könnyített az emberek
ínségén. Szelídsége és kedvessége kiűzte a lélekből a nyugtalanságot és a kételyt, a kétkedés
szertefoszlott, a gyűlölködést felváltotta a szeretet, a hitetlenséget a bizalom.
Nem bölcs dolog önmagunkat figyelni és érzéseinket elemezgetni. Ha ezt tesszük, az
ellenség olyan nehézségeket és kísértéseket támaszt, amelyek gyengítik hitünket, és
elbátortalanítanak bennünket. Érzelmeink vizsgálgatásával és szabadjára engedésével kaput
tárunk a kétely előtt, és elveszítjük tisztánlátásunkat. Ne önmagunkra tekintsünk, hanem
Jézusra! Ha kísértések ostromolnak, ha elborít a gond, a kétség és a sötétség, tekints arrafelé,
ahol utoljára láttad a fényt! Nyugtasson meg az a tudat, hogy Krisztus szeret, és megoltalmaz!
Amikor a bűn erőt akar venni a szíveden, amikor gyötör a bűntudat, és furdal a lelkiismeret,
amikor kétely üli meg a lelkedet, gondolj arra, hogy Krisztus kegyelme elég a bűn
legyőzéséhez, a sötétség eloszlatásához!
Isten kegyelme erőt ad ahhoz, hogy türelmes légy, és bizakodó. Segít úrrá lenni a
nyugtalanságon, és szerető Lelke által felmelegíti szívedet, és megújítja gyönge lelkedet…
Tedd az életedet bizalommal Isten tenyerébe, és vesd terheidet Őrá!
Az Istent szerető lélek a kétely homálya fölé emelkedik. Ragyogó, széles körű, mély,
élő tapasztalatra jut el, szelíddé és krisztusivá válik. A lelkét elkötelezi Isten iránt, és életét
elrejti Krisztussal Istenben. Az ilyen ember el tudja viselni a mellőzés, a gyalázkodás és a
megvetés próbáját, mert Üdvözítője is elszenvedte ezeket. Nem válik ingerlékennyé, és nem
csügged el, amikor nehézségek szorongatják, mert Jézus sem csüggedt vagy bukott el. Minden
igaz keresztény erőssé válik, nem saját jótettei és érdemei, hanem Krisztus igazságossága
által, amelyet hit által tulajdonít neki Isten. Nagyszerű dolog olyan szelídnek és alázatosnak,
tisztának és szeplőtelennek lennünk, mint amilyen a Menny fejedelme volt, amikor a Földön
járt.
Április 12. Az egyház egysége

„Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni, mert jó
dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív” Zsid 13:9
Az Úr bölcsességében úgy rendezte, hogy a hívőket szoros kapcsolat fűzze össze;
keresztényt kereszténnyel, gyülekezetet gyülekezettel. Így lehetséges csak, hogy az ember
Istennel együtt dolgozhasson. Így rendelnek alá minden eszközt a Szentléleknek, és
valamennyi hívő rendszeres, jól irányzott törekvésben egyesülve közölheti a világgal Isten
kegyelmének örömhírét.
Isten egyénenként bánik velünk, kiszabja mindenkinek a munkáját. Tanuljon mindenki
Istentől az Ő kegyelme által, minden lélek munkálja az életszentségét, tartson élő kapcsolatot
az Atyával és a Fiúval…
82
Noha tény, hogy az Úr egyénenként vezet, ám az is igaz, hogy egy népet vezet ki,
éspedig nem néhány elkülönült egyént itt és ott, akik közül az egyik ezt, a másik pedig azt
hiszi. Isten angyalai végzik a rájuk bízott feladatot. A harmadik angyal kivezet és megtisztít
egy népet, s ez a nép vele egyesülten cselekszik…
Néhányan azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy mialatt az idők végéhez közeledünk,
Istennek minden egyes gyermeke, minden vallási szervezettől függetlenül járjon el. Ám
engem kioktatott az Úr, hogy művünkben ilyesmi nem létezhet. Nem lehet minden ember
független… És annak érdekében, hogy az Úr műve egészségesen és biztosan haladhasson,
népének szorosan össze kell tartania.
A gyülekezet tagjai tartsák szent kötelezettségüknek, hogy féltőn őrködjenek Isten
ügyének érdekei fölött… Jézus utat nyitott mindenki előtt, hogy szent bölcsességre,
kegyelemre és erőre tehessen szert. Ő a példaképünk mindenben, ezért semminek sem
szabadna elterelni gondolatainkat az élet legfőbb céljától, vagyis attól, hogy Krisztus éljen a
lelkünkben, és lágyítsa meg a szívünket. Ha eljutunk erre a pontra, a gyülekezet valamennyi
tagjának és az igazság minden hitvallójának jelleme, beszéde és cselekedete krisztusi lesz.
Április 13. A győzelem kivívása

„És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért” Jel
12:11
Krisztus az emberi család minden tagja számára lehetővé tette a kísértés
visszautasítását. Mindazok, akik kegyes életet szeretnének élni, Krisztushoz hasonlóan
győzelemre juthatnak.
Isten kegyelmének elnyeréséhez nekünk is meg kell tennünk a részünket. Az Úr nem
szándékozik helyettünk véghezvinni sem a készséges hozzáállást, sem az elvégzendő tetteket.
Ugyan kegyelme által munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt, de ezt nem a mi
igyekezetünk helyett teszi. Lelkesedjünk az Úrral való együttműködésért. A Szentlélek azért
munkálkodik bennünk, hogy segítsége által dolgozzunk Isten művében… A szellemi képesség
és a kiművelt erkölcsi jellem nem önmagától kel életre. Isten lehetőségeket ad, a siker pedig
ezek felhasználásán múlik. A Gondviselő által megnyitott ajtókat gyorsan fel kell ismerni, és
elszántan be kell lépni azokon. Sokan nagyszerű emberekké válhatnának, ha Dánielhez
hasonlóan Isten kegyelmére támaszkodnának a győzelem kivívásához, és tőle várnának erőt
és képesítést a munkájukhoz.
Szükséges élő kapcsolatot tartanunk a Mennyel, és miként Dániel, háromszor is
folyamodni az Isteni kegyelemért az étvágy és a szenvedélyek leküzdésére. Ha isteni segítség
nélkül küzdünk az étvággyal és a kívánságokkal, sikertelenek leszünk. Tegyük Krisztust
erősségünkké, és legyen ez lelkünk felkiáltása: „De mindezekben felettébb diadalmaskodunk
az által, aki minket szeretett” (Róm 8:37). Pál apostol így szólt: „Hanem megsanyargatom
testemet, és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon
méltatlanná ne legyek” (1Kor 9:27).
Ne gondold, hogy isteni segítség nélkül is győzelemre juthatsz. Szükséged van egy, a
bensődben kifejlődő erőre, lendületre és hatalomra, és csak ezáltal teremhetsz gyümölcsöt, és
83
gyűlölheted meg a bűnt igazán. Folyamatosan igyekezned kell eltávolodni a világiasságtól, a

fölösleges beszédtől és az érzékiségtől! Tűzd ki célul a nemes lelkület és a szeplőtelen jellem
elérését! A nevedet így tisztaság övezheti, és azt semmilyen becstelen és hamis dologgal nem
hozhatják összefüggésbe, sőt, az igazak és tiszták tisztelni fogják. A neved így bekerülhet az
élet könyvébe, amely a Bárányé, hogy halhatatlanságot nyerj a szent angyalok között.
Április 14. Nemes jellem fejlesztése

„És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért” Jn 1:16
Isten azt várja tőlünk, hogy az elénk helyezett mintával összhangban építsük
jellemünket. Egyik téglát a másik után rakva, kegyelem által munkálkodjunk, s ha rátalálunk
gyenge pontjainkra, a kapott utasítás szerint javítsuk ki azokat. Ha egy ház falain repedést
látunk, tudjuk, hogy valami hiba van az épületben. A mi jellemünk épületén is gyakran
láthatók repedések, és ha nem pótoljuk ezeket a hiányosságokat, az építmény le fog omlani,
amikor a próba vihara rátör.
Isten azért ad nekünk erőt, ítélőképességet és időt, hogy olyan jellemet építhessünk,
amelyre ráhelyezheti jóváhagyó pecsétjét. Azt szeretné, hogy minden gyermeke nemes
jellemet építsen magának, tiszta és nemes cselekedetek által, hogy az utolsó napon arányos,
szép épület legyen látható, egy tiszta templom, amelyet ember és Isten egyaránt tisztel.
Nemes, kiegyensúlyozott jellemet nem lehet örökölni. Nem jutunk hozzá véletlenül,
hanem személyes erőfeszítéssel, Krisztus érdemei és ereje által. Isten ad szellemi és lelki
képességeket; a jellemet pedig mi alakítjuk az énünkkel folytatott kemény, szívós küzdelem
árán. Harcot harc után kell vívnunk az öröklött hajlamainkkal. Szigorúan kell magunkat
bírálnunk, és minden egyes kedvezőtlen jellemvonásunktól meg kell szabadulnunk.
A Krisztus kegyelme által irányított életmódban formálódik jellemünk. Kezd visszatérni
a lélek eredeti szépsége. Krisztus jellemvonásaiban részesülünk, és az istenség képmása
ragyogni kezd bennünk. Az Istennel együtt járó és együtt munkálkodó férfiak és nők arca
mennyei békességet fejez ki. A Menny légköre veszi körül őket. Az ilyen emberek számára
már eljött Isten országa. Krisztusban örvendenek, mivel áldásává lehetnek az emberiségnek.
Megtisztelő számukra, hogy a Mester felhasználja őket; és megbízása alapján az Ő nevében
végzik munkáját.
Amiképpen Isten tiszta az ő életterében, az embernek is tisztának kell lennie a
magáéban. Ez meg is fog valósulni, ha Krisztus, a dicsőség reménysége kiformálódik benne,
mert ekkor Krisztus életét követi, és visszatükrözi jellemét.
Április 15. Erősítés és bátorítás

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” Fil 4:13
Az Úr készséggel árasztja ránk kegyelmének csodálatos megnyilvánulásait, azért, hogy
bátorítsa és megerősítse az őszinte, alázatos munkást. Krisztus tanítványai tudatában voltak
tehetetlenségüknek. Alázatos, buzgó imában kapaszkodtak tehát gyengeségükben az Ő
erejébe. Tudatlanságukat bölcsességével, méltatlanságukat igazságosságával és
84
szegénységüket felmérhetetlen gazdagságával kapcsolták egybe. Ily módon megerősödve és

felvértezve haladtak előre a Mester szolgálatában.
Mindent, amivel az ember rendelkezik, Isten adott neki, és aki Isten dicsőségére fordítja
képességeit, azt Isten eszközként használja fel a jó véghezvitelére. Azonban nem tudunk
vallásos életet élni ima nélkül, sem a vallásos kötelességek teljesítése nélkül, mint ahogy testi
erőnket sem tudjuk fenntartani testi táplálék nélkül. Feltétlenül az élő szőlőtőből kell erőt
nyernünk, és Isten asztalához kell ülnünk, ha táplálkozni akarunk…
Kérve kérlek benneteket, hogy fáradozzatok, egyedül Isten dicsőségével törődve.
Támaszkodjatok az ő erejére, kegyelmére és hatalmára. A Szentírás kutatásával és komoly
imával igyekezzetek világosan megérteni, majd hűségesen teljesíteni kötelességeteket.
Feltétlen hűséget kell gyakorolnotok az apró dolgokban is, hiszen ezzel tesztek szert
megbízhatóságra a komolyabb felelősséggel kapcsolatban… Az élet minden eseményének
súlyos szerepe van a jó vagy a rossz irányában. Engedjük, hogy az élet mindennapos próbái
neveljék gondolkodásunkat, hogy erőnk legyen helytállni bármilyen nehéz helyzetben is. A
próba és veszély napján erősnek kell lennünk, hogy szilárdan kiálljunk az igazság mellett,
minden ellenséges befolyástól függetlenül.
Jézus csak akkor vállalja fel terheink elhordozását, ha bízunk benne. Így hívogat
bennünket: „Jöjj hozzám, megterhelt és megfáradt lélek! Add át nekem terhedet! Bízzál
bennem, és én elvégzem azt a munkát, aminek az elvégzésére az ember képtelen volna!”
Bízzunk Krisztusban! Az aggodalom vak, és nem látja meg a jövőt. Jézus azonban látja a
véget a kezdetektől, és minden bajban van előre elkészített útja az enyhülésre. Krisztusban
lakozva mindenre képessé válunk az által, aki megerősít minket.
Április 16. Nehézség idején

„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az
életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek” (Jak 1:12)
A sötétség erői veszik körül az embert, hogy eltakarják szeme elől Jézust. Olykor nem
tehetünk mást, mint bánattal és megdöbbenéssel telten várjuk, míg a felhő elvonul. Ezek az
időszakok néha borzalmasak. Reményünk meghiúsul, és kétségbeesés kerít hatalmába minket.
Ezekben a rettenetes órákban meg kell tanulnunk bízni és teljesen az elfedező áldozat
érdemére hagyatkozni. Tekintsünk a megfeszített és feltámadt Üdvözítő érdemeire! Ha ezt
tesszük, soha el nem veszhetünk. Soha! Könnyű erősnek lennünk a kegyelemben akkor,
amikor fény árad az ösvényünkre. Amikor viszont körülvesz bennünket a homály és sötétség,
és türelmesen kell várakoznunk a reménységben, olyan hitre és átadottságra van szükségünk,
amely megkívánja, hogy akaratunk elmerüljön Isten akaratában. Túlságosan hamar
elcsüggedünk, és szívünk mélyéből kérjük a próba eltávolítását, ahelyett, hogy türelemért és
kegyelemért könyörögnénk a próba elviseléséhez és a győzelem kivívásához.
Akik teljes szívvel, lélekkel és értelemmel fordulnak Istenhez, nyugodt biztonságra
lelnek Őbenne… Isten ismeri szükségleteinket, és azt is tudja, hogy mit vagyunk képesek
elviselni. Az általa megengedett próbák és nehézségek elhordozásához kegyelme által erőt ad.
Szüntelenül azért imádkozom, hogy nagyobb közelségben lehessek Istenhez.
85
A szerető Isten igyekszik kifejleszteni bennünk Lelkének drága ajándékait. Megengedi,

hogy zaklatás és nehézség érjen minket, de nem átokként, hanem a legnagyobb áldásként.
Minden kísértés, amelynek ellenállunk, minden bátran elviselt próba új tapasztalattal gazdagít,
és elősegíti jellemünk építését. Aki isteni erővel ellenáll a kísértésnek, az az ég és Föld előtt
Krisztus kegyelme hatékonyságát nyilatkoztatja ki.
Akik Isten vezetésére bízzák, és szolgálatára szentelik életüket, sohasem kerülhetnek
olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha
Igéjének cselekvői vagyunk, van vezetőnk, aki igazgatja utunkat; bármilyen bonyolult is a
problémánk, biztos tanácsadónk van; bármi a bánatunk, veszteségünk, vagy bármilyen
elhagyatottak vagyunk is, együttérző barátunk van.
Április 17. Az otthon megalapozása

„Bölcsesség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg” (Péld 24:3)
Krisztus, aki hitvestársként adta Évát Ádámnak, első csodáját egy menyegzői lakomán
művelte… Így szentesítette a házasságot, és olyan intézményként ismerte el, amelyet Ő maga
alapított. Úgy rendelkezett, hogy férfiak és nők szent házasságban egyesüljenek, családot
alapítsanak, amelynek tisztességgel megkoronázott tagjait a mennyei család tagjainak kell
tartanunk.
Isten minden ajándékához hasonlóan, az emberiség megtartására bízott házasságot is
megrontotta a bűn; azonban az evangélium célja, hogy helyreállítsa annak tisztaságát és
szépségét... Egyedül Krisztus kegyelme teheti ezt az intézményt azzá, amivé Isten szánta: az
emberiség áldásának és felemelkedésének eszközévé. Így a földi családok egységükben,
békességükben és szeretetükben képviselhetik a mennyei családot.
A társadalom állapota szomorú képet fest e szent kapcsolat mennyei eszményéről.
Krisztus evangéliuma azonban azoknak is vigaszt nyújt, akik keserűséget és csalódást találtak
ott, ahol társas kapcsolatot és örömet reméltek. A Szentlélek által adományozott türelem és
gyöngédség megédesíti a keserű sorsot. A szív, amelyben Krisztus lakozik, annyira elégedett
az Ő szeretetével, hogy nem emészti a vágy önmaga sajnáltatására és a figyelem önmaga felé
való felhívására. Ha lelkünket Istennek adjuk át, az Úr eléri, amire az ember képtelen.
Kegyelme által az egykor közönyös, elidegenedett szívek a földinél szilárdabb és tartósabb
kötelékkel kapcsolódhatnak össze…
A férfiak és a nők elérhetik az Isten által eléjük tárt példaképet, ha Krisztust választják
segítőjüknek. Amit az emberi bölcsesség nem képes megtenni, azt kegyelme elvégzi azokért,
akik szeretetteljes bizalommal adják át magukat neki. Gondviselése egyesíteni tudja a
szíveket a Mennyből eredő kötelékkel. Szeretetük nemcsak gyengéd és hízelgő szavakból fog
állni. A mennyei szövőszék a fonalakból és keresztszálakból a földi szövőszéken szőttnél
finomabbat, sőt tartósabbat sző. A végtermék nem közönséges szövet, hanem olyan anyag,
amely eltűri a használatot, a bírálatot és a próbát. A szívet a szívvel a szeretet aranyköteléke
köti össze, amely maradandó.
86
Április 18. Az Úr gondot visel gyermekeire

„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rád, és nem engedi, hogy valamikor
ingadozzék az igaz” (Zsolt 55:23)
A kemény munka egyhangú körforgásában a leggyengébb, a legegyszerűbb emberek is
az Úr munkatársai lehetnek, részesülhetnek jelenlétének vigaszában és fenntartó
kegyelmében. Ne merítsék ki magukat lázas aggodalmaskodással és szükségtelen
óvatossággal! Dolgozzanak napról napra, és végezzék el lelkiismeretesen azt a feladatot,
amelyet a gondviselő Isten kijelölt nekik! És Ő gondot fog viselni rájuk…
Az Úr gondoskodik minden teremtményéről. Szereti mindnyájukat, és nem tesz
különbséget, kivéve, hogy azok iránt viseltetik a leggyengédebb szánalommal, akiknek az élet
legsúlyosabb terheit kell hordaniuk.
Hozzátok a gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt,
ami nyom és kínoz, Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem
fáraszthatjátok Őt… Ő, aki a hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei
szükségletei iránt. Vigyétek őhozzá mindazt, ami a szíveteket nyomja. Senki terhe nem oly
nehéz, hogy ne bírná el, mert hiszen Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség
ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené
figyelemben. Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná;
nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne oldhatná. Legkisebb tanítványát sem érheti
kár, nem kínozhatja gond a szívünket, nem érhet öröm, és őszinte ima nem hagyhatja el
ajkunkat, amely iránt ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel. „Meggyógyítja a megtört
szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt 147:3). Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd
és bensőséges a viszony, mintha kívüle más ember nem volna, akiért szeretett Fiának életét
áldozta.
Az Úr senkire nem helyez elviselhetetlen terheket. Minden egyes teher súlyát felbecsüli,
mielőtt gyermekei szívére helyezné azokat. Szerető mennyei Atyánk így szól minden egyes
munkásához: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rád” (Zsolt 55:23). A terhek
hordozói higgyenek abban, hogy Isten minden terhet elhordoz helyettük, nagyot és kicsit
egyaránt.
Április 19. A napi szükségletek kielégítése

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint,
dicsőségesen, a Krisztus Jézusban” (Fil 4:19)
Isten az áldások sokaságát árasztja azokra, akik Jézus Krisztussal kapcsolatban vannak.
Jézus nem azért hív magához, hogy csupán néhány óra erejéig felfrissítsen minket
kegyelmével és jelenlétével, utána pedig elküldjön a világosságából, hogy járjuk nélküle
szomorú és búskomor utunkon. Nem, nem! Azt mondja, hogy együtt kell lakoznunk Ővele…
Bízz benne szakadatlanul, és ne kételkedj szeretetében! Jézus ismeri minden
gyengeségünket, és jól tudja azt is, hogy mire van szükségünk. Megadja nekünk a naponként
szükséges kegyelmet.
87
Csak azok lesznek képesek ezt az erőt napi szükségletükhöz és tehetségükhöz mérten
felhasználni, akik a kegyelmi forrás állandó és újabb áldásaiban részesülnek. Ahelyett, hogy
az eljövendő időre várakoznának, amely őket csoda által ruházza fel a lelki erő rendkívüli
mértékével, átadják magukat a léleknyerés munkájának, hogy Isten átformálhassa, és hasznos
edényekké tegye őket. Naponta megragadnak minden alkalmat a szolgálatra, és ezzel tesznek
bizonyságot a Mesterről, bárhol legyenek is, akár az otthon szerény munkakörében, akár a
nyilvánosság előtt.
A felszentelt munkás csodálatos vigasza az a tudat, hogy földi életében még Krisztus is
naponként kérte Atyjától a szükséges kegyelmet, és csak az Atyával töltött együttlét után
ment másokat áldani és erősíteni…
Isten előkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, hogy befogadja és
felhasználja azt az erőt, amelyet Isten megígért egyházának a Föld aratásának megérlelésére.
Ha az evangélium hírnökei megújítják odaszentelési fogadalmukat, az Úr napról napra újra
megajándékozza őket Lelke megelevenítő és megszentelő jelenlétével. Mindennapi
kötelességük teljesítését azzal a biztos tudattal kezdik meg, hogy a Szentlélek láthatatlan
jelenléte teszi őket „Isten munkatársaivá”.
Április 20. A bűnös felemelése

„De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az
alázatosoknak pedig kegyelmet ád” Jak 4:6
Máriát nagyon bűnösnek tekintették, Krisztus azonban ismerte az életét alakító
körülményeket. A remény minden szikráját kiolthatta volna a lelkében, de nem tette, sőt Ő
emelte föl a kétségbeesésből, a romlásból. Hétszer dorgálta meg a nő szívét és értelmét uraló
démonokat; ezt Mária hallotta. Hallotta Jézus erős kiáltását Atyjához az ő érdekében. Tudta,
mennyire sérti a bűn az Ő szeplőtlen tisztaságát, s az Ő erejével győzött.
Amikor ügye az emberek szemében reménytelennek tűnt, Krisztus meglátta Máriában a
képességet a jóra. Látta jellemének jobb vonásait. A megváltási terv nagy lehetőségekkel
ruházta fel az emberiséget, és Máriában ezek a lehetőségek váltak valóra később. Jézus
kegyelme által az asszony az isteni természet részese lett. Aki elbukott, akinek értelme
démonok lakhelye volt, az a szolgálattal, barátsággal nagyon közel került a Megváltóhoz.
Mária volt az, aki a lábánál ült, és tanult tőle. Mária volt az, aki a drága kenetet a fejére
öntötte, lábát könnyeivel mosta. Mária állt a kereszt mellett, s követte Őt a sírig. Feltámadása
után Mária jött elsőként a sírhoz. Mária hirdette elsőnek a feltámadott Megváltót.
Jézus minden lélek körülményeit ismeri. Mondhatod: bűnös vagyok, nagyon bűnös. Az
lehetsz, de minél rosszabb vagy, annál inkább szükséged van Jézusra. Ő nem fordul el a síró,
megtört szívű emberektől. Senkinek sem mondja el mindazt, amit kibeszélhetne, de minden
remegő léleknek megparancsolja, hogy vegyen bátorságot. Ingyen megbocsát mindenkinek,
aki bocsánatért és megújulásért jő hozzá… A menedékért hozzá forduló embert Jézus a
vádaskodó, viszálykodó nyelvek fölé emeli. Sem ember, sem gonosz angyal nem vonhatja
felelősségre ezeket a személyeket. Krisztus egyesíti őket a saját isteni-emberi természetével.
88
Akik rendíthetetlen állhatatossággal igyekeznek megszerezni a krisztusi

jellemvonásokat, azokhoz Isten angyalokat küld, hogy nagyobb ismeretre tanítsák őket Jézus
jelleméről, munkájáról, hatalmáról, kegyelméről és szeretetéről. Ekként válnak az Ő
természetének részeseivé.
Április 21. Az élet vize

„[Ha] valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem
szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz
őbenne” Jn 4:14
Aki e világ kútjainál próbálja csillapítani szomját, csak azért iszik, hogy újból
megszomjazzék. Az emberek mindenütt kielégítetlenek. Vágyakoznak valamire, ami a lelki
szükségleteket elégíti ki. Csak egyvalaki képes erre.
A világ szükséglete, minden nép reménysége Krisztus. Az isteni kegyelem, amelyet
egyedül Ő képes nyújtani, olyan, mint az élő víz: megtisztít, felfrissít, felüdíti a lelket.
Jézus nem úgy gondolta, hogy ha az ember egyszer iszik az élet vizéből, az elegendő.
Aki megízleli Krisztus szeretetét, az folyton többre vágyik, és semmi mást nem keres. A világ
gazdagsága, tisztelete, öröme nem vonzza. Szíve szüntelenül így kiált: Többet kérek belőled!
Ő, aki feltárja a lélek szükségleteit, arra vár, hogy ezt a belső éhséget és szomjúságot
kielégíthesse.
Minden emberi tartalék és forrás kiapad. A tartályok kiürülnek, a tavak kiszáradnak;
ámde Üdvözítőnk kimeríthetetlen kútforrás. Újból és újból ihatunk, mindig oltja szomjunkat.
Akiben Krisztus lakozik, annak lelkében ott van az áldás kútja, „örök életre buzgó víznek
kútfeje” (Jn 4:14). Ebből a forrásból merítheti a minden szükségletét kielégítő erőt és
kegyelmet.
Aki az élet vizéből iszik, az élet kútfejévé válik. Krisztus kegyelme olyan a léleknek,
mint a forrás a pusztának; azért buzog, hogy mindenkit felüdítsen, és vágyat ébresszen az
elveszendőben az élet vize után.
A víz, amelyre Jézus hivatkozott, a kegyelemnek az Isten Igéjében való kijelentése
volt… Krisztusnak az Igéjében való kegyes jelenléte szüntelen szól a lélekhez. Az Ige a
szomjazó felfrissülését szolgáló örök életre buzgó vízforrásként ábrázolja Krisztust.
Kiváltságunk, hogy élő, szívünkben lakozó Megváltónk legyen. Ő a belénk plántált lelki
hatalom forrása, s az Ő áldásos hatása olyan szavakban és tettekben fog előbuzogni általunk,
amelyek felüdítik a körülöttünk levőket. Hatásukra olyan kívánságok támadnak fel bennük,
amelyek erőre, tisztaságra, szentségre, békére és arra az örömre vágyakoznak, amely nem hoz
magával bánatot. Ez a bennünk lakozó Üdvözítő gyümölcse.
Április 22. Megszentelődés

„Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” 3Móz 19:2
A szentség nem egyenlő a túlfűtöttséggel. A szentség nem más, mint akaratunk teljes
alárendelése Istennek; az Isten szájából származó Ige szerinti élet; a mennyei Atya akaratának
cselekvése; Istenben való bizalom a nehézségek és a jólét idején egyaránt; hit, és nem látás
89
szerint való járás; Istenre való támaszkodás teljes bizalommal és az Isten szeretetében való
megnyugvás.
Szívünk hajlamai gonoszak, és mi ezen nem tudunk változtatni… A nevelésnek és
képzésnek, az akaratfejlesztésnek és igyekezetnek megvan a maga kellő hatásköre, de e
tekintetben teljesen tehetetlen. Külsőleg kifogástalan magaviseletet előidézhetnek ugyan, de a
szívet nem tudják átalakítani és a cselekvés titkos rugóit megtisztítani. Előbb egy felsőbb
hatalomnak kell a szívben működnie; felülről jövő új életre van szükség, mielőtt a bűnös
ember a szentség állapotába juthat. Ez a hatalom Krisztus. Egyedül az Ő kegyelme képes a
lélek holt erőit megeleveníteni és Istenhez, szentséghez vezetni.
Senki sem részesül szentségben a születése jogán, vagy más embertől kapott
ajándékként. A szentség Isten ajándéka Krisztus által. Akik befogadják a Megváltót, azok
Isten fiaivá válnak. Az Úr lelki gyermekei ők, akik újjászülettek, és megújultak az
igazságosságban és a valódi szentségben. Gondolkodásuk megváltozott. Tisztábban látják az
örök igazságot. Befogadást nyertek Isten családjába, és elváltoztak az Ő hasonlatosságára. Az
Úr Lelke dicsőségről dicsőségre változtatta el őket. A maguk legfőbb szeretetétől eljutottak az
Isten és Krisztus iránt táplált legfőbb szeretetig… Személyes üdvözítőként fogadni el a
Megváltót, és követni Krisztust az önmegtagadás útján, ebben áll a szentség titka.
Elfeledve azokat, amelyek a hátunk mögött vannak, célegyenest igyekezzünk előre a
Menny felé vezető úton. Ne hanyagoljunk el egyetlen alkalmat se, amely még alkalmasabbá
tehetne Isten szolgálatára. Ha így teszünk, a szentség aranyfonálként vonul végig az
életünkön, és az angyalok, látva odaszentelődésünket, elismétlik Isten ígéretét: „Drágábbá
teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.” (És 13:12). Az egész Menny
örvendezik, amikor a gyenge és hibákkal terhelt emberek átadják magukat Jézusnak, hogy az
Ő életét éljék.
Április 23. A lélek dísze

„Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából
vagy öltözékek felvevéséből való; hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek
romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt” 1Pét 3:3–4
Isten, aki mindent csodálatossá és a szem számára kellemessé teremtett, szereti a szépet.
Megmutatja nekünk, hogyan vélekedik az igazi szépségről. A szelíd és csendes lélek dísze
nagyon nagy érték a szemében.
Mennyire értéktelen is az arany, gyöngy és drága díszítés, ha Krisztus szeretetével
hasonlítjuk össze! A fizikai szépség a harmónián vagy az egyes részek szimmetriáján alapul,
míg a lelki szépség a léleknek a Jézushoz való hasonlóságát és a vele való összhangját jelenti.
A lelki szépség értékesebbé teszi tulajdonosát a tiszta aranynál, még Ofir színaranyánál is. A
krisztusi kegyelem ugyancsak felbecsülhetetlen értékű dísz. Fölemel és nemesít, dicsőséget
sugározva másokra, hogy őket is a világosság és áldások forrásához vonzza.
Megjelenésünket minden tekintetben jellemezze finomság, szerénység és tisztaság. Isten
Igéje nem hatalmaz fel arra, hogy megváltoztassuk megjelenésünket pusztán a divat kedvéért
90
és a világhoz való hasonulás miatt. A keresztények ne díszítsék magukat költséges

ékszerekkel…
Mindazok, akik komolyan keresik Isten kegyelmét, megszívlelik az Istentől ihletett
drága szavakat. Még megjelenésük is kifejezi az evangélium igazságát.
Helyes, ha szeretjük a szépet, és kívánjuk azt; de Isten óhaja, hogy elsősorban a
legmagasztosabb szépséget, a romolhatatlant szeressük és keressük. Nincsen olyan külső
szépség, amely értékben vagy kedvességben felérne „a szelíd és csendes lelkülettel”, „a fehér
és tiszta gyolcscsal” (Jel 19:14), amelyet majd a Földnek minden szentje viselni fog. Ez a
ruházat széppé és kedvessé teszi őket már itt a Földön, és azután belépésre jogosítja a Király
palotájába.
Április 24. Vigasztalás

„Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk
bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal
minket” (2Kor 1:4)
Az Úr különös kegyelemmel veszi körül a gyászolót. E kegyelem ereje szíveket olvaszt,
és lelkeket nyer. Az Úr szeretete csatornát nyit a megsebzett lélek felé, és gyógyító balzsamot
jelent a bánkódóknak.
Gyakran azok nyújtják a legnagyobb vigaszt mások számára, akik maguk is
szenvedésen mentek keresztül. Ők mindenüvé napfényt visznek. A szenvedés megdorgálta és
megnemesítette őket. A nehézség idején nem veszítették el Istenbe vetett bizalmukat, hanem
még közelebb húzódtak az Úr oltalmazó szeretetéhez. Így ők élő bizonyságai Isten gyöngéd
gondoskodásának, aki világossággá teszi a sötétséget, és megdorgál minket a saját
érdekünkben. Krisztus a világ világossága. Nincs benne sötétség, csak ragyogás. Köszönjetek
el a szomorúságtól, panaszkodástól! Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom,
örüljetek!
Abban a kiváltságban van részetek, hogy Krisztus kegyelme által ugyanazzal a vigasszal
bátoríthattok másokat, amellyel Isten körülvett titeket… Mindenki próbáljon segíteni a
mellette levőn! Ha így tesztek, már itt ízelítőt kaphattok a Mennyből, és a jó befolyás
érdekében angyalok munkálkodnak rajtatok keresztül. Igyekezzetek segíteni mindenhol, ahol
csak tudtok. Műveljétek ki magatokban ezt a hajlamot, hogy Isten kegyelme gazdagon
megnyugodhasson rajtatok! Fiatal és idős egyaránt megtanulhat úgy tekinteni Istenre, mint
gyógyító és együttérző Atyára, aki jól ismeri szükségleteinket, és soha nem követ el hibát.
Találj időt valaki vigasztalására! Üdíts fel kedves és vidám szavakkal valaki olyat, aki
kísértéssel és talán nehézséggel küzd. Ha így teszel, és vidám, reményt keltő szavakkal
mutatsz a terheket hordozó Krisztusra, békességben, boldogságban és vigaszban lesz részed
magadnak is.
A megszentelt keresztényi élet mindig világosságot, vigasztalást és békességet áraszt.
Az ilyen életet tisztaság, tapintatosság, egyszerűség és hasznosság jellemzi. Ezt az életet az az
önzetlen szeretet vezérli, amely a befolyást megszenteli. Az ilyen élet telve van Krisztus
91
lelkületével, és bárhova megy is a keresztény ember, mindenütt ott hagyja maga után
világossága fénylő lábnyomait.
Április 25. Isten templomának biztos alapja

„Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága
szegletkövet, erős alappal” (Ésa 28:16)
Az Ige a templomépítést gyakran használja fel jelképül a gyülekezet épülésének
szemléltetésére… Péter mondja, amikor e templom építéséről szól: „Akihez járulván, mint
élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott becses kőhöz, ti magatok is, mint
élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá…” (1Pét 2:4–5)
Az apostolok a biztos fundamentumra építettek, az örök Sziklára. Erre az alapra
helyezték azokat a köveket, amelyeket a világ bányáiból vájtak ki. Az építők azonban nem
munkálkodhattak zavartalanul. Krisztus ellenségei rendkívül megnehezítették a munkájukat.
Harcolniuk kellett azok vakbuzgósága, babonái, előítéletei és gyűlölete ellen, akik az ingatag
alapra építettek… Azonban Isten hűséges emberei folytatták a munkát, bátran szembenéztek a
fogsággal, kínzatással és a halállal. Az épület készült, szépen és arányosan…
Az apostoli korszak óta napjainkig sohasem szünetelt Isten templomának építése.
Visszapillanthatunk a letűnt évszázadokra, és láthatjuk, hogy az épület élő kövei, mint
fénysugarak világítottak a tévelygés és babona sötétségén át. Ezek az értékes drágakövek az
örökkévalóságon át mindig fokozódó fénnyel fognak világítani, hogy bizonyítsák Isten
igazságának hatalmát…
De az épület még mindig nem kész. Ránk, akik most ebben a korszakban élünk, nagy
feladat vár. Az alapzatra olyan anyagot kell raknunk, amely a tűzpróbát kiállja; aranyat,
ezüstöt és drágaköveket… Az a keresztény, aki hűségesen tárja fel az élet Igéjét, aki a
szentség és békesség útjára vezet nőket és férfiakat, olyan anyagot helyez az alapzatra, amely
mindörökké megmarad. Isten országában pedig tisztelik, mint bölcs építőmestert.
Isteni hatalom kíséri majd igyekezetünket, és miközben a hit karjával Istenbe
kapaszkodunk, Krisztus részesít minket bölcsességében és szentségében. Így kapunk
kegyelem által képesítést arra, hogy épületünket biztos alapra építsük.
Április 26. Megtartó hatalom

„Ti vagytok a Föld sói” (Mt 5:13)
Krisztusnak e szavai által megérthetünk valamit abból, miben áll az emberi befolyás
értéke. Mi is dolgozhatunk Krisztus befolyása szerint, és mi is felemelhetjük a gyengéket,
miként Ő tette. Életünkkel helyes elveket adhatunk át az embereknek. Ellenállhatunk a világi
romlás áradatának. Szétáraszthatjuk azt a kegyelmet, amely egyedül Krisztustól származhat.
Felemelhetjük és megédesíthetjük mások életét és jellemét a komoly hittel és szeretettel
párosuló tisztaság példájának hatalma által. Isten népe gyakoroljon megújító, megtartó
hatalmat a világban! Befolyásával ellen kell állnia a gonoszság pusztító és megrontó
hatalmának…
92
Isten népének munkája a világban a gonoszság visszaszorítása és az emberiség

felemelése, megtisztítása és nemesítése. A kedvesség, szeretet és jóság elveinek ki kell
szakítania az önzés minden egyes rostját, ami áthatotta a társadalmat, és romlást hozott az
egyházba… Az emberek meg fogják nyitni szívüket az igazság és szeretet mennyei
befolyásának hatására, hogy ezek az elvek rajtuk keresztül is továbbterjedjenek, mint a
sivatag patakja, amely mindenkit felüdít, és frissességet teremt ott, ahol most a kopárság és
szárazság az úr. Az Isten útját megtartók befolyása olyan messzire hat, mint az
örökkévalóság. Istennek ezek a gyermekei magukkal viszik a mennyei béke vidámságát, és
kiárasztják annak időálló, felüdítő és megvilágosító erejét.
Nyílt befolyásra van szükség. Krisztus ezt mondja: „Úgy fényljék a ti világosságtok az
emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt
5:16)
A Krisztust befogadókról sugárzó világosság nem önmagukból ered, hanem a világ
világosságától és éltető erejétől… Jézus a világosság, az élet, a szentség és megszentelődés
mindazok számára, akik hisznek benne. Krisztus világosságát el kell nyerni, és bele kell vinni
minden jó munkába. Krisztus kegyelme különböző módokon szintén a Föld sójához
hasonlóan hat. Ahová eljut ez a só, otthonokba és közösségekbe, megtartó erőt fog árasztani
minden jó megőrzésére és minden gonosz elpusztítására. Az igazi vallás világosság és só a
Föld számára…
A kegyelem és ismeret forrása megállás nélkül buzog, kiapadhatatlanul. Az Úr ilyen
bőséges és teljes forrásból táplál bennünket.
Április 27. A világ világossága

„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad
feltámadt” (Ésa 60:1)
A kereszténység társadalmi kapcsolatok révén kerül érintkezésbe a világgal. Mindenki,
aki már részesült az isteni világosságban, árassza azt azoknak ösvényére, akik nem ismerik az
élet Világosságát… A Krisztus kegyelme által megszentelt társadalmi erőnket fejlesztenünk
kell, hogy lelkeket nyerjünk meg a Megváltónak. Hadd lássa a világ, hogy nem foglalnak le
önző módon saját érdekeink, hanem arra vágyunk, hogy másokkal is megoszthassuk
áldásainkat és kiváltságainkat. Lássák, hogy vallásunk nem tesz közömbössé vagy
szőrszálhasogatóvá. Mindazok, akik vallják, hogy megtalálták Krisztust, szolgáljanak úgy,
ahogyan Ő tette az emberek javáért.
Ne legyen rólunk a világnak olyan benyomása, hogy a keresztények bús, örömtelen
emberek. Ha tekintetünket Jézusra szegezzük, meg fogjuk látni a könyörületes Üdvözítőt,
akinek arcáról fény árad ránk. Ahol az Ő Lelke uralkodik, ott béke lakozik. Ott öröm is lesz,
mert az Istenben való nyugodt, szent bizalom él a szívben.
Krisztus örvend, ha követői megmutatják, hogy bár emberek, de az isteni természet
részesei. Nem szobrok, hanem élő férfiak és nők. Az isteni kegyelem harmatától felfrissült
szívük megnyílik, és kitárul az igazság Napja előtt. A rájuk áradó világosságot visszatükrözik
másokra a krisztusi szeretettől fénylő tetteikben.
93
A szentek és mártírok hitvallását megörökítette a krónika a későbbi nemzedékek

áldására. A szentség és rendíthetetlen becsületesség példaképeinek története fennmaradt, hogy
bátorságot öntsön azokba, akiknek ma kell bizonyságot tenniük Istenről. Nemcsak
önmagukért kapták az erőt és az igazságot, hanem hogy általuk Isten ismerete bevilágíthassa a
Földet. Ha Isten e nemzedék idején is adott szolgáinak világosságot, akkor azt árasztaniuk kell
a világra.
Olyan csatornákká kell válnunk, amelyek által az Úr világosságot és kegyelmet küldhet
a világra… A teljes gyülekezetnek tökéletes egységben kellene működnie, hogy élő és
tevékeny missziós eszköz lehessen, olyan, amelynek munkáját a Szentlélek készteti és
irányítja.
Április 28. Isten munkatársai

„Mert Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9)
Isten megtisztel és felemel minden igaz szívű és odaadó embert, aki igyekszik Krisztus
kegyelmének tökéletességében járni előtte. Az Úr soha nem hagy el egyetlen alázatos,
kiszolgáltatott lelket sem. Miért ne hinnénk el, hogy átalakíthatja a szívünket? Ha engedjük
neki, akkor Isten megtisztít, és szentté tesz bennünket, s gazdag kegyelme által alkalmassá
tesz arra, hogy együtt munkálkodjunk Ővele. Értékeljük ígéreteinek erejét elszánt és
megszentelt értelemmel! Alkalmazzuk ezeket az ígéreteket önmagunkra, nem mintha méltók
lennénk azokra, hanem mert élő hittel megragadjuk Krisztus igazságosságát.
Isten az ősidőkben nem kizárólag egy osztályon keresztül adott népének világosságot.
Dániel júdabeli fejedelem volt. Ésaiás szintén királyi családból származott. Dávid pásztorfiú
volt, Ámós is pásztor. Zakariás babilóniai fogoly, Elizeus földművelő. Az Úr a maga
képviselőiként prófétákat és fejedelmeket támasztott, nemeseket és alacsony származásúakat,
és megtanította nekik az igazságot, hogy közöljék azt a világgal. Mindenkit, aki kegyelmében
részesül, az Úr másoknak való szolgálattal bíz meg…
Mindenki fejlessze fizikai és szellemi képességeit a maximumra, hogy dolgozhasson
Istenért bárhol, ahova hívja őt. Ugyanaz a kegyelem, amely Krisztustól Pálra és Apollósra
áradva, olyan kiváló lelki emberekké tette őket, ma is árad az odaszentelt keresztény
misszionáriusokra. Isten azt akarja, hogy gyermekei értelmes és tanult emberek legyenek,
mert így tudják Őt világunkban igazán és nyilvánvalóan megdicsőíteni…
Hiányos iskolai műveltségű, alacsony társadalmi helyzetű emberek néha csodálatos
eredményeket értek el a lélekmentésben Krisztus kegyelme által. Sikerük titka Isten iránti
bizalmuk volt. Naponta tanultak tőle, akinek csodálatos a bölcsessége, és nagy a hatalma.
Akinek szívében Krisztus szeretete él, s ezt hirdeti is a világnak, az munkatársa
Istennek, az emberiség áldására. Miközben az Üdvözítőtől kapott kegyelmet elfogadja, hogy
azt másoknak közvetítse, belőle a lelki élet forrásai áradnak.
Április 29. Emberek halászai

„És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok” (Mt
4:19)
94
Az újonnan megtért lélek egyre többet nyer el az isteni kegyelemből. Egyre több
kegyelmet vesz el Istentől, és nem azért, hogy véka alá rejtse, hanem hogy másokkal is
megossza azt. Az igazán megtértek a sötétségben élők megmentéséért munkálkodnak.
Amikor valaki életében válság köszönt be, és ti inteni és figyelmeztetni akarjátok őt,
szavatok csak akkor lehet jó befolyással, ha életetek és lelkületetek is ezt példázza. Mielőtt jót
tehetnétek, nektek magatoknak is jóvá kell válnotok. Addig nem tudtok áldásos hatást
gyakorolni másokra, amíg Krisztus kegyelme által a tulajdon szíveteket meg nem alázzátok,
csiszoljátok és lágyítjátok. Amikor ez a változás végbemegy bennetek, akkor olyan
természetes lesz számotokra a mások áldására cselekednetek, mint a rózsabokor számára az
illatozás.
Akinek szíve Isten kegyelmével és szenvedő embertársai szeretetével van tele, az bárhol
is van, alkalmat fog találni arra, hogy bátorító szavakat szóljon a megfáradtakhoz. A
keresztény munkálkodjon szelíden és alázattal Mesteréért, az élet zaja és nyüzsgése között is
megőrizve becsületességét.
Igyekeznünk kell megérteni mások gyengeségét. Nem sokat tudunk a sötétség láncaival
megkötözöttek próbáiról, akikből hiányzik a határozottság és az erkölcsi erő…
Nagyon könnyen elcsüggedünk, ha valaki nem azonnal figyel fel fáradozásunkra. Addig
ne szűnjünk meg munkálkodni valakiért, amíg a remény egyetlen sugarát is látjuk. A drága
lelkek túl sokba kerültek önfeláldozó Megváltónknak ahhoz, hogy könnyedén átengedjük őket
a kísértő hatalmának…
Segítő kéz nélkül sokan önmaguktól sohasem fognak helyreállni, de türelemmel,
kitartással a helyes útra lehet őket vezetni. Az ilyeneknek gyöngéd szavakra, együttérzésre és
kézzelfogható segítségre van szükségük… Krisztus meg tudja javítani a legbűnösebbet is, és
gyermekévé, Krisztus örököstársává tudja tenni a halhatatlan örökségben. Az isteni kegyelem
csodája sok embert alkalmassá tehet a hasznos életre.
Április 30. Az elvégzett munka

„Elviszi a csúcskövet, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!” (Zak 4:7)
Az emberi erő nem képes felépíteni vagy lerombolni Isten munkáját. Isten, angyalai
által, folyamatos vezetést és oltalmat biztosít mindazok számára, akik művét a nehézségek és
szembeszegülések ellenére is továbbviszik. Isten munkája soha nem szünetelhet. A lelki
templom épületét mindaddig építeni kell, amíg teljesen el nem készül, és a csúcskő fel nem
kerül rá ilyen kiáltások között: „Áldás, áldás reá!”
Krisztus szent kötelességet bízott egyházára. Valamennyi tagja legyen Isten élő
csatornája, amelyen keresztül eljuttatja a világnak kegyelmének kincseit, Krisztus
kimeríthetetlen gazdagságát. A Megváltó legfőbb kívánsága, hogy képviselői legyünk, akik
megismertetik a világgal lelkületét és jellemét. A világnak pedig a legnagyobb szükséglete,
hogy az Üdvözítő szeretete emberi lények által megnyilvánuljon.
A gyülekezet: Isten eszköze az igazság hirdetésére. Isten bízta meg, hogy különleges
munkát végezzen. Ha minden parancsolatát teljesíti, és hű marad hozzá, akkor az isteni
95
kegyelem bősége árad reá. Ha engedelmesen kitart Ura mellett, ha tiszteli Izráel Istenét, a
poklok kapui sem vehetnek rajta diadalmat.
Krisztus arra vágyik, hogy hatalmának teljével megerősítse népét, és általuk az egész
világot körülvonhassa kegyelmével. Amikor Isten népe teljes szívvel aláveti magát Isten
akaratának, Krisztus vágya beteljesedik… Ha Krisztus lakozik az emberi szívekben, akkor
munkájuk nem a véges ember, hanem a végtelen Isten jelleméről fog árulkodni…
Az isteni hatalom által formált jellem világosságot és dicsőséget nyer a Mennyből, hogy
az élő Isten trónjára mutatva tehessen bizonyságot a világ előtt. Amikor ez megvalósul, a
munka szilárdan és kettőzött erővel halad előre.
96
MÁJUS
Május 1. A teremtés előtt
„Aki megtartott minket, és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint,
hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, amely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök
időknek előtte” (2Tim 1:9)
A kegyelem célja és terve öröktől fogva létezik. A világ teremtése óta Isten eltökélt
szándéka volt az isteni akarat teljesítésének képességével felruházott ember megteremtése.
Azonban az ember hibái és annak minden következménye sem volt elrejtve Isten elől, de
mindezek Őt nem akadályozták meg örök célja véghezvitelében. Tudta, hogy az Úr meg fogja
alapozni örökkévaló trónját. Isten ismeri a kezdetet és a véget… A megváltás gondolata tehát
nem utólagosan merült fel. A megváltás öröktől fogva létező cél volt, nem csupán parányi
világunk, hanem minden, az Isten által teremtett világ áldására. A világok teremtésének és az
evangélium titkának egyetlen célja, hogy a természet és Krisztus által minden értelmes
teremtmény előtt feltárja az isteni jellem dicsőségét. Isten csodálatosan kimutatta szeretetét
azáltal, hogy „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete
legyen” (Jn 3:16). Ebben mutatkozott meg Isten dicsősége az elveszett emberiség és a többi
világ lakói előtt.1
Jézus emberi karjával átöleli az emberiséget, miközben isteni karjával megragadja a
végtelen Istent. Jézus, mint olyan, aki „kezét közbevetheti kettőnk között”(Jób 9:33), a
közvetítő a szent Isten és a bűnös emberiség között.
A megváltás csodálatos szövetsége által elérhető egység Isten és ember között öröktől
fogva le volt fektetve Krisztus és az Atya előtt. A kegyelem szövetsége megjelent a pátriárkák
számára is. Az Ábrahámmal kötött szövetség… olyan szövetség volt, amelyet Isten
Krisztusban erősített meg. Ez ugyanaz az evangélium, amely nekünk is hirdettetik… Pál úgy
beszél az evangéliumról, Jézus Krisztus prédikálásáról, mint „ama titoknak
kijelentéséről”, „amely örök időtől fogva el volt hallgatva, most pedig megjelentetett a
prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett,
minden pogánynak tudomására adatván” (Róm 16:25–26).
Május 2. Mindörökké
„Hajtsátok ide füleiteket, és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek
veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint” (Ésa 55:3)
Az ember megmentése mindig is a mennyei tanácskozások tárgya volt. Az irgalmasság
szövetsége már a világ teremtése előtt elkészült. Öröktől fogva létezik, ezért is hívjuk örök
szövetségnek. Amilyen bizonyos, hogy nem volt idő, amikor Isten ne létezett volna, olyan
bizonyos az is, hogy nem volt olyan pillanat, amikor az örökkévaló értelmű Isten ne lelte
volna gyönyörűségét az emberek iránt tanúsított kegyelemben.
A nagy küzdelem kezdete óta Sátán szándéka mindig az volt, hogy elferdítve, hamisan
mutassa be Isten jellemét, és lázadást szítson Isten törvénye ellen… Azonban a gonosz
munkálkodása közben Isten szándékai határozottan haladnak előre megvalósulásuk útján.
97
Isten minden értelmes teremtménye előtt kinyilvánítja igazságát és jóindulatát. Sátán

csalásának útján az egész emberi nemzetség áthágta Isten törvényét, Isten azonban Fia
feláldozásával mindenki előtt megnyitotta a visszatérés útját. Krisztus kegyelme által az egész
emberi nemzetségnek lehetősége van engedelmeskedni Isten törvényének. Minden
korszakban, a hitehagyás és a lázadás közepette is, Isten kiválaszt magának egy népet, amely
hűséges hozzá, egy népet „...kinek szívében van törvényem” (Ésa 51:7).
Isten műve minden időben egy és ugyanaz, ámbár vannak a fejlődésnek különböző
fokozatai és hatalmának különböző kinyilatkoztatásai, hogy megfeleljenek az emberek
szükségleteinek az egymást követő korszakokban. Az első evangéliumi ígérettől a patriarkális
időszakig és Izráel korszakain át a jelenkorig, Isten szándékai fokozatosan bontakoztak ki a
megváltás tervében… Az a Krisztus, aki a Sínai hegyről jelentette ki a törvényt, és aki
Mózesnek átadta a szertartási törvény előírásait, ugyanaz a Krisztus, mint aki elmondta a
hegyi beszédet… Mindkét rendelkezésben a tanító egy és ugyanazon Úr, a mi Urunk, Jézus
Krisztus. Isten követelései és uralkodásának alapelvei is ugyanazok.
Isten befejező földi munkájában törvényének zsinórmértéke ismét felmagasztaltatik…
Isten nem bontja fel szövetségét, és nem változtat a száján kiejtett szavakon. Szava szilárdan
megáll mindörökre, éppoly változhatatlanul, miként a trónja is.
Május 3. Az Édenben
„És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő
magva között; az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Móz 3:15)
A kegyelem szövetsége volt az első, amelyet Isten Édenben kötött az emberrel, amikor a
bűneset után azt az ígéretet adta, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos majd. Ez a
szövetség minden embernek bocsánatot és Isten támogató kegyelmét ajánlotta fel a jövőre
nézve, a Krisztusban való hit és az engedelmesség által. Az örök életet is megígérte nekik az
Úr, azzal a feltétellel, hogy hűségesek maradnak Isten törvényéhez. A pátriárkák így kapták
meg az üdvösség reménységét.
Ádám és Éva a teremtésekor már ismerte Isten törvényét. A törvény a szívükbe volt
írva, és értették annak követelményeit.
A törvény az ember teremtése előtt is létezett. Isten a mennyei lények állapotához szabta
azt. Még az angyalokat is az irányította. Az igaz élet alapelvei a bűneset után is ugyanazok
maradtak. Semmi nem került ki a törvényből, és a szent előírások egyikén sem lehetett
javítani. Isten törvénye éppúgy létezni fog az örökkévaló korszakokon át, ahogyan az már a
kezdetekben is létezett.
Ádám törvényszegése után a törvény alapelvei nem változtak meg, csak úgy
szerveződtek át, és olyan kifejezést nyertek, hogy megfeleljenek az elbukott állapotban levő
ember szükségleteinek. Az Atyjával tanácskozó Krisztus áldozati rendszert intézményesített,
hogy a halál ne csapjon le azonnal a bűnösre, hanem átruházható legyen egy másik áldozatra,
amely Isten Fia nagy és tökéletes áldozatának előképe… Az áldozat vére által az emberek hit
által előretekinthettek Krisztus vérére, ami engesztelést szerez a világ bűnére.
98
Krisztus földi küldetésének célja nem az volt, hogy lerontsa a törvényt, hanem hogy
kegyelme által visszajuttassa az embert az annak való engedelmességhez… Az isteni
rendelkezések iránti engedelmességgel Krisztus bizonyságot tett a törvény
változhatatlanságáról. Bebizonyította, hogy kegyelme ereje által Ádám leszármazottai
tökéletesen engedelmeskedni tudnak a törvénynek.
Május 4. Noé
„És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: Én pedig, ímé, szövetséget
szerzek tiveletek és a ti magvatokkal tiutánatok” 1Móz 9:8–9
A gonoszság Noé idejében annyira elterjedt, hogy Isten kijelentette: „Eltörlöm az
embert, akit teremtettem, a földnek színéről… De Noé kegyelmet talált az Úr előtt… Noé
igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé” (1Móz 6:7–9).
Noénak prédikálnia kellett az embereknek, és Isten vezetése szerint el kellett készítenie
a bárkát a maga és a családja megmentésére. Nemcsak prédikálnia kellett, hanem saját
példájával, a bárka építésével, meg kellett győznie mindenkit arról, hogy hitt is abban, amiről
prédikált.
Noé nem feledkezett meg Istenről, aki oly kegyelmesen megtartotta őket. [A bárkából
kijőve] azonnal oltárt épített, és… égőáldozatot mutatott be, ezzel kifejezve az Isten
csodálatos megtartásáért érzett háláját és a Krisztusba, az igazi áldozatba vetett hitét. Noé
áldozata jó illatként száll fel az Úr elé. Isten elfogadta az áldozatot, és megáldotta Noét és
családját…
Hogy az ember ne ijedjen meg a gyülekező felhők és az eső láttán… Isten kegyelmes
bátorítást ad Noé családjának, és így szól: „Szövetséget kötök tiveletek, hogy soha ezután el
nem vész özönvíz miatt minden test; és soha nem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet én örök időkre szerzek közöttem és
tiköztetek, és minden élő állat között, amely ti veletek van: Az én ívemet helyeztetem a
felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a Föld között.… Azért legyen tehát az ív a
felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és
minden testből való élő állat között, amely a Földön van” (1Móz 9:11–16).
Isten azzal az ígérettel, amelyet Noénak a vízözönnel kapcsolatban adott, összekötötte
kegyelmének egyik legdrágább ígéretét: „Amiként megesküvém, hogy nem megy át többé
Noé özönvize e Földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg
nem feddelek. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom
tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő
Urad” (Ésa 54:9–10).
Május 5. Az Ábrahámmal kötött szövetség

„És megállapítom az én szövetségemet énközöttem és teközötted, és teutánad a te
magod között, annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a
te magodnak teutánad” 1Móz 9:8–9
99
Az özönvíz után az emberek ismét sokasodni kezdtek a Földön, és velük együtt a

gonoszság is megsokasodott… Az Úr végül a saját gonosz útjuk követésére hagyta a
megkeményedett törvényszegőket, miközben Sém ágából kiválasztotta Ábrahámot, akit
törvényének megőrzőjévé tett a jövő nemzedékei számára.
Ugyanezt a szövetséget újította meg Isten Ábrahámmal. „És megáldatnak a te
magodban a Földnek minden nemzetségei...” (1Móz 22:18) Ez az ígéret Krisztusra mutatott.
Így fogta fel ezt Ábrahám is (lásd Gal 3:8–16), és bűne bocsánatáért Krisztusban bízott. Ez
volt az a hite, amelyet Isten igazságul számított be neki. E megújított szövetség Isten
törvényének tekintélyét is fenntartotta. Az Úr azt mondta Ábrahámnak: „...Én a mindenható
Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes” (1Móz 17:1). Isten a következőképpen tett
tanúbizonyságot hűséges szolgájáról: „Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra, és
megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet…” (1Móz
26:5)
Ezt a szövetséget Isten Ádámmal kötötte meg, és Ábrahámmal csak megújította, ám
egyedül Krisztus halálával teljesedhetett be. Isten ígérete alapján azóta létezett, amióta Isten
először adott hírt a megváltásról, és azt hittel elfogadták. Attól kedve azonban, amikor
Krisztus a halálával jóváhagyta ezt a szövetséget, már új szövetségnek nevezték. Ennek az új
szövetségnek is Isten törvénye az alapja. Egyszerűen arról intézkedett, hogy az emberek ismét
összhangba kerüljenek az akaratával. Oda vezette el az embereket, ahol engedelmeskedni
tudnak Isten törvényének.
Ha az ábrahámi szövetség alatt az emberek számára nem lett volna lehetséges Isten
törvényeinek betartása, akkor most mindannyian elveszett lelkek volnánk. Az ábrahámi
szövetség a kegyelem szövetsége. „Kegyelem által tartattatok meg” (Ef 2:8). Engedetlen
gyermekek? Nem, hanem Isten minden parancsolata iránt engedelmesek.
Ábrahám feltétlen engedelmessége a hit és az Istenre való támaszkodás egyik legszebb
példája a Szentírásban… Isten mai küldöttének éppolyan hitre és bizalomra van szüksége,
mint amilyen Ábrahámé volt.
Május 6. A szövetség szabályai

„Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok az én
szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim” 2Móz 19:5
Kezdetben Isten boldogsága és örök élete fenntartásának eszközeként adta törvényét az
emberiségnek. A tíz parancsolat tíz ígéret, amelynek valóra váltása felől biztosak lehetünk, ha
engedelmességgel adózunk a világmindenséget szabályozó törvénynek. „Ha engem szerettek,
parancsolataimat megtartjátok.” Ez Isten törvényének lényege és összefoglalása. Ez mondja ki
az üdvösség feltételeit Ádám minden gyermeke számára…
Az emberek elé tárható legnagyobb szeretetről tanúskodó tízparancsolat Isten Mennyből
jövő hangja, amely ezt ígéri az emberi léleknek: „Tégy így, és nem fogsz Sátán uralma és
vezetése alá kerülni.” Ebben a törvényben semmi tilalom nincs, még ha látszatra úgy tűnik is.
A törvény ennyit jelent: tedd, és élj!
100
Az örök élet feltételei ma is ugyanazok, mint amik mindig is voltak; mint amelyek
ősszüleink paradicsomi bukása előtt voltak; tökéletes engedelmesség Isten törvényei iránt,
tökéletes igazság, életszentség. Ha enélkül, más feltételek ellenében is elnyerhetnénk az örök
életet, akkor az egész világegyetem boldogsága veszélyeztetve volna. Nyitva állna a bűn útja,
összes kínjával és nyomorával együtt, az örökkévalóságon át.
Krisztus nem csökkentette a törvény követelményeit, hanem félreérthetetlenül
kijelentette, hogy megtartása az örök élet feltétele. Isten ezt a feltételt szabta meg Ádámnak a
bukás előtt is. Az Úr most sem kíván kevesebbet, mint amit az Édenben elvárt az embertől:
tökéletes engedelmességet, feddhetetlen, igaz életet. A kegyelem kínálta szövetség ugyanazt
igényli az embertől, mint az Édenben felállított követelmény: összhangot Isten törvényével,
amely szent, igaz és jó.
Az ószövetség ugyanolyan zsinórmértéke a jellemnek, mint az új. Ezt nem lehetetlen
elérnünk. Az Isten által adott minden parancs, minden utasítás egyúttal a lehető legbiztosabb
ígéretet rejti magában. Isten gondoskodott arról, hogy hasonlóvá váljunk hozzá, és ezt az
átalakulást el is fogja végezni mindenkiben, aki a saját romlott akaratát nem helyezi szembe
az övével, s ezzel nem akadályozza kegyelmének munkálkodását.
Május 7. Emberi ígéretek

„És az egész nép egy akarattal felele, és monda: Valamit rendelt az Úr, mind
megtesszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét” 2Móz 19:8
Egy másik szerződés is volt [az ábrahámi szövetség mellett], amelyet a Szentírásban
ószövetségnek neveztek. Ezt a szerződést, szövetséget Isten a Sinai hegyen kötötte meg
Izráellel. Ezt a szövetséget az áldozat vére; az ábrahámi szövetséget Krisztus vére
hitelesítette. Ezt a szövetséget „második” vagy „új” szövetségnek nevezzük, mivel azt a vért,
amellyel megpecsételték, az első szövetség vére után ontották ki.
A Sinai hegynél való letáborozásuk után Mózest felhívták a hegyre, hogy találkozzon
Istennel… Izráel most közeli és különleges kapcsolatba került az Úrral, hogy Isten
kormányzása alatt egyházzá és nemzetté egyesüljön. Az üzenet, amelyet Mózesnek kellett
átadnia a nép számára, így szólt: „Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogy
hordoztalak titeket sasszárnyakon, és magamhoz bocsátottalak titeket... ha figyelmesen
hallgattok szavamra, és megtartjátok az én szövetségemet, ti lesztek nékem valamennyi nép
közt az enyém; mert enyém az egész Föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent
nép” (2Móz 19:4–6).
Mózes visszatért a táborba, és miután összehívta Izráel véneit, elmondta Isten üzenetét.
Azok pedig ezt felelték: „amit rendelt az Úr, mind megtesszük” (2Móz 19:8). Így léptek
ünnepélyes szövetségre Istennel, és elkötelezték magukat, hogy uralkodójuknak fogadják el
Őt. Ezáltal bizonyos értelemben Isten tekintélyének, hatalmának alattvalóivá váltak.
Szolgasága idején a nép elvesztette Isten és az ábrahámi szövetség ismeretét. Mivel
bálványimádás és erkölcsi romlottság között éltek, nem volt valódi fogalmuk Isten
szentségéről, szívük rendkívül bűnös voltáról. Nem fogták fel, hogy saját erejük és akaratuk
nem elegendő az Isten törvényének való engedelmeskedésre. Azt sem értették meg, hogy
101
szükségük van megváltóra… Isten elvezette őket a Sinai hegyhez. Kinyilvánította előttük
dicsőségét. Megajándékozta őket törvényével és az engedelmességtől függő áldások
ígéretével… Nem tudták… hogy Krisztus nélkül lehetetlen számukra Isten törvényének
megtartása. Úgy érezték, képesek a saját igazságukat létrehozni, és ezért merték
kijelenteni: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk”(2Móz 24:7).
Május 8. Jobb ígéretek

„Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek
közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett” Zsid 8:6
Isten felszólította az Izráelitákat, hogy ne veszítsék szem elől a parancsolatokat, mert
csak úgy nyerhetnek áldásokat és erőt, ha engedelmeskednek azoknak.
Tanúi voltak a törvény áhítatot keltő fenségű kihirdetésének, és remegtek a hegy előtt.
Ám csak néhány hét telt el, máris megszegték Istennel kötött szövetségüket, és leborulva
imádták a faragott képet. Nem remélhették Isten tetszését egy olyan szövetség útján, amelyet
megszegtek. Most azonban, amikor belátták bűnösségüket, és hogy bocsánatra van szükségük,
tudatára ébredtek annak, hogy nem lehetnek meg ama Megváltó nélkül, aki az ábrahámi
szövetségben jelentette ki magát, és az áldozati felajánlásokban vetítette előre árnyékát. Most
a hit és a szeretet Istenhez kötözte őket, mint a bűn kötelékéből való szabadítóhoz. Most már
előkészültek arra, hogy értékeljék és becsüljék az új szövetség áldásait.
Az ószövetség üzenete ez: Engedelmeskedj, és élsz! „És adám nékik parancsolataimat...
amelyeket az ember, ha cselekszik, él azok által” (Ez 20:11; 3Móz 18:5). De „átkozott, aki
meg nem tartja e törvényt, hogy cselekedje” (5Móz 27:26). Az új szövetséget „jobb
ígéretekre” adták; a bűn bocsánatának és Isten kegyelmének ígéretére, hogy megújítsa a
szívet, és összhangba hozza Isten törvényének alapelveivel.
Az új szövetség áldásai pusztán irgalmasságra alapoztak a gonoszság
megbocsátásánál… A bűnüket megvalló alázatos szívűek irgalmasságot, kegyelmet és
megnyugvást találnak. Megszűnik-e igazságos lenni Isten, amikor irgalmat tanúsít a bűnös
iránt? Gyalázatot hoz-e szent törvényére, és ettől fogva elnézi-e annak megrontását? Isten
igaz, és nem változik. Az üdvösség feltételei mindenkor ugyanazok. Örök életet ad azoknak,
akik hajlandók készséggel engedelmeskedni Isten törvényének…
Az új szövetség idején az örök élet elnyerésének feltétele ugyanaz, mint az
ószövetségben, a tökéletes engedelmesség… Az új és jobb szövetségben Krisztus betöltötte a
törvényt, hogy kiváltsa azokat a törvényszegőket, akik hit által személyes Megváltójuknak
fogadják el Őt…
A jobb szövetségben Isten Krisztus vére által megtisztít minket a bűntől.
Május 9. A szívbe írott törvény

„Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja
az Úr. Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be… megbocsátom az ő
bűnüket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” Jer 31:33–34
102
Ugyanazt a törvényt, amelyet a kőtáblákra véstek, a Szentlélek a szív tábláira írta.

Ahelyett, hogy saját igazságunk létrehozásán fáradozunk, inkább fogadjuk el Krisztus
igazságát! Az ő vére engesztelés a bűnünk miatt. Engedelmességét nekünk tulajdonítja Isten.
Azután a Szentlélek által megújított szív megtermi majd „a Lélek gyümölcseit”. Krisztus
kegyelme útján az Isten törvénye iránti engedelmességben élünk, amely törvényt a szívünkbe
írta. Ha már Krisztus Lelke lakozik bennünk, akkor éppen úgy járunk ezen a Földön, ahogy Ő
járt.
Főképpen két tévedésre kell ügyelniük Isten gyermekeinek, különösen azoknak, akik a
kegyelemben újonnan részesültek. Az első, már említett tévedés abban áll, hogy saját
cselekedeteikre támaszkodnak, mindent megtesznek, hogy összhangba hozzák magukat
Istennel. Aki a parancsolatok betartásával akar életszentségre eljutni, lehetetlent kísérel
meg…
A másik, nem kevésbé veszedelmes tévhit az, hogy Krisztus felment bennünket Isten
törvényének megtartása alól. Miután, úgymond, hit által nyerhetjük el Krisztus kegyelmét,
cselekedeteinknek egyáltalán semmi közük sincs a megváltásunkhoz… Ha a törvény a
szívünkbe van írva, vajon nem fog-e élő alapot ölteni az életünkben?… Ahelyett tehát, hogy a
hit felmentene bennünket a törvény alól, épp a hit, éspedig egyedül a hit az, amely Krisztus
kegyelmének részeseivé, az engedelmességre képessé tesz bennünket…
Ahol nemcsak Isten szavában való hitet, hanem iránta való engedelmességet is
találhatunk, ahol egyedül érte ver, érte dobog a szív, csakis ott van igaz hit, olyan hit, amely a
szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a szívet. Egyedül az ilyen hit alakítja át a szívet
Isten képmására. Az a szív, amely régi állapotában nem volt képes Isten törvényeit
megtartani, mert nem is tehette, most örömmel kiáltja a zsoltáríróval: „Mely igen szeretem a
te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsolt 119:97) Beteljesedik bennünk a
törvény igazsága; akik nem test szerint, hanem Lélek szerint járunk (Róm 8:1).
Május 10. A bűnbánat ajándéka

„Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek
bűnbánatot és bűnnek bocsánatát” ApCsel 5:31
A bűnbánat a megmentő kegyelem legelső gyümölcseinek egyike. Csodálatos tanítónk a
tévelygő, bukott emberiséghez intézett tanításaiban bemutatja kegyelem éltető erejét.
Kijelenti, hogy ez által a kegyelem által az emberek a tisztaság és szentség új életét élhetik.
Aki ezt az életvitelt követi, a mennyei királyság elvei szerint jár el. Istentől tanítva másokat is
egyenes ösvényekre vezet. A sántát nem irányítja bizonytalan ösvények felé. Életében a
Szentlélek munkája megmutatja, hogy részesült az isteni természetben. Minden lélek, akit
Krisztus Lelkének munkája így vezet, bőségesen merít a kegyelem gazdag forrásából.
Cselekedeteit látva, a hitetlen világiak is elismerik, hogy isteni hatalom támogatása és
irányítása alatt áll, és ez a felismerés Isten dicsőítéshez vezeti őket…
Olvassátok és tanulmányozzátok Ezékiel könyvének harmincnegyedik fejezetét,
amelyből értékes bátorítást nyerhetünk! „Kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják,
és nem lesznek többé prédáuI” – mondja az Úr. „És szerzem ővelük békességnek frigyét…”
103
Ennek a békeszövetségnek a legcsodálatosabb sajátossága a megbocsátó irgalom

bővölködő gazdagsága, amelyet Isten a bűnössel szemben tanúsít, ha az megtér bűnéből, és
elfordul attól. A Szentlélek úgy szól az evangéliumról, mint a gyöngéd isteni irgalom által
elnyerhető üdvösségről. „Mert megkegyelmezek álnokságaiknak – mondja az Úr azokról, akik
megbánják bűntetteiket –, és az ő bűnükről és gonoszságukról meg nem emlékezem” (Zsid
8:12). Isten hátat fordít-e az igazságnak akkor, amikor irgalmat tanúsít a bűnös iránt? Nem.
Isten nem becstelenítheti meg törvényét azáltal, hogy büntetlenül elnézi annak áthágását. Az
új szövetség idején az élet feltétele a tökéletes engedelmesség. Ha a bűnös megtér, és
megvallja bűntetteit, megbocsátásra lel. Krisztusnak az érte hozott áldozata biztosítja számára
a bűnbocsánatot. Krisztus minden egyes bűnbánó, hívő lélekért eleget tett a törvény
követeléseinek…
A Krisztus által értünk meghozott áldozat teljesen és bőségesen elegendő az Atya
számára. Anélkül, hogy el kellene fordulnia az igazságtól, Isten megigazíthatja mindazokat,
akik hisznek.
Május 11. A bűnbocsánat ajándéka

„A bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy
kegyelmességű, és el nem hagytad őket” Neh 9:17
Az igazság megkívánja, hogy a bűn ne csak megbocsáttassék, hanem a büntetés el is
legyen hordozva. Isten, egyszülött Fia ajándéka által, eleget tett ennek a kívánalomnak. Az
ember helyett meghalva, Krisztus elhordozta a büntetést, és biztosította a bűnbocsánatot.
Isten azt akarja, hogy valljuk meg bűntetteinket, és alázzuk meg szívünket előtte.
Jöjjünk hozzá bizalommal, mint gyöngéd Atyához, aki nem veti el a benne bízókat… Isten
nem mond le rólunk a bűnünk miatt. Követhetünk el hibákat, és megszomoríthatjuk a
Szentlelket, de ha megbánjuk bűntetteinket, és töredelmes szívvel jövünk hozzá, Ő nem utasít
minket vissza. Vannak akadályok, amelyeket el kell venni az útból. Helytelen érzések
dédelgetése, büszkeség, önelégültség, türelmetlenség és panaszkodás, mindezek elválasztanak
Istentől. A bűntetteket meg kell vallani. Alaposabb kegyelmi munkának kell végbemennie a
szívben…
Tanulnunk kell Krisztus iskolájában. Egyedül az Ő igazságossága jogosíthat fel minket
a kegyelem szövetségének áldásainak elfogadására… Úgy tekintünk magunkra, mintha
hatalmunk lenne megváltani magunkat. Jézus azonban azért halt meg értünk, mert erre
képtelenek vagyunk. Benne van a reménységünk, megigazulásunk és igazságunk…
Egyedüli Megváltónk Jézus, és noha milliók fogják Őt visszautasítani, akiknek
gyógyulásra van szükségük, a benne bízó emberek közül egyetlen egy sem fog elveszni…
Jóllehet, bűnösnek és elveszettnek tartjátok magatokat, de ez éppen az az állapot,
amelyben szükségetek van a Megváltóra. Ha megvallandó bűnöd van, ne vesztegesd az időt!
Most vannak itt az arany lehetőségeid! „Ha megvalljuk bűnünket, hű és igaz, hogy
megbocsássa bűnünket, és megtisztítson bennünket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). Azok,
akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, meg fognak elégíttetni, mert Jézus azt ígérte.
104
Drága Megváltó! Karjai tárva vannak előttünk, és hatalmasan szerető szíve arra vár, hogy
megáldjon bennünket.
Május 12. Isten hit által fogad el minket

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által” Gal 3:26
Mellékesen beszélgetni a vallásról, lelki szomjúság és élő hit nélkül imádkozni mit sem
ér. A névleges hit Krisztusban, amely Őt pusztán a világ Megváltójának fogadja el, sohasem
hozhat gyógyulást a léleknek. Az üdvösségre vivő hit nem csupán értelmi egyezés az
igazsággal. Aki arra vár, hogy tökéletes ismeretre tegyen szert, mielőtt gyakorolná a hitet, az
nem részesül áldásban Istentől. Nem elégséges hinni valamit Krisztusról; Krisztusban kell
hinnünk. Az egyetlen olyan hit, amelyből hasznunk származhat, személyes Megváltóként
fogadni el Őt, és érdemeit a miénkké tenni. Sokan egyfajta véleménynek tekintik a hitet. A
megmentő hit egyezség; akik elfogadják Krisztust, szövetségi kapcsolatba kerülnek Istennel.
Az őszinte hit élet. Az élő hit az életerő növekedését jelenti, odaadó bizalmat, amely által a
lélek győzedelmes hatalommá válik.
Az igazi hit az, amely személyes Megváltójaként fogadja el Krisztust. Isten azért adta
egyszülött Fiát, hogy mivel hiszek, el ne vesszek, hanem örök életem legyen (Jn 3:16).
Amikor Krisztushoz fordulok, ahogy Igéje javasolja, hinnem kell, hogy megmentő
kegyelmében részesít. Azt az életet, amelyet most élek, „az Isten Fiában való hitben” kell
élnem, „aki szeretett engem, és önmagát adta érettem” (Gal 2:20).
Pál apostol világosan feltárja előttünk a hit és a törvény közötti öszszefüggést
újszövetségi fogalmazásban. Azt mondja: „Megigazulván azért hit által, békességünk van
Istennel, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által?
Távol legyen! Sőt, inkább a törvényt megerősítjük.” „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala,
mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének
hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága
beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Róm 5:1; 3:31; 8:3–
4).
Május 13. Isten törvénye a zsinórmérték

„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez. Az Istent féljed, és az ő parancsolatait
megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” Préd 12:15
A Föld alapjainak lefektetése előtt szövetség köttetett arról, hogy Istennek gyermekei
legyenek mindazok, akik engedelmeskednek neki, és a bővölködő kegyelem által jellemükben
szentté és Isten előtt feddhetetlenné válnak. Ezt az örök időktől fogva létező szövetséget adta
Isten Ábrahámnak évszázadokkal Krisztus eljövetele előtt. Az emberi természetben megjelent
Krisztus mély érdeklődéssel figyelte az embereket, hogy vajon elfogadják-e a felajánlott
gondviselést.
Krisztus a tanításaiban megmutatta, hogy a Sinai hegyen adott törvény alapelvei
mennyire messze hatók. Életével bemutatta a törvényt, amelynek alapelvei mindörökre az
igaz élet mércéjét jelentik, azt a mércét, amely által minden lélek megítéltetik ama nagy
105
napon, amikor ítélőszékek tétetnek le, és könyvek nyittatnak meg. Krisztus azért jött, hogy az
igazságot betöltse, és az emberiség fejeként bemutassa – a legkisebb részletig eleget téve Isten
kívánalmainak –, hogy az ember is elvégezheti ugyanazt a munkát. Az embernek adott
kegyelem mértéke alapján senki számára sem szükségszerű, hogy kimaradjon a Mennyből.
Mindenki, aki küzd érte, eljuthat a jellembeli tökéletességre. Ez az evangélium új
szövetségének tulajdonképpeni alapja. Ha Isten törvénye a fa, akkor az evangélium az illatozó
virág és a gyümölcs.
Ez a törvény Isten jellemét tükrözi. Benne fejeződnek ki Isten országának elvei.
Ezeknek az elveknek a megtagadásával az ember elzárja magát azoktól az eszközöktől,
amelyeken át eljutnak hozzá Isten áldásai.
Az Izráel elé tárt dicsőséges lehetőségek megvalósulásának az Isten törvénye iránti
engedelmesség volt a feltétele. Az Izráelnek megígért emelkedett jellemet és az áldások
teljességét – az értelem, a lélek, a fizikai élet, a ház, a föld, a jelen és eljövendő élet áldásait –
Isten csak az engedelmeseknek kínálja fel.
Ne helyezzük alacsonyra a mércét, hanem emeljük a magasba, s közben tekintsünk
hitünk szerzőjére és bevégzőjére.
Május 14. Fogadalom az engedelmességre

„Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának:
Mindent megteszünk, amit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk” 2Móz 24:7
Az a szövetség legyen menedékünk és védelmünk, amelyet Isten a Sinai hegyen kötött
népével… Ez a szövetség ma is ugyanúgy érvényes, mint amikor az Úr az ősi Izráellel
megkötötte azt… Isten népének ilyen fogadalmat kell tennie ezekben az utolsó napokban.
Isten akkor fogadja el őket, ha hűséggel eleget tesznek az Izráellel kötött szövetség
pontjainak. Isten mindenkit a szövetségébe foglal, aki engedelmeskedni akar neki. A
következő ígéret mindazokhoz szól, akik igazságot és jogosságot cselekednek, és
megtartóztatják kezüket mindennemű gonoszság véghezvitelétől: „Adok nékik házamban és
falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök
nevet adok nékik, amely soha el nem vész” (Ésa 56:5).
Az Atya az emberek között élő választott népére árasztja szeretetét. Ezek azok az
emberek, akiket Krisztus a saját vérén vásárolt meg. Mivel engedtek Krisztus vonzásának,
Isten fenséges kegyelme által kiválasztottá válnak arra, hogy Isten engedelmes gyermekeiként
üdvözítse őket. Isten ingyen kegyelme és irántuk való szeretete megmutatkozik rajtuk.
Mindenki, aki kisgyermekként megalázza magát, és a gyermek egyszerűségével elfogadja
Isten szavát, és engedelmeskedik annak, Isten választott népe közé számláltatik.
Isten kegyelmének elnyeréséhez nekünk is meg kell tennünk a részünket. Az Úr nem
szándékozik helyettünk véghezvinni sem a készséges hozzáállást, sem az elvégzendő tetteket.
Ugyan kegyelme által munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt, de ezt nem a mi
igyekezetünk helyett teszi.
Az ember hasonlítsa össze életét Krisztuséval!… Kövesse annak a példáját, aki
betöltötte Jehova törvényét, és ezt mondhatta: „Atyám parancsolatait megtartottam.” Krisztus
106
követői szüntelenül betekintenek a szabadság tökéletes törvényébe, és a Krisztustól kapott

kegyelem által az isteni követelmények szerint formálják jellemüket.
Május 15. A keresztség szerepe

„Eltemettettünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen
feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben
járjunk” Róm 6:4
Krisztus a keresztséget tette a lelki országába való belépés feltételévé. Ennek a
határozott kívánalomnak mindazoknak eleget kell tennie, akik az Atya, a Fiú és a Szentlélek
fennhatósága alatt kívánnak élni. Akik részesülnek a keresztség szentségében, nyilvánosan
kijelentik, hogy lemondanak a világról, s ehelyett a királyi család tagjai, a mennyei király
gyermekei lesznek…
Krisztus megparancsolja a megkeresztelteknek, sose feledjék: ünnepélyes szövetség köti
őket, hogy az Úrnak éljenek. Rájuk bízott képességeiket használják fel az Ő munkájában,
sohasem veszítve szem elől, hogy a negyedik parancsolat szombatjának való engedelmesség
jelét viselik, mint Krisztus országának alattvalói és az isteni természet részesei. Önmagukat is
beleértve, mindent át kell adniuk Istennek, miközben ajándékait az Ő dicsőségére fordítják.
Akik keresztényi életük legelején az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére keresztelkednek
meg, nyilvánosan kijelentik, hogy elfogadták a felhívást: „Annak okáért menjetek ki közülük,
és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak
titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a
mindenható Úr” (2Kor 6:17–18). „Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim,
tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez
a mi megszentelésünket” (2Kor 7:1).
Akik keresztség által elnyerik az Atya pecsétjét, figyeljenek e szavakra, nem feledve,
hogy az Úr – rájuk helyezve kézjegyét – saját fiainak és leányainak pecsételte el őket. A
mindenható és mindenütt jelenlevő Atya, Fiú és Szentlélek fogadja be azt, aki igazán
szövetségre lép Istennel. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelen van minden keresztségen, hogy
magához fogadja azokat a megkeresztelteket, akik lemondtak a világról, és helyette
Krisztusnak adtak otthont lelkük templomában. A megkereszteltek Isten családjába lépnek, és
nevüket bejegyzik az élet könyvébe, amely a Bárányé.
Május 16. Az evangélium és a törvény

„Mit is tehát? Vétkezzünk-é, mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem
alatt? Távol legyen” Róm 6:15
Sátán elmélete szerint Krisztus halála által a kegyelem felváltotta a törvény szerepét.
Jézus halála azonban a legkevésbé sem változtatta meg vagy hatálytalanította a tízparancsolat
törvényét. A Megváltó vére árán felajánlott kegyelem éppen hogy megalapozza Isten
törvényét. Az ember bukása óta Isten erkölcsi kormányzata és kegyelme elválaszthatatlan
egymástól. E kettő kéz a kézben jár egymás mellett a korszakokon át.
107
Az újszövetség evangéliuma nem az ószövetségi mérce lejjebb vitelét jelenti abból a

célból, hogy leereszkedjék a bűnös szintjére, és bűnével együtt mentse meg őt. Isten minden
alattvalójától teljes engedelmességet vár el minden egyes parancsolata iránt.
Hozzánk hasonlóan Jézus mindenekben megkísértetett, hogy segíteni tudjon
mindazokon, akiket Sátán megkísért. Élete példa a számunkra. Készséges engedelmessége
megmutatja, hogy az ember képes megtartani Isten törvényét, és hogy nem az engedelmesség,
hanem a törvényszegés az, ami szolgaságba taszítja őt…
Az ember, mivel romlott életével kitörölte lelkéből Isten képmását, puszta emberi
törekvés által képtelen alapos változást véghezvinni saját magán. El kell fogadnia az
evangélium gondoskodását, és a törvénynek való engedelmesség és a Jézus Krisztusba vetett
hit által meg kell békélnie Istennel. Ettől kezdve életét új elvnek kell irányítania… Bele kell
tekintenie a tükörbe, vagyis Isten törvényébe, hogy felismerje erkölcsi jellemének hibáit,
felhagyjon bűnével, és megmossa jellemruháját a Bárány vérében…
Az evangéliumi reménység befolyása nem vezetheti a bűnöst arra, hogy Krisztus
szabadítását akkor is ingyen kegyelemnek tekintse, ha továbbra is áthágja Isten törvényét.
Amikor az igazság világossága felvirrad az elméjében, amikor teljességgel megérti Isten
törvényét és saját törvényszegésének mértékét, akkor meg fogja újítani életét. A Megváltótól
kapott erő által hűséges lesz Istenhez, és egy új, tiszta életet él.
Az evangélium feladata nem az, hogy gyengítse Isten szent törvényének követeléseit,
hanem hogy olyan szintre emelje az embert, ahol betarthatja annak rendeléseit.
Május 17. Szeretet Isten és az embertársak iránt

„Jézus... monda... Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és
teljes elmédből! Ez az első és nagy parancsolat. A második... hasonlatos ehhez. Szeresd
felebarátodat, mint magadat!” (Mt 22:37–39)
A kegyelem egész működése a szeretet, az önmegtagadás és az önfeláldozás folyamatos
szolgálata. Krisztus földi tartózkodásának minden órája alatt Isten szeretete áramlott belőle.
Mindazok, akiket a Szentlélek hatása már átitatott, úgy szeretnek, ahogy Krisztus szeretett. Az
az alapelv, amely Krisztus munkálkodását és szeretetét meghatározta, irányítja őket is a
munkájukban, és szeretetre ösztönözni egymással való minden ténykedésükben és az egymás
iránt tanúsított magatartásukban.
Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak… Amikor az embereket nem
a kényszer vagy az önérdek köti egymáshoz, hanem a szeretet, akkor életükben egy olyan
befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol
ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyreállt az emberben,
és szívében új elvek gyökereztek meg. Ez abban is megmutatkozik, hogy az isteni természet
ellenáll a gonosz hatalmasságoknak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az ember szívében
lakozó önzést. Amikor énünk feloldódik Krisztusban, a szeretet akaratlanul is árad belőlünk.
A keresztény jelleme akkor jut el a tökéletességre, amikor benső énje állandóan arra készteti,
hogy másokon segítsen; amikor a Menny napfénye betölti a szívét, s ez az arcáról is sugárzik.
108
Lehetetlen, hogy abból a szívből, amely Krisztus lakhelye, hiányozzék a szeretet. Ha

szeretjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket, azokat is szeretjük, akikért Krisztus meghalt.
Nem juthatunk közösségbe Istennel, ha nem ápoljuk a kapcsolatot embertársainkkal, mert
benne, aki a világegyetem trónján ül, együtt van mind az isteni, mind az emberi. Ha
közösségre lépünk Krisztussal, a szeretet láncának arany láncszemei egybekapcsolnak
embertársainkkal; akkor krisztusi szánalmat és könyörületet tanúsítunk… mert olyan
természetességgel fogunk szolgálni a nélkülözőknek és szenvedőknek, mint ahogy Krisztus
„széjjeljárt, jót tévén”.
Isten törvénye előírja az embernek, hogy szeresse Istent mindenek fölött, felebarátját
pedig, mint önmagát. Amikor Jézus Krisztus kegyelme által ez tökéletesen megvalósul,
teljességre jutunk Krisztusban.
Május 18. Jellemfejlesztés

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép
vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket.” (1Pét 2:9)
Az Isten törvényeinek való engedelmesség olyan szép jellemet fejleszt ki az emberben,
amely összhangban van mindennel, ami tiszta, szent és szeplőtelen. Krisztus evangéliumának
üzenete az ilyen ember életéből egyértelművé válik. Mivel elfogadta Krisztus irgalmát és a
bűn hatalmából való meggyógyítását, Istennel való kapcsolata helyes mederbe került. Élete,
amely megtisztult a hiábavalóságoktól és az önzéstől, telve van Isten szeretetével. Az Isten
törvénye iránt tanúsított naponkénti engedelmessége olyan jellemet szerez, amely biztosítja
számára az Isten országában rá váró örök életet.
Krisztus soha nem mondta, hogy a jellem tökéletesítése könnyű feladat. Nemes,
kiegyensúlyozott jellemet nem lehet örökölni. Nem jutunk hozzá véletlenül, hanem személyes
erőfeszítéssel, Krisztus érdemei és ereje által. Isten ad szellemi és lelki képességeket; a
jellemet pedig mi alakítjuk az énünkkel folytatott kemény, szívós küzdelem árán. Harcot harc
után kell vívnunk öröklött hajlamainkkal. Szigorúan kell magunkat bírálnunk, és minden
egyes kedvezőtlen jellemvonásunktól meg kell szabadulnunk.
Az igazság nem igazság annak, aki nem mutat emelkedettebb lelki jellemet, a világ
erejét felülmúló erőt, s nem áraszt az igazság szent, sajátos jellegének megfelelő befolyást.
Akit az igazság megszentelt, az mindenkire, akivel érintkezik, megmentő, életet adó befolyást
áraszt. Ez a Biblia vallása.
Napról napra egyre többet kell megtanulnunk Krisztustól, hogy tanításaival összecsengő
tapasztalatokat szerezzünk. Magasztos és szent célokat valósíthatunk meg. Isten azt akarja,
hogy ismeretben és erényekben állandóan növekedjünk. Törvénye az Ő hangjának
visszhangja, amely mindenkit hív: „Jöjjetek feljebb. Legyetek szentek, még szentebbek!”
Keresztény jellemünk napról napra tökéletesedhet.
Május 19. Szentség

„Nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten.” (1Thessz 4:7)
109
Az élet Isten ajándéka. Azért kaptuk, hogy az Ő szolgálatában használjuk. Isten akarata,
hogy gondoskodjunk a testünkről, és értékeljük működését. Éppúgy rendelkezünk testi, mint
szellemi adottságokkal. Vágyunk és indítékunk a testünkből indul ki, ezért semmi olyat nem
szabad tennünk, amivel megrontanánk ezt a számunkra kirendelt tulajdont. Életünket a lehető
legjobb fizikai állapotban és lelki befolyás alatt kell tartanunk, hogy tálentumainkat a
megfelelő módon használjuk fel. (Olvassuk el 1Kor 6:13–at!)
Testünk Istené. Krisztus éppúgy megfizette testünk, mint lelkünk megváltásának árát…
Isten gondoskodik az emberi szervezet működéséről, és ebben együtt kell működnünk vele.
Az Isten iránti szeret elengedhetetlen az igazi élet és jó egészség szempontjából. Az egészség
érdekében szívünket reménynek, szeretetnek és örömnek kell betöltenie.
Az alacsonyabb rendű szenvedélyeket szigorú felügyelet alatt kell tartanunk. A
szabadjára engedett szenvedélyek szörnyen megrontják a felfogóképességet. Az ilyen vágyak
élvezete következtében, ahelyett, hogy a vér a test minden egyes részében szabadon
keringene, és ezzel felszabadítaná a szívet, és tisztítaná az agyat, felesleges mértékben árad a
belső szervekbe. Ennek eredménye a betegség. Az ember mindaddig nem válhat
egészségessé, amíg nem ismeri fel, és nem orvosolja magában a bajt.
„Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn,
amelyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen
vétkezik” (1Kor 6:17–18). Egy pillanatra se inogj meg. Sátán örvendezne, ha kísértésével
legyőzhetne. Gyenge lelkiismeretedre hagyatkozva, egy pillanat erejéig se próbáld
alátámasztani ügyedet! Fordulj el a törvényszegés legelső lépésétől is!
Bárcsak József példáját követnék az önmagukat bölcsnek tartók, akik alkalmasnak érzik
magukat arra, hogy az élet kötelességeit saját erejükből elhordozzák. A bölcs emberen nem
uralkodik az étvágya és szenvedélye, mert ő irányítja és tartja kezében azokat. A bölcs Isten
közelébe húzódva igyekszik felkészíteni testi-lelki valóját az élet kötelezettségeinek helyes
elvégzésére… Sátán a romboló, Krisztus a helyreállító.
Május 20. Krisztusi élet

„Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” (1Jn 2:6)
Az evangéliumot nemcsak elméletként, hanem eleven erőként kell közvetíteni, mint ami
megváltoztatja az ember életét. Isten azt kívánja, hogy kegyelmének elfogadói tanúi legyenek
az Ő hatalmának… Az Úr azt akarja, hogy tegyünk tanúbizonyságot arról a tényről, hogy Ő
nem elégedhet meg addig, amíg az emberi nemzetség tagjai meg nem térnek, és nem foglalják
el újra helyüket szent kiváltságaikban, mint Isten fiai és leányai.
Isten népe gyermekeinek világosan el kell különülnie a világtól, mint akik teljes
odaadással és tiszta szívvel szolgálják Őt, nem tulajdonítják maguknak a dicsőséget, és
emlékeznek arra, hogy ünnepélyes szövetségkötésben fogadalmat tettek az Úr, és kizárólag az
Úr szolgálatára.
Isten tökéletességet kíván gyermekeitől. Törvénye a saját jellemének hasonmása, és
minden jellem mértéke. Ezt a mércét mindenki megismerheti; és megtudhatja, milyen
emberekkel akarja Isten benépesíteni az országát. Krisztus földi élete Isten törvényének
110
tökéletes ábrázolása volt. Amikor azok jelleme, akik Isten gyermekeinek vallják magukat,
hasonló lesz Krisztuséhoz, akkor engedelmeskedni fognak Isten parancsolatainak. Az Úr
bízhat bennük, és azok közé sorolhatja őket, akik a mennyei családját fogják alkotni. Krisztus
igazságának dicsőséges palástjába öltözötten helyük lesz a király lakomáján. Joguk lesz
ahhoz, hogy a vérrel megmosott sokaság közé álljanak.
Mindent Krisztus példájának fényében kell szemlélnünk. Ő az igazság. Ő az igazi
világosság, amely megvilágosít minden embert, aki e világra jő. Figyeljetek szavaira,
kövessétek példáját önmegtagadásban és önfeláldozásban. Tekintsetek Krisztus érdemeire,
jellemének dicsőségére, amellyel bír, azért, hogy nektek ajándékozza, reátok ruházza. Akik
Krisztust követik, nem élnek a kedvteléseiknek. Az emberi mértékegységek csak gyenge
nádszálak. Az Úr mértékegysége a jellem tökéletessége.
Május 21. Teljes szívvel

„E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések
szerint cselekedjél; tartsd meg azért, és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes
lelkedből!” (5Móz 26:16)
Az ősi időkben az Isten és népe között megkötött szövetség útmutatást ad az értük
véghezvitt kegyelmes és csodálatos tettek hűséges felismerésére. Isten megszabadította népét
az egyiptomi szolgaságból. Saját földjükre vitte őket, ahol jó örökséget és biztonságos
lakhelyeket rendelt ki a számukra. Ezután felszólította őket csodálatos munkáinak
felismerésére. A Föld első terméseit Istennek kellett szentelniük, és hálaáldozat formájában
vissza kellett neki adniuk, ezzel elismerve az irántuk való jóságát…
Ezek az irányelvek kifejezik Isten országának törvényét. Az Úr határozott
kijelentésekkel adta közre őket, hogy a nép ne maradjon bizonytalanságban és tudatlanságban.
Ezek az igehelyek kifejezik mindazoknak a soha nem szűnő kötelezettségét, akiket Isten
élettel, egészséggel, valamint anyagi és lelki vonatkozású előnyökkel áldott meg. Az idő nem
gyengítette meg az üzenetet. Isten követelései éppoly érvényesek és időszerűek napjainkban,
mint ahogyan Isten ajándékai is mindenkor időszerűek és időállók.
Hogy senki el ne felejthesse ezeket a fontos irányelveket, Krisztus a saját szavával
mondta el őket újra. Istennek való odaszentelődésre és önmegtagadó életvitelre szólítja fel
követőit. Ezt mondja: „Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát, és vegye fel az ő
keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16:24). Könnyen érthető szavak ezek. Egyedül az
önmegtagadás és önfeláldozás útján mutathatjuk meg, hogy Krisztus igaz tanítványai
vagyunk.
Krisztus fontosnak tartotta emlékeztetni népét, hogy az Isten parancsolatainak való
engedelmesség a jelen és a jövőbeni jólétüket egyaránt eredményezi. Az engedelmesség
áldást hoz, az engedetlenség átkot. Amikor az Úr különleges módon kedvez népének,
nyilvánosan felszólítja őket jósága elismerésére. Ezzel az Úr neve dicsőíttetik meg, hiszen egy
ilyen elismerés bizonyságtétel arról, hogy Isten szava hűséges és igaz. „És örömet találj
mindabban a jóban, amelyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házad népének; te és a lévita,
és a jövevény, aki teközötted van”(5Móz 26:11).
111
Május 22. Közös megegyezés

„Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő
útjain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszel, amiképpen
szólott néked, és minden parancsolatát megtartod” (5Móz 26:17–18)
Sem szolgálatunkból, sem javainkból nem szabad semmit visszatartanunk, ha eleget
kívánunk tenni az Istennel kötött szövetségünk feltételeinek… Isten valamennyi parancsának
az a célja, hogy feltárja kötelezettségeinket, nemcsak Isten, hanem embertársaink iránt is. A
világ történelmének ebben a késői időszakában ne engedjük meg, hogy szívünk önzősége
miatt megkérdőjelezzük vagy elvitassuk Isten jogát az ilyen követelmények támasztására.
Máskülönben Isten kegyelmének gazdag áldásaitól fosztjuk meg magunkat. Szívünk, lelkünk
és értelmünk legyen egy Isten akaratával. Ha ezt megtesszük, akkor az Úr által megalapított
szövetség, amelyet Ő maga tett kötelező érvényűvé, gyönyörű lesz a számunkra… Elég
nekünk az a tudat, hogy Isten azt mondta: a rendelései és törvényei iránti engedelmesség
népének életét és jólétét eredményezi.
Isten szövetségi áldásai kölcsönösek… Az Úr elfogadja azokat, akik készséggel
munkálkodnak nevének dicsőségére, akik bálványimádó és hitehagyó világunkban
felmagasztalják Őt. Ezt mondja a Biblia a parancsolattartó népről: „Feljebbvalóvá tegyen
téged minden nemzetnél, amelyet teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent
népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta azt” (5Móz 26:19).
Keresztségünk alkalmával ünnepélyes fogadalmat tettünk. Fejedelmünknek ismertük el
Istenünket. Tulajdonképpen esküt tettünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében arra, hogy az
életünk ezentúl összhangba kerül e hármasság életével, és hogy az ebben a testben élt földi
életutunkat az Isten szent törvényének való hűséges engedelmességben járjuk. Holtnak
nyilvánítottuk magunkat, így életünk Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Ezentúl vele
járunk új életben, mint akik megtapasztalták az újjászületést. Vállaltuk Isten szövetségét, és
elköteleztük magunkat arra, hogy az odafelvalókat fogjuk keresni, ahol Krisztus ül az
Atyának jobbján. Hitünk megvallásával az Urat ismerjük el Istenünknek. Átadtuk magunkat
az Isten parancsolatainak való engedelmességre.
Május 23. Szövetségi áldások

„Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet
adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek” (Lk 6:38)
Isten megáldja az ember keze munkáját, hogy az ember visszaadhassa neki az Ő részét.
Ad napfényt és esőt, gazdagon virultatja a növényzetet. Egészséget és képességeket ad
anyagiak szerzésére. Minden áldás az Ő jóságos kezéből származik; és azt akarja, hogy az
ember egy rész visszaadásával, tizeddel és adakozással – önkéntes adakozással, a bűnért való
áldozattal – kimutassa háláját… Önzetlen érdeklődést kell tanúsítaniuk az Úr művének építése
iránt a világ minden részében.
A világ figyelmeztetésének nagy munkájában mindazok elvégzik kijelölt feladatukat,
akik a szívükben hordozzák a megszentelő igazságot. Az ilyenek hűségesek a tized és az
112
adományok befizetésében. Az Istennel kötött szövetségi kapcsolat minden gyülekezeti tagot

arra kötelez, hogy megtagadjon magától minden felesleges költekezést. Az otthoni életben
tanúsított takarékoskodás hiánya ne tegyen bennünket képtelenné arra, hogy elvégezzük saját
munkánkat a már megalapozott mű erősítésében és az új területek elérésében.
Arra kérem a testvéreimet az egész világon, hogy ébredjenek rá a rajtuk nyugvó
felelősség súlyára a hűséges tizedfizetéssel kapcsolatban… Számoljatok el Teremtőtökkel
hűségesen…
Aki egyszülött Fiát adta oda, hogy meghaljon értetek, szövetséget kötött veletek.
Áldásokat áraszt rátok, és cserébe annyit kér, hogy hozzátok be neki a tizedet és az
adományt… Isten felszólítja emberi eszközeit, hogy legyenek hűségesek a velük kötött
szerződés szabályaihoz. „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló
az én házamban” (Mal 3:10).
Milyen nagyszerű ajándékot adott Isten az embernek! Isten felülhaladhatatlan
bőkezűséggel adott, hogy ezáltal megválthassa a lázadó embereket, és felismertesse velük
szeretetét és szándékát. Mutassátok meg ti is ajándékokkal és adományokkal, hogy semmit
nem gondoltok túl értékesnek ahhoz viszonyítva, aki odaadta értetek egyszülött Fiát!
Május 24. Krisztus vére által érvényesítve

„Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát
hirdessétek, amíg eljövend.” (1Kor 11:26)
Krisztus az emberért hozott nagy áldozatának emlékezetét hagyta egyházára, amikor az
úrvacsora szent intézményét a húsvét helyett elrendelte. „Ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre” – mondta. Ez volt az átmenet a két rendtartás és a két nagy ünnep között. Az
egyik mindörökre megszűnt, és helyébe lépett a másik, amelyet éppen akkor létesített, és
amely mindenkor halálának emlékezete marad…
Krisztus ezzel az utolsó tettével, hogy tanítványaival együtt részesült a kovásztalan
kenyérből és erjedetlen borból, Megváltójukként kötelezte el magát az új szövetség által. Ez a
szövetség írásba foglalja, és pecséttel igazolja, hogy mindazok, akik hittel elfogadják
Krisztust, a Menny minden áldásában részesülnek, mind ezen a Földön, mind pedig az
eljövendő életben. Ezt a szövetséget Krisztus saját vérének kellett megerősítenie, és a régi
áldozati szertartások célja is az volt, hogy ezt a tényt állandóan a választott nép szeme előtt
tartsa. Krisztus szándéka, hogy ezt a vacsorát gyakran ünnepeljük meg, hogy emlékezetünkbe
hozhassa áldozatát, amely során életét adta mindazok bűnéért, akik hisznek benne, és
befogadják Őt.
A Megváltó halálával a sötétség hatalmai látszólag felülkerekedtek, és örvendeztek
győzelmükön. De József kölcsönadott sírjából Jézus jött ki győztesen.
Jézus nem akarta elfogadni övéinek hódolatát mindaddig, amíg meg nem bizonyosodott
arról, hogy az Atya elfogadta áldozatát. Felemelkedett a mennyei udvarokba, és ott maga
bizonyosodott meg arról, hogy az emberek bűnéért hozott áldozata elégséges az egész
emberiség számára, és így vére által mindenki elnyerheti az örök életet. Az Atya jóváhagyta,
és törvénybe iktatta azt az új szövetséget, amelyet Krisztussal kötött, aminek értelmében Isten
113
bűnbánó és engedelmes embereket kapna, akiket éppen úgy szeretne, mint ahogy Fiát szereti.
Krisztusnak be kellett fejeznie a munkáját, és teljesítenie kellett fogadalmát,
miszerint „Drágábbá teszem az embert a színaranynál és a férfit az Ofir kincsaranyánál” (Ésa
13:12).
Május 25. Krisztus engesztelésének megpecsételése

„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnnek bocsánata az Ő kegyelmének
gazdagsága szerint.” (Ef 1:7)
Amellett, hogy a kereszten függő Krisztus bűnbánatra készteti az embert a
törvényszegés miatt – hiszen akinek Isten megbocsát, azt először bűnbánatra indítja –, Isten
Fia az igazságnak is eleget tett. Engesztelőáldozatként ajánlotta fel magát. Kiömlő vére és
megtört teste eleget tett a megszegett törvény követeléseinek, így hidat épít a bűn okozta
szakadék fölé. Azért szenvedett fizikailag, hogy megsebzett és megtört teste által befedezze a
védtelen bűnöst. A kereszthalállal aratott győzelme örökre megtörte Sátán vádoló hatalmát a
világegyetem felett, és elhallgattatta állításait, amelyek szerint Isten nem volt képes az
önmegtagadásra, ezért arra az emberiségnek sincs szüksége.
Krisztus bűn nélkül való volt, máskülönben emberi testben élt élete és kereszthalála
nem ért volna többet a bűnös számára, mint bárki más embernek a halála. Miközben magára
vette az emberi természetet, életét az istenséggel egységben élte le. Módjában volt letenni az
életét, mint pap, és mint áldozat is… Szeplő nélkül ajánlotta fel magát Istennek.
Krisztus engesztelése örökre megpecsételte a kegyelem örökkévaló szövetségét. Ezzel
Krisztus eleget tett minden olyan feltételnek, amelytől Isten függővé tette a kegyelem szabad
áradását. Megszüntetett minden olyan akadályt, amely útjában állt a kegyelem, irgalom, béke
és szeretet szabad gyakorlásának Ádám legbűnösebb gyermekei iránt.
Isten trónja előtt Krisztus könyörög a gyülekezetéért; könyörög mindazokért, akiket
vérével megváltott. Bűnünkért hozott áldozatának erejét nem csökkenthetik sem az
évszázadok, sem a korszakok. Sem élet, sem halál, sem magasság vagy mélység nem
választhat el bennünket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van. Nem azért, mert mi
tartjuk Őt erősen, hanem mert Ő tart bennünket. Ha üdvösségünk saját erőfeszítéseinktől
függne, sohasem üdvözülhetnénk. Azonban tőle függ, aki minden ígéretét betartja. Noha
erőfeszítéseink gyengék, az Ő szeretete az idősebb fivér szeretete. Amíg fenntartjuk vele a
kapcsolatot, addig senki nem ragadhat ki a kezeiből.
Május 26. A közbenjáró Krisztus

„Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus,
hanem magába a Mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.” (Zsid 9:24)
Ádám és Éva bűne félelmetes szakadást idézett elő Isten és az ember között. Krisztus a
bukott ember és Isten közé lépve így szól: „Ennek ellenére is az Atyához jöhettek. Olyan
tervet hoztunk létre, amely által Isten megbékél az emberrel, az ember pedig Istennel.
Közbenjáró által közeledhettek Istenhez.” És most közbenjárói munkát végez értetek. Ő a
114
mindenható főpap, aki könyörög értetek. Gyertek, tárjátok ügyeteket az Atya elé Jézus
közvetítésével. Így találhattok utat Istenhez.
Jézus Krisztus, aki szüntelen az oltár mellett áll, az adott pillanatban áldozatot ajánl fel a
világ bűnéért. A valódi sátor szolgálója Ő, amelyet az Úr, és nem ember állított. A zsidó
szentély árnyékszolgálatának nincs többé jelentősége. Nincs többé szükség a naponkénti és az
évenkénti engesztelőáldozatra, a bűntettek folytonos elkövetése miatt azonban a közbenjáró
engesztelőáldozatára van szükség. Jézus Isten jelenlétében szolgál, megölt bárány véreként
ajánlva fel vérét…
A vallásos szolgálatok, az ima, a hálaadás és a bűnvallomás tömjénként árad föl a
mennyei szentélybe az igaz hívőtől. Az emberiség romlott csatornáin áthaladva azonban azok
oly szennyesek, hogy hacsak vér által meg nem tisztulnak, Isten szemében soha nem lehet
értékük… A földi szentélyek minden jó illatának össze kell elegyednie Krisztus vérének
megtisztító cseppjeivel. Jézus saját érdemeinek tömjénezőjét tartja az Atya előtt, amelyben a
földi romlásnak nyoma sincs. Ebbe a tömjénezőbe gyűjti népének imáját, háláját és
bűnvallomását, és ezek mellé teszi saját folt nélküli igazságosságát. Ezután, Krisztus
engesztelésének érdemeivel illatosítva, a tömjénfüst teljesen elfogadható állapotban kerül
Isten elé, akitől kegyelmes válasz kerül vissza az emberekhez.
Bárcsak mindenki megértené, hogy minden engedelmességet, bűnbánatot, hálát és
dicséretet Krisztus igazságosságának izzó tüzébe kell helyeznie!
Május 27. A szövetség vére

„A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök
szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust, tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy
cselekedjétek az ő akaratát.” (Zsid 13:20–21)
Sokak előtt titok maradt, hogy a régi üdvtervben miért volt szükség oly sok áldozatra, és
miért vittek az oltárra annyi vérző állatot. Isten azt a fontos igazságot kívánta az emberek
szeme előtt tartani, és ezáltal elméjükbe és szívükbe vésni, miszerint „vérontás nélkül nincs
bűnbocsánat” (Zsid 9:22). Minden egyes vérző áldozat az Isten Bárányára mutatott előre, aki
majd „elveszi a világ bűnét” (Jn 1:29).
Maga Krisztus volt a szerzője a zsidó istentiszteleti rendnek, amelyben jelképek és
előképek vetítették előre a lelki és mennyei eseményeket. Sokan elfeledték az áldozatok
valódi jelentését. Szem elől tévesztették azt a nagy igazságot, amely szerint egyedül Krisztus
által nyerhető bűnbocsánat. Az áldozatok sokasága, a bikák és bakok vére nem tudta elvenni a
bűnt…
Az a tanítás rejlett minden áldozatban és szertartásban, a pap által ünnepélyesen
prédikált szavakban és Isten által a szívekbe vésve, hogy egyedül Krisztus vére szerezhet
bűnbocsánatot.
Az ősi idők hivő gyermekei ugyanaz által a Megváltó által lelhettek üdvösségre, mint
ma, csak nekik előre kellett tekinteniük Jézusra. Isten irgalmát jelképeken keresztül
ismerhették meg… Krisztus áldozata az egész zsidó rendtartás csodálatos beteljesítése volt…
Amikor Krisztus bűntelen áldozatként lehajtotta fejét, és meghalt, amikor a láthatatlan és
115
mindenható kéz kettéhasította a templom kárpitját, új és élő út nyílt meg az emberek előtt.
Immár mindenki Istenhez fordulhat Krisztus érdemei által. Az emberek azért húzódhatnak
közelebb Istenhez, mert Isten kettéhasította a függönyt. Nem függenek többé a papoktól és az
áldozati szertartásoktól. Az Úr mindenkinek megengedi, hogy mintegy személyes Megváltón
keresztül, közvetlenül járuljon Isten elé.
Isten Fiának vére megvásárolta az ember teljes elméjét, szívét, lelkét, és lényének
minden erejét.
Május 28. A szombat szövetsége

„Megtartsák azért Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről
nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és Izráel fiai között örök jel ez; mert hat
napon teremtette az Úr a Mennyet és a Földet, a hetedik napon pedig megszűnt és
megnyugodott.” (2Móz 31:16–17)
Amikor az Úr kiszabadította Izráel népét Egyiptomból, és rájuk bízta törvényét, arra is
megtanította őket, hogy a szombat megünneplése által különüljenek el a bálványimádóktól…
Amikor Izráel gyermekei kijöttek Egyiptomból, hogy Kanaánba vonuljanak, a szombat
volt számukra a megkülönböztető jel. Ugyanígy ma is ez Isten népének jele, amint kijönnek a
világból, és belépnek a menynyei nyugalomba. A szombat az Isten és népe közötti kapcsolat
jele, amely azt igazolja, hogy tisztelik Isten törvényét. Ez különbözteti meg a hűséges
alattvalókat a törvényszegőktől… A világnak adott szombat egyrészt Istennek mint
teremtőnek a jele, másrészt pedig Istennek mint megszentelőnek. Ugyanaz a hatalom, amely
mindent teremtett, újjáteremti az embert is az isteni képmás hasonlatosságára. Azok számára,
akik megszentelik a szombatot, ez a nap a megszentelődés jele. Az igazi megszentelődés nem
más, mint az Istennel való összhang, az Isten jellemével való egység. Ezt az Isten jellemét
tükröző elveknek való engedelmesség útján érhetjük el. A szombat az engedelmességnek is a
jele. Aki szívből engedelmeskedik a negyedik parancsolatnak, az a teljes törvénynek
engedelmeskedni fog. Az engedelmesség pedig megszentel.
Isten nekünk is örök szövetségül adta a szombatot. Akik tisztelik Isten szent napját,
azok számára a szombat annak jele, hogy az Úr választott népeként ismeri el őket. A jel annak
ígérete, hogy Isten megtartja szövetségét. Mindaz, aki elfogadja Isten kormányzásának jelét,
isteni, örökkévaló szövetség alá helyezi magát. Az engedelmesség aranyláncához erősíti
magát, amelynek minden egyes láncszeme egy-egy ígéret.
A tízparancsolat közül egyedül a negyedik tartalmazza a mindenható törvényadó, a
Menny és Föld teremtőjének pecsétjét. Akik engedelmeskednek a parancsnak, magukra
veszik Isten nevét, és elnyernek minden ezzel együtt járó áldást.
A szombat semmit nem veszített a jelentőségéből. Továbbra is jel Isten és népe között,
és az is marad mindörökké.
Május 29. Isten örök ígérete

„Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, amelyet megszabott
ezer nemzetségig” (Zsolt 105:8)
116
Isten állja minden ígéretét. A Bibliáddal a kezedben mondd: Ígéretedre

hivatkozom. „Kérjetek, és megadatik néktek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és
megnyittatik néktek”(Mt 7:7).
A trónt övező szivárvány a záloga annak, hogy Isten hű, és hogy nála nincs változás,
sem változásnak árnyéka. Vétkeztünk ellene, és nem érdemeljük meg, hogy kedvezzen
nekünk. De Ő maga tanít a legcsodálatosabb könyörgésre. „A te nevedért kérünk, ne utálj
meg, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk! Ne bontsd fel a velünk
kötött szövetségedet!” (Jer 14:21) Megígérte, hogy ha méltatlanságunk és bűntetteink
beismerésével hozzá fordulunk, figyel a kiáltásunkra. Trónja becsülete múlik szava
betartásán.
Isten mérhetetlen eredmények elérésére ad erőt mindazoknak, akik semmit nem tartva
vissza, felajánlják magukat az Úr szolgálatára. Istent örök ígéret köti ahhoz, hogy hatalmat és
kegyelmet biztosítson mindazok számára, akik az igazságnak való engedelmesség által
megszentelődnek.
Nehémiás rövid imában a királyok Királyához emelkedett, és megnyerte a maga
ügyének azt a hatalmat, amely úgy tudja alakítani az emberek szívét, mint a folyók vize a
medrüket. [Lásd Nehémiás könyvének 1–2. fejezetét!]
A szükség idején mondott nehémiási ima menedék, amit a hívő ember igénybe vehet
olyan helyzetekben, amikor más formájú imára nincs lehetőség A kavargó élet nehézségeivel
küzdők és már-már csatát vesztők a kuszaságok útvesztőjében felküldhetnek egy-egy fohászt
mennyei eligazításért. A tenger és a szárazföld utasa nagy veszélyben így bízhatja rá magát a
Menny oltalmára.
A hirtelen nehézségben vagy veszélyben a szív segítségért kiálthat hozzá, aki megígérte,
hogy hűséges, hívő gyermekei segítségére siet, bármikor is hívják. Minden helyzetben és
körülményben a fájdalomtól és gondtól lesújtott vagy heves kísértéstől megtámadott lélek
biztonságot, támaszt és segítséget találhat a szövetségét megtartó Isten kimeríthetetlen
szeretetében és erejében.
Május 30. Örök és változhatatlan

„A Sion felől kérdezősködnek, arrafelé fordítják orczájukat. Eljőnek, és odaadják
magukat az Úrnak örök szövetségre, amely feledhetetlen.” (Jer 50:5)
A szövetség olyan egyezség, amelyben a felek kötelezik magukat és egymást bizonyos
feltételek betöltésére. Az ember a szövetség által megegyezésre jut Istennel afelől, hogy
eleget fog tenni az Igében meghatározott feltételeknek. Életvitele megmutatja, hogy vajon
tiszteletben tartja-e ezeket a feltételeket.
Az ember mindent elnyer, ha engedelmeskedik a szövetségéhez hű Istennek. Isten a
maga tulajdonságait ruházza az emberre, és képesíti őt az irgalom és együttérzés gyakorlására.
Isten szövetsége biztosít minket az Úr változhatatlan jelleméről… Tisztában kell lennünk az
Úr elvárásaival és kötelezettségeinkkel. Isten szövetségének feltétele ez: „Szeresd az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint
magadat.” Ezek az élet feltételei. „Ezt cselekedd, és élsz” – mondta Krisztus (Lk 10:27, 28).
117
Isten a saját ujjával írta a törvényt a kőtáblákra, és ezzel kimutatta, hogy az soha nem
változtatható meg, és soha nem veszítheti érvényét. A törvény örökké megmarad, éppoly
változhatatlanul, mint ahogy Isten kormányzásának elvei sem változnak… Krisztus az életét
adta, hogy az emberben helyreállíthassa az isteni képmást. Kegyelmének ereje az, ami az
embereket az igazságnak való engedelmességre indítja.
Testvéreim! Fogjatok össze a seregek Urával! Őt szeressétek, és neki
engedelmeskedjetek!… Nyugtalan idők előtt állunk, de ha keresztény testvériségben
összefogunk, ha senki nem küzd az elsőbbségért, akkor Isten hatalmasan fog munkálkodni
értünk…
Az Úr ismeri valamennyi szükségletünket. Minden hatalom nála van. Olyan hatékonnyá
teheti szolgáit, amilyet a szükség megkíván. Végtelen szeretete és szánalma soha nem
változik. Mindenható fenségével elegyíti a gyöngéd pásztor szelídségét és gondoskodását.
Nem kell attól félnünk, hogy nem váltja be ígéreteit. Isten az örök igazság. Soha meg nem
változtatja az őt szeretőkkel kötött szövetségét. Egyházának adott ígéretei szilárdan állnak
mindörökké. Egyházát örökkévaló ékességgé és a nemzedékek örömévé teszi.
Május 31. A szövetség jelképe

„És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet én örök időkre szerzek közöttem
és tiköztetek, és minden élő állat között, amely tiveletek van. Az én ívemet helyeztetem a
felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a Föld között” (1Móz 9:12–1)
Micsoda együttérzést tanúsított Isten a bűnös ember iránt, amikor a csodálatos és
változatos szivárványt a felhőkbe helyezte, hogy a hatalmas Isten és az ember közötti
szövetség jeleként álljon… Isten terve az volt, hogy amikor a későbbi nemzedékek gyermekei
meglátják az ívet az égen… akkor szüleik elmagyarázhassák nekik az ősi világ özönvízzel
való elpusztításának történetét. Elmondhatták, hogy a pusztítás oka a mindennemű emberi
gonoszság elterjedése volt, és hogy a Magasságos azért hajlította az égre a szivárványt, hogy
jelezze: soha többet nem áraszt özönvizet a Földre. A felhőkben megjelenő jelkép mindenki
hitét és bizalmát megalapozhatta és megerősíthette, hiszen benne az isteni irgalom és jóság
jele volt látható…
A mennyei trónt is körülveszi egy szivárvány, és Krisztus feje fölött is ott ragyog egy,
annak jelképeként, hogy Isten irgalma körülövezi a Földet. Amikor a nagy gonoszság haragra
gerjeszti Istent az emberek iránt, Krisztus, az emberek közbenjárója, úgy könyörög az
emberért, hogy közben rámutat az égen levő szivárványra, mint Isten irgalmának és
szánakozásának jelére a vétkező ember iránt.
Az angyalok örvendeznek, amikor tekintetük Isten szeretetének drága jelére irányul. A
világ Megváltója is a szivárványra tekint, hiszen Ő volt az, akinek közreműködésével az ív az
embernek adott ígéret szövetségi jeleként megjelent az égen. Maga Isten is a szivárványra
fordítja tekintetét, és megemlékezik az emberrel megkötött örök szövetségéről… Amikor a
csodás látványra függesztjük szemünket, örvendezhetünk Istenben, és bizonyosak lehetünk
felőle, hogy Ő is szövetségének jelét nézi, és megemlékezik földi gyermekeiről. Az Úr jól
ismeri próbáinkat, bajunkat és nehézségeinket. Reménykedhetünk, hiszen Isten szövetségének
szivárványa felettünk ragyog. Isten soha nem feledkezik meg a gondjaira bízott gyermekeiről.
118
JÚNIUS
Június 1. A mennyei trón száműzöttje
„Aki, amikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az
Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez
hasonlóvá lévén; és amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát,
engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2:6–8)
Ahhoz, hogy teljesen meg tudjuk érteni az üdvösség értékét, át kell gondolnunk, mibe is
került ez Istennek. Sokan, mivel sekélyes fogalmuk van Krisztus szenvedéséről, nem sokra
becsülik az engesztelés munkáját. Az ember megváltásának dicsőséges tervét az Atya
végtelen szeretete alapozta meg. Ebben az isteni tervben nyilvánul meg legszebben Isten
szeretete a bukott faj iránt. Az a szeretet, amely Isten Fiának odaadásában mutatkozott meg,
ámulatra késztette a szent angyalokat. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött
Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). A Megváltó
volt az Atya dicsőségének tündöklése, és személyének pontos mása. Ő volt az isteni fenség,
tökéletesség, kiválóság. Egyenlő volt Istennel. „Mert tetszett az Atyának, hogy benne
lakozzék az egész teljesség” (Kol 1:19).
Krisztus elvállalta, hogy meghal a bűnös ember helyett, hogy az emberek
engedelmesség által megmenekülhessenek Isten törvényének büntetésétől.
Jézus volt a Menny magasztaltja, a kívánságát örömmel teljesítő angyalok
parancsnoka. „Az Atya keblén” (Jn 1:18) egy volt Istennel, mégsem tartotta kívánatos
dolognak az Atyával való egyenlőséget, amíg az ember bűnben és nyomorúságban van.
Lelépett trónjáról, letette koronáját, és emberi természetet öltött isteni természetére. Egészen a
kereszthalálig megalázta magát, hogy az ember felmagasztalva ülhessen vele együtt a trónon.
Tökéletes áldozathozónk, hatalmas Megváltónk Ő, és képes mindenkit teljesen újjáteremteni,
aki Istenhez jön általa. Azért jött közénk, hogy szeretetben mutassa meg az Atyát, kibékítse az
embert Istennel, és Teremtőjének képmása szerint új teremtéssé tegye őt.
Mennyei Atyánk végtelenül nagy áldozatot hozott értünk, amikor odaadta Fiát, hogy
meghalljon a bukott emberiségért. A megváltásunkért fizetett árnak magasztos gondolatokat
kellene bennünk kiváltania arról, hogy mivé válhatunk Krisztus által.
Június 2. Páratlan leereszkedés

„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett
azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az
ördögöt.” (Zsid 2:14)
Sátán elérte az ember bukását, és azóta is azt tűzi ki célul, hogy az emberben eltörölje
Isten képmását, és a maga képét bélyegezze az emberek szívébe… Az Istentől jövő világosság
minden egyes sugarát elállja, és magának követeli meg az Istennek kijáró hódolatot…
Isten egyszülött Fia azonban letekintett a színhelyre, és meglátta az emberek
szenvedését és nyomorúságát… Megfigyelte Sátán módszereit, amelyekkel az isteni képmás
minden lenyomatát megsemmisíti az emberi lélekben. Látta, amint mértéktelenségbe hajtotta
119
őket, hogy lerombolja bennük azt az erkölcsi erőt, amelyet Isten mint felmérhetetlen értékű
ajándékokat adott nekik. Látta, ahogyan szenvedélyes étvágyuk megrontotta elméjük
egészségét, és romlásba döntötte Isten templomát… Természetfeletti eszközök munkálkodtak
azon, hogy az ember a legszörnyűbb és legalávalóbb élvezetekkel tegye tönkre az érzékeit,
idegeit, vágyait és testének szerveit. Démonok lenyomata került az emberek ábrázatára. Az
emberi arcok azokat a gonosz légiókat tükrözték vissza, amelyek megszállták őket. Ilyen
körülményeket látott a világ Megváltója. Micsoda szörnyűséges látvány lehetett ez a végtelen
tisztaság Istene szemének!
A megváltás tárgyköre messze túlszárnyalja az emberi ész képességét. Isten végtelen
leereszkedése mélységesebb titok, semhogy megérthetnénk. A terv nagyszerűségét nem
tudjuk teljesen felfogni, és még a végtelenül bölcs Isten sem gondolhatott volna ki ennél
jobbat. A terv csak úgy lehetett eredményes… ha Krisztus emberré válik, és elszenvedi az
isteni törvény megszegésének büntetését. Ezáltal a hatalmas Isten igazságos maradhat, s
mégis igaznak nyilváníthat mindenkit, aki hisz Jézusban, és személyes Üdvözítőjének fogadja
el Őt. Ez a megváltás mennyei tudománya, megmenteni az embert az örök romlástól…
Isten úgy szerette a világot, hogy Krisztusban önmagát adta a világnak, hogy elhordozza
az ember törvényszegéséért kijáró büntetést. Isten úgy szenvedett a Fiával, ahogyan egyedül
isteni lény szenvedhet, és mindezt azért tette, hogy a világ megbékélhessen vele.
Június 3. Ádáz kísértések

„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme, és énbennem nincsen
semmije.” (Jn 14:30)
Krisztusnak Földünkre jövetele pillanatától kezdve a sátáni eszközök teljes tömörülése
munkába kezdett Krisztus megtévesztésére és hatalmának leküzdésére, mint ahogyan Ádám is
a megtévesztés és legyőzetés áldozata lett.
Amikor Krisztus megszületett Betlehemben, Isten angyalai éjjel megjelentek a nyájaikra
vigyázó pásztoroknak, és isteni kijelentést tettek az újszülött gyermek hatalmáról. Sátán tudta,
hogy valaki isteni küldetésre jött el a Földre, hogy elvitassa tőle a hatalmát. Hallotta az angyal
szavát: „Született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2:10–11).
A mennyei hírnökök Sátán zsinagógájának minden haragját felszították. Sátán követte a
gyermek Jézusra felvigyázók lépteit. Hallotta Simeon próféciáját a templom
udvarában… „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben,
mert látták az én szemeim a te üdvösségedet” (Lk 2:29–30). Sátán bőszült haragra gerjedt,
amikor meglátta, hogy Simeon felismerte Krisztus istenségét.
A Menny fejedelmét körülvette a kísértő… A sátáni eszközök már csecsemőkorában, a
féltékeny Heródesen keresztül megpróbálták elpusztítani Jézust. A gonosz szüntelen el akarta
ejteni ettől az időtől kezdve egészen a Kálvária keresztjéig. Sátán követői eltökélték, hogy
Jézust le kell győzni. Egyetlen olyan ember sem született még erre a világra, aki
megmenekülhetett volna az őscsaló hatalmától. A gonosz sereg minden erejét latba vetették
Jézus ellen… Sátán tudta, hogy vagy győz, vagy őt fogják legyőzni. A siker vagy vereség
120
kérdése túl súlyos volt ahhoz, hogy bármely gonosz alattvalójára bízhatta volna a munkát. A
gonoszság fejedelme személy szerint állt ütközetbe…
Krisztus élete szüntelen harcot jelentett a sátáni eszközökkel szemben. Sátán a
hitehagyás minden energiáját felsorakoztatta Isten Fia ellen.
Krisztus egyetlen alkalommal sem állt szóba a kísértések sokaságával. Egyetlen egyszer
sem lépett Sátán területére, hogy ezzel előnyös helyzetbe juttassa a nagy csalót.
Június 4. Elmondhatatlan magány

„A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki.” (Ésa 63:3)
…Mégis, gyermekként, ifjúként és felnőttként is, Jézus egyedül járt. Tisztaságában,
hűségében egyedül taposta a szőlőprést, és az emberek közül senki sem volt vele. Hordozta az
emberiség megváltásáért való felelősség szörnyű súlyát. Tudta, hogy hacsak nem lesz
határozott változás az emberek életében és szándékaiban, mindenki elvész. Ez ránehezedett a
lelkére, és senki sem mérhette föl azt a terhet, amely az Ő vállát nyomta.
Anyja és fivérei nem fogták fel küldetését. Még tanítványai sem értették meg. Örök
világosságban lakozott; egy volt Istennel, de földi élete magányban telt.
Azonosult velünk, hordoznia kellett bűnünk, bajunk terhét. A bűntelen Istennek éreznie
kellett a bűn szégyenét. A békesség kedvelőjének harcban kellett élnie; az igazságnak
hamisság közepette, a tisztaságnak hitványsággal. Minden bűn, viszály, szennyes vágy, amit a
törvényszegés magával vont, szenvedés volt Jézus lelkének. Egyedül járta az utat, egyedül
hordozta a terhet. Tőle függött a világ megváltása. Letette saját dicsőségét, és magára vette az
emberiség gyengeségét. Mindezt tudta és érezte, de rendületlenül kitartott célkitűzése mellett.
Tőle függött az elbukott emberiség üdvössége, s Jézus kinyújtotta kezét, és megragadta a
mindenható szeretet Istenének karját.
A mennyei udvaroktól elválasztott, emberi életet élő Krisztus magányát sohasem
értették meg, nem is értékelték kellőképpen a tanítványok… Midőn Jézus már nem járt többé
velük, valóban pásztor nélküli juhoknak érezték magukat, kezdték belátni, mennyi
figyelmességet nyújthattak volna neki, amivel örömet szerezhettek volna a szívének…
Ugyanez az igény nyilvánvalóan jelen van a mi világunkban is. Azonban kevesen
értékelik teljesen, mit jelent Krisztus a számukra. Ha ezt tennék, azzal kifejeznék Mária nagy
szeretetét, és ingyen ajánlanák fel a felkenést. Nem tűnne tékozlásnak a drága olaj. Semmi
sem tűnne túl költségesnek, hogy Krisztusnak adják, semmilyen önmegtagadás, önfeláldozás
elviselése nem lenne túl nagy az Ő kedvéért.
Június 5. Páratlan megpróbáltatás

„Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki
megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid 4:15)
Alámerítkezése után Isten Fia a pusztába ment, hogy ott megkísértse az ördög…
Negyven napig nem evett, nem ivott… Önmagán tapasztalta az étvágy hatalmát az ember
felett. A bűnös ember érdekében elszenvedte a legsúlyosabb próbát ezen a területen. Olyan
121
győzelmet aratott, amit kevesen értékelnek. E böjt hosszúságából látszik, hogy milyen nagy
hatalma van a megromlott étvágynak, és hogy milyen nagy bűn annak kielégítése. A
Megváltó azért állta ki ezt a próbát, hogy ezáltal megtörje az étvágynak az emberek felett
gyakorolt hatalmát… Azért jött a Földünkre, hogy isteni erejét a mi emberi törekvéseinkkel
egyesítve, mi is győzelmet arathassunk az általa nyert erő és erkölcsi hatalom révén.
Milyen rendkívüli leereszkedés, hogy a dicsőség királya eljött e Földre, és elszenvedte
az éhség kínjait és a ravasz ellenség leghevesebb kísértéseit, hogy ezáltal örök győzelmet
vívjon ki az emberiség számára. Páratlan szeretet nyilatkozott meg itt…
Nem egyedül az éhség gyötrelmei voltak azok, amelyek az Üdvözítő szenvedéseit oly
leírhatatlanul keserűvé tették. A Megváltó átérezte mindazt a bűnt, amely az étvágy
kielégítése által keletkezett, és amely oly sok bajt hozott a világra, és ez súlyos teherként
nehezedett a lelkére…
A Megváltó, noha emberi természetet öltött magára, és a bűn terhe súlyosan nehezedett
rá, mégis ellenállt az emberi lelket leginkább veszélyeztető kísértésnek. Ha az ember
győzelmet arat ezen a kísértésen, akkor minden más ponton is győztes lehet.
A mértéktelenség képezi az alapját minden olyan erkölcsi romlásnak, amely az embert
veszélyezteti. Krisztus éppen ott kezdte el a megváltás munkáját, ahol a romlás elkezdődött.
Ősszüleink bukását az étvágyuk kielégítése okozta. Ennek megfelelően a megváltás
munkájában Jézus első dolga az étvágy megtagadása volt. Milyen csodálatos szeretetet
nyilatkoztatott ki Jézus azáltal, hogy eljött világunkba bűnünk és gyengeségünk
elhordozására! A szenvedés ösvényét járva és szeplőtelen élete által megmutatta nekünk,
hogy miként járhatunk és győzedelmeskedhetünk úgy, ahogyan Ő járt és győzedelmeskedett.
Június 6. Végtelen szenvedés

„Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik
megkísértetnek.” (Zsid 2:18)
Bárcsak megértenénk e két szó jelentőségét: „szenvedett, megkísértetvén”. Noha mentes
volt a bűn szennyétől, szent természetének kifinomult érzékenysége kimondhatatlanul
fájdalmassá tette számára a gonoszsággal való érintkezést. Emberi természete mégis szemtől
szemben állt a fő csalóval, és egymagában visszaverte trónjának ellenségét. Egyetlen gondolat
erejéig sem lehetett rábírni, hogy engedjen a kísértés hatalmának.
Micsoda látvány a Menny számára! Krisztus, aki a bűnnek legkisebb csíráját sem
ismerte, felvette az emberi természetet annak megromlott állapotában. Halandó ember nem
képes felfogni ennek a megalázkodásnak a mértékét. Isten – megalázva Önmagát – megjelent
testben. Micsoda elgondolkodtató téma ez! Méltó az alapos elmélyülésre! Krisztus, a mennyei
Fenség, ennek ellenére igen alacsonyra ereszkedett. Méltóságából és dicsőségéből azonban
semmit nem vesztett. Szegénység és hatalmas megaláztatás övezte az életét. A mi
érdekünkben lett szegénnyé, hogy szegénysége által gazdagok lehessünk.
A világ elveszítette eredeti jóságát. Általánossá vált a hitehagyás és az erkölcsi
romlottság. Jézus élete szüntelen fárasztó munka volt. Az isteni jóság és önzetlen szeretet
lelkületével itatta át az embereket, hogy ezáltal visszaállítsa őket eredeti állapotukba. Noha a
122
világban volt, mégsem volt a világból való. Soha nem szűnő fájdalmat jelentett számára, hogy
azzal az ellenségeskedéssel, alantassággal és tisztátalansággal kellett érintkeznie, amelyet
Sátán hozott a világba. Azonban munka várt rá.
A Menny és a Föld összekötése révén összhangba kellett hoznia az embert az isteni
tervvel. Krisztus semmi áldozatot nem tekintett túl nagynak e cél elérése
érdekében. „Hozzánk hasonlóan mindenekben megkísértetett” (Zsid 4:15). Sátán minden
lépésénél készen állt megtámadni Őt. A legádázabb kísértések záporoztak arra, „aki bűnt nem
cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott” (1Pét 2:22). „Szenvedett,
megkísértetvén”, és szenvedésének mértéke arányban volt szentségének tökéletességével. A
sötétség fejedelme azonban nem tudta bűnre csábítani. Egyetlen gondolat vagy érzés erejéig
sem engedett a kísértéseknek.
Június 7. Tusakodó ima

„Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és
könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott
az ő istenfélelméért.” (Zsid 5:7)
Amíg imádkozol, kedves fiatal, hogy el ne ess a kísértésben, ne feledd, kötelességed
nem ér véget az imával. Amennyire csak lehetséges, neked magadnak is válaszolnod kell
imádra a kísértés visszautasításával. Amit magad nem tudsz megtenni, azt bízd Jézusra, hogy
Ő tegye meg érted…
Emlékeztetni szeretném az önmaguk csinosítgatásával foglalkozó fiatalokat… hogy az
Üdvözítő az ő bűnük miatt viselt szégyenletes töviskoronát. Amikor értékes időt fecséreltek
külsőtök cicomázására, ne feledjétek, hogy a dicsőség királya egyszerű, öltetlen ruházatot
viselt. Ti, akik önmagatok díszítgetésével fárasztjátok el magatokat, ne feledjétek, hogy Jézus
gyakran kimerült a szakadatlan fáradozásban, hogy önfeláldozása és önzetlensége által a
szenvedők és szükségben levők áldására lehessen. Egész éjjeleket töltött imádsággal a
magányos hegyekben. Nem a maga gyengesége és szükségletei miatt, hanem mert látta és
átérezte a benneteket uraló természet gyengeségét az ellenség kísértéseinek való ellenállásra
azokon a pontokon, amelyekben most éppen vereséget szenvedtek. Tudta, hogy közönyösek
lesztek a fenyegető veszedelem iránt, és nem fogjátok átérezni az ima szükségességét. Értünk
árasztotta könyörgéseit az Atyához hangos kiáltások és könnyhullatás kíséretében. Azért
ontotta könnyét, hogy megmentsen bennünket a büszkeségtől, a hiúság és élvezetek
szeretetétől, amelyekben most elmerülünk, és amelyek kiszorítják szívünkből a Jézus iránti
szeretetet.
Ébredjetek fel, ifjú barátaim, rázzátok le magatokról ezt az ijesztő közönyt és
kábultságot, ami a világhoz való alkalmazkodásra késztet titeket! Hallgassatok az intő szóra,
amely arra tanít, hogy pusztítás leselkedik azok útján, akik ebben a veszélyes órában a
könnyed életet választják.
Sok fiatal, mivel hanyagul semmibe veszi a figyelmeztetéseket és intéseket, szélesre
tárja az ajtót Sátán előtt. Isten szavának vezetése és Jézus, a mennyei tanító mellett nem kell
tudatlanoknak lennünk az Úr kívánalmai vagy Sátán csapdái felől… Amikor teljesen átadjuk
123
magunkat Lelke vezetésének, akkor az Isten akaratának való engedelmeskedés nem lesz
kelletlenül végrehajtott kötelesség.
Június 8. Imával töltött éjszakák

„És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez
való imádkozásban tölté el.” (Lk 6:12)
A Menny felségese szolgálatának végzése közben gyakran töltötte idejét imádsággal.
Gyakran egész éjjeleken át imádkozott a térdein… Az Olajfák hegye volt Isten Fiának
legkedvesebb helye az áhítatra. Gyakran, miután a sokaság hazatért éjjeli pihenésére, Ő nem
tért nyugovóra, bár nagyon fáradt volt a napi munkától… Míg csönd borította a várost, és a
tanítványok visszavonultak szálláshelyükre, Jézus nem aludt. Az Olajfák hegyéről isteni
könyörgései szálltak fel Atyjához. Azt kérte Istentől, hogy védje meg a tanítványait azoktól a
gonosz hatásoktól, amelyekkel naponta szembekerülnek a világban, és hogy Ő maga is
megerősödjék lelkében a következő nap kötelességeinek és próbáinak elhordozásához. Egész
éjjel, amíg követői aludtak, isteni tanítójuk az Atyához imádkozott. Az éj harmatja és dere
rászállt imára hajtott fejére. Krisztus ebben is példát adott követőinek…
Az éjszaka csöndjét választotta, amikor nem zavarta meg semmi. Jézus meg tudta
gyógyítani a betegeket, és fel tudta támasztani a halottakat. Ő maga volt az áldás és erő
forrása. A viharnak is parancsolt, és az engedelmeskedett neki. Őt nem szennyezte be a
romlottság. Idegen volt tőle a bűn. Mégis imádkozott, méghozzá gyakran erős kiáltások és
könnyhullatás között. Tanítványaiért és önmagáért könyörgött, ezzel azonosítva magát az
emberiségre olyannyira jellemző szükségleteinkkel, gyöngeségünkkel és tévedéseinkkel.
Jézus fenségesen könyörgött az Atyához.
Bukott emberi természetünk vágyai őt nem környékezték meg, mégis, hasonló
gyengeség szorongatta, és hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett. Jézus olyan
gyötrelmeket állt ki, amelyekben szüksége volt Atyja segítségére és támogatására.
Krisztus a példaképünk. Amiképpen Sátán ádáz ostromot indít Krisztus szolgái ellen,
ugyanúgy tett azzal is, aki bûnt nem ismert. Ezekben a gyötrelmes órákban Krisztus az
Atyjához folyamodott. Azért jött a Földre, hogy utat készítsen számunkra, amelyen át példáját
követve, gyakori és odaadó imádság által, kegyelmet és erőt találhatunk a szükség idején.
Június 9. Gecsemáné
„És egy kissé előremenve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! Ha
lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem
amint te.” (Mt 26:39)
A Gecsemáné-kertben Jézus az ember helyett szenvedett, és Isten Fiának emberi
természete roskadozott a bűntudat szörnyűséges borzalma miatt, míg csak vértelen, reszkető
ajkáról fel nem hangzottak a szavak: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár…” Az
emberi természet meghalt volna a bűntudat borzalma alatt, ha a mennyei angyal meg nem
erősítette volna a gyötrelem elhordozására… Krisztus az Isten törvénye megrontói felett
elhangzott halálos ítéletet szenvedte el.
124
A bűntetteit meg nem bánó bűnös számára félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
Ezt bizonyítja az ősi világ özönvízzel való elpusztítása és Sodoma lakosainak a tűz által való
megsemmisítése. Mégsem bizonyosodott be ez oly igen nagy mértékben, mint Krisztusnak, a
mindenható Isten Fiának szenvedéskor, amikor Ő viselte el Istennek a bűnös világgal
szembeni haragját. A bűn, vagyis Isten törvényének megsértése miatt vált a Gecsemáné az
emberiség számára elsősorban a gyötrelem helyévé. Nem mérhető ahhoz semmi szomorúság,
semmi gyötrelem, amit Isten Fia szenvedett el ott.
Az ember nem vált a bűn elfedezőjévé, ezért soha nem ismerheti meg a bűn átkának azt
a rettenetét, amelyet az Üdvözítő viselt el. Nincs ahhoz fogható fájdalom, amelyet az viselt el,
akit ellenállhatatlan erővel sújtott Isten haragja. Az emberi természet csupán egy bizonyos
szintű nehézséget és megpróbáltatást képes elhordozni. A véges lény csak véges mértéket
képes elviselni, mert az emberi természet összeroskad. Krisztus természete azonban a kitartás
oly mértékét tette lehetővé, amely el tudta hordozni az elveszett világ bűnének
következményeit. Krisztus kínszenvedése szélesebb, mélyebb és kiterjedtebb fogalmat ad a
bűn természetéről és arról a megtorlásról, amelyet Isten a bűnös életben megmaradókra fog
hozni. A bűn zsoldja halál, Isten ajándéka pedig örök élet Jézus Krisztus által azoknak, akik
hisznek benne, és megbánják bűntetteiket.
Az igazság kardja kikerült a hüvelyéből, és Isten bűn ellen feltörő haragja lesújtott az
ember helyettesére, Jézus Krisztusra, az Atya egyszülöttére.
Június 10. Az Atya haragja

„Ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma” (Lk 22:53)
Amikor Isten Fia leborulva imádkozott a Gecsemánéban, lelki gyötrelme következtében
nagy vércseppekhez hasonló nedv ütött ki a bőrén. Itt vette Őt körül a sűrű sötétség rémülete.
Az egész világ bűne nehezedett rá. Az ember helyett szenvedett, úgy, mintha Ő szegte volna
meg Isten törvényét.
A kísértés színhelye volt ez. Isten világossága visszavonult a szeme elől, és így a
sötétség hatalmas urának kezébe került. Lelki gyötrelmében elterült a hideg földön. Magán
érezte Atyjának rosszallását. Elvette a bűnös kezéből a szenvedés poharát, és kész volt azt
kiinni, hogy helyette majd az áldások poharát nyújthassa az embernek. Az a harag, amely az
emberre sújtott volna le, most Krisztust sújtotta. Ekkor remegett meg kezében a titokzatos
pohár.
Jézus gyakran járt a Gecsemánéba, hogy elmélkedjen és imádkozzon a tanítványaival…
Az Üdvözítő még soha nem érkezett erre a helyre ilyen fájdalommal telt szívvel. Isten Fia
nem a testi kínoktól riadt vissza… Az elveszett világ bűne elsöprő erővel nehezedett rá. Az
Atyától való elidegenedés, amely a bűn következménye volt, hasító fájdalommal repesztette
meg szívét, és nagy vércseppeket fakasztott a homlokából…
Csak halvány fogalmunk lehet Isten Fiának a Gecsemánéban elszenvedett
kimondhatatlan gyötrelméről. Jézus valósággal megtapasztalta, hogy az ember bűnének
felvállalása elválasztja Őt az Atyától. Urunk bűnné lett az elbukott emberiség érdekében. Az
125
Atya szeretetének visszavonása ezeket a gyászos szavakat hívta elő gyötrődő

lelkéből: „Szomorú az én lelkem mindhalálig…” (Mt 26:38)
Isten dicsőséges Fia elveszítette az eszméletét, és haldoklott. Az Atya hírnököt küldött a
Mennyből, hogy megerősítse gyötrődő Fiát, és előkészítse Őt véres ösvényére. Ha halandó
emberek láthatták volna az angyalok seregének döbbenetét és bánatát, amikor az Atya
visszavonta a fény, a szeretet és a dicsőség sugarait egyszülött, szeretett Fiától, akkor
megértenék, hogy Isten szemében milyen visszataszító a bűn.
Június 11. Az elhagyatottság érzése

„Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Mt 27:46)
Csókkal játszották Jézust az ellenség kezére, majd hurcolták sietve a földi bíróság
tárgyalótermébe… Az angyalok serege döbbenettel és megtört szívvel figyelte, hogy a Menny
fenségese, a dicsőség koronájának tulajdonosa most töviskoronát visel. Jézus sebektől vérző
áldozat lett a feldühödött tömeg kezében, amelyet Sátán haragja szított eszeveszett őrületre.
Nézzétek a türelmes szenvedőt! Töviskoszorú van a fején. Folyik a vére a felszakadt
erekből…
Nézzétek az elnyomót és az elnyomottat! Roppant tömeg veszi körül a világ
Megváltóját. Csúfolódás és gúnykacaj vegyül el az istentelen, durva káromlásokkal… Majd
elővezették Krisztust, Isten drága Fiát, és keresztet fektettek a vállára. Minden lépésnél
kiomló vére nyomokat hagyott hátra. Keserű ellenségeinek és érzéketlen szemlélőinek
csődülete szorongatta, miközben elvezették a keresztre feszítés helyére… Rászögezték a
keresztre, hogy ott függjön kifeszítve az ég és a föld között… Az elveszett világ dicső
Megváltója most szenvedi el a büntetést az Atya törvényének megrontásáért. Most váltja meg
népét tulajdon vére árán…
Volt-e valaha olyan szenvedés és mérhetetlen szomorúság, mint amilyet a haldokló
Üdvözítő elviselt! Atyja súlyos neheztelésének tudata tette ennyire keserűvé a poharát. Nem a
testi szenvedés vetett véget olyan gyorsan Krisztus életének a kereszten, hanem a világ
bűnének elviselhetetlen súlya és az Atya haragjának tudata…
A tüzes kísértés, miszerint Atyja mindörökre elhagyta Őt, vezetett a metsző
felkiáltáshoz a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?…”
Haláltusájában, amikor kilehelte drága lelkét, csakis a hit segítségével bizakodott abban,
akinek mindenkor örömmel engedelmeskedett… Megfosztva a diadal csillogó reménységétől,
hangos szóval kiáltotta: „Atyám! Kezedbe teszem a lelkemet!”(Lk 23:46) Ismerte Atyja
jellemét, igaz voltát, irgalmát és hatalmas szeretetét, ezért ráhagyatkozva a kezei közé esett.
Június 12. A világ bűne

„Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, amely téged nem ismert, hozzád siet az
Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.”(Ésa 53:5)
Némelyeknek sekélyes nézeteik vannak az elfedező engesztelésről. Úgy képzelik, hogy
Krisztus csak kis részben szenvedte el Isten törvényének büntetését. Feltételezik, hogy noha
Krisztus magán érezte az Atya haragját, mégis, szörnyű szenvedésein át is tudta, hogy az Atya
126
szereti és elfogadja Őt. Sokan azt gondolják, hogy az előtte tátongó sírt tündöklő reménység
világította be, és hogy a jövő dicsőségének bizonyossága soha nem hagyta el Őt. Ez súlyos
tévedés. Krisztus leggyötrelmesebb szenvedése az volt, hogy magán érezte az Atya
rosszallását. Gondolatainak gyötrelme emiatt olyan felfokozott volt, amelyről az embernek
csak halvány elképzelése lehet.
Mennyei Urunk emberré létele, megalázkodása és áldozata sokakban nem okoz
mélyebb megdöbbenést annál… mint a Jézust követő mártírok halála. Sok vértanú lassú
kínzás, mások keresztre feszítés áldozatai lettek. Miben különbözne hát Isten Fiának halála az
ő tapasztalatuktól?… Ha Krisztus szenvedése csupán testi gyötrelmet jelentett, akkor az Ő
halála valóban nem volt gyötrelmesebb némelyik vértanú halálánál. A testi szenvedés
azonban csak elenyésző része volt Isten szeretett Fia kínszenvedésének. A világ bűne
nehezedett rá, és amikor elviselte a megszegett törvényért kijáró büntetést, Atyja haragjának
tudata töltötte el. Ez törte meg isteni lelkét… A Kálvária ártatlan szenvedője azt a válaszfalat
ismerte fel, és érezte át mélységesen, amelyet a bűn emel Isten és az ember közé.
A sötétség hatalmas uralkodói gyötörték. Egyetlen reménysugár sem világította be
előtte a jövőt… A sötétségnek ebben a borzalmas órájában, amikor az Atya elrejtette előle az
arcát, amikor a világ bűne a vállára nehezedett, és a gonosz angyalok légiói vették körül,
ekkor törtek fel ajkáról a szavak: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”…
Az örök élet elnyeréséhez viszonyítva minden más jelentéktelen semmiséggé törpül.
Június 13. Hatalmas ár

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti
atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen
bárányén, a Krisztusén.” (1Pét 1:18–19)
„Tudván – mondja Péter –, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon
váltattatok meg…” (1Pét 1:18) Ó, ha ezek elegendők lettek volna az ember üdvösségének
megvásárlására, milyen könnyen megvalósíthatta volna Ő, aki ezt mondja: „Enyém az ezüst,
és enyém az arany” (Agg 2:8). De a bűnöst csak Isten Fiának drága vérén lehetett megváltani.
Az Üdvözítő végtelen lemondás és leírhatatlan szenvedés árán tette számunkra
elérhetővé a megváltást. Világunkban megvetésben volt része, hogy csodálatos leereszkedése
és megalázkodása révén felmagasztalhassa az embereket, hogy azok örökkévaló dicsőségben
és örömben részesülhessenek a Mennyben. Harmincéves földi életútja idején a szívét
felfoghatatlan gyötrelem hasogatta. Életét a bölcsőtől a keresztig bánat és fájdalom
árnyékolta. A fájdalmak férfia és betegség ismerője volt, s olyan szívfájdalmat állt ki,
amelynek elmondására emberi nyelv nem alkalmas. Jogosan kérdezhette volna: „Van-e olyan
bánat, mint az én bánatom?” (JerSir 1:12) Az egész világ bűnét a lelkére vette, noha tökéletes
gyűlölettel gyűlölte a bűnt. Elhordozta a bűnösök büntetését, noha Ő sosem vétkezett. A
törvényszegő helyetteseként ajánlotta fel magát, noha ártatlan volt.
Minden bűn a világ Megváltójának isteni lelkére nehezedett. Ádám fiainak és
leányainak gonosz gondolatai, szavai és cselekedetei tőle követeltek elégtételt, mert az ember
helyettesévé vált. Noha nem Ő követte el a bűntetteket, az ember törvényszegései marták és
127
szaggatták a lelkét. Aki bűnt nem ismert, bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága lehessünk
Őbenne.
Micsoda váltságdíjat fizetett értünk az Úr! Tekints a keresztre és az arra felemelt
áldozatra! Nézd a kezét, amelyet kegyetlenül átütöttek a szögek! Nézd lábát, amelyet hosszú,
éles vasak rögzítettek a fához! Krisztus a saját testében hordozta a bűnünket.
Megváltásunknak ára ilyen nagy szenvedés és gyötrelem volt!
Június 14. Egyetlen ember értéke

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma,
amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”(1Kor 6:19–20)
A Menny mindenkit megvásárolt ezen a végtelenül drága áron. Isten a Menny
tárházának minden kincsét a Földre árasztotta. Krisztus odaáldozásával az egész Mennyet
nekünk adta, és megvásárolta rajta az ember akaratát, érzéseit, értelmét, lelkét. Hívők és nem
hívők mind egyaránt az Úr tulajdonai.
Életünket egyedül Istentől kaptuk, Övéi vagyunk a teremtés és a megváltás jogán.
Testünk sem a saját tulajdonunk, hogy tetszésünk szerint bánjunk vele, hogy rossz szokások
által megbénítsuk, tönkretegyük, s ezzel lehetetlenné tegyük, hogy tökéletesen szolgáljuk
Istent. Életünk és minden képességünk Istené. Ő minden pillanatban gondoskodik rólunk. Ő
tartja működésben az élő szervezetet. Ha csak egy pillanatra is magunkra hagyna,
meghalnánk. Teljesen és tökéletesen Istentől függünk.
Nagy tanulságot merítünk, ha megértjük a viszonyunkat Istenhez, s az Ő viszonyát
hozzánk E szavak, „Nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg”, legyenek állandóan
az emlékezetünkben, hogy mindenkor tudatában legyünk annak, miszerint Istennek joga van a
tehetségünkre, javainkra, befolyásunkra, egyéniségünkre. Tanuljuk meg tehát, hogyan
bánjunk Istennek ezzel az ajándékával, lélekben, elmében, testben, hogy mint Krisztusnak
megvásárolt tulajdonai, neki tökéletes, jó illatú szolgálatot nyújtsunk.
A földi gazdagság jelentéktelenné zsugorodik, ha akár csak egyetlen ember értékével
vetjük is össze, akiért Urunk és Mesterünk meghalt. Aki mérlegen mérte le a dombokat, és a
hegyeket a mérleg serpenyőjén, végtelenül értékesnek tartja az emberi lelket.
Értessük meg a fiatalokkal, hogy ők nem a magukéi, hanem Krisztus tulajdonai! Vére
árán vásárolta meg őket; szeretete jogán igényt tart rájuk. Azért élnek, mert hatalmánál fogva
Krisztus őrzi őket. Idejük, erejük, minden képességük az Övé, hogy az Ő szolgálatára
fejlesszék, csiszolják és használják.
Krisztus magas árat fizetett érted, és most kegyelmet és dicsőséget kínál fel neked.
Vajon elfogadod-e?
Június 15. Szeretetteljes áldozat

„És járjatok szeretetben, amiképpen Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát
miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul” (Ef 5:2)
128
Krisztus az életével áldozatot hozott értünk, hogy az Ő akarata szerint a képviselőivé

válhassunk a Földön. Krisztus vágyakozik arra, hogy jellemének illatát árasszuk, és az Ő
tiszta gondolatait, isteni jellemvonásait mutassuk be, mint ahogyan az az Ő megszentelődött
emberi életében is megmutatkozott.
Így élve, mások is megismerhetik Őt emberi mivoltában… és vágy ébredhet bennük a
Krisztushoz való hasonlóság elérésére. Jézus tiszta, szeplőtelen, az Atya előtt teljesen
elfogadott volt, mindenféle szenny és szégyenfolt nélkül.
Krisztus mélységes odaadással végezte értünk üdvözítő munkáját. Komoly
odaszentelődéssel kívánta értékessé tenni az elbukott embert azáltal, hogy minden megtérő és
hívő bűnösre átruházta saját szentségének érdemeit. Mennyire fáradhatatlanul dolgozott! A
templomban és a zsinagógában, az utcán és a városokban, a piacon, a műhelyben, a
tengerparton és a domboldalon, mindenütt hirdette az evangéliumot, és a gyógyította
betegeket. Teljes valóját odaadta azért, hogy véghezvigye a megváltó kegyelem tervét.
Krisztus odaadta megtört testét, hogy visszavásárolja örökségét, és hogy az embernek
újabb próbaidőt adhasson. „Annak okáért Ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik Őáltala
járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük” (Zsid 7:25). Makulátlan, tiszta
életével, engedelmességével, golgotai kereszthalálával Krisztus közbelépett az elveszett
emberért. Most pedig megváltásunk vezére nemcsak közbenjáróként könyörög értünk, hanem
győzőként jogot is formál azokra, akikért győzött.
Áldozata tökéletes. Közbenjáróként elvégzi a maga választotta munkáját, és a
tömjénezőt makulátlan érdemeivel, népének imájával, bűnvallomásával és hálaadásával Isten
elé tartja. Mindez Krisztus igazságának jó illatával száll fel Istenhez. Isten elfogadja az
áldozatot, és bocsánatával elfedez minden vétket.
Június 16. A Menny is veszélybe került

„Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.” (Ésa
13:12)
Ki mérheti fel egyetlen lélek értékét is? Akarod tudni, mennyit ér? Gondold végig a
Gecsemáné-kerti jelenetet, Krisztus gyötrelmét, amikor nagy vércseppeket verejtékezett!
Nézd a keresztre feszített Megváltót! Halld meg kétségbeesett kiáltását: „Én Istenem, én
Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Mk 15:34) Nézd megsebzett fejét, átszegzett oldalát,
összeroncsolt lábát! Ne feledd, hogy Krisztus mindent kockára tett! Maga a Menny is
veszélybe került. A keresztnél, amelyen Krisztus egyetlen bűnösért is feláldozta volna az
életét, felmérheted egyetlen lélek értékét is.
Ha közösséged van Krisztussal, az Ő mértékével mérsz minden embert, és olyan
mélységesen szereted őket, mint Krisztus téged. Akkor nem elűzöd, hanem megnyered; nem
támadod, hanem vonzod azokat, akikért Krisztus meghalt.
Ez a személyes munka a lélekmentés titka; ha nem nézed nyugodtan, közömbösen a
„haldoklókat”, és minél bűnösebbek, minél nyomorultabbak, annál nagyobb buzgósággal és
szeretettel igyekszel menteni őket; ha meglátod, mire van szükségük a szenvedőknek, az Isten
129
ellen vétkezőknek, a bűn terhe alatt roskadóknak; ha megesik rajtuk a szíved, és segítő
kezedet feléjük nyújtod.
A megfeszített Krisztusnak kellene gondolkodásunk homlokterében állnia, és
legmélyebb érzéseinket előhívnia… Csakis a kereszt által tudjuk felbecsülni az emberek
üdvösségének értékét. Az emberek, akikért Krisztus az életét adta, olyan értékesek az Atya
szemében, hogy nem tartotta túl nagynak az ember megváltásáért fizetendő végtelen árat.
Átengedte Fiát, hogy meghaljon az üdvösségünkért. Micsoda bölcsesség, irgalom és szeretet
nyilatkozik meg ebben! Csakis a Kálvárián, Krisztus keresztjének titkában tudjuk felbecsülni
az ember értékét.
Milyen dicsőséges lehetőségeket kínál fel Isten a bukott emberi nem számára! Fia által
az Atya bemutatta a kiválóságnak azt a magas fokát, amelyre az ember képes eljutni. Krisztus
érdemei által Isten kiemeli az embert alacsony helyzetéből, megtisztítja őt, és értékesebbé
teszi még Ofir színaranyánál is.
Június 17. Az Atya felmérhetetlen áldozata

„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket,
és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűnünkért.”(1Jn 4:10)
Isten kormányzata a Mennyen és a Földön a szeretet elvére épül. Ez határozza meg a
keresztény ember jellemét is!… A szeretet áldozatokban mutatkozik meg. A megváltás terve
áldozatra épült, áldozatra, amely olyan széles, mély és magas, hogy nem lehet megmérni.
Krisztus mindent odaadott értünk, és akiben Ő lakik, az kész mindent feláldozni
Megváltójáért.
Amikor Ádám bűne reménytelen csüggedésbe sodorta az emberi nemet, Isten elvághatta
volna a bukott lényekkel való kapcsolat fonalát. Bánhatott volna velük úgy, ahogyan azt a
bűnösök megérdemelték volna. Megparancsolhatta volna a Menny angyalainak, hogy öntsék a
világra haragjának poharát. Kiszakíthatta volna ezt a sötét foltot a világegyetemből.
De nem ezt tette. Ahelyett, hogy elzárta volna őket a jelenlétéből, még közelebb jött a
bukott emberekhez. Odaadta Fiát, hogy emberi csontban és emberi húsban jelenjen meg
közöttünk…
Isten ajándéka meghalad minden képzeletet. Semmit nem tartott vissza. Nem engedte
meg, hogy bárki is azt mondhassa: többet is tehetett volna, és nagyobb szeretetet is
tanúsíthatott volna az emberiség iránt. Krisztussal az egész Mennyet odaajándékozta.
Krisztus hívei nem fogták fel egészen az Isten és a közöttük fennálló kapcsolat jellegét,
és még mindig csak homályosan látnak ebben a tárgykörben. Alig ismerik fel Isten csodálatos
kegyelmének mértékét abban, hogy egyszülött Fiát adta a világ megváltásáért.
Krisztus otthagyta a Menny királyi udvarait, és lejött a Földre, ahol elviselte az ember
helyett a bűn és gyalázat kínjait, majd meghalt, hogy szabaddá tegye őt. Meghalt, hogy
visszanyerje magának az embert, és ezáltal biztosítsa örök üdvösségét. Mindezek fényében
hogy merészel bárki is félvállról bánni akár eggyel is az Ő legkisebbjei közül?… Mindenki
bánjon nagy türelemmel, kedvességgel és szeretettel Krisztus vérének megvásároltjaival.
130
Június 18. Az egyedüli lehetséges váltságdíj

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus
Jézus, aki adta önmagát váltságul mindenekért.” (1Tim 2:5–6)
Krisztus által a megbékélés mellett helyreállítás is történt az emberért. A Kálvária
keresztje átívelte a bűn okozta szakadékot. Jézus teljesen megfizette a váltságot, s így a bűnös
bűnbocsánatot nyerhet, a törvény igazsága pedig helyreáll. Mindenki Krisztushoz jöhet, és
bűnbocsánatot nyerhet, aki hiszi, hogy Ő az engesztelőáldozat. Krisztus érdeme lehetőséget
nyitott az Isten és az ember közti érintkezésre. Isten a gyermekének fogadhat engem, én pedig
szerető Atyámnak tartva Őt, örvendezhetek benne. Mennyei reményeinket egyedül Krisztusra
alapozhatjuk, mert Ő a mi helyettesünk és kezesünk…
Megszegtük Isten törvényét, és a törvény cselekedetei által egy test sem igazulhat meg.
Az ember legjobb törekvései is értéktelenek, ha azok saját erőből valók, és nem tudnak eleget
tenni az áthágott szent és igaz törvény kívánalmainak. A Krisztusban való hit által azonban,
Isten Fia mindenre elegendő igazságáért folyamodhat. Krisztus – emberi természetben –
eleget tett a törvény követelményeinek. A bűnös helyett elhordozta a bűn átkát, áldozatot
hozott érte, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az őszinte hit
megragadja Krisztus igazságát, és a bűnös győzelemre jut Krisztussal, mert isteni természet
részesévé lett, s így életében az isteni és az emberi természet eggyé vált.
A lehetetlent kísérli meg az, aki saját cselekedetei – a törvény betöltése – által próbálja
elérni a Mennyet. Az ember engedelmesség nélkül nem üdvözülhet, de cselekedetei nem
lehetnek saját erejéből valók. Krisztusnak kell munkálnia benne mind az akarást, mind a
véghezvitelt, jókedvéből… Mindazt, amit az ember Krisztus nélkül tenni képes, önzés, és bűn
szennyezi be; ami viszont hit által történik, az elfogadásra talál Istennél. Lelki fejlődésben van
részünk akkor, amikor Krisztus érdemein keresztül törekszünk a Menny elérésére. Jézusra,
mint hitünk szerzőjére és bevégzőjére tekintve, győzelemről győzelemre jutunk, mert Isten
kegyelme Krisztus által tette lehetővé teljes megváltásunkat.
Nem tudjuk felbecsülni annak a váltságdíjnak az értékét, amelyet Isten a bukott ember
megváltásáért fizetett. Az ilyen csodálatos szeretetet szívünk legjobb és legszentebb
odaadásával kellene viszonoznunk.
Június 20. Értékes ajándék

„Bizonyára azért, amiképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat,
azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.” (Róm
5:18)
Isten kegyelme sem pénzen, sem tudás és hatalom árán nem vehető meg. Isten ingyen
adja mindazoknak, akik készséggel elfogadják. Ha az ember megérzi segítségre szoruló
helyzetét, és elvet minden magabízást, akkor ajándékként részesülhet a megváltásban. A
Mennybe jutottak nem saját igazságukkal fogják megmérni a falait, és kapui sem drága
aranyáldozatok révén nyílnak meg majd a számukra, hanem Krisztus keresztjének érdemei
által nyernek bebocsátást az Atya házába.
131
A bűnös ember számára a vigasztalás és öröm legnagyobb forrása az, hogy a Menny
odaadta Jézust a bűnös megváltására… Jézus felajánlotta, hogy végigjárja azt az ösvényt,
amelyen Ádám megbotlott és elesett. Felvállalta, hogy a csatamezőn szembenézzen a
kísértővel, és legyőzze őt az emberért. Tekints rá a megkísértés pusztájában! Negyven nap és
negyven éjjel böjtölt, miközben a sötétség hatalmainak legádázabb támadásait kellett kiállnia.
Egyedül taposta a sajtót, és a népek közül nem volt vele senki (Ésa 63:3). Mindezt nem
önmagáért tette, hanem azért, hogy széttörje azt a bilincset, amely az emberiséget Sátán
rabságában tartotta.
Ahogyan Krisztus emberi természetében az Atyához folyamodott erőért a kísértések és
próbák leküzdéséhez, nekünk is ezt kell tennünk. Követnünk kell Isten bűntelen Fiának
példáját. Naponként szükségünk van segítségre, kegyelemre és erőre a minden hatalom
forrásától. Vessük kiszolgáltatott lelkünket annak karjába, aki a szükség minden idején
készséggel siet a segítségünkre. Túlságosan gyakran feledkezünk el az Úrról! Énünk utat
enged a pillanatnyi benyomásoknak, és elveszítjük azoknak a győzelmeknek a lehetőségét,
amelyeket ki kellett volna vívnunk.
Ha vereséget szenvedünk, ne késlekedjünk a bűnvallomással és a bűnbocsánat
elfogadásával, amely visszahelyez minket a biztos talajra. Ha megbánjuk bűnünket, és
hiszünk, Isten megtisztító hatalma a miénk lesz. Isten ingyen ajánlja megmentő kegyelmét.
Mindazoknak bűnbocsánatot kínál, akik készek annak elfogadására. Isten angyalai
öröménekkel örvendeznek minden megtérő bűnös felett. Egyetlen bűnösnek sem
szükségszerű elvesznie. A megmentő kegyelem ajándéka teljes és ingyenes.
Június 21. Pénz nélkül és ingyen

„Hálát adok az én Istenemnek mindenkor tifelőletek az Isten ama kegyelméért, amely
néktek a Krisztus Jézusban adatott.” (1Kor 1:4)
Sokan reménykednek abban, hogy saját cselekedeteikkel kiérdemlik Isten kegyét. Nem
fogják fel, milyen tehetetlenek. Nem fogadják el Isten kegyelmét ingyen ajándékként, hanem
saját jó cselekedeteikben bíznak.
A megváltó szeretet áldásait Üdvözítőnk az értékes igazgyöngyhöz hasonlította. [Lásd:
Mt 13:45–46]
A példázat nem ajándékként tünteti fel az igazgyöngyöt. A kereskedő minden vagyonát
odaadta érte. Sokan kérdezik, hogy ez mit jelent. Hiszen a Szentírás ajándéknak mondja
Krisztust. Ő valóban ajándék, de csak azoknak, akik teljesen átadják magukat neki; lelküket,
testüket, értelmüket egyaránt. Krisztusnak kell adnunk önmagunkat, mert csak így tudunk
minden kívánalmának készséggel engedelmeskedni. Egész lényünk, minden képességünk és
adottságunk az Úré. Szenteljünk mindent a szolgálatára. Ha teljesen átadjuk magunkat neki,
Krisztus a Menny minden kincsével együtt nekünk adja Önmagát. Mienk lesz a nagy értékű
igazgyöngy.
A megváltás ingyen ajándék. Mégis megvehető és eladható. Az igazgyöngyöt meg lehet
vásárolni ott, ahol a Menny kegyelmét árulják, pénz nélkül és ingyen…
132
Krisztus evangéliuma olyan áldás, amelyhez minden ember hozzájuthat. A

legszegényebb éppúgy megveheti az üdvösséget, mint a leggazdagabb, mert nem földi vagyon
az ára. Miénk lehet, ha készségesen engedelmeskedünk Krisztusnak, ha Krisztus a saját
tulajdonaiként igényt tarthat ránk.
Keressük a nagy értékű igazgyöngyöt, de ne a világ piacain, és ne a világ módján! Az
ára nem arany és nem ezüst, mert mindez Istené. Hagyj fel azzal az elképzeléssel, hogy földi
vagy lelki kincseiddel megszerezheted az üdvösséget! Isten készséges engedelmességet kér.
Isten minden ajándéka az engedelmesség feltételeként nyerhető el. Isten a Menny
áldásainak sokaságát tartogatja azok számára, akik készséggel együttműködnek vele.
Június 22. Mindenki számára van kegyelem

„Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által, sokkal inkább az
életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelemnek és az igazság
ajándékának bővölködésében részesültek.” (Róm 5:17)
Istennél bőséges a kegyelem és az erő, de arra vár, hogy igényt tartsunk azokra. Azért
nem látjuk be, hogy hatalmas szükségünk van rájuk, mert nem Jézusra, hanem önmagunkra
tekintünk. Nem magasztaljuk Jézust, nem támaszkodunk teljesen az Ő érdemeire.
Isten biztosította a feltételeket, Krisztus örökkévaló igazsága minden hívő lélek
számláján megjelenik. A drága, szennyezetlen ruha, amely a Menny szövőszékén készült,
biztosítva van a töredelmes, hívő bűnös számára, aki így szólhat: „Örvendezvén örvendezek
az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemnek; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az
igazság palástjával vett engemet körül...” (Ésa 61:10)
Isten bőséges kegyelmet biztosított annak érdekében, hogy a hívő tiszta maradhasson a
bűntől. Az egész Menny a rendelkezésünkre áll határtalan forrásaival. Merítenünk kell a
megváltás kútjából! Krisztus a törvény vége az igazságra mindazok számára, akik hisznek.
Önmagunkban bűnösök vagyunk, de Krisztusban igazak. Miután Isten nekünk tulajdonítja
Krisztus igazságát, igaznak jelent ki minket, és úgy bánik velünk, mint igazakkal. Szeretett
gyermekeiként néz ránk. Krisztus munkálkodik a bűn hatalma ellen, és ahol a bűn növekszik,
a kegyelem megsokasul.
Naponként haladhatunk a szentség ösvényén, és mégis úgy találjuk, hogy egyre
magasabbra kell jutnunk. Azonban lelki izmaink minden megfeszítése, szívünk és agyunk
igénybevétele során megértjük, hogy a haladásunkhoz szükséges kegyelemből igen bőségesen
kapunk. Minél többet elmélkedünk ezen a gazdagságon, annál inkább birtokosai is leszünk
annak, és annál jobban megmutatkoznak bennünk Krisztus áldozatának érdemei, amelyek a
következők: igazságosságának védelme, kimondhatatlan szeretete, bölcsességének teljessége,
és arra való hatalma, hogy szeplő és sömörgőzés nélkül állítson bennünket az Atya elé.
A felkészülés napján élünk. A kegyelem teljességére van szükségünk a mennyei
tárházakból. Az Úr gondoskodott arról, hogy kegyelméből jusson bőségesen minden egyes
napnak az igénye szerint.
133
Június 23. Ki nem érdemelt jóindulat

„Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jöjj el hozzám
szabadításoddal.” (Zsolt 106:4)
A kegyelem érdem nélküli kedvezés; a hívő saját érdeme nélkül igazul meg, anélkül,
hogy bármit is felajánlhatna Istennek. Megigazult az Atya előtt a helyettesünkként és
kezesünkként álló Krisztus Jézus megváltása által. Noha Krisztus érdeme által igazul meg,
nem áll szabadságában gonoszt cselekedni.
A hit szeretet által működik, és megtisztítja a lelket. A hit rügyezik, virágzik, és csodás
gyümölcshozamot eredményez. A hit olyan jó cselekedetekkel párosul, mint például a betegek
meglátogatása, a szegények gondozása, az árvák és özvegyek gyámolítása, a ruhátlan
felöltöztetése és az éhező megelégítése.
Krisztus mindenütt jót tett, és akik csatlakoznak hozzá, azok szeretik Isten gyermekeit,
és szelídség és igazság vezeti lépteiket. Arcuk kifejezése feltárja tapasztalatukat, és az
emberek meglátják rajtuk, hogy Jézussal voltak, és tőle tanultak. Krisztus és a hívő egy lesz.
Jézus jellemének szépsége megjelenik azokon, akik szoros kapcsolatban vannak a hatalom és
szeretet forrásával. Krisztus a megigazító igazságosság és a megszentelő kegyelem hatalmas
letéteményese.
Mindenki hozzá jöhet, és vehet az Ő teljességéből. Jézus ezt mondja: „Jöjjetek
énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak
titeket” (Mt 11:28).
Jézusra, hitetek szerzőjére és bevégzőjére irányul-e a figyelmetek? Azt szemlélitek-e,
aki igazsággal és kegyelemmel teljes? Elfogadtátok-e azt a békét, amit egyedül Krisztus
adhat? Ha nem, adjátok át magatokat neki, és kegyelme által törekedjetek nemes és
emelkedett jellem elérésére. Törekedjetek kiegyensúlyozott, határozott és vidám lelkületre!
Táplálkozzatok Krisztusból, az élet kenyeréből, és életetekben megmutatkozik az Ő
jellemének és lelkületének kedvessége.
Legjobb tetteitekkel sem érdemelhetitek ki Isten jóindulatát. Egyedül Jézus érdeme
válthat meg, és az ő vére moshat tisztára benneteket.
Június 24. Krisztus a mi igazságunk

„Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy
megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnnek elnézése miatt.”(Róm 3:25)
Krisztus neve „az Úr a mi igazságunk”, és hit által mindenkinek úgy kellene hívni őt:
„az Úr az én igazságom”. Amikor hittel megragadjuk Isten ajándékát, Isten dicsérete száll az
ajkunkra, és képesek vagyunk így szólni másokhoz: „Íme, az Istennek ama Báránya, aki
elveszi a világ bűnét!” (Jn 1:29) El fogjuk tudni mondani az elveszettnek a megváltási tervet
illetően, hogy amíg a világ a bűn átka alatt volt, az Úr megmutatta irgalmát az elveszett,
reménytelen bűnösnek, és megmutatta kegyelmének értékét és jelentését.
A kegyelem érdem nélküli jutalom… Isten kegyelme küldte el Megváltónkat, hogy
minket, mint elszéledt vándorokat, megkeressen, és visszahozzon a nyájba…
134
Senki nem találhat olyat a saját jellemében, ami kedvessé tehetné őt Isten előtt, vagy
ami az elfogadását biztosíthatná. A bűnös egyedül Jézus által jöhet Istenhez, akit azért küldött
az Atya, hogy életet hozzon a világnak. Jézus az egyedüli Megváltónk és közbenjárónk; benne
van egyedüli reményünk a bűnbocsánatra, a békességre és az igaz életre. Jézus vérének ereje
az, ami a bűn sújtotta lélek épségét helyreállíthatja.
Krisztuson kívül semmi érdemünk vagy igazságunk nincs. Bűnösségünk, gyengeségünk
és emberi tökéletlenségünk lehetetlenné teszi Isten előtt való megjelenésünket, kivéve, ha
Krisztus folt nélküli igazságosságába öltözünk…
Amikor engedsz Krisztus vonzásának, és csatlakozol hozzá, megváltó hitet gyakorolsz.
A hit hozzászoktat bennünket Isten létezéséhez és jelenlétéhez, s miközben oszthatatlanul
Isten dicsőségére élünk, egyre többet látunk meg jellemének szépségéből és kegyelmének
nagyszerűségéből. Lelki erőnk növekszik, mert mennyei légkört lélegzünk be, és felismerjük,
hogy Isten a jobb kezünk felől áll, hogy meg ne inogjunk. A világ fölé emelkedve arra
tekintünk, aki tízezer közül is kitetszik, aki mindenestől fogva kívánatos, és szemlélődés által
mi is az Ő hasonlatosságára változunk el.
Június 25. A vallás fényes oldala

„De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben.” (Hab 3:18)
Aki szereti Istent, tegyen bizonyságot kegyelmének és igazságának nagyszerűségéről!
Akik elfogadják az igazság világosságát, tanuljanak leckéket arról, hogy ne maradjanak
csöndben, hanem gyakorta beszélgessenek egymással. Ne feledjék a szombati összejövetelt,
amikor az Istent szeretők és félők, az Ő szent nevéről elmélkedők lehetőséget kapnak
gondolataik megosztására…
A Menny felségese azonosul a hívők érdekeivel, bármilyen szerények legyenek is.
Amikor lehetőségük van az összejövetelre, helyénvaló, ha gyakran beszélgetnek egymással,
kifejezve hálájukat és szeretetüket, amely az Úr nevének tisztelete által él a szívükben. Amint
Isten figyeli és hallgatja őket, neve megdicsőül. Az összegyűltek számára a tapasztalati óra
lesz a legkedvesebb összejövetel. Az itt elhangzott szavak bekerülnek az emlékezet könyvébe
is…
Ne szerezz örömöt az ellenségnek azáltal, hogy tapasztalatod árnyoldalain időzöl!
Bízzál Jézusban teljesebben, amikor segítségét kéred a kísértés leküzdéséhez. Ha többet
gondolkodnánk és beszélnénk Jézusról, és kevesebbet önmagunkról, akkor sokkal többet
lehetnénk a jelenlétében. Ha benne lakozunk, a békesség, hit és bátorság annyira betölti a
lelkünket, és az összejövetelen olyan győzedelmes tapasztalatról számolhatunk be, hogy
mások is felüdülnek az Istenről tett tiszta és erőteljes bizonyságtétel hallatán.
Amikor Jézus kegyelme dicsőségének magasztaló elismeréséhez krisztusi életvitel
párosul, akkor ellenállhatatlan erő lép működésbe az emberek megváltásáért. Akik naponta
odaszentelik magukat Istennek, a vallás napos és derűs oldalát képviselik. Ne hozzunk
szégyent Urunkra súlyosnak tűnő próbáink lehangoló elbeszélésével! Minden olyan próba,
amelyet nevelőeszközként fogunk fel, örömöt eredményez bennünk. Így lehet a teljes vallási
életünk felemelő, nemesítő, valamint áldásos szavaktól és tettektől illatozó.
135
Június 26. Méltó a Bárány

„Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és
gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.” (Jel
5:12)
Mi ugyan nem vagyunk méltók Isten szeretetére, de kezesünk, Krisztus méltó rá, és Ő
képes mindazokat megváltani, akik hozzá jönnek.
Krisztus örül annak, ha látszólag reménytelen embereket, akiket Sátán legyőzött, és
eszközéül használt, magához vonzhat, és kegyelmében részesíthet. Örül, ha megszabadíthatja
őket attól a szenvedéstől és haragtól, amely az engedetlenekre vár.
Ha az ellenségnek sikerül elérnie, hogy a csüggedő ember ne időzzön Jézus erényein,
érdemein, szeretetén és nagy irgal-mán, és levegye a szemét Jézusról, s önmagára tekintsen,
akkor máris elvette tőle hite pajzsát, és elnyerte célját. A lélek ki van téve ádáz kísértéseinek.
A gyöngék tekintsenek Jézusra, higgyenek benne, és éljék ki a hitüket a gyakorlatban is.
Életét, szeretetét és szenvedését, mindent feláldozott Istennek Fia a mi megváltásunk
érdekében. Lehetséges-e, hogy mi, az ilyen végtelen szeretet méltatlan tárgyai, szívünket távol
tartsuk tőle? Életünk minden egyes pillanatában az Ő kegyelmi áldásait élvezzük; épp ezért
nem vagyunk képesek teljesen megérteni azt a mélységes tudatlanságot és kimondhatatlan
nyomort, amelyből kimentett bennünket.
Sokan a vallásos életükben azt a súlyos hibát követik el, hogy érzelmeikre
összpontosítják a figyelmüket, és eszerint ítélik meg haladásukat vagy visszaesésüket. Az
érzelmek nem biztos útmutatók. Ne belül keressük annak biztosítékát, hogy Isten elfogadott
bennünket. Önmagunkban csupán csüggesztő dolgokra lelhetünk. Egyetlen reményünk abban
van, ha feltekintünk Jézusra, „hitünk szerzőjére és bevégzőjére” (Zsid 12:2). Benne mindent
megtalálunk, ami csak reményt, hitet és bátorítást nyújthat. Ő a mi igazságunk, vigaszunk és
örömünk…
Gyöngeségünk és értéktelenségünk tudatának arra kellene vezetnie minket, hogy
alázatos szívvel hivatkozzunk Krisztus elfedező áldozatára. Az Ő érdemeire támaszkodva
nyugalmat, békét és örömet találunk.
Június 27. A titkok titka

„És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka. Isten megjelent testben,
megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek
benne a világon, felvitetett dicsőségben.” (1Tim 3:16)
A titkok titka ez! Az értelem számára nehéz megragadni Krisztus nagyságát, a
megváltás titkát. A szégyenletes keresztet felállították, kezeit és lábait átszögezték, a
kegyetlen dárda átszúrta a szívét, és Jézus megfizette a megváltás árát az emberiségért…
A megváltás témája kimeríthetetlen, legmélyebb elmélkedésünkre méltó. Túlszárnyalja
a leghatalmasabb gondolatot és a legélénkebb képzelet határát is. Ki kutathatná ki Isten
titkait?…
136
Ha ma Jézus velünk volna, ugyanazt mondaná, mint tanítványainak. „Még sok

mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (Jn 16:12). Jézus mély és élő
igazságot szeretett volna megnyitni a tanítványok előtt, de földiességük, valamint homályos és
hiányos felfogóképességük ezt lehetetlenné tette. Nem tudták volna hasznosítani a nagy,
dicsőséges és ünnepélyes igazságot. A lelki növekedés hiánya bezárja az ajtót a világosság
Krisztustól jövő sugarai előtt…
Akik szorgosan munkálkodtak Isten Igéjének bányájában, és felfedezték a drága ércet az
igazság gazdag forrásaiban, a korszakokon át rejtett isteni titkokban, fel fogják magasztalni az
Úr Jézust, minden igazság szerzőjét azáltal, hogy jellemükben bemutatják hitük megszentelő
hatalmát. Jézust és kegyelmét ott kell őrizni a lélek legbelső szentélyében. Ha ez megtörténik,
akkor a szavak, az ima, a buzdítás és a szent igazság megjelentése által Ő mutatkozik meg.
A kereszt titka minden más titkot megmagyaráz. A Golgotáról sugárzó fényben Isten
tulajdonságait, amelyekre korábban félelemmel és csodálattal gondoltunk, szépnek és
vonzónak találjuk. Az irgalom, gyengédség és atyai szeretet egybeolvad a szentséggel,
igazsággal és hatalommal. Míg Krisztus magas és felemelt trónjának fenségét szemléljük,
meglátjuk jellemének szépségét, és megértjük, ahogy még soha, hogy mit jelent ez az
örökkévaló név: „Mi Atyánk”.
Június 28. Kikutathatatlan gazdagság

„Nékem, minden szent között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a
pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát.”(Ef 3:8)
Nem Istenen múlik, hogy kegyelmének gazdagsága nem árad a Föld lakóira. Ha
mindenki meg akarná kapni ezeket az ajándékokat, mindenki beteljesedne Szentlélekkel.
Minden embernek kiváltsága, hogy élő csatornaként továbbítsa a világnak Isten
kegyelmének kincseit, Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát. Krisztus mindennél jobban
vágyik olyan eszközökre, akik megismertetik a világgal Lelkét és jellemét.
A világnak pedig mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy az emberek bemutassák a
Megváltó szeretetét. Az egész Menny olyan eszközökre vár, akik által az emberek örömét és
áldását szolgáló szent olajat áraszthatja a Földre.
„De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, amellyel minket
szeretett, minket, akik meghaltak voltunk a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal
(kegyelemből tartattatok meg!). És együtt feltámasztott, és együtt ültetett a mennyekben,
Krisztus Jézusban; hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges
gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban” (Ef 2:4–7).
Ezek az idős Pál, „Jézus Krisztus foglyának” szavai, amelyekkel római börtönéből írva
igyekezett testvérei tudomására hozni azt, aminek kifejezésére alkalmatlannak találta a
nyelvet. „Krisztus felfoghatatlan gazdagságáról” írt, a kegyelem kincsesházáról, amelyet Isten
túláradó bőséggel kínál fel az emberek bukott fiainak.
Mialatt lelketek sóvárogva vágyakozik Istenhez, mindig többet és többet ragadtok meg
kegyelmének felmérhetetlen kincseiből. És, miközben elmélkedtek ezen kincsek felett,
137
tulajdonaitokká válnak; kinyilatkoztatjátok a Megváltó áldozatának érdemeit, szentségének

védő oltalmát, bölcsességének és erejének teljességét.„Szeplő és hiba nélkül” állít benneteket
az Atya elé (2Pét 3:14).
Június 28. Kikutathatatlan gazdagság

„Nékem, minden szent között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a
pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát.”(Ef 3:8)
Nem Istenen múlik, hogy kegyelmének gazdagsága nem árad a Föld lakóira. Ha
mindenki meg akarná kapni ezeket az ajándékokat, mindenki beteljesedne Szentlélekkel.
Minden embernek kiváltsága, hogy élő csatornaként továbbítsa a világnak Isten
kegyelmének kincseit, Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát. Krisztus mindennél jobban
vágyik olyan eszközökre, akik megismertetik a világgal Lelkét és jellemét.
A világnak pedig mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy az emberek bemutassák a
Megváltó szeretetét. Az egész Menny olyan eszközökre vár, akik által az emberek örömét és
áldását szolgáló szent olajat áraszthatja a Földre.
„De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, amellyel minket
szeretett, minket, akik meghaltak voltunk a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal
(kegyelemből tartattatok meg!). És együtt feltámasztott, és együtt ültetett a mennyekben,
Krisztus Jézusban; hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges
gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban” (Ef 2:4–7).
Ezek az idős Pál, „Jézus Krisztus foglyának” szavai, amelyekkel római börtönéből írva
igyekezett testvérei tudomására hozni azt, aminek kifejezésére alkalmatlannak találta a
nyelvet. „Krisztus felfoghatatlan gazdagságáról” írt, a kegyelem kincsesházáról, amelyet Isten
túláradó bőséggel kínál fel az emberek bukott fiainak.
Mialatt lelketek sóvárogva vágyakozik Istenhez, mindig többet és többet ragadtok meg
kegyelmének felmérhetetlen kincseiből. És, miközben elmélkedtek ezen kincsek felett,
tulajdonaitokká válnak; kinyilatkoztatjátok a Megváltó áldozatának érdemeit, szentségének
védő oltalmát, bölcsességének és erejének teljességét.„Szeplő és hiba nélkül” állít benneteket
az Atya elé (2Pét 3:14).
Június 30. A Menny szenvedése

„Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10:30)
Maga Isten lett keresztre feszítve Krisztus megfeszítéskor, hiszen Krisztus egy volt az
Atyával.68 Kevesen gondolnak arra a szenvedésre, amit a bűn okozott Istennek. Az egész
Menny együtt szenvedett Krisztussal a haláltusájában. Ez azonban nem Krisztus emberré
létekor kezdődött el, és nem is fejeződött be akkor. A kereszt kinyilvánítja tompult érzékeink
számára azt a fájdalmat, amit a bűn kezdettől fogva okozott Isten szívének. Az igazságtól való
minden eltérés, minden kegyetlen cselekedet, az emberiség minden kudarca a mennyei
eszmény felé törekvésben, bánatot okoz neki. Amikor Izráelt egymás után érték azok a
szerencsétlenségek, amelyek Istentől való eltérésének következményei voltak, az ellenségtől
való leigázás, a kegyetlenkedés, azt mondja a Szentírás Istenről, hogy„...megesett az ő szíve
138
az Izráel nyomorúságán” (Bír 10:16). „Minden szenvedésüket Ő is szenvedte... fölvette és

hordozá őket a régi időkben” (Ésa 63:9).
Maga Isten Lelke is „esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodással”. Amint „a
teremtett világ... fohászkodik és nyög”, úgy fáj az örökkévaló Atya együttérző szíve (Róm
8:26, 22). Világunk egy nagy kórház, telve a nyomor tragédiájával, aminél még gondolatban
sem szívesen időzünk. Ha felismernénk úgy, amint van, elviselhetetlen lenne számunkra. Isten
azonban mindezt átérzi.
Nem száll el sóhaj, nem bántja fájdalom, nem gyötri szomorúság a lelket anélkül, hogy
az ne hasítana bele az Atya szívébe.
Megváltónk, aki ismeri a világ nyomorának és kétségbeesésének mélységeit, tudja,
milyen eszközök által hozhat enyhülést a számukra… Habár az emberek rosszra használják és
eltékozolják tálentumaikat, elvesztették kegyes férfiasságuk és nőiességük méltóságát,
Megváltónknak meg kell dicsőülnie szabadításukban és megváltásukban.
A bűn és következményeinek eltörlése érdekében szeretett Fiát adta, és a vele való
együttműködés által hatalmat adott nekünk arra, hogy a nyomorúság jeleneteit a befejezéshez
vigyük.
A helyesen kiképzett és jól felszerelt munkások hamar elvihetnék a megfeszített,
feltámadott és nemsokára eljövő Megváltó üzenetét az egész világra! Hamar eljöhetne a
szenvedés, a nyomorúság, a bűn vége!
139
JÚLIUS
Július 1. Kezdettől fogva
„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szentlélektől
indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2Pét 1:21)
Az evangélium dicsősége azon az elven alapul, hogy Isten a jóság szüntelen
kinyilvánítása által állítja vissza a bukott emberiségben az isteni képmást. Ez a munka már a
Menny udvaraiban elkezdődött… Istent megindította az emberiség iránt érzett szánalom, és
ennek következtében az Atya, a Fiú és a Szentlélek odaszánta magát a megváltás tervének
kivitelezésére.
A bűneset előtt Ádám szemtől szemben beszélhetett Alkotójával. Amióta azonban az
embert törvényszegése elszakította Istentől, nem részesülhet ebben a nagy kiváltságban. De a
megváltás terve utat nyitott, s ezen az úton a Föld lakói most is érintkezhetnek a Mennyel.
Isten a Szentlélek által kapcsolatba lépett az emberrel, és a kinyilatkoztatások útján,
amelyeket kiválasztott szolgáinak adott, mennyei fény sugárzik a világra.
Isten a Szentlélek segítségével már ősidőktől kezdve tevékenykedett emberi eszközei
által, hogy a bukott emberiséggel kapcsolatos szándékát megvalósítsa. Ez megnyilvánult a
pátriárkák életében. Mózes napjaiban gyülekezetének is „jó lelkét adta, hogy őket
oktassa” (Neh 9:20). Az apostoli korszakban is hatalmasan működött Isten a Szentlélek
erejével a gyülekezetéért. Ugyanaz az erő adott hitet és bátorságot Kálebnek és Józsuénak,
amely az ősatyákat megerősítette; és ez tette eredményessé az apostoli gyülekezet munkáját.
Támasza volt minden időben Isten hűséges gyermekeinek. A Szentlélek ereje által készítettek
utat a valdensek a sötét korszakok alatt a reformáció számára. Ugyanez az erő koronázta
sikerrel azon nemes férfiak és nők fáradozásait, akik a mai misszióállomások felállításának
útját egyengették, és lehetővé tették a Biblia lefordítását valamennyi nemzet nyelvére és
tájszólására…
A kereszt hírnökei ma városról városra, országról országra járnak, és előkészítik
Krisztus eljövetelének útját… És miközben szétárasztják a fénysugarakat, mint tették azok,
akik pünkösd napján részesültek a Lélek keresztségében, állandóan többet és többet nyernek a
Lélek erejéből. Ily módon világítja be Isten dicsősége a Földet.
Július 2. A Szentlélek ígérete

„Kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az
igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert... nem ismeri őt; de ti ismeritek őt,
mert... bennetek marad.” (Jn 14:16–17)
Krisztus, mielőtt áldozati bárányként ajánlotta fel önmagát, igyekezett tanítványait a
leglényegesebb és legtökéletesebb ajándékkal megajándékozni. Azzal az ajándékkal, amely
követői szívét tárva nyitva hagyja a kegyelem határtalan erőforrásai előtt. „És én kérem az
Atyát – mondotta –, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az
igazságnak ama Lelkét; akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt, és nem ismeri őt, de ti
140
ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök
tihozzátok” (Jn 14:16–17).
A Lélek ezelőtt is a világban volt. A megváltási munka kezdetétől fogva munkálkodott
az emberek szívében, és befolyást gyakorolt a gondolkodásukra. Amikor Krisztus a Földön
volt, a tanítványok nem vágyakoztak más segítő után. Amíg Krisztus fel nem ment a
Mennybe, nem érezték, hogy szükségük lenne a Lélekre. Közvetlenül Krisztus Mennybe
menetele után azonban érezni kezdték, hogy szükségük van a Szentlélek segítségére. A Lélek
azután meg is érkezett hozzájuk.
A Szentlélek Krisztus képviselője, és független az emberi természettől. Az emberi test
kötöttsége miatt Krisztus nem tudott egy időben mindenütt jelen lenni. Így éppen követői
érdeke volt, hogy elmenjen Atyjához, és elküldje a Lelket. Ezután senkinek sem volt semmi
előnye a Krisztussal való személyes kapcsolatából eredően. A Szentlélek által ettől kezdve az
Üdvözítő minden ember számára elérhető lett. Így Krisztus közelebb lehetett követőihez,
mintha nem ment volna fel a Mennybe.
Ez az ígéret éppoly biztosan vonatkozik ránk ma, mint annak idején az apostolokra…
Minden hívő térdeljen le Isten előtt, és imádkozzon komolyan a Lélek kiárasztásáért.
Kiáltsunk fel az Úrhoz így: „Uram! Növeld meg hitemet. Segíts megértenem Igédet, hogy
világosságot nyerjek. Üdíts fel jelenléteddel, és töltsd be szívemet Lelkeddel!”
Minden időben és minden helyen, minden szomorúságban és nyomorúságban, amikor a
kilátások sötétnek látszanak, s a jövendő zavarosnak; tehetetlennek és magányosnak érezzük
magunkat, Krisztus elküldi hozzánk a Vigasztalót, válaszul a hitből fakadó imádságunkra.
Július 3. A Lélek hatalma

„Íme, én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem
városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24:49)
Krisztus látható jelenlétét ugyan nélkülözniük kellett a tanítványoknak, de helyette új
erő birtokába jutottak. A Szentlélek áradt ki rájuk teljes mértékben, hogy elpecsételje őket a
munkájukra.
Krisztus parancsának engedelmeskedve, követői Jeruzsálemben várták be az Atya
ígéretét, a Szentlélek kiárasztását. Várakozásukat azonban nem töltötték semmittevéssel,
hanem, amint a jelentés mondja: „Mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az
Istent” (Lk 24:53). Gyakran összegyűltek, és imájukat Jézus nevében küldték az Atyához.
A tanítványok tudták, hogy a Mennyben, Isten trónja előtt áll legfőbb szószólójuk és
pártfogójuk. Leborulva, szent alázattal imádkoztak, és megemlékeztek ígéretéről. „Amit csak
kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az
Atyától az én nevemben; kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen” (Jn
16:23–24). Hitük mindjobban megerősödött abban a magasztos tudatban, hogy „Krisztus az,
aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk” (Róm
8:34)…
141
Az előkészület ideje a mélységes, komoly töredelem és az önvizsgálat időszaka volt a

számukra. Érezték lelki szegénységüket, és felülről, az Úrtól kérték a kenetet, amely
alkalmassá teszi őket a lélekmentési munkára. Nemcsak a maguk számára kértek áldást,
hanem könyörögtek mások lelki üdvéért is. Tisztán látták, hogy az evangéliumot el kell
vinniük az egész világnak, és buzgón könyörögtek azért az erőért, amelyet Jézus megígért
nekik.
A patriarkális korszakban a Szentlélek befolyása gyakran feltűnő módon volt érezhető;
de sohasem nyilvánult meg teljességében. A tanítványok, Krisztus szavainak
engedelmeskedve, könyörögtek ezen adományért. Kérelmüket az Üdvözítő is támogatta.
Közbenjárt a Szentlélekért, hogy erejét népére kitölthesse.
Július 4. Pünkösd
„És amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak. És lőn nagy
hirtelenséggel az égből mint egy sebesen zúgó szélnek zendülése, és betöltötte az egész házat,
ahol ültek.” (ApCsel 2:1–2)
A Lélek olyan túláradva szállott az imádságban elmélyült és várakozó tanítványokra,
hogy minden szívet magával ragadott. Az Örökkévaló hatalmasan nyilatkozott meg
egyházának. Úgy tetszett, mintha ennek az évszázadok óta visszatartott erőnek a kiárasztása a
Mennyet nagy örömmel töltené el, hogy a Lélek, kegyelmi kincseit a gyülekezetre kitöltheti.
Ennek hatása alatt a bűnbánat, a megtérés szava egyesült a bűnbocsánat felett érzett öröm
énekével. Jövendölések is elhangzottak.
Az egész Menny csodálattal hajolt le, hogy e hasonlíthatatlan, sőt felfoghatatlan szeretet
bölcsességét szemlélje és csodálja. Ámulattól elragadtatva kiáltottak fel az apostolok: „Ez az
igazi szeretet!” A kapott adományt megragadták, és mi volt ennek eredménye? A Lélek
kardja, új erővel élesítve, a Menny villámaival megedzve, áttörte a hitetlenséget! Ezrek tértek
meg egyetlen napon…
Krisztus Mennybe menetele volt a jele annak, hogy követői elnyerik a megígért áldást.
Erre várniuk kellett, mielőtt munkájukat elkezdhették. Miután Krisztus a mennyei kaput
átlépte, angyalok imádata közben elfoglalta trónját.
Amikor a beiktatás ünnepsége véget ért, a Szentlélek bőséggel áradt a tanítványokra, és
Krisztus valóban megdicsőíttetett azzal a dicsőséggel, amelyet Atyjától öröktől fogva bírt. A
Lélek kiárasztása pünkösd napján a Menny üzenete volt arról, hogy a Megváltó ünnepélyes
felkenetése megtörtént. Ígérete szerint elküldte a Szentlelket a Mennyből, annak jeléül, hogy
immár, mint pap és király, övé minden hatalom a Mennyen és a Földön; és Ő népének
felkentje.
Isten kész hasonló áldásokban részesíteni minket is, ha buzgón kérjük azokat. Az Úr,
miután az első tanítványokra kitöltötte Szentlelkét, továbbra is árasztotta be a Menny
ajándékait. Mi is részesülhetünk áldásai teljességében. A Menny telve van kegyelmének
kincseivel, s akik hittel járulnak Isten elé, mindenre igényt tarthatnak, amit Ő megígért.
142
Július 5. A Lélek munkája

„És az, amikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” (Jn 16:8)
Krisztus azért adta nekünk Lelkét, hogy megújító erőforrásunk legyen. Nélküle Krisztus
áldozata nem jelentett volna számunkra semmi segítséget. A gonosz hatalma évszázadok óta
erősödik, és bámulatos, ahogy az emberek alávetették magukat ennek a sátáni fogságnak.
Csak az Istenség harmadik személyének hatalmas erejével tudunk ellenállni a bűnnek, és
tudjuk azt legyőzni.
A Szentlélek nem korlátozott erővel jön el hozzánk, hanem isteni hatalmának, erejének
teljességével. A Lélek az, aki eredményessé teszi mindazt, amit a világ Megváltója vitt
véghez. A Lélek az, aki megtisztítja szívünket. A Lélek útján a hívő ember részese lesz az
isteni természetnek. Krisztus isteni hatalomként, erőként adta nekünk Lelkét, hogy
segítségével győzzük le a gonoszra való minden örökölt vagy szerzett hajlamunkat, és hogy
az Ő egyházába bevésődjék Krisztus jelleme.
Miközben engedjük, hogy a Szentlélek eszközként használjon minket, Isten ereje
munkálkodik bennünk, és segít régi hajlamaink megtagadásában, erőszakos természetünk
legyőzésében, és új szokások formálásában.
Isten Lelke, ha lélekben befogadták, felébreszti a szunnyadó képességeket. A Szentlélek
vezetése alatt fejlődik az, aki tartózkodás nélkül Istennek szenteli magát, és erőt nyer, hogy
Isten követelményeit megértse és teljesítse. A gyenge, határozatlan jellem erőssé és szilárddá
alakul…
A Lélek árasztja az igazság Napjának világos sugarait a sötét kedélyre; Ő lobbantja
lángra az emberi szíveket az örök igazság felismerése által; feltárja a lélek előtt az igazi élet
célját, és meggyőzi az embert a bűnről; feléleszti a hitet Isten iránt, aki egyedül tud a bűnből
megmenteni. A Lélek munkálja a jellem átalakulását oly módon, hogy figyelmünket az
időleges és elmúló dolgokról az örökkévalóságra tereli. A földi dolgok helyett az
örökkévalókhoz vonzódunk általa. A Lélek újjászül, megfinomítja és megszenteli az emberi
lényeket, és a királyi család tagjaivá, a mennyei Király gyermekeivé teszi őket.
Július 6. A legnagyobb vigasztaló

„De én az igazat mondom néktek. Jobb néktek, hogy én elmenjek; mert ha el nem
megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok.” (Jn
16:7)
A Krisztus által megígért vigasztaló a Szentlélek, aki teljes istenségében nyilatkoztatja
ki az isteni kegyelem erejét mindazok számára, akik hisznek Istenben, és személyes
Megváltójukként fogadják el Krisztust.
Bárhol van az Istennek odaszentelődött munkás, mindenütt mellette lesz a Szentlélek. A
tanítványokhoz intézett szavak hozzánk is szólnak. A Vigasztaló éppúgy megsegít minket ma,
mint őket az ő idejükben.
Nincs még egy valaki, aki olyan gyöngéd és igaz lenne, mint Krisztus. Ő megindul
gyengeségünkön. Lelke által a szívünkhöz szól. Előfordulhat, hogy a körülmények
143
elválasztanak barátainktól, vagy a háborgó tenger közénk áll. Noha barátaink őszinte kötődése
ezzel még nem szűnik meg, de ez már nem tud kifejezésre jutni… A mennyei Vigasztalótól
azonban semmilyen távolság és körülmény nem szakíthat el minket. Bárhol is vagyunk,
bármit teszünk, Ő, aki Krisztus helyének tölti be, mindig mellettünk van. A Szentlélek mindig
velünk van, hogy vigasztaló és gyöngéd szavakkal támogasson, erősítsen és megvidámítson
minket. A Szentlélek befolyására Krisztus az emberi lélekbe kerül. A Lélek mindazokban és
mindazokon keresztül munkálkodik, akik befogadják Krisztust. Akik ismerik a Szentlélek
lakozását a szívben, az életükkel bizonyítják annak gyümölcsét, amely nem más, mint
szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség.
A Szentlélek soha nem hagyja el azokat, akik igyekeznek eljutni a keresztényi jellem
tökéletességére. A Szentlélek felruházza a lelket azzal a tiszta indítékkal és élő elvvel, amely
minden vészhelyzet és kísértés idején támogatni tudja a küzdő, tusakodó és hívő embert. A
Szentlélek életet önt a hívő lélekbe a világban eluralkodó gyűlölet, a rokonok
barátságtalansága, a csalódás, a tökéletlenség felismerése és az élet hibái közepette. A
győzelem mindazok számára bizonyos, akik feltekintenek hitünk szerzőjére és bevégzőjére, és
az Ő páratlan tisztaságára és tökéletességére támaszkodnak… Krisztus elhordozta a bűnünket,
hogy általa növekedhessünk erkölcsileg, és eljussunk a keresztényi jellem tökéletességére.
Július 7. Krisztus képviselői

„Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek; és ímé, én
tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt 28:20)
Amikor Krisztus felvitetett az Atyához, követőit nem hagyta segítség nélkül.
Képviselője, a Szentlélek és a mennyei angyalok szolgálata segíti azokat, akik a hitnek szép
harcát vívják a páratlan nehézségek ellen. Sose feledjétek, hogy Jézus a segítségetekre van.
Jellemetek egyedi különlegességeit senki más nem érti olyan jól, mint Ő. Vigyáz rátok, és ha
készséggel átadjátok magatokat a vezetésének, akkor Ő körülvesz benneteket a jóra való
késztetéssel, amely képessé tesz titeket a számotokra kijelölt feladat betöltésére.
A keresztényi élet harc, de „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a
fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a
gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak” (Ef 6:12). Az igazságnak a
gonoszsággal szembeni harcában csak isteni segítséggel győzhetünk. Saját véges akaratunkat
alá kell rendelnünk a végtelen Isten akaratának. Az emberinek egybe kell fonódnia az
istenivel, hogy így elnyerjük a Szentlélek segítségét…
Az Úr Jézus a Szentlélek által munkálkodik. A Szentlélek Őt képviseli a Földön. A
Lélek által lelki életet sarjaszt az ember szívében, megeleveníti jóra való erejét, megtisztítja a
romlottságtól, és alkalmassá teszi Isten országa számára. Jézus nagy áldást áraszthat, és
gazdag ajándékokat oszthat szét az emberek között. Ő a csodálatos tanácsadó, akinek
bölcsessége és ereje végtelen. Ha elismerjük Lelkének hatalmát, és alárendeljük magunkat
átformáló munkájának, akkor tökéletesen állhatunk elébe.
Nagyszerű gondolat! Krisztusban „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti
Őbenne vagytok beteljesedve” (Kol 2:9, 10). Az emberi szív nem lehet boldog, amíg át nem
adja magát Isten Lelke hatásának, aki a megújult szívet Jézus Krisztus képére alakítja át. A
144
Lélek befolyására az ellenségeskedés hitté és szeretetté alakul át, a büszkeség pedig

alázatossággá válik. A lélek felismeri az igazság szépségét, jellemének kiválósága és
tökéletessége által Krisztus megdicsőül. Amikor ezek a változások végbemennek, az angyalok
énekelnek. Isten és Krisztus örvendezik az isteni képmásra formálódó lélek felett.
Július 8. Mint a harmat, az eső és a napfény

„Kigyógyítom őket hűtlenségükből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult
tőlük az én haragom.” (Hós 14:5)
A megszámlálhatatlan tanításból, amely a növekedés folyamatának különböző
fokozataira tanít, az egyik legértékesebb a Megváltónak a felnövekvő magról szóló
példázata…
A mag a csírázás tulajdonságával bír, amelyet Isten plántált beléje. Mégis, ha a magot
magára hagyjuk, nincsen ereje arra, hogy kikeljen. Az embernek is meg kell tennie a maga
részét a gabona növekedése érdekében, azonban egy bizonyos ponton túl már semmit se tehet.
Bíznia kell abban, aki a vetést és aratást összekapcsolta végtelen hatalmának csodálatos
láncszemeivel.
A magokban élet, a talajban pedig erő van, mégis, ha a végtelen hatalmú Isten nem
munkálkodik éjjel és nappal, a mag nem kel ki, és nem hoz termést. A záporesőnek fel kell
frissítenie a szomjas, kiszáradt földet; a Napnak meleget kell adnia, és az eltemetett maghoz
elektromosságnak kell áramlania. A magban levő életet, amelyet a Teremtő ültetett bele,
egyedül Ő tudja felszínre hozni…
A mag kicsírázása a lelki élet kezdetét ábrázolja, míg a növény felnövekedése a jellem
kifejlődését szemlélteti. Élet nem lehetséges növekedés nélkül. A növénynek növekednie kell,
vagy elpusztul. A növény növekedése ugyanolyan csendes és észrevétlen, mint a jellem
fejlődése. Életünk fejlődésének minden fokán lehet tökéletes, mégis, ha betöltjük Isten
szándékát, állandóan előrehaladunk.
A növény mindazt elfogadva növekszik, amit Isten adott az életének fenntartására. Így a
mi lelki növekedésünket is az isteni eszközökkel való együttműködés által érjük el.
Amiképpen a növény gyökeret ver a földben, úgy nekünk is meg kell gyökereznünk
Krisztusban. A növény is elfogadja a napfényt, a harmatot és az esőt, nekünk is be kell
fogadnunk a Szentlelket. Ha a szívünk Krisztusra támaszkodik, Ő „...eljő hozzánk, mint az
eső, mint a késői eső...” (Hós 6:3).
„És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz
az ő szárnyai alatt...” (Mal 4:2) „...Virágozni fog, mint a liliom... felelevenednek, mint a
búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő.” (Hós 14:6, 8).
Július 9. Az Írások megvilágítója

„Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által, mert a Lélek mindeneket vizsgál,
még az Istennek mélységeit is.” (1Kor 2:10)
Istennek tetszett, hogy igazságát emberi eszközök útján közölje a világgal, és Szentlelke
által képessé és alkalmassá tett embereket erre a munkára. Ő irányította gondolataikat
145
mondani- és írnivalójuk kiválasztásakor. A kincset földi edényekbe rejtette, de az így is

mennyei kincs. A bizonyságtételt az emberi nyelv tökéletlen kifejezései tolmácsolják, de az
akkor is Isten bizonyságtétele, és Isten engedelmes, hívő gyermeke Isten dicsőséges hatalmát
látja meg benne, amely tele van kegyelemmel és igazsággal. Igéje által Isten az emberekre
bízta azt az ismeretet, amely szükséges az üdvösséghez.
A Szentírást Isten akaratának hiteles, tévedhetetlen kinyilatkoztatásaként kell
elfogadnunk. A Szentírás a jellem mércéje, tanításaink zsinórmértéke és tapasztalataink
próbaköve… Az a tény azonban, hogy Isten az Ige által kinyilatkoztatta akaratát az
embereknek, nem teszi szükségtelenné Szentlelkének állandó jelenlétét és eligazítását.
Ellenkezőleg! Megváltónk azért ígérte meg a Lélek segítségét, hogy szolgáinak feltárja az
Igét; hogy a Lélek megvilágítsa és gyakorlativá tegye az Ige tanításait.
Akik a felszín alá ásnak, rá fognak találni az igazság elrejtett kincseire. A Szentlélek ott
van a komoly kutató oldalán. Megvilágítja az Igét, és új jelentőségében tárja fel az igazságot.
A kutatót soha nem tapasztalt öröm és béke hatja át.
Új, mennyei világosság ragyog az Igére, olyan fénnyel, mintha minden betűje arannyal
lenne bevonva. Az Igébe életet és lelket öntve, maga Isten szólította meg a szívet és az elmét.
A Szentlélek Krisztus kegyelmét árasztja az igazság sok nemes szívű keresője szívébe.
A természetüket és korábbi neveltetésüket megcáfoló rokonszenvet kelt bennük.
„Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, Ő jött el a világba” (Jn 1:9),
és bevilágít lelkükbe. Ez a világosság, ha az ember figyel rá, elvezet Isten országába.
Július 10. Az igazság tanítója

„De amikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden
igazságra.” (Jn 16:13)
A vigasztalót Jézus „az igazság Lelkének” (Jn 16:13) nevezi. A vigasztaló feladata az,
hogy meghatározza és őrizze az igazságot. Mindenekelőtt az igazság Lelkeként lakozik a
szívükben, és így lesz a vigasztalónk. Az igazságban vigasztalás és békesség van, de a
hamisságban nem találhatunk sem igazi vigasztalást, sem igazi békességet. Sátán hamis
elméletek és hagyományok útján tesz szert hatalomra az elménk felett, s miközben az
embereket a tévedések útjára vezeti, eltorzítja jellemüket. A Szentlélek a Szentírás útján szól
az elménkhez, és az igazság pecsétjét nyomja rá a szívünkre. Így tárja fel a tévedésünket, és
űzi ki azokat a lelkünkből. Krisztus az igazság Lelkével, aki Isten szava által munkálkodik,
von bennünket, az Ő választott népét az oltalma alá.
Isten szándéka, hogy Igéjének igazsága már ebben az életben is mindjobban feltáruljon
népe előtt. Ezt a tudást csak egyetlen úton-módon szerezhetjük meg, ha a Szentlélek érteti
meg velünk, aki ihlette az Írásokat. „Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanem
csak az Istennek Lelke”, „mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit
is” (1Kor 2:11, 10).
Minden, az ember számára értékes ismeret Istentől, a bölcsesség kútfejétől származik. A
jót és gonoszt jelképező fa gyümölcsét senki ne szakítsa le mohón egy valamikori fényes és
146
dicsőség által övezett angyal buzdítására. Ugyan azt mondta, hogy ha az ember eszik erről a
fáról, jónak és gonosznak megismerőjévé válik, de mi hagyjuk csak azt a fát szabadon! Az
igazi ismeret nem származhat hitetlenné vált vagy gonosz emberektől. Isten Igéje világosság
és igazság. Az igazi világosság Jézus Krisztustól ragyog, aki „megvilágosít minden
embert” (Jn 1:9). A Szentlélek isteni ismeretet közvetít. Ő jól tudja, hogy az embereknek mire
van szükségük földi békességük, boldogságuk és nyugalmuk érdekében, és hogy mi
biztosíthatja számukra az örök nyugodalmat Isten országában.
Sohase tanulmányozzuk a Bibliát ima nélkül! Mielőtt kinyitnánk, kérjük a Szentlélek
világosságát, és megkapjuk… Az igazság Lelke az isteni igazság leghathatósabb tanítója.
Július 11. Hűséges vezető

„Bizony, ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, Ő vezet minket mindhalálig!” (Zsolt
48:15)
A Biblia egyetlen igaz tényt sem tanít világosabban, mint azt, hogy a megváltás
munkáját kibontakoztató nagy mozgalmakban Isten különösképpen irányítja szolgáit
Szentlelke által a Földön. Az emberek eszközök Isten kezében, akiket felhasznál kegyelmes
és irgalmas szándékai megvalósítására.
Áldást és bátorságot nyerek, amint felismerem, hogy Izráel Istene ma is vezeti népét, és
továbbra is vele lesz, egészen a végsőkig…
Ha valaha szükségünk volt a Szentlélek különleges vezetésére, akkor az most van.
Teljes odaszentelődésre van szükségünk. Elérkezett az idő arra, hogy saját életünkön és
szolgálatunkon keresztül bemutassuk a világnak Isten erejét.
Az Úr látni szeretné a harmadik angyal üzenetének hathatós hirdetését. Ahogyan az Úr
minden korban győzelemre vitte népét, korunkban is győzelmes beteljesedésre kívánja vinni
egyházával kapcsolatos céljait. A hívő szenteket egyesült előmenetelre szólítja, miközben
erőről erőre, hitből pedig fokozott bizonyosságra és bizalomra jutnak a mű igazságát és
szentségét illetően.
Ragaszkodjunk sziklaszilárdan Isten Igéjének elveihez! Emlékezzünk arra, hogy Isten
velünk van, hogy erőt adjon az új tapasztalatok megszerzésére…
Tartsuk meg szentségben azt a hitet, amelyet Isten Lelkének tanítása és jóváhagyása
alapozott meg a kezdetektől fogva napjainkig. Tartsuk igen értékesnek azt a munkát, amelyet
az Úr parancsolattartó népe által vitt véghez, és amely kegyelmének ereje által erősebbé és
hatékonyabbá fog válni az idő haladásával. Az ellenség el akarja homályosítani Isten
gyermekeinek látását, és meg akarja gyengíteni hatékonyságukat, de ha a Szentlélek vezetése
szerint fognak munkálkodni, az Úr lehetőséget fog nyitni előttük a régi romok felépítésére.
Folyamatos növekedésben lesz részük, egészen addig, amikor az Úr nagy hatalommal és
dicsőséggel leszáll a Mennyből, hogy a végső győzelem pecsétjét a hűségesekre helyezze.
Július 12. Személyes vezetőnk

„És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha
balra elhajoltok.” (Ésa 30:21)
147
A leghőbb vágyam, hogy láthassam, amint ifjúságunkat a tiszta vallásnak olyan

lelkülete hatja át, amely keresztjük felvételére és Jézus követésére indítja őket. Menjetek
előre, Krisztus ifjú tanítványai! Kormányozzanak benneteket az elvek! Öltsétek magatokra a
tisztaság és szentség palástját. Az Üdvözítő olyan helyre vezérel majd benneteket, amely
leginkább megfelel képességeiteknek, és ahol a leghasznosabbak lehettek.
„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek
készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jak 1:5). Az ilyen ígéret
értékesebb az aranynál és az ezüstnél. Ha alázatos szívvel kéred Isten tanácsát és vezetését
minden bajban és tanácstalanságban, Ő – Igéjének ígérete szerint – kegyelmes választ fog
adni neked. Isten szava soha nem változik.
A végidőhöz közeledve a hamisság annyira keveredni fog az igazsággal, hogy csak a
Szentlélek irányításával rendelkezők tudják majd megkülönböztetni az igazat a hamistól.
Minden erőnkkel igyekeznünk kell megőrizni az Úr útját! Semmiképpen ne forduljunk el az
Úr vezetésétől, hogy helyette emberekbe vessük bizodalmunkat. Az Úr angyalai őrködnek az
Istenben bízók fölött. Az angyalok lesznek segítségünkre a szükség minden idején. Jöjjünk
minden nap az Úr elé a hit teljes bizonyosságával, és tőle kérjünk bölcsességet… Akiket az
Úr szava vezérel, azok biztonsággal felismerik az igazság és a hamisság, a bűn és a szentség
közötti különbséget.
„Immánuel, velünk az Isten.” Számunkra ez a legfontosabb. Micsoda széles alapot
fektet ez le hitünk számára! Micsoda nagy reménységet nyújt ez a hívőnek a halhatatlan
jövőre nézve! Isten velünk van Krisztus Jézusban, hogy a Mennybe vezető utunk minden
lépésénél kísérjen bennünket. A vigasztaló Szentlélek is velünk van, hogy vezéreljen a
bizonytalanság idején, enyhítse fájdalmunkat, és védelmezzen a kísértésekben.
Aki Isten akaratát cselekszi, és az Isten által kijelölt ösvényen jár, az nem botlik meg,
nem esik el. Isten vezérlő Lelkének világossága tisztán érzékelteti kötelességét, és egyenesen
vezeti munkája végeztéig.
Július 13. A halk és szelíd hang

„Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!” (Zsid 3:7–8)
A lelkiismeret Isten szava, amely megszólítja az embert küzdelmében. Amikor az ember
visszautasítja, a Szentlélek megszomorodik.
Az emberek el tudják hallgattatni Isten Lelkét. Hatalmukban áll a választás. Szabadon
cselekedhetnek. Lehetnek engedelmesek Megváltónk kegyelme által, vagy engedetlenek, és
láthatják a következményeket.
Az Úr elvárja, hogy eleget tegyünk a kötelességünknek, még akkor is, ha valaki arra
szólít bennünket, hogy az ellenkező irányba forduljunk. Komoly figyelmet követel tőlünk az,
hogy felismerjük, melyik hang származik Istentől. Álljunk ellene a bizonytalanságnak, és
győzzük le azt! Engedelmeskedjünk a lelkiismeret szavának, halogatás és megalkuvás nélkül,
nehogy megszűnjön kérlelése, és önző akaratunk kerekedjen felül. Az Úr szava eljut
mindazokhoz, akik nem állnak ellent Lelke befolyásának, akik elhatározzák, hogy hallgatnak
rá, és engedelmeskednek neki. Ez a hang hallatszik a figyelmezteté-sekben, a tanácsokban és
148
a feddésekben. Ez az Úr világosságának üzenete népéhez. Ha még hangosabb hívásokra

várunk, még jobb alkalmakra, akkor visszavonhatja tőlünk a világosságot, és a sötétségben
hagyhat bennünket…
Ha ma ellenállunk a Lélek kérlelésének, mert vágyunk vagy hajlamunk ellenkező
irányba visz bennünket, akkor holnapra már elveszíti meggyőző erejét, és nem gyakorolnak
ránk hatást. Csak úgy tudunk növekedni a kegyelemben és az igazság ismeretében, ha
készséges és engedelmes szívvel használjuk ki jelenlegi alkalmainkat. Ápolnunk kell
magunkban a tudatot, hogy soha nincs olyan perc, amikor ne állnánk a seregek Ura előtt. Ne
szóljunk, ne tegyünk, még csak ne is gondoljunk semmit, ami sérthetné az Örökkévaló
tekintetét… Ha minden egyes helyen mélyen átéreznénk, hogy a Magasságos szolgái
vagyunk, akkor körültekintőbbek lennénk. Egész életünk olyan tartalommal és szentséggel
telne meg, amilyet semmilyen földi tisztesség nem képes nyújtani.
Ha Isten szüntelen jelenlétének tudatában élünk, gondolataink, szavaink és tetteink
nemesebbé teszik a jellemünket. Az legyen szívünk gondolata, hogy íme, Isten van közöttünk.
Így a szívünk tiszta, jellemünk szeplőtelen lesz, és lélekben szüntelenül az Úrhoz
emelkedünk.
Július 14. Nemesítő és megszentelő erő

„Én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.” (3Móz 22:9)
A Teremtőn kívül senki sem változtathatja meg az ember szívét… Még a
legtapasztaltabb emberek bölcsessége és elgondolása is ki van téve a tökéletlenség és hiba
lehetőségének. Az esendő eszköznek, aki a saját öröklött jellemvonásai uralma alatt él, nap
mint nap alá kell vetnie magát a Szentlélek megszentelésének, máskülönben saját énje ragadja
meg a gyeplőt, hogy az vezessen.
Az az ember, aki csak világi tudományokban művelt, nem érti Isten dolgait, azonban
akik megtértek és megszentelődtek, látni fogják az ige isteni erejét. Csak azok tudják
megkülönböztetni a mennyei dolgokat, akiknek szíve és elméje megtisztult a Lélek
megszentelése által.
Földi szülő nem adhat gyermekének megszentelt jellemet. Nem adhatja át saját jellemét
gyermekének. Egyedül Isten formálhat át bennünket. Krisztus a tanítványokra lehelt, és ezt
mondta: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20:22) Ez a Menny hatalmas ajándéka. A Lélek által
Krisztus saját megszentelő erejével ruházta fel őket. Megtöltötte őket erejével, hogy lelkeket
térítsenek az evangéliumhoz. Krisztus nyilvánult meg cselekedeteiken és szavaikon
keresztül… A szívükben kellett őrizniük az elveit, és át kellett adniuk magukat Lelke
vezetésének. Nem követhették többé saját útjukat, nem szólhatták többé saját szavaikat.
Beszédüknek megszentelt szívből kellett áradnia, és megszentelt ajkakról elhangoznia.
Szükségünk van a Szentlélek szelídítő, engedelmességre késztető, nemesítő befolyására,
hogy jellemünket formálja, és hogy minden gondolatunkat foglyul ejtse Krisztusnak. A
Szentlélek adja a győzelemhez szükséges erőt, ez vezet Jézus lábaihoz, hogy odaüljünk, mint
Mária, és megtanuljuk tőle a szelídséget és az alázatosságot.
149
Szükségünk van arra, hogy a Szentlélek megszenteljen, a napnak minden órájában, mert
egyébként az ellenség csapdájába esünk, lelkünk vesztére.
Az igazság világosságának be kell ragyognia a Föld határait. A Megváltó arcáról a
mennyei fény mind nagyobb világossága sugárzik képviselőire, hogy szétárasszák azt az
éjszakába merült világ sötétjében. Mint Isten munkatársai, imádkozzunk, hogy az Úr Lelke
szenteljen meg minket, és egyre fényesebben ragyoghassunk.
Július 15. Az isteni hasonlatosság

„És abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk
adott.” (1Jn 3:24)
A Szentlélek ígérete nem korlátozódik sem korra, sem fajra. Krisztus kijelentette, hogy
Lelkének szent befolyásában követői a világ végezetéig részesülnek. Kezdve pünkösd
napjától mind a mai napig, el is küldte a Vigasztalót mindazoknak, akik Krisztust elfogadták
Üdvözítőjüknek, eljött a Szentlélek, mint tanácsadó, megszentelő, vezető és tanú. Minél
szorosabb összeköttetésben éltek a hívők Istennel, annál világosabban és erőteljesebben tettek
bizonyságot Megváltójuk szeretetéről és megmentő kegyelméről.
Férfiak és nők, akik az üldöztetés és próbatétel hosszú évszázadai alatt a Lélek
segítségét nagymértékben élvezték, jelként és csodaként állottak a világ előtt. Angyalok és
emberek előtt bizonyították be a megváltó szeretet átformáló hatalmát.
Mindazáltal azok sem mentesültek a további támadásoktól és kísértésektől, akik
pünkösdkor erőt nyertek a magasságból. Ha bizonyságot tettek az igazságról és jogosságról,
az igazság ellensége több ízben támadt ellenük, hogy megfossza őket keresztényi
tapasztalataiktól. Kénytelenek voltak, Isten adta erejükkel felvértezve, még fokozottabb
küzdelmet vívni, hogy elérjék az érett férfiúságot a Jézus Krisztusban. Naponta könyörögtek
újabb kegyelemért, hogy mind közelebb és közelebb jussanak a tökéletességhez.
A Szentlélek befolyása alatt még a leggyengébbek is megtanulták, hitük gyakorlása
közben, hogy a rájuk bízott képességeket növeljék. Így egyszersmind megszentelődtek,
megtisztultak és nemesedtek. Miután alázatosan engedelmeskedtek a Szentlélek befolyásának,
részt nyertek az Istenség teljességéből, és átformálódtak Isten képmására…
Miután a Szentlélek meggyőzte az embert a bűnösségéről, az életszentség és igazság
színvonalát feltárta előtte, elvonja szeretetét e világ dolgaitól, és betölti lelkét a szentség utáni
vággyal. „Elvezérel majd titeket minden igazságra” (Jn 16:13) – jelentette ki az Üdvözítő. Ha
az emberek készek arra, hogy a Lélek munkálkodjék bennük, akkor az egész lényük
megszentelődését véghezviszi. A Szentlélek az isteni jellemvonásokat vési be a lélekbe.
Július 16. A felüdülés

„Bánjátok meg azért bűnötöket, és térjetek meg, hogy eltöröltessen a ti bűnötök, hogy
így eljöjjön a felüdülés ideje az Úrnak színétől.” (Apcsel 3:19)
A harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá duzzad, s eközben ti nem érezhetitek
szabadnak magatokat a jelenlegi kötelesség elhanyagolására. Nem tarthatjátok fenn azt a
gondolatot, hogy az általatok tett erőfeszítések nélkül is eljöhet a megújulás, aminek idején
150
majd nagy áldásban részesülhettek. Ma át kell adnotok magatokat Istennek, hogy dicsőség
edényeivé tehessen benneteket, és a szolgálatába állíthasson! Ma át kell adnotok magatokat
Istennek, hogy megüresítsétek magatokat az éntől, az irigységtől, a féltékenységtől, a gonosz
rágalmazástól, a versengéstől és mindentől, ami Isten szemében becstelenség! Ma meg kell
tisztítanotok edényeteket, hogy készek legyetek a mennyei harmat felfogására, a késői eső
záporára. A késői eső jönni fog, és Isten áldása ki fog töltetni mindazokra, akik megtisztultak
minden szennytől. Jelenlegi feladatunk az, hogy lelkünket odaszánjuk Krisztusnak, hogy
elkészülhessünk az Úrtól jövő felüdülés idejére, a Szentlélek keresztségére…
Isten nem tárta fel előttünk az üzenet hirdetése és a próbaidő lejártának idejét. Fogadjuk
el szavát a magunk és gyermekeink számára, de ne törekedjünk annak megismerésére, amit a
Mindenható eltitkolt előttünk. Kötelességünk, hogy őrködjünk, dolgozzunk és várakozzunk.
Munkálkodjunk minden pillanatban az elveszendő emberek lelkéért! Szüntelenül Jézus
lábnyomában kell járnunk! Munkálkodjunk vele együtt, osztogassuk ajándékait Isten
bővölködő kegyelmének hű sáfáraiként…
Isten Igéje kijelenti a tényt, hogy a vég közel van. A Biblia határozott bizonyságot tesz,
miszerint mindenkinek szüksége van arra, hogy az igazság a szívébe íródjék, irányítva az
életét és megszentelve a jellemét.
Az Úr Lelke azon munkálkodik, hogy az ihletett Ige igazságát a lélekbe vésse, hogy így
Krisztus követői olyan öröm részesei legyenek, amelyet másoknak is továbbadhatnak…
Egyedül akkor vagyunk biztonságban, ha felkészülünk a Mennyből jövő felüdülés
idejére, azáltal, hogy a lámpásainkat égve tartjuk… Napról napra kell folyamodnunk Isten
Lelkének megvilágosításáért, hogy lelkünkön és jellemünkön elvégezhesse feladatát.
Július 17. Megtisztító és éltető erő

„Tiszta szívet teremts bennem, óh, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt
51:12)
Az Úr úgy tisztítja meg a szívet, mint ahogyan mi kiszellőztetünk egy szobát. Nem azt
tesszük, hogy ajtót és ablakot bezárva valamiféle légtisztítót teszünk a szobába, hanem
szélesre tárjuk az ajtót és az ablakokat, és engedjük beáramlani a Menny megtisztító
légkörét… Az ösztöneink és érzéseink ablakait ki kell tárnunk a Menny felé! Ki kell űznünk
az önzés és földiesség porát! Isten kegyelmének ki kell söpörnie értelmünk kamráit, hogy
képzeletünk mennyei témák felé irányuljon. Természetünk minden elemének meg kell
tisztulnia és elevenednie Isten Lelke által.
Aki a Biblia vallási elvei szerint él, erkölcsi erővel rendelkezik; a Szentlélek nemesítő
befolyása által az ízlés és hajlam tiszta és szent lesz. Semmi sem nyert olyan nagy hatalmat
kívánságaink felett, semmi sem hatol olyan mélyre cselekedeteink indítóokaiba, semmi sem
gyakorol olyan hatalmas befolyást az életre, és ad a jellemnek olyan szilárdságot és erőt, mint
Krisztus vallása. A hívő személyiségét mindig értékesebbé teszi, nemes szándékkal ihleti,
illendő magaviseletre tanítja, és minden tettének megadja a kijáró méltóságot.
Az egyház Isten leggyöngédebb szeretetének és gondoskodásának tárgya. Ha a tagok
lehetőséget adnak rá, Isten kinyilatkoztatja jellemét rajtuk keresztül. Az Úr így szól: „Ti
151
vagytok a világ világossága” (Mt 5:14). Akik Istennel járnak és beszélgetnek, Krisztus
gyöngédségét gyakorolják. Életükben a türelem, szelídség és önuralom szent komolysággal és
szorgalommal egyesül. A Menny felé haladva, jellemük éles és durva szélei lecsiszolódnak, és
isteni vonások mutatkoznak meg helyettük. A kegyelemmel és hatalommal teljes Szentlélek
munkálkodik a szívükben és elméjükben.
A Szentlélek megeleveníti, megtisztítja, vezeti és uralja azt a szívet, amelyben Jézus
lakhelyre talált. Az ilyen lélek megfeszített igyekezettel törekszik összhangba hozni jellemét
az Istenével. Mindentől elzárkózik, ami ellentétben áll Isten kinyilatkoztatott akaratával és
tervével.
Július 18. Hit

„Az igaz pedig az ő hite által él.” (Hab 2:4)
Sokan nem gyakorolják hitüket úgy, amint előjoguk és kötelességük lenne, s gyakran
várnak arra az érzelemre, amelyet egyedül csak a hit adhat. Az érzelem nem hit. A kettő
különbözik egymástól. Hitünk gyakorlása rajtunk múlik, ellenben áldással és boldogító
érzelmekkel egyedül Isten ajándékozhat meg minket. Isten kegyelme az élő hit csatornáján át
áradhat a lelkünkbe, és nekünk módunkban áll gyakorolni ezt a hitet.
Az igaz hit igényli, majd megragadja a megígért áldásokat, még mielőtt azok
megvalósulnának, vagy érezhetők volnának. Küldjük imánkat hittel a mennyei szentek
szentjébe; ragadjuk meg hittel a megígért áldásokat, és tartsuk magunkénak. Higgyük, hogy el
is nyerjük az áldásokat, mert hittel már megragadtuk azokat, s azok már a tulajdonunkat
képezik e szöveg értelmében: „Mindaz, amit imátokban kértek, ha hiszitek, hogy elnyeritek
azt, megadatik néktek.” Hitre, egyszerű hitre van szükség, amellyel elhisszük, hogy az
áldásokat elnyerjük, még mielőtt láthatnánk azokat. Ha azután a megígért áldás megvalósul,
beteljesedett a hit. Sokan azt hiszik… hogy mindaddig nincs hitük, amíg Isten Szentlelkének
erejét nem érzik. Ezek összecserélik a hitet azzal az áldással, ami a hit folyománya. Épp akkor
van a legnagyobb szükségünk élő hitre, amikor a Lélek hiányát érezzük. Ha a sötétség sűrű
felhői tornyosulnak gondolatvilágunk felett, akkor itt az ideje, hogy élő hittel törjük át a
sötétséget, és űzzük el a felhőket. Az igaz hit azokon az ígéreteken alapszik, amelyek Isten
szavában foglaltaknak, és csak azok tarthatnak rá igényt, akik feltétel nélkül
engedelmeskednek Istennek.
Ne kisebbítsük meg Istent azzal a gondolattal, hogy Ő nem veszi figyelembe gyermekei
kéréseit… A Szentlélek Istenünk helyettese, a legnagyobb ajándék. Ez az adomány „minden
jó ajándékot” magában foglal, maga a Teremtő sem tud fontosabbat, jobbat nyújtani. Amikor
kérjük az Urat, hogy szánja meg elesettségünket, és Szentlelke által vezéreljen minket, az Úr
nem fordít hátat imánknak.
Annyit fogadhatunk be a Szentlélek befolyásából, amennyire vágyunk, és amennyi hitet
gyakorolunk annak elnyerésére… Bizonyosak lehetünk afelől, hogy ha személyes kísérletet
teszünk Isten szavának megpróbálására, akkor el is fogjuk nyerni a Szentlélek erejét.
152
Július 19. Minden hívő számára

„Kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek megszentelésében és
az igazság hitében.” (2Thessz 2:13)
Ebben a szövegben feltárul a megváltás munkájának két képviselője, az isteni befolyás
és Krisztus követőinek élő, erős hite. A Szentlélek megszentelése és az igazságban való hit
által Isten munkatársaivá válunk. Krisztus vár egyháza együttműködésére…
Jézus Krisztus vére, a Szentlélek és Isten Igéje a tulajdonunkban van. Tudjuk, hogy
ennek a hatalmas mennyei gondviselésnek a célja olyan emberek megváltása, akikért Krisztus
meghalt. Rajtunk áll, hogy megragadjuk- e Isten ígéreteit, és együttműködünk-e vele. Az
emberi és isteni erőnek együtt kell munkálkodnia… A bűnünk miatt keresztre feszített, a
feltámadott, majd a Mennybe emelkedett Krisztus, mint közbenjáró, ez a megváltás
tudománya, amelyet tanulnunk és tanítanunk kell, a következő.
Isten szándéka az, hogy népe megszentelt és megtisztított nép legyen, amely
világosságot áraszt maga körül. Azt szeretné, ha példaadó életükkel a Föld háláját vonnák
maguk után. Krisztus kegyelme elég ahhoz, hogy ezt mindenki megvalósítsa.
Isten korlátlanul fel tudja használni azt az embert, aki énjét megtagadva, szabad teret
enged a szívében a Szentlélek munkájának, és teljesen Istennek szentelt életet él. Azok, akik
testüket, lelküket és egész lényüket Isten szolgálatára szentelik, állandóan új fizikai, szellemi
és lelki erőt kapnak.
A Menny kimeríthetetlen tárháza áll a rendelkezésükre. Krisztus nekik adja saját
Lelkének éltető leheletét, saját életét. A Szentlélek mennyei erővel ruházza fel őket, hogy
értelmükben és szívükben munkálkodjék. A nekünk adott kegyelem által olyan győzelmet
érhetünk el, amely saját téves nézeteink, jellemhibáink, kishitűségünk miatt lehetetlennek
látszott.
Mindenki, aki semmit vissza nem tartva, felajánlja magát az Úr szolgálatára,
felbecsülhetetlen eredmények eléréséhez kap erőt. Isten csodálatos dolgokat fog tenni értük.
Július 20. Több, mint emberi erő

„Amikor az ellenség vízözönként betör, az Úr Lelke zászlót von ellene.” (Ésa 59:19, az
angol változat szerint)
Isten mennyei segítséget nyújt minden válságban, amellyel emberi erővel nem lehet
megbirkózni. Szentlelke által segít minden nehézségünkben, erősíti reménységünket és
bizalmunkat, megvilágosítja értelmünket, és megtisztítja szívünket.
A te részed annyi, hogy akaratodat Krisztus oldalára állítsd! Amikor az akaratodat
alárendeled az övének, Ő azon nyomban birtokba vesz téged, és kimunkálja benned mind az
akarást, mind a véghezvitelt, jókedvéből. Természeted a Szentlélek fennhatósága alá kerül.
Még gondolataid is Krisztusnak vannak alárendelve. Ha nem tudod óhajod szerint uralni az
ösztöneidet és érzelmeidet, urald helyettük az akaratodat, és gyökeres változás megy végbe
majd az életedben.
153
Amikor alárendeled az akaratodat Krisztusnak, életed Krisztussal együtt el van rejtve

Istenben. Olyan hatalom mellé adtad magadat, amely minden hatalmasság és erő felett áll.
Erőt nyersz Istentől, amely szorosan Isten hatalma mellett tart. Új életet nyersz, és a hit útját
járhatod.
Ezt saját magad sohasem érheted el, csak akkor, ha az akaratod megegyezik
Krisztuséval, és együttműködsz a Szentlélekkel. Ne érezd úgy, hogy erre képtelen vagy!
Egyszerűen mondd azt, hogy meg tudod, és meg is fogod tenni. Isten megígérte, hogy
Szentlelke által segítségedre lesz minden eltökélt törekvésedben.
Életre szóló munkánk az örök életre való felkészülés. Ha Isten akarata szerint végezzük
el ezt a munkát, akkor minden kísértés a javunkra válik, mivel azok visszautasítása
előrehaladást jelent a keresztényi életben. A küzdelem tüzében láthatatlan lények állnak az
oldalunkon, akiket a Menny küld a megsegítésünkre a harcunkban. A válságos helyzetben
erőt, szilárdságot és kitartást kapunk, és a puszta emberi erőnél többet mondhatunk a
magunkénak…
A leendő győztesnek láthatatlan erővel kell szembeszállnia… A Szentlélek szüntelenül
munkálkodik, hogy megtisztítsa, megnemesítse és fegyelmezze az emberek lelkét, hogy
alkalmassá tegye őket a szentek és angyalok társaságára.
Július 21. Összhangban

„De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd
énbennem, hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned,
hogy ők is egyek legyenek mibennünk… hogy elhiggye a világ… te küldtél engem.” (Jn
17:20–21)
A Szentlélek kitöltése után a tanítványok szétszéledtek, hogy hirdessék a feltámadott
Üdvözítőt. Egyetlen vágyuk a lélekmentés volt. Örvendeztek a szentek boldogító
közösségében. Gyöngédek, figyelmesek és önmegtagadók voltak. Bármilyen áldozatot
hajlandók voltak meghozni az igazságért. Mindennapi érintkezésük során kimutatták azt a
szeretetet, amelyre Jézus szólította fel őket…
A különböző jellemű emberek között uralkodó összhang és egység a leghatásosabb
tanúságtétel arra, hogy Isten elküldte Fiát a világra a bűnösök megmentéséért. Ez a
bizonyságtétel kiváltság a számunkra, de ahhoz, hogy ezt megtehessük, Krisztus
parancsnoksága alá kell helyeznünk magunkat. Jellemünknek Krisztus jellemével
összhangban kell alakulnia. Alá kell rendelnünk az akaratunkat Krisztus akaratának.
Mindnyájan egy hit és egyazon család tagjai vagyunk. Ugyanannak a mennyei Atyának
a gyermekei vagyunk, a halhatatlanság ugyanazon reménységével. Mily meghittnek és
gyöngédnek kellene hát lennie a köteléknek, amely egybefűz minket. A világ figyel, látni
akarja, hogy hitünk megszentelő befolyással van-e a szívünkre. A világiak azonnal
észreveszik életünk minden hiányosságát, tetteink minden következetlenségét. Ne
szolgáltassunk nekik alkalmat hitünk meggyalázására…
Ha apró nézeteltéréseken időzünk, az olyan tettekhez vezet, amelyek szétzúzzák a
keresztény közösséget. Ne engedjük meg az ellenségnek, hogy ilyen előnyre tegyen szert.
154
Szüntelenül közeledjünk Istenhez és egymáshoz… A Megváltó szíve vágya, hogy követői

betöltsék Isten szándékát, annak teljes magasságában és mélységében. Noha szétszórtan élnek
a világon, egynek kell lenniük Őbenne… Amikor Krisztus imáját teljesen elhisszük, akkor
egységes tetteket látunk majd sorainkban. Krisztus szeretetének arany köteléke testvért köt
testvérhez. Ezt az egységet kizárólag Isten Lelke érheti el. Aki megszentelte önmagát, meg
tudja szentelni tanítványait is. Vele egyesülve egymással is egyesülni fognak a legszentebb
hitben.
Július 22. Egység a különbözőségben

„Kérlek azért titeket… hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, amellyel
elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást
szeretetben, igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.” (Ef 4:1–3)
Pál apostol a szeretet és egység megőrzésére biztatja az efézusiakat… A gyülekezeti
megoszlások szégyent hoznak Krisztus vallására a világ előtt, és alkalmat adnak az igazság
ellenségeinek útjuk igazolására.
A hívők Krisztussal való közössége természetszerűleg arra vezet, hogy egymással is egy
akaraton lesznek, és ez a legtartósabb egység a Földön. Krisztusban egyek vagyunk, ahogy
Krisztus is egy az Atyával… Csakis úgy teremthetjük meg a Szentlélek gyümölcseit, ha
személyes kapcsolatban állunk Krisztussal, ha napról napra, óráról órára közösségben élünk
vele. A kegyelemben, örömben és hasznosságban való növekedésünk a Krisztussal való
egységünknek és a benne gyakorolt hitünk mértékének függvénye.
Ha a szívünkben él a Szentlélek és az igazság Igéje, akkor az el is különít minket a
világtól. Az igazság és a szeretet változhatatlan elvei szívet kapcsolnak szívhez. Az egység
erejének mértéke megegyezik a számunkra kirendelt kegyelemmel és igazsággal.
A szőlőnek számos vesszője van, és bár a vesszők különbözők, mégsem civakodnak.
Egység él a különbözőségben. Az ágak mind egy forrásból nyerik táplálékukat. Ez a Krisztus-
követők egységének ábrázolása. A különféle feladatok ellenére egyetlen fővel rendelkeznek.
Ugyanaz a Lélek munkálkodik általuk más-más módon. Ez összecsendülő tevékenység, bár az
ajándékok különbözők… Isten mindegyikőjüket felszólítja… kijelölt feladatának elvégzésére
a számukra kirendelt képességeknek megfelelően.
Jellemet kell formálnunk önmagunkban, mégpedig Krisztus jellemét. Ha Krisztus
jellemével bírnánk, összhangban végeznénk Isten munkáját. A bennünk lakozó Krisztus
összekapcsol a testvéreinkben élő Krisztussal, és a Szentlélek a szív és tett oly egységét
nyújtja, amely bebizonyítja a világnak, hogy Isten gyermekei vagyunk…
A világnak arra van szüksége, hogy a szeme előtt menjen végbe a csoda, amely Isten
népének szívét keresztény szeretetben köti össze.
Július 23. A feltételek

„Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek
dolgaira.” (Róm 8:5)
155
Krisztus megígérte egyházának a Szentlélek ajándékát; és ez az ígéret reánk is éppen

úgy vonatkozik, mint az első tanítványokra. Minden más ígérethez hasonlóan, Krisztus ezt az
ígéretet is feltételekhez kötötte. Sokan vannak, akik hisznek az Úr ígéreteiben, és vallást
tesznek arról, hogy igénylik azokat. Sokat beszélnek Krisztusról és a Szentlélekről, mégsem
nyernek semmi áldást. Nem adják át magukat a Szentlélek vezetésének és az isteni erő
ellenőrzésének, uralmának.
Mi nem tudjuk használni a Szentlelket. A Szentléleknek kell használnia bennünket.
Isten a Lélek útján munkálkodik népében, „munkálja bennetek mind az akarást, mind a
munkálást, jókedvéből” (Fil 2:13). Sokan azonban nem akarják ennek alávetni magukat. Az
életük ügyeit maguk intézik. Ezért nem is akarják elfogadni, és nem is kapják meg a mennyei
ajándékot. Isten csak azoknak adja Szentlelke erejét, akik alázatosan vágyakoznak Istenre,
akik éberen figyelnek vezetésére és kegyelmi ajándékaira.
Ez a hit által igényelt, megígért áldás maga után von minden más áldást is. Krisztus az
áldást kegyelmének gazdagsága szerint adja nekünk. Kész arra, hogy minden lelket megáldjon
szükségük és befogadóképességük szerint.
A Lélek elnyerése Krisztus életének elnyerését jelenti. Csak azok tudják Krisztust a
maga valóságában ábrázolni, akiket Isten ily módon tanított, akiknek szívében a Lélek
munkálkodik, és életükben Krisztus élete nyilvánul meg…
Krisztus megígérte, hogy a Szentlélek azoknál időzik majd, akik a bűn feletti
győzelemért küzdenek; hogy Lelke által az isteni hatalom ereje nyilvánul meg, az emberi
eszközt természetfeletti erővel övezi fel, és a tudatlan embert Isten országának titkai felől
megtanítja…
Ha megszabadulunk az énünktől, és kiűzzük a lelkünkből a hamis isteneket, akkor
Krisztus Lelke árad ránk. Akkor azzal a hittel bírunk, amely a lelket minden tisztátalanságtól
megszabadítja. Az ilyen lélek egyetértésben van Isten Lelkével, és figyeli minden
megmozdulását. Már nem bízik önmagában. Krisztus neki minden mindenben.
Július 24. Adni és befogadni

„Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Mt 10:8)
Jézus így szólt: „A víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz
őbenne” (Jn 4:14). Amint a Szentlélek feltárja előtted az igazságot, a legértékesebb
tapasztalatokat fogod kincsként gyűjteni. Egyúttal fölébred benned a vágy, hogy másoknak is
szólj azokról a vigasztaló tanításokról, amelyeket az Úr eléd tárt. Amikor emberekkel
érintkezel, friss gondolatokat közölsz velük Krisztus jelleméről vagy munkájáról. Szánakozó
szeretetének újabb kijelentéseiben részesülsz, hogy közöld a Jézust szeretőkkel, de azokkal is,
akik még nem ismerik Őt…
A szív, amely már egyszer megízlelte Krisztus szeretetét, egyre csak többet és többet
kíván inni belőle. Amint továbbadod ezt a szeretetet, magad is gazdagabb, bőségesebb
mértékben fogsz részesülni belőle. A szív szakadatlan esdeklése ekkor majd ez lesz: Többet
kérek, Uram, belőled. A Lélek válasza pedig szüntelenül ez: Sokkal többet… Isten mérték
nélkül adta a Szentlélek erejét Jézusnak, aki megüresítette magát az elveszett emberiség
156
megmentéséért. Isten Krisztus követőjének ugyanígy fogja adni Lelke erejét, ha egész szívét
átadja Istennek, hogy Ő lakozzék benne. Maga Urunk adta ki a parancsot: „Teljesedjetek be
Szentlélekkel!” (Ef 5:18) Ez a parancs egyúttal ígéret is a Szentlélekkel való
beteljesedésünkre. Az Atya jónak látta, hogy Krisztusban lakozzék „az istenségnek egész
teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve” (Kol 2:9–10).
Minél több mutatkozik meg mindennapi tapasztalatunkban Isten Lelkéből és
kegyelméből, annál kevesebb súrlódás és több boldogság kíséri majd az életünket, és annál
több örömet tudunk majd továbbadni másoknak is.
Krisztus a hatalmas központ, minden erő forrása. Tanítványai tőle kapják, amire
szükségük van. A legértelmesebb, lelki gondolkodású ember is csak annyit használhat fel,
amennyit kap. Magától nem elégítheti ki a lelki szükségleteket.
Csak azt oszthatjuk szét, amit Krisztustól kapunk, s csak aszerint kaphatunk, ahogyan
másoknak adunk. Ha szüntelenül adunk, szüntelenül kapunk is, és minél többet adunk, annál
többet kapunk. Így állandó a hitünk; bízhatunk, kaphatunk és adhatunk.
Július 25. Olaj a lámpásunkba

„Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.” (Mt 25:4)
A várakozók két csoportja [a tíz szűz példázatában] azt a két csoportot ábrázolja, amely
vallja, hogy várja Urát. Krisztus azért nevezi őket szüzeknek, mert tiszta hitet vallanak. A
lámpák Isten Igéjét jelképezik. A zsoltáros ezt mondja: „Az én lábamnak szövétneke a te Igéd,
és ösvényemnek világossága” (Zsolt 119:105). Az olaj a Szentlélek szimbóluma.
A példázatban mind a tíz szűz kiment a vőlegény elé. Mindegyiknek volt lámpája és
olajosedénye. Egy ideig nem látszott, hogy különbség van köztük. Így van ez a közvetlenül
Krisztus második eljövetele előtt élő egyházban is. Tagjai ismerik a Szentírást. Mindnyájan
hallották, hogy Krisztus hamar eljön, és hisznek eljövetelében. De mint ahogy a példázatban
történt, úgy van ma is. Várniuk kell, és ez próbára teszi hitüket. Az „Ímhol jő a vőlegény!
Jöjjetek elébe!” kiáltás sok várakozót készületlenül ér. Nincs tartalék olajuk. Hiányzik az
életükből a Szentlélek… A Lélek világossága nélkül az ember nem tudja megkülönböztetni az
igazságot a tévedéstől, és elbukik Sátán mesteri kísértései nyomán…
Isten mindenkinek ingyen felkínálja kegyelmét… A jellem azonban nem ruházható át.
Egy ember sem hihet a másik helyett. Egy ember sem adhatja át a másiknak azt a jellemet,
amely a Lélek munkájának gyümölcse…
Nem leszünk készen Urunk fogadására, ha csak az „ímhol jő a vőlegény” kiáltásra
próbáljuk üres lámpásainkat megtölteni… A példázatbeli okos szüzek tartalék olajat is hoztak
a lámpájukhoz. Ezért az a várakozás egész ideje alatt fényben égett… Krisztus követőinek is
fényt kell árasztaniuk a sötét világban.
A Szentlélek Isten Igéjéből fényt sugároz, és ez a világosság átformálja annak életét, aki
befogadja. A Szentlélek az emberi szívekbe plántálja az Ige elveit, és kialakítja bennük Isten
tulajdonságait. Krisztus dicsősége fényének, vagyis Krisztus jellemének vissza kell
tükröződnie követőiben.
157
Kérjétek Istent, hogy bőséggel adjon nektek kegyelmének olajából.
Július 26. Megbocsáthatatlan bűn

„Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de
a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.” (Mt 12:31)
Krisztus vére minden bűnt lemos, bármilyen legyen is az, ha a lélek megbánja, és hisz,
ám ha valaki elutasítja a Szentlélek munkáját, az oda kerül, ahol nincs számára megtérés, sem
hit. Isten Lelke munkálkodik a szívben, s ha az ember készakarva utasítja el, és sátáninak
minősíti, akkor azt a csatornát vágja el, amelyen át Isten kapcsolatba léphet vele. Ha egy lélek
végleg visszautasítja a Szentlélek befolyását, akkor Isten már semmit sem tehet érte…
Nem Isten vakítja meg az embereket, nem Ő keményíti meg a szívüket. Ő világosságot
küld, hogy kijavíthassák hibáikat, és biztos útra vezeti őket. Ennek a világosságnak az
elvetése miatt vakul meg a szem, keményedik meg a szív. A folyamat sokszor fokozatos,
szinte észrevehetetlen. Az ember Isten Igéjéből kapja a világosságot, szolgái által vagy
Lelkének ereje által, ám ha ezt a fénysugarat nem veszi figyelembe, a lelki felfogás részben
eltompul, s a világosság következő megnyilatkozását kevésbé tisztán érzékeli. Így sűrűsödik a
sötétség, míg végül is éjszaka lesz a lélekben…
Nem szükségszerű, hogy szabad akaratból a sötétség országának szolgálatába álljunk,
uralma alá kerüljünk. Csak éppen el kell mulasztanunk a szövetségkötést a világosság
országával. A Szentlélek elleni bűn leggyakoribb formája az, amikor valaki kitartóan
semmibe veszi a Menny bűnbánatra hívó szavát. Minden lépés, amellyel elutasítjuk Krisztust,
egy lépés a megváltás elutasítására is, és a Szentlélek elleni bűn felé is.
Amikor a lélek aláveti magát Krisztus akaratának, új erő veszi birtokába az új szívet.
Olyan változás megy végbe, amelyet az ember maga sohasem képes véghezvinni.
Természetfeletti munka ez, természetfeletti elemet visz az emberi természetbe. A Krisztusnak
alárendelt lélek az Ő vára lesz, amelyet megtart e lázadó világban. Szándéka az, hogy az Övén
kívül semmilyen hatalmat ne ismerjenek el. A mennyei közbenjárók által így birtokba vett
lélek már bevehetetlen Sátán ostromának.
Július 27. A Szentlélek megszomorítása

„És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a
teljes váltságnak napjára.” (Ef 4:30)
Ha Isten szeretetében kételkedünk, avagy ígéreteivel szemben bizalmatlankodunk,
szégyent hozunk rá, és elszomorítjuk Szentlelkét… És mit gondoljon mennyei Atyánk, ha
nem bízunk a szeretetében, amely arra indította, hogy egyszülött Fiát halálra adja értünk, hogy
ezáltal örök életet nyerjünk? Az apostol így ír: „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett,
hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent
minékünk?” (Róm 8:32) És mégis, milyen sokan mondják tetteikkel, sőt szavaikkal is: „Ez
nem rám vonatkozik. Talán másokat igen, de engem nem szeret Isten.”
A hit szaván fogja Istent, és nem azért könyörög, hogy a bekövetkező nehéz
körülmények jelentőségét megértse. Sokan azonban kishitűek… A nehézségek, amelyekkel
158
találkoznak, elválasztják őket Istentől, ahelyett, hogy ezek által közelebb kerülnének Őhozzá.
Nyugtalanságot keltenek, és panaszkodnak miattuk.
Ennyire hitetlenek lennének? Jézus a barátjuk. Az egész Menny munkálkodik a
jólétükért, ezért félelmük és aggodalmuk megszomorítja a Szentlelket. Ne azért higgyünk,
mert látjuk vagy érezzük, hogy Jézus hall minket. Bízzunk ígéreteiben… Amikor áldásáért
könyörgünk, higgyük, hogy megkapjuk tőle, és köszönjük meg neki. Azután végezzük
munkánkat, és bízzunk az áldásában, hogy akkor adja meg azt, amikor a legnagyobb
szükségünk lesz rá.
A Szentlélek megszomorítása komoly dolog, pedig ez történik, amikor az ember maga
kíván dolgozni, és a kereszt nehézsége vagy a szükséges önmegtagadás mértéke miatt
visszautasítja az Úr szolgálatába való belépést. A Szentlélek minden egyes szívben ott
szeretne lakozni. Krisztusban teljessé válnak mindazok, akik tiszteletteljes vendégként
üdvözlik és befogadják a Szentlelket.
Küzdünk-e teljes erőnkből azért, hogy érett korúakká váljunk Krisztusban? Keressük-e
az Ő teljességét, szüntelenül igyekezve elérni az előttünk álló célt, a jellem tökéletességét?
Amikor az Úr népe eléri e célt, Isten elpecsételi őket a homlokukon. A Szentlélekkel
megtelve, teljességre jutnak Krisztusban, és a jegyző angyal kijelenti: „Elvégeztetett!”
Július 28. A keresők

„Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek
legyetek, mert én szent vagyok.” (3Móz 11:44)
Istennek az a gyönyörűsége, ha jellemtulajdonságait gyermekeinek adhatja. Szeretné
látni, hogy elérik a legmagasabb életszintet. Ha hitben megragadják Krisztus erejét, ha
ígéretei megvalósításáért könyörögnek, ha a sajátjukként igénylik, ha úgy esdik és sürgetik a
Szentlélek kiárasztását, hogy Isten nem tagadhatja meg, akkor tökéletessé lesznek Őbenne…
Így áll a hívő előtt az a csodálatos lehetőség, hogy hasonlóvá válhat Krisztushoz;
engedelmeskedhet a törvény minden tételének. Önmagától azonban képtelen ide eljutni. Az
Isten Igéje szerinti szentség, amelyet el kell érnie, hogy üdvözülhessen, az isteni kegyelem
munkálkodásának eredménye.
A hívőnek alázatos engedelmességgel kell meghajolnia az igazság Lelke fegyelmező és
fékező hatása alatt. Az ember engedelmessége Krisztus szentsége, érdeme által lesz
tökéletessé, amelyhez mennyei jó illattal járul hozzá. Ebben a keresztény munkarésze az,
hogy állandóan küzdjön minden fogyatkozása ellen. Folyton könyörögjön Megváltójához,
hogy gyógyítsa meg lelke valamennyi hibáját. A hívő önmaga nem elég bölcs, nem elég erős,
hogy győzzön. Ezek a tulajdonságok az Úréi, aki megadja mindazoknak, akik alázatosan és
töredelmes szívvel könyörögnek segítségéért.
Akik keresik a Lélek hatalmát és kegyelmét, elnyerik erejét. Amikor Isten elé járulunk,
Ő segíteni fog gyöngeségünkön. A Menny nyitva áll a kéréseink előtt. Az Úr arra hív minket,
hogy „járuljunk bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és
kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsid 4:16). Jöjjünk hát Isten elé
159
bizalommal, és higgyünk abban, hogy meg is fogjuk kapni azokat a dolgokat, amelyeket
kérünk.
Ha hiányérzet van a lelketekben, ha szentségre éheztek és szomjaztok, ez annak
bizonyítéka, hogy Krisztus munkálkodik a szívetekben. Krisztus vágya, hogy Őt keressétek,
hogy a Szentlélek rátok árasztása által megcselekedje értetetek, amit önmagatok képtelenek
vagytok megtenni.
Ha megüresítjük énünket, az Úr minden szükségletünket kielégíti.
Július 29. Pünkösd

„És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és
nagy kegyelem vala mindnyájukon.” (Apcsel 4:33)
Mit eredményezett a Szentlélek pünkösdnapi kiárasztása? A feltámadt Üdvözítőről
szóló örömhír eljutott az akkor lakott világ legszélsőbb határáig, és mialatt a tanítványok a
megváltó kegyelem üzenetét hirdették, hatása alatt lelkek tértek meg. Mindenfelől özönlöttek
a hívők a gyülekezetbe. A hűtlenek újból megtértek. A bűnösök egyesültek a hívőkkel, és
keresték az igazgyöngyöt. Az evangélium sok elkeseredett ellensége védelmezővé vált. A
prófécia beteljesedett. „Olyan lesz köztük a legalávalóbb, mint Dávid; a Dávid háza pedig...
mint az Úrnak angyala” (Zak 12:8).
Minden keresztény felismerte a testvérében az isteni szeretet és jóindulat
megnyilvánulását. Egyetlen cél foglalkoztatta őket; egyetlen vágy minden mást háttérbe
szorított; egyetlen igyekezetük az volt, hogy Krisztus jellemét nyilatkoztassák ki, és országa
építésén dolgozzanak.
„És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és
nagy kegyelem vala mindnyájukon” (Apcsel 4:33). Működésük folytán kiváló férfiak is
csatlakoztak a gyülekezethez, akik az igazság elfogadása után arra szentelték az életüket,
hogy másoknak is elvigyék azt a reményt, amely békével és örömmel töltötte meg a szívüket.
A fenyegetések sem tudták visszatartani vagy megfélemlíteni őket. Az Úr szólt általuk, és
miközben egyik helyről a másikra mentek, hirdették az evangéliumot a szegényeknek. Az
isteni kegyelem csodás dolgai váltak valóra mindenfelé. Ilyen hatalmas munkát végez Isten,
ha az emberek átengedik magukat Lelke uralmának.
A Szentlélek ígérete nekünk is ugyanolyan bizonyosan szól ma, mint ahogyan az első
tanítványoknak szólt. Isten ma is felülről jövő hatalommal ruház fel minket, azokhoz
hasonlóan, akik pünkösd napján hallották a megváltás ígéretét. Isten Lelke és kegyelme ebben
az órában is a rendelkezésünkre áll, mert szükség van rá, és a szaván fogjuk Istent…
Az Istenért való lelkesedés indította a tanítványokat arra, hogy nagy erővel bizonyságot
tegyenek az igazságról. Ennek a mi szívünket is át kellene tüzesítenie a megmentő szeretet,
Krisztus és az Ő megfeszítése hirdetésére. A Szentlélek ma is eljön, válaszul az odaadó és
kitartó imádságra, és betölti az emberek lelkét a szolgálathoz szükséges erővel.
160
Július 30. Kérjetek

„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel
inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11:13)
Urunk kegyelemben gazdag és hatalmas erejű Isten, aki kegyelmesen adja ezeket az
ajándékokat mindazoknak, akik hittel fordulnak hozzá… Nekünk is ugyanolyan komolyan
kell könyörögnünk a Szentlélek kitöltésért, mint ahogyan a tanítványok tették pünkösd
napján. Ha ők rászorultak a Szentlélek segítségére, akkor nekünk még inkább szükségünk van
rá.
Az erkölcsi sötétség lepelként borítja be Földünket. A hamis tanítások, tévtanok és
sátáni csalások rengeteg változata vezeti félre az embereket. Isten Lelke és hatalma nélkül
hiába fáradozunk az igazság hirdetésén.
Krisztus kegyelme tette az apostolokat azzá, amivé váltak. Az őszinte imádat és az
alázatos, odaadó ima hozta őket szoros kapcsolatba vele. Együtt ültek Jézussal a mennyei
udvarokban. Felismerték adósságuk hatalmas mértékét. Elszánt és kitartó imádság által
elnyerték a Szentlélek adományát, majd a lelkek megmentésének rájuk nehezedő terhével
munkába indultak… Mi talán ne legyünk olyan elszántak, mint az apostolok voltak?
Ha tehát a Szentlélek az erő közvetítője, akkor miért nem éhezzük és szomjúhozzuk a
Lélek adományát? Miért nem beszélünk erről, és miért nem tesszük imánk és prédikációink
tárgyává?… A keresztény munkások gyűljenek össze csoportokba; kérjenek segítséget és
mennyei bölcsességet a helyes tervezésre és kivitelezésre egyaránt.
Egyik nap a másik után múlik el, és mind közelebb visz bennünket a kegyelemidő
lejártához. Többet kell könyörögnünk, mint valaha, hogy elnyerjük a Szentlélek nagy erejét,
és hogy szolgáira kiáradjon megszentelő befolyása… Aki Isten Lelkének befolyása alatt áll,
nem lesz fanatikus, hanem nyugodt és higgadt, mentes a túlzó gondolatoktól, szavaktól és
tettektől. A tévtanok zűrzavarában Isten Lelke lesz a vezetője és oltalma azoknak, akik nem
álltak ellent az igazság bizonyítékainak, és hallgatásra bírtak minden hangot, amely nem attól
származott, aki maga az igazság.
161
AUGUSZTUS
Augusztus 1. Csoda
„Velük együtt bizonyságot tévén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle
erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.” (Zsid 2:4)
Krisztus nem művelt csodát a farizeusok követelésére. Nem tett csodát a pusztában sem
Sátán hízelkedése után. Nem részesít minket erejében önmagunk igazolására, vagy
hitetlenségünk, büszkeségünk kielégítésére. Az evangélium nem nélkülözi isteni eredetének
jeleit. Nem csoda-e, hogy kitörhetünk Sátán fogságából?
A Sátánnal szembeni ellenségeskedés nem természetes az emberi szív számára, azt Isten
kegyelme plántálja el. Amikor valaki, akit önfejű, makacs akarat tartott a hatalmában,
megszabadul, és teljes szívvel aláveti magát Isten mennyei küldöttei vonzásának, csoda
történik; ugyanez következik be, amikor valaki súlyos csalás után megérti az erkölcsi
igazságot. Valahányszor megtér egy ember, megtanulja Istent szeretni, és parancsolatait
megtartani, beteljesül Isten ígérete. „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek” (Ez
36:26).
Az emberi szív megváltozása, az emberi jellem átalakulása olyan csoda, amely az
örökké élő, a lelkek mentésén fáradozó Megváltót nyilatkoztatja ki. A következetesen
Krisztusban élt élet nagy csoda. A Szentlélek jelenléte legyen a most és mindig
megnyilvánuló jel Isten Igéjének hirdetésekor, hogy az Ige megújító erővé váljék a hallgatói
számára. Isten ezzel tanúsítja a világ előtt Fiának isteni küldetését.
Sokan mélységes csüggedésben élnek… Az emberek úgy tekintenek rájuk, mint azokra,
akik képtelenek megérteni vagy befogadni Krisztus örömüzenetét. Az isteni kegyelem csodája
által azonban ők is megváltozhatnak. A Szentlélek szolgálata révén értelmi tompultságuk,
amely látszólag oly reménytelenné teszi felemelésüket, teljességgel eloszlik… A bűn eltűnik
az életükből, és győzelmet aratnak értetlenségük felett.
Az Isten trónjáról alászálló mentőkötél elég hosszú ahhoz, hogy a legalacsonyabb
mélységekig is leérjen. Krisztus a legbűnösebbeket is képes felemelni a romlottság
szakadékából, és oda helyezheti őket, ahol Isten fiaiként és Krisztus örököstársaiként tartják
számon őket.
Augusztus 2. Csodálatos átalakulás

„Látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (1Kor 4:9)
Az Úr Jézus vizsgálatokat végez az emberek szívén, irgalmának és kegyelme
gazdagságának szemléltetése által. Olyan csodálatos változásokat munkál, hogy Sátán minden
diadalmas dicsekvése ellenére, és összes szövetségesével együtt, bevehetetlen, legyőzhetetlen
erődítésekként szemléli őket; ugyanis hozzáférhetetlenek az álbölcseletei és csalásai számára.
Életük felfoghatatlan titkot jelent. Isten angyalai, a szeráfok és a kerubok, az emberekkel való
együttműködéssel megbízott követek, csodálkozó örömmel szemlélik, hogy a bukott emberek,
egykor a haragnak fiai, Krisztus nevelésének eredményeképpen a mennyei minta szerinti
162
jellemet fejlesztenek, hogy Istennek fiai és leányai legyenek, hogy a Menny tevékenységeiben
és örömében legyen részük.
Krisztus bőséges lehetőséget adott egyházának, és ezek ellenében elvárhatja a megfelelő
eredményeket, megváltottai, megvásárolt tulajdonai részéről. Minthogy az egyházra árasztotta
életszentségét, így tehát az egyház az ő letéteményese, amelyben irgalmának, szeretetének,
kegyelmének gazdagsága végül is teljességében megmutatkozik.
Jézusnak a főpapi imájában elhangzott kijelentését, miszerint az Atya szeretete irántunk
ugyanolyan nagy, mint iránta, az egyszülött Fiú iránt, s hogy mi vele leszünk ott, ahol Ő van
mindörökre, egyesülve Krisztussal és az Atyával, ezt csodálja a mennyei sereg, s egyben ez a
nagy öröme. Szentlelkének gazdag, teljes, bőséges ajándéka, az egyházat körülvevő védelmi
tűzfal, amellyel szemben a pokol kapui sem vehetnek diadalmat, szeplőtlen tisztaságában,
teljes tökéletességében szemléli népét Krisztus, mint szenvedései, megalázkodása,
szeretetjutalmát és dicsőségének tartozékát, Krisztus, a nagy középpont, minden dicsőség
forrása.
Az egész Menny figyeli az eszközöket, akiknek véghez kell vinniük a mennyei Isten
szándékát a Földön. Az ilyen együttműködés olyan eredményt hoz, amely tiszteletet,
dicsőséget és méltóságot szerez Istennek. Ha mindenki úgy tudna szeretni, ahogyan Krisztus
szeretett, és a veszendő lelkek megmentésén fáradozna, micsoda változás menne végbe a
világban!
Augusztus 3. Szívbeli megújulás

„Újuljatok meg pedig a ti elméteknek lelke szerint, és öltözzétek fel amaz új embert,
amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Ef 4:23–24)
Krisztus volt a leghűségesebb. Soha senki sem gyűlölte úgy a bűnt, és nem ítélte el oly
félelem nélkül, mint Ő. Jelenléte önmagában is dorgálást jelentett minden valótlan és aljas
dolog számára. Tisztaságának fényében az emberek tisztátalannak látták önmagukat, életük
célját közönségesnek és hamisnak, mégis vonzotta őket Jézus. Ő, aki teremtette az embert,
ismerte az emberiség értékét… Krisztus minden lényben felismerte a végtelen lehetőséget.
Olyannak látta az embert, amivé lehet, átváltozva az Ő kegyelme által, Istenünk szépségében
(Zsolt 90:17).
Minden jellemhiba a szívben kezd kialakulni. A büszkeség, hiúság, gonosz indulatosság
és birtoklási vágy a Krisztus kegyelme által meg nem újult szívből indul ki.
Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat, Isten kegyelme is a szív
megújításával alakítja át az ember életét. Csupán külső változás nem elég ahhoz, hogy
Istennel összhangba jussunk. Sokan próbálnak megreformálódni egyik vagy másik rossz
szokásuk elhagyásával, és remélik, hogy ily módon hívőkké lehetnek. Csakhogy nem a
megfelelő helyen kezdik a reformot. Ezt a munkát a szívben kell kezdeni…
A jellemformálás hatalmas eszköze a Szentírás. Krisztus így imádkozott: „Szenteld meg
őket a te igazságoddal! A te Igéd igazság” (Jn 17:17). Aki tanulmányozza a Szentírást, és
engedelmeskedik is a szavainak, annak szívében az Ige munkálkodni fog, és legyőz minden
megszenteletlen jellemvonást. A Szentlélek meggyőzi az embert a bűn veszedelméről, és a
163
szívben felfakadó hit a Krisztus iránt érzett szeretet által Isten akaratához szabja testünket,
lelkünket és gondolkodásunkat…
Önmagunkat nem kímélve, feszítsük keresztre énünket. A szentségtelen szokások
elsőbbségre törnek, de Jézus hatalma által győzelemre juthatunk. Annak, aki naponta
igyekszik megőrizni szíve tisztaságát, így szól az ígéret: „Sem halál, sem élet, sem angyalok,
sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság,
sem mélység... nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, amely vagyon a mi Urunk,
Jézus Krisztusban” (Róm 8:38–39).
Augusztus 4. Időre van szükség

„Én, az Úr, őrizem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne
látogassa, éjjel-nappal megőrzöm azt.” (Ésa 27:3)
Az emberek értelme nem egy pillanat alatt süllyed le a tisztaságból és szentségből a
romlottságba, erkölcstelenségbe és a bűnözésbe. Időbe telik az emberit istenivé átalakítani,
illetve az Isten képmására alkotott embert kegyetlenné vagy sátánivá lesüllyeszteni. Szemlélés
által változunk el. Bár Alkotója képmására lett formálva, az ember úgy nevelheti elméjét,
hogy az egykor gyűlölt bűn kellemessé lesz a számára. Amikor megszűnik vigyázni és
imádkozni, megszűnik őrizni fellegvárát, a szívét… Állandó harcot kell vívnunk az érzéki
gondolatok ellen; az Isten kegyelme jobbító befolyása segít bennünket, amely felfelé vonzza
lelkünket, és hozzászoktatja a tiszta és a szent dolgokról való elmélkedésre.
A jellem nem a véletlen műve. Nem határozható meg egyetlen dühkitörés vagy
helytelen lépés alapján. A cselekedetek ismétlődése eredményezi a szokásokat, és formálja a
jellemet vagy a jó, vagy a rossz irányában. Az igaz jellem kialakítása csak kitartó,
fáradhatatlan erőfeszítések által lehetséges. Ennek megvalósításához a ránk bízott
tálentumokat és képességeket Isten dicsőségére kell felhasználnunk.
Isten azt várja tőlünk, hogy az elénk helyezett mintával összhangban építsük
jellemünket. Egyik téglát a másik után rakva, kegyelem által kell munkálkodnunk, és ha
rátalálunk gyenge pontjainkra, helyesbítsük azokat a kapott utasítás szerint.
Isten azért ad nekünk erőt, ítélőképességet és időt, hogy olyan jellemet építhessünk,
amelyre ráhelyezheti jóváhagyó pecsétjét. Azt szeretné, hogy minden gyermeke nemes
jellemet építsen magának, tiszta és nemes cselekedetek által, hogy az utolsó napon arányos,
szép épület legyen látható, egy tiszta templom, amelyet az ember és Isten egyaránt tisztel.
Aki szeretne szépséges épületté növekedni az Úr számára, annak minden erejét és
képességét művelnie kell. A jellem csakis a tálentumok felhasználása során tud harmonikusan
fejlődni. Így helyezzünk az alapba olyan anyagot, amelyet a Biblia ezüstnek, aranynak és
drágakőnek nevez. Ezek az anyagok kiállják Isten megtisztító tüzének próbáját.
Augusztus 5. Eltökéltség
„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról,
mégpedig mint megfeszítettről” (1Kor 2:2)
164
Bár sokakat vonz Krisztus szépsége és a Menny dicsősége, sokan mégis visszariadnak a
feltételektől, pedig csak ezek által lehet a mienk mindkettő… Az akaratukról, szeretetük vagy
célkitűzésük tárgyairól való lemondás olyan áldozatot jelent számukra, amely miatt el
bizonytalanodnak, ingadoznak és visszafordulnak… Óhajtják a jót, és valamelyest igyekeznek
is annak elérésére, de mégsem választják azt, mert nincs eltökélt, szilárd célkitűzésük, hogy
akár mindennek a feláldozása árán is, de szert tegyenek rá. Egyedüli reményünk a
győzelemre, ha Isten akaratával egyesítjük az akaratunkat, és óráról órára, napról napra együtt
munkálkodunk vele. Nincs mód arra, hogy énünket is megőrizzük, és Isten országába is
bejussunk. Ha valaha eljutunk a szentségre, az csak az énünkről való lemondás és Krisztus
gondolkodásának befogadása által lehetséges. Büszkeségünket és önhittségünket keresztre
kell feszítenünk.
Hajlandók vagyunk-e megfizetni a tőlünk elvárt árat? Hajlandók vagyunk-e tökéletes
összhangba hozni akaratunkat Isten akaratával? Amíg nem, addig Isten kegyelmének átalakító
ereje nem tud érvényesülni bennünk.
Miután alaposan megismertük önmagunkat, és Isten kegyelmét szilárd igyekezettel
párosítottuk, győztesekké és mindenben tökéletesekké válhatunk, olyanokká, akik semmiben
nem találtatnak híjával.
A mostoha körülmények váltsák ki belőled azt a szilárd elhatározást, hogy leküzdöd a
nehézségeket! Egyetlen akadály ledöntése képességet és bátorságot ad újabb akadályok
ledöntésére. Céltudatosan haladj előre a helyes irányban, és a körülmények segíteni fognak,
nem gátolni!
Az igazi keresztényt olyan céltudatosság és fékezhetetlen elszántság jellemez, amely
nem enged a világi hatásoknak, és a Biblia zsinórmértékét tartja a szeme előtt… Krisztus
követőjének teljesen odaszentelt életet kell élnie… Legyen készséges türelemmel, vidáman és
örömmel elhordozni minden szenvedést, amelyet az Úr gondviselése kirendel a számára. A
végső jutalma az lesz, hogy együtt ülhet Krisztussal a halhatatlanság trónján.
Augusztus 6. Az otthon légköre

„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apcsel
16:31)
Missziómunkát kell végeznünk az otthonunkban. Itt kell Krisztus hitvallóinak
bemutatniuk, hogy mit tett értük a kegyelem Istene. A Krisztusban igazán hívő személyt isteni
befolyás irányítja. Ez a befolyás érezhető az otthonában, és kedvező hatást gyakorol a
családtagok jellemfejlődésére…
A gyülekezetnek szüksége van minden kiképzett erőre, hogy mindenki, különösen pedig
az Úr családjának sok fiatalja gondos védelmet élvezhessen. Az otthonunkban megélt igazság
érezhetővé válik a távol végzett missziómunkáinkban is. Aki keresztény életet él az
otthonában, az mindenütt ragyogó világosságot áraszt.
Isten azt kívánja a gyermekektől és az ifjaktól, hogy csatlakozzanak az Úr seregéhez…
Meg kell tanítani őket a kísértés elhárítására és a hit nemes harcának megharcolására. Mihelyt
képesek megérteni az egyszerű szavakkal elmondott tanításaitokat, fordítsátok figyelmüket
165
Jézusra! Tanítsátok őket önuralomra! Már fiatalon tanítsátok meg őket a győzelem kivívására,
hogy elnyerhessék Jézustól azt a segítséget, amelyet meg tud, és meg is fog adni, kipótolva a
szülők imádságos igyekezetét. Vidámítsátok és biztassátok őket abban a harcukban, amelyet a
kísértések ellen vívnak, azért, hogy a Jézus Krisztustól nyert kegyelem által győztesen
kerüljenek ki azokból.
A családi kör összhangját gyakran megtöri az elhamarkodott és ingerült nyelvhasználat.
Mennyivel jobb lenne ki nem ejteni ezeket a szavakat! Egyetlen örömteli mosoly, békés,
elismerő és szelídséggel kiejtett szó mélységes gyógyító, vigasztaló és felemelő befolyást
áraszthat… Sokan így mentegetik elhamarkodott szavaikat és heveskedő vérmérsékletüket:
„Túl érzékeny vagyok, és hirtelen a természetben.” Ez azonban soha nem gyógyíthatja be a
meggondolatlan, szenvedélyes szavak okozta sebeket… Az érzéki embernek feltétlenül meg
kell halnia, hogy az új ember megszülessen, és Jézus Krisztus birtokba vehesse a
lelket…Életed példájával bemutathatod, mit végezhet el Isten hatalma és kegyelme annak
érdekében, hogy az érzéki embert lelki emberré formálja át Jézus Krisztusban.
Augusztus 7. Hogy megtudja a világ

„Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.” (Ésa 43:12)
Az élő keresztény élő bizonyságtételt hordoz. Ha lépésről lépésre követed Jézust, akkor
mindig lesz valami időszerű mondanivalód a vezetéséről. Elmondhatod, hogyan tetted próbára
az ígéretét, és találtad azt igaznak. Rámutathatsz tapasztalatod élő mozzanataira, anélkül,
hogy évekkel visszamenőleg kellene keresgélned. Bárcsak gyakrabban hallhatnánk egyszerű
és odaadó bizonyságtételt a lelki harcokról és győzelmekről…
Minden igazi kereszténynek csatát kell vívnia azért, hogy az igazság elveinek
elfogadásán túl gyakorolni is tudja azokat… Az üdvösség fejedelme friss tanúságtevésre
szólítja a cselekvés mezején járókat. Akiket az igazság és a lelkek ellenségei tüzes
támadásokkal vesznek körül, és akik úgy viselik magukat, mint ahogyan Jézus tette a
megpróbáltatás óráján, azokból olyan bizonyságtétel tör fel, amely megvidámítja a hallgatók
szívét. Ezek Krisztus igazi bizonyságai.
Nem mindig vagyunk tudatában a jó példa erejének. Életutunk során emberekkel
kerülünk kapcsolatba. Tévelygő és több tekintetben rossz úton járó emberekkel találkozunk,
akik hirtelenek, haragosak, indulatosak és parancsolgatók lehetnek. Miközben velük
foglalkozunk, legyünk türelmesek, előzékenyek, kedvesek és gyöngédek… Mindannyiunknak
próbákkal és nehézségekkel kell szembenéznünk, mivel egy gondokkal terhelt,
aggodalmakkal és csalódásokkal teli világban élünk… Ezeket az állandó bosszúságokat
Krisztus lelkületével kell kezelnünk. Kegyelem által felülkerekedhetünk a körülményeinken,
és a mindennapi élet veszélye és aggodalma közepette megőrizhetjük lelki nyugalmunkat és
békességünket. Így mutathatjuk be Krisztust a világnak.
Krisztus a világ megmentésén fáradozott, de nem azonosult a világgal. Feltárta, hogy
Isten kegyelmének átalakító ereje Krisztus jellemének hasonlatosságára tudja formálni az
emberi jellemet.
166
Krisztus kegyelme csodálatos munkát végezhet az azt befogadók életében és

jellemében. Ha valóban Krisztus tanítványai vagyunk, a világ meg fogja látni, hogy az isteni
hatalom mekkora munkát végzett el bennünk. Noha a világban élünk, nem vagyunk e világból
valók.
Augusztus 8. Lelki élet

„Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő,
semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” (Jn 6:35)
Isten [a természetben való kinyilatkoztatásán túl] szól hozzánk Igéjében is. Abban még
világosabban nyilatkozik meg jelleme, hozzánk való viszonya és nagy váltságterve. Előttünk
fekszik a próféták, az ősatyák és a többi szent férfi története. Mindannyian „hozzánk hasonló
természetű” emberek voltak (Jak 5:17). Látjuk, hogy hozzánk hasonlóan nekik is küzdeniük
kellett a csüggedéssel, a kísértéssel, de mégis, mindannyiszor felülkerekedtek, és Isten
kegyelme által győzelmet arattak. Ha példáikat látjuk, bátorságot merítünk az életszentségre
irányuló törekvéseinkhez. Ha azon fenséges tapasztalatokról olvasunk, amelyeket ezek a
férfiak szereztek, ha azt a fényt, szeretetet és áldást szemléljük, amelynek örvendhettek, ha
arról a munkáról olvasunk, amelyet a nekik adott kegyelem által elvégezhettek, akkor
ugyanaz a Lélek, amely ihlette őket, felgyújtja ma bennünk is a lelkesedés szent lángját; teljes
szívünkből vágyakozunk hozzájuk hasonló jellemre és hozzájuk hasonlóan járni Istennel.
Jézus azt mondta az ótestamentumi iratokról – és mennyivel inkább áll ez az
újszövetségiekről –, „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5:39). Ha meg
akarjátok ismerni az Üdvözítőt, kutassatok a Szentírásban! Isten Igéje töltse be egész
szíveteket!
Ez az élő víz, amely égető szomjúságotokat csillapítja; ez a mennyei élő kenyér…
Testünk abból épül fel, amit eszünk és iszunk; ugyanez a dolog természetes rendje a világban
is; amin elmélkedünk, amin gondolkodunk, az ad lelki, szellemi lényünknek erőt és színt.
A lelki élet a Krisztussal való kapcsolatból táplálkozik, az Igén keresztül. Elménknek és
szívünknek meg kell telnie az Igével. A szívbe rejtett, szentségként őrzött isteni Ige, ha
engedelmeskednek neki, Krisztus kegyelme által igazzá teheti az embert, és megőrizheti őt az
igaz úton.
Amikor elfogadjuk Jézus szavait, és azok birtokba vesznek bennünket, Krisztus
maradandó jelenléte ellenőrzés alatt tartja gondolatainkat, elveinket és tetteinket…
Számunkra Krisztus a minden, az első, az utolsó, és a legjobb mindenek felett.
Augusztus 9. Isten jelleme

„Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú
és igazságú.” (2Móz 34:6)
Minden engedelmeskedni kész ember számára ott ragyog a múlt és a jelen jövőbe is
kiható világossága, amint azt Isten Igéje kinyilatkoztatta. Ennek a világosságnak és
dicsőségnek, ami magának Krisztus jellemének dicsősége, kell megnyilvánulnia a keresztény
egyénekben, családokban, gyülekezetekben, igeszolgálatokban, és az Isten népe által alapított
167
intézmények mindegyikében. Az Úr mindezeket annak jelképéül szánja, hogy mit lehet

elvégezni a világért. Ezeknek az eszközöknek az evangéliumi igazság megmentő hatalmát
kell kifejezniük…
Amikor a világ meglátja Isten jóságát, irgalmát, igazságát és a gyülekezetben
kinyilvánított szeretetét, Isten jellemét látja meg…
Isten jellemének bemutatása érdekében… nekünk magunknak is sze¬mélyesen kell
ismernünk Őt. Ha közösségünk van Istennel, akkor papjai vagyunk, még akkor is, ha soha
nem mondunk prédikációt a gyülekezetek előtt. Isten munkatársai vagyunk abban, hogy
emberi természetünkön keresztül bemutassuk jellemének tökéletességét a világnak.
Isten emberi eszközeire bízta annak munkáját, hogy bemutassák a világnak Isten
jellemét, és finom, gyöngéd, irgalmas szeretetének bemutatása által bizonyságot tegyenek
kegyelméről, bölcsességéről, jóságáról…
Az a feladatunk, hogy az Istentől Jézus Krisztusban kapott bővölködő kegyelem által
helyreállítsuk az emberben Isten erkölcsi képmását… Igen jól meg kell ismernünk Jézust és
mennyei Atyánkat ahhoz, hogy jellemünkön keresztül bemutathassuk Őt!
A Krisztus kegyelme által megújított szív csodálni fogja az Ő isteni jellemét… Minél
kevesebbet képzelünk magunkról, annál többre fogjuk becsülni a Megváltó tisztaságát és
dicsőségét. Bűnös voltunk felismerése ellenállhatatlanul ahhoz hajt bennünket, akinél
bocsánatot nyerhetünk; és ha szívünk tehetetlenségében hozzá vágyakozik, Ő hatalmasan
megnyilatkozik. Minél inkább vezet bűnösségünk tudata hozzá és Isten Igéjéhez, annál
magasztosabbnak látjuk jellemét, és annál tökéletesebben tükrözzük vissza az Ő képét.
Augusztus 10. Tökéletesség? Most?

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5:48)
Amikor Isten odaadta Fiát a világnak, lehetővé tette az emberek számára, hogy
tökéletesek legyenek, és lényük minden képességét Isten dicsőségére használják. Krisztusban
odaadta nekik kegyelmének gazdagságát és akaratának ismeretét. Ha megüresítik önmagukat,
és megtanulnak alázatosan és Isten vezetésére támaszkodva járni, akkor Isten képessé teszi
őket a velük kapcsolatos fenséges szándékának betöltésére.
A jellem tökéletességének alapja Krisztus. Ha szüntelenül a Megváltó érdemeire
támaszkodunk, és az Ő lábnyomában járunk, akkor olyanok leszünk, mint Ő, tiszták és
szentek.
Megváltónk nem követel lehetetlent tőlünk. Semmi olyat nem vár el tanítványaitól,
amelynek véghezviteléhez ne adna elég kegyelmet és erőt. Nem szólítaná fel őket a
tökéletesség megszerzésére, ha nem állna hatalmában azokra az emberekre árasztani a
tökéletesség minden kegyelmi áldását, akiket ebben a magasztos és szent kiváltságban
részesít…
Feladatunk, hogy saját életterünkben igyekezzünk megszerezni azt a tökéletességet,
amit földi életében Krisztus a jellem minden területen elért. Ő a mi példaképünk. Minden
168
dologban igyekeznünk kell dicsőséget hoznunk Istenre a jellemünkkel… Teljességgel arra az

erőre kell támaszkodnunk, amit Isten megígért nekünk.
Jézus nem nyilvánított ki olyan képességeket, és nem gyakorolt olyan hatalmat, amely
ne állhatna az ember rendelkezésére is a benne való hit által. Emberi természetének
tökéletessége minden követője számára elérhető, ha hozzá hasonlóan alávetik magukat Isten
vezetésének.
Megváltónk az emberi lény teljes tökéletesítésére váltja meg az embert. Lényünknek
nem csupán egy bizonyos részéről gondoskodik Jézus. Krisztus kegyelme az egész emberi
lény fegyelmezésének munkáját végzi. Ő teremtette és váltotta meg az egészet. Ő alkotta az
elmét, az erőt és a testet éppúgy, mint a lelket, amely az isteni természet részese lehet.
Mindenünk az Ő megvásárolt tulajdona. Teljes elménkkel, szívünkkel, lelkünkkel és erőnkkel
Őt kell szolgálnunk. Szentjei által az Úr még a velük kapcsolatos hétköznapi dolgokban is
megdicsőül. „Szentség az Úrnak!” Ez az írás olvasható a homlokukon.
Augusztus 11. Növekvő befolyás

„Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban
romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél
megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani.” (Tit 2:7–8)
Krisztus életének széles, a végtelenséget is átfogó befolyása volt, amely összekapcsolta
Istennel és az egész emberi családdal. Jézus által Isten olyan befolyás gyakorlására tette
képessé az embert, ami miatt lehetetlen, hogy önmagának éljen. Kölcsönös kötelességgel
kötődünk embertársainkhoz, akik mind Isten teremtésének, a nagy egésznek egy-egy alkotása.
Senki sem függetlenítheti magát embertársaitól, mert minden ember sorsa kihat másokra.
Isten a lelkünkbe akarja vésni, hogy felebarátunk jóléte tőlünk is függ, és hogy elő kell
segítenünk boldogságát…
A bennünket körülvevő légkör, tudatosan vagy öntudatlanul, de kihat minden emberre,
akivel érintkezünk…
Ezt a felelősséget nem tudjuk lerázni magunkról. A beszédünk, ténykedésünk,
öltözködésünk, viselkedésünk, sőt még arckifejezésünk is befolyást áraszt… Ha
példamutatásunkkal segítünk másokat a jó elvek kialakításában, akkor erőt adunk nekik a jó
cselekedetek végzéséhez. Ezután ők ugyanilyen befolyást árasztanak másokra, és azok is
másokra. Eközben tudtunkon kívül ezrek meríthetnek áldást a befolyásunkból…
A jellem hatalom. Az igaz, önzetlen, Isten-szerető élet csendes bizonyságtevésének
szinte ellenállhatatlan befolyása van. Ha életünk Krisztus jellemét tükrözi, akkor
együttműködünk vele a lelkek megmentésében; és csakis akkor tudunk együtt munkálkodni
Istennel, ha életünk az Ő jellemét tükrözi. Minél messzebbre terjed a befolyásunk, annál több
jót tehetünk. Ha azok, akik magukat Isten szolgáinak mondják, követik Krisztus példáját, és
gyakorolják mindennapi életükben a törvény elveit; ha minden tettük arról tanúskodik, hogy
szeretik Istent mindenekfelett és felebarátjukat, mint önmagukat, akkor lesz ereje az
egyháznak arra, hogy felrázza a világot.
169
De soha ne felejtsük el, hogy rosszra is lehet befolyásolni! Rettenetes dolog elveszteni
saját lelkünket, de még rettenetesebb mások lelki halálát okozni… Csak Isten kegyelméből
tudjuk helyesen használni ezt a képességünket.
Augusztus 12. Megtisztított szívek

„És akiben megvan ez a reménység Őiránta, az mind megtisztítja önmagát, amiképpen
Ő is tiszta.” 1Jn 3:3
Az embernek kötelessége a tükörbe tekinteni, vagyis Isten törvényébe, amelyben
felismerheti saját jellemhibáit. Észre kell vennie bűnösségét, és a Bárány vérében meg kell
mosnia jellemének öltözetét. Az irigység, büszkeség, rosszindulat, csalás, vetekedés és
erőszak mind ki fog tisztulni az olyan szívből, amely elfogadta Krisztus szeretetét, és amelyet
az a reménység éltet, hogy az Úr a saját képmására alakítja át őt.
Krisztus vallása kifinomítja, és méltóságra emeli tulajdonosát, bármilyen legyen is a
társadalmi háttere vagy helyzete az életben. A világosságot nyert keresztények korábbi
jellemszintjükről magasabb szellemi és erkölcsi fokra emelkedtek. Akiket megejtett a bűn, az
Üdvözítő érdemei által olyan helyzetbe emelkedhetnek, amely alig alacsonyabb az
angyalokénál.
Az örömüzenet befolyása semmi esetre sem vezetheti arra a bűnöst, hogy Krisztus
üdvözítését ingyen kegyelemnek tekintse, ha továbbra is Isten törvényét megszegve él.
Amikor az igazság világossága felvirrad a gondolkodásában, amikor teljesen megérti Isten
követelményeit és tulajdon törvényrontásának mértékét, akkor meg fogja újítani útjait, és az
Üdvözítőtől nyert erővel hűségessé válik Istenhez, új és tisztább életet él.
Az isteni minta szerint kell formálnunk a jellemünket. Minden rossz szokást fel kell
adnunk! A tisztátalanoknak tisztaszívűvé kell válniuk. Az önzőnek fel kell hagynia önzésével,
a büszkének büszkeségével, az önelégültnek pedig az önelégültségével! Fel kell ismernünk,
hogy Krisztus nélkül semmik vagyunk… Élő kapcsolatot kell ápolnunk Istennel.
A makacs és lázongó lélek bezárhatja szívének ajtaját Isten kegyelmének édes befolyása
és a Szentlélekben való örömök előtt. A bölcsesség útjai viszont mindig örvendetesek és
békességesek. Minél szorosabb kapcsolatba kerülünk Krisztussal, szavaink és tetteink annál
inkább bemutatják kegyelmének szelídítő és átalakító hatalmát.
Augusztus 13. Szemlélés által változunk el

„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon
ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” 2Kor 3:18
A szentségtelen élet átalakulása megszentelt életre, állandó folyamat. Isten napról napra
munkálkodik a hívő megszentelődésén; az embernek azonban vele együtt kell működnie,
kitartóan törekednie, hogy az egyik erényt a másik után megszerezze. Mialatt az ember ezen
fáradozik, Isten munkálja a megszerzett jó tulajdonságok gyarapodását. Megváltónk
mindenkor kész meghallgatni a töredelmes, bűnbánó szív imáját; megsokszorozza hűségesei
iránti kegyelmét és békességét. Örömmel árasztja rájuk áldásait, amelyekre a gonosszal való
küzdelemben szükségük van.
170
János is, Júdás is tanítvány volt, és mindketten képviselik Krisztus hitvalló követőit.
Mind a két tanítványnak egyaránt alkalma volt, hogy szemlélje és kövesse az isteni
példaképet. Mindkettő egyformán szoros kapcsolatban élt Jézussal; kiváltságuk volt, hogy
tanításait hallgathatták. Mindkettőnek igen fogyatékos volt a jelleme; de mindketten
hozzáférhettek az isteni kegyelemhez, amely átalakíthatja a tulajdonságaikat. Mialatt azonban
egyikük alázatos szívvel tanult Jézustól, a másik kimutatta, hogy nem cselekvője, csupán
hallgatója az Igének. Egyikük „én”- je naponként meghalt, legyőzte a bűnt, és az igazság
megszentelte az életét, viszont a másik, mivel ellenállott a kegyelem átformáló erejének, és
önző vágyainak engedett, tehát teljesen Sátán rabszolgájává vált.
A jellem ilyen átalakulása, miként János életéből kiviláglik, mindenkor a Krisztussal
való kapcsolat eredménye. Bármilyen fogyatékosságai legyenek valakinek, ha őszinte
tanítványa Jézusnak, jellemét átalakítja és megszenteli az isteni kegyelem hatalma. Mialatt,
mintegy tükörben, szemléli az Úr dicsőségét, átalakul, dicsőségről dicsőségre, amíg hasonlóvá
válik hozzá, akit imád…
Hitvallói csak úgy tisztelhetik Istent, ha igyekeznek az Ő képére hasonulni, és
hűségesen engedelmeskednek vezetésének. Ekkor hirdethetik, mint az Üdvözítő
bizonyságtevői, hogy mit tett értük az isteni kegyelem.
Augusztus 14. A remény nélkül élők

„Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők,
irgalmasak, kegyesek.” 1Pét 3:8
Krisztus eljött a Földre, hogy mindenki számára lehetővé tegye az üdvösséget. A
Kálvária keresztjén megfizette a váltságdíjat az elbukott világért… Küldetése a bűnösök
érdekét szolgálta minden nemzetből és népcsoportból… Nem haladt el a legtévelygőbb és a
legbűnösebb mellett sem. Különösen azokért fáradozott, akik a leginkább rászorultak az általa
felkínált megváltásra. Minél nagyobb szükségük volt a megújulásra, annál mélységesebb volt
Jézus együttérzése és érdeklődése,és annál buzgóbban fáradozott értük. Nagy, szerető szíve
mélyen megindult azokon, akik a leginkább rászorultak az átalakító kegyelemre.
Ápoljuk magunkban azt a lelkületet, amellyel Krisztus a bűnösök megmentésén
fáradozott. Ők ugyanolyan kedvesek Isten előtt, mint mi. Ők is kegyelmének győzelmi
díszeivé és országának örököseivé válhatnak. Ki vannak téve a ravasz ellenség csapdáinak, a
veszély és romlottság fenyegetésének, és – Krisztus üdvözítő kegyelme híján – a biztos
pusztulásnak is. Ha igazi valójában látnánk a dolgot, akkor buzgalmunk feléledne, odaadó és
önfeláldozó igyekezetünk megsokszorozódna, hogy azok közelébe kerülhessünk, akik
rászorulnak segítségünkre, imánkra, megértésünkre és szeretetünkre… Ha Krisztus kegyelme
szelídíti és csillapítja szívünket, és ha lelkünk izzik az Ő jóságának és szeretetének tudatától,
akkor a megértés, a gyöngédség és a szeretet természetesen árad a lényünkből.
Jöjj közelebb a szánakozó szeretet Istenéhez. Engedd a szívedbe áradni az isteni
könyörület folyamát, hogy onnan mások szívébe is eljuthasson. Felebarátainkkal, különösen
pedig krisztusi testvéreinkkel való bánásmódunk során kövessük a gyöngédségnek és
irgalmasságnak azt a példáját, amelyet Jézus a saját életén keresztül bemutatott… . Soha, soha
ne váljatok szívtelenné, rideggé, érzéketlenné és ítélkezővé. Soha ne mulasszatok el egyetlen
171
alkalmat se a bátorító és reménykeltő szavak kimondására. Nem tudhatjuk, hogy gyöngéd

szavaink és keresztény törekvéseink milyen sorsdöntő segítséggé válhatnak a teher
könnyítésére. A tévelygőt egyedül a szelídség, gyöngédség és nyájas szeretet lelkületében
téríthetjük vissza Istenhez.
Augusztus 15. Krisztus természetének részesei

„Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok
által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van
e világon.” 2Pét 1:4
Krisztus mindennapi életében kitűnt csodálatos jelleme. A mi példaképünk Jézus. Nagy
munkát kell végeznünk annak érdekében, hogy jellemünket átformáljuk az isteni jellem
hasonlatosságára. Krisztus kegyelmének át kell alakítania egész lényünket, és diadala addig
nem lesz teljes, amíg a gyöngédség, krisztusi szeretet és szent cselekedet szokássá nem válik
Isten gyermekeinek jellemében.
Mindenkinek saját tapasztalatra kell szert tennie. Senki nem bízhatja üdvösségét valaki
más gyakorlatára. Mindannyiunknak személyesen kell megismernünk Krisztust ahhoz, hogy
helyesen mutassuk be Őt a világnak. „Az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket,
ami az életre és kegyességre való, annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és
hatalmával elhívott” (2Pét 1:3). Senki ne keressen mentséget az indulatos vérmérsékletre, torz
jellemre, önzésre, irigységre, féltékenységre, bármilyen testi, lelki, szellemi tisztátalanságra…
Tanulnunk kell Krisztustól. Tudatában kell lennünk annak, mit jelent Ő a megváltottai
számára. Fel kell ismernünk, hogy a belé vetett hit által kiváltságunk van az isteni természet
részesévé válni, és ekképpen megmenekülni a romlottságtól, amely kívánság által van a
világunkban. Az Úr megtisztít bennünket a bűntől és minden jellemhibától. Egyetlen bűnös
jellemtulajdonságot sem vagyunk kénytelenek megtartani…
Amint részesülünk az isteni természetben, a rosszra való öröklött és szerzett
hajlamainkat az Úr eltávolítja a jellemünkből, és élő hatalommal ruház fel bennünket a jóra.
Mindenkor az isteni tanítót szemlélve, és naponta részesülve jellemében, együttműködünk
Istennel a kísértések legyőzésében. Isten és ember együttműködik, hogy az ember egy
lehessen Krisztussal, mint ahogyan Ő is egy az Atyával. Együtt ülhetünk az Úrral a mennyei
helyen. Gondolataink békésen és bizonyossággal nyugodnak meg Jézusban… Kimeríthetetlen
gazdagság található Őbenne…
Isten megadott nekünk minden szükséges segítséget és kegyelmet. Biztosította
számunkra a mennyei kincsesház gazdagságát, és kiváltságunkban áll, hogy folyamatosan
éljünk ezzel a lehetőséggel.
Augusztus 16. Jellemformálás

„Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz,
amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek, hanem amiképpen szent az, aki elhívott
titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.” 1Pét 1:14–15
172
Krisztus kegyelmének átalakító hatalma formálja azt az embert, aki odaszánja magát
Isten szolgálatára. A Megváltó Lelkével átitatva az ilyen hívő kész megtagadni énjét, felvenni
keresztjét, és bármilyen áldozatot meghozni a Mesterért. Tovább már nem lehet közömbös a
körülötte levő veszendő emberek lelke iránt. Önmaga szolgálata fölé emelkedik. Krisztusban
új teremtés lett, ezért az önzésnek nincs többé helye az életében. Megérti, hogy lényének
minden része Krisztus tulajdona, aki megváltotta őt a bűn fogságából. Isten egyszülött Fiának
drága vére megvásárolta jövőjének minden pillanatát.
Krisztus a példaképünk. Aki Őt követi, nem jár sötétségben, mert nem a saját örömét
keresi. Életének állandó célja Isten dicsőítése lesz. Krisztus bemutatta Isten jellemét a
világnak. Az Úr Jézus úgy élte az életét, hogy az emberek kénytelenek voltak felismerni,
mindent jól tett. A világ Megváltója volt a világ világossága, mert jelleme hiba nélküli volt.
Noha Ő volt Isten egyszülött Fia, valamint a mennyei és földi dolgok örököse, példája nem a
tunyaságról és saját vágyainak kielégítéséről tesz bizonyságot…
Krisztus soha nem áltatott senkit. Soha nem hazudott vagy csalt, és soha nem engedett
következetes egyenességéből csak azért, hogy megnyerje valakinek a jóindulatát vagy
tetszését. Mindig az igazságról beszélt. A kedvesség törvénye volt az ajkain, és szájában nem
találtatott álnokság.
Az ember hasonlítsa össze az életét Krisztuséval, és az által a kegyelem által, amelyet
Krisztus mindazoknak megad, akik személyes Megváltójuknak fogadják el Őt, érje el a
szentség mértékét… Krisztus követői szüntelenül a szabadság tökéletes törvényének tükrébe
néznek, és a Krisztustól kapott kegyelem által az isteni rendelések szerint alakítják jellemüket.
Augusztus 17. Szeretet

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket,
úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok,
ha egymást szeretni fogjátok.” Jn 13:34–35
A szeretet aranylánca egységbe fogja a hívők szívét. A közösség és szeretet köteléke
egységet jelent Krisztussal és az Atyával is. Ez a kötelék tökéletessé teszi a kapcsolatot, és
megcáfolhatatlan bizonyságot tesz a világnak a kereszténység hatalmáról…
Sátán jól tudja, hogy milyen ereje van az olyan bizonyságnak, amelyik a kegyelem
átformáló erejéről tesz tanúságot a világ előtt… Minden lehetséges eszközt megmozgat annak
az aranyláncnak az elszakítására, amely összeköti az igazság híveinek szívét, és az Atyával és
a Fiúval is szoros kapcsolatba hozza őket.
Aki sohasem tapasztalta személyesen Krisztus gyöngéd, megnyerő szeretetét, az nem
vezethet másokat az élet forrásához. Ez a szeretet késztető hatalom, amely arra indítja az
embert, hogy társalgásában és a másokért való tevékenykedésében egyaránt Krisztust
nyilvánítsa ki…
Az isteni kegyelem által megújított szívben minden cselekedet indítórugója a szeretet. A
jellemet átalakítja, fékezi az ösztönöket, uralja a hajlamokat, és nemesíti a törekvéseket. Ha
ezt a szeretetet a szívünkbe fogadjuk, megédesíti az életünket, és nemesítő befolyást áraszt
egész környezetünkre.
173
Aki mindenekfölött szereti Istent, felebarátját pedig úgy, mint önmagát, az szüntelenül
annak tudatában fog dolgozni, hogy ő a világ, az angyalok és emberek látványossága. Isten
akaratát a sajátjává téve, meg fog mutatkozni az életében Krisztus kegyelmének átalakító
hatalma. Minden életkörülményben Krisztus példája vezérli majd.
Isten minden igaz, önfeláldozó munkása készséggel ad, és odaszánja magát mások
javára… Odaadó és gondos igyekezettel segítve ott, ahol arra szükség van, az igazi keresztény
megmutatja Isten és embertársai iránti szeretetét. Lehet, hogy a szolgálata során életét veszti.
De amikor Krisztus eljön, hogy ékköveit összegyűjtse, újra visszakapja majd.
Augusztus 18. Áldásos légkör

„Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő
ismeretének illatját minden helyen megjelenti miáltalunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk
Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között.” 2Kor 2:14–15
Isten az Ő Fiának felbecsülhetetlen adományozása által körülvette a földet kegyelmi
légkörével, amely oly valóságos, mint az a légkör, ami a Földet övezi. Mindazok, akik ezt az
életadó levegőt választják, Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké növekednek.
Semmilyen művészi szépség nem érhet fel azzal a szépséggel, amelynek Krisztus
képviselőinek természetében és jellemében meg kell mutatkoznia. A kegyelem légköre,
amelyben a hívők élnek, és a Szentlélek munkája, amelyet az értelmükben és szívükben
végez, az élet illatává teszi létüket, és Isten megáldhatja munkájukat.
Jellemünk átalakulása bizonyítja a világ előtt, hogy Krisztus szeretete él bennünk. Az
Úr elvárja népétől, hogy nyilvánvalóvá tegye: a kegyelem megmentő ereje képes a hibás
jellem átalakítására, és van hatalma arra, hogy kiegyensúlyozottá és gyümölcsözővé tegye
azt…
Amikor Isten kegyelme uralkodik bennünk, a bátorság, hit és krisztusi szeretetet légköre
veszi körül lényünket, és ez éltetően hat mindazokra, akik belélegzik azt… Az Úr olyan
emberek elérésére használja fel az alázatos szívűeket, akiket a felszentelt lelkészek nem
tudnak elérni. Olyan szavak szólására készteti őket, amelyek bemutatják Krisztus megváltó
kegyelmét.
Amikor ekként áldást hoznak másokra, nekik maguknak is áldásban lesz részük. Isten
lehetőséget nyújt arra, hogy másokra is kiterjesszük kegyelmét, hogy még több kegyelmet
áraszthasson ránk. Amikor Isten szolgája felhasználja a tőle kapott tálentumait és lehetőségeit,
akkor saját hite és reménysége is megerősödik. Isteni követek munkálkodnak együtt vele.
Szent befolyásnak kell a világra áradnia azoktól, akik megszentelődtek az igazság által.
A földet körül kell öveznie a kegyelem légkörének. A Szentlélek munkálkodni fog az
emberek szívén, és megmutatja nekik Isten dolgait.
Augusztus 19. Kéréseinkre várva

„Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben; kérjetek, és megkapjátok,
hogy a ti örömetek teljes legyen.” Jn 16:24
174
Az ima a Menny elrendelt eszköze, hogy a bűn ellen sikeresen küzdjünk, és keresztényi
jellemet fejlesszünk. Az isteni befolyás, amely az imánkra válaszként érezteti a hatását,
véghezviszi a kérelmező lelkében mindazt, amiért Istenhez könyörög. Kérhetjük bűnünk
bocsánatát, a Szentlélek erejét; kérhetünk Krisztushoz hasonló lelkületet, bölcsességet és erőt,
hogy művét munkálhassuk; kérhetünk minden, általa megígért adományt, mert ígérete így
szól: „Kérjetek, és megadatik néktek!”
Jézusban találunk segítséget, benne juthatunk győzelemre… Krisztus kegyelme arra vár,
hogy fejezzük ki az iránta való igényünket. Krisztus kegyelmet és erőt ad szükségleteiteknek
megfelelően, ha kéritek tőle… Krisztus vallása megkötöz és elfojt minden megszenteletlen
vágyat, serkenti a tetterőt, önfegyelmet és szorgalmat. A hétköznapi élet dolgai terén is
takarékosságra, tapintatra és önmegtagadásra nevel, és arra, hogy még a szegénységet is
panaszhang nélkül viseljük el. Krisztusnak az emberi szívet uraló Lelke megmutatkozik a
jellemben, és nemes vonásokat és képességeket fejleszt. „Elég néked az én
kegyelmem” (2Kor 12:9) – mondja Krisztus.
Minden erőnket feszítsük meg, hogy fenntartsuk a közösséget Jézussal… Imádkozzunk
családi körben; de mindenekfelett ne hanyagoljuk el a titkos imát, mert ez lelkünk lehelete,
élete. Lehetetlen, hogy lelkünk fejlődjék, ha az imát mellőzzük. A családi légkörben és
nyilvánosan mondott ima nem elegendő. Csendben és egyedüllétben öntsd ki a szívedet; imád
csak annak füléhez jusson, aki meghallgatja. Egyetlen kíváncsi fül se hallja meg kéréseidet. A
csendes magányban mentes a lélek az összes külső befolyástól és izgalomtól… Egyszerű,
gyermeki hittel közösséget ápol a lélek Istennel, miáltal isteni fénysugarakat fogad magába,
amelyek erőt és kitartást biztosítanak a Sátán elleni küzdelemben…
Imádkozzatok kamráitokban; mindennapi munkátok és hivatásotok gyakorlása közben
is gyakran emeljétek fel szíveteket Istenhez. Így járt Énókh is Istennel. A jó illatú áldozathoz
hasonlóan száll fel az ilyen ima a kegyelem trónjához. Akinek szíve Istenben nyugszik, azt
Sátán soha le nem győzheti.
Augusztus 20. Fegyelmezés és a jellem csiszolása

„Ímé, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne
utáljad!” Jób 5:17
A megpróbáltatások és akadályok Isten fegyelmezőeszközei; a sikernek Isten által
megszabott feltételei… Egyes emberekben olyan képességeket és hajlamokat lát meg,
amelyek helyesen irányítva, használhatók lehetnének műve előbbre vitelében. A gondviselő
Isten különféle helyzetekbe és körülményekbe viszi bele őket, hogy felfedezzék a jellemük
előttük is rejtett fogyatékosságait. Alkalmat ad nekik arra, hogy ezeket a hibákat kijavítsák, és
hogy alkalmassá tegyék magukat szolgálatára. Sokszor beleengedi őket a szenvedések tüzébe,
hogy megtisztuljanak.
Az a tény, hogy próbákat kell elviselnünk, tanúsítja azt, hogy az Úr valami értéket lát
bennünk, amit fejleszteni akar. Ha nem látna bennünk semmi olyat, amivel nevének
dicsőséget szerezhetnénk, akkor nem fordítana időt a csiszolásunkra. Értéktelen köveket nem
vet a kohójába. Értékes érc az, amelyet Ő tisztít. A kovács tűzbe veti a vasat és az acélt, hogy
175
megtudja, miként viselkednek ezek a fémek. Az Úr beleengedi választottait a szenvedések

kohójába, hogy meglássa, milyen a természetük, és hogy alkalmassá tehetők-e szolgálatára.
Talán azt gondoljuk, hogy saját szívünket tanulmányozva, és saját mércénk szerint kell
csiszolnunk cselekedeteinket, de ez nem így van. Ez a javítás helyett csupán rontást
eredményezne. A munkának a szívben kell elkezdődnie, és ha ez megtörténik, akkor
lelkületünk, szavaink, arckifejezésünk és cselekedeteink is tanúskodni fognak a bennünk
végbement változásról. Ha megismerjük Krisztust az által a kegyelem által, amelyet oly
bőségesen áraszt ránk, az életünk megváltozik… Alázattal kijavítjuk minden
helytelenségünket és jellemhibánkat. A szívünkben lakozó Krisztus alkalmassá tesz
bennünket a mennyei családba való beilleszkedésre.
A keresztény nem tarthatja meg bűnös szokásait és jellemhibáit… Bármilyen természetű
hibáid is vannak, az Úr Lelke képessé tesz azok felismerésére, és kegyelmet ad az azok feletti
győzelemhez.
Augusztus 21. Közeledve a Menny felé

„Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne.” Kol
2:6
Tanulmányoznotok kell Krisztus életét! Ezt sokkal nagyobb komolysággal tegyétek,
mint ahogyan a világi ismereteket tanulmányozzátok, hiszen az örök érdekek sokkal
fontosabbak a múlandó, földi dolgoknál. Ha értékelitek az örök dolgok nagyszerűségét és
szentségét, akkor a legmélyebb gondolataitokat és legjobb erőtöket annak a problémának a
megoldására fordítjátok, amelytől örök jólétetek függhet. Ennek fényében minden más ügy
jelentéktelenné válik.
Krisztus Jézus példája előttetek áll. Járjatok az Ő nyomdokain.
„A hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet” (2Pét 1:5). A meghátrálóknak nem szól az
ígéret. Az apostol bizonyságtétele a kegyelemben és a szentségben való előmenetelre biztatja
a hívőt. Már vallják, hogy az igazság szerint élnek, ismerik a hitet, és az isteni természet
részeseivé váltak. Ha viszont itt megállnak, elveszítik az eddig elnyert kegyelmet…
Az igazság élő és működő elv, amely úgy alakítja a szívet és az életet, hogy a hívő
szüntelenül felfelé haladjon… Minden egyes felfelé igyekvő lépésnél az akarat új erőre kap.
Az erkölcsi beállítottság egyre inkább hasonlít Krisztus jelleméhez és gondolkodásához. Az
előrehaladó keresztény a világi ismeretet meghaladó kegyelemmel és szeretettel rendelkezik,
mert a Krisztus jellemébe való isteni betekintés mélyen megragadja, és így elsajátítja Krisztus
tulajdonságait. Az Úrnak a lajtorja felett kibontakozó dicsősége egyedül a folyamatosan
felfelé haladó keresztények előtt láttatik meg, azok előtt, akik egyre magasabb és nemesebb
célok felé vágyódnak Krisztusban.
A mennybe vezető lépéseket egyesével kell megtennünk. Minden megtett lépés erőt ad
a következő lépés megtételére. Isten kegyelmének az emberi szívre gyakorolt átalakító
munkája olyan hatalom, amelyet csak kevesen értenek meg, mert túlságosan hanyagok ahhoz,
hogy megtegyék a szükséges erőfeszítést…
176
Az ember nem érheti fel ésszel, hogy milyen nemes és magasztos kiválóságot érhet el,
ha az emberi igyekezetet összekapcsolja annak az Istennek a kegyelmével, aki minden
bölcsesség és képesség forrása.
Augusztus 22. Elegendő kegyelem

„Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy
örömest dicsekszem azért az én erőtlenségemmel, hogy Krisztus ereje lakozzék
énbennem.” 2Kor 12:9
„Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé
lettél, és az Úr királlyá kent fel téged Izráel felett?” (1Sám 15:17) Sámuel e szavakkal mutat
rá Saul királlyá választásának magyarázatára. Saul szerényen vélekedett saját képességeiről,
és készséggel fogadta a tanítást. Amikor rá esett az isteni választás, híjával volt a
tapasztalatnak és ismeretnek, és sok jó tulajdonsága mellett komoly jellemhibákkal
rendelkezett… Ha azonban alázatos marad, és folyamatosan az isteni bölcsesség vezetését
keresi, siker és tisztesség kísérte volna feladatának teljesítése közben. Az isteni kegyelem
befolyása alatt minden jó tulajdonsága megerősödött volna, s közben a rossz jellemvonásai
visszafejlődtek volna. Az Úr ezt a munkát szeretné végezni mindazok életében, akik
odaszentelik magukat neki… Isten mindazoknak ad kegyelmet és bölcsességet, akik
készséggel fogadják tanítását… Megmutatja nekik jellemhibáikat. Mindenkinek ad erőt a
küzdelemre, aki kéri az Ő segítségét. Bármi legyen is valakinek a bűne, bármilyen keserű és
gyűlöletes szenvedély küzd is benne az uralomért, az ember győzelmet arathat, amennyiben
Izráel segítőjének neve és ereje által küzd azok ellen. Isten gyermekei legyenek éberek és
érzékenyek a bűnnel szemben… Sátán legsikeresebb fogása, hogy kisebb bűntett elkövetésére
vesz rá, és ezzel elvakítja az értelmet az apró vétkekkel és az Isten pontosan meghatározott
rendeléseitől való apró elhajlásokkal szemben. Sokakat, akik a nagy bűntettek elkövetésétől
visszarettennének, rávesz arra, hogy a kis dolgokban való vétkezésnek ne tulajdonítsanak
nagy jelentőséget. Ám ezek az apró dolgok felemésztik az emberben az Isten-ismeretet. A
helyes ösvényről letérve, a halálba vezető széles úton halad.
Bármilyen helyzetbe is állított minket Isten, bármi legyen is a felelősségünk vagy a
minket körülvevő veszély, ne feledjük Isten ígéretét, miszerint elégséges kegyelemben
részesíti az Őt komolyan keresőket. Akik alkalmatlannak érzik magukat az Isten által kijelölt
tisztségük betöltésére, de az Úr erejére és bölcsességére támaszkodva, mégis elvállalják a
feladatot, erőről erőre fognak jutni.
Augusztus 23. Amíg a kegyelmi idő tart

„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes
ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” (Jel
22:11)
Minden jó adomány Isten kegyelméből származik. Isten hatalmas és bőkezű
adományozó. Az emberről való bőséges gondoskodása által szeretete mindenki előtt
megnyilvánul. Próbaidőt adott nekünk, amelynek ideje alatt a mennyei udvaroknak megfelelő
jellemet kell kialakítanunk.
177
Kétség nélkül hiszünk Krisztus hamarosan bekövetkező eljövetelében. Nem mesebeszéd

ez nekünk, hanem valóság… Nem azért jön, hogy megtisztítson minket a bűnünktől, elvegye
rossz jellemvonásainkat, és meggyógyítsa vérmérsékletünk és természetünk hibáit. Ha
egyáltalán elvégzi ezt értünk, akkor eljövetele előtt teszi meg. Amikor az Úr eljön, csak a
szentek maradnak továbbra is szentek. Akik tisztán tartották testüket és lelküket,
megszentelten és tisztességben, azok elnyerik majd a halhatatlanság befejező simítását. A
szentségtelenek és tisztátalanok viszont örökre tisztátalanok maradnak. Akkor már senki nem
szüntetheti meg hiányosságaikat, és senki nem szenteli meg jellemüket. Az ezüsttisztogató
Isten nem végzi többé megtisztító munkáját bűnük és romlottságuk eltávolítására. Mindennek
most kell megtörténnie, a kegyelemidő jelenlegi óráiban. Most kell elvégezni ezt a munkát.
A próbaidő alatt Isten mindenkinek felkínálja kegyelmét. De ha az ember a maga
kedvteléseivel elvesztegeti az alkalmakat, eljátssza örök életét, nem kap újabb próbaidőt.
Rajta múlik, hogy közte és Isten között áthidalhatatlan szakadék tátong-e.
Sokan becsapják magukat, azt gondolva, hogy jellemük Krisztus eljövetelekor
átváltozik, de az Úr megjelenésekor már nincs a szívnek lehetősége az átalakulása.
Jellemhibáinkat itt és most kell megbánnunk, és azokat Krisztus kegyelme által le kell
győznünk addig, amíg tart a próbaidő. Itt kell felkészülnünk, hogy alkalmasak legyünk a
mennyei család számára.
A próbaidő hamarosan lezárul… Készüljetek el! Készüljetek el! Dolgozzatok, amíg tart
a nap, mert eljön az éjszaka, amikor senki nem végezhet munkát!
Augusztus 24. A jutalom

„És ímé, hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek,
amint az ő cselekedete lesz.” (Jel 22:12)
Az Ő isteni létéből kifolyólag, és anélkül, hogy megérdemelnénk a kegyét, az Úr
elrendelte, hogy a jó munkát meg kell jutalmazni. Bennünket egyedül Krisztus érdeme által
fogadott el; és amikor mi kegyelmet gyakorolunk, vagy jótékony dolgot cselekszünk, ezek
mind a hit gyümölcsei; és ezek az áldásunkra válnak; mert az ember a cselekedetei szerint lesz
megjutalmazva. Krisztus kegyelmének jó illata az, ami által Isten elfogadja a mi jó
munkánkat, és a kegyelem az, ami lehetőséget ad nekünk a munka elvégzésére, amit majd
Isten megjutalmaz. A mi munkánknak önmagában nincs semmi érdeme… Mi nem érdemlünk
köszönetet Istentől. Mi csak azt tesszük, ami a mi kötelességünk, és nem tudnánk a
munkánkat a mi bűnös természetünk erejéből véghezvinni.
Minden munkánkban be kell mutatnunk Krisztus világosságát és kegyelmét. Ragadjuk
meg Krisztus ígéretét, és ne engedjük Őt el mindaddig, amíg biztosak nem vagyunk abban,
hogy átalakító kegyelmének ereje megnyilvánul bennünk. Ha vissza kívánjuk tükrözni
Krisztus jellemét, hinnünk kell Őbenne… Az Isten szavába és Krisztus átalakító hatalmába
vetett hit képesíti a hívőt Isten munkájának végzésére.
Krisztus rábízza szolgáira azt, „amije” van, hogy szolgálatában hasznosítsák.
Megszabja „kinek-kinek a maga dolgát” (Mk 13:34). A Menny örökérvényű tervében
mindenkinek megvan a helye. Mindenkinek együtt kell működnie Krisztussal a lelkek
178
megmentésén. Amilyen biztos, hogy a Mennyben megvan az a hely, amelyet Isten nekünk
készített, olyan biztos az is, hogy a Földön van olyan feladat Isten szolgálatában, amelyet
személy szerint nekünk kell elvégeznünk.
Krisztus a maga vérével és szenvedésével megfizette készséges szolgálatunk árát. Eljött
közénk, hogy megmutassa, milyen lelkülettel dolgozzunk. Azt akarja, hogy szeretettel,
odaadással tanulmányozzuk, miként lehet a Földön a legjobban előrevinni ügyét,
megdicsőíteni nevét.
A megszentelődés annyit jelent, hogy a Szentlélek Krisztus természetét a mi emberi
lényünkbe oltja. Az evangéliumi vallás élő, cselekvő alapelv, Krisztus jelenléte az életünkben,
jellemének megmutatkozása a jellemünkben és cselekedeteinkben.
Augusztus 25. Teljes megszentelés

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész
valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk, Jézus
Krisztus eljövetelére.” (1Thessz 5:23)
A Bibliában bemutatott szentség az ember egész lényét, az értelmét, lelkét és testét
érinti… Ezt írja a hívőknek: „Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy
szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul.” (Róm 12:1). Az ősi
Izráel korában minden állatot, amelyet áldozatként Isten elé hoztak, a pap gondosan
megvizsgált, és ha bármilyen hibát talált benne, nem fogadta el, mert Isten megparancsolta,
hogy az áldozat hibátlan legyen. A keresztényeknek a testüket kell odaszánniuk „élő, szent és
Istennek kedves áldozatul”. Hogy ezt megtehessék, minden képességüket a legjobb állapotban
kell tartaniuk. Minden szokás, amely csökkenti a fizikai és a szellemi erőt, alkalmatlanná teszi
az embert a Teremtő szolgálatára. Vajon megelégszik-e Isten olyan dologgal, aminél jobbat is
tudnánk nyújtani? Krisztus azt mondta: »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből.« Az,
aki Istent teljes szívéből szereti, a legjobb szolgálatot szeretné neki nyújtani, és állandóan arra
törekszik, hogy minden képességét összhangba hozza a törvénnyel, ami segíti őt
tálentumainak Isten szolgálatába állításában. Nem akarja vágyai és szenvedélye kielégítésével
gyengíteni vagy beszennyezni a mennyei Atyjának felkínált áldozatot.
Isten elmondja, hogy joga van az értelmünkhöz, lelkünkhöz, testünkhöz. Övé vagyunk a
teremtés és megváltás jogán. Mint Alkotónk, teljes szolgálatunkra tart igényt. Mint
Üdvözítőnk, a tulajdonjogán felül a mindent felülmúló szeretetünkre is igényt tart…
Mindenünk az Övé, nemcsak azért, mert az Ő ingyen ajándékai, hanem mert szüntelenül
eláraszt bennünket áldásaival, és erőt ad képességeink használatára…
Adjuk meg Krisztusnak mindazt, aminek megváltásért az életét adta. Ha így teszünk,
életre kelti lelkünket, megújítja szívünket, megszenteli érzelmeinket, megtisztítja
gondolatainkat, és minden képességünket a szolgálatába állítja. Minden indítékot és
gondolatot adjunk Jézusnak. Isten fiai Krisztust képviselik a jellemükkel. Tetteiket
gyöngédsége, együttérzése, szeretete és tisztasága teszi jó illattá. Minél teljesebben adjuk át
magunkat a Szentléleknek, áldozatunk annál jobb illatú lesz.
179
Augusztus 26. Isten képmása

„És felöltöztétek amaz új embert, amelynek újulása van annak ábrázatja szerint való
ismeretre, aki teremtette azt.” (Kol 3:10)
Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, fizikai, szellemi és lelki alkatában magán
viselte Alkotójának képmását… Bűne elrontotta, és majdnem teljesen megsemmisítette isteni
hasonlóságát. Az ember fizikai ereje meggyengült, szellemi képességei lecsökkentek, lelki
látása elhomályosult, és a halál foglya lett. Az emberiség azonban mégsem maradt reménység
nélkül. Végtelen szeretetében és kegyelmében Isten kigondolta a megváltás tervét, és
próbaidőt adott az embernek, hogy helyreállítsa benne az Ő képmását, hogy eljusson arra a
tökéletességre, amelyre teremtette, hogy előmozdítsa testi, szellemi és lelki fejlődését, hogy
felismerje természetének isteni célját. Ez volt a megváltás műve.
Noha Ádám bűne csaknem eltörölte Isten erkölcsi képmását, Jézus érdemei és hatalma
által ez visszaállítható bennünk. Az ember jelleme visszatükrözheti Isten erkölcsi képmását,
mert Jézus ezt lehetővé teszi számára.
Csodálatos volt Istentől, hogy embert, értelmet teremtett. Isten dicsőségének kell
megnyilatkoznia az emberben az Isten képmására való teremtettsége és megváltása által.
Egyetlen lélek többet ér, mint egy egész világ… Az Úr Jézus Krisztus lényünk és
megváltásunk szerzője, és mindenki, aki be kíván lépni a Mennybe, Isten jellemének
megfelelő jellemet alakít ki.
Az Úr az utolsó időnek szóló egyenes és metsző igazsággal egy népet hív ki a világból,
magának szentelve és megtisztítva azt. A büszkélkedést és egészségtelen divatozást, a
magamutogatást és a világ elismerésének szeretetét, mindent ott kell hagynunk a világgal, ha
Teremtőnk képmására akarunk elváltozni, elménk megújulása által.
Kegyelmének átalakító ereje révén Isten képmása mutatkozik meg a tanítványban, aki
Krisztusban új teremtés lett.
Jézus megígérte, hogy elküldi a vigasztaló Szentlelket, aki megváltoztatja jellemünket
Krisztus képmására. Amikor ez megtörténik, akkor tükörhöz hasonlóan visszavetítjük az Úr
dicsőségét.
Augusztus 27. Krisztus képviselői

„Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgáim, akiket választottam.” (Ésa 43:10)
Hatalma és vezetése által a férfiak és nők ugyanazt az életet élhetik, amelyet Krisztus élt
a Földön. A Sátánnal való küzdelmük során mindazt a segítséget megkaphatják, amit
Krisztus…
Szégyent hoz a vallásra azoknak a hitvalló keresztényeknek az élete, akik nem Krisztus
életét élik. Akiknek neve szerepel a gyülekezet névsorában, azoknak kötelessége Krisztust
képviselni és bemutatni a szelíd és csendes lélek belső díszét. Krisztus tanúivá kell válniuk, és
meg kell ismertetniük az emberekkel a Krisztussal való járás és munkálkodás előnyeit. A
jelenvaló igazságnak hatalommal kell megjelennie a hitvallók életében, akiknek tovább is kell
adniuk azt a világnak. A hívők életének képviselnie kell az igazság megszentelő és nemesítő
180
hatalmát… Fel kell mutatniuk annak a kegyelemnek a hatalmát, amelyet Krisztus halála tesz
elérhetővé az emberek számára… A hit és bátorság ép lelkű embereinek kell lenniük, akik
feltétel nélkül bíznak Istenben és ígéreteiben…
Nincs helye a képmutatásnak azok életében, akikre az Úr olyan szent és ünnepélyes
üzenetet bízott, mint ránk. A világ figyeli a hetedik napot ünneplő adventistákat, mert
valamennyit tud a hitvallásukról és magas követelményeikről. De amikor azt látja, hogy nem
élnek a hitvallásuk szerint, gúnyolódva mutogat rájuk.
Akik szeretik Jézust, azok életük minden mozzanatát összhangba hozzák akaratával…
Isten kegyelméből képesek romlatlanul megtartani tiszta elveiket. A szent angyalok szorosan
mellettük állnak, és Krisztus láthatóvá válik az igazsághoz való kitartó ragaszkodásukban.
Krisztus katonái ők, akik hűséges tanúkként hordozzák határozott bizonyságtételüket az
igazságról. Megmutatják, van lelki hatalom, amely férfiakat és nőket képessé tesz arra, hogy
egyetlen lépéssel se tántorodjanak el az igazságtól és igazságosságtól, még a világ összes
kincséért se. Az ilyeneket, bárhol legyenek is, tiszteli a Menny, mert Isten akaratához
igazítják az életüket, és nem törődnek azzal, hogy milyen áldozatokat kell meghozniuk.
Augusztus 28. Minden nap és mindenhol

„Minden… utadban megismered őt.” (Péld 3:6)
A Biblia vallása nem valamiféle öltözet, amelyet kedvünkre vethetünk le, vagy
ölthetünk magunkra. Befolyására, amely mindenre kiterjed, Krisztus türelmes és
önmegtagadó követőivé válunk, és úgy cselekszünk és járunk, ahogyan Ő is tett földi
életében…
Ha még soha senki nem került eléd, akinek szüksége lett volna együttérző szavaidra és
biztatásodra, akkor ezeknek a csodás adományoknak a felhasználása terén nem lennél bűnös
Isten szemében. Azonban Krisztus minden követője talál alkalmat arra, hogy kimutassa
keresztényi kedvességét és szeretetét, és ezáltal kimutassa, hogy Jézus Krisztus vallásának
hívei közé tartozik.
Ez a vallás megtanít bennünket a türelem és a béketűrés gyakorlására a durva és
igazságtalan körülmények között is… „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy
szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg, áldást mondván, tudva… arra hívattatok el, hogy
áldást örököljetek” (1Pét 3:9). Krisztus nem viszonozta a szidalmat szidalommal… Vallása a
lélek szelídségét és csöndességét hirdeti.
A Biblia vallását követve, állandó szükségünk van a türelmes, gyöngéd, önmegtagadó
és önfeláldozó lelkületre. Ha Isten Igéje maradandó elvvé válik az életünkben, akkor minden
szavunk és hétköznapi tettünk arról fog árulkodni, hogy Krisztus gyermekei vagyunk… Ha
befogadjuk a szívünkbe Isten Igéjét, akkor az önhittség és önelégültség kivész a lelkünkből.
Életünk hatalom lesz a jóra, mert a Szentlélek Isten dolgaival tölti meg gondolatainkat…
Önmagunktól nem tudjuk elsajátítani és gyakorolni Krisztus vallását. Csalárdabb a szív
mindennél, de Jézus… megmutatta, hogyan tisztulhatunk meg a bűntől.„Elég néked az én
kegyelmem” (2Kor 12:9) – mondja…
181
Hitünk szerzőjére és bevégzőjére tekintve meglátjuk arcának ragyogását,

visszatükrözzük képmását, és az érett férfiúság teljességének mértékére jutunk. Vallásunk
mások számára vonzóvá válik, mert Krisztus igazságosságának illata járja át. Boldogok
leszünk, mert lelki ételünk és italunk a szentség, békesség és öröm lesz.
Augusztus 29. Reformáció

„Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit. Minden völgy
betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, a
göröngyös utak simákká lesznek.” (Lk 3:4–5)
Krisztus mai hitvallói közül sokaknak szüksége van a János által itt bemutatott
reformációs munkára, a szív, az elme és a lélek megtisztítására. A helytelen szokásokkal fel
kell hagyni, a görbe ösvényeket ki kell egyengetni. A göröngyös utaknak simává, az
önbecsülés és büszkeség hegyeinek pedig alacsonyabbá kell válniuk. „Megtéréshez illő” (Mt
3:8) gyümölcsöket kell teremnünk. Amikor ez valósággá válik Isten hivő népe
tapasztalatában, akkor majd „minden test meglátja Istennek szabadítását” (Lk 3:6)…
A puszta tény, hogy a nevünk szerepel a gyülekezeti könyvben, még nem biztosítja
számunkra a Mennybe való belépést. Isten azt kérdezi, hogy kihasználtad-e a lehetőségeket a
szolgálatra és a keresztény jellem kiformálására. Hűségesen sáfárkodtál-e az Úr tulajdonával?
Ismerve Isten veled kapcsolatos akaratát, engedelmeskedtél-e ennek az akaratnak? Kerested-e
az alkalmat azok megsegítésére, akiknek szüksége volt biztató szavaidra és tetteidre?
Nincs olyan ember ezen a Földön, aki ne mutatna fel valamilyen fajta gyümölcsöt,
legyen az rossz vagy jó. Krisztus viszont minden lélek számára lehetővé tette, hogy a
legértékesebb gyümölcsöt teremje meg. Az Isten rendelései iránti engedelmesség és a
Krisztus akarata előtt való meghajlás a szentség békességes gyümölcseit termi az ember
életében. Földünk lakói értékesek Isten családja szemében… Isten a leggazdagabb mennyei
ajándékot adta, hogy az emberek visszatérjenek a törvény ellen való lázadás útjáról, és
beengedjék szívükbe és életükbe a mennyei elveket. Ha az emberek felismernék ezt az
ajándékot, és elfogadnák Jézus áldozatát, akkor bűntetteik megbocsáttatnának, és Isten
kegyelme hozzásegítené őket ahhoz, hogy életükben megteremjék a szentség csodálatos
gyümölcseit. „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem.” Be kell mutatnunk a világnak azokat a
tiszta elveket, szent törekvéseket és nemes vágyakat, amelyek megkülönböztetnek a többi
embertől, és szent, elkülönített nemzetté tesznek bennünket.
Augusztus 30. Felkészülés a Mennyre

„Mondom pedig néktek: [ha] valaki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az embernek
Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.” (Lk 12:8)
Szinte felfoghatatlan az a gondolat, hogy Isten a kezébe veheti, és kegyelme által úgy
átformálhatja a bűnös és veszendő embert, hogy az Isten gyermekévé és Krisztus
örököstársává válhat… Krisztus magára veszi a törvényszegő bűnét, és neki tulajdonítja
igazságát. Átalakító kegyelme által alkalmassá teszi az angyalok társaságára és az Istennel
való beszélgetésre.
182
Az isteni kegyelem nemesítő hatása megváltoztatja az ember természetes lényét. A

testies gondolkodású ember számára a Menny nem kívánatos hely. Érzéki, megszenteletlen
szíve nem vonzódik azon magasztos hely felé. Ha pedig sikerülne oda bejutnia, az sem
nyújtana kellemes érzést a számára. Azokat a hajlamokat, amelyek a megtéretlen ember szívét
uralják, Krisztus erejével le kell győzni, még mielőtt az elesett ember számára a Menny
kapuja megnyílhatna, hogy örvendezhessen a tiszta, szent angyalok társaságának. Ha azonban
az ember meghal a bűnnek, és Krisztusban új életre ébred, akkor isteni szeretet tölti be a
szívét, és értelme megszentelődik. Iszik az öröm és ismeret kiapadhatatlan forrásából, és az
örök nap világossága sugározza be ösvényét, mert állandóan az élet világossága van vele.
Isten azt kívánja, hogy a mennyei tervet valósítsák meg, és mennyei rend és összhang
uralkodjon minden családban, minden gyülekezetben és minden intézményünkben. Ha az Ő
szeretete járná át a társadalmat, akkor meglátnánk a nemes alapelvek kibontakozását a
keresztény finomságban, előzékenységben és a keresztényi emberszeretetben azok iránt,
akiket Krisztus vére megvásárolt. Lelki átalakulás lenne látható minden családunkban,
gyülekezetünkben és intézményünkben. Amikor ez az átalakulás megtörténik, akkor az
egyének olyan eszközzé válnak, akik által Isten közli a Menny világosságát a világ számára,
és így az isteni fegyelmezés és tanítás alkalmassá teszi az embereket a Menny társaságára.
Jézus elment, hogy helyet készítsen azoknak, akik szeretet és kegyesség által
felkészülnek az áldott mennyei otthonokban való életre.
Augusztus 31. Vágyódás a mennyei otthon után

„Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjong
az élő Isten felé.” (Zsolt 84:3)
Bárcsak többre értékelnénk a jövendőbeli világ dolgait! Miért van az, hogy az ember oly
keveset törődik lelke üdvösségével, holott azt Isten Fia olyan nagy áron vásárolta meg azt?
Az emberi szív a Szentlélek lakhelyévé válhat. Krisztusnak az értelmet meghaladó
békessége nyugodhat meg lelkünkben. Kegyelmének átformáló ereje megnyilvánulhat az
életünkben, és alkalmassá tehet a Menny dicsőséges otthonára. De ha az agy, az ideg, az izom
és minden más az „én” szolgálatát végzi, akkor nem Istent és a Mennyet tesszük életünk
legfontosabb helyére…
Ha figyelmünk a Menny felé irányul, akkor a Menny világossága betölti a lelkünket, és
a földi dolgok jelentéktelennek és közömbösnek tűnnek a számunkra. Szívünk szándéka
megváltozik, és figyelünk Jézus késztetésére… Gondolataink az örökkévalóság csodálatos
ajándékaira összpontosulnak. Minden tervünket az eljövendő, halhatatlan élet szempontjából
fektetjük le… A Biblia vallása átszövi mindennapi életünket.
Az igazság hitvallói közül némelyek sajnos nélkülözik Istennek a mennyei hazába
mutató útikönyvét. Olvashatják a Bibliát, de ha azt csak emberi alkotásként olvassák, csupán
felületes ismeretet meríthetnek belőle…
Ha nem fogadjuk be Krisztus vallását, és nem táplálkozunk Isten Igéjéből, akkor nem
nyerhetünk jogot az Isten városába való bemenetelre. Világi táplálékon élve, és világi
dolgokat szeretve, nem válhatunk alkalmassá a mennyei lakhelyre. Nem is tudnánk értékelni a
183
Menny tiszta és fenséges légkörét. Az angyalok hangja és hárfájuk muzsikája nem elégítene
ki minket. A Menny tudománya talány maradna a számunkra. Éheznünk és szomjaznunk kell
Krisztus igazságossága után! Át kell formálódnunk kegyelmének átalakító befolyására, hogy
alkalmassá válhassunk a mennyei angyalok társaságára!
Ahhoz, hogy majd otthon érezzük magunkat a Mennyben, a Menny légkörének először
itt a Földön kell a szívünkbe ivódnia.
184
SZEPTEMBER
Szeptember 1. Láttuk és hallottuk
„És mi láttuk, és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ
üdvözítőjéül” (1Jn 4:14)
János, mint Krisztus tanúja, sohasem bocsátkozott szóvitába vagy fárasztó
fejtegetésekbe. Azt hirdette, amit tudott, látott és hallott. Szoros kapcsolata volt Jézussal;
hallgatta tanításait, és látta hatalmas csodatetteit. Csak kevesen ismerhették meg annyira Jézus
jellemének szépségeit, mint János. Számára eloszlott a sötétség; reá az igazi világosság
sugárzott. A Megváltó életéről és haláláról szóló tanúsága világos és hatalmas volt. Szíve
túláradt a Megváltója iránti szeretetétől; ajkára tolultak bizonyságtételei, amelyek
ellenállhatatlanul ragadták magukkal hallgatóit.
Tanúsítani tudta, „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk,
amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről (és az élet megjelent, és láttuk,
és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala, és
megjelent nékünk), amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek
legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1Jn
1:1–3).
Mindenki a saját tapasztalatából győződhet meg arról, „hogy Isten igaz” (Jn 3:33).
Bizonyságot tehet arról, amit ő maga látott, hallott és megérzett Krisztus hatalmából.
Tanúsítani tudja, „Segítségre volt szükségem, és azt megtaláltam Jézusban. Ő minden
hiányomat pótolta, lelki éhségemet kielégítette. A Biblia számomra Krisztus
kinyilatkoztatása. Hiszek Jézusban, mert Ő az én Megváltóm. Hiszek a Bibliában, mert belőle
Isten szól a lelkemhez."
Hogyan bizonyosodjunk meg Isten jóságáról és szentségéről? A zsoltáríró nem azt
mondja, hogy hallgass, olvass, higgy, és így születik meg benned a megismerés, hanem, hogy
„Érezzétek [ízleljétek; az angol változat szerint], és lássátok meg, hogy jó az Úr!” (Zsolt 34:8)
Ahelyett, hogy valaki más beszámolóját fogadnád el, próbáld ki önmagad! A tapasztalat nem
más, mint a saját élményből merített ismeret. Tapasztalati vallásosságra van szükségünk.
„Ízleljétek, és lássátok meg, hogy jó az Úr!”
Szeptember 2. Erő az engedelmességre

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó
kedvéből.” (Fil 2:13)
Istennek a Krisztusban megnyilatkozó kegyelme a keresztény reménység alapja. Ez a
kegyelem az engedelmességben mutatkozik meg.
Krisztus szeretetteljes és együttérző Üdvözítő. Fenntartó hatalma által az emberek
erőssé válhatnak a kísértések elutasításához. Amint az elítélt bűnös a bűnre tekint, az igen
nagy gonoszsággá válik a szemében… Meglátja, hogy hibáit le kell győznie, és étvágyát és
vágyait alá kell rendelnie Isten akaratának… Miután megbánja, hogy áthágta Isten törvényét,
komolyan igyekszik győzelmet aratni a bűn felett. Igyekszik nyilvánvalóvá tenni Krisztus
185
kegyelmének hatalmát, és személyes kapcsolatba kerül Üdvözítőjével. Szüntelenül Krisztust

tartja szem előtt. Miközben imádkozik, hisz, és el is nyeri a szükséges áldásokat, s így egyre
jobban megközelíti azt a mértéket, amelyet Isten állít elé.
Amikor megtagadja önmagát, felveszi a keresztjét, és követi Jézust mindenhová,
jellemében új erények mutatkoznak meg. Teljes szívvel szereti az Úr Jézust. Krisztus lesz
számára a bölcsesség, igazság, megszentelődés és szabadulás…
Krisztus kegyelmének csodatevő hatalma nyilvánul meg akkor, amikor új szívet,
magasabb rendű életet és szentebb odaadást teremt az emberi lélekben. Isten így szól: „És
adok néktek új szívet” (Ez 36:26). Történhet-e az ember megújításánál nagyobb csoda? Mi az,
amire nincs ereje annak, aki hit által megragadja Isten erejét?
Az emberi erőfeszítés eredménytelen a mennyei erő nélkül; és emberi igyekezet nélkül a
Menny nem sokat tehet értünk. Isten kegyelme úgy lesz a miénk, ha a magunk részét
megtesszük. Isten azért adja kegyelmét, hogy munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, de
sohasem helyettesíti saját erőfeszítésünket…
Akik az engedelmesség útján járnak, számos akadályba ütköznek. A világ erős,
szövevényes befolyásával magához kötheti őket. De az Úr hatástalanítani tud minden olyan
erőt, amely választottai elbuktatására irányul. Az Ő erejével győzhetnek minden kísértésen,
küzdhetnek le minden nehézséget.
Szeptember 3. Sátán visszautasítása

„Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hagy
titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést
is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” (1Kor 10:13)
Krisztus a pusztai megkísértéskor példát adott az embernek az ellenséggel való
küzdelemben. Vajon az ember meg akarja-e ragadni az isteni hatalmat ahhoz, hogy elszántan
és kitartón szembeszálljon a kísértővel? Isten nem menti meg az embert az akarata ellenére
Sátán fortélyainak hatalmából. Az embernek saját erejével kell kiegészítenie Krisztus
hatalmát ahhoz, hogy sikeresen ellenálljon, és győzzön, bármi árat kell fizetnie érte. Az
embernek úgy kell győznie, ahogyan Krisztus is győzött; a győzelem által, amit Jézus
nevében ki tud vívni, Isten gyermeke és Jézus örököstársa lehet. Ez nem volna így, ha
Krisztus maga vívta volna ki a győzelmet. Az embernek is meg kell tennie a maga részét. A
krisztusi erő és kegyelem által neki is ki kell vívnia a győzelmét. Krisztus munkatársává kell
válnia a győzelem kiharcolásának munkájában.
A szenvedélyek áldozatait rá kell ébreszteni arra, hogy nekik is kell tenniük valamit
önmagukért. Hiába teszik mások a legkomolyabb erőfeszítéseket a felemelkedésük érdekében,
hiába kínálja fel Isten bőkezűen a kegyelmét, mindhiába jár közben értük Krisztus, és
szolgálnak nekik az angyalok, ha ők maguk nem veszik fel a harcot a saját érdekükben…
Semmilyen öröklött vagy szerzett hajlamnak vagy szokásnak nem lehetnek rabjai azok,
akik Krisztusba helyezték a bizalmukat. Alantas tulajdonságaik rabsága helyett ők uralkodnak
minden vágyon és szenvedélyen. Isten nem hagyja, hogy saját erőnkkel küzdjünk a bűn ellen.
186
Bármilyen öröklött vagy szerzett hajlamaink legyenek is a rosszra, győzni tudunk azzal az
erővel, amelyet Ő készséggel ad nekünk.
A legnagyobb kísértés sem lehet mentség a bűn elkövetésére. Bármilyen nagy nyomás
nehezedik is az emberre, az elkövetett bűntett mindenkor a saját cselekedetünk. Sem a Föld,
sem a pokol hatalma nem képes bárkit is a bűntett elkövetésére kényszeríteni. Sátán mindig a
leggyengébb ponton támadja meg az embert, de azért nem kell legyőznie bennünket.
Bármilyen keménynek vagy váratlannak tűnik is Sátán támadása, Isten gondoskodott
számunkra segítségről, és az ő erejével győzhetünk.
Szeptember 4. Isten győzelemre segít

„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon
nyomorúságtok lészen; de bízzatok, én meggyőztem a világot.” (Jn 16:33)
Krisztus nem szenvedett kudarcot, nem vesztette el a bátorságát, és követőinek ugyanazt
a minden nehézséget elhordozó hitet kell megmutatniuk a világnak. Úgy kell élniük és
munkálkodniuk, ahogyan Jézus tette, mert mint nagy vezetőjüktől és tanácsadójuktól, tőle
függenek.
Bátorságnak, energiának és állhatatosságnak kell a birtokukban lennie. Ámbár
látszólagos akadályok állnak majd az útjukban, az Ő kegyelmével tovább kell menniük. A
nehézségekről való panaszkodás helyett Uruk arra szólítja fel őket, hogy győzzék le a
nehézségeket. Nem kell semmitől kétségbeesniük, mindig reménykedniük kell. Páratlan
szeretetének aranyláncával Krisztus Isten trónjához rögzítette őket. Krisztus azt akarja, hogy a
világmindenségben létező legmagasabb befolyás, amely a legnagyobb hatalom forrásából
áramlik, az Őt követőké legyen. Tanítványainak olyan hatalommal kell bírniuk, amely ellenáll
az ördögnek; olyan hatalommal, amelyen sem a Föld, sem a halál, sem a pokol nem tud erőt
venni; hatalommal, amely képessé teszi őket arra, hogy mindezeken diadalmaskodjanak, mint
ahogy Krisztus is diadalmaskodott.
A Biblia feljegyzi a jó emberek hibáit is, akiket Isten kegye kitüntetett. Valójában
ezeket a Biblia teljesebben tárja elénk, mint az erényeket…
Azokat, akik Istentől kegyelmet és felelősséget kaptak, néha legyőzött a kísértés, és
vétkeztek, éppen úgy, mint bennünket. Az ő életük, minden tévedéssel, balgasággal együtt
figyelmeztetés. Ha hibátlan embereket ábrázolnának az Írások, akkor bűnös természetünk
miatt kétségbeeshetnénk, amikor a saját hibáinkra és fogyatékosságainkra gondolunk. Ha
azonban azt látjuk, hogy e hősök a miénkhez hasonló próbákban küzdöttek, és hozzánk
hasonlóan elbuktak a kísértések között, de mégis győzedelmeskedtek Isten kegyelme által,
akkor mi is bátrak leszünk az igazságért való küzdelmünkben. Vereséget szenvedtek, de ismét
felálltak, és Isten megáldotta őket. Épp így mi is győztesek lehetünk Jézus erejével.
Krisztus tanítványainak élete legyen olyan, mint az Övé volt, a győzelem szakadatlan
sora, amely itt ugyan jelentéktelennek tűnik, de annak ismerik el majd a boldog új Földön.
187
Szeptember 5. Önmérséklet
„Jobb a hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz
meg” (Péld 16:32)
A keresztényi jellem legfőbb bizonyítéka az önuralom. Aki mozdíthatatlanul megáll a
bántalmak viharában, az Isten hősei közé számláltatik. A lelkünk felett való uralom annyit
jelent, mint fegyelmezni énünket, ellenállni a gonosznak, és a szentség isteni
zsinórmértékének rendelni alá minden szavunkat és tettünket. Aki megtanult uralkodni az
indulatain, felülemelkedik a csekélységeken, akadályokon és bosszúságokon, és nem vetnek
árnyékot a lelkére azok a nehézségek, amelyeknek naponta mindnyájan ki vagyunk téve.
Isten szándéka az, hogy az isteni kegyelem által vezérelt és megszentelt értelem legyen
úrrá az emberek életében. Aki uralja lelkületét, az birtokában van ennek az erőnek.
A test nagyon fontos eszköz az értelem és a lélek fejlődésén keresztül a jellem
kialakításában. Ezért a lelkek ellensége a kísértéseivel az ember fizikai képességeit akarja
gyengíteni és eltorzítani…
Testünket lényünk magasabb rendű képességeinek kell uralnia. Az akarat legyen Isten
uralma alatt, és uralkodjék az indulatokon. Az Isten kegyelme által megszentelt értelemnek, e
nagyszerű képességnek uralma alatt kell tartania az életet. Értelmünk, fizikai állóképességünk
és életünk hossza változhatatlan törvényektől függ. E törvények iránti engedelmesség által az
ember legyőzheti önmagát, saját hajlamait, győztes lehet az „erő és hatalom”, „a sötétség
világának urai és a gonoszság lelkei elleni harcában, amelyek a mennyei magasságban
vannak” (Ef 6:12)…
A dánieli lelkületre napjaink ifjúsága is szert tehet. Meríthetnek ugyanabból az
erőforrásból, ugyanúgy uralkodhatnak önmaguk felett, és életükben megmutatkozhatnak
ugyanazok a kegyelmi ajándékok éppoly kedvezőtlen körülmények között is. Ha bűnre
csábító környezetben élnek is, különösen nagyvárosainkban, ahol az érzéki öröm minden
formája hívogat, Isten kegyelméből szilárdak lehetnek abban a szándékukban, hogy
megdicsőítik az Úr nevét. Erős elhatározással és éberen őrködve ellen tudnak állni a lelkük
ellen támadó minden kísértésnek.
Szeptember 6. Angyali megerősítés

„Ímé, adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az
ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek” (Lk 10:19)
A bukott ember a nagy ellenség jogos foglyává válik… Az ember természettől fogva
hajlamos követni Sátán sugallatait. Csak akkor tud sikeresen ellenállni a rettenetes
ellenségnek, ha Krisztus, a hatalmas Megváltó lakozik a szívében, Ő irányítja vágyait, és ad
neki erőt. Egyedül Isten szabhat határt Sátán hatalmának…
Sátán Isten népénél jobban tudja, hogy amikor az ember ereje Krisztusban rejlik, akkor
nagy hatalmat gyakorolhat Sátán felett. Az igazság leggyöngébb híve is sikeresen
visszaverheti Sátánt és összes seregét, ha alázattal a hatalmas Isten segítségéért folyamodik,
és szilárdan támaszkodik Krisztusra…
188
Sátán akár egyetlen lélek haladásának meggátolása érdekében is segítségül hívja

angyalainak légióit, és ha lehet, ki is kapja azt Krisztus kezéből…
De ha a hívő kitart a veszélyben, és tehetetlenségében Krisztus vérének érdemeire
támaszkodik, Megváltónk odahajtja fülét a hit buzgó imájára, és kiváló erejű angyalsereget
küld a megsegítésére. Sátán képtelen elviselni, ha hatalmas ellenfeléhez könyörögnek, mert
fél és reszket Krisztus ereje és fensége előtt.
Krisztus szerető könyörületén, isteni kegyelmén és fenséges erején kívül semmi más
nem tehet minket képessé a könyörtelen ellenség visszaverésére és saját szívünk
ellenállásának megtörésére. Miben áll a mi erőnk? Az Úrban való örvendezésben! Töltse be
szívünket Krisztus szeretete, hogy elnyerhessük tőle a számunkra fenntartott erőforrást…
Az igazság keresője Krisztusra tekint, hogy az Ő hasonlatosságára változzon el.
Felismeri Isten törvényének tökéletességét, és mindennel elégedetlen lesz, ami kevesebb a
tökéletességnél…
Olyan jellemvonásokkal kell felvennie a harcot, amelyeket Sátán a maga használatára
erősített meg… Azonban tudja, hogy Krisztussal megmentő hatalom járul, amely kivívja
számára a győzelmet a küzdelemben. A Megváltó megerősíti és segíti őt, amint hozzá
könyörög kegyelemért és sikerért.
Szeptember 7. A gondolkodás fegyelmezése

„A te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van
mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.” (1Krón 29:12)
Az emberi értelem vagy jó, vagy gonosz gondolatokkal foglalatoskodik. Az alacsony
színvonalú gondolkodás oka általában a közönséges tárgyakon való időzésben rejlik… Az
embernek hatalmában áll szabályozni és ellenőrzés alatt tartani elméjének működését és
gondolatainak áramát. Ez azonban nagyobb erőfeszítést kíván meg annál, mint amennyire
saját erőnkből képesek vagyunk. Ha helyes gondolatokat kívánunk forgatni az elménkben,
figyelmünket szüntelenül Isten felé kell fordítanunk.
Kevesen érzik kötelességüknek gondolataik és képzeletük irányítását. A fegyelmezetlen
elmét nehéz hasznos gondolatokkal lekötve tartani. Ha viszont gondolatainkat nem tereljük
megfelelő mederbe, a vallás sem lelhet otthont a lelkünkben. Elménket szent és örök
dolgokkal kell lefoglalnunk, máskülönben jelentéktelen és felületes gondolatok lesznek úrrá
rajtunk. Értelmi és erkölcsi erőnket fegyelmeznünk kell, mert az csak gyakorlás által fejlődhet
és erősödhet meg.
E kérdés helyes megértéséhez emlékeznünk kell arra, hogy az emberi szív a
természeténél fogva romlott, és önmagunkban képtelenek vagyunk a helyes úton járni.
Egyedül úgy juthatunk győzelemre, ha Isten kegyelmét komoly emberi erőfeszítéssel
kapcsoljuk össze…
Elménket és szívünket oda kell szentelnünk Krisztus szolgálatára. Isten minden
porcikánkra igényt tart…
189
A szórakozás, léhaság, szellemi és lelki kicsapongás rontó hatása özönli el világunkat.

Minden keresztény munkálkodjék a gonoszság áradatának visszaszorítására és ifjaink
megmentésére azoktól a befolyásoktól, amelyek örök romlásukat okozhatják. Segítsen
bennünket Isten utat törni az áradattal szemben.
Isten kegyelmének és Szentlelkének ereje nélkül nem érhetjük el a számunkra kijelölt
magaslatot. Jellemünknek el kell jutnia az isteni kiválóság mértékére. A mennyei mérce
elérésére való igyekezetünkben isteni késztetés kíséri életünket. Gondolkodásunk egyensúlyba
kerül, lelkünk nyugtalansága pedig lecsillapodik Krisztusban.
Szeptember 8. Erő és biztonság

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.” (Ef 6:10)
Sokan azért gyengülnek el lelkileg, mert Krisztus helyett önmagukra tekintenek…
Számunkra Krisztus jelenti azt a nagy tárházat, ahonnan minden alkalommal erőt és
boldogságot meríthetünk.
Miért fordítjuk el szemünket az Ő erejéről, és sajnálkozunk saját gyengeségünkön?
Miért feledjük el, hogy Jézus kész megsegíteni minket minden nehézségben? Amikor saját
alkalmatlanságunkról beszélünk, szégyent hozunk rá. Önmagunk helyett tekintsünk
szüntelenül Jézusra, és napról napra váljunk egyre hasonlóbbá Őhozzá. Beszéljünk róla egyre
többet, és fogadjuk nagyobb felkészültséggel kedvességét, segítségét és áldásait! Ha ilyen
közösségben élünk vele, erőssé válunk az Ő erejében, és a körülöttünk levő emberek áldására
és megsegítésére lehetünk.
Krisztus mindent megadott annak érdekében, hogy erősek lehessünk. Nekünk adta
Szentlelkét, akinek feladata, hogy Krisztus minden ígéretét az emlékezetünkbe idézze, hogy
békességben és a bűnbocsánat édes érzésében részesülhessünk. Ha tekintetünket a Megváltóra
rögzítjük, és bízunk az Ő hatalmában, biztonságérzet fogja eltölteni lelkünket. Krisztus
szentsége a mi szentségünkké válik…
Amikor kísértések vesznek körül, elárasztanak a gondok és nehézségek, csüggedsz, és
bánatos vagy, és már-már átadod magadat a kétségbeesésnek, akkor tekints fel oda, ahol
hitszemeddel utoljára láttad a világosságot! Ekkor a körülötted eluralkodó sötétséget
eloszlatja Isten dicsőségének fényes ragyogása. Ha a bűn uralomra tör a lelkedben, és bántja
lelkiismeretedet, és a hitetlenség megzavarja gondolkodásodat, siess az Üdvözítőhöz! Az Ő
kegyelme elegendő a bűn legyőzéséhez. Jézus megbocsát, és megörvendeztet minket
Istenben.
Isten gazdagítani kívánja értelmünket. Arra vágyik, hogy kegyelmét megnyugtassa
rajtunk… Ha eggyé válunk Krisztussal, miként Ő is egy az Atyával, akkor az Atya úgy szeret
bennünket, mint Fiát. Nekünk is részünk lehet abban a segítségben, mint Krisztusnak, erőt
kaphatunk minden veszély elhordozására, hiszen Isten a mi védőpajzsunk és oltalmunk.
Szeptember 9. Megerősödés a kegyelemben

„Te annak okáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való
kegyelemben.” (2Tim 2:1)
190
Pálnak a Timótheushoz írott szavaiban nagy jelentőségű lecke rejlik napjainkra nézve.
Felszólítja, hogy legyen erős. De kiben? A saját bölcsességében? Nem, hanem „Jézus Krisztus
kegyelmében”. Krisztus követője nem támaszkodhat a saját erejére, és nem lehet biztos
önmagában. Vallási törekvéseit sem hanyagolhatja el. Nem zárkózhat el a felelősség elől, és
nem ülhet tétlenül Isten művében… Ha a keresztény érzi gyengeségét és alkalmatlanságát, de
Istenbe veti a bizalmát, akkor megtapasztalja, hogy Krisztus kegyelme minden nehézségben
elegendőnek bizonyul.
Krisztus katonája sokféle kísértéssel találja szemben magát, amelyet vissza kell
utasítania, és le kell győznie. Minél ádázabb a harc, a kegyelem annál nagyobb mértékben
árad a szükségben levő hívőre… Az igazi keresztény jól tudja, mit jelent áthaladni a keserű
próbákon és nehézségeken, mégis, egyre inkább gyarapodik kegyelemben az ellenség sikeres
visszaverésének munkájában… A sötétség időnként körülfogja lelkét, de az igazi világosság
szüntelenül ragyog rá, és az igazságosság Napjának fényes sugarai eloszlatják a
vakhomályt… Krisztus kegyelme képesíti őt arra, hogy hűségesen bizonyságot tegyen azokról
a dolgokról, amelyeket Isten ihletett szolgájától hallott…
Amikor így megosztja az igazságot másokkal, Krisztus gyermeke jobban megérti Isten
bőséges gondoskodását és Krisztus kegyelmének elégséges voltát a harc, a fájdalom és a
próba elhordozására. A megváltás titokzatos terve olyan kegyelmet biztosít, amely által az
emberi eszköz tökéletlen munkája a közbenjáró Jézusunk nevében Istennél elfogadásra kerül.
Az ember hatalma kicsiny, és legnagyobb erejével is csupán parányi munkát végezhet
el… Isten azonban mindenható, és minden szükséges időben, ha őszintén keressük Őt, elküldi
segítségét. Isten a szavát adta, hogy kegyelme elegendő lesz számunkra a legnagyobb szükség
és a legmaróbb fájdalom idején is. Ha kegyelméért folyamodunk, Krisztus azonnali segítséget
jelenthet a számunkra.
Szeptember 10. A mai napi szükségletünk

„Élteden át tartson erőd!” (5Móz 33:25)
Nem azt az ígéretet kaptuk Istentől, hogy valamilyen jövőbeli baj elhordozásához ad ma
erőt. Azt sem mondta, hogy idő előtt aggódhatunk egy várt nehézség esetleges bekövetkezte
miatt. Ha hit által járunk, a körülményeink sürgőssége szerint nyerünk erőt és megoldást
Istentől. Hit által, nem pedig látás által élünk. Az Úr úgy tervezte, hogy kérjük tőle azokat a
dolgokat, amelyekre szükségünk van. A holnapra szóló kegyelmet nem nyerhetjük el ma. Az
ember rászorultsága alkalmat ad Istennek a közbelépésre… Isten kegyelmét soha ne
tékozoljuk el! Ne értsük félre, és ne rontsuk meg, ugyanakkor ne adjuk át az enyészetnek se
felhasználatlanul…
Miközben a napi felelősséget hordozod Isten szeretetében, s engedelmes gyermekként
és alázatos lelkülettel jársz, Istentől erőt és bölcsességet nyersz minden megpróbáló
körülmény elhordozásához…
Naponta közel kell húzódnunk erőnk forrásához, hogy amikor az ellenség áradata ránk
tör, az Úr Lelke zászlót bonthasson a felettünk való védelmében. Isten ígérete bizonyos. Meg
fogja adni a mai naphoz szükséges erőt, kizárólag a jelen nehézségek elviseléséhez. Csak
191
akkor lehet bizalmunk a jövőben, ha rendelkezünk a jelen nehézségeinek elhordozásához

szükséges erővel… Ne vegyük kölcsön a jövő aggodalmait. Ma a mai nap megoldásaira van
szükségünk.
Sokakat leterhel a jövő bajain való aggódás. Szüntelenül azzal törődnek, hogy a holnap
gondjait előrevetítsék. Megpróbáltatásuk nagy része csupán a képzelet szülötte. Jézus nem
gondoskodott az ilyen terhek leemeléséről. Csak a mai napra ígéri meg kegyelmét. Felszólít,
hogy ne terheljük és nyugtalanítsuk magunkat a holnap bajaival…
Az Úr azt kívánja, hogy teljesítsük a ma kötelességeit, és viseljük a ma
megpróbáltatásait. Ma őrizkedjünk attól, hogy megbántsunk valakit szavainkkal vagy
tetteinkkel. Ma dicsérjük és magasztaljuk Istent. Hitünk gyakorlása által ma kell győzelmet
aratnunk az ellenség felett. Ma keressük Istent, és ma tökéljük el, hogy nem nyugszunk bele
távollétébe. Vigyázzunk, dolgozzunk és imádkozzunk úgy, mintha ez lenne az utolsó,
rendelkezésünkre bocsátott nap. Milyen buzgó is lenne akkor az életünk. Milyen szorosan
követnénk Jézust szavainkban és tetteinkben!
Szeptember 11. Határtalan erő

„Isten az én erős kőváram, aki vezérli az igaznak útját.” (2Sám 22:33)
Csupán sekélyes elképzelésünk van arról, hogy milyen erősek lehetnénk, ha
összeköttetésben állnánk az erő forrásával. Újból és újból bűnbe esünk, és azt hisszük, hogy
ennek mindig így kell lennie. Annyira ragaszkodunk gyengeségünkhöz, mintha büszkék
lehetnénk rá. Krisztus azt mondja, hogy orcánkat olyanná kell tennünk, mint a kova, ha
győzni akarunk. Krisztus a saját testében hordozta bűnünket a kereszten. A tőle nyert erővel
ellenállhatunk a világ, a test és az ördög kívánságának. Ezért hát ne a gyengeségünkről és
alkalmatlanságunkról beszéljünk, hanem Krisztusról és az Ő erejéről! Amikor Sátán erejéről
beszélünk, az ellenség még nagyobb erővel tör ránk. Ha viszont a fenséges Isten hatalmáról
ejtünk szót, az ellenség visszahőköl. Ha közeledünk Istenhez, Ő is közeledik hozzánk.
Az örök Isten Igéje az útmutatónk. A Szentírás bölccsé tesz minket az üdvösségre.
Legyen az Ige mindenkor ajkunkon és szívünkben. „Meg van írva!” Ez legyen az erősségünk.
Akik Isten szavának tanácsát keresik, azok megismerik az emberi szív gyengeségét, és ezzel
szemben Isten kegyelmének arra való hatalmát, hogy lecsendesítsen bennünk minden
megszenteletlen és tisztátalan vágyat. Szívük mindig imádsággal van tele, és a szent angyalok
oltalma veszi őket körül. Amikor az ellenség áradatként tör be, Isten Lelke zászlót bont
felettük ellene. Szívük kiegyensúlyozott, mert az igazság csodálatos és fenséges befolyása
uralkodik a lelkükben.
Jobban kellene ismernünk Bibliánkat! Sok kísértés ajtaját bezárhatnánk, ha rászánnánk
magunkat egyes igeszakaszok megtanulására. Álljuk el Sátán kísértéseinek útját az „így szól
az Úr” elvének gyakorlásával. Lesznek még hitet és bátorságot próbáló nehézségeink, de ha
Jézus Krisztus ingyen adott kegyelme által legyőzzük azokat, megerősödünk általuk. Ehhez
viszont hinnünk kell. Ragadjuk meg az ígéreteket minden kételkedés nélkül.
Mondd a megkísértett embernek, hogy ne a körülményeket és saját gyengeségét nézze,
és a kísértés hatalmát, hanem Isten Igéjének erejét! Ez az erő a mienk.
192
Szeptember 12. Szeretetteljes keresztények

„A kegyelem legyen mindazokkal, akik szeretik a mi Urunk, Jézus Krisztust
romlatlanságban.” (Ef 6:24)
Sokan keresztényeknek vallják magukat, mivel keresztény hitvallást tettek. Ám az
igazságot nem valósítják meg a gyakorlati életben. Hiányzik belőlük a hitből való szeretet,
ezért nem is nyertek erőt és kegyelmet, amely az igazság szentségéből fakad. Az ember
megvallhatja hitét az igazságban, de ha ez a hit nem teszi őszintévé, kedvessé, türelmessé,
elnézővé, mennyei lelkületűvé, akkor az igazság átokká válik a számára, befolyása által ő
pedig átokká a világ számára.
A világ az őszinte kereszténység bizonyítékaira szorul. Névleges kereszténységet
mindenfelé láthatunk, ám ha Isten kegyelmének ereje látható a mi gyülekezeteinkben, akkor
tagjaink Krisztus munkáját végzik. A természetes és öröklött jellemvonások átalakulnak.
Lelkének bennük lakozása képesíti őket, hogy Krisztus képmását sugározzák, és kegyességük
tisztaságának arányában munkájuk majd sikert arat.
Hozzunk dicsőséget hitvallásunkra! Díszítsük fel életünket csodálatos
jellemvonásokkal. A beszéd- és cselekedetbeli durvaság nem Krisztustól van, hanem Sátántól.
Ne hozzunk szégyent Krisztusra azáltal, hogy ragaszkodunk tökéletlenségünkhöz és
torzulásunkhoz! Krisztus megígérte nekünk a kegyelmét. Ha befogadjuk, meg fogja szépíteni
az életünket… A torzulás jóvá és tökéletessé alakul. Életünket ugyanazok a kegyességek
díszítik, amelyek Krisztus életét oly szépségessé tették…
Az igaz és szeretetreméltó keresztény a lehető leghatalmasabb érv a Biblia igazsága
mellett. Az ilyen hivő Krisztust képviseli a Földön. Élete a legmeggyőzőbb bizonyíték Isten
kegyelmének hatalmáról.
Az élet minden napja felelősséget rak ránk, amelyet hordoznunk kell. Szavaink, tetteink
naponta benyomásokat keltenek a környezetünkben… Krisztus igazi követője erősíti
mindazok jó szándékát, akikkel kapcsolatba kerül. Isten kegyelmének erejét és tökéletes
jellemét mutatja be a bűnt szerető, hitetlen világnak.
Szeptember 13. Az Úr utat mutat

„És jelentse meg nékünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk, és a dolgot, amit
cselekedjünk.” (Jer 42:3)
A Jézus jóságán, irgalmán, szeretetén és jellemének szépségén való gondolkodás erősíti
szellemi és lelki képességeinket. Miközben értelmünket Krisztus tetteinek végzésére neveljük,
arra, hogy engedelmes gyermekek legyünk, szokásunk lesz megkérdezni magunktól, hogy
vajon az Úr útján haladunk-e, és Jézus tetszésére lenne-e, ha így tennénk…
Sokaknak, ha Jézus kedvére kívánnak járni, határozott változásra van szükségük
gondolataik és cselekedeteik alaptónusát illetően. Ritkán látjuk bűntetteinket olyan szigorú
fényben, ahogyan Isten látja azokat. Sokan a bűn útjához szoktatták a járásukat. Szívük egyre
csak keményedik Sátán hatalmának befolyása alatt…
193
Amikor viszont Isten ereje és kegyelme által szembeszegezik értelmüket Sátán

kísértéseivel, a gondolkodásuk kitisztul, a szívük és lelkiismeretük pedig – a Szentlélek
befolyása által – érzékennyé válik. A bűn igazi valójában jelenik meg előttük.
A Krisztus iránti engedelmesség minden cselekedete, minden érte meghozott lemondás,
minden, türelemmel elhordozott próba és minden győzelem a kísértések felett, előrehaladás a
végső győzelem felé vezető úton. Ha Krisztust fogadjuk el vezetőnknek, biztonságosan
haladhatunk. Még a legnagyobb bűnösnek sem kell eltévednie. Minden reszkető útkereső
tiszta és szent világosságban járhat. Bár az ösvény keskeny, és olyan szent, hogy a bűn nem
férhet el rajta, mégis, mindenki végigjárhatja azt. Egyetlen, kételyekkel vívódó, reszkető
embernek sem kell azt mondania: „Isten nem gondol rám”…
Az örök életre vezető meredek úton mindenütt az öröm forrásai fakadnak a megfáradtak
felüdítésére. Aki a bölcsesség útján jár, annak még a megpróbáltatások között is túláradó az
öröme. Krisztus, akit lelke szeret, láthatatlanul bár, de vele jár. Minden lépésnél
bizonyosabban érzi keze érintését. Minden előrehaladásnál a dicsőség tündöklő sugarai
hullnak az ösvényükre a láthatatlan Istentől. Dicsőítő énekük egyre magasabbra szárnyal,
hogy Isten trónja előtt az angyalok énekével egyesüljön. „Az igazak ösvénye pedig olyan,
mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes
délig” (Péld 4:18).
Szeptember 14. A hívőkért

„Azért hitből, hogy kegyelemből legyen.” (Róm 4:16)
Krisztus kegyelme nélkül a bűnös helyzete reménytelen. Semmit nem lehet tenni érte,
az isteni kegyelem azonban természetfeletti erővel ruházza fel, ami munkálkodik az értelmén,
a szívén és a jellemén. A Krisztus kegyelmében való részesedés az, ami által az ember
felismeri a bűn gyűlöletes természetét, és végül kiűzi azt lelkének templomából. Kegyelem
által kerülünk közösségbe Jézus Krisztussal, hogy társuljunk hozzá a megváltás munkájában.
A hit az a feltétel, amit Isten megfelelőnek látott arra, hogy megbocsásson a bűnösnek. Ez
nem azért van, mert valami olyan erény van benne, amely által az üdvösség kiérdemelhető,
hanem azért, mert megragadhatja Krisztus érdemeit, a bűnös orvosságát…
„Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. Annak pedig,
aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint. Ellenben
annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite
tulajdoníttatik igazságul”(Róm 4:3–5).
Az igazság(osság) a törvénynek való engedelmesség. A törvény igazságot követel, és
ezzel a bűnös tartozik a törvénynek, de képtelen annak megadására. Egyedül hit által
igazulhat meg. Hit által Istenhez hozhatja Krisztus érdemeit, és az Úr a bűnösnek tulajdonítja
Fiának engedelmességét. Isten elfogadja Krisztus igazságát az ember elégtelensége helyett.
Elfogadja és megigazítja a bűnbánó, hívő lelket. Megbocsátja bűntetteit, és úgy bánik vele,
mintha igaz volna. Úgy szereti, mint saját Fiát. Ekként tulajdoníttatik a hit igazságként, majd
a bűnbocsánatot nyert lélek továbbjut kegyelemből kegyelembe és világosságról nagyobb
világosságra.
194
A hit érintése megnyitja előttünk az isteni erő és bölcsesség kincsesházát. Isten ekként
hajtja végre kegyelmének csodás tetteit porból lett eszközein át. Erre az élő hitre van ma
szükségünk. Bizonyosnak kell lennünk abban, hogy Jézus valóban a mienk, és az Ő Lelke
tisztogatja és finomítja szívünket. Ha Krisztus követőinek valódi hite volna, amely szeretettel
és szelídséggel párosul, hatalmas munkát végezhetnének el. Munkájuk gyümölcse Isten
dicsőségét szolgálná.
Szeptember 15. Az ígéretek ereje

„Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által
öröklik az ígéreteket.” (Zsid 6:12)
Tartsuk magunkat Isten Igéjéhez! Szükségünk van annak figyelmeztetéseire,
bátorítására, intéseire és ígéreteire.36 Fogadjuk a Szentírást Isten hozzánk intézett, nem
csupán írott, hanem mondott szavaként is! A hozzá jövő szenvedőkben Krisztus nemcsak
azokat látta, akik akkor segítséget kértek tőle, hanem mindazokat is, akik a korszakokon át
hasonló ínségben és hasonló hittel fordulnak majd hozzá. Amikor így szólt a
gutaütötthöz: „Bízzál fiam! Megbocsáttatott néked a te bűnöd” (Mt 9:2)… ezek a szavak más,
bűnterhet hordozókhoz is szólnak, akiknek segítségét kellene igényelniük. Így van ez Isten
Igéjének minden ígéretével. Bennük Ő személy szerint mindnyájunkhoz szól, olyan
közvetlenül, mintha ténylegesen hallanánk a szavát. Krisztus megígéri nekünk kegyelmét, és
megosztja velünk hatalmát. Ezek azok a falevelek, amelyek „a népek gyógyítására
szolgálnak” (Jel 22:22). Elfogadva, belénk ivódva, jellemünk erősségévé, az élet
mozgatórugójává, fenntartójává lesznek. Semmi másnak nincs ilyen gyógyító ereje.
Isten erős és gyöngéd szeretettel szereti teremtményeit. Megalkotta a természet
törvényeit, azok azonban nem önkényes kényszerek. Minden tilalom, akár testi, akár erkölcsi
törvény legyen is, valamilyen ígéretet foglal magában. Ha engedelmeskedünk, áldások kísérik
lépteinket. Ha engedetlenek vagyunk, veszedelem és boldogtalanság lesz a következmény.
Isten úgy tervezte törvényeit, hogy azok közelebb vonják hozzá az embereket. Ha engedik,
megmenti őket a gonosztól, és a jó útra vezeti lépteiket. Kényszeríteni azonban sohasem fog.
Túlságosan hitetlenek vagyunk. Bárcsak Istenben való hitre vezethetném népünket.
Nem kell azt gondolnunk, hogy a hit gyakorlásához felfokozott izgalmi állapotra van szükség.
Mindössze annyit kell tenniük, hogy higgyenek Isten Igéjében, mint ahogy egymás szavának
hisznek. Ő mondta azt, és be is teljesíti. Csak nyugodtan bízz az ígéretében, mert Ő komolyan
gondolja, amit mond. Mondd ezt: „Igéjében így szól hozzám, és be is teljesíti ígéretét!” Ne
nyugtalankodj! Bízzál! Isten Igéje igaz. Cselekedj úgy, mint aki bízik mennyei Atyjában.
Szeptember 16. Evilági pompa

„Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.” 1Kor
2:5
Jézus nem trónok és birodalmak megdöntésével, pompával és hivalkodással készült a
feladatát végrehajtani, hanem úgy, hogy irgalmas és önfeláldozó élete által szólt az emberi
szívekhez… Krisztus követőinek a világ világosságává kell lenniük; de Isten nem arra szólítja
fel őket, hogy erejük megfeszítésével világítsanak. Ő nem helyesli a jóság látszatára való
195
önelégült igyekezetet. Ő azt akarja, hogy lelkük átitatódjék a Menny alapelveivel; és a

világgal való kapcsolatukban tegyenek bizonyságot arról a világosságról, amely bennük van.
Az élet minden területén megmutatkozó kitartó hűségük által világítanak…
A földi csillogásnak, bármennyire lenyűgöző is, nincs értéke Isten előtt, aki nem a
láthatót és múlandót, hanem a láthatatlant és örökkévalót értékeli. Az előbbinek csak
annyiban van értéke, amennyiben az utóbbit tükrözi. A legnagyszerűbb művészi alkotás
szépsége sem mérhető össze a jellem szépségével, amely a lélekben munkálkodó Szentlélek
gyümölcse…
Isten művében az emberi erőfeszítést csak odaszentelt, imádkozó élettel, a krisztusi
kegyelem életet átformáló hatalmának megmutatásával lehet eredményessé tenni.
Különböznünk kell a világtól, mert Isten reánk helyezte pecsétjét; mert bennünk
kinyilatkoztatja saját szeretetét és jellemét. Megváltónk pedig befedez minket igazságával.
Amikor Isten kiválaszt embereket a szolgálatra, nem kérdezi, van-e földi gazdagságuk,
műveltségük vagy szónoki képességük. Csupán ezt kérdezi: „Elég alázatosak-e ahhoz, hogy
megtaníthatom őket az útjaimra? Rájuk bízhatom-e Igémet? Képviselnek-e majd engem?”
Isten minden embert csak annyira tud felhasználni, amennyire Lelkével betöltheti a lélek
templomát. Isten csak az Ő képmását tükröző munkát fogadja el. Követőinek – megbízatásuk
hitelesítéseként – magukon kell viselniük a Menny örökkévaló alapelveinek kitörölhetetlen
jegyeit.
Jézus tisztában volt az evilági pompa hiábavalóságával, és figyelmét nem fordította
annak megnyilatkozásaira. Lelki méltósága, jellemének tisztasága és az alapelvekhez való
nemes ragaszkodása magasan felette állt a világ hiú divatjának.
Szeptember 17. Az áldások sokasága

„Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi
Urunknak megismerésében. Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket,
ami az életre és kegyességre való, annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és
hatalmával elhívott.” 2Pét 1:2–3
Péter 2. levelének 1. fejezetében ígéretet találtok, miszerint a kegyesség és békesség
sokasodni fog bennetek, ha „hitetek mellé jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a
tudomány mellé mértékletességet, a mértékletesség mellé tűrést, a tűrés mellé kegyességet, a
kegyesség mellé atyafiakhoz való hajlandóságot... emellé pedig szeretetet ragasztatotok” (2Pét
1:5–7). Ezek az erények csodálatos kincsek… Küzdjünk tehát, hogy a hátralevő rövid időben
latba vessük képességeink legjavát. Növekedjünk kegyességben és erőben, és így tegyük
nyilvánvalóvá, hogy mennyei erőforrás birtokosai vagyunk. Krisztus így szól: „Nékem adatott
minden hatalom Mennyen és Földön” (Mt 28:18). Miért kapta volna Krisztus ezt a hatalmat,
ha nem értünk? Szeretné, ha felismernénk, hogy idősebb testvérünkként tért vissza a
Mennybe, és hogy az Atyától nyert végtelen hatalmát most a mi rendelkezésünkre kívánja
bocsátani…
Minden szavunkkal és tettünkkel Krisztust kell képviselnünk. Az Ő életét kell
követnünk. Az Őt vezérlő elvek alakítsák a mi cselekedeteinket is azok iránt, akikkel
196
érintkezünk. Amikor biztonsággal kapcsolódunk Krisztushoz, olyan erő birtokában vagyunk,

amelyet emberi lény nem képes elvenni tőlünk.
A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása meggyőző prédikáció a
kereszténység mellett. Minél kevésbé cáfolhatók az érvelések, annál nagyobb ellenállást
idézhetnek elő; ám az Isten-szerető életmód olyan hathatós példaadás, amelynek lehetetlen
teljesen ellenállni.
Fia által az Atya bemutatta a kiválóságnak azt a magas fokát, amelyre az ember eljuthat.
Isten élő bizonyságtevőkké tesz minket arról, hogy mivé válhat az ember Krisztus kegyelme
által…
Kiváltságunk, hogy az Atya olyan szentségre szólít fel bennünket a körünkben, mint
amennyire Ő szent. Hatalma által erre képesek is vagyunk. „Nékem adatott minden hatalom
Mennyen és Földön” (Mt 28:18). Meg tudjuk ragadni ezt a határtalan erőt.
Szeptember 18. Az ifjúság szüksége

„Mert te vagy az én reménységem, óh, Uram, Istenem, én bizodalmam
gyermekségemtől fogva!” (Zsolt 71:5)
Sok fiatal férfi és nő van közöttünk, aki ismeri hitünk elveit, azonban az isteni kegyelem
hatalma még sohasem érintette a szívét. Hogyan lehetséges, hogy mi, akik állítjuk, miszerint
Isten szolgái vagyunk, napról napra, hétről hétre közömbösen nézzük az állapotukat? Ha
figyelmeztetés nélkül halnak meg bűnükben, akkor vérüket az őrálló kezéből követelik majd,
mert elmulasztotta a segítségnyújtást.
Miért nem tekintjük úgy a körünkben levő ifjúságot, mint a legfontosabb
misszióterületet? A legnagyobb gyengédség, a legalaposabb megfontolás, a mennyei
bölcsességért mondott legkomolyabb ima szükséges ehhez. Az ifjúság Sátán támadásainak
különleges célpontja, azonban a barátságosság, udvariasság és részvét, amely a Jézus iránti
szeretettől túláradó szívből ered, megnyeri bizalmukat, és megőrzi őket az ellenség
csapdájától.
Az ifjúságnak alkalmi figyelmeztetéseknél és esetenkénti bátorító szavaknál többre van
szüksége. Fáradságos, imában gazdag, gondos munkát igényelnek… Gyakran az olyan
emberek, akik mellett közönyösen elhaladunk, mert külsejük szerint ítéljük meg őket, a
legjobb képességeket hordják magukban a krisztusi szolgálatra, és meghálálják majd az értük
tett erőfeszítéseket.
A szülőknek, mint jellemépítőknek, jobban kellene érezniük felelősségük súlyát. Isten
nekik adta azt a kiváltságot, hogy művét erősítsék gyermekeik nevelése és megszentelése
által. Az Úr azt szeretné látni, hogy az adventista otthonokból nagy számú fiatal gyűljön
össze, aki a családban kapott jó befolyás hatására Istennek adja a szívét, és az életével a lehető
legnagyobb szolgálatot nyújtja.
Az otthon Isten-szerető nevelésének hatása, a reggeli és esti áhítatok befolyása és az
Istent szerető szülők állandó jó példája megtanítja őket úgy engedelmeskedni Istennek, mint
197
tanítójuknak. Felkészülnek arra, hogy engedelmes fiaiként és leányaiként szolgálják Őt. Az

ilyen fiatalok alkalmassá válnak Krisztus kegyelmét és hatalmát képviselni a világ előtt.
Szeptember 19. Alázat

„Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon
titeket annak idején.” (1Pét 5:6)
Az igazi alázatosság nem jelent szellemi törpeséget, a törekvések hiányát, gyáva
meghunyászkodást, sem pedig a kudarctól félve, a terhek lerázását. Az igazán alázatos ember
Isten erejében bízva, végrehajtja a Menny szándékát. Isten maga választja ki az emberi
eszközöket. Néha egészen egyszerű embereket a legnagyobb feladatokkal bíz meg, mert
hatalma az emberi gyengeség által mutatkozik meg. Nekünk megvan a saját mércénk, és
ahhoz mérten jelentjük ki az egyik dolgot nagynak, a másikat pedig kicsinek. Isten azonban
nem a mi normánkkal mér. Ne gondoljuk, hogy Istennek nagy, ami nekünk nagy; vagy ami
nekünk kicsi, neki is az.
Rosszul tesszük, ha saját érdemeinkkel büszkélkedünk… Nem a cselekedeteinkért
kapjuk a jutalmat, nehogy bárki is dicsekedjék. Minden jutalom kegyelemből van…
Az „én” felmagasztalása nem egyeztethető össze a vallással. Akinek öndicsőítés a célja,
az nélkülözi azokat a jellemvonásokat, amelyek hatékony munkássá tehetik Krisztus
szolgálatában. A gőg és elbizakodottság lerontja a munkát…
A keresztény ember, aki a magánéletében is keresztény; aki bizonyságot tesz
kereszténységéről naponkénti önmegtagadásával, szándékai őszinteségével, gondolatai
tisztaságával, a bosszúságok közötti szelídségével, hitével és kegyességével, a kicsi
dolgokban való megbízhatóságával; aki családi életében Krisztus jellemét képviseli, Isten
szemében még a világszerte ismert misszionáriusnál és mártírnál is becsesebb lehet…
Nem a tudásunkban, társadalmi rangunkban, a munka sokaságában vagy a reánk bízott
képességekben található sikerünk titka; nem is az emberi akaratban. Ha tehetetlenségünket
érezve, készséges és engedelmes szívvel Krisztusra tekintünk, általa, aki minden erő és
értelem forrása, egyik győzelmet a másik után arathatjuk… Azok, akik őszinte hittel és
szeretettel szolgáltak Istennek, kegyelméből áldott jutalmat kapnak.
Szeptember 20. Az igaz kiválósága

„Nem süti meg a rest, amit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek a
serénysége.” (Péld 12:26)
Az Úr elvárja szolgáitól, hogy életük és jellemük legyen kiválóbb a többi emberénél.
Minden eszközt azok rendelkezésére bocsát, akik szolgálják Őt. Az egész világegyetem úgy
tekint a keresztényre, mint aki diadalra törekszik, és úgy futja az előtte álló pályát, hogy
elnyerhesse a jutalmat, a hervadhatatlan koszorút. Ha viszont Krisztus hitvalló követőjének
igyekezete nem emelkedik a világiak törekvései fölé, akkor az élet vagy halál hatalmas
küzdelmében soha nem juthat győzelemre. Minden rábízott erőt használatba kell vennie, hogy
a Szentlélek hatalma és a bőséggel kiárasztott kegyelem által győzhessen a világ, a test és az
ördög felett…
198
A győzni vágyók gondolják meg, és vegyék számba megváltásuk árát! Az erős emberi
kívánságokat le kell győzni. A független embernek Krisztus fogságába kell esnie. A
kereszténynek be kell látnia, hogy lényének tulajdonosa nem saját maga. Kísértések felett kell
győznie, és saját vágyai ellen is meg kell vívnia a harcát. A félszívű szolgálatot nem fogadja
el az Úr. A képmutatás gyűlöletes az Ő szemében. Krisztus követője járjon hit által, mintha
látná a láthatatlant. Krisztus legyen a legdrágább kincse. Ő legyen a számára minden
mindenben.
Ez a tapasztalat Krisztus minden hitvallója számára elengedhetetlen, hiszen ennek
gyakorlása kihat a magaviseletre, és megszenteli a keresztény életének másokra gyakorolt
befolyását. A keresztények üzleti kapcsolatait és a világiakkal szemben való eljárásait
Krisztus kegyelme szenteli meg. Bárhol legyenek is, olyan lelkiség veszi körül őket,
amelynek hatalma van a jó befolyására, mert a Mester lelkülete árad belőlük.
A Krisztus szerint járók jól tudják, hogy egyedül akkor vannak biztonságban, ha
szorosan Jézus mellett haladnak, és így követik az élet világosságát. Nem fogadnak el olyan
munkát, és nem fognak olyan vállalkozásba, amely hátráltatná őket a keresztény jellem
elérésében… „Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt
harcossá avatta” (2Tim 2:4).
Szeptember 21. A helyes befolyás forrása

„Akkor felhasad, mint hajnal, a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik,
és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.” (Ésa 58:8)
Az Úrnak különleges munkát kell elvégeznie mindannyiunk életében. Amint látjuk a
világ gonoszságát, amely napvilágra kerül a bírósági tárgyalásokon és a sajtó híreiben,
húzódjunk közelebb Istenhez! Ragadjuk meg ígéreteit, hogy Krisztus kegyelme láthatóvá
váljon bennünk…
Szolgáljuk Isten dicsőségét minden törekvésünkkel! Dolgozzunk, és vessük latba
Istentől nyert képességeinket. Fogadjuk magunkba a világosság sugarait, hogy Isten kegyelme
átformálhasson az isteni hasonlatosság szerint.
Az egész Menny arra vár, hogy végtelenül gazdag áldást árasszon azokra, akik e Föld
történelmének utolsó napjaiban Isten művének szentelik az életüket.
Semmi olyan nincs bennünk a saját erőnkből, amivel a jóra tudnánk befolyásolni
másokat. Ha felismerjük tehetetlenségünket, és azt, hogy szükségünk van Isten erejére, akkor
nem bízunk önmagunkban. Nem tudjuk, hogy mi fordul meg egy napon, egy órán vagy egy
pillanaton. Egy napot se kezdjünk el anélkül, hogy terveinket mennyei Atyánkra ne bíznánk!
Isten megbízta angyalait, hogy vigyázzanak reánk. Ha az oltalmuk alá helyezzük
magunkat, a veszély idején jobb kezünk felől állnak. Ha akaratlanul rossz befolyást
árasztanánk, mellénk állnak, és jóra biztatnak. Megválasztják szavainkat, és befolyásolják
tetteinket. Így befolyásunk, ha csendes és öntudatlan is, hatalmas erővel vonz másokat
Krisztushoz és a mennyei világhoz.
199
A személyes befolyás hatalom. Krisztus erejével kell dolgoznunk, hogy követeiként jó

befolyást árasztva tolmácsoljuk a helyes elveket, és gátat vessünk a világ romlottságának!
Hirdessük a kegyelmet, amelyet egyedül Krisztus adhat! Emeljük, nemesítsük mások életét és
jellemét, a buzgó hittel és szeretettel párosult tiszta példamutatás erejével.
Szeptember 22. Az élet versenypályája

„Annak okáért mi is, kiket a bizonyságnak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden
akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért. Nézvén
a hitnek fejedelmére és bevégezőjére, Jézusra.” (Zsid 12:1–2)
Irigység, gyűlölet, gyanúsítás, rágalmazás, kapzsiság, olyan akadály, amit a
kereszténynek el kell vetnie, ha győztesen akarja megfutni pályáját az örök életért. Minden
szokást, hajlamot, amely bűnre csábít, vagy szégyent hoz Krisztusra, le kell vetni, kerüljön
bármibe. Senkin sem nyugodhat meg Isten áldása, ha megsérti az igazság örök alapelvét…
Az egykori versenyek résztvevői, minden önmegtagadásuk és önmegtartóztatásuk
mellett, még nem is lehettek biztosak a győzelmükben… Bármennyire buzgón és komolyan
fáradozott is valamennyi versenyfutó, a díjat mégis csak egy kaphatta meg. Csak egyetlen kéz
nyúlhatott a sóvárgott babérkoszorú után. Milyen gyakran megtörténhetett tehát, hogy valakit,
aki a legnagyobb erőfeszítések után kezét már-már a díj felé nyújthatta, az utolsó pillanatban
versenytársa előzte meg, s helyette magához ragadta a vágyva vágyott kincset!
A keresztényi élet harcában ez nem fordulhat elő. A verseny végén senkit sem érhet
kudarc, aki a követelményeknek mindenben megfelel. Mindenki győzelmet arathat, ha
komolyan igyekszik, és kitartással harcol. Nemcsak a gyorsé a futás, nemcsak az erős nyerhet
csatát. A leggyengébb szent éppúgy elnyerheti az örök élet dicsőséges koronáját, mint a
legerősebb. Mindenki győztes lehet, aki Isten kegyelméből alárendeli az életét Krisztus
akaratának… Minden egyes cselekményünk súlyosan esik a latba, győzelemre vagy
vereségre. Sőt, a jutalom, amelyet a győztesek elnyernek, arányban fog állni buzgalmukkal,
komolyságukkal, amelyet a küzdelembe vetettek…
Pál meg volt győződve arról, hogy a gonosz ellen vívott küzdelme egészen az élete
végéig tart. Állandóan szükségét érezte, hogy gondosan ügyeljen magára, nehogy földi
vágyak elnyomják lelki buzgalmát. Minden erejével folyton küzdött természetes hajlamai
ellen. Amellett tekintetét állandóan a kitűzött célra irányította, amelyet igyekezett el is érni, az
Isten törvénye iránti alázatos engedelmesség által. Szavait, szokásait, szenvedélyeit, mindent
Isten Lelkének uralma alá helyezett.
Szeptember 23. Isten hatalmának hirdetése

„Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.” (Zsolt 145:11)
Ha a keresztények mindennapi érintkezésük közben többet beszélnének egymással Isten
szeretetéről s a megváltás nagy igazságáról, az erősítésükre és vigasztalásukra szolgálna, és
szívük felüdülne. Naponként többet tanulhatunk mennyei Atyánktól, s naponként jobban
tapasztalhatjuk kegyelmét. Ha így élünk, akkor mind élénkebbé válik bennünk az a vágy,
hogy beszéljünk szeretetéről, s ha így cselekszünk, szívünk felmelegszik és felbátorodik. Ha
200
többet gondolnánk Jézusra, és többet beszélnénk róla, akkor jobban érezhetnénk a jelenlétét
is. Ha annyit gondolnánk Istenre, mint ahányszor kegyelmének bizonyítékait tapasztaljuk,
akkor gondolataink állandóan nála időznének;
élvezetté válna róla beszélni és nevét magasztalni. Szívesen beszélünk múlandó
dolgokról, mert érdekelnek minket; szívesen beszélünk barátainkról is, mert szeretjük őket;
örömüket és bánatukat átérezzük. Ámde végtelenül nagyobb okunk van arra, hogy Istent
jobban szeressük, mint barátainkat, és ezért a legtermészetesebb dolog az volna, hogy
gondolatainkban a legtöbbet vele foglalkozzunk, szeretetéről, irgalmasságáról beszéljünk, és
mindenhatóságát magasztaljuk.
A mennyei elvek visszatükrözői azok, akik tanulmányozzák Isten Igéjét, és naponta
követik Krisztus vezetését. Fenséges és szent befolyás veszi körül őket. Árad belőlük a
segítőkészség. Tiszta, szent és emelkedett elveik élő bizonyságot tesznek az isteni kegyelem
erejéről.
Krisztus azt kívánja, hogy követői hasonlítsanak hozzá. Szeretné, ha lénye helyes
színben kerülne bemutatásra a családi körben, a gyülekezetben és a világban egyaránt…
Fogadjuk el Krisztus támogató és erősítő kegyelmét, hogy bemutathassuk jellemét a világ
előtt. Ez a munka vár ránk, keresztényekre. Bizonyságot kell tennünk a mennyei kegyelem
erejéről…
Isten azt akarja, hogy gyermekei mutassák be kegyelmének hatalmát Sátán zsinagógája,
a mennyei világegyetem és a Föld lakói előtt, hogy az emberek és az angyalok megérthessék:
Krisztus nem hiába halt meg. Mutassuk meg a világnak, hogy felülről származó hatalom
birtokában vagyunk.
Szeptember 24. Hatalom a világ felrázásához

„Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való
fegyvereivel.” (2Kor 6:7)
A tanítványok teljesítették Jézus megbízását. Amikor a kereszt e hírnökei szerteszéjjel
járva hirdették az evangéliumot, Isten kinyilatkoztatta dicsőségét, oly mértékben, ahogy
halandó emberek még sohasem láthatták. Az apostolok a Szentlélek segítségével olyan
munkát végeztek, amely a világot alapjaiban rengette meg. Egyetlen nemzedék alatt
eljuttatták az evangéliumot minden néphez.
A kiválasztott apostolok szolgálata dicső eredményeket érlelt. Hivatásuk kezdetén,
néhányan még tanulatlan emberek voltak. Azonban fenntartás nélkül szentelték az életüket
Mesterüknek; tanításai által felkészültek a rájuk bízott nagy mű vezetésére. Szívükben az
irgalom és igazság uralta az indítékaikat, ihlette eszméiket, irányította tetteiket. Életük
Krisztussal volt elrejtve Istenben. Énjük beleolvadt, elmerült a végtelenül szerető Isten
mélységeiben… Jézus Krisztus, Istennek bölcsessége és ereje volt minden beszédük tartalma.
Nevét – egyetlen nevet az ég alatt –, amely embereket üdvözíthet, felmagasztalták. Miközben
hirdették Krisztus, a feltámadott Megváltó tökéletességét, szavuk szíveket indított meg,
férfiakat és nőket nyert meg az evangélium számára. Egész tömegek, amelyek sokáig
201
gyalázták a Megváltó nevét, megvetették erejét, a megfeszített Jézus tanítványainak vallották

magukat.
Nem saját erejükből végezték a munkájukat az apostolok, hanem az élő Isten hatalma
támogatta őket… A rájuk háruló felelősség tudata megtisztította őket, és gazdagította
tapasztalataikat. A Menny kegyelme nyilvánult meg győzelmükben, amelyet Krisztusért
arattak. Isten a mindenhatóságával működött általuk, hogy győzelemre vigye az
evangéliumot.
Miként Krisztus kiküldte tanítványait, úgy küldi ki ma gyülekezetének tagjait. Ugyanaz
a hatalom, amellyel az apostolok rendelkeztek, számukra is létezik. Ha Isten az ő erősségük,
akkor együttműködik velük, és munkájuk nem lesz hiábavaló. Ismerjék fel, hogy arra a műre,
amelyben munkálkodnak, Isten nyomta rá a pecsétjét… Nekünk is parancsolja az Úr, hogy
menjünk ki, és ajkunkon érezve szent kezének érintését, hirdessük üzenetét.
Szeptember 25. A keresztény jelvénye

„Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhet, feljebb hogysem,
mint kérjük vagy elgondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint.” (Ef 3:20)
Az Úr arra vár, hogy népén keresztül kinyilváníthassa hatalmát és kegyelmét. Ehhez
azonban arra van szükség, hogy az Úr szolgálatában állók szüntelenül feléje irányítsák
figyelmüket. Minden nap időt kell tölteniük az Ige tanulmányozásával és imádsággal…
Ha egyénileg járnunk és beszélgetnünk Istennel, Krisztus evangéliumának szent
befolyása és csodálatos ereje láthatóvá válik az életünkben.
Minden ékesszólásnál ékesebben beszél az igaz, őszinte keresztény csendes,
következetes, tiszta élete. Az ember nagyobb befolyást áraszt a lényével, mint azzal, amit
mond.
A Jézushoz küldött szolgák azzal a hírrel jöttek vissza, hogy soha nem szólt úgy ember,
mint Ő. Ennek az volt az oka, hogy soha nem élt úgy ember, mint Ő. Ha másként élt volna,
mint ahogy élt, nem tudott volna úgy beszélni, ahogy beszélt. Szavaiban meggyőző erő volt,
mert szeretettel és együttérzéssel, jó akarattal és igazsággal teli, szent és tiszta szívből
fakadtak.
Jellemünk és az, ahogyan élünk, határozza meg, hogy milyen hatással vagyunk
másokra. Ahhoz, hogy másokat meg tudjunk győzni Krisztus kegyelmének erejéről,
tapasztalatból kell ismernünk ezt az erőt. Az evangéliumnak, amit mások megmentése
érdekében hirdetünk, a saját lelkünket megmentő evangéliumnak is kell lennie. Csak
Krisztusba, mint személyes Megváltónkba vetett élő hit által éreztethetjük befolyásunkat egy
kétkedő világban. Ha a rohanó árból embereket akarunk kimenteni, nekünk magunknak kell
erősen állnunk a Sziklán, Krisztus Jézuson.
A kereszténység jelvénye nem külső jel; nem kereszt, sem korona, hanem az Isten és az
ember közötti egység megmutatkozása. Isten kegyelmének jellemünk átalakulásában
megnyilvánuló erejével kell meggyőzni a világot arról, hogy Isten a világ Megváltójaként
küldte el Fiát. Semmi másnak nincs olyan nagy hatása az ember lelkére, mint az önzetlen élet
202
befolyásának. Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv egy szerető és szeretetre méltó
keresztény.
Szeptember 26. Visszautasíthatatlan jóság

„Mily bőséges a te jóságod, amelyet fenntartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a
tebenned bízókon az emberek fiai előtt.” (Zsolt 31:19)
Az Úr arra szólít fel, hogy tegyünk vallomást a jóságáról… Krisztus hűségének
megvallása a Menny választott eszköze, amivel bemutathatjuk Őt a világnak. Méltányolnunk
kell a kegyelmét, amelyet a hajdani szent emberek által ismertetett meg, de ennél is
hatásosabb a saját tapasztalatunkról bizonyságot tenni. Isten tanúi vagyunk, ha isteni erő
munkálkodása nyilvánul meg bennünk. Mindenkinek a másokétól különböző élete van,
tapasztalatai is eltérők a többiekétől. Isten azt szeretné, ha a saját egyéniségünk jegyeit viselő
dicséret szállna föl hozzá. Az Ő kegyelme dicsőségének, magasztalásának ilyen értékes
elismerése, ha krisztusi élettel párosul, ellenállhatatlan erőt jelent a lélekmentő munkában.
Ahhoz, hogy Krisztusról beszéljünk a világ előtt, előbb bennünk kell lakoznia a
szeretetének. Senki nem tehet vallomást igazán Krisztusról, csak akkor, ha Krisztus gondolata
és lelkülete él benne… Meg kell értenünk, hogy mit jelent Krisztusról vallomást tenni vagy
megtagadni… Ha a Lélek gyümölcsei megnyilvánulnak az életünkben, akkor róla teszünk
vallomást. Ha mindenről lemondunk Krisztusért, akkor az életünk alázatos, beszélgetésünk
mennyei, viselkedésünk pedig kifogástalan lesz. Ha bennünk él az igazság hatalmas és
megtisztító befolyása, és Krisztus jelleme megmutatkozik az életünkben, akkor Krisztusról
teszünk bizonyságot.
A becsületesség, határozottság és állhatatosság olyan tulajdonság, amelyet mindenkinek
komolyan kell ápolnia magában. Ezek ellenállhatatlan erővel ruházzák fel tulajdonosukat.
Erőt adnak neki a jó cselekvésére, a gonosz legyőzésére, valamint a nehézségek
elhordozására… Akik teljességgel Krisztus oldalára álltak, azok szilárdan ki fognak tartani
amellett, amit lelkiismeretük és értelmük helyesnek ítél.
Az igaz keresztény élete bizonyság a benne lakozó Megváltóról. Jézus követőjének
lelkülete és vérmérséklete Krisztuséhoz hasonló. Ő is, mint Jézus, szelíd és alázatos. Hite
szeretet által munkálkodik, és megtisztítja lelkét. Egész élete bizonyság Jézus Krisztus
kegyelmének erejéről.
Szeptember 27. A halhatatlanság örökösei

„Hogy az Ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége
szerint.” (Tit 3:7)
Kérjétek az Urat, hogy tegye meg értetek azokat a dolgokat, amelyeket nem tudtok
megtenni magatokért! Mondjatok el mindent Jézusnak! Tárjátok fel előtte szívetek titkait,
mert szemei kutatják lelketek legbensőbb mélységeit, és nyitott könyvként olvassa
gondolataitokat. Amikor imátokban kértek tőle valamit, ami lelketek javára szükséges,
higgyétek, hogy megkapjátok azokat. Fogadjátok el az ajándékait teljes szívetekkel, hiszen
Jézus azért halt meg, hogy a Menny drága áldását a magatokénak mondhassátok.
203
A fiatalok ne gondolják, hogy a megpróbáltatás idején szilárdan kiállnak majd az

igazságért, ha továbbra is fenntartják könnyelmű és élvezetkereső szokásaikat, és nem
törekednek felkészülni a mennyek országába. Komoly igyekezetet kell tanúsítaniuk aziránt,
hogy a Megváltó életére jellemző tökéletességet a saját életükben is megvalósítsák. Ha ezt
teszik, akkor Krisztus eljövetelekor készen lesznek arra, hogy átlépjék Isten városának kapuit.
Ha a szívükben őrzik Isten szeretetét és állandó jelenlétét, akkor erőt nyernek az
önuralomhoz. Gondolkodásuk és jellemük átformálódik. Krisztus kegyelme olyan
csatornákba fogja irányítani terveiket, céljaikat és képességeiket, amelyekben erkölcsi és lelki
erőt nyerhetnek. Ezt a hatalmat az ifjaknak nem kell maguk mögött hagyniuk ebben a
világban, mert magukkal vihetik az eljövendő örökkévalóságba is.
Az egész Menny érdeklődése azok felé a férfiak és nők felé irányul, akiket Isten olyan
nagyra becsült, hogy megváltásuk érdekében halálra adta szeretett Fiát. Semelyik teremtmény
nem képes olyan fejlődésre, csiszolódásra és nemesedésre, mint az ember. Amikor azonban az
ember elbutul saját lealacsonyító vágyaitól, és a bűn mocsarába süllyed, Isten nem láthatja
meg benne a vele való eredeti szándékát. Az ember nem tudja felfogni, hogy mivé tudná őt
formálni az Úr. Krisztus kegyelme által az ember képes az állandó szellemi növekedésre. Ha
az igazság és Isten szeretete beragyogja az elméjét és a szívét, akkor a Krisztus halála által
meghozott kegyelem révén a Föld gyermeke a hatalom eszközévé és a halhatatlanság
örökösévé válhat.
Szeptember 28. Legyőzhetetlen

„Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.” (Péld 10:22)
Amikor Jákób kétségbeesetten megragadta az angyalt, és könnyek között esdekelt, a
mennyei követ, hogy próbára tegye Jákób hitét, emlékeztette bűnére, és igyekezett
elmenekülni tőle. De Jákób nem engedte el. Tudta, hogy Isten kegyelmes, és bízott a
könyörületében. Hivatkozott a bűnbánatára, és szabadulásért esedezett. Amint felidézte az
életét, majdnem kétségbeesett, de szorosan fogta az angyalt, és buzgó, gyötrődő lélekkel
kitartóan könyörgött, amíg nem győzött.
Ugyanezt fogja Isten népe is átélni a gonoszság hatalmával vívott utolsó küzdelmében.
Isten próbára fogja tenni hitüket, állhatatosságukat, szabadító hatalmába vetett bizalmukat.
Sátán megkísérli megrémíteni őket sorsuk reménytelenségének gondolatával… Rájuk
nehezedik hibáik tudata, és megvizsgálva életüket, minden reményük elvész. De Isten nagy
kegyelmére és saját őszinte bűnbánatukra gondolva, Isten ígéreteire hivatkoznak, amelyeket
Krisztus által a tehetetlen, bűnbánó bűnösök kaptak. Hitük nem lankad, ha imájukra nem
kapnak azonnal választ. Isten erejébe kapaszkodnak, mint Jákób az angyaléba, és ezt
mondják „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet” (1Móz 32:26).
Jákób története mégis azt bizonyítja, hogy Isten nem veti el azokat, akiket bűnre
csábítottak, de bűnbánattal visszatértek Istenhez. Jákób alázat, bizalom és hit által győzött ott,
ahol a saját erejével küzdve kudarcot vallott. Isten így tanította meg a szolgáját arra, hogy
csak az ő hatalma és kegyelme adhatja meg neki azt az áldást, amire sóvárog. Így lesz azokkal
is, akik az utolsó napokban élnek. Amikor veszélybe kerülnek, és kétségbeesés tölti el a
lelküket, egyedül a Krisztus érdemei általi engesztelésre támaszkodhatnak. Önmagunktól
204
semmit sem tehetünk. Tehetetlenségünkben és érdemtelenségünkben a megfeszített és

feltámadt Megváltó érdemeiben kell bíznunk. Senki sem pusztul el, aki ezt teszi.
Szeptember 29. Diadalmaskodás

„Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás,
vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?… De
mindezekben felettébb diadalmaskodunk,az által, aki minket szeretett” (Róm 8:35–37)
Isten szolgái nem részesülhetnek tiszteletben vagy elismerésben a világ részéről. Istvánt
megkövezték, mert a megfeszített Krisztusról prédikált. Pált elfogták, megverték,
megkövezték, és végül megölték, mert hűséges hírnöke volt Istennek a pogányok között.
János apostolt Pathmos szigetére száműzték „az Isten beszédéért és Jézus Krisztus
bizonyságtételéért” (Jel 1:9). Ezek a példák bizonyítják a világ előtt Isten ígéreteinek
bizonyos voltát, állandó jelenlétét és gondoskodó kegyelmét.
Jézus nem kecsegteti követőit földi dicsőséggel és gazdagsággal. Nem ígér nekik
kísértésektől mentes életet. Ellenkezőleg! Felszólítja őket, hogy kövessék Őt az önmegtagadás
és szégyen ösvényén. Ellene, aki a világ megváltásáért jött, egyesült erővel lépett fel a gonosz
minden serege…
Sátán minden korszakban üldözte Isten gyermekeit. Kínozta és megölte őket, de éppen
haláluk által váltak győzőkké. Annak erejéről tettek tanúságot, aki hatalmasabb Sátánnál.
Noha az istentelen emberek kínozhatják és megölhetik a testet, de azt az életet, amely
Krisztussal Istenben elrejtőzött, érinteni sem tudják. Börtönbe vethetnek ugyan férfiakat és
nőket, a lelküket azonban nem verhetik bilincsekbe.
Isten kiválasztottaiban, az üldözések és megpróbáltatások alatt, Uruk dicsősége, jelleme
nyilvánul meg. Míg a világ gyűlöli és üldözi Krisztus követőit, ők az Úr iskolájában
nevelődnek és fejlődnek. A Földön a keskeny utat járják; a nyomorúság és szenvedések izzó
kemencéjében tisztulnak meg. Követik az Urat, súlyos küzdelmek árán; önmegtagadást
gyakorolnak, és keserű csalódásokban osztoznak; megismerik azonban a bűn súlyát és
gyötrelmeit, és undorral fordulnak el attól. Mint Krisztus szenvedéseinek részesei, pillantásuk
áthatol e Föld borús homályán, látják a Menny dicső fényességét, amely feltárul
előttük. „Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a
dicsőséghez, amely nékünk megjelentetik” (Róm 8:18).
Szeptember 30. „Tudom, kinek hittem”

„Amiért szenvedem ezeket is; de nem szégyellem; mert tudom, kinek hittem, és
bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama
napra” (2Tim 1:12)
Pál apostol tekintete nem bizonytalanul, nem félve, hanem ujjongó reménnyel és boldog
vágyakozással hatolt át a síron. Ott áll vértanúsága színhelyén; nem látja sem a hóhér bárdját,
sem a tikkadt földet, amely csakhamar beissza a vérét. Pillantása azon a nyári reggelen a
mennybolt fényes, végtelen kékségét kutatja, s felhatol egészen az örökkévaló Isten trónjáig.
205
Pál, a hit embere, látja Jákób látomásának fényes létráját. Ez a létra Krisztus, aki
összekötötte a Földet a Mennyel, a halandó embert a végtelen Istennel. Emlékezetén átvonul a
pátriárkák és próféták élete. Hite erősödik, mert tudja, hogy ők is Jézusban bíztak, aki
vigaszuk és támaszuk volt, s akiért most az életét adja. Istennek e szentjei, akik századról
századra hitük bizonyságtevői voltak, ismétlik az ígéretet: „Hű az Isten.” Apostoltársai is
hirdetik Krisztus evangéliumát; szembeszállnak a vallási vakbuzgósággal, a pogány
babonával, az üldözéssel és a megvetéssel, sőt életük sem drága, csak hogy fennen
lobogtassák a kereszt zászlaját a hitetlenség sűrű sötétségében. Hallja bizonyságtételüket
Jézusról, Isten Fiáról, a világ Üdvözítőjéről. A kínpadokról, a máglyákról, a tömlöcökből, a
Föld barlangjaiból hangzik felé a vértanúk diadalkiáltása. Hallja a rettenthetetlen emberek
tanúságtételeit, akik, ámbár elhagyatottan, kifosztottan, megkínzottan, de bátran,
ünnepélyesen bizonyítják hitüket. „Mert én tudom, hogy kinek hittem”…
Krisztus áldozata által megváltva, vérében megtisztítva a bűntől, szentségébe öltözötten,
Pál önmagában hordozza azt a bizonyosságot, hogy lelke értékes Megváltója szemében. Élete
Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Pál meggyőződött arról, hogy Ő, aki legyőzte a
halált, meg is tudja őrizni azt, amit oltalmára bízott.
Boldog vagyok, amiért Isten elé járulhatunk alázattal és hittel, és addig könyöröghetünk
hozzá, amíg lelkünk szoros kapcsolatba nem kerül Jézussal, és minden terhünket a lábához
vethetjük. „Mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett
kincsemet meg tudja őrizni ama napra.”
206
OKTÓBER
Október 1. A gyermek Jézus
„A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az
Istennek kegyelme volt őrajta” (Lk 2:40)
A mennyei Felség, a dicsőség Királya csecsemőként született meg Betlehemben, és egy
ideig anyai gondoskodásra szorulva élt. Gyermekkorában Ő is úgy beszélt és cselekedett, mint
egy gyermek. Tisztelte szüleit, és készségesen teljesítette kívánságaikat. Értelmének első
megnyilatkozásától fogva állandóan növekedett a kegyelemben és az igazság ismeretében.
A szülők igyekezzenek úgy ápolni gyermekeik hajlamait, hogy életüknek minden
fokozatában felfedezhessék azt a szépséget, amely megfelel az adott életkornak! Mint ahogy
természetességében kibontakozik a kerti virág.
Jézus rendkívül szeretetreméltó gyermek volt. Mindig készen állt arra, hogy másokat
szolgáljon. Türelmét sohasem vesztette el, ajkát sohasem hagyta el hazug szó. Elveiben
megingathatatlan volt, mint a szikla, az életét önzetlenség, báj, udvariasság jellemezte.
Jézus anyja mélyreható figyelemmel követte nyomon gyermeke képességeinek
kibontakozását, jellemén pedig látta a tökéletesség jeleit. Örömmel fáradozott e ragyogó,
fogékony elme fejlesztésén. A Szentlélektől kapott bölcsességgel együtt tudott működni a
mennyei erőkkel a gyermek nevelésében, aki egyedül Istent tekinthette Atyjának… A
gyermek Jézus nem járt a zsinagógaiskolákba. Édesanyja volt az első földi tanítója. Az ő
ajkáról és a prófétai tekercsekből tanult a mennyei dolgokról. Most, anyja ölében pontosan
azokat a szavakat hallotta, amelyeket Ő maga mondott Mózes által Izráelnek… Isten teremtett
művének nagy könyvtára is nyitva állt előtte. Ő, a mindenség teremtője, elmélyült azokban a
tanításokban, amelyeket Ő maga írt a Földre, a tengerre és az égboltra… Mennyei lények
kísérték, szent gondolatokkal foglalatoskodott. Amióta értelme nyiladozni kezdett,
folyamatosan növekedett lelki ajándékokban és az igazság ismeretében.
Jézushoz hasonlóan, minden gyermek szert tehet a tudásra. Ha megkíséreljük
megismerni mennyei Atyánkat az Igéje által, angyalok szegődnek mellénk, értelmünk
megnyílik, jellemünk megtisztul, és nemessé válik. Egyre jobban fogunk hasonlítani
Megváltónkhoz.
Október 2. A növekedés isteni rendje

„Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a
kalászban.” (Mk 4:28)
E példázat elmondója teremtette a parányi magot. Ő adta életadó képességeit. Ő
határozta meg a fejlődését szabályozó törvényeket is. A példázatban tanított igazság Jézus
életében élő valósággá lett. Mind fizikai, mind lelki életében követte a növekedésnek a
növény által szemléltetett mennyei szabályát. Ugyanezt kívánja minden fiataltól…
Engedelmes gyermek volt. Gyermeki bölcsességgel gondolkodott és cselekedett… De
fejlődésének minden fokán tökéletes volt. A bűntelen élet egyszerű, természetes báját
tükrözte.
207
A magról szóló példázat tanúsítja Isten munkáját a természetben… A magban élet van,
a talajban erő, de ha a végtelen hatalmú Isten nem munkálkodna éjjel és nappal, a mag nem
hozna termést… Isten hatalma által nő minden mag, és fejlődik minden egyes növény…
A mag csírázása a lelki élet kezdetét ábrázolja; a növény növekedése pedig a
keresztényi növekedés csodálatosan szép példája. Ahogyan a természet mutatja, úgy van a
kegyelem világában is. Fejlődés nélkül nincs élet. A növény vagy fejlődik, vagy meghal. A
keresztényi életben való fejlődés éppoly csendes, észrevétlen, de állandó, mint a növény
növekedése. Életünk tökéletes lehet a fejlődés minden szakaszában; és ha Isten szándéka
valóra válik bennünk, akkor állandóan előrehaladunk. A megszentelődés az egész élet
munkája. Ahogy lehetőségünk tágul, gazdagodunk tapasztalatban is, és növekszik az
ismeretünk. Alkalmasak leszünk felelősség hordozására, érettségünk arányos lesz a
lehetőségünkkel.
A növény fejlődik azáltal, hogy beépíti mindazt, amit Isten rendelt élete fenntartására.
Gyökereit a földbe ereszti. Merít a napfényből, harmatból és esőből. Magába szívja a levegő
éltető kincseit. Így kell a kereszténynek is a mennyeiekkel együttműködve fejlődnie… Érezve
tehetetlenségünket, ragadjuk meg a mélyebb tapasztalatok szerzésére kínálkozó alkalmakat!
Miként a növény gyökeret ereszt a talajban, nekünk is mélyen meg kell gyökereznünk
Krisztusban. Ahogyan a növény magába szívja a napfényt, harmatot és esőt, mi is tárjuk ki
szívünket a Szentlélek előtt!… Ha rendületlenül Krisztusra hagyatkozunk, akkor növekszünk,
mígnem eljutunk a krisztusi érettségre.
Október 3. Növekedés a kegyelemben

„Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus
Krisztusunknak ismeretében.” 2Pét 3:18
Az ifjúság kiváltsága, hogy növekedjen Krisztusban, ismeretben és lelki kegyelemben.
A Szentírás alapos kutatása és az abban elénk tárt igazság követése révén egyre többet
tanulhatunk Jézusról. Akik folyamatosan növekednek a kegyelemben, azok kitartanak a
hitben, és fokozatosan haladnak előre.
Mélységes vágy fakadjon minden fiatal szívében, aki Jézus Krisztus tanítványa kíván
lenni, hogy eljusson a kereszténység legmagasabb fokára, és Krisztus munkatársa lehessen.
Ha gyarapítani akarja azok számát, akik majd bűn nélkül állnak meg Isten trónja előtt, akkor
haladjon előre szakadatlanul. Az állhatatosság egyetlen módja a keresztényi életben való
naponkénti növekedés. Ha kételyek vesznek körül, vagy akadályok tornyosulnak előtted, azok
legyőzésével hited megerősödik. Az igazi megszentelődés folyamatos munka. Ha növekedni
szeretnél Krisztus ismeretében és kegyelmében, akkor minden alkalmat megragadsz arra,
hogy még többet tudj meg Jézus életével és jellemével kapcsolatban.
Amint Megváltód bűntelen életéről és végtelen szeretetéről elmélkedsz, egyre jobban
megismered Őt, és hited is egyre erősebb lesz. Nincs nagyobb tiszteletlenség annál, mint
tanítványnak vallani magadat, miközben távol tartod magadat Istentől, és nem részesülsz a
Szentlélek táplálékából. Ha növekszel a kegyelemben, akkor örömmel veszel részt a vallási
összejöveteleken, és örömmel teszel bizonyságot Krisztus szeretetéről a gyülekezet előtt.
208
Kegyelme által Isten bölccsé teheti a fiatalt, és a gyermekeknek is adhat ismeretet és

tapasztalatot. Naponta növekedhetünk kegyelmében.
Amíg tekintetünket szüntelenül Megváltónkra irányítjuk, hitünknek szerzőjére és
bevégzőjére, addig biztonságban vagyunk. A mennyei dolgokat kell keresnünk, nem a
földieket. Hit által egyre magasabbra kell emelkednünk Krisztus kegyelmi ajándékainak
elnyerésében. Naponta szemlélve az Ő elbűvölő szépségét, mind jobban át kell változnunk
dicső képmására. Amíg ily módon vagyunk kapcsolatban a Mennyel, addig Sátán hiába veti ki
ránk a hálóját.
Október 4. A keresztény növekedés feltételei

„És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék
ismeretben és minden értelmességben… teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, amelyet
Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.” Fil 1:9–11
Ahol van élet, ott van növekedés és gyümölcstermés is. Ha nem növekszünk a
kegyelemben, lelkileg silánnyá, beteggé és gyümölcstelenné válunk. Istennek a velünk való
tervét kizárólag növekedés és gyümölcstermés útján érhetjük el. „Abban dicsőíttetik meg az
én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim” – mondja
Krisztus. Ahhoz, hogy sok gyümölcsöt teremhessünk, élnünk kell a lehetőségeinkkel.
Használjunk ki minden alkalmat az erő megszerzésére.
A tiszta, nemes jellem kiváltsága mindenki számára adott, azonban sokakban nincs
komoly vágy az ilyen jellem után. Nem tudnak megválni gonosz útjuktól a jó érdekében…
Nem fogadják el azokat az áldásokat, amelyek összhangba hoznák őket Istennel… Képtelenek
a növekedésre.
A növekedés egyik isteni terve a továbbadás. A kereszténynek mások megerősítése által
kell erősödnie. „Aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11:25). Ez nem puszta ígéret, hanem
isteni törvényszerűség, amely által a jó cselekedetek folyamai a mélység vizeihez hasonlóan
áramlanak, miközben szüntelenül visszatérnek eredeti forrásukhoz. E törvény betöltése a lelki
növekedés titka…
Ha hit által Istenhez jövünk, Ő elfogad minket, és erőt ad a tökéletesség emelkedőjén
vezető lépésekhez. Ha ügyelünk arra, hogy szavainkkal és tetteinkkel ne hozzunk szégyent
arra, aki megbízott bennünk, és ha minden lehetőséget kihasználunk, akkor el fogjuk érni a
Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékét…
Keresztények! Jézus megmutatkozik-e az életünkben? Megteszünk-e minden tőlünk
telhetőt annak érdekében, hogy testünk ne betegedjék meg? Hogy értelmünk az énünkön
túlmutatva, megkeresse minden pillanat ok-okozati összefüggését, és megküzdjön a kemény
problémákkal, s győzzön felettük? Hogy akaratunk szilárdan ellenálljon a gonosznak, és az
igazság védelmére keljen? Keresztre feszítjük-e énünket? Közeledünk-e a Krisztus
teljességével ékeskedő kor mértéke felé? Felkészülünk-e arra, hogy a kereszt jó katonáiként
viseljük a nehézségeket?
209
Október 5. Titokzatos hatalom

„És ismeretes lesz magvuk a népek közt, és ivadékaik a népségek között… akik látják
őket, megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok” Ésa 61:9
A megváltás tervében olyan titkok vannak, amelyeknek emberi elme nem hatolhat a
mélyére. Sok minden van, amit az ember bölcsessége nem magyarázhat meg. A természet
azonban sok dologra megtaníthat a kegyesség titkával kapcsolatban. Minden bokor, minden
gyümölcsöző fa, az egész növényvilág tanításokat tartalmaz a számunkra. A mag
növekedéséből kiolvashatjuk Isten országának titkait. Az Isten kegyelme által megszelídített
szívnek a Nap, a Hold, a fák és a mező virágai tanácsokat adnak…
A természet engedelmeskedik a rá kiszabott törvényeknek. A felhő és vihar, a napsütés,
zápor, eső és harmat, mind Isten felügyelete alatt áll, és parancsainak engedelmeskedik. A
búzaszál Isten törvényeinek engedelmeskedve bújik ki a földből, és nevel „először füvet,
azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban”(Mk 4:28). A gyümölcs is csak rügyként
jelenik meg először, és az Úr által fejlődik ki a megfelelő időben, mert nem áll ellene az
akaratának…
Lehetséges-e, hogy egyedül az Isten képmására teremtett, értelemmel és
beszédkészséggel felruházott ember ne értékelje Isten ajándékait, és legyen engedetlen a
törvényeivel?…
Isten azt kívánja, hogy tanuljunk engedelmességet a természettől… A természet és az
írott Ige kölcsönösen megvilágítja egymást. Mindkettő közelebbről ismertet meg minket
Istennel, azáltal, hogy jelleméről és munkáinak törvényszerűségeiről tanít.
Beszéljetek gyermekeiteknek az isteni erő csodálatos működéséről. A természet
tanulmányozása közben Isten gondolatokat ébreszt bennünk. A földműves felszántja földjét,
elveti magvait, de nem képes kisarjasztani és megnöveszteni azokat. Istenre kell bíznia, hogy
megtegye azt, amire az emberi erőnek nincs hatalma. Az Úr éltető erőt helyez a magokba, és
ez eredményezi, hogy életre kelnek, és előbújnak. Gondoskodása által az élet csírája áttöri a
kemény kérget, és előbújik, hogy gyümölcsöt hozzon… Mialatt a gyermekeknek arról a
munkáról beszélünk, amit Isten végez a magért, megtanulják a kegyelemben való növekedés
titkát.
Október 6. Gyermekkor
„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az
Istennek országa.” Mk 10:14
Jézus az elé hozott gyermekekben kegyelmének örököseit, országának polgárait látta,
férfiakat és nőket, akik közül egyesek mártíromságot vállalnak majd érte… A tanításkor az ő
szintjükre ereszkedett le. A Menny uralkodója nem tartotta méltóságán alulinak, hogy
kérdéseikre válaszoljon, s fontos tanításait gyermeki felfogóképességük szintjére
egyszerűsítse. Elméjükben elültette az igazság magvait, amelyek majd évek múltán kikelnek,
s az örök életre teremnek gyümölcsöket.
210
Ma is igaz, hogy a gyerekek a legfogékonyabbak az evangélium tanításai iránt, szívük

megnyílik az isteni befolyás előtt, s elég erős a kapott leckék megőrzésére. A kisgyermekek
keresztényekké válhatnak, és koruknak megfelelő tapasztalatokra tehetnek szert. Lelki
nevelést kell nekik nyújtani, a szülőknek mindent meg kell tenniük, hogy jellemük Krisztus
hasonlatosságára formálódjék…
A keresztény munkás Krisztus megbízottjaként terelheti ezeket a gyermekeket a
Megváltóhoz. Bölcsességgel, tapintattal a szívéhez fűzheti őket, reményt és bátorságot önthet
beléjük, hogy aztán elmondhassák róluk: „Ilyeneké Istennek országa.”
Isten azt szeretné, ha minden gyermek már kicsiny korában az Ő gyermeke lenne, s mint
királyi családjának tagjait fogadhatná be őket. Bármilyen fiatalok is legyenek, a gyermekek a
hívő család tagjaivá válhatnak, és gyönyörű tapasztalatokat szerezhetnek… Kitárhatják
szívüket Jézus felé, és a Megváltónak ajánlhatják az életüket. Krisztus kis misszionáriusokat
formálhat belőlük. Egész gondolkodásmódjuk gyökeresen megváltozhat, úgy, hogy a bűn nem
lesz kívánatos a számukra, mert utált és kerülendő dologgá válik.
A Megváltó sóvárog a fiatalok megmentésére. Örömmel látná őket trónja körül,
igazságosságának szeplőtlen palástjába öltözötten. Várva várja, hogy fejükre helyezhesse az
élet koronáját, és hogy meghallja vidám hangjukat, amellyel Isten és a Bárány tiszteletét,
dicsőségét és fenségét hirdetik abban a győzelmi énekben, amely át- és átjárja a Menny
udvarait.
Október 7. A családban
„Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.” Zsolt 127:1
Isten azt szeretné, ha a földi családok a mennyei család jelképévé válnának. Ha Isten
terve szerint alapozzuk meg, és vezetjük keresztény otthonunkat, akkor a család Isten egyik
leghatékonyabb eszköze lesz a keresztényi jellem kialakítására és művének fejlesztésére.
Jézus élete bemutatja számunkra a családi élet jelentőségét és lehetőségeit. Aki eljött a
Mennyből, hogy példát adjon nekünk, és tanítson minket, harminc évet töltött el családjának
názáreti otthonában.
Jézus iskolája az otthona volt. Az édesanyja volt az első emberi tanítója. Tőle és a
próféták tekercseiből mennyei dolgokat tanult. Szegényes otthonban élt, és odaadón,
jókedvvel vette ki részét a család terheinek hordozásából. Ő, aki a Menny parancsnoka volt,
önként vállalta a szolgaságot. Kedves, engedelmes gyermek volt…
Jézus ilyen felkészültséggel indult el missziós útjára; és miközben az emberek között
járt, a világ által addig soha nem tapasztalt áldás és átformáló erő áradt folytonosan belőle.
Otthonotok legyen olyan, hogy Krisztus maradandó vendégként térhessen be hozzátok.
Tegyétek otthonotokat olyanná, hogy az emberek felismerhessék rólatok, Jézussal jártok, és
tőle tanultok…
A mennyei angyalok gyakran meglátogatják az olyan otthont, amelyben Isten akarata
uralkodik. Az isteni kegyelem ereje által az ilyen otthon felüdülést jelent az élet megfáradt
vándorainak. Az ilyen otthonban nem az önző én kerül előtérbe. Az otthon lakói helyes
211
szokásokat alakítanak ki, és tapintattal figyelnek mások jogaira. A szeretet által munkálkodó
és a lelket megtisztító hit tartja kezében a kormányt, és járja át az egész háztartást.
Kereszténységed színvonala otthoni életeden keresztül ítélhető meg. Krisztus kegyelme
képesíti a családtagokat arra, hogy otthonukat a boldogság, béke és nyugalom helyévé tegyék.
Jellemeteket hassa át a mennyei kegyelem világossága, hogy napfény áradhasson az
otthonotokba!
Október 8. Naponkénti ima

„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden
nap, és kövessen engem.” Lk 9:23
Ha Isten által elfogadott jellemet kívánunk formálni, akkor vallási szokásainkat
helyénvaló módon kell kialakítanunk. A kegyelemben való növekedésnek és magának a lelki
életnek éppannyira feltétele a naponkénti ima, mint ahogyan a testi egészség sem képzelhető
el eledel nélkül. Szoktassuk hozzá magunkat ahhoz, hogy gondolatainkat gyakran felemeljük
Istenhez imádságban! Ha elkalandozunk, irányítsuk vissza gondolatainkat! A kitartó
erőfeszítés végül olyan szokást eredményez, amely által ez könnyűvé válik. Egyetlen
pillanatra sem különülhetünk el Krisztustól anélkül, hogy ezzel ne veszélyeztetnénk
biztonságunkat. Jelenléte minden lépésünkben kísérhet minket, de csak akkor, ha eleget
teszünk az általa meghatározott feltételeknek.
Tegyük a vallást életünk központi tárgyává! Minden más legyen másodlagos ehhez
képest! Lelki és testi erőnket a keresztényi küzdelmek szolgálatába kell állítanunk. Ha
Krisztusra, az erő és kegyelem forrására tekintünk, győzelmünk éppoly bizonyos, mint
ahogyan az is, hogy Krisztus meghalt értünk.
Kedves fiatalok! Mielőtt megkezdenétek a napot, el ne feledkezzetek imában Jézushoz
fordulni, hogy adjon nektek erőt és kegyelmet a kísértések ellen, bármilyen formában jöjjenek
is azok. Ha komolyan, hittel és töredelmes lélekkel könyörögtök, az Úr meg fogja hallgatni
imátokat. De az imán túl őrködnötök is kell!…
Gyermekek és ifjak, jöjjetek terhetekkel és kételyetekkel Jézushoz! Meglátjátok, Ő nem
utasítja el kéréseteket, és megadja nektek mindazt, amire szükségetek van. Legyetek
komolyak és elszántak! Bízzatok Isten ígéretében, és higgyetek benne kételkedés nélkül! Ne
várjatok különleges érzelmekre, mielőtt az Úr felelne a kérésetekre! Ne akarjatok
meghatározni valami különleges élményt, amin az Úrnak át kell vinnie benneteket, még
mielőtt imátokra választ adhatna. Higgyetek az Úr szavában, és minden ügyeteket helyezzétek
a kezébe, azzal a hittel, hogy könyörgéseteket meghallgatja, és a feleletet is megadja abban az
időben és azon az úton, amit mennyei Atyánk jónak lát. Járjátok az utatokat imátoknak
megfelelően! Járjatok alázattal, és törekedjetek mindig előre!
Október 9. A titkos ima jelentősége

„Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orcáját szüntelen.” 1Krón 16:11
212
Amikor Krisztus e Földön járt, imádkozni tanította követőit. Arra oktatta őket, hogy
mindennapi szükségleteiket vigyék Isten elé, és minden gondjukat őreá vessék. Az az ígérete,
hogy imájukat és kérésüket meghallgatja, biztosíték a mi számunkra is.
Keress, találj helyet titkos imád számára! Jézus alkalmas helyet választott magának,
ahol együtt lehetett Istennel. Nekünk is erre kell törekednünk. Gyakran vonuljunk félre
valahova, bármilyen szerény helyre, ahol egyedül lehetünk Istennel…
Az ima rejtett helyén, ahol csak Isten láthat és hallhat bennünket, elmondhatjuk
legrejtettebb kívánságainkat és vágyainkat a végtelen irgalom Atyja előtt. A lelkünket
körülvevő csendben és nyugalomban az a hang, amely minden esetben meghallja az ínségben
levő emberi kiáltást, szólni fog a szívünkhöz…
Amint Krisztust tesszük mindennapos kísérő társunkká, tapasztalni fogjuk, hogy a
láthatatlan világ hatalmasságai vesznek körül bennünket. Jézusra tekintve, az Ő képmására
alakulunk át. Szemlélés által változunk el. Jellemünk szelídebbé, lágyabbá és nemesebbé
válik a mennyei ország számára. Az Úrral való érintkezésünk és közösségünk biztos
gyümölcse a megnövekedett Isten-szeretet, erkölcsi tisztaság és buzgóság lesz. Imánk egyre
tartalmasabbá válik. Isteni nevelésben részesülünk, és ez meglátszik szorgalmas és igyekvő
életünkön.
Aki naponként Istenhez fordul segítségért és támaszért buzgó esedezéssel, annak vágyai
nemesek lesznek, és világos fogalmat nyer az igazságról és kötelességről. Magasabb rendű
célokat lát, és egyre jobban szomjazza és éhezi a szent életet. Isten a vele való kapcsolat által
alkalmassá tesz, hogy a körülöttünk levők között szerteárasszuk a szívünkben élő
világosságot, békességet és nyugalmat. Az imából merített, kitartó igyekezettel párosuló erő
felkészíti értelmünket a mindennapi kötelesség teljesítésére, és minden körülmény között
békességben őrzi meg lelkünket.
A vallásnak a szív megüresítésénél és megtisztításánál kell kezdődnie, és a naponkénti
imából kell erőt merítenie.
Október 10. Folyamatos munka

„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek.” 1Thessz 4:3
A megszentelődés nem egy pillanat, óra vagy nap munkája, hanem állandó növekedés a
kegyelemben. Ma még nem tudjuk, hogy holnap milyen próba vár ránk. Sátán él, és
tevékenykedik, ezért nekünk minden nap komolyan kell kiáltanunk Istenhez segítségért és
erőért, hogy ellenállhassunk neki. Ameddig Sátán uralkodik, úrrá kell lennünk az énünk felett,
és le kell győznünk a kísértéseket. Nincs olyan pont, ahová eljutva, azt mondhatnánk, hogy
teljesen elértük már a tökéletességet…
A keresztényi élet állandó előrehaladás. Jézus ül, mint ötvös és ezüsttisztogató. Amikor
az Ő képmása tökéletesen visszatükröződik bennünk, tökéletesen szentek leszünk, és
elkészülünk az elváltozásra. A kereszténynek komoly munkát kell végeznie. Isten arra szólít
fel, hogy tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennyeződéstől, és jussunk el a
szentség tökéletességére Isten szeretetében. Láthatjuk, hol van még sok tennivalónk. A
keresztényre folyamatos munka vár.
213
Nem lehet élő keresztény az, aki nem szerez naponkénti tapasztalatot Isten dolgaiban,
aki nem gyakorol önmegtagadást, nem viseli jókedvvel a keresztjét, és nem követi Krisztust.
Minden élő keresztény naponta gyarapodik Krisztus követése terén. Amint halad a
tökéletesség felé, naponta megtapasztalja az Istenhez való megtérést. Ez a megtérés
mindaddig nem válik teljessé, amíg el nem éri a keresztényi jellem tökéletességét, és egészen
fel nem készül a halhatatlanságra való elváltozásra…
A vallás nem csupán érzelem, érzés, hanem olyan elv, amely átitatja mindennapi
kötelességünket és tetteinket… Egyedül a jó cselekedetekben való folyamatosság teheti
alkalmassá jellemünket a Mennyre.
Percről percre, óráról órára és napról napra éljünk Krisztusért. Ha Jézus lakozik
bennünk, akkor összejöveteleinken a sivatagi forrásként felfakadó krisztusi szeretet lesz úrrá a
szívünkben. Ez a szeretet mindenkit felüdít, és a halódó lelkekben szomjat fakaszt az élet vize
után.
Október 11. Egyszerű hit

„Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való
hittel és szeretettel” 1Tim 1:14
Kiváltságotok, hogy amennyiben boldog kapcsolatot ápoltok Krisztussal, szüntelenül
növekedjetek kegyelemben, ismeretben és Isten szeretetében. Az alázatos hit egyszerűségével
kérjétek az Urat, nyissa meg értelmeteket, hogy felismerjétek, és értékelni tudjátok Igéjének
kincseit. Így növekedhettek a kegyelemben és az egyszerű, bizalommal teljes hitben…
Tegyetek róla, hogy lelki életetek ne szegényedjen el, s ne váljon betegessé vagy
hatástalanná. Sokaknak nagy szüksége volna Krisztus szavaira és példájára. A gyengeség és
határozatlanság magára vonja az ellenség figyelmét. Aki nem halad előre a lelki növekedés és
az igazság és szentség ismerete terén, gyakran az ellenség prédájává válik.
Az őszinte hit mindig szeretet által munkálkodik. A Kálváriára tekintve, nem az a cél,
hogy az elaltasson titeket, vagy lecsendesítse bennetek a lelkiismeretet, elhanyagolt
kötelességetek miatt, hanem hogy hitet adjon, olyan hitet, amely megtisztítja lelketeket az
önzés szennyétől. Amikor hit által Krisztusba kapaszkodunk, az még a munkának csak a
kezdete. Minden embernek vannak romlott és bűnös szokásai, amelyek ellen erőteljes csatát
kell vívnia. Minden léleknek meg kell harcolnia a hit harcát. Krisztus követői nem lehetnek
kíméletlenek a kapcsolataikban, nem lehetnek keményszívűek, együttérzés nélkül valók.
Beszédük nem lehet nyers. Nem lehetnek eltelve önhittséggel és felfuvalkodottsággal. Nem
lehetnek lekezelők, nem használhatnak durva szavakat, nem korholhatnak, és nem ítélhetnek
el senkit.
Hitetek, akár a pálmafa, hatoljon mélyen a felszín alá! Isten kegyelmének és irgalmának
élő forrásából nyerjetek lelki felüdülést. Van olyan vízforrás, amely az örök életre buzgó
víznek kútfeje. Ebből a rejtett forrásból merítsetek életet. Ha megtisztítjátok magatokat az
önzéstől, és a lelketeket az Istennel való állandó kapcsolat által erősítitek meg, akkor
mindazok boldogságát elősegíthetitek, akikkel érintkezésbe kerültök. Felfigyeltek a
mellőzöttekre, tanítjátok a tudatlant, bátorítjátok az elnyomott és csalódott embereket, és
enyhülést szereztek a szenvedő fájdalmára. Nemcsak rámutattok a Mennybe vezető útra,
hanem ti magatok is azon fogtok járni.
214
Október 12. Krisztusban

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; aki énbennem marad, én pedig őbenne, az
terem sok gyümölcsöt; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Jn 15:5
Sokan úgy vélik, hogy a munka egy részét maguknak kell elvégezni. Bíznak Krisztus
bűnbocsánatában, de saját erejükből akarnak igaz életet élni. Az ilyen próbálkozás sikertelen
lesz. Jézus azt mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5). A kegyelemben
való növekedésünk, örömünk és hasznosságunk a Krisztussal való közösségtől függ. Ha
napról napra, sőt óráról órára Őbenne maradunk, csak akkor növekedhetünk a kegyelemben.
Ő nemcsak a szerzője, hanem bevégzője is hitünknek. Krisztus az Alfa és az Omega, a kezdet
és a vég. Ám nemcsak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk.
Fenségesen fejezik ki ezt Dávid következő szavai: „Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb
kezem felől van, meg nem rendülök” (Zsolt 16:8).
Azt kérdezed, hogyan maradhatsz meg Krisztusban. Úgy, ahogy elfogadtad Őt. „Azért
amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne” (Kol 2:6). „Az igaz
pedig hitből él” (Zsid 10:38). Ti átadtátok magatokat Istennek, és a tulajdonai lettetek, hogy
neki szolgáljatok, és engedelmeskedjetek; és megkaptátok Krisztus, az Üdvözítő erejét.
Bűnötökért jóvátételt nem adhattok, önmagatok nem tudtátok volna megváltoztatni a
szíveteket. Átadva magatokat Istennek, elhittétek, hogy Ő Krisztusért mindezt megtette
értetek. Hitben lettetek Krisztus tulajdonaivá, és hit által kell benne folyton növekednetek
odaadás és elfogadás folytán. Mindent oda kell adnotok, a szívet, az akaratot, a szolgálatot és
saját éneteket is, hogy parancsait mindenkor teljesíthessétek. Hasonlóképpen kell mindent
elfogadnotok, Krisztus szeretetét, mint az áldások összességét, hogy a szívetekben maradjon,
és erősségetek, igazságotok és segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni!…
Gyengeségedet kiegészíti az Ő ereje, tudatlanságodat az Ő tökéletessége. Azért ne
magadra, hanem Krisztusra tekints! Gondolj mindig az Ő szeretetére és jellemének
tökéletességére! Krisztus önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége és leírhatatlan
szeretete legyen a tárgya elmélkedésednek. Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáját követjük,
és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő képmására.
Október 13. Testben és lélekben

„Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges,
amint jó dolga van a lelkednek.” 3Jn 2
Isten célja az, hogy gyermekei eljussanak a Krisztusban levő érettség teljességének
fokára. Ennek érdekében helyesen kell használniuk elméjük, lelkük és testük minden erejét.
Nem engedhetik meg maguknak, hogy eltékozolják akár szellemi, akár testi erejüket.
Egészségünk megóvása elsődleges fontosságú kérdés. Ha Isten-ismerettel
tanulmányozzuk e tárgyat, megtanulhatjuk, hogy mind testi, mind lelki fejlődésünk számára a
legelőnyösebb, ha ragaszkodunk az egyszerű étrendhez. Tanulmányozzuk türelmesen ezt a
kérdést…
Akik útmutatást nyertek a húsételek, a tea, a kávé, a nehéz és egészségtelen ételek káros
hatásáról, és akik eltökélték, hogy áldozatok árán is szövetséget kötnek Istennel, azok nem
215
engedik meg maguknak az olyan ételek fogyasztását, amelyekről tudják, hogy

egészségtelenek. Isten megköveteli, hogy fékezzük meg az étvágyunkat, és az ártalmas
dolgokban tanúsítsunk önmegtartóztatást. Még azelőtt kell elvégeznünk ezt a munkát, mielőtt
tökéletes emberként állhatnánk meg Isten előtt…
Isten folyamatos fejlődést vár el népétől. Tudomásul kell vennünk, hogy szellemi
fejlődésünknek és lelkünk megszentelődésének legfőbb akadálya az étvágy bűnös kielégítése.
Az egészségügyi megújulásról alkotott meggyőződésünk ellenére sokan helytelenül étkeznek
közülünk. A testi és szellemi erőtlenség fő oka az étvágy kielégítése. Ez a gyökere a
betegségeknek és a korai halálnak is. Aki lelkének megtisztítására törekszik, ne feledje, hogy
Krisztus hatalma képes az étvágy megfékezésére.
A kegyességben való növekedés és a kiegyensúlyozott természet elnyerése érdekében
tartsuk elengedhetetlennek testünk egészségét… A helytelen evés és ivás helytelen
gondolkodáshoz és tettekhez vezet. Mindannyian próba és vizsga alatt állunk.
Megkeresztelkedtünk Krisztusban, és ha elvégezzük a részünket, azaz távol tartjuk magunkat
minden kártékony eleségtől… akkor erőt nyerünk a Krisztusban való növekedéshez. Krisztus
az élő fejünkké válik, és meglátjuk Isten szabadítását.
Október 14. Szívünk megőrzése

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden
élet.” Péld 4:23
A szívünk állapota felett való szorgalmas őrködés elengedhetetlen feltétele a
kegyelemben való egészséges növekedéshez. A szív a maga természetes, bűnös állapotában
szentségtelen gondolatok és bűnös indulatok lakhelye. Amikor Krisztusnak adjuk a szívünket,
a Szentléleknek meg kell tisztítani azt minden szennytől. Ez a munka azonban nem végezhető
el az egyén hozzájárulása nélkül.
Miután a keresztény lelke megtisztul, kötelessége azt megóvni a beszennyeződéstől.
Sokan mintha azt gondolnák, hogy Krisztus vallása nem szólít fel a mindennapi bűntettek és a
lelkünket rabságban tartó szokások elhagyására. Ugyan lemondanak némely helytelennek ítélt
dologról, de elmulasztják Krisztust képviselni mindennapi életükben. Nem árasztanak
krisztusi lelkületet az otthonukban. Nem válogatják meg a szavaikat gondos elővigyázattal.
Gyakran szólnak ingerülten és türelmetlenül. Szavaik az emberi szív leggonoszabb indulatait
árasztják. Az ilyeneknek Krisztus jelenlétére van szükségük a szívükben. Csakis az Ő ereje
által őrködhetnek szavaik és tetteik felett…
Sokan mintha csak sajnálnák az elmélyedéssel, Szentírás-tanulmányozással és imával
töltött perceket. Mintha ez az idő elvesztegetett idő lenne. Bárcsak mindnyájan olyan fényben
látnátok ezeket a dolgokat, ahogyan Isten szeretné. Akkor a mennyek országát tartanátok a
legfontosabbnak. Ha a Mennyben tartjátok a szíveteket, az életerőt lehel minden
tevékenységetekbe, és élettel tölti meg kötelességetek teljesítését… Amint a testmozgás
növeli az étvágyat és az erőt, egészséges életerőt kölcsönözve a testnek, úgy a lelki téren
végzett munka is gyarapodást eredményez a kegyelemben és a lelki életben…
216
Szálljon fel Istenhez ez az imánk: „Tiszta szívet teremts bennem!” (Zsolt 51:10) A tiszta
lélekben Krisztus lakozik, és a szív teljességéből indul ki minden élet. Akaratunkat át kell
adnunk Krisztusnak. Ahelyett, hogy önzőn, bezárva szívünket, továbbmennénk, arra van
szükség, hogy kitárjuk a szívünket Isten Lelkének édes és áldásos befolyása előtt. A
gyakorlati vallás jó illatot áraszt mindenfelé.
Október 15. A szív megüresítése

„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből,teljes elmédből
és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez, szeresd
felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” Mk 12:30–31
Ezen a két parancsolaton függ az erkölcsi lények minden kötelessége és örök érdeke.
Akik teljesítik a mások iránti kötelességüket, és olyan bánásmódban részesítik embertársaikat,
mint amilyet a maguk számára is kívánnak, azok eljutnak arra a pontra, ahol Isten ki tudja
nekik nyilatkoztatni magát. Az Úr helyeslőn tekint az ilyenekre. A szeretet tökéletessé teszi
őket. Munkájuk és imájuk nem hiábavaló. Folyamatosan kegyelmet és igazságot merítenek a
kútfőből, és másoknak is továbbadják az isteni világosságot és üdvösséget…
Az önzés utálatos Isten és a szent angyalok szemében. E miatt a bűn miatt sokan nem
nyerik el az áldást, pedig az megörvendeztetné őket. Önző szemük a maguk dolgaira tapad.
Nem viselik annyira a szívükön a mások érdekét, mint a magukét. Visszájára fordítják Isten
rendjét. A többi emberrel nem, csak saját magukkal tesznek úgy, ahogyan azt a maguk
esetében másoktól is elvárnák. A többiekkel pedig úgy bánnak, ahogy önmagukra nézve azt
elképzelni sem tudnák.
Hogyan tudunk növekedni a kegyelemben? Csak úgy, hogy megüresítjük a szívünket az
énünktől és önzésünktől, majd Isten kezébe helyezzük azt, hogy az isteni minta szerint
alakítsa át. Kapcsolatunk lehet a világosság élő közvetítőjével. A mennyei harmat üdíthet fel
bennünket, és a Menny zápora szállhat ránk.
Amint magunkévá tesszük Isten áldásait, kegyelmének nagyobb mértékét tudjuk a
szívünkbe fogadni. Amint megtanuljuk elviselni a láthatatlan Istenre való pillantást, Krisztus
képmására változunk el. Krisztus kegyelme nem tesz bennünket büszkévé és önhitté. Szelídek
és alázatos szívűek leszünk.
A kegyelemben való növekedés nem teszi büszkévé, magabízóvá és dicsekedővé az
embert, hanem semmiségének és az Úrtól való teljes függőségének tudatára ébreszti.
Október 16. A csapdák elkerülése

„Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet
kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.” 1Jn 2:16
A büszkeség és a világ szeretete két olyan csapda, amely hatalmasan akadályozza a
lelkiséget és a kegyelemben való növekedést. Ez a világ nem a keresztények mennyei hazája,
hanem csupán Isten műhelye, ahol felkészít arra, hogy majd a szent mennyei otthonban
alkalmasak legyünk a bűntelen angyalokkal való életre. Szüntelenül neveljük gondolatainkat a
nemes és önzetlen dolgokon való időzésre. Ez a nevelés szükséges ahhoz, hogy úgy tudjuk
217
alkalmazni Istentől nyert erőnket, amivel a lehető legnagyobb dicsőséget szerezhetjük a

nevének a Földön. Egyszer majd el kell számolnunk az Istentől kapott nemes
képességeinkkel, és hálátlanság lenne részünkről, ha nem az Ő terve szerint használnánk fel
azokat. Isten szolgálata lényünk minden erejére igényt tart, és ha nem fejlesztjük ezeket az
erőket magas fokra, akkor nem teszünk eleget Isten velünk való tervének. Neveljük elménket
a mennyei dolgokról való elmélkedés szeretetére! Helyes cselekedetek által műveljük és
csiszoljuk lelki képességeinket úgy, hogy Istent dicsőíthessük meg általuk…
Ha nem szoktatjátok magatokat a vallásos dolgokról való elmélkedésre, szellemiségetek
elgyöngül és elerőtlenedik ezen a területen. Ha szüntelenül a világi ügyekről gondolkodtok,
akkor azokban lesztek kiválók, mert ezt az irányt műveltétek ki és erősítettétek meg a
használat által. Azért nehéz az embereknek vallásos életet élni, mert gondolkodásukat nem
szoktatják Isten-szeretetre. Épp az ellenkező irányt gyakorolják. Ha nem neveljük magunkat
szüntelenül a lelki tapasztalatok megszerzésére, ha nem igyekszünk megérteni a kegyesség
titkát, akkor képtelenek leszünk nagyra értékelni az örökkévaló dolgokat… Amikor szívünk
kétfelé húz, és főként a világi dolgokkal törődik Isten dolgai ellenében, akkor lelki erőnk nem
igazán képes a növekedésre.
Miközben a világiak teljes elszántsággal és buzgalommal igyekeznek a földi kincsek
biztosítására, Isten népe nem szabja magát a világhoz, hanem komoly, őrködő és várakozó
álláspontjával tanúsítja megújult gondolkodását. Otthonuk nem ebben a világban van.
Vágyódásuk egy jobb, mennyei hazára irányul.
Október 17. Alázat

„Az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak
pedig kegyelmet ád.” 1Pét 5:5
Az a bizakodó szeretet és önzetlen odaadás, amely János életében és jellemében
megnyilvánult, a keresztény egyháznak felbecsülhetetlen értékű tanítást nyújt. Természettől
fogva lénye nem volt olyan kedves, mint az a későbbi éveiben megnyilatkozott. Jellemének
súlyos fogyatékosságai voltak; gőgös, önhitt és becsvágyó, sőt, ha megsértették, haragtartó is
volt… Az isteni Tanító azonban mind e sok hiba mögött is, az őszinte, szeretetteljes szívét
látta meg. Jézus tehát egyrészt megfeddte önzését, megtörte becsvágyát, próbára tette hitét;
másrészt azonban kinyilatkoztatta előtte azt, amire lelke annyira vágyott: az életszentség
szépségét, a szeretet átalakító hatalmát.
János számára igen értékes volt Krisztusnak az a tanítása, hogy a kegyelemben való
növekedéshez és a szolgálatra való készséghez szükséges tulajdonság a szelíd lelkűség, a
türelem és a szeretet. Mindezeket a tanításokat gondosan megszívlelte, és életmódjában
állandóan arra törekedett, hogy az isteni Mintaképre hasonuljon. Így jutott el János odáig,
hogy felismerte Krisztus dicsőségét; nem a világi pompát és hatalmat, amelyet elérni remélt,
hanem „az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Jn
1:14)… János vágyott arra, hogy hasonlóvá váljék Krisztushoz. Jézus szeretetének átalakító
hatalma szelíddé és alázatossá tette. Elrejtette énjét Jézusban.
Az Úr Jézus Krisztus keresi az együttműködést azokkal, akik által kegyelme
akadálytalanul szétáradhat. Az első lecke, amit mindenkinek meg kell tanulnia, aki Istennel
218
együtt akar munkálkodni, az, hogy ne önmagában bízzék; így készülhet fel a Krisztus
jellemében való részesülésre. Ezt nem lehet tanulással elnyerni a legmagasabb szintű
iskolákban sem. Ez a bölcsesség gyümölcse, ami egyedül az isteni Tanítótól származik… A
művészet és tudomány terén magas képzettségű emberek értékes dolgokat tanultak meg
alázatos keresztényektől, akiket a világ tanulatlanoknak nyilvánított. Viszont ezek a névtelen
tanítványok a legmagasabb szintű iskolában tanultak. Annak lábánál ültek, akiről ezt
olvassuk: „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!” (Jn 7:46)
Október 18. Jóságosság

„Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes
szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést.” Kol 3:12
Legyen a szeretet törvénye az ajkatokon és a kegyelem olaja a szívetekben. Ez
csodálatos eredményekhez vezet. Gyöngéddé, szeretetteljessé és előzékennyé váltok.
Mindhárom nemes vonásra szükségetek lesz. A szívetekbe fogadott Szentléleknek meg kell
nyilvánulnia a jellemetekben, hogy szent tűzként Isten elé szálló jó illatot teremjen, nem
kárhoztató, hanem az emberi lelkeket gyógyító ajkatokon. Arckifejezésetek az isteni képmást
fogja visszatükrözni…
Krisztus jellemének szemlélése által változtok el. Egyedül Krisztus kegyelme tudja
megváltoztatni szíveteket úgy, hogy visszatükrözhessétek az Úr Jézus képmását. Isten arra
szólít fel, hogy legyünk olyanok, mint Ő, tiszták, szentek és szeplőtelenek… Isten képmását
kell bemutatnunk…
Egyedüli segítőnk az Úr. Kegyelme által megtanuljuk ápolni a szeretetet, és
ránevelhetjük magunkat a nyájas, gyöngéd beszédre. Nyers modorunk átalakul. A szeretet
törvénye lesz az ajkunkon, és akik a Szentlélek nagyszerű befolyása alatt állnak, nem
gondolják majd a gyöngeség jelének, ha együtt sírnak a sírókkal és örülnek az örülőkkel.
Művelnünk kell magunkban a mennyei jellemvonásokat. Meg kell tanulnunk, mit jelent az
emberek iránti jó szándék és az az őszinte vágy, hogy mások életében a napfény, és ne az
árnyék szerepét töltsük be.
Ragadjatok meg minden alkalmat a szeretetteljes cselekedetekre, hogy így
hozzájárulhassatok a körülöttetek élők boldogságához. A barátságos, kedves szó, részvétteljes
tekintet és megbecsülés kifejezése sok vergődő, magányos lélek számára olyan, mint egy
pohár éltető víz a szomjazónak…
Éljetek a Megváltó szeretetének napsugaraiban, hogy befolyásotok a világ áldására
szolgálhasson. Krisztus Lelke vezessen benneteket! Legyen a kedvesség törvénye az
ajkatokon szüntelenül! Előzékenység és önzetlenség jellemzi azok szavait és tetteit, akik új
életre ébredtek Krisztusban.
Október 19. Az Úr megismerése

„Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a
hajnal.” Hós 6:3
219
Krisztus eljött, hogy a megváltás útjára tanítsa az embert. Olyan egyszerűvé tette ezt az
utat, hogy még egy kisgyermek is járni tud rajta. Felszólítja tanítványait az Úr felől való
tudakozódásra. Amint naponta követik vezetését, megtanulják, az ő eljövetele bizonyos, mint
a hajnal.
Láttátok a felkelő Napot és annak fokozatos áttörését a Földön és az égen. A hajnal
lassanként tör elő a Nap felbukkanásáig, majd a világosság sugarai egyre erősebbé és
tisztábbá válnak, amíg a dél teljes dicsősége el nem érkezik. Ez csodálatos leírása annak, amit
Isten szeretne megtenni gyermekeiért keresztény tapasztalatuk tökéletesítésére. Ha készséggel
engedelmeskedünk Isten rendeléseinek, akkor a számunkra adott világosságban járva utunkat,
tapasztalatunk mindaddig egyre erősödik és mélyül, amíg a Krisztusban való férfiúság
teljességére nem jutunk…
Krisztus nem a nemzetek felett való uralkodóként vagy királyként jött Földünkre.
Alázatos emberként jött, hogy megkísérttessen, és győzzön a kísértések felett, és – mint
ahogyan nekünk is kell – növekedjen az Úr ismeretében. Életének tanulmányozása által
megtanuljuk, hogy mennyi mindent kész megtenni Isten Jézuson keresztül a gyermekeiért.
Azt is megtudjuk, hogy bármilyen nehezek is a próbáink, azok soha nem haladhatják meg
mindazt, amit Krisztus elszenvedett azért, hogy megismerhessük az út, az igazság és az élet
forrását. Életünket az Ő példájához igazítva, mutassuk be, hogy milyen nagyra értékeljük
értünk hozott áldozatát.
Amint a virágok a Nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító sugarai tökéletesítsék
szépségüket és arányosságukat, hasonlóképpen kell nekünk is az igazság Napja felé fordulni,
hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóvá legyen Krisztuséhoz…
Hogy szent és Istennek tetsző életet élhessünk, épp oly mértékben függ Krisztustól, mint
a szőlővessző növekedése a szőlőtőkétől, amelyből a gyümölcshozáshoz szükséges erőt nyeri.
Tőle elszakadva, híjával lesztek az erőnek és életnek, aminek segítségével a kísértésekkel
szembeszállhattok, és a kegyelemben és szentségben növekedhettek. Ha viszont benne
maradtok, életetek az övéből sarjadzik, nem száradtok el, sem terméketlenekké nem váltok.
Folyópartra ültetett fához lesztek hasonlókká.
Október 20. Jézus visszatükrözése

„Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a
szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.” Ef 4:29
Folytonos a vágyakozásom, hogy kiformálódjon bennem Krisztus, a dicsőség
reménysége. Vágyakozom rá, hogy minden nap Krisztus szelídsége és gyöngédsége ékesítsen,
hogy növekedni tudjak a kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében, amíg Jézus Krisztusban
a tökéletességig eljutok. Mint egyénnek, az a kötelességem, hogy a Jézustól nyert
kegyelemben növekedve, jó egészségben tartsam a lelkemet, és Isten eszköze maradjak,
amelyen át az Úr kegyelme, szeretete, türelme és gyöngédsége a világra áradhat. Ez
kötelességem, és nem kevésbé kötelessége ez minden gyülekezeti tagnak, aki Isten fiának
vagy leányának vallja magát.
220
Az Úr Jézus a szent igazság letéteményesévé tette egyházát, és rábízta céljainak és

terveinek megvalósítását, azoknak az embereknek a megmentését, akik iránt oly mérhetetlen
szeretetet és érdeklődést tanúsított. Akár a mi Földünkön a Nap, Krisztus, az igazságosság
Napja is úgy kel fel az erkölcsi sötétség égboltján. Jézus ezt mondta magáról: „Én vagyok a
világ világossága” (Jn 8:12). A követőiről pedig így szólt: „Ti vagytok a világ
világossága” (Mt 5:14)… Jézus Krisztus képmásának visszatükrözése, jellemük szépsége és
szentsége, valamint folytonos önmegtagadásuk és mindenféle bálványtól való elkülönülésük
által kicsik és nagyok egyaránt bemutatják azt, amit Krisztus iskolájában tanultak.
A Szentírás azt mondja, hogy Krisztus ajkán „kedvesség árad”, hogy tudja „erősíteni a
megfáradtat beszéddel” (Zsolt 45:3; Ésa 50:4). Az Úr arra szólít fel, hogy„a ti beszédetek
mindenkor kellemetes legyen”, „hogy áldásos legyen a hallgatóknak” (Kol 4:6; Ef 4:29).
Gondoljunk meg minden szót, amikor dorgálunk, és amikor másokat meg akarunk
jobbítani, mert beszédünk vagy az élet illatát hozza, vagy a halálét… Azoknak, akik az
igazság alapelveit hirdetik, át kell itatódniuk a szeretet mennyei olajával. Dorgálni minden
körülmény között szeretettel kell, és akkor szavaink reformálnak, nem pedig ingerelnek.
Szentlelke által Jézus Krisztus hatékonnyá teszi szavainkat. Ez az Ő munkája.
Október 21. Megbotlás

„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék
is, az Úr az én világosságom!” Mik 7:8
Egyedül az isteni hatalom képes megújítani az emberi szívet, és megtölteni a lelket
Krisztus szeretetével, amely szüntelenül árad azokra, akikért Krisztus meghalt. A Lélek
gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség,
mértékletesség.
Amikor valaki megtér Istenhez, erkölcsi ízlése megújul, indítékai megváltoznak, és
azokat a dolgokat szereti, amelyeket Isten. A változhatatlan ígéretek aranyfonala egybeköti az
életét Jézuséval. Szeretet, öröm, békesség és elmondhatatlan hála hatja át a lelket. Az
áldásban részesülő szavai ezek lesznek: „A te jóvoltod felmagasztalt engem”(Zsolt 18:35).
Azonban csalódni fognak azok, akik eltökélt igyekezet nélkül valamiféle varázslatos
jellemváltozásra várnak. Amíg Jézusra tekintünk, nincs okunk a félelemre és a kételkedésre,
hiszen Ő képes megváltani mindazokat, akik hozzá jönnek.
Szüntelenül félhetünk viszont attól, hogy régi természetünk újra visszanyeri hatalmát, és
az ellenség valami olyan csapdát állít, ami által ismét foglyul ejthet bennünket. Félelemmel és
rettegéssel kell élnünk az életet, mert Isten az, aki munkálja bennünk az akarást és a véghez
vitelt jókedvéből…
Lelki szépségünknek naponta növekednie kell. Az isteni minta utánzására való
igyekezetünkben gyakran el fogunk bukni. Gyengeségünk és hibánk miatt sokszor le kell még
roskadnunk, hogy Jézus lábainál sírjunk. De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még
lelkesebben, higgyünk még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb
állhatatossággal, felnövekedni az Úr hasonlatosságára. Ne saját erőnkben, hanem Megváltónk
erejében bízzunk! Dicsérjük Istent, aki a mi Istenünk és Atyánk…
221
Szemlélés által változunk el. Miközben az isteni minta tökéletességén elmélkedünk,

teljes átalakulásra és az Ő tisztasága szerinti megújulásra vágyakozunk. A jellembeli változás
az Isten Fiában való hit által megy végbe. Az engedetlen gyermek Isten gyermekévé válik.
Október 22. Gyönyörködés az Igében

„És most, atyámfiai, ajánllak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki
felépíthet, és adhat néktek örökséget minden megszentelt közt.”ApCsel 20:32
A leglényegesebb és legjelentősebb tudás Istennek és Igéjének ismerete… Naponta
növekednünk kell a lelkiség terén. A keresztény annak arányában növekedhet a kegyelemben,
amennyire értékelni tudja Isten Igéjét, amennyire követi annak útmutatását, és amennyire a
mennyei dolgokon való elmélkedéshez szoktatja magát.
Az Ige tanulmányozásának lehetőségével az Úr gazdagon terített asztalt állított elénk.
Sokan visszautasítják ennek áldásait, nem táplálkoznak Isten üzenetéből, amely – az Úr szavai
szerint – testét és vérét, lelkét és életét jelképezi. Ha magunkhoz vesszük az Igét, erősödni
fogunk lélekben, valamint a kegyelem és igazság ismeretében. Kialakul, és szokássá válik az
életünkben az önuralom. A gyermekkor gyengeségei – az ingerlékenység, az akaratosság, az
önzés, az indulatos beszéd és cselekedetek – eltűnnek, és helyükbe a keresztény felnőttkor
szép tulajdonságai lépnek.
Isten nagy irgalmában feltárta előttünk a szent élet szabályait… Szent életű embereket
ihletett meg, hogy feljegyezzék utasításait a javunkra a Szentírásban. Megmutatta, hogy
milyen veszélyek leselkednek ránk, és miként szabadulhatunk azoktól. Akik
engedelmeskednek rendeléseinek, és kutatják a Szentírást, nem maradnak tudatlanok ezek
felől a dolgok felől.
Az utolsó napok veszedelmes idejében a gyülekezet minden egyes tagja ismerje meg
reménységének és hitének alapját. Olyan alap ez, amelyet nem nehéz megérteni. Ha
növekedni akarunk kegyelemben és az Úr Jézus Krisztus ismeretében, lesz mivel lefoglalni a
gondolatainkat.
Ha Isten népe növekszik a kegyelemben, akkor Biblia-ismerete is alaposabb lesz. A
szent igazságban új világosságot és szépséget fedeznek fel majd. Ez így volt a gyülekezet
történetének minden korszakában, és így is marad mindvégig.
Október 23. Egyetlen forrásból

„Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig, és az igazság Jézus Krisztus
által lett.” (Jn 1:17)
Erőd és a kegyelemben való növekedésed kizárólag egy forrásból eredhet. Ha a
kísértések és próbák között bátran kiállsz az igazság mellett, a győzelem a tied, és egy
lépéssel máris közelebb kerülsz a tökéletes keresztényi jellem eléréséhez. Lelked kamráit
szent és mennyei világosság ragyogja be. Tiszta és kellemes légkör vesz körül.
Kiváltságunk az, hogy a Menny világosságának fényében járjunk. Énókh is így járt
Istennel, és neki sem volt könnyebb szent életet élni akkor, mint ma nekünk. A világ az ő
idejében sem kedvezett jobban a kegyelemben és szentségben való növekedésnek, mint ma.
222
A romlottságot, amely kívánság által van a világunkban, Énókh az imádság és az

Istennel való beszélgetés által kerülte el. Az utolsó idők veszedelmes napjaiban nekünk
ugyanebből a forrásból kell erőt merítenünk. Istennel kell járnunk! El kell különülnünk a
világtól, mert ha nem követjük a hűséges Énókh példáját, nem menekülhetünk meg a
szennytől…
Sokan olyan gyengék, mint a szalmaszál, holott a közelükben van az erő kiapadhatatlan
forrása. A Menny készséggel segít nekünk abban, hogy erőssé váljunk Istenben, és eljussunk
a Krisztus Jézusban ékeskedő kornak teljességére. Mennyit növekedtetek lelkiekben az elmúlt
esztendőben? Melyikünk vívta ki sorozatban a drága győzelmet? Kinek az életéből tűnt el az
irigység, büszkeség, rosszindulat, féltékenység és önzés, és maradtak helyettük a Lélek nemes
vonásai, a szelídség, türelem, jóság és kedvesség? Ha megragadjuk a felajánlott segítséget,
Isten támogatni fog minket.
Semelyik teremtmény nem képes olyan fejlődésre, csiszolódásra és nemesedésre, mint
az ember… Az ember nem tudja felfogni, hogy mivé tudná őt formálni az Úr. Krisztus
kegyelme által az ember képes az állandó szellemi növekedésre. Ha az igazság és Isten
szeretete beragyogja az elméjét és szívét, akkor a Krisztus halála által meghozott kegyelem
révén a Föld gyermeke a hatalom eszközévé és a halhatatlanság örökösévé válhat.
Október 24. Mások megsegítése

„A mással jól tevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld
11:25)
Krisztus az élet vizét ajánlja ingyen a szomjazóknak. Amikor elfogadjuk, Krisztus az
örök életre buzgó víznek kútfeje lesz a lelkünkben. Szavaink megtelnek üdeséggel, és készek
leszünk mások felfrissítésére is.
Amikor Jézushoz jön valaki, az a vágy ébred a szívében, hogy másokkal is tudassa,
milyen becses barátot talált Jézusban. Ilyen megmentő és megszentelő igazság nem maradhat
elrejtve a szívben. Ha Krisztus igazságát öltöttük fel, és az Ő Lelkének öröme tölt be
bennünket, lehetetlen, hogy azt elhallgassuk. Ha Isten jóságát láttuk és éreztük, másoknak is
beszélnünk kell erről…
Az a törekvés, hogy Isten áldásáról másoknak is beszéljünk, áldást hoz önmagunkra is.
Istennek is ez volt a célja, amikor részt adott nekünk a megváltás tervének munkájában…
Ha Krisztus tanítványához méltón munkába kívánsz állni, hogy embereket vezess
hozzá, csakhamar belátod, hogy az isteni dolgokban mélyebb tapasztalatokra és nagyobb
ismeretre van szükséged, és éhezni és szomjazni fogod az igazságot. Imában Istennel küzdesz,
hited megerősödik; lelked felüdül a megváltás és üdvösség forrásánál. A megpróbáltatás és
küzdelem Isten Igéjéhez és az imához vezet. Krisztus kegyelmében és ismeretében növekedsz,
és gazdag tapasztalatokra teszel szert.
A másokért folyó önzetlen munka lelkülete állhatatosságot, elmélyülést, szilárdságot és
Krisztushoz hasonló szeretetteljes jellemet ad; békét és boldogságot nyújt. A szív mindig
nemesebbre törekszik. Többé nincs helye a hanyagságnak és önzésnek. Azok, akik ilyen
módon gyakorolják a keresztényi erényeket, növekedni és erősödni fognak, hogy Istenért
223
dolgozhassanak. Világosan megértik a lelki dolgokat, állandóan gyarapodnak hitben, és

növekszik imájuk ereje. Isten Lelke munkálkodik a szívükben, és a mennyei kapcsolat
megtermi a szív összhangját. Azok, akik ilyen önzetlen fáradozással áldozzák oda magukat
embertársaik javáért, munkálják legbiztosabban saját üdvösségüket. A Krisztus kegyelmében
való növekedés egyedüli útja az, hogy önzetlenül végezzük Krisztus ránk bízott munkáját,
minden tőlünk telhetőt elkövetve, hogy megsegítsük azokat, akik a támogatásunkra szorulnak.
Október 25. Lelki növekedés

„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” (1Kor 16:13)
Az Úr magas mércét állít az ifjúság elé, és tényleges szolgálatra hívja el őket. Tiszta
szívű fiatalok, akik örömmel tanulnak Krisztus iskolájában, hatalmas munkát végezhetnek a
Mesterért. Engedelmeskedniük kell isteni kapitányuk parancsának, amely végigharsog
minden időkön át: „Legyetek bátrak és erősek!”
Az erő gyakorlat által növekszik. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni
fogja növekedését a jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet
kegyelemben és az igazság megismerésében. Ha egy egészséges ember ágyban feküdne, és
vonakodna használni a tagjait, csakhamar elveszítené erejét azok használatára. A keresztény
is, aki nem gyakorolja Istentől nyert ereje használatát, nemcsak, hogy nem növekedik
Krisztusban, hanem elveszti még azokat a képességeket is, amelyeknek birtokában volt;
lelkileg megbénul. Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások
segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi
keresztény az Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól
elragadtatni, hanem csak alapelvektől vezettetni, éspedig nemcsak egy napra vagy egy
hónapra, hanem egy egész életre.
Ez a világ nem a játék színtere, hanem a küzdelemé! Az Úr minden fiatalt arra hívott el,
hogy nehézségeket szenvedjenek el, mint a jó katonák. Erősnek kell lenniük, és férfiasan kell
viselkedniük… Jellemük igazi próbáját készséges teherhordásukban állják ki, amikor
megállnak a nehéz helyzetben, és elvégzik azt a munkát, amelyet el kell végezniük, még
akkor is, ha ez nem hoz számukra földi elismerést vagy jutalmat!
Bárcsak mindenki megfelelően tudná értékelni Istentől kapott képességeit! Krisztus által
megmászhatjátok az előrejutás lépcsőfokait, és teljes lényeteket az Ő vezérlete alá
vonhatjátok… Saját erőtökből semmit nem tehettek, Jézus Krisztus kegyelme által viszont
úgy használhatjátok fel képességeiteket, hogy az mind a saját, mind pedig mások számára
áldást jelentsen. Támaszkodj Jézusra, aki megsegít abban, hogy szorgalmasan végezd a
munkáját, és végül elnyerd az örök élet jutalmát.
Október 26. Mennyei gyógyszer

„Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk, Jézus Krisztusnak neve tibennetek, és ti is
őbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.”(2Thessz 1:12)
Sokan vágyakoznak a kegyelemben való növekedésre, imádkoznak érte, és
csodálkoznak, hogy imájuk nem talál meghallgatásra. A Mester adott nekik munkát, amely
224
által növekedhetnének. Mi értéke van az imának akkor, amikor a munkádra van szüksége az
Úrnak?
A kérdés az, hogy igyekszem-e megmenteni azoknak az emberek a lelkét, akikért
Krisztus meghalt. A lelki növekedés attól függ, hogy másokkal is közöljük-e azt a
világosságot, amelyet Istentől kaptunk. A legjobb gondolatainkat a tevékeny munkavégzésre
kell fordítanunk. Cselekedjünk jót, és csakis jót az otthonunkban, a gyülekezetben és a
környezetünkben.
Ahelyett, hogy aggasztana az a gondolat, miszerint nem növekedsz a kegyelemben,
teljesítsd minden felmerülő kötelességedet, és viseld szíveden az emberek lelke
megmentésének terhét. Minden elképzelhető módon törekedj megmenteni az elveszetteket.
Légy udvarias, kedves és könyörületes! Beszélj alázattal a boldog reménységedről, Jézus
Krisztus szeretetéről, jóságáról, kegyelméről és szentségéről. Ne aggódj a növekedésed
felől… A növények nem tudatos erőfeszítés által növekednek. Nem az aggodalmasság, hanem
Isten fenntartó ereje biztosítja a fejlődésüket.
Ha odaszenteljük a szívünket és lelkünket Isten szolgálatára, végezzük a ránk bízott
munkát, és Jézus lábnyomában járunk, akkor szívünk megszentelt hárfa lesz, amelynek
minden húrja dicséretet és hálaadást zeng a Báránynak, akit Isten küldött, hogy elvegye a
világ bűnét…
Az Úr Jézus a mi erőnk és boldogságunk, a nagy tárház, amelyből az emberek
mindenkor erőt meríthetnek. Róla elmélkedve és beszélve, egyre tovább szemlélhetjük Őt.
Részesülünk kegyelmében és áldásában, amely által másokat is megsegíthetünk. A
szívünkben élő hála arra késztet bennünket, hogy másoknak is beszéljünk az ingyen kapott
áldásról. Így elnyerve és továbbadva Isten áldását, növekedünk a kegyelemben.
Október 27. Nincs idő a tétlenségre

„Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar, tékozol.” (Lk 11:23)
Hogyan ragyogjon világosságunk a világra, ha nem a következetes keresztényi élet
példája által? Hogyan vehetné észre a világ, hogy Jézushoz tartozunk, ha semmit nem teszünk
érte?… Nem húzódik semleges platform azok között, akik a legjobb képességük szerint
Krisztust szolgálják, és azok között, akik a lelkek ellenségének javára dolgoznak. Aki tétlenül
ácsorog az Úr szőlőskertjében, az nem csupán maga semmittevő, hanem azokat is hátráltatja,
akik dolgozni szeretnének. Az ellenség talál tennivalót mindazok számára, akik nem
igyekeznek elszántan a maguk és mások megmentésére… Amikor a keresztény nem elég
óvatos, az erős ellenség váratlan és erőszakos támadást indít ellene. Ha a gyülekezet tagjai
nem elég éberek és tevékenyek, az ellenség fondorlatai legyőzik őket.
Sokan, akiknek szilárdan kellene állniuk az igazságban, olyan gyengeségről és
határozatlanságról tesznek bizonyságot, amely támadássorozatra bátorítja Sátánt. Akik
elmulasztják a kegyelemben való növekedést, és nem törekednek a legmagasabb mennyei
vonások elnyerésére, azok vereséget fognak szenvedni…
A küzdelemnek és megpróbáltatásnak ebben az időszakában szükségünk van minden
olyan támogatásra és biztatásra, amelyet a helyes elvekből és a szilárd vallási
225
meggyőződésből, valamint Krisztus szeretetének bizonyosságából és a mennyei dolgok terén

szerzett tapasztalatból nyerhetünk el. Csak akkor érhetjük el a Krisztusban ékeskedő kor
teljességének fokát, ha szüntelenül növekedünk a kegyelemben.
A tettek, amelyeket véghez viszünk, és amelyeket nem viszünk véghez, hatalmasan
befolyásolják életünk és sorsunk alakulását. Isten elvárja tőlünk, hogy minden lehetőséget
megragadjunk a hasznos cselekedetekre. Ezek elhanyagolása veszedelmes lehet a lelki
növekedésünk szempontjából. Komoly munka vár ránk. Ne hagyjuk tétlenül elmúlni az
értékes órákat, amelyeket Isten a jellemünk tökéletesítésére adott. Nem lehetünk tétlenek és
lusták ebben a munkában, hiszen egyetlen felesleges perc sem áll a rendelkezésünkre, amelyet
céltalanul tölthetnénk el. Isten megsegít hibáink leküzdésében, ha kérjük Őt, és hiszünk az
erejében. Mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeret.
Október 28. Szükséges kötelességek

„De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy
elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól,
hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20:24)
Lelki erőd és a kegyelemben való növekedésed egyenes arányban lesz a szeretetből
fakadó munkáddal és jó cselekedeteiddel, feltéve, ha ezeket jókedvvel viszed véghez
Megváltódért, aki még tulajdon életét sem sajnálta azért, hogy megmenthessen téged…
Jó cselekedeteink nem menthetnek meg minket önmagukban, viszont nélkülük sem
üdvözülhetünk. Miután Jézus nevében és erejével megtettünk minden tőlünk telhetőt, még
mindig így kell felkiáltanunk: „Haszontalan szolgák vagyunk!” (Lk 17:10)
Ha Krisztus kegyelmének gazdagsága a szívedben van, akkor azt nem fogod önmagad
számára tartogatni, hiszen az emberek üdvössége azon az ismereten múlik, amelyet te közölsz
velük. Lehet, hogy nem jönnek oda hozzád, hogy beszámoljanak vágyukról, ám sokan
vannak, akik valami többre vágynak. Krisztus azért halt meg, hogy ők is részesüljenek
kegyelme gazdagságában. Mit vagy kész megtenni annak érdekében, hogy ezek az emberek is
részesüljenek az általad már elnyert áldásokban?...
A kegyelemben való növekedés az elvégzett munka gyarapodó gyümölcseiben
mutatkozik meg. Aki Krisztus iskolájában tanul, tudni fogja, hogyan imádkozzon, és hogyan
beszéljen a Mesterről. Felismeri, hogy híjával van a bölcsességnek és a tapasztalatnak, s a
nagy Tanító iskolájában kíván tanulni. Tudja, hogy csak így juthat tökéletességre Isten
szolgálatában. Naponta fejlődik a lelki dolgok megértésében. A szorgalmas munka révén
egyre alkalmasabbá válik mások megsegítésére.
Az élet kötelességeinek elégedett szívvel való teljesítése olyan lecke, amit sok
kereszténynek meg kell tanulnia. A hivatásos misszionáriusnál nagyobb kegyelemre és
énjének szigorúbb fegyelmezésére van szüksége annak a szerelőnek, kereskedőnek, jogásznak
vagy földművesnek, aki az Úrért munkálkodva beviszi a mindennapi élet ügyeibe a
keresztényi elveket. Erős lélek kell ahhoz, hogy vallásunkat beleszőjük a műhely, az iroda
dolgaiba, megszenteljük a mindennapi életet, és az ügyünket az Ige zsinórmértéke szerint
rendezzük. Az Úr ezt kívánja tőlünk.
226
Október 29. Apró alkalmak

„[Ha] valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed!” (Préd 9:12)
Semmi sem ébreszt olyan önfeláldozó buzgóságot, és nem csiszolja és erősíti úgy a
jellemet, mint a másokért való szolgálat… Nem kell addig várni, amíg valamilyen távoli
területre hívnak, hogy elkezdj másoknak segíteni. A szolgálat ajtói mindenütt nyitva vannak.
Ott élnek körülötted azok, akik a segítségedet igénylik. Özvegyek, árvák, betegek és
haldoklók, csüggedtek, lehangoltak, tudatlanok és kivetettek mindenütt vannak.
Éreznünk kell, hogy különleges feladatunk a szomszédainkért való szolgálat. Keressétek
meg, hogyan tudtok a legjobban segíteni azoknak, akik nem érdeklődnek a vallásos dolgok
iránt. Amikor meglátogatjátok barátaitokat és szomszédaitokat, tanúsítsatok érdeklődést lelki
életük iránt éppúgy, mint földi jólétük iránt. Beszéljetek nekik Krisztusról, a bűnbocsátó
Megváltóról. Hívjátok meg szomszédaitokat az otthonotokba, és olvassatok nekik a Bibliából
és az annak igazságát magyarázó könyvekből. Hívjátok meg őket, hogy énekeljenek és
imádkozzanak veletek. Ezeken a kis összejöveteleken Krisztus is jelen van, ahogy megígérte,
és kegyelme megérinti a szíveket…
Sokan sajnálkoznak, hogy üres életet élnek. Ők maguk tehetik az életüket gazdaggá és
befolyásossá, ha akarják. Akik szívükkel, értelmükkel és lelkükkel szeretik Jézust, és
felebarátjukat, mint önmagukat, széles területen használhatják képességeiket és befolyásukat.
Senki se keressen nagyobb feladatokat, kihasználatlanul hagyva az apró alkalmakat. Míg
sikeres lehetsz a kis feladatban, a nagyobb munkába belebukhatsz, és akkor elcsüggedsz. Ha
teljes erőbedobással végzed el a kezed ügyében levő feladatokat, akkor alkalmassá teheted
magadat a nagyobb munkára. A mindennapi alkalmak figyelmen kívül hagyásával, a kéznél
levő kicsiny dolgok mellőzésével sokan gyümölcstelenek lesznek, és elsorvadnak…
Egyes területeken, ahová az elviselhetetlen és csüggesztő állapotok miatt sokan nem
hajlandók elmenni, az önfeláldozó munkások erőfeszítései meglepő változásokat hoztak létre.
Nem emberi erőre, hanem Istenre támaszkodva, türelmesen és kitartóan dolgoztak, és az Ő
kegyelme erőt adott nekik. Az így megvalósított sok jót ez a világ soha nem fogja
megismerni, de az áldott eredmények majd láthatók lesznek odaát.
Október 30. Mire szolgálnak a próbák?

„És ül, mint ötvös vagy ezüsttisztogató, és megtisztítja Lévi fiait, és fényessé teszi őket,
mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.” (Mal 3:3)
A tisztítási és finomítási folyamatot a seregek Urának kell elvégeznie rajtunk. Ez a
folyamat a lehető legsúlyosabb a léleknek, de csakis ezáltal távolítható el rólunk a szenny és a
tisztátalanság. Minden megpróbáltatásunkra szükség van ahhoz, hogy közel vigyenek minket
mennyei Atyánkhoz az akaratának való engedelmesség által, és hogy igaz élettel
áldozhassunk az Úrnak. Isten mindnyájunknak adott olyan tálentumokat, amelyeket
fejleszteni lehet. Új, élő tapasztalatra van szükségünk az Isten-szerető élet terén, hogy Isten
akaratát tudjuk cselekedni. A múltbeli tapasztalatok sokasága nem nyújt fedezetet a jelen
számára, és nem ad erőt ahhoz, hogy leküzdjük az utunkba kerülő nehézségeket. Naponta új
kegyelemre és friss erőre van szükségünk a győzelemhez…
227
Ábrahám, Mózes, Illés, Dániel és sok más ember súlyos próbákon esett át, de nem
ugyanolyan módon. Mindenkinek vannak egyéni próbái és nehézségei az élet küzdőterében,
de ugyanaz a próba ritkán ismétlődik meg még egyszer. Mindenkinek a jellemére és
körülményeire szabott tapasztalaton kell átmennie valamilyen cél érdekében. Minden kicsi
tettünknek megvan a maga helye az életutunkon…
Bárcsak mindenki felismerné, hogy minden lépése maradandó és meghatározó hatással
lehet a saját és a mások életére. Milyen nagy szükségünk van az Istennel való közösségre!
Vezesse utunkat az isteni kegyelem, hogy meglássuk a tökéletes keresztényi jellem
kiformálásának módját!
A keresztényeknek olyan új helyzeteken és nehézségeken kell átmenniük, amelyekben
nem támaszkodhatnak a múltbeli tapasztalatokra. Az eddiginél is komolyabban kell tanulnunk
isteni Tanítónktól. Minél több tapasztalatra teszünk szert, annál közelebb kerülünk a Menny
tiszta világosságához, és annál jobban meglátjuk magunkban a változtatásra szoruló
vonásokat… Az igaz ember fokozatosan halad előre az ösvényen, és egyre növekszik erőben,
kegyelemben és dicsőségben. Előrejutásunk során egyre nagyobb isteni világosság árad az
utunkra, amely képessé tesz bennünket kötelességeink elvégzésére és nehézségeink
leküzdésére.
Október 31. Isten teljessége

„És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy
ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.” (Ef 3:19)
Isten felszólítja akaratának ismerőit, hogy tartsák be az Ige útmutatását az életükben. A
gyöngeség, a félszívűség és a határozatlanság Sátán támadását vonja maga után. Akik hagyják
magukban megerősödni ezeket a vonásokat, azokat a kísértések hullámai menthetetlenül
elsodorják…
Igénybe kell vennünk a kegyelem valamennyi eszközét, hogy Isten szeretete egyre
nagyobb bőséggel lakozhasson a szívünkben. „Hogy megítélhessétek… mi a rossz, és mi a jó;
hogy tiszták és botlás nélkül valók legyetek a Krisztusnak napjára; teljesek lévén az
igazságnak gyümölcsével, amelyet Jézus Krisztus teremt Isten dicsőségére és
magasztalására” (Fil 1:10–11). Keresztényi életünknek nagyobb lendülettel és életerővel kell
megtelnie. A Szentírásban elénk tárt fenséges mértéket el lehet, és el is kell érnünk, ha Isten
gyermekei kívánunk lenni. Nem toporoghatunk egy helyben. Vagy előre kell haladunk, vagy
visszafelé. Növekednünk kell a mennyei dolgok ismeretében, hogy megérthessük „minden
szenttel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának”,
és „beteljesedjünk Istennek egész teljességéig”…
Satnya keresztényi növekedésre vágytok, vagy egészségesen kívántok fejlődni az
istenes életben? Ahol van lelki egészség, ott van növekedés is. Isten gyermeke felnövekszik a
Krisztusban ékeskedő kor teljességére. Fejlődési lehetőségének nincs határa…
Vagy ragyogó győzelmet aratunk, vagy csatáinkkal együtt elveszítjük magát a Mennyet
is. Az érzéki szívet meg kell feszítenünk, mert erkölcsi romlásra hajlik, amelynek vége halál.
Semmi más nem segíthet az emberen, mint az örömhír életadó befolyása. Imádkozzatok a
228
Szentlélek erejéért, megelevenítő, gyógyító hatalmáért, hogy áramütésként érje megbénult

lelketeket, és töltse meg minden idegszálatokat az új élet pezsgésével. Ez az erő lelki
egészséget ad, és visszaállítja a halott, földi és testies állapotban levő ember eredeti épségét.
Így részesei lehettek az isteni természetnek, és megmenekülhettek a romlottságtól, amely
kívánság által van a világon. Lelketek visszatükrözi annak mását, akinek sebeivel
gyógyultatok meg.
229
NOVEMBER
November 1. A bűn zsoldja és Isten ajándéka
„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk,
Krisztus Jézusban.” (Róm 6:23)
Az ember a teremtésekor nemes testi és lelki tulajdonságokat és képességeket kapott.
Tökéletes, Istennel összhangban élő lény volt. Gondolatai tiszták, céljai szentek voltak. De az
engedetlenség megrontotta ezeket a képességeket és tulajdonságokat, s a szeretet helyét az
önzés foglalta el. A bűn következtében az ember természete annyira legyengült, hogy saját
erejéből képtelen volt a gonosz hatalmának ellenállni. Sátán foglya lett, és az is maradt volna
örökké, ha Isten a szeretetétől ösztönözve, közbe nem lép. A kísértőnek az volt a szándéka,
hogy Istennek az emberrel való, már a teremtésnél meglevő tervét keresztezze, s ezáltal
fájdalmat és romlást hozzon a világra.
Bűnös természetünk elidegenített bennünket Istentől. A Szentlélek találóan ábrázolja
állapotunkat: „Akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűnötök miatt” (Ef 2:1). „Minden fej
beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség” (Ésa 1:5–6). Sátán a
csapdájában tart bennünket, foglyokká lettünk az ő akaratára (2Tim 2:26). Isten meg akar
bennünket gyógyítani, szabadítani bűnünktől. Miután ez teljes átalakulást igényel, egész
lényünk megújulását, azért teljesen át kell adnunk magunkat Istennek.
A saját énünk elleni küzdelem a leghatalmasabb harc, amelyet meg kell vívnunk.
Énünket átengedni, alárendelni mindent Isten akaratának, hatalmas küzdelembe kerül, de a
léleknek engedelmeskednie kell Istennek, mielőtt szentségben megújulhatna…
Isten nem akarja a teremtményeit kényszeríteni. Nem fogadhatja el tiszteletünket és
hódolatunkat, ha azokat nem készségesen és értelmesen hozzuk. A kierőszakolt
engedelmesség akadályozhatná az értelem és jellem fejlődését; és géppé alacsonyítana le
bennünket. Nem ez a Teremtő szándéka. Az Ő vágya az, hogy az ember, mint a teremtés
koronája, a fejlődés legmagasabb fokára jusson el. Kilátásba helyezi számunkra az áldások
teljességét, amelyekhez kegyelem által kíván eljuttatni. Magához hív bennünket, hogy átadva
magunkat neki, bennünk munkálhassa az akaratát. Egyedül tőlünk függ tehát, hogy a bűn
örökös rabszolgaságát, avagy Isten gyermekeinek csodás és boldogító szabadságát választjuk-
e.
November 2. Isten emberi eszközei

„De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak
ítéltem.” (Fil 3:7)
Mózes lemondott a kilátásban levő királyságról, Pál a gazdagság előnyeiről és a népe
közötti tiszteletről egy olyan gondterhelt életért, amelyet Isten szolgálatában töltött el.
Ezeknek a férfiaknak az élete csupa lemondásnak és áldozatnak látszik. Tényleg úgy volt?…
Mózesnek felajánlották a fáraó palotáját és a fejedelmi trónt, azonban a főúri
udvarokban uralkodó bűnös élvezetek miatt az emberek elfelejtették Istent; ezért Mózes a
maradandó jót és igazságot választotta helyettük (Péld 8:18). Nem Egyiptom nagyságához
230
ragaszkodott, hanem Isten szándékával kötötte össze az életét. Ahelyett, hogy Egyiptomnak
adott volna törvényt, Isten utasítására a világgal közölte a törvényeket. Istennek arra vált
eszközévé, hogy az embereknek az otthonokat és a társadalmat védelmező alapelveket adja.
Ezek az alapelvek a nemzetek boldogulásának alapkövét jelentik, és ezt a világ legnagyobb
vezetői ma is az emberi kormányzat legkiválóbb alapjának ismerik el.
Egyiptom dicsősége a porba hullt. Uralma és társadalmi szerepe megszűnt. Mózes
munkája azonban soha nem vész el. Az igazság hatalmas elvei, amelyeket az élete során
megalapozott, örökre fennmaradnak… Krisztussal vándorolt a pusztában, és Ő ott volt vele a
megdicsőülés hegyén. Mózes áldozatos élete áldás volt a Földön. A Mennyben tisztelet
övezte, ezért együtt van most Krisztussal.
Sokféle munkájában Pált is az Ő jelenlétének támogató hatalma tartotta fenn. Így
szólt: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít…”(Fil 4:13) Ki tudná lemérni
a világ előtt Pál élete munkájának eredményeit?! Minden áldásos befolyás között, amely
enyhíti az emberiség szenvedéseit, vigasztalja a szomorúakat, féken tartja a gonoszt, felemeli
az emberek életét az önzésből és érzékiségből, és a halhatatlanság reménységével dicsőíti
meg, milyen sok köszönhető Pál és munkatársai fáradozásának, akik Isten Fiának
evangéliumával megtették az akkor figyelemre sem méltatott utazásaikat Ázsiából Európa
partjaira!
Mennyit ér az ilyen élet, amely Istennek eszköze lehetett, mérhetetlenül sok áldott lépés
megtételének elindításában? Mi lesz majd az értéke az örökkévalóságban, ahol tanúskodni tud
munkájának eredményéről?
November 3. Tekints fel, és élj!

„És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának
felemeltetnie. Hogy [ha] valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn
3:14–15)
Az érckígyó esetéből [3Móz 21:4–9] fontos leckét kellett megtanulnia Izráelnek. Nem
tudták ugyanis magukat megmenteni a méreg végzetes hatásától. Egyedül Isten volt képes
meggyógyítani őket. Ő azonban elvárta, hogy higgyenek a gondoskodásában, és ezt mutassák
is meg. Fel kellett nézniük az érckígyóra, hogy éljenek. Csak ez volt elfogadható Isten
számára. Azzal, hogy felnéztek az érckígyóra, megmutatták hitüket. Tudták, hogy magában a
rézben nem volt semmi gyógyító erő, de azt is tudták, hogy ez Krisztus jelképe. A Jézus
érdemeiben való hit szükséges voltát az Úr így véste be az elméjükbe. Eddig sokan mutatták
be áldozatukat Istennek, azt gondolva, hogy ezzel bőséges jóvátételt adtak Istennek a
bűnükért. Nem bízták rá magukat az eljövendő Megváltóra, akire ezek az áldozatok utaltak.
Az Úr meg akarta tanítani őket, hogy áldozataik önmagukban nem rendelkeztek több
hatalommal, mint az érckígyó. Céljuk ugyanaz volt, mint a rézkígyónak, hogy gondolataikat
az Isten által előrerendelt nagy bűnáldozatra, Krisztusra irányítsák…
Az Izráeliták azzal mentették meg az életüket, hogy felnéztek az érckígyóra. Ez
jelentette a hitüket. Azért éltek, mert hittek Istenben, és bíztak abban az eszközben, amit Isten
a gyógyulásukra rendelt. Így tekinthet fel a bűnös is Krisztusra. Bocsánatot kap Istentől a
231
Jézus engesztelőáldozatába vetett hite által; azonban az élettelen jelképpel ellentétben,

Krisztusnak elég hatalma és ereje van ahhoz, hogy meggyógyítsa a bűnöst.
A bűnös nem képes megmenteni önmagát, mégis, a hozzájárulását kell adnia ahhoz,
hogy Isten üdvözíthesse. „Aki hozzám jő – mondja Krisztus –, semmiképpen ki nem vetem”
(Jn 6:37). Igen, de nekünk oda kell mennünk hozzá, és ha megbánjuk bűnünket, akkor el kell
hinnünk, hogy elfogad bennünket, és megbocsát nekünk. A hit Isten ajándéka, a mi dolgunk,
hogy gyakoroljuk. A hit az a kéz, amellyel a lélek megragadhatja azt a kegyelmet és irgalmat,
amit Isten felajánl nekünk…
Jézus a szavát adta, hogy mindazokat megmenti, akik hozzá mennek. Bár sokan vetik el
irgalmát, akiknek gyógyulásra lenne szükségük, azok közül viszont, akik bíznak benne,
egyetlenegyet sem hagy elveszni.
November 4. Sátán erőtlensége

„Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” (Zsolt 34:18)
Sátán tudja, hogy azok, akik Isten bocsánatát és kegyelmét kérik, azt meg is kapják.
Ezért eléjük tárja bűntetteiket, hogy elcsüggessze őket. Azok ellen, akik igyekeznek
engedelmeskedni Istennek, mindig okot keres a panaszra. Még a legtisztább és a
legértékesebb szolgálatukat is megpróbálja tisztességtelennek feltüntetni. Számtalan
szövevényes és kegyetlen módon kísérli meg a vesztüket okozni.
Az ember egymaga képtelen kivédeni az ellenség vádjait. Bűntől szennyes ruhában,
bűnét megvallva áll Isten előtt. De Jézus, a szószólónk, eredményesen a védelmükre kel
azoknak, akik bűnbánattal és hittel reábízzák lelkük megtartását. Képviseli ügyüket, és a
Golgota csodálatos érveivel legyőzi a vádolót. Az Isten törvénye iránti tökéletes
engedelmességével minden hatalmat megszerzett a Mennyen és a Földön. Kéri Atyját,
kegyelmezzen meg a bűnös embernek, és béküljön meg vele.
Népe vádolóinak ezt mondja: „Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr... A vérem árán
vásároltam meg őket… Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab.”Azokat pedig, akik hitben
reátámaszkodnak, így biztatja: „Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged”
(Vö. Zak 3:4).
Mindazok, akik magukra öltik Krisztus igaz voltának palástját, előtte fognak állni, mint
választottai, hűségesek és igazak. Sátán nem tépheti ki őket a Megváltó kezéből. Krisztus
egyetlen olyan embert sem enged át az ellenségnek, aki bűnbánattal és hittel igényli az
oltalmát. A szava kötelezi. „De aki az én oltalmamra bízza magát, béküljön meg velem,
béküljön meg velem!” (Ésa 27:5) A Józsuának adott ígérete mindenkinek szól. „Ha az én
utamon jársz... megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj” (Zak 3:7). Az oldalukon
angyalok járnak már e világban, végül pedig ott fognak állni az Isten trónját körülvevő
angyalok között.
November 5. Az éhezőnek és szomjazónak

„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” (Mt
5:6)
232
Bárcsak tudatában lennétek a rendelkezésetekre álló kegyelem és erő gazdagságának.

Akik éhezik és szomjazzák az igazságot, azok megelégíttetnek. Gyakoroljunk nagyobb hitet,
amikor Istenhez fordulunk a szükséges áldásokért.
Az Istenhez való könyörgésben nyert erő, összekapcsolva a figyelmességre és
gondosságra való egyéni törekvéssel, előkészíti az illetőt a mindennapi kötelességek
elvégzésére. Az ilyen lélek minden körülmények között megőrzi nyugalmát, bármilyen
megpróbálók legyenek is a nehézségei. Mindennapi kísértéseink szükségessé teszik az imát.
Ahhoz, hogy Isten ereje hit által megtartson bennünket, az elménk vágyait szüntelenül
csöndes fohászban kell Isten elé küldenünk, segítségért, világosságért, erőért és ismeretért. A
gondolkodás és ima azonban nem helyettesítheti az idő lelkiismeretes és hűséges
kihasználását. A munkára és az imára egyaránt szükség van a keresztényi jellem
tökéletesítéséhez.
A gondolkodás és a cselekvés, a csöndes ima és a becsületes munka életét kell élnünk…
Isten elvárja, hogy élő levelek legyünk, amiket ismer és olvas minden ember. Aki naponta
komoly imában Istenhez folyamodik erőért és támaszért, nemes célokkal rendelkezik,
világosan látja az igazságot és kötelességét, és szüntelenül szomjazik a szentség után. Értsük
meg az ember gyöngeségét, és ismerjük fel, hogy mely pontokon esik el önhittsége
következtében. Töltsön be az a vágy, hogy pontosan olyanná váljunk, amilyennek Isten kíván
látni bennünket, tisztává, nemessé és megszenteltté. Ha ez a vágy él bennünk, akkor
szomjazunk Krisztus igazságossága után. Lelkünk egyedüli vágya, hogy Istenhez váljunk
hasonlóvá. Ez a vágy töltötte be Énókh szívét is, akiről azt olvassuk, hogy Istennel járt. Énókh
céltudatosan tanulmányozta Isten jellemét. Nem maga jelölte ki az útját, és nem a maga
akaratát tartotta irányadónak… Azért küzdött, hogy az isteni hasonlóság szerint változzon át.
A jellemhibára és a reményvesztettségre nincs mentség, mert a mennyei kegyelem
minden áldása azok rendelkezésére áll, akik szomjaznak az igazságra. Az éhezéssel és
szomjazással kifejezett vágy hevessége egyben biztosíték is arra, hogy a kívánt szükséglet
betöltésre is kerül.
November 6. Teljes szívből

„És kerestek engem, és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” (Jer 29:1)
Sokan csak képzelt reményekre támaszkodnak, mindenféle alap nélkül. Ha maga a
forrás nem tiszta, a belőle fakadó vízfolyam sem lehet tiszta. Tisztítsuk meg a forrást, és
akkor az árjai is tiszták lesznek.
Ha a szívetek állapota jó, akkor szavatok, öltözetetek és cselekedetetek is helyénvaló
lesz. Hiányzik a valódi Isten-ismeret. Nem tagadhatom meg a Mestert azáltal, hogy egy
gondatlan, hányaveti és nem imádkozó személyt is hivőnek tartok. Nem! A keresztény
győzelmet arat a kísértései és szenvedélyei felett. Van orvosság a bűnbeteg lélek számára. Ez
az orvosság Jézus, a drága Megváltónk. Kegyelme elegendő a leggyengébbeknek is, de
kegyelme nélkül el kell pusztulniuk a legerősebbeknek is.
Láttam, hogy ez a kegyelem hogyan érhető el. Zárkózz be a belső szobádba, ahol
egyedül könyöröghetsz Istenhez, így szólva: „Tiszta szívet teremts bennem, óh, Isten, és az
233
erős lelket újítsd meg bennem” (Zsolt 51:12). Légy komoly és őszinte! A buzgó ima sokat
számít. Tusakodj Jákóbhoz hasonlóan! Vívj élethalálharcot! Jézus a kertben vércseppeket
verejtékezett. Neked is meg kell feszítened az erődet. Ne hagyd el addig a belső szobádat,
amíg élő erőt nem merítettél Istentől. Azután pedig légy éber, s amíg vigyázol és imádkozol,
győzhetsz a kísértéseken. Isten kegyelme így már megnyilvánulhat, és meg is fog nyilvánulni
benned.
Isten adja, hogy ne hagyjak fel a figyelmeztetéssel. Fiatal barátom, keresd az Urat teljes
szívedből. Jöjj lelkes buzgalommal! Amikor tényleg azt érzed, hogy Isten segítsége nélkül
elveszel, és úgy sóvárogsz áldása után, miként a szarvas a forrásvíz után, akkor az Úr
megerősít. Békességed minden értelmet meghalad. Ha megváltásra vársz, imádkoznod kell…
Kérd Istent, hogy munkálja benned a lelki megújulást, hogy Lelkének gyümölcsei láthatóvá
váljanak benned, és világosságot áraszthass a világra… Minden keresztény kiváltsága, hogy
örvendjen Isten Lelke késztetéseinek. Édes, mennyei béke hatja át gondolatainkat, és
örömünket leljük az Isten és a Menny felett való elmélkedésben. Örvendezhetünk az Ige
dicsőséges ígéreteiben. Először azonban győződjünk meg afelől, hogy ráléptünk-e már a
kereszténység útjára. Mindenekelőtt meg kell tennünk az első lépéseket az örök élethez vezető
úton.
November 7. Hit által

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van; Isten ajándéka
ez.” (Ef 2:8)
Az apostol szerette volna, ha címzettjei emlékeznek arra, hogy életükkel be kell
mutatniuk a Krisztus átformáló hatalma által bennük végbement változást. A világ
világosságainak kellett lenniük, akik megtisztított és megszentelt jellemükkel olyan befolyást
árasztanak, amely szemben áll a sátáni eszközök befolyásával. Mindig emlékezniük kellett a
szavakra, amelyek szerint mindez „nem tőlük van”. Saját szívüket nem változtathatták meg.
Amikor törekvéseik nyomán emberek hagyták el Sátán seregeit, és álltak Krisztus oldalára, a
végbement változást nem volt szabad a saját munkájuknak tulajdonítaniuk.
Isten felszólítja az embereket, hogy amennyiben akarnak, jöjjenek, és merítsenek az élet
vizéből ingyen. Isten hatalma sikeressé teszi a világ, a test és az ördög felett való győzelem
kivívásának munkáját. Az isteni terv szerint az Istentől kapott világosságnak minden egyes
sugarát követnünk kell. Az ember mit sem érhet el Isten nélkül, ugyanakkor Isten úgy
alakította ki a terveit, hogy azok alapján az emberi nem helyreállítási munkája ne legyen
elvégezhető az emberi és az isteni eszközök együttműködése nélkül. Noha az ember része
mérhetetlenül kicsi, Isten tervében éppen erre a kis részre van szükség a munka sikeréhez.
A bűnös ember megtérése után észlelhető nagy változás nem emberi jóság gyümölcse…
Az irgalmas Isten részesített minket a kegyelmében. Adjunk hálát, és zengjünk
dicséretet neki, amiért Megváltónkká lett. A szívünket és elménket betöltő szeretete a
kegyelem gazdag áradataiban törjön elő. Amikor halottak voltunk törvényszegéseinkben és
bűnünkben, Ő lelki életre támasztott fel bennünket. Kegyelmet és megbocsátást adott, és új
élettel töltötte meg a lelkünket. A bűnös így kerülhet át a halálból az életbe. Új
234
kötelességteljesítésbe kezd Krisztus szolgálatában. Élete igazzá és erőssé válik, telve jó

cselekedetekkel. „Én élek, [és] ti is élni fogtok” – mondta Krisztus…
Nem lesz még egy kegyelmi idő. Ma, ha az Úr szavát halljuk, és teljességgel hozzá
fordulunk, Ő irgalmában és hatalmas megbocsátásában részesít minket.
November 8. Helyreállított béke

„Kegyelem néktek, és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus
Krisztustól.” (Kol 1:2)
Krisztus „a béke fejedelme”, akinek küldetése az, hogy helyreállítsa a Földön és a
Mennyben a bűn által megrontott békét. „Megigazulván azért hit által, békességünk van
Istennel, a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (Róm 5:1). Aki beleegyezik abba, hogy felhagy
bűntetteivel, és szívét kitárja Krisztus szeretete előtt, az részesülni fog az itt megfogalmazott
mennyei békességben.
Békesség más forrásból nem eredhet. Krisztusnak a szívünkbe fogadott kegyelme
elfojtja bennünk az ellenségeskedést, lecsöndesíti, és szeretettel tölti meg lelkünket. Akinek
békesség él a szívében Isten és az embertársai iránt, az nem lehet boldogtalan. Irigység,
gonosz gyanakvás és gyűlölködés nem talál helyet a szívében. Az Istennel összhangban álló
szív a Menny békéjében részesül, és a békesség áldásos befolyását árasztja mindenfelé. A
béke lelkülete harmatként száll a világi gondoktól megterhelt szívekre.
Krisztus a békesség üzenetével küldi követőit a világba. Aki a megszentelt élet csöndes
és önfeledt befolyásával Krisztus szeretetét tanúsítja, továbbá szavaival és tetteivel arra vezet
másokat, hogy vessék el a bűnt, és adják át szívüket Istennek, az békességszerző…
Békés lelkületük a Mennyel való kapcsolatukat bizonyítja. Az Üdvözítő szeretetének
édes lelkülete lengi körül őket. Életük jó illata és jellemük szépsége nyilvánvalóvá teszi a
világ előtt, hogy Isten gyermekei közé tartoznak. Az emberek meglátják és elismerik, hogy
Jézussal voltak.
Krisztus kegyelmének át kell hatnia jellemünk minden területét… A Krisztusban való
naponkénti növekedés mennyei békét teremt a lélekben. Az ilyen ember élete folyamatos
gyümölcstermés. A Krisztus vére által megváltott emberek életében folyamatos önfeláldozás
mutatkozik meg. Jóság és szentség kíséri őket. A csöndes és belső tapasztalat betölti az életet
kegyességgel, hittel, szelídséggel és türelemmel. Ez legyen naponkénti tapasztalatunk!
Formáljunk bűntől mentes jellemet, amelyet Krisztus kegyelme igazít meg.
November 9. A Krisztussal való közösség

„Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.” (Róm
13:14)
Isten különféle eszközöket használ fel az emberek üdvössége érdekében. Szól hozzájuk
Igéjén és igehirdetőin keresztül, Szentlelke által pedig figyelmeztető, feddő és tanító
üzeneteket küld nekik. Ezeknek az eszközöknek az a célja, hogy felvilágosítsák Isten népét,
rámutassanak a bűnükre és kötelességükre, valamint a számukra elnyerhető áldásokra. Céljuk
235
az, hogy ráébresszék őket lelki hiányosságaikra, hogy ezáltal Krisztushoz forduljanak, és
rátaláljanak a szükséges kegyelemre…
Az ember saját tettei által vagy elveti magától Krisztust, mert nem hajlandó ápolni
lelkületét, és követni példáját, vagy személyes közösségre lép vele, hisz és engedelmeskedik a
szavának, s megtagadja énjét. Mindnyájunknak személy szerint kell választanunk Krisztust,
aki előbb választott minket. Az emberek, akik addig természetüknél fogva ellenségeskedtek
Krisztussal, most teljes egységbe kerülhetnek vele. Ez a kapcsolat teljes ráhagyatkozáson
alapul, de a büszke szívnek feltétlenül meg kell tennie ezt a lépést. Komoly önfegyelmet
igénylő munka ez, azonban Krisztus sok hitvalló követője mit sem tud erről. Névleg ugyan
elfogadják a Megváltót, de nem, mint szívük egyetlen uralkodóját…
Az akaratról, a szeretet vagy törekvés választott tárgyairól való lemondás olyan
erőfeszítést követel meg az embertől, hogy sokan tétováznak, megtorpannak, visszafordulnak.
Azonban minden igazán megtért szívnek meg kell vívnia a harcot. Küzdeni kell a külső és
belső kísértések ellen. Le kell győznünk önmagunkat. Meg kell feszítenünk vágyainkat és
bűnös kívánságainkat. Ekkor születik meg lelkünk egysége Krisztussal… Csak szüntelen,
buzgó és lelkiismeretes igyekezettel lehet megőrizni azt. Jézus a hatalma által tartja fenn, és
őrzi ezt a szent kapcsolatot, de a tehetetlen bűnösnek is lankadatlan igyekezettel kell
megtennie a magáét, nehogy az ellenfél könyörtelenül eltávolítsa őt Krisztustól…
A születés, jó hír, gazdagság, képesség, erény, Isten-szeretet, jótékonyság vagy bármi
más… sem teremhet egységet közöttetek és Krisztus között. A gyülekezethez való
kötődésetek mit sem ér… ha nem hisztek Krisztusban. Nem elég, ha hisszük, amit hallunk
róla, benne kell hinnünk. Teljesen a Megváltó szabadító kegyelmére kell támaszkodnunk.
November 10. Isten dicsősége

„Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi
szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása
végett.” (2Kor 4:6)
Isten dicsősége az Ő jelleme. Mialatt Mózes a hegyen volt, buzgó közbenjárásában így
imádkozott Istenhez: „Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.”Az Úr így
felelt: „Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az
Úr nevét. És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek.” Ezután Isten
dicsősége így nyilatkozott meg: „És az Úr elvonula őelőtte, és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas
és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas
marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt; de nem hagyja a bűnöst
büntetlenül.” (2Móz 33:18–19; 34:6–7)
Ez a jellem nyilatkozott meg Krisztusban is. Annak érdekében, hogy saját példája által
kárhoztassa a bűnt a testben, a bűnös emberi test hasonlatosságában jött a Földre. Szüntelenül
Isten jellemét szemlélte, és mutatta be a világ előtt.
Krisztus azt kívánja, hogy követői ugyanezt a jellemet mutassák be az életükkel.
Tanítványaiért mondott közbenjárói imádságában így szólt: „És én azt a dicsőséget [jellemet],
amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk; én
236
őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy
te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.” (Jn 17:22, 23)
Isten célja továbbra is az, hogy megszentelje, megtisztítsa, és „önmaga elébe állítsa
dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgőzés, vagy valami
afféle.” (Ef 5:26, 27) Krisztus az általa bemutatott jellemnél nem kérhet nagyobb ajándékot az
Atyától hívei számára. Milyen nagyszerű dolog ez! Micsoda kegyelem kiváltságában
részesülhet minden egyes követője! Bárcsak jobban értékelnénk azt a megtiszteltetést,
amelyben Krisztus részesít minket! Igáját hordozva és tőle tanulva, hasonlóvá válunk hozzá a
vágyainkban, szelídségben, alázatban és jellemünk szépségében.
November 11. Megszentelt értelem

„Ama napon Teremtőjére tekint az ember, és szemei Izráel szentjére néznek.” (Ésa
17:7)
Az örökkévalóság kincseit Jézus Krisztus őrizetére bízta az Atya, hogy azoknak adja,
akiknek akarja. Milyen szomorú, hogy sokan szem elől tévesztik azt a drága kegyelmet,
amelyet a Jézus Krisztusban való hit kínál a számukra. Jézus azoknak fogja adni a mennyei
kincseket, akik hisznek benne, akik rátekintenek, és benne lakoznak. Jézus, aki nem tekintette
zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, nem ismert határt és korlátot arra nézve, hogy a Menny
kincseit azokra árassza, akikre akarja. Nem magasztalja és dicsőíti a világ nagyjait, akiket
hízelgéssel és elismeréssel vesznek körül. Választott és különleges népét hívja, azokat, akik
szeretik és szolgálják Őt, hogy jöjjenek hozzá, és kérjenek, és Ő az élet kenyerét adja nekik,
valamint az élet vizét, amely örök életre buzgó kútfő lesz bennük.
Jézus elhozta világunkba Isten összegyűlt kincseit. Mindazokat örököseinek tekinti,
akik hisznek benne. Kijelenti, hogy hatalmas lesz azok ajándéka, akik az Ő nevéért
szenvednek.
Ez a világ csak kis atomja a végtelen világegyetemnek, amely felett Isten uralkodik,
mégis, ez a kis, elbukott világ értékesebb a szemében, mint a kilencvenkilenc, amely nem tért
a rossz útra. Ha Istenben bízunk, nem engedi meg, hogy Sátán kísértéseinek játékszerei
legyünk. Isten azt akarja, hogy minden ember, akiért Krisztus meghalt, a szőlőtőke részévé
váljon, ahonnan a táplálékát kapja. Mi teljesen és tökéletesen Istentől függünk, s ez a tudat
tegyen nagyon alázatossá, s éppen tőle való függésünk következtében, fokoznunk kell Isten-
ismeretünket. Isten azt akarja, hogy vessünk el minden önzést, járuljunk hozzá, nem mint
önmagunk urai, hanem mint az Úrnak megvásárolt tulajdonai.
Isten elismer és felemel minden igaz szívű, komoly embert, aki Krisztus kegyelmének
tökéletességében jár előtte… Képesek vagyunk-e odaadó és megszentelt elismeréssel
tekinteni Isten ígéreteinek erejére? Tudjuk-e azokat saját magunkra alkalmazni? Nem azért,
mert méltók vagyunk, hanem mert Krisztus a méltó; nem azért, mert igazak vagyunk, hanem
mert élő hit által megragadjuk Krisztus értünk megnyilvánuló igazságát.
237
November 12. A keresztény tapasztalat lényege

„A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a
Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, Ő maga tegyen tökéletesekké,
erősekké, szilárdakká és állhatatosakká.” (1Pét 5:10)
Az igazság elfogadása gyökeres változást eredményez az ember életében és jellemében.
A vallás annyit jelent, hogy Krisztus a szívbe költözött, és ahol Ő van, ott az ember lelki
változáson megy át, növekedik a kegyelemben, és halad a tökéletesség felé…
Az igazság hatása az érzelmekre nem igazi bizonyítéka annak, hogy keresztény vagy. A
kérdés az, hogy növekedsz-e Krisztusban. Jézus kegyelme megmutatkozik-e az életedben?
Isten a kegyelmében részesíti az embert, aki ennek nyomán még több kegyelemre vágyik. Ez
szüntelenül munkálkodik az emberi szívben. Ha valaki befogadja ezt a kegyelmet, annak
életében és jellemében ez megmutatkozik… Jézus kegyelme mindig befolyást gyakorol a lelki
életre, és növekedést eredményez… Nem látjuk a virág növekedését, mégis bizonyosak
vagyunk felőle. Ugyanígy tudnunk kell saját lelki erőnk és növekedésünk meglétéről…
A keresztényi kegyelem és tapasztalat lényege a Krisztusba vetett hit, valamint Istennek
és Földünkre küldött Fiának megismerése. Ezen a ponton azonban sokan elbuknak, mert
hiányzik belőlük az Istenbe vetett hit. Ahelyett, hogy részesülni kívánnának Krisztus
önmegtagadó és alázatos életében, ők szüntelenül az énjüket kívánják uralomra juttatni…
Ha úgy szeretnétek Őt, ahogyan Ő szeret titeket, akkor nem utasítanátok vissza az Isten
Fiának szenvedéseiben való részesülést… Amikor Krisztus megaláztatásáról elmélkedünk,
önmegtagadó és önfeláldozó életére tekintünk, csodálkozással tölt el bennünket a bűnös
emberért megnyilvánuló isteni szeretet. Amikor a Krisztus nevéért megalázó
megpróbáltatásokon kell keresztülmennünk, akkor, ha a Krisztuséhoz hasonló indulat van
bennünk, szelídséggel fogjuk elhordozni azokat, nem ütve vissza a sérelmekre, és nem szállva
harcba a minket ért gonoszság miatt. A Krisztusban lakozó lelkület nyilatkozik meg
bennünk…
Vegyük magunkra Krisztus igáját! Dolgozzunk úgy, ahogyan Ő dolgozott az elveszettek
megmentéséért! Akik részt vállalnak szenvedéseiben, dicsőségében is részesülni fognak majd.
November 13. Isten dicsőítése

„Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind aszerint, amit az Úr
velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, amelyet velük cselekedett irgalma és
kegyelmének sokasága szerint.”Ésa 63:7
Amikor Isten szerető gondoskodásának érzete szüntelenül felüdíti a lelket, az békés és
örömteli arckifejezésben válik nyilvánvalóvá. A szavak és tettek is erről árulkodnak. Krisztus
Lelkének a szíven végzett munkája megtérítő befolyást áraszt a többi emberre…
Nincs-e elég okunk arra, hogy beszéljünk Isten jóságáról és hatalmáról? Amikor az
emberek kedvesek hozzánk, kiváltságnak érezzük, ha kifejezhetjük hálánkat a
kedvességükért. Mennyivel inkább örömnek kellene tartanunk a köszönetnyilvánítást a felé a
Barátunk felé, akitől minden jó és tökéletes ajándék származik. Ápoljuk a hálaadó lelkületet
238
minden gyülekezetben. Neveljük arra magunkat, hogy hálát adunk Istennek a családi
körben… Ajándékainkkal és adományainkkal fejezzük ki hálánkat a naponként elvett
áldásokért. Mindenkor örvendezzünk az Úrban!…
Dávid kijelenti: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az ő
fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben”(Zsolt 116:1–2). Istennek az
imameghallgatás terén kinyilvánított jósága a hálaadás kötelezettségét terheli ránk az elvett
áldásokért. Több hálát kellene adnunk Istennek. Az imánkra jövő válaszként küldött áldásokat
azonnal észre kellene vennünk…
Panaszainkkal és zúgolódásainkkal megszomorítjuk Krisztus Lelkét. Ne legyünk
becstelennek Istennel szemben a keserűnek látszó nehézségeink gyászos elmondásával.
Minden olyan próba, amelyet a nevelés eszközeként fogadunk el, örömöt terem. Hatásukra
teljes vallási életünk felemelő és nemesítő befolyást áraszt. Kedves szavaink és
cselekedeteink megédesítik a környezetünket.
Uralkodjon Isten békéje a lelkedben, és lesz erőd a szenvedések elhordozására.
Örvendezni fogsz a kegyelemben, amely kitartáshoz segít. Dicsérd az Urat, beszélj jóságáról
és hatalmáról! Édesítsd meg a lényedet körülövező légkört… Dicsérd megváltó Istenedet,
orcád világosságát, szíveddel, lelkeddel és beszédeddel!
November 14. Nem tartja vissza a jót

„Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót
azoktól, akik ártatlanul élnek.”Zsolt 84:12
„Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon
ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm 8:32) Ne felejtsük el értékelni azt a
nagy áldozatot, amelyet Isten meghozott értünk. Soha nem jön el olyan idő, amikor közelebb
kerülhetünk Isten kegyelmi ajándékainak elnyeréséhez. Krisztus az életét adta az emberekért,
hogy megtudják, mennyire szereti őket. Nem kívánja senkinek a vesztét, hanem azt szeretné,
hogy mindenki megtérésre jusson. Akik átadják neki az akaratukat, olyan életet élhetnek, mint
Ő… Az igazság kardja csapott le rá, hogy az emberek szabadságot nyerhessenek. Meghalt,
hogy élhessenek…
Szilárdan ki kell állnunk Isten Igéjének elvei mellett, emlékezve arra, hogy Isten erőt ad
minden új tapasztalathoz. Tartsuk fenn szüntelenül az igazságosság elveit az életünkben, hogy
az Úr nevében erőről erőre juthassunk…
Őrizzük féltve a munkát, amelyet az Úr az Ő parancsolattartó népén keresztül végez, és
amely kegyelmének hatalma által egyre erősebbé és hatékonyabbá válik az idő múlásával. Az
ellenség el akarja homályosítani Isten gyermekeinek látását. Meg akarja gyengíteni
hatékonyságukat, de ha a Szentlélek vezetése szerint fognak munkálkodni, az Úr ajtót fog
nyitni előttük a régi romok újjáépítésére. Folyamatos növekedésben lesz részük, egészen
addig, amikor majd az Úr nagy hatalommal és dicsőséggel leszáll a Mennyből, hogy a végső
győzelem pecsétjét a hűségesekre helyezze.
Isten látni szeretné a harmadik angyal üzenetének hathatós hirdetését. Ahogyan az Úr
minden korban győzelemre vitte népét, korunkban is győzelmes beteljesedésre kívánja vinni
239
az egyházával kapcsolatos céljait. A hívő szenteket egyesült előrehaladásra szólítja fel,

miközben erőről erőre, hitből pedig fokozott bizonyosságra és bizalomra jutnak a mű
igazságát és szentségét illetően.
November 15. Uralom a gondolatok felett

„Annak okáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek
abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, amikor megjelenik.”1Pét 1:13
Kevesen érzik kötelességüknek a gondolataik és képzeletük irányítását. A
fegyelmezetlen elmét nehéz hasznos gondolatokkal lekötve tartani. Ha viszont a
gondolatainkat nem tereljük megfelelő mederbe, a vallás sem lelhet otthont a lelkünkben. Az
elménket szent és örök dolgokkal kell lefoglalnunk, máskülönben jelentéktelen és felületes
gondolatok lesznek úrrá rajtunk. Értelmi és erkölcsi erőnket fegyelmeznünk kell, mert az csak
gyakorlás által fejlődhet és erősödhet meg.
Ennek a kérdésnek a helyes megértéséhez emlékeznünk kell arra, hogy az emberi szív
természeténél fogva romlott, és önmagunkban képtelenek vagyunk a helyes úton járni.
Egyedül úgy juthatunk győzelemre, ha Isten kegyelmét komoly emberi erőfeszítéssel
kapcsoljuk össze.
Krisztus kegyelme által minden rossz hajlam visszaszorítható. Ez azonban nem
történhet meg lanyha és határozatlan módon, csakis céltudatos elhatározás és a krisztusi minta
eltökélt követése által. A szeretetedet irányítsd azokra a dolgokra, amelyeket Krisztus is
szeretett, és tartsd vissza azoktól, amelyek nem adnak erőt a helyes lépések megtételéhez.
Igyekezz tanulni elszánt lendülettel, és fejleszd jellemedet minden nap! Szilárd elhatározás
kell ahhoz, hogy erődet összeszedve azzá válj, aminek Isten látni szeretne téged.
Az elménket és szívünket oda kell szentelnünk Krisztus szolgálatára. Isten minden
porcikánkra igényt tart. Krisztus követője ne hódoljon olyan élvezeteknek, és ne fogjon olyan
vállalkozásba, bármily ártatlannak és kifogástalannak is látszanak azok, amelyek
lelkiismeretének intő szava szerint csökkentenék buzgalmát és lelkiségét. Minden keresztény
munkálkodjon a gonoszság áradatának visszaszorítására és ifjaink megmentésére azoktól a
befolyásoktól, amelyek örök romlásukat okozhatják. Isten segítsen bennünket utat törni az
áradattal szemben!
November 16. Bocsásd meg a mi vétkeinket

„Bocsásd meg a mi vétkeinket, miként mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek.”Mt 6:12
Ez a kérés olyan feltétel mellett hangzik el, amelyet mi magunk fogalmazunk meg. Azt
kérjük, hogy Isten ahhoz képest terjessze ki ránk irgalmát, amilyen irgalmasok mi vagyunk
embertársainkkal szemben. Krisztus kijelenti, hogy az Úr a következő szabály szerint
viszonyul hozzánk: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát
néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket,
a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Mt 6:14–15). Sajnos, nagyon
kevéssé értjük és vesszük figyelembe ezeket a szavakat! Az egyik legáltalánosabb bűntett,
240
amelynek ugyanakkor igen átkos következményei vannak, a másoknak való megbocsátás

hiányát tanúsító lelkület ápolása. Milyen sokan táplálnak haragot és bosszúvágyat a
lelkükben, és közben Isten előtt meghajolva kérik, hogy bocsásson meg nekik, amint ők is
megbocsátanak másoknak. Bizonyára nincsenek tisztában ennek az imának a jelentőségével,
máskülönben nem mernék ezt mondani. Ha minden nap és minden órában Isten megbocsátó
irgalmára kell támaszkodnunk, hogyan táplálhatunk a szívünkben keserűséget és
rosszindulatot bűnös embertársaink irányában?
A tény, hogy annyira lekötelezettek vagyunk Krisztusnak, szent felelősséget helyez ránk
azok irányában, akikért Krisztus meghalt. Ugyanolyan megértéssel, gyöngéd szánakozással és
önzetlen szeretettel viselkedjünk irántuk, mint amilyet Krisztus tanúsított velünk szemben.
Aki nem bocsát meg, azt az utat zárja el, amelyen ő is kegyelmet nyerhetne Istentől. Ne
gondoljuk, hogy ha az ellenünk vétkezők nem vallják be bűnüket, jogunk van megvonni tőlük
a bocsánatot. Igaz, kötelességük volna bűnbánattal és bűnvallással megalázni a szívüket,
nekünk azonban, akár bevallják hibájukat, akár nem, a szánakozó irgalom lelkületével kell
viseltetnünk irányukban. Bármilyen súlyosan bántalmaztak is minket, ne ápoljunk magunkban
neheztelést, és ne sajnáltassuk magunkat. Ahogyan reméljük, hogy Isten elleni vétkeink
bocsánatot nyernek, úgy bocsássunk meg mindent mindenkinek, bármit is vétett ellenünk…
Amikor Istenhez közeledünk, Ő azt a feltételt szabja, hogy miközben irgalmas hozzánk,
mi is hirdessük a világnak az Ő kegyelmét.
November 17. Krisztus iskolájában

„Bölccsé teszlek, és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak
téged.”Zsolt 32:8
Akik szorgalmas igyekezettel sajátítják el az emberi iskola bölcsességét, arról se
feledkezzenek el, hogy egy másik iskolában is a tanulók közé tartoznak. Krisztus a világ
legnagyobb tanítója volt, aki közvetlenül a Mennyből hozott ismeretet az embereknek…
Krisztus iskolájában a tanulók sohasem fejezik be tanulmányaikat. Vannak közöttük
fiatalok és öregek egyaránt. Akik ügyelnek az isteni tanító oktatásaira, állandóan gyarapodnak
bölcsességben, lelki nemességben. Előkészülnek arra a magasabb fokú iskolára, amelyben
előmenetelük az örökkévalóságon át folytatódni fog.
A végtelen bölcsesség Istene elénk tárja az élet nagy leckéit a kötelességről és
boldogságról. Ezek megtanulása gyakran nehéz, de nélkülük nem juthatunk előbbre… Ezen a
világon, a megpróbáltatások és kísértések közepette kell alkalmassá válnunk a tiszta és szent
angyalok társaságára. Örök érvényű és változhatatlan veszteség éri azokat, akiket annyira
lefoglalnak a kevésbé fontos tudományok, hogy inkább kimaradnak Krisztus iskolájából…
Jézus vallásának helyreállító befolyása átalakítja teljes lényünket, és kiemel minket a
lealacsonyító és hitvány bűnből. Ez a vallás Isten és a Menny felé fordítja gondolatainkat és
vágyainkat… Minden képességet és tulajdonságot, amellyel a Teremtő megajándékozta az
embereket, az Ő dicsőségére kell felhasználnunk. Ebben találhatjuk a legtisztább, legszentebb
és legboldogítóbb tevékenységünket. Ha a vallási elveket előtérbe helyezzük, minden
törekvésünk, amelyet ismereteink bővítése és bölcsességünk elmélyítése érdekében teszünk,
241
egy lépéssel közelebb visz minket ahhoz, hogy véges emberi természetünk a végtelen isteni
természet mintájára alakuljon át…
Aki követi az isteni vezetést, az meg fogja találni a megmentő kegyelem és valódi
boldogság egyedül igaz forrását, és erőt nyer arra, hogy boldoggá tegye környezetét… Az
Isten iránti szeretet megnemesíti és megtisztítja vágyainkat és kívánságainkat, elmélyíti
érzelmeinket, és megszépíti minden ártatlan örömünket. Képessé teszi az embereket arra,
hogy megbecsüljék és élvezzék mindazt, ami szép, igaz és jó.
November 18. A vizsgálati nap

„Próbálj meg engem, ó, Uram!”Zsolt 26:2
Az Úr gondviselése olyan helyre vezeti az embereket, ahol próbára teheti erkölcsi
erejüket, és felszínre hozhatja indítékaikat. Ennek következtében fejleszteni tudják
önmagukban a jót, a rosszat pedig elhagyhatják az életükből. Isten azt szeretné, ha szolgái
megismernék szívük erkölcsi működését. Megtisztulásuk érdekében gyakran megengedi,
hogy a szenvedés és nyomorúság tüze támadja őket…
Az igazán kegyes ember nem húzódik vissza a próbáktól. Ha vonakodunk az Úr
vizsgálatától, az állapotunk kifejezetten aggasztó lesz. Isten a lelkek tisztítója és finomítója,
aki a kemence hevében örökre elválasztja a salakot a keresztényi jellem valódi ezüstjétől és
aranyától. Jézus figyelemmel kíséri próbáinkat. Tudja, mire van szükség ahhoz, hogy úgy
megtisztítsa a fémet, amikor az már visszatükrözi isteni szeretetének ragyogását.
Arra kérlek benneteket, hogy „próbáljátok meg magatokat, hogy a hitben vagytok-e…
magatokat próbáljátok meg” (2Kor 13:5). A krisztusi szeretet melegének és tisztaságának
fenntartásához minden időben Krisztus kegyelmére van szükségünk…
A küzdelemnek és megpróbáltatásnak ebben az időszakában szükségünk van minden
olyan támogatásra és biztatásra, amelyet a helyes elvekből és a szilárd vallási
meggyőződésből, valamint a Krisztus szeretetének bizonyosságából és a mennyei dolgok
terén szerzett tapasztalatból nyerhetünk el. Csak akkor érhetjük el a Krisztusban ékeskedő kor
teljességének fokát, ha szüntelenül növekedünk a kegyelemben.
Nem a megpróbáltatásoktól mentesen, hanem azok kellős közepében fejlődik ki a
keresztényi jellem. Krisztus követőjét az ellentmondás és az ellenállás csak annál nagyobb
éberségre, annál komolyabb imára készteti. Ha az erős kísértésben Isten kegyelme által
kitartunk, és elviseljük azt, türelmet, éberséget, állhatatosságot, mélységes, maradandó
bizalmat eredményez. A keresztényi hit diadala az, hogy képesíti követőit: szenvedni és
egyszersmind erősnek maradni; megalázkodni, de éppen alázatosság által győzni. Egész nap
öldöklik, de mégis él; hordozza a keresztet, de így nyeri el a dicsőség koronáját.
November 19. Jó cselekedetek

„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre,
amelyeket előre elkészített Isten, hogy azokban járjunk.”Ef 2:10
Isten csak szeretett Fián keresztül fogadhat el minket. A jó cselekedetek csak
következményei a szeretet munkájának. Ez nem érdem, és semmi olyat nem kapunk értük,
242
ami által joggal hivatkozhatnánk arra, hogy részt vettünk saját lelki üdvösségünk
kimunkálásában. A megváltás Isten ingyen ajándéka a hívőnek, amit egyedül Krisztus érdeme
révén nyerhet el. A megterhelt lélek békességre lel a Krisztusba vetett hit által. Ez a békesség
egyenes arányban van hitének és bizalmának mélységével. Lelki üdvössége érdekében nem
hivatkozhat jó cselekedeteire.
Nincs tehát valódi értéke a jó cselekedeteknek? A naponta vétkezőre ugyanazzal a
jóindulattal tekint Isten, mint arra, aki a Krisztusba vetett hit által egyenesen, becsületesen
igyekszik járni? A Szentírás írja: „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus
Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azokban járjunk.” Az isteni
elrendezés szerint az Úr kiérdemelhetetlen kegyelme úgy akarta, hogy a jó cselekedeteket
jutalom kövesse. Isten egyedül Krisztus érdeméért fogad el minket. Az általunk véghezvitt
irgalmas és előzékeny cselekedetek pedig a hit gyümölcsei. Ezek áldássá válnak számunkra,
hiszen tetteink szerint vesszük el jutalmunkat.
Krisztus érdemének jó illata teszi cselekedeteinket elfogadhatóvá Isten előtt. Az isteni
kegyelem tesz képessé bennünket azokra a cselekedetekre, melyekért Isten megjutalmaz
bennünket. Még ha minden tőlünk telhetőt megteszünk is, haszontalan szolgáknak kell
tekintenünk magunkat. Nem érdemlünk köszönetet Istentől. Csak kötelességünket
teljesítettük, és ezeket a tetteket nem vihettük volna véghez saját bűnös természetünk erejével.
Az Úr arra kér bennünket, hogy közeledjünk hozzá, és Ő is közeledni fog hozzánk. Így
részesülünk abban a kegyelemben, amely az Úr kezéből kapott jutalmat eredményező
cselekedetekre képesít minket.
A szeretettel végzett munkát a hit hívja életre… Az igaz, hogy jó tetteink önmagukban
nem biztosítják számunkra az üdvösséget, az is igaz, hogy a bennünket Krisztussal összekötő
hit cselekvésre indít minket.
November 20. Vigyázzatok!

„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a
test erőtelen.”Mk 14:38
A tanítványokhoz hasonlóan ma is sokan alszanak. Nem vigyáznak és imádkoznak
annak érdekében, hogy kísértésbe ne essenek. Legyünk mindannyian éberek! Az ellenség a
nyomunkban jár. Legyünk éberek, és őrködjünk kitartóan, nehogy valamely gondosan álcázott
mesteri csapda készületlenül érjen. A könnyelműek és közömbösek vigyázzanak, nehogy
számukra is olyan váratlanul jöjjön el az Úr napja, mint éjjel a tolvaj…
A győzőnek virrasztania kell, mert Sátán minden erejét megfeszíti, hogy világi
bonyodalommal, téveszmével és babonával rabolja el Krisztus követőit. Nem elég
elkerülnünk a fenyegető veszélyeket és a következetlen lépéseket. Szorosan Krisztus mellett
kell haladnunk az önmegtagadás és önfeláldozás ösvényén. Ellenséges területen járunk. A
Menny kivetettje nagy hatalommal jött közénk. Minden elképzelhető ravaszságot és fortélyt
bevetve igyekszik foglyul ejteni a lelkeket. Ha nem vigyázunk folyamatosan, könnyen
áldozatul eshetünk számtalan csalásának.
243
Figyelmeztetés, intés és ígéret egyaránt szól az utolsó időkben élő hívőknek. „Ne is
aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok”(1Thessz 5:6). Vigyázzatok,
hogy az ellenség be ne lopja magát a lelketekbe. Őrködjetek, hogy a régi szokások és
hajlamok nehogy magukhoz ragadhassák a gyeplőt. Szorítsátok vissza őket, és legyetek
éberek! Vigyázzatok a gondolatotokra, tervetekre, nehogy én központú legyen. Vigyázzatok
az emberek lelkére, mert Krisztus saját vérén vásárolta meg őket. Keressétek az alkalmakat,
amikor jót tehettek értük.
Ha közel mész Jézushoz, és hitvallásodat jól rendezett élettel, kegyes beszélgetéssel
igyekszel felékesíteni, akkor megőrzöd lábadat attól, hogy tiltott ösvényre tévedj. Ha
vigyázol, és állandóan őrködsz imában, és mindent úgy teszel, mintha Isten közvetlen
jelenlétében volnál, akkor megmenekülsz attól, hogy engedj a kísértésnek. Ezért remélheted,
hogy tisztán, szeplőtlenül és feddhetetlenül állhatsz meg mindvégig. Ha a megkezdett
bizodalmat mindvégig szilárdan megtartod, akkor szíved megalapozódik Istenben, és amit a
kegyelem elkezdett, azt dicsőség koronázza meg Istenünk országában.
November 21. Megőrizve az eleséstől

„Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat
feddhetetlenségben nagy örömmel.”Júd 24
Ezekben az utolsó napokban, amikor a gonoszság megsokasodik, a szeretet pedig
sokakban meghidegül, Isten népet hív elő nevének dicsőítésére és a szentségtelenség
megfeddésére. Ez a megszentelt nép hűséggel megtartja Isten törvényét akkor, amikor a világ
igyekszik megsemmisíteni annak rendeléseit. Amikor Isten megtérítő ereje a szolgáin
keresztül megnyilatkozik, a sötétség seregei keserű és eltökélt ellenállásban sorakoznak fel…
Attól az időtől kezdve, hogy a Menny Istenének szolgálata mellett határoztuk el
magunkat, szüntelenül küzdelmünk lesz mindaddig, amíg Isten ki nem ragad bennünket ebből
a jelenlegi gonosz világból. Ez alól a háború alól nincs felmentés…
Kemény munkát kell végeznünk, és mint Jézus hű katonái, a véres zászlót az ellenség
sorainak közepette kell magasba emelnünk… Ha kezeinket összetéve leeresztjük a vér itatta
zászlót, és Sátán foglyaivá és szolgáivá válunk, felszabadul-hatunk a harc és szenvedés alól.
Ezt a „békességet” azonban csak Krisztus és a Menny elveszítésével érhetjük el. Ilyen
feltételek mellett nem kívánhatunk békét. Inkább folyjon küzdelem és harc a földi történelem
végéig, mintsem hogy hitehagyás és bűn által szerezzünk békét.
A hitehagyás a szív titkos lázadásával kezdődik Isten törvényének a rendelései ellen. A
lélek megszenteletlen vágyaknak hódol, és törvénytelen terveket sző. A hitetlenség és sötétség
elválasztja Istentől. Ha nem győzünk e felett a bűn felett, az fog győzelmet aratni felettünk…
A lelki büszkeség, a megszenteletlen vágyak, a gonosz gondolatok és minden, ami
elválaszt minket a Jézussal való bensőséges és szent kapcsolattól, megmérgezi a lelkünket…
Ha el kívánjuk nyerni az örök életet, meg kell harcolnunk „a hitnek szép harcát”. (1Tim 6:12)
Isten hatalma őriz minket „hit által az üdvösségre”. (1Pét 1:5) Ha a hitehagyás gondolata
megterhelő a számotokra… akkor „iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz”. (Róm
244
12:9) Higgyetek abban, aki„titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat

feddhetetlenségben és nagy örömmel”.
November 22. Örök vigasztalás és jó reménység

„Maga pedig a mi Urunk, Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és
kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti
szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.”2Thessz 2:16–
17
A Megváltó minden egyes gyógyítását felhasználta arra, hogy mennyei alapelveket
ültessen az emberek értelmi és lelki világába. Ez volt munkájának célja. Földi áldásokat
hintett, hogy az emberek szívét kegyelme evangéliumának befogadására késztesse.
A tanítványok három évig szemlélhették Jézus csodálatos példáját. Nap mint nap vele
jártak, és vele beszélgettek. Hallották, miként bátorítja a megfáradtakat és a gondterhelteket;
látták, hogyan mutatkozik meg hatalma a betegek és lesújtottak megsegítésében. Amikor
búcsúznia kellett tanítványaitól, felruházta őket erővel és hatalommal, hogy munkáját az Ő
nevében előbbre tudják vinni. Szét kellett hinteniük a szeretet és gyógyulás evangéliumának
világosságát…
Azt a munkát, amit a tanítványok végeztek, nekünk is végeznünk kell. Legyen minden
keresztény misszionárius! Megértő és könyörülő szívvel szolgáljunk a segítségre
szorulóknak!… A Megváltó azonosul minden emberrel. Krisztus követői nem függetleníthetik
magukat a környezetüktől, a pusztuló világtól. Beletartoznak az emberiség nagy szövedékébe,
és a Menny szemében éppúgy a bűnösök testvérei, mint a szenteké… Mindazzal, ami mások
fölé emel – legyen az műveltség, jó modor, nemes jellem, keresztényi nevelés, hitbeli
tapasztalat –, adósai vagyunk az előnytelenebb helyzetűeknek. Amennyire az erőnkből telik,
szolgáljunk nekik!…
Mindazok, akik Isten gyermekeivé lettek, ezentúl tekintsék magukat egy-egy
láncszemnek abban a láncban, amelyet a Menny a világ megmentésére ereszt le; Krisztus
irgalmas tervével azonosulva induljanak el, hogy vele együtt keressék és mentsék az
elveszetteket!
A világnak arra van szüksége, hogy a gyakorlatban mutassuk be, mit tud Isten kegyelme
tenni az emberek elvesztett méltóságának helyreállításában, azáltal, hogy önuralomhoz segíti
őket. Semmire sincs a világnak olyan szüksége, mint arra, hogy az evangélium megmentő
erejét Krisztuséhoz hasonló életű keresztények mutassák be.
November 23. A továbbadás öröme

„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem
azok lesztek-é ti is a mi Urunk, Jézus Krisztus előtt az Ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a
mi dicsőségünk és örömünk. 1Thessz 2:19–20
Isten a mi segítségünk nélkül is elérhette volna célját, a bűnösök megmentését, de azért,
hogy mi Krisztuséhoz hasonló jellemet fejleszthessünk ki, osztoznunk kell a munkájában.
245
Azért, hogy beléphessünk az általa elkészített otthonba, hogy áldozata árán üdvözült
embereket láthassunk, részt kell vennünk a megmentésükért folyó munkában.
Jézus minden emberben olyasvalakit látott, akit hívni kell az Ő országába. Az emberek
szívéig hatolt, mert úgy járt közöttük, mint aki a javukat keresi. Megkereste őket a nyílt utcán,
magánházakban, bárkákon, a zsinagógában, tópartokon és a menyegzői ünnepségen.
Találkozott velük napi foglalatosságuk közben, érdeklődést tanúsított világi ügyeik iránt.
Eljutott a háztartásokba, a családok a saját otthonukban kerültek isteni jelenlétének hatása alá.
Erős, személyes együttérzése segítette a szívek megnyerésében.
Jézus személyes kapcsolat és érintkezés útján képezte tanítványait. Olykor köztük ült a
hegyoldalban, olykor a tengerparton, vagy együtt ment velük az úton. Így fedte fel Isten
országának titkait. Nem prédikált nekik, ahogyan ma teszik. Ahol csak megnyílt szívek
fogadták az isteni üzenetet, Ő feltárta az üdvösség útjának igazságát. Nem parancsolta meg a
tanítványainak, hogy ezt vagy azt tegyék, hanem így szólt: „Kövess engem!” (Jn 1:44)
Magával vitte őket az utazásaira, a városokba és falvakba, hogy lássák, miként tanítja az
embereket…
Krisztus példáját – hogy összekapcsolta a saját és az emberiség érdekeit – követniük
kell mindazoknak, akik Igéjét hirdetik, és elfogadták kegyelmének evangéliumát… Az isteni
igazság nemcsak a szószékről érintheti az emberi szíveket. Van egy másik munkaterület is,
lehet, hogy szerényebb, de ugyanolyan ígéretes. Ez az alacsony sorsúak otthona, a gazdagok
palotája, a vendégszeretők asztala és az ártatlan társas örömet nyújtó összejövetelek helye…
Bárhová megyünk, vigyük magunkkal Jézust, és hozzuk mások tudomására, hogy mennyire
értékeljük Megváltónkat!
November 24. Istené a dicsőség

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené
legyen, és nem magunktól való.” (2Kor 4:7)
Minden jó tulajdonság, amellyel az emberek rendelkeznek, Isten ajándéka. Jó
cselekedeteiket Isten kegyelmével Krisztus által viszik véghez. Mivel mindent Istennek
köszönhetnek, egyedül Őt illeti a tisztelet mindazért, amivé lettek, és amit tesznek; ők csak
eszközök a kezében. Sőt, mi több, mivel a Biblia történetének minden leckéje tanítja,
veszélyes dolog dicsérni vagy felmagasztalni az embereket; mert ha valaki szem elől téveszti
az Istentől való teljes függősége tényét, és a saját erejében bízik, biztos, hogy elbukik. Az
ember olyan ellenségekkel küzd, amelyek erősebbek nála… Lehetetlen számunkra a saját
erőnkkel megállni a küzdelemben. Mindaz, ami eltereli gondolatainkat Istenről, ami
önmagunk felmagasztalásához vagy az önmagunktól való függőségünkhöz vezet, az a
vereségünk útját készíti elő. A Biblia az emberi erőben való bizalmatlanságot igyekszik
belénk nevelni, és arra bátorít, hogy bízzunk az isteni erőben.
Mennyei Atyánk nem küldött angyali sereget az üdvösség hirdetésére. Megnyitotta
számunkra Igéjének drága igazságát, és a szívünkbe véste üzeneteit, hogy megoszthassuk
azokat a sötétségben élőkkel. Ha valóban megízleltük az Isten ígéreteiből fakadó csodálatos
ajándékokat, akkor ismeretünket másoknak is tovább kell adnunk…
246
Személy szerint mindannyiunknak úgy kellene dolgoznunk, mint akik vállán nagy
felelősség nyugszik. Tanúsítsunk fáradhatatlan lendületet és buzgóságot ebben a munkában,
és vállaljuk fel annak terheit, átérezve azt a veszélyt, amelynek szomszédaink és felebarátaink
ki vannak téve. Krisztushoz hasonlóan kell munkálkodnunk. Be kell mutatnunk a Jézusban
való igazságot, hogy az emberek vére ne kerüljön rá a ruhánkra tehertételként. Ugyanakkor
érezzük át Istentől való teljes függőségünket, és bízzunk Őbenne, mert tudjuk, hogy kegyelme
és megsegítő hatalma nélkül mit sem tehetünk. Pál ültethet, Apollós pedig öntözhet, de a
növekedést egyedül Isten adhatja.
Kötelességünk, biztonságunk, boldogságunk, hasznavehetőségünk és üdvösségünk
mind-mind arra szólít, hogy a lehető legnagyobb igyekezettel biztosítsuk az életünkben
Krisztus kegyelmét.
November 25. Az aratás

Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát
hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.” (Ef 2:7)
Senki sem áraszthatja a szívéből és életéből Isten áldását anélkül, hogy maga is gazdag
jutalomban ne részesülne… Krisztus kegyelme olyan jellemvonásokat fejleszt ki a lélekben,
amelyek ellentétesek az önzéssel. Ezek a jellemvonások nemesítik, csiszolják és gazdagítják
az életet. A titkon végzett szeretetteljes cselekedetek egymáshoz csatolják a szíveket, és
közelebb vonják azokat Istenhez, akitől a segítőkészség minden megnyilatkozása kiindul. Az
apró figyelmességek, a szeretet és önfeláldozás kicsiny tettei, amelyek olyan csöndesen
áradnak az életből, mint az illat a virágból, az élet áldásainak és örömének jelentős részét
képezik. Továbbá azt is megértjük, hogy énünknek a mások javáért és boldogságáért való
lemondását, bármilyen szerény és jelentéktelennek vélt tettről legyen is szó, a Menny a
dicsőség királyával való egység jeleként ismeri el, aki, noha gazdag volt, szegénnyé lett
értünk.
A szívélyes cselekedetek titokban maradhatnak, de a gyümölcsök, amelyek azok
megvalósítóinak jellemében megteremnek, nem rejthetők el. Ha Krisztus hűséges követőiként
teljes szívből fáradozunk az emberekért, a szívünk szeretetben forr össze Istennel. A
Szentlélek munkálkodása összhangba hozza bensőnket az isteni gondolatokkal.
Isten megnöveli azok tálentumait, akik bölcsen használják a rájuk bízott ajándékokat.
Az Úr örömmel fogadja a szeretett Fiában hívő népének szolgálatát, amit az Ő kegyelme és
ereje által végeznek. Akik jótettek véghez vitelére használják a képességeiket, és így
törekednek keresztényi jellemük fejlesztésére és tökéletesítésére, azok majd az eljövendő
világban aratják le az itt elvetett magokat. A Földön megkezdett munka a fenségesebb és
szentebb örökkévalóságban fog kiteljesedni.
Aki „kegyelemben gazdag mindenkihez”, így szólt: „Adjatok, néktek is adatik” (Róm
10:12; Lk 6:38)… Minden, Krisztusért meghozott áldozat jutalmat nyer majd Isten
kegyelmének felséges gazdagsága szerint.
247
November 26. A világ várakozása

„Mert minden tiérettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást
bőségessé tegye az Isten dicsőségére.” (2Kor 4:15)
Az egyház Isten elrendelt eszköze az emberek megmentésére. Szolgálatra hívta el
tagjait, és azzal bízta meg őket, hogy hirdessék az evangéliumot a világnak. Isten terve már
kezdettől fogva az volt, hogy egyháza az Ő tökéletességét és erejét tükrözze a világ előtt. A
gyülekezet tagjait Isten a sötétségből hívta ki csodálatos világosságára, hogy hirdessék nagy
dicsőségét. Az egyház a letéteményese Krisztus kegyelmi kincseinek; végül pedig
kinyilatkoztatja „a mennybeli fejedelemségek és hatalmasságok előtt” (Ef 3:10) Isten
felmérhetetlen szeretetét…
Az egyház Isten erős vára és menedékvárosa, amelyet fenntart ebben a hűtlen
világban…
A lelki sötétség hosszú korszakain át Isten gyülekezete hegyen épült városhoz
hasonlított, amelyben az egymást követő nemzedékek alatt, évszázadról évszázadra a tiszta,
mennyei tanok tárultak fel. Bármily gyöngének és gyarlónak látszik is a gyülekezet, bizonyos
értelemben Isten mégis a legnagyobb figyelmében részesíti; kegyelmének színhelye, ahol
készségesen nyilvánítja ki az emberi szíveket átalakító hatalmát.
Amint a nap sugarai behatolnak a Föld legtávolabbi sarkaiba, úgy Isten terve szerint az
örömüzenet világosságának is minden emberre ki kell terjednie…
Most, amikor az ellenség soha nem látott erővel dolgozik azon, hogy leterhelje a férfiak
és nők gondolatait, fokozott igyekezettel kellene munkálkodnunk. Hirdessük szorgalmasan és
saját érdekeink keresése nélkül az irgalom utolsó üzenetét a nagyvárosokban, az utak mentén
és az ösvényeken. Minden társadalmi osztály tagjait el kell érnünk. Senki nem maradhat
figyelmeztetés nélkül. Az Úr Jézus odaajándékozása az egész világot érinti, nemcsak
bizonyos társadalmi rétegeket és nemzeteket a többi hátrányára. Megmentő kegyelme átöleli
az egész világot. Aki csak óhajt, ihat az élet vizéből. A világ várakozik a jelenvaló igazság
üzenetének meghallására.
November 27. Krisztus vár

„És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon
bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Mt 24:14)
Krisztus evangéliuma az elejétől a végéig a megmentő kegyelem üzenete. Ez az üzenet
világosan érthető, és hagyatkoznunk kell a vezetésére. Megsegíti a bajban levőt, megnyitja az
igazság megértésére vak szemeket, és irányítja az igaz alapot kereső lelkek útját. A teljes
értékű és örök érvényű szabadulás minden ember számára elérhető. Krisztus vár, és
vágyakozik azután, hogy kimondhassa megbocsátó szavát, és ingyen felajánlott kegyelmében
részesíthesse az embert. Miközben várva vár, elismétli a Jerikó kapujánál ülő vaknak mondott
szavait. „Mit cselekedjem veled?” (Mk 10:51) Elveszem a bűnödet, és megmoslak a saját
véremben.
248
Az élet minden területén megváltásra váró emberek járnak-kelnek. A vakok

tapogatóznak a sötétségben. Adjatok nekik világosságot, és Isten meg fog áldani érte titeket,
munkásait.
Krisztus művében nagyobb elszántságra van szükségünk. Az igazság ünnepélyes
üzenetét olyan hatékonysággal kellene hirdetnünk, hogy a hitetlenek is meglássák, Isten az,
erőnk élő forrása, aki kiegészíti törekvéseinket.
Minden keresztény kiváltsága, hogy ne csak várja, de siettesse is az Úr Jézus Krisztus
eljövetelét. Ha nevének minden hitvallója gyümölcsöt teremne az Ő dicsőségére, akkor az
evangélium magvát rövid időn belül elvethetné a világban. Az utolsó aratnivaló is gyorsan
beérne, és Krisztus eljönne az értékes gabona betakarítására.
Elérkezett az idő, amikor Isten követei felnyitják a világ előtt a papírtekercset. A hármas
angyali üzenet igazságát minden népnek, nemzetnek és népcsoportnak hirdetni kell; minden
földrész sötétségét el kell oszlatni, és terjednie kell a tenger szigetein is. Nem halogathatjuk
ezt a munkát.
Legyen a jelszavunk: „Előre, mindig előre!” A Menny angyalai járnak majd előttünk,
hogy az utat előkészítsék a számunkra. Ne hárítsuk el magunktól a külső területek terheit, míg
az egész Föld nem fénylik az Úr dicsőségétől.
November 28. Az egész világegyetem vár

„Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék
az én házam.” (Lk 14:23)
A mennyei világegyetem a világnak erre a kicsiny pontjára fordítja a legnagyobb
figyelmét, mert Krisztus végtelen árat fizetett lakóinak a megváltásáért.
A világegyetemben minden arra szólítja fel az igazság ismerőit, hogy fenntartás nélkül
szenteljék magukat annak az igazságnak a hirdetésére, amelyet a harmadik angyal üzenete
tanított nekik… A sátáni eszközök tevékenysége minden keresztényt felszólít, hogy álljon az
őrhelyére.
Nagy és jelentős munkát bízott ránk Isten. Önzetlen és bölcs emberekre van szükség,
akik tudják, hogy mit jelent őszinte igyekezettel fáradozni a lelkek megmentéséért.
Langymeleg emberek szolgálatára azonban nincs szükség, mert az ilyeneknek Krisztus nem
veheti hasznát. Olyan férfiak és nők kellenek, akiknek szíve megindul az emberi szenvedések
láttán, és akiknek élete bizonyítja, hogy világosságot, életet és kegyelmet nyernek Istentől, és
azt másoknak is továbbadják.
Isten népének közel kell húzódnia Krisztushoz az önmegtagadás és önfeláldozás útján.
A kegyelem üzenetének hirdetése legyen az egyetlen céljuk. Egyesek így fáradoznak, mások
pedig másként, ahogyan az Úr vezeti és irányítja őket. De mindnyájuknak együtt kell
küzdeniük, törekedve arra, hogy a munkát tökéletes egésszé tegyék.
A gyülekezet állapota akkor nem fog hanyatlani, ha a tagok a kegyelem trónjához
folyamodnak segítségért, hogy együtt tudjanak működni a romlás szélén álló emberek
megmentésének nagyszerű munkájában…
249
A Menny világa olyan megszentelt eszközökre vár, amelyek által Isten megszólíthatja
népét, általuk pedig a világot. Isten csak megszentelt, önmegtagadó gyülekezeten keresztül
tud munkálkodni. A Lelkét látható és dicsőséges módon fogja megmutatni, különösen ebben
az időben, amikor Sátán mesteri munkát végez a prédikátorok és a tagok elvesztésére…
Vajon felismeri-e felelősségét a gyülekezet? Isten arra vár, hogy Krisztus, a legnagyobb
misszionárius, a Lelkét adja azoknak, akik önmegtagadó és önfeláldozó odaszánással
dolgoznak.
November 29. Isten gyermekei

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé
leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk
Őt látni, amint van” (1Jn 3:2)
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk.” Felérhet-e ezzel bármilyen emberi rang?
Milyen magasabb címet tölthetnénk be annál, mint hogy a végtelen Isten gyermekeinek
neveztetünk?
Micsoda hatalmas gondolat, páratlan leereszkedés, csodálatos szeretet, hogy a halandó
ember szövetségben összekap-csolódhat a Mindenhatóval. „Hatalmat adott azoknak, hogy
Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek” (Jn 1:12). „Szeretteim, most Isten
gyermekei vagyunk.” Felérhet-e ezzel bármilyen emberi rang?
Mutassuk be a valódi keresztényi életet! Tegyük azt vonzóvá és érdekessé mások
számára! Ha tényleg akarjuk, akkor véghez is tudjuk vinni ezt. Töltsük meg elménket örök és
lelki jellegű élményekkel, hogy ezáltal mások számára is valószerűvé tehessük a
kereszténységet. Hit által megláthatjuk Jézust, amint az Atya jobbján közbenjár értünk. Hit
által megláthatjuk azokat a hajlékokat is, amelyeket Krisztus készít az Őt szeretőknek. A hit
szeme előre látja a győzők számára előkészített ruhát és koronát. A hit hallja a megváltottak
énekeit, és megragadja az eljövendő dicsőség ígéretét. Ha meg akarjuk látni a királyt az Ő
szépségében, szerető engedelmesség által közel kell húzódnunk Jézushoz.
Az Atyával és Fiával való közösség ápolása során jellemünk nemessé, csiszoltabbá lesz,
s közben részeseivé válunk a kimondhatatlan és dicsőséggel teljes örömnek. Jóllehet az
élelemnek, ruhának, munkahelynek és gazdagságnak megvan a maga értéke, de kapcsolatban
állni Istennel, és az isteni természet részesévé válni, ez az igazán felbecsülhetetlen érték.
Életünket rejtsük el Krisztussal együtt Istenben. Noha még nem látszik, hogy mivé válhatunk,
amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, olyanok leszünk, mint Ő, és úgy látjuk majd Őt,
amint van. A keresztényi jellem méltósága úgy sugárzik majd, mint a Nap, és a Krisztus
arcáról áradó sugarak visszatükröződnek azokon, akik hozzá hasonlóan megtisztították
magukat. Ingyen hozzájuthatunk ahhoz a kiváltsághoz, hogy Isten gyermekei lehessünk.
Minden tulajdonunk, és még az életünk sem túl drága ahhoz, hogy ezt megszerezzük.
November 30. Szem előtt tartva a célt

„Célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása
jutalmára.” (Fil 3:14)
250
„Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy
veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, aki pályafutásban
tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig
romolhatatlant” (1Kor 9:24–25). Akik azért futnak versenyt, hogy elnyerjék a nagy
megtiszteltetésnek tartott babérkoszorút, azok minden tekintetben megtartóztató életet élnek,
hogy izmuk és minden egyes porcikájuk a lehető legjobb erőnlétben lehessen…
Ám csak egyetlen versenyző nyerte el a díjat. A mennyei versenyben azonban nincs
bizonytalanság és kockázat. Mindnyájan futhatunk, és mindnyájan el is nyerhetjük a díjat.
Öltsük magunkra a mennyei kegyességet. Függesszük tekintetünket a halhatatlanság
koronájára, és tartsuk mindig szem előtt példaképünket, Jézust!… Álljon szüntelenül előttünk
mennyei Urunk szerény és lemondó élete! Amikor a díjra függesztve tekintetünket,
igyekszünk követni Őt, biztonsággal futhatjuk meg a versenyt.
A pogányok, akiket nem a megvilágosodott lelkiismeret irányított, és akik nem tartották
maguk előtt az Isten-ismeretet, alávetették magukat az edzés megtartóztató és fegyelmezett
életmódjának. A hervadó koszorú és a sokaság elismerése elnyeréséért lemondtak minden
olyan élvezetről, ami gyengítette volna őket. Mennyivel inkább kellene azoknak megtenniük
ezt, akik a keresztényi versenyben vesznek részt a halhatatlanság és a Menny jóváhagyásának
reményében. Nem kellene-e nekik is lemondaniuk az egészségtelen izgatószerekről és
ártalmas vágyakról, amelyek lealacsonyítják az erkölcsöt, és gyengítik a szellemi képességet,
továbbá a magasabb rendű erőt az állati étvágynak és szenvedélyeknek vetik alá…
Mindazok számára, akik eleget tesznek az Isten szavában leírt feltételeknek, és
kötelességüknek tartják megőrizni testi erejüket és mozgékonyságukat, hogy gondolkodásuk
kiegyensúlyozott, erkölcsük pedig tiszta legyen, a verseny nem bizonytalan. Mindnyájan
elnyerhetik a díjat, és viselhetik a dicsőség hervadhatatlan koronáját.
251
DECEMBER
December 1. Isten dicsősége
„Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles Föld az Ő
dicsőségével!” (Ésa 6:3)
A Teremtője kezéből kikerült Éden és az egész Föld is rendkívül szép volt. A bűn és a
halál leghalványabb árnyéka sem rontotta meg a nagyszerű teremtést. Isten dicsősége
elborította az eget, és dicséretével megtelt a Föld (Hab 3:3); amikor együtt örvendeztek a
hajnalcsillagok (az angyalok), és Istennek fiai vigadoztak (Jób 38:7). Így a Föld kifejező
jelképe volt annak, aki „nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz 34:6). Az Úr a saját
képmására alkotott embernek a tanulmányozásra is szánta a Földet.
Az Éden azt példázta, hogy Isten kívánsága szerint milyennek kellett lennie az egész
Földnek. Isten azt akarta, hogy bolygónk olyan legyen, mint az Éden. Azt akarta, hogy a
szaporodó emberiség olyan otthonokat és iskolákat alapítson, amilyeneket Ő adott. Így az idő
folyamán az egész Földet betölthették volna azok az otthonok és iskolák, ahol Isten
kijelentéseit és műveit tanulmányozzák, és ahol a tanulók a végtelen korszakokon át egyre
jobban visszatükrözik az Ő dicsőségének fényét.
Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, fizikai, szellemi és lelki alkatában magán
viselte Alkotójának képmását. „...Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté...” (1Móz
1:27), és az volt a szándéka, hogy minél tovább él az ember, annál tökéletesebben mutassa be
az Ő képmását, és sugározza vissza dicsőségét. Minden képessége kifejlődhetett;
befogadóképessége és életereje növekedhetett. Roppant széles látóhatár tárult a szeme elé.
Dicső terület nyílt meg kutatásai számára. A látható világ titkai, „...a tökéletes tudásnak
csudái...” (Jób 37:15) tanulásra késztetnek bennünket.
Ádám abban a kiváltságban részesült, hogy szemtől szembe, közvetlenül érintkezhetett
Teremtőjével. Ha hű maradt volna Istenhez, ez a kiváltság örökre az övé maradt volna. Az
örökkévalóságon át az ismeret új kincseit, a boldogság friss forrásait fedezte volna fel, ami
által egyre világosabban látta volna Isten bölcsességét, hatalmát és szeretetét. Egyre jobban
elérte volna teremtetésének célját, és egyre jobban visszasugározta volna a Teremtő
dicsőségét.
December 2. Az Isten dicsőségére teremtett ember

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére
műveljetek.” (1Kor 10:31)
Isten a maga dicsőségére teremtette az embert, hogy próbája után az emberi család
eggyé válhasson a mennyei családdal. Isten célja az volt, hogy az emberi családdal népesítse
be a Mennyet, ha engedelmesnek bizonyul minden szava iránt. Ádámnak át kellett esnie a
próbán, hogy világossá váljon, vajon a hűséges angyalokhoz hasonlóan engedelmes kíván-e
lenni, vagy az engedetlenséget választja. Ha kiállta volna a próbát, leszármazottait csakis
hűségre tanította volna. Értelme és gondolatai olyanok lettek volna, mint Isten értelme és
gondolatai…
252
Saját jellemének megfelelően, Isten tisztának és egyenesnek teremtette Ádámot. Az első

Ádámban nem éltek romlott és gonoszságra való hajlamok. Olyan hiba nélküli volt, mint az
Isten trónja előtt álló angyalok. Ezek a dolgok megmagyarázhatatlanok, de sok minden, amit
most még nem tudunk megérteni, magyarázatot nyer majd akkor, amikor úgy látunk, ahogyan
Ő lát minket, és úgy ismerünk, ahogyan Ő ismer.
Az ősi szentekkel kapcsolatban mondja az Ige, hogy Istent nem szégyellték Istenüknek
nevezni [Zsid 11:16]. Nem világi vagyonszerzésre áhítoztak, és nem világi tervekben és
nagyravágyásban keresték a boldogságukat, hanem mindenüket Isten oltárára helyezték. Isten
országának építésére rendezték be az életüket. Kizárólag Isten dicsőségének éltek, és
félreérthetetlenül kijelentették, hogy vándorokként és jövevényekként élnek a Földön. Jobb
haza után törekednek, tudniillik a mennyei után. Életükkel hirdették hitüket. Isten rájuk
bízhatta igazságát és azt, hogy a világ rajtuk keresztül ismerje meg az akaratát.
De ma hogyan tartja fönn Isten hitvalló népe nevének becsületét. Hogyan ismeri fel a
világ, hogy különleges nép vagyunk? Milyen bizonyítékokat szolgáltatunk arra, hogy a
mennyei haza polgárai vagyunk?…
Puritán tisztaságnak és egyszerűségnek kellene jellemeznie mindazok lakását és
ruházkodását, akik hisznek a mai időkre szóló ünnepélyes igazságban… Ruházatunknak,
lakásunknak és szavainknak bizonyságot kell tennie az Istennek való odaszentelődésünkről.
Micsoda erő kísérné azokat, akik ekként tanúsítanák, hogy mindenről lemondtak Krisztusért.
December 3. Isten dicsőséges terve

„Hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék
igazság által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” (Róm 5:21)
Az a terv, amely által az ember megváltható – és csakis általa váltható meg –, az egész
Menny mérhetetlen áldozatát igényelte. Az angyalok nem tudtak örülni, amikor Krisztus
feltárta előttük a megváltás tervét, mert látták, hogy az ember üdvössége szeretett
parancsnokuk kimondhatatlan szenvedésébe kerül. Fájdalommal és csodálattal hallgatták,
amikor elmondta, hogy miként kell a Menny tisztaságát és békéjét, örömét, dicsőségét és a
halhatatlanságot otthagyva alászállnia, és együtt élnie a földi romlottsággal, vállalva a
fájdalmat, szégyent és halált. A bűnös és a bűn büntetése közé kell állnia; de kevesen fogják
Isten Fiaként elfogadni. Elhagyja a Menny királyaként elfoglalt magasztos helyét, megjelenik
a Földön, emberré alázva magát, és tapasztalatból tudja meg, milyen fájdalmakat és
kísértéseket kell az embernek kiállnia. Erre mind szükség van, hogy segíthessen azokon,
akiket Sátán megkísért (Zsid 2:18).
Krisztus elmondta, hogy tanítói küldetése végén gonosz emberek kezébe kerül, és úgy
sértegetik és kínozzák, ahogy csak Sátán ösztönzésére tudják. A legkegyetlenebb halállal,
bűnözőként, ég és Föld között kell meghalnia. Hosszú órákig tartó haláltusája oly szörnyű
lesz, hogy az angyalok elfedik arcukat, mert nem bírják nézni. Miközben a törvényszegés
bűne – az egész világ bűnének súlya – reánehezedik, az Atyja arcának elrejtésével járó lelki
gyötrelmet is ki kell bírnia…
253
Krisztus kérte az angyalok seregét, hogy működjenek együtt azzal a tervvel, amelyet az
Atya elfogadott, és örvendezzenek, hogy halála által az ember megbékélhet Istennel.
Ekkor öröm, kimondhatatlan boldogság töltötte el a Mennyet. Egy megváltott világ
dicsősége és szépsége felülmúlta az élet Fejedelmének gyötrelmét és áldozatát. A Menny
visszhangozta annak az éneknek az első dallamait, amely később Betlehem dombjai felett
csendült fel, „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és e Földön békesség, és az
emberekhez jó akarat!” (Lk 2:14).
December 4. A Menny földi megvalósulása

„És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét, Jánost, és
felvivé őket magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük, és az Ő orczája ragyog vala,
mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.” (Mt 17:1–2)
Alkonyodik, amikor Jézus maga mellé szólítja három tanítványát, Pétert, Jakabot és
Jánost; átvezeti őket a mezőkön, messze föl egy rögös ösvényen, egy magányos
hegyoldalra…
Néhány lépésre eltávolodik, s a fájdalmak férfia erős kiáltással és könnyhullatással
esedezik. Erőért könyörög, hogy kiállhassa a próbát az emberiség érdekében… Kiönti szívbeli
vágyakozását a tanítványaiért, hogy a sötétség hatalmának órájában el ne fogyatkozzék a
hitük…
Imájának most az a tárgya, hogy tanítványai szemlélhessék ama dicsőséget, amely az
Övé volt az Atyával együtt a világ alapítása előtt, s országát emberi szemükkel meglássák, és
így a tanítványai erősödjenek meg, mert látták azt. Azért könyörög, hogy lássák istenségének
megnyilatkozását, ami majd vigaszt nyújt nekik szenvedései tetőfokának órájában; s biztosan
tudhassák, Ő Isten Fia, és szégyenteljes halála a megváltási terv részét képezi.
Imája meghallgattatik. Miközben alázatosan a sziklás földre borul, hirtelen megnyílik az
ég, Isten városának aranykapui szélesre tárulnak, s a hegyről leszálló szent fényesség
beragyogja a Megváltó alakját. Istensége belülről átragyog az emberin, s egybeolvad a fentről
jövő dicsőséggel. Térdéről felemelkedve, ott áll Krisztus isteni fenségben. Megszűnt a lelki
gyötrelem. Arca most fénylik, „mint a nap”, ruhája „fehér, mint a fényesség” (Mt 17:2).
A tanítványok fölébrednek, nézik a hegyet beragyogó dicsőség áradatát. Félelemmel
vegyes ámulattal szemlélik Mesterük sugárzó alakját. Amint szemük hozzászokik a csodás
fényhez, látják, hogy Jézus nincs egyedül. Mellette áll két mennyei lény, aki bensőségesen
beszélget vele. Egyikük Mózes, aki a Sínai hegyen beszélt Istennel, másikuk Illés, akinek
megadatott az a kiváltság, ami Ádám fiai közül rajta kívül csak egynek, akit sohasem győzött
le a halál hatalma… A hegyen kicsinyített formában látható volt a dicsőség jövendő országa:
Krisztus, a király; Mózes, a feltámadott szentek, és Illés, az elváltozott szentek képviselője.
December 5. Mit hoz a jövő?

„Jöjjön el a te országod!” (Mt 6:10)
Krisztus tanítványai a dicsőség országának közeli eljövetelét várták, Ő azonban, amikor
ezt az imát adta nekik, arra tanította őket, hogy Isten országát, az új Földet nem akkor alapítja
254
meg, hanem imádkozniuk kell eljöveteléért. A kérés azonban megnyugtatás is volt számukra.
Bár a tanítványok nem akkor láthatták meg a dicsőség országának eljövetelét, ez az ima mégis
azt bizonyítja, hogy Isten országa a megfelelő időben bizonyosan elérkezik. Isten
kegyelmének országa most épül, amint naponként a bűnnel és lázadással teli szívek
meghajolnak a szeretet uralkodásának. Ám a dicsőség országának teljes megalapítása csak
Krisztus második eljövetelével következik be.
Isten népe csak Krisztus személyes adventjekor kaphatja meg a mennyek országát. A
Megváltó így szólt: „Amikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és Ővele mind a
szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind
a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől…
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai,
örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta…” (Mt 25:31–
34) Amikor az ember Fia eljön, a halottak romolhatatlan testben feltámadnak, az élők pedig
elváltoznak. Így készülnek fel az ország átvételére… Az ember jelenlegi állapotában halandó,
romlandó, Isten országa pedig romolhatatlan lesz, és megmarad örökké. Ezért az ember úgy,
ahogy van, nem léphet be Isten országába. De amikor Jézus eljön, halhatatlanságot
adományoz népének, és hívja, hogy vegye birtokba azt az országot, amelynek eddig csak
örököse volt.
Ha a Krisztuséi vagytok, úgy „minden a tiétek” (1Kor 3:23, 21). Igaz, hogy most még
kiskorú gyermekekként élünk, akik még nem rendelkezhetnek örökségük felett. Isten nem
bízza ránk ezt az értékes tulajdonjogot, nehogy Sátán megbűvöljön minket, ahogy Édenben is
megcsalta az első emberpárt. Krisztus megőrzi örökségünket, hogy a pusztító ne férhessen
hozzá.
December 6. Miért nem most?

„Mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr,
mert megbocsátom az ő bűnüket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” (Jer 31:34)
Jézus így szólt: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész
világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég” (Mt 24:14). Isten országa addig
nem jön el, amíg Isten kegyelmének örömüzenete el nem jut az egész világra. Ezért, amikor
Istennek adjuk át magunkat, és más embereket is megnyerünk Krisztus számára, siettetjük
Isten országának eljövetelét. Csakis azok esedeznek szívből Isten országának eljöveteléért,
akik Isten szolgálatára szentelik magukat…
Aki azt kéri, hogy „legyen meg a te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is”,
azért imádkozik, hogy a Földön érjen véget a gonoszság uralma, Isten örökre törölje el a bűnt,
és állítsa fel a szentség országát. Akkor a Föld is, mint a Menny, beteljesedik „a jóban való
teljes gyönyörűséggel” (2Thessz 1:11).
Krisztus nem nyugszik meg addig, amíg győzelme nem lesz teljes, és „lelke szenvedése
folytán látni fog, és megelégszik” (Ésa 53:11). A Föld minden népe meghallja majd a Krisztus
kegyelméről szóló evangéliumot. Ámbár nem mindenki fogadja el Krisztus kegyelmét, de „Őt
szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak” (Zsolt 22:31). „Az ország pedig, és a
hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentjei
255
népének” (Dán 7:27); „...mert teljes lészen a Föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert
beborítják” (Ésa 11:9). „És félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő
dicsőségét” (Ésa 59:19).
„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond,
szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! [...] Ujjongva énekeljetek
mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalá az Úr a népét [...] Feltűrte az Úr szent
karját minden népnek szemei előtt, hogy lássa a Föld minden határa Istenünk
szabadítását”(Ésa 52:7–10).
December 7. Tekintsünk fel a Mennyre!

„Amikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket;
mert elközelgett a ti váltságtok.” (Lk 21:28)
Ha a gyülekezet magára öltené Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne
mindennemű közösséget a világgal, akkor a fénylő és dicső nap hajnala virradna rá. Az
Istentől nyert ígéretek örök időkre szólnak, örök gyönyörre, örök örömre. Az igazság elhalad
azok mellett, akik megvetik és elutasítják, de végül diadalt arat. Ha időnként látszólag
feltartóztatták is, de haladását nem akadályozhatták meg. Ha Isten üzenete ellenállásba
ütközik, fokozott erővel ruházza fel, hogy a befolyás annál nagyobb legyen. Hatalmat ad neki,
amely a legerősebb korlátokat is ledönti, és minden akadályon át diadalmaskodik.
Mi volt az, ami Isten Fiát fáradságos és áldozatos életén át támogatta? Látta Lelke
munkájának gyümölcseit, és megelégült. Az örökkévalóságba pillantva, látta azok
boldogságát, akik az Ő megalázkodása folytán bűnbocsánatot és örök életet nyertek. Hallotta
a megváltottak ujjongását, énekelni a vére árán megváltottakat; Mózes és a Bárány énekét
zengték.
Mi is vethetünk egy pillantást a jövőbe, szemlélhetjük a Menny boldogságát. A Biblia
feltárja előttünk a jövő dicsőségét. Engedi látnunk az Isten keze által festett képeket, amelyek
nagyon becsesek a gyülekezetének. Hitben ott állhatunk az örök város küszöbén, hallhatjuk a
kegyes üdvözlést, amely azoknak szól, akik e földi életben Krisztus munkatársai, s
kitüntetésnek veszik, ha érte szenvedhetnek. Amikor elhangzanak e szavak: „Jertek, én
Atyámnak áldottai”, leteszik koronájukat a Megváltó lábaihoz, és így kiáltanak fel: „Méltó a
megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat... A királyi
székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön
örökké” (Mt 25:34; Jel 5:12–13).
Ott a megváltottak üdvözlik azokat, akik fáradozásaik árán a Megváltóhoz vezették
őket, és valamennyien egyesülnek Krisztus dicsőítésében, aki meghalt, hogy az emberi lények
az Isten életéhez hasonló, magasabb rendű életet elnyerhessék. A küzdelem befejeződött. A
nyomorúság, viszontagság és harc véget ért. Az egész Menny visszhangzik a megváltottak
győzelmi énekétől, midőn örömmel zengik: „Méltó, méltó a Bárány, amely megöletett, és él a
diadalmas győző!”
256
December 8. Kik alkalmasak a Mennyre?

„A bölcsek tisztességet örökölnek.” (Péld 3:35)
Isten a törvényével összhangban levő jellemet választja, és aki eléri kívánalmainak
normáját, beléphet a dicsőség országába. Krisztus ezt mondta: „Aki hisz a Fiúban, örök élete
van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet” (Jn 3:36). „Nem minden, aki ezt mondja
nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei
Atyám akaratát” (Mt 7:21). A Jelenések könyvében pedig kijelenti: „Boldogok, akik
megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a
kapukon a városba” (Jel 22:14). Ami pedig az ember üdvösségét illeti, Isten Igéjében a
kiválasztásnak ez az egyetlen módja szerepel.
Minden olyan ember az örök élet jelöltje, aki félelemmel és Isten iránti imádattal
munkálkodik az üdvösségén. Kiválasztott az, aki felveszi a fegyverzetet, és megharcolja a hit
szép harcát. Kiválasztott az, aki vigyáz és imádkozik, aki kutatja a Szentírást, és nem teszi ki
magát kísértésnek. Kiválasztott az, akinek a hite állandó, és aki engedelmeskedik az Isten
szájából származó minden igének. A megváltás lehetősége mindenki számára készen áll. De a
megváltás áldásait csak azok fogják élvezni, akik eleget tettek a feltételeknek.
Sátán mindig munkában van, és igyekszik elferdíteni azt, amit Isten mondott; elvakítani
az elmét és elhomályosítani az értelmet, hogy ezáltal az embert bűnre vigye.
Az Úr nyílt követelményei oly nagyon egyszerűek, hogy senkinek sem kell tévelyegnie.
Isten állandóan keresi a lehetőséget, hogy az embert a védelme alá vonja, hogy Sátán ne
gyakorolhassa gonosz, megtévesztő hatalmát. Az Úr leereszkedett, hogy saját szavaival
beszéljen hozzájuk, és saját kezével írja az élő igéket. És ez áldott igéket élettel áthatva és
igazságtól ragyogtatva, tökéletes vezetőként adta át az embernek…
A Biblia minden fejezete, minden verse és minden szava Isten üzenete az emberhez.
Kössük szabályait jegyül a kezünkre és a homlokunkra! Ha tanulmányozzuk és követjük e
szabályokat, akkor Isten úgy vezeti mai népét, mint hajdan Izráelt, nappal felhő, éjjel
tűzoszlop által.
December 9. Felkészülés az angyalok társaságára

„Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti
testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti kos tiszteleteteket.” (Róm 12:1)
Nem kételkedünk abban… hogy évek óta vallott tanításaink a jelenvaló igazság részei,
és abban sem, hogy az ítélet egyre közeleg. Azzal készülünk találkozni, aki a szent angyalok
seregével jelenik meg majd az ég felhőiben, hogy megadja a hűségeseknek és igazaknak a
halhatatlanság ajándékát…
Isten igazságát minden ember különböző módon ragadja meg, de amint annak befolyása
alá kerülünk, az elvégzi bennünk a szükséges munkát. Erkölcsileg alkalmassá tesz minket a
dicsőség országára és a mennyei angyalok társaságára. Most az Isten műhelyében élünk.
Sokan vannak közöttünk, akik meglehetősen durva és csiszolatlan kövek. De amint
megragadjuk Isten igazságát, annak befolyása hatással lesz ránk. Felemel minket, és eltávolít
257
belőlünk mindennemű tökéletlenséget és bűnt, bármilyen természetű legyen is az. Így készít
föl arra, hogy szépségében lássuk meg a királyt, végül pedig a dicsőség országában
csatlakozzunk a tiszta és szent angyalok társaságához. Ennek a folyamatnak itt, e Földön kell
végbemennie rajtunk. Itt kell alkalmassá válnia testünknek és lelkünknek a halhatatlanságra.
Olyan világban élünk, amelyik ellenkezik a tiszta és igaz jellemmel és a kegyelemben
való növekedéssel. Bárhová is tekintünk, csupa romlást, tisztátalanságot és bűnt látunk. A
halhatatlanság elnyerése előtt eleget kell tennünk kötelességünknek. Tisztán és szentként kell
megőriznünk testünket és lelkünket attól a romlottságtól, ami ezekben az utolsó napokban
burjánzik körülöttünk.
A fény világosan ragyog, senkinek sem kell tudatlanságban maradnia, mert maga a
mindenható Isten az ember tanítója… Az a terve, hogy az egészségügyi megújulás nagyszerű
üzenetét mindenütt hirdessék, és ezáltal az embereket kutatásra indítsák. A bűnös,
egészségromboló és agyat kimerítő szokásaik miatt az emberek nem képesek felismerni azt a
szent igazságot, amely megszentelhetné, csiszolhatná, felemelhetné, és alkalmassá tehetné
őket a mennyei angyalok társaságára.
December 10. Tanuljuk meg a győzelmi éneket már most

„Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.” (2Móz 15:1)
Ez az ének és az a nagy szabadulás, amelyre ez emlékeztette őket, olyan mély
benyomást tett a népre, amelyet soha senki és semmi sem törölhetett ki az emlékezetéből.
Izráel prófétái és énekesei korszakról korszakra visszhangozták ennek az éneknek a szavait,
amely bizonyságot tesz arról, hogy egyedül Jahve az ereje és szabadítója a benne bízóknak.
Ez az ének nemcsak a zsidó nép tulajdona. Előremutat az igazság ellenségeinek pusztulására
és Isten Izráelének végső győzelmére. Páthmós prófétája látta a fehér ruhába öltözött
sokaságot, amely kivívta a győzelmet, és az üvegtenger partján, kezében Isten hárfájával
énekelte„Mózesnek, Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét” (Jel 15:2–3).
„Nem nékünk, Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te
kegyelmedért és hívségedért” (Zsolt 115:1). Ez a lelkület hatotta át Izráelnek a szabadulásról
szóló énekét, és ez a lelkület lakozik mindazok szívében, akik szeretik Istent. Amikor Isten
kiszabadítja lelkünket a bűn bilincséből, akkor a Vörös-tengernél történt szabadításnál sokkal
nagyobb dologban részesít… A naponkénti áldásnak, amelyet Isten kezéből kapunk, és
mindenekfelett Jézus áldozatának, amely elhozta nekünk a boldogságot, és elérhetővé tette
számunkra a Mennyet, állandó hálára kell késztetnie bennünket. Végtelen könyörületet és
páratlan szeretetet mutatott meg Isten irántunk, elveszett bűnösök iránt azzal, hogy
összekapcsolt bennünket önmagával, és különleges tulajdonává tett bennünket… Dicsérnünk
kell Istent azért az áldott reménységért, amelyet a megváltás nagy tervének ismerete ébresztett
a szívünkben. Dicsérnünk kell Istent mennyei örökségünkért és nekünk is szóló gazdag
ígéreteiért. Mindenekfelett pedig dicsérnünk kell Istent, mert Jézus azért jött el, azért halt
meg, azért támadt fel, azért van most is közöttünk Igéjében Szentlelkével, azért ment fel a
mennyekbe, hogy közbenjárjon értünk Istennél…
A Menny lakói Istent dicsérik. Tanuljuk meg az angyalok énekét már most, hogy majd
mi is énekelhessük, amikor ott leszünk a mennyei szentek soraiban. Mondjuk együtt
258
Dáviddal: „Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok” (Zsolt
146:2). „Dicsérnek téged a népek, óh, Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan” (Zsolt
67:6).
December 11. Amíg várakozunk

„Legyen a ti derekatok felövezve, és szövétneketek meggyújtva; ti meg hasonlók az
olyan emberekhez, akik az ő urukat várják.” (Lk 12:35– 36)
Most kell felkészülnünk Urunk eljövetelére. Egy pillanat alatt nem tudunk felkészülni.
Az ünnepélyes eseményt megelőzően éberen kell őrködnünk és várakoznunk, s ezt komoly
munkának kell kísérnie. Isten gyermekei így dicsőíthetik meg Őt. Az élet forgatagában
ajkukról a hit és reménység bátorító szavai hangzanak fel. Mindenüket, beleértve önmagukat
is, a Mester szolgálatába állították…
Krisztus beszámol országa elérkezésének napjáról. Nem azt mondja, hogy az egész
világ meg fog térni, hanem hogy „Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az
egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Mt 24:14). Az evangélium
hirdetése által hatalmunkban áll siettetni Isten napjának eljövetelét. Ha Krisztus egyháza
elvégezte volna az Úr által a számára kijelölt munkát, akkor már az egész világra eljutott
volna a figyelmeztetés, az Úr Jézus pedig megjelent volna a Földön nagy hatalommal és
dicsőséggel.
A Krisztus második eljöveteléről szóló üzenetet élő hatalomnak kell kísérnie. Nem
pihenhetünk meg addig, amíg nem látjuk, hogy emberek sokasága tér meg az Úr eljöveteléről
szóló üzenet áldott reménységéhez. Az apostolok idejében az általuk hirdetett üzenet komoly
eredményt hozott, és sok embert fordított a bálványoktól az élő Isten szolgálata felé. A ma
végzendő munka éppoly valóságos, a ma hirdetett igazság is ugyanolyan jelentős. Az egyetlen
különbség, hogy amennyivel közelebb van az Úr eljövetele, annyival több buzgósággal kell
hirdetnünk az üzenetet. A mi időnkre szóló üzenet világos, egyszerű, és igen-igen fontos.
Cselekedjünk úgy, mint akik hisznek benne. Várni, őrködni, dolgozni, imádkozni és
figyelmeztetni a világot, ez a munkánk.
Mély benyomást tettek rám azok az események, amelyek nemrégiben elvonultak
előttem éjjeli látomásban. Egy nagy mozgalmat láttam – a megújulás munkáját – előrehaladni
sok helyen. Népünk engedett Isten felszólításának, és sorokba rendeződött. Testvéreim! Az Úr
beszél hozzánk, figyeljünk hát a hangjára! Tegyünk olajat a lámpásainkba, és viselkedjünk
úgy, mint akik Uruk eljövetelét várják.
December 12. Hazafelé

„Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai,
örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Mt 25:34)
Krisztus eljövetele közelebb van, mint akkor volt, amikor hívőkké lettünk. A nagy
küzdelem a végéhez közeledik. Isten csapásai elérték a Földet. Ünnepélyesen figyelmeztet az
Úr: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek
Fia” (Mt 24:44)…
259
A földi történelem végső szakaszában élünk. A jövendölések gyors egymásutánban

teljesednek be. A próbaidő órái sebesen peregnek. Egyetlen perc vesztegetnivaló időnk sincs.
Vigyázzunk, nehogy elaludjunk az őrhelyünkön. Senki se mondja a szívében vagy
tetteivel: „Halogatja Urunk az ő eljövetelét” (Mt 24:48). Hirdessük Krisztus közeli eljövetelét
a figyelmeztetés komoly szavaival…
Az Úr hamarosan eljön. Már most felkészültnek kell lennünk ahhoz, hogy békességben
várhassuk az Ő eljövetelét. Legyünk eltökéltek, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak
érdekében, hogy a körülöttünk élők is megismerjék a világosságot. Ne csüggedjünk, hanem
legyünk mindig derűsek, és tartsuk Jézust szüntelenül a szemünk előtt, mert hamarosan eljön,
és nekünk készen kell várnunk a megjelenését. Mily dicső lesz megpillantani Őt, és
megváltottaiként fogadni üdvözlését! Régóta várunk, de reménységünknek nem szabad
elhalványulnia. Ha Krisztus szépségét szemléljük, akkor örökre áldottak leszünk. Feltör
belőlem a kiáltás: hazafelé tartunk! Közeledünk az időhöz, amikor Krisztus eljön hatalommal
és nagy dicsőséggel, hogy örök otthonukba vigye megváltottait…
Régóta várjuk Üdvözítőnk eljövetelét, de az ígéret semmivel sem bizonytalanabb.
Nemsokára megígért otthonunkban leszünk. Ott majd Jézus az Isten trónjából eredő víz mellé
vezet, és megmagyarázza a sötétnek vélt gondviselését, amelyeken e Földön átvezetett,
jellemünk tökéletesítése céljából. A helyreállított Éden szépségeit teljes dicsőségükben
láthatjuk meg. A Jézus által fejünkre helyezett koronát az Üdvözítő lába elé tesszük.
Aranyhárfánkat pengetve, megtöltjük az egész Mennyet a trónon ülőnek dicséretével.
December 13. Hatalmas jutalom

„Ha valakinek a munkája… megmarad, jutalmát veszi.” (1Kor 3:14)
Dicsőséges lesz a hűségesek jutalma, amikor Isten és a Bárány köré gyűlnek. Amikor
János Isten dicsőségét látta, halottként esett össze, mert nem bírta elviselni a látványt. Amikor
azonban Isten gyermekei halhatatlanságot öltenek magukra, úgy látják majd Őt, „amint
van” (1Jn 3:2). A trón elé állhatnak, mert Isten szeretett Fia elfogadja őket. Isten eltörli
minden álnokságukat. Minden bűntettük feledésbe merül. Immár láthatják Isten trónjának
teljes dicsőségét. Részt vállaltak Krisztus szenvedéseiben, munkatársai voltak a megváltás
tervében, és most részestársai abban a nagy örömben, hogy ott láthatják Isten országában az
összes üdvözültet, aki Istent fogja dicsőíteni az örökkévalóságon át…
Azon a napon a megváltottak az Atya és Fiú dicsőségében ragyognak majd. Az
angyalok aranyhárfával a kezükben üdvözlik a királyt és győzelmének jelvényeit…
Diadalének csendül fel majd, és betölti az egész Mennyet. Krisztus győzelmet aratott. Belép a
mennyei udvarokba az üdvözültek kíséretében, akik tanúsítják, hogy Jézus földi szenvedése és
áldozathalála nem volt hiábavaló.
A Föld zarándokaira otthon vár. Az igazak elnyerik új öltözetüket, dicsőséges
koronájukat és a győzelem pálmaágait. Minden, ami Isten gondviselésében zavaros volt
előttük, világossá válik az eljövendő világban. A nehezen érthető dolgok magyarázatot
nyernek. A kegyelem titkai feltárulnak előttünk. Ahol véges elménk csak zavart és megszegett
ígéreteket fedezett fel, a legtökéletesebb és legcsodálatosabb összhangot láthatjuk meg.
Megtudjuk, hogy a legnehezebbnek tűnő tapasztalatokat a végtelen szeretet rendelte el az
260
életünkben. Amint megismerjük annak gyöngéd gondoskodását, aki minden dolgot a

hasznunkra fordított, kimondhatatlan örömmel és a dicsőség teljességével fogunk örvendezni.
Sürgetlek benneteket, készüljetek fel Krisztusnak az ég felhőiben való eljövetelére…
Készüljetek el az ítéletre, hogy amikor Krisztus eljön – hogy csodálattal szemléljék mindazok,
akik hisznek benne –, ti is azok között legyetek, akik békességben találkoznak vele.
December 14. Krisztus dicsőséges megjelenése

„Amikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és vele mind a szent angyalok,
akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe.” (Mt 25:31)
Isten a Mennyből fogja meghirdetni Jézus eljövetelének napját és óráját, és megkötni
népével az örökkévaló szövetséget. Szavai zúgó mennydörgésként zengenek végig a Földön.
Isten Izráele figyel, felfelé tekint. Arcuk Isten dicsőségétől fénylik…
Keleten nemsokára megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő
körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét.
Ünnepélyes csendben figyelik a Föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb
felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette
a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő… A királyt szent angyalok
hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri az útján. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei
dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható, „tízezerszer tízezer és ezerszer
ezer”. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi
képzeletet…
Az igazak reszketve kiáltják: „Ki állhat meg?” Az angyalok ajkán elhal az ének, és egy
ideig félelmes csend van. Majd Jézus hangja hallható. Ezt mondja: „Elég néked az én
kegyelmem.” Az igazak arca felragyog, és minden szívet öröm tölt be. Az angyalok pedig,
akik közelednek a Földhöz, egyre hangosabban kezdenek énekelni…
A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen
felgöngyölődik, a Föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből… A
gonoszok azért imádkoznak, hogy inkább a hegyek sziklái temessék el őket, mintsem
találkozzanak azzal, akit semmibe vettek, és elutasítottak…
Azok, akik Krisztust és hű népét el akarták pusztítani, meglátják a megdicsőültekre
sugárzó fényességet, és rémüldözésük közben hallják a szentek boldog kiáltását: „Ímé,
Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket!” (Ésa 25:9)
December 15. Győzelem a halál felett

„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből;
és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik
megmaradtunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen
mindenkor az Úrral leszünk.”(1Thessz 4:16–17)
A Föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az
alvó szenteket… A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától
261
zeng a föld. „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” (1Kor 15:55) –
kiáltják…
Az élő igazak „nagy hirtelen, egy szempillantásban” elváltoznak. Isten szava nyomán
megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket
az Úr elé a levegőbe…
A Megváltó, mielőtt belép Isten városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait,
és rájuk helyezi királyságuk jeleit… Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a
győzők fejére. Mindenkinek van koronája; rajta az új neve (Jel 2:17) és ez a felirat
áll: „Szentség az Úrnak.” Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz.
Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak
végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. Minden szív leírhatatlan
örömmámorban úszik, és minden száj hálás dicséretre nyílik…
A szent város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság
megtartói belépnek rajtuk… Halandó fül által soha nem hallott hangon e szavak
hallatszanak: „Küzdelmetek véget ért.” „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez
országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.”
Ekkor teljesedik be az az ima, amelyet a Megváltó a tanítványaiért mondott. „Akiket
nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek.”Krisztus az Atya
elé, „az Ő dicsősége elé” állítja „feddhetetlenségben nagy örömmel” (Júd 24) azokat, akiket a
vére árán vásárolt meg… A megváltó szeretet csodái ezek! Mily mámoros örömet hoz az az
óra, amikor az örökkévalóság Atyja a megváltottakra tekintve meglátja a saját képmását!
December 16. Örök örvendezés

„Hiszen az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm
fejükön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.” (Ésa 35:10)
Krisztus első eljövetelekor alázattal és ismeretlenségben jelent meg. Szegényes élete
tele volt szenvedéssel… A második eljövetelkor ez már nem így lesz. Az emberek nem egy
csőcselék által körülvett fogolyként látják meg Őt, hanem mint a Menny Királyát. Krisztus
saját, mennyei Atyja és a szent angyalok dicsőségében jön el. Ezerszer ezer és tízezerszer
tízezer angyal, Isten szépséges, diadalmas és tündöklő gyermekei fogják kísérni az útján. A
töviskorona helyére a dicsőség koronája kerül. A régi bíborpalástot olyan hófehér ruha váltja
fel, „amihez hasonlót a ruhafestő e Földön nem fehéríthet” (Mk 9:3). Mellén és derekán ez a
név olvasható: „Királyok királya és uraknak Ura.”…
Jézus Krisztus mindennapi társa és meghitt barátja hűséges követőinek, akik Istennel
szoros kapcsolatban és állandó közösségben élnek. Rajtuk támad fel az Úr dicsősége.
Visszatükrözik Isten dicsőségének fényét, amelyet Jézusban látnak. És amikor a királyok
Királya eljön a maga fenségében, örvendeznek dicsőségének és ragyogásának fényes
sugaraiban. Alkalmasak a mennyei lények társaságára, mert a Menny a szívükben él.
Felemelt fejjel, az igazság Napjának rájuk hulló fényes sugaraiban, megváltásuk
elérkeztén örvendezve, e szavakkal fogadják a Vőlegényt…
262
Már csak egy rövid idő, és meglátjuk a Királyt a maga szépségében és dicsőségében.
Már csak egy rövid idő, és Krisztus letöröl a szemünkről minden könnyet… Nemsokára
számtalan ajak énekli majd: „Ímé, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok
az Ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük, az ő Istenük…” (Jel 21:3)
„Annak okáért, szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba
nélkül valóknak találjon titeket békességben” (2Pét 3:14).
December 17. Végre otthon!

„Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek
szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.”(1Kor 2:9)
Ha e Föld pompájában és szépségében gyönyörködünk, gondoljunk az eljövendő
világra, amelyben soha semmi nyoma sem lesz a bűnnek és halálnak, ahol a természet nem
viseli majd az átok nyomát. Képzeljétek magatokat az üdvözültek boldog honába, és
gondoljatok arra, ez az ország olyan dicső lesz, hogy a legtermészetesebb képzelet sem tudja
lefesteni. Az a sok jó adomány, amelyet Isten a természetben ajándékoz nekünk, csak halvány
tükörképe az Ő dicsőségének.
Így majd annak idején megnyílnak az egek kapui, hogy bevonulhassanak rajtuk Isten
gyermekei, s a dicsőség Királyának ajkáról, mint legszebb zene érinti fülüket:„Jertek, én
Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett!” (Mt 25:34)
Ezután üdvözölni fogják a megváltottakat abban a hazában, amelyet Jézus készít a
számukra.
Azután láttam, ahogyan Jézus a megváltottak seregét a város kapujához vezette.
Megragadta a kaput, és ragyogó sarkait kitárva, megparancsolta a nemzeteknek, amelyek
megőrizték az igazságot, hogy lépjenek be. A városban minden szemet gyönyörködtető volt.
Mindenhol gazdag dicsőség volt látható. Ekkor Jézus a megváltott szentekre tekintett; arcuk
dicsőségtől ragyogott. És amint szeretetteljes tekintetét rájuk vetette, dallamos, zengő hangon
mondta: „Látom lelki gyötrelmeimnek gyümölcseit, és megelégszem. Ez a gazdag dicsőség
mind a tietek, hogy örökké örvendezzetek! Szomorúságotok véget ért! Többé nem lesz halál,
bánat, kiáltás, sem semmi fájdalom”…
Emberi nyelv nem képes elbeszélni a Menny dicsőségét. Amikor a jelenet elém tárul,
elmerülök a csodálatban. Mindent felülmúló fényétől és rendkívüli dicsőségétől elragadtatva
leteszem a tollat, és így kiáltok fel: „Ó, mily szeretet! Mily csodálatos szeretet!” A
legmagasztosabb nyelv sem képes leírni a Menny dicsőségét és Megváltónk szeretetének
határtalan mélységét!
December 18. Helyreállított Éden

„A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette
van.” (Jel 2:7)
Az Éden a Földön maradt, hosszú idővel azután is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten
elűzte az első emberpárt. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját.
Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kérubok által őrzött kapujánál megmutatkozott
263
Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek Isten tiszteletére. Itt fogadták meg újólag, hogy
engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent
elhagyniuk.
Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert a gonoszsága miatt özönvíz
pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a Földről. A végső helyreállításkor
azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent
öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.
Akkor azok, akik megtartották Isten parancsolatait, halhatatlanul fognak az élet fája alá
lépni, a bűntelen világok lakói abban a gyönyörű kertben a végtelen korszakokon át szemlélni
fogják Isten tökéletes teremtői művének egy darabját, azt, amelyet a bűn átka nem érintett;
ízelítőt abból, amivé a Föld lehetett volna, ha az ember a Teremtő dicső tervét betöltötte
volna.
Ádám visszakapja korábbi birodalmát. Elragadtatással tekint a fákra, amelyekben
egykor gyönyörködött. Ártatlan és boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a
szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Értelme
felfogja, hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg a helyreállított Éden.
A rég elvesztett Édenbe, az élet fájához visszavitt üdvözültek növekedni fognak,
mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó
maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei „az Úrnak, a mi Istenünknek” szépségét
fogják viselni, és testben, lélekben, értelemben Uruk tökéletes hasonmását fogják tükrözni. Ó,
sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos
üdvösség!
December 19. Minden szenvedésnek vége

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem
gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4)
A Menny világában nem létezhet fájdalom. A megváltottak otthonában nem lesz könny,
halottsiratás és gyászolás. „Nem mondja a lakos: beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik,
bűnbocsánatot nyer” (Ésa 33:24). A boldogság gazdag áradata egyre nagyobbra duzzad az
örökkévalóság folyamán.
Elérkezett az az idő, amely felé a szent emberek vágyakozva tekintettek, amióta a
lángoló pallos kizárta Édenből az első emberpárt; az idő „Isten tulajdon népének
megváltatására” (Ef 1:14). A Földet eredetileg az ember kapta, mint országot, de az ember
bűnbe esése után Sátán kezébe került, és a hatalmas ellenség mindaddig megtartja, amíg a
megváltás magasztos terve által vissza nem kerül az ember tulajdonába.
Mindazt, amit az első Ádám elvesztett, a második Ádám helyreállítja… Isten azért
teremtette a Földet, hogy szent és boldog lények lakhelye legyen. Ez a szándéka akkor
teljesedik be, amikor Isten hatalma által megújítva, a bűntől és szomorúságtól megszabadítva,
a megváltottak örök lakhelye lesz…
264
Ott „örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság, és virul, mint őszike”. „A tövis
helyén ciprus nevekedik, és bogáncs helyett mirtusz nevekedik.” „Lakozik a farkas a
báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik... és egy kisgyermek őrzi azokat.” „Nem
ártanak, és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén” – mondja az Úr (Ésa 35:1; 55:13;
11:6, 9).
A bűnnek csak egy emléke marad, Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának
nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus
fején, oldalán, kezén és lábán…
A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész
világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság
tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők
és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és
felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.
December 20. Az édeni körülmények visszaállítása

„Házakat építenek, és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak, és eszik azok
gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a
gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják
választottaim.” (Ésa 65:21–22)
A Mennyben foglalatosságok várnak ránk. A megváltott állapot nem egyenlő a rest
semmittevéssel. Az újjáteremtett Földön a megváltottak azt a munkát végzik, és olyan
dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tették. Édeni életet
élnek a kertben és a mezőn…
Ott minden erő kifejlődik, minden képesség kibontakozik. A legnagyszerűbb
vállalkozásokat viszik véghez, a legmagasztosabb törekvéseket is megvalósítják, és a
legszentebb vágyakat is elérik. Mégis, új magasságok emelkednek előttük, amelyeket mindig
felülmúlnak; új csodát szemlélhetnek, új igazságot érthetnek meg, és új célok váltják ki testi,
lelki és szellemi erejük tevékenységét.
„Az ő szolgái szolgálnak néki” (Jel 22:3). A földi élet a mennyei élet kezdete. Az igazi
földi nevelés bevezetés a Menny alapelveibe. Itteni életünk kiképzés az ottani életre. Amik
most vagyunk jellemben és szent szolgálatban, az biztos előképe annak, amivé leszünk
„...Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő
szolgáljon...” (Mt 20:28) Krisztus földi munkáját, a tanítást és pásztorolást a Mennyben is
végezni fogja, és a Krisztussal való együttműködésért jutalmunk az a nagyobb hatalom és
kiváltság lesz, hogy az eljövendő világban is együttmunkálkodhatunk vele. „...Ti vagytok az
én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok” (Ésa 43:12). Krisztus tanúi leszünk az
örökkévalóságban is…
Földi életünkben – habár a bűn ezt korlátozza – a legnagyobb öröm és a legmagasabb
nevelés a szolgálatban van. Jövendő állapotunkban is, amikor már nem léteznek a bűnös
emberiség által emelt akadályok, a legnagyobb örömünk a szolgálatban lesz. Amikor
265
bizonyságot teszünk, újból megismerjük azt, hogy mi „...eme titok dicsőségének gazdagsága...
hogy a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” (Kol 1:27).
December 21. Örök boldogság

„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon
gyönyörűségek vannak örökké.” (Zsolt 16:11)
Szolgálata során Jézus többnyire a szabadban végezte a munkáját…
A legtöbb tanítását a természetben mondta el. A Biblia az üdvözültek örökségét
országnak nevezi. A mennyei Pásztor ott az élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája
minden hónapban megtermi gyümölcsét, és a fa levelei a nemzeteket fogják szolgálni.
Állandó folyamok folynak ott, amelyek kristálytiszták, partjain a lengedező fák árnyékot
vetnek az Úr megváltottai számára készített ösvényekre.
A messze nyúló síkságok szép dombokká emelkednek, és Isten hegyei felemelik szellős
ormaikat. Azokon a békés síkságokon, ama élő folyamok mellett talál otthont Isten népe,
amely oly sokáig volt zarándok és vándor.
A Biblia elénk tárja a Menny kikutathatatlan gazdagságát és örökkévaló kincseit. Az
embert a legerősebb vágya arra ösztönzi, hogy keresse a boldogságát. A Biblia elismeri ezt a
vágyát, és megmutatja, hogy az egész Menny egyesül az emberrel az igazi boldogság
elnyeréséért tett igyekezetében. Kijelenti azt a feltételt, amelynek alapján az ember elnyerheti
Krisztus békességét. Bemutatja az örök boldogság és napfény otthonát, ahol többé nem lesz
könny és nélkülözés.
Földi otthonunk szépsége emlékeztessen minket a kristályfolyóra és zöld mezőre, a
hajladozó fákra és élő kútforrásokra, a fénylő városra, a fehér ruhás énekesekre, mennyei
otthonunkra… a szépségnek arra a világára, amelyet egyetlen művész sem tud megfesteni, és
egyetlen halandó nyelv sem képes leírni…
Véget nem érő korszakokon át növekedhetünk bölcsességben, ismeretben és
szentségben. A gondolatoknak mindig új területét fedezhetjük fel. Mindig új szépségre és
csodára lelhetünk. Szüntelenül növekszünk értelemben, örömben és szeretetben, tudva, hogy
még mindig végtelen öröm, szeretetet és bölcsesség vár ránk.
December 22. Őrangyalok

„Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom
néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám
orczáját.” (Mt 18:10)
Csak az eljövendő örökkévalóságból visszatekintve érthetjük meg majd teljesen Isten
gondviselését. Még nem látjuk tisztán, hogy mennyit köszönhetünk az angyalok
gondoskodásának és közbelépéseinek. A mennyei lények tevékeny szerepet vállalnak a földi
eseményekben. Fényruhában, emberi alakban és vándorként jelennek meg közöttünk.
Elfogadják az emberek vendégszeretetét, és vezetik a sötétben járó utazó lépéseit…
266
Habár a Föld uralkodói nem tudják, a tanácskozásaikon gyakran angyalok szóltak. Az

emberek a saját szemükkel látták őket, és fülük hallotta a felhívásukat. A tanácstermekben és
törvényszékeken mennyei küldöttek védték az üldözöttek és elnyomottak ügyét.
Keresztülhúzták az ellenség számításait, feltartóztatták a gonoszt, amely kárt és szenvedést
okozott volna Isten gyermekeinek. Mindezek feltárulnak a mennyei iskola tanulói előtt.
Minden megváltott a saját életéből érti meg majd az angyalok szolgálatát. Milyen
csodálatos élmény lesz az, amikor beszélgetést folytathatnak azzal az angyallal, aki őrzőjük
volt a korábbi éveiktől kezdve. Aki vigyázott lépéseikre, és befedezte fejüket a veszedelem
napján, velük volt a halál árnyékának völgyében, megjelölte nyugvóhelyüket, és aki először
üdvözölte őket a feltámadás hajnalán! Megtudhatják tőle az isteni közbelépés történetét az ő
egyéni életükben, és a mennyei együttműködés szerepét az emberiségért végzett minden
munkájában.
Kezében Isten Igéjével, minden emberi lény – bárhová sodorja is a sorsa – közösségben
maradhat Istennel, ha maga is úgy akarja… E világban is mennyei légkörben időzhet…
[miközben] mindig közelebb jut az örökkévaló világ küszöbéhez, míg végül a kapuk
megnyílnak előtte, és beléphet oda. Nem érzi majd magát idegennek. Fülébe csendül
láthatatlan földi társai, a szentek hangja, akik üdvözölve fogadják őt. Ugyanaz a hang
köszönti majd, amelyet megismert és megszeretett már ezen a Földön. Akik Isten Igéje által
közösségben éltek a Mennyel, azok otthonosan fogják érezni magukat a mennyei lények
társaságában.
December 23. Mennyei iskola

„És minden fiad az Úr tanítványai lesz, és nagy lesz fiaid békessége.” (Ésa 54:13)
A Menny is egy iskola. Tanulmányozásának területe a világegyetem; tanítója a
Mindenható. Ennek az iskolának egyik ágát az Édenben alapította az Úr, és a megváltás
tervének befejezése után újra folytatják majd a tanulást az Édenben…
A kezdetben alapított édeni iskola és az eljövendő világ iskolája között peregnek le
világunk hosszú történelmének eseményei, az emberiség törvényszegésének, szenvedésének,
az isteni áldozatnak, a halál és a bűn feletti győzelemnek a történetei. Az első édeni iskolának
nem minden jellegzetességét találjuk meg majd az eljövendő élet iskolájában. A jó és gonosz
tudásának fája többé nem nyújt alkalmat a kísértésre. Ott nem lesz kísértő, és így nem lesz
lehetőség a gonosz követésére. Minden jellem kiállotta már a gonosz próbáját, már senki sem
lesz fogékony a rossz hatalma iránt…
Akkor eltűnik majd a fátyol, amely most elhomályosítja látásunkat, és szemünk
meglátja a szépségnek azt a világát, amelyből most csak halvány fénysugarakat fogunk fel a
mikroszkóppal. Amikor majd szemléljük a Menny dicsőségét, amelyet most távolról
vizsgálgatnak a teleszkópokon át, amikor eltűnik a bűn rozsdája, és az egész Föld az Úrnak, a
mi Istenünknek szépségében jelenik meg, akkor óriási terület nyílik meg kutatásaink számára!
Ott a tudományok ismerője olvashatja majd a teremtés jelentéseit, és a gonosz törvényének
semmi emlékeztetőjét nem fogja látni. Hallgathatja a természet hangjának csodálatos zenéjét,
és nem hall jajszót, és a szomorúság töredékét sem látja sehol. Minden teremtett dolgon csak
267
egyetlen kézírást fedezhet fel. A végtelen nagy világegyetemben szemlélheti Isten nevének
nagybetűs kézírását, és a Földön, a tengeren és az égen a gonosz egyetlen jelét sem láthatja.
Akik éltek azzal a lehetőséggel, hogy a lehető legmagasabb lelki célokat érjék el,
értékes jellemvonásaikat a Mennybe is magukkal viszik majd. A koszorú, amelyért küzdöttek,
és amit meg is szereztek, romolhatatlan. A szem nem látta és fül nem hallotta mennyei
szépséget olyan arányban tudjuk majd értékelni, amilyen arányban kiműveltük képességeinket
ebben az életben.
December 24. Krisztus lesz a tanítónk

„Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet... hogy én vagyok, aki mondom: Ímé, itt
vagyok!” (Ésa 52:6)
Az Isten közelségébe visszahelyezett ember tanítója ismét, miként a kezdetben, Isten
lesz.46 Most még halvány sejtelmünk sincs arról, ami akkor fog feltárulni előttünk.
Krisztussal az élő víz mellett járunk. Feltárja előttünk a természet szépségét és dicsőségét.
Megmutatja, hogy ki Ő nekünk valójában, és hogy mi mit jelentünk a számára. Olyan
igazságot ismerhetünk meg, amit véges korlátaink miatt itt még nem foghatunk fel.
Az eljövendő világban Krisztus az élet folyójához vezeti a megváltottakat, és megtanítja
őket az igazság csodálatos leckéire… Felismerik, hogy a Mester keze tartja fönn az egész
világegyetemet. Csodálattal nézik a nagy Alkotó művészi munkáját a mezei virágok
színeiben. Tanulni fognak az irgalmas Atya céljairól, akitől minden egyes fénysugár ered. A
megváltottak a szent angyalokkal együtt felismerik Isten végtelen szeretetét hálátlan világunk
iránt. Dicséretben fejezik ki hálájukat Istennek.
Ott a tanuló előtt a végtelen történelmi láthatár és kimondhatatlan gazdagság jelenik
meg… Feltárul előtte a bűn történetének kezdete, a végzetes csalás ravasz munkálkodása; az
igazság útja, amely nem tért le egyenes ösvényéről, hanem szembeszállt a tévelygéssel, és
legyőzte azt. Akkor félrehúzzák a függönyt, amely a látható világot elzárja a láthatatlantól, és
csodálatos dolgok fognak megnyilatkozni…
Kimondhatatlan gyönyörűséggel lépünk be majd az el nem bukott lények társaságába.
Meglátjuk azokat a kincseket, amelyeket a korszakokon át Isten keze munkáinak szemlélése
által elnyertünk. És az örökkévalóság tovatűnő évei még dicsőbb kinyilatkoztatásokat hoznak.
Isten ajándékainak kiárasztása az örökkévalóságon át rendkívül bőséges lesz, feljebb,
mint kérjük vagy elgondoljuk (Ef 3:20).
Minden egyes elv és igazság, amelyet földi életünk során elsajátítunk, a mennyei
iskolában is előrelépést jelent majd a számunkra.
Olyan oktatásban kell részesülnünk ezen a Földön, amely képessé tesz bennünket arra,
hogy Istennel éljünk az örökkévaló korszakokon át. Az itt megkezdett iskolát a Mennyben is
folytatni fogjuk, mindössze annyi történik, hogy egy osztállyal feljebb léphetünk.
268
December 25. Földi és mennyei iskola

„Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás; de mikor eljő a
teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.” (1Kor 13:9–10)
Tekintsünk hittel az eljövendőkre, és tegyük magunkévá Istennek a szellemi
fejlődésünkről adott ígéretét. A Mennyben emberi értelmünk egyesülhet az istenivel, és
lelkünk minden ereje közvetlenül kapcsolódhat össze a világosság forrásával. Örvendezni
fogunk abban, hogy ami értelmetlennek tűnt Isten gondviselésében, az immár mind érthetővé
válik. A nehezen érthető dolgok magyarázatra találnak.
Ott mindazok, akik önzetlen lelkülettel munkálkodtak, szemlélni fogják munkájuk
eredményét. Meglátják minden helyes alapelv és nemes tett kibontakozását, amiből itt alig
látunk valamit. A világ legnemesebb munkáinak eredményeiből milyen kevés láttatik meg
ebben az életben a cselekvő előtt! Milyen sokan dolgoznak önzetlenül és fáradhatatlanul
azokért, akik távol vannak tőlük, és akiket nem is ismernek! A szülők és tanítók lefekszenek
utolsó, mély álmukba. Életük, munkájuk látszólag hiábavaló volt. Nem tudják, hogy hűségük
az áldás olyan forrását nyitotta meg, amely sohasem apad el. Csak hitben látják, hogy
gyermekeik, akiket felneveltek, áldássá lesznek, és befolyásuk ezerszeresen megismétlődik.
Sok munkás az erő, a reménység és a bátorítás üzenetét küldi szét a világba; olyan szavakat,
amelyek megnyugvást jelentenek a vágyakozó szíveknek minden országban. Ők azonban
magányosan, az ismeretlenség homályában munkálkodva, csak keveset tudnak fáradozásaik
eredményeiről. Így lelki ajándékokat nyernek, terheket hordoznak, és elvégzik a munkát. Az
emberek elvetik a magot, amelyből sírjuk felett mások aratják le az áldott termést. Fákat
ültetnek, hogy mások ehessék meg gyümölcsét. Itt, ezen a Földön megelégszenek azzal, ha azt
tudják, hogy mozgásba hozták a jóra indító tényezőket; az eljövendő világon azonban
meglátják majd mindezek hatását és ellenhatását.
A Mennyben jelentést vezetnek mindazon lelki ajándékokról, amelyeket Isten azért
adott, hogy az embereket önzetlenségre indítsa. A mennyei iskola tanulmányainak egyik
tárgya és jutalma az lesz, hogy nyomon követhetjük azt a széles területet, amelyet
besugároztunk Isten igazságával. Szemlélhetjük azokat, akik erőfeszítésünk által emelkedtek
fel, és megláthatjuk életük alakulásában az igazság kibontakozását.
December 26. A világegyetem felfedezése

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint
van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” 1Kor
13:12
„Most tükör által homályosan látunk”(1Kor 13:12). Istenről csak annyit tudhatunk,
amennyit az emberekkel való eljárásai és a természet dolgai visszatükröznek belőle. De majd
színről színre látjuk Őt, és nem lesz köztünk fénytompító fátyol…
A szeretet és rokonszenv, amelyet Isten plántált a lélekbe, a legszebb és legigazabb
kifejezésre jut. A bűntelen kapcsolat a szent lényekkel, a harmonikus együttlét az angyalokkal
és azokkal, akik megmosták ruháikat, és megfehérítették a Bárány vérében, a szent kötelék,
amely összekapcsol „minden nemzetséget” „Mennyen és Földön” (Ef 3:15), hozzájárul a
269
megváltottak boldogságához. Ott a halhatatlan lények soha nem csökkenő örömmel fogják a
teremtő hatalom csodáját, a megváltó szeretet titkait fürkészni. Ott nem lesz kísértő,
kegyetlen, ámító ellenség…
A világegyetem minden kincse kutatásra tárul Isten megváltott gyermekei elé. A
halandóság béklyóitól megszabadult ember fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé,
amelyeknek lakói sírtak az emberi szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már
egyetlen ember megtérésének hírére is. E Föld lakói kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el
nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit,
amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkájának szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán
látó szemmel nézik a természet dicsőségét, a napokat, csillagokat és naprendszereket,
amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre – a legparányibbtól a
legnagyobbig – a Teremtő neve van írva. Minden Isten végtelen hatalmát hirdeti.
És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb
dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a
tudás is. Minél többet megtud az ember Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus
feltárja a megváltás kincseit és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit, a
megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel pengetik
aranyhárfájukat. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas
kórusában.
December 27. A szent város öröme

„És én, János, látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a
mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.” Jel 21:2
Az új Jeruzsálem, a megdicsőült új Föld fővárosa „ékes korona... az Úr kezében, királyi
fejdísz Istened tenyerén”. „Benne volt Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább
kőhöz, a kristályfényű jáspishoz.” „A népek az Ő világosságában fognak járni, és a Föld
királyai oda viszik be dicsőségüket.” Ezt mondja az Úr: „Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és
örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.” „Íme, az Isten sátora
az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népe lesznek, és maga Isten lesz
velük” (Ésa 62:3; Jel 21:11, 24; Ésa 65:9; Jel 21:3).
„Nem lesz éjszaka” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre.
Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint
reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra;
mert az Úr Isten világosítja meg őket” (Jel 22:5).
A Nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó, és nem vakít, pedig
felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli Nap verőfényét. A szent várost Isten és a Bárány
dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal Nap nélküli
világosságában fognak járni.
Látomásaiban a próféta a bűnön és síron diadalmaskodó boldogokat Alkotójuk
közelében látja. Oly közvetlenül beszélgetnek vele, mint ahogy az ember kezdetben beszélt
Istennel. „Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek – mondja nekik
270
az Úr. – Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok
Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja”…
Amint a próféta nézi az Isten városában lakó megváltottakat, a bűn és az átok nyomától
mentesen, elragadtatással kiált: „Örüljetek Jeruzsálemmel, vigadjatok vele mindnyájan, akik
szeretitek! Szívből örüljetek vele mind”(Ésa 66:10).
December 28. Örök biztonság

„És az Úr lesz az egész Földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.” (Zak
14:9)
A megváltás nagy terve eredményeképpen a világ teljes mértékben visszakerül Isten
kezébe. Mindaz, ami a bűn által elveszett, eredeti formájában áll helyre. Isten nemcsak az
embert, hanem a Földet is megváltja, hogy ez legyen örökkévaló lakhelye az
engedelmeseknek. Sátán hatezer éve küzd azért, hogy a Földet a birtokában tartsa. Most
mégis Istennek a Föld teremtésénél kifejezett eredeti terve valósul meg. „De a magasságos
egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön
örökké” (Dán 7:18).
„Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve!” (Zsolt 113:3) „Minden
végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig” (Zsolt 119:89; 111:7–8). Azokat
a szent törvényeket, amelyeket Sátán gyűlölt, és igyekezett megsemmisíteni, a bűntelen
világegyetem mindenütt megbecsüli.
Krisztus megváltói munkája igazságot szolgáltat Isten uralmának. Megtudja a világ,
hogy a Mindenható a szeretet Istene. Sátán vádjai alaptalanoknak bizonyulnak; jelleméről
lehullik a lepel. A lázadás soha többé nem ismétlődhet meg. Bűn soha többé nem hatolhat be
a világegyetembe. A hitehagyás ellen mindenki örökre biztosítva van. Az önfeláldozó szeretet
eltéphetetlen kötelékkel egyesíti a Föld és a Menny lakóit Teremtőjükkel.
A megváltás munkája befejeződik. Ott, ahol eláradt a bűn, Isten kegyelme még
bőségesebb lesz. A földet – amit Sátán magának igényel – Isten nemcsak megváltja, hanem
meg is dicsőíti. A mi kis világunk, amely a bűn átka miatt az egyetlen sötét folt az Ő dicső
teremtésén, a világegyetem minden más világát felülmúló megbecsülésben részesül. Itt, ahol
Isten Fia emberi testben sátorozott, ahol a dicsőség Királya élt, szenvedett és meghalt, amikor
mindent megújít, itt lesz„Isten sátora az emberekkel [...] és velük lakozik, és azok az ő népe
lesznek, és maga Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel 21:3). A megváltottak pedig a végtelen
korszakokon át – miközben az Úr világosságában járnak – dicsőíteni fogják Őt
kimondhatatlan ajándékáért, aki Immánuel, „VELÜNK AZ ISTEN!”
December 29. Bőséges kárpótlás

„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert békességes
tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még
vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő, és nem késik.” (Zsid 10:35–37)
Istennek csodálatos türelme van. Az igazságszolgáltatás sokáig vár, és ezalatt az
irgalom védi a bűnöst. „Igazság és jogosság az ő székének erőssége” (Zsolt 97:2)… A világ
271
vakmerően áthágja Isten törvényét. Mivel Isten régóta tűr, lábbal tiporják tekintélyét… Van
azonban egy határ, amelyet nem léphetnek át, és már közel vannak a határhoz. Már most is
majdnem túllépték Isten türelmének határvonalát, kegyelmének és irgalmának határát. Az Úr
közbelép, hogy megvédje méltóságát, megszabadítsa népét, és visszaszorítsa a gonoszság
áradatát…
Most, amikor túlsúlyban van a gonoszság, tudhatjuk, hogy közel van a végső válság.
Amikor az emberek majdnem egyetemesen szembehelyezkednek Isten törvényével, amikor
népét elnyomják és bántalmazzák, az Úr Isten nemsokára így szól: „Nyomorúságos idő lesz,
amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig. És abban az időben
megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben” (Dán 12:1).
Padlásszobákból és viskókból; börtönökből és vesztőhelyekről; hegyekről és
pusztaságokból; barlangokból és tengerparti üregekből fogja Krisztus magához gyűjteni
gyermekeit… Földi törvényszékek Isten gyermekeire a leggonoszabb bűnözőknek kijáró
büntetést szabták. De közel van már az a nap, amikor Isten lesz a„bíró” (Zsolt 50:6), és a földi
ítéleteket a visszájukra fordítja. „Népe gyalázatát eltávolítja” (Ésa 25:8). Fehér ruhát
kapnak…
Bármilyen keresztet hordtak, bármit vesztettek, bárhogyan üldözték őket, még ha földi
életükkel kellett is fizetniük, Isten bőségesen kárpótolja gyermekeit.„Látják az Ő orcáját; és
az Ő neve a homlokukon lesz” (Jel 22:4).
December 30. Tekintsünk fel!

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem
szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott;
hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűnéért.” (Ésa 40:1–2)
Isten egyháza a gonoszsággal folytatott hosszú küzdelme legsötétebb napjaiban
kinyilatkoztatásokat kapott Jahve örök érvényű szándékáról. Isten a jelen megpróbáltatásain
túl megláttatja a jövő győzelmét és örömét, amikor a harc már véget ér, és a megváltottak
belépnek az ígéret földjére. A dicső jövő látomásait, az Isten keze által rajzolt jeleneteket
tartsa egyháza nagy becsben ma, amikor a korszakok küzdelmének záró jelenetei gyorsan
peregnek, és a megígért áldások nemsokára a maguk teljességében megvalósulnak.
Nekünk, akik közvetlenül a megvalósulás határán állunk, milyen végtelenül fontos,
érdekfeszítő a bekövetkezendő dolgok ábrázolása, ama eseményeké, amelyekre Isten
gyermekei figyelnek, várnak, vágyakoznak, és amelyekért imádkoznak, amióta ősszüleink
kiléptek az Édenből!
Zarándoktársaim! Még itt vagyunk a földi élet árnyai és zűrzavarai között. De
Megváltónk nemsokára megjelenik, hogy szabadulást és nyugalmat hozzon. Lássuk meg
hitben a jövő áldásait, ahogy Isten megrajzolta őket! Krisztus, aki meghalt a világ bűnéért,
szélesre tárja az Éden kapuit mindazok előtt, akik hisznek benne. A harc Krisztus
győzelmével nemsokára véget ér, és meglátjuk Őt, akiben örök életünk reménysége
összpontosul. Ha majd nála leszünk, semminek tűnik majd ennek az életnek minden próbája
és szenvedése. Az előbbi dolgokra „...nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe”. „Ne
272
veszítsétek el hát bizodalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van
szükségünk, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert
még egy igen, igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” „Izráelt megszabadítja
az Úr örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha
többé” (Ésa 65:17; Zsid 10:35–37; Ésa 45:17).
Nézz fel, nézz fel, és növekedjen a hited! Ez a hit irányítsa lépteidet azon a keskeny
ösvényen, amely a város kapuin át a végtelenbe vezet, a megváltottak részére készített,
végtelenül dicsőséges jövőbe.
December 31. Isten igazságának védelmezése

„Élek én, mondja az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent
magasztalja.” (Róm 14:11)
Miért engedte meg Isten a nagy küzdelem folytatását a korszakokon át? Miért nem
rövidítette meg Sátán életét lázadása kitörésekor? Ez azért történt, hogy a világegyetem
meggyőződhessen Isten igazságosságáról a gonosszal való bánásmódja által. A megváltás
tervében vannak olyan magasságok és mélységek, amelyeket az örökkévalóságban se tudunk
kimeríteni sohasem; oly csodás dolgok, amelyekbe az angyalok is vágyakoznak betekinteni.
Az összes teremtett lény közül csak a megváltottak ismerték meg személyes tapasztalatuk
által a bűnnel való tényleges küzdelmet. Együttmunkálkodtak Krisztussal, beléptek a Krisztus
szenvedéseivel való közösségbe, amiben még az angyalok sem részesülhettek. Vajon nem
rendelkeznek-e majd olyan bizonyságtétellel a megváltás tudományában, amely értékes lesz
az el nem bukott lények számára?…
„Az Úr... hajlékában mindene azt mondja: dicső” (Zsolt 29:9), és azok az énekek,
amelyeket a megváltottak énekelnek majd, a tapasztalatuk énekei kinyilatkoztatják Isten
dicsőségét... „Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és
igazak a te útjaid, óh, szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! És ki ne dicsőítené a te
nevedet? Mert csak egyedül vagy szent...” (Jel 15:3–4)
A gonoszok megigézve nézik Isten Fiának koronázását. Látják a kezében a mennyei
törvénytáblákat, a tilalmak tábláit, amelyeket semmibe vettek, és áthágtak… Minden kétely,
amely a hosszú küzdelem során az igazság és tévelygés kérdésében felmerült, most
tisztázódik. A lázadás következményei, az isteni rendelkezések mellőzésének gyümölcsei
minden értelmes teremtmény előtt nyilvánvalók lesznek… A nagy küzdelem összes tényét
látva, az egész világegyetem, a hűségesek és lázadók egyként hirdetik: „Igazságosak és igazak
a te útjaid, óh, szentek Királya!”
273

Isten Csodálatos Kegyelme PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Isten Csodálatos Kegyelme PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Ellen G.

ISTEN CSODÁLATOS KEGYELME

FEBRUÁR 14. ISTEN-FIÚSÁG ......................................................................................................................... 42

ÁPRILIS 2. ÚJ SZÍV ...................................................................................................................................... 75

MÁJUS 20. KRISZTUSI ÉLET ........................................................................................................................ 110

JÚNIUS .............................................................................................................................................. 119

JÚLIUS ............................................................................................................................................... 140

JÚLIUS 7. KRISZTUS KÉPVISELŐI ................................................................................................................... 144

AUGUSZTUS 25. TELJES MEGSZENTELÉS ........................................................................................................ 179

SZEPTEMBER ..................................................................................................................................... 185

OKTÓBER ........................................................................................................................................... 207

OKTÓBER 11. EGYSZERŰ HIT ...................................................................................................................... 214

NOVEMBER ....................................................................................................................................... 230

NOVEMBER 28. AZ EGÉSZ VILÁGEGYETEM VÁR............................................................................................... 249

DECEMBER ........................................................................................................................................ 252

Január 2. Csak a bűnösöknek

kiáraszthatja azokra, akik vágyakoznak utána. Mindannyiunk számára felkínálja irgalmát, de

Január 3. Az idő teljessége

Január 4. Az első advent üzenete

Január 5. A mennyei ország jellemzői

Ma a vallásos világban hitük szerint tömegek munkálkodnak Krisztus földi, időleges

Január 6. Ellentétben a földi országokkal

Január 7. Krisztus országának szimbóluma

Január 8. Isten országa a szívben van

A kormányzat, amelynek fennhatósága alatt Jézus élt, korrupt és elnyomó volt.

Január 10. A kovász

szeretik öt, és megtartják parancsolatait... E változást látva, az angyalok elragadtatott

Január 11. Krisztus halála

Január 12. A mennyei kormányzás elvei

Január 13. Legfőbb kötelességünk

Január 14. A Mennybe jutás feltétele

Január 15. Isten kegyelme által

Január 16. A menyegzői ruha

Önmagunk számára nem készíthetjük el az igazságosság ruháját, hiszen a próféta ezt

Január 17. A mennyei örökség

vezessék őket. Ezzel a munkával az emberiség áldását szolgálhatták. Krisztus az egyetlen

Január 18. A kegyelmes meghívás

Január 19. Aki az egész világról gondoskodik

A világ jelenlegi rettenetes állapota arra a gondolatra késztethetne bennünket, hogy

Január 20. A Menny követei

Január 21. Az Úr katonái

Január 22. Az igazlelkűség öve

Január 23. Az igazság mellvasa

bűnét és a romlottság útját, és szíve teljes tisztaságával az élő Istenhez fordul. Az Ur

Január 24. A békesség evangéliuma

amely az igazi békét fenntarthatja, Krisztus kegyelme. Ha ez meggyökerezik a szívben, kiveti

Január 25. A hit pajzsa

Január 26. Az üdvösség sisakja

Január 27. A lélek kardja

Január 28. A csatamező

Január 29. A hűség követelménye

Krisztus katonái vagyunk, s akiket besoroznak a seregébe, azoktól szívós igyekezetet

Január 30. Menjetek előre!

Akik a maguk részéről lehetetlennek tartják, hogy engedjenek Isten akaratának, és

Január 31. A győzelem

Ha kísértések és megpróbáltatások jönnek ránk, járuljunk Istenhez, és küzdjünk Ővele

Február 2. Az elveszített uralom

Február 3. A második Ádám

ezzel megmutatta a mennyei világegyetemnek, Sátánnak és Ádám minden elbukott

Február 4. Izráel láthatatlan királya

Február 5. Mennyei királyunk

hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem

Február 6. Velünk az Isten