N A G Y ID Ő K B Ő L

K IS TÖRTÉNETEK.

Elbeszélések a kuruc világból és az 1848/A9-

szabadságharcból.

IRTA

S O M O G Y I G Y U LA .

NAGYSZOMBAT, 1907.
NYOMATOTT WINTER ZSIGMOND BETŰIVEL.
 a kiacLá részéről.

A POZSONYI MAGYAR közművelődési egyesület nagyszombati fiókja,

* * ' mely e mű szerzőjének elnöklete alatt 1885. évben alakult
meg, kellő tudatában annak, hogy a nemzeti közművelődés ügyére
vonatkozólag mily hathatós tényező az irodalom, egyéb nemes céljai
mellett kiváló feladatául tűzte ki egyrészt megfelelő színvonalon
álló könyvtár szervezését, másrészt a közönség minden rétegében
hazafias szellemű művek terjesztését. Ez irányú következetes fára­
dozásainkat a magyarok Istenének jóvoltából már is oly örvendetes
siker koronázta, aminőt gyarló anyagi eszközeink mellett csak a
a távol jövőben reméltünk. Saját erőnkből létesített, közel 8000 kötetnyi
könyvtárunk, melyet 1887 óta használ a közönség, Nagyszombat
képviselőtestületének 1906. évi dec. 12. közgyűlésében a Múzeumok
és Könytárak Orsz. Felügyelőségének meleg ajánlatára hozott hatá­
rozatához képest, a jövőben immár mint városi közkönyvtár fogja
folytatni áldásos működését. S két évtizedet meghaladó időn át
lankadatlanul folytatott tevékenység némi bizonyítékául hivatkoz­
hatunk arra, hogy fiókunk — jóllehet vajmi csekély összeg szokott
rendelkezésünkre állni — eddigelé a felnőttek és ískolásgyermekek
között hatezernél több jól megválogatott oly művet osztott szét ingyen,
amelyekből az olvasók önzetlen honszerelmet, nemzetünk történeti
nagyságai, hősei és vértanúi iránti hálás kegyeletet s a hazafias
kötelességek buzgó teljesítésére kitartást és lelkesedést meríthettek
VI

S feledhetetlen érdemű első elnökünk, aki időközben — leg­

nagyobb sajnálatunkra — városunkból más vidékre költözött, de a
távolban is mindig velünk érez és folyton szívén viseli azokat a
a magasztos eszméket, melyeket itt a fogékony szívekben elültetett,
életre keltett és csemetévé növesztett, a jelen kötetbe foglalt elbe­
széléseinek céljainkra való nagylelkű átengedésével lehetővé tette
azt, hogy fiókunk a hazafias szellemű művek terjesztése terén mint
kiadó is előmozdíthassa kitűzött feladatainak megvalósítását.
A hazafias közönség jóakaratú figyelmébe és pártfogásába
ajánljuk e kiadványunkat, melynek összes tiszta jövedelme fiókunk­
nak jut, annyival inkább, mert a népszabadságért II. Rákóczi
Ferenc vezérlete alatt és 1848/49-ben vívott harcok amaz epizódjait,
melyeket a szerző alapos történeti tájékozottsággal, érdekfeszítő
módon, élvezetes stílusban és tősgyökeres magyarságú nyelvezettel
beszél el, különösen alkalmasaknak tartjuk arra, hogy a nemzeti
eszmények iránti lelkesedést élesszék é3 buzdítsanak azok dicső
tetteinek, hazafias elszántságának és kitartó, önzetlen fáradozásaik­
nak követésére, akik bár el is estek a súlyos küzdelmekben, de
akiknek emlékét a legkésőbb századokig is híven meg kell őriznie
a magyar nemzetnek!

NAGYSZOMBAT, 1907. április 20.

 Tartalom jegyzék.

O ldal.
Néhány szó a kiadó részéről ............................................................................ V

K uruc világ.
A r e m e t e ................................................................................................................ 3
Bajmóc e lfo g la lá s a ................................................................................................. 15
Az imádságos k ö n y v ............................................................................................ 20
Harmos Böske ...................................................................................................... 34
A tárogátós ........................................................................................................... 40
Az aranyhajú H a n k a ............................................................................................ 43
Kárász Erzsók ...................................................................................................... 47
Páter Denk ........................................................................................................... 50
Miklós napja B a j m ó c o n ...................................................................................... 54
A v e r e m b e n .............................. ............................................................., • 61
Három huszár ...................................................................................................... 57
Egy c s ó k é r t ........................................................................................................... 72
Dávid és G ó l i á t ...................................................................................................... 79
Fráter T ib u rc iu s...................................................................................................... 82
Hohenzollern, Sigmaringen, H e c k in g e n ............................................................. 89
Monsieur H e n r i ...................................................................................................... 95
Az öreg Csutorás meg a fiai ................................................................ 101
Haza M o r v á b ó l................................................... .................................................. 108
L a b a n c f o g á s ........................................................................................................... 114
A s t a f é t a ................................................................................................................ 119

1848/49.
A losonci c s a t a .............................................................................................................131
Egy g u erilla-v ez ér................................................................................................. 138
Névtelen h ő s ö k .............................................................................................................144
A je g y g y ű r ű .......................................................................... 150
V i h a r b a n ...................................................................................................................... 165
H unyady-huszárok......................................................................................., 178
A bujdosók ..................................................................................................................190
Kamélia és g y ö n g y v irá g .............................................................................................202
P a j t á s ........................................................................................................................... 209
Az élelmezési biztos meg a szalmakomiszárus......................................................... 216
J a q u e s .................... • ........................................................................................... 226
 A REMETE.

/\ Z UNGI HEGYEK közt egy sziklaodúhoz ragasztva áll egy

kis kunyhó, bárdolatlan fenyőfából összeróva, a bordák közei
sárral betapasztva. — A bútorzat: egy hárságy minden ágynemű
nélkül, egy asztal nyírfahasábokból, amiken még a fa fehér héja
is rajta van, ugyanilyen pad a ház eresze alatt, azután egy fejsze
a falhoz támasztva, végre egy deszkapolc, melyen nehány agyag­
csupor és egy hamuban sült széles lepény terpeszkedik. Elég
kényelem egy remete számára; ha azonban beljebb hatolhatnánk
a sziklaodúba, ott láthatnék a falra aggatva egy lovas karabélyos
tiszt teljes fegyverzetét, sőt még a nyereg-szerszámot is.
A sziklaodúnak két része van, az egyikben, a kisebbikben
van a leirt fegyverzet; a másiknak úgy a szaga, mint a fenekén
elterített száraz falomb arról tanúskodik, hogy azt szarvasmarha­
istállónak használják.
Nyár kezdete van, június eleje 1703-ban. A remete-lakban
semmi élőlény sincsen, az ajtó nyitva. Ezen az elhagyott helyen a gaz­
dának nem kell attól tartania, hogy látogatók jönnek; — és ha jön­
nek, azoknak jó, ha nyitva találják az ajtót, mert ha csak nem
hoznak, innen ugyan el nem vihetnek.
A remete-lakhoz egy hegyi ösvény vezet föl a völgyből. Ez a
völgy tulajdonképen csak egy tisztás az erdők közt. A rajta végig
csörgedező kis hegyi patakban pisztrángok fickándoznak, villám­
gyorsan felvetve magukat a víz szine felé, hogy egy-egy szitakötőt
elkaphassanak.
A keskeny völgyben, a buja füvön egy kis fekete tehén lege­
lész. Nem őrzi senki. As idő dél felé jár. A tehén abba hagyja a
legelést, fejét felemelve szimatol, nagy okos szemeit körülj ártatja
a völgyön, mintha valakit várna. És csakugyan ez erdőből előbukkan
Somogyi Gy. Nagy időkből kis tört. 1*
 4

egy emberi alak. De milyen alak? Ruha alig van rajta, s ami van
is, csupa rongy; szakálla, bajusza fekete, bozontos; csak hosszú haja
van elül vékony, vörös szijjal befonva üstökbe; hátul pedig kuszáit
csigákban omlik vállaira. Ezek a vállak Atlaszra emlékeztetnek. A
meztelen karok hosszúak, csontosak és szőrösek; bicepsei olyanok,
mintha ott egy-egy macska feküdnék. Az ős embert véljük látni
rettentő erejével, s meg vagyunk győződve, hogy ha azt egy csomó
ember vagy vadállat megtámadná, képes volna gyökerestül kitépni
egy fiatal tölgyet, s azzal sújtani agyon maga körül minden táma­
dót, aki idejében el nem fut.
A kis fekete tehén is fut, amint őt megpillantja, de nem
tőle, hanem hozzá fut, s mikor oda ér, bizalmasan hozzá dörgölőd-
zik, az óriás pedig barátságosan megvakargatja a tehénke füle tövét,
azután lehajlik, fejét bedugja a tehén hasa alá, a négy lábát
összefogja a két karjával, s azután vállaira emeli a tehenet úgy,
mint a juhászok szokták a bárányt, s azzal könnyedén, mintha ő
is csak egy bárányt vinne, elindul terhével felfelé azon a hegyi
ösvényen, mely a remetelak felé vezet. A tehén legkisebb
ellentállást sem tanúsít, egész nyugodtan fekszik az atléta vállain s
okos fejét úgy lógatja le, hogy rövid szarvaival vivőjét a menésben
ne akadályozza.
A hegyi-út a völgyből a remetelakig jó negyed órát tart.
M ikor oda érkeznek, az ember leteszi válláról a tehenet, azután
leveszi a polcról a hamuban sült lepényt, azt megsózza, két egyenlő
részre szakítja, az egyik felével a tenyeréből megkínálja a tehénkét,
mit az nagy mohón elfogyaszt, azután elővesz egy jókora csuprot s
abba megfeji a tehenet. — Mikor ennek is vége van, leül a nyírfa­
lócára, s azon melegen megiszogatja a tejet az utolsó csöppig,
nagyokat harapva hozzá a lepényből. A tehén pedig lefekszik a
gazdája lábához és nyugodtan kérődzik.
A remete aztán két könyökét térdeire támasztva, fejét széles
tenyerébe hajtva némán, szomorúan néz maga e lé ; majd réveteg
tekintetét a távoi kéklő hegyeken nyugtatja.
így telik az idő két-három óráig. Akkor a remete felkél
nyírfa-székéről, kinyujtózkodik; izmai, mint az acélhúrok, úgy
pattognak ; azután csendesen szól a szundikáló tehénkéhez.
— Cigány! Hallod-e édes barátom? Gyerünk!
A fekete tehénke lábra áll, s a remete úgy mint az imént,
ismét vállaira emeli, s azután szép csendesen leviszi a völgybe
legelni, maga pedig visszatér szomorú kunyhójához, kezébe veszi a
fejszét és megy száraz fát keresni a közeli erdőbe.
 5

Alig múlik el nehány perc a remete eltávozása után, midőn

a hegy másik oldaláról egy kevósbbé járt ösvényen megjelenik egy
öreg cigányasszony, két marcona fegyveres férfit vezetve maga után.
— Helyben vagyunk nemzetes uraim, szól a cigányasszony,
a kunyhó előtt megállva.
— I tt lakik hát Liberfalvi Csontó Dávid, Thököly urunk
vitéz hadnagya! Es te tudtad ezt Polla és nekem nem adtál hírt
róla — szól a szemrehányóan az öregebbik férfi.
— Jaj drága nemzetes uram ! Keményen megtiltotta Dávid
úr, hogy rejtékét valakinek eláruljam, meg is esküdtetett a szűz-
máriás tölgyfa a la tt; most sem tudom, hogy nem üt-e agyon, hogy
kegyelmeteket hozzá vezettem.
— Most már ne félj Polla, hisz tudod, hogy eljött már az ő
ideje; de mondd, hogyan tudtad meg, hogy ide menekült?
— Szerelmes Jézuskám ! H át hogyne tudtam volna, hiszen
mikor a bandánk kiszabadította a Caraffa embereinek a körme
közül, hét sebből vérezve én hoztam őt ide ebbe a kunyhóba, amit
még a megholt uram csinált szénégető korában. — Sok bujdosó
magyarnak volt már ez a kunyhó menedéke; össze lehet járni az
egész erdőt, de erre még sem lehet ráakadni annak, aki nem tudja
a járást.
— Mondd el Polla, hogyan történt a dolog ?
— H át a mi népünk, az üst-foltozó cigánybanda, a váradi
fűzfák alatt tanyázott; voltunk vagy ötvenen. Egy holdvilágos
éjtszakán, egyszerre csak nagy fegyvercsattogást hallunk. Közelebb
lopózkodunk, hát látjuk, hogy valami 25 vasas német közre kapott
egy kuruc lovas vitézt, aki sehogy sem akarja magát megadni,
hanem az egyik kezében karddal, a másikban buzogánnyal kegyet­
lenül ropogtatja a németek sisakjait, feküdt is már vagy négy a
gyepen, de hát sok lúd disznót győz, s láttuk ám, hogy lehetetlen
lesz a jó vitéznek megmenekülnie. Mégis kár volna azért a bátor
kurucért, gyerünk neki segiteni! mondogatják a mi embereink.
Erre elkiáltja magát a vajdánk:
— Tutti more basanti!!
Arra közzé vágtunk a németnek, még az asszonyok is, biz’
azokból egy sem vitte el az irháját, hanem a mi szegény vajdánk
is ott hagyta a fogát
A kurucot kiszabadítottuk.
Akkor láttuk csak, hogy hisz ez a mi jó földesurunk, a
Dávid úr, a cigányok pártfogója.
 6

— Annyira pártfogója, hogy minden vagyonát el muzsikáltátok tőle.

— Hát igaz, hogy nagyon mulatós ifjú úr volt ő kegyelme,
de nem csak a cigányok, hanem mások is segítették őt a jó szive
révén kipusztítani; de minden jóra fordulhatott volna még, ha
szépséges jegyes mátkáját, a Homonnai Ilona leány-asszonyt elve-
hette volna.
— Mint esett, hogy el nem vette?
— Úgy, hogy épen a mátkájához akart menni egyedül, amikor
Caraffa németjei rábukkantak; mink nehéz sebeiben ide hoztuk, én
pedig itt maradtam vele őt gyógyítani, s ki is gyógyítottam jobban, mint
akármelyik borbély. — A bandánk elment hírt hozni a dolgokról.
Nagysokára gyühettek csak erre, mert őket is szorongatták. Rossz
híreket hoztak. Homonnai uramat elfogatta Caraffa; a leánya nem
akarta az apját elhagyni, utána ment Eperjesre, ott pedig Homonnai
uramat lefejezték, s ezen való bújában a leánya is utána halt. De
még rosszabb hír is volt, hogy Thököly fejedelmet Törökországba
vitték; — vége a kuruc világnak! Ezeken a híreken az én jó
Dávid uram úgy elbúsulta magát, hogy gyógyuló sebeiről leszag­
gatta a kötést; azt mondta, hogy már neki nincsen miért élnie. —
Én kérleltem, rimánkodtam, de semmit sem használt; akkor altatót
adtam be neki, és csak ily módon sikerült őt megnyugtatnom és sebeiből
kigyógyítanom, — de innen kimozdulni nem akart, s nekem keményen
megtiltotta, hogy felőle valakinek hírt adjak. Remete lett. Én hor­
dom neki azóta az élelmet. Most sem vezettem volna rá kegyelme­
teket, Esze Tamás uram, ha olyan bíztató hírt nem hozott volna.
— De hol marad Dávid olyan sokáig?
— Bizonyosan fáért ment az erdőbe, de már nem késhet
sokáig; én hát félre húzódom, hogy első felindulásában hozzám ne
vágjon valamit azért, hogy rejtekhelyét kigyelmeteknek elárultam.
Csakugyan hallatszottak is már a száraz avart ropogtató nehéz
léptek, s egyszerre egy óriási fatuskó zuhant a látogatók lábához
s ha el nem ugranak, bizonyosan agyonüti mindkettőjüket.
— Áldom az Istent, hogy ilyen jó erőben köszönthetlek kedves
öcsém ! — üdvözli a remetét Esze Tamás. Ne nézz reánk haragos
szemmel, neked való jó hírt hoztunk, fel virradt ismét a magyarok
napja, amely téged kiszólít sötét odúdból.
— Hadnagyom! a bajtársak üzenetét hozom; hívnak, ülj lóra,
állj elibénk és vezess bennünket a régi ellenségre ! — mondja a
másik jövevény, akit Móritz Istvánnak hívtak
 7

Csontó Dávid mogorván, bizalmatlan pillantásokkal méregette

végig a két látogatót, azután megszólalt:
— Hogyan találtatok rám ? M iért akartok feltámasztani engem,
aki olyan jól meg vagyok halva, aki olyan jól el vagyok itt temetve.
— Elmúlt máraz én reménységem a föltámadásban, még az Istenben,
való hitem is megingott. Annak az éjtszakának, amely két orszá­
got beborított, nem lesz többé hajnalhasadása; nem lesz a magyarnak
többé olyan vezére, mint volt jó Thököly Im re ! — Mit akartok
ti szegény bujdosók, fegyver nélkül, vezér nélkül? . . .
E beszéd alatt Esze Tamás lassan kigombolgatta a dolmányát,
s letekert a derekáról egy nemzetiszín zászlót, amelyre az volt írva
nagy aranyos betűkkel, hogy
„h á z á é r t é s s z a b a d s á g é r t !“
— Nézz ide ! — monda — ezt küldi nekünk Lengyelországból
a nagy Thököly fia, a fiatal Rákóczi Ferenc; Ő felvette azt a
kardot, amit mostoha-apja markából kicsavartak. I tt vár bennünket
a lengyel határon, egy csapat lengyel lovassal. — Vezérünk hát
már van olyan, aminőt óhajtottunk, akit a német el akart tenni láb
alól, mint a nagyapját, Zrínyi P é te rt; ugyanabból a bécsújhelyi
tömlőéből menekült meg csoda módon, — a német 10000 forint
vérdíjat tűzött ki a fejére. — Amerre ezt az ő zászlóját meghor­
dozzuk, a nép utána fog özönleni; kaszát, puskát ragad, s mint a
tengeráradat, követni fogja az ő megváltóját, Rákóczi Ferencet.
Hogyan maradhatnánk el mi, Thököly régi kipróbált harcosai?
Ránk van a legnagyobb szükség, hogy a népet vezessük.
Csontó mélyen elgondolkozva hallgatta ezt a beszédet.
— Üljetek le remete-kunyhómban! Alkonyodik ; reggelig majd
meggondolom a dolgot; nagyon kérges már a szivem, nehezen fér
már hozzá a lelkesítő szózat. Most el kell mennem, hogy remetéhez
illő vacsorát hozzak a számotokra.
Coontó elment, vendégei letelepedtek; a vén cigányasszony
is elősomfordált és kiszedett a bátyújából valami húsfélét, meg egy
borral telt csobolyót.
Nemsokára feltűnt a hegyi ösvényen valami mesebeli alak.
Egy óriási púpos szörnyeteg, melynek az oldalán lóg a feje és
szarvai. Dávid hozta hátán a tehénkéjét és a kunyhó előtt lábra
állította.
A jövevények a legnagyobb bámulattal nézték ezt a jelenetet,
csudálkoztak egy embernek ilyen rendki vilii erején, s tán még job-
 8

bán azon, hogy az oktalan állat magát ily nyugodtan cipeltetni

engedi, s Jábra állítva sem mutat semmi nyugtalanságot.
Csontó Dávid e csodálkozás láttára sietett megmagyarázni a
dolgot:
— Erdei bolyongásaim közben egy hat- vagy nyolc-hetes
üszőcskét láttam bitangolni. Az auyja után bőgött siralmasan a
szegény pára. Bizonyosan marháikat hajtó menekülők hagyhatták
el szegényt, tán nem birt utánuk elég gyorsan futni. — Én hátamra
vettem a borjucskát és felhoztam ide a kunyhómhoz, itt kenyérrel
megetettem, s azután minden nap levittera a hátamon a völgybe
és megtanítottam legelni; minden este megint a hátamon felhoztam,
hogy éjjel el ne tévelyegjen, vagy a farkasok meg ne egyék.
A kis jószág annyira megszokta a háton való cipelést, hogy
azután a maga lábán semmi áron sem akart se feljönni, se lemenni.
Ez a dolog nekem is mulatságot és tréfát okozott egyhangú ma­
gányomban, s amint a borjú napról-napra észrevétlenül növekedett,
ügy az én erőm is ezzel lépést tartva, a folytonos gyakorlással nö­
vekedett úgyannyira, hogy most a tehenet is olyan könnyen eme­
lem a hátamon, mint évekkel ezelőtt a kis borjút, s a tehén is,
amint azt borjú korában megszokta, ma sem jönne ide a maga lábán,
hanem megvárja, hogy a hátamra vegyem.
Nagyon megszoktuk, megszerettük egymást ebben a magány­
ban ; hálás az én gondozásomért, mert ő az én tápláló dajkám,
hiszen jóformán az ő tejéből élek. Most balsorsomban a cigányok
gondoskodnak az élelmemről; ez a vén cigányasszony, meg a te­
henem, akit hálából szintén „Cigánynak“ neveztem el. — A sors
így fizeti nekem vissza azt, hogy vagyonom java részét cigányokra
költöttem.
Ezeket mondva megfejte a tehenet és a friss tejet oda tette
vendégei elé.
* *
*
A másnapi virradat üresen találta a remete kunyhóját.
A völgyben az öreg Polla kínlódik a kis fekete tehénnel,
amely sehogyan sem akarja a megszokott völgyet elhagyni, s okos
szemével folyton a hegyi ösvény felé tekintget, mintha onnan várna
valakit.
* *
*
K ét év múlva találkozunk újra Liberfalvi Csontó Dáviddal.
Dicsőséges harcok sorozata után diadalmenettel vonul be a
kuruc sereg Kassa városába. Az utcákra tódúlt nép örömujjon­
 9

gással fogadja a győztes kurucokat. A házak ablakai tele vannak

mosolygó nőkkel, akik virágot szórnak az elvonuló hősök elé.
A karabélyosok egyik csapata élén Liberfalvi Csontó Dávid
kapitány lovagol. Farkas-kacagány borítja széles v á lla it; piros kucs-
más fejét büszkén emelve hordja, de szép férfias arcán valamely
titkos bánat felhője borong.
A főpiacon haladva, az örömujjongásba egy átható női sikol­
tás vegyül, — Dávid tekintete arra fordul. A Homonnai-ház egyik
ablakánál magas, karcsú, barna nő omlik elaiéltan a mellette álló
idősebb nő vállára. Csontónak a megdöbbenéstől eláll a lélegzete,
odaugrik az ablakhoz, az elalélt nő feltekint rá, — szempillantásuk
találkozik és egymásba kapcsolódik, és két halottnak hitt szerelmes
egymásra ismer.
— Ilonka! te élsz?
— D ávid! te nem haltál meg ?
Egyszerre kérdeznek, s a feltámadás mennyei érzete felel rá,
mely szemükből sugárzik, mely szívüket betölti.
Ha lehetett valaki a Pekry Lőrinc dandárjában, aki megér­
demelt egy pár heti pihenést egy hűséges szép mátka mellett, úgy
az bizonyára Csontó Dávid volt, aki hosszú viszontagságos életen át
fárasztó, véres harcokban fáradhatatlanul küzdött a szabad­
ság zászlója alatt, akinek haláltmegvető bátorsága, rettentő kard­
csapásai nem egy fényes diadalt szereztek a kurucoknak, aki holt­
nak hitt jegyese emlékét oltári szentség gyanánt őrizte lelkében. —
Most, hogy a véletlen, karjai közé vezette az egyetlen nőt, akit
valaha szeretett, azt a nőt, — aki bár nem kételkedhetett az ő
elvesztéről szállongó hirekben, — mégis várt, várt valami cso­
dára és sorba utasította vissza a sűrűn jelenkező kérőket, — bizo­
nyára senki sem irigyelte boldogságukat, sőt mindenki örült rajta,
hogy a kegyelmes sors így összehozta ezt a két hűséges szívet.
Liberfalvára, Csont ónak egy kis tiszamelléki ősi birtokára
vonultak el az új házasok, hogy ott töltsék el a rövidre szabott
mézes heteket.
A vidék köröskörül a kurucok kezében volt, bár a Pekry
dandára a fejedelemmel együtt tovább vonult. De mit törődtek ők
most az egész világgal, mikor számukra megnyílt a menyország
kapuja, azé a földi menyországé, melyről már egyszer lemondtak.
De az idő, amely Csontó Dávid egykori remete-lakában olyan
nyomasztó lassúsággal haladt, most fecske-szárnyakon röpült, s a
szerelmes pár csak azt vette észre, hogy már alig van egy pár nap­
 10 —

juk a boldog együttlétre, azután ismét válni kell. — Csontót ka­

tonai kötelessége újra a esapatjához szólítja. — Azt sem vették
tudomásul, kogy a kuruc hadak a Dunához vonultak, s hogy a
Montecucolli-ezred egy nagy sereg rácsággal vonul át a Tisza-
menti vármegyéken.
A bánat sötét felhője újra megjelent a szép asszony lelkén,
aggódón öleié magához délceg urát, mintha nem akarná többé maga
mellől elbocsájtani; mintha attól félne, hogy ha egyszer újra elvál­
nak, soha többé nem fogják egymást megtalálni.
Növelte az ijedelmet Pollának, az öreg cigányasszonynak a
megjelenése, aki azzal a hÍrrel állított be, hogy a rácok már a
szomszéd faluban vannak; nincs vesztegetni való idő, menekülni
kell gyorsan.
Csontót kelletlenül érintette ez a hír, mely egy édes álomból
ébreszté fel, Polla azonban sürgette a készülést, s míg Csontó
előkereste fegyvereit és fallal kerített kis udvarházát nehány fegy­
veres emberével védelmi állapotba helyezte, azalatt Polla felöl­
töztette a fiatal asszonyt rongyos cigányasszonynak, hogy még
maga Csontó is alig ismert rá.
— Jól van, hát csak menjetek — mondá Csontó; Polla
majd elvezet biztos helyre, én pedig majd utánatok jövök.
Az asszonyok neki estek, kérték, könyörögtek, hogy menekül­
jön velők együtt, de Csontó Dávidban felébredt a kuruc nyakas-
ság meg a katona-virtus, mely nem engedi, h gy bujkálva mene­
küljön, mint valam> lúdtolvaj. O majd keresztül vágja magát amúgy
kurucosan, csak nem fog egy pár hitvány rác elől megugrani. —
Erre meg az asszony vetette meg a lábát s azt mondta, hogy a
feleségnek kötelessége az ura mellett maradni, mert arra esküdött,
hogy se jó, se balsorsban soha el nem hagyja, hát ő is vele marad,
ő is elbír egy kardot.
Csontónak olyan jól esett a felesége ragaszkodása, elszánt bá­
tor lelkének megnyilatkozása, meg is Ölelgette, meg is csókolgatta
érte, de azután megmagyarázta neki, hogy az egészen más, az asz-
szony nem katona, attól nem veszik rossz néven, ha elbújik az el­
lenség elől, — hiszen neki tréfa az egész, ő az ő hat huszárjával
a poklok kapuin is keresztül vágja magát, ne féljen az asszony,
holnap már megint együtt lesznek s több efféle.
De az asszony nem tágított, hanem előkereste a pisztolyokat.
Végre is nem volt mit tenni Csontónak, parancsolt kemény han­
gon — és az asszony engedelmesen, de zokogva ment el Pollával.
 — 11 —

Nagyon is ideje v o lt; alig távozhattak az asszonyok egy pár

puskalövésnyire, körül volt fogva a kúria s ezernyi vadrác dön­
gette a kaput, s hogy az rögtön megnyílni nem akart, tüzes csóvát
vetettek a fal mellett álló istállókra, s attól aztán egyszerre láng­
ban állott a ház is.
Csontó hat huszárjával már lovon ült, kinyittatta a kaput s
neki vágott a sűrű, ostromló tömegnek.
Mint mikor a vadkörtefát megrázzák, úgy hullott a rác jobbra-
balra, amerre a hót kuruc kardja süvített, s bizonyosan át is
vágták volna magukat, ha nem lett volna a ház környéke geren­
dákkal és szekerekkel eltorlaszolva, amelyen a lovaik átugrani nem
birtak. A sűrű tömeg körülfogta őket, mint az á r; lerángatták a
lóról s összekötözték kezeiket, lábaikat.
— Fel kell akasztani! Meg kell nyúzni ő k e t!
— Előbb le kell vagdalni az orrukat, összetörni a kezüket!
Ilyen vad kiáltások hangzottak a tömegből, s jó időbe került, míg
a vezérük csendet birt teremteni, s kimondhatta az Ítéletet, hogy
karóba fognak húzatni.
A rácság meg volt elégedve az Ítélettel, nagy kört alakítot­
tak a ház előtti térségen, hosszú karókat hegyeztek s azokat tompa
végükkel beásták a földbe. Mindenik karóhoz egy-egy kurucot
vonszoltak, a hetedik legmagasabb karóhoz, középre állították Csontó
Dávidot.
Ebben a percben érkezett vágtatva egy vértes-század a Mon-
tecucolli ezredből. A kapitány jelentést tétetett magának a rácok
vezérétől, akit óbesternek hívtak, de mégis alázatosan jelentett a
vértes kapitánynak. Most a kapitány Csontóhoz fordult s tiszta
magyarsággal kérdezte a nevét.
— Liberfalvi Csontó Dávid huszárkapitány vagyok; arra kér­
lek bajtárs, lövess agyon, mint katonához illik, de ne engedd raj­
tunk elkövetni azt a csúfságot, hogy karóba húzzon bennünket ez
a vad csorda.
— Jól van/ nem fog megtörténni. Egyelőre az én foglyom
vagy, a többiről majd ezredesem fog intézkedni.
— Köszönöm.
A kapitány azután kihirdette a generális parancsát, hogy az
egész rácság vonuljon az egy órányira fekvő erdő alá, s ott várja
be a további parancsot.
A rácok morogni, majd zúgni kezdtek, hogy így meg lett
rontva a mulatságuk és még csak ki sem rabolhatták a falut, de a
vértes kapitány rájuk rivalt rá c ú l:
 — 12 —

— Aki nem engedelmeskedik, agyon lövetem !

Erre aztán csend lett és a rácok elvonultak.
A vértes kapitány újra Csontéhoz fordult.
— Bajtárs, feloldatom a kötésedet, ha tiszti becsületszavadra
megigéred, hogy nem kisérled meg a szökést.
— Nem Ígérek sem m it: tégy, amit jónak látsz.
A vértes kapitány nem titkolhatta el bosszúságát; Csontét
megkötözve egy pincébe vettette, melynek erős tölgyfa ajtajához
őrt állíttatott. — A vérteseket elszállásolták a faluban; a hat huszárt
megkötözve a helység házánál őrizték.
Eközben egészen beesteledett. A háztető gyorsan elégett és
magátél elaludt. — Csonté Dávid, bár nem Ígért semmit, szökésre
még sem gondolhatott. Megkötözötten egy sötét üregbe dobva, saját
pincéjének az erős tölgyfa ajtaja rázárva, az elé fegyveres őr állítva.
A kötés azonban nagyon alkalmatlan kezdett lenni, szorította,
vágta kezét-lábát.
— Ej, mit, — gondolá magában — legalább ezt nem fogom
túrni; — s azzal szétfeszítette karjait, egy nagyot nyújtózkodott s
a kötelek szétszakadozva hullottak le róla. — Jé időbe került, míg
meggémberedett tagjaiból kiállott a zsibbadás.
Fel s alá kezdett járni a pincében, jól ismerte itt a járást,
hisz a sajátja volt.
A hosszú pince felett nem volt épület, hanem gyeppel volt
fedve és sok helyen sűrű bozóttal benőve. A pincének volt még
egy mellékága is, mely a főágtól derékszög alatt vonúlt a szilvás
kertig, ahol már sűrű bokrok lepték el a tetejét. I tt volt a szelelő
lyuk, de azon egy macska sem fért volna ki, arra hát nem is lehe­
tett gondolni, hogy azon menekülni lehessen, — hanem azért a sö­
tétben mégis elment egész odáig s itt gondolatokba merülve
megállott.
Egyszer úgy rémlett neki, mintha a szelelő lyukban mozogna
valami, tán egy patkány. F ig y e lt; amint merőn néz fel a lyukon,
azt látja, hogy egy kis fényes pont száll azon lefelé, csak olyan,
mint egy Szentjános-bogárka, száll lejjebb, mindig lejjebb, le egé­
szen a pincébe, s ott megáll a fénypont egy helyben, s mindig
nagyobb, nagyobb lesz. — El nem tudta képzelni, hogy mi lehet,
míg egyszerre — jól ismert kellemes szag üti meg az orrát, a meg­
gyújtott bükkfa-tapló szaga. — Most már tisztában volt azzal, hogy
valaki fent, aki jelenlétét észrevétetni akarja, egy hosszú vesszőbe
égő taplót csiptetett s azt dugta le a lyukon jól számítva, hogy
 13 —

ennek — ha tényét nem is, de a szagát okvetetlen m egfogja érezni

az, aki a pincében van.
Most hát azt kellett megtudni, hogy ki van fent. Egy keze
ügyébe esett lopótökből szócsövet csinált úgy, hogy a szívó lyukát
nagyobbra harapta, és kiszólt:
— Ki van ott?
Felülről szintén valami csövön jö tt a felelet:
— En vagyok, a Polla.
— Mi újság Polla ?
— A ló itt van megnyergelve; az őrt elaltatom, egy kulacs
bort vittem neki, hogy a káplárja k ü ld i; altató van benne ; ha el­
alszik, jelt adok ; ha ki birja feszíteni az ajtót, akkor megmenekülhet.
Hogy ki bir-e egy ajtót feszíteni? Gyerekség! Aminek Csontó
Bálint a vállait neki feszíti, annak engedni kell, még ha kőfal
volna is.
— Jól van Polla, várom a jelt.
Egy izgalmas negyedóra telt el a várakozásban.
Végre a szelelőn megszólalt Polla:
— Rajta, rajta, gyorsan!
Csontó óriási erejének engedett az ajtó. — de egy körül­
ményre nem számított Polla. Az őr ugyanis az ajtónak támasz­
kodva aludt el, s amidőn Csontó az ajtót kidöntötte, azzal együtt
az alvó őrt is feltaszította, s ennek felhúzott sárkányú karabélya
esés közben valami kőhöz ütődve elsült.
A lövésre az őrség előrohant és Csontónak alig volt ideje a
Polla által elővezetett lóra felkapni, amelyen már Polla fenn ült.
— Kegyelmeddel kell maradnom, mert a nádason kell men­
nünk, ott pedig vezetőre van szükség.
A nádas mindjárt a kertek alatt kezdődött, s mire a vérte­
sek lóra kaptak, a menekülőket már elfödte a náderdo. — I tt Polla
leszállt a lóról és a tocsogó mezőkön keresztül cikcakkos irányban,
de biztosan vezette a lovat. — Fél óra múlva egy kis tisztásra
értek, ott egy nádkunyhóban találták Ilonát, aki örömében zo­
kogva borult kedves urának széles mellére.
— A reggelt itt kell bevárnunk, — mondá Polla — mert
éjjel beletévedhetnénk az ingoványba.
Egyszerre a falu felől világosodni kezdett.
Ilona rémülten kiáltott fel :
— Meggyújtották a nádat!
Polla azonban felujjongott örömében:
 14 —

— Hála Istennek, nem akadt a faluban olyan gézengúz, akit

a németek vezetőnek megkaphattak volna, mert különben nem gyúj­
tották volna fel a nádat, — de szél uramnak még a császár sem
parancsol; látják-e, hogy a tűz ellenkező irányban terjed, így hát
reggelig már baj nem érhet bennünket.
Másnap hajnalban tovább indultak, mindenütt a nádat bújva;
a lovon most Ilona ült, Csontó és Polla néhol kötözködésig gázol­
ták a vizet, de Polla jól tudta a járást és biztosan vezetett.
Dél tájban egy szárazabb helyen újra megpihentek I tt Polla
elvált tőlük, hogy szétnézzen a külső világban ; csak este felé tért
vissza azzal a jó hírrel, hogy a szatmármegyei hajdúk egy postá­
jával találkozott, s ezeknek elmondta az esetet, azok most itt vár­
nak rájuk a nádas szélin.
így menekült meg Csontó Dávid a feleségével, akit azután
Kassára kísért a nagynénjéhez, maga pedig újra belesodortatott a
a véres harcok forgatagába, amelyekben nem egyszer vette hasz­
nát rendkívüli testi erejének.
A változó szerencsével folytatott hadjárat után újra beborult
az ég Magyarország felett. A szabadságért kibontott szent zászlók
porba hullottak a gyászos emlékű majtényi síkon. — Csontó elkí­
sérte a fejedelmet Lengyelországba .. . s hogy azután mi tö rté n t------ ?
H át mi szokott a halál után következni? Temetés, siralom. Elkob­
zott jószágok, üldözött családok, rabigába vert nép, bujdosás, s a
bujdosók nyomát hóval fedi be a tél. . .
 BAJMÓC ELFOGLALÁSA.

A Z 1704-IK ESZTENDŐ Szent-Jakab havának a 8-ik napján, délután

* 5 óra tájban, víg társaság ült együtt egy nagy diófa alatt a
Kárász Lukács uram privigyei kertjében, mely a piaristák kertjé­
nek tőszomszédságában feküdt.
A diófa alatt levő nagy malomkő-asztal szép sávos, otthonszőtt
abrosszal vala leterítve és sok jó harapni valóval, meg nagy, fedeles
cinkorsókkal s ugyanolyan fémből való serlegekkel megrakva,
s ámbár átláthatatlan voltuknál fogvást nem lehetett kivenni, hogy
miféle folyadékot tartalm aznak; mindazonáltal a falócákon körül
ülök kipirúlt ábrázatját tekintve s élénk beszélgetésüket hallva, biz­
tosra vehetjük, hogy nem víz vala bennük.
Az asztalnál a főhelyen, melyet a legöblösebb és ezüstből
való billikomról lehet megismerni, ült egy magas, sovány, de
csontos marcona férfiú, a hős tetteiről már országszerte isme­
retes, vitéz kuruc óbester: Czelder Orbán, főparancsnoka a Bajmó­
cot körülzárolva tartó kuruc seregnek; vele szemben egy délceg
fiatal kuruc kapitány: Winkler Vilmos, akit legjobban akként mu­
tathatunk be, ha ideiktatjuk Pápay János udvari tanácsos és feje­
delmi főtitkárnak 1703. évi december 3-áról a fejedelemhez in­
tézett levelét, mely az eredeti szerint szóról-szóra így hangzik:
„Méltóságos Úr, jó U ram !
Hogy a Nagyságod terhes nyavalyáját mégis distrahálhatja:
pro novella írhatom, most érkezvén mind méltóságos Bercsényi
Miklós, mind pedig méltóságos Károlyi Sándor uram ő kegyelmek
levelei; Károlyi uram bizonyosan írja, hogy Bajmócnál egy Ving-
ler nevű hadnagy az németet s labancot felvervén, az gyalog né­
metet széllyelverte, s ami megmaradott volt is közülök, éccaka
hozzáállván mintegy hat compania; midőn aztán reggel megvir-
 — 16 —

radván, az mieinknek kevés voltát (mely csak portás volt) meg­

látta volna, viszont az mieinket odahagyta, s dolgára ment,
de elhiszem, eddig annak is tettek szükségéről; Schlick pedig az
több német hadakkal együtt Sléziába ment, ki midőn Plathy Sán­
dor urammal beszélteti volna, his formalibus mondotta Plathy
uramnak: Ego nuuquam credidissem etc., mely szók— úgylátom —
kétségbeesett ember szavai.“
Tehát az a vakmerő hadnagy, most már kapitány, ismeretes
volt Bajmóc körül.
A két kuruc tiszt között ültek jobbról és balról Istvánffy
János privigyei plébános; a piarista-házfő több piarista atyával;
továbbá Skacsány István Privigye város bírája, Padolán György
jurátus nótárius, Skopecz Tamás városi szenátor, yégre a házigazda,
Kárász Lukács uram, Privigyének egyik legvagyonosabb polgára.
A gazdag uzsonnát maga Kárászné asszonyom, a gazda har­
madik felesége rakja fel. Hires szép asszony messze vidéken. Ma
különösen kicsipte magát az illusztris vendégek tiszteletére. Jól illik
neki a privigyei arany-főkötő, ezüst-csattos pruszlik és selyem szoknya.
A klastromkert kőkerítésén kis ajtó van, egy orgona-bokor
mögött. Ennek az ajtócskának egykor talán más célja lehetett, de
ez idő szerint egyébre nem szolgál, m inthogy a tisztelendő piarista
atyák ezen jöhessenek át néha-néha a Kárász uram diófája alá anél­
kül, hogy az utcára kelljen kerülniük; mert Kárász uram — ha
csak otthon van — minden délután kijön a kertjébe. Rendesen egy
vén süket szolgáló hordja ki utána azokat a bizonyos fedeles cin­
korsókat; ha azután kiürülnek és még nem csendítettek „Ave
M áriára“, hát a legfiatalabb páter átviszi azokat azon a kis ajtócs­
kán s a klastrom pincéjében újra megtöltve hozza vissza.
Ma különösen jó kel te van a hűvös italnak ; tikkasztó meleg
is van, meg a beszélgetés tárgya is olyan, amely nagy izgalomban
tartja a kedélyeket, s ezeknek a lecsillapítására tudvalevő — leg­
jobb szer a jó hideg bor.
Épen harmadszor fordul be a piarista-atya az orgonabokor
mögötti kis ajtón egy újabbi friss töltéssel, s ezúttal odasúg az
ezredeshez, hogy egy ember várakozik rá a klastrom folyosóján,
kinek valami fontos közleni valója volna.
— Miféle ember az? — kérdi az óbester.
— H át a Ploda, a bajmóci meleg vízi molnár. Nagyon ösme-
rős ember a kuruc táborban, tán az ezredes úr is ismerni fogja.
— Plodának hívják ?
 - 17 -

— Biz’ annak az igazi neve Clcmentisz Gáspár, de szörnyű

mód sebes beszédű lóvén, hát azt, hogy „tyeplá voda“ mindig úgy
mondja, hogy „ploda“, azért elnevezték Diódának, s ez a név rajta
száradt.
— En bizony nem ismerem, — mondja az ezredes. Hanem hát
ha velem közleni valója van, mért nem jön át ide ?
— H át instálom, — először is neki nem kötjük az orrára,
hogy merre lehet ide átjönni; másodszor olyaknak mondja közle­
ményeit, amiket csak magának az óbester úrnak akar előadni.
— No akkor átmegyek, — mondja Czelder Orbán felkelve
helyéről, s nemsokára a klastrom folyosóján visszhangzottak nehéz
léptei. Alig telt el azonban nehány perc, a kert ajtaja nagyot csat­
tant, és szapora lépések tempóját jelezte a lovagsarkantyúk pengése.
Jött vissza az óbester és hozta a gallérjánál fogva Plodát.
— Menjen kend a pokol fenekébe, hiszen az ördög sem tudja
kendet megérteni.
Clementisz Gáspár, vagy rövidesebben Ploda, apró, de rend
kívül szapora lépésekben jött, vagy inkább tolta őt az óbester a
diófa alatt ülő társaság elébe.
Ha elképzelünk egy ürgét molnárkék dolmányban és gömbölyű
hasáról folyton lecsúszandó, vedlett zsinórzatú s ugyanolyan színű
nadrágban, akkor előttünk áll Clementisz Gáspár. Kövér kis man­
galica ember. Hátranyomott alacsony homloka, apró, villogó, fekete
szeme, pisze orra, három szőrszálból álló bajuszkája és rövid keze-
lába igazolják merészségemet, mellyel őt ürgéhez hasonlítottam,
s a hasonlatot még tökéletesebbé teszi az az izgékonyság, mely
rajta tapasztalható.
Az egész emberke olyan, mint valamely felhúzott gépezetű
játékszer, melynek minden tagja, minden idege mozog; a nyelve
meg úgy berreg, mint egy megindított ébresztő óra, mely addig meg
nem áll, míg le nem jár, vagy valamely kívülről jövő erő meg nem
állítja.
Ha beszél, a nyelve is úgy siet, mint a lába járásközben, sőt
még sokkal jobban, mert a hangokat és szótagokat olyan gyorsan
rakja egymásra, hogy azokat a legsebesebb angol lóval sem lehet
utólérni. Beszédét megérteni annak, aki azt nem tanulmányozta,
egyáltalában nem lehet, csak lefotografálni lehetue; de minthogy
az az ördöngäs masina történetünk idejében még nincs föltalálva,
kénytelen az óbester Plodát a pokolfenekébe való takarodásra uta-
Somogyi Gy. Nagy időkből kis tört. 2
 — 18 -

sítani, azt gondolván, hogy ott majd találkozik valami jófülíí ör­
dögfiú, aki a molnár szapora beszédét megtudja érteni.
Nem kellett azonban a megrettent Plodának olyan messzire
menni, mert szerencsére jelentkezett Podolán György uram, a város
nótáriusa, hogy ő megérti a majszter nyelvét.
Oda állították hát Plodát a nótáriussal szembe, kik között
azután ilyetén beszélgetés keletkezett:
— H át mi hírt hozott Clementisz uram ?
Clementisz uram megindította egész testén a verklit, s rettentő
idegrángások között vékony kalatoló hangján azt feleli, hogy:
— Mannamlucseszteprostnál.
— Azt mondja, — magyarázza a nótárius — hogy ma nagy
mulatság lesz a prépostnál.
— Honnan tudja majszter uram ?
— Teszkerlisztendakornták.
— Tegnap egy szekér lisztet vittem oda, akkor mondták,
— fordítja le a jegyző.
— De hát miféle nyelven beszél ez a szerencsétlen ? — kérdi
az óbester.
— Magyarúl beszélne biz ő, instálom; csakhogy nagyon meg­
szalad a nyelve, mintha a jégen elcsúszott volna, azután nem birná
megállítani.
Nehéz dolog volt ezt a párbeszédet nevetés nélkül hallgatni
a már amúgy is jól beborozott társaságnak, de hát országos dolog
lévén, csak türtőztették magukat a jó kurucok, csak biztatták Po­
dolán uramat, hogy kérdezze ki töviről-hegyire a molnárt; mert
jól érezte mindenki, hogy itt nem csupán az a megtudnivaló, hogy
a bajmóci prépost vendégséget tart, hanem ebből tán majd valami
fontosabbra fognak kilyukadni, mert Clementisz uramat jól ismer­
ték a kuruc táborban (nem lehetetlen, hogy a labancokéban is),
mert azon körülménynél fogva, hogy ő a bajmóci melegvízi molnár,
s a várat és a várost ő látja el liszttel, oda neki szabad bejárása
van; de viszont a malom a falakon kívül lévén, a majszter szaba­
don mehet az ő szürkelovas káréján a világ más része felé is.
— H át aztán kik lesznek azon a mulatságon? — folytatja a
kérdezősködést Podolán uram.
— Skarbólkapnyúrcsesz.
— Sokan a várból, a kapitány úr is ott lesz.
De lehetetlen volna azt nekem mind úgy elmondani, amint
azt Ploda elhadarta; sőt magának Podolán György nótárius uram-
 - íö -

nak is gondot adott annak a megértése, s kénytelen volt minden

egyes körmondat, vagy inkább környargalat után Pl ódának a tor­
kához kapni, így kényszerítvén azt pauza tartására, mert különben
folyton pergett volna a garatja, míg csak le nem jár
Ploda molnár közvetetlen tapasztalatai s a várban, meg a plé­
bánián felfogott egyes szavak után azt jelentette, hogy a prépostnál
ma este tartandó lakoma annak a hírnek örömére készül, amit teg­
nap egy Skultetius hozott be, hogy tudniillik Galgóc felől mintegy
5000 főből álló német had közeledik ágyúkkal ellátva, a már
több hét óta körülzárolt Bajmóc vára felszabadítására.
A prépost különösen örül a vár felszabadításának ; nem mintha
ő is határozottan labanc volna, hanem azért, hogy majd akkor újra
elindúlhat a trencsényi és túróéi nemes urakat kapacitálni s meg­
nyerni a békekötés eszméjének, mely ügyben ő már régóta fárado­
zik, s ennélfogva úgy a kuruc, mint a labanc főurakkal folyton
érintkezésben van.
Valószínű, hogy a furfangos molnár még többet is tudott, mint
amennyit a vegyes társaság előtt elmondani jónak látott. Nem is
nagy fontosságot tulajdonítottak Ploda uram híreinek a borozó urak.
Maga az óbester Czelder Orbán nevetett legnagyobbat az 5000 fő­
ből álló felszabadító sereg hírére, jól tudván, hogy ilyen sehonnan
sem jöhet, s ha mégis ilyen hírt vittek a várba, úgy az a hírnök
vagy rosszul volt értesülve, vagy készakarva csalta meg a várbe­
lieket ; mert az a sereg jö tt ugyan ágyúkkal és társzekerekkel és
csakugyan német is volt, de nem 5000, hanem csak 500 német jö tt
Winkler kapitány vezetésével, még pedig a szomolányi vár bevéte­
lekor magyar zászló alá esküdött német őrségből, tehát "azok kuruc
németek voltak s tegnap már meg is érkeztek, de nem a várat fel­
szabadítani, hanem inkább megostromolni.
Ki tudja, nem maga Clementisz Gáspár volt-e az a hirnök,
aki ezt a vendégségre buzdító örömhírt a várba megvitte ? Biz’ az
kitelik tőle.
Fel is hagyott azután Podolán uram a molnár nyargaló be­
szédének a keserves műfordításával, de Ploda csak nem akart távozni,
hanem szörnyű módon integetett a félszemével Winkler kapitányra,
ki ezeket a huny őrit ásókat eleintén a Ploda szokott arcjátékának
tulajdonította, végre azonban mégis figyelmes lett, s felállva helyé­
ről, kifelé indúlt. Ekkor Ploda uram hirtelen elbúcsúzott mondván :
„Slajmeket“, ami valószínűleg azt jelentette, hogy: „Istennek aján­
lom kegyelmeteket!“
2*
 20 —

A piaristák kertjében érte utói W inklert, akinek hirtelen egy

levélkét csúsztatott a kezébe, s azzal sebesen tipegett ki a klastrom
előtt álló káréjához; és semmi rosszat nem sejtve, nyugodtan szundikáló
szürke lovának füle közé jó csomót vervén, elhajtott Bajmóc felé.
Mikor a kapitány visszatért a borozó társasághoz, már ott
nagyban folyt a vitatkozás azon, hogy miben sántikálnak némely
főemberek.
Istvánffy uram, a plébános, nagyon erősítette, hogy a békes­
ség megkötése immár közelben várható. A császári biztosok nagy
ígéreteket tettek némely kuruc főembernek.
Felpattant erre Kárász uram, hogy hamisság van a dologban;
nem szabad engedni, nem lehet alkudni a ném ettel; vagy élünk,
vagy halunk, de nem engedünk; segítség is jön már a francia ki­
rálytól, meg Lengyelországból.
A piarista házfőnök is hozzájár fiit a házigazda nyilatkozatához.
— Nem kell a némettel alkudni, mert nem is tanácsos. Bizonyosan
megcsalná a magyart, mert igaza van annak a jó kuruc nótának,
amely úgy szól, hog y :
„Ne hígyj magyar a németnek,
Akármiként hitegetnek.
Ha ád is olyan levelet,
Mint a kerek köpönyeged,
S pecsétet nyom olyat rája,
Mint a holdnak karimája,
Nincsen abban semmi virtus,
Verje meg a Jézus Krisztus.“
Már ezt aztán nem tudta, de nem is akarta senki megcáfolni,
hanem felemelték a kupákat és koccintottak.
Winkler kapitány azonban, ki egyszerre nagyon hallgatag lett,
megköszönte a kínálást, azt mondván, hogy már neki elég; oldalára
kötötte széles fringiá át, s nem gondolva a meleggel, vállára kanya-
rította farkasbőr kacagányát s az ezredest oldalt híva, azzal csen­
desen értekezett, mire az ezredes is kardot kötött, mindketten
hirtelen elbúcsúztak a vidám társaságtól s a város alatt levő tábor
felé siettek.
I tt az óbester összehivatta a tiszteket s a következő paran­
csot adta k i :
A bajmóci kálváriahegyen és a dubnicai oldalon nagy tábori
tüzeket kell rakni, s azok élesztésére ötven ember ott maradjon A
többiek az éj beálltával vonuljanak a legnagyobb rendben le a
Nyitra vizéhez s a partok által fedve, húzódjanak a híd környékén
 — 21 —

levő füzesekbe. A Privigye alatti táborban szintén tüzek éleszten­

dők, s innen a gyalogság késő este, létrákkal ellátva, ugyancsak a
a hídhoz vonul, ott a többi csapatokkal egyesül és további parancsra
vár. A lovasság egy része az ágyúkat kiséri Apátin át a bajmóci
fürdő alá, honnan az ágyúk újabb parancsia a kőbánya fölötti par­
ton állíttatnak íöl.
A futárok a paranccsal elnyargaltak. Az éj beállott.
A parancsot a legnagyobb pontossággal hajtották végre. A
felvonulás minden oldalról a legnagyobb rendben és csendben tör­
tént, s ebben a csapatoknak jó segítségére volt a dél felől köze­
ledő zivatar. Az eget sötét fellegek homályosították el. A távolban
villámlani és dörögni kezdett.
Mikor az ágyúk elvonultak Ploda uram malma előtt, a majszter
kint állott az út mellett, s mint világlátott ember, hódolva
a lábra kapott új szokásnak, hosszúszárú pipából bodor füstöket
eregetett, s csak azt mondogatta az ágyúkat kisérő embereknek:
„Smeket’“ Azok bizonyára azt hitték, hogy a dohányzás az, ami
olyan nagyon „smeket“ a májszternek, pedig az ő mondásának az
volt a tulajdonképpeni értelme, hogy „Isten segítse meg kegyel­
m eteket!“
A főkommendás Czelder óbester és Winkler kapitány a
Nyitra-híd melletti kis dombon, a Szt. Anna szobornál levő négy
hárs alatt ültek tábori székeken, lovaikat csatlósok tartották zablyán,
s mindaketten merően néztek a bajmóci plébánia félé.
Egyszerre csak a plébánia egyik emeleti ablakában egy égő
gyertya lett látható; néhány pillanat múlva egy másik gyertya is
világít az első mellett. Az ezredes, meg a kapitány erre felugrál­
nak s parancsot adnak a csapatoknak az indulásra. Czelder maga
elül gyalog, s W inkler mellette. Az óbesternek ezúttal egy rövid
nyelű buzogány van nagy ökleibe szorítva, s ezt lóbázza hosszú,
csontos karjaival.
A csapatok nesztelenül, bokrok és nádasok között megbukva,
érnek el a halastóig, s ennek mindkét partján füzes és sás között
vonulnak föl egészen a prépost kertjében levő sziklák alá.
Csodálatos, hogy senki sem veszi őket észre. Őr nincs sehol
a falakon, s a kurucok lábtói nesztelenül támaszkodnak a sziklá­
hoz, és megkezdődik a felkapaszkodás.
Most előzzük meg a vakmerő kurucokat s nézzük meg, hogy
mi történik a bajmóci prépostnál.
Ott a földszinti ebédlőben tizenketten ülnek a fényesen terí-
 - 22

tett hosszá asztalnál gazdag vacsora mellett. Az asztalfőn a vár

parancsnoka, Frey Keresztély, annak jobbján Hunyady András,
Nyitramegye alispánja, balján még ketten a várba szorult vármegyei
neme3 urak közül (kiknek nevét azonban a történelem fel nem je­
gyezte) ; ezek után következtek Letavay Bálint nyugalmazott uradalmi
tiszt, két tiszt a várőrségből, Dávid Mihály bajmóci jegyző, Zsilka
Mátyás uradalmi tiszttartó, a prépost Öccse; Repkovics Márton
bajmóci városbiró, Páter Hilárius a várbeli kapucinus, s végre
maga a házi gazda, Zsilka János Ferenc bajmóci prépost.
Volna még egy tizenharmadik is, s az Zsilka tiszttartó szép
hajadon leánya Ilona, kinek jó kifogása az, hogy neki mint tizen­
harmadiknak leülnie nem szabad, különben is segít a gazdasszony-
nak a feltálalásnál és sürgölődik az asztal körül. Bájos mosolyát,
gyönyörű termetét, kecses mozdulatait kedvtelve kisérik szemmel
a vendégek.
Az Ízletes vacsora és a sűrűn összekoccanó poharak vidám
hangulatot keltettek a társaságban, s vígan folynak a tréfás ado­
mák és a kacskaringós pohárköszöntők.
— Ilonka húgom — szól most a házi gazda — talán jó volna,
ha felnyittatnád az ablakokat, a hőség itt benn már igen nagy s
az ablakon a tó felől jó friss levegő jönne be.
— Isten ments, bácsikám — mondja hirtelen Ilonka — nem
volna tanácsos ablakot nyitni, mert nagy zivatar közelít.
— Csakugyan — mondják a vendégek — már hallani is a
zúgását.
Ilonkán a figyelmes szemlélő valami lázas izgatottságot ve­
hetne észre; folyton ki s bejár; a konyhába, meg az ambitusra megy,
bort töltöget az ott összegyűlt labanc altiszteknek és városi őrjá­
róknak, majd az emeletre fut, s merőn néz ki az ablakon, mint­
egy áthatni akarva a sötétségen; majd hallgatózik, azután kifut az
udvarra, ott a kert felőli szikla bástyán egy hosszú muskétás,
városi őrszem gubbaszkodik, azt megszólitja:
— Márton bácsi, hallja-e ?
— Hallom, szép leányasszony, hallom; hát mi jó t akar mondani ?
— Bizony nem is rosszat, Márton b á ty a ; csak azt, hogy
jöjjön be egy pohár borra, meg egy kis vacsorára.
— Jaj szentem, leányasszonykám ; inkább ide hozza ki azt a
borocskát; hisz tudja, hogy nekem itt muszáj istrázsálni.
— Ugyan mit istrázsál, Márton bátya; hiszen látja, hogy a
kurucok milyen tüzeket raknak, bizonyosan ökröket sütnek útrava-
 — 23

lónak, ugyanis holnap hajnalban már tovább kell menniök, mert

jön a segítségünk Galgócról, annak az örömére mulat itt ma min­
den ember.
— H át hiszen jól tudom én azt magam is, hogy bolondság
itt ácsorogni ebben az Ítéletidőben, de hátha jön a vizitáció ?
— Ugyan már ki jönne? A várkommendáns, meg a tisztek
bent ülnek a vacsoránál.
-- De hát a városi hadnagy, meg a napos szenátor?
— Azok is mind bent vannak az ambituson és isznak, hat
ökörrel se lehet már azokat onnan kivontatni. Csak kelmed jöjjön
be Márton bácsi, a konyha is tele van már német katonával, akik
itt a környéken istrázsáltak; azok is mind bent isznak.
No már erre Márton uram is megindult lefelé a deszkalép­
csőn gyors tempóban, hogy a német el ne igya előle a jó zobori
termést, mert a magyar, még ha labanc is, akkor sem szereti a
németet.
Ilonka pedig ilyenformán beterelve az őröket, meg a vizsgá­
lókat, elibök rakta a sok jó ennivalót és a legerősebb borokkal
megtöltött nagy vászonkorsókat, s mikor már látta, hogy ezeket
innen vasvillával se lehetne elkergetni, akkor felkapott két viasz­
gyertyát s azokkal felszaladt az emeleti szobába, s meggyujtogatva,
kitette az egyik ablakba, s azzal újra lesietett az úri vendégek közé.
Odabent az urak mind-mindjóbban belemelegedtek a tószto-
zásba, s midőn már egymást kölcsönösen mind sorban éltették,
eldicsérvén egymásnak minden meglevő és meg nem levő virtusa­
ikat, — akkor már a távollevőket kezdték sorba venni és magasz­
talni, különösen a felmentő seregben gyanított magasabb tényezőket.
Most ismét a háziúr áll fel bizonyára hasonló szándékkal.
Atléta termetű ember fő tisztelendő Zsilka János Ferenc prépost
uram ő kegyelme, s ámbár még csak ötvenedik évet tapossa, a
szakálla, meg a haja erősen kezd őszbe csavarodni. Balkezével
lejjebb húzza kissé felcsúszott vörös övét, megpödörinti bajuszát,
azután szokása szerint két újjá közé fogva a nyakáról függő arany­
keresztet s jobbjával öblös serleget emelve, végig jártatja eleven
szürke szemét a társaságon, s érces hangon kezdi a toaszt szo­
kásos bevezetését:
— Uram, uram, nemes, nemzetes és vitézlő Hunyady András
vicecomes uram, szállók az úrnak.
— Állok elébe — mondja annak módja szerint az alispán,
felállva székéről.
 — 24 —

Ekkor hirtelen feltárul az ajtó s betoppan rajta kivont kard­

dal Winkler kapitány.
— Senki se mozduljon, akinek az élete kedves! . . .
A meglepetéstől halálra merevedett társaság valóban nem is
m ozdulhatott; a prépost állott mint egy kőszobor, kezében a ser­
leggel, s szemben vele az alispán.
Mikor a várkommendánsnak meg a tiszteknek eszükbe jutott,
hogy hátuk megett a sarokba támasztott kardjaikhoz kapjanak,
akkor már azokat a benyomult kurucok mind összeszedték.
A nyitva maradt ajtón behallatszott az ambitusról a zaj és
káromkodás, amint a kurucok az ott lepett labancokat egymáshoz
kötözték.
Ez alatt már a városban is lárma tá m a d t; egy Krusztyik
nevű polgár a toronyból lelóggó kötélhez szaladt és kezdte a haran­
got félre verni; de alig kondított kettőt-hármat, olyan ütést kapott
egy muskétatussal a nyakszirtjére, hogy menten arcra bukott.
A várból kürtszó hallatszott, a városban kint mulató őrséget
hívták be. Futottak is befelé, de csak azok érhették el a kaput,
akik a közelben levő korcsmában mulattak; a többi szerte csatan­
golok a kurucok kezébe kerültek, akik nehány perc alatt ellepték
a várost, s felkutattak minden zeget-zugot.
A vár hídját azon közben a tisztek távollétében a szinte tiszt­
számba menő porkoláb, egy Kalvaszter Jeremias nevű dalmata
gyorsan felvonatta, embereit a törésekhez állíttatta (mert már az
ágyúkat használni késő volt), sőt maga sem tudta, hogy tulajdonkép
mi történt, s hogy mi lenne most az ő teendője.
De nem kellett ezen sokáig a fejét törnie, mert a város felől
fáklyavilág közeledett. Kalvaszter felismerte köztük a várkommen-
dánst, meg a tiszteket, s hagyta őket egészen a felvonó hídig
közeledni.
— A hidat l e ! — parancsolá a kommendáns.
A híd feletti kis kémlőablak vastáblája felnyillott s azon
egy széles, csupasz ábrázat jelent meg.
— Ki parancsolgat ott? — kérdé a nagy fej.
— Én a vár kommendánsa ; tisztjeimmel együtt foglyok vagyunk,
az ellenség benn van a. városban, a várat többé nem tarthatjuk,
kapitulálnunk kell.
— Ha foglyok volnátok, nem volna kard az oldalatokon.
Árulók vagytok, átpártoltatok a kurucokhoz, de én Jeremias Kai-
 — 25 —

vaszter hu vagyok a császáromhoz, átveszem a vár parancsnoksá­

gát s védelmezni fogom azt.
— Porkoláb Kai vaszter ! Parancsolom, hogy nyittasd fel a
kaput. En azért, hogy fogoly lettem, mégis a te parancsnokod
vagyok, kardomat a lovagias ellenség becsületszóra adta vissza.
Mondom, hogy a várat többé védeni nem lehet, az élelem fogytán
van s a felmentő seregnek híre sincs.
— Én pedig nem nyittatom meg a kaput, s ha el nem pusz­
tultok innen, lövetni fogok.
Ekkor a nagy hársfa mögül előlépett a kuruc óbester, Czel-
der Orbán. Hosszú szögletes alakja a fáklya fényénél még nagyobb­
nak, még szögletesebbnek látszott, s megcsóválván a levegőben
rövid nyelő csillagos buzogányát, ekképen szólott:
— Hallod-e komám Kalvaszter Jeremiás, azt mondom én
neked, hogy ne sokat kukorékolj azon a kakasülőn, mert úgy vágom
ezt a buzogányt a kopasz fejedhez, hogy menten vacsorán éred
Pilátust!
Látni kellett volna azt, mint kapta be a nagy fejét erre a
biztatásra a szűk lyukon a mi Kalvaszterünk, s hogy* csapta be
hirtelen a kis ablak vastábláját.
Sebben a pillanatban, mintha a buzogány emelése lett volna ajel,
egy ágyú dördült el a kőbánya-hegyen, s egy gránátnak a világító üstöké
nagy ívben süvítve húllott a várat övező, vízzel telt sáncárokba.
Erre a komoly szóra újra felpattant a kapu feletti kis ablak
vastáblája, de a Kai vaszter kopasz feje helyett a fehér zászló nyúlt
ki azon.
A kapu megnyílt. Az őrség lerakta a fegyvert. A vár ormára
kitűzték a Rákóczi zászlaját, melynek egyik felén Magyarország
patronája, másik felén Rákóczi jelmondata „Pro libertate“ volt
ékesen arannyal és skófiummal kihimezve.
A kapitulációnak csak két főpontja volt:
1. Minden ágyú (7 darab volt), fegyver és muníció a vár­
ban marad.
2. A tisztek kardosán, a legénység fegyver nélkül szabadon
elvonulhat Czelder óbester Salvus-Conductusával Komárom felé.
De csak hárman mentek el Frey Keresztély várparancsnokkal;
a többi felesküdött Rákóczi zászlaja alá, s maga Kalvaszter Jere­
miás tűzött leghosszabb vörös tollat a sisakja mellé. (Maradékai
még most is élnek Bajmócon). — Az alispán és a többi nemes urak
is letették a hííségeskut.
 - 26

A vár bevételét ekktp jelenti a fejedelemnek gróf Bercsényi

Miklós főgenerális Nagy-Magyarról, 1704. július 12-éről kelt leve­
lében. K ülcím : „Méltóságos Fejedelem felsővadászi Rákóczi Ferenc
kegyelmes urunk ő Nagyságának adassék.“
B elül: „Nagyságodnak alázatosan szolgálok. Bajmóc vára alá,
a mint a minap írtam vala Nagyságodnak, kommendirozván néme­
teket és municiót, kit meglátván? egy próbalövésnél többet nem
vártak. Isten kegyelméből feladták; az németekben együtt az kom-
mendánssal négyen mentek el, az többi mind szolgálatot vettek.
Condició a feladáshoz majd semmi, kiért Istennek áldassék szent
n ev e! Már meghagytam, hogy Trencsény alá menjenek, mivel onnan
követeket akarván hozzám küldeni, nem admittaltam, praevidiálván :
csak aratást kérnek ; azért is levelek által kérőén denegáltam, lát­
ván arra vágyásokat és másképen is sok reménység nyújtó ok in­
terveniálván, — ne me diabolus otiosum iuveniat: oda küldtem
azon Bajmóc alatt levő hadakat; reméllem, Isten által segít rajta,
kivel nagyot nyerünk nem csak az Vág, de Morvára is, Nyitra
pedig az mint mai intercipiált levelekből látom, igen is extremis
van. 6-án datált leveleikben segítséget kérnek, egy hét terminusok,
tovább nem tarthatják, ők írják.“
Rákóczi Bajmóc várát hű generálisának és barátjának, gróf
Bercsényi Miklósnak ajándékozá, ki ott feleségével, gróf Csáky Krisz­
tinával együtt — ha a hadjárat engedé — igen szívesen időzött
Kölönösen hosszabb ideig vala itt 1706. év őszén, mikor is a fel­
vidéki urak és több kuruc vezér meglátogatták, s az országos ügyek
felől való tanácskozások mellett Miklós napját is nagy pompa és
vigasság között ülték meg.
Ekkor írja neki a fejedelem Rozsnyóról (1706. dec. 3).
„Alkalmas ideje, hogy kegyelmed levelét nem vévén, csak­
nem azt gondolám, hogy a bajmóci hegyek között oly barlangba
esett kegyelmed, melyből ki sem bujhatik. Ma mindazonáltal 30-án
Írott leveléből látom feltámadását, és az dolgokhoz való kezdését,
melyben igen helyesnek látván az reguláris hadakról való dispozi-
cióit, azokat mind helyben hagyom, és az excessusok iránt tétendő
inquisiciót is fölöttébb hasznosnak és szükségesnek találom, hogy
annál is inkább consoláltassék az szegény megnyomorodott foldnépe.“
Bercsényiné még hosszabb ideig tartózkodott Bajmócon; leg-
elsőbben 1704. évi szeptember havában jö tt ide. Ezt megírja Ber­
csényi a fejedelemnek Vedrődről, 1704. szept. 8-án.
„Az zsenám, Nagyságos uram, pessime contenta velem, mind
 — 27 —

azt hányja : mért nem providiálok róla, ha megtanál az a kocka

fordúlni, hova legyen üres kézzel? M indjárt az pozsonyi klastromra
mutatok. Maradhatatlan voltam, míg marhát nem szerzett, már kel­
leténél is több van neki, eladná: három forinton kérik tehenét ;
haragszik. . . Most Bajmócra küldtem fördeni; rettenetes kuruc,
csak az fejedelemasszonyt óhajtja. Bezzeg Forgács Simonné asszo­
nyom is jó kuruc, valóban haragszik is urára holmi írásiért az ma­
gyar hadak ellen.“
Bercsényiné nagyon szeretett mulatni, s értett is a mulatságok
rendezéséhez. Hogy tehát milyen víg élet volt akkor Bajmócon,
képzelni lehet.
Hogy a bajmóci vár bevételében milyen része volt Ilonkának,
a lelkes kuruc leánynak, azt csak ő maga tudja és nem dicsekszik
vele senkinek, s hogy a vitéz kuruc kapitány : W inkler Vilmos a
várral együtt még egy más erősséget, az Ilonka szívét is bevette,
azt igen jól tudja, de nem mondja senkinek, sőt hogy már élőbbről
ismerték egymást, az is bizonyos. Az a kis levél, amelyet Ploda
kézbesített, alighanem tőle való volt. — Az Ilonka apja, aki maga
is jó kuruc, talán sejt is mindent, de nem kérdez sem m it; minek
is kérdené? A háborús idő nem a szerelmesek turbékolására való.
A kapitány megöleli jegyesét, azután lóra ül, s megy a vesze­
delmet, a halált keresni, s a jó honleánynak nem szabad őt vissza
tartóztatni, csak titkon hullatja keserű könnyeit és édes fájó büsz­
keséggel hallja a híreket róla, hogy már ezredes lett, s hogy rémíti
becsapásaival Morvát, Ausztriát.
Csak két esztendő múlva hallgatott el az ágyú, szűntek meg
csattogni a kardok. A majtényi síkon a hős kuruc sereg lerakta a
fegyvert, így kívánta azt a szatmári békekötés.
A jó kuruc vitézt hű jegyese várja; vájjon nem várja-e hiába?
Ha eljöhet érte, még bujdosva is bizonyosan eljön, és a hű nő kész
megosztani vele a bujdosás keserű kenyerét. Higyjük, hogy bizo­
nyosan egymáséi lettek, mert egymást megérdemelték.
Zsilka János bajmóci prépostnak is része volt a békealkudo­
zásokban ; úgy a kurucok, mint a labancok közt is voltak ismerősei
a főbbek közül, s így a béke előkészítésében hathatósan közremű­
ködhetett ; mégis talán inkább labanc volt, mint kuru c; mert nyom­
ban a békekötés után kineveztek skutári címzetes püspökké és a
Boldogságos Szűzről nevezett gyerőmonostori apáttá; arcképe lát­
ható a bajmóci plébánián.
Czelder Orbán, a szepességi német születésű, de igazi nagy
 — ás —
kuruc s rettenthetetlen vezér vértanúként a hóhér bárdja alatt vér­
zett el, mint annyian, akik a szabadságért küzdöttek.
Bajmóc egykori ura, gróf Bercsényi Miklós pedig követte ő
felségét II. Rákóczi Ferencet a számkivetésbe, nagy Törökországba;
ott a Márványtenger mellett Rodostó városában végezte be életét
1725. november 6-án 61 éves korában, tíz évvel előzve meg a
halálban barátját és urát, a fejedelmet.
Édes meghalni a csatatéren, a hazáért vívott harc hevében ;
elesni a szabadságért villogtatott karddal a kézben.
Dicső elvérzeni a szent ügyért vértanúként, bakó bárdja alatt.
De elsorvadni számkivetésben, hazasiró szívvel a vesztett
ügyön, az elnyomott hazán keseregve idegen földön, — ez a kese­
rűség teljessége, a legnagyobb szenvedés, ami egy hazafit érhet.
És így haltak ők, a dicsők legdicsőbbjei. Amíg csontjaik idegen
földben porladoztak, szellemeik addig is itt jártak közöttünk s
buzdítottak bennünket hazaszeretetre, most pedig már az ő drága
hamvaik is a haza szent földjében pihennek.
Boldog az a nemzet, amely ily hősöket, ily vértanukat nevez­
het magáénak, hiszen ezeknek a lelke tartotta fenn ezer esztendőn
át, ezeknek példájából meríthet erőt küzdeni, s ha kell, meghalni
a hazáért, hogy ez a nemzet, mely megért ezer évet, éljen tovább
is az idők végezetéig.
 AZ IMADSAGOS KÖNYV.

\ / ILLÁM LÁSKKNT TERJEDT EL a bír, hogy Rákóczi Ferenc át-

’ lépte az ország határát. Mint a szabadító angyalt, üdvözölte
az ország elnyomorított népe. Lázas izgalom (lobogtatta meg a
sziveket, s amerre elvonult s ahol a májusi szellő meglobogtatta
a szabadság zászlóit, a ti száninneni fegyvert fogható lakósság sere­
gestül tódult alájuk.
Ám a magyarság dereka, a tiszántúli nép is nehezen várta
már a megváltás közeledését. O tt ült nyakukon a nagyváradi német
Beckers generális parancsnoksága alatt. O tt száguldozott a bécsi
haditanács által Várad-Olasziba betelepített sok ezernyi vadrác ;
Kiss Balázs vezérlete alatt pusztítva, rabolva, gyilkolva végig a
Berettyó mentén, keresztül-kasul a Nagykunságon, — mígnem elér­
kezett a nagy nap, julius 14-ike, amikor is Tiszabecsnél átjött
Rákóczi a Tiszán a kuruc sereggel.
Mint a hömpölygő ár, tódult hozzá a tiszántúli nép, Thököly
alatt kipróbált sok régi katonától vezetve; meghódolt Debrecen
is, kitárva gazdagságának kiapadhatatlan forrásait a szabadságért
harcoló seregek előtt.
Diószeg volt Rákóczi főhadiszállása. Az odagyülekezett és
fegyverbe állott bihari népek bőszéiért epekedtek az olaszi vadrácok
ellen, akik most jól elsáncolt városukban nyugodtan dőzsöltek az
összeharácsolt javakban.
Bercsényi főgenerális állította össze és vezette a hétezer főből s
többnyire Bihar-vármegyeiekből álló hadat. A gyalogos hajdúságot
kisérték Bóné András, Szőcs János, Torday Ferenc huszárjai, két
század lengyel dragonyos és egy csapat lithvániai tatár.
1703. augusztus 6-án hajnalban egyszerre három helyen támad­
ták meg a kurucok Várad-Olaszit, egy néhány perc alatt betemetve
a sáncokat a magukkal szekereken hozott rőzsekötegekkel, azután
 — 30 —

rettentő csataordítással rohantak be a városba. Nem kellett őket

biztatni, lelkesítem*. . . A rácoktól szenvedett pusztítások, a rajtuk
és családjaikon elkövetett kegyetlenségek még sajgóttak szivükben,
és ezek sarkalták őket a visszatolásra.
Az idegenből behurcolt gyomot, a vetést pusztító férget, a
nyájat marcangoló vadállatot minden jóra való gazdának köteles­
sége kiirtani.
Es minden gyomnál, minden féregnél, minden vad bestiánál
gyűlöletesebb volt az ide telepített rácság, s most, hogy ütött a
bosszúállás órája, fegyverrel szemtől-szembe állva, most el kellett
pusztulni a rácságnak a földszinéről, hogy még hírmondója se
maradjon.
A meglepetés első perceiben a rácok mind a Sebes-Körös
hídjához tódultak, hogy a várba menekülhessenek, de ott várták
őket Boné András és Szőcs János huszárjai, s akit le nem vágtak,
azt visszaszorították.
Gróf Beckers tehetetlenül nézte Váradról ezt a pusztító harcot,
aránylag kisebb várőrségével nem mert kirohanni rácai segítségére.
A kurucok csapatokra oszolva járták be az utcákat, betörve
minden házba és nem adva kegyelmet még a csecsszopó gyerek­
nek sem.
A bosszú valóságos őrületté fokozódott, s Várad-Olaszi el­
pusztult a földszinéről.
A hajdúság egyik csapatát Szeghő Ráfáel hadnagy vezette.
Fiatal, csaknem gyerekember volt még, szép szőke lejjel, leányos
szelíd arccal.
Ahogy csapatával egy emeletes ház udvarára belépett, egyné­
hány tatár egy koromfekete szakállú, papforma fiatalembert von­
szolt ki a házból.
A közeli biztos haláltól remegő, halotthalvány ember, amint
megpillantotta a belépő, szelidképü hadnagyot, összetett kezekkel
latinul szólt hozzá.
— Fent van a feleségem, mentsd meg ! — Többet nem mondha­
tott, mert a tatár buzogánya szétloccsantotta a fejét.
Szeghő felrohant a lépcsőkön, s amíg csapata az istállót
és kamrákat kutatta ki, átrohant három-négy szobán, de egy lel­
ket sem talált, végre a leghátulsó kis szobában egy fiatal asszonyra
akadt, aki hófehér ágyon ülve, karjai között tartotta újszülöttjét.
A fiatal anyának halálos rémületet kifejező szép madonna-arca,
bágyadt nagy fekete szemeinek irgalomért esdő tekintete, annyira
meghatották az ifjú kurucot, hogy megfeledkezve arról, hogy a
 31 —

magyarok legádázabb ellenségei, a rácok között van, magyarul

mondott néhány megnyugtató szót a remegő asszonyhoz és nagy
volt a meglepetése, mikor az asszony tiszta magyarsággal mondott
ezért neki hálás köszönetét.
— Asszonyom, kegyelmed magyar?
— Az vagyok uram ; apám, anyám magyar; az apám ugyan
rác eredetit és a labancok szolgálatában áll ott bent a várban, de
tudom, hogy a szíve a magyarokhoz hajlik. Oh uram, ha Istent
ismer, irgalmazzon nekem ; ennek a ma született ártatlan gyermek­
nek a lelke és az én imádságom fogja kegyelmedet kisérni és min­
den veszedelemtől megoltalmazni.
Ezzel a beszéddel, reszkető lágy hangjával egészen megvette
a gyermekembernek már amúgy is irgalomra hajló szívét.
— Ne féljen kegyelmed, nem lesz semmi bántódása; arról én
felelek. Estefelé egy kocsival fogok ide jönni, addig legyen türel­
mes és egészen nyugodt.
A fiatal anya kivonta kebléből elefántcsontba kötött kis imád-
ságos könyvét s a fiatal ember felé nyújtva azt, így esengett:
— Ez a könyv volt eddig vigasztalóm, ebből imádkoztam
válságos napjaimban, és az Isten m eghallgatott; most gyermeke­
mért imádkoztam belőle, s az Isten kegyelmedet küldötte a meg­
mentésére; kincset nem adhatok, de kérem, fogadja el tőlem ezt a
könyvecskét örök hálám zálogául.
Olyan esdő hangon mondta ezeket a fiatal asszony és nagy
sötét szemeit olyan kérőn függesztette az ifjúra, hogy az nem merte
ezt a szent ajándékot visszautasítani; el'ogadta és dolmánya oldal­
zsebébe csúsztatva, hirtelen elhagyta a szobát, annak ajtaját azon­
ban bezárta és a kulcsot magához vette.
Ideje volt. A hajdúság már felnyomúlt a szobákba és mindent
zúzva rabolni kezdett. Szabad volt. Szeghő nem is tiltotta nekik,
csak azt mondta, hogy ő már a maga zsákmányát kiválogatta és
abba a kis szobába rejtette, a kulcsát pedig magával viszi, majd
később eljön érte, hát ennek a szobának békét hagyjanak.
De Szeghő irgalmas szíve nem jól számított; hajdúi ugyan
békét hagytak a kis szobának, de az este még messze volt és Olaszi
már lángban állott.
A kurucok, ahogy a rácokat halomra ölték és az értékesebb
holmikat szekerekre rakva a városból kiszállították, Bercsényi pa­
rancsára négy oldalon íelgyújtották a rácok fészkét.
 32 —

A tűz rohamosan harapódzott mindenfelé, s néhány perc alatt

lángtenger hömpölygött a tetőkön végig.
Ekkor jutott eszébe Szeghőnek a fiatal asszony, akinek segít­
séget ígért. Késedelemre nem volt idő, ha szavát be akarta váltani.
Csapata a városon kívül a prédán osztozkodott.
Két bizalmas legényét magához szólítva, a rőzsekötegeket szál­
lító szekerekből egyet előállíttatott, arra a két legénnyel felült s az
egész vidéket elborító füst fedezete alatt lóhalálában hajtatott be
a városba.
Már lángban állott annak az emeletes háznak a teteje, amely
előtt a szekeret megállíttatta.
A két legényt maga ntán intve, rohant fel a lépcsőkön ; most-
már nemcsak a könyörület, hanem az adott szó szentsége is sar­
kalta az ifjú vitézt.
A fiatal asszony ágyában térden állva imádkozott. — /V lán­
gok már az ablaktáblákat kezdték nyaldosni, az üvegtáblák pat­
togva, csörömpölve hullottak a földre.
Mikor az ajtó megnyílt és Szeghő belépett, a fiatal asszony
örömsikoltást hallatva, ájultan rogyott össze az ágyban.
— Annál jo b b ! — mormogta Szeghő és a két legénnyel mun­
kához látott.
A szobában állott egy nagy ruhaszekrény, azt lefektették a
földre. A benne levő ruhákat kiszedték, s helyébe helyezték az
asszonyt úgy, amint feküdt, a kis gyermekével, derékaljával és ta­
karójával együtt; azzal a szekrény fedelét — egy kis nyílást hagyva
— rácsukták és levitték a kocsira.
Ideje volt; alig értek ki a kapun, a házfedél isszonyú robaj­
jal beszakadt, tüzes zsarátnokkal borítva el a lépcsőt és az udvart.
Az égő város utcáján csak nagy üggyel-bajjal haladhattak a
tetőkről lehullott tüzes gerendák között, s a város végére kijutva,
már azt hitték, hogy megmenekültek, midőn a sáncárokból marcona
alakok bukkantak íöl s hosszú puskáikból a tovavágtató kocsi után
lőttek.
Vagy a városból megmenekült, vagy a várból kémlelődésre
kiküldött rácok voltak.
A legények közül egyik sem sebesült meg; de Szeghő meg-
tántorodott s egyik legénynek a vállára borult, aki őt karjaiba
fogta.
A rácok nem üldözték őket, hiábavaló is lett volna, mert a
 - 33 -

két mokány ló a lövésektől és az ostorcsapásoktól úgy neki iramo­

dott, hogy a kocsis alig bírta őket féken tartani.
A kuruc had már messze járt Diószeg felé.
Ahogy a lovak megcsendesedtek, Szeghő felnyitotta a szemét
s a legény megkérdezte :
— Hadnagy uram, meg van sebezve ?
— Ügy lehet, mert nagy ütést éreztem a baloldalomba, de
fájdalmat nem érzek.
A legények hirtelen felgombolták hadnagyuk dolmányát, s ime
a baloldalán egy golyó ütötte lyuk tátongott.
— Bizonyos, hogy meg van sebesülve; a lyuk épen a szíve
táján vagyon, de a teste ép. Hogyan lehetséges ez ?
Szeghőnek egy gondolat villant meg az agyában, belenyúlt
a dolmánya zsebébe, ott találta az imádságos könyvet, annak a
tábláján is egy lyuk volt ütve és mikor kinyitotta a könyvet, egy
puskagolyó esett ki belőle, mely az imádságos könyv közepében
megakadt épen azon a lapon, ahol az volt Írv a : „A z a n y a
im á d s á g a g y e rm e k é é r t.“
Szeghő nem állhatta meg, hogy fel ne nyissa a szekrény ajta­
ját, s hálásan meg ne szorítsa a még mindig elaléltan fekvő szép
asszony kezét.
A kulacsból néhány csöpp bor a homlokára locsolva, teljesen
eloszlatta Szeghőnél az erős ütés okozta gyenge kábultságot.
Az ifjú anyát azután elhelyezték Diószegen jólelkü emberek­
nél, s . azután még egyszer hosszasan megszorították egymás kezét
és talán nem is látták többé egymást az életben.
Nekünk még azonban el kell mondanunk, hogy a fiatal
asszony a híres Hátszegi Markulinak a leánya volt, akit gróf
Beckers Olaszi pusztulása után újabb csapatok toborzására küldött
ki Nagyváradról, aki azután toborzott is csapatot, de azt nem vitte
be Beckersnek, hanem áthozta Bercsényihez; nem lehetetlen, hogy
ebben is része volt a leányának, meg annak az imádságos könyvnek.

Somogyi Öy. Nagy időkből kis tölt. 3

 HARMOS BÖSKE.

ÍZ OMOR, KÖDÖS NAP volt az 1703-ik esztendei november 19-ike,

mely a kurucok zólyomi fényes győzedelmével végződött.
A zólyomi csata után Forgásch labanc generális tekintélyes
számú sereggel, a hajnali szürkület és a köd leple alatt a zólyomi
várból kiosonva, nesztelenül vonult lefelé a Garam völgyén.
A ködtől hideg, apró szemű eső szitált. A nyálkás, sáros
úton egy húzómban masirozva, halálra fáradtan érkezett meg a
menekülő sereg Szent-Kereszt alá.
Forgách a jezsuiták kastélyába tért be pihenőre, a legénység
pedig a helység körül szállott táborba; tüzeket raktak, de sátrakat
nem vertek, mert a parancs csak etetésre és rövid pihenésre szólott.
A hátulsó őrség Zsoldos Antal kapitány 500 labanc hajdújá­
ból állott. Parancsa az volt, hogy a jámai szorost torlaszolja el, s
a kurucokat, ha mutatkoznának, erős puskázással tartóztassa fel
addig, míg a tábor megpihen és folytathatja a visszavonulást
Bajmóc felé.
Nem sokáig kellett várakozniok. — Egy kanyarodénál kibuk­
kantak Károlyi huszárjai, s maguk előtt az utat eltorlaszolva, a
torlasz mögött pedig sűrű rendekbe állított fegyvereseket látva, —
megállották.
Zsoldos Antal kapitány ekkor harsány hangon tüzet kommen-
dirozott. Mielőtt azonban a legénység fegyverét lövésre emelhette
volna, a hadsor elébe ugrott Harmos Albert fiatal hadnagy, és
kardját mérgesen a hüvelyébe taszítva, ekkép szólott:
— F iú k ! Azt parancsolják nektek, hogy a saját véreitekre
lőjjetek; talán az öcséitek, talán a bátyáitok, talán 'az édes apátok
is ott állanak, akik hazánkért, a szabadságért fogtak fegyvert.
— Hadd látom hát, van-e köztetek olyan himpellér, aki az édes
 — 35 —

apja ellen fordítja a fegyverét, az lőjjön; de először lőjjön le engem,

hogy ne éljem túl ezt a gyalázatot!
A sorok között morgás támadt és senki sem lőtt.
A kapitány szólott újra, de már szava nem volt olyan hangos,
mint előbb.
— Figyelmeztetek mindenkit, hogy esküvésünk kötelez a pa­
rancsnak engedelmeskedni.
De Harmos félbeszakította:
— Micsoda esküvés kényszeríthet arra, hogy az édes anyá­
mat megöljem ? Kényszerített eskü, parancsolt imádság ebugatás,
ami nem hallatszik a menyországba!
Mint a megdöngetett méhkasban, olyan zúgás támadt erre a
hajdúság soraiban.
Harmos ekkor a kapitányhoz fordúlt, aki némán, meghatottan
szemlélte ezt a jelenetet.
— Kapitány urunk! Kegyelmedet is igaz magyarnak ismer­
jük, ne hagyja el a csapatját, vezessen bennünket oda át, ahol
minden igaz hazafinak lenni kötelessége !
A marcona régi katona szúrós szemeiben mintha nedvesség
csillogott volna, odalépett a fiatal hadnagyhoz és megszorította a
a kezét, azzal kirántotta a kardját és kiáltott:
— Vállra a fegyvert! Indulj!
Eget verő „vivát“ kiáltás harsogtatta meg a levegőt; nehány
perc alatt a Garamba dobálták a torlasz köveit, gerendáit, bete­
mették az országúton keresztül húzott árkot, és az 500 hajdú gyors
lépésben indult meg kapitánya és hadnagya után a kuruc sereg felé.
Mikor Forgách generálisnak jelentették, hogy a hajdúság
széthányta a torlaszt és megindult a kurucok felé, mindjárt tudta,
hogy azok mit akarnak tenni. Küldte is a hadsegédét lóhalálában
azzal a paranccsal, hogy a lovasság vágtasson utánuk, vágjon
eléjük és térítse őket vissza.
Forgách, mikor ezt a parancsot kiadta, bizonyára a morva
vasasokra gondolt; a hadsegéd azonban a legközelebb talált köny-
nyü lovasság egy megerősített századát ültette nyeregbe, ezek pedig
magyar huszárok voltak Csillom Máté főhadnagy vezetése alatt.
Vágtatva jöttek a huszárok, s még a kuruc harc vonal előtt
utólérték a dalolva lépkedő hajdúkat.
Csillom Máté k iálto tt:
— Megálljon Zsoldos Antal kapitány uram!
— Állj meg magad, ha nem akarsz velem jönni.
3*
 - 36 —

— Forgách uram, a generális azt parancsolja, hogy fordul­

janak vissza!
— Mondd meg neki, hogy „eb ura fakó!“ Ha magyar létére
labanc akar maradni, hát tisztelem a gusztusát, de egy tálból nem
eszem vele többek
— H át azt hiszed kapitány uram, hogy ha vissza akarnálak
téríteni, így diskurálgatnék?
— H át akkor minek diskurálsz ?
— Annak, hogy be akarok látni a szívetekbe.
— Ami szívünk az édes hazánké, mert magyarok vagyunk.
— H át mi fiúk, mi a csudák vagyunk ? — szólt vissza a huszá­
rokhoz Csillom főhadnagy.
Magyarok vagyunk! Eb legyen labanc! V ivát Rákóczi! —
zúgott a huszárság.
— No hát akkor trombitás, fújjad azt a tilalmas nótát, hogy:
„Hát a nénéd él-e m ég?“ . . .
* *
*
Forgách uram, ha nézte volna, ha a ködtől láthatta volna,
hogyan mennek át a kurucokhoz az ő katonái, milyen örömriadás-
sal fogadják ott azokat, hogyan ölelkeznek össze az egymásra talált,
egymást megértő m agyarok; csak sejthette volna azt az édes érzést,
mikor két egymástól elszakított magyar szív egymáson dobog és
lángolón egyesül a hazaszeretetben, . . . akkor tán ő is hamarább
lett volna kuruccá.
* *
*
Bajmócig üldözték a kurucok Forgáchot; csipdesték, vágták
az utóhadát.
A bajmóci várban Schlick generális fogadta oltalmába a szám­
ban nagyon megfogyatkozott, vert hadat.
A kurucok Privigyén táborba szálltak.
Harmos Berci, mikor este magára maradt, egy levélkét vett
elő a dolmánya zsebéből. Gyengéden kisimítgatta a gyűrődött lapot
és még egyszer — ki tudja, hányadszor? — olvasta annak gyere­
kes vonásokkal Írott tartalmát, mely így hangzott:
„Kedves jó Bátyám!
Mióta Forgách uram elcsalt magával, az édes anyánk folyton
siránkozik, mindég csak azt hajtogatja, hogy milyen szégyen esett
a famíliánkon, labanc lett az egyetlen fia.
Eleget mondom neki, hogy az nem lehet igaz, azt csak az a
fecsegő Ladányi pletykázta előtte, aki maga nem megy oda a losonci
 — 37 —

táborba, csak a nyulakat kergeti itthon. De nekem nem akar hinni

az édes anyánk, azt mondja, hogy csitri vagyok én ahhoz, jobb
volna, ha én is megsiratnám a bátyámat és befognám a számat.
Jó, hát én be is fogom, de tudom én, hogy nem leszek csitri.
Majd ha egyszer csak hazajön a bátyám Rákóczival, akkor majd
én is fogok sírni, de örömömben. Addig is az Isten vezéreljen édes
bátyám ! Szerető húgod Böske?4
„Igaz, a Bercsényi uram hada erre ment Egerből Losoncra, a
barátaid mind hozzá állottak: Balázs, Muzslay, Beke, Somogyi,
Rády, Huszár, Bory, Sréter, Szakáll, Sontág, Csintalan és még sokan.
Ölellek: Böske?4
Mikor elolvasta ezt a levélkét Harmos, egy könnyet törült ki
a szeméből és megkönnyebbülve sóhajtott fe l:
— Édes kis testvérkém, pajkos játszó társam. Te nem is sej­
ted, hogy ez a te kis szarkalábas írásod mint égette azt az olda­
lamat, amelyiken a szívemet hordom, hogyan sarkalt telkemet fur-
dáló régi elhatározásom megvalósítására; most már megtörtént,
most már lehet válaszolnom kedves kis levélkédre, legalább csak
ennyit:
„Édes kis hugocskám!
Megkaptam a levélkédet; köszönöm, hogy pártomat fogtad,
hogy bíztál hennem. Most már ne fogd be, hanem nyisd fel bátran
azt a pici eperszádat, és moudd meg az édes anyánknak, hogy ne
sírjon, nem labanc a Berci fia, hanem a kurucnál is kurucabb, és
hogy nemsokára ölelni fogja az ő áldott jó édes. anyját, meg az ő
szerelmetes kis húgát. — 44
* *
*
Ez esemény után majdnem két esztendő múlva, 1705. szep­
tember 21-én Dolyánban a Csillom-kúrián találkozunk újra a mi
ismerőseinkkel és sok úri vendéggel, akik ide gyűltek megülni neve
napját a Szécséuyből haza jött Csillom Máténak, aki immár kapi­
tány a fejedelem testőr-karabélyosainál. O tt van Zsoldos Antal is,
most már ezredes-kapitány, meg Harmos Berci, aki szintén kapi­
tányságig vitte. Azután ott van a sok régi cimbora, mert mind ott
táboroznak közel Szécsény körül, ahol Rákóczi, Bercsényi és a vár­
megye rendei országgyűlést tartan ak ; marad a katonáknak elég
idejük a mulatozásra.
Sok szép nógrádi virágszál van itt koszorúba fonva. Sok
csatát látott délceg, daliás vitézek, hej de sok sebet kapnak, miknek
gyógyítására nincs szere a borbélynak.
 — 38 —

De a szépek közt is legszebb a házigazda lánya, a fekete

zemfí, darázs derekú Csillom Eszter.
Valami Lieszkovszky nevű lengyel dragonyostiszt settenkedik
körülötte már egynéhány nap óta. Szép daliás férfi a lengyel, ügyes
táncos, mézes beszédű, asszonyok bálványa; s ámbár Eszter, mint
egy szép szobor, hidegen fogadja az udvarlását, mégis az assz3nyok
már úgy emlegetik, hogy nemsokára egy pár lesz belőlük.
Alig veszi valaki számba a kis Harmos Böskét, akiből pedig
már viruló 17 esztendős leány le tt; épen elég idő arra, hogy az ő
szívében is, mint a márciusi ibolya, egy éj alatt kinyíljon az a
titokzatos érzés, aminek a kinyílását megtiltani nem lehet. Szerényen
meghúzódik a nagyobb leányok háta megett, de lopva, sóvárogva
veti nagy ábrándos szemét a szép lengyel lovagra, aki ügyet sem
vet rá, csak mindig Csillom Eszter körül forgolódik.
A vacsoránál is úgy intézte a lengyel, hogy mellette egy hely
üresen maradjon a házi kisasszony számára, aki most még kint vau
elfoglalva, s csak később fog bejönni a vendégek közé. De a len­
gyel egyszerre csak azt vette észre, hogy arra a fenntartott helyre
a kis Harmos Böske telepedett le.
Ezen való bosszúságát, mint gavallér, egy mosolygással nyomta
el, de ebben a mosolygásban több volt a keserűség, mint a méz.
— Milyen szerencsés ember vagyok én, hogy ilyen szép szom-
szédném a k a d t; nem hiába, hogy pénteken születtem, mondta
Böskéhez a nála megszokott udvariassággal.
— Hiába mondja, jól tudom én, hogy most oda kíván engem,
ahol a kakukfű terem ; de ne féljen, ha Eszter bejön, átengedem
neki ezt a helyet, s akkor nem lesz kénytelen pénteken születni,
amely nagyon szerencsétlen nap.
A lengyel odafordult a leányhoz, a hangjának fájó rezgése
meglepte, s mikor mélyebben belenézett nagy nefelejts-szemébe, a
szemérmesen lesütött pillák alól mintha egy könnyet látott volna le­
peregni a barackvirágszínű üde arcocskára.
Lieszkovszky csak most nézte meg jobban a leányt; a hirtelen
fejlődött filigrán alakon, annak egész lényén valami harmonikus
báj ömlött el, az iíjúság zománcával ékesítve.
Dús arany szőke haja, búzavirágszínű ábrándos szeme, lágyan
csicsergő hangja, üde gyermekarca, bájos mozdulatai, m'nd arra
voltak teremtve, hogy aki egyszer ezzel az édes gyermekkel szóba
áll, a legmelegebb rokonszenvet érezze iránta.
A lengyel lovag, aki különösen értett a nőkhöz, mintegy meg-
 39 —

büvölten hallgatta kis szomszédja édes csevegését. Hiszen ez egy

kincs, amit ő volt szerencsés megtalálni. S néhány percnyi be­
szélgetés után már azzal is tisztában volt, hogy ez a kincs az övé,
csak a kezét kell érte kinyújtania.
Összehasonlította azzal a másikkal, azzal a hideg, fejedelmi
alakkal, mely mint a napfényben ragyogó havasok teteje, büszke,
fényes, de megközelíthetetlen; míg ebből a másikból sugárzik a
kellemes melegség, a vonzalom; az édes, boldogító szerelem.
— Nem, nem fogom erről a helyről elbocsájtani; itt marad­
jon mellettem egész este, mindig — örökre. — Akarja-e ?
A lány nem felelt, de az a ragyogó könnycsepp, amely leper­
dült lesütött pillái alól, s az a gyengéd kézszorítás — igent jelentett.
Eszre se vették, hogy Eszter már régen bejött, s hogy ott ül
Harmos Berci mellett, s hogy az a hideg márványarc milyen lá­
gyan olvad, azoknak a büszke fekete szemeknek a nézése hogyan
kapcsolódik össze a Harmos szerelmes tekintetével.
Mondjam e tovább? Vagy elég lesz csak annyi, hogy még a
szécsényi országgyűlés tartama alatt megtörtént az eljegyzés H ar­
mos Albert és Cäillom Eszter, meg Lieszkovszky Kazimér és H ar­
mos Böske között.
A háborús idők nem voltak alkalmasak a menyegző megtar­
tására, be kellett várni a 100 napos fegyverszünetet.
Harmosné nagyasszony most megint úgy szeretett volna sírni,
ezúttal örömében, csakhogy nem ér rá, annyi a gondja, dolga a
kettős menyegzővel.
Csillom Máté, a fejedelem karabélyosainak kemény kapitánya,
elvállalta ugyan a botos vőfély tisztét, de áperte kimondta, hogy
Igazándi katonának nem illik megházasodni.
 A TAROGATÓS.
OSA DÁVID STr Az s a m e STER tizenkét jól lövő legényt válogatott

K össze a Pekry brigádjából. Délután 5 órakor agyon fogják

lőni az ezred tárogatósát, Sipos Balázst.
A haditanács kimondta rá a szentenciát.
Kár érte; bátor, jó katona volt; úgy szemre is a legszebb
legény az egész brigádában, hát még mikor megfújta a tárogatót:
szilajon, buzdítva a hadba induláskor; lágyan, mélabúsan harc után,
a pihenő csendes estéken. . . Falu, város népe a tenyerén hordozta,
az egész brigáda mint a szemefényét úgy őrizte, szerette, becézte.
Ment is a legénység, meg az altisztek könyörögni érte a bri-
gádéroshoz. Osgyán lakóssága is külön deputációt küldött, hogy
adassék pardon, kegyelem a derék vitéznek, a szíveket megindító
tárogatósnak.
De nem kapott kegyelmet, bár a brigádéros maga is sajnálta,
de hát nagy bűnbe esett, megszegte a legkeményebb parancsot.
Gyalázatot hozott a kuruc seregre. Lopott.
Ellopta a múlt éjjel özvegy Osgyáni Krisztina úrasszonynak
gyémántos násfáit, arany kösöntyűit és sok egyéb drága marháját.
A brigádéros belső legénye látta éjfél tájban, mikor átugrott
a kert kerítésén.
Most maga sem tagadja, elismer mindent. Ezért meg kell
neki halnia.
Nagy bűn az, csúnya gyalázatos dolog kuruc katonának,
meglopni egy igaz kuruc asszonyságot, aki étellel, itallal dúsan
megvendégli az egész brigádát, akinek a kastélyában maga a bri­
gádéros is el van szállásolva.
A kemény katonaregula szerint halállal kell ezért lakolni.
Déli 12 órakor vitték be a siralomházba Sipos Balázst. A
református tiszteletes lépett be hozzá, hogy előkészítse utolsó útjára
 41 —

és kiossza neki .az úr vacsoráját. Jól ismerte a fiút, még pataki

diák korában, mikor ő ott szénior volt.
A legjobb tanulók egyike volt Balázs, úgy hogy még a göttin-
gai univerzitásra is kiküldötték, ahonnan sok tudománnyal gazdagodva
tért vissza; de ahelyett, hogy elfoglalta volna a neki felaján­
lott jó parochiát, beállott a kuruc seregbe, s mint jeles muzsi­
kus a tárogatót is fújta az egész brigáda gyönyörűségére, s már
bizonyosan nemsokára hadnagyi rangot is kapott volna, ha ilyen­
képen magáról meg nem feledkezik.
No, ezt ugyan senki sem tette volna fel erről az egyenes lelkű,
pallérozott, tudományos fiatal emberről, mikor rá sem volt szorulva,
hisz mindenütt tejbe-vajba fürösztötték; annyi volt a pénze, hogy
mindig ő segítette ki a megszorult baj társait.
Ha csak egy szóval is mondaná, hogy nem követte el azt,
amivel vádolják, mindenki, sőt maga a brigádéros is elhinné neki,
hiszen a lopott jószágot sem találták meg nála, s abból, hogy
valaki éjjel a kerítésen átugrik, még nem következik, hogy
lopni járt.
De ő nem védekezik.
A siralomház körül sírnak az osgyáni asszonyok, leányok.
Baj társai szomorúan lehorgasztott fővel csoportosulnak az ajtó előtt,
de az elitéit nem kiván be senkit, maga akar lenni a pappal.
Még együtt ült a haditanács, mikor a halálitélet híre eljutott
az osgyáni ksstélyba is. Erre a hírre letört egy szép liliomszál a
kastély kertjében. Szép fiatal leányzó, Osgyáni Böske, az úrasszony
egyetlen leánya omlott össze, mint akit a villám sújtott agyon.
De hamar feleszmélt, felugrott m integy eszelős és az anyjához
rohant; — annak a keblére rejtette könnytől ázott arcát, s beszélt
nagy zokogás között:
— Anyám, édes egyetlen jó anyám ! Én szeretem őt már ré ­
gen, de nem mertem neked bevallani, mert attól féltem, hogy elu­
tasítod.
— Kiről beszélsz édes lányom? — kérdé megdöbbenve az
anyja.
— Sipos Balázsról, anyám.
— Arról a tolvajról, te szerencsétlen ?
— Az irgalmas Istenre esküszöm, ő nem tolvaj, meg kell őt
mentenünk.
— De hisz ő maga bevallotta.
— Azért vallotta be, mert ő a legnemesebb ember a világon,
 — 42 -

mert nem akarta elárulni, hogy mi járatban volt, amikor megfog­

ták. A nyám ! könyörülj ! En lennék oka a halálának.
Az anya lelkében villámláshoz hasonló, vakító és lesújtó vilá­
gosság lobbant föl.
— Oh szidj, büntess, amint akarod, de mentsd meg őt, mert
bizonyos, hogy én is utána halok.
— Takarodj a szobádba, rossz gyerm ek! — mondá az anya
szigorúan. Azután felöltötte az ünneplőjét és ment a haditanács elé.
— Nagyságos vitézlő brigadéros uram öcsém! Nagy tévedés
van a dologban, egy becsületes nemes embert akarnak megbélye­
gezni, sőt még az életét is ki akarják oltani; — de hát kegyelme­
tek nem tudhatták, hogy Sipos Balázs az én Böske leányom jegyese,
és a lopás ideje alatt az én házamnál volt látogatóban Instálom,
hogy eresszék őt azonnal szabadon.
A tiszt urak meglepetve tekintettek egymásra, a meglepetést
azonban csakhamar a megkönyebbülés érezte váltotta föl.
Csak az egyik kapitány jegyezte meg némi maliciával:
— Magyarázatra szorul azonban, hogy mi oka lehetett akkor
a vádlottnak a kerítésen ugrani által, ha a kapun is kijöhetett
volna ?
A kuruc asszony egy kicsit elpirult, de azután kevélyen emelte
fel tiszteletet parancsoló szép ősz fejét és erős határozott hangon
szólott:
— Osgyán és Gűgy ura arra megy ki a kastélyából, amerre
neki tetszik!
 AZ ARANYHÁJŰ BANKA.
EGGELI HETET ÜTÖTT a strasznici torony órája.
Maiovik Hanka épen a haját fésülte. Az arany zubatag
hullámozva ömlött le patyolatvállaira, melyekről lecsúszott a csip­
kés háló köntös.
A nagy állótükör tetején egy kékestollú szajkó himbálódzott
és csőrével pajkosan kapkodta el egy-egy fürtjét az aranyos hajnak,
közbe rekedt hangon kiabálta: Kraszná, Hanka, kraszná!!
A szép Hanka ingerkedve egyet-egyet koppintott rézfésűjével
a pajkos madár csőrére, amely csak annál jobban kiabálta : „Kraszná,
Hanka, kraszná!!
Egyszerre az utcáról vágtató lovak dobogása és zűrzavaros
lárma hangzott föl.
Hanka az ablakhoz ugrott, kitárta a félig nyitott vastáblákat,
és kihajolt az ablakon, hogy lássa, mit törént.
Egy kuruc huszár-csapat robogott a főutcán végig, az Ordódy
ezredéből valók voltak. Hadnagyuk a nyalka Beke Lőrinc épen
az ablak alatt lovagolt, mikor Hanka azon kihajolt szétbontott
arany hajával. Hogy odatekintett Beke Lőrinc, megrántotta lova
zabláját, egy pillanatig mintegy megigézve állott s kivont kardjá­
val katonásan tisztelgett.
Mindez csak egynéhány másodpercig tartott, mint egy égi
jelenés; a vastábla hirtelen becsapódott újra, s a lovas csapat el­
vágtatott.
A kurucok kivetették a sarcot Strasznicra, a kis morva vá­
rosra. Posztót, zabot és pénzt.
A város elöljárói, meg egynéhány jobb módú polgár 24 órai
haladékért könyörögtek a kuruc hadnagy előtt, mert nem képesek
előbb a kívánt sarcot előteremteni.
 — 44 -

Azt gondolták magukban a ravasz morvák, hogy 24 óra alatt

ide érhet a hirtelen értesített s nem messze táborozó császári sereg,
majd ád az azután sarcot a kicsiny kuruc csapatnak.
Beke Lőrinc nem volt olyan bárgyú, hogy át ne látott volna
a szitán, és ne sejtette volna, hogy a morva szomszédok miben
sántikálnak, de az az igéző jelenés abból a vastáblás ablakból nem
birt kimenni az eszéből, s minden áron találkozni akart azzal az
aranyhajú tündérrel; ezért beleegyezett, hogy várakozni fog, ámbár
alhadnagya, az öreg Petrás Jóska nagyon javasolta, hogy vigyék
el, amit találnak, azután csak kocogtassanak vissza Szakolcára.
De Beke Lőrinc nem tágított.
— Ki van adva a parancs, hogy itt maradunk; ehhez tartsa
magát minden ember.
Kettős előőrsöket állított a városon kivül Petrás Jóska parancs­
noksága alatt, a többi legényt elszállásoltatta, maga pedig bement
egyenesen abba a vastáblás házba.
Hankának is azt súgta valami belülről, hogy vendéget fog
kapni, szinte várta is m á r; mégis mikor a kövezett folyosóról be­
hallotta a sarkantyú pengését, nagyot dobbant a szíve, s mikor
szemtül szembe állott a délceg huszárhadnaggyal, úgy remegett
mint a nyárfalevél, s félrehúzódott anyjának — egy drabalis morva
asszonyságnak a háta mögé, aki előjött, hogy hívatlan vendégét
fogadja
— Tisztelt asszonyság és szépséges leányasszony ! Azt jöttem
megkérdezni, hogy adnak-e nekem kvártélyt 24 órára, mert ha
nem adnak, akkor, — akkor tovább megyek egy házzal.
— Adunk, lelkem, adunk — szólt elég nyájasan az asszony.
Hogyne adnánk, ha muszáj ! — gondolta magában, de azért nyom­
ban megrakta az asztalt jóféle szilvapálinkával, meg morva fona-
tossal, azután engedelmet kért, hogy a konyhában az ebéd után
nézhessen.
Beke Lőrinc egyedül maradt a leánnyal.
Nem sokat teketóriázott, neki vágott kurucosan, megfogta a
leány kezét, aki azt nem húzta vissza.
— Szépséges leányasszony, láttam kegyedet reggel az ablak­
nál ; az a pillantás megigézett, halálosan szerelmessé t e t t ; nem csak
afféle szokás-mondás, ha azt mondom, hogy h a l á l o s a n , mert úgy
lehet, hogy az életemmel fizetem meg azt, hogy itt maradtam.
Jól tudom, hogy nem maradok itt 24 óráig; tudom, hogy kö­
zel van az ellenség, de bevárom itt, hogy téged szépséges leányka
 — 45 —

tovább láthassalak; azután a többi Isten kezében van. Nem viszek

el semmit a városotokból, csak arra kérlek, hogy addig az egy pár
óráig, míg itt vagyok, maradj itt mellettem és ne tekints engem
ellenségnek. Úgy-e nem haragszol rám, hogy hozzád így beszélek ?
Hanka leeresztette árnyas pilláit nagy nefelejts-szemeire és
szelíden válaszolt:
— Nem bánom, akármeddig marad is a vitéz úr.
— De azért mégis csak ellenségnek tekintesz, úgy-e ?
— Aki nem bánt, az nem ellenségem, s a magyarokat nem
tartom rossz embereknek, mert egy néném is magyar embernél van
férjnél Nyitrán, és meg van ott elégedve.
Édes csevegés közt gyorsan múlt az idő. Csodálkoztak, hogy
a házi asszony már ebédelni hívja Őket. De alig ültek le az asztal­
hoz, trombitaszó hallatszott s egy huszár toppant be jelenteni, hogy
az ellenség rajtuk ütött. Petrás Jóska alhadnagy »egy szakasszal elé­
jük vágott és tartóztatja addig, míg a többi nyergei s a főhadnagy-
gyal együtt lóra kaphat.
Hej, felugrott erre Beke Lőrinc is az asztaltól. Nem sokat
búcsúzott a háziasszonytól. Hankának megszorította a kezét, s amint
még egyszer belemélyedt tekintete azokba az égszínű szemekbe,
mintha egy kis bánatos felhőt, meg egy pár esőcseppet látott volna
bennök, s ahogy a kardját felcsatolta, a karja önkénytelenül átfonta
a leány karcsú derekát s mintha a nagy sietségben ajkaik is érint­
keztek volna. . . .
K int azonban — melegedett a dolog! Nagy ideje volt, hogy
a vezér élire álljon a csapatának, s mintha jóvá akarta volna tenni
azt az egy pár elmulasztott percet, belevágott a legsűrűbb csoportba.
De a túlnyomó ellenség visszaszorította a kis kuruc csapatot
a városba. A főutcán újra szembe fordult a kuruc a labanccal. Elül
Beke Lőrinc osztogatta nehéz csapásait, de körülkerítették épen a
Hankáék háza előtt. Hanka a vastáblák mögül remegve nézte ezt
a kavarodást, s csak annyit látott, hogy Beke Lőrincet körülkerí­
tik, annak egy^ kardvágás éri a fejét és a vér elborítja az arcát-
Erre ájulva esett az anyja karjaiba.
Azt már nem láthatta, hogy Petrás Jóska odaugrott egy né­
hány bátor kuruccal és kiszabadítja sebesült hadnagyukat, s azzal
el vágtatnak Szakolca felé. O tt összeszedte magát a szétriasztott ku­
ruc csapat, de ott sem maradhattak sokáig, tovább kellett vonul-
niok egészen le Nyitrára.
Beke Lőrinc sebesülése súlyos volt, de azért elvitték Nyitrára,
 — 46 —

»hol be volt rendezve a tábori kórház. — O tt az utazás által is

súlyosbítva — beállott a sebláz, s néhány napig magánkívüli álla­
potban feküdt. Félre is beszélt, mindig az aranyhaj ű Hankát em­
legette.
Hetednapra aztán, hogy a szemét felnyitotta, ügy tetszett neki,
hogy lázas álmai folytatását látja.
Agya fejénél ül az arany hajú Hanka, hideg borogatást rak a
fejére és olyan szelidcn, olyan szerelmesen nézi.
Hogy azután mi történt Beke Lőrinccel, meg az arany hajú
Hankával, az már hiányzik abból a régi írásból, amiből ezt a tör­
ténetet kibötííztem.
 KARASZ ERZSOK.

A Z 1705-IK ESZTENDŐ január hava 6-ik napján ezt írja Barsról a

x fejedelemnek gróf Bercsényi M iklós:
„Az feleségemnek sopánkodó levelét vettem, dupla az félelme,
mert az eperjesi németek Privigyén vágynak. Nagyszombati kázu-
sunkat megtudták, berzenkednek. Bajmócon is fél tőlük, s elindulni
sem mer miattuk. Majd teszek róla?*
Tett is. Stafétát küldött Czelder Orbán ezredeshez, aki ezre­
dével Újbányán tartózkodott, hogy haladéktalanúl zavarja el a né­
metet Privigye környékéről s tisztítsa meg az utat Bajmóc és Nyitra
között.
Czelder egy portyázó lovas csapatot küldött előre át a Nyitra
völgyébe, hogy csiripeljék körül a németet és hozzanak hírt, milyen
erővel vannak.
Lindtner Gusztáv szepességi származású hadnagy nyomban
jelentkezett az óbestere előtt, kérve a gráciát, hogy ő mehessen
portára a csapatjával.
Vájjon mért tartotta gráciának a fiatal hadnagy, hogy ő lehes­
sen első olyan küldetésben, ahol könnyen ott hagyhatja a foga
fehérét ?
A dicsőség mellett tán még más egyebet is keresett a fiatal
kuruc ?
Bizony igen. Most 200 esztendő múlva már elmondhatjuk,
ami ugyan már akkoriban is kiviláglott, hogy Lindnert két erős
szenvedély: a szerelem és a boszú sarkalta.
Régóta vágyva várta már az alkalmat, hogy szemtől-szembe
állhasson azzal a hutelen asszonnyal, aki még csak a múlt nyáron
Bajmóc bevételekor esküdött neki örök hűséget. De még inkább
 — 48 —

akart szembe kerülni a csábítójával, aki nem volt más, mint egy
magyar származású labanc tiszt, valami Benkó nevezetű.
Szép, kívánatos fiatal özvegy volt Kárászné Privigyén. Az
öreg férjét, akinek ő már harmadik félesége volt, épen a bajmóci
vár elfoglalása napján ütötte meg a guta. Bővebben iddogált a
kuruc tisztekkel, mint kellett volna, így hagyta özvegységre a szép
Erzsókot, akit aztán nagyhamar vigasztalni kezdett Lindtner Gusz­
táv, a csinos kuruc hadnagy, úgyannyira, hogy még mielőtt elma-
siroztak Bajmóc alól, jegyet is váltottak volna, ha olyan közel nem
esett volna az öreg Kárász elhalálozása; de sok esküvéssel ígérte a
szép asszony, hogy hű fog maradni szíve választottjához és jó vagy
balsorsban várni fog reá. — S ime, alig múlik el három-négy hó­
nap, már jön a hír Privigyéről Újbányára, hogy özvegy Kárászné
egy labanccal jár jegyben, aki csak úgy parancsolgat a nagy gazda­
ságban, mintha már is ő volna a gazda.
Se hegy, se völgy, se hóvihar, se csikorgó hideg nem vetett
gátat a kis kuruc csapat előnyomulásának. Olyan gyorsan jöttek,
mint a havas förgeteg. Senki sem sejtette jöttüket.
A jó téli kvártélyon kényelemben elhelyezkedett németek még
strázsát sem állítottak a város végére. Ki az ördög jöhetne ilyen
zegernye időben ?
A szélső házban volt meghúzódva valami 4 —5 labanc, azokat
menten lefülelték, fegyverüket elszedték, azután rájuk zárták az aj­
tót, és egy szál fegyveres kurucot hagytak az őrizetükre, hogy lár­
mát ne csapjanak.
A csapat pedig lovagolt tovább lépésben a kertek alatt, a
Handlovka patak partján. Ha látta is őket valaki, csak azt hihette,
hogy egy újabb labanc csapat érkezik, olyan nyugodtan jö tte k ;
még a kardjuk se volt kihúzva s úgy be voltak lepve hóval, hogy
nem lehetett kitalálni, kifélék ?
így haladtak egész a Kárász-portáig. Ennek tágas udvarára
egyedül maga ment be Lindtner. O tt megzörgette a belső ablakot
és bekiáltott:
— Hej ! B enkó! gyere k i ! En hívlak, Lindtner Gusztáv ku­
ruc hadnagy. Ha igazi katona vagy, állj ki velem egy szál kardra,
vagy egy pár pisztolylövésre, váltsd ki tőlem a híres asszonyodat.
Az eféle párbaj nem volt ritkaság abban az időben. Egyes
tisztek lovagias dolgába nem avatkoztak a csapatok. Hadd végez­
zék el előbb, ha van számadásuk egymással, a többi csak azután
 — 49 —

következik. így vívott párbajt Ocskay is vak Bottyánnal Zólyom

előtt, Bezerédy meg báró Orsichcsal Körmendnél, akit le is vágott.
Benkó kijött, karddal az oldalán és felhúzott pisztollyal a kezé­
ben, amit mindjárt rá is sütött a tornácról ellenfelére. A lövés nem
talált. A lövésre kifutott Erzsók a tornácra, s épen abban a pilla­
natban vetette magát szerelmese nyakába, midőn eldördült a Lindt-
ner lövése.
A bosszúálló kuruc hadnagy bizonyára nem úgy akarta, hogy
egy golyóval fúrja át mind a kettőnek a szívét. Azt akarta volna, hogy
az asszony jajgató szavát hallja; hogy lássa zokogva leborulni ked­
vese holt tetemére, úgy bűnhődjék a hűtlenségéért.
S ím a sors úgy intézte, hogy a szerelmes pár egymás keblére
borúivá, együtt haljon meg a legszebb halállal.
A két lövésre felriadoztak a meleg szobákban heverésző la­
bancok, s zűrzavaros lárma verte fel Privigye utcáit.
Lindtner kihúzta a kardját:
— Rajta kurucok, r a jta ! Utánam, ahol a legsűrűbb!
Egy óra múlva a labancokból már csak a foglyok, meg a
halottak voltak Privigye falai között. A tízszer annyi labanc futott,
menekült Turóc felé, de itt útjokat állta Bossányi János kuruc
ezredes s mind egy lábig lekaszabolta őket. 300-ból egy sem me­
nekült el. Ez egyúttal megtorlása volt annak a kegyetlenségnek,
amit Heister Nagyszombatban a kuruc foglyokon elkövetett.
Ezzel meg lett tisztítva az út Bajmóctól Nyitráig anélkül,
hogy Czelder Orbán ezrede többi részének is mozdulnia kellett volna.
Bercsényiné mehetett bátran az ura után.
A halál mindent kiengesztel. Egymás mellé volt kiterítve a
jegyes pár.
Lindtner, mikor senki sem látta, egy fájó könnyet ejtett a
szép halott hideg arcára, s egy „V ater unsert“ mondott inkább
csak a leikével, mint az ajkaival.
Azután katonai pompával temettette el egymás mellé a két
halottat a Boldogasszony temploma kerítésén belül, közel a sek­
restyéhez.

Somogyi Gy. Nagy időkből kis tört. 4

 PA TER DENK.

BERFRANC ZEF ! — kiáltott Szibenliszt strázsamester.

A glédából egy csupasz állú, tagbaszakadt muskétás legény
lépett elő.
— Leveled jö tt a tábori postával, nesze!
— Instálom vitéz strázsamester uram, lia nem sajnálná fel­
olvasni, mert én nem ösmerem a bötűt.
A strázsamester felbontotta a levelet, hosszasan tanulmányozta
az ákumbákos német írást, s annak végére jutván, azt kérdi az
előtte feszesen álló muskétástól:
— Ki az a Genovéva Zef?
— A feleségem, vitéz strázsamester uram, tán valami rossz
hír áll abban a levélben ?
— Rossz is, jó is, amint veszi az ember. Például az áll benne,
hogy Genovévának leánykája született.
— No az jó.
— De az is benne áll, ltf)gy Genovéva halálán van, és még
egyszer látni szeretne.
A nagy szál ember megingott és a muskétája nagyot zör-
rent, amint leeresztette a lábához.
— Vitéz strázsamester uram, kérem, vezessen az óbester úr
elébe, néhány napi szabadságot akarok kérni.
— Jól van fiam, szószólód teszek, de figyelmeztetlek, hogy ha
haza akarsz menni, oda rossz helyre mégy, mert Oszlány, Felfalu
körül van az ellenség, ést a ti tanyátokra is el-ellátogatnak.
De Zef már nem hallott sem m it; az ő lelki szemei előtt csak
egy kis bölcső lebegett, mely mellett a vetett ágyon egy halavány
fiatal asszony a halállal vívódik és várja az ő hites urát, hogy még
egyszer megfoghassa annak kezét, még egyszer rávethesse megtört
fényű szemeit, hogy azután nyugodtabban zárhassa le azokat örökre.
 — Öl —

A legénység többi részének „Oszolj“t vezényelt a strázsames-

ter, s azok szerte széledtek a körmöcbányai nagy piacon, kiki a
maga kvártélyára, a strázsamester pedig vezette Oberfranc Zeffet
Czelder Orbán óbester elébe.
Czelder Orbán ezredes-kapitány uram muskatérosai csupa
német fiúk voltak, többnyire szepességiek ; Oberfranc Zef azonban
barsmegyei handerbulc volt Nagymező községből, amit ők úgy hívtak
a maguk rossz német nyelvén, hogy: Hochbiesz.
Különös egy helység ez a „Hochbiesz“, van vagy 2000 lakósa,
de a faluban alig lakik belőle 200 lélek, a többi mind kint él a
kiterjedt határban elszórtan fekvő hegyi tanyákon. A tanya körül
van az egész gazdaság. Az egyik tanya egy óra járásnyira is van
a másiktól, elrejtőzve az erdők között valamely szűk völgyecskébe,
csörgedező forrás-vizek mellett. Jó menedékhelyek olyannak, aki­
nek nem tanácsos magát nagyon mutogatni.
Minden héten egyszer, vasárnapon bejönnek a tanyákról fér­
fiak, asszonyok. Akkor megnépesedik a helység, alig fémek be az
istenházába, meg azután az egyetlen korcsmába. Máskülönben nem
igen jönnek le, csak mikor lehozzák a gyermeket megkeresztelni,
vagy a halottat eltemetni.
A papjuk tisztelendő Pater Ambrosius Denk, pálos-barát, sorba
látogatja a tanyákat, azért is, hogy otthonukban megismerje h ív eit;
de azért is, hogy útközben hódolhasson vadászszenvedéiyének. A
jobbmóduakhoz azonban kimegy lakodalomra is, vagy beszentelni
a háznál a halottat. Atléta termetű, nagy erejű, javakorbeli ember
a páter, fel sem veszi a hegymászást, még inkább jó t tesz az egész­
ségének. Egy-egy őzbakot olyan könnyedén visz haza, mint más
ember a nyulat.
Többnyire a kántora, Palatinusz Konrád szokta kísérni. Ez
egy púpos ember, hosszú lábakkal és iszonyú öklökkel. Óriásnak
indult, de a púp összehúzta, eltorzította a termetét, karjaiban azon­
ban olyan erő van, mint egy- orángután géb an.
Most, hogy velük találkozunk, az egyházfi is kíséri őket a
füstölővel, meg egy minisztráns-gyerek a hosszú nyelű kereszttel.
Az Oberfranc-tanya felé tartanak.
Fent ti tanyán ki van téve a koporsó az udvarra.
A koporsó mellett Oberfranc Zef ünneplő kuruc muskatéros-
mundérban, de fegyver nélkül, siratja az ő szerelmes hitvesét, aki
egy évi házasság után olyan hirtelen itt hagyta — gyászba borítva,
az ő kedves urát.
4*
 - 52 -

Páter Denk, kezében egy nehéz aranyozott vasfeszületet tartva,

imádkozik az elhúnyt lelki üdvéért. Palatinusz Konrád erős recsegő
hangon énekli a „de profundist“ egy nagy kapcsos könyvből; az
egyházfi a füstölőt tartja kéznél.
Köröskörül a háznépe, meg a szomszédos tanyákról összejött
emberek állanak levett kalappal. Egy csomó fehérnép zokogva
morzsolgatja az olvasót. Mindenki meg van hatva. Szívből sajnál­
ják a fiatal szép asszonyt, a bánattól megtört férjét és az árván
maradt kis porontyot.
A beszentelés véget ért Négy markos férfi áll a Szentmihály
lovához, melyen a halottat fogják vinni a temető-kertbe, le egé­
szen a községbeli templomhoz.
Egyszerre hat német gyalogos-katona toppan be az udvarra,
s amint látják a gyász szertartást, megállnak és lábhoz eresztik
fegyverüket.
De ahogy észreveszik a tömeg között a kuruc muskatérost,
feléje rohannak, keresztül törve a gyászoló gyülekezeten.
Pater Denk éli bök áll és kérlelni kezdi őket. Elmondja, hogy
a szegény ember nem ellenséges szándékkal van itt, de eljött a
felesége végtisztességére fegyver nélkül, ma már le is telik a sza­
badsága. Engedjék a vitéz urak, hogy lekisérhesse kedves halottját
a temetőig, azután hadd menjen Isten hirével. Mint katonák tud­
hatják, hogy ha letelt a szabadság, jelentkezni muszáj az óbester­
nél. Hisz mindnyájan keresztények vagyunk. Mindnyájunknak van
otthon valakije, akit szeret. Apja, anyja, mátkája vagy felesége, az
jusson most eszükbe. A koporsó előtt el kell némulni egy időre
minden ellenséges indulatnak. A halálban mindnyájan egyformák
és jó barátok leszünk. Isten előtt állunk, mikor egy koporsó előtt
vagyunk. A z Isten szent nevére kérlek azért benneteket vitéz urak,
hagyjatok bennünket békességben!
De a szívreható beszéd mit sem használt a nekivadult né­
meteknek.
Megragadták a szegény Zefet, aki minderről tudomást sem
véve, a koporsóra borulva zokogott.
A tömegben baljóslatú morgás támadt. Pater Denk homlokán
ki dagadtak az erek, erősen rájuk riv a lt:
— Most már azt mondom, hogy ne botránkoztassátok a ha­
lotti tisztességet, mert baj lesz!
S amint a káplár erre fenyegető mozdulattal a pappal szembe
 — 53 —

fordult, olyan ütést kapott a vaskereszttel a homlokára, hogy a ko­

porsó alá esett.
Ez jeladás volt. Palatinusz Konrád a nagy kapcsos könyvet
vágta a másik németnek az arcába. Az egyházfi a füstölővel kóllin-
totta fejbe a harmadikat. A gyászoló gyülekezet, még az asszonyok
is, olyan sfírű tömegbe szorították a katonákat, hogy azok nem
voltak képesek fegyverüket használni, s egy pár perc alatt lefegy­
verezték és megkötözték őket.
— Az ólba v e lü k ! kommandirozta Pater Denk.
A parancsot gyorsan végrehajtották.
A megkötözött vitézeket szépen sorba beültették a nem egé­
szen kifogástalan tisztaságú szalmával kipárnázott ólba, melynek
lakói künn a mezőn egykedvűen turkálták a gyöpöt.
A menet azután, mintha mi sem történt volna, szép rendben
megindult a koporsóval a völgybe vezető gyalogösvényen ; Palatinusz
Konrád szívrehatóan énekelte a zsoltárokat, csak úgy zengett bele
az erdő.
Hanem azután, hogy elföldelték a szegény Genovévát, s Pater
Denk szép kaligrafikus írással bevezette a matricula defunctorumba,
oda állott a hívei elébe és azoknak a következő utasításokat adta:
— Atyámfiái! első sorban ti Oberfrancék minden pereputtyótok­
kal, valamelyik jó távol eső atyafitokhoz hurcolkodjatok el a ta­
nyátokról, csak az üres házat és az ólban levőket hagyjátok ott. —
Ti többiek szépen otthon maradjatok a tanyáitokon, s akárhogy
faggatnak is, úgy tegyetek, mintha semmiről sem tudnátok, s a mi
fo, azon legyetek, hogy egy darab ideig, talán három-négy hétig
se keresztelőre, se lakodalomra, se temetésre szükségetek ne legyen,
mert míg a németeket erről a vidékről el nem űzi vitéz óbester
Czelder Orbán uram, addig se papotok, se kántorotok, de még
egyházfitok sem lészen, mert mi most bezárjuk a plébániát, meg a
templomot és elballagunk Zef atyánkfiával Körmöczbánya városába
Czelder óbester uramhoz, a hat darab német puskát is magunkkal
vivén. A „Gyigyit“ pedig ezzel a szépen megirott episztolával be­
futtatjuk Oszlányba a német kommandánshoz, hadd küldjön el a
malackáiért.
— Az isten oltalmába ajánlak benneteket!
Minden ügy történt, amint Pater Denk elintézte.
Harmadnapra látták csak a távoli tanyákról, hogy az Ober­
franc-tanya lángokban áll.
Gyigvi cigány nem nagyon siethetett a levéllel, mintha valami
 — 54 —

eloérzete lett volna, hogy olvasatlan 25 fog neki kijárni a fárad­

ságáért.
A szegény foglyok már egészen oda voltak az éhségtől, s úgy
kellett őket lepedőkben hazaszállítani.
Nem telt azonban bele három hét sem, Czelder Orbán óbester
elkergette Oszlány tájékáról az ellenséget, s Pater Denk újra meg­
nyithatta a templom ajtaját a tömegésen beözönlött híveknek, tart­
ván nekik szívreható hazafias prédikációt. Palatinusz Konrád pedig
trombitához hasonló hangon recsegtette a szebbnél szebb temp­
lomi énekeket.
 MIKLÓS NAPJA BAJMÓCON.

/ \ KI AZ 1706. évi december hava ötödikén este Privigyéről Baj-

móc felé ment, azt látta, hogy a bajmóci várnak mind a
365 ablaka fényesen ki van világítva és hogy a keleti bástya
ormán óriási zászlót lobogtat az északi szél, mely a Magúra-hegy
felől havat szitáló felhőket kerget.
Szent Miklós napjának előestéje van. A vár ura gróf Ber­
csényi Miklós, fiatal asszonyával, az életvidor Csáky Krisztinával
vendégül látja a környék és Trencsénmegye úri családjait: a Temet-
vényeiket, Bossányiakat, Laszkáryakat, Kosztolányiakat, Nedeckye-
ket, Pongrácokat, Barossokat, Keöncölöket, Bévayakat, Thegéket,
Ambróékat, Simonyi- és Kürthyéket.
Vidám, csapongó hangulatban folyik a pazar lakoma. Sűrűn
csengenek az összekoccintott billikomok. Cikornyás pohárköszöntőkkel
éltetik a neve napját ünneplő házi gazdát és bájos feleségét.
A híres Cinka Panna cigány bandája húzza a pajkos nótákat.
A fiatalság már türelmetlenkedik az asztalok mellett; ülve is pön-
getik a sarkantyúikat.
A háziasszony fel is kel. Eleven virágoskert támad körülötte.
Piros rózsák, fehér liliomok, — vágytól égő, pihegő menyecske­
keblek, szerelemtől halványuló leányorcák.
A szem elfárad a sok szépség szemléletében. Az ifjú leventék
nem annyira a bortól, mint inkább a női szemek tiizétől mámoro­
sán kezdik lejteni az imbolygó palotástáncot a tündériesen kivilá­
gított nagy Hunyadyteremben.
A virágoskert legszebb virága még is Kosztolányi Zsuzsó,
egy most még csak félig nyilt bimbó. Mosolygása mint a hajnal­
hasadás, nem perzsel, csak ébreszt; ragyog és fényes napot igér.
Szelid őzszeme szinte félénken le-lezáródik hosszú selyempillája alá.
 — 56 —

Piros szattyán-topánkákba rejtett pici lába mintha a levegőben

röpködne.
Egész sereg fiatal levente rajongja körül a karcsú leánykát,
várva, lesve, könyörögve tőle egy-egy fordulót.
Merő ellentéte, de szépségben erős vetélytársa a fiatal leány­
nak Uzon Ágnes. Már özvegy, pedig még alig van 20 esztendős,
az asszonyi bolondító bájak teljességében. — Éjfekete szeme min­
den pillantásában mintha egy sereg démon incselkedne, s akire
ráveti ezt a pillantást, az villamos ütést érez a szíve tájékán.
Nemsokára az ékesebb urak is bekerültek a poharak mellől
s nem egy őszbe csavarodott kuruc járta el fiatalos hévvel a délceg
magyar táncot.
Éjfél után 2 órakor azonban a tárogatós takaródót fuj, mert
más napra nagy vadászat van tervezve, amihez erőt kell gyűjteni
egy kis pihenéssel.
Az urakkal együtt néhány katonás természetű asszonyság is
elindult a vadászatra, ezek között első sorban Uzon Ágnes, kit a
kacér szabású vadászöltözet még igézőbbé tett. No hiszen, aki
melléje kerül, az ugyan nem fog lőni vadkant.
A többi asszonyi vendég a délelőttöt fürdéssel töltötte a
bajmóci hévvízben. Esti 5 órára várták haza ebédre a vadásztár­
saságot, azután majd folytatása lesz a tegnapi dáridónak, világos
virradt! g.
A háziasszony nem ment ki a fürdőbe, a mai estére teendő
intézkedésekkel volt elfoglalva. Mellette maradt és mindenütt vele
volt kedvence, a kis Zsuzsó.
Úgy 10 óra tájban délelőtt jelenti a kapuőr, hogy egy lovag
érkezett, aki miután értesült, hogy a vár ura vadászaton van, az
úrasszonynál óhajtana tisztelegni.
— Vezesse be azonnal! — parancsolá a grófnő.
Egy daliás kuruc huszártiszt lép be, mélyen meghajolva kezet
csókol Bercsényinének, s így szól:
— Laszkáry Simon főhadnagy vagyok. A fejedelem ő nagy­
ságától jövök Rozsnyóról egy levéllel, melyet személyesen kell át­
adnom a főgenerális úrnak, s minthogy kint arról értesültem, hogy
a főgenerális úr vadászaton van, arra kérném Méltóságodat, rendelne
mellém valakit, aki felvezetne a vadásztársaság után.
— Isten hozza a főhadnagy urat, — üdvözlő szivélyesen a
grófnő — reméllem, az a levél nem olyan sürgős, hogy itt be ne
várhatná, míg az uram hazajön a vadászatról.
 — 57 —

— Méltóságos asszonyom, a levélre az van írva: „ibi, ubi“.

A levelet oda keli vinnem a főgenerális után, ahol találom.
— No de egy kicsit csak megpihen mégis. A mi erdősége­
inkben nagyon nehéz a járás, s kegyelmed ugyan fáradt lehet a
hosszú lovaglás után. Pihenjen meg, falatozzon, s azután majd
rendelek egy könnyű szánt, ha már épen ki akar menni.
— Köszönöm kegyességét méltóságos asszonyomnak; ez eset­
ben nem ellenkezem.
— H át engem meg se lát Simon? — szólalt meg most
Zsuzsóka csengetyűhangja.
Dehogy is nem látta meg, majd hogy el nem nyelte a tekin­
tetével. Keresgélt emlékezetében az ismerős gyermekarc után; ez a
hang azután egyszerre nyomra vezette.
— Zsuzsóka, te vagy ? — Kegyed az ? — Milyen nagy lány lett
a kis babából, akivel annyit kergetőztem Kosztolányban!
— Én mindjárt megismertem magát, ha a nevét nem is
mondta volna, pedig milyen régen láttam ; van annak tán nyolc
esztendeje is.
A grófnő kedvtelő mosollyal legeltette szemeit a szép fiatal
páron, azután becsengette a várnagyot s míg annak a másik teremben
parancsait kiadta, a fiatalok magukra maradtak.
Nem mondom el, miről beszélgettek. Csupa visszaemlékezések
voltak gyermekkori haszontalanságokra, de a kezük úgy maradt
egymásba kulcsolva s a szemük egymásba tapadva, míg csak
reggelihez nem hívták őket.
Simon most már szerette volna itt bevárni a vadásztársaságot,
s várt volna szívesen akármeddig, ha a katona-regula és az imá­
dott fejedelem parancsa indulásra nem sarkalta volna.
Egy puskát kért magának a várnagytól, azután egy darabig
szánon, majd a vezető után gyalog indult neki a rengetegnek.
Mikor a „Hlbokó“ völgybe értek, épen akkor állították fel
az utolsó hajtást a hegy aljában.
— Az urak az „Opletyena“ bércen vannak felállítva, — je ­
lentette a hajtást rendező vadász, — legjobb lesz, ha a főhadnagy
úr a hajtőkhöz csatlakozik, akkor egyenesen a vadász urakhoz fog
jutni, s minthogy néha kitör a sertésfalka, könnyen lőhet is egy
szép kant.
Simon elfogadta a vadász tervét s beállott a hajtok közé,
akik botjaikkal a fákat ütögetve s közbe nagyokat kurjantva, gyor­
san haladtak felfelé a meredek lejtőn.
 - 58 —

A hajtásnak az a szárnya, melyen Simon haladt, egyet ka­

nyarodott, s a kört bezárva legelőbb érkezett a szélső vadászok ál­
lásához.
A szélitől második helyen állott Uzon Ágnes. Ezüsttel kivert
könnyű fegyverét lövésre készen tartva, mellette szélről állott Ambró
Pista, aki nem a vadat, de mindig csak a szép asszonyt leste. Tán
azért is állította őket ide szélre a ravasz fővadász, mert gondolta,
hogy ide úgy se vetődik vad s ezek itt vígan turbékolhatnak.
A hajtők lármája már egészen közelben hallatszott; ezek közt
elül jö tt Laszkáry Simon.
Ambró már le is eresztette a fegyvere sárkányát és épen meg
akarta szólítani szép szomszédnéját, amikor a bokrok közül nagyo­
kat fújva csörtetett elő egy óriási vadkan.
A bátor amazon nem volt rest, — szembe lőtte a szörnye­
teget. A jól irányzott golyó nagyot koppant s kitörte a vadkan
egyik agyarát. A vadállat megrogyott, az ütés megszédítette, ket-
tőt-liármat fordult maga körül s akkor rémes fogcsattogtatással
egyenesen neki rontott Uzon Ágnesnek.
A vadkan olyan közel volt már a megrémült fiatal asszony­
hoz, hogy Ambró már nem mert lőni, nehogy Ágnest találja, hanem
vadászkését kirántva rohant annak védelmére; de nagy sietségében
nem ügyelt egy kiálló fagyökérre, melyben megbotolva végig vágta
magát a havon.
Agnes meg csak állott az ijedtségtől megmerevülve, csak fegy­
verét tartotta önkénytelenül maga elé; a fenevad pedig jö tt tajté­
kot túrva, mindjárt fellöki már és széthasogatja patyolattestét.
Ebben a pillanatban egy lövés dördült el a hajtők közül, s a
vadkan vérében hörögve terült el Ágnes lábai előtt. Rá nyomban
egy délceg dalia fogja fel karjaiba az ájuláshoz közel álló, karcsú
asszonyt.
Az a tekintet, amit az ijedtségtől magához térve, Uzon Ágnes
vetett megmentőjére, képes lett volna a legridegebb keblet is hir­
telen lángra lobbantani, ha nem ismerte volna meg azelőtt egy pár
órával Kosztolányi Zsuzsót Leszkáry Simon, de így őnála kárba
veszett az amazon hálás, szerelmes pillantása.
A hajtásnak vége volt; a társaság Bercsényivel közeledett.
Simon átadta pihegő terhét az időközben feltápászkodott Ambró
Pistának, s katonásan tisztelkedve jelentkezett a főgenerális előtt,
átadva neki a fejedelem levelét, melyet Bercsényi nyomban felbontott.
 — 59 —

A vadászat után újra dús lakoma következett, azután tánc

reggelig.
A házi úrnőnek, a háj s Csáky Krisztina grófnőnek eleven
kedélye maga is elég lett volna a társaság felvillanyozására, ha nem
lett volna az amúgy is csapongó jó kedvben.
Uzon Agnes minden módon igyekezett kitüntetni élete meg­
mentőjét, de az csak az ő Zsuzsója körül settenkedett.
Leszkáry Simon itt találta atyját és testvérhugait, (anyja már
nem élt), ezért ki is jelentette, hogy most már nem megy át Lesz-
kárra, hanem másnap mindjárt visszaindul a fejedelem táborába.
Mindenki igyekezett a jó táncos, jó mulató huszárt marasztalni, de
hiába, a kötelesség mindennél elébb való. — A fiatal urak a lovát
sajnálták, hadd pihenje ki magát a szegény pára. Erre büszke di­
csekvéssel felelt Simon :
— Az a ló a fejedelem istállójából való, annak az apja Arábia
gyepjein legelészett, annak csak játék Rozsnyóról idefutni meg vissza;
nem is látszik ám rajta a fáradtság, s holnap már akár futtató ver­
senyre is kiáltanék valamennyi itteni lovaitokkal.
— No már azt meg is szeretnénk próbálni, — harsogták egy­
hangúlag a fiatalok, — holnap elkisérünk Privigyéig valamennyien.
Másnap kora reggel a vár udvarán toporzékoltak a felnyer­
gelt paripák. — A csapat lóra kapott és elindult. Egyszer csak
mint valami égi jelenés utánuk vágtat Uzon Ágnes aranysárga pari­
pán. Hosszú uszályos, testhez álló lovagló öltönye igézőén tünteté
elő szoborszerű idomait. Haja kibomlott a sebes vágtatásban, s mint
valami fekete zászló úszott utána a levegőben.
A csapat örömriadallal fogadta a délceg amazont, de ugyan­
csak csóválták a fejüket, hogy azt a keményszájú, szeszélyes sárgát
választotta.
— Ne féltsenek kegyelmetek engem ! — felelte hetykén, — az
én lovam sántít, hát azt nyergeltettem meg, amelyik legközelebb
volt. Hálátlanság volna tőlem, ha én is el nem kisérném életem
megmentőjét, — lette hozzá egy csábító oldalpillantással Simon felé.
Mikor a Nyitra vize mellett elterülő legelőre értek, megeresz­
tették a kantárszárát s egy kis futtatást rögtönöztek ; nagyon kíván­
csiak voltak látni az arabus szürkének a virtusait.
Csak ez kellett Uzon Ágnes aranysárgájának. Szügybe vágta
a fejét, s prüszkölve ragadta magával könnyű lovasát, neki egye­
nesen a Nyitrának. A lovasok mindjárt észrevették a veszedelmet
és sarkantyúba kapva paripáikat, vágtattak a szép asszony után, ki
 60 —

bár nem birla fékezni megvadult lovát, de erősen tartotta magát a

nyeregben. Nyomába nem birt jutni más, csak Laszkáry ara­
busa ; neki sikerült eleibe vágni, s épen abban a percben ragadta
meg a sárga zabláját, mikor az a Nyitra meredek partjáról egy őrült
ugrást akart tenni.
A vad ló hirtelen meghőkölése megingatta nyergében az asz-
szonyt úgy, hogy oldalt kezdett lefordulni a lóról, de kéznél volt
Laszkáry s egy pillanat alatt felfogta az elaléltat.
Ez az eset véget vetett a további lovaglásnak. Ágnest egy
más szelidebb lóra ültették, Laszkárytól pedig elbúcsúztak, aki az­
tán legényével tovább folytatta útját.
Mikor a szép asszony kis kezét bucsúzásra nyújtotta, azt
mondta lassan Sim onnak:
— Ne feledje el kegyelmed, hogy kétszer mentette meg éle­
temet, most már jussa van azzal rendelkezni.
*
* *
Egy év telt el a leírt eset óta. Laszkáry Simon Érsekújvárt
volt a fejedelem seregében. Egy napon lovas staféta érkezett Tren-
csénből és egy illatos levélkét nyújtott át neki.
A levélben apró női írással ez állott:
„Emlékszik-e még kegyelmed, mit mondtam, mikor elváltunk
a privigyei hídon? Elmondom ú jra : „Ne feledje el kegyelmed, hogy
kétszer mentette meg az életemet, most már jussa van azzal ren­
delkezni.“ Most megint nagy veszedelem környékez: Ambró Pista
megkérte a kezemet; még nem adtam neki választ, mert a kegyel­
med rendelkezését várom. Ha akarja kegyelmed, harmadszor is meg­
mentheti Uzon Ágnest“.
A staféta ezt a választ vitte vissza küldőjének:
„Nem siethetek megmenteni kegyelmedet, mert bele estem
abba a bizonyos sötét verembe, amelyből nem is kívánkozom ki­
szabadulni. Egy hét óta jegyben járok Kosztolányi Zsuzsóval.“
 A VEREMBEN.

M- EGÁLLJ LADANC, HADD ütöm le a tomporodat!

— Megállj haramia, hadd töröm össze az oldalbordáidat!
Megállj bitang, hadd gázolom szét a beleidet!
H át persze, — majd bolond valaki, hogy megálljon az ilyen
bíztatásokra.
Ennek okáért a labancnak, haramiának és bitangnak titulált
valaki úgy futott, mint ahogy az Isten tudni engedte neki. Ül­
dözője meg utána, folytonos káromkodással és rettentő felkoncolási
Ígéretekkel.
Léva városának a Kálvinista-utcája felől indultak meg, át a
Perec hídján.
Látni való, hogy ha már híd volt a Perecen, hát az nem
afféle megenni való perec, hanem meginni való lehetne, ha nem
volna olyan zavaros a vize.
Akik soha sem jártak Léván, hát azoknak elmondom, hogy a
Perec a Garamból Tolmácsnál mesterségesen kivezetett csatorna,
mely perecalakban övezi körül Léva várát, s onnan lecsavarodva
a város déli részét is. Ha azt a hidat szétszedik, hát ember legyen,
aki a mocsarakon keresztül Lévára be bír jutni.
De hagyjuk ezt most, és fussu k a kergetőzők után, mert
majd egyszer csak eltűnnek a szemeink elől, nemcsak azért, mert
koromsötét az éjtszaka, hanem kiváltképen azért, mert a szecsei
berek felé futnak, pedig arra felé (a mostani marhavásártéren)
vannak a gabonavermek.
— Aha! mondja a nyájas olvasó.
Semmi aha, mondom ón, majd csak azután tessék mondani,
hogy aha, hogy ha a végit is meghallották. H át igaz, hogy nekünk
csak gyerekjáték őket utólérni a képzelet szárnyain, de nehéz volt
 62 —

Pólya András uramnak, akiben semminemű képzelődés nem lakozott,

hanem 50 nehéz esztendő nyomta a vállait.
No a vállait igen, de nem lábait; mert nem azért volt Pólya
András uram csizmadiamester Léva városában, hogy egy hitvány
labancot utói ne érne, még ha az fiatal is, mert tudni illik, hogy a
csizmadiák még a labancnál is jobban értenek a futáshoz.
Jhol ni, már is utólérte. Most meglódítja a kezében vitt nagy
ménkű dorongot, lecsap vele a labanc fejére és szétloccsantja vele
— a hangyazsombékot.
Az üldözött eltűnt, elnyelte a föld, az a jó fekete lévai föld.
Pólya András uram a levegőbe sújtott a doronggal és úgy bele­
lódult, hogy fejjel bukott előre, bele egyenesen a tátongó kráterbe,
s ha a már bent levő labancnak titulált valaki estében fel nem
fogja, hát akkor bizonyos, hogy kitöri a nyakát, s akkor nem
folytathatnám a történetemet.
A valaki hát felfogta Pólya András uramat és — csodálatos!
— ahelyett, hogy ádáz üldözőjének menten a nyakát kezdte volna
szorongatni, mint a hímes tojást szépen letette maga mellé a ki-
zsúpozott verem fenekére.
A farkas tehát bent volt a veremben a báránnyal együtt,
de még ebben az állapotban sem tagadhatta meg farkastermészetét,
s amint tisztába jö tt a helyzettel, folytatni kezdte önkénytelen
laktársa szidalmazását. Ütni azonban nem lehetett, mert a dorong
kint maradt, de amúgy sem lehetett volna használni a szűk csata­
téren; birokra ugyan mehetett volna ellenfelével, de abból a fogás­
ból, ahogyan az őt a levegőben elkapta, arról győződött meg Pólya
András uram, hogy fene vasmarkú legénnyel van dolga, akivel
nem lesz tanácsos ökölre menni. Azonban csúfság esett volna az
atyamesteri méltóságon, ha legalább a szóharcot nem folytatta volna.
— No labanc, hát most megcsíptelek! (Pedig tulajdonképen
a labanc csípte meg ő kelmét, de ezt a kis dicsekedést meg lehet
bocsátani egy csizmadia atyamesternek!)
— Először is majsztram arra kérem, nevezzen haramiának,
bitangnak vagy akárminek, csak labancnak ne, mert nekem még
az öregapám se volt labanc, nem is lesz soha!
— Persze, hogy nem lesz, hiszen már bizonyosan régen meg-
hótt, — hanem hát kuruc csak nem lehetsz, mikor egész Léva
városában a labancok hemzsegnek.
— Már pedig én kuruc vagyok testestül-lelk estül Bercsényi
uram hadában; Nagykálnán vagyunk kvártélyban.
 - 63 —

— Mondd ezt az ángyodnak öcsém ! — Hogyan lehetne most

Kálnáról átjönni ide, mikor meg van áradva a Garam, híd meg
nincs sehol. — Azután mi kereseted van az én portámon? Már
harmad napja veszem észre, hogy valaki leskelődik a lányom ab­
laka alatt.
— H át akkor tudhatja is majsztram, hogy mi járatban vagyok,
de böcsületes a szándékom, szeretem a kegyelmed lányát azóta,
hogy megismerkedtünk a kálnai búcsún és ba ide adja bátyám,
feleségűi is veszem.
— Aj, haj ! hát azután van-e, miből eltartani az asszonyodat?
— Van ép kezem, lábam; a fejem is meg a szivem is a
maga helyén van, no meg aztán egy kis földem is van a Csalié,
közben.
— No a kezed nem mondom, de a lábaddal ne nagyon dicse­
kedj hékás. mert in? én, az én 50 esztendős lábaimmal is utól-
ér telek.
— Az onnét van bátyám uram, mert az gyalog való futta­
táshoz nem nagyon értek, mert hát én lovas huszár vagyok.
— De hát hogy* a ménkűbe jöttél át és hogy' merészkedtél
bejönni katonaruhában a labanc tábor kellős közepébe ?
— Csak úgy, hogy átusztattam a Garamon, a lovamat meg­
kötöttem itt a szecsei berekben, onnan aztán a kertek alatt gyalog­
szerrel mentem be a kegyelmed portájára.
— Hogy elcsavard a lányom fejét. Oh te lator, te lator!
— H át tudja a nevemet bátyám uram ?
— Azt tudom, hogy lator vagy, de azt nem tudtam, hogy
annak is hívnak, s hozzá még csallóközi kukkó is vagy, csupa csa­
lafintasággal bélelve vagy. Aztán ilyen csallóközi latornak adjam
én oda az egyetlen lányomat ? Abból ugyan semmi sem lesz.
— De bátyám, hiszen Sárika is akarja
— Sárikának azt kell akarni, amit én akarok. Punktum.
— De bátyám. . .
— Egy kukkot se kukkó! Te csallóközi lator!
— Az vagyok. Nemes Lator Pál a böcsületes nevem s a
Csallóközben, az Isten kertjében, van az apámnak kétszáz lánc búza­
termő földje, ebből úri módon megélhetek a feleségemmel.
— H át ha meglapítanak a labancok és beverik azt a kukkó
fejedet, m i? — mondja, de már sokkal szelídebben Pólya András uram.
— Akkor megsirat a mátkám, s ahhoz mehet — ha akar —
akit az apja választ ki számára; de ha életben maradok s kiszolgá­
 — 64 —

lom a katonaidőmet, akkor eljövök a kigyelmed leányáért, az Isten

engem úgy segéljen!
Pólya András uram elhallgatott, mintha azon a 200 lánc föl­
dön gondolkozott volna; nagy sokára azután megint csak megszólalt.
— H át aztán kavics-e, vagy homok az a 200 lánc föld, öcskös?
— Olyan fekete az bátyám, mint a csizmám ; húsz magot fizet,
ha jó az esztendő.
— H át ha rossz ?
— Ha szárazság van, vagy ha a köd meglepi, akkor semmit.
— No fura egy pátria lehet.
— Azért Csallóköz, hogy néha megcsalja az embert.
— Mint ahogy te meg akarod csalni a lányomat.
— Olyan nincs. Igaz szívű ember vagyok, s ha nekem adja
kigyelmed a lányát, soha se bánja meg, azt ígérem igaz hitemre.
— Az Ígéret szép szó, de a lányon nem adunk ám túl olyan
könnyen, mint a lopott lovon; hát arról majd beszélhetünk más­
kor; most csak azon legyünk, hogy ebből a veremből kimásszunk,
mert ha itt virradunk meg, a labancok itt lapítanak, s akkor aligha
látod még egyszer a csallóközi homokodat.
— Tudja mit bátyám uram, én majd felállók a bátyám utam
vállára, onnan aztán felvetem magam a partra, azután a nadrág­
szíjon bátyám uramat is felhúzom.
— Nem jobb volna, ha engem tolnál fel előbb ? Azután majd
én húzlak fel téged.
— Én azt se bánom bátyám uram, megpróbálhatjuk.
— Ez a fiú bízik bennem, hát nem lehet rossz emher, —
gondolá magában Pólya András, — csak legalább a pofázmányát
láthatnám, de hát iszen látta Sári, az a kujon; no hiszen megállj,
majd lesz dolga a lábszíjnak, ha haza jö v ö k ; a hátam megett ilyen
intrikát mívelni. . . .
Lator Palkó tolta felfelé az öreget, az el is érte nagy nehe­
zen a verem száját, meg is kapaszkodott a párkányába, de nem
bírta maga után felhúzni a lábait, hát csak megint visszaesett a
verembe.
Jobbnak látszott a huszár terve, tehát azt próbálták m eg; az
öreg feltolta s amint az a párkányba kapaszkodhatott, amúgy hu­
szárosán felvetette magát a partra, aztán összebogozta a két nad­
rágszíjat, az öregét meg a magáét, és leeresztette.
— Tegye hóna alá a szíjat bátyám uram !
— Megvan, nohát csak húzzad!
 65 —

— Házom bátyám, húzom; de egy kis baj van.

— Miféle baj ?
— Fogadást tettem, hogy a bátyámat ki nem húzom.
— Mit mondasz ? te hara . . édes fiam !
— Ez már beszéd, mert épen azt fogadtam fel magamban,
hogy csak az apósomat húzom ki, — hát ha már fiának nevez, ak­
kor nekem adja Sárit, úgy-e?
— Oh te lator, te csallóközi kukkó, hát csak húzz fel, majd
gondoskodom róla.
— Ha gondolkozni akar kigyelmed, akkor csak gondolkozzék
oda lent, én békében hagyom ; de nekem sietős az utam, mert már
világosodik.
Pólya András uram gondolkozott is egy keveset ilyen form án:
Minthogy vasárnapra virradunk, hát a mai szent napon erre a
tájékra egy árva lélek se vetődik, mert az mind kimegy a kákái
szőllőkbe, azok pedig a város túlsó oldalán vannak; tehát, ha ez
a gézengúz őt itt hagyja, akkor szent, hogy itt fogja tölteni az
egész napot, azután a rá következő éjtszakát is, és a jó isten tudja,
mikor hoz majd erre valakit az ördög ; addig éhen is halhat. —
Gondolatait egy hang szakította félbe :
— No hát Istennek ajánlom bátyám uramat, nekem már csak­
ugyan mennem kell.
— Megállj te láb . . . kuruc, hogy az isten ver . . áldjon
meg, húzz ki.
— H át nekem adja Sárit?
— Neked, neked.
— H át apám uramnak tisztölhetem ?
— Annak tisztölhetsz, csak húzz már fel, aki áldója van.
— H át esküdjön meg, hogy nekem adja Sárit.
— Esküszöm n o !
— így görbüljön meg, mint az ujjam, ha nem igaz?
- Úgy görbüljön meg a labancok generálisa.
— No hát kapaszkodjon meg jól apám uram.
Egy perc alatt kint volt az öreg. Amint talpon állott, a fiú
a nyakába borult, úgy köszönte a jó akaratját.
Pólya András nem tudta, örüljön-e, hogy a föld alól kisza­
badult, vagy azon boszankodjék, hogy így rá lett szedve, de a de­
rengő pitymallatnál szemügyre vette a legényt s nem állhatta meg,
hogy úgy magában meg ne dicsérje a lánya gusztusát, azért hát
csak hagyta magát ölelgetni.
Somogyi Gy. Nagy időkből kis tölt. 5
 - Ó6 -

Á legénynek azonban sietnie kellett, hogy helyben legyen, ha

majd abrakolásra trombitálnak.
— Megtiltom, hogy többet a házamhoz merészelj jönni, míg
itt vannak a labancok, — mondá most már aggódva az öreg, —
inkább majd én magam megyek a lányommal Nagy-Káló ára, ha le
kell is kerülni a sárói kompra. — Azzal hazafelé indult, az úton
magában dünnyögve:
— Kriminális kázus, csak legalább el ne mondaná a lánynak,
vagy pláne valamelyik céhbelinek! Minő histórizálás lenne belőle,
— az atyamester a veremben ! — Nohát, a magyar még a verem­
ben is magyar, ha szavát adja, hát meg is tartja; punktum. - Kü­
lönben 200 lánc fekete föld se kutya, — no meg a gyerek is ér
valamit, úgy kihúzott mint egy zsák zab o t; azután az a fő, hogy
nem labanc, mint ahogy eleintén gondoltam. Csak az a vigyorgó
céhmester meg ne tu d ja !
 HÁROM HUSZAR.

I X ENICZKY GÁSPÁR NAPLÓJÁBAN 1707. évi augusztus hó 15-éről

ez olvasható:
„Regvei mindjárt tekintetes Ordódy György brigadéros és ne­
mes Pestvármegyei Joseph, méltóságos Marsall gróf Eszterház Antal
úrtól postán jővén Homonnára eő felségéhez : négy német kék stan­
dárt és egy pár nagy öreg rézdobot prezentáltak, az kiket tekin­
tetes Ocskay László brigadéros és kolonellus Fehérhegyen túl Sasin
vára mellett Steinvill-regimentnek szerencsés felverése alkalmatos­
ságával elnyert.“
Ocskay brigadéros Morva-Szentjánosnál táborozott. Sasvárt
Steinvill ezredes tartotta megszállva.
Morva-Szentjánostól Sasvárig 26 híd van a Morva folyó kiön­
tésein, — de egy sem volt az 1707. évi nyár derekán; ennek okáért
Steinvill, ha tudta is, hogy Ocskay ilyen közelben van, biztos állá­
sából ügyet sem vetett rá, hanem tisztjeivel együtt nagy dőzsölés­
nek adta magát.
Ocskay meg egyet gondolt, egy szép nyári estén nyergeltetett,
s gyalogságát visszahagyva, egy vargabettí-kanyarítással Búr-Szent-
Péter felé ügetett.
Indulás előtt hadnagyai megvizsgálták a huszárok lovait, mert
fárasztó lovaglásra kellett szám ítani: vizeken való átusztatásra, futó
homokban való ügetésre. Gyenge, sánta ló inkább maradjon itthon.
Az így hátrahagyott huszárok közül különösen három nagyon
röstellette az elmaradást.
Jó verekedő, vakmerő támadó és prédaszerető volt mind
a három. Lovaik azonban megvoltak nyilaivá, sántítottak. A had­
nagyuk nem engedte, hogy a többivel menjenek.
5*
 - Ög -

Ahogy a regiment alkonyaikor elmasírozott, a három marcona

Vitéz búsan ült ki az istálló előtti lócára, csak magukban mormog­
tak valamit, de hogy az imádság lett volna, azt nem merném állítani.
Dömötörnek hívták, aki először megszólalt:
— Te Balog, tudod m it?
— Tudom.
— H át te Göröncsér?
— Én is.
— Nohát mondd ki.
— Gyerünk, verjük meg azt a kutya tót kovácsot, aki meg-
nyilalta a lovainkat.
Fölkerekedtek s rövid idő múlva a nyári est csendjében hal­
lani lehetett, hogy püfölik a szegény falusi kovácsot, s csak akkor
hagyták abba, mikor a jámbor már nagyon kezdett bozsékolni.
A jól végzett kirándulás után egy kissé megkönnyebbülve,
újra letelepedtek arra a lócára. De rövid idő múlva megint csak
morogni kezdtek, most már egyes szavakat is meg lehetett külön­
böztetni, különösen az apostolokat és az angyalokat, de azért még
most sem merném rájuk fogni, hogy imádkoztak.
Most meg Balog szólalt meg :
— Te Göröncsér, tudod-e, mit gondoltam?
— Tudom.
— H át te Dömötör ?
— No hát mondd ki.
— Hogy jó volna valahol egy böcsületes lóra szert tenni.
— Szamár vagy. Nem egyre, háromra.
— Nohát három ra
— Hej — aszongya Dömötör — van annak a kutya vörös
nimÖt tisztnek ott Sastyinban egy kapitális vasderese.
— Van egy másiknak olyan szög sárgája, mint egy szarvas,
— tóditja Balog.
— De az a pej kanca se kutya, amelyiken egy strázsames-
tert láttam a múltkor, hogy Strázsára becsaptunk, — mondja Gö­
röncsér.
Megint csak elhallgattak.
Most már Göröncséren volt a sor megszólalni.
— Tudod mit Dömötör?
— Tudom.
— H át te Balog?
— Én is.
 — 69 —

— Nohát mondd ki.

— Gyerünk el azokért a lovakért, most ráérünk.
— No hát gyerünk.
Amint látjuk, az iker-csigák se érezhetnek jobban együtt s a
szövetséges hatalmasságok között se volt tökéletesebb egyetértés,
mint a három kuruc között.
Felnyergelték a sánta lovaikat és lépésben kilovagoltak a
táborból.
A strázsát álló gyalogosok nem törődtek velük.
Menetközben azután rövidesen, szép egyetértéssel megállapí­
tották a hadi tervöket, de minthogy olyan csendesen beszéltek, hogy
nem lehetett hallani, hát csak menjünk utánuk, majd meglátjuk, mit
fognak csinálni.
Biz’ azok mennek egyenesen a sasvári torony irányában.
Ahogy az első pocsolyához érnek, azt mondja Döm ötör:
— Te Göröncsér! Vigyázz arra a taplóra, hogy meg ne ned-
vesedjen.
— Ne félj komám, itt van a süvegemben.
— Akkor jól van.
Azzal szépen átusztattak az éren.
A második érnél azt kérdi Balog.
— Pajtások! M it gondoltok, hová mehettek a többiek?
— Soha se tudják azt még a tisztek se. Nem köti azt Ocskay
senkinek az orrára.
— Csak mikor az hangzik, hogy : hajrá !
— H át tudhatod, hogy nem mentek kukoricát böngészni.
— De arra lefelé fia sincs a labancnak.
— Majd kerít Ocskay, ne búsulj !
Ilyen beszélgetések között átusztattak mind a 26 éren.
A lovak minél tovább mentek, annál kevesebbet sántítottak.
Belenyomakodott a patájuk, — mint mondani szokták. Mikor a
város alá értek, szétváltak. Göröncsér maga maradt a város alsó
végén, Dömötör meg Balog egy kerülőt tettek a város felső oldalára.
Éjfél után egy óra lehetett; a holdvilág már lement, de vir­
radni még nem kezdett; sötét volt.
Bent a várban a tisztek zeneszó mellett mulattak. A legény­
ség úgy a várban, mint kint a városban a legédesebb álomba volt
merülve.
Egyszerre egy lángoszlop csap fel a város alsó végén a katonai
szénaraktárból.
 - 70 -

Riadót fújnak. A tisztek a mulatságból rohannak le a tűzhöz,

az álmos legénységet lovagló ostoraikkal ütve, kergetik a tüzet
oltani. A városi lakosságnak is velők kell menni. A szél a vár
felé hordja a tüzes pernyét. Nagy erőt kell kifejteni a tűz elol­
tására, hogy nagyobb veszedelem ne támadjon. Kizavarnak minden­
kit, aki csak mozogni bír. Minthogy ellenségről sehonnan sem ad­
nak hírt, nyilvánvaló, hogy a szalmaraktárba állított őr volt
vigyázatlan.
A tiszti lóistállónál is csak egy katona maradt felvigyázónak,
az is kiállott az udvarra, onnan bámulva a fel-felcsapó lángokat.
Amint igy bámul, egyszer csak erős kardcsapás éri a tarkóját,
az ember előre bukva és vértől borítva terül el az udvaron.
— Te Balog, aszongya Dömötör, ennek tán elég is lesz.
— En is úgy gondolom.
Ezt mondva eltűnnek az istállóban.
— Te Dömötör, fel van nyergeivé mind a három ?
— Fel.
— Aszondom én pajtás, hogy vigyünk még egy negyediket
is, az ember nem tudhassa
— Jó lesz komám; a mieink akár ott is maradhatnak a
a sövény mellett.
Nem telt bele több egy negyedóránál, már a két huszár
négy felnyergelt lóval vágtatott ki Sasvárból.
Alig hogy egy mellékutcán kiértek a városból, a reggeli
szürkületben szemben jön velük egy lovascsapat. Lehettek vagy
tizenketten.
— No Balog, most próbáljuk meg, mit tud a deres, meg a
sárga.
Sarkantyúba fogják paripáikat s neki eresztik a futó homoknak.
A lovascsapat a karabélyt kapkodja le a vállról. A tisztjük
azonban leinti. Nem szabad lőni, hogy idő előtt fel ne lármázzák
a többit. Ezeket élve kell elfogni. Utánuk iramodnak, de a deres,
meg a sárga csakugyan kitesz magáért.
Ezeket ugyan nem lehetett elfogni! — gondolja a csapat vezetője,
de szörnyen csudálkozik azon, hogy nem a városba futnak vissza,
hanem inkább eltávolodnak onnan. No hát csak hadd fussanak
épen jó irányban arra a nyirjes erdő felé.
Hajnalodott. A tűz terjedt.
Dömötör és Balog egyenesen bevágtattak a nyirjesbe, ott egy
tisztáson azután egyszerre csak szemben találják magukat Ocskayvah
 — 71 —

— H át kendtek honnan jönnek ? rivalt rájuk Ocskay.

— Jelentem alásan brigadéros uram, csak innen Sastyinból, —
mondja Dömötör.
— A fenéből, hát mit kerestetek ott?
— Alásan jelentem brigadéros uram, a lovainkat megnyilalta
a szentjánosi kovács, hát lóért mentünk oda.
Ocskay azt sem tudta, hogy nevessen-e, vagy boszankodjék,
de minthogy ő maga is szerette az ilyen vakmerő vállalatokat, hát
tovább kérdezősködött.
— Ha ott voltak kendtek, tudhatják, micsoda tűz az ott ?
— Jelentem alásan brigadéros uramnak, a Göröncsér Jóska
pajtásunk gyújtotta, hogy a városból oda fusson a katonaság meg
a nép, hogy mi aztán a lovakkal könnyebben dolgozhassunk.
No ez meg épen az Ocskay malmára hajtotta a vizet, vagy
inkább a tüzet, mintha mondva csináltatta volna.
Nyomban felzúgott a „hajrá !“ kiáltás.
Mint a sebes istennyila, úgy ütött Sasvárra a kuruc. Egy
pár óra alatt szét volt verve Steinvill serege.
A mi három bús kurucunk is vigan kopogtatta a németek
sisakjait, mert Göröncsér is egyszerre előkerült. Egy csúnya kar­
colás volt a balpofáján, mert a szénaraktárnál két őrrel kellett
előbb elbánnia, míg a taplóját meggyujthatta és helyre tehette.
Ocskay alól kilőtték a lovat, de kéznél volt Dömötör a vas­
deressel, azt átadta Ocskaynak, maga pedig felült a vezetékre.
— Ugy-e mondtam Dömötör, hogy jó lesz elhozni azt a
negyediket is, — kérkedik Balog, hogy mégis ő volt a legokosabb.
Ocskay e győzelmes csatájából néhány elhódított jelvényt a
fejedelemhez küldött, melyeket az Homonnán át is vett.
 EGY CSÓKÉRT.

Ares karöltve já r Aphroditéval. Együtt mennek a véres har­

cok mezejére is. A hősi tettek édes csókban nyerik el jutalmukat,
s nem ritkán ennek az édes csóknak az elnyeréséért rohannak
Ares tanítványai életet kockáztató, halált megvető, őrült kalan­
dokba.
Világtörténelmi nagy háborúkban is megtaláljuk az asszonyt,
néha az előtérben, gyakrabban csak a sziníalak mögött. A bravúros
epizódokban mindenütt ott van. Néha látjuk, mindig sejtjük,
gyakran meg is találjuk, ha keressük.
Kétezer esztendő előtt is ügy volt, mint 200 év előtt s ma
is úgy van, mint 200 esztendő előtt volt.
Tekintetem belemélyed a kurucvilág kaleidoszkópjába. Ott
sűrűén váltakoznak a képek.
Kilenc év leforgása alatt alig volt öt nagyobb ütközet, de
számtalan az apróbb csapatok bravúros rohama, az ellenségnek
fortélyos meglépése. A csapatvezérek bámulatos vakmerőségéről,
személyes bátorságáról nem egy epizód tanúskodik, megannyi legenda,
megannyi hősköltemény.
Ahol a vezér el ülj ár a legnagyobb veszélyben, a leg válsá­
gosabb helyzetben, ott a bátorság a legénységre is átragad. Hőssé
válik valamennyi. Ilyen csapattal aztán sokat lehet merni, s a
vállalat többnyire sikerrel jáf. — A legénység ilyenkor nem kérdez,
nem okoskodik, tétovázik. A vezér elülmegy; ha ő nem félti a
fogát, akkor a közlegénynek sincs mitől tartania.
Berthóty Zsigmond kapitány is azok közül való volt, akik
nem tudnak veszteg maradni még a téli szálláson sem, hanem
mindig azon törik a fejüket, hol lehetne egy kicsit megnyaggatni
a labancokat. Egymásután követi el Dunán túl kiscsapatával fényesebb-
nél-fényesebb huszárbravurjait, melyek nemcsak hogy az ellenséget
 73 —

folytonos nyugtalanságban tartották, hanem mindig tekintélyes

zsákmány megszerzésével is jártak.
Tudomást vett ezekről maga a fejedelem is, Munkácsról Ber­
csényihez küldött levelében Írván i
„Hála istennek, hogy jobbak a Dunán túl valók ! Tagadha­
tatlan, hogy szép aktus vala Berthóty Zsigmondé, bár többeknek is
adna az Isten bátrabb szivet, kevesebb okosságot.“
E levél utolsó pár szava gondolkozóba ejtett. Mi önthet a
szívbe nagyobb bátorságot, mint a szerelem ? Mi az, amiért legtöbb
bolondságot lehet elkövetni, ha nem az asszony ?!
Ares karöltve jár Aphroditéval.
I.
Az 1706-ik esztendei ádvent első napjaiban egy hózivataros
hajnalon, mikor a német gyalogsággal megrakott Dozmát helység
lakóssága épen rorátéra készülődött, minden trombita szó nélkül,
szép csendben bemasirozott Berthóty 500 huszárjával a községbe.
De hát 500 huszár még se jön olyan csendesen a fagyos
úton, mintha egy csapat denevér repülne keresztül a levegőn. A
nép is, meg a német katonák is már fenn voltak s a harangozó
a toronyban, ahelyett, hogy a rorátéra beharangozott volna, esze­
veszetten félreverte a harangokat.
Erre aztán megindult egy kis parázs verekedés. A németek
az ablakokból, a kerítések mögül lövöldöztek. A huszárok azonban
egyszerre csak eltűntek a széles utcáról, be az udvarokba, a ker­
tekbe, onnan aztán egyenkint piszkálták ki a meglepett német
gyalogosokat, akiket ez a szokatlan támadás annyira megfélemlített,
hogy tisztjeik alig voltak képesek egy kis részt csatasorba össze­
állítani, de ezt is csak azért, hogy ezek fedezete alatt — a már
akkor is divatos „Rückwärtsconcentrirung“-ot eszközölhessék. —
Ez fényesen sikerült is, mert Berthóty nem üldözte őket, tudván
azt, hogy Torony és a szomszédos többi községek mind meg vannak
rakva német katonasággal, meg aztán meg is elégedett az itt rekedt,
élelmi szerekkel és egyéb katonai municióval megrakott és indulásra
készen állott 54 társzekérrel. Ezeket szépen elindította a kuruc
tábor felé.
Úgy dukált azonban, hogy huszárjait, akik ezt a csinos mun­
kát ma éhomra végezték, jól megreggeliztesse. Azért a falu végén
levő urasági majornál megállította a csapatjait s részint a majorból
rekvirált, részint a társzekereken talált jóféle papramorgóval és
puha cipóval bőséges fölöstökömben részesített mindenkit.
 — 74 —

Maga Berthóty benézett az ispánhoz. Es is német volt az

istenadta s ijedtében még azt a kis magyar szót is elfelejtette, ami
imitt-amott ráragadt. Izgett-mozgott, a kezeit dörzsölte s minden
módon mutatni akarta szolgálatra készségét, folyton kérdezgetve,
was beliebt, mit parancsol az ezredes úr.
Berthóty csak egy pohár friss vizet kért; nagyon megszom-
jazott a kiránduláson. — Egy kis német pesztra kuksolt a bölcső
mellett, ezt küldte ki az ispán, hogy hozzon egy pohár vizet, de
hogy megmutassa, miszerint tudja a mórest, utasította a pesztrát,
hogy tányéron hozza be, minek folytán az hűségesen be is hozott
egy tányér vizet.
Berthóty jó ízűén felkacagott a parancsnak szószerint való
teljesítésén és egy rézlibertást nyomott a szégyenkező kis pesztra
markába.
Ezt a jelenetet bizonyára látták a kulcslyukon át, a másik
benyíló szobából, a háziasszony meg annak a húga, s úgy látszik,
a ház reputációja erősebb volt náluk a félelemnél, mert egyszerre
csak megjelentek, tálcán hozva egy üveg friss vizet, tiszta poharat,
ó szilvapálinkát, puha kalácsot és töpörtős pogácsát.
Az asszonyok megjelenése a kis német ispánba is bátorságot
öntött és tiszteletadóan bemutatta őket a kapitánynak.
— A feleségem, ez meg a sógorasszonyom Német-Újvárról.
Berthóty éles pillantása átsiklott az ispánnén, de megakadt a
húgának szoborszép termetén, gyönyörűen szabályos arcvonásain és
élveteg, duzzadt piros ajkain, s midőn kezét nyújtá a szép asszony,
azt sokáig fogva tartá és a tekintetét belemélyeszté annak tüzes
gránátokat szóró fekete szemeibe.
— Németújvárból ? Akkor kegyelmed ellenség és én ezennel
fogollyá teszem — mondá tréfásan.
— Azt mondhatnám erre, — szólt lágy behizelgő hangon a
szép nő, — hogy én vasmegyei vagyok, hát nem vagyok ellenség ;
de minthogy Németújvárra mentem férjhez, és ott van az özvegyi
hajlékom, hát kénytelen vagyok pardon gráciáért könyörögni.
— Nincs pardon, a fogoly csak maradjon fogoly.
— De a foglyokat ki lehet váltani, és én ki akarom magam
váltani, — mondá a szép özvegy, s minden szava mint a csurgatott
méz, úgy csöpögött a Berthóty szívébe.
— Elfogadom a váltságdíjat, de azt természetesen én sza­
bom meg.
Elismerem, hogy a győzőnek van joga megszabni a vált­
 _ 75 —

ságdíjat, csak ne legyen az több, mint amennyit a fogoly megfi­

zetni képes.
— Öli nagyon is képes lesz, csak a heverő kincseinek egy
morzsáját kérem.
— Vájjon mennyit kér?
— Csak egy csókot.
Nem tudni, hogy megértették-e az ispánék vagy sem, hogy
most egy olyan váltságdíj lefizetéséről van szó, melynek pontos át­
vételéhez tanuk nem kívántatnak, — elég az hozzá, hogy szép csen­
desen kisomfordáltak a szobából.
Berthóty egyedül maradt a fiatal özvegygyei.
— Ezredes kapitány uram — szólalt meg az asszony, lesü­
tött szempillái alól egy villámló sugarat vetve Berthóty felé, —
kénytelen vagyok elismerni, hogy a kívánt váltságdíj nem sok, s
Ígérem, hogy azt meg is adom ; de özvegyi gyászom, amit boldo­
gult férjem uramért fogadtam, még nem telt l e ; kegyelmed gaval-
lérságára apellálok, hogy fogadásomat tiszteletben fogja tartani s
várni fog addig, míg annak az ideje le nem telik.
— Ha gavallérságomra hivatkozik kegyelmed, akkor bár só­
váron, de várni vagyok kénytelen ; de mondja meg kérem, mikor
fog az az idő letelni ?
— Nemsokára. Karácsony estéjén, az éjféli mise után letelik a
fogadásom.
— Jó, abban az órában itt leszek a csókomért!
Olyan határozottan volt az mondva, hogy a menyecske szinte
megdöbbent. Vájjon a félelemtől-e avagy az örömtől? Szinte szo­
morún zengett a hangja, midőn mondá:
— Csakhogy akkor már nem lehetek itt.
— H át hol?
— Otthon Német-Újváron.
— Akkor eljövök Német-Újvárra éjfél után egy órára, ka­
rácsony éjtszakáján.
E kijelentésre már határozott ijedelem tükröződött vissza a
szép özvegy arcán.
— De tudja-e kegyelmed, hogy Német-Újvár erősség és meg
van szállva német helyőrséggel, oda tehát nem lehet olyan köny-
nyen bejutni, mint ide Dozmátra.
— Azzal kegyed ne törődjék szép asszony. Adja ide azt a
kis kezét! All az a lk ú !
Az ifjú nő, mintegy igézetnek engedve, önfeledten tévé kezét
a kapitányéba, ki azt hévvel szorítá és sokáig fogva tartá.
 — 76 —

K int a legénység már régen elfogyasztotta a reggeli ebédjét,

a zsákmányul ejtett szekerek már el is mentek előre a megfelelő
kísérettel.
A kapitány még mindig ott bent beszélgetett a szép asszony­
nyal, s elmerült annak észbontó szemeibe.
Az asztalon érintetlenül maradt a felhordott sok mindenféle
jó. A vitéz kapitánynak édesebb volt hallgatni a fiatal asszony
csicsergését talán hiábavaló semmiségekről, talán közben fontos dol­
gokról is
Isten tudja, meddig beszélgettek volna így el kettecskén, ha
egy hadnagy be nem lép azzal a jelentéssel, hogy Torony felől fegy­
verek villogása látszik, az ellenség bizonyosan erősítést kapott és
visszafordult. Minthogy pedig azt bevárni nem lett volna tanácsos,
a vezér felülkerekedett a turbékoló szerelmesen, nyeregbe ugrott s
búcsút intve a szép asszonynak, csapatjával elvágtatott.
II.
Száraz fagyos, szép téli este van. Karácsony estéje.
Német-Újvár falai között nagy az élénkség. A polgári házak­
nál fényes karácsonyfa körül gyülekeznek a családok tagjai. Dús
lakoma után az idősebbek kártyázással, az ifjak ólomöntéssel és
egyéb babonás, tréfás játékkal mulatoznak.
A katonaságnak egész éjfélig van kimaradás engedve.
Würtzleréknél a főpiacon egy csomó fiatal leány és menyecske,
meg egy nehány katonatiszt van egybegyülve. Ezek is ólomöntéssel
mulatnak.
A fiatal háziasszony (akiben a dozmáti szép özvegyre isme­
rünk) már harmadszor önti az ólmot, s mindannyiszor egy gyalogos
katona alakja formálódik ki a csillogó fémből, amin azután nagyo­
kat nevet a társaság, mert eljutott a híre, hogy az özvegyet, mikor
a testvérnénjénél volt látogatóban, egy lovas kuruc ejtette foglyul.
Hát azért sem huszár lesz, hanem gyalogos ! Hogy is lehetne más­
ként, mikor a jelenlevő, őt körülrajongó s magukat ellenállhatatlanok­
nak tartó német tisztek is mind gyalogosak.
Eközben elérkezik az éjfél. Megkondúltak a harangok. A pol­
gárság, nők, katonák vegyest özönlenek a templomba az éjféli mi­
sére. Szép jrendben, nagy ájtatosság mellett ér véget az istentisztelet.
A trombitások, dobosok takaródét fújnak, vernek. Mindenki
nyugodni tér. A városra néma csend borul, csak a kapuknál álló
őrök, fülükre húzott köpönyegükbe burkolódzva, topognak a csi­
korgó hidegben.
 — 77 -

A várost átszelő csatorna jégpáncéllal van borítva. A város

déli oldalán egy boltozott nyílás van a falon, helyet hagyva a víz
kifolyásának; a jég most egészen a boltozatokig ér, még egy macska
se juthatna be most a városba.
Jó karban levő erősség ez; bizton lehet benne pihenni a mu­
latozás közt eltöltött fél éjjel után.
Ki gondolhatna arra, hogy míg a nagy harangozás tart, egy­
néhány ember csákánnyal felfeszegesse a jeget a csatorna kifolyá­
sánál, hogy olyan nyílás támadjon, amelyen egy gyalog ember, tér­
dig a vízben gázolva és jól meghajolva, átbújhasson a falon. S ahol
egy ember átbújhat, ott átmehet a második is, és egymás után a
többi is, de nem több, csak 36. Ezek aztán, mint az árnyék, a
néptelen mellékutcákon lassan, óvatosan felvonóinak a főpiacra. A
templom mellett azután szépen a falhoz lapulnak. O tt a vezetőjük
kiválik közülük. Egy közel fekvő házhoz siklik, ahol egy ablakból
még gyertyavilág látszik, ott megnyomja a kis utcaajtó kilincsét, az
ajtó enged s ő habozás nélkül belép s az ajtót beteszi maga után.
Abban a házban pedig a szép özvegyasszony virraszt az égő
gyertya mellett. Éjjeli pongyolája hanyagul fedi szoborszép termetét.
Hófehér nyaka, gömbölyű vállai kikandikálnak a fehér csipkék kö­
zül, piciny lábait egy párnázott zsámolyon nyugtatva, félig fekvő
helyzetben ül egy karosszékben és félig ébren álmodozik egy nyalka
daliáról, akinek egyszer valamit ígért, s aki azt mondta, hogy el
fog érte jönni. Eh,^bolondság volt, trétabeszéd volt, amit másnap
elfelejtünk. . .
Karácsony éjtszakáján, éjfél utáni egy órakor . . . Mély ár­
kokon, magas falakon, zárt vasas kapukon keresztül . . . lehetetlen­
ség az, — bolondság az, amit komolyan venni nem lehet. — Hogyha
madár volna, hogyha szellő volna, ide repülhetne; máskülönben
az ugyan nem is történhetnék . . . csak álmodni lehet róla . . .
álmodni szabad . . . olyan édes még az az álmodozás is.
Egyszer csak szépen, halkan kinyílik az ajtó és folytatódik
az álom, belép rajta egy dalia és suttogva megszólal:
— Eljöttem a csókomért.
Az álmodozó szép asszony felriad.
— Az Isten szerelméért, hogy jöhetett be kegyelmed?
— Nagyon könnyen, nyitva találtam minden ajtót.
A szép asszony szégyenkezve süti le szemeit, mintha része
volna abban, hogy nyitva maradt minden ajtó, azután odaomlik a
dalia kitárt karjai közé. . . .
 78 -

K int a piacon a 36 ember a templom falához lapulva vára­

kozik. A kapukról az őrök kiáltása hallatszik:
— Válts fel!
A mellékutcában nehéz tempós, katonás lépések dübörögnek
a fagyos földön, azután megint csendes lesz mindenfelé.
Az őröket felváltották, két óra elmúlt. Akkor az, aki eltávo­
zott, újra megjelenik a lesben állók között.
Beszéd nem esik, csak intés; erre a csapat háromfelé oszlik
a város három kapuja felé. Azután egy-egy tompa zuhanás, egy-egy
elfojtott jaj szó hallatszik, majd egyszerre feltárul a három kapu,
s azokon vágtató lovasok özönlenek be a városba.
S mintha tudnák, hol mi van legjobban kéznél, amire nekik
szükségük van, ló, marha, portéka, — egyenesen oda vágtatnak.
Vezeték-lovakon ül már a 36 ember is, köztük a vezér is, paran­
csokat osztogatva; aki elibök kerül, az magának tulajdonítsa,
amit kap.
Sok ideig nem szabad az ilyen dolognak tartani. Mire riadót
fújnak, mire az álmos had feleszmél s ijedten sorakozik, a támadók
a zsákmánnyal már túl vannak Ungon-Berken.
Eltűntek mint egy álom.
H a az a 15 német katona nem heverne halva az utcákon,
maga a várkommendáns is azt hinné, hogy álom volt az egész.
Az a szép asszony is csak egy rövid édes álomnak hinné, ha
az a csók még most is úgy nem égetné az ajkait.
Mi pedig azt hihetnők, hogy ez csak mese, ha nem volna
megírva hitelt érdemlő régi Írásokban Berthóti Zsigmondnak német­
újvári bravúros betörése. Azokban az írásokban nincs ugyan említés
téve egy szép özvegy asszonyról, de mi tudjuk, hogy Mars mindig
karöltve jár Vénusszal, s az utóbbiért elkövetett bolondságai hős
tettekké válnak.
De hát jól mondja a dicső emlékű fejedelem : „Bár többek­
nek is adna az Isten bátrabb szívet és kevesebb okosságot!“
 DÁVID ÉS GÓLIÁT.

1ÁVID KIRÁLY ÓTA sokszor esett már csúfság a Góliátokon, akik

góliátságuk tudatában nagyon elbízták m agukat; de olyan
csúfság, amilyen báró Orsichon esett meg Körmendnél, alig ért
még Góliátot Dávid király óta.
De kezdjük az elején.
Pálffy János bán seregének tűrhetetlen volt már az az éjjel­
nappal való folytonos nyugtalanítás, amit a csapdozó kurucok
rajtok elkövettek.
Mikor elkezdték a birkahúst a bográcsokba aprítani, bizo­
nyosak lehettek, hogy abból még csak kóstolni sem fognak, mert
mikor már étvágygerjesztőleg illatozni kezd a zsírbanpirított hagy­
ma, megjelent a hivatlan vendég nagy „Rajta“ orditással és étlen-
szomjan futni kell előtte, ott kell hagyni a fölséges pörköltet, sőt
olyiknak a fogát is.
Ha hosszú masirozás után végre táborba lehet szállni, s le
van hintve a zizegő szalma, amin a holtra fáradt horvátság fejét
édesen üdítő álomra hajthatná, egyszerre az égből pottyanva, vagy
inkább a pokolból felbukkanva rajtuk üt a kuruc, s megint csak
futni kell annak, aki még futni bír; aki meg nem bír, az el van
fogva, láncra fűzve.
Ki az a rettenetes ember, aki mindig olyan pontosan tudja,
hogy a császár hadseregének melyik szárnya a legfáradtabb, leg-
éhesebb s melyik részen készülnek enni vagy aludni, s épen ott
veri fel őket? !
Ki az a fáradhatatlan ember, aki mindig fürge, pihent lovas­
csapattal jön, amelyet nem lehet bekeríteni, mert mire az egész
tábor felriad és lóra kap, akkor azok már egy pár bevert koponya
hátrahagyásával, egynéhány nyerges ló vagy társzekér elhajtásával,
mint a nyári fergeteg, hegyen-völgyön túl járnak ?!
 — 80

Ki az a vakmerő ember, aki maga rohan mindig elül, akinek

minden csapása halál, s akin nem fog semmi fegyver ?!
Jól tudják azt a császári seregek, hogy az az egyiptomi hét
csapás csinálója, az az Isten ostora, akitől egy percig sem lehet
nyugodalma a szegény labancnak, nem más, mint Bezerédj kuruc
ezredes kapitány.
Hej, ha ez az embert egyszer be lehetne keríteni, elfogni,
ártalmatlanná tenni, — többet érne egy egész regementnél! Jönne
akkor a dicséret, a jutalom Bécsből!
Vagy legalább volna valaki a labanc táborban, aki páros
viadalra ki merne vele állani! Hiszen már többször átüzent, hogy
ha él olyan horvát vagy német vagy vadrác, akinek kurázsija van,
hát álljon ki vele a csapatok elé egy szál kardra.
Bizony eddig nem akadt olyan ember; azt mondják: nem
ettek bolond gombát, eleibe állani egy ilyen emberevőnek!
Végre érkezett egy új tiszt a táborba, valami báró Orsich
horvát ezredes. Ölesnél nagyobb óriás testre, egy Herkules izom­
erőre ; híres v ív ó és jó lovas.
Mikor ez meghallja, hogy mit üzenget által Bezerédj, bősz
haragra lobban, nagyokat dobbant a lábával, csak úgy reng belé
a föld, üti a szélles mellét, amely úgy dong mint egy üres hordó.
— Megeszem én azt a híres magyart, elhozom nektek ele­
venen, ide állítom azt a vitéz kurucot az asztalra gyertyatartónak!
Üzenjétek meg neki, hogy várom, hozhat magával még két olyan
magafajta csiribiri kurucot segítségnek!
Az üzenet elment. Bezerédj visszaüzent, hogy másnap haj­
nalban ott fogja várni a hetvenkedő bajnokot egymaga a körmendi
gyepen, lóháton, pisztoly nélkül, dolmányban, egy szál karddal.
Szép harmatos nyári reggel volt. Az ellenséges csapatok hadi
rendben ágyúlövésnyire állanak a körmendi szántóföldeken. Innen
is, onnan is kiválik egy lovas és előre üget a közbül hagyott
üres térre.
A nap épen kelőben van. A horvát óriás egy tizenhét markos
lókolosszuson ülve, hosszú árnyékot vet a gyepen, mintha egy
hegy közelítene; megvető mosolygásra húzza szét nagy harcsaszáját,
mikor a kis zömök Bezerédjt megpillantja, aki fürge vasderes
lován eléje vágtat s a szokásos tisztelgés után, mint a gondolat,
már az óriás baloldalán terem, s kardja mint a villámlás sújt le
annak a balvállára, de ebben a pillanatban a kard középen elpattan,
s pengéje süvítve elröpül.
 ~ 81 —

Az óriás sodronyinget viselt, a vágás meg nem sértette, csak

az erős ütés kábította el egy pillanatra. H a sodronying nincs
rajta — amire Bezerédj kardpárviadalnál nem is számított —
akkor az az egy nyakszirtvágás elég lett volna a horvátnak, így
azonban Bezerédj kardja törését okozta s az most a kezében marad­
ván, csonka karddal el volt veszve.
Erre az esetre tán számított is a ravasz báró Orsicli, mert
lovát hirtelen megfordítva lehajlott Bezerédjhez, azt hóna alatt
megragadva kiemelte nyergéből s mint egy kis gyereket átültette
a saját nyergébe s már előre örült, hogy Ígéretéhez képest ele­
venen fogja a híres kurucot beszolgáltatni.
Bezeredj vasderese, mikor megérezte, hogy gazdája már nem
ül a hátán, visszavágtatott a kuruccsapathoz, ahol a gazdátlan ló
láttára nagy izgalom támadt. A huszárok sarkantyúba kapták
lovaikat s kivont karddal vágtattak, bálványozott vezérük meg­
mentésére.
Amint javában vágtatnak, egyszerre csak észreveszik, hogy
óriási fekete lovon egy magános lovag üget velők szemben.
Nosza, rajta! Ez az a horvát, aki elkapta az ezredesüket.
No hiszen jó helyre igyekszik! Amint azonban közelebb érnek, azt
látják, hogy hiszen az Bezerédj maga, aki jön vissza a horvátnak
óriási lován, vigan, sértetlenül.
Lett erre öröm, csodálkozás a huszárok között.
H át úgy történt a dolog, hogy amint a horvát átemelte
Bezerédjt a saját nyergébe, még le se ültethette maga elé, mikor
Bezerédj a markában szorongatott tört kardja markolatával olyat
csapott a horvát ezredes vakszemére, hogy az halva fordult le a
nyeregből, Bezerédj pedig helyette maradt a nagy ménkű tátoson,
s diadalmasan vágtatott vissza a csapatjához.
A horvátok azután már nem izengettek többet, elment a
kedvük örökre párosviadalra kiállani Bezerédj vei, a kuruc Dáviddal,
aki olyan csúffá tette a nagy hencegés mellett vasingbe öltözött
horvát Góliátot.

Somogyi Gy. Nagy időkből kis tört. 6

 FRA TER TIBÜRCIUS.

Z 1704-IK ESZTENDEI október hónap 31-én reggeli 5 órakor É r­

A sekújvár nyitrai kapujánál álló labanc strázsa egy hangos

„Halberdót“ kiáltott.
Erre a harcias halberdóra a reggeli szürkületből vidám, bor­
ízű hang fele lt:
— Sose rontsd a gégádat Gáspár; nem látod, én vagyok?!
— Kegyelmed az, fráter Tiburcius ?
— Én vagyok fiam testestül-lelkestül, taligástul meg szamarostul.
— H át már megint fogytán van a csibe meg a tojás?
— A tojás nem volna fogytán, ha a tyúkot is meg nem
ettük volna.
— Mi a ménkűnek esznek hát annyit?
— H át mit csináljon a szegény barát egész áldott nap ? Eszik
meg imádkozik. Az imádságban nem segít neki senki, azért az egé­
szen neki jut. Az evésben azonban minden csütörtökön segít a
kommendánstok egynéhány tisztjével, meg a városi elülj áróság, azért
abból kevesebb marad a barátnak. Azután, ha beszorít bennünket
Bercsényi uram, majd megesszük még a csicsókát is. Hát addig
kvestáljon a barát, ameddig lehet.
— H át most merre fordítja a csacsi fülét Tiburcius bátya?
-- Erre próbálkozók Bánkeszi télé.
— Nohát járjon Isten hírével!
— Isten áldjon meg Gáspár. Azután ne felejtsétek el, hogy
magyarok vagytok. Lesz még szőllő lágy kenyérrel.
Az őrt álló hajdú lassan utána morogta a bajúsza alatt: „Lesz
még szőllő lágykenyérrel !“ azután megnyitá a kaput.
A barát lassan megindúlt szamaras kordéján, de biz nem for­
dult balra Bánkeszi felé, hanem fogta a somfabotját és jókat húzott
 — 8á —
a Csacsi füle közé, amely barátságos biztatásra azután az se vette
tréfára a dolgot, hanem amolyan farkas-kocogással neki rugaszko­
dott a Bessenyőre vezető útnak.
Bessenyőn a szélső ház volt a Szentiványi János uram kúriája.
O maga nem lakott benne, mert Bercsényi főgenerális mellett jár,
mint annak főadjutánsa, a családja meg ott lakik a lip tó vármegyei
jószágán; itt csak a tiszttartója, nemzetes Csintalan Kajetán uram lakik.
Amint meglátja Csintalan uram, hogy fráter Tiburcius befor­
dul a kordájával a mindig nyitott kapun, nagyot kurjant:
— Jóska te, fogj be izibe! Te meg Matyi, kösd be az Isten
lovát az istállóba! Csak azután fordult a baráthoz.
— Isten hozott fráterkám, kerülj beljebb! Míg befognak,
harapj valamit! Minden rendben van Verebélyen; Léván várnak
a pihent lovak. Holnap, mire a fejedelem ő nagysága felkel, hely­
ben lehetsz.
Ott bent az asztalon el volt készítve a paprikás szalonna, a
jó öreg szilvórium, meg a foszlós fonatoskalács, s nemzetes Csinta­
lanná asszonyom szíves kínálása nem veszett kárba, mert fráter Ti­
burcius nem ejtett makulát az érsekújvári franciskánus-klastrom
becsületén az evést-ivást illetőleg, de meg egyebekben sem, ami
majd később ki fog tudódni.
— H át az én kis báránykám, a Juliska leányasszony, hol van
ilyenkor? — kérdé a fráter bekukkantva a benyiló szobába.
— Jaj lelkem fráterkám, az csak a kertet bújja, pedig most
már ugyancsak puszta.
— No megnézem. Tudjátok^ a páter gvárdián nagyon szereti,
ha virág van az asztalon, majd kérek Juliskától az ő szép őszi
rózsáiból, hogy ha visszajövök, elvihessem a gvardiáunak.
A barát kiment a kertbe; Juliska már ott leste a kis rácsos
ajtónál, s amint tréfásan megszorongatta a kezét a szép fiatal leány­
kának, egy levélkét csúsztatott bele, hangosan meg azt m ondta:
— No báránykám, csak készíts egy szép bukétot a páter
gvárdián számára, aki nagyon tiszteltet, csókoltat és azt üzeni, hogy
egészséges és hogy mindig rád gondol, ha virágaidat látja.
A szép fiatal leánynak élénk pirosság öntötte el az orcáját, s
mély tüzü fekete szeméből az édes öröm sugárzott vissza. Apja,
anyja, akik szintén kijöttek, nem tudták felfogni, mit tud úgy örülni
ez a leány a vén gvárdián üzenetének.
Mi megsúghatjuk, hogy annak a gvardiánnak szépen felkun-
korodott fekete bajuszkája, piros nadrágja és sárga csizmája van,
az oldalán pedig fényes kard csörömpöl.
6*
 — 84 —

Fráter Tiburcius nemcsak a fejedelemnek, meg a klastromnak,

hanem az ifjú szerelmeseknek is hű postása volt.
Jóska kocsis az alatt négy kapálódzó csikót fogott egy könnyű
kocsiba, melyre fráter Tiburcius könnyedén felkapott, a suhogó
egyet cserdűlt s a négy tátos pehelyként ragadta tova a könnyű
kocsit a sáros országúton.
Harmadnapra már megint beállított a négyes fráter Tibur-
ciussal a szentiványi kúriára. — A csacsi már ott állott az udva­
ron a kordéval, mely tele volt rakva csibével, libával, tojással és
jóféle masánszki almával, amit Axmann Henrik várkommendans uram
különösen kedvel és a csütörtöki vacsorákon bőségesen fogyaszt. A
páter gvardián számára meg Juliska kihozta a gyönyörű bukétot,
színes őszi rózsákból Összeállítva. Fráter Tiburcius megköszönte a
sok mindenféle jót, — adjon az Isten ezer annyit helyette! — azu­
tán nagy lompos lépésekkel megindult a kordé mellett Érsekújvárba.
— O tt a kapunál most a H artl Ernő placckommendáns-ezredes né­
met muskatérosai álltak vártát. K int állott a káplárjuk is négy le­
génnyel, s amint megpillantották a frátert, már előre nyitották neki
a kaput, egyetértőn összemosolyogtak, azután gyöngédeden meghú­
zogatták a csacsi lekonyúlt füleit. Fráter Tiburcius pedig ezért a
nyájaskodásért a markába nyomott mindeniknek egy-egy jókora
fekete retket.
Az nap épen csütörtök volt, s még alig esteledett, Härtl ez­
redes-kapitány, meg Bakó Péter, a hajdúk fő vajdája, már a klast­
rombán voltak; ott fráter Tiburciussal bementek a gvardián cel­
lájába, s valami nagyon fontos beszélni valójuk lehetett, mert be­
zárták maguk után az ajtót.
Vacsorához azután Axman várparancsnok is eljött s nagyon
megörült a szép masánszki almáknak. Őszi rózsák azonban nem
voltak az asztalon, azoknak nyoma veszett, de ha nagyon kereste
volna valaki, hát Litassy Bertók hadnagy süvege mellett megtalál­
hatott volna belőlük hármat, egy pirosat, egy sárgát, meg egy
rózsaszínűt.
*
* *
A Selmecbányái béke-tárgyalások meghiúsultak, jobban mondva,
meg sem kezdődtek, mert a császári bizottság elnökének, báró Sei­
lern miniszternek a dölyfös merevségén megtört a magyarok jóin­
dulata és a közbenjáró lord Stepney angol és Hamel Bruininx hol­
landi követek minden igyekezete. A császári biztosoknak tán nem
is volt egyéb céljuk, minthogy a fegyvernyugvással időt nyerjenek
 — 85 —

Heister és a többi német generálisok szétriasztott seregeik össze-

szedésére és megerősítésére, és hogy a minden oldalról diadalma­
san előnyomuló kuruc hadakat feltartóztassák.
A bizottság tagjai tehát olyan nagy pompával, mint ahogy
fogadva lettek, hat lovas, fullajtáros díszhintókban, farkas-kacagá-
nyos huszár csapatoktól kísérve, elutaztak Esztergomba.
A fegyvernyugvás hát felbomlott.
A fejedelem Vihnyéről Ipolyságnál álló táborához sietett.
Alighogy itt megpihent, jelentették neki, hogy Érsekújvárból
egy francsiskánus barát érkezett fontos üzenetekkel, ki is nyomban
bebocsájtatást nyert a fejedelem elé.
Ami ismerősünk : fráter Tiburcius volt. Leveleket hozott H ärtl
ezredestől, a fejedelem régi emberétől, továbbá Bogyó Ferenc ér-
sekujvári városbiró, Nagy István plébános, Balka János harminca-
dos és Grassalkovics János postamester uraktól.
Fontos jelentések lehettek ezek, mert a fejedelem sajátkezűleg
rögtön válaszolt rájuk és kegyesen bocsájtá el a barátot.
Azután parancsot adott, hogy a tábor azonnal induljon saját ve­
zetése alatt Érsekújvár alá, s odaérkezve a várat nyomban körülzárolja.
Eközben Vak Bottyán generális is megérkezett a Csallóköz
felől ladikokkal, gerendákkal, rőzse-kötegekkel és lábtókkal ellátva.
*
* *
Ismét csütörtöki nap volt. A franciskánusok klastromába,
a megszokott vacsorára jöttek össze a várőrség főbb tisztjei a vár-
parancsnokkal együtt, meg a városbeli előkelőbb konfráterek.
A nagy refektorium hosszú asztala csak úgy görnyedt a sok
mindenféle jók alatt, amik többnyire a fráter Tiburcius kordéjából
kerültek elő. Az uraknak ma különös jó kedvük volt. A pincerna-
rium magiszter alig győzte felhordani az öblös cinkannákat.
Fráter Tiburcius azonban nagyon nyugtalan volt, minduntalan
el-eltűnt a fráterek külön asztalától. A páter gvardián egy párszor
rá is szólt:
— Sedeat fráter Tiburcius, ne szaladgáljon mindig! Inkább
mondja el az uraknak, hogy mit látott, hallott, amikor utoljára
kinn volt kvestálni.
Axmann Henrik várparancsnok úr is ismételte ezt a parancsot,
mert így vacsora vége felé máskor is nagy mulatságuk tellett az
uraknak fráter Tiburcius víg tréfákkal és adomákkal fűszerezett
meséi hallgatásában.
— Jaj instálom — kezdte a fráter — a legutolsó kirándulásom
 — 86 —

alatt sok kalamitás ért engemet. Először is Bessenyőn ért az este.

Be akarok menni éjjeli szállást kérni a Szenti vány i-kur iára, kát ké­
rem szeretettel, nem leket.
— Be volt zárva a kapu ? — kérdi a parancsnok.
— Nem volt biz az, könyörgöm, mindig nyitva szokott lenni,
de a Plátó semmiféle biztatásra sem akart betérni, pedig már a
legfontosabb argumentumokat is alkalmaztam, kogy erre rábírjam.
— Ki az a Plátó ?
— A biz a szamárkám, instálom.
— Hogy mert ilyen nevet adni egy oktalan állatnak?
— Eleinte buksinak kívtam, de sokszor volt alkalmam meg­
győződni, kogy ennek az állatnak több esze van, mint sok falusi
bírónak, hát azért.
— Folytassa!
— Gondolkozni kezdtem, mi oka lehet Plátónak, kogy nem
akar bemenni; míg végre rájöttem ; megérezte bizonyára, hogy Szent-
iványi uram is, meg a tiszttartója is nagy kurucok, azért nem akart
ilyen kuructanyán éjjeli szállást kérni.
— Eszerint a Plátó jóérzelmű labanc.— Ez a mondás a Nagy
István plébános uram száján csúszott ki. Össze is kapta hamarosan
az a'kait, de még jobban összehúzta szemöldökeit a várparancsnok.
Fráter Tiburcius azonban, mintha semmit sem vett volna észre,
folytatta :
— Megfordítottam hát a rudat a községi biró. Fába András
uram portája felé, ide aztán szépen beballagtunk. Kaptunk is jó
éjjeli szállást. A kappanokat megetettem, a libákat megitattam, Plátót
meg odakötöttem a karéhoz, és meghagytam neki, hogy vigyázzon
a tojásokra; magam pedig befordultam a házba ahol jó vacsorát
kaptam, azután lefeküdtem a vetett ágyba, Fábáné asszonyom meg
rám borított egy félmázsás dunnát, ami alatt úgy éreztem maga­
mat mint a disznósajt a présben.
— Talán jól bepityizáltatok a bíróval, fráter?
— Nem lehetetlen, mert borzasztó álmok kezdtek környékezni.
Az utcáról a betett ablakokon keresztül zűrzavaros lárma szű­
rődött át tompán. A parancsnok kiküldött egy hadnagyot, nézné
meg, miféle részeg katonák zajonganak.
— Csak folytassa, fráter Tiburcius!
— Azt álmodtam, — megkövetem alázatosan becses fejeiket
mind közönségesen, — hogy én vagyok a Plátó s a főkommendáns
uram ő kegyelme ül a hátamon.
 — 87 —

— No ez ostoba álom volt, — jegyzé meg a parancsnok.

— Magam is így gondolkoztam, mert egyszerre felágaskodtam
a hátulsó lábamra, ledobtam a kommendánsomat és elordítottam
magamat: „V ivát Rákóczi!“
„Csrump!“
Nagy csörömpöléssel beszakad a refektorium egyik ablaktáb­
lája s az utcáról ezer torok ordítása hallik be:
„Vivát Rákóczi!“
Az urak felugranak az asztaltól, csak Axmann várparancs­
nok maradt ülve halotthalvány an, mintegy megkövülve a rémület­
től. Észre sem vette, hogy két kuruc tiszt közre fogja, s mint hadi
foglyot magukkal viszik.
Érsekújvár híres nagy erőssége egy ágyúlövés nélkül a ku­
rucok kezébe esett.
Hogy történhetett ez ?
Azok a levelek, melyeket fráter Tiburcius a fejedelemnek
Ipolyságra vitt, adtak hírt neki azokról az előkészületekről, amiket
az ő hű emberei a falakon belül apróra elintéztek.
Másnap nagy áldomás és „Te Deum landamus“ volt, vigadott
az egész város, csupán egy ember nem vett részt a nagy vigasság­
ban, s ez fráter Tiburcius v o lt; ő már hajnalban felszerszámozta Plátót
s elindult kordéjával az ismert úton Bessenyő felé.
A Szentiványi-kuriához érve, Plátó minden biztatás nélkül
szépen befordult a nyitott kapun. (Sohsem is ellenkezett ő azelőtt sem !)
Csintalan uraméknál tartották ők aztán az áldomást, szűk
baráti körben.
I tt azután fráter Tiburcius töviről-hegyire elbeszélte sorát a
vár bevételének.
— A Csallóköz felőli törött résekhez ladikokon jöttek át éj­
nek idején szép csöndben a kurucok, magukkal hozva a létrákat
és a rőzse-kötegeket.
A résnél H ärtl ezredes-kapitány német muskatérosai és Bakó
Péter hajdúi voltak őrálláson, s ezek már régen a fejedelem részére
voltak megnyerve.
A muskatérosok, meg a hajdúk azután szép csendesen felhu-
zogatták és beeresztgették a kurucokat. Litassy Bertók volt a haj­
dúk egyik hadnagya.
— Te Kajetán, ha láttad volna azt a gyereket! Mikor már
egy kompánia kuruc benn volt, hogy' rohanta meg velük a várbeli
németeket, hogy’ fegyvereztes le őket egymásután, mielőtt csak egy
 - 88 —

lövést tehettek volna, hogy’ fogta el a vacsoránál a főkommen-

dánst! . . . Hiszen ismered őt, atyádfia is szögről-végről, de nem
akartál róla hallani sem, mert labancnak hitted, pedig ő mindig
híve volt Rákóczinak, de hát nem szabadulhatott ki a várból. Most
már látod, hogy ott benn jobb szolgálatot tett ügyünknek, mintha
künn lett volna.
Az ország legerősebb vára egy ember veszteség nélkül Rákóczi
kezébe került, s ebben nagy érdeme van Litassy B ertóknak; ki
is nevezte a fővezér nyomban főhadnagynak, s nem vetek neki két
hónapot, hogy kapitány lesz a gyerekből. Most már csak megen­
geditek neki úgy-e, hogy kilátogasson hozzátok.
— Meg, bizony meg, — bólintgattak az öregek, — de hát
a te érdemeidet Tiburcius, hogyan fogják megjutalmazni? Te meg­
szöktél még az áldomás elől is — s elbújsz itt nálunk, mikor ju ­
talom osztogatás van. De énelőttem említette Szentiványi uram, hogy
mi van ígérve. Felszentelnek páternek és gvardián leszel Szécsény-
ben; holnap lesz a napja, hogy felkeresem és emlékeztetni fogom
az Ígéretek beváltására.
— Hagyd abba Kajetán, ha szeretsz. Én nem vágyódom sem­
mire. Nekem elég a saját érzésem, hogy mint igaz magyar megtet­
tem kötelességemet. — Én már csak itt maradok az én Plátóm-
mal, nagyon összeszoktunk mi m ár; nekem minden gvardiánságnál
nagyobb örömet okoz, ha bejárhatom a faluimat s meglátogathatom
az én ismerőseimet, akik engem szeretnek.
Juliska áhítattal hallgatta ezeket a beszédeket, s addig-addig
settenkedett a fráter körül, míg egyszer csak kicsente annak a csuklyá­
jából azt, amiről bizonyosan tudta, hogy ott van: azt a kis rózsa­
színű levélkét; — mert fráter Tiburcius nem csak a hazáját meg
a klastromát szolgálta hűségesen, hanem azokat is, akik egymást
igazán szeretik.
 HOHENZOLLERN, SIGMARINGEN,
HECKINGEN.

■-BERCSÉNYI FŐGENERÁLIS HADAI Nyitrán és környékén feküdtek.

U Fürge lovas portyázói beszáguldozták a vidéket fel Modorig
és le a Csallóközig.
Egy Nagyszombat felé haladó lovascsapatot Réthy Dániel
kuruc kapitány vezetett fel a Blava patak mentén.
Bucsány alatt egy magános malomnál a kurucok pihenőt
tartottak. Ot-hatszáz lépésnyire a malom körül felállottak a lovas
őrszemek, a nyeregkápára fektetett karabélyokkal.
A csapat lovai a malom körül levő gyepen voltak kipány­
vázva és abrakoltak. A legénység a malomból kihozott nagy kon-
dérokban birkatokányt pörkölt. A szalonnazsiron pirított vörös­
hagyma illata egész az őrszemekig hatott és étvágygerjesztőleg
csiklandozta a szemfüles legények orrát.
A molnárné, egy tűzrőlpattant szőke tót menyecske, a leg­
finomabb lánglisztből túrós, tepertős, kapros csuszát készített a
tiszt urak számára.
Szép májusvégi nap volt.
Egyszerre az egyik őrszem jelt ád, hogy Nagyszombat felől
valami lovasok közelednek, de csak négyen, és hogy fehér kendőt
lobogtatnak.
— Mindenki maradjon veszteg! — parancsolja a kapitány,
— két huszár menjen eléjük s vezesse őket ide. ,
Napirenden volt abban az időben, hogy a labancok átszök-
döstek a kurucokhoz.
Réthy kapitány lel se kelt a diófa alatt levő lócáról, az
asztallá alakított malomkő mellől, mikor a két huszár a négy
idegen lovast bekisérte s azok a lóról leszállva eléje léptek.
 — 90

Pedig érdemes volt azokat közelebbről is megtekinteni.

Az első, aki előlépett, egy liórihorgas sovány alak, olyan
idegenszerű vértesforma pruszlikban, liegyesvégű sisakkal és vöröses­
szőke kecskeszakállal. Oldalán fityegő bosszú egyenes spádéját a
földre támasztva, büszkén és mereven állott meg a kapitány előtt.
A többiek a háta megett sorakoztak.
A kecskeszakállú megszólalt ném etül:
— A nevem Guido Freiherr von Bärenhausen, hohenzollerni
major. Ez az úr itt magister Dominik Schneiderius, chirurgus és
alchimista, Sigmaringen hercegségből. — Egy kancsalszemfí kis
emberkére mutatott, aki pofoncsapott Napoleonkalappal a fején,
fekete posztóból készült félig katonai, félig polgári szabású sárga
gombos kabátban, rézforgantyús gyiklesővel igyekezett katonásan
állani karikalábain s tudományos férfiúhoz illő tekintélyes komoly
ságot fejezni ki szögletes ábrázatjával és kancsal szemeivel.
— Ez meg itt a szakácsom Löffelholz Chrisostomus, heckin-
geni születés. Kiváló művész a magasabb főzésben. A főztét már
annyira megszoktam, hogy nem bírnék élni nála nélkül, kivált itt
ebben a paprikás országban, azért magammal hordozom.
A szakács egész mivolta hasonlított egy heckingeni gombóc­
hoz, tulajdonképpen három gombóchoz, a legnagyobb gombóc ké­
pezvén a törzsöt, egy kisebb a fejet és egy legkisebb az o rro t; ez
utóbbi azonban szilvásgombóc, mert ép olyan kékes, vöröses erekkel
van átfuttatva.
A kezéről, lábáról nem is érdemes beszélni, azok olyan
rövidek és vékonyak.
— Ez pedig a vadászom ! — fejezi be a bemutatást a báró,
egy nyurga fiatal legényre mutatva, akin a hátára felpakk olt tömött
iszákon kivül semmi figyelemreméltó nem mutatkozott.
A kapitány azután megkérdezte, hogy mi járatban vannak.
Réthy kapitány mosonymegyei ember lóvén, tudott németül, de
ezek úgy öblögették a szájukat és úgy nyeldesték a szava­
kat, hogy csak nagy nehezen bírta megérteni, hogy felajánlják
szolgálatukat a fejedelemnek s egyenesen hozzá kívánnak vezettetni.
Réthy csak annyit mondott: — Jól van, maradjanak velünk,
harmad napra visszatérünk Nyitrára a fővezérhez, az majd eligazítja
a dolgukat.
Ebben a báró is megnyugodott, csak azt kérte ki, hogy en­
gedjék meg az ő szakácsának, hogy hamarjában egy úri ebédet
készíthessen.
 — 91 —

Megengedték.
Löffelholz mester neki is látott azonnal. A nyeregkápájáról
leoldotta a kasztroljait, előszedte a késeit, kanalait és szemlét tartott
a ház körül. Volt egy kis kézi hálója is, azzal a zúgó felett fogott
hamarjában vagy 20 darab zöldbékát; az udvaron összeszedett
egy csomó papsajtot, a patakparton libasalátát, a kertben sárga­
répát, kalarábét; a molnárnétól kért vajat, grizt és csurgatott mézet.
Egy óra múlva már feltálalta az úri ebédet mely állott kirántott
békacombokból, papsajtból készült spinóttal garnirozva, azután egy
császári korona formájú süteményből, mely a többi dolgokat tar­
talmazta művészileg összkotyvasztva és formában megsütve. A
korona tetején most érő apró cseresnyéből ki volt rakva valami
figura; lehetett az galamb, elefánt vagy krokodilus.
Mindazt felrakta a malomkőasztalra és egy kecses taglejtéssel
meghívta az urakat a ,,diner“-hez.
A kuructisztek azonban nem érezték magukat annyira bűnö­
söknek, hogy ilyen ebéd elköltésének a penitenciájára méltók vol­
nának ; különben is már jóllaktak a legénység pörköltjéből, meg a
molnárné pompás csuszájából.
Azért átengedték a malomkövet minden nyalánkságával együtt
a német uraknak és jó messziről szánakozó gyönyörűséggel nézték,
milyen mohón fogyasztják azok a fejedelmi ételeket és csak várták,
mikor fog már rajtuk kitörni a hascsikarás meg egyéb efféle
kórság; minthogy azonban ilyesmi nem mutatkozott, a kapitány
nyergeltetett s a csapat az új vendégekkel együtt megindult.
Nagyszombat alatt megpillantottak egy német portyázó csa­
patot, amely vágómarhákat hajtott. Nem sokat tanakodtak, neki
vágtak. Guido Freiherr von Bärenhausen is kihúzta rozsdás spádéját,
magiszter Schneiderius is a gyiklesőjét, s hopp! kénytelen-kelletlen
csak vágtattak a többiekkel. A sebes vágtatásban a szakácsnak
úgy összecsattogtak a kasztroljai, hogy az ellenség már magától
ettől a rettentő csattogástól is bizonyára megfutamodik vala, ha
a fáradt sovány gebék a vágtatást tovább birták volna; de bíz
őkelmék lassan elmaradoztak s egy terebélyes vad körtefa alatt
szépen megvárták, míg a kuruccsapat megint visszatér, hozva ma­
gával 50 darab ökröt, meg egynéhány labancfoglyot lovastul.
A kurucokban nem esett kár, hanem Hohenzollern, Sigma-
ringen és Heckingen hercegségek szülöttei biztosnak vélt pozíciójuk
dacára, vagy épen emiatt kénytelek voltak vérüket ontani új
hazájukért. A vadkörtefában ugyanis darazsak laktak, a leg-
 - 92

vérengzőbb fajtából való lódarazsak ; ezek a nagy kasztrolcsattogásra

felriadtak és kizúdóltak a lyukaikból s csunyáúl összemardosták a
fa alatt pihenő' vitézeket. Löffelholznak az orra annyira megdagadt,
hogy teljesen felbomlott az ábrázatában eddig fennállott összhang,
— egy érett uborka keveredvén a gombócok közé.
Réthy kapitány a zsákmánnyal és németjeivel szerencsésen
visszaérkezett Nyitrára. A németeket Bercsényi fővezér elé vezette,
aki is nem sok bizodalommal viseltetvén az ily fajta kalandorok
iránt, vallatóra fogta őket.
Azok eleinte csak azt hajtották, hogy ők egyedül a feje­
delemnek magának akarják fölajánlani szolgálatukat és tudomá­
nyukat, még pedig olyan csoda dolgokat, melyek a további had­
járatnak meglepő fordulatot fognak adni s Rákóczi hadainak ellen­
állhatatlan sikereket biztosítani.
De Bercsényi nem volt az az ember, akivel sokat fabulkázni
lehessen, kereken kijelentette, hogy ő kész lesz ugyan őket a feje­
delemhez Egerbe elkisértetni, de előbb tudni akarja, hogy kikkel
van dolga s hogy mire jók azok a csodaszerek; mert nem enged­
heti meg, hogy a fejedelemnek haszontalanságokkal alkalmatlan­
kodjanak.
— Haszontalanságok? — jajdulnak fel méltatlankodva
Hohenzollern és Sigmaringen.
— Uram! én olyan kenőcsnek a birtokában vagyok, hogy
akit én azzal bedörzsölök, azt nem fogja semmiféle fegyver! —
mondá büszkén báró Bärenhausen.
— No ez már valami — szóla Bercsényi.
— En pedig — tódítja magiszter Schneiderius — olyant port
tudok készíteni, hogy aki azt beveszi, négy napig se meg nem éhe­
zik, se meg nem szomjazik.
— Ez nagyon megkönnyítené a csapatok ellátását, — szólt
méltatólag a fővezér, így már érdemes kegyelmetekkel tárgyalásba
bocsátkozni.
M indjárt parancsot is adott, hogy az urakat megvendégeljék,
külön szobákban elszállásolják, ajtajukhoz pedig díszőrséget állítsanak.
Tudósainkat kellemesen lepte meg ez a fejedelmi kitüntetés,
amit ők méltóságosan fogadtak; azt azonban csak később tapasztal­
ták, hogy az a díszőrség csak arra való, hogy ők szobáikat el ne
hagyhassák.
Másnap egy úri ruhát viselő embert vezettek be a báró szo­
bájába azzal, hogy ez az úr olyan expedícióra indul, amilyenről ép
 — 93

bőrrel még senki sem jö tt vissza; azért kéreti a bárót a fővezér, hogy
dörzsölné be őt a csodatevő kenőcsével. — Ha sértetlenül jön vissza,
akkor egyelőre 100 arany jutalom fog járni a báró úrnak.
A báró erre így okoskodott: ha ez az ember véletlenül ép
bőrrel jő vissza, a 100 arany biztos; ha nem jön vissza, akkor se
veszítek semmit. Bedörzsölte. Hej pedig nagyot tévedett.
Egy óra múlva kuruc tisztek jöttek, akik magukkal hívták a
báró urat, hogy vegyen részt egy katonai parádén, mely a piacon
fog végbemenni. — Újabb megtiszteltetés! A báró kicsípte magát,
s hosszú spádéjával kevélyen lépdelt a kuruc tisztek között a piactérre.
O tt pedig fel volt állítva egy vérpad. A bakó már ott állott
széles pallosára támaszkodva ; a vérpadot négyszögben muskatérosok
állották körül. A fekete posztóval bevont dobok egyszerre tompán
dübörögni kezdtek, 12 muskatéros feltűzött szuronyok között hozta
a delikvenst.
A báró elsápadt . . . hegyes kecskeszakálla rezegni kezdett,
felismerte a halálra Ítéltet, aki nem volt más, mint a csoda-írral
bekent úr, -— egy elfogott kém, de nemes ember.
A báró szeme előtt összegomolyodott az egész világ; nem Iá
tott mást, mint egy magasan felszökellő vérsugárt, és egy felmuta­
tott emberi fejet, mit a hóhér egy csapásra elválasztott a törzsé­
től ; — a csodaszer nem használt.
A bárót visszakísérték a szobájába. — Ettől fogva se enni,
se aludni nem tudott; mindig az a gondolat gyötörte, hogy holnap
vagy holnapután őt fogják felkisérni arra az emelvényre, s hiába­
való lesz minden zsiradéka.
Hajnal felé a szomszéd szoba ajtaján dörömböltek; már azt hitte,
hogy őt költögetik, hogy vigyék a vérpadra; pedig hát a magisz­
ter dörömbölt, s mikor az őr megkérdezte, hogy mit akar, a ma­
giszter kiszólt, hogy micsoda dolog az? — tegnap reggel óta nem
hoznak semmi ennivalót, de még vizet sem; küldi az őrt, hogy kér­
jen a számára ennivalót.
Az őr nem ment el, hanem tudtára adta a főgenerális üzene­
tét, hogy vegyen be a saját orvosságából, amitől elmúlik minden
éhség és szomjúság.
A vége a dolognak az lett, hogy dél felé a magiszter dühön-
geni, délután pedig már siránkozó hangon könyörögni kezdett, hogy
inkább elviszi a tudományát máshová, csak eresszék szabadon 8 ad­
janak neki enni. Minthogy Guido Freiherr von Bärenhausen is ha­
sonló kéréssel járult a fővezér elé, előhozták a kiéhezett kalando­
 — 94 —

sokat, főzettek nekik a saját szakácsukkal jó tápláló karórépa-főze­

léket, s azzal felpakolták őket jól kipihent gebéikre és fegyveres
kiséret mellett elszállították Pozsony alá, gróf Herbeville újonnan
kinevezett császári fővezérhez, hadd boldogítsák azt a csoda szereikkel.
Gróf Bercsényi Miklós az ő éles eszével nyomban felismert
kalandorokról ekkép értesíti a fejedelmet Egerbe küldött levelében :
„Epen most gyütt Bécsből valami Baron Bärenhausen, kuruc-
ságra'sietne Nagyságodhoz, de örömest megvizsgálnám, mert kétké-
pen beszél: azt mondja másutt, tisztet ölt, kapitánya volt Hohen-
zollernek, s nekem azt írja in relatione: resignált, úgy gyütt szökve
Vadászat alatt gyütt ki harmadmagával, egy szakácsával, egy jágerrel.
Majd megexamináltatom rendiben !
A másikról meg ezt írja :
„Mást is küldtem, egy alchimista széles eszű hívet, azt mondja:
olyan orvosságot tud, az egész tábornak ha kenyere nem lesz is,
ott nem szomjazik, nem éhezik. Két nap koplaltattam, enni kért,
megüzentem n e k i: vegye be az orvosságot, hadd bizonyítsa maga
hasznát; igen morgott, de semmi.“
 MONSIEUR H EN R I.

jVI ONSIEUR HENRI! hol jár az istenért? Ő felsége már háromszor

csengetett.
— Ah mon D ieu! mit mondott neki monsieur Haller, hogy
hová mentem ?
— Azt mondtam, hogy monsieur Henrinek nagyon megfájdult
a foga s elment meleg borogatásokat rakni rá, most hát csak ha­
mar kösse fel az állát.
— Ah merci, merci monsieur Haller, ezerszer köszönöm, hogy
ily ügyesen kivágott! — rebegte a francia komornyik és egy nagy
tarka kendővel bekötözte a fejét.
— Dóczy barátom megakarta vallani az igazat ő felségének,
hogy monsieur Henri, ha csak szerit teheti, megugrik az előszobá­
ból; nem törődik azzal, hogy ő a fejedelem belső komornyikja, ro­
han egyenesen a kovácsmííhelybe, de nem ám a cipellőjét patkol-
tatni, hanem a kovácsék szép Katója körül legyeskedni.
— Mais hélas ! Engem ilyesmivel gyanúsítani, hisz az nem igaz !
— Hogy igaz-e vagy nem, én azt nem kutatom, de Dóczy
Kajetán baj társam maga is szerelmes a szép Katába s így bizonyára
jobban van a dolgokról orientálódva. Figyelmeztetem is kegyelme­
det monsieur Henri, hogy legyen óvatos; mert Dóczy nemcsak
hogy egyik legdélcegebb legénye a nemes-kompániának, hanem ret­
tenetesen kemény öklei is vannak és szerelem dolgában nem érti
a tréfát; ennélfogva nagyon veszedelmes vetélytárs. No de hisz
monsieur Henri — mint mondja — nem törődik Katóval, hát ak­
kor nincs mitől tartania.
Monsieur Henri nem szólt semmit, de ugyancsak savanyú ké­
pet vágott, s így szinte elhitte, aki rá tekintett, hogy valósággal
fáj a foga; Dóczy Kajetán pedig, a másik szolgálattevő nemes
 — 96 —

apród, egy kukkot sem tudván franciául, az egész beszélgetésből,

mely Haller bajtársa és a komornyik között folyt, a saját nevét és
a Katóét kivéve egy szót sem értett, ezért türelmetlenül közbevágott;
— V égre is szeretném tudni, mit karattyoltok ennyit felőlem
meg Katóról ?
— Azt mondtam ennek a cinege lábú franciának, hogy ha
egyszer ott találod Katónál, hát leütöd a derekát.
— No azt szívemből mondtad neki pajtás! — hagyá helybe
Dóczy s a maga részéről olyan mérges oldalpillantást röpített a be­
bugyolált komornyikra, hogy azt franciául is meg lehetett érteni.
— Dóczy p a jtá s! — szólalt meg újra Haller — mióta itt
vagyunk Vihnyén, a fejedelem mindig izgatott és rosszkedvű; azt
hiszem, hogy ezt a franciát, ha úgy ki nem vágjuk a hínárból —
bármint kedveli is különben — nagyon megszidta volna, hogy
nem volt kéznél a csengetésre.
— En azt hiszem, hogy a fejedelem komolyan beteg.
— Hiszen beteg is, azért jö tt ide a fürdőt használni; de én
mégis azt hiszem, hogy a selmeci alkudozások még jobban izgatják.
— Már az igaz, hogy az a jezsuita kreatúra Seilern úgy pöf-
feszkedik, mintha ő maga volna a császár. A főgenerálisnak vissza
sem adta a vizitát, csak írásban köszöntötte, s ebben sem adta meg
a neki járó titulusokat.
— H át ez is baj, mert Bercsényi uram ingerlékeny termé­
szetű; de nagyobb baj, hogy olyan feltételeket szab, mintha az or­
szág minden vára már a kezükben volna, egyszóval meg akarja
akasztani a béke-alkudozásokat. Széchenyi érsek, aki pedig elég hu
embere a császárnak, már egészen belebetegedett.
A fejedelem belső szobájából újra csengetés hallatszott, Haller
bement, de rögtön visszajött s a fejedelem parancsából beszólította
mon8ieur Henrit is.
Midőn ismét kijöttek, Haller mind a két oldalát tartotta, hogy
ki ne törjön belőle a hangos kacagás. A nevetéstől fuldokló hangon
alig bírta elmondani a barátjának, hogy a fejedelem meghagyta neki,
keresse fel azonnal magiszter Schediust és húzássá ki vele a sze­
gény Henri fájós fogát.
Ez a hír és az az elkámpicsorodott ábrázat, amit a boldog­
talan komornyik vágott, Dóczyt annyira elragadta s a magasabb
gyönyörűségek kifejezésének olyatén módjára ösztönözte, hogy
először Haliért, azután monsieur H enrit vágta hátba, végre a saját
térdit ütögette mindkét öklével, ahogy csak bírta.
 97 —

Az első roham csillapultával azután mindaketten kisieltek

magiszter Schediust felkeresni, akit nem volt nehéz megtalálni ;
épen akkor mászott ki a fürdőkádból s a fejedelem parancsát meg­
értve, hirtelen összeszedte a kinzó szerszámait s az ifjakkal együtt
megjelent a fejedelem előszobájában, ahol a jámbor francia mint
egy áldozatra szánt bárány, megsemmisülten gubbasztott.
Menekülésre gondolni sem lehetett. Felfedezze magiszter
Schedius előtt, hogy beleegyezett a füllentésbe, amit az ifjak az ő
kötelességmulasztásának mentségére kigondoltak s a fejedelemnek
bejelentettek ? Azt nem teheti, mert magiszter Schedius azt nyomban
elpletykázná a fejedelemnek s akkor jaj volna neki, mint hazug
csalónak, sőt eltávozása okát tán még tovább találnák firtatni,
s akkor kisülne, hogy ő szerelmi kalandok után futkos ; így is,
úgy is elvesztené állását, ami pedig rá nézve nagyon fontos ; tehát
inkább feláldoz egy fogat, ha már nincs egyéb menekülés
Az ifjak magiszter Schedius utasítása szerint lefogták a
szerencsétlennek kezét-lábát, hogy ne kapálódzhasson; magiszter
Schedius rátette harapófogóját a fájósnak jelzett objektumra s a
térdét odafeszítve a páciens gyomrának, egy csavarintással kirán­
tott egy rettentő nagy zápfogat, amelynél egészségesebb zápfog
nem volt több egész Franciaországban.
Monsieur Henri ezzel megszabadult a szimulált fájdalomtól
és nyert ennek ellenében egy igazit, de azért csak elfoglalta helyét
a fejedelem előszobájában.
Ez alatt Selmecről Bercsényi főgenerálistól egy staféta érkezett
s amint tajtékzó lováról leszállt, azonnal bejelenttette magát a feje­
delemnél.
Nem sokáig kellett várnia, bebocsájtották. Alig hogy a tiszt
átadta gróf Bercsényi levelét és távozott, a fejedelem parancsot
adott, hogy két üveges gála-batár menjen a selmeci utón érkező
Lord Stepnei angol, Hamel Bruininx hollandus követek és gróf
Bercsényi Miklós főgenerális elé.
Mihelyest a magas vendégek megérkeztek, bevonultak a feje­
delem belső szobáiba, s ott a selmeci fontos tárgyalásokról refe­
rálva, a végleges megállapodásokról tanácskoztak.
A tanácskozás német nyelven folyt, azért a bent őgyelgő
francia komornyikra ügyet sem vetettek, az úgy sem ért németül
egy szót sem. — A tanácskozást követő estebédnél többnyire
szintén a selmeci dolgokról folyt a társalgás. Azután a fejedelem
Somogyi Gy. Nagy időkből kis tölt. 7
 — 98 —

gyöngélkedésére való tekintetből az urak korán távoztak lakó­

szobáikba s a fejedelem is nyugodni tért.
Ifjainkat is más két nemes-kompániabeli ifjú váltotta fel
szolgálattételre, azután ők is mentek vacsorázni. A vacsora lelett
azután többi bajtársaikkal a Henri úr tragikomédiáján jó sokáig
elmulattak.
Ámbár október vége felé volt, kellemes enyhe idők jártak.
A két jó barát, Haller és Dóczy, vitorláját a kovácsműhely felé
hajtotta az esteli szellő, vagy vonta a m ágnes: a szép Kató.
Az útról letérve, a puha gyepen haladtak a kovács kertje
felé. A hold csak néha-néha bukkant elő az egész égen lomhán
vonuló felhők közül.
Amint a kovács kertjének alacsony deszkakerítéséhez értek s
a deszkák közötti keskeny nyíláson a kertbe pillantottak, a közel­
ben álló diófa alatti pádon két alakot láttak ülni. Dóczyban a
féltékenység ördöge ébredt fel s már neki lódult, hogy átveti
magát a kerítésen, de Haller visszatartotta.
Neki jobb szeme volt mint Dóczynak, meg lecsillapodva azt is
tisztán kivette, hogy a pádon ülő két alak közül egyik sem nőszemély;
hogy ott két férfi beszél egymással, s a kibukkanó hold fényénél
az egyikben bő köpenyege dacára monsieur Henri-ra ismertek.
Hogy a komornyikot ott találták, azon nem csudálkoztak;
de hogy a másik személy ki lehet, erre lettek kiváncsiak; mert
tudták azt, hogy Henrinak Vihnyén ismerősei, barátai nincsenek.
A palánk mellett közelebb lopóztak a diófához annyira, hogy a
csendes beszélgetést jól megérthették.
Csudálkozásuk most még inkább fokozódott, mert H enrit
németül hallották beszélni, holott róla az volt a köztudomás, hogy
a francián kívül semmi más nyelvet nem tud.
— Amint mondom, — folytatott Henri egy megkezdett
beszélgetést, — a fejedelem úgy informálta Lord Stepneit, hogy
Magyarország olyan viszonyban áll Ausztriához, mint Skócia Ang­
liához, ellenben Ausztria úgy akar Magyarországgal bánni mint
Angolország Irlanddal, azaz mint meghódított tartománnyal, pedig
még ugyan meg nem hódított.
A fődolog azonban a fegyvernyugvás meghosszabbítása, —
vágott közbe a másik alak, — erre nézve szeretnek a fejedelem
és Bercsényi szándékait tu d n i; erre a mi részünkről nagy szükség
van, hogy Heister szétszórt seregeit összeszedhesse.
— Biztosan mondhatom, — válaszolt Henri, — hogy a fegy­
 — 99 —

vernyugvás meghosszabbításából semmi sem lesz. A fejedelem már

meg is tette úti készületeit, hogy Ipolyságnál álló táborához utazzék
s onnan — mint elejtett szavakból gyanítom — valószínűleg Érsek­
újvár ostromlására indul.
— Ez rossz hír, nagyon rossz. Érsekújvár rései még mindig
nincsenek teljesen kiépítve, — mondá fejét lecsüggesztve az idegen.
— Seilern miniszter úr jól játszotta szerepét a békealkudo­
zások meghiúsítása körül, de szerény véleményem szerint a fegyver-
nyugvás megtörésének ő volt az oka az által, hogy Bercsényivel
szemben oly lekicsinylőleg viselkedett, mert Bercsényi gőgös és
konok s a fejedelemre határtalan befolyással bir.
Az idegen ekkor egészen közel hajolt monsieur Henrihez és
tompított hangon m ondá:
— Nem lehetne ezt az embert valami módon eltenni láb alól ?
Henri hasonló halkan válaszolt:
— Meg lehet kegyelmed győződve uram, hogy ez volna
nekem is legfőbb óhajtásom. Senki sem gyűlöli őt jobban, mint én.
Azt hiszem, gyanakszik; mert úgy néz reám szúró tekintetével,
mintha a szivemet akarná keresztül fú rn i; félek is tő le ; ha ez
az ember legkisebbet észrevesz, akkor halott ember vagyok.
— Ne féljen Henri úr, csak legyen ön hozzánk hű és refe­
ráljon pontosan mindenről, ami a fejedelem körül történik, dús
jutalma el nem marad s ha valami balsors érné, családjáról gondos­
kodunk, kegyelmed pedig, mint az igaz ügynek mártírja, jutalm át
veszi majd az égben.
Henri e kenetteljes szavakra egyet legyintett a kezével, ami
olyanformát jelentett, hogy az Ígért mennyei jutalom nem egészen van
Ínyére, mit az idegen sietett is ellensúlyozni azzal, hogy egy tömött
erszényt nyomott Henri úr markába.
A kerítéshez lapult ifjak nem bírták magukat tovább fékezni,
egy lódulással átvetették magukat a palánkon s Haller az idegent,
Dóczy pedig a komornyikot ragadta nyakon. De az idegen rend­
kívüli erejű embernek bizonyult, mert egy pillanat alatt leteperte
Haliért s rövid tőrét nyakába döfve, a kert végében megkötött
lovához futott s arra rápattanva, el vágtatott a sötét éitszakában.
Monsieur Henri azonban tehetetlenül vergődött Dóczy vas­
markai között; tán ha az idegen ju t az ő kezébe, az se menekül­
hetett volna el, de Haller sokkal kevesebb testi erővel birt mint
Dóczy, akinek különben is a francia megszorongatása esett jobban
a kedvére.
*7*
 100 —

Haller sebe szerencsére nem volt jelentékeny, csak a bor volt

átszúrva a nyakán; azt keszkenőjével hirtelen átkötötte s azután
sietett Dóczynak segíteni Henri megkötözésében.
Ez az egész dolog olyan hirtelen történt, hogy még a ková­
csék se hallottak semmit, akik pedig bizonyára fenn voltak a
házban.
Ifjaink Henrit Bercsényi lakásához kísérték, aki szokása sze­
rint még Íróasztalánál ült. Az ifjak jelentést tettek az esetről, el­
beszélve mindazt, amit láttak és hallottak, s a fővezér elé állítot­
ták a kémet, aki úgy reszketett a szigorú ember előtt, mint a nyúl
az oroszlán ketrecében, s félelme még fokozódott, midőn Bercsényi
az ifjakat elbocsátva, magára maradt a hűtlen szolgával.
Bercsényi nyilván sejtette, hogy ettől az embertől olyan dol­
gokat tudhat meg, melyeknek nyilvánosságra hozatala nem volna
tanácsos; azért távolította el az ifjakat, hogy négy szem közt val­
lathassa ki a foglyot.
Egy óránál tovább tartott a vallatás, akkor Bercsényi előhi­
vatta az őrséget s Henrit tömlöcre vetteté, a legszigorúbb őrizetet
parancsolva.
A komornyik vallomása soha sem ju to tt nyilvánosságra, ámbár
a tény maga, hogy a fejedelem belső komornyik a szigorú fogságban
van, hamar köztudomásra jutott, s mindenki a jezsuiták titkos ke­
zét vélte felismerni, akik minden módot elkövettek, hogy Rákóczit
kémekkel vegyék körül.
Hogy a szép Kató nem volt-e szintén a jezsuiták szolgálatá­
ban, az nem sült ki, de nem is kutatta senki Dóczy Kajetánon kí-
völ, aki valószínűleg csupán ennek kiderítése végett nagyon sűrűn
ellátogatott a kovácsék kertjébe s az alatt a bizonyos diófa alatt
sokszor vallatta K atót; de hogy Kató mit vallott, azt soha sem
tudták meg a történetírók.
 AZ ÖREG CSÜTORÁS MEG A PIA I.

^ZÉNATAKABITÁS IDEJE VOLT az 1703-ik esztendőben.

Csutorás Bálint a négy fiával és a három menyével künn volt
a réten Migléc helység határában s boglyába rakták az illatos szé­
nát. A két hosszú, vendégoldalas szekér is ott állott a rét szélin,
az egyikhez oda volt kötve három mokány ló, a másikhoz két
villás ökör.
Csutorás Bálint egész telkes jobbágya volt nemzetes Somogyi
János uramnak, aki nem csak ura, hanem atyja is volt a kis hely­
ség lakósainak, nem úgy, mint akkori időbeli sok földes úr, akik
a némettel versenyt zsarolták a szegény földnépét.
Somogyi János uram maga is ott lakott Miglécen s azon kívül,
hogy táblabírája volt nemes Abaujvármegyének, nem vállalt hiva­
talt, kerülni akarva minden szorosabb érintkezést a labanc érzelmű
főispánokkal.
Különösen kedves embere volt az öreg földesúrnak Csutorás
Bálint, akivel együtt riasztgatták a németet Thököly fejedelem alatt.
Négy fia volt az öreg Csutorásnak. Jól megtermett legények,
igazi magyar fajták, vas markuak, bátor tekintetűek; meglátszott
rajtuk az apjuk nevelése. Három közülök már házas volt s három
szemrevaló menyecske gereblyézett utánuk.
A szénatakarításhoz ünneplőbe szokott öltözni a fehérnép, mert
ez a legtisztább, legszebb foglalkozás a mezei gazdaságnál s emellett
ebben tűnik ki leginkább a női báj, a férfi erő, a daliás mozdulatok.
A férfimell tágul a balzsamos levegőben, karjain kiduzzadnak
az erek a feltűrt ingújj alatt, s megindul egy zöld halom, két mar­
kos férfi által rudakra emelt szénapetrence, amiből másik két legény
egész ölre valót villahegyre szúrva, adogat fel a magasra rakott
szénásszekérre.
 — 102 —

H át a gereblyéző menyecskék milyen bájosan lépegetnek piros

csizmájukban! Darázsderekuk kecsesen hajladoz a gereblye után.
Gömbölyű testük ring, mikor egy-egy pásztát karikába hajtanak ;
előttük mint egy zöld folyam hullámzik az illatos széna, ajkukon
szerelmesen csattog vagy szomorúan búg a magyar nóta. Egy-egy
sikoltás, majd meg csengő kacagás is vegyül közbe, ha egy szöcske
vagy leveli béka keveredik a bokorúgró szoknya ráncai közé. Tá­
volabbról a gulya kolompja, a pásztor furulyája szól, a közeli erdő­
ről áthallik a vadgalamb búgása. A rét szélin füzes bokrok közt,
színes kavicsokon megtörve csobog a kis patak. Mindenütt csupa
élet, csupa illat, csupa szerelmet ébresztő hangulat.
A lankás part alatt, gabona földek közt kanyarog a szekérút
Kassa felé. Egy fordulónál négy vasas német rezes vértjén csillan
meg a délutáni nap fénye. Az út is erre vezeti, tán a szénaillat is,
de leginkább tán a tiszta csengésű női énekhang az, ami erre csa­
logatja őket. Egy tiszt van közöttük, a többi három közlegény.
Megállanak, a gazdát hívják, de a menyecskékre sandítanak
sóvárgó pillantásokkal.
Az öreg Csutorás tisztességtudóan, kalaplevéve előlép. A tiszt
leszáll lováról, tört magyarsággal pattog. Széna k e ll; amint meg
van rakva a szekér, azonnal indítani kell Kassára. Itt van készen
az ára Írott utalványban, majd Kassán kifizetik az ezred pénztáránál.
Az Öreg Csutorás bátorkodik megjegyezni, hogy a migléci gaz­
dák már beszállítottak hat szekér szénát, utalvány is van róla, de
pénzt bizony nem kaptak; ezzel hát Migléc kis községe már be­
szolgáltatta a rá eső porciót, őtőle magától amúgy sem lehet kívánni,
hogy odaadja a fele termését, s több ily fontos okokkal támogatta
as öreg Csutorás alázatos beszédét.
De a tiszt nem tágított, sőt nagyon is hangosan kezdett szak-
ramentirozni. Parancsára a három vasas német közrekapta a szekeret
a négy Csutorás-fiúval s nógatni kezdték őket az indulásra.
Erre a lármára a menyecskék is abba hagyták a gereblyézést
és ijedten a kalangyák mögé rejtőztek. A tiszt pedig hagyta a va­
sas németjeit a férfinéppel vesződni s maga az asszonyokhoz som-
fordált, és csakhamar hallani lehetett a kalangyák mögül sikol­
tozásukat.
Az öreg Csutorás ijedten nézett a fiaira; meglátta azok sze­
mében a nőstényét féltő oroszlán rettentő pillantását, szólott is hozzájuk
aggódó szelíd hangon:
— Gyerekek — az Isten szerelméért! — türtőztessétek magato­
 - 103 -

kát, hogy valami veszedelmet ne csináljatok, majd én eligazítok

mindent! — s azzal ő is szépen, levett kalappal odaballagott a
boglyákhoz, hogy megkérje a tiszt urat, hagyna békét a fehérnép­
nek, mert az uraik rossz néven találnák venni. Hogy mondott-e még
egyebet is az öreg, nem lehetett hallani, csak a tisztnek éktelen
káromkodását s nyomban utána erős ütések csattogását.
Az öreg Csutorás vérrel borított arccal tántorgott elő a bog­
lyák mögül, a tiszt lovagostorával vágta az arcát teljes erejéből.
A négy Csutorás fiú apjuk véres arcát látva s az asszonyok
újabb, még élesebb sikongatását hallva, többé nem birtak ural­
kodni magukon.
Petrencerúd, vasvilla, lőcs egyszerre, mint a jégeső, zúdult az
útjokba álló vasasok koponyájára, s nem használt se vért, se kard,
— egy Perc alatt összetört koponyával le volt rántva a lóról mind
a három vasas német, s a négy fiú feltartóztatlanúl rohant a ka­
langyák felé.
A tiszt azonban előlépett a kalangyák mögül s mind két ke­
zében felhúzott pisztolyt tartott. — Aki hozzám közeledik, halál
fia! — ordítá rekedt hangon.
A legények egy pillanatra meghökkentek, de a másik percben
a tiszt már hanyatt feküdt a réten, s pisztolyából mind a két lövés
a levegőbe fúródott. — A három asszony rántotta le hátulról a tiszt
urat, s amire annyira vágyott, három puha asszonyi kar ölelte át
a nyakát, meg a derekát úgy, hogy meg sem mozdulhatott, csak a
nagy sarkantyúé csizmáival kapálózott a levegőben. Péter, a legöre­
gebb Csutorásfiú, kicsavarta kezéből a pisztolyokat.
Az öreg Csusorás a patakban mosogatta véres arcát. Tán ha
itt lett volna közelben, nem tetéződött. volna a veszedelem azzal,
hogy a felesége sikoltozásától felbőszült Péter a tiszt életének sem
kegyelmezett.
— No fiaim, most már se maradás, se tartomány, — mondja
az öreg Csutorás, mikor megtörülközött. — János, Balázs izibe fog­
jatok, rendet kell csinálni otthon, én majd felmegyek János úrhoz,
az majd tanácsot ád, hogy mitévők legyünk.
Somogyi János uram, mikor az ő régi fegyvertársa minden
teketória nélkül elmondta az esetet, hatvanöt esztendős létére olyat
ugrott, hogy egy huszonöt esztendős legénynek is böcsületére vált
volna.
— Tyhű! Kuty-tya meg az anyja ! Bálint szógám, ennek fele
 — 104

se tréfa! Most csak uzsgye, amerre a világ nincsen bekerítve.

Ebből kutya nagy baj lesz az egész helységre !
— Én helytállók nemzetes uram, én nem mék egy tapodtat
sem. Szálljon minden baj az én ősz fejemre, azért már úgy se nagy
kár; csak azt csinálja el nemzetes uram, hogy a gyerekek mene­
külhessenek.
Somogyi János uram nagy lépésekkel mérte végig az ambitust
háromszor, azután megállott Csutorán Bálint előtt és rátette a kezét
annak a széles vállára.
— Menekülhessenek — mondá mintegy folytatva a vén paraszt
gondolatját — csöbörből vödörbe, Báli szógám. — Tegnap is jártak
nálam olyanforma bújdosók, akik a némettel összekülönböztek, vagy
már nem állhatták a sanyargatását. Olyik öregebbje, aki vezette
őket, azt bizonyítgatta, hogy Thököly uram alatt szolgált. Nagyon
hiszik, hogy megvirrad még a magyarnak. — Azt is mondták, hogy
hírt kaptak : Rákóczi itt volna már haddal a határon. Higyje, aki
akarja, de nem mondtam nekik; megvendégeltem és útjokra eresz­
tettem őket. Az erdőkön keresztül bújdokolnak, alkonyaikor meg­
fújják a tárogatót, hogy a régi bajtársak a hang után rájok akad­
janak. Még nem lehetnek nagyon messze, a gyerekek utánuk me­
hetnek. Adok nekik Írást. Különben az se k e ll; ha én nem keresem
a jobbágyaimat, kinek mi köze hozzá ?
— Jaj, nemzetes uram ! keserű vigasztalás ez nekem ; de
ezért is áldja meg az Isten. Hanem mi lesz az asszonyokkal?
— Ej, haj, vén kuruc, te még az asszonyokat félted, tán
mind belehalt bújába, ahányat te imitt-amott megölelgettél?! Ne
féltsd te az asszonyt; olyan az, mint a macska, ha a háztetőn
átdobod is, talpra esik. H át ne sopánkodj sokat, hanem rakd meg
a tarisznyájukat, azután menjenek Isten hírével. Ezt a négy mor-
dályt meg a municiót nyomd a markukba, azután indulj, lódulj ! —
mordult az öregre mérgesen s mikor az a markába nyomott fegy­
verekkel megindult, újra vállára tette a kezét s lágy meghatott
hangon csak úgy félig súgva mondta :
— Jó öreg szógám, tán jobb volna, ha te is velők mennél ;
nem szeretném látni, hogy a német még egyszer megcsúfoljon!
* *
*
A Beszkid hegyek alján hivogatóan szól a tárogató. A mélabús
hangok a fák lombjain tovahullámzanak, a sziklaormokról vissza­
verődnek ; az esti szellő szárnyára veszi, tovább hömpölygeti a
völgyön. Valami megnevezhetetlen bűbáj száll tova vélök. Aki meg­
 — 105 -

hallja, felkél fekvő helyéről, vállára veszi a rozsdás fegyvert, az

egyenesre vert kaszát, a somfanyelű fokost, nyakába akasztja az
eleséges tarisznyát és megindul a hivógató hang után.
Az erdők mélyén, jókora tisztáson égnek a tüzek; körülöttük
marcona alakok állnak, ülnek, hevernek festői csoportokban, több­
nyire rusznyák parasztok. A tűz fényétől megvilágított arcokról
elszántság tükröződik vissza. Nagy füles kondérokban főzik a birka­
húst, hosszú fanyársakon sütik a szalonnát.
Egy óriási vén bükkfa odújába van bedugva egy zászló nyele,
az esti szellőben meg-meg libbenő fehér lobogón nagy vörös
betűkkel ez van irva : .,Pro libertate!“
A zászló alatt, odahengerített fatörzsön ülve két alak válik
ki a tömeg közül. Ezek a vezérek. Az egyik őszbecsavarodott nagy
szakállá, tagbaszakadt bozontos alak, hangja recsegő, parancsoló; az
Pap Mihály, régi Thököly-kuruc. A másik fiatalabb, hosszú haja
elül üstökbe csavaríntva, teste acélos, ruzgékony; szeme villogva,
fürkészőn jár körül a nyüzsgő sokaságon. Ez Esze Tamás, Rákóczi
hűséges jobbágya. Fel-íelszökik ülő helyéből és vizsgálódva járja
körül a tábort. Akkor is ép ott van, mikor a szélső tüzek körűi
valami mozgolódás támad, majd hangos újjongás. Esze Tamás
közelebb lép. A rusznyákok négy magyar lovas legényt ölelgetnek,
akik most érkeztek. Lovaik el vannak csigázva, a legények azonban
fürgén ugranak le a nyeregből. Nem mondják, hogy mit keresnek,
az már úgy is tudnivaló, csak a neveiket mondják be a vezérnek:
Csutorás Péter, Bálint, János és Balázs testvérek.
A csupa gyalogosokból álló csapatban csak a vezéreknek van
lova, nagy örömmel fogadják emiatt a lóháton érkezőket, hát még
ha azok jó lovas magyar legények. Kínálgatják is mindenből a
javával, becézgetik őket, alig marad idejük egy kis aluvásra, amire
pedig legnagyobb szükségük volna, mert már három nap óta, ahogy
hazulról elindultak, csak úgy lopva a nyeregben alhattak egy-egy
kicsit. Azután júniusban hamar meg virrad ; a sok siró asszony, aki az
urát idáig elkísérte, a sok énekes madár, aki fészekrakáson serénykedik,
már pity mailatkor rákezdi a jaj szót, a csattogó éneket, — nem
lehet már aludni senkinek.
Távolról kürt-jeladás hallik, erre a vezérek is talpraugranak.
Majos Ferencz érkezett meg, aki künn já rt Rákóczinál Lengyel-
országban.
Senkinek a megérkezése ennél nagyobb izgalmat nem költ­
hetett volna. A tábor mint a hangyazsombék nyüzsögni kezdett.
 — 106

— Fel kurucok ! — csendül a Majos érces hangja. — Fel

utánam! Urunk Rákóczi Ferencz átlépte Magyarország határát!
Menjünk elébe, menjünk, mint a búcsüjárók a szent szűz oltárához ;
menjünk mint a zivatar, mely elsöpri a szemetet; menjünk, mint
az üldözött vadak az életadó forráshoz ! Jertek seregestül a ti vezé­
retekhez, a ti megváltótokhoz: Rákóczi Ferenchez!
— V ivát Rákóczii — ordítá a sereg és megindult mint az
ár, a magasan hordott zászló után, melyre nagy vörös betűkkel
volt felirva a bűvös szent jelszó: „Pro libertate!’'
A sereg haladt feltartóztatlanul, többé már nem bujkálva
rengetegek sűrűjében, völgyszakadékok rejtekeiben, hanem a nyílt
országúton. Az útbaejtett falvak népe önként, hivatlanul csatlakozott
hozzájuk. Mindenütt előkerült egy-egy elrejtett Rákóczi-zászló s a
négy Csutorás-fiú mindegyike lobogtatott egyet a csapatok élén.
Egy magános csárdánál találkoztak össze Rákóczival, aki
egy kis csapat lengyel lovassal ott pihenőt tartott.
Azt az örömöt, azt a lelkesedést, amit az elnyomott nép
Rákóczi dali alakjának, bátor, biztató, felmagasztalt arcának meg­
pillantásakor tanúsított, toll leírni gyenge.
Csókolták saruit, ruhája szegélyét. Aki kézzel nem juthatott
hozzá, feldobálta a kalapját, kisütögette a puskáját, ölelgette a
lengyel katonákat.
A szolgaság igájába fojtott szabadságérzet kitörése volt e z ;
habzó, pezsgő, felszökellő, mint a dugaszát kiröpítő elfojtott bor.
Rákóczi maga is elérzékenyfílt, majd felbuzdult ennyi ragasz­
kodás, ennyi odaadás láttára. Az igaz ügy diadalába vetett hite
megszilárdult nemes lelkében, mert ha ez a hite erős nem lett
volna, nyomban vissza kellett volna fordulnia, látva e gyűlevész
rongyos népet, amely soha katonasorban nem állott, rozoga fegyver­
zetével, vezér nélkül, fegyelmezetlenül, alig 300 főből állót.
De erős volt a hite a nép szabadságérzetében, a zászlójára
Írott cél szentségében. És megindult ezzel az úgy számra, mint
értékre hitvány maroknyi csapattal kivívni egy ország szabadságát.
És ebből a 300 főnyi gyülevészcsapatból, mire az esztendő véget
ért, 60.000 főnyi rendes hadsereg állott Rákóczi zászlói alatt; s a
rákövetkező évben már Bécsnek büszke falai remegtek a győztes
kurucok becsapásai előtt s a gőgös imperator békebiztosai útlevélért
könyörögtek, hogy a béketárgyalásokra a határon átjöhessenek
Nagyszombatba.
A négy Csutorás-fiú Ocskay brigádájához került. I tt azután
 — 107 —

bőven akadt soruk összemérhetni kardjukat a vasasnémetekével,

akikre különösen haragudtak s nem egyet el is küldtek azok után,
akiknek a foguk a migléci réten az asszonyaikra vásott.
Igaz ! hát az asszonyok ?
Jól mondta azt Somogyi János uram, hogy nem kell az
asszonyt félteni! Nem lett azoknak semmi bajuk, sőt még az uraikat
is felkereshették nem egyszer a kuructáborban.
Az öreg Csutorásnak se lett semmi bántódása, aki szavához
híven ki nem mozdult a falujából, mert Rákóczi betörésének a
hírére összevonták a német hadakat Kassára és soha sem értek rá
kutatni, hogy hová lett az elmaradt tiszt a három közlegénnyel.
 HAZA MORVÁBÓL.

A ZTÁN AZT MEGMONDOM emberek, hogyha ezt a kis erdőt elhagy-

Á * tűk, olyan csendesség legyen, mint a templomban, mikor az
oltári szentséget felmutatják; a kardot, lódingot ölbe kell fogni, hogy
ne ütögesse a kengyelvasat. I tt a város körül könnyen találkozha­
tunk valami labanc portyázókkal, hát úgy kell mennünk, hogy észre
ne vegyenek; innen már nem keressük az utat, hanem átvágunk
egyenesen a városnak, — de ha a városban valaki ránk ismerne,
hajrá magyar ! azután négyesével együtt, amerre lehet, csak a szilincsi
kerek erdőnek, ott összeszedodjünk.
így adta ki a parancsot Sziráki Balázs Antal hadnagy ötven
főből álló lovas kurucainak a nagyszombati erdőben.
Ezek bizony messze elportyáztak Morvában az Ocskay brigá-
dájától, úgyhogy észre sem vették az erős reguláris csapatokból
álló V iard brigadéros csapatát, mely Ocskayt kiszorította onnan.
Azalatt Heisler is átjött a főhaddal Pozsony felől A Vág és a Blava
is meg volt szállva Galgóctól egész Nagyszombatig labanc csapa­
tokkal. Ocskayt már azóta Nagyszombaton túl szorították, szegény
Balázs pedig benn szorult az egérfogóban.
A Fehér-hegyeken át, majd erdőkön, nádasokon bujkálva, sze­
rencsésen eljutottak a nagyszombati erdőig anélkül, hogy ellenség­
gel találkoztak volna. Itt aztán már nem volt menekülés, cselhez
kellett folyamodni. — Á tlátta ugyan Balázs, hogy ez a csel nagyon
is kétes kimenetelű, könnyen az egész csapat életébe is kerülhet,
— dehát nem élhet az ember örökké! Az Ocskay huszárjai olyan
tésztából voltak gyúrva, hogy minél fortélyosabb és veszedelmesebb
volt valami diverzió, azok annál nagyobb buzgósággal vetették rá
magukat. Ilyen volt maga a vezér is, és virtusa átragadt valamennyi
tisztjére és katonájára.
 109 —

Ne csodálkozzék hát senki, hogy Sziráki Balázs Antal nem

kisebb plánumot gondolt ki, mint azt, hogyha már amúgy is körül
vagyunk kerítve, hát egyenesen neki megyünk az ellenség közepé­
nek, keresztül Nagyszombat kerített városán, mert kerülő utakon
még veszedelmesebb, mindenütt labanc portyázókba ütközhetünk; —
de ha a szilincsi erdőig eljuthatunk, azontúl már könnyebben talál­
kozhatunk valami kuruc portával, amely okvetlen itt csiripel az el­
lenség főkvártélya körül.
Az idő kedvezett az elszánt kurucoknak, mintha csak a szá­
mukra mondva csinálták volna. Sötét, hózivataros éjtszaka volt. Akár­
merre fordult az ember, szembe vágta a szél a sűrűn hulló havat,
mely belepte a lovast és lo v át; könnyen nézhette bárki is a kuru-
cot labancnak — annál is inkább, minthogy a császári seregnek is
voltak huszárjai. Balázs erre számított is. Szép csendesen, lépésben
indultak meg Nagyszombat, sötétlő falai irányában
Oda érve, keményen megzörgették a kaput.
Az álmos őr kidugta a fejét, 8 mikor látta a behavazott ki­
csiny csapatot, azt gondolta, hogy császári portyázók térnek haza,
mert hisz olyan bolond gondolata nem támadhatott a jámbornak,
hogy egy bekerített várost, melyben 20 ezer fegyveres ember fek­
szik, 50 főből álló ellenség akarna meglepni.
Sietett hát a kaput kinyitni, de még is megkérdezte, hogy mi
a tábori jelszó.
A tiszt rámordul mérgesen:
— „Melegedni“ ! Nem látod, ki vagyok, te szarvasmarha,
könnyű neked itt a meleg szobában sütni a makkot !
Ez az erélyes nyilatkozat tökéletesen megnyugtatta a jámbor
labancot, mert aki így beszél ő hozzá, az bizonyosan jó ismerőse
lehet, — ezért hamarosan becsapta a kaput, azután besietett tovább
melegedni.
A kis csapat pedig megindult szép csendes lépésben végig a
Hosszú-utcán. *) Még a patkók sem kopogtak a kövezeten, mert azt
már egy lábnyi hó borította. Az utcán egy lelket sem lehetett
látni, csak imitt-amott világított még gyertyafény az ablakokból,
s ha tán látta volna is valaki a lépésben haladó elcsigázott cso­
portot, csak azt gondolta magában .• „jó, hogy nem vagyok köztük“
s közelebb húzódott a fűtött kályhához.
Az alsó kapuhoz érve, már könnyebb volt azt kinyittatni. Aki­
nek belülről ki muszáj menni ilyen zegernye időben, annak bizony
csak* kemény parancsolatja lehet, de biz a sorsukat nem irígyli senki.
— Nem is várakoztatták őket sokáig, kieresztették.
*) Alsó része ma már „II. Rákóczi Ferenc-utca“.
 — 110 —

Azután ügetni próbáltak, de a mindinkább szaporodó friss

hóban abba kellett hagyni. — Különben köröskörül a vidéken min­
den csendes volt, nem üldözte őket senki.
Csak úgy találomra, bizonytalan irányban haladtak a szilincsi
erdő felé. A Parna patakon háromszor is átmentek. Kis patak ez,
de mivel nem volt befagyva, csak a szélén, hát biz egy kis láb für­
dőt kaptak a huszárok, a lovak lábait meg összekarcolta a besza­
kadozó jég. Bizony keserves lovaglás volt, míg a szilincsi erdőt
végre elérhették. Itt aztán meg kellett pihenni, ember és ló halálra
voltak csigázva. Tüzet azonban nem mertek rakni. A tarisznyában
levő maradék-abrakot felkötötték a lovak fejére, s a fagyos csiz­
mákban a ló mellett táncolva, fogyasztották el a Morvából hozott
sza lonnamaradékot.
Hajnal felé megszűnt a hóesés, szétszakadoztak a havas fel­
hők és Szered felől kezdett világosodni az égalja.
A huszárok nyeregbe szálltak, nem nagyon válogathatták az
utat, hanem csak mindig kelet felé igyekeztek. Már azt hitték, hogy
szerencsésen kiszabadultak a csapdából, egyik-másik legény rá is
gyújtott fütyörészve valami bús kuruc nótára, midőn egy cseplyért
megkerülve, egyszerre szembe találják magukat egy század reguláris
vértes lovassággal.
H át mégis csak meg kell adni a kalandozás árát. — I tt nem
lehetett soká fontolgatni, sem messziről lövöldözgetni a karabélyból
— a puskapor amúgy is tisztára át van ázva, — karddal se sok
kárt lehetne tenni a vasba öltözött németekben, itt csak a kuruc
virtus segíthet. Balázs oldalt ugratva kommandirozott:
— „Fokost a kézbe! Rajta kuruc!“ Annak a fokosnak két
acélpánt védte a somfanyelét, mely sokkal hosszabb volt, mint a
németek egyenes kardja, úgy, hogy mire azok előre szúrhattak volna,
már ott kopogott a fokos a rézsisakjukon, vagy a nehéz lovaknak
az orrán. — Minthogy pedig a kutya se szereti, ha az orrára kop-
pintanak, úgy a legszelídebb ló se, de legkevésbé szereti a német,
— annálfogva a vasasok olyan kertájkot csináltak Keresztár felé,
hogy csak egy pár hírmondót hagytak hátra, akiknek puhább volt
a koponyája, mint a fokos foka. Ezektől aztán megtudták, hogy csak­
ugyan Szered mellett találhatják meg Ocskayt.
Apaj már látszott a reggeli ködben, ott akart átmenni Balázs
a Dúdvágon s még az ott lakó atyafiságot is ki akarta kerülni, hogy
mielőbb a brigadérosánál jelentkezhessék, amidőn megtudta a falu­
beliektől, hogy a labancok elrontották a hidakat Apajnál és Far-
 — 111 —

kashidánál is, hogy a Szerednél álló kurucok annál nehezebben

nyomulhassanak Nagyszombat felé.
Balázs kénytelen volt hát csapatját Apajon elszállásolni, addig
míg a jég megerősödik; különben is nagyon rájuk fért a pihenés
Egy hét óta jóformán mindig nyeregben, veszedelmes rejtek-
utakon, étlen-szomjan bolyongva, bizony ideje már egyszer hajlék
alá juthatni ámbár tót, de jó kuruc nép között, meleg ételt enni,
fűtött kemence mellett kinyújtózkodhatni; a ló is az istállóban, akár
arra se Tegyen gondja, — ellátja a böcsületes gazda; s minthogy
a huszár még ha holtra fáradt, se veti meg a csinos tót menyecs­
két, — ami van minden háznál, — hát könnyebb a lelkének, ha
egyet-egyet csíphet a piros orcáján. Balázs is felzörgette az atya­
fiakat, akik még az igazak álmát aludták. Öreg emberek voltak
Királyék. A lányuk már régen férjnél van Abonyban Bontó Ben­
cénél, a fiúk meg ott van valahol a dunántúli seregnél.
Balázs csak a két öreget gondolta otthon találhatni. Tán mon­
danom sem kell, hogy milyen jó magyaros atyafiságos szívességgel
fogadták a rég nem látott rokont; helyét se találták, mindenféle
jóval kínálgatták és a szíves kínálás nem is veszett kárba. Mikor
aztán egy kissé szóhoz juthatott Balázs, a gyermekek után kérde­
zősködött.
A fiunkról nem hallani most ide semmi hírt, — felelték az
öregek. El-e, hal-e, azt se tudjuk, de a lányunk eljött látogatóba
az ősszel, aztán itt rek ed t; mindjárt fel lesz öltözve,
Alig mondták ezt, nyilt az ajtó s belépett rajta Bontóné, piros
pozsgás fiatal asszony, meg egy serdülő leány. — Bontóné minden
teketória nélkül nyakon ölelte a kedves rokont és összevissza csó­
kolta, s mikor elég volt, odapöndörítette a fiatal leányt is Balázs
karjai közé s minthogy az már benne volt a csókolódzásban, hát
azzal nem is fukarkodott, csak mikor a leány szégyenlősen kibon­
takozott ölelő karjai közül, akkor nézte meg jobban.
A szeme elkáprádzott. Látta megnyílni az eget s azon kipil­
lantani egy valóságos angyalt. A csók bíborral vonta be a gyer­
mekleány arcát, de nagy fekete szemei mosolyogtak, — egész lé­
nyéből valami bűbáj sugárzott, úgy hogy Balázs álmélkodva és
gyönyörrel hordozta körül kérdő pillantásait.
— A férjem testvére, Bontó Mariska — mondta a menyecske,
kacagva Balázs zavarán.
•Már harmadik napja pihennek a huszárok Apajon. Gyöngy
élete van lovasnak, lónak. Előkerültek a faluvégről a muzsikus ci­
 112 —

gányok. Menyecskék, lányok ünneplőbe öltözve csoportosulnak a

korcsma körül, délutántól reggelig hangos a csárda nagyivó szo­
bája. Ha a huszárok megunták volna is, a fehérnép nem tágit; ha
az asszony nép meg kezd bolondulni, akkor felfordulás van az egész
faluban.
Balázs hadnagy mind erről a tivornáyról nem látszott tudomást
venni. Holdasa lett annak a két ábrándos fekete szemnek. Megfe­
ledkezett ellenségről, jó barátról, szétszedett hidakról, a brigadé-
rosról; csak az a kis leány töltötte be egész lelkét. Varázslatnak
lehetne nevezni azt az érzést, ha annál több nem volna, ha annál
erősebb nem volna, ha annál tartósabb nem volna, ha nem volna
szerelem !
A harmadik estén valamivel későbben kezdett népesedni a
korcsma. A huszárok délután aludtak egy jó sort. De a fehérnép
már ismét ünneplőbe öltözött, csak úgy röpködtek a színes szala­
gok, csak ügy ropogott a kikeményitett bokorugró szoknya. Hogy
ez a fehérnép soha se unja meg a bolondját járni! A füstös rárán­
totta azt a tegnapi frisset. „Fiók, sose halunk meg, akkor is fel­
támadunk !“
A hadnagy most is ott ül kedvesének az oldala mellett. Épen
arról susognak, hogy holnap jegyet váltanak, aztán áttéteti magát
a tiszai sereghez és egy hónap múlva otthon tartják meg az eskü­
vőt. Így szövögetik a boldogság kárpitját, melynek minden szálát
édes csókkal kell megerősíteni.
Egyszerre csak lövések hangzanak az istállók felől. Az udvar­
ról az istállók őrsége visszalövöldöz. A trombitás riadót fúj. H ad­
nagy uram felugrik a szép Mariska mellől, a huszárok a táncból
rohannak lovaikhoz, egyik táncból a másikba.
Késő. Meglepte őket az ellenség, már teli van velők a falu
— Hej asszonyok, lányok, de sok galibát is tudtok csinálni, ugyan
van-e lelketek ? !
Az bizonyos, hogy isszonyü vérontás következnék, ha hamar­
jában a kurucok egymásra nem ismernének a káromkodásuktól!; meg
aztán egy pajta is kigyúladt, ennek a világánál aztán egészen egy­
másra ismertek. A saját ezredük volt. Ocskay az élén.
A dolog úgy történt, hogy Ocskay Farkashidánál hidat vere­
tett a Dudvágón. E munkája közben hírül hozták neki, hogy Apa-
jon ellenséges lovasság van bekvártélyozva. „Nohát majd kipus-
káljuk onnan“ mondta Ocskay. — Úgy esett meg, hogy az ellen­
ség helyett a saját jó katonáit találta fel, akiket már vagy fogságban,
 113 —

vagy lekaszabolva gondolt. Milyen öröm volt a baj társak viszontlátása !

Ez is itt van, amaz is itt van, egy sem hiányzik !
Sziráki Balázs Antal hadnagyot azonban elővette Ocskay. Le­
szidta mint a bokrot Ha a magyarországi diverzióját hajlandó is
neki elnézni, de azt, hogy itt épen Szered előtt három napig vesz­
tegel, dorbézol és nem ad életjelt maga felől, azért büntetést érde­
mel, a Dudvág nem lehet akadály egy huszárnak; — azért az első
nagyobb csata után egy hónapi szobaáristomra Ítéli.
Hanem aztán amint megtudta, hogy a Dudvágon kivül még
más akadály is van, oda súlyosbította a büntetést, hogy a szoba-
áristomot azonnal és pedig Apajon kell kiszenvedni, sőt idecitálja
Abonyból Bontó Bencét, régi cimboráját is, aki apai tisztet teljesít
Mariskánál, hadd mossa meg annak is a fejét. Egy hónap épen
elegendő lesz arra, hogy ezt a két engedetlen gyereket örökös rab­
sággal büntesse a regimentszpáter . . . !
Hogy ez igy történt-e, boldogok lettek-e a fiatalok? — nem
tudom megmondani. A nagyszombati szerencsétlen kimenetelű üt­
közet összekuszálta az események szálait.

Somogyi Gy. Nagy időkből kis tört. 8

 LABANCFOGÁS.

|< I Z AZ MÁR úgy volt szokásban a mezei kuruchadaknál, hogyha

* " egyszer jól elverték a németet vagy a rácot, hát akkor nem
volt az a hatalom, amely őket együtt tartotta volna. Vitték haza
a hadi zsákmányt, meg az egetverő dicsőséget. Úgy gondolták: no
ez a lecke elég lesz a németnek egy jó darab időre; öt, hat hét
is beletelik, míg kiheveri, addig úgy se lesz semmi hadi munka,
minek együk hiába az ország kenyerét, gyerünk haza, — úgy is
fel kell kötni, behordani azt a kis gabonát, amit az asszonyok
learattak, vagy el kell vetni az őszit, — no meg aztán pihenni
is csak kell kicsit, vagy egyet mulatni, hiszen a németnek, labanc­
nak hírmondója sincs az egész környéken, nekünk áll most a világ
kurucoknak, még Szent Dávid is nekünk hegedül a holdvilágban.
Mikor aztán otthon mindent elvégeztek, nem kellett se bíró,
se nótárius, se citáció, se vörös cédula, — újra felhúzták a mun­
dért, lóra ültek, vagy aki gyalogos volt, vállára vetette a muskétát,
azzal ment ki-ki a maga dandárjához s újra hozzáláttak csapdosni
a németet, rácot.
A szomolányi diadal után még a megvert Ritschán serege se
szaladt úgy szerteszét, mint az Ocskay brigádájához beosztott mezei
h ad ak ; csakhogy amíg azok bevert, véres koponyával jajgatva
futottak, addig emezek vig duda-klarinétszóval vonultak el csapa­
tonként, ki merre lakott.
Huszonöt főből álló muskatéros csapat vált ki a többiek
közül a jókai révnél s kompon átmenve a Kis-Dunán, neki vágtak
egyenesen Somorjának, mert mind a huszonötén odavalók voltak.
Vörös Balázs strázsamester és Szomorú Jónás tizedes voltak
a vezetőik.
 115 —

Késő este volt már, mikor Somorjára érkeztek. A házak ab­

lakai mind sötétek voltak, csak a korcsmában volt világosság, meg
muzsikaszó, duhaj kurjongatás.
Vörös strázsamester „megállj“-t kommandirozott a csapatnak,
maga pedig Szomorúval odalopőzkodott a korcsma ablakához s azon
óvatosan betekintettek.
No, amit ott láttak, az még egy savóvérű németet is méregbe
hozott volna, hát még két olyan kurucot, aki csak most gázolt
vériben az ellenségnek s dicsőséggel terhelve jön haza a saját
fészkibe.
De hát hiába csűrj ük-csavarjuk a dolgot, el kell mondanunk,
hogy Vörös meg Szomorú azt látták az ablakon keresztül, hogy
a tulajdon feleségük kackiásan kiöltözve veszett módon járja a
táncot a labancokkal. Vörösnétől tán nem is lehetett rossz néven
venni, hogy egy nagy drabális vöröshaju némettel járta a táncot,
mert hát hiszen azért volt Vörösné, de már Szomorúné egy mák­
szemnyit sem volt szomorú, sőt nagyon is vigan rúgta a port
egy kurjongató labanc legénnyel. Volt azonban a táncban még több
menyecske meg leány is, tán az egész Somorja; hogy többet ne is
említsek; ott volt a Szegheő Judit, Sárkány Kata, azután Kuzmáné,
Bodóné, Szűcsné, Kutasiné, akiknek a szeretőjük, meg az uruk
szintén itt voltak a huszonöt kuruc közt.
Szomorú egyenesen be akart rohanni' a tancolók közé, de
Vörösben a bosszúálló férj bölcsen helyt adott a fortélyos had­
vezérnek. Megkapta Szomorúnak a gallérját és elvonta magával a
távolabb álló csapathoz. O tt pedig igy szólott:
— Atyafiak, úgy láttuk, hogy a városban labanc állapot van
és hogy az asszonyaink hajlandók a kapitulációra; de résen legyünk
emberek! Hübele Balázs módjára nem mehetünk neki a labancok­
nak, mint bolond borjú az anyjának, mert sokan vannak; hanem
most az asszonyoknak kell megreparálni, amit vétkeztek, csaV azu­
tán lesz velők is a számadásunk. — Most mindnyájan menjetek be
a ház mögött levő üres pincébe, ott álljatok fel két oldalt a pince­
gádorban s amint jön majd egyenkint a labanc, — lekapjátok a
húsz körmiről, mohot a szájába, hogy ne kiabálhasson, mindenik-
nek van nadrágszíjja, azzal kezeit a lábaihoz kell kötni és be vele
a pince hátuljába ! — Az asszonyt, amelyik vele jön, vissza kell
ereszteni. — A többi majd az én gondom. De egy hang se legyen
emberek, azt megmondom !
A kurucok engedelmeskedtek. Vörös strázsamester azután addig
8*
 — 116 —

ólálkodott a korcsma körül, míg egyszer megpillantotta az öreg

Süteőnét, aki egy szakajtó liszttel jö tt ki a pitvarból, — annak
aztán először is azt mondta, hogy ha csak egy szót is szól valaki­
nek arról, hogy őt látta, vagy egyébről, akkor ezt a hegyes pan-
ganétát itt döfi keresztül a gyomrán — meg is bökte a mutatóuj­
jával, hogy hol, — most pedig szépen, okosan hívja ki a feleségét,
már mint a Vörösnét. A megrémült Süteőné hirtelen a gyomrára
borította a lisztes szakajtót, mint valami paizst, amelylyel védel­
mezze a hegyes vas ellen, — úgy sompolygott be az ivóba.
Egy pár perc múlva Vörösné kijött. Mikor az urát megis­
merte, sikoltani akart, de az hamar befogta a száját.
— Egy szót se szólj, azt is lassan mondd !
— Jaj, lelkem uram, ne haragudjon kegyelmed, bizony Isten
muszáj volt.
— Ú gy? No, persze, persze — —
— Ha nem hiszi, kérdezze meg a Szomorüné komasszonyt.
— Jó, jó, majd megkérdezi tőle holnap az ura.
— Mennyei szent atyám ! hát az is itthon van ?
— No csak ne óbégass, itthon vagyunk mindnyájan, de most
másról van szó. Hány labanc van mindösszesen a városban ?
— Lehet úgy száz darab, a nagyja itt van a korcsmában, a
kvártélyokon alig van húsz ember, meg a tisztek.
— No hát, mi nem vagyunk annyian, de azért elfogjuk mind
a százat. Érted-e asszony, eszeden légy és térítsd észre a többi fe­
li érnépet is, ha azt nem akarjátok, hogy ez a hegyes panganét a
gyomrotokat keresztül furdalja. H át most megmutathatjátok, hogy
az uratokhoz húztok-e jobban, vagy a labancokhoz
— Jaj lelkem uram, hogy is gondolhat olyat, hisz mondom,
hogy csak muszájból —
— Csitt! az a parancsolat, hogy táncoljatok tovább a laban­
cokkal, azután egyenként csaljátok ki ő kelmüket az öreg pince­
gádorba ; egyéb gondotok ne legyen, de az meglegyen, mert külön­
ben ez a hegyes panganét — —
— Meglesz, édes uram, meg
Vörös strázsamester uram hadi taktikája fényesen bevált. A
parázs szemű lányoknak, menyecskéknek semmi sem volt könnyebb,
mint a tánctól, bortól felhevült labancokat szépen, egyenként ki­
csalogatni az öreg pincéhez, ahonnan aztán azok többé vissza sem
jöttek; minthogy pedig több volt a labanc, mint a menyecske, az
eltünedezők hiánya ott benn fel sem tű n t; mindenik azon örült, hogy
 — 117

már néki is ju t a táncból, meg a menyecskék csábitő mosolygásá­

ból, s kacsintásukra ment utánuk valamennyi, mint az esteli vaklégy
a saját vesztébe.
Volt már vagy hatvan labanc a pincében megkötözve; a korcs­
mában az asztalokra, lócákra dűlve már csak azok voltak, akik a
mohón nyelt bortól egészen be voltak csodálkozva, ágyannyira, hogy
egyik sem tudta, ki fia-borja ; még azt sem, hogy kik lehetnek azok,
akik őket egy üres kamrába bedobálják, ahol aztán nyugodtan
tovább aludtak.
A városban csakugyan alig volt több húsz labancnál a tisz­
tekkel együtt; valami portyázó lovas csapat lehetett.
Ezeket sem volt nehéz a huszonöt bátor kurucnak lefülelni a
kvártélyaikon, meg az istállókban. Mire a jó somorjai polgárok a
zajra felocsúdtak, akkorra már mind a száz labanc meg volt kötözve ;
az ábrázatjuk olyan volt, mintha rnindeniknek egy nagy gölődény,
vagy legalább is egy jó marok bagó lett volna a pofájában.
Nem kellett sokat magyarázni az otthon levő atyafiságnak,
kevés szóból is megértették a környülállást. Hamarosan feloldozták
a labancok lábait és kiszedték szájukból a mohot; most már kiabál­
hattak, ha akartak, de azok inkább csak prüszköltek és köpködték
ki a torkukba szorult penészes mohát
A somorjai polgárok örege, iíja a huszonöt vitéz kuruccal az
elszedett fegyvereket magukhoz véve, felkaptak a császár lovaira,
a labancokat kocsikra rakták, úgy hajtották maguk előtt Semptére
Bercsényi főgenerális eleibe, ahol is nagy dicséretben részesülének,
különösen a vezérük, Vörös Balázs, aki nyomban hadnagyi ran­
got nyert.
Restellem ugyan, de annak okáért, hogy ennek a kis történet­
nek a tökéletességéből semmit el ne sinkófáljak, — azt is el kell
mondanom, hogy a jó kuruc vitézek, minekelőtte az elfogott laban­
cokkal elindultak volna Somorjáról, amúgy kurucosan jól megtán­
coltatták a jegyes mátkájukat, respektive a hites feleségüket, csak
hogy az a tánc már muzsikaszó nélkül ment végbe, de azért mégis
jobban megemlegették a mulatós fehérnépek, mint amazt, ágyany-
nyira, hogy jöhettek azután labancok Somorjára, — amint hogy
jöttek is, — de az asszony-népet nem birták többé táncra csábítani.
 A STAFÉTA.

M er CSÉNYINÉ GRÓFASSZONY FELHIVATTA a várnagyot, Létavay

*' Taddeus uramat.
Mikor a tagbaszakadt, őszbecsavarodott, nagy bajú-zú ember
belépett a palotába és ott katonásan, peckesen megállott úrasszonya
előtt, a grófné kiküldte a frajjait.
— Várnagy uram, egy megbízható emberre volna szükségem.
— Nagyságos asszonyom! Bajmóc várában nincs olyan ember,
akiben Nagyságos asszonyomnak vakon megbíznia ne lehetne.
— Jó, jó Létavay uram, nem is úgy gondoltam, de egy olyan
stafétára volna szükségem, aki egy kényes és veszedelemmel járó
utat tenne meg az uramhoz.
— Van egynéhány olyan hajdúm, aki nem ijed meg a maga
árnyékától s inkább gulyáshúsnak apláttatja magát, mintsem a rá­
bízott titkot elárulná. A privigyei németektől bátran úgy elmehet
éjjel az erdőkön át, hogy nyomát sem találják.
— Én levelet akarok küldeni az uramnak, azért nem annyira
bátor katonára, mint inkább okos, ravasz emberre volna szükségein,
aki pórias ruhában, fegyver nélkül biztosabban járhatna. A katonát
levágja, vagy elfogja az ellenség s a levelet elveszi tőle; mit érek
vele, ha az uram meg nem kapja, vagy még bajba is keveredhetik
miatta.
A várnagy kissé gondolkozott, azntán mosolyogva szólott:
— Nagyságos asszonyom ! Van ilyen emberem, erre legal kai-
matosabb lesz a Sumichraszt.
— Ki az a Sumichraszt ?
— A sánta mindenes, instálom. Mindennap láthatja Nagysá­
god, mikor a kályhákat füti.
 119 —

— A M ackó! — szólt szinte mosolyogva a grófné, — no

ebből ugyan nem nézné ki az ember, hogy ilyen dologra alkalma­
tos lenne.
— Vagy igen, instálom, olyan ravasz ő kelme mint a róka,
esze meg van több, mint akármelyik íródeáknak.
— Azt tudora, hogy jól tud figurázni. Ha a hajdúk únják
magukat, akkor csak a Mackót táncoltatják, — de ahhoz, amit én
rábízni akarok, nemcsak ravaszság, hanem hűség is szükséges.
— Arról felelek Nagyságos asszonyom; a gyereket még Thö­
köly uram idejében szedtem fel egy portyázáskor, mikor egy falu­
ból kivertük a labancokat, akik a falut felgyújtották ; ez a két esz­
tendős gyerek ott fetrengett az utca közepén, a csontjai össze voltak
törve, bizonyosan a labancok lovai alá került; nem volt kire bíz­
nom, a falu népe mind világgá futott, hát hogy meg ne égjen a
nyavalyás, felkaptam a nyeregbe, azóta nálam van. Emberi formát
ugyan már nem igen adhatott neki a felcser, azért holtra gyűlöli a
labancot, de nincs olyan eb, aki hűségesebb volna a gazdájához,
mint ő.
— No, hát küldje be várnagy uram, hadd szólok vele.
Mackó épen ott kint dörömbölt a nagy kályhalyukban, s vár­
nagy uram, azon módon kormosán, beállította a grófné elébe.
Nem hiába mosolygott a grófné meg a várnagy, mikor Su-
michraszt Mátyást említették. Azok a kutya labancok ugyan csak
megcsúfitották, ha arra gondolt az em ber: szánakozva kellett tekin­
teni erre az eltorzúlt alakra; de minthogy azt már mindenki régen
elfelejtette, hát aki most látta Mackót, nem állhatta meg nevetés
nélkül. Mintha egy majomból meg egy emberből lett volna dara­
bonként összeeszkábálva, semmi tagja nem volt a maga helyén, azért
rém komikus figurát mutatott. Amelyik lába rövidebb volt, azon
az oldalán a keze volt hosszabb ; a nagy harcsaszája baloldalra
vonult, ellenben a pisze orra jobb oldalon tekintett az égre, a sze­
mei aprók voltak, de kancsalok ; a fülei azonban nagyok és szőrö­
sek ; az egyik válla ki volt nőve, s azon feküdt kényelmesen a nagy
bozontos feje.
A grófné megerőltette magát és komoly képet csinált.
— Mátyás, tudod-e, hol van Nagytapolcsány ?
— Ha még ott van, ahol tavaly ilyenkor volt, akkor ráakadok.
— H át Nyitrát tudod-e, merre van ?
— Az itt folyik a vár alatt.
— Bolond, nem a folyó, hanem a város,
 — 120 —

— Ha ez a folyó arra megy, akkor az majd elvezet.

— Egy levelet kell elvinned a főgenerálisnak; ha Tapolcsány-
ban nem leled, tovább mégy Nyitrára. É rted?
— Igen is.
— A levelet úgy el kell rejtened, hogy azt nálad meg ne
találhassák.
— Van elég folt a gúnyámon, valamennyit senkinek se lesz
kedve felfejteni.
— Az jól van, de hátha valahol elfognak? !
— Ha katonának einem visznek, akkor majd csak eleresztenek.
A grófné nem fojthatott el egy szelíd mosolygást.
— Attól nem kell félni, de hátha rád ismer valaki, hogy az
én cselédem vagy?
— Ha leborotválom a bajuszomat, akkor rám nem ismerhetnek.
No már ezt nem állhatta a grófné kacagás nélkül. A Mackó
bajusza állott mindenik oldalon három szál sörtéből. Ha csak a fejét
ki nem cserélik és egy más egyenesebb testre nem teszik, akkor
ezer közül is felismerheti, aki egyszer látta.
— Szóval bizol magadban, hogy az úton semmi baj nem
fog érni ?
— Lesz, ahogy lesz, mert hogy sehogy se legyen, olyan még
soha sem volt.
— Csak azon kell lenned, hogy az urunk megkapja ezt a levelet.
— No, az már olyan bizonyos, mint hogy engem Sumichraszt
Mátyásnak hívnak.
— Jól van; arról, hogy hova mégy, egy teremtett léleknek
se szólsz, érted ?
— Igen is.
— Nohát fogd ezt útra valónak.
Bercsényiné egy csinos, kötött erszényben néhány aranypénzt
nyújtott át Mátyásnak.
— isten mentsen meg tőle ! — riadt vissza Mátyás.
— Mi lelt, tán nincs szükséged útiköltségre?
— Lenni volna, iustálom, de ilyen cifra erszényt én be nem
teszek a szeredásomba, mert mindjárt rám sütnék, hogy valahol
loptam, — azután ilyen rongyos legény nem utazhat sárga csikókkal.
Kérek egy marék libertást, majd azt eldugdosom imitt —
amott a ködmönöm foltjai közé.
Mackó miután megkapta, amit kívánt, magára húzta a leg­
rongyosabb gúnyáját, feltette a legkopottabb süvegét, kezébe kapott egy
 121 —

furkós botot s azzal olyan szurtosan, amint a kályhalyukból kijött,

megindult kevélyen a kapu felé.
A kapu alatt ácsorgó hajdúk eleibe állottak s kötekedni kezd­
tek vele mint rendesen.
— Hová sietsz Mackó pajtás ?
— Lánynézőbe megyek; nem látod, hogy az ünneplőmet vet­
tem magamra.
— H át hogyan mégy, ha még bokréta sincs a süvegednél ?
— s azzal egy bagolyszárnyat tűztek a süvegéhez.
Mackó nem bánta.
— No már így szeretném látni azt a lányt, aki belém nem
bolondul!
— H át mikor hozod haza a menyasszonyt ?
— Majd ha olyan hintó megy érte, amibe egy Ördög, meg
egy Sárkány lesz befogva.
(Az egyik hajdút Ördögnek, a másikat Sárkánynak hítták !)
— Süldő lesz-e a menyecske, vagy vénecske ?
— Ne félj, nem harap meg, ha majd a fogát nézed.
— Hátha addig katonának visznek a labancok ?
— Ahhoz is ember kell!— S ezt mondva, botját balvállára ve­
tette, mintha muskéta volna s hetykén katonás tempókat utánozva,
bicegett ki a kapun, hogy a hajdúk az oldalukat fogták nevettükben.
Amint azonban Mackó a falakon kívül volt, nekivágott az
apáti erdőségnek, mindenütt erdei gyalogutakon haladva.
Borongós, ködös őszi este volt. A köd leszállott az erdőre,
nyálkássá tette a gyalogutat, úgy hogy Mackó minduntalan elcsú­
szott a sánta lábával. Egyszer csak azt vette észre, hogy a gyalogút
megszűnt, — most már csak találomra irányozta magát.
Egy sűrű, fiatal erdőbe ju to tt; a száraz lombokról a nyaka
közé csöpögött a köd, rongyos gúnyáját még jobban megtépték a
boróka-bokrok. Mind jobban, jobban besötétedett a tájék körülötte,
— de azért Mackó csak haladt fáradhatatlanul, hegyről le, hegyre
fel, de hogy hol fog kilyukadni, arról sejtelme sem volt.
Egy dombon azonban hirtelen elfogyott az erdő és egy kerek
tisztáson előtte állott az ujfalusi akasztófa.
Mackónak a sötétséghez szokott szeme észrevette, hogy az
akasztófán egy holttest himbálózik s alatta két élő alak mozog. A
következő percben már egy erős marok ragadta meg a nyakacsigáját.
— E m ber! mit keresel itt éppen most ?
Mackó nem volt az az ember, aki egykönnyen meg szokott
 — 122 —

volna ijedni, mégis az első percben megdöbbent és a szíve erősen

kopogni kezdett, de hamar tájékozta magát; látta, hogy hol van,
azt is tudta az egész környék, hogy ki az, aki ott függ s ebből
sejtette, hogy kikkel lehet dolga. Egy darabig hallgatott és furfan­
gos eszéhez folyamodott.
— Ki vagy? honnan jösz? hová mégy? mit akarsz?
Szólt az előbbeni hang s még erősebben fogta meg a nyakát.
— Először is ereszd el a torkomat, ha azt akarod, hogy fe­
leljek — — ú g y !
— H át felelj ! de halálfia vagy, ha hazugságon érlek.
— Nagyon sokat kérdeztél egyszerre, mintha magad volnál a
szolgabíró.
A szolgabíró említésére megint a másik alak ragadta torkon
Mackót.
— Ne bolond, n e ! csak nem akarod tán megfojtani a test­
vérbátyádat.
Az alak eleresztette a Mackó nyakát, mintha eszébe ju tott
volna neki, hogy csakugyan volt egy testvérbátyja, akit még az ő
kis gyerek korában, valami 15 esztendő előtt, rablásért elzártak a
bajmóci vár tömlöcébe, azóta hírét se hallotta — — -
Mackó már úgy látszott, hogy tisztában volt mindennel. Most
már egészen nyugodtan beszélt.
— Benneteket kereslek; tudtam, hogy eljöttök a Galbavi paj­
tástokhoz. Gondoltam, hogy hamarább érkezem ide, de síkos az út
az erdőkön s a vas tizenöt esztendeig egy kicsit megnyomorítóta a
lábaimat a bajmóci tömlöcben, — hogy ott sülyedjen el, ahol van!
— Téged Ferkó öcsém tizenöt esztendeig nem láttalak, azidőben
csak akkora voltál, mint az öklöm, négy vagy öt esztendős lehettél,
de azért mindjárt rád ismertem, — te pedig (fordult a másikhoz)
Milcsik vagy, ha nem mondod is.
A rablók - mert azok voltak — meglepetve nézték a kis
púpos embert, aki őket néven szólítja, de Koczurány Ferkónak mégis
furának tetszett, hogy ez lenne az ő bátyja, akit délceg legénynek
emlegettek előtte ; Mackó megelőzte a legény lassan járó gondolatát.
— H át bizony valaha én is olyan szálas legény voltam mint
tik, de a bajmóci tömlöcben (ott sülyedjen el!) minden fertályban
koszorúba srófolták a fejemet, s mikor nem vehettek ki belőlem
semmit, kerékbe törték össze a csontjaimat, de még sem árultam
el a pajtásaimat; — de azért annyit mondhatok nektek, hogy jobb
ennek a szegény Galbavinak itt függni, mintha a bajmóci tömlöcöt
 — 123 —

megkóstolta volna ; harmadnapja csak, hogy ki bírtam onnan szökni,

— tudtam, hogy itt talállak éjféltájban, azt is tudom, mit akartok
innen vinni; — megvan-e már ?
A zsiványok teljesen meg voltak indítva Mackó biztos fellé­
pése és a zsiványbecsületből szenvedett mártiromsága által, azért
minden tartózkodás nélkül feleltek:
— Meg van a balkeze kis újjá.
— Nem ér semmit. — Nem balkézzel nyitják a lakatot, ha­
nem a jobbal; de az is csak akkor ér valamit, ha az orcáját nagy­
pénteken fogott bagoly szárnyával visszakézből háromszor megsöpröd.
— Hol vennénk olyan bagolyszárnyot ?
— H ol? H átlátjátok, hogy milyen jó az öreg a háznál! Fiatal
ész, rövid ész, még sokat kell addig tanulnotok öcskös, míg az öreg
Koczurányt utói éritek! I tt van a bagolyszárny a süvegemnél, ma­
gam fogtam nagypénteken a bajmóci várban.
A két gonosztevő egészen megadta magát, és bámulattal en­
gedelmeskedtek Mackónak, akit elismertek atyamesterüknek. Mackó
azután nyolc nap múlva találkozásra rendelte Őket a szebedrázsi
csárdához, — s ezzel ment mindenik a maga útján.
Már hajnalodni kezdett, mikor Mackó árkon-bokron keresztül
Lelócra érkezett. Itt már azt hitte, hogy túl van minden veszedel­
men, midőn egyszerre a szélső ház lángot vetett. — Tűzi lárma
támadt a faluban, s a nép az égő házhoz futott. Mackó egészen
nyugodt lélekkel tovább igyekezett, de egy vén asszony, amint meg­
pillantotta, elkiáltotta magát:
— Itt a gyújtogató! Fogjátok meg emberek és vessétek a
tűzbe !
A felbőszült nép megrohanta az ártatlan Mackót, felkapták a
levegőbe és minden kihallgatás nélkül vitték az égő ház felé.
Azért volt annyira bőszült a nép, mert már egy hét óta min­
den éjjel kigyúlt a községben vagy egy ház, vagy egy csűr, s így
nyilvánvaló volt a gyújtogatás. El is volt végezve a lakosság között,
hogy ha megkapják a gyújtogatót, a tűzbe vetik.
Mackó látta, hogy ennek fele se tréfa, s aligha itt nem végzi
be életefolyását, de jó humora még most sem hagyta e l :
— Megállj átok, bolondok ! legalább a süvegem adjátok ide,
abban van a levél meg a rovás a bajmóci várnagytól, hogy kinek
mennyit kell holnap bevinni.
Mikor a bajmóci várnagyot, a levelet, meg a rovást hallották
emlegetni, egyszerre lehűlt a nép vére.
 J24 —

A bajmóci várnagy nem érti a tréfát. Elég az, ha kiüzen,

hátha még levelet meg rovást küld ! Mackót is kezdték felismerni,
egyik-másik látta a várban benfenteskedni, hamarosan letették hát
a földre s kezdték keresni a fejéről lemaradt bagósüveget a levéllel,
meg főképpen a rovással.
Tűvé tettek mindent, de a süveget csak nem találták. Végre
egy gyeiek kivallotta, hogy az a bizonyos vénasszony, aki Mackót
gyújtogatónak kikiáltotta, kapta fel a süveget és a tűzbe hajította.
Nosza ment a bíró, törvény bíró, kisbíró az asszonyért; az pe­
dig mihelyt a dolog ilyetén fordulatát látta, úgy elbújt, hogy csak
egy óra múlva húzták ki a sütőkemencéből , akkor aztán menten
vasra verték, hogy majd bekísérik a várnagy eleibe ; csináljon vele,
amit akar.
Nehéz volna állítani, hogy Mackó, aminő éles szemei voltak,
észre nem vette volna, hogy a vén asszony tűzbe dobta a süvegét;
elég az hozzá, hogy ezzel ura lett a helyzetnek Követelte, hogy
neki adják elő a süvegét, mert különben úgy lesz, meg amúgy lesz.
Bírák uraimék megrökönyödtek, kérlelni kezdték a haragos
stafétát, kínáltak neki egy vadonat új süveget, de ő hajthatatlan
maradt; mit neki a süveg, ha nincs se levél, se rovás.
— Most már csak szedjék össze magukat kendtek — mondta
— és vágtassanak fel a várnagy uramhoz s igyekezzenek ő kigyei­
mét m egkérlelni; de tanácsiéin, hogy jól kibéleljék a szurnadrágju-
kat, mert az Ördög, meg a Sárkány kegyetlenül érti a mogyorófa
suhogtatását. Most pedig rendeljenek alám egy forspontot, ami
elvigyen Oszlányba, mert még ott is át kellett volna adnom egy
levelet, hát legalább hírét viszem.
A megszeppent bírák már előre tapogatták testüknek azt a
részét, amivel Ördög és Sárkány mogyorópálcáinak közelebbi érint­
kezésére van kilátás.
Nagy bocsánat kéréssel ráerőszakoltak Mackóra egy vadonatúj
süveget, feltolták a borsószal ma-ülésre, s két jó mokány lovon át­
vádoltak a Nyitrán Oszlány felé.
Oszlányban megtudta Mackó, hogy Zsámbokrét tájékán német
vasasok portyáznak, azért jobbnak látta a kocsit visszaküldeni s
gyalogszerrel Félfalunak indulni, hogy onnan megint erdőkön át
Nagytapolcsányig juthasson.
A felfalusi kastély előtt kint állottak a Vörös Flórián uram
hajdúi egy pár labanc muskétással s minthogy egyéb dolguk nem
volt, belekötöttek az arra bicegő Mackóba, aki nagyon behúzta a
 — 125

nyakát, mikor szemtől-szembe találta magát azokkal, akiket minden

módon kikerülni akart.
— Hány hét a világ földi ? — kérdi kötekedve az egyik labanc.
— Mával is kevesebb.
— Úgy látom, meg van nyilaivá a lovadnak az egyik lába.
Mackóban felébredt a tromfolás ördöge.
— Te is csak a magad paripáján szaladsz, mikor kergetnek.
— De fel van vágva a nyelved, békás!
— Azért vagyok Mátyás.
— Nem jönnél be egy ital borra ?
— Magad is meginnád, ha volna.
— Azután majd táncolunk egy kufercest.
— Táncoltatok ti Zólyomnál eleget.
De már ez több volt, mint amennyit egy labanc kebel el bir
viselni. Nekiestek a szegény Mackónak és fojtogatni kezdték. De
Mackónak olyan tudománya volt, hogy hűen tudta utánozni a nya­
valyatörőöt. Hanyatt vágta magát a földön, a fogait csikorgatta, a
szája egész a füléig húzódott és tajtékzott; egyet-egyet rúgott, mint
aki mindjárt meg akar halni, s eközben a torkát tartó labanc ka­
tonának megkapta a kézcsuklóját s azt olyan görcsösen szorította,
hogy semmi módon sem lehetett kiszabadítani. A labanc ordított,
a többiek szétszaladtak, ki vízért, ki hová. Végre a nagy lármára
kilépett a kastélyból Flórián uram ő kegyelme a labanc hadnaggyal
egyetemben és miután a környMállásokról maguknak referáltatott,
Flórián uram jól leteremtettézte a hajdúit, a labanc-hadnagy pedig
keményen összeszakramentirozta a muskétásait, hogy mért nem hagy­
nak békét annak a szegény, ügyefogyott koldusnak.
Az ügyefogyott azonban mint egy cserepestkbán, úgy tartotta
a labanc keze csukló) át, az meg csak ordított, mint egy bengáliai
tigris. — Végre is Flórián uram kihozott egy rúd spanyolviaszkot,
hogy azt majd meggyújtja és odacsöpögteti a merevgörcsös kézre,
hogy az kinyíljon; de abban a pillanatban egyet rándult a vonagló
test s az égő spanyolviasz mind a labanc kezefejére csurgótt, amitől
az még nagyobbat ordított s úgy kirántotta kezét, hogy aminő hosszú
volt a legény, úgy vágta magát hanyatt.
Mackó azután hagyta magát végigöntöztetni hideg vízzel, csak
vigyázott, hogy arra az oldalára forduljon, ahol a levél van bevarrva.
Azután lassanként ébredezni kezdett s nagyon csodálkozva
nézett körül, mint aki nem tudja, hogyan került ide. — Egyszerre
azonban jajveszékelni kezdett, hogy hová lettek a malackái, amiket
idáig hajtott?
 — 126 —

Flórián úr kérdőre fogta a hajdúkat, hogy hová tették a sze­

gény ember malackáit; azok esküdöztek, hogy nem láttak ők egy
szál malacot sem ; de minthogy Mackó folyton jajveszékelt, végre a
jószívű Flóris úr adatott neki a magáéból egy pár mangalica ma­
lacot, mire Mackó annyira magához tért, hogy még a jó fölöstö-
kömöt is mind elfogyasztotta, amit elébe tálaltak.
Azután kért egy hosszú madzagot, annak a két végére kö­
tötte a két malacka lábát, a közepét meg a saját markába szorítva
— így szépen hármasában neki indultak a bizonytalan erdei útnak,
amely Tapolcsányba vezet.
Azután már nem kérdezte senki, hogy mi járatban v a n ; tudta
mindenki, hogy Tapolcsányban vásár lesz, hát az egy pár malac
megmagyarázott mindent.
Tapolcsányban egyenesen oda állított, ahol a malacokat árul­
ták s minthogy jó mangalica fajtából valók voltak, hamarosan akadt
vevőjük.
Ekkor aztán megtudakolta Mackó, hogy hol van szállva a
főgenerális.
Egy muskétás közvitéz állott strázsát a ház kapuja előtt. Mackó
egyenesen hozzá lépett és megemelte a süvegét.
— K it keres kend földi ? — szólott hozzá az őr.
— Azt az urat, aki kendnek parancsol.
— A *strázsamester urat ?
— Kicsit feljebb.
— Tán bizony a hadnagy urat ?
— Még feljebb.
— Csak nem az ezredes kapitány urat?
— Még sokkal feljebb.
— Ne bolondozzék kend, azontúl már csak a biigadéros van,
az meg szóba se áll az ilyen kifordított mivoltú emberrel, mint kend.
— Pedig még annál is nagyobb urat keresek, aki még meg
is simogatja ezt a kifordított pofámat.
— T y h ü ! az áldóját! csak nem magát a főgenerális urat
keresi kend? !
— De bíz éppenséggel, hogy Ő kegyelmét.
— Haj, barátom, ahhoz nehéz ám bejutni, három záron kell
addig átmenni.
— Van olyan kulcsom, amivel mind a három zárat fel
tudom nyitni.
— Vájjon mi légyen az?
 — 127 —

— Egy levél.
— Az válogatja, hogy kitől ?
— Attól, aki még a főgenerális uram ő kegyelmének is parancsol.
A muskétás tisztelgésre fogta a fegyverét, akkor szólott:
— Az csak a fejedelem ő nagysága.
— Még egyet kifelejtett kend.
— Mást nem tudok.
— Nincs kendnek felesége?
— Lenni van, de az nekem nem parancsol.
— Látszik, hogy paraszti mivoltban leledzik kend, mert ha
úrféle volna, kezet csókolna kend a feleségének.
— Az csak akkor hiszi el, hogy szeretem, ha minden héten
jól eldöngetem.
Ekkor jö tt oda a strázsamester, akinek a muskétás jelentést
tett a rongyos emberről, aki magával a főgenerálissal akarna beszélni
s minthogy gyakran vala eset, hogy ilyen rongyos emberek (több­
nyire kémek) magával a főgenerálissal beszélni akartak, úgy nyom­
ban Mackót is bejelentették s nem telt bele egy fertály óra, már
a fogenerális előtt állott.
Mackó elővette fanyelű bicskáját s ott a főgenerális előtt el­
kezdte kifejteni a szűrén levő foltokat, míg végre az egyik folt alól
kiszabadította a gyűrődött levelet.
Bercsényi rögtön megismerte a felesége írását.
A levélben el panaszolta, hogy az Eperjes bevételénél kapitulált
németek, akik csekély kísérettel onnan Pozsony felé indíttattak, a
kíséretet részint felkoncolták, részint megszalasztották és most a
saját szakállukra sarcolják a vidéket. Bercsényiné Bajmóc várába
szorult és kimozdulni sem bir miattuk s alig van elég embere,
akivel a várat megvédelmezhesse; sürgős segítséget kér tehát
az urától.
Bercsényi rögtön útnak indíttatta Bossányi János kapitányt egy
csapat huszárral, hogy tisztítsa meg a vidéket Bajmóc körül, ő
pedig egyelőre meghosszabbította tartózkodását Nagytapolcsányban.
Alig telt bele egy pár nap, már jött a híre, hogy Bossányi
kapitány tiszta munkát végzett, egy szálig lekaszabolta a németeket,
akik a kapitulációs feltételeket ily csúful megszegték.
Nyomban jöttek a környékbeli urak is egész a Rudnó völgyé­
ből le, hogy Bercsényinél tisztelkedjenek és behódoljanak Rákóczihoz.
Eljött Felfaluról Vörös Flórián uram is és amint ott a csat­
lósok között Sumichraszt Mátyást megpillantotta, rögtön ráismert a
 128 —

nyavalyatörős malackás emberére. — Sehogy se bírta elképzelni,

hogy kerül ez az ember Bercsényi tábori fősz állására Azt látja,
hogy nem fogoly, sőt nagyon is fraternizál a csatlósokkal, akik
nagyokat röhögnek különféle mókáin.
Mackó is megpillantotta Flórián urat, s módját ejtette, hogy
közel somfordáljon hozzá ; akkor megemelintette bagósüvegét, mely
mellett most egy hosszá kakastoll ágaskodott és emígy szóla:
— Mondhatom nagy uram, hogy annyi vevőjük akadt, akár
egy szép lánynak, még magamat is meg akartak venni ráadásnak,
mert azt mondták, hogy mind a hárman nagyon jó fajtából valók
vagyunk.
Flóris úr akart volna valamit kérdezni, azonban kilépett Ber­
csényi a többi urakkal, így a kérdés abban m aradt; de akik a
Mackó beszédét hallották, tán még ma is törik a fejüket, hogy mi
lehetett az értelme annak, amit Flórián uramnak Sumichraszt Mátyás
mondott.
 A LOSONCI CSATA.
184!). M Á R C I U S 2 4 -E N .

/ \ Z 1848/49-IKI szabadságharc gazdag a hőskölteményekbe illő

* epizódokban.
A most élő ifjabb nemzedék még köz vetetlenül apái ajkairól
hallja azokat. Akik pedig akkor gyermekek voltak, azok lelkében,
mint egy rózsaszín alapra festett ködfátyolkép, mint egy ezeregyéji
álom ragyog élt örülhet etlenül. Ezek közül való vagyok én is, s a
fogékony gyermek emlékezéséből írok itt le egy 1849-iki epizódot,
melynek szemtanúja voltam, kiegészítve azt idősebb szemtanúk egy­
korú feljegyzéseiből.
Az elmondandó esemény Losoncon történt, hol én akkor lyceumi
tanuló voltam, s amely városnak polgársága az országban a leglel­
kesebbek közé tartozott.
* *
*
Midőn az 1849-ik év elején a magyar kormány Debrecenbe
költözött, s utána herceg Windischgrätz Budapestet elfoglalta, Nóg-
rád megye báró Majtényi László császári biztos kormányzatával
osztrák hatalom alatt állott .egész 1849. május 21-ig, Budavár visz-
szavételeig. Ezalatt a négy hónap alatt Majtényi Balassa-Gyarmaton
székelt a melléje rendelt század ulánussal. Rendeletéből a megyebeli
városok és falvak összes tornyain fekete-sárga zászlónak kellett
kitűzve lenni.
A megye területén a fent említett század dsidáson kívül több
osztrák katona nem volt, csak midőn Schlick seregét a Hegyalján
a február 11. és 12-iki csatában a honvédsereg megverte, vonult
az keresztül Losoncon, Rimaszombatról jőve Kis-Terenne felé.
Március 15-ét, a szabadság napjának első évfordulóját mege­
lőző este Losoncon a vásártér közepén levő kúthoz egy csapat álar­
cos férfi gyülekezett, magukkal hozván a híres Bunkó bandájának
Somogyi Gy. Nagy időkből kis tölt. 9
 — 132 —

otthon levő ta g ja it; itt aztán fáklyákat gyújtottak s a Rákóczi-in-

duló mellett „Éljen a szabadság!“ kiáltásokkal vonultak végig a
városon. A tornyokból lehányták és összetépték a fekete-sárga zász­
lókat és helyükbe vörös és nemzeti színűeket tűztek ki.
Ezt elvégezvén, a Mocsáry-ház elé vonultak s az abban lakó,
schwarcgelb-érzelmű gróf Forgách Sándornak macskazenét adtak.
A halálra rémült Forgách sietett Windischgrätznek és Maj-
tényinak jelentést tenni, hogy Losoncon lázadás ütött ki, minek
következtében Windischgrätz rendeletéből Losoncra március 24-én
délelőtt Pest felől egy zászlóalj Wimpfen-gyalogos érkezett két röp­
pentyűvel, s ugyanaz nap délelőtt 11 órakor Besztercebányáról egy
zászlóalj Zanini-gyalogos és egy század Civaland-ulánus, Almazzi
ezredes parancsnoksága alatt katonazenével.
Ugyanakkor báró Majtényi László császári biztos egy század
Banmgarten-gyalogság fedezete alatt a gácsi várban volt gróf For-
gáchéknál szállva, onnan másnap Losoncra szándékozott jönni, hogy
a katonaság fedezete alatt szigorú vizsgálatot tartson a március
15-ike előestéjén a polgárság által elkövetett tüntetés, vagy mint
ők nevezték: lázadás miatt, s hogy a várost — mint már előre
emlegették — keményen megsarcolja. De a schwarzgelb-magyar
boszúálló küldetése kudarcot vallott, s Losonc ez alkalommal meg­
menekült ő méltósága kegyetlen látogatásától, mert olyan dolog
történt, melyet mesének tartanánk, ha szemtanúi nem lettünk volna.
Losoncnak Rimaszombat felől való utcáját Bég-utcának hív­
ják. I tt lakott földszintes házában dr. Pongrác Mihály megyei fő­
orvos, kinek érzelméről nem kell egyebet mondanom, mint hogy
losonci polgár volt. Hozzá volt beszállásolva Inkey dsidás-őrnagy.
Március 14-én épen ebédhez ültek. Az őrnagy úgy ült az asz­
talnál, hogy kiláthatott az utcára, a házi gazda vele szemben fog­
lalt helyet. Még csak a levesnél voltak, midőn az ablak előtt a
hózivatarban két lovas vágtatott kivont karddal be a piac felé. Mind
a két lovas szürke gubába volt burkolva, fejre húzott csuklyával
Inkey, levesét nyugodtan szürcsölve, azt kérdi a gazdától:
— Főorvos úr, Nógrád megyének lovas guerillái is vannak ?
— Tudtommal nincsenek, — válaszolt a mit sem látott orvos.
— Pedig most vágtatott erre kettő. Szegények ugyan jó
helyre jöttek.
Alig ejti ki ezeket szavakat, sűrű puskaropogás hallatszott, s
nyomban reá a lovasok egyike visszafelé vágtatott a Bég-utcán,
utána egy ló lovas nélkül, mert ennek lovasa, a vakmerő huszár­
 — 133

k áp lár: Debrentei János ott maradt átlőtt mellel a piacon s két

kezét sebére szorítva, vánszorgott a patika lépcsőjéhez, hogy ne
legyen útjában a többieknek, kik majd mindjárt itt lesznek.
A városban azonban riadót vernek a dobok és harsognak a
trom biták; Inkey őrnagy nyugodtan tovább ebédel, megvetőleg csak
annyit jegyezve meg, hogy kár e hitvány guerillák miatt alarmot
fuvatni.
Azonban újra lovasok vágtatnak el az ablak alatt, egyik fehér,
másik vörös csákóval, némelyek gubában, olyik fehér köpönyegben,
egyik sárga, másik vörös zsinóros mentében, nyomban utánuk két
háromfontos ágyú, majd .honvéd gyalogság dobszóval szakaszok­
ban, gyors lépésben menve.
Már ezt látva, Inkey őrnagy is felugrott az asztaltól, ott
hagyva a pompás garnirozott marhahúst.
*— Mi ez főorvos úr?
— E biz a Görgei serege! — ijeszt rá a főorvos.
— Az égre kérem, rejtsen el valahová édes főorvos ú r !
— Nincs arra való helyem, kedves őrnagy úr.
— Ki lehet a kerten át jutni a szabadba?
— Hogy ne lehetne annak, aki tudja a járást.
Nosza vesd el m agad! fut a schwarzgelb-magyar a magyar
elől, jobban fut mint maga a német, mert érzi, hogy ő kétszeresen
bűnös, mert hazája ellen harcol.
Azonban nem futhat messzire. Az udvaron szembe jön vele
egy huszár.
— Ne fusson Inkey őrnagy úr, megtalálhatja magát h ű ten i!
Ismeri a vén huszár, még nem régen együtt szolgáltak.
— Kedves barátom, hagyjon menekülni, mind az öt lovam
az öné.
— Már azokról is tettünk rendet őrnagy uram, épen itt vezeti
mind az ötöt a pajtásom.
Inkey őrnagyot elfogták, mielőtt a kardját kihúzhatta volna.
Eközben a kálvinista templom előtt a két kis ágyút kiszögez­
ték a gyerekek, valóságos gyerekek, csupaszképű fiúcskák. Azok a
kis ágyúk épen hozzájuk illenek, olyanok mint valami gyerekjáték.
Hogy* csörömpölnek az ablakok, mikor egyet puffantanak! Ez az
ablakbetörés is olyan gyereknek való mulatság. Most is olyan jól
odatalálnak, mint még nem rég a parittyából; csakhogy most, mint
a mesebeli királyfiak, sárkány ellen harcolnak. Valóságos „Sárkány“
ellen, mely különben így nevezett vendégfogadó a piacon, annak
 — 134 —

emeletén van elszállásolva az olasz gyalogság. Annak ablakából jött

az első golyózápor a vakmerő két magyar lovasra, kik huszáros
bravourral vágtattak be ketten az ellenséges tábor kellő közepébe.
Néhány ágyúlövés után szuronyra tűzött fehér kendő jelent
meg $ „Sárkány“ fogadó egyik ablakában. „Evviva Hungheria“
kiáltás vegyül bele az ágyúk bömbölésébe.
Két losonci nemzetőr (Isten tudja, honnan kerültek elő egy­
szerre egyenruhában, fegyveresen!) bátran megy föl az ellenség
zömének a szállására. Falrengető „Evviva!“ kiáltás fogadja őket.
A nagyteremben a fegyverek gúlába rakva állanak, s két szál nem­
zetőrnek megadja magát 300 osztrák katona. Csakhogy ezek ola­
szok voltak.
Kint eközben folyt az utcai harc, a harcok legborzasztóbbja.
Puskák ropognak, harci lárma tölti be az egész várost. A honvé­
dek szuronyt szegezve rohannak és harcolnak utcán, udvaron, ka­
puk alatt, folyosókon. Az ebéd és pihenés közben meglepett osztrá­
kok pőrén, vagy félig öltözötten csak patrontással és fegyverrel, a
dsidások nyeregtelen lovakon, némelyik mezitláb, félig borotvált,
beszappanozott arccal. A kerteken, sövényeken keresztül menekülő
fegyvertelen katonák. . . .
H át a mi huszárjaink? Tele van velők minden utca; számuk
sokasága, egyenruhájuk különfélesége azt engedi gyanítani, hogy
több regiment. Pedig — ne higyje senki, hogy mesét mondok —
nem voltak se többen, se kevesebben h a r m i n c k e t t ő n é l ! Ahol
egy megjelenik gyors paripáján, mint a villám rohan, sújt az ulá-
nusokra ; azt hinnők, hogy a pikától meg sem közelíthető, pedig csak
a baloldalára ugrat ellenfelének s az első kardcsapással elvágja
annak bal kantárszárát, minek következtében az ulánus lova min­
dig jobbra forog, ő azután kényelmesen szabdalja baloldalról. L át­
tam a kórházban ott maradt, sebesült ulánusokat; mindenik bal-
felől volt összevagdalva.
A gácsi utcán végig két huszár üldözi Almazzi ezredest, egy
ablakból lövés is dördül utána, de nem találja. A parancsnok esze­
veszettül sarkantyúzza jólfutó telivér paripáját, a huszárok fáradt
paripájukon nem érhetik utói. Elmenekült Gácsra.
A városháza udvaráról röppentyűket eregetnek az osztrák tü ­
zérek, de azok a hóval födött tetőkre hullanak és nem gyújtanak.
Azon a napon folyvást esett a hó.
A városi nép, köztük sok iskolás gyerek, valóságos razziát
 135 —

tart a kimondhatatlan helyekre bujt osztrákokra, s foglyul szolgál­

tatja ki őket a mindenütt jelen való honvédeknek, huszároknak.
— Huszár bácsi, itt is van elbújva egy ném et!
— Húzd ki öcsém a fülinéi fogva!
De hát micsoda magyar csapat volt ez, s honnan cseppent
Losoncra olyan váratlanul, mikor az egész vidéken magyar seregnek
hírét se lehetett hallani ?
Beniczky Lajos ezredes szabad csapata volt. Rimaszombat felől
jött és 400 honvédből, 2 drb. három fontos ágyúból és 32 huszár­
ból állott.
A vakmerő támadás utcai harca nem tartott tovább egy órá­
nál. Az óriási túlerővel rendelkező, de meglepett ellenségen vett
győzelem tökéletes volt. Beniczky maga sem tudta, mily erőt tá­
mad meg. Maga vezette elül a csapatját, s mindjárt az első tűznél
lelőtték csákóját a fejéről. A mi tanárunk, Homokai, künn állott a
a kapuban s oda kölcsönözte a hajadon fővel maradt vezérnek az
ő proffesszoros kalapját.
Beniczky, mikor látta, hogy milyen túlsúlyban van az ellenség,
németül kezdett kommandirozni:
„Zweite Division vorwärts!“
E cselnek lett is foganatja, mert az ulánusok ezt hallva, ha-
nyatthomlok megfutamodtak, azt hivén, hogy a szomszéd utcából
mindjárt még egy egész divizió huszár fog előre rohanni.
Délután fél kettőkor a sebesülteken és foglyokon kívül más
ellenség nem volt Losoncon.
Beniczky a piac közepén sorakoztatta csapatját. Ott a foglyul
ejtett 300 olasz katonához olasz nyelven tartott beszédet, mire azok
„Evviva“ kiáltásokkal feleltek ; erre kibontották a Szűz-Máriás fehér
selyemzászlót, mely alá a 300 olasz felesküdött.
Zsákmányul ejtette Beniczky csapatja az elfutott osztrák ka­
tonaság összes podgyászát, sok tiszti kocsit, 40 lovat, a hadi pénz­
tárt, a tábori templomot és kovácsmfíhelyt. Foglyul ejtettek 200
embert, 14 tisztet, közöttük Inkey őrnagyot.
Elesett egy honvéd és Debrentei János, hős huszár káplár,
aki azonban csak két hét múlva halt meg sebeiben, s a város ösz-
szes lakósságának részvételével fényesen temették el a losonci te­
metőben. Hős tette és a felmentő csata emlékére közadakozásból a
belpiacon emlékoszlop áll, melyhez minden év március 15-én kivonul
Losonc ünneplő közönsége.
A császáriak közül egy őrmester maradt halva, s mindkét rész­
ről igen sok sebesült, kiket a városi kórházba vittek ápolás végett.
 — 136 —

Beniczky már délután 2 órakor összes zsákmányával és a fog­

lyokkal visszaindult Rimaszombat felé, hová még az nap este meg
is érkezett.
A futásnak eredt vert had pedig étlen-szomjan meg sem állt
Ludányig, pedig Beniczky nem is gondolt üldözésükre sokkal cse­
kélyebb számú csapatjával; Ludányban pihentek éjfélig, akkor to­
vább mentek Balassa-Gyarmat felé.
Gácsra az elmenekült Almazzi vitte meg a vesztett csata hírét,
mire Majtényi László, gróf Forgách Sándor és neje született Gyürky
Eleonóra a gácsi várból a hegyek közé menekültek, hol egyik, hol
másik községben — többnyire a lelkészeknél — nyolc napig bujdos­
ván. A gácsi osztrák katonaság szintén a vert had után indult Ba­
lassa-Gyarmat felé.
Ezt a Beniczky csapatjára dicsőségesen, a császáriakra pedig
nagy veszteséggel végződött csatát a császári sereg parancsnoka, Al­
mazzi ulánus-ezredes akkép jelentette Budára az osztrák kormány­
zónak, hogy a losonci polgárok a csatát megelőzött napokban a
honvédeket házaikban elrejtették, egy üteg ágyút a református
templomban eldugtak s a csata napján, midőn a császári gyalogság
a „Sárkány“ nevű vendéglőben és a kaszinó-épületben magát el­
helyezte, az ulánusok pedig a városban egyes házakhoz beszállásol-
tattak, s mitől sem tartva, épen ebédelni akartak, az elrejtett hon­
védek és a fegyverben álló polgárok őket orozva megtámadták, az
ágyukat a templomból kivonszolták s a készületien, meglepett csá­
szári sereget padlásokból lövöldözték és ágyúzták; s ehhez kivülről
Görgey táborából még nagyszámú honvédség is érkezett, így a túl­
nyomó erőnek ellen nem állhatván, kénytelenek voltak meghátrálni.
Ez a hamis jelentés így volt leírva az akkori Ofner-Pester
hivatalos lapban.
Ennek a hamis jelentésnek alapján herceg Windischgrätz fő­
had parancsnok, anélkül, hogy vizsgálatot tétetett volna, Budapestről
három brigádé császári lovast és gyalog katonaságot indított útnak
ágyúkkal Ramberg, Götz és Jablonszky tábornokok vezérlete alatt,
azzal a rendelettel, hogy Losonc városát ágyúzzák össze és pusz­
títsák el.
A húsvéti ünnepeket megelőző héten ezek el is indultak s
egész Ludányig érkeztek, mikor megjött a hír, hogy a magyar sereg
az osztrákokat megverte. A nevezett három tábornok Budáról sür­
gönyt kapott, hogy forduljanak rögtön vissza a vert had segítségére
Váczra, ahol is a honvédekkel csatába elegyedvén, szintén meg ve­
rettek s a többek közt Götz tábornok is elesett.
 — 137 —

E seregből Losoncra csak a Rárósnál előőrsön állott egy szá­

zad cheveaux-leger küldetett, kik oda érkezvén, megállották a bel­
piacon, aztán a kapitányuk megvizsgálta és megmérte a református
és katolikus templomok ajtajait, hogy lehetett-e azokon ágyúkat be­
vinni, s ezzel megfordultak és elmentek Ludány felé a többiek után.
így szabadult meg Losonc városa újra az ellenség rombo­
lásaitól.
De a sors könyvében meg volt írva a lelkes honfiaktól lakott
város pusztulása, mely még ugyanazon év augusztus havában be is
következett, s a szabadságharc történetében vajmi szomorú feje­
zetet képez.
Oh ti nagy napok!
Napsugárral, vérrel és gyásszal Írott tö rtén et! Hősöket és vér­
tanúkat termő esztendők! Akik bennetek éltünk, az emlékezet újra
elénk varázsol.
Halljuk az ágyúk dörgését, paripák dobogását, kürtök riadását.
Lengeni látjuk a golyótépett három szinű zászlót. . . .
Előre ! előre ! Éretted szent eszme: szabadság!
Vértenger nem moshatta le, gyász nem födhette el, tömlöcök
mélye nem fojthatta meg az eszmét, mely élni fog, míg egy ma­
gyar szív dobog e szent haza földjén !
 EGY GUERILLA-VEZÉR.

A MAGYAR SZABADSÁGHARC története még nincs úgy megírva,

* hogy annak minden részlete ismeretes volna.
Az anyag össze van gyűjtve, fel van halmozva, de mint titkos,
édes vagy fájó emlék, még sok pihen rejtett fiókokban a fenséges
éposznak még életben levő szereplőinél.
Egy későbbi kor fog csak e mozaikból egy teljes és nagyszerű
képet összeállíthatni.
Főleg ami a különféle szabadcsapatokat, azok keletkezését,
szervezését és a nagy nehéz feladatokban való közreműködését, si­
kereit vagy hátrányait illeti, a mai újabb nemzedék kellőkép tájé­
kozva nem lehet.
Az egyes magyar vezérek által összetoborzott szabadcsapatok;
a lelkes „lengyel légió“ nemzeti festői öltözetében; a többnyire
bécsi tanulókból alakult vakmerő „német légió“ halálfejes kalpag-
gal, fekete arany és piros tábori jelvénnyel.
A csikósok félelmes fegyvernek bizouyúlt karikás ostoraikkal,
a mozgósított nemzetőrök és más nem rendes csapatok többnyire
be voltak osztva egyes hadosztályokhoz, de a guerilla-csapatok egé­
szen elütő sajátságos szervezettel és rendeltetéssel bírtak, s midőn
most egy guerilla-vezér bravúrját akarom leirni, tán nem lesz feles­
leges előzetesen a guerilla-csapatok szervezését és rendeltetését rö­
viden ismertetni.
Az 1848-49-iki szabadságharcban az ellenség nyugtaianítására,
hadállásaik kikémlelésére, élelmi szállítások elfogására, gyanús pol­
gári egyének szemmel tartására igen jól alkalmazhatók voltak a
megyénkint szervezett guerilla csapatok. A spanyoloktól tanulta a
világ a harcolásnak ezt a módját. Magyar neve nincs is.
A guerilla-csapatok megyénkint és főleg megyebeli lakósokból
alakultak ; vezérük kapitány címet viselt s a megyei kormánybiztos
megbízásából önállólag tervezte és hajtotta végre műveleteit.
 — 139

Egyenruhájukat maguk, vagy a megye állapította meg, mely

többnyire hasonló volt a nép viseletéhez, s leginkább fehér vagy
barna szűrből, kék vagy szürke, pitykés parasztdolmányból állott,
fegyverzetüket pedig dupla puska, kard, balta és pisztolyok képez­
ték. Főelőnyük meg abban rejlett, hogy a megye területén, melyet
csak ritkán hagytak el, minden félreeső tanyát, erdei búvóhelyet
és gyalog ösvényt ismertek, s így az ellenséget nem várt oldalról
nyugtalaníthatták s ismét nyomtalanul eltűnhettek, mintha a föld
nyelte volna el őket, s egyszerre ismét előteremhettek, mintha az
égből pottyantak volna.
Borzasztók a guerilla-támadások olyan ellenségnek, mely a
vidéket csak a térképről ismeri, míg a guerilla olyan utakon követi,
vagy előzi meg, melyek semmiféle térképen fel nem találhatók.
Azután a nép ismerőse, rokona, vére.; minden tanya szállást
és élelmet ad neki. Pásztoremberek, falvak lakói üldözőiket tévútra
vezetik ; ha más menekvés nincs, csak fegyvereiket dugják el, azu­
tán oda állanak a nyáj és gulya mellé, vagy az eke szarvához,
ruhájuk nem árulja el a katonát, s ha az üldöző elvonul, újra elő
ragadják a fegyvert s vakmerő támadásaikkal rémítik az ellent.
Néha a nagyobb hadcsapatokhoz is csatlakoztak s portyázó
szolgálatokra alkalmazták, de ott nem igen szerették őket, mert
nem mindig tartották szentírásnak a katona-regulát.
Az ellenség az elfogott guerillának nem adott kegyelmet ; jól
tudták ők ezt, azért élve nem is kerültek az ellenség kezébe.
Nógrád megyének is volt 1848-49-ben ilyen guerilla csapatja
két kapitány vezérlete alatt. Ezeknek vakmerő hadnagyáról, Gracza
Antalról akarok egy esetet elmondani.
* *
*
Az 1849. év egy nyári délutánján úgy két óra tájban a tamási
erdőcsősz kunyhója előtt, nem messze a besztercebányai-losonczi
országúitól, terebélyes cseriák árnyékában, hamvadozó tűz körül puha
gyepen heverész öt guerilla.
A tűztől távolabb egy fatuskón ül a hadnagyuk : Gracza An­
tal. A hadnagy lova teljesen felszerszámozva harapja a zablát és
nyugtalanul kapálja aSgyepet.
A hadnagy középkorú, inkább fiatal férfi, atlétái alak, cigá-
nyos fekete arcbőrrel, éles arcvonásokkal. A félszeme hiányzik, he­
lyét fekete tapasz takarja, még vásott gyerekkorában vesztette el
valami verekedés közben; de abból az egy megmaradt szeméből az
elszántság és halálmegvetés villámai lövelnek. Rőt-barna, ritkás
 140 —

szakállal körített arca nagy sas orrával Atillára, az „Isten ostorára“

emlékeztet, s szigorú, majdnem kegyetlen kifejezése félelemgerjesztő.
Vakmerő bravúrairól messze földön híres, szóval mintaképe egy
rettegett guerilla-vezérnek.
Most azonban, hogy ott ül lehajtott fővel elmélázva azon a
fatuskón, az az egy szeme olyan szelíden, olyan ábrándosán tekint
maga elé, s arcának kemény vonásai is mintha meglágyultak volna.
Ki tudja, milyen titkos érzések, milyen édes-bús emlékek lehetnek
keble mélyében eltemetve, melyeknek néha, ilyen önfeledt pillana­
tokban lelke áldozik. Ilyenkor szelíd, engedékeny. Társai, katonái
ismerték ezt a nagy ritkán jelentkező lelki állapotát, s ha valami
kérnivalójuk volt, csak ilyenkor álltak elő vele.
Pedig hát volt a legényeknek most is kérni valójuk.
Először is a káplár közeledett hozzá s katonásan megállva szólt:
— Hadnagy uram, ma kaptam a hírt, hogy az édes anyám
halva fekszik, ma délután 4 órakor lesz a temetése; ki akarnám
kisérni a temetőbe, ha megengedné hadnagy uram, hogy bemehes­
sek Losonczra, 6 órakor megint itt lennék.
— Jól van káplár, elmehet.
A káplár köszönetül katonásan tisztelgett.
Utána egy csinos fiatal legény állott a hadnagy elé.
— Jelentem alássan hadnagy uram, minthogy már holnap haj­
nalban indulunk a Mátra felé, s nem tudhassuk, hogy voltaképen
mikor térhetünk ide vissza, hát alássan kérném. . . .
— Hogy eresszelek el a rózsádtól elbúcsúzni — mi ? . .
— Igen is — instálom vitéz hadnagy uram.
— No jól van, elmehetsz.
Erre egy harmadik legény is vérszemet kapott és ő is oda
somfordáit a mélázásba visszaesett hadnagyhoz.
— Alássan jelentem vitéz hadnagy uram, a szabó azt üzente,
hogy az új dolmányom készen van s minthogy holnap elmasírozunk,
szeretnék ma érte menni.
— Elmehetsz. H át ti ? — fordult oda a tűz mellett heverő
két marcona alakhoz, — nektek nincs valami jelenteni valótok?
— Igen is nincs, jelentjük alássan, csak az, hogy ez a pörkölt
hús már egészen összesül, ha még sokáig áll a bográcsban.
A hadnagy elmosolyodott.
— Csak türelem, ti éhes farkasok. Mi lelt ma benneteket?
Máskor három napig is tudtok koplalni, ma meg egy pár órát sem
birtok várni.
 — 141

— Mikor a szaga nagyon bosszantja az orrunkat, instál-

juk alássan.
- H át nem tudjátok, hogy két bajtársunkat kiküldtem kém­
szemlére ? Már nem sokáig késhetnek, őket bevárjuk, addig senki
sem eszik.
E pillanatban sebes léptek csörtetése hallatszott a közeli csep-
lyésből. A várt két guerilla érkezett meg. Porlepte arcukról csak
ügy szakadt az izzadtság, jele annak, hogy futva jöttek.
A hadnagy felállott s nehány lépést tett az érkezők elé.
— Nos fiúk, mi az újság?
— Jelentem alássan — szólt az öregebbik — a besztercei or­
szágúton 30000 főből álló muszka hadsereg közeledik Grabbe tá­
bornok vezérlete alatt Losonc felé.
— Láttátok ?
— Igen is láttuk. O tt voltunk egészen közelben az előcsapat
mellett s minthogy az erdőn át a gyalogúton futva jöttünk, jóval
megelőztük őket. Beletelik egy jó óra, míg irányunkba érkeznek.
— Gyorsan ebédelni! — parancsolá a hadnagy.
— Szegény anyám, sóhajtá a káplár, már nem kísérhetlek ki
a temetőbe.
— Szegény Rózsi, hiába vársz reám ! — nyögött Kánya Jóska.
— Az árgyélusát, a pitykés dolmányomat még valami muszka
veszi m agára! — éveló'dött Bugyi Marci.
— Fiúk, ne óbégassatatok ! — dördült közbe a hadnagy. Amit
mondtam, megmondtam, mind a hárman bementek a városba és
pont hat órakor újra itt lesztek! É rtitek?
— Igen is értenénk vitéz hadnagy uram, csakhogy előbb ott
lesz a muszka, ha már Tamásinál van.
— Az a muszka nem lesz Losoncon hat óra előtt, ha én
mondom. Ha már egyszer megengedtem a kápláromnak, hogy el­
mehet az édes anyja temetésére, meg a Jóskának, hogy elbúcsúz-
hatik a rózsájától, no meg ennek a boldogtalan Marcinak, hogy a
rongyos dolmányát már egyszer újjal cserélhesse fel, hát annak ak­
kor meg is kell lenni.
— De hát az a muszka — — ?
Gracza hadnagy atléta termete kiegyenesedett. Abban a
félszemében megvillant az a halálmegvető vakmerőség s száraz re­
csegő hangon így szólott:
— Én egyedül magam feltartóztatom hat óráig az egész muszka
hadsereget! H at órakor mindenki itt legyen!
 — 142 _

Azzal nyakába akasztá érckürtjét, lovára veté magát és el­

vágtatott.
H át hiszen tisztelt olvasóim, akik abban az időben éltek, azok
bizonyíthatnák, hogy akkor mesébe illő dolgok történtek; de ha
ezt most így elmondja valaki, bizony tudom, hogy nem hiszi azt
el senki, hogy igaz volt. Mese biz az édes bátyám, poéta vagy,
kigondoltad; hadzsist ittál, úgy álm odtad!
De azok a guerilla-fiúk szentül meg voltak győződve, hogy
minden úgy lesz, amint a hadnagy úr mondta. Azért rögtön felke-
kerekedének s egész nyugodt lélekkel elinduIának a város felé hár­
man, míg a másik négy kényelmesen leheveredett a gyepre s ke­
nyérrel mártogatta a bogrács fenekén maradt zsíros levet, nagyo­
kat húzva rá a bádog kulacsok tartalmából.
Gracza Antal hadnagy pedig neki vágtatott az országúinak,
ahonnan az orosz sereg érkezése volt jelezve. Csakhamar elért a
magános Haller-csárdához. O tt kihivatta a kocsmárost és meghagyta
neki, hogy azonnal nyergelje fel a lovát, s ha ő 5 órára ide vissza
nem térne, akkor vágtasson át a tamási erdőben levő csőszházhoz
s az ott levő guerillákat értesítse, hogy parancsukhoz képest azon­
nal induljanak a M átra felé és a főcsapathoz csatlakozzanak.
Azzal újra sarkantyúba kapta lovát és vágtatott előre az
országúton.
A Haller csárdán tál kezdődik egy nyírfákkal vegyített cseres
erdő. Az országút ezen az erdőn visz keresztül s az erdő közepe
táján egy kis dombra kanyarodik.
Gracza a kanyarodás előtt állapodott meg és várt. Jól tudta,
hogy akkoriban egy hadcsapat előtt jó előre 2—3 lovas szokott
lovagolni s csak azután vagy három-négyszáz lépésnyire következik
egy kisebb csapat elővéd, azután jön még csak az úgynevezett elő­
csapat. Gracza a tervét erre alapította.
Nem sokáig kellett várnia, a kanyarodénál csakhamar felbuk­
kant két lovas kozák hosszú lándzsákkal.
Gracza hagyta őket szépen átjönni a kanyarodén közel magá­
hoz, akkor egyszerre iszonyú ordítással előre ugratott az erdőből
s jó karabélyából a kozákokra duplázott. Az egyik kozák homlokon
találva holtan rogyott le lováról, a másik könnyű sebet kapva a
combján, rémülve vágtatott vissza az elővédhez. Gracza még néhány
lövést bocsájtott utána.
Az elővéd anélkül, hogy a támadást láthatta volna, szintén
lövöldözni és hátrálni kezdett.
 Gracza trombitájával huszárattakot fújt, mely az erdőben
minden oldalról visszhangzott.
Erre nagy zavar támadt a muszka seregben. Az elővéd vissza­
vonult. A fősereghez gyors futár jelentést vitt, hogy egy nagy csa­
pat ellenséges lovasság megtámadta az elővédet, egy ember halva
maradt, egy megsebesült.
A boldogtalan sebesült és ijedt kozák rémültében valószínűleg
a nyírfákat is fehér köpenyeges lovasoknak nézte.
Erre az egész sereg megállott. A gyalogság az ágyúkkal a
jobbról és balról eső dombokat szállotta meg; a lovasság az erdőt
megkerülni igyekezett, ahonnan minden percben várták az ellenség
kitörését és várták egészen este hat óráig, míglen a kiküldött kém-
szemlésző lovas piquetek azzal a jelentéssel nem jöttek, hogy mér­
földekre egy szál ellenség se látható sehol, bizonyosan csupa lovas­
ság volt és eltűnt valami mellékúton.
Ezalatt káplár uram szépen eltemette az édes anyját, Kánya
Jóska kedvire megölelgette szerelmetes Rózsikáját, Bugyi Marci meg
még a tükör előtt is felpróbálta vadonat új dolmányát s még egy
garas ára bajuszpedrőt is ráért venni a patikában, hogy annál job­
ban fessen az új dolmányában.
Meg is érkeztek valamennyien hat órára a tamási erdőcsősz
kunyhójához, hol már ott találták a hadnagyot és négy bajtársukat
útra készen, s még az éj sötétjében a jól ismert gyalog utakon,
erdőn-berken keresztül elindultak a Mátra felé, hogy főcsapatukkal
egyesüljenek.
Grabbe muszka generális pedig halála napjáig se tudta meg,
hogy egész ármádiáját egy szál vakmerő guerilla tartóztatta fel há­
rom óra hosszáig. Ha valaki elmondta volna neki, bizony a sze­
mébe nevet és mesének tartja, amint tán önök is tisztelt olvasóim,
pedig higyjék el, hogy ez úgy történt.
 NÉVTELEN HŐSÖK.

I—
I A LÁTOK ŐSZBEBORULT alakokat, nagy időknek még élő tanúit,
* kikérdezem őket arról az időről, amit ők is csak ibolyaszín
ködön keresztül látnak m á r; — vagy felkeresem a dugva megőr­
zött ereklyetárgyakat, a harcmezőről, a börtönből küldözött, meg­
sárgult leveleket, zászló tépett rongyát, egy pár rozsdás sarkantyút,
egy csorba kardpengét; — azok is mind beszélnek hozzám mesébe
illő történeteket; — vagy ha mind ilyet nem találok, akkor lelkem
visszaszáll azokhoz a nagy napokhoz, s égő szívek ragyogásával,
égő városok lángjával megvilágított, jól ismert vidékeket benépesít
a hősök alakjaival s álmodozva szemléli mithoszí küzdelmeiket.
A nagyokról, a nemzetnek halhatatlan nevű vezetőiről, diadal­
mas bajnokairól beszélnek immár a történelem lap jai; én felkeresem
a névtelen hősöket, akikre ép oly büszke a nemzet, mint hadve­
zéreire ; akiket magasztal, de koldúlni enged. . . .
Én felkeresem őket, hogy koszorút tegyek ősz fejükre azok­
nak, akik még életben vannak, s jeltelen sírjaikra a zöldűlő hantok
alatt porladozóknak.
Egy egész babérfa erdőt pusztítanék el, hogy ezt tehessem,
de felér azzal a szent kegyeletnek keblemben felbuzgó érzete, mely-
lyel nekik áldozom.
* *
*
Egy nádfedeles viskóba vezetem nyájas olvasómat. Egyszerű
szántóvető ember hajlékába. Közönséges a neve is, mint maga az
ember, ezernyi ezer van ilyen az országban, úgy hívják hogy:
Nagy János.
A gazdasága is csekély, tán egy negyed telkecske, pedig nagy
a családja. Nem is élhetnének meg valamennyien belőle, azért négy
fia szerte van a háztól kenyeret keresni, otthon csak egy 15 esz­
tendős siheder van még, a Jóska gyerek.
 — 145 —

Az 1848-iki mámorral terhes tavaszi szellő ide, ebbe a kis

faluba is elhozta a hírt a nemzet ébredéséről.
A felhőkkel, mint az égzengés, talpunk alatt mint a földin­
dulás, jö tt az a kimagyarázhatatlan érzet, mely zsibongásba hozta
az agyat, erősebb lüktetésbe a vért. A szem tűzben égett, a test
kiegyenesedett és pattogni kezdtek a férfikarok izmai.
A nemzet, mint egy ébredő oroszlán, megrázva sörényét moz­
dul, s mint az orkán zúg végig síkon, bércen a riad ó :
„Talpra magyar, hí a haza!“

H át hiszen, aki egy jó nagy darabot bír ebből a hazából,

annak van miért talpra állani, de hát mit riadozna olyan nagyon
a haza hívó szavára az a nyomorúlt ember, akinek annyi se jut a
haza földjéből, amire egy nádfedeles kunyhót építhetne.
És mégis. Oh mennyei érzés, szent hazaszeretet, hányszor meg­
fordítva nyilatkozol! . . . talán azért, hogy akinek nagyon sokja
van, máshol is találhat hazát, míg a szegény csak azt a rögöt imádja,
amihez hozzá van kötve; aki érzi azt, hogy a nagy világon e kivül
nincsen számára hely.
Nagy Jánoson is valami nyugh a tatlanság vett erő t; nem tudta,
hogy mi a baja, annál kevésbbé a felesége, Judit asszony. Csak
annyit tudott, hogy tenni kell valamit, menni kell valahová, mert
nincs otthon maradása.
Nagy János erőteljes, 48 éves ember volt, egyetlen ősz haj­
szál nélkül, pedig már nagy fiai vannak ; a legidősebb már 26 éves,
a legfiatalabb is 15 esztendős. A nagy urak és a parasztok fiatalon
szoktak házasodni.
Nagy János szerette a családját, már amennyi szeretet egy
kérges szívű paraszt embertől kitelik, hanem mégis reszketett egy
kicsit a hangja, midőn egy szép nyári vasárnap reggelen azt mondta
a feleségének, hogy elmegy a fiait meglátogatni, mert ma mind ott
lesznek az apáti búcsún.
Nem tartotta azt valami rendkívüli kijelentésnek Judit asszony,
csak azon csodálkozott, hogy az ura úgy össze-vissza ölelgeti, csókolgat)a,
ahogy elbúcsúzik tőle ; vájjon mi lelte ? De nem csak őt, hanem a Jóska
gyereket is, aki váltig vele akart menni, de az apja nem engedte.
— Csak maradj itthon az anyáddal!
János gazda megérkezett Apátiba, ott találta mind a négy fiát.
Akkori időben pedig az volt a szokás, hogy minden búcsún,
sokadalmon legyen egy honvéd-toborzó bizottság szép muzsikaszóval.
Somogyi Gy. Nagy időkből kis tört. 10
 — 146 —

Nem sokáig tanakodott Nagy János a fiaival, hanem mintha

valamennyiüket egy és ugyanazon érzésnek bűvös hatalma vonzaná,
oda állott a négy fiával a toborzó parancsnok elé s azt mondta,
hogy mink is itt vagyunk, ha kellünk ! — S már hogy ne kellett
volna, ilyen jól megtermett öt magyar, még hozzá önkéntes.
Bizony nem mondták az öregnek, hogy ő csak menjen haza,
hogy elég lesz egy fészekből négy is; tán azt sem tudták, hogy édes
testvérek a fiúk, s hogy János gazda apja mind a négynek. Nem
kérdezték, ők meg nem dicsekedtek vele. A legfiatalabb is, meg a
legöregebb is elbír egy bornyút meg egy puskát; hát előre, hí
a haza!
Nem is osztották őket egy csapathoz.
János gazda Guyon seregéhez került, a két nagyobb fiú a
Görgey hadtestéhez; ott az egyik huszár lett, a másik gyalogos; a
harmadik Klapkához jutott tüzérnek, a negyedik az erdélyi had­
sereghez Bem apó szárnyai alá.
Azután tova ragadta őket a vihar. Résztvettek a hősi küzdel­
meknek abban a láncolatában, minőkre csak egy — szabadságért
küzdő nemzetnek a fiai képesek.
És ki ne ismerné el, hogy egy hadjáratban, mely még télen
sem szünetel, nem csupán a tűzbe rohanó vitézség, de a ki sem gon­
dolható, semmiféle hőskölteményben meg nem énekelt nyomorúság,
nélkülözés elviselése is a hős tettek sorába tartozik.
Mikor Guyon megrohantatta a branyiszkói hegyet, Nagy János
is ott volt az első sorban, ahol legmelegebb volt, még pedig any-
nyira, hogy a zászlóalj már nagyon megtizedelődött, s nem állhat­
ván az iszonyú tüzet, ingadozni kezdett. Ekkor Guyon még egy
újabb zászlóaljat küldött erősítésre, azzal biztatván a fiúkat recsegő
hangjával és angolos magyarságával, hogy: „Előre honvéd, elül
dupla lénung, hátul kartács!“ Mert azt az állást a hegyen el kellett
foglalni minden áron.
És csakugyan a rohanó zászlóaljak hátába irányoztatta a kar­
tácságyúkat.
Lehetetlen volt a honvédnek hátrálni, mert akkor bizonyosabb
volt a halál; csak előre lehetett menni, meghalni vagy győzni.
Rohamlépésben, szuronyt szegezve törtetett felfelé a segítő
zászlóalj.
Egyszer csak nagy lihegve valami gyerekhang szólal meg a
Nagy János háta megett.
— Ne féljen édes apám, én is itt vagyok.
 — 147 —

Nagy János hátratekintett, hát biz ott az ő legkisebb fiát, a

Jóska gyereket látta előre nyomulni egy nagy ménkű szuronyos
puskával.
Hiszen már akkor tizenliatodfél esztendős volt az erős fiú,
s az a földindálás őt is a többi után ragadta.
Szerencse, hogy onnan felülről nagyon leverődött a lőporfüst,
legalább nem láthatta az apa, mint esik el legkisebbik fia, akit ő
oly jd előrelátással otthon hagyott az anyának támaszul; hogyan
buggyan ki szívéből az a drága vér, mely az övéből való.
No de ha látta volna is, nem sokáig fájhatott volna utána a
szíve, mert a következő golyó őt magát is halálos sebbel leterítette.
A diadalmas csata után kiadott hadi jelentésben megjelent az
elesettek névsora. A közhonvédek közt volt vagy három-négy Nagy
János, ugyanannyi Nagy József; ha olvasták is otthon, nem tudhat­
ták, hogy ki melyiküké volt, hiszen azért voltak névtelen hősök.
De nemcsak a Guyon táborában volt olcsó az élet. Meg le­
hetett a halállal ismerkedni mindenik seregnél, kivált aki azt nem
nagyon kerülgette, mint a Nagy János fiai.
Hős katonák voltak azok mindnyájan. Nem is jö tt vissza
többé egyik sem a szülőfalujába.
Hová lettek, hol, mikor és mi módon vesztek el? Ki tudná
megmondani, hisz egy hadjáratban annyiféleképen lehet elpusztulni.
Azután ki tartaná számon a közkatonákat?
Dicsőséges csatákban estek-e el, mint apjuk és kis öccsük?
Tán Nagy-Sallónál, Isaszegnél, Piskinél vagy Buda ostrománál?
Vagy tán nem is kard vagy golyó által, de azért nem kevésbbé
hősi halállal. . . .
Tárcáinál egy 12 honvédből álló őrszemet ott felejtettek egy
hídnál. Az volt a parancsolat, hogy azt a hidat nem szabad el-
hagyniok, míg visszahívó parancs nem érkezik; de jeladással legye­
nek, ha arra felé ellenséget vesznek észre. A sereg azonban harcba
elegyedett; Klapka Tárcáinál, Bodrog-Keresztúrnál és Erdő-Bényé-
nél verte Schlicket, a csata vonalból a félre eső kis híd egészen kí­
vül maradt s így az oda rendelt őrszemnek már nem is lehetett
hírt adni.
A tizenkét legénynek, meg a káplárjuknak először elfogyott
a kulacsukból a pálinka, azután a tarisznyájukból a prófunt.
Az éj is beköszöntött. 1849. január 22-ike volt, s azon éjjel
a hőmérő 22 fok minusra szállott s a katonaköpönyeg nem volt
meleg prémmel bélelve. A fiúk kénytelenek voltak a híd kimozdít-
10*
 — 148 —

ható részeiből tüzet rakni, hanem éjfél tájban a fa is elfogyott, a

tűz is kialudt, de ők azért el nem hagyták őrhelyüket, hanem ott
fagytak meg reggelig mind a tizenhármán. A nevük sehol sincs
följegyezve, tán ezek között is volt egy a testvérek közül.
Komáromnál felrobbant egy lőporos torony, az ott őrt álló legény­
ségből csak egyes darabokat szedtek össze. — Hátha ott is volt egyik ?
Erdélyben egy utcai harcban valami égő ház vagy csűr te­
metett el egynéhány honvédet; hát biz az is katonadolog volt.
Temesvárnál az ellenség belekergetett egy csapat honvédet a
mocsárba, azok mind ott vesztek. Ki tudja hányán voltak ? Ki
kérdi, kik voltak ?
A váltakozó szerencsével megvívott csatáknál csak a vezérek
nevét emlegeti a krónika. De akik a vezérek nevének hősi küzdel­
mükkel a dicsőséget szerzik, vagy akik elhibázott intézkedéseik­
nek áldozatul estek, azok neve helyett Clio legfeljebb csak szá­
mokat jegyez.
Távol van tőlem, hogy a vezérek érdemét kisebbíteni akar­
jam, hiszen vezér nélkül hadviselés nem is képzelhető, s akik hadi
tudományuk, leleményességük s ha kell, személyes bátorságuk által
döntő irányt adnak a harc kimenetelének, azokat kétség kívül a
dicsőség oroszlánrésze ille ti; de hová lenne a hadvezéreknek min­
den tudománya, leleményessége és minden számítása, ha nem vol­
nának körülöttük azok a névtelen hősök, kik egyaránt képesek meg­
fagyni őrhelyükön, vagy szuronnyal rohanni az ágyúk torkába.
A vezért az ügy szere tétén kívül sarkalja, buzdítja az ambició,
hír, dicsőség utáni vágy, nevének megörökítése a történelem lapjain,
hogy utódaira nagy nevet hagyva, dicsőségének ragyogásában még
késő uuokái is sütkérezhessenek ; de a névtelen hősöket csupán a
hazaszeretet és a kötelesség hű teljesítése ösztönzi arra, hogy pa­
zarul ontsák ki vérüket és zúgólódás nélkül szenvedjék egy hadjá­
rat mindeu nyomorúságát,
Ahogy elhallgatott az ágyú, ott a kis faluban a szerető édes
anya, a hűséges hitves csak hiába várja kedveseit vissza; csak siratja,
siratgatja őket napról-napra, míg könnyei ki nem apadnak.
Az egyikről, a huszárról, valaki azt a hírt hozta, hogy V ilá­
gostól hajtotta el az osztrák Csehországba, ott besorozták gyalogos­
nak, egy magyar huszárt német bakancsosnak. Ezt nem tudta el­
viselni, vagy tán hívta haza a szíve: egy sötét éjjelen megszökött;
elfogták, fogságra vetették s ott veszett el valamelyik nyirkos ka­
zamatában, nem temetve hazai hantok alá.
 — 149 —

A hősöknek ilyen halál is kijut.

A vértanúk emléke megszenteli a bitófát, s a névtelen hősök
szenvedései templommá avatják a kazamaták penészes üregeit!
*
Azt kérdik önök, mi lett a szegény özvegy asszonyból ?
Oh kérem, mikor az egész ország egy óriási özvegyi fátyollal
volt beborítva, ki gondolt volna akkor egy szegény özvegy asz-
szonnval!
A névtelen hősök után következett a névtelen fájdalom.
Negyvenöt esztendő azt is lecsillapította. O tt nyugosznak már
mindnyájan csendesen. . . .
A sírhant néma és nem panaszkodik. . . .
De a kegyelet virraszt és a jeltelen sírokra híven lerakja
koszorúit.
 A JEGYGYŰRŰ.

A MAGYAR FELFÖLD EGYIK termékeny völgyében, a méltóságosan

kanyargó folyam két partján, egymással szemben két úri lak
állott — kihívóan, vagy hívogatón, már amint az évek hosszú során
uraik egymással ellenséges vagy barátságos viszonyban állottak.
E század negyvenes éveiben a balparti kastélyt Barcza Flóris,
a jobbpartit pedig Dányi Dénes gróf birta. — Mint a legtöbb
magyar család, úgy e két nagybirtokos is rokonságban állott egy­
mással, s e rokonság és szomszédság révén gyakran ellátogattak
egymáshoz, s mindkét családban egykorú fiúgyermek lévén, ter­
mészetesen ezek is pajtáskodtak.
Egy nyári délután ott találjuk gróf Dányiékat a Barcza-kas-
télyban. A két család két ifjú örököse: Barcza Dezső és gróf Dányi
V iktor, 8— 10 éves erőteljes szép fiúk, kipirulva száguldoznak a
terjedelmes parkban, nevelőik alig képesek őket nyomon követni,
míg egyszer egészen eltűnnek előlük a park végében levő major körül.
Dezső hangos kiáltására csakhamar átveti magát a magas ke­
rítésen egy hosszú, vékonyra nyúlt siheder.
A gyerek csupa csont és bőr.
A bőréről nem is érdemes beszélni, mert az ahol nem szep­
lős,£ott össze-vissza van karmolva, de csontjai, azok már hatalma­
sok ; már most is olyan erő van bennök, hogy a legkeményebb mo­
gyorókat csak úgy az ujjai között Toppantja össze. Különben a be­
csületes neve Kallajtó Náci, a Barczáék majorosának a fia, kinek
az a szerencsés hivatása van, hogy Dezső urfival együtt tanul és
együtt játszik, s kit Dezső hosszú keze-lába s lefityegő nagy szep­
lős feje dacára is nagyon szeret, Náci pedig valóságos imádattal vi­
seltetik tanulótársa iránt s a tűzbe is kész volna elmenni érte.
 — 151 —

Most is azonnal ott termett annak a hívására, úgy vetve át

magát a magas kerítésen, hogy az egy orángutángnak is becsüle­
tére vált volna.
— Gyere, gyere Náci! — mondja örömmel Dezső, — velünk
lógsz játszani.
— De én nem játszom ilyen piszkos paraszttal — durcásko-
dik fitymálva a kis V iktor gróf, s dölyfósen megfordulva, gyors
léptekkel indult vissza a kastély felé.
A víg kedélyű Barcza Dezső nem akarván lemondani a ter­
vezett vidám játékról, csak hívta egy ideig vissza távozó barátját, de
látva, hogy az nem akar kötélnek állani, rákiált a bambán ott
álló Nácira :
— Náci, iramodj utána, csípd el s hozd vissza azt a szökevényt!
Nácinak sem kellett ezt kétszer mondani, meglóbázta hosszú
kezeit, s egy nehány vadmacska-ugrással a kis gróf mellett termett,
felkapta azt a levegőbe, s nem gondolva vele, hogy az eszeveszetten
rúg — kapálódzik, sőt a haját is rángatja, hozta visszafelé nagy
kacagására Dezsőnek, kinek az a tréfa végtelenül tetszett.
A kis grófot az erős markok elleni tehetetlensége és Dezső
kacagása annyira felbőszítette, hogy kirántotta zsebkését s azt egész
erejével belevágta a Náci arcába, közel a szeméhez.
Nácit elborította a vér, mit látva Dezső, rárohant a kis
grófra, s azt a földre teperve, mindaddig dögönyözte, míg az elő­
siető nevelők ki nem szabadították kezei közül.
Gyermekkori, sokszor előforduló dolog az ilyen, mely nem
hágy nyomokat a fiatal kedélyen. Ennél a két gyermeknél azonban
kihatott az ellenségeskedés egész életükre, mert lelkületűk, véral­
katuk, hajlamaik, neveltetésük s ennélfogva gondolkozási módjuk s
jellemük annyira ellenkező volt, hogy közöttük barátság amúgy
sem fejlődhetett volna soha.
Később a mind nagyobb méreteket öltő politikai mozgalmak
a fiúk szülőit is szétválasztották, ellenfelekké tették.
Míg a megyében Barcza az ellenzék élére állott, addig gróf
Dányi a pecsovicsok vezére lett, s valamint az apákat, úgy a fiú­
kat is mindig szemben találjuk egymással.
A fiúkkal, mint II. osztályú gimnázistákkal találkozunk újra
a nagyszombati érseki konviktusban.
Kallajtó Náci a parkbeli viadal óta még hosszabbra nőtt, még
jobban bálványozta Dezsőt, nem is maradt el mellőle soha; most
is, mint künnlakó, ugyanazt az iskolát járja.
 — 152 —

Dezső napjának előestéje volt, a konviktorok vacsora után

hálószobáikba vonultak, de nem ám aludni, hanem azon töprengeni,
hogy mi módon lehetne általánosan szeretett barátjuk, Barcza Dezső
nevenapját legméltóbban megünnepelni. A legteljesebb ünnep —
természetesen — olyan volna, amilyet a házi törvények tiltanak;
mi más, mint bor és szivar.
De miként lehessen e két tiltott, de ép azért édes gyümölcsöt
ide a zárt emeleti helyiségbe becsempészni ? Ez volt nehéz tárgya
a tanácskozásnak.
Az ünnepelt titoktelj esen mosolygott, mint aki e tekintetben
minden nehézségen túl van, s csendet intve, egy hosszú zsineget
húz elő zsebéből, kinyitja az utcára szolgáló ablakot, s olyanforma
hangot hallat, mint mikor a fogoly madarak hívogatják egym ást;
erre alulról ugyanolyan hang felel; most a zsineg egyik végét le­
ereszti és kis vártatva már felfelé húzzák a bűntársak lassan, óva­
tosan, — mígnem a zsineg végén megerősítve előtűnik egy borral
töltött óriási korsó és egy láda szivar, melyet Kallajtó Náci lent
az utcán reá kötözött.
E diadal után következett mulatság leírását nem kísérlem
meg, de annyit mondhatok, hogy legvidámabb hangulatban folyt
le, ámbár sem a bor, sem a szivar senkinek sem ízlett, minthogy
hozzá szokva nem voltak; de ezt persze egyik sem vallotta be,
mert a csel sikerülte volt a fődolog s ez tartotta ébren a jó han­
gulatot.
Csak egy volt a társak közül, aki a tiltott gyümölcsöt meg
sem érintette, s akinek másnap reggel első dolga volt a dolgot az
igazgatónak feljelenteni. Ez az áruló volt gróf Dányi Viktor.
Barcza Dezső és Kallajtó Náci kapták a legsúlyosabb bünte­
tést, de ennek kiállása után a két ellenség újra szemben állott egy­
mással, s ezúttal Barcza Dezső ökölcsapásai még súlyosabbak vol­
tak, mint egykor a parkban.
Pár év múlva már karddal kezükben találkozunk a két ifjúval.
Kávéházi, vagy báli affér. Hisz olyan könnyű okot találni két egy­
mást gyűlölő fiatal embernek arra, hogy párbajra kerüljön a dolog.
A párbajban Dezső sebesült meg. Kallajtó Náci, a mindenütt hű
szatelles úgy ápolta, mint egy édes anya. A szülők nem is tudtak
a dologról semmit, csak mikor már újra talpon volt.
Azt mondták, egy leány miatt történt. Tán úgy is volt.
Az ifjú szem keres és feltalálja az ideált; az ifjú szív nem tűr
vetélytársat. Es ez a dolog Dezső részéről nem múló báli ismeret­
 — 153 -

ség, hanem igaz belső vonzalmon alapuló komoly viszony volt. A

fiatal hölgy előkelő, szép és kedves, az ifjú szintén, így a szülőknek
sem lehetett semmi kifogásuk; ennek folytán rövid idő alatt Barcza
Dezső eljegyezte Keresztúry Irén bárónőt.
E közben a politikai látóhatáron derengni kezdett. Majd szo­
katlan ragyogás kápráztatta még az ilyen világításhoz nem szokott
szemeket, s e káprázat közepette, fényözöntől körülhullámozva egy
ideál jelent meg elbűvölően, hívogatóan; egy ideál, melynek hár­
mas neve v o lt:
„Szabadság, egyenlőség, testvériség“.
A kiáradó szokatlan melegség izgalomba hozta a vérünket,
megittasította a lelkünket, s úgy éreztük, hogy mindenikünkre nagy
hivatás várakozik, hogy talpra kell állanunk, mert a haza hív és
hogy elkövetkezett az idő, amidőn mindenkinek tennie kell a kö­
telességét, többet, nagyobbat, mint a milyenről valaha álmodott.
A lelkesedés feszítette a kebleket, felébresztette, duzzasztotta
az alvó erőket. Akkor egy nap alatt több történt, mint azelőtt éve­
kig : a kalász meg volt érve, csak le kellett aratni, de gyorsan,
míg a mag ki nem pereg.
Az történt egyesekkel is, ami a nemzettel. Ez egy nap alatt
a felszabadúlt nép millióival gyarapodott, az egyes maga is száz­
szorta nagyobbnak, erősebbnek érezte magát ma, mint tegnap.
A tapasztalatlan fiatal emberre fontos, országos feladatokat
bíznak, s az bölcsen, biztosan és gyorsan teljesíti azokat.
H át a jegyes, az imádott leány ? —
A kis kunyhóba, a madárdalos árnyékos csalitok közé elvo­
nuló szerelmeskedésre, a csendes, mézes házi boldogságra vágyó
szép menyasszonyokra nem kedvező ez a zajongó, riadozó korszak.
Nagyon félelmes vetélytárs az a három nevű tündér, mely elcsábítja,
delejével magához vonja az ifjút, s az vakon követi hívását, s megy
érte a nehéz küzdelembe, az emésztő tűzbe, a pusztító halálba.
Irén kint üldögélt a terebélyes hársfa alatt és várta a postát,
mely már olyan régen nem hozott hírt az ő legkedvesebbjéről.
Ezúttal nem hiába várt.
Egy hosszúlábú ember átadott a kapusnak egy reá címzett
kis csomagot, s azzal eltűnt.
A csomag jegyesétől érkezett.
Mohó sietséggel szakította fel a pecsétet, s mikor az engedett,
egy karika-gyűrű hullott le lábaihoz a homokba. Megismerte — a
jegygyűrűje volt.
 — 154 -

Ilyen világ volt az, kedves fiatal olvasóim! Fura, rendkívüli

idő, mikor olyan dolog is megtörténhetik, hogy a vőlegény jegyesé­
nek, akit imád, visszaküldi a jegygyűrűt azért, mert nagyon szereti.
Hiába olvassuk el ma ezt a levelet, mely a gyűrűhöz mellékelve volt,
azt ma, a mi higgadt, zóna-időre lüktető érverésünk mellett, nem fogjuk
megérteni.
A levél így hangzott:
„Drágám, egyetlen üdvösségem!
Még tegnap, mikor honvédnek felcsaptam, azt hittem, hogy
nem lehet olyan veszedelem, amitől visszarettenjek, s ma tapaszta­
lom, hogy milyen gyáva vagyok. Nincs bátorságom arra, hogy ezt
a gyűrűt álmodott, vágyva várt boldogságom zálogát neked szemé­
lyesen adjam vissza.
Pedig vissza kell azt neked adnom, mert rossz helyen van
nálam, mert nekem, aki mindennap az ellenség öldöklő golyói előtt
fogok állani, aki csonkán-bénán, nyomorékul térhetek vissza, nem
szabad egy imádott, — igaz boldogságot érdemlő lényt magamhoz
kötnöm.
Visszaküldöm, mert nagyon rossz helyen van nálam. A csa­
tatéren elesve, vagy megsebesülve, vagy — ami még rosszabb — el­
fogva, durva ellenség kobozhatná el ujjamról ezt a szent ereklyét.
Hogy miért hagylak el, hogy mért megyek oda, ahol velem
mindaz megtörténhetik ? . . .
Ügy-e drágám, Te ezt nem kérdezed tőlem.
Tejól tudod, hogy nem volnék méltó a szerelmed re, ha einem men­
nék, s minthogy elmegyek, nem szabad viselnem legszentebb szerelmem
zálogát.
Isten veled egyetlenem ! A leghatalmasabb érzés, a hazasze­
retet parancsol és én annak engedelmeskedem ; de a Tehozzád való
igaz szerelmem fog kísérni minden lépésemen egész a sírig!“
Irén, mint egy tört liliom, a levélre, a gyűrűre borúivá zoko­
gott, s midőn kissé magához tért, újra becsomagolta a gyűrűt s
egy kis levéllel együtt biztos emberétől visszaküldte újra jegyesének.
A levél csak ennyi v o lt:
„Egyetlen szerelmem !
Megszakad a szívem, de nem tartóztatlak. Fájó könnyeimmel
megszentelt gyűrűmet viseld, legyen az talizmánod, mely imáimmal
együtt kísérjen és minden veszedelemtől megvédelmezzen.
Minden körülmények között híved marad és várni fog Iréned.“
* ♦
*
 _ 155 —

Az 1849. évi január hó 22-én a kora reggeli órákban báró Keresz-

túry kastélyának nagy termében találjuk összegyűlve a ház vendégeit,
akik néhány magyar főárból és sok osztrák katonatisztből állanak.
A társaság központját Schlick tábornok képezi. Középkorú
daliás alak, finom arcéllel és szépen kanyarodó tömött bajússzal,
csakhogy a szép arcot egészen elrútítja a fekete kötőszalag, mely
hiányzó balszemére van átkötve.
A gazdag reggelinél a háziasszony tisztét Irén teljesíti; két
éve már, hogy anyját elvesztette, s azóta maga van apja mellett,
egy éltes északnémet nevelőnővel, akit nevelésének bevégzése után
is ott marasztottak, hogy a fiatal leány mellett, akit nagyon szeret
s aki őhozzá viszont vonzalommal viseltetik, az anyát helyettesítse;
de nem sokáig lesz Gunigunda kisasszonyra ilyen minőségben szük­
ség ; mert az apa tudtára adta, hogy leányát férjhez adni szándé­
kozik, azonban nem a régi jegyeséhez, aki a lázadók seregébe lé­
pett, hanem egy jóérzelmu (?) barátja, gróf Dányi fiához: V iktor­
hoz, aki már kapitány a dragonyosoknál. A leány beleegyezése nem
lehet kérdés tárgya, ha a szigorú apa akarja.
Gunigunda kisasszony most a külső gazdaság körül foglalatos­
kodik, s nem jelent meg a korai reggelinél.
Az urak között a minden valószínűség szerint ma bekövetke­
zendő döntő csatáról foly a beszélgetés. Ma lesz a napja, hogy
Klapka seregét mint egy egeret lelapítják.
A haditerv csalhatatlan.
A helyzet nagyon előnyös az osztrák seregre nézve.
A balszárny az erdőbényei szoroson át megkerüli az ellensé­
get s Bodrogkeresztúrnál oldalba veszi annak jobb szárnyát. — A
jobb szárnyon a Kresz-kurazírok állanak 24 ágyúval, mint a kő­
fal ; arra élő ember el nem menekülhet.
A centrumot Tárcáitól maga Schlick fogja vezetni a végleges
döntés befejezésére. Klapka élve vagy halva ma kezükben lesz és
serege valószínűleg leteszi a fegyvert.
Eközben szokatlan zaj hallatszott be az előtornácról; Irén
a felszolgáló német inastól kérdezte ennek az okát.
— A mádi boszorkány van itt. Kártyát vetett a cselédségnek,
meg Gunigunda kisasszonynak is, és olyanokat jövendölt, hogy a
kisasszony kikergette ti a kastélyból.
— És mi mindent jövendölt ? — Kérdezte Irén, minthogy látta,
hogy a tiszt urak is érdeklődnek.
 — 156 —

— H át könyörgöm alássan, a Rézi szakácsnénak azt vetette

ki, hogy addig lesz hozzá hu a kedvese, míg a libáknak és pókák-
nak combjai lesznek.
— Hisz akkor az örökké tartó szerelem ! — jegyzé meg egy
fiatal vasaskapitány.
Bizonyosan sülve értette a banya, kérem. Azután a Guni-
gunda kisasszony elveszett karperecé dolgában jövendöltetett véle,
ezt sehogy sem akarták a kártyák kimutatni, végre még egy húszast
kellett tenni a kisasszonynak a treff ászra, akkor aztán kijött annyi,
hogy az ékszer itt van a háznál, de olyan ládában, amely se fából,
se vasból, se bádogból, se bőrből, se vászonból nincsen. Ez olybá
tetszett, mintha sehol se volna, míg egyszerre a szobalány —
akit a kisasszony mindeddig gyanúban tartott — felkiáltott, hogy
ő tud olyan ládikát a komornyiknál, aki maga dicsekedve mutogatta
neki, hogy az a ládika préselt papirosból való, s előbbi urával utazva,
azt Chinából hozta. A kisasszony azonnal felnyittatta a ládikát,
s az ékszer csakugyan benne volt.
— Ez érdekes! — kiáltának a tisztek.
— Ezért hát nem érdemelte meg a vén Vica, hogy kikergessék,
— vélekedett Irén.
— Nem ám, csakhogy azután a Gunigunda kisasszonynak
azt is jósolta, hogy még ma éjjel egy szép piros fiatal ember fog
feküdni az ágyában. . . . Erre a kisasszony szörnyen megharagudott,
s azt parancsolta a cselédeknek, hogy dobják ki a banyát, de az
nem akar menni; mert azt mondja, hogy még a nagyságos bárónő­
nek is akar jövendőt mondani.
A tiszteknek tetszett a banya jövendölése s addig kérték Irént,
míg az megengedte, hogy a jósnő bejöjjön.
Töpörödött vén cigányasszony tipegett be a terem be; alakja
megtörtnek látszott, de élénkfényu szemeit fürkészve villogtatta
körül a teremben; oda lépett Irénhez s a kártyák segítsége nélkül,
csupán eléje tartott tenyeréből jósolta, hogy még ma meg fogja
látni vőlegényét.
— Minden fiatal leánynak ilyet jósolnak a cigány asszonyok!
— szólalt fel most Schlick tábornok. — Nekem jósolj a tenyeremből,
ha tudsz, vén banya ! Azt jövendöld meg, fogok-e ma győzni vagy nem?
A jósnő hosszasan és figyelmesen vizsgálta az eléje nyújtott
kezet, s végre rekedt hangján megszólalt:
— Hatalmas vitéz gyenyerális úr, győzni fogsz, ha csak a
halottak nem állanak ágyúid elé!
 — 157 —

Schlick jót nevetett a töllojálisnak tartott jóslaton s gazdagon

megajándékozva bocsáj tóttá el a cigány asszonyt.
Alig hogy a jósnő távozott, kocsizörgés hallatszott az udvaron.
A kocsiról gróf Dányi Dénes szállott le fiával, Viktor gróf kapi­
tánnyal.
A tisztek összenéztek; nem volt titok, hogy a kapitány
félig-meddig már jegyese Irénnek. Mily hamar teljesedett hát
a jóslat!
Irén egykissé elsápadt, de csakhamar összeszedte magát s
erős elhatározást, sőt dacot kifejező pillantással mérte végig az
újonnan érkezetteket
Tehát tán még ma be fog következni a döntő pillanat, midőn
atyja és új kérője előtt nyíltan ki fogja jelenteni azt az erős és
megmásíthatatlan elhatározását, hogy régi jegyesén kivül soha senki
másé nem lesz, és inkább a halált választja.
A kapitány atyjával egyenesen Bécsből jött, hol fontos kül­
detésben jártak, s rövid üdvözlés után azonnal visszavonult a tábor­
noknak jelentést tenni, atyja pedig báró Keresztúryval távozott a
mellékterembe A többiek együtt maradtak a nagy teremben cog-
nacot és chartreuset fogyasztva nagy mennyiségben.
Reggel 9 óra lehetett, midőn a segédtiszt jelenté a tábornok­
nak, hogy Erdőbényétől már hallatszik az ágyúzás.
— Akkor indulhatunk! — szólott a tábornok.
A kürtök recsegtek, a dobok peregtek, s az osztrák sereg
centruma Schlick tábornok vezérlete alatt megindult Tárcái felé.
Alig mentek azonban sűrű ködben egy kis félóráig, az előőrsöktől
jelentés érkezik, hogy az átelleni dombon ágyúlő-távolnyira áll az
ellenség.
Ez a tény minden számításon kivül esett és szinte hihetetlennek
látszott, mert az ellenség centrumának az előnyomulásáról az egész
éj folyamán semmi jelentés sem érkezett, s ha az ellenség a jobb
szárny felől nyomult volna előre, akkor a Kresz-kuraáíroknak
meg kellett semmisülniük, hogy ágyúlövés nélkül bocsátják át az
ellenséget.
De hát a tények beszélnek.
Schlick fellovagolt egy közeli kis dombra s a ritkúló ködön
keresztül maga is meggyőződött arról, hogy Tárcáinál lőtávolban,
zárt sorokban áll az ellenség.
Egy pár perc alatt le voltak mozdonyozva az ágyuk és Schlick
parancsot adott a tüzelés megkezdésére.
 — 158 —

Két üteg szórta szakadatlanül a kartácsot anélkül, hogy az

ellenség a tüzet viszonozta volna, hanem állott zárt sorokban, erősen
tartva a pozíciót.
Schlick előtt érthetetlen volt ez a taktika. Azt már megszokta,
hogy a honvédek a bömbölő ágyúkat muzsikaszóval, szuronyt szegezve
rohanják meg, s erre el is volt készülve lovasságával, de egy lövés
viszonzása nélkül egy helyben állani a tüzet ilyen sokáig, ezt meg
nem foghatta, s még egy üteget szólaltatott meg.
Egyszerre gyenge szél támadt, a köd foszladozni kezdett, a
nap egy pillanatra kisütött és Schlick ekkor látta, hogy három­
negyed óra hosszáig kartárcsoltatta a tarcali kálvinista temető fejfáit!
Tehát a halottak állottak ágyúi előtt.
Egyszerre eszébe jutott a reggeli jóslat; babonás félelem szál­
lotta meg, s annyira zavarba jött, hogy egyik félszeg intézkedése
követte a másikat.
E közben Erdőbényénél elhallgatott az ágyú szó. Ez a körül­
mény kissé újra magához térítette, mert azt látszott mutatni,
hogy a balszárny végre áttörte a szorost s most hátha keríti az
ellenséget; pedig a dolog épen ellenkezőleg történt.
Az erdőbényei szorosnál Schultz Bódog honvéd ezredes vissza­
verte az osztrák sereg balszárnyát. A jobb szárnyat a huszárok
támadták meg és szétverték a híres Kresz-kurazírokat. Most az
egyesült magyar haderő Klapka vezérlote alatt támadta meg a
középen Schlicket. Egyszerre mint az égzengés minden oldalról meg­
szólaltak az ágyúk, s minthogy olyan hideg volt, hogy a bandisták
nem voltak képesek hangszereiket kezelni, hát a honvédek a Kossuth-
nótát énekelve szuronnyal rohanták meg Schlick legerősebb állásait,
úgy hogy néhány óra alatt el volt döntve a csata sorsa.
Győzött a honvéd és Schlick nagy vesztességgel visszavonu­
lót fuvatott.
Maga Klapka is elösmerte, hogy a tarcali győzelmet Schultz
Bódog ezredes személyes bátorsága és ügyessége biztosította azáltal,
hogy az erdőbényei oldaltámadást észrevette és visszaverte. Ezért a
fegyvertényéért kapta körmöcbányai születésű honfitársunk, Schultz
Bódog ezredes a „hátori“ előnevet, s hozzá a „bodrogkeresztúri
hős“ címet.
Késő éj volt már, mikor a vert had fővezérével együtt rövid
pihenőt tartott újra báró Keresztúry kastélyában. Megjött a két
Dányi is, apa és fiú, de ez a nap nem volt alkalmas arra, hogy a
tervezett eljegyzést most megtartsák.
 — 159 —

Schlick serege rövid pihenő után tovább vonult, a két Dányi

azonban a házi úrral, Keresztúryval együtt — minthogy biztos hír
érkezett arról, hogy Klapka felhagyott a futó sereg üldözésével —
másnap reggelre halasztotta az osztrák sereg után való utazását.
Irén a szótlan szomorúsággal eltöltött vacsora után Gunigunda
kisasszonnyal együtt elbúcsúzott az uraktól és visszavonult lakosz­
tályába. Epen lefeküdni készültek, már a szobalányt is elbocsátották,
Gunigunda is átmenni készült a saját szobájába, melyet az Irénétől
csak egy szőnyegajtó választott el, midőn az ajtón halk kopogtatás
hallatszott.
A réme3 harci hirektől idegessé lett Gunigunda egy pillanat
alatt védelmi állásba helyezte magát az ágy alatt. Irén azonban
megemberelte magát és megkérdezte, hogy ki az, aki kopog.
A kertészlegény ismerős hangja válaszolt, mondván, hogy egy
sürgős levelet hozott a bárónő számára.
Irén — Gunigunda kisasszonynak az ágy alól való tiltakozása
dacára is — kinyitotta az ajtót s átvette a levelet, mely nem is
volt levél, csak egy darab papirosba göngyölt karikagyűrű. Az a
bizonyos gyűrű, amely tán újra szomorúságot jelent.
— Hol vette ezt a gyűrűt István?
— Egy honvéd adta át nekem az üvegházban, és kéreti a
bárónőt, hogy jönne ki oda rögtön.
Irén sietve köpenybe burkolódzott és gyorsan követte a
kertészlegényt.
Gunigunda kisasszonynak ez újabb merénylet ellen való tilta­
kozását már nem is hallotta, s a jámbor teremtést pokoli rettegés
fogta elő. Azon töprenkedett, hogy most mitevő legyen? Ha ki­
bújik az ágy alól, hogy az ajtót becsúkja, valaki nyakon ragadhatja;
ha pedig az ajtót nyitva hagyja, valaki bejöhet rajta. így töp­
rengett nagy fogvacogtatások között.
Irén ezalatt, semmivel sem törődve, gyorsabb lépegetésre
ösztönözte a kertészlegényt.
Az üvegházhoz érve, annak ajtajában egy honvédaitiszti ruhába
öltözött, hórihorgas alak fogadta, ki előtt Irén meghökkenve hátrált;
— hisz ez nem az ő jegyese.
— Tisztelt polgártársnő, kérem, semmit se féljen tőlem —
szólalt meg az altiszt a meghatottságtól remegő hangon. — Dezső,
azaz pardon: az őrnagy úr itt van, meg van sebesülve. Egy kissé
sok vért vesztett, biz ő szegény nem bír a lábán állni, s azt hiszem,
magán kivül is van. Tárcáitól úgy hoztam ide az ölemben, sokkal
 160 —

jobb volt neki, mintha kocsin rázattam volna. Ide bajos is lett
volna másképen bejutni; pedig azt gondoltam, hogy itt jobb helye
lesz neki, mint a kórházban. — Csak mikor ide értem, akkor tud­
tam meg, hogy a kastélyban németek vannak. A kertészlegény régi
jó cimborám, rokonom is, azért jöttem ide az üvegházba. De itt sem
maradhatunk Dezsővel — azaz pardon — az őrnagy úrral sokáig;
mert a főkertész egy vén schwarzgelb kutya, ha reggel kijön és
meglát, azonnal elárulja a dolgot. Azért voltam hát bátor kihivatni
a tisztelt polgár — bárónőt s beküldeni a gyűrűt, hogy annál bizo­
nyosabban kijöjjön és tanácsoljon valamit. Visszavinném szegény
barátomat azaz pardon, uramat, de félek, hogy addig, míg beérek
vele vissza Tarcalra, kiadja azt a nemes lelkét. Mert nem csekély
a dolog, kérem. Egy kardvágás a koponyán, ezt hátulról kapta
gróf Dányi kapitánytól, mikor élűiről három dragonyos ellen védel­
mezte magát. Jól láttam, mert ott voltam mellette; én ugyanis mindig
mellette vagyok, kérem. A három dragonyossal szépen elbántunk,
de a gróf, mielőtt kifizethettem volna, szépen elszelelt, hanem majd
megtalálom én még valahol. Aztán — kérem — van még egy
golyó a jobb oldalában, kettő a ballábán, mert nagyon sűrű helyen
voltunk mi a barátommal, azaz pardon az őrnagy úr mindig ott
szokott lenni, ahol legmelegebb az aér; én — mi tagadás —
mindig mellette vagyok, de hát kérem, csalánba nem üt a
ménkű. Jól is van, mert ki hozta volna elszegény barátomat, —
azaz pardon — az őrnagy urat ide az ő legkedvesebbjéhez, hogyha
az a bolond német az én lábamba is golyót eresztett volna. —
— Különben van szerencsém magamat bem.utatni: én Kallajtó
Náci, azaz Ignác őrmester vagyok.
Mindezt egy szuszra mondta el a jó Náci, de Irén alig hallott
abból valamit; szemei a sötétben is rátaláltak egy hárságyon
fekvő kedvesére, ott leroskadt melléje és tapogatta annak a szivét,
hogy van-e még benne élet.
Bizony az már nagyon lassan dobogott, nem volt sok gon­
dolkozásra vesztegetni való idő. '
— Édes barátom őrmester úr — mondá könyörgő hangon
— és ön István, gyorsan hozzák őt utánam a hátulsó lépcsőn fel
az én szobámba.
Nácinak nem kellett segítség, mint egy száraz dajka a kisdedet,
szépen az ölébe vette újra az ő barátját és vitte Irén után.
A szobája ajtajához érve, mégis megállott egy percre Irén.
 — 161

Az én szobámban nem lenne biztonságban, — gondolá, —

atyám minden percben átjöhet hozzám, de a Gunigunda szobájába
soha sem lép be emberi lélek.
Oda vitette hát a sebesültet, ott aztán Náci szép lassan letette
a véres testet a Gunigunda kisasszony hófehér ágyára
így teljesedett be rajta is a cigánynő jóslata.
Gunigunda kisasszony azok közé a nők közé tartozott, akik
egy kis gyanús kopogtatásra mindjárt az ágy alá bújnak, de ha
bombák hullanak, akkor a helyükön maradnak; elájulnak, ha egy
pókot látnak az ágyon mászkálni, de a tátongó véres sebeket gon­
dosan kimosogatják és mííértőleg bekötözgetik.
Elég volt Gunigundának Irén egy kétségbeesett szavát hallani,
fájdalomtól dúlt arcára tekinteni, hogy megértse a helyzetet s ettől
a perctől kezdve ő vette át az intézkedést.
Barcza Dezsőnek hosszan tartott nehéz sebeiből való felépülése,
s csakis egy szerető jegyesnek gyengéd ápolása és egy pedáns
északnémet hölgynek szakértelemmel párosult pontossága mentették
meg őt az életnek. S bár végtelen édesek voltak rá nézve a lába­
dozás napjai az imádott lény oldala mellett, még is fájón érintették
lelkét a magyar seregek diadalairól érkezett hirek azért, hogy neki
azok kivivásában része nem lehetett. Az isaszegi, nagysallói fényes
diadalok, Budavár hősi bevétele megdobogtatták szivét, de egy­
szersmind el is keserítették.
Csak egy fél éjen át volt Irén egy fedél alatt atyjával és a
Dányi grófokkal; azok a csata után másnap korán reggel elutaztak
s a magyarok által elfoglalva tartott vidéken azóta nem is mutat­
kozhattak. Egy júliusi napon azonban egész csapat főur érkezett
a Keresztury-kastélyba, s ezek k özött a két Dányi gróf.
Az urak két egész napon át zárt ajtók megett tanácskoztak,
de a felszolgáló cselédség révén értesült Irén is, Dezső is, hogy az
urak Bécsből nyert utasítás, vagy tán tőlük eredő javaslat folytán,
a segítő orosz hadsereg behívása felett értekeztek.
Es az urak egytől-egyig vállalkoztak arra, hogy hazájuk leigá­
zására, testvéreik legyilkolására, magyar nemzeti létünk, szabad­
ságunk letiprására, városaink, falvaink feldulására bevezessék az
északi kolosszus vad hordáit!
A hazáért, a szabadságért harcoló hősök tetteit arany betűkkel
írta fel Clio, de egy másik lapra kérlelhetetlenül felkarcolta a ha­
zaárulók gyászos neveit is.
Somogyi Gy. Nagy időkből kis tölt. 11
 — 162 —

Borulj el egy kissé, hazám egének ragyogó napja! Sötét éjt-

szakának fekete tündére, borítsd rá legsűrűbb fátyolodat erre az
emlékezetre!
A két nagyhatalommal és a hét felé több apróbb ellenséggel
még egy ideig folytatott aránytalan harcnak végső ütközeteiben még
újra részt vett a felgyógyult Barcza Dezső, mint ezredes. Vácnál
újra találkozott egymással a két halálos ellenség, ezúttal Dányi kapta
meg azt a koponyavágást, csakhogy élűiről, szemtől-szemben állva.
H at hétig nyögte Dányi Viktor ennek a vágásnak a fájdal­
mait, de azután érdemei jutalmául kinevezték a pesti térparancs­
noksághoz főbb tiszti minőségben. Nagyon alkalmasnak találhatták
a hóhérlegény szerepére honfitársainak a tömeges kivégzéséhez. —
Most már végre megtarthatni vélte Irénnel való eljegyzését is,
minthogy Kereszturyék is Pestre költözködtek át.
Irén elzárkózott a világtól, s atyjának sem kérése, sem fenye­
getése nem bírhatta rá, hogy részt vegyen az általa utált társaságban.
Tetézte bánatát még az is, hogy Dezsőről, mióta az Gunigunda
szobáját gyógyultan elhagyta, semmi hírt sem hallott.
Elesett-e a végső csatában, vagy emigrált a külföldre, vagy
ami a legborzasztóbb volna — fogságba került? . . .
Végre ez a hír is megérkezett. Egy szomorú, ködös őszí napon
egy rongyos ember kért bebocsájtatást a bárónőhöz, de a cselédek
be sem akarták jelenteni, mert nagyon gyanúsnak és ágról szakadt-
nak látszott.
Annyit végre megtettek nagy rimánkodására, hogy egy gyújtó­
skatulya-forma csomagocskát, mely Irénre volt címezve, átvettek
tőle s bevitték a bárónőhöz
Amint Irén a cím Írását megpillantotta, nagyot dobbant a
szive, mert abban Dezső Írására ismert. Rögtön parancsot adott,
hogy a küldöncöt bocsássák eléje. Épen, midőn az belépett, bontotta
fel Irén a dobozt, melyből megint a mindig csak rosszat jelentő
jegygyűrű jött napfényre
A belépő görnyedt alakban Irén sokáig nem ismerte fel Kal-
lajtó Nácit. A feje lecsüngött a mellére, s a vonásai úgy össze­
vissza voltak kuszáivá, a háta úgy meggörnyedve, a kezei úgy
csüngtek le a térdén is alul, hogy szánalom volt reá nézni.
— Hol van Dezső? — kérdé sürgetve Irén.
— Jöjjön bárónő. Azért jöttem, hogy elvezessem hozzá. De
kocsin kell mennünk, mert egykissé messze van; mindjárt hoztam
is egy kocsit, itt várakozik lent.
 — 163

Irén hirtelen felkészült s a lent várakozó bérkocsiba vetette

magát. Náci a régi Nácira valló ugrással fenntermett a bakon. A
kocsi elrobogott.
Kiviil a városon, közel az újpesti határhoz, a zöldséges ker­
tek közt egv kis házikónál állott meg a kocsi.
A kiszálló vendégeket egv kertészember fogadta, akiben Irén
az 8 volt kertészlegényükre, Istvánra ismert. Ez kalaplevéve ment
elül és bevezette Irént az egyetlen szobába.
A késő ősz dacára a szoba tele volt élő virággal, s a virágok
közt egy egyszerű deszkakoporsóban kiterítve feküdt Barcza Dezső.
Velőtrázó sikoly tört elő Irén kebléből, midőn oda borult a
a koporsóra, mely egész világát, minden boldogságát magába zárta.
Háta megett a két férfi ott állott könnyezve, némán.
A gyászos csendet csak Irén fel-feltörő zokogása szakította meg.
Végre felállott Irén. Szép arcán a végtelen fájdalom kifejezése
mellett a magamegadás elszántsága ült. Kallajtó Nácihoz fordulva kérdé :
— Hogy történt? Mondja el!
— Rövid a történet. Világosnál elfogták. Katona volt, mégis
más egyéb olyan tényeket fogtak rá, amiket el sem követhetett,
mert akkor kegyeteknél sebesülten feküdt. De ezzel nem védekez­
hetett. Hamis tanúkkal rábizonyították, halálra Ítélték, s a halál
büntetést ma reggel végrehajtották. . . .
Ennyi az egész.
Azt már hosszasabb volna elmondani, hogy minő furfanggal
voltam képes a tetemet ellopni és ide szállítani, hogy kegyednek
megmutathassam, s hogy itt könnyeinkkel megszentelt földbe együtt
eltemethessük, hogy kegyed tudhassa nyugvó helyét, hogy amikor
teheti, meglátogathassa sírját. Ez a kert itt az István tulajdona, ő
gondozni fogja a drága sírhalmot.
— Köszönöm István, köszönöm édes jó Kallajtó barátom, az
Isten áldja meg önt hűségéért! ígérje meg, hogy ön is gyakran el
fog látogatni hozzá.
— Azt nem Ígérhetem, mert nekem sem volna tanácsos itt
sokat ténferegnem. Különben is, ha legjobb barátom nincs többé,
nekem sincs itt mit keresnem többé ezen a szerencsétlen földön, ahol
a testvér a testvért eladja. En most innen egyenesen indulok Török­
országba Kossuth apánk után.
— Isten áldja meg a nagyságos bárónőt! Kegyed olyan szép,
olyan angyali jó, hogy bizonyosan találni fog még egy igazi férfit,
aki lelkében hasonló lesz ami drágánkhoz; boldogítsa azt és legyen
11*
 — 164 —

azzal kegyed is boldog! De óvom kegyedet, nehogy gróf Dányit

találja választani, mert az a szörnyeteg volt az, aki hamis tanukat
vásárolt, hogy uramat, barátomat, az ön jegyesét bitófára juttassa.
Én nagyon sok embert ismerek és nem rettegtem az elfogatástól
uramért; éltem kockáztatásával bejutottam hozzá, s tőle és kör­
nyezetétől sokat megtudtam. Megtudtam azt is, hogy tegnap este
Bécsből kegyelem érkezett, és a szörnyeteg sejtette azt s úgy intézé,
hogy a levél az ő kezébe jusson, s csak ma adta át felbontásra,
mikor már mindennek vége volt. Oh ezt az embert kerülje el
messze drága kisasszonyom!
Irén borzadva s a legmélyebb utálattal hallgatta ezt a rette­
netes közleményt, s bánatosan nézett a sietve távozó Kallajtó
Ignác után. — —
* *
*
Ifjú nemzedék, mely utánunk következel, ha olvasgatjátok az
1848—49-iki szabadságharc történetét, csak azokat a lapokat olvas­
sátok, melyek hazaszeretettől, hősi önfeláldozástól ragyogó betűkkel
vannak megírva. A vérrel, gyásszal, gyalázattal Írott sorokon ugor-
jatok által, — vagy mégse! — olvassátok el azokat is, hogy a
legoesmányabb bűntől, a testvér- és hazaárulástól megundorodjatok,
és annál rajongóbban szeressétek a hazát és a szabadságot!
 V IH A R B A N .
I. A ZONGORA.

A Z 1849. ÉVI április hó 18-án hajnali szürkületkor egy 16 evezős

£ * gabonaszállító hajó kötött ki a böősi állomáson. Keserves,
hosszadalmas és költséges fuvarozás volt az. Felfelé lovak vontatták.
Lefelé a víz sodra és a 16 evező-lapát segélyével már azután elég
sebesen haladt.
A hnjó — melyről szólunk — Pozsony felől jö tt lefelé. A
vízből magasra felkunkorodott ormára valami kszigetbeli művész
Nepomuki Szent Jánost faragta ki, csakhogy az sokkal inkább
hasonlított egy berúgott csallóközi kukkóhoz, aki soha életében vizet
nem ivott s aki most is tán azért vág olyan kámpicsorodott ábrá-
zatot, hogy örökké ezt a tengernyi vizet kell néznie.
Nepomuki Szent Jánosnak a parlagi szobrász által félrebillentve
csinált négy szarvú kalapjából egy hosszú pózna nyúlt az ég felé s
azon egy megviselt sárgafekete zászló lengedezett, jeléül annak, hogy
a Duna balpartja ez idő szerint Bécstől egész Komáromig az osztrákok
hatalma alatt áll. Ilyenkor minden hajónak ki kell tűzni a schwarz­
gelb zászlót, még akkor is, ha felfelé lisztet, lefelé meg croyi sajtot,
olmützi kvarglit, héringet és egyéb böjti csemegét szállít is, mint
épen ez a Szt. János.
A kikötőnél állandóan egy osztrák rendőr tartózkodott hogy
a hajók szállítmányait és az utasok útleveleit megvizsgálja.
A böősi állomáson ugyan kevés dolga akad a jámbornak. Mikor
gabonaszállítás ideje nincs, akkor itt nem igen szoktak a hajók
megállani, utasok meg épen nagy ritkán szállnak ki.
 — 166 —

Ennek okáért a császári rendőr nem igen tett egyebet, mint­

hogy megtanult halászlevet főzni és a saját készítményu lakoma
után nagyokat aludt a révész kunyhójában elhelyezett szalmazsá­
kon, s ha a révész csikókőrös kulacsából egy jót húzhatott, akkor
nem törődött sem a magyar nemzet által kívánt 12 ponttal, sem a
bécsi kamarillával.
Most is hogy a hajó kikötött, szörnyű álmosan tápászkodott
fel a pricsről, s olyanokat nyújtózkodott, mint egy boa konsztrik-
tor és ásított akkorákat, hogy majd kiesett a feje a feltátott száján.
Végre mozgásba hozta zsibbadt tagjait s nagy kelletlenül
cammogott a kikötő felé.
O tt a 16 evezős legénysége már kitette a partra az ide szóló
paksamétát, egy nagy bolond zongorát gyalulatlan deszkaládába
burkolva, meg egy szál pasazsért, ki a zongorát kisérte s akiben
rögtön fel lehetett ismerni a német klavirmestert.
A la Liszt hátralógó kenderszín sörénye úgy vala körfílvágva,
mintha a borbély a fejére borított szakajtó karimája szerint ollózta
volna körül. Orrán halhéjba foglalt nagy gömbölyű pápaszem
fényeskedik, s hosszú lebbentyűs, magas gallérú és olaj szín kaput-
rokkja zsebéből kikandikál a tarka zsebkendő és a nagy ménkű
tubákos pikszis. Nyakát két oldalt két nagy kutyanyelvhez hason­
latos fátermörder reszeli, állát pedig szőke kecskeszakáll ékesíti.
Korát nehéz volna meghatározni. Arcszíne fiatal, de mozdulatai öregesek.
— No waz isz ? — recsegett a policáj borízű hangja.
A kormányos, meg a hajós legények, mind Nagy-Maros vidéki
svábok, „Sehén gut Moringot“ kívántak a haragos úrnak, s mintegy
prófétai ihlettől megszállva — ajándékképen — kezébe nyomtak
egy muszkákkal (persze csak fejetlen halakkal) töltött hordócskát,
ezzel mintegy előre jelezve az osztrák-orosz szövetséget. Azután
befordították Nepomuki Szent Jánost a Duna közepének, neki fe­
szítették a 16 evező lapátot a haboknak, s azzal ott hagyták a
policájt a németjével, meg annak a klavikordiumával együtt.
— Wo ist der Fuhrm ann? — nyivákolt a klavirmester ékes
lerchenfeldi dialektusban.
— Waz wáz i — felelt hasonlatosképen a policáj; de mint­
hogy ebben a jargonban nincs szándékom a jobb Ízlést sérteni, hát
csak a magunk nyelvén mondom el a párbeszéd további folytatását.
— Miféle fuvarost keres az úr?
— Nohát akit a császári biztos úr küldött értem, meg ezért
a zongoráért, annak itt kell rám várni, azt mondták nekem Bécsben.
 — 167 —

- Hja barátom, amit Bécsben mondanak, annak itt ebben

a fermaledájt országban nincs mindig foganatja. Különben van-e ma­
gának útlevele ?
— Már hogyne volna; talán útlevél nélkül járnak ebben a
felfordult világban? Ihol van ni, kiállítva a bécsi policiától.
Az útlevél szabályszerűen volt kiállítva, meg volt benne az
utazó neve: Coelesztin Melchior, klavirmester. Ennek személyleírása,
utazásának célja; küldi őt E. Troli mann firma Bécsből egy koncert­
zongorával N. N. császári biztos úrhoz Nyitrára. Végül ott
terpeszkedett rajta a nagy ménkű kétfejű sas.
Meg is volt az útlevéllel elégedve a rendőr, hogy ne, hisz az
ilyen dolognak Bécsben legjobban meg tudják adni a módját.
— Rendben van, mindjárt láttamozzuk !
Többes számban beszélt a hatalmas férfiú, de volt is joga
hozzá, hisz egymaga képviselt itt egy egész fontos hivatalt.
— Hát abban a kisznyiben mi van ?
— Csak láthatja tán, hogy nem kulacs, hanem klavir; hisz
olvashatta az igazolványomban.
A „kulacs“ szóra egy félig mérges, félig gyanús pillantást vetett
a közbiztonság őre Melchior urra, azt akarván kifürkészni, vájjon
nem gúnyolódik-e ez az utazó a kunyhóból kikandikáló üres kulacsra
célozva, de az olyan jámbor pofát vágott, mint a ma született birka,
s hosszú kaputrokkja zsebéből egyenkint szedte elő a friss sóskifiit,
a szafaládé kolbászt a legújabb „W anderer-“be csavarva, végre a
lapos rosztopcsinos üveget.
A polícájosnak a sós megjelenésénél felrándult a szemöldöke,
a szafaládénál ráncokba húzódtak a szemszögletei s mozogni kezd­
tek a füle és orra címpái, a rosztopcsinos üveg előtünésekor pedig
a két szájaszéle oda csúszott a két füléhez, az orra pedig felsza­
ladt a homlokára.
Az ily módon kiderült ábrázattal azután — sok kinálást
nem várva — a klavirmesterrel együtt a kunyhó elé telepedének és
barátságosan reggelizének.
Eközben megérkezett a révész is, aki az éjjel benn volt a faluban.
Ezzel aztán nagy nehezen megérttették, hogy ennek az utas úrnak
a megrendelt fuvarosa meg nem érkezett, pedig ezt a drága zon­
gorát itt a szabad ég alatt hagyni nem lehet annál kevésbbé,
minthogy a császári biztos úrnál holnapután nagy hangverseny
készül, s akkorára a zongorának oda szállítva és felhangolva kell
lennie; nagy baj lenne, ha a koncert-zongora kellő időben rendel-
 — 168 —

tetőse helyére nem jutna, mert arra a mulatságra meg lesz híva a
közelben táborozó hadsereg parancsnoka Wohlgemuth tábornok is
az összes tisztekkel egyetemben. H át a révész gazda csak nézzen
utána, hogy íziben egy jóravaló fuvarost kerítsen, de jó erősek
legyenek a lovai, meg a szekere, mert a portéka egy kicsit nehéz,
rá is van írva, hogy brutto 12 mázsa.
Hogy minő keserves nyelvficamodási gyakorlatba és íncsavaró
taglejtésekbe került mind ennek megmagyarázása a két német ré­
széről, azt könnyű elképzelni, ha tudjuk azt, hogy Beretvás uram,
a révészgazda, tőrülmetszett csallóközi kukkó, aki nem azért kukkó,
hogy egy kukkot is tudjon németül. A policáj meg Pardubitzból
való lévén, magyarul csak annyit tudott, hogy „Kossuth-kutya“
„Passzus“ meg „Kulacs“ — a klavirmester azonban még annyit sem.
Végre is Beretvás uram, a révész, megszánta az istenadták
keserves kínlódását s látva ott egy jó szekérre való terhet, meg
egy nyurga utast, hát úgy is tudta, hogy fuvaros kell. Beballagott
hát vissza a faluba, s nem telt bele több egy óránál, jö tt vissza
Csalamádé Péter urammal a háromlovas alkalmatosságán, aki tud­
valevőleg a legvállalkozóbb fuvaros az egész környéken. De ha nem
jö tt volna velők a Beretvás uram veje, meg a Csalamádé Péter két
legényfia, meg Keserű János a halász, akkor ugyan nem tudom,
hogyan tették volna a szekérre a nagy ménkű zongorát. Még így is
ki kellett szedni a két hátulsó kereket, hogy tengelyre lehessen
kapni a formátlan terhet, pedig a markos cseh policáj is neki dűlesz-
kedett. Csalamádé Péter bátyánk még a pipaszárát is elharapta
a nagy erőlködésben; mert tudni kell, hogy Csalamádé Péternek a
pipa emberemlékezet óta ki nem szakadt a szájából, még akkor sem,
mikor aludt.
A nyápic klavirmester azonban csak szaladgált egyik oldalról
a másikra, s úgy tett, mintha rettenetesen erőlködnék az emelésben,
pedig csak lábatlankodott, mint a Dummer Auguszt szokott a
cirkuszokban.
Végre fel volt rakodva az idomtalan láda s jobbról-balról
jól lekötözve a szekér derekához. Coelesztin úr felkapaszkodott
a tetejébe, Csalamádé ráült az első saraglyába gyömöszölt széna­
porcióra s azzal neki indultak a nyitrai országútnak. A három jó
lónak nem sok bíztatás kellett, azért Csalamádé uramnak első gondja
volt a pipaszárát rendbe hozni, levágva belőle még egy jó huvelyk-
nyit, ahol a foga meghasogatta, azzal megtömvén a pipáját jóféle
kapadohánnyal, előszedte a tűzi szerszámot.
 — 169

Ekkor azonban a német klavirmestert annyira elővette a kö­

högés, hogy Csalamádé Péter hátratekintett.
A német könyörgő ábrázattal szorongatta a mellét, meg a torkát.
— Nicht rauchen! — nem pipálsz, nem pipálsz!
Nem hiszem, hogy ezt a sopánkodást Csalamádé barátunk
meg akarta volna érteni, ha bővebb magyarázatul egy szép ezüst
húszast nem nyomott volna az utas az ő markába s nem vette
volna ki a pipát a szájából.
— No hát, ha árt a jámbornak a dohányfüst, hát hiszen
nem muszáj dohányozni.
De hát könnyebb volt ezt mondani, mint megtenni. Ha a
a német sógor azt kívánta volna Csalamádétól, hogy három napig
ne egyék, azt könnyebben meg bírta volna cselekedni, mint azt, hogy
egy óráig ne füstöljön.
Szörnyű komor hangulat vett rajta erőt, mely egész az elke­
seredésig fokozódott, s a szegény párákuak minden ok nélkül való
ostorozásában nyilvánult. Azután meg elfogta az álom s a feje mind­
untalan belevágódott a lőcsbe.
Végre megint csak előkereste a pipáját, meg a tűzszerszámot,
de Coelesztin úr, mintha csak azt várta volna, újra siralomger-
jesztőleg köhögni kezdett, hogy keserves volt hallgatni.
— Nem pipálsz, nem pipálsz ! — s nyomatékül megint egy ezüst
huszas vándorolt a Csalamádé markába.
Ez így ismétlődött legalább hatszor, mígnem odaértek az
osztrák táborhoz.
Az előőrsön megállították a szekeret, előkivánták az útlevelet
és megvizsgálták a ládát.
Azon rajta volt a zongoragyáros címlapja „E. Trollmann W ien“
meg a császári biztos címe. Rá volt mázolva fekete festékkel egy
lant, mint a csomag jelzete, továbbá a szokásos figyelmeztető fel­
írások, u. m. „Oben, Vorsicht, Nicht stürzen, Nässe schadet.“
I tt is rendben találtak mindent. A parancsnokló tiszt azután
szóba állott Coelesztin úrral, s az annyit beszélt neki az ő ékes
lerchenfeldi nyelvén a császári biztosnál végbemenendő hangver­
senyről, az azt követendő lukullusi bankettről, a reggelig tartó
táncmulatságról, a szép magyar hölgyekről s a tiszt uraknak külön
érkezendő meghívókról, hogy a tiszt nagyon szívélyesen vett tőle búcsút
a viszontlátásig. A dott neki egy „Geleitscheint,“ sőt még a tiszti
szolgáját is kíséretül, hogy a táboron minden fennakadás nélkül átme­
hessen, nehogy a nagy élvezetet Ígérő mulatság halasztást szenvedjen.
 170 —

Jó egy óra hosszáig tartott, míg a táboron keresztül haladtak,

hol annyi mindenféle látni való volt, hogy Csalamádé Pétert még
a dohányzás vágya sem gyötörte.
Öreg este lett, mikor Komjáthoz értek, ahol az út kétfelé
ágazik; az egyik ág balra Nyitra felé, a másik jobbra Léva iránt.
Csalamádé Péter, mivelhogy arra volt felfogadva, hogy a
fuvart Nyitrára vigye, az út bal ága felé igazította a gyeplő szárát,
amikor a háta megett megszólal valaki tiszta magyarsággal:
— Most már csak menjünk tőled felé gazd'uram !
Mintha megvillanyozták volna Péter gazdát, olyan gyorsan
fordult hátra, de majd hogy le nem szédült a saroglyaülésről meg­
lepetésében, midőn azt látta, hogy a klavirmester nincs sehol, hanem
helyette hátul a ládán egy szakáltalan fiatal honvédtiszt ül.
Nem állhatta meg Csalamádé Péter, hogy egyszer keresztet
ne vessen magára.
— Hogy került ide a tiszt úr, s hová lett a németem? —
kérdé egy szuszra.
— Ne keressük azt most Csalamádé bátya, csak hajtson,
amint a lovai bírják, hogy a németek utói ne érjenek, ha talán
valamit szagolni találtak volna.
— H át nem megyünk Nyitrára ?
— De nem ám, hanem megyünk Léva felé a magyar táborba.
— No hála Istennek, annál jobb! Csakhogy az a kehes német
elmaradt, most már valahára rá is gyújthatok, — s abban a pilla­
natban már az agyarába is kapta a pipaszárat.
— Ne még Péter gazda, baj talál esni belőle, s könnyen
valamelyik csillagzatban vacsorálhatnánk.
— Hogy-hogy?
— H át csak úgy, hogy itten ebben a ládában 12 mázsa
lőpor van.
Csalamádé uram erre a szóra olyan fehér lett, mint a pipájának
a bádogkupakja. Most már kétszer vetett magára keresztet, azután
kikapta fogai közül a jóféle selmeci pipáját s azt úgy vágta a
kerék agyához, hogy az menten ezer darabra szakadt, így lehetet-
lenítve meg a további dohányzás kísérletét.
A tiszt azután felvilágosította Csalamádé uramat, hogy a német
klavirmester ő maga volt, Sebő hadnagy a komáromi őrségből.
Késő éjjel érkeztek meg szerencsésen Nagy-Kálnára, ahol épen
az nap kelt át a magyar tábor a Garamon vert hidon. O tt nagy
 — 171 —

diadallal fogadták a vakmerő és ügyes fiatal tisztet, ki megcsele-

kedte azt, hogy az ellenséges táboron keresztül 12 mázsa lőport
szállít a magyar seregnek, épen mikor arra a legnagyobb szükség van.
A hangversenyt azután m ásnap: április 19-én csakugyan meg­
tartották, de nem Nyitrán, hanem Nagy-Sallónál.
A vendégek teljes számmal jelentek meg, s a 12 mázsás zon­
gora pokoli akkordokban működött s veszettül megtáncoltatta a
meghívott osztrák tiszt urakat Wohlgemuth generálissal együtt.

II. A PÓSTAGALAM B.
Meg kell előznünk az elmondottakat néhány nappal.
Komárom városának egyik csinos házában lakott ez időben
egy előkelő állami tisztviselő, Barczally Boldizsár, kinek fia a Gör­
gey seregében főbb tiszti rangot viselt, s az öreg úr ezen körülmény­
nél fogva, de hivatalához képest is élénk és sajátszerű összekötte­
tésben állott a Görgey seregével és természetesen Komárom vár­
őrségével is.
Itthon családja csak egy lö éves gyönyörű leánykából állott,
de házában csaknem naponkint megfordult a várőrség néhány főbb
tisztje s ezek között távoli rokona, Sebő Lajos is, egy fiatal leány­
képű honvédhadnagy.
Ahogy belépünk, épen nagyobb társaság van együtt, csupa
honvédtisztekből álló.
Aranka, a kedves gyermekleány, a zongoránál ül s valami
etűdöt játszik, melyhez szörnyű lelkiismeretességgel veri a taktust
egy hosszú szőke hajú és kecskeszakállú egyéniség, a zongoramester.
Mellette áll Sebő, aki nem annyira a zenedarabon, mint inkább a
kedves alakon mereng. Szemei elmélázva kisérik a billentyűkön
táncoló formás fehér ujjakat, s a mogyoróforma rózsaszínű
körmöcskéket, s mintha nézésében valami hipnotizáló erő volna,
az ujjak megtagadják a szolgálatot s a kis leány abban hagyja
a játszást.
A zongoramester ugyan másként magyarázza a dolgot; azt
mondja, hogy a billentyűk még nehezen járnak, ami nem csoda,
minthogy a hangszer még egészen új, hisz csak nem rég érkezett
Bécsből, ő maga szállította ide Trollmanntól.
 172 —

Sebő azt indítványozza, hogy menjenek le inkább a kertbe.

Aranka örömmel fogadja az indítványt, hisz ép maga is oda vágyott.
Amint a verandáról a terjedelmes kertbe lépnek, egy egész
sereg galamb repül a kis leányra, úgy hogy egészen ellepik vállait
és kiterjesztett karjait.
Aranka nevükön szólítgatja és eperszájából eteti őket.
Olyan elragadó kép, hogy Sebő maga is szeretne galambbá változni.
Egyszerre azonban a levegőből lecsap egy újonnan érkezett
galamb, a többiek elröppennek s az újonjött foglalja el heJyöket a
kis úrnő vállán.
— Nini a Zefir! A kedves Zefir ! H át megjöttél ? Mit boztál tőle?
Zefir szétterjesztí szárnyait, s engedi a puha ujjakat tollai között
kutatni. Szárnyának egyik tolláról a kis ujjak ügyesen egy vékony
papirtekercset bontanak le ; Aranka mohón kezdi annak apró betűk­
kel Írott tartalmát olvasni, azután odanyújtja azt Sebőnek. Mikor
az is átolvasta, futottak be vele mind a ketten a társasághoz, hol
a levélkét a házigazda fennhangon olvasta föl vendégei előtt. A
levél tartalma a következő v o lt:
„Kedves Atyám! Seregünk Váctól Ipolyság - Léva felé vonul.
A Garamnál azonban minden valószínűség szerint támadnunk fog
kelleni. Azt hisszük, hogy mi a balszárnyon lépünk először akcióba.
Elszántan és jó kedvvel megyünk mint mindig, de lőporunk szűkén
van, s ez a tisztikart aggasztja. Ha valami csodamódon ide vará­
zsolhatnátok gazdag raktáratokból néhány mázsát, győzelmünk biztos
volna. Különben egészséges vagyok s ölellek Arankával együtt,
szerető fiad Géza.“
— Szegény fiam ! — szólt az öreg Barczally — olyan csoda
meg nem történhetik. Már csak a szuronyhoz folyamodjatok, mint
szoktátok, ha elfogy a puskapor. Innen most nektek lőport szállí­
tani lehetetlenség. Az osztrák sereg valószínűleg Érsekújvártól
nyomul elétek. Egész Mátyusföldjén s a Felső-Csallóközben
osztrák lovascsapatok portyáznak. Mi itt Komáromban körülrekesztve
ostromzár alatt állunk s egészen el vagyunk zárva Görgey seregétől.
— Szegény Géza! — sóhajtott Aranka. — Oh ha én küld-
hetnék neked az én galambjaim által, amit kívánsz . . . Ugyan
Lajos, talán mégis lehetne módját ejteni, hogy küldhetnénk Gézá-
éknak néhány mázsa lőport. Ugyan kérem, gondoljon ki valam it!
A tisztek mosolyogtak ezen a gyermeki okoskodáson, s külö­
nösen azon, hogy a kis leány épen a leggyerekebb tisztbe helyezi
bizalmát; persze a gyerekek összetartanak s hisznek a csodákban is.
 173 —

Es csakugyan, Sebő hadnagy nagyon elmélyedve és komolyan

kezdett gondolkozni arról a módról, hogy az imádott lénynek kí­
vánságát teljesíthesse s egyszersmind baj társain is segíthessen
A bécsi zongoramester még mindig ott motozott az új
hangszer kórul s egy szót sem értett az egész társalgásból. Sebő
véletlenül reá pillantott s egy eszmétől megkapatva, hirtelen hozzá
lépett s azt kérdé tőle halkan:
— Mester ú r ! megvan még ennek a zongorának a ládája
és szállítólevele?
A válasz igenlő volt.
— És önnek is van útlevele úgy-e ?
— Hogy ne volna.
— Rendelkezésemre bocsáthatja néhány napra?
— Addig, amíg itt vagyok, nincs rá szükségem; ha el nem
veszti, szívesen.
— Köszönöm, vissza fogja kapni.— S ezzel az ezredes elé lépett.
— Ezredes úr, ha rendelkezésemre bocsát 12 mázsa lőport, s
ad nekem egy heti szabadságot, én megkísérlem azt átszállítani
Görgey seregéhez.
— A ménkőbe öcsém! arra mégis kiváncsi vagyok, hogy
mikép? Tán feltaláltad a kormányozható léghajót?
— Nem léghajón, csak amolyan vizi evezősön. A Duna jobb
partja szabad. Innen az éj leple alatt kis hajóval, megbízható ügyes
legényekkel a kiosonást meg merem kockáztatni. Azután jól felke­
rülve a Dunán, mintha Bécsből jönnénk, kikötünk valahol a bal­
parton, s minden gyanút eloszlatandó neki vágok az ellenség főtá­
borának. Nagyon jó útlevelem van, ennek a jó német úrnak a szívességé­
ből, aki el nem árulhat, mert itt marad. Ez tervemnek fővázlata, a
részleteket még bővebben kidolgozva fognám ezredes úr elé terjeszteni.
Az ezredes, ki eleinte csak mosolygott, kezdett mindinkább
komolyabbá válni. A fiatal tiszt oly meggyőzőleg, annyi önbizalom­
mal beszélt, terve kivihetőségét oly nagy valószínűséggel támogatta,
hogy az ezredes is kezdett a dologgal komolyan foglalkozni.
— Öcsém, hadnagy úr, a fejeddel játsz o l!
— Hát hisz a katona minden nap azzal játszik mostanában.
Ezt bizony senki sem tagadhatta, s beható megbeszélés után,
melyben most már a többiek is részt vettek, megállapították a kalandos,
és merész tervet, melynek am ily ügyes, oly vakmerő kivitelét láttuk.
 — 174 —

i n . EGY DARAB SÁRGA RÉZ, EG Y DARAB FE H É R RONGY

ÉS EG Y DARAB VÖRÖS FA.
1849. augusztus 13-án letette Görgey a fegyverét a muszká­
nak, s vitéz tábornokait kényére-kegyéré boesáj tóttá — nem a
muszkának, hanem annak az ellenségnek, melynek már a homlo­
kán tombolt.
A történelem még nem mondhatott ítéletet arról, vájjon áruló
volt-e Görgey vagy nem ? De azt a tényt, hogy baj társait kiszol­
gáltatta a bakónak, míg a saját életét megmentve, az osztrák kor­
mánytól kegydíjat fogadott el, — ezt a tényt Clio nem fogja arra
a lapra írni, ahová az igazi hősök nevét szokta jegyezni.
Sötét szomorú felhők borultak a haza egére. A nemzet egyik
fele bujdosásban, a másik fele börtönben siratja eltiport szabadságát.
Az országutakon lovas zsandárok cirkálnak, mindenkit meg­
állítanak és ki vallatnak.
Néhány nappal a világosi fegyverletétel után ott valahol
Érsekújvár körül az országúton halad egy megviselt járómű. A
szekér megrongálva, a lovak elcsigázva. A kocsisban alig ismerjük
fel Csalamádé Péter régi ismerősünket, úgy kiverte a hathetes sörte
a borotválatlan állát. Az egész ember lesoványodva, a ruha róla
lerongyolódva, csak az örök pipa van a foga közé szorítva, de
mintha az sem füstölne olyan bodorosan, mint annakelőtte. O is
onnan jön, ahol a fegyvert letette a magyar sereg. Mióta azt a
zongoraládát fuvarozta, alig volt egy pár hétig otthon, minduntalan
fuvarba já rt a hadakkal, ami különben amúgy is szenvedélye volt
H a a magyarok eleresztették, akkor a németek fogták fuvar alá;
ha azoktól megszökött, megint csak a magyar sereghez kerü lt;
fuvarosra mindig és mindenütt szükség volt. Most már nincsen;
mehet, amerre lát.
H át csak döcög haza felé, amint a lovainak tetszik; csak néha
csap egyet közéjük elnyűtt ostorával, mikor aztán a sovány pejek
kocogásra kapnak.
Péter gazda lecsüggeszti a fejét, mintha elnyomta volna az
álom, voltaképpen pedig csak nagyon mélyen elgondolkozik az
állapotokról. Úgy szorítja szíve környékét valami kimondhatatlan
fájdalom, hogy még a pipája is kialszik a szájában, s nem is venné
észre, hogy az út szélén az ő kocsijával versenyt egy tót leány
gyalogol, ha az meg nem szólítaná tótúl, hogy vegye fel kocsijára.
 — 175 —

Péter gazda valami keveset konyított a Szvatopluk nyelvéhez,

sok fuvarozásai közben ragadt rá valami belőle.
Megállítá hát lovait s helyet mutatott a leánynak a hátulsó
ülésen. Olyan ösmerősnek tetszett neki ennek a leánynak az arca,
de még a hangja i s ; de ha az ember annyi földet bejár, hát sok
emberarcot lát, sokkal meg is ismerkedik, azután megint csak
elfelejti. Nem is sokat törte Csalamádé Péter azon a fejét, hogy
hol láthatta ezt a leányzót, hanem unaloműzésből beszélni kezdett
vele, már t. i. amennyire a nyelvét engedelmességre bírta kény­
szeríteni, hogy megküzdjön az egymás tetejébe ágaskodó mással­
hangzókkal.
Annyit megértett a leánytól, hogy Komáromba szeretne bejutni,
ahol rokonai laknak, de hát az most körül van kerítve orosz meg
német hadakkal, bent meg még tarja magát Klapka.
Szörnyen megcsóválta a fejét Csalamádé Péter, mikor a
leány komáromi rokonairól beszélt, akikhez minden órán be akar
jutni.
H át hiszen Komáromban is lakhatnak tótok, de még bizonyo­
sabb, hogy Hankának ott kedvese van valamelyik honvédzászló­
aljnál.
Csalamádé nem volt kiváncsi ember különben, de most még­
is úgy megszállta a vágyódás megtudni, hogy Hanka mit visz a
rokonának abban a kis bátyúban, amit olyan nagyon féltve őriz.
Úgyannyira erőt vett a kiváncsiság Csalamádé uramon, hogy
maga is elszégyelte magát, mikor egy kis erdőnél Hanka leszállott
a kocsiról, ő meg bepillantott a kocsin maradt bátyúba. De amint
annak tartalmát meglátta, mindjárt tisztában volt mindennel, még
az is mindjárt az eszébe jutott, hogy hol találkozott ő már egy­
szer ezzel a — — Hankával.
Pedig abban a batyuban nem volt egyéb, mint egy darab
sárga réz, egy darab fehér rongy, meg egy darab vörösfa.
Szörnyen beszédes kezdett lenni ezután Péter gazda, kegyet­
lenül törte azt a keserves tót nyelvet, tetszés szerint belekeverve a
magyart úgyannyira, hogy tulajdonképen több volt abban a magyar,
mint a t ó t ; de azért úgy látszott, hogy Hanka nagyon jól megér­
tette Péter bácsit, aki elmondotta neki, hogy Komárom felé most
nem tanácsos menni, mert ott a környéken nagyon sok a katona, s
azok ilyen csinos leányzót bizony nem eresztenének keresztül a tá­
boron anélkül, hogy jól meg ne ölelgetnék s hogy a batyuját meg
ne vizitálnák. Hanem ha átvágnának arra a Mátyusíöldje felé,
 — 176 —

amerre ő maga is igyekszik, ott egy félreeső faluban találhatnának

egy öreg embert, aki a fiatal leányával kiszorult Komáromból, az
majd tán tud valamit mondani a rokonairól.
Bankának úgy látszott, hogy Csalamádé uram már az igazi
nyomon van, hát csak ráhagyta, hogy csak arra vigye, amerre akarja.
Alkonyat felé aztán megérkeztek abba a bizonyos kis faluba.
O tt a falu végén állott egy régi nemesi kúria. Csalamádé Péter,
mint aki itt már jó ösmerős, egyenesen behajtott az udvarra. A
tornácon állt a házi gazda Barczally Boldizsár és mellette a kis Aranka.
Hanka leugrik a kocsiról és egyenesen ráborúl az öreg úr
vállára, azután meg az Arankáéra.
Azok pedig egy cseppet sem botránkoznak meg rajta, hogy
egy tót parasztleány ilyen merészségre vetemedik, hanem inkább ők
is össze-vissza ölelgetik.
Azután kiveszik a Péter által utána hozott batyúcska tartal­
mát, azt is sorban összecsókolgatják és hirtelen elrejtik; azután nagyon
halkan mondanak valamit Hankának, akin erre bosszankodás, majd
izgatott nyugtalanság látszik és még erősebben szorítja keblére Arankát.
Az öreg úr pedig lemegy az istállóba, hirtelen befogat két jó
lovat egy könnyő bricskába s azzal feltuszkolják Hankát a szekérre.
Aranka átad egy kendőt megrakva jóféle útravaló elemózsiával;
egy érzékeny „Isten veled“ — — s a kocsi elrobog.
Olyan bánatosan néz az udvarból kigördülő kocsi után Csala­
mádé Péter, még szomorúbban az öreg Barczally, de szívszakadva
és szeméből omló könnyekkel Aranka.
S aztán még most is ott nézné azt a ligeterdőt, melyben a
kocsi már régen eltűnt, ha apja be nem szólítaná a házba.
O tt bent egy kis szobában, egy fali fülkébe van már betéve
Hankának itt hagyott batyuja: benne egy darab sárga réz, egy
darab fehér rongy, és egy darab vörös fa. A sárga rézdarab a
9-ik honvédzászlóalj pecsétje, a fehér selyemrongy a zászlójából
való, a vörös fadarab pedig annak a dicsőséges zászlónak a nyeléből.
Az öreg Barczally sajátkezuleg falazza be a fülkét, mely az
ereklyéket magában rejti, a leánya adogatja kezébe a téglát.
Alig hogy készek a munkával, egy zsandár-patroll vágtat be
az udvarra.
A házigazda maga is rendőri felügyelet alatt van, s már is fogoly a
saját házában, melyet nem szabad elhagynia addig is, míg megidézik birái
elé! Most azonban még más valakit is keresnek a zsandárok, valami Sebő
nevfí honvédtisztet; kutatják, hogy ki ment innen el egy óra előtt kocsin.
 — 177 —

Megesküszik rá az egész cselédség, hogy csak egy tót szol­

gálót vittek át a másik faluba; Csalamádé Pétert pedig — mintha
a föld nyelte volna el — nem találják sehol.
H át bíz az öreg Barczally sem kerülhette el a hazafiak álta­
lános sorsát. (5 is megülte Kufsteint, s annak vastag falai között
eleget ráért gondolkozni kis leányáról, akit egyik nagynénje vett
magához s aki már azóta nagy leány is lett, meg Géza fiáról,
aki ott bujdosik valahol idegenben azzal a Sebő gyerekkel, akit
szintúgy szeret, mint a tulajdon fiát.
Hanem hát öt—hat esztendő leforgása alatt csak történik
valami örvendetes esemény a magas régiókban, minekíolytán a
szegény rabok közül is kieresztenek egyet-kettőt, a bujdosókból is
amnesztálnak egynéhányat.

IV . AZ ÁNGLÜS.
Megint Komáromban vagyunk. A hajóállomáson sok kiváncsi,
meg fuvarosnép várja a bécsi hajó megérkezését.
A fuvarosok között megismerjük Csalamádé Péter barátunkat.
Ezúttal könnyű festett szekérkéje van függő bőrülésekkel. Jó sárga
lovai nyugtalanul harapdálják a zablát, ő maga azonban egész
nyugodtan rágja vígan füstölő tajtékpipájának meggyfaszárát.
A hajó végre megérkezik. Sok utas száll ki belőle.
Ami figyelmünket egy ánglus vonja magára. Bajusztalan, csak
szőke pofaszakállal ékeskedő üde arca megnyerő. Vastag, tarka
plaidjét, duzzadt bőrtáskáját nem adja ki kezéből.
Csalamádét megpillantva, egyenesen féléje tart, az pedig mint
afféle gyakorlott fuvaros készséggel siet előre, kiveszi az utas ke­
zéből a bőrtáskát s azt kocsijába teszi, megszólítani azonban nem
meri, mert látja, hogy az valami nagy úr és idegen kinézésű ember,
akivel nagyon bajos lesz magyarul beszélni.
Az áuglus sem szól semmit, csak fel hág a kocsira. Felül Csala­
mádé Péter is.
Somogyi Gy. Nagy időkből kis tört. J2
 — 178 —

De hát végre mégis csak tudni kéne, hogy hát hová akar
menni az ánglus.
Hátrafordúl hát és várja a parancsot.
Az angol nem szól, csak néz mosolyogva Péterre.
Péter is csak bámúl, bámúl, mintha nyiladozni kezdene emlé­
kezete sötét kamarájának az egyik ablaka.
Végre az utas remegő hangon szólal meg magyarul. Jól ismert
hang ez Péternek. Mintha csak a puskaporos hadnagynak, vagy a
Hankának a hangját hallaná.
— Várnak-e ott rám Péter bácsi?
— Várnak bizony főhadnagy uram!
— Mindnyájan Péter bácsi?
— Mind — mindnyájan főhadnagy uram !
— Ő is Péter bácsi?
— Ő még legjobban!
— Akkor hát oda hajtson Péter bácsi, de olyan gyorsan, ahogy
csak a csikók bírják.
 HUNYADY-HÜSZÁROK.
I. A KARIKÁS.

A Z ŐSTERMÉSZET OLTOTTA be az emberi vérbe a hadakozás szen-

vedélyét. Már a legelső két testvér sem bírt megférni a foldtekén,
az egyik bírni akarta az egészet, azért leütötte a másikat. A világ-
történelem nem áll egyébből, mint véres harcok folytonos láncola­
tából. A történelem lapjairól azok a koronák ragyognak le legfénye­
sebben, amelyek legtöbb vérben fürödtek. És ez így fog tartani
mindaddig, míg megint csak két ember marad a földgolyón, azok
fogják megvívni az emberiség legutolsó harcát.
A Schwarz Bertoldok, Armstrongok és Ucháciusok nevét a
krónikák tovább fogják megőrizni mint a Guttenbergekét, Fultonokét
vagy Edisonokét.
Si vis pacem, para bellum, — azt tartják a fejedelmek kor­
mányai, folytán hangoztatva, hogy a háborúhoz való nagy előké­
születek egyedül a béke biztosítására történnek, s ezzel olyan nehéz
terheket rónak a békét óhajtó nép vállaira, hogy maga ez a fegy­
veres béke is épen olyan pusztítást visz véghez az emberiség sorai
között, mintha háborút viselt volna.
Hajdanában csak a fegyverkovácsok, ma már azonban a
technikusok ezrei foglalkoznak újabb és pusztítóbb fegyvernemek
feltalálásával.
A Kain furkós botjától a Manlicher-puskáig sokféle fegyver­
nemmel pusztította egymást a háborgó emberiség.
12*
 — 180 -

A dákok láncos golyóit, a teutonok csatabárdjait, a perzsák

nyilait, a hunnok csillagos buzogányait, az uszkók kőparittyáit, a
görögök hajitó dárdáit, a rómaiak faltörő kosait, a hussziták csép-
hadaróit, a lengyelek egyenes kaszáit a múzeumok falai közé szo­
rították az öldöklés művészetében haladó kor modernebb harci
eszközei, s mégis a X IX . század közepén, a magyar szabadság
harcban, az itt elősoroltaknál is primitívebb fegyver keltett bámu­
latot és rettegést azon hadsereg előtt, melynek kebelében a congreve-
rakéták isszonyú eszméje született.
Ez a félelmes fegyver volt a karikás ostor; erről a fegyverről
fogok egy rövid, adomaszerű, de valósággal megtörtént epizódot
elbeszélni.
*
*
Hogy kis történetemet megkezdhessem, 56 esztendővel hát­
rább és 150 kilométerrel lefelé kell szállanom. A magyar szabad­
ság hajnalhasadása s a nagy alföldi rónaság történetem kezdetének
ideje és helye. Egy fénylő pontocska abból a hajnalhasadásból, egy
pusztai kis tanya abból a nagy rónaságból.
Egy parányi részlete a nagy éposznak az, amit itt elmondok;
de néha egy, tárcánkból elővett kis fotográfiával is kelthetünk
érdeklődést, kivált ha az a fotográfia előttünk ösmerős tájat vagy
alakot mutat.
A Duna és Tisza között elterülő végtelen rónaságon egy magá­
nos lovas üget egy kis tanya felé. Szép festői alak. Tulipánokkal
ki varrott szűre bal vállára vetve, daru tollas pörge kis kalapja jobb
szemére nyomva, patyolat ingének bő újját duzzasztja az alkonyi
szellő. Vállára omló göndör hajával, tömött kis bajszával, villogó
fekete szemeivel —, típusa az alföldi csikósbojtárnak.
Mikor még magunkfajta felföldi ember a nagy messzeségben
alig látná meg a tanyai kis házat, már az ő sasszeme a sugár
kútágast is látja, s még néhány percnyi ügetés után már azt a
piros kendőt is észreveszi, mely a kútágas mellől feléje integet.
Édes borzongás fut erre végig a legény idegein, amit tán
a lova is megérez, mert minden nógatás nélkül sebesebben kezd
ügetni a tanya felé.
A pusztai pásztornépnek a lova m indene; a babája után —
ha van neki — a lovát szereti legjobban, mert nagyon is reá van
u talva; lova nélkül nagyon elhagyatottnak, nagyon gyámoltalannak
érezné magát. A lovának lekötelezettje, mert az teszi lehetővé
 — 181 —

neki, minden munkájának, minden céljának gyors végrehajtását. Ha

zivatar jön, az védelmezi meg otet, mert mint egy védőfalhoz, úgy
áll a lova eleje mögé. Ha alszik, az virraszt fölötte, s ha baj van
a ménes körül, egyet nyerít, vagy gyöngéden fogai közé fogja a
szűre gallérját és úgy költi fel gazdáját.
Még ha nagyon kapatosán megy is haza valami erős csárdái
mulatozásról, s jobbra-balra bólogatva alszik a nyeregben, a lova
olyan szépen, olyan ringatva viszi haza, úgy vigyáz rá, mint a
dajka a bölcsőben fekvő kisdedre. Hogyne szeretné hát, hogyne
volna hálás iránta, hisz a lova neki egyedüli s legjobb barátja.
A kúthoz érve, leugrik a legény lováról és a nyakába borúi
a reá várakozó leánynak.
A leány egy pusztai vadrózsa, melyre a szabad természet rá
halmozta minden bubáját. Milyen szép, egymáshoz illő pár ! Gyö­
nyörködve néz rájuk a lemenő nap, s mintha gyönyörében megái -
lana a látóhatáron, hogy arany tengerben füröszthesse, biborba borít­
hassa az egymás vállán nyugvó gyönyörű pár em bert! . . .
A legény nem mondja kedvesének, hogy hol járt, mi dolog­
ban volt, de a leány tud a lelkében olvasni.
— H át csakugyan elmégy? — kérdi szomorúan.
— Elmegyek Juliskáin, hisz az édes apád úgy se adna hozzám.
— Hiszen még meg sem kérdezted tőle — —
— Jól tudom én, lelkem. Ismerem kevély természetét. Neki mé­
nese, gulyája van; én meg szegény bojtár vagyok; szóba se állna
velem, ha megkérnélek tőle. De majd tán lesz belőlem valami, s ha
visszajövök, tán apád is meglágyul. Két esztendő nem a világ;
fogsz-e rám várni gyöngyvirágom?
— Várok Pista lelkem, ha már meg kell lenni. Ha búsan is,
ha sírva is, — várok.
Eközben beesteledett. Haza jö tt a ménes meg a gulya; a
két bojtár, meg a gazda fia — három csinos szál legény — hozzá­
fogtak a jószág megitatásához. Hej nem olyan könnyű munka ez,
mint mikor a felvidéki pásztor ráhajtja a nyájat egy csörgedező
patakra, maga pedig botjára támaszkodva nézi, hogy milyen jó ­
ízűen issza a lábas jószág a kristálytiszta v iz e t; 80 csikónak, meg
vagy 120 tinónak hosszú kútostoron lógó két vödörrel meregetni,
azután kétágú vályúba öntögetni a vizet — ez ám nehéz m unka!
No de erősek a legények és hozzá vannak szokva ehhez a munkához.
Kijött a gazda is és odaszól Pistának:
— Azután majd gyere be a házba, beszédem van veled !
 — 182

Haj,haj !— gondolámagában Pista — majd lesz most szűk világ,

észrevett az öreg valamit, vagy Julis szólt talán? Mindegy, úgy
is ki kell annak sülni előbb vagy utóbb.
Csakugyan tudta már az öreg, hogy mi szövődik a leánya
meg a bojtárja között. H át hisz azt különben a vak is láthatta.
Mert a szerelmes ember olyan, mint aki éjjel lámpással já r ; ő nem
lát, csak a maga lába elé, de őt már messziről meglátják, mert a
szerelem világít, mint az elektromos lámpa.
Nagy volt azonban a Pista bámulata, mikor látta, hogy az
öreg nem haragszik, sőt kilátásba helyezi, hogy vejének fogadja,
csakhogy nagy ám annak az á ra !
A fiát Bandit kell a katonaságtól megváltani, s azt kivánja,
hogy Pista álljon be helyette, s ha két esztendő múlva ép kézláb
haza kerülhet, jutalmul megkapja Juliskát.
Nagy örömmel belecsapott Pista a gazda tenyerébe, hisz
anélkül is feltett szándéka volt beállni huszárnak; így hát biztos
az alku s lesz egy vezércsillaga, mely kisérni és vezetni fogja a
csaták viharain keresztül.
Csakhogy az öreg gazda számítását keresztül húzta a kor
mámorító szelleme; Pista elment ma, Bandi utána ment másnap.
— Vagyok olyan legény mint te, nincs nekem szükségem még
a Herkó páterre se, hogy én helyettem üljön fel a lóra!
H át bizony ilyen világ volt akkor. Egy nap elment az egyik
testvér, másnap utána ment a másik, az apjuk hiába marasztalgatta
őket, s csak azon vette magát észre, hogy ha bírta még a lába,
egy hétre rá maga is utánuk indult.
Miutha valami vendégségbe hívogatták volna az embereket, úgy
vonzotta őket oda valami. Hisz igaz, hogy volt ott muzsikaszó elég,
csakhogy abba a muzsikába a halált szóró ágyú is belekontrázott.
Maga maradt a gazda öreg bojtárjával, meg a Juliska leányá­
val. Olyan nagyokat lehet az öregnek sóhajtani, olyan hangosan
lehet a leánynak zokogni azon a pusztaságon, ahogy csak akarja;
nem hallja meg ott senki, nem szólja meg érte senki.
Akkor szervezték a Hunyady-huszárokat Csongrádon. Pista meg
Bandi ott jelentkeztek, még a lovát is elhozta mind a kettő. A
Hunyady-huszárok rendes fegyverzetük mellett karikás ostort is kaptak.
Ez a karikás ostor erős szíjból fonva, ólommal cifrán beöntött
rövid nyélhöz karikás telekkel erősítve, végében vékony drót
sugárral — félelmetes fegyvernek bizonyult a vele bánni tudó
gyakorlott kezekben.
 — 183 —

Nyílt helyen egy ilyen karikás-ostorral védekező lovast meg

nem lehetett közelíteni, mert az ellenség lovának csak az orra
hegyére suhintott, s nem volt az a ló, melyet többé előre lehetett
volna nógatni, de ügyes suhintással az ellenséges lovasnak a nyaka
közé is lehetett csavarintani s egy rántással a nyergéből kivetni,
a gyalogosnak meg, míg az szuronyával hozzá közel férkőzhetett
volna, egyszerűen kivágta a szemét az ostor drótvége. Pedig a
szemére, meg az orrára ember is, meg ló is nagyon érzékeny.
Ami legényeinknek is volt elég alkalmuk különleges fegyverük
kipróbálásához; vele a legveszedelmesebb helyzetből is ki tudták
magukat vágni.
Megtörtént azonban egyszer egy utcai harc alkalmával, hogy
egy olyan szűk sikátorba szorultak, ahol az ostort semmikép sem
használhatták, sőt már a kardot sem a túlnyomó ellenség ellen.
Bandit és Pistát a vasas németek foglyul ejtették.
A szégyen égett a fiúk arcán, hogy a nehéz vasas német egy
fürge magyar csikóst elfoghat..
A németek nagy diadallal kisérték a fegyverzetüktől meg­
fosztott két legényt, kiknek útközben csak az az egy vigasztalásuk
volt, hogy a vasas strázsamester a félelmes hírű, de még soha nem
látott ostort próbálgatva, egy másik vasasnak menten kiütötte a
szemét vele. Nem is bírta ez esetben a nehéz lovas felfogni, mikép
lehet egy ilyen ügyetlen fegyverrel olyan biztosan a célra vágni;
valami fortély van benne, azt gondolta, s szeretett volna a nyitjára jönni.
Egy nyílt téren a vasasok táborba szálltak. A strázsamester
előszólította az egyik foglyot s kezébe adván neki az ostort, paran­
csolta, hogy mutasson azzal egy pár fogást.
Bandi előállott s egynéhány szép vágást mutatott. Erre a
heccre még a tisztek is átjöttek s azok is próbálgatták a csattantá-
sokat, de sehogy sem ment nekik. Bandi, hogy még nagyobb bámu­
latot keltsen: kivett a dolmánya zsebéből egy darab rézpénzt,
betakarta azt a porba, s aztán valami hat lépésről oda csapott az
ostor hegyével olyan biztosan, hogy a pénzdarab messze felrepült a
levegőbe, ott aztán a kezével elkapta.
— C ufall! — mondták a bámuló tisztek.
— Noch ámol! — parancsolá a vasas kapitány.
Bandi megcsinálta még egyszer.
— Kunstukk ! — mondák a vasasok álmélkodva.
— Még nagyobb kunstukkot is tudunk, — mondá Bandi, —
én felcsapom a garast, a cimborám meg a levegőben átlövi pisztolyból.
 — 184 —

Addig mondogatta, hogy mit akar, míg a tisztek megértették,

s aztán Pistát is előszólították, kezébe nyomván egy töltött lovas
pisztolyt.
A garast Bandi megint szépen fölcsapta, Pista pedig a leve­
gőben ellőtte.
A vasasokat rendkívül mulattatta az előadás, megismételtették,
azután ebédet, sőt még bort is adtak a foglyoknak.
A fiúk a sikerek után vérszemet kaptak, és egyik kissé ma-
gyarúl is értő tiszt elébe állván, katonásan jelentették, hogy
mindezeket, sőt még különb darabokat lóháton is tudnak mutatni.
A tisztek kíváncsisága fel volt izgatva. A kapitány kiadta a
parancsot, hogy hozzák elő a foglyok lovait.
Azt az érzést, mikor a legények kezökben félelmes fegyve­
rükkel, a karikás ostorral, nyilt mezőn a saját kedves lovukra száll­
tak, leírni nem lehet. Szemeik össze villantak. Megértették egymást.
A garast letakarták a vasasok a porba. A huszárok egy pár­
szor körülnyargalták a tért, a katonaság mint valami cirkuszi
közönség félkört képezett.
Ekkor egyszerre mind a két legény kieresztette az ostorát, s
amint a sok vasas német ott félkörben állva tátott szájjal bámult,
végig vágtak az ábrázatukon, hogy valamennyi egy jajszóval a
szeméhez kapott. Akkor aztán „édes lovam cserbe ne hagyj P neki
vágtattak a síkságnak.
A németek, akiknek még megmaradt a szemük világa, lóra
kaptak, utánuk vágtattak, az előőrs utánuk tüzelt, de a nehéz lovak
nyomukban sem érhettek, a golyók meg csak a fülük körül süvöl­
töztek, s mire beesteledett, már a magyar táborban volt a két
bátor gyerek.
A vasas németeknek az egész hadjárat alatt ez volt az első
és utolsó csikósfogásuk, de merem állítani, hogy ha még egyszer
sikerült volna is nekik egyet ez ördöngős gyerekek közül kézre kerí­
teni, semmi esetre se csináltattak volna vele — kunstukkokat.
A Világosnál gyászosan végződött hadjárat után, mind a két
legény szerencsésen és ép bőrrel került haza az alföldi tanyára. A
nyílt puszta, ahol tíz mértföldre ellát a szem, a legjobb menedék­
helye volt az üldözött honvédnek. Nappal messziről megláthatják a
zsandár ragyogó pikkelhaubenjét, éjjel vigyázott rájuk a lovuk,
mely az idegen ló dobogását mérföldekről megérzi, mely a tanyához
közel sem ereszti az idegen embert. Igaz, hogy Pistára ezeken
kívül még a hűséges párja: Juliskája is vigyáz, mert tán mondanom
 — 185 —

is felesleges, hogy az öreg gazda becsületes magyar, szavának állott,

s összeadta azt a fiatal párt, melyet az Isten is egymásnak
teremtett.

II. ÁZ ÖREG BOJTÁR.

Öreg bojtár alatt nem kell ám valami őszbecsavarodott agg­
legényt érteni. - Csak azért nevezik öregnek, mert a gazda oko­
sabbnak tartja a többinél. Ő számol a jószágról, s ha hiba esik,
őt vonják felelősségre, ennek folytán ő parancsol is a többi bojtárnak.
Csonka Marci is öreg bojtár volt a Boros János uram tanyá­
ján. Gyerekkora óta ott nevelkedett föl. Rendes, becsületes, meg­
bízható ember lett; hűséges cselédje, mintegy családtagja a gaz­
dájának.
Igaz, hogy Marci bizony már korra nézve sem volt mai
gyerek; ha meg lehetne találni valahol a keresztelő levelét, hát
nem tudom, nem mutatua-e többet három X-nél. Azt nem lehetne
letagadni, — mert nagyon szemmel látható dolog, — hogy ő ki-
gyelmének erősen ragyás az ábrázatja, annyira, hogy már azt a
nótát se lehetne róla elmondani, hogy :

„Illik neki rettenetes,

Hogy egykicsit kímlŐhelyes.“

A fehérnép nem is nagyon törte magát érte, mert hát ez a

könnyű vér ü népség csak a szép külső formát kedveli, s nem keresi
a becsületes hu szívet.
Marcinak a külső formája pedig nem volt szemre való, azért
nőtelen is maradt. Bikanyakú, széles vállű, csontos zömök ember
volt, acélsodronyhoz hasonlatos izmaiban emberfölötti erő lakozott.
A legszilajabb csikót — ha pányvát vetett a nyakába — egy
rántással a földre terítette; a patkót puszta kézzel úgy ketté tördelte,
mint valami sósperecet. S ez óriási ereje mellett olyan jámbor,
szelid lelkületű ember volt, hogy még a légynek se vétett, se senkibe
 — 186 —

bele nem kötött, és ezt nagy szerencséjüknek tarthatták a többi

duhajkodó legények, mert ahová a Marci vasökle lesújtott, törni,
szakadni, vagy lepénnyé lapulni kellett ott mindennek.
De amilyen erős volt Csonka Mártonnak a karja, olyan gyenge
volt a szíve. Ellágyult a gazda leányának, a szép Juliskának a
tüzes pillantásaitól. Nem tehetett az a leány róla, hogy olyan érc­
olvasztó tűz sugárzott ki a két kökényszeméből.
Már hajadon korában bolondult Juliska után a vén legény;
igaz, hogy csak titokban, nem tudott arról senki ember fia, högy
milyen féreg rágódik a vasember szívón. Most meg, mióta Juliska
asszony lett, felesége a Világostól haza került Hunyady-huszárnak,
a Pista gyereknek, azóta még jobban hamu alá takarta izzó szen­
vedélyét, mert a fiút is kedvelte, becsülte, s ha eddig híve volt
öreg gazdájának, ezután az lett vejének is.
A fiatalok nyugodtan alhattak a házban. Marci a komondo­
rokkal künn hált a nyitott szín alatt bundájába takarózva és vigyá­
zott minden neszre, ami akkoriban, a szabadságharc elnyomása
után, ezen a tanyán nagyon is szükséges volt.
A szomszédos tanyákat már sorba látogatták a zsandárok,
menekülő honvédeket keresve. Szinte csodálni való volt, hogy a
Boros János uram tanyáját még eddig fel nem keresték, ahol pedig
két ilyen veszedelmes legényt is találhattak volna: Pistát meg
Bandit. Nem akadt árúlójuk a többi tanyákon. A becsületes pusztai
nép nem ismeri ezt a förtelmes bűnt.
De a zsandároknak ki volt adva a parancsolat, hogy sorban
ki kell kutatni a tanyákat, s így a kellemetlen látogatást a Boros
uram tanyája sem kerülhette ki.
Egy csunya, sötét, esős éjjelen négy lovas zsandár vette körül
Boros János tanyáját, csakhogy akármilyen lassan közeledtek is a
lovasok, a hat komondor idejekorán észrevette őket s hangos
csaholással jelezte, hogy hivatlan vendégek közelednek.
Marci sietett {elkölteni a fiúkat, s azok hirtelen lóra kapva,
az ellenkező irányban távolodtak el a tanyától. De nem mentek
messzire, lesbe állottak egy nádas szélén.
A zsandárok kiszólították a gazdát, strázsamesterük ráriv alt:
— Hol van kendnek a fia, meg a veje?
— A dolguk után járnak.
— Adja elő rögtön!
— Én nem istrázsálom őket . . .
 — 187 —

— Ne feleseljen kend! — Ha elő nem adja a vejét, elvisszük

a menyecskét, ha kell neki, majd utána ön. Hol az az asszony?
A holthalványra vált fiatal asszony reszketve jö tt elő s oda
símúlt az édes apjához.
— Asszony, hol az urad? Add elő, mert ha nem, téged
kisérünk be.
Mielőtt a megrémült nő felelhetett volna, egy érceő hang
szólalt meg a háta mögött.
— Itt vagyok no, mit akarnak velem ?
Csonka Marci volt, az öreg bojtár.
— Kend ennek a menyecskének az ura ?
— Én volnék.
— Kend honvéd-huszár volt?
— Azt se tagadom.
— A kkor vasat rá, velünk jö n !
Juliska önkéntelenül is ijedve ugrott a vén cseléd mellé,
mintha gyenge létére védelmezni akarná, s a vén legény hirtelen átölelte
és valamit súgott a fülébe. A menyecske kissé közelebb simult hozzá.
Megérte hát Marci mégis, hogy karjai közé zárhatta szerelme
tárgyának karcsú termetét, s keblén érezhette szivének dobogását.
— No ne turbékoljon kend olyan soká, hanem íziben csókolja
meg a feleségét, azután előre!
Marci nem hagyta magának ezt kétszer mondani, hanem
összevissza-csókolta a kívánatos ajkakat. Nem gondolt arra, hogy
mi lesz ezeknek a rövid édes perceknek az ára.
Megvasalták a kezeit nagy nehéz láncon függő békóval.
Ezalatt két zsandár felkutatta a házat és a tanya környékét,
a másik üldözött, a gazda fia után, de eredmény nélkül.
— No hát előre legalább ezzel az eggyel, majd megkerül a
másik is ! — mondja a strázsamester.
Akkor az egyik zsandár oda szól az őrsvezetőnek:
— Strázsamester uram, jó lenne az asszonyt is bekísérni, én
nekem úgy tetszik, hogy ez a buksifej u nem az igazi ura annak a
helyre menyecskének; ha magunkkal visszük az asszonyt, biztosan
utána jön az igazi is.
Most a strázzamester is jobban szemügyre vette az egymást
még mindig átölelve tartó párt, s látta maga is, hogy az asszony
nem öleli nagyon szíve szerint a férfit, meg azután ez a ripacsos
öreg legény még is szokatlanul vén karó ehhez a fiatal liliomhoz.
Kiadta hát a parancsot, hogy az asszonynak is velük kell menni.
 — 188 —

A gazda bele nem nyugodhatott abba, hogy az ő gyenge

leánya ilyen cafatidőben gyalog tegyen meg olyan messze u ta t;
arra kérte hát a strázsamestert, hogy kocsiba foghasson. A strázsa-
mester ezt megengedte.
Csakhamar előállott a könnyű kocsi jó két lóval. A hátulsó
ülésbe felültették a megvasalt M arcit s melléje a siránkozó menyecskét.
A gazda maga felült az első ülésbe s kezébe fogta a gyeplőt; a
házat az Istenre, meg egy vén anyókára bízták.
A négy lovas-zsandár közre fogta a kocsit, s azzal megindultak
a sötét éjtszakában.
Alig haladtak néhány puskalövésnyire a tanyától, már otthon
termett a két menekült.
A vén anyókától hamar megtudták, hogy mi történt. Sziszegő
morgás volt a felelet, mely nagyon hasonlított egy rettentő károm­
kodáshoz.
Hirtelen előkerült az a bizonyos karikás-ostor, meg egy jó
somfanyelű fokos a kézbe, két-két töltött pisztoly a nyeregkápába,
s azzal sarkantyút vágva a ló véknyába, utána vágtattak a kocsinak,
nem is utána, hanem egy nádason át elébe kerültek.
A kocsi és mellette a négy zsandár lassan cammogott a csü­
lökig érő sárban; sötét is volt, s a hideg őszi eső szemközt vágta
őket. A végtelen pusztán az őszi szél süvített a fűzbokrok között.
Egyszerre úgy rémlett a zsandároknak, mintha velük szemben
lódobogást hallanának. János gazda, meg Marci már régebben hal­
lották s körülbelül sejtették is, hogy mi fog most történni, s
Marci vasmarkával egyet csavarított a balkeze békóján, s az olyan
szépen levált a karjáról, mintha dorongfánk lett volna.
A zsandároknak alig maradt annyi idejük, hogy karabinjaikat
vállukról lekapdoshassák, már ott csattogtak a karikás ostorok rezes
sisakjukon és lovaik orrán, mire azok elkezdtek ágaskodni. A
zsandárok találomra lőhettek csak lovaik hánykolódása, meg a sö­
tétség miatt. A kocsiba fogott lovak is megbokrosodtak és a kocsit
ragadni kezdték.
A strázsamester ezt látva, a kocsi után vágtatott, de nyo­
mában volt Pista is. A gazda erős kezének sikerült megfékezni az
az ijedt lovakat, úgy hogy a kocsi egy pillanatra megállott.
A strázsamester karabinjával Pistára célzott, de abban a pil­
lanatban a kocsiról olyan ütés érte a rezes sisakját, hogy az
bnhorpadt, darabjai széthasadt koponyájába fúródtak s holtan
bekott le lováról.
 — 189

Ezt a rettentő halálos ütést Marci mérte a fejére a rablán­

con függő, kettétört békóval.
A kissé hátramaradt zsandárok újra lőttek, de feleletül Pista
és Bandi fokosai kopogtak a réz sisakjukon, s többé nem volt idejük
tölteni.
K ét zsandár csakhamar lent feküdt az őrmesterük mellett
a puha sárban, lovaik iránytalanul száguldoztak a sötét pusztaság­
ban, a negyedik zsandár pedig futásnak eredt, de a legények utól-
érték. . . . Erről az esetről nem volt szabad hírmondónak maradni.
A tanya lakói visszaindultak haza felé; útközben senki sem
szólt egy hangot sem Az öreg anyóka lámpással jött ki eléjük. A
gazda, meg Juliska leugráltak a kocsiról, Marci azonban nem moz­
dult, ott ült a kocsikasnak dűlve, némán, halottan !
Egy golyó szíven találta.
Meghalt azért a leányért, akit olyan nagyon szeretett, de előbb
megmentette a haláltól azt, akit az a leány oly nagyon szeret.
Bandinak egy golyó a combjába fúródott. V ette ugyan észre,
hogy a csizmaszárába valami melegség szivárog le, de azt hitte,
hogy az csak esővíz, pedig a saját vére volt.
Elővette azután a csillagosnyelű szegedi bicskáját, s annak a
hegyével szépen kipiszkálta a golyóbist a vastaghúsából, azután
bekötötte a sebét borba mártott gyolcssal, amitől az két hét alatt
szépen be is gyógyult.
János gazda, Pista, meg Juliska sértetlenül kerültek ki ebből
a csetepatéból, aminek nem maradt hírmondója s a milyenhez ha­
sonló pusztai csaták akkoriban az alföldön napirenden voltak.
Hanem a kis tanya harmadnapra üresen állott.
Boros János egész házanépével és barmaival úgy eltűnt a
tanyája tájékáról, mintha a föld nyelte volna el. Bizonyosan az nyelte
el, az a jó barátságos széles magyar alföld. Hogy hová lett, tudták,
akik tu d tá k ; de azt azok senkinek el nem mondták, mert a pusztai
magyar nép nem szeret sokat beszélni és nem tud árulkodni.
A cserény mögött egy örag fűzfának a héjában egy kereszt
van bevésve, mely messzire elfehérlik; alatta frissen hantolt föld
száraz avarral beborítva. Virág nincs az őszi hervadásban szomor-
kodó pusztán, mert ha volna, akkor azzal lenne az öreg bojtár sírja
telehíntve.
 A BUJDOSOK.

A Z ÁGYÚSZÓ ELHALLGATOTT.
t Temetés utáni csend állott be.
E szívszorító csendben mintha néha hallani vélnők az anyju­
kat sirató gyermekek elfojtott zokogását.
Vagy tán a fagyasztó északi szél nyögése az, mely havas
felhőket kerget a pusztatáj felett? . . .
A vérrel áztatott mezőket, a friss felhantolatlan sírokat elfödi
a hó, fehér szemfÖdője a nagy halottnak, a szegény eltiport hazának.
1849. december 20-ika van.
Zuzmarás téli nap.
Köröskörül, amerre csak a szem lát, hóval borított hegyek.
Lent a mély völgy fenekén ködpárázatokba burkolva guggol
egy kis falu.
A kéményekből felszálló füst fenyő-illatot áraszt.
Olyan kis falu az, ahol még nem szagoltak kőszenet, ahová
se vasút, se távirat, de még pósta sem jár. Azt mondhatnék,
egy falu a múlt századból itt felejtve, érintetlenül a rohanó kornak
mindent felforgató áramlatától.
Milyen jó ilyen helyen a zaklatott léleknek, az elcsigázott
testnek megpihenni! Ide jönni, de nem nyáron üdülni, mint sokan
szoktak, hanem télen pihenni, egy időre el temetkezni.
Hiszen nyáron falun meg nem pihensz ! Korán reggel pász­
torok kürtölése, gulyák kolompolása ébreszt. Harmatos falevél,
ragyogó napsugár, madárdaltól zengő erdő csalogat a bércre.
 — 191

Alkonyaikor illatos rét, csergedező patak, árnyas liget hívogat a

völgybe. Éjjel ébren tart a csillagpompájában megjelenő égboltozat,
a síró csalogány, az illatot hozó szellő vagy a bércek közt vissz­
hangzó égzengés mennyei orgonája.
Mindig, mindenütt zaj, mozgás. Mindent eltöltenek a lük­
tető élet édes izgalmai. Élsz, élvezel, üdülsz, de nem pihensz.
De ha felcsigázott idegeid sajognak, agyad zúg, tested-lelked
fáradt, szóval mindened fáj s abszolút nyugalom után epedsz, úgy
jöjj ide télen ebbe a névtelen kis faluba megpihenni.
Itt eltünhetel az élők sorából nyomtalanul, épen úgy, mintha
egykicsit meg volnál halva.
I tt nem kell attól tartanod, hogy ajtódon kopogtatnak kelle­
metlen jóbarátaid és részvétet színlelő ellenségeid; hogy a póstás
levelet hoz; hogy az ablakod alatt kocsi robog, gőz sivít; hogy
feletted zongoráznak; hogy a katonák trombitálnak s a végrehajtók
dobolnak. Nem kell attól félned, hogy meginterjúvolnak, megjubi­
lálnak vagy megexequálnak. A hír, dicsőség, rágalom és pletyka itt
nem tenyészik. Itt meg nem lepnek díszalbummal, aláírási ívekkel,
fizetetten számlákkal, újévi gratulációkkal és adóintő cédulákkal.
I tt nincs se klubb, se banquett, se kongresszus, se ülés, se
tárgyalás, se sipláda. Szóval abszolút nyugalom uralkodik.
A magas hóban alig ismerni föl a gyalogösvényt, melyen
néha-néha egy csendes, beburkolt alak halad el; azt sem tudni,
férfi-e vagy asszony; léptei neszét a lágy hó fogja fel, mintha a
levegőben járna.
Olyan csendes itt minden.
Az alacsony házikók hólepte fedelükkel, egymástól jó távol
olyan csendesen meglapulnak, mintha ők is meg volnának halva, csak
lélekzetük: a kéményekből felszálló füst árulja el, hogy bent mégis
él valaki, akit ugyan meg nem lát senki, de nem is keres senki.
Ugyan ki is volna olyan életúnt, hogy ide kívánkoznék? Ki
volna, aki ide bírna találni? Országút nem szeli. Magas bércek
rejtik el, a legjobb térképekről is ki van felejtve. Valóságos „Senki
szigete4' az erdők tengerében.
Ki jönne hát ide ?
És mégis, — vagyis inkább épen azért.
M ert olyan idők járnak, hogy az ilyen rejtekhelyek a legke­
resettebbek. Minél kisebb falu, minél kopottabb parasztgúnya —
ez most a divat.
 192 —

Nagy hazafiak, kik még néhány nap előtt dicsőségük, hatal­

muk fényében ragyogtak, most itt a hegyek közt egy kis faluban
bújnak el, halinazekébe öltöznek s elvegyülnek a favágók között.
Oh drága hazaszeretet, most vagy te a legdrágább: örök
rabság, bitófa a dijad !
*
* *
A legmagasabb bércnek túlsó lejtőjén egy emberi alak gázol
felfelé a térdig érő hóban.
Egy fehér alak.
Fehér a hótól, a zúzmarától.
A természet téli palotájában nincs megengedve fekete ruhá­
ban megjelenni. Az előcsarnokban beföd a zúzmara, fehér vagy.
Most már tessék beljebb sétálni.
Vándorunk toilettje különben — a fehérséget kivéve — egy
cseppet sem szalónias.
Bakancsain bőrfolytonossági hiányokat venne észre a figyel­
mes szemlélő. Nemkülönben vedlésnek indultak egyéb ruhadarab­
jai is. Szemöldöke is fehér a zúzmarától. Kis bajuszáról hosszú
jégcsapok lógnak. Járása lassú a fáradtságtól, de azért pihenés
nélkül halad felfelé.
Végre felér a hegytetőre. Megáll, körülnéz; köröskörül zöld
fenyvesek ezernyi karácsonyfája, feldíszítve hópehellyel, lecsüggő
fényes jégcsapokkal.
A bérctetőn egy durván faragott kő áll, majdnem embernyi
magasságú. A vándor szemében élénk fény csillan fel. A kő mellé
térdel, azt átöleli, s arcát eltemeti a követ fedő hóba.
Úgy tetszik, mintha meg is csókolta volna azt a követ.
H át egy hideg kő is képes ilyen meleg érzelemnyilvánítást
előidézni ? Hiszen ez itt nem sírkő, nem is valami emlékszobor,
csak egy közönséges határkő.
De a mi határunk!
Ami falunk határa, az édes szülőföld, amelynek fagyos és még
is oly meleg keblére leborul hosszú viszontagságos útjáról hazatérő
fia és örömkönnyeket sír, melyek gyönggyé fagyva hullanak a
szülőföld talajára.
Drága gyöngyök, kincseket nem érnek. . . .
Forró könnyek, senkinek sem fájnak. . . .
Ahogy felkelt s tovább haladt, egy erdőnyiláson keresztül
meglátta a fa lu t; nem is a falut, csak a felette elterülő párákat, de
 193 —

a párákon keresztül is látta már az apai hajlékot, megismerte

kéménye füstjét.
Oh gyorsan előre!
Minden ereje visszatért. Csakhamar le a lejtőn, torony irá­
nyában !
Torony nincs, hát füst irányában, szívevágya, gondolatja
irányában . . .
* *
*
Lent a falu végi kis házban végére jártak a mainapi nagy
munkának, a hízott süldők sonkává, szalonnává, kolbászokká és
mindenféle hegyes szarvakkal ellátott gömböcökké való átalakításának.
A gazda, az öreg Székely Ferenc, egy serdülő leány, meg egy
siheder fiú már benn vannak a házban.
A gazda megtörni pipáját és letelepszik az egyetlen karosszékbe.
A fiatal leány világot gyújt. A fiú a jó meleg kályha körül setten­
kedik. A gondos gazdasszony még egyetmást rakosgat odakünn a
konyhán, azután ő is befordul, megteríti az asztalt négyüknek,
közbe nagyot sóhajt.
— Én terem tőm ! Hol lehet most az ötödik, az a szegény
Andor? Ha ő is itt lehetne köztünk!
Csak sóhajtás, csak suttogás volt, mégis mintha valamennyien
meghallották volna, vagy tán mindnyájan ugyanazt gondolták.
— Szegény Andor, ha tudnék, merre van ? Él-e, hal-e ? Ha
élne, haza hozná a szíve.
Ezen aztán úgy elgondolkoztak, hogy a vacsoráról egészen
meg is felejtkeztek, de még a konyhaajtót is nyitva felejtették,
ami rendes háznál vajmi ritkán esik meg.
Egyszer csak azt hallják, hogy a Bodri nagyon örül valaminek,
talán bizony bejutott a kamrába a teknőn fekvő sok drága jó
aprólékhoz.
— Hej láncos adta! Ez ugyan cifra história lenne.
Indul a gazdasszony az ajtó felé gyorsan, de a Bodri már itt
van s addig ágaskodott az ajtóra, míg azt kinyitotta, s nyomban
utána egy zuzmarás fehér alak nyomul a házba és se kér, se szól,
csak odaborul az asszony nyakába.
Mindnyájan felugrálnak s egyszerre hangzik fel az örömriadal:
— A ndor!!!
Többet aztán nem is tudnak mondani, míg csak le nem olvad
a jövevényről minden zúzmara a sok öleléstől, forró csókolástól.
Somogyi Gy. Nagy időkből kis tölt. 13
 — 194 —

Pista gyerek elveszi a botját, Sárika leveszi a süvegét, anyja

lefejti róla a nedves bekecset, apja megoldja bakancsait, közben
ezer feleletet sem váró kérdés.
— Csakhogy élsz, csakhogy itt vagy végre!
A kopott, nedves ruhák csakhamar fel vannak váltva az apa
száraz meleg ruháival. Andor benn ül a puha karosszékben. Az
asztalon párolog, illatoz az édes anya főzte, amihez fogható nincsen
sehol a világon.
Mindenik rakja elébe a legjobb falatokat.
— No még ezt a szárnyat!
— No még ezt a májast!
— Csak egyél; ne félj, meg nem árt, majd segít ez a magunk
szűrte karcos.
Estebéd után a legjobban szeleid pipából frissen vágott szűz
dohány. Azután a viszontagságok elbeszélése, megszaggatva könnyel,
sóhajjal a hallgatók részéről.
H át aludni? Még nem.
Pedig már el van készítve az a duzzadó fehér ágy.
— Pihenj le gyermekem !
Az édes anya még egyszer jól megkopogtatja a duzzadó pár­
nákat, megsimogatja gyermeke arcát, megcsókolja homlokát, beta­
kargatja jól, azután ágya mellé ül, mint mikor kicsiny volt, mint
mikor beteg volt. Ő maga tán nem is fog aludni az édes izgalom miatt.
Az elcsigázott vándor kényelmesen elnyújtózkodik az apai
hajlékban, az édes anya vetette ágyon. A legédesebb álom terjeszti
föléje lágy szárnyait. . . .
Az édes otthon, édes anyai szeretet! Áldott pihenés, mit csak
átszenvedett viszontagságok árán nyerhet a szegény bujdosó.
A vándor szunnyad, testét az édes anya takargatja lágy meleg
pehellyel . . . Künn sűrűn hull a hó s a bujdosó nyomait eltakarja
lágy, hideg pehellyel. — —
Másnap majdnem délig aludt a jövevény. Mindenki lábujjhegyen
járt a háznál, nem volt mire felébrednie. Az ajtót is úgy elreteszel­
ték, hogy senki idegen be ne jöhessen. Az öreg szülők arcán azt a
tegnap kitört nagy örömöt ma reggel már valami aggodalmas, félő
kifejezés váltotta fel, mintha házuknál valami nagy bűnöst rejteget­
nének.
Bűnös? — tán az a szelid képű fiatal ember? — Hogy
lehetne az ? Én istenem! hát neki is az volt a bűne, mint annyi
sok más ezernek: — a hazaszeretet!
 — 195 —

Vájjon kinek ne lett volna ilyen bűne azokban az izgalmas

napokban ?!
A papok az oltártól ezt prédikálták, a tanárok a tanszékből
erre buzdítottak. Anyák a fiaikat, leányok a kedvesüket, fiatal
asszonyok a férjüket, öreg szerzetes atyák ifjú tanítványaikat eleresz­
tették, elküldték vért ontani, talán meghalni a hazáért. Még a gyenge
nők, a gyermekek is részt követeltek és nyertek a védelmi harcból
és tettek sok jó szolgálatot a hazának.
Magam tapasztalásaiból is mondhatom, hogy mint iskolás
fiúk a gimnásztikánkban (még akkor ügy hívták a tornaiskolát) a
gimnasztikamesterünk felügyelete alatt töltényeket készítettünk,
golyókat öntöttünk. Esténkint meg otthon a nagy asztalt körülülte
az egész család, még a szomszédok is átjöttek, asszonyok, gyerekek
halomszámra készítettük a tépést jó puha vászonból (nem is kellett
vöröskeresztet kötni a karunkra). Valahányszor oda tett egyik­
másik egy marékkai a halomra, egy-egy sóhajt is bocsájtott utána,
tán ugyanegy fájó gondolat nyilallott meg akkor minden szívben : hát
ha ezt épen az ő sebére fogják rakni . . . hisz mindenkinek volt
ott valakije, ahol a sebeket olyan olcsón osztogatták.
A fiatal ember, akit az apai házhoz megérkezni láttunk, kiváló
tehetségű iró volt s belső munkatársa, majd fegyverrel küzdő harc­
téri tudósítója egy radikális lapnak, melynek munkatársai külön
helyen voltak bejegyezve az osztrák policia feketekönyvébe. A
honvédeket egyszerűen besorozták közbakáknak az osztrák csapatokba,
a hírlapíróra — ha kézre került — bitófa várakozott.
Székely Andor pedig mind a kettő volt egyszerre: honvéd is,
hírlapiró is. Ezért kell most bujdosnia, s a bujdosónak a szülői ház
nem biztos menedék.
Andor itthon arról értesült, hogy elrejtett kis falujokról nem­
csak ő, de már más menekülők is vettek tudomást. I tt lakik már
Gerjen Dani kormánybiztos nejével és leányával, meg azután Zsolnay
fiatal miniszteri tisztviselő.
A kormánybiztos rokkákat, guzsalyokat és orsókat esztergályoz,
a titkár meg fakanalakat farag. A fát maguk fűrészelik hozzá az erdőn.
— No én majd csak szénégető leszek, — mondja Andor.
Biz az jó is lesz, mert ki venné rossz néven a szénégetőtől,
hogy kormos az arca; kivált az ilyen klasszikus szép arcon jó szol­
gálatokat tehet, hogy az az arc nagyon szembe ne tűnjék; azután
a délceg termet hadd görnyedjen kissé össze a szénkúp össze­
rakásában.
13*
 — 196 —

Andornak nem volt szándéka bujdosó társait, akiket a

véletlen vele egy faluba hozott össze, felkeresni ; azok sem keresik
senkinek a társaságát. Szeret most mindenki minél jobban magába
zárkózni. Csakhogy olyan kis helyen nehéz azt kikerülni, hogy az
ember néha-néha a szomszédjával ne találkozzék, ha a faluban nem
is, de ott künn az erdőn, ahová őket önként választott foglalko­
zásuk viszi.
Végre is jól esik a bujdosónak, ha olyan társat talál, akinek
a sorsa az övével egyenlő, akit vele egyforma veszély fenyeget, aki
ugyanazt a szent ügyet szolgálta; nekik a veszélyben is össze kell
tartaniok, együtt szenvedniük, egymást vigasztalni, egymásra vigyázni
s együtt menekülni tovább, ha gyanús neszt tapasztalnak.
Azután volt még valami más is, ami Andort Gerjenékhez
vonzotta; a leányuk Klárika, egy bájos gyönyörű teremtés.
Klárika névleg már ismerte Andort szépirodalmi műveiből,
melyeket nagy élvezettel olvasott, s most vágya teljesült, hogy
kedvenc íróját személyesen is megismerheti, s annak délceg alakja,
rokonszenves lénye, lágy, szívig ható mély hangja, fennkölt lelkületét
visszatükröző szemei mindjárt első találkozásra oly mély benyomást
tettek a fiatal leányra, hogy eddigi hű lovagja, a szintén igen csinos
külsejű miniszteri titkár, Zsolnay teljesen háttérbe szorult előtte, s
folytonos kedveskedéseivel csaknem kiállhatatlanná Ion, mit az
őszinte gyermetegkedélyű leány nem is tudott vagy nem akart
titkolni.
Ez a változás szörnyen bosszantotta az öntelt fiatal titkárt,
ki halálosan szerelmes volt Klárikába. Látta az okot, mely az
imádott lényt tőle oly rohamosan elidegeníti, s az elkeseredés
minden gondolatát olyan mód találására irányitá, amellyel az alkal­
matlan vetélytársat Klára mellől eltávolíthatná.
A hosszú kemény tél véget ért. A bujdosók ki nem mozdul­
tak kis falujok határából, és ott nem kereste, nem üldözte őket senki.
Az énekes madarak kezdtek visszatérni másik hazájukból; az
erdő megnépesült és vígan zengett; a fák friss rügyeket hajtottak.
Bujdosóink a napnak nagyobb részét most már künn a szabad­
ban töltötték egymás közelében
Zsolnay azonban gyakran egész nap nem volt látható. Borús
kedély állapota nem tűnt fel rendkívülinek, hisz ilyfajta kedély­
hangulat uralkodott most országszerte s egy bujdosónak elég oka
lehet levertnek, szomorúnak lenni.
 — 197 —

Zsolnaynál azonban ehhez a visszautasított szerelem kínzó

fájdalma is járult, és folyton máshová való menekülésre nógatta
Gerjenéket, kik azonban itt magukat biztonságban érezve, nem
találták megokoltnak az eltávozást.
Egy szép tavaszi alkonyon Zsolnay lélekszakadva jö tt Ger-
jenékhez azzal a hírrel, hogy zsandárokat látott cirkálni az erdő
szélén. Menekülik kell.
A bujdosók ilyen eshetőségre mindig számítván, nehány perc
alatt útra készen voltak. Klárika esdve könyörgött Zsolnaynak, hogy
menjen előbb Székely Andort is értesíteni a veszélyről, hogy ő is
velük menekülhessen.
Zsolnay, bár rosszul leplezett kelletlenséggel, de a nagy kérésre
mégis elindult Székelyék háza felé, s nemsokára azzal a hírrel jött
vissza, hogy ott zárva van a ház, Székelyék bizonyosan értesítve
lettek s Andor azóta elmenekült.
Klárika meg volt győződve, hogy Andor nem menekült volna
anélkül, hogy őket is ne értesítené, s nagyon nyugtalan volt. Félre
hívta azt az özvegy asszonyt, akinél laktak s megajándékozva őt,
az Istenre kérte, hogy keresse föl rögtön Andort s értesítse a veszélyről.
A jó asszony azonnal útnak is indult Andor szénégető tanyája
felé, csakhogy míg ő a rövidebb hegyi utat választotta, azalatt
Andor az ő házanépével a teker vény es völgyi utón ballagott egész
nyugodtan haza felé. Sötét este érkeztek meg a házukhoz s fárad­
tak lévén, szép csendesen azonnal le is feküdtek.
Első mély álmukból kopogás ébresztette fel az alvókat. A
háziasszony ébredt fel legelébb. Az ablakon zörgettek.
— Ki az? — kérdi ijedten az asszony.
— Én vagyok komám asszony — a bíró.
— Mi jót akar bíró komám? — kérdezte tovább a gazda, ki
szintén felébredt s az ablakhoz ugrott, de előbb Andort is felrázta.
— Nyissa fel komám uram az ajtót. Zsandár urak vannak
itt, — Székely Andort keresik. En ugyan mondtam, hogy az
nincsen itt, hanem hát az urak személyesen akarnak meggyőződni
és házkutatást tartani.
A bíró vontatott szószaporításából megértették a halálra ijedt
bennlevők, hogy a jó ember időt akar nyerni Andornak a mene­
külésre. Az már készen is volt, egy pár pillanat alatt magára
hányta ruháit, de merre meneküljön? . . . Hátulsó ablak vagy
kijárás a házból nincsen, elül pedig ott áll a két fegyveres csendőr
s már nyugtalanul kezdi döngetni az ajtót.
 — 198 —

A gazda ott benn úgy tett, mintha nagyon sietne az ajtó

kinyitásával ; de először világot kell gyújtani, hanem hát az ember,
ha első álmából felverik, nehezen tudja megtalálni a gyújtót, azután
meg a kulcsot is — sohasem szokták kihúzni a zárból, de épen ma meg­
esett véletlen ségből, későn jöttek haza az erdőről, — vájjon hová
is hányódhatott el? — enyje, enyje asszony, hová tettétek a kulcsot?
— azonnal kedves uraim ! — enyje lánchordtar — minél jobban
siet az ember, annál rosszabb — de hisz nálunk úgy sem találnak
senkit — igaz, hogy az a rossz fiú itthon volt a múlt héten, de
csak egy éjjelre hált meg, nincs annak most maradása — azóta
már künn van Törökországban — no nyitom már, tessék beljebb
kerülni!
Andor még nem volt egészen Törökországban, hanem egyelőre
csak a kéményben. Nem volt neki kellemetlen magát bekormozni,
hisz úgy is szénégető volt.
O tt a kéményben csendesen megvárta, míg bíró uram a két
csendőrrel belép a házba, azzal ő kint term ett a ház tetején 8 annak
alacsony ereszéről gyerekség volt neki hátul a kertbe leugrani,
onnan át a patakon s a kis réten keresztül neki a rengetegnek.
A csendőrök átkutatták az egész házat, s mire a kémény meg­
vizsgálására jutottak, (mert azt sem mulasztották el), azalatt Andor
már az erdő biztos rej tekében volt.
Ha mindjárt a kéményen kezdődött volna a kutatás, akkor
ugyan szomorúan ütött volna ki a dolog, igy azonban a csendőrök,
hogy mégis rabot vigyenek magukkal, az öreg Székelyt verték
vasra, mert hát bevallotta, hogy a fia itthon volt, s minthogy azt
be nem jelentette, oly bűnt követett el, mely szigorú büntetést
érdemel, minthogy most az megy erény számba, ha az apja a fiát,
a fiú meg az apját szolgáltatná ki a bakónak.
A becsületben megőszült Székely Ferenc azt hitte, hogy meg­
halna szégyenében, ha őt valaha vasra vernék — és ime most,
hogy azokat a békókat, melyek fiának voltak szánva, a maga
kezein érzi, szeretné azokat megcsókolni, s olyan lágyaknak érzi,
mintha azok nem is vasból, hanem selyem-bársonyból volnának, —
szinte büszkén csörgeti a falun végig, mintha mondaná az ablak-
nyilásokon leselkedő szomszédoknak: „Látjátok, a fiam elmenekült,
— hála Istennek ! csak engem bírtak kézre keríteni, majd elülök
én h ely ette abban a börtönben, csak ő szabaduljon.
De az Öreg nem sokáig ült.
 — 199 —

Nem volt elfogadható ok a bebörtönözésre. Mindjárt másnap

a csendőrparancsnok elé állították.
Kegyetlen kinézésű ember volt a parancsnok, de volt annyi
esze, hogy egy apától nem kívánt annyi lojalitást, hogy a saját
fiát bitóra juttassa; még azt sem kérdezte tőle, hogy merre ment a
fia, úgy is tudta, hogy nem kapna feleletet; csak annyit kérdett
az öregtől, kinek nyilt becsületes arca talán megnyerte tetszését,
hogy ki tud a falujokban németül?
No erre már becsületszavát adhatta az öreg, hogy ott bizony
senki sem tud egy árva kukkot sem.
— Mégis tán ismeri ezt az írást ? — kérdi a tiszt, elébe
tartva egy németül irt névtelen feljelentést Andor fia ellen.
Székely Ferenc biz azt sem ismerte, hiszen ha egyszer német,
az már neki ép úgy lehet kinai is.
Ne higyjük azonban, hogy a parancsnok ezt a felfedezést
valami nagy bizalmasságból tette volna. O valami gyanút fogott s
ilyen módon akart az Öregből valamit kivenni, de midőn látta, hogy
attól sem jó szóval, sem ijesztéssel semmit ki nem tudhat, szabadon
bocsáj tóttá.
A csendőrök azonban e naptól fogva rendesen portyáztak a
faluban, nem volt az többé olyan nyugodalmas rejtekhely ember­
kerülő bujdosók számára.
A névtelen feljelentés, akárkitől eredt, keserves napokat hozott
Andorra, hogy szülőföldjének kényelmes rejtekét elhagyni volt
kénytelen.
Nyomorogva, mindenféle elképzelhetetlen alakban kellett buj-
dokolnia az ostromállapotban levő országban. Külföldre menekülni
nem talált módot.
Az Andorra irányzott feljelentés Gerjenéket és Zsolnayt is
nagyobb szerencsétlenségbe döntötte, mert az ő menekülésük is a
csendőrség tudomására jutván, üldözőbe vették, nyomozták s két
hétre elmenekülésük után elfogták őket.
Hogy nyomukra könnyebben rájöttek, az is okozta, hogy
Gerjen neje és leánya nem akart tőle elválni, s hogy Zsolnay is
mindenütt utánuk ment.
A hadi törvényszék Gerjent húsz, Zsolnayt tíz évi várfog­
ságra Ítélte.
Székely Andornak sok hányattatás után végre sikerült Angli­
ába kimenekülnie.
 — 200 ~

Ott azután többet megtudott, mint otthon. Megtudta ugyanis,

hogy Gerjen volt kormánybiztos Olmützben ül fogságban, hogy neje
és leánya is ott telepedtek le s a városban divatárú-üzletet nyitot­
tak ; továbbá hogy Zsolnay Kufsteinba került, ott ki is töltött egy
évet, de akkor őrülési rohamok lepték meg úgy, hogy Döblingbe
kellett átszállítani.
Székely Andorban most a szabad Albion földjén újult erővel
ébredt fel a soha nem szűnő vágy, hogy Klárika közelébe juthasson,
s összeköttetései által sikerült neki 1855-ben Zsófia főhercegnő
születése alkalmával honába való szabad visszatérési engedélyt
nyerhetni.
Egyenesen és gyorsan Olmützbe utazott. A vasútról mindjárt
a divatárús boltok sorba látogatására indult, de Gerjennét leányával
egyikben sem talá lta ; tudakozódása folytán azonban megtudta, hogy
az egyik üzletet mostani tulajdonosa ép e napokban vette át egy
éltesebb magyar nőtől, kinek férje itt a várban mint államfogoly
volt elzárva s most amnesztiát kapott.
Kétségtelen, hogy ezek Gerjenék voltak. Nem volt tehát
Andornak többé itt keresnivalója, s anélkül, hogy megpihent volna
e szomorú helyen, visszahajtatott a vasúti állomáshoz, hogy lehető
gyorsan hazájába utazva, itt keresse fel Gerjenéket.
De mily kellemes meglepetés érte az állomáson! O tt találta
Gerjent nejével és Klárikával útra készen, épen midőn málháikat
feladták.
A váratlan viszontlátás örömeinek a leírására nem vállalkozom.
A reverzális aláírása végett minden megkegyelmezettnek
Bécsben kellett jelentkeznie. Tehát először is oda utaztak. Ott
időzvén, ugyanegy gondolatuk tám adt: meglátogatni Döblingben a
szerencsétlen Zsolnayt.
Az igazgató orvos, bár eleinte vonakodott, mégis nagy kéré­
sükre — miután értesült, hogy a betegnek ma nyugodt napja van
— megengedte, hogy Zsolnayval találkozhassanak.
Beléptek a szerencsétlen cellájába. Zsolnay összekuporodva
ült a cella szögletében. Klárát megpillantva, az öröm felkiáltása
tört elő kebléből, mely azonban egyszerre a legnagyobb iszonyat
kitörésére változott Andor megpillantásánál.
— Fogjátok meg ezt az embert! Ne eresszétek közel hozzám!
Nem látjátok, hogy bosszút akar rajtam állani azért, hogy feladtam,
hogy elárultam rejtekét. Ne eresszétek ide, fojtogatni fog már nappal
is, mint eddig minden éjjel fojtogatott! . . .
 201 —

A szegény betegen oly nagyfokú izgalom vett erőt, hogy az

ápolók kénytelenek voltak a látogatókat távozásra kérni. Ezek
szomorúan távoztak, annál szomorúbban, mert egy gyászos titok
nyitját vélték kitalálni, amit szerettek volna inkább soha meg
nem tudni.
A honfibujdosás e szomorú korszakában, az itt elmondott egy­
szerű történetnél sokkal regényesebb változatokkal, megrendítőbb
befejezésfíek is megtörténtek a valóságban.
Én azzal fejezem be elbeszélésemet, amit úgy is mindenki
kitalál, hogy Székely Andor gyorsan meglelte hazájában azt a
foglalkozást, mely kiváló szellemi képességének legjobban megfelelt.
Újra elővette a tollát, és az oltár előtt egyesült azzal a nővel,
kinek iránta való igaz érzelmét sem idő, sem viszontagság meg
nem ingathatta.
Gerjen visszakapta kis birtokát, melyet a kincstár részére
elkoboztak volt, s nejével együtt az eke szarvához visszavonulva
tölti napjait a szabad természet ölén, ebben a nyugalomban nyervén
kárpótlást a rabságban töltött nehéz esztendőkért.
Gerjenék és gyermekeik azóta minden nyáron néhány hetet
töltenek Andor öreg szüleinél a névtelen kis faluban, hol az ifjak
boldog szerelmük fakadását ünnepük, az öregek pedig az ismeretes
ösvényeken andalogva, a múlt nehéz időkről elgondolkoznak, elbe­
szélgetnek.
H át a szegény tébolyodott? Ő keservesen bűnhődött bujdosó
honfitársai ellen elkövetett árulásáért, de tán mentsége lehet, hogy
a nagy szerelem vitte rá; mert jól mondja a halhatatlan költő:

„Örök rejtélyfí érzés: szerelem!

Te nagy folyó, mely egyszer szemetet,
Máskor virágot hordasz vizeden —
S mindent egy helyről: az emberek szivéből.
• . . . . . .
Mindenható erő vagy szerelem,
Mindenható vagy . . . angyallá az embert,
Az angyalt ördöggé, az ördögöt
Emberré könnyen átváltoztatod ♦ . .
 KAMÉLIA ÉS GYÖNGYVIRÁG.

.\kOLTÉSZÉK A „PÉTERFIA“ utcában laktak egy földszintes házban;

két kis szobájuk volt, egyik az utcára, másik az udvarra nézett
két-két kis ablakával.
Debrecen az 1849. év tavaszán annyira tele volt idegenekkel,
hogy nem igen lehetett a lakásokban válogatni; azért egy ország­
gyűlési képviselőnek is be kellett érnie két kis szobával.
Be is érték, hiszen csak hárman v o ltak :
Soltész Imre képviselő, a felesége és a leányuk Irma.
Március 14-ike volt. Enyhe tavaszi levegő szűrődött be a
nyitott ablakokon.
A széles utcákon élénken hullámzott a közönség és különösen
sok honvédtiszt.
Soltészné is künn sétál a leányával; Török Géza huszár-
főhadnagy kiséri őket haza felé.
Amint a délceg, széles vállú fekete férfi mellett katonás lépést
tartva, ringó lépésekkel megy az a nagy, karcsú szőke leány s kis
Kossuth-kalapja alól leomló arany haj át ragyogóvá teszi a márciusi
napsugár, — az emberek gyönyörködve néznek utánuk, s nem egy
gondolja magában, hogy: milyen szép, egymáshoz illő pár!
Útközben Soltésznénak feltűnt egy katonatiszt, ki egészen
fekete egyenruhába volt öltözve, kalapján nagy fekete structoll s
elül egy ezüst halálfő volt látható.
 203 —

Kérdést intézve eziránt Török Gézához, ettől a következő

felvilágosítást nyerte:
Ez a tiszt a Bem hadseregéhez beosztott „Halál légió “-ból
való, melynek nagyobb része már elhullott a véres harcok alatt.
Bem küldte őt ide, hogy a hadügyminisztertől engedélyt
eszközöljön ki arra, hogy a légió kiegészítése céljából itt is önkén­
teseket gyfíjthessen. Erre az engedélyt meg is nyerte s már két
tiszt, öt altiszt és harminc honvéd lépett át a halálfejesek közé,
többnyire olyanok, akik előtt nem sok becse van az életnek; rajongó
ifjak, vakmerő kalandszomjasok és nagy búval terhelt életúntak;
mert tudni kell, hogy Bem a halállégiót mindig a legtöbb veszéllyel
járó, de legeslegfontosabb feladatok kivitelére szokta küldeni, s
nekik az ellenség előtt meghátrálniok soha sem szabad, s így ezek
— úgy szólván — a biztos halálba mennek.
— Szegény fiúk! — sóhajtott fel Irma.
Lakásukhoz érve a fiataloknak meg kellett hajtani a fejüket,
hogy az alacsony szemöldökfába ne koppintsák. Ezen egy kicsit
nevetve mentek be az első szobába. Mikor Géza lesegíti az Irma
felöltőjét, szemeik összevillannak. Milyen beszédes szemek, milyen
sokat mondó, a szív mélyére ható pillantások! Ilyen szembemélyedés
után felesleges minden beszéd, minden vallomás.
És mégis, mennyivel jobb lett volna, ha ajkaik is megszólal­
nak, ha élőszóval is megvallják egymásnak azt, amit csak szemeik
beszélnek.
Irma az ablakhoz lép, hogy azt betegye.
E pillanatban halad el az ablak alatt Bomhányi Ödön kapitány,
finom, lovagias modorú tiszt, a nők kegyence, kitűnő táncos és híres
lovas. Emellett a férfi szépség mintája, víg cimbora és minden
társaságban szívesen látott vendég.
— Ni, ni, hogyan rohan el a kapitány úr, bizony ide se
nézne, — szólott ki Irma.
— Oh, dehogy, sőt megragadom az alkalmat, hisz úgyis oly
nehéz kegyeddel szót váltani, mert mindig olyan helyzetben van,
mint volt hajdan ős Budavára.
— Hogy értsem ezt?
— Úgy hogy mindig a Török ostromolja.
— Felmentő seregre azonban nincsen szüksége a kisasszonynak
— szólalt meg belülről Török Géza, akit a kapitány eddig észre
nem vett.
 — 204 —

— Ah, valóban nem értem, hogy a főhadnagy úr a kisasszony

nevében nyilatkozik.
— Majd rögtön megmagyarázom, úgyis arrafelé van utam,
amerre a kapitány úrnak.
Ez mind tréfás hangon volt mondva, Géza elbúcsúzott s a
kapitánnyal együtt távozott.
Egy ideig szótlanul mentek egymás mellett, végre a kapitány
törte meg a vésztjósló csendet
— Miért kerülsz mindig utamba ennél a leánynál?
— En a magam útján járok és nincsen szükségem útmutatóra.
— De én megtiltom, hogy Irmához közelíts.
— Ah! és vájjon mi jogon, ha szabad kérnem?
— Mert én Irm át szeretem és el akarom jegyezni — mondá
ünnepélyesen a kapitány.
— Nekem ugyanaz a szándékom.
Akkoriban csak eljegyzésről lehetett szó, a házasság majd csak
a hadjárat befejezte után következhetett.
— De itt a leány határoz és én vonzalmát bírni vélem.
— Ugyanabban a véleményben vagyok én is.
— Már nyilatkoztál ?
— Nem.
— Akkor tévedésben vagy. En sem nyilatkoztam ugyan, de
mindenki láthatja, hogy engem kitüntet.
— Csak nagyfokú önhittségből lehet így nyilatkozni.
— Főhadnagy úr, válogassa meg a szavait!
- Kapitány úr, én azt hiszem, hogy itt egyikünk feleslegessé vált.
— Tökéletesen. Ellenség előtt azonban a katonatisztek egymással
nem verekedhetnek, azért én egy ajánlatot teszek:
Holnap március 15-ének évfordulóját ünnepeljük. A hölgyek az
estélyen virággal fognak megjelenni. Mind a ketten küldünk Irmának
virágcsokrot. Amelyikünk bokrétájával Irma megjelenik, az mellette
marad, a mellőzött csokor küldője pedig jelentkezik a halál-légióhoz,
azzal holnapután hajnalban indul s valószínűleg soha sem tér vissza.
— Elfogadom! — mondá Török tompa hangon.
Másnap mindketten elküldték a csokrot Irmának. Romhányi
piros és fehér kamélia, — Török pedig egy gyöngy virág-csokrot;
mindkettő remeke volt a debreceni kertészeknek.
* *
*■
Nagy pompával ünnepelte meg Debrecen március 15-ének
első évfordulóját.
 — 205 —

Korán reggel teljes díszben vonult ki az egész helyőrség és a

debreceni gyalog- és lovas nemzetőrség. A városházától a Szent
Anna-utcai kath. templomig kettős sorfalat vont.
Az egész város lakóssága talpon és ünneplőben. Nagyban emeli
az ünnepi hangulatot az örömhír, hogy Bem bevette Nagyszebeni
A katholikus templomban Bémer László nagyváradi püspök
végzi a fényes egyházi szertartást, melyen részt vesz Kossuth-tal
élén a honvédelmi bizottmány, a nemzetgyűlés tagjai, a hadsereg
főbb tisztjei, a városi tanács, a tisztviselői kar és óriási közönség.
Innen katonai sorfal között vonul az egész közönség a reformátusok
nagy templomához, hol Könyves Tóth Mihály tart ragyogó beszédet.
Az istentiszteletek után katonai dísszemle ágyúdörgés között,
délután népünnep egész estig. — Este az egész város fényes kivi­
lágítása, majd végül táncestély a Bika-szállóban.
A nagy táncteremben Romhányi és Török egymás mellett
állottak közel az ajtóhoz, hol a belépéskor minden hölgyet szem­
ügyre vehettek.
A sok szép leány és fiatal asszony, az ország minden vidékéről
összeválogatva, mint egy illatos, káprázatos habhullám töltötte meg
a nagy termet, de valamennyit felülmúlta szépségben és bájos meg­
jelenésben Soltész Irma.
Midőn a szép, nagy szőke leány anyjával a terembe lépett,
minden szem reá tapadt.
Bámulva nézték hófehér gömbölyű vállait, aranyos ragyogású
dús hajzatát, gyönyörű sugár termetét, ízléses öltözetét és a remek
kamélia-csokrot, melyet kezében tartott.
Mikor a két huszártiszt mellett elhaladt, bájos mosollyal üd­
vözölte őket.
Romhányi és Török jelentőséggel teljes pillantást váltottak.
— Tehát kamélia! — mormolá Török Géza s azzal sarkon
fordulva, elhagyá a termet, míg Romhányi azonnal Irmához csat­
lakozott, s nemsokára hallani lehetett ennek ezűstcsengésu kacagását,
mit a kapitány élces csevegése idézett elő.
A mulatság vigan folyt. Irma azonban egyre szórakozottabb
lett, a kapitány élénk társalgása sem bírta őt lekötni; mindig körül
tekintgetett, mintha valakit keresne.
Éjfél felé az a hír terjedt el a teremben, hogy Török Géza
főhadnagy beiratkozott a halállégióba, magától a minisztertől kért
sürgős engedélyt s már hajnali négy órakor indul is velük Bemhez.
Irm a megragadta anyja kezét, s kivonta a mellékterembe.
 — 206 —

— Anyám! nagyon rosszul érzem magam, menjünk sietve haza.

Soltészt is kihivatták és haza mentek.
A friss levegőn Irma magához jött, s haza érve, a szoros
vállfűző eltávolítása után, már egészen jól érezte m agát; megnyug­
tatta szülőit, hogy nyugodtan mehetnek szobájukba aludni. Hálásan
összecsókolta őket, még szobájukba is elkisérte s könnyezve csókolta
kezeiket, úgy kivánt nekik jó éjtszakát; úgy búcsúzott, mintha nagyon
hosszú időre távozna — — —
* »
*
Reggel négy órakor még egészen sötét volt, midőn a lovassági
laktanya előtt megállották a szekerek, melyeken a halálfejesek
indulni fognak.
A legénység már együtt volt, s nehány perc múlva a négy
tiszt is megérkezett. (A negyedik volt Török Géza.)
A legénység sorakozott. Egy Őrmester számbavette őket, azután
ment jelenteni a parancsnokoló tisztnek, hogy harminchat legény.
— Hogyan? hisz csak harmincötén vannak beírva! — s a
csapathoz lépve k érdé:
— Ki nincs még beírva közületek?
Egy nyúlánk bajusz tálán fiú lép elő polgári ruhában. Fekete
kerek kalapjához három gyöngyvirág van tűzve. Jelenti, hogy ő
csak most érkezett s kéri magát felvétetni. O még nem katonaköteles,
és árva, tehát nem kell senkitől engedélyt kérnie.
— Neve és foglalkozása ?
— Salgó Elemér, tanuló.
— Tudod-e öcsém, hogy milyen csapat ez, ahová be akarsz lépni.
— Tudom, a halál-légió.
— H át azt tudod-e, hogy aki ebbe belép, annak le kell
számolni az élettel, nem szabad fontolgatni a veszedelmet, amelybe
vakon rohanni kell; hogy soha egy lépést hátrafelé tenni, élve
magát elfogatni nem szabad, s tudod-e, hogy mind erre esküt kell tenni ?
— Tudom.
— És mégis el vagy szánva közénk állani?
— El vagyok szánva.
— Akkor őrmester írja be! — Azután fel a szekerekre!
A szekerek elindultak Erdély felé.
* *
*
A halál-légió még március hó folyamán tevékeny részt vett
Vöröstoronynál Skariatin orosz tábornok kiszorításánál, s mindenütt,
ahol nagyobb volt a veszedelem.
 — 207

Utoljára június hóban szerepelnek a dömösi szorosnál, ahol

földsáncaik mögül a benyomuló Luders tábornagy hadtestének a
feltartóztatására vannak egy székely csapattal kivezényelve.
Maroknyi nép egy egész orosz hadtest ellen. A thermopilei
szoros védelméhez hasonlatos harc volt ez, — s nekünk is volt
Leonidásunk Kiss Sándor ezredes személyében.
Három napig állt ellent a 2000 főnyi magyar csapat Lüders
egész hadtestének. — Június 20-án volt a legádázabb rohama az
oroszoknak. Már kora reggel 36 ágyúból kezdték meg a támadást
a gyenge földsánc ellen, s mikor már azt jól megpuhítva hitték,
szuronyrohamot intéztek ellene.
Kiss Sándornak már reggel átlőtték a balkezét. Ezt fel sem
vette, — bekötözték, aztán vezényelt tovább. — Déltájban a lábába
fúródott egy golyó s leszédűlt lováról, de csakhamar feleszmélt,
előhozatta sátorából rozoga karos-székét, arra szíjakkal rákötöztette
magát, négy honvéd vállra emelte a székkel, úgy állott eléje az
oroszok rohamának, körülfogva a halál-légió maradványától.
A roham, mellék-gyalogutakon a sáncot megkerülve, oldalról
is jött, s a székelység egy részét oldalt szorította el a sáncokról;
csak a vezér maradt elül maroknyi elszánt csapatával.
Az a rozoga szék úgy tűnt fel, mint egy fénnyel övezett trón,
s rajta a vértől borított hős vezér, kivont kardjával, átszellemült szép
férfias arcával, elszánt kis csapatja felett lebegve, mint a hadak istene.
Éljen Kiss Sándor! — zúg fel a csapat.
A halál-légiónak egy fekete, széles vállú főhadnagya kezébe
ragadja a mellette elesett honvéd szuronyos fegyverét s a vezér elé áll.
— Ide mellém Elemér!
Egy síma képű szőke gyermek szorosan főhadnagya mellé
simul, szuronyt szegezve.
— Rajta, rajta!
Rajta hős fiú k ! Előre a dicső halálba!
A sáncon lőtt rés előtt összegomolyodik a két ellenség.
Maroknyi a magyar, tengernyi az orosz.
Rövid időn le van gázolva a torlaszvédők utolsó embere is. . .
A vezér túlélte valamennyit, de hogy ő se kerüljön élve az
ellenség kezébe, kiitta a magával hordott üvegecske méregtartalmát,
s ott adta ki ő is hősi lelkét.
O tt feküdt vezére előtt a fekete főhadnagy, Török Géza 24
halálos sebével. Nyakát átölelve fekszik mellette a diák is, Salgó
Elemér. Halálfejes kalpagja lehullott szép szőke fejéről, most is ott
 — 208 —

van még mellé tűzve három szál száraz gyöngyvirág. Szép fiatal
arcát még az ádáz csata is megkimélte. Egy karcolás sincs rajta,
csak fekete attiláján van egy vérfoltocska, épen a szíve táján.
Minél jobban nézzük ezt a szép halottat, annál ismerősebbnek
tetszik előttünk, mintha nem is fiú, hanem egy szép leány volna,
akit egyszer úgy hívtak, hogy Soltész írma.
 •i

PAJTÁS.

■-BOCSÁSSON MEG A nyájas olvasó, hogy ennek a nagy időkből

-U vett elbeszélésnek címéül „Pajtást“ tettem, mert mi tagadás
benne, „Pajtás“ nem volt egyéb, csak egy huszár-ló, Bornemisza fő­
hadnagynak a kedvenc paripája. Hát talán illendőbb lett volna
elbeszélésemnek azt a címet adni, hogy:
„Bornemisza főhadnagy“ — vagy ezt:
„ A kéméndi huszár-roham.“
De ha szívesek lesznek meghallgatni ezt az epizódot, talán
meg fognak bocsájtani, sőt igazat fognak nekem adni, látva, hogy
„Pajtás“ csakugyan megérdemelte, hogy az ő neve álljon ez elbe­
szélés élén, mert az ő szeszélye volt közvetlen okozója egy dicső­
séggel végződött és Komárom várának felszabadítását elősegítő
harci ténynek. Tagadhatatlan, hogy akármely kiváló paripa-erényei
voltak is Bornemisza főhadnagy kedves lovának, jobban mondva
igaz pajtásának, annyira szeszélyes is volt Pajtás — akár csak egy
elkényeztetett fiatal asszonyka.
Igaz, hogy Bornemisza főhadnagy maga is ép úgy kényeztette
Pajtást, hogy tán még a feleségét se úgy, — ha ugyan lett volna
neki, de történelmileg beigazolt tény, hogy még akkor Bornemisza
Somogyi Gy. Nagy időkből kis tört. 14
 — 210 —

Ákos főhadnagy alig volt huszonkét esztendős, ami ugyan nem zárja
ki azt, hogy azért nős ne lehetett volna; de akkoriban nem igen
jó dolog volt nősülni, sőt szerelmesnek lenni sem, különösen pedig
az asszonyokra nézve, mert az akkori fiatal emberek olyan csapodár
természetűek voltak, hogy alig váltottak szerelmesükkel egy pár
csókot, már is odábbálltak és futottak egy más asszonyság után,
akit isteni lénynek neveztek, s aki azt kivánta tőlük, hogy hagyják
el apjukat, anyjukat, kedvesüket, és csak őt imádják, őhozzá legye­
nek hivek, neki engedelmeskedjenek, érte szenvedjenek, érte ontsák ki
meleg vérüket és áldozzák fel fiatal életüket; pedig az az istennő már jó
koros hölgy lehetett, mert már Rákóczi korában is csábította a férfiakat.
Akkor úgy hivták őt, hogy „Libertás,“ 1848-ban pedig „Szabadság“
volt a neve. Hej de sok fiatal asszonyt juttato tt özvegységre!
H át Bornemisza Ákos is a szabadság szolgálatában állott; mint
kitűnő lovas és bátor katona fiatalsága dacára csakhamar főhadnagyi
rangra emelkedett a Bocskay-huszároknál.
A Bocskay-huszárok — mint tudva van — hajdúsági önkén­
tesekből állottak. Jóformán lovon született fiúk, akiket nem nagyon
kellett tanítani a verekedés mesterségére, mert ahhoz már amúgy
is értettek; csak lovat kellett adni alájok és kardot a kezükbe,
azután megmutatni nekik, hogy hol van az ellenség, akit ütni kell,
s azok nekimentek volna a hétfejű sárkánynak is, — mint a hajdúk
valamikor Bocskay alatt. Futottak is előlük a morva svalizsér
legények, meg a nehéz német vasasok, ahol csak megpillantották őket.
Azért is nevezték ez utóbbiak őket „wart a piszli“ huszárok­
nak, mert a morva svalizsérektől kérdezték meg, hogy mi az a
„pockaj,“ — azok aztán lefordították nekik, hogy annyit tesz, hogy:
„W art a piszli.“ De hát azok mégsem igen várták be a huszárokat,
akárhogyan kiabáltak utánuk, hogy „wart a piszli ném et!“
Hanem egyszer mégis csak bevárták őket a kéméndi mező­
kön, s épen ez az esemény az, melyet elmondandó vagyok s amely
fényes betűkkel van megírva a szabadságharc történetében, de saj­
nosán tapasztalom, hogy ott Pajtásról nincs semmi említés téve,
ezért én megadom neki utólagosan a megérdemelt elismerést. A
Gracza-féle „Szabadságharc története“ IV . kötetének 755-ik lapján
van ugyan egy egykorú kép, mely épen a kéméndi huszár-attakot
ábrázolja, s én felismerni vélem rajta Bornemisza főhadnagyot, amint
egy svalizsérrel vagdalkozik, különösen pedig felismerni vélem a
lovát „Pajtást“, aki két hátulsó lábán ágaskodik, hogy gazdája a
magasból annál erősebb vágást mérhessen az ellenséges lovasra.
 — 211 —

Hogy Bornemisza főhadnagy szerette a lovát, az nagyon ter­

mészetes lett volna egy minden izében lovas katonától még akkor
is, ha az nem volt volna olyan tökéletes állat mint Pajtás volt.
Mert a huszár és a lova közötti viszony a lehető leggyöngédebb;
utalva is vannak egymásra. A lóról lemaradt huszár elveszett ember,
azért megosztja lovával keserves prófuntját, ha fogyatékán van
annak az abrakja; és én meg vagyok győződve, hogy a lova is
megosztaná vele az abrakját, mikor a prófunt volna fogyatékán,
csakhogy mikor a prófunt hiányzik, olyankor az abrak is mindig
hiányozni szokott. A huszár még a borából is ju ttat a lovának, ha
könnyű kézzel hozzájuthat és a ló még a devernálásban is jó cim­
borának képezhető ki. Magam láttam, mikor egy öreg huszár meg-
állott a korcsma előtt és csak úgy a lóról kiáltott le: „Csapiáros,
egy itce bort magamnak, másikat meg lovamnak!“ A csapiáros
tapasztalt ember lehetett, mert a huzárnak hosszú, öblös nyakú
palackban hozta ki a bort, a lovának azonban le vésés tálban. Jóizfín
megitták mind a ketten, azután elvágtattak. A huszár és a lova
együvé tartoznak, a balsorsban együtt szenvednek; ha pedig jó
világ fordul, együtt lakom áznak.
Annyira nem lehet őket egymás nélkül képzelni, hogy egy kis
fiú meglátva házuk előtt egy huszárt, amint leszállott a lóról, sírva
futott be az anyjának panaszkodni, hogy „édes anyám ketté tört
a huszár!“
Pajtásnak a cukor volt a gyenge oldala. Cukorért megfeled­
kezett fejedelmi eredetéről s kutyamódra nyalogatta meg a nyalánk­
ságot nyújtó kezet, — még meg is engedte magát nyugodtan csuta-
koltatni, — pedig különben az volt a szokása, hogy amint a csuta­
koló legény lehajlott az első lábához, gyöngéden a fogai közé
kapta annak a nadrágszíjját és az istállóajtó hoz lóditotta; de ezt
annyi jó humorral s — hogy úgy mondjam — elegánciával csele­
kedte meg, hogy lehetetlen volt rá ezért komolyan megharagudni.
Különben Pajtás makula nélkül való, gyönyörű állat volt,
származására nézve arabs vér; tiszta lábai, száraz kis feje, nagy
tüzes, okos szemei, habos almás, deres ragyogó szőre, hosszú, hullá­
mos sörénye igazi ló-ideállá emelték őt egy szenvedélyes lovas
szemében. Mindenki, még nem lóismerő is, gyönyörűséggel nézte a
szép formájú, nemes állatot, de akkor kellett azt megnézni, mikor
Bornemisza felült rája. Lovat és lovast. Szinte látszik rajtuk, hogy
büszkék egymásra. — Mikor megszólalt a katonabanda, akkor a
Pajtás, mint valami francia táncmester, olyan kecsesen tipegett s
14*
 — 212

ringatta hátán a lovasát, mint az édes anya a kisdedét. Ezt látva,

hány leányszív kezdett el sebesebben dobogni! Milyen puha, szerel­
mes pillantások kisérték a délceg főhadnagyot, aki jól tudta azt,
hogy mind ennek a hódításnak legnagyobb részét Pajtásnak köszön­
heti s hálásan veregette meg kedves lovának jobbra-balra bökoló
síma nyakát. H át még, ha attakra szólalt meg a trombita ?! — No
egy ilyen esetet akarok épen elmondani.
1849. ápril 19-én Nagysallótól egész Fajkürtig állott a Wohl-
gemuth tábornok híres serege, melyhez még a Jablonowszki, Csorich
és Bamberg erős dandárai is tartoztak, összesen mintegy 35,000
ember és 69 ágyú. Ez a nagy erő annyira elbizakodottá tette
Wohlgemuthot, hogy a nagysallói csata előtt így szólott táborkarához:
„Meine Herren ! Von heute an wird nicht retirirt.“
Feleletül erre az elbizakodott kijelentésre másnap Damjanics,
Leiningen, Kiss Pál, Dipold és Pöltenberg dandárai úgy szétverték
a híres sereget, hogy három felé is futott; egy része Verebélynek,
másik része Esztergomnak, a harmadik része pedig Komárom felé.
— Fürge huszárjaink mind a három irányban űzőbe vették őket.
A magyar sereg most már a Léváról megérkezett Görgei és
Kiss Sándor seregével is egyesülve, egyenesen Komáromnak az ostromzár
aluli felszabadítására indult, de ez a fontos feladat, melyre az egész
hadiművelet irányult, könnyen meghiúsulhatott volna, ha Gáspár András
vitéz huszártábornok résen nem áll. Ő ugyanis az Esztergom felé
menekülőket vette űzőbe, fürge huszárjai körülcsiripelték a vidéket.
Wiss osztrák tábornok dandára Szobb környékén pihent. A
tüzérek földre nyomott füllel hallgatták a nagysallói erős ágyúzást
Szabályos időközökben hallatszott a föld morgása, mint egy alvó
oroszlán lélegzetvétele.
Wiss tábornoknak arra már nem volt ideje, hogy Wohlgemuth-
nak segítségére érhessen, de azt még megtehette, hogy a Duna
mentén felfelé igyekezve, a Komárom felmentésére nyomuló magyar
sereg útját elvágja. S ha — amit ő nem is sejtett — a szétvert
osztrák seregnek Párkány felé menekülő részét útban ejti és össze­
szedi, s a Komáromot körül zárolva tartott csapatokkal idejében
egyesül, úgy a felmentő magyar sereget visszaverheti.
Meg is indult rögtön gyorsított menetekben, s már 19-én éjjel
a tisztán lovasságból álló előcsapat Kőhid-Gyarmatig érkezett.
A dicsőséges nagysallói csata után való napon, április 20-án
hajnalban Gáspár tábornok Bornemisza főhadnagyot küldte ki
kémszemlére egy század Bocskay-huszárral.
 — 213 —

Ha azt mondom, hogy század, hát azt ne méltóztassanak szó

szerint venni, mert bíz abból már sok hiányzott; emitt-amott
elmaradoztak a lóról a szegény fiúk s nem is ültek fel többé; a
helyüket meg nem lehetett hamarjában pótolni, tehát akkorában a
hadi létszám sokszor a megfordított arányban is volt. Bizony most
kapitánya sem volt a svadronnak, annak is ott öltögetik a sebeit
valamely vidéki ispotályban. De hát megvolt Bornemisza, a fiatal
főhadnagy, meg Beretvás Lázár a vén strázsamester, ki már a har­
madik kapituláció után csapott fel önkéntesnek a gyerekek közé.
Báró Luzsenszki beszélte a minap, hogy a búr harcosok álta­
lában mind bátrak, de mégis legbátrabbak köztük a legfiatalabbak
és a legöregebbek. Hasonlóképp volt az a mi szabadságharcunk alatt
is. Ki ne hallott volna beszélni a veres sapkásokról, Damjanics
gyerekeiről, a 3-ik és 9-ik zászlóaljról, meg a vén huszárokról ?
Ahogy Bornemisza svadrona megkerülte a Bényes-Kéménd
közt vonuló régi török sáncokat, melyek eddig elfödték az egész
vidéket, eléjük tűnt, mintegy ezer lépésnyire, egy egész regiment
svalizsér, akik szép rendben ügettek épen feléjük.
Az öreg Beretvás strázsamester azt morogta a kóccal jó
hosszúra megtoldott s kellőleg kifaggyúzott bajusza alatt, hogy „no
gyerekek, tegnap Nagy-Sallónál még mi mondtuk a németnek hogy
„W artapiszli,“ ma alighanem ő mondja nekünk azt!“
Bornemisza maga is ilyenformát gondolhatott, mert ámbár a
huszár nem igen szokta számlálgatni, hogy hány az ellenség, hanem
ahol meglátja, hát rajta üt, de egy egész regiment mégis csak
nagyon soknak látszott. Különben is Bornemiszának nem volt
feladata harcba keveredni, hanem csupán felderítő szolgálatot telje­
síteni, s már épen hátrálót akart vezényelni, mikor észre vette, hogy
Pajtás alattomos módon lesunyítja a fejét, a füleit hátra billenti,
azzal vesd el m agad! mint a szélvész rohan egyenesen az ellenséges
lovasság felé. Se combbal, se térddel, se kantárszárral nem volt
lehetséges a főhadnagynak azt megfékezni.
Mikor Bornemisza látta, hogy Pajtásba beleütött a mennydörgős
menny kő, s egyik legyőzhetetlen szeszélye mutatkozik, nyakára dobta
a kantárszárat, „H ajrá fiúk!“ kiáltással suhogtatta meg a kardját
feje fölött és neki az ellenségnek, amerre a Pajtás v itte ! —
Gondolta m agában: No Pajtás, most csak azon legyünk, hogy minél
drágábban adjuk oda a bőrünket. Vagy tán semmit sem gondolt,
hanem mint máskor őtőle a lovára, most a lováról őreá ragad át
a harci láz, mely nem okoskodik, nem fontol, hanem szérűt tisztít
 — 214 —

maga körül a kardjával, s ebben hűségesen segített neki Pajtás

rúgva, harapva az ellenség lovát, amelyik közel merészelt a gazdá­
jához férkőzni.
Pajtás egészen elemében volt, de úgy volt Bornemisza is, aki
még arra sem gondolt, hogy vájjon követte-e őt valaki a csapat-
jától, mikor egyszerre csak a Bérétvás strázsamester recsegő borízű
hangját hallotta a háta mögött, amint az huszárosán kisujtározva
áldotta el a németnek minden kigondolható pátronusait, közben
kegyetlen csapásokat osztogatva a görbe orrú rezes sisakokra.
A huszárokat is megszállotta a rohamok deliriuma s a poklok
kapuján át is követték volna ifjú főhadnagyukat és öreg strázsa-
mesterüket. Eget rengető ordítással támadták meg a túlnyomó
ellenséget, mely a vakmerő, minden józan észt és katonai taktikát
csúffá tevő támadás folytán olyan zavarba jött, hogy rövid tusa után
vad futásnak eredt, magával ragadva és teljesen összekúszálva az
útközben ért egész német sereget, mely meg sem állt Párkányig.
Pajtás mint valami makrancos gyerek, nem fogadott el semmiféle
kormányzást, űzte az ellenséget egész Kőhíd-Gyarmatig, ott azután
egyszerre megállott és hagy ta magátvezetni mint egy engedelmes bárány.
A huszárok ezen bravúros támadásának sikere nagy jelentőségű
lett, mert Wiss tábornoknak a beállott zavar után nem sikerült a
Komárom felmentésére nyomuló magyar sereget odalba támadni és
a komáromi iránytól elvágni.
Ezt hiúsította meg nekik Bornemisza főhadnagy, vagy —
köztünk mondva — Pajtás.
H a ilyen dolog egy jól kicirkalmazott hadgyakorlaton történik,
hát Bornemisza főhadnagy nehány hétre a profósz vendégszeretetét
kénytelen igénybe venni, vagy ha törzstiszt, szépen és egyenesen
penzióba lovagolni, de az igazi háborúban a siker a fő, nem annak
a kiviteli módja.
A diadal mámorában senki sem kutatja a hőstett indító okát,
hanem a hős megkapja a megérdemelt elismerést
A roham után Bornemisza maga csodálkozott legjobban, hogy
úgy ő mint a lova csak egy pár jelentéktelen karcolással kerültek
ki ebből az őrült támadásból.
A huszárok közül azonban nehányat csúnyául összeszabdaltak,
azonban ott nem maradt egy sem, mind lóháton tért vissza.
Az öreg Beretvás — úgy látszik — megsejtett valamit, mert
nagyon billegett a bajusza, mikor megsímogatta Pajtásnak a marját,
amiről csak úgy szakadt a tajték.
 — 215

Önök pedig tisztelt olvasóim bizonyára azt hiszik, hogy

Bornemiszának legsürgősebb dolga az volt, hogy Pajtást odadobja az
első lókupecnek, hogy ne tehessen vele lószeszélyből több ilyen
nyaktörő kirohanást.
Tévedni méltóztatnak!
Bornemisza főhadnagy, amint leszállott a Pajtás hátáról,
átölelte annak a nyakát és összevisszacsókolta száraz szeszélyes fejét.
AZ ÉLELM EZÉSI BIZTOS MEG A SZALMA-
KOM1SZÁRUS.

ORUSZKY EMÁMUEL CSAK szalmakomiszárus volt, — de nem jól

mondtam, hogy „ c s a k ,“ mert a szalmakomiszárusság nagyon
jövedelmező foglalkozás volt a hadjárat alatt. Pedig Poruszky
Emánuelt még ez a furcsa cím sem illette meg; ő csupán Mezey
Tivadar őrnagy és élelmezési főbiztos urnák a megbízottja, — amint
mondani szokás — „jobbkeze“ volt, hozzá tehetjük bátran, hogy
mind a két keze, t. i. jobb és bal keze, mert Mezey főbiztos úr
miatt ugyan koplalhatott a dicsőséges honvédsereg annyit, amennyi
még a legádázabb csata megvívásánál is nagyobb hősiességet igényel.
Poruszky azonban Mezey őrnagynak a jobb és bal keze s
elveinek hűséges követője lévén, hát ő is hozzájárult tehetsége sze­
rint, hogy a honvédsereg hősiességét még a hősi koplalással is
tetézze és méltóvá tegye azt az utókor bámulatára. Az ilyen dolog
úgy történik, hogy a fő élelmezési biztos megkapja illető helyről az
utalványt ennyi meg ennyi vágómarhára, takarmányra, tüzelőfára s
mindenféle szükségletre, ő aztán mindezek beszerzésével megbízza
Poruszkyt. Az be is szerez mindent pontosan, ki is fizeti készpénzzel,
legalább vannak ellennyugtatványai a községek bíráitól, a marha-
 — 217 —

és gabonakereskedőktől; de hogy a szállítmányok még sem jutnak

el sokszor a honvédtáborba, annak számtalan akadálya vagyon:
vagy az ellenség elfogja az ökröket a hajcsárokkal együtt, vagy
valami gazember felgyújtja a takarmánykészletet, vagy a sereg hir­
telen elvonul ismeretlen tájékra, úgy hogy Poruszky csak hült
helyét találja a tábornak; szóval csak nagy ritkán ju t el egy csekély
része a kiutalt cikkeknek rendeltetési helyére. Csupán csak az utal­
ványokat és nyugtatványokat szerencsés Mezey őrnagy úr meg­
menthetni s a pénztárt biztosan feltalálni, mely azok értékét neki
készpénzben kifizeti; Poruszkynak a fáradozása mindig hűséges
osztalékban — vagy mit is beszélek — jutalomban részesül, s ebből
kitűnik, hogy nem jól mondtam előbb Poruszkyról, hogy ő „csak“
szalmakomiszárus volt.
Történt azonban, hogy Mezey őrnagy és élelmezési főbiztos
úr Guyon tábornoknak a seregéhez került, vagy Guyon került a
Mezey működési körébe, ami a dolog érdemére nézve egyre megy.
Elég az hozzá, hogy ez az idegen nemzetbeli tábornok azelőtt
valahol olyan helyen hadakozhatott, ahol a csapatok élelmezését a
legfontosabb dolognak tartották, ami Mezey őrnagy és az ő jobb­
keze: Poruszky véleménye szerint nagyon buta szokás, mert hisz a
katona azért katona, hogy tudjon 24 óráig koplalni, vagy még
tovább is, ha muszáj. Aztán meg bizonyos, hogy minél éhesebb
az ember, hát annál mérgesebb, s akkor vakon rohanja meg az
ellenséget, hogy attól elvehesse az ennivalót, mert annak talán van.
Guyon előhívatta Mezeyt.
— Ön az élelmezési biztos ?
— Én vagyok, szolgálatára tábornok úrnak
— Miféle aranygalléros egyenruhája van az úrnak ?
— Nemzetőri őrnagy vagyok.
— Rendesen kapja az őrnagyi fizetését?
— Ha nem is rendesen, de megkapom.
— Akkor ön, mint őrnagy teljesíti a szállítást?
— Igenis, de ezenfelül a szállításért 3°/o-ot kapok a felszá­
mított költség után.
— Ostobaság! egy rókáról két bőrt nyúzni . . . Ön vagy
őrnagy, vagy szállító!
— Engedelmet kérek tábornok úr, a hadügyminisztérium
rendeletéből van ez így.
— Jó, jó, hát nekem mindegy. Tehát a szállított és a csapat­
vezértől átvett élelmicikkek ára után kapja ön a 3°/o-ot?
 — 218 —

— Azon összeg után tábornok úr, melyet az előmutatott

nyugtatványok szerint utalványoznak, mert maga a szállítás gyakran
meghiúsul.
— Hogyan hiúsul meg?
— Teszem azt, elfogja az ellenség.
— Nincsen önhöz beosztva egy kisérő fegyveres csapat?
— Csupán a hajcsárok vannak, azok is hiányosan vannak
fegyverrel ellátva.
— És gyakran megtörténik, hogy a szállítmányt elfogja az
ellenség ?
— Nagyon gyakran, tábornok úr.
— És mégis mindig kifizetik az élelmicikkek árát?
— Természetesen, hisz én megvettem. V is major esetében nem
lehetek felelős.
— ügy, nohátjól v a n ! Hanem még egy kérdést: Ön mindent
személyesen vásárol be, vagy van valami segítsége?
— Részint magam is, de van egy ügyes megbizottam.
— Az is valami katonai rangban van?
— Az vármegyei szalmakomiszárus volt, azonban a megyétől
nem húz fizetést.
— Tehát azt ön fizeti a percentekből ?
— Igenis tábornok úr.
— Hogy hívják azt az embert ?
— Poruszky Emánuel.
— I tt van ?
— Igenis, velem jött.
— Helyes. Kocsin jöttek ?
— Igenis, tábornok úr.
A tábornok kiszólt. A hadsegéd belépett és katonásan tisz­
telegve megállott a tábornok előtt.
— Főhadnagy úr, állítsa elő rögtön azt az embert, aki az
őrnagy úrral jött ide. Az a kocsis pedig, aki az őrnagy urat hozta,
fogjon be azonnal!
A segédtiszt sarkon fordult és eltávozott.
Dél már elmúlt, künn a táborban a honvédszakácsok meg­
főzték a gulyáshúst, s a legénység sorba tartotta a csajkákat,
amiket nagy merőkanalakkal töltögettek meg a szakácsok.
Poruszky nem messze a kocsin szunyókált, de az orrát kelle­
mesen csiklándozó gulyásillatra felébredt, s ámbár Mezey meg­
hagyta, hogy várjon rá, majd együtt fognak ebédelni, — nem
 — 219 —

állhatott ellent az étvágy-ébresztő illatnak, hanem elővette a kocsi­

ládából az ott bőségesen elpakolt sonkát, hideg sültet, fehér cipót,
meg a jóféle óborral megtöltött kulacsot és kirakta mind a kocsi­
ülésre, s már épen a bicskáját nyitotta, hogy egy jó nagyot kanya-
rítson a sonkából, midőn egy altiszt eléje toppant azzal a parancs­
csal, hogy rögtön és késedelem nélkül menjen a tábornok eleibe.
Poruszky nagyon savanyú arcot vágott s kezdte összepakolni
az elemózsiát, de az altiszt ráförmedt, hogy nem tudja-e, mi az a
r ö g v e s t , a tábornok úr nem érti a tréfát, hát csak szaporán
előre! A kocsis fogjon be ízibe. Poruszky csakhogy épen a bics­
káját be tudta csukni és zsebre tenni, vitte a káplár a tábornok
sátorába.
Vájjon mi lehet olyan sürgős dolga ővele a tábornoknak, hisz
ott van a Mezey őrnagy úr? Azután meg mire való olyan hirtelen
befogatni ?
De nem törhette mindezen sokáig a fejét Poruszky, mert a
tábornok sátra alig volt 50 lépésnyire. O tt betolta a káplár Po-
ruszkyt, aki csak azon vette magát észre, hogy már ott áll a tábornok
előtt Mezeyvel együtt.
Minthogy pedig a kocsist is sürgették a befogásra, hát az ott
ácsorgó honvédek tizen is odaugrottak, hogy segítsenek neki, és a
milyen hirtelen befogtak, olyan hirtelen tűnt el a kocsiülésre kira­
kott sonka, cipó és kulacs is, mintha soha ott se lett volna; a
kocsis észre sem vette ezt a dolgot, hanem egész nyugodt lelkiis­
merettel — minthogy ő már megebédelt — oda hajtott a tábornok
sátra elé.
Amint Poruszky belépett a tábornok sátorába, az nagyon
mérges szemekkel nézett rajta végig. Poruszky ettől a nézéstől
egész testében megremegett, s apró gömbölyű testén önkénytelen
begombolta a bekecset, mintha biztonságba akarná helyezni a lelki­
ismeretét, mely a bekecsen belül nyugtalankodni kezdett.
A tábornok azonban nem szólt egy szót sem, csak hagyta ott
állani egymás mellett a két szövetséges társat egy jó félóráig, s
gondolatokba merülve járt fel és alá a szűk sátorban.
Mezey őrnagy úr is nagyon kényelmetlenül érezte magát. Az
a vallatás számba menő beszélgetés és a meg nem szokott hosszas,
katonás állás testileg-lelkileg megviselte és szívesen áldozott volna
50 darab szarvasmarhát (a papiroson), ha már künn lehetett volna.
Ehhez még a gyomra is jelentkezni kezdett, mert a 12 órai ebéd
 — 220 —

elmulasztása nem igen szokott megesni rajta. A tábornok sátorában

pedig semmiféle készülődés sem mutatkozott valami ebédféléhez, sőt
még tábori szék sem volt több egynél, hogy leülhetett volna.
Egyszerre a tábornok hirtelen elébe állott s villámokat lövellő
szemeit merően az őrnagyéba irányozva, szó lt:
— Ön katona ?
— Igenis tábornok úr, azaz, hogy nemzetőr vagyok.
— De ön egyenruhát és kardot visel, és őrnagyi fizetést húz,
tehát katona.
Mezey mély hallgatásba merült.
— Tehát ön mint katona tudhatja, tudnia kell — folytatta
a tábornok mindig emelkedettebb hangon, — hogy éhes legénység­
gel nem lehet csatát nyerni. Azért figyelmeztetem az őrnagy urat,
hogy ha az élelmi cikkek a megrendelt helyre, időre és mennyi­
ségben meg nem fognak érkezni, akkor én önt agyonlövetem! Értette ?
— Igenis értettem tábornok úr, — szólt az őrnagy a kínos
meglepetéstől rekedtes hangon, — de bátor vagyok megjegyezni,
hogy gyakran . . . néha a vis major . . .
— A vis major az éhség, őrnagy uram. Ön mellé kirendelek
egy csapat huszárt, karddal, karabéllyal és karikással felfegyverezve ;
ezekkel ön keresztül fogja magát vágni minden vis majoron.
A beszéd német nyelven folyt, mert a tábornok akkor nem
beszélt magyarul. Poruszky nem tudott ugyan németül, de mégis
megértette, vagy inkább megérezte, hogy kutyaszorítóba kerültek.
A tábornok megint sétált egynéhányszor fel és alá, 8 megint
egyszerre odatoppant a majdnem kővé vált őrnagy elé.
— Van önnél pénz?
— Van tábornok úr.
— Mennyi ?
— Három . . . azaz négyezer forint.
— Nincs több ?
— Azaz van 4500 forint.
— Tehát van 5000 forintja, az elég lesz
Künn a sátor előtt lódobogás, fegyvercsörömpölés hallatszott,
egy csapat huszár négyes rendekbe sorakozott, lehettek úgy 60-an. Tiszt
helyett egy marcona kinézésű öreg őrmester volt a csapat parancsnoka.
A tábornok odafordult Mezeyhez.
— Most azonnal kocsira ülnek s a kíséretül kirendelt 60
huszárral az innen négy óra járásnyira fekvő hideg végi majorhoz
hajtatnak. Az ottani gazdatiszttől értesítést kaptam, hogy ott vágó­
 221 —

marha, széna, szalma és zab kapható. Amennyit kaphat, vegye

meg. A gazdatiszttől nyugtatót hozzon a kifizetett pénzről, s én
azt, ha visszaérkezik, megtérítem. — A környéken azonban ellen­
séges csapatok portyáznak. Sietni kell, hogy azokat kikerüljék,
vagy ha nem lehet, akkor közéjük vágjanak és visszaverjék őket.
Vágómarha és takarmány nélkül semmi szín alatt vissza ne jöjje­
nek, mert akkor mindkettőjüket főbe lövetem.
Mezey őrnagy úr és „jobbkeze“ azt sem tudták, hogyan ültek
fel a kocsira, csak azt látták, hogy a huszároktól körülfogva sebes
ügetésben haladnak ismeretlen tájak felé.
Egy időre még arról is megfeledkeztek, hogy már úgy
uzsonnatájon lehet az idő, s hogy ők kora reggel óta sem nem ittak
sem nem ettek.
A huszárok vigan fütyörésztek a nyeregben és egyforma tem­
póban ügettek a meglehetős karban levő úton, azonban sehol egy
falu vagy csárda, de még ember sem mutatkozott az egyhangú
vidéken.
A két üzlettárs szomorúan és szótlanul ült egymás mellett.
Végre megszólalt Mezey.
— Poruszky, tudja-e, mit mondott a tábornok ?
— Vájjon?
— Azt mondta, hogy ha a megrendelt szállítmány teljes mér­
tékben a pontos időre meg nem érkezik, akkor mindkettőnket
főbe lövet.
— H át ha az ellenség elfogja?
— Annak nem szabad megtörténni. Azt mondta, hogy vág­
juk magunkat keresztül.
— Abból én nem kérek. Én nem vagyok katona.
— H át tulajdonképen én sem vagyok.
— Civil őrnagy nem létezik. A tekintetes úr kardot hord és
fizetést húz. Én beszámolok az útközben elhullott ökrök bőrével,
de a saját bőrömet nem adom; én tisztelettel odább állok, csináljon
az őrnagy úr, amit a k a r!
— M it beszél Poruszky! Csak nem hagy el barátom ? H át
ez volna a hála azokért a busás akcidenciákért, amiket magának
juttattam ?
— Amint vesszük, sőt tán inkább én juttattam többet a
tekintetes úrnak. Mikor a tekintetes úr ezreket kapott, én csak
százasokat kaptam.
 — 222 -

— No, no barátocskám: suum cuique. Nálam nélkül magának

egy rúgott borjú árát se fizette volna ki a hadi pénztár, azt maga
jól tudja. — Elismerem, hogy maga ügyes, élelmes ember, de mit
érne minden élelmessége, ha én nem állanék a háta mögött ?
Maradjunk hát mi csak szépen együtt ezentúl is, ne vegyünk minden
szót komolyan, amit ez a bolond ánglius mond, s ha ad mellénk
ilyen csapat elszánt huszárgyereket, akkor a pokolból is elhozzuk
azt a vágómarhát.
— H át hisz épen ez a baj, hogy elhozzuk. A tekintetes úr
tudhatja, hogy épen abból van á mi hasznocskánk, arait el nem hozunk.
— Igaz, igaz, de hát egyelőre meg kell elégednünk a per­
centekkel, meg azután az eladóktól nyerhető, magasabb összegről
szóló nyugtatókkal, később aztán majd meglátjuk, hogyan fordul a
dolog. Csak azt nem szeretem, hogy a tábornok határozza meg,
hová menjünk marhát venni, s pláne olyan helyre, ahol az ellenség
pörtyázik. Remélem, hogy £zt csak próbának teszi. Poruszky, van
magánál valami fegyver?
— Mindössze két mordály, meg a fokos.
— Pisztolyaim nekem is vannak, de jó lett volna a dupla­
puskát is elhozni. Hanem Poruszky maga már úgy-e ebédelt, én
csak most veszem észre, hogy rettentő éhes vagyok.
— Dehogy ebédeltem, már az eget is bőgőhegedőnek nézem
az éhségtől.
— H át szedje elő az elemózsiát. Amíg erre a partra felka­
paszkodunk, meg is ebédelhetünk itt a kocsin.
Poruszkynak ezt nem kell kétszer mondani. Siet felnyitni a
kocsiládát, de rémülve látja, hogy az teljesen üres.
— Te Jancsi, az árgyélusát, hová lett innen az elemózsia?
— Én nem tudom nemzetes uram, csak azt tudom, hogy én meg
nem ettem.
— Tyhíí, aki hirmondója van az öreg apádnak, hát így
vigyázol te a kocsira ?!
— H át hiszen a nemzetes úr rakta ki délben az ülésre, hát
azt gondoltam : vagy megette, vagy eltette.
— Egy falatot sem ettem belőle, mert épen akkor citáltak
a tábornok eleibe, a fene se tudja, minek, hiszen hozzám se szólt.
— No szépen vagyunk, mondhatom! — zúdult fel az őrnagy,
hát mi az ördögnek pakolgat ki maga mindent addig, míg én elő
nem kerültem? Most csak nézzen utána, hogy kapjunk valami
ennivalót, mert én gyilkolok az éhségtől.
 — 223

— A gyilkolásban lehet, hogy lesz módja az őrnagy úrnak,

ha a németek ennél a kis erdőnél megrohannak.
Ez a megjegyzés egy kissé lehűti az őrnagy mérgét s vala­
mivel nyugodtabban kérdi:
— Hány órája mehetünk m ár?
— Van vagy két órája, — mondja a kocsis.
— A tábornok azt mondta, hogy az a hidvégi major négy óra
járás, hát még két egész óráig kell várnunk ; mert remélem, hogy
ott csak kapunk valamit.
Poruszkyban egy reménysugár villant fel s a kocsishoz fordult:
— Jancsi, van a te tarisznyádban valami ?
— Igenis van, kérem alázatosan —
— Mi van ? add ide !
— Kefe, meg a vakaró.
— Vigyen el az ördög a vakaróddal együtt!
Most Mezeynek jö tt egy biztató ötlete, s megszólítja a kocsi
mellett lovagló őrmestert.
— Strázsamester uram, nincs valami harapni valója#
— Nincs, de lesz.
— M ikor?
— Ha majd a majorhoz érünk, ott tán csak lesz valami
pörköltnek való kér ingős birka.
— Azt maga nélkül is kitaláltam volca, de az csak két óra
múlva lesz, én meg már hajnal óta nem ettem egy falatot sem.
— Oda se neki őrnagy uram, mink a múlt héten 36 óráig
koplaltunk, mert nem érkeztek meg a liferánsok, hogy az ördögök
pirítsák meg őket lassú tűzön !
Az őrnagy jobbnak látta a dolgot tovább nem feszegetni s
keresztény megadással tűrni a mind jobban jelentkező éhséget.
A vidék újra változott. Egy széles nyílt völgybe jutottak.
Hosszú hallgatás és hosszú ügetés következett. Egy kanyarodásnál
egyszerre csak elkiáltja magát egy h uszár:
— Nini, amott ég a hidvégi major!
A látóhatáron vastag füstoszlop gomolyog az ég felé, s a füst
közül hosszú lángnyelvek fénye világít az alkonyatban.
— No, akkor jó helyre megyünk, — mondja a strázsamester.
— Hogy érti ezt, strázsamester ? — kérdi az őrnagy.
— H át úgy instálom, hogy azt bizonyosan a német gyújtotta
fel, akkor pedig nem lehet messze, hát majd megpiszkáljuk egy
kicsit. Vágtatva legények!
 224 —

A huszárcsapat elvágtatott. Amíg az országúton száguldottak,

az őrnagy a sarkukban hajtatott, de a huszárság egyszerre csak
átkaptatott az országút árkán, s neki a szántásoknak, tarlóknak,
árkon-bokron keresztül s csakhamar eltűnt az egész csapat a kocsin
ülők elől.
Amint a felvert por egykissé ritkúlni kezdett, látni lehetett,
hogy a patak partján valami dülőúton egy csapat osztrák lovas hajt,
közzéfogva néhány takarmánnyal rakott szekeret és egy falka ökröt,
a huszárok egyenesen odafelé vágtatnak; nyilvánvaló, hogy meg akar­
ják támadni a németeket, pedig szemmel látható, hogy azok túl­
nyomó többségben vannak.
— M it csinájunk őrnagy uram ? — kérdi remegve Poruszky
— akár a németek, akár a mieink fognak hátrálni, idefelé nehezen
jönnek, akkor mi itt maradunk fedezet nélkül, s nagyon valószínű,
hogy ezek után még egy csapat osztrák lovasság is fog jönni, s
akkor mi a körmük közé kerülünk. Az égő majorba bizonyára hiába
mennénk, mert ott már minden ki lesz pusztítva, ott se szállást,
se oltalmat nem várhatunk; legjobb lesz, ha őrnagy uram visszafor­
dul a táborhoz. Én itt hagyom a pisztolyaimat s gyalog szerrel
teszem meg az u ta t; ha találkozom is ellenséggel, egy ilyen magános
utast nem fognak bántani, s még tán vacsorát is adnak.
— Megbolondult Poruszky, hogy engem itt akar hagyni, és
még vacsorát em leget! Az embert dühbe tudná hozni a plánumaival.
Magának kötelessége velem maradni s nekem segítségemre lenni.
— Kötelesség ide, kötelesség oda, már volt szerencsém kije­
lenteni, hogy az én saját bőröm épsége becsesebb minden köteles­
ségnél. Különben is én nem vagyok katona, én mehetek, ahová
nekem tetszik.
— No ha maga nem katona, akkor én se vagyok — mondá
Mezey s nagy hirtelen kezdte lehámozni magáról az aranygalléros
attilát, a zsinóros nadrágot, s előhúzva öblös bőröndjét, kiszedte
belőle ott elrejtett polgári ruháit.
— Ezt a drága cókmókot pedig elrejtjük itt valami odvas
fába, — mondá összenyalábolva egyenruháját meg a fegyvereit, —
majd eljövök érte, ha kitisztul a látóhatár! S azzal az ámuló
Poruszkyt és a kocsist várakozásra intve, befutott a közeli kis erdőbe.
Alig hogy aranyos díszétől — amit biztos helyen oly büsz­
kén viselt — megszabadulva a kocsihoz visszaérkezett, a hátuk
mögött lódobogás, kardcsörgéz, ostorpattogás és ökörbőgés hallat­
szott. Nemcsak a kis erdő de a beállott sötétség miatt is lehetetlen
 — 225 —

volt meglátni a csapatot. De az ökörbőgés kétségtelenné tette, hogy

a falkát hajtó osztrák lovasok vonulnak erre felé. A táborhoz való
visszafordulásról tehát szó sem lehetett. Legbiztosabbnak látszott
csak menni előre az égő major felé. Úgy okoskodtak, oda már a
németek vissza nem néznek, ahol már úgyis mindent elpusztítottak.
Sötétben az ismeretlen úton csak lassan haladhattak, s éjjeli
11 óra lehetett, mire a még mindig égő majorhoz közeledtek, s attól
egy jó puskalövésnyire megállották. Poruszky leszállt, hogy közelebb
menve körülnézzen. A tűz fényénél azt vette észre, hogy a major
előtti kút mellett emberi alakok mozognak, vizet húznak, ide-oda
futkosnak. Poruszky árnyékos helyeket keresve közelebb lopakodott,
annyira, hogy egy bokor mögé rejtőzve jól ki vehette, hogy azok osztrák
katonák, akik sebesültjeiket mosogatják és kötözgetik. Olyan közel
volt hozzájuk, hogy ha németül tudott volna, még a beszédjüket is
megértette volna, — visszasompolygott hát a kocsijukhoz s magával
hívta Mezeyt, biztosítván azt, hogy minden veszély nélkül élj uthatnak
arra a helyre, ahonnan a katonák beszédjét meg lehet hallani.
Mezey azután a felfogott beszédből megtudta, hogy a huszárok szét­
verték a németet, elvették tőlük a szállítmányt. — Eszerint a magyar
huszárság, az ő kiséretük volt az, amely elől megfutamodtak, holott
könnyen hozzájuk csatlakozhattak volna, diadallal vonulhattak volna be
a táborba s kiérdemelhették volna a szigorú tábornok elismerését. így
azonban vége mindennek, a katonai vitézségnek, aiiferánsi ügyességnek
és a jó keresetnek ; most már ilyen kudarc után a tábornok szemei elé nem
kerülhetnek, mert amilyen bolond, még majd csakugyan főbe lövetné őket.
Búsan kullogtak vissza a kocsihoz, bosszúságtól, szégyentől
és különösen az éhségtől gyötörve indultak neki a sötét éjtszakának,
fáradt lovakon, éhes kocsissal, még csak sejtelemmel sem bírva arról,
hogy hol fognak megvirradni, kilyukadni, és ami most legfőbb: hol
fognak egy harapás ételhez jutni.
Most saját tapasztalatából győződhetett meg a két jó madár,
hogy milyen érzés az 24 óráig zaklatva lenni és harapás kenyérhez
sem juthatni. Eszükbe juthatott, hogy az ő lelketlenségük, haszon­
lesésük miatt hányszor és hány ezer szegény katona szenvedett az
övéknél is keservesebb éhséget, szomjúságot.
A kocsi eltűnt, elnyelte az éjtszaka és elnyelte Mezeyt az
élelmezési főbiztost az ő cinkostársával, a szalmakomiszárussal együtt.
Nem tudja senki, hová lettek; csak az bizonyos, hogy Guyon
táborában többé nem mutatkoztak.

Somogyi Gy. Nagy időkből kis tölt. 15

 JAQÜES.

A Z 1848—49-IKI RAGYOGÁS Világosnál sötétült el s az utána kö-

vetkezett 50-es évek vetették rá a nyomasztó árnyékot.
A kormányzó s vele együtt annyi .jelesünk külföldre volt
kénytelen menekülni. Sokan azonban a kompromittáltak közül bent
maradtak az országban, bujdokolva, üldöztetve, minden percben az
életükkel játszva, abban az erős hitben, hogy ez az állapot nem
tarthat sokáig, s hogy az emigrációnak szüksége van arra, hogy
otthonról biztos híreket kapjon s az újra szervezendő felkeléshez
itthon megbízható, kipróbált hazafiak álljanak készen.
Kossuth Lajos titkára R. J. sem menekült külföldre az emi­
grációval, hanem itthon maradt s dacára annak, hogy ő neve is a
halálra ítéltek között volt feljegyezve, barátainál rejtőzött egészen
az 1860-ik évig, amidőn az általános amnesztia lehetővé tette neki,
hogy előlépjen rejtekéből.
En közvetlen forrásból hallottam elbeszélni R. J. bujdoklásá-
nak egyes epizódjait s nem vélek tiszteletben tartott emléke ellen
véteni, ha azok közül egyet, mint ama sötét korszak rajzának egyik
részletét elbeszélem.
 — 227 —

R. J. az 1850. év nyarán a felvidéken egyik nagybirtokos

barátjánál rejtőzött. A kópék azonban nyomára akadtak s egy szép
nyári hajnalon 25 csendőr egy császári rendőrbiztos vezetése alatt
körülzárta a kastélyt, elállva annak minden kijáratát. A biztos
bement. A házi urat egy hűséges francia komornyikja, Jaques köl­
tötte fel a rémhirrel, az hirtelen felugrott, valami ruhadarabot
kapott magára, de már nem volt ideje R.-ről intézkedni, aki a
szomszéd szobában aludt, mert a biztos már előtte állott s minden
bevezetés nélkül nyersen kijelentette, hogy tudomása van arról,
miszerint R. itt rejtőzik. Ezért felszólítja a házi urat, hogy a me­
nekülőt adja ki, mert különben házkutatást fog tartani s R.-val
együtt őt is foglyul viszi.
A házi úr látta, hogy Jaques egy jelentős pillantással bemegy
a R. szobájába, gondolta tehát magában : qui habet tempus, habet
vitám, időt kell nyerni s ezt a német „fogdmeget“ szóval kell
tartani, ameddig csak lehet.
— Uram — igy kezdé — látom, hogy hiába tagadnám R.
ittléteiét, de minthogy ő barátom, s bizalommal menekült hozzám,
ön átfogja látni, hogy mint gentleman én az ő rejtekhelyét önnek
fel nem fedezhetem. Ez a kastély — a mint látja ön — nagyon régi
épület, ennek olyan rejtekei vannak, hogy ön ha csak az egész
házat le nem bontatja, R. rejtekét nem fogja megtalálni. Tehát mit
fog ön tenni ? Cselédeimet fogja vallatni, de biztosítom, hogy azok
nem fognak vallani, mert semmit sem tudnak arról, hogy R. itt
rejtőzik, minthogy őt én magam gondozom. Engem elfogathat ön,
de R-t mégsem fogja megtalálni s eredmény nélkül kell önnek
felebbvalói előtt megjelenni, ami önre nézve kellemetlenséggel já r­
hat ; hanem uram — négyszemközt vagyunk — mondok Önnek egy
okos szót. Ön meg fogja tenni a kötelességét, a csendőrökkel együt
kutatni fog és nem fog találni s e n k it; én azt fogom vallani, hogy
R. itt volt, de az éjjel eltávozott; ön ezzel a jelentéssel megy vissza
a székvárosba és humánus eljárásáért tőlem 10.000 forintot lesz
szíves elfogadni.
A rendőrbiztos erre felfortyant, vasra veréssel, bekisértetéssel
fenyegetőzött. — A házi ur egész nyugodtan és udvariasan vála­
szolt, hogy mindezt megteheti, mert hatalmában á ll ; de hát gon­
dolja meg, mit nyer vele, vájjon van-e neki vagy becses családjá­
nak érdekében, hogy őt néhány hétig meghurcolják, azután bizonyítékok
elégtelensége miatt újra szabadon bocsássák, (mert neki mindenfelé
vannak befolyásos rokonai) s vájjon mit használna azzal magának,
15*
 - 228 —

ha egy szegény bujdosót a vesztőhelyre hurcolna, — nem többet

használna-e az egész élete nyugalmának, ha lelkét ily véres tett
nem terhelné s amellett magának és családjának nyugalmas jövőt
biztosítana, mert ő kész az Ígért összeget még meg is duplázni. —
Uram ! gondolja meg, 20,000 forint szép kis vagyon. . .
A rendőrbiztost kezdte a láz kerülgetni, de már nem lármázott
s hogy erős harcot vívott belsejében a beamteri kötelességérzet és
a 20,000 forint, az abból is látszott, hogy minden kínálás nélkül
leült és a homlokán kövér izzadáscsöppek gyöngyöztek.
— Hallja az úr — mondá végre rekedtes hangon — az
úrnak nincsen annyi pénze, amennyivel engem megvesztegethessen,
hanem nekem van annyi hatalmam, hogy az urat megvesztegetési
kísérlet miatt bebörtönöztethessem.
— Biztos úr, teljesen ismerem önnek a hatalmát, — ámbár
tanúk nélkül ön semmit sem bizonyíthatna rám ; — meglehet az is,
hogy nincs e percben annyi készpénzem, de 10,000 forintom van
bankjegyekben és aranyban, 10,000 forint pedig van bármely pénz­
ben értékesíthető értékpapírokban s hogy önnek és kedves nejének
valami emléke is legyen tőlem, átadok még 10,000 forint értékűi
ékszereket és igy összesen 30,000 forintnyi értéket.
A biztos arca most már hol kigyult, hol elhalványodott, hideg
verejték verte ki a homlokát s öntudatlanul kezdé felgombolni a
Waffenrockját meg a feszes nyakövét s levegő után kapkodva tág­
ra nyitogatta a száját, mint egy szárazra dobott harcsa.
— Uram, ön talán rosszul érzi magát? — kérdé nagy rész­
vétet tanúsító hangon a házi úr.
— Nem, nem, nincsen semmi bajom, csak egy pohár vizet
kérek.
A házi úr erre benyitott a R. szobájába, hogy az inasát
hívja, és ott azt látta, hogy R.-nak a szép pörge bajusza és az állán
tömött gesztenyebarna szakálla le van borotválva és Jaques épen
akkor adja rá a saját fényes, gombos livréjét; — egy pillanat alatt
átlátta a helyzetet és bekiáltott:
— Jaques friss vizet!
Az újdonsült Jaques erre egy ezüst tálcára tett üveg kancsóval
és két pohárral szépen elsétált az urak előtt, ahol az őrt álló két
csendőr keresztbe tette előtte a szuronyokat, jeléül annak, hogy
itten lélek se ki, se be!
Ide jutott hát R. az őt üldöző szuronyok közé, a második
lépés innen már a vérpad.
 — 229 —

Egy kínos percig állott így az ajtóban, ruhájával érintve a

keresztbe tett két éles szuronyt.
Ekkor belülről a biztos hangja hallasztott:
— P asszirt!
Ez a rekedt hang úgy zengett R. fülében, mint az Eol-hárfa
lágy melódiája; — a szurony kapu szétnyílt, szabadult.
R. vagy is Jaques azután lement az udvarban levő szivattyús
kúthoz, valami 12 csendőr nézte, hogyan meriti tele friss vizzel az
üvegkancsót, hogy’ megy be a külön épületben levő konyhába, —
azt azonban már nem látta senki, hogy’ megy ki a konyhából a
hátúlsó ajtón a parkba, a park tekervényes utain végig a parkkal
összefüggésben levő erdőbe. — I tt azután eldobta a tálcát egy
bozótba, a két poharat eltette emlékül s futott lélekszakadva az
erdészlakhoz, hol a még megmaradt szakállát is leborotváltatta. —
Az erdész adott neki vadászruhát, meg egy erdőőri szolgálati
könyvecskét, ezzel aztán az erdőkön keresztül átsétált egy másik
barátjához, akinél hosszabb ideig mint erdészsegéd, majd mint
kertész volt alkalmazva nappal. Éjjel pedig a gazdájával együtt
olvasták az angol lapokat és írták tudósításaikat az emigráció
fejéhez, Kossuth Lajos kormányzóhoz.
A házi úr pedig, minthogy a kivánt friss víz soká nem
jött, érezte, hogy R. megmenekült; a biztos pedig annyira elgon­
dolkozott, valószinűíeg azon a markában tartott 30 000 forinton,
— hogy még a vízről is megfelejtkezett. Ekkor a házi úr kezét
nyujtá neki s kenetteljes hangon a következő szavakat intézte hozzá:
— Uram, fogadja tiszteletem kifejezését. Én önt csak próbára
akartam tenni, hogy megvesztegethető-e, — látom, hogy megbizható
tisztviselő és hű szolgája a császár ő felségének, — ón jó ismerős
vagyok a megyefőnők úrral, el fogom neki mondani ezt az esetet
s ön biztos lehet előtép tetőséről. És most becsületemre mondom, hogy
R. nincs a házamban; ha nem hiszi, tessék kutatni.
Az emigránsokat a kormányzóval együtt talán épen akkor
internálták Ázsia belsejébe, Kiutachiába. — Keserves sors volt
idegen földön bujdosni, de nem volt-e még keservesebb az itthon
maradtaknak a saját hazájukban rejtőzködni, mindentől megfosztva,
mint az üldözött vad erdőben bolyongva, pásztorok tanyáján, istál­
lókban bujkálva, álruhában, megfosztva még a férfiasság legdrágább
ékességétől, a bajusztól is.
S a lezajlott és hőskölteményekbe illő szabadságharc után
bekövetkezett gyászos korszaknak is megvoltak a maga hősei, akikre
méltón büszke lehet az utókor. Az ország hemzsegett a súlyosan
kompromittált bujdosóktól, akik közül nem egynek a fejére mesés
díjak voltak kitűzve, a rejtegetőkre pedig súlyos börtön várakozott;
— és mégsem tudok esetet, hogy őket akár úr, akár szegény
ember elárulta és kiszolgáltatta volna, — hanem rejtegették, és
ha bajt gyanítottak, barátaikhoz, rokonaikhoz továbbadták.
Megtörtént, hogy a házigazda együtt vacsorázott bujdosó ven­
dégével, amikor meglepték a csendőrök s kérdésükre: melyik a
keresett menekülő? a házi gazda lépett elő s azt mondta: — Én
vagyok! Senki se volt a háznál betanítva, mégis mindnyájan, a
cselédség is, meg a házigazda felesége is rámondta, hogy a gazda a
bujdosó — s míg a csendőrök vasra verve kisérték be a vendég­
látó gazdát, addig az üldözött hazafi elmenekült •egy másik vendég­
látó házhoz. ,