1. Tudomány és paradigma.

1. Tudomány és paradigma.

A tudomány a társadalmi tudat egyik formája, rendszerezett ismeretek történelmileg kialakult,

egybefoglalt és általánosított egysége. Tárgya a természet, a társadalom és az emberi megismerés :
ezek objektív összefüggéseiről, elméleti következtetések útján törvényeket fogalmaz meg.
A tudomány fejlődésének a mozgatóereje a tágabb értelemben vett gyakorlat.
Szaktudományokra oszlik, amelyet két nagy csoportba különítjük el: a természet és a
társadalomtudományok csoportjába.

Paradigma: egységes korszakot és tudós-közösséget általánosan jellemző „látásmód” vagy

beállítódás. Zárt az alternatíváitól elkülönülő gondolati rendszer, elmélet, doktrína. Bizonyításra vagy
összehasonlításra alkalmazott példa köznapi értelemben, egy időszakban uralkodó elméleti
modellvariáns.
Kuhn a paradigmát meghatározó uralkodó elméletnek nevezi, amely általánosan elfogadott
magyarázatként, a társadalmi valóságra vonatkozó modellként értelmezhető.
Nézete szerint átfogó módszertani szabályok együttese, ugyanakkor a jelenségekkel szembeni intiutív
alapbeállítottságot is magában foglalja.(pl. a klasszikus arisztotelészi filozófia, az einsteini relativítás
elmélet egy-egy paradigmát testesít meg, amelyek egymással összehasonlíthatatlanok, nem
összemérhetők.)

Azoknak az előfeltevéseknek és feltételének az összességét, amelyek mellett egy kijelentés

tudományos volta általánosan elfogadható és elfogadtatható, Thomas s. Kuhn A tudományos
forradalmak szerkezete c. könyve óta jelöljük paradigma kifejezéssel.
A paradigma : maga is modell, egy tudomány művelésének mintája, történeti kategória, amely egy
ponton uralkodóvá válik, hogy sokasodó kérdőjelek hatására forradalmi váltás után egy másik ponton
megdőljön.
A paradigma nem csupán leírja az adott tudomány művelésének a módját, hanem előírja miként
kell a tudományt művelni. Nem csupán a tudományon belüli , hanem ahhoz képest külső tényezőkre
is utal. Nemcsak a magyarázatot, de már magát a megismerést is meghatározza.

Órai anyag
A JOGI TUDÁS TERMÉSZETE
Az emberi ismeretek lehetnek:
A) Az elméleti/tudományos ismeretek jellemzői:
a) rendszerezett
b) ellentmondásmentes, koherens, logikus
c) ellenőrizhetőek (elvileg minden eredmény ellenőrizhető)
d) objektívek (a megfigyelő elválik a megfigyelttől, az egyéni vágyat szubjektuma nem vonja
be
e) mindezek miatt nem taartozik az erkölcsi megítélés alá

B) A gyakorlati ismeretek jellemzői:

a) adott helyzetet kel lmegoldani
b) rendszertelenek
c) előítéletesek, szokászerű cselekvés
d) ellentmondásos
e) szituatív jellegű
f) erkölcsi/morális problémák különböző mértékben vannak jelen.
A tudományos ismeretek kritikája
Az objektivitás nem tartható meg. A részecskefizikából vett példa alapján kiderül, hogy mega a
megfigyelés is módosítja az eredményt, a kísérletet befolyásolja.
Pl.: a fény hullámokból áll, vagy fénylabdascokból- erre kíséleteket tettek,
amelyeknek eredményeképpen mindenkettő teljesült a bizonyítások során (labdasc bizony- a fény
labdasc; hullámbizony- a fény az hullám). Az ellenőrzés eképpen nem megoldható, hiszen nem
teljesül az feltétel, hogy mindegy ki végzi el a kísérletet (szubjektum behatol a kísérletbe).

Thomas KUHHN „A tudományos forradalom szerkezete”

Egyes tudományos állítások igazságossága nem automatikus, hanem attól függ, hogy az adott korban
élő tudósok elfogadják-e azt a megállapítást. Eképpen szociológiai tényezők is közrehathatnak egy
tudományos megállapításban (inf. Eszközök stb.)

Paradigma: adott korban egy adott tudósközösség által elfogadott tudományos előfeltételezés.
Egy elfogadott paradigmát, mint egy mátrixot, tudományos hálót használjáka tudósok, hogy a még
nem elemzett anyaggal kitöltsék. Elérkezhetnek egy olyan szintre, amikor az összegyűjtött ismeretek,
amelyeket egy ilyen hálóba szeretnének beleilleszteni, nem passszolnak be, túl sok stb.. Ilyenkor
paraadigma váltásra van szükség. (geocentrikus heliocentrikus világkép).
A szubjektivitás minden tudomnyban megjelenik. A tudomáynos ismeretek ellenőrzését pedig
tudósok egy csoportja végzi, aki egy társadalmi csoport (szociológia nem zárható ki). Ha a
szubkjektivitás benne van, az erkölcsöt vajon ki lehet-e vonni a tudományokból (lásd: atomkutatások,
genetika, mély zöld mozgalmak).

Fronesis: (Arisztotelész)= Mesterségbeli tudás; elméleti és a gyakorlati ism. között

- rendszeretzettségre törekszik (tud.)
- ellentmondásmentes (tud.)
- szituatív jellegű (gyak.)
- ellenőrzés (gyak.)
- +++fokozott morális tartalom
Mi a jogi tudás természete
1. elméleti tudás: a megszerzet ismeretek egy része pusztán elméleti jellegű (pl.: jogszabályok);
gondolkodási készlet, dogmatikus ismeretek
2. gyakorlati tudás: emberekkel való bánás; „éthos”; igazságosságra való törekvés
 2. A jogtudomány mint társadalomtudomány.
Tk 7-25 old.

2. A jogtudomány mint társadalomtudomány

A jogtudomány a jogra illetve az államra vonatkozó tudományos ismeretek összessége.
Az elméleti tudás és gyakorlati tudás közötti különbségnek feleltethető meg a jogtudomány és a
joggyakorlat megkülönböztetése. A jogtudomány feladata, hogy tárgyáról – a jogról- igaz
kijelentéseket tegyen annak érdekében, hogy egy fogalmi hálóban magyarázni tudja.

A tudás ( a tág értelemben vett) két részre osztható:

• elméleti tudás, amely a világra vonatkozó ismeretek összességét tartalmazza ( pl. tudom,
hogy a Föld kering a Nap körül és nem fordítva)
• gyakorlati tudás, amely a világban való cselekvés képességére utal. (pl. tudok autót vezetni,
tudom, hogy kell viselkednem társaságban)
A gyakorlati tudás is két részre osztható: a mesterségbeli tudás, amely arra tesz képessé minket,
hogy az elméleti tudásunkat tudjuk alkalmazni gyakorlati céljaink elérésére (pl. ha házat építünk,
alkalmazzuk a geometriai és fizikai ismereteinket.
Erkölcsi tudás, által nemcsak arra vagyunk képesek, hogy bizonyos célok eléréséhez eszközként
használjuk ismereteinket, hanem arra is, hogy célokat tűzzünk ki magunk számára, illetve megítéljük,
hogy helyes-e a mások által elénk tűzött cél szolgálatába állítani ismereteinket és képességeinket (
pl. mérnökként helyes-e geometriai és fizikai ismereteinket halálgyár építéséra használni.)

A kérdés az, hogy a jogtudomány a természettudományok vagy a társadalomtudományok részét

képezi ??
A jogtudomány természetesen társadalomtudomány. Habár a jogtudomány egyik meghatározó
alapja,, a római jog a mely a matematikára épül. Az eljárási rendszert átjárja a magabiztosság, amely
nem tapasztalható máshol csak a matematikában, nem túlzást azt mondani , hogy számításokat
végeztek a fogalmaikkal.

3. Jogászi hivatás és jogászi éthosz.

Rotterdami Erasmus, a nagyhírű németalföldi humanista szerint „ a művelt emberek között a
jogászok követelik maguknak az első helyet és nincs is más emberfajta, mely annyira gyönyörködne
magában. Glosszát glosszára, jogi nézetet jogi nézetre halmoznak, azt a látszatot keltik, mintha ez
lenne a világ legnehezebb tudománya.”
A történelemből láthatjuk azonban, hogy egy-egy híres bíró, védőügyvéd és jogtudós személyét és
tevékenységét már életében nagy megbecsülés övezte.
A jogászi pálya sajátos adottságokat és hajlamokat előfeltételez, mint bármelyik más értelmiségi
hivatás.
Sikeres műveléséhez tehát nem elegendőek az általános kézségek, amelyeknek összessége az
intelligencia fogalmában foglalható össze, s amelyhez jó lényeglátó és rendszerező képesség,
emlékezőtehetség, emberismeret, de szorgalom és akaraterő is hozzátartozik.
A jogásznak képesnek kell lennie arra, hogy a tények tömegéből kiemelje a lényegeset és el tudja
különíteni a lényegtelentől.
Rudolf von Jhering német jogász szavaival élve a jogászi tevékenység „ a megkülönböztetés
művészete”. Főleg ebben nyilvánul meg az a sajátos gondolkodásmód, amely a jogászt
megkülönbözteti más értelmiségi pályák művelőitől.
A jogászi tevékenység mély emberismeretet, s ezzel kapcsolatban beleérző képességet igényel. A
jogásznak képesnek kell lennie arra, hogy mások lelkivilágába és gondolkodásmódjába
belehelyezkedjék.
Nagyon fontos e hivatás műveléséhez a logikus gondolkodás. Nem véletlenül tanítják a jogi
iskolákban a logika tantárgyat, mint előtanulmányt.
A jogásznak, mint a társadalom alakítójának sajátos szerepe és nagy felelőssége van.
Hiszen minden jogi döntés valamilyen formában befolyásolja az emberek életviszonyait.

Ez az érem egyik oldala. A jogászi munka ugyanis nem csupán az értelem (intellektus), hanem a
jellem (karakter) szférájába tartozó követelményeket is támaszt e hivatás követőivel szemben.
Nem csupán megtanulható ismeretekre, esetleg gyakorlatban elsajátítható rutinra épül, hanem
szorosan összefügg az ember személyiségének összetevőivel is, amelyek összességét az erkölcsi
értékítéletet is magában foglaló jogászi ethosz fogalmával fejezik ki.
Az ethosz (görög eredetű szó ) fogalma erkölcsöt, erkölcsi eszmék összességét, erkölcsi magatartást
is jelenti.
Az értékekhez kapcsolódó szellemiségre, értékorientált cselekvésre utal.
Az értékek változatossága és különbözösége miatt, ( lehet vallási, valláserkölcsi, hedonista) az ethosz
fogalma további értelmezésre szorul.
Eszerint az igazságosság érvényesítése háttérbe szorította az érdekorientált szemléletet.
 4 A jogtudományok osztályozása.

A jogtudományok rendszertanokat tekintve, annyi a rendszertan, amennyi a szerző. A jogtudományok

osztályozásának csak a képzelet szárnyalóképessége szab határt.

A jogtudományok osztályozásánál Moór Gyula osztályozása ad nekünk egy kiindulópontot.

Ennek alapján szakjogtudományok és jogfilozófia között tesz különbséget.
A szaktudományok egy adott jogrendszer egy adott pillanatbeli állapotát, tekintik tárgyuknak,
mondván hogy kutatásuk tárgya egy bizonyos helyen és időpontban hatályos jog.
A jogfilozófia megközelítése az előbbiek partikularitásával szemben univerzális, a jogot, mint
társadalmi- kulturális jelenséget vizsgálja.
A jogfilozófia szakfilozófia, mert tárgya nem az Univerzum egésze, hanem annak csak része, s mégis
filozófia, mert tárgyát nem elkülönítetten, hanem az Univerzum egészébe illeszkedő részeként kezeli.

A tárgy megközelítésének módja szerint végezhető osztályozás, aszerint hogy milyen szempontból
vizsgáljuk az adott tárgyat.
A szakjogtudományokon belül különbséget tehetünk a joganyagot leíró tételes jogtudományok, a
joganyag pont-olyanságát magyarázó okozatos jogtudományok és a joganyagot értékelő
jogtudományok között.
Moór javaslatai szerint:
• a tételes jogtudományok foglalkoznak egy jogterület anyagának ismeretével,
rendszerezésével, fogalmainak kidolgozásával, alkalmazásának a módjával, eseteivel és
példáival. –hatályos joganyagot képezi-Egy jogterület jogaanyagának megismerése,
rendszerezése, fogalmainak kidolgozás, alkamzásának módja, példái és esetei.
Pillanatfelvételekből dolgozik; Hatályos jog+ joggyakorlat egyszerre adják meg a tudomány
mozgásterét. Ahány jogág, annyi jogtudomány (alkotmány, polgári stb). Minden a hatályos
körül forog, előzményei, következményei, magyarázatra stb
• az okozatos jogtudományok a tételes jog „pillanatfelvételeiből” indulnak ki, azonban nem
ezek leírása a feladatuk, hanem okainak a feltárása, tartalmuk magyarázata.
A magyarázat kétirányú lehet: -jogtörténet, amely keresi adott szabályozás történeti
előzményeit, így remélve az okok feltárását és jogszociológia, amely keresi a szabályozás
társadalmi hátterét, vagyis annak térbeni okait.
• az értékelő tudomány, amit Moór jogpolitikának nevez.
Jogpolitikáról beszélünk akkor elsősorban a politikának a jogra vonatkoztatott elvárásaira
gondolunk.

Jogfilozófia: nem egy pillanatra koncentrál. A jog- általában érdekli.

A) módszertan- metodológia (működés)
B) jogelmélet (mibenlét), fogalomkifejtés

Jogtudományok irányzatai
 5 Természetjog és pozitiv jog.
Órai anyag+ spirálfüzet

1. Természetjog és pozitív jog

A természetjog képviselõi, a természetjog létezését elismerõ tudósok, gyakorlati jogászok egységesen

vallják, hogy voltaképpen két jogi rend létezik. Egy ember alkotta rend, amelynek keretében, az ember
által létrehozott szabályokkal találkozunk. Ez a pozitív jog világa. Ettõl elkülönülve találkozunk egy
másik jogi renddel, amelynek szabályai nem embertõl származnak, hanem a természet rendjét tükrözi.
Ez a rend a vallási, természetjogi elméletek számára egy személyes Teremtõ által alkotott rend, tehát a
természetjog szabályai végsõsoron Istenre vezethetõk vissza.

A természetjog: az ember természetében gyökerezik. E felfogás hívei szerint ez a jog

az értelem parancsa, amely az emberi értelem segítségével minden állami tételezés
nélkül, közvetlenül is megismerhető (megkettőzik a jogvilágát). Egy térben és időben abszolút jelegű,
örökérvényű és igazságot kifejező jog.
Összhangban áll a világmindenséget átható és szabályozó törvényekkel, a természet ésszerű
rendjével. Ez a rend örök és változatlan. A természetjog képviselői elismerik a pozitív jogot.
Ius naturale „ amelyre a természet tanított meg minden élőlényt” ez a felfogás az ókori rómaiaktól az
egész középkorig végighúzódik, Werbőczi Hármaskönyvében is megtalálható.
Kialakulásának 4 korszaka volt: görög-római korszak (szofisták, Platon, Arisztotelész, Cicero);
középkor; klasszikus természetjog; II. vh. utáni szakasz (újjáéled a természetjog)
Cicero szerint is létezik „olyan nem írott hanem velünk született törvény, amelyet nem tanultunk,
nem örökül kaptunk, hanem magából a természetből vettünk.”
Arisztotelész által felállított értékrendben a kétféle igazságosság eszméje jelenik meg.
Kiegyenlítő igazságosság, amely minden külső tényezőt figyelmen kívül hagyva, a teljes objektivitás
elvére támaszkodva jelent igazságot.
Az osztó igazságosság, amely szerint létezik egy „harmadik személy” – állam- a mely igazságokat
érvényesít, szabályozásokat ír elő, amelyek a nem egyenlő elbírálást indokolják.
A kiegyenlítő igazságosság a mai viszonylatban – a magánjog – az osztó igazságosság a közjog
ismertetőjelei.

A pozitivista jogfilozófia: a jog emberi, tértől és időtől függő, változó jellegét hangsúlyozza és
egyértelműen elutasítja természetjognak jogként való elismerését.
A pozitív jog –ius positivum- vagyis „lefektetett jog” az ember alkotása.
A pozitív jog fogalmát feltehetően, Pierre Abélard, a párizsi egyetem nagyhírű tanára használta
először a 11-12 században, minden ember eredetű jog gyűjtőfogalmaként.
August Comte francia szociológus feltételezése szerint, hogy a természetben és a társadalomban
változatlan törvények érvényesülnek, s a tudomány legfőbb feladatát ezek feltárása képezi.
Gondolatmenetében, amelyet a Beszéd a pozitív szellemről tanulmányában fejt ki, ebben a
megismerés, elméletalkotás és a tudományosság történetének három szakaszát különbözteti meg.
A teológiai stadium (hit, határozta meg az emberi gondolkodást), a metafizikai szakasz (természetjogi
elméletek jellemzik) és a modern világ stádiuma.
John Austin az analitikus jogtudományában a pozitív jogot mint szuverén parancsa értelmezte. A
„kettős jog” tagadása, miszerint csak az ember alkotta jog létezik.
Ezt a gondolatot fejtette ki utóbb Hans Kelsen, német jogtudós Tiszta jogtan című művében.
Carl Friedrich von Savigny, híres német jogtudós a történeti jogi iskola megalapítója aki, a jog
társadalmi összefüggéseit hangsúlyozta.
A jogot nem az államra, hanem az ún. népszellemre (Volksgeist) vezette vissza. Nézete szerint a jog
mint együtt élő emberi csoportok kultúráját, vallási nézeteit, társadalmi és közösségi szokásait
összefoglaló normarendszereként definiálható.
A 20. század amerikai jogszociológia is a jog társadalmi jellegét hangsúlyozta, neves képviselője:
Roscoe Pound aki meghirdette az írott jogszabályok és a működő jog közötti ellentétet.
Gustave Radbruch, a pozitívizmus egyik legjelentősebb képviselője, aki az ún. relativista
jogfilozófia megalapozója. Tételei szerint a jogot követni kell, mert e nélkül anarchiába süllyed a
társadalom. A jog mindenki számára kötelező , akkor is ha igazságtalan.

Az emberi gondolkodásnak 3 történeti stádiuma van:

a) teológiai szakasz: a világi jelenségeket az isteni akarat működésével magyarázzák
b) metafizikai szakasz: a közvetlenül meg nem figyelhető metafizikai erők működésével
magyarázzák a világot (világtörvények pl. jó, rossz, ész)
c) pozitív tudományossági szakasz: a kutatók a tények leírására összpontosítanak,
tapasztalati empírikus módszerrel, a megfigyelésekből általánosítanak.

A társadalomtudományokba is empírikus módszereket kell bevezetni. Ez is gyors változáson ment

keresztül, vagyis annyira hasonlít a középkorira, mint a természttudományokból pl: alkímia-fizika;
nem metafizikai alapokat kell teremteni.

A jogi gondolkodás korszakai hasonlóak, de az első két szakasz egybemosódik.

a) természetjog –teológiai szakasz
metafizikai szakasz
b) pozitivizmus (Comte és Durkheim munkásságával jön el)
 6 Igazságosság és jogbiztonság.
G. RADBRUCH órai anyag (igazságosság, hatékonyság jogbiztonság)
G. RADBRUCH
A jog értékmérői: - jogbiztonság
- célszerűség, hatékonység
- igazságosság
Ezek a mérők egymástól függetlenek, csak jó esetben felelnek meg nekik egyszerre a normák, így
egymással összetűzésbe kerülhetnek.
Ilyenkor a fontossági sorrend jogbizt.-célsz.-igazság. (fontosabb eldönteni egy ügyet, mint annak
igazságosságát vizsgálni)

Ám ez a II. VH után megváltzik és a sorrend igazság.-célsz.- jogbizt.

Az igazságosságnak van egy minimuma, amellyel ha szembefordulnak, az már jogtalanság, így azt
nem szabad követni. Enyhébb foka ennek a minimum nem-betartásnak az igazságtalan jog, de ezt
követni kell.
Az adott korban az általánosan elfogadott emberi jogok jelölik ki a határvonalat, amivel nem lehet
szembeszállni.

Ezzel visszahoz egy ún. Relatív természetjogot: relatív, mert az idővel változhat a tartalma. A NY-
I jogbölcseletben ez egy természtjog reneszánsz: a visszahozott lem az, hogy nem lehet kizárni az
igazságosságot.

Az igazságosság (iustitia) erkölcsi fogalom, azt az erényt jelenti, amely kijelöli azt, ami neki jogosan
kijár. Ez az erény tesz bennünket képessé arra, hogy mindenkinek megadjuk azt, ami őt megilleti.
A modern értékfilozófia az igazságot mint az emberi együttélés szabályzóját, alapvető értéknek
tekinti, amely nem vezethető vissza más magasabb rendű értékre.
E jelek már az antik görög filozófiában felfedezhetőek. Megtalálhatjuk ezt az igazságosság és azt
megtestesítő jog isteni eredetének hangsúlyozásában, Themis és Diké istennők személyéhez való
kapcsolásában.
A jog erkölcsi jellegének hangsúlyozásának gondolata - amely jog elengedhetetlen tartalmi
követelménye- élt tovább a sztoikusok ( a megpróbáltatásokat nyugodtan, kiegyensúlyozottan viselő
személyiségek) isteni eredetű örök törvényről szóló tanításaiban.

Milyen követelményeket támaszt a jogásszal szemben az igazságosság ??

Az ókorban ezek a követelmények kezdetben a mindennapi élet és a kereskedelmi forgalomhoz
kapcsolódtak.
A Nikomakhoszi etikában Arisztotelész arról beszél, hogy azt tekintették igazságos embernek, aki
figyelembe veszi a szokást és szabályt, betartva ígéretét teljesíti szerződéses kötelezettségeit.
Számára a társadalmi együttéléshez kapcsolódik az igazságosság, egyrészt mint kiegyenlítő
igazságosság -mintegy kiigazítja, kiegyenlíti az emberek közötti viszonyt, másrészt osztó
igazságosság- amely a vagyon és kitüntetések szétosztását rendezi.
Ulpianus szerint, „az igazságosság az állandó örökös akarat arra, hogy mindenkinek megadják az őt
megillető jogot.”
A jog mibenlétét így foglalható össze: tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek
megadni a magáét. Latinul: Iuris praecepta sunt haec: honeste vivere, alterum non laudere, suum
cuique tribuere.
Platón abban látta az igazságosság lényegét, hogy mindenkinek a maga adottságai alapján kell
megtalálni az őt megillető helyet az államban.
Aquinói Szent Tamásnál az igazságosság alapvető erény, emberi kapcsolatokra vonatkozik, a „
kiegyenlítés” követelményét tartalmazza a „ mindenkinek a magáét” elve alapján.
A mai jogászt a „kiegyenlítő és az osztó” igazságosságnak a megkülönböztetése, a magánjogi és a
közjogi szabályozás különbségeire emlékezteti.
Az előbbit úgy tekintjük egyenrangú, egyenlőként kezelt személyek közötti viszonyok szabályozása,
míg az utóbbit pedig mint az állampolgár és az állam közötti – fölé és alárendeltségen alapuló- jogi
szabályozás.

A jogbiztonság mint a jog mások alapelve: az embernek a rend és a biztonság iránti természetes
vágyódására vezethető vissza.
A jogbiztonság fogalmát kettős értelemben szokták használni, egyfelől azt a szilárd rendet jelenti,
amelyet az államban éppen a jog hivatott biztosítani, másfelől pedig magának a jognak a biztonságát,
vagyis a bizonyosságot arra vonatkozólag, hogy mi a jog.
Ez a rend a jog bizonyosságára épül, ami stabilitásának, megismerhetőségének,
közérthetőségének és egységes alkalmazásának következményében foglalható össze.

A stabilitásra vagy állandóságra való törekvés az ember természetes hajlami közé tartozik. Ami
hosszú ideig fennáll, az megszokottá válik, ezzel magyarázható a jog keletkezésének szokásjogi útja
is.
A stabilitás lényege abban rejlik, hogy a jogi szabályozásban az életviszonyok tartós rendezésére kell
törekedni. Mivel a jog gyakori változása a jogbizonytalanság forrása.
(jogszabály invázió- egymásután bekövetkező módosulások, a jogrend szilárdságába vetett hitet is
megingatják.)

A jog megismerhetőségének követelménye azzal a római jogban ismert alapelvvel függ össze, amely
szerint a jog nem ismerése nem mentesít a felelősség alól.(ignorante iuris non excusat).
A jogszabályokat ki kell hirdetni, ez az érvényességük nélkülözhetetlen feltétele.
A jogszabályok rendezése, jogszabálygyűjtemények, ismeretterjesztő előadások, rádiós - televíziós
műsorok, mind a jog megismertetését és ezzel a jogbiztonságot szolgálják.
1965-ös felmérés megdöbbentő adata hogy az emberek 50% rendelkezik jogi ismeretekkel.

A jog közérthetősége a jog nyelvezetével kapcsolatos. Ez a nyelv a mindennapi életben használt

nyelvtől eltérő sajátos stílusjegyekkel rendelkezik.
A jogi nyelvet az érzelmeket háttérbe szorító „tárgyszerű” kifejezésmód jellemzi.

A jog egységes alkalmazásának követelménye kettős célt szolgál.

Egyfelől azt hivatott megakadályozni, hogy egy jogi esetnél széles tér nyíljék a jogalkalmazó
személyiségéből fakadó szubjektív értékelések érvényesülésére számára.
Másfelől, pedig az, hogy az állami jogalkalmazó szervek a jogszabályok eltérő értelmezése
következtében, azonos típusú ügyekben ellentétes döntést hozzanak. ( ami bizonytalanságot kelthet a
hatályos jogban)
Montesquieu megfogalmazása szerint: „ az ország bírói csupán a törvény szavait kimondó élettelen
szájak, élettelen lények, akik a törvénynek sem az erejét, sem a szigorúságát nem képesek
mérsékelni.”

Az igazságosság és a jogbiztonság egymáshoz való viszonyát vizsgálva, tapasztalhatjuk, hogy néha

egymással összeegyeztethetetlenek, olykor ellentétbe is kerülhetnek egymással.
A jogbiztonság a pozitív jog érvényesítését követeli meg, még akkor is ha ez szembefordulást jelent
az ember igazságérzetével.
A jogászi hivatást követőinek alapvető feladata: a jogbiztonság szolgálata.
Ezzel egy időben az ember többet is vár a jogtól, mint rendet és biztonságot, az igazságosság a jognak
a jogbiztonsággal egyenértékű alapelve, amelyeknek együttesen kell érvényesülniük.
 7 A társadalmi normák kialakulása és a jog.
Spirálfüzet+órai anyag
Max WEBER
Szokás (bevett szokás) Szokáserkölcs Konvenció Jog
- Egy adott - Régóta - a szabály - erkölcsi rosszallás
közösségben meggyökeresedet megsértésekor a intézmenyesített
megfigyelhető, t, tekintéllyel közösség erkölcsi módon nyilvánul
társadalmi rendelkező rosszallását fejezi meg;
cselekvést szokás; vagy ki; - külön
befolyásoló; - Érdekek - a megsértésének embercsoport
- Formális rendszere miatt következménye alakult, akik
cselekvések a követik a nem kalkulálható- szankcióval
társadalomban (pl: szabályt diffúz torolják meg a
nyáron reggel korán szabály
kel a magyar Pl: mise után pl: nem köszön valaki megsértését
paraszt) kocsmába megy a
paraszt, ha nem, nem
szólják meg;
→ → → → → →
objektívvé válik a szabály, bizonyos tényezők megnövelik a valószínűségét a szabály
követésének, a szabályosságnak.
Az elkölünült embercsoport nem feltétlenül azonos az állammal,(jóllehet szüksége van rá) hanem
egy tekintéllyel rendelkező csoport, aki tud szankciót érvényesíteni. (tehát felettük még van az állam;
az államok felett nincs tekintélyesebb, így az ő közös ügyüket nem lehet szabályozni, ergo nem létezik
nemzetközi jog- ezen állaspont szerint)

Az együttélést kezdetektől fogva különféle magatartási normák szabályozták.

A társadalmi normák keletkezése az emberi szükségletekre vezethető vissza. A létfenntartást biztosító
eszközök és módszerek lassan elfogadott gyakorlattá, szokássá váltak.
Ez a szokás hagyományként szállt az apáról fiúra, mint követendő modell.
A társadalmi normák viselkedési normák vagy együttélési szabályok formája. ( szokások, vallási
normák, hagyományok)
A társadalmi normák a szabályok egyik fajtáját képezik. A társadalmi rendezés szintjén a
szabályozás nem más, mint ismétlődő emberi tevékenységek rendezése céljából egy követendő
magatartás rögzítése általános formában, összekapcsolva valamilyen kényszerrel, illetve az azzal való
fenyegetéssel.

A társadalmi norma jellemző vonásai 8 elemre különíthető el.

a. normativitás : a társadalmi norma valamely jövőbeli cselekvésre vonatkozó elvárást,
követelményt fejez ki, kimondja, hogy bizonyos körülmények fennforgása esetén a norma
címzettjének milyen magatartást kell tanúsítania.

b. ismétlődés: a társadalmi norma többször előforduló, rendszeresen visszatérő élethelyzetekre

vonatkozóan írja elő a követendő magatartást.

c. általánosság: a társadalmi normák nem egyes emberekhez vannak címezve, hanem általában
véve a társadalom egy adott csoportjához szólnak.

d. hipotetikus szerkezet: feltételes jelleg, a norma akkor realizálódik, ha a benne foglalt feltétel
teljesül.

e. szankció: következmény, akkor jön létre, ha valaki a normában magatartást tanúsítja, vagy nem
tanúsítja- pl. végrendelet, szigorú kogens szabályai vannak a polgárjogban (bár a szankciónak ált.
nem pozitív hatást tulajdonítunk de nem mindig és nem feltétlenül negatív pl. házassági
szerződés)

f. reciprocitás: kölcsönösség és viszonosság érvényesülése. A kölcsönösségnél a norma az ősi

eredetű „do ut des”(adok, hogy adjál) elv értelmében egy bizonyos szolgáltatásért annak
megfelelő ellenszolgáltatást rendel el. A viszonosság azonban kötelezettséget megfogalmazó
normák esetében is fennáll.

g. érvényesülés: a norma realizálódó szabályt jelent, vagyis az érvényesülés kritériuma ninca

társadalmi norma, ugyanis bármely szabályozásnak csak akkor van értelme, ha a benne foglaltakat
tejesítik, követik.

h. értéktartalom: a társadalmi norma, mint értékhordozó. A társadalomban együtt élőknek van

egy meghatározott általános értékrendje, amely a közös érdekeket fejezi ki.
 8 A társadalmi normák jellemző vonásai és szerepe.
Tk 57-59 old+ „jog, mint társadalmi norma”-ez is ide értendő

A jog, mint társadalmi norma

A jogot mi különbözteti meg a társadalmi normától ??
Mitől lesz a jog jog ??
Két csoportra sorolhatók a jog megkülönböztető ismérveit kutató elméletek.
Az elismerési elméletek, abból indulnak ki, hogy minden társadalmi normának az elismerés a döntő
eleme. Vagyis mindenkor arra kell figyelni, hogy az adott szabályozás érvényesül-e az adott
társadalomban, elismeri-e azt sajátjaként, követik-e a parancsait.
Hoebel szerint a társadalmi normák között jogiak azok, amelyek megsértését rendszeresen követi
kényszer alkalmazása, fenyegetés.
Max Weber ehhez hozzátette, hogy ez a kényszer nem csak fizikai kényszer lehet, hanem erőteljes
pszichés ráhatás is.
A kényszerelméletek lényege, hogy a jogi norma ismérveit a hatalom kényszerítő erejében keresik.
Ilyenkor teljes az állam szerepvállalása.
Ennek alapján „a jog az amit az álam annak nyilvánít”.

Az ismételtség, követettség és általánosság biztosítja a szokások normativitását, és azt, hogy a

jogi normák forrásai is lehetnek. Ahhoz, hogy egy szokás a jog részévé váljon ( joggá váljon) meg
kell felelnie bizonyos feltételeknek. Amelyek a következők:
- a szokás hosszú időn át folyamatosan érvényesüljön,
- a szokás tartalma legyen egyértelműen megállapítható
- a szokás ne ütközzék a helyesség elveibe.
A jogi norma „kitüntetett jelegű társadalmi norma. ( lásd bővebben 17. és 18. tétel)

A társadalmi normák léte egyidõs az emberi társadalommal. A társadalmi normák minden típusa
a helyes, a követendõ magatartásforát írja elõ, melyek képesek az emberi
cselekedetek befolyásolására és irányítására. A társadalmi normák több típusa alakult ki a
társadalmi-történeti fejlõdés során.
Kezdetben: szokás, erkölcs, vallási norma.
Késõbb: a jog.
Idõvel: illem, divat, szakmai-technikai elõírások, etc.
Végül: politikai, szervezeti (közigazgatási) normák
A társadalmi normák közös vonásai
- - adott társ. körben érvényes (betartják és betratattják)
- általánosan fogalmazza meg az elvárt magatartást
- norma laklmazására meghatározott feltétel esetén kerül sor= hipotézis
- jövőre vonatkozóan határozza meg a követendő magartartást, amit visszatérően követni kell=
normativitás
- érvényesülését kényszer biztosítja (szankció) Ennek típusa és minősége társ.-I csoportonként
változik.
- reciprocitás (tanusított és elvárt viselkedés ua. norma alapján)
- értékviszony ad a norma előírásához bizonyos magartást hasonlítunk mindig.

Társadalami normák logikai típusai:

1. magatartás leírása
2. magatartás normatív minősítése (tilos, kötelező, megengedett)
3. normasértés következményeinek megfogalmazása

Norma rendeltetése, társadalmi fontossága, funkciói:

1. maghatározott magatartásmitát nyújt
2. társ. konfliktusokat kezel
3. mások magatartásának értékeléséhez alapot ad
4. mások magatártását segít megbecsülni, előkalkulálni

Normatív pluralizmus= a jog érvényesül a többi normarendszerrel szemben, jogkövetés.

Specifukuma „kitüntetett jellegében van:

1. társadalmi szükségletből fakad, a társ.-nob belüli konflikutsokat állami apparátus
igénybevételével old fel. Csak a jog rendelkezik az állam általi kényszeríthetőséggel.
2. mint joszabály, magára jellemző intézményrendszert hív életre, amely garantálja a jogalkotást
és jogalkalmazást. az egyre bonyolultabb élet megköveteli ezek hierarchikus rendzserezettségét.
3. jogzsabály alkotásához és alkalmazásához jogászi racionalitás szükséges. alapját a mindennapi
racionalitás képezi, plusz sajátos jellemzők a jogi dogmatika területéről. a mindennapi
gondolkodásnak és a joginak hasonló következtetésre kell jutniuk.
4. jogszabályok rendezettek a társ. ellentmondásmentes szabályázása érdekében. ez egyrészről
sajátos technikával (jogi hierarchia) és az eddigi jogászi tapasztalat és általános alapelvek
alkalmazásázával (lex posteriori gerogat priori)
5. jogalkotás és alkalmazás során formalizást eljárás és rögzített fórumrendszer-garanciális
6. jogászság alakul ki a jogszabályok helyes létrehozosára és alkalmazására, szakism. birt.

Jogi normák megfogalmazása

1. nyelvtani: deontikus mondat, ill. imperatív (kell, lehet, stb.), kijelentő mondat formájában
2. tartalmi: optimális esetben a hipotézisben és a diszpozicióban nem jelenik meg az összes társ-I
élethelyzet, csak a fontosnak ítéltek. Egyedi vagy általános, attól függ a szabályozandó
területettől.
 9 A normativ pluralizmus, juridizáció és dejuridizáció.

A normatív pluralizmus: az emberi együttélésnél különböző normák érvényesülnek. Egyesek

koherens (összefüggő, összetartozó) rendszert alkotnak- vallás, erkölcs és a jog, mások inkább csak
lazább összefüggő szabályok összességét- illem, divat, konvenció (viselkedési szabály) Szerencsés
esetben ezek a normarendszerek egymást erősítik, támogatják, nem ütköznek egymással vagy a joggal
magával. Ám ez nem mindig van így, ami a jogkövetést befolyásolja (pl: szokásszerűen nem fizetünk
adót).
A társadalmat több, egymástól lényegében független csoportként tekintő elmélet.

A társadalmi normák fajai, avagy a legfontosabb társadalmi normák:

• a szokás, társadalmi gyakorlat, bizonyos magatartás gyakori ismétlése útján keletkezett.
(rendszerint az adott magatartás hasznos célszerű voltának felismerésén alapult)
• a konvenciók, konvencionális szabályok, közös vonása, hogy betartásukat egy kisebb,
nagyobb emberi közösség megköveteli tagjaitól. Ezek létrejöhetnek hallgatólagos
megegyezés, elfogadás eredményeképpen pl. divat, illem és a hagyomány (traditio)
• az erkölcs, megkülönböztetett helyet foglal el (joggal közeli rokonságot mutatva)
a helyes, igazságos magatartás szabályait hívatott rögzíteni.
A jog és az erkölcs különbségét Kant az autonóm és a heteronóm normák
megkülönböztetésével érzékeltette. A jog csupán az emberi cselekvés külső szféráját érinti,
míg az erkölcs ennél jóval többet jelent, belső azonosuláson, meggyőződésen
alapuló követést igényel.

A társadalmi normák között végbemenő mozgások kétirányú folyamatokra utalnak.

Juridizáció: az amikor, a jog „bevonul” az addig kizárólag az erkölcs számára fenntartott területre.
Új kihívások hatására olyan életviszonyok válnak jogi szabályozás tárgyává, amelyek korábban nem
jogi jellegű normák szabályozása alá tartoztak.(pl családi élet, házi fegyelem)

Dejuridizáció:Az a jelenség amikor is a jog „visszavonul” egyes területekről, nagyobb teret engedve
az erkölcs parancsainak, átadva a helyét a társadalmi szabályozásnak. szabályozást (pl:
homoszexualitás

Tágabb értelemben véve a jog keletkezése is egy juridációs folyamat eredménye.

A jog magából az emberi együttélésből, a mindennapok ismétlődő gyakorlatából, a népszellemből
(Volksgeit) származik.
Juridizáció fogalomkörébe tartoznak, amikor erkölcsi, vallási és konvenciónális normák válnak
hatályos jogi szabályozás tárgyává. Pl.rágalmazás, becsületsértés, rosszhiszeműség-mala fides.
Dejuridizációs folyamatra példa: a bűncselekménynek számító házasságtörés jogi szankciója, az
abortusz jogi engedélyezés
 10 A jogforrás fogalma.

Honnan ered a jog? Kant:

A válaszok besorolhatók a két nagy gondolt csoporthoz: a természetjogi és a pozitivista csoportba.
A természetjog számára ez a probléma nem létezik, hiszen mint láttuk a természetjog örök. Eredtét
vizsgálni nincs értelme.
A pozitivista jog két csoportja:
• a jog eredete a mindennapi gyakorlatban található meg, az emberi együttélésből magából,
ebben az értelemben tehát úgyis ki lehet fejezni kvázi alulról nő ki a jog, és lép be hatalmas
tényezőként az emberi társadalomban. (szokásjogi jogképződés)
• ez a jog felülről keletkezik valamely arra feljogosított fő hatalom döntése az, amely ezt a jogot
létrehozza és a társadalomban szerephez juttatja.

Szokásjogi jogképződés: a kötelező erőnek a tudata, ami azt jelenti, hogy ezt a szokást követni kell.
Darwin fejlődés elmélete arra mutatott rá, hogy az ember fejlődésében, az ember történetében vannak
olyan törvényszerűségek, amelyek akaratunktól függetlenül léteznek, tudomásul kell venni, hogy
ezek érvényesülnek, ha ezekkel szembe megyünk, akkor fejjel megyünk a falnak, ezt mi nem tudjuk
megváltoztatni.
A darwini elméletet a jogelmélettel közbeállította Malinowski a Baloma c. művében, amiben arról
írt, hogy az emberiség ősi korszakában már megvolt a jog 3 döntő eleme, ami alapján ki lehet
jelenteni: „jog mindig volt!”. Érvényesült a rend, követték ennek a jognak a szabályait. Érvényesült
ebben a rendben a viszonyosság gondolata. „Adok, hogy adjál!”. Megvolt ezeknek az ősi
szabályoknak a szankciója, a kitaszítás lehetősége, ennek a felismerésének a fényében értelmezzük
az angol jogtudós, Pollock elméletét: „a jog nem azért jog, mert az állam kikényszeríti, hanem az
állam azért kényszeríti ki, mert jog.” Ebben benne van az az alapvető felismerés, hogy a jog nem
kapcsolódik az államhoz. Ezt a nézetet követte Malinowski is. Az állam csak meglévő valami
kikényszerítője,mert elfogadja ezt jognak.
Már nagyon korán elismerték, a római jogban megtaláljuk a részletes gondolatmenetet ehhez
kapcsolódóan.
• Néphallgatólagos egyetértése – az emberek hallgatólagosan elfogadják, hogy létezik
• sine pullacrista „minden írás nélkül” – nem szükségszerű az írásos rögzítés, a törvénybe
foglalás
• „mindenkire kötelező” tenebum omnes (Ulpyanus)

Szokásjog funkciói a római kortól:

1. törvénymagyarázó funkció: ahol a törvény szövege homályos, nem világos, vagy hézagos
2. törvénypótló, kiegészítő jelleg: ahol a törvény kiegészítésre szorul, ott a szokás játszik
szerepet, és ezeket a hézagokat pótolja, a törvénymulasztást pótolja.
3. törvényrontó szokásjog: a törvény szövegét egyszerűen nem veszik figyelembe, és az
deszvetudóba megy, vagyis egyszerűen nem alkalmazzák. (abortusz)

Savigny: „népszellem” → átvették a hitleri nemzetiszocialisták. Minden jog a szokásjogból ered. A

törvényhozás mellet jogforrás.
Analitikus jogelmélet: Austin → a szokás nem jog hanem, gyakorlat, joggá úgy válhat:
• a törvényhozó átveszi, és törvény formájában megfogalmazza
• vagy pedig, kötelező erejű bírói döntés ún. precedens formájában.

Az angol bírók kezét megkötik a precedens jogok. Állam nélkül nincsen jog.
Marxi-lenini felfogás: szocialista felfogás, a magyar társadalmat is meghatározta. Andrej Visinszkyj
→ állam nélkül nincs jog, magáévá tette a csatlós államok jogtudománya is, Magyarországon pedig
Szabó Imre is átvette, aki egyértelműen úgy foglalt állást, hogy állam nélkül nincsen jog. Nem
nevezhető szokásjogi fejlődésnek azt, amikor az állam állami döntésként határozza meg a
szokásjogot. A szokásjogi jogfejlődés jelentheti azt is (Teska Vilmos), hogy a szokásjogi jogfejlődés
létrejöhet a jogalkalmazó szervek által is.
Bírói jog: jobbnak lehet, vagy kell elfogadni. Ennek a bírói jognak ismérvei vannak:
• minden kor egy konkrét ügy eldöntése során jön létre.
• egy múltbeli cselekmény most utólag a bíróság értelmezi, megítéli, elfogadja, vagy elutasítja
• a bírói döntés egy adott jogvitában, perben keletkezik
• ennél fogva, minthogy bírói döntés, hajlékony, rugalmas, ami magába rejti azt a veszélyt is,
hogy bizonytalan, nehéz a megismerése.

A kontinentális rendszerben a bíró csak alkalmazhatja a jogot, a bírónak nincs általános szabályok
megállapításához való joga. Vannak jogalkotók, és jogalkalmazó szervek. A bíróság egy
jogalkalmazó szerv, ennek értelmében nem alkothat jogot.
A bírói szerep két része: a rule a szabály, a másik a magyarázat az érvelés, és az indoklás. Olyan
módszert alkalmazunk, amelyet a jog
Jogászjog: a jogászoknak van egy sajátos tolvajnyelvük, ahol a sajátos nyelvüket alkalmazzák, de ez
nem jog.
Jogforrás: kiindulópont a további vizsgálódáshoz. A forrás szó maga az eredetre utal. Valami
keletkezik. Hol van ez a forrás? Honnan jön ez? Maga a törvény, amit olvasunk, a jogszabály. Akik
a törvényhozásban ülnek, azok a mi, a választók képviselői. Ezek mögött az emberek mögött ott áll
a választások több millió tömkelege. A társadalmi környezet meghatározza a társadalmi
környezetünket. Hegel által említett népszellem. A cél gondolata, valamilyen célra törekszünk. ezek
a célok sokfélék lehetnek. Lehetnek közös vonások, amik sokakat összekötnek, megalapozhatják,
mint közös vonások azt az igényünket, azt az igényt, hogy a mi céljainkat mások is tartsák
tiszteletben. Ezek konfliktusba kerülhetnek, és felmerülhet az az igény, hogy mások ne akadályozzák,
ami célunk elérését. A vitáknál ütközhet a mi alanyi jogunk mások jogosultságával. Magában az
emberi létben rejlik a jog forrása. Jering: az ember egzisztenciális léte határozza meg a jogot. Jering
tehát egy célra irányuló felfogást képviselt. Korlátja a közösség lét, a cél megvalósításában. Szükség
van arra, hogy önállóak legyünk, ez biztosítva legyen, és be kell tartanunk mások jogos igényeit is.
Az alkotó, maga Isten határozza meg a jogot:
→ „Neked adom az Édenkertet, minden növényt, minden állatot, ami benne van, hogy uralkodj
fölöttük. Ezek a növények, állatok biztosítsák a táplálékodat. Isten megteremtette az embert férfinak
és nőnek, ezért mondjuk azt, hogy a nők legyenek termékenyek, szaporodjanak, a férfiaknak pedig,
hogy uraljátok a Földet, amelyet nektek adott. Az Édenkert minden fájáról ehetsz, kivéve a jó és a
rossz tudás fájáról. Ha egy napon arról eszel, meghalsz.”
Common Law: megkülönbözteti a materiális és a formális jogforrásokat. Az első a materiális forrás
a jog tartalmának eredtére utal, és ez a tartalom lehet vallási jellegű, lehet erkölcsi és szokás jellegű.
Lehet az igazságosság sztenderdje, az értelem, a dolog természete. De ilyen lehet a politika, a
közvélemény, vagy akár a szokásjog.
→ A (materiális) formális jogszabály az, amelynek ereje és érvényessége érkezik.
Kontinentális: megkülönbözteti az új-kartális filozófia nyomán a belső és a külső jogforrást. A belső
az a tényező, amelyből a jog ered. A külső az a forma, amelyben a jog megjelenik. Tehát egy irodalmi
forma. ezen az alapon lehet formális jogfogalomról beszélni.
→ Moór Gyula (Horthy – korszak teólogikusa): „a jogforrás az a tényező, amiből a jog
áramlik, ami a jogot alkotja, tehát a belső jogforrás a jogalkotó, ő a hatalom. a külső jogforrás ezzel
szemben az a forma, amelyben a jog megjelenik. A jogalkotó és a jogalkalmazó összefügg. A
genetikus definíciók a jogalkotót állítják előtérbe. Jogforrás meghatározott módon létrejött,
meghatározott szerv által alkotott jogszabályok összessége.”
Belső – külső: (Tankönyvben ez másképp van!) → Tiszteletre méltó felfogás, de más az írón kívül
nem osztja senki se ezt a nézetet. Ha nem tudod, megbuksz, kidobó kérdés! Csak akkor használjuk,
ha meg tudjuk fogalmazni! Jegyzetből tudd!!!!!
Teska a genetikus jelleget hangsúlyozta.
11.tétel – Formális és nem-formális jogforrások
 Materiális/formális megkülönböztetés
Materiális=ahonnan szabály tartalma ered; tartalma eredetére utal-
pl. erkölcs, szokás, vallás, precedens stb.
Formális= a szabály kötelező ereje és érvényessége eredű
pl: karhatalom, uralkodó, parlament, jogtudós álláspontjának tekintélye. Ez
teszi mértékadóvá, kötelezővé. ez utal arra, ami jogivá teszi a normát, a
kényszer alkalmazása, ez adja az érvényességét.

külső/belső jogforrás (német jogtudomány)

külső = ahonnan származik a jog, népakarat, isteni akarat, jogot keletkeztet (előzőhöz
képest formális és matriális értelemben egyaránt), szabályozási igényt támaszt valami (pl:
népszellem); de a jogon kívül keresi a forrást.
belső= jogon belül keresi a jog forrását; önmagát szabályozza
belső alaki jogforrás: amit a belső anyagiak alkotnak; lehet írott és íratlan (szokásjogi,
alkotmányjogi stb.) Ez arra válaszol, hgyo honann ismerhető meg a jog (honnan ered a
kártérítés jogintézménye?)
- írott (alkotott törvényi jog) és
- íratlan (szokásjogi, alkotmányjogi stb.)
belső anyagi: jogalkotó szervek (parlament, kormány, min, min.eln., önkorm.,)= fons
nascendi; arról nem tesz említést, hogy ezek is szabályozva vannak valaki által, ebbe a
jog-köpőbe hogyan kerül ajog.
külső/ belső jogforrás (Péteri)
külső jogforrás= jogalkotó szervek
belső jogforrás= az általuk létrehozott szabály

Bodenheimer
Formális/nem formális jogforrás
A jog jogforrások, és nem jogszabályok (szűkebb) összessége
Formális: jogi dokumentumokból ismerhető meg, szöveges forma,
-jogalkotók
-bírói jog
-egyezmények
-precedens
Nem formális: (itt csak a felsorolás kell)
- nincs szöveges formája, mégis ha a bírói döntés ezt alapul veszi, akkor szignifikáns
lesz; másodlagos persz e a formálishoz képest. Akkor kerül alkalmazásra, ha
- a formális nem igazít el pontosan
- sértené az igazságosságot vagy a méltányosságot
- megfogalmazása ellenmondó következtetéseket adhat
Ezek:
-igazságosság standardjai
-értelem, dolgok természete
-méltányosság, politikai célok,
-morális megfontolás, közvélemény, szokásjog (tk. 54-55)

Jogforrás:
- jogképzősdés módjai
- jog hordozói (elméletileg téves, de ált. elfogadott) :segítségünkre vannak a jog
megismerésében vagy megítélésében

12. A jogalkotás mibenléte és fajai.

A jogalkotás csak egy módja a jog keletkezésének.

A jog keletkezése két szálon fut:
• Alulról: szokásjog, magából a társadalmi gyakorlatból startolt ki, ez a társadalmi gyakorlat,
mint szokás, válik aztán szokásjoggá.
• Felülről: A kifejezetten jogalkotó hatáskörrel felruházott állami szerveknek jogi normák
létrehozásra irányuló általános és absztrakt magatartás szabályok formájában
megfogalmazódó és megnyilvánuló tevékenység. A jogalkotás állami tevékenység. azt
jelenti, hogy ennek a felfogásnak a képviselői szerit alapvető létrehozó szerepet játszik a
jogban, a jog keletkezésében egy fő hatalom, egy felsőbb hatalom, amely kvázi kívülről rá
kényszeríti a saját akaratát a társadalomra. Ez a jogalkotó erő az, amit modern szóval államnak
nevezünk. ennek a felfogásnak fő képviselője Austin, a nagynevű angol tudós, aki analitikus
jogtudománynak nevezett elméletében ezt a jogot vizsgálta az állam által alkotott jogot,
amelyet meggyőződése szerint a tudománynak elemeznie kell, analizálnia kell, és ez a
tudomány feladata. Ez a gondolat, ősi gyökerekre nyúlik vissza, vagyis története van annak a
folyamatnak, amelyet jogalkotásnak nevezünk. Nem csak az a jog van, ami természetjog
formájában létezik, hanem létezik egy ember alkotta jog is, amely lényegében minden
pozitivista elméletnek a kiindulópontja.

A polgárosodás hozta meg azt a döntő társadalmi fordulatot, amikor ez az emberi jog középpontba
került, a természetjogot, mint tudomány elutasították, és csak ezt az emberi jogot tartották vizsgálatra
méltónak.
Ebben a folyamatban Franciaországot játszotta a vezető szerepet, a francia polgárság vezette
azt a forradalmat, amelynek következtében ezek a jogok megszilárdultak és uralkodóvá váltak.

SAVIGNY elmélete szerint a jog alulról keletkezik, a társadalmi szokásokból (volksgiest)

J. AUSTIN-A jog a szuverén parancsa, tehát felülről képződik a jog.

Jogalkotás: felhatalmazott állami szervek a társ. élet szabályázásra normatív megfogalmazás és

közzététel.
Megalapozására:
- konszenzus elmélet: a társadalmi harmónia megtermetése, legtöbb érdek kielégítése
- konfliktus elmélet: domináns érdekcsoportok uralmi eszköze a jogalkotás

Jogalkotás kritériumai:
• Tudatos és folyamatos jogi normák megalkotására irányult, mégpedig bizonyos
társadalomban elismert értékek, mint célok megvalósítására irányuló.
• Jövőre orientáltság, vagyis előre tekintve szabályozza az életviszonyokat az állam a jövő
formálása szempontjából, éppen az a cél, hogy a jövőt meghatározott módon, meghatározott
irányba befolyásolhassák. Ennek során felhasználja a törvényhozó a jogalkotó, a múltbeli
tapasztalatokat is. Társadalmi mérnökösödés (Pound).
• A társadalmi viszonyokat általános és absztrakt formában szabályozza a jogalkotó.
elvonatkoztat az egyediségtől, nem egyedi viszonyt szabályoz, hanem olyan tipikus
viszonyokat, amik a társadalomban ismételten előfordulnak.
• Formájában szilárd, rögzített, tehát pozitum. Le van fektetve, írásba foglalt. Ebben szerepet
játszik a logika, amennyiben logikai szabályozásnak kell benne lennie, más felől pedig
nyelvileg szabatosan megfogalmazott legyen. A túlságosan általános szabályozás nem ad
egyértelmű válaszokat. Ez lehetővé teszi egyrészt a jogkövető magatartását, másrészt a
jogkövető alkalmazását a bírói szervezetek részéről.
• Kötelezőként kihirdetett szabályról van szó, amely általánosan érvényes, mindenkinek
kötelező. A jogalkotó akaratnyi aktusához egy adott közösség minden tagját kötelező erő
kapcsolódik.
 • stabil, de statikus ez a szabályozás, amely szilárd, de megvan az a hátránya, hogy kevéssé
irgalmas, tehát nem mindig alkalmazkodik az élet követelményeihez, és ez teszi lehetővé a
jogalkotó akaratát kifejező jog, amely behatoljon és szabályozóként léphessen fel például a
bírói gyakorlat, amikor nem az Alkotmányban jogalkotó hatáskörrel felruházó szerv
(Parlament) hanem a bíróság, egy jogalkalmazó tevékenysége hatol be a jogba.

Jogalkotás két fajtája:

• Autonóm jogalkotás: amelyet törvényhozásnak nevezünk. A törvényhozó mindenki mástól
függetlenül alkotott szabálya, amikor semmiféle külső hatalom nem befolyásolhatja abban,
hogy mit mond ki kötelező szabályként. Ez nem jelent természetesen korlátlanságot, csak
önállóságot. A törvényhozó a legfontosabb az alapvető társadalmi viszonyok szabályozására
kihatva.
• Delegált jogalkotás: amely rendelet alkotás formájában jelentkezik.

Az úgynevezett kontinentális országokban ez a modell uralkodik. Az angolszász világban inkább a

másik megoldás uralkodik.
 13. Jogi norma – jogtétel – jogszabály – jogszabályhely.

A jogi norma: megkülönböztetendõ más társadalmi normáktól. A jogi norma “kitüntetett” szerepû
társadalmi norma, amely a legitim állami kényszer kilátásba helyezésével határozza meg a
konkrét cselekvési mintát. A jogi norma, mint jogtudományi konstrukció gondolati egységet képez,
s a jogtételben találja meg kifejezési formáját. Tartalmi szempontból is teljes a “szerkezete”,
hiszen mindig valamely társadalmi viszonyt kíván - meghatározott szempontok alapján - teljes
körûen szabályozni.
A jogtétel (vagy jogi mondat): a jogi norma nyelvi kifejezõdése. Egy jogi norma egy, vagy
több jogtételben is kifejezõdhet. A jogtétel valójában a jogalkotó akarat látható megnyilvánulása.
Olyan tételezett gondolati egység, amely egymással összegondolt jogszabályhelyekbõl “építkezik”.
A jogtétel tehát a jogi norma tartalmi-struktúrális vonatkozásai alapján összetartozó, a jogi
kifejezhetõség technikai igényei szerint szerkesztett, illetve tagolt egység.
A jogszabály terminus a magyar jogirodalomban a leggyakrabban használt fogalom. Egyaránt
jelenti a jogi normát és az alaki jogforrást, a jog külsõ megjelenési formáját. Jogtételek logikailag
összefüggő csoportja. Helyesebb volna, ha a jogszabály fogalmán csupán az alaki értelemben vett
jogforrást értenénk (törvény, rendelet, etc.), mert így ettõl elhatárolva lehetne a jogi normáról,
mint jogtudományi konstrukcióról és a jogtételekrõl, mint a jogi norma nyelvi kifejezõdésérõl
beszélni.
A jogszabályhely a jogi szabály paragrafusokba/szakaszokba, bekezdésekbe, pontokba foglalt
elemi része, amely legtöbbször hiányos szerkezetű. A paragrafus és egyéb jogszabály
szövegszerkesztési helye.

14. A jogi norma szerkezete: hipotézis – diszpozició – jogkövetkezmény.

klasszikus szerkezetű jogszabály- regfulítv, cselekvési normákat ír elő- 3-as tagolású
1 hipotézis: milyen helyzetet szabályo
2 diszpozició: milyen előírásokat tartalmaz
3 szankció: milyen következménnyel jár
Fontos, hogy a címzettekre más-més elemek vonatkoznak, így a szankció a büntettre vonatkozik, mint
szamnció, de a bírónak az a diszpozició, vagyis milyen eljárást kell követnie.

1. Hipotézis- feltétel: milyen szituációban kel életre a jogszabály.

Ez szociológiailag a társadalomban világos helyzet megléte esetén áll fenn,
és jogdogmatikailag a jogszabályból ki kell derüljön világosan, miylen helyzetben kel életre
Vagyis milyen kötelező társadalmi magatartást kell tanusítani, illetve a jogalkotó szempontjából
milyen tipikus társadalmi érdek fűzödik e magatartás meglétéhez.
A jogszabály miden egyes elemére logikailag is vonatkozik: pl: fuvarozási jogszabály minden
rendelkezése elé értendő, hogy fuvarozás esetén…
általában a jogszabály elnevezése nevesíti a szabályozott területet (pl fuvarozás)
Megfogalmazásának mélysége szerint:
a) keretszabály
a szabályozandó területet nagy vonalakban írja elő, tág teret adva a jogértelmezésnek, így
a jogalkalmazó rugalmasan kezelheti a az eredeti szándékot
b) kazuisztikus szabály
pl: Allgemeines Landrecht- porosz; minden elképzelhető viszonyt egyenként megpróbál
egyneként szabályozni; halára van ítélve, mert végtelen sok élethelyzeti viszony
elképzelhető és folyamatosan változik
c) tipikus szabály
optimálsi; filozófiai szinten a szabályozandó életviszonyok jellemző vonásait ragadja meg
és a két előbbi szélsőségtől távol maradva szabályoz, a társadalmilag ismétlődő, tipikus
viszonyokra, a releváns tényekre koncentrál
2. diszpozicó- rendelkezés: elvárt magatartást magatartási szabálynként írja le. ez lesz a megvalósult
magatartás jogi minősítésének alapja.
Vonatkozhat személyre, csoportre, szervezetre, stb. Lehet akár kényszerre apelláló közösségi
akaratellhatározás is.
Megfogalmazásában lehet
a) kógens-
feltétlenül alkalmazandó
1 parancsoló vagy imperatív
2 tiltó
b) diszpozitív
megengedő
előírt határok között szabad megállapodásokat köthetnek a címzettek
1 ajánló diszpozició: itt még szankciót sem helyez kilátásba, nincsnek határok
sem
a diszpozitiív diszpozícióval aklassszkus felfogás nem tud mit kezdeni ( mert regulatívot
ismer csak), de a modern felfogás szerint ezekhez is kapcsolódhat jogkövetkezmény.

Eltér a büntető jogszabály, mert

1 hipotézis= diszpozíció Aki mást megöl,
2 diszpozició= hipotézis jogi minősítése büntettet követ el,
3 szankció …évig terj. börtönnel b…

3. Szankció= jogkövetkezmény
a diszpozicióban előírt mafgatartás nem betartása eletén, vagy a tiltott cselekmény elkövetése
esetén előírja a joghátrányt.
1 személy elleni: címzett személyes mozgásszabadságát egészen a halálbüntetésig
rendeli el
2 anyagi jellegű: pénzbeni és természetbeni (elkobzás) büntetés
Másik csoportosítás:
3 reparatív: eredeti állapot visszaállítása
4 represszív: büntető, megtorló (főleg büntető); elvárás tőle a prevenció hatása,
visszatartó erő

Van pozitív jogkövetkezmény is, ami a diszpozitív diszpozicióban előírt magatartás megléte esetén
áll fenn= pl érvényes szerződés megléte.

A szankció viszonyt minden esetben a kényszer elkülönült apparátus általi érvényrejuttatását írja elő,
mindkét címzettet kötelezi (fenyeget és betartat). A jogbiztonság érdekében a joszabálynak érvényre
kell jutnia a jogalkotó meghatározása szerint.

A jogi kényszer érvényesülésének hatásfokát befolyásolhatják

1 vallási
2 politikai
3 erkölcsi stb. elvárások
4 De az alkalmazandó kolitikai
5 erkölcsi stb. elvárások
De az alkalmazandó kényszereszközök nem lehetnek eltúlzoittak, mert bomlasztó hatást érnek el.

A kényszernek túl kell mutatnia a szankción, vagyis a jogszabály magában erősnek kell legyen, és ha
szükséges, karhatalmat is alkalmazni tudjon ezért ; nem pedig fordítva.

15. A jogszabályok tipológiája

lehet csoportosítani szerkezeti elemei szerint

vagy önálló és önállótlan (valamelyik klasszikus szerkezeti lemet nélkülözik)
1 fogalommeghatározó
2 utaló
3 tagadó
4 engedő
5 megszüntető
6 szankciónáló stb
egy jogtétel lehet önállótlan (vagyis valamelyik elem hiányzik), de mint jogi mondat a normán belül
logikailag önálló mégis.
vagy tartalmi (tárgyi)/ szerkezeti szempontok szerint

Jogtétel csoportosítása
A) tartalmi (tárgyi) szempont:
a) regulatív szabály: címzettek magatartását befolyásolja „végrendeletet csak
bizonyos nyelven lehet írni”
b) szervezeti szabály: szervezetet létesít vagy szüntet meg, szervezeti
kapcsolatokat rendez pl. minisztériumokat felsoroló tv.
c) eljárási szabály: jogérvényesítéshez pl fellebezésnek helye van
d) garanciális szabályok: gyártási normák, technikai szabályok
e) ajánló szbály: kívánatos, de nem kötelező, nincs szankció = lex imperfecta; a
szenkció konkludens benne van, nincs kényszerhatalmi végrehajtás (kártyaadósság)
f) utaló szabály: másik szabály rendelkezésére utal. Legtöbbször nemzetközi
magánjogban – kollíziós normák (eltérő nomrák kiküszöbölésére)
g) fogalommeghatározó szabály: más jogszabály meghatározatlan fogalmait tölti
ki= értelmező rendelkezés
h) egyéb jogszabályok: pl nemzetközi szerződések, kinevezés, felmenstés,
megemlékezés, politikai deklaráció, esemény jelentőségéről stb.
preambulum nagy fontosságú tv. tételes szövege előtt található jogalkotói
ünnepélyes bevezető a fontosságáról
B) szerkezeti szempontok alapján:
a) teljes= klasszikus; vagyis mindhárom elemet tartalmazza hipotézis-diszpozíció-
szankció. a hipotézis és diszpozíció logikai határai elmosódhatnak, és ez a gyakoribb.
„aki a nyomozás érdekében elrendelt tartozkódási kötelezettségét megszegi (hipotézis),
rendbírsággal sújtható (szankció).
b) részleges szerkezetű= hipotetikus vagy kategorikus
hipotetikus: „ha többen közöasen okoznak kárt (jhipotézis), felősségük egyetemleges
(diszpozíció)
kategorikus: az ablakon kihajolni tilos! – minden tiltás vagy „ a házasság alatt fogant gyermek
atyja a férj..”

Joganyag rendezési módozatok:

1 kodifikáció
2 inkorporáció
3 kompiláció
4 revizíó
5 egységes szerkezetbe foglalás

16. A joganyag rendezése: kompiláció, inkorporáció, egységes szerkezetbe foglalás, revizió.

+ kodifikáció
Szükséges: - racionális rendezés, felismerhetőség, a jogrend (jogilag következetesen rendezett
viszonyok) és törvényesség (alkotmányos tv lakotás és alkalm.) miatt,
- valamint a jogalkalmazás legfőbb elve a megismerhetőség miatt

1. Kodifikáció: egy törvénykönyvbe (kódex) veszik egy területre voantkozó szabályokat. Ált-ban
kiemelkedően fontos életviszonyok rendszerezett széleskörű szabályozására- hierarchikus
rendben kapcsolódnak egymáshoz.
Ezek végigkövetik a jogfejlődést.XII táblás- Code Napoleon stb.
Azonos bennük: fntos, kikristályosodott normákat érdemes és lehet így egybefoglalni
Különböznek egymástól:
-belső rendezetlenség: mennyiségi szemlélet, egyes normák között nincs logikai szál, csak
arra utal,a mit szabályoz = kazuisztikus
-belső rendezettség: társ. és gazdasági igény a modern világban, természettudományok
előretörésével a Code Napoleon alapján kezdve. Minőségi szemlélet szerint a normákat
lebontják és egy rendszer elemeiként újraalkotják. Következetes világos, átláható,
jogbiztonság, azonos gyakorlati következtetések az alkalmazása során.
Funkciójuk:
a) jogösszefoglalás: hagyományos (agy igazolásul választott) feladatuk. Áttekinthetőség/igazolás
miatt kerül összegyűjtésre a jogforrásokat. pl: feudális szokűásjogi kódex. De szinte csak
technikai művelet
b) jogrögzítés: jogbiztonság a rögzítés révén- garanciális elem. Kiszorított osztályok érik el pl: XII
táblás tv.
c) jogalakítás: joganyag evolúciós jellegű megváltoztatása. Meglévőre épít, azt fejlesztve. terület
viszonyai letisztulnak- lehet kodifikálni
d) jogalkotás: joganyag revolúciós megváltoztatása. Előző kódex megszüntetésével, új
kialakításával (forradalmi változások idején)

2. kompiláció: a hatályos joganyag megállapítása és rendezett formában való közzététele.

Gyűjteményekben (Törvények és Reneletek Hivatalos Gyűjteménya, CD-Jogtár, Magyar
Törvénytár, 1949 előtt Corpus Iuris Hungarici)
3. revízió: felülvizsgálat után egy jogszabályt átszerkesztenek, elavilt részeket hatályon kívül
helyezik. Nagyon ritka alkalmazás, ált. átmeneti társ.i viszonyok miatt (pl II VH után büntető
joganyagrendezés MO-n- Hivatalos Jogszabálygyűjteményben adták ki 1951 és 1958-ban= ez
nem jogforrás, csak gyűjtemény. Nem igazán megfelelő út.
4. inkorporáció: jogszabály módosításkor az eredeti szövegbe beiktatják a módosítást, ez nem érinti
a jogszabály szerkezetét, de nagyon részeket is beiktathatnak alpontokkal (70/A§)
5. egységes szerkezetbe foglalás: azonos életviszonokat szabályozó különböző jogforrások
jogtételeinek egymásmellé szerkesztése. pl. alap jogszabály (ált. TV.) és a végrehajtás (ált.
Rendelet) =világosan látszik a két jogforrási szint elkülönöl =egymás mellé szerkesztve jól
áttekinthető- pl Munka Törvénykönyve, Lakáskódex.
 17. A jogszabályok érvényessége és hatálya,
Tk 70-74
A jogszabály alkalmazásának előfeltételei mindketten. Az érvényesség a jogi norma fennállásának
módja. A címzettek a rájuk vonatkozó jogszabályokat ismerhetik meg, illetve a bíróságok csak
hatályos és érvényes jogszabály alapján törvénykezhet.

Érvényesség:
1. formális: arra felhatalmazott szerv
megfelelő eljárásban
kihirdeti (Magyar Közlöny, tárcaközlönyök)
Ezek külső formai jegyek
2. tartalmi: jogszabály vertikális tagozódásának lépcsőzetes elve, vagyis az
alacsonyabb szintű jogszabály nem mondhat ellent a magasabb szintűnek.
Jogszabály konzisztenciája
3. Szociológiai: a normát atársadalom többsége kövesse, tartalmilag legyen adekvát
a tárgyával, legyen megfelelő a társadalmi viszonyokhoz képest.
Szabályozó funkcióra való alkalmasság.
4. Axológiai: (értéktani) a jogszabály nem mondhat ellent az igazságosság alapvető
eszméinek (mert az állapolgári engedetlenséghez vezet)

Hatályosság= az érvényesség terjedelme

1. időben
hatálynak van kezdete és vége.
Kezdetet maga a jogszabály határozza meg vagy hatálybaléptető jogszabály. Ha
végrehajtó jogszabállyal rendelkezik a norma, a végrehajtó jogszabály is ezzel
egyidőben lép hatályba. (szankció)
-jogszabály a kihirdetés napján
-3-6 hónappal későb (pl. adótv-k, stb széleskörű társ.befoly. tv), hogy legyen idő
felkészülni, megismerni a jogszabályt
-visszaható hatályú- ez ritka és visszahangos, mert „nullum crimen sine lege-
noncs bűn tv. nélkül”- ált. adó, vám, pü-I szabályok.
demokratikus alkalmazása csak, ha az új szabály a visszamenő hatállyal nem
állapíthat meg hátrányosabb helyzetet, mint az régi-ált. büntető
Végéről nem szokott nyilatkozni maga a jogszabály.
-a kihirdetett új norma hatályon kívül helyezi
-határozott időre születik csak meg a ogszabály
-új norma életbelépésével hatályát veszti (nem kimondva csak a hiererchia miatt-
nehezebben követhető, mintha maga a jogsz. helyezi hat.n kívül)
2. területi
1 országos hatályú- országos hatáskörű szervek bocsáták ki (parlament, kormány,
miniszter), mindenkire az ország területén, magyarokra sokszor külföldön is, vagy
külföldön tartózkodó magyar hajón, repülőn, de kivétel a diplomáciai mentességet
élvezők
2 partikuláris/helyi hatályú- önkormányzatok
3. személyi
címzettek köre
1 általános személyi hatály: adott állam területén mindenki… aki..ha valaki..
2 különös személyi hatály: a címzettek a társ. egy körülhatárolt csoportja az a
nappali tagozatos tanuló, aki….
4. tárgyi- milyen eljárásban lehet érvényesíteni
1 büntető eljárás- büntető ügyek
2 közigazgatási eljárás-államigazgatás
3 polgári eljárás- vagyon, öröklés. kárt. stb
18-19. A jogrendszer horizontális tagozódása,a jogágak.
Jog rendszerszerűsége
1. a modern politikai rendszer- üzemszerű jogalkotás
2. dogmatikai készlet kidolgozása
horizontális – funkcionális megosztás, a jogágak a társ. viszonyok tagolására
1. átfogó: közjog-magánjog
2. jogágak
Alapjogágak: XIX. sz közepéig- stabil szabályozás
Másodlagos jogágak: XIX sz elején párhuzamosan az állami beavatkozás
növekedéséval alakulnak ki, kidolgozatlan dogmatikával, de éppen ezért
rugalmasabbak is (felsorolni TB, munkajog stb.)

A jogrendszer egy állam hatályos jogszabályainak rendezett összessége.

A jogrendszerekben a joganyag rendszerezésének alapvető egysége a jogág.
A jogrendszer jogágak szerinti tagozódása egyfajta horizontális munkamegosztást jelent. A
jogág fogalmánál tágabb, átfogóbb jellegű a közjog és a magánjog megkülönböztetése. Moór Gyula
és Horváth Barna elméletei mutatnak rá köz- és magánjog különleges viszonyára. Ha megpróbálunk
a jog horizontális tagozódásáról valamiféle rendszerezett áttekintést adni, akkor célszerűnek látszik a
jogviszonyok lehetséges alanyai (állam, természetes személy, jogi személy) közötti különbségből
kiindulni.
Alapjogágak tehát:
• a nemzetközi jog szabályozza, az államok egymás közti viszonyát
• az alkotmányjog, az állami szervezet belső viszonyait szabályozó joganyagot foglalja
magában
• a közigazgatási jog, az állam és a joghatósága alá tartozó (természetes és jogi) személyek
közötti viszonyokat szabályozza.
• a büntetőjog, amely ugyancsak az állam és a joghatósága alá tartozó természetes személyek
viszonyaira vonatkoznak

A par excellence magánjogi jogág, a polgári jog, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság jogilag
(tehát formálisan) egyenlő alanyai – a (természetes és jogi) személyek – közötti viszonyokat rendezi.

Másodlagos jogágak:
• a pénzügyi jog a közigazgatási jogból szakadt ki, s elsősorban az államháztartással
összefüggő viszonyokat szabályozza.

• a közigazgatási és a polgári jog határán jött létre:

-munkajog, , a munkáltatók és munkavállalók közötti gazdasági pozíciókülönbség
ellensúlyozására történő állami beavatkozás a munkaszerződés általános szabályainak
meghatározásával.
-földjog ,az ingatlan- nyilvántartás, a föld értékelésének és használatának szabályait
öleli fel, melyek célja az ingatlanforgalom szabályozása és a mezőgazdasági
termelésre alkalmas földterület védelme.
-társadalombiztosítási jog, amely az alapvető szociális jogok- egészségügyi ellátás
és nyugdíjhoz való jog biztosítását tűzte ki célul.
- szövetkezeti jog

• a polgári jogról vált le a családjog, amely a házastársak és gyermekeik egymás közötti

kapcsolatait, jogait és kötelezettségeit rendezi.

• a polgári jog és a nemzetközi jog határán alakult ki a nemzetközi magánjog.

18-19. Közjog – magánjog.

tk 76-78 Moór Gyula, Horváth Barna

33. Közjog - magánjog

E felosztást a római jogra szokták visszavezetni. A XIX. sz. folyamán nem véletlenül merült fel ismét
a közjog és magánjog kettéválasztásának a problémája.
A jelenség mögött egyrészt az individualizmus állt, másrészt a polgári társadalmakban jelentkezõ igény
a politikai állam és a polgári társadalom kettévalszatásaára.
Számos teória alakult ki, hogy milyen megbízható kritérium található a kétféle joganyag pontos
elhatárolásához.
- A közjog a közérdek, a magánjog a magánérdek érvényesítését szolgálja.
- A közjog a közviszonyokat, a magánjog a magánélet viszonyait szabályozza.
- A közjog imperatív és kogens normákat tartalmaz, a magánjogot pedig diszpozitív normák
alkotják. (Többnyire, de nem kizárólag.)
Moór Gyula szerint a közjog az állam, a magánjog a magánjog a magánszemélyek cselekvését
szabályozó normák alkotják.

Közjog: a jogviszony egyik alanya az állam, mint a közhatalom birtokosa.

alkotmányjog
közigazgatási jog (anyagi és eljárás)
büntető (anyagi és eljárás)
pénzügyi (közig. anyagiba tartozik)

Magánjog: alanyai magánszemélyek

polgári (anyagi és eljárás)
nemzetek magánjoga
családjog

Vegyes jogágak: magán+közjog

földjog
TB
Munkajog
Szövetkezeti jog
 20. A jogrendszer vertikális tagozódása: a jogforrások hierarchiája.

A jogrendszer egy állam hatályos jogszabályainak rendezett összessége.

A magyar jogforrási hierarhiát az alkotmányjogi szaknyelv a vertikális tagozódási rendszernek
nevezi.(vertikális.: függőleges, lépcsőzetes, fölé- és alárendeltségi viszony) Kelsen lépcsőelmélete.
A magyar jogforrási hierarchia csúcsán:
• az Alkotmány, áll az 1949. évi-többször módosított- XX törvény .
Az Alkotmány határozza meg a legfontosabb jogalkotó szerveket ( országgyűlés, kormány,
miniszterek..) valamint az általuk kibocsátott jogforrásokat ( törvény, kormány- rendelet..),
továbbá ezek egymáshoz való viszonyát: az alacsonyabb szintű nem lehet ellentétes a magasabb
szintű jogszabályokkal.
Meghatározza továbbá - ez a következő szint – a törvényalkotás eljárási szabályait s ezen túl az
Alkotmány megváltoztatására, – amelyhez az országgyűlési képviselők kétharmadának a
szavazata szükséges- valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalára
vonatkozó speciális szabályokat is. A speciális eljárással alkotott törvényeket nevezzük
sarkalatos törvényeknek.

• törvények,
- egyik csoportját azok alkotják, melyek közvetlenül kapcsolódnak valamely alkotmányos
normához, annak tartalmi konkretizálását jelentik pl: lelkiismereti és vallásszabadságot
deklaráló alkotmányos rendelkezés
- a másik csoportba azok a törvények tartoznak, melyek azokat a társadalmi viszonyokat
rendezik, melyeket az alkotmányos szabályok nem fednek le pl: a gazdaság különböző szféráit
szabályozó törvények
• alkotmányos törvények – nálunk: 2-3-os törvények
• közönséges törvények
• törvényerejű rendelet (1989. évi XXXI. törvényig) a törvénnyel egyenrangúak melynek
kibocsátási jogával a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa bírt. ( szocializmusban).A
hatályos joganyagunk ma is számos ilyen törvényerejű rendeletet tartalmaz.
• rendelet – a végrehajtó hatalom szervei által alkotott jogszabályok
kormányrendelet
miniszterelnöki rendelet
miniszteri rendelet
önkormányzati rendelet

A jogi normák horizontális felosztásakor alapvetõen a jogi normák tartalmi különbözõségére

fordítottuk figyelmünket, míg a jog vertikális rendszerének vizsgálatakor ezzel szemben a jog formális
érvényességének a kérdése került a középpontba.
A magyar jogforrási hierarchia csúcsán az Alkotmány áll. Az Alkotmány határozza meg a
legfontosabb jogalkotó szerveket: Országgyûlés, kormány, miniszterek, helyi önkormányzatok
képviselõ testületei, valamint az általuk kicsátott jogforrásokat: törvény, kormány rendelete és
határozata, a miniszterelnök és a kormány tagjainak rendelete, önkormányzati rendelet.
Az Alkotmány alatt helyezkedik el a törvények szintje. Egyik csoportját alkotják, amelyek
közvetlenül kacsolódnak valamely alkotmányos normához, a másik csoportba azok a törvények
tartoznak, melyeket az alkotmányos szabályok nem fednek le.
A törvények szintje alatt helyezkednek el a végrehajtó hatalom szervei (kormány, miniszterelnök,
miniszterek, önkormányzatok) által alkotott jogszabályok tömege, mely maga is hierarchikusan tagolt.
A jogforrási hierarchia legalsó szintjét képezik az önkormányzatok rendeletei.
 22. A joghézag és a jogszabályok értelmezése

A jogrendszertől azt várjuk, hogy megoldást adjon a jog alá tartozó esetekben megfogalmazódó
kérdésekre. Ez az alkalmasság csak akkor áll fenn, ha a rendszer hézagmentes és
ellentmondásmentes.

Joghézag: amikor egy adott tényállás kapcsán megjelenő magatartásról nem lehet eldönteni,
hogy jogosnak minősíthető –e vagy sem.
Ennek két oka lehet: fogyatékosság a jog rendszerében, új társadalmi viszony keletkezése, amit a
jog eddig még nem szabályozott.

A fogyatékosság, hogy nincs ilyen norma, pedig lennie kellene. A fogyatékosság kiküszöbölésének
az eszköze, az értelmezés.
Az európai jogtudomány különbséget tesz az ún. technikai joghézag és a valódi joghézag között.
A technikai joghézag esetén, a problémát a jogrendszer valamilyen belső ellentmondása okozza,
míg a valódi joghézag esetén a jogalkalmazó egy új társadalmi viszonnyal kerül szembe.
A joghézagok jellege szerint megkülönböztetünk:

• inszuffiencia- hézag a jog nem szabályoz, pedig szabályoznia kellene.

• inkozisztencia- hézag a jog szabályoz, de ellentmondásos módon.
• indetermencia- hézag a jog szabályoz, de homályosan , nem egyértelműen.
• axiológiai – hézag a jog szabályoz, de erkölcsileg nem elfogadható módon.

vertikális: alacsonyabb szintű lex nem mond ellent a magasabbnak

horizontális: adott társ. viszony a jogrend egyértelműen kezelje, ne legyen joghézag
pl kurva- büntető tiltja, de az adó tv megengedi
pl katona: sorkötelzettség, de lelkiismereti szabadság
 23. A jogrendszerek csoportosítása. A jogösszehasonlítás általános kérdései

Összehasonlító jogtudomány színrelépése: 1900- Párizs: első összehasonlító jogi kongresszus.

É. Lambert vezetésével: komparitisták (=összehasonlító jogászok) céljuk: közös törvényhozó jog
kialakítása.
Mikro- és makro-jogösszehasonlítás: a felszínen megmutatkozó jegyek összehasonlítása (pl:
nagykorúság más-más életkortól); a jogág és a jogrendszer szintjén való különbségek
Szinkronikus és diakronikus jogösszehasonlítás: időbeni összehasonlítás
szinkronikus= azononos időben egy adott időpontban létező jogrendszerek összehasonlítása
diakronikus= különböző idejű, történeti összehasonlítás egyazon jogrendszeren belül
Külső és belső jogösszehasonlítás: kulturális közösséghez értendő
belső= azonos kulturához tartozó országok jogrendszerének összehasonlítása (pl.: európai)
külső= különböző kulturához tartozó országok jogrendszereinek egymás mellé állítása (pl.: magyar-
kínai)

Jogrendszerek csoportosítása
René David kifejezése – jogcsalád= rokonító jegyek figyelembe vételével alapvetően összetartozó
jogrendszerek
R. David szerint 3 jogcsalád és 2 egyéb csoportba sorolhatóak a világ jogrendszerei így – 1. germán-
római 2. common law 3. szocialista jogcsalád 4. vallási és 5. tradicionlális jogrendszerek
Zweiger és Kötz, akik szintén foglalkoztak ezzel ún. jogkörökbe, altípusokba sorolják a
jogrendszereket, így – 1. germán-római jogcsalád a, romanista jogkör b, germanista jogkör c, északi
jogkör; 2. common law a, angol jog b, nem-angol jogrendszerek; 3. szocialista jog a, szovjet b, közép-
európai c, Európán kívüli jogrendszerek; 4. egyéb jogrendszerek a, muzulmán jog b, hindujog c,
távol-keleti jogrendszerek d, Fekete-Afrika joga.

24. A common law jogcsalád.

Angliában a partikuláris jog mellett megjelent a bírósági gyakorlatból kialakult jog, mely a közös jog
lett (=common law)
Római jog hatása nem nagy, hisz létezett egy erős bírói kar.
Angliában a középkortól van jury (=esküdtszék); bizonyítási eszközből azaz tanúkból bizonyítékot
értékelő testület lett.
Writ-rendszer: writ= királyi iratok, preindításnál volt rá szükség. hogy valaki érvényesíthsesse jogát
megfelelő writ kellett.
Equity: kancellária a common law hiányosságait „betömő” szervezetté vált, itt fejlődött ki az equity;
kezdetben együtt fejlődött a common law-val, később azonban konfliktus.
Az angol jog három fő szerkezeti elemre, jogtestre osztható: common law ( bírók által alkotott jog-
judge-made-law, vagy az esetjog-case law), equity ( kiegészítő jog) statue
law (törvényi jog).

Közös jellegzetességek:
• sajátos jogforrási szerkezet – alapja: bírói precedensek
• bíróságok által alkotott jognak nagy a szerepe
• bírók más helyet töltenek be a jogásztársadalmon belül – common law sokféleképpen
értelmezhető (bírói szabadság)
• bírók a legjobb ügyvédek közül kerülnek ki és nem karrier-bírók – jogászi szakma csúcsa
• tagozódása más – nem ismeri a közjog/magánjog felosztást; 3 fő szerkezet: common law,
equity, statue law

Jogkörök:
• angol jog területi hatálya: Anglia + Wales; többi területen korrekciókkal érvényesül; Skócia
a vegyes jogrendszerek közé tartozik
• USA szövetségi és tagállami jogrendszere (kivétel: Louisiana és Puerto Rico) és Kanada joga
• Ausztrália és Új-Zéland
• angol gyarmataok (pl: India)
Angol-amerikai jog különbségek:
• angol egységes, amerikai föderális szerkezete miatt nem – 2 szint: egyes tagállamok joga +
szövetségi jog
• Nagy-Britannia: nincs kartális alkotmány; USA: van
• bírók – angol: kicsi kar, felső középosztálybeli, Oxfor v Cambridge végzett, 10 évig gyakorló
barrister
amerikai: politikai-közéleti szerep is, elnök nevezi ki őket (saját emberei közül)
• angol: pozitivista szemléletű jog; amerikai: jog bizonytalan, sokféleképpen értelmezhető

25. A római-germán jogcsalád

A római- germán jogcsalád hangsúlyos, lényeges szerkezeti elemei a XI- XIII. században jöttek létre.
A római- germán jogcsaládhoz tartozó országok ( romanista, germanista, északi jogkörből)
jogtörténetének egyik fontos tényezője, hogy az országok többségében a helyi viszonyokat a helyi
szokásjogok szabályozták.
A római- germán jogrendszerek alapja a római jog és az ez alapján kifejlődő jogtudomány.
Ez a XII. századtól kezdett kibontakozni az európai egyetemeken.
A római- germán jog egyik legfontosabb jellegadó tulajdonsága, hogy a ius commmune szabályai
befolyásolták a jogcsaládhoz tartozó országok jogfejlődését.
A jogalkotás elsőbbsége a jogalkalmazással szemben.
Recepció, figyelhető meg, ahogyan a ius commune a belső jog részévé vált.
Ahol a római jog érvényesült, kifejlődött a természetjog tanítás. A természetjogi gondolkodás
szerepe nagy, mivel ebből ered: a kodifikáció gondolata, az emberi jogok eszméje és a jogállam
eszméje.
Nagy hatást gyakorol a jogrendszerre a felvilágosodás eszméje.
( nagyfokú bizalmatlanság a bírókkal szemben- a bíró, csak a törvény szája)
A bíró nem alkothat jogot, a jog egyértelmű, a bírók nem fűzhettek saját véleményt a határozatokhoz.
A római- germán jogi kultúra meghatározó alakjai a híres törvényhozók és jogtudósok.
Karrier bíró- nem a szakma csúcsa csak egy pálya.
Törvények elsőbbsége- előre tételeznek (előbb norma, aztán döntés), absztraktabbak (esetek nagyobb
körére terjednek ki)
Tagolás- történetileg első: magánjog/közjog

A római- germán jogcsaládhoz tartozó jogkörök: romanista jogkör:

• Franciaország a jogkör bölcsője
• Belgium, Luxemburg, Hollandia
• Olaszország, Spanyolország, Portugália
• Afrika frankofon része
• Dél- és Közép-Amerika országai
• Louisiana és Quebec
központi kódexe a Code Civil, az elsõ modern kodifikációnak a napóleoni kodifikációt tekintjük
Általánosan elmondható, hogy a Code Civil világos szerkezetû, minden feudális elemtõl,
kompromisszumtól mentes, a bírói mérlegelésnek és ezáltal a bírói önkénynek igen kis teret hagyó,
rövid, egyszerû megfogalmazású polgári törvénykönyv.

germanista jogkör:
• Németország
• Ausztria
• Svájc
• Közép- és Kelet-Európa országai (Magyarország, Csehország)
későn ért el a római jogi hatás, ám annál erőteljesebb volt
BGB – 1900 jan. 1. Konstrukciói, fogalmai mesterségesek, nyelve mûnyelv, amelyet igazán csak a
szakma érthet meg. Fõ célja nem a tömörség, hanem a pontosság, ezért olykor igen bonyolult.
ABGB – 1811 hatott rá a Code Civil, a felvilágosult abszolutizmus; Mária Terézie kezdte de
visszautasították tk mivolta miatt
északi jogkör:
• Dánia
• Finnország
• Izland
• Norvégia
• Svédország
alig hatott a római jog és a felvilágosodás, de a common law sem jellemző
elszigeteltségben éltek az északi országok, európai eszme és történelem kevésbé hatott
27. Jogérvényesülés, jogkövetés, jogismeret.
A jog érvénersülését segíti vagy gyengíti a normatív pluralizmus.

Normatív pluralizmus: egy adott közösségben, egy adott időban több társadalmi normarendszer van
érvényban: szokás, erkölcs, illem, vallás, valláserkölcs, szakmai etikai kódex, bünözői szubkultúra.
Szerencsés esetben ezek a normarendszerek egymást erősítik, támogatják, nem ütköznek egymással
vagy a joggal magával. Ám ez nem mindig van így, ami a jogkövetést befolyásolja (pl: szokásszerűen
nem fizetünk adót).

A jogérvényesülés fogalma
A jogérvényesülés kétféleképpen történhet meg:
1. Jogkövetés útján: amikor a tanusított magatartás tudatosan, vagy véletlenül egybeesik a jogilag
kívánatosnak minõsített mintával.- a norma szociológiai érvényessége
2. Jogalkalmazás útján: amikor az egybeesés elmarad, s emiatt bíróság, vagy más hatóság elõtti
eljárásra kerül sor. államikényszer hatására érvényesül

A tényleges jogkövetés elmaradása a jogsértés.. Ennek két összetevõje van: egyrészt tudnom kell, hogy
mit csinálok, másrészt tudnom kell, hogy ezt valamilyen szabály tiltja, vagy mást parancsol. Ez pedig
már a jogismeret problémaköre. Sajátos vélelem szerint: a törvény ismeretének hiánya nem mentesít a
törvény alól.
A jogszabályokat úgy hirdetik ki, úgy teszik közzé, hogy bárki - aki akar - hozzáférhessen.

A jogérvényesülés: mint egy folyamat érzékelhető, amely mindig a gyakorlatban megy végbe. A
jogi normák, szabályok hatást gyakorolnak a társadalmi életre, megvalósulnak és
realizálódnak.

A jogismeret: a jogkövető magatartás előfeltétele. A jognak az ismeretét jelenti.

Fontos, hogy az állampolgárok pontosan megismerjék és felismerjék a jogszabályokat csak így
tudják tudatosan követni azokat.
A jogalkotó gondoskodik a jogszabályok kihirdetési kötelezettségéről. A törvénynek, a jognak a
nyilvános kihirdetése, közzététele (hivatalos lapban való közlés) éppúgy feltétele, mint az, hogy a
jogszabályt arra felhatalmazott szerv alkossa (parlament- hazánkban).
 28. A jogalkalmazás mibenléte.

A jogalkalmazás mibenléte
Jogalkalmazás: megállapított tényekból fakadó következmények érvényre juttatására szolgáló
tevékenység.

A jogalkalmazás valamely állami szerv (pl. a bíróság) válasza a jogsértésre, amellyel a bíróság utólag
próbál olyan helyzetet teremteni, mintha a jogsértés nem történt volna meg.
Ezt szolgálja a jóvátétel: a reparáció. (Pl.: kártérítés, vagy az eredeti állapot helyreállítása, etc.). Ez
elsősorban az egyén sérrelmét orvosolja. Ha a reparáció nem lehetséges, ill. szükség esetén a
jogsértéshez egyéb következmény is fûzhetõ. Ezt szolgálja a büntetés valamilyen formája, a represszió.
(Pl.: a szándékos károkozásnál a kártérítésen túlmenõ büntetés, vagy az állam javára elmarasztalás.).
Ez pedig a közösség sérelmét orvosolja (pénzbüntetés,vagyonelkobzás)
Jogalkalmazásra tehát elsõsorban jogsérelem orvoslásaként kerül sor, általában a sérelmet szenvedett
kezdeményezésére. Ilyenkor valamely konfliktus eldöntése történik meg a jogszabályok elõírásai
szerint.
A jogorvoslati jogalkalmazás mellett megkülönböztetendõ a hatósági jogalkalmazás, amikor egy
egyébként jogszerû magatartás joghatásának kiváltásához hivatalos, hatósági jellegû aktusra is van
szükség. (Pl. házasség felbontása, holttá nyilvánítás, cégbejegyzés, etc.)
A jogalkalmazás ekkor a hatósági cselekvés feltételeinek megállapítására, s ezek fennállása esetén a
szükséges közremûködésre irányul.

Jog hatékopnytalansága miatt van olyan eset is, amikor mind a jogkövetés, mind pedig a jogalkalmazás
elmarad.
• pl háborúban, anarchiában nincs jogrend, csajk önhatalom és erőszak
• ha az adott trásadalmoban általában érvényesülnek a aszabályok= van jogrend
• ha bizonyos szabályok nem érvényesülnek (ez közvetlenül nem érinti a jogrendet)
mert rossz a szabály
mert idejét múlt
mert a társadalom morális, politikai vizsonyai nem teszik lehetővé

Jogalkalmás tevékenysége
1. jogalkalmazás logikai modellje
a joalkalmazás egy logikai tevékenység
szillogizmus:
felső tétel-jogi normák alsó tétel- a tényleges magatartás

Jerom FRANK „Law and the modern mind”, 1930- jogi realizmus- USA
meg kell különböztetni a jog 2 funkcióját: ideológiai/gyakorlati funkció
ideológiai: jogbiztonság látszatának fenntartása
gyakorlati: ki kell elégíteni a közönség igényeit
bíró hoz egy intuitív döntést, majd a bizonyításkor meghozza a racionális döntést

Horváth Barna:
a jogalkalmazás lényege, hogy a bíró folytonosan váltogatja a perspektíváját, vagyis hol a szabály
felől (az összes szabáőly közül egyet kiválaszt a helyzetre), hol pedig a tények felől (vagyis a
tényálláshoz a releváns tényeket kiválasztva a rávonatkozó szabályt keresi meg), vagyis tényeken
szelektált normákra és normákon szelektált tényekre van szüksége a bírónak.
A jogalkalmazás egy hermeneutikai körrel ábrázolható, körben forgó dinamikus körben a bíró
folytonosan tényeket és értékeket közelít egymáshoz koncentrikusan, valamint a bíró nem áll kívül a
megismerés tárgyán- teljes személyiséggel maga is alakul a megismerés közben.
Ez az alkalmazás kizárja az önkényességet a hivatásban.

2. jogalkalmazás funkcionális modellje

Thornstein: lehetséges, hogy a felek megegyeznek; ha nem, jön a 3. személy
adminisztrátor, bíró, közvetítő
• közvetítő: személyesen ismeri a feleket; belülről akarja megérteni a vitát, beleéli magát;
személyes; segít egezségre jutni; cél: a felek közti társadalmi viszony maradjon meg; nincs
külső tényező, nem formalizált
• bíró: pártatlan, személytelen; visszatekint időben, uólag mondja meg kinek van igaza, eldönti a
vitát; külső tényezőn múlik az ítélet; formalizált
• adminisztrátor: 2 között; személytelen, formalizált; jövőbe tekintő döntést hoz; felek
versenyhelyztben (pl.: pályázati kiírás)

29. A jogalkalmazás szakaszai

Alaptípusa a bírói jogalkalmazás; szakaszai: tények megállapítása, normák megállaptíása,
döntés meghozatala ezek alapján
Tényállás megállapítása: első feladat; mi történt?; el kell dönteni, hogy az állítások közül mit
fogadunk el – objektív igazság
legobjektívebb megállapítást a bizonyítási eljárás biztosítja= bizonyítékok összegyűjtése,
mérlegelés.
MO: szabad bizonyítási rendszer= bármi lehet bizonyíték, ami tény vagy körülmény bizonyítására
alkalmas.
Jogszabály értelmezése: tényállás jogi minősítése és értékelése; tény- és jogkérdés megállapítása;
törvényi értelmezés= jogszabály tartalmazza; kötelező erejű, de cask az adott jogszabályra
vonatkozóan
jogtudományi értelmezés= jog kutatói és művelői értekeznek egyes jogszabályok értelmezéséről;
nem kötelező erejű, de segíti a munkát
jogalkalmazói értelmezés= érvényessége cask az adott ügyre terjed ki
módszerek: nyelvtani, logikai, történeti, rendszertani
nyelvtani= szövegben lévő szavak és azok gramatikai összekapcsolásából
logikai= egymáshoz kapcsolt szavak és mondatok logikai szerkezetéből
történeti= szöveg megszületésének története, előzmény
rendszertani= a szöveg elhelyezkedése a jogrendszerben
Határozathozatal: utolsó lépés; a jogi következmény megállapítása; általánosságtól el kell
távolodni, az adott ügyre vonatkozóan kell döntést hozni; összefüggés a tények és normák között,
ezt fejezi ki a szillogizmus logikai sémája: alsó tétel/felső tétel
felső: általános kijelentés pl.: minden ember halandó
alsó: vminek az adott osztályba tartozására vonatkozó kijelentés pl.: Szókratész ember
középfogalom: felső-alsó tételt összekapcsoló elem, ami mindkét helyen szerepel itt: ember
konklúzió: Szókratész halandó.

Egyes eljárások:
eljárásjog: lépések egymás utániságát szabályozza, melyek az eljárás kezdetétől a lezárásig
vezetnek
alapelvek érvényre jutása
jogalkalmazás feltételeinke biztosítása
büntető eljárás: bíróság utólag, mintha jogsértés nem történt volna meg
2 alaptípus: polgári peres és büntető eljárás
nyomozási szakasz: nyomozó hatóságok feladata a tényállás felderítése, bizonyítékok összegyűjtése
feljelentés vagy hatóság tudomásszerzése után a nyomozás elrendelésével indul meg az eljárás
ezt a gyanusítottal közölni kell
ügyészi szakasz: döntés a vádemelésről
bírósági szakasz: központi rész; felelősségrevonás megvalósul
- tárgyalás előkészítése
- első fokú tárgyalás
- másodfokú eljárás
- harmadfokú bírósági eljárás
- rendkívüli perorvoslat

• 31. A jogviszony
A jogviszony jogilag szabályozott társadalmi viszony.

A jogviszonyok a bennük résztvevők kapcsolatának jellege szerint sorolhatók típusokba:

• jogágak szerinti megkülönböztetés: polgárjogi, büntető jogi, közigazgatási jogi,
munkajogi

• fogalmilag: általános jogviszony- mindig egy jogintézmény, jogban szabályozott modell

és
konkrét jogviszony- valóságos szereplők között létrejövő tényleges kapcsolat

• a jogviszony szereplőinek pozíciója szerint:

-szimmetrikus jogviszonyok szereplőit, egymást kölcsönösen kiegyenlítő,
egyensúlyban lévő jogok és kötelességek jellemzik. Pl: polgári jogviszonyok-
adásvétel, ahol a felek a dolog és a vételár szolgáltatása tekintetében
kiegyenlített helyzetben vannak.

-aszimmetrikus jogviszonyokban ez az egyensúly hiányzik, a felek egymással

alá- fölérendeltségi viszonyban vannak, amely mögött az egyik fél hatalmi
pozíciója rejlik Ilyen pl. a közjogi viszonyoknál, az adó kivetése, a
honvédelmi kötelezettség az állami büntető hatalom gyakorlása.
 • 32. A jogi tények.

Jogi tények: azok a történenések, amelyek jogviszonyt módosítanak, keletkeztetnek vagy szüntetnek
meg.

Azokat a valóságbeli történéseket, amelyek a jogviszonyokat mozgásba hozzák, összefoglalóan

jogi tényeknek nevezzük.

A jogi tényeket két nagy csoportra osztjuk:

• természeti események: amelyek akaratunktól függetlenek.Pl. a születés puszta ténye
keletkeztet állampolgársági jogviszonyt, vagy a felek bármelyikének halála megszünteti a
megbízási szerződést.
A természeti eseményeket azzal különböztetjük meg az emberi magatartástól, hogy nem
akaratlagosak.

• emberi magatartások: amelyek akaratlagosak, esetleg céltudatosak, célirányosak is. Az

emberi magatartások ismét két csoportra oszthatók:

1. a bírói vagy közigazgatási szervek aktusai teszik ki, tehát azok

cselekvései, akik a jog nevében járnak el. Pl. házasságkötés-anyakönyvvezető

2. a jog alanyainak vagy címzettjeinek cselekvéseiből

tevődik össze. Két része lehet:

2.a jogi státuszt tekintve:

tiltottak,
kötelezőek,
megengedettek,

2.b a jogi aktusok

A jogi aktusok, kifejezetten jogviszony keletkezésére, módosítására vagy
megszüntetésére irányuló, azt célzó magatartások. A jogi aktusok
lehetnek :

kétoldalúak- jogügyletek (amikor a jogviszony szereplői

kölcsönösen és egymásra tekintettel cselekszenek, pl. szerződéskötés)

egyoldalúak - jognyilatkozatok( joghatás kiváltására irányuló egyoldalú

cselekvések pl .szerződés egyoldalú felmondása
 • 33. A jogviszony elemei.
Jogviszony elemei: alany-tárgy-tartalom

A jogviszony jogilag szabályozott társadalmi viszony.

A jogviszony alanyai:
A jogviszony alanyai a személyek ( persona).
A persona, az egyediségtől elvonatkoztatott és tetszőlegesen behelyettesíthető személy, ez adja meg
a személy fogalmát a jogban.
A jogalanyokat, személyek alapvető felosztása: természetes személyek és jogi személyek.
A jogi személy nem ember, a jog által teremtett személy, valami, amit a jog valakinek tekint, még
pontosabban valakivé minősít.
A természetes személyek az állampolgárok.
Jogalany az lehet, aki jogképességgel rendelkezik.
Jogképesség: jogok és kötelezttségek alanya lehet. Ha van, a jogképesség lehet abszolút és relatív.
Abszolút, ha jogszabály nem korlátozza a megszerezhetõ jogosultságok és kötelességek körét. Relatív,
ha e kör korlátozott.

A cselekvőképesség: a személy saját cselekedeteivel szerezhet jogokat és kötelezettségeket magának

vagy másnak.
A cselekvőképesség teljes és korlátozott lehet. Szabály szerint akinek van cselekvõképessége, az
teljes. Korlátozottságról a természetes személyek körében lehet szó.
A jogszabályok és a bírói ítéletek annak a cselekvõképességét korlátozzák, aki nem tudja kellõen
mérlegelni cselekményeinek körülményeit és következményeit. Életkora, vagy értelmi képességei,
elmebeli állapota miatt tõle ez nem várható.

A jogviszony tárgya: az, amire a jogviszony vonatkozik

- közvetlen= emberi viselkedés, minden viszonynak van (pl. kp fizetés)
- közvetett= a dolog, ez nem szerepel kötelezően minden jogviszonyíban (pl.eladott asztal)

A jogviszony tartalma: jogok és kötelezettségek összessége

egyensúlyban kell, hogy legyenek
 • 34. Felelősség és felelősségre vonás a jogban.

A jogi felelõsség mibenléte

A felelõsség intézménye az egyén és a közösség között teremt kapcsolatot a magatartás közbenjöttével.
A társadalmi-közösségi magatartásminták:
- modellt kínálnak egyes magatartás-típusok szervezéséhez
- mércét állítanak egyes magatartás-típusok elé, értékelve és minõsítve azokat
- következményt fûznek egyes magatartás-típusokhoz, vagy azok eredményeihez, hogy ezáltal
megvalósítsanak valamely kívánatos rendet és/vagy a következményekkel való kalkulálás
indítékként épülhessen be a jövõbeni magatartásokba.
A felelősségre vonás az egyéni magatartás (tény) és a magatartás-minta (mérce) összevetése; a
felelősség megállapítására irányuló eljárás.
A felelősség előfeltétele valamilyen kötelesség fennállása, vagyis e kötelesség elmulasztása vagy
megszegése.
A kötelesség fennállása, pedig egy normától függ amely azt kirója.
Felelősségről sokféle értelemben beszélhetünk a mindennapi életben. Felelőtlennek tekintünk
valakit, ha nem számol magatartásainak körülményeivel és következményeivel, s ezáltal ellentétbe
kerül valamely magatartás normával. ( helyes viselkedést szabályozó, etikai normák)

A jogi felelősség alapvető eltérése a többi felelősségtől, a felelősség elemeinek és a felelősségre

vonási eljárásban különbözik.
Itt a felelőtlenség ( már jogi státusz), jogsértő magatartás jogi felelősségre vonása
jogkövetkezménnyel jár, ahol a jogsértő magatartás negatív jogkövetkezményű.

A felelősség sajátos változata, a mások cselekedeteiért vállalt felelősség.

Ennek két változata: a kollektív (közösség felel bármelyik tagjának a magatartásáért- együtt
drogozó fiatalok, mindegy, hogy az egyik nem használt , de ott volt) és a feljebbvaló felelőssége
(apa a felügyelete alá tartozó gyermekért pl)

A jogi felelősség fajtái több szempontból különíthetőek el:

• a normarendszer szerint: cselekvéseinket többféle norma szabályozza, e normatípusok,
egy-egy felelősség fajtát is megalapoznak.
• tudattartalom szerint: itt a fent említett objektív és szubjektív felelősségről beszélünk.
• telepítés szerint: egyéni illetve kollektív felelősség
35. A feudális abszolutizmus állama.

Főbb jellemzői: XV-XVII. sz.

gazdaságilag meggyengült nemesség, megerősödött polgárság
hivatali apparátus megjelenése
bürokrácia születése
egységes, centralizált, hierarchikus állam
egységes jog
modern gazdaságpolitika megteremtése – első jelentős: merkantilizmus
az állam a főhatalom birtokosa, azaz szuverén
szekularizáció= állami és egyházi hatalom kettéválasztása
társadalom állam alá rendelése

Nyugati és Keleti államfejlődés eltérései:

Ny K
absz. rövid ideig hosszú ideig tartott
állam alá rendelt társadalom államosított társadalom
magánszférát erősítette államot erősítette
területileg kisméretű hatalmas katonai-politikai egység; birodalom
közös jellemző:
államilag oldották meg a gazdasági-társadalmi problémákat

A feudális abszolutizmus kiépülése és működése tehát a különböző régiókban különböző módon

ment végbe és valósult meg, s ez a későbbi fejlődésre is kihatott.
 • 36. A polgári állam.

középkori városokból fejlődik ki a XVI-XVIII. sz.-ig

A feudalizmiusban a politikai társasdalom és a politikai állam nem váltak el egymástől. Politikai
jogai csak a nemességnek voltak= ők voltak tehár a politikai nemzet, a jogok itt maradtak, így a
politikai szervezetben kijelölték a helyüket.
Az új rend kristályosodási pontjai: a polgári társadalom, a polgári állam és a modern jog.

A polgári társadalom:
- kifejezés alatt a társadalom gazdasági viszonyaihoz közvetlenül kötődő életszférák körét
- a társadalom minden nem –politikai viszonyát és életszféráját is magába foglalja vagy azokra a
jelenségekre utaljon, amelyek a közélet és a közhatalom körén kívül esnek. (civiltárs;
magánszféra)
A polgári társadalom alapja polgári magántulajdon, ami
- politikai előfeltételektől mentes
- piacon szabadon értékesíthető- értéket teremt
- minden féle javakra, nem csak föld

A polgári forradalmak eredményként megszületett modern polgári állam egyik fő sajátossága

az, hogy abban a közhatalom gyakorlása önálló tevékenységgé válik. Kettéválik a politikai
(megjennek a politikusok) és magánszféra.
DE
a közvetítő mechanizmusok révén össze is kapcsolódtak: nyilvánosság; pártok; érdekképviseletek
egyéb formái
Megjelenik az általános, egyenlő, titkos és közvetlen választójog ehhez pártok!
Nem alakul ki kp-i ideológia, a gondolkodás szabad: liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus
és nacionalizmus lesznek a fő irányok.
Tömegtájékoztatás=media (sajtó, rádió); információáramlás biztosítása

A modern jog fő jellemzője: szabályai formalizált rendszert alkotnak. (általános, univerzális,

kiszámítható)
Elsősorban a modern társadalmak jogát jellemzi: a jogegyenlőség, egyenjogúság , törvény előtti
egyenlőség, mindez forkozatos fejlődéssel a századfordulóra már pozitiív válaztójogokkal.

Közép és Kelet Európában:

a tőkés fejlődés a feudalista rendszerbe épül be; párhuzamosan léteznek (praszt-munkás; uralkodó
osztály és gazdasági vezetők)
nem politikamentes a magántulajdon
magán és közszféra nem válnak el egymástól

Georg Jellinek: 1900 – Általános államtan c. műve: modern állam megfogalmazása

37. A polgári állam fő formái a XIX-XX. sz.-ban
Liberális állam; XIX sz.
- egyéni szabadság politikai és gazdasági elismerése, vagyis a szabadságjogok állami elismerése
- az állam kivonul a gazdaságból, a magánszférából: szabadverseny és szabadkereskedelem
- modern parlamentarizmus: konszenzusra törekszik
- =tőkés állam: termelési és jogi körülményeket biztosít- demokratikus keretek között
- magángazdaság új jogi feltételeinek megteremtése
i. minimál állam: csak negatív funkciók: rendfenntart., ig.szolg., és néhány
pozitív funkció: oktatás és e.ü.
ii. korlátozott állam: az állam iszervek működése cask az törvényben előírt
módon lehetséges, (meghat eljárás meghat. területen)

XIX sz-ban a szabadverseny következttében kiderület, hogy a piac nem tudja önmagát szabályozni,
folyamatos válság 1870-től, a társadalom nagyin differenciálódik, megszületeik a nagyon
vkiszolgáltatott munkás-réteg. A választójog kiszélesítését követően a munkáspártok jelentős
politikai tényezővé válnak, destabilizálják a a politikát. a liberalizmuis bukása.

Szociális állam kalakulása

TB, oktatás, jóléti szolgáltatások- ezzel elmosódik a határ köz- és magánszféra között
- megszületnek ehhez a másodlagos jogágak (köz+magán vegyesen)
- második generációs emberi jogok: itt már nem az államot akarja visszaszorítani,
hanem pozitív cselekvésre kényszeríti

Jogok tartalma szociális+jóléti állam

értékelő szempont, mögötte a társadalmi igazság áll, ha ennek megfelel, akkor beszélünk jogállamról;
ezek válnak a 2. generációs alapjogokká.

Jóléti állam válság 1972-es olajválság

gazdaságba való beavastkozásnak is vannak korlátai- újraelsztó funkció; valamint a burokratikus
burjánzás miatt a szolgáltatosok színvonala csökken. Emiatt a gazdaság nem növekszik.
Politikai oldalról is válság van, mert a bürokrácia bertemeti a demokráciát a személyiségi jogok
szabályzoásával.
Ennek következtében világos, hogy az állam beavatkozását korlátozni kell, vissza kell kanyarodni a
formális államhoz, vagyis aliberális állm koncepciójához. De 100%-ban nem lehetséges, mert:
- megszerzett szociális jogokhoz ragaszkodnak az emberek, így hatékonyabbá kell teni
az újraelosztást
- új kihívások vanna a XX. sz végén- globalizásció
i. könyezeti válság
ii. gazdasági hatalomkoncentráció- multik- akik csak korlátozással
működhetnének

Totális állam XX. sz.; A totalitarizmus:

1. a társadalom elleni totális terrort, megfélemlítésű
2. egyén és társadalmo, köüz- és magánszféra között nincs különbség
3. sajátos politikai rendszer. Amelynek fontos sajátossága: az egypártrendszer, titkosrendőrség,
besúgói rendszer szerepe; kp. ellenőrzött tömegkomunikáció.

A totalitarizmus a XX. századi Európa jelensége.

A totális államok létrejöttének okai rendkívül összetettek. Ezekben az országokban nem alakult ki
a nyugati értelemben vett polgári társadalom és állam, nem volt gazdaságilag erős és az államtól
független polgárság, nem honosodott meg a liberális állami intézményrendszer, és nem szilárdultak
meg a magánszféra védelmének intézményei.
A totalitárius rendszerek egyik legfőbb jellemzője az volt, hogy az állami főhatalmat
monopolisztikusan birtokló politikai csoport ellenőrzése alatt tartotta a társadalmi élet szinte minden
területét, így a gazdaságot, a kultúrát, az oktatást, a vallási életet. Az egypártrendszerrben az állami
és társadalmi szervezetek összeolvadtak az uralkodó párttal; vagyis állam és párt összeolvadt;
megszünt külön létezni a “politikai” és az “állami”.
Fő elv a hatalmi ágak egyesítése (és nem szétválasztása)
A privátszféra a családi életre szűkült le.
Az élet megnyilvánulásait ellenőrző titkosrendőrség megjelenése. Kp-I ideológia totális
megoldás=jövő-orientáltság+ellenség-orientáltság (osztály-harcnak meglesz az eredménye), kp-I
propaganda által az egész társadalmat célozza meg.
A hatalomgyakorlás módját és módszereit az emberek millióival szemben alkalmazott erőszak
jellemezte. Ez később kifejezetten terrorisztikus jellegűvé vált.
A totális államok állami szervezetében, bár demokratikus formában, de a parlament súlya a
minimálisra csökkent, lényeges döntéseket nem itt, hanem az uralkodó párt legfelsőbb szerveiben
hozták. Uralmi formája: karizmatikus uralom, vezető körüli csoprtosulás + bürokratikus elemek.

Makrogazdasági programokat hajtottak végre, amely költség és életigényes volt, de alkalmas volt a
hadiipari vállalkozások kiépítésére, nehézipar megteremtésére. A makrogazdasági fejlődést tekintve
a totális államok kétségtelenül sikeresek voltak.
A totális államok a növekedést csak katonai expanzióval tudták csak fenntartani, a technológiai
újításokat nem tudták átvenni
Az egyéni érdekeket valamennyi totális rendszer, az államérdeknek rendelte alá, ezt rendszerint
kényszerrel vagy a jövőbeli „bőség” ígéretével.
Két jellegzetes formája e rendszereknek.: fasizmus (felső osztályból, nemzeti, faji ideoológia,
magántul. marad, deklaráltan antidemokr.)( német, olasz fasizmus, vagy Magyarországon Szálasi és
Rákosi uralma) és bolsevizmus (parasztság és munkásság rétegei, oasztály-ideológia, demokratikus
forma és nincs magántulajdon szovjet bolsevizmus).
38. A hatalommegosztás tanának lényege

A nyugati fejlődés vívmánya, keresztény gondolatok eredménye

Ha a hatalom veszélyes, ellenőrizni kell. Ennek a legjobb módja a hatalommegosztás. Az uralkodó

ossza meg a hatalmát: vegyes kormányzat eszmélye.

Újkor: államhatalmi ágak elválasztásának tana: Azért kell elválasztani, mert így biztosítva van a
szabadság.

A hatalommegosztás tételét Montesquieu „A törvények szelleméről „című művében (1748)

dolgozta ki.
Montesquieu klasszikussá vált elméletének középpontjában a horizontális hatalommegosztás,
vagyis a központi államhatalmi ágak elválasztása állt.
E normatív tan szerint az a kívánatos, hogy a három hatalmi ágat- a törvényhozást, a
végrehajtást és a bíráskodást- a „fékek és ellensúlyok” egymással egyensúlyban tartsák, azaz
egymást körkörösen ellenőrizhessék és „kordában tarthassák.” Ez azonban egy elméleti modell,
amely ilyen tisztaságban a valóságban sohasem valósul meg - amint nem volt igaz annak idején
Montesquieu mintaállamára, Angliára sem.

célja: az egyéni szabadság garantálása a közhatalom korlátozásával.

Ez rendszeres választáson alapuló képviseletet, képviseleten alapuló törvényhozást, a

törvényhozásnak felelős, de önálló politikát megvalósító végrehajtást, a törvényeket alkalmazó, de
szervezetileg és politikailag is független bíráskodást jelent.
Egymástól szervezetileg elkülönült, de intézményesen összekapcsolt állami szervek együttműködő
rendszerét.

A hatalommegosztás - gyakorlatilag- az államon belül, azaz az állami szervek közötti

munkamegosztást jelenti tagolt és összműködő rendszerben.
Itt azonban többről van szó, mint egyszerű munkamegosztásról. A hatalommegosztás gondolata
mögött a hatalom intézményes- jogi korlátozásának és ellenőrzésének terve húzódik meg. Az
alkotmány automatikusan garantálja az egyéni szabadságjogok érvénesülésést a közhatalom
korlátozásának megteremtésével.

39. A totális állam

 Totális állam XX. sz.; A totalitarizmus:
autokrartikus (államközpontú)
a társadalom elleni totális terror, a tars. megfélemlítése
egyén és társadalom, köz- és magánszféra között nincs különbség
sajátos politikai rendszer, amelynek fontos sajátossága: az egypártrendszer, titkosrendőrség, besúgói
rendszer szerepe; kp. ellenőrzött tömegkomunikáció.

A totalitarizmus a XX. századi Európa jelensége.

A totális államok létrejöttének okai rendkívül összetettek. Ezekben az országokban nem alakult ki
a nyugati értelemben vett polgári társadalom és állam, nem volt gazdaságilag erős és az államtól
független polgárság, nem honosodott meg a liberális állami intézményrendszer, és nem szilárdultak
meg a magánszféra védelmének intézményei.

A totalitárius rendszerek egyik legfőbb jellemzője az volt, hogy az állami főhatalmat

monopolisztikusan birtokló politikai csoport ellenőrzése alatt tartotta a társadalmi élet szinte minden
területét, így a gazdaságot, a kultúrát, az oktatást, a vallási életet. Az egypártrendszerben az állami és
társadalmi szervezetek összeolvadtak az uralkodó párttal; vagyis állam és párt összeolvadt;
megszünt külön létezni a “politikai” és az “állami” párt.
Fő elv a hatalmi ágak egyesítése (és nem szétválasztása)
A privátszféra a családi életre szűkült le.
Az élet megnyilvánulásait ellenőrző titkosrendőrség megjelenése. Kp-i ideológia totális
megoldás=jövő-orientáltság+ellenség-orientáltság (osztály-harcnak meglesz az eredménye), kp-i
propaganda által az egész társadalmat célozza meg.
A hatalomgyakorlás módját és módszereit az emberek millióival szemben alkalmazott erőszak
jellemezte. Ez később kifejezetten terrorisztikus jellegűvé vált.
A totális államok állami szervezetében, bár demokratikus formában, de a parlament súlya a
minimálisra csökkent, lényeges döntéseket nem itt, hanem az uralkodó párt legfelsőbb szerveiben
hozták. Uralmi formája: karizmatikus uralom, vezető körüli csoprtosulás + bürokratikus elemek.

Makrogazdasági programokat hajtottak végre, amely költség és életigényes volt, de alkalmas volt a
hadiipari vállalkozások kiépítésére, nehézipar megteremtésére. A makrogazdasági fejlődést tekintve
a totális államok kétségtelenül sikeresek voltak.
A totális államok a növekedést csak katonai expanzióval tudták csak fenntartani, a technológiai
újításokat nem tudták átvenni
Az egyéni érdekeket valamennyi totális rendszer, az államérdeknek rendelte alá, ezt rendszerint
kényszerrel vagy a jövőbeli „bőség” ígéretével.
Két jellegzetes formája e rendszereknek.: fasizmus (felső osztályból, nemzeti, faji ideoológia,
magántul. marad, deklaráltan antidemokr.)( német, olasz fasizmus, vagy Magyarországon Szálasi és
Rákosi uralma) és bolsevizmus (parasztság és munkásság rétegei, osztály-ideológia, demokratikus
forma és nincs magántulajdon szovjet bolsevizmus).
40. A törvényhozó hatalom.

A törvényhozás a hatalommegosztás egyik alapvető ága, amely végig kíséri az emberi civilizáció
történetét.
A törvényhozás, mint funkció nem azonosítható, mint szervezeti tevékenységével. .A
törvényhozás másról is dönt, mint a jogalkotásról, más feladatokat is ellát (végrehajtás ellenőrzése).
A törvényhozás testülete hivatalos felhatalmazás alapján végzi a jogalkotást, ami egyben a fő
tevékenységét is jelenti. E felhatalmazás az alkotmányból ered.
Alkotmányosság: törvény tartalmának kötöttségét garantálja (nem lehet “akármilyen” a tv.)
életbeléptetést és végrehajtást másik hatalmi ág kezébe adja.
Funkcionális értelemben a törvényhozó testület feladata a közakarat kialakítása és
döntésként való kifejezésre juttatása.
A köz akarata adja az állam általánossgát és semlegességét: mindenki benne és senki sincs azon
kívül. Az alkotmány alapján, a köz nevében született tv-t így nem lehet kritizálni

A modern törvényhozásnak sajátos technikája van. A jogalkotás egymást követő műveletekből és

egymáshoz illeszthető módszerekből áll. Ezek menete:
• a törvényhozási cél ( egyben a megszületendő jogszabály célja) megfogalmazása
• a célhoz elvezető eszközök ( fogalmi, intézményi, struktuális) meghatározása
• a célok és eszközök rendszerbe foglalása és a jogrendszerbe illesztése
• a rendezett célok és eszközök normaszövegbe öntése ( ez a törvénytervezet)
• a tervezet vitára, ellenőrzésre és egyeztetésre bocsátása
• a tervezet véglegesítése és a törvényhozó testület elé terjesztése
• a tervezet bizottság vitája és véleményezése
• a tervezet nyilvános vitája és megszavazása

A törvényhozás lehetséges típusait Nelson W. Polsby két dimenzió mentén rendezi el.
Megkülönböztet:

• nem specializált törvényhozás zárt politikai rendszerben: ekkor a társadalom kis csoportja
birtokolja a hatalmat, szab törvényt. zsarnokság
• specializált törvényhozás zárt politikai rendszerben: modern, komplex társadalmak
jellemzői,törvényhozó testületek felállítása (pl. szocialista országok parlamentjei)
• nem specializált törvényhozás nyílt politikai rendszerben: ún. demokráciák fórumai,
melyeken a polgárok beleszólhatnak a fontos döntésekbe..pl. népgyűlések
• specializált törvényhozás nyílt politikai rendszerben: korunkban , kultúránkban e típus
jelenti a törvényhozást. Parlament, parlamentalizmus.
A törvényhozó testület szerkezete: egykamarás, kétkamarás lehet. a kétkamarás rendszer a
rendi gyűlésekre tekint vissza.

Szerkezeti szempontból:
- 1 kamarás: ami vagy tisztán politikai elv szerint szerveződik, vagy azt megtörő
egyéb képviseleti formák (önkormányzat, szakszervezetek, stb.) révén
- 2 kamarás: amely történetileg a rendi képviseleti gyűlésből ered, így az alsóházban,
ami politikai szemopntok szerint szerveződött (választott) és a felsőház képviselete,
ami pedig születési vagy egyéb szempontok szerint szerveződik.
Ez utóbbi a szerencsésebb, mert a nem-politikai érdekek is képviselve vannak és
nem kényszerűlnek azok máshol és más formába, esetleg romboló hatással,
érvényesítésre. (parlamentarizmus ellen)
41. A végrehajtó hatalom.
A végrehajtó hatalmat tekinthetjük a történetileg megelőző teljhatalmú (abszolút) állam
maradványainak.

Feladat: a végrehajtásé a törvények érvényre juttatása, alkalmazhatóságuk feltételeinek

biztosítása,
Eljárás: A végrehajtásnál az emberek szakembereket találunk, de nincsenek nyilvános viták,
tárgyalások ( mint a törvényhozásnál), hanem csak akták, telefonok, értekezletek, ( míg a
bíráskodásnál kis zárt szakértői testület, formalizált eljárás). Ám a végrehajtásnak nincs kötött
eljárási rendszere, multiproceduális.
Történet: úgy alakult ki, ahogy az abszolút hatalomról levált a tv. hozás és a bíráskodás, ez maradt.
Így tehát nem kialakult, hanem mindig is volt.

A végrehajtó hatalom működés, feladatai széleskörűek: tv. végrehajtása és önállló jogosítványok

(delegált jogalkotás)

• különbséget kell tudni tennia kormányzati szervek összessége és a kormányzat, mint

végrehajtó hatalom között
• különbséget kel tenni a végrehajtó hatalom és a közigazgatás között
Az elkülönülés egyik oka, a szakértelem a közig.ban, mai politikai szervezetben nem
követelmény. Jogos a félelem, hogy a szaktudás által a jog urai lesznek és nem szolgái.
Erős, befolyásoló eszközök vannak a köz.ig kezésben a politikai végrehajtással szemben:
- politikai döntések előkészítése és befolyásolása
- politikai döntések jó/rossz végrehajtása
- szabad belátás alkalmazása saját hatáskörben a poltikai végrahajtás során
• Az állami intézmények és a végrehajtó hatalom közötti különbséget fontos, mivel az állam
egyrészről mint tulajdonos jár el, és önamgavál szemben mint a közhatalom birtokosa- nem
lehet önkényes és részrehajló
• különbség kormányzat és önkormányzat között (kp-i szervezet és területi illetőségű
érdekképviselet között)

Cél: ez a tv.hozó és végrehajtó állapítjha meg

eszköz: közigazgatás feladata- ez veti fel, hogy legyen –e ez a 4. hatalmi ág

Típusai:
• monokratikus – végrehajtó hatalom döntéseinek meghozatala egy személy kezében
• kollegiális – két egyenlő jogkörrel rendelkező személy együtt gyakorolja a hatalmat
• direktoriális – hatalmat egy kis közösség gyakorolja egyenlő felekkel; szavazattöbbség
• dualista – megosztott a hatalom egy monokratikus és direktoriális szerv között

42. A bürokratikus szervezet.

szervezet= az állam szervezetek rendszere; a közreműködők feladják egyéni autonómiájukat s az
egész részeiként tekintenek magukra.
A bürokratikus szervezet a szervezetek egyik lehetséges típusa.
működése szabályokon alapul; racionális; pontosság, megbízhatóság, szakértelem
személytelen; a munkavégzés feltételeit szabályok írják elő
üzemszerű, azaz szabványos végterméket állít elő

működését lerontja:
az elvárásoknak való túlzott megfelelés: túlzott fegyelem – lélektelenség
személytelenség – személyzet érdeke ne keveredjen az
egyéniekkel
az elvárásoktól való túlzott eltávolodás: motiválatlanság, konfliktusképződés, csoportképződést
eredményez

43. A bíráskodás mint hatalmi ág

A bíráskodás a hatalomtól, a hatalmi, a hatalmi kötöttségektől való függetlenség jellemzi, hogy az
ítélet pártatlan és igazságos legyen. Közérdek érvénesül a jog alapján.
A hatalmi ágak egymással szoros kapcsolatban álltak, állnak:
bíráskodás és végrehajtás: helytartó: azé a bíráskodás, aki az adót beszedi alapon
bíráskodás és tv.hozás: bírói jogalkotás
DE: a bíráskodás külön hatalmi ág, mert a másik kettőt ellenőrzi és ellensúlyozza.

A bírói hatalomnak két hatásköri és szervezeti formája ismeretes:

1. a jogalkotást ellenőrző alkotmánybíróság
alapeszme, hogy a tételezett jog valmi magasasbb rendű jognak van alávetve, mint a termélszetjogi
gondolkodásban, majd megjelkenik az alkotmány az Am.Egy ÁLl. 1787-es alkotmánya,mint
legfelsőbb rendű jog.
a jogalkotás felülvizsgálata az alkotmány alapján, vagyis hogy az a közérdeket és az állami
berndezkedést vette-e- figyelembe.
szervetei forma:
- rendes bírósághoz utalva: pl USA Legfelsőbb Bíróság
- alkotmánybíróság: pol Mo.
Bíráskodás-e az alkotmánybíráskodás, mivel nincsenek meg az elemek: pertártgy, felek, fellebezés
stb., valamint nem kötelező az eljárást lefolytatni és döntést hozni

2. a végrehajtást ellenőrző közigazgatási bíróságok.

A közigazgatási bíróságok, ezek elkülönülő bíróságok, ugyanis a végrehajtó hatalom
döntéseinek törvényességét vizsgálják felül.
szervetileg: elkülönült bíróságon: pl német-osztrák
rendes bíróságok valamely magasabb fórumán: pl francia

A jogszolgáltatás letéteményesei a bíróságok A jogszolgáltatás három fő terültre különíthető el:

• a közjogi bíráskodás: alkotmánybíráskodást és a közigazgatási bíráskodás

• az igazságszolgáltatás, bíróság elé terjesztett vitában hoz döntést, szolgáltat igazságot.
- Rendes Bíróságok
i. szintek szerint
a. Legfelsőbb Bíróság
b. 2. fokon területi (megyei) bíróság
c. 1. fokon területi bíróság
d. 1. fokon helyi bíróság
ii. hatáskör szerint
a. általános hatáskörű bíróság
szabály szerint ez tárgyal minden ügyet, ennek ellenkezőjét kell
bizonyítani
ügyszakokba szervezetten tárgyalnak (polgári, büntető)
b. különbíróságok
ált.bíróságtól független
különböző ügycsoportok mentés alakult ki (tengerészetin, katonai,
munkaügyi)
- Rendkívüli/Különleges Bíróságok
nem része a bírósági rendszernek
i. különleges ügyben, történelmi eseményhez kötődik (statáriális, népbíróság)
ii. választott bíróság, amely nem állami szervként jár el (keresk, nemzetközi
viszonyokban)
• a jogszolgáltatás egyéb esetekre, különleges ügyekre, különleges alkalmakkor pl.
impeachment- becsületbíróságok, párbajbíróságok
44. Az szuverenitás fogalma.

A szuverenitás az államnak a saját területén belül mindenre és mindenkire kiterjedően gyakorolt

hatalma, más államoktól és nemzetközi szervezetektől való függetlensége.

Az államhatalomnak (a legfőbb hatalom egy politikai közösségen belül) legitimnek kell lennie. Az
állam igénye, hogy legfőbb autoritása (tekintélye) legyen.
Az állami működés feltételének tekintjük, hogy az állami hatalom egységes legyen, bizonyos
elvek szerinti összhang álljon fenn az egyes állami aktusok között.
A szuverenitás eredetileg nem az állam, hanem az uralkodó szuverenitására utalt.

• népszuverenitás, „ ami államunk, amelyet mi tartunk fenn, bennünket képvisel.

• jogszuverenitás, egyetlen állam sem létezhet jogi szuverén nélkül, azaz olyan szabályok
nélkül, amelyek egységes igazolást biztosítanak a jogi igényeknek és a jogilag
meghatározott hatáskörök gyakorlásának.
• gyakorlati szuverenitás,

Kelsen az állami szuverenitást, úgy fogja fel, mint legfőbb jogközösség.

Jean Bodin a „Az államról „című művében ír szuverenitás elméletéről.

Bodin a szuverenitást abszolút hatalomként fogja fel.
Jean Bodin által felsorolt kizárólagos jogkörök a következők:
• a törvényhozás joga
• a kiváltságok, mentességek, mentelmi jog adományozásának joga
• a háborúindítás és a békekötés joga
• a bíráskodás joga
• a kegyelmezés joga
• a tisztviselők kinevezésének a joga
• a pénzverés joga
• az adókivetés joga

Ezek a jogkörök melyek mintegy a szuverenitás lényegi tartalmát képezik.

Ha ezek bármelyike fölött elveszíti az állam a rendelkezés lehetőségét, akkor
szuverenitása, is kérdésessé válik.
45. A szuverénitás belső oldala.

A szuverenitás az államnak a saját területén belül mindenre és mindenkire kiterjedően gyakorolt

hatalma, más államoktól és nemzetközi szervezetektől való függetlensége.

A belső szuverenitás azt jelenti, hogy egy adott államnak saját normatív rendje van, amely
érvényességének alapját tekintve nem függ semmilyen más állam jogrendjétől. Semmilyen más
állam szervei nem bírálhatják felül az állam hatóságai által végleges érvénnyel hozott
döntéseket.
A szuverenitás belső oldalának az értelme, hogy jogi értelemben önálló identitással ruházza fel az
államot és hogy egységes és koherens igazolási eljárást biztosít egy jogi és politikai közösségen
belül a jogi igényeknek.

A belső szuverenitás egy meghatározott területen –államterületen- érvényesül. Az államterület

mindenek előtt az állam határai által meghatározott földrajzi régiót jelenti, de egyéb területekre is
kiterjed pl: követségi épület, hajó…
A belső szuverenitás azok fölött lehet gyakorolni, akik az adott területen tartózkodnak (ott laknak)
illetve akiket meghatározott jogi kapcsolat ( állampolgárság) fűz az államhoz.
A belső szuverenitás esetén az állam maga alakítja ki a jogrendjét, az állami élet
résztvevői pedig alárendelt viszonyban vannak hozzá képest.

A belső szuverenitás korlátai: jogi és gyakorlati korlátok

A jogi szuverenitás korlátai:
1. szövetségi államok léte ( államok lehetnek szövetségiek-, unitáriusak- nem rendelkeznek az
állami szuverenitás ismérveivel Magyarország, Franciao.)
szövetségi államok- lehetnek teljesen (Szovjetunió), részben Németország, gyengén
centralizáltak USA.
2. jogállamiság, mint általános korlát (hatalommegosztás elve, emberi jogok
3. önkormányzatiság (demokratikus jogállamok fontos sajátossága)
állampolgárok részvétele a közügyben
4. társadalmi szervezetek ( egyház, szakmai autómiák, politikai pártok)

A gyakorlati szuverenitás korlátai:

1. politikai tényezők
2. közvélemény
3, gazdasági korlátok
46. A szuverénitás külső oldala.

A szuverenitás az államnak a saját területén belül mindenre és mindenkire kiterjedően gyakorolt

hatalma, más államoktól és nemzetközi szervezetektől való függetlensége.

A külső szuverenitás azt jelenti, hogy az állam egyenlő és független résztvevőként jelenik meg a
nemzetközi életben: a többi állammal egyenrangú alanya a nemzetközi jognak. Rendezi a jogi
kompetenciák viszonyát az államok között, amelyek magukat egyaránt szuverénnek tekintik. A
szuverenitás nem korlátozhatatlan.

A szuverenitás külső oldala tekintetében nyilvánvaló, hogy egyetlen állam sincsen abban a
helyzetben, hogy a nemzetközi élet normáit maga alakítsa ki, a többi államra tekintet nélkül. Így, ha
részt akar venni a nemzetközi életben, tekintettel kel lennie azokra a korlátokra, amelyeket a
nemzetközi normák szabnak meg számára.
Csak ezek határai között juttathatja kifejezésre szuverenitását.

A szuverenitás külső korlátai:

A gyakorlati korlátok.
A jogi korlátok:
1. jogalanyiságot érintő korlátok, mint a legsúlyosabbak, ha más államhoz való viszony érinti
egy adott állam jogképességét.
2.mentességek – szuverén immunitás ( az állam mentes a külföldi joghatóság alól)
- diplomáciai mentesség (államok közötti zavartalan érintkezés biztosítása)

3. nemzetközi jog kötelező szabályaiból eredő korlát

4. önként vállalt korlátok- nemzetközi szerződések

47. Az államok osztályozásának elméleti kérdései.

A modern állam az abszolutizmus idején alakult ki. A korábbi szervezeteket nem nevezhetjük
államnak. Ugyanakkor Platón és Arisztotelész megnevezéseit használjuk mind a mai napig.
Az európai civilizáció a görög-római kultúra örököse, s így a kétezer évvel ezelőtti
államberendezkedéseket ugyanúgy államnak nevezik. Ugyanakkor nem mondanánk azt, hogy az
athéni demokrácia azonos volt a mai angol demokráciával.
A rendszerezés másik nehézsége, hogy az állam complex többarcú jelenség, elemezhető jogi és
társadalmi szempontból is. Az osztályozás bevett módszere a jogi-szervezeti felépítés szerinti
osztályozás. Leegyszerűsítve: miként oszlik meg a hatalom az állam szervei között. Ez a
hatalommegosztás azonban politikai értelemben látszólagos. Emiatt a jogi szempontok mellett a
társadalmi tényezőket is figyelembe kell venni.
48. Az államok klasszikus osztályozása.

Az államok klasszikus felosztásának a megalapozása Arisztotelész elméletéhez kapcsolódik.

Arisztotelész a politika szót abban az értelemben használta, hogy az a városállamra ( a poliszra)
vonatkozó ismeretek összessége. A polisz nem a mai értelemben vett elkülönült államot jelentette,
hanem egyszerre utalt a városra, a közösségre, az alkotmányra.
E berendezkedés egyik metszete a hatalom problémája és az, hogy a hatalmat hányan és hogyan
gyakorolják.
Azokban az esetekben, melyekben e személy vagy személyek a közérdeket szem előtt tartva
uralkodnak helyes, míg ha uralkodásuk során csak saját érdekeiket nézik, helytelen , korcs
államformákról beszélünk.
egy személy több személy a többség „mindenki”

helyes államforma királyság arisztokrácia politeia

korcs államforma türannisz oligarchia demokrácia

a királyság: jó államforma, mert ilyenkor uralkodásra termett, bölcs férfiú kormányoz, betart
bizonyos írt és íratlan szabályokat és legtöbbször az alattvalók beleegyezésével.
(legtermészetesebb államforma)
a türannisz: ha az uralkodó nem tart be semmilyen szabályrendszert, önkény szerint kormányoz,
zsarnok- türannosz lesz belőle- ez legkorcsabb államforma.
(legrosszabb államforma)
az arisztokrácia: egy kisebb csoport gyakorolja a hatalmat, a vezetők itt is nemes, bölcs férfiak-
akiknek a gazdagok közül kell kikerülniük és hatalmukat a köznépre tekintettel gyakorolják.
oligarchia: az arisztokrácia könnyen ezzé fajul ha vezetőiből hiányzik az erény, a kormányzás
pedig nincs tekintettel a köznépre. Egyetlen szempont dominál a pénz.
demokrácia: legkevésbé korcs államforma, jellemzője az egyenlőség. A vagyontalan tömeg
uralmát jellemzi. ( rossz álamforma)
politeia: a legnemesebb államforma, tulajdonképpen az oligarchia és a demokrácia keveréke, bár
inkább az utóbbihoz áll közelebb. Egyesíti a gazdagságot, nemeslelkűséget, szabadságot,
mindenben a középút állama, társadalmi bázisa a középréteg se nem túl gazdag, se nem túl szegény
( vegyes kormányzat, legjobb)

49. Az államok jogi-szervezeti szempontú osztályozása

Államformák szerint: újkor: monarchia-köztársaság
köztársaság: Rómában született, de igazán a francia államéletben kezdődött = többség által
gyakorolot hatalmi rendszer; a politikai közösség tagjai egyenlőek; választott államfő
monarchia: alattvalók voltak, egyenlőtlen jogállásúak; öröklés útján trónra kerülő király

Szuverenitás megosztottsága szerint: szuverenitás egységes e vagy megosztott

unitárius állam: állam területi egységei nem rendelkeznek szuverenitással pl.: Magyarország
szövetségi állam: (=föderáció) szuverenitás megolszik a tagállamok között pl.: USA
államszövetségek: (=konföderáció) tagállamok között cask nemzetközi kapcsolat létezik

Kormányforma szerint: hatalom gyakorlásának módja

államhatalmi ágak szétválasztásának rendszere: szétválnak az államhatalmi ágak
ókori demokráciák
alkotmányos monarchia
prezidenciális rendszer
hatalmak együttműködésének rendszere: hatalmak elkülönülése és összemosódása között van
kancellári rendszer
I és IV. francia köztársaság
hatalommegosztást tagadó rendszerek: vagy csak egy szerv vagy hierarchikusan helyezkednek el
abszolút monarchia
fasiszta olasz, náci német

Jogalkotásban résztvevők száma szerint: demokrácia: jogot alkotók=jog címzettjei

autokrácia: jognak mindenki a címzettje kiv. jogalkotó
 50. Az államok politikai rendszer szerinti tipológiája

Az államok jogi-szervezeti megközelítése nem képes az állam komplexitását teljes mértékben

visszaadni, így nem lehet teljes az e szempontokra alapozó tipológia sem. Vannak, akik- mint a
marxista szerzők- az állam gazdasági alapjait helyezik előtérbe, s így megkülönböztetnek például
feudális, kapitalista vagy szocialista államokat. Mások az alapján tipizálnak, hogy az államban
milyen kaszt, réteg vagy osztály uralkodik. Ismét mások az államban domináns ideológiát
választják rendszerezésük alapjául.
Pártstruktúra milyensége. Itt a modern viszonyok között egymástól elkülönülő (politikai) állam és
(polgári) társadalom között közvetítő egyik fő csatorna: a modern politikai pártok, és az azok
viszonyából formálódó pártrendszer jelenlétéről és az államhatalomra és kormányzásra gyakorolt
hatásáról van szó. Ennek a szempontnak a figyelembe vétele nem ad hoc kiegészítése a korábbi
tipológiának.

Nem versengő pártrendszerek

A pártrendszereket alapvetően két nagy csoportba sorolhatjuk: azokat a pártrendszereket, ahol a
pártok között valódi verseny van, versengő pártrendszereknek nevezzük, ahol viszont
adminisztratív eszközökkel akadályozzák a versenyt, vagy eltorzult, ott a pártrendszer nem
versengő.
Nem versengő pártrendszerek típusai:
1. Az egypártrendszer klasszikus példája az orosz, majd a szovjet bolsevik párt, mely jól
szervezett, konspiratív, ,,üldöztetésre modellezett” pártként született, s a hatalomra kerülés után is
csak kevéssé szakított ezzel a hagyománnyal. Az összes kormányzási funkció egyetlen központban
összpontosul, s ráadásul ez a központ a politika szeszélyes természetének van alávetve. Az
egypártrendszerek tisztán jogilag (a kormányzati rendszer alapján) sohasem érthetőek meg: ezekben
gyakran van írott alkotmány, s olykor formálisan nem is kifogásolható. Vannak elkülönült bírói,
közigazgatási szervek is, s ülésezik a parlament. A hatalommegosztás egyszerű munkamegosztássá
degradálódik. Az általános választások rituális funkciót kapnak: nincs kik közül választani.
2. Hegemón egypártrendszerben formailag több párt létezik, de a pártok közötti versenyt erősen
korlátozzák. Ez a berendezkedés jellemezte hosszú ideig Latin-Amerika számos országát, vagy
annak idején számos szocialista országokat is (Lengyelország, NDK), amelyekben formálisan több
párt is működhetett, valójában azonban egypártrendszer volt.
3. Domináns pártrendszerek, amelyekben a pártok közötti versenyt nem korlátozzák
adminisztratív eszközökkel, de valamilyen oknál fogva az egyik párt döntő befolyást szerez az adott
pártrendszerben. Ilyen pártrendszer jellemezte hazánkat a dualizmus idején, Tisza Kálmán
kormányzása alatt.

Versengő pártrendszerek köre

Közös jellemzőjük, hogy több párt működik bennük, melyek közül egyik sem tör teljes hatalomra, s
a pártok között valódi verseny folyik a hatalom megszerzéséért. 3 fő csoportjuk van.
1. A kétpártrendszerben két nagy párt gyűjti be a szavazatok többségét, közülük a győztes
egyedül képes kormányt alakítani, a vesztes pártnak pedig reális esélye van arra, hogy a következő
választásokon legyőzze a kormányon lévő pártot. A kétpártrendszer klasszikus példája az Egyesült
Államok.
2. A mérsékelt többpártrendszerben viszonylag kevés, jellemzően 3-6 párt van, a pártok közötti
ellentét és polarizáció kismértékű, a győztes párt általában koalícióra kényszerül, s a két legnagyobb
párt nem szerzi meg a szavazatok nagy többségét. Ilyen pártrendszer jellemzi a kontinentális Európa
legtöbb országát: Németország, Ausztria, Belgium, Svédország, Magyarország.
3. A polarizált többpártrendszerben jellemzően hatnál több párt van, a pártok közötti ideológiai
távolság nagy, ezért a pártok közötti koalíciós hajlandóság kicsi, előfordulnak a politikai rendszert
alapjaiban megkérdőjelező pártok. Ilyen pártrendszer jellemezte a weimari köztársaságot, a második
Spanyol Köztársaságot, Franciaországot, Olaszországot, Finnországot. A mérsékelt és a polarizált
többpártrendszerek között csaknem lehetetlen valódi elvi határvonalat megvonni.