FŐDI ANNA LUCA

Joghallgató, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar

Sztereotípiák szerepe a bíróságon

Tartalomjegyzék
I. Bevezetés.............................................................................................................................1
I. Tudományos háttér..............................................................................................................2
I. 1. A tudás szervezése, sémák és az attitűd..........................................................................2
I. 2. Kategorizáció, attribúció.................................................................................................3
II. Sztereotípiák a hétköznapokban..........................................................................................3
III. Sztereotípiák bírósági vonatkozásban..............................................................................4
IV. A bírói meggyőződés.......................................................................................................6
V. Előzetes tudás......................................................................................................................7
VI. Záró gondolatok...............................................................................................................8
VII. Irodalomjegyzék..............................................................................................................9

I. Bevezetés
Sztereotípia. Egy fogalom, ami az évek alatt szorosan összefonódott az emberiséggel, ezáltal
mindennapjaink részévé is vált. Természetesen legtöbben úgy gondolják, hogy egy egyén
sztereotípiákon alapuló megítélése teljes mértékben helytelen, és nem szabad másokat például
a neme, hajszíne, bőrszíne, hite vagy éppen foglalkozása alapján beskatulyázni. De vajon el
tudjuk képzelni életünket sztereotípiák használata nélkül? El tudnánk-e felejteni teljesen
ezeket a kategóriákat? Nehéz ezekre a kérdésekre választ adni, de a szakértők kutatásai és az
általános tapasztalat azt mutatja, hogy az emberi megismerési folyamat kategorizáláson és
tipizáláson alapszik. Elég egyszerű, hétköznapi esetekre gondolnunk és máris láthatjuk, hogy
milyen fontos szerepet töltenek be életünkben a sztereotípiák. Ilyen például, hogy a szőke
hajszínű nők buták, vagy az az ember, aki magas biztosan tud kosárlabdázni. Néhány
egyszerű megállapítás után úgy tűnik, hogy az emberek gyakran hajlamosak első ránézésre
véleményt alkotni egymásról, arról legalábbis biztosan döntünk, hogy a másik szimpatikus-e
számunkra.

1
Tanulmányomban azt próbálom feltárni, hogy az imént felvázolt sztereotip gondolkodásmód
alól kivételt képeznek-e egyes bírósági eljárásokban résztvevő személyek, például a bírák,
vagy az ő döntéseikben is ugyanúgy szerepet játszanak bizonyos előzetesen kialakult
vélemények, mint a laikusok hétköznapjaiban. Ám mielőtt rátérünk arra, hogy pontosan mi is
az a sztereotípia, illetve miként jelenik meg a bíróságon, fontos megérteni azt a folyamatot,
ami az emberi megismeréstől eljuttat minket a sztereotip gondolkodásig.

I. Tudományos háttér

I. 1. A tudás szervezése, sémák és az attitűd

Lélektanilag értelmezve maga a tudás a birtokunkba jutó információk megértésének,

feldolgozásának és kezelésének összessége, amelyet többek között a tanulás, a gondolkodás
vagy éppen a képzeletünk eredményez. Fontos tudni, hogy az emberi megismerés
folyamatában nem csak leképezzük a minket körülvevő világot, hanem mi magunk alakítjuk,
formáljuk is, és számunkra ezzel válik egyenlővé a valóság. Ahhoz, hogy ezt a tudásanyagot
ne csak térhez és időhöz kötve tudjuk értelmezni, az agyunknak szüksége van egy olyan
funkcióra, ami rendszerezi tudásunkat. Ez a működés úgynevezett sémákat hoz létre, melyek
segítségével térben és időben el tudunk vonatkoztatni, vagyis a sémák által a világ átlátható,
rendezett egésszé válik számunkra.1
A minket ért impulzusok sémák szerinti rendezése persze még nem hoz létre sztereotípiákat,
ehhez ugyanis attitűdre van szükség. Gordon W. Allport szerint a sztereotípiák két részre
bonthatók: attitűdre, ami egyfajta kedvező vagy kedvezőtlen érzelmi viszonyulás, és
túláltalánosított (téves) nézetre. Nyelvi megnyilvánulásaink során egyszer az attitűd, másszor
a nézet kerül előtérbe. Allport erre a következő példát hozza szemléltetésül: Ki nem állhatom
a négereket. A négerek büdösek. Az első mondat a saját érzelmi viszonyulásunkat fejezi ki,
ellenben a második egy általánosnak vélt nézetet tartalmaz. Ez a két tényező együtt jár, ám
bizonyos esetekben el is válhat egymástól abban az értelemben, hogy túláltalánosított
nézeteink logikus érveléssel megdönthetők, így azokat sokkal könnyebb megváltoztatni, mint
egy bizonyos témához fűzött érzéseinket, attitűdünket. Abban az esetben viszont, amikor az
attitűd racionális érvelés ellenében sem változik, hanem nézetrendszerünket az érzelmekhez
idomítjuk, már előítéletről beszélünk.2

1 CSEPELI GYÖRGY: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó. Budapest, 2005. 204. p.

2 GORDON W., ALLPORT: Az előítélet. Osiris Kiadó. Budapest, 1999. 42. p.

2
 I. 2. Kategorizáció, attribúció
A 21. század információs társadalmának tagjaiként percenként, másodpercenként érnek
minket az új információk, különféle impulzusok. Mint azt már fentebb kifejtettem, ezen
információk feldolgozása érdekében agyunk sémákban gondolkodik, de a rendezettség
feltétele, hogy tovább csoportosítsunk. A megismerés egyik fajtája a kategorizáció, melynek
segítségével jelenségeket osztályozunk aszerint, hogy adott elemek előfordulnak-e bennük.3
Allport ezt így fogalmazza meg: “Az emberi pszichikum kategóriák segítsége nélkül képtelen
lenne a gondolkozásra (a kategória itt általánosítást jelent). Kialakulásuk után a kategóriák a
normális előzetes ítélet alapjául szolgálnak. Nem tudjuk kikerülni a folyamatot. Rendezett
életünk függ tőle.”4 Életünk során készen kapott kategóriákhoz folyamodunk, problémáinkat a
könnyebb megoldhatóság érdekében kategóriákba soroljuk stb. Tulajdonképpen folyamatosan
általánosítunk, de ezen folyamat nélkül életünk csak átláthatatlan információtömeg lenne.
A kategorizáció mellett fontos szerepet tölt be a sztereotípiák kialakulásában az attribúció,
vagyis az oktulajdonítás. Értékítéletek segítségével állapítjuk meg, hogy a világban
(számunkra) mi a jó és mi a rossz, ám ez még kevés ahhoz, hogy a világ rendezett egésszé
váljon számunkra. Ezért az értékítéletek mellé járulnak az úgynevezett attribúciós ítéletek,
amelyek növelik a hétköznapi tudásunk értelmező potenciálját. Ezek az oktulajdonító sémák -
bár alkalmasak a befogadott információk feldolgozására - gyorsaságuk miatt felületességhez
és egyoldalúsághoz vezetnek.5
A sztereotípiák kutatása évtizedek óta számos szociológiával kapcsolatos kutatás alapjául
szolgál. Másokról alkotott véleményünk rólunk is árulkodik, de hogyan is jelenik meg a
sztereotípia az emberi megismerési folyamatokban?

II. Sztereotípiák a hétköznapokban

Allport eképpen fogalmazza meg a sztereotípiát: Kedvező vagy kedvezőtlen tartalmától
függetlenül a sztereotípia kategóriával társult túlzáson alapuló nézet. Feladata a kategóriával
kapcsolatos viselkedés igazolása (racionalizálása).”6 Fontosnak tartom kiemelni, hogy egy-
egy kategória önmagában még nem egyenlő a sztereotípiával, ugyanis ezek a kategóriák
értékítéletet nélkülözve lehetnek semlegesek is. Egy kategóriából akkor lesz sztereotípia,
amikor az adott kategória ítéletekkel társul. Például, ha a szőke nők kategóriájáról beszélünk,
3 CSEPELI 2005, 461-462. p.
4 ALLPORT 1999, 49. p.
5 CSEPELI 2005, 249. p.
6 ALLPORT 1999, 245. p.

3
ez még csak hajszín alapján való kategorizálása az embereknek, de ha ehhez egy buta,
balgatag embercsoport képét társítjuk, már sztereotípiáról beszélünk. Egy sztereotípia lehet
pozitív vagy negatív, teljesen alaptalan vagy némi igazságtartalommal rendelkező.
Mint már említettem, számtalan új információ ér minket nap mint nap, amiket egyszerűen
képtelenek vagyunk egyenként értelmezni és elraktározni, sokkal egyszerűbb, ha az általunk
felállított kategóriákból és az ezekhez kapcsolódó sztereotípiákból indulunk ki. Bizonyos
keretek között ezzel nincs is probléma, hiszen lehetetlen a világ összes dolgát egytől egyig
megismerni, így mind rászorulunk a sztereotípiák alkalmazására. A lényegi kérdés csak az,
hogy milyen mértékben vesszük igaznak a megkülönböztető információkat, vesszük-e a
fáradságot ahhoz, hogy kicsit jobban megismerjük az adott személyt és így alkossunk képet
róla a fejünkben. Manapság már nincs könnyű dolgunk, hiszen a tömegkommunikáció
csatornái folyamatosan életre keltik, a fejünkbe ültetik és társadalmilag támogatják a
sztereotípiákat. Allport szerint annál, hogy megakadályozzuk az embereket a sztereotípiákkal
való találkozásban, sokkal fontosabb, hogy mindenkiben fejlesszük azt a képességet, amivel
különbséget tudunk tenni sztereotípia és sztereotípia között, illetve ki tudjuk vonni magunkat
ezek befolyásoló hatása alól.7

III. Sztereotípiák bírósági vonatkozásban

Az előzőekben bemutattam, hogy milyen pszichológiai folyamat játszódik le bennünk,
emberekben egy-egy sztereotípia kialakulásának nyomán. A sztereotípiák egyfajta mankóként
működnek életünkben, hiszen így tudjuk feldolgozni a minket ért hatásokat a
mindennapokban. Ezzel a jelenséggel nincs is gond egészen addig, ameddig nem ölt nagyobb
méreteket és változik át előítéletté, ami már sértő lehet másokra nézve.
A sztereotípiák sokáig csak adott társadalmi csoportokra vonatkoztak, de manapság a
viselkedésünkre, nyitottságunkra, ítéleteinkre is hatással vannak. Gondoljunk csak bele abba,
hogy ha egy emberről már előzetes koncepciónk van, akkor adott elvásárokkal fordulunk felé,
másként értelmezhetjük a viselkedését, illetve mi is másképpen állunk hozzá a vele kialakuló
kapcsolatunkhoz.
Ez a jelenség megjelenik például büntetőeljárások során a nyomozati szakaszban is,
úgynevezett verziók felállításának formájában. Ezekre a verziókra akkor támaszkodnak,
amikor a rendelkezésre álló adatokból, bizonyítékokból többféle elképzelés is felállítható a

7 ALLPORT 1999, 255. p., 257. p.

4
történtekkel kapcsolatban.8 A verziók tehát formát adnak a törvényileg felállított történeti
keretnek, kitöltik az üres tereket, pótolják az információhiányt. Ennek egyik megjelenése
lehet, ha a nyomozó pályafutása során találkozott már hasonló üggyel, és ezt hasznosítja a
jelenleg futó nyomozás során. A nyomozónak azonban kötelessége a nyomozás során egy
verziót kivéve minden más alternatívát kizárni, a gyakorlatban azonban ez nem mindig így
valósul meg. Vagy éppen a tanúvallomások esetében is észlelhetjük a verziók felállításának
jelenségét, mivel a szemtanúk gyakran csak egy-egy jellegzetes vonásra emlékeznek az
elkövetővel kapcsolatban, és ilyenkor a hézagokat sztereotípiákkal töltik ki. A hétköznapi
szituációkról, mint például vacsora egy étteremben, bevásárlás, csekkbefizetés a postán vagy
éppen hajvágás a fodrásznál, mindannyiunknak van egy prekoncepciója, hogy hogyan fog
megtörténni, az esemény szereplői milyen viselkedést fognak mutatni. Ha ezekhez az előzetes
elképzeléseinkhez képest nem mutatkozik számottevő eltérés, a lényegtelennek tűnő
részleteket az agyunk nem jegyzi meg, így ha kis idő elteltével visszaemlékszünk az
eseményekre, nagy valószínűséggel arra fogunk emlékezni, hogy általában mit szokott
kérdezni a pincér az étteremben, hogyan zajlik egy bevásárlás, mit kell tennünk
csekkbefizetés során, mit szokott tenni a fodrász a hajunkkal. Ennek csupán annyi a
pszichológiai magyarázata, hogy az agynak túlzottan megterhelő lenne minden egyes apró
részletet elraktározni életünk során, praktikusabb, ha szelektál. Pontosan ez történik a
bíróságon a szemtanúk kihallgatása során, hiszen ahogy a fentebb felsorolt teljesen
hétköznapi szituációkról, úgy egy bankrablásról, kifosztásról, emberrablásról és az ezeket
elkövető személyekről is él egy kép a fejünkben. Így a tanúk fejében ilyen események
megtörténte után is elvesznek a részletek és ezek helyére sztereotípiák kerülnek, de az is
előfordulhat, hogy meg nem történt információkkal egészítik ki a történéseket. A
pszichológiában született egy elmélet, az úgynevezett forgatókönyv elmélet, ami azt vizsgálja,
hogy a tanúk miként tudnak összefüggő leírást adni egy olyan eseményről, aminek lefolyását
nem is látták teljes egészében. Az elmélet szerint ahogy egy forgatókönyvben állandó
kellékek, szerepek, díszletek vannak, amik alapján cselekmény követ cselekményt, úgy mi is
csak a számunkra új információkat raktározzuk el, a többit a már meglévő sémáinkba
illesztjük. Ennek következménye azonban, hogy például egy megtörtént esemény - ha az nem
illik bele az alkalmazott sémánkba - valódi volta sérül, hiszen a felidézés a tanúk előzetes
ismeretein alapszik.9 Jól példázza ezt egy Debrecenben történt eset. A város egyik közkedvelt

8 BÓCZ ENDRE: Kriminalisztika a tárgyalóteremben. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 2008.
162. p.
9 BOWER, GORDON H. - BLACK, JOHN B. - TURNER, TERENCE J.: Forgatókönyvek szövegre való
emlékezésben. In: László Lajos (szerk.): Válogatás a szociális megismerés szakirodalmából. Tankönyvkiadó -

5
szórakozóhelyén verekedés alakult ki, amelynek során egy elefántcsontparti származású
fiatalembert életveszélyesen megszúrtak. A szemtanúk közül többen is megemlítették, hogy a
sértett egy üveggel a kezében hadonászott, amire a későbbiekben már sörösüvegként
hivatkoztak. Ráadásként azt is vallották, hogy az illető ittas állapotban volt, ennek ellenére a
bizonyítékok között tényként szerepelt, hogy a sértett vérében a vizsgálatok során alkoholt
nem mutattak ki.10
Mint láthatjuk a sztereotip gondolkodásmód minden ember tudatára jellemző, gyakran
akaratlanul is alkalmazzuk. Ha általánosságban az emberi megismerés folyamatának része,
hogy a birtokunkba jutó új információkat a régiek alapján értelmezzük, akkor ez vajon igaz a
bírákra is? A válasz természetesen az, hogy igen. A bírák megértése is személyes
tapasztalataikon alapszik, szerepet játszik benne a világról alkotott képük és egyéb tényezők
is.

IV. A bírói meggyőződés

Nem tagadható, hogy a különböző bírósági eljárások során találkozhatunk sztereotip
gondolkodásmóddal, elsősorban a tanúvallomások esetén, de emellett vannak olyan tényezők
is, amelyek bizonyított hatással vannak a bírósági döntésre. Kiemelkedik ezek közül a vádlott
fizikai megjelenése. Már számos vizsgálattal bebizonyították, hogy az emberek külseje
könnyen teremt előítéletet. Az egyik ilyen vizsgálat során nyert bizonyítást, hogy minél
vonzóbb külsejű egy vádlott, annál nagyobb esély van az enyhébb ítélet születésére. 11 A
szakirodalomban találkozunk olyan állásponttal, hogy a meggyőződés szerinti ítélethozatal a
bírok joga, azonban a törvény szerint a bíróságon a bizonyítékokat egymástól függetlenül és
összefüggésükben a bíró szabadon értékelheti. Ezek alapján a bírói meggyőződés nem lehet
korlátlan, csak olyan mértékben alkalmazható, hogy jogszabályi keretek között maradjon,
mivel a bíró nem arra esküszik fel, hogy saját meggyőződése alapján fog ítélkezni, hanem
jogszabályok útján teszi azt. Például, ha egy bíró saját, antiszemita nézete alapján bocsátkozik
ítélethozatalba, az ütközne Magyarország Alaptörvényének azon pontjával, miszerint a
bíróság előtt mindenki egyenlő. Abban az esetben, ha a bíróság ehhez hasonló hibát vét az
eljárás során, az ítéletet megalapozatlannak kell tekinteni.12

Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Budapest, 148-203. p.

10 ELEK BALÁZS: Sztereotípiák szerepe a bizonyítási eljárásban. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó.
Budapest, 2010. 17. p.
11 BADÓ ATTILA: Pszichológiai vizsgálatok az esküdtszékkel kapcsolatban. “Hogyan dönt 12 dühös
ember?”. Magyar jog. 1998/8. szám. 479-481. p.
12 ELEK 2010, 14. p.

6
V. Előzetes tudás
Amikor a bíró elé kerül egy büntetőügy, például rablás, kifosztás, csalás,
kábítószerkereskedés, akkor már azelőtt, hogy átnézné az ügyhöz tartozó aktát,
bizonyítékokat, felvett tanúvallomásokat, már kialakul egy kép a fejében, hogy hogyan,
milyen körülmények között történhetett az adott ügy. Ezt az elképzelést előzetes tudására, régi
információkra, pályafutása során szerzett tapasztalataira alapozza. Tudja, hogy általában
hogyan szokott megtörténni egy lopás, vagy mi a kábítószerkereskedelem folyamata. Ezt az
előzetes tudást növeli majd a vád, a nyomozati iratok, a rendőri jelentések, tanúvallomások
elolvasásával. Az ő feladata ellenőrizni, hogy tényleg az elgondolása szerint történtek-e az
események. Az ismert tényállás minden egyes mondata bizonyítás útján nyerhet igazolást,
ebben segít sokat a bírói tapasztalat. A feltételezett részletek nyomán azonban kialakulhat egy
prekoncepció, amit követően a bíróság nem a tényekre alapozza ítéletét. Görög Attila szerint
ez abból következik, hogy “a bírói kar is elhivatalnokosodott, sok esetben, a kemény, nehéz,
időigényes munka, valamint a szakmai tisztesség helyett csak a rutin érvényesül”. 13 A 21.
század rohanása tehát a bírákat is magával húzza. A túl sok munka következtében egy-egy
bíróságra kerülő ügy részletei elvesznek, nincs idő vagy munkaerő a pontos tényállás
felderítésére. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy egy bíró nem a megfelelő ítéletet
hozza, aminek akár súlyos következményei is lehetnek, például a kelleténél magasabb
büntetés kiszabása, vagy akár ártatlan ember börtönbe juttatása. Mindenezek fényében nem
igényel különösebb magyarázatot, hogy miért nem jó, ha a bíró túlzottan támaszkodik a saját
elképzeléseire, tapasztalataira. Ahogy Horatius egyik alapelve, az aurea mediocritas14 is
rámutat, nem szabad szélsőségesen élni, mindig meg kell találni az arany középutat. Király
Tibor ezt a következőképpen fogalmazta meg: “a bürokratikus magatartású ember minden
tette előre elkészített síneken halad, amelyek számára megváltoztathatatlanok”. A jogászok
előtt világos kell legyen, hogy minden egyes eset más, így az individualizáció például egy
bíró számára nem lehetőség, hanem kifejezetten kötelesség.15 Bírósági eljárások során
gyakran előfordul, hogy a felek akár direkt hoznak fel sztereotip tényezőket, ami könnyen
eltérítheti a bírót a helyes útról, aki így hamis tényállásra alapozhatja későbbi döntését. Ilyen
esetben természetesen a bíró feladata az, hogy helyén kezelje a hallottakat, látottakat.

13 GÖRÖG ATTILA: Bírói hivatás, szakmai etika. Bírák lapja. 2005/1. szám. 92-96. p.
14 arany középút
15 KIRÁLY TIBOR: Büntetőítélet a jog határán. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1972. 301-312.
p.

7
 Összességében tehát a bírói meggyőződés lényeges eleme a bírósági eljárásoknak, de
mindenképpen fenntartásokkal kell kezelnünk azt, és nem értékelhetünk egy meggyőződést
tényként egészen addig, ameddig nem nyer bizonyítást.

VI. Záró gondolatok

Ha valaki csak felületesen is megpróbál tájékozódni a sztereotípiák világáról, hamar

egyértelművé válik számára, hogy ez egy bonyolult, összetett téma. Manapság szerencsére
már számos kutatás, vizsgálat, szakirodalom áll rendelkezésünkre, azonban még ennyi
információ ismeretében is nehéz megérteni a folyamatot, hiszen több aspektusból szükséges
vizsgálni. Egy valami azonban bizonyos: emberi észlelésünk nem felel meg hiánytalanul a
valóságnak, hiszen - mint azt láthattuk - a birtokunkba jutó információkat rendszerezzük,
kategorizáljuk, végső soron pedig sztereotípiákat alkotunk belőlük. Ezzel egyetemben viszont
nem szabad szó nélkül elmenni azon tény mellett sem, miszerint az emberi észlelés bizonyos
mértékig pontos képet tud alkotni a későbbiekben. Emellett pedig az egyik legfontosabb
szempont, hogy mindez nagymértékben segíti az életünket, és teljesen természetes részét
képezi az emberi elme működésének, vagyis, ha akarnánk se tudnánk száz százalékban
sztereotipizálás nélkül élni. Éppen ezért - ahogyan Allport megállapítására is utaltam
korábban - mindennapjaink során nem az a feladatunk, hogy teljesen kizárjuk ezt a tényezőt, a
“titok” inkább az, hogy tisztában legyünk ezekkel a lélektani folyamatokkal és képesek
legyünk tudatosan alkalmazni, a tartalom mögé látni, összetetten gondolkodni. Ez a képesség
különös jelentőséggel bír a bírósági eljárások során, ahol ugyanezen feltételek mellett
emberek sorsáról kell dönteni, éppen ezért a cél az, hogy minél pontosabban tárjuk fel az
igazságot, és bizonyított tényállás alapján tudjunk ítélkezni. Egy pszichológus hasonlata
szerint: “Ami a táncoló medvét hatásossá teszi, nem táncának szépsége, hanem, hogy
egyáltalán táncol. Az emberi észlelés és véleményalkotás sem tökéletes, de figyelemre méltó,
hogy a hatalmas nehézségek közepette egyáltalán sikerül némi pontosságot elérni.”. 16 A
bírósági ítéletek csodája tehát valójában nem is azok igazságtartalmában rejlik, sokkal inkább
abban, hogy gyakran sikerül pontosságot kieszközölni.

VII. Irodalomjegyzék
CSEPELI GYÖRGY: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó. Budapest, 2005.

16 HUNYADY GYÖRGY - LAN ANH, NGUYEN LUU (szerk.): Sztereotípiakutatás: hagyományok és

irányok. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, 2001. 67. p.

8
GORDON W., ALLPORT: Az előítélet. Osiris Kiadó. Budapest, 1999.
BÓCZ ENDRE: Kriminalisztika a tárgyalóteremben. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 2008.
BOWER, GORDON H. - BLACK, JOHN B. - TURNER, TERENCE J.: Forgatókönyvek szövegre való
emlékezésben. In: László Lajos (szerk.): Válogatás a szociális megismerés szakirodalmából. Tankönyvkiadó -
Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Budapest
ELEK BALÁZS: Sztereotípiák szerepe a bizonyítási eljárásban. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó.
Budapest, 2010.
BADÓ ATTILA: Pszichológiai vizsgálatok az esküdtszékkel kapcsolatban. “Hogyan dönt 12 dühös ember?”.
Magyar jog. 1998/8. szám
GÖRÖG ATTILA: Bírói hivatás, szakmai etika. Bírák lapja. 2005/1. szám
KIRÁLY TIBOR: Büntetőítélet a jog határán. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1972
HUNYADY GYÖRGY - LAN ANH, NGUYEN LUU (szerk.): Sztereotípiakutatás: hagyományok és irányok.
ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, 2001.