ÉJJELI RJÁRAT

Alistair MacLeant, aki 1987. február 2-án hunyt el,

harminc sikerkönyv szerz jeként tartjuk számon. E
kötetek között világhír regények - HMS Ulysses,
Navarone fegyverei; Ahová a sasok merészkednek -
sorakoznak. A regényvázlatok közül - melyek megírá-
sára egy amerikai filmvállalattól még 1977-ben kapott
megbízást - kett , a Hostage Tower („Túsztorony") és
az Air Force One Is Down („Az Els Légier földet ér")
cím ek Alistair MacLean hozzájárulásával John Denis
regényeiként láttak napvilágot. A Night Watch („Éjjeli
rjárat") az ugyancsak Alastair MacNeill által írott
Death Train („Halálvonat") után immár a második
vázlat, mely regényként jelenik meg Alistair MacLean
halála óta. Nagy siker film készült a Túsztorony
alapján, s a Halálvonat forgatása is folyik már.
 ALISTAIR
MACLEAN
és
Alastair MacNeill

ÉJJELI RJÁRAT

Merényi Kiadó
Budapest
 Ezen kiadás a FONTANA/Collins
Publishers kiadványa alapján készült.
Alistair MacLean's
Eredeti címe: NIGHT WATCH
Alastair MacNeill
Copyright © Devoran Trustees Ltd 1989

CONDITION OF SALE
This book is sold subject to the condition
that is shall not, by way of trade or otherwise,
be lent, re-sold, hired out or otherwise circulated
without the publisher's prior consent in any form of
binding or cover other than that in which it is
published and without a similar condition
including this condition being imposed
on the subsequent purchaser

Fordította: © Német Anikó

Fedélterv: Pogonyi Zoltán
szaki vezet : Hüse Anikó

ISBN 963 698 12 8

Felel s kiadó: Merényi Zsolt

a Merényi Kiadó Kft. ügyvezet je

Budapest VI. Váci út 1-3.

Tel: 129-1295, 06-20 463-026
 EL SZÓ
1979 szeptemberében - hogy pontosan melyik napon,
azt nem hozták nyilvánosságra - az ENSZ f titkára
különleges ülésen elnökölt, melyen negyvenhat küldött
volt jelen, a világ szinte minden országának képvisele-
tében. Kizárólag egy napirendi pontról tárgyaltak: a
tagadhatatlan tényr l, miszerint a nemzetközi b nözés
egyre ijeszt bb méreteket ölt. S míg a b nöz k és
terroristák végrehajthatták akcióikat egy adott ország-
ban, s azután onnan könny szerrel átmenekülhettek
egy másik területére, a különböz országok rend rségi
er i nem léphették át a határt, hiszen azzal más
államok jogrendjét és szuverenitását sértették meg. S t
a bürokrácia, a hivatalnokszellem, mely a kiadatási
kérelmek érvényesítését övezte - legalábbis azokban az
országokban, ahol ez a fogalom egyáltalán ismert volt
- nemcsak költséges, hanem hallatlanul id igényes
procedúrát jelentett. Mivel számos gátlástalan jogásznak
még így sikerült jogi kiskapukat találnia, ennek ered-
ményeként védenceiket sikerült feltétel nélküli szabad-
lábra helyeztetniük. Muszáj volt tehát valamilyen meg-
oldást találni. Az ülésen megegyezés született, miszerint
nemzetközi akciócsoportokat állítanak fel, melyek az
ENSZ Biztonsági Tanácsának égisze alatt fognak m -
ködni. Maga a szervezet az UNACO (azaz: az ENSZ
nüldözési Szervezete) nevet kapta. Célja pedig: „meg-
el zni, semlegesíteni és/vagy felderíteni minden olyan
egyéni vagy csoportos akciót, mely nemzetközi b ntevé-
kenységet sejtet".* A negyvenhat küldöttet pedig arra
kérték, juttassák el hozzájuk egy, az általuk képviselt
ország kormánya által javasolt jelölt részletes önéletraj-
zát - olyan személyét, akit alkalmasnak tartanak arra,
hogy betöltse az UNACO igazgatói állását. A személyi
kérdésben a végleges döntést az ENSZ-f titkár hozza
majd meg.
Az UNACO titkos szervezete 1980. március elsején
jött létre.

* Idézet az UNACO-szabályzat els cikkelyének l c bekezdéséb l.

5
 1.

A Messler & Goldstein nev hites könyvvizsgálók

magáncége egy nemrég átalakított raktárépület harma-
dik emeletét foglalta el a város nyugati részén, a 27th
Street-nek a Hudson folyóra néz oldalán. A cégtábla
mögött azonban valójában a CIA II. számú szekciója,
azaz a külföldön m köd kett s ügynökök beszervezé-
sével, bevetésével és alkalmazásával foglalkozó ügyosz-
tály tevékenykedett. A számítógépes részleg élén immár
hetedik éve Brad Holden állt, aki mellesleg az utóbbi
másfél évben KGB ügynökként is m ködött. Pálfordu-
lásának magyarázata azonban nem valamiféle ideológiai
elvben keresend , s t nem is abban, hogy esetleg
kiábrándult az Amerikai Álomból. Kizárólag anyagi
természet okai voltak. Éget szüksége volt ugyanis
pénzre, hogy kiegyenlíthesse tartozásait, melyeket játék-
szenvedélyének köszönhet en halmozott fel az utóbbi
id ben. Igaz, hat hónapja kifizette hitelez it, de bár-
mennyire körültekint en próbálta leplezni, hogy kett s
életet él, mindez rövid id n belül mégis kiderült. A CIA
úgy döntött, továbbra is alkalmazni fogja, méghozzá
tudta nélkül els sorban persze arra, hogy általa dezin-
formálják a KGB-s f nököket Oroszországban. Tervük
tökéletesen m ködött is a következ évben, mígnem
Holden egy szép napon egy barna borítékot talált az
íróasztalán, benne vagy fél tucatnyi fényképpel, melyek
mind t ábrázolták, amint találkozik KGB-s összeköt -
jével a Tompkins Square Parkban. A mellékelt üzenet
pedig arról értesítette, hogy pontosan egy hónapja van
arra, hogy belépjen a szigorúan titkos Alpha-programba,
s onnan megszerezze azoknak az ügynököknek a
listáját, akiket Négyek néven tartottak számon. Ellen-
kez esetben a rá nézve igencsak negatív adatokat
továbbítják a New York Times szerkeszt ségébe, hogy
így hozzák nyilvánosságra. .
Ösztönzésképpen pedig a kompromittáló adatok ti-
tokban tartását s huszonötezer dollárnyi készpénzt
kínáltak fel számára. Az aláírás nélküli üzenet utolsó
sorából megtudhatta, hogy további utasításokra számít-
hat a levél írójától. Úgy döntött, belemegy a játékba,
már csak a pénz miatt is. Ismerve a CIA Alpha-prog-
ramjának rendkívüli bonyolultságát, nyomban szabad-
ságot kért, s a következ tizenhat napot otthon, a
számítógépek el tt töltötte. Egészen addig dolgozott

6
szinte megállás nélkül, mígnem sikerült belépnie az
Alpha-programba, s rábukkant a szükséges adatokra,
melyek a CIA történetének legtitkosabb akcióira vonat-
koztak. Az újabb utasítás mellett - mely az els levél
kézhezvétele után pontosan három héttel jutott el hozzá
- pénzt is kapott azzal, hogy váltson rajta retúrjegyet
az amszterdami Schiphol repül térre, s mellékelten egy
kulcsot is talált a borítékban egy zárható csomagmeg-
rz szekrényhez, mely Amszterdam belvárosában, a
pályaudvaron található. Ott lesz az ígért pénz is. A
Schiphol reptérr l negyedóránként megy vonat az állo-
másra ...
- Dames en heren, Central Station. Hölgyeim és
uraim, a Központi Pályaudvar...
A hangosbemondó bejelentése zökkentette vissza
Holdent az álmodozásból a valóságba. Ösztönös moz-
dulattal megérintette a borítékot, mely skótkockás
zakójának zsebében lapult. Felegyenesedett s fáradtan
megdörzsölgette a szemét, miközben átengedte magát a
vonat ringatózó mozgásának. Már beérkeztek a 19.
században épült neogót stílusú állomás területére, s a
szerelvény megállt a vágány legelején. Az ajtók halk
surrogással kinyíltak, s az els utasok megkezdték a
kiszállást. Holden ekkor felkapta szalmakalapját a
mellette lév üres ülésr l, s sz ke hajboglyás fejébe
nyomta, miel tt felállt s vászonból készült b röndjét
magához vette. Ezután csatlakozott a sorbanállókhoz a
kocsi sz k folyosóján. Kissé szórakozottan fütyörészett
magában, miközben leszállt a vonatról, s átadta jegyét
a peronon dolgozó jegyellen rnek a korlát mellett. Majd
beleolvadt a tömegbe, s a csomagmeg rz szekrények
felé vette útját. Kinyitotta a kulcs számának megfelel
szekrényajtót, óvatosan kivett egy fekete diplomatatás-
kát az alatta lapuló címzés nélküli borítékkal együtt,
majd ismét bezárta az ajtót, s a kulcsot zsebre vágta.
Felkapta a diplomatatáskát és elindult a kijárat felé.
- Hé, egy pillanatra!
A kiáltás hallatára valósággal földbe gyökerezett a
lába. Egy másodperc töredékéig megfordult fejében az
az rült gondolat, hogy futásnak iramodik. Ám tudta,
hogy nem juthat messzire, hamar utolérik. Már
amennyiben él bb nem lövik agyon. Túlságosan jól
ismerte már a CIA módszereit. Lassan, a félelemt l
szinte bénultan megfordult.
Huszonöt év körüli férfi volt az. Göndör, fekete haj,

7
barátságos, kissé ferde vigyor... Figyelmesen végigmérte
Holdent.
- Olyan sápadt, mint egy kísértet.
- Maga még kicsoda? - hebegte Holden.
- Taxisof r vagyok. Gondoltam, hátha szabad kocsi-
ra van szüksége - mondta a férfi szinte nevetve. - Miért,
mit gondolt, ki vagyok?
- Nem is tudom -, felelte Holden, s azzal keze fejével
letörölte homlokáról a verejtékcseppeket. - Csak egy
kicsit megijesztett, ennyi az egész.
- Nagyon sajnálom. Nos, igényt tart a taxira?
- Naná.
A taxis azzal kivette Holden kezéb l a b röndöt, s
mutatta az utat a taxiállomáshoz.
- Hová lesz a fuvar, mister?
- Itt van valahol ebben a városban a Holiday Inn,
ugye?
- Igen - felelte a férfi, s a b röndöt beemelte a taxi
csomagtartójába. - A diplomatatáskát is ide tegyem?
- Nem, az nálam marad - felelte Holden nyers
hangon, majd bekászálódott a taxi hátsó ülésére, s
behúzta maga után az ajtót. A táska a térdén pihent.
Miközben a taxi elhúzott a pályaudvar épülete el l,
Holden elvette a mellette lév ülésr l a The Times egy
példányát. A címlapon fekete-fehér fénykép: Rembrandt
Éjjeli rjárat cím festménye, s a szalagcím: M kincs
történelmi jelent ség körutazáson... Bár nem igazán
érdekelték a m vészetek, mégis elolvasta az els néhány
bekezdést, hogy megtudja, mi is a cikk lényege. A
Rijksmuseumot holnap reggel biztonsági kordonnal
veszik körül, miközben a felbecsülhetetlen érték Éjjeli
rjáratot kihozzák az épületb l, s amszterdami törté-
nelmének legszigorúbb biztonsági intézkedései közepet-
te elindul világ körüli útjára, melynek során négy
országban láthatják majd kiállítva az érdekl k. Azt
is megjegyezte bel le, hogy a New York-i Metropolitan
galéria lesz az egyik kiállítási helyszín. No, nem mintha
ellenállhatatlan vágyat érzett volna magában, hogy
sorba álljon csak azért, hogy megbámulhasson valami
ócska festményt. Visszatette a helyére az újságot, s most
a diplomatatáskára irányította figyelmét. Bárki is volt
az, aki a pénzt küldte, humorérzéke az van, ehhez nem
férhet kétség. A zárkombináció ugyanis Holden szüle-
tésének évszáma volt. Magában még el is mosolyodott,
miközben beforgatta a számtárcsát. Mint egy igazi

8
születésnapi ajándék, olyan volt mindez számára. Hu-
szonötezer dollár készpénzben, adómentesen. Hálát
adott az égnek mindezért s lassan felemelte a táska
fedelét. Épp hogy csak megpillanthatta a tartalmát - a
plasztikbomba, melyet gondos kezek helyeztek el a
táska belsejében, szinte abban a másodpercben deto-
nált.
A taxit, mely alig néhány perccel korábban kanyaro-
dott el a Királyi Palota el tt, darabokra tépte a
robbanás ereje. Felismerhetetlen formájúra görbült for-
ró fémdarabok szóródtak szanaszét egy széles sugarú
körben, halálos rakétákként, melyek mindent s minden-
kit elpusztítottak, ami s aki csak útjukba került.
Maga volt a pokol.
A bomba öt ember életét oltotta ki, köztük egy hétéves
csecsem ét is.
Az országban megjelen lapok többsége találgatások-
ba bocsátkozott egy esetleges terrorista-akcióra utalva.
A sajtó képvisel i egységes álláspontot képviseltek
abban a tekintetben, hogy azonnal fel kell szólítani a
kormányt, mozgasson meg minden követ a robbantásért
felel s személyek kilétének felderítése érdekében.
A Rijksmuseum körül még aznap délel tt is ott
nyüzsögtek a biztonsági szolgálat emberei, bár a vártnál
jóval kevesebb kíváncsiskodó figyelte, amint a festményt
beemelték egy páncélozott szállítóautóba, hogy a Schip-
hol repül térig vezet rövid utat így tegye meg. Onnan
Bécsbe viszik majd, hogy kezdetét vegye történelmi-
jelent ség körutazása, mely négy hónappal kés bb éri
majd el tet pontját, amikor is megérkezik az öt legne-
vesebb galéria közül az utolsóba, a New York-i Metro-
politan múzeum épületébe.

Louis Armand alacsony termet , elegáns, ötven-egy-

néhány éves férfi volt hullámos, fekete hajjal. Vékonyka
bajusz húzódott az orra alatt, mely olyan leheletvékony
volt, mintha csak szemceruzával rajzolták volna oda.
volt a Metropolitan múzeum állandó szakért je, a 17.
századi flamand festészet specialistája, akit hét évvel
ezel tt csábítottak át ide egyenesen a párizsi Louvre-ból.
Megigazgatta teniszcsíkos zakójának hajtókájába t -

9
zött szegf jét, lesöpört egy vélt porszemet az ujjáról,
majd átsétált a Nagyterembe, onnan pedig ki a múzeum
utca fel li lépcs jére. Az el éjszakai zápor mostanra
lankadatlan s egyben kellemetlen szemerkéléssé szelí-
dült, és a kíváncsiskodó tömegek, akik a Fifth Avenue
két oldalán várakoztak, kénytelenek voltak menedéket
keresni tarkabarka eserny ik erdejében. Hogy mit
szerettek volna látni? Azt igazán nem gondolhatták
komolyan, hogy a repül térr l érkez festményt - akár
egy sporttrófeát - a magasba emelik majd!
- Ezt az elképeszt tömeget látva az ember már-már
azt hinné, maga az Elnök érkezik - mondta a galéria
egyik alkalmazottja a kollégájának Armandtól nem is
olyan messze. is tisztán hallhatta.
A francia körülnézett s mogorván megjegyezte:
- No, azért az elnökök helyébe mindig találunk újat.
- Á, Louis! Jó reggelt. Örülök, hogy sikerült idejében
érkeznem.
Els ként kellett volna érkeznie, gondolta magában
Armand ingerülten, miközben dr. Gerald Stanholme,
azaz a múzeum igazgatója felé fordult. Elmosolyodott,
majd futó pillantást vetett az órájára.
- Most már bármelyik percben itt lehet a kép.
- Gondolom, rendkívül izgatott...
- Igen, uram. Nagy nap ez a Met számára.
- És remélhet leg pompás hétnek nézünk elébe. A
bevétel szempontjából nézve egészen biztos, hogy nem
lesz még egy kiállításunk az idén, ami ennek akár csak
a közelébe is jöhetne.
A bevétel szempontjából? Armand mindig is úgy
gondolta, Stanholme csak egy filiszteus. Az iménti
megjegyzés is t látszik igazolni. Hogyan említheti valaki
együtt az Éjjeli rjáratot és a bevételt? Ha Armandon
múlna, a kíváncsiskodók akár ingyen is megnézhetnék
a festményt. Bármekkora összeg a belép díj, mindenfé-
leképpen nevetségesen bagatell a felbecsülhetetlen érté-
és szépség festményhez viszonyítva.
Ekkor hirtelen éljenzés hallatszott az épület déli
szárnya fel l, s a többi érdekl is egy emberként
csatlakozott, amikor felt nt az úton egy rend rautó s
szorosan mögötte a páncélozott szállítókocsi. A jár r-
kocsi azonban nem állt meg a múzeum épülete el tt. A
sof r barátságosan intett a szállítóautó kísér inek,
miel tt továbbhajtott s befordult a következ utcába. A
fotósok lökdös dni kezdtek, miközben a lehet legjobb

10
szöget keresték. Ezalatt a páncélautó megállt a múzeum
el tt, a sof r melletti ülésr l kikászálódott a biztonsági
r, s alaposan végigszemlélte közvetlen környezetüket.
Fekete ruhát viselt, oldalán gumibot himbálózott, és egy
.357-es Smith & Wesson volt az övére csatolva. Megvár-
ta, amíg a múzeum biztonsági rei él láncot alkottak
a tömeg el tt a lépcs mindkét oldalán csak azután húzta fel a sisak
rostélyát. A zsebéb l el vett egy kulcscsomót, majd a
kocsi hátuljához lépve kinyitotta az ajtót. Két egyenru-
hás r ugrott el , s az ajtó két oldalánál elfoglalták
helyüket. Ml6-os automatafegyvereiket keresztbe fogták
a mellkasuk el tt.
Stanholme ekkor lesietett a lépcs n, s látszott rajta,
hogy valósággal lubickol a fotósok izgatott érdekl désé-
ben. Hátranézett, s intett Armandnak, hogy kövesse.
Armand csak nehezen tudta leplezni megvetését, s
vonakodva ugyan, de követte Stanholme igazgatót. A
páncélozott autó elejéhez siettek. Pillanatok alatt cirku-
szi mutatvánnyá alakult a jelenet, és Stanholme kiváló
porondmesternek bizonyult.
- Louis, kérem, mosolyogjon a filmesek felé - mond-
ta Stanholme nyájasan.
Armand engedelmeskedett, s már csak reménykedett
abban, hogy mosolya nem sikeredik inkább grimasznak.
Egy negyven körüli, vöröses arcú, sz ke hajú férfi
szállt ki a kocsi hátuljából. Leporolta halványkék
háromrészes öltönyét, majd elindult a másik két férfi
felé. Hol az egyik, hol a másik arcát figyelte.
- dr. Stanholme? - kérdezte bizonytalanul, összeté-
veszthetetlen holland akcentussal.
- Gerald Stanholme vagyok. Ön pedig bizonyára Van
Dehn.
- Van Dehn, Mils Van Dehn. A Rijksmuseum kurá-
torhelyettese - felelte a férfi, miközben kezet fogott
Stanholme-mal.
Stanholme ezután bemutatta Armandnak. A két férfi
határozott mozdulattal rázott kezet.
- Tinus de Jongh megkért, hogy adjam át önnek
szívélyes üdvözletét s jókívánságait.
- Tinus? Mon dieu! Évek óta nem hallottam fel le. Még
mindig a Rijksmuseum tizenhetedik századi szakért je?
- Jöv re megy nyugdíjba - felelte Van Dehn.
- Kés bb még rengeteg id nk lesz beszélgetni. El bb
vigyük be a képet az épületbe...

11
 Stanholme azzal a kocsi hátuljához ment.
Van Dehn elképedve nézett rá.
- Sohasem gondoltam volna, hogy egy festmény ilyen
nagy érdekl dést válthat ki. Szinte karneváli a hangulat.
- Ez Amerika. Talán mást várt? - válaszolta Armand
hangjában nem titkolt ellenszenvvel.
Armand és Van Dehn ezután csatlakoztak Stanholme-
hoz, hogy végignézzék, amint a múzeum négy gondosan
kiválasztott alkalmazottja kicsatolja a biztonsági szíja-
kat, melyekkel a festményt a kocsi bels falához
rögzítették, majd dupla m anyag réteggel borítják be a
vízhatlan képtokot, s további véd rétegként az es miatt
még egy csomagolópapírt is rátekernek, majd végül
óvatosan kiemelik a képet a kocsi hátuljából. A fotósok
mindenféle utasításokat kiabáltak a rakodók felé. Azt
szerették volna, ha különböz pózokba állnak nekik a
festménnyel a kocsi mellett, s a fényképez gépek szinte
dühösen villogtak, miközben a munkások meglepeté-
sükben összenéztek, egy pillanatra már-már megbénul-
va a kiáltások hallatán.
- Vigyék már be! - sziszegte Stanholme, majd a
térdel fotósok felé fordult, s megnyugtató mosolyt
küldött feléjük. - Nos, uraim, ha kérhetem, adjanak
nekünk egy kis id t még. Nézzék, amint már odabent
van a kép a galériában, kapnak t lem tíz percet exkluzív
fotózásra. Nyilatkozni is hajlandó vagyok, még miel tt
megnyitjuk a múzeumot a nagyközönség számára. Ennél
jobb ötletem azonban pillanatnyilag nincs...
Az ilyenkor szokásos izgatott sustorgás hallatszott,
de inkább csak az egyetértés jeleként. A CBS és az NBC
riporterei egy-egy forgatóstábbal várakoztak itt, hogy
hírm soraik esti kiadása számára filmre vehessék a
festmény megérkezését. Figyelmük most a várakozó
tömeg felé fordult. Szerettek volna néhány használható
véleményt hallani s megörökíteni, hogy azt is belevegyék
a tudósításba.
Van Dehn nyugtalanul figyelte, miközben a négy
rakodómunkás elindult a képpel felfelé a lépcs n. Keze
hol ökölbe szorult, hol meg kinyílt idegességében.
Bizonytalanul lépkedett utánuk, ugrásra készen, ha úgy
érezné, valami bántódása lehet a képnek, vagy ha a
munkások gumitalpú cip je nem tapadna eléggé az es
áztatta betonon.
Armand könnyed mozdulattal megfogta Van Dehn
kezét.

12
 - Legyen nyugodt. k a legügyesebb embereink. Soha
semmit sem ejtettek még le, mióta én itt vagyok. És ne
feledje, a Metropolitané a legnagyobb gy jtemény a
nyugati féltekén. Legalább egymillió m tárgy van ná-
lunk.
Van Dehn szégyenkezve mosolygott Armandra.
- Sajnálom. Nem mintha nem bíznék a munkatársai-
ban, de én felelek a képért, s ha valami mégis történne
vele...
- Ha valami mégis történne vele, az már biztosan
megtörtént volna valamelyik másik galériában. De most
a Metben vagyunk...
Követték a munkásokat a Nagyterembe, azután fel a
lépcs soron a második emeletre, ahol Armand el vett
egy kulcscsomót a zsebéb l, s elindult a folyosón az
egyik ajtó felé, mely az európai és a huszadik századi
vészetek kiállítótermeit választotta el egymástól.
Rajta a névtábla: L. ARMAND - Iroda.
Kinyitotta az ajtót a kulccsal, majd félreállt az útból,
hogy behozhassák a képet.
Van Dehn belépett az ajtón s körülnézett. A szoba
pazarul berendezve - faltól falig süpped s padlósz -
nyeg, tíkfából készült faragott íróasztal, hozzá ill barna
rfotelekkel. A falon az asztal mögött polcok egész
sora, rajtuk takaros rendben, száz és száz kötet,
szakkönyv, a m vészet világának legkülönfélébb terüle-
teir l. Igazán impozáns látvány.
- Teát vagy kávét? - kérdezte Armand Van Dehnt.
- Kávét, ha kérhetem - felelte Van Dehn, miközben
az egyik b rfotelbe süppedt.
Armand két kávét rendelt, majd helyet foglalt az
íróasztal mögötti széken.
- Az az érzésem, nagyon fog örülni, ha ismét odaha-
za, Amszterdamban lesz.
- Az utóbbi négy hónapban állandó feszültségben
éltem, de még így sem bántam meg. Soha, egyetlen
pillanatra sem.
- Ezt el is hiszem. Hiszen nem minden nap lehet az
ember ilyen fontos babysitter. Ritkán élvezheti Frans
Banning Cocq kapitány és Williem van Ruytenburch
hadnagy társaságát...
Mint sok munkatársa, Armand sem szokta a képet
annak széles körben elterjedt, de pontatlan címén Éjjeli
rjáratként említeni. A félreértés még a 19. század
elejér l származik, amikorra a vászon annyira elsötéte-

13
dett, hogy a korabeli történészek és m vé-
szettörténészek azt hitték, a kép éjszakai jelenetet
ábrázol. Csak miután 1947-ben a restaurátorok meg-
tisztogatták a képet, derült fény Rembrandt igazi
kompozíciójára. E felfedezés dacára is megmaradt az
Éjjeli rjárat cím, Armand és más szakmabéli szakért k
nagy bosszúságára.
Egy állványt hoztak be ezután a rakodók az irodába,
s egyikük megkérdezte Armandtól, akarja-e, hogy felte-
gyék rá a festményt..
Armand felállt.
- Igen, kérem, tegyék ide. Minél el bb vagyok kész a
vizsgálattal, annál hamarabb vihetik a kiállításra.
- Nem értem... Miért kell el bb megvizsgálnia? -
kérdezte. Van Dehn, amint a munkások elhagyták a
helyiséget. - Talán kételkedik az eredetiségében?
-Ez rutineljárás itt nálunk a Metben. Minden
kiállítás el tt ellen rizni szoktuk a m tárgyakat, még
miel tt a nagy nyilvánosság elé kerülnek - felelte
Armand, s odament a képhez. Visszanézett Van Dehnre.
- Ez a hivatalos magyarázat. Nem hivatalosan azonban
azt kell mondjam, közel negyven éve várok erre a
pillanatra. Szerintem ez Rembrandt legtökéletesebb
alkotása. És most itt van az irodámban. Tudja, szinte
semminek érzem magam ebben a pillanatban. Persze
nem akarom megkérd jelezni a kép eredetiségét, de
biztosan nem sajnálja t lem ezt a néhány percet, míg
megcsodálom. Tudja, úgy érzem, sohasem lesz rá
lehet ségem még egyszer.
- Értem - felelte Van Dehn mosolyogva. - Kérem,
nyugodtan használja ki az id t...
A Frans Banning Cocq kapitány és Williem van
Ruytenburch hadnagy polgár rcsapata cím festményt
1640 decemberében rendelte meg a dúsgazdag és
ambiciózus Cocq kapitány a Rembrandttal egy utcában
lakó Kloveniersdoelen elnevezés muskétásegység nevé-
ben. Rembrandt 1642 júniusára készült el a képpel -
ugyanabban a hónapban, amikor imádott felesége,
Saskia, aki nyolc éve volt társa, váratlanul elhunyt.
Rembrandt harminchét éves volt akkor. A kép el teré-
ben Cocq és Van Ruytenburch látható egy láthatatlan,
tündökl fény által megvilágítva, körülöttük pedig ott
sorakoznak a társaság tagjai muskétákkal és lándzsák-
kal felfegyverkezve, amint a mögöttük árnyékban meg-
húzódó hatalmas árkád alatt készülnek átvonulni.

14
 Armand azon a véleményen volt, hogy Rembrandt
elképeszt en mesteri fény- és árnyékábrázolási technikája,
mellyel a mozgás illúzióját megteremti, emeli a képet a
barokk m vészet egyik legszebb példájává. Ha egyáltalán
volt olyan pontja a képnek, ami kevésbé mesterien
sikerült, bár ezt maga csak vonakodva ismerte el, akkor
az a fehér ruhás lány alakja, Cocqtól balra. A Klovenierek
csirkét ábrázoló címerének szimbolizmusától eltekintve,
mely a lány derekán volt, valahogy kilógott a sorból itt,
a muskétások felfegyverzett társaságában. És még így is
hiányzott bel le valami a képre általában jellemz gran-
diózus megoldásokból. Legalább tucatnyiszor megnézte
már a Rijksmuseumban, s minden egyes alkalommal
megcsodálta a festmény alakjainak méltóságteljes tartását
- a zöld-arany zászlót büszkén magasba tartó, szálfa
termet , jókép szakállas férfit l az alacsony, csontos
arcú dobosig, aki a kép jobb oldalán s csak részben volt
látható. Úgy t nt, mindannyian magabiztosak s határozott
elképzeléseik vannak a világról.
Tekintete sokáig elid zött a dobos alakján. Valami
nem tetszett neki, s az érzés nem hagyta nyugodni. Ám
még nem tudta, mi lehet az, ami nem stimmel. Alaposan
megnézte a dobos lábainál fekv korcskutyát, majd a
hevesen gesztikuláló alakot a dobos mögött. És akkor
hirtelen eszébe jutott. Nem a dobos, hanem a dob...
Amennyire vissza tudta idézni, a pötty a dob közepén
fekete. De itt a képen vörös.
Van Dehn észrevette Armand arcán a megdöbbenést,
de amikor megszólalt volna, Armand feltartotta a kezét,
hogy belé fojtsa a szót. Tekintetét a pontra szegezte. A
kételkedés nem hagyta nyugodni. Vagy talán éveken át
tévedésben élt? Mindig is, csak képzelte, hogy fekete?
- Valami baj van? - kérdezte Van Dehn, amikor a
hosszú hallgatást már nem bírta már tovább.
- Forduljon meg! - mondta Armand nyersen.
- Mit csináljak?
- Forduljon meg! Álljon háttal a képnek!
Van Dehn vállat vont, de engedelmeskedett.
- Milyen szín a dob közepén az a kis pont? -
kérdezte Armand.
- Nézze, ez...
- Azt kérdeztem, milyen szín ? — vágott közbe
Armand élesen.
- Fekete... azt hiszem - felelte Van Dehn, s tétová-
zása nem kerülte el Armand figyelmét.

15
 - Nem furcsa, hogy bizonyos dolgokat mennyire
magától értet nek tekintünk? Én például a tenger
mellett n ttem fel. Mire tízéves lettem, már termé-
szetesnek vettem, hogy ott élek. Maga a világ legnagyobb
mesterm veivel találkozik a munkája során, s termé-
szetesnek veszi mindezt. Van, aki ezt szentségtörésnek
nevezné...
Armand ezután leemelt egy könyvet a polcról. Tanul-
mányozta az indexet, majd a megfelel oldalhoz lapo-
zott.
- Én is azt hittem, hogy fekete. És mindkett nknek
igaza van.
Gyengéden megérintette a reprodukciót a könyvben.
- De a festményen lév dobon nem fekete ez a pötty,
hanem vörös!
- Nem vörös - mondta Van Dehn, miután alaposan
megnézte a pöttyöt.
- Akkor nevezzük karmazsinnak. Vagy bíbornak. De
ez semmiféleképp sem fekete!
A balsejtelem els jelei már megmutatkoztak Van
Dehn arcán. Felemelte az asztalról a könyvet, s alapo-
sabban is tanulmányozni kezdte a reprodukciót, miel tt
összevetette volna a festménnyel. Armand eközben még
három másik reprodukciót talált a képr l. Mindegyiken
egyértelm en fekete volt a pötty a dob közepén.
- Muszáj lennie valamilyen logikus magyarázatnak -
mondta Van Dehn, ám a kétségbeesés most már
egyértelm en ott remegett a hangjában. - Talán a
fényviszonyok...?
Kopogtatás hallatszott az ajtó fel l, s a kantin egyik
dolgozója lépett be. Két csésze kávét hozott, letette az
asztalra, majd távozott.
- Ha a megvilágítás lenne az oka, akkor a kép többi
részét is más árnyalatúnak látnánk. Nézze meg például
Cocq ruháját! Egyértelm en fekete a könyvben és fekete
a képen is. Nem, nem a fényviszonyok miatt van így...
Van Dehn visszatette a könyvet az asztalra, majd leült
a legközelebbi fotel szélére, s dermedten bámulta a
sz nyeget. Teljesen magába roskadt. Amikor ismét
felemelte tekintetét, homlokán izzadságcseppek gyön-
gyöztek. Az asztalon lév két kávéscsészét nézte.
- Van valami er sebb?
Armand bólintott, majd el vett egy üveg bourbont s
egy whiskyspoharat az íróasztal legalsó fiókjából, és
kitöltött egy jó nagy adagot Van Dehnnek. Épp vissza

16
akarta csavarni a kupakot a palackra, amikor úgy
döntött, bizony is megérdemli. Miután egyetlen korty-
ra leküldte a whiskyt, nekiállt megmérni a képet. 141
hüvelyk széles, 172 hüvelyk hosszú - az eredeti
festmény méreteinek pontosan megfelelve. Egy kis részt
kivágtak az eredeti vászon bal oldalából, miután 1715-
ben átszállították az amszterdami Városháza haditaná-
csának termébe. Az már nem is volt meglep számára,
hogy a hamisítványból is hiányzott egy darab ugyanazon
a helyen.
- És most mitév k legyünk, Armand? Mi a fészkes
fenét csináljunk?!
- El ször is ne essünk pánikba! Felhívom Stanholme
igazgatót. Úgyis el kell vitetnie innen a képet.
Armand el ször Stanholme irodáját hívta, de mivel
nem vették fel, másodjára a központot tárcsázta, s
megkérte a központost, próbálja meg kideríteni, hol
lehet az igazgató.
Stanholme kissé kifulladva érkezett, alig egy perc
múlva.
- A telefonközpontos azt mondta, sürg sen látni
akar. Remélem, nem esett baja a...
S azzal ideges pillantást vetett a képre.
- Hamisítvány! - tört ki Van Dehnb l a kiáltás.
Stanholme ekkor Armandra nézett, hogy megtudja,
is meger síti-e Van Dehn szavait.
Armand a képre mutatott.
- Milyen szín a pötty a dob közepén?
Stanholme megnézte a képet, miel tt válaszolt volna.
- Sötétvörös... Talán karmazsin...
- Nem fekete?
- Louis, az ég szerelmére, ne játsszon velem! Van
Dehnnek van igaza? Tényleg hamisítvány?
- Fekete, dr. Stanholme?
- Nem, biztosan nem az - felelte Stanholme habozás
nélkül.
Armand az asztalon hever négy albumra mutatott.
- Kérem, nézze meg a pontokat a reprodukciókon!
Vörös vagy fekete?
Stanholme tüzetesen megvizsgálta mindegyiket, majd
megdörzsölte az arcát.
- Jézusom... Hát ez meg hogy történhetett?
Van Dehn nyugtalanul mocorgott a fotelben, miköz-
ben a másik két férfi úgy nézett rá, mintha t le várnák
a magyarázatot.

17
 - Remélem, nem gondolják, hogy bármi közöm van
hozzá!
- Önnek mindenesetre volt alkalma...
- Alkalmam?
Van Dehn dühösen csapott le Armand szavaira.
- Talán van valami bizonyítékuk is arra vonatkozó-
an, hogy meger sítsék a vádaskodást? Vagy csak
nbakot keresnek, hogy t állítsák reflektorfénybe, s
ne a maguk híres múzeumát?
- Uraim, kérem... - mondta Stanholme határozottan,
miközben egyik kezét felemelte, hogy megpróbálja le-
csendesíteni ket. - Ezzel semmire sem megyünk.
Louis, maga nem detektív, ugye? Egyikünk sem az.
Úgyhogy a dolognak ezt a részét bízzuk talán a
hatóságokra. Nekünk most leginkább azt kell kitalál-
nunk, mi legyen az újságírókkal, akik odakint várakoz-
nak.
- Mégis mit fog mondani nekik? - kérdezte Van Dehn
nyugtalankodva.
Stanholme Armandra nézett az íróasztal fölött.
- Mennyire jó munka ez a hamisítvány?
- Van Meegeren sem csinálhatott volna tökéleteseb-
bet.
- Azt gondolja, nem lesz botrány, ha kiállítjuk,
ahogyan terveztük?
- Nem fog kiderülni.
- De maga észrevette, hogy hamisítvány.
- Engem ezért fizetnek, Stanholme.
- Arra gondolok, Louis, hogyha maga kiszúrta a
hibát, mi a garancia arra, hogy mások nem fogják
észrevenni?
- Kapásból három érvet is felsorolhatok, uram.
El ször is, én ebb l írtam a disszertációmat az egyete-
men. Jobban ismerem, mint a tenyeremet. Másodszor,
mert ha akad öt ember ebben az országban, aki többet
tud az európai festészetr l, mint jómagam, akkor már
igen sokat mondok. Harmadszor pedig azoknak az
embereknek, akik eljönnek megnézni a festményt, ki-
lencven százaléka képtelen lenne megkülönböztetni egy
Halsot egy De Keysert l, vagy egy Vermeert egy Remb-
randttól. A maradék tíz százalék pedig, aki magát
vészetrajongónak tekinti, nem azért jön ide, hogy
hibát keressen benne. Azért jönnek, hogy megcsodál-
hassák a világ m vészetének egyik legnagyobb remek-

18
 vét. Ez a pötty akármilyen szín lehetne, garantálom,
senki sem gondolna arra, hogy megkérd jelezze a kép
eredetiségét...
Stanholme egyre csak a képet bámulta.
- Még most sem vagyok képes elhinni. Hamisítvány...
Hát manapság már semmi sem szent?
- Nos, talán az lesz a legjobb, ha átvitetjük a
galériába, míg ön értesíti a hatóságokat - mondta
Armand, megszegve a hirtelen támadt csendet.
Stanholme megadóan bólintott, majd felállt s elhagyta
a helyiséget.
Armand megvet pillantást küldött Van Dehn felé,
azután a telefon után nyúlt, hogy visszarendelje a négy
szállítómunkást az irodába.

3.

Sabrina Carver barátai a Négy Évszakban, a Lutece-ben

vagy a Parioli Romanissimóban szoktak ebédelni, rend-
szerint Bollinger RD-t, Roederer Cristalt és Tattingert
ittak, ruhát a Valentina, a Halston vagy a Sym's butikban
vásároltak, s Cartier, Fiorucci és Klein legújabb modelljeit
kedvelték. Azaz élték a New York-i elit életét.
Ám egyikük sem tudott Sabrina kett s életér l.
Mindannyian abban a hiszemben éltek, hogy tolmács-
fordítóként dolgozik az ENSZ-nél. Ez volt a lehet
legtökéletesebb az összes variáció közül, amit ki tudott
találni. Hisz azt amúgyis tudták róla, hogy édesapja
valamikor amerikai nagykövet volt, hogy gyermekkorát
Washingtonban, Montrealban és Londonban töltötte,
miel tt diplomát szerzett az újlatin nyelvekb l. Azt is
tudták, hogy posztgraduális kurzust végzett a Sorbonne-
on, majd Európa egyik legnépszer bb és legfoglalkozta-
tottabb pályakezd tolmácsa lett. Azt azonban már nem
tudhatták, hogy az Államokba visszatérve, f leg apja
befolyásának köszönhet en csatlakozott az FBI-hoz, s
kivételes tehetségnek mutatkozott a hírszerzés terén.
Egyre növekv gyanakvással figyelték a vele egykorú
munkatársak, akik úgy érezték, meglovagolja s kihasz-
nálja apja hírnevét, s végül kénytelen volt távozni az
ügyosztályról. Két héttel kés bb már az UNACO alkal-
mazta, s most, huszonnyolc évesen már második éve
dolgozott velük. Még mindig számított a legfiatalabb
aktív ügynöknek.

19
 Pezsg szín Mercedes Benz 500-asát leparkolta a
stég végénél, majd miután magához vette Beretta 92-esét
a keszty tartóból, kiszállt a kocsiból s felnézett az égre.
A sötét es felh k, melyek már akkor is fenyegették a
várost, amikor elindult a lakásából mintegy harminc
perccel ezel tt, most már kezdtek odébb sodródni az
Atlanti-óceán felé, s Brooklyn nagyobbik fele ragyogó
napfényben fürdött. Szürke pulóver, laza szabású far-
mernadrág és edz cip volt rajta. Már kezdett melege
lenni. A lezser ruházat csak keveset mutatott tökéletes
alakjából, ám a diszkrét smink kiemelte klasszikusan
szép vonásait. Aranysz ke, vállig ér haját, melyet
Christine Valmy fodrászatában szokott vágatni a Fifth
Avenue-n, most felt zve viselte, s LA Dodgers feliratú
baseballsapka alá rejtette. Feltette a napszemüvegét s
nekiállt felmérni a terepet.
Úgy harmincyardnyira el tte ott magaslott egy telefir-
kált falú régi raktárépület. Ablakai régóta kitörve, a
festetlen, rozsdásodó vastet n pedig hatalmas rések
tátongtak. Egy negyvenöt láb hosszú, sok-sok év óta
elhanyagolt halászhajó volt kikötve az épülettel szem-
közt. Ez is rozsdásodásnak indult. A feladat leírásában
az szerepelt, hogy meg kell szereznie egy fekete b rmap-
pát a hajóról, amit három fegyveres riz. Nekik persze
az a dolguk, hogy ebben megakadályozzák. Itt kell
lenniük valahol. De vajon hol rejt znek?
Átgondolta, mitév is legyen. Legalább egy fegyveres-
nek odafent kell lennie valamelyik emeleti ablak mögött.
Ami azt jelenti, a stégr l nem is érdemes megközelítenie
a hajót. Eljátszott a gondolattal, hogy akkor inkább
úszva közelíti meg, de pontosan tudta, hogy könny
célpont lesz, ha észreveszik a vízben. Egy út marad -
az épület hátulja fel l kell megközelítenie. De vajon
fedezik-e azt az oldalt is? Tudta, hogy ezt csak
egyféleképpen derítheti ki.
Kil tte magát a Mercedes mögül. Sprintelve közele-
dett az épülethez, majd szorosan a festetlen téglafalhoz
lapult. Ez volt a dolog könnyebbik része. Ez az egyetlen
olyan fal, amin nincs ablak, úgyhogy szinte biztosra
veheti, hogy nem láthatták. Ez az oldal teljesen népte-
lennek t nt, életnek semmi jele. Majd észrevette a
fémlétrát, mely a falnak volt támasztva, pontosan az
ajtó- és az ablak között. Támadt egy ötlete. Elfutott az
ablak mellett, de közben meg sem próbált lebukni, majd
gyorsan felkúszott a létra els tíz-tizenkét fokán: Várt

20
egy darabig. Semmi sem történt. És amikor már azt
hitte, teljes biztonságban érezheti magát, egy 45-ös colt
csöve t nt fel az ablaknyílásban. Mégiscsak észrevették.
Most már látta a revolvert tartó kezet is. Bár tökéletes
célpont lett volna, Sabrina mégis meggondolta magát.
Szerette volna, ha inkább kihajol az illet az ablakon.
Majd amilyen hirtelen felt nt a revolver, ugyanolyan
Váratlanul vissza is húzódott. Sabrina átkozódott ma-
fában, de legalább tudta, hogy minimum ketten vannak
odabent. A harmadik bizonyára a stéget tartja szemmel,
valószín leg egy, az imént látottnál jóval komolyabb
fegyverrel.
Berettáját visszacsúsztatta a pisztolytáskába, majd
felmászott a létra tetejére, ahol kilépett a tet re. Nagyon
óvatosan, mint a macska, nehogy zajt csapjon. Logikus
következtetésnek érezte, hogy minden raktárépületnek
van tet ablaka. Ez sem volt kivétel. A tet viszonylag
er snek bizonyult, de azért nagyon óvatosan haladt a
negyvenöt fokos d lésszög felületen az ablak felé. Nem
volt beüvegezve, s mivel már ragyogóan sütött a nap,
úgy gondolta, tökéletes pont arra, hogy rajta keresztül
megnézze az épület belsejét. És akkor észrevette az
egyik fegyveres rt. Ott várakozott a legfels ablaknál.
Már nem a stéget fedezte, hanem a két ajtót tartotta
szemmel. Az utolsó pillanatban észrevette a lányt, de
elvakította a napfény, amikor felnézett. Mauser SP66-
osát a tet nyílás felé irányította. A lány kétszer egymás-
után l tt. Mind a kétszer a mellkasán találta.
Onnan, ahol feküdt, nem látta a másik fegyverest, de
pontosan tudta, hogy ott kell lennie. És biztosra vette,
hogy a fegyver csövét a tet ablakra irányítja. Mégis meg
kell próbálnia. Szorosan fogta a Berettát, majd leugrott
a nyílásba. Egy golyó fúródott a falba mögötte. Csak
néhány centin múlott, hogy nem találta el. Sikerült két
lövést leadnia a menekül alakra, de az egy szempil-
lantás múlva el is t nt a szeme el l. Tudta, hogy nem
találta el.
Szinte bizonyosra vette, hogy a két r most a hajóra
megy. Arra gondolt, a sarokba szorított állatok szoktak
a legveszélyesebbek, a legkiszámíthatatlanabbak lenni.
A kockázat ilyenkor persze sokkal nagyobb, de ez csak
fokozta elszántságát, hogy túljárjon az eszükön, s
megszerezze a dossziét. Leereszkedett a lépcs n a
raktárszintre, és azután átsietett az ajtóhoz. A hajót
figyelte, mely innen csupán néhány yardra volt. A

21
hajófeljárón nem próbálkozhat, ez nyilvánvaló. Ám
mégis eszébe jutott valami. Egyre hangosabban vert a
szíve. Cikcakkban sietett a hajó felé. A hídon ekkor
valami mozgásra lett figyelmes, s egy pillanattal kés bb
egy golyó süvített el alig néhány hüvelykkel a füle
mellett. Majd egy másik lövedék következett. Átvetette
magát a hajó oldalán, behajlított térddel, simán érke-
zett, de nem állt meg egyetlen pillanatra sem, csak
amikor már biztonságban érezhette magát egy halom
üres láda mögött.
Most már ismét normális tempóban lélegzett. Óvato-
san elindult a hídra vezet lépcs k felé. Nesztelenül
felsietett rajtuk, s egyetlen rúgással kinyitotta az ajtót.
A Berettát szorosan markolta mindkét kezével. Úgy
nt, a hídon egy lélek sincsen. Se híre, se hamva a
dossziénak. Hol lehet? Talán a kapitány fülkéjében?
Megnézte a második zárt ajtót t le jobbra, amir l úgy
gondolta, biztosan a legénységi kabinokhoz vezet, de
nem indult el arrafelé. A fegyveres r biztosan ott lapul
s rá vár. Ehelyett inkább visszasietett a fedélzetre, s
tekintetével szüntelenül pásztázta a környéket, hátha
észrevesz valami mozgást. Semmit sem látott. Miután
minden lépcs t végigellen rzött, lement a fedélzeti
nyíláson, s becsukta maga mögött az ajtót. Most már
nem tudnak hátulról mögéje lopózni anélkül, hogy észre
ne venné. A félhomály azonban alaposan megnehezítette
a dolgát. Szemfülesnek kell lennie. A harmadik lépcs n
drótakadályt fedezett fel. Átlépett rajta, s szemmozgását
követve a Berettával végigellen rizte a többi lépcs t is.
A lépcs aljára érve hátát a falnak támasztva aprán-
ként haladt a folyosó végén lev kapitányfülkéhez. Az
ajtó félig nyitva, s már látta is a dossziét a helyiség
sarkában álló asztalon. Túlságosan is könny feladat-
nak t nt. Amint leguggolt, hogy megnézze, nincsenek-e
vezetékek az ajtóba vezetve, mozgásra lett figyelmes a
folyosó másik vége fel l. A gépház ajtaja épp most nyílt
ki. Amikor a férfi nesztelenül kilépett a folyosóra,
Sabrina lábujjhegyen megfordult, hogy rál hessen. Két-
szer is l tt, a mellkasára célozva. Egyetlen rúgással
belökte az ajtót, s lehajolva lépett be a kabinba. A
harmadik rt sehol sem találta. Hirtelen árnyék vet -
dött a kerek hajóablakra. Lebukott egy szék mögé. A
Beretta lövésre készen. A férfi árnyékát látta. Távolodott
a hajóról, egyenesen a Mercedes felé, a stég végében.
Egy pillanatra elgondolkodott, majd felkapta a dossziét,

22
s átpréselte magát az ablakon, ki a fedélzetre. A
hajófeljárót nem veheti igénybe most. Egyetlen lehet -
sége maradt. Le kell mennie a stég alá, s hátulról
közelítenie a Mercedes felé. A dossziét a farmernadrág-
ba rejtette, majd a hajó oldalán átvetve magát vízbe
lépett. Grimaszt vágott, amikor az iszapos víz a boká-
jánál is magasabbra ért. Amint kiért a stég végébe,
kibújt alóla, s nesztelenül felmászott a falétra tetejére.
A férfi a Mercedes mögött guggolt, s a stéget figyelte.
Megérezve, hogy valaki van mögötte, a férfi megpördült,
hogy farkasszemet nézzen vele. Sabrina ráfogta a
fegyvert. Kétszer l tt. A férfi a kocsi oldalának esett, s
lenézett a mellényére. Két sárga festékfolt jelezte a
találatot a mellkasán.
- Úgy is mondhatnám, meghalt - mondta Sabrina
mosolyogva.
Dave Swain, aki korábban az Államok elnökének
egyik test re volt, el húzott egy doboz Marlborót a
zsebéb l s Sabrina felé nyújtotta.
- Köszönöm, nem dohányzom - mondta.
A férfi vállat vont, majd rágyújtott, s a csomagot
visszagyömöszölte a zsebébe.
Az UNACO kétszázkilenc alkalmazottja közül harmin-
can voltak az úgynevezett aktív ügynökök, akiket a
rend rségt l, a katonaságtól s a hírszerz kt l toboroz-
tak ide a világ minden tájáról. A tíz csapatot akciócso-
portnak nevezték. Minden egyes akciósnak szigorú
orvosi vizsgálatokon kellett átesnie négyhavonta. Heten-
te öt órát fegyvertelen edzéssel, ötöt pedig fegyveres
gyakorlatozással töltöttek az UNACO Kiképz Központ-
jában, Queensben, az Interborough Parkway közelében.
A központ maga a föld alatt van, hogy maximális
biztonságban dolgozhassanak. A szabadtéri akciókra,
mint a sárkányrepül , hegymászó és sigyakorlatokra
titkos táborban, Pennsylvania rejtett hegységeiben ke-
rült sor.
Évente egyszer mindegyik ügynököt a legszigorúbb
tesztelésnek vetették alá. Ilyenkor egy másik akciócso-
porttal szemben kellett bizonyítaniuk. Az akcióról an-
nak megkezdése el tt egy órával értesültek, míg az
ellenfelek hetvenkét órát kaptak arra, hogy elkészítsék
a védekezésre vonatkozó terveiket. A gyakorlat végre-
hajtását azután a Kiképz Központ egyik ellen re
figyelte, s részletes jegyz könyvet készített róla. Ponto-
san feljegyezte például a drótakadályok helyét. Ha a

23
jelölt akár egy ilyen drótot eltépett, vagy megbotlott
benne, mert nem volt elég óvatos és nem vette észre,
az egy riasztót léptetett m ködésbe, s a gyakorlat abban
a pillanatban befejez dött. Els sorban presztízskérdés
volt az ügynökök számára, hogy sikeresen teljesítsék a
feladatot, bár csak kevesen voltak, akiknek valóban
sikerült. Sabrina nemcsak túljárt a hetes akciósok
eszén, de rekordid alatt sikerült végrehajtania a
feladatot. Elégedetten mosolygott magában, amikor a
dzsip megállt a Mercedes mögött.
Neville Smylie azonban nem mosolygott, amikor
kiszállt az utasülésr l. Sabrina emlékei szerint sohasem
mosolygott. Kopaszodó angol férfi volt, aki a SAS-nál
szolgált Koreában, Kenyában, Malajziában, Ománban és
Észak-Írországban, miel tt megbízták a Kiképz Köz-
pont vezetésével 1980-ban, amikor az UNACO létrejött,
igazából senki sem kedvelte t különösebben, de
mindannyian tisztelték, s kritikai megjegyzéseit mindig
komolyan vették. Nem egy ember köszönhette neki az
életét.
Smylie egy zárt tévéhálózat segítségével figyelte Sab-
rina akcióját a raktárépület mögötti közvetít kocsiból,
s buzgón jegyzetelt közben. Megjegyzésekkel teli note-
szét magával hozta most is, amikor közeledett Sabriná-
hoz.
- Adja oda a tárakat Richardsnak - mutatott a
sof rre.
A tárakban sárga, fluoreszkáló festékgolyók voltak.
Külön erre a célra készültek. Átadta mindkét tárat
Richardsnak, majd a közeled két férfit figyelte. A
találatok helye tisztán látszott a kabátjukon. Richards
lük is begy jtötte a maradék muníciót.
Smylie ekkor az egyik technikusra nézett, aki épp
leemelte a videokamerát az állványról a raktárépület
ajtaja mellett, majd ismét Sabrina felé fordult.
- Ha ez lett volna az olimpiai öttusadönt , Miss
Carver, én lennék az els , aki gratulál az új rekordhoz.
De ez a gyakorlat nem id re megy. Jobb szerettem
volna, ha inkább kétszer ilyen sokáig tart, de módsze-
resebben dolgozik. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy
nem tanult a tavalyi gyakorlatból. Idézem a jelentést:
„impulzív cselekvés, és túlzott magabiztosság jellemzi''.
Ennek jelei, sajnos a mai gyakorlat során is megmutat-
koztak.
- Igyekszem észben tartani, amit mondott, uram.

24
 - Remélem, hogy így is lesz. Meglátja, a javára válik.
A következ néhány napban átnézzük a videofelvételeket
is. És mindez a 7. akciócsoportra is vonatkozik, Mr
Swain. Bizonyos területeken szigorításokra lesz szük-
ség.
Sabrina kinyitotta a Mercedes ajtaját s beszállt.
- Meghaltál - mondta Swain szemlátomást elégedet-
ten.
Sabrina ekkor vette csak észre, hogy az ajtó aljáról
egy vékony, elszakadt drótszál lóg le. Dühösen hátrad lt
az ülésen, s halkan szidni kezdte Swaint, no meg
önmagát is. De f leg ez utóbbit.
Smylie ismét jegyzetelni kezdett valamit, majd legug-
golt a Mercedes mellett, s megérintette a szakadt szálat.
- Elméletileg tízfontnyi robbanóanyagot aktivált vol-
na. Miért nem gondol arra, hogy erre is oda kell
figyelnie? Ennyire impulzív természet ? Vagy túlzottan
magabiztos?
- Csak hülye - felelte a lány:
- Nem hiszem - mondta Smylie, majd felállt. -
Apropó, találkoztam az egyik kollégájával a. négyes
téren, amikor elindultam a központból.
- Ki volt. az? Mike vagy C.W.?
- Whitlock.
Smylie ismét az elszakadt szálat nézte, majd megcsó-
válta a fejét, s elindult a dzsip felé.
Sabrina berántotta az ajtót és beindította a motort.
Társára, C.W. Whitlockra gondolt, miközben elszágul-
dott a helyszínr l. Egyike volt azoknak, akiket igaz
jóbarátai között tarthatott számon, annak ellenére, hogy
csak ritkán találkoztak munka közben. És ebben a
pillanatban nem is jutott eszébe alkalmasabb ismer s,
akivel megbeszélhetné, milyen észbontó hülyeséget csi-
nált. Vagy tényleg az lenne a baj, hogy túlzottan
magabiztos?
A negyedik lövés után C.W. Whitlock leengedte
Heckler & Koch PSG-I típusú fegyverét, s az immár
langyos kávé után nyúlt, mely ott volt el tte a padon,
egy m anyag csészében. Nem is kellett a távcsövet
használnia, hiszen anélkül is tudta, semmit sem ér az
iménti sorozat. Ma valahogy pocsékul ment a lövés.
Képtelen volt arra figyelni, amit csinálnia kellett.
Felkapta kedvenc Browning Mk2-esét, s lassan megfor-
gatta.

25
 Whitlock negyvennégy éves volt. Fekete származású
férfi, viszonylag halvány b rszínnel. Markáns arcvoná-
sait ápolt kis bajusz emelte ki, no meg a szemüveg,
amit szemeinek fényérzékenysége miatt kellett hordania,
az orvos tanácsára. Fiatalkorában hosszú id t töltött
Angliában, de miután Oxfordban kitüntetéssel szerezte
meg a diplomát, visszatért seihez Kenyába, hogy
beálljon az ottani felderít khöz. Tíz évig ott is ragadt,
majd az UNACO-nál helyezkedett el. Három évvel
azután, hogy letelepedett New Yorkban, feleségül vette
Carmen Rodriguezt, egy sikeres gyermekgyógyászt, aki
Harlemben praktizált. A felesége eleinte maximálisan
támogatta veszélyes és szupertitkos munkájában, de
ahogy teltek-múltak az évek, egyre jobban féltette a
férjét.
Mostanra - a férj véleménye szerint legalábbis -
aggódása. Szinte rületté fajult. Állandóan azzal szekí-
rozta Whitlockot, hogy hagyja ott az UNACO-t, és inkább
alapítson saját céget abból a pénzb l, amit az asszony
összegy jtött az évek során. Még odáig is elment, hogy
nekiállt megfelel telket keresni a cég irodái számára.
Whitlock nyomós érve ilyenkor az volt, hogy már csak
négy éve van hátra az aktív szolgálatban, hiszen minden
ügynök nyugdíjba mehet negyvennyolc évesen. Akkor
szinte biztosra veheti, hogy el léptetik és valamelyik
osztály élére állítják. Nem mintha ez különösebben
érdekelte volna az asszonyt. Azt felelte, csakis a férje
érdekét tartja szem el tt. A férfi persze egészen más-
képp vélekedett. Ha tényleg így lenne, akkor biztosan
megértené, miért olyan h séges az UNACO-hoz, és f leg
miért ragaszkodik annyira kollégáihoz a hármas akció-
csoportnál. Egyikük sem volt hajlandó arra, hogy
beadja a derekát, s mindez persze állandó feszültséget
jelentett a házasságukban.
Hirtelen mindkét kezével megmarkolta a Browningot,
s a t le ötvenyardra lév ember formájú céltáblára
célozva hat lövést adott le gyors egymásutánban.
- A korodhoz képest nem is rossz - nézett fel rá
Martin Cohen a távcs fölött s elmosolyodott. Negyven-
hét éves izraeli származású férfi volt, fekete, er s szálú
hajjal, vékonyka bajusszal, amit szokása szerint állan-
dóan simogatott hüvelyk- és mutatóujjával, miközben
beszélt. Korábban a Mossad ügynöke s az igencsak
ellentmondásos Mivtzam Elohim tagja volt. Whitlockkal
jó barátok voltak azóta, hogy beléptek az UNACO

26
 kötelékébe, még az els akciócsoport tagjaiként, vala-
mikor 1980-ban.
- Mióta álldogálsz itt, Marty?
- Csak pár perce. Minden rendben van?
- Mire gondolsz? - kérdezett vissza Whitlock, majd
ismét a távcs be nézett. Céltábláján öt golyó ütötte át
a célpont közepét.
- Elég zaklatottnak látszol.
- Te is az lennél, ha olyan pocsékul menne a lövés,
mint nekem ma délel tt. Ez volt az els viszonylag
elfogadható sorozatom.
Whitlock tudta, hogy Cohen nem az a fajta férfi, akivel
szívesen beszélne a problémáiról. Együttérz nek mutat-
kozna ugyan, de igazából úgysem értené meg. Hannah
Cohen, aki a Shin Beth számítógépes szakembere volt,
ma a programozók egyik f nöke az UNACO központban.
Maximálisan támogatta férjét a munkájában. Whitlock
ismét a célpontot nézte. Ugyan kihez fordulhatna
tanácsért? Hiszen t mindig is atyáskodónak, rendíthe-
tetlen nyugalmának tartották - olyan munkatársnak,
akihez személyes problémáikkal gyakran fordultak se-
gítségért, tanácsért az ügynökök. Most azonban épp
fordított a helyzet, s bár nem szívesen vallotta be,
képtelen volt rávenni magát arra, hogy valakivel meg-
beszélje a gondjait.
- C.W.?
Whitlock Cohenre nézett s elmosolyodott.
- Igazán sajnálom, Marty. Épp azon t dtem, miért
tartott ilyen sokáig, mire végre sikerült egy elfogadható
sorozatot leadnom.
- Ha valami nyugtalanít, tudod, hogy bennem meg-
bízhatsz. Hányszor öntöttem már ki neked a lelkemet
egy pofa sör mellett a McFeely's-ben?
- Hát elég sokszor. De szintén mondom, nincs
semmi bajom. Igazán. Csak egy kicsit fáradt vagyok.
Ennyi az egész.
- Carmen miatt rl dsz, ugye? - kérdezte Cohen
mindentudó mosollyal.
- Igen, így is mondhatjuk.
- Helló, fiúk! - kiáltotta oda Sabrina a lépcs aljáról,
majd odasietett hozzájuk, s megölelte Whitlockot.
- Nem is tudod, mennyire szükségem volt már erre
- jegyezte meg a férfi, s futó csókot lehelt a lány arcára.
Cohen Sabrinára kacsintott.
- Nos, hogy van a mi gyönyör Sabrinánk?

27
 - Meghalt - mondta Sabrina, majd magyarázni kezd-
te, mi is történt a gyakorlatozás során.
- Igazad van - mondta Whitlock, amint Sabrina
befejezte beszámolóját. - Ez tényleg hülyeség volt.
Kapitális baklövés. Te mit szólsz hozzá, Marty?
Cohen észrevette a ravasz csillogást Whitlock tekin-
tetében.
- Igen, azt hiszem, igazad van. De végül is mit vársz
egy n l, aki ráadásul sz ke?
- Tényleg, ez mindent megmagyaráz... - folytatta
Whitlock az ugratást.
Sabrina a falnak támaszkodott, s karjait keresztbe
fonta a mellén.
- Gondoltatok-e már arra, hogy együtt lépjetek fel a
cirkuszban?
Whitlock elvigyorodott, majd - mint valami békepipát
- a lány kezébe nyomta Heckler & Koch gyártmányú
fegyverét.
- Azt hiszem, én is egyetértek a Smylie-féle értéke-
léssel. Néha túlságosan is magabiztos vagy, de mind-
amellett nagyon ügyes. Átkozottul ügyes. És szerintem
ez az, ami igazán számít.
Cohen egyetért en bólintott.
- Bár Smylie mindent megtesz azért, hogy a gyakor-
latok a lehet leginkább hasonlítsanak az igazi beveté-
sekhez, ez még mindig nagyon messze van a valóságtól.
Odakint igazi golyók el l kell elugranunk, nem pedig
fluoreszkáló sárga festékgalacsinoktól. Te viszed a
rödet a vásárra, és nem . Mike és C.W. megbíznak
benned, és nem Smylie fedezi ket az akciók során,
hanem te. Ezt sohase felejtsd el!
Sabrina bólintott.
- Ha már itt tartunk, hol van a harmadik muskétás?
- kérdezte Cohen.
Whitlock és Sabrina egymásra néztek s vállat vontak.
Mike Graham volt az UNACO igazi talánya. Önfej , meg
nem alkuvó, kompromisszumokra képtelen, ha valamit.
autokratikusnak vagy bürokratikusnak talál, f leg ak-
kor persze, ha a feletteseir l van szó.
- Whitlock, sürg sségi hívása van - mondta egy hang
a fejük felett a hangosbemondóban. - Kérem, hívja fel
a telefonközpontot!
- Sürg sségi hívás? Hiszen ma csak tartalékosok
vagyunk! - jegyezte meg Whitlock, amikor a közleményt
megismételték.

28
 Cohen megfogta Sabrina karját, aki azonnal indult
volna, hogy kövesse Whitlockot a folyosó végén lév
telefonhoz.
- Valami nagyon nyugtalanítja a fiút.
Sabrina Whitlock után nézett.
- Ugyan mi?
- Bárcsak tudnám! Tartsd szemmel, Sabrina! Az
érdekében.

Mike Graham el sem merte hinni, hogy ekkora

mázlija lehet, amikor megpillantotta az üres parkolóhe-
lyet pontosan azzal az épülettel szemben, ami miatt
végül is New Yorkba jött. Már épp azon volt, hogy
betolat ütött-kopott, 78-as évjáratú fehér tragacsával a
kiszemelt helyre, amikor türelmetlen dudálást hallott a
háta mögül. A visszapillantó tükörbe nézve látta, hogy
egy áramvonalas, fekete Isuzu Piazza áll mögötte. A
krémszín öltönyt visel sof r orral akart beállni
ugyanerre a helyre. Graham letörölte az izzadságot a
homlokáról, s hitetlenkedve meresztgette szemeit. Hogy
a fenébe került ez ide? Az biztos, hogy nem volt itt,
amikor az imént, alig néhány másodperce a visszapil-
lantóba nézett. A hüvelykujját a parkolóhely felé mutat-
va kinyújtotta karját az ablakon.
A sof r megnyomta az automata ablak gombját, s
kidugta a fejét a nyíláson.
- Én láttam meg el ször! - kiáltotta, s megpróbálta
elnyomni a rádió zaját.
Graham megrázta a fejét.
- Na, mi lesz, menjen hátrébb!
A sof r megvakarta a fülét s vállat vont.
Graham kezdte türelmét veszteni. Hátramenetbe kap-
csolt, de amikor megpróbált betolatni a parkolóhelyre,
a másik sof r még el rébb gurult a kocsival. Patthely-
zet. Graham üresbe tette a kocsit, kiugrott bel le, s
becsapta az ajtót maga mögött.
- Takarodjon az utamból! Vigye innen a tragacsát! -
kiáltotta a másik dühösen.
Graham leguggolt a nyitott ablak mellett. Óvatosan,
nehogy hozzáérjen a kocsihoz, melyet leplezetlen undor-
ral szemlélt. Várt, amíg a sof r lejjebb nem vette a
rádiót, miel tt megszólalt.
- Majd én megmondom, mi lesz, fiacskám! Ez a
tragacs, ahogy te hívtad, le fog parkolni arra a helyre,
épp az orrod el tt.

29
 - A pokolba is...
- Pofa be, még nem fejeztem be a mondandómat!
Amint látod, ez a tragacs már túlélt egy pár koccanást,
úgyhogy néhány újabb horpadás igazán nem oszt, nem
szoroz: Viszont a te ragyogóra vikszelt járgányod elég
pocsékul fest majd egy benyomott motorháztet vel.
Parkolj csak le oda egész nyugodtan, de akkor eldóze-
rollak az utamból.
Graham el rehajolt. Keze csak néhány centire volt a
sof r arcától.
- Nos, akkor választhatsz, fiacskám!
- Meg rült?! - nyögte a sof r.
- Lehet - felelte Graham közönyös hangon, miközben
visszaballagott a kocsijához.
A sof r idegei végre felmondták a szolgálatot, és
elhúzott a Piazzával. A legközelebbi sarkon befordult s
elt nt a szeme el l.
Graham arcán halvány mosoly jelent meg elégedett-
sége jeleként. Harminchét éves volt. Napbarnított, izmos
testét megpróbálta a lehet legjobb kondícióban tartani.
Szigorú napirend szerint élt, rendszeresen járt futni és
kitartóan súlyzózott. Borzas haja kisfiús, megnyer
arcot szegélyezett, s f leg átható tekintet , halványkék
szemei voltak felt ek rajta.
Leparkolta a kocsit, majd zsebre dugta a slusszkul-
csot, s tekintete végigpásztázta az utca túloldalán
magasló épületet. Olmsted Heights. A nevét arról a
férfiról kapta, aki a Central Park tervez je volt. Graham
legalábbis így emlékezett. Öt éven át ez volt az otthona.
Egészen a tragédiáig, mely váratlanul felforgatta az
életét. Átment az út túloldalára, kezét fakó farmernad-
rágja zsebébe dugta, majd megállt, hogy szembenézzen
az egymás mellett sorakozó tíz lépcs sorral, melyek
mindegyike ugyanahhoz a kett s üvegajtóhoz vezetett.
Az OH monogram vörös szín d lt bet kkel díszelgett
a bejárat fölött. Pontosan úgy, ahogyan utoljára látta.
Az ajtón azonban nem láthatott keresztül, mivel a nap
fénye vakító tükörképként ver dött vissza róla. Leült a
legfels lépcs fokra, s hagyta, hogy gondolatai visszare-
pítsék a múltba, mint az oly sokszor megtörtént már
vele a két évvel ezel tti végzetes októberi nap óta.
Mint sokan másokban, akik vele nagyjából egyid sek,
benne is mély nyomokat hagyott Vietnam tragédiája. A
sorozási papírokat alig egy hónappal azután kapta
kézhez, hogy teljesült élete nagy álma, s aláírta szerz -

30
dését a New York Giants csapatával. Azzal a csapattal,
akiknek gyermekkora óta szurkolt. Ám egy vállsérülés,
amit Vietnamban szerzett, hamarosan véget vetett ígé-
retes karrierjének, s a következ két évet Thaiföldön
töltötte. A CIA-nek segített a dél-vietnamiak ügyét
szimpátiával figyel helyi slakosok kiképzésében. Ez-
után visszatért az Államokba, s miután alapos szellemi
és fizikai teszteket végeztettek el vele, Charles Baeck-
with ezredes rekrutálta a Delta nev terroristaellenes
elitosztagba. Szolgálatáért kitüntették, s lojalitásáért
tizenegy évvel kés bb meg is jutalmazták: a B század
parancsnokává léptették el . Parancsnoksága ideje alat-
ti els bevetésük Líbiába szólította ket, de épp amikor
egy terrorista-bázis ellen akartak támadást indítani, jutott
el hozzá a hír, miszerint a feleségét s ötéves kisfiúkat négy
arabul beszél férfi elrabolta a házuk el tt. Felettesei
felkínálták neki a lehet séget, hogy a történtekre való
tekintettel ne vegyen részt a bevetésben, de nem hátrált
meg, s bár a bázist végül is földig rombolták, a
terroristavezet knek sikerült elmenekülniük. A családjá-
nak azonban nyoma veszett. Sohasem akadtak rájuk,
pedig az FBI történetének legintenzívebb nyomozását és
hajtóvadászatát indították meg az ügy érdekében.
- Órák hosszat elüldögélt itt a labdájával, s várta,
hogy ön hazajöjjön, uram. Remek kis srác volt, Mr
Graham...
Graham megfordult. Egy szes hajú néger férfi állt az
ajtóban. Akárcsak az Olmsted Heights, a gondnok is
sid k óta hozzátartozott Murray Hill negyed városké-
péhez, már amennyire Graham vissza tudott emlékezni.
- Helló, Ben - mondta Graham, s megrázta a felé
nyújtott kezet.
Ben grimaszt vágott, miközben nagy nehezen leült a
lépcs re Graham mellé.
- Sejtettem, hogy maga van ott abban a tragacsban,
de nem voltam biztos benne. Ám amikor letolta a
kölyköt, amiért el akarta orozni a régi parkolóhelyét,
akkor már tudtam, hogy csakis maga lehet az.
- Igen? - kérdezte Graham szórakozottan, miközben
a járdát bámulta. - Ben, maga látta, ugye?
- Mit?
- Carrie-t és Mikey-t... amikor elrabolták ket.
- Ne tépje fel a régi sebeket, Mr Graham.
- Sohasem gyógyultak be, tudja, Ben - intett Graham
a járda felé. - Hol álltak?

31
 - Ne...
- Hol? - vágott közbe Graham éles hangon.
- Itt, pontosan el ttünk. Minden olyan gyorsan tör-
tént.
Mrs Graham kivette a zöldségesszatyrot a Ford
csomagtartójából, Mike pedig a labdát pattogtatta, a
falra itt, a lépcs alján. Emlékszem, hogy Mrs Graham
még szidta is. Bennek kell majd lefestenie az egész
falat, ha összekoszolod a labdával... Ezt mondta szó
szerint. És akkor egy fekete Mercedes állt meg a Ford
mögött. Kipattant bel le két férfi, hátulról megragad-
ták Mrs Grahamet, és belökték a hátsó ülésre. Egy
harmadik fickó pedig Mike-ért ment. Büszke lehet rá,
uram. Úgy kicselezte azt az elvetemült gazembert,
mint egy igazi hátvéd. Az asszony még odakiáltott neki
valamit...
Ben elhallgatott, s hitetlenkedvé rázta a fejét, miköz-
ben megpróbálta újból felidézni a történteket.
- Folytassa, Ben - kérlelte Graham fojtott, hangon.
- Nem tudom ...
- Ben, kérem, folytassa...
- Azt kiabálta: Fuss, Mike, fuss! Én meg kijöttem ide,
de az átkozott ízületeim.... Alig tudtam vonszolni magam
aznap. És akkor Mrs Graham meglátott engem. Segítsen
Mike-nak, Ben, kérem, segítsen neki! Ez volt az utolsó
szava hozzám. Olyan tehetetlennek éreztem magam. És
akkor l ttek. A fejem fölött süvített el a golyó, s mire
talpra álltam, a Mercedesnek már nyoma veszett.
Sohasem fogom elfelejteni Mrs Graham utolsó szavait.
Soha, amíg csak élek. Nem segítettem neki, amikor a
legnagyobb szüksége lett volna rám...
- Nem hagyta t cserben, Ben... Én hagytam cserben.
Elhallgattak. Mindketten önmarcangolásba merültek.
- Még mindig New Yorkban lakik? - kérdezte Ben.
- Vermontban. Van egy kis házam a Champlain-tó
partján, Burlington közelében.
A személyi hívó, mely Graham övére volt csatolva;
most hirtelen csipogni kezdett. Gyorsan kikapcsolta.
- Mi ez?
- Munka - felelte Graham. - Hol van a legközelebbi
telefon?
- Használhatja az enyémet is az irodában.
- Köszönöm, de jobb lesz, ha inkább nyilvános fülkét
keresek.
- Van egy itt a háztömb végében.

32
 - Jó reggelt, Ben - köszönt oda egy id s hölgy a
lépcs aljáról.
- Jó reggelt, Mrs Camilieri - felelte Ben, majd felállt
és el zékenyen elvette t le a degeszre tömött szatyrot.
A hölgy Grahamra meredt.
- Maga itt lakott valamikor, ugye?
- Nem - felelte Graham gyors mosollyal. - Nem
idevalósi vagyok. Csak eltévedtem, s a gondnoktól
kértem útbaigazítást.
- Annyira hasonlít pedig a drága jó Mr Grahamre,
aki valaha itt lakott a házban. A feleségét meg a kisfiát
terroristák gyilkolták meg. Olyan szép család volt pedig.
Milyen rettenetes volt ez az egész!
- Jöjjön, Mrs. Camilieri - mondta Ben, s közben a
hölgybe karolt.
Mire körülnézett, Graham már elt nt.
- Ugye, emlékszik még Grahamékre, Ben?
- Sohasem fogom elfelejteni ket - dünnyögte, majd
lassan elindult a hölggyel felfelé a lépcs n az el térbe.

4.
Sarah Thomas tizenkilenc éves volt, amikor csak úgy,
heccb l elindult a Miss Oregon szépségversenyen. Nagy
meglepetésére azonban meg is nyerte azt. Hirtelen
elárasztották ajánlataikkal az ügynökök és a tehetség-
vadászok, akik - elmondásuk szerint - lelki szemeikkel
szinte már látták, milyen ragyogó karriert fog befutni a
filmiparban, de miután hallott néhány történetet el dei-
l, a csillagocskákról, akik azóta nyomorúságos étkez-
dékben pincérn ként robotoltak és mosogattak, s hiába
várták, a nagy áttörés sohasem sikerült nekik, végül is
úgy döntött, mégsem fogja próbára tenni a szerencséjét
Hollywoodban, s ehelyett inkább titkárn képz be ment.
Ez tizenkét évvel ezel tt történt. Bár szépségéb l
semmit sem veszített azóta, sz ke haját most rövidre
vágva hordta, s kihívóan sz kre szabott farmernadrág-
ját és feszes trikóját már rég lecserélte elegáns Armani
és Chanel kosztümökre vagy monogramos Pucci blúzok-
ra.
Az utóbbi négy évben titkárn ként dolgozott egy
viszonylag kevés bútorral berendezett irodában az
ENSZ New York-i székházának huszonkettedik emele-
tén. A papír, amire gépelni szokott, nem volt fejlécezve,

33
s a cég neve - a Llewelyn & Lee -, melyet oly gyakran
használt, valahányszor csak felemelte az asztalról a
négy fekete telefon valamelyikét, nem volt valódi cég.
Fantomnév volt csupán. Valójában az ENSZ-nél is csak
kevesen akadtak, akik egészen pontosan tudták, mi
rejlik a névtábla nélküli bejárati ajtó mögött.
Az iroda voltaképpen az UNACO-központ várója volt.
Az ajtóval szembeni, indiai tölggyel lambériázott falból
két tolóajtó nyílott, melyet az asztali pult gombjának
vagy egy miniat r méret távirányítónak a segítségével
lehetett m ködtetni. A bal oldali ajtó az igazgató
magánirodájába, a jobb kéz fel li pedig az UNACO
Irányítási Központjába vezet.
Malcolm Philpott a délel ttöt az Irányítási Központ-
ban töltötte, ahol a jelenleg is bevetésen lév 3.
akciócsoport munkájáról kapott friss híreket. Magas,
sovány testalkatú, ötven körüli skót származású férfi
volt. Vöröses haja már ritkulni kezdett. Felt en
bicegett a bal lábára a koreai háborúban szerzett
sérülése miatt. Miután sikeres karriert futott be mint
MI5-ös kezel , a Scotland Yard Különleges Ügyosztályá-
nak élére került, s hét éven át töltötte be ezt a posztot,
mígnem 1980-ban kinevezték az UNACO igazgatójává.
Meglehet sen hálátlan volt ez a feladatkör, s bár
energikus és makacs hozzáállása miatt már nem egyszer
került konfliktusba az ENSZ f titkárával, kivívta magá-
nak a világ szinte minden kormányának és hírszerz
szolgálatának tiszteletét.
Akadtak persze kivételek. Egy sikertelen gépeltérítési
akció a velencei Marco Polo repül téren például hét
utas és két UNACO ügynök halálával végz dött. A négy
gépeltérít - a feltételezések szerint mindegyikük észak-
koreai - Líbiába menekült, ahol a kormány forradalmár
sökként fogadta ket. Az UNACO-t arra kérték,
küldjön oda egy akciócsoportot, hogy azok kihozzák
ket az országból, és Philpott a 9. akciócsoportot már
el nap elküldte Tripoliba.
A líbiai hatóságok azonban nemcsak hogy megtagad-
ták az együttm ködést, hanem ráadásul le is tartóztat-
ták az UNACO ügynökeit alig egy órával megérkezésük
után. Philpottnak most két dolog miatt is fájhatott a
feje. Hogyan menekítse ki embereit a szigorúan rzött
börtönb l, és hogyan tartóztassa fel vagy tegye cselek-
vésképtelenné a gépeltérít ket? Ez azt jelenti, egy újabb
akciócsoportot kellene utánuk küldenie a helyszínre.

34
 Megpróbált nem odafigyelni a printerek, telexek és
telefonok zajára, melyek szüntelenül szóltak körülötte.
Figyelmét kizárólag a számítógép kezel jére összponto-
sította, aki a tágas, hangszigetelt iroda falait díszít
számos fali térkép egyikének segítségével magyarázni
kezdte, milyen a terep a szigorúan rzött börtön
környékén.
- Írásos jelentést kérek róla. Fél órán belül ott legyen
az asztalomon - mondta Philpott abban a pillanatban,
amint a gépkezel befejezte mondandóját.
- Azon nyomban nekiállok, uram.
Philpott ezután odament a terminálsorok végében
lév VDU-hoz. Egy komor arcú férfi ült el tte. Ujjai
fürgén futkároztak a billenty zeten. Csak néha-néha
pillantott az el tte lév monitorra.
- Sikerült lesz kítenem a listát huszonháromra,
uram - mondta a férfi, miközben újabb adatokat táplált
a gépbe. - De az olaszok kissé bonyolítják a helyzetet.
Egyetlenegy terroristát sem tudtak azonosítani.
- Mindig ránk marad a munka java, Jack. Egy óra
múlva viszont tájékoztatnom kell az embereimet. El
tudná készíteni addigra a gyanúsítottak listáját?
- Harminc percen belül meglesz, uram.
- Ügyes fiú maga, Jack.
- Philpott ezredes! Telefon! - kiáltotta egy szemü-
veges férfi a VDU mögül. - Sarah az.
Philpott felemelte a kagylót.
- Igen, Sarah?
- Már itt vannak a hármas akciócsoport tagjai, uram.
- Rendben. Szergej is megjött?
- Mr Kolchinsky már az irodájában van, uram.
- Küldje be a többieket is. Egy perc, és én is ott
leszek.
- Igen, uram.
Philpott azzal visszaadta a telefont a szemüveges
férfinak, majd végigpásztázta a helyiséget. Érezte, hogy
hosszú nap elé néznek.

Kolchinsky visszatette a kagylót, miután beszélt

Sarahval, s felállt Philpott asztala mell l.
Ötvenkét éves volt. Fekete haja már ritkult, s szo-
morkás arckifejezése miatt a Véreb gúnynevet kapta

35
kollégáitól. Igaz, ebben azért a tisztelet is kifejez dött.
Jó orra volt ugyanis megszimatolni a bajt, s ragyogó
taktikai érzékkel gondolkodott. Az UNACO legnehezebb
akciói során nem egyszer vették hasznát e képességei-
nek. El ször Oroszországban, a KGB-nek dolgozott, s
hamar hírnévre tett szert. Azután tizenhat éven át
katonai attasé volt nyugaton, miel tt az UNACO-hoz
került Philpott helyetteseként egy korábbi KGB-ügynök
helyére, akir l kiderült, hogy a Kreml megbízásából
kémkedik. Bár néha talán túlságosan is pedáns volt -
leg ha az ügynökök kiadásairól volt szó, mivel az err l
szóló igazolásokat gy jtötte be -, mégis t tartották
az UNACO egyik legnépszer bb vezet jének.
Philpott íróasztalán megnyomott egy gombot, mely az
iroda ajtaját nyitotta. Belépett Graham, Whitlock és
Sabrina. Sorra kezet fogtak egymással. Miután becsukta
az ajtót, a fal melletti fekete b rfotelek felé intett, hogy
ott foglaljanak helyet, majd szájába vett egy szál
cigarettát, s meggyújtotta.
- Kér valaki kávét? - kérdezte Whitlock, miközben
az automatához ment.
- Ha valamikor, akkor ma igazán rám fér - felelte
Sabrina, miközben elhelyezkedett az egyik fotelben.
Graham a fejét rázta.
Kolchinsky csészéje tele volt. Válasz helyett rámuta-
tott, majd Sabrinához fordult.
- Nos, hogy sikerült?
- Nem valami fényesen. De majd úgyis megkapod
róla a részletes jelentést.
- Ki volt az ellenfél? - kérdezte Graham.
- A hetes.
- Swain? - kérdezett vissza Graham, s a szája széle
megrándult.
- Tévedek, amikor úgy érzem, egy cseppnyi keser -
séget érzek a hangodból, Michael? - kérdezte Kol-
chinsky, s a szemöldökét felvonva Grahamre nézett.
- Nem tévedsz. A fenébe is! Mert ahhoz képest, hogy
öt évig mást sem csinált, mint Reagan limuzinja mellett
futkározott, elég jó véleménnyel van önmagáról. Én csak
tisztelni tudom Philpott ezredest, de szintén szólva
képtelen vagyok felfogni, miért hozta ide Swaint. Iste-
nemre mondom, még azt sem bíznám erre a fickóra,
hogy rizze a koporsómat a temetésemen!
Graham ekkor Sabrinára nézett.
- Remélem, alaposan elláttad a baját.

36
 - Kétszer is. Mellkason találtam.
- Kár, hogy nem igazi töltények voltak.
Graham vállat vont Kolchinsky rosszalló arckifejezé-
sét látva.
- Nem csípem a fiút, értve vagyok?
- Sohasem gondoltam volna - mondta Kolchinsky
ugratásképp, majd egyik ujját figyelmeztet en mutatta
felé. - Egy szép napon még megeshet, hogy ez a Swain
fog fedezni...
- Vigyázok én a hátamra. Nincs szükségem arra,
hogy egy elnöki gorilla strázsáljon mögöttem.
Kolchinsky tanácstalan pillantást küldött Whitlock
és Sabrina felé, majd az asztal mögötti fal felé fordult,
mert az ajtó kinyílt, és belépett rajta Philpott, aki
sietve érkezett az Irányítási Központból. Az ajtó
nyomban be is csukódott mögötte. Üdvözölte a jelen-
lév ket, majd leült az íróasztal mögötti fotelbe, a
sétabotját pedig nekitámasztotta az asztalnak. Kol-
chinsky egy dossziét nyújtott át neki, s a két férfi
halkan beszélgetni kezdett.
- Tulajdonképpen mi bajod van Swainnel? - kérdezte
Sabrina Grahamet.
- Swain benne volt az egyik csapatban, akiket a
Delta segítésére hoztak létre körülbelül hat évvel ezel tt.
ugyan nem tud róla, de én láttam, amikor a mieink
közül az egyik tizedes kiválogatta ket. Rögtön láttam
rajta, hogy Swain nem alkalmas erre a feladatra.
Túlságosan is pedáns volt a fiú. Elutasították a jelent-
kezését, én meg szabadságra mentem egy pár napra, és
jó ideig eszembe sem jutott a dolog. De amikor
visszajöttem dolgozni, láttam, hogy a tizedes döntését
felülbírálták, t pedig lefokozták. Swain meg néhány
újonctársa hivatalos panaszt nyújtottak be ellene. Azzal
vádolták, hogy rosszul bánt velük a felvétel során. Mint
mondtam, én mindent láttam, és szó sem volt jogtalan
bánásmódról. Ha lett volna, én vagyok az els , aki szót
emel miatta. Nos, megpróbáltam tájékoztatni err l az
egyik felettesemet, s elmondtam neki az egészet úgy,
ahogyan én láttam, de akkor már túl kés volt. A
tizedest megfosztották a stráfjaitól. A határozatot meg-
hozták. Hamarosan ott kellett hagynia a Deltát. Szegény
fickó teljesen kiábrándult az életb l. Legutoljára azt
hallottam róla, egy benzinkútnál dolgozik valami isten
háta mögötti helyen Nebraskában. Ez a bajom Swainnel.
- Mike, Sabrina... Sajnálom, hogy félbe kell szakíta-

37
nom meghitt beszélgetésüket, de ideje megbeszélnünk a
következ akciót - szólalt meg Philpott váratlanul.
- Nem is volt olyan meghitt - dünnyögte Graham, s
kissé odébbhúzódott Sabrinától.
Philpott elégedetten konstatálta, hogy most már
mindannyian rá figyelnek, s kinyitotta az el tte hever
dossziét.
- Mit tudnak az éjjeli rjáratról?
- Jelszó, amit az elnökhelyettes használ a Boeing
707-esre háború idején, ha az elnököt id közben
netalán meggyilkolnák - felelte Graham.
- Nem arra az éjjeli rjáratra gondolok - mondta
Philpott ingerülten. - A festményr l van szó. Tele van vele
a sajtó meg a tévéállomások m sorai az utóbbi egy
hónapban. Biztos vagyok benne, hogy hallottak róla, még
akkor is, ha egy kissé el vannak zárva a civilizációtól...
- Nem lehetett nem hallani róla, uram, csak nem
tulajdonítottam neki különösebb figyelmet.
- Nos, akkor épp ideje, hogy változtasson ezen.
Ugyanis ez, lesz a következ bevetésük. Úgy néz ki, az
Éjjeli rjárat, amely ma reggel érkezett a Metbe, csak
hamisítvány.
- Hamisítvány? - kérdezte Whitlock döbbenettel.
Philpott bólintott.
- Maguk hárman... Az lesz a dolguk, hogy felkutas-
sák az eredetit.
- Miért éppen mi, uram? A szövetségiek is biztosan
megbirkóznának ezzel a feladattal,
- Igen, Mike, ha biztosak lehetnénk abban, hogy a
csere itt, amerikai földön történt. De nem így van. A
hat ország közül gyakorlatilag bármelyikben kicserél-
hették a festményt, beleértve Hollandiát is. Ám ennél
jóval többr l van szó. Van valami, amir l a közvélemény
nem tudhat. A vándorkiállítás helyszínei, azaz öt ország
mindegyike ötvenmillió dolláros szerz désben vállalta,
hogy garantálja a festmény biztonságát, míg az az
országukban van. Ezekhez a feltételekhez ragaszkodott
az amszterdami Rijksmuseum. Csak így voltak hajlan-
dóak kiadni a képét a kezükb l.
- És mivel senki sem tudja, hol cserélték ki a két
képet, egyik ország sem hajlandó elismerni a felel s-
ségét, csak hogy megússzák a kártérítési összeg kifize-
tését - vonta le a következtetést Sabrina.
- Pontosan - felelte Philpott, és nekiállt, hogy meg-
tömje a pipáját.

38
 - És ha nem változtatnak a hozzáállásukon, akkor
az eredeti kép talán sohasem fog el kerülni.
- Még mindig nem értem, miért ne dolgozhatnánk
együtt az FBI embereivel. Végül is azt, hogy hamisít-
ványról van szó, már itt, Amerikában derítették ki.
- Megfeledkezik valamir l, C.W. - mondta Philpott,
majd elhallgatott; hogy rágyújthasson. Felfelé fújta a
füstöt, s a pipa szárával Whitlock felé bökött. - A Fehér
Ház tudniillik így gondolkodik. Ha az FBI nekifog
nyomozni, akkor úgy t nik majd, mintha az amerikaiak
elismernék, hogy felel sek az eredeti kép elt néséért.
- Ez rület - válaszolta Whitlock.
- Akkor is ez a Fehér Ház álláspontja - mondta
Graham.
- És mégis... mib l tudunk kiindulni? - kérdezte
Sabrina.
- Nagyon kevés támpontunk van - mondta Kol-
chinsky, aki csak most kapcsolódott be a beszélgetésbe.
- Egy feldúlt lelkivilágú kurátorhelyettes a Rijksmuse-
umtól és egy videofelvétel, ami a kép szállításának és
kirakodásának minden egyes mozzanatát rögzítette. Ezt
jelenleg az ottani széfben tartják lezárva. Már csak
minket várnak vele Amszterdamban. Mint az ezredes
mondta az imént, a képet a hat ország bármelyikében
kicserélhették. Az a dolgunk, hogy megtaláljuk.
- Mintha egy t t keresnénk a szénakazalban -
állapította meg Sabrina.
- De ha elég sokáig, elég kitartóan és elég alaposan
átkutatjuk, akkor megtaláljuk - felelte Kolchinsky. - A
feladat harmadfokú készültséget jelent, úgyhogy van rá
id nk.
- Bárki is álljon a rablás hátterében, azt biztosra
vehetjük, hogy a festmény egy magángy jteményt gazda-
gít azóta. Valami biztonságos helyen... - tette hozzá
Philpott, majd el rehajolt, s folytatta. - Szergej lesz a
segítségükre ebben az ügyben. Nekem van egy sokkal
sürg sebb ügyem.
S azzal röviden elmagyarázta a líbiai helyzetet.
- Kit fog odaküldeni, uram? - kérdezte Sabrina.
- A kettes számú akciócsoportot.
- Marty csapatát?
Philpott bólintott.
- C.W. mellett Martin a legtapasztaltabb az akciósa-
ink közül. Ehhez a bevetéshez nagy gyakorlatra van
szükség.

39
 - Nekünk is megvan a képesítésünk arra, hogy
megcsináljuk az akciót - jegyezte meg Graham, miköz-
ben el bb Sabrinára, majd Whitlockra pillantott.
- Ezt nem kétlem, Mike. Persze szó sincs arról, hogy
fegyvert zbe küldjük ket. Viszont hihetetlenül kényes
a szituáció. Épp ezért els sorban egy jó diplomatára
van szükségem, nem pedig egy Rambóra. Martin és
csapata tökéletesen alkalmas erre a feladatra.
- Mi talán nem? - kérdezett vissza Graham.
- Nem - felelte Philpott halvány mosollyal. - Szép
próbálkozás volt, Mike, de azt hiszem, mégis maradunk
a festménynél.
- És hol kezdjük? - kérdezte Sabrina, miközben
felállt.
- A Metben. Már várnak minket - felelte Kolchinsky.
Philpott a gomb segítségével kinyitotta az ajtót.
- Sok szerencsét. C.W., beszélhetnénk egy percet?
Whitlock megvárta, míg a többiek elhagyták a helyi-
séget, s visszament Philpott asztalához.
- Valami baj van, uram?
- Azt csiripelik a verebek, nem igazán van formában
mostanában.
Whitlock egy pillanatra majdnem rászánta magát,
hogy kiöntse a lelkét Philpottnak. Nem mintha nem
lennének jó viszonyban. Azóta ismerték egymást, hogy
Philpott Oxfordban felvette az MI5-re. Majd a kísért
pillanat elmúlt. Nem tudta rászánni magát, hogy meg-
beszélje a magánügyeit valakivel. Majd csak megoldja
valahogyan maga, csak id kell hozzá.
- Nem vagyok formában? Jól vagyok, uram. A múlt
héten voltam orvosi vizsgálaton. Minden negatív.
- Megkaptam az orvosi jelentést. Tudja jól, nem erre
gondolok.
- Jól vagyok, uram. szintén mondom. Mostanában
talán egy kicsit fáradtabb voltam a szokásosnál. Ennyi
az egész.
- Nos, az ajtóm mindig nyitva áll, ha mégis mondani
szeretne valamit.
- Nagyra értékelem a gesztusát, uram.
Philpott figyelte, amint Whitlock távozott az irodából,
majd becsukta utána az ajtót. Hamarosan megfeledke-
zett arról, hogy az imént még Whitlock miatt aggodal-
maskodott, mert minden erejével s figyelmével a líbiai
akcióra kellett összpontosítania.

40
 Stanholme az ablakhoz ment, s a red ny csíkjait
kissé széthúzva lenézett az utcára. A múzeum el tt
gyülekez tömeg egyre nagyobb s nagyobb lett. Már nem
is lehetett látni a végét a sugárúton a Whitney Museum
felé kígyózó soroknak. Száz és száz, ezer meg ezer
kíváncsiskodó várakozott a múzeum mögött a Central
Parkban is. Már kétszer is lement, hogy kiálljon az egyre
nyugtalanabb tömeg elé, s elnézést kérjen t lük a
megnyitó késése miatt. El ször azzal magyarázta a
késlekedést, hogy a festményt azonosíttatni kell a
megfelel szakért vel, ami a körülmények ismeretében
önmagában véve is nevetséges kijelentés. Másodszor a
sajtót okolta, s azt magyarázta, hogy a tévétársaságok
képvisel i még több id t kérnek, hogy elkészíthessék
tudósításaikat a nagy eseményr l. Ez fél órával ezel tt
volt. Nem igazán szerette volna, ha harmadszor is ki
kell állnia a tömeg elé. Hol vannak az emberek, akiket
azért küldenek ide, hogy kivizsgálják az ügyet? És
tulajdonképpen kik lesznek azok? A felettesei közül egy
sem árulta el. Persze az is lehet, hogy k maguk sem
tudják. Olyan rejtélyesnek t nt ez az egész.
Ekkor kinyílt az ajtó és belépett rajta Van Dehn -
hamuszürkére vált arccal. Az elmúlt húsz percet a
telefon mellett töltötte. A Rijksmuseummal beszélt.
Armand félrelökte a már rég kih lt kávét, s az
asztalra könyökölve állát megtámasztotta a tenyerében.
- Nos?
- Mi nos? - kérdezett vissza Van Dehn, s a legköze-
lebbi fotelbe zuhant.
- Mit mondott a múzeum az ön kompetenciájáról?
- Semmi köze hozzá! - vágott vissza Van Dehn,
miközben Stanholme-ra meredt. - Kérem, állítsa végre
le a kollégáját!
Kopogtatás hallatszott az ajtó fel l. Stanholme végte-
lenül hálás volt, hogy valaki megakasztja a kellemetlen
szóváltást. Sietett ajtót nyitni.
- Dr. Stanholme?
- Igen - felelte óvatosan.
- Kolchinsky vagyok. Azt hiszem, már várt minket.
- Hála istennek, hogy végre itt vannak! Kérem,
jöjjenek be!
Kolchinsky belépett, nyomában Grahammel, Sabriná-
val és Whitlockkal. Bemutatta ket Stanholme-nak, aki
azután Armandnak és Van Dehnnek mutatta be ket.
Armand hátrad lt a széken, s érdekl déssel és

41
egyben némi gyanakvással is figyelte ket. Amikor
Stanholme azt mondta, hogy valami Kolchinsky lesz a
nyomozás vezet je, természetesen arra számított, hogy
egy amerikai lesz az, orosz felmen kkel. De hogy egy
igazi orosz? Ez azt jelenti, ezek nem jöhettek sem a
New York-i Rend rségt l, sem az FBI-tól, sem pedig a
CIA-t l. És ketten közülük egyszer farmert és inget
viselnek. Egy komoly cég emberei sohasem öltözködné-
nek így. Vagyis akkor mi marad hátra? Magándetektívek
talán? Ebben kételkedett. Egy ilyen érték és nagyság-
rend lopás esetében semmiféleképp sem lehet... De
akkor kinek dolgozhatnak? Kíváncsisága kezdett úrrá
lenni rajta, s hangosan is megfogalmazta a kérdést.
- Nincs felhatalmazásunk árra, hogy eláruljuk -
felelte Kolchinsky elnézést kér hangsúllyal.
- Márpedig úgy vélem, jogom van hozzá, hogy tud-
jam. Nem? - kérdezett vissza Armand, Kolchinsky
hangjában némi tétovázást érezve.
- Azért vagyunk itt, hogy kiderítsük, hol van jelenleg
az eredeti Éjjeli rjárat. Elég, ha ennyit tudnak, uram
- mondta Kolchinsky határozottan, majd Stanholme-hoz
fordult. - Láthatnánk a hamisítványt? Gondolom, a
galériában függ valamelyik falon...
- Igen. Nem szerettünk volna feleslegesen felt nést
vagy gyanakvást kelteni, f leg mivel a sajtó állandóan
a nyomunkban van. Mint egy csapat kesely . Ha csak
egy pillanatra is felmerül bennük a gyanú, hogy itt
valami nem stimmel,..
Stanholme elhallgatott, s megrázta a fejét.
- Címlapsztori lenne a hír minden országban. Szerte
az egész világon.
Van Dehnt az irodában hagyva Stanholme el resietett, s
mutatta nekik az utat felfelé a lépcs n a második emeletre,
amely az európai m vészet kiállításának adott otthont.
A kép az ajtóval szembeni falon függött, egy vékony
zsinóron, a faltól mintegy hatlábnyira. Stanholme elma-
gyarázta, hogy a kép hátulja egy ultraérzékeny riasztó-
berendezéshez van kapcsolva, amely már akkor is
aktivizálódik, ha valaki épp csak megpróbálná megérin-
teni akár a keretet, akár a vásznat. Ráadásul a fegyveres
rök napi huszonnégy órás szolgálatot teljesítenek itt,
míg a festmény ebben a múzeumban van kiállítva. Ezt
is feltételként szabta a Rijksmuseum, s az egyezményt
aláírta mind az öt érdekelt galéria, még miel tt a kép
elhagyta volna Amszterdamot.

42
 Sabrina látta az eredetit a Rijksmuseumban és úgy
találta, a hamisítvány pontosan ugyanolyannak t nik.
Igazi mestermunka.
- Hogyan tudja a hamisító elérni, hogy a festmény
felülete berepedezzen, s jóval régibbnek látsszon anél-
kül, hogy megrongálná a vásznat is? - kérdezte, de
közben nem nézett rá Armandra, aki ott állt mellette.
Armand rövid gondolkodás után válaszolt.
- El ször is lakkal vagy gyantával, vagyis valamilyen
viszkózus anyaggal bevonja a vásznat. Ez megakadályoz-
za a festék felszívódását, amikor azt felviszik rá. És
nélkülözhetetlenül fontos ahhoz is, hogy a felszíni
kezelés sikerüljön.
- Felszíni kezelés?
- A festmény berepedezésének elérése. Vagyis amint a
viszkózbevonat elkészült, el kell készítenie a festéket is.
Ez azt jelenti, kinyomja a tubusból a festéket egy nagy ív
itatóspapírra és egy éjszakára rajta hagyja. Másnap a
festéket cinkfehér és tojástempera keverékével összedol-
gozza, s ezt viszi fel a vászonra. Ezután egy újabb réteg
lakk kerül a képre, amint az el megszáradt, s a vásznat
ezután t z elé helyezik. Ahogy a lakk száradni kezd és
összehúzódik, repedezni kezd vele a festék. Egy hajszárító
is megteszi a kandalló helyett. Vagy ha süt be rakják. Az
eredmény gyakorlatilag ugyanaz. A kép alapját egy újabb
réteg színes lakk fejezi be. Ez rendszerint barnás árnya-
latú, mert az felhígítva el segíti, hogy a kép korát a
hamisító igényeinek megfelel en változtassák vele. Egy
másik trükk is van. A lakkot akkor viszik fel, amikor a
festmény még nem száradt ki teljesen. A két réteg akkor
egyszerre fog megkeményedni, s a lakkréteget nem lehet
leszedni róla anélkül, hogy maga a festmény, a vászon
meg ne sérülne. Ez egyben azt is jelenti, hogy a festmény
valódi korát gyakorlatilag lehetetlen kideríteni.
- És mi van a röntgennel és a radiokarbonos
eljárással? - kérdezte Whitlock. - Biztosan megtalálták
a módját, hogy hogyan lehet ezeket kijátszani.
- Mint már mondtam, a radiokarbonos eljárás átve-
résének egyik módszere a festék és a lakk egyidej leg
történ szárítása. Egy másik módszer pedig az, ha az
alapként egy régi festményt használnak fel...
Armand ekkor észrevette, hogy Sabrina a szemöl-
dökét ráncolja.
- Az alap ilyenkor egy silányabb m vészi min ség
alkotás. Mi csak fércm nek nevezzük.

43
 A festmény felé intett.
- Vegyük például az Éjjeli rjáratot. A hamisítónak
nem volt más dolga, mint hogy találjon egy olyan
festményt, amely a tizenhetedik században készült.
- De biztosan nem könny ilyen hatalmas méret
képet találni, ugye? - kérdezte Sabrina.
- Az eredeti Éjjeli rjárat tizennégyszer tizenkettes.
Az biztos, hogy nem akad az ember minden nap ekkora
képre, de a hamisítónak bizonyára megvoltak a megfe-
lel kapcsolatai azokkal, akik viszonylag könnyedén
hozzájuthatnak egy ekkora festményhez. Nos, amikor
már a kezében van a fércm , a hamisító el ször is
leg zöli a barna papírt a hátuljáról. Majd amint ezzel
elkészült, le kell szednie a felületr l minden szöget
anélkül, hogy közben megrongálná vagy feltépné a
vásznat. Ne feledjék, t csak a képkarton érdekli.
Miután tehát leg zölte róla a régi vásznat, kicseréli a
saját munkájával. Azután a kett t együtt visszaragasztja.
Az igazán profi hamisító egy kis port is hint rá, hogy
még hitelesebb legyen az egész. Most már a röntgen-el-
járást is ki tudja játszani, mert az átvilágítás legfeljebb
olyan képet fog adni, mintha egy régi festmény lenne,
amire ráfestettek. Igen népszer módszer volt a hami-
sítók körében már jóval a röntgen-eljárás feltalálása
el tt is.
- Boszorkányosan ügyes...
- Annak kell lennie, Miss Carver. A képhamisítás
igazán nagy üzlet manapság. Ha a hamisító nem tart
lépést a modern technikával, illetve nem jár legalább
egy lépéssel el tte, akkor lebukik. Ilyen egyszer a
dolog.
Kolchinsky ekkor odament Grahamhez.
- Mi a baj, Michael?
- Semmi - felelte Graham közömbös hangon. - De
sohasem voltam igazán oda a m vészetekért. Vegyük
például ezt a képet. Akár hamisítvány, akár nem, én
biztosan nem veszem észre a különbséget.
- Azt hiszem, értem, mire gondolsz - mondta Kol-
chinsky egyetért en. - De a mi véleményünk most nem
sokat számít. Azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk az
eredetit.
Graham ujjaival beletúrt a hajába.
- Azon t döm, hogy az Armandhoz hasonló m vé-
szettörténészek úgy háromszáz év múlva vajon Warhol
képeir l fognak halandzsázni?

44
 Kolchinsky elmosolyodott, majd kezét gyengéden
Graham vállára tette.
- Szeretném, ha te meg Sabrina kihallgatnátok Van
Dehnt.
- Egy beismer vallomással jóval többre mennénk.
- Gondolod, hogy az keze van benne?
- Valami azt súgja... ennyi az egész.
Kolchinsky odaintette Whitlockot és Sabrinát.
- C.W., beszéljetek Armanddal, és majd meglátjuk,
mire jutunk a hamisítót illet en. Mi pedig végignézzük
a listát, amit a központban most állítanak össze a
számunkra. Sabrina, azt szeretném, ha te meg Michael
megpróbálnátok kiszedni valamit Van Dehnb l.
Stanholme egyik kezét Kolchinsky karjára tette.
- Sajnálom, hogy közbe kell szólnom, de ugye nem
baj, ha a kiállítást megnyitjuk az érdekl k számára?
Nagyon türelmetlenek már odakint.
- Igen, mi befejeztük idebent. Köszönöm - mondta
Kolchinsky, s megvárta, míg Stanholme annyira eltávo-
lodik t lük, hogy már nem hallhatja, amit mond. Csak
azután folytatta.
- Nekem vissza kell mennem a bázisra. Az ezredes-
nek segítségre van szüksége. Hívjátok fel Saraht, ahogy
itt végeztetek. Majd meghagyom neki, hogy küldjön
értetek egy kocsit. Ja igen, Michael... Ne feledkezz meg
a megérzésedr l! Más támpontunk úgysincsen idáig.
Sarah letette a telefont, s rájuk mosolygott.
- Mr Kolchinsky fogadja önöket.
S mintha szavaira felelne, a tolóajtó ebben a pilla-
natban ki is nyílt, s beléphettek Philpott irodájába.
Kolchinsky, aki az asztal mögött ült, megnyomott egy
gombot, mire az ajtó ismét becsukódott.
Mindegyiküket alaposan végigmérte, majd hátrad lt
a párnázott fotelben, és belenyugvóan felsóhajtott.
- Vagyis semmi érdekes?
- Van Dehnt alaposan megforgattuk ugyan, de mind-
végig kitartott a saját verziója mellett.
Sabrina ekkor el vett egy minikazettát a Sony dikta-
fonból, amit rendszerint a táskájában tartott, s letette
az asztalra Kolchinsky elé.
- Minden itt van ezen a szalagon.
- Szerintem a mi emberünk - mondta Graham, s
a fekete b rfotelek egyikébe huppant.
- Vagyis még mindig ugyanazt gondolod?

45
 - Igen, csak most már sokkal nagyobb meggy dés-
sel. Van Dehn nyugtalan, és eddig rendben is van a
dolog. De nem azért, mert akkor történt a csere, amikor
az gondjaira volt bízva a kép, hanem mert kiderült
róla, hogy hamisítvány. Ha Armand nem lett volna olyan
akkurátus a kép azonosításakor, talán soha senki sem
jön rá a cserére. Visszavitték volna a Rijksmuseumba,
és senki sem tudta volna meg. Ki tudja, mennyi ideig
lóghatott volna ott a falon, mire kiderül hogy nem is
igazi? Talán az id k végezetéig. De mindenesetre bizto-
san épp elég sokáig ahhoz, hogy Van Dehnre már senki
se gyanakodhasson. Most azonban pontosan tudja, hogy
ha megtaláljuk az eredeti képet, a gy jt aligha fog
bármit is elhallgatni, csak hogy mentse azoknak az
irháját, akik szintén sárosak az ügyben. És ez persze
Van Dehnre is vonatkozik.
Kolchinsky Sabrinára nézett.
- Nos, te mit gondolsz Van Dehnr l? Egyetértesz
Michael feltevésével?
- Én is úgy látom, hogy Van Dehn nagyon nyugtalan,
de nem vagyok olyan biztos a b nösségét illet en, mint
Michael. Mindezek ellenére viszont épp elég régóta
dolgozom együtt Michaellel ahhoz, hogy ne tulajdonítsak
jelent séget a gyanújának. Jó pár ügy megoldásában
támaszkodtunk már az megérzéseire.
- Ha Michaelnek igaza van, akkor egy újabb problé-
mával kell szembenéznünk. Mi akadályozza meg Van
Dehnt abban, hogy felvegye a kapcsolatot az igazi Éjjeli
rjárat tulajdonosával? Akkor pedig biztosan elmondja
neki, mi is történt. Ami számunkra azt jelenti, a
festményt még biztonságosabb helyre fogják vinni, s
egyre nehezebb lesz a dolgunk.
- Igazad van, legalábbis elméletileg - mondta Whit-
lock. - De ha valóban áll a képlopás hátterében, joggal
feltételezhetjük, hogy igen jól megfizetik a szolgálataiért.
És az is jogos feltételezés, hogy nem el re fizettek neki.
Valószín , hogy az összeg nagyobbik részét csak akkor
kapja meg, ha a hamisítvány épségben megérkezik a
Rijksbe. Miért lenne érdeke, hogy kifecsegje a gikszert?
Hiszen ezzel az a kockázata is megvan, hogy nem kapja
meg a neki járó pénzt. No, nem mintha köztudomású
lenne, hogy a Metben látható kép hamisítvány. És
persze mindez csak feltételezés.
- Nem értelek, fiúk. F leg téged nem, Szergej -
kopogtatta meg a dossziét a térdén Graham. – Mit

46
kezdjek ezzel az útvonal-ismertetéssel, amit a sof rrel
küldtetek, hogy olvassuk el visszafelé jövet? A vándor-
kiállításra vonatkozó szerz dés egyik pontja mindenfé-
leképpen felt . A biztonsági intézkedésekre gondolok.
Minden egyes galéria - azzal elhallgatott, hogy megszá-
molja ket az ujjain -, vagyis a bécsi Kunsthistorisches
Museum, a berlini Dahlem Galéria, a párizsi Louvre, a
londoni National Gallery és most a Met is vállalta, hogy
olyan szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosíta-
nak, amilyenre bármelyik ország kormányf je is jogosan
lehetne büszke. Mindegyik érintett ország a saját bels
biztonsági reit alkalmazta. Ezek nem ismerhették
egymást korábban, csak amikor szolgálatba állították
ket. Úgyhogy ilyen rövid id alatt képtelenség volna
feltételezni, hogy összejátsszanak egymással. A fest-
ményhez akkor sem nyúlhattak hozzá illetéktelenek,
amikor egyik országból a másikba átszállították. Nézzük
például a London-New York repül járatot. A szövetsé-
giek és a Scotland Yard két-két elöljáró tisztje is
vigyázott a festményre attól a pillanattól kezdve, hogy
azt kihozták a National Gallery épületéb l egészen
odáig, hogy páncélozott szállítóautóval kivitték a JFK
reptérre. És k négyen is csak huszonnégy órával
korábban tudták meg pontosan, hogy mi is lesz a
feladatuk. Aligha volt elég ez az id arra, hogy valamiféle
összeesküvést sz jenek, és ráadásul egy hamisítványt is
elkészíttessenek, nem igaz? Az egyetlen ember, akinek
ideje és alkalma is lehetett minderre, és épp ezért
elképzelhet róla, hogy végre is hajtotta a cserét, nem
más, mint Van Dehn. Vagy ti talán másképp gondoljá-
tok?
- Én egyetértek veled, Michael. Tulajdonképpen na-
gyon is sok minden szól Van Dehn ellen, de ne feledd
el, hogy mi csak tényekre alapozhatunk, nem pedig
feltételezésekre. Pillanatnyilag viszont semmiféle bizo-
nyíték nincs a kezünkben, ami ellene szólna. Ha
valóban b nös, akkor nekünk kell bebizonyítanunk. A
feltételezés nem elég.
Ekkor megszólalt a telefon.
- Elnézést - mondta Kolchinsky s felvette a kagylót.
Figyelmesen hallgatott egy darabig, majd halkan vála-
szolt, és hamarosan letette. Dr. Stanholme volt az. A
radiokarbon-vizsgálat eredményei már megvannak. A
festmény ennek alapján a tizenhetedik század közepére
datálható.

47
 - Ez a tény önmagában véve is lehet kiindulópont -
mondta Sabrina Whitlock felé fordulva. - Emlékezzetek
csak, mit mondott Armand! Egy korabeli, ám silányabb
vészi érték képet szoktak alapként használni, hogy
kijátsszák a radiokarbonos kormeghatározást.
Whitlock bólintott.
- Értem, mire gondolsz. Egy m keresked biztosan
emlékszik egy ilyen nagy méret vászonra, ha adta
el. F leg ha egy ismert hamisító vagy annak megbízója
vásárolta t le.
- De az alapot persze lophatták is - tette hozzá
Graham.
- No igen, ezzel a lehet séggel is számolnunk kell -
ismerte el Whitlock.
- Sajnálom, hogy le kell h tenem a lelkesedéseteket,
de nem gondoljátok, hogy van egy-két jelentéktelen
apróság, amir l megfeledkeztetek?
- Az alapot vehették vagy lophatták bárhol a világon
s tulajdonképpen bármikor. Akár három-négy évvel
ezel tt is - mosolygott Sabrina Kolchinskyra. - Biztosan
vaktában tapogatózásnak t nik, Szergej, de legalább
van valami kiindulópontunk. És egyel re nincs más...
- Érdemes legalább megpróbálni elindulni ezen a
szálon - mondta Kolchinsky rövid gondolkodás után. -
Mindenféleképpen ráállítom Zürichben Jacques Rustot,
amint a Központtól megkapom a feltételezett hamisítók
listáját. Majd utánajár az embereivel.
- Azt hiszem, a mi emberünk rajta lesz a központi
listán. A hamisítvány önmagában véve is mesterm , és
Armand azt állította, legfeljebb egy tucat hamisító van,
aki képes lehet rá.
- Erre azért nem vennék mérget, C.W. Megkérem
Jacques-ot, hogy tájékoztassa amszterdami összeköt n-
ket. Úgyhogy minden szükséges információnak birtoká-
ban lesztek, mire megérkeztek a szállodába.
Kolchinsky ekkor el vett három borítékot a fiókból,
s kitette ket maga elé az asztalra.
Mindegyikben ott lapult a megbízás fogalmazványa,
amit elolvasás után azonnal meg kell semmisíteniük. A
megbízólevélen kívül volt még bennük egy-egy repül -
jegy, várostérképek, a szállodai szobafoglalás visszaiga-
zolása, rövid szakmai ismertet UNACO-beli munkájuk-
ról és nagyobb összeg készpénz holland forintban. A
bevetésen lév ügynökök által igénybe vehet összegnek
gyakorlatilag nem volt fels határa, s vészhelyzet esetére

48
két hitelkártyát is kaptak, de minden centtel el kellett
számolniuk Kolchinskynek, aki megkövetelte, hogy
számlákkal igazolják költségeiket.
Sabrina kiosztotta a borítékokat, majd Kolchinskyra
nézett.
- Mi a legújabb hír Líbiából, a kilencesekr l?
- Nincs újabb fejlemény. A f titkár ma délután
találkozik az ENSZ-ben a líbiai nagykövettel. Jószándé-
kú a fickó, de nem fog m ködni a dolog. Ezért van
els fokú készenlétben a kettes egység.
- Mekkora esélyünk van rá, hogy a sajtó esetleg
megneszeli a dolgot? - kérdezte Sabrina.
- Már így is gyanakszanak. A líbiai kormány ma
reggel nyilatkozatot adott ki. Itt van nálam egy példány
bel le.
Kolchinsky az íróasztalon hever dossziéra mutatott.
- Egyiküknél sem volt igazolvány, úgyhogy a líbiaiak
nem tudták kideríteni kilétüket. Leginkább azért nyug-
talankodunk, mert a líbiaiak azzal fenyeget znek, hogy
mihamarabb bíróság elé állítják ket. Ha b nösnek
találják, s azt kell mondanom, ez pusztán formaság
kérdése, akár agyon is l hetik ket.
Az órájára pillantott.
- Mindegy... Ez nem a ti gondotok. Három óra múlva
indul a gépetek.
- Három óra? - kiáltott fel Graham. - Mégsem
utazhatom Amszterdamba egy trikóban meg egy sort-
ban!
- Majd kölcsönadok neked egy-két holmit - ajánlotta
fel Whitlock.
- Nem akarlak megsérteni, de egy kicsit eltér az
ízlésünk, már ami az öltözködést illeti.
- Mire lesz szükséged, Michael?
- Néhány trikóra. Egy pár pulóverre. Gondolom, a
szállodában majd kimosathatom a farmernadrágomat.
- Használd csak az UNACO hitelkártyát és vedd meg,
amire szükséged van. És vegyél egy másik farmert is,
ha már egyszer muszáj állandóan abban lenned. Nem
venném lelkemre, ha végül egy szál alsógatyára vetk zve
játszanál üldöz sdit odaát Európában.
Nevettek.
- Majd Amszterdamban találkozunk. Ahogy tehetem,
én is utánatok megyek. Mindez persze attól függ, milyen
hamar sikerül megoldanunk a líbiai válságot.
Kolchinsky már nyitotta is az ajtót.

49
 Sabrina még akkor is nevetett, amikor már odakint
voltak a folyosón.
- Nem tudom, hogyan csináltad, Mike. Én magam is
szívesen vennék egy-két göncöt UNACO hitelre.
- Azt elhiszem. F leg ha sportcuccokról van szó és
valamelyik felkapott butikban vásárolhatsz a belváros-
ban.
- Csak vicceltem - szólt utána Sabrina kedvesen,
miközben Graham egyre távolodó alakját nézték.
- Ismered Mike-ot - mondta Whitlock, majd megpró-
bálta vigasztalásképpen átkarolni a lány vállát.
- Kösz, nincs semmi bajom - mondta Sabrina
morcosan, s elindult a lift felé.
Whitlock megdörzsölte az arcát s mélyet sóhajtott.
Mintha nem lenne elég baja Carmennel, aki egyre
hevesebben ellenzi a munkáját, most még Graham is
elkezdte a szokásos haragszomrádot Sabrinával. Mindig
így tett, amikor csak alkalma nyílt rá. És mint mindig,
most is játszotta a villámhárítót. Az órájára pillantott.
Carmen már biztosan hazaért a rendel l, és ez azt
jelenti, megint veszekedni fognak, amikor hazamegy
Central Park-beli apartmanjukba, hogy összecsomagol-
jon az amszterdami utazásra. Igen, a veszekedés elke-
rülhetetlen.
A liftajtó kinyílt el tte, s egy ideges tanárn vel találta
magát szemben, aki egy egész sereg tíz év körüli
gyerk ccel bajlódott. Egymásra mosolyogtak, Whitlock
pedig belépett a liftbe. Az ajtó bezárult, s automatikusan
nyúlt a földszint gombja után. Feleslegesen nyomta meg.
Az egyik lurkó végignyomogatta már az összes emelet
gombját a huszonkettedikt l a földszintig.
Mintha nem lenne elég baja enélkül is...

5.

Fákkal szegélyezett kanálisok, hidak, színes lakóha-

jók és sz k, macskaköves utcák tele mindenféle korú
biciklistával... Ezenkívül Whitlock még egy valamire
emlékezett Amszterdamból: a jenever nev szeszes-
italféleségre, els sorban azért, mert olyan iszonyatos
másnaposságot köszönhetett neki, amit l egy alkoholis-
ta bizonyára megrögzött absztinenssé reformálódna. Ez
volt az egyetlen alkalom az életében, amikor sikerült
lerészegednie. Mindez huszonöt évvel ezel tt történt,

50
amikor egy csapat egyetemistatársával a nyári szünetb l
egy hetet Hollandiában töltöttek. Az a boldog id szak
volt, amikor a hippik hajukba t zött virágokkal Ti-
mothy Leary verseit szavalták, és Janis Joplin zenéjét
hallgatták, miközben körbeadogatták egymásnak a ha-
sispipát.
Whitlock most a Rijksmuseum lépcs in állva nézte a
Singelgrachtot, azaz a Körcsatornát, s megállapította,
hogy alig változott valamit a város, mióta utoljára itt
járt. Csak a hippik t ntek el, s egy újabb generáció
tinédzserei léptek a helyükbe, akik más szövegeket és
más ritmust kedveltek. Ezt azonban képtelen lett volna
zenének nevezni. Egy bandára való amat r, tehetségte-
len utcazenész próbált kicsiholni valami melódiát a
hangszerekb l. Err l jutott eszébe az a bizonyos jene-
ver-másnaposság.
Felment az impozáns vöröstéglás épület lépcs sorá-
nak tetejére, s besétált az el térbe, ahol megkérte a
portást, hogy hívja fel neki Hendrik Broodendyk pro-
fesszort, a múzeum f igazgatóját, s értesítse arról, hogy
megérkezett.
Amikor Broodendyk felt nt, Whitlock meglep dve
látta, mennyire hasonlít Sydney Greenstreetre - a
ritkuló, fekete haj, az szül halánték, a kiálló járom-
csontok, az élénken csillogó, átható tekintet szemek,
a súlyos test, mindez a 40-es években oly népszer
színészre volt jellemz .
Miután kezet fogtak, Broodendyk az el téren át a
könyvtárral s a nyomdával szembeni irodába vezette
Whitlockot.
- Mr Kolchinsky szavaiból arra következtettem, hár-
man vannak - mondta Broodendyk, miután leült a
kartámla nélküli székre a súlyos indiai tölgyfa asztal
mögött.
- Így is van - fejelte Whitlock, miközben elhelyezke-
dett az egyik burgundivörös fotelben. - A kollégáim
jelenleg egy másik szálon folytatják a nyomozást.
Úgy t nt, Broodendyk meg is elégedett ezzel a
válasszal, s most a telefon után nyúlt.
- Hozathatok önnek teát vagy kávét?
- Köszönöm, nem kérek. Épp az imént ittam kávét
a reggeli mellé.
- Hol szállt meg?
- A Park Hotelben. Biztosan tudja, melyik az, hiszen
itt van a közelben, alig egy k hajításnyira innen.

51
 - Nagyon jól ismerem. A múzeum különleges vendé-
gei számára mindig ott szoktunk szállást foglaltatni.
Broodendyk ekkor kivett egy videokazettát a legfels
fiókból, és letette az asztalra Whitlock elé.
- Biztonsági reink készítették a felvételt. Nem tu-
dom, mit remél látni rajta, de Mr Kolchinsky ragaszko-
dott hozzá, hogy megmutassam önnek. Bekészíttettem
önnek egy lejátszót és egy nagy képerny tévékészü-
léket az egyik szobába a folyosó végén. A személyzetnek
pedig utasítást adtam, hogy senki se zavarja önt.
- Szeretnék néhány kérdést feltenni önnek, még
miel tt megnézem a kazettát.
- Ez csak természetes.
Broodendyk azzal zakójának zsebéb l el vett egy
aranyozott cigarettatárcát, s már nyújtotta is Whitlock
felé, aki felemelt kézzel tiltakozott.
- Zavarja, ha dohányzom?
- Egyáltalán nem.
Broodendyk elefántcsont szipkájába tett egy szál
cigarettát és Dunhill öngyújtójával nyomban meg is
gyújtotta. Whitlockot ez az egész jelenet valahogyan az
1940-es évek gengszterfilmjeire emlékeztette.
- Szeretnék megtudni egy-két dolgot Mils Van Dehn-
l.
Broodendyk vállat vont. Úgy nézett ki, mintha ránga-
tózna.
- Nyolc éve ismerem Milst. Azóta, hogy én vagyok a
igazgató itt, a Rijksmuseumnál. az egyik legrégibb
munkatársunk, de kapásból nem tudnám megmondani,
pontosan mennyi ideje dolgozik itt. Tizenhat vagy talán
tizenhét éve lehet. Majd utánanézek.
- Erre nem lesz szükség.
- Mils az úgynevezett szürke eminenciás típus. Min-
den cégnél van ilyen ember. Ugye, érti, mire gondolok?
Uralkodásra hajlamos feleség, egy bérelt ház, ami
sohasem lesz a saját tulajdona... Nincs benne ambíció.
Boldogan maradna kurátorhelyettes egészen a nyugdí-
jazásáig. Épp ezért kellemes meglepetést szerzett szá-
momra, mikor javasolta, hogy küldjük el az Éjjeli
rjáratot egy európai-tengerentúli vándorkiállításra.
Végre felmutatott valami kezdeményez készséget.
- Vagyis az ötlete volt? - kérdezte Whitlock, s egyre
nagyobb érdekl dést mutatott.
- Ja. Tavaly felkeresett engem. Igaz, els re kapásból
elutasítottam az ötletet, de egy kis id múlva gondol-

52
kodni kezdtem rajta, és rájöttem, mégis csak igaza van.
Tudja, Mr Whitlock, mindig is dédelgetett álmom volt,
hogy egyszer egy szép napon itt lássam a Mona Lisát a
Rijksmuseum falain. Úgy gondoltam, adjuk oda az Éjjeli
rjáratot a Louvre-nak. Ha én kölcsönadom nekik a
képet, talán az én régi álmom is közelebb kerül a
megvalósuláshoz.
- Vagyis Van Dehn csak egyszer tett javaslatot
önnek?
Broodendyk rágcsálni kezdte a szipka szárát, miköz-
ben elgondolkodott Whitlock kérdésén.
- Lehet, hogy még egyszer el hozakodott az ötlettel,
de erre már nem emlékszem. Ám egészen biztos vagyok
abban, hogy nem akart minden áron rábeszélni. Arra
emlékeznék.
- És amint ön beleegyezett a javasolt útvonalba, Van
Dehn ajánlkozott a feladatra, hogy kísérhesse el a
képet?
- Nem, én magam választottam ki t. Hiszen az
ötlete volt!
Broodendyk ekkor leverte a hamut a könyökénél lév
szögletes hamutartóba.
- Felt en nagy érdekl dést mutat Mils iránt.
- Csak próbálom kideríteni az igazságot. Hiszen ön
is ezt szeretné, nem?
- Nézze, minden szolgalelk sége ellenére úgy gondo-
lom, Mils valószín leg a legegyenesebb, leg szintébb
ember, akit valaha is ismertem. Az becsületessége
mindig is megkérd jelezhetetlen volt el ttem. Épp ezért
most is készséggel biztosítottam t arról, hogy nincs
szándékomban elbocsátani a történtek miatt.
- Mikor kellene visszaérkeznie?
Broodendyk az órájára pillantott.
- A gépe ma reggel hatkor szállt le. Mondtam neki,
vegyen ki néhány nap szabadságot, de azt felelte,
amilyen hamar csak lehet, szeretne visszajönni dolgoz-
ni. Ezt én meg is értem. Talán otthon üldögéljen karba
tett kézzel? A falra mászott volna idegességében.
- Szeretnék találkozni vele, ha már megérkezett.
- Majd szólok neki.
Whitlock ekkor kézbe vette a videokazettát és felállt.
- Köszönöm, hogy nekem szentelte az idejét. Mondja
csak, hogyan jutok el az irodába, amit lefoglalt a
számomra?

53
 - A második ajtó a folyosó vége felé. Nincs kulcsra
zárva.
Broodendyk még jó darabig bámulta az ajtót, miután
Whitlock távozott, majd elnyomta a cigarettacsikket.
Lehet, hogy Van Dehnnek mégis van köze a lopáshoz?
Ám gyorsan elhessegette magától a gondolatot, mint
ostoba feltevést, s figyelmét el jegyzési naptára aktuális
rubrikájára irányította.
Amszterdam legnagyobb bolhapiacán, a Valken-
burgstraaton elképeszt tömeg nyüzsgött ezen a jelleg-
zetesen nyirkos, borús péntek délel ttön. A helybéli
árusok élénk vitát folytattak az árak felett a városla-
kókkal és a turistákkal egyaránt, hisz szerettek volna
minél hamarabb megszabadulni portékáiktól, még mi-
el tt a piac bezár a hétvégére. A turisták azonban
rendre elkövették azt a végzetes hibát, hogy nyomban
odébbálltak, miután nem tudtak megegyezni az árban,
s tették ezt abban a reményben, hogy az árus majd
utánuk kiált. Ez az, ami itt sohasem történt meg. Egy
igazi holland keresked inkább veszni hagyja az üzletet,
mintsem hogy feladja büszkeségét, s engedjen, f leg ha
a vásárló külföldi volt. A konok holland öntudat.
Graham még mindig képtelen volt felfogni, miért épp
a bolhapiacot jelölte meg találkahelyként az amszterda-
mi összeköt . Miért nem inkább a szállodát választotta?
meg Sabrina rövid id n belül kétszer is elveszítették
egymást ebben a tömegben, s a lány végül kénytelen
volt megfogni a kezét, miközben egyre ingerültebben
próbáltak utat törni maguknak a vásárlók forgatagában.
A találkát tizenegyre beszélték meg a piac másik
végében, a Rapenburgstraaton lév textilkeresked
standja el tt. Graham ezt megint csak képtelen volt
felfogni. Miért pont ott? Miért nem a piac bejáratánál?
Mi a fenének kell ez nekünk? - gondolta újra meg újra
magában.
Majd tízperces késéssel érkeztek a megbeszélt helyre.
Vagy egy tucatnyi stand állt itt - mindenféle szövettel
megrakodva, ami csak elképzelhet . A pultok mögött
kiszolgáló pár szorgalmasan méricskélt, vágott, hajto-
gatott, számlázott. A gazdát cserél pénzösszeg nagysá-
ga s a vásárlóként jelentkez tömeg alapján úgy t nt,
virágzik az üzlet.
- Mike? Sabrina?
Megfordultak. Negyvenes, ezüstösen szül hajú, mar-

54
káns arcú férfi szólította meg ket. Fekete diplomata-
táska volt a bal kezében, fedelén a PdJ monogrammal.
- Pieter de Jongh vagyok - mondta a férfi, s ápolt
kezét feléjük nyújtotta üdvözlésképpen.
Három ujján egy-egy aranygy csillogott.
- Miért pont ezt a helyet választotta? - kérdezte
Graham, miközben kezet fogott vele.
- Egy percen belül megértik - mondta De Jongh, s
kissé el rébb lépett, hogy egy párocska elhaladhasson
mögötte. - Menjünk. Péntek van, nem a legalkalmasabb
nap arra, hogy itt sétálgassanak, hacsaknem valami jó
üzletet szeretnének nyélbe ütni.
- Talált valami érdekeset, Jacques? - kérdezte Gra-
ham, miközben egy lépéssel lemaradt De Jongh mögött.
A férfi a fejét rázta.
- A listán szerepl neveket egyt l egyig ejthettük.
Jacques még tegnap éjjel végigellen riztette az emberei-
vel.
- Vagyis kezdhetjük elölr l az egészet? - dünnyögte
Sabrina.
- Nem feltétlenül. Hosszasan elbeszélgettem Jacques-
kal ma délel tt telefonon, s mindkett nknek az a
véleménye, hogy szinte biztosra vehetjük, hogy a hami-
sítvány innen, Amszterdamból származik.
- Miért? - kérdezte Graham.
- Két és fél évvel ezel tt egy hatalmas méret , bár
alapjában véve csekély érték festményt loptak el innen,
egy amszterdami házból. Semmi más nem t nt el, pedig
ott volt a festmény mellett egy porcelánfigurákkal teli
vitrin, s ez a gy jtemény önmagában véve sokkal többet
ért a képnél. A festmény egy 17. századi holland fest
ve. Tizenötször tizenötös...
- A méret tökéletesen megfelel - állapította meg
Sabrina. - A hamisító számításba vette azt is, hogy az
eredetib l 1715-ben levágtak egy darabot...
- Azért he f zzenek hozzá túlságosan vérmes remé-
nyeket. Lehet, hogy csak zsákutca lesz ez a szál a
nyomozásban.
- Már a végére járt talán? - kérdezte Graham.
- Aligha járhatnék a végére én magam, Mike. Végtére
is legitim amszterdami üzletember vagyok. Ha ilyesfajta
kérdéseket tennék fel egy m keresked nek, nyomban
lebuktatnám magam.
De Jongh ekkor megállt egy sz k macskaköves utca
elején.

55
 - Itt van egy üzlet. F leg kerámiával foglalkoznak.
Frank Maartens a tulajdonosa. Tudni kell róla, hogy
a város els számú orgazdája. Ha van valaki, aki
tudhatja, mi történt a képpel, vagy hogy ki lopta el,
akkor az, senki más.
Grahamre nézett.
- Ezért kértem, hogy itt találkozzunk. Ha térképpel
a kezükben bolyonganak a városban, és állandóan
útbaigazítást kell kérniük, sohasem találták volna meg
ezt az üzletet.
- Ezt el is hiszem - mondta Graham, miközben
körülnézett.
De Jongh kinyitotta a táskát, s átadott nekik egy-egy
gondosan zsebkend be tekert Berettát. Anélkül, hogy
kicsomagolták volna, nyomban a zsebükbe mélyesztet-
ték.
- Veszélyes figura ez a Maartens? - kérdezte Sabrina.
- Mindig próbálja kerülni az er szakos megoldáso-
kat, ha csak teheti - felelte De Jongh, majd el vett egy
papírlapot a zakója zsebéb l, s átadta Grahamnek. -
Itt van egy lista azokról a még felderítetlen ügyekr l,
amelyekr l biztosan tudjuk, hogy Maartens is benne
van. Egyiket sem tudtuk kell képpen bizonyítani, de az
adatokat felhasználhatja blöffként, ha szükségesnek
látja. Talán ez megoldja a nyelvét.
Ezután egy kulcsot nyomott Sabrina kezébe.
- A f pályaudvaron egy zárható csomagmeg rz
szekrényé. A fegyvereiket hagyják ott, ha már végeztek,
a kulcsot pedig adják le a hotel recepcióján. Majd én
érte megyek. Megvan a telefonszámom, ha bármire
szükségük van, hívjanak fel nyugodtan. Nos, remélem
megbocsátják, de fél egykor fontos üzleti megbeszélésem
van.
Azzal ismét kezet fogott velük, s elindult vissza a
bolhapiac felé. Egy szempillantás alatt elnyelte a tömeg.
Graham elolvasta a listát, majd odaadta Sabrinának.
Az ellopott festmény részletes adatait tartalmazta, alatta
pedig hét, különböz id pontban elkövetett rablás
részletei következtek. Az ezek során elrabolt áru mindig
Maartenshez került értékesítés végett.
Elindultak a macskaköves utcán, s addig mentek,
mígnem egy kis üzlethez értek, mely egy palacsintabár
és egy mosoda közé volt beékel dve. A kis ablakok
fölött ott ragyogott a tulajdonos neve, F. Maartens, a

56
 kirakatban pedig különböz méret és formájú kerá-
miaáruk sorakoztak.
Megszólalt a cseng a fejük felett, amikor beléptek.
Kicsi, zsúfolt üzlethelyiség volt. A poros polcokon
tucatnyi festetlen kerámiaedény és figura sorakozott
körben a falak mentén, Graham odalépett a pulthoz, és
megnyomta a cseng t. Erre kinyílt a pult mögötti ajtó,
és egy középkorú hölgy t nt fel a hátsó helyiségb l.
Vékony kend t viselt a fején. Látszott, hogy hajcsavarók
domborodnak alatta.
- Kan ik u helpen? - kérdezte közömbös hangon.
- Frank Maartenst keressük - mondta Graham.
- Fontos dolga van odafent - csattant élesen a válasz.
Graham ekkor áthajolt a pult fölött.
- Nos, akkor kérem, szóljon neki.
A hölgy félrekapta a fejét. Képtelen volt állni Graham
szúrós tekintetét.
- Szóljon neki - ismételte el Graham.
A hölgy elt nt az ajtón keresztül, s hallani lehetett
léptei koppanását a sz nyeg nélküli padlón, majd a
lépcs kön, amint felment az emeletre, hogy el kerítse
a férjét.
Sabrina nekid lt a pultnak, s karjait keresztbe fonta
a mellén.
- Micsoda patkányfészek!
Graham követte a pillantását.
- Legalább tucatnyi ilyen akad New Yorkban is.
Összenéztek - egy pillanatra, mert hirtelen szúrósan
kellemetlen izzadságszag csapta meg az orrukat, s
amikor megfordultak, egy kövér férfival találták szembe
magukat. Hatvan körüli lehetett, legalább egyhetes
borostával. Zsíros haja cafatokban lógott arca két
oldalán.
- Beszélni szeretnének velem? - kérdezte a férfi az
ajtóból.
- Amennyiben ön Frank Maartens - felelte Graham.
- Ja, én vagyok Maartens. Mit akarnak?
- Bizonyos információkra lenne szükségünk.
Maartens elvigyorodott, s nikotinsárga fogai kivillan-
tak cserepes ajkai mögül.
- Nem vagyok spicli.
- Nagy kár - mondta Graham, majd el vette és
széthajtogatta a papírlapot, hogy Maartens is láthassa.
- Itt van például a van Hughen-féle rablás 1986
decemberében. Maga értékesítette az árut, és a tolva-

57
joknak kétezer dollárnak megfelel összeget fizetett. A
rend rség szerint a szajré körülbelül huszonötezer
dollárt érhetett. Azután ott van a gyémántakció... A
Gasson Gyémántházból t nt el sok minden 87 márciu-
sában...
- Kik maguk? - robbant ki a kérdés Maartensb l.
- Hogy kik vagyunk, ahhoz semmi köze. Azzal
tör djön, hogy átverte a tettestársait, és ha egyszer csak
rájönnek, bosszút fognak állni magán. k már ülnek.
Igaz, ha maga egészen véletlenül ugyanabban a börtön-
ben köt ki, ahol k...
- Mit akar tudni? - vágott közbe Maartens idegesen,
s keze fejével letörölte az izzadságot a homlokáról.
- Két és fél évvel ezel tt elloptak egy festményt egy
De Clerq utcai házból.
Graham ekkor ismét a listára pillantott.
- Ez a rablás két szempontból nézve is szokatlan.
El ször is a festmény mérete felt . Tizenötször
tizenötös. Másodszor is: bár b ven lett volna mit, a
tolvajok ezen kívül semmi mást nem loptak el. Azt
akarom tudni, ki áll a rablás hátterében.
- Sohasem adtam el ilyen képet. Emlékeznék rá.
leg ekkora méretekkel.
- Nem is állítottam az ellenkez jét. Azt akarom tudni,
ki volt az, aki elvitte.
Maartens idegesen nevetett.
- Mijnheer, megmondanám, ha tudnám. szintén
mondom.
Graham vállat vont, majd összehajtogatta a papírt.
- Azt hiszem, feleslegesen pocsékoljuk az id nket. A
rend rséget mindenesetre érdekelni fogja ez a lista.
- Várjanak, kérem...
Maartens könyörg re fogta a dolgot, amint hátat
fordítottak neki, hogy távozzanak.
- Megpróbálom kideríteni valahogyan.
- Öt perce van rá, azután megyünk a rend rségre.
Maartens bólintott, mint aki valóban megértette, majd
a telefon után nyúlt, s remeg ujjakkal tárcsázni kezdett.
A második hívás után végleg visszatette a helyére a
kagylót, s leplezetlen megkönnyebbülés látszott arcán.
- A férfi, akit keresnek, Jan Lemmer.
- Mit tud róla? - kapcsolódott be a beszélgetésbe
Sabrina.
- Valamikor bokszoló volt. Mostanában - Maartens
megvakargatta szül fejét, miközben a megfelel szót

58
 kereste. - Mostanában amolyan rázós dolgokban vesz
részt. Értik, ugye?
- Persze - felelte Graham. - Vagyis... hol találjuk
meg az illet t?
- Egy csónakban lakik a Westermarkt közelében a
Jordaan negyedben.
- Az melyik csatorna? - folytatta Graham.
- A Prinsengracht. Pontosan nem tudom, hol van, de
jól ismerik t arrafelé.
- És biztos benne, hogy Lemmernek köze van ehhez
a rabláshoz? - kérdezte Sabrina.
- Ja. Megbízható információim vannak. Most akkor
összetépik azt a papírt, ugye?
- Majd ha már megtaláltuk Lemmert - felelte Gra-
ham.
- De hiszen megmondtam, amit tudni akartak!
- Megtartjuk biztosítékként - mondta Sabrina.
- Mit jelentsen az, hogy biztosítékként? - kérdezte
Maartens nyugtalanul.
- Azt jelenti, hogy ha közben megpróbálja értesíteni
Lemmert arról, hogy keressük, ezt a papírt mégis
kénytelenek leszünk eljuttatni a rend rségnek - mondta
Graham.
- Hogy én értesítem Lemmert?! - csattant fel Maar-
tens, s arca rákvörös lett a haragtól. A padlóra köpött.
- Arra sem vagyok hajlandó, hogy szóba álljak vele. A
társadalom söpredéke!
- Akkor sem tehetünk mást - szegezte le Sabrina.
- És mi a garancia arra, hogy valóban szét fogják
tépni a papírt, miután megtalálták Lemmert?
Graham el zékenyen kinyitotta az ajtót Sabrina el tt,
majd visszanézett Maartensre.
- Semmi az égvilágon.
A Valkenburgerstraaton leintettek egy taxit, s Graham
arra kérte a sof rt, vigye ket a Western Marketre.
Hozzátette, a fuvardíj mellé még tíz guldent kap,
amennyiben negyedórán belül odaérnek. Olyan kihívás
volt ez, amit a sof r örömmel vállalt.

A videoszalag véget ért. Whitlock fogta a távirányítót,

s megint visszacsévélte az elejére. Hányszor látta már
vajon? Nyolcszor? Tízszer? Már nem is számolta. És
minden egyes alkalommal ugyanarra a következtetésre
jutott. Az teljességgel lehetetlen, hogy a képet a Rijks-
museumban cserélték ki. A videokamera mindent rög-

59
zített a filmszalagon. A festményt el ször óvatosan
leemelték a 224-es terem faláról, gondosan becsomagol-
ták és dobozba tették, majd levitték a lépcs kön, át az
el csarnokon, ki a Museumstraatra, ahol már tucatnyi
fotóriporter várta, hogy elcsíphesse a pillanatot az
örökkévalóság számára. A videofelvétel készít je akkor
is m ködtette kameráját, amikor a festményt a bizton-
ságiak páncélozott autójának hátuljába rakták, s már-
már drámai pillanatként rögzítette, amikor rácsukódott,
az ajtó. Ezzel ért véget maga a felvétel is. És ahogy
mondani szokták, a kamera sohasem hazudik...
A videokazetta már megállt a felvétel elején, de
Whitlock most még nem nyomta be a lejátszó gombot.
Inkább csak ült s bámulta az üres képerny t. Gondo-
latai össze-vissza csapongtak, mint mindig azóta, hogy
tegnap elindult New Yorkból. Gondolataiba mélyedve
merengett a repül út nagyobb részében is. Sabrina még
megjegyzést is tett a t le szokatlan szótlanságra, s
szemrehányóan mondta, régebben szinte be sem állt a
szája, ha együtt repültek. Bármennyire is kedvelte a
lányt, most képtelen volt kitárulkozni el tte. Carmennel
kapcsolatos problémái kifejezetten magánjelleg ek vol-
tak, és úgy érezte, nekik kettejüknek kell megtalálniuk
a megoldást. Márpedig ezek a problémák hamarosan
ismét felvet dnek. Legutóbb a t le megszokott flegma-
tikus módon próbálta ismertetni a véleményét, de
amikor Carmen kiabálni kezdett vele, s azzal vádolta,
hogy többet foglalkozik a munkájával, mint vele, lelki
nyugalma végül mégis felborult s egy rövid, ám ijeszt
pillanatra már-már úgy érezte, meg is üti az asszonyt.
Ekkor kiviharzott az apartmanból, s dühösen becsapta
maga mögött az ajtót. Mindez húsz órával ezel tt történt.
Fel akarta hívni telefonon, de a harag s a keser ség még
mindig vadul hullámzott lelkében, s tudta, ilyenkor elég
egyetlen rossz szó, bármelyikük részér l is hangozzék az
el, újra kezd dik elölr l az egész. Majd kés bb felhívja.
Határozott kopogtatás hallatszott az ajtó fel l.
- Szabad! - kiáltotta Whitlock.
Van Dehn lépett be. Sápadt volt az arca és nyúzottnak
látszott. Öltönye olyan gy rött volt, mintha ebben aludt
volna a múlt éjjel. Whitlock megjegyzést is f zött hozzá.
- Bárcsak igaza lenne - felelte Van Dehn, miközben
megdörzsölgette véreres szemeit. - Egy szemhunyást
sem aludtam a repül n. És egyenesen ide jöttem a
reptérr l. Még odahaza sem voltam.

60
 - De a feleségét azért értesítette arról, hogy már
visszajött?
- Szerencsére most nincs itthon. Nem volt kedve
ahhoz, hogy egyedül legyen, míg én odavagyok, úgyhogy
elutazott az édesanyjához Deventerbe. Csak a hétvégére
várom vissza. Broodendyk professzor azt mondta,
beszélni akar velem.
- Szeretnék feltenni önnek néhány kérdést.
- Nincs ellenére, ha el bb kérek egy kis kávét?
- Csak nyugodtan - felelte Whitlock, s a polcon lév
telefonra mutatott.
Van Dehn leadta a rendelést, majd az asztalhoz ment,
s leült Whitlockkal szemben.
- A kollégája, Graham gyanúsnak tart engem. Látom
rajta. Abból, ahogyan rám néz.
Ekkor komoran vállat vont.
- Nem mintha hibáztathatnám t ezért. Én vagyok
az, aki egész id alatt a festmény közelében volt, mióta
azt elvitték innen a múzeumból. Én magam is gyanút
fognék a helyében.
Whitlock azonban nem vett tudomást Van Dehn
önsajnálkozásáról.
- A Rijksmuseum által megszabott feltételek egyike
az volt, hogy mind az öt múzeum és galéria videosza-
lagra rögzíti a festmény érkezését és elszállítását a
kérdéses helyszínr l. A KLM légitársaság, mely a
festmény szállítását végezte az adott országok között,
ugyancsak videon rögzítette a be-és kirakodást minden
egyes érintett nemzetközi repül téren. Ezeket a felvéte-
leket alaposan áttanulmányozták szervezetünk képvise-
i, és mindannyian - beleértve jómagamat is - arra a
következtetésre jutottunk, hogy a csere csak egyetlen
egy alkalommal történhetett meg. Az id alatt, míg a
festmény a páncélautóban volt.
Kopogtatás hallatszott az ajtó fel l, s a kantin
személyzetének egy alkalmazottja lépett be tálcával
kezében, amit letett Van Dehn elé az asztalra.
Van Dehn kitöltött a csészébe egy kis kávét, majd egy
kevéske tejet öntött hozzá, s azután lassan kevergetni
kezdte.
- Ön is azt hiszi, b nös vagyok, ugye?
- Nézze, tény, hogy rendkívül súlyos b ntény történt,
s a kollégáimnak meg nekem az a feladatunk, hogy
kiderítsük, ki áll az ügy hátterében. Nem fogok elnézést

61
kérni, ha eközben esetleg rálépek valakinek a lábára,
ha ez közelebb visz minket az igazsághoz.
Van Dehn a fotelbe mélyedt.
- Sajnálom. De tudja, úgy érzem, a körülmények
összeesküdtek ellenem. Minden ellenem szól. Mit sze-
retne tudni a szállítóautóról?
- A jelentésekb l az derült ki számomra, hogy
minden egyes érintett ország rend ri kíséretet biztosí-
tott a szállítók számára a reptért l egészen a galériáig.
- És onnan vissza - tette hozzá Van Dehn, - És
minden egyes ország köteles volt gondoskodni arról is,
hogy két fegyveres r üljön mellettem a kocsiban az
utazás egész ideje alatt.
- Ezek az rök a galéria alkalmazottai voltak, vagy
magáncégeké, akiknek a galéria fizetett?
- Mind magáncégek emberei voltak.
- Kivéve a Rijksmuseurn embereit.
- Nem. Mi is magáncéget kértünk fel.
- Csak a személyzetét bérelték, hiszen a múzeumnak
van saját szállítóautója, amit külön erre a célra alakí-
tottak át - mondta Whitlock, miközben az el tte fekv
dossziét tanulmányozta.
- Ez Broodendyk professzor ötlete volt. Szeretett
volna minél szélesebb kör nyilvánosságot a múzeum
számára. És meg is kapta. Több millió ember láthatta
a szállítókocsit szerte a világon a televízió révén. És a
múzeumot reklámozó logót is láthatták a kocsi oldalán.
- És ki választotta ki a céget?
- Broodendyk professzor. Versenytárgyalást írt ki rá.
- És miért esett a választása épp Keppler cégére?
- Mert felajánlották, hogy ingyen végzik el a munkát.
- De akkor mit nyertek k az ügyön? Sem nyilvános-
ságot sem pénzt...
- Épp ellenkez leg. Broodendyk professzor hozzájá-
rulásával számos országos napilapban hirdetést tettek
közzé, miszerint ket érte a megtiszteltetés, hogy a
festmény szállítását s az azzal kapcsolatos biztonsági
intézkedéseket végezhetik. Sokkal jobban jártak így,
mintha saját céges autójukat mutogatták volna szerte a
világon a tévénéz k millióinak, akik egyébként sem
vehetnék igénybe a szolgáltatásaikat. Úgy saccolom, mi-
nimum megduplázódott a forgalmuk, mióta ezek a hirde-
tések megjelentek az újságokban. Úgyhogy a Rijksmuseum
és a Keppler cég is megkapta, amit annyira akart.
- És ki választotta ki az röket?

62
 - A cég tulajdonosa, Horst Keppler.
Van Dehn kortyolgatni kezdte a kávéját, majd arcán
halvány mosoly futott át.
- Azt hiszem, sejtem, mire gondol, Mr Whitlock.
Talán összebeszéltem a két biztonsági rrel. Sajnálom,
hogy ki kell ábrándítanom, de nyilván biztonsági
okokból, Keppler emberei nem tudták, mi lesz a
feladatuk egészen a kérdéses nap reggeléig. Csak akkor
jelentette be, hogy ki lesz az a kett közülük, aki majd
elkíséri a festményt a reptérre. Senki, még maga a
rend rkapitány sem tudta, kik lesznek azok, csak
miután Keppler nyilvánosságra hozta a nevüket.
- Keppler maga személyesen vezette a kocsit. Azt
hiszem, ez egy kissé szokatlan.
- Úgy gondolta, így lesz a legkisebb a kockázat ezzel
a felbecsülhetetlen érték rakománnyal.
Van Dehn ezzel kiitta a kávét, s a csészét óvatosan
letette a kistányérra.
- És amikor kikérdezi Kepplert, mert biztosra ve-
szem, hogy sor kerül rá, valószín leg b séges bizo-
nyítékot talál majd arra vonatkozóan, hogy Keppler
tiszta ebben az ügyben, és semmi köze sem lehetett a
festmény elt néséhez.
- Bizonyítékot? - kérdezte Whitlock érdekl dve.
- az egyik legtekintélyesebb és legkeresettebb cég
tulajdonosa ezen a területen. A biztonsági óvintézkedé-
sek igazi szakért je Amszterdamban. Nem hiszem, hogy
kivívta volna magának ezt a rangot, ha nem lenne ezer
százalékosan feddhetetlen.
- Köszönöm, Mr Van Dehn. Majd felhívom, ha ismét
szeretnék beszélni önnel.
Van Dehn lassan felállt helyér l.
- Nem én loptam el a képet, Mr Whitlock. Képtelen
lennék bármit is megtenni, ami a múzeum hírnevét
csorbíthatná. Kérem, higgye el nekem!
Whitlock nem reagált.
Van Dehn idegesen nyelt egyet, majd távozott a
helyiségb l.
Whitlock elégedett volt az eredménnyel. A legtöbb
kérdésre a válasz ott lapul a dossziéban, s a még
szükséges többit is megszerezheti Broodendyktól. Szán-
dékosan hagyta Van Dehnt ilyen sokat szerepelni - így
volt módja alaposan megfigyelni a viselkedését. Van
Dehn idegesen kezdte, de amikor úgy érezte, Whitlock
bizonytalankodik, átment támadásba, s szinte túlzott

63
magabiztosságba, majd hirtelen ismét úrrá lett rajta az
önsajnálat. Whitlock er sen hitt a fiziognómiában, s az
erre alapozott következtetései ritkán vitték tévutakra.
Biztos volt benne, hogy Van Dehnnek köze van a
képcseréhez, s ha az a szállítóautó hátuljában történt,
útban a Schiphol repül térre, mint azt feltételezte, az
azt jelenti, Keppler és a két r is benne van... Már
megkapta az anyagot Kepplerr l s a két rr l is. Mint
azt Van Dehn állította, mindenki csak szinte tisztelettel
és csodálattal emlegette a céget. Lehet, hogy Keppler az
értelmi szerz ? Vagy van valaki más a háttérben, aki
csupán kitervelte a b ntényt, de maga személyesen
nem vett részt a végrehajtásban? És kinél van az eredeti
kép? Kepplernél? Az ismeretlen értelmi szerz nél?
Tudta, hogy akár órák hosszat spekulálhat anélkül,
hogy bármi kézzelfogható eredményre jutna. Be kell
bizonyítania Van Dehn b nösségét. De hogyan? A
válasznak itt kell lennie a videofelvételen.
Felemelte a távirányítót, s ismét benyomta a lejátszó-
gombot.
Maartensnek igaza volt. Jan Lemmert valóban jól
ismerték Jordaanban. Mintegy huszonöt láb hosszú
lakóhajója a West Church közelében volt kikötve. A zöld
és sárga festékréteg már kezd lepattogzani róla. Hosszú
hónapok óta szüksége lett volna az átfestésre. Kihaltnak
nt.
Graham jobb kezével a zsebében lév Berettát mar-
kolva óvatosan közelítette meg a hajót. Mikor odaért
mellé, lehajolt, hogy bekémleljen az. utcára néz abla-
kon. A napfény azonban vakítóan ver dött vissza az
ablaküvegr l, ezért nem is látott be rajta.
- Mit akar? - kérdezte egy tinédzserlány követel
hangon, er s német akcentussal, miközben siet sen
lépkedett felfelé a lépcs n a kabinból a fedélzetre.
- Jan Lemmert keresem - válaszolta Graham.
- Nem ismerem. Menjen el! Távozzon innen!
A férfi, aki ekkor t nt el a kabinból, harminc-
egynéhány éves lehetett. Markáns vonású arcán tiné-
dzserkorban szerzett akne nyomai éktelenkedtek. Far-
mert viselt és fehér pólót. A nyakát csúfító tetoválás
két, egymást keresztez vért l csöpög kést ábrázolt.
Alájuk vörös bet kkel pingálva: GEVAAR. Azaz: veszély.
- Maga Lemmer? - kérdezte Graham.
- Ja. Mit akar?

64
 - Beszélni magával.
- Akkor tegye azt.
- De nem a lánya el tt - felelte éles hangon Graham.
- Nem vagyok a lánya - csattant fel a lány, s
megragadta Lemmer karját.
Lemmer lerázta magáról, majd rávigyorodott Gra-
hamre.
- Tetszik a humora, jenki.
- Akkor várja ki a poént is. Vagy hajlandó velem
beszélni, vagy azután már csak a rend rség marad.
- Azt hiszem, talán mégis jobb lesz, ha feljönnek a
hajóra. ..
Lemmer ekkor a tinédzserlányhoz fordult.
- Menj el sétálni egyet.
- De, Jan...!
- Azt mondtam, menj el sétálni, Heidi! Egy fél órán
belül ne is gyere vissza. Megértetted?
A lány engedelmesen bólintott, majd kiszökkent a
járdára, s elindult a Bloemstraaton, hátha talál magá-
nak valakit, akivel agyonütheti az id t.
- Hisz ez még csak egy gyereklány - mondta Sabrina
méla undorral.
- Tizennyolc éves - vetette ellen Lemmer közönyös
vállvonogatás közepette.
- Azaz legfeljebb tizenhat lehet - sziszegte Graham.
- És mi van a szüleivel? Tudják, hogy itt van? -
kérdezte Sabrina.
- Elszökött otthonról. Berlini. Vagyis... tulajdonkép-
pen mir l akarnak beszélni velem?
- Egy rablásról - felelte Graham.
Lemmer betessékelte ket a kabinba. Ijeszt rendetlen-
ség volt odabent. A párnák a pamlagokról ledobálva a
padlóra szanaszét. Üres üvegek, koszos poharak, dugig
tömött hamutartók borították a két parafa asztalt, s félig
elfogyasztott gyorsétel állt halomban az ajtó mellett.
- Néhány barátom járt itt nálam tegnap este -
mondta Lemmer, mintha menteget zni próbálna a
rendetlenség miatt.
Mindketten észrevették azonban az injekcióst ket s
a zacskó felbontott heroint, még miel tt Lemmer egy
párnát dobott volna oda, hogy eltakarja a b njeleket.
Lemmer helyet foglalt. Kezét egy másik párnán
pihentette.
- Mi van ezzel a rablással, mister...? Ó, hisz még
nem is tudom a nevét. Sem pedig a hölgy nevét.

65
 - Valóban - felelte Graham. - Két és fél évvel ezel tt
elt nt egy festmény. Nagy méret , tizenötször tizenötös.
A De Clerq utcából lopták el. Emlékszik rá?
- És gondolja, hogy valami közöm van hozzá? -
kérdezte Lemmer meglep dött hangon.
Graham, aki ezidáig szakadatlanul fel-alá járkált,
most megtorpant Lemmer el tt.
- Van egy tanúnk, aki ha kell, meg is esküszik rá.
Akár a bíróságon is. És van egy kiskorú lány, aki itt
lakik a maga hajóján. És végül egy zacskó heroin a
párna alatt, ott, maga mellett. Igen nagy mázlija van,
ha megússza tíz évvel.
Lemmer ekkor Grahamre vetette magát, s kinyitotta
rugós kését, amit egy-két perccel ezel tt húzott el nagy
óvatosan a farzsebéb l. A hat hüvelyk hosszú penge
keresztbe hasította Graham dzsekijét, amikor a két férfi
a padlóra zuhant. Sabrina szorosan markolta a Beret-
tát, s Lemmer bal füle mögé, a csontra irányította.
Lemmer ekkor megérezte, hogy ott áll mögötte, s
hirtelen megfordult. Sabrina jó nagyot húzott rá a
fegyver csövével. Lemmer felüvöltött, mint egy sebesült
állat, amikor látta, hogy a sebhelyb l vér szivárog, de
még miel tt bármit is tehetett volna, a lány ismét
megütötte, ez alkalommal a füle mögött. Lemmer a kést
kiejtette eler tlened kezéb l, s eszméletét vesztve
rázuhant Grahamre.
Lemmer csak akkor tért magához, amikor jéghideg
vízzel meglocsolgatták az arcát. Kábultan rázta a fejét,
de amikor megpróbálta megmozdítani a kezét, észrevet-
te, hogy egy székhez van kötözve egy jó hosszú kötéllel,
amit Graham az alsó fedélzeten, a hálószobában talált.
A bokáját is a szék lábaihoz er sítették. Dühösen
küzdeni kezdett, hogy kiszabaduljon valahogy, majd
hátrad lt a széken, s alaposan beverte a fejét. Mindjárt
jobb lett a kedve, amikor észrevette a vörös foltot
Graham dzsekijén. Úgy látszik, a késsel nem csak a
kabátot sikerült felhasítania.
Graham szinte olvasott Lemmer gondolataiban, s
leguggolt eléje.
- Ez a maga vére. Nézze csak meg a mellényét!
- Gazember! - üvöltötte Lemmer, miután lenézett a
vér áztatta ruhadarabra.
- Kinek a megbízásából lopta el a képet? - kérdezte
Sabrina.
- Menj a francba, te hülye kurva!

66
 Sabrina vállat vont.
- Én megpróbáltam.
Graham Lemmer karjára mutatott.
- Nincsenek rajta t nyomok.
- Nem szoktam bel ni magamat.
- Igaz, a neppereknél ez nem szokás - emelte fel
Graham az injekciós t t. - Biztos vagyok benne, tudja,
mi az, hogy halálos dózis.
A vér egy pillanat alatt kifutott Lemmer arcából.
- Rögtön gondoltam. Biztos vagyok benne, hogy már
használt ilyet, csak hogy megszabaduljon egy-két kelle-
metlen klienst l. És mivel helyettesítette ilyenkor a
heroint? Sztrichninnel? Vagy akkumulátorsavval?
Graham elégedetten bólintott Lemmer meghökkent
arckifejezését látva.
- Találtam egy kis porrá szárított akkumulátorsavat
a gépházban. Épp elég ahhoz, hogy teleszívjon vele egy
fecskend t. Azt hallottam, elviselhetetlen fájdalmakat
kell kiállnia az áldozatnak, miel tt végleg feldobja a
talpát. Csak jól kell eltalálni a vénát.
Lemmer hunyorgott, miközben az izzadság patakzani
kezdett a homlokáról, egyenesen a szemébe.
- Magának úgysem sikerülne.
- Amikor besoroztak katonának, az volt az egyik
legels dolog, amire megtanítottak, hogy sohasem sza-
bad lebecsülni az ellenfél képességeit.
Graham megtapogatta a b rt Lemmer jobb karjának
hajlata körül.
- Csak egy-két pillanat és megtalálom a vénát.
- Kinek a megbízásából lopta el a képet? - ismételte
meg Sabrina a kérdést.
- No, már meg is van! - mondta Graham, miközben
a t hegyét Lemmer b réhez illesztette.
- Oké, megmondom! - kiáltotta Lemmer kifulladva,
s szemét le nem vette a t l. - Hamiltonnak hívják.
Terence Hamiltonnak...
- És hol találjuk meg ezt a bizonyos Terence
Hamilton nev urat? - érdekl dött Sabrina. .
- A Kalverstraaton. A Madame Tussaud közelében.
Ott van egy kis galériája.
- Miért volt szüksége a festményre? - folytatta a
vallatást Sabrina könyörtelen hangon.
- Azt nem árulta el - felelte Lemmer, s egyre
nehezebben beszélt a szájából kicsorduló nyál miatt.
Graham megnyomta egy kissé a t hegyét.

67
 - Nem tudom, esküszöm, hogy nem tudom! - kiál-
tozta Lemmer, s arca eltorzult a félelemt l. - Csak
annyit mondott, ezer guldent kapok érte. És ötszázat
kap a két társam. Elcsórtuk a képet, és elvittük hozzá
a galériába. Kifizetett minket, azután eljöttünk. Fogal-
mam sincs róla, mi történt azután. Higgyék el nekem!
Graham ekkor eldobta a t t, egy zsebkend vel
betömte Lemmer száját, majd odament Sabrinához, aki
már az ajtó el tt állt. Hátranézett Lemmerre.
- Ne nyugtalankodjon, a kislánya hamarosan itthon
lesz - mondta gúnyosan.
Lemmer szeméb l csak úgy sugárzott a gy lölet.
- Jó kis trükk volt a hint porral, amit a hálóban
találtál. Még hogy akkumulátorsav porítva! - mondta
Sabrina elismer en, amint kijutottak a hajóról. - Hála
istennek, nem jött rá, hogy csak blöffölsz.
Graham vállat vont.
- Ha rájött volna, már nem élne.
- De hiszen a hint por nem halálos - mondta
Sabrina s értetlenkedve ráncolta a szemöldökét.
- Igen, a hint por tényleg nem az - felelte Graham,
majd megpróbált levadászni egy taxit.
Sabrina bemondta a címet, majd becsapta a sof rt
az utastért l elválasztó plexiablakot, s dühösen fordult
Grahamhez.
- Hazudtál nekem, Mike! Már megint a régi história.
Mikor fogsz végre megbízni bennem? Vagy talán túl
sokat várok t led, ha ezt kérem?
Graham elgondolkodott egy darabig, miközben a
taxiórát figyelte.
- Én megbízom benned, Sabrina. Ha nem így lenne,
már régen kértem volna az áthelyezésemet...
Nyugodt hangja meglepte a lányt, s csillapította imént
érzett haragját.
- De ha mint mondod, tényleg megbízol bennem,
akkor miért versz mindig át?
- Tényleg nem érted?
Érzelmei a haragtól a lelkiismeretfurdalásig változtak
néhány másodpercen belül.
- Nem - felelte bizonytalanul.
- Ugye, tudod, hogy pszichiáterhez kellett járnom
Carrie és Mikey elrablása után?
Sabrina bólintott s tekintete a férfi arcára tapadt.

68
Ritka, s valószín leg rövid betekintést enged talán most
megkeseredett személyisége bonyolult világába.
- És valószín leg azt is tudod, hogy nem voltam
hajlandó együttm ködni velük. Teljes negativitás, eluta-
sítás... bármiféle áttörési kísérlettel szemben.
Mosolyogva nézett maga elé.
- Azt hiszem, a princetoni egyetem pszichiátria sza-
kos hallgatói még tanulmányt is írtak rólam. Klinikai
eset vagyok...
- Érthet okokból - felelte a lány gyengéden.
- Igen, és az egyik ilyen ok a bizalom... A Deltánál
dolgoztam tizenegy éven át. Sok barátom akadt abban
az id ben, f leg az utolsó években, miután feleségül
vettem Carrie-t. A karácsonyt a családdal töltöttük, de
a szilvesztert már a Deltánál. Minden évben ugyanazon
a kansasi farmon rendeztük a bulit, ahol annyit
zajonghattunk, amennyit csak akartunk. És olyan so-
káig, ameddig csak bírtuk. Ezzel csupán azt akarom
mondani, hogy a Delta olyan volt, mint egy nagy család.
És akkor jött az emberrablás. Valaki, talán többen is
voltak, nem tudom, elkotyogta, hogy Líbiában fognak
bevetni minket. Hogy ez szándékos volt-e, vagy csak
véletlen elszólás, nem tudom. Igaz, most már nem oszt
és nem szoroz. A lényeg az, hogy a mélyen gyökerez
bizalom, amit tizenegy év alatt sikerült kialakítanom
magamban, egy pillanat alatt szertefoszlott. Úgyhogy
amikor csatlakoztam az UNACO-hoz, kezdhettem elölr l
az egészet. Mint mondtam, én megbízom benned. De
csak egy bizonyos pontig. És ugyanígy vagyok C.W.-vel
is. Hosszú id be telik, mire a bizalom terén eljutok oda,
ahol a Deltánál tartottam.
- De már sohasem lesz ugyanolyan, mint a Deltánál
volt, igaz? Ezt azért te is biztosan érzed...
- Igen, tudom, de az ember mindig viszonyít valami-
hez. És nekem a Delta az etalon.
Egy darabig szótlanul figyelte a forgalmat, majd ismét
a lány felé fordult.
- Mondd csak, mit csináltál volna akkor, ha azt
mondom, hogy tényleg akkumulátorsav és nem hint por
volt feloldva a fecskend ben?
- Biztosan nem hagytam volna, hogy odáig fajuljon
a helyzet, mint ahogyan így történt. Olyan kiszámítha-
tatlan vagy néha! Nem vagyok biztos abban, hogy végül
is nem fecskendezted volna be Lemmernek a savat, ha
nem hajlandó együttm ködni velünk.

69
 - Szemrebbenés nélkül megtettem volna.
- Hidegvérrel megölted volna?
A férfi szomorúan rázta a fejét.
- Mi ketten annyira mások vagyunk. Bennem nem
kelt rossz érzést, ha le kell süllyednem Lemmer
szintjére, hogy megszerezzem az információt, amire
szükségem van. Te viszont inkább keszty s kézzel
bánsz vele.
- Ez nem igaz! - csattant fel a lány dühösen. -
Gy lölöm Lemmert meg a hozzá hasonlókat. Épp
annyira, mint te. De hogy a bíró, az esküdtszék és a
hóhér is én legyek... Szerintem nem ez a megoldás.
Bíróság elé kell állítani ket.
- Igazságszolgáltatásról beszélsz? No, persze. Amikor
a kábítószernepperek, mint Lemmer is; maximum tíz
évet kapnak, pedig számtalan sok ártatlan ember
halálát okozták már a piszkos üzleteléseikkel. De öt év
múlva megint kint lesznek az utcán, és folytatják
pontosan ott, ahol abbahagyták. És az igazság az,
amikor elfognak egy terroristát, aki ártatlan embereket
ölt meg valami szent ügy nevében, amit az az anarchista
gazember még csak felfogni sem képes, kiengedik, ha a
nála még anarchistább társa néhány embert túszul ejtve
váltságdíjat követel. Miért nem kérdezed meg az áldo-
zatok családját, vajon k mit gondolnak az úgynevezett
igazságszolgáltatásról?
- Azt hiszem, értelek, Mike. De ha készen állsz arra,
hogy hidegvérrel végezz a Lemmerhez hasonlókkal,
akkor te magad is anarchista vagy.
- Nekem más a véleményem. k a törvény ellen
vannak, én pedig segítek fenntartani azt. Azért van
különbség a kett között.
- Nagyon szép - mondta a lány. - Igazán nagyon szép
teória.
- És addig fogok ezen az úton haladni, amíg az
igazságszolgáltatás nem mutat nagyobb részvétet az
áldozatok iránt ahelyett, hogy megpróbál újabb és újabb
mentségeket találni a gyilkosok viselkedésére.
A taxi megállt, a sof r pedig kopogtatott a
plexib l készült választófalon, s a galéria felé mu-
tatott. Valamikor egy gazdag holland nemes otthona
volt, s az épület elkészültének dátuma, 1673 ott
díszelgett a faragott oromdíszén, a második emelet
ablakai között. A párkánygerendán fekete kurzív

70
bet k hirdették: De Terence Hamilton Galerij - alatta
a telefonszámmal.
- Majd én - mondta Sabrina, s kinyitotta a taxi
ajtaját.
- Mi van, talán félsz, hogy Hamiltonnal fogom elkez-
deni sort?
- Ez is megfordult a fejemben - felelte a lány, majd
Graham dzsekijére, egészen pontosan a rajta éktelen-
ked vérfoltra mutatott. - De ezzel felhívhatnád magad-
ra a figyelmét. És talán nem feltétlenül szerencsés, ha
így történik.
- Igen, igazad van - morogta a férfi, majd ismét
hátrad lt az ülésen.
Sabrina ekkor megkérte a sof rt, hogy várja meg,
majd átment az utca túloldalára, egyenesen a galériába.
A falakat díszít képekb l ítélve rájött, hogy Hamilton
holland m vészek nyomataira specializálódott. Tizen-
ötödik századi bibliai jelenetek Boschtól és Geertgent l
egészen a modernistákig, Mondrianig és az expresszio-
nistákig, Kruyderig, a huszadik századig...
- Kan ik u helpen? - kérdezte egy eladó a háta
mögött.
- Remélem - felelte Sabrina, miközben rámosolygott
a fiatal n re. - Mr Hamiltonnal szeretnék beszélni.
- Megbeszélt találkozóról van szó? - kérdezte az
tökéletes angolsággal.
- Sajnos nem, de egészen biztos vagyok benne, hogy
mindenféleképpen szeretne majd beszélni velem. Van
egy közös ismer sünk, bizonyos Jan Lemmer.
Az eladó elnézést kérve távozott, majd alig egy perc
múlva már vissza is jött.
- Mr Hamilton arra kéri, fáradjon fel hozzá az
irodájába. Ott a lépcs nél, fent az emeleten.
Sabrina felsietett a lépcs kön, s egy ajtóval találta
magát szemben, melyen ott díszelgett a felirat:
T. Hamilton Directeur. Bekopogtatott.
- Szabad.
Hamilton - csontos arcú, er s testalkatú, hatvanas
férfi - egy fekete asztal mögött ült. Körülötte a kubista
fest k, Braque és Picasso alkotásai. Pyke Koch Céllö-
völde cím nyugtalanító nyomatának kinagyított repro-
dukciója pedig ott függött a falon, az asztal mögött.
- Beszélni szeretne velem? - kérdezte Hamilton lágy,
ies hangon, s gondosan manik rözött kezével az
asztal el tti b rfotel felé mutatott. - Kérem, foglaljon

71
helyet, miss... Azt hiszem, az asszisztensem nem mond-
ta meg a nevét a telefonban az imént...
- Úgy van. Biztos vagyok benne, hogy ön nagyon
elfoglalt ernber, Mr Hamilton, úgyhogy rögtön rátérnék
a lényegre. Két és fél évvel ezel tt egy Jan Lemmer nev
férfi és két társa betörtek egy De Clerq utcai házba, és
elloptak onnan egy viszonylag értéktelen képet, mely a
szinte ismeretlen 17. századi fest , Johan Seegers
alkotása. A képet elhozták önhöz. Azt szeretném tudni,
mi történt vele ezt követ en.
Hamilton megérintette a nyakkend jét és elmosolyo-
dott.
- Sajnos, nem tudom, mir l beszél. És mint azt ön
is mondta, igencsak elfoglalt ember vagyok. Úgyhogy
remélem, megbocsát...
És már mutatta is neki az ajtót a háta mögött.
Sabrina ekkor úgy döntött, Graham stílusában foly-
tatja tovább a komédiát, s csak reménykedhetett abban,
hogy nem fog rosszul elsülni a dolog. Felkapta a
levélbontásra szolgáló kést az asztalról, s belehasított
a hozzá legközelebb lév képbe. Picasso „Akrobata és
fiatal harlekino" cím festménye volt az.
- Úristen, mit csinál? - kiáltotta Hamilton riadtan,
s felpattant ült helyéb l.
- Üljön csak vissza - parancsolt rá Sabrina, minden
szót kell képpen hangsúlyozva.
Hamilton engedelmeskedett, s tekintete közben hol a
lány kezében lév késre, hol a háta mögötti megrongált
nyomatra rebbent.
- Két lehet ség közül választhat - mondta a lány. -
Az els , hogy kihívja a rend rséget s letartóztatnak
engem vandalizmus miatt. A második, hogy hajlandó
együttm ködni velem.
Hamilton az asztalon lév telefonra meredt.
- Hívja fel ket nyugodtan, de ne feledje, Lemmer
már mindent bevallott, s ez épp elég lesz ahhoz, hogy
magát is elítéljék. A legjobb esetben felmentik, de
amszterdami m keresked i karrierjének akkor is befel-
legzett. Err l biztosíthatom.
- Ki maga?
A lány nem felelt.
- Rendben van - mondta Hamilton, s képtelen volt
állni a n elszánt tekintetét. - Emlékszem már a
Seegers-festményre...
- Kinek volt szüksége rá?

72
 - Egy hamisítónak. Mihajlov Toysgennek.
Toysgen? Ez a név nem szerepelt az UNACO listáján.
- t nem sokan ismerik itt nyugaton - mondta,
amikor látta a lány töprengését. - A képei azonban
mindig is népszer ek és igen keresettek voltak Moszk-
vában, a fekete piacon. Azt mondják, egy Rembrandtja
a Kreml valamelyik falán lóg.
- Folytassa csak - sürgette Sabrina, de gondosan
ügyelve, nehogy kiérz djék hangjából izgatottsága.
- Tizenhetedik századi holland mesterekre speciali-
zálta magát. Csak kétszer találkoztam vele, egyszer
Moszkvában, másodszor pedig itt, Amszterdamban,
amikor eljött a Seegers-képért.
- Hol találom meg?
- Nem tudom. Mint már mondtam, csak kétszer
találkoztam vele. Egy profi kliens, ez minden, amit
tudok róla. Valahol a Jordaanban lakhat talán. Hiszen
ez a város m vészeti életének központja. Nézzék meg a
Bohemerben, a Laurier utca egyik bárjában. Állandó
törzshelye a fiatal m vészeknek. A legtöbbjüknek egyet-
len vasa sincs, úgyhogy egy-két gulden biztosan elég lesz
ahhoz, hogy megoldja egy kissé a nyelvüket.
- Hogy néz ki?
- Ötven egynéhány éves lehet, alacsony, és kopaszo-
dik.
Sabrina ezzel távozott. Hamilton még mindig a
megrongált képet bámulta. Sabrina visszasietett a taxi-
hoz.
- Jó sokáig odavoltál - jegyezte meg Graham, miután
beszállt mellé az ülésre.
- Érdemes volt.
Bemondta a címet a taxisnak, s miután becsukta a
plexiablakot, részletesen elmesélte a Hamiltonnal foly-
tatott beszélgetést. Most már nem is próbálta leplezni
izgatottságát.
Sabrina a Bohemer el tti telefonfülkéb l felhívta
Whitlockot, hogy értesítse a fejleményekr l, miközben
odabent a bárban Graham egy rundó áráért megtudta,
hol lakik Toysgen. Az apartman az Eikenhoutstraaton
van, a bártól alig fél mérföldre lév Rozenstraatról
leágazó kis mellékutcák egyikében. A bárban Toysgen
törzsvendégnek számított ugyan, de nemigen barátko-
zott másokkal. A négy ifjú m vész, akikkel Graham
összeismerkedett, sohasem beszélt Toysgennel. Csak

73
azért tudták, hogy hol lakik, mert egyikük egyszer
követte egészen hazáig. Még a pincér is csak Mick néven
ismerte. Toysgen mindig ugyanabban a divatjamúlt
fekete öltönyben tért be ide. Hétköznap, délután fél négy
körül érkezett meg, mindig ugyanabba a sarokba ült le,
s egy „borrel" jenevert kért, meg egy pint Lambeket
kísér nek. Mindig pontban háromnegyed négykor távo-
zott. Két éve, mióta idejárt, sohasem tért el ett l a
már-már rituális szokástól.
Mire Sabrina befejezte a telefonálást, Graham már
nagyjából kialakította magában a képet Toysgenr l.
Antiszociális remete volt, aki m vészi tehetségét arra
használta, hogy bebizonyítsa önmagának, sokkal ügye-
sebb, mint a többiek.
Végiggyalogolták a mintegy félmérföldnyi távolságot
az Eikenhoutstraatig. Toysgen lakása a legfels emele-
ten volt egy felújított, 16. századi vöröstéglás épületben.
A földszinti bejárat közvetlenül a macskaköves mellék-
utcára nyílt, úgyhogy észrevétlenül s különösebb nehéz-
ség nélkül bejutottak a házba.
A lakás ajtaja tárva-nyitva volt. Toysgen a csupasz
padlón feküdt, s kifejezéstelen tekintettel bámult rájuk.
A torka elvágva - egyik fülét l a másikig.
Ebben a pillanatban becsapódott a vészkijárat ajtaja
a folyosó végén. Graham azt mondta Sabrinának, nézze
át a lakást, maga pedig el húzta a Berettát, végigro-
hant a folyosón s feltépte az ajtót. Lépések zaját hallotta
lefelé dübörögni a vaslépcs n. Nyomban utána eredt. A
lépcs sor alján lév ajtót valaki feltépte, az nekivágódott
a falnak, majd csend lett. Alig egy-két másodperccel
kés bb is az ajtóhoz ért. Kinyitotta s kiugrott a
sikátorba. Tekintetével végigpásztázta az egész utcát.
Sehol egy lélek. Balra t le az Eikenhoutstraat, jobbra
egy másik sikátor. Úgy döntött, inkább balra veszi az
irányt, de alig tett meg öt-hat lépést, amikor egy autó
motorja felberregett a háta mögött. Megfordult. Egy
halványkék Ford Granada fordult be az utcába, s
egyenesen feléje tartott. Lemmer ült a volán mögött.
Graham a vészkijárat ajtaja felé pillantott, de pontosan
tudta, már nem érne el odáig. A kocsi hamarabb elüti.
És az Eikenhoutstraat talán biztonságot nyújtó forgata-
ga is túl messze van. A Granada pedig egyre közeledett
felé. Leadott, rá két lövést. Lemmer lebukott, ahogy a
golyók elsüvítettek s átlyuggatták a szélvéd t. Graham
ekkor eldobta a Berettát, s a legközelebbi ablakpár-

74
kányba kapaszkodva felhúzódzkodott az útról a leveg -
be. Minden izma megfeszült. Mindkét lábát felhúzta,
annyira, hogy a sarkával a fenekét súrolta. Lemmer
megfordult a kocsival, de annak oldala közben a ház
oldalát súrolta, s az utasajtó szikrákat szórva behor-
padt. A kocsi teteje súrolta Graham térdét, de mire
leugrott az útra, s felkapta a Berettát, a Granada
kifordult az Eikenhoutstraatra. Kirohant egészen a
sikátor végéig, de a kocsi addigra nyomtalanul elt nt.
Dühösen káromkodott egyet, a Berettát visszadugta a
helyére a pisztolytáskába, majd visszasietett Toysgen
lakására. Gyorsan elmesélte a történteket Sabrinának.
- Honnan tudhatta, hogy Toysgen nyomába ered-
tünk? - kérdezte a lány, amikor Graham befejezte
mondandóját.
Graham vállat vont, majd azt kérdezte:
- Találtál valamit?
- Eddig semmit, de a m terem még hátravan.
Beléptek a stúdióba s körülnéztek. A fal mentén
végigfutó munkapad az ajtóval szemben tele volt ecse-
tekkel, palettákkal, üvegcsékkel, bef ttesüvegekkel, té-
gelyekkel s több tucatnyi festékestubussal, melyek közül
jó pár lepottyant a padlóra, s ott beletaposódott a
hajópadló deszkáiba. Jobbra öt állvány - négy közülük
üres. Az ötödiken egy vászon, festékfoltos fehér leped -
vel letakarva. Sabrina levette róla a leped t, s Vermeer
Csipkever jének még befejezetlen másolatát találta alat-
ta. Hirtelen átvillant a fejében egy gondolat. Lehet, hogy
ezt is csereképnek szánták, mint az Éjjeli rjárat
esetében?
- Sabrina, idenézz!
Odament Grahamhez, aki egy halom összetekert
vászon el tt guggolt. Néhányat félretolt közülük, majd
rámutatott az egyikre. Az Éjjeli rjárat tökéletes, nyolc-
szor nyolcas másolata volt. Alaposabban megnézte a
dob közepén lév foltot. Kárminvörös volt.
- Azt hiszem, megvan az emberünk - mondta Sabri-
na.
Graham bólintott, majd az ajtóhoz ment.
- Itt most már csak vesztegetnénk az id nket. Az
UNACO majd átküld néhány szakért t, hogy elszállítsák
a képeket, még miel tt illetéktelen kezekbe kerülnének.
- Hová megyünk?
- Vissza Lemmer hajójára.
- Feltéve, hogy még ott van - jegyezte még Sabrina.

75
 - Csak egy módja van annak, hogy kiderítsük.
Gyerünk, induljunk már!
Rend rkordon vette körül Lemmer hajóját mintegy
száz yardos sugarú körben. Egy ment autó és két
jár rkocsi parkolt a hajó mellett, s a vízen egy
rend rcsónak ringatózott kikötve. Egy csapatra való
búvár használta bázisként.
- Mi történt? - kérdezte Sabrina egy pipázó férfitól,
aki mellett állt.
- Iszonyú, iszonyú... - mondta a férfi, miközben
hitetlenkedve csóválta a fejét. - Mindkett jüket elég jól
ismertem. A mi hajónk is itt van a közelben.
- De mégis mi történt?
- Megölte a lányt. Pedig még csak tizenhat éves volt.
Sohasem bánt valami jól vele, de a lány sem hallgatott
a józan észre. Számára ez a férfi jelentett mindent. Azt
hiszem, szinte az apjának tekintette. Tudja, elszökött
otthonról...
- Hogyan halt meg? - kérdezte, bár tudta, milyen
morbid a kérdés.
- Hallottam, amikor egy rend r azt mondta, átvágták
a torkát. Iszonyatos. Hiszen még gyerek volt.
- És elcsípték a rend rök a férfit?
- Nem. Szökésben van. Nem fog az visszajönni ide.
Nem volna mersze hozzá.
Graham oldalba bökte, s azzal elindultak, hogy
fogjanak egy taxit, azután pedig a Rijksmuseumba
hajtsanak.

Whitlock megállította a videokazettát, amikor Gra-

ham és Sabrina beléptek a helyiségbe.
- Nos, mit tudtatok meg Toysgenr l?
- Hát nem valami sokat. Ugyanis halott - felelte
Graham, miközben odament a telefonhoz. - Csak annyit
mondott, hogy van egy beépített embere a múzeumban.
És meghalt, még miel tt elárulhatta volna az illet
nevét.
Sabrina meglep dve fordult Graham felé, de az az
ujját a szájára szorítva jelezte, hallgasson, s intett nekik,
hogy jöjjenek közelebb. Felemelte a telefon mellett
hever tölt tollat. Egy miniat r poloska volt a kupakba
rejtve.
- Ma este randevúm van egy informátorral, aki tudja,
ki ez a beépített ember - mondta Graham, majd

76
visszatette a tollat pontosan oda, ahol az imént volt, s
elindult az ajtó felé. - Na, menjünk, kapjunk be valami
harapnivalót.
Ahogy kiértek a folyosóra, Sabrina karon ragadta
Grahamet.
- Honnan tudtad, hogy lehallgatnak?
- Nevezzük talán, megérzésnek. Különben hogyan és
miért jutott Lemmer ilyen hamar Toysgen lakására?
Graham ekkor megveregette Whitlock vállát.
- Ne nézz már olyan elkeseredetten rám. Te nem
vehetted észre, mert nem is gondolhattál arra, hogy ott
van.
- Te gazember! - kiáltott Sabrina dühösen Graham-
ra. - Így most már értem, miért akartad azt, hogy hívjam
fel C.W.-t, és mondjam el neki, mi van Toysgennel.
Pontosan tudtad, hogy Van Dehn poloskát tett a telefon
mellé és látni akartad, hogyan reagál az eseményekre.
Remélem, elégedett vagy!
- Igen - felelte Graham. - Biztos vagyok abban, hogy
Van Dehn alaposan izzad most kínjában. Arra is mérget
vehetünk, hogy tudja, hol bujkál Lemmer. Csak annyit
kell tennie, hogy telefonál, s engem már halálraítéltnek
tekinthettek...
- Azt akarod, hogy Lemmer a nyomodba eredjen?
- Azzal semmit sem érünk, ha valahol egy külvárosi
szállóban bujkál. Toysgen halott. Hamiltonnal pedig
nem sokra megyünk. Lemmer az egyetlen, aki lebuktat-
hatja Van Dehnt. Muszáj el csalogatnunk a rejtekhelyé-
l.
- És miért veszed olyan biztosra, hogy tökéletesen
követi majd a te kis forgatókönyvedet? - kérdezte
Sabrina ingerülten. - Már kétszer is gyilkolt. Ugyan mi
vesztenivalója lehet?
- Nem is az a fontos, hogy mit veszíthet, hanem az,
hogy mit nyerhet. Alkut köthet az államügyésszel.
Kedvez bb ítéletre számíthat, ha hajlandó bizonyítékot
szolgáltatni a nyomozáshoz...
- De nekünk nincs ilyesfajta megállapodásunk az
államügyésszel, Mike!
- C.W., ezt csak mi tudjuk. Lemmer azonban nem.
Sabrina csalódottan rázta a fejét.
- Az sem érdekel, hogy Toysgennek a te trükkjeid és
színjátékod miatt kellett meghalnia?
- Minden háborúban el fordul egy-egy baleset.
- De az halála teljesen értelmetlen volt...

77
 - Ebb l most már elég - vágott közbe Whitlock, s
felemelte a kezét. - Ha mindenféleképpen egymás
torkának akartok esni, akkor tegyétek azt privát ala-
pon. Most nézzünk valami harapnivaló után.
- Hirtelen valahogy elment az étvágyam - morogta
Graham. - Különben is, szeretném közelebbr l megnéz-
ni a múzeum szállítókocsiját. Hátha találok valamit.
Whitlock örült, hogy Graham kifogást talált.
- Rendben van, akkor egy fél óra múlva ugyanitt
találkozunk.
Graham elkérte a slusszkulcsot s a garázs ajtajának
kulcsát Broodendyk titkárn jét l, majd elindult a mú-
zeum épületének hátsó szárnya felé. Tíz garázsból álló
épületsor emelkedett a Museumstraatra vezet kavicsos
út mentén, a f épület mögött. Kinyitotta a 10. számú
garázs ajtaját. Odabent felkattintotta a neonlámpákat,
s kellemes meglepetésként érte, hogy a garázs belseje elég
tágas volt ahhoz, hogy kényelmesen körüljárhassa az
autót. Fehér Toyota-furgon volt, a szélvéd n s az ablako-
kon mindenütt hálószer rács, körben pedig négy hüvelyk
vastagságú páncélzat szolgálta a karosszéria meger síté-
sét. Kinyitotta a két hátsó ajtót, melyeken nem volt ablak.
A rakodótér üres volt. Csak néhány, különféle vastagságú
és hosszúságú kötelet talált ott a dupla vastagságú
acélpadlózaton szanaszét heverve. Bemászott a kocsi
hátuljába és gondosan végigkopogtatta a falakat. Tömör-
nek t nt mindenütt. Majd miután kinyitotta az ajtókat,
lefeküdt a földre, s bekapaszkodott a kocsi alá. Itt sem
talált semmi érdekeset. Visszament hát a múzeumba,
leadta a kulcsokat Broodendyk titkárn jének, majd
visszament az irodába, leült s visszatekerte a videofelvételt
az elejére és benyomta a lejátszógombot a távirányítón.
Már negyedszer nézte végig a felvételt, amikor visz-
szajött Whitlock és Sabrina.
A lány egy kis csomagot tett le mellé az asztalra.
- Gondoltuk, mostanra már biztosan megéhezel.
Whitlock ötlete volt békejobb helyett.
- Igen, köszönöm - felelte Graham, de közben egy
pillanatra sem vette volna le a tekintetét a képerny l.
- Nos, találtál valami érdekeset? - kérdezte Whitlock.
- Nem - felelte Graham ingerülten. - De talán találok
valamit, ha végre békén hagytok.
Whitlock már épp vissza akart vágni, amikor Graham
megragadta a karját, s a tölt tollra mutatott. A helyiség
egy távolabbi sarkába intette ket.

78
 - Azt hiszem, tényleg találtam valamit - mondta
Graham szinte alig hallhatóan. - De Van Dehn ezt még
csak nem is sejtheti. Azt kell hinnie, csak akkor tudom
sarokba szorítani, ha találkozom ezzel a rejtélyes
informátorral ma éjjel.
Azzal távoztak. Szinte nesztelenül csukták be az ajtót
maguk után.
- Nos? - kérdezte Whitlock már-már követel zve. -
Vagy tizenötször néztem végig azt a felvételt, és meges-
küdnék rá, hogy semmi sincs rajta, amib l arra
következtethetnénk, hogy a csere itt, Amszterdamban
történt meg.
- Én is egyetértenék veled. De ma megnéztem a
páncélautót, amiben szállították.
- Találtál valamit a kocsiban? - kérdezte Sabrina.
- Semmi olyasmit, ami igazán szemet szúrna - felelte
Graham, miközben Whitlockra nézett. - De a kocsi
hátulja elég tágas ahhoz, hogy kényelmesen körbejárjak
benne. Viszont a videofelvételen az egyik r csak nagy
nehezen tudta el représelni magát, hogy rácsatolja a
képet tartó tokra a szíjakat. Lehet, hogy csak a
kameraszög miatt látszik így, és lehet, hogy azért, mert
a festmény nem volt teljesen a fal mellett. De szerintem
érdemes tovább vizsgálódni ebben az irányban.
- Mit jelentsen ez? - kérdezte Whitlock.
- Megkérjük az röket meg a rakodókat, hogy
ismételjék meg a berakodást. Így látni fogjuk, nem volt-e
mondjuk egy hamis panel a falakhoz er sítve.
- És mivel akarod helyettesíteni a festményt? -
kérdezte Sabrina.
Graham most zavarba jött.
Whitlock azonban felemelte mutatóujját.
- Tudomásom szerint a múzeum csináltatott egy
másik dobozt is. Ugyanolyan súlyú és méret , mint
amiben a festményt szállították. Ezt használták a
biztonsági próbák során. Nem hiszem, hogy kidobták
volna.
- Megbeszélnéd ezt Broodendykkal, C.W.? - kérdezte
Graham. - Jó lenne holnap reggelre elintézni.
- Persze - felelte Whitlock, majd elsietett Broo-
dendyk irodája felé.
- És mi mit csináljunk? - kérdezte Sabrina.
- Te végignézed a videofelvételt, hogy értsd, mir l is
van szó. Én pedig végre megeszem, amit hoztatok
ebédre. Már farkaséhes vagyok.

79
 Vacsora közben kizárólag a munkájukról beszélget-
tek.
Onnantól kezdve, hogy szerintük mi lesz, ha másnap
újból végigcsináltatják a munkásokkal a berakodást
egészen odáig, hogy mi lehet most a kettes számú
akciósokkal Líbiában.
Graham kihörpintette a kávét, s megtörölte a száját
a szalvétával.
- Oké, én készen vagyok.
Whitlock aláírta a számlát, majd kotorászni kezdett
a zsebében s kitett az asztalra egy gomb formájú
lehallgatót.
- Ötszáz yard sugarú körön belül m ködik. Úgyhogy
tartsátok be, amit megbeszéltünk.
- Igen, persze - dünnyögte Graham, s zsebre vágta
a poloskát. - De adnod kell nekem egy-két perc
lépésel nyt. Lemmer még csak sejtenie sem szabad,
hogy követtek.
- Ezt már megbeszéltük - mondta Whitlock.
- Már amennyiben Lemmer egyáltalán a nyomodba
szeg dik majd - tette hozzá Sabrina.
- Ezt fogja tenni. Túlságosan is kapóra jön a helyzet
Van Dehnnek ahhoz, hogy elbaltázza.
Távoztak az ebédl l s beszálltak a liftbe, hogy
felmenjenek a harmadik emeletre. Egymással szomszé-
dos szobákban laktak.
Whitlock megállt az ajtó el tt.
- Oké. Egyeztessük az óráinkat.
- Nálam nyolc óra huszonnégy perc van - mondta
Graham.
Whitlock és Sabrina órája is ennyit mutatott.
- Mostantól kezdve hárorn perced van - mondta
Whitlock.
- Három perc - ismételte el Graham, majd bement
a szobájába.
Automatikusan nyúlt a dzsekije felé, majd eszébe
jutott a vérfolt, s inkább kinyitotta a szekrényt, ahol az
a kabát lógott, amit Whitlocktól kapott kölcsön. Leemel-
te a vállfáról s belebújt. Szinte tökéletesen állt rajta.
Zsebre vágta a Berettát. Igaz, már eléggé megszokta, de
csak Sabrina javaslatára kezdte el használni, s olykor
bizony hiányzott neki kedvenc .45-ös coltja, amit
el ször Vietnamban, kés bb pedig a Deltánál használt.
Er sebb fegyver volt ennél, de csak hét sorozat töltény

80
 fér bele. A Berettában viszont tizenötnek van hely. Ez
a nyolc golyónyi többlet sokszor eldöntötte már egy-egy
ügynök sorsát bevetés során.
A lift az el csarnok szintjére ért. Leadta a kulcsát a
recepción, majd kisietett az utcára. A fényárban úszó
Rijksmuseum alig százyardnyira van innen. Az órájára
nézett. Már letelt a kilencven másodperc. Fogta a
zsebében lév lehallgatót, s körülnézett. A járókel k
közül kiválasztott magának egy középkorú üzletembert,
aki egy kopott b rtáskát vitt. Miközben a férfihoz
közeledett, úgy tett, mint aki megbotlik, s a poloskát
közben beleejtette a férfi zsebébe. Nyomban elnézést
kért t le ügyetlenségéért, de a férfi csak mosolygott s
továbbment. Legalább arrafelé ment, amerre Whitlock
és Sabrina feltételezése szerint halad. Zsebre dugott
kézzel elindult a Stadshouderskade felé, vagyis épp az
ellenkez irányba, mint a férfi. t ugyan nem fogják
irányítgatni, mint valami hülye postagalambot. Úgy fogja
elkapni Lemmert, ahogyan akarja.
Megállt egy kirakat el tt, hogy meggy djön róla,
nem követik-e. Bár még sohasem látta Lemmert, pon-
tosan tudta, hogy a holland itt van valahol a nyomában.
A Hoofstraat keresztez désében letért a Stadshuderska-
déról, s folytatta útját a Vondelpark, azaz egy százhúsz
angol hold alapterület tavas és füves térség felé.
Ugyanazon az útvonalon haladt, amin vacsora el tt
végigsétált, hogy estére jobb étvágya legyen. Megtalálta
az épületet a Burchstraaton, a P.C. Hooftstraatról
leágazó sok-sok mellékutca egyikében. A ház nagyon
hasonlított ahhoz, amelyben Toysgen lakott, de ez már
teljesén lakatlan volt. Befordult a Burchstraatra s
felnézett a házra a gyér utcai világításban. Szinte csak
az ujjhegyével lökte be az ajtót. A csikorgás hangosan
visszhangzott a nyugalmas környék csendjéhez képest.
Az ablakokat már rég betörték, s a fény egyenetlenül
sz dött be csak. Nyugtalanító árnyak vet dtek a
telefirkált falakra. El húzta zsebéb l a Berettát, s
óvatosan elindult a távolabbi falnál emelked lépcs k
felé. A korlát egy része ki volt törve, s azok a
lépcs fokok, amelyekre fény esett, szemlátomást igen-
csak korhadtak voltak. Úgy döntött, mégsem próbálko-
zik.
Érezte, hogy árnyék vet dik rá, de amikor megfor-
dult, Lemmer már átugrott az ablakon, s hátulról
támadott rá. A Beretta kipördült Graham kezéb l, s

81
mindketten a lépcs re estek, ami elég korhadt volt
ahhoz, hogy kettejük súlya alatt beroskadjon. Graham
felkapott egy korlátgerendát, de még miel tt lesújthatott
volna Lemmerre, egy jól helyezett ökölcsapás csattant
a fején.
Az ütés erejét l nekitántorodott a falnak, s miközben
a mennyezet megremegett, s porfelh szállt fel.
Lemmer megérezte, hogy Graham megszédült, két újabb
villámgyors ütést mért rá. A fadarab kiesett Graham
kezéb l, s egy újabb ütés, mely ez alkalommal a tarkóját
érte, épp elég volt ahhoz, hogy térdre essen. Lemmer
ekkor felkapott egy hosszú rozsdás láncot, Graham
nyaka köré tekerte, és a tarkóján kegyetlenül megcsa-
varta. Graham belekapaszkodott a láncba, amikor
érezte, hogy az egyre mélyebbre vágódik a b rébe, de
nem tudta lazítani annak szorítását. Tudta, hogy
hamarosan elveszíti az eszméletét. Lemmer most egy
kézzel fogta a láncot, a másik kezével pedig egy
rugóskést rántott el , s kinyitotta. Ám abban a pilla-
natban, amikor Graham nyakát hátrafeszítette volna,
hogy odatartsa a pengét eléje, felpattant az ajtó a háta
mögött. Sabrina két lövést adott le Lemmerre. Az egy
pillanatra megtántorodott, majd a földre zuhant, egye-
nesen a nyitott bicska pengéjébe. Whitlock ellökte
Sabrinát az útból, s Browningját Lemmer nyakához
szorította. Megnézte a pulzusát. Már nem volt benne
élet. Sabrina zsebre tette Berettáját, s odasietett a
padlón fekv Grahamhez, akinek még mindig a nyaka
körül volt a lánc. Óvatosan lefejtette róla. Érezte, milyen
mélyen belevágódott a húsába. S bár alaposan leszedte
róla a b rt, Graham csak kevés vért veszített. Sabrina
felültette, a falnak támasztotta, letörölte róla a vért a
zsebkend jével, s közben állandóan az arcát figyelte, azt
várva, vajon mikor tér végre magához.
Whitlock leguggolt mellé, s kezét gyengéden a lány
vállára tette.
- Hogy van?
- Rendbe fog jönni - mondta a lány. - Bár egy pár
hétig még tele lesz a nyaka horzsolásnyomokkal.
Graham ekkor er sen köhögni kezdett. A torka után
kapott, de Sabrina lefogta a kezét. Csak ártana a
sérüléseknek, ha elkezdi piszkálgatni. A légzése még
szaggatott volt. Miután megrázta a fejét, hátha ett l
kitisztul, kinyitotta a szemét. El bb Sabrinára, majd

82
Whitlockra nézett, végül Lemmerre, aki arccal lefelé
feküdt a padlón, közvetlenül mögöttük.
- Halott - mondta Whitlock, majd dühösen megrázta
a fejét.
- Akár te is járhattál volna így. Köszönd a szerencsés
csillagzatodnak, meg annak, hogy Sabrina olyan jól
ismer. Biztos volt benne, hogy megpróbálsz lerázni
minket. Épp ezért le sem vettük rólad a szemünket,
mióta elindultál a szállodából. Mike, az istenre szerel-
mére, mi a fene késztet arra, hogy ilyen bizalmatlanul
viselkedj velünk szemben? Hiszen társak vagyunk, a
fenébe is. Talán túl sokat kérünk, ha azt szeretnénk,
hogy velünk dolgozz és ne ellenünk?
Sabrina Whitlock karjára tette a kezét.
- Hagyd most, C.W. B ven lesz még id arra, hogy.
lelki életet élj vele.
Whitlock felállt, s kinyújtotta a karját Graham felé.
- Nos, akkor menjünk vissza a szállodába. Gyere,
visszaviszünk.
- Magamtól is menni fog - suttogta Graham reszel s
hangon.
- Mindig is ilyen önálló fiú voltál - mondta Whitlock,
majd Lemmer holttestét a félig berogyott lépcs alá
vonszolta.
- A fegyverem - suttogta Graham, s bizonytalanul
intett arrafelé, amerre emlékezete szerint a Beretta
lehet.
Whitlock az ajtó közelében rá is akadt.
Zsebre vágta, majd kisietett a Hoofstraatra, ahol
leintett egy taxit, s visszavitette magát az épület elé.
Graham, bár bizonytalanul állt a lábán, nem volt
hajlandó elfogadni a segítséget, és egyedül szállt be a
taxiba. Whitlock és Sabrina sokatmondó pillantást
váltottak, majd beültek utána. Sabrina becsukta az
ajtót, s arra kérte a taxist, vigye ket vissza a
szállodába.

Whitlock belépett a szobájába. Lerúgta a lábáról a

cip t s bekapcsolta a tévét. Valami popzenei m sor
ment. Csatornát váltott. Stúdióbeszélgetés. A készülék
tetején egy tájékoztató szerint a hármason lehet befogni
a BBC-t. Megnyomta a gombot. Egy Folytassa... film
ment. Undorodva nézte a képsorokat, de végül mégis
ezt a csatornát választotta. Az ágyhoz ment. A fejtámlá-
hoz igazgatta a párnát, miel tt lefeküdt, s az asztalra

83
kikészített Herald Tribune után nyúlt. A keresztrejtvény-
hez lapozott, majd félbehajtotta az újságot, felkapta a
tölt tollát és elolvasta az els meghatározást. Miután az
els öttel hiába próbálkozott, az újságot a földre dobta,
s fáradtan megdörzsölgette szemeit. Hosszú volt ez a
nap. Ám ugyanakkor pontosan tudta, hogy ez csak
kifogás - az agyát túlságosan is elfoglalta sok más
dolog, semmint hogy igazán lekösse a figyelmét egy
egyszer keresztrejtvény.
Vagy huszonöt percig autózgatott Amszterdamban
mindenfelé, hogy találjon egy éjjel is nyitva tartó
gyógyszertárt, ahol kaphat valamilyen fájdalomcsillapí-
tót, s amikorra visszatért a szállodába, Graham már
javában aludt. Feleslegesen utazgatott hát. Graham
miatt nyugtalankodott - képes kockára tenni akár az
életét is csökönyös, meg nem alkuvó büszkesége miatt.
Ha elmondja Kolchinskynek a történteket, annak bizto-
san súlyos következményei lennének Grahamre nézve,
Kolchinsky ugyanis kénytelen lenne jelenteni az esetet
Philpottnak, aki szóban már nem egyszer rótta meg t
az akciók során tanúsított, számos szolgálati szabályt
felrúgó viselkedése miatt. Egy újabb fegyelmi vétség híre
biztosan eljut a f titkárhoz is. Igaz, csak ritkán
avatkozott bele az UNACO bels ügyeibe, mivel maxi-
málisan megbízott Philpottban, mégis hatalmában s
jogában áll, hogy ha kell, meghatározatlan id re felfüg-
gessze Grahamet, míg el nem döntik, mi legyen a sorsa.
Csengett a telefon.
- Tessék.
- C.W., te vagy az?
- Igen.
- Itt Szergej.
Oldalt fordult s lelógatta lábát az ágy szélén, majd
nekifogott, hogy elmesélje Kolchinskynak a nap törté-
néseit, melyek Graham és Lemmer verekedésében érték
el a tet pontot.
- Mennyire súlyos Michael sérülése?
- A nyaka csúnyán felhorzsolódott, ennyi az egész.
- De ha poloskát szereltetek rá, mint ahogy mondod,
miért tartott olyan sokáig, hogy te meg Sabrina a
segítségére siessetek? - kérdezte Kolchinsky.
Ett l a kérdést l tartott Whitlock is. Vajon mi a jobb
Graham szempontjából? Talán ha elmondja az igazat,
még miel tt állandó különcködése végzetes hibába
sodorja a fiút? Vagy talán a végs kig tartson ki inkább a

84
társa mellett, akit mindig is nagyra tartott, s az UNACO
egyik legjobb ügynökeként tisztelt? Majd eszébe jutott
valami. Ha megmondja az igazat, és Grahamet ezért
felfüggesztik az akció után, akkor a sorsa egy olyan
politikus kezében lesz, aki ötezer mérföldre van t lük...
És átkozott legyen, ha hagyja, hogy ez megtörténjen.
- Az én hibám volt - mondta rövid hallgatás után. -
Úgy gondoltam, jobb lesz, ha Sabrinával kissé lemara-
dunk, nehogy Lemmer kiszúrjon minket. És sajnos
rosszul becsültem meg a távolságot.
- Igazán nem rád vall, hogy ilyen szarvashiba csú-
szott az akcióba, C.W. ...
- Én is csak ember vagyok, Szergej. De a lényeg az,
hogy még id ben odaértünk.
- Biztos vagy benne, hogy nincs ezen kívül más, ami
nyugtalanít? Az ezredes igencsak aggódott miattad,
miel tt elindultatok New Yorkból.
Whitlock magában elátkozta Grahamet, hogy miatta
ismét került a figyelem középpontjába.
- Jól vagyok, Szergej. És mint mondtam, az én
hibámból történt. Mindannyiunkkal el fordulhat ilyes-
mi. Velem, veled, s t talán még az ezredessel is.
- Igen, talán igazad van - dünnyögte Kolchinsky.
- Mi hír a líbiai akcióról?
- A f titkár ma reggel négyszemközti magánbeszélge-
tést folytatott a nagykövettel.
- És?
- Semmi jó hír. A líbiaiak nem hajlandóak tárgyalni.
- És még most sem tudják, hogy kik is a túszok,
vagy milyen szervezetnek dolgoznak?
- Nem.
- És akkor mikor indítod útnak a kettes akciósokat?
- Már csak azt várjuk, mikor bólint rá a f titkár.
Eltökélt szándéka, hogy el ször minden lehetséges
diplomáciai csatornát és kapcsolatot latba vet.
- A fenébe a politikusokkal, csak ülnek a seggükön
és döntéseket hoznak...
- Elég legyen, C.W.! - vágott közbe Kolchinsky
ingerülten. - Igaz, hogy nem lehetünk elégedettek, de
tudomásul kell vennünk, hogy meg van kötve a kezünk.
A f titkár úgy véli, helyesen döntött.
- Chamberlain is így volt ezzel 38-ban - csattant
Whitlock válasza.
- Semmi értelme telefonon vitatkozni ilyesmir l, C.W.

85
Egy tapodtat sem tehetünk, amíg a f titkár áldását nem
adja rá.
- És holnap jössz ide Amszterdamba?
- Sajnos, itt kell ülnöm az íróasztal mellett, míg... -,
Kolchinsky ekkor mélyet sóhajtott. - Ki tudja, meddig?
Legalább addig, míg a f titkár el nem dönti, hogyan
szándékozik rendezni a líbiai ügyet.
- Akkor holnap felhívlak.
- Rendben, van. Ha. valami mégis közbejönne, majd
utánatok küldöm segítségnek Jacques Rustot Zürich-
l...
Azzal megszakadt a vonal.
Whitlock letette a kagylót, majd visszafeküdt az
ágyba. Kezét a feje alá téve üres tekintettel bámulta a
plafont. Pontosan tudta, mit érezhet Martin Cohen és a
kettes akciócsapat többi tagja ebben a pillanatban.
Tehetetlen dühöt, ami a csalódottságból és a bizonyta-
lanságból táplálkozik. Könnyen beszél a f titkár, aki
kizárólag diplomáciai úton akarja rendezni az ügyet.
Nem az barátai azok, akik ott szenvednek egy rohadt
börtönben. Nem mintha számára ismeretlen lenne ez a
helyzet. Két évvel ezel tt, amikor Jacques Rust is tagja
volt még a csapatnak, s ha emlékezete nem csal, az volt
Sabrina els akciója, hármójukat állították készenlétbe,
miközben a f titkár megpróbált tárgyalni egy UNACO
ügynök szabadonbocsátásáról. Társukat egy marokkói
börtönben tartották fogva, mert pechjére kinyírt egy
kínai kett s ügynököt. Hetven órával kés bb a f titkár
végre hajlandó volt beismerni, hogy teljesen kudarcot
vallott, s a hármas akciócsoportot Marokkóba küldték
társuk kiszabadítására. Sikéres volt az akció, s miután
visszatértek New Yorkba, a kiszabadított ügynököt
sietve kinevezték valami f nöknek a Kiképz Központ-
ba.
New Yorkra gondolva lelkiismeret furdalása támadt.
Carmen jutott az eszébe. Megígérte neki, hogy felhívja
aznap este. De mi van akkor, ha még mindig dühös rá?
És ha megint egy ugyanolyan elkeseredett vita követke-
zik, mint amit a lakásukon folytattak, miel tt elindult
a reptérre? Pontosan tudta, hogy csak egyféleképpen
derítheti ki, mi a helyzet. Ahhoz pedig fel kell hívnia
Carment. Már épp tárcsázta volna a lakásuk számát,
amikor eszébe jutott, hogy ma este az ügyeletes a
sebészeten.

86
 - Jó estét, itt dr. Whitlock konzultációs szobája -
szólalt meg egy n i hang a vonal túlsó végén.
- Laura, C. W. Whitlock vagyok. Mondja csak, bent
van még a feleségem?
Mint Carmen, Laura Dos Santos is Ruerto Ricó-í
származású. Már hét éve volt Carmen recepciósa.
- Igen, még itt van. Mindjárt kapcsolom a sebészetet.
Másodszorra is felvették a vonalat.
- Halló, itt dr. Carmen Whitlock.
- Szia, én vagyok az. Beszélhetnénk most?
- Pillanatnyilag egy teremtett lélek sincs itt a sebé-
szeten rajtam kívül, ha erre gondolsz.
Ridegen és távolságtartóan csengett a hangja.
- Hogy vagy?
- Meglep , hogy mindazok után, amit tegnap m vel-
tél, még egyáltalán érdekel, hogy vagyok.
Megpróbálta elfojtani egyre növekv indulatát.
Mi a fenének kellett felhívnia? Most már bizonyos,
hogy ugyanott folytatják a veszekedést, ahol abbahagy-
ták.
- Carmen, telefonban nem akarok vitatkozni veled.
- Tudom, jobban szereted személyesen. Ne hívj fel,
C.W. Majd megbeszéljük, ha már visszajöttél New
Yorkba.
- De miért nem beszélhetjük meg most? - kérdezte
követel zve.
- Vigyázz magadra - mondta a felesége hirtelen
csaknem elérzékenyült hangon.
Csend támadt.
- Carmen? - kiáltotta a kagylóba. - Carmen, ott vagy
még?
Lecsapta a kagylót, majd a fürd szobába ment, hogy
forró vizet engedjen magának.
Hosszú, nyugtalan éjszaka vár rá.

6.

Egész éjjel egyfolytában esett az es . Csak hajnalra

hagyta alább valamelyest. Három óra múlva a súlyos
es felh k még mindig fenyeget en tornyosultak a város
felett, s a legtöbb ingázó bölcs el relátással es kabátot
vagy eserny t is vitt magával a munkába, mert nyilván-
való volt, hogy hamarosan újabb zivatar következik.
Van Dehn sem volt kivétel ez alól. Igaz, bánta, hogy

87
nem vette le az es kabátját, miel tt beült Ford Fiestá-
jába, s elindult munkába. Megállt a kocsival, amikor a
lámpa pirosra váltott a Helmersstaat és a Stadshou-
derskade keresztez désében, s keze fejével letörölte
arcáról az izzadságcseppeket. Már nagyon félt. Lemmer-
nek legkés bb éjfélig jelentkeznie kellett volna, hogy
meger sítse, tényleg végzett Graham rejtélyes informá-
torával. De a várva várt telefonhívás mégsem futott be.
Ugyan mi történhetett? És életben van még a besúgó?
Vagy talán Lemmer hagyta ott a fogát? Vagy kicsúszott
a belga határon? Hisz tegnap este azzal fenyeget zött,
hogy megteszi... Vagy esetleg letartóztatták? Ezek a
kérdések motoszkáltak a fejében szinte egész éjjel, s nem
hagyták aludni. A legnyugtalanítóbb kérdés mindezek
közül azonban az volt, hogy vajon ez a bizonyos informá-
tor átadott-e bármiféle információt vagy bizonyítékot
Grahamnek. Mert ha igen, akkor most arra kell számíta-
nia, hogy nyomban letartóztatják, mihelyst megérkezik a
múzeumba. Ez a gondolat kísértette egész éjszaka. Egy
bizonyos ponton túl azonban nem bírta tovább, s nekifo-
gott csomagolni, lelkileg felkészülve arra, hogy ha minden
kötél szakad, elmenekül az országból. De a józan ész, a
logika végül felülkerekedett benne, s elvetette ezt az
ötletet. Ha Grahamnek valami konkrét, egyértelm én
ellene szóló bizonyíték áll a rendelkezésére, miért nem
tartóztatja le azonnal? Ugyan miért várna reggelig, amikor
megérkezik a munkahelyére, a múzeumba? Hisz az is
megeshet, hogy nem megy be dolgozni. Ett l valamelyest
megnyugodott, s néhány órán át még aludni is tudott.
Mikor azután befordult kocsijával a Museumstraatra,
meglátta a f lépcs el tt parkoló páncélautót. A hátsó
ajtó nyitva volt, pontosan úgy, mint akkor reggel,
amikor a képet elszállították a reptérre. El ször teljesen
elbizonytalanodott, majd hamarosan visszanyerte maga-
biztosságát. Ugyan miért játszanák el újra a berakodást,
amit egyébként elejét l végéig filmre rögzítettek, hacsak
nem azért, mert ez az utolsó szalmaszál, amibe meg-
próbálhatnak belekapaszkodni? Leparkolt a kocsival,
ismét megtörölte az arcát, majd kiszállt s becsukta a
kocsi ajtaját. Graham, Whitlock, Sabrina és Broodendyk
együtt figyelték a kocsi mögül, amint a négy rakodó-
munkás dolgozik. Immáron harmadszor rakodtak be.
Az egyikük hátranézett.
- Úgy csináljuk, mint eddig?
- Pontosan ugyanúgy - felelte Graham.

88
 A konténer egyik oldalát kissé lejjebb engedték,
mígnem leért a földre, majd felemelték a kocsi oldalá-
hoz, s beemelték a helyére. Ketten függ legesen tartot-
ták, míg a másik kett a helyére rögzítette kötelek és
szíjak segítségével. Amikor elkészültek, a rakodást
vezet férfi elégedetten állapította meg, hogy stabilan
van rögzítve, s felemelt hüvelykujjával jelezte, hogy
minden a legnagyobb rendben.
Graham ekkor Broodendykre nézett,
- Nos, azt mondja, itt állt a videós, aki a felvételt
készítette. Azt hiszem, amit az imént látott, az bizony
önmagáért beszél.
Broodendyk hitetlenkedve rázta a fejét, majd tekinte-
tével Van Dehnt kereste.
- Mégis miért, Mils? Pénzért?
Van Dehn idegesen nyelt egyet.
- Broodendyk professzor, csak nem gondolja, hogy...
A mondat közepén azonban elhallgatott, mert Gra-
ham odaállt elébe, s mélyen a szemébe nézett.
Közvetlenül a fehér ing nyitott gallérja fölött nem
lehetett nem észrevenni a Graham nyakán éktelenked
sérülést.
- Nem gondoljuk, hanem tudjuk - helyesbített Gra-
ham, s észrevette, hogy Van Dehn a nyakát nézi. - Szép
látvány, ugye?
- Hogyan..?
- Hogyan szereztem? - ismételte el utána Graham
ironikusan. - Lernmert l kaptam.
Van Dehn Broodendykre nézett. Minden reménye
benne volt.
- Ki az a Lemmer? És mit jelentsen ez az egész?
- Majd elmondom - felelte Graham, miután Broo-
dendyk vonakodott választ adni Van Dehn kérdésére. -
Tegnap megnéztem egy kissé közelebbr l is a szállító-
kocsit. Felt nt, hogy milyen tágas a rakodótér. De
amikor visszanéztem a videofelvételt, észrevettem, hogy
az egyik munkás csak nagy nehezen tudja el représelni
magát, hogy a festményt a kocsi oldalához er sítse. Nem
lehettem biztos abban, hogy bármiféle jelent sége lehet
a dolognak, úgyhogy megkértem a négy munkást,
csinálják végig az egész berakodást újra. Mind a négyen
végignéztük a videofelvételnek ezt a bizonyos részletét
ma reggel, miel tt megkértük a munkásokat, hogy
álljanak neki. Háromszor csinálták végig a berakodást,
s mind a háromszor ugyanaz volt az eredmény. Az az

89
ember, aki rögzítette a kép elejét, ugyanolyan tágas
térben dolgozhatott, mint amilyenre én emlékeztem.
Vagyis mib l adódik a különbség akkor a felvételen?
Abból, hogy hamis paneleket raktak a kocsi belsejébe,
ami a hátsó teret kibélelte, s egyben le is sz kítette azt.
Maga a két biztonsági rrel a kocsi hátuljában volt attól
kezdve, hogy elindultak innen egészen addig, hogy
megérkeztek a reptérre. Mivel rend ri kíséretet is
kaptak, csakis egy bizonyos id pontban cserélhette ki
a konténereket. Útban a repül térre. Ugye, így volt?
Van Dehn menekülni próbált. Az autójához rohant,
de az ajtó zárva volt. A Singelgracht felé futott, amikor
Graham utolérte, s behúzott egyet a gyomrába. Van
Dehn a földre zuhant, s kezét a rekeszizom tájékára
szorította fájdalmában:
- Mike, elég lesz! Hagyd abba! - kiáltotta Whitlock,
s elhúzta onnan Grahamet. - Mi ütött beléd?
Graham vállat vont, s lerázta magáról Whitlock kezét.
- Nem szeretem, ha valaki bérgyilkost küld rám.
Sabrina észrevette, hogy a négy rakodómunkás köze-
ledik feléjük. Tekintetük értetlenkedve összesz kült az
iménti jelenet láttán.
- Küldje el ket - mondta Broodendyknek.
Broodendyk azonban habozott.
- Vagy azt akarja, hogy tudomást szerezzenek a
képrablásról? - tette hozzá.
Broodendyk ekkor felemelte a kezét, s elindult
feléjük. Néhány másodperc múlva mind a négyen
elindultak vissza a kocsi felé. A furgonnal beálltak a
zárható garázsok egyikébe.
Whitlock bevezette Van Dehnt az el csarnokba, ahol
Broodendyk javasolta, hogy a kihallgatást a dolgozószo-
bájában folytassák le.
- És ön hová megy addig? - kérdezte Graham.
Broodendyk arcán látszott, hogy nem érti.
- Önnek sajnos nincs joga ahhoz, hogy jelen legyen
a kihallgatáson - mondta Graham, hogy tisztázza a
helyzetet.
- De én vagyok a felel s a képért! Jogom van hozzá,
hogy megtudjam végre, mi is történt!
Broodendyk ekkor Sabrina és Whitlock felé fordult
segítségért. Mindketten csak csóválták a fejüket.
- Kivel kellene kapcsolatba lépnem ahhoz, hogy
megkapjam a szükséges engedélyt?
Sabrina vállat vont.

90
 - Talán megpróbálhatná a miniszterelnök úrral...
- A miniszterelnökkel? - csodálkozott Broodendyk,
majd veresége elismeréseként felemelte a kezét. -
Kendben van, azt hiszem, értem... Körülbelül mennyi
ideig tartanak igényt a dolgozószobámra?
Sabrina halkan mondott valamit Grahamnek, majd
ismét Broodendyk felé fordult.
- Nagyra értékeljük szíves felajánlását, de jobb sze-
retnénk abban a helyiségben folytatni, amelyet tegnap
el készített a számunkra.
- De azért kés bb majd informálnak a történtekr l,
ugye?
Sabrina Grahamre nézett, Whitlock pedig végigvezette
Van Dehnt a folyosón, miel tt választ adott volna
Broodendyk kérdésére.
- Sajnos, nincs felhatalmazásunk arra, hogy bármit
is elmondjunk önnek. A nyomozás eredményér l jelen-
tést kell küldenünk a miniszterelnök úrnak. Az már t le
függ, hogy elküld-e önnek is egy példányt bel le.
Van Dehn felemelte a fejét, amikor Sabrina belépett
a helyiségbe. Az egyik széken üldögélt, kezeit szorosan
egymás mellé rakta maga el tt az asztalon. Whitlock a
helyiség egyetlen ablakának párkányára telepedett, Gra-
ham pedig szórakozottan forgatta a tölt tollat az ujjai
között, s közben Van Dehn tarkóját bámulta. Mint aki
azt próbálja belészuggerálni, hogy kísérelje meg újból a
szökést. Még mindig forrongott benne a düh, s szerette
volna kitölteni rajta.
- Elkezdhetjük, fiúk? - kérdezte Sabrina.
Graham bólintott s a tollat az asztalra dobta.
- Ez az öné, úgy gondolom.
Van Dehn felvette a tollat, alaposan megnézte, majd
megrázta a fejét.
- Még sohasem láttam.
Graham ekkor a gallérjánál fogva megragadta Van
Dehnt. Talpra állította, majd nekiszorította a falnak.
- Majd én gondoskodom róla, hogy hajlandó legyen
együttm ködni velünk!
Van Dehn támadóan nézett Grahamre.
- Nincs a kezükben semmiféle bizonyíték, ami ellenem
szólna, és ezt maga is nagyon jól tudja. A teóriája nem
állja meg a helyét a bíróság el tt. Fabatkát sem ér vele.
- Lemmer beismer vallomása is megteszi - mondta
Whitlock, s közelebb lépett.
- nem ismer engem név szerint... - vágta ki magát

91
Van Dehn, s nyomban elhallgatott, amikor rádöbbent,
mit is mondott az imént.
Whitlock elmosolyodott, majd a másik székhez ment.
Megfordította, s lovaglóülésben helyet foglalt rajta úgy,
hogy a karját a háttámlán nyugtatta.
Van Dehn visszaült s a telefonra nézett.
- Azt akarom, hogy itt legyen az ügyvédem, még
miel tt bármit is mondok.
- Majd akkor kérheti az ügyvéd jelenlétét, ha már a
rend rséggel van dolga - felelte Whitlock.
- Jogom van hozzá, hogy itt legyen az ügyvédem. Itt
és most! - kiáltotta Van Dehn.
Whitlock egyetért en bólintott.
- Hát persze. De még miel tt iderendelné, ne felejtse
el, hogy a rend rségnek át kell adnunk írásban, amit
mondani fog. Az már rajtunk múlik, mit hagyunk ki
bel le. Nem tudják, ki ölte meg Toysgent. Nincs
birtokukban a gyilkos fegyver. Nálunk van. Nem tudják,
hogy kapcsolat van maga és Lemmer között. Mi azonban
igen. Ha megúszhatja a gyilkossági vádemelést, az
önnek sem mindegy. Tíz évet, vagy akár az élet és a
halál közti különbséget is jelenthet...
- És mi van Lemmer vallomásával? A rend rség
biztosan kapcsolatba hoz minket egymással, ha össze-
hasonlítják a kett t.
- Lemmer sohasem tett vallomást. Meghalt - mondta
Whitlock, s állta Van Dehn tekintetét. - Úgyhogy önnek
leginkább az áll érdekében, hogy együttm ködjön ve-
lünk.
- És ugyan mi a garancia arra, hogy valóban
megtartják a szavukat, miután elmondtam mindent,
amit tudok az ügyr l?
- Semmi - felelte Whitlock tárgyilagosan. - De ez az
egyetlen esélye.
- Hajlandó vagyok együttm ködni magukkal - felelte
Van Dehn nagy sokára, alig hallhatóan.
Sabrina kivette táskájából a Sony diktafont, s kitette
az asztalra Whitlock és Van Dehn közé.
Whitlock bekapcsolta a felvev gombot.
- Ki bérelte fel magát, hogy lopja el a festményt?
- André Drago.
Whitlock Grahamre és Sabrinára pillantott, de csak-
úgy mint , sohasem hallották még ezt a nevet.
- Mit tud róla?

92
 - Mindössze annyit, hogy egy multimilliomos, bizo-
nyos Martin Schrader személyi titkára.
- Schrader? - dünnyögte Whitlock elgondolkodva. -
Ez azért ismer sen cseng...
Sabrina behunyta a szemét, majd a hüvelyk- és
mutatóujjával megfogta az orrát, miközben az imént
hallott nevet megpróbálta elhelyezni valahová.
- Nagyon rövid a memóriátok - állapította meg
Graham, miközben el ször Whitlockra, majd Sabrinára
nézett. - Már nem emlékeztek arra a hatalmas botrány-
ra, ami megrázta az európai üzletvilágot? Afganisztán
79-es szovjet megszállása után néhány hónappal tör-
tént... A Hecht nev német fegyverkeresked cégr l
európai vámtisztek bebizonyították, hogy vegyi fegyvere-
ket adtak el az oroszoknak, hogy k a Mujahideen ellen
bevethessék azokat. A cég igazgatósága lemondani
kényszerült, s a cég tulajdonosa, Martin Schrader
kénytelen volt jóval piaci ára alatt értékesíteni a
vállalatot. Legutoljára azt hallottam róla, hogy elhagyta
az országot.
Van Dehnre pillantott.
- Most merrefelé él?
- Rio de Janeiróban.
- Találkozott vele valaha is személyesen? - kérdezte
Sabrina.
- Nem. Mindent Drago intézett.
- Miért éppen magára esett a választásuk, és nem
mondjuk Broodendykra vagy Geyserre, a kurátorra? -
kérdezte Whitlock.
- Broodendyk eszükbe sem jutott. Túlságosan is
becsületes ember. Geyser hétvégenként nagy baráti
társasággal szokott iddogálni, s Drago úgy gondolta,
talán egy gyenge pillanatában még elszólja magát. Én
azonban szinte absztinens vagyok, és nincs sok bará-
tom. Azt mondta, én voltam az ideális jelölt.
- És ki választotta ki Toysgent? - folytatta Whitlock.
- Schrader, bár személyesen sohasem találkozott
vele. Mint már mondtam, mindent Drago intézett.
Toysgent kicsempészték Oroszországból csak azért,
hogy megcsináltassák vele a hamisítványt. volt a
legjobb hamisító egész Moszkvában, és mindig is
Rembrandt volt a kedvence.
- Drago fizette le Hamiltont és Lemmert is? -
kérdezte Whitlock.
- Nem, ket én pénzeltem. Drago rám bízta az egész

93
amszterdami ügyet. El ször is találnom kellett egy
megfelel méret képet, amit azután Toysgen a másolat
alapjaként használhat. Felkerestem Hamiltont, szerez-
te a Seegers-képet. Tökéletesen megfelelt a céljainknak.
- Hamiltonnak tudomása volt arról, hogy miért
kellett ez a kép magának? - kérdezte Sabrina.
- Nem, csak annyit tudott, hogy egy ekkora méret
képre van szükségem. Toysgen mondta, hogy kell, s
szerezzem meg neki, de mivel senkit sem ismertem,
Hamilton javaslatára Lemmert is beavattam. valami-
kor Hamiltonnál dolgozott. Én személyesen sohasem
találkoztam Lemmerrel - Van Dehn ekkor elhallgatott
s Whitlockra nézett. - Telefonon is csak álnéven
mutatkoztam be neki. Ez Drago ötlete volt. Azt akarta,
lehet leg minél kevesebben legyenek beavatva...
- Kinek az ötlete volt, hogy Toysgent el kell tenni láb
alól? - kérdezte Graham!
Van Dehn beletúrt izzadságtól csatakos hajába.
- Pánikba estem, amint rájöttem, hogy maguk rááll-
tak. Muszáj volt elhallgattatnom. Biztosan eljárt volna
a szája, már a legels alkalommal, ha felkeresik. Én
nem akartam... Igazán nem akartam. Hinniük kell
nekem!
- Vagyis maga mondta Lemmernek, hogy nyírja ki
t? - kérdezte Whitlock.
Van Dehn megadóan bólintott, majd észrevette, hogy
Whitlock a magnóra mutat.
- Igen - morogta még egyszer.
- Hogyan került a képbe Keppler? - kérdezte Sabri-
na.
Van Dehn a kazetta forgását figyelte, majd Whitlockra
nézett.
- A gyilkosságban való közrem ködésemre vonatko-
zó adatokat kihagyja a vallomásból! Ezt megígérte.
- Válaszoljon a kérdésre! - csattant fel Graham
hangja, fenyeget en hajolt Van Dehn fölé. - Hogyan
szervezte be Kepplert?
- Nem én voltam az. Ezt Drago szervezte meg...
Whitlock bólintott, s felidézte magában a beszélgetést,
amit el nap folytatott Van Dehnnel.
- És Keppler, csak hogy biztosra vehesse, hogy vele
kötnek majd szerz dést, felajánlotta, hogy a képet
ingyen szállítják ki a reptérre.
- Vagyis maga és a két r kicserélték a két festményt,
miközben a reptérre utaztak. Miután kirakodták a

94
hamis képet, Keppleréknek már nem volt szüksége
rend ri er kre ahhoz, hogy egy állítólag üres autót
visszakísérjenek a múzeumba, úgyhogy b ven maradt
idejük arra, hogy kivegyék az eredetit az álpanelekb l,
s azután visszavigyék a kocsit a múzeumba. Igazam
van?
- Igen - felelte Van Dehn anélkül, hogy Grahamre
nézett volna.
- Mennyit ígértek magának azért, hogy ezt megcsi-
nálja? - kérdezte Sabrina.
- Tízmillió dollárt ígértek, ha sikerül.
- És mennyit kapott el legként? - folytatta a kérde-
sködést a lány.
- Drago egy svájci számlára tett egymillió dollárt. Azt
mondta, a többit akkor kapom meg, amikor a hamisít-
vány rendben visszaérkezik a múzeumba.
- És mennyit kaptak a többiek? - kérdezte Whitlock.
- Toysgen félmilliót, de ez inkább csak gesztus volt
a részükr l. t ugyanis nem érdekelte a pénz. Lemmer-
nek és Hamiltonnak arról a folyószámláról fizettem,
amit Drago nyitott itt Amszterdamban. Nem tudom,
hogy Keppler vagy az rök mennyit kaptak. Azt hiszem,
Drago fizette ket.
Graham az asztal szélére ült.
- Másfél millió dollár plusz a költségek a világ egyik
legértékesebb festményéért. Azt kell mondjam, Schrader
igazán jó üzletet csinált.
- Tíz és fél millió plusz költségek - javította ki Van
Dehn.
Graham megvet en nézett Van Dehnre.
- Maga igazán naiv, tudja? Drago csak azért tette be
az egymilliót a számlára, hogy felkorbácsolja a maga
étvágyát. Esze ágában sincs kifizetni a hátralékot. Maga
túl sokat tud az ügyr l.
Van Dehn Whitlockra nézett, aki egyetért en bóloga-
tott.
- Ha tisztességesek lettek volna a szándékai, legalább
az összeg felét a számlára tette volna.
Van Dehn remeg kezekkel figyelte ket.
- Hogy is lehettem ilyen ostoba? Hiszen egész id
alatt kihasználtak, igaz?
- Drago tud már arról, hogy rájöttünk a cserére? -
kérdezte Sabrina, hogy megtörje a csendet.
- Van Dehn a fejét rázta.
- Nem. Azt mondta, ha valaki rájön a cserére, a hírt

95
az els helyen fogják lehozni a világsajtóban meg a világ
összes tévéállomásának híradásaiban... Nem is gondolt
arra, hogy esetleg titokban tartják, s így folytatnak majd
nyomozást...
Graham elmosolyodott.
- Szeretem, ha túlságosan magabiztosak az ellenfe-
lek. Olyankor mindig elkövetnek valamilyen jóvátehetet-
len hibát.
Szavai Smylie kritikájára emlékeztették Sabrinát, még
odahaza a Kiképz Központban... Impulzívnak és túlsá-
gosan magabiztosnak nevezte t. Szerette volna tudni,
vajon Graham szavai ha csak közvetve is, de nem
vonatkoznak-e rá is. De nem az ellenfele! Nos,
pontosan tudja ezt, de vajon hogyan vélekedik Graham?
- És sohasem gondolt arra, hogy felhívja Dragót? -
kérdezte Whitlock.
- És ezzel megkockáztassam, hogy elveszítek tízmil-
lió dollárt?
- Tudta, hogy a képen van egy hiba? - kérdezte
Sabrina.
- Ja, tudtam róla. Voltaképpen ezt úgy hívjuk,
szignó. A m vész aláírása. Sok hamisító csinál ilyen
hibát szándékosan a képen. Drago is tudott róla, de
egyikünk sem tudta rávenni Toysgent, hogy tüntesse el.
- És a felesége is tudott a cserér l? - kérdezte
Whitlock.
Van Dehn b nbánóan bámult a magnetofonra.
- Nem. El akartam hagyni t. És új életet szerettem
volna kezdeni a pénzzel. Nagyon régóta vagyunk háza-
sok. A mi kapcsolatunk már évekkel ezel tt zátonyra
futott. Nem sokat számított, mit teszek. Nem is érde-
kelte volna.
- Meséljen nekünk Dragóról! Hogy néz ki? - kérdezte
Whitlock, miközben megpróbálta elhessegetni gondola-
tait, melyek a saját házasságával kapcsolatos problé-
mákra terelték a figyelmét. Eltökélte magában, hogy
mostantól fogva kizárólag a kihallgatásra koncentrál.
- Harminc-egynéhány éves. Gyakran öltözik fehérbe.
Jól megy a haja színéhez. Sovány az arca, és drótkeretes
szemüveget hord. Sokszor nevet, de a szemén ez
sohasem látszik. Mindig olyan kifejezéstelen a tekintete.
De mintha keresztüllátna rajtam. Szinte elbátortalano-
dik az ember, ha ránéz...
Van Dehn a telefon felé intett.

96
 - Nos, ezzel elmondtam mindent, amit csak tudok.
Nem hívják most rögtön a rend rséget?
- Most még nem fognak bekapcsolódni - magyarázta
Whitlock. - Önt viszont házi rizetben tartjuk, míg az
eredeti képet meg nem találjuk. Csak azután emelhe-
tünk vádat maga ellen.
- De hiszen ez törvényellenes! - csattant fel Van
Dehn.
- Elméletileg igen - felelte Whitlock.
- Az ügyvédem majd a nyilvánosság elé viszi az ügyet.
Hogy engem akaratom ellenére fogva tartsanak a saját
házamban?! Ez önmagában véve is büntetend cselek-
mény.
- Ezzel azonban cseppet sem könnyíti meg a dolgát
- mondta Whitlock. - Azt hittem, már megegyeztünk.
Vagy mégsem?
- Igen, de maga úgy cs ri-csavarja a dolgot, hogy
mindenféleképpen a maguk malmára hajtsa a vizet.
Graham áthajolt az asztal fölött. Keze csak egy-két
centiméterre volt Van Dehn arcától.
- Ha most megpróbál valami ócska játékot zni
velünk, garantálom, hogy nagyon rosszul jár. Még
miel tt a börtönkapu elé állna. Ezt tekintse ígéretnek.
Van Dehn megtörölte izzadt homlokát.
- Rendben van, azt teszem, amit akarnak.
Graham és Whitlock kivezették a szobából, Sabrina
pedig felhívta telefonon Pieter de Jonghot, aki ígéretet
tett arra, hogy mostantól fogva huszonnégy órás rséget
állít Van Dehn házában. Sabrina letette a telefont,
elrakta a diktafont, majd társai után sietett.

Jacques Rust gépe, az UNACO egyik fed cége nevére

bejegyzett Cessna 340-es, már leszállt a Schiphol
reptérre. Egy fekete Mercedes várt rá a kifutópályán,
hogy onnan egyenesen a Park Hotelbe vigye.
Rust negyvenkét éves, francia férfi volt, ritkulásnak
indult fekete hajjal, amit általában rövidre vágva hor-
dott. Halványkék szemei szinte kivilágítottak megnyer
vonású arcából. Ragyogó karriert futott be a francia
kémelhárítóknál a Service de Documentation Extérieure
de Contre-Espionage égisze alatt, mely tizennégy éven
át volt a megbízója, azt követ en pedig csatlakozott az
UNACO-hoz, ahol együtt dolgoztak Whitlockkal egészen
addig, míg Philpott költségvetése ki nem b vült annyira,
hogy felvehettek újabb tíz ügynököt az addigi húsz

97
mellé. Philpott és Kolchinsky azután átalakították az
UNACO teljes törzsállományát, s ekkor hozták létre az
akciócsoportok új hálózatát. Sabrina Rust és Whitlock
mellé került, hogy minél el bb kitanulja a szakma
csínját-bínját, s hat hónap múlva a 3. számú akciócso-
portot már széles körben is a legprofibb egységként
tartották számon. Rustnak ma is ez volt róluk a
véleménye. Graham, bár hajlamos volt a parti-
zánakciókra, kit en megállta a helyét Rust utódja-
ként.
Egy évvel azután, hogy megalakultak az akciócsopor-
tok, a hármas csapat legénységét Marseilles-be küldték
egy Franciaország és Algéria közötti nemzetközi kábító-
szercsempész-banda lefülelésére. Rust Sabrinával épp
rutinellen rzést végzett a kiköt ben a dokkok környé-
kén, amikor váratlanul tüzet nyitottak rájuk. Rust a
gerincébe kapott egy találatot, amikor megpróbált fede-
zéket keresni. E sérülés következtében derékt l lefelé
megbénult. Miután kiengedték a kórházból, áthelyezték
a Kiképz Központba, ahol f tanácsadóként alkalmaz-
ták. Amikor az európai akciókat irányító parancsnok
egy autóbaleset következtében életét vesztette, t nevez-
ték ki utódjául, nem kis meglepetésére mindazoknak a
bels munkatársaknak, akik úgy gondolták, inkább
Kolchinsky a tisztség várományosa. Egyikük sem látott
bele Philpott fejébe. Kolchinsky élt a lehet séggel, s az
els adandó alkalommal belépett az UNACO-hoz, s
ennek els dlegesen az volt a magyarázata, hogy szeretett
volna megszabadulni pusztán irodai munkára korláto-
zódó beosztásától Lubiankában. Alapvet en is inkább
a tettek embere volt. Rust aktív ügynöki korszakának
befellegzett, s amúgy is hajlandóságot mutatott arra,
hogy kipróbálja magát a vezetésben. Intelligenciája, az
európai ügyekben való jártassága, éles meglátásai, felbe-
csülhetetlen tengerentúli kapcsolatai azt sugallták, szinte
neki találták ki ezt a munkakört. Most, egy évvel azután,
hogy az európai ügyek parancsnoka lett, barátságos
modora, szakmai elhivatottsága és profi szakértelme
révén sikerült meggy znie azokat is, akik bírálták idáig.
A Mercedes megállt a Park Hotel el tt. A sof r
kipattant, felnyitotta a csomagtartót, kivette bel le a
tolókocsit, melyet kifejezetten Rust számára terveztek.
A sof r pillanatok alatt összerakta, majd a hátsó
ajtóhoz gurította. A portás, aki eddig távolabbról figyelte

98
az eseményeket, most odasietett s el zékenyen kinyitot-
ta a hátsó ajtót.
- Hadd segítsek, uram...
Rust ekkor védekez en felemelte kezét.
- Nem szorulok segítségre!
- Elnézését kérem, uram - szabadkozott a portás.
Rust szomorkásan mosolygott.
- Non... én vagyok az, akinek elnézést kellene kérnie.
Tudom, hogy jót akart, de magam is elboldogulok
valahogy. Mindenesetre köszönöm.
Rust ekkor el renyúlt, s karjaival rátámaszkodott a
kocsi ül kéjére, hogy stabilan fogódzkodhasson, majd
testét a nyitott ajtó felé lódította. Azután megragadta a
sof r feléje nyújtott karját, de épp csak a kezével érte
cl. Bár a fékek be voltak húzva, a kocsi oldalirányban
mégis elmozdult. Káromkodott egyet magában. A portás
el relépett, hogy megigazítsa a tolókocsit, de a sof r
megragadta a karját, jelezve, hogy ne avatkozzon be,
mert abban nem lesz köszönet. Rust megragadta a szék
szélét, s óvatosan kihajolt a kocsiból, hogy ismét
közelebb húzza magához a kocsit. Most már sikerült az
iméntinél stabilabban megkapaszkodnia a sof r karjá-
ban. A másik kezét szinte horogként használva, törzsét
kissé megcsavarva lendítette át magát az ülésr l a
tolókocsi felé. Arca kivörösödött az er lködést l. Az
ül ke alatt lév motort az egyik karfába beépített
távirányító segítségével bekapcsolta, majd kiengedte a
kéziféket, s megfordította a széket úgy, hogy a szállo-
dával szemben találja magát.
- Valójában sokkal egyszer bb, mint amilyennek
látszik - mondta a portásnak.
A portás azonban nem nagyon hitte. Elismerése
jeleként megemelte Rust el tt a kalapját, majd egy
taxihoz sietett, mely ekkor állt meg a Mercedes mögött.
- Nem fog sokáig tartani - mondta Rust a sof rnek,
miközben elvette t le a diplomatatáskát.
- Értettem, uram - felelte a sof r, s azzal visszaült
a volán mögé.
Rust a tolókocsit a fotocellával m köd bejárati ajtó
felé irányította, mely szét is nyílt el tte, s amint odabent
volt már az el térben, kikereste magának a legcsino-
sabb recepcióslányt, és megkérdezte t le Sabrina szo-
bájának a számát. Amikor megtudta, hívta a londinert,
aki odasietett a lifthez, s már nyúlt is, hogy megnyomja
Rustnak a megfelel emelet gombját.

99
 - Non, non - tiltakozott Rust, majd a kocsi oldalához
nyúlt, s el varázsolt egy m anyag pálcát, amit ilyen
esetekben használni szokott.
Sabrina szobája egészen közel volt a lifthez. Csak
egyet kopogott az ajtón. Sabrina nyitotta ki.
- Bonjour, chérie, comment vas-tu?
Sabrina könny csókot lehelt mindkét orcájára, majd
félreállt az útból, hogy kényelmesen elférjen.
- Trés bien, et toi?
- Ah, bien, bien. Mint mindig, ha látlak.
- Vén hízelg - mondta a lány tettetett rosszallással.
- Milyen volt az út?
- Eseménytelen, szerencsére.
A kocsival a tévé melletti h szekrényhez gurult, s
kivett bel le egy doboz Pepsit magának.
- Hol van a rettenthetetlen duó?
Sabrina nevetett.
- Mindjárt átszólok nekik.
Graham érkezett els ként.
Kezet fogtak, majd Rust felnyúlt Graham nyakához,
s kissé félrehúzta a gallérját, hogy megnézze a nyaka
körüli sérüléseket.
- Hát ez elég rondán néz ki, Mike.
Graham vállat vont.
- Valami kockázatot mindig vállalni kell ebben a
szakmában.
- Erre igazán felesleges emlékeztetned engem -
dünnyögte Rust, majd hátranézett, amikor újabb kopog-
tatás hallatszott az ajtó fel l.
- Ez biztosan C.W. lesz. Mindig is gentleman volt.
- Gyere be, C.W.! - kiáltotta Sabrina.
Whitlock belépett, s rávigyorodott Rustra.
- Jacques! Hogy vagy?
- Mint máskor, C.W.
Miután kezet fogtak, Whitlock a franciaágy szélére
telepedett.
- Szergej alaposan tájékoztatott az ügyr l?
- Naná - válaszolta Rust mosolyogva. - Látnod
kellett volna a telexet, amit ma reggel küldött nekem.
Azt hittem, sohasem érek a végére.
Kinyitotta diplomatatáskáját, el vett bel le egy
dossziét, majd ismét becsukta a táskát, s letette a
földre, a tolókocsi mellé.
- Érdekes dologra bukkantunk, miközben Schrader
és Drago hátterét próbáltuk kideríteni. Horst Keppler

100
volt a biztonságiak f nöke Schrader Hecht nev cégénél.
Keppler itteni amszterdami cége is valójában Schrader
tulajdona.
- Hát azzal igazán nem lehet vádolni Schradert, hogy
átlátszó terveket sz - mondta Sabrina.
- És mi van Keppler két alkalmazottjával, akik
szintén jelen voltak a képek kicserélésekor? - kérdezte
Graham. - Van valami róluk?
- Igen - felelte Rust és kinyitotta a dossziét. - Ernest
de Vere. Harminckét éves. Bankrablásért ült már
egyszer. Tizenkét évb l hetet töltött le. Kepplernél két
éve dolgozik...
- Micsoda?! Egy priuszos bankrabló mint r egy
biztonsági cégnél? - álmélkodott Whitlock. - Megáll az
ész!
- Várd ki a végét, mert egyre jobb lesz, C.W.! -
mondta Rust, majd ismét a dossziéba pillantott. - A
másik fickó Rudi Oosterhuis. Harmincöt éves. Egyszer
egy biztonsági szállítókocsi eltérítése miatt ítélték el.
Tizennyolc évb l kilencet ült le. Keppler tizenegy
hónappal ezel tt vette alkalmazásba. Mindössze négy
nappal azután, hogy kiszabadult a sittr l.
- Biztosan már odabent is tudták, hogy Keppler
alkalmazni fogja ket, amint kiszabadulnak.
- Igen, tényleg így t nik, chérie - mondta Rust. -
Mindenesetre kezdetben sok volt velük a baj odabent,
majd hirtelen mintha kicserélték volna ket, mintasze-
en kezdtek viselkedni. Oosterhuis egészen odáig is
elment, hogy rendszeresen bemószerolta a társait, hogy
ezzel is jó pontokat szerezzen magának a foglároknál.
A kihallgatásuk, miel tt feltételes szabadlábra helyezték
ket, mer formalitás volt csupán. Maga a börtönigaz-
gató jelentette ki, hogy az igazságszolgáltatás hatékony
módszereinek köszönhet en valósággal kicserél dtek.
- Vagyis porhintés volt az egész - dünnyögte Graham
megvet en.
- Ami pedig Lemmert és Toysgent illeti... A tárgyalás
el tt nem fog el kerülni a holttestük, err l gondoskod-
tunk. Lemmert nem fogják keresni, hiszen a rend rség
feltételezése szerint bujkál valahol. Toysgen elt nése
gyakorlatilag senkinek sem szúrhat szemet. Szinte
remeteként élt. Nem is tudunk arról, hogy lettek volna
barátai. Az egyik emberünk a következ néhány napban
figyelni fogja a lakást, ha hozzák a tejet vagy az újságot,
nehogy felt njön valakinek...

101
 - Én mégis tudok valakir l, akinek hiányozni fog
Toysgen - mondta Graham, majd mesélni kezdett a
Bohemer pincérér l.
Rust jegyzetelni kezdte Graham észrevételeit.
- Oké, Mike, vettem, de nem hiszem, hogy ez
különösebben változtatna a helyzeten. Még ha ez a
pincér be is jelentené Toysgen elt nését, Schrader
akkor sem fog rájönni...
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon. Sabrina
vette fel. Bizonytalan hallgatás következett.
- Sabrina?
- Igen, én vagyok az.
- Itt Pieter de Jongh. Jacques ott van?
- Egy pillanat - azzal befogta a kagylót, s megmondta
Rustnak, ki van a vonalban.
Rust a szemöldökét ráncolta, majd odagurult Sabrina
mellé a kocsival, s elvette t le a kagylót. Arckifejezése
egyre komorabb lett, míg hallgatta De Jongh tájékoz-
tatóját, végül köszönetet mondott neki a hívásért, s
letette a telefont.
- Van Dehn meghalt.
- Meghalt? - kiáltott fel Sabrina. - Hogyan?
- Öngyilkosság. Felakasztotta magát a zuhanyzóban.
Természetesen bels nyomozást folytatunk majd, hogy
hogyan sikerült becsempésznie egy nyakkend t a für-
szobába, de mindenesetre mondott valamit az rnek,
aminek alapján talán megértjük, miért kellett végeznie
magával. Azt mondta, retteg ugyan attól, hogy esetleg
börtönbe kell mennie, de az percei amúgy is meg
vannak számlálva ... Ugyan miért mondta ezt?
- Mivel nem volt elragadtatva a házi rizet gondolatától,
s azt mondtam neki, ha nem hajlandó segíteni nekünk,
majd teszek róla, hogy baja essék, még miel tt börtönbe
kerül - mondta Graham. Azzal felállt és az ablakhoz ment.
- Csak azért mondtam neki ezt, hogy ráijesszek egy kicsit.
- Szemlátomást bejött a számításod - jegyezte meg
Rust keser en.
- Muszáj volt ezt mondani neki, Jacques - csattant
fel Whitlock egykori társa megjegyzésére. - A karta 4.b
bekezdése kimondja. „Bármely ügynök házi rizetbe
veheti a gyanúsítottat, ha úgy érzi a gyanúsított szaba-
don járva-kelve bármilyen módon is veszélyeztetheti az
akció, sikerét." Törvényesen nincs jogunk hozzá, hogy
gyanúsítottat a saját otthonában fogva tartsuk, úgyhogy
kénytelenek vagyunk más módszerekhez is folyamod-

102
ni... Ne szidj le engem emiatt. Hiszen a másik lehet ség
ilyenkor az, hogy ránk szabadul egy ügyvéd, aki
jogtalanságot emleget, és azzal fenyeget zik, hogy meg-
szell zteti a dolgot a világsajtóban.
- Nem akartalak leszidni, C.W. Nagyon is tisztában
vagyok azzal, milyen félreértések és problémák adódnak
a 4.b bekezdésb l. Valamikor én is ügynök voltam, nem
emlékszel? De nyugtalanít, hogy vajon hogyan fog
reagálni az ezredes a jelentésre, amit a történtekr l
írnom kell neki. Tudod, milyen háklis, ha olyan
módszerekr l van szó, amilyeneket Mike szokott alkal-
mazni, csak hogy eredményt érjen el.
- Miért kell, hogy az ezredes tudjon róla? - kérdezte
Sabrina, miközben Rustra nézett. - Van Dehn alapve-
en szuicid alkat. Nem volt tiszta a feje. Ki tudja, mire
gondolt, amikor az mondta, neki már úgyis mindegy?
- Nincs szükségem arra, hogy eltussoljátok a történ-
teket! - csattant fel Graham dühösen. - Írd csak meg
az igazat! Nincs semmi titkolnivalóm.
- Ne légy már ilyen csökönyös, Mike! - mondta Rust
lassan bólintva, miközben végiggondolta Sabrina ötletét.
- Értem, chérie... Majd megpróbálom észben tartani az
ötletedet, amikor nekiállok megírni a jelentést.
- És mit sikerült kiderítened Schraderr l és Dragó-
ról? - kérdezte Whitlock megszegve a hirtelen támadt
csendet.
Rust belekortyolt a kólába, miel tt válaszolt volna.
- Azt hiszem, Mike elmesélte nektek, milyen el zmé-
nyek után kényszerült Schrader arra, hogy túladjon a
Hechten. Nos, van nálam egy sokkal részletesebb
jelentés is. Gondoltam, jó lesz olvasnivalónak a repül -
gépen. Drago nevét betápláltuk a számítógépeinkbe, és
egy nagy kerek nullával lettünk okosabbak t le. Mintha
nem is létezne a fickó. Úgyhogy továbbítottuk Langley
felé az ügyet, hátha mégis talál róla valamit. Kiderült,
hogy Drago a cseh titkosszolgálatnál volt rejtjelszakért ,
de öt évvel ezel tt nyugatra távozott. Miután a CIA
beszámoltatta küldetésér l, Schraderrel kezdett dolgoz-
ni. Már négy éve Schrader bizalmasa, mindenese. A
riói emberünk majd többet is mesél róla. A hölgy
személyesen ismeri Schradert. S t mondhatni, baráti
kapcsolatban állnak...
- Egy n ?! - kérdezte Graham gyanakvóan.
- Siobhan St Jacques a neve.

103
 - Egzotikusan hangzik - jegyezte meg Whitlock vigyo-
rogva.
- Valóban. Bár van egy kis bökken . Siobhant a
CIA-t l kaptuk kölcsön...
- Remek! - kiáltott fel Graham indulatosan, - Vagyis
nincs saját emberünk Rióban?
- Volt egy, de tavaly egy motorcsónak-baleset követ-
keztében életét vesztette.
- Ramireznek hívták... Igen, emlékszem rá. De miért
nem küldött az ezredes valakit a helyére?
- Mert nem talált alkalmas embert, Mike. Olyasvala-
kire van szüksége, aki ugyanazokban a körökben
forgolódik, mint Ramirez. Ezidáig még senki sem felelt
meg a követelményeknek. Kés bb alaposabban is utá-
nanézett, ki is ez a Siobhan. Persze, a CIA nem volt
elragadtatva az ötlett l. S t az az igazság, hogy eleinte
nem is voltak hajlandóak tárgyalni az ügyr l, ami a
körülmények ismeretében teljességgel érthet . Végül is
Siobhan a legjobb ügynökük egész Dél-Amerikában.
Gondolhatjátok, az ezredes nem hagyta annyiban, úgy-
hogy egyenesen a f titkárhoz ment, hogy intézze el az
ügyet. A f titkár kapcsolatba lépett az elnökkel, aki
nyomban a Fehér Házba rendelte a CIA f nökét. Hogy
rövidre fogjam, Siobhan még most is els sorban a CIA
embere, de UNACO megbízást is teljesít, amennyiben
szükségünk van rá. Langley-vel ugyan megromlott a
viszony, de azt hiszem, ebben nincs semmi újdonság.
Az ezredes sem izgatja magát emiatt, hiszen végül is
elérte, amit akart.
- Találkoztál már Siobhannel?
- Mikor van nekem id m arra, hogy Rióba utazzam,
Mike? Nem, még nem találkoztam vele. De nagyon
szívós. A kifejezetten profi típusból való.
- Annak is kell lennie, ha az ezredes egyszer ilyen
messzire elment, hogy megszerezze az ügyünknek -
jegyezte meg Sabrina.
- De megbízhatunk-e benne? - kérdezte Whitlock.
- Tájékoztatták az ügyr l, de ez nem jelenti azt, hogy
ne lenne mit megbeszélnetek vele. Azért van ott, hogy
bemutasson titeket Schradernek. Ennyi az egész.
- Ezzel ugye azt akarod mondani, hogy els sorban
a CIA embere, és épp ezért nem árt az óvatosság...?
Rust elmosolyodott Graham szóhasználatán.
- Óvatosságról van szó, de nem ellenségeskedésr l,
Mike. Siobhan a mi oldalunkon áll.

104
 - És mikor indulunk? - kérdezte Whitlock.
- Ma este hatkor.
Rust ezzel kinyitotta a diplomatatáskát, s el vett
bel le három lepecsételt borítékot.
- KIM 730-as járat Dakarba, onnan Rióba. Holnap
kora reggel érkeztek majd meg. Ne felejtsétek el, hogy
Brazíliában négy órával kés bb van, mint Európában!
A Meridienben lesz a szállásotok. Már visszaigazolták
a helyfoglalást. Fogalmam sincs, hogyan sikerült elin-
téznie az ezredesnek, hiszen épp karnevál van.
- Miért kell nekünk egy ilyen puccos szálloda? -
kérdezte Graham.
- Mivel tehet s New York-i üzletembereknek fogjátok
kiadni magatokat, muszáj a város egyik legel kel bb
szállodájában laknotok.
Rust ekkor mélyet sóhajtott. Nem igazán volt ínyére,
amit most kellett mondania.
- Sabrina lesz a feleséged. Mint akik nászutazáson
vesznek részt. Sajnálom, Mike, de ez az egyetlen
lehetséges megoldás... Tudom, hogy nehéz neked így
Carrie miatt, de ...
- Mi a fenéért kérsz te elnézést, Jacques? - csattant
Graham hangja élesen, amikor a felesége neve elhang-
zott. Sabrinára nézett. - Azt hiszem, menni fog. Hisz ez
is a munkánkhoz tartozik.
Sabrina bólintott.
- Siobhan pedig egy régi barátn d, akivel megsza-
kadt a kapcsolat - mondta Rust Sabrinának. - De ez
épp elég ahhoz, hogy mindkett töket meghívjon a
Riviera Clubba. Schrader a tulajdonosa. A belépés
személyes meghíváshoz kötött. Siobhan említett valami
karneváli partit Szergejnek. Schrader minden évben
rendez ilyet, de a részleteket megtudjátok majd t le,
amint megérkeztetek Rióba.
- És én? Nekem mi lesz a dolgom? - kérdezte
Whitlock.
- Te? Majd fedezed ket, mon ami...
Rust mosolya elhalványodott, amikor látta a haragot
Whitlock tekintetében.
- Mindig ugyanaz, mi? A jó öreg C.W. majd a
háttérben marad és vigyáz ránk. Neki az ilyesmi
úgysincs ellenére. Pedig nagyon is elegem van bel le,
Jacques! Nem szeretem, ha a megkérdezésem nélkül
el re kipipálnak.
Whitlock azzal felpattant, s kiment a szobából.

105
 Rust az ajtót nézte.
- Hát ez meg mit jelentsen? Mindig is ez volt a
feladata. Ez az er ssége.
- Talán épp ez a baj - mondta Graham. - Még négy
éve van hátra az aktív szolgálatból, azután majd kap
valami kényelmes adminisztratív munkát a Kiképz
Központban. Eszedbe jutott már valaha is, hogy szeret-
ne talán valamit, amiben bizonyíthat, miel tt túl kés ?
- C.W. sohasem volt valami ambiciózus.
- A te mércéd szerint valóban nem, Jacques. De a
maga módján azért mindenki az.
Rust elgondolkodott Graham szavain, miközben há-
rom borítékot tett. ki eléjük a dohányzóasztalra. Azután
a tárcájából el vett egy parányi dobozt, és Sabrina
kezébe adta.
A lány kinyitotta. Egy kis párnán egy tizennyolc
karátos aranygy csillant meg benne.
- Gyönyör - mondta a lány halkan.
- Csak kellék - mondta Rust.
Sabrina értette a férfi ellentmondásos érzéseit. Csak-
úgy mint Graham, is elveszítette az egyetlen asszonyt,
akit igazán szeretett. Thérese Mardinnel akkor ismer-
kedett meg, amikor még az SDECE-nél dolgozott.
Therese tanú volt egy kábítószeres ügyben, s Rustot
bízták meg a feladattal, hogy gondoskodjon a bizton-
ságáról a tárgyalás ideje alatt. Szinte azonnal randevúz-
gatni kezdtek, s hat hónap múlva Therese hozzá is
költözött. Otthagyta az állását a párizsi Galeries La-
fayette áruházban, hogy együtt lehessen Rusttal New-
Yorkban, amikor a férfi átkerült az UNACO-hoz. Nem
volt szándékukban összeházasodni, úgyhogy élettársi
viszonyban éltek a következ nyolc évben. A balesetet
követ en azonban a n fokozatosan eltávolodott t le.
Képtelen volt elfogadni, hogy a férfi élete hátralev
részét rokkantként fogja leélni. Visszatért Franciaor-
szágba, mialatt Rust még a kórházban volt. A legutolsó
hír szerint, amit hallott róla, egy svájci síel vel él együtt
Lucerne-ben...
Sabrina hirtelen észrevette, hogy Rust t bámulja.
Szomorúan elmosolyodott.
- Thérese-re gondoltál, n'est ce pas?
- A gy l jutott eszembe.
- Nekem is.
Rust összedörzsölte a tenyerét.
- Na, ebb l elég! Fel kell készülnötök az utazásra,

106
nekem pedig vissza kell mennem Zürichbe, amilyen
hamar csak lehet. A kettes akciócsoport már biztosan
Algériában van...
-Vagyis végül mégis elmentek? - vágott közbe
Sabrina izgatottan.
- Azt hittem, Szergej elmondta nektek.
- Amikor C.W. felhívta New Yorkot, még bent volt az
ügyeletes tiszt. Tegnap óta nem beszéltünk Kolchinsky-
val.
- Nos, tegnap éjjel elrepültek. A terv szerint ma éjjel
átjutnak Líbiába, s holnap vagy holnapután megpróbál-
ják kiszabadítani a többieket...
Rust ismét beindította a tolókocsi motorját.
- Mindenesetre sok szerencsét kívánok nektek. Bár
egyik töknek sem volt még igazán hagy szüksége rá.
- Azért köszönjük - mondta Sabrina, s arcon csó-
kolta Rustot.
Rust ezután kezet rázott Grahammel.
- szintén sajnálom, hogy a terv szerint Sabrina a
feleséged szerepét kell hogy alakítsa, Mike...
- Semmi baj, Jacques. Igazán szintén mondom...
Sabrina kinyitotta az ajtót, Rust pedig megállt mel-
lette.
- Köszönj el a nevemben C.W.-t l, kérlek! Ha van
valami baja, tudja, hol talál meg. Mármint ha beszélni
akar velem - mondta, majd vállat vont, s alakját
hamarosan elnyelte a folyosó.
Sabrina visszafordult, s látta, hogy Graham furcsán
néz rá Hirtelen zavarban érezte magát, s ösztönösen
hátralépett. Riadt szemekkel próbálta állni Graham
tekintetét. Hangja tétova volt, amikor megszólalt.
- Mike, mi baj van?
- Csak arra gondoltam, vajon mit szólna ehhez
Carrie.
- És? - kérdezte Sabrina, s a bizonytalanság még
mindig érz dött a hangjában.
- Pokolian féltékeny lenne.
Kisétált a folyosóra, s onnan még egyszer visszanézett
Sabrinára.
- De azt hiszem, titokban áldását adta volna rá.
Sabrina egy darabig még ott állt az ajtóban, miután
Graham visszament a saját szobájába. Áldását adta
volna? Mihez? Rájuk? Vagy arra, hogy játssza a
feleségét az ügy érdekében?
Becsukta az ajtót. Levetk zött s jó sokáig zuhanyozott

107
a forró vízben. Csak miután letörölte a párát a
falitükörr l, vette észre, hogy öntudatlanul is mosoly-
gott magában.

7.

Másnap hajnalban, fél háromkor érkeztek meg a riói

Galeao nemzetközi repül térre, s onnan taxival mentek
a harmincnyolc emeletes Meridien szállóba, mely a
Cukorsüveg-hegy lábánál fekszik, s a Copacabana part-
ra néz. Graham kifizette a viteldíjat, a sof r pedig
segített nekik becipelni a b röndöket az el térbe.
Azután a recepciós pulthoz siettek, hogy bejelentkezze-
nek.
A recepciós beütötte a nevüket a számítógépbe.
- Mr és Mrs Graham New Yorkból?
- Igen.
- Gratulálok, uram.
- Köszönöm - morogta Graham nem valami meggy -
en.
A portás átnyújtotta Grahamnek a bejelentkezési
lapot, hogy töltse ki.
- Láthatnám az útlevelüket?
Graham el vette a zsebéb l, s kitette a pultra mind
a kett t. Miután kitöltötte az rlapot, odacsúsztatta a
recepciós elé.
- Eredetileg úgy volt, egy sima apartmanban tudtuk
volna elszállásolni önöket, mert tegnap, amikor a
foglalásukat megkaptuk, csak az volt üres. Viszont az
egyik nászutas-lakosztályunk épp megüresedett ma
délutántól, mivel egy vendégünk törölte az el jegyzést.
Úgyhogy az önök rendelkezésére bocsátjuk ezt a luxus-
apartmant ugyanazért az összegért, amennyiért a mási-
kat kapták volna.
Graham fáradtan dörzsölgette a szemeit s értetlen-
kedve rázta a fejét.
- Valami baj van, uram?
- Nem, egyáltalán nem...
Graham magára er ltetett egy halvány mosolyt.
- Igazán nagyon kedves önökt l, hogy ugyanazért az
összegért adják ki nekünk...
- A szállodaigazgató nászajándéka, uram.
- Kérem, tolmácsolja neki köszönetemet.

108
 Graham intett Sabrinának, amikor a portás a kul-
csokért ment.
- Eredetileg egy normál apartmanban lettünk volna.
Most meg valami átkozott nászutas-lakosztályban le-
szünk.
Sabrina magába fojtotta a kuncogást, majd ráhara-
pott a szája szélére, amikor úgy érezte, nem bírja ki
tovább nevetés nélkül.
- Sajnálom, Mike, de el kell ismerned, hogy elég
mulatságos a helyzet.
- Örülök, hogy te annak találod.
Ekkorra visszajött a portás a kulccsal s egy lepecsé-
telt borítékkal.
- Ez ma reggel érkezett az ön nevére, uram.
Graham kinyitotta a borítékot, s kivette bel le a
levelet.

„Mike, Sabrina, CW,

Remélem, kellemesen telt az utazás. Holnap reggel tíz

órakor itt leszek a szállodában. Már nagyon várom a
találkozást.

Siobhan."

Átnyújtotta a levelet Sabrinának, aki utána Whitlock

kezébe nyomta azt.
Graham ezután Whitlock vállára tette a kezét.
- Akkor reggel találkozunk. Én ilyenkor már aludni
szoktam.
Az éjszakás hordár felemelte a két b röndöt, s a
lifthez kalauzolta ket. A nászutas-lakosztály a hetedik
emeleten van. Két helyiségb l áll - egy nappaliból és
egy hálószobából.
Graham arra kérte a hordárt, hagyja a b röndöket a
nappaliban. Megvárta, hogy elmenjen, majd Sabrinához
fordult.
- Tied a franciaágy. Én majd itt, az egyik hever n
alszom.
Sabrina beleegyezett. Felkapta Vuitton címkés b -
röndjét s elt nt a hálószobában.
- Te mész els ként a fürd szobába? - kiáltotta
vissza.
- Hol van?
- Itt, a hálóból nyílik.

109
 Egy pillanat múlva Graham már meg is jelent a
hálóban, kezében egy kis toalett-táskával.
- Igen, megyek els nek, Te biztosan egész éjjel bent
leszel.
- Kösz.
Sabrina arca hirtelen elkomorodott.
- Komolyan nyugtalan vagyok C.W. miatt. Egysze-
en nem talál magára. Amikor Amszterdamba röpül-
tünk, szokatlanul csendes volt, de a ma esti utazáshoz
képest akkor szinte be sem állt a szája. Mintha külön
géppel utaztunk volna, pontosan annyit beszélgettünk.
Máskülönben ha együtt utazunk, csak úgy ömlik
bel le a szó. És mi volt ez a kis incidens Jacques
el tt? Sohasem láttam még ilyen dühösnek C.W-t.
Miért viselkedik így?
- Carmennel van valami - hangzott az azonnali
válasz.
- Beszélt veled err l?
- Nem.
- Akkor meg honnan tudod? - kérdezte Sabrina.
- Rájövök bizonyos jelekb l. Nekem is volt hasonló
gondom Carrie-vel...
A lány leült az ágy szélére.
- Hát akkor beszélj vele, Mike!
- Nem! - vágott vissza. - Ez magánügy. Nekik
maguknak kell megoldaniuk.
- De mi van akkor, ha már holtpontra jutottak?
- Hát akkor a jóisten segítsen rajtuk - felelte
Graham, s bezárta maga után a fürd szoba ajtaját.
A lány megremegett. Hirtelen eszébe jutottak Martin
Cohen szavai. Valami bántja a fiút. Tartsd szemmel,
Sabrina. Az érdekében.
Megfogadta magában, hogy így is tesz. Whitlock
érdekében.

Graham kelt fel els ként másnap reggel, s miután

vagy húsz percig tornázott, a nyaka köré csavarta a
törülköz t, s kiment a hálószoba balkonjára. Ragyogó
napnak ígérkezett a mai, csak egy-egy kósza felh
vonult lustán végig az azúrkék égen. A h vös reggeli
szell révén kellemesen elviselhet nek érezte a h séget.
Letörölte arcáról az izzadságot, s visszament a hálószo-
bába, ahová - hogy a nászutaspár-illúziót fenntartsák -
reggelit rendelt a szobaszolgálattól kilenc harmincra.
Majd útban a fürd szoba felé úgy döntött, felrázza végre

110
álmából Sabrinát, de meglep dve kellett tapasztalnia,
hogy már fent van. Fel is öltözött, mire Graham néhány
perc múlva kijött a fürd szobából.
Meghozták a reggelit, mialatt a fürd szobában volt, s
miután megvajazott magának egy még meleg zsemlét,
letelepedett, hogy átfussa a Latin American Post aznapi
számát, amit a reggelivel együtt kért fel az apartmanba.
Tíz órakor megcsörrent a telefon, de a harmadik
csöngés után abbamaradt. Siobhan így jelezte, hogy a
szálloda el tt várja ket. Sabrina beszólt Whitlockhoz,
s közölte vele, hogy k már elkészültek, majd Graham-
mel a lifthez siettek, a lifttel pedig le az el csarnokba.
Whitlockkal a recepción találkoztak a pultnál, s miután
leadták a kulcsaikat, elindultak a kijárat felé.
- Sabrina? - szólt utánuk egy hang kissé bizonyta-
lanul, miután kiléptek az utcára.
- Sabrina Carver?
Sabrina megfordult, s szinte csodálkozás tükröz -
dött arcán. A szemöldökráncolást hamarosan mosoly
váltotta fel. Sabrina meglep dve csóválta a fejét.
- Ezt el sem hiszem! Siobhan!
Átölelték egymást, s majd Siobhan kissé eltolta
magától Sabrinát, hogy alaposabban is megnézze. Egyre
csak hitetlenkedve rázták a fejüket.
Siobhan felt en szép, harminc év körüli, sötét hajú
volt. Fehér mellényt viselt, melyet sz k Levi's
farmernadrágjába begy rve hordott. Mindkét ruhadarab
hangsúlyozta tökéletes alakját, s ezt még Sabrina is
irigyelte t le. Hosszú, fekete hajában ezüst- és arany-
láncok csillogtak. Hátrafésült, hátközépig ér frizurája
szabadon hagyta egzotikus vonású arcát. Tekintete
ekkor Grahamre majd Whitlockra esett. Sabrina bemu-
tatta ket egymásnak.
- Férjhez mentél? - kérdezte Siobhan, s karjait
keresztbe fonta a mellén.
- Épp most vagyunk nászúton - felelte Sabrina
mosolyogva, s Grahambe karolt.
- Fantasztikus! Nagyon örülök a boldogságotoknak
- mondta Siobhan a mosolyt viszonozva. - Még mindig
nem tértem magamhoz a meglepetést l. Hogy csak így
egymásba futottunk annyi év után!
- Annyi mindenr l kellene mesélnünk. Menjünk,
igyunk meg egy kávét valahol!
- Tudok egy jó kis helyet. Nincs is messze innen.

111
 Graham hirtelen megragadta Siobhan karját, amint
kissé eltávolodtak a szállodától.
- Oké, fejezzük be a színjátékot! Mi a terved? -
kérdezte, s meg sem próbálta leplezni ellenséges érzé-
seit.
Siobhan egy néptelen mellékutcába kalauzolta ket.
- Megértem az ellenszenvedet, Mike. Biztos vagyok
benne, hogy Sabrinának és C.W.-nek is hasonló kételyei
vannak velem kapcsolatban, csak k nem ilyen nyíltak,
s nem mondják ki azonnal. Nem tudom, mit hallottál
arról, mi a dolgom itt Rióban, de a lényeg az, hogy
kizárólag a CIA-nek dolgozom. A Langley-vel való
megállapodás értelmében azonban végszükség esetén
segítségére leszek az UNACO-nak. Egészen egyszer
utasítást kaptam. Az a dolgom, hogy bejuttassalak
titeket a Schrade birtokra. És ennyi az egész. A többi
már a ti dolgotok. Úgyhogy javaslom, legalább próbál-
junk meg kijönni egymással valahogy, még akkor is, ha
elég labilis ez a fegyverszünet. Mit szóltok hozzá?
Whitlock és Sabrina egymásra néztek, vállat vontak,
majd beleegyezésük jeleként rábólintottak.
Graham azonban sokkal nehezebben adta meg magát.
- Majd meglátjuk - mindössze ennyit mondott. - Még
nem válaszoltál a kérdésemre.
- Ma délel tt felmegyünk a Cukorsüveg-hegyre. On-
nan látni a Schrade birtok egy részét. És estére sikerült
elérnem, hogy te meg Sabrina bejuthassatok a Riviera
Clubba. Az én vendégeim vagytok. Schrader is ott lesz.
Mindig ott tölti a karneváli éjszakákat. A Cukorsüveg-
hegyre innen nem messze indul buszjárat. Sokkal
olcsóbb, mint taxival menni.
Jó néhány busz ment el mellettük, mikor Siobhan
végre leintett egyet, amelynek elején az Urca felirat
szerepelt. Ez - magyarázta Siobhan - a drótkötélpálya
közvetlen közelében teszi le ket. A nyikorgó forgóke-
reszten átjutva szálltak fel a buszra. Siobhan a legels
üléssorhoz vezette ket. Ott foglaltak helyet. Miután
kifizette a viteldíjat, Siobhan megfordult az ülésen, hogy
lássa Sabrinát és Grahamet, akik mögötte ültek.
- Tulajdonképpen mit tudtok rólam?
- Semmit - felelte Whitlock, aki Siobhan mellett ült.
- Úgy gondoltuk, majd te elmeséled, amit kell.
- Rendben van. Nos, mint azt bizonyára gondoltátok,
nem ez az igazi nevem. Mary Smethurst vagyok. A
mamám carioca származású, apám diplomata volt az

112
amerikai konzulátuson. Repül gép-szerencsétlenségben
halt meg, amikor én még csak tizenkét éves voltam.
- Mi az a carioca? - kérdezte Graham.
- Olyasvalaki, aki Rióban született és ott is n tt fel
- felelte Siobhan. - Egy modellügynökségnél kezdtem
dolgozni, amikor tizennyolc éves lettem, s akkor tapin-
tatosan javasolták, hogy változtassam meg a nevemet.
A nagymamámat hívták Siobhannek. Raymond St Jac-
ques pedig a kedvenc színészem. Egy év múlva már
Párizsban dolgoztam a Vogue és a Cosmopolitan szá-
mára, és bár elég sikeres voltam, iszonyúan hiányzott
a napfény, úgyhogy inkább visszajöttem ide Rióba.
Szerepeltem a Varig, a brazil légitársaság egyik reklám-
jában, s akkor egy csapásra megismert az egész ország.
Sok filmben szerepeltem már azóta, de leginkább még
mindig ebb l emlékeznek rám. A legtöbben persze nem
tudják a nevemet. Nekik most már mindörökre a
Varig-lány maradok.
- És hogyan kerültél a CIA-hez? - kérdezte Graham.
- El ször a reklámfilm sikerét látva kerestek meg,
amikor meghívást kaptam az összes fontos itteni
partira. Ezekre, mint azt biztosan ti is tudjátok,
rendszerint eljönnek a világ minden tájáról a KGB
tisztek. Nos, amikor a CIA bebizonyította nekem, hogy
a KGB-nek köze volt apám halálához, persze hogy
szívesen megígértem nekik, nyitva tartom a fülemet
ezeken az összejöveteleken, hogy bármilyen információt
megszerezzek az oroszokról, amit véletlenül elejthetnek
italozgatás közben. De nekem is volt egy kikötésem.
Nem voltam hajlandó lefeküdni velük... A CIA beleegye-
zett. Ez öt évvel ezel tt történt.
Most már széles körben is elterjedt rólam az a
vélemény, hogy a szocializmus ügyének lelkes támoga-
tója vagyok. Ez bizonyult a lehet legtökéletesebb
álcának.
Siobhan felállt s megnyomta a jelz gombot.
- Itt leszállunk.
Az els ajtónál szálltak ki. Siobhan hamarosan
megállt egy üzletnél, hogy vegyen magának egy szalma-
kalapot s egy olcsó napszemüveget. Nem szerette volna
feleslegesen felhívni magára a figyelmet, amíg a Pasteur
sugárúton lév Estracao do Teleferico megállóhoz ér-
nek. A turisták nem jelentették ilyen veszélyt, hiszen
többségük sohasem látta a hirdetést.
A sikló, melynek kocsijai normális körülmények

113
között húsz percenként jártak, most tíz percenként
érkeztek a meger södött forgalom miatt. Beálltak a
sorba, s jó huszonöt percbe tellett, mire a forgókereszt-
hez jutottak. Eközben Whitlock el szedte a tárcáját,
hogy fizesse a jegyeket. De mindig is nehezen
boldogult a külföldi pénzekkel, s végül a mosolygó
Siobhan sietett segítségére, hogy kiszedegesse a megfe-
lel bankjegyeket a tárcájából. Ezután átcsúsztatta a
pénzt az üvegablak nyílásán a jegyszed nek, aki unottan
nézett Whitlockra. Mintha nem el ször látott volna ilyen
jelenetet. Átszámolta a pénzt, majd négy jegyet adott át
cserébe.
- Két hegyünk van - magyarázta Siobhan, miközben
beszálltak a kocsiba. - Az els a Morro da Urca, ami
körülbelül fele akkora, mint a Cukorsüveg hegy, vagy
ahogy itt hívják, a Pao de Acucar. A Morro da Urca
oldalában van egy jó kis étterem. Majd beülünk oda
beszélgetni, miután megnéztük a Schrade birtokot.
Sabrina els gondolata, amikor kiszálltak, s meglátta
az alattuk elterül Riót, az volt, hogy ez a lélegzetelállító
kilátás önmagában véve is megérte az utazást. T le
jobbra a város - akár egy bonyolult makett, melyet
valami elkényeztetett gyermek számára készítettek apja
szeszélyes kérésére. A gazdagság nélkülözhetetlen kel-
lékei, fehér jachtok lebegtek a Botafogo-öböl csendes
vizén, akár miniat r m anyag modellek egy sík, ultra-
marin üveglap felületén. Balra pedig a csipkés hegyek,
zöldell f vel, az Atlanti-óceán fölé emelkedve, mely
alattuk terült el, amerre csak szem ellát. Szinte hajla-
mos volt azt hinni, hogy a sík felület darabokra törne,
ha apró kavicsokat dobálna rá. Tekintete végül a
horizont peremére tapadt, ahol felh k csókolták lágyan
a távoli hegytet ket. Mintha azért festették volna ide
ket, hogy megtörjék a hihetetlenül kék égbolt egyhan-
gúságát. Érezte, hogy ott áll valaki mögötte. Amikor
megfordult, Grahammel találta szembe magát. Ott állt
el tte, kezét fehér nadrágja zsebébe dugva.
- Gyönyör , igaz? - kérdezte, miközben ismét meg-
csodálta a kilátást.
- Aha - dünnyögte a férfi. - Gyere, menjünk. C.W.-
nek sikerült elcsakliznia egy távcsövét attól a német
csoporttól. Azt mondta, nem sokáig képes megtartani.
Lehet, hogy er szakos módszerekhez kell folyamodnia...
A lány elnevette magát, majd megpróbálta utolérni

114
Grahamet, s beléje karolt. Graham a karjára nézett
ugyan, de nem akarta lerázni magáról.
Whitlock felnézett a távcs mögül, s intett Sabriná-
nak.
- Rád várunk, siess!
Sabrina rámosolygott a négy középkorú párra, akik
türelmesen álldogáltak Siobhan mögött, majd németül
elnézést kért t lük, hogy megvárakoztatta ket, s
megígérte, hamar végeznek, és nem fognak további
kényelmetlenséget okozni nekik. A turisták arca felra-
gyogott, amint saját nyelvükön hallottak egy-két mon-
datot elhangozni, s az egyik férfi hálából azt mondta,
annyi ideig használhatja a távcsövüket, ameddig csak
akarja. Sabrina megköszönte a szívességét, majd a
távcs fölé hajolt s beállította az élességet. Most csak
egy hegyet látott, mely az Atlanti-óceán fölé emelkedik.
Majd észrevett valamit, amir l visszaver dött a napfény,
s amikor még közelebb hozta a képet, rájött, hogy egy
ablak az. Egy hatalmas méret ablakfelület. Vagy száz
láb széles. Nem is... Két ablak, közöttük úgy húszlábnyi
szünettel. Ekkor mozgásra lett figyelmes. Egy hajó t nt
fel a hegy gyomrából. Hitetlenkedve hunyorogni kezdett,
majd ismét a lencsébe nézett. Most már értette - egy
föld alatti barlang volt ott. Mást nem látott, s miután
tekergetett a távcsövön még egy kicsit, úgy tett, mint
aki véletlenül belelever a kezével, s elmozdította a
távcsövet, nehogy a németek rájöjjenek, mit is figyelt az
imént olyan nagyon.
Elmondta a többieknek is, mit látott, amikor elindul-
tak visszafelé.
- Én nem láttam ott barlangot - jegyezte meg
Graham.
- Én sem - csatlakozott hozzá Whitlock, majd
Siobhanhoz fordult. - Tényleg van ott egy barlang?
Siobhan bólintott.
- Természetes képz dmény a hegy gyomrában.
Schrader egy stéget építtetett oda. Mesélte egyszer, hogy
elég nagy a hely benne ahhoz, hogy a jachtja, a
Golconda is kényelmesen beférjen. Nem mintha valaha
is láttam volna a Golcondát, mivel általában a Botafo-
go-öbölben tartja lehorgonyozva.
Megérkezett a következ üres kocsi, miel tt még
tovább folytathatták volna a beszélgetést. Útközben
Siobhan egyre a Golcondát kereste, de - ilyen a
szerencse - az most nem volt ott a Botafogo-öbölben.

115
Egy darabig meg is feledkezett róla. Amikor a kocsi
megállt a Morro da Urca megállónál, az utasoknak több
mint a fele kiszállt, s az étterem felé vette útját.
- Akár ne is próbálkozzunk - mondta Whitlock,
miközben az étterem el tt várakozók hosszú sorára
mutatott. - Itt sohasem lesz szabad asztal.
- Azért erre talán mégse fogadj - mondta Siobhan.
Szalmakalapját és napszemüvegét Whitlock kezébe
nyomta, s átvágott a tömegen az étterem felé, majd
elt nt az épületben. Alig fél perc múlva ismét felbuk-
kant, s intett nekik.
A többi turista ingerült morgással fogadta a jelenetet.
- Úgy látszik, itt egy csinos arc és egy formás popsi
kell ahhoz, hogy asztalt adjanak - mondta egy amerikai,
miközben el bb Siobhanre, majd Sabrinára nézett.
Graham megállt a férfi el tt, s a mellette álldogáló
re nézett.
- Akkor maguk egész nap feleslegesen álldogálhat-
nak itt.
Sabrina karon ragadta Grahamet, s magával vonszol-
ta az étterembe, még miel tt a férfi reagálhatott volna.
- Ez teljesen felesleges volt, Mike.
Graham vállat vont.
- Talán igen. De legalább megtanulja, hogy legköze-
lebb fogja be a száját!
Egy sarokban lév asztalhoz tessékelték ket.
Siobhan diadalmasan mosolygott, miközben helyet
foglalt.
- Ismertnek lenni néha határozott el nyökkel jár.
- Nem szeretném, ha még egyszer így zavarba hoznál
minket.
- Zavarba? - kérdezte Siobhan meglep dve.
- Csak azért, hogy elérd, amit a fejedbe vettél.
Eszedbe jutott-e már valaha is, hogy az emberek, akiket
most felidegesítettél, ugyanazok, akiknek a népszer sé-
gedet köszönheted? Semmi sem lennél nélkülük!
- Értem, amit mondasz, de nem gondolod, hogy k
is ugyanígy cselekednének a helyemben?
- Ez akkor sem lehet mentség a számodra - mondta
Graham s felemelte az étlapot. - Már amennyiben
valóban értjük egymást...
- Tökéletesen igazad van - felelte Siobhan a békesség
kedvéért, s felemelte az asztalról a saját étlapját. - Nos,
ki mit szeretne?
- Mit javasolsz? - kérdezett vissza Whitlock.

116
 - Attól függ, mennyire vagytok éhesek.
Sabrina az órájára pillantott.
- Egy kicsit korai talán még enni.
- Igen - helyeselt Graham. - Én inkább csak innék
valamit. Valami jó hideget.
- Akkor chopinhót vagy matét javaslok. Attól függ -
en, milyen az ízlésetek. A chopinho csapolt sör, a maté
pedig citromból készült üdít ital. Mindkett t jéggel
szolgálják fel.
Teljes egyetértésben a matéra szavaztak. Siobhan egy
egész kancsóval rendelt az asztalukra a pincérn l.
- Nos, akkor most már talán rátérhetünk a lényegre?
- kérdezte Graham, amint a pincérn már elég messze
volt t lük ahhoz, hogy esetleg meghallja.
- Mit tudtok Schraderr l és Dragóról?
- Egy elég vastag dossziét olvastunk Schraderr l.
Egészen addig mindent tudunk róla, míg el nem hagyta
Németországot - felelte Sabrina. - De amit Dragóról
tudunk, az elférne egy postabélyegen.
- S az mit jelent?
- Hogy a cseh hírszerzésnél dolgozott rejtjelszakért -
ként, miel tt nyugatra távozott - válaszolta Sabrina.
- És ezt is a ti emberetekt l, Langley-t l tudjuk -
tette hozzá Whitlock.
- Ugyanaz a történet, amit velem akartak megetetni
- mondta Siobhan grimaszt vágva.
- Történet? - kérdezte Sabrina meglep dve. - Te
talán nem hiszed el?
- Én személy szerint nem - mosolyodott el gyorsan
Siobhan. - Ne értsetek félre, nem akarom ket hibáz-
tatni ezért. Bizonyára megvan rá az okuk, hogy ezt
akarják elhitetni velünk.
- Vagyis úgy gondolod, Drago valójában sokkal több
figyelmet érdemel? - érdekl dött Whitlock.
- Szerintem igen.
A pincérn visszajött, kezében egy tálcával, rajta a
kancsónyi maté és négy pohár. Letette eléjük az asztalra
a számlával együtt és nyomban távozott. Sabrina töltött
a poharakba.
Siobhan belekortyolt az italba, miel tt folytatta.
- Schrader tíz évvel ezel tt érkezett ide azzal az
ötvenöt millió dollárral a zsebében, ami a Hecht cég
eladásából származott. Nos, elég dörzsölt üzletember
lévén el ször is alaposan felmérte az ingatlanpiacot
Rióban és Rio környékén, majd minden pénzét Leblon-

117
ba, a fels tízezer kedvenc városába fektette. Olyasfajta
üzleti vállalkozás volt ez, amibe egyszer en nem lehetett
belebukni. finanszírozta számos apartmanház, szál-
loda, étterem és vidámpark építését. Mondjatok bármi-
lyen itteni épületet, neki biztosan van valami hozzá
köze. Leblon nagyobbik fele az tulajdonában van.
Széles körben úgy tartják, Brazília els öt üzletembere
közül az egyik.
- Mennyit érhet a vagyona? - kérdezte Whitlock.
Siobhan felemelte a kezét.
- Ezt lehetetlen megmondani. De annyi bizonyos,
hogy több billióra rúg.
Whitlock halkan megjegyezte:
- Nem is rossz. Ahhoz képest, hogy egy frankfurti
varga fia.
- Nem titok, hogy imádja a pénzt, de van azért egy
másik fontos tulajdonsága is. Filantróp. Számos jóté-
konysági intézményt alapított, hogy a faveladost segítse.
- Favelados? - vágott közbe Graham.
- A nyomornegyedek lakossága. Biztosan láttátok a
városnak azt a felét, ha lenéztetek Rióra, amikor a gép
landolni kezdett. F leg a hegyoldalakra jellemz a
nyomor. Kétmillió ember, többségükben észak-brazil,
akik abban a hiszemben jöttek ide, hogy itt még az utak
is arannyal vannak kirakva. F leg a gyermekek helyzete
vált tragikussá. Alultápláltak, rongyokban járnak, és
sokan kényszerülnek arra, hogy a b nözést válasszák,
csak hogy életben maradhassanak. Schrader ugyancsak
meg volt döbbenve, amikor meglátta a favela gyerekeket,
s megtudta, milyen körülmények között kell élniük.
Megígérte, hogy segíteni fog rajtuk. Több százezer
dollárt adományoz minden egyes évben, hogy javítson
valamit a körülményeiken. Más milliomosokat is meg-
keresett, s arra kérte ket, hogy segítsenek k is, de
kérése mindeddig süket fülekre talált. A nyomornegye-
deket úgy tekintik, mint éktelenked koszfoltot a
gyönyör városukon. Úgyhogy Schrader fény bálokat
rendez a klubjaiban, ilyenkor persze mindent feláraz, s
az ebb l származó pénzt jótékonysági célokra fordítja.
Azt mondja, csak így tudja rávenni társait, hogy segítsék
a faveladost,
- Nincs is hibája a pasasnak?
- Persze, hogy van. A város elöljáróinak többségét
megvesztegeti, s ez az összeg jóval felülmúlja az

118
adakozásra fordított pénz mennyiségét. Legalábbis erre
a következtetésre jutott a város egyik legnevesebb
újságírója, egy közel négy hónapig tartó oknyomozás
után. A pasas rejtélyes körülmények között megfulladt
a Guanabara-öbölben, alig egy héttel azel tt, hogy a cikk
megjelent volna a sajtóban. A halál körülményeit
tisztázni szándékozó rend rségi vizsgálat egy vicc volt.
Nevetséges. Teljes hírzárlatot rendeltek el. Majd egy
nappal a cikk megjelenése el tt az újság f szerkeszt je
kicenzúrázta az anyagot. Arra hivatkozott, túlságosan
spekulatív.
- Vagyis ez a cikk sohasem jelent meg? - kérdezte
Whitlock.
- Nem. De sikerült szereznem egy másolatot a
kéziratból. Igaz, egy kisebb vagyonomba került, de
minden centjét megérte. Az újságíró megnevezte benne
a legmagasabb rangú helyi politikusokat. Mindegyiküket
a markában tartja Schrader.
- De hogyan illik Drago ebbe a képbe? - kérdezte
Sabrina, miközben ismét töltött magának.
- Hivatalosan Drago a felel s Schrader személyi
biztonságáért. Más szóval inkább Schrader gorillája.
- Amszterdamban Schrader személyi titkárának adta
ki magát - jegyezte meg Sabrina.
- Mindig ezt szokta tenni, ha Schrader megbízásából
üzletelget. Schrader vakon bízik benne, s bár én magam
ki nem állhatom Dragót, úgy tudom, soha semmilyen
módon nem verte még át a f nökét. Ráadásul minden-
ben pontosan az ellentéte Schradernek. A munka
megszállottja, aki kerüli a reflektorfényt. Schrader épp
az ellenkez je: akkor a legboldogabb, ha az érdekl -
dés középpontjában állhat, s gazdag és befolyásos
barátok veszik körül.
Amikor Schrader négy évvel ezel tt alkalmazni kezdte
Dragót, azt a célt t zte ki elé, hogy szorítsa vissza a
favela-b nözést. Hat hónappal kés bb vagy százötven
fickó a legkeményebb b nöz fajtából kezdte járni az
utcákat önkéntes rend rökként. Olyan nagyságú fizetést
kaptak Dragótól, hogy megkívánhatta t lük a maximális
lojalitást. Az utcai vérbosszú legprimitívebb fajtáját
hozta ki bel lük. Revolverek, kések, machete-ek, lán-
cok, baseballüt k, az egyiküknél még láncf rész is
volt... Halálosztagok alakultak, s k a törvény felett
állnak. A rend rség nem avatkozik be. S t örülnek,
hogy ezek a bandák megpróbálják rendezni azokat a

119
problémákat, amelyek számukra egyszer en kezelhetet-
lennek bizonyultak.
- Sikerült teljesen megosztania a közvéleményt. Az
emberek fele megment nek, valóságos Messiásnak te-
kinti, a többiek pedig gengszternek, aki a saját törvé-
nyeit kényszeríti a favela-negyedekre.
- És te is gengszternek tartod t? - kérdezte Gra-
ham.
- Én pontosan tudom róla, hogy gyilkos. Már össze
is állítottam egy tizennégy névb l álló listát. Szinte
bizonyos, hogy Drago gyilkolta meg ket az elmúlt négy
évben. Egyetlen halálos lövést kaptak a szívükbe, s
mindegyik esetben egy CZ-75-ös volt a gyilkos fegyver.
Ilyen típusú Drago fegyvere is, amit állandóan magánál
hord. A lista a szállodában, a kocsimban van. És ott
van a két Beretta és a Browning is, amit kértetek.
Whitlock kiitta a poharát.
- Nos, akkor induljunk.
Graham felállt.
- És talán részünk lesz abban a szerencsében, hogy
Drago is ott lesz a Riviera Clubban ma este?
Siobhan elmosolyodott.
- Erre akár mérget is vehetsz.
Siobhan visszakísérte ket a szállodába, majd elin-
dult a legközelebbi orelhoe, azaz nyilvános telefon felé.
Sárga szín , felt fülke volt az utcasarkon. Végigku-
tatta a táskáját egy ficha, azaz tantusz miatt.
Bedobta az érmét a nyílásba, majd tárcsázta az
amerikai konzulátus titkárának otthoni számát. volt
az összeköt je azóta, hogy elkezdett dolgozni a CIA-nek.
Hamarosan felvették a túloldalon.
- Casey Morgan, jó napot.
- Casey, itt Siobhan.
- Hogy ment a dolog?
- Ahogy elterveztük. Majd elmesélem személyesen, ha
találkozunk. Hol legyen az?
- A szokásos helyen. Egy óra. múlva.
A szokásos hely egy pad volt a csendes folyóparton
a Parque da Cidade-ban. Nyugodt környék Sao Conrado
külvárosa és Leblon között. Siobhan érkezett els ként,
s lement a folyóhoz, hogy megetesse a vízben úszkáló
vadkacsákat egy zacskó kenyérmorzsával, amit magával
hozott.

120
 - Már úgy be vannak idomítva, mint Pavlov kutyái -
mondta egy hang a háta mögött. - Borzasztó még csak
belegondolni is, mi történne, ha egy nap véletlenül nem
hoznál nekik ennivalót.
- Biztosan túlélnék a megrázkódtatást, Casey -
felelte a lány mosolyogva, majd a padhoz mént s leült
a férfi mellé.
Casey Morgan magas termet , szögletes mozgású,
ötvenöt körüli férfi volt. Immár harminc éve, hogy a
diplomáciai testület tagja, s ebb l huszonhatot a CIA
ügynökeként szolgált. Cigarettára gyújtott, majd a do-
bozt visszagyömöszölte a kabátja zsebébe.
- Nos, mit sikerült intézned az UNACO fiúkkal?
- Amiben tegnap este megegyeztünk - felelte, majd
részletesen is elmesélte, mi történt aznap délel tt.
- Nem is említették a borítékot?
Néhány kenyérdarabkát odadobott a négy kacsa felé,
akik egészen idáig kimerészkedtek a partra.
- Egyetlen szóval sem. Ami persze nem jelenti azt,
hogy nem is tudnak róla. Most profikkal van dolgunk,
Casey.
- Egy pillanatig sem kételkedtem benne - morogta
az, majd újabb slukk következett a cigarettából. - Ma
reggel beszéltem Langley-vel.
- És? - kérdezte Siobhan.
- Most már biztosak abban, hogy a boríték a képpel
együtt érkezett ide. S t mi több, Dragónak az a
szándéka, hogy találkozik a KGB-sekkel Schrader
karneváli partiján holnap este. Ott akarja átadni nekik
a borítékot. Akkor kell majd lecsapnod rá. Ez az
egyetlen esélyed.
- És kit küld ide a KGB, hogy találkozzon Dragóval?
- Ezt nem mondták meg.
- Úgy érted, nem akarták elárulni - csattant fel
Siobhan. - Casey, ha Langley tudja, hogy a KGB ideküld
valakit, akkor biztosan azt is tudja, kir l van szó. Miért
nem mondják meg?
- Nem az a dolgunk, hogy keressük a választ a
miértre - felelte Casey mély sóhajtás közepette.
- Nem, csak az a dolgunk, hogy vakságot fogadva
engedelmeskedjünk - válaszolta a lány ingerülten. - Én
vagyok az, akinek oda kell mennie holnap este, hogy
megszerezze nekik a borítékot. Ha nem bíznak meg
bennem, mi a fenének szerveztek be engem legels ként?
- Megértem a haragodat...

121
 - Hogyan is érthetnéd? Ezt megel en még sohasem
voltál akcióban...
Azon nyomban megbánta persze ezt a kirohanást, s
bocsánatkér en megszorította a férfi karját.
- Sajnálom, Casey, igazán nem akartalak megbánta-
ni. De Langley néha annyira kihoz a sodromból!
- Csak néha? Hát akkor a szerencsések közé sorol-
hatod magad.
Halványan elmosolyodott, majd egy marékra való
kenyérmorzsát szórt a vízre.
- Megértem, ha nem akarnak informálni arról, hogy
mi van. a borítékban, de az azért mégis sok egy kicsit,
hogy még azt sem hajlandóak elmondani, ki lesz itt a
KGB-t l. k lesznek az els k, akik a torkomnak
ugranak majd, ha Dragónak sikerül átadnia a borítékot,
miel tt lecsaphatnék rá. És ha azt akarják, hogy
megszerezzem, akkor talán jó lenne tudnom, hogy néz
ki az illet . Nemde?
Morgan bólintott.
- Értem, amit mondasz, Siobhan, de semmit sem
tehetek. Kérlek, értsd meg!
- Hívd fel Langley-t és próbáld meg jobb belátásra
bírni.
- Semmi értelme. Az ügyosztályon sem tudják, ki lesz
az.
Siobhan a szemöldökét ráncolta.
- Ezt nem értem.
- Ezt a döntést a legmagasabb szinten hozták. A
névnek titokban kell maradnia.
- Mégis milyen magas szintr l van szó? - kérdezte
Siobhan.
- Az Elnök és a CIA f nöke...
- Ezt nem értem. De az embereink a KGB-nél
biztosan tudják, kir l van szó, nem?
Casey megrázta a fejét.
- A KGB is hírzárlatot rendelt el a legmagasabb
szintr l.
- Casey, mi a fene van ebben a borítékban?
Morgan eldobta a cigarettacsikket, s eltaposta.
- Tegnap mondtak nekem valamit a lehet legna-
gyobb titoktartás közepette. Kinyírnak, ha megtudják,
hogy elmondtam, de mi mindig is szinték voltunk
egymáshoz, s mint mondtad, te vagy az, akinek a b rét
holnap este a vásárra visszük, csak hogy megszerezzük
a borítékot.

122
 Lenézett a lábára, majd lassan felemelte tekintetét.
- Hallottál már valaha is az Alpha-programról?
- Hát persze. De csak egy páran tudják, mi van
benne.
- Beleértve az Elnököt meg a CIA f nökét.
- Úgy érted...? - a lány azzal elhallgatott, s kerekre
nyílt a szeme.
- Csak annyit tudok, hogy az Alpha-programról van
szó.
- De hogyan juthat egy Drago-féle alak ilyen szuper-
titkos információkhoz?
- Err l semmi mást nem tudok - mondta Morgan.
Azzal felállt s lenézett rá. - És ez is a legmagasabb
szintr l származó, információ.
- Milyen magasról?
- Hadd fogalmazzak így... személyesen még sohasem
beszéltem az Elnökkel ezt megel en - felelte Casey,
s elindult a pázsiton át az út felé.
Siobhan mosolygott magában, majd a zacskó tartal-
mát a lábai el tt gyülekez kacsák elé szórta.

8.
Graham már alaposan izzadni kezdett, mire a taxi
megállt a Riviera Club el tt, a nyugodt viz Ipenama
partszakaszra néz Avenida Vieira Soutón. Az órájára
pillantott. Nyolc óra negyven volt. Igaz, Siobhan azt
mondta, nyolc harmincra legyenek itt, de legalább
alkalmazkodnak a helyi szokásokhoz. Egy igazi carioca
sohasem érkezik pontosan. Kifizette a sof rnek a
viteldíjat, majd kikászálódott a taxiból. Fekete szmokin-
got viselt és fekete csokornyakkend t fehér Cardin
inggel. Ráment az egész délután, mire mindent megtalált
magának az üzletekben. Sabrina azonban szinte azonnal
ráakadt arra, amit szeretett volna: egy fekete, pánt
nélküli estélyi ruhára és egy fekete, boleró jelleg
kiskabátra. Úgy döntött, kevés ékszert fog viselni, egy
gyémánt fülbevalót és egy hozzá ill nyakláncot. A haját
pedig egyszer en felt zi.
- Egész jól nézel ki - mondta Graham szinte morog-
va, miután kisegítette a lányt a taxiból.
- Kösz - felelte Sabrina mosolyogva, s pontosan
tudta, hogy ezen az estén a férfit l több bókra már nem
is számíthat.

123
 - Add a kezed.
- Mi van? - kérdezte a lány.
Graham feléje nyújtotta a karját.
- Ne felejtsd el, hogy állítólag újdonsült házasok
vagyunk.
Egy ökölvívó külsej egyenruhás ajtónálló nyitotta ki
el ttük a két üvegajtó közül az egyiket, majd udvariasan a
sapkájához érintette kezét, amikor beléptek a klub el te-
rébe. Graham a márványpulthoz lépett, ahol a recepciós
szívélyesen üdvözölte, miel tt megkérdezte volna a nevét.
Amikor megmondta, a hölgy betáplálta az adatot a
számítógépbe, melynek monitora a pult. alatt bújt meg.
- Helyet foglalnának, míg szólok Miss St Jacques-
nak, hogy megérkeztek?
- Köszönjük - felelte Graham.
Csatlakozott Sabrinához, s már épp helyet foglaltak
volna, amikor André Drago alakja t nt fel a folyosó
végén lév étteremb l. Amint közeledett feléjük, mind-
kett jüknek eszébe jutott Van Dehn pontos személyle-
írása: keskeny arc, drótkeretes szemüveg, sötét haj, a
koponyához simuló lenyalt frizura. És hogy kedveli a
fehéret. Most például hófehér öltönyt viselt, selyemb l
készült csokornyakkend vel. Csak a nadrágja volt
fekete.
Drago bemutatkozott. Mosolygott ugyan, de a szemén
ez nem látszott.
- Kérem, kövessenek... Miss St Jacques a kaszinó-
ban várja önöket.
Vörös sz nyeggel borított elegáns lépcs sor felé
kalauzolta ket.
- Járatosak valamennyire a brazil m vészetben?
Megrázták a fejüket. Drago a lépcs sor feléhez
érkezve a falon sorakozó több tucatnyi kép felé intett,
lük balra.
- Van itt pedig egy Pancetti, egy Djanira és egy Di
Cavalcanti is - mondta mosolyogva. - Mind eredeti
persze.
- Nem istenkísértés eredeti képeket kitenni ide a
falra? Hisz oly sokan fordulnak meg itt - kérdezte
Sabrina.
- Körülbelül másfél évvel ezel tt volt valaki, aki
megkísérelt betörni ide - mondta Drago, de közben a
látogatók könyvére mutatott, mely a vörössel párnázott
szárnyasajtó melletti asztalon hevert. - Aláírná, Mr
Graham?

124
 - Természetesen.
- És sikerült elcsípni a betör ket? - kérdezte Sabri-
na.
Drago el vett egy arany tölt tollat a zakója zsebéb l.
Lecsavarta a kupakját, s Graham kezébe adta. maga
pedig Sabrinához fordult.
- Az egyik rünk kissé elragadtatta magát, s mind a
kett t agyonl tte.
Graham beírta a nevét a könyvbe, majd visszaadta a
tollat Dragónak, aki kinyitotta el ttük az ajtót, s
félreállt az útjukból, hogy bemehessenek. A helyiségben
a faburkolat dominált: a falakon norvég feny , a
mennyezeten pedig hondurasi mahagóni. F leg a
mennyezet - a finoman megtervezett geometriai formák
bonyolult hálózata - nyerte el tetszésüket. Az intarziás
felületet csodaszép háromágú kristálycsillár világította
meg.
Drago követte a tekintetük mozgását.
- A szóbeszéd szerint a mennyezet intarziája valami-
kor II. Pedro király petropoliszi nyári palotáját díszítet-
te. Szerintem ez enyhén szólva megkérd jelezhet . Nem
hiszem, hogy valaha is sikerül kiderítenünk az igazsá-
got, de sztorinak legalább megteszi.
Lementek a lépcs soron a kaszinó központi termébe.
Balra a játékasztalok és a rulettkerekek, jobbra a
kártyaasztalok sorakoztak. A bár azonban megemelve,
egy bels galérián, a helyiség másik végében volt
kialakítva.
Siobhan könnyed csókot lehelt az arcukra mindkét
oldalról, a brazil szokásnak megfelel en, majd Dragó-
hoz fordult.
- Mr Schrader azt kérte, értesítsük, ha Mr és Mrs
Graham megérkeztek.
Drago rideg pillantást vetett rá, majd odament egy
asztalhoz, mely a fal mellett állt, s valamit a fülébe
súgott annak a férfinak, aki a helyiségnek hátat fordítva
ott üldögélt. Megvárta a választ, majd visszament a
bárba.
- Mr Schrader elnézésüket és türelmüket kéri. Amint
befejezi a játékot, megkeresi önöket. Szeretnének inni
valamit addig is?
- Egy pohár száraz fehérbort kérek - mondta Sabri-
na az épp odaérkez pincérnek.
- Én pedig Perrier ásványvizet kérek, egy üveggel. Ha
lehet, hidegen - tette hozzá Graham.

125
 Schrader hangosan felnevetett ekkor, s megveregette
ellenfele karját, majd felállt az asztaltól, és elindult a
bár felé. Er s testalkatú, ötvenhárom éves férfi volt.
Egészen csokoládébarnára sült, s vékony szálú barna
hajában a halántéknál sz szálak csillogtak. Sasorra
még inkább meger sítette arcának markáns jellegét.
Sabrina most már nagyon is értette, miért olyan
népszer a n k körében, akik itt forgolódtak...
Siobhan várt, amíg Schrader felért a lépcs sor
tetejére, s nekiállt, hogy bemutassa ket egymásnak.
- Remélem, André gondoskodott önökr l, míg távol
voltam - mondta Schrader mélyen zeng hangján,
miközben kezet fogott Grahammel.
- Tökéletes házigazdaként bánt velünk - felelte
Graham, miközben Dragóra pillantott, aki ekkorra
diszkréten félrevonult a korláthoz, s ott állt mögöttük,
hátratett kézzel.
- Remek. Ó, itt is van az italuk - mondta Schrader,
s szignózta a számlát a pincérnek. - Mikor is házasod-
tak össze?
- Tegnap - felelte Graham.
- Tegnap? - Schrader összecsapta a kezét. - Ezt meg
kell ünnepelnünk. Pezsg t ide!
Drago csettintett a legközelebb lév pincérnek:
- Egy palack Roederer Cristalt kérek Mr Schrader
asztalához. És négy poharat!
- Úgy hallottam, ön és Siobhan régi barátok - fordult
Schrader Sabrinához.
Sabrina elkapta Siobhan pillantását s rámosolygott.
Semmit sem bíztak a véletlenre. Aznap ebéd közben
együtt találták ki megismerkedésük történetét. Miután
a részleteket is kidolgozták, kérdésekkel bombázták
egymást, hogy tökéletesen megtanulják a szerepüket.
Muszáj volt hihet nek lennie, ami azt jelenti, hogy a
történetnek sok-sok apró részletre kell épülnie.
- Modellként dolgoztunk Párizsban. Ott ismerked-
tünk meg. Most már úgy t nik, ezer éve... Mikor is volt
ez, Siobhan? Tíz évvel ezel tt?
Siobhan elgondolkodva játszadozott az egyik gyöngy-
sorral a hajában.
- Mikor is voltam Párizsban? Kilenc éve... Azt
hiszem, kilenc évvel ezel tt.
-A Szajna bal partján együtt béreltünk egy lakást
egy egész évig. Én azután Londonba mentem, Siobhan
pedig Milánóban kapott munkát. Megígértük, hogy

126
tartjuk majd egymással a kapcsolatot, de valahogy
mégis szem elöl veszítettük egymást...
- És most, kilenc év után egyszer csak egymásba
botlottunk itt, a Meridien el tt - folytatta Siobhan, s
bizalmasan megérintette Sabrina karját, mint akivel
felváltva viccet mesél. - S t mi több, rá kellett döbben-
nem, hogy fogta magát, és férjhez ment id közben!
A pincér kinyitotta a pezsg süveget, Graham pedig a
kezével letakarta a hozzá legközelebb lév pohár száját.
- Én, köszönöm, nem kérek. Inkább maradok a
Perriernél.
Schrader egy-egy poharat nyújtott Siobhan, majd
Sabrina felé, s felemelte a sajátját, hogy köszöntse ket.
- Az újdonsült házasokra! Maga nagyon szerencsés
fickó, Mr Graham!
Graham elmosolyodott.
- Ez igaz. Mrs Graham nem mindennapi n .
A szavak kétértelm sége felt nt Sabrinának. De még
így sem gy zött álmélkodni azon, hogy Graham milyen
tökéletesen játssza a szerepét. Mintha valóban fiatal
házasok lennének. Lopva rápillantott, gyakran mosolyt
küldött felé, id nként meg-megérintette... Olyan hihet
volt ett l az egész.
- Siobhan azt mondta, ön szállítmányozással foglal-
kozik...
- Igen, New Yorkban - felelte Graham, azzal el vett
egy névjegyet a tárcájából, s átnyújtotta Schradernek.
- Mike Graham, f igazgató. Whitaker Szállítmányo-
zási M vek - olvasta fel Schrader a kártya adatait.
- Joe Whitakert l vettem meg a céget három évvel
ezel tt, de mivel a cég ezen a néven vált ismertté, úgy
gondoltam, rültség lenne megváltoztatni.
- Azt hiszem, jól döntött - mondta Schrader, majd
Dragónak adta át a kártyát.
Graham épp ezt szerette volna elérni. Drago biztosan
leellen rzi majd a céget, s ha azt tapasztalja, hogy
minden rendben van, azzal még hihet bb lesz a
történetük. A Whitaker az UNACO egyik fantomcége volt,
mely valójában egy titkosügynökségi irodát fedett. Ilyen
s efféle névjegyeket nyomtattak minden ügynök számá-
ra. A cégek többsége New Yorkban vagy New York
közvetlen közelében található, s amikor szükségük volt
rá, vagy fél tucat névjegyet mellékeltek számukra a
megbízást tartalmazó dossziéban. Egy-egy ilyen fantom-
cégnél valójában csak néhány alkalmazott dolgozott, s

127
munkájuk gyakorlatilag abból állott, hogy ügynökeiket
igazolják és történetüket hitelesítsék, ha arra szükség
mutatkozik. A többi munkaer nem is tudott arról, hogy
voltaképpen a megtévesztést szolgálják, s minden ha-
szon, ami az tevékenységükb l származott, egy bank-
számlára ment át, amihez kizárólag az UNICEF férhetett
hozzá.
Ám Graham nem tudhatta, hogy Drago már réges-ré-
gen utánanézett mindennek, még akkor, amikor Siob-
han felhívta a klubot, hogy bejelentse, szeretné meghívni
ket mint saját vendégeit. Egy Wall Street-i összeköt l
még azt is megtudta, hogy a Whitaker megbízható, stabil
cég, s körülbelül ötmillió dollárt ér. Schrader mindig
is ragaszkodott ahhoz, hogy minden egyes vendégr l,
aki csak ellátogat ide, pontosan tudjon mindent, s
tisztában legyen anyagi helyzetükkel. A tagok esetében
azért, hogy különbséget tudjon tenni a barátok és az
ismer sök között, a vendégek esetében pedig azért, hogy
eldöntse, elég jól állnak-e anyagilag ahhoz, hogy meg-
hívja ket játszani az asztalához.
Schrader kiitta a pezsg t, majd a poharat a pultra
tette.
- Szokott ön játszani, Mr Graham?
Graham vállat vont.
- A tét nagyságától függ.
- A tétet mindig lehet módosítani. Úgy, hogy a
játékosnak megfeleljen. Csupán azért kérdezem, mert
épp egy játékot hagytam félbe csak azért, hogy találkoz-
hassam önnel s az ön bájos feleségével. Szeretném
tudni, van-e kedvük csatlakozni hozzám...
- Miért is ne?
- Rendben van.
Schrader azzal Sabrina és Siobhan felé fordult.
- Természetesen önöket is szívesen látom, hölgyeim.
Jöjjenek és nézzék...
- Örömmel - mondta Siobhan Sabrinára pillantva. -
Biztosan kellemesen szórakozunk majd.
Szórakozunk? - gondolta Sabrina magában. Hát ez
minden lesz, csak szórakozás nem, annyi biztos. Graham
az UNACO pénzével fog hazardírozni, s ezzel el kell
számolniuk majd Kolchinskynak, amint visszatérnek New
Yorkba. És mivel egész id alatt Grahammel volt,
Kolchinsky még majd t teszi felel ssé mindenért. De ugyan
mit tehetne? Graham sohasem volt az a fajta, aki hallgat
a józan észre. F leg nem akkor, ha próbált érvelni el tte.

128
 - Sabrina?
Felnézett Siobhanre.
- Bocsánat, egy kicsit elkalandoztam.
- Arra gondolsz, mennyit nyerhet Graham ma este?
- kérdezte Siobhan mosolyogva.
Sabrina futó mosolyt er ltetett válaszképpen az
arcára, majd karját Graham karjába öltve elindult
Schrader után lefelé a lépcs n a kaszinóba.
- Nem akarsz kisel adást tartani? - suttogta Graham
egy kis iróniával hangjában.
- Minek fárasszam magam ilyesmivel? Úgysem hall-
gatsz rám.
- Muszáj játszanom Schraderrel, ha azt akarjuk,
hogy meghívjon minket a holnap esti partira. Ezt te is
nagyon jól tudod.
- Azt is tudom, hogy Szergejt l alapos fejmosást
kapunk majd, amikor visszamegyünk...
- Csak akkor, ha veszítek.
Az asztalnál hat hely volt. Három már foglalt.
Schrader bemutatta Grahamet a játékosoknak. Alonso
rnagy a chilei konzulátusról, Raoul Lajes helybéli
üzletember, s egy állandóan izzadó francia, bizonyos
Grenelle voltak az ellenfelek.
Drago áthajolt Graham válla fölött.
- A krupiétól annyi zsetont vesz fel, amennyit csak
akar, s majd amikor úgy dönt, hogy elhagyja az asztalt,
elintézzük a formaságokat.
- Itt Rióban is Las Vegas-i szabályok szerint játsza-
nak, ugye? - kérdezte Graham anélkül, hogy Dragóra
nézett volna.
- Igen, de ez magánklub - felelte Drago mosolyog-
va. - Mr Schradernek módjában áll bármikor módo-
sítani rajtuk, s bevezetni a saját szabályait, már
amennyiben ez a nemzetközi szabályok keretein belül
lehetséges.
Graham megvárta, amíg Drago felveszi szokásos
testtartását Schrader mögött. Csak akkor nézett a
krupiéra.
- Mennyi a határ?
- Legalább ezer eruzeiro, maximum tizenötezer.
Graham gyors fejszámolást végzett. A maximum alig
több mint kétezer dollár. Igazán bagatell.
- Tizenötezer cruzeirót kérek - szólt a krupiénak.
Sabrinát ingerültté tette Graham felel tlensége. Min-
dig ugyanaz a történet. Egyszer en képtelen ellenállni

129
a kísértésnek, függetlenül attól, hogy mekkora bajt
hozhat magára vagy általában az UNACO-ra.
A krupié két kék ötezres zsetont és öt fehér ezres
zsetont adott át neki.
Graham a két ötezrest betolta a téthelyre maga elé,
s amikor már mindenki tett, a krupié minden játékos-
nak osztott egy-egy lapot, színnel lefelé. Felemelte az
els lapját. Egy ász volt az. Majd ismét kaptak egy-egy
lapot mind az öten, ismét lefelé fordítva. Azonnal
megfordította a lapot. Egy király. Az annyi, mint
huszonegy. A játék mostantól fogva formális. Kivéve azt
az esetet, ha valaki más is huszonegyet kapott els
osztásra. De nem így volt, úgyhogy a krupié besöpörte
a tétét s a lapokat.
Graham a maradék öt darab ezres zsetont kitette a
tétre a következ fordulóban. A krupié els lapja egy
ötös volt. Grahamé királyn és egy négyes. Schrader,
Alonso és Lajes mindannyian passzoltak, Grenelle pedig
azt mondta, tartja, miután, már a harmadik lapot is
megkapta.
- Monsieur? - kérdezte a krupié Grahamet.
- Jöhet - felelte Graham.
A krupié kihúzta a következ lapot a pakliból, s
megfordította. Egy tízes volt.
- Kiszálltam - jelentette be Graham, s a kártyalapo-
kat jó messzire tolta el magától.
A krupié tartotta a tizenkilencet. Grenelle felfordította
a lapjait. Egy király volt és két ötös. Letörölte az
izzadságot az arcáról, s nyereményét besöpörte, akár
égy igazi fösvény.
Graham el rehajolt, hogy lássa Schrader tekintetét.
- Emeljük fel...
- Rendben van. Legyen akkor mondjuk... ötvenezer
cruzeiro?
- Inkább kétszázötvenezer dollár...
A kibicel k körülöttük álló csoportja álmélkodva
kapkodta a leveg t. Sabrina hitetlenkedve rázta a fejét.
Olyasfajta rültségnek tartotta, amib l még komoly
gondjuk támadhat. Az els gondolata az volt, hogy
megpróbálja meggy zni s lebeszélni err l a vakmer ség-
l, amíg nem kés . De képtelenség lett volna, hiszen
még elszólják magukat, s kiderül, kik is k valójában.
Majd észrevette, hogy Siobhan mosolyog.
- Te ezt mulatságosnak találod? - kérdezte hitetlen-
kedve.

130
 - Nagyon izgalmas - felelte Siobhan. - Igazán meg-
szorongathatja Martint.
- Nos? - szegte meg Graham a csendet. - Tudja, hogy
van elég pénzem, különben meg sem hívott volna
játszani.
Schrader a szája szélét kezdte harapdálni, miközben
az elképeszt nagyságú téten gondolkodott.
- Csak egy játszma?
- Egy... Én - a bank ellen.
Schrader elmosolyodott.
- Nagyon merész, Mr Graham. Áll az alku.
A hír futót zként terjedt a kaszinóban. A játszmákat
gyorsan félbehagyták, s a vendégek és a személyzet
tagjai is idesiettek, hogy beálljanak a kíváncsiskodók
félkörébe, akik az asztal körül gy ltek össze. Lajes és
Alonso helye is üres volt. k is csatlakoztak a kibicel k
karéjához. Grenelle nyereményzsetonjait a zsebébe gyö-
möszölte, majd Graham meglepetésére jó szerencsét
kívánt neki, miel tt távozott az asztaltól.
Drago három vadonatúj paklit nyújtott át Graham-
nek, hogy bontsa fel, s vizsgálja meg. Amikor jelezte,
hogy minden rendben van, Schrader a krupiéhoz
fordult.
- Henri, osszon Mr Grahamnek.
- Oui, monsieur - felelte a krupié, majd elvette a
paklikat.
Graham hátranézett, amikor Sabrina odalépett mellé.
- Kérlek, kímélj meg a kisel adásodtól - mondta
gyengéden.
- Ezt meghagyom az ezredesnek - súgta vissza a
lány. - Meg rültél, Mike? Tudod, hogy felnégyel, ha
rájön, mi is történt.
- Csak ha veszítek. Úgyhogy inkább szerencsét kel-
lene kívánnod.
- Tudod, hogy azt kívánok.
Megszorította Graham karját, majd visszalépett Siob-
han mellé.
A krupié kitette a három paklit Graham elé, s
megkérte, hogy emeljen. Graham megtette, a krupié
pedig visszatette a paklit színnel lefelé. Schrader és
Drago a krupié mögött álltak, kezüket a hátuk mögé
tették.
- Huszonegy - jelentette be Schrader a játékot az
újonnan érkezett kíváncsiskodók kedvéért, Házszabály.
Mr Graham tétje kétszázötvenezer dollár.

131
 Lejjebb vette a hanger t, amikor Grahamhez fordult.
- Henri majd hangosan bemondja minden egyes lap
értékét, hogy mindenki hallhassa. Ugye, nincs ellenére?
- Nem, egyáltalán nem zavar - mondta Graham,
miközben Henrire nézett. - Kezdjük.
Henri felemelte az els lapot.
- Monsieur Graham. Hármas.
Egyet a banknak emelt.
- A banknak. Nyolcas.
Graham megkönnyebbülten felsóhajtott. Els re nem.
Henri már vette a következ lapot.
- Monsieur Graham. Hármas.
A második bank lapot lefelé fordítva tette ki.
- Jöhet - mondta Graham.
- Monsieur Graham... kettes.
Izgatott suttogás futott végig a kíváncsiskodók félkö-
rén.
A következ lap mindent eldönthet. Graham, aki
túlságosan is tisztában volt ezzel, ujjaival letörölte az
izzadságcseppeket a homlokáról, miel tt lecsordultak
volna az arcán. A torka is kiszáradt. Milyen jól esne
most egy korty abból a pezsg l. Elhessegette magától
a gondolatot, majd tekintete találkozott Henriével, s
bólintott.
Henri kicsúsztatta a következ lapot s felfordította
az asztalra.
- Monsieur Graham hetes.
Sokan leveg után kapkodtak izgalmukban. Tizenöt
- négy lapból. Az esélyek jelent sen csökkentek. A játék
jelenlegi állása a banknak kedvez. Magánfogadások
köttettek, s miközben egyre több spekuláció zajlott
körülötte, Sabrina alig tudta palástolni izgatottságát.
Hisz ha egy igazán jó lapot fogna ki Graham...
Izgatottan szuggerálta magában: Ennek össze kell jön-
nie. Graham, akit cseppet sem befolyásolt a köréje gy lt
emberek egyre fokozódó izgatott sustorgása, ujjaival
dobolni kezdett az asztalon, miközben elgondolkodva
nézte az el tte hever lapokat. Tekintete most ugrott
Henrire. Bólintott. Sem Drago, sem pedig Schrader arca
nem tükrözött semmiféle érzelmet, amikor a lap kiosz-
tásra került. Ez persze csak fokozta a feszültséget.
Henri színnel felfelé tette le az új lapot a többi mellé,
majd megköszörülte a torkát, miel tt ismét megszólalt
volna.
- Monsieur Graham... egyes.

132
 Önkéntelen tapsviharral fogadták a lapot a kibicel k.
Sabrina és Siobhan úgy ölelték át egymást, mint izgatott
iskoláslányok, majd elnevették magukat, amikor rájöt-
tek, mit is tettek. Olyan nagy volt a zaj, hogy nem is
hallották, amikor Graham ismét megszólalt.
- Jöhet...
Schrader, Drago és Henri pillantása összetalálkozott.
Jól hallották?
Graham megismételte.
- Hölgyeim és uraim - kérte Schrader felemelt
kézzel. - A játéknak még nincs vége. Mr Graham úgy
döntött, még egy lapot kér.
Döbbent csend következett az iménti zajorkán után.
Sokan úgy gondolták, akkor kell abbahagynia, amíg
nyerésre áll. De miért hívja ki maga ellen a sorsot,
amikor az esélyek egyre kedvez tlenebbek a számára?
Mások úgy érveltek, a lapjárásból ítélve teljesen jogos,
hogy nem állt meg itt. Talán sikerül neki. Sabrina
azonban nem volt hajlandó vitába bocsátkozni. Jobb
szerette magába fojtani a véleményét. Bár nem teljesen
értette, miért döntött, így Graham, volt az egyetlen a
jelenlév k közül, aki pontosan tudta, miért megy tovább
a játékban, mígnem pattanásig feszült lesz a helyzet.
Nem annyira a tét kihívása, mint inkább a pszichológia
szolgál magyarázattal. Ha vállalja a kihívást, és sikerül
nyernie a kedvez tlen helyzet ellenére is, azzal önma-
gának is bebizonyítja, hogy pszichés értelemben er -
sebb, mint az ellenfele. Mindig értetlenül figyelte Gra-
ham efféle próbálkozásait, de pontosan tudta, mennyire
fontos ez neki. Grahamnek az volt az elmélete, hogy az
ellenfél hamis illúziókban ringatja magát s azt képzeli,
fölényben van vele szemben. Ez végül is gyengeség,
amir l úgy vélte, a kés bbiekben kihasználhatja. Ezt a
stratégiát alkalmazta most Schrader ellen is. Sikerült
legy znie a bankot idáig, s most készen állt arra, hogy
padlóra fektesse az ellenfelet.
Graham felnézett a pincérn re, aki Schrader kérésére
hozott neki egy pohár Perriert. Egy kortyra félig ki is
itta.
- Nos, akkor folytassuk. Henri ad nekem egy hatodik
lapot, lefelé fordítva, s úgy hagyjuk, míg ki nem osztja
a bankot. Ha én veszítek, akkor fizetek a banknak
kétszázötvenezret. Ha a bank veszít, akkor maguk
fizetnek nekem...
Schrader beleegyezett, s elmondta a feltételeket a

133
kíváncsiskodóknak is. Ujabb és újabb fogadások köt-
tettek a játékasztal körül.
- Mehet - mondta Graham halkan, s letörölte hom-
lokáról az izzadságot a keze fejével.
Henri újabb lapot vett, lefelé fordítva. Majd a bank
második lapját felfelé színnel. Egy négyes volt az.
Hangosan bejelentette. Két lapból tizenkett . A lehet
legrosszabb. Egy harmadik lapot is emelt. Egy királyn
volt.
Graham felemelte mind az öt lapot, s lassan kinyúj-
totta kezét a hatodikért. Úgy emelte fel, hogy senki se
láthassa, majd miután megnézte, a homlokára csapott,
megrázta a fejét, s összecsukta a legyez t. Átadta
Henrinak. Drago elmosolyodott, Sabrina becsukta a
szemét, s magában százszor is elátkozta Grahamet. Ez
alkalommal mégis túll tt a célon..
Henri szétnyitotta a lapokat legyez formába, s meg-
számolta. Majd letette az asztalra.
- A bank kiszállt. Monsieur Graham hat lapja
összesen húszat ér. A házszabályok értelmében Monsi-
eur Grahamnek az eredeti tét négyszerese jár, ami
annyi, mint... A bank egymillió dollárt fizet Mr Graham-
nek.
Graham tekintete ekkor találkozott Dragóéval. A
pohara után nyúlt s kiitta a maradék Perriert.
Sabrina elkerekedett szemekkel nézett rá.
- És én még azt hittem, elvered az utolsó vasunkat
is!
- Tényleg azt hitted? - kérdezett vissza közönyösen.
- Maga igazán érdekes, fickó, Mr Graham - mondta
Schrader szinte mosolyogva. - De miért kockáztatta
meg a hatodik lapot?
- Nevezzük talán megérzésnek - mondta Graham.
Schrader ekkor leült Graham mellé, s Drago felé
nyújtotta a kezét, aki egy b rnoteszbe helyezett csek-
könyvet adott át neki, s mellé az arany tölt tollat,
immár kupak nélkül.
- Kitöltsek önnek egy csekket vagy inkább készpénzt
szeretne?
- Vegye le bel le a zsetonok árát, a maradékot pedig
fordítsák olyan jótékonysági célokra, amilyenre ön szeret-
né. Biztosra veszem, hogy Miss St Jacques garantálja, az
összeg azokhoz jut el, akik valóban rászorulnak.
Schrader arca szinte megdermedt, miközben a csek-
ket nézte, azután hosszasan figyelte Grahamet.

134
 - Ön állandóan újabb és újabb meglepetésekkel
szolgál, Mr Graham.
- Nem értem, miért olyan meglep ez. Hiszen néhány
egészen borzalmas nyomornegyed van itt Rióban. Ott
könnyedén el lehet költeni ezt az összeget. F leg, ha a
gyerekeket segítik vele.
- Én egy olyan jótékonysági alapítványnak vagyok az
elnöke, amely kizárólag a favelabeli gyerekeket támo-
gatja. Amanha a neve, s ez holnapot jelent. Azt hiszem,
a név önmagáért beszél.
- Tökéletesen megfelel - válaszolta Graham.
Schrader kitöltötte a csekket, majd kitépte bel le az
egyik példányt, s átadta Siobhannek. Lekászálódott a
bárszékr l, s kezet fogott Grahammel.
- Köszönöm, igazán csodálatra méltó gesztus.
- Már amennyiben valóban a gyermekekre fordítják
- mondta Graham. .
- Persze, hogy k kapják. Err l biztosíthatom -
mondta Schrader, s azzal a még ott várakozók felé
fordult.
- Nos, a játéknak vége van, hölgyeim és uraim.
Kérem, fáradjanak vissza az asztalaikhoz. Nagy szüksé-
gem van újabb bevételre ahhoz, hogy az iménti váratlan
kiadást pótoljuk.
Hatalmas nevetés hullámzott végig a kíváncsiskodók
gy jén, miközben visszaszállingóztak ki-ki a saját
asztalához, hogy folytathassák a játékot, ahol abbahagy-
ták.
- Hadd hívjam meg önöket egy italra a bárban -
mondta Schrader Grahamnek és Sabrinának.
- De akkor most mi fizetjük ezt a kört. Ne feledje el,
pótolnia kell valahogy a hiányt - felelte Sabrina
mosolyogva.
Schrader hangosan felnevetett.
- Szaván fogom - mondta és Siobhannal együtt
elindult a bár felé.
- Mike...
- Majd kés bb - mondta gyorsan. - A pénz így is,
úgy is az UNICEF-hez kerül.
-De a te pénzed volt, és ezt nagyon jól tudod.
- Nézd, a pénz nekem semmit sem jelent. Nincs rá
szükségem. A srácoknak viszont annál inkább - mond-
ta, s azzal felállt. - Gyere, várnak minket a bárban.
Ismét Schrader asztalához tessékelték ket, a korlát-
tal szemben, ahonnan a kaszinó szintjére lehetett látni.

135
Schrader megvárta, míg a pincérn elment, s csak
azután kezdett el beszélni.
- Holnap este nagy parti lesz nálam. Minden évben
tartunk egyet a Karnevál els napján. Siobhannak
remek ötlete támadt. Miért is ne jönnének el önök is?
Persze, csak ha nem ígérkeztek el valamilyen más,
fontosabb programra.
Sabrina megrázta a fejét.
- Semmit sem terveztünk holnapra, ugye, Mike?
- Nem - mondta Graham s gyorsan elmosolyodott.
- Örömmel elmegyünk, de csak akkor, ha ez nem jelent
kellemetlenséget önnek.
- Egyáltalán nem. Akkor hát meg is beszéltük. A
meghívókat majd a szálloda recepciójára küldöm. Egy
kocsit is odarendelek önökért mondjuk holnap este
nyolc harmincra, és a sof röm elhozza önöket a
birtokomra. Igaz is, van még valami... Kérem, hozzák
magukkal a meghívójukat is. Pusztán biztonsági okok-
ból. Ugye, megértik?
A pincérn már vissza is jött az italokkal, s Graham
rendezte a számlát.
- Nos, azt hiszem, megyek egy kicsit felfrissíteni
magam - mondta Siobhan. Elcsípte Sabrina tekintetét,
s finoman jelezte neki, hogy tartson vele.
Sabrina megértette a célzást, s miután is exkuzálta
magát, követte Siobhant a n i mosdó felé.
Siobhan Sabrina karjára tette a kezét, amint a
boltívhez érkeztek, melyb l a mosdóhelyiségek folyosója
is nyílott, s félrehúzta. Kivett a táskájából egy borítékot
s odaadta neki.
- Egész este készültem rá, hogy megmutatom neked,
de nem volt rá lehet ség. Beszélsz portugálul, ugye?
- Elboldogulok vele - felelte Sabrina szerényen, s
kivette a borítékból a papírlapot. Három mondat volt
mindössze, melyet tompa hegy ceruzával firkantott le
valaki. Félhangosan le is fordította: „Jelent s drogszál-
lítmány várható Rióból egy-két napon belül. Mr André
Dragónak köze lehet hozzá. Sürg sen találkoznunk
kell.
- Az a bökken , hogy nem tehetem meg, hogy
elmenjek. Még kiderülne, mi az igazi küldetésem.
- Beszéltél már az informátorral? - kérdezte Sabrina.
Siobhan megrázta a fejét.
- Megpróbáltam felhívni, amikor ideértem, de senki
sem vette fel. Most megint megpróbálom.

136
 - Megkérhetem C.W.-t, hogy menjen el helyetted. De
vajon az illet hajlandó lesz beszélni vele?
- Van egy ötletem - mondta Siobhan egypercnyi
gondolkodás után. - Azt mondom Carlosnak, hogy
C.W.-nél ott lesz a levél bizonyítékként. És akkor
megválaszthatja a randevú id pontját és helyét. Hívd fel
C.W.-t, és magyarázd el neki a helyzetet. Én pedig
kerítek egy taxit, ami elviszi a levelet a szállodába. Ott
lesz a recepción.
- Érdemes megpróbálni a telefont, hátha most már
otthon van az illet .
- Igen, mostanra már otthon kellene lennie - felelte
Siobhan, miután az órájára pillantott. - Mi legyen
Mike-kal?
- Majd kés bb mindent elmondok neki. Menjünk.

Drago mozdulatlanul álldogált a klub alagsorában

lév helyiségben. A biztonságiak központja volt itt.
Folyamatosan figyelte a tíz képerny t, melyek a félkör-
ív falon el tte a ház különböz pontjait mutatták. Az
egyik kamera a kaszinóban Sabrinát és Siobhant
figyelte, bár hang nem volt a képhez, azért a beszélgetés
egy-egy részletét le tudta olvasni a szájukról. Olyan
képessége volt ez, amit még Európában sajátított el.
Bárcsak végigcsinálta volna a tanfolyamot, mert akkor
most mindent értett volna a beszélgetésb l, s talán azt
is tudná, mir l szól az a bizonyos levél. Biztosra vette,
hogy Mrs Graham vagy felolvasta hangosan vagy leg-
alábbis lefordította, ami benne volt, de csak annyit
értett bel le, hogy valami hamarosan várható. De mi
volt az elején? Mi az a valami? Drog? Vagy a boríték?
És kik ezek a Grahamék? k is a CIA emberei, mint
Siobhan? Már egy évvel ezel tt kiderítette Siobhanról
az igazságot, de felfedezésér l sohasem tett említést
Schradernek. Ez az aduja. Csak akkor használja fel,
amikor igazán nagy szüksége lesz rá.
Gondolataiba mélyült, de közben megzavarta, hogy
Sabrina és Siobhan a kijárat felé indultak. Felkapta a
legközelebbi telefont, s a két r közül intett annak, aki
közelebb állt hozzá.
- Kerítsd el Lavalle-t, most azonnal!
Azután a recepciót hívta.
- Marisa? - szólt bele, még miel tt a recepciós
hallózhatott volna.
- Igen.

137
 - Itt Drago. A biztonsági szobában vagyok. Ha Miss
St Jacques vagy Mrs Graham használni szeretné a
recepción a telefont, tudni akarom, kit hívnak.
- Igen, uram.
Visszatette a telefont a helyére. Abban a pillanatban
belépett Jean Marie Lavalle. Csontos arcú, negyvenes
férfi volt, takarosan nyírt bajusszal, arcán himl helyek-
kel. A Tonton Macoute egyik tisztje volt, miel tt Haitire
kényszerült menekülni a Duvalie dinasztia 1987-ben
bekövetkezett összeomlása után. Err l csak Drago
tudott. Hivatalosan volt a Riviera Club biztonsági
nöke. Nem hivatalosan pedig Drago legbizalmasabb
munkatársa, s összeköt je az ellentmondásosan m kö-
favela-bandák felé.
Drago a képerny re mutatott, mely most épp. a klub
el teréb l sugárzott képet. Siobhan ott állt a recepció
pultjánál, a telefon hallgatóját szorosan a szájához
tartva, mint aki csak igen halkan akar majd beszélni.
Amikor letette a kagylót, röviden odaszólt Marisának,
aki azután a pult alá nyúlt, s el vett egy b rkötés
könyvet - a klub telefonkönyvét, benne a legfontosabb
számokkal, melyek a személyzet és a vendégek számára
hasznosak lehetnek. Siobhan megtalálta benne a szá-
mot, amit keresett, tárcsázta, majd a kagylót átadta
Sabrinának.
- Ki ez a sz ke? - kérdezte Lavalle.
- Én is ezt szeretném megtudni.
Sabrina letette a telefont, Siobhan pedig ismét intett
Marisának. Újabb rövid beszélgetés következett. Marisa
a klub hivatalos borítékjai közül odaadott neki egyet.
Siobhan el vette a már feltépett borítékot a táskájából,
a papírlapot kivette, beletette az új borítékba, s gondo-
san lezárta. Marisa tollával írt rá valamit, majd elindult
a bejárat felé.
Marisa ekkor felhívta Dragót, aki csendben végighall-
gatta, majd letette a kagylót.
- Ismersz valakit, akit Carlos Monterónak hívnak?
- Igen, uram. Kisstíl szélhámos. Leginkább abból
él, hogy spicliskedik.
- Minden egybevág. Úgy t nik, ez a Montero küldött
Miss St Jacquesnak egy levelet, s arra kérte, találkoz-
zanak személyesen, hogy megbeszéljék, amit a levélben
röviden leírt. De nem a n fog találkozni vele. Egy
Whitlock nev pasas megy majd el helyette. A randevúra
egy óra múlva kerül sor a Café Canában. Azt szeretném,

138
ha elcsípnéd ezt a Monterót a találka után, s megtud-
nád, mi volt a levélben. De várd meg, amíg Whitlock
elmegy onnan. Nem szabad megtudnia, hogy rajta
vagyunk...
- Értem, uram. Azt szeretné, hogy kövessem?
- Nem szükséges. Tudom, hol szállt meg.
- És mi legyen Monteróval, ha már kiszedtem bel le
mindent, amit tudni akartam? - kérdezte Lavalle.
- A szokásos. Azután a holttestet vigyétek ki a
Botafogo-öbölbe. A cápák majd befejezik a munkát.
Lavalle ezzel el is hagyta a helyiséget.
Drago ismét a képerny ket figyelte, s nézte, amint
Sabrina és Siobhan átsétálnak a kaszinó szintjér l a
bárhelyiségbe. Els sorban az a fontos, hogy mindent
kiderítsen Grahamékr l és err l a Whitlock nev
pasasról. Mindent, amit csak lehet. Azután amint
megtudja, kikkel is van dolguk, ha kell, az emberei
elteszik ket láb alól.

Whitlock egész este fel-alá járkált a szállodai szobá-

ban, s szüntelenül járt az agya. Carmenre gondolt, aki
most New Yorkban van. Nem tudta, mitév legyen. Egyik
énje azt mondta, fel akarja hívni, hogy er t merítsen a
hangjából, de a másik énje nagy bölcsen azt súgta, hogy
egy ilyen önz lépés talán még jobban eltávolítja majd
ket egymástól. Carmen egyedül akart maradni, hogy
mindent alaposan átgondolhasson, ez eddig is nyilván-
valónak t nt, csakúgy, mint amikor legutoljára beszél-
tek. Igen ám, de türelmetlensége lassan kezdett felülke-
rekedni rajta, s ma már kétszer is felemelte a kagylót,
hogy tárcsázza a számát. Csak id kérdése, mikor teszi
meg.
Majd Sabrina kereste telefonon.
Kapva kapott a lehet ségen, hogy találkozzon Siob-
han informátorával, mert ez azt jelentette, hogy egy
darabig végre nem csak a házassága körül forognak
majd a gondolatai. A h ség ellenére magára kapott egy
könny kabátot, hogy legyen hová elrejtenie Browning
Mk2-esét, és miután megkapta a borítékot a recepción,
ahol a nevére hagyták, kiment az épületb l, hogy fogjon
magának egy taxit
A Café Cana valójában egy kis étterem volt az Avenida
Presidente Vargason, a város legforgalmasabb utcájá-
ban. Whitlock kifizette a fuvart, majd belépett az
étterembe. Egy pillanatra megállt az ajtóban, hogy

139
tájékozódjon. Sabrina azt mondta, Montero szemüveges,
kopaszodó, harminc év körüli, s hogy az ajtótól
számítva a harmadik asztalnál fog ülni. Ott is volt, egy
csésze kávéval az egyik kezében, egy fánkkal a másik-
ban. Szétnyitott újság hevert el tte az asztalon. Whitlock
becsukta az ajtót, odament az asztalhoz, s helyet foglalt
Monteróval szemben.
- Ez a hely már foglalt - mondta Montero anélkül,
hogy felnézett volna. - Várok valakit.
- Megérkezett.
Montero gyanús pillantásokkal méregette.
- Bizonyítsa be.
Whitlock kirakta elé a borítékot az asztalra.
Montero feltépte, megnézte a tartalmát, majd vissza-
adta Whitlocknak.
- Bocsánat, hogy ennyire megbámultam, de Miss St
Jacques azt mondta, egy angollal fogok találkozni, s
ennek alapján természetesen azt gondoltam... - suta
vállvonogatás közepette elhallgatott.
- Azt gondolta, hogy fehérb vagyok?
Montero b nbánóan bólintott.
- Remélem, nem bántottam meg ezzel.
- Egyáltalán nem.
Whitlock felnézett az asztaluk mellett megálló pincérn re.
- Egy kávét kérek.
- Meg kellene kóstolnia a fánkot - mondta Montero
két harapás között. - Az egész városban itt csinálják a
legfinomabbat.
- Nem, csak kávét kérek - mondta Whitlock a
rendelésre váró pincérn nek, majd Monteróhoz fordult.
- Hol tanult meg angolul?
- Esti iskolában. Idegenvezet voltam. Angol anya-
nyelv turistákkal dolgoztam egy darabig, mígnem
rájöttem, hogy van ennél sokkal jövedelmez bb munka
is. Nos, hadd mondjam el, mit hallottam tegnap este,
teljesen véletlenül.
Montero ismét beleharapott a fánkba, majd úgy
döntött, hogy evés közben beszél.
- A Pasteur Avenue-n üldögéltem egy bárban és
iszogattam, amikor öt férfi érkezett. Leültek a szomszé-
dos asztalhoz.
Whitlock megragadta Montero csuklóját, amikor épp
bele akarta gyömöszölni a szájába a maradék fánkot.
- Egyen vagy beszéljen, de ne egyszerre a kett t, ha
kérhetem.

140
 Montero a fánkot a tányérra tette. A pincérn
megérkezett a kávéval, s letette Whitlock elé, majd mellé
szinte lecsapta a számlát is az asztal szélére.
- Talán a fánk min sége a kárpótlás a kiszolgálásért
- morogta Whitlock. - Na, folytassa akkor...
- Ez az öt férfi mind az André Drago-féle utcai
osztagokban dolgozik. Hallott már róluk, ugye?
Whitlock bólintott.
- Néhány pohár cachaca után megoldódott a nyelvük,
A cachaca, tudja, a brazilok válasza a tequilára. Nem
hangoskodtak és nem viselkedtek rendbontókként, csak
egyre beszédesebbek lettek az ital hatására. Csupán
foszlányokat tudtam elcsípni a beszélgetésükb l, de
azért mégis megértettem a lényeget. Egy szalvétára
jegyzetelgettem közben.
Montero ekkor el vette a szalvétát a zsebéb l és
széthajtogatta.
- Egy kolumbiai hajó, a Palmira egy-két napon belül
elhalad Rio mellett. Valahol a riói partoknál nagy mennyi-
ség heroinszállítmányt fognak átrakni róla a Golcondára,
Martin Schrader jachtjára, amit Drago bármikor használ-
hat, amikor csak szüksége van rá. A Golcondát sohasem
vizsgálná át a kiköt i rend rség, úgyhogy a kábítószer
elvileg minden gond nélkül eljuthat Schrader magánkikö-
jébe, s ott kirakodhatják az árut. Ennyi lenne dióhéjban.
- Lenne azért néhány kérdésem. El ször is, hogy
lehet az, hogy maga ismeri ket, de k nem ismerik
magát? Biztosan találkoztak már valahol...
- Ismernek engem, de nem ilyennek. Valamikor
szakállam volt és vállig ér hajam. Ez még azel tt volt,
hogy lesitteltek. A múlt héten szabadultam, s mint látja,
nagyon rövid a hajam és nincs szakállam se. A másik
oka annak, hogy ilyen nyíltan mertek beszélni, az az,
hogy egy fiatal lánnyal volt randevúm, aki londoni, az
ön honfitársa. Egész este angolul beszélgettünk. Bizto-
san azt hitték, nem is értem ket.
- Azt írta a levélben, hogy lehet, hogy Dragónak köze
van ehhez a dologhoz. Miért olyan bizonytalan?
- Mert csak egyszer hallottam említve a nevét, de
nem igazán értettem, miért hozták szóba.
- És mit gondol?
- Ha Schrader nevét hallottam volna, a szívemre
tenném a kezem, s a saját életemre is megesküdnék,
hogy nem lenne benne ilyesmiben. De ha Dragóról
van szó, akkor már korántsem mehetek ilyen biztosra.

141
 - Miért bizonyos Schrader fel l?
- Miss St Jacques nem mesélt magának Schrader
fiáról?
- Nem.
Az UNACO-dossziéban sem szerepelt a fiú.
- Hát akkor röviden elmondom, mi is történt. Nem
sokkal azután, hogy Schrader megérkezett Rióba, az
egyik lapban megjelent egy sztori egy tízéves fiúról,
akinek a családja odaveszett egy favela-t zben. Schra-
dert annyira meghatotta a történet, hogy adoptálta a
gyermeket. Az els két évben szinte elválaszthatatlanok,
voltak egymástól, de amikorra a fiú tinédzser lett,
rákapott a kábítószerekre. Schrader csak akkor szerzett
tudomást róla, amikor behívták a halottasházba, hogy
azonosítsa a fiút. Túladagolta magát heroinnal. Attól a
naptól kezdve Schrader magánháborút indított a brazil
kábítószerbárók ellen. F leg a ríóiak ellen, persze.
- És miért volt bizonytalan Dragóval kapcsolatban?
- Az, ahogyan Schrader utasításait a maga értelme-
zésében végrehajtotta a favelákban, nem igen nyerte meg
a drogbárók tetszését, úgyhogy nem értem, miért lenne
benne egy ilyen üzletben, kivéve persze azt az esetet,
ha saját nepperhálózatot alakít ki...
- No persze, de ugyan ki tudná megmondani, hogy
valóban így van-e vagy sem?
- Épp ett l olyan bizonytalan a dolog. Végül is kitelik
le, hogy kijátssza Schradert. F leg azután, hogy
valamelyik nap érdekes pletykát hallottam róla. Schra-
der egyik inasa azt állítja, hallotta, hogy Drago azt
mondta egy telefonbeszélgetés során, Rio feledhetetlen
ajándékot fog kapni t le, miel tt még végleg itthagyja
Brazíliát.
- És ez lenne a búcsúajándék? Kábítószer, nepperek
- t dött Whitlock.
- Lehet, de ugyan miért, menne el végleg Brazíliából?
Hisz ez azt jelentené, hogy mindent elveszít, a teljes
egzisztenciát, amit az elmúlt négy évben felépített
magának. Szerintem ennek semmi értelme.
Whitlock el vette a tárcáját.
- Mennyivel tartozom?
- Én Miss St Jacques-tól kapom a pénzt. De azért
köszönöm.
Whitlock k i i t t a a kávét, felkapta a számlát, s felállt
az asztaltól.
Montero felnézett rá.

142
 - Lehet, hogy b nöz vagyok, de azért ugyanúgy
utálom a kábítószert, mint bárki más. Kérem, mister,
próbálja megállítani Dragót, miel tt túl kés lesz.
Whitlock kifizette a számlát, Montero pedig utánané-
zett, s látta, hogy leint egy taxit. Akkor ismét az újságba
temetkezett, s tíz perc múlva távozott. Az Avenida
Presidente Vargas rendkívül forgalmas volt még ezen a
kései órán is, épp ezért úgy döntött, inkább metróval
megy haza, mert azzal bizonyára gyorsabban halad,
mint taxival. Zsebre dugta a kezét, s halkan fütyörészve
elindult a Central, azaz a legközelebbi metróállomás
felé. Ám ekkor hirtelen kinyílt egy mellette haladó fekete
Mercedes ajtaja s kipattant bel le Lavalle. Montero
hátranézett. Lavalle két embere közeledett felé. Fegyver-
telenül, ekkora túler vel szemben tehetetlen. Riadtan
figyelte, mi történik. Csak egy útja van a menekülésnek:
az embertömegen keresztülvágva át a forgalmas Avenida
Presidente Vargas túloldalára.
Lelépett a széls sávba, ahol egy ezüst BMW kis híján
elcsapta, de amikor a sof r beletaposott a fékbe, egy
szállítókocsi belecsúszott hátulról. A két gorilla Lavalle-
ra nézett. Várták az utasítást. Lavalle azonban megrázta
a fejét. Montero a két forgalmi sáv között álldogálva most
hirtelen kilépett egy közeled busz elé. A visszapillantó
tükör azonban beleakadt s ett l elveszítette az egyensú-
lyát. Egyenesen el re bukott, egy pótkocsis teherautó elé.
Mire a kerekek alól el került, már halott volt.
Lavalle cigarettára gyújtott, amint a Mercedes elhú-
zott az álló teherautó mellett. Lenézett a holttestre,
dühösen káromkodott egyet, majd utasította a sof rt,
hogy vigye vissza a Riviera Clubba.
- Te mit gondolsz err l az egészr l? - kérdezte
Sabrina Whitlockot, miután az beszámolt a Monteróval
folytatott beszélgetésr l,
Grahammel egy órával kés bb érkeztek vissza a
szállodába, mint Whitlock, s egyenesen az szobájába
siettek, hogy miel bb megbeszélhessék a történteket.
- Nos, emlékeztek még arra, mit mondott Siobhan a
Golcondáról? Hogy csakis Schrader vagy Drago engedé-
lyével szabad elmozdítani a helyér l. És azok után, amit
Montero Schraderr l mondott, nem hiszem, hogy neki
bármi köze is lehetne a dologhoz. Marad tehát Drago.
Hogy miért csinálja, az jelenleg még nem világos
el ttem, de szerintem áll a háttérben.

143
 - Szerintem is - csatlakozott hozzá Graham. - És ez
azt jelenti, elbúcsúzhatsz a jelenlegi kényelmes szerep-
körödt l. Ha ez a heroinszállítmány tényleg átkerül
holnap este a Golcondára, akkor te vagy az egyetlen
közülünk, aki közbeavatkozhat.
- Egymagam nem leszek elég hozzá!
- Akkor hívd fel Szergejt. Szerintem kapva kap majd
az alkalmon, hogy végre kimozdulhat az irodájából -
javasolta Sabrina.
- Úgy van, hívd fel most rögtön - mutatott Graham
a telefonra. - Biztosan a tévét nézi. A Kockázatot vagy
valami kvízm sort, amit annyira szeret.
- Felhívom, még miel tt aludni megyek. Akkor egyút-
tal az egész napról is beszámolok neki.
- Én már megyek is aludni - mondta Graham
elnyomva egy ásítást, majd Sabrinára nézett. - Jössz?
Sabrina bólintott.
- Teljesen kimerített a kaszinó.
- Még miel tt elmennétek, talán nem ártana átnéz-
nünk, mi is a teend nk holnapra. Én találkozom, ezzel
a pasassal, akit Siobhan említett. Silvának hívják, és
valamikor Schradernek dolgozott. Megpróbálok megtud-
ni t le egy-két dolgot Schrader magángy jteményével
kapcsolatban.
- Remek - helyeselt Graham. - Te legalább felt nés
nélkül mászkálhatsz a favelában. Egy fehér embert
biztosan ellenségesen fogadnának ott. Cserébe én felra-
kom az önvezérl t a Golcondára holnap, kora délután...
Ekkor mindketten Sabrinára néztek.
- Oké. Vagyis én az egész napot Siobhannel tölthe-
tem. Vennem kell egy új ruhát a partira.
- És neked nem kell egy új öltöny erre az alkalomra,
Mike? - kérdezte Whitlock.
- A n k ruhája sokkal fontosabb. Az szerencsére nem
igazán számít, hogy mit visel egy férfi...
- Ennyit a nemek közötti egyenjogúságról - düny-
nyögte Sabrina, majd elindult Graham után az ajtó felé.
Jó éjszakát kívántak Whitlocknak s távoztak.
Whitlock az ágyra dobta magát. A Kockázat. Carmen
kedvenc tévém sora. Miért is hozta fel Graham? Megint
eszébe juttatta, mennyi minden baja van. Tárcsázta a
New York-i lakás számát, de az els kicsengés után
lecsapta a kagylót, s fáradtan megdörzsölgette az arcát.
Semmit sem old meg azzal, ha felhívja Carment. Ismét
felemelte a kagylót, s tárcsázta az UNACO központot.

144
 - Llewelyn és Lee, jó estét - hallotta Sarah hangját
az üzenetrögzít l. - Irodánk jelenleg zárva van, de
amennyiben meghagyja nevét és számát a sípszó után,
menedzsereink készséggel visszahívják holnap délel tt.
- C.W. Whitlock. ID1852963 - mondta a sípszó után.
Szünet következett, kattanás, majd valaki felvette a
telefont.
- Jó estét, Mr Whitlock - mondta az ügyeletes
udvariasan.
- Jó estét, Dave - felelte Whitlock, s közben belela-
pozgatott az UNACO kódkatalógusába. - Egy B3-asra,
egy G5-ösre és három ötven font súlyú M8-asra van
szükségem. Kérem, tegyék repül re egy órán belül.
A B3 önvezérl t, a G5 hordozható emel darut, az M8
pedig tapadóaknát jelentett.
- Nagyon rövid az id , Mr Whitlock. Odalent van
minden a raktárban.
- Nos, akkor talán le kellene szólni a raktárosoknak,
hogy igyekezzenek. Kérem, kapcsoljon Mr Kolchinsky-
hez.
Whitlock röviden tájékoztatta Kolchinskyt az UNACO-
nál megszokott kódszótár segítségével, melyet telefonon
folytatott beszélgetéseikkor szoktak használni. Kol-
chinsky, miután a drogszállítmányra vonatkozó infor-
mációkat megtudta, sietve bepakolt magának egy b -
röndöt, s alig negyedórával azután, hogy letette a
telefont, már indult is a Kennedy reptérre.

9.

Amikor Whitlock el ször megpillantotta a Rocinhát,

a legnagyobb riói nyomornegyedet, azaz favelát, úgy
érezte, az egész olyan, mint egy bonyolult labirintus,
melyet több rétegnyi kartondoboz, furnérlemez és bá-
dogtet alkot, Mindezt persze az emberi szerencsétlen-
ség, nyomor és szenvedés tetézi. De mint arra a taxis
rámutatott, a sors igazi iróniája az, hogy innen sokkal
szebb kilátás nyílik a városra és az öbölre, mint a
multimilliomosok ennél jóval alacsonyabban fekv ne-
gyedéb l. A sof r leparkolt, amilyen közel csak lehetett
a Whitlock által megadott úticélhoz, s megígérte neki,
hogy egy negyedórát várni fog itt rá. De egy perccel sem
többet. Azután még figyelmeztette Whitlockot, ne ele-
gyedjen beszédbe az itteni lakosokkal, mert az akcen-

145
tusával csak felesleges indulatokat szítana bennük. A
turisták nem szívesen látott vendégek errefelé. Whitlock
megköszönte a jótanácsokat, s elindult az egyik sz k
sikátorban, melynek egyenetlen, k kemény talaja tele
volt szeméttel s mindenféle csúszómászókkal. A ron-
gyokban járó utcagyerekek szeme elkerekedett Whitlock
tiszta ruhája láttán, s félénken visszahúzódtak a rozs-
dás, korhadó vaskerítés mögé, miközben elhaladt
mellettük. Már épp meg akart állni, hogy felbátorítsa
ket, s szóljon hozzájuk egy-két jó szót, amikor eszébe
jutott a sof r figyelmeztetése. Ujjatlan, virágmintás
ruhát visel kövér n t nt el az egyik viskóból. Muszáj
volt félrefordítania a fejét, olyan elviselhetetlenül orrfa-
csaró b zt árasztott feléje az izzadt, mosdatlan test.
Kissé megszaporázta lépteit, s hamarosan oda is ért a
keresett bádogkunyhóhoz. Óvatosan bekopogott a nyi-
tott ajtón, szinte attól tartva, ha er sebben kopogtat
rajta, még az egész építmény összed lhet. Egy kislány
jelent meg az ajtóban. Ruhája tépett volt az ujjainál,
arca sártól és kosztól szutykos.
Megpróbálkozott gyér portugál tudásával.
- Obrigada. Onde fica vossa pais?
A kislány csak bámult rá.
Már épp azon volt, hogy hangosabban elismétli a
kérdést, amikor egy sz hajú férfi t nt fel a hátsó
szobából.
- Obrigado - mondta a férfi tétován.
- Obrigado. Ön Mr Silva?
A férfi arcán széles mosoly jelent meg.
- Miss St Jacques mondta, hogy ma meglátogat.
Kérem, fáradjon beljebb!
Whitlockot ugyancsak meglepte a férfi akcentustól
mentes angoltudása. Olyan érthetetlennek t nt mindez
ebben a környezetben.
- Joao Silva a nevem - mondta a férfi, s feléje
nyújtotta a karját.
Whitlock határozott mozdulattal megrázta.
Silva kezét ezután a kislány vállára tette.
- A lányom, Louisa. Süket szegénykém. Ezért nem is
érthette, amit az ajtóban mondott neki az imént.
Whitlock leguggolt Louisa el tt, s a tárcájából kiszór-
ta az aprópénzt a tenyerébe. A kislány arca felragyogott
- fehér fogai valósággal világítottak sötét b réhez
képest. Az apjára nézett, várta az utasítást. A férfi
bólintott, mire a kislány óvatosan felszedegette a

146
 pénzérméket Whitlock tenyeréb l, majd magához szorí-
totta a zsákmányt, s kisietett a szobából.
- Igazán nagyon kedves önt l - mondta Silva, s a
két szék egyikére mutatott. Mindkett elég rozoga volt
ugyan, de azért tiszta.
- Az akcentusát figyeltem - mondta, miközben leült
Whitlockkal szemben. - Eton? Vagy Harrow?
- Semmi efféle. Radley környékér l származom.
- Azt a vidéket nem ismerem. Tudja, én voltam
Schrader komornyikja hét éven át, s id vel sok barát-
jával kerültem kapcsolatba, akik a világ legkülönböz bb
tájairól érkeztek ide.
- És... mi történt azután? - kérdezte Whitlock,
miközben körülnézett.
- Biztosan hallott már André Dragóról.
- Elég sok mindent - felelte Whitlock.
- Nos, Drago és én az els naptól fogva nem jöttünk
ki egymással, amikor megérkezett a Danaéra. Ez nem
más, mint Schrader birtokának a. neve. Féltékeny volt
rám, mert én akkor már nagyon bizalmas viszonyba
kerültem Mr Schraderrel. És sokkal közelebb álltam
hozzá, mint . Úgyhogy gonosz tervet f zött ki ellenem.
Mr Schrader néhány személyes holmiját elrejtette a
szobámban. Mr Schrader nem akart megbüntetni en-
gem, de a vége mégis csak az lett, hogy kirúgott. Drago
akkor ráadásul még feketelistára is tett, úgyhogy ha
találtam is magamnak valamilyen állást, nyomban
kiderítette, s felhívta a f nököt, hogy elmondja neki,
milyen rovott múltú fickó vagyok, s figyelmeztesse, ha
jót akar magának, ne alkalmazzon. Egyszer en nem
találtam magamnak állandó munkát, s végül ez vezetett
ahhoz is, hogy a feleségem itthagyott. Louisán kívül
most már senkim sincsen.
- És Drago ezt csak azért tette, mért féltékeny volt
önre?
- Igen. Veszélyt, vetélytársat látott bennem, és így állt
rajtam bosszút.
Silva szomorúan rázta a fejét.
- Az emberek itt úgy tekintenek rá, mint a Messiásra.
De k csak azt az oldalát látják, amit Drago meg akar
mutatni magából.
Whitlock az ütött-kopott sz nyeget nézte.
- Miss St Jacques elmondta önnek azt is, hogy
tulajdonképpen miért jöttem ide?
- Igen, itt van minden.

147
 Silva azzal átadott neki vagy egy tucatnyi papírlapot.
- Ez itt a ház alaprajza. Már amennyire emlékszem
még rá. Természetesen megeshet, hogy Mr Schrader egy
s mást átalakított az épületben azóta, hogy eljöttem.
- És a galéria?
- Aprólékosan lerajzoltam a Szentélyt, amilyen rész-
letesen csak emlékeztem rá...
- A szentélyt? - vágott közbe Whitlock.
- Így nevezik a galériát. Mr Schrader képes akár órák
hosszat is elüldögélni ott, f leg, ha valami bántja. Azt
állítja, nagyon jó hatással van rá. Megnyugtatja. Egy
barátja nevezte el szentélynek, s a név azóta rajta
maradt. Van egy másik galéria is, valahol a Szentély
mögött, de legjobb tudomásom szerint Mr Schrader oda
soha senkit nem engedne be...
- Azt is tudja, hogy mi van ott?
- Eredeti festmények. Legalábbis egy alkalommal ezt
mondta nekem.
- Gondolom, akkor egyedül tudja, hogyan lehet
bejutni oda.
- Igen... Én csak annyit tudok, hogy valami távirá-
nyító segítségével nyitja és zárja, amit a hálószoba
széfjében tart. A széf pontos helye itt van a rajzon.
Whitlock gyorsan átlapozta a papírokat, majd el vett
egy borítékot a zsebéb l, s átadta Silvának. Ötvenezer
cruzeiro volt benne. Ennyiben állapodtak meg Miss St
Jacques-kal.
Silva némi vonakodással vette át t le a pénzt.
- Tudja, szinte gy lölöm magam azért, hogy így
kiárulom Schradert, hiszen mindig is jó gazdám volt.
De csak Louisa miatt teszem. ennél az életnél sokkal
jobbat érdemel.
- Hová fog menni?
- Uruguayba. Az unokatestvérem felügyel egy far-
mon, nem messze Tacuarembótól. Mindig is azt mond-
ta, talál nekem ott munkát, csak teremtsem el a pénzt
az utazásra. Tudom, ez sem valami sok, de legalább
Louisának legyen esélye arra, hogy ne ebben a nyomor-
ban n jön fel. Hiszen milyen jöv vár itt rá?
Whitlock sok szerencsét kívánt Silvának, majd
visszasietett a rá váró taxihoz.

Minden pontosan úgy történt, ahogyan Drago elter-

vezte. Mindenféleképpen szeretett volna inkognitóban
maradni, úgyhogy most kopottas, zöld overállt viselt

148
 panamakalappal és sötét napszemüveggel. Lavalle, aki
Drago sof rje, Larrios mellett elöl ült az ütött-kopott
piros Buickban, Dragohoz hasonlóan zöld overallt és
egy izzadságszagú baseballsapkát viselt. Mindhármuk-
nál volt fegyver.
Larrios leállította a motort, majd kipattant, s kinyi-
totta a hátsó ajtót Drago számára. Lavalle eközben
hangtompítót csavart Walther P5-öse csövére, majd a
fegyvert visszadugta a zsebébe, s elindult Drago nyomá-
ban a sz k sikátorban. Amikor a keresett viskóhoz
értek, Drago kinyitotta az ajtót s belépett. Egy kopottas,
rb l készült b röndöt talált a helyiség közepén. Drago
már épp azon volt, hogy közelebbr l is megnézi, amikor
Silva kilépett a szobából. Riadt tekintettel hol az egyik,
hol a másik férfira nézett, majd hátrafordult, s Louisát
figyelte, aki a padlón üldögélt, háttal az ajtónak.
- Mit akar itt? - kérdezte Silva keser en. - Tudja
jól, hogy nem szívesen látott vendég itt.
- Mióta van az, hogy...
- Hagyd csak - szakította félbe Drago Lavalle-t. -
Joao sohasem bocsátja meg nekem, hogy Mr Schrader-
nek bebizonyítottam róla, hogy tolvaj.
- Tolvaj?! - csattant fel Silva. - Kijátszott engem, és
ezt maga is nagyon jól tudja.
- Azért mégis csak furcsa, hogy soha senki sem hitt
neked - mondta- Drago gúnyosan, s megrugdosta a
röndöt. - Talán utazni tetszik valahová?
- Semmi köze hozzá!
- Tényleg - mondta Drago vállvonogatás közepette.
- Meséljen nekem err l az angol úrról, aki ma délel tt
itt járt! És még miel tt megpróbálná letagadni az
egészet, nem árt, ha tudja, hogy jelentést kaptam róla
a taxisof rt l, aki idehozta az illet t...
- Egy angol úr keresett meg. Mr Schraderr l szere-
tett volna megtudni egy-két dolgot. Megmondtam neki,
hogy nem tudok segíteni neki, úgyhogy hamarosan el
is ment.
- És ez tartott jó negyedóráig? Joao, na, mi lesz, tud
maga ennél jobb verziót is kitalálni! Hogy hívják a
fickót?
- Nem tudom - felelte Silva szintén.
Drago ekkor átkarolta Silva vállát, s a hálószoba
ajtajához vezette.
- Igazán gyönyör kislány. Micsoda tragédia volna,
ha valami mégis történne vele.

149
 A harag eltorzította Silva arcát.
- Kérem, Mr Drago, ne bántsa!
- Nincs szándékomban. De Lavalle bizony csinált
már olyasmit gyerekekkel, amit l felfordul a gyomrom,
ha csak rágondolok... Úgyhogy ne kényszerítsen arra,
hogy beküldjem t a gyerekhez, Joao.
Silva vállat vont.
- Válaszolok a kérdéseire, csak ne bántsa Louisát!
Drago a legközelebbi szék karfájára telepedett.
- Szóval ki volt ez az angol?
- Nem tudom, nem mondta meg a nevét. Kérem, Mr
Drago, higgye el!
- Elhiszem, Joao - felelte Drago békülékeny mo-
sollyal. - És ki szervezte meg ezt a randevút?
- Miss St Jacques.
- És pontosan mit akart a fickó?
- A Danae alaprajzát.
- Alaprajzot? - ráncolta a homlokát Drago. - Miféle
alaprajzot?
- A házról.
- És azon belül?
- A Szentélyr l.
- Érdekes... - állapította meg Drago, azzal felkelt s
a b röndre mutatott. - Vagyis eladta ezeket a rajzokat,
s elég pénzt kapott ezért ahhoz, hogy itt hagyja
Rocinhát?
- Louisa miatt csináltam. ennél a helynél jobbat
érdemel.
- Milyen megható! - mondta Drago gúnyosan, majd
Lavalle-ra nézett. - Öld meg!
Lavalle el húzta a hangtompítóval felszerelt Walther
P5-öst, s szíven l tte Silvát. A férfi hátratántorodott s
hekizuhant a rozsdásodó vasfalnak. A vaslemez reme-
gése felriasztotta Louisát. Az ajtóhoz ment. Tekintetében
rettegés és bizonytalanság tükröz dött.
- És vele mi legyen? - kérdezte Lavalle, miközben le
nem vette tekintetét a gyermekr l.
- Mégis, mit gondolsz? Szemtanú, nem?
Drago a bejárati ajtóhoz ment, majd onnan még
egyszer visszanézett Lavalle-ra.
- Majd küldök ide néhány embert, hogy segítsenek
megszabadulni a két holttestt l.
Visszament a Buickhoz, s ráparancsolt Larríosra,
hogy vigye a Riviera Clubba. Amint kiértek Rocinhából,
levette a panamakalapot és a napszemüveget, majd

150
lehúzta az overall cipzárját. Alatta fehér ing s fekete
nadrág volt rajta. Kivette nyakkend jét a keszty tartó-
ból, gondosan felkötötte, majd a zakójáért nyúlt a hátsó
ülésre. Drótkeretes szemüvege a mellényzsebében la-
pult. Larrios úgy egy háztömbnyire tette ki a Riviera
Clubtól, s onnan gyalog folytatta útját. Megállt, hogy az
egyik kirakatba nézve megigazítsa a nyakkend jét.
- Jó napot, Mr Drago - köszöntötte Marisa, amikor
belépett az el térbe.
Bólintott a köszönést viszonozva, majd elvette a New
York Times egyik példányát a recepciós pulton tornyo-
suló újsághalom tetejér l.
- Kérek egy sört az irodámba. Azután pedig kapcsolja
nekem a New York-i Metropolitan Múzeumot, legyen szíves.
Felment második emeleti irodájába, kabátját az ajtó
mögé akasztotta, majd leült az íróasztalhoz s átfutotta
az el napi piaci adatokat.
Amikor megcsörrent a telefon, nyomban felkapta a
kagylót.
- A Metropolitan van a vonalban, Mr Drago.
- Halló, halló! - kiáltotta Drago, amint Marisa
kapcsolta New Yorkot.
- Segíthetek valamiben, uram? - kérdezte egy kultu-
rált, nyugodt n i hang.
- Mils Van Dehnt kérem a telefonhoz.
- Mindjárt kapcsolom Mr Armandot.
Ismét felvette valaki a telefont.
- Itt Louis Armand. Segíthetek valamiben?
- Mils Van Dehnnel szeretnék beszélni. De a köz-
pontjuk egyenesen önhöz kapcsolt.
- Sajnos, Mils Van Dehn nincs itt. Pár nappal ezel tt
visszautazott Amszterdamba. Próbálja meg talán a
Rijksmuseumnál. Megadom a számukat...
Drago letette a kagylót, majd keresgélni kezdett a
saját noteszében. Meg is találta Van Dehn nevét, s
nyomban tárcsázta a mellette szerepl munkahelyi
számot.
- Mils Van Dehnnel szeretnék beszélni.
- Egy pillanat, uram.
Drago el vett egy csomag cigarettát. Kihúzott bel le
egy szálat s rágyújtott.
- Goedemiddag, itt Professzor Hendrik Broodendyk.
- Mils Van Dehnnel szeretnék beszélni - mondta
Drago, miközben megpróbált úrrá lenni egyre fokozódó
idegességén és türelmetlenségén.

151
 - Sajnos Mils még néhány napig nem lesz itt a
munkahelyén...
- El tudom érni valahol?
- Sajnos nem, azt hiszem. Talán szeretne üzenetet
hagyni a számára?
- Köszönöm, nem,
Letette a kagylót, s mélyet szívott a: cigarettából.
Mi a fenéért kapcsolták neki Broodendykot?
A kopogtatás az ajtó fel l megzavarta gondolataiban.
Belépett egy pincér, kezében tálca, rajta egy pohár meg
egy üveg Brahma sör. Drago aláírta a számlát, majd
feltárcsázta Van Dehn otthoni számát. Nem vették fel.
Még egy lehet sége van. Van Dehn ugyanis megadta neki
az anyósa számát Deventerben, persze csak végszükség
esetére.
Egy asszony vette fel.
- Beszélhetnék Milsszel, kérem? - kérdezte Drago
udvariasan.
- Mils nincs itt. Adjam a feleségét?
A n minden egyes szót óvatosan, er s flamand
akcentussal ejtett ki.
- Köszönöm, ne... Nem tudja, hol van Mils?
- Amerikában, egy festményt kellett...
- Nagyon köszönöm, sokat segített - vágott közbe
Drago, s letette a telefont.
Mégsem csalt a megérzése. Felfedezték a képcserét.
Megint telefonált egyet. Ez alkalommal a holttestek
miatt. Hogy minél el bb eltüntessék mindkett t Rocin-
hából. Lavalle-ra most itt van szüksége a klubban, hogy
megbeszéljék a Golconda-akció részleteit. Nem elég,
hogy Lavalle lesz a kapitány a Golcondán, de ráadásul
képviseli majd Dragót a Palmira kapitányával folyta-
tandó megbeszélésen is. Azzal a kolumbiai drogbáróval,
aki a két hónappal ezel tti tranzakciójuk során még az
eszén is megpróbált túljárni. Négymillió dollár kész-
pénzben - az a pénz, amit l az elmúlt két évben
Schradert megszabadította - cserébe tizennyolc kiló
heroinért. Magában eltökélte, hogy ez alkalommal pon-
tosan megkapja, amiért fizetett. Az utolsó grammig.
Amint az áru átkerült a Golcondára, visszaviszik a
jachtot a kiköt be, ahol egy furgon várja, hogy elszál-
líthassa az anyagot a városba, egy titkos laboratórium-
ba, ahol azután tovább finomítják, hogy fogyasztásra
alkalmas legyen. De nem Brazíliában fogják teríteni.
Megint felviszik a Golcondára, kivárják, mikor Schrader

152
Miamiba megy, mint ahogy minden évben szokta,
miután a Karnevál véget ér. Amir l senki sem tud, az
az, hogy , Drago nyomtalanul elt nik, mire a drog
Miami utcáira kerül. A boríték nem más, mint útlevél
számára egy új élethez. Új hazába, ahol nem kell
állandóan lesben állnia, hogy vajon régi ügynöktársai a
nyomára bukkantak-e, hogy beteljesítsék rajta a végze-
tet, mely azóta lebeg itt a feje fölött, hogy öt évvel ezel tt
Amerikába disszidált. Erre is a CIA kényszerítette. Most
bosszút akart állni végre az egész rendszeren, s mi
lenne jobb, célravezet bb módszer, mint az, hogy
droggal kísértse a tinédzsereket, akik ezrével tódulnak
Floridába nyaranként? A halálos szokássá váló drogot
olyan alacsony áron fogja piacra dobni, melyet bárme-
lyik iskolás megengedhet magának. Miután ez a készlet
kifogy, az újonnan rászoktatott fiatalok kénytelenek
lesznek teljes árat fizetni az adagjukért. Csak kevésnek
lesz erre pénze, úgyhogy rákényszerülnek majd a
nözésre. Rohamosan fog emelkedni a b nelkövet k
száma, s a narkósok tábora állandóan b vül...
Az már csak a helyzet iróniája, hogy mindebben -
igaz, tudtán kívül - Schrader is részt vesz. Hiszen végül
is az pénzével finanszírozza a tervet, az kiköt jét
fogják használni, s az jachtja szállítja majd a drogot
Miamiba. .
S ha valami mégis közbejön, Schrader lesz az, akit
elkapnak a zsaruk.
Az ezüstmetál szín , 130 láb hosszú, acéltörzs ,
alumínium felépítmény Golconda Schrader büszkesége
s öröme volt, mióta elhozta a jachtot az olaszországi
Versilcraft hajógyárból, úgy négy évvel ezel tt. A két
díszterem mellett öt két személyes kabin, hajószalon,
zárt fedélzet, ebédl s egy konyha is volt rajta, s
mindezek révén lehet vé vált, hogy egyfolytában akár öt
hónapig is a tengeren legyenek. Két Caterpillar márkájú
dízelmotor hajtotta, maximális sebessége tizenöt, utazá-
si sebessége pedig tizenkét csomó volt.
Graham leparkolt a bérelt Audi Quattróval a drótke-
rítés mellett, s alaposan megnézte a Golcondát, mely a
magánstégnél volt kikötve, úgy húsz yardra t le. Úgy
nt, senki sincs jelenleg a fedélzeten, de Graham
pontosan tudta, hogy legalább két fegyveres rnek kell
tennie rajta. Talán még többnek is. Eredetileg az volt
az elképzelése, hogy az önvezérl szerkezetet a hajótest-

153
hez rögzíti közvetlenül a víz színe alatt, de az ötletet el
kellett vetnie, mert Siobhan azt mondta, hogy mióta
találtak egy tapadóaknát a Golconda propellere közelé-
ben, azóta sohasem indulnak el, csak miután a személy-
zet egy tagja alaposan átvizsgálta a hajótestet. Ez azt
jelenti, csak egy lehet sége maradt. Valahogyan feljutni
a fedélzetre s onnan a hajótörzs vízszint feletti részén
valahol elhelyezni a szerkezetet.
Kiszállt az Audiból s feltette a napszemüveget. Rikító
sárga póló volt rajta s egy selyemkend t kötött a
nyakába, hogy eltakarja a sérülést. Skót mintás bermu-
danadrág, szandál és végül fehér kalap - egészen a
szemébe húzva. Duane Hitchins alakját még akkor
találta ki, amikor a Deltánál dolgozott, Hangoskodó,
nagykép texasi milliomos temérdek pénzzel és kevés
baráttal. A karaktert egy tisztr l formázta, akivel még
Vietnamban hozta össze a sors. Csak akkor alakult át
Hitchinsszé, amikor szüksége volt valami hihet sztori-
ra, mely segít megtartani inkognitóját. Márpedig beha-
tolni egy magánjachtra - biztosan nem lesz gyerekjáték.
A bejárat zárva. El vett egy körömreszel t a zsebéb l,
s villámgyorsan kinyitotta a zárat. A fedélzeten még
ekkor sem látott mozgást, pedig már a hajóhídon
lépegetett. Miután alaposan körülnézett, fellépett a
fedélzetre, majd a hajószalonba nyíló tolóajtóhoz sietett.
Nem volt bezárva. Benyitott, de amint átlépte a küszö-
böt, keresztezte a láthatatlan infraérzékel vonalát, s
abban a pillanatban megszólalt egy kellemetlen hangú
riasztó. Még ekkor is csak azt kereste, hová rejthetné,
el az önvezérl t. Egy r jelent meg egy Star Z-84-essel
felfegyverkezve. Graham azonnal átalakult Duane Hit-
chinsszé. Mostantól fogva úgy gondolkodott, úgy visel-
kedett, ahogyan . Idegesen nevetgélt, de nem emelte
volna fel a kezét, mert tudta, azzal nyomban felhívná
az r figyelmét az önvezérl re, amit a hüvelykujjával és
a tenyerével próbált elrejteni. Megérkezett a másik r
is, ugyanúgy felfegyverkezve, mint a társa.
- Nem lehetne kikapcsolni ezt az iszonyatos sziré-
nát? - kérdezte Graham er s texasi akcentussal.
Az rök nem feleltek. Egy magas, sz ke férfi jelent
meg ekkor, s intett az egyik r felé, aki sietve
kikapcsolta a riasztót:
- A francba is, hát most már sokkal jobb - mondta
Graham, amint megsz nt a fülhasogató vijjogás. - Nem
semmi ez a sziréna, fiúk! Maga itt a kapitány?

154
 - Ja... Horst Dietle kapitány - felelte a férfi jellegze-
tes németes kiejtéssel. - És maga kicsoda?
- Duane Hitchins, szolgálatára - mondta Graham,
majd a fegyverre mutatott, mely egyenesen a gyomrára
szegez dött. - Ez az izé idegesít egy kicsit.
Dietle intett az rnek, hogy engedje le a fegyvert.
- Mit keres itt?
Graham leült a legközelebbi székre. Arcán szinte
zavarodottság tükröz dött.
- Nos, voltaképpen azért jöttem, hogy árajánlatot
tegyek erre az átkozott hajóra...
- Árajánlatot?
- Igen, azt hallottam a szállodában, hogy eladó. Több
pénzt kínálok érte, mint eddig bárki.
- Ez a jacht nem eladó - felelte Dietle méltatlankod-
va.
- A pokolba is! Ugye, csak viccel?
- Ez a jacht Martin Schrader tulajdona, és egészen
biztos vagyok abban; hogy nem eladó.
- Tudja, mit? Hívja fel Martyt, s kérdezze meg t le,
mennyit kér érte. Én töltök magamnak egy bourbont,
míg felhívja...
- Mr Schradernek nem áll szándékában eladni a
Golcondát - csattant Dietle hangja, s arca hirtelen vörös
lett az indulattól. - Most pedig vagy távozik vagy
kénytelen leszek letartóztatni önt illetéktelen behatolá-
sért!
- Oké, oké, már megyek is...
Graham eközben a kezét a b rpárnával bélelt támla
és az ül ke közé préselte, s a mélyedésbe belecsúsztatta
az önvezérl t, majd visszaengedte a háttámlát, s felkelt.
- Akkor mondja meg Martynak, hogy kerestem, oké?
A Palace Hotelben megtalál, ha mégis meggondolta
magát.
Dietle Graham távolodó alakja után bámult, majd az
rökhöz fordult, s leteremtette ket, mivel nyitva
hagyták a bejáratot. Azok tiltakozni próbáltak s bizony-
gatták vétlenségüket, ám Dietle nyomban a szavukba
vágott, s rájuk parancsolt, hogy most legalább gondosan
zárjanak be minden ajtót Graham után.
Graham a kalapot a hátsó ülésre dobta, amikor már
eléggé eltávolodott a Golcondától, majd bekapcsolta a
rádiót, megkereste az egyik könny zenei állomást, s
halkan dudorászott magában az út hátralev részében,
míg meg nem érkezett a hotel elé.

155
Egy egész busznyi turista állt sorba, bejelentkezésre
várva a recepcióspultnál. Graham, miután megkapta a
kulcsát, utat tört magának a csomagok között a lift felé.
Megnyomta a lift hívógombját, s a széles karimájú
kalapot két kézzel szorongatta a háta mögött.
- Hogy tetszik Rio, Duane?
Graham megfordult s Kolchinskyra mosolygott.
- Szergej? Mikor érkeztél?
- Pár órája - felelte Kolchinsky. - A Caesar Parkban
szálltam meg.
Beléptek a liftbe, s Graham megnyomta a hetedik
emelet gombját.
- Szóval mi van az alteregóddal ez alkalommal?
Graham elmesélte, mi történt a Golconda fedélzetén.
Kolchinsky nevetett.
- Szegény Duane...
- Nem tudom, hogy ezt most bóknak vagy provoká-
ciónak tekintsem - felelte Graham, majd a szoba el tt
megállt, s a kulcsot a zárba illesztette. - Sabrina nincs
még itt. Csak kés bb, délután jön vissza.
- Hová ment?
- Egy perc múlva mindent elmagyarázok, csak hadd
bújjak ki el bb ebb l a rémes szerelésb l.
- C.W. itt van?
Graham kinyitotta az ajtót.
- Igen, itt kell lennie valahol.
Kolchinsky körülnézett odabent.
- Szép. Nagyon szép.
- Naná. Ez a nászutas-lakosztály - dünnyögte Gra-
ham.
Kolchinsky nevetett, majd leült.
- Felhívom C.W.-t és megmondom neki, hogy a
medencénél találkozunk. Túl szép id van ahhoz, hogy
idebent savanyodjunk.
- Sabrina felírta valahová a számát. Ott kell lennie
a telefon mellett - kiáltotta Graham a fürd szobából.
Kolchinsky megtalálta a cédulát s tárcsázta a számot.
Nem vették fel. Majd felhívta a központot, s megkérte,
hogy kerítsék el Whitlockot.
Amikor Whitlock jelentkezett telefonon, kiderült, hogy
már odalent volt a medencénél. Kolchinsky azt
mondta neki, pár perc múlva k is csatlakoznak majd
hozzá. Graham átvedlett. Kék sortban és fehér pólóban
jött ki a fürd szobából. Elindultak a lift felé, le az
el csarnokba. Whitlock fürd nadrágban, nyaka körül

156
törülköz vel integetett nekik már jó messzir l, hogy
biztosan észrevegyék. Odamentek az erny vel árnyékolt
asztalhoz s leültek. Egy pincér nyomban felvette a
rendelést s távozott.
- Úgy látom, jól érzed magad - állapította meg
Kolchinsky, miközben letörölte az izzadságot a nyakáról
egy zsebkend vel.
- Igen. Amennyire csak lehet - felelte Whitlock
mosolyogva.
A pincér már vissza is jött, Graham pedig aláírta a
számlájukat.
Kolchinsky szétosztotta a poharakat, de maga az
üvegb l ivott egy korty sört. Letörölte a habot a szájáról,
miel tt megszólalt volna.
- Nos, ki fog nekem beszámolni a legfrissebb fejlemé-
nyekr l?
Felváltva mesélték el a délel tt történteket.
- Úgy értsem, még nem is volt id tök átnézni az
alaprajzokat? - kérdezte Grahamt l Kolchinsky.
- Még nem.
- Itt vannak nálam a papírok - mondta Whitlock, s
Silva vázlataira mutatott. Ott voltak el tte az asztalon
összetekerve, s egy gumiszalaggal átfogva.
- A rajz nem valami profi, de elég részletesnek t nik.
Graham levette róla a gumit, majd kényelmesen
elhelyezkedett, hogy alaposabban is áttanulmányozza a
térképeket.
- Milyen a jacht, amit kibéreltél? - kérdezte Whitloc-
kot Kolchinsky.
- Elég régi, de a motor jó állapotban van. Ez volt a
legels dolog, amit ellen riztem rajta.
Whitlock ekkor kortyolt egyet a sörb l.
- Nagy gondot jelentett beszerezni mindazt, amit
tegnap este megrendeltem?
- Á, semmiség az egész! Mire kiértem a Kennedy
reptérre, már a gépen volt minden. Egyel re a reptéren
tárolják két konténerben, úgyhogy remélem, felt nés
nélkül ki tudjuk juttatni majd a jachtra.
- És mi a legfrissebb hír a kettes akciósokról? -
kérdezte. Graham.
- Líbiai id szerint éjfélkor fognak bejutni a börtönbe
- mondta Kolchinksky az órájára pillantva. - Vagyis hat
óra múlva.
- No és milyenek az esélyeik? - kérdezte Whitlock.
- Jók. Nem lesz annyira megkötve a kezük, mint

157
nektek volt, amikor kihoztátok Mastresont a marokkói
börtönb l. Marokkó ugyanis egyike az UNACO karta
els aláíróinak. Líbia azonban sohasem volt hajlandó
együttm ködni velünk.
- Vagyis? - kérdezte Graham a papírokból felnézve.
- Ha más megoldás nincs, l ni fognak. De ez
korántsem jelenti azt, hogy végigjátszhatják egy Rambo-
film forgatókönyvét.
Whitlock eltolta maga el l az üres poharat s felállt.
- Már három óra, Sergei. Sok dolgunk van még ma
délután.
Kolchinsky bólintott, majd megveregette Graham
vállát.
- Sok szerencsét ma estére, Michael.
- Na igen - morogta Graham szórakozottan anélkül,
hogy felnézett volna a papírokból.
- Jó mulatást a partin, Mike - mondta Whitlock
némi iróniával, tudván, mennyire nem szereti Graham
az efféle társasági eseményeket.
- Aha - motyogta Graham, de most sem nézett fel a
rajzokból.
Whitlock és Kolchinsky nevetve néztek egymásra,
majd visszamentek az el térbe.
Graham még vagy negyedórán át tanulmányozta a
rajzokat, s amint elégedett volt a tervvel, melyet ez id
alatt kiötlött magában, a pincérre nézett, s rendelt
magának még egy üveg Perriert.

10.

- Még most sem vagy kész? - kiáltotta Graham a

zárt fürd szobaajtón keresztül.
- Még öt perc - kiáltotta vissza Sabrina.
Graham kétségbeesetten csóválta a fejét. Sabrina már
legalább egy órája volt odabent.
- És te készen vagy? - kérdezte Sabrina,
- Már hosszú órák óta - felelte Graham, miközben
az ágyra heveredett, s kezeit a tarkója alá téve átkul-
csolta ujjait.
- Az az ing lesz rajtad, amit én vettem neked?
- Igen - felelte grimaszt vágva.
Kék-piros-sárga madrasz ing volt rajta. Olyasfajta
holmi, amit legfeljebb Duane hordana. A nyaka körül
lazán megkötve a selyemkend . Egyébként farmernad-

158
rágot, vászoncip t, s egy giccses fehér sapkát viselt Rio
felirattal. Ez utóbbit Siobhantól kapta ajándékba, s
kötelességének érezte viselni, mint aki ezzel is szeretne
hozzájárulni a karneváli hangulathoz.
- Siobhan igazán elragadó teremtés, ha az ember
alaposabban is megismeri - kiáltotta Sabrina váratla-
nul. - Mintha a showbiznisz álarcát viselné. Csak mögé
kell nézni.
-Aha - morogta Graham.
- Mindenesetre elég nehéz lehetett a gyermekkora.
Az anyja alkoholista volt, így t az apja nevelte, már
ahogy tudta. Amikor meghalt, Siobhan elszökött otthon-
ról, s egy zsebtolvaj bandához csatlakozott, akik a
favelában dolgoztak. Amikor a zsebtolvajok lebuktak,
ismét hazakerült. Az anyja újból férjhez ment id köz-
ben. A mostohaapa is alkoholista volt persze. Rend-
szeresen megverte a lányt, úgyhogy ismét megszökött
otthonról. Ekkor fedezte fel egy modellügynökség. Húsz
éves volt, amikor férjhez ment. A férje szabadúszó fotós
Párizsban. Így szerzett munkát odaát.
- Még most is együtt vannak?
- Nem hiszem. Úgy t nik, err l nem szívesen beszél-
ne, úgyhogy nem is er ltettem...
Graham alaposan végigmérte a lányt, amikor az
kilépett a fürd szobából.
Testhez simuló fehér csipkés bodyt viselt, ezüstflitte-
res bikinivel, és ezüst-arany lamé pelerint.
- Nos, hogy tetszik?
- Szerintem azonnal letartóztatnának, ha így mennél
véig a Fifth Avenue-n.
A lány nevetett.
- Ezt bóknak veszem. Tulajdonképpen ez az össze-
állítás is elég konzervatívnak számít Siobhan szerint.
Úgy t nik, az itteni partikon a n k versenyeznek, hogy
melyiküké a legmerészebb ruha. Minél erotikusabb és
egzotikusabb, annál jobb.
- Azt kell mondjam, szerintem a te ruhád is épp elég
merész - mondta s vállat vont. - De lehet, hogy ez csak
azért van, mert én magam meglehet sen kispolgári
vagyok.
- Hát persze, Mike - mondta Sabrina mosolyogva.
- Carrie sohasem vett volna fel valami effélét. Mindig
is pr d volt egy kicsit. Talán túlságosan is...
Most el ször fordult el , hogy mondott valami már-
már elmarasztalót Carrie-r l. Egyébként mindig úgy

159
beszélt róla, mintha egy istenn lenne a piedesztálon.
Talán valami katartikus, változás következett be mosta-
nában?
- Pedig alapjában véve sok mindenben különböztünk
- tette hozzá, mintha Sabrina gondolataira szeretne
felelni. - Mint minden házaspár. valójában tipikusan
olyan volt, amilyennek egy vaskalapos republikánus
szenátor lányának lennie kell.
- Szenátor volt az apja?
- Howard D. Walsh, Delaware szenátora.
- A „Sólyom" Walsh?
- Igen. Azért hívták így, mert elég rámen s volt a
külpolitikai kérdésekben. F leg ha az Latin-Amerikát
érintette...
- volt a demokraták réme. Emlékszem, apám
sohasem kedvelte.
- Én sem, de Carrie kedvéért mégis mindent megtet-
tem azért, hogy béke legyen közöttünk.
- Carrie is ugyanolyan radikális gondolkodású volt?
- kérdezte a lány kissé habozva. Attól tartott, Graham
hirtelen megint témát vált, mint ahogy szokása volt, ha
úgy érezte, a másik túlságosan mélyre próbál ásni a
múltjában.
- Gondolod, feleségül vettem volna, ha radikális lett
volna?
- Tartod azóta a kapcsolatot a szüleivel?
- Az édesanyja még az esküv nk el tt meghalt.
Howardot pedig akkor láttam utoljára, amikor Carrie
és Mike elt nt. Pontosabban másnap.
Idegesen járkálni kezdett, kezei ökölbe rándultak.
- Csak akkor jöttem rá, mennyire képmutató egy
alak. Az egyik kampányígérete az volt, hogy ráveszi a
Reagan-kormányt, az eddigieknél sokkal keményebben
lépjenek fel a terrorizmus ellen. És tudod, mit mondott
nekem, miután visszajöttem Líbiából? Azt, hogy
bármiféle kompromisszumra hajlandó lett volna velük
csak azért, hogy visszakapja a lányát és az unokáját,
függetlenül attól, hogy hány amerikai életébe kerülhet
ez az egész. Pontosan ezt mondta, így, ezekkel a
szavakkal. Egész életemben kísérteni fognak. A kétszín
gazember! - dühösen a falba öklözött, majd megfordult,
hogy a lány szemébe nézzen. - Azt gondolta, nekem
persze könny volt döntenem, s feláldoznom az egész
családot... De pontosan tudtam, ha meghátrálok, a
terroristák folytatják akcióikat, esetleg még bombázni

160
is kezdhetik a városokat. Halált és pusztulást hoznak
ránk. Azt tettem, amit helyesnek véltem. Nem mintha
ez egy kicsit is érdekelte volna t.
Kisétált a balkonra, ahol mélyen magába szívta a friss
leveg t, majd visszament a szobába.
- Sajnálom, hogy megint kiabáltam. De ez az egész
még mindig nagyon érzékenyen érint...
- Most már értem, miért - mondta a lány gyengéden.
- Pedig ha van valaki kett nk közül, akinek elnézést
kellene kérnie, akkor én vagyok az. Hiszen megint
olyasmibe ütöttem az orromat, ami igazából nem
tartozik rám.
- Felejtsük el - mondta Graham békülékenyen.
Megcsörrent a telefon. A recepció kereste ket, mert
a sof rjük már megérkezett.
- Még most is úgy gondolod, akár le is tartóztathat-
nak, úgy nézek ki ebben a ruhában? - kérdezte Sabrina,
miközben kiléptek az ajtón.
- Inkább attól tartok, molesztálni fognak. Annak
nagyobb a valószín sége.
Mindenki ket nézte odalent, amikor kiléptek a
liftb l, s átsétáltak az el téren egyenesen a középkorú
sof rhöz, aki a recepciós pult el tt álldogált, s várta
ket.
- Ön Mr Schrader sof re? - kérdezte Graham,
miután leadta a kulcsot.
- Igen, uram. Felipe a nevem. Ma este én leszek az
önök sof rje. Kérem, kövessenek.
Kivezette ket az épületb l, ahol egy pezsg szín ,
csillogó-villogó Rolls-Royce Corniche parkolt.
- Nagyon szép járgány - mondta Graham, miközben
kezével végigsimította a kocsi tetejét.
- Mr Schradernek egész flottája van bel le.
- Egy flotta? - h lt el Graham. - Mégis, pontosan
mennyi az?
- Tizenöt. És mindegyikhez külön sof r is tartozik.
Felipe kinyitotta számukra a hátsó ajtót, majd be-
csukta mögöttük, miután beszálltak, s is helyet foglalt
a volán mögött.
- Van itt tévékészülék, telefon, bárszekrény, a zene-
gépb l pedig négyféle zene közül választhatnak. Kérem,
nyugodtan használjanak ki minden lehet séget a kényel-
mük érdekében, s ha rám van szükségük, ott van egy
kis adóvev készülék önökt l jobbra abban a tartóban.
Remélem, kellemesen utaznak majd.

161
 Megnyomta az egyik gombot a m szerfalon, s ekkor
egy hangszigetelt üvegtábla emelkedett az utastér és a
sof r közé, két hangszigetelt részre osztva ezzel a kocsi
belsejét.
- Mit szeretnél? Zenét hallgatni vagy inkább tévét
nézni? - kérdezte Sabrina, amikor már a forgalmas
Avenida Atlanticán haladtak.
- Inkább zenét - hangzott a villámgyors válasz.
A zenei választék egy kis réztáblára volt a zenedoboz-
ra vésve angol és portugál nyelven is.
- Nos, választhatunk, mi legyen az. Klasszikus,
country, western, dzsessz, vagy MPB.
- Mi az az MPB?
- Musica Popular Brasiliera. Szamba, bossa nova,
brazil popzene más szóval...
- Épp eleget hallunk majd ilyet a partin. Nézzük
inkább, mi az, amit itt dzsessznek neveznek!
Sabrina megnyomta a megfelel gombot.
Graham egy darabig hallgatta, majd felismerte a
zenészt.
- Dizzy Gillespie. Legalább a dzsesszben jó ízlésük
van.
- El sem merem hinni. Mégis van bennünk valami
közös?
- Te is szereted a dzsesszt? - kérdezte Graham
szintén meglep dve.
- Élek-halok érte - felelte a lány mosolyogva.
- Igazán? Azt hittem, popzenerajongó vagy.
Sabrina vállat vont.
- Persze szoktam popzenét is hallgatni, de azért
mindig is a dzsessz állt nálam az els helyen. F leg az
él dzsessz. Ali's Alley, Village Vanguard, West Boon-
dock... Ezek a kedvenceim.
- Bizonyos emlékeket idéznek fel bennem ezek a
nevek - mondta Graham. Azzal kényelmesen hátrahaj-
totta a fejét az ülés támlájának, s a fehér plafont
bámulta.
- A Fat Tuesday volt a kedvenc klubom a Third
Avenue-n, de nem jártam ott, mióta elköltöztem New
Yorkból.
A dzsessz maradt kizárólagos beszédtémájuk az út
még hátralev részében.

162
 Lavalle eltaposta a cigarettáját, majd a Golcondára
nézett. A lemen nap utolsó sugarai megcsillantak a
hajótörzsön. A Dragótól kapott kulccsal kinyitotta a
bejárati ajtót, s intett a közelben álló két fekete
Mercedes közül az egyiknek. Három férfi szállt ki a
kocsiból. Csakúgy, mint Lavalle, k is fekete ruhát
viseltek. Követték t végig a mólón, azután a hajófeljá-
róról a Golconda fedélzetére. Kezéb l tölcsért formált a
szája elé, s Dietle nevét kiáltotta, aki hamarosan el is
jött. Valamivel kés bb a két fegyveres r is követte.
- Jean-Marie, mit keresel te itt? - kérdezte Dietle
kíváncsian.
- Egy kicsit kényes ügyben járok, Horst - mondta
Lavalle, s az rökre pillantott. - Beszélhetnénk valahol
négyszemközt?
- Ja, persze. Gyere le velem a kabinomba.
- Horst, még valami... - mondta Lavalle, s megfogta
Dietle karját. - Hány embered van itt most a fedélzeten?
- Mindössze ez a két r. A legénység csak jöv héten
érkezik vissza. Mr Schrader szabadságot adott nekik
egészen a karneváli id szak végéig. De miért érdekel?
- Majd a kabinban megmagyarázom.
Dietle ment elöl. Lesiettek egy lépcs soron az alsó
szintre, majd végig egy sz k folyosón a kapitány
kabinjáig.
- Szóval mi ez az egész? - kérdezte Dietle, miközben
becsukta mögöttük az ajtót.
- Majd mindjárt részletesebben is elmagyarázom, ha
el bb adsz nekem egy térképet a környékr l. Van
nektek ilyen, ugye?
- Persze - felelte Dietle méltatlankodva. - Pontosan
melyik részr l?
- A Leme Pointról - felelte Lavalle. Az els földrajzi
nevet mondta, ami épp eszébe jutott.
Dietle az íróasztalhoz ment, hogy megkeresse a
térképet. Lavalle szorosan mögéje állt, s a selyemsál
már ott volt a kezében. Amikor Drago külön kiemelte
utasításaiban, hogy nem maradhat vérnyom a gyilkos-
ságok helyszínén, Lavalle automatikusan a sálra gon-
dolt, amit oly hatásos eszközként használt annak idején
a Tonton Macoute-on is. Majdnem olyan, mint amit az
indiai thungisták szoktak használni, azzal a különbség-
gel, hogy egy kavicsot kötött a sál közepébe, míg a

163
hagyományos gyilkosok egy rúpiát tettek bele. Dietle
nyaka köré vetette a sálat, s hirtelen mozdulattal
megrántotta. Dietle ujjai a kavicsra tapadtak, amint az
egyre mélyebbre és mélyebbre vágódott a torkán a
légcsövébe, de egy-két másodperc múlva már nem bírta
tovább tartani magát, s térdre zuhant. Mozdulatai egyre
er tlenebbek lettek, mígnem teste végül élettelenül
roskadt össze. Lavalle még ugyanúgy tartotta vagy fél
percig, majd letekerte róla a sálat, s visszagyömöszölte
a zsebébe. Visszasietett a fedélzetre, ahol az emberei
várták. Mint azt utasításba adta, ekkorra már végeztek
a két rrel is. Holttestük a legközelebbi lejárónyílás
el tt hevert. Lavalle ekkor intett a másik Mercedesnek.
A kocsiból kiugrott két ember, akik nyomban elindultak
a jacht felé. Mindkettejüknél egy-egy nagy utazótáska
volt. A két Mercedes pedig elindult a város felé, s
hamarosan elt nt az éjszakában. A fedélzeten kinyitot-
ták a táskákat, el vették bel lük a fegyvereket és
elosztották egymás között. Hat darab Heckler & Koch
MP5-ös és öt darab CZ75-ÖS automata fegyverük volt,
Lavalle pedig mindig magánál hordta saját Walther
P5-ösét.
Miután kikapcsolták a riasztót, az új legénység tagjai
közül kett búvárruhába bújt, s a fedélzet oldaláról a
vízbe merült, hogy átvizsgálják, minden rendben van-e
a hajótesttel. Alig öt perc múlva már fel is jöttek a víz
felszínére, s Lavalle felé mutatott felfordított hüvelykuj-
jal jelezték, semmi érdekeset nem találtak. Az indító-
kulcsot odaadta az egyik emberének, maga pedig
visszament a kapitány kabinjába, hogy felhívja Dragót,
s értesítse arról, hogy az akció els fázisát sikeresen
végrehajtották.

Kolchinsky és Whitlock a Copacabana Queen hatvan-

öt láb hosszú fedélzetén álldogáltak, amikor a Golconda
motorjai felberregtek a sötétben. Kolchinsky felemelte
Baird távcsövét, amelynek segítségével éjszaka is tisztán
láthatott mindent, s figyelte, amint a két búvár hátáról
társaik lesegítik az oxígénpalackokat. Ekkor odaadta a
távcsövet Whitlocknak.
- Mennyi el nyt adjunk nekik? - kérdezte Whitlock.
- Néhány mérföldet. Nem szükséges rögtön reklá-
moznunk magunkat.
Whitlock a távcsövet ekkor a város imbolygó fényei
felé irányította.

164
 - Kíváncsi vagyok, mi lehet Sabrinával meg Graham-
mel Schrader partiján...
Kolchinsky felemelt egy dobozos Coca Colát, mint aki
pohárköszönt t akar mondani.
- Egész biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban
szórakoznak, mint mi...

A Rolls-Royce Corniche megállt egy tíz láb széles

kovácsoltvas kapu el tt. Felipe megnyomta a biztonsági
szoba gombját, mely a ház alagsorában volt, s rádió-
összeköttetésben állt a kocsival. A kapu fölötti ipari
kamera végigpásztázta a kocsit, miel tt a kapu két
szárnya kinyílt volna, hogy bemehessenek rajta a birtok
területére. A kocsiút a végtelennek t zöld pázsitot
kettészelve kígyózott tovább, s mindvégig er s reflektorok
világították meg. Fegyveres-kutyás biztonsági rök cirkál-
tak mindenfelé. Vagy egy mérfölddel odébb ért véget az
út, egy másik, az el nél kisebb kapunál, melyen arany
bet kkel csillogott a birtok neve: Danae. Ezt a kaput is
elektronika segítségével m ködtették a biztonsági szobá-
ból. Amint a kocsi bekanyarodott a tágas, kör alaprajzú
udvarra, a hegy váratlanul ott tornyosult fölöttük, s szinte
gigantikusnak látszott. Felipe leállította a motort. Közvet-
lenül az üvegajtós recepció el tt parkoltak le, s egy
aranysujtásos öltönyt és cilindert visel inas pattant a
kocsi mellé, majd fürgén kinyitotta a hátsó ajtókat.
Felipe letekerte az ablakot.
- Mr Graham, kérem, ha indulni szeretnének, szóljon
valakinek a személyzet tagjai közül, k majd megkeres-
nek engem. Remélem, kellemesen szórakoznak ma este.
Azzal sebességbe tette a Corniche-t s visszakanyaro-
dott az úton.
- Látom, mennyire tetszik önnek Mr Schrader hegye
- mondta az inas Sabrinának jellegzetes jamaicai
akcentussal.
- Úgy t nik, mintha a semmib l termett volna itt -
felelte Sabrina, miközben a vakító reflektorokkal kivi-
lágított sziklás hegyoldalban gyönyörködött,
- Mr Schrader épp ezért tervezte így az utat.
mindig is szerette a meglepetéseket...
Az inas az elegáns, fekete-fehér szín recepció felé
mutatott.
- Kérem, kövessenek.
Az elektromos ajtók hangtalanul nyíltak ki el ttük.
Egy félkör alakú pulthoz mentek, ahol egy gyönyör

165
„carioca" mosolygott rájuk barátságosan. Udvariasan
elkérte t lük a meghívókat, majd betáplálta a nevüket
a számítógépbe. A VDU képerny jén VIP/AD jelent meg
zárójelben utána, ami azt jelentette, Drago felvette ket
a különleges vendégek listájára. A VIP vendégek megér-
kezését telefonon kellett jelenteniük, hogy vagy Drago
vagy maga Mr Schrader jöhessen üdvözölni ket szemé-
lyesen. A recepciós átadta a meghívót a jamaicai
inasnak, majd felemelte a telefont, miközben ket már
a lift felé kalauzolták. Lift vitte fel ket a következ
szintre, mely a hegy oldalában mintegy háromszáz
lábnyi magasságban volt. Ott kinyílt a liftajtó, s egy
újabb recepción találták magukat. A jamaikai átadta a
meghívót a recepciósnak, udvariasan biccentett el bb
Graham majd Sabrina felé, s ismét beszállt a liftbe.
Egy acélajtó nyílt ki a recepció pultjától jobbra, s
kilépett rajta Drago, széles mosollyal arcán. Az ajtó
nyomban becsukódott mögötte. Kezet fogott Graham-
mel, s elismerése jeléül biccentett Sabrina felé.
- Nagyon örülök, hogy mind a ketten el tudtak jönni.
Mr Schrader, elnézésüket kéri, személyesen szerette
volna fogadni önöket, de a polgármester felesége feltar-
tóztatta t útban idefelé, még miel tt ideérhetett volna.
A hölgy ragaszkodott hozzá, hogy táncoljon vele. És
ugyan mit is mondhatott volna erre?
- A vendéglátónak mindig számítania kell efféle
életveszélyes helyzetekre - mondta Sabrina mosolyogva.
Drago szája is már-már mosolyra rándult.
- Ahogy mondja, Mrs Graham. Nos, biztos vagyok
benne, hogy miel bb szeretnének csatlakozni a társa-
sághoz, úgyhogy hadd mutassam az utat önöknek.
Azonosító kártyáját az acélajtó melletti nyílásba
helyezte. Az ajtó kinyílt, egy újabb liftbe léptek.
- Tulajdonképpen milyen magas ez a hegy? - kér-
dezte Sabrina.
Drago megnyomott egy gombot, mire becsukódott
utánuk a liftajtó.
- Maga a hegy 917 láb magasan van a tengerszint
fölött. Ami annyi, mint kétszáznyolcvan méter. A foga-
dóterület, ahová megérkeztek, háromszáz lábra van a
tengerszint fölött.
- És most milyen magasra megyünk? - kérdezte
Sabrina.
- A kert a tengerszint fölött nyolcszáz láb magasban
van. Ott lesz a ma esti parti.

166
 A lift ekkor megállt, s az ajtó kinyílt. Mozaik
padlózatú zárt bels udvarban találták magukat. Drago
az üvegajtón túlra mutatott, ahol tucatnyi tarkabarka
ruhába öltözött vendég ismerkedett egymással a frissen
nyírt pázsiton s az akár versenyek rendezésére is
alkalmas úszómedence körül. Majd a kert közepén lév
vörös-fehér csíkos sátortet s térre mutatott, s elmagya-
rázta, hogy ez a karneváli zenére specializálódott
zenekar helye. A tágas táncparketten pedig akár kétszá-
zan is rophatják egyidej leg. Azonosító kártyája segít-
ségével kinyitotta a hangszigetelt ajtót, s a parti zaja
hirtelen beáradt a helyiségbe. Néhány lépcs n lementek
a pázsitos térségre, ahol fehér öltönyös pincér várta
ket, kezében tálcával, rajta két pohár itallal.
- Voltam olyan merész, hogy rendeltem önöknek,
amint hallottam, hogy már megérkeztek - mondta Drago
a tálcára mutatva. - Száraz fehér bor és Perrier
ásványvíz. Amennyiben nem erre gondoltak, boldogan
hozatok valami mást.
- Köszönjük, nem szükséges, ez nagyon is megfelel
- felelte Graham, s miután elvette a két poharat a
tálcáról, az egyiket átnyújtotta Sabrinának.
- Ó, már itt is van Mr Schrader. Ha megbocsátanak,
nekem most már amúgyis mennem kell. Sok vendég
van a gondjaimra bízva. Biztosan összetalálkozunk még
ma este, és akkor beszélgethetünk egy kicsit.
Drago Schraderre mosolygott, majd odament üzlet-
emberek egy csoportjához, akik a medence mellett
beszélgettek.
Schrader fehér sortot viselt virágmintás inggel. Ba-
rátságosan kezet fogott velük.
- Nagyon örülök, hogy elfogadták a meghívást. Re-
mélem, André elnézést kért a nevemben.
- Igen. Hallottuk, hogy a f polgármester úr felesége
elragadta egy. táncra...
- Rosszabb volt, mint maga a halál. Mr Graham,
mindenáron kerülje el a hölgyet. A jókép fiatal
milliomosok a gyengéi.
- De mir l ismerem fel a hölgyet?
- Már messzir l hallani a hangját.
Schrader ekkor megcsodálta Sabrina ruháját.
- Elragadó ma este, Mrs Graham.
- Köszönöm, nagyon kedves - felelte Sabrina moso-
lyogva.
- Remélem, nem tagadja meg t lem a lehet séget,

167
 hogy táncoljak a kedves feleségével - fordult Schrader
Grahamhez.
- Szó sincs róla, s t épp ellenkez leg! Biztos vagyok
benne, hogy nagy örömmel táncol végre olyasvalakivel,
akinek csak egy bal lába van. Én ugyanis nem vagyok
egy Fred Astaire.
Schrader nevetett, majd két egyforma ezüsttalizmánt
vett el a zsebéb l, s egyiket Sabrina, a másikat
Graham kezébe adta. A medál egy ökölbe szorított kezet
ábrázolt, melynek hüvelykujja a második és harmadik
ujj között kandikált kí.
- Figa a neve - mondta Schrader. - Eredetileg a
rabszolgák hordták abban a reményben, hogy termé-
kenységet és jó szerencsét hoz nekik. Most már a
turistáknak árult csecsebecse, de van, aki szerint
ködik a dolog, csak er sen kell hinni benne. Én
azóta hordok magamnál egyet, mióta ideköltöztem, s
amint látják, bajt legalábbis még nem hozott rám.
- Vagyis hisz az erejében? - kérdezte Graham,
miközben megforgatta az amulettet az ujjai között.
- Persze. De én is ugyanolyan szkeptikus voltam
ezzel kapcsolatban, amikor el ször hallottam róla, mint
most ön. De mivel azóta már rájöttem, milyen nagy
jelent sége lehet egy amulettnek, most már er sen
hiszek benne.
Graham vállat vont, majd a láncot a nyakába tette,
s megigazgatta az amulettet, hogy pontosan középre
kerüljön.
- Legalább a f polgármester feleségét tartsa távol
lem.
- Ne zz gúnyt a voodoo varázsból, Mike. Míg
Brazíliában vagy, sohase tégy ilyet - mondta Siob-
han a háta mögött. Mint a legtöbb jelenlév hölgy,
is kifejezetten erotikus ruhát viselt ma este.
Inkább erotikus, mint egzotikus volt. Fekete szatén
ruhát, fekete harisnyát és fekete-fehér csíkos tangát
viselt.
Graham végigmérte, miel tt a szemébe nézett volna.
- Fel lem nyugodtan hihetsz benne, ha akarsz, de
ami engem illet, szerintem csak szemfényvesztés az
egész.
- Te szemfényvesztésnek tartod, de te szabadgondol-
kodó vagy. Én azonban túlságosan sok voodoo halált
láttam már ahhoz, hogy ne higgyek benne.
- Szerintem csak bebeszélted magadnak, hogy közük

168
van hozzá. A valóságban azonban tökéletes, racionális
magyarázat van minden halálesetre.
Sabrina megfogta Graham karját.
- Én úgy tudtam, ez itt egy karneváli parti. Nem
beszélhetnénk valami másról?
- Oké, egy szót se többet a voodoo babonákról -
helyeselt Graham.
- Mrs Graham...
- Miért ilyen hivatalos? Szólítsa csak ket nyugodtan
Mike-nak és Sabrinának - jegyezte meg Siobhan, s rájuk
nézett. - Részetekr l rendben van, ugye?
- Igen - mondta Sabrina vállat vonva.
- Akkor... Sabrina, jönne velem táncolni? - kérdezte
Schrader.
- Nagyon szívesen.
Siobhan figyelte, amint Schrader és Sabrina elindul-
tak a zenekar felé.
- Sabrina nagyon nagyra tart téged.
- Úgy t nik, érdekes beszélgetést folytathattatok
rólam - jegyezte meg Graham.
- Igen, de nem arról, amire gondolsz. Nagy mázlista
vagy. Tudod, rólam, csak mert szerepeltem néhány
filmben, mindenki azt hiszi, hogy temérdek sok barátom
van. Holott az az igazság, sohasem voltam még ennyire
magányos.
Graham a poharát nézte.
- Sabrina azt mondta, férjnél vagy.
- Jeff meghalt - felelte Siobhan halkan.
- Sajnálom...
- Párizsban egy éjszakai klub el tt leszúrták. Hat
évvel ezel tt. Egy drogkeresked összetévesztette az
egyik konkurensével.
Vállat vont, elmosolyodott, majd Graham kezébe adta
a poharát.
- Nem tiltakoznék, ha utánatöltenénk.
- Mit iszol?
- Amit te. A bár ott van a medencénél. Menjünk...
- Tudod, én mindig is azt hittem, hogy a karnevál
azt jelenti, jelmezbe kell öltözni - mondta Graham,
miközben átvágtak a pázsiton. - De itt a n k többsége
úgy néz ki, mint aki vetk pókert játszott, s veszített.
Siobhan elmosolyodott.
- A baile teljesen más, mint a Passarela do Samba...
- Állj, már el is veszítettem a fonalat - vágott közbe
Graham.

169
 Siobhan megállt s körbemutatott.
- Ez egy baile, azaz bál. Mindig erotikus jelleg , f leg
azok, amiket exkluzív hotelekben és nightclubokban
tartanak. Az ilyen helyeken megszokott arány, hogy
három n jut egy férfira. Martinnak azonban nem volt
szándékában ilyen nyilvánvalóan promiszkuis szokást
folytatni, úgyhogy itt a meghívottak között csak kevés
olyan n akad, aki egyedül, kísér nélkül jött el. A
Passarela do Samba vagy Samba Parade azonban az,
amit a televízióban is láthatsz. Turistacsalogató látvá-
nyosság. Tarka jelmezek, egzotikum, hogy minél na-
gyobb tömegeket vonzzon ide. Minél színesebb és
fantáziadúsabb az idei, annál nagyobb lesz a kereslet a
következ iránt.
Graham ekkor észrevette, hogy közeledik feléjük Raoul
Lajes - egyike azoknak, akik Schrader asztalánál játszot-
tak a múlt éjjel. Lajes most élénk virágmintás inget és
egyszín sortot viselt. Papírból készült virágfüzér volt
izzadt nyaka körül. Portugálul kérte táncra Siobhant. A
lány rázta a fejét, de amikor megpróbált ellépni Lajes
mellett, a férfi durván megragadta a karját, s ez alkalom-
mal már nyíltan követelte, hogy táncoljon vele.
Graham elkapta Lajes karját s figyelmeztet leg fel-
emelte a kezét.
- Én ugyan nem beszélek portugálul, de az nyilván-
való számomra, hogy nem akar magával tartani. Úgy-
hogy hagyja békén!
- A mázlista szerencsejátékos - vigyorgott Lajes
Grahamre. - Mi köze van ehhez a n höz? Nem magával
van. Vagy igen? Talán szólok egy-két szót err l a
feleségének ... Ha megtalálom...
Graham ütése Lajes halántékát érte. A lendülett l
belezuhant a medencébe. Drago leszakadt a házaspár-
tól, akikkel eddig beszélgetett, s a medencéhez sietett,
ahol rövid utasításokat adott portugál nyelven a két
pincérnek. A medence széléhez siettek, hogy kihúzzák
Lajest a vízb l. A bal szemöldöke felrepedt, s a vér már
patakokban csorgott az arcán. A felesége oldalra fordí-
totta a fejét, hogy alaposabban is megvizsgálhassa a
sérülést, majd rácsattant a legközelebbi pincérre, hogy
azonnal hozzon egy kend t és jégkockákat. Drago
azonban magához intette a pincéreket. Schrader és
Sabrina, akik hallották az izgatott zajongást, keresztül-
furakodtak a kíváncsiskodók gy jén. Siobhan el-
mondta nekik, mi történt.

170
 Drago ezután beszélt három szemtanúval, majd ismét
Lajeshez fordult.
- Amennyiben öt percen belül nem távozik innen,
letartóztattatom.
- És mi lesz vele...
- Fogd már be a szádat, Maria! - csattant Lajes a
feleségére, amikor az Grahamre mutatott. maga
Schraderre nézett.
- Ne vess véget a barátságunknak így, Martin.
- Te csak ne beszélj nekem barátságról, amikor
csúnyán visszaéltél vele! - vágott vissza dühösen Schra-
der. - Hallottad, mit mondott André! Most pedig menj el!
- Te itt sem voltál akkor, Martin - csattant fel Maria.
- Mindent elhiszel Dragónak, bármit is mond.
- Maria, most már elég legyen! - kiáltott rá Lajes.
- Nem! Most az egyszer végre elmondom, amit
akarok, mert itt senki sem akad, aki ki merné mondani
- kiáltotta Maria, s tekintete találkozott Schraderével.
- Drago kihasznál téged, Martin, nem veszed észre?
Amint egy kis hatalmat adtál neki, korrupt, megalomá-
niás gazember lett bel le. Minél hamarabb megszaba-
dulsz t le, annál jobb. Annál hamarabb nyered vissza
a tekintélyt, amit kivívtál magadnak, miel tt Drago
elvakított. Szabadulj meg t le minél el bb, különben
fog tönkretenni téged!
Azzal karon ragadta a férjét, s a ház felé irányította.
Schrader szomorúan rázta a fejét, miközben figyelte,
hogy a házaspár belép a liftbe s távozik.
- Mariának mindig is nagy volt a szája. Ez még Raoul
vesztét okozza egyszer...
- És mindig jelenetet csinál, ha már túl van néhány
pohár italon - tette hozzá Drago.
- Szerintem most nem volt ittas - jegyezte meg
Graham.
- Pedig ivott. Egész este folyamatosan - felelte
Schrader. - Raoul azon kevesek egyike, akin sohasem
látszik meg az ilyesmi. Csak az agresszivitása árulja el.
leg az, ahogyan a n kkel viselkedik ilyenkor.
- Raoulnak ez az egyetlen szenvedélye - magyarázta
Siobhan. - Bátorságot merít az alkoholból ahhoz, hogy
ellentmondhasson végre a feleségének, a sarkára álljon,
s bebizonyítsa önmaga el tt, hogy milyen férfias.
- Nos, azt hiszem, ennyi elég is lesz Raoulról és
Mariáról - mondta Schrader, majd Siobhanre nézett. -
Szabad egy táncra?

171
 - Hát persze - felelte Siobhan, s azzal Sabrinára
kacsintott. - Majd kés bb még találkozunk.
Drago elnézést kért t lük, s elindult a bár felé.
- Muszáj volt megütnöd? - kérdezte Sabrina szinte
követel hangon Grahamt l, amint végre magukra
maradtak. - Legalább most az egyszer kivételesen nem
tudtad volna visszafogni magad?
- Alapos okom volt rá, hogy megüssem. Talán
maradjunk ennyiben. Megpróbálom megszerezni a táv-
irányítót a széfb l. Légy szíves, foglald le addig Schra-
dert!
- Még mindig nem árultad el, hogyan akarsz bejutni
a helyiségbe. Az ajtón keresztül nem fog menni, mert
távirányítóval m ködtetik.
- Legalábbis Silva rajza szerint. És nemcsak azt az
ajtót, hanem minden helyiséget egy zárt lánchoz tartozó
monitorhálózattal ellen riznek. Az ajtón biztosan nem
tudnék bejutni.
- Megint kikerülted a kérdésemet.
- Majd kés bb elmondom - szögezte le.
Sabrina könyörg mozdulattal nyújtotta a férfi elé a
kezét.
- A társad vagyok, Mike. Mit tegyek még, hogy végre
megbízz bennem?!
Elgondolkodott a lány szavain, miel tt megszólalt
volna.
- Oké. Arra alapozom az egészet, hogy valószín leg
nincsenek kamerák sem a fürd szobában, sem pedig
Schrader lakosztályában, Valahol meg kellett húzniuk
a határt. Silva rajza szerint Schrader lakosztálya
mellett, jobbra van egy fürd szoba, úgyhogy onnan
elvileg átjuthatok a lakosztályba anélkül, hogy észreven-
nének.
- Tudom, hogy hülye kérdés, de mégis hogyan?
Ahogy én látom, csak egy módja van... - Sabrina
elhallgatott s hitetlenkedve megrázta a fejét, amikor
ráébredt, mit is akart mondani.
- Csak egy út van. A fürd szoba ablakán keresztül
ki a sziklafalra, onnan pedig be a hálószoba balkonjára.
- Ez tiszta rültség!
- Halkabban - sziszegte Graham dühösen. - Épp
ezért nem akartam megtárgyalni veled, miel tt még
megcsinálom. Játszod itt nekem az aggodalmaskodó
anya szerepét, aki attól retteg, hogy a fiacskája esetleg
felhorzsolja a térdecskéjét.

172
 - Azért játszom ezt a szerepet, mert én igazán
tör döm veled - mondta a lány, majd felsóhajtott, s
halkan, nyugodtabb hangon folytatta. - De most nincs
megfelel felszerelésünk a sziklamászáshoz. Elég egy
apró kis hiba, és máris véged...
- Az akciónak az a célja, hogy ne csússzon be hiba
- mondta Graham leplezetlen gúnnyal. - Különben meg
nem idegen t lem az ilyesmi. Hasonló feladatot kellett
egyszer végrehajtanom a Deltánál, és akkor sem volt
szükségem arra, hogy a biztosítóköteleket használjam.
- De akkor legalább ott voltak, arra az esetre, ha
mégis szükséged van rájuk.
- Nem érted a lényeget, Sabrina. Nem volt szükségem
rájuk. Nem érted? Ez mind csupán pszichológia. A hiba
szót használtad az el bb. A hiba rendszerint határozat-
lanságból, bizonytalanságból, meggondolatlanságból
származik. Egyszóval a félelemre vezethet vissza. És
mint azt már korábban is mondtam neked, én nem
hiszek a félelemben. Ez egy fóbia, amit bárki legy zhet,
amennyiben maximálisan hisz önmagában. Én hiszek
magamban, és abban is, hogy át tudok mászni a
sziklafalon anélkül, hogy lepottyannék. Ha a legkisebb
kételyem lenne ezzel kapcsolatban, eszembe sem jutna
megkísérelni.
Ekkor a lányra mosolygott.
- Minden rendben lesz. Megígérem.
- Vigyázz magadra! Kérlek, légy nagyon óvatos -
mondta Sabrina, majd futó csókot lehelt az arcára.
- Ez a szándékom. Nos, akkor tartsd szemmel
Schradert, jó?
- És mi van Dragóval?
- majd engem tart szemmel, ebben egészen biztos
lehetsz.
Alighogy elváltak egymástól, Drago, aki egész id alatt
diszkréten figyelte ket, lecsatolta az adóvev készülé-
ket az övér l, s leszólt a biztonsági szoba ügyeletesének,
hogy kísérje figyelemmel Graham minden egyes lépését
onnantól fogva, hogy belép a házba.
Graham a piros-fehér folyosóra érkezett, amely Silva
rajza alapján egy biliárdszobába vezet. Bár mindkét
asztal foglalt volt, szerencséjére egyik játékosnak sem
nt fel, amikor elhaladt mellettük. Ezután a krémszín
falakkal körülvett hallba érkezett, melyet képek díszí-
tettek. Eredeti Rembrandtnak és Vermeernek t ntek, de
valójában a világ legügyesebb hamisítóinak keze munkái

173
voltak. Maga elé képzelte Silva rajzát. Egy csigalépcs
vezet le innen egy nagyobb helyiségbe, majd egy
hosszabb folyosóra, melynek végében Schrader lakosz-
tálya van. Nagy nehezen átpréselte magát egy párocska
mögött, akik kéz a kézben üldögéltek a lépcs sor
felénél, s akik - ezt mosolyukból gyanította - titokban,
házastársaik tudta nélkül randevúztak itt egymással.
Gyanúja beigazolódott, amikor a férfi, aki egy kissé
spicces volt már, pszt-et mondott s ujjait a szájára
tapasztotta. Graham utánacsinálta, majd így, mutatóuj-
ját az ajkaira tapasztva elindult. Lábujjhegyen lopakod-
va ment tovább lefelé a lépcs kön. A párocska kuncogni
kezdett mögötte. Amint leért a lépcs sor aljára, kezét
zsebre dugta, s úgy tett, mint akit nagyon érdekelnek
a falakon függ képek. Megpróbált minél termé-
szetesebben viselkedni, már amennyire lehetett, hiszen
pontosan tudta, hogy a kamerák minden egyes lépését
figyelemmel kísérik. Csak lassan haladt, el rébb, elég
gyakran meg-megállva, s olykor-olykor közelebbr l is
megnézzen egy-egy festményt, s kétségbeesetten próbált
valóban érdekl dést mutatni irántuk. Mindez arra
emlékeztette, amikor megismerkedésük els heteiben
Carrie-vel randevúzgatott. Carrie imádta a balettet meg
az operát, t azonban mindkett meglehet sen hidegen
hagyta. Ám annyira eltökélte magában, hogy jó benyo-
mást fog tenni a lányra, hogy számos unalmas estét volt
hajlandó eltölteni a szent cél érdekében a New York-i
Állami Színházban, s a Metropolitanben, mígnem egy-
szer csak megelégelte s kénytelen volt beismerni, hogy
kudarcot vallott. Mint utólag kiderült, Carrie egész id
alatt tudta, hogy csak színleli az érdekl dést, de úgy
döntött, nem szól neki róla. Kés bb persze azt mondta,
hogy mindez Graham hibája, mert már kezdetben sem
volt szinte hozzá. Ezt követ en egyezséget kötöttek
egymással. Ennek értelmében a férfi focimeccsekre jár
a haverokkal, a lány pedig a balettre s az operába
Graham helyett inkább széplelk barátaival megy ez-
után. Ez bizonyult a lehet legjobb megoldásnak.
A folyosó végébe ért, s egy díszesen faragott ajtóval
találta szembe magát. T le jobbra egy egyszín fehér
ajtót talált, ami felt en kilógott ebb l a grandiózus
környezetb l. Kinyitotta az ajtót, belépett a mosdóba, s
be is zárta maga után. A helyiség kicsi volt, de épp elég
a WC és kézmosó számára. El is csodálkozott azon,
vajon miért nem verette ki a falat Schrader, s miért

174
nem csatlakoztatja a helyiséget a lakosztályához? Elhes-
segette magától a gondolatot, s az ablakhoz lépett.
Kibontotta az összefogott függönyt, félrehúzta az egyik
oldalra, majd kinyitotta az ablakot s feltérdelt a
leengedett vécétet re. Kibámult az ablakon - nézte a
hullámokat, melyek a hegy lábát ostromolták, pontosan
alatta. A szoba legalább hatszázötven láb magasan van
a tenger fölött. Nyújtogatta a nyakát még kijjebb a
nyitott ablakon, hogy megbecsülje a távolságot közte és
Schrader balkonja között. Úgy húsz láb lehet legfeljebb.
Majd miután alaposabban is megvizsgálta a sziklafalat,
látta, hogy bár egyenetlen és meredek, a felszíne mégis
tökéletesen alkalmas a megmászáshoz. Ám maga a
hegy... Minél magasabbra nézett, annál meredekebbnek
nt. A d lésszöge itt nem lehet több mint húsz fok.
Egyetlen hátránya, hogy nincs megvilágítás. Kizárólag a
hold fénye lesz a segítségére.
Levette a farmernadrágot. Alatta egy sz kre szabott
elasztikus sportalsót viselt. Miután a padlóra dobta az
ingét, felkapaszkodott a mosdó fölé, s megfordult, hogy
háttal az ablaknak legyen. Hátrafelé kirakta a lábát,
majd leengedte egészen addig, míg úgy érezte, hogy
szilárdan kapaszkodik a sziklafalon. Egyetlen lendület-
tel kiemelte magát. A szikla hideg volt és bántóan
egyenetlen az érintése. Lassan, óvatosan elvált a fürd -
szoba ablakától, s minden egyes lépést alaposan meg-
fontolt. Tapogatózva próbálkozott odébbnyomulni a
cip je talpával, mígnem elég biztonságosnak érezte az
újabb talajfogást ahhoz, hogy a másik lábát is elmoz-
dítsa a helyér l. Egy felh ekkor váratlanul eltakarta a
holdat, s hosszú percekre megfosztotta egyetlen fényfor-
rásától. Dühösen szitkozódott magában, de nem mert
megmozdulni, s testével teljes hosszában szorosan a
hegy oldalához tapadt. Egy váratlan zaj alaposan
ráijesztett, s egy kissé félrefordította a fejét, hogy
megnézze, mi az. T zijáték kezd dött, mely egy id re
megvilágította az égboltot az Ipanema Beach felett, s a
szikrák, akár egy kaleidoszkóp élénk színei, hosszú
fénycsóvát húztak, miel tt beleolvadtak a sötétségbe. A
hold ismét kisütött, épp olyan hirtelen, mint ahogy az
imént elt nt, s most már folytathatta útját eddigi
módszerességével, lassan a balkon felé.
Már csak néhány láb választotta el a balkontól,
amikor a lába hirtelen megcsúszott egy kilazult szikla-
darabon. Jobb kezével belekapaszkodott ugyan a szik-

175
lafalba, de az a rész is levált, s szétmorzsolódott az
ujjai között. Ujjai gereblyeként mélyültek a sziklába, de
miközben továbbverg dött, hogy ennél is jobb fogást
találjon, egy denevér szállt fel hirtelen mögötte. A
szárnya széle súrolta az arcát. Ösztönösen hátrarántotta
a fejét, s nyomban elvesztette egyensúlyát. Ráadásul a
lába is kicsúszott a hirtelen mozdulattól, s egy ijeszt
pillanatig azt hitte, lezuhan. Mindez csak azért nem
történt meg, mert bal kezével sikerült megmarkolnia a
sziklafalat. Lábaival oldalra lendült, hogy visszataláljon
az eredeti pózba, de közben már amúgy is sérült bal
térde nekivágódott egy kiálló, éles szikladarabnak.
Fájdalmában felkiáltott, de újból megkísérelte vissza-
nyerni iménti stabil helyzetét a sziklafalon. Amint ez
sikerült, mélyet sóhajtott, s homlokát a tenyerének
támasztotta. Dühös volt magára. Egy pillanatra igenis
pánikba esett. És a pánik - félelem Ennyit a vacak
elméletekr l. Szemeit csípte az izzadság, mely már
patakokban csordogált az arcán, le egészen a mellka-
sáig. Megrázta a fejét, de néhány másodperc múlva
ismét kiverte a víz. Az utolsó néhány láb távolságot már
újabb incidens nélkül tette meg, majd egyik kezével
megkapaszkodott a korlátban, utánavitte a másik kezét
is, s utolsó er feszítésével átlendült, be a balkonra. A
korlátnak támaszkodva megpihent, s hátrahajtotta a
fejét. Egy id re a szemét is becsukta.
Majdnem egy percig maradt így, mozdulatlanul, s
élvezte, hogy a gyengéd szell végigsimogatta izzadság-
ban úszó testét. Majd kinyitotta a szemét, s megnézte
a térdét.
A horzsolás nem volt mély, bár alaposan vérzett.
Lecsorgott a térdén, végig a lábszárán, egészen a
vászoncip jéig. Az szerencséjére fekete volt, s az elszí-
nez dést így szinte észre sem lehet venni. Nagy nehezen
talpra állt, majd az ajtóhoz ment, s már épp be akart
lépni, amikor eszébe jutott, hogy infravörös fénnyel
védték a Golconda ajtaját. Lehet, hogy Schrader a házba
is ugyanilyen riasztót csináltatott? Megpróbált Schrader
fejével gondolkodni. Az ajtó egy balkonra nyílik, mely
alatt hatszázötven láb mélység szakadék tátong. Ugyan
hogy juthatna be ide bárki is? Elmosolyodott. Úgy értve,
rajta kívül.
Vagyis felesleges aggodalmaskodnia? Úgyhogy fogta
magát s bement. Felkapott egy használt törülköz t, s
miután letörölte vele a vért a térdér l, óvatosan köré

176
is csavarta, nehogy véletlenül összevérezze a sz nyeget.
A fürd szobában bezárta maga után az ajtót, majd
felkattintotta a villanyt. Hatalmas, süllyesztett fürd kád
volt itt, márványból, aranyozott csapokkal s korláttal.
Extravagáns, de látványos. Az egyik faliszekrényben
talált egy köteg gézt, s miután a véres törülköz t
lefejtette a lábáról, egy kis fert tlenít t szórt a sebre,
majd köréje tekerte a gézt, s szorosan megkötötte hátulról.
A törülköz t a szennyestartó kosárba rejtette, mely a
szoba egyik sarkában volt, majd lekapcsolta a villanyt, s
visszament a hálószobába, egyenesen a Van Gogh-hami-
sítványhoz, mely az ajtótól jobbra a falon függ.
A festmény, mely Silva szerint Schrader széfjét rejti,
pontosan ott volt, ahová Silva rajzolta az egyik vázlaton.
Graham körültapogatta a keretet, s észrevette, hogy a
keret egyik része a falhoz van er sítve. Elhúzta a képet
a faltól, s íme, ott volt a széf. Majd hirtelen támadt
öröme egy szempillantás alatt nyomtalanul meg is
sz nt. Silva elmondása szerint számzárral nyílik, azaz
olyasfajta széf, amit a Deltánál megtanult kinyitni. Ám
ennek itt speciális kulccsal nyílik a zárja. Dühösen
beleöklözött a falba, s izzadságtól csatakos hajába túrt
ujjaival. Schrader kicserélte a széfet, mióta Silvát
elbocsátotta. Visszafordította a képet úgy, ahogy volt,
majd kisétált a balkonra, rákönyökölt a korlátra, s
bámulta a kivilágított ablakokat, melyek oly csábítóan
vonzották tekintetét, szemben a sötét, barátságtalan
sziklafallal. Ha sokáig van távol a partiról, az el bb-
utóbb felt nik Dragónak. S t talán még odáig is
elmerészkedik, hogy rátöri a vécéajtót, miközben úgy
csinál, mint aki csak azért teszi ezt, mert aggódik
Graham miatt, mert hiába kopogtatott idáig az ajtón,
senki sem válaszolt odabentr l.
Minél hamarabb visszamegy, annál jobb.
Schrader letörölte arcáról az izzadságot monogramos
zsebkend jével, miután Siobhannel otthagyták a tánc-
parkettet. Intett a pincérnek, aki máris sietett feléjük,
majd Sabrinára mosolygott.
- Még a halálba küldenek, hölgyeim - mondta leveg
után kapkodva. - Teljesen kimerültem.
- És én még azt hittem, rá tudom beszélni, hogy
tanítson meg egy kicsit szambázni - mondta Sabrina, s
cinkos mosolyt küldött Siobhan felé.
- Egy kicsit kés bb lehet róla szó - felelte Schrader,

177
miközben zsebre vágta a zsebkend t. - Mondjuk in-
kább, jóval kés bb. No, nem mintha szüksége lenne
oktatásra.
- Én nem úgy érzem azok után, hogy láttam Siobhant
a táncparketten.
- Ne felejtsd el, hogy én az anyatejjel szívtam
magamba a szambát! Martinnak viszont igaza van.
Neked természetes ritmusérzéked van a tánchoz. Pilla-
natok alatt elsajátíthatod.
- És hol van Mike? - kérdezte Schrader, miközben
körülnézett a kertben.
- Elment egy kicsit sétálni.
- Remélem, nincs valami baja.
Sabrina elmosolyodott.
- Nem. Biztosan minden rendben van. Csak néha
szeret egyedül csavarogni. Olyan magánakvaló fajta.
Siobhan elnézésüket kérte, s odasietett a vendégek
egy csoportjához. Mint kiderült, régi barátai voltak, s
épp most érkeztek a partira.
Sabrina utánuk nézett.
- Siobhan mesélte, hogy ön nagy pártolója a m vé-
szeteknek.
- Ez azért enyhe túlzás. Hobbiból festményeket
gy jtök, de ett l még aligha nevezhetném magam
annak. Érdeklik a m vészetek?
- Csak kifejezetten amat r szinten. Sajnos, nem
jutok el annyi kiállításra, amennyire szeretnék. Ide
vezet, ha az ember egy sportfanatikussal köti össze az
életét.
- Ezt elhiszem. Mike egyértelm en sportos alkat.
- Van olyan korszak, amit különösképpen kedvel?
- A reneszánsz - vágta rá Schrader azon nyomban.
- Az egyetlen baj az, hogy az ebb l a korszakból
származó képek többsége múzeumokban vagy magán-
gy jteményekben van, s ezek általában semmi pénzért
nem hajlandóak megválni t lük. Úgyhogy be kell érnem
a második legjobbal. De mint a mondás tartja, az
imitáció a hízelgés leg szintébb formája
- Úgy érti, hamisítványokat gy jt? - kérdezte Sabrina
színlelt meglep déssel.
- Mindez teljesen legális dolog, err l biztosíthatom -
felelte Schrader remélve, hogy ezzel sikerült megnyug-
tatnia a lányt, - Csak akkor lennék törvényszeg , ha a
hamisítványok bármelyikét megpróbálnám eredetiként
értékesíteni.

178
 - Úgy értsem, hogy a gy jteménye csupa utánzatból
áll?
- Egy része igen. Mesélt önnek Siobhan a Szentély-
l?
- Említette, de nem igazán értettem, mi is ez az
egész.
- Volna kedve megnézni?
- Ó, hogyne. Miért is ne?
- Majd megkérem Andrét, mondja meg Mike-nak,
hogy hova mentünk, ha hamarabb visszaérkezne, mint
mi. '.
- Azt hiszem, nem szükséges. Csak úgy elment.
Nekem nem is szólt. Majd én megmutatom neki, kivel
van dolga.
- Rendben, ahogy gondolja.
Azzal a ház felé intett.
- Akkor menjünk is?
Sabrina úgy érezte, egy nagy k esett le ezzel a
szívér l. Mike biztosan nem örült volna, ha megtudja,
hogy épp szolgáltatott ürügyet Dragónak arra, hogy a
keresésére induljon.
- Jut eszembe, hol ismerkedett meg Mike-kal?
- Az ENSZ-ben - felelte, s ez igaz is volt. - Én
ugyanis ott dolgozom.
- Igazán? És mit csinál?
- Tolmács vagyok. F leg franciából fordítok.
- Nagyon érdekes - mondta Schrader, miközben
kivette igazolványkártyáját az inge zsebéb l, hogy kinyit-
hassa a fémajtót. Az ajtó kinyílt, s most már egy lift
el tt álltak.
Sabrina belépett a fülkébe.
- Igen, néha az is tud lenni. F leg akkor, amikor a
nagyhatalmak épp egymás torkának esnek.
Schrader megnyomta az egyik gombot, majd hátrébb
lépett, s kezeit összekulcsolta maga el tt.
- Én az egyetemen ismerkedtem még a feleségemmel.
- Nem is tudtam, hogy ön n s.
- Törvényesen az vagyok ugyan, de Katerina meg én
az utóbbi tíz évben már külön éltünk. bigott római
katolikus, úgyhogy részér l szó sem lehet válásról. No,
nem mintha újból akarnék n sülni. Túlságosan is
élvezem a szabadságot.
- Lefogadom, hogy b ségesen akadt pedig ajánlkozó,
mióta itt letelepedett - mondta a lány mosolyogva.
Dühösen villant a tekintete.

179
 - Persze, de ez várható volt. Rio tele van szerencse-
vadászokkal. De mindig megvetéssel nézem az ilyen
embereket, amit meg is érdemelnek.
A lift megállt, s amikor kiszálltak, egy vörös sz nyeg-
gel borított folyosón találták magukat, mely egy fehér
ajtóhoz vezetett. Miután az azonosító kártyával kinyitot-
ta az ajtót, Schrader félreállt, hogy el reengedje Sabri-
nát. A fehér falú szobában hét festmény volt - három
jobbra, három balra, egy pedig a szemközti falon,
középen. Ez ragadta meg igazán Sabrina figyelmét. Egy
csendélet volt az - egy asztal, rajta két hosszú szárú
pipa, egy pohár oldalra fordítva, egy fuvola, egy gyertya,
egy halomnyi szamárfüles történelemkönyv, s középen,
a könyvek tetején a kép legfontosabb tárgya, egy kopo-
nya.
- Hipnotikus hatású, nemde? - kérdezte Schrader
csendesen Sabrina háta mögött. - Harmen Steenwijck
Vanitas cím képe. Az eredeti valamikor 1640 körül
készült. Most a De Lakenhal múzeumban van, Leiden-
ben.
- A halál igézete - mondta Sabrina anélkül, hogy
levette volna tekintetét a képr l.
- Egészen pontos meghatározás.
Kezét gyengéden a lány karjára tette, Sabrina pedig
ösztönösen is odébbhúzta.
- Sajnálom, nem akartam megijeszteni. Nézze meg
mindegyik képet nyugodtan. Egyetlen témájuk van,
noha mindegyik a maga szemszögéb l közelíti meg azt.
Balra Rembrandt Szenátusa, Ferdinand Boltól a Leprá-
sok kolóniája és Mathieu Le Naint l az Amat rök. A
három kép jobbra mind egy-egy Constable-festmény. A
Hampsteadi mez k, a West End mez k és a Salisbury
Katedrális. És középen a Vanitas.
- Mindegyik hamisítvány?
- Sajnos, igen. Mindegyik alatt ott van egy kis
réztáblán, hogy hol van az eredetije.
Sabrina keresztbe fonta a mellén a karját, s úgy
tanulmányozta a képeket.
- A három kép balra... Mindegyiken egy-egy csoport
férfi. Beszélgetnek. A szenátus - a Hecht igazgatói
tanácsa. A leprások - a számkivetettek, utalás azokra
a munkásokra, akik a fegyvereket gyártják. És az
amat rök - a hatalmon lév bürokraták, akik arra
kényszerítették, hogy lemondjon s eladja a céget. Majd
jobbra a tájképek. Természet. Ember és természet. A

180
világon a két legnagyobb er . De még nekik is meg kell
hajlaniuk a legnagyobb er , a halál el tt.
Amint befejezte, Schraderre nézett.
- Egy kissé teátrális, tudom, de hogyan vélekedik
róla?
Schrader nem talált rá szavakat.
- Még soha senki sem vett észre ilyen kapcsolatot
közöttük, s nem fogalmazta meg ilyen pontosan, ilyen
találóan. Mintha olvasna a gondolataimban. De honnan
tud a Hecht-botrányról?
- Mike mesélt róla. Remélem, nem zaklatta fel, hogy
említettem.
- Dehogyis. Csak meglepett, hogy ilyen régi dolgokra
is emlékszik. Már vagy tíz éve történt.
- Mike-nak olyan megbízható a memóriája, hogy
sokan ölni is képesek lennének érte. És ugyan mivel
tölti ki a fejét? Sporteseményekkel, rekordokkal, ada-
tokkal. Micsoda pazarlás!
- Még mindig nem tudok magamhoz térni. Hogy ilyen
pontosan átlátta a koncepciómat! Még soha senkinek
sem sikerült.
- Mindig van egy els alkalom - felelte szerény
vállvonogatással. - De szeretném megtudni, miért nevezi
szentélynek ezt a helyet.
- Majd jobban megérti, ha el bb leült ide, erre a
fotelre.
- Székre? - kérdezte Sabrina, s csodálkozva körül-
nézett. A b rrel bevont fotelben s mellette a szekrény
egyformán fehér volt, s szinte beleolvadt a hófehér
környezetbe. Úgyhogy nem is vette észre, amikor belé-
pett a helyiségbe.
Kényelmesen elhelyezkedett a fotelben. Mintha leve-
párnán ülne. Schrader leguggolt mellé, s kinyitotta a
szekrényt. Egy Accuphase CD-lejátszó, egy SRM-7l-es
er sít s egy fehér Stax Gamma fejhallgató volt benne.
A legfels polcon pedig impozánsan gazdag klasszikus-
lemez-gy jtemény. Megkérte, hogy válasszon ki egyet
közülük. Végigpörgette ujjaival a borítókat, remélve,
hátha megtalálja a kedvencét. Meg is volt. Prokofjev
Hamupip ke szvitje. Kiemelte a lemezt s elolvasta a
közrem köd k listáját. A St. Louis Szimfonikus Zene-
kart Leonard Slatkin vezényli. Látta ket él ben,
koncerten. A szülei lelkes koncertlátogatók voltak,
úgyhogy valahányszor meglátogatták t Miamiból, jó
el re vett három jegyet a Carnegie Hallba vagy az Avery

181
Fisher Hallba. Bár is élvezte a koncerteket, egyedül
sohasem ment el. Jobb szerette barátaival töltött idejét
kedvenc dzsesszklubjában múlatni.
Schrader elvette t le a lemezt, s elismer bólintással
nyugtázta a választását. A lemezt betette a lejátszóba.
A kezébe adta a fejhallgatót is, maga pedig csendesen
félrevonult a helyiség egyik sarkába. Lejjebb vette a
kapcsolón az áramer sséget, s hamarosan teljes sötét-
ség borult rájuk. Sabrina feltette a fejhallgatót, majd
lecsukta a szemét, s mint azt Schrader tanácsolta,
megpróbálta agyából kirekeszteni mindazt, ami a kül-
világhoz kapcsolta. Bármennyire is próbálta, nem ment.
Egy sötét árny valahogy mégis ott maradt agya hátsó
régióiban, s kísértette a tudatalattiját. Higgy benne, mint
ahogy hisz benned - mondogatta magában, majd
érezte, hogy a látomás kezd elhalványulni, akár egy régi
celluloidfelvétel. Addig ismételgette magában a szavakat,
mígnem teljesen elt nt a kép. Hirtelen teljesen relaxált
állapotba került. Csak ekkor nyúlt a lejátszó felé, hogy
elindítsa. Majd miután már néhány másodperce ment
a lemez, megnyomott egy gombot a fotel karfáján. Vagy
tucatnyi színes lézernyaláb t nt fel a mennyezeten.
Hagyta, hogy magukkal ragadják a fények, melyek
kaleidoszkópszer illúziókat alkottak körülötte.
Majd eszébe jutottak Schrader szavai:
- Kifejezetten gyógyító hatásúnak tartom... Mint egy
terápia. Mintha végre sikerülné hidat építenem a múlt
és a jelen között, hogy együtt lehessek a nagy meste-
rekkel, akiket olyannyira megtanultam csodálni az évek
során. Azt hiszem, nevezhetjük ideiglenes szentélynek,
menedéknek a külvilág keser és riasztó valóságához
képest. Aki ebbe a székbe ül, mást és mást él meg. Az
élmény milyensége els sorban attól függ, milyen gondo-
latok foglalkoztatják a tudat alatt.
Azon kapta magát, hogy egyre csak a Vanitast
bámulja. A koponyát. A fénynyalábok keresztezték
egymást a festményen, rejtélyes formákká-alakzatokká
torzítva a koponyát. De mindez mintha csak a gondo-
lataiban történt volna meg. Érezte, hogy feszült várako-
zás van benne, s megpróbálta levenni a szemét a
Vanitasról. Ám bármilyen er sen is próbálta, nem ment.
Úgy érezte, kezd kicsúszni a lába alól a talaj. Majd
minden el jel nélkül az árnyékszer alak ismét ott volt
a gondolataiban. De most már feneketlen mélységbe
zuhant, egyre csak zuhant és zuhant és zuhant...

182
 - Nem! - sikoltotta, s letépte fülér l a fejhallga-
tót.
Schrader ismét felkapcsolta a villanyt, és odasietett
hozzá.
- Sabrina, jól van?
- Megtörölte izzadságtól csatakos homlokát a keze
fejével.
- Sajnálom... Nem tudom, mi ütött belém hirtelen.
- Én tudom. A Vanítas. Sokan vannak, akikre igen
mély hatással van. Mint mondtam, kizárólag attól függ,
milyen a tudatalattija. Sajnálom.
- Miért? Nem vállalhat felel sséget a gondolataimért.
Felemelte a fejhallgatót s megforgatta.
- Remélem, nem rongáltam meg ijedtemben.
- Ez lényegtelen - mondta Schrader, miközben elvet-
te t le a fejhallgatót, s a szekrényre tette. - Azt hiszem,
Sabrina, jót tenne magának egy kis brandy.
Sabrina grimaszt vágott, s megrázta a fejét.
- Nem szeretem. A friss leveg viszont biztosan jót
tenne. Most hirtelen valahogy olyan melegem lett,
mintha katlanban lennék.
- Csak egy pillanat. El ször áramtalanítanom kell itt
mindent.
Sabrina odament a Vanitas elé. Olyan más volt így,
a fényben. Annyira más.
- Készen van? Indulhatunk is?
- Persze.
- Mike is biztosan visszajött már - mondta Schrader,
miközben beléptek a liftbe.
- Nagyon remélem - mondta Sabrina halkan.
Graham visszamászott a mellékhelyiségbe, kissé
ügyetlenül leugrott a padlóra, majd becsukta maga
mögött az ablakot. Egy kis hideg vizet fröcskölt az
arcára és a mellkasára, majd leült a vécékagyló ülésé-
nek peremére s megtörölközött. A térde lüktetve fájdo-
gált, de sokkal jobban aggasztotta a vérzés, mint a
fájdalom. Még nem ütött át a kötésen, s remélte, hogy
hamarosan el is áll. Felhúzta a farmernadrágját, majd
belebújt az ingébe, s nyakába kötötte a selyemkend t.
Azután ismét a törülköz után nyúlt, hogy megint
megtörölje izzadságban úszó arcát.
Türelmetlen kopogás hallatszott az ajtó fel l.
- Mr Graham?
Drago hangja volt az.

183
 - Csak egy perc - kiáltotta vissza Graham, miközben
letörölte lábnyomait az ablakpárkányról.
- Jól van?
- Igen... Azt hiszem, egy kis gyomorrontásom van -
mondta Graham, s még egyszer, ellen rzésképpen
végigpásztázta tekintetével a szobát, majd az ajtóhoz
ment s kinyitotta.
- Úristen, nagyon rosszul néz ki! - kiáltott fel Drago.
- Ma este több orvos is van a vendégeink között
Megkérem valamelyiküket, vizsgálja meg önt.
- Köszönöm, jól vagyok. Tényleg. Egy kicsit gyengé-
nek érzem magam, ennyi az egész.
Graham megállt a lépcs aljánál.
- Honnan tudta, hogy itt vagyok?
- A ház minden helyiségét, a mellékhelyiségek kivé-
telével, zárt lánchoz tartozó kamerák figyelik. Pusztán
biztonsági okokból, ugye, ez érthet . Az ügyeletes tiszt
látta, hogy ön elindult Mr Schrader lakosztálya felé.
Tudja, az ahhoz tartozó ajtók itt vannak a toaletthelyi-
ségt l balra. Úgyhogy szemmel tartotta önt. Amikor már
vagy tíz perc eltelt, s még mindig nem látta kijönni önt
innen, arra gondolt, talán valami baj van, s ezért szólt
nekem. Ilyen egyszer .
- De honnan tudta a nevemet?
- Csakúgy, mint én magam is, az ügyeletes tiszt
minden egyes vendéget név szerint ismer.
- Elképeszt - mondta Graham.
- Nem annyira, mint ahogy az, így els hallásra
nik, err l biztosíthatom. A mai meghívottaknak ki-
lencvenkilenc százaléka ugyanis hivatalos Mr Schrader
minden egyes partijára. És mint azt talán Miss St
Jacques-tól ön is hallhatta, Mr Schrader gyakran tart
efféle összejöveteleket. Biztonsági kamerák vannak a
recepción is, úgyhogy ha valaki megérkezik, a recepciós
betáplálja az adatait a számítógépbe, mely a bizton-
ságiak termináljával van összeköttetésben, s a név
ekkor mindkét monitoron megjelenik. Ekkor már csak
annyi a feladata, hogy a nevet és az arcot együtt
memorizálja. És ez már csak a maradék egy százalékra
vonatkozik.
- Most már értem, miért tartja olyan nagy becsben
önt Mr Schrader. Mivel ennyire érti a dolgát...
- Muszáj, Mr Graham. Mint bárki másnak, aki Mr
Schraderhez hasonló pozíciókat tölt be, neki is b ven
akadnak ellenségei. Ha észreveszik, hogy van egy gyenge

184
pontja a biztonsági rendszernek, biztosan ki is használ-
ják. Ez a hiba pedig akár az életébe is kerülhet.
- Jogos észrevétel - mondta Graham. - Apropó,
mondott az imént valamit, ami elgondolkodtatott. Azt
mondja, hogy azok az ajtók a toalett mellett már
Schrader lakosztályához tartoznak?
- Igen - felelte Drago habozva.
- Akkor miért nem bontatja ki a falat, s miért nem
csatolja a toaletthelyiséget a lakosztályhoz? Biztosan
nem túl gyakran használják a vendégek.
- Ez igaz. Miss St Jacques bizonyára mesélt önnek
Robertóról...
- Nem, nem emlékszem rá.
- Mr Schrader adoptált egy fiút...
- Igen, mesélt róla - jutott eszébe Grahamnek, amit
Whitlocktól hallott. A srác, aki rákapott a heroinra...
- Túladagolta magát. Ott, abban a toaletthelyiségben.
Mr Schrader sokkal jobban szerette a fiút, mint a
legtöbb szül a saját, vér szerinti gyermekét. A temetés
után megfogadta, hogy nem használja a helyiséget, amíg
itt lakik.
Drago átvezette a biliárdtermen, majd ki a zárt
udvarra, ahonnan ráláttak a kertre. A zenekar felé
mutatott.
- Ott van a felesége. Látja?
- Igen, látom.
- Kérem, nyugodtan szóljon Mr Schradernek vagy
nekem, ha ismét gyengén érzi magát. A lehet legjobb
ellátásban lesz része. Most pedig ha megbocsát...
Drago elindult a bár felé.
Graham szinte biztosra vette, hogy Drago keresztül-
látott rajta, ami azt jelenti, csak id kérdése s utánuk
jön. És ráadásul egyetlen lépéssel sem jutottak közelebb
ahhoz, hogy megszerezzék a képet, mint amikor megér-
keztek ide, Rio de Janeiróba. Úgy t nik, nincs sok
esélyük, hogy valaha is sikerülhet megszerezniük...
Sabrinába karolt, s elmesélte neki, mi a helyzet a
széffel.
- Vagyis ott tartunk, ahonnan elindultunk - mondta
a lány csüggedten.
- Igen, így áll a helyzet. Ma este le kell ülnünk
Szergejjel és C.W.-vel, s talán kidolgozhatunk egy újabb
tervet, aminek hasznát vehetjük a következ huszon-
négy órában,
- És most mi legyen?

185
 - Szerintem nincs sok értelme tovább maradnunk -
mondta, s hirtelen megtorpant, amikor észrevette a férfit,
aki ekkor kezdett el Dragóval beszélgetni a bárban.
- Mike, valami baj van? - kérdezte a lány, s követte
a férfi tekintetét.
- Ez nem lehet igaz - mondta Graham anélkül, hogy
levette volna a férfiról a szemét.
A férfi most épp feléjük nézett.
Graham a szájához emelte a kezét, s úgy tett, mint
akinek köhögésrohama van. Így elég jól eltakarta arca
egy részét. Drago mutatott valamerre, s a két férfi
elindult a zenekar felé. Belefeledkeztek a beszélgetésbe.
Graham tudta, valamit tennie kell. Ha itt marad, szinte
biztos lehet benne, hogy a férfi kiszúrja. Csak egy
lehet sége maradt.
- Csókolj meg! - mondta Sabrinának.
- Micsoda? - kérdezte a lány meglepetten.
- Csókolj meg! Ha lehet, nagyon életh en.
Magához húzta s megcsókolta a lányt, miközben egyik
kezével a hátát, a másikkal meztelen nyakát simogatta.
A lány teste az övéhez simult, s ujjaival beletúrt a férfi
izzadságtól nyirkos hajába.
- Oroszországban ezért akár le is tartóztathatnák
ket - mondta a férfi er s ukrán akcentussal, amint
elhaladtak mellettük.
- Amerikaiak, újdonsült házasok - mondta Drago
halvány mosoly kíséretében.
- Jellemz - morogta az idegen férfi.
Graham most már a lány nyakát kezdte csókolgatni.
- Elmentek? - kérdezte Sabrina fülébe súgva.
A lány nagyra nyitottá a szemeit.
- Ott állnak a sátortet bejáratánál...
- Errefelé néznek?
- Nem .

Eltolta magától Sabrinát.

- Kerítsd el Siobhant!
- Mike, mi van...
- Gyerünk, Sabrina! - csattant a férfi hangja.
Sabrina értetlenkedve rábámult, majd elviharzott a
bár felé. Graham a fejét olykor le-lehajtva végigsietett a
sátortet s rész mentén, hogy kissé arrébb várja be ket.
- Mike, mi volt ez az egész? - kérdezte Sabrina,
amint visszatért.
- Miért nem inkább t le kérdezed? - kérdezett vissza
Graham szinte jeges hangon Siobhanre nézve.

186
 - lem? Ugyan mit? - kérdezte Siobhan döbbenten.
- Miért nem figyelmeztettél minket arra, hogy ki
Drago barátja?
- Barátja? Miféle barátja?
- Nos, akkor tessék, itt a személyleírás, hogy visz-
szatérjen a memóriád. Ötvenes férfi, rövid, fekete haj,
sz bajusz, jellegzetes orosz akcentus. Folytassam?
- Tudom, kire gondolsz. Azalatt érkezett, míg te
odabent voltál a házban. De fogalmam sincs arról, hogy
ki lehet az illet , ha erre gondolsz.
- És én még azt hittem, te vagy a KGB vezérkar helyi
szakért je - mondta Graham ironikusan.
- Csak azokat ismerem, akik rendszeresen járnak
Rióba. Ezt a férfit viszont még sohasem láttam.
- Vagyis akkor ki lehet az, Mike? Úgy látom, mind-
ketten lépéshátrányban vagyunk hozzád képest - mond-
ta Sabrina Siobhan segítségére sietve.
- Mond-e bármelyik töknek is valamit a Jurij Le-
onov név?
Mindketten bólintottak.
- Ez lenne Leonov? - kérdezte Siobhan tétován.
- Jurij Leonov, a K igazgatóság feje, azé az ügyosz-
tályé, amely a külföldi hírszerz k tevékenységét figyeli.
És természetesen egyike a KGB legbefolyásosabb sze-
mélyiségeinek.
- Mindig is azt hittem, a kemény vonalat képviseli,
s mint ilyen, soha sem teszi ki a lábát Oroszországból
- mondta Siobhan állva Graham komor tekintetét. -
Biztos vagy benne, hogy az?
- Persze, hogy biztos vagyok. Találkoztam vele sze-
mélyesen is a finn-orosz határon, amikor meg a
Deltának dolgoztam.
Graham ekkor gyengéden megérintette Sabrina karját.
- Ezért rendeztem meg a csókolózási jelenetet. Ha
rám ismer, az inkognitónknak befellegzett.
Sabrina megért en bólogatott.
- És vajon mit keres itt?
- Talán Szergej majd kideríti - fordult Graham
Siobhanhez. - Amilyen hamar csak lehetséges, el kell
nnöm innen. El tudnád intézni, hogy a sof rünk...
- Felipe - súgta Sabrina.
- Igen... Hogy Felipe itt várjon ránk a recepción? És
kérlek, kérj elnézést a nevemben Schradert l. Mondd
meg neki, hogy rosszul éreztem magam. Ezt különben
Drago is bizonyíthatja.

187
 - Bízd csak rám! Csak ti ketten jussatok ki valahogy
innen.
- Ez legh bb óhajunk - felelte Graham. - És köszön-
jük.
- Rendben. Majd holnap telefonálok, úgy dél tájban.
Graham és Sabrina kerül utat választva igyekeztek a
ház felé, de mindez csak arra volt jó, hogy épp
szembetalálják magukat Dragóval és Leonovval.
Drago megállította ket.
- Hogy van a gyomra, Mr Graham?
- Egy kicsit érzékeny még - felelte Graham, s
mosolyt er ltetett az arcára.
- Amerikaiak - morogta Leonov megvet en, majd
folytatta a beszélgetést Dragóval.
- Biztos vagy benne, hogy volt az? - kérdezte
Sabrina, amikor már eléggé eltávolodtak t lük.
- Teljesen. Ez biztosan Leonov.
- De akkor miért nem mondott most valamit? Soha
vissza nem tér alkalom volt, f leg Drago el tt.
- Ennek tényleg semmi értelme - dünnyögte Graham,
miközben felfelé iparkodtak a lépcs n. - Egyszer en
értelmetlen az egész.
Siobhan figyelte ket, amint beszálltak a liftbe, majd
Leonovék felé fordult. Vagyis Drago KGB kapcsolata.
Ez azt jelenti, Drago most fogja végrehajtani a cserét,
itt, a partin. S egyben azt is, hogy nála kell lennie a
borítéknak.
De vajon melyik zsebében tartja? Csak egyetlen
egyszer próbálhatja meg elemelni t le, vagyis nem
hibázhat. Logikusan gondolkodva az inge zsebében kell
lennie. De valóban ott van-e? Ott kell lennie, mondta
magában. Kortyolt egyet a Perrierb l, hogy megnedve-
sítse kiszáradt torkát, majd odasétált a két férfi mellé.
- André, egész este nem is táncolt.
- Tudja jól, hogy sohasem táncolok - felelte Drago
ingerülten.
- Nos, épp ideje, hogy megtanulja, hogyan kell.
A férfi felé nyújtotta a karját, s úgy tett, mintha
közben a cip je sarka beleakadt volna valamibe. Teljes
testsúlyával Dragóra támaszkodott. Még a pohár is
kiesett a férfi kezéb l. Tökéletesen sikerült a figyelemel-
terel hadm velet. Már a kezében is volt a boríték.
Észrevétlenül kilopta az ingzsebb l, s becsúsztatta a
tangájába, mire a férfi utánanyúlt, hogy elkapja.
- André, igazán rettenetesen sajnálom - kért elné-

188
zést, majd felvette a földr l Drago poharát. - Hadd
hozzak önnek egy másik italt!
- Köszönöm, nem szükséges - mondta Drago, s
elvette t le a poharat. - Minden rendben?
- Persze. Csak annyira szégyellem magam az ügyet-
lenségemért.
Lenézett a lábára, mint aki csak most veszi észre,
hogy fut egy szem a harisnyáján.
- Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha most átöltözöm.
Kérem, bocsássanak meg...
- Mondja csak, itt nyugaton maguk vonzónak tartják
az efféle n ket? - kérdezte Leonov, miközben a lányt
figyelte, aki átvágott a pázsitos térségen a lépcs k felé.
- Nem hiszem, hogy akad itt olyan férfi ma este, aki
ne tenné szívesen kockára a házasságát, csak hogy
eltölthessen vele egy éjszakát. - mondta Drago, majd
csettintett egy arra haladó pincérnek. - Egy szódavizet
kérek, jég nélkül.
- Ez önre is vonatkozik? - pillantott rá Leonov
megvet en, miközben a tizenhét tagú zenekar vagy tíz
perc szünet után egy zajos szambával folytatta m sorát,
s a vendégek ismét szállingózni kezdtek a táncparkett
felé,
- Én nem vagyok n s, Leonov elvtárs - felelte Drago,
miközben. Leonovot odébbkalauzolta a zenekartól a kert
egy távolabb es , csendesebb zugába.
- Kikerül válasz volt, akármi legyek is.
- De ez az igazság - replikázott Drago. - Nem vagyok
házas ember, és nem vagyok nyugati.
- De azért elégedett, hogy itt élhet nyugaton?
- Ugyan milyen más lehet ség állt el ttem? Vagy itt
próbálok szerencsét, vagy hazamegyek és rögtön a
kivégz osztag elé állhatok - mondta Drago. Azzal elvette
a poharat a pincér tálcájáról, körülnézett, majd ismét
Leonovhoz fordult.
- Gondolom, itt van magánál az áru, ugye?
- Természetesen. És magánál is itt van a boríték?
Drago a zebébe nyúlt. Üres volt. Kétségbeesetten
tapogatta a másik zsebet is, majd ijedten nézett
Leonovra.
- Elt nt. Pedig itt volt.
Dühösen levágta a poharat.
- Az az átkozott kurva!
Leonov karon ragadta Dragót.
- Mi történt?

189
- Ez a kurva ellopta t lem a borítékot, amikor
nekem d lt.
Drago lecsatolta az adóvev t az övér l, s a szájához
szorította.
- Elment már St Jacques kisasszony?
- Igen, uram. Alig egy perce.
- Larrios azonnal álljon egy kocsival a recepció elé!
És két test rt is kérek, felfegyverkezve.
- Igen, uram...
Drago kikapcsolta a rádiót, s Leonovra nézett.
- Egy óra múlva itt vagyok a borítékkal.
- Nem fogom megvárni, míg megoldja a problémáit.
El ször is, sohasem lett volna szabad belemennem,
hogy itt találkozzunk. Maradjunk inkább abban, aho-
gyan eredetileg terveztük. Holnap este a megbeszélt
id pontban és helyen találkozunk. Ha nincs ott, az azt
jelenti, az üzletnek l ttek, s az els repül vei visszame-
gyek Moszkvába. Gondolom, nem kell emlékeztetnem
önt arra, mi fog történni, ha üres kézzel térek vissza.
- Kérem, Leonov elvtárs, adjon nekem egy óra
haladékot! - könyörgött neki Drago.
- Egy percet sem. A holnap éjszaka az utolsó
id pont, hogy átadja a borítékot - mondta Leonov, majd
intett a pincérnek, s megkérte, hogy a kocsiját kérjék
a recepció elé.
Drago felsietett a lépcs kön, át a mozaikpadlós
folyosón, be a liftbe. Egy fekete Mercedes várta már az
udvaron, s alighogy beszállt a vezet melletti ülésre,
Larrios már el is indult. A kocsi csikorgó gumikkal
haladt a két kapu közül a bels felé, melyet már el re
kinyitottak a számukra, a további késlekedést megaka-
dályozandó. Drago kinyitotta a keszty tartót s kivette
bel le a CZ-75-öst, amit mindig is ott tartott. Villám-
gyors mozdulatokkal hangtompítót csavart a cs re.
Csak ekkor nézett hátra az ott ül test rökre. Az egyik
Santin volt, aki valaha a rend rségnél szolgált, s
vesztegetési pénzek miatt rúgták ki, amit f leg Dragótól
kapott. A másik fickó Canete, korábban az uruguayi
Ejército Revolúcionario del Pueblo, a baloldali gerilla-
mozgalom tagja. Kénytelen volt menekülni az országból,
miután rájöttek, hogy rend rbesúgó. Tökéletesen meg-
feleltek Drago céljainak.
Drago röviden ismertette el ttük a helyzetet, majd
levette a rádiót a m szerfalról, s megkérte az ügyeletest,
derítse ki Siobhan aranymetál Porsche Cabriójának a

190
rendszámát. Az adatok szerepeltek a Schrader-ház
központi számítógépében. A kocsiban ezt elismételte
hangosan, hogy a többiek is jól hallják, majd visszatette
a rádiót a helyére, s elégedett mosollyal hátrad lt. Igaz,
a lány lépésel nyben van, s gyorsabb a kocsija, Larrios
azonban jobban ismeri a várost, mint bárki más. Úgy
tervezte, utolérik a lányt, még miel tt az áthalad a
partra vezet sugárúton, melyen a forgalmat még most
is megbénították a karneváli felvonulók, a banda utcai
táncosai. És akkor végez vele.
Siobhan is arra gondolt, hogy mindjárt útját állják a
felvonulók, hiszen egyre közeledett a tengerparti város-
rész felé. Épp elég karneválon vett már részt ahhoz,
hogy tudja, mennyire terhükre lehet ez az egész az
autósoknak, akik sietnének. Akasztják a hóhért -
gondolta magában dühösen, amikor észrevette a színes
kavalkádot az úton. Kénytelen volt megállni a Cabrióval,
majd kidugta fejét az ablakon, hogy jobban lássa a
forgatagot, mely alig százyardnyira t le hömpölygött.
Hosszú sor volt, vagy kétszázan lehettek, ami számára
most annyit jelentett, egy darabig biztosan nem tud
továbbmenni. Drago már valószín leg rájött, mi történt,
s bizonyára a nyomába is eredt. És nem csak azért,
hogy visszaszerezze a borítékot, hanem azért is, hogy
megleckéztesse, amiért Leonov el tt lejáratta. A vissza-
pillantó tükörbe nézett, de csak egy autó várakozott
mögötte, egy régi Volkswagen bogár, s egy öreg carioca
ült a volán mögött. Megkockáztassa-e, hogy itt várakoz-
zon továbbra is? Vajon utoléri-e Drago, még miel tt
folytathatná útját? Casey Morgannel úgy beszélte meg,
a Niemeyer sugárút egyik mellékutcájában találkoznak
tíz harminckor, s akkor átadja neki a borítékot.
Kilenckarátos Tissot karórájára nézett. Ez volt az utolsó
ajándék a férjét l. Már 10.24 volt. Ha a banda egy-két
percen belül továbbhalad, még id ben odaér a találkára.
Ha nem, kénytelen lesz itthagyni imádott Cabrióját, s
gyalog folytatni az utat. Idegesen dobolt ujjaival a
volánon. Gyerünk, gyerünk már, mondogatta magában,
s ismét kinézett az ablakon. A banda azonban egy
tapodtat sem haladt el re.
És ekkor észrevette a fekete Mercedest a visszapil-
lantó tükörben. Négy kocsival mögötte épp most állt
meg és Larrios ült a volánnál. Akkor viszont Dragónak
is ott kell lennie. Hátrad lt az ülésen. Tudta, már csak

191
id kérdése, mikor veszik észre a kocsiját. Gyorsan kell
cselekednie. El ször is levette magas sarkú cip jét, hisz
az csak akadályozná a haladásban. Harisnyában, me-
zítláb fog menekülni. És a tornacip je? Hiszen ma
reggel aerobic órán volt. A cip nek itt kell lennie valahol
a kocsiban. Kapkodó keresgélés után meg is találta az
ülés mögött. Felvette, majd észrevette, hogy kinyílik a
Mercedes ajtaja. Canete kiszállt, majd lehajolt, hogy
benézzen a sof r ablakán, feltehet en azért, hogy az
utolsó instrukciókat megkapja Dragótól. Nem mintha
látta volna Dragót innen. A sof r melletti ülést teljesen
eltakarta a mögötte álló autó. Arra gondolt, megpróbál
elrohanni, de azután elhessegette a gondolatot. El ször
is Canete az ERP-nél tanult l ni. Talán mégis az lesz a
legjobb, ha közelebb engedi magához. Már az kocsiját
nézte, amikor kissé oldalt lépett a Mercedest l. Felfelé
fordított hüvelykujjával jelezte Dragónak, hogy készen
áll. Siobhant leginkább az nyugtalanította, hogy nem
látta Dragót. Megeshet, hogy kiszáll a kocsiból anélkül,
hogy észrevenné. Mindegy. Ez az utolsó esélye. Canete
már elindult a Cabrio felé. Levette a gyújtást, s
megragadta az ajtókilincset. Legalább a meglepetés
legyen fegyverként a kezében. Más eszköz úgysincs a
birtokában. Canete a zsebébe nyúlt, amint a Cabrio
mellé ért, s ráparancsolt, hogy szálljon ki. Bólintott, s
közben hol a férfit, hol a slusszkulcsot nézte. Még a
kezére is játszott, mert benyúlt az ablakon, hogy elvegye
le a slusszkulcsot. Siobhan ekkor hirtelen kivágta az
ajtót, s az jól gyomorba taszította a férfit. Hátratánto-
rodott, elveszítette az egyensúlyát, s arca eltorzult a
fájdalomtól. A lány villámgyorsan kiugrott a kocsiból, s
a banda irányába kezdett futni. Ideig-óráig talán ott
biztonságban lesz.
Drago és Santin kipattantak a Mercedesb l, s utána
iramodtak. Már ott volt a banda kígyózó sorai között,
alig húsz yardra Dragótól. Meglapult a díszes kosztü-
mök rejtekében. Santint magával ragadta egy lelkes
táncoslánycsapat, s amint sikerült utat vágnia közöttük,
azon nyomban elkapta a következ csoport. Drago
viszonylag könnyedén követte Siobhant. A harisnyát,
melyen futott a szem, könnyen észrevette a lábak között.
Amikor Canete sántikálva beérte ket, Drago ráparan-
csolt, hogy kerüljön a felvonulók elé, hogy bekerítsék a
lányt. Santin, aki most már a csapat peremére vereked-
te magát, a másik oldalról közeledik majd felé.

192
 Siobhan most érte el a mellékutcát, ahol Morgan már
várt rá. Amint meglátta a lányt, beindította fehér
Audiját. Santin átfurakodott a szakadatlanul táncoló
„banda" tagjai között, s megpróbálta elkapni, de sike-
resen kitért az útjából, s teljes er l belerúgott
üldöz je ágyékába. Santin felüvöltött fájdalmában, s a
földre zuhant. A lány már az Audi felé fordult. Abban
a pillanatban egy golyó ütötte át a szélvéd t. A homloka
közepén ütött sebb l csordogálni kezdett a vér Morgan
orrnyergén lefelé. A lány megfordult, s tekintete most
már rettegést tükrözött. Drago ott állt a fal mellett a
mellékutca elején, a hangtompítóval ellátott CZ-75-össel
kezében. Vérfagyasztó mosollyal emelte fel célzáshoz. De
amikor el rébb lépett, egy csapat vihorászó tinédzser-
lány csapott le rá hátulról. Kedélyesen beléje karoltak,
s magukkal vonszolták. Siobhan még látta a szemében
lobogó dühöt, miel tt elt nt a szeme el l az épület
mögött. Amilyen gyorsan csak bírt, kifutott a mellék-
utcából, félrelökdösve egy pár ittas turistát az útjából,
akik megpróbálták elkapni menekülés közben. Nevettek
rajta, majd bizonytalan léptekkel botorkáltak tovább az
újabb banda felé, hogy csatlakozhassanak hozzájuk.
Siobhan els gondolata az volt, hogy telefont kell
találnia. De nem volt nála ficha, azaz telefonérme. És
ráadásul pénz sincs nála. Egy újságárushoz sietett,
majd hátra-hátrapillantott a válla fölött, hogy észreve-
gye, ha követik. Igaz, voltaképpen lehetetlen volt meg-
bizonyosodnia efel l, hiszen tengernyi embertömeg
hömpölygött az utcákon.
- Akar valamit, kisasszony? .- kérdezte az árus
portugálul.
- Egy fichára lenne szükségem, de nincs nálam pénz
- mondta, s közben lecsatolta az óráját, és a pultra
tette. - Ezzel fizetnék érte. Kérem, adjon érte egy érmét.
Csak egyet kérek!
Az árus felemelte az órát, s megforgatta az ujjai
között.
- Bajban van?
- Kérem, adja már azt az érmét! - könyörögte, s
ismét hátranézett a válla fölött. Még most sem látta
üldöz it.
- Egy ficha egy óráért? Mi értelme van ennek?
Könny csordult ki a szeme, sarkából, s a keze fejével
letörölte.
- Semmi. Az ég szerelmére, miért nem segít rajtam?!

193
 Az árus ismét megforgatta ujjai között az órát, majd
benyúlt a pult alá, s kivett egy egész zacskónyi fichát.
Siobhan felmarkolta, s az utca túloldalán lév nyilvános
fülkéhez sietett. A telefonkönyvben kikereste a Meridien
számát, kitépte a zacskó száját, idegességében néhány
fichát a járdára potyogtatott, majd miután egyet a
nyílásba dobott, remeg ujjakkal tárcsázni kezdte a
számot.
- Mike Grahamet kérem... - mondta, amint felvették
a vonal másik végén.
A központos kapcsolta a szobát.
- Halló?
- Mike, itt Siobhan beszél. Segítenie kell nekem!
Casey meghalt, és engem üldöznek... Itt vannak a
nyomomban...
- Siobhan? - vágott közbe Graham. - Nyugodj meg,
és mondd el érthet en, mi történt!
- Drago megölte Casey-t, a konzulátusi összeköt -
met... Egész egyszer en lepuffantotta. Most pedig itt van
a nyomomban. Nálam van a boríték.
- A boríték? és most hol vagy?
- A Niemeyer sugárúton. De nem maradhatok itt,
Drago már a nyomomban van.
- Oké. Hol találkozzunk?
Körülnézett.
- Itt van egy szálloda nem messze. A Valencia. Ott
találkozunk. Mike, kérlek, siess! Iszonyúan félek. Soha-
sem gondoltam, hogy ilyen rémes lesz...
- Indulunk.
Letette a kagylót, s elvegyült egy közeled banda
tagjai között. Épp a Valencia felé tartottak.
Larrios, aki az egész beszélgetést hallotta a szomszé-
dos fülkéb l, mosolygott magában, majd visszasietett
oda, ahol a Mercedest leparkolta néhány perccel koráb-
ban. Elmondta Dragónak, mit hallott.
- Jó tudni, hogy azért akad valaki az embereim
közül, aki mindig azt teszi, amit kérek t le - mondta
Drago, s megvet pillantással végigmérte Santint és
Canete-et.
- Váratlanul ért minket ez az egész - morogta Canete
védekezésképp.
- Ezt így nevezik? - kérdezte Drago maró gúnnyal, s
fenyeget en mutatta feléjük egyik ujját. - Még egy
aprócska baki bármelyik tök részér l, s a következ
hat hónapot kutyás jár rként töltitek. Megértettétek?

194
 Bólintottak, de már nem bírták állni szúrós tekinte-
tét.
- Mennyi id alatt érhetnek a Meridienb l a
Valenciába? - kérdezte Drago Larriost.
Larrios gondolatban kiszámolta a távolságot.
- Legalább húsz perc, feltéve, hogy taxival mennek.
Ha k maguk vezetnek, akkor harminc-harmincöt perc-
be is beletelhet. A Valenciát nem könny megtalálni,
leg ha az ember nem is ismer s a környéken.
- Miféle hotel az?
- Én nem nevezném hotelnek, Drago. F leg prostik
használják.
- És milyen messze van innen?
- Kocsival mindössze pár perc - felelte Larrios.
Drago az órájára nézett.
- Tegyük fel, hogy taxiba szállnak a hívás után úgy
két-három, perccel. Mikor is volt az? Öt perce? Akkor
már nyolc perc eltelt. Gyerünk, Larrios! Ideje, hogy
egyszer s mindenkorra pontot tegyünk ennek az ügynek
a végére.
Sabrina épp a fürd szobában volt, hogy átöltözzön,
amikor Siobhan telefonált. Magára kapta a farmernad-
rágját meg egy fehér trikót, és lesietett az el térbe, ahol
Graham már várta. Mindketten fel voltak fegyverkezve,
Berettájuk a nadrág farzsebében lapult. Graham lein-
tette az els szabad taxit, s bár a sof r gyanakodva
nézte ket, szótlanul bólintott, amikor Sabrina bemond-
ta az úticélt. Jó fél órába telt, mire megérkeztek a
Valenciához. Sabrina kifizette a viteldíjat, majd követte.
Grahamet a hotel recepciójára. A helyiség b zlött a
cigarettafüstt l és az olcsó parfümök szagától. A sebhe-
lyes arcú fiú, aki a recepción üldögélt, épp bekapott
egy rágógumit, s csámcsogva rágcsálni kezdte, miköz-
ben felt en végigmérte Sabrinát tet l talpig.
Graham csettintett egyet a fiú arca el tt, hogy
valahogy magára vonja a figyelmét.
- Egy hölgyet keresünk. Miss St Jacques a neve...
Melyik szobában van?
A fiatalember csak vonakodva vette le tekintetét
Sabrináról, s egy borítékot tett Graham e!é.
- Maga Mr Graham?
Graham felkapta a borítékot s feltépte. A benne lév
papíron ez állott:

195
 „Mike, Sabrina
A 8-as szobában vagyok, az els folyosó végén.
Kétszer kopogjatok, azután háromszor. Így tudni
fogom, hogy ti vagytok azok.
Siobhan."

Graham odaadta a papírt Sabrinának, majd megmu-

tatta neki a borítékot is, melyen az neve állott.
- Két különböz kézírás - jegyezte meg.
- Igen. Vajon miért ír az ember valakinek levelet, ha
azután valaki mással címezteti meg a borítékot?
- Hacsak nem arról van szó, hogy valaki közben
kibontotta, s egy másik borítékba rakta - vonta le a
következtetést Sabrina.
- Pontosan így van. A vészkijárat a szálloda melletti
mellékutcába nyílik. Te arra mész. Én pedig bemegyek
a hálószoba ajtaján.
Megragadta a lány karját, amikor az az ajtó felé indult
volna.
- Nem arra. Akkor a srác is tudni fogja, merre
mentünk. Szinte biztos vagyok benne, utasították, hogy
hívja fel a szobát, amint kijöttünk vagy elt ntünk a
szeme el l. Bárki is van odabent, azt kell hinnie, hogy
mi még csak nem is gyanakszunk. Ez pedig azt jelenti,
teljesen normálisan kell cselekednünk. Az els emelet-
l átjutsz a vészkijárathoz...
Sabrina bólintott, bár dühös volt magára, hogy
majdnem hülyeséget csinált. Most nem szabad hagynia,
hogy az érzelmei felülkerekedjenek benne, s azok
irányítsák.
Felsiettek a lépcs kön, el húzták a Berettát, majd
folytatták útjukat egészen a folyosó végéig, ahol Sabrina
kinyitotta a vészkijárat ajtaját, s végignézett a fémlép-
cs n, mely a szálloda oldalán vezetett végig. Nem lesz
nehéz a dolga. Azt mondta Grahamnek, adjon neki húsz
másodpercet, majd elt nt a lépcs fordulóban, s neszte-
lenül becsukta maga után az ajtót. A férfi az ajtó mellett
a falhoz tapadt, s a Berettát er sen markolva jobb
kezében húszig számolt, miel tt kétszer kopogott, majd
húszig számolt, s akkor háromszor. Az ajtó egy kissé
kinyílt, s Santin hangtompítós UZI-jának csöve bújt el
a résen. Graham ekkor a vállával benyomta az ajtót.
Santin felüvöltött fájdalmában, mivel az ajtó éle épp az

196
arcába csapódott. Hátratántorgott a szobába, s az UZI
közben kiesett a kezéb l. Graham kinyitotta az ajtót, s
óvatosan bement a szobába. Az utolsó pillanatban vette
észre Santint, s már nem volt esélye arra, hogy kivédje
az ütést. Santin az állólámpát használta fegyverként.
Miután óriási erej ütést mért vele Graham vállára,
ledobta a lámpát, s a balkonhoz rohant. Átpördült a
korláton, s lemászott a szálloda oldalán a t zlépcs n.
Graham még épp idejében ért ki a balkonra ahhoz, hogy
lássa Santint, amint elt nik egy arra haladó „banda"
lelkes tagjaitól körülfogva.
- Mike, jól vagy? - kérdezte Sabrina az ajtóból.
- Igen - felelte Graham, s óvatosan masszírozgatta a
vállát.
- Mi történt?
- Lelépett. És nálad mi a helyzet?
Felemelte az UZI-t, s a szoba felé mutatott.
- A másik fickó itt van. Sikerült észrevétlenül mögéje
lopakodnom, amikor bekopogtál. Nincs magánál.
Graham megtalálta Santin UZI-ját, félig az ágy alatt,
s magával vitte a másik szobába. Canete-et elvonszolta
az ajtótól, s rácsukta utána.
- Mike - szólt Sabrina a fürd szobából.
Graham odasietett. Siobhant szíven l tték. Vérz
holtteste ott feküdt az üres kádban. Graham hozott egy
leped t a szobából, s letakarta vele. Csak ezután nézett
Sabrinára, de amikor megpróbálta vigasztalásképpen
megfogni a kezét, az lerázta magától, s leült a kád
szélére. A Berettát két kézzel, szorosan markolta. Majd
hirtelen felállt, s elindult az ajtó felé.
Graham az útjába állt.
- Nem az a megoldás, hogy megölöd t, Sabrina. És
ezt te is tudod. És különben is, nem tette. Ne felejtsd
el, amit Siobhan mondott Drago módszereir l. Egy
golyó, egyenesen a szívbe.
Sabrina Canete eszméletlenül fekv alakját nézte,
majd leengedte a fegyvert.
- Az apja halála óta sohasem érezte olyan jól magát,
mint velünk. Ezt ma délután vallotta be nekem. Azt
hiszem, ha több id t tölthettünk volna el egymással,
igazi jóbarátok lehettünk volna. Most meg... - hirtelen,
elhallgatott, s Grahamhez fordult. - De van egy fogoly
a kezünkben, akit kikérdezhetünk.
- Igen. Hozz egy kis vizet! Én addig megpróbálom a
falnak támasztva felültetni.

197
 Amikor Sabrina visszatért a hálószobába egy pohár
vízzel a kezében, Canete már a beépített szekrénynek
lve üldögélt. Feje a mellére bukott, s egy vércsík futott
le a tarkóján végig a füle mögött, ahol a lány eltalálta.
Vizet locsolt az arcába. Canete erre felemelte a fejét, s
amikor kinyitotta szemeit, egyenesen Graham Berettá-
jának a csövébe bámult. Éles fájdalom hasított a fejébe,
de mozdulatlan maradt, attól tartva, hogy egy félreért-
het gesztusa esetleg provokációnak hat, s Graham még
képes rá és meghúzza a ravaszt. Graham megkérdezte
le, hogy hívják. Canete megmondta a nevét.
- Kinek dolgozol? - kérdezte Graham ellentmondást
nem t hangon.
Canete nem felelt.
Graham a tenyerét Canete homlokára tette, s hirtelen
hátranyomta. A feje a szekrénynek üt dött, s ugyancsak
megfájdult t le. Canete felkiáltott, s két kezével a fejét
fogta. Graham erre megismételte a mozdulatot, de most
még er sebben. Canete már, a karjaival próbálta védeni
a fejét. Arca eltorzult a fájdalomtól.
- Megértem, hogy semmit, sem akarsz mondani az
ügyvéded távollétében. Hármas gyilkosság. Elég nehéz
ügy. Persze ha azt gondolod, hogy Drago majd kihúz
a pácból, nagyon tévedsz. Nem hiszem, hogy különö-
sebben szívén viselné a sorsodat. Tökéletes b nbak
vagy.
- Mr Drago segíteni fog rajtam.
- Vagyis beismered, hogy Dragónak dolgoztál? -
kérdezte Sabrina.
Canete szája megvet vigyorra görbült.
Graham a Beretta csövével szájon vágta. Canete arca
felhasadt, pedig felüvöltött a fájdalomtól. Arcához
kapott, s látta, hogy vér tapad ujjaira.
- Ha nem válaszolsz a kérdésre, egyesével fogom
eltörni az ujjaidat!
- Dragónak dolgozom - kiáltotta Canete, majd fájda-
lomtól torzult arccal Sabrinához fordult.
- Törülköz re van szükségem. Nagyon vérzik...
- Majd kapsz törülköz t, ha válaszoltál a kérdése-
inkre - csattant Graham hangja. - Most pedig mesélj
nekünk a borítékról!
Canete tagadni akarta, hogy tud róla, de látta, hogy
Graham keze már mozdul is, hogy meghúzza a Beretta
ravaszát. - A boríték... Mr Dragóé. Én nem tudni, mi
van benne.

198
 Tekintete találkozott Grahamével, s rettegve rázta
meg a fejét.
- Nem tudom.
- Honnan tudta Drago, hogy Miss St Jacques itt van?
- Larrios hallotta...
- Ki az a Larrios? - kérdezte Graham.
Canete hunyorgott.
- vezet Drago autó ...
- Folytasd - noszogatta Sabrina.
- Larrios hallani Miss beszél telefonba. Mondja Mr
Dragónak. Jövünk ide. Larrios, ismer fiú a... recepci-
ón? Én nem beszél angol.
- Igen, jól mondod, recepció.
Canete Sabrinára nézett.
- Fala portugues?
- Beszélj csak angolul - csattant Graham hangja.
- Sim, beszélek angol - felelte Canete készséggel. -
Mr Drago ad pénz, fiú megmutat levél. Mi jönni ide
szoba. Mr Drago kér boríték. Miss azt mond, nincs.
Drago mond megöl, ha nem adni neki. odaad
boríték...
- És azután? - siettette Sabrina.
- Miss l tt.
- És t ki l tte le? - kérdezte Graham.
Canete letörölte homlokáról a verítéket. A keze
vérfoltos maradt.
- Mr Drago lel Miss St Jacques. azt mondani
nekem és Santin, tenni Miss kádba és várni ti.
- Azt mondta, hogy öljetek meg minket? - kérdezte
Sabrina.
- Sim.
Graham felállt s odament Sabrinához.
- Ezzel a fickóval igazából semmire sem megyünk.
Dragóra van szükségünk...
- Mike, az esélyünk arra, hogy sarokba szorítsuk
Dragót. Canete vallomása alapján egy életre lesittelik.
- És mégis mit gondolsz, ugyan mennyi ideig lenne
Canete el zetesben? Drago megöletné, még miel tt
módjában állna írásba adni a vallomását.
Canete ekkor rájuk támadt. Sabrinát a földre lökte,
majd felkapta az egyik UZI-t a székr l, a fal mell l. Még
megfordult, amikor rál ttek. Mindkét golyó a mellkasá-
ba fúródott, az UZI pedig kiesett a kezéb l, amikor
kizuhant a nyitott ablakon. Az ablakhoz siettek. Arccal
lefelé feküdt a vészkijárat folyosóján. Jobb karja telje-

199
sen kitekeredve. Graham kiment a lépcs fordulóra, s a
Berettát Canete nyakához szorítva megnézte a pulzusát.
Megrázta a fejét s visszasietett a szobába.
- Menjünk innen a fenébe - mondta, miközben
visszadugta a fegyvert a tokba. - Drago biztosan ideküld
valakit, ha rájön, mi történt. Ami pedig engem illet, nem
szívesen lennék itt, amikor megérkeznek. F leg ha
zsarukat küld ránk.
- Becsukták maguk után az ajtót, majd végigsiettek a
kihalt folyosón, le a keskeny lépcs kön, ki az el térbe.
- Van nálam valami a nyolcas szobában lakó hölgyt l
az ön számára - mondta Graham, miközben magához
intette a fiút.
A fiú felállt s odament a pulthoz. Még mindig
hangosan csámcsogva rágta a gumit. Graham el húzta
a Berettát, s a fiút orron verte vele. Az felkiáltott
rémületében, s nekitántorodott a falnak. Mindkét kezé-
vel az orrát fogta. Graham visszadugta a Berettát a
helyére, és el zékenyen kiengedte Sabrinát az utcára.
- Vajon mi van abban az átkozott borítékben? És
miért lehet olyan fontos Dragónak? - kérdezte Graham,
miközben a Niemeyer sugárút felé vették útjukat.
- Akármi is legyen az, úgy t nik, épp annyira fontos
a CIA-nak, mint Dragónak.
- És a KGB-nek is - tette hozzá Graham.
- Ezt még nem vehetjük olyan biztosra.
- De akkor mégis mit keres itt Leonov? Nem hiszem,
hogy a karnevál miatt utazott ilyen messzire.
Graham leintett egy arra haladó taxit, s visszamentek
a szállodába.

11.

Kolchinsky elnyomta a cigarettáját a Copacabana

Queen oldalán, majd foszforeszkáló órájára nézett. 11
óra 07 perc. És még mindig nincs nyoma a Palmirának.
El vett még egy szál cigarettát a dobozból, mely
mellette, a padon hevert. Rágyújtott, majd Whitlockra
nézett, aki a korlátnak támaszkodva ugyancsak elme-
rült gondolataiban. Biztos, hogy valami bántja, de
Kolchinsky sohasem volt az a fajta ember, aki minden-
áron ki akarná szedni bel le, hogy mi a problémája. De
azért mégis itt van, kéznél, ha Whitlocknak szüksége
lenne valakire, aki megért en végighallgatja. Semmi sem

200
lehet kellemetlenebb, mint egy amat r pszichiáter, aki
megpróbál minél mélyebbre ásni valakinek a lelkében,
abban a meggy désben, hogy csakis képes arra,
hogy megoldást találjon az illet számára.
- Nagyon szótlan vagy ma - szólt oda neki Whitlock.
- Ezt én is mondhatnám neked - felelte Kolchinsky,
majd felállt s odament Whitlockhoz.
- Azt hiszem, igazad van - mondta Whitlock, miköz-
ben egyre csak a tengert bámulta. - Szergej, mondd
csak, helyeselte Vaszilisza, hogy ez a munkád?
Kolchinsky a karját kiegyenesítve eltolta magát a
korláttól, majd elgondolkodott a kérdésen.
- Hogy is mondjam csak, tudod, gy lölte a nyugatot.
Észrevette, hogy Whitlock nem egészen érti.
- Nagyon szerette a hazáját, s amolyan otthonül
típus volt. Gy lölte, ha valamilyen oknál fogva, bármi-
lyen rövid id re is távol kellett lennie a családjától.
Úgyhogy képzelheted, mit jelentett neki tizenhat évet
leélni nyugaton...
- És err l sohasem beszéltétek?
- katonacsaládból származott. Abban a hitben
nevelték fel, hogy a feleség helye a férje mellett van,
attól függetlenül, hogy hová megy és mit csinál. Persze
megpróbáltam beszélni vele err l, de valahányszor sor
került rá, igyekezett témát váltani, vagy azt mondta,
végtelenül büszke arra, hogy a KGB engem választott
ki arra a feladatra, hogy képviseljem ket Nyugaton. Az
igazi érzéseir l csak egyszer kaptam valamiféle képet.
Amikor kijelentette, nem hajlandó gyermeket vállalni,
míg én Oroszország határain kívül, kiküldetésben dol-
gozom. Eltökélt szándéka volt, hogy a gyermekeinket
odahaza, Oroszországban kell felnevelni. Úgy, ahogy
illik, a rokonoktól körülvéve. Mindig is terveztük a
családot, de alig egy hónappal azután, hogy hazaköltöz-
tünk, az orvos közölte vele, hogy gyomorrákja van. Egy
évvel kés bb el is vitte a betegség.
- Az élet iszonyú kegyetlen tud lenni.
- Attól függ, honnan nézed. Vaszilisza csodálatos
feleség volt. Úgyhogy semmit sem bántam meg.
- Ezt én is elmondhatom Carmenról - mondta
Whitlock. - De néha nagyon szeretném jobban érteni t.
- Akarsz beszélni err l?
- Nincs sok mondanivalóm róla, Szergej. Azt akarja,
hagyjam ott az UNACO-t. Én viszont maradni szeretnék.
Dióhéjban ennyi a történet.

201
 Kolchinsky hallgatott. Megérezte, hogy Whitlock küsz-
ködik a gondolatok megfogalmazásával.
- Még négy évem van hátra az aktív szolgálatból. De
az UNACO-nál szeretnék maradni utána is. ezt
képtelen megérteni. Azt akarja, mondjak fel most, s
menjek el inkább biztonsági szakért nek valamilyen
céghez. Nincs kedvem ahhoz, hogy életem hátralev
részében riasztókat szereljek a Fifth Avenue butikjaiba.
Ugye, te megérted?
- És mi van akkor, ha ne adj isten valami történik
veled a hátralév négy évben? Gondolod, olyan nagyon
szeretne megözvegyülni?
- Vagyis szerinted neki van igaza? - csattant fel
Whitlock. - És én még azt hittem, te vagy az egyetlen,
aki megérti a helyzetemet!
- Csak az ördögöt játszom, C.W. - felelte Kolchinsky
nyugodt hangon, majd a vízbe hajította a csikket. -
Megpróbálom Carmen szemszögéb l láttatni veled a
dolgokat. Ítélkezni vagy állást foglalni viszont nem
szeretnék, hiszen kett tök legbels bb magánügyér l van
szó. Csak úgy oldható meg, ha leültök egymással s
megbeszélitek.
Whitlock megfordult, s most háttal támaszkodott a
korlátnak. Karját keresztbe fonta a mellkasán.
- Mi jobb a bölcsességnél? Egy asszony. És mi jobb
egy asszonynál? Semmi.
Kolchinsky értetlenkedve nézte.
- Ezt Chaucer mondta. Tizennegyedik századi költ .
- Tudom, ki volt Chaucer. És azt hiszem, értem, mit
akart ezzel mondani.
- Néha én is hajlamos vagyok azt hinni - mondta
Whitlock, s lassan megcsóválta a fejét. - De képtelen
veszíteni, Szergej. És ez az, ami igazán bosszant engem.
- Mindennek két oldala van, C.W., ezt ne felejtsd el!
- Vagyis?
- Vagyis szerintem is ugyanúgy gondolkodik, mint
te. Abból, amit idáig elmeséltél róla, úgy érzem, olyan
lehet, aki nagyon is sebezhet , ha szívügyr l van
szó.
- Vagyis azt akarod mondani, hogy kett nk közül
lesz az, aki els ként visszatáncol?
- Ez a te értelmezésed. Megmondtam, nem foglalok
állást egyik tök mellett sem.
Kolchinsky felkapta a fejét. Épp kezdetét vette a
zijáték Leblon fölött

202
 - De ne hozz olyan döntést, amit esetleg egész
életedben bánni fogsz. Ez egyre távolabb sodorna titeket
egymástól.
- Értem, Szergej. És kösz.
Kolchinsky visszament a padhoz, s felemelte az
infratávcsövet, amellyel éjszaka is látott. A Golcondára
állította, s észrevette, hogy valami mozgás van a
fedélzeten. A legénység két tagja a korlát mellett guggolt,
készen arra, hogy leengedjenek egy kötélhágcsót a
hajótest mellett. Most a Golcondán túlra irányította a
távcsövet. A Palmira ott horgonyzott, alig ötszáz yardra.
Egy ment csónakot épp most engedtek le a vízre.
Közelebb intette Whitlockot, odaadta neki a távcsövet,
majd beindította a hordozható daru csendesen berreg
motorját. Whitlock segítségével óvatosan leengedte a
vízre. Kolchinsky ekkor rögzítette a szerkezetet a fékkel,
majd a búvárfelszerelés után néztek. A tartály zárt
ciklusú oxigénpalack volt, az a típus, amely az elhasz-
nált, kilélegzett leveg t képes visszaalakítani oxigénné.
Így nem keletkezik buborék, mely elárulhatná ket.
Mindketten mellkasukra csatolták a légz zsákot, majd
hátukra vették a két literes, magas nyomású oxigénpa-
lackot, s egy-egy pár gumikeszty t felhúzva leereszked-
tek a hajó oldalán a vízbe. Beleköptek a maszkba, majd
kiöblítették a tengerben, nehogy bepárásodjon, majd az
arcukra er sítették, s úszva tették meg a kis távolságot
a daruig. Kolchinsky bemászott el re, Whitlock pedig
mögé, óvatosan, nehogy hozzáérjen a három darab
tizenöt font súlyú tapadóaknához, melyek ott lapultak
a lába alatt. Whitlock a szájába vette a légz csövet, s
kinyitotta a szelepet az oxigénpalackon. Néhányszor
mélyet lélegzett, s már érezte a tiszta oxigént. Majd
el rehajolva megkopogtatta Kolchinsky vállát, s felfelé
fordított hüvelykujjával jelezte, hogy nála minden rend-
ben van. Kolchinsky megnyomott egy gombot az el tte
lév m szerfalon, s a daruról leengedte az úszót.
Beindította a motort, óvatosan a hullámok alá merültek,
majd bekapcsolta a világítást.

Lavalle érkezett a parancsnoki hídról, s lesietett a

lépcs n a fedélzetre. Cigarettára gyújtott, miközben
várta, hogy a Palmira ment csónakja kikössön a

203
Golconda mellett. Egy kötelet dobtak fel a ment csó-
nakból. A fedélzetr l a legénység egyik tagja elkapta
a végét, és jó er sen a korláthoz er sítette. A csónak
három utasa az imbolygó kötélhágcsón felkapaszkod-
va felmászott a fedélzetre. Az, aki a szürke táskát
magával hozta, alacsony termet , dróthajú fickó volt.
A t napon eltöltött sok-sok év alaposan kicserzette
a b rét.
- A nevem Lee O'Brien. A Palmira kapitánya vagyok
- mondta er s ausztrál akcentussal. - Maga Drago?
Lavalle azonnal felfogta, milyen lélektani lépésel ny-
ben van, ha magára vállalja Drago személyazonosságát,
s rábólintott. Tudomást sem vett O'Brien feléje nyújtott
kezér l. A táskára mutatott.
- Itt van az áru?
O'Brien ledobta a táskát Lavalle lábai elé.
- Ellen rizd le! - mondta Lavalle az egyik matróznak,
aki felemelte a táskát a padlóról. - Tizennyolc kilót kell
nyomnia. Tudni szeretném, pontosan mennyi van ben-
ne, nehogy akár egy grammja is hiányozzon.
A matróz ezzel elt nt a hátuk mögötti fedélzeti
lejáróban.
- Megeszem a kalapom, ha akár egy gramm is
hiányzik bel le. Rajtam legalábbis nem múlik - mondta
O'Brien éles hangon.
- Akkor igazán nincs miért aggódnia. A kolumbiai-
aknak eszébe sem jutna, hogy egy ilyen üzlet során
megpróbáljanak átrázni.
Lavalle a társalgó felé mutatott.
- Igyunk egyet, míg megtudjuk, mi is a helyzet.
O'Brien követte Lavalle-t a társalgóba, majd gyönyör-
ködve nézett körül odabent.
- Ez már döfi, micsoda hely!
- Mit iszik? - kérdezte Lavalle a bárpult mögül.
- Sört.
O'Brien felült egy bárszékre, s a pultra könyökölt.
- Még sohasem szállítottam drogot. De egyéb árut
persze csempésztem már hajóval. Amerikába, amikor a
Havanna-Miami járaton dolgoztam pár évvel ezel tt.
- A kockázat azért jóval nagyobb, amikor kábítószer-
l van szó.
- Meghiszem azt. De maga nem idevalósi, ugye?
- Nem.
O'Brien vállat vont Lavalle kurta válasza hallatán, s
nagyot kortyolt a jéghideg sörb l.

204
 - És... milyen a karnevál? Azt mondják, egészen
fantasztikus.
- Az üzleti életnek mindenféleképpen jót tesz.
- Azt elhiszem - mondta O'Brien vigyorogva.
Egy matróz érkezett sietve a társalgóba, s portugálul
mondott valamit Lavalle-nak.
- Állítson két embert készenlétbe - felelte Lavalle
angolul, majd el húzta Walther P5-ösét, s O'Brienre
fogta. - Mi van, próbálkozunk?
- Nem tudom, mir l beszél - felelte O'Brien, s
szemében rémület csillogott. - Megmondtam, én nem
nyúltam az áruhoz...
- Nem is arról beszélek. Fényt láttak a Golconda
közelében. Mire megy ki a játék?
- A mindenhatóra esküszöm, Drago, nem tudok róla!
Kérem, higgyen nekem!
- Majd kés bb számolunk - mondta Lavalle, majd
kilépett a pult mögül, s a fedélzetre sietett, ahol
rábökött a két emberre, akik O'Briennel érkeztek ide a
Palmiráról.
- Vigyétek le ket a társalgóba, és tartsátok rajtuk
a szemeteket!
A hozzá legközelebb álló matróz bólintott, s durva
mozdulatokkal elkezdte hátbalökdösni a két vendéget.
Mindketten megfordultak, s Lavalle-ra nézve tiltakoz-
ni kezdtek a bánásmód miatt.
- Ha még egyszer kinyitja valamelyik a száját, csak
jétek agyon! - csattant Lavalle parancsa.
Most már meg sem mertek mukkanni, amint elvezet-
ték ket.
Lavalle felnézett a hídon álló matrózra, majd jelt
adott a korlát mellett álló két búvárruhás embernek.
- Kapcsoljátok be a fényszórókat, amint a hajó
oldalához értek!
- Igenis, uram.
- Készen vagytok? - kérdezte a búvárokat.
Felfordított hüvelykujjukkal jelezték, hogy igen.
- Akkor indulás!

Whitlock, aki a lemez formájú halogénlámpa fényénél

dolgozott, melyet egy gumiszalaggal fejpántként rögzített
a fejére, a három akna közül már az utolsót kezdte
volna rászerelni a Golconda hajótörzsére, amikor a
parancsnoki hídon bekapcsolták a két hatalmas víz-
alatti fényszórót. Alig volt ideje, hogy cselekedjen, mert

205
a búvárok már a vízbe ugrottak, lemerültek s elindultak
felé. Még mindig az id zít szerkezettel bajlódott, s
tudta, hogy a legkisebb hibának is az lehet a következ-
ménye, hogy id el tt felrobban az akna. Most pedig
tökéletes célpont a közeled búvárok számára. De hol
van Kolchinsky? Az egyik búvár kiszúrta az aknát a
hajócsavar mellett, s jelezte társának, hogy közelebbr l
is megnézi, mi az. A másik búvár azonban folytatta
útját, egyenesen Whitlock felé. A szuronypuskát er sen
markolta mindkét kezével.
Kolchinskynak döntenie kellett. Lecsatolta a szurony-
puskát. És most vajon melyik búvárt vegye célba? Az
els t, aki a robbanószerkezet felé közeledik, s ha
hozzáér, detonálhatja azt, vagy a másikat, aki közeledik
tehetetlen társa, Whitlock felé? Hamar eld lt a kérdés,
mivel az els búvár már elérte az aknát, s nekiállt, hogy
késével szétroncsolja a rögzít szalagokat. Kolchinsky
célba vette, de szélesnek bizonyult a lövés. A másik
búvár megfordult, s észrevette Kolchinskyt, aki kétség-
beesetten próbált minél hamarabb újratölteni. De tudta,
hogy nem lesz rá elég ideje.
A jacht motorjai ekkor váratlanul felberregtek, s az
els búvárt beszippantották a forgó propellerek pengéi.
Whitlock megpróbált nem oda nézni, s azon igyeke-
zett, hogy elt njön a gombóc a torkából, de körülötte
a fényszórók által megvilágított víz hamarosan elsötétült
a vért l. A másik búvár szinte sóbálvánnyá dermedt a
rémülett l, s mindez Kolchinsky számára értékes má-
sodperceket jelentett. Újratöltötte a szigonypuskát, s
meghúzta a ravaszt. A nyíl a búvár mellkasába fúródott.
A puska kiesett a kezéb l, élettelen teste pedig
süllyedni kezdett a mélybe, s hamarosan elt nt a
szemük el l.
Whitlocknak végre sikerült rögzítenie az id zít szer-
kezetet. Még hét perc van a robbanásig. Mindhárom
aknát egyszerre fogják detonálni. A jacht motorjait
hirtelen kikapcsolták, s néhány másodperc múlva
Lavalle merült a vízbe. Gumikeszty s kezében túlél kés
víllant. Kolchinsky az utolsó nyilat is kil tte, de Lavalle
még id ben kitért az útjából, s feltartóztathatatlanul
közeledett Whitlock felé. Rá is támadt a késsel, de
Whitlock hárította az ütést, közben kiejtette kezéb l a
saját t rét. Most ott állt fegyvertelenül. Kolchinsky épp
azon volt, hogy Whitlock segítségére siet, amikor valami
mozgásra lett figyelmes. Egy tizenkét láb hosszú hatal-

206
mas fehér cápa közeledett vészjóslóan a sötétb l. A
vízben gomolygó vér csalhatta oda. És most egyenesen
feléje tart. Lecsukta a feje fölött a pilótafülke tetejét. A
cápa elhúzott közvetlenül mellette, s ekkor látta, hogy
az állat szürkés szín hasa alja tele van sérülésnyomok-
kal. Megremegett a félelemt l, de ugyanakkor képtelen
volt levenni róla a tekintetét. A cápa ekkor elt nt a
sötétben, de Kolchinksy pontosan tudta, hogy hamaro-
san megint itt lesz. Whitlock is látta vajon?
Igen, a cápa újra felt nt, de ez alkalommal sebesen
úszott a két férfi felé, mint egy golyó. Whitlock csak
most vette észre. Az állat kitátott szájából több sornyi
éles fog villant el . Fogak, melyek segítségével akár egy
embert is kettéharaphat. A puszta félelem hihetetlen
er t kölcsönzött neki. Letépte Lavalle-ról a maszkot, s
oldalra evickélt, mivel tudta, hogy a cápa nem tudja
követni a hirtelen irányváltoztatás miatt. Lavalle, aki
eddig még nem vette észre a cápát, ugyancsak kínlódott
a maszk hiánya miatt, amikor az állat hátulról megtá-
madta. Whitlock visszaúszott a daruhoz. Bemászott és
magára húzta a tet t. Egy újabb fehér cápa is fölt nt
ekkor, s nekiállt falatozni Lavalle már szétszabdalt
holttestéb l.
Kolchinsky elborzadva s ugyanakkor csodálattal is
figyelte, mi történik. Csodálattal töltötte el a cápa
tökéletesen áramvonalas teste, amint szemvillanás alatt
vonaglik s fordul egyik oldalról a másikra, a félelmetes
állkapcsuk, melyek számolatlanul sokszor zárulnak rá
a húsra. Ugyanakkor rettegés fogta el, mivel ekkor
döbbent rá nemcsak arra, hogy a támadás milyen
elképeszt en aljas módon s kegyetlenül zajlott le,
hanem arra is, hogy akár is lehetett volna a cápa
célpontja. Whitlock er teljesen hátba bökte. Hátrané-
zett, mire Whitlock felmutatta négy ujját. Vagyis négy
perc van még a detonációig. Kolchinsky bekapcsolta a
fényszórókat, majd addig man verezgetett a daruval,
míg délnyugat felé nem néztek az el tte lév irányt
alapján. Fájdalmasan lassan haladtak ugyan, de sike-
rült biztonságos távolságba kerülniük a Golcondától,
mire a robbanás bekövetkezett. A detonációt követ
remegés megrázta a darut, s Kolchinsky a víz felszínére
irányította a gépet, ahol végre levehették magukról a
búvármaszkot. A Golconda már oldalra billent, s bár a
tat már lángokban állt, a Palmira legénysége kísérletet
sem tett arra, hogy megpróbálja megfékezni a tüzet.

207
Értelmetlen lett volna. A Golcondán már nem segíthet-
nek.
- Mit meg nem adnék, ha légy lehetnék a falon,
amikor Drago rájön, mi is történt a drága szállít-
mánnyal! Arról már nem is beszélve, hogyan fog reagálni
minderre Schrader. Képzeld el, amikor tudomására jut,
hogy imádott jachtja immár a tenger mélyén pihen!
Biztosan feldobott lesz a hangulat a mai estélyen!
- Hát persze - morogta- Kolchinsky, de még mindig
a cápakaland járt az eszében. Amíg él, nem felejti el, ez
már egyszer szent.
- Szergej, mondd csak, jól vagy?
- Jól - válaszolta Kolchinsky szinte azonnal rávágva.
- Menjünk vissza a jachtra! Megcsináltuk, ami miatt
idejöttünk.

- Mi történt? - kérdezte Schrader nyugtalanul, ami-

kor belépett Drago irodájába. - Olyan ideges volt a
hangod a telefonban.
Drago felemelte félig elszívott cigarettáját a hamutartó
szélér l, majd mélyet szívott bel le, s elnyomta.
- Telefonhívást kaptam a parti rségt l.
- És?
Drago a földet nézte a lábainál.
- A Golcondát elvitték ma este.
- És kinek az engedélyével? Szigorú utasítást adtam,
hogy maradjon lehorgonyozva a Botafogo-öbölben, míg
el nem indulunk Floridába!
- Tudom, uram.
- A francba is, André, mégis mi történt? - csattant
fel Schrader, s most már igazán fogytán volt a türelme.
- Robbanás történt. Elsüllyedt.
Schrader az ablakhoz ment, s kinézett a tengerre.
- Azt akarod mondani, hogy a Golconda elsüllyedt?!
- Igen, uram - felelte Drago halkan. - Még nem
ismerek ugyan minden részletet, de...
Schrader megragadta Dragót, és nekinyomta a falnak.
- Nos, akkor nagyon ajánlom, hogy miel bb derítsd
ki, pontosan mi történt!
- Igenis, uram - dünnyögte Drago.
- Miféle biztonsági intézkedéseket tettél, André? Hol
vannak azok az átkozott rök, amikor valaki csak úgy
elkötheti a jachtomat? Hol voltak az embereid?!
- Épp most próbálom kideríteni, uram. Ha bárme-
lyikük is linkeskedett...

208
 - Mit jelentsen az, hogy ha?
Schrader ismét az ablak felé fordult.
- Ha nem lazsálnak, akkor a jachtom még mindig itt
horgonyozna a Botafogo-öbölben. Vagy nem?
- Igen, uram.
- Igen, uram - ismételte utána Schrader, majd
öklével nagyot csapott az íróasztalra. - Választ akarok,
és gyorsan! Minél el bb!
- Megkapja uram, ezt megígérem.
Schrader az ajtóhoz ment, kinyitotta, majd Dragóra
mutatott.
- Ha nem deríted ki, mi is történt pontosan, akkor
ki vagy rúgva. Értetted? Erre én teszek ígéretet.
Drago az íróasztal mögötti fotelbe süppedt, miután
Schrader távozott. Drótkeretes szemüvegét lekapta, s az
asztalra dobta. Majd egy újabb cigaretta után nyúlt. Mi
a fene történhetett? Az els jelentések elég homályosak
voltak ugyan, de pontosan tudta, hogy szabotázsnak
kell lennie a háttérben. Ez nem lehetett sem Graham,
sem pedig a n . Marad Whitlock. Nem mintha ez
különösebben érdekelte volna. Odaveszett a rakomány,
de azt amúgy is Schrader pénzéb l finanszírozta.
Viszont megvan a boríték, s ez az útlevele a szabad-
sághoz! És holnap éjjel találkozik Leonovval, hogy végre
nyélbe üssék az üzletet. És akkor, amilyen messzire
csak lehet, elmegy innen, Rióból. Nincs többé Schrader,
nincs több favila-banda az életében, többé nem kell
állandóan hátralesnie a válla fölött, nehogy valami sötét
gazember golyót eresszen a hátába.
*
Nem, már semmi sem érdekelte.
- Lehetetlen. - mondta Kolchinsky, miután Sabrina
és Graham elmesélték a Schrader-féle partin történte-
ket. - Biztosan tévedsz, Michael. Jurij Leonov soha
életében nem hagyta még el Oroszországot. És ha mégis
megtenné, Rio lenne az utolsó hely, ahova hajlandó
lenne elutazni.
- Márpedig volt az, Szergej, esküszöm!
Kolchinsky azonban továbbra is tamáskodott.
- Nem hiszem. Ez a fickó nem lehet Jurij.
Sabrina felemelte a telefont a dohányzóasztalról, és
letette a pamlagra Kolchinsky mellé.
- Mike azonban látta t, te meg nem. Szerintem
legalábbis meg kellene er sítened a kételyeidet.
- Rendben van, lebonyolítok néhány hívást, ha ez

209
boldoggá tesz. Legalább bebizonyítom, hogy nekem van
igazam.
Graham a kagylóra tette a kezét, még miel tt Kol-
chinsky felemelhette volna azt.
- Ha neked van igazad, és ez a pasas nem Leonov,
akkor én fizetem a telefonhívások költségét. Saját
zsebb l.
- Te tudod. A te pénzed bánja - mondta Kolchinsky,
miközben felemelte a kagylót.
Kopogtatás hallatszott az ajtó fel l.
- Kaja! - kiáltotta Whitlock, miután ajtót nyitott.
A pincér letette a tálcát a dohányzóasztalra. Sabrina
aláírta a számlát, a pincér pedig távozott.
- Kér valaki inni? - kérdezte Graham, s kinyitotta a
t.
- Mit lehet? - kérdezte Whitlock.
- Mit akarsz inni? Mondd meg, én pedig megmon-
dom, ha van.
Whitlock végül egy pirítóst vett magához egy nagy
szelet sülttel.
- Én sört kérek, ha van.
- Van. Sabrina?
- A szokásosat, kösz.
- És te, Thomas? - kérdezte Graham Kolchinskyra
értve. A hívás ekkor futott ki a túloldalon. Felvették a
telefont, még miel tt Kolchinsky reagálhatott volna
Graham élcel désére. Whitlock elvette a sört Graham-
l, s csatlakozott a balkonra Sabrinához.
- Egészen fantasztikus innen a kilátás.
- Ne feledd, ez a nászutas-lakosztály - mondta
Sabrina.
Közben megkezd dött a t zijáték az Ipanema Beach
fölött, s jó messzire megvilágította az eget.
- És egy átlagos nászutaspár ugyan mit tör dik a
kilátással?
- A tapasztalat mondatja ezt vele - jegyezte meg
Sabrina élcel dve.
Whitlock végzett a szendviccsel, majd ujjait egy
papírszalvétába törölte.
- Sajnálom Siobhant. Tudom, ti ketten nagyon jól
kijöttetek egymással.
- Igen - felelte a lány alig hallhatóan. - Remélem, az
ezredes kiszedi Langley-b l, hogy mi van abban az átkozott
borítékban, amit Drago annyira dédelget. Most már jogunk
van hozzá, hogy megtudjuk. Része lett a mi ügyünknek.

210
 - Szergej biztos volt benne, hogy az ezredes mindent
kiderít, miután beszélt vele telefonon. És az az igazság,
ha van valaki, aki képes kipréselni az igazságot Langley
embereib l, akkor az ezredes az.
- Ez igaz.
Graham t nt fel mögöttük, s Sabrina kezébe nyomott
egy diétás Pepsi Colát. Ki is töltötte számára a pohárba.
- Nem muszáj elhallgatnotok, csak mert idejöttem.
Sabrina vállat vont:
- Csak Drago borítékjáról beszéltünk, semmi több-
l.
Graham beleharapott a szendvicsébe, majd a korlát-
nak támaszkodva figyelni kezdte az alattuk elhaladó
tarkabarka karneváli bandákat.
- Drago... Tulajdonképpen ki ez a pasas? Vagyis ki
volt valamikor? Siobhannek igaza volt, biztos, hogy nem
egy egyszer rejtjelszakért . És ugyan mi lehet olyan
fontos ebben a rohadt borítékban, amit a CIA meg a
KGB is szeretne megkaparintani?
- Már amennyiben tényleg a KGB van a képben -
javította ki Whitlock.
- Vagyis... akkor mit keres Leonov Rióban? - foly-
tatta Graham.
- Már amennyiben tényleg Leonov az - felelte Whit-
lock óvatoskodva.
- Leonov az - mondta Kolchinsky az ajtóból. -
Michael, elnézést kell kérnem t led.
- Felejtsük el. Azaz hogy mit tudtál meg?
- Csak annyit, hogy hivatalos ügyben van itt Rióban.
Majd kés bb megpróbálok még néhány telefonszámon
utánaérdekl dni, hátha megtudunk valami mást is. De
még mindig nem vagyok képes elhinni. Jurij itt, Rióban?
- Egyre nagyobb tömeg van odakint - állapította meg
Graham. - Menjünk be inkább!
- Vagyis egyetlen lépéssel sem jutottunk közelebb a
festményhez - morogta Whitlock, miközben leült a
pamlagra Kolchinsky mellé.
- Mindent megtettünk, amit csak lehetett - csattant
fel Graham. - Honnan a fenéb l kellett volna tudnom,
hogy a széfet már kicserélték azóta?!
- Nyugi, Mike - mondta Whitlock csendesen. -
Tényleg mindent megtettetek, amit csak lehetett. Én
meg csak konstatáltam a tényállást, ennyi az egész.
- Igazán? - kérdezett vissza Graham, de még mindig
ellenségesen csengett a hangja.

211
 - Mike, nem is mesélted még el nekem a további
terveidet - vetette közbe Sabrina, hogy megpróbálja
csillapítani az indulatokat.
- Most már mindegy. Nem vettük volna hasznát a
távirányító nélkül, amivel bejuthatnánk Schrader galé-
riájába.
- Na, mi lesz, Mike! Épp eleget kínlódtál már ahhoz,
hogy ne add fel!
Graham vállat vont.
- Hallottatok már a motodeltoplanról?
- Persze, speciális motorizált sárkányrepül , amit az
utóbbi néhány évben fejlesztettek ki.
- Nos, az az igazság, hogy a Kiképz Központ
megszerezte az eredeti tervrajzokat, és annak alapján
kifejlesztették a saját változatukat...
- Igazán? - kérdezte Whitlock. - Hogy lehet az, hogy
én nem is tudok róla, Szergej?
Kolchinsky nyugtalanul fészkel dött a helyén.
- Csak két héttel ezel tt kaptuk meg az els minta-
példányokat. Még mindig titkosnak számít a dolog, de
amikor Michael elmesélte nekem a tervét ma délután,
javasoltam neki, próbáljuk meg használni azt is. Hármat
rendeltem bel le. Holnap kora reggel itt kell lennie a
szállítmánynak. Ki tudja, talán mégis hasznát vehetjük.
- Vagyis az volt a terv, hogy sárkányrepül vel jutunk
át a biztonsági rökön, s azután a távirányító segítsé-
gével megszerezzük a képet? - kérdezte Sabrina a
szemöldökét ráncolva. - De hogyan jutunk be a házba?
Ahhoz szükségünk lenne egy... - el is hallgatott, mert
Graham ebben a pillanatban el vett a zsebéb l egy
azonosító kártyát, s kidobta eléjük az asztalra.
- Az egyik rt l sikerült leemelnem.
Whitlock felvette s megforgatta ujjai között. Egyszer
mágnescsík volt rajta az egyik oldalon. A másikon az
r neve és fényképe szerepelt.
- Semmi különös. Ennél azért valamivel trükkösebb
biztonsági módszert vártam t lük.
- De ahhoz, hogy használhasd, el bb még be kell
jutnod a házba - mondta Sabrina. - És ez a szokásos
behatolási módszereinkkel önmagában véve is lehetet-
lennek t nik...
- Nos, kinek van valami ötlete egy új tervre vonat-
kozóan? - kérdezte Graham, s végignézett társain.
- Milyen jó lenne, ha egyszer en csak besétálnánk s
elhoznánk - mondta Sabrina komor hangon.

212
 Kolchinsky kortyolt egyet a sörb l, majd az asztalra
tette az üveget.
- Épp ezt fogjuk tenni. Legalábbis ami engem illet.
- Na ne, Szergej! Komolyan kérdeztem.
- Komolyan gondolom, C.W. - fordult Kolchinsky
Grahamhez. - Voltak ugyan fenntartásaim a terveddel
kapcsolatban, amikor el ször felvázoltad el ttem, ezt
nem is tagadom. Túlságosan is klappolt benne minden,
úgy éreztem, de azért tetszett. F leg mert ez volt az
egyetlen terv, ami akkor rendelkezésünkre állt.
Azután elkészítettem a saját változatomat. Tulajdon-
képpen pofonegyszer dologról van szó. Bejelentés
nélkül megérkezem Schrader házába, s Toysgennek
adom ki magam. Hiszen Schrader nem tudja, hogy
Toysgen meghalt...
- Máris hiba csúszott a számításaidba, Szergej.
- Hadd mondjam el bb végig, Michael, azután majd
kritizálhatod, amennyit csak jólesik. Miután meggy z-
tem Schradert arról, hogy én vagyok Toysgen, beadom
neki a mesét, hogy Van Dehn és Keppler átráztak
engem, s hogy szinte biztos vagyok abban, hogy a
hamisítványt adták oda neki, az eredeti képet pedig
megtartották maguknak, hogy kés bb újra eladják
valakinek. Azután egy hamis kémiai kísérletet mutatok
be el tte, hogy bebizonyítsam, tényleg a hamisítvány van
nála. Ezután pedig felajánlom neki, hogy én magam
visszaviszem a képet Amszterdamba s kicserélem az
eredetire. Az eredetit azután eljuttatom hozzá, a hamisít-
ványt pedig eladom Van Dehnnek és Kepplernek azért az
összegért, amivel adósaim maradtak. Ha Schrader bele-
egyezik, hogy elhozzam t le az eredetit, akkor nyert
ügyünk van. Akár holnapután ott lóghat a Met falán.
- Igen ám, de Drago ismeri Toysgent. Személyesen
is találkozott vele Amszterdamban. Ezt hogy fogod
kikerülni?
- Drago házon kívül lesz, Michael. Eredetileg úgy
terveztem, valamilyen ürüggyel elcsalom a házból, de
most, hogy Jurij itt van Rióban, ez nagyon is meg-
könnyíti a dolgomat. Felhívom Dragót telefonon, Jurij-
nak adom ki magam, s arra kérem, hogy egy órán belül
találkozzunk, lehet leg valahol a városban. Majd amint
Drago elindult a birtokról, C.W. és én kocsival a
bejárathoz hajtunk, és bejelentkezünk Schradernél.
- És én... nekem milyen szerepet szánsz? - kérdezte
Whitlock.

213
 - Te leszel a sof röm.
- Mi van akkor, ha Drago felhívja a Metet, hogy
ellen rizze Van Dehnt? - kérdezte Sabrina.
- Megkértem Peter de Jonghot, hogy repüljön oda
Amszterdamból. Holnap egész nap a Metben lesz,
kizárólag emiatt.
- Igen, azt hiszem, van mit keresnünk az ügyön,
Szergej - mondta Whitlock, miután alaposan átgondolta
az imént hallottakat. - Minden azon múlik, hajlandó
lesz-e Schrader arra, hogy kiadja a kezéb l a festményt.
- Próbáld meg a helyébe képzelni magad! - felelte
Kolchinsky. - Mennyi mindent vállalt, hogy megszerezze
az eredetit a magángy jteményébe! És akkor egyszer
csak azt hallja, hogy amit kapott, hamisítvány. Ráadásul
pont az mondja neki, aki a hamisítványt készítette. Nem
hiszem, hogy marad számára más lehet ség, mint az,
hogy ráálljon az alkura. Ugyan mit ér a hamisítvánnyal?
- Feltéve persze, hogy hisz neked.
- Hinni fog, C.W. Nagyon meggy tudok lenni, ha
akarok. Ezt te is tudod.
- Szerintem érdemes megpróbálni - jelentette ki
Graham. - És Sabrina meg én...? Nekünk mi a dolgunk?
- Semmi. Schrader mindkett töket ismer.
- És reggel mikor indulunk? - kérdezte Whitlock.
- Az el térben találkozunk nyolc harminckor.
- Már hajnali kett is elmúlt - állapította meg
Whitlock. Azzal felállt s elnyomott egy ásítást. - Sajná-
lom, hogy fel kell oszlatnom a társaságot, de én már
mennék aludni.
- Igen, azt hiszem, én is jobban teszem, ha vissza-
megyek a szállodába. F leg mert még el akarok intézni
néhány telefont.
Sabrina becsukta az ajtót utánuk, majd Grahamhez
fordult, s a lábára mutatott.
- Észrevettem, hogy sántikálsz. Mi történt?
- A hegyen sikerült alaposan beleütnöm egy sziklá-
ba... Semmi komoly.
- Ezt már hallottam. Mutasd csak, hadd nézzem meg
közelebbr l!
- Jól vagyok - válaszolta ingerülten. - Majd leápolom
zuhanyozás közben. Kérlek, ne anyáskodj velem!
- Én csak segíteni szerettem volna - vágott vissza
Sabrina. - De persze gondolhattam volna, hogy így lesz.
- Igen, gondolhattad volna. El tudom látni a sérülé-
seimet. Különben is, tudok gondoskodni magamról.

214
 Azzal elviharzott a fürd szoba felé, s becsapta az ajtót
maga után.
A lány kétségbeesetten emelte fel a kezét, de alighogy
a pamlagra vetette magát, bosszankodó kiáltást hallott.
Már rohant is a fürd szoba felé. Kinyitotta az ajtót.
Graham egy széken ült, a farmernadrágja letolva a
bokájáig, s kezében a vért l átázott kötést tartotta, mely
sérült térdét védte.
- Mi történt? - kérdezte Sabrina nyugtalanul.
- A farmerem hozzáragadt a kötéshez. Letéptem vele
a sebet, amikor levettem. Úristen, de fáj!
- Ráadásul beletapadt a sebbe. Le kell áztatnod a
zuhany alatt...
Elvett egy ollót az ablakpárkányról.
- Használd ezt, ha kell. Majd teszek rá tiszta kötést,
ha kijöttél. Persze, csak ha nincs ellenedre, hogy már
megint anyáskodom feletted.
Graham halványan elmosolyodott, de egy szót sem
szólt. Sabrina becsukta az ajtót maga után, s bekap-
csolta a rádiót. Amikor megtalálta Amerika Hangját,
lefeküdt az ágyra s lehunyta a szemét.
Graham néhány perc múlva kijött a fürd szobából,
fehér mellényben, kék sortban és törülköz vel körbete-
kert vizes fejjel. Nem tudta, alszik-e már a lány, vagy
még ébren van.
- Sikerült lefejtened róla a kötést? - kérdezte Sabri-
na anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét.
- Igen - felelte Graham s leült az ágy szélére.
A lány felkelt, s el vett egy kék vászontáskát a
röndjéb l. Ez volt a szokásos UNACO els segélydo-
boz, amit minden akciósnak fel kellett vennie a raktár-
ból, miel tt bevetésre indult. Letérdelt a férfi elé, s
óvatosan megfordította a lábát, hogy jobban lássa a
sebet. Körülbelül két hüvelyk hosszú átlós seb éktelen-
kedett a térdén.
- Nos, mit gondolsz, életben maradok? - kérdezte,
miközben a törülköz t a nyaka köré csavarta.
- Ha egy kis szerencséd van, talán.
Kinyitotta a vászontáskát, s el vett bel le egy doboz
fert tlenít szert, egy vattacsomót és egy darab kötszert.
- Vigyázz, csípni fog! - mondta figyelmeztet en, majd
a vattacsomót megszórta sebhint porral.
- Oké - felelte Graham s hunyorgott, amikor a lány
a sebre helyezte a gézdarabot.
- Meg fog maradni a helye, tudod?

215
 - Van, aki fotókat gy jt azokról az országokról, ahol
megfordult már. Én a sebhelyeket gy jtögetem.
Sabrina úgy érezte, még sohasem látta Grahamet
ilyen fesztelennek. Teljesen más hangulatban volt, mint
miel tt bement zuhanyozni. Az UNACO igazi rejtélye.
Mosolygott magában, miközben Graham térde köré
tekerte a kötszert, majd egy biztosítót vel összefogta, s
a kis egészségügyi táskát visszatette a b röndjébe.
Meglep dve látta, hogy a férfi nézegeti magát a tükör-
ben, amikor visszajött a szekrényt l. Graham gy lölte
a tükröket. Azt tartotta róluk, a hiúságot fokozó
kellékek. Akkor most meg mit csinál?
Észrevette, hogy nézi a lány.
- Ez a sebesülés egy csomó mindent juttatott eszem-
be. Konkrétan Vietnamot...
Sabrina érezte, hogy izgatottság fogja el. Graham még
soha senkinek sem beszélt az UNACO-nál arról az
id szakról, amit Vietnamban töltött. Ez volt az
tabutémája, ahogyan Whitlock fogalmazta egyszer.
- Ez vetett véget a futballista karrieremnek - mondta
Graham, miközben a jobb vállán húzódó elhalványodott
forradást végigsimította ujjaival.
- Mi történt? - kérdezte Sabrina.
Graham az ágyra ült, s ujjait egymásba f zte.
- Repeszlövedék. Három hónapig meg sem tudtam
mozdítani a karomat. Ez volt életem legmegalázóbb
id szaka. Minden nap mások öltöztettek. Az ételemet
felszeletelték helyettem. Istenem, még vécézni sem
tudtam segítség nélkül! És akkor egy szép napon egy
zöldfül medikushallgató azt mondta, soha többé nem
tudom majd mozgatni a karomat. Ez volt a lehet
legtökéletesebb biztatás. Csak nem fogom hagyni, hogy
neki legyen igaza! Annak az átkozott kis mitugrásznak!
Úgyhogy a fizioterápiához fordultam segítségért. Nyolc
hónap múlva pedig Thaiföldre küldtek mint instruktort,
hogy én tanítsam be a Meo zsoldosait. Igaz, még ma
sem tudom ennél magasabbra emelni a karomat.
Felemelte jobb karját maga elé, majd hátrahúzta, de
csak a testével párhuzamos vonalig sikerült.
- Valami visszamaradt a vállízületnél. Sohasem ér-
tettem az orvosi szakkifejezéseket. Úgyhogy a remény,
hogy egy szép napon Dan Marino vagy Jim McMahon
nyomdokaiba lépjek, tizenkilenc éves koromban szerte-
foszlott.
- Ezek futballisták, ugye? - kérdezte a lány tétovázva.

216
 - A két legjobb összeköt .
- Nem s n nézek focit - mondta a lány szabadkozó
mosollyal. - Még sohasem voltam meccsen.
- Soha? - kérdezte Graham hitetlenkedve.
Sabrina megrázta a fejét.
- Akkor voltam a legközelebb a focihoz, amikor egy
futball rült fiúval jártam, mint amilyen te is vagy.
Állandóan arra próbált rábeszélni, hogy menjek el vele
a Shea stadionba, de sohasem voltam eléggé kíváncsi
ahhoz, hogy rászánjam magam.
- Ha azt akarta, hogy a Shea csapatának drukkolj,
mindent megbocsátottam.
Sabrina felnevetett.
- A fiúk és a foci! ugyanezt mondta a Giantsr l.
- De amint látom, sikerült megszabadulnod a fickó-
tól - mondta Graham mosolyogva, majd felállt s
elnyomott egy ásítást. - Hosszú nap volt ez a mai, és
ami engem illet, már megyek is aludni.
Sabrina is ásított egy nagyot.
- Én is megyek. De gondolj csak bele, lehet, hogy
holnap ilyenkor már otthon vagyunk! És ez csak
Kolchinksyn múlik, igaz?
- Azt hiszem, igen. Hát akkor... reggel.
A pamlaghoz ment, hogy megágyazzon magának.
- Igen, viszlát reggel - dünnyögte a lány, s azzal
elt nt a fürd szobában.

12.
- Ez volt a legjobb, Szergej? - kérdezte Whitlock
megvet hangsúllyal, miután körbejárta a viharvert,
fehér Isuzu márkájú furgont, mely a hotel bejárata el tt
parkolt. - Ha ebben a tragacsban akarnál közlekedni
New Yorkban, nyomban lecsuknának. Mondd csak,
miért pont ezt hoztad el?
- Mert ha nem tudnád, te egy szegény nyomorult
favelado vagy, akit én kocsistul kibéreltem a mai napra,
hogy elvigyen Schrader birtokára. Szerintem elég fura
lenne, ha egy csillogó-villogó Hertzben érkeznénk meg
hozzá. Vagy nem? Ez t nt a lehet legalkalmasabbnak.
Száz dollárért vettem még tegnap este. Szerintem épp
ilyenre van szükségünk.
- Nekem ugyan eddig egy szóval sem mondtad, hogy
favelado leszek. És mellesleg nem is úgy vagyok öltözve.

217
 - Találsz magadnak egy-két rongyot a kocsi hátuljá-
ban. Biztosan nagyon jól áll majd.
Whitlock kinyitotta a furgon hátsó ajtaját s bemá-
szott. Egy pillanattal kés bb, amikor visszah kölve
kihátrált, döbbenet és undor torzította arcvonásait.
- Ezek a ruhák valósággal b zlenek, Szergej!
- Naná. Egy hobótól vettem ma reggel a szálloda
közelében. Meggy nek kell lennie az alakításodnak,
C.W., különben sohasem járunk túl Schrader eszén.
- Rendben van, majd elmegyek és veszek egy-két
göncöt egy használtruha-kereskedésben és azt veszem
fel.
Kolchinsky nemtetszéssel csóválta a fejét.
- Szergej, márpedig ezeket a rongyokat nem vagyok
hajlandó magamra venni! Biztosan tele vannak bolhával
meg tet vel, és csak a jóisten tudja, még miféle
parazitákkal... És ami ezt az orrfacsaró b zt illeti...
- Nem kényszeríthetlek. Akkor mégsem hajtjuk végre
a tervet. Visszamegyünk az elejére... Gyere, jobb lesz,
ha felkeltjük Sabrinát meg Michaelt, és megpróbálunk
kiötleni valami mást.
- Egy ilyen pitiáner dolog miatt képes lennél elvetni
az egész tervet?
- Nem pitiáner dologról van szó, C.W. Toysgen
olyasfajta ember volt, aki inkább kért volna egy
faveladót erre a szívességre, mint egy men taxisof rt.
Ha megérkezel a Schrader birtokra, és Paco Rabanne
illatot árasztasz magadból, az rök pillanatokon belül
kiszúrják és értesítik Schradert.
- Rendben van, mégis felveszem ezeket a rongyokat
- morogta Whitlock és ismét elt nt a kocsi hátuljában.
Kolchinsky mosolygott magában, majd beült a sof r
melletti ülésre.
Whitlock átvette az ízzadságfoltos, pecsétes inget, a
kopott flanellt, s az elny tt barna cip t, majd becsukta
a hátsó ajtót s beült Kolchinsky mellé.
- Most már kezdem felfogni, mit jelent nálad a
módszerbeli következetesség - dünnyögte s undorában
furcsa grimaszokat vágott.
Kolchinsky hamarosan letekerte az ablakot.
- Remélem, ismered az utat - jegyezte meg Whitlock,
miközben beindította a motort.
- Ma reggel elmentem oda kocsival - mondta Kol-
chinsky s el vett egy térképet. Kihajtogatta s szétterítve
az ölébe tette.

218
 - A Niemeyer Avenue fel l kell befordulni.
- Ez nagyon sokat mond nekem, Szergej.
- Te csak vezess, majd én navigálok!
Körülbelül húsz perc múlva érkeztek a keresztez -
déshez.
- Van itt egy viszonylag gyér forgalmú kávézó, úgy
egy mérföldre innen - mondta Kolchinsky megtörve a
hosszú csendet. - Majd onnan telefonálok Dragónak.
Whitlock visszakapcsolt, mert az út egyre merede-
kebb lett, s intett a mögöttük jöv autósoknak. Amikor
a kávéházhoz értek, Kolchinsky kiszállt, s odament a
sárga telefonhoz. Egy fichát dobott a készülékbe és
tárcsázta a számot.
- Danae. Bom dia, jó reggelt - válaszolt egy kedves
i hang a vonal túlsó félén.
- André Dragóval szeretnék beszélni.
- Megkérdezhetem, ki keresi?
- Leonov.
- Egy perc, uram. Megnézem, tudom-e kapcsolni Mr
Dragót.
Csend következett, majd:
- Drago.
- Leonov vagyok. Most azonnal találkoznunk kell.
- Mi baj van? Úgy emlékszem, abban maradtunk,
hogy a parton találkozunk ma este, nem?
- Miért nem mondja be rögtön a hangosbemondóba?
- csattant fel Kolchinsky Leonov modorában.
Drago belesóhajtott a kagylóba.
- Bocsánat, de annyi minden foglalkoztat mostanában.
- Nos, akkor a Carmen Miranda múzeum el tt
találkozunk. Harminc perc múlva legyen ott.
- Magammal vigyem a borítékot is? - kérdezte Drago
tétova hangon.
- Hát persze.
Kolchinsky azzal letette a kagylót s visszament a
furgonhoz.
- Gondolod, megette? - kérdezte Whitlock.
- Azt hiszi, harminc perc múlva Leonovval fog
találkozni a város másik felében. Remélem, így elég
id nk lesz arra, hogy bejussunk a Schrader birtokra,
és ki is kerüljünk onnan valahogyan.
- De honnan fogjuk tudni, hogy mikor indul el
Drago?
- Kolchinsky ekkor el vett egy távcsövet a keszty tar-
tóból.

219
 - Ezzel. Gyere, megmutatom, hol vannak!
Whitlock követte Kolchinskyt a parkolót körülvev
véd korlátig. A kilátás egészen fantasztikus volt innen
- Ipanema és Leblon ott terült el a lábuk alatt, akár
egy fénykép egy színes utazási prospektusban.
Kolchinsky odaadta a távcsövet Whitlocknak, majd a
legközelebbi hegyre mutatott a Sao Conrado Beach fölött.
- Körülbelül a magasság harmadánál van. Látsz
valamit?
- Fákat - felelte Whitlock. - És azután még több fát.
- Az az út. Végig fák szegélyezik. Nézz egy kicsit
magasabbra!
- Nem tudom, mi az, amit látok... Várj csak, egy
kapu az. Úgy tíz láb magas lehet.
Whitlock ekkor leengedte a távcsövet.
- Az lenne a bejárat?
Kolchinsky elvette t le a távcsövet s a szeme elé
illesztette.
- Ez a Danae egyetlen ki- és bejárata. Dragónak is
erre kell jönnie.
- De honnan tudtad, hogy hol keresd?
- Nem tudtam, csak szerencsém volt. Láttam a
kapukat, amikor arra mentem kocsival, de csak amikor
megálltam itt visszafelé menet és távcs vel végigpász-
táztam a környéket, akkor jöttem rá...
Whitlock valami mozgásra lett figyelmes, s megfogta
Kolchinsky karját.
- Felejtsük el a kaput! Tizenkét óra van.
Kolchinsky végigpásztázta a hegyet, a birtoktól felfelé.
Egy fehér Gazelle gyártmányú helikopter emelkedett a
hegycsúcs fölé. Hirtelen irányt változtatva kiröpült a
Sao Conrado part felé.
Állított a fókuszon, a pilótafülkére koncentrálva.
Semmi kétség, Drago szül feje az ott, a sisakos pilóta
mellett.
- Még mindig akarod, hogy megpróbáljuk? - kérdezte
Whitlock.
- Hát persze. Még legalább harminc perc el nyünk
van. Ez épp elég lesz.
Ismét rákanyarodtak a f útra, majd a jelz táblánál
letértek a Danae felé, ami még egy mérföldnyire volt
innen. Az út kanyarogva vitt egyre feljebb és feljebb,
majd az utolsó kétszáz yardon kiegyenesedett, miel tt
odaértek az impozáns kovácsoltvas kapu, azaz a birtok
bejárata elé.

220
 Kolchinsky ekkor lekászálódott az ülésr l, felnézett
a kamerába, majd a kapu melletti kaputelefonhoz
lépett, s megnyomta a gombot.
- Martin Schradert keresem.
- Megbeszélte vele a találkozót? - kérdezte egy
férfihang.
- Nem, de mindenféleképpen beszélnem kell vele.
- Mr Schrader csak el zetes megbeszélés alapján
fogad látogatót.
- Nem beszélhettem meg vele, mert nem volt rá id .
Amszterdamból jöttem ma reggel.
- Mint mondottam...
- Tudom, Mr Schrader nem fogad vendéget el zetes
bejelentkezés nélkül, de hadd magyarázzam meg. Ma
délután egy órakor megy vissza a gépem Amszterdamba,
és ha most nem tudok beszélni Mr Schraderrel, egy
üzleten több, millió dollárt veszít majd. És ez részben
a maga hibájából is történik.
Hosszú hallgatás következett.
- Rendben van, beszélek Mr Schraderrel és megkér-
dezem, kíván-e találkozni önnel. Mi is a neve?
- Toysgen.
- Kérem, bet zze - jött a válasz.
Kolchinsky bet zte.
- Kérem, mondja meg neki, hogy a festményr l van
szó. ebb l biztosan érteni fogja.
Egy perc múlva fémes kattanás hallatszott, s a kapu
két szárnya kitárult el ttük. Kolchinsky visszamászott
a sof rülés mellé, Whitlock pedig beindította a járgányt.
A kapu becsukódott mögöttük, ahogy áthaladtak rajta.
Egy fegyveres r intett nekik, hogy a második kapunál
álljanak meg. Szemlátomást undorral méricskélte az
ütött-kopott furgont, majd a sof rablakhoz ment s
benézett.
- Valami baj van? - kérdezte Kolchinsky.
Az r átment Kolchinsky ablakához, hogy ne érezze
annyira a Whitlock ruhájából áradó b zt.
- Benéznék hátra - mondta az r megkocogtatva a
furgon oldalát,
- Nyitva van - mondta Kolchinsky.
Az r kinyitotta a hátsó ajtókat. Üres. Ismét becsukta,
majd intett nekik, hogy mehetnek. Whitlock bekanyaro-
dott a tágas udvarra, s megállt a recepció el tt,
Kolchinsky az ülés alá nyúlt s el vett egy fekete
diplomatatáskát.

221
 - Mi van benne?
- Remélhet leg olyasmi, ami elég lesz ahhoz, hogy
meggy zze Schradert, jobban teszi, ha megválik a
festményt l - mondta Kolchinsky s azzal kiszállt a
kocsiból és odament az üvegajtóhoz, mely nesztelenül
kinyílt el tte.
A recepciós mosolyogva fogadta.
- Jó napot, Mr Toysgen. Mr Schrader arra kéri,
fáradjon fel hozzá egyenesen. A lift ott van.
- Hányadik emelet?
- Csak egy gomb van rajta - felelte a recepciós.
Kolchinsky nem tudta ugyan, de miközben a liftre
várt, a táskát átvilágították egy kamera segítségével,
mely szinte láthatatlanul volt a falba építve. Zöld fény
gyulladt ki a recepciós pultján. A fogadóportás ezután
egy távirányító segítségével kinyitotta Kolchinsky el tt
a lift ajtaját. Kolchinsky er sen szorította a táskát maga
elé, s a cip jét bámulta, miközben a lift emelkedni
kezdett. Hamarosan felért a háromszáz láb magasban
lév újabb recepcióra, ahol egy alkalmazott egy acélaj-
tóhoz kalauzolta, s mágneseskártyája segítségével kinyi-
totta számára. Ezután megnyomott egy gombot, s
pillanatok múlva feljutottak a következ szintre, a
teraszra. Schrader az ablaknál állt s kezeit a háta
mögött összekulcsolva várakozott.
- Mr Toysgen megérkezett, uram - mondta a recep-
ciós.
Schrader elfordult az ablaktól.
- Köszönöm, Carla.
A hölgy elt nt a liftben.
Schrader kezet fogott Kolchinskyval, majd az egyik
nádszékre mutatott.
- Kérem, foglaljon helyet. Hozathatok önnek valamit?
Teát, kávét vagy esetleg egy könny reggelit?
- Köszönöm, nem kérek. Csak néhány órát szándé-
kozom itt tölteni Rióban, úgyhogy szeretnék rögtön a
tárgyra térni, ha lehet.
- Kérem, tegye.
Kolchinsky úgy csinált, mint aki módfelett ideges, s
babrálgatni kezdte a táska fülét. .
- Igazából nem is tudom, hol kezdjem, Mr Schra-
der... Ön olyan jó volt hozzám.
- Kérem, vágjon a közepébe! Akkor biztosan nem
támad félreértés közöttünk.
- Rendben - mondta Kolchinsky, s idegesen megnyal-

222
ta a szája szélét. - Alapos okom van azt gondolni, hogy
az Éjszakai rjárat, amit Van Dehn adott önnek,
valójában hamisítvány.
Schrader a sz nyegre meredt, majd felállt s az
ablakhoz ment.
- Kérem, mondja el a részleteket!
- Egy Horst Keppler nev emberrel dolgozik össze...
- Kepplerrel? - csapott le Schrader a névre, majd
elnézést kér en mosolygott Kolchinskyre. - Kérem,
folytassa csak...
- Feltevésem szerint ön el tt ismeretes a képek
kicserélésére vonatkozó eredeti terv.
- Én vagyok az, aki az egészet kiötlötte.
- Ezt nem tudtam - mondta Kolchinsky, s valóban
igazat is szólt. - Nos, a csere els fázisa rendben
lezajlott, pontosan a terv szerint. Van Dehn a furgon
hátuljában kicserélte az eredetit a hamisítványra, s
magával vitte azt Bécsbe. Keppler azonban visszament
az irodájába, s az eredetit kicserélte egy másik hami-
sítványra, amit azután önhöz juttattak el.
- Vagyis volt egy másik másolat is? - kérdezte
Schrader szintén megütközve.
- Mindkett t én csináltam. De sohasem mentem
volna bele ilyesmibe, ha tudom, hogy Van Dehn ezzel
önt akarja átverni, Mr Schrader. Kérem, higgyen nekem!
- Vagyis... hol van most az eredeti?
- Keppler raktárában. Már amennyiben valóban az
az eredeti. Épp ezért jöttem ide önhöz. Hogy kiderítsem.
Schrader elgondolkodva simogatta az orra nyergét.
- És hogyan jutott ennek az információnak a birto-
kába?
- De Vere és Oosterhuis uraktól, Keppler két alkal-
mazottjától, akik szintén benne voltak az akcióban.
Pontosabban Keppler volt alkalmazottai... Keppler
ugyanis kirúgta ket és nem is fizetett nekik az akcióért.
A rend rségre mégsem mehettek, hiszen mindkett jük-
nek priusza van, úgyhogy engem kerestek fel. Megbe-
széltük, milyen lehet ségeink vannak, s úgy döntöttünk,
eljövök önhöz, hogy megtudjam, önnél van-e az eredeti
vagy sem.
Schrader töltött magának egy kis skót whiskyt.
- Tudja-e, mi a szándékuk az eredetivel? Már
amennyiben az az eredeti...
- Oosterhuis azt mondta, hallotta, hogy Keppler
telefonon beszélt valakivel, aki Van Dehnnek kétszer

223
annyit ígért az eredetiért, mint ön. Azt mondta, a név
valami ilyesmi, Averhart...
Schradernek leesett az álla a csodálkozástól. Ujjai
pedig elfehéredtek a pohár körül.
- Eberhart. Ralph Eberhart. Ez az egész nagyon is
rá vall... F leg ha tudta, hogy engem ver át. És most
mit tehetünk?
- El ször is elvégeznék egy kémiai tesztet, hogy
kiderítsük, hamisítvány-e az a kép, ami önnél van.
Kolchinsky megveregette a diplomatatáskát.
- Magammal hoztam az ehhez szükséges dolgokat. De
szükségem van két mintára, melyet egy speciális oldatban
fogunk kipróbálni. Mindkett egy hüvelyk átmér kell
legyen. Az egyik az Éjszakai rjáratból, a másik pedig egy
olyan festményb l, amelyr l ön egészen biztosan tudja,
hogy valóban 16-17. századi. Kivihet ez a dolog?
- Természetesen.
Kolchinsky az ablakhoz ment, miután Schrader
távozott a helyiségb l. Az órájára pillantott. Drago már
tizennyolc perce elment.
Amikor Schrader visszaérkezett, nála volt a két minta
két borítékban, melyet A és B bet vel jelölt meg.
Kolchinsky kinyitotta a táskát, s el vett bel le egy kis
állványt, melyen két kémcs volt. Kitette az asztalra,
majd el vett egy parafadugóval lezárt kis üvegcsét, tele
színtelen folyadékkal. A fény felé emelte. Látványosnak
kell lennie a mutatványnak.
- Ez mi? - kérdezte Schrader.
- Hígított sósavas oldat - mondta Kolchinsky, majd
kihúzta a parafadugót, s egyforma mennyiséget töltött
ki bel le mindkét kémcs be. Amikor Schraderre nézett,
észrevette, hogy az ráncolni kezdi a szemöldökét.
- Nem ismeri ezt a kísérletet?
- Nem mondhatnám.
- Ó, pedig azt hittem, ismeri. Voltaképpen pofonegy-
szer . Azon az elven m ködik, hogy minél régebbi a
festék, annál lassabban, annál nehezebben válik le a
vászonról. Vagyis ha az Éjjeli rjárat, amit Keppler
hozott önnek, hamis, a festék sokkal gyorsabban fog
leoldódni róla, mint a másik festményr l vett minta
esetében. Biztos benne, hogy a másik eredeti, és a
16-17. századból való?
- 164l-re datálják. Hitelesíttettem.
Schrader ekkor kortyolt egyet a whiskyb l, majd a
kémcsövekre mutatott.

224
 - A vászon nem fog feloldódni benne?
- Jó kérdés. Er sebb oldatban ez is bekövetkezne.
Ennek a ph értéke öt. Viszonylag gyenge, de mégis épp
elég er s ahhoz, hogy oldja a festéket. F leg a friss
festéket.
- Zseniális.
.- Bizonyos értelemben tényleg az.
Kolchinsky el vett két lakmuszcsíkot a táskából, s
belemártotta a kémcsövekbe. Mindkett piros lett.
- Savas, látja?
Schrader bólintott.
- Ne haragudjon, ihatnék mégis valamit? Teljesen
kiszáradt a torkom.
- Mit szeretne? - kérdezte Schrader.
- Egy kis whiskyt kérnék - mondta Kolchinsky, s
azzal el vett egy doboz cigarettát a zsebéb l. Amikor
Schrader hátat fordított neki, felnyitotta. Volt benne pár
szál cigaretta, meg egy bedugaszolt kémcs , tele vízzel.
Kihúzta bel le a dugót, kicserélte az állványon, lév
egyik kémcs vel, majd egy szál cigarettát a szájába vett,
még miel tt visszatette volna a csomagot a zsebébe.
- Az itala - mondta Schrader s átnyújtotta a poharat.
Kolchinsky ekkor rágyújtott, majd egy csipesszel
kiemelte az Éjjeli rjáratból vett mintát a borítékból, s
gondosan belehelyezte az oldatba. A másik mintát a
vízbe tette. Schrader lehajolt a kémcsövek el tt, s hol
az egyiket, hol a másikat figyelte. A festék a savas
oldatban már oldódni kezdett. Dühösen az asztalra
csapott, majd az ablakhoz ment, s zsebre vágta a kezét.
- Hogyan szerezhetném meg az eredetit? - kérdezte
elfojtott hangon.
- Van egy ötletem, de nem tudom, az ön számára
elfogadható-e.
- Hallgatom.
Kolchinsky kivette a vászondarabkákat a kémcsövek-
l, betette ket az egyik borítékba, majd a táskájába.
- Visszavinném magammal a hamisítványt Amszter-
damba. De Vere és Oosterhuis ellopják az eredetit
Keppler raktárából, s akkor felajánljuk neki megvételre
a hamisítványt, persze eredetiként. Nem marad más
választása, mint hogy fizet nekünk, hiszen az Eberhart-
féle üzletet hamarosan nyélbe kell ütnie.
- És az eredeti?
- Magammal hozom Rióba, és leteszteljük. Bebizonyí-
tom önnek, hogy eredeti...

225
 - És honnan tudom, hogy valóban megbízhatom
önben?
- Ellophattuk volna az eredetit a raktárból anélkül,
hogy ön megtudta volna, hogy a hamis kép van önnél.
Eladhattuk volna az eredetit a feketepiacon annyiért,
amennyit Van Dehn és Keppler kér érte. De nem így
tettünk. Úgy döntöttünk, szövetségre lépünk Önnel.
Schrader elgondolkodva masszírozgatta a homlokát,
majd a telefon után nyúlt.
- Carla, kérem, mondja meg Ramónnak, hogy segít-
sen nekem felhozni a képet a Szentélyb l. Azt, amit
néhány perccel ezel tt visszatettünk az eredeti dobozba
s levittünk a recepcióra. És mondja meg neki azt is,
hogy sürg s!
Letette a kagylót, majd Kolchinskyt a lifthez kísérte.
Betette az azonosító kártyát a résbe, s amikor kinyílt
az az ajtó, beléptek a liftbe, Schrader pedig megnyomta
a gombot.
- Meg ne próbáljon átverni, Toysgen, mert különben
végzek magával!
Az ajtó bezárult.
Kolchinsky diadalát beárnyékolta viszont az a nyug-
talanító tény, hogy már huszonnyolc perc telt el azóta,
hogy lebonyolította a telefonhívást Drago eltávolítása
érdekében. Már csak id kérdése, és Drago rájön, hogy
átverték. De hogyan fog reagálni?
Kolchinsky tudta, hogy mitév lenne Drago helyében.
Rádión megkérdezné a recepciótól, nem történt-e valami
rendkívüli dolog a távollétében, s ha megtudja, hogy
Toysgen és a sof rje jártak itt, biztosan utasítást adna,
hogy tartóztassák fel ket, hogy személyesen is talál-
kozhasson velük. Csak reménykedhetett abban, hogy
téved, s Drago nem ezt a megoldást választja.
Amikor az el térben kilépett a liftb l, a recepciós
közölte vele, még néhány percbe beletelik, mire a
festményt felhozzák a szentélyb l. Kiment a furgonhoz,
hogy elmesélje a történteket Whitlocknak, de még
miel tt Whitlock bármit is mondhatott volna, megjelent
négy ember. Az Éjszakai rjáratot cipelték a furgon felé.
Kolchinsky a diplomatatáskát átadta Whitlocknak,
maga pedig a kocsi hátuljához sietett, s kinyitotta az
ajtókat. A ládát a bels falhoz emelték, s Kolchinsky
egy pár szíjjal gondosan rögzítette a helyére! Bezárta az
ajtókat, majd beszállt Whitlock mellé. Miután áthalad-
tak az els kapun, Whitlock örömében majdnem felki-

226
áltott. Az út végre kiegyenesedett, s elérték az utolsó
százyardnyi szakaszt, közvetlenül a f kapu el tt, melyet
el re kinyitottak el ttük. Ám ekkor hirtelen a kapu
szárnyai összecsukódni kezdtek...
- Sikerülnie kell - sziszegte Whitlock a fogai között.
Kolchinsky szemei nagyra nyíltak az ijedségt l.
- Nem fog menni. Fékezz, C.W., hallod, fékezz már!
- A fenébe is, dehogy fékezek! - válaszolta Whitlock
s a padlóig nyomta a gázt.
A visszapillantó tükrök lesodródtak ugyan a furgon
oldaláról, s a festéket is jócskán lehorzsolta róla a
becsukódó két kapuszárny, de mégis kifértek közöttük.
Whitlock kénytelen volt félrerántani a kormányt, nehogy
belerohanjanak az út mentén álló fába.
- Ha nekimentünk volna a kapunak...
- Fojtsd magadba a kisel adást, Szergej. Itt vannak
mögöttünk!
A fehér Gazelle helikopter most zúgott el fölöttük,
majd el is t nt a szemük el l egy mahagónierd fölött.
- Megpróbálom lehagyni ket. Ahogy kiérünk a
útra, valamivel nagyobb biztonságban leszünk.
- Ha kiérünk a f útra, így akartad mondani, ugye?
- helyesbített Kolchinsky. - Tudod, milyen arzenálja van
Dragónak odafent?
- És ugyan mire megy vele? Ha szétlövi a furgont, a
képnek is l ttek. Schrader keresztre feszíti, ha ezt elbaltázza.
A helikopter már a furgon felett lebegett. Drago a
megafonba beszélt hozzájuk.
- Húzódjanak félre az út szélére, és akkor egyikük-
nek sem lesz bántódása. Ismétlem, húzódjanak le az út
szélére!
Whitlock ekkor hirtelen letért az útról egy kanyarban,
s behajtott egy mahagóni-liget fái közé. Ideiglenesen
talán védelmet nyújthat a számukra. A pilóta úgy találta,
túlságosan veszélyes lenne utánuk menni a fák ágai
közé, s Drago utasította, vigye a gépet inkább a fákon
túlra, ahonnan az ágak közötti réseken át figyelhetik,
merre megy tovább a furgon.
Kolchinsky szemellenz t csinált a kezéb l a nap
cikázó fénye ellen, miközben kinézett a szélvéd n, s bár
tisztán hallotta a helikopter propellerének zaját, magát
a gépet nem látta. Hátrad lt az ülésen, letörölte
homlokáról az izzadságot amúgyis nyirkos zsebkend -
jével, majd el vett négy fichát a keszty tartóból és
Whitlock zsebébe dugta ket.

227
 - Ha Dragónak sikerül megállítania a furgont, el kell
futnod. Hívd fel Michaelt és mondd el neki, mi történt.
- És te?
- Én csak terhedre lennék. Gyorsabb vagy nélkülem.
A helikopter ismét a furgon fölé szállt, amint az kijött
a fák alól, s Drago gyors egymásutánban négy lövést
adott le a hátsó gumikra. Az egyik golyó talált is, s
Whitlock minden sof ri képességére és tapasztalatára
szükség volt, hogy le ne menjenek az útról. Inkább
megálltak.
- Menj már! - kiáltotta Kolchinsky, mert észrevette
a tétovázást Whitlock tekintetében.
Whitlock kipattant a kocsiból, s elvet dött. Folyama-
tosan gurult tovább, mígnem az út menti bozótosban
valamelyest biztonságban érezhette magát. Drago kiug-
rott a helikopterb l, amint az elég alacsonyra ereszke-
dett, s futva közeledett oda, ahol Whitlock elt nt a
szemük el l. Semmi mozgás. Egy fekete Mercedes
csikorogva állt meg ekkor a helikopter mellett. Négy
férfi pattant ki bel le, s nyomban Dragóhoz futottak.
Mindegyiküknél fegyver: egy-egy Heckler & Koch Mp5-
ös. Drago hármat közülük Whitlock után küldött,
maga pedig a furgonhoz ment. Az utastér üresnek
látszott, de amikor közelebb ment, hogy alaposabban
is megnézze, észrevette, hogy egy panel választja el
egymástól az utas- és rakodóteret. Szólt a negyedik
test rnek, hogy figyelje a hátsó teret, majd hirtelen
mozdulattal feltépte az ajtót. A CZ-75-ös egyenesen
Kolchinskyra szegez dött. Lassan felemelte a kezét a
feje fölé. Drago ráparancsolt, hogy jöjjön ki, majd
durván nekitaszította a furgon oldalának és végigmotoz-
ta. Semmit sem talált nála. A test rök kerítettek
valahonnan egy pár bilincset, s Kolchinsky kezeit
hátrakötötték vele.
- Majd küldök valakit, hogy cserélje ki a gumit -
mondta Drago az egyik gorillának. - De a jóisten
könyörüljön rajtatok, ha valami baja lesz a képnek,
miel tt ideérnek!
Az r idegesen nyelt egyet.
- És mi legyen, ha visszajön a sof r?
- Öld meg! - csattant Drago hangja. Majd karon
ragadta Kolchinskyt, és a kissé távolabb várakozó
helikopterhez vezette.

Whitlock lelapult a földre a bokor mögött, amennyire

228
csak lehetett, amikor az egyik r alig egy-két yardnyi
távolságra t le egyszer csak megállt, hogy karjával
letörölje az izzadságot az arcáról. Normális körülmé-
nyek között most gondolkodás nélkül rárontott volna
az rre, de a ruhája olyan büdös volt, hogy attól tartott,
ha csak megmozdul is, a szagfelh nyomban elárulja,
hol rejt zik. Amikor az r végre odébbállt, Whitlock
kissé el rébb kúszott, hogy jobban lássa az út szélén
parkoló Mercedest. Ez az egyetlen esélye. A helikopter
már felszállt, ami azt jelenti, csak id kérdése s Drago
nekiáll, hogy megpróbáljon kiszedni valamit Kol-
chinskyból. Csak kitartson Kolchinsky addig...
Whitlock ekkor alaposan körülnézett, s mivel úgy
találta, tiszta a leveg , el pattant rejtekhelyér l s a
Mercedes felé sprintelt. Már majdnem kiért a tisztásra,
amikor a szeme sarkából meglátta a gorillát, s a földre
vetette magát - alig egy másodperccel azel tt, hogy a
golyók a mögötte álló feny fa törzsébe fúródtak. Whit-
lock ett l fogva meg sem mozdult. A test r odament s
a hátára fordította. Whitlock ebben a pillanatban
mindkét kezével megragadta az MP5-öst, majd jól
irányzott rúgást mért egyenesen az r gyomrába. Kicsa-
varta, a pisztolyt az r kezéb l, s mint a villám, ott
termett a Mercedesnél. Ekkor egy másik r t nt fel a.
bokrok közül. Whitlock rál tt, majd fürgén beszállt a
kocsiba s beindította a motort. Az r, akire Drago
ráparancsolt, hogy maradjon a furgonnál, most rál tt a
Mercedesre, amint az elhaladt mellette, de a golyók csak
a karosszériát érték. Whitlock bevette az útszakasz
utolsó két kanyarját, majd kihajtott a f útra, hogy minél
el bb megkeresse a legközelebbi nyilvános telefont.
Schrader hátat fordított az ablaknak, amikor kinyílt
a lift ajtaja, s Drago bevezette Kolchinskyt a helyiségbe.
- Vedd le róla a bilincset, André!
Drago jobbnak látta, ha nem száll vitába, s engedel-
meskedett.
- Foglaljon helyet - mutatott Schrader ugyanarra a
nádszékre, amin már egyszer korábban is ült Kol-
chinsky aznap délel tt.
- Gratulálok a furfangosságához. Ördögien ravasz
terv volt. És kis híján múlott, hogy nem sikerült.
Szerencsére Andrénak jó volt a szimata, s felhívott
engem, ahogy rájött, hogy átverték. És azonnal tudta,
hogy maga semmiféleképp sem lehet Toysgen, amint

229
megadtam neki a személyleírását. És elmondta azt is,
hogy a hamis képen egy vörös folt van. Ez olyasvalami,
amir l eddig én magam sem tudtam.
Schrader leült a székbe Kolchinskyval szemben.
- Mióta tud a képcserér l?
Kolchinsky a sz nyegre meredt.
- Beszélni fog, így vagy úgy, de beszélni fog! Biztosí-
thatom róla, hogy sok kellemetlenségt l kímélheti meg
magát, ha hajlandó beszélni.
Kolchinsky azonban továbbra is csak a sz nyeget
bámulta.
Schrader el rehajolt. Kezét a térdén nyugtatta.
- Ne kényszerítsen arra, hogy átadjam magát André-
nak! Már magánál sokkal er sebb férfiakat is sikerült
megtörnie. Nem tudom, hogy csinálja, de szintén
szólva nem is akarom tudni. Utálom az er szakot, ám
vannak helyzetek, amikor meg kell védenem az érdekei-
met. Ez is ilyen eset. A saját érdekében mondom,
válaszoljon végre a kérdéseimre! Nos, mióta tud a
képcserér l?
Kolchinsky továbbra is hallgatott.
Schrader hátrad lt a széken.
- Én mindent megtettem. szintén azt hittem, ennél
azért több esze van. André, vezesd el!
Kolchinsky pontosan tudta, hogy id t kell nyernie,
de úgy érezte, mindez nagyon könnyen rosszul sülhet
el.
Ám vállalnia kellett ezt a kockázatot. Lerázta magáról
Drago kezét.
- Én süllyesztettem el a Golcondát.
- Maga? - kérdezte Schrader meglep dve. - De mégis
miért?
- Kérdezze meg talán Dragótól!
- Mit kérdezzen meg t lem? - kérdezett vissza Drago
éles hangon, majd talpra állította Kolchinskyt. - Na
gyerünk, épp eleget fecsérelte már Mr Schrader drága
idejét!
- Várj egy kicsit, André, hadd beszéljen!
- Csak azért csinálja, hogy id t nyerjen, uram, nem
veszi észre? Majd én kiszedem bel le az igazságot!
- És akkor mi van? - kérdezte Kolchinsky kihívóan.
- Meg kellene ölnie engem, igaz? Nem kockáztathatja
meg, hogy a f nöke esetleg tudomást szerezhet a maga
viselt dolgairól. Mindarról, amit a háta mögött folytatott.
- Elég legyen ebb l a maszlagból...!

230
 - Hallgass, André! - szólt rá Schrader, s Kolchinsky
felé lépett. - Tulajdonképpen kicsoda maga?
- A nevem semmit sem mondana önnek - mondta
Kolchinsky, s közben Dragóra nézett. - Mondja csak
meg neki, miért vitték el a Golcondát a kiköt l tegnap
éjjel!
- Úgy látom, jóval többet tud a dologról, mit én
magam - felelte Drago, megvet en. - Nos, akkor miért
nem mondja el nekünk is?
- Nos, mi lesz? - sürgette Schrader.
- Drago üzletet kötött egy kolumbiai drogkeresked -
vel két hónappal ezel tt. Arról, hogy az leszállít neki
tizennyolc kiló heroint - mondta Kolchinsky felidézve
azt, amit Philpott mondott neki a telefonban aznap
délel tt. - A Golcondát használták arra, hogy átvegyék
az árut egy erre járó kolumbiai hajóról... Ki tudja, hány
ember életébe került volna, ha ekkora mennyiség
heroin kikerül az utcákra!
- agyalta ki ezt az egész történetet, csakhogy
elterelje magáról a figyelmet. Ön is tudja, uram, hogy
gy lölöm a kábítószert. Épp annyira, mint ön, Mr
Schrader.
- Sok mindent mesélhetnék még önnek Dragóról, de
talán ennyi is elég ahhoz, hogy elgondolkodjon rajta. Az
már csak önön múlik, hogy akar-e megtudni további
részleteket is...
- Épp elég hazugságot hordott már össze rólam! -
csattant fel Drago s felvette a bilincset az asztalról. -
Ideje, hogy elbeszélgessünk. Kettesben,
- Meg akar ölni engem - mondta Kolchinsky nyugodt
hangon Schradernek. - Igaz, balesetnek állítja majd be,
de ez az egyetlen módja annak, hogy elhallgattasson
engem. Viszont akkor legalább ön is megtudja, hogy
igazat mondtam. Drago ezzel fogja bebizonyítani a
nösségét.
Megcsörrent a telefon.
Schrader felvette, majd átadta a Dragónak, és ismét
Kolchinskyhez fordult.
- Ha kiderül, hogy hazudott nekem, boldogan át-
adom Andrénak. Azt tesz magával, amit csak akar.
- És ha rájön, hogy igazat mondtam?
Schrader odament az ablakhoz, s lassan rnegdörzsöl-
gette az arcát.
- Bocsánat, uram... - mondta Drago, miután letette
a telefont.

231
 - Mi volt az? - kérdezte Schrader.
- A festmény lent van az el térben.
- Vitesd a Szentélybe. Majd kés bb én is lemegyek.
Mi van a sof rrel? Sikerült elkapni?
Drago lesütötte a tekintetét.
- Nem, uram. Meglépett.
- Schrader méla undorral csóválta a fejét.
- El ször a Golconda, azután még ez is! Tulajdon-
képpen mi folyik itt, André?!
.- Kissé meglepte az embereimet - morogta André.
- Nem akarok kifogásokat hallani. Eredményt aka-
rok. Úgyhogy menj, és kerítsd el , ha kell, a föld alól
is!
Drago Kolchinskyra nézett, majd elindult a lift felé.
Schrader az egyik hálószobába vitette Kolchinskyt,
majd leült az íróasztala mellé, hogy elintézzen néhány
telefonhívást, melyek eredményét l maga is tartott egy
keveset.

13.

Graham azonnal cselekedni kezdett Whitlock hívása

után. Kibérelt egy Ford kisbuszt, s Sabrinával kihajtot-
tak a reptérre, hogy elhozzák a három UNACO feliratú
ládát, miel tt elindulnak a kávéházba, ahová Whitlock-
kal megbeszélték a randevút.
Sabrina döbbenten ugrott ki a kocsiból. El bb a
szemöldökét ráncolta, majd gyanakodva szagolt bele a
leveg be.
- Mi ez az iszonyatos b z?
- Én vagyok az - felelte Whitlock, majd elnézett
Sabrina mellett: látta, hogy Graham rnost száll ki a
sof r melletti ülésr l. - Mike, hoztál nekem valami
hordható cuccot?
- Igen, itt van - felelte Graham, s azzal egy szatyrot
dobott Whitlock felé. - De még mindig nem mondtad
el, mir l is van szó.
- Majd kés bb elmesélem. El bb pakoljátok ki a
ládákat! Egy perc múlva én is itt vagyok.
Graham és Sabrina vállat vontak, amikor Whitlock
elt nt a Mercedes mögött, hogy átöltözzön, majd neki-
láttak, hogy kirakodják a ládákat a furgon hátuljából.
Amikor Whitlock ismét megjelent, már farmernadrág s
fehér ing volt rajta. Nekiálltak, hogy összerakják a

232
három darab tizennyolc láb széles Super-Scorpion
típusú sárkányrepül t. Mindegyiket egy-egy harminc
kilowattos motor hajtja, s már nyolclábnyi távolságról
vagy még annál is kevesebbr l képes biztonságban a
leveg be emelkedni. Mindegyik ládában ott. lapult egy-
egy Armourshield GPV/25-ös golyóálló mellény, egy-egy
UZI - három darab negyvenes tárral, egy-egy könnygrá-
nát, repeszgránát és egy-egy véd sisak beépített fejhall-
gatóval.
Hármójuk közül Graham volt a legtapasztaltabb
pilóta, így els ként indult el. Becsatolta magát s
beindította a motort. Maga elé húzta a korrnányrudat,
úgy, hogy a szárny vízszintesen álljon, majd két kézzel
er sen kapaszkodva határozott léptekkel futásnak in-
dult a parkolóban. Másodperceken belül a leveg be is
emelkedett, s amennyire csak lehetett, a kormányrúd-
hoz húzta magát, hogy minél el bb elérje az utazóse-
bességet. Sabrina és Whitlock hamarosan követték a
leveg be. Szándékosan indultak a szárazföld felé, hogy
elkerüljék a Sao Conrado Beach felett pusztán kedvte-
lésb l sárkányrepül ket, s amint elérték a kívánt ezer
láb magasságot, kikapcsolták a motort. A kilátás még
fest ibb volt innen, mint a Cukorsüveg-hegyr l, de k
ezt most nemigen vették észre. Ereszkedni kezdtek a
Danae er d hegye felé.
Graham vette észre els ként a két rt, akik ott
várakoztak a helikopter-leszállópályán. Balra irányította
gépét, hogy hátulról közelíthesse meg ket. Whitlock és
Sabrina is hamarosan földet érnek. Graham még
leszállás közben célba vette az egyik rt. A golyó
mellkason találta, s nyomban a földre rogyott. A
második r kétszer is rál tt Grahamre, miközben az
elhaladt fölötte, ám a golyók csak a szárnyakat szakí-
tották át. Igaz, így is épp elég nagy kárt tettek benne,
s Graham kétségbeesetten küzdött, hogy egyensúlyban
maradjon valahogy, miközben lélekben felkészült a
kényszerleszállásra. Az r ekkor felemelte géppisztolyát,
hogy ismét l ni kezdjen rá.
Whitlock tudta, hogy neki már nem marad ideje
célzott lövést leadni, hirtelen levitte a sárkányt a föld
felé, s épp az r vállára érkezett lábbal. Nagyot rúgott
bele lendületb l, mire az nekitántorodott a korlátnak,
elveszítette egyensúlyát, s iszonyatos üvöltés kíséreté-
ben a mélybe zuhant. Grahamnek sikerült visszaemel-
kednie a leveg be, s a leszállópálya felé fordult, de

233
amikor a kert felé indult, a szerkezét egyre csak balra
húzott, szinte kormányozhatatlanná vált, s a kert
közepe, a táncparkett felé tartott. Megpróbálta ellensú-
lyozni azzal, hogy teljes testsúlyát jobbra tette át, s
perceken belül biztonságban földet ért a pázsiton. Kicsa-
tolta magát, s a bejárathoz futott, hogy onnan fedezze
Whitlock és Sabrina leszállását. A kertben egy lélek sem
volt. Pedig egészen biztos, hogy a kamerák a leszállópá-
lyára is irányulnak. És vajon mi van a többi rrel?
Odabent várják ket az épületben? Whitlock és Sabrina
épségben landoltak, majd villámgyorsan odafutottak mel-
lé. Gondosan végigpásztázták a kertet s a környéket.
- Mégis mire megy ki a játék? - kérdezte Sabrina. -
Biztosan tudják már, hogy itt vagyunk.
- Persze, hogy tudják - felelte Graham, s letörölte a
szeme környékér l az izzadságot. - Biztosra veheted,
hogy a kamera most is minket figyel.
- Jöjjenek el magasra tartott kézzel, s akkor egyi-
küknek sem lesz bántódása! - mennydörögte egy hang
a hangosbemondóból az egyébként néptelen kertben.
- Ez Drago lesz - suttogta Whitlock, miközben
tekintete a kertet pásztázta. - Ugyanezt az er sít t
használta akkor is, amikor Szergejt, meg engem próbált
el csalogatni, amikor a furgonban voltunk.
- Pontosan egy percük van arra, hogy eldobják a
fegyvereiket és el jöjjenek, máskülönben kénytelenek
leszünk tüzet nyitni. Ismétlem, egy percük van!
Graham odébbhúzta társait a bejárat el l.
- A ti dolgotok az, hogy minél el bb megtaláljátok
Szergejt. Én pedig a borítékot próbálom megszerezni.
- Felejtsd el végre azt az átkozott borítékot! -
válaszolta Whitlock. - Azért jöttünk ide, hogy megtalál-
juk Szergejt és hogy visszaszerezzük a festményt.
- Emlékszel még Schrader dossziéjára? Gy löli az
er szakot, f leg akkor, ha l fegyverekr l van szó. Arra
az id szakra emlékezteti, amit a fegyverkereskedelem-
ben töltött el. Mérget vehetsz rá, hogy már visszavonult
a galériájába a festménnyel. És az ajtókat m ködtet
távirányító nélkül semmit sem tehetünk. Anélkül nem
juthatunk be oda. Viszont ha megszerezzük a borítékot,
azzal talán kizsarolhatjuk bel lük. Ez az egyetlen
esélyünk.
- Jó, jó, de hogyan fogunk bejutni a házba? -
kérdezte Sabrina. - Biztosra veszem, hogy Drago
emberei szemmel tartják az egész kertet...

234
 - Erre akár mérget is vehetsz - mondta Graham, s
két könnygránátot vett el a derekára er sített övtás-
kából.
- Ezeket meg honnan szerezted? - kérdezte Whitlock
meglep dve.
- A Kiképz Központot kértem, hogy küldjenek ezt
is... Néha, mint most is, egészen jól jönnek.
- Tíz másodpercük van, hogy eldobják a fegyvereiket
s el jöjjenek.
Graham az órájára pillantott.
- Az el csarnokban találkozunk húsz perc múlva.
- Húsz perc múlva - ismételte Whitlock.
Graham aktiválta mindkét könnygázbombát, s
amennyire csak tudta, egészen a ház közelébe dobta.
Whitlock és Sabrina legörnyedve igyekeztek a füstfüg-
göny felé, Graham pedig a kertbe indult. Alig egy
pillanat múlva már golyózápor fogadta. Elvet dve gurult
tovább, míg a sziklakerthez nem ért. Ott meglapult s
kivárta, míg a fekete füstfelh elérte t is, s annak
rejtekében kúszva tette meg a távolságot a pázsiton a
vörös-fehér padlós zárt folyosóig. Az UZI-t szorosan
maga elé fogta, A folyosóról már hallotta, hogy valakik
izgatott hangon beszélnek odabent a biliárdszobában.
És ekkor újabb golyózápor süvített a leveg ben. Graham
csak mosolygott magában. A füst sikeresen megtévesz-
tette ket. Nem a megfelel irányba céloztak, s ráadásul
vakon l ttek, abban reménykedve, hogy így is lesz
valami eredménye. Újabb golyózápor következett, de ez
alkalommal már jóval közelebb csapódott be ahhoz a
helyhez, ahol Graham lapult, vagyis a sziklakerti
szök kút mögé. Lecsatolta a másik gránátot az övér l,
s nesztelenül lopakodva átment a folyosón, míg az
épület oldalát el nem érte. A füst már kezdett oszladoz-
ni, s ezt el nyére fordítandó a hátát nekinyomta a
falnak, s elindult az ajtó felé, ahol kibiztosította a
gránátot, s bedobta a helyiségbe. Figyelmeztet kiáltás
hallatszott odabentr l, majd vakító fénnyel kísért rob-
banás következett.
Graham várt néhány másodpercig, majd megfordult,
hogy benézzen a helyiségbe. Az UZI-t mindenre felké-
szülten szorongatta két kezében. Az egyik r már
eszméletét vesztette. A biliárdasztalba ütötte a fejét,
amikor a gránát felrobbant. A másik r a padlón térdelt,
s kezeit a szemeire tapasztotta. Átmeneti vakságot
okozott nála a robbanás fénye. Graham er teljes ütést

235
mért a füle mögé, majd elvette t lük a két Heckler &
Koch Mp58-ast, kiszedte bel lük a töltényeket, s mind-
két fegyvert kihajította a kertbe. A tárakat a faliszekré-
nyen álló vázába ejtette, majd az el térbe vezet ajtóhoz
ment. Az ajtó mellé állt, s benyitott rajta. Szinte biztosra
vette, hogy abban a pillanatban golyók fognak záporozni
rá. Itt azonban néma csend volt. Lehet, hogy odabent
azt várja valaki, hogy nyakon csíphesse, abban a
pillanatban, amint átlépi a küszöböt? Ha így van, vajon
hol bujt el az illet ? Megpróbálta maga elé képzelni a
helyiséget. Biztosan a lépcs tetején lesznek. Lehajolt,
s így legörnyedve lépett be az ajtón. Szorosan a fal
mellé lapult. Még mindig csend volt körülötte. Észre-
vette a szemközti falon a kamerát, s miután kil tte,
elindult a lépcs k felé. Szinté minden egyes másodperc-
ben meg-megállt, hogy hátranézzen, s megbizonyosodjon
afel l, hogy egyik irányból sem követik. Amikor a fal
végéig ért, megfordult, hogy végigpásztázza a lépcs sort
az UZI-vel. Sehol senki. Biztosan csapda készül ellene.
A lifthez ment s bedugta az azonosító kártyát, hogy
kinyíljon az ajtó. Akkor jutott eszébe, milyen veszélyes
csapda lehet a lift. Tökéletes célpont lehet bel le egy
ilyen sz k, zárt térben. Ezért inkább úgy döntött, a
lépcs kön megy. De ez olyan egyszer . Túlságosan is
az. Drago biztosan azt feltételezi róla, hogy így okosko-
dik. Dühösen káromkodott egyet, hogy ez eddig nem
jutott eszébe, majd beszállt a liftbe, s megnyomta a
második emelet gombját. A lift emelkedni kezdett a hegy
gyomra felé. A lift falához tapadt, hogy ne vehessék
észre azonnal a folyosóról, amint megérkezik s kinyílik
az ajtó. A lift lassan megállt, s amikor az ajtó kinyílt,
golyósorozat vágódott a szemközti falba. Portugál kiál-
tás hallatszott, majd egy Heckler & Koch csöve t nt el .
Graham kinyúlt érte, bal kézzel megragadta, beráncigál-
ta a még fel sem ocsúdó rt a liftbe, s a fegyver agyával
jó pár ütést mért a fejére. Az r a földre zuhant. Graham
kilépett a folyosóra, s lel tte a második rt, aki a
lépcs ket fedezte, s épp megfordult, hogy megnézze, mi
történik a társával. Graham ezután magával vitte a két
fegyvert, s egy nyitott ablakon át kidobta egyenesen a
mélyben hullámzó tengerbe, majd óvatosan elindult a
folyosó végébe, egy acélajtó felé. A padlóra lapult, s az
UZI-t, az ajtóra szegezte. Benézett az ajtónyíláson, de
csak egy mahagóniasztalt látott s mögötte egy magas
fejtámlás széket az ablak felé fordítva. Nem tudhatta,

236
ül-e rajta valaki. Felállt, s feszülten figyelte az ajtót.
Kelepcét gyanított.
- Fáradjon be, Mr Graham - szólt ki Drago a
székb l. - Már nagyon vártam.
Graham ujjai megfeszültek a ravaszon, de tudta, hogy
Dragóra élve van szükségük. Belépett a helyiségbe, s
azon nyomban érezte, hogy egy kézifegyver csöve szege-
dik a fejéhez. Igazából még csak meg sem lep dött
ezen. Tulajdonképpen azon sem csodálkozott, hogy
Drago fogta a fegyvert.
- Dobja le az UZI-t és rúgja el messzebbre! -
parancsolt rá Drago.
Graham engedelmeskedett.
Drago ekkor nekilökte a falnak s végigmotozta.
Lecsatolta a repeszgránátot Graham övér l, majd fel-
emelte az UZI-t a padlóról és kiürítette a tárat. A
töltényeket berakta az asztala mögötti iratszekrénybe.
Graham el bb Dragóra, majd a székre pillantott.
Magnetofont használt vajon?
Drago megnyomott egy gombot a falon, mire az ajtó
becsukódott, majd megfordította a magas fejtámlás
széket, s az ülésen elhelyezett magnetofonra mutatott.
- Mint mondottam, már vártam. Olyan érzésem volt,
maga lesz az, aki a kertben lejátszódott dráma után a
keresésemre indul. Nagyon hatásos jelenet volt melles-
leg.
Cigarettára gyújtott s felült az asztal szélére. A
CZ-75-öst Graham mellkasának szegezte.
- Sajnos a kollégái már kiszabadították az oroszt, s
úgy látom, a recepció felé tartanak. Gondolom, ott
beszélték meg a találkozót...
Graham konok hallgatását gúnyos mosollyal konsta-
tálta.
- Szerintem biztosan így van. Ne aggódjon, nem fog
meghiúsulni a randevú! De én is ott leszek. Elkísérem
magát néhány emberemmel.
- És akkor mi van? Nem. gondolja komolyan, hogy
csak úgy eldobják a fegyvert, ha én megjelenek, s
közben maga a fejemhez szorítja a pisztoly csövét? k
profik, Drago, akik nem hajlanak meg sem a megfélem-
lítés, sem pedig a zsarolás el tt.
- Ehhez csak annyit f znék hozzá, attól függ, miféle
megfélemlítésr l vagy zsarolásról van szó - felelte
Drago, majd mélyet szippantott a cigarettából. - A
házasságuk mindenesetre nagyon meggy alakítás

237
volt. Még engem is sikerült megtéveszteniük egy darabig,
de amint keresztülláttam a helyzeten, alaposabban is
figyelni kezdtem magukat. Pillantásokra, gesztusokra,
arckifejezésekre, efféle apróságokra gondolok. Nos, ha
a partnere nem is szerelmes magába, de minimum
nagyon kedveli. Profi vagy sem, neki is vannak érzései,
mint minden n nek. És maga, Graham, maga az
Achilles-sarka.
- Ez marhaság, és maga is nagyon jól tudja - mondta
Graham védekezve.
- Majd meglátjuk.
Megszólalt a telefon. Drago felvette, de közben állan-
dóan szemmel tartotta Grahamet. Csendben hallgatott,
majd letette.
- Biztosan örömmel fogadja a hírt, miszerint a
kollégái épségben megérkeztek a találka helyszínére. És
gondolom, szeretne csatlakozni hozzájuk.
Graham ekkor Dragóra vetette magát, s bal kezével
félrenyomta a fegyver csövét. Drago ösztönösen leadott
lövése a falba fúródott. A fegyverért viaskodtak, miköz-
ben átvetették magukat az asztalon, s a padlóra
zuhanva folytatták a küzdelmet. Graham kicsavarta a
fegyvert Drago kezéb l, de az leesett a földre. Graham
megpróbált utánanyúlni, ám ekkor Drago megragadta a
csuklóját, s oldalra feszítette, neki a falnak. maga a
Bernadelli felé kapott, amit az asztal lapja alá er sítve
tartott. Sikerült is megszereznie az utolsó pillanatban,
miel tt Graham megragadta a karját, s teljes erejéb l
hozzácsapta az asztalhoz. Drago felüvöltött fájdalmá-
ban, de nem engedte el a fegyvert. Graham megismételte
a mozdulatot, de sokkal er sebben, mint az imént. A
Bernadelli végre kiesett Drago kezéb l, s az asztal alatt
landolt. Így legalább egyikük sem tudta elérni. Graham
a háta mögött hever CZ-75-ös után nyúlt, ám Drago a
hátára zuhant, s kiverte kezéb l a fegyvert. Drago
ezután Graham bordái közé rúgott, majd talpra állította,
s kétszer jó er sen gyomorszájon vágta, majd végül az
arcára is mért egy ütést. Graham hátratántorodott, s
nekizuhant az irattartó szekrénynek. Drago felkapta a
CZ-75-öst, megfordult s a fegyvert Grahamre szegezte.
Alig egy karnyújtásnyira volt t le. Ám megdermedt a
látványtól. Graham az irattartó szekrény mellett térdelt,
kezében a már kibiztosított gránáttal.
- Na, gyerünk, l jön! - mondta Graham kihívóan. A
gránátot közben fenyeget en tartotta maga elé.

238
 - Teljesen meg rült, Graham? Ha ez felrobban,
mindketten megdöglünk.
- Csak ha leveszem róla a hüvelykujjamat - mondta
Graham. Felállt. - Ötig számolok. Ha addig nem dobja
el a fegyvert, felrobban a gránát.
Drago idegesen nyelt egy nagyot.
- Maga furcsa mód vonzódik a halálhoz, Graham.
- Egy... kett ... három...
Drago háromra ledobta a fegyvert.
- Rúgja ide!
Drago engedelmeskedett, Graham pedig felemelte a
fegyvert.
- Már így is késésben vagyok, úgyhogy egyszer sít-
sük le a dolgot, amennyire csak lehet. Vagy ideadja a
borítékot vagy itt azonnal agyonlövöm.
- jön agyon, és sohasem tudja megkaparintani.
- Nem err l van szó. Csak egy kicsit több id be
kerül, ha nekem kell kinyitnom a széfet.
- Ezzel azt feltételezi, hogy a boríték a széfben van
- mondta Drago, de az arrogancia már elt nt a
hangjából.
Graham a fegyver csövét egy képzeletbeli pontra
szegezte Drago két szeme közé.
- Nos, mi lesz?
Drago csak nehezen állta Graham tekintetét. Sem
könyörület, sem indulat nem látszott a szemében, csak
gy lölet. Határozott, perzsel gy lölet. Ekkor a széf felé
biccentett.
- Ott van.
- A bal kezével nyissa ki! A jobb kezét pedig tegye a
feje tetejére, és tartsa is rajta!
Drago engedelmeskedett. Leguggolt a széf el tt, s bal
kezével elforgatta a számtárcsát.
Kinyitotta az ajtót, s benyúlt a borítékért, mely egy
halom dosszié tetején hevert a széf legbelsejében.
- Szép próbálkozás volt, Drago. Most akkor lássuk
végre az igazi borítékot!
Drago felháborodottan nézett hátra.
- Ez az a boríték, amit Leonovnak kellett volna
átadnom. Ezt kereste, nem?
Graham tisztában volt azzal, hogy nagy a kockázat,
de valami mégis azt súgta neki, hogy Drago hazudik, s
a megérzései ritkán csapták be idáig. Benézett a széfbe,
s észrevette, hogy a végében van egy kis ajtó. Ráparan-
csolt Dragóra, hogy nyissa ki.

239
 - Üres.
- Nyissa ki!
Drago elforgatta a számtárcsát, kinyitotta az ajtót, és
el vett bel le egy borítékot.
- Tegye az ingem zsebébe! - parancsolt rá Graham.
Drago engedelmeskedett.
- És most mi lesz?
- Lemegyünk az el térbe. Maga jelenti számunkra a
biztonságos eltávozás lehet ségét.
Graham hátrált az iratszekrényig, kivette a tárat a
CZ-75-ösb l, s az üres fegyvert az asztalra dobta. A
töltényeket berakta az UZI-be, a fegyvert pedig magához
szorította.
- Nos, akkor most hívja az röket! És angolul
beszéljen velük, ha kérhetem!
Drago egyre csak Grahamet bámulta, miközben
kiadta az utasításokat az embereinek.
- Szabad az út le az el térbe - mondta, miután
letette a telefont.
- A maga érdekében nagyon remélem, hogy valóban
így is lesz - mondta Graham, s Drago azonosító
kártyájára mutatott. - Tegye a nadrágzsebembe!
Drago lecsatolta az ingér l, s becsúsztatta Graham
zsebébe.
Graham az asztali gombot megnyomva kinyitotta az
ajtót, majd Dragót hátba taszította az UZI-vel.
- Tegye a kezét a tarkójára!
Drago engedelmeskedett, majd kilépett a nyitott
ajtón.
- Hogyan menjünk le? A lépcs n vagy lifttel?
- Lifttel, mert ha ne adj isten valami történne velem
ott, akkor legalább maga sem ússza meg szárazon. Nem
lesz hová menekülnie.
Drago a lépcs k felé vezet ajtót nézte. Ez az egyetlen
esélye. Ha Grahamnek sikerül lejutnia az el térbe,
akkor t túszként használják majd, csak hogy kijussa-
nak a Danae területér l. És ugyan milyen sors vár rá
akkor? De túlságosan is riasztó volt számára a gránát,
s attól tartott, Graham valóra váltja a fenyegetést, s
használni is fogja. Azért talán akkor is maradna még
néhány értékes másodperce ahhoz, hogy biztonságos
helyre fusson, ha mégis detonálna. Az UZI volt az, ami
igazán idegesítette. Várt, amíg az ajtóhoz nem értek,
majd megfordult s az UZI-t kiütve Graham kezéb l
hatalmas ütést mért a halántékára. A gránát a földre

240
esett. Drago feltépte az ajtót, s villámgyorsan felfutott
a lépcs n, hogy miel bb menedéket találjon. Graham
utánadobta a gránátot, át az ablakon. A leveg ben
robbant fel, kiverte az ablaküvegeket, s azok törmelékei
es ként zuhantak vissza rá, miközben a padlóra
vetette magát s meglapult. Majd amikor talpra állt,
dühösen átkozta magát, hogy ilyen könnyen túljártak
az eszén. Mi a fenét csinált rosszul? És egyáltalán, mi
van vele? Bármi is van, ez a pillanatnyi kihagyás most
majdnem az életébe került. Szemöldökét megtörölte a
keze fejével. Drago ütése nyomán hosszan felrepedt s
vérzett. Ett l még dühösebb lett. Kinyitotta az ajtót,
felemelte az UZI-t, és végigpásztázta a lépcs fordulót.
Sehol egy lélek. De vajon meddig? Mindenféleképpen le
kell jutnia az el térbe, amilyen hamar csak lehet, hogy
találkozzon végre a többiekkel. Nincs vesztegetnivaló
ideje. A két lépcs fordulót maga mögött hagyta anélkül,
hogy újabb rbe akadt volna, majd kivágta az utolsó
ajtót is, s belépett az el térbe.
Whitlock, aki - kelepcére számítva - épp ezt az ajtót
fedezte, megkönnyebbülve engedte le az UZI csövét.
- Mi a fene tartott ilyen sokáig?
- Hosszú történet - felelte Graham, majd elvigyoro-
dott, amikor meglátta Kolchinskyt.
- Jól vagy, tavaris?
- Jobban, mint a látszat alapján gondolnád - vála-
szolta Kolchinsky.
- Hol van Sabrina? - kérdezte Graham s körülnézett.
- A recepciós pult másik oldalán... A liftet tartja
szemmel - mondta Kolchinsky, majd kinézett az udvar-
ra. - Hogy fogunk kijutni innen? A kapukat a házból
ködtetik, távirányítóval.
- A biztonsági szobából - mondta Graham, s a furgon
mellett, az udvaron parkoló fekete Mercedesre mutatott.
Az a furgon volt, amivel Kolchinsky és Whitlock
korábban jöttek ide. - Ti azzal mentek. Én meg
kinyitom a kapukat.
- Hogyan? - kérdezte Kolchinsky.
- Most nincs id arra, hogy elmagyarázzam. Adjatok
öt percet, s azután t njünk el innen! Nyugi, kinyitom a
kapukat...
- Veled megyek - mondta Sabrina, miközben hátrálni
kezdett a pulttól. Kezében az UZI még mindig a liftajtóra
irányult.
- Magam is elboldogulok - felelte Graham.

241
 - Szükséged lesz valakire, aki fedez - mondta Sab-
rina, miközben a válla fölött Grahamre nézett.
- Hadd csináljam én egyedül, oké? - Graham azzal
Whitlockhoz fordult. - Szükségem lenne a gránátodra.
Whitlock odaadta Grahamnek.
- A kávéházban találkozunk, mondjuk harminc perc
múlva - mondta Graham a többieknek.
Kolchinsky az órájára pillantott.
Michael, azt hiszem, amit Sabrina mondott...
Graham a többit már nem hallhatta, mert becsukta
maga után az ajtót, s elindult a lépcs n lefelé az
alagsorba, a biztonsági rök szobája felé. A lépcs sor
aljára érve egy acélajtóval találta szembe magát, s fölötte
ott csillogott egy ipari kamera egy üvegdobozban.
Gyanúja meger sítést nyert, amikor az UZI agyával
megpróbálta kitörni az üveget. Golyóbiztos, vastag
üvegtábla volt. Az ajtó mellé állt, s Drago kártyáját
berakta a nyílásba. Amikor az ajtó kinyílt, a bels
folyosóról golyózápor zúdult a szemközti falba. Majd
csend támadt. A folyosóra l tt, miközben lehajolt s
átvet dött a küszöbön, de szerencsétlenül esett a
betonra, s a géppisztoly kiesett a kezéb l. Az egyik r
már halott volt, ám a másodiknak csak a vállát érte a
golyó, s jobb kezével még most is rá szegezte a fegyvert.
Grahamre célzott, de még miel tt meghúzhatta volna a
ravaszt, Sabrina t nt fel az ajtóban, s golyózáport
zúdított rá.
Sabrina felemelte Graham UZI-ját, s a kezébe nyomta.
- Mondtam, hogy elkel majd a segítség.
- Valóban. Kösz.
Kihúzta a kártyát a nyílásból, s az ajtó automatikusan
becsukódott utánuk.
- És most? - kérdezte Sabrina, miközben a folyosó
végén lév második acélajtót nézte.
- Átvesszük az uralmat a biztonságiaknál - felelte
Graham, s közvetlenül az ajtó mellé állva jelezte a
lánynak, hogy is kövesse a példáját.
- Mike, légy szíves, el bb mondd el, mire készülsz -
sziszegte a lány.
Felemelte a kártyát.
- Ezzel kinyitom az ajtót, és behajítom a gránátot.
- De akkor tönkreteszed a berendezést.
- Nem fogom kibiztosítani - mondta vigyorogva, mint
egy vásott kölyök. - De akárki is van odabent, ezt nem
tudhatja.

242
 Berakta a kártyát, majd a gránátot begurította a
helyiségbe abban a pillanatban, amint az ajtó kinyílt.
Egy r futott ki a folyosóra. Graham a karjánál fogva
megragadta, s a falnak nyomta. Megkaparintotta t le a
Walther P5-öst, amit azután a saját övére csatolt,
- Más nincs idebent - kiáltotta Sabrina, miután
visszaszerezte a gránátot.
Graham a férfit visszalökdöste a helyiségbe, Sabrina
pedig becsukta utánuk az ajtót. Odabent az egyik falat
számtalan sok tévékészülék borította, alattuk pedig gom-
bok és kapcsolók sorakoztak, akár egy bonyolult kever -
pulton. Mindegyiken egy-egy szám, melyekhez a magyará-
zat egy táblázat formájában ott függött a jobbra lév falon.
- Fala ingles? - kérdezte Sabrina.
- Sim - hangzott az alig hallható válasz.
- Beszél angolul - tolmácsolta Sabrina Grahamnek.
- Ezt én is értettem.
Graham a férfi névkártyáját nézte.
- Saltezar. Te vagy itt az ügyeletes?
- Igen - felelte Saltezar, s tekintete egyre csak
Sabrina kezére, pontosabban a gránátra szegez dött.
Sabrina felemelte, s babrálni kezdett vele. A férfi
ekkor mélyet lélegzett. Dühös lehetett magára, hogy
ilyen könnyedén rá lehet ijeszteni.
- Itt az id - mondta Graham, és Saltezarhoz fordult.
- Melyik kapcsoló m ködteti a kapukat?
- Találja ki - csattant fel Saltezar.
Graham az UZI-vel jól helyezett ütést mért a fejére,
majd a falnak nyomta, s a Walther csövét vérz ajkai
közé szorította.
- Mit mondott?
- Nyolcas és tizenötös - nyöszörögte Saltezar.
Sabrina leült a három forgószék egyikére, s megnézte
a táblázatot.
- A nyolcas a bels kapu, a tizenötös pedig a f kapu.
Graham ekkor újabb ütést irányzott Saltezar füle
mögé a Waltherral, majd a falnak szorította, s leült
Sabrina mellé.
Sabrina az egyik képerny re mutatott.
- Megvannak. Ott mennek a furgonnal. De miért nem
a Mercit vitték el? Nem gondolhatják komolyan, hogy
versenyképesek Drago embereivel ebben a tragacsban.
- Biztosra veheted, hogy Szergej ötlete volt - mondta
dühösen. - De legalább C.W. vezet. Ha van valaki, aki
biztonságban kijuttathatja ket innen, akkor az.

243
 - Már átmentek az els kapun - jelentette Sabrina,
majd megnyomta a megfelel gombot. A kapu bezárult
a furgon mögött.
- Ellenség három óra irányában - mondta Graham,
s a fekete Mercedesre mutatott, mely épp ekkor indult
el a furgon után.
- Kilenc óránál is - tette hozzá a lány, mert egy
másik Mercedes is felt nt.
Graham közelebbr l is megnézte a második autót, s
öklével dühösen az asztalra csapott.
- Drago ül a sof r mellett.
A két Mercedes és a furgon között egyre csökkent a
távolság. Az els Merci a rövidebb utat választotta, s a
pázsiton átvágva haladt, de Kolchinsky rál tt Whitlock
UZI-jával, s Larrios kénytelen volt kitér t tenni, nehogy
eltalálják ket. A Mercedes lemaradt, Drago pedig
megpróbálta kil ni a furgon gumijait, mint korábban a
helikopterb l is tette. Whitlock hirtelen man verekkel
igyekezte megnehezíteni Drago dolgát. Kolchinsky vak-
tában l tt mögötte, s Larrios is kénytelen volt hirtelen
irányt változtatni.
A furgon már az utolsó kanyarhoz érkezett, s amikor
Whitlock ismét egyenesbe vette a kocsit, látta, hogy alig
száz yardra el ttük kinyílik a kapu.
- Saltezar, zárd be a kaput! Hallod?! Zárd be! -
mennydörögte Drago vészjósló hangja a fali hangszóró-
ból. - Saltezar!?
Graham megvárta, míg a furgon elhagyta a kaput, de
akkor nyomban bezárta azt.
- Saltezar, már kés ! Nyisd ki! - üvöltötte Drago.
A furgon épphogy kifért a két kapuszárny között, s
nyomban, el is t nt a képerny l. Larrios hirtelen
fékezett, s a Mercedes kipörgött oldalra, neki a kapu
egyik szárnyának. A második Mercedes sof rje is
fékezett, de a kerekek megcsúsztak a kavicsos úton, s
a kocsi az els Merci oldalának ütközött.
- Sikerült - mondta Sabrina, s diadalmasan a
leveg be öklözött.
Graham elnevette magát,
- Igen. De Drago hamarosan visszajön, s nem sze-
retném, ha itt találna. Valami azt súgja, egy kicsit
mérges ránk.
- Mib l gondolod? - kérdezte a lány év dve.
- Alpha Bravo Zulu 643, Saltezarnak, hallod?
Vétel...

244
 A képerny re néztek, megpróbálták kitalálni, honnan
jön a hang.
- Válaszolj neki! - noszogatta Sabrina s a fejhallga-
tóra bökött. - És ne feledkezz meg az akcentusról.
- Itt Saltezar. Vétel.
- Mi folyik itt? Drago teljesen ki van akadva miattad,
tudod?
- Túl sok minden jött össze egyszerre - felelte
Graham leveg vétel nélkül, nehogy leleplezze a hangja.
- Egy férfi meg egy n bejutottak ide, az irányítóba.
Csak most sikerült úrrá lennem a helyzeten.
- Értsd meg, muszáj a furgon után mennünk!
Sabrina megragadta Graham karját, s az egyik
képerny re mutatott. Két férfi ült az egyik fehér Gazelle
helikopterben: a pilóta, aki az utolsó ellen rzést végezte
a m szerfalon, s mellette egy test r, akinél egy orosz
gyártmányú RPG-7-es rakétaindító volt. Drago utasítá-
sára indultak útnak.
- Saltezar! - csattant a pilóta hangja. - Saltezar, mi
van, ott vagy még?
Saltezar, aki épp akkor tért magához, amikor a
pilóta hangja megszólalt, most Grahamre vetette
magát. Nekitaszította Sabrinának, s így mindketten a
padlóra estek. Megnyomott két gombot a kontrolltáb-
lán, majd az egyik UZI után kapott. Graham lecsatolta
a Walthert az övér l, s kétszer is rál tt Saltezarra.
Mellkason találta. Azonnal meghalt. Sabrina kivette
az UZI-t Saltezar kezéb l, s ismét a képerny felé
fordult.
A helikopterleszálló ajtaja kinyílt, s a padlózat -
beleértve magát a helikoptert is - lassan felemelkedett
egy hidraulikus berendezés segítségével.
- Olyan, mint Zürichben a HQ - kiáltott fel Sabrina
meglepetten.
- Én is épp erre gondoltam. Rendszerhibás volt, és
ezt csak egy majdnem tragikusan végz dött baleset után
korrigálták.
Graham az irányítópulton villogó két gombot figyelte.
- Na most jó lenne tudni, mi micsoda. Hetes és
huszonhármas a számuk.
Sabrina a táblázatra nézett.
- A hetes az ajtókat m ködteti, a huszonhármas a
hidraulikus nyomást. Mit akarsz csinálni?
- Mindez attól függ, hogy ebben a rendszerben is
megvan-e ugyanaz a hiba.

245
 - Végül is milyen hibáról van szó? - kérdezte
Sabrina. - Sohasem hallottam róla.
- Persze, mert agyonhallgatták.
Pillantása találkozott a lány kíváncsi tekintetével.
- Az ajtókat egy üzembiztos mechanizmussal kellett
volna ellátniuk, hogy ne lehessen becsukni ket, amíg
a hidraulikus nyomás változik. De nem volt ilyennel
ellátva. Úgyhogy amikor a gombot véletlenül megérin-
tették, az ajtó elkezdett becsukódni, miközben a padló-
zat még mozgásban volt. Egy technikus, aki hamar
észrevette, mi történik, megnyomta a gombot, amely
elkezdi csökkenteni a hidraulikus nyomást, s az ajtók
alig néhány hüvelyknyi távolságra záródtak le a heli-
kopter propellerét l.
- Vagyis szét akarod lapítani a helikoptert, ugye? -
kérdezte döbbenten.
- Ha sikerül. Biztos, hogy barbár dolognak t nik, de
az PG-7 is az. Ugye, nem kell elmesélnem, milyen
iszonyatos kárt okozhat egy PG-7-es gránát mondjuk
egy sárkányrepül nek. És most ez az egyetlen lehet sé-
günk a menekülésre.
A lány vonakodva bólintott. Igen, most úgy érezte,
igaza van.
Megnyomta a gombot, mely leállítja a hidraulikus
nyomást, amint a helikopter egy vonalba kerül az
ajtókkal. Majd megnyomta a gombot, mely kinyitja az
ajtókat.
A hidraulikus nyomás megsz nt, de az ajtók nem
mozdultak.
- Saltezar, mit csinálsz?! - kiáltotta a pilóta a
mikrofonba.
Graham ismét megnyomta a gombot. Az ajtók végre
elkezdtek becsukódni.
- Saltezar, az ajtók! Nyisd ki, az isten szerelmére!
Nyisd már ki! - kiáltotta a pilóta kétségbeesetten.
Az r ledobta a rakétaindítót, kiugrott a helikopter-
l, s kétségbeesetten körülnézett, vajon merre mene-
külhetne el. Az alatta tátongó r lehetett vagy negyven
láb mély. Kelepcébe került. A pilóta ismét megpróbálta
beindítani a motort, de a propellerek csak egy-egy
er tlen fordulatot tettek, s az ajtók már a helikopterre
csukódtak. Sabrina elfordult, amikor a helikopter mint
egy törékeny m anyag játékszer elkezdett összenyomód-
ni a súly alatt. Majd bekövetkezett a robbanás. A
megrongálódott ajtók remegve megálltak, s az ég roncs

246
darabjai egymás után zuhantak a mélybe, az emelt
padlózat alatti gépezetbe. Másodperceken belül a heli-
kopter belseje, a m szerfal is lángra gyúlt.
Sabrina követte Grahamet a folyosón. Kinyitották az
ajtót, s a lépcs n lehaladva kiértek a kertbe anélkül,
hogy bárkivel is találkoztak volna. Kezdeti aggályaik,
hogy a sárkányrepül k is megsérülhettek vagy Drago
embereinek vagy a robbanásnak köszönhet en, alapta-
lannak bizonyultak. Felszálltak, maguk mögött hagyva
Graham sérült gépét átlyuggatott szárnyaival.
Kolchinsky és Whitlock várták ket, amikor landoltak
a kávézó mellett.
- Jól vagytok, fiúk? - kérdezte Whitlock.
Sabrina levette a sisakot, s kirázta a haját. Mosolya
mindent elárult.
Graham is levette a sisakot, s Kolchinskyra nézett.
- Mi a fenét csináltatok? Miért nem a Mercit vittétek
el? Talán attól féltél, túllépjük a költségvetési keretün-
ket? Néha igazán érthetetlen vagy, Szergej.
- Befejezted? - kérdezte Kolchinsky ridegen. - Mert
ha igen, akkor mutatok neked valamit.
Kolchinsky a furgon hátuljához ment, s odaintette
Grahamet is.
- Menj te is Mike-kal - mondta Whitlock Sabrinának.
Kolchinsky megvárta, míg Sabrina is odaért, majd
kinyitotta az ajtót, s bemászott az üres furgon hátuljába.
Lecsavarozta a hamis panelt a bels tér oldaláról, s alatta
ott volt egy konténer, pontosan olyan, mint amilyet
Amszterdamban láttak. Graham hitetlenkedve nézte.
Kolchinsky bólintott.
- Ebben van az eredeti.
- Szergej, egyszer en nem tudlak követni - mondta
Sabrina, miközben a hajába túrt.
- Én sem - tette hozzá Graham.
- Én szereltem fel ezt a burkolatot még tegnap éjjel,
hogy ide rejtsük a hamis képet.
- Várj csak - szólt közbe Graham. - Hogyan szerez-
ted meg a hamis képet?
- A Met küldte - felelte Kolchinsky.
- De akkor most mi van a Met falán? - kérdezte
Sabrina.
- Semmi. Hétf van. A múzeum ilyenkor zárva. Egy
UNACO Dornier várakozik a reptéren, hogy visszavigye
a képet New Yorkba, és holnap reggel már ott lehessen
a kiállításon.

247
 - De akkor mi értelme van annak, hogy a másik falra
szerelted fel a hamis panelt? - kérdezte Sabrina.
- Gondoltam, hogy valami nem fog sikerülni. Ösztön,
megérzés, csak ennyi. És tudtam, hogy ha a megérzésem
nem csal, akkor nem lesz sok id m arra, hogy
kicseréljem a képeket. És így is lett. Bemásztam, ahogy
C.W. elment, s a panelt átraktam a furgonnak erre az
oldalára. Akkor érkezett meg Drago. Egy hajszálon
múlott az egész, nekem elhihetitek. Ha öt másodperccel
korábban ér oda, észreveszi, miben mesterkedem.
Graham a földet bámulta.
- Azt hiszem, ideje bocsánatot kérnem.
- A borítékért cserébe megbocsátok - felelte Kol-
chinsky, s Graham zsebére mutatott, melyen átlátszott
a boríték körvonala.
Graham nyomban átadta neki.
Whitlock tapsolt egyet.
- Nos, vége a partinak. Minél hamarabb becsomagol-
juk a sárkányokat, annál hamarabb indulhatunk vissza
a szállodába. Gondolom, ti is ezt szeretnétek.
- Persze, hisz annál hamarabb fürödhetsz egy jót -
tette hozzá Sabrina mosolyogva.
- Ez csak természetes - felelte Whitlock, s mosolyog-
va nézett Kolchinskyra.
- Mint az angol mondja, a cél szentesíti az eszközt
- felelte Kolchinsky.
- És mi lesz Schraderrel és Dragóval? - kérdezte
Sabrina.
- Körözést adtak ki Drago ellen, mert megpróbált
kábítószert csempészni Brazíliába - mondta Kol-
chinsky. - Ez önmagában véve tíz évet is jelenthet a
rács mögött. Schrader helyzete ennél bonyolultabb.
Letartóztathattuk volna az Éjjeli rjárat ellopásáért, de
akkor szalagcímekben hoznák a hírt szerte az egész
világon. A Rijksmuseum pedig nem tart igényt efféle
reklámra. Az ezredes már felvette a kapcsolatot az öt
ország képvisel ivel, akik közvetve érintettek voltak a
képcserében, így beszélt holland és brazil szakért kkel
is, hogy megpróbálják valamilyen módon lezárni az
ügyet. Felhívom telefonon, amint visszaérkeztünk a
szállodába, hogy megtudjam, jutottak-e már valamiféle
döntésre.
Whitlock a Danae felé nézett.
- Nem szeretnék most Schrader b rében lenni. Iga-
zán nem.

248
 Sabrina követte Whitlock tekintetét.
- Én Drago helyében sem szeretnék lenni. Ha Schra-
der elkapja a grabancát...
- Igen - dünnyögte Graham magában mosolyogva. -
Lehet, hogy Schradert is letartóztatják majd Drago
meggyilkolásáért.
- Ezen egy cseppet sem lennék meglepve - felelte
Sabrina, s követte a többieket, hogy minél el bb
összerakják, s becsomagolják a sárkányokat.
Drago kénytelen volt a tartalékkártyáját használni,
amit a fali széfben tartott az el térben, hogy visszajus-
son az irodájába. Figyelemre sem méltatva a körülötte
támadt felfordulást, felvette a Bernadellit a padlóról, s
visszatette a helyére. Majd leült a magas támlájú
forgószékre, s CZ-75-ösét kitette maga elé az asztalra.
Mivel hiába keresgélt cigaretta után a zsebében, már
épp a fiókokat kezdte volna átkutatni, amikor kinyílt
az ajtó, s belépett Schrader. Drago hátrad lt, s tudta,
hogy hiába is mondana bármit, a szavakkal nem lehet
kárpótolni Schradert mindazért, ami történt.
- Tizennégy ember halt meg. A hangárban és a
biztonsági szobában t z ütött ki, a helikopterplatform
megrongálódott, a leszállópálya olyan siralmas állapot-
ban van, hogy már nem lehet megjavítani, a ház falai
tele vannak golyóütötte lyukakkal. És úgy látom, ezek
a tények nem is izgatják magát.
Drago el rehajolt, s az asztalra könyökölt.
- Azonnal lemondok az állásomról, uram, ha ezt
akarja hallani. Hajlandó vagyok írásba is adni,
amennyiben úgy kívánja.
Schrader az ablakhoz ment.
- Mondja csak, mióta tud arról, hogy Grahamék
voltaképpen nem is igazi házasok? Vagy hogy összeját-
szanak az orosszal?
- Már akkor gyanítottam, hogy Grahamék nem azok,
akiknek kiadják magukat, amikor el ször találkoztam
velük a Riviera Clubban. De semmi konkrétum nem állt
rendelkezésemre, amivel bizonyítani tudtam volna a
gyanúmat. A sztori, amit el adtak, sokáig támadhatat-
lannak t nt. Ami pedig az oroszt illeti, fogalmam sem
volt arról, hogy is tagja a csapatnak, csak akkor
jöttem rá, amikor meg akarták menteni.
- Ami sikerült is nekik. És mellesleg az eredeti
Éjszakai rjáratot is megszerezték.

249
 - De hiszen ez ki van zárva! A kép odalent volt a
galériában, nem?
- Én is azt hittem egészen addig, míg ki nem
csomagoltam. A dobon a folt színe vörös, és nem fekete.
Biztosan kicserélték a furgonban.
- Ez nem lehet igaz - hitetlenkedett Drago. Elhallga-
tott, s lassan bólintott, - Persze, hamis panelek a
furgonban...
Schrader leült a fotelbe közvetlenül Drago asztala elé.
- De nem ez a legf bb oka annak, hogy itt vagyok.
Nem egy telefonhívást lebonyolítottam, míg odalent
voltam a galériában. Felhívtam például egy itteni rend-
rtisztet. T le tudom, hogy Siobhan St Jacques holttes-
tét ma reggel vetette partra a tenger a Botafogo-öbölben.
- Siobhan meghalt? - kérdezte Drago színlelt döbbe-
nettel.
- Egyetlen lövés végzett vele. A szívébe kapta. A
golyót már megvizsgálták. Egy 9 milliméteres Parabel-
lum volt az. Ugyanaz a kaliber, ami a maga CZ-75-ösé-
ben van...
Drago tekintete a pisztoly felé villant.
- Csak nem képzeli, hogy bármi közöm is van ehhez
az ügyhöz, Mr Schrader?
- És Kolumbiával is beszéltem. Az orosznak igaza
volt, ugye?
- Igaza? Mivel kapcsolatban?
- A kábítószerre gondolok.
Schrader ekkor a zakója zsebéb l el húzott egy
Walther P75-öst, majd el renyúlt, hogy elvegye a CZ-75-
öst.
- Jóllehet, hosszú évek óta nem használtam fegyvert,
de ilyen csekély távolságból még én sem célzok mellé.
Az automata fegyvert átadom a rend rségnek, hogy
összevethessék a Siobhan holttestéb l származó golyó-
val. Néhány percen belül itt is lesznek.
Drago szája ideges mosolyra rándult. Közben lassan
az asztal lapja alatt elrejtett Bernadelli után nyúlt.
Beszéltetnie kell Schradert még egy kicsit.
- Semmit sem tudok a kábítószerr l, esküszöm
magának, uram!
- Renaldo Garcia Rióba jött két hónappal ezel tt, és
itt szállt meg a Palace Hotelben az ön meghívására,
Drago. Nagyon jól emlékszik magára, mert mint azt
megállapította, maga az a fajta ember, aki kit nik a
sokaságból. Az els gondolatom az volt, hogy kinyírom

250
magát. Majd jobb ötletem támadt. Börtön... Kíváncsi
vagyok mennyi ideig bírja egy cellában azokkal, akiket
maga juttatott oda!
Drago most már kihúzta a Bernadellit az asztal alá
er sített tokból, s az asztal lapja alól rál tt Schraderre.
A golyó a gyomrába fúródott. Fejjel el rebukott a
sz nyegre. Meg sem mozdult. Drago ekkor felhívta
Larriost, s ráparancsolt, hogy a kocsi álljon el , s
várjon rá az udvaron, majd a két áruló fegyvert magához
véve a lifthez sietett.
Immár befejezte ténykedését Rióban. De még van
egy-két lezáratlan ügye, amit el kell intéznie, miel tt
végleg elhagyja ezt a várost. És ez azt jelenti, vissza kell
szereznie a borítékot. Bármilyen árat is kell fizetnie
érte.

14.

Sabrina kinyitotta a nászutas-lakosztály ajtaját, de

amikor belépett, egy kemény, cs alakú tárgy szegez -
dött a hátának. Nyomban felemelte kezét, hogy ezzel is
figyelmeztesse Kolchinskyt és Grahamet, akik utána
jöttek.
- Smylie rnagynak sajnos mégiscsak igaza volt.
Maga nagyon impulzív alkat. És túlságosan is magabiz-
tos.
Sabrina megfordult.
- Philpott ezredes!
Philpott felemelte sétapálcáját.
- Ha történetesen én vagyok Drago, ez pedig egy
fegyver itt a kezemben, akár meg is ölhettem volna
magát.
- Dragót azonban már letartóztatták - mondta Sab-
rina szándékosan kerülve a reagálást az ezredes iménti
célzására.
- Sajnos sikerült meglógnia, miel tt a rend rök
megérkeztek. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy
biztosan idejön hármójuk után, de mivel mindenre
elszánt gazember, aki most el van keseredve, ez
önmagában véve is elég ahhoz, hogy kiszámíthatatlan
legyen a viselkedése. Úgyhogy nagyon vigyázzanak!
- Biztosan visszajön, már csak ezért is - tartotta a
magasba a borítékot Kolchinsky, s nyomban át is adta
azt Philpottnak.

251
 Philpott a legközelebbi pamlaghoz ment és leült.
- Hol van C.W.?
- Elment zuhanyozni egyet - felelte Sabrina.
- Zuhanyozni?!
- Igen, uram. Azt mondta, amint elkészült, idejön.
- Most rögtön kerítsék el ! - csattant fel Philpott. -
Hamarosan vissza kell mennem New Yorkba, mert
holnap találkozóm van a f titkárral és még fel kell
készülnöm rá. Nincs sok id m...
- Idehívom, uram.
- És... Sabrina? - szólt utána Philpott. - Hozatna
nekem egy teát? Majd meghalok a szomjúságtól.
- Mikor érkezett meg Rióba, uram? - kérdezte
Kolchinsky, miközben helyet foglalt Philpott mellett.
- Pár órája csak. Egyenesen ide jöttem, de azt
mondták a recepción, hogy Sabrina és Mike nincsenek
idefent. Úgy döntöttem, megvárom ket.
- És hogyan jutott be ide? - kérdezte Graham,
miközben kinyitott egy üveg Perriert, amit az imént a
l vett ki.
- Van hitelkártya is a világon - mosolygott Philpott
rejtélyesen. - És én sem üldögéltem mindig íróasztal
mögött, Mike.
Graham viszonozta a mosolyt, majd felemelt egy
doboz diétás kólát, s odanyújotta Sabrina felé, aki
eközben telefonon próbálta el keríteni Whitlockot. Bó-
lintott köszönésképpen a figyelmességért.
- Szergej, te mit kérsz?
- Cocát, Pepsit, tulajdonképpen egyre megy.
Graham az italokat a dohányzóasztalhoz vitte, majd
maga is helyet foglalt.
- Nos, mi történt az utolsó telefonbeszélgetésünk
óta? - kérdezte Philpott Kolchinskyt l. - Csak egy-két
dolgot hallottam a helyi rend rségt l.
Kolchinsky nagy vonalakban vázolta az azóta történ-
teket attól fogva, hogy Whitlockkal felmentek a Schra-
der-birtokra egészen addig, hogy találkoztak Graham-
mel és Sabrinával a kávéházban. Graham pedig elme-
sélte, hogyan jutott a borítékhoz.
- Vagyis az eredeti festmény már úton van New-
Yorkba?
- A Galeao reptéren mi magunk raktuk fel a gépre,
miel tt idejöttünk - felelte Kolchinsky.
Kopogtatás hallatszott az ajtó fel l. Graham kinyitot-
ta, s beengedte Whitlockot.

252
 - Remélem, nem a zuhany alól kellett kimásznia
miattam - mondta Philpott leplezetlen iróniával hang-
jában.
- Nem, uram. Még ki sem nyitottam a csapot, amikor
Sabrina rám telefonált.
- Biztos vagyok benne, hogy kibírja még néhány
percig zuhanyozás nélkül - mondta Philpott. Azzal
el vett egy dossziét az aktatáskájából, s kirakta maga
elé az asztalra. - Sok mindent kell elmondanom
önöknek, s épp ezért döntöttem úgy, hogy kivételesen
idejövök személyesen, s nem telefonon beszélem meg az
egészet Szergejjel. El ször is kezdjük talán Schrader-
rel...
Végignézett a körülötte ül kön.
- Azt mondják, egyikük sem látta t ma délel tt?
Megrázták a fejüket.
- De ez várható is volt, uram. Mint az a róla szóló
anyagban is szerepel, az er szak iránt érzett mélységes
gy lölete még a Hechtnél eltöltött id kb l származik.
Igaz, túlságosan dörzsölt üzletember ahhoz, hogy ezt
valaha is nyíltan elismerje.
- Én is olvastam az anyagot, Sabrina. Csak azért
kérdeztem, mert Schraderre ma rál tték. Drago irodá-
jában.
Whitlock Grahamre nézett.
- Nem én voltam - mondta Graham Whitlock kérd
tekintetét látva.
- Senki sem állította, hogy maga tette - vágott közbe
Philpott, hogy enyhítse a feszültséget.
- Meghalt? - kérdezte Kolchinsky.
- Nem, de nagyon súlyos állapotban vitték be a
Miguel Couto Kórházba. A rend rök feltételezése szerint
Drago l tt rá, de nem tudhatják biztosan, csak ha
Schrader magához tér.
- Ha magához tér - mondta utána Sabrina.
- Az orvosok szinte biztosra veszik, hogy teljesen
meggyógyul. Csak id kérdése.
Ujabb kopogtatás hallatszott az ajtó fel l. Sabrina
el vigyázatosságból kinézett a kémlel nyiláson, miel tt
kinyitotta az ajtót, s elvette a tálcát a szobapincért l.
Graham aláírta a számlát, a pincér pedig távozott.
- Vádat fognak emelni Schrader ellen? - kérdezte
Whitlock, miután Graham és Sabrina ismét helyet foglaltak.
Philpott töltött magának egy csésze teát. Egy kis tejet
is öntött hozzá, majd alaposan megkeverte.

253
 - Az érintett hét ország egyetértett abban, hogy az
érintettek közül senkit sem fognak vád alá helyezni.
Mindenkinek az volt a véleménye, hogy ha lehet, el kell
tussolni az incidenst. Ám ugyanakkor egyéb lépéseket
természetesen megtesznek, hogy elnyerjék méltó bünte-
tésüket mindazok, akik a rablásban érintettek voltak.
Schrader például „persona non grata" lesz itt, Brazí-
liában. Deportálási parancsot adnak ki ellene, amint
felgyógyul. Ez azt jelenti, mindössze huszonnyolc napot
kap arra, hogy távozzon az országból. Milliókat veszít
majd emiatt, s bizonyára ez lesz számára a lehet
legnagyobb büntetés. Drago ellen Siobhan St Jacques
és Casey Morgan meggyilkolásának gyanújával fognak
vádat emelni, valamint heroincsempészési kísérlet és
számtalan - vesztegetési vagy korrupciós eset miatt,
amiben a város legfontosabb vezet i is érintettek. Az
Elnök biztosított arról, hogy ha kell, fejek fognak a
porba hullani, de mindenféleképpen elkezdik és végig-
viszik a tisztogatási kampányt. maga vállal ezért
felel sséget személyesen. Ami pedig az amszterdami
szálat illeti... Nos, az adóhatóságok tegnap megszerez-
ték Horst Keppler könyvelési anyagát. Amit abban
találtak, már önmagában véve is b ségesen elegend nek
nik ahhoz, hogy letartóztassák.
- Valóban csalást követett el a könyveléssel, vagy
csak kitalálták, hogy valahogyan vádat emelhessenek
ellene?
- Nagyon cinikus tud lenni néha, Mike. Keppler
tényleg csalt a könyveléssel. Ha semmit sem találtak
volna nála, akkor tovább kellett volna keresgélni, míg
rá nem akadnak Valami másra, ami ellene szól. Két
cinkostársát, De Vere és Oosterhuis urakat szintén
letartóztatták már. Úgy t nik, az adócsalásban is
tevékenyen részt vettek mind a ketten. A m keresked ,
Terence Hamilton ellen azonban, úgy t nik, nem emel-
nek vádat...
Philpott kinyitotta a dossziét, s egy színes útlevélké-
pet vett ki bel le. Kitette eléjük az asztalra.
- Megismerik?
Harminc év körüli, fiatalember volt, s , vöröses
hajjal és gondosan ápolt r t szakállal. Egyenruháján
rnagyi rangjelzés díszelgett.
- Biztosra veszem, hogy nem ismernek rá - állapí-
totta meg Philpott, miután mindannyian alaposan ta-
nulmányozták a képet. - Hadd segítsek egy kicsit.

254
 Vágjuk le a szakállat, nyírjuk fel a hajat, vegyítsünk
bele néhány sz tincset, s tegyünk fel egy drótkeretes
szemüveget.
Sabrina felkapta a fotót, s ujjaival letakarta el bb a
szakállat, majd a hajat is. Hitetlenkedve rázta a fejét,
azután átnyújtotta a képet Grahamnek.
- Egy cseppet sem hasonlít Dragóra - dünnyögte
Graham s hagyta, hogy Whitlock kivegye a kezéb l a
képet.
- Ez nem Drago - felelte Philpott. - Hanem Andrzej
Wundzik, aki a CIA hathatós segítségével kés bb André
Drago lett.
- A CIA? - kérdezte Kolchinsky a fejét vakarva. - Ezt
már nem tudom követni.
- Azt hiszem, mi sem, uram - tette hozzá Whitlock
a többiek nevében is.
Philpott keresgélt még egy darabig a dossziéban
található papírok között, majd kivette azt a lapot, amit
keresett.
- Nem kis munkámba került meggy zni a CIA-t, hogy
osszák meg velünk az erre vonatkozó információikat.
Majd mindent megértenek, mire befejezem. El ször is
egy kis ismertet Wundzikról. Gdanskban született,
anyja-apja katona volt. Sohasem mutatkozott valami
tehetségesnek a tanulás terén, viszont annál jobban
szerette a sportra fordítani az energiáit. Remek köny-
ny atléta, de els igazi szerelme mégis a boksz. Még
csak tizenhat éves volt, amikor könny súlyú bajnok lett
Lengyelországban.
- Ezt elhiszem - morogta Graham, s óvatosan
megérintette a bal szeme fölött éktelenked sebet.
Philpott ráemelte tekintetét. Mindig ingerült lett, ha
közbeszóltak, amikor beszélt.
- Majd gyakorlatilag veretlenül visszavonult, és belé-
pett az SB-hez, azaz a lengyel biztonságiakhoz. Tizen-
kilenc éves ekkor. A Bielany Akadémián képezték ki,
azután pedig a Bureau I-S-hez küldték. Ez a bizton-
ságiak leggy löltebb és legfélelmetesebb részlege. Biztos
vagyok benne, hogy Szergejnek már akadt velük dolga...
Kolchinsky sokat sejtet en bólintott.
- Hasonló elveken m ködik, mint az SB-10-es osz-
tály az ötvenes években. Más szóval korlátlan hatalmuk
van, és embertelen vallatási módszereket alkalmaznak.
- Azután Gdanskba küldték, hogy segítsen kordában
tartani az egyre szélesebb körben terjed Szolidaritás

255
elnevezés mozgalmat. Olyan sikeres munkát végzett,
hogy huszonnyolc évesen már rnagyi rangot kapott.
Egyes körökben még azt is jósolták neki, hogy lesz
az SB majdani f nöke. De volt egy gyengéje. A pénz. És
a CIA ezt igyekezett kihasználni...
Philpott ekkor felemelt egy másik papírlapot.
- Wundzik beszervezése azt jelentette, hogy a CIA
elérte célját. Rávenni a keleti blokk elhárításának négy
prominens vezet jét arra, hogy nekik dolgozzanak. k,
egy bolgár, egy lengyel és két szovjet ügynök a Négyek
néven váltak ismertté. Wundzik volt közülük a leggyen-
gébb láncszem. El vigyázatlanul szórta a pénzt már
kezdett l fogva. A CIA egy id után attól tartott, hogy
felt nik a dolog valakinek, s teljes kör kivizsgálást
kezdenek majd a többi keleti titkos szolgálatnál is, f leg
a KGB-nél, ahol a CIA-nek magas pozíciót betölt kett s
ügynöke volt. Úgyhogy a másik három megmentése
érdekében úgy döntöttek, felégetik alatta a talajt,
pontosan tudván, hogy a hír visszajut az SB-hez is.
Wundzikot csak egy órával korábban értesítették arról,
hogy kényszer okokból felfedték a kilétét. Kicsempész-
ték az országból a Balti-tengeren át el bb Svédországba,
majd onnan repül vel az Államokba. Ott hosszas
beszélgetéseket folytattak vele. A Négyek maradék há-
rom tagját Langley állandó megfigyelés alatt tartotta, de
nem történt semmi figyelemre méltó dolog. Wundzikra
halálos ítéletet mondott ki az SB, úgyhogy a CIA
kénytelen volt új dokumentumokról és személy-
azonosságról gondoskodni a számára. Csehszlovák lett,
mert ez volt az egyetlen kelet-európai ország, melynek
nyelvét jól beszélte. Radikálisan megváltoztatta a külse-
jét, s alapos kiképzésben részesült a fiktív André Drago
életér l, miel tt a kezébe nyomták a repül jegyet. Oda
szólt, ahová akarta. Rióra esett a választása.
- Vagyis a borítékban a többi három kett s ügynök
neve van - vonta le a következtetést Sabrina.
- Mind a négy ügynöké. Úgy t nik, Drago összeját-
szott egy Holden nev CIA komputerkezel vel. Rávette,
hogy lépjen be valahogyan Langley szupertitkos Alpha-
programjába, s szerezze meg a Négyek többi három
tagjának fed nevét. Holden elvitte ezeket az adatokat
Amszterdamba, s otthagyta egy csomagmeg rz szek-
rényben a f pályaudvaron. Nem sokkal ezután meghalt.
Felrobbant a kezében a fekete aktatáska, ami feltehet -
en az információkért neki járó összeget tartalmazta.

256
 - De miért nem állította le a CIA Holdent, ha egyszer
tudták, hogy mit csinál? - kérdezte Graham.
- Csak akkor jöttek rá, hogy mi folyik valójában,
amikor Holden holttestét azonosították. Addigra viszont
Drago megszerezte a borítékot...
- Miért ment el Drago ilyen messzire, csak hogy
megszerezze a fed neveket? - kérdezte Whitlock.
- Bosszúból. A CIA f nöke legalábbis így értelmezte
a történteket - felelte Philpott. - Drago sohasem
bocsátotta meg a CIA-nek azt, hogy körözött személy
lett bel le élete hátralev részére. Az SB ugyanis csak
akkor fogja békén hagyni, ha már meghalt. Talán
tudjátok, hogy a keleti tömb országai arra specalizálták
magukat, hogy lenyomozzák az árulókat, ha kell, bármi
áron. Úgy t nik, mintha Wundzik két legyet akart volna
ütni egy csapásra azáltal, hogy felfedi a Négyek kilétét,
s egyúttal elég pénzre tesz szert ahhoz, hogy új életet
kezdjen egy másik országban.
Kolchinsky el rehajolt, s elgondolkodva dörzsölgette
az orrát.
- És tud vajon arról a KGB, hogy Wundzik és Drago
egy és ugyanaz a személy?
- Ugyanezt kérdeztem én is Langley-t l. azt állítja,
nem. De én már korántsem vagyok olyan biztos ebben.
- Uram, és mit tudott minderr l Siobhan? - kérdezte
Sabrina elérzékenyülve.
- Voltaképpen semmit. Neki csak annyit mondtak,
hogy Dragónál ott lesz a boríték Schrader partiján. Azt
az utasítást kapta, hogy szerezze meg t le, s azután
minél el bb adja át az összeköt jének...
- De honnan tudta a CIA, hogy Dragónál lesz a
boríték? - folytatta a kérdez sködést Sabrina.
- Leonov mondta Dragónak, hogy vigye magával.
- Még mindig nem értem - mondta Sabrina grima-
szolva. - Honnan tudhatták meg ilyen hamar, hogy a
KGB ideküldi Leonovot?
- Onnan, hogy Leonov elárulta nekik.
- Azt akarja ezzel mondani, hogy Leonov a CIA-nek
dolgozott? Ez azért észbontó!
Philpott odébblökte a borítékot az asztalon Kol-
chinsky elé.
- Nyissa ki. A fed nevek közül az egyik Phoenix, a
másik Jackdaw. Drago - Phoenix, Leonov pedig -
Jackdaw.
Kolchinsky felbontotta a borítékot, kivette a számító-

257
gépb l származó papírlapot, s gondosan széthajtogatta.
Ez állott rajta:

1. Jackdaw
2. Sapphire
3. Hurricane
4. Phoenix

- Képtelen vagyok elhinni - mondta Kolchinsky, s a

papírt az asztalra ejtette. - Mióta volt Leonov kett s
ügynök?
- Langley szerint hat éve. volt az els , akit
beszerveztek.
- És ki a másik orosz? - kérdezte Kolchinsky.
- Csak annyit tudok róla, hogy a GRU-nál dolgo-
zott...
Kolchinsky hátrad lt, s tenyerét az arca elé emelte.
- Ha megkérnétek, hogy soroljam fel az öt legvona-
lasabb KGB tisztet, akit ismerek, Jurij neve biztosan
köztük lenne. De ha arra kérnétek, soroljak fel öt KGB
tisztet, aki tiszta szívéb l gy löli a nyugatot, akkor a
neve a lista legelején állna. Egyszer en képtelen vagyok
felfogni. Jurij, a kett s ügynök?!
- Hát pontosan ez a legszebb az egészben - mondta
Philpott. - Ugyan ki gyanakodott volna éppen rá?
- Ha a CIA tudta, hogy Leonov visszaszerzi nekik a
borítékot, akkor miért volt szükség egyáltalán Siobhan-
re? - kérdezte Sabrina.
- Amikor Drago közölte a KGB-vel, hogy megszerezte
a fed neveket, s áruba bocsátja azokat, kénytelenek
voltak keresni valakit, akiben maximálisan megbízhat-
tak, hogy tárgyaljon Dragóval ket képviselve. A CIA azt
mondta Leonovnak, mindenféleképpen próbálja meg
megszerezni ezt a megbízást. Nem mintha különösebben
szüksége lett volna biztatásra - hiszen az b rét is
vásárra vitték. Nyomulni kezdett hát az ügy érdekében,
pedig tudta, hogy gyanakvást fog kelteni ez a buzgóság,
leg a bírálói körében.
Philpott ekkor elhallgatott, de csak azért, hogy
kortyoljon egyet a teájából.
- A CIA csak úgy tudta eloszlatni ezt a gyanakvást,
hogy ráállítottak egy ügynököt, hogy azt a benyomást
keltsék ezzel, k is meg akarják szerezni a borítékot.
- Ez volt Siobhan - mondta Sabrina.
Philpott bólintott.

258
 - Az volt az egyetlen gond, hogy Siobhan CIA
kapcsolata Langley egyik legféltve rzöttebb titka volt.
Úgyhogy „véletlenül" felfedték az inkognitóját, csak
azért, hogy Leonov megkapja a bizalmat, amire igencsak
szüksége volt. A terv be is vált.
- Megmondták Siobhannek, hogy felfedték az inkog-
nitóját? - kérdezte Whitlock.
- Nem.
- Micsoda szemétség! - sziszegte Sabrina dühösen.
- És mi van a listával? - kérdezte Whitlock, s a
papírt ujjai közé csippentette.
- Hivatalosan semmi közünk hozzá. Nem hivatalosan
pedig Szergejnél marad - mondta Philpott, s hosszasan
nézte Kolchinskyt. - Nem mintha a CIA tudná, hogy
nálunk van a boríték. Tegyék azt, amit a körülmények
ismeretében a legjobb megoldásnak tartanak.
Kolchinsky ekkor összehajtogatta a papírt, s a
zsebébe csúsztatta.
- Van ám még valami - mondta Philpott, s eltolta
magától a csészét. - Martin Cohent megölték. Tegnap éjjel.
Whitlock ekkor felállt s kiment. Halkan - becsukta
maga mögött az ajtót.
- Mégis mi történt? - kérdezte Sabrina,
- Lel tték a gépeltérít kkel folytatott t zharc során.
Egy farmgazdaságban, Tripoli külterületén.
- És a gépeltérít k? - kérdezte Graham.
- Mind halott.
- Hogy viseli Hannah ezt a csapást? - kérdezte
Kolchinsky.
- Viszonylag er sen tartja magát... Már utánaküldtük
a szüleit Izraelb l, hogy mellette lehessenek.
Philpott ezzel visszatette a dossziét a táskába, s
felállt.
- Remélem, megbocsátják, de el kell érnem a gépet.
- Kiviszem a reptérre, - ajánlotta Kolchinsky.
- Remek. Amúgy is van még egy-két dolog, amit
szerettem volna megbeszélni önnel.
- Michael, nálad van a furgon kulcsa?
Graham kivette a kulcsot a zsebéb l, s átadta
Kolchinskynek.
- Akkor az ENSZ-ben találkozunk majd - köszönt el
Philpott Grahamt l és Sabrinától. - Mikor is indul a
repül jük?
- Holnap délel tt - mondta Sabrina. - Szergej intézte
a helyfoglalást...

259
 - A tízórás gép. A JFK reptérre érkezik - mondta
Kolchinsky.
Philpott még mondani akart valamit Whitlockról, de
azután inkább meggondolta magát, s távozott. Kol-
chinsky követte.
- Én nem ismertem Martyt valami jól - mondta
Sabrina megszegve a hirtelen támadt csendet. - Mindig
nagyon barátságos volt hozzám, de úgy éreztem, nehez-
tel rám csak azért, mert n létemre az akciósoknál
vagyok, s nem a számítógép el tt ülök, mint Hannah...
- Valóban így volt.
- Ezt maga mondta neked?
- Nem, C.W.-nek mondta egyszer. De csakúgy mint
te, én sem ismertem igazán jól Martyt.
- Mit mondott C.W.-nek? - kérdezte Sabrina.
- Azt mondta, szerinte az aktív ügynökösködés kife-
jezetten férfimunka, s hogy jobb lenne, ha inkább oktató
lennél a Kiképz Központban, így gondolkodott. A
férfi csak férfi marad, ahogy mondani szokták.
Kopogtatás hallatszott.
Sabrina nyitott ajtót.
A boy udvariasan mosolygott az ajtajuk el tt.
- Itt van Mr Graham?
- Mike, téged keresnek - mondta Sabrina a válla
fölött hátraszólva.
- Üzenet van a számára Mr Whitlocktól, uram -
mondta a boy most már Grahamnek címezve. - Odalent
várja önt az el térben.
- Kérem, mondja meg neki, hogy egy perc múlva lent
vagyok - felelte Graham.
- Miért nem hívott fel odalentr l? - kérdezte Sabrina,
miután a boy távozott.
- Annyi minden járhat most a fejében. Nézd, ha azt
akarja, hogy menjünk el valahová, akkor felszólok
neked telefonon, miel tt elindulunk. Máskülönben itt
leszek a szállodában, ha bármi történne.
Graham a boy után sietett. Utánakiáltott, hogy tartsa
a liftet.
Sabrina becsukta az ajtót, s kiment a balkonra.
Ám ekkor ismét kopogtattak.
Elkeseredetten emelte fel a kezét, s az el térbe ment,
hogy ajtót nyisson. Larrios állt el tte, jobb kezével
fegyvert szegezve neki. Nyomban meghúzta a ravaszt.
Sabrinát a nyakán találta a golyó. Hátratántorodott, s
szemei el tt a szoba kaleidoszkópszer en forogni kez-

260
dett. A színek egyre elmosódottabbak lettek. A pamlag
felé kapott, hogy belekapaszkodjon, de már nem érte
el. Térdre zuhant. Hirtelen még átvillant a fejében, amit
Philpott mondott róla. Hogy impulzív és túlságosan
magabiztos... El rebukott s elvesztette az eszméletét.
Drago ott állt Larrios mellett, széles karimájú kék
kalapban és sötét napszemüvegben. Egy, a mosodából
származó szennyeskocsit tolt be a szobába. Levette
Sabrina ujjáról a jegygy t, majd segített Larriosnak
beemelni a lányt. Azután gondosan betakargatta a kocsin
lév használt törülköz kkel és leped kkel. Larrios kitolta
az egészet a folyosóra, s elt nt vele a szolgálati liftben.
Drago az el térbe indult. Egyenesen Graham felé
tartott, aki élénk taglejtésekkel beszélgetett a fiúval, aki
az üzenetet hozta az imént.
- Gondolom, engem keres - mondta Drago Graham-
nek, s egy legyintéssel jelezte a boynak, hogy elmehet.
- Hol van Whitlock? - követelte Graham.
- Utoljára akkor láttam, amikor az Atlantica Avenue-
n elindult a Copacabana part felé. Tulajdonképpen
akkor jutott eszembe, hogy az nevét felhasználva
lecsalogassam magát ide.
- Igazán hidegvér kell ahhoz, Drago, hogy idemerész-
kedjen. Hiszen elég egy telefonhívás, és az összes rend r
itt lesz, hogy végre letartóztassák.
- De akkor sohasem látja többé imádott Sabrináját
- felelte Drago, s Graham kezébe nyomta a jegygy t.
Graham ekkor a falnak lökte Dragót.
- Hol van Sabrina?
- Ne csináljon jelenetet, Graham, nem vezet az
semmi jóra.
Graham vonakodva elengedte.
Drago rámosolygott a feléjük közeled szállodaigaz-
gatóra.
- Igazán sajnálom... Az én hibámból történt mindez.
A sógorom kölcsönadott nekem egy kis pénzt, én meg
fogtam magam, és az utolsó vasig elvertem a Jockey
Klubban. Tudja, a lóversenyzés olyan tud lenni, mint a
kábítószer...
- Ha mindenáron verekedni akarnak, kérem, tegyék
odakint. De ne itt a szállodában.
- Most már minden rendben lesz, higgye el - mondta
Drago meggy en.
Az igazgató gyanakodva méregette ket még egy
darabig, majd visszament az irodájába.

261
 - És milyen alkut akar kötni? Épségben szabadon
bocsátja a lányt cserébe a borítékért?
- Úgy látom, mi ketten nagyon jól megértjük majd
egymást. Találkozzunk mondjuk a Riviera Clubban. Két
óra múlva.
Drago észrevette a bizonytalanságot Graham tekinte-
tében.
- Hétf n soha sincs ott nyilvános rendezvény. A
bejárati ajtó nyitva lesz. Én a kaszinóban várom majd.
Fegyver nélkül jöjjön és egyedül. Vannak módszereim
arra, hogy megtudjam, valóban így tesz-e. És ne akarjon
túljárni az eszemen!
- Pedig ez néha nem is olyan nehéz, ugye? - kérdezte
Graham maró gúnnyal.
Drago szeme összesz kült haragjában.
- Most nem így lesz.
Graham figyelmeztet en felmutatta egyik ujját.
- Ha valami bántódása esik a. lánynak, puszta kézzel
fojtom meg magát!
- Azt hittem, maguk között csupán egyoldalú érzelmi
vonzódás van. Most azonban úgy t nik, tévedtem.
Drago ekkor az órájára pillantott.
- Most egy óra húsz perc van. Három húszkor
találkozunk a Riviera Clubban.
Graham nézte, amint Drago távozik a szállodából,
majd a jegygy re bámult, amit egész id alatt a
kezében szorongatott. Elgondolkodva megforgatta az
ujjai között, majd visszament a lifthez.

- Még mindig az a véleményem, nekem is ott kellene

lennem, hogy fedezzelek.
- Ezt már megbeszéltük, Szergej. Sem fegyver, sem
fedezék. Most az egyszer maradéktalanul meg kell
felelnünk Drago kikötéseinek. Már csak Sabrina miatt
is.
Kolchinsky rántott egyet a vállán.
- El ször C.W., fogja magát és egyszer en lelép,
azután Sabrinát elrabolják... Azt mondják, a baj hár-
masával jár. Légy óvatos, Michael.
- Ne légy már olyan babonás - veregette meg
Kolchinsky vállát Graham. - És ne idegeskedj C.W.
miatt! Majd csak el kerül..
- No persze, de vajon meddig képes nyugton marad-
ni?
- Ez csak akkor fog kiderülni, ha már visszajött.

262
 Graham azzal zsebre vágta a borítékot.
- Add a szavadat arra, Szergej, hogy nem fogsz
utánam jönni.
- Nem fogok - morogta Kolchinsky.
- Pontosan követem a tervet, ahogy megbeszéltük.
Megígérem.
Graham ezzel távozott. A lifttel lement a földszintre,
s leintett egy taxit a szálloda el tt. Larrios, aki egy
bérelt Ford Escortban várakozott a közelben, beindítot-
ta a motort, s tisztes távolságból követni kezdte a taxit.
Amikor a taxi a Riviera Club elé érve megállt, Graham
kiszállt, kifizette a fuvart, majd a bejárathoz ment, s
belökte az üvegajtót. Bement, és körülnézett az el tér-
ben. Tekintete nyomban megakadt egy kamerán, mely
a recepciós fülkéje fölött éppen rá szegez dött. A
lépcs höz ment, s ismét felnézett a kamerába. Igen,
most is követte a mozgását. Felment a lépcs kön, s
belépett a kaszinóba. Sabrina ott ült a lépcs n a
helyiség másik végében. Kezei hátrakötve, a korláthoz
er sítve, a szája ragasztószalaggal lekötve. Szemei
nagyra nyíltak, amikor meglátta t, de megrázta a fejét,
s kétségbeesetten próbálta figyelmeztetni, nehogy köze-
lebb menjen. Graham azonban nem tör dött vele, s
lement a lépcs kön a kaszinó szintjére.
- Graham - köszöntötte Drago az ajtóból, amit nem
láthatott a bejárattól. Jobb kezével magasra emelte a
CZ-75-öst.
- Nocsak, nincs magánál fegyver? Nagyon megható.
Valójában azt hittem, mégis fegyverrel jön, és nyomban
golyózáport zúdít ránk.
- Úgy is terveztem, elhiheti. F leg ha lett volna
esélyem arra, hogy valahogy át tudom hozni a bejáratnál
a fémdetektorokon.
- Épp ezért esett a választásom a klubra.
Graham Sabrinára nézett.
- Jól vagy?
A lány bólintott.
- Most, hogy már a kellemes meglepetéseken túl
vagyunk, fordítsuk komolyra a szót! Itt van a boríték?
- Nem ilyen egyszer a helyzet, Drago.
- Ezt meg hogy értsem?! - kérdezte Drago, miközben
odébb lépett az ajtóból.
- Nem gondolhatta komolyan, hogy csak úgy eljövök
ide fegyvertelenül, és átadom a borítékot anélkül, hogy
valami biztosítékot kérjek, ugye?

263
 - Folytassa....
- A listáról készített fénymásolat itt van a zsebem-
ben. Az eredeti példány azonban Whitlocknál van.
Graham ekkor az órájára nézett.
- Most három óra huszonkét perc van. Pontosan
nyolc perc múlva ide fog telefonálni az utca túloldalán
lév fülkébe, s ha nem veszem fel az ötödik csengetés
után, vagy ha felveszem, de csak az egyikünk beszélhet
vele, Whitlock fogja a listát, plusz egy másolatot a maga
CIA-anyagából, s elviszi a lengyel konzulátusra. Szemé-
lyesen fogja átadni a nagykövet úrnak. Biztosíthatom,
hogy az SB különleges csoportja egy órán belül már a
repül n fog ülni, hogy idejöjjenek Rióba magáért.
Dragót szemlátomást megrázták Graham szavai.
- Kicsoda maga?
- Ez most nem fontos. Mondjuk, hogy vannak
barátaim bizonyos fels bb körökben. Ennyi is elég lesz.
- És mi a garancia arra, hogy Whitlock tényleg nem
fogja átadni a papírokat, miután én eleget tettem a
követeléseinek?.
- Semmi. Mint ahogy nekünk sincs garanciánk arra,
hogy nem fog agyonl ni minket, amint megkapta a
listát.
Graham ekkor ismét az órájára nézett.
- Nos, mi lesz?
- Hadd lássam a listát!
Graham ekkor kitette a borítékot a rulettasztalra,
majd hátrébb lépett, amikor Drago intett neki. Drago
az asztalhoz lépett, s tekintete mohón a borítékra
tapadt. Graham nyomban kihasználta a lehet séget, s
focista emlékei közül felelevenített egy testcselt, majd
Dragóra vetette magát. Az automata fegyver kipördült
Drago kezéb l. Drago ezután hárította Graham els
ütését, majd behúzott neki egy jól irányzott jobb
egyenest, s nyomban utána küldött egy balos ütést is.
Graham hátratántorodott, Drago pedig két újabb ütést
mért rá, ezúttal a veséjébe. Graham térdre rogyott a
fájdalomtól. Drago felkapta az automata fegyvert, s
Graham lehajtott fejére célzott vele.
- Wundzik!
Drago megdermedt. Öt éve nem hallotta az igazi
nevét. Az SB mégiscsak lenyomozta! Mindig is tudta,
hogy egyszer ez is bekövetkezik még. Lassan megfordult,
arra számítva, hogy valamelyik volt kollégájával vagy
esetleg kollégáival találja magát szembe. Whitlock állt a

264
lépcs tetején a Browningot két kézzel fogva, kinyújtott
karral. Drago nevetett egyet, s felemelte fegyverét, hogy
tüzeljen. Whitlock azonban gyorsabb volt, s pontosan
szíven l tte. Az automata fegyver kicsúszott Drago egyre
érzéketlenebbé váló ujjai közül, s hirtelen megtántoro-
dott. Lábai mintha ólomból lettek volna. Váratlan
szédülés fogta el. Megadta magát. Mire a teste a
sz nyegre zuhant, már nem élt.
Larrios, aki az alagsori központból figyelte az esemé-
nyeket, el húzta Walther P5-ösét, s felsietett a lépcs -
kön a kaszinó felé. Berontott az ajtón, amin nem is
olyan rég még Drago lépett be, hirtelen lebukott az egyik
rulettasztal mögött, s jól célzott lövést adott le Whit-
lockra. Whitlock nekihátrált a korlátnak, majd onnan
a lépcs fordulóra zuhant. Graham átvet dött a sz nye-
gen, megragadta Drago CZ-75-ösét, s az asztal alól
rál tt Larriosra. Larrios leejtette fegyverét, amint hát-
rah költ, s kezét a gyomrára szorította. Graham ekkor
még négy golyót eresztett belé, s ett l ismét a falnak
esett. Vér csordult ki Larrios szája sarkából, miközben
maga már élettelenül nyúlt el a padlón. Graham ekkor
eldobta a CZ-75-öst, s odafutott Whitlockhoz, aki arccal
lefelé feküdt a padlón. Óvatosan megfordította.
Whitlock kinyitotta a szemét, majd felemelte kezét
mellkasáról. Az inge szétszakadt ugyan, de vér sehol
sem látszott.
- Hála istennek, hogy végül mégsem zuhanyoztam.
Ha megtettem volna, most nem lenne rajtam a golyóálló
mellény.
- Azt hittem, kinyírt - mondta Graham dühösen,
majd hirtelen kihúzta alóla a kezét, s Whitlock feje
nekiver dött a korlátnak.
- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak - dünnyögte
Whitlock, majd felült, s megmasszírozta a horzsolást a
mellkasán.
Graham lefejtette Sabrina szájáról a ragasztószalagot.
- Jól vagy?
- Jobban leszek, ha végre leveszed rólam a karköt t
is. A kulcsa Drago zsebében kell legyen.
Graham megtalálta a kulcsot, de amikor ismét
Sabrina felé fordult, észrevett valamit a földön. Az
amulett volt az, amit Schradert l kapott. A lánc
bizonyára elszakadt a verekedés közben. Felemelte a
padlóról, s Drago elé dobta.
- Talán szükséged lesz rá ott, ahová mész.

265
 Sabrina egy darabig még a csuklóját masszírozgatta,
miután Graham levette róla a bilincset. Whitlockra
nézett, aki már közeledett feléjük,
- Jobban nem is id zíthetted volna a belép det,
haver!
Whitlock felsegítette, s mindketten helyet foglaltak a
bárban.
- Azt hiszem, csak másodperceken múlott, hogy
elkerültük egymást Mike-kal. Nos, amikor Szergej elme-
sélte nekem, mi készül itt, amilyen hamar csak lehetett,
utánad jöttem. Tudom, azt akartad, ne legyen fedezék,
Mike, de végül is igencsak szükséged volt rá.
- Ezt meg honnan veszed?.- kérdezte Graham kaján
mosollyal.
- Mike, mi volt abban a borítékban? - kérdezte
Sabrina.
- Semmi. Szergej meg én találtuk ki, hogy ha a
lengyel konzulátust említem, Drago biztosan lépre megy.
Ekkor kell képpen meg lesz zavarodva ahhoz, hogy
letámadhassam. Ennyit err l.
Graham ekkor a bárpult mögé ment, s végígnyitoga-
tott vagy fél tucat h t, mire ráakadt egy üveg
Perrierre.
- Én is abból kérek - mondta Whitlock.
Graham kinyitott egy újabb üveggel, s odaadta
Whitlocknak. Majd a többi h t is végigkutatta, hogy
egy diétás Pepsit találjon Sabrinának. El zékenyen
kitöltötte neki egy pohárba.
- Ne mondd fel a nappali állásodat, Mike! - jegyezte
meg Whitlock Graham serénykedését látva.
- Nem állt szándékomban - felelte Graham, majd
rátámaszkodott a pultra. - És te hogy állsz ezzel a
kérdéssel?
- Sokat tépel dtem mostanában. Biztos vagyok ben-
ne, hogy mindketten észrevettétek. Carmen ugyanis azt
akarja, hogy hagyjam ott az UNACO-t és alapítsak
inkább egy rz -véd céget. Én viszont szeretnék
továbbra is itt dolgozni.
Dióhéjban ennyi a történet - felelte Whitlock, kortyolt
egyet az üvegb l, majd a fali tükörbe nézett. - Miután
otthagytalak titeket a szállodában, hosszasan beszélget-
tem vele telefonon. Eltökélt szándékunk, hogy megment-
jük a házasságunkat. Ebben legalább egyetértünk. De
egyszersmind ez minden, amiben egyetértünk pillanat-
nyilag. Igaz, kezdetnek talán nem is olyan rossz.

266
 A Perrier üveget kissé eltolta magától.
- Nos, szerintem kicsit túl hosszúra nyúlt az itt
tartózkodásunk. Talán már vissza is éltünk a vendég-
szeretettel.
Graham el rejött közéjük a bárpult mögül, s megállt
Sabrina el tt.
- Három napja vagyunk itt, Rióban és még csak
közelében sem jártunk a partnak. Mi lenne, ha a nap
hátralev részét az Ipanemán töltenénk?
- Vagy a Copacabanán - javasolta Sabrina.
- Vagy a Copacabanán - egyezett bele Graham, majd
Whitlockhoz fordult:
- Velünk tartasz te is?
- Persze, miért is ne. Akár most azonnal indulha-
tunk. De ... van még egy kis elintéznivalóm el tte,
- Ugyan mi? - kérdezte Sabrina.
- Le kell zuhanyoznom.
Graham és Sabrina egymásra nevettek, majd követték
Whitlockot az ajtó felé.

- Gondolod, hogy eljön? - kérdezte Graham miköz-

ben kinézett a furgon ablakán.
- Biztosra veszem - felelte Kolchinsky, majd újabb
cigarettára gyújtott.
- Mit mondtál neki a telefonba?
Kolchinsky vállat vont.
- Azt, hogy nálam van a lista, és hogy találkozzunk
Drago házánál a parton nyolckor.
Graham végigpásztázta a Leme nev partszakaszt.
- Névtelenül hívtad fel?
- Igen. Épp ezért vagyok biztos abban, hogy eljön.
- Szép kis hely, mi?
Kolchinksy kinyújtotta a nyakát, hogy alaposabban is
megnézze az elhagyatottnak t tengerparti házat.
- Biztosan nagyon szép innen a kilátás, de szerintem
túlságosan lármás a környék. A strand alig ötvenyardra
van innen.
- Kész paradicsom egy kukkoló számára - mondta
Graham vigyorogva.
- A sors iróniája, hogy pont egy n gy löl nek van itt
háza - felelte Kolchinsky, miközben leveregette a
cigaretta végér l a hamut.

267
 - Nocsak, úgy látom, vendégünk van - mondta
Graham, amikor észrevette, hogy az út végén két
fényszóró hasít a sötétségbe.
Kolchinsky a m szerfalon lév órára pillantott.
- Pontosan nyolc óra van. Úgy látszik, Jurij semmit
sem változott.
A fekete BMW 732 mintegy húsz yardra állt meg a
furgon el tt. A sof r kinyitotta a hátsó ajtót. Leonov
kiszállt a kocsiból, lesimította könny nyári zakóját,
majd a két járm között félúton megállt. Kezével
szemellenz t csinált, mert vakította a furgon fényszóró-
ja. Minél el bb látni szerette volna, hogy ki a feléje
közeled két alak.
- Szergej? - kérdezte szinte leveg után kapkodva
meglepetésében. - Te mit keresel itt? És hol van Drago?
- Drago meghalt. Azért vagyok itt, hogy befejezzem,
amit félbehagyott. Apropó, hogyan szólíthatlak? Jurij-
nak vagy Jackdawnak inkább?
Leonov most már túltette magát az els sokkhatáson,
s rezzenéstelen arccal nézte.
- Na de hogy jön ehhez az UNACO? Gondolom, még
mindig nekik dolgozol, nemde?
- Mi volt a Dragóval kötött alku tárgya? - kérdezte
Kolchinsky figyelemre sem méltatva Leonov kérdéseit.
- Fél millió dollár csiszolatlan gyémántban. Ennyit
kapott volna érte.
- Olcsón megúsztad volna - felelte Kolchinsky meg-
vet en. - Tudod, van valami, amit nem értek! Ha a listát
vissza kellett volna adni a CIA-nek, mit adtál volna a
KGB-nek helyette?
- Egy másik listát négy kett s ügynök adataival. Két
orosz, egy bolgár, egy lengyel... Mint az eredeti Négyek
felállása.
- Miért, Jurij? Miért akartad átverni ket?
- Ha más nem is, de te igazán megérthetnéd, Szergej.
Te is gy lölted az el kormányok diktatórikus,
zsarnoki módszereit. Legalább annyira, mint én. De
most a hozzánk hasonlóan gondolkodó emberek er fe-
szítéseinek köszönhet en talán kezd javulni a helyzet...
- Az a különbség kett nk között, hogy én ugyan
kimondom a véleményemet, de sohasem árusítottam
volna ki a kollégáimat a CIA-nek.
- És látod, mire mentél vele? Akit egyszer nyugatra
küldenek mint katonai attasét, abban már sohasem fog
igazán megbízni a KGB...

268
 - De legalább tiszta a lelkiismeretem, és nyugodtan
tudok aludni. Te hogy vagy ezzel?
- Nem azért jöttem, hogy ideológiai vitát folytassunk,
Szergej. A lista miatt vagyok itt.
- Nem eladó.
- A listát akarom, Szergej, s kész vagyok akár
er szakot is alkalmazni, ha ez kell ahhoz, hogy meg-
szerezzem.
Leonov ekkor a sof rre mutatott, aki árnyékként állt
mögötte.
- Nikolaj Zlotin, egyike a legtöbbször kitüntetett
tisztjeinknek a hírszerzés történetében. Én magam
választottam ki t kísér nek...
- Hallottam már Zlotinról. Tudom, hogy az egyik
legjobb emberetek. De az én sof röm is párját ritkítja.
Gondolom, ismered. Michael Graham a neve.
Leonov tekintete a sötétséget fürkészte, de Graham-
nek csak a sziluettjét látta a furgon mellett.
- Most már mindent értek. Azt hittem, a CIA-hez
ment, miután otthagyta a Deltát. Ezért csináltam úgy,
mintha nem ismertem volna meg Schrader partiján. De
hát ennyit a CIA dezinformációiról...
- Pontosabban az UNACO-éról - helyesbítette Kol-
chinsky.
- Egymillió dollárra emelem az ajánlatot - mondta
Leonov. - A gyémántok itt vannak a kocsiban. Vidd el,
Szergej, megkapod mindet, csak add nekem a listát!
- Miért volna hajlandó a CIA egymillió dollárt fizetni
négy olyan fed névért, amit már amúgyis ismernek?
Valami másról is szó van, ugye?
Leonov mélyet sóhajtott, majd rábólintott.
- Brad Holden sikeresen áttört három biztonsági
kódot, és hozzájutott az Alpha programban tárolt
dossziékhoz. A négy ügynökön kívül csak öt másik
tudott ezeknek a dossziéknak a létezésér l. Hát ennyire
voltak biztonságban a Négyek az elmúlt hat évben.
- És hogyan sikerült Holdennek bejutnia ebbe a
titkos programba?
- volt az, akinek a segítségével elkészült az Alpha
program. Csak meg kellett találnia a megfelel kombi-
nációt, hogy beléphessen. Nos, amint megszerezte a
négy fed nevet, a dossziékat kivette az Alpha-program-
ból és áttette valahová. Hogy hová, azt senki sem tudja.
A három addigi védelmi rendszert megsemmisítette, és
a sajátját írta föléjük, hogy elrejthesse az anyagot. Drago

269
azt mondta Holdennek, tegye rá a listára az új védelmi
rendszer adatait is. pedig át akarta adni a KGB-nek,
hogy ezzel hitelesítse a dossziék valódiságát. S mint
tudja, a KGB-nek remek szakemberei vannak. Napi
huszonnégy órát dolgoznak, hogy lehívjanak adatokat
Langley számítógépeib l. Úgyhogy csak id kérdése s
megtalálják a módját, hogyan lehet belépni a programba
ezt az egy kódot áttörve. A CIA-nek pedig kell a kód,
hogy visszatehessék az anyagot, most már a saját
védelmi rendszerükkel biztosítva. Szergej, értsd meg,
muszáj megkapnom a listát!
Kolchinsky el vette zsebéb l a számítógépb l szárma-
zó papírlapot, s odaadta Leonovnak.
Leonov alaposan megnézte mindkét oldalát, majd
döbbenten nézett Kolchinskyre.
- Nincs rajta a kód!
- Akkor két eset lehetséges. Vagy az, hogy Holden
nem nyomtatta ki, remélve, hogy így még több pénzt
tud kihúzni Dragóból, vagy Drago vette le róla, remélve,
hogy még többet tud kipréselni a CIA-b l. De ezt most
már sohasem fogjuk megtudni, igaz?
Kolchinsky visszament a furgonhoz.
- Mi történt? - kérdezte Graham.
- Sohasem fogjuk megtudni, Michael. Soha - morog-
ta Kolchinsky, miközben nézte Leonov szánalmasan
görnyedt alakját, amint visszaballag a BMW-hez.
Graham úgy döntött, inkább nem kérdez sködik
tovább. Amikor beindította a furgon motorját, néhány
es csepp hullott a szélvéd re. Felnézett az égre. Es s
éjszakának ígérkezik. Már megint egy megérzés.
 Szikla Lapnyomda Rt.
Felel s vezet : dr. Csöndes Zoltán
elnök-vezérigazgató
95-6183