Digitális nemzedék az óvodában

Segédanyag az Óvodapedagógia tantárgyhoz

Összeállította Szentes Erzsébet
Digitális nemzedék, digitális bennszülöttek, Netgeneráció, iBrain, Homo
informaticus, Online nemzedék, “Dotcom” gyerekek

A szocializációs környezet új / szélesebb felfogása

A gyorsan elterjedő új technológiák is egyre jelentősebb szerepet
játszanak a gyerekek és a fiatalok mindennapjaiban. Napjainkban a
gyerekek beleszülettek a digitalizált világba, minden digitális
eszközt természetesnek vesznek, mindennapjaiknak nemcsak
kiegészítéseként, hanem szerves részeként kezelik azokat.
Az információ mennyisége, terjedésének sebessége speciális hatást gyakorol a felnövekvő generáció
tagjaira. Valószínű, hogy ez a legfőbb oka annak, hogy a jelenkori gyermekek sajátosságai eltérnek az
előző generációk sajátosságaitól. Például a didaktikának mindenképpen számolnia kell a azzal, hogy a
hagyományos lineáris tanulási modellek már nem kielégítőek, ez a generáció képes arra, hogy párhuzamosan,
vagy legalábbis párhuzamosnak látszó módon dolgozzon fel eltérő természetű információkat,
gyakorlatilag egy időben. Jellemző erre a nemzedékre a gyors és sokrétű ingerekhez való
hozzászokás.
A generáció – elmélet szerint net-generációkat különböztethetünk meg: veteránok (akik esetleg idős
korukban találkoztak/találkozhattak az internettel), bébi-bumm generáció (az 1940-60-as években
születtek, életük derekán találkoztak az internettel), X generáció (az 1960–70-es években születtek,
kamasz vagy ífjúkorban megismerték az internetet), Y generáció (az 1980–90-es években születtek,
már gyermekkorban találkoztak az internettel), Z generáció (a
2000-es években születtek, nem éltek olyan társadalomban, ahol
nem volt internet). De fontos figyelembe vennünk, hogy az,
hogy egy ember mikor találkozott az internettel, nemcsak az
életkortól függ, hanem nagyon is függ a gazdasági,
szociokulturális háttértől, földrajzi elhelyezkedéstől, illetve egy
adott országon belül egy adott térség fejlettségétől (ezért nem
alkotnak homogén csoportot az adott évszámhatárok között
született gyermekek).
A kultúra1 jelentős része nem vagy nem csak a szülők, hanem annak társadalmi szintű reprezentációja,
a tömegkommunikáció révén adódik át (Bandura 1969).

1
A kultúra az emberi faj egyik jellegzetes differenciáló jegye, jellegzetes, ahogyan felhalmozzuk a
tapasztalatokat generációkon keresztül: szabályok, normák, magyarázatok életre és halálra, hagyományok,
szükségletek, vágyak, érzelmek elfogadott kifejezésmódjai, az önkontroll, az önmegvalósítás, az
együttműködés formái

1
A gyerekek felnőttkori személyiségének, karakterének, értékeinek és világképének kialakulását
alapvetően három nagy szocializációs forrás befolyásolja: a család, az iskola és a
tömegkommunikáció médiumai (László, 1999).
„Nem állítjuk, hogy a média2 domináns szerepet játszik a szocializációban, de fel kell ismernünk, hogy
a média korunkban e folyamat fontos ágensévé vált…” (Vajda – Kósa, 2005).
„A 20. század második fele a tömegkommunikáció elterjedésének diadalmenete. Különösen
egy kitüntetett médium, a televízió elterjedése járt jelentős következményekkel, ugyanis gyökeresen
megváltoztatta a korábbiakban kialakított fokozatos átmenetet a gyerekkorból a felnőttkorba. A szakértők a
televízió elterjedéséhez kötik a gyermekkor védettségének megszűnését. A fiktív, gyakran eltúlzott
tartalmak a kellő tapasztalattal nem rendelkező gyerekek számára valóságnak tűnnek. Mindez abban
az életkorban lehet igazán kedvezőtlen, amikor a morális értékrend, a világkép, a társas együttműködés
alapjai kialakulnak.” (Kósa 2005)
Manapság már nem a televízió, hanem inkább a számítógépek előtt töltenek jelentős időt a gyerekek
is. A mindennapokban is tapasztalható, hogy gyorsan és könnyen, akár kiemelkedő teljesítményeket
is el lehet érni néhány gombnyomás által. Néhány gombnyomás, és akár a hároméves kisgyerek is
nézhet filmet, felolvastathatja a kedvenc meséjét, olyan embereket, életviteli formákat, vagy tájakat
láthat, amelyek egyébként elérhetetlenek lennének, vagy nem is léteznek. A digitálisinformációs kornak
nem egyszerűen a digitális eszközök léte, terjedése, kiterjedt és szinte állandó használata, valamint az
információk elérhetősége képezi a magvát, hanem a felkészülés, a képességek, és a készségek nélkül
könnyen elérhető teljesítmény, valamint ennek minden következménye (Gyarmathy 2013).
A gyerekek internetezése lehetőségeket és kockázatokat3 egyaránt jelent!

Az óvodáskorúakat milyen mértékben és hogyan éri el a média? (egy kutatás tanulságai)4

A minta: 92 fő (52 fiú és 40 lány), 3 és 6 év közötti óvodáskorú gyerekek (Budapest, Debrecen,
Nagyvázsony)
Módszerek: fókuszcsoport (óvodai vegyes csoportok körében, strukturálatlan kérdéssor segítségével,
óvónők által irányított beszélgetés pszichológus közreműködésével) és rajzelemzés (gyerekrajzok
elemzése, amit a világon a legjobban szeret csinálni című témakörben)
Eredmények:

 bár a média hozzátartozik a gyermekek mindennapjaihoz, nem ez jelenti számukra az

elsődlegesen meghatározó élményt (az óvodában különösen nem), rajzaikban főleg a
következők jelentek meg: labdázás, sportolás, közös játszás barátaival

2 A média a tömegkommunikáció csatornája, eszköze:

- pl. újságok, magazinok, rádió, televízió, filmek, műsoros videók, CD-k, DVD-k, óriásplakátok stb.
- internet, mobiltelefon (amelyek nem kizárólagosan tömegmédiumok)
3kockázatok közül kiemelhetőek: agresszív, gyűlöletkeltő tartalmak, zaklatás, bántalmazás, pornográfia,

ártalmas szexuális tartalom, idegenekkel való találkozás / félrevezető online-identitás

4 Antalóczy – Kósa – László (2013)

2
  egyre inkább jellemző a gyermekekre a magányos médiafogyasztás, nincs megfelelő szülői
felügyelet, kontroll, gyakran hiányzik az élménymegosztás a szülővel
 ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a gyerekek gyakran találkoznának nem nekik szánt
tartalommal (szüleik szóbeli iránymutatásai és a gyermekek érdeklődéséből fakadóan, illetve a
felhasználóiismeretek hiányában)
 az óvodáskorú gyermekek 80%-a maga irányítja a
használt eszközt (saját eszközzel rendelkezik, A híradóról:
nincs szülői kontroll, stb.)
„olyan is van, hogy jön a víz és
 erőszakos (káros) tartalmakkal jellemzően
elviszi a házakat” ...„vagy jön a nagy
szülői felügyelet mellett találkoznak a gyerekek,
szél, a hurrikán és mindent felkap”
elsősorban híradók, hírműsorok nézése révén; e
negatív élményekről ritkán beszélnek szüleikkel „én azt láttam, hogy egy gyerek
 a híradókban a való életre vonatkozó tartalmakkal felállt a székre és kiesett az ablakon
találkoznak, ezért nem hívhatják segítségül a mesék - az nekem szörnyű volt”
kínálta természetes védekezést, miszerint az nem is
valóság, az csak kitaláció
 egy óvodás korú gyerek már tudja, hogy mely filmek szólnak a valóságról, így azok a műsorok
elsősorban képzeletüket, fantáziájukat és érzéseiket mozgatják meg, de a hírműsorok valóban
félelemkeltőek - ez esetben a gyermekek természetes védekező mechanizmusa van
veszélyben, amit a pszichológiában „biztonságos világba vetett hitnek” neveznek
 számítógép-használat során többnyire nem jellemző, hogy káros, veszélyeztető tartalmakkal
találkoznának a gyermekek, aminek oka a hatékony szülői kontroll és a felhasználói ismeretek
hiányos volta, főleg játékokat és rajzprogramokat használnak (a mesefilmek nézésen túl)

Médiaértés és értelmi fejlődés kapcsolata

- a megértés és értelmezés fejlődése együtt jár a gyerekek életkorával és értelmi fejlettségével
- fordulat 7-8 éves kor körül: a szereplők színészek, a műsorok többsége gyártott, a
műsorkészítés a haszonszerzést is szolgálja, stb.
- korábban pl. centrálás, egocentrikus gondolkodásmód, szemlélethez kötöttség, ítéletek a
következmények (és nem a szándék) alapján
Ahhoz, hogy a médiahatások negatív következményeit elkerüljék
vagy csökkentsék, és a pozitív lehetőségeket saját igényeiknek
megfelelően kihasználják, a gyerekeknek szelektív, kritikus és
értő médiahasználókká kell válniuk. E cél érdekében a
felnőttek (a szülők mellett az óvodapedagógusok, tanítók
is!) aktív és felelősségteljes részvétele elengedhetetlen.
Mottónk lehet: Együtt, ne egyedül!
Információs műveltség:
1. Számítógépes/digitális írástudás (computer literacy): Azoknak az ismereteknek és
készségeknek a halmaza, amelyek nélkülözhetetlenek az információs és kommunikációs

3
 technológiák megértéséhez, ide értve a hardverekre, a szoftverekre, a rendszerekre, a
hálózatokra, az Internetre és az egyéb számítástechnikai és telekommunikációs összetevőkre
vonatkozó tudásokat.
2. Média-műveltség (media literacy): Azok az ismeretek és készségek, amelyek nélkülözhetetlenek
ahhoz, hogy megértsük, milyen médiumokban és formákban jelenhetnek meg az adatok, az
információk és a tudás, hogyan keletkeznek ezek, hogyan tárolhatók, hogyan továbbíthatók,
és hogyan prezentálhatók (pl. sajtó, rádió, televízió, CD-ROM, DVD, mobiltelefon, PDF,
JPEG stb.).

Mi az óvodapedagógus feladata? – egy példa

Az óvodáskorú gyerekeknek szóló foglalkozások célja elsősorban a gyerekek médiaélményeinek
feldolgozása saját fantáziájuk segítségével. Az élményfeldolgozás igazodva az óvodáskorú
gyerekek érzelmi fejlettségégéhez, kognitív képességeihez, a saját nyelvükön rajzolás, szerepjáték,
mozgás formájában zajlik. A játékkeret lehetőséget nyújt a szociális kompetenciák, empátia,
kooperációs készség fejlesztésére. Már ebben a kicsi korban is készítenek a gyerekek saját
médiatartalmat, színes képek, olló, ragasztó segítségével saját újságot állítanak össze.
Az óvodás program összetevői:
1. Beszélgetés médiaélményekről
2. Médiaélmény feldolgozása szerepjátékkal
3. Fantáziautazás
4. Ismerkedés az újságokkal, médiatartalom készítése montázzsal
5. Valóság és médiavalóság, a médium, mint technikai eszköz (pl.“Hogyan kerülnek be az emberek a
tévébe?”)
6. Hanghatás – a hangok világa, élményfeldolgozás rajzolással