A TÚRAVEZETÉS ÁLTALÁNOS ISMERETEI

A Budapesti Természetbarát Sportszövetség és a Túravezető Oktatók Sportegyesülete közös

kiadásában megjelent a középfokú túravezető képzést segítő jegyzet "A túravezetés általános
ismeretei" címmel.
A jegyzet megvásárolható mind a két szervezetnél.
Fontos figyelmeztetés: A jegyzet nem helyettesíti a túravezetői tanfolyamokat. A jegyzet
internetes változatát kizárólag a túravezetői tanfolyamok hallgatói számára, egyéni
felkészülésük segítésére készítettük el. A jegyzet ismeretanyaga önmagában nem jogosít fel
senkit sem túravezetői tevékenység végzésére. A szerzők és kiadók a jogosulatlan, túravezetői
képesítés nélkül vezetett túrák során bekövetkezett balesetért, káresetért sem jogi, sem anyagi,
sem erkölcsi felelősséget nem vállalnak!
A szerzői jogokról: A jegyzetet bármilyen formában sokszorosítani, másolni, terjeszteni, a
Magyar Természetbarát Szövetség túravezetői tanfolyamain kívül felhasználni a kiadók és
szerzők hozzájárulása nélkül nem szabad.
Az említett szervezetek címe és telefonszáma:

Budapesti Természetbarát Sportszövetség (BTSSZ)

1053 Budapest, Curia u. 3. 11 /2 emelet.
Oktatási és Módszertani Bizottság ügyelete: hétfő 17-18 óra között.
T/F: (1) 317-9466, (1) 318-0933/138, 139 mellékek.

Túravezető Oktatók Sportegyesülete (TVO SE)

Erzsébetvárosi Sportközpont, 1076 Budapest, Százház u. 9-23.
Ügyelet: csütörtök 17-18 óra között.
T: (20) 955-5751, F: 347-2110. E- mail: tvo_se@freemail.hu

1
 A TÚRAVEZETÉS ÁLTALÁNOS ISMERETEI
jegyzet a középfokú túravezetői tanfolyamok hallgatói s zámára

A Budapesti Természetbarát Sportszövetség Oktatási és Módszertani Bizottsága és a

Túravezető Oktatók Sportegyesülete közös kiadása.

Főszerkesztő: Háncs Péter, a Túravezető Oktatók Sportegyesülete elnöke.

Szakmai lektor: Almásy Valéria, a BTSSz Oktatási és Módszertani Bizottsága vezetője.
Felelős kiadó: Tholt Albert a Budapesti Természetbarát Sportszövetség főtitkára.
Az illusztrációkat Háncs Péter szerkesztette.

Tartalomjegyzék

Bevezetés

I. A természetjárás története (Thuróczy Lajos)

II. Szakági ismeretek (Háncs Péter)
III. Jelvényszerző túramozgalmak (Háncs Péter)
IV. Természetjáró minősítés (Borsos Gábor)
V. Magyarország természetjáró földrajza (Bozó András)
VI. Túra- és táborszervezés, vezetés (Háncs Péter)
VII. A túravezető nevelőmunkája (Dr. Tóth József)
VIII. Természetvédelem, jogszabályismeret (Háncs Péter)
IX. Földtörténet, geológia (Pokolné Südi Eszter)
X. Ökológiai ismeretek, élővilág (Varga Béláné)
XI. Meteorológiai alapismeretek (Merza Ágnes-Szinell Csaba)
XII. Természetjáró egészségtan, elsősegély (Háncs Péter)
XIII. Művészettörténet (Kreutzer Andrea-Szoleczky Emese)

Tereptan - külön kötetben

1. Melléklet: Természetvédelem, jogszabályismeret c. fejezethez

2. Melléklet: Ökológiai ismeretek, élővilág c. fejezethez
3. Melléklet: Meteorológiai alapismeretek c. fejezethez
4. Melléklet: Művészettörténet c. fejezethez

2
 BEVEZETÉS

"A túravezetőképzés hazánk természetjáró életében igen komoly múltra tekint vissza. Mindig
szükség volt képzett vezetőkre, irányítókra, akik készek voltak e tárgyban tanfolyamon részt
venni, vizsgát tenni felkészültségük bizonyítására. 1954-55-ben jelent meg a "Túravezetők
könyve I-II." kötete, ezt követte 1958-61 között a 3 kötetes új kiadás. Azután sokáig nem
jelent meg semmi, míg végre 1978-ban kiadásra került a "Túravezetőképzés - Vizsgakérdések
- feleletek" c. könyv. Ennek segítségével újabb, sok száz túravezető készült fel az ifjúsági és
bronzjelvényes vizsgára...".
Ezekkel a szavakkal kezdődött a Magyar Természetbarát Szövetség 1986-ban kiadott "A
túravezetés általános ismeretei" című tankö nyve. Az ötezer példányban megjelent könyv
hamar elfogyott. Így közel egy évtizeden át a tanfolyami hallgatók számára nem állt
rendelkezésre tankönyv.
A Budapesti Természetbarát Sportszövetség Oktatási és Módszertani Bizottsága, valamint a
Túravezető Oktatók Sportegyesülete által összeállított jegyzet ezt a hiányt igyekszik pótolni.
Jelen jegyzetünk megjelentetését nem csak az indokolta, hogy elfogyott a korábban kiadott
könyv, hanem az is, hogy időközben hazánkban jelentős társadalmi- gazdasági átalakulás
zajlott le, amely alapjaiban megváltoztatta a túravezető-képzés követelményrendszerét is.
Természetesen akadnak olyan tantárgyak, melyeket az átalakulás nem érintett. Ilyen időtálló
például az élővilág, geológia, természetföldrajz, művészettörténet. Azonb an a
természetvédelem, valamint a jogszabályok lényeges átalakuláson mentek keresztül. A
sportszervezetek működési feltételei is megváltoztak. Megszűntek az állami, vállalati,
szakszervezeti támogatások, az egyesületeknek önfenntartóvá kellett válniuk. Ezzel egy
időben meg kellett tanulniuk a központi irányítás iránymutatásai helyett a saját
sportkoncepció kialakítását. Egészségügyi vonatkozásban újabb veszélyforrások jelentkeztek
(pl. Lyme-kór, tibolia), fejlődött, változott a túramozgalmak rendszere, a természetjáró
minősítés, a térképek és sportfelszerelések is.
Mivel 1986. óta a Magyar Természetbarát Szövetség nem jelentetett meg újabb tankönyvet,
az 1995-ben újjá alakult BTSSz Oktatási és Módszertani Bizottsága, valamint az 1998-ban, a
Budapest és vonzáskörzetében tevékenykedő túravezető oktatók összefogásával megalakult
Túravezető Oktatók Sportegyesülete azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ezt az űrt igyekszik
lehetőségei szerint megszüntetni. Ez a jegyzet az oktatók több, mint tíz éves gyakorlati
tapasztalatai és a legújabb ismeretanyagok alapján készült, megtartva az MTSz oktatási
tematikáját. A megjelentetéssel egyben segítséget kívánunk adni az 1999. nyarán újonnan
beindított ifjúsági, valamint a hagyományos középfokú túravezetői tanfolyamok számára,
hogy a képzés szintjét országosan is azonos szintre emeljük.
Ezzel a jegyzettel nem akartunk teljesen újat alkotni. Mindazt, ami a korábbi jegyzetből -
kisebb módosítással - jelenleg is használható, meghagytuk. Hagyománytiszteletből a könyv
címén sem változtattunk. Igyekeztünk a középfokú (bronzjelvényes) és a - tartalmilag,
követelményrendszerében az előzővel azonos, csak életkor elhatárolást jelentő - ifjúsági
túravezető-képzésre fordítani a hangsúlyt. Ez a képzési szint elégséges a túravezetői
tevékenység végzéséhez. Azok számára, akik további ismeretekre kívánnak szert tenni,
sportvezetők, vagy túravezető-oktatói tevékenységet szeretnének végezni, nélkülözhetetlen a
felsőfokú (ezüstjelvényes) tanfolyam elvégzése. Azonban ezen ismeretanyagokra jelen
jegyzet nem vállalkozik.
Az utóbbi idők eseményei bebizonyították, hogy hosszú időre könyvet írni nem lehet. Egyes
fejezetek tartalma az idők folyamán sem változik, mások viszont állandó módosítást

3
igényelnek. Azonban a túravezető-képzéshez nélkülözhetetlen egy jegyzet megléte. Ezt az
ellentmondást próbáltuk meg feloldani úgy, hogy a jegyzet fejezeteit cserélhetőre alakítottuk
ki. Minden fejezet önálló oldalszámozással bír, így bármikor kiemelhető, cserélhető anélkül,
hogy az egész jegyzet szerkezetét érintené.
Bízunk abban, hogy e jegyzet hasznos olvasmány lesz minden ifjúsági és középfokú
túravezetői tanfolyamra jelentkezett hallgató számára vizsga előtt és után egyaránt. Oktató
kollégáink számára pedig szeretnénk e jegyzettel segítséget adni, hogy az orszá g bármely
részén szervezett tanfolyamok hallgatói számára is biztosítani tudják a szükséges
ismeretanyagot az előadások és jelen jegyzet alapján. Egyben szeretnénk megkérni a kedves
olvasókat, hogy jobbító szándékú észrevételeiket juttassák el címünkre annak érdekében,
hogy az általunk észre nem vett hibákat, tévedéseket kijavíthassuk.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani a jegyzet elkészítésében közreműködő túravezető
sporttársnőknek és sporttársaknak, akikkel ezt a jegyzetet kemény egy éves munkával
összeállítottuk és azoknak is, akik a jegyzet megjelenését lehetővé tették.
Budapest, 1999. november 29.
Háncs Péter
főszerkesztő

4
Thuróczy Lajos:

I. A TERMÉSZETJÁRÁS TÖRTÉNETE
Bár évszázadok óta nyomon követhető a természetjárás iránti érdeklődés az emberi csoportok
körében (szórakozás, mai meghatározással a szabadidő ilyen célú felhasználására), végül az
ipari termelés fejlődése, a polgárok jóléte és az értelmiségiek igénye eredményezte a
"szervezett természetjárás", a "turizmus" megvalósulását.
Hazánkban az első turistaegyesület 1873. augusztus 10-én alakult Ótátrafüreden: a Magyar
Kárpát Egyesület (MKE). Célkitűzései között itt sem első helyen állt az igazi turizmus
szervezése, hanem a Tátra feltárása, propagálása, kiépítése. Tevékenysége között a zonban
nagyon sok olyan szerepelt, amely már "turista" célokat szolgált (túra útvonalak kialakítása,
menedékházak építése, turista létesítmények alkotása).
Az egyesület, melynek székhelye is a Tátrában volt, az ország (akkor a Kárpátok koszorúzta
Magyarország) sok területén "vidéki" osztályokat alakított, így Budapesten is. Ez a budapesti
osztály egy ideig szünetelt, majd 1888-ban újjászervezték a pilisszentkereszti Klastrom
romoknál.
1889-ben kiadták a "Turisták lapját". A budapesti osztály a Pilis- hegység feltárásába kezdett
hozzá, de szerveztek tátrai és alpesi túrákat is.
Az MKE-ben tevékenykedők között volt Roth Márton, Déchy Mór, Téry Ödön, Eötvös
Lóránd.
1891-ben sok éves vajúdás után az MKE budapesti osztálya kivált az anyaegyesületből és
Magyar Turista Egyesület néven önállóan működött tovább. Az igazi "működés" és turista
élet az MTE egyre szaporodó budapesti és vidéki osztályaiban valósult meg. Már 1892-ben
2663 főt tartottak nyilván. Az idők folyamán az egyik legerősebb magyar turista egyesüle tté
vált. Főleg a Pilis és Börzsöny lett a munkaterülete, de az egész országra kiterjedt létesítmény
alkotó tevékenysége, főként a turistaházak terén.
A Magyar Turista Egyesület története a múlt század végére nyúlik vissza. A gondolat, hogy a
Magyarországi Kárpát-Egyesületnek legyen Budapesten is osztálya, 1888. szeptember 24-én
született a Pilisszentkereszt melletti Klastromkútnál. A jelenlévők: dr. Téry Ödön tisztifőorvos,
dr. Thirring Gusztáv, a Statisztikai Hivatal későbbi vezetője, Mattyók Bencze főszolgabíró,
Budaváry János helyi plébános, dr. Ballagi Aladár akadémiai tag, Prokop Géza
közalapítványi erdész ideáját serény szervezőmunka követte, s a december végén tartott
alakuló közgyűlésen már 273 tag választotta az új osztály elnökének báró Eötvös Lorándot. A
Budapesti Osztályban pezsgő élet folyt. Már a következő évben megjelent kiadásukban a
Turisták Lapja, ami a hazai turista-irodalom fejlődésének óriási lökést adott. Budapest
környékének turisztikai feltárása érdekében térképek, ismertetők jelentek meg, elkezdődött a
turistautak jelzése. A Kárpát Egylet kötelékét egyre terhesebbnek találva, dr. Marinovich Imre
javaslatára az immár 1400 tagot számláló osztály önállósodott, s 1891. szeptember 29-én
megalakult a Magyar Turista Egyesület. Az elnöki teendőket továbbra is Eötvös látta el, a
választmányban és a tagság soraiban a kor számos kiválósága volt jelen. Az egyesület
működésének alapelve a szervezeti autonómia: az élet a központhoz lazán kapcsolódó,
jelképes tagsági díjat fizető csoportokban folyt. A Budapesti után a Mátra, a Tanítói, a Tátra,
az Egyetemiek osztályai alakulnak, de a Borsodi Bükk Egylet, az Esztergomi, a Szentendrei,
az Egri, a Váci osztály, a Hollós Mátyás cserkészcsapat, a Fecskék, a Piaristák, a Sasok, a
Péntekiek Asztala, a Kálmán Asztal, a Medikusok gyarapították többek között az egyesületet.
Fokozatosan nő az MTE elismertsége, tagjai utazási kedvezményeket, elzárt birtokterületeken

5
áthaladási engedélyeket kapnak, tudományos tevékenységükre felfigyelnek. Népszerűek
hegyvidéki kalauzaik, térképeik, naptáraik, megszületnek a "magyar baedekerek", az
ezredéves kiállításon a Déry József által festett Tátra-körkép közönségsiker. Előadásaikon -
"felolvasásaikon" - megtelnek a termek, ahol a barlangkutatás, a meteorológia, a fényírás új
eredményeivel ismerkedik a publikum, vagy a dalárdák, műkedvelő előadásaik, fenyőfa-
ünnepeik hívogatnak. A jelzett utakon egyre többen járják az országot, kilátókról
gyönyörködhetnek legszebb tájainkban. És egyre több út vezet a szaporodó menedékházak
felé. Elsőül a Dobogókőn, aztán a tátrai Öttó katlanában, a Mátrában, majd Körmöcbánya
fölött várja a fáradt vándorokat menhely. Ám a "központ" a Pilis: az Esztergom feletti
Vaskapun a Brilly Gyula menedékház, a klastrompusztai, a feketehegyi, a Szentendre melletti
Kőhegyen a Czibulka János menedékházak hirdetik az egyesület alkotó erejét. A vesztes
háborút, Trianont néhány év után lendületes munkával feledte az MTE. Negyven osztályának
sokezres tagsága emlékműveket állított az elesetteknek, rendszeres kirándulásaik mellett
tettekkel szolgálják a természetjárás eszméjét. Források tucatjait foglalják, kilátókat emelnek,
szépen karbantartott, jelzett utak hálózzák be a csonka hazát. Harmincnál több korszerű
menedékház épül, legtöbbjében gondnok is várta a betérőket. Magas színvonalú turisztikai
irodalmat hoznak létre, a rendszeresen megjelenő Turisták Lapja mellett sokezres
példányszámban forognak közkézen kalauzaik, tájismertetőik, térképeik, könyvekben
népszerűsítik a "rokonsportokat": síelést, kerékpározást, vizitúrázást, hirdetik az új tudomány:
a természetvédelem fontosságát.
Az osztályok, asztaltársaságok alkalmi vagy rendszeres kiadványai ma is érdekesek. Az
egyesület kezdeményezésére megalakul a természetjárók nagy tömegét összefogó és érdekeiket
hatékonyan képviselő Magyar Turista Szövetség, barlangmúzeum, turistamúzeum létesül,
megszületik az országot átszelő kék túra gondolata és útvonala. Ám a második háború, s az
azt követő szomorú időszak megtöri a lendületet. Az MTE megszűnt létezni, s csak 1989-ben
kelhetett újfent életre. Azóta törekszik gyökeret verni, hogy újra élessze a magyar polgárság
körében tradícióit. A Központi, a Szentendrei, a Hunfalvy, a Siketek, a Belvárosiak, a Magyar
Hegymászó Oktatók Egyesületének osztálya, a Meteorológusok, a Fenyők asztala újra él, újra
régi hivatását tölti be a dobogókői menedékház is: hirdeti a polgári természetjárás eszméit.

Az újonnan alakult egyesület vezetői tisztában voltak azzal, hogyha a főváros környékén
turistaforgalmat akarnak teremteni, kell egy olyan telep, amely e forgalom központjává
fejlődik. Erre a célra keresve sem találhattak volna Dobogókőnél alkalmasabbat. Az akkor
még kopár plató szélén emelkedő kőre, mintegy dobogóra fellépve, páratlan látvány tárult elő.
Az építendő házhoz Prokop Géza ajándékozta a telket, aki a továbbiakban is sokat segített. Az
előtérből és két szobából álló boronafalú épületet 1897 végén vette át az egyesület, s a
következő év június 5-én ünnepélyesen avatták fel s nevezték el báró Eötvös Lorándról. A
gyorsan növekvő forgalom igazolta az elképzeléseket, a 14 hálóhelyet kínáló ház hamarosan
szűknek bizonyul. Bővítésére több elképzelés születik, de ezeket elvetik, s végül egy nagyobb
ház építését határozzák el. A szükséges pénzalapot részben gyűjtésből teremtik elő. 1905
nyarán kezdődik az új kőház építése, a zárkő ünnepélyes letétele szeptember 24-én történt.
1906. június 3-án nagy ünnepélyességgel avatták fel az ugyancsak Eötvös nevét viselő házat.
Földszintjén konyha, gondnoki lakás, negyven személyes étterem kapott helyet, emeletén hét
hálószobában 42 ágy várta a vendégeket. Mosdáshoz, főzéshez ciszternában tárolt, szűrt

6
esővíz szolgált. Az igényes belső berendezés, bútorzat a tagok áldozatkészségét bizonyította.
Nekiláttak a környék csinosításának, több száz csemetét ültettek el, melyekből néhány fenyő,
tölgy, dió ma is meghatározza a park képét. A helyben készült egyszerű, de ízletes ételek, a
szíves vendéglátás, a szép környezet az alkalmi kirándulókat is vonzotta. 1910-ben kiépült a
telefon, s ez ugyancsak hozzájárult a forgalom emelkedéséhez. Egy-egy hétvégén, ünnepnap
előtt mind gyakrabban bizonyult kevésnek a 42 ágy - sokszor a folyosón, az étteremben is
aludtak. 1912-ben bővíteni kellett a házat, a keleti oldalon 80 négyzetméteres üvegezett
verandát építettek hozzá. Így szükség esetén 150-160 turista hálhatott meg.
Felújították a régi faházat is, új tetőt kapott, padlásterén hálóhelyeket alakítottak ki. Az első
világháború, az azt követő zavaros idők is csak átmeneti visszaesést okoztak. 1932-ben
villanyvilágítást kapott Dobogókő, a közeli forrás vizét felhozva, folyóvizes fürdőhelyiséget
alakítottak ki. 1935-ben elkészült a Pilisszentkeresztről feljövő műút, további vendégeket
csalogatva a menedékházba.
Megépült a nyugati szárny verandája is, az új és nagyobb étteremhez új konyha is készült.
1940-ben a házban háromezernél többen aludtak, 15000 volt az átvonuló vendég. A második
világháborút követően az egyesületet feloszlatták. A két ház (a többi negyven társaságában) a
Turistaházakat Ellátó Vállalathoz, majd a Pannónia Vendéglátóipari Vállalathoz került. A
boronaházban bölcsőde, telefonközpont, raktár "üzemelt", aztán enyészetnek indult.
1983-84-ben társadalmi összefogással, Mészáros János vezetésével újjáépül, s a magyar
természetjárás múzeuma lesz.
Műemléki védelem alatt áll, kezelője a Sportmúzeumok Igazgatósága. A nagyobbik ház sorsa
is csaknem beteljesül. Munkásszállót alakítanak ki benne, a melléképületeket, az üveges
verandákat lebontják, aztán magára hagyják. A beázott, omladozó épületet az 1989-ben
újjáalakult Magyar Turista Egyesület tagjai, Peták István vezetésével, kétkezi munkával,
adományokból, pályázati pénzekből tízéves munkával építették újjá, hogy Eötvös Loránd
születésének 150. és az első menedékház avatásának 100. évfordulóján hivatalosan is
átadhassák a turista, a természetjáró közönségnek.

Az 1906-ban felavatott kőház zárókövében a következő írást helyezték el:

Álljon e kis ház soká!

Dacoljon viharral, förgeteggel, szolgálja sikerrel
a célt, amelyért alkottatott. Legyen iránymutató delejtűje,
vonzó mágnese e szép hegynek, melyben lábai gyökereznek,
legyen a vidék áldása,
a turisták gyönyörűsége, az öröm és béke hajléka. "

(Az MTE kiadványából)

A menedékház névadója Dr. báró Eötvös Loránd (1848-1919). Világhírű tudós, a róla
elnevezett inga feltalálója. A Magyar Turista Egyesület 1891. szeptember 29-i alakuló ülésén
választotta elnökévé, amely tisztet 1899. november végéig töltötte be. Kiváló hegymászó volt:
1884. július 19-én elsőnek mászott fel Dél-Tirol addig megközelíthetetlen egyik ormára, a
Croda da Lagora. 1877-ben vezetőjével, Michael Innerkoflerrel a Zwölfelkofer, egy évvel
később a sexteni Rotwand, 1879-ben az Elferkofer csúcsára jutott fel elsőnek. Tizenkilenc
alkalommal járt a Monte Cristallón, 18 évesen megmászta a Monte Rosa legmagasabb
pontját, a 4638 méteres Dufour csúcsot.

7
Első csúcsmászásai még: 1879-ben a Südlicher Bulkopf (2868 m), az Ampezzaner
Crystallkopf (3036 m), 1892. július 10-én a Kleiner Crystallkopf (2950 m), 1896.
augusztusában a Cadin di Misurina (2751 m) szeptemberében pedig a Croda Liscia (2570 m).
(Magyar Turista Lexikon, Budapest, 1941.)

Közben sorra alakultak az országban kisebb, nagyobb turista egyesületek (Mecsek Egylet,
Erdélyi Kárpát Egyesület). Az évszázad végére kialakult az "önmagáért való turistáskodás"!
Az erősebb egyesületek egyre több turista létesítményt hoztak létre az ország egész területén.
Ezek között turistaházak, forrásfeltárások, kilátók, jelzett és kiépített turista utak, emlékek,
emlékművek találhatók.
A társadalmi változások hatása a turistaság szerveződésében is érezhetővé vált. Társadalmi
rétegek szerint is alakultak egyesületek. A polgári egyesületek mellet megjelentek a munkás
egyesületek (Munkás Testedző Egyesület turista szakosztálya, Természetbarátok Turista
Egyesülete (TTE)).
A TTE 1910-es külföldi mintára történt megalakulása után egy évvel már 2660 taggal
rendelkezett és így a legerősebb három hazai egyesület (MKE, MTE) közé került. A
létesítmény alkotásból is igyekeztek kivenni a részüket.
Amikor az országban már közel 60 turista egyesület létezett (s közben turisták egyre több
problémával találták magukat szemben) felvetődött egy országos koordináló szervezet igénye.
Több évi eredménytelen kísérlet után az 1913 november 28-30. között tartott turista
nagygyűlésen megalakult a Magyar Turista Szövetség (MTSz). Ügyvezető elnöke Thirring
Gusztáv lett.
A rövidesen kitört I. Világháború visszavetette a turistaság fejlődését. Sok turista a frontra
került, közülük sok hősi halált halt.
A háború után ellentmondásos fejlődést tapasztalhattunk. Újra folytatódott a t uristaházak és
egyéb létesítmények építése. Küzdeni kellett a tilos területek ellen, s nem utolsó sorban a
trianoni békeszerződés által elvesztett jelentős turista terület "hazai" pótlásával kellett
megelégedni.
Pozitív hatása volt a turizmusra az ezen évtizedekben hazánkban is elterjedt cserkészetnek.
Sok tekintetben politikai síkra terelődött a volt polgári és munkás turista egyesületek egymás
mellett élése.
Az országos szövetség 1929-ben egységes útjelzési rendszert vezetett be, 1931-ben
Nemzetközi Turista Kongresszust szervezett Budapesten. (Itt határozták el a később meg is
alakított nemzetközi szervezet (UIAA, mely ma is működik, jelenleg a hegymászó társadalom
nemzetközi szervezete) létrehozását.) Ugyanakkor turista kiállítást is szerveztek, melyből
azután külön állandó turista múzeum lett.
1933-ban bevezették a túravezető képzést. Ebben az időben nagyjából 50 menedékház, sok-
sok forrás és kilátó, és kb. 3500 km jelzett turista utat tartottak fenn a turista társadalomban.
Csak érdekességként említjük. a Duna Sport Club 1935-ben országos jellegű tájékozódási
terepgyakorlatot rendezett. Tulajdonképpen ez volt országunkban az első tájékozódási
verseny. Azonban a szövetség elvi okokból versenyt nem engedélyezett a turistaságban, ezért
kapta a rendezvény a fenti elnevezést.
1938-ban szervezett Szent István vándorlás (jubileumi év volt) az előzőleg megalkotott
"Országos Kék Túra" útvonalán volt az utolsó sikeres rendezvény a közelgő háború előtt.

8
A II. Világháborút megelőző évben és a háború ideje alatta turista társadalom sem kerülhette
el a politika hatását. Jobbra tolódás, árja rendelkezések, a TTE feloszlatása lettek a
következmények.
1945-ben a turizmus is újraéledt. Először Magyar Vándorsport Szövetség, majd Magyar
Természetbarát Szövetség néven működött az országos szervezet, miközben a régi
szövetséget és a turista egyesületek legtöbbjét az új politikai elvek következtében feloszlatták.
1949-ben az állami vállalatok létrehozásakor a turistaházakat elvették az egyesületektől és a
Turistaházakat Kezelő Nemzeti Vállalatban vonták össze.
1951-ben az OTSB (állami sporthivatal) megalakulása után a természetjárást is bevonták az
állami sportirányításba Természetjáró Társadalmi Sportszövetség néven. A természetjárással
foglalkozó szervezetek általában a vállalati, hivatali sportegyesületek természetjáró
szakosztályaiként működtek. A szakszervezetek is támogatták ezt a "sporttevékenységet".
Politikai eszmék is fellelhetőek voltak időszaki, helyi és országos vonatkozásban (különböző
szocialista emléktúrák, akciók, felszabadulási emlékmű és emléktúra, stb.).
1955-ben jutott újra újsághoz a szervezett turistaság "Természetjárás" címmel. A térkép és
turistakönyv kiadás különböző állami vállalatok feladata volt, kialakult az állandó
együttműködés az országos szövetséggel.
1956-ot követően egy pár hónapig újjáalakult a Magyar Turista Szövetség, de a
visszarendeződéssel együtt az állami sportirányítás is megerősödött. Bár az országos
szövetség új (régi) nevet vett fel (Magyar Természetbarát Szövetség, jelenleg is M TSz),
ezután is önállóság és jogi személyiség nélkül, a Sporthivatal részeként működött tovább.
Időnként 50%-os vasúti kedvezményt kaptak a természetjárók, folytatódott az útjelzési munka
különböző területi támogatással, forrásfoglalás, kilátó építés. A turistaházak az állami
vállalatnál maradtak, mely időközben a Turista Ellátó Vállalat nevet vette fel. Ezt 1975-ben
felszámolták és a házak különböző szervezetek kezelésébe kerültek. A turistaélet ettől
függetlenül egyre jobban fejlődött. Egyre jobb turistatérképek és útikalauzok jelentek meg,
országos turistamozgalmak sorozata született, országos találkozókra került sor, az 1948 óta
bevezetett tájékozódási terepversenyek nagyot fejlődtek.
1960-ban a szakszervezetek mellett országos természetbarát egyesületek alakultak meg és a
természetjáró szakosztályokat a sportegyesületekből kiemelve, intézményesen ezekbe
helyezték át. Három évig tartott ez a megoldás. Ezalatt ugrásszerű fejlődés volt tapasztalható a
szervezett természetjárásban. Ennek ellenére országos sporthivatali koncepciók miatt
visszaalakították az átszervezést és megszüntették a szakmai természetbarát egyesületeket.
1970-ben az időközben megerősödött tájékozódási versenyzés részére külön saját szövetséget
engedélyezett a sporthivatal. Emiatt leválasztották a versenyzőket a természetjáró
szervezetektől. Ennek a végrehajtása nem ilyen mereven történt, az országos feladatok
azonban teljesen az új szövetséghez kerültek.
1987-ben az új idők szeleire legelőször az MTSz reagált. Minden országos szövetséget
megelőzve közgyűlésén kimondta a teljes átalakulást: önálló, jogi személyiségű egyesületté
(szövetséggé) alakult, kivált a Sporthivatal szervezetéből, de nem szakadt el attól, továbbra is
együttműködési megállapodások alapján segítik egymás tevékenységét. Egy-két évig tartó
iránykeresés és nehézség után a Szövetség biztosan folytatja koordináló, segítő tevékenységét
mindenféle közvetlen irányítás helyett.
A demokratikus feltételek kialakulása és az egyesülési törvény sokkal szabadabb lehetőségei
alapján a turista egyesületek is új (régi) módon működhetnek. A régi hagyományokat ápolva
1990 után újjáalakult több, régen megszűnt egyesület, köztük a Magyar Turista Egyesület, a

9
Magyarországi Kárpát Egyesület. Alakult egy újabb országos szövetség is, a Magyar
Sportturisztikai Szövetség. Eredeti céljául a Sporthivatal melletti szakszövetségi feladat
ellátását vállalta. Ez azonban sem Magyarországon, sem külföldön sohasem alakult ki, így
gyakorlatilag ilyen tevékenységre sem került sor. A Szövetség elsősorban a t eljesítménytúrák
versenyszerű rendszerét munkálta ki, s ezt, valamint az MTSz-től eltérő minősítési rendszert
működtet.

Felhasznált irodalom:
A Magyar Természetbarát Szövetség bemutatkozó kiadványa és internetes oldalai
A Magyar Turista Egyesület kiadványa

10
Háncs Péter:

II. SZAKÁGI TÚRÁZÁS

A SZAKÁGI TÚRÁZÁSRÓL ÁLTALÁBAN

A túravezető és továbbképző előadások során végzett felmérések bizonyítják, hogy a

túravezetők más szakági rendezvényeken még túrázóként is ritkán vesznek részt. Ugyanakkor
magasabb túrázói minősítés elérésére törekedő túrázót, túravezetőt serkenti, kényszeríti a
minősítési szabályzat, hogy a megszokott "alap" tevékenységén kívül további egy-két szakág
túráin is részt vegyen. Sajnos, még a túravezetők is rendszeresen csak az előírt t úraszámot
teljesítik, nem képezik magukat tovább és hátat fordítva a többi szakágnak visszatérnek az
eredeti, alapszakágukhoz.
Szerencsére a túravezetők 5-10 %-a az alaptevékenységen kívül további két vagy több
szakágban is aktívan és rendszeresen tevékenykedik. A felmérések során az is kitűnt, hogy a
gyalogos túravezetők ritkábban kalandoznak át más szakterületre, mint pl. a vízitúrázók,
sítúrázók, vagy akár a barlangos, ill. a kerékpáros túravezetők. Talán a gyalogos túrázók közül
sokan idegenkednek a "technikai" eszközöket is igénybevevő más szaktúráktól, vagy talán a
felszerelés drágasága riasztja el őket.
Ezért most a terjedelem adta lehetőségek keretében a természetjárás, a túrázás
sokoldalúságára, a szakágak fontosságára szeretnénk a figyelmet felhívni.

A SZAKÁGI TÚRÁZÁS CÉLJA, ELŐNYEI

megtalálni a napfény, a víz, a tiszta levegő, a harmonikus mozgás, a szabadban

való tartózkodás, a táborozás együttes hatásán keresztül a szervezetünknek
legmegfelelőbb túrafajtákat,
kiválasztani a minden évszaknak, időjárásnak, hőmérsékletnek megfelelő
szaktúrát, a hozzátartozó tájegység és terepviszonyoknak megfelelően,
korunk, erőnlétünk, fizikai felkészültségünk és egészségi állapotunk, valamint
anyagi és más lehetőségeinknek megfelelő szakágak kiválasztása,
eljutni oda, ahová más túranemben nem lehetséges,
kihasználni a kombinált túrák adta lehetőségeket,
a magasabb minősítés eléréséhez a több szakágra előirt túranapok teljesítése.

Összefoglalva, mindenkor a legmegfelelőbb szakágban való túrázás k iválasztása. A fentiek

elérése érdekében javasoljuk a túravezetőknek, hogy az alábbiak szerint, fokozatosan
készüljenek fel a többi szakágban folytatandó aktív tevékenységre is.
A gyalogos túrázás a természetjárás egyik szakága. A túravezetői tanfolyamok általában
szakáganként kerülnek lebonyolításra. A tananyag minden szakágra kötelező általános
alaptémákra és óraszámokra, és a vonatkozó szakág ismereteire tagozódik.
Javasoljuk, hogy a saját, már rendszeresen űzött szakágban, a megfelelő túrázói
minősítés megszerzése után középfokú túravezetőképző tanfolyam elvégzését és a
szakági bronzjelvényes túravezetői minősítés megszerzését.
A második lépcsőben az előirt gyakorlati idő leteltével ajánlatos a szakág felsőfokú
túravezetői tanfolyamát is elvégezni és ezüstjelvényes túravezetői minősítést szerezni.

11
 Ezt követően megismerkedhetünk az általunk kiválasztott és megfelelőnek talált
második szakág sajátosságaival. A megfelelő, szakági túrázói minősítés megszerzése
után érdemes itt is a középfokú túravezetői tanfolyamot elvégezni, ahol az általános,
az alaptémákat ismertető előadásokat már nem szükséges még egyszer végighallgatni.
Így ez a tanfolyam már lényegesen kisebb idő- és energiaráfordítást követel.

A harmadik lépcsőben továbbképezhetjük magunkat a második szakágban, vagy a fentiek

szerint egy harmadik szakág középfokú túravezető i képzésében vehetünk részt.
A szakágak kiválasztásánál a bevezetőben vázolt általános tudnivalók mellett a szakágra
jellemző szempontokat is figyelembe kell venni. Ezeket részletesebb bontásban az
alábbiakban ismertetjük.

TERMÉSZETJÁRÓ SZAKÁGAK

Gyalogos túrázás

A legelterjedtebb túrázási mód hazánkban. Ehhez kezdetben nem kell speciális felszerelés és
különösebb előképzettséget sem igényel. A túrázás gyalogosan, hátizsákkal történik. A
túrázás nincs korosztályhoz kötve. Szükséges a jó tájékozódás és a térképhasználat
A felszerelés egyszerű, az évszaknak megfelelő erős cipőből, ruházatból, szél- és esővédő
öltözetből, hátizsákból áll. Ezen kívül kulacs, pohár és a szokásos tis ztálkodó, ill. elsősegély
felszerelés szükséges.
A felkészülés a fokozatosság elvének betartásával történik. A rövidebb gyakorló
kirándulásokat közepes, majd hosszú, nehezebb túrák követhetik.
A túrák lehetnek egy- másfél vagy többnaposak, táborok, mozgótáborok, mozgótúrák. A túrák
útvonala kiterjedhet egy tájegységre, hegységre, vagy egy útvonal bejárására.
A gyalogtúrázásnak különösebb veszélyei nincsenek. Előfordulhat lábfeltörés, horzsolás,
húzódás, ficam, törés, vagy rendkívüli esetben a kimerültség vagy az eltévedés.
A többnapos túrákhoz azonban már szükségesek komolyabb felszerelési tárgyak pl. sátor,
hálózsák, isolier vagy felfújható derékalj, ezen kívül a meleg ételek elkészítésére alkalmas
főző felszerelés, edénykészlet, stb.

Vízitúrázás

Hazánkban a második legnépszerűbb túrázási mód a folyók, kis folyók, vadvizek és tavak
bejárása kajakkal, kenuval, evezős csónakkal, vagy más típusú kishajóval. A túrák alkalmával
az alvás rendszerint sátorban történik.
A legfontosabb a túra céljának megfelelő csónaktípus kiválasztása, vagy a birtokunkban lévő
csónaktípusnak megfelelő túrák szervezése. Ezeken kívül szükséges a kiegészítő felszerelés, a
javítókészlet, a táborozó, főző, eső és napvédő ruházat beszerzése. A felszerelés mértékét,
súlyát és terjedelmét befolyásolja a csónaktípus befogadóképessége is.
Legfontosabb, hogy aki vízre száll, tudjon úszni. Mindenek előtt rövid gyakorló túrákon kell
elsajátítani az evezés technikáját, a harmonikus mozgást, ill. többevezős csónakban az
evezősök összeszokottsága is fontos szempont. Az edzéseken a fokozatosság itt is igen fontos.
Ismerni kell a "Hajózási Szabályzat" ránk vonatkozó pontjait. A vízijártassági vizsga
megszűnt, de nagyobb egységeknél a vezetőnek kishajóvezetői vizsgával kell rendelkeznie.

12
A túrák rendszerint a csónaktárolóhely környékén bonyolódnak le, rövidebb- hosszabb távon,
ill. kevesebb-több nap igénybevételével. A kisfolyók bejárása, a nyári szabadságtúrák
alkalmával távolabbi vizeken hosszabb vándortúrák, táborozások kerülnek lebonyolításra.
Később nagyobb gyakorlat megszerzése esetén külföldi, vagy vadvízi túrákra is sor kerülhet.
A vízi túrázás veszélyeit a borulás, lapáttörés, összefutás, lék, a bőr leégése, napszúrás és
rosszullét jelentik. Borulás esetén a csónakot ne hagyjuk el, egyik ké zzel azt fogva úszva
szedjük össze a vízben lévő felszerelésünket. Azután így próbáljuk a közelebb lévő partot
elérni. Borulás alkalmával mindig a leghozzáértőbb, lehetőleg csónakból és csak legvégső
esetben úszva mentsen. Gyakoroljuk az önmentést. A kis folyók és vadvizek bejárása ezen
kívül számtalan veszélyt rejt magában, ezért ezekre külön fel kell készülni. Tartsuk be a
víziközlekedés szabályait, a hajózás és a vízirendőrség utasításait.

Vitorlás túrázás

Főleg a tavak és a folyók kiszélesedései, duzzasztói fölött lévő állóvizek, de a tengeröblök és

szigetek közötti részek bejárása vitorlázással is lehetséges. A szél energiájának célszerű
hasznosítása a hozzáértőknek élménydús túrázást biztosit.
Itt is fontos az adott víz sajátosságainak, a létszámnak és természetesen anyagi erőnknek
megfelelő vitorlás hajó kiválasztása és felszerelése. Ezen kívül be kell szereznünk még az
utánfutó csónakot, a segédmotort, a műszereket és az egyéb szükséges felszereléseket. Ezen
kívül a kabinos, ill. a nem kabinos hajónak megfelelő táborozási ill. alvófelszerelést,
főzőfelszerelést, nap- és esővédő ruházatot, stb. is biztosítani kell.
A felkészülést ennél a szakágnál matrózként kell kezdeni, s amikor elsajátítottuk a vitorlák
kezelését, a kötélmunkákat, csomózást, navigálást, kormányzást, a jelzéseket és a "Hajózási
Szabályzat" kötelező ismereteit, tehetünk majd kormányosi vizsgát, ill. megszerezhetjük a
"kishajóvezetői", ill. a "nagyhajóvezetői" képesítést.
A vitorlástúrák általában a Balatonon, a Velencei tavon, a Fe rtő-tavon, a Kiskörei- víztározón,
és más tavakon vagy a külföldi tavakon és tengereken bonyolódnak le. Ezek útvonala lehet
körtúra, vagy kikötőtől-kikötőig, ill. campingig terjedhet.
A vitorlás túrázásnál is elengedhetetlenül szükséges az úszni tudás. Ves zélyei a vihar, borulás,
zátonyra futás, lék, kormánytörés, árboctörés, bőrleégés, rosszullét, stb. Ezért feltétlenül
ismerni kell az önmentés módszereit és a segélykérés formáit. Nagyobb tavainkon már a
vízirendőrség keretében helikopteres, motorcsónakos mentőszolgálat működik. Ezeket a
szervezeteket külföldön is megtaláljuk.

Kerékpáros túrázás

Főleg az alföldi tájak, sík vidékek, de a hegyes-dombos terepek bejárására is nagyon alkalmas
a kerékpár. Így a túrázó gyorsabban, kevesebb erőkifejtéssel, nagyobb távolságra lévő
célpontokat, helységeket kereshet fel. A túrák nagysága kifejezetten a túrázók
felkészültségétől függ.
Fontos, a megfelelő, könnyű, sebességváltós, de erős, nagy teherbírású kerékpár kiválasztása.
Szereljük fel hátsó csomagtartóval és az erről kétoldalt lelógó "nyeregtáskával". Helyes, ha a
vázra ivókulacsot és előre nagyteljesítményű reflektort szerelünk fel. A kormányra ill. a vázra
ne tegyünk csomagot és a hátunkon se legyen hátizsák, vagy oldalzsák, Gondoskodjunk eső-
és napvédő ruházatról, javító, táborozó és főzőfelszerelésről. Hosszabb túrán feltétlenül
vigyünk magunkkal tartalék alkatrészeket is. Ezért helyes, ha a csoport tagjainak ugyanazon
típusú kerékpárja van.

13
A kerékpározás ismeretét, a helyes technikát már a rövidebb gyakor ló túrákon el kell
sajátítani. A fizikai felkészülés során meg kell szokni a kemény ülést, a váltott terepen való le-
és felfelé történő haladást, a csomaggal terhelt kerékpár tolását, esetleg vállon való vitelét is.
Ismerni kell a KRESZ és a csoportos túrázás szabályait.
A kerékpáros túrák a környékünk bejárásán kívül sík- és hegyvidéki túrázásra, tájegységek
bejárására ill. többnapos mozgótúrák megtételére nyújtanak alkalmat. Más szakági túrák
lebonyolításánál esetleg közlekedési eszközként is használhatjuk.
A túratervet a résztvevők felkészültségének megfelelően kell összeállítani. A helytelen,
erőltetett túraterv túlhajtást eredményez. Ebben az esetben könnyebben fellép a kimerültség,
napszúrás, rosszullét, bukás, összeütközés és ezek következtében a zuhanás, törés, stb.
Készüljünk fel a géphibákra és azok javítására. Baleset esetén vegyük igénybe az országúti
segélyhívó helyeket, a községekben lévő segélykérő telefonokat, az Autóklub országúti
segélyszolgálatának állomásait, és mozgó szolgálatukat a "sárga a ngyalokat". Telefonszámuk:
188. Természetesen szükség esetén vegyük igénybe a rendőrség ill. más járművek vezetőinek
segítségét is. Segélyhívó telefonszámok: Mentők 104, Tűzoltók: 105, Rendőrség: 107.

Sítúrázás

A téli, havas terepen az útvonal síléccel való bejárása sokkal könnyebb, mint gyalogosan
taposni a havat. Így nagyobb fáradtság nélkül hosszabb távolságokat tehetünk meg akár sík,
akár hegyes terepen egyaránt.
A sítúrázáshoz túraléc, állítható kötés és megfelelő cipő szükséges. Nem alkalmasak a lesikló,
vagy futólécek és az ezekhez tartozó kötések ill. cipők. Szükséges még hosszabb bot, fóka a
felfelé kapaszkodáshoz, hátizsák derékszíjjal, réteges öltözet és javító-felszerelés. A technika
fejlődése a sísportba is erősen betört. Különféle kabinos, ülő és húzós liftek épültek a modern
sípályák mellett. Ezeket igen jól fel lehet használni a túra-kiindulópontok megválasztásánál.
A sítúrák előtt el kell sajátítani a túrasízés technikáját, az alapgyakorlatokat és mozgásokat. A
hegyi terepen való gyalogtúrázás is "száraz" edzésnek bizonyul. A havas terepen azután
fokozatosan nyújtsuk a távolságokat és a lejtők meredekségét, ill. hosszát. A jó erőnlét
feltétlenül fontos. Szokjuk meg a gyakorló túrákon a hátizsákot és tanuljuk meg a fóka és a
vakszok használatát.
A sítúrák a menedékházak körüli útvonalak, a jelzett síutak, vagy hosszabb útvonalak
bejárására adnak lehetőséget. Természetesen a túraútvonalakat különféle lesikló pályákkal is
kombinálhatjuk. Kedvelt módja az egy-két hétig tartó, egy vagy két menedékházra telepített
sítábor.
A veszélyekre külön fel kell hívni a figyelmet. A nagyobb sebességnél a hó alatt lévő kövek,
farönkök és gödrök miatt, ill. a hátizsák lengése következtében könnyebben eleshetünk. Ezek
zúzódást, ficamot, törést, vagy léc, illetve bot törését eredményezhetik. Előfordulhat, hogy
ezek miatt a túrát abba kell hagyni és levonulni, vagy a sebesültet igen nehéz munkával
leszállítani az első lakott helyre. Magasabb hegyekben nagyobb baj a lavinába kerülés, az
eltévedés, a kifáradás, vagy a szakadékba zuhanás. Itt is alapszabály, hogy a mentést azonnal
meg kell kezdeni és a sebesültet nem szabad magára hagyni. Feltétlenül szükséges, hogy
tudjuk, a hegyi mentőszolgálat hol működik és az útvonalhoz közel eső mentőállomásokat ill.
lakott helyeket is ismerjük.

14
 Barlangjárás

A közönségtől elzárt, nem kiépített barlangokban, vagy azok járataiban, üregeiben, a föld
mélyében, sötétben, csökkent látási viszonyok mellett végzett sziklamászást nevezzük
barlangjárásnak. Az előre haladást a nedvesség, a síkosság, kürtők, szakadékok, omladékok,
szűkületek és vízfolyások nehezítik.
A körülményekhez igazodó felszerelés elengedhetetlen, így a cipő, gumicsizma, védőruházat,
meleg ruha, sisak, lámpa, fejlámpa, kötél, szögek, kalapács, karabinerek, hágcsók,
vízmentesen csomagolt gyújtóeszköz és esetleg rádiótelefon. Barlangi táborozás esetén sátor,
meleg alvófelszerelés és főzőfelszerelés is szükséges. A barlangi túrák előtt helyes, ha
sziklamászó edzéseket tartunk, majd rövidebb mászásokat végzünk barlangi körülmények
között is.
A barlangtúrák egy barlang, vagy egy barlangág bejárására terjednek ki. Újabban a kutató
táborok vagy a felszínen, vagy a föld alatt létesülnek, ahonnan naponta eljárnak a
munkaterületre, ahol bontási, építési, vagy felmérési munkát végeznek.
A barlangba egyedül, ill. csak egy lámpával bemenni tilos! Az egyszerű elemlámpa barlangi
túrára nem megfelelő. Feltétlenül helyes, ha otthon, vagy a menedékházban meghagyjuk,
vagy leírjuk, melyik barlangba mentünk, és mi a tervezett visszaérkezési idő. Így ha
szükséges, a mentőket késedelem nélkül riasztani lehet és a mentés késedelem nélkül
megkezdődhet. Balesetnél a sérültet ne hagyjuk egyedül, ha többen vagyunk, a barlangot jól
ismerő menjen segítségért. Ha a felszínen lévő, segítséget nyújtani tudó túr atársakat, vagy
másokat nem tudjuk értesíteni, eltévedtünk, vagy a lámpák kialudtak, ne kóboroljunk a
barlangban, mivel ez igen sok veszélyt rejt magában. Ebben az esetben várjuk meg, amíg
keresnek bennünket. A hiányos, szakszerűtlen, elhasználódott felszerelés, pl. "ruhaszárító"
kötél, ugyancsak balesetveszélyt rejt magában. Budapesten, a nagyobb barlangjaink mellett,
ill. több külföldi barlangnál is jól működő barlangi mentőszolgálat tevékenykedik, Leszállás
előtt ezek működéséről feltétlenül tájékozódjunk.

Magashegyi túrázás, hegymászás

A gyalogos túrázás egy fejlettebb és nehezebb formája. Általában 1500 m feletti magasságban
történik. Az útvonalak hosszabbak, a szintkülönbség pedig lényegesen több is lehet, mint
ahogyan azt megszoktuk. Indulás előtt a menedékházban írjuk be hová megyünk, ill. ha
visszajövünk, azt mikorra tervezzük.
A magashegyjárásnál különleges technikai felszerelés nem szükséges. A cipő feltétlenül erős,
még nyáron is téli jellegű legyen. Vándortúrák esetében több felszerelés és éle lmiszer vitele
szükséges. Ezért törekedni kell a súly csökkentésére, felesleges holmit ne vigyünk
magunkkal.
A felkészülés több, és fokozatos edzést kíván. Az alacsony hegyek után ugyancsak
fokozatosan kell a magassághoz szoknunk, ill. a nehezebb hátizsák hoz.
A túrák rendszerint egy magashegység bejárására irányulnak, közlekedési eszköztől,
turistaháztól indulnak ki és ezekhez térnek vissza.
A magashegyi túráknál előfordulhat a hirtelen időváltozás, eső, hó, hideg, köd, vihar. Az
egyedüljárás önmagában veszélyt rejt magában, könnyebben eltévedhetünk. Sötétben ne
keressük a kiutat, hanem védett helyen szükségpihenőhelyet készítsünk és ott minden
ruházatunkat felvéve esetleg átvirrasztjuk az éjszakát.

15
Baleset esetén nincs gyors segítség. A túraútvonalak általába n a lakott helytől távol haladnak,
nehezebb a sebesült leszállítása, eltévedés esetén pedig a fedél alá kerülés. A kisebb-nagyobb
sérülések mellett fagyási sérülések is előfordulhatnak. Ezért még nyáron is kell meleg
ruházatot vinni magunkkal. A sebesültet soha ne hagyjuk el! Jó, ha tudjuk, hol működik a
területen mentőszolgálat, ill. hol találjuk a segélyhelyeket a környéken.
A szikla-, és jégmászó kéz és láb igénybevételével a rendelkezésére álló technikai eszközök
segítségével szikla és jégfalon, hómezőn és gleccseren nehéz gyaloglással, ill. mászással
közelíti meg a célt. Az útvonal a terepviszonyok sűrű változása miatt még nehezebb. Indulás
előtt ugyancsak be kell írni túránkat a menedékház könyvébe.
A jó ruházat és a technikai felszerelések nagyon fo ntosak. A terepnek és az időjárásnak
megfelelő cipő, ruházat, hágóvas, biztosítókötél, segédkötelek, jégcsákány vagy jégbalta,
kalapács, szegek sziklára és jégre, karabinerek hágcsók és védősisak, gleccserszemüveg
szükségesek. A túratervtől függően táborozó és főzőfelszerelés, esetleg rádiótelefon is kell.
Természetesen szükségesek az útvonalra vonatkozó adatok ismerete, valamint az előirt
engedélyek.
A felszerelések használatának megfelelő elsajátítása sok edzést és gyakorlást kíván. Erre
szolgálnak a mászóiskolák. Jól el kell sajátítani a szikla- és jégtechnikát is.
A mászótúrák egy-egy fal, gerinc, útvonal vagy csúcs megmászására irányulhatnak.
Természetesen a túrák között nagy különbségek vannak a hegységek földrajzi elhelyezkedése,
ill. az útvonalak tengerszint feletti magassága szerint. Ezekre külön is fel kell készülni.
A veszélyek fokozottabbak a nagy magasságok és az időjárás viszontagságai miatt. Az
egyedüljárás szinte öngyilkosság. Kő, jéghullás, kicsúszás, szög-kilazulás, beszakadás,
lezuhanás, lavina, köd, eltévedés és fagyási sérülések veszélyei kísérik a hegymászót. Nagyon
fontos az önmentés gyakorlása és a bajbajutottak szakszerű segítése. Sok hegységben
alaposan felkészült mentőszolgálat működik képzett hegymászókkal és helikopterekkel
felszerelve.

Tájékozódási versenyek

A szakági túrázás továbbfejlesztéséből a versenyzési igény kielégítésére alakultak ki a

tájékozódási versenyek. A fizikai felkészülés mellett a tájékozódás és térképhasználat
legmagasabb tudását követeli meg a résztvevőktől, amely a jó túravezetésnek is előfeltétele.
A felszerelésnek feltétlenül igazodnia kell a követelményekhez, így könnyű, erős cipő és
ruházat, tájoló, térkép, ill. a versenykiírás feltételeinek megfelelő további felszerelés
szükséges.
A szakágak külön-külön rendeznek tájékozódási versenyeket, pl. gyalog, sível, kerékpáron,
vízen, barlangban éjjel és nappal. Ezen kívül kombinált - több szakágra is kiterjedő-
rendezvényekre is sor kerül. A versenyek lehetnek egyéni, vagy csapatversenyek, egyszeri
rendezvénnyel vagy versenysorozatok, bajnokságok.

UTAZÁSOK

Valamennyi szakági sporttevékenység a szabadban zajlik. Ahhoz, hogy elérhessük

sportolásunk helyszínét, valamilyen közlekedési eszközt igénybe kell vennünk. Ez lehet
vonat, menetrend szerint közlekedő autóbusz, erdei kisvasút, személygépkocsi, vagy egyéb
közlekedési eszköz. Ezek igénybevétele jelentős anyagi kiadással jár.

16
A szabadidősport egészség- megőrző jelentősége elismeréseképpen a kormány utazási
kedvezményt biztosít a sportolók számára. Sajnos ez nem teljeskörű, csak a vasúti utazások
alkalmával vehető igénybe.

Tudnivalók a vasúti kedvezmé ny igénybevételéről

Igényjogosultak a versenynaptárban kiírt versenyre, hivatalos túrára utazó szervezett

természetjárók (MTSZ tagok). A kedvezmény mérve 50 %. A sportolók, természetjárók
csapatonként és sportáganként legalább 4, legfeljebb 30 fős csoportokban utazhatnak. Ebből
legfeljebb 5 fő lehet a közreműködő.
A kedvezmény igénybevételéhez a 3 példányos, sorszámozott, az illetékes sportszövetség
által aláírt, bélyegzőlenyomattal ellátott Sportutalvány 2 példányát kell a vasúti pénztárhoz
benyújtani. A Sportutalvány egyik példányát a vasút bevonja, a másikat a kiadott menetjegyek
mellékleteként visszaadja. Az igényjogosultság igazolásához a sportszervezet által
rendszeresített, a tagsági viszonyt tanúsító igazolványt (MTSZ igazolványt) kell kérésre
felmutatni.
A Sportutalvány alapján váltott menetjegy érvénytartama megegyezik az azonos távolságra
kiszolgáltatott teljesáru menetjegy érvénytartamával. A menetjeggyel - az odautazás a
rendezvény kezdetét megelőző nap 0 órától kezdhető meg, a visszautazást a rendezvé ny
zárását követő nap 24. órájáig be kell fejezni.
A Sportutalvány alapján a vasút 20 főig egyéni jegyet, 21 főtöl csoportos űrjegyet szolgáltat
ki. A kedvezményesárú menetjegy vonaton nem szolgáltatható ki.
Az utalvány alapján vagy egyszeri útra, vagy menettérti útra váltható menetjegy. Az oda és a
visszaúton eltérő útvonalra is kérhető az elszámolás.
A kedvezményesárú menetjeggyel az utazás nem szakítható meg.
A kedvezmény jogtalan igénybevételéért a sportszövetség anyagi felelősséggel tartozik.

A sportutalványok beszerzése

A Sportutalványokat az MTSZ tagegyesületek, amennyiben az előző évi érvényesítési díjjal

elszámoltak és a tárgyévre legalább 10 szervezett termeszetbarát után az érvényesítést
elvégezték, valamint eseménynaptárukat leadták, az érvenyesítést végző területi
szervezetektől szerezhetik be.
Minden további utalvány csak a korábban kiadott utalványok megfelelő reszének leadása után
kapható!

Kerékpárok szállítása

A MÁV több, mint 50 darab kerékpárszállító kocsit alakított ki a túrakerékpározás segítésére.

Ezek különböző számú kerékpár szállítására alkalmasak, ezek befogadóképessége az egy
tucattól az ötven darab kerékpárig terjed. Az olyan vonatokat, melyek kerékpárok szállítására
külön kocsit tartalmaznak, a menetrendben piktogrammal je lölik.
Ugyancsak piktogrammos jelölést alkalmaznak az olyan szerelvények esetében is, ahol a
poggyászkocsiban, vagy a peron meghatározott részében - korlátozott számban - kerékpár
szállítható.
A túra megszervezésekor ajánlatos a MÁV- nál érdeklődni az adott vasúti útvonalon
igénybevehető szolgáltatásokról.

17
Felhasznált irodalom:
A túravezetés általános ismeretei. Túravezetők könyvtára, MTSz, Budapest 1986.

18
Háncs Péter:

III. JELVÉNYSZERZŐ TÚRAMOZGALMAK

A túramozgalmak a természetjárás sajátos eszközei, melyek kettős célt tűztek ki a
természetjáró társadalom számára. Feladatuk, hogy folyamatosan késztessenek rendszeres
túrázásra és közben teljesítői különféle ismeretekkel is gazdagodjanak. A túramozgalmak
teljesítésének elsősorban erkölcsi értéke van és az önbecsülést segíti.
Minden természetjárónak erkölcsi kötelessége megismerni saját hazáját. Ez hozzátartozik az
általános műveltséghez is. A túraútvonalak kialakításánál a honismereti jelleg fontos
meghatározó tényező. A túramozgalmak ehhez adnak segítséget.
Kettős cél: a rendszeres túratevékenység és honismeret (tájak, védett értékek, történelmi,
kulturális, építészeti, néprajzi értékek megismerése).
A túramozgalmak felosztása:

szervezők szintje szerint (nemzetközi, országos, helyi),

korcsoport szerint (Ifjúsági-kék, Kirándul a család),
tartalma szerint (általános és tematikus),
szakágak szerint (gyalogos, vízi, kerékpáros stb.),
több szakágban is teljesíthetők.

Gyalogos túramozgalmak:
Nemzetközi:
Európai hosszútávú vándorutak mozgalom
Magyarország 1985 őszén csatlakozott az Európai Vándorutak (EWV) Szövetségéhez. 20
európai országot számlál. Hazánkon három útvonal halad át.
E3: Sátoraljaújhely-Alföldi Kék-Nagylak,
E4: (Pyreneusok-Alpok-) Kőszeg-OKT-Sátoraljaújhely,
E7: Bajánsenye-DDK-Szekszárd-Alföldi Kék-Mindszent-Szeged-Maros gátja-
Nagylak.

Országos jelentőségű túramozgalmak:

Országos Kéktúra (OKT),
Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra,
Portyázások Magyarország jellemző földrajzi pontjaira,
1. Az ország közepe: Pusztavacstól É-ra 1 km.
2. Legmagasabb pont: Kékes (1015 m).
3. Legmélyebb pont: Szegedi Tisza- hídtól délre 8 km (75.5 m)
4. Legészakibb pont: Füzér-Lászlótanya kilátója
5. Legkeletibb pont: Garbolc községtől ÉK-ra 2.5 km. A Túr első magyar
területén lévő hídja közelében.
6. Legdélibb: Beremend-Kásád közút mellett.
7. Legynyugatibb: Szakonyfalutól délre, vadászházi erdei pihenő.
Kirándul a család mozgalom (8 tájegység)

19
Helyi jelentőségű túramozgalmak:
Zemplén csúcsai,
Kossuth túrák ( 3 változatban),
Hajdú portya ( 2 változatban).

Kerékpáros:
Országos Kerékpáros Körtúra,
Hossza: 2342 km. Útvonala: Budapest - Miskolc - Nyíregyháza - Szeged -
Zalaegerszeg - Budapest.
Két keréken Békésben (helyi jelentőségű)

Vizi:
Nagy-kör jelvényszerző vizitúra (országos)
Duna - Sió - Balaton - Zala - Rába 720 km-es kör.
Három folyó, Kőrös-Tisza-Maros (helyi)

JELVÉNYSZERZŐ TÚRAMOZGALMAK

Bővebb információ és az igazoláshoz szükséges kiadványok a rendező szervezetektől

szerezhetők be.
Jelvényszerző túramozgalmak (a listát lásd külön lapon)
Jelen felsorolás után, kedvcsinálóként, kivonatosan közöljük az MTSz egyik legrangosabb
túramozgalmának ismertetőjét, amely elindítója volt a túramozgalmaknak. Az Orszá gos Kék
Túra (OKT) immár közel fél évszázada szolgálja a természetjárók egyre népesebb táborának
sportolási és honismereti igényeit.
A mellékelt térképen nyomonkövethető az OKT útvonala, majd a későbbiekben
hozzácsatlakoztatott Dél-Dunántúli Kék Túra (DDK) és az Alföldi Kék (AK) is, melyek
jelentős része kapcsolódik a nemzetközi túraútvonalakhoz is (E3, E4, E7). Ennek a három
túramozgalomnak az útvonala körbejárja hazánkat, több ezer kilométer hosszan.
A Magyar Televízió mindhárom túramozgalomról filmsoro zatot készített, Másfélmillió lépés
Magyarországon, ...és még egymillió lépés, és végezetül Kerekek és lépések címmel. Utóbbi
két túraútvonal létrehozásában is meghatározó szerepet játszott Rockenbauer Pál rendező
csapata és barátai.
Országos Kéktúra - az ismertetőt lásd külön lapon

20
21
Borsos Gábor:

IV. TERMÉSZETJÁRÓ MINŐSÍTÉS

A túrázói minősítés a sportjellegű természetjárás egyfajta értékmérője. Nem kimagasló
teljesítményt, hanem rendszeres, átlagos szintű sportteljesítményt értékel. A lényeg a
rendszeres és tudatos tevékenységen van. Minősítést csak a szervezett természetjárók (MTSz
tagok) szerezhetnek a szövetségek, szakosztályok hivatalos túráin és egyéni túrákon. A túrán
való részvételt a túrajelentés kitöltésével a túravezető igazolja.
Alacsonyabb szintű minősítésnél elégséges egy szakágban pontokat gyűjteni. Magasabb
fokozat eléréséhez legalább két szakágban teljesített túrák szükségesek.
A minősítés alapját az egyéni túranapló képezi. Ezt, minden minősítési pontokat gyűjtő
természetjáró, a túrajelentések alapján egyénileg tölti ki. Az egyé ni túranaplók mellett a
szakosztály sporttevékenységét szakosztályi túranaplóban is vezetni kell.
Az MTSz 1990-ben kiadott egy új minősítési szabályzatot.
Minősítések fajtái: bronz, ezüst, arany, érdemes, és kiváló.
Szakági minősítések: gyalogos, magashegyi, kerékpáros, vízi, vitorlázás, síelés,
barlangászás.

A TERMÉSZETJÁRÓ MINŐSÍTÉS CÉLJA

A rendszeres sportjellegű természetjárás elismerése, ezáltal ilyen tevékenységre késztetés.

A hangsúly nem a kimagasló teljesítményen, hanem a rendszeres és tudatos tevékenységen
van. A minősítési fokozatok megszerzése a folyamatos program biztosítása mellett elsősorban
az erkölcsi értéket jelentő önbecsülést segíti.

A TERMÉSZETJÁRÓ MINŐSÍTÉS FELADATA

Szakáganként, követelményszint szerint összevethető, egységes teljesítményrendszer

biztosítása.
Az 1990-től jelenleg érvényes Szabályzat eleget tesz a sokrétűség, az egymásra épültség és a
fokozatosan növekvő elvárások igényének. Az egyes szakágakra előírt pontok gyűjtése során
össze lehet hasonlítani a különböző szakágak sportteljesítményeit. Alapelvként jelentkezett,
hogy azonos erőkifejtést, teljesítményt igénylő túráknak azonos pontszámot adjanak. Így nem
csak a gyalogos, hanem a magashegyjáró, a kerékpáros, a vízitúrázó, a vitorlázó, a barlangász
és a síelő is értékelhető egymáshoz.

A TERMÉSZETJÁRÓ MINŐSÍTÉS RENDSZERE

Fizikai teljesítményen alapuló, időhöz kötött, egymásra épülő, folyamatosan növekvő

követelményeket támasztó követelményrendszer. A fokozatok többször is megszerezhetők, a
legmagasabb megszerzett minősítés nem évül el.

22
 ÁLTALÁNOS FELTÉTELEK

Természetjáró minősítést csak az kaphat, aki mind a teljesítés időszaka alatt, mind a minősítés
időpontjában érvényes Magyar Természetbarát Szövetség igazolvánnyal rendelkezik, és a
teljesítést egyéni túranaplóval dokumentálja.
Minden fokozatcsak a megelőző megszerzése után teljesíthető.
Gyalogtúrázás és síelés szakágban a teljesítés alsó korhatára a betöltött 6. év, más
szakágakban a betöltött 10. év. A minősítésnek felső életkori határa nincs.
A minősítés alapegysége a szakágak sajátosságait figyelembe vevő pontérték. Az egyes
fokozatok megszerzéséhez a szabályzatban megfogalmazott feltételek teljesítése szükséges. A
pontok egy vagy több szakágban vegyesen is összegyűjthetők. (Egy túrán belül is
kombinálhatók a szakágak.)
A 20 pontot el nem érő túrák és városnézések nem értékerlhetők.
A teljesítési időnek csak felső határa van (rövidebb időn belül is teljesíthető). Valamennyi
fokozat teljesítése egyszer - szülés, betegség, katonai szolgálat, stb. miatt - megszakítható.
A túrák itthon és külföldön egyaránt teljesíthetők.
A túrák teljesítése nincs létszámhoz kötve.

SZAKÁGAK MINŐSÍTÉSE

A.) Gyalogtúrázás

A gyalogos szakágban a túra nehézsége függ a megtett távolságtól és a felfelé megtett szinttől.
Előbbire 1,5 pontot ad a szabályzat kilométerenként, valamint 100 méterenként 2 pontot
ad a szint leküzdéséért. A december 1-től február végéig eső téli napokon lebonyolított túrán
naponként plus z 3 ponttal ismeri el a nehezebb téli útviszonyokat. Elfogadja ezen időszakon
kívül is az extrém időjárási viszonyok esetén, nagy hóban megtett túrát is.
Tájékozódási túraversenyeken kilométerenként 3 pontot adnak, mivel itt a leggyakrabban nem
utakon járnak a résztvevők. Ebben az esetben nem a ténylegesen megtett táv a mérvadó,
hanem az elméletileg legrövidebb út, vagyis a légvonalban mért távolság.

A túra nehézsége függ attól. hogy milyen felszerelést visz magával a természetjáró. E szerint,
ha egy turistaházból kiindulva és oda estére visszatérve, másnap ezt másik irányban megtéve
csillagtúrázunk, akkor csak az úgynevezett egynapi élelmet, ruhát visszük magunkkal.
Azonban ha minden nap máshol alszunk, vándorolunk, akkor az összes felszerelésünket
magunkon kell vinnünk. "Többnapos túra esetében naponként csillagtúrán plus z 1 pont,
vándortúrán plusz 2 pont jár." Sátorban történő éjszakázás nagyobb elismerést jelent, mert
felszerelésünk súlyosbodik azzal, hogy a sátrat és a hálófelszerelést is vinnünk kell. Ezen
plusz teljesítményeket is elismeri a szabályzat: "Ha a többnapos túra sátrazással történik,
úgy minden éjszakáért állótáborban plusz 2 pont, mozgótáborban plus z 10 pont jár."

B.) Magashegyi túrázás

"Erdőhatár feletti túrázás. Például a Kárpátokban és Közép-Európában 1500 méter tengerszint

feletti magasság elérése." Eltérő megítélés alá esnek az egy túrán belül is eltérő jelleggel bíró,
különféle erőkifejtést igénylő terepszakaszok. Ezek szerint különböztetik meg a turistaházhoz
vezető, vagy völgyben felvezető szakaszt, a gyephavas jellegű terepen teljesített gerinctúrát, a

23
biztosítást még nem igénylő, de már a kezet is igénybe vevő mászóutat, és a kötélbiztosítást
igénylő nehézségű túrát. Ezeken a túrákon néha lefelé még nehezebb a haladás, mint felfelé,
ezért a lejtőn teljesített időt is be kell számítani a teljesítménybe. Itt kell kihangsúlyozni, hogy
a magashegyi túrázás minősítésekor az időt, - nem a tényleges teljesítés idejét, mely erősen
függ az egyén teljesítőképességétől - hanem az útleírásban, vagy az irányjelző-tájékoztató
oszlopokon megjelölt, úgynevezett "kalauzidőt" kell figyelembe venni.

Nehézségi fokozatok Kalauzidő szerint Minden 100 m

minden óráért szintkülönbségért
hónapban
IV.-IX. X.-III. fel le
1.) Magashegyi völgyi túra 6 pont 7 pont 2 pont -
(menedékházhoz,
vízeséshez,
tengerszemhez)
2.) Gyephavasi túra (hágó, 8 pont 10 pont 2 pont 1 pont
gerinc, csúcs)
3.) Sziklatúra (Fal, gerinc, 8 pont 12 pont 4 pont 2 pont
csúcs, kiépített
biztosítással)
4.) Biztosítást igénylő 14 pont 18 pont 5 pont 3 pont
alpesi túra (biztosított
mászóút, gleccser)

"Többnapos túra, illetve sátorozás többletpontjai azonosak a gyalogtúránál leírt

pontszámokkal. Egy túrán belül is az eltérő nehézségű szakaszokat külön-külön kell
pontozni."

C.) Túra kerékpározás

"Csak a KRESZ szabályainak megfelelő túrák minősíthetők."

Ennél a szakágnál a terep és országúti túrák között teszünk különbséget, feltételezve, hogy a
terepkerékpározás kétszer annyira igénybe veszi szervezetünket, mint az országúti haladás.

1 km műúton 0,5 pont, minden 100 m szintemelkedésért 1 pont,

1 km terepen 1 pont,
Többnapos túra esetén naponként
Sátorban töltött éjszakáért
minden 100 m szintemelkedésért 2 pont jár.
- csillagtúrán plusz 1 pont,
- vándortúrán plusz 2 pont jár.
- állótáborban plusz 2 pont,
- mozgótáborban plusz 8 pont jár.

24
D.) Vízitúrázás

"Önálló hajóve zető csak a 14. életévét betöltött személy lehet"

A vízitúrázás során is meg kell különböztetnünk a különféle nehézségű szakaszokat. Minél
vadabbak a körülmények, annál több a megszerezhető pont, vagy álló vízen nehezebb haladni,
mint a víz folyásával megegyezően szinte csurogni, még nehezebb vízfolyással szemben
haladni!

1 km evezés pontértéke
*A víz VI. - VIII. IV. - V. és IX.- XI. - III.
nemzetközi X.
besorolása hónapokban
Állóvíz 1,,5 1,6 2,3
Folyóvíz le fel le fel le fel
ZW (szelíd 1 2 1,2 2,4 1,5 3
víz) AC
WW (vadvíz) 1,4 - 1,7 - 2,1 -
I.
WW* II. 1,7 - 2 - 2,6 -
WW* III. 2,1 - 2,5 - 3,2 -
WW* IV. 3 - 3,6 - 4,5 -
WW* V. - VI. 6 - 7 - 9 -

* A vízitúrázó szakirodalomban alkalkmazott, nemzetközi rendszer szerint, vízsebességek és

akadályok alapján minősített túraútvonalak.
A környező országok vízitúra útvonalainak besorolása a külföldi szakirodalomben
megtalálható. A magyar víziutak minősítését az MTSZ Vízitúra Bizottsága elkészítette és
körleveleiben, illetve a Turista Magazinban közzétette.
Sátorban töltött éjszakáért - állótáborban plusz 2 pont,
- mozgótáborban plusz 6 pont jár.
A Minősítési Szabályzat általában mindenhol elvonatkoztat a túra során a hátizsák és
felszerelés súlyától, azonban a vízitúránál figyelembe veszi a zsilipné l, duzzasztónál az egész
felszerelés (hajó, felszerelés) átemelését, melyre külön ad pontot.
" Hajó átemelésért plusz 3 pont jár, a teljes vízitúra felszerelés szállításáért plusz 25 pont jár.
Egy túrán belül is az eltérő nehézségű szakaszokat külön-külön kell pontozni."

E.) Vitorlázás
Mivel a szörfdeszkán állva egyensúlyozni és az izomzat segítségével kell kormányozni, ezért:

25
 1 km vitorlázás pontértéke
VI. - VIII. IV. - V. és IX. - X.
hónapokban
Túravitorlázás 0,7 pont 0,8 pont
Szörfözés 1 pont 1,2 pont
A tárgyévben még fel nem keresett kikötő plusz 10 pont.
(túrahely) igazolt érintése
Túra közben telephelyen kívül töltött éjszaka plusz 3 pont.
MVSZ túraversenyen részvétel igazolt befutással plusz 5 pont.

F.) Síelés
Mindenfajta síelés - alpesi, futó és túra - pontozható.
1 óra 6 pont.
Többnapos túra esetén - csillagtúrán plusz 1 pont,
naponként
- vándortúrán plusz 2 pont jár.
Nyílt sítúrán való részvételért plusz 5 pont,
Síalpinista rallyn való plusz 10 pont
részvételért jár.

G.) Barlangi túrázás

Barlangi túraként az idegenforgalmilag kiépítetlen barlangok (barlangjáratok) értékelhetők.
Nehézségi fokozat Pontérték
óránként
1.) Mászást különösebben nem igénylő járatok 7
2.) Egyszerű, biztosítás nélküli mászásokat 11
magába foglaló járatok
3.) Biztosítást igénylő járatok 14
4.) Csak kötéltechnikával teljesíthető járatok 22
Vízes járatok, vagy egyéb különleges körülmények eggyel magasabb fokozattal számítandók.
(A 4. fokozat esetében 30 pont).
A magyarországi barlangok (járatok) nehézségi fokozatait az MTSZ Barlang Bizottsága tartja
nyilván.

AZ EGYES FOKOZATOK TELJESÍTÉSÉNEK FELTÉTELEI

Eddig a különféle szakágakban különböző módokon megszerezhető pontokról beszéltünk. Az

elismerés fokozatai biztosítják a szabályzat rendszerében megjelö lt fokozatosságot, egymásra
épülést.

26
I. Bronzjelvényes természetjáró
A bronzjelvényes természetjáró elismerés annak adható, aki:

"Legfeljebb 1 éven belül teljesít 500 pontot."

II. Ezüstjelvényes természetjáró

Az ezüstjelvény megszerzése valamivel nehezebb már, de nem igényel különösebb
erőfeszítést. Normális fizikumú turista szabadidejétől függ a teljesítés időtartama. A
tapasztalat általában az, hogy az egy plusz két évre kitűzött követelményt másfél-két év alatt
teljesítik.

"Legfeljebb további 1 éven belül teljesít újabb 800 pontot."

III. Aranyjelvényes természetjáró

Az aranyjelvény eléréséhez már komoly felkészülés szükséges.

"Legfeljebb további 2 éven belül teljesít újabb 2.300 pontot. Ebből 500 pontot táj-, vagy
országisme rtető túramozgalom*, vagy más szakág keretében kell igazoltan teljesíteni. (A
túramozgalmon belül egy útvonal vagy egynapos túramozgalom csak egy alkalommal
számolható el.)
*Túramozgalom = természetbarát szervezetek által kiírt, nem meghatározott napon (napokon)
rendezett, hanem öntevékenyen, folyamatosan teljesíthető hosszabb-rövidebb túrák.
Legtöbbször útvonalhoz kötöttek, vagy érintő pontokat tartalmaznak."
Itt kapcsolódik a szabályzathoz a jelvényszerző túramozgalmak szelleméből átvett egyik
elem, vagyis hazánk megismerése. Gyalogos szakágban túrázóknak ajánlatos elkezdeni az
Országos Kék-túra útvonalának bejárását, mert a következő fokozatnál már kötelező lesz a
teljesítése! A túramozgalmak közül az Országos Kék-túráról már tettünk említést, ennek
folytatása a Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-Dunántúli Kék-túra, vagy az ország gyalogos
körbejárásához az utolsóként nemrég kijelölt Alföldi-Kéktúra. Egy-egy tájegységünk
bemutatását szolgálja a Pest- megyei Piros, vagy a Rákóczi túra, Kohász Kék, a Bükk 900-as
csúcsai. De ide sorolható a Vízi Nagykör, a Nemzetközi Tisza-túra, az Országos Kerékpár
Körtúra is. A fokozat odaítélésekor először e feltétel teljesültét szokták ellenőrizni!

IV. Érde mes természetjáró

Ennek a címnek az elérése keményebb az előzőekhez képest, mert aránylag rövid idő alatt kell
a legtöbb pontot összegyűjteni. Ez a fokozat már egy szorgalmas és minden időjárási
körülmények között, több szakágban is kipróbált turistát feltételez! Aki teljesíti elmondhatja
magáról, hogy képet alkotott hazája tájairól, népéről, s fizikai állapota is megfelelő. Ő valóban
mestere a szabadidő hasznos eltöltésének. Rendszeresen teljesítménytúrázóknak nem okoz
gondot a teljesítése.

"Legfeljebb további három éven belül teljesít újabb 4.000 pontot. Ebből 1.000 pontot
táj-, vagy országismertető túramozgalomban*, vagy más szakágban kell teljesíteni az
aranyjelvényes fokozatnál leírt feltételek szerint.
Csak gyalogos szakágban feltétel az Országos Kéktúra teljesítése is."

27
V. Kiváló természetjáró

"Időhatár nélkül teljesít újabb 15.000 pontot egyéb feltétel nélkül."

E címet elérők elmondhatják magukról, hogy a turizmus professzorai. A teljesítés során
tapasztaltak valódi tudást adtak. Ezen a szinten a turista meghatározója környezetének, nem
ritkán vezetője valamilyen szinten társainak, de mindenképpen példaként szolgál
szakosztálytársai előtt!

AZ IGAZOLÁS RENDJE
A túrázó a túranaplóját folyamatosan vezeti (ezüst minősítésig a túrafelelős is
vezetheti).
A túranapló alapján a bronz minősítést az egyesület (szakosztály) végzi.
Az ezüst minősítést a városi (kerületi) minősítési bizottság végzi.
Az arany minősítést a megyei (budapesti) minősítési albizottság (felelős) végzi.
Az érdemes és kiváló minősítést az MTSZ minősítési albizottsága végzi.

JELVÉNYEK ÁTADÁSA
A jelvény átadásáról, lehetőleg ünnepélyes keretek között a minősítési fokozatot odaítélő
szervezetnek kell gondoskodnia.

Felhasznált irodalom:
MTSZ Minősítési Szabályzat

28
Bozó András:

V. MAGYARORSZÁG TERMÉSZETJÁRÓ
FÖLDRAJZA
1. Magyarors zág földrajzi adatai

1.1 Általános adatok

Magyarország Európa közepén a Közép-Duna medence alacsonyabb központi részén fekszik,
az Osztrák Alpok keleti gyűrűje és a Kárpátok hegyeinek gyűrűjében, az Északi sark és az
Egyenlítő közötti un. Északi szélességi (Ész) és Greenwichtől számított Keleti hosszúsági
(Kh) körök fokhálózatában, az:
Ész 45°45' - 48°35'
Kh 16°05'- 22°55' között.
Éghajlata ennek megfelelően a mérsékelt övekre jellemző.

Fővárosa: Budapest, az Ész 47°30' és a Kh 19°15' a Gellérthegy 235 m-es magassági pontját
keresztező koordinátákban meghatározva. (Ez egyben a kilométer-hálózati "0" pont.)

Hazánk területe: 93.000 km2 , Európának 1%-a. Kétharmad része 200 m tengerszint feletti
magasságnál alacsonyabb.

Lakossága: 10,2 millió, Európa lakosságának 2%-a, 118 fő/km2 . Területének több mint a fele
54% szántóföld, közel 11% egyéb művelt terület, 10% legelő, 10% nem művelt terület, 15%-a
erdő.

Közepe: Pusztavacs.

Legmagasabb pontja: Kékestető 1014 m.

Legmélyebb pontja: Gyálarétnél 75,5 m.

29
Legnagyobb hosszúsága: Kelet-Nyugat irányban: Felsőszölnök-Tiszabecs kb. 530 km.

Legnagyobb szélessége: Észak-Dél irányban: Jósvafő-Kiszombor kb. 270 km.

Határának hossza: 2242 km és hét országgal: Szlovákiával, Ukrajnával, Romániával,

Szerbiával, Horvátországgal, Szlovéniával és Ausztriával határos hazánk.

Magyarország szintezési hálózatának fő alappontja, azaz a szintezési ősjegy a Nadap melletti

felhagyott gránitbányában (173.8385 m) van, a segédszinte zési ősjegy Mórágy-nál van.
A szintezés az Adriai tenger Fiume-i Szapary mólójánál elhelyezett szintezési alapponthoz
("0" szint) van viszonyítva. A Balti tenger "0" alapszintje a Kronstadt-i mólón, az Adriai
tenger szintjénél 67,5 cm-el magasabban van. Hazánk szintadatai 1945 után a Balti tenger "0"
szintjéhez lettek meghatározva.

1.2 Magyarors zág megyéi és megyeszékhelyei

Budapest Budapest
Baranya Pécs
Bács-Kiskun Kecskemét
Békés Békéscsaba
Borsod-Abaúj-Zemplén Miskolc
Csongrád Szeged
Fejér Székesfehérvár
Győr-Moson-Sopron Győr
Hajdú-Bihar Debrecen
Heves Eger
Komárom- Esztergom Esztergom
Nógrád Salgótarján
Pest Budapest
Somogy Kaposvár
Szabolcs-Szatmár-Bereg Nyíregyháza
Jász-Nagykun-Szolnok Szolnok
Tolna Szekszárd
Vas Szombathely
Veszprém Veszprém
Zala Zalaegerszeg

Megyei jogú városok:

Valamennyi megyeszékhely, valamint Dunaújváros, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa,
Sopron.

1.3 Tervezett régiók

1. Nyugat-Dunántúl: Győr-Sopron-Moson, Vas, Zala megyék
2. Közép-Dunántúl: Komárom-Esztergom, Veszprém, Fejér megyék
3. Dél-Dunántúl: Baranya, Somogy, Tolna megyék
4. Közép-Magyarország: Budapest, Pest megye
5. Észak-Magyarország: Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves megyék
6. Észak-Alföld: Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék
7. Dél-Alföld: Bács-Kiskun, Csongrád, Békés megyék

30
 2. Magyarors zág földtörténeti áttekintése, domborzatának kialakulása

A földtörténet őskorát nagy mélységben megmerevedett magmás kőzetek és hatalmas

nyomáson átkristályosodott palák képviselik. Egy milliárd éves kristályos palát találunk a
Szeged környéki kőolajkutató fúrásokban, 900 millió éves csillámpala képviseli az ősi kort az
ország északkeleti szögletében Vilyvitánynál. A kőzetekből hiányzik az élet legkisebb nyoma
is, mivel az ősi hegységképződések során a kőzetanyag átkristályosodott.

A legidősebb tengeri üledékes kőzetek hazánkban közel félmilliárd évesek. Az ókorban

ugyanis hazánk melegvizű, trópusi tengerfenék volt (maradványai például a Szendrői- és
Upponyi rögben az Észak-Borsodi karszt területén és a Kőszegi-hegységben fellelhetők), az
ókor vége felé azonban a Variszkuszi- hegységképződés (karbon időszak) kiemelte hazánk
területének nagy részét, így az ókor végére (perm) a tenger keskeny sávvá zsugorodott össze.
A Variszkuszi hegységképződés felszínen lévő maradványa a Velencei- hegység gránitja és a
Soproni- hegység gneisz és csillámpalája. A perm időszakot vörös s zínű, sivatagi- félsivatagi
éghajlatra utaló üledékek képviselik (pl. Balatonfűzfő - Balatonalmádi, Mecsek - Jakab- hegy),
ahol a permi vöröshomokkő uránérc-tartalmú lencséket is rejt.

A földtörténeti középkor elején, a triász időszakban hazánk területét újra tenger öntötte el.
Először homokkő és márgarétegek, majd hatalmas tömegű mészkő és dolomit rétegek
rakódtak le. Ez építi fel a Dunántúli-középhegység legnagyobb részét, a Kisalföld
medencealjzatát, a triász mészkő repedései tárolják a zalai kőolajat, de a Dunától keletre is
megtalálható, a Naszály és a Bükk kőzetanyagaként. Az Észak-Borsodi karszt világhírű
cseppkőbarlangja is triászkorú mészkőben alakult ki. A mélyből feltörő forróvizes oldatok az
üledéktömeg egy részét vasérccé alakították (Rudabánya), míg Perkupánál gipsz- és anhidrit
rétegeket zárnak magukba triász üledékek.
Az Ammonitákban (lábasfejűek) gazdag jura tenger vörös mészkőrétegei a Gerecsében az ún.
piszkei márványként ismertek, fellelhetők Tatán a Kálvária-dombon és a Villányi- hegységben
is. A Bakonyban jelentős mennyiségű mangán-karbonát és gumós mangán-oxid is lerakódott,
míg a Mecsek-hegység területén lévő mocsarakban Pécs és Komló környékének feketekőszén
telepei keletkeztek.
A középkor utolsó időszakában, a krétában a Tethys tenger déli szegélye ék módjára nyomult
a Tethys északi partszegélyéhez.
A törésvonal mentén tengeri vulkánok keletkeztek, melynek nyomait a Mecsekben
megtalálhatjuk.
Eszerint hazánk medencealjzatában két jól elkülöníthető kőzetlemez található. (A Tethys déli
szegélye Magyarország északnyugati részén és a Tethys északi partszegélye hazánk déli
részén.) Ezeket választja szét a Zágráb-Kaposvár-Dunaújváros-Miskolc-Sátoraljaújhely-Kassa
vonalában húzódó törésrendszer. Az Eurázsiai- hegységrendszer, ezen belül az Alpok és
Kárpátok felgyűrődésével egy időben hazánk területének nagy része is kiemelkedett, a tenger
a Dunántúlon a Bakonytól nyugatra eső területre szorult vissza, míg az Alföldön hosszan
elnyúlt tengervályú alakult ki. A Dunántúli-középhegység kiemelkedése következtében a
meleg éghajlaton a mészkőféleségek karsztosodtak, a nedves és száraz éghajlat váltakozása
során különleges mállási folyamatok indultak, melyek a szilikátos kőzetek
alumíniumvegyületeit alumínium-oxiddá és hidroxidokká alakították (bauxit).

31
A földtörténet újkorában, 60-70 millió évvel ezelőtt az eocén időszakban ismét elöntötte
hazánkat a tenger, melyből szigetként emelkedett ki a Dunántúli-középhegység. A
szubtrópusi, trópusi éghajlaton keletkezett a barnakőszén.
9-25 millió évvel ezelőtt a miocén időszakban a trópusi tengerből szigetként emelkedett ki a
Dunántúli-középhegység, a Mecsek, a Villányi- hegység és a Bükk. Kb. 20 millió évvel ezelőtt
hatalmas törésvonal mentén felhasadt a földkéreg Szentendre-Visegrád környékétől egészen
Tokajig. Ekkor keletkeztek az Északi-középhegység vulkáni tagjai: a Börzsöny, a Cserhát, a
Mátra, a Zempléni- hegység, valamint a Dunántúlon a Visegrádi- hegység (amelyek a Kárpátok
belső vulkáni ívének tekinthetők). A Szentendre-Visegrádi andezithegység ekkor még
összefüggött a Börzsönnyel. Az utólagos folyóvízi tevékenység alakította ki a visegrádi Duna-
szorost.
Kb. 10 millió éve (pliocén időszak), a lassan süllyedő medencét elöntötte a Pannon tenger, és
több ezer méter vastag homok- és anyagüledék rakódott le. A medence feltöltődésével a
beltenger helyén édesvizű, elmocsarasodott tó maradt vissza, ezek emlékét őrzik a
lignittelepek a Mátra és a Bükk előterében, de akkor keletkezett a kőolaj és földgáz jelentős
része is. A pannóniai beltenger rétegeit bazalt vulkánok törték át, beborítva és ezáltal
megvédve az alattuk lévő agyag- és homokrétegeket a későbbi lepusztulástól. A bazalthegyek
a pannóniai rétegek eredeti magasságát őrzik, ezért nevezzük őket tanúhegyeknek (Tapolcai-
medence tanúhegyei: Badacsony, Szentgyörgy-hegy, Csobánc, Gulács, Haláp, Tóti- hegy, a
Ság és Somló, valamint Salgótarján környékén Salgó és Somoskő).
A bazaltvulkánosság mellett a forróvíz-kitörések, gejzírek (Tihanyi- félsziget) már átnyúltak a
jégkorszakba (pleisztocén időszak). Összefüggő jégtakaró nem fedte hazánk területét, de a
hideg szélviharok folyómedrekből rengeteg port szállítottak, melyet a sztyepp jellegű
növényzet löszrétegként megkötött (Dunántúli-dombság, Alföld, Hajdúság, Körös-Maros
köze). Ezt követően a folyóvíz és a szél alakította, formálta hazánk felszínét. A folyók
feltöltötték árterületeiket (így keletkeztek az asztallap simaságú tökéletes síkságok, pl.
Nagykunság), míg a szél dűnékbe, buckákba halmozta a homokot ott, ahol a növényzet nem
kötötte meg (Belső Somogy, Kiskunság, Nyírség).
Jelenleg is enyhe emelkedések, süllyedések jellemzik a felszínt.

3. Magyarors zág domborzati adatai és sajátossága

Hazánk mai felszínét belső erők (vetődések, vulkáni tevékenység, gyűrődés stb.) és külső erők
(hő, jég, szél, víz stb.) kölcsönhatásának, majd főként az utóbbi időszakban az ember átalakító
tevékenységének (bányák, utak, gátak, mocsarak lecsapolása stb.) eredményeként alakult ki.
Így a tájegységek és szintkülönbségek alapján három térszintbe helyezhetjük:

1. Alföldek
2. Dombságok
3. Középhegységek

Alföldek
Tengerszint felett 0-200 m közötti síkságok, amelyek főként az üledékgyűjtő medencék
feltöltődésével jöttek létre, vagy magasabb térszintek lepusztulásával keletkeztek (Nagyalföld,
Kisalföld).

32
Dombságok
Tengerszint feletti magasság 200-500 m közötti magasságúak. Hegységek lesüllyedésével és
lepusztulásával illetve alföldek részleges megemelkedésével, feldarabolódásával
keletkezhetnek (Dunántúli dombság, Bakonyalja). Felszínükön főleg pannontengeri üledék,
illetve negyedkori lösz, kavics, homok található.

Középhegységek
Tengerszint felett 500-1500 m közötti magasságúak. Építőanyaga: ókori gránit, középkori
mészkő, dolomit, pala, harmadkori vulkáni kőzetek. Hazánk 68%-a alföldi jellegű síkság és
kb. 1%-a tengerszint felett 500 m- nél magasabb szintű.

4. Magyarors zág vízrajza

Magyarország ősvízrajzi térképe, a folyók egykori ártere

4.1 Felszín alatti vizeink

A felszín alatti vizeink lehetnek: talajvíz, rétegvíz, ásványvíz, hévíz, karsztvíz, ártézi víz.

A talajvíz a felszínhez közel, az első vízzáró réteg fölött található, erősen szennyezett, ivásra
a kutakból nem alkalmas.

A rétegvíz a vízzáró rétegek között helyezkedik el, legtöbbször tiszta ivóvizet szolgáltatnak
(kivéve Békés megye egyes részein az arzéntartalma miatt). Az első rétegvíz sok helyen
szennyezett (nitrát, nitrit...).

Az ásványvíz a természetben előforduló 1.000 mg/l- nél több oldott anyagot tartalmazó
forrásvíz.

A hőforrások (hévizek) rendszerint kőzethordalékok, vagy vetődéseken át a felszínre törő 20

°C-nál melegebb rétegvíz.

A karsztvíz mészkő, dolomit (esetleg lösz) kőzetekbe bejutó oldó, szállító, építő, romboló
munkát végző víz, amely karsztforrásként tör a felszínre. Többnyire hajszálrepedések mentén

33
lép reakcióba a kőzettel, s így keletkezhetnek a felszíni tálszerű berogyások a dolinák,
(töbrök).

Az árté zi víz az két vízzáró réteg közötti nyomás alatt álló víz. Fúrt kutakon keresztül jut a
felszínre. (Az első "nyilvános" ártézi kút Hódmezővásárhelyen létesült 1879-80-ban.)

4.2 Felszíni vizeink

4.2.1 Folyóvizek
A folyók forrás és tenger közötti szakaszában gyarapodó vízhozam rendjében: forrás, ér,
csermely, patak, folyó, folyam, tenger kategóriába sorolható.
Folyóvizeink a környező hegységben (Alpok, Kárpátok) erednek és a Duna vízgyűjtő
rendszeréhez tartoznak.

A Duna hazánk területén Rajkától-Hóduszáig 417 km hosszúságú. Felső-szakasz jellege a

Dunakanyarig tart, eddig főleg eróziós, romboló munkát végez. A közép és alsó szakaszrészen
építő és szállító tevékenység jellemzi. Szigeteket, hordalékkúpokat hoz létre. Nullszintje
Budapestnél 96,68 m.
Jobb parti mellékfolyói: Lajta, Rábca, Rába(Marcallal), Sió, Dráva, továbbá több patak.
Bal parti mellékfolyói: Szlovák területről érkeznek, az Ipoly határfolyó.

A Tisza Tiszabecstől- Röszkéig 600 km hosszon erősen kanyargó folyóként szeli át az

Alföldet. Vízjárása ingadozó. Szabályozásakor 136 nagy kanyarulat átvágásával 453 km-rel
rövidítették a folyót.
Fontosabb jobb parti mellékfolyói: Bodrog, Sajó (Hernáddal), Zagyva, továbbá patakok,
csatornák.
Fontosabb bal parti mellékfolyói: Túr, Szamos, Kraszna, Keleti (Ny.) főcsatorna, Kőrös,
Maros.
A Körös folyó szükségtározói: Begécsi, Mályvádi, Mérgesi.

4.2.2 Állóvizek
Hazánkban több, mint ezer tó van, s ebből csak az Alföldön majdnem ezer tó található.

Keletkezésük szerint lehetnek:

a. természetes,
b. mesterséges.

Ezeken belül:
1. szélvájta erózió által (Sóstó),
2. süllyedéssel (Balaton, Velencei),
3. kráterekben (pl.: vulkáni) (Szt. Anna tó),
4. gleccserek által (Csorba tó),
5. természetes elzáródással (suvadás, hegycsuszamlás) (Arlói tó, Gyílkos tó 1838),
6. bányaműveléssel (Sástó, Megyerhegyi tengerszem),
7. folyókanyar átvágással (morotvák) (Atkai-Holt Tisza, Mártélyi holtág, stb.),
8. folyóvizek felduzzasztásával (Kiskörei, Lázbérci víztározók).

34
4.3 Magyarors zág tavai
A. Természetes:
2
o Balaton, 591 km
2
o Velencei- tó, 27 km
2
o Fertő-tó, 82 km (magyarországi része)
2
o Szabadszállási-tó (15 km )
2
o Zabszék-tó (12 km )
o Kolon-tó
o Sós-tó
o Fehér-tó
o Baláta-tó
o Kelemen-tó
o Vörös-tó (Jósvafőnél) dolinató, stb.

B. Mesterséges:
2
o Kiskörei, 127 km
o Lázbérci
o Rakacai
o Zámolyi
o Szajki
o Markazi
o Csórréti
o Tatai öreg-tó stb.

Balaton:
591 km2 . Közép-Európa legnagyobb tava. Gyorsan felmelegszik. Medencéje árkos vetődéssel
keletkezett. Hosszúsága 78 km. Szélessége 12-15 km. Tihanynál 2 km. Átlagos mélysége 3 m,
a tihanyi Kút-ban 12,4 m. Vízutánpótlását főleg a csapadék és a Zala folyó adja (tszf.: 106 m).

Velencei-tó:
27 km2 . Jelentős részét nádasok fedik. Mélysége 1,5 m, erősen feltöltődött, pusztuló tó.
Dinnyési fertő: madárrezervátum. (tszf.: 103 m.)

Fertő-tó:
322 km2 , ebből 82 km2 tartozik Magyarországhoz, a többi rész Ausztriához tartozik. Vize
sekély, főként nádasok borítják. (1867-1869 között kiapadt) Pusztuló tó. (tszf.: 115 m.)

Mohos tavak:
Keleméri Nagy-Mohos: 10-12 millió éves 3 ha.
Keleméri Kis-Mohos: 8-10 millió éves 2 ha. Jégkorszak utáni hegycsuszamlással keletkeztek.
Kállósemjéni Nagy-Mohos: Ősi folyó mederkanyarulatának elzáródásával keletkezett,
úszóláp növényzet.
Nagy Csomádi Mohos tőzegláp: (1040 m) vulkáni kráterben keletkezett, 10 m vastagságú
tőzegláp, 80 ha.

35
 5. Barlangok

Hazánk területén több ezer feltárt, és jelentős számú még feltáratlan barlang található.
Általában mészkő vagy dolomit hegységekben keletkeznek, a karsztjelenségeknél ismert
módon. Más kőzetben előforduló "barlangok" repedések, leginkább a magma kihűlése folytán
jöttek létre, vagy tektonikus földmozgás által keletkezett kőzettáblák közötti járható rések.
(Csőrgőlyuk, Vadleány.)

Vezetővel látogatható barlangok:

Baradla, (Domica): Aggtelek (összjárata ~ 22 km)
Abaligeti barlang
István barlang: Lillafüred
Forrás barlang: Lillafüred
Pálvölgyi barlang: Budapest (> 3 km)
Szemlőhegyi barlang: Budapest (> 2 km)
Tavas barlang: Tapolca
Lóczy barlang: Balatonfüred

Szigorúan védett, zárt barlangok:

Mátyáshegyi barlang.: Bp. (4,2 km)
Ferenchegyi barlang.: Bp. (* 4 km)
Hárshegyi Báthory bg.: Bp.
Legény barlang: Pilis
Leány barlang: Pilis
Béke barlang: Szomorhegy
Vass Imre bg.: Tohonya vgy.
Kossuth bg.: Tohonya vgy.
Sátorkopusztai bg.: Dorog
Meteor barlang: Bódvaszilas
Csodabogyós bg.: Balatonederics
Szabadság barlang: Égerszög, stb.

Ősemberi maradványok lelőhelyei:

Lambrecht Kálmán barlang: Varbó
Subalyuk barlang: Cserépfalu
Kecskés galya barlang: Cserépfalu
Sólyomkút barlang: Garadna völgy
Balla barlang: Répáshuta
Istállóskői barlang: Szilvásvárad
Szeleta barlang: Lillafüred
Herrman Ottó barlang: Lillafüred
Puskaporos fülke: Lillafüred
Agyaglyuk barlang: Diósgyőr
Kőlyuk barlang: Kőlyuk galya (ősemberi rajzok) stb.

36
 6. Mesterséges létesítmények és történelmi e mlékhelyek

Mesterséges létesítmények

Hazánk területén számos, történelmi múltunkra emlékeztető várak, várkastélyok, sáncok

találhatók. Rendszerbe foglalva lehetnek:

1. Ágyúk bevetése előtti korszak:

földvárak
torony nélküli védőövek
lakótornyok
belsőtornyos várak
külsőtornyos várak

2. Ágyúuk bevetése utáni korszak:

ágyútornyos várak
bástyás várak
előműves várak
erődök

Helyszűke miatt az ismert (Pl.: Szigetvár, Kőszegi vár, Egri vár, stb.) mellett példaként
említjük meg:
Jakab hegy: (Mecsek) Kelta eredetű (~ i.e. 600), majd avar kori sánc.
Nagytatársánc: (Orosházától délre) vaskori patkóalakú kettős sánc, kettős
vizesárokkal.
Földvár: (Szabolcs) Árpádkori 3,3 ha ~20-30 m magasságú háromszög formájú
földvár.
Piroska-hegy: (Kelemér) fel nem tárt földsánc a Nagy Mohos mellett.

Történelmi e mlékhelyek

Alpár (Tiszaalpár): Itt verte meg honfoglaló Árpád Zalán bolgár vezért (895?, Anonymus).

Ópus ztaszer: A honfoglalók, miután legyőzték Zalán bolgár vezért, harmincnégy napig
együtt maradtak és "azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden
szokástörvényét...", s azt a helyet a maguk nyelvén Szerinek nevezték el, mert ott ejtették
szerét az ország egész dolgának (Anonymus).

Muhi (régiesen Mohi): 1241. április 11-12-én IV. Béla király vereséget szenvedett Batu kán
seregétől.

Mohács (Sátorhely): 1526. augusztus 29-én II. Szulejmán (Szolimán) török szultán serege
legyőzte a magyar sereget (Mohácsi vész).

Ónod: 1707. június 13-án az országgyűlésen határozták el a Habsburg-ház trónfosztását.

Majtény (RO): 1711. május 1-én a kuruc sereg letette a zászlót a császári főparancsnok előtt
(Szatmári béke).

37
Pákozd: 1848. szeptember 29-én a magyar hadsereg Moga tábornok vezényletével győztes
csatát vívott Jellachich horvát bán hada ellen.

Világos (RO): A Világos melletti szőlősmezőn 1849. augusztus 13-án Görgey tábornok hada
letette a fegyvert az oroszok előtt.

Arad (RO): 1849. október 6. A magyar szabadságharc 13 vértanújának kivégzési helye.

7. Magyarors zág természetjáró tájegységei

Nagytájak:
Alföld
Kisalföld
Alpokalja
Dunántúli dombság
Dunántúli középhegység
Északi középhegység

Alföld
A Duna középső szakaszának legnagyobb medencéje. Hazánk legnagyobb tájegysége 50.000
km2 , ezzel Magyarország területének 56%-a. Északon az Északi középhegység, keleten és
délen az országhatár, nyugaton a Dunántúli középhegység, a Balaton és a Sió határolja. Az
Alföldhöz tartozik geomorfológiai sajátosság alapján a Drávamellék is. Az Alföld tengers zint
feletti magassága 80 m-től 200 m-ig terjed, igen változatos. Legmagasabb pontjai a
Mezőföldön Kő-hegy (228 m), Szár hegy (227 m); az Illancs-ban Ólom- hegy (172 m); a
Nyírségben Hoportyó (183 m). Legmélyebb pontja Gyálarétnél 75,5 m. Talajának kialakulása
részben a folyóvizek - részben a szél feltöltő munkájának következtében homokos (dűnék,
buckák), szikes, homokos szikes, lösz, homokos lösz, agyagos lösz, árterekben réti lápi - és
kiöntési fekete talajok.

38
Felszíne: síkság, galériaerdők, hordalékkúpok. Felszínét helyenként prehistórikus kő- és
bronzkori, népvándorlás korabeli kunhalmok (több, mint 800) gazdagítják.

Éghajlata: szárazföldi jellegű, kevés csapadék (500-600 mm), tartós napsugárzás, nagy napi
és évi hőmérsékletingadozás. Területén az Alföldi Kéktúra útvonala észak-dél főirányban
átvezet. Kiemelkedő turisztikai centruma: Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark, a
Feszty körkép, skanzen stb. látványosságaival.

Tájegységei:

1. Mezőföld
Tökéletlen síkság. Talaja helyenként 50-60 m vastagságot is elérő jégkorszaki lösz (pl.
Paks). Területe 4500 km2 .
1.a Északi me zőföld
Gazdag mezőgazdasági terület a Benta pataktól délre húzódó területen.
1.b Nyugati Mezőföld
Kiemelkedő része a Kőhegy (228 m) és a Szárhegy (227 m) metamorfikus
kristályos kőzettel.
1.c Déli Mezőföld
Gazdag mezőgazdasági terület a Siótól északra húzódó területen.
1.d Sárrét
A Balaton- felvidéket a Bakonytól elválasztó törésvonal folytatása. Felszíne
alatt helyenként tőzegmező található.

2. Duna-Tisza közi Homokos Hátság

Felszínét vastag homokréteg borítja. Területe erdőfoltokkal, homokbuckákkal
(futóhomok), zsombókkal, vadvirágos rétekkel, szikes tavakkal borított. Nyári
természeti látvány a délibáb (Fata morgana).

3. Bácskai Löszös tábla

Bajától keletre szélesedő buckás táj magasabb fekvésű része az Illancs.

4. Duna völgy síkja:

4.a Csepel sziget és Pesti félmedence
A jégkori "Ős-Duna" alacsonyabb és magasabb teraszt alakított, amelyet a
kavics, homok, agyagrétegek fedtek be. Helyenként a dunai üledéktalajt terasz
szerű mészkőemelkedés (Kőbánya felszíne) határolja. A Csepel-szigetet a
Duna fő- és mellékága közé lerakódott törmelék, illetve hordalék alkotja.
4.b Solt-bajai síkság
A jégkori Ős-Duna által alakított teraszvidék. Az eredeti felszínnek kis darabja
a Solti- halom (124 m) és Tétel-halom (112 m).
4.c Sárköz
Szekszárdtól délkeletre terül el, ősmagyar eredetű népművészetéről híres
"népsziget"-ként maradt fenn. Területén számos ér és mocsár váltakozik.
4.d Mohácsi sziget
Területe 380 km2 , közepén a Riha-tó található.

39
 4.e Mohácsi terasz
Itt található Sátorhely, a "mohácsi vész" emlékhelye.

5. Dráva mellék
Sajátságos a népviselete. Itt található az Ormánság. Jellegzetessége a talpas házak.

6. Nyírség
Jellemzője a homokbuckák, tavak (Sós-tó, Nagy-Mohos, Bátorligeti ősláp).
Legmagasabb pontja a Hoportyó (183 m).

7. Szatmár beregi síkság

7.a Tiszahát
Legmagasabb pontja a Tarpai-hegy (154 m). Szatmárcseke temetőjében
található Kölcsey Ferenc sírja és körülötte csónak alakú fejfák láthatók
(csónakos temetkezés emléke).
7.b Szamoshát
A Szamos hordalékával feltöltött terület.
7.c Ecsedi lápmedence
Az Ecsedi láp egyik szigetén 1325-ben épült Ecsed vára, ami 1718- ig állt.

8. Rétköz-Bodrogköz
8.a Bodrogköz
A Tisza és a Bodrog közötti igen lapályos terület.
8.b Rétköz
A Tisza és a Lónyai csatorna határolja. A szabolcsi földvár a honfoglalást
követő időkben országgyűlések színhelye volt. Tetejéről jó kilátás nyílik.

9. Hajdúhát
Felszínét főként dolinás lösz alkotja.

10. Észak-alföldi Hordaléklejtő

10.a Tápióvidék
A Gödöllői dombvidék és a Zagyva folyó közötti löszös terület.
10.b Cserhátalja
A Zagyva és a Galga folyók közötti terület a Cserhát alatt található, sima
löszös hátakkal.
10.c Mátraalja
Vulkáni kőzetek mállásából adódó kitűnő borvidék.
10.d Bükkalja
Hordalékból szétterült összefüggő, kavicsból, homokból álló törmelékkúp
sorozat. Tájegységében a matyó népviselet a jellemző.

11. Zagyva medence

A Cserhát és Mátra közötti törésvonalban húzódik.
12. Heves-Borsodi nyílt ártér
A Zagyva, a Tisza folyók és a Bükkalja közötti táj.

40
 13. Taktaköz
Tokajtól a Sajóig, a Tisza és Takta folyók közötti vízben gazdag süllyedék terület.

14. Szolnoki hát

Löszös talajú, ligeterdős, mocsaras, pusztai terület.

15. Nagykunság
Alacsony fekvésű, teljesen sík vidék. Területén bronzkori, honfoglaláskori
földépítmények a kunhalmok. Csapadékban szegény.

16. Hortobágy
Nemzeti Park. Jellege a puszta, pásztorélet, különleges növény és madárvilág,
valamint a délibáb.

17. Tisza-Árok
Galériaerdők gazdagítják. A morotvák környékén ritka madárvilág látható.

18. Maros hordalékkúpja

A Tisza-Körös-országhatár-Maros közti termékeny talajú táj.

19. Kőrösvidék a Sárrétek medencé jével

Folyókkal, csatornákkal szabdalt vidék, amely mocsármaradványokkal, erdőkkel,
gazdag növény és állatvilággal rendelkezik.

Kisalföld
A Dunántúl pannóniai rétegekből épült fennsíkjának erősen lepusztult darabja. Felszínét,
amelyet hajdan mocsár- és tölgyerdők borítottak, a folyók feltöltő munkája alakította síksági
tájjá. Területe törésvonalakkal határolt fiatal süllyedék, nagyrészt agyaggal, homokkal és
kaviccsal kitöltve. Az un. bazaltsapkás tanúhegyek (Somló-hegy 432 m; Ság-hegy 278 m) és
tufadombok tanúskodnak az egykori felszín magasságról. Természetes határa a Duna, továbbá
a Fertő-Hansági-Mosoni- Alpokaljai határvonal és a Dunántúli középhegység. Gazdag
vízhálózat szabdalja fel (Rába, Rábca, Marcal, Hansági főcsatorna stb.). Legnagyobb
természetes tava a Fertő-tó (tszf.: 115 m) amelynek hazai vízterülete 82 km2 .

Tájegységei:

1. Győri Medence
1.a Szigetköz
A Nagy-Duna és a Mosoni-Duna által 50 km kiterjedésben és 5-12 km
szélességben alkotott lapályos sziget.
1.b Mosoni-síkság
A Mosoni-Duna és a Hanság közötti lapályos terület.
1.c Rábaköz
A Rába és a Rábca közötti, Győrtől nyugat felé legyezőszerűen széttáruló
terület. A Kisalföld legtermékenyebb része. Felületén a Rába kavicstakaróját
öntési iszap és homok borítja.

41
 2. Fertő-tó, Hansági medence
A Kisalföld deflációs lapályának legalacsonyabb fekvésű része a Fertő-tó (lásd 4.3
fejezet) és a Hansági medence (114-115 m tszf.). Ez utóbbi mezőgazdasági és
ligeterdős terület. Területén a lecsapolás után mocsárrétek, lápok, tőzegmezők
lelhetők.

3. Győr-tatai te raszvidék
Győrtől Tatatóvárosig kelet felé húzódó kavicsos fennsík.

4. Marcal medence
A Kemeneshát és a Bakony között helyezkedik el. Teraszai és völgyeinek méretei azt
mutatják, hogy sokkal nagyobb folyó volt itt. Forrásvidékén bazalt-takarók
védelmezték meg a pannóniai rétegek eredeti felszínét (Sarvaly, Tátika).

Alpokalja
Hegyeinek kőzete kristályos, a vizet kevésbé áteresztő variszkuszi rög. Hazánk legidősebb
képződménye, amely nagy mélységben keletkezett, később emelkedett ki. Anyaga: gneisz,
kristályos pala, s a Balfi tönkben lajta mészkő (Fertőrákos). A mélyebben fekvő (200-400 m)
völgyeket, dombhátakat folyóvízi kavics, homok, agyag változata fedi. Az Alpokalja
legmagasabb pontja a Kőszegi- hegység határvonalán lévő Írottkő (882 m). Az Országos
Kéktúra és a Dél-Dunántúli Kéktúra kezdő-, illetve végpontja. Jelentős turisztikai centruma:
Sopron a Károly magaslattal (394 m), Kőszeg város és környéke, az Őrség "fővárosa"
Őriszentpéter. Vízhálózatában jelentős a Rába, Répce és a vízben gazdag patakok (Ikva,
Gyöngyös, Pinka, Kerka stb.) valamint a bővizű források. Éghajlata nedves, szubalpin,
csapadékban igen kiegyensúlyozott (800-1000 mm).

Tájegységei:

1. Soproni hegység
Az Alpok elszakadt, s a földtörténeti ókorban a mélybe süllyedt rögének felszínre
bukkant darabja. Az ókori kőzetekből, gneisztből és különböző palákból felépült
hegyet miocénkori takaró fedi. Legmagasabb csúcsa a Magas-bérc (557 m).
Leglátogatottabb pontja a Károly- magaslat (394 m), rajta a 23 méter magas Károly
kilátóval.

2. Kőszegi-hegység és a Vas-hegy
A Kőszegi- hegység az Alpok variszkuszi röge. Karbon zöldpala, fillit, homokkő,
szerpentin építi fel. Legmagasabb pontja az Írottkő (882 m).

3. Nyugat- magyarországi kavicstakaró

4. Vasi-hegyhát
Vastag kavicstakaróból képződött plató. Legmagasabb pontja az Ezüst-hegy (386 m).

5. Kemeneshát
A völgyek közötti dombhátakat a kavicstakaró óvja a lepusztulástól.

6. Őrség
A falvakat "szer"-ek alkotják, pl.: Pityerszer, stb.

42
 7. Hetés és Kerkavidék
Patakokban gazdag erdős táj.

8. Göcsej
A völgyek sora jellemzi. Felszínét a szél, víz alakította évezredek alatt hullámossá.
Völgyeinek talpait átforgatott fekvésű pannon homok, agyag, iszap üledékek borítják.
A dombhátakon lösz, esetenként folyami kavics van. Itt található hazánkban a legtöbb
forrás. Néprajzáról nevezetes.

Dunántúli dombság
Területét a Mura, Kerka, Zala, Balaton, Sió és a Drávamellék határolja. Felszíne 200-400 m
magas párhuzamos völgyektől változatosan tagolt. Területén a Dél-Dunántúli Kéktúra
útvonala átvezet. Itt található a Dunántúl és egyúttal hazánk legtöbb vízfolyása (Zala, Sárvíz,
Kapos, Rinya, Sió, Principális csatorna stb.), valamint a völgyekben kialakított (mintegy száz)
tó illetve tórendszer. Talaja a felszínen lösz, de a dombság középtáján Somogyban
homoktakaró is előfordul. Délkeleti részén emelkedik ki a Mecsek, a Villányi hegység,
valamint a Geresdi dombság.

Tájegységei:

1. Zalai dombság
Felszíne a Göcsejjel azonosuló tájrész. Legmagasabb pontja a Kandikó (303 m).

2. Belső Somogy
A Kis-Balaton és Nagyberektől délre a Dráváig húzódó terület. Jellegzetes
jégkorszakból maradt ősláprész a Baláta-tó reliktum területe.

3. Külső Somogy
A Balatontól déli irányban, keletről a Sió, délről a Kapos, nyugatról a belső-somogyi
táj határolja. Területén észak-dél irányú völgyek sűrű sorozata szabdalja a Somogyi-
dombságot.

4. Zselic
Kaposvártól dél-délnyugatra terül el.

5. Völgység
Északról a Tolnai- hegyhát, délről a Mecsek, keletről a Sió és a Szekszárdi-dombság
határolja.

6. Tolnai-Hegyhát
A Tolnai-hegyhátat nyugatról a Kapos, északról és keletről a Sió, délről a Völgység
határolta szabdalt dombvidék.

43
 7. Mecsek

É: északi irány, K: Komló, P: Pécs, S: Siklós, V: VIllány, Z: Zengő-csúcs

A Mecsek hegység az északról határoló dombvidékből enyhe lejtők átmenetével

emelkedik ki, a déli oldalán meredeken törik le. Főtömege: mészkő, amely gránit
alapon nyugszik, továbbá homokkő, andezit, feketekőszén (antracit), márga stb.,
törésekkel, gyűrődésekkel szabdalt. Legmagasabb csúcsa a Zengő (680 m), Misina
(635 m), Jakab-hegy (592 m). Kiemelkedő turista centruma Pécs és környéke.

8. Baranyai gránittönk és a Szekszárdi dombság

Része a Geresdi dombság, ahol Mórágy melletti gránitrög Magyarország
segédszintezési alappontja.

9. Baranyai Dombság
A Mecsek- hegy és a Villányi- hegység között elterülő dombvidék.

10. Villányi-hegység
A villányi hegység anyaga triász, jura, krétakori egymásra torlódott mészkő. Csúcsai
Tenkes (408 m), Szársomlyó (442 m).

Dunántúli középhegység
A Dunántúli középhegység a Dunántúl tájegységében a DNY-ÉK irányú, barlangokban és
turistaútvonalakban gazdag, több kilátóval rendelkező hegyvonulat, amely hazánk nagy tájai
közül az egyetlen, amelynek földtani határai az ország határain belül találhatók. Az Országos
Kéktúra útvonala átvezet rajta. A hegyvonulat átlagos magassága 400-600 m között változik.
Kiterjedése 200 km hosszúságban különül el a Kisalföld, a Balaton és a Mezőföld lapályaitól.
A Bakonyi "0" km Zircen található. Turisztikai központjai: Nagyvázsony, Zirc, Bakonybél, és
a Balaton-környéki idegenforgalmi helyek.

44
Tájegységei:

1. Bakony

A: Ajka, B: Észak-Bakony, BB: Balatonboglár, BF: Balaton-felvidék, BD: Badacsony,

DB: Déli-Bakony, E: Eplény, É: északi irány, H: Halimba, KB: Kisbalaton,
KH: Kőris-hegy, S: Siófok, T: Tihany, TM: Tapocali-medence, V: Veszprém,
VP: Várpalota, BR: Balatoni-Riviéra

1.a Északi (öreg) Bakony

Az Északi Bakony a Várpalota-Veszprém-Devecseri törésvonaltól (8-as
főútvonal) északra Veszprémvarsány-Gic-Pápateszér vonaláig terjed. Keletről
a Mezőföld és a Móri árok határolja. A Bakony legmagasabb összefüggő
hegytönkje. Kőzete: dachstein- i mészkő és dolomit. Legmagasabb pontja:
Kőrishegy (709 m) kilátóval, továbbá a Kék-hegy (661 m), valamint a Nagy-
Som- hegy (649 m) stb. A hegyhátak közötti fennsík jellegű medencék:
Bakonybéli- Hárskuti-Lókuti és a Zirci medence. Fenyőfő közelében Őshonos
fenyves található.
1.b Déli Bakony
A Déli Bakonyt a Devecseri valamit a Veszprém-Nagyvázsony-Diszeli
törésvonal, továbbá a Balatonedericstől Sümegig terjedő 84-es
főútvonalszakasz határolja. Főként dolomit hegyvidék, ahol Kabhegy (599 m)
és Agártető (511 m bazalt lávatakaróval van fedve. Itt található a Szentgáli
tiszafás.
1.c Balatonfelvidék
A Balatonfelvidék hegyvonulat a Balaton északi partjával parallel. Talaja:
főként dolomit továbbá mészkő, márga, permi vörös homokkő, pannon homok,
agyag. A tihanyi félszigeten bazalttufa 112 hidrok varcit kúppal. A belső tó 25
m-el magasabb a Balatonnál. Legmagasabb pontja Bonczos tető (447 m) majd
a Recsek- hegy (430 m). A Balaton felöli oldal kiváló szőlőtermő hely.

45
 1.d Tapolcai medence
A Tapolcai medence a Bakony lesüllyedt része. Mélyebben fekvő részei
vizenyős rétek amelyek egykoron a Balaton vízterületéhez tartoztak. Jellemző
hegyei az un. tanúhegyek: Szentgyörgy-hegy (415 m), Badacsony (437 m),
Tóti- hegy (346 m), Csobánc (375 m), Gulács (393 m)
1.e Keszthelyi hegység
A Keszthelyi hegyég a Balaton, Zala folyó, Marcal medence és a Tapolcai
medence között terül el. Lényegében dolomit fennsík és mészkő. A Tátika (410
m) valamint a Kovácsi- hegy bazalt. Itt található kőfolyosó, kőfülke, vadtó.
Zalaszántó fölött van a Sztupa, Hévíznél melegforrás ta lálható. Legmagasabb
pontja: Kövestető (444 m), majd a Görbetető (437 m).
1.f Bakonyalja a Pannonhalmi dombsággal
A Bakony- hegységtől észak- nyugatra lejtő vidék, amelyből kiemelkedik az
összecementálódott pannóniai homokrétegből álló dombság (Szemere, Csanak,
Pannonhalma).
2. Móri árok
Tektonikai törésvonal a Bakony és a Vértes között. Homokos dombsoraival kitűnő
szőlőtermő terület.

3. Vértes

É: északi irány, G: Gánt, M: Mór, V: Vértes, VE: Velencei-hegység, Z: Zámolyi-

medence

Területe 25 km hosszúságú és 10-12 km szélességű. A Móri ároktól a Tata-Váli árokig

húzódik. Délről a Zámolyi medence határolja. Északon a Bársonyos dombvidéken át a
Kisalföld síkságába megy át. Alacsony tönkhegység. Legmagasabb pontja Nagy
Csákány (487 m), Körtvélyes (480 m). Alaphegysége gránit, amelyet dolomit,
helyenként mészkő fed.

4. Vértesalja
A Vértes-hegység Által-ér felé lejtő területe. Az Által-értől nyugatra a Bársonyos terül
el.

46
5. Zámolyi medence
A Vértes- hegység és a Velencei- hegység a Balaton tektonikai árkának folytatása a
Sárréten át.

6. Gerecse
Északról a Duna, nyugatról a Váli víz, délről a Zsámbéki medence, Keletről a
Kenyérmezői (Dorog) és Aranyhegyi (Solymár) patak határolja. Háromszöghöz
hasonlítható barlangokkal rendelkező röghegység. Anyaga főleg triászkori mészkő,
"piszkei vörösmárvány", dolomit, löszös medencék. A hegység karsztosodó, ezért
kevés az erdő. Keleti tagjának legmagasabb pontja a Nagy-Gete (455 m). A Gerecse-
hegység legmagasabb pontja - a névadó - Gerecse (633 m). Az egyik különálló szirtje
a Bajóti Öreg-kő (374 m), amely festőien emelkedik ki környezetéből.

7. Zsámbéki medence
A Budai-hegység és a Gerecse-hegység közötti nagy besüllyedés, amely miocén kori
rétegekkel van kitöltve, közepe vizenyős lapály.

8. Budai hegység

B: Budao-hegység, BC: Bicske, BK: Budakeszi, BP: Budapest, BR: Börzsöny, D:

Dorog, DK: Dobogókő, E: Esztergom, G: Gerecse, GH: Gellért-hegy, IP: Ipoly,
J: János-hegy, P: Pilis, NK: Nagy-Kevély, NO: Nagykovácsi, NM: Nógrádi-medence,
PH: Pesthidegkút, PV: Pilisvörösvári-medence, S: Sas-hegy, Sz: Szentendre,
T: Tetényi-fennsík, TB: Tatabánya, Zs: Zsámbéki-medence

A Budai hegység a Dunántúli középhegység legtagozottabb legnagyobb mértékben

összetöredezett hegysége. A Benta - az Aranyhegyi patak és a Duna között terül el.
Sűrű turista útvonallal rendelkező (részben lakott), főként parkerdő. Felépítése

47
 változatos: mészkő, dolomit, márga, homokkő, agyag (óbudai suvadások). A hegység
jelentős barlangrendszerrel rendelkezik, nagyobbrészt hévforrás barlangok.
Legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz (559 m), majd a Kutya- hegy (558 m).
Kiemelkedő turisztikai centruma: Normafa-Jánoshegy (529 m), Hűvösvölgy, valamint
a Hármashatárhegy (497 m) környéke.

9. Pilis hegység
A Pilis-hegység Esztergomtól Budakalászig húzódó dolomit, mészkő röghegység. A
Budai hegységtől a pilisvörösvári törésvonal tektonikai árok, az Aranyhegyi patakkal ;
a Pomáz-Esztergomi törésvonalban a Szentléleki és Dera patakok a Visegrádi
hegységtől választják el. Gerince bércekkel tagolt (Kevélyek, Kétágú- hegy stb.). A
hegyoldalak meredek, fátlan, cserjével borított eróziós kopár lejtők. Számos barlang
található itt. Legmagasabb pontja a névadó Pilis (756 m). A Nagykevély (534 m), a
Kékbükkfa nyereg (574 m) magasságú. Látványos Pilisszentkereszt térségében a
Vaskapu (szikla), valamint a Szurdok.

10. Visegrádi hegység

A Dunántúli középhegység és a Dunazug hegység vulkánikus tagja, amelyet Északról
és Keletről a Duna határol. Területe háromszög alakú, amelyet a Pilis hegység zár le a
Szentléleki és a Dera patak völgyével. Magassága átla gosan 400-500 m. Legmagasabb
pontja Dobogókő (699 m), majd a Prédikálószék (639 m). Szakadékképződményei a
Holdvilágárok, Vasas szakadék, Rám-szakadék, Zsivány barlang. A hegység
turistaútvonalakban gazdag, sok forrással. Fontosabb turisztikai központja Dobogókő,
Visegrád.

11. Velencei hegység

A Velencei hegység a Zámolyi medence és a Velencei tó között 20 km hosszúságban
4-10 km szélességű 250-300 m magasságú karbonkori vonulat. Hazánk legnagyobb
összefüggő gránithegye amelyet kéregmozgások tördeltek, vulkáni működések
alakították. Helyenként hidrotermás folyamat cementezte össze a mállékony gránitot,
gránitmurvát. A pusztulás ingóköveket, kőzsákot, kőtáblát hozott létre. Legmagasabb
pontja a Meleghegy (352 m), amelynek Nadap melletti felhagyott kőfejtőjében van
Magyarország szintezési alappontja.

Északi középhegység
Az Északi középhegység hazánk nagy tájai közül a legmagasabb és legváltozatosabb.
Felszínét dombságok (200-350 m), alacsonyabb középhegységek (650-1000 m) és medencék
alkotják. Az Országos Kéktúra végigvezet rajta.

Tájegységei

1. Börzsöny
A Börzsöny a Visegrádi hegység vulkánikus vonulatának folytatása. Területe a Duna-
Ipoly folyók szögletében fekszik. Szerkezete ősvulkáni, un. rétegvulkáni andezit,
andezittufa, csupán a hegység peremén és a déli medencéiben találhatók üledékes
kőzetek. Területén lávakiömlés, megmerevedett vulkáni dugó, breccsa, hidrotermás
folyamatokból ércesedés, telérképződés tanulmányozható. Legmagasabb pontja
Csóványos (938 m). Fontosabb turisztikai helyei: Nagy- hideghegy (864 m) és
Törökmező turistaházzal, továbbá Királyrét.

48
2. Nógrádi medence
A Börzsöny és a Cserhát valamint az Ipoly folyó közti terület. Talaja agyagos,
homokos, iszapos üledék.

D: Duna völcse, Cs: Csővári-szirtek, É: északi irány, G: Galga völgye, KCs: Keleti-
Cserhát, N: Naszály, NM: Nógrádi-medence, NyCs: Nyugati-Cserhát,
Sz: Szanda0hegy, T: Tepke-hegy, Z: Zagyva völgye

3. Cserhát
A Duna-Ipoly folyók, Börzsöny hegység és a Zagyva folyó között elterülő
középhegység jellegű terület. Talaja magasabb fekvésű részeken vulkanikus (andezit,
andezittufa), pl.: Tepke (566 m), Szanda (529 m), vagy mészkő Naszály (652 m). Az
alacsonyabb , dombvidék jellegű tájai agyagos, homokos. Délkeleti része a Gödöllői
dombvidék és a Monor-Irsai halomvidék.

3.a Központi Cserhát

Andezitből épült fel. Lepusztulás után a kéregmozgás medencéket hozott létre.
3.b Északi (Kopasz) Cserhát
Kevés erdő, sok szántóföld és rét jellemzi.
3.c Nyugati Cserhát
A Galgától nyugatra, mészkőrögökből álló középhegység. Legmagasabb
csúcsa a Naszály.
3.d Déli Cserhát a Gödöllői-dombsággal.
Felszínét homokborítású és löszvidék váltakozása, keveredése alkotja.
4. Karancs és Medves
A két hegy az Északi középhegység legkisebb vulkanikus tája. Felépítését tekintve a
Medves anyaga bazalt (Medves 637 m, a Salgó 625 m, a Szilváskő 625 m), közöttük a
Somoskői bazalt orgonákkal. A Karancs tömege andezit, (Karancs 727 m).

49
5. Salgótarjáni me dence
A Karancs-Medves hegység patkóként zárja körül.

6. Mátra

A: Alföld, É: északi irány, G: Galyatető, Gy: Gyöngyös, K: Kékes, MB: Mátrabérc,

Z: Zagyva-völgy

A Mátra a Zagyva, a Parádi Tarna és a Tarna patakok által közrefogott, turistautakkal

jól ellátott vulkánikus (andezit, andezittufa, riolit) hegység. Hazánk egyedüli 1000 m-
nél magasabb hegysége: Kékes 1014 m. A hegységben hidrotermás folyamatok
ércesedést hoztak létre. Galyatető (964 m), Ágasvár (789 m) oldalában turistaházzal és
a Csörgőlyuk barlanggal (tektonikus elmozdulás folytán keletkezett). Fontosabb
turisztikai centruma: Mátraháza, Kékestető, Galyatető.

7. Heves Borsodi Dombság

A Heves-Borsodi dombság Ózd-Pétervására közötti 300-500 magas dombság, amelyet
törések daraboltak fel. A Tarna mentén homokkő, az Arlói domboknál homok,
továbbá kavics és riolittufa építi fel.

8. Sajó me dence
A déli oldalát a Bükk-hegység, északi oldalát a Aggteleki-karszt határolja.

50
9. Bükk

A: Alföld, B: Bélapátfalva, É: északi irány, G: Garadna völgye, M: Miskolc,

MB: Magas-Bükk, S: Sajó, T: Tar-kő, I: Istállóskő

A Bükk hegység átlagos magasságát tekintve hazánk legmagasabb hegyvidékének

tekinthető. A Sajó folyó, az Ózdi és a Hagony valamint a Laskó patak között terül el.
A hegység anyaga főként mészkő (jelentős barlangrendszerrel), amelyet a nyugati és
keleti szélén (Szarvaskő és Bükkszentlászló) vulkáni láva tört át. De található
mélységi wehrlit, gabbró, diabáz is. Helyenként agyagpala, dolomit és homokkő is
van. A Bükk-hegység központi részén terül el a Bükkfennsík (átl. 800 m). A sokirányú
turistautak mentén különös látvány nyújtó "őserdő", dolinák, töbrök, karr mezők
láthatók.
Legmagasabb csúcsai: Istállóskő (958 m), Bálvány (956 m) Tar-kő (949 m), továbbá
több, mint 20 bérce emelkedik 900 m fölé. Turisztikai centruma: Bánkút, Szalajka
völgy, Síkfőkút stb. Érdekes forrásai: Imó-, Feketelen- és Vörös-kő források.

10. Aggteleki karszt

A Sajó és a Bódva között helyezkedik el, amely az országhatáron túl a Szilicai
karsztban folytatódik. Barlangrendszere világhírű. Szerkezeti felépítése és
földtörténeti helyzete hasonlít a Bükk hegységhez. Sajátosságai a karsztosodó
mészkőre jellemző, dolinák, töbrök, karrmezők és barlangok. Magyarországi
szakaszának Észak-déli hossza 25 km, Kelet- nyugati szélessége 15 km. Átlagos
magassága 350-500 m. Legmagasabb pontja a Nagyoldal- i Fertős tető (604 m).
Turisztikai központja: Aggteleki-és Jósvafői barlang bejáratánál van. Érdekes forrása a
Lófej forrás.

11. Cserehát
Dombos vidék, amely a Bódva és a Hernád közötti a Sajóig húzódó területen fekszik.
Átlagos magassága 300-400 m. Legmagasabb pontja a Kecske-pad (339 m). Területét
agyag és homok borítja, de Rakaca környékén márványszerű aprókristályos mészkő
található. Szanticska fölött a Magas-hegyről (328 m) csodálatos körkilátás nyílik.

51
 12. Zemplén hegység

É: északi irány, G: Gönc, H: Hegyköz, HA: Hegyalja, M: Mád, S: Sátoraljaújhely, SP:

Sárospatak, SZ: Szerencs, T: Tokaj, TB: Telkibánya

A Zemplén az Északi középhegység legkeletibb tagja. Kiterjedése 1800 km2 , tönk

jellegű, rögös szerkezetű vulkanikus hegység. Szerkezeti felépítésében andezit, riolit
és ezek válfajai (andezitláva, andezittufa, andezitbreccsa, riolitláva, riolittufa stb.)
található. Az utóvulkánikus folyamatok határaiként ércesedés jött létre. Mállási
termékként kaolin, bentonit keletkezett. Keleti peremén (Hegyalja) jégkorszaki lösz
található. A hegység rendkívül változatos. Forrásokban gazdag vízrendszere van.
Átlagos magassága 500-600 m. Legmagasabb pontja a Nagy-Milic (895 m) és a
Gergely- hegy (783 m). Az Országos Kéktúra útvonala Hollóházán végződik.
Sárospatak közelében van a Megyer-hegyi tengerszem.

8. Magyarors zág közlekedési hálózata

8.1 Közúti közlekedéshálózat

Magyarország közúti közlekedéshálózatában az elsőrendű főutak Budapestről ("0" km Clark
Ádám tér) indulnak ki és legtöbbször az országhatárig haladnak. Jelölésük egy vagy két
számjeggyel történik (kivétel a 100-as szám). Az autópályákat "M" betűvel és egy
számjeggyel jelölték meg. A másodrendű főutak az elsőrendű utakat kötik össze. Jelölésük
kettő illetve három számjeggyel történik és Budapestről távolodva növekszik. Az alsóbbrendű
utak száma négy számjegyből áll, ide tartoznak a bekötőutak és az összekötő utak.

Főközlekedési közutak:
M1 - 1 sz.: Budapest - Bicske - Tatabánya - Győr - Hegyeshalom
10. sz. (régi 1.sz.): Budapest - Dorog - Nyergesújfalu - Almásfüzitő - Komárom
100. sz.: Tatabánya - Tata - Almásfüzitő
15. sz.: Mosonmagyaróvár - Rajka országhatár
2. sz.: Budapest - Vác - Rétság - Parassapuszta

52
 M3-3 sz.: Budapest - Hatvan - Gyöngyös - Mezőkövesd - Miskolc - Tornyosnémeti
21. sz.: Hatvan - Salgótarján - Somoskőújfalu
4. sz.: Budapest - Cegléd - Szolnok - Törökszentmiklós - Hajdúszoboszló - Debrecen -
Nyíregyháza - Kisvárda - Záhony
42. sz.: Püspökladány - Berettyóújfalu - Biharkeresztes - Ártánd
43. sz.: Szeged - Makó - Nagylak országhatár
M5-5. sz.: Budapest - Kecskemét - Kiskunfélegyháza - Szeged - Röszke
6.sz.: Budapest - Érd - Dunaújváros - Dunaföldvár - Paks - Bonyhád - Pécs - Barcs
M7-7. sz.: Budapest - Székesfehérvár - Siófok - Nagykanizsa - Letenye
70. sz.: Budapest - Székesfehérvár - Siófok - Zamárdi
8. sz.: Székesfehérvár - Várpalota - Veszprém - Vasvár - Körmend - Rábafüzes.

8.2 Vasúthálózat

Magyarország vasúti főútvonalai Budapestről indulnak ki. A főútvonalak a fővárostól 60-100

km távolságban levő vasúti csomópontokban (Székesfehérvár, Cegléd, Szolnok, Hatvan,
Győr, Debrecen, Füzesabony, Miskolc) szerteágaznak.

Vasúti fővonalak:
1. sz.: Budapest - Komárom - Győr - Hegyeshalom
70. sz.: Budapest - Vác - Szob
80. sz.: Budapest - Hatvan - Miskolc - Sátoraljaújhely
Fontosabb kiágazások:
o 81. sz.: Hatvan - Salgótarján - Somoskőújfalu
o 87. sz.: Füzesabony - Eger - Putnok
o 90. sz.: Miskolc - Hidasnémeti
o 92. sz.: Miskolc - Kazincbarcika - Bánréve - Ózd.
100. sz.: Budapest - Cegléd - Szolnok - Püspökladány - Debrecen - Nyíregyháza -
Záhony
Fontosabb kiágazások:
o 101. sz.: Püspökladány - Biharkeresztes
o 120. sz.: Budapest - Újszász - Szolnok - Békéscsaba - Lökösháza
o 140. sz.: Cegléd - Kecskemét - Szeged
o 150. sz.: Budapest - Kelebia
40. sz: Budapest - Pusztaszabolcs - Dombóvár - Pécs
Fontosabb kiágazások:
o 41. sz.: Dombóvár-Kaposvár-Gyékényes
30. sz.: Budapest - Székesfehérvár - Szabadbattyán - Siófok - Nagykanizsa -
Murakeresztúr
20. sz.: Budapest - Székesfehérvár - Veszprém - Celldömölk - Szombathely -
Szentgotthárd

Győr-Sopron- Ebenfurt Vasutak Rt (GyESEV) 155 km hosszúságú.

Állami erdei vasutak

305. sz.: Csömödér - Kistolmács
307. sz: Szenta - Kaszó
308. sz.: Almamellék - Sárrét
310. sz.: Pörböly - Gemenc - Bárányfok

53
 311. sz: Mesztegnyő - Felsőkak
317. sz.: Kismaros - Királyrét
318. sz Nagybörzsöny - Nagyirtás
321. sz: Felsőtárkány - Stimeczház
323. sz.: Szalajkavölgy - Fátyol vízesés
324. sz.: Gyöngyös - Lajosháza
325. sz.: Gyöngyös - Mátrafüred
330. sz.: Miskolc - Lillafüred - Garadna
331. sz.: Miskolc - Farkasgödör - Örvénykő
332. sz.: Pálháza - Kőkapu

8.3 Vízi közlekedés

Hazánk hajózható vízi útjainak hossza 1277 km, amelynek háromnegyed részét a Duna és a
Tisza adja. A Duna végig hajózható. A Tisza Tiszaburáig, a kisebbek Tokajig vagy
Vásárosnaményig. A Bodrog Tokajig a Kőrös Kőröstarcsáig, a Keleti főcsatorna Tiszalök és
Balmazújváros közötti szakaszon, a Sió Siófok és Bogyiszló között, a Dráva időszakosan
hajózható.

A személyszállítás az üdülő és turisztikai forgalomra korlátozódik

Felhasznált irodalom:
Pécsi-Sárfalvi: Magyarország földrajza. Akadémia Könyvkiadó, 1960.
Általános természetföldrajz. Szerkesztő: Dr. Futó József. Tankönyvkiadó, 1984.
Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon. Panoráma Könyvkiadó, 1984.

54
Háncs Péter:

VI. TÚRA-, TÁBORSZERVEZÉS ÉS VEZETÉS

Egy kirándulás az élet kellemes élménye, de túrázónak lenni egész más életmódot jelent. A
két fogalom tehát minőségi különbséget rejt, de mindkettő természetjárás, és ez a fontos!
A kirándulás bárki számára elérhető, "könnyed" séta, a túra már komolyabb fizikai és
pszichés testedzést, teljesítményt jelent.
A kiránduló A túrázó
- ismerkedik a természettel - megismeri a természetet
- alkalomszerűen, esetlegesen készül fel - tudatosan, tervezetten készül fel
- nem akar elfáradni - tudatosan edzi a testét
- a természetbe vendégségbe megy - a természetben otthonra lel
- a partnereit nem mindig válogathatja - a túratársakat az eredmény érdekében
meg megválogatja

Túravezetés, túrate rv
A túravezetés "szakma", tehát tanulni kell! Az ismeretek elsajátíthatók önképzéssel is, de
jobb, ha szervezett keretek között (a Magyar Természetbarát Szövetség /MTSZ/
szervezésében) történik és vizsgával zárul. Sajnos az alkalmasságra még ez sem garancia! A
felelősség ugyanakkor nagy: erkölcsi, szakmai és büntetőjogi téren egyaránt! Ezért is fontos
az alapos felkészülés! Gondos előrelátással a problémák - ha ki nem is zárhatók, de -
minimalizálhatók.
A túravezető akkor alkalmas feladata ellátására, ha ahhoz megfelelő tulajdonságokkal
rendelkezik. Hogy mik ezek, azt nem könnyű megfogalmazni, mert a nélkülözhetetlen
természetbarát szemléleten túl szinte mindenhez kell értenie, így a felkészült túra vezető igazi
polihisztor.
A túravezetői munka követelményei - legalább- három fő területre bonthatók:
szakmai ismeretek: az a tudásanyag ami természetbarátok számára szükséges,
vezetői-pedagógiai ismeretek: azon ismeretek és képességek, melyek révén a
túracsoport közösségként működik,
egészségi állapot: életmód, erőnlét, kitartás, kiegyensúlyozottság.

Állandó követelmény a folyamatos önképzés. A túravezető személye állandóan előtérben van,

így példaként szolgál. Az ifjúsági, a bronz és ezüstjelvényes fokozat vizsgával, míg az arany
pályázat útján szerezhető meg. A túravezetői fokozatot vizsgabizonyítvánnyal, igazolvánnyal
és jelvénnyel ismerik el.
A túravezetés önként vállalt társadalmi tevékenység. Bár nehéz, de igen hálás feladat, mely
sok örömet nyújthat. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a túravezetőnek komoly kötelezettségei
is vannak:
Jogok:
a túra tervezése, vezetése,
a túraterv megváltoztatása (pl. időjárás romlás, fakitermelés miatt),
a résztvevők utasítása, figyelmeztetése, végső esetben k izárása a túrából (a többiek
sikeres túrája érdekében).

55
Kötelességek:
a túra vezetése legjobb tudása szerint
az állandó önképzés (szellemi, fizikai) a fentiek érdekében.

Felelősség:
nem terjed túl az egyébként mindenkire érvényes törvények hatályán az élet- és
vagyonbiztonság tekintetében,
felelőssé tehető szándékosan vagy gondatlanul, ill. tudatlanság következtében
elkövetett törvény-, vagy szabálysértésért a túrán résztvevők után is.

A túra résztvevőivel tudatosítani kell, hogy saját elhatározásukból vállalták a nehézségeket, az

esetleges veszélyeket, és azokon a túravezető segítségével úrrá tudnak lenni. Itt kell
felhívnunk a figyelmet arra, hogy a túravezető által meghirdetett túra, abban az esetben, ha a
feltételeket az érdeklődő elfogadja és jelentkezik a túrára, a költségeket befizeti, polgári jogi
szerződésnek minős ül. Ez azt jelenti, hogy a túravezető felelős a meghirdetett program
betartásáért az abban leírtaknak megfelelően. A program változásáról a résztvevőket időben
értesítenie kell, akadályoztatása esetén helyettesről kell gondoskodnia. Ellenkező esetben a
jelentkezők kártérítési igénnyel léphetnek fel ellene.
A túra megvalósítása tervezésre, szervezésre, a túra lebonyolítására (vezetésére) és utólagos
feladatokra bontható.

Tervezés
túravezető kiválasztása;
a túrán résztvevők összetétele;
a túra célja (hová, miért; a program összeállításánál vegyük figyelembe a
jelvényszerző túramozgalmak, a Tájak-Korok- Múzeumok mozgalom lehetőségeit is);
évszak, időjárás;
a túra útvonala, időtartama;
technikai eszközök (szakági sporteszközök, tájékozódási eszközök);
várható költségek felmérése (anyagi források, támogatás);
közlekedés;
szálláshely(ek);
védett, zárt területekre engedély.

Szervezés
tájékozódás, adatgyűjtés az útvonalról;
túraterv készítés, időbeosztás, utazási idő, útvonalvázlat, menetidőszámítás, látnivalók,
pihenők terve, ideje, tartalékidő tervezése;
költségvetés;
szálláshely- foglalás;
a túra kiírása és "reklámozása" (az érdeklődés felkeltése).

Túrakiírás tartalma
a túra célja;
vezetője (elérhetősége);
útvonala, nehézsége, (útvonaltáv, szintkülönbség);
ideje;
gyülekezés és érkezés helye és ideje;

56
 étkezés módja;
szükséges felszerelés (ami a megszokottól eltér);
részvételi költségek (a befizetés módja);
jelentkezés módja, határideje;
egyéb tudnivalók (pl. MTSZ igazolvány, diákigazolvány)
szükséges felszerelés biztosítása (vásárlása, kölcsönzése);
esetlegesen csoportos utazási jegyek megváltása (hely- és szakaszfoglalás);
rossz idő esetére "B" program készítése;
jelentkezett résztvevők felmérése (anyagi lehetőség, időigény, túrával szembeni igény,
egyéni felszerelés, elméleti, technikai, fizikai, pszichikai felkészültség).

A túra lebonyolítása (vezetése)

A túra tervezése és szervezése, vagyis az előkészítés elsősorban elméleti és szervezési
felkészültséget követel, maga a túravezetés vezetői képességet igényel. A vezetőnek az egész
túra alatt - lehetőleg "észrevétlenül" irányítani kell a túra résztvevőit úgy, hogy a tagok ne
"parancsnokot", hanem segítő barátot lássanak benne.

Találkozóhelyen:
jelenlévők regisztrálása;
felszerelés ellenőrzése;
egészségi állapot felmérése (pl. lázas tünetek, betegség);
igazolványok, iratok, engedélyek, jegyek ellenőrzése;
szükséges egyéb felszerelés ellenőrzése;
rövid tájékoztató: bemutatkozás, vázlatos program, haladási sorrend, utazás,
átszállások.

Túramenetben:
sorrend: elöl a túravezető, hátul a helyettese;
a haladási tempó a túratársakhoz igazodik;
a túratársak közötti távolság a terepadottságoktól függ (sík szabad terület, omladékos
lejtőoldal, visszacsapódó ágak);
indulás után fél órán belül "szerelvényigazítás" (ruha és felszerelés rendezése,
vetkőzés, hátizsákpántok és cipőfűző igazítása);
kb. óránként 5-10 perces rövid pihenő;
naponta 1-2 alkalommal hosszabb, 1-2 órás pihenő;
lejtőn óvatosan, lassan, nem előzve és lökdösődve haladunk;
ahol lehet, magyarázunk (látnivalók, összefüggések), "magyaráz-tatunk";
figyelemfelkeltés ehető- és gyógyító növények esetén;
tűzvédelmi szabályok betartatása;
hulladékok megfelelő elhelyezése;
esetleges balesetveszélyre, veszélyes növényekre figyelemfelhívás.
Legyünk rugalmasak, szükség esetén tudjunk változtatni a túraterven. Értékeljük a túrát a
résztvevőkkel közösen!

Túra utáni teendők

adminisztratív tevékenységek (költségek elszámolása, túrajelentés készítése)
felszerelés karbantartása
a kölcsönzött felszerelés visszajuttatása.

57
Táborozás
A táborozás a természetjárás több napos, kizárólag a szabad természetben megvalósított
formája, amely a természetjárás elvi és gyakorlati szabályaira támaszkodik.
Tábort szervezni csak nagy körültekintéssel szabad, mert több ember programját ronthatjuk el
hosszabb időre.
A tábor mindenképpen terheli környezetét, s ezt minimalizálni kell!

Két táborozási fajtát különböztetünk meg. Ezek a

mozgótábor és az
állótábor.

A mozgótábor jellemzői:
alkalmi jellegű, minden nap más helyszínen épül fel,
berendezése és felszereltsége szegényes, csak a szállást adó sátrak felállítására kerül
sor, felszerelése csak az egyéni eszközökből áll,
a sátrak elhelyezése szórványos, függ a terep adottságaitól,
nélkülözi a kényelmi szolgáltatásokat.

Az állótábor jellemzői:
több napig, esetleg hetekig tart,
helyhez kötött,
berendezése kényelmes, felszereltsége igényes,
tábori szolgálatok működnek,
program lehetőségek,
járművel is megközelíthető.

Állótábor esetén a tábor jellegénél és céljánál fogva lehet:

élmény és ismeretszerző
(alapvető célja a pihenés - jellemzői: látnivalók, játékok, versenyek, egyéb
programok),
oktató
(tanfolyami, szakági - jellemzői: programja kötött, napirend, időbeosztás, egyénekre
kiszabott feladatok, tananyag ismertetés, nappali és éjszakai, egyéni és csoportos
gyakorlatok),
kutató
(gyűjtő - geológiai, ökológiai, meteorológiai, néprajzi, történeti, madártani)
építő
(pl. természetjáró létesítmények létesítése, karbantartása - menedékház, védkunyhó
építés, forrásfoglalás, jelzésfestés),
téli (sajátságos feltételeknek kell eleget tennie).

A táborszervezés legfontosabb tennivalói: az előkészítés, a táborépítés, a tábor programjának

megvalósítása, a táborhely visszaállítása eredeti állapotába, a tábor munkájának értékelése.

A tábor előkészítése
Általában a terveinkhez keresünk helyszínt, de a táborhely adottságai is segíthetnek a program
összeállításában.

58
Terepsze mle
A helyszín feleljen meg a tábor tervezett tevékenységének (a szűkebb és távolabbi
környezet adta lehetőségek);
táborozó felszerelésünk legyen alkalmas - némi kiegészítéssel - az adott helyszínen
tábor működtetésre;
esztétikus, szép táj legyen;
elegendő hely legyen a tábor életéhez;
a hely megfelelően vízszintes, sík és száraz legyen;
megfelelő mikroklíma legyen a kiválasztott helyszínen;
elegendő ivóvíz és mosdásra alkalmas víz álljon rendelkezésre (vagy a közelből
lehessen odaszállítani);
megfelelő WC álljon (majd) rendelkezésünkre;
a hulladék tárolása, elszállítása megoldható legyen;
a keletkező szennyvíz (mosogatás, mosakodás) minél kevésbé terhelje a környezetet;
legyen elegendő gyűjthető (beszerezhető) tüzifa;
az élelmiszer vásárlása és az étkezés megoldható legyen;
legyen a közelben (gyorsan elérhető) orvos, kórház, telefon, posta, rendőrség,
elöljáróság, erdészet;
tisztázott legyen a terület tulajdon- és kezelőjoga;
a természet- és környezetvédelmi elvek betarthatóak legyenek. Gondok: védett terület,
növények taposása, állatok zavarása, vízszennyezés.

Kapcsolatfelvétel
a terület tulajdonosától és a területileg illetékes természetvédelmi hatóságtól az
engedély megkérése,
önkormányzat,
orvos, gyógyszerész,
rendőrségi megbízott,
élelmiszer bolt vezetője,
erdészet vezetője,
közüzemi szolgáltatók (pl. zárt tartályos, hordozható WC-k rendelése és szállíttatása,
szemétszállítás)

Szervezési és programte rv
A többoldalas tervnek - melynek tartalma a célok és programok miatt mindig más - csak a
csomópontjait vázoljuk fel:
a tábor célja és feladatai;
a tábor időpontja;
a tábor pontos helye;
a tábor megközelíthetősége;
a résztvevők száma, felkészültsége, neme, kora, érdeklődése;
a táborvezetőség összetétele, gyakorlata, feladat megosztása;
a táborhoz szükséges felszerelés (meglévő, beszerzendő);
a tábor építésének és bontásának terve;
a tábor rendje;
elhelyezési rend (személyi és műszaki);
általános napirend;
túraterv;

59
 szabadidős terv;
ügyeleti rend (konyha, őrség, táborügyeletes);
esőprogram;
a tábor részletes programja;
a tábor - és előkészítésének - költségvetése;
a szükséges engedélyek beszerzése, szerződések megkötése;
a tábor kiírása, népszerűsítése;
részfeladatok kiosztása.

A tábor építése
A tábor helyszínének ismeretében készítjük az elhelyezési tervet az alábbiak
figyelembevételével:
a tábor "szerkezete" áttekinthető, praktikus legyen;
jó ha a tábor területe lezárt, körülhatárolt;
a tábornak legyen közösségi tere, főtere, gyülekező helye (mely mellett állhat a zászló
és loboghat a tábortűz);
a táborvezetői sátorból legyen áttekinthető a tábor egésze;
a tábor építményeit csak szakszerűen szabad felállítani.

Tábori építmények
Ezek lehetnek: lakósátrak, parancsnoki sátor, raktársátor, konyhasátor, étkező sátor,
mosdósátor, rendezvény sátor, elsősegély sátor, tűzrakóhely, zás zlótartó oszlop, élelmiszer
tároló verem, szeméttároló verem, kerítés, stb.
A táborépítés gyakorlatilag folyamatos munka. A munkák célszerű sorrendje lehet az alábbi:
a sátrak felállítása,
forrás foglalás, vagy vízhordás,
a WC helyének kijelölése, építése, vagy elhelyezése (hordozható WC- fülkék esetén),
egyéb építmények megépítése (utak, kerítés, vermek, tűzrakóhely, zászlórúd).

A lakósátrakat utcásan vagy kör alakban helyezhetjük el. A sátrak telepítésénél alapvető
szempontok az alábbiak:
A domborzati viszonyok (sík, egyenetlen, köves, lejtős, buckás, stb.).
A növényzeti viszonyok (füves, cserjés, bozótos, fiatal erdő, szálerdő, homokos
csupasz talaj, stb.).
Talajnedvesség viszonyai
a. száraz talaj, csak időszakonként nedves (pl. eső),
b. nedves, állandó vizek (vizenyős terület, vagy csak esőzés után marad vissza a
víz),
c. vizek elfolyási viszonyai, a táborhely vízgyűjtő jellegű, vagy van elfolyása;
vízfolyás útjában van-e.

A sátrakat nem szabad mélyedésbe tenni, mert ott gyűlik össze a víz.
A vadjárás viszonyai (a sátor ne legyen vadcsapás utjában).
Az uralkodó szélirány megállapítása.
Szélvédettség megállapítása. (Nyílt terület, szélvédő növényzet, fák, bokrok sűrűsége,
minősége, nagysága.) A sátor mindig a legkisebb felületével nézzen a szélirányba!
A sátor ne legyen villámveszélyes kitett helyen.

60
 A sátrak harmat elleni védelme, ennek lehetősége. A napsütéses és árnyékos helyek
aránya.
Kellő terület álljon rendelkezésre a sátor és a kifeszítő kötelek részére. Köztük
biztonságosan el lehessen járni.
A tűzrakóhely ne okozzon tűzveszélyt, a füst ne a sátrak felé szálljon.
A sátrakat ajánlatos sátorárkokkal körülvenni. A sátorárok legmélyebb pontjából
kiinduló vízelvezető árok kialakításánál ügyelni kell arra, hogy ne a szomszédos sátrak
alá, vagy a tábor főtere, illetve közlekedési útvonalai felé vezesse a vizet.

Forrásfoglalás esetén nagyon gondosan kell eljárnunk. A fertőzött ívóvízzel tömeges

megbetegedést okozhatunk. Emiatt a területileg illetékes szervektől (erdészet, orvos,
önkormányzat, stb.) érdeklődni kell a vízvételi lehetőségekről, a környező források
állapotáról. A forrás csak akkor lehet megfelelő, ha van öntisztulása, kifolyása. Az erdei
források vízhozama ritkán elegendő egy egész tábor ellátására, ezért legtöbb esetben meg kell
szervezni a legközelebbi kútról a vízhordást. A forrás közelében lehetőleg ne mosakodjunk,
illetve ne mosogassunk. Ha nem forrásból, hanem vízfolyásból (ér, patak, stb.) szerezzük be
az ivóvizet, győződjünk meg arról, hogy a vízvételi hely, illetve a vízfolyás mentén 200 m-es
körzetben nincs-e szennyeződés (pl. elhullott állat teteme). Az utóbbi időszakokban
bekövetkezett nagyfokú víz- és talajszennyezések miatt inkább a vezetékes ivóvízet
javasoljuk.
A tábori WC felállításánál alapvető szempont, hogy minél tá volabb legyen az élelmiszerektől,
a konyhától, a vízvételi helytől, és a szél a szagot ne vigye a tábor felé. Általában 15-20 fő
után számítsunk egy fülkét. Szükség esetén körül kell keríteni. Ha saját építésű latrinát
állítunk fel, a tábor bontásakor a kiásott gödröt földdel be kell temetni, esetleg klórmésszel
fertőtleníteni. A WC közelébe telepíthetjük a szeméttárolót is. A komposztálható anyagokat
gödörbe, a nem bomló anyagokat (műanyag, fém, üveg, papír, stb.) műanyag zsákokba
gyűjtsük. Ez utóbbiakat megfelelő rendszerességgel, de legkésőbb a tábor bontásakor el kell
szállítanunk, vagy szállíttatnunk!
A mosakodás biztosítására célszerű női és férfi mosdósátrakat felállítani. Ezek alj nélküli
sátrak legyenek. A földre deszkarácsozatot helyezzünk, vagy kövezzük ki, amire a táborozók
rá tudnak állni, a kiömlő víz viszont a talajba el tud szivárogni. A sátorban egy lábazaton álló,
vagy más módon megemelt lavort helyezzünk el. A ruhák számára készíthetünk faágakból
fogast, a mosdóeszközök tárolására pedig kis asztalkát.
A konyha-, és étkező sátrat az élelmiszertároló veremmel egymás közelében építhetjük fel.
Ugyanilyen csoportosítás alkalmazható a raktár-, elsősegély- és parancsnoki sátrak esetében
is. A rendezvény sátor állhat a tábor közepén.
A tábort célszerű jelképes kerítéssel körülvenni. Ez ugyan nem akadályozza meg
illetéktelenek bejutását. de jelzi a tábor határait. Ez lehet gallyakból, kövekből kirakva.
Esetleg kötéllel körbekerítve.

A tábor szerve zete

A tábort a tábor vezetősége irányítja. Ennek létszáma függ a tábor jellegétől, céljaitól, a tábor
létszámától, a feladatok mennyiségétől és milyenségétől. Egy nagyobb létszámú tábor
vezetősége állhat az alábbi reszortfelelősökből:
táborvezető,
műszaki felelős,
gazdasági felelős,
szervezési felelős,

61
 élelmezési felelős,
egészségügyi felelős.

A felsorolás nem lehet teljes, csak ötleteket próbálunk adni. Kisebb létszámú tábor esetében
ezeket a feladatokat össze lehet vonni, más jellegű táborok esetében további reszortfelelősök
kinevezése is szükségessé válhat.
Röviden vázoljuk, milyen feladatok adódhatnak az egyes reszortfelelősök számára:

Táborvezető
nyilvántartja a jelentkezőket,
irányítja a reszortfelelősöket,
szervezi az előkészületeket,
beszerzi az engedélyeket,
felveszi a kapcsolatot a területileg illetékes szervekkel (erdészet, önkormányzat,
rendőrség, posta),
tájékozódik a helyi szokásokról, viszonyokról,
segít összeállítani a tábor programját,
elkészíti és közreadja a tábor kiírását.

Műszaki felelős
a tábor területének és környezetének felmérése, megtervezése, berendezése,
a szükséges anyagok beszerzése,
felszerelések ellenőrzése, karbantartatása, javíttatása,
intézi az egyes felszerelések kölcsönzését,
a táborépítés és bontás irányítása,
műszaki létesítmények építésének irányítása (út, kerítés, vízelvezető árkok,
tűzrakóhely, zászlórúd, stb.),
káreseménykor az elhárítás irányítása (pl. vihar-, víz-, tűzkár)

Gazdasági felelős
felméri a várható egyéni és szervezeti költségeket,
beszedi a részvételi díjakat,
részletes költségvetést készít, a tábor végén elszámol,
rendezi és nyilvántartja a bizonylatokat, számlákat,
kezeli a tábori pénztárat,
megvásárolja a menetjegyeket.

Szervezési felelős
összeállítja az egyéni és tábori felszerelések listáját,
összeállítja a napirendeket, a napi programokat,
megszervezi és irányítja a tábori szolgálatokat (táborügyeletesi, konyha-,
őrszolgálatok, vízhordás, tüzifagyűjtés, stb.),
utazás megszervezése,
a túrák részletes megszervezése,
csomagok szállíttatása.

Élelmezési felelős
felveszi a kapcsolatot a környék élelmiszer boltjaival, elárusító helyeivel,

62
 felméri a napi élelmiszer szükségletet,
megszervezi a vásárlást, szállítást,
biztosítja a változatos étrendet.

Egészségügyi felelős
felveszi a kapcsolatot a terület orvosával, gyógyszerészével,
ügyel a tábor higiéniai viszonyaira,
betartatja az egészségügyi előírásokat,
összeállítja a tábor elsősegély és gyógyszerkészletét,
szükség esetén elsősegélyt nyújt,
szükség esetén intézkedik a beteg, vagy sérült azonnali szakintézménybe szállításáról.

Tábori programok, napirend, szolgálatok

A tábori program gyakorlatilag a táborozás fajtáinak és célkitűzéseinek megfelelően olyan
sokszínű lehet, hogy annak mindegyikét számbavenni lehetetlen vállalkozás. A jelen esetben a
tábori program összeállításakor egy oktató tábort veszünk alapul.
Ügyelnünk kell arra, hogy minden táborozó számára hozzáférhetővé tegyük a részletes, napra
lebontott időbeosztást és annak tárgyát. Ennek szellemében az alábbi főbb szempontokat
érdemes figyelembe venni:
1. Ébresztő és takarodó ideje,
2. Étkezések és főzések ideje,
3. Szabadfoglalkozások ideje,
4. A foglalkozások ideje, tárgya, a szükséges felszerelések, eszközök, a foglalkozást
vezető neve,
5. A gyakorlati túrák ideje, témái, feladatai,
6. Az éjszakai gyakorlatokra való felkészülés, gyülekezés ideje, a gyakorlat tárgya,
időtartama,
7. Személyre kiszabott feladatok,
8. Rossz idő esetére tartalék feladatok,
9. Értékelések, megbeszélések, eligazítások ideje, helye,
10. Ügyeletesek, szolgálatosok beosztása,
11. A tábor bontásának kezdete,
12. A tábor elhagyásának ideje.

Tábori etika
Lezárt sátort tilos a tulajdonos engedélye nélkül felnyitni, abba bemenni.
Tilos egymás felszerelési tárgyait engedély nélkül használni, vizét meginni,
élelmiszerkészletét megdézsmálni.
Sátorba bakanccsal bemenni nem szabad, főleg akkor, ha az másé.
Kerüljük a hangoskodást, zajongást, mert előfordulhat, hogy néhány túratársunk
napközben is lepihen.
Dohányozni csak a kijelölt helyen szabad, hiszen a táborozás során a jó levegő
lényeges szempont. Tiszteljük a nemdohányzó embertársainkat! Égő cigarettával
sátorba ne lépjünk be!
Mindenki tartsa be a kultúrált emberi viselkedés szabályait. Ez vonatkozik a beszédre
is.
Tartsuk magunkat tisztán, ápoltan.

63
A tábor bontása
A táborbontás során a tábor területét az eredeti állapotnak megfelelően kell visszaállítani. A
tábor bontásának sorrendje lehet az alábbi:
1. a tábori építmények bontása (kerítés, táborkapu, pince, vermek, stb.),
2. a közös felszerelés megtisztítása,
3. a szemét összeszedése,
4. a helyszíni anyagokat összeszedjük és egy helyre hordjuk (gallyak, ágak, kövek, stb.),
5. a tüzet eloltjuk és földdel letakarjuk,
6. egyéni felszerelést összecsomagoljuk,
7. sátrat bontunk,
8. a vízelvezető árkokat és a WC-t, komposzt gödröt betemetjük,
9. az összecsomagolt hátizsákokat egy helyre gyűjtjük,
10. a tábor területének átvizsgálása, a hiányosságok megszüntetése,
11. a tábor elhagyása. A tábort utolsónak a táborvezető hagyja el.

A táborozás utáni teendők

A kölcsönkért felszerelések karbantartása és visszaadása,
Összefoglaló jelentés készítése a rendező szerv és a támogatók, szponzorok számára,
(a rendező szerv neve, a táborvezetőség tagjai, a tábor helye, ideje, résztvevők száma,
utazási és tábori események, programok és azok eredményei, sikerei, hangulat,
műsorok, túrák, múzeum látogatások, rendkívüli események, tényleges költségek, a
helyi környezet értékelése, a táborozás tapasztalatai, stb.),
Végső pénzügyi elszámolás, a túlfizetések visszafizetése,
Élménybeszámoló tartása (kiegészíthető dia-, vagy filmvetítéssel), esetleg helyi, vagy
természetbarát újságban cikk megjelentetése, fotókiállítás készítése, helyi kábeltévé,
vagy rádióműsor a táborról, stb.). Erre meg lehet hívni a vendéglátó s zervezetek
vezetőit, támogatókat is.
Köszönő levelek megírása a támogatók, szervezetek vezetői számára.

Felhasznált Irodalom:
Németh Imre - Némethné Katona Judit: Zöld kalandra fel. Ezredforduló Alapítvány.
Dr. Tóth József: Út mutató kiránduló pedagógusoknak. Fővárosi Pedagógiai Intézet, 1995.
Túravezetői tanfolyamok jegyzetei

64
Dr. Tóth József:

VII. A TÚRAVEZETŐ NEVELŐMUNKÁJA

"A vezetés - művészet"

A túravezető nevelőmunkája

Az iparosodás és az ezzel járó világméretű városiasodás mind azt a célt szo lgálta, hogy
kényelmesebbé tegye az emberek életét. Az egyre komfortosabb életforma azonban azt is
eredményezte, hogy az ember egyre jobban eltávolodott a korábbi évezredek alatt megszokott
közegétől, a szabad természettől, és annak már nem szerves része, hanem ura, átalakítója
kíván lenni.
Különösen a XIX.-XX. századi ipari fejlődés tűzte zászlajára a természet átalakításának, sőt
"legyőzésének" gőgös és illuzórikus jelszavát, amiért drága árat fizetett már eddig is a világ...
Az ember és a természet valós viszonyára figyelmeztet világhírű természettudósunk,
Szentgyörgyi Albert:
"A természet hatalmas, az ember parány. Ezért az ember élete attól függ, milyen kapcsolatot
tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és használja fel erőit saját hasznára."
Az ember és a természet megromlott viszonyának megjavítása, valódi természetbarát
szemlélet kialakítása a jövő évtizedek legfontosabb, világméretű feladata! Az ún. "zöld
mozgalmak" erősödése is ezt az igényt igazolja. Ebben a munkában kiemelkedően fontos
szerep vár azokra a természetbarátokra, akik "korukat megelőzve" igyekeztek harmonikus
viszonyt kialakítani a természettel. Bár az összlakossághoz képest - világméretekben is -
elenyésző a számarányuk, mégis kovászai lehetnek a Nagy Változásnak.
Ehhez a világmentő missziós feladathoz nagyfokú állhatatosságra, következetességre van
szükség. Ezt a különleges, emelkedett állapotot legszebben talán Eötvös Loránd fogalmazta
meg:
" Turista az, aki útra kél azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága
közepett álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, amelyben zöldebb a fű, kékebb az ég,
magasabbak a hegyek, szebbek vagy különösebbek a házak. Ez álomkép eredetijét keresi -
mert hiszen e földön élünk talán soha meg nem találja - de azért jókedvét soha el nem veszíti,
hiszen örömét ez a keresés teszi."
Cholnoky Jenő így bíztatott a természetjárásra:
" Ki a szabadba! Mozogni, felfrissülni! Ünnepet érezni és gyűjteni magába egész hétre,
testben- lélekben egészségesebb, jobb és boldogabb emberré válni!"
Thirring Gusztáv már a múlt században a legönzetlenebb sportnak, nemzeti szükségletnek
nevezte a turistaságot.
A fenti igazságokat minden fejlett országban felismerték, és létre is hozták a természetbarát
szövetségeket, amelyek azóta is töretlenül folytatják tevékenységüket. A téma fontosságát a
Helsinki Záróokmány is szükségesnek tartotta rögzíteni:
" ... a turizmus hozzájárul más országok életének, kultúrájának és történelmének teljesebb
megismeréséhez, a népek közötti kölcsönös megértés növeléséhez,a kapcsolatok javításához,
valamint a szabadidő gazdagabb felhasználásához."

65
Ha az egyszerű természetbarátoknak ebben a nagy munkában ilyen jelentős szerepük van,
akkor fokozatosan vonatkozik ez azokra, akik parancsnokként - túravezetőként - vállalkoznak
arra, hogy irányítsák a fentiekben vázolt természetbarát szemlélet kialakítását gyakorlati
megvalósítását. Szerepük túlhangsúlyozása nélkül elmondható, hogy jórészt rajtuk áll vagy
bukik ennek a világméretű civilizáció- mentő vállalkozásnak a sorsa!
Milyen hát a jó túravezető?
Harmonikus, kiegyensúlyozott, sőt karizmatikus egyéniség, sokoldalú szakmai
felkészültséggel. Ezek részben velünk született adottságok, részben megszerezhető vezetői
képességek.
Lehet, hogy meghökkentő, de a túravezető korunk modern polihisztora, aki saját
szakterületének ismeretén túl még jó szervező, térképész, geológus, botanikus, zoológus,
történész, irodalmár, szakács, felcser, pszichológus, pedagógus, fotós, ezermester, zenész,
színész stb... is kell legyen.
Csak az ilyen sokoldalú felkészültség biztosíték ugyanis a túra közben felmerülő problémák
hatékony kezelésére. Az egyéniségéből sugárzó testi- lelki harmónia pedig megteremti azt a
hangulatot, amely ünnepi élménnyé emeli a vele töltött órákat, napokat a csoport tagjai
számára.
Nagyszerű túravezető gárdánk eredményes működése azt bizonyítja, hogy ez a látszólag
magas szint teljesíthető - persze nem könnyen!
Megfelelő tréninggel még kedvezőtlen fizikai adottságaink is korrigálhatók. Ugyanígy az
ember belső békéjének káros szenvedélyektől mentes életrendjének, szilárd családi
hátterének, méltó civil egzisztenciájának kialakítása is elhatározás és akarat kérdése!
Hasonlóképpen az a sokoldalú ismeretszerzésé, amely optimális esetben két pilléren nyugszik:
a rendszeres iskolai alapképzésen és a folyamatos utóképzésen.
Nem véletlen, hogy ma már természetes követelmény a túravezetőktől az, hogy
rendelkezzenek legalább középfokú iskolai végzettséggel és valamilyen túravezetői
tanfolyamon sikeresen vizsgát tegyenek. Ez azonban még csak a "belépő", mert a jó paphoz
hasonlóan a jó túravezető is holtig tanul. Minél inkább bővítjük ugyanis ismereteink körét,
annál inkább döbbenünk rá arra, hogy még mi mindent nem ismerünk! Ez újabb
ismeretszerzésre kell hogy sarkalljon bennünket.
Az információáramlás fantasztikus kibővülése (sajtó, TV, szakirodalom) szinte ömleszti ránk
a sok érdekes újdonságot, amelyeket - megfelelő szelektálással - be kell építenünk
ismeretanyagunkba, hiszen a világ ismeretanyaga 6-8 évenként megduplázódik...
Másrészt a gyakorlatban, a túrákon is újabb tapasztalatokra tehetünk szert, amelyekkel tovább
gazdagodik eddigi vezetői módszertani tárházunk.
Ne feledjük: mindig, mindenkitől lehet valamit tanulni.
A szakmai felkészülés ikertestvér a kívánatos emberi- vezetői magatartás. E tekintetben
alapvető az a természetbarát szemlélet, amely iránytűként határozza meg a túravezető egész
életfelfogását és mindennapi magatartását. Számára a természet ismerete, szeretete, értékeinek
védelme- gyarapítása egyben a szülőföldhöz való kötődés mellett az egyetemes értékekhez
való hasonlóan pozitív viszonyt, az értük is érzett felelősséget és cselekvési készséget is
jelenti.
Ez olyan időtálló értékrend, amelyet semmilyen rendszerváltás nem ingathat meg! Ebben az
értékrendben szoros egységbe kapcsolódik a szűkebb környezet, a haza, Európa és a Föld
iránti kívánatos "gazda-szemlélet", amelyet át kell sugározni túratársaink agyába és szívébe -

66
és el kell fogadtatnunk a társadalommal is. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha a túrave zető
megfelelő kapcsolatteremtő képességgel rendelkezik, ha megtalálja a "kulcsot" csoportjának
tagjaihoz és mindazokhoz, akikkel a túrák során kapcsolatba kerül.
Természetesen vannak nyitottabb és zárkózottabb emberek, akik különféle "megszólítási
módokat" igényelnek, de mindegyik hálásan reagál az őszintén együttérző emberi
megközelítésre, a megszokottól eltérő "másság" toleráns elfogadására. Mérceként szolgálhat a
túratársak körében is a vezető tapintatos, de őszinte, objektív véleményalkotása, ennek alapján
a szavahihetősége.
Hasonlóan fontos a határozott, fegyelmezett magatartás, amely a kitűzött program
végrehajtását segíti, de amely ugyanakkor tud rugalmasan változtatni is, ha a körülmények ezt
indokolttá teszik. "Csak az ökör konzekvens." - jut eszünkbe Bismarck mondása...
Kritikus helyzetekben (eltévedés, baleset, vihar stb.) a gyors, határozott intézkedés még a
gyengébb idegzetű túratársakra is nyugtatólag hat és megelőzheti a bizonytalankodásból eredő
pánikhangulat kétségbeesett lépéseit.
A túravezető erkölcsi értékrendjéből az is következik, hogy következetessége nem csap át
gőgös akarnokságba; nem uralkodni kíván csoportja felett, hanem szerényen szolgálni
szeretné a rábízott túratársait.
Ebből az önzetlen, demokratikus vezetői szemléletből következik a vezetői példamutatás,
amelynek alapján a pozicionális tekintély helyett valódi emberi-szakmai tekintélyt vívhat ki
magának. A túravezetőnek tudnia kell, hogy minden mozdulata modellértékű túratársai
számára.
Fokozottan érvényes ez az ifjúsági csoportok vezeti esetében, ahol a fiatalok mindenben
igyekeznek utánozni vezetőjüket.
Sajnos kísért annak a veszélye is, hogy valós belső értékek és megfelelő szakmai
felkészültség híján a túravezető felszínes jópofáskodással, szabados haverkodással igyek szik
magát megkedveltetni csoportjával...
Minden túravezetőnek tudnia kell, hogy nem a szépen csillogó jelvény, hanem a folyamatos
önképzéssel gyarapodó tudása, a túrák során bizonyított pozitív példamutatása teszi őt
valóban elfogadott vezetővé. Erre szokták mondani, hogy a túravezetői jelvényt állandóan
"csiszolni" kell, nehogy megfakuljon!
Minden túrán, táborozáson állandó direkt és indirekt nevelőmunka folyik, melynek során a
túravezető komplex módon szemléletet formál, ismereteket ad át. Ez a folyama t a valósában
összetetten és egyidejűleg zajlik le: egy-egy részmozzanat egyszerre több nevelési területet is
érinthet.
Pl. a közös étkezést előkészítő krumplihámozás a fegyelmezett munkára nevelést, új
ismeretek gyarapítását és a közösség szolgálatát is jelenti egyben.
Az alábbiakban csupán a világosabb áttekinthetőség kedvéért bontjuk szét a természetjárás
során megvalósítható nevelési részterületeket.

Erkölcsi-világnézeti nevelés
Erkölcsi- világnézeti nevelés - a környező világról vallott nézeteink formálása.
"Világnézet" alatt a korábbi szűk "materialista- idealista" értelmezés helyett azon vélemények
összességét értjük, amelyeket a valóság sokoldalú és tárgyilagos megismerése révén a
természetről, a hazáról, az emberiségről, a világmindenségről vallunk és amelyek
meghatározzák belső értékrendünket, motiválják mindennapi tetteinket.

67
A jó túravezető emberi tulajdonságainál is elsőként említettük azt a kívánatos természetbarát
magatartást, amely együtt jelenti a szülőföld és s Föld ismeretét - szeretetét - védelmét -
gyarapítását.
Ebből következik, hogy elsődleges célunk a Haza megismertetése kell legyen. A fokozatosság
elve alapján először a lakóhely, a szűkebb szülőföld, majd egyre távolabbi tájegységek
természeti, történeti, gazdasági, művészeti értékeit mutassuk meg.
A külföldi túralehetőségek csábításának engedve gyakran tapasztaljuk ennek az elvnek a
megsértését, ami azt eredményezheti, hogy hazai összehasonlítás hiányában torz kép alakul ki
a világról.

A természetjárás - a honismeret elemi iskolája

Túráink során a szó szoros értelmében lépésről- lépésre ismerjük meg az országot és vesszük
birtokba annak egy-egy darabját. Csak ilyen közvetlen tapasztalati úton, egyéni élmények
alapján alakulhat ki erős érzelmi-értelmi kötődés egy megmászott hegyhez, egy végigevezett
folyóhoz, egy végigkúszott barlanghoz, egy táborhely növény- ás állatvilágához, egy vidék
népviseletéhez, a földeken, erdőkben dolgozó emberekhez, hangulatos kiskocsmákhoz,
ügyeskezű hímző- és sütőasszonyokhoz, öreg kézművesmesterekhez, tájházakhoz,
múzeumokhoz stb., stb.
Ebből a sokféle élménymozaikból áll össze a hazáról alkotott képünk, és a hazai tájhoz, a
magyar néphez, múltunk és jelenünk értékeihez való kötődés révén objektív nemzettudatunk.
Csak ennek a birtokában válhatunk igazán közeli és távolabbi szomszédaink barátaivá, a
modern Európa megbecsült tagjaivá. Ezzel kapcsolatban nem árt bevésni az alábbi rigmust
túratársaink emlékezetébe is: Más hazáját tiszteljük, a miénket szeretjük!
Mi természetbarátok globális környezetvédelmi szemléletet vallunk, hiszen a hazai tájak
megismerése után egyre gyakrabban élvezhetjük Európa és a világ távolabbi tájainak
természeti és kulturális értékeit is. Ezért számunkra nem csak a pilisi vagy zalai, hanem a
skandináv, sőt a trópusi erdők életben maradása is fontos, mert a savas esők, az ózonlyuk, a
vizeket, levegőt, földet és az élővilágot ért szennyeződések sem ismernek országhatárokat !
A mohó, rövidlátó rablógazdálkodás már eddig is hosszutávú károsodást okozott. Ha igaz az a
közismert mondás, hogy "Földünket nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk
kölcsön", akkor bizony "megsebzett bolygónkat" nem szabad tovább rongálni, hanem
sürgősen meg kell kezdeni a gyógyítását - amíg nem késő...
Ennek érdekében az utóbbi évtizedekben világszerte és nálunk is egyre több hatékony
intézkedés született. Ezek azonban önmagukban még nem elégségesek; ezeket a
társadalommal is el kell fogadtatnunk, hiszen való igaz, hogy:
"Bármely környezeti politika akkor lehet csak sikeres, ha a környezet védelmét és javítását a
lakosság minden csoportja és az összes társadalmi erő felelőssége tudatában elősegíti, ami
folyamatos és elmélyült felvilágosító munkát igényel..."

(Helsinki Záróokmány)

Ez a felvilágosító-nevelő munka minden túravezető elsőrendű feladata. Minden

természetbarátnak feladatot kell vállalnia e célok megvalósítása érdekében saját családjában,
munkahelyén, lakóhelyén: egy cserép virág, néhány bokor, facsemete ültetése, az utcai fák
öntözése, egy "mini- zöldövezet" létrehozása mind példaértékű tett lehet, amely követésre
serkenthet másokat is.

68
A rend és tisztaság követelményét is komplex módon kell értelmeznünk: fizikai és szellemi
értelemben, illetve az egyén és a társadalom vonatkozásában egyaránt. Ennek megfelelően a
túravezető a személyes higiéné, a ruházat, felszerelés, illetve annak rende ltetésszerű
használata, gondozása szempontjából is példát kell mutasson. A legtöbb rendetlenség ugyanis
nem szándékos gonoszságból, hanem tájékozatlanságból, "jóhiszeműen" történik. A
pihenőhelyen eldobott szemét gazdája legtöbb esetben nem is gondol arra, hogy könnyed
mozdulatával milyen környezetszennyezést okoz. A parázsló csikket sem azért dobják el,
hogy erdőtüzet okozzanak vele... Hasonló a helyzet az erdei létesítmények rendeltetésszerű
használatával is: a jókedvű kirándulók célbadobnak az útjelzőtáb lákra, vagy viccből
elforgatják őket, az esőház tetejéről csúzdáznak, emlékül bevésik a nevüket, stb.
Ez utóbbi esetben talán elég egy tapintatos figyelmeztetés az alábbi rigmussal:
Nem emékkönyv a fák törzse,
zsebkéseddel ne vésd össze !

Gyakran előfordul a fiatal csemeték legázolása, nyársnak való kivágása. Egy mozdulat több
ember, több éves munkáját teheti tönkre. Bizony nem árt ismertetni alkalmasint a facsemeték
gondozásának hosszú, fáradságos munkáját. Jó lenne megszívleltetni minden erdőjáró
emberrel:
Óvjad meg a kis fákat,
ők adnak majd hűs árnyat !

Az utóbbi időben egyre több helyen olvasható a Fa fohásza c. vers; érdemes lenne minden
túracsoportban elemezni ezt a nagyszerű művet az embert a bölcsőtől a sírig kísérő hű
társunkról.

Munkára nevelés
A környezet tudatos védelmével kapcsolódnak össze olyan természetbarát munkaformák,
mint pl. az 1961 óta működő TESZ (Természetvédelmi Szolgálat), amely napjainkban már a
szakági túrázás terén is egyre gyakoribbá válik.
Még régebbi hagyományai vannak az un. munkatúráknak, amelyek során turista "erdei
nagytakarításokra ", útjelzések, források, pihenőhelyek stb. karbantartására kerül sor. Ezeknek
a komoly fizikai erőfeszítést is igénylő munkáknak az erkölcsi értékét az adja meg, hogy a
természetbarátok nem csak önmaguk érdekében végzik el ezeket a feladatokat, hanem azok
kedvéért, akik kirándulóként majd az erdőben keresnek felüdülést.
A jórészt egész héten "ülő ember " számára ezek a munkák üdítő változatosságot jelentenek. "
A változatosság gyönyörködtet" ősi igazsága ez esetben fizikai és pszichikai értelemben
egyaránt érvényesül. Az otthoni gépesített konyha kényelme után a szabadban sütött- főzött
étel sokszorosan jobb ízű; nem jelent ilyenkor "munkát" a rőzsegyűjtés, a tűzrakás, stb, hanem
inkább izgalmas, élvezetes szórakozást.
A fizikai munka mellett szinte minden túrán szükséges számtalan egyéb feladat elvégzése is:
felkészülés egy ismertető kiselőadásra, menetjegyvásárlás, túrafelszerelés összeállítása, stb.
A tapasztalt vezető igyekszik ezeknél olyan célszerű munkamegosztásra, amelyben mindenki
testhezálló feladatot kap. Ez nem elsősorban a vezető kényelmét jelenti, hanem azt, hogy
mindenkit érdekeltté tegyen - saját részfeladatának - sikeres végrehajtásával - a túra közös
sikerében, másrészt az utánpótlás nevelését is előkészíti, hiszen "gyakorlat teszi a mestert".

69
Külön is említést érdemel a szakági túrázáshoz kapcsolódó technikai munkák elvégzése, pl. a
kerékpárok, csónakok, sílécek, mászófelszerelések karbantartása, az idevonatkozó elméle ti és
gyakorlati szakismeretek folyamatos megszerzése, bővítése.
Ezek során szinte "társunkká " válik egy-egy felszerelési tárgy, amelyet a hétvégi túrázás
boldog perspektívájától lelkesítve hétközben is dédelgetve gondozunk.
Ez a sokféle, jókedvvel végzett munka kedvezően ellensúlyozhatja az urbanizáció, illetve
"civil foglalkozásunk" miatt egyoldalúvá torzult életmódunkat, teljesebbé teszi életünket.

Egészséges életmódra nevelés

"Az egészség": szervezetünk zavartalan életműködését, betegségnélküliségét és lelki
harmóniáját jelenti - azt, hogy testünk-lelkünk teljes egészen rendben van !
Ennek a mindenki által kívánatosnak tartott állapotnak egyik legfontosabb forrása a szabad
levegőn végzett mozgás, a napfény, a víz jótékony hatása. A mozgás örömére - amely a
természetjárás lényege - mindenkinek, mindig szüksége van/lenne...
A kirándulások rekreációs, gyógyító hatása közismert. Nem árt ismételni a turisták mondását:
Több túra - kevesebb gyógyszer !

Ezért is (lenne) jó nemzeti befektetés a tömeges természetjárás elterjesztése és gyakorlásának

folyamatos támogatása, hiszen a megelőzés mindig olcsóbb, mint a gyógyítás - arról az élet-és
alkotókedvről nem is szólva, amely az egészséges természetbarátokat jellemzi.
Sportpolitikusainknak is rá kellene már döbbenniük arra, hogy a csúcson csillogó
élsportolóknál többet érnek a mozgásra vágyó tömegek, hogy a nemzet büszkeségénél
fontosabb a nemzet egészsége !
A túrák optimális egészségmegőrző - hangulatjavító hatása több tényezőtől függ. Ezek közül a
legfontosabbak:
a csoport kondíciójának megfelelő terhelés,
célszerű öltözék,
megfelelő táplálkozás.

" A mozgás - élet " - tartja a jól ismert népi bölcsesség. Túráink során szinte észre sem
vesszük, hogy milyen intenzíven mozgatjuk meg egész testünket. Nem csupán a láb dolgozik,
hanem a hátizsákot tartó mell- és vállizmok, sőt a tájat pásztázó szem izmai is ... A
pihenőkben célszerű a kevésbé igénybe vett izmokat is megdolgoztatni egy kis
fekvőtámasszal, bukfenccel, törzshajlítással és hasonló gimnasztika i gyakorlatokkal. A
túravezető ilyenkor egyben testnevelő tanár is !
Kerékpártúrákon a meredek emelkedőkre sem érdemes "láncszaggató" lihegéssel felhajtani -
üdítőbb egy kis gyaloglás... A csónakba gémberedett tagjainkat is mozgassuk meg egy kis
kocogással, labdajátékkal, stb.
A megfelelő menetsebességre is a vezetőnek kell ügyelnie. A fokozatosság és mértéktartás e
téren is fontos, hiszen, ha gyengébb társunkat túlságosan "meghajtjuk", elvehetjük a kedvét a
további túrázástól. A kimerülés megelőzését szo lgálják a menetközbeni "szuszogók" és
pihenők. Ilyenkor a fáradtan földre omló társainknak inkább könnyű, lazító mozgást
javasoljunk. A hidegebb évszakokban pedig figyelmeztessük őket arra, hogy:
Míg a hónap neve R-es,
ne ülj le a földre kedves!

70
Fontos vezetői feladat a balesetek megelőzése is. Ennek érdekében részletesen meg kell
ismertetni a menetelés - közlekedés szabályait, és szigorúan betartani azokat. Még így is
előfordulhat rosszullét, kisebb sérülés vagy komolyabb baleset, amelynek kezelésére a gyors
és szakszerű intézkedés megtételére is fel kell készülnünk.
A túra jellegétől, az évszaktól nagy mértékben függ a célszerű - réteges, nedvszívó - öltözék
megválasztása. A zord időjárás sem lehet akadálya a rendszeres túrázásnak, hiszen igaz az,
hogy: "nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista!"
Ezért fontos a túravezető öltözéke, amely minta lehet a csoport számára. Hasonlóképpen
irányadó az ő felszerelése, annak csomagolása. Legjobb módszer, ha a vezető saját
hátizsákjával tart "szakmai bemutatót", magyarázza el a turistabot hasznát, stb. Nagy
mértékben emeli a vezető tekintélyét olyan sajátkezűleg barkácsolt túrafelszerelés, amely
kényelmesebbé és biztonságosabbá teszi a kirándulást. Pl. ötletes bakancs és lábszárvédő
fólia- zsák, talpra erősíthető csúszásgátló, kerékpárkormányra szerelt térképtartó stb.
Vannak olyan kirándulók, akik a túrát összetévesztik a délutáni sétával. Őket nem árt
figyelmeztetni, hogy:
A túra - te kis bohó - nem divatbemutató!

A szabadban való mozgástól általában javul az étvágyunk is, de nem mindegy, hogy mit és
mennyit eszünk, iszunk! A táplálkozás nevelési vonatkozása szintén a célszerűség és a
mértékletesség. Hasznos táblázatok, részletes turista receptek állnak e téren rendelkezésünkre
-csak meg kell ismerni és valósítani őket. (Pl: Makay Béla: Szabadtűzön Mezőgazdasági
Kiadó 1984)
Ügyeljünk arra, hogy csak "jó ivóvíz" feliratú kútból igyunk, (sajnos olyan mérvű már a
környezet szennyeződése, hogy sok forrás vize sem iható!) illetve ehelyett inkább teát, üdítőt
fogyasszunk. Az ételeknél is ellenőrizzük nem romlottak-e, illetve jól átsütöttük-e stb.
A természetbarát magatartás jellemzője az az önfegyelem, amely mértéket tud tartani az étel
és ital fogyasztásában. Pl. menetközbeni mérsékelt folyadékfogyasztás, (kevésbé izzadunk és
fáradunk így el) kúthoz, büféhez való érkezés után néhány perces türelmes várakozás a
felhevülten mohó vedelés helyett.
A túlzott szeszfogyasztás sem kívánatos! Ne ennek gőze teremtsen jó hangulatot... A
természetbarátnak nincs szüksége semmilyen bódító, szervezetét roncsoló narkotikumra,
hiszen őt a természet szépsége emeli "magasabb régiókba".
Az otthoni ellenőrzéstől megszabadult fiatalok körében különösen fontos a fentiek szem előtt
tartása. Túravezetőink meggyőzően bizonyíthatják - saját példájukkal - hogy nikotin és
alkohol nélkül lehet valaki igazán kiváló felnőtt!
A "divatos mérgek" helyett ismertessük meg túratársainkat a fogyasztható erdei termésekkel,
gyógynövényekkel, hiszen köztudott régi bölcsesség, hogy: "fűben- fában van az orvosság".
Az erdei "csemegék" közül leginkább a gombákkal lehet probléma, ezért célszerű
"megfejelni" a túravezető tanfolyamot egy gombaismerő kurzussal is. (Ennek megléte esetén
is mutassuk meg gombagyűjteményünket a hivatásos szakértőknek!)
A saját gyűjtésű gyógynövények lélektani hatása is fontos: valószínű jobbnak érezzük az ilyen
kamilla vagy hársfa tea főztjét, mintha a boltban vásároltuk volna...
A túrák utáni tisztálkodás, az egyéni higiéné fontosságáról sem feledkezhetünk meg. Főleg az
ifjúsági csoportok hajlamosak e téren "lazítani", pedig az üdítő mosakodás, fürdés, a tiszta

71
ruházat a másnapi túra kondícióit is javítja. Az esti ellenőrzésnek ki kell terjednie a
kullancsveszély elhárítására is: erre nagyszerű módszerek ismertek már.
Szálláshelyünkön a házirend betartása, a nyugodt éjszakai pihenés biztosítása szintén alapvető
kötelességünk. Amikor pedig továbbindulunk, mindent olyan rendben és tisztán hagyjunk
magunk után, ahogyan mi szerettük volna azt megkapni.

Esztétikai nevelés
A "szép" felfedezése, megláttatása minden túrán, minden évszakban, minden tájon fontos
vezetői feladat. Az "elvárosiasodott" túratársainkat ismét meg kell tanítanunk a természet
évszakonkénti változásainak élvezetére, a tavaszi rügyfakadás, az aranyló búzatáblák, a
színpompás őszi erdők, a párabundás völgyek fölé magasodó havas hegycsúcsok látványának
megcsodálására. De nem csak látni, hallani is kell az erdő hangjait, a vizek csobogását, a
madarak dalát - vagy a "csend muzsikáját". És érezni a záporok utáni üde, friss levegőt, vagy
az őszi esők áztatta avar fanyar illatát... Milyen nagy szüksége van minderre a benzingőzhöz
szokott orrunknak és tüdőnknek, a zajos forgalomtól tompult idegeinknek!
Mindezek felfedezésére rendszeresen, következetesen rá kell nevelni a túrázókat, hiszen
főként a "kocakirándulók"- nál szinte legfontosabb "túrafelszerelés" a menetközben bömbölő
magnó.
Az egész héten zajban élő ember hangoskodása természetes reflex. Ebből kell kiszakítani,
megnyugtatni, lecsendesíteni! Elgondolkodtatni azon a keleti bölcsességen, hogy:
"Csak akkor szólj, ha biztos vagy abban, hogy mondandód szebb, mint a Csend."
A túrán való beszélgetés stílusát is a vezető egyénisége határozza meg. Sajnálatos társadalmi
tapasztalat az egyre silányuló kommunikáció, a nyelvi durvaságok, a zavaros, primitív
mondatok. "Szépen beszélni - jellemkérdés" - idézhetjük Illyés Gyulát. A túravezetőnek e
téren is olyan példát kell mutatnia, amelyet lassanként a csoport pongyola beszédű tagjai is
követni fognak. Célszerű módszer pl. a találóan tömör népi szólás- mondások beszéd közbeni
alkalmazása, amelyeket így szinte tudat alatt beépíthetünk túratársaink szókincsébe és
gondolkodásmódjába.
A természeti szépségek mellett megcsodáljuk az emberi kéz alkotásait is, azokat a művészi
értékeket, amelyeket elmúlt évszázadok hagytak ránk örökül. Hasonlóképpen értékelnünk kell
a népművészet kincseit, a népviselet, népi építészet, népköltészet emlékeit, amelyek
évszázados csiszolódás folytán nyerték el mai formájukat.
A látnivalók passzív élvezésén túl igyekezzünk maradandó emlékként is megőrizni
élményeinket (fotó, rajz, naplóvezetés).
Főleg hosszabb túrák, táborok alkalmával nyílik lehetőség arra, hogy sajátkezűleg készítsünk
valamilyen turista-emléket. Lehet ez egy kagylóba karcolt vázlat, falapra égetett szöveg,
kőlapocskába vésett egyszerű ábrázolás. levél- mozaik, fűszálakból ragasztott miniatűr tájkép,
egy szépen faragott turistabot, stb.
Akit ilyen szuvenírral ajándékozunk meg, valószínűleg jobban fog ennek örülni, mint egy
bolti bóvlinak...
Ezekkel a szép emlékekkel, élethű fényképekkel nemcsak saját fakuló emlékezetünket
ellensúlyozhatjuk, de újabb érdeklődők számára mutathatjuk be a természetjárás szépségeit,
örömeit, hogy ők is útnak induljanak megkeresni azt a szebb világot, amelyben zöldebb a fű,
kékebb az ég, magasabbak a hegyek...

72
A közösségépítés lehetőségei
"Közösség: közös eszmék, célok által egyesített emberek csoportja, együvétartozása."
A természetjárás - kollektív sport. Minden más sportágtól abban is különbözik, hogy itt nem a
"sporttársunk" legyőzése árán győzhetünk, hanem csak vele együtt. Míg másutt a
versenytársak kiesése, lemaradása segíti a továbbjutó győzelmi esélyeit, nálunk ez éppen
fordítva: meggátolhatja az egész csoport továbbjutását.
A természetbarátok tehát nem csupán sporttársai, hanem barátai is egymásnak. Ez a
természettel és egymással való barátság nem csupán egy-egy alkalmi kirándulást, a
természettel való "futó alkalmi viszonyt", hanem életszemléletet, életformát jelent.
Ezt az eszmeiséget fejezi ki több ország természetbarát szövetségének jelvényében a barátian
összekulcsolódó két kéz. Ez a közös szimbólum egyben jelképezi a természetbarátok nagy
családjának nemzetköziségét is, ahol természetesen minden nemzet fiai képviselik sajátos,
színes, nemzeti értékeiket is!
Az előbbi eszmei alap a természetbarát közösségek kialakulásának egyik pillére, a másik
pedig a közös célok megvalósításának igénye. E célok meghatározásánál az alakuló
túracsoport, szakosztály tagjainak igényeiből kell kiindulni, figyelembe véve az adott
személyi, anyagi , környezeti lehetőségeket. E kettő szintéziséből állítható össze a
fokozatosság és rendszeresség elvén alapuló közeli és távlati program.
Ennek megvalósítása érdekében folytatjuk azt a közös tevékenységet, amelynek során a
korábban igen különféle emberek alkalmi társulásából kialakulhat egy igazi természetbarát
közösség. Igen sokféle lehet az a motiváció is. amely az embereket egy ilyen közösség
keresése felé irányítja:
Pl: - a korábbi védő-segítő közösség (család, baráti kör, munkahely) megszűnése miatti
elmagányosodás ellensúlyozása,
a természetben való felüdülés vágya.
ismeretszerzés igénye,
a szervezettséggel járó előnyök,
speciális helyzet (pl: testi fogyatékosok túracsoportjai)

Századunk folyamán voltak olyan történelmi periódusok is, ahol a természetjáró közösségek
illegális "fedőszervként " működtek. Igy pl. a Horthy-rendszer idején a baloldali,
munkásmozgalmi csoportok tartották összejöveteleiket a "turistaság örve alatt" (Gödi- fészek),
az ötvenes évektől pedig a rendszerváltásig a feloszlatott cserkészcsapatok, szerzetesrendek,
vallási közösségek tartották foglalkozásaikat a nehezen ellenőrizhető szabad természetben.
E sokféle késztetés és "előélet" ellenére egyéniségükben, érdeklődési körükben sok a közös
vonás.
"Akik szeretik az erdőt és útjait járják, nem állhatnak távol egymástól. " - írta Pápa Miklós dr.
Ez a hasonlóságból fakadó kölcsönös érdeklődés egymás megismerése révén idővel kölcsönös
megbecsüléssé nemesedhet.
Az alkalmi túracsoport csak folyamatos nevelőmunka során válik igazi közösséggé. Ennek
kialakításában döntő szerepe van a túravezetőnek, aki meghatározza azt az értékrendet, amely
iránytűként szolgálhat a tagoknak. Kezdeti szakaszban tehát a vezető követel, később már a
közösség.
A csoport életét szabályozó "törvények" az idők folyamán módosulhatnak, de - a társadalmi
gyakorlattól eltérően - itt eleve nem léteznek "joghézagok", kibúvó kiskapuk, hiszen a

73
közösség egészséges igazságérzete ezeket már csírájukban lehetetlenné teszi. Ezért nem lehet
hosszú életű egy természetbarát közösségben olyan ember, aki csak az előnyökben kíván
részesülni, de a kötelezettségek alól kibúvókat keres.
A kis közösségek mindenki által elfogadott igazságos légköréből az is következik, hogy már
kezdettől fogva mindenkinek éreznie kell a védettséget, a személyének járó megbecsülést.
A túravezetőnek abból kell kiindulnia, hogy "valamiben mindenki kiváló", ami azt jelenti,
hogy olyan értékkel, képességgel, szakismerettel rendelkezik, amellyel a közösség javát is
szolgálhatja.. Első feladat tehát a csoport tagjainak alapos megismerése, és ennek alapján
részükre olyan feladatok adása, amelyet nagy valószínűséggel sikerrel oldanak majd meg.
A közös túrák során kiderül, hogy kiből lesz jó tűzmester, aki ért a megfelelő rőzse
kiválasztáshoz, tűzhelyépítéshez és egy szál gyufával lángra tudja lobbantani mesterien
megépített máglyáját. Lesz olyan, aki kiváló szakács: nem csak otthoni süteményeivel bűvöli
el túratársait, de a szabad tűzőn is sokféle, ízletes ételt tud készíteni. Igen jó hangulatot teremt,
ha a csoport valamelyik tagja előhúz egy szájharmonikát, pihenőhelyen, esti tábortűznél
gitárt, furulyát. Ilyenkor általában akad néhány széphangú énekes is, akik rázendítenek a
nótára. Sokkal meghittebb azoknak az együttléteknek a hangulata, ahol gépi zene (magnó,
zsebrádió) helyett saját magunk teremtjük meg a zenét, nótát.
Áhítattal hallgatjuk azokat a túratársainkat, akik igazi mesemondók: jól ismerik a környék
történeti, néprajzi értékeit, és ezeket érdekesen elő is tudják adni. Ugyancsak értékeli a
közösség azt, ha valamely tagja jól ért az elsősegélynyújtáshoz, ismeri a gyógynövényeket, az
erdő életét, vagy szép felvételeken örökíti meg a túra egy-egy mozzanatát.
Ezek a részfeladatok a közösséget is szolgálják és az egyénnek is megbecsülést, sikerélményt
jelentenek.
Végrehajtásuk után szükséges a túravezető objektív értékelése is, amely nyilván tükrözi a
közösség véleményét a feladat végrehajtásáról. Ennek az értékelésnek tapintatosnak,
segítőkésznek is kell lennie, ami hozzásegítheti az egyént a reális önértékeléshez is, amely
viszont még azért is hasznos, hogy élete egyéb területén is megalapozottabb legyen a
tevékenysége ...
Ezzel a személyre szabott értékelési módszerrel még a legzárkózottabb embert is "ki lehet
nyitni". A módszer mellett az alkalom megválasztása is fontos: meghitt négyszemközti
beszélgetésre utazás közben, vagy egy-egy pihenőhelyen egyaránt sor kerülhet. Egy esti
tábortűznél is könnyen megnyílnak az emberek. Ezekkel az alkalmakkal a vezetőnek mindig
élnie kell !
A sikeresnek értékelt részfeladat-végrehajtás újabb vállalkozáshoz adhat kedvet, amely végül
az egyén általános kibontakozását eredményezheti. Gyakori jelenség, hogy az iskolában
félszeg, sikertelen gyerekek túraélményeik alapján válnak magabiztosabbá, itteni sikereik
pozitívan hatnak tanulmányi eredményükre is, de hasonló hatás a felnőtteknél is tapasztalható.
A közösség kölcsönös előnyök és kötelezettségek kompromisszuma is, hiszen bizonyos
alkalmazkodást is megkövetel az egyes embertől. A mérleg nyelve végül az előnyök fe lé
billen, hiszen ellenkező esetben az egyén kiválik a közösségből.
Itt kell szólni azokról a "kóbor lovagokról", akik egyedül járják a természetet. Sok híres
természetbarát tartja ezt egyenesen "nirvána-állapot"- nak. Gyakran találkozunk olyan
magános vándorokkal is, akik - vállalkozó társak híján - egyedül is nekivágnak pl. komoly
teljesítménytúrák, jelvényszerző túramozgalmak keretében az útnak. Vannak olyan
természetbarát- házaspárok, vagy évtizedek óta együttjáró túrapárok, akik nem szeretik a
"tömeget", de egymást még elviselik.

74
Az ilyen magányos vándorlásnak előfeltétele az igen magasfokú természetjáró szakképzettség
és edzettség. Kétségtelen előny, hogy nem kell senkihez alkalmazkodni, nyugodtan el lehet
merülni egy-egy részlet megcsodálásában, kedvünk szerint változtathatunk a programon, stb.
Ezzel szemben vannak bizonyos hátrányok, veszélyek is : baleset, műszaki hiba (kerékpár)
esetén, sátorveréskor, átzsilipelésnél is csak magunkra számíthatunk... és élményeinket sem
oszthatjuk meg társainkkal.
A kölcsönös alkalmazkodás minden civilizált társadalomban alapkövetelmény. Ezzel
összhangban a természetbarát kisközösségek tagjai is igyekeznek megismerni és tiszteletben
tartani egymás egyéniségét és reálisan értékelni saját magukat. Egy jó közösségben ennek
révén fokozódik a tagok általános kudarctűrő- és teherbíró képessége. Az esetleges
sikertelenségek elemzése során a túravezetőnek meg kell tudni győzni túratársait arról, hogy
megfelelő korrekcióval képesek a feladat végrehajtására.
Egyetlen túra során is számtalan nevelés- és közösségkovácsolási lehetőség adódik a vezető
számára - ha tudatosan figyel is ezekre. Különösen az alakuló csoportoknál fontos az azonnali
gyors reagálás mindenféle negnyilvánulásra: a pozitívakat elismeréssel erősíteni, a
negatívakat pedig tapintatosan, de határozo ttan elutasítani kell. Szinte minden kezdő
csoportnál tapasztalhatók olyan negatív jelenségek, amelyeknek zöme tapasztalatlanságból
ered: amikor "kiszabadulnak" az erdőbe- mezőre úgy gondolják, hogy itt mindent szabad,
hiszen hányszor hallották otthoni feddésként, hogy "nem vagyunk erdőben - hogy viselkedsz?
...
Bizony ilyenkor a túravezetőnek határozottan meg kell követelnie azt a kívánatos
természetbarát magatartást, amelynek néhány ismérve:
civilizált kommunikáció egymással és útitársainkkal,
az előírt szabályok betartása,
az eszközök, létesítmények rendeltetésszerű használata,
a védett értékek ismerete és védelme,
a tulajdon védelme,
a dolgozó emberek tisztelete, munkájuk megbecsülése.

Tudatosítani kell a csoport tagjaiban, hogy a mi viselkedésünkből általánosítanak a "turisták",

külföldön pedig a "magyarok" általános magatartására! Ezért célszerű már a kezdeti
időszakban szinte beleszuggerálni a tagokba, hogy a mi csoportunk viselkedésének mindig,
mindenhol példamutatónak kell lennie, nekünk ki kell tűnnünk segítőkészségben
udvariasságban, stb.
Az ilyen példamutató csoportot szívesen látják, sőt visszavárják mindenhol, és ez további
pozitív magatartásra serkenti annak tagjait.
A pozitív külső megnyilvánulási formák szilárd belső értékrenden kell, hogy alapuljanak.
Ezzel harmonizál, ezt fejezi ki a közösség hangneme, amelyet a vidámság, kölcsönös tisztelet,
kulturált nívó jellemez. Erről az esztétikai nevelés során részletesebben is szóltunk.
Közismert, hogy a túrák nem csupán önfeledt szórakozást, hanem sokféle szellemi és fizikai
munkát is jelentenek a résztvevőknek. Egy jól szervezett közösségnek már arra is van ereje,
hogy olyan nagyobb feladatokra is vállalkozzék, amelyek a csoport tevékenységének
magasabb szintre emelését, vagy nagyobb természetbarát közösségek, -régiók érdekeit
szolgálják. Ilyenek pl. a TESZ munka, turistalétesítmények feletti védnökségvállalás,
munkatúrák, vagy pl. turistaszállások létrehozása, Erre az alkotó tevékenységre annál inkább
szükség van, mivel - megszűnvén a korábbi állami- üzemi gondoskodás - a természetbarát
közösségek saját erejükre, "civil kurázsi"- jukra vannak utalva éppúgy, mint századunk első

75
felében elődeink, akik szintén önerőből hozták létre saját turistaházaikat, építettek kilátókat,
pihenőhelyeket, forrásokat foglaltak, útvonalakat jelzésekkel láttak el, stb.
Az ő gyakorlatukat kell nekünk is felújítanunk !
Ezek a turista emlékművek minden arra járót az önzetlen természetbarát eszmeiségre és az
alkotók iránti tiszteletre fognak emlékeztetni.
A közösen végzett munka sikere nagymértékben emeli a "mi csoportunk" büszke tudatát,
amelyet még fokozhatunk olyan külső szimbólumokkal, mint pl. egyforma túrafelszerelés,
saját jelvény, stb. Bár tevékenységünk lényege a terepen folyik, a közösség életének fontos
színtere a jól szervezett klubélet is. Ehhez persze megfelelő helyiségre is szükség van.
Különösen fontos ez az intenzívebb szakági túrázás esetén, hiszen ekkor a felszerelés
tárolására, javítására is hely kell. De egy "közönséges" gyalogtúrázó szakosztálynak is vannak
olyan közös felszerelései, amelyeket rendszeresen használnak, és amelyeknek ezért mindenki
számára könnyen hozzáférhetőeknek kell lenniük. Pl: kondérok, sátrak, hálózsákok, térképek,
szakkönyvek, folyóiratok, stb. Ugyancsak itt célszerű elhelye zni a közösség életét bemutató
tablókat, okleveleket és egyéb győzelmi trófeákat is.
A klubhelyiség az a "műhely", ahol megtervezzük-szervezzük, majd értékeljük a terepmunkát.
Így valósulhat meg a "háromszoros túrázás" elve:
először, amikor aprólékosan megtervezzük a programot és gondolatban végigjárjuk az
útvonalat,
másodszor a túrán.
harmadszor a klubban, amikor felidézzük túraélményeinket.

Itt rendezzük meg azokat a szaktanfolyamokat, eszközbemutatókat, amelyek majd a szakági

túrázást alapozzák meg. Kerékpáros-vízi szakcsoportoknál erre főleg a téli időszakban kerül
sor.
Igen hasznosnak bizonyult a hasonló szakági klubok együttműködése, egymás kölcsönös
meghívása, közösen rendezett tanfolyamok, bemutató foglalkozások, előadások, stb.
A természetbarátság erősítése, egymás megismerése mellett igen hasznos tapasztalatcserékre,
kölcsönösen előnyös lehetőségek feltárására, együttes akciók szervezésére kerülhet így sor.
Külső szervek felé is hatásosabban érvényesíthetők a természetbarát érdekek ilyen területi-
regionális összefogás által. Pl:
sportlétesítmények, szervízhálózat, csónakházak, kerékpárutak építése, a tervek
összehangolása,
utazási, szállítási stb. kedvezmények biztosítása,
sportszerek gyártása, beszerzése,
látogatási engedélyek, kedvezmények biztosítása,
testvérvárosi kapcsolatok felhasználása (cseretúrák)

Napjainkban már több olyan országos és helyi jellegű szervezet működik, amely a
természetbarátokéhoz hasonló célokat tűzött maga elé. Pl: Honismereti Szövetség, T.I.T.,
Tájak-Korok-Múzeumok, városvédő egyesületek, várbarát körök, ifjúsági szervezetek,
környezetvédő egyesületek, helytörténeti társaságok stb.
A közös érdeklődésből fakadóan gyakran előfordul, hogy valamelyik természetbarát
tagtársunk részt vesz ezen szervezetek munkájában is. Ő lehet tehát az "összekötő", aki tartja
a kapcsolatot, tájékoztat a testvérszervezet programjáról stb.

76
Az együttműködésnek sokféle formája lehet. Pl: programcserék, kölcsönös meghívások,
együttes munkaakciók, költségkímélő közös kirándulások (kedvezményes szállás, busz).
Hasonlóképpen fontos az egyes közösségek jó kapcsolata annak a környéknek a lakosságával,
önkormányzataival, ahová rendszeresen járnak túrázni, ahol elhagyott vadász- gátőr-
erdészházat, pusztulásnak indult tanyát, vagy parasztházat újítottak fel és ezzel szinte a falu
újjáélesztéséhez járultak hozzá ...
Ide már nem előkelő "idegenként" jönnek a turisták, hanem kedves ismerősként, barátként. Az
ilyen kapcsolat azért is fontos, mert a városi turisták fejében a "parasztok"- ról kialakult
gyakran torz kép megváltoztatásában, és ezzel a reális nemzetismeret kialakításában is
jelentős szerepet játszhat. Másrészt az sem mindegy, hogy egy érkező túracsoportot a
gyümölcsöskertek gazdái szíves ajándékkal, tárt karokkal, vagy karókkal várnak ...
A természetbarát eszmeiségből következik az is, hogy egy jó közösségben nem csak
dolgoztatjuk az embereket, hanem értékeljük, elismerjük, sőt meg is ünnepeljük őket. Sok
közösség igen alapos teljesítmény-rendszert dolgozott ki, amely alkalmas arra, hogy a tagok
munkáját számszerűsítse is. Ez alapul szolgálhat az MTSZ minősítési rendszer követelményei
szerint a különféle fokozatok elnyeréséhez. Igen kedvesek azok a házi "szertartások" ,
amelyek keretében pl. felavatják az újoncokat, köszöntik a különféle kitüntetést, fokozatot
elért tagtársukat.
Vidámak, bensőségesek azok az évadzáró összejövetelek, ahol az éves munkát értékelik,
jutalmazzák. Ilyenkor rendszerint asztalra kerülnek a finom házi készítmények, gyógyteák,
erdei gyümölcsök is.
Hasonlóan jólesik az embernek, ha név- vagy születésnapján, munkásságának jelesebb
évfordulóján egy testreszabott rigmussal, vagy ajándékkal megköszöntik túratársai.
Gondoljuk csak meg, hogy mit jelent az ilyen figyelmesség pl. egy magányos ember számára
...
Jó közösségben jól érzi magát az ember, szívesen viszi oda családtagjait, hívja meg barátait.
Arra is volt már nem egy példa, hogy ilyen közösségekben találtak egymásra a fiatalok - és
évtizedek múlva már több generáció túrázott együtt.
(Igen érdekes esküvői rítusok is kialakultak már: pl. turistaházban, barlangban rendezett
lakodalom, nászút a havasokban stb). Elterjedőben vannak a "bakancsos bálok", szilveszteri
túrák, népszerűek egy-egy alkalomhoz kapcsolódó nyílt túrák (mikulás - gyöngyvirág -
nőnapi stb), amelyek vonzó, játékos programjukkal egyben tagtoborzó célt is szolgálnak.
Hiszen ez az egyik legegyszerűbb módja annak,, hogy nyissunk a nagyközönség felé is.
Szorosan kapcsolódik szervezeti életünkhöz a propagandatevékenység. Nem elég ugyanis
"csak" tartalmas természetbarát tevékenységet folytatnunk, de ezt kifelé is meg kell
mutatnunk, hiszen az előzőekben már szó volt arról, hogy milyen fontos a társadalom
szemléletének formálása. Amikor tehát ilyen rendezvényeken a sajtóban bemutatkozunk,
akkor ezzel nem csupán saját magunkat reklámozzuk, hanem az a célunk, hogy kedvet
ébresszünk másokban is példánk követésére. A propaganda tehát természetbarát missziónk
segítője.
Elsősorban a helyi újság, rádió, kábel TV lehet vevő híranyagainkra, esetleg részletesebb
beszámolóinkra, de megkínálhatjuk az országos "médiákat" is...
Rendezvényeinkre hívjuk meg a helyi önkormányzatok képviselőit, vezetőit is.
Megjelenésükkel megtisztelik közösségünket, és hasznos tapasztalatokat gyűjthetnek,
amelyeket majd döntéseik meghozatalánál is figyelembe vehetnek.

77
A jó túra- és szakosztályvezetőknek jó menedzsereknek is kell lenniük, ami azt jelenti, hogy
meg kell ragadniok minden bemutatkozási lehetőséget, ahol a természetbarát ügy érdekében
"lobbyzni" lehet. Ilyenek pl. azok a tömegrendezvények, amelyeket "kulturális piac", "városi
búcsú" stb. címen rendeznek egyes településeken. Érdemes ilyenkor egy sátorral "kitelepülni"
és bemutatkozni. Hasonlóképpen jó lehetőség egy "nyílt nap", vagy egy kiállítás pl. a városi
műv. központban, ahol a látogatók megismerkedhetnek csoportunk életével, felszerelési
tárgyainkkal, megkóstolhatják erdei termékekből készült ételeinket- italainkat,
megcsodálhatják szép fotóinkat, meghallgathatják élménybeszámolóinkat, és általában választ
kaphatnak minden őket érdeklő szakmai kérdésre. Ilyen rendezvény szintén sikerélmény
közreműködő túratársainknak is és egyben öregbíti csoportunk, klubunk jó hírnevét.
Megfelelő mozgásterünk biztosítása érdekében saját tagjaink önzetlen közreműködése mellett
szükség van szponzorokra is. Megfelelő támogatás ellenében vállalkozhatunk pl.
reklámhordozásra: hátizsákunkon, kerékpárunkon, csónakunkon viseljük az illető cég
jelvényét, zászlócskáját, vagy szakvéleményt írunk azokról a termékekről (sportfelszerelés,
élelmiszer stb), amelyeket túráinkon kipróbálunk. Az ilyen együttműködés mindkét fél
számára csak hasznos lehet, sikere pedig tovább erősíti közösségünk életrevalóságát,
együvétartozását.
Úgy tűnhet, hogy az előző fejezetekben túl magas mércét állítottunk a jó túravezetők elé.
Bizony komoly, kemény munka ez, amelyet felkészültség nélkül nem szabad, lelkesedés
nélkül pedig nem lehet elvégezni.
A megszállott túravezetők számára ezért mindez nem is számít áldozatnak, hanem inkább
élvezetnek, a közösségért vállalt folytonos megméretésnek és sokoldalú sikerélmény-
sorozatnak.
A közösség számára nagy ajándék egy jó túravezető, hiszen általa olyan életreszóló nemes
élményekkel, szellemi kincsekkel, gyakorlati ismeretekkel és emberi tartással leszünk
gazdagabbak, amelyeket csak úgy tudunk igazán meghálálni, ha mi is továbbadjuk ezeket az
újabb természetbarát nemzedékeknek.

Felhasznált irodalom:
Dr. Tóth József: Út mutató kiránduló pedagógusoknak. Fővárosi Pedagógiai Intézet, 1995.

78
Háncs Péter:

VIII. TERMÉSZETVÉDELEM -
JOGSZABÁLYISMERET
BEVEZETÉS

"Körülbelül négy milliárd éve keletkezett az élet a Földön. Az ember nem egészen két millió
éve jelent meg először legprimitívebb formájában. A mai ember alig 30 ezer éves. Ez alatt a
viszonylag rövid idő alatt azonban olyan erőssé és hatalmassá váltunk, hogy minden egyes
élőlény és minden faj sorsa a mi kezünkben nyugszik. Sajnos sok faj már örökre eltűnt és
nagyon sok került a kipusztulás szélére.
Még mindig nem tudjuk, hogyan éljünk harmóniában a természettel, pedig óriási felelősség
nyomja a vállunkat. Felelősek vagyunk magunkért, a gyermekeinkért, minden élőlényért, a
növényekért, állatokért egyaránt, vagyis az egész bolygónkért.
Mindenképp lépnünk kell, mert a szavak ideje már lejárt. Meg kell osztani az ismereteinket. A
nyilvánosság elé kell tárni és terjeszteni kell a tapasztalatainkat, a jókat és a rosszakat
egyaránt, amilyen gyorsan csak lehet."
Heinrich Siedentopf német csillagász a szárazföld meghódításától napjainkig terjedő mintegy
170 millió évet szemléletesen egy modellévbe sűrítette. Eszerint a vegetáció és a szárazföldi
állatok január hónapban alakultak ki. Márciusban ez első madárfajok jelentek meg, míg május
hónapban már virágba borultak az első lombos fák. Októberben jelentek meg a főemlősök,
november közepén pedig az emberszabású majmok. December 30-ra fejlődött ki az ősember,
és 31-én 20.00 órakor már ki is halt a Neandervölgyi ősember. December 31-én 23.30-kor
kezdődött meg a földművelés és ezt követően 23 óra 59 perc 24 másodperckor - 36
másodperccel a jelen előtt - "tört ki" az ipari forradalom.

Ebből látszik, hogy az ember az utolsó másodpercekben mindazt felhasználja, amit a

természet ezidő alatt elraktározott: kiirtotta az erdők jelentős részét, kipusztított több, mint
200 állatfajt, kihalás szélére sodort több ezret, vegyszerekkel mérgezte meg a talajt, a felszíni
és felszín alatti vizeket. Az evolúció utolsó tagjaként megjelent homo sapiens története során
fokozatosan végromlással fenyegeti környezetét. Az értelemmel bíró ember még
évszázadokkal korábban is együtt tudott élni a természettel. Bizonyítékok erre az ókori
filozófiai tanítások, amelyekben a víz, a tűz, a föld az élet alapjait képező őselemek. Tudta,
hogy minden összefügg, a levegő, a víz, a zöldburok, ami körülvesz most is minket.
A bioszféra egy végtelenül törékeny és vékony hártya Földünk kerülete mentén. Csak néhány
kilométer vastag a levegőben (atmoszféra), a vízben (hidroszféra) és a talajban (litoszféra).
Ebbe a hallatlanul sérülékeny rétegbe nyúlt bele az ember úgy, hogy nem sejtette, ha
bármelyik határréteget bántja, a vizet, levegőt, földet, visszahat az egész bioszférára.

79
Világszerte egyre növekvő fontosságúvá vált az a feladat, hogy az embereket meg kell
tanítani:
melyek a fenyegető veszélyek,
melyek a veszélyes anyagok és károsító mechanizmusok,
mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Törekednünk kell annak elérésére, hogy a különböző foglalkozású és elfoglaltságú emberek

betartsák a korrekt környezeti viselkedés szabályait mind munkájukban, mind pedig
személyes életvitelükben. A természetben járó embereknek, így a túravezetőknek is, óriási
felelősségük van a természet védelme terén. Nem csak szeretniük kell, henem ismerniük is
szükséges azt, felvilágosítással, neveléssel elő kell segíteniük embertársaink szemléletének
megváltozását, hogy összhangban tudjunk élni a törékeny természettel.

A KÖRNYEZETVÉDELEM TÖRTÉNETE

Az ember kialakulásától az 1960-as évekig

Ez az időszak a környezetvédelem előtörténetének tekinthető. Ekkor az ember és

környezetének kapcsolata még viszonylag harmonikusnak mondható.

Az ember megjelenésétől a történelmi középkorig

A hordákban élő gyűjtögető életmódot folytató ember csak eseti sérüléseket okozott a
környezetben, melyet az kompenzálni tudott.
A növénytermesztés-szántóföldi művelésre való áttérés, az ércek bányászata és a fémkohászat
valamint a közlekedés fejlődése súlyosabb környezetterhelést indított el:
először változtatta meg az ember az élővilág élőhelyét,
megkezdődött az erdők irtása,
a védtelenné váló talajt a szél és a víz elhordta, az alapkőzetig lepusztította.

Salamon király idején 5000 km2 erdőt alkottak a cédrusok. A cédruserdők említésével először
Kr.e. 2500-2300 táján találkozunk. Ma elenyésző foltokat találunk ugyanott.
A Római Birodalom virágkorában a Bagdadtól Damaszkuszig vezető országutat végig fák
árnyékolták. Ma sivatag a két város közötti út.
Az ősi civilizációk környezetkárosító hatása már tartós, máig ható változásokat okozott a
környezetben. A hatások már regionális szinten jelentkeztek, de még nem okoztak globális
méretű elváltozásokat.
A növekvő népesség egyre inkább a városokban koncentrálódott. Már az ókorban megjelentek
azok a gondok, amelyek ma is környezeti problémát okoznak a nagyvárosokban:
szemétkezelés, vízellátás, szennyvízelvezetés, higiéniai kérdések. Szükséges volt olyan
megoldások alkalmazása, amelyek ma is beletartoznak a környezetvédelem eszköztárába.
Jeruzsálemben és Rómában a gravitáció elvén alapuló vízvezeték rendszert építettek. Róma
Cloaca Maxima - az első zárt szennyvízcsatorna, 2500 éve folyamatosan üzemel.

Középkor

Az ember és a környezet viszonya a középkorban sem volt teljesen harmonikus: alacsony

higiéniai színvonal, fertőzött víz, járványok jellemezték. Tovább folytatódott az erdőirtás,

80
mocsarak lecsapolása, amely az eredeti ökoszisztémák felszámolásával járt Az ipar
fejlődésével növekedett a bányászat és kohászat környezetkárosító hatása.
A XIV. században I. Edward angol király betiltotta Londonban a kőszén égetését, mert káros
hatással lehet a lovagok és felségek egészségére. E korban született meg Zsigmond király
erdőtörvénye is, amely a bányavárosok környékén szabályozta az erdőgazdálkodást. 1543-ban
a sziléziai Bunzlau város építette az első szennyvíztisztító telepet és vízművet. A szennyvizet
külön területre szivattyúzták. Ugyanakkor új elemként megjelent a vízenergia és szélenergia
hasznosítása .

Az első ipari forradalomtól az 1960-as évekig

Az ipari termelés gyors ütemű fejlődése (gőzgép, széntüzelésű kazánok) eredményezte, hogy
a városok levegőjét kéntartalmú füst és por szennyezte,
csökkent a napfényes órák száma (szmog),
káros egészségügyi következményei voltak (pl. angolkór),
hatalmas mennyiségű ipari és kommunális szennyvíz került a városokon átfolyó
folyókba.

1870-ben végezték az első levegőszennyezettségi vizsgálatokat. Walesben az átlagéletkor 43

év volt, de a városokban csupán 28 év!
A II. világháború után az olaj vált olcsó és bőséges energiaforrássá. Hihetetlenül meggyorsult
az iparfejlesztés. A tudományos-technikai forradalom hatására a környezeti károk rendkívül
rövid idő alatt globálissá váltak: a levegő és a vizek szinte mindenütt elszennyeződtek (pl.
vegyipari szennyeződéstől lángoló Missisipi, habfelhővel borított Rajna). Egészségkárosodást
(londoni szmog - légzőszervi megbetegedések) és új betegségek megjelenését ( Minamata-
kór, Itai-Itai betegség ) vonta maga után.
Minamatában az 1950-es években létesült egy műanyagokat előállító vegyi gyár, mely a
gyártáshoz katalizátorként higany tartalmú vegyületet használt. A tisztítatlan szennyvizet a
közeli tengeröbölbe eresztették. A halhúsban felhalmozódott a higany és még 15 év múlva is
mérgezést okozott. Toyama városhoz közeli bánya kadmium tartalmú szennyvizével öntözték a
rizsföldeket. Mindkét esetben a táplálékláncban halmozódott fel a méreg, s a lánc csúcsán
emberhalált okozott.
A lakosság ezeket a jelenségeket sokáig a jólét kísérő kellemetlenségeinek tekintette, és nem
figyelt oda a talán vészharangot kongató ökológusok jelzéseire.

Az 1960-as évek elejétől napjainkig

Környezetvédelemről a mai értelemben csak a 60-as évektől beszélünk. Bár ez az időszak

történelmi szempontból túl rövid, ennek ellenére mély változásokat hozott. Századunkra
jellemző az alábbi folyamatok jelentős felerősödése:
a népesség növekedése olyan lendületet vesz, mint még korábban soha,

81
 megnövekszik a városok száma és átlagos mérete, építészetében a beton és a vasbeton
lesz a legfontosabb építőanyag. A városok a környezetszennyezés fő forrásai.
Hulladékuk sok mérgező anyagot (nehézfémek, savak, műanyagok, stb.), emberre
veszélyes kórokozót tartalmaz. A levegő tipikus szennyeződései: kéndioxid, nitrogén-
oxidok, szén- monoxid, ózon, por és korom. Sajátos szennyeződése a zajszennyezés,
a mezőgazdaságban nő a vegyszerek alkalmazása: műtrágyák, rovarölőszerek,
gyomirtók. Ennek következtében degradálódik a talaj, átformálódnak a természetes
élőközösségek,
a meg nem újuló energia- és nyersanyagforrások legtöbbjét exponenciális ütemben
aknázza ki az emberiség, a készletek kimerülőben vannak,
nagy ütemben folyik az esőerdők irtása. A FAO (az ENSZ Élelmezési és
Mezőgazdasági Szervezete) szerint a trópusi esőerdők évi területvesztesége 1987-ben
egy év alatt 175 ezer km2 .

A Harvard Egyetem igazgatója tizenhárom évet töltött az amazóniai indiánok körében.

Ezalatt 24 ezer növénymintát küldött haza. Sokról bebizonyosodott, hogy pótolhatatlan
gyógyszert tartalmaz.
Új mesterségesen előállított anyagok a műanyagok tömeges méretű gyártása és
elterjedése a termelés és a fogyasztás minden területén.
Mesterséges elektromágneses hullámok ( rádió-, radar-, látható fény- ) hang és egyéb
rezgések terjednek a környezetünkben a természetes mértéket sokszorosan meghaladó
mennyiségben.
A közlekedés kapacitása megnövekszik. A 20. század teljesen új közlekedési ágazata a
légi közlekedés
Új energiaforrás jelenik meg az iparban (atomerőművek), a haditechnikában (atom- és
hidrogénbomba), és a közlekedésben (atommeghajtású tengeralattjárók, jégtörők): a
nukleáris energia.

A fentiekben leírt jelenségek olyan mértékű környezetszennyezést okoznak, amelyek nemcsak

az élő rendszereket, hanem közvetlenül magát az embert is veszélyeztetik. Ma már nincs a
Földnek olyan része, ahol ne lenne kimutatható a környezetbe jutott szennyeződés:
A sarki jégsapkában kimutatták az autók kipufogógázaiból származó ólmot,
A földi légkör magasabb rétegeibe is feljutottak az ózonréteg bomlásában szerepet
játszó vegyületek,
A légköri nukleáris robbantások hosszú felezési idejű radioaktív izotópokat juttatnak a
környezetbe.

82
 A rádöbbenés korszaka

A lakosság környezeti érzékenységében a 60-as évek elején akkor következett be változás.

Az első, az egész Földön megdöbbenést okozó felfedezés az volt, hogy az általánosan használt
rovarirtószerek, a klórozott szénhidrogének - DDT, HCH - hosszú ideig nem bomlanak le,
felhalmozódnak, és egészségkárosodást, súlyosabb esetben rákot okozhatnak.
A környezeti károk nagy gyakorisága és méretének növekedése a környezetvédelem ügyét
egyre inkább belpolitikai kérdéssé tette.
Majd amikor világossá vált, hogy a szennyezés (pl. légköri mo zgásokkal, vízfolyásokkal
terjedő ) nem ismer határokat, hogy a megoldást csak nemzetközi összefogással lehet
megtalálni, akkor a környezetvédelem ügye már külpolitikai kérdéssé vált.
A globális veszély felismerése ösztönözte Aurelio Peccei olasz közgazdászt, hogy 1968-ban
létrehozza a Római Klubot 10 országból 30 taggal. Jelenleg 25 ország 70 tudósa és közéleti
személyisége vesz részt a Klub munkájában.
A Klub tevékenysége rendkívül nagy hatást gyakorolt a 70-es években a tudományos és
közgondolkodásra, és megteremtette a környezetvédelem, a globális gondolkodás tudományos
alapjait. Kezdeményezésükre átfogó vizsgálatok indultak a világ fejlődésének és az ezzel
kapcsolatos környezeti problémáknak a feltárására.
1969-ben U Thant ENSZ főtitkár felhívással fordult a tagállamokhoz. Beszédében kifejtette,
hogy az emberiség története során először került olyan helyzetbe, hogy létét válság fenyeget i,
a környezet válsága, amely alól egyetlen nemzet sem vonhatja ki magát.
A felhívás hatására 1972-ben Stockholmban összehívták az ENSZ Környezetvédelmi
Világkonferenciát. Ettől kezdve a környezetvédelem már tartósan a világpolitika részévé vált.

A környe zetvédelem intézményesülése és hivatalos elismerése

A stockholmi konferencia mérföldkő volt a környezetvédelem történetében. Határozatai

alapján a 70-es évek eredményeiként könyvelhetők el:
A környezetvédelem az érdeklődés homlokterébe került és hivatalos elismerést nyert,
A tiszta környezethez való jog sok ország alkotmányának részévé vált (Hazánkban
1972-ben ),
Szinte minden ország létrehozta környezetvédelmi szervezeteit, megalkotta
környezetvédelmi törvényeit. (Hazánkban: 1976. évi II. törvény; 1977 - a
környezetvédelmi feladatok ellátására megalakult az Országos Környezet- és
Természetvédelmi Hivatal),
Létrejött a környezetvédelem nemzetközi szervezete (UNEP - Egyesült Nemzetek
Környezetvédelmi Programja Célja: az ENSZ szakosított szervezetein (UNESCO,
FAO, WHO stb.) belül végrehajtandó környezetvédelmi programok koordinálása, a
világ környezetvédelmi helyzetének figyelemmel kísérése, a tagállamok
információkkal történő ellátása,
Több nemzetközi megállapodás született pld.:
o Londoni Egyezmény - a tengerek szennyezésének korlátozását szolgálja
o Washingtoni Egyezmény - a veszélyeztetett vadon élő növény és állatfajok
nemzetközi kereskedelméről

Összességében : a romlási folyamatot nem sikerült megállítani és a globális problémákra

(savasodás, üvegházhatás, ózonlyuk stb. ) vonatkozó előrejelzések sorra igazolást nyertek.

83
 A hatékony környezetvédelmi programok kezdetének korszaka

A 80-as éveket az ember által okozott környezeti katasztrófasorozatok jellemzik. Több olyan
súlyos tragédiát okozó ipari balesetet ismerünk, melyek sok ember életét követelték és
jóvátehetetlen károkat okoztak a környezetben is.
A Sandoz cég Bázel melletti üzemének kigyulladása azzal járt, hogy hosszú időre elszennyezte
az egész Rajnát.
A 800 ezer lakosú indiai Bhopalban egy növényvédőszereket gyártó üzemből kiáramló
mérgező gáz ( metil-izocianát) több, mint 2500 ember halálát okozta és sokan megvakultak.(
A várost a " vakok városának is nevezték.)
A sorozatok betetőzése a csernobili katasztrófa volt. 1986. április 26-án a csernobili
atomerőműben bekövetkezett robbanás közvetlen kiváltó oka felelőtlen emberi beavatkozás
volt. Az irányító személyzet engedély nélkül végzett kísérletet, amelynek során kikapcsolták a
biztonsági berendezést. A robbanást követően tűz keletkezett, és annak eloltásáig, a
legsürgősebb intézkedések megtételéig eltelt 10 napon keresztül a veszélyes sugárzó anyagok -
uránium, plutónium, jód-131, cézium-137 - tömege került a légtérbe. A radioaktív felhőben
lévő sugárzó részecskék a légköri áramlásoknak köszönhetően eljutottak Észak- és Kelet-
Európa jelentős részére. A későbbiek során a nukleáris csapadék nyomait azonosították az
USA, Japán, de még Brazília egyes területein is. A nukleáris baleset mintegy 3,7 millió ember
életkörülményeit érintette. A szennyezettség hozzávetőlegesen 30 ezer km 2 -nyi területen
jelenleg is meglehetősen magas. Az erőmű néhány kilométeres körzetében mutációkat
tapasztaltak a növény-és állatvilágban.
Mindez szükségessé tette a környezetvédelmi kutatások fokozását. 1983-ban az ENSZ
közgyűlésén megalakult a Környezet és Fejlesztés Világbizottság. A Bizottság független
testület, amely kapcsolatban áll a tagállamok kormányaival és az ENSZ szervezeteivel, de
ugyanakkor nem tartozik irányításuk alá.
A Bizottság megbízatása három célt jelölt meg:
Meg kell vizsgálni a környezetvédelem és a fejlesztés kérdéseit, és javaslatot kell tenni
együttes kezelésükre,
javaslatokat kell kidolgozni új nemzetközi együttműködési formákra,
erősíteni kell magánszemélyek, önkéntes szervezetek, vállalatok, intéze tek és
kormányok megértését és akciókészségét a környezetvédelem ügye iránt.

A Bizottság " Közös Jövőnk " címmel összefoglaló jelentést készített munkájának
legfontosabb eredményeiről, mely nem más, mint a Fenntartható és harmonikus fejlődés
stratégiája.
"A harmonikus fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett
nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől."
"Ahhoz, hogy sikeresen lépjünk a globális problémák megoldásában, gondolkodásmódunkat
kell megváltoztatnunk, új erkölcs- és értékrendet kell teremtenünk, és nyilvánvalóan
változtatnunk kell eddigi magatartásunkon."
Hogy a környezetben belátható időn belül javulás következzék be, nemzetkőzi egyezmények
születtek, amelyek nem kívánságlisták, hanem meghatározott időre konkrét feladatok
megoldását követelik meg az aláíróktól.
1985 Helsinki - S02 egyezmény: 1993-ig 30 %-kal csökkentik a kén-dioxid kibocsátást
az 1980-as szinthez viszonyítva,

84
 1985 Bécs - ózonréteg védelméről,
1987 - Montreal - az ózonkárosító anyagok konkrétabb szabályozása. 1998-ig a
klórozott-fluórozott szénhidrogének (CFC) termelését az 1986-os kibocsátási szint 50
%-ára csökkentik. 2000- ig a CFC vegyületek termelését és felhasználását meg kell
szüntetni.,
1988 - NOx egyezmény- Szófia - az 1994-es kibocsátás nem haladhatja meg az 1987-
es szintet,
1992 - ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (C0 2 egyezmény) - New York: a
kibocsátás 2000-ig ne haladja meg az 1990-es szintet,
Bázeli egyezmény - a hulladékok nemzetközi szállítását szabályozza.

1992-ben Rió de Janeiróban tartották az ENSZ Környezet- és Fejlődés Világkonferenciát,

amelyen 5 dokumentum megvitatására került sor:
Agenda 21 ( feladatok a XXI. századra )
Riói nyilatkozat a Környezetről és Fejlődésről
Egyezmény a Biológiai Sokféleségről
Keretegyezmény az Éghajlatváltozásról
Nyilatkozat az Erdőkről Elvek és Fejlődés

A Rióban aláírt dokumentumok inkább általános jellegűek, kötelező előírást nem

tartalmaznak, mégis egyfajta kötelezettséget fogalmaznak meg a jövőre vonatkozóan. Ezek
után a kormányok már nem tehetik meg, hogy a környezetvédelem kérdéseivel érdemben ne
foglalkozzanak.
"Ha hosszú távon életképes társadalmat akarunk, mindnyájuknak cselekednünk kell!"
Az ember természetkárosító tevékenységét két fő csoportra lehet osztani:
1. a szennyezés,
2. a természeti javak mértéktelen kiaknázása.
Ezeken belül:
1/a. levegőszennyezés,
ipar,
közlekedés,
háztartás (pl. fűtés, szórópalackok)
1/b. vízszennyezés,
tisztítatlan szennyvizek (pl. Budapest),
olaj (pl. kuwaiti válság),
vegyianyagok (ivóvíz nitrátosodás 25%)
1/c. talajszennyezés, (savas esőkŽ talaj elsavanyosodása)
ipari (Miskolc mellett a higany elszivárgás, ólom akkumulátorok),
mezőgazdasági (műtrágyák, rovarirtó és növényvédő szerek)
1/d. zajszennyezés,
1/e. sugárszennyezés, (pl. Csernobil)
2/a. esőerdők kitermelése (pl. Amazonas)
2/b. külszíni fejtések (pl. Bélkő, Szársomlyó, Naszály)
2/c. mélységi bányászat (Tapolcai tavasbarlang, karsztvíz kiszivattyúzás)
2/d. karsztvíz kiszivattyúzás ivóvízellátáshoz (Budapesten napi 5 millió liter)

85
 A TERMÉSZETVÉDELEM KIALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON

A világon a természetvédelem kezdete a Yellowstone park megalapítására tehető, 1872-re.

Földünkön közel 2000 nemzeti park, ill. rezervátum található meg, melyek az ENSZ
nyilvántartásában szerepelnek. Magyarországon jelenleg az ország területének 8,9%-a védett.
Az első természetvédelmi jellegű tv. az 1879. évi XXXI. tc. volt, mely az erdővédelemről
szólt. Megalkotói a kor kiváló erdészei Diwald Adolf, Wágner Károly és Bedő Albert voltak.
Inspirációt ezen tv. megalkotására az 1879. március 11- i szegedi árvíz adta, melyet a
máramarosi, beregi, ungi havasokban végzett mértéktelen fakitermelés okozott (talajerózió).
Hiányossága volt, hogy csak a kötött birtokokra terjedt ki a hatálya, a szabadforgalmú erdőkre
nem. Ennek következtében negyven év alatt 403,000 katasztrális hold erdő tűnt el.
A következő erdőtörvényt 1935-ben fogadták el, amelyben először szerepelt a
természetvédelem is. Megalkotója Kaán Károly volt. Felmerült a turistaság bevonása is a
természetvédelembe, de ez sajnos csak terv maradt. Ekkor még főleg az erdészeti szemlélet
uralkodott, mert a védelem alá került területek szinte kivétel nélkül erdők voltak. Az első
természetvédelmi területté a debreceni nagyerdő vált. 1950. és 1960. között leginkább
madárvédelmi célú intézkedések történtek. Így lett védett a szegedi Fehér-tó, Kis-Balaton,
Velence, Sas-ér, Kardoskút.
1961-ben született meg a harmadik erdőtörvény. Egyúttal létrehozták az Országos
Természetvédelmi Hivatalt, országos hatáskörrel. Ezzel kivált a természetvédelem az
erdészeti irányítás alól. Védelem alá került az ország területének 4.5%-a, melyből az erdők
aránya 51% volt. Létrejöttek a nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek. Új szemlélet alakult ki,
amely már kiterjedt a növény és állatvilág élőhelyeinek védelmére, valamint természeti és
kultúrtörténeti emlékekre is.
1971-ben szétvált az elsőfokú természetvédelmi hatósági jogkör. Az országos jelentőségű
területek továbbra is az OTvH kezelésében maradtak, míg a kisebb jelentőségű helyi értékek
védelme a tanácsok hatáskörébe került.
1976-ban megalkották a környezetvédelmi törvényt, melynek nyomán az OTvH tevékenysége
kibővült a környezetvédelemmel. A neve is megváltozott: Országos Környezet- és
Természetvédelmi Hivatalra. Ezzel a természetvédelem a többi szakterület mellé kapott
besorolást (földvédelem, vízvédelem, levegőtisztaságvédelem, csendvédelem). Közvetlenül a
Kormány alá rendelt főhatóságként működött.
1982-ben új természetvédelmi törvényt fogadtak el. Ez alapjaiban ráépült az előző törvényre,
de jelentős változásokat is tartalmazott.
Létrehozták a természetvédelmi őrséget, melynek tagjait hatósági jogkörrel ruházták
fel.
Együttműködési megállapodást kötöttek társadalmi szervezetek az OKTH-val, így a
Társadalmi Erdei Szolgálat is, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület,
stb.
Lehetőség nyílt természetvédelmi bírság kiszabására, mely 20 eFt-tól 100 eFt- ig
terjedt hektáronként.

Bár ennek a törvénynek nem mindig sikerült érvényt szerezni, mert mindent a termelés
mítoszának rendeltek alá, így a természetvédelmet is.
1987. december 16-án az Országgyűlés a Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, valamint
az Országos Vízügyi Hivatal összevonásával létrehozta a Környezetvédelmi és
Vízgazdálkodási Minisztériumot.

86
1996-ban fogadta el az országgyűlés a legújabb természetvédelmi törvényt, amely már
megfelel a nemzetközi elvárásoknak. Természetesen ez a törvény önmagában nem elégséges
céljának megvalósításához, hiszen számos kapcsolódó törvényt, kormányhatározatot és
miniszteri szintű rendeletet kellett megalkotni, módosítani. Ettől a törvénytől nem választható
el az erdőtörvény, valamint a vadgazdálkodásról, vadászatról szóló törvény sem, hiszen ezek
egymásba átnyúló jogszabályi területek.
A következő fejezetekben kivonatosan ismertetésre kerül a természetvédelem jelenlegi
helyzete, a három törvény főbb, lényegi elemei, melyek ismerete elengedhetetlen a
túravezetők számára.

A TERMÉSZETVÉDELEM JELENLEGI HELYZETE HAZÁNKBAN

A természetvédelem szervezeti felépítése

Az 1990-es évek közepén jelentős előrelépés történt hazánkban a természetvédelem terén.

Közel fél évtizedes előkészítés után több törvény, rendelet, jogszabály jelent meg e témában.
Kidolgozásra került a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv is. Újjá alakult a
természetvédelem szervezete.
Magyarországon az állami természetvédelmi feladatokat a Környezetvédelmi Minisztérium
(KöM) és természetvédelmi területi szervei, a nemzeti park igazgatóságok, valamint a
Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség látják el. Hazánkat 12 környezetvédelmi
felügyelőségre, valamint 9 nemzeti park igazgatóságra osztották fel. Utóbbiak és székhelyük a
következők (ABC sorrendben):
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI), Jósvafő;
Balatonfelvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI), Veszprém;
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI), Eger;
Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI), Pécs;
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI), Budapest;
Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság (FHNPI), Sarród;
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI), Debrecen;
Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI), Kecskemét;
Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (KMNPI), Szarvas.

87
 Magyarország nemzeti park igazgatóságainak működési területei

Az igazgatóságok kialakítása az ANPI kivételével a megyei közigazgatási határokhoz

igazodik, ahol azonban megyehatár szeli át a védett természeti területet, ott az ahhoz az
igazgatósághoz tartozik, ahova a nagyobb terület esik. Az igazgatóságok elnevezése a
legrangosabbnak mondható természetvédelmi kategóriában levő védett természeti területről,
az illetékességi területén levő nemzeti parkról történt.
A nemzeti park igazgatóságok olyan, természetvédelmi kezelési feladatokat ellátó szervek,
amelyek egyben első fokú természetvédelmi hatóságként és természetvédelmi szabálysértési
hatóságként is funkcionálnak, valamint Természetvédelmi Őrszolgálatot működtetnek.
A másodfokú természetvédelmi hatóság a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség.
A természetvédelem legfelső szakmai irányító szervezete a Környezetvédelmi Minisztérium
Természetvédelmi Hivatala. A KöM Természetvédelmi Hivatala a minisztérium szakmai
blokkja, főosztály feletti - helyettes államtitkár által vezetett - szervezeti egysége. A KöM
szakmai háttérintézménye a Környezetgazdálkodási Intézet (KGI), amelynek szervezetében az
állami természetvédelmi feladatok ellátását segítő Természetvédelmi Szolgálat működik.
A törvény lehetővé teszi a települési - fővárosban a fővárosi önkormányzatok számára a helyi
jelentőségű védett természeti területek védelme érdekében önkormányzati természetvédelmi
őr alkalmazását, illetve önkormányzati természetvédelmi őrszolgálat működtetését.
A természetvédelmi őrszolgálatok feladatainak nagyságrendjére jellemző, hogy
Magyarországon (az 1998. júniusi adatok szerint és kerekítve) összesen 827 000 ha terület áll
természetvédelmi oltalom alatt, ebből 791 000 ha országos jelentőségű védett természeti
terület, 36 000 ha pedig önkormányzatok által védett, helyi jelentőségű védett természeti
terület. A nemzeti park igazgatóságok keretében működő természetvédelmi őrszolgálatok
összlétszáma jelenleg 180 fő, így 1 fő természetvédelmi őrre átlagosan 4 400 ha védett
természeti terület jut. Ez meglehetősen kedvezőtlen arányt jelent annál is inkább, mert az
őrszolgálatok működése a közeljövőben kijelölésre kerülő természeti területekre is kiterjed

88
majd. A természetvédelmi őrszolgálatok létszámának növelése (összesen legalább 300 - 350
főre) az elkövetkezendő 4 év egyik fontos feladata.

A természetvédelem fogalma, célja, feladata

Az elmúlt évtizedek törvényei más és más felfogásban közelítették meg a természetvédelmet.

Kezdetekben csak egyedeket védett, majd később főle g területek védelmével próbálta a
természetvédelmet biztosítani hazánkban. A jelenlegi szabályozás már kettős feladatot lát el,
mely igazodik a nemzetközi elvárásokhoz is.
De előbb ismerkedjünk meg néhány alapfogalommal. Elsőnek meg kell határoznunk mi a
különbség a környezet- és a természetvédelem között.

A környezetvédelem az a tevékenység, amelyet a természetes és a mesterséges környezet

védelme érdekében az ember által okozott szennyező ártalmakkal (levegőszennyezés, víz- és
talajszennyezés, zaj, sugárzás stb.) szemben folytatunk.

A természetvédelem a természet, az élő és az élettelen természeti értékek, valamint a

természeti területek megóvását, hosszú távú fenntartását jelenti.
A természetvédelem elvéből fakadóan a természeti értékek és a természeti területek, védelmét
nem lehet kizárólag a jogszabályok alapján védetté nyilvánított objektumokra (pl. fajokra,
élőhelyekre) korlátozni, hanem azok természeti rendszereit, biológiai sokféleségeit a hozzájuk
tartozó védőövezetekkel, indokolt esetben egész természetes tájakat, azok ökológiai
potenciáljával együtt kell védelemben részesíteni. Ennek megfelelően a természet védelme
körében meg kell különböztetni egymástól a természet általános védelmét, amely kiterjed
valamennyi természeti értékre és területre, másfelől a hagyományos természetvédelmet,
amely a külön jogszabállyal kiemelt védelemben részesített természeti értékeket és
földterületeket foglalja magában.
Az általános természetvédelem tárgyai a természeti értékek és a természeti területek.
Természeti érték alatt értjük a természeti erőforrást, az élővilág és a fennmaradásához
szükséges élettelen környezetét, valamint a természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti
elemet, beleértve a védett természeti értéket is. Természeti terület valamennyi olyan
földterület, amelyet elsősorban természetes vagy természetközeli állapotok jellemeznek.
Természetközeli állapotú az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember
csak csekély mértékben hatott, a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az
önszabályozás jellemzi, és közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak.

Az általános természetvédelem tehát minden természeti értékre és természeti területre

kiterjed, és magában foglalja a tájvédelmet, a vadon élő élővilág (élő szervezetek) általános
védelmét, az élőhelyek általános védelmét, a földtani természeti értékek általános védelmét,
valamint a természeti területek védelmét.

A természeti területek és értékek kiemelt oltalma, vagyis a hagyományos (szűkebb értelemben

vett) természetvédelem a védetté nyilvánításon alapul. A hagyományos természetvédelem a
kiemelt oltalomra érdemes élő vagy élettelen természeti értékek és természeti területek
feltárását, védetté nyilvánítását, megóvását, fenntartását illetve helyreállítását, valamint
bemutatását foglalja magába. A hagyományos (kiemelt védelmet biztosító) természetvédelem
tárgyai tehát a védett természeti értékek (más néven természetvédelmi értékek), valamint a
védett természeti területek.

Mind a két esetben a természetvédelem lehet te rülethe z kötött, vagy terület nélküli.

89
A természetvédelem tárgyai a klasszikus csoportosítás szerint lehetnek:
földtani értékek (pl. barlang, ásványok és ősmaradványok, kunhalom),
víztani érékek (pl. forrás, láp, víznyelő, tó, vízesés),
növénytani értékek (növényfajok, növénytársulások, gombafajok),
állattani értékek (emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, halak, gerinctelenek,
háziállatok),
tájképi értékek,
kultúrtörténeti értékek (pl. történelmi emlékhely, néprajzi értékek, műemléki
környezet),
természeti területek, élőhelyek.

Az 1998. júniusi adatok szerint hazánkban 9 nemzeti park, 37 tájvédelmi körzet, 145
(országos jelentőségű) természetvédelmi terület és 1 (országos jelentőségű) természeti emlék
van, 791 000 ha összes kiterjedéssel, melyből 109 000 ha fokozottan védett. Ezen országos
jelentőségű védett természeti területek 47 %-a erdő, 26 %-a gyep, 12 %-a pedig szántóterület.
A helyi jelentőségű védett természeti területek összes kiterjedése 36 000 ha. Magyarország
területének így összesen 8,9 %-a áll természetvédelmi oltalom alatt.
A terület nélkül védett természeti értékek közül a természetvédelmi oltalom alatt álló
növényfajok száma 516, ebből fokozottan védett 52, a természetvédelmi oltalom alatt álló
állatfajok száma 855, ebből fokozottan védett 84, a védelem alatt álló barlangok száma 3341,
melyből fokozottan védett 125.
A védetté nyilvánítást országos jelentőségű terület esetén a miniszter, helyi jelentőségű terület
esetén a települési önkormányzat végzi. A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy védetté
nyilvánításra javaslatot bárki tehessen, természetesen megfelelő indoklással.
A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi
jelentőségének megfelelően többféle fokozatot érhet el. Így lehet:
nemzeti park,
tájvédelmi körzet,
természetvédelmi terület,
természeti emlék.

Nemzeti park: az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem

változtatott olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges
jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti
értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének
fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítésére.

Tájvédelmi körzet: az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb,

általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai,
kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki és elsődleges
rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése.

Természetvédelmi terület: az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag,

kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték,
illetve ezek összefüggő rendszerének védelme.

Természeti emlék: valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és

annak védelmét szolgáló terület.

90
Nemzeti park, tájvédelmi körzet létesítésére kizárólag a miniszter jogosult. Az első három
kategóriába tartozó területeket, vagy azok egy részét kiemelt védelmet jelentő bioszféra-
rezervátummá nyilváníthatják.
A védett természeti területek a fenti kategóriákon kívül további védettségi szigorítást is
kaphatnak, amennyiben annak szükségessége indokolt. Lakott települések közelében
védősávot, ütköző zónát létesítenek a különösen védett terüle t és a település között. Ez a
védőövezet nem mindig része a védett területnek. Ezt a védőövezetet a terepen nem jelölik. A
kiemelt védettséget igénylő természeti övezetet azonban fokozottan védett területté
nyilváníthatják.
Fokozott védelmet élvez a nemzeti park természeti övezete, a bioszféra-rezervátum
magterülete, továbbá az erdőrezervátum magterülete.
A törvény előírja a természet védelmével kapcsolatos ismeretek oktatását is. Az
ismeretterjesztés, oktatás, tudományos kutatás és az idegenforgalom részeként a védett
természeti területek látogatásának lehetőségét a bemutatásra alkalmas területeken és a
védettség érdekeivel összhangban biztosítani kell. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a
védett területeket korlátlanul lehet látogatni, hiszen ez nagy mértékben zavarhatja az ottani
élővilágot, rongálhatja a felszíni képződményeket és szennyezheti a talajt, a levegőt és a
vizeket. Ezért a védett területeket övezetekre oszthatják.
A védett természeti területek látogathatóság szerint lehetnek:
szabadon látogathatók,
korlátozottan látogathatók (térben, időben, létszámban) és
zárt területek (csak kutatók számára).

Ezekre jó példa a Kiskunsági Nemzeti Park kilenc részből álló területe, ahol a bugaci pusztai
világot bemutató Bócs-Bugac bemutatóterület a jelzett turistautakon szabadon látogatható,
megtekinthető a puszta élővilágát bemutató kiállítás és a lótartás érdekes lovasbemutatóval
fűszerezve, míg a miklapusztai terület csak engedéllyel és szakvezetővel látogatható.

MAGYARORSZÁG VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLETEINEK RÖVID

ISMERTETÉSE

Mint már az előzőekben ismertetettük, hazánk kilenc természetvédelmi régióra oszlik. Az első
nemzeti parkot 1973-ban hozták létre. Az azóta eltelt időszakban a nemzeti parkok kezdeti 75
ezer ha területe mára 827 ezer ha-ra bővült.
Alábbiakban igen röviden, leginkább csak tájékoztató jelleggel ismertetjük a védett természeti
területeket, hiszen jelen jegyzetnek nem feladata a több kötetre rúgó szakirodalom tárgyalása.
Aki bővebbet kíván tudni minderről, tájékozódhat az igazgatóságokon, melyek címeit is
megadjuk. A védett területek listája a jegyzet végén található, mely jelen jegyzet kiadásakor
még nem teljes.

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

Alapítási éve: 1973.

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területe Hajd ú-Bihar-, Jász-Nagykun-
Szolnok-, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket, valamint Heves megye Tisza-tavi kis szeletét
foglalja magába.

91
1100 négyzetkilométernyi védett területére az alföldi élőhelytípusok változatossága jellemző,
sőt még két valódi heggyel is büszkélkedhet: az ÉK-i Kárpátok előterében lévő Kaszonyi-,
illetve a Tarpai heggyel. Természetvédelmi kezelésében található a Közép-Európa
legnagyobb füves pusztáján létrehozott Hortobágyi Nemzeti Park, három tájvédelmi körzet és
19 önálló természetvédelmi terület. A nemzeti park 1999. december 1. óta a Világörökség
része.

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság:

4024 Debrecen, Sumen u. 2.
T: (52) 349-922, 349-482, Fax: (52) 410-645

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

Magyarország egyik legjellegzetesebb földrajzi térsége a Duna-Tisza köze. Az itt található

természeti értékek megóvását a - hazánkban másodikként, 1975-ben megalakult - Kiskunsági
Nemzeti Park Igazgatósága látja el. A védett területek összkiterjedése 75 620 hektár, melyből
48 198 a kilenc különálló egységből álló Kiskunsági Nemzeti Park (KNP), míg a fennmaradó
részt a tájvédelmi körzetek (TK) és természetvédelmi területek (TT) teszik ki.
A védett területek az alábbi négy tájegységbe tartoznak:
a Duna-völgy az egykori öntésterületen kialakult szikes pusztákkal és tavakkal,
a Duna-Tisza közi Hátság a Duna hordalékából formálódott homokbuckákat,
homokpusztát, lefolyástalan mocsarakat, maradvány-erdőket foglalja magába,
az Alsó-Tiszavidék a folyó-szabályozás során leszakadt holtágakat, még
természetközeli állapotban megmaradt ártéri erdőket és a mentett területen található,
kapcsolódó szikeseket öleli fel.
Bácska magyarországi részén a homokbuckás területek (Illancs) és az uralkodóan
löszös térség néhány hektáros maradványfoltjai, a meredek dunavölgyi löszpartok a
természetvédelmi értékek hordozói.

A természetvédelem célja a Duna-Tisza köze jellegzetes arculatának, a táj természeti

értékeinek, földtani és felszínalaktani képződményeinek, vizeinek megőrzése, ezen értékek
tudományos kutatása és oktatási, ismeretterjesztési célú bemutatása. Alapvető feladatok még
az évszázadok alatt kialakult tanyasi életforma, a hagyományos gazdálkodási módszerek, az
ősi jellegű háziállat- fajtáink fenntartása.
A kiemelkedő természeti értékek nemzetközi elismeréseképpen a KNP területének
kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra (MAB) programja 1979-ben Bioszféra
Rezervátummá nyilvánította.
A vizes élőhelyek fokozott védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény hatálya alá az alábbi
területek tartoznak: a KNP Felső-Kiskunsági tavainak vidéke, a Pusztaszeri TK egy része és a
Mártélyi TK.
Különleges természeti érétkeink megóvása érdekében a KNP egyes részei csak korlátozottan,
engedéllyel (mely az Igazgatóságon igényelhető) vagy szakmai kísérővel látogathatók.

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság:

6001 Kecskemét, Liszt Ferenc u. 19.,
T: (76) 482-611, Fax: (76) 481-074

92
 Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Magyarország egyik legváltozatosabb vidékének, az

Északi-középhegység és az Alföld egy részének természetvédelmi felügyeletét látja el.
Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékre kiterjedő működési területén ma a Bükki
Nemzeti Park mellett 11 tájvédelmi körzet és 17 országos jelentőségű természetvédelmi
terület található.
A Bükki Nemzeti Park Magyarország északkeleti részén, az Északi-középhegységben
elhelyezkedő Bükk-hegység tömbjét foglalja magába. 1976. december 28-án alapították,
területe ma 43 200 ha.
A Bükk- hegység helyén a földtörténeti ókorban és középkorban közel 200 millió éven át
tenger hullámzott, amelyben hatalmas mennyiségű üledék halmozódott fel. Ebből a tengeri
üledékből, az évmilliók során jött létre a hegység, amelynek felépítésében vulkáni kitörések is
többször szerepet játszottak. Így a hegység kőzettömegében nemcsak mészkövek, dolomitok
és palák, hanem változatos vulkáni kőzetek is előfordulnak.
A karbonátos üledékes kőzetek bővelkednek karsztjelenségekben. Az évmilliók
felszínformáló erői töbrökkel tagolt jellegzetes karsztfennsíkokat, víznyelőket, barlangokat,
mély szurdokvölgyeket, kiemelkedő sziklabérceket ("köveket") hoztak létre.
A Bükk- hegység hazánk barlangokban leggazdagabb vidéke: területén jelenleg 853 barlang
ismert, amelyek közül 45 fokozottan védett. Itt található az ország legmélyebb barlangja is, a
250 m mélységű, 4,5 km hosszúságú István- lápai-barlang. A hírneves bükki
"ősemberbarlangok" (pl. Suba-lyuk, Szeleta-barlang, Istállóskői-barlang) kitöltéséből
kiemelkedő jelentőségű ősrégészeti leletek kerültek elő.
A hazánkban átlagmagasságát tekintve kiemelkedő hegységben változatos növénytakaró
alakulhatott ki. A növényzet legértékesebb részei azok a speciális ökológiai viszonyok között
kialakult növénytársulások, amelyekben fennmaradhattak az utolsó jégkorszak és az azt
követő klímakorszakok egyes növényfajai. Ezért számos olyan növény található a Bükkben,
amely máshol nem fordul elő. Ilyen például a mészkőtörmeléken élő, alhavasi sárga ibolya,
vagy a fagyzugos töbrök oldalában élő kékvirágú északi sárkányfű.
A változatos növénytakaróhoz igen nagy fajgazdagságú állatvilág kötődik, amelyből
tudományos szempontból sok gerinctelen (például puhatestű, rovar) és gerinces képvisel
kiemelkedő értéket. A gerincesek közül a madár és emlősfauna számos ritkasága mellett
érdemes megemlíteni az apró termetű pannongyíkot, a hegyi patakok egyik veszélyeztetett
halfaját a Petényi- márnát, vagy az alpesi gőtét.
A Bükk- fennsík karsztformái, a fennsíkot körülvevő meredek sziklaszirtek, a "Kövek"
vonulata, a mély szurdokvölgyek, a középkori várak maradványai, a lillafüredi
idegenforgalmi barlangok (Szt. István-barlang, Anna-barlang) nagy számban vonzzák a hazai
és külföldi kirándulót, a hegyvidéki üdülésre, pihenésre vágyókat.

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság:

3304 Eger, Sánc u. 6.
T: (36) 411-581, Fax: (36) 412-791

93
 Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

Az Aggteleki Nemzeti Park 1985. január 1-én alakult Észak-Magyarország festői

karsztvidékén. Területe 19708 hektár.
E középhegységi táj a Gömör-Tornai karszthegység déli nyúlványa, 5-600 m magasságú
fennsík jellegű rögökkel, melyeket apró medencék, karsztos szurdokvölgyek és széles talpú,
hegységszerkezeti vonalak mentén futó folyóvölgyek tagolnak. A Bódva ÉK-DNy irányú
völgyszakasza a parkot két jól elkülönülő részre osztja: a Szilicei- fennsík déli folytatását
képező Aggteleki-karsztra, valamint az önálló rögként kiemelkedő Szalonnai- hegységre,
amelyhez a Bódva szerkezeti völgyétől délre szorosan kapcsolódik a Rudabányai- hegység
Telekes-patak környéki nyúlványa.
A nemzeti park területe északon a Szlovák Karszt Tájvédelmi Körzettel határos. Földtani,
tájföldrajzi, sőt kultúrtörténeti szempontból is a két terület egységet alkot, s egyben
nemzetközi védettséget is élvez az UNESCO Ember és Bioszféra (MAB) programja kapcsán.
Mindkettő bioszféra rezervátum.
Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területéhez tartoznak a Keleméri
Mohos-tavak és a Rudabányai őshominida lelőhely Természetvédelmi Területek is.
1995-ben az Aggteleki- és Szlovák-karszt barlangvilága felkerült az UNESCO Világörökség
Listájára.

Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság:

3758 Jósvafő, Tengerszem-oldal 1.
T/F: (48) 350-006

Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság

A Fertőt már 1977-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították, nemzeti park címet azonban csak
1991-ben kapott. A Fertő és a Hanság természetvédelmi összekapcsolása nyomán 1994-ben -
hathatós nemzetközi támogatással - 19 735 hektáron jött létre a jelenlegi nemzeti park. A
természeti értékek gazdag tárházát jelzi, hogy a nemzeti park területének jelentős része
fokozottan védett (7810 ha), bioszféra rezervátum (12 542 ha), illetve a nemzetközi
jelentőségű vadvizek jegyzékébe tartozó, úgynevezett "ramsari" terület (2870 ha).
A tó osztrák részén és a hozzá csatlakozó Fertőzugban 1994. tavaszán szintén nemzeti parkot
avattak - "Nationalpark Neusiedler See - Seewinkel" néven. A két szomszédos állam -
amelyeket a történelmi hagyományok évszázadok óta összekötnek - az együttműködés szép
példáját valósította meg a gyakorlatban.
A nemzeti park látogatói szakavatott vezetők segítségével bemutató tanösvényeken,
madármegfigyelő túrákon, kerékpártúrákon ismerkedhetnek meg a természettel és tájjal. Az
öntésmajori múzeumban megtekinthető a Hanság élővilágát és néprajzi hagyományait
bemutató állandó kiállítás is. Az ifjabb korosztály a hansági madárvártákon, nyári időszakban
természetvédelmi és madárgyűrűző táborokban gyarapíthatja biológiai ismereteit.
A nemzeti park előzetes igények alapján szállást, szakvezetést és bérkerékpárokat is biztosít a
vendégek számára.
Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság: Természetvédelmi iroda, Múzeum:
9435 Sarród, Rév-Kócsagvár, Pf.: 4. 9339 Öntésmajor, Rákóczi Ferenc u. 1.
Telefon: 99/370-919, Fax: 99/371-590 Telefon: 96/250-334

94
Természetvédelmi iroda, Madárvárta:
9163 Fehértó, Telefon: 06-60/311-703

Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság

A Duna-Dráva Nemzeti Park megalakulását több éves előkészítő munka előzte meg, amely a
magyar Országgyűlés 1991. évi határozatának megfelelően, eredetileg az akkori
Jugoszláviával közös nemzeti park létrehozását célozta "e folyók, mellékágrendszerük,
valamint a környező területek természeti értékeinek, a felszíni és felszín alatti
vízkészleteknek, továbbá az érintett területek erdeinek, termőtalajának és más megújuló
természeti erőforrásainak nemzetközi védelmére".
Az időközben lejátszódott politikai és társadalmi- gazdasági folyamatok következtében a
Nemzeti Park végül is 1996 tavaszán, Magyarország területén jött létre a Duna Sió-torkolat és
az országhatár közötti szakasza illetve a Dráva mentén fekvő, s részben korábban, részben a
nemzeti park megalakulásával védetté nyilvánított, összesen 49 479 ha kiterjedésű területen.
A Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi felügyeleti köre Somogy-, Baranya- és Tolna
megyék területére, azaz a Dél- Dunántúlra terjed ki, ahol magán a nemzeti parkon kívül három
tájvédelmi körzet és 22 önálló természetvédelmi terület található.
A Dél-Dunántúl legnagyobb része dombsági táj, melyből a Mecsek- és a Villányi- hegység
szigetként emelkedik ki. E dombvidéket keletről és délről a Duna és a Dráva hordalékával
feltöltődött síkságok szegélyezik, így a természetvédelmi oltalom alatt álló területek a nyílt
vízfelületektől kezdve a különböző lombos erdőtípusokon át, a száraz szikla- és
homokgyepekig nagyon sokféle élőhelyet foglalnak magukba.

Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság:

7625 Pécs, Tettye tér 9.
T: (72) 326-148, Fax: (72) 324-249

Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

A Dél-kelet Alföld sajátos hangulatú tájain számtalan országos, sőt nemzetközi jelentőségű
természeti érték található.
A természetföldrajzi adottságok, különösen a Körösök és a Maros folyó természetalakító
tevékenysége során kialakult jellegzetes tájszerkezet szükségessé tette e területek egységes
természetvédelmi kezelését.
A Körös-Maros Nemzeti Park hazánk hetedik nemzeti parkjaként alakult meg 1997
januárjában. Működési területe magába foglalja Békés megye egész területét, Csongrád
megye Tiszától keletre eső területeit, valamint a Dévaványai-Ecsegi puszták és a Körös-ártér
Jász-Nagykun-Szolnok megyébe nyúló részeit. Az illetékességi terület összesen 890 ezer ha.
Az Igazgatóság látja el 42 ezer ha védett - ebből több mint hatezer ha fokozottan védett -
terület kezelési, fenntartási és fejlesztési feladatait.
A működési terület két arculatában eltérő, de kialakulásában sok közös vonással rendelkező
tájegységre különíthető el. Egyik a Kőrösvidék, a hajdani Nagy- és Kis-Sárrét Békés megyei
területeivel, a másik az ország egyik legjobb talajadottságú vidéke, a Békés-Csanádi löszhát.
Kiemelt feladat a kiterjedt szikes puszták, a meglévő mocsármaradványok, a még fellelhető
természetes és természetközeli erdők védelme. A régi folyómedrek környékén az ott kialakult
pusztai területeknek, az egykori löszpuszták maradványainak, valamint a megkapó szépségű

95
Maros-ártér értékeinek megóvása tekinthető elsődlegesnek. Országosan is egyedülálló feladat
azoknak az állat- és növényritkaságoknak a megőrzése, melyek Magyarországon egyedül itt
tenyésznek vagy állományuk jelentős része az Igazgatóság működési területén található.
Az erdélyi hérics és a bókoló zsálya termőhelyének védelme, az ország legjelentősebb
vetővirág állományának fenntartása nagy felelősséget ró a természetvédelmi szervekre.
A túzok törzsalakjának legéletképesebb populációja Békés megye északi területein él. A
mezőgazdasági munkák során veszélybe került fészekaljak megmentését, a tojások
kikeltetését és a felnevelt túzokok visszavadítását hazánkban a dévaványai Túzokrezervátum
koordinálja.
A Dél-Tiszántúl vizes élőhelyeinek szerepe a madárvonulásban nemzetközileg is jelentős. A
számtalan itt átvonuló, pihenő madárfaj közül kiemelhetjük a darut, a kis liliket és a
pólingokat, melyeknél a világállomány zöme érinti vonulása során az említett területeket.

Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság:

5541 Szarvas, Pf. 72. Anna- liget
T: (66) 313-855, 312-459 Fax: (66) 311-658

Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság

Veszprém és Zala megye rendkívül változatos földrajzi adottságai kiemelkedően sok

természeti értéket őriztek meg számunkra.
A Balaton északi partvonalától a Rába síkjáig, a Marcal folyó völgyétől a Tési- fennsíkig, a
Mura-mentétől a Kis-Balatonig számos geológiai, botanikai, zoológiai és tájképi érték
érdemelte ki a természetvédelmi oltalmat.
A Balaton- felvidéki Nemzeti Park 56 682 hektáros területén kívül Veszprém megyében két
tájvédelmi körzet és 20 természetvédelmi terület, míg Zalában két természetvéde lmi terület áll
országos védelem alatt.
Helyi (önkormányzati) védettséget élvez további 417,5 ha (31 helyszínen) illetve 746,3 ha
(87).

Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság:

8200 Veszprém, Vár u. 31.
T: (88) 427-855 Fax: (88) 427-056

Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe Magyarország sűrűn lakott,

infrastrukturális és ipari létesítményekkel behálózott középső részén helyezkedik el.
Az Igazgatóság a Főváros, Pest megye, Komárom-Esztergom megye, Fejér megye területén
gyakorol hatósági (szakhatósági) jogkört, valamint természetvédelmi- és vagyonkezelési
feladatokat lát el.
Működési területén országos jelentőségű védett területként a Duna-Ipoly Nemzeti Park
mellett jelenleg 7 Tájvédelmi Körzet és 28 Természetvédelmi Terület található, melyek
kiterjedése összesen közel 118 ezer ha.

96
A térségre ható környezeti ártalmak az ország más tájegységeihez viszonyítva hatványozottan
jelentkeznek, ezért a konfliktusokkal terhelt természeti környezet védelme különösen nagy
erőfeszítéseket igényel.
Ugyanakkor a természeti értékek változatossága, sokszínűsége még ma is lenyűgöző, akár a
síkvidéki, akár a hegyvidéki védett területeket vagy a vizes élőhelyeket tekintjük.

Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság:

1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 52.
T: (1) 200-4033, 200-4066

AMIT A JOGSZABÁLYOKRÓL TUDNI KELL

Az erdőtörvényről

"Az erdő a szárazföld legösszetettebb természeti rendszere, amelynek léte a környezetre

gyakorolt hatásaiból eredően az egészséges emberi élet egyik alapvető feltétele.
Az erdő a termőtalaj, a légkör és a klíma védelmében, a vizek mennyiségének és minőségének
szabályozásában betöltött meghatározó szerepe mellett meghatározza a táj jellegét, szebbé
teszi a környezetet, testi, lelki felüdülést ad, őrzi az élővilág fajgazdagságát, megújítható
természeti erőforrásként a környezeti állapot folyamatos javítása mellett nyersanyagot,
energiahordozót és élelmet termel. ... Az erdő fenntartása és védelme az egész társadalom
érdeke, jóléti szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel
összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni." - ezekkel a mondatokkal kezdődik az
országgyűlés 1996. június 18- i ülésnapján elfogadott új erdőtörvény.

Az erdő elsődleges rendeltetése szerint:

- védelmi,
- gazdasági,
- egészségügyi-szociális, turisztikai,
- oktatási-kutatási célokat szolgálhat.

A természetjárás szempontjából számunkra fontos meghatározások a turisztikai, valamint az

oktatási céllal fenntartott erdőterületek, melyek - a felsorolás sorrendjében - lehetnek a sport,
turisztikai és üdülés céljára kijelölt üdülőerdők (parkerdők), valamint az erdőterületen
kialakított vadasparkok. Természetesen egy erdőt csak egy kategóriába besorolni nem lehet,
hiszen a törvény bevezetőjében említett meghatározásban is többféle szerepe van. A fenti
kategóriába sorolás az erdő elsődleges rendeltetését szabja meg, emellett másodlagos,
harmadlagos rendeltetésként elláthatja a védelmi és gazdasági feladatokat is.
Az erdő növényvilágának védelme érdekében az erdei élőfáról, a cserjéről gallyat, díszítő
lombot gyűjteni nem szabad. A jóérzésű természetjáró, aki valóban szereti a természetet, még
a virágot sem tépi le, hiszen a virág ott szép, ahol nyílik. A letépett és órákig kézben tartott
erdei virágok a táptalaj és víz hiányát sokszorosan megérzik a termesztett, vágott virágokkal
szemben, és rövid idő alatt elhervadnak. Azt a célt, hogy otthon díszítsék a lakást, nem
tölthetik be, hiszen a már elhervadt virágot a "természetbarát" az első szemétgyűjtőbe
kidobja. A Budai hegységben több virágfaj pusztult ki emiatt az utóbbi pár évben.
Természetesen vannak engedéllyel végezhető erdei haszonvételek. Így lehetséges az elhalt
fekvő fa és gally gyűjtése, a kidöntött fáról történő fenyőgally, toboz, díszítőlomb gyűjtése, a
gomba, a vadgyümölcs, moha, virág, illetőleg a gyógynövény gyűjtése. Védett területen fekvő

97
erdő esetében az erdészet engedélyén felül a természetvédelmi hatóság engedélye is szükséges
ilyen esetben.
Az erdőtörvény természetesen tiltja bármilyen szemét és hulladék elhelyezését az erdőben.
Sajnos kevesen tartják ezt be. Sok kiránduló - nem természetjáró (!) - úgy gondolja, hogy
amire már nincs szüksége (italos dobozok, szalvéták, stb.) az erdőben korlátozás nélkül
megszabadulhat. Az igazi természetbarát erre a célra visz magával egy zacskót. Hiszen, ha a
csokoládét a csomagolóanyagával együtt elbírta a célig, a tartalmától megfosztott ezüstpapír,
amely így már jóval könnyebb, nem okozhat nagy terhet, hogy az első szemétgyűjtőig elvigye.
Az új erdőtörvény külön szakaszban tárgyalja az erdőterület üdülés és sportolás céljából
történő látogatását. A túravezető számára - a természetvédelmi szabályok mellett - talán ezek
a paragrafusok azok, melyeket alaposan ismernie kell. A törvény kimondja, hogy: "Az
erdőterületen - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés és sportolás céljából gyalogosan
bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, melyet az erdőgazdálkodó tűrni köteles ... ezért díjat
nem kérhet." A megfogalmazás egyértelműen leszögezi, hogy "...kerékpározni és lovagolni,
motorral, illetőleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad."
Az erdőterületen történő mozgást bizonyos esetekben korlátozhatják. Az erdőterület üdülési,
illetőleg sportolási célból - a kijelölt út kivételével - nem vehető igénybe, amennyiben az
az erdősítés területe, amíg a rajtalévő faállomány a két méter átlagos magasságot el
nem éri,
az erdészeti szaporítóanyag termelését szolgáló földterület (csemetekert),
az erdőrezervátum területe, továbbá
ha a belépést a hatóságok (erdővédelmi, természetvédelmi, katonai, határrendészeti,
nemzetbiztonsági szervek) megtiltották.

További korlátozások is lehetségesek, amennyiben az erdő egyes területein való ottartózkodás

veszélyezteti a testi épséget, az életet, vagy a vagyoni biztonságot, illetőleg zavarja az
erdőgazdálkodási munkákat. Előbbire sajnálatos példa a '90-es évek közepén a Pilis-
Visegrádi és Börzsöny hegységekben történt nagy havazást követő katasztrofális állapot,
amikor az ágakra fagyott hó és jég súlyától több ezer fa dőlt ki, vagy veszítette el a
lombkoronáját.
Az erdőt nem csak sportolásra lehet igénybe venni. Az erdőkben vadászat is lehetséges. A
fegyverhasználat veszélyekkel jár, ezért vadászat idején a vadásztársaságok átmenetileg
korlátozhatják az erdőterület egyes részeinek látogatását. Ebben az esetben kötelesek a
helyszínen a megfelelő tájékoztatásról gondoskodni. A korlátozást kiterjeszthetik arra az
esetre is, amikor az erdőterület tömeges látogatottsága zavarhatja, vagy veszélyeztetheti az o tt
élő vadállományt.
Az erdei növények egyéni szükségletet nem meg haladó mértékű gyűjtését állami tulajdonban
lévő erdőterületen a törvény megengedi, azt az erdőgazdálkodó nem kifogásolhatja. Ezek
körébe tartozik a gomba, vadgyümölcs, virág és díszítőlomb.
Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőterületen:
huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni,
táborozni, továbbá sátrat felverni, lakókocsit felállítani,
turisztikai berendezést, létesítményt építeni és fenntartani,
ideiglenes árusítóhelyet üzemeltetni,
sportversenyt rendezni.

98
Ha a sporttevékenység védett erdőterületen kerül megrendezésre, akkor az erdőgazdálkodó
engedélyén kívül az illetékes természetvédelmi hatóság engedélye is szükséges.
Védett természeti területen lévő erdő esetén az erdőtörvény rendelkezéseit a természet
védelméről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Az erdőterületen kutyát sétáltatók számára fontos tudni, hogy a vadászati törvény értelmében
a vadász, vagy az erdész a vadállomány védelme érdekében elpusztíthatja a gazdája hatókörén
(irányításán és ellenőrzésén) kívülre, de attól legalább kettőszáz méterre került, vagy az
egyébként vadat űző kutyát.

Erdei tűzvédelem, megelőzés, oltás

A természetvédelemmel kapcsolatosan szükséges megemlíteni az erdei tűzvédelmet. Erre

azért is van szükség, mert a túrák során a programhoz tartozhat a tábortűz, a szalonnasütés is.
Az erdő védelme érdekében a túravezetőnek tisztában kell lennie a vonatkozó erdővédelmi és
tűzvédelmi szabályokkal is. Természetesen a legfontosabb a megelőzés.
Tilos tüzet gyújtani erdőterületen, valamint annak kétszáz méteres körzetében, ha a tűz
továbbterjedésének feltételei különösen kedvezőek. Ugyancsak tilos az erdőterületen tüzet
közvetlenül vagy közvetve okozó tárgyak elhelyezése, tárolása és eldobása (azaz nyílt lángot
használni, dohányozni és égő gyufát eldobni).
Védett természeti területen lévő erdőben tűz gyújtására a természet védelmére vonatkozó
jogszabályokat kell alkalmazni. Erdőterületen tűz gyújtására és fenntartására - az erre a célra
kijelölt helyek kivételével - csak az erdőgazdálkodó, illetve az erdőgazdálkodó írásbeli
engedélye birtokában levő személy jogosult.

Az erdőgazdálkodó a parkerdő területén turisztikai célból és tűzvédelmi sze mpontból állandó

és biztonságos tűzrakó helyet köteles kialakítani. Az erdőgazdálkodó által kialakított
tűzrakóhelyen a tűzvédelmi rendelkezések betartásával bárki jogosult tüzet rakni. Ebből
következik, hogy erdőben turisztikai célból csak a kijelölt tűzrakóhelyeken szabad tüzet
gyújtani! Ha másutt találunk tűzrakást, azt el kell oltatni, vagy oltani. A tűz őrzéséről,
valamint annak - a helyszínről való távozás előtti - biztonságos eloltásáról a tűzgyújtásra
jogosult köteles gondoskodni.
Miről lehet felismerni a hivatalos tűzrakóhelyet? Az ilyen tűzrakóhelyeket - a faállomány
védelme érdekében - kizárólag tisztásokon létesítik, ahol kisebb a veszélye annak, hogy a fák
törzse, vagy lombkoronája lángra kapjon. A tűzrakóhelyet kővel rakják körbe, sok esetben a
köveket habarccsal erősítik egymáshoz. Formájuk szabályos, kialakításuk esztétikus. A turista
térképeken ezek helyét piros háromszöggel jelölik. A tűzrakóhely mellett számos esetben
erdei pihenő is található, asztalokkal, padokkal.

Nagyon fontos, hogy a tűz meggyújtása előtt a tűzrakóhely körüli 60 cm - 1 m sávon belül
minden éghető anyagot el kell távolítani, hogy az esetlegesen kicsapodó szikrák ne
okozhassanak tüzet.
Meggyújtott tűzrakást felügyelet nélkül hagyni nem szabad!
A tűz eloltása hosszabb folyamat is lehet. Amennyiben nem áll rendelkezésre víz, a tüzet a
parázs széthúzásával ki kell hűteni (ez órákig is eltarthat). A parázsra homokot kell szórni, ez
megakadályozza az oxigén égő anyaghoz jutását. Az erdei talaj erre nem a legalkalmasabb,
mert nagy mennyiségben tartalmaz éghető szerves anyagokat, melyek a hő hatására
begyulladhatnak. A kialudt parázs tetejére köveket kell helyezni, amely megakadályozza az
esetlegesen még parázsló részek szél által történő széthordását, ami erdőtüzet okozhat. Erre az

99
óvintézkedésre azért van szükség, mert sohasem lehetünk teljesen biztosak afelől, hogy a tűz
teljesen kialudt. Elterjedt az a nézet, hogy az eloltott tűzrakásra keresztbe két faágat kell tenni,
ezzel jelezve a tűz eloltását. Ezt a megoldást nem tanácsoljuk, mert a fa - a kővel ellentétben -
éghető anyag. Egy eloltotnak hitt tűzrakás emiatt később újra gyulladhat.
Aki erdőtüzet vagy tűzveszélyt észlel és azt eloltani, illetve elhárítani nem tudja, köteles az
illetékes tűzoltóságot, vagy a települési önkormányzat polgármesteri hivatalát, és az
erdőgazdálkodót haladéktalanul tájékoztatni, és a tűz oltásában a tőle elvárható módon
közreműködni. Erdőtűz esetén - az erdő őrzésével, védelmével megbízott személy jogosult a
közelben lévő személyeket az oltásba bevonni.
Fokozott tűzveszély esetén a földművelésügyi miniszter - a belügyminiszterrel való
egyeztetés mellett - az ország egészére vagy meghatározott területén lévő erdőre, valamint az
erdőterület határától számított kétszáz méteren belüli területre - átmeneti időre - általános
tűzgyújtási tilalmat rendelhet el. Ekkor még a kijelölt tűzrakóhelyeken sem szabad tüzet
gyújtani! A tűzgyújtási tilalom kihirdetéséről, annak feloldásáról a miniszter a Magyar
Közlönyben való közzététel, továbbá a sajtó, rádió, televízió útján vagy egyéb módon
gondoskodik. Az általános tűzgyújtási tilalom elrendelése esetén, annak feloldásáig az
erdőgazdálkodó az erdőbe való belépést és az ott tartózkodást korlátozhatja, illetve
megtilthatja.
Az erdőkben sétálva gyakran találkozunk egyenes vonalú sávokkal, ahonnan kitermelték a
fákat. Ezeket nyiladékoknak nevezik az egyenességükre utalva. Ezeknek nagyon fontos
szerepük van az erdőkben. Kettős célt szolgálnak: tűzvédelmi feladatuk van, azaz tűzvédelmi
sávot képeznek az egyes erdőszelvények között. Másik feladatuk biztosítani a tűzoltók
felvonulási útvonalát. Ezeket a nyiladékokat az erdőgazdálkodóknak kötelessége tisztán
tartani. Sajnos sok helyen tapasztalhatjuk, hogy ezt a munkát az érintettek elhanyagolják.
A túravezetők kötelesek a csoport tagjait kioktatni a tűzvédelmi szabályokra, valamint az
erdőtűz esetén tanúsítandó magatartásra.

Erdőtüzek oltása
Az erdőtűznek 12 fajtája létezik, azonban számunkra elég a négy legfontosabb ismerete:
alomtűz,
koronatűz,
törzstűz,
talajtűz.

Az alomtűz, vagy futótűz leginkább csak az aljnövényzetben tesz kárt.

A koronatűz leggyakrabban a fenyvesekben alakul ki, az égő gyantából képződő gázok

hirtelen meggyulladásakor. Koronatüzet csak szélesre kialakított famentes sávokkal és
legtöbbször ellentüzekkel lehet megfékezni. Itt a széles nyiladékoknak nagy szerepe van.

Törzstűz oltásakor az égő fatörzsekre földet kell szórni.

Talajtűz esetén pedig a terület körbeárkolásával akadályozhatjuk meg a tűz tovaterjedését.

Ekkor lehetőleg az ásványi talajig kell leásni és a kitermelt földet a tűzre szórni.

Az oltás mindig a tűz veszélyességéhez igazodik. Kisebb tüzeket szélcsendes időben

arcvonalból is lehet támadni. Nagyobb tüzek esetén, melyek nagy hőséget, füstöt
gerjesztenek, ez a módszer nem alkalmazható. Ekkor a tűz kiszélesedését kell

100
megakadályozni. Tűzvédelmi sávot kell a tűz körül létrehozni az éghető anyag tűz felé történő
befelé söprésével. Szükség esetén körülárkolást is kell végezni, a kitermelt földet pedig az
árok tűz felé eső oldalára kell hányni, mintegy gátat emelve a tűz terjedése elé.
Sok esetben csak ellentűz gyújtásával lehet a nagyobb kárt megakadályozni. Az ellentűznél a
talajon fellépő légáram a felmelegedő levegő felszállása következtében a tűz felé vonul, és így
az ellentűz látszólag a szél ellen halad. Az ellentűz meggyújtása előtt a mögöttes területről
széles sávban minden éghető anyagot el kell távolítani.
A fenyőerdő oltása lehetetlen feladat. A gyantából a hő hatására feltörő gázok következtében
a fenyves robbanásszerűen gyullad be. Ekkor csak a tűz továbbterjedését lehet
megakadályozni, az égő erdőszelvény szélén lévő fák kivágásával és a tűz felé történő
bedöntésével. A befelé döntéssel a védősávon átnyúló tűzhíd kialakulását kerülhetjük el.
Az oltás befejeztével sem szabad a területet felügyelet nélkül hagyni, ugyanis fennáll az
újragyulladás veszélye.
A technika fejlődésével a természetjárók eszköztára is bővül. A sportfelszerelések mellett sok
túrázó rendelkezik mobil telefonnal is. Ez ugyan felesleges súlynak tűnik a túra során, de
előfordulhat, hogy szükség lesz rá. Kérjük, akinek van ilyen készüléke, ne hagyja otthon.
Bajbajutott embertársunkon való azonnali segítés lehetősége, vagy erdőtűz észlelésekor az
illetékes szervek értesítésének gyorsasága lényeges sze mpont. Segélykérés esetén pedig a
hívás ingyenes. Az időben riasztott tűzoltók milliós értékű - az élővilág szempontjából
felbecsülhetetlen - kártól menthetik meg az erdőt.
Mobil telefonról történő hívás esetén az alábbi telefonszámok hívása ingyenes:
112 általános segélykérés száma, (ez a szám a készülék tulajdonosát azonosító "PIN"
biztonsági kód ismerete nélkül is használható!)
104 mentők,
105 tűzoltók,
107 rendőrség.

Ha tüzet észlelünk, azt az alábbi módon kell jelenteni:

1. a tűz fajtája (avartűz, koronatűz, törzstűz, talajtűz),
2. mi ég (fenyves-, vagy lombos erdő, cserjés, stb.),
3. hol ég (előremetszés, ha egyből nem azonosítható),
4. kb. mekkora terület ég (megbecsülni),
5. ajánlott megközelítési útvonal,
6. a bejelentő neve és a bejelentés helye, telefonszám.

Egyéb jogszabályok

A természetben járók, mint minden állampolgár, kötelesek betartani az ország törvényeit. A

túravezetés nem csak sport, hanem felelősségteljes munka is. Annak ellenére, hogy a
túravezető tevékenységét egyetlen jogszabály sem határo zza meg, a vizsgabizonyítvány
munkavállalásra nem jogosít, a túrázó csoport vezetője - a túravezető - jogilag felelős a reá
bízott túrázókért. Az utóbbi évtizedben nem egy bírósági per zajlott le túravezetők ellen, az
általuk elkövetett hibák miatt, melyek között volt halállal végződött tragédia is.
Az előző fejezetekben ismertetett törvényeken kívül számos más jogszabály is létezik,
melyekből kigyűjtöttük a legfontosabbakat és amelyek ismerete fontos a túravezető számára.
Ezek az 1. Mellékletben megtalálhatók. Felhívjuk a figyelmet, hogy a kivonatosan ismertetett

101
jogszabályok a jegyzet írásakor hatályos változatokat ölelik fel, ezek az idők folyamán
módosulhatnak.

A TERMÉSZETBARÁTOK RÉSZVÉTELE A TERMÉSZET VÉDELMÉBEN

A turistaőrség igénye

A hazai turistaság történetében kezdettől fogva létezett a szándék, "...az erdők csendjét és
szépségét nemcsak élvezni, de azokat megvédeni is törekedjünk.", olvasható az 1930-ban
megjelent "Magyar Turista Élet" című lapban.
Az ezzel kapcsolatos első hivatalos lépés az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935.
IV. törvénycikk utólag kiharcolt záradéka, a 312. paragrafus, az úgynevezett turistaszakasz.
Ez elrendeli, hogy "...az erdőterületeken a turisták által használt útvonalakat törzskönyvezni
kell, s azokat csak a Földművelésügyi Minisztérium közbejöttével, előzetes féléves
felmondással lehet esetleg elzárni." Ugyanennek a szakasznak a záradéka a következőképpen
hangzik:
"A földművelésügyi miniszter, a belügyminiszterrel egyetértve, az érdekelt tulajdonosok és
szervezetek meghallgatása után rendelettel állapítja meg , hogy a turistaság szervezete és
annak közegei mennyiben működhetnek közre a jelen paragrafusban megjelölt helyeken és
utakon a rend fenntartásában."
Ennek megvalósítására történtek kisebb kísérletek. A Túravezetők Testülete 1937. október
18-i ülésén megvitatta a turistabiztosi és turistaőrségi intézmény létrehozását.
1938-ban, a fent említett Magyar Turista Élet c. lap szeptemberi száma két ízben is utalt a
turistaőrség szükségességére és javaslatot tett feladatkörének kialakítására. Hiszen - utalva
egy másik cikkre - "A turisták fegyelmezésére csak a turisták alkalmasak, a kirándulás címén
űzött visszaéléseket, az egyesek közveszélyes kihágásait, csendőrök, rendőrök egyedül
sohasem fogják tudni megakadályozni, már csak létszámuk csekélysége miatt sem..."
Mindezek az őszinte és lelkes kezdeményezések eredménytelenek maradtak.
Eredménytelenek maradtak, mert nem volt visszhangjuk. A turistatársadalom szokott
önzetlenségével felajánlotta, de a másik fél, az erdőtulajdonosok társadalma nem igényelte.
Enélkül pedig ez a szép elképzelés nem válhatott gyakorlattá. Pedig a szükségességét az
akkori turisták épp olyan komolyan érezték, mint mi ma. Bár néhány elszigetelt
kezdeményezés volt akkoriban, de ez nem volt számottevő. 1958-ban a Természetjárás c.
lapban Forgács Géza tollából jelent meg újfent a témáról cikk "Természetjáró ellenőrök"
címmel.

A Társadalmi Erdei Szolgálat megalakulásának története

Az igazi változás 1961. szeptemberében történt, amikor a Ságvári-turistaházban erdész-

vadász-turista találkozót tartottak. Itt vetette fel Végvári Tamás, a Pilisi Parkerdőgazdaság
akkori igazgatója újból: "vegyenek részt a turisták is az erdők védelmében". Konkrét kéréssé
Köveskuti György formálta a javaslatot, aki a Budai Erdészet erdőmérnöke volt. A kérelem a
Budapesti Vörös Meteor SK Természetbarát Szakosztályához érkezett, ahol Pápa Miklós dr.
vállalta a megszervezését.
Az első járőr 1962. július 2-án vasárnap reggel gyülekezett a Budai Erdészet udvarán és indult
el hat fővel a budai hegyekbe. Tagjai voltak: Spirk Tibor, Kahatek Mihályné, László István,
Polonkai Lajosné, Spirk Tiborné és Szölgyémi Tamás.

102
Ezzel útjára indult a Társadalmi Erdei Szolgálat (TESz). Ezt követően egyre többen
kapcsolódtak be ebbe a társadalmi munkába. November 24-én csatlakoztak a mozgalomhoz a
Fejér megyei Vörös Meteor turistái. Budapesten is egyre- másra jelentkeztek a kerületi
szövetségek, aminek hatására a szervezést a Budapesti Természetbarát Szövetség vette át.
1965. folyamán már számos megyei szervezet is tagja lett a szolgálatnak. Így az időközben
országossá nőtt Társadalmi Erdei Szolgálat irányítását a TESz Országos Intézőbizottsága
vette át Magyarszéki Béla vezetésével. A szolgálat célja a gyakorlati természetvédelem volt.
1966-ban a szolgálat tagjai, szolgálatuk ideje alatt, a hivatalos szervek állásfoglalása alapján,
mint "közfeladatot ellátó polgári őrök", a hivatalos személyeknek kijáró jogvédelemben
részesültek.
Mivel kezdetben a járőrözés az erdőkre korlátozódott, és a S zolgálat az erdészet munkáját
hivatott segíteni az erdészeti főhatóság irányításával, ezért szakmai felettes szerve a
Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium Erdészeti és Faipari Hivatala volt. Mivel a MÉM
EFH- nak feladata elsősorban a fagazdálkodás irányítása és a termelés kiszolgálása volt,
összeférhetetlenség mutatkozott a természetvédelem ellátásával.
Időközben a bővülő igények kapcsán megalakultak a szakági részlegek is, a TESz vízi,
barlangi, hegymászó, kerékpáros, és sítúrázók csoportjai is. A Szolgálat elnevezése is, mint
Társadalmi Erdei Szolgálat, túlhaladottá vált. Ekkor már felmerült a gondolat, hogy a
Szolgálatot új alapokra kell helyezni.

Az MTSz Természetvédelmi Szolgálatának megalakulása

1991 tavaszán a tagság részéről igényelt változás bekövetkezett. A TESz kivált az időközben
új névre keresztelt Földművelésügyi Minisztérium kötelékéből, és szakmailag a
Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatala
pártfogásába került. Szervezetileg továbbra is a Magyar Természetbarát Szövetség társadalmi
szervezeteként működött, de már megváltozott névvel. A rövidítést meghagyva
Természetvédelmi Szolgálatként működött tovább. Az új Szolgálat folytatója volt elődjének, a
társadalmi munkát továbbra is vállaló tagok automatikusan átkerültek az új szolgálat
állományába. Megváltozott az igazolvány és a megkülönböztető jelzések is, így a jelvény és a
karszalag is.
A Pilisi Parkerdőgazdaság és a budapesti TeSz kerületi szervezetei között az erdőgazdaság
felügyelete alá tartozó területek őrzéséről megállapodás született. A kerületek között
felosztásra kerültek a Pilis és Visegrádi hegységben, a Gödöllői körzetben a védelemre,
őrzésre szánt területek.
A egyes védelmet igénylő területek sajátosságainak figyelembevételével szakági szo lgálatokat
szerveztek. Ennek megfelelően megalakultak a gyalogos szolgálat mellett a vízi, kerékpáros,
sítúrázó, hegymászó, barlangász és ifjúsági szolgálatok. Ezek számára az általános
szabályokon túlmenően a szakáguknak megfelelő külön feladatuk is volt. Általánosan
megemlíthetők, hogy ezen sajátos feladatok közös vonása az adott területen a szabályok
betartása, a szennyezés és kártevés megakadályozása. A szakági szolgálatok ellátásának
feltételeit és végrehajtásának módját az egyes szakági bizottságok határozták meg.
A gyalogos szolgálat egyik tevékenységi formája az un. tárcsás szolgálat volt. Ez útellenőrző
szolgálatként is ismert volt. Az erdők területén sok helyen, erdőgazdasági célú szilárd
burkolattal kiépített úthálózat van. Ez alkalmatlan közúti forgalomra, mivel keskeny, nem
megfelelő a teherbírása. Ezeket az utakat táblával, néhány helyen még sorompóval is lezárják.
Sajnos sokan nem veszik figyelembe a behajtási tilalmat, sőt a sorompót is megrongálják. Az
illegális behajtók nagymértékben szennyezik a levegőt járművük kipufogógázaival, az

103
erdőterületen letapossák a növényzetet. Az útellenőrző szolgálat célja az illetéktelen
behajtások megakadályozása volt.
A Szolgálat tevékenységének jellemzésére álljon itt néhány adat. Az 1995-ös év során az
1701 tagot számláló országos szervezet tagjai 3678 szolgálatot teljesítettek az év folyamán,
melyen összesen 16400 fő vett részt. Ez utóbbiba beleértendő a - több szolgálatot is vállaló -
járőrök, valamint a velük tartó szakosztálytársak, családtagok, barátok száma is. Ezalatt
megközelítően hétezer eseményt regisztráltak, melyet jeleztek a területileg illetékes
természetvédelmi, vagy erdészeti szerveknek.
1996 őszén újabb változás következett be. Az addigi tevékenységet a környezetvédelmi tárca
és az MTSz közötti megállapodás szabályozta, a szolgálat ellátását pedig egy belső működési
szabályzat írta le. A új természetvédelmi törvény már jogszabályban ismerte el a társadalmi
jellegű gyakorlati természetvédelmet. Az MTSz kizárólagossága ezzel megszűnt, de vezető
szerepét nem kívánta feladni. Az újonnan jelentkező igény a társadalmi méretű gyakorlati
természetvédelem iránt túlnőtte az MTSz szervezeti kereteit. A megváltozott helyzet
következtében az 1997. május 3-4-én Salgótarjánban megtartott 32. országos TeSz találkozón
a szervezet kimondta feloszlatását. Ezzel az MTSz 34 éves társadalmi természetvédelme
megszűnt.

A Polgári Természetőr Szolgálat létrejötte

Az 1996. évi LIII. törvény 64-66. paragrafusai rendelkeznek az állampolgárok részvételéről a

természetvédelemben. A polgári természetvédelmi őrszolgálat tagjai a nemzeti park
igazgatóságok vagy az önkormányzati őrszolgálatok munkáját segítik. Velük szemben a
törvény emelt szintű követelményeket ír elő. Szolgálati vezénylésüket már nem a
természetbarát területi szervezetek megbízottai végzik, hanem az illetékes állami
természetvédelmi szervek őrparancsnokai és tájvédelmi körzetek vezetői.
A környezetvédelmi tárca a Magyar Természetbarát Szövetséget kérte fel a PTSz
felállításának megszervezésére és a tagtoborzásra. A Polgári Természetőr Szolgálat magja az
MTSz TeSz tagjainak sorából került ki.
A polgári természetőrök - társadalmi munkában - kilenc területi és egy központi csoportra
tagozódva végzik az ország területén a gyakorlati természetvédelmi munkájukat. A területi
felosztás azonos a nemzeti park igazgatóságok területi beosztásával. Az egyes
igazgatóságokon belül a PTSz tagokat tájvédelmi körzetekhez osztják be állandó jelleggel.
Erre azért van szükség, mert egy adott védett terület növény és állatvilágát alaposan
megismerni csak így lehet.
Polgári természetőri tanfolyamra középfokú végzettséggel lehet jelentkezni. Kivételt képez a
központi csoport, ahová csak felsőfokú képesítéssel rendelkező kerülhet be, korlátozott
számban. Polgári természetőrnek a nemzeti park igazgatóságokon lehet jelentkezni a korábbi
fejezetben megadott címeken és telefonszámokon.
Az 1996. évi LIII. törvény 64-66. paragrafusai és a polgári természetőrökre vonatkozó
miniszteri rendelet megtalálható a mellékletben.

TÚRAVEZETŐK FELADATAI A TERMÉSZET VÉDELMÉBEN

Oktatás, nevelés, tájékoztatás

Kétféle ember van. Van aki a természetnek és van aki a szép tájnak a barátja. A kettő között
azonban óriási a különbség. A szép tájak barátja a természet iránt nem érez különös szeretetet,

104
csupán az úgynevezett vonzó, attraktív vidékek iránt táplál rokonszenvet. Hangulatos
kulisszára van csupán szüksége. Kívülről közelít a természethez és nem azonosul vele.
A természetbarát is szereti a szép tájat, de ugyanakkor azonban a mögötte rejlő nagy
természetet látja, még a legegyszerűbb formában, még a legkisebb részletben is. Ezért még az
égboltnak is örül, ami egy hegy, vagy a Balaton fölé borul. Számára a rét is derűs látványt
nyújt, s örömét leli a parkban virító gyermekláncfűben is.
"Turista az, aki útra kél azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága
közepette álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég,
magasabbak a hegyek, szebbek, vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek; s
aki az álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi, s mert hiszen e földön élünk,
talán soha meg nem találja, de azért jó kedvét nem veszíti, hiszen örömét éppen ez a keresés
teszi." (Eötvös Lóránd)
Eötvös Lóránd szavai ma is aktuálisak. Azonban a meghatározásában lévő turista fogalmát
átalakította az idő. Az idegenforgalom felhasználta saját céljai számára. Mi elsősorban
természetjárót értünk e fogalom alatt, nem utazót. Mi a különbség e kettő között?
Az "idegenforgalmi" turista felkerekedik otthonából és elutazik más tájakra, ismerkedik más
kultúrákkal, emberekkel, de eközben a civilizációban marad.
A természetjáró, sportoló. Számára az egészséges életmód a meghatározó. Különböző
szakágakban végzett szabadidős sporttevékenységgel védi egészségét, mely egyben testi, lelki
felüdülést is ad számára. Fontos tényező, hogy mindezt a civilizáción kívül, a természetben
végzi.
A természetjárók többsége nem öncélúan űzi sporttevékenységét. Természetbarátként óvja,
védi mindazt, ami számára életszükséglet. Tiszteletben tartja mások érdekeit, a természet
élővilágát, csendjét, tisztaságát. Hiszen tudja, máskor is szüksége lesz rá.
A túravezetők még ennél is többre hivatottak. Ők nem alkalmi ismerősei a természetnek,
henem munkájuk kapcsán - hiszen a túravezetés felelősségteljes munka - szoros kapcsolatban
élnek vele. Nélkülözhetetlen, hogy a csoport tagjai számára jó példát mutassanak. A
túravezető viselkedése meghatározhatja a túratársak cselekedeteit is. Nincs nagyobb szégyen,
mint amikor a társak figyelmeztetik a túravezetőt rendbontása miatt. A példamutatás mellett
elengedhetetlen a túravezető túratársakkal szembeni emberséges bánásmódja. Hiszen, mi
természetjárók is, sokfélék vagyunk. A túravezetőnek mindenkivel meg kell találnia a
megfelelő hangnemet. A jó légkör élvezetessé teszi a túrát és elősegíti az esetleges gondok
gyors felejtését.
A túravezetőnek számos témakörben otthonosan kell mozognia. A túravezetői tanfolyam
ebből a szempontból nem lehet teljes. Hiszen mindez olyan mértékű ismeretanyagot követelne
meg, ami túlhaladja egy tanfolyam kereteit. Ennél fogva a jó túravezető mindig továbbképzi
magát. A túrák előtt felkészül a látnivalókból, az élővilág és kultúrtörténet tájra jellemző
ismeretanyagából. Nincs jobb, mint amikor a vezető lelkesen, szenvedélyesen tudja bemutatni
a túratársaknak a túraútvonal mentén található látnivalókat, tájképi és építészeti
érdekességeket. Felhívja a figyelmet a természet értékeire, jellegzetességeire, flórájára,
faunájára és ezzel akarva-akaratlanul is tanítja túratársait.
Vannak túravezetők, akik a meghirdetett útvonalat először jegyzetfüzettel a kezükben
bejárják, majd otthon előveszik a "szakirodalmat" és alaposan felkészülnek az ismertető
kiselőadásokra. Ha egyedül nem győzik, a túratársak közül felkérhetnek másokat is erre a
feladatra. Egy érdekfeszítő, lebilincselő túra csak emeli a túravezető tekintélyét.

105
A túravezetőnek ajánlatos vezetői képességekkel is rendelkeznie. Határozottan kell fellépnie,
hiszen neki kell kézben tartani az egész csoportot. Meg kell fékeznie a rendbontókat, a
csoport széthúzóit. A túravezetés során figyelnie és ügyelnie kell a környezet és természet
megóvására, szükség esetén a tagokat tájékoztatnia kell az írott és íratlan szabályokról, a
természetben történő viselkedés elvárásairól. Ne feledjük, igazi természetbaráttá az válik, aki
nem csak szereti, hanem védi is a természetet.

Magatartási szabályok

Természetbarátnak lenni egy magatartásforma, mely elsősorban a megelőzésben jut

kifejezésre. Kötelességünk a jövő nemzedék számára megőrizni mindazt a szépet és jót, ami
körülvesz bennünket. A kedvezőtlen változások elsősorban emberi tevékenységek
következtében állnak elő, ezért alapvetően fontos, hogy kialakuljon a túrázókban a
környezetünkért felelős magatartás. A túravezetőkre hárul az a feladat, mely során a
túratársak gondolkodásmódjában ezt a szemléletváltozást létrehozzák.
Csokorba foglaltunk néhány gondolatot, melyek betartása elengedhetetlen a természetben
járók számára. Íratlan szabályokat, amolyan erdei illemtan félét. De bárhol, bármikor, bárki
számára megszívlelendő tanácsokkal szolgál:

Az emberhez méltó környezethez való jog alapvető. Nagyon fontos azonban e

jogosultság érvényesítésében, hogy a polgár maga mit tehet és mit tesz a megfelelő
környezethez való jogának érvényesülése érdekében.
Az erdőben a fák, madarak, növények, állatok vannak otthon, mi csak vendégek
vagyunk. Illik tehát úgy viselkedni, hogy ne zavarjuk a háziak nyugalmát, vigyázzunk
otthonukra!
Hagyd szóhoz jutni a természetet. Ne lármázz!
Hagyd tartózkodásod helyét olyan állapotban, amilyenben a legközelebb találni
szeretnéd.
Értelmes ember nem szemetel, a többinek meg tilos!
Szemét minden olyan tárgy, amely nem a rendeltetésének megfelelő helyen található.
Az általad keletkezett hulladéktól ne a természetben szabadulj meg, még akkor sem,
ha szemétgyűjtőt találsz!
Nem ott van tisztaság, ahol állandóan takarítanak, hanem ahol vigyáznak rá.
Egy szálfából több ezer gyufaszál készíthető, de egy gondatlanul eldobott gyufaszállal
több ezer szálfa el is pusztulhat! Élvezd a jó levegőt és az erdőben sohase dohányozz!
Az erdészeti létesítmények a te kiszolgálásodra, kényelmedre készültek. Ha
tönkreteszed, elsősorban magadnak okozol kárt!
Az erdők csendjét és szépségét nem csak élvezni, de azokat védeni is tudni kell!
A természet védi egészségedet, védd te is a természetet!
Lépj túl a védett - nem védett elválasztásán, s védj minden fajt és élőlényt! Kíméld a
virágokat, növényeket, óvjad az erdő vadjait, madarait!
Készülj fel alaposan a túrára.
Kerüld a lezárt, tiltott területeket.
Becsüld túratársaidat és őket bajban soha el ne hagyd!
Vedd figyelembe a közösségi együttlét szabályait.
Légy tekintettel az erdészek, vadászok, horgászok érdekeire is!

106
A túravezető polihisztor. Szinte mindenhez kell értenie. Nem csak sportvezető, hanem
természetvédő is kell, hogy legyen. Ő az egyik közvetítő közeg az emberek és a természet
között. Emberekkel tart kapcsolatot, ezért nevelői, pedagógusi tevékenysége nem
elhanyagolható a tudatformálás terén.
A természet csodálatos dolog. Törekednünk kell annak elérésére, hogy egyre több ember
váljon valóban természetbaráttá, mert ezzel nő az esély arra, hogy természeti értékeink
változatossága, sokszínűsége a jövő nemzedék számára is megmaradhasson.

A fa fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem,

Ne emelj Rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg éjszakákon,

Én vagyok tornácod barátságos fedele,

melynek árnyékába menekülsz
a tűző nap elől és
gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja,

asztalod lapja,
az ágy, amelyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.

Én vagyok házad ajtaja,

bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd
a kérésem: ne bánts!

Lásd a Természetvédelem - jogszabályismeret mellékletet

Felhasznált irodalom:
Háncs Péter: A természetvédelem és a Természetvédelmi Szolgálat tevékenysége. Jegyzet 1995.
Magyarszéki Béla: Társadalmi Erdei Szolgálat Zsebkönyv
Az MTSZ Természetvédelmi Szolgálat Működési Szabályzata
TESZ Ifjú Természetvédő Szervezet Működési Szabályzata. TESZ Országos Intéző Bizottsága, 1982.
A Riói konferencia egyezményei
Nemzeti Természetvédelmi Alapterv
KTM internetes és nyomtatott tájékoztató anyagai
A Polgári Természetőr vizsga tananyaga - KöM Természetvédelmi Hivatala, 1998. november
1949. évi XX. törvény A Magyar Köztársaság alkotmánya
1996. évi LIII. tv. A természet védelméről
1996. évi LIV. tv. Az erdőről és az erdő védelméről
1996. évi LV. tv. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról
33/1997. (XI.20.) KTM r. A polgári természetőrökről
1978. évi IV. tv. a Büntető Törvénykönyvről
1999. évi LXIX. tv. A szabálysértésekről
218/1999 (XII.28) Korm. r. Egyes szabálysértésekről
12/1997. (II.26.) BM r. Az erdők tűz elleni védelméről

107
Pokolné Südi Eszter:

IX. FÖLDTÖRTÉNET - GEOLÓGIA

FÖLDTÖRTÉNET

Földtörténetről általában
A terepen, a természetben járó turistát nemcsak a sport, szórakozás, kikapcsolódás viszi ki a
szabadba, hanem túra közben érdeklik az érintett látnivalók, természeti vagy emberi
alkotások.
Sokszor úti célunk, vagy érintőpontunk egy-egy műemlék, várrom, kastély, kolostor, csatatér
(Muhi, Mohács, Isaszegi emlékmű, Pusztaszer, Pákozd).
Természetesnek vesszük, hogy körüljárjuk, megcsodáljuk, lefényképezzük a látnivalót és
ugyanakkor a túravezetőtől elvárjuk, hogy ismertesse annak keletkezési körülményeit: mikor,
miért, milyen stílusban építették, kik lakták, milyen események fűződnek hozzá, milyen
körülmények közt vált rommá, mi a kulturális, történelmi, esztétikai értéke stb. Mindezeket az
útikalauzokból szépen kiolvashatjuk és a megfelelő történelmi korba beállítjuk.
Vajon ugyanilyen érdeklődéssel szemléljük-e a terepet is, amelyen túrázunk? Ugyanúgy
kíváncsiak vagyunk arra, hogy miként keletkezett egy hegy, medence, szikla, barlang, kőzet
vagy egyéb természeti különlegesség, érdekesség?
Az útikalauzok - amelyekből felkészül a túravezető egy-egy túrára - már megközelítőleg sem
adnak ilyen közérthető magyarázatot arról a tájról, amelyen járunk. Jó ha utalások vannak
arra, hogy milyen geológiai korban, milyen kőzetből keletkezett, eleve feltételezve, hogy az
olvasó bizonyára tájékozott a földtörténetben, kőzettanban, morfológiában (felszínalakzat).
Egy átlag természetjárótól, aki sportból járja a természetet nem kívánhatjuk meg, hogy
mindezeket ismerje, viszont egy túravezetőnek illik a feltett kérdésekre válaszolni. Persze
kitérhet a válaszadás alól azzal, hogy nem szakmája a geológia, de ez már tek intélye rovására
mehet.
Tény, hogy sokkal több figyelmet érdemel egy természetjáró számára maga a természet,
amelyben túrázik, mint bármi más, emberi alkotás, hiszen úton, útfélen találkozunk
hegyekkel, dombokkal, halmokkal, mocsarakkal, szakadékkal, barlangokkal, belebotlik
kőzetekbe, melyek fel kell, hogy keltsék érdeklődését.
Egy igazi természetjárót a természet szeretete visz ki a szabadba és ha igaz az a latin mondás,
hogy "ignoti nulla cupido", vagyis hogy amit nem ismerek, azután nem vágyódom, akkor meg
kell ismernünk a természet létrejöttét, múltját, összetevőit, hasznát, értékeit stb.
Gyakran látogatunk túra közben múzeumokat, ahol ismét találkozunk földtörténeti, geológiai
tablókkal, ősemberi szerszámokkal, felkeresünk barlangokat, (Istállóskő, Szeleta, Subalyuk,
Abaliget, Aggtelek), ahol ugyancsak a túravezetőtől várják a magyarázatot, hogy mikor
keletkezett, hogyan jött létre, és honnan tudjuk olyan pontosan 10,000-100,000 évre
visszamenőleg meghatározni a leleteket.
Napjainkban fontossá vált a természet- és környezetvédelem, amiben a természetjáróknak illik
élenjárni: megmagyarázni, hogy mit, miért védünk, jelenteni illetékeseknek vagy felelősségre
vonni azokat, akik a természet szépségeit, különlegességeit semmibe veszik. Ahhoz pedig,
hogy felvilágosításunk, érvelésünk meggyőző legyen, az átlagosnál jobban kell ismernünk a

108
természeti értékeket. Mindezek szükségessé teszik, hogy túravezetőink lelkiismeretesen
felkészüljenek földtörténeti, geológiai, kőzettani ismeretekből is.
Ehhez kíván szerény segédeszköz lenni e rövid ismertetés, hozzátéve, hogy igényesebb
csoportok részére egyéb segédletekre is szüksége lehet a túravezetőnek a túrára való
felkészüléskor. A legfontosabbnak az alábbiakat ajánlom:
Mindenekelőtt ezüstjelvényes túravezetőknek a minden közkönyvtárban bizonyára
megtalálható Magyarország Természeti Földrajza (dr. Bulla Béla, Tankönyvkiadó, Bp. 1963)
című munkát, amelyben úgyszólván a legkisebb tájig lebontva, metszetekkel,
tömbszelvényekkel, fényképekkel illusztrálva teljes képet kaphatunk az illető táj
földtörténetéről, felszínéről, kőzeteiről, stb.
Másik népszerű tudományos munka: Boschke: Hat nap alatt? c. könyv, amely a földtörténeti
időmérési módszerekről ír. (Bp. Táncsics Kiadó 1968. )
Ugyancsak hasznos, de már igényesebb munka Juhász Árpádtól Forradalom a
földtudományban (A Föld dinamikája) TIT Természettudományi Stúdió konferenciájának
előadásanyaga.

A földtörténeti korok meghatározása

Mindenekelőtt nem árt, ha elmondjuk túratársainknak, hogy milyen módszerrel határozzák
meg a földtörténeti korokat, illetőleg az e korban keletkezett kőzeteket. A sokféle tudományos
meghatározási módszer közt a legismertebb az izotóp óra.
Csaknem minden anyagban - akár élő, akár élettelen - előfordul sugárzó, bomló, azaz
radioaktív anyag. Az őskőzetekben rejlő uránérc 235 atomsúlyú izotópja (a hidrogén
atomsúlyát 1-nek véve) valamilyen "betegség"' folytán elhal, elbomlik és ennek
eredményeként új elemek (pl. ólom) jönnek létre. E radioaktív bomlást semmiféle természeti
erő sem akadályozhatja meg. (Több millió fokos hő, mínusz 241 fokos hideg vagy több millió
atmoszféra nyomás.) Az Urán 235-ös izotóp 710 millió év alatt felére csökken. Ezzel
meghatározhatjuk az őskőzetek és Holdról lehozott kőzetek korát, mely megegyezik a Föld
keletkezésének korával, azaz 4600 millió évvel.
Persze nemcsak uránórával mérhetjük, hanem más radioaktív (pld. tórium) anyaggal a
fiatalabb geológiai korokban keletkezett kőzetek korát (pl. a berillium 2,700,000 év alatt
felére csökken).
Egy másik, közismertebb mérési mód a Carbonl4 -es mérés, amellyel most már közel 100,000
évig visszamenőleg pontosan mérhetjük a jégkori rétegekben, barlangokban talált szerves
maradványok (faszén, csont) keletkezési idejét. A C 14 -es izotópok bomlás közben béta
sugarakat bocsátanak ki. Egy gramm a C 14-ből 5560 év alatt felére csökken, 11120 év alatt
pedig negyedére.
A C14 a légkörben, 30 km magasságban a világűrből jövő kozmikus sugárzás hatására jön
létre. Ezt a levegőből és táplálékon keresztül magukba veszik az élőlények (növényzet, állat,
sőt cseppkövek is) és az izotópok elbomlása utáni maradványos mennyiségéből
kiszámíthatjuk, hogy mikor keletkezett az illető szerves anyag. A Balatonban, a legalsó
rétegben talált, elszenesedett növényi maradványok C 14 mennyisége alapján tudjuk, hogy kb.
20,500 éve jött létre a tó. Ugyanígy határozták meg a dunaföldvári mammut borjút elejtő
ősvadászok korát is (11,110 éve), a pilisi ősembert (50,000 éve) a ságvári (Balaton közeli)
ősvadász telephelyet 17,700 és 18,900 éves), ugyanúgy az érdi (70,000 év), az istállóskői
(36,000 és 30,000 éves), a szeletai (41,700 és 32,580 éves), a bodrogkeresztúri (28,700 éves)
és végül a vértesszőllősi ősember (Sámuel) korát. Ez utóbbi három egyetem (a hollandiai

109
Groningen, az NSZK-beli Heidelberg, a svédországi Uppsala) átlagértékeit számítva 250-350
ezer éves.

Miként jöttek létre a hegyek

Ugyancsak gyakran felmerülő kérdés túra közben, hogy miként jöttek létre a hegyek,
vulkánok, gyűrődések, vetődések? Erre vonatkozólag beszélnünk kell a kontinensek
vándorlásáról és a lemeztektonikáról.
Földünk 4,6 milliárd évvel ezelőtti megszilárdulásakor keletkezett őskontinens (amelyet Suess
Gondwana- nak, Wegener pedig a görög Földistennőről, Gea-ról Pangea- nak nevezett)
különböző kontinensekké darabolódott a geológiai középkorban (mezozoikumban) kb. 70
millió évvel ezelőtt. E kontinensek elmozdulása, vándorlása ma is élő folyamat. A mérések
szerint pl. Anglia valamikor jóval délebbre, az Egyenlítő körül feküdt, onnan vándorolt É-felé
és most is évenként 3 cm-es sebességgel arra tart. Ausztrália szinte körbejárta a Déli Sark
környékét; most évenként 4 cm- t halad Kelet, azaz Dél-Amerika felé.
India a mágneses mérések szerint 200 millió évvel ezelőtt a Déli Sark közelében feküdt, 70
millió éve az Egyenlítő alatt és onnan közelített Ázsia felé, miközben kipréselte a köztük lévő
területből az Eurázsiai Hegyrendszert. (Himalája stb.). Afrika pedig közeledik ismét Európa
felé.
Wegener osztrák tudós kontinens mozgási, vándorlási elméletét - milyen ok idézi elő ezt a
jelenséget - a legújabb tudományos kutatások eredményeivel magyarázhatjuk. Ez pedig a
lemez-tektonika.
A gravitációs és egyéb mérések szerint a Föld szilárd kérge különböző helyeken eltérő, ezért a
Föld belső melegének kisugárzása (geotermikus gradiens) területenként válto zó. Az óceánok
aljzatánál a Föld kérge átlag 5 km vastag (Pécsnél 28, Sopronnál 19 km.) alatta képlékeny
magmaövezet helyezkedik el.
Az Atlanti Óceán közepén Grönlandtól csaknem a Déli Sarkig egy kidudorodás (hátság)
található, amely alulról, a Föld belső anyagából állandó utánpótlást kap, ezért állandóan
gyarapszik, fejlődik. A Föld belső melege nyomja föl a magmát a talapzatba, emiatt az tágul
és rajta a vastagabb kontinensek mozogni kénytelenek.
Ez a tágulás miatti mozgás mindkét irányban hat. Az Atlanti Óceánban különböző szélességi
és hosszúsági körökön mérve 1-2,5 cm évenként, a Csendes Óceán fenekén 2-6 cm/év, az
Indiai Óceánban 1-3 cm/év.
Ez az évi átlagban 1-6 cm-es fenéktágulás az utóbbi 70 millió évben 1200-7200 km-nyi új
óceáni fenékanyagot tesz ki Juhász Árpád számításai szerint.
Földünkön 7 nagyobb, (a kontinensek) és több kisebb lemez van (pl. Anglia, Grönland) a
talpazaton, ezek távolodnak vagy közelednek egymástól, ill. egymáshoz. Az egymással
szemben mozgó lemezek közül az egyik a másik alá bukik (mint a zajló Dunán a jégtáblák)
sokszor a magma mélységig, ahol aztán beolvad abba és később a Föld belső melegének
nyomására az óceánok vékonyabb kérgét keresztül törve - nem egyszer tengeralatti
vulkánossággal - szétnyomja a kérget. Ezért mozognak a kontinensek. Az egymásba ütkö ző
lemezek nyomják ki a lánchegyeket, okoznak gyűrődést, vetődést, sőt a nagy nyomás miatt
átalakítják a kőzeteket (mészkőből márvány).
A lemez-tektonika olyan általános elmélet, amely azon túlmenően, hogy egységes képbe
foglalja a Föld felszínén végbemenő és az utóbbi 20 millió évben lezajlott nagyméretű
horizontális elmozdulásokat, még minden hipotézisnél teljesebben, tartalmasabban
magyarázza a földtudományok olyan alapproblémáit, mint a földrengések és a vulkánizmus

110
eredete, az ősmaradványok és a különböző korú kőzetek földrajzi eloszlása, a hegyek
kialakulása, stb. (Juhász Árpád)

Magyarors zág hegyeinek kialakulása

A következőkben ismertetjük hazánk földtörténetét fordított kronológiai sorrendben, hogy
nyomon kísérhessük időben hegyeink, kőzeteink, ásványi kincseink kialakulását, keletkezését.
Ugyanakkor a mellékelt táblázat (Juhász Árpád után leegyszerűsítve) eligazítja azokat, akik
nem óhajtják geológus szemmel nézni a földtörténetet. (Azaz napjainktól visszamenőleg).

Felszíni kristályos és gránit kibukkanás, átalakult ópaleozoikum

Medenceüledékkel fedett kristályos és ópaleozoos vonulat
Felszíni paleozoos hegység
Medenceüledékkel fedett paleozoos hegység
Felszínalatti vulkánosság
Felszíni mezozoos hegység
Medenceüledékkel fedett mezozoos vonulat
Medenceüledékkel fedett kréta- fliss kristályos alapon
Miocén vulkánosság területe
Vulkánosság nyomai fúrásokban

111
Jelenkor Holocén Duna-Tisza közi, nyírségi, somogyi
10-15000 éve futóhomok, hazánk átalakulása kultúr tájjá
Újkor (IV. kor) Pleisztocén Alföld, Kisalföld süllyedése, hegyek
10-2,5 millió éve emelkedése, lösz, homok felhalmozódása, az
ember megjelenése
Pliocén Balaton környéki, Nógrádi bazalt vulkánok,
2,5 9 millió éve Gödöllői-dombság, Tihanyi gejzírkúpok: lignit
(Mátra) földgáz, olaj.
Újkor Miocén Visegrád, Börzsöny, Mátra, Zempléni andezit,
Kainozoikum (III. kor) 9-25 millió éve riolit vulkánok; színes fémek, földgáz, olaj,
barnaszén (Nógrád), kaolin (Borsodban)
keletkezése.
Oligocén É- i Középhegységi homok, agyag, márga
25-37 millió éve dombjai, Kiscelli (Bp.) agyag, Hárshegyi
homokkő
Eocén Dunántúli középhegység: mészkő márga, Tatai
37-65 millió éve kőszén, Recski réz, arany, ólom stb. andezit,
vulkánosság
Kréta Bauxit (Sümeg, Gánt,
Ajkai kőszén, kőolaj
65-135 millió éve (Zalában)
Középkor Jura Bükk, Mecsek, Mecseki kőszén
Bakony, Villány, (liász), Bakonyi
(II. kor) 135 -195 millió éve Vértes mangán (Úrkút,
Eplény) Gerecsei
Mezozoikum vörös márvány.
Triász Pilis, É-Borsodi Karszt Mecseki vulkánosság
195-240 millió éve (Pécsvárad- Szászvár
közt) fonolit,
trachidolerit, vasérc,
Rudabánya
Perm Vörös homokkő (Pécsnél a Jakab hegy,
240-285 millió éve Balatonnál Vörösberény) Uránérc Pécsett
Karbon Velencei hegység, mecseki részen Mórágy-
285 -375 millió éve Geresdi gránit: Variszkuszi hegy felszínen
lévő maradványai, Uppony (Bükkben)
Ókor, (I. kor) Devon Kőszegi hegység, Szabadbattyán (Fejér m)
Paleozoikum 375 -420 millió éve kristályos pala, agyagpala
Szilur + Ordovicium K-i Mecsek, Soproni hegység: palás kőzetek
420-520 millió éve
Kambrium
520-580 millió éve

A Föld kora 4600 millió év. Hazánk legrégibb kőzete 1000 millió éves (Mórágy).
Hazánk területe az eddigi ismereteink szerint nem tartozott az ősi (archaikum) korokban
keletkezett területek közé. A legrégibb időkre utaló kőzetünk (1000 millió éves) a Keleti
Mecsekben található gránit a Mórágyi- Geresd - másként Baranyai-röghegység mélyén.

112
Viszont a középkortól (mezozoikum) kezdve minden geológiai kor itt hagyta emlékét a
felszínen, vagy annak közelében.
Az említett rögön kívül a legrégibb hegységünk a Soproni hegység, amely 580-520 millió
évvel ezelőtti, azaz a kambrium-korból való. E hegységeknek, ill. a középkorban utánuk
létrejött un. Kaledóniai (Skócia, Skandinávia) és Variscusi őshegyeknek felszínen maradt, ill.
felszínre kerülő maradványai Bulla Béla szerint Nyugat-európai stíluselemeket képviselnek a
szerkezeti és domborzati képben. E gránitból, gneiszből, kristályos palából felépült hegyeink:
Kőszegi hegység Szilur - korban, 520 -420 millió éve); Szabadbattyáni rög, Észak-borsodi
Karszt alapja (devon-korban 420-375 millió éve); a Velencei hegység, Keleti Mecsek, Bükk
alapja (Karbon-korban 375- 285 millió évben), a Pécs melletti Jakab hegy és a Balaton-
felvidéken, Vörösberénynél található vörös homokkő (perm - korban 285-240 millió éves),
valamint a Bükk kvarcporfir kőzetei. E kornak származékai a Jakab hegy alatti, másodlagos
fekvésű uránérc, valamint a már nem működő ólombánya Székesfehérvár közelében.
Ezek a felszínen vannak, ill. csak egy töredékük, a többi részüket (Oszlaczky Szilárd szerint 7
hegység) a Dunántúl és Alföld mélyén éri el a fúró 1000-3500 méter mélységben.
Példaként említjük, hogy a ma kb. 300 m tszf. magasságban felszínen lévő mórágyi gránit-rög
folytatása nem messze Mórágytól, a Sárközben, Pilis községben 88 m, Bátaszéken 112 m,
Szekszárdon 882 m, Szegeden már 3500 m mélyen van.
Ezen ősi röghegyek közti üledékgyűjtő tengerben (Thetys) rakódtak le a hegyekről lepusztult
kőzetek, amikből képződtek a geológiai középkori hegyeink (Triászban 240-195 millió éve) a
Mecsek, Villányi hegység, Bakony, Vértes, Pilis, Bükk mészkő, dolomit kőzetei, vasérc
(Rudabánya). Az említett Thetys-tenger fokozatosan elönti a süllyedő őshegyeket a Jura (195-
135 millió éve) korszakban, de még maradnak szárazulatok pl. a Mecsekben, amelynek
partjain trópusi erdők (pálma, zsurlók, páfrányok) növényzete fokozatosan tenger alá
kerülnek, aminek eredménye a mecseki, komlói, nagymányoki fekete kőszén (Liász kori,
egyik emelete a Jura kornak. )
A Bakonyban ekkor keletkezik a mangán (Úrkút, Eplény) és a gerecsei vörös márvány.
A geológiai középkor végén (Kréta-kor: 135-65 millió éve) kialakul a Bükk, Villányi hegység
(mészkő, márga, homokkő). Ekkor keletkezett hazánk egyik legrégibb - részben tengeralatti
vulkánokból - vulkáni kőzete, a komlói bazalt és a Pécsvárad-Szászvár közti területen
található fonolit (hangkő) és trachidolerit. A Bakonyban, Vértesben, Villányi hegységben
ekkor keletkezett a bauxit meleg-nedves, meleg-száraz trópusi éghajlat alatt (Sümeg
környéke, Gánt, Iszkaszentgyörgy).
Közben fokozatosan kipréselődött az afrikai és európai lemezek, pajzsok közti üledékgyűjtő
tengerből az Alpok lánchegysége. Ennek következtében a nálunk is végbemenő kéregmozgás
gyűrődéseket, vetődéseket eredményezett, amelyek turisztikailag igen látványosak akár a
Mecsekben, (Pécsváradi kőbánya, óbányai völgy) mecseknádasdi szerpentin mellett vagy
Lillafürednél, Felsőtárkánynál, a Villányi- hegy kőfejtőiben, stb.
Külön látványosság a Zirc melletti Eplény kitermelt bauxit töbreiben felszínre került kréta
kori karsztos felszín. A kréta kor végén nagyjából szárazulattá válik hazánk, de az Újkor
(Kainozoikum) első részében, az un. harmadkorban ismét tenger alá kerül egy része és
megindul a mezozoikumban keletkezett hegyek lepusztulása. A tenger öblökkel, szorosokkal
benyomul a hegyek közé és itt keletkeznek a barnaszéntelepek (Tatabánya, Dudar, Oroszlán,
Dorog: eocén kor 65-37 millió éve) Az ekkor működő andezit vulkánosság következtében
kialakulnak vulkanikus hegységeink (Dunazug, Börzsöny, Cserhát,Mátra, Zempléni hg.) és
ércképződés kezdődik (arany, ezüst, réz, ólom, a Börzsönyben és Mátrában: Recsk,
Gyöngyösoroszi).

113
Az oligocénben (37-25 millió éve) főleg az ország északi részében vannak lerakódások a
tengeri öblökben (Budai márga, Hárshegyi homokkő, Kiscelli agyag).
A miocénben (25-9 millió éve) az Északi Középhegység egyes területeit tenger borítja, a
tengerpart süllyedésével párhuzamosan keletkezik a barnaszén Nógrádban. Ugyancsak e
korban erős vulkáni tevékenység indul meg, andezit, dacit, riolit és ezek hamujából tufa.
(Visegrádi hegyek, Börzsöny, Mátra, Zempléni vulkánok) Bizonyos ércképződés Telkibánya
mellett utóvulkáni hatásra jönnek létre a savanyúvizek (csevicék), gyógyforrások (Parád).
Ugyancsak létrejön a földgáz, olaj (Zalában, Alföldön), valamint a bentonit, perlit
(Borsodban).)
A harmadkor utolsó szakaszában, a pliocénban (9-2,5 millió éve) kezd szárazulattá válni
hazánk egy jelentős része, (a hegyek környéke) azonban az ország nagyobb részét a
viszonylag sekély, 10-100 m mélységű, alig sósvizű Pannon-tenger borítja, amiben a
szakaszos lassú süllyedés következtében igen vastag homok, agyag- rétegek rakódnak le,
amelyekben folytatódik a földgáz, olaj és széndioxid (Répcelak a Kisalföldön) képződése.
Ekkor keletkeznek a Balaton-környéki, Kis-alföldi, Nógrádi (Karancs, Medves) bazalt-
vulkánok.
A pliocén végén fokozatosan emelkedik az egész ország felszíne. Levonul a Pannon-tenger,
helyette a süllyedő medencékben (Alföld, Kisalföld, Zágrábi) kezdetben egymással
kapcsolatban lévő édes vízi tórendszerekbe rakják le törmeléküket az ősfolyók. Az Ősduna a
bécsi, ill. Kis-alföldi medencéből a Marcal- medencén át a Zágrábi- medencébe siet, majd
később a Móri árkon át az Alföld felé D-re, legkésőbb pedig a visegrádi szoroson keresztül
kelet felé és Vác után fordul délre.
A geológiai negyedkort két szakaszra osztjuk, 2,5 millió évtől visszamenőleg napjainkig.
Turisztikai szempontból részletesebben kell foglalkoznunk pleisztocénnal (jégkor). Nemcsak
azért, mert a jelenkor (holocén) az eddig tárgyalt korokhoz képest igen rövid (10-15000 év),
hanem mert hazánk felszínét (40000 km2 ) ez formálta olyanná, amilyen. Hazánk 68 %-a
síkság, 14 %-a 400 m alatti dombság, 15 %-a alacsonyabb halomság és csak 2 %-a 400 m
fölötti hegy (1800 km2 ). Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy hazánk területét nem borította jég,
nálunk nem volt jégkorszak, csak jégmentes (periglacialis) terület voltunk. Ennek
következményeképpen magasabb hegyeinkben is hiába keresnénk olyan szép, érdekes jégkori
formációkat, mint a Tátrában, vagy Alpokban (gleccser völgyek, kárfülkék, morénák,
tengerszemek, vízesések stb.) A jégkor Európa északi részén több, mint 1 millió évig tartott,
akkor ért véget, amikor a tőlünk északra (Tátra, volt NDK, Lengyelország, Skandinávia)
fekvő több 100, ill. ezer méter vastag jégtakaró elolvadt. (Ma Grönland területét borítja ilyen
vastag jég.) Ez 10-20 ezer évvel ezelőtt következett be.
A pleisztocén földtörténeti korszak voltaképpen éghajlati okokra vezethető vissza, de
természetesen ekkor sem szűntek meg, csak kisebb mértékűek voltak a geológiai folyamatok
(kéregmozgások, süllyedések, emelkedések, kivéve a vulkánosságot), amelyek a külső
erőkkel (víz, szél, talajmozgás, suvadás) együtt alakították ki a mai felszínt. Ekkor keletkezett
a Balaton, Fertő, Velencei tó, 20,500 évvel ezelőtt. Ekkor jelenik meg a szintéren az ember
(homo primigenius, lásd C 14 -es eredmények).

114
 A Tapolcai-medence bazalttakarós tanúhegyeinek kialakulása
AB: eredeti felszín (pliocén vége), Kp: középpliocen rétegek, Ap: alsópliocén rétegek,
b: bazalttakaró, C,D: bazalttakarós tanúhegyek,
I.: felszín a bazaltláva kiömlése után, II.: a mai felszín arculata

Ugyancsak e korszaknak köszönhetjük a Balaton melletti tanúhegyeket (vulkánok) legalábbis,

ami a mai formájukat illeti. T.i. a pliocénban a felszínre ömlő láva és hamu megvédte az alatta
lévő pannon homok, agyag rétegeket a szél és csapadék eróziójától, miközben a környezetből
100-200 m vastagságban lepusztultak.
A jégkorban a rövid, hűvös nyarakat hosszú száraz telek követték és az északi jégtakarók felől
fúvó erős, hideg szél az akkor már szárazulattá lett Alföldről - ahová az Ősduna, Tisza
rengeteg törmeléket rakott le - kifújta a finom löszport. Főleg a keletre néző dombokon 10-20,
sőt Pakson 60 m vastag lösztakaró keletkezett.
A jégkort svájci eredetű elnevezések alapján 4 szakaszra osztjuk (Günz, Mindel, Riss, Würm).
E négy kort elválasztó vörös-sötétbarna 1-2 méteres vályogszalagok nagyon sok helyen
láthatók Baranyában, Tolnában, Fejérben téglagyárak, szurdokok, szakadékok meredek
falaiban. Ezek voltaképp egykori erdei talajok, amelyek akkor keletkeztek, amikor pár ezer
évig mediterrán jellegű növényzet borította a felszínt, amire az újabb jégkorban újabb
löszréteg rakódott le. (Ezeket a közbenső, meleg éghajlatra mutató korszakokat nevezzük
interglaciálisnak, interstadiálisnak).
A jégkori éghajlatnak köszönhetjük a Velencei hegység bizarr formájú kőzsákjait és a
Kővágóőrsi-kőtengert. E korban alakult ki a mai térszint is, mert a medencék tovább
süllyedtek (a Kisalföld 200-250 m-t, az Alföld déli része 250-450 m-t, a Sárrétek mintegy
1000 m-t). E süllyedések eredményezték az Alföld felé igen szép panorámát nyújtó érdi,
dunaújvárosi, dunaföldvári, paksi szekszárdi, bátai, dunaszekcsői meredek löszfalakat a Duna
fölött.
A hegyek pedig emelkedtek (Dunántúli Középhegység 200-250 m-t, Mátra, Bükk 300 m-t,
Szabadsághegy 400 m-t.) Ez a folyamat ma is tart; a jégkor vége (Würm korszak) óta
középhegyeink 20-30 m-t emelkedtek. Bendefy László számításai szerint az utóbbi
évszázadban a Bakony 22 cm-t emelkedett, az Alföld 16 cm- t süllyedt.
A pleisztocén korban, a hűvös éghajlat ellenére gazdag volt hazánk állatvilága. A
löszrétegekben, barlangokban talált csontmaradványok szerint ekkor élt a mammut,
rénszarvas (ságvári, érdi vadásztanyák) gyapjas orrszarvú, barlangi medve, vadló, őstulok,
bölény, farkas, oroszlán, zerge, sarki róka, ürge, hófajd, lemming (kisebb rágcsáló) stb. A
jégkor növényvilágának rezervátumai a Keleméri mohos tavak (Putnok fölött) és a Nyirbátori
Bátor liget.
A holocénnak nevezett jelenkorban (10,000-15,000 éve) nemcsak a természet belső és külső
erői formálták a felszínt, hanem a lassan gyarapodó ember is tevékeny részt vett ki ebből. Az
igaz, hogy a holocén kéregmozgások révén alakult ki a mai folyóhálózat, de már az ősi
mocsárvilágot az ember számolta fel, irtotta az erdőket, szabályozta a folyókat, hatalmas
földvárakat épített (Jakab-hegy, Tihany, Dorombosi- földvár Tamási mellett), vagy talán
hazánk legépebb állapotában megmaradt - látványos környezetben - a kevésbé ismert lengyeli

115
földvár, (Lengyel és Kurd közt) vagy a regölyi földvár, a Kapos-Koppány összefolyásánál.
Hazánk területének túlnyomó részén kevés ősállapotában fennmaradt terület van, mert az
utóbbi 1-2 ezer, sőt száz év alatt "kultúr tájjá" alakította az ember. Az Alföldön a turjánok,
Solt és Kecskemét között a bugaci ősborókás, a futóhomok területek mellett a tanyavilág és
Hortobágy változatos képe megannyi érdekesség a természetjáró számára a sok holt Duna,
Tisza maradványok vizei, erdei (Tőserdő Kecskemétnél, Gemenc Szekszárdnál, Szalki-sziget
Dunaújvárosnál stb.) mellett.
A dombvidéken, löszös területeken, főleg a szőlőművelés alá vont területeken pedig a
számtalan löszmélyút, ebből keletkezett szakadékok, (Szekszárd környékén nem egy, kicsiben
a Békás szorosra emlékeztet) löszcirkuszok, löszakna, löszk út, löszorgona, löszpiramis,
lösztorony, eróziós vagy korróziós (talajlekopás folytán) löszvölgyek, löszbarlangok
megannyi filmre kívánkozó turisztikai érdekesség, látványosság, amely változatossá teszi a
természetben felüdülést kereső természetjáró útját.
Hegyeinkben pedig a szerpentin utak (Bükkben, Mátrában, Mecsekben, Bakonyban) az ember
okozta sebek, (kőbányák, útbevágások, szén, bauxit, vasbányák meddőhányói), mind emberi,
jelenkori képződmények (antropogén jelenségek), ugyanígy a Mátra nyíltszínű
lignitbányáinak elhagyott gödrei, tavai is, amelyeket a túra folyamán felkeres, érint a
természetjáró.
Ide sorolhatjuk a szépen szaporodó mesterséges, duzzasztott tavainkat, (Pécsi-tó, Dombay-tó)
Pécsvárad közelében (Abaligeti, Orfűi- tavak Baranyában, Rakacai víztároló Borsodban),
halastavainkat stb., melyeket túráink során érintünk, ott megpihenünk, tábort verünk,
szórakozunk.

116
 GEOLÓGIA

A Föld gömbhéjas szerkezete

A mai elképzelések és tudományos mérések szerint Földünk gömbhéjas szerkezetű:

belsejében (centroszféra) a nagy nyomás folytán magas hőmérsékletű, anyagában tömörebb és

117
rugalmasabb mag van, mint az acél, amelyet a maghéj, majd földköpeny vesz körül. A
legkülsőbb héj maga a szilárd kéreg (litoszféra), amely fölött a víz (hidroszféra), illetve a
levegő (atmoszféra) öve helyezkedik el. Ez utóbbi három (kéreg, víz, levegő) az élet
hordozója (bioszféra).
A Föld gömbhéjas szerkezetű kialakulása a kezdetben izzó, cseppfolyós állapotú Föld
fokozatos lehűlésével és nehézségi erővel (gravitáció) magyarázható. A cseppfolyós, még
izzó Föld a hő kisugárzásával annyira lehűlt, hogy felszínen már szilárd kéreg keletkezhetett,
alatta pedig, a mindig nagyobb fajsúlyú anyagok övezetek szerint rendeződtek. A Földet
körülvevő gázburok (ősatmoszféra) lehűlésével csapódott ki a víz, majd a le vegő, mint
gáznemű anyag a legkülső övben. A szilárd kéreg nem mindenütt egyforma vastagságú. A
kisebb sűrűségű (2,7 g/cm3 ) külső kőzetöv alatt különböző mélységben helyezkedik el a
nagyobb sűrűségű (3 g/cm3 ) réteg. Az átlagosan 25-30 km vastag kéregből az óceánok alatt
hiányzik a felső réteg, itt kb. 5 km vastag a kéreg (pl. Pécsnél 28, Sopronnál 19 km vastag).
A bányák és mélyfúrások, valamint a vulkánok működésének tanúsága szerint a Föld
belsejében hő van, amelyet a Naphoz hasonlóan, részben a radioaktív anyagok bomlása okoz.
E belső hő kb. 10 km mélységig átlagosan 33 méterenként 1 o C-szal növekszik, de előfordul 5
m-es és 150 m-es érték is (geotermikus gradiens), majd beljebb már sokkal kisebb mértékben.
A felszíni változásokat a belső hő hatásával magyarázzuk: vulkánosság, kéregmozgás,
hegységképződés, földrengések, gejzírek stb. A Föld anyagának gömbhéjas elrendezését,
nemkülönben a Földön elhelyezkedő tengerek és légburok Földhöz tartozását a nehézségi
erővel (gravitáció) magyarázzuk. Ennek hatására a Föld belsejében a nagyobb sűrűségű, a
nehezebb fajsúlyú anyagok helyezkednek el és ettől kifelé a mindig könnyebbek, legvégül a
víz és a levegő.

Ősmasszívum, röghegység, lánchegység

A Föld legősibb, legmerevebb, legkorábban kialakult kéregdarabjait, melyek a később
lepusztult őshegységek ma is felszínen lévő, a mai kontinensek központi tömegét alkotó
darabjai, ősmasszívumnak nevezzük. Európa északi részén van a Skandináv ősmasszívum,
amely az afrikai - Szahara - masszívum nyomásával a kettőjük között lerakódott üledékekből
létrehozta a mai Alpokat. Mélységi kristályos kőzetekből és kristályos palákból épültek fel.
A már kialakult és keményre összepréselt lánchegységek maradványai, tönkjei (a további
újabb hegyképződéskor) már nem gyűrődtek, hanem kiemelkedtek a környezetből, a
keménység miatt összetöredeztek, és egyes részeik letöredezése, lesüllyedése folytán
medencék keletkeztek. A röghegységek az idősebb, korábban kialakult lánchegységek
pusztulásával, földarabolásával keletkeztek.
A lánchegységek három szakaszban alakultak ki:
1. A kéreg hosszú sávban megsüllyedt. A kialakult üledékgyűjtő medencét tenger öntötte
el. Ebben a lassan süllyedő medencében sok millió éven át több ezer méter vastag
üledék halmozódott fel.
2. A süllyedő üledék megcsúszott és meggyűrődött. Legmélyebbre kerülő része a nagy
nyomás és magas hőmérséklet hatására kristályos kőzetté, gyakran a földköpeny
magmaanyagával keveredve gránittá alakult át.
3. A meggyűrt üledék néhány millió év alatt a tenger szintje fölé emelkedett. Közben a
széleken megcsúszott, torlódott, meggyűrődött. A keletkező törések mentén vulkánok
törtek ki.

A mai lánchegységek a Föld legfiatalabb hegységei.

118
Vetődések, földrengések, vulkánok
A földkéregnek a nagy erők hatására a törésvonalak mentén létrejött elmozdulása (egyes
részeinek emelkedése vagy süllyedése) folytán létrejött felszínváltozást vetődésnek nevezzük.
A vetődés folyamán lépcsős vetődések (pl. a szekszárdi dombvidék keleti peremén) vagy
röghegyek (Gellérthegy), árkok (Móri árok) és medencék (Nógrádi medence) jöhetnek létre.
A földrengés jelenségei, a földkéreg mozgásának kísérői. A földkéreg egyes darabjainak
elmozdulása - bármily lassan is megy az végbe - feszültséget okoz a felszínen, és az
elmozdulás helyéről rengések keletkeznek a Föld mélyén és felszínén. Így földrengések
jöhetnek létre a Föld tektonikus szerkezeti feszültségéből, a hegyképződés folytán (a rengések
kb. 90 %-a). Ugyancsak rengéseket okoz a vulkáni kitörés is, 30-50 km hatókörben (a
rengések 7 % -a). A tengeralatti rengések nagy víztömegeket képesek mozgásba hozni.
Ritkábban fordul elő a felszín alatti rétegek, barlangok beszakadás következtében beállott
földrengés. A földrengések mérésére több módszer ismeretes. A földrengéseket a Richter-féle
skála alapján 12 fokozatra osztják. E fokozatokat a földrengés okozta károk alapján
határozzák meg. Az I. fokozatot csak műszerrel (szeizmográf) érzékelik, a VI. fokozatot már
mindenki érzékeli (nehéz bútorok elmozdulnak helyükről), a X. fokozatnál az épületek zöme
súlyos károkat szenved, összeomlik, földcsuszamlás és földrepedés keletkezik (Skopje,
Agadir, Peking). A XI. fokozatnál minden kőépület összeomlik, a XII. fokozatnál minden
emberi létesítmény megsemmisül.

Az ásvány, a kőzet és az érc

a. Ásványnak a földkéreg egynemű homogén szilárd alkotórészét nevezzük. Egynemű az
anyag, ha minden részecskéje ugyanazokból az elemekből áll, s ha ezek minden
részecske felépítésében egyenlő arányban vesznek részt. Az ásványok általában szilárd
halmazállapotú testek, egyetlen cseppfolyós ásvány a higany. Az ásvány mindig a
földkéreg természetes eredetű része, tehát ipari termékeket (műkő, salak) nem
sorolunk az ásványok közé. Az ásványok a szilárd földkéregben vagy annak felszínén,
természetes folyamatok révén keletkeztek.
b. Azt az ásványt, ásványcsoportot, kőzetet alkotó ásványt, amelyből valamely fémet
gyakorlatilag érdemes kinyerni, ércnek, az ércásványok telepét, lelőhelyét pedig
érctelepnek nevezzük.
c. A kőzetek a földkéreg nagyobb, azonos képződésű földtani egységei. Ezek anyaga
nem egynemű, nem fejezhető ki az előfordulás egész tömegére vonatkozóan egy
kémiai képlettel. A kőzeteket olykor egyféle, legtöbbször azonban sokféle ásvány
különböző nagyságú, egyenletes vagy egyenlőtlen méretű és alakú szemcséi építik fel.
Kémiai összetételük bizonyos jellemző határértékek között ingadozik, de nem annyira
állandó, hogy egyszerű képlettel tudnók kifejezni. A kőzet a földkéreg jelentős méretű,
egységesen jellemezhető, összefüggő tömegét építi fel. Vannak olyan kőzetek,
amelyek szemünk láttára a Föld felszínén képződnek, a legtöbb azonban a Föld
múltjában, egy-egy földtörténeti időszakon belül keletkezett.

Az ősmasszívumok területén - vastagságuk és szilárdságuk miatt - törések ritkán keletkeznek,

tehát itt ritka a vulkánosság (pl. Skandináv ősmasszívumok területén), viszont a masszívumok
szélén, főleg a lánchegységek, tengeri és szárazföldi árkok (Japán) mentén helyezkednek el a
ma is működő vulkánok. Európában csak a Földközi tenger környékén Olaszországban
(Vezúv, Etna, Stromboli) Görögországban és Izlandon (Hekla) vannak ma is működő
vulkánok.
A kéregmozgások következtében a Föld szilárd kérgében repedések keletkezhetnek és az
olvadt magma, a gázok feszítőereje következtében a felszínre jut és megkezdődik a vulkáni

119
kitörés. Rendszerint földalatti morgás, morajlás előzi meg, ezt követi a kráterből felszálló por-
gáz- gőzfelhő, amely jelzi a közeli lávaömlést. A láva 1000-1200 o C fokos meleg, folyékony
kőzet, amelyet a gázok-gőzök, hő nyomására levegőbe szórt por és kőtörmelék hullása kísér.
Ha a magma kiömlésekor megnyugszik a vulkán, még igen sokáig (évezredekig) észlelhető a
vulkáni utóhatás időközönként fel- feltörő melegvizek (gejzírek) vagy kénes, széndioxidos
gázszivárgások (a torjai büdösbarlang Erdélyben), vagy pedig szénsavas savanyúvizek
(borvíz, csevice) alakjában. A vulkánokat működésük sajátosságai szerint osztályozzuk.

A kőzetek

1. MAGMÁS KŐZETEK
a. mélységi
 gránit
 diorit
 gabbró
b. vulkánikus
 andezit
 bazalt
 riolit
 dácit
c. vulkánikus törmelékes
 andezit tufa
 bazalt tufa
 riolit tufa

2. ÜLEDÉKES KŐZETEK
a. törmelékes-üledékes
 homok, homokkő
 lösz, agyag, márga
b. vegyi-üledékes
 bauxit, mangánérc
 mészkő, dolomit
c. szerves-üledékes
 mészkő, kőszén
 kőolaj, guano

3. ÁTALAKULT KŐZETEK pl.

o mészkőből - márvány
o agyagból - pala, palából- fillit, fillitből-csillámpala
o gránitból - fillonit
o gránitból - homokkőből - gneisz

120
 Magyarország földtani térképe

Magmás kőzetek: 1: gránit (ókori), 2: andzit, riolit, bazaltláva és tufa (harmadkori).

Átalakult kőzetek: 3: fillit és gneisz (ókor eleji).
Üledékes kőzetek: 4: karbon mészkő és agyagpala, 5: permi vöröshomokkő és
konglomerátum, 6: triász mészkő, dolomit és márga, 7: jura-kréta mészkő és márga, 8 ëocén,
oligocén mészkő, márga, homokkő (főleg agyag), 9: miocén agyag és mészkő, 10: pliocén
(pannon) anyag, homok és kavics, 11: pleisztocén folyami kavics és homok, 12: pleisztocén
lösz, 13: pleisztocén vályog, 14: pleisztocén homok, 15: óholocén futóhomok, 16: óholocén
folyami homok, kavics és iszap, 17: holocén tőzeg, 18: holocén réti agyag, 19: újholocén
öntésiszap és öntéshomok (alluvium)

1/a., Mélységi kőzetek

Mélységi (magmatikus) kőzet a magma lassú kihűlésével kikristályosodásával jön létre, 6-10
km mélységben. Ilyenek a gránit (Mórágy, Velencei hegység gránitdiorit és diorit, amelyek
kristályos szemcsés szerkezetűek. Alkotó elemeik a kvarc, a földpát, csillám, piroxén, anfiból,
biotit. Gyakrabban durvaszemcsés szerkezetű, sötét színű, mert sok benne a színes elegyrész
(Szarvaskő, Eger közelében).
1/b., Vulkáni kőzetek
Vulkáni (kiömlési) kőzetek a felszínre ömlő láva, közülük legismertebbek a bazalt és andezit;
az előbbiben a sötét elegyrészek uralkodnak, utóbbiban kevés világos is előfordul. Bazalt
főleg a Balaton és Salgótarján környékén, andezit a Dunakanyartól a Mátráig. A riolit és dácit
sűrűn folyós lávából dermedt meg (Nógrádi várhegy, Sárszentmiklósi Sár-hegy). A bazalt
szürkésfekete, az andezit szürkés, vörösbarna, a riolit fehéres kőzet. A Zempléni hegység
többsége riolit, de andezit is előfordul.
1/c., Vulkáni törmelékes kőzetek
Vulkáni törmelékes kőzet a breccsia, amely a vulkáni kitöréskor levegőbe dobott és földre
hullott, szögletes törmelékekből keletkezik. Vulkáni törmelékes kőzetek továbbá a tufák

121
(bazalt, andezit, riolit- tufa), amelyek a vulkánok hamujából keletkeztek akár
összecementálódás, akár a rájuk rakódott törmelékek nyomására megkeményedve. A vulkáni
hamu (tufa) rétegeken kitűnő talaj keletkezik, ami hazánkban a szőlőművelésre alkalmas
(badacsonyi, mátrai, zempléni borok).
2/a. Törmelékes üledékes kőzetek
Az üledékes kőzetek, a felszín kőzeteinek pusztulásából aprózódásából, mállásából
keletkeznek; mindig a felszínen és mindig külső erők együttes hatására.
Aprózódással: a kőzet egyre kisebb darabokra esik szét anélkül, hogy vegyi
összetétele megváltozna; a meleg-hideg, a víz és fagyás, növényvilág, repeszti,
törmelékezi a kőzetet.
A mállás: a kőzet kémiai tulajdonságait változtatja meg. Egyes ásványok a víz
felvételével átalakulnak, A kémiai hatóanyagokat tartalmazó víz (pl. szénsav) kioldja a
kőzetekből az egyes ásványokat, a növények, baktériumok, zuzmók, mohák, gombák
savas anyagok termelésével mállasztják a kőzetet.
Az üledék gyűjtő medence: a földfelszín bemélyedései, völgyei, melyeket a víz, a szél
és jég a felaprózódott, szétmállott kőzet törmelékkel feltölt. A feltöltés oldatanyagából
vegyi üledék, a törmelékből törmelékes üledék keletkezik. A korallok, kagylók,
csigák, továbbá a növények elszenesedett maradványaiból szerves üledék keletk ezik.
Ilyenek pl. a homokkő, márga, agyag, lösz.

2/b., Vegyi üledékes kőzetek

Vegyi üledékes kőzetek: mészkő (Bakony), dolomit (Gellérthegy), cseppkövek, mangán
(Úrkút), limonit (Rudabánya). Kovás üledékes a hidrokvarcit, tűzkő, szarukő a gejzírekből;
hazai jelentőségű a bauxit: továbbá a sófélék, mint kősó, gipsz és a műtrágya alapanyag
kálisók.
2/c., Szerves üledékes kőzetek
Szerves üledékes kőzetek: szerves mészkő, tengeri vagy édesvízi állatok mészvázaiból,
kagylókból, összepréselve édesvízi állatok mészvázaiból, kagylókból, összepréselve; továbbá
kőszén, kőolaj, tőzeg és egyes helyeken a madarak ürülékéből káliumfoszfát tartalmú kőzet, a
guanó; egyes hazai barlangokban is található.
3. Átalakult kőzetek
Átalakult (metamorf) kőzetek keletkeznek általában a kéreg mélyebb övezeteiben a nagy
nyomás - hő és kémiai környezetváltozás hatása alatt. Ilyenek: márvány mészkőből, pala
agyagból, csillámpala, fillit.
Kéreganyagok
Földünk szilárd kérgét alkotó anyagokat kőzetnek nevezzük, amelyek vagy az elsődleges
(primer) eruptív kőzetből a folyékony, képlékeny magma megmerevedésével, vagy ennek
lepusztulása (üledékes), vagy átalakulása útján keletkezett (szekundér kőzetek).
A szilárd kéreg ismert tömegének mintegy 90-95 % -a elsődleges kőzet, a metamorf kőzetek
kb. 4 %, és az üledékes kőzetek 1-2 %. Az utóbbiak a felszínen vannak, ezért tűnnek
természetesen többnek. E kőzetek anyagát 8 elem építi fel (oxigén, silicium, alumínium, vas,
kalcium, nátrium, kálium, magnézium) összesen kb. 97 %-ban. A többi elem elenyészően
kevés ezekhez képest.

122
A bauxit keletkezése
Az alumínium fémet a bauxit nevű kőzetből állítjuk elő. A bauxit az agyaghoz hasonló (vörös,
szürke, fehér, tarka színű) kőzet, amely trópusi éghajlati körülmények között nagy meleg, sok
csapadék, magmás kőzetek mállásával keletkezik. A hazai bauxitok a mainál jóval melegebb
éghajlat hatására a mészkő és a dolomit oldódásából visszamaradt agyag, a "terra rossa"
termékei.
A mészkő - dolomit, márvány jellemzői
A dolomit sokféle színű, tompa fényű, tömött vagy repedezett kőzet, amely meleg
tengerekben erősen sós tengervízből kicsapódott karbonát. A mészkő különböző színű fehér,
barna, vörös, sőt fekete, tömött vagy likacsos szerkezetű. Színét a keletkezéskor hozzátársult
szennyezőanyagoktól kapja. Szerves mészkő, ha elhalt tengeri állatok mészvázából
keletkezett; szervetlen, ha a tengeri eredetű vagy édesvízben oldott állapotban lévő mészből
csapódott ki. Különbséget teszünk édesvízi és tengeri eredetű mészkő között. A márvány nagy
nyomás és hő alatt átkristályosodott szemcsés mészkő.

A kőolaj, földgáz, szénféleségek, sófélék keletkezése

A kőolaj és földgáz a sekély tengerekben a Nap hatására nagy tömegben élő egysejtű állatok
és növények (planktonok) maradványaiból, az oxigéntől elzárt keletkezési hely üledékeinek
likacsaiban rothadás utján keletkezett.
Az egykori tengerparti láperdők elpusztult és iszapréteggel letakart növényeiből tőzeg
keletkezik. Ha a tőzeg a földkéreg mozgása folytán mélyebbre, nagy nyomás alá kerül, fás
szerkezetű lignitté, majd az idő múlásával barnaszénné, a nyomás egyidejű növekedésével
feketeszénné vagy antracittá alakul. Egy méter vastag szénréteg általában 3-50 m vastag
növényi rétegből préselődött össze.
A tengerek vize literenként 35-50 grammnyi, hétféle sót tartalmaz, melyből a natrium-clorid
90 %. A nyílt tengerekkel kapcsolatot alig tartó zárt tengeröblökben száraz, meleg klíma
hatására elpárolgó tengervízből előbb a gipsz, majd kősó csapódik ki és halmozódik fel. Ha az
öböl végleg elszakad a tengertől, akkor a kősó fölött a kálisó rakódik le.

A Föld felszínét formáló, alkotó erők

Földünk felszínét közvetlenül vagy közvetve a külső és belső erők alakítják, formálják,
változtatják. Belső erők: a Föld belső melege, a gravitáció, tengelyforgás. Külső erők: a Nap
melege, a víz, szél, tenger, jég, növények, állatok és az emberi tevékenység együttes hatása.
A Föld felszínét formáló erők között első helyen a víz szerepel. A tenger hullámai pusztítják,
formálják a meredek partokat, a lapos partokon törmeléket raknak le. A folyóvíz a nedves és
időnként száraz éghajlatú területeken a kőzetek anyagától, a növényzettől függően tömegével,
sebességével és a magával hozott törmelékkel pusztítja a felszínt (erózió), viszont máshol
lerakják a törmeléket, mélyedéseket feltölt. Hegyvidéken medrét mélyre, V-alakura vájja; a
síkságra kiérve hordalékkúpot épít (Visegrádi szoros és pesti síkság). Kis esésű területeken
kanyargásával szélesíti völgyét (régen a Tisza), lapos területen pedig zátonyokat épít (Duna-
delta Romániában). Az esővíz hatására a mészkő oldódik és különböző felszínformákat
(karsztjelenségek) hoz létre.
A levegő vízszintes áramlása a szél; erősségétől függően pusztítja a kőzeteket és az emberi
alkotásokat (szélerózió). A széltől felkorbácsolt vizek (tenger, tó) a partokat, kikö tőket
rongálják; a növényzetnélküli felszínt (homok, lösz) elhordja, dűnéket épít, száraz időszakban
a termőföldet hordja el (talajerózió). A viharos erejű szelek katasztrófákat okoznak
(épületkárok, hajók).

123
A Kiskunságban és Nyírségben a növényzettel meg nem kötött homokkal - futóhomok -
további termőterületeket borít be, növényzeteket pusztít el.
A magas hegységekben 6-8 hónapon át lehulló hó nyomás hatására összepréselődik (firnjég),
majd a gravitáció hatására a lejtőn megindul, csúszik lefelé (gleccserjég). A gleccserbe
fagyott kődarabok a puhább kőzeteket csiszolják, pusztítják, V-alakú völgyet hoznak létre. A
gleccser oldalán és végén halmozódik fel az oldal és végmoréna. A koptatott kő-kavics
görgeteget a gleccserből kilépő folyó kavicsmezőkben, teraszokban teríti el.

A karsztjelenségek
A mészkő a víz hatására nem mállik, hanem oldódik. A mészkőből felépített vidékre hulló
csapadékvíz annál több meszet old fel, minél több széndioxidot tartalmaz. A víz
oldóképességénél fogva a mészkő repedéseit tág járatokká bővítve elfolyik. Rajta a növényzet
gyér, ezért a termőtalaj könnyen lepusztul. A csupasz, növényzet nélküli mészkő vagy
dolomit kőzetből álló lejtőket, vagy sík területeket nevezzük karszt mezőnek; ha a szél tovább
formálja, csipkézi, karr mezővé válik, pl. Aggtelek környéke.
A mészkő a víz hatására oldódik és a repedésekben eltűnő víz magával viszi az oldatot. A
kioldott mészkő helyén idővel a felszínen kerekded berogyások (dolinák) keletkeznek (Bükk,
Aggtelek környéke, Abaliget stb.). E dolinák a felszínre vezető repedések kitágításával
tölcsérszerű mélyedésekké, víznyelőkké alakulnak, amelyeken át a mészkőben áramló vizek
barlangokat alakítanak ki (Abaliget, Aggtelek). A barlangokban a mennyezetről kicsapódó
mészoldat cseppkövekké alakul.
A zsomboly a víznyelők földrajzi neve; a dolina magyar megfelelő szava a töbör.
A felszínre jutó csapadék (eső, hólé) beszivárog a talajba és ott a talajvízzáró (agyag) réteg
lejtése szerint áramlik. Ahol felszínre kerül, ott forrás fakad. Ezt talajvízforrás nak nevezzük.
Ha a csapadékvíz két víztartó réteg közé jut és onnan kerül a felszínre, rétegforrásnak
nevezzük. Ha a rétegvíz természetes úton nem kerülhet a felszínre, mert mélybe süllyedt,
akkor fúrások utján hozhatjuk felszínre, melyeket artézi kutaknak nevezünk (pl. az Alföld sok
ezernyi artézi kútja).
Franciaországban Artois-ban fúrták az elsőt, innen kapta nevét. A karsztforrás, a mészkőben
leszivárgott víz felszínre kerülése.
Barlangok általában mészkő vagy dolomit hegységekben keletkeznek a karsztjelenségeknél
ismert módon. A víz kioldja a meszet és a repedéseket a magával hozott keményebb
törmelékkel - pl. kvarckavics - tágítja, így barlang keletkezik. Más kőzetben ritkán találunk
barlangot, ezek a magma kihűlése folytán alakulhatnak ki. A Csurgólyuk a Mátrában
valójában nem barlang, hanem tektonikus földmozgás által keletkezett kőzettáblák közötti,
járható rések.
Turistafelszerelés nélkül, utcai ruhában is látogathatók: Aggteleki, Pálvölgyi, Abaligeti-,
Lillafüredi István- és Forrás, Szeleta-barlangok.
Minden barlang védelem alatt áll és a látogatható barlangok is csak szakképzett vezetővel,
engedéllyel látogathatók: Mátyáshegyi, Szemlőhegyi (Budapest), Vass Imre - és Szabadság-
barlangok Jósvafőnél.
A gyalogos minősítésben az Aggteleki hosszú túra és a Pálvölgyi-barlang, továbbá minden 3
órás időtartamú kötélbiztosítást igénylő barlangi út minősíthető az arany és érdemes minősítés
egyéb úton végzett túrájaként.
A vegyi üledék bauxitot, alumíniumot és vasat, a barnakő pedig mangánt tartalmaz. Bauxit a
Dunántúli Középhegység számos helyén, mangán Úrkút, Eplény környékén található.

124
Színesfémek közül a Mátrában Gyöngyösoroszi környékén ón, ólom, cink, Recsken réz és
vele együtt kevés ezüst, vas, Rudabánya környékén, üledékben urántartalmú érc-telep a
Mecsekben található. Gipsz Rudabánya környékén, kaolin, porcelánföld Mád-Hollóháza,
Sárospatak környékén fordul elő. Az üveggyártás alapanyagát a kvarcithomokot
Székesfehérvár mellett, a Zempléni hegyekben, a szigetelő anyagot, a perlitet ugyancsak a
Zempléni hegyekben bányásszák.
Szénfajták: Kőszén a Mecsekben, Komlón, barnaszén Dorog, Tata környékén; lignit a
Nógrádi-Borsodi medencében; tőzeg a Kisalföldön, a Hangságban, olaj Zala, Szeged
környékén; földgáz Zala-Szeged, Hajdúszoboszló környékén fordul elő.
Bazalt: Badacsony és környéke; Haláp, Szentgyörgy-hegy, Szigliget, Tóti-Hegyesd, Csobánc,
Ság, Somló, Karancs, Nógrádi várhegy,
Andezit: Dobogókő és környéke (Szt. László hegy, Esztergom-Visegrádi hegység többi
hegye), Börzsöny, Cserhát, Mátra,
Riolit: Zempléni hegység zöme, Tokaji hegy,
Trachidolerit: Középső Mecsek,
Fonolit: Középső Mecsek (Kisújbánya, Márévár környéke).
Kialudt vulkánok a Balaton környékén (Badacsony, Szentgyörgy-hegy stb. ), Dobogókő
környéke, Börzsöny, Cserhát, Mátra, Zempléni hegység, Tokaji várhegy.
Széndioxidos hideg források: Balatonfüred (2) Tar-Pásztó környéki, parádi csevicék. Egykori
melegvizes gejzírekben lerakódott kúpok Tihanyban (kb. 100 db) pl. Aranyház, Csúcshegy, a
Mátrában Asztagkő és környéke.

A "szinte zési ősjegy" fogalma, helye

A múlt század végén (1880-90) végrehajtott katonai térképezés magassági kiindulópontja
Fiuméban az Adria tengerszintje volt (gróf Szapáry kormányzóról elnevezett mólón). E "0"
pont alapján trigonometriai úton - hegycsúcsról - hegycsúcsra - hazánkban Nadap (Fejér
megye) község határában állították fel a szintezési alappontot, ezért nevezik ősjegynek. Azért
itt, mert a Velencei hegység, mint a geológiai ókori Variskusi kristályos őshegység felszínen
lévő rögje, a későbbi korok üledékei között viszonylag szilárdan áll; földrengés és
kéregmozgás nem okoz elmozdulást. Jelenleg a Balti-tenger szintjéhez viszonyítjuk a
magasságokat. Eltérés az Adriai és Balti tenger között 68 cm.

Felhasznált irodalom:
A túravezetés általános ismeretei. Túravezetők könyvtára, MTSz, Budapest 1986.
Pécsi-Sárfalvi: Magyarország földrajza. Akadémia Könyvkiadó, 1960.
Cartographia: Világatlasz. 1996.

125
Varga Béláné:

X. ÖKOLÓGIAI ALAPISMERETEK, ÉLŐVILÁG

Az ember és a természet kapcsolata

Földünk felszínén a bioszférában évmilliókkal ezelőtt az élet első jelét képviselő egysejtűeket
követően megjelent szerves élőlények az evolúció során hosszú, bonyolult fejlődésen túljutva
megteremtették az ember számára is elviselhető körülményeket. A növények a talajból felvett
vízből, a levegőből felvett CO 2 , tápsók és klorofilljuk segítségével szerves anyagot
asszimilálnak és közben oxigént szabadítanak fel. A munka dandárját a tenger planktonjai és
az erdők fái végzik. A bolygónkat alkotó tengerben és a szárazföldön azóta is folyik a harc az
élőlények között az életben maradásért, a puszta létért. Az életet jelentő levegőért, vízért,
fényért, táplálékért "élettérért" folyó küzdelemben a legerősebbek, a legéletrevalóbbak, a
legjobb alkalmazkodó képességgel rendelkezők természetes kiválasztódás során biztosítják a
faj fennmaradását. Az örök körforgást fejlődést, evolúciót a tökéletességre, a harmóniára való
törekvést a növény és állatvilágban az ember megjelenése zavarta meg és beavatkozásával
egész bolygónk jövőjét veszélyezteti. A vadvizek lecsapolása, az erdők kipusztítása, az
ősgyepek felszántása, mezőgazdasági termelésbe vétele, majd kiaknázás után parlagon
hagyása a növények és állatok életterét vette el. A túliparosodás, a föld természeti kincseinek
kiuzsorázása, az energia kinyeréséért folytatott küzdelem hamarosan minden tartalékainkat
feléli. Távlatban az atomerőművek, szél, víz és geotermikus energia felhasználása áll.
Érintetlen természet már nem létezik, de amíg nem késő a jelen állapotot még
megpróbálhatjuk megtartani, javítani vagy ha mesterségesen is de jó irányba terelni (pl.
kihalóban lévő állatok, növények védelme szaporítása). A táplálékláncban, ha megbomlik egy
láncszem hatalmas környezeti pusztítást végezhet. (kártevőkkel táplálkozó madarak
növényvédő szertől elpusztulnak, tojásaik meddők lesznek.). A túliparosodás következtében
létrejött légköri változások, a környezetei ártalmak visszahatnak az emberre a levegővel,
vízzel, táplálékkal a szervezetébe jutva a mérgek felszaporodnak, nem ürülnek ki, és súlyos
betegségek forrásává válnak.
A természet megismerése, a növény és állatvilág megfigyelése, védelme hasznos időtöltést, jó
kikapcsolódást-rekreációt nyújt a túliparosodott világban élő és túlhajszolt ember stresszel teli
hétköznapjai után. Az erdőbe csendes elmélyültséggel lépjük be, viselkedjünk vendég
módjára, hisz azok is vagyunk, a vadonban a vadak vannak otthon. A vadállatok, madarak
életét ne zavarjuk meg zajongással, lehet, hogy az elriasztott állatok már nem találnak
egymásra. Semmilyen élőlényt ne tapossunk, ne pusztítsunk el, ne bontsuk meg a kialakult
biológiai egyensúlyt Tilos növényeket természetvédelmi területen, nemzeti parkokban és
tájvédelmi körzetben gyűjteni. Egyéb helyeken ehető termést, gombát, gyógynövényt csak
saját használatra szedhetünk. Túra során környezetünket ne szennyezzük, a keletkezett
szemetünket vigyük haza.
A folyók, tavak, tengerek, erdők alját borító hulladék évmilliók alatt sem fog elbomlani. A
természet évmilliók üzenetét hordozza, rajtunk múlik mit örökítünk az utódoknak
bolygónkból.

126
 homoki növényzet (szódás homoké is),
fenyvesek
a hegyeken sziklás, füves lejtő
bükkösök sziki növényzet
tölgyesek Tőzeglápok
homoki erdők, főleg
tőzegmohalápok
tölgyesek maradványai
Kultúrteületek, egykor puszták,
liget- és láperdők
tölgyesek, ártéri erdők vagy mocsarak

1. A vegetációról általában

Az élővilág tagjai környezetükkel kölcsönhatásokon alapuló kapcsolatban állnak. Az élettelen

környezeti tényezők - éghajlati-, geológiai-, talajviszonyok - valamint az élő környezeti
tényezők - növények, állatok, ember - egymásra hatásából sajátos életközösség alakul ki, mely
térben és időben változik. Ennek kutatásával foglalkozik az ökoló gia.

2. Növényvilág

Egy adott táj képét meghatározó sok növényfaj, sok egyedének az összessége a vegetáció.
Magyarország a mérsékeltövi erdőspuszták és mérsékeltövi lomberdők vegetációzónájába
tartozik. A mérsékeltövre jellemző, hogy a téli hideg miatt vegetációs szünet áll be, a
fagypont alatti és közeli hőmérséklet a téli hónapokban latens (alvó) állapotba kényszeríti a
növényeket. Az életfolyamatok nem állnak meg, csak lelassulnak.

127
 A pusztai növénytársulások vázlatos szelvénye

Az erdős puszta átmenet a füvespusztából az erdőzóna felé. A főleg pázsitfűfélékből álló

pusztákat erdőfoltok tarkítják, mindenekelőtt pusztai tölgyesek (kocsányostölgy) jellemzik.
Nedvességkedvelő fajok csak a nagy folyók mentén alakulnak ki. Ide tartozik a Magyar
Alföld nagy része.

A középhegységi növénytársulások idealizált szelvénye

A mérsékeltövi lomberdők zónájában a fák legnagyobb része ősszel a hideg idő beálltával -
mivel a vízfelvétel megnehezül - lehullatják lombjukat. A ritmikus életműködés (tavasz-nyár-
ősz-tél) kapcsán a fás részekben évgyűrűk alakulnak ki. A mérsékeltövi lomberdők hazánkban
előforduló típusai: tölgyesek, bükkösök, ligeterdők, láperdők.

128
Tölgyesek. A tiszta állományú tölgyesek a síkság és az alacsony hegyvidék száraz talajának
erdőségei. Koronaszintjükben más lombos fafajok is előfordulnak: nyár, mezei juhar, nyír. A
hegyvidékek alacsonyabb völgyeiben gyertyánnal társul. Tölgyeseknek gazdag a cserjeszintje:
mogyoró, som, kecskerágó, fagyal. Gyepszintje igen gazdag, változatos, tavasztól őszig
virágzik.

A vízi és vízparti növénytársulások vázlatos szelvénye

Bükkösök. A csapadékos, kiegyenlített éghajlatú hegyvidékeinken a tölgyeseket bükkerdők

váltják fel. Hazánkban 500 - 1000 m magasságban élnek bükkösök. A bükkös koronaszintje
erősen záródik. Lombozata úgy alakul ki, hogy maximális asszimilációs felületet adjon, ezért
sűrű árnyékot ad. Cserjeszintje alig fejlődik, gyepszintje is csak kora tavasszal é lénk. A
növények jelentős része lombfakadás előtt nyílik. Ezek hagymások, gumósok, rizómások,
melyek a kora tavaszi virágnyíláshoz szükséges tápanyagokat raktározzák. A bükk
lombfakadásaikor ezek a növények már termésüket érlelik. Sziklás területeken az állományba
juhar és kőris elegyül.
Ligeterdők, láperdők: A lomberdőzóna folyóit változatos koronaszintű, nedvességkedvelő
fajokból álló ligeterdők szegélyezik. Magyarországon hamvas éger, kőris, szil, kocsányos
tölgy. A mélyebben fekvő, gyakran elöntött szigeteken nyár és fűzfajokból álló puha fajú
ligetek élnek. Pangóvizes területeken, ahol nincs vízmozgás, alakulnak ki a láperdők,
mézgáséger, kőrisfajok, ritkábban fűzfajokkal.

2.1 Erdei fák és cserjék

Hazánk mezőgazdaságilag művelt területének 17 %-át borítja erdő. Az emberiség
történetében a fa kiemelt szerepet játszott és játszik még ma is. Energiát termel, ipari
nyersanyagot ad, termése révén nélkülözhetetlen élelmiszert biztosit. Kevésbé ismert és
tudatosodott bennünk a levegőtisztító és felújító szerepe. A fa élettevékenysége során -
asszimiláció - a levegőből széndioxidot vesz fel és oxigént ad le. Egyetlen egy közepes
termetű fa öt ember oxigénszükségletét biztosítja! Ha ezen elgondolkodunk, megértjük miért
születnek ma már politikai pártok zöld környezetünk védelme érdekében.
A természetjárók, tevékenységük során rendszerint az erdővel borított hegységeinket keresik
fel. A jelzett turistautak több mint 80 %-a ezeken a területeken vezet át. Szükséges, hogy
valamennyi természetjáró - elsődlegesen a túravezetők - az erdőket, ligeteket alkotó fa- és
cserjefajokat megismerjék.

129
2.1.1 Ikermagvas fenyőfélék (Pinaceae)
Ősi család, melynek fajai az északi félgömb hűvösebb területein élnek. Leveleik tűszerűek,
magányosan, vagy csomókban állnak. Termős tobozai elfásodók. A magok a tobozpikkelyek
felső oldalán fejlődnek, szabadon állók (nyitvatermők). Fájukban gyantajáratok vannak.
Lucfenyő - (Picea abies) Tűlevelei négyszögletűek, kihegyezett végűek, rövidek, szúrósak,
fényes zöldek. A hajtáson csavarvonalban helyezkednek el. Levéltalpon ülnek, lehullásuk
után a hajtás érdes tapintatú marad. Toboza hosszúkás-hengeres, éretten barna, lefelé csüng,
nem hullik szét.
Eurázsiai flóraelem, hegyvidéki - alhavasi faj. Nálunk csak Nyugat-Dunántúlon őshonos.
Máshol telepített. A hűvös, csapadékos éghajlatot kedveli. Nehezen bomló tűje a talajt
savanyítja. A legfontosabb ipari fa Európában.
Jegenyefenyő - (Abies alba.) Tűlevelei laposak, csúcsuk enyhén kicsípett. Fonákjukon két
ezüstfehér viaszcsík húzódik. A hajtásokon kétoldalt fésűsen helyezkednek el. Toboza éretten
barna, függőlegesen felfelé áll, érés után széthullik, csak a tobozorsó marad az ágon.
Közép - európai flóraelem, hegyvidéki - alhavasi faj. Nálunk csak szórványosan fordul elő az
ország nyugati részein lucfenyővel elegyesen. Hideg iránt, valamint a füstgázok
legcsekélyebb jelenlétére érzékeny.
Erdeifenyő-(Pinus sylvestris). A hajtásokon egy csomóban két tűlevél van. A tűk 7 cm- nél
mindig rövidebbek (a feketefenyő tűinél rövidebbek), szúrós végűek, gyengé n csavarodottak.
Laza csomókban állnak. Toboza hegyes, kúp alakú, lefelé fordulva áll, Eleinte zöld, éretten
szürkésbarna, a második évben érik. Ágai és a törzs felső része vöröslő.
Magyarországon őshonos faj (Fenyőfő, Dél-Somogy stb.). Termőhelyben nem válogat. A
legváltozatosabb éghajlati viszonyok között is megtalálható. Értékes erdészeti faj. Fája tartós,
könnyen megmunkálható.
Feketefenyő -(Pinus nigra). A hajtásokon egy csomóban két tűlevél van. A tűk 7 cm- nél
hosszabbak (az erdei fenyő tűinél mindig hosszabbak). Kemények, nagyon merevek, szúrós
végűek, enyhén íveltek, vagy egyenesek. A fán dús, tömött csomókban állnak. Toboza 2-4-
esével ül az ágon. Vízszintesen áll, vagy lekonyuló, hosszúkás tojásdad (az erdeifenyő
tobozánál nagyobb). A második évben érik, éretten sárgásbarna.
Mediterrán flóraelem. Hegyvidéki faj. Hazánkban nem őshonos. A szélsőségesen száraz,
meleg termőhelyek pionír fája. A nyári hőséget és az erős téli fagyot egyaránt bírja. Talajjal
szemben igénytelen.
Vörösfenyő (Larix decidua). Tűlevelei lágyak - nem szúrósak - világoszöldek, ősszel
megsárgulnak és lehullanak. Tavasszal zsenge zölddel fakad. A rövid hajtásokon a tűk
ecsetszerűen - sok tűs fenyő - állnak és csavarvonalban helyezkednek el. Hajtásai, vesszői
hosszan lecsüngők. Toboza apró, hosszúkás, ritkán gömbös-tojásdad, éretten világosbarna,
később szürkés. A mag kihullása után évekig a fán marad.
Közép-európai flóraelem. Hegyvidéki-alhavasi fafaj. Az Alpoktól a Kárpátok nyugati részéig
honos. Nálunk csak a Vend-vidéken őshonos. Fagyálló, fényigényes faj. Értékes fájáért egész
Európában telepítik.

2.1.2 Tiszafafélék (Taxaceae)

Többnyire kétlaki, örökzöld fák tű alakú levelekkel. Tobozuk nincs. A magot nyitott, húsos
burok, un. magköpeny veszi körül.

130
Tiszafa (Taxus baccata) Hajtásai sokáig zöldek, később megbarnulnak. Tűlevelei laposak,
hegyesek, lágyak. A hajtásokon fésűsen két sorban állnak.
Színük sötétzöld, fénylő. Nem gyantát, hanem mérgező alkaloidát (taxin) tartalmaznak.
Toboza nincs. A barna, tojásdad alakú magot - érett állapotban - piros, nyálkás-kocsonyás
állományú magköpeny veszi körül. A mag mérgező, a magköpeny nem.
Európai flóraelem. Nálunk kedvelt díszfa. Magyarországon őshonos (Miklóspálhegy, Szentgál
- Veszprém megye). Lassan növő, magas kort elérő fa. Fája finom szövetű, nagyon kemény és
tartós. Jól fényezhető. Faszobrászok és műasztalosok keresik.

2.1.3 Ciprusfélék (Cupressaceae)

Fák, vagy cserjék, keresztben átellenes, pikkely alakú levelekkel, vagy hármasával örvökben
álló tűlevelekkel. Tobozbogyójuk van.
Közönséges boróka (Juniperus communis) Tűlevelei ár alakúak, igen szúrós hegyűek,
merevek. Az ágakon hármas örvökben állnak, szürkészöldek. A gömbös, húsos tobozbogyó 6
három tobozpikkelyből alakul ki. Első évben zöld. A második évben érik, kék, kékes fekete,
édeskés ízű, illatos.
Circumpoláris flóraelem. Az éghajlati szélsőségekkel szemben érzéketlen, a síkságtól a
hegyek csúcsáig megtalálható. Cserje, vagy fa termetű. Pionír faj. Nálunk jelentős (védett)
állomány (Bugac, Barcs, Baradlatető).

2.1.4 Lombfák és cserjék

Áttelelő fás növények. Lombleveleik hálózatos erezetűek, melyek a vegetációs időszak végén
többnyire lehullatnak. Egy vagy kétlakiak. Magkezdeményeiket magház veszi körül -
zárvatermők. Rendszertanilag számos család között oszlanak meg. Fájukban gyantajáratok
nincsenek.

2.1.5 Bükkfafélék (Fagaceae)

Bükk (Fagus silvatica) Hosszú hajtása zegzugos, fényes. A levélrügy orsó alakú, kihegyezett,
hazai fafajok között a leghosszabb. Levele elliptikus, ékvállú, ép szélű, néha enyhén
hullámos. A levéllemez a közepén a legszélesebb. Termése kupacs, mely négy kopáccsal
kovad. (nyílik szét) A kupacsot kívül visszahajló töviskék borítják. Egy kupacsban 2 makk
van, mely három élű, fényes, gesztenyebarna. Dús olajtartalmú, fogyasztható.
Magtermőképességét 60 éves kora után éri el, de csak 6- 8 évenként ad bővebb termést.
Közép-európai flóraelem, hegyvidéki faj. Nálunk a középhegységek tetőin, északi lejtőin
helyezkedik el. A szélsőséges éghajlati és talajviszonyokat nem tűri. Páratelt levegőt kíván,
zárt erdőt alkotó faj. Zárt állásban cserjeszintje nincs, gyepszintjén koratavasszal virágzó
lágyszárú növények élnek. Fája nehéz és kemény.
Szelídgesztenye (Castanea sativa). Levele keskeny lándzsás, hegyes csúcsú, egyenletesen
szálkás- fogas szélű. A levélnyél rövid. A hímvirágok hosszú, felegyenesedő, gyöngyfüzérhez
hasonló barkát alkotnak. A lomb teljes kifejlődése után nyáron virágoznak. A virágport
rovarok hordják a barka tövében ülő termővirágok bibéire. Termése jellegzetes makk, amelyet
hosszú és elágazó tövisekkel fedett kupacs burkol. A makk tojásdad, fényes, sötétbarna. Nagy
tápértékű és jó ízű.
Mediterrán flóraelem. Enyhe klímát és meleget kedvelő faj, de fagyálló. Kálium igényes és
ezért mészkerülő. Hazai lombfáink közül a legmagasabb kort éri el. Fája értékes, a tölgynél
sötétebb. Termését emberi fogyasztásra értékesítik.

131
Kocsányos tölgy (Quercus robur) Levele ülő vagy rövid nyelű, részaránytalan, alsó felén
keskenyebb mint fent. A levéllemez erősen öblösen karéjos, fonákja teljesen kopasz. A pálhák
lehullók. Könnyen felismerhető hosszú kocsányon csüngő makkjairól (nevét innen kapta). A
makk hengeres, a közepén, vagy afelett a legszélesebb. Sima, rajta finom barázdákkal. A
kupacs tálszerű, a makk egyharmadáig ül benne. A kupacspikkelyek aprók, Makkot 6-8
évenként terem.
A legelterjedtebb európai tölgyfaj. Az éghajlati szélsőségeket bírja, csupán a talaj
tápanyagtartalmával szemben igényes. Megkívánja a talaj időszakonkénti elárasztását. Magas
kort ér el. Ipari felhasználása széles körű.
Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) Levéllemeze elliptikus, öblösen karéjos. A levelek
nyele hosszú, válluk nem füles, hanem nyélbe keskenyedő. A termések ülők
(kocsánytalanok), rendszerint hármasával állnak. A makk rövidebb, zömökebb, alsó
harmadában a legszélesebb. A kupacspikkelyek aprók, sűrűn állnak. Magyarországon 200-
700 m között a zárt tölgyesek övét alkotja. Több páratartalmat és alacsonyabb
talajnedvességet kíván. Fényigényes.
Fája az ipar legértékesebb és legkeresettebb anyaga.
Molyhos tölgy (Quercus pubescens) A fiatal hajtások és a rügyek szürkén gyapjas-molyhosak.
A levelek igen változatosak, a többi tölgyhöz viszonyítva kicsinyek, ülők vagy rövid
nyelesek, szabálytalanul öblösen karéjosak. A levéllemez kezdetben alul- felül molyhos,
később felül kopasz, sötétzöld, a fonákon puha tapintású, szürkén molyhos. A molyhosság a
levélnyélen és az erek mentén mindig megmarad. A makk általában a kocsánytalan tölgy
makkjánál kisebb és keskenyebb, csúcsa felé gyakran keskenyedő. Egyenként vagy
csoportosan rövid és molyhos kocsányon ül. A kupacs pikkelyei kicsik, sík felületűek, sűrűn
molyhosak. Termése ehető.
Mediterrán flóraelem. Hegyvidéki fafaj, elsősorban a Dunántúli-középhegységben. A mészkő
és dolomit hegyeken kialakult karsztbokorerdők jellegzetes fafaja. Szárazságtűrő, hőigénye
valamennyi hazai tölgyfaj között a legnagyobb. Nedvesség igénye igen alacsony.
Fényigényes, lassan nő.
Csertölgy (Quercus cerris) Hajtására jellemző, hogy a rügyeket le nem hulló, szürkés-
nemezes, korbácsszerű pálhák veszik körül. A levél igen változó, még ugyanazon az egyeden
is erősen eltérő lehet. Általában hosszúkás lándzsás, lekerekített vállú, hegyes csúcsú karéjos.
A levelek tövénél hosszú, szálas pálhalevelek ülnek, amelyek lombhullás után is a hajtásokon
maradnak. A legkésőbben lombosodik. Makk-termése két év alatt érik. Hosszúkás-tojásdad
vagy hengeres, tetején lapított. Valamennyi hazai tölgyünk közül a legnagyobb makkja van. A
kehely alakú kupacs kívül hosszú, korbácsszerű pikkelyektől bozontos. A makk mélyen ül a
kupacsban.
Szubmediterrán flóraelem. Hegyvidéki fafaj. Melegkedvelő. Gyakran és bőven terem, ezért
könnyen újul. Fája hamar korhad, nem tartós. Újabban farostlemez készítésére is
felhasználják.

2.1.6 Nyírfafélék (Betulaceae)

Gyertyán-(Carpinus betulus) A levéllemez tojásdad hosszúkás, válla kerekített, csúcsa
kihegyesedő, éle erősen, kétszeresen fűrészes. Gazdagon erezett, levele a bükkével szemben
ráncosabb, redőzött. Fűzérben fejlődő makkja háromujjú kupacslevélen (szárnyon) ül. A
makk kemény, egymagú, lapos, bordás. Középeurópai flóraelem. Hegy- és dombvidéki
másodrendű fafaj. Az Alföldön ritka. A bükk- és a tölgy-öv között zonális erdőtársulást

132
képez. Jellegzetes szürke kérgéről, bordás törzséről, melyen gyakori a sarjhajtás, könnyen
felismerhető.
Keleti gyertyán -(Carpinus orientalis) Hajtása gazdagon elágazó és ezért tömöttebbnek tűnik a
közönséges gyertyánénál. Levele mindenben hasonló a Carpinus betulus-hoz, de annál
lényegesén kisebb és több párhuzamos oldalere van. Jóval kisebb termésű, kupacslevele ne m
háromkaréjú, hanem ferde-tojásdad, durván fogas szélű.
Kelet-mediterrán flóraelem. Hegyvidéki faj. Balkánon a karsztbokorerdők fája. Nálunk a
Vértesben - Csákvár felett - maradvány faj. Magyarországon erdőgazdasági jelentősége nincs.
Közönséges mogyoró - (Corylus avellana) Levele széles visszástojásdad, szíves vállú, röviden
kihegyezett. Éle kétszeresen fűrészes. Fonákon a hálózatos erek kidomborodnak. A porzós
barkák már az előző ősszel - még lombhullás előtt - megjelennek, tömöttek, később
megnyúlnak és kora tavasszal virágoznak. A termőrügyeket az ecsetszerűen kiálló piros
bibéiről ismerhetjük fel. Termése barnás színű csonthéjas, kerekded, tompa hegyű makk,
melyet a rojtosan hasogatott kupacslevelek harang alakúan növik körül.
Középeurópai flóraelem. Síksági- hegyvidéki cserje. Alkalmazkodóképessége igen nagy.
Tőről kitűnően sarjad. A sarjhajtások feltűnően egyenesek, hajlékonyak.
Közönséges nyír -(Betula pendula) Levele háromszög-tojásdad, hosszan kihegyezett,
egyenlőtlenül kétszer fűrészes. Fiatalon ragadósak, kopaszak. A nyeletlen, hengeres barkák a
hosszú hajtások végén legtöbbször már az előző őszön megjelennek és tavasszal a
lombfakadással egyidőben nyílnak. Áltoboza hosszú kocsányon csüng, nem fásodó. Éretten
világosbarna, széthullik. A lapos, zömök, tojásdad makkocskának két szárnya van.
Eurázsiai flóraelem. Hegyvidéki fafaj. Erdeinkben mint elegyfa fordul elő. Fénylő, fehér
törzse miatt parkokban is szívesen ültetik.
Mézgás-éger (Alnus glutinosa.) A rügy nyeles, sötét lilásbarna, kopasz, ragadós. Levele
visszástojásdad, tompán lekerekített, többnyire kicsípett csúcsúak. Termése áltoboz, tojásdad,
eleinte zöld, éretten sötétbarna, megfásodott, sokáig a fán marad. Az apró, fénylő makk télen
pereg ki. Koronája jellegzetesen kúpos.
Eurázsiai flóraelem. Síksági- hegyvidéki faj. Fagyálló. Legjelentősebb a talajnedvességgel
szembeni igénye. Szárazságot nem tűri. Folyók és tavak partvédelménél alig pótolható. Mint
ipari fa különösen víz alatt tartós.

2.1.7 Szilfélék (Ulmaceae)

Mezei szil - (Ulmus minor) Levele elliptikus, tojásdad, középen a legszélesebb. Válla
részaránytalan, csúcsa röviden kihegyesedő, egyszerűen fogas. A levéllemez meglehetősen
vastag, kemény, kissé bőrnemű. Oldalerek száma 9-12. Termése egymagvú makk, melyet
körös-körül széles hártyás szárny vesz körül. A mag a szárny felső harmadában a csúcshoz
közel fekszik. Rövid kocsányokon csomókban ül.
Eurázsiai flóraelem. Sík és dombvidék fontos elegyfája.
Hegyi szil -(Ulmus scabra) Levele elliptikus, tojásdad, nagyok, a felső harmadban a
legszélesebbek. Válla a három hazai szilfaj közül legkevésbé részaránytalan, csúcsa hirtelen
és hosszan kihegyezett, kétszeresen fogazott. Felülete apró serteszőröktől érdes. Oldalerek
száma 16-20, feltűnően elágazók. A termés a mezei sziléhez hasonló szá rnyas makk. A
makkocska a szárny közepén fekszik. Inkább hegyvidéki faj. A sík vidéken ritka.

133
Vénicszil -(Ulmus laevis) Levele hosszúkás tojásdad, közepe felett a legszélesebb, vékony,
papírnemű. A levéllemez válla a legjobban részaránytalan. Csúcsa hirte len kihegyesedő, széle
kétszeresen fűrészes, fogai sarlósan elgörbültek. Oldalerek száma 12-17, ritkán elágazók.
Síksági fafaj. Az Alföldön általános. Legjobb termőhelyei folyók és patakok mentén húzódó
üde, nedves, mély talajok. Erdőgazdasági jelentősége mérsékelt.

2.1.8 Olajfafélék (Oleaceae)

Magas kőris - (Fraxinus excelsior) A fiatal hajtás vastag, szürke, paraszemölcsei hosszúkásak.
A szár rügymagasságban ellaposodó. A csúcsrügy szénfekete, gúla alakú. A levél keresztben
átellenes, páratlanul szárnyalt, 9-13 levélkéjű. A levélkék keskeny lándzsásak, ülők,
ékvállúak, egyenlőtlenül fűrészesek. Termése csomókban csüngő szárnyas lependék. A szárny
hosszúkás lándzsás, lekerekített, bőrszerű. A mag laposra összenyomott.
Eurázsiai flóraelem. Hegyvidéki, mészkedvelő fafaj. Fája kemény, világos, rugalmas.
Bútoripari keresett fa.
Keskenylevelű kőris -(Fraxinus angustifolia) A hajtás szürke, a rügyek vöröslő sötétbarnák. A
levélalap erősen kiáll. Levele hasonló a magas kőriséhez, de általában 9 levélkéjű és ezek
keskenyebbek, élesen fűrészes szélűek, a fogak hegyesek. Termése az előbbinél nagyobb,
többé-kevésbé lekerekített csúcsú szárnyas lependék.
Sikkvidéki faj. (Dunántúl, Kis- és Nagyalföld). Értékes elegyfa. Csontfehér, rugalmas fájából
sportszereket készítenek.
Virágos kőris -(Fraxinus ornus) Fiatal hajtása zöldes, paraszemölcsei pontalakúak. A
csúcsrügy szürke, gúla alakú. Keresztben átellenes, páratlanul szárnyalt levele többnyire 7
levélkéjű. A levélkék rövid nyelűek, vállukon részaránytalanok, rövid hegyűek. A virágok
végálló, sötétfehér bugában lombfakadás után nyílnak. Édes illatú, rovarmegporzású. Termése
csomókban lógó szárnyas lependék.
Jellegzetes mediterrán flóraelem. A karsztbokorerdők jellegzetes fája a molyhostölggyel
együtt. Parkokban díszfának is ültetik.

2.1.9 Juharfélék (Aceraceae)

Mezei juhar - (Acer campestre) Idősebb hajtásai jellegzetesen erősen parásodók. Levele a
hazai juharaink közül a legkisebb, tenyeresen karéjos, 5-, ritkán 3-karéjú. A karéjok
épszélűek, tompák. Színük sötétzöld, ősszel élénk- (kén) sárga. Termése kétszárnyú
ikerlependék. A légcsavarszerű szárnyak rövidek és egyenesszögben (180 fok) állnak.
Európai, mediterrán jellegű flóraelem. Síksági, hegyvidéki fa, illetve cserje. Nálunk a
Tiszántúl és a Duna- vidéket kivéve mindenütt gyakori. Fája súlyos, nehezen hasad. Fűrész- és
esztergályos iparban használják.
Hegyijuhar- Jávorfa- (Acer pseudoplatanus ) levele nagy, (a korai juharénál kisebb),
tenyeresen karéjos, a karéjok a levéllemez közepéig nyúlnak. Széle csipkés vagy fűrészes. A
levélnyél hosszú. Ősszel lombfáink közül legkorábban sárgul. Termése csüngő fürtökben érik.
Az ikerlependék szárnyai általában derékszögben állnak. Kérge szabálytalan lemezekben
válik le és ettől a törzs tarkán foltos.
Középeurópai flóraelem. Hegyvidéki fafaj. Lombfáink közül (a madárberkenyével együtt)
legmagasabbra hatol a tenger színe felett. Nem igényes, hűvös éghajlatot szereti. Sokoldalúan
felhasználható fa.

134
Korai juhar -(Acer platanoides) A levél hazai juharaink közül a legnagyobb. Tenyeresen
karéjos, a platánra emlékeztet. A karéjok ép szélűek, öblösen finom hegyben kihegyezettek.
Színe élénkzöld, ősszel sárga. Termése hosszú kocsányon lógó, kétszárnyú ikerlependék. A
szárnyak közel vízszintesen állnak. Hegyvidéki fafaj. Nálunk a kö zéphegységeinkben
gyakori, jó elegyfa. Fáját a bútoripar kedveli.
Feketegyűrű juhar -(Acer tataricum) A levél általában hosszúkás tojásdad, ép szélű, legfeljebb
alig feltűnően három karéjú. Csúcsa hegyes, éle kétszeresen fűrészes, sötétzöld, nem fénylő.
Ősszel élénkvörösre színeződik. A levélnyél hosszú, gyakran pirossal futtatott. Termése
csomókban álló lelógó ikerlependék. A szárnyak hegyesszög alatt állnak egymástól, ősszel
megpirosodnak.
Európai flóraelem. Nyugati elterjedési határát nálunk éri el. Az éghajlati szélsőségeket jól
bírja. Inkább mészkedvelő. Kopár fásításokra és mezővédő erdősávok kialakítására alkalmas.
Zöld juhar - (Acer negundo) Az éves hajtások simák, borsózöldek, hamvaskéken deresedők.
Páratlanul szárnyalt levele 3-5 levélkéjű, világoszöldek, fonákjuk fénytelen, halványabb,
durván szabálytalanul fogazottak. A végálló levélke hosszabb nyelű. Termése fürtökben lógó
ikerlependék, melyek a lombhullás után is a fán maradnak. A szárnyak hegyesszöget zárnak
be és középtájukon befelé íveltek.
Hazája Észak-Amerika. Díszfának került Európába, majd elvadult. Gyorsan növő, de rövid
életű fa, Leggyakrabban folyókat kísérő galériaerdőkben, fűz-nyár társulásban jelenik meg.
Dús, árnyat adó lombja miatt szívesen ültetik parkokba, utak mellé.

2.1.10 Pillangósvirágúak (Leguminosae)

Fehér akác - (Robinia pseudoacacia) Jellemző, hogy a hajtásokat pálhalevelekből fejlődött
erős tövisek fedik. A fiatal sarjak tövisei erőteljesek. Szórt állású páratlanul szárnyalt levelein
a levélkék rövid nyelűek, tojásdadok.
A lemez ép szélű, vékony. A levélkék helyzetüket a megvilágítás mértékétől függően
változtatni tudják. Virága illatos, mézben gazdag. Termése hosszúkás, lapos, kívül
vörösbarna, belül fehéres hüvely, amely télen át a fán marad.
Hazája Észak-Amerika. Nálunk 1710 óta ültetik. Teljesen meghonosodott. Fényigényes,
fagyérzékeny, gyorsan növő fa. A levegős talajokat kedveli. Gyökerein a levegő szabad
nitrogénjét megkötő Rhizobium baktériumok élnek, ezért az akác termőhelye nitrogénben
feldúsul és sajátos nitrogénkedvelő aljnövényzet alakul ki. Erdőgazdasági jelentősége nagy.
Fája kemény, rugalmas. Kitűnő szerfa. Nyersen is jól tüzelhető.

2.1.11 Hársfafélék (Tiliaceae)

Kislevelű hárs -(Tilia cordata) A hajtások kopaszok, fényes barnák, gyakran egyik oldalukon
pirosak. A rügyek a szártól elállók, fénylő pirosbarnák. Levele általában kerekded, kissé
részaránytalan. Virágai sárgásfehérek, méz illatúak. Termése gömbölyded, gyengén bordázott
toktermés. Fala vékony, ujjal összenyomható.
Európai flóraelem. Hegyvidéki faj. Erdeinkben elegyfaként jelentkezik. Parkokban és
sorfának is ültetik. Virága drog, méze a legjobb hársméz.
Nagylevelű hárs - (Tilia plathylla) Levéllemeze a kislevelű hársénál nagyobb. Csúcsa
kihegyezett, széle fűrészes. A lemez mindkét oldala fényes, olajzöld színű, (sohasem fehér) és
puhán szőrös. Virága illatos, jó mézelő. Toktermése gömbölyded, kislevelű hársénál nagyobb,
erősen bordás, szinte szögletes, keményfalú, ujjal nem roppantható össze. Erdészeti
jelentősége előbbinél kisebb. Fasorok telepítésére használják.

135
Ezüst hárs -(Tilia argentea). A fiatal hajtások és rügyek zöldesszürkék, fehéren molyhosak.
Levele széles tojásdad, mindig részaránytalan. Fonákja apró csillagos szőröktől tartósan
ezüstszürke. Ezüstös lombjáról messziről felismerhető. Virágja bódító illatú, nem jó mézelő.
Toktermése kemény, fás. Felszíne apró bibircses, gyenge molyhú, ezüstszürke.
Balkáni-pannóniai flóraelem, síksági-dombvidéki faj. Hazánkban a Dél- Dunántúlon a Balaton
vonaláig terjed. Az előző két fajnál több meleget kíván. Talajban nem válogat. Erdőgazdasági
jeientősége nagy, mert értékes és második koronaszint kialakítására alkalmas elegyfa. Utcai
sorfának és parkokban díszfának ültetik.

2.1.12 Fűzfafélék (Salicaceae)

Kétlaki fás növények, egyszerű felépítésű barkában álló virágokkal. Virágok lombfakadás
előtt nyílnak. A fűzek rovarmegporzásúak, a nyárak szélbeporzásúak. A termés sokmagvú
apró tok. A magvakon hosszú, fehér szőrökből álló üstök van. Repítőszőrök. Dugvánnyal igen
könnyen szaporíthatók. Mind a fűz, mind a nyárfajok gyakran kereszteződnek egymással, s ez
meghatározásukat nagyon megnehezíti.
Fehér- nyár (Populus alba) Levelei rendkívül formagazdagok. A lemez felül fénylő sötétzöld,
alul krétafehéren nemezes. Európai flóraelem. Hazánk legváltozatosabb termőhelyein
megtalálható. Inkább magról nevelik, mert dugványozása bizonytalan. Homokfásításoknál
kísérő fajként telepítik. Kérgének és lombjának díszítő hatása miatt kedvelt parkfa.
Rezgő nyár (Populus tremula) Levele csaknem kerekded, hullámos szélű. A többi nyárfajtól
ezzel könnyen megkülönböztethető. A levélnyél a lemeznél általában hosszabb, a lemez
síkjára merőlegesesen oldalt lapított, így a legkisebb szellő is mozgásba hozza (rezgő nyár
A legnagyobb elterjedésű európai nyárféle. Magról szaporítják. Fás dugványai nem erednek
meg. Fája értékes ipari fa.
Szürke nyár (Populus canescens) A fehér nyár és a rezgő nyár természetes keresztezése,
amely önálló fajként állandósult. Fiatal hajtásai kissé nemezszőrösek, világosszürkék. A
változó alakú és nagyságú levelek általában mindkét szülő bélyegeit magukon viselik. A
hosszúhajtások levelei szélesek, tojásdadok. Fonákjuk fiatalon nemezesen molyhos, később
lekopaszodó, A nemezszőrzet sohasem krétafehér, csak szürkés. Termetes fák, a törzs felső
része ezüstszürke, sötét paraszemölcsökkel tarkított. Alsó része sötétbarna vagy feketés,
mélyen bordázott. Vizek mentén a ligeterdők impozáns fája.
Fekete nyár (Populus nigra). A levelek rombusz- vagy lekerekített háromszög alakúak, széles
ékvállúak, hosszan kihegyezettek, finoman fogazottak, fénytelen zöldek. A levélnyél oldalról
összenyomott. Sajátossága, hogy törzsén nagy dudorok, csomók fejlődnek.
Síkvidéki fafaj. Meleg és fényigényes fa. Optimális termőhelye az árterek laza, vagy
középkötött talajain van. Fáját a gyufa- és cellulózipar használja.

A fűzfajok főbb csoportjai:

Fehér fűz -(Salix alba)
Csöröge fűz - Törékeny fűz - (Salix fragilis)
Szomorú-fűz -(Salix alba conv. vitellina)
Mandulalevelű fűz - (Salix trianda)
Babérfűz- (Salix pentandra)
Közös jellemzőjük: Nagy fatermetű fák. Leveleik simák, keskenylándzsásak,
fogazottak. A barkák lombfakadáskor jelennek meg. A fellevelek világosak.
Kecskefüzek -(Salix caprea)
Rekettyefűz- (Salix cinerea)

136
 Tealevelű fűz -(Salix phylicifolia)
Boroszlánképű fűz - (Salix daphnoides)

Közös jellemzőik: Cserjék, ritkán fatermetűek. Leveleik általában kemények, ráncosak. A

barkák lombfakadás előtt jelennek meg. A fellevelek fekete csúcsúak.
Csigolyafüzek:
Kosárkötő fűz - (Salix viminalis)
Parti fűz- (Salix elaeagnos)
Csigolyafűz - (Salix purpurea)

Közös jellemzőjük: Cserjék, hosszú, megnyúlt vesszőkkel. A levelek hosszúak, keskenyek, a

partifűznél feltűnően keskenyebbek. A barkák általában a lombfakadás előtt jelennek meg.

2.1.13 Rózsafélék (Rosaceae)

Hatalmas család. Egész földünkön elterjedt több ezer fajjal. A család közös botanikai
jellemzője, hogy a virágtakaró levelek 5 sziromlevélből és 5 csészelevélből állnak, amelyhez
néha 5 karéjú fellevél csatlakozik. Termésük igen változatos.
A legismertebbek:
Vadkörte (Pyrus pyraster) Levele igen változó, kerek, kerekded, tojásdad, széle ép, vagy éles
fűrészes, bőrnemű. A levélnyél a lemeznél általában hosszabb. A virágok sátorozó fürtben
állnak. Áltermése kerek, vagy hosszúkás, zöld, sárga, néha pirossal futtato tt fanyar ízű körte.
Nemesített körtéink egyik szülőfaja. Fáját a faszobrászok és a műbútorasztalosok kedvelik.
Vadalma (Malus sylvestris) Levele kerek-tojásdad, kihegyezett csúcsú; fűrészes szélű, ráncos,
kopasz, sötétzöld. A levélnyél feleakkora mint a levéllemez. Virágai sátorozó fürtben állnak,
kívül rózsaszínűek, belül fehérek. Áltermése alul- felül horpadt, fanyar ízű almatermés.
Vadgazdasági szempontból van jelentősége. Kerti almáink egyik szülőfaja.
Lisztes berkenye (Sorbus aria) Levelei épek, tompa csúcsúak, lemez széle fogas, fonákján
maradandóan szürkén molyhos. Virágok fehérek, nagy sátorozó bugában nyílnak. Termése
gömbölyű, kárminpiros, pontozott. Húsa sárga. Nem fogyasztható! Északi középhegységünk
sziklaerdőiben szurdokerdőkben jelenik meg. Számos változata és átmeneti kisfaja van. A faj
és az átmeneti kisfajok is természetvédelem alatt állnak.
Madárberkenye (Sorbus aucuparia) Levelei páratlanul szárnyaltan összetettek. A levélkék
ferde vállúak, aszimmetrikusak, fogazottak. Sárgásfehér virágai összetett bogernyőben állnak.
Termése skarlátpiros, savanyú, csípős, de ehető. Termését télen a madarak eszik.
Gyógynövényként is alkalmazzák.
Egész Európában elterjedt. Közép-Európában 2000 m- ig is felhatol. Kedvelt díszfa.
Barkóca berkenye (Sorbus torminalis) Levelei karéjosak. Az alsók erőteljesebben. A levél él
finoman fogazott. Lemeze vékony, nem bőrnemű, sárgászöld, ősszel vörösre színeződik.
Termése hosszúkás körte alakú, éretten rőtbarna, pontozott. Húsa szotyósodik és ekkor jó ízű.
Egész Európában elterjedt. Nálunk a Dunántúlon és a középhegységeinkben található. Értékes
elegyfa. Termését a vadak szeretik.
Egybibés galagonya (Crataegus monogyna) Levelei változók, 3-5 karéjúak, épek vagy
csúcsuk felé kissé fogazottak. Hófehér virágai bogernyőben állnak, egybibések, kellemetlen
szagúak. Lombfakadás után nyílik. Termése vérpiros csontármagvú alma.

137
Elterjedt európai faj. Erdőszéleken, cserjésekben nálunk is általános. Tőle levélalakjával, a
bibeszálak és magvak számával különbözik a Kétbibés galagonya - (Crataegus oxiacantha).
Kökény (Prunus spinosa) Levelek visszástojásdadok, éles fűrészesek, kopaszok. Levélnyél
rövid. Fehér virágai a rövid hajtásokon egyesével, de sűrűn állnak. Lombfakadás előtt
virágzik. Termése kékesfekete, hamvas-deres, parányi szilva. Igen fanyar.
Általánosan elterjedt Prunus faj. Tövises cserje, mely utak mentén, erdőszéleken, száraz
lejtőkön mindenütt megtalálható.
Málna (Rubus idaeus). Meddő hajtásai felállók, a második évben ebből fejlődnek a virágos
hajtások, sűrűn tüskés. Levelei páratlanul szárnyaltak, fonákjukon krétafehéren molyhosak.
Fehér virágai bókoló bogernyőben nyílnak. Szedertermése húsos, sötétpiros, leves, zamatos.
Cirkumpoláris flóraelem. Főként bükkösökben él. Nitrogén kedvelő. Gyümölcse értékes erdei
melléktermék.
Útszéli szeder (Rubus procerus) Sarja felálló vagy ívesen kihajló. Élesen szögletes, Tüskéi
görbültek. Levele páratlanul szárnyalt, rendszerint 5 levélkéből áll. A levelek nyelecskéi egy
pontból erednek, felületükön gyéren szőrösek. Szedertermése fényes fekete. Dunántúl
dombvidékeinek és középhegységeinknek bokorszerű cserjéje. Főként vágásterületeken
jelenik meg, ezért erdőgazdaságilag káros, mivel a felújítást gátolja, Gyümölcse kitűnő, ehető.
Hamvasszeder (Rubus caesius). Sarja ívesen lehajló vagy elterülő (henyélő), hengeres, tüskés.
Levelei hármasak, színükön és fonákjukon egyaránt zöldek. Szedertermése hamvaskék,
savanykás ízű.
Síksági-dombvidéki alacsony cserje. Nitrogén igényes faj. Termése és levele erdei
melléktermék. (Teapótló drog.)
Gyepűrózsa- vadrózsa (Rosa canina) Tüskés cserje, tüskéi horgasan görbültek. Páratlanul
szárnyalt levelei 5-7 levélkéjűek. A levélkék fűrészesek. Virágja halvány rózsaszín, ritkán
fehér. Skarlátpiros termése "csipkebogyó" néven közismert. Eurázsiai flóraelem. Rendkívül
alakgazdag, számos változata és keverék faja van. Magas C vitaminú termését gyűjtik.

2.1.14 Szömörcefélék
Cserszömörce (Cotinus coggyria). 1-2 m magas cserje. Levelei csaknem szabályosan
kerekded-oválisak, ép szélűek, sötétzöldek, fonákjukon kékesek. Ősszel narancssárgától
lángvörösig színeződik és festői látványt nyújt. Mészkő és dolomit kopárokon érzi magát jól.
Mérgező növény. Kímélendő!

2.1.15 Kecskerágófélék (Celastraceae)

Csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus). Vékonyágú cserje vagy fa. Hajtásai sötétzöldek,
melyeken négy paraléc fut le, ezért négy élűek. A levelek rövid nyelűek, elliptikusak,
hegyesek. A virágszirmok zöldesfehérek. Termése négy élű tok (papsapka), A magköpeny
sárgáspiros, a mag sárgásfehér.
Európai flóraelem, az egész országban elterjedt.
Bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus). Kistermetű cserje. Hajtásai paraszemölcsöktől
bibircsesek. Levelei kicsinyek, kihegyezettek. Virágai kicsinyek, a szirmok kerekdedek,
rózsaszínűek.
Balkáni-középeurópai flóraelem. Igényesebb mint az előző. Erdőgazdasági jelentősége a
száraz tölgyesekben van ahol talajvédő.

138
2.1.16 Somfélék (Cornaceae)
Húsos som (Cornus mas) A rügyek átellenesek, sárgászöldek, molyhos pikkelyűek. Levelei
rövidnyelűek, oválisak, ép szélűek. Jellemző a 3- 5 ívesen lefutó érpár. A virágok
citromsárgák, ülő ernyőben lombfakadás előtt nyílnak. Az első virágzó cserje. Termése
hosszúkás cseresznyepiros csontár. Húsa ehető. Középeurópai flóraelem. Melegkedvelő és
szárazságtűrő, Jó és korai mézelő.
Veresgyűrűsom (Cornus sanguinea) Hajtása vékony, napsütötte oldala vérpiros, erről télen is
könnyen felismerhető. Levele széles tojásdad, kihegyezett, hullámos szélű. Ősszel a levelek
sötét liláspirosak. A virágok sátorozó álernyőben a lombfakadás után nyílnak. Termése
gömbös, kékesfekete csontár. Nem ehető. Dél- Európai flóraelem. Fényigényes, inkább
mészkedvelő cserje. Erózió ellen jó talajkötő.

2.1.17 Bodzafélék (Caprifo liaceae)

Fekete bodza (Sambucus nigra) A zöldhajtások bordásan szögletesek, kellemetlen szagúak.
Az idősebb hajtások paraszemölcsösek. Belük vastag, puha, fehér. Levele páratlanul
szárnyalt. A véglevél az oldalleveleknél nagyobb. A virágzat igen széles sátorú bogernyő.
Erős illatú. Termése gömbölyű, fényes, feketés ibolyaszínű csonthéjas bogyó. Európai
flóraelem. Síkság-hegyvidéki nitrogénjelző cserje. Virága és termése drog.
Ostorménfa (Viburnum lantata) Az ágak felállóak. A rügyek keresztben átellenesek, lisztesek.
Levele tojásdad, fűrészes szélű, vastag, bőrnemű, ráncos, a fonákon szürkén molyhos. Virága
összetett bogernyő, kellemetlen illatú. Termése kezdetben vörös, éretten ibolyásfekete.
Madarak fogyasztják. Középeurópai flóraelem. Síksági- hegyvidéki mészkedvelő cserje.
Kopár fásításnál használható.
Kányabangita (Viburnum opulus) Levelei 3-5 karéjúak, szabálytalanul fogazottak, fonákjuk
finoman szőrös. Ősszel liláspirosra, bíborvörösre színeződik. A virágok összetett
bogernyőben nyílnak. A szélsők nagyok, meddők, fehérek, a belsők kisebbek, sárgák.
Termése skarlátvörös csontár. Kellemetlen szagú, a madarak sem fogyasztják. Európai
mediterrán flóraelem. Síkság- hegyvidéki cserje. Nálunk ligeterdőkben, lápokon, és a nagyobb
hegyeken fordul elő.

2.2 Lágyszárú növények

Magyarország jelentősebb része a Pannóniai Flóratartományba tartozik. Ez további öt
flóravidékre tagozódik:
1. Alföld,
2. Északi-középhegység,
3. Dunántúli-középhegység,
4. Dél-Dunántúl,
5. Nyugat-Dunántúl.

Egyes határterületek már a szomszéd flóratartományba tartoznak, illetve azok hatása alatt
állnak.
Utaltunk már arra, hogy az élővilág tagjainak összetétele térben és időben változik. Ez
vonatkozik a növénytakaróra is. Hazánk területén a vegetáció fejlődéstörténete során igen
mélyreható változások zajlottak le. A mai kép lényegében az utolsó jégkorszak (10 - 15 millió
éve) utáni időkben alakult ki. A természetvédelem szemléletéhez közelebb kerülhetünk, ha
röviden vázoljuk az elmúlt 15 ezer év fejlődéstörténetét.

139
A Pannónia- flóratartomány gazdagnak mondható, ha figyelembe vesszük, hogy mintegy 2200
őshonos növényfajjal rendelkezik. Ezek közül a legnagyobb értéket azok a fajok képviselik,
melyek védett zugokban átvészelték az eljegesedést, miközben teljesen elszakadtak
összefüggő elterjedési területüktől.
Ezek: Cselling (Cheilanthes marantae), mészkerülő páfrány. Egyetlen hazai előfordulása a
Szentgyörgy-hegy napos bazalt sziklái. Magyar kikerics (Colchicum hungaricum). Élőhelye a
Szársomlyó napos, déli oldala. Létét a kőbányászat veszélyezteti. A természetvédelem
keményen harcol a faj megmentéséért. Keleti gyertyán (Carpinus orientalis). Vértes, Csákvár
feletti dolomit vegetáció, Sárgás habszegfű (Silene flavescens). A Gellérthegy egyik déli
fekvésű dolomit szikláján található. Az ország legritkább növénye. Bakszarvú lepkeszeg
(Trigonella gladiata). Villányi hegység. Magyarföldi husáng (Ferula Sadlerana). Igen ritka.
Pilishegy, Bükk-Bélkő, Szlovákiai Tornai-karszt, Erdélyben Tordai hasadék. Pilisi len (Linum
dolomiticum) A hazai flóra egyik leghíresebb növénye. Tornai vértő (Onosma tornensis) A
Tornai-karszt néhány pontján fordul elő (Tornai várhegy). Hazai állománya Bódvaszilas -
Tornanádaska közötti Alsóhegy déli lejtőjének karsztbokorerdeje.
Az utolsó jégkorszak megszűntével, a lassú felmelegedés során évezredeken keresztül fenyő
és nyírfa erdők uralják a tájat. Ebből az időből származnak a még fennmaradt, féltett
tőzegmohás nyírlápjaink, igen sok értékes maradványfajjal. A meglévő őslápok: Bátorliget,
Kelemér, Csaroda, Sirok, Egerbakta, Velencei-tavi. Ma már természetvédelem alatt állnak. A
fenyő- nyír korszak enyhébb periódusából maradt fenn két értékes erdőtársulás a fenyőfői
ősfenyves és az uzsai áfonyás nyíres (Sümegtől nyugatra).
A fenyő-nyír korszak után, mintegy 4-5000 éve száraz, meleg klíma köszöntött be, az un.
mogyorókor. Hazánk területe ebben a vegetációs periódusban közép-ázsiai flóraelemekkel
gazdagodott. Ezt az állapotot őrzik a Magyar Középhegység pusztafüves lejtősztyeppéi, a
Duna-Tisza köze erdős homokpusztái, a maradék löszpusztarétek. Ekkor alakult ki az erdélyi
hérics (Adonis transsylvanicus). Jelenlegi populációja alig véd hető meg a kipusztulástól. A
magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica), a budai imola (Centaurea Sadlerana), a magyar
sóballa (Suaeda pannonica), sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus) A történelmi
időkben az ember már egyre jobban avatkozott be a természet rendjébe, erdőket irtott ki,
mocsarakat csapolt le, ősgyepeket szántott fel addig amíg a 19-20. században rá nem döbbent
ennek veszélyes voltára. Ma már törvény gondoskodik a természeti értékek megőrzéséről,
fenntartásáról. Jelenleg a hazai növényfajokból 352 faj áll törvényes védelem alatt. Ebből 30
faj "fokozottan védett". A törvény érvényesülése nem képzelhető el széles társadalmi
összefogás nélkül. A túravezetők oktatása és önképzése, a szervezett természetjárók
tudatformálása lehet az egyik út, mely eredményre vezet.

3. Gombák
A figyelmes és érdeklődő természetjáró kora tavasztól késő őszig - erdőkön és mezőkön járva
- nagy mennyiségű, olykor seregesen előforduló különböző színű és változatos külsejű
gombát talál. A hozzáértőnek öröm, mert a vadon termő, kitűnő ízű gombákkal étrendjét
gazdagíthatja, a laikus számára azonban nagy veszélyt rejt. Az évenként előforduló és sokszor
halálos kimenetelű gombamérgezések mindig a szakismeret hiányára vezethetők vissza.
Mi is az a gomba? A tudomány jelenlegi álláspontja és megfogalmazása szerint a gombák
olyan klorofill nélküli telepes növények, melyeknek sejthártyával rendelkező típusos
sejtmagjuk van. (Egyre nagyobb azon mikológusok száma, akik a gombákat a sejtfal anyaga,
valamint táplálkozás- módjuk miatt - a növény és állatvilág mellett - az élővilág harmadik,
önálló élőlénycsoportjának tartják. )

140
A gyakorlati gombaszedők számára érdekes "nagygombák" spórával szaporodnak. A spórák
kedvező feltételek mellett kicsiráznak és általában hosszirányban nö vekednek, osztódnak. Az
így keletkezett gombafonalat nevezik hifának. A hifák gyakran oldalirányban is osztódnak és
a szomszédos fonalak tömegével laza, vatta szerű szövedéket képeznek, ezt nevezik tenyésző
testnek, vagy micéliumnak. A micéliumok kedvező körülmények között szaporító szervet,
termőtestet fejlesztenek. Ezen képződnek ivaros folyamat eredményeként a spórák.
Termőtestek alakja szerint megkülönböztethetünk kalapos és nem kalapos gombákat. A
kalapos gombák termőrétege lehet lemezes, csöves, és csapos (tüskés). Ezeken fejlődnek a
spórák. A nagy- gombák zömének termőteste kalapos. Ide tartozik legveszedelmesebb
gombafajunk a Gyilkos galóca- (Amanita phalloides), Tulajdonképpen könnyen felismerhető.
Kalapja fiatalon harang alakú, később kiterülő. Színe sárgászöld, olajzöld. Bőre lehúzható.
Felülete általában csupasz, ritkán előfordulhat fehér burokmaradvány. Lemezek sűrűn állók,
fehérek, a kalap szélén a legszélesebbek, spórapora fehér. Tönk lefelé egyenletesen
vastagodó, alján gumósan kiszélesedik. Halványzöld színnel márványozott. A kalap alatt jól
fejlett gallér, a tönk alsó részén nagy, fejlett bocskor. Ez rendszerint az avartól nem látszik.
Ezért kell fokozottan ügyelni a gombaszedésnél.
E könyvnek nem lehet feladata a gombafajok ismertetése. A túrákon begyűjtött gombákat
szakértővel feltétlenül meg kell vizsgáltatni. Ha a túratársak között akad alap-, közép-, vagy
felsőfokú gombaismereti tanfolyammal, illetve vizsgával rendelkező egyén, úgy felelős
szakvéleményére hallgathatunk. Kívánatos lenne, ha minél több túravezető elvégezné
legalább az alapfokú gombaismerői tanfolyamot.

4. Állatvilág
A természetben - térben és időben - minden örök változásban van és sok százmillió év alatt
jutott a mai fejlődési fokra. A fejlődés menete bonyolult folyamat volt, egy-egy lépcsőfokon
megállt, így őrizték meg egyes csoportok ősi alakjukat és szervezetüket.
Az állat és növényvilág egyedei nem állnak függetlenül egymás mellett, hanem az egységes
életközösség tagjai. Az egymástól való függőség az úgynevezett "éle lemlánc"-ban valósul
meg. Kockázatos dolog ebbe mélyrehatóan beavatkozni. Földünkön az utolsó néhány száz
esztendőben sok növény- és állatfaj pusztult ki meggondolatlan emberi beavatkozás
következtében. Ennek elhárítására születtek és születnek a természetvédelmi törvények és
rendeletek. A természetben, erdőkön- mezőkön járó természetjáró magatartását ma már a
természetvédelem parancsoló kényszere szabályozza. Ebből következően az állat- és
növényvilág ismerete alapfeltétele a kultúrált természetjárásnak. A túravezetők, de
valamennyi természetjáró helyes természetszemléletének kialakításában jelentős szerepe van
az állat- és növényvilág megismerésének és szeretetének.
Magyarországon mintegy 30000 állatfaj él. Ezek bemutatása, leírása itt nem lehet cél. Csupá n
azokat a fajokat soroljuk fel a teljesség igénye nélkül, melyeknek egyedeivel gyakrabban
találkozunk a természetjárás során.

4.1 Emlősök

4.1.1Patások
Gímszarvas (Cervus elaphus) Magyarország legpompásabb küllemű, egyben legértékesebb
nagyvadja. Nagyobb kiterjedésű lomberdeinkben él. A bika agancsait minden év tavaszán
leveti és újat növeszt. A szeptemberi szarvasbőgés megfigyelése a természetjárók legnagyobb
élményei közé sorolható. Európa legértékesebb állománya hazánkban található. Nem véletlen
tehát, hogy távoli világrészekre (Újzéland) is exportálunk élő szarvasokat.

141
Dámvad (Dama dama) A gímszarvasnál kisebb testű, világos pettyekkel díszített szőrzetű vad,
melynek agancsa a felső részén lapátszerűen kiszélesedik. Főleg a Dunántúl tölgyeseiben
(Tolna, Baranya, Somogy) fordul elő. Eredeti hazája a Földközi-tenger vidéke, onnan
telepítették be.
Őz (Capreolus careolus) Síkvidéki erdőkben, vagy agrárterülethez közel eső hegyvidéki
erdeinkben él. Gyakran lehet őket látni tavasszal a gabonatermő területe inken.
Vaddisznó (Sus scrofa) Sűrű erdőkben, nádasokban élő igen elterjedt, sokszor túlszaporodott
nagyvadunk. Óvatos vad. Nappal rejtőzik és csak szürkület után jár eleséget szerezni. Ezért
ritkán kerül szemünk elé. Mezőgazdasági területeken nagy kárt okozhat. Szaporasága és
kártétele miatt minden évszakban lőhető. A házi sertés őse.
Muflon (Ovis musimon) A múlt század második felében Korzikáról telepített vadjuh. A
természetvédelem nem kedveli. A hazai középhegységeink karsztosabb, sziklásabb részein a
cserjeállományt erősen lerágja, ezzel károsítja a karsztbokorerdők fontos növénytársulását.
Vadgazdasági jelentősége számottevő.

4.1.2 Ragadozók (csak felsorolással)

Nyuszt (Martes martes) Igen értékes prémje miatt korábban vadászták, ezért állománya erősen
megritkult. Narancsvörös a mellfoltja. Természetvédelmi eszmei értéke 20000. - Ft.
Nyest (Martes foina) Erdőben is gyakrabban látható, de behúzódhat emberi települések
szélére is. Mellfoltja fehér.
A görény -(Putorius torius) és a menyét (Mustela nivalis) a baromfi udvarok szárnyas
állományának rettegett ragadozója.
Vidra (Lutra lutra) Vizeink mellett él és a halastavak nem kívánatos ragadozója. Igen ritka,
ezért fokozott védelem alatt áll. (50000.- Ft.)
Vadmacska (Felis silvestris) Sűrű lomberdőkben rejtett életmódot folytató, igen megritkult
ragadozó.
Borz (Meles meles) Korábban a vadgazdaságokban okozott kára miatt irtották, illetve szőrzete
miatt (borotvaecset) vadászták. Nappal földbevájt üregben tartózkodik, éjjel jár vadászni. Ma
védelem alatt áll.
A felsorolt ragadozókat ma már természetvédelmi törvény védi. Közismert (nem védett)
ragadozónk a róka (Vulpes vulpes). Bármikor elejthető. A veszettséget terjeszti.

4.1.3 Rágcsálók és rovarevők

A rágcsálók közül ma védett fajok: A parkokból és erdőkből jól ismert mókus - (Sciurus
vulgaris), a ritkábban látott és kevésbé ismert nagy pele (Glis glis), a mezőgazdasági
területeken korábban nagy kárt okozó ürge (Citellus citellus) és hörcsög (Cricetus cricetus).
Védett az Amerikából származó, vízpartjainkon élő, értékes prémet adó pézsmapocok -
(Ondatra Zibethica) is. Kiemelt védelmet élvez az Alföld löszterületein földalatti üregekben
élő, erősen megritkult földikutya- (Spalax leucodon hungaricus) (50000.- Ft.)
A mezei nyúl - (Lepus Europeus) és az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) vadgazdasági
jelentősége miatt időszakosan vadászható. A mezei pocok (Microtus arvalis) a
mezőgazdaságban nagy károkat okozó rágcsáló. Időszakonként tömegesen elszaporodik. A
ragadozó madarak nagy részének csemegéje. Nem k ívánatos rágcsálónk a vándor patkány
(Rattus rattus), mely sok betegség terjesztője.

142
A rovarevők közül jószerivel valamennyi faj védelem alatt áll. Így az igen falánk és nagy
tömegű rovart elpusztító cickány fajok, valamennyi denevér faj, de védett a földalatti életet
élő és lárvákkal, rovarokkal táplálkozó vakondok (Talpa europaea) és a sün (Erinaceus
europaeus) is.

4.2 Madarak
A nagy természettudós, Herman Ottó írja a századforduló táján - A MADARAK
HASZNÁRÓL ÉS KÁRÁRÓL - című könyvében: "Csak a tudatlan és gonosz ember
bánthatja és irthatja a madarat.... Már mondottam is, de megismétlem, nincsen sem káros, sem
hasznos madár, mert csak szükséges van. "
A század eleji ornitológiai munkák a madarakat "hasznos", "káros" "közömbös" kategóriába
sorolták. A réti sas, kormorán, bakcsó, "káros", a túzok "közömbös", a gólya "hasznos"
jelzőket kaptak. Ezek a fajok nyolcvan év multán már védettek, vagy fokozottan védettek.
Magyarországon a ma előforduló madárfajok száma 347. Az 1/1982 (III.15.) OKTH sz.
rendelkezés ebből 320 madárfajt nyilvánított védetté, illetve ezen belül 31 fajt fokozottan
védetté. Tulajdonképpen csupán a tömegesen itt élő fajok, mint a házi veréb, mezei veréb,
balkáni gerle, tőkésréce, vetésivarjú, néhány káros ragadozó, a szarka, dolmányos varjú nem
élveznek védelmet, illetve a haszonvadnak tekinthető fogoly és fácán korlátozott védelmet.
A levegő igazi birtokosai a madarak. Már a mondabeli Ikaros is megirigyelte tőlük a repülés
képességét. A fejlődéstörténet során mellső lábpárjuk szárnnyá alakult. Comb és
felkarcsontjuk levegővel teltek, ez csökkenti súlyukat. Testüket könnyű és meleg tollazat
védi. Mellizmuk, repülőizmuk, igen fejlett és erős. Testhőmérsékletük állandóan magas, ezért
nagy mennyiségű táplálékot kell fogyasztaniuk. Valamennyi faj tojásrakó, a tojásokat testük
melegével költik ki. Viselkedésrendszerükben legszebb és legmozgalmasabb időszak a
párválasztás, fészekrakás, költés és a fiókák nevelése.
Ez az időszak egyúttal zavartalanságot is követel. A természetjáróknak állandóan ügyelniük
kell arra, hogy ezt a szabályt betartsák. Az ivadéknevelés alól egyedül a kakukk (Cuculus
carnorus) vonja ki magát. A hazánkban előforduló madárfajok nagy része a téli időszakra
elköltözik. Ennek oka az élelemszerzés megszűnése. Főként a rovarevő és vízimadarak
kényszerülnek távozásra. Néhány faj, melyek korábban költözők voltak, a fészkelőhelyén
maradt, mert az emberi települések közelébe húzódva a téli időszakban is megtalálják a
létfenntartáshoz szükséges táplálékot. Ilyen a feketerigó (Turdus merula) mely szinte városi
madárnak számit, különösen ott, ahol sok a park, vagy kertes ház és a búbospacsirta (Galerida
cristata) a panelvárosok betonrengetegének legújabb lakója.
Az egykor "károsnak" tartott ragadozó madarak - sólyomalkatúak - ma már védettek, vagy
fokozottan védettek. A mértéktelenül használt növényvédő szerek táplálékukon keresztül
szervezetükbe jutva meddővé tették tojásaikat, így a fajok egyedszáma erősen megritkult. A
sólyomalkatúak leghatalmasabb példánya a réti sas (Haliaetus albicilla), mely nagyobb
folyóink ligeterdeiben él. Fészkelőhelyük védett. Gyakrabban kerül szemünk elé a rétek és
legelők felett egyhelyben "szitáló", zsákmányra leső vörösvércse (Falco tinnunculus).
Ugyancsak gyakori fészkelő nálunk az egerészölyv - (Buteo buteo), mely órákig kering
kiterjesztett szárnyakkal élőhelye felett, hallatva jellegzetes panaszosan nyávogó hangját. A
sokkal kisebb termetű, gyorsreptű kék vércse (Falco vespertinus) főként rovarokkal
táplálkozik, melyeket röptében zsákmányol, de a kisebb rágcsálókat is kedveli, ezeket a
földről felkapva ragadja el. Szárnya hosszú, nyugalmi helyzetben majdnem a farokig ér.
Ligetes, bokros erdőkben csoportosan él, tojásait rendszerint elhagyott varjúfészkekbe rakja.
Jelentős hazai költőhelye a Hortobágyi Nemzeti Park területén kívül eső, de annak
kezelésében lévő Óhati-erdő (természetvédelmi terület). Hazai középhegységeinkben

143
szórványosan költ a sebes röptű, vakmerő ragadozó a kerecsensólyom (Falco cherrug) Fő
tápláléka a rágcsálók közül kerül ki, elsősorban az ürgét kedveli.
Amint említettük, a sólyomalkatúak egyedszáma erősen megritkult, valamennyi idetartozó faj
védett, sőt közülük 12 faj fokozottan védett. Ezek természetvédelmi értéke darabonként 30-
50000.- Ft.
Magyarország - területéhez viszonyítva - vízben igen gazdag. A nagy folyóink: Duna, Tisza,
Dráva, az ezekbe beömlő kisebb folyók és patakok, ezeket követő ártéri erdők, nagy tavaink
mellett kialakult összefüggő nádasok, Kis-Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó, az alföldi
szikestavak és zsombékosok - Fülöpszállási szikestavak (KNP), Hortobágyi NP déli része
mind kitűnő élőhelyei a hüllőknek, kétéltűeknek és vízi rovaroknak, következésképpen az
ezekből táplálkozó vízi szárnyasoknak is. Mióta ezen területeknek nagy részét
természetvédelem alá helyezték több viziszárnyas faj egyedszáma nőtt. Összefüggő,
zavartalan nádasokban kolóniákban fészkel a kanalasgém (Platalea leucorodia). Röptében
nyakát kinyújtja, mint a gólya. Hasonlóan rejtett életet él a nagyobb nádasokban a nemes
kócsag (Egretta alba). A jóval kisebb termetű kiskócsag - (Egretta garzetta) fészkét az ártéri
erdők magas fáira és bokraira építi. Tarkójáról 2-3 hosszú, fehér dísztoll nyúlik hátra.
Élelemszerzés közben állandóan mozog, élénken ide-oda futkos. Mindkét faj behúzott
nyakkal és nyújtott lábbal repül. Szürke gém (Ardea cinerea) a legnagyobb európai gémfaj.
Folyók partján vízben mereven állva, hosszú órákon át mozdulatlanul lesi a zsákmányt.
Magas fákon (feketenyár, szürkenyár) telepekben fészkel. Fióka nevelés idején a kolóniák
környéke kellemetlenül hangos. Zömök testű, rövid lábú gémfaj a bakcsó (Nycticorax
Nycticorax). A költési időszakot kivéve csak alkonyatkor mutatkozik. Sűrű növényzetű
árterekben, folyó partokon él. Telepesen fészkel, sokszor más gémfaj társaságában. Közismert
és kedves madarunk a fehér gólya -(Ciconia ciconia). Fészkét emberi települések közelébe
rakja. Réteken és megművelt területeken keresi táplálékát. Kisebb gerinceseket és rovarokat
fogyaszt. Ritkán kerül szemünk elé az emberkerülő fekete gólya -(Ciconia nigra ) Csupán
néhány pár fészkel a dunamenti ártéri erdők magas fáin. Kitűnő úszó a legnagyobb testű
vöcsökfajunk a búbosvöcsök -(Podiceps cristatus). Könnyen felismerhető a költési időben
viselt vörös-fekete tollgallérjáról. Főként nagyobb állóvizek, tavak, ho ltágak, víztárolók
szélein él. A vízen úszó fészkét a parti növényzethez rögzíti. Vizek mentén mindenütt gyakori
és közismert a tőkés réce (Ánas platyrhynchos). A gácsér feje és nyaka csillogóan fémeszöld,
a nyakon vékony fehér gyűrűvel. Fészkét a partmenti sűrű növényzet közé a talajra, vagy az
ártéri füzek lapos koronáiba rakja. Nálunk gyakori fészkelő. Ugyancsak gyakori a zömök
testű, szürkés-fekete vízimadár a szárcsa (Fulica atra). Úszókaréjos ujjai vannak. Kitűnően
bukik és hosszú időn át a víz alatt marad. Nádasokban és sásos partmenti növényzet között
fészkel. A vízitúrázók nagy élményei közé tartozik a jégmadárral (Alcedo atthis) való
találkozás. Ritkán kerül szemünk elé, de azonnal felismerhető. A verébnél valamivel nagyobb
madár feje erősebb, csőre hosszú, tőrszerű. Hátoldala zománcosan fénylő, kékeszöld, hasa alja
rőtvörös. Amikor a víz felett repül, hátsó megvilágításban ragyogni látszik. A víz fölé nyúló
ágon lesi az alatta mozgó vizet és ha megpillant egy halat vagy vízi rovart, szigonyként zuhan
a vízbe. Folyók, csatornák mentén él. Nálunk szórványosan költ.
Említést kell tenni a vízközelben élő énekes madarakról is. A nádirigó (Acrocephalus
arundinaceus), a különböző nádiposzáták - (Acrocepnalus sp.), a nádi tücsökmadár
(Locustella luscinioides) énekét a vízitúrázók, vagy a vízközelben táborozók jól ismerik.
A természetjárók legkedveltebb és leggyakrabban felkeresett tájai a hegyvidéki tölgyesek,
bükkösök, fenyvesek. Igen sok madárfaj fészkel az erdők korona-, cserje-, és gyepszintjében.
Főként az énekes madarak birodalma ez. Tavasszal a párválasztás, fészekrakás és költés
idején madárdaltól zeng az erdő. Aki már átélte, soha nem felejti a reggeli ébredést, amikor
hajnaltájt a csend fokozatosan megy át ezer tagú karénekbe. Az énekesrigó (Turdus

144
philomelos), erdei pinty (Fringilla coelebs), füzikék (Phylloscopus sp.), vörösbegy (Erithacus
rubecula) és sorolhatnánk sok-sok fajt, melyek jelenlétükkel kellemessé teszik környezetünket
és életmódjukkal nagy hasznára válnak erdőknek, mezőknek. Valamennyi énekesmadarunk
védelem alatt áll.
Meg kell említeni a hazai füves puszták nagytestű, ma már ritka, zömök madarát a túzokot -
(Otis tarda). Hazai állományunk európai viszonylatban is jelentős. A madarak tollazata -
különösen a hímeké - pompázatosan tarka. Valamennyi szín és annak árnyalata megtalálható.
Érdekes, ezért említésre méltó ezek eredete. A toll színe eredhet:
a toll anyagába beépült festékanyagokból,
a toll felületére rátapadt színezőanyagoktól,
szerkezeti színekből.

Az utóbbi úgy jön létre, hogy a toll szerkezete a ráeső fénynek csak meghatározott
hullámhosszúságú tartományát veri vissza, a többit elnyeli. Így jön létre a madarak
tollazatának kék színe (jégmadár, mátyásmadár). Kék tollfesték tehát nem létezik.
A madarak világa változatos, igen gazdag. Már régen felkeltette nemcsak a kutatók, hanem a
természetkedvelő emberek érdeklődését is. Könyvtárnyi az életükről szóló munkák száma.
Érthető, hogy ilyen terjedelemben csak érintőlegesen lehet a madárvilágról beszélni.

4.3 Hüllők
Testhőmérsékletük a környezethez igazodva változik. Testüket szarupikkelyek és pajzsok
borítják. Fehér, meszes héjú tojásokkal szaporodnak kivételt képeznek ez alól a viperák és a
rézsikló, melyek elevenszülők. A telet mélyen lehűlt állapotban töltik. Valamennyi hazai
hüllőfajunk védett!
Mocsári teknős (Emys orbiculáris). Páncélos hüllő, mely nálunk őshonos. Síkvidéki tavakban,
mocsarakban, csendes folyású vizekben él. 20-22 cm nagyságúra nő. Fejét, nyakát, és
végtagjait szarupajzsok és pikkelyek fedik. Ujjain erős karmok vannak. 8-10 éves korban
lesznek ivarérettek. Kitűnően úszik, látása és hallása igen jó. Ragadozó életet él, mindent
elfogyaszt, még a vízbe fúlt dögöt is. Tojásait a maga ásta homok gödrökbe rakja, betemeti,
kikelésüket a nyár melegére bízza. A tojások a nyári időjárástól függően szeptemberben
kelnek ki. A forint nagyságú kis állatok azonnal felkeresik a vizet és megkezdik ragadozó
életmódjukat. Ősszel az iszapba ássák magukat és dermedten telelnek át.
Lábatlan gyík (Anguis fragilis) Magyarországi egyedszáma nagyon megritkult mert kígyónak
nézik és agyonverik. Rézvörös csillogású, kékesfekete hasú lábatlan hüllőnk. Ritkán éri el a
40-50 cm hosszúságot. Mozgása a kígyókénál lassúbb, nagyobb ívű. Gilisztával, meztelen
csigával, puhatestű férgekkel táplálkozik. Májusban párzik. Augusztus közepén hártyavékony
magzatburokban hozza világra utódait, melyek azonnal megkezdik önálló életüket. Sok az
ellensége, ezért meglehetősen rejtett életmódot folytat. Fokozottan védett!
Zöld gyík (Lacenta viridis). A legnagyobb és legpompásabb hazai gyíkfajunk, testhossza a 40
cm-t is meghaladhatja. A hím háta sárgászöld, melyet apró sötét foltok díszítenek. A torok
része élénk kék, a nőstényé lilás rózsaszín, gyöngyfényű. Hasi oldaluk citromsárga. Farkuk
hossza a törzsnek kétszerese. Magyarországon mindenütt előfordul. A napsütötte ligetes
erdőszéleket kedveli. A tojásból kikelt fiatalok világosbarnák, csak a harmadik évben Iesznek
zöldek.
Fali gyík (Lacerta muralis). Karcsú testű, 16-18 cm hosszú, vékony farkú gyík. Háta barna és
drapp foltoktól pepitának látszik. Oldalán kávébarna szalag. A hím hasaalja élénk téglavörös,

145
a nőstényé kékesfehér. Kőépületek, lakóházak környékén él. A falon villámgyorsan
közlekedik.
Magyar, vagy Pannon gyík -(Ablepharus kitaibelii). A legkisebb, filigrán testű gyíkunk,
hossza csupán 9-11 cm. Ceruzavastagságú teste fénylő bronzbarna, két oldalán a test teljes
hosszában csokoládébarna csíkkal. Hasi oldala világosabb kékesszürke. Lábai a többi fajhoz
képest aprók és a végtagpárok egymástól feltűnően távol állnak. Mozgása közben - főként
meneküléskor - lábait testéhez szorítja és kígyózó mozgással tűnik el szemünk elől. A
mészkőhegyek napos oldalait kedveli. Fokozottan védett!
Elevenszülő, vagy hegyi gyík -(Lacerta vivipara) Régebben úgy vélték, hogy csak a magas
hegyek lakója. Szigetszerűen megtalálható azonban a síkvidéki turjánosokban is. Jégkorszaki
maradványfaj. Alapszíne olajbarna, háta közepén fekete csík, oldalain dióbarna sáwal. A
nőstény hasi része halványsárga. Utódait augusztusban hozza élve a világra.
Fürge gyík (Lacerta agilis). Sík és dombvidékeinken élő, általánosan ismert 17-25 cm
testnagyságú gyíkunk. Drapp hátát sötétebb foltok ékesítik. A hím oldala és hasaalja élénk
zöld, a nőstényé sárgás.
Erdei sikló (Elaphe longissima) Hossza eléri a 150-180 cm-t. Háta olajbarna, fehér
rajzolatokkal. Hasaalja krémsárga. Ennek a fajnak stilizált mása látható a gyógyszertárak
homlokzatán.
Rézsikló (Coronella austriaca). Hossza 60-70 cm. A hím háta rézbarna, hasa rőtes sárga, a
nőstény háta szürkés drapp acélszürke hassal. Tarkójukat sötétbarna rajzolat díszíti, mely a
háton barna foltokkal folytatódik. Elevenszülő. Utódait augusztusban hozza világra. Rajzolata
és elevenszülő volta miatt viperának nézhetik, de szembogara kerek, nem hasított, mint a
viperáé. Főként gyíkokkal táplálkozik, de elfogja a pockokat is.
Vízi sikló (Natrix natrix) Testhossza 80-100 cm, színe zöldesszürke, melyet fekete foltsor
díszit. Hasa pajzsai feketés szürkék. A tarkó két oldalán sárga, félhold alakú fülfolt lát ható,
mely a test felé feketén keretezett. A sárga fülfoltról már messziről felismerhető. Tavak,
mocsarak szélén él, főleg békával táplálkozik.
Kockás sikló (Natrix tessellata) Testhossza 70-120 cm. Az előbbinél vaskosabb, tarkó foltja
nincs. Háti oldala sakktáblaszerűen foltos. A melegebb vizeket kedveli. A Velencei tó és a
Balaton partján nagy számban található. Apró halakkal táplálkozik. Azokat derékban elkapva
a partra úszik és zsákmányát ott fogyasztja el. 25-30 füzérszerűen összetapadt tojását a parti
homokba, kövek közé rakja. A nyár végén kikelő ceruzavékony utódok azonnal szétúsznak a
védelmet jelentő nádtorzsák közé.
Keresztes vipera (Vipera berus). 60-70 cm-es kígyó, elrövidülő kurta farokkal. A hím
kékesszürke, a nőstény rozsdabarna. Tarkójukon X vagy Y alakú sötét rajzolat. A hát
hosszában cikk-cakkos szalag húzódik. Elevenszülő. Felső állcsontján ívelt méregfog
található. Napfényes, bokros, ligetes
erdőket, sziklás, füves lejtőket kedveli. Nálunk három elterjedési körzete van, Zempléni-
hegység, Tiszahát és Délnyugat-Somogy. Utóbbi helyen fekete változata is előfordul.
Parlagi vagy rákosi vipera (Vipera ursinii) Az előzőnél kisebb. A két nem között nincs nagy
színbeli különbség. Háti oldala szalmasárga alapon feketével szegélyezett barna szala ggal. A
toroktáj mindig csontfehér. Élettere erősen leszűkült. A rétek, parlag területek művelésbe
vétele és beépítése elűzte. A Kiskunsági NP védett területein háborítatlan életlehetősége
biztosított.

146
4.4 Kétéltűek
Testhőmérsékletük változó, környezetükéhez alkalmazkodik. Ennek az az oka, hogy náluk
nem fejlődött még ki a hőszabályozó központ, nincs bőralatti zsírpárnájuk, szervezetükben
kevert (artériás és vénás) vér kering. Fejlődésük kezdeti szakaszában kopoltyúval lélegeznek,
vagyis a vízben oldott oxigént tudják hasznosítani. A vízbe rakott petékből lárvák fejlődnek ki
- a szalamandrák eleven lárvákat szülnek. - A kifejlődött állatok életmódja már szárazföldi.
Érdekes megjegyezni, hogy a békák nem isznak, a szükséges folyadékot bőrükön keresztül
veszik fel. A telet iszapban, lyukakban 6-8 fokra lehűlve dermedt állapotban töltik. Rengeteg
rovart, sőt kisebb rágcsálót pusztítanak el, ezért igen hasznosak. Valamennyi hazai faj védett.
Leveli béka (Hyla arborea.) Talán egyetlen közkedvelt és közismert békafaj. Zöld színéről
könnyen felismerhető, bár képes színét szükségszerűen megváltoztatni. A többi fajokkal
ellentétben életét a bokrok és fák lombozatában éli. Kivétel a párosodás, peterakás és a téli
alvás ideje. Ujjain tapadó korongok vannak; melyek képessé teszik sima felületen - még
üvegen is való mozgásra.
Kecskebéka (Rana esculenta) Elterjedt és ismert faj. Háta fűzöld, melyet lencsényi fekete
pontok tarkítanak. Hátoldalán három világos sáv: Hasi oldala tejfehér. Hangja jellegzetesen
vartyogó brekegés. Közismert laboratóriumi kísérleti állat. Combját konyhai célra nyugatra
exportálják. Korlátozottan befogható.
Tavibéka (Rana ridibunda) Sokan összetévesztik az előző fajjal. Teste annál nagyobb, elérheti
a 14 cm-t is, iszap színű, vagy olajzöld. Lába hosszabb, mint a kecskebékáé. Igen falánk,
minden mozgó állatot elkap. Vízparton, vagy a vízinövények levelein ülve lesi zsákmányát.
A leirt két faj mesterséges halastavakban történő befogása, tenyésztése, bel- és külföldi
értékesítése, preparálása engedélyezett. (1/1982. (III.15.) OKTH sz. rend. 2. par. 1/b bek.
Erdei béka (Rana dalmatina. ) Avarlevél - okker - színű béka. Hátoldalát sötétbarna szalagrajz
díszíti. Az orrnyílástól a szemen keresztül a dobhártyáig barna "bajusz" sáv húzódik. Erről
kapta a bajszos béka elnevezést. Erdeink nedves részein, ártéri füzesekben élnek.
Mocsári béka (Rana arvalis). A legkisebb bajszos békánk. Nagyon hasonlít az előző fajhoz.
Főleg az alföldi mocsaras-turjános réteken él. A hímek párzáskor élénk sötétkékre
színeződnek
Gyepi béka (Rana temporaria.) Ritkábban előforduló, magas- hegyvidéki faj. Nálunk csak a
Bükki NP, valamint a Börzsöny- és Zempléni-hegység nedvesebb részein ismeretes. A három
"bajszos" békafajból a legnagyobb. Arcorra szélesen lekerekített. Az összes békafaj közül
legelsőnek rakja le petéit.
Vöröshasú unka (Bombina hombina) Kistermetű béka. Háta szürkés-olajzöld, tompa
szemölcsökkel. Hasaalja kékesfekete, narancs-, vagy míniumvörös foltokkal. Szembogarának
alakja csúcsán álló háromszög, Hangja - közismerten egytagú "unk", "unk" szó, Nevét
hangjáról kapta. Sík és dombvidékeink tavaiban és mocsaraiban mindenütt megtalálható.
Sárgahasú unka (Bombina varieata) Zömökebb mint az előző faj. Hasaalján kén- vagy
citromsárga foltokkal. Nálunk magasabb hegyvidékeink vizeiben él. Mindkét faj bőrének
méregmirigye erős váladékot termel. Érintésük után tanácsos alaposan kezet mosni.
Barna varangy (Bufo bufo) Egyik legtermetesebb békánk. Testhossza eléri a 14 cm-t is. Háta
az olajbarna különböző árnyalata. Hasa világosabb, szürkés-sárga. A lencse nagyságú
dobhártyájuk mögött nagy méregmirigye van. Háta kisebb-nagyobb méregmirigyektől
varangyos. Négy éves korában lesz ivarérett. Szembogara vízszintesen ovális. Leghasznosabb

147
békafajunk. Éjjel jár vadászni és minden mozgó rovart, de még fiatal egereket is mellső lábai
segítségével magába gyömöszöl. Hosszú életűek, elérhetik a 15-20 évet is.
Zöld varangy (Bufo viridis) Előzőnél sokkal kisebb. Háta barnásszürke alapon zöldes
foltokkal díszített. Nálunk mindenütt előfordul, pincékben, vermekben, kövek alatt. Éjjel
mozog, a nappalt kőrakások, farakások alatt, lyukakban tölti. A vizet csak tavasszal,
peterakáskor keresi fel.
Barna ásóbéka (Pelobates fuscus) Zömök termetű, 5-8 cm hosszú, rejtett, éjszakai életet élő
béka. Drapp hátát sötétebb szigetszerű foltok tarkítják. Hátsó lábaikon szarusarkantyút
viselnek, amelyekkel hátrafelé haladva perceken belül beássák magukat a laza talajba úgy,
hogy még az orruk sem látszik ki. Csak ilyen talajú helyeken fordulnak elő. Éjjeli élete,
valamint nappali rejtőzködése miatt ritkán kerül szemünk elé.
Foltos szalamandra (Salamandra salamandra) Pompás megjelenésű, 18-20 cm hosszú, fényes-
fekete alapon élénksárga foltokkal díszített farkos kétéltű. Nincs két azonos színfoltú egyed.
Északi-középhegységünk bükköseinek nedvesebb völgyeiben langyos májusi esők után
találkozunk velük, amint lassú, lomha mozgással igyekeznek a víz felé. Elő lárvákat raknak le
a vízbe, melyek őszre fejlődnek ki és lépnek a szárazra. Árnyas, páradús erdők alján élik
csendes életüket.
Tarajos gőte (Triturus cristatus,) Kora tavasszal az Alföldön és alacsonyabb dombvidékeinken
a rétek vadvizeiben, lassú vizű csatornáiban jelenik meg a 15-16 cm hosszú tarajos gőte. A
hímek hátán csipkés szélű taraj húzódik. A hát és oldalrész zöldesbarna, elszórt fekete
pontokkal. Hasi oldaluk mélysárga. A nőstény nagyobb, de hátáról hiányzik a taraj. Nászuk
alatt a hím által vízbe kibocsátott csirasejteket a nőstény kloakája szippantja be, majd onnan a
már megtermékenyült, osztódó sejtek kerülnek a vízbe. A lárvák nyár végére fejlődnek ki, de
csak októberben hagyják el a vizet, hogy lyukakban, vagy kövek alatt keressenek téli
menedéket.
Pettyes gőte (Triturus vulgaris) Az előbbinél kisebb termetű, alig éri el a 10 cm-t. A hím hátán
végig, a farok részen is gyöngyházfényű csipkés taraj húzódik. Oldalát és hasát barna pettyek
tarkítják. Élőhelye ugyanaz, mint az előző fajé.

4.5 Gerinctelenek
Sok millió év telt el a fejlődéstörténet során amíg az egysejtű állatkákból kifejlődött
soksejtűek differenciálódtak és törzsfájuk kettéválva kialakult egyrészt a már tárgyalt
gerincesek, másrészt az állatvilág fajainak négyötödét kitevő ízeltlábúak ága.
A nagy faj és egyedszám ellenére a természetjáró ritkábban észleli a gerinctelen állatok
jelenlétét. Ez egyrészt rejtett életmódjukkal, másrészt kisebb testméretükkel magyarázható.
Tán meglepő, de tény, hogy egy négyzetméter talajon 5- 6 millió parányi fonalféreg él. Nagy
szerepük van a talajképződésben.
Közismertebbek a gyűrűs férgek törzsébe tartozó giliszta fajok (földigiliszta stb.) melyek
talajakók és szerkezetének javításában van nagy szerepük. Résztvesznek a szervesanyagok
lebontásában is. Iszaplakók a különböző piócafajok, melyek külső élősködők. Legismertebb
közülük a régebben vérvételre használt, patikában is árusított orvosi pióca.
Az eredeti ősközegtől, a víztől csak részben szakadt el a puhatestűek - csigák, kagylók -
törzse. Nagyrészük - a vízben élők kopoltyúval lélegeznek, például a bödöncsiga, a
szárazföldiek tüdővel. A nyelesszemű tüdőscsigák legismertebb faja az éti csiga, melyből
évente 60-70 tonna mennyiséget szállítunk Franciaországba.

148
A csigák testét mészhéj védi, de néhány faj az idők folyamán elvesztette "házát". Ezek közül
védett a kék meztelen csiga. A kagylók puha testét ugyancsak mészhéj védi, mely erős
záróizmokkal nyitható és zárható. A Balatonon nyaralók életét megkeseríti a behurcolt és nem
kívánt mértékben elszaporodott vándorkagyló, mely élével óhatatlanul mély vágott sebet okoz
a fürdőzők lábán. A kagylóknak és csigáknak igen nagy szerepük van vizeink öntisztulásában.
Az ízeltlábúak törzse a rákok osztályával kezdődik. Ősi életüknek megfelelően nagy részük
vízi állat. A kisebb testűek - vízibolhák - fontos haltáplálék.
Gyorsfolyású patakokban, de forrásokban is igen gyakori az oldalról lapított közönséges
bolharák. A legnagyobb termetű, mutatós küllemű rákfajunk a már eléggé megritkult értékes
folyami rák.
Az ízeltlábúak legnagyobb fajszámú csoportja a rovarok osztálya. Általános ismertetőjegyük:
6 lábuk van, testük három részre, fej-tor-potrohra oszlik. Magyarország állatvilágának
mintegy kilenctized része a rovarok osztályához tartozik, áttekintésük ezért csupán vázlatos
lehet.
Városi lakásokból is közismert a mosdókagyló, vagy a fürdőkád lefolyójából előmerészkedő
szárnyatlan ezüstös ősrovar. A kérészek rendjéből általánosan ismert fajunk a tiszavirág.
Lárvája több évig fejlődik a vízben, csak a fajfenntartásnak szenteli rövid életét. A
vízszennyeződés miatt egyedszámuk aggasztóan megcsappant és ez kedvezőtlenül hat a
lárváit fogyasztó halállományra is. Ugyancsak a vízben fejlődnek a szitakötők lárvái is.
Nem átalakulással, hanem vedléssel fejlődnek az ember környezetében élő konyhai csótányok
vagy svábbogarak.
A fogólábúak rendjébe tartozó fajok trópusiak. Hazánkban egyetlen ide tartozó faj él, az
ájtatos manó. Ragadozó, de olyannyira, hogy saját fajtestvéreit is elpusztítja. Párosodás után a
nőstény gyakran felfalja a hímet. Védett állatfaj Ugyancsak átalakulás nélkül fejlődnek a
virágzó rétek hangulatát emelő mezei tücsök, a kultúrterületeken, kertekben, parkokban élő
feketetücsök és épületekben, raktárakban télen- nyárón pirregő házi tücsök. Ugyanebbe a
rendbe - egyenesszárnyúak rendje - tartoznak a különböző sáska és szöcske fajok. Védett
közülük a fűrészlábú szöcske és a sisakos sáska.
Csak felsorolással említjük a fatetvek, rágótetvek, vérszívó tetvek rendjeit, a poloskák,
kabócák, recésszárnyúak rendjét. A rovarok között legnépesebb a bogarak rendje.
Magyarországon közel 10 ezerre tehető a fajok száma, ebből alig száz olyan van, amely a
mező- és erdőgazdaságban jelentős kárt okozhat. Túlzott tehát az utóbbi évtizedekben
meggondolatlanul nagymértékben alkalmazott rovarirtó szerek használata. Csak kiragadott
példaként említjük, hogy hazánkban az egyetlen futrinka, amely káros, a gabonafutrinka. A
bogár a gabonaszemeket rágja meg, de jelentősebb ősszel a lárvák kártétele az éppen kikelő
zsenge gabonában. Ugyanakkor 28 más futrinkafaj került védelem alá. Védett rovarok: a
szarvasbogarak, cincérek, galacsinhajtók, bábrablók stb. Legcélszerűbb, ha a természetjárók -
kellő ismeretanyag hiányában - okosan kímélik a rovarvilágot.
A bogarak teljes átalakulással fejlődnek, tehát valamennyi faj pete-, lárva-, bábállapot után
alakul bogárrá. Közös sajátjuk, hogy a négy szárny közül az első pár kemény fedőszárny, a
második pár a repülőszárny, ez néhány fajnál csökevényes.
A rovarok között - fajszám tekintetében - nem marad le a hártyásszárnyúak rendje sem. Ide
tartoznak a levéldarazsak, fürkészdarazsak, fullánkos darazsak, méhek, hangyák. Az ember
számára igen hasznosak a fürkészdarazsak. Petéiket más rovarok valamelyik fejlődési
alakjába (pete, lárva, báb) rakják, azokban kikelve belülről falják fel a gazdaállatot. Alig van
olyan rovarfaj, amelynek ne lenne egy vagy több fürkészdarázs élősködője. Életmódjukkal

149
óriási mennyiségű hernyót és kártékony rovart pusztítanak el. A mezőgazdasági kártevők
elleni küzdelemben a vegyszerekkel szemben ennek van nagy jövője.
Társas életet élnek a különböző hangyafajok. A több százezres létszámú hangyabolyban
szigorú rend és munkamegosztás van. Hasznos állatok, mert az erdőn, mezőn elpusztult
állatok, rovarok tetemeit takarítják el. Barbár emberi cselekedetek közé tartozik a
hangyabolyok szétrombolása. Túráink során erre ügyelni kell.
A méh fajok közül legismertebb a házi méh. Méztermelése miatt az ember régóta tenyészti.
Igen hasznosak a poszméhek is. A mezőgazdaságban a rovarporozta növényeknél
közreműködésük nélkül nincs termés. Vannak államok, ahol erre a célra tenyésztik is.
A kétszárnyúak hazai rendje legalább 6000 fajt képvisel. Az ide tartozó fajok, a legyek és
szúnyogok nem éppen kedveltek az ember számára. Életmódjuk igen változatos. Vannak
közöttük viráglátogató nektárszívók, mások vérszívók. Lárváik igen falánkok. Legismertebb a
házi légy, mely sok betegség terjesztője. A gyümölcslegyek lárvájukkal (nyű) okoznak sok
kárt. Jó repülők a bögölyök, melyek vérszívók és betegség terjesztők. Hasznosnak mondhatók
a fürkészlegyek, melyek a fürkészdarazsakéhoz hasonló életmódjukkal sok káros rovart
pusztítanak el. Sok kellemetlenséget okoz mindnyájunknak a gyötrő-szúnyog. Csak a
nősténye vérszívó. A dalos szúnyog ugyancsak vérszívó, de az embert nem bántja, főleg a
madarak vérét szívja. Hazánk legnagyobb testű kétszárnyasa az óriás lószúnyog. Az emberre
nem ártalmas.
Önálló rovarrendbe tartoznak, de itt kell említeni a bolhákat, az ember, kutya, macska
vérszívóit. Hátsó lábuk ugrólábbá alakult.
A rovarvilág legszebb példányai a lepkék. Gyermekkorunk mesevilágát idézik, de
természetjáró életünk színes élményeit is gazdagítják. Kitűnő a szaglóképességük. A nőstényt
a hím több száz méterről megérzi, ugyanígy észleli a tápnövényt is, amelyen az utódok
felnőnek. Teljes átalakulással fejlődnek. A petéből kikelő hernyó élete folyamán -
bábozódásig - szüntelenül táplálkozik. Ezzel a tevékenységével azonban már az ember
ellenségévé vált, mert óriási károkat képes okozni. A kukoricamoly, almamoly; barackmoly,
ruhamoly, fehér medve lepke (amerikai szövőlepke), araszolólepkék, káposztalepke csupán
néhány kiragadott példa abból a 3200 lepkefajból, mely hazánk területén található. Európa
legnagyobb lepkéje a nálunk is előforduló 12-16 cm-es nagy pávaszem.
Hasznos faj az évezredek óta tenyésztett selyemlepke (selyemhernyó). A nagy hazai
fajszámból 74 fajt védetté nyilvánítottak.
Végül röviden említeni kell az ízeltlábúak törzséből a pókszabásúak osztályát. Mintegy 2000
hazai fajuk ismeretes. A rovaroktól abban különböznek, hogy négy pár lábuk van és
szárnyatlanok. A pókok rendjébe tartozó fajoknak két testrésze van, fejtor és potroh. Az atkák
rendjének tagjainál a szelvényezettség teljesen eltűnt, a fej is alig különül el. Ide tartoznak a
természetjárók által jól ismert kullancsfajok.
Az állatvilág igen gazdag, változatos, sok esetben izgalmas fajait össze foglalva nehéz
ismertetni. Helyes, ha a természetjárók - elsősorban a túravezetők - rendszeresen bővítik
ismereteiket.
Felhasznált irodalom:
A túravezetés általános ismeretei. Túravezetők könyvtára, MTSz, Budapest 1986.
Pécsi-Sárfalvi: Magyarország földrajza. Akadémia Könyvkiadó, 1960.
Javasolt irodalom:
Simon Tibor, Csapody Vera: Kis növényhatározó. Tankönyvkiadó, 1986.
Varga Zoltán: Állatismeret. Tankönyvkiadó, 1988.

150
 Merza Ágnes, Szinell Csaba:

XI. METEOROLÓGIAI ALAPISMERETEK

Bevezetés
A meteorológia szó görög eredetű, a meteora és a logos szavak összetételéből keletkezett,
jelentése az ég és föld között lejátszódó jelenségek tudománya. Eredetileg ebbe beleértették a
csillagászatot is, ma alapvetően a légköri jelenségekkel foglalkozik. Ebből is lát ható, hogy a
meteorológia nem pusztán az időjárás előrejelzéssel foglalkozik, hiszen a meteorológián belül
több szakterület alakult ki, többek között az éghajlattan (klimatológia), repülésmeteorológia,
biometeorológia, agrometeorológia, előrejelzés, levegőkémia.
A légkörrel foglalkozni azért lényeges, mert a légkörben élünk és ezért változásai
nagymértékben befolyásolják életünket. Túra közben is állandóan hatással van ránk, segítheti,
nehezítheti a kitűzött túra végrehajtását. Egy-két alapvető ismeret birtokában könnyebben
tudunk cselekedni, szervezni, a bekövetkező hirtelen változások nem érnek minket olyan
váratlanul. Ennek ellenére nem felesleges kikérni szakképzett meteorológus véleményét is a
várható időjárásról, meghallgatni a különféle médiákban (rádió, tévé, telefon, stb.) a kiadott
hivatalos meteorológiai előrejelzést.
Az időjárás fogalmára természetesen számtalan meghatározás született már, ezek közül itt
kettőt ismertetünk.
1. Az időjárás egy adott helyen, rövidebb időszak alatt a környezettel állandó
kölcsönhatásban levő levegő egymáshoz kapcsolódó tulajdonságainak és
folyamatainak rendszere.
2. Valamely földrajzi ponton illetve belátható környezetében egyidejűleg észlelhető és
mérhető bizonyos tényezők (felhőzet, csapadék, szél, hőmérséklet, légnyo más,
látástávolság, stb.) összessége és időbeli változása.

151
A légkör összetétele, szerkezete

A Föld sugara a középponttól a felszínig kb. 6370 km, e fölött helyezkedik el az ehhez képest
vékony légkör. A légkör felfelé ritkulva megy át a bolygóközi térbe, külső határát nehéz
meghatározni, kb. 1000 km. A légkör fele helyezkedik el 5 km alatt, 99 %-a 30 km alatt, de az
össztömege a Föld tömegének csak mintegy 1 milliomod része.
A légkör 78 térfogat % nitrogénből, 21 % oxigénből, 0.9% argonból és 0.1 % egyéb gázból
áll. Ez a 0.1% egyéb nemesgázokat, vízgőzt, szén-dioxidot, ózon, kén-dioxidot, nitrogén-
oxidokat, port, stb. tartalmaz.
A szén-dioxidról az utóbbi években sokat hallani, mivel üvegházgáz, ami azt jelenti, hogy a
Föld hőmérsékleti sugárzását visszaveri és ezáltal melegíti a Földet. A vízgőz és a metán is
üvegházgáz, viszont a szén-dioxid mennyisége az ipari forradalom óta olyan jelentős
mértékben megnövekedett, hogy megváltoztathatja a Föld éghajlatát.
Az ózonnal kapcsolatban meg kell jegyezni azt, hogy főként a 25-30 km-es magasságban
fordul elő, elnyeli a káros ultraibolya sugárzást és ez teszi lehetővé a földi életet. Sajnos ez az
ózonréteg az utóbbi évtizedekben a káros emberi tevékenység következtében nagyon
elvékonyodott, ami a káros ultraibolya sugárzás megnövekedését okozza. Másrészt az ózon
megtalálható a talaj közelében is, főként nagyvárosokban. Az ózon mérgező gáz, tévhit, hogy
az "ózondús" levegő egészséges. A felszín közeli ózon mennyisége növekedést mutat, ami
szintén kedvezőtlen folyamat. Az ózonnak jellegzetes illata van, ilyet lehet érezni például
zivatar után, mert a villámláskor is keletkezik ózon.
A vízgőz főként a felhő-, csapadékképződés szempontjából fontos, ugyanakkor fontos
üvegházgáz is. Az emberiség által termelt nitrogén-oxidok és a kén-dioxid, kén-trioxid felelős
a savas eső kialakulásáért, ózonréteg bontásánál katalizátor szerepét töltik be.
A levegőben azonban nemcsak gázok, hanem folyékony cseppek illetve szilárd részek is
előfordulnak, mindezek együttese, keveréke alkotja a minket körbevevő levegőburkot.

152
A légkörben mintegy 90-100 km-es magasságig az fő alkotógázok százalékos aránya kb.
állandó, ezért ezt az alsó réteget homoszférának is nevezzük. E magasság fölött a gázok
részaránya már a magassággal változik, az összetevők molekulasúlyuk szerint rendeződnek. A
légkör ezen részét ezért heteroszférának is nevezik.
A légkört több tartományra (gömbhéjak) oszthatjuk, melyek jellemzői eltérnek egymástól. A
talajfelszínen a földi átlaghőmérséklet a szén-dioxid üvegházhatásának következtében 15 oC.
Ez mintegy 30 oC-kal melegebb, mint a szén-dioxid, illetve vízgőz jelenléte nélkül lenne.
A légkör talajfelszínnel közvetlenül érintkező rétege a troposzféra. Ennek vastagsága
Magyarország fölött átlagban 11 km, télen 8-10 km, nyáron 12-14 km. Itt játszódik le az
időjárási folyamatok többsége, e rétegben jelentős függőleges áramlások is vannak, itt
keletkeznek a felhők, itt található a vízgőz legnagyobb része. A hőmérséklet a magassággal
általában csökkenést mutat. A troposzféra tetején ez a csökkenés megáll, a hőmérséklet értéke
nem változik, kb. -56 oC. Ez a tropopauza, ami elválasztja a troposzférát a fölötte következő
rétegtől.
A troposzfére fölötti réteget sztratoszférának nevezzük, ami kb. 50 km magasságig terjed. Itt a
hőmérséklet a magassággal növekszik. A sztratoszférában helyezkedik el az ózonréteg, ami
rendkívüli vékony. Az itt felhalmozódott ózon a talajfelszíni légnyomáson csupán 3 mm
vastag lenne. A sztratoszféra tetején a sztratopauzánál a hőmérséklet kb. -2 oC.
A sztratoszféra fölött következő mezoszférában a hőmérséklet a magasággal csökken. A
mezopauza kb. 80 km-es magasságában a hőmérséklet -93 oC. Az ezután következő
termoszférában először növekszik, majd állandó a hőmérséklet. A termopauza 800 km-es
magassága fölött található az exoszféra, ahol a légkör fokozatosan átmegy a bolygóközi térbe.

A naps ugárzás
A Napból érkező elektromágneses sugárzás nagy fontossággal bír, mert ez látja el energiával
a légkört, ez hozza mozgásba, ezért gyakran nevezik a napsugárzást a "légkör motorjának". A
napsugárzás különböző hullámhosszú sugárzásból tevődik össze, a sugárzás erőssége a
különböző hullámhosszakon más és más. A napsugárzás legintenzívebb tartománya a látható
fény tartománya (0.4-0.7  m), ezért érzékeny az emberi szem erre az intervallumra.
Az a napsugárzás mennyiséget, ami a légkör felső határán 1 m2 felületre 1 másodperc alatt
esik, napállandónak nevezzük, értéke 1390 W/m2. A napsugárzás a légkör tetejére érkezik,
majd belép a légkörbe. Ekkor visszaverődik, elnyelődik, szóródik a felhőkön,
gázmolekulákon, felszínen. A felszínen elnyelt sugárzás kevesebb, mint fele a légkör tetejére
érkező sugárzásnak. Az elnyelt sugárzástól a felszín felmelegszik.
A levegő felmelegedése alulról történik, ami azt jelenti, hogy a felszín melegíti fel a fölötte
elhelyezkedő levegőt. A levegő saját sugárzáselnyelő hatása miatti felmelegedése kicsi. Tehát
a beeső sugárzás felmelegíti a felszínt és a felszín melegíti fel a közeli levegőréteget.

A felmelegedés mértéke több tényezőtől is függ.

A beeső sugárzás intenzitásától. Minél erősebb a besugárzás, annál jobban melegszik a
talaj és így fölötte a levegő. Felhős időben, amikor a besugárzás intenzitása kisebb, a
levegő hőmérséklete is alacsonyabb lesz.
A besugárzás időtartamától. Nyáron hosszabb a nappal, így hosszabb a besugárzás
ideje, ezért nagyobb a felmelegedés, télen rövidebb a nappal, ezért kisebb mértékű a
felmelegedés.
A napsugárzás beesési szögétől. Alacsony napállás esetén a felmelegedés gyengébb,
míg magas napállásnál erősebb.

153
 A domborzattól. Egy déli lejtő 1 m2-e több sugárzást kap, mint egy sík terep, és még
többet, mint egy északi hegyoldal. Ezért fordulhat elő, hogy a tavaszi túrákon a déli
hegyoldalon már virágok nyílnak, míg az északi oldalt még hófoltok tarkítják.

Felszín típusa Albedó (%)

Friss hó 81-85
Régi hó 42-70
Tengeri jég 30-40
Száraz tarló 30-32
Zöld gabona 21-24
Szántóföld 15-30
Csupasz talaj (nedves) 12-14
Csupasz talaj (száraz) 15-18
Homok 10-25
Fű 18-22
Lombos erdő 10-15
Tűlevelű erdő 15-20
Balaton 8-12
Tengervíz 8-10

A felszín anyagától, árnyalatától. A különféle felszínek különbözőképpen verik vissza

a napsugárzást. Albedónak (fényvisszaverő képességnek) nevezzük az adott felület
által visszavert sugárzás és a felületre érkező sugárzás arányát. Sötétebb árnyalatú
felszínek jobban elnyelik a napsugárzást, világosabbak kevésbé. Szántóföld fölött
nagyobb a melegedés mértéke, mert viszonylag keveset ver vissza a napsugárzásból
(15 %-ot), erdő, víz felszínek fölött mérsékelt (30 %), hó illetve jég felszín a ráeső
sugárzás nagy részét visszaveri (60-90 %), amiatt fölöttük a felmelegedés csekély.
A felhőzet mennyiségétől. A borult égbolt mérsékeli a nappali felmelegedést, mert
kevesebb napsugárzás érkezik a felszínre
A légáramlás sebességétől. A szél mérsékeli a nappali felmelegedést, mert átkeveri a
levegőt.

A felhőzet és a szél mérsékeli az éjszakai lehűlést is. Mivel a földfelszín is a hőmérsékletével

arányosan sugároz, mint minden test, ha nincs felhő és derült az ég, akadálytalanul sugároz,
ezáltal erősen lehűl. Ha borult az ég, a felhőzet visszaveri a felszín által kisugárzott energia
egy részét, így kevesebb energia távozik, kisebb a lehűlés mértéke. A szél pedig az
átkeveredés miatt nem engedi nagyon lehűlni a légkör felszínközeli alsó rétegét.

A napsugárzás veszélyeket is hordoz, melyeket egy túra során igyekeznünk kell elkerülni.
A leégés elkerülhető fényvédő kenőcs használatával, világos ruha viselésével. Mivel a
magasság növekedésével, hegyi túrán a levegő szennyezettsége csökken, a tiszta
levegőben még jobban leéghetünk. A hóról, jégről, vízfelszínről visszaverődő nagy
mennyiségű napsugárzás is fokozhatja a leégést.
Napszúrást kaphatunk, ha a fedetlen fejtetőnket tartósan erős napsugárzás éri.
Védekezhetünk ellene fehér vászonsapka, kalap viselésével. Ha a fejfedőnket be is
vizezzük, akkor az a párolgás révén hűti a fejet.
Hóvakság akkor lép fel, ha hó és jégmezőről visszaverődő nagy mennyiségű sugárzás
átmenetileg károsítja a látást. Súlyos látászavart is okozhat. Védőszemüveggel
védekezhetünk ellene.

154
A levegő tehetetlensége miatt a nappali felmelegedés délután két óra körül éri el maximumát,
éves menetben pedig a nyári napéjegyenlőséget követően a július a legmelegebb. Gyakorlati
szempontból ez a tény az ebédidő célszerű időpontját jelöli, főként forró nyári időben. A
hőmérséklet minimuma szintén a levegő tehetetlensége miatt a napkelte után nem sokkal
következik be.

A légkör hőmé rséklete

Mivel alapvetően a napsugárzást elnyelő felszín melegíti a légkört és a légkörnek a saját
elnyelése miatti melegedése csekély, ezért mondhatjuk, hogy a légkör alulról melegszik fel.
Ez a melegedés főként függőleges légáramlásokkal történik. A troposzférában a légkör alulról
történő melegedése okozza a hőmérséklet magassággal történő csökkenését. Az átlagos
hőmérséklet csökkenés 100 méterenként 0.65 oC (2 oC / 300 m), amitől jelentős eltérések is
adódhatnak.
A fagyhatár, vagyis a 0 oC magassága a földrajzi szélesség, az évszak és az időjárási helyzet
függvénye, de tájékoztatásképpen elmondható, hogy nyáron az Alpok, Kárpátok térségében
2000-4000 méter magasságban van. Ezt a tényt magashegyi túra tervezésekor, a ruházat és
felszerelés összeállításakor figyelembe kell venni, illetve ha magashegységben járva
felvonóval emelkedünk ilyen magasba.
A troposzférában a hőmérséklet a magassággal általában csökken, előfordul azonban az az
eset, amikor a légkör alsó pár száz méteres rétegében a hőmérséklet a magassággal növekszik.
Ez a jelenség az inverzió. Kialakulásának feltétele a szélcsend és a derült, felhőtlen éjszaka.
Ekkor a földfelszínről a kisugárzás nagy, emiatt a felszín közelében nagy a lehűlés. Ennek a
jelenségnek az előnyeit szabadban éjszakázásnál ki lehet használni: ha napnyugtakor nincs
szél és derült az ég a magasabban fekvő területeken és nem a völgy alján érdemesebb
megszállni, mivel ilyenkor a magasabban fekvő területek melegebbek. Az inverzió a nappa li
felmelegedés és megerősödő szél hatására a következő nap délelőttjén rendszerint feloszlik.

A hőmérséklet alakulása talajközelben inverzió idején

155
 Az inverzió jelensége a hegyen;
a nappali és éjszakai órákban a völgyben megül a felhőzet,
fent verőfényes napsütés élvezhető

A légnyomás
A légnyomás a gravitáció következménye, a felszínen mérhető légnyomás az adott
légoszlopban az egymás fölötti gázmolekulák súlya.
A légnyomást mérésére a barométert használjuk. A barométereknek két nagy típusát lehet
megkülönböztetni: a higanyos és a fémszelencés (aneroid) barométert. A higanyos barométer
azon alapul, hogy egy zárt üvegcsőbe zárt higanyoszlop súlya egyensúlyt tart a légnyomással.
Innen ered a légnyomás egy régebben használatos mértékegysége a higanymilliméter
(Hgmm). A szelencés barométer tulajdonképpen egy légüres fémdoboz, ami a külső
légnyomástól függően változtatja a kiterjedését, magasabb légnyomás esetén jobban
behorpad, mint alacsonyabb légnyomásnál. Ezt az alakváltozást egy rugón és különböző
áttételeken keresztül a szelencéhez kapcsolt mutató segítségével használjuk fel a légnyomás
és annak változásainak érzékelésére.
A légnyomás közelmúltig használatos mértékegysége a millibar (mb) volt, de ma már a
hectopascal (hPa) az elterjedtebb. Az átváltás az egyes mértékegységek között a
következőképpen történik: 1 hPa = 1 mb, 1 hPa = 4/3 Hgmm.
A légkörben felfelé haladva a légnyomás csökken, de ez a csökkenés nem egyenletes, mert
egyrészt egyre vékonyabb légréteg van fölöttünk, másrészt a levegő is egyre ritkább. A
légnyomás a tengerszinten átlagosan 1013 hPa, 5500 méteren ennek már csak körülbelül a
fele (500 hPa),11000 méteren pedig negyede (250 hPa).
A légkörben a magasabb szintek felé haladva a gázok mennyisége, így az oxigéné is csökken,
aminek következtében megnő a szívdobbanások és a lélegzetvételek percenkénti száma. A
szervezet csak bizonyos idő elteltével tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ezt
az alkalmazkodást nevezzük akklimatizációnak. Ha a szervezet nem kap elég időt az
alkalmazkodáshoz, felléphet a hegyi betegség.
Túrázás szempontjából lényeges szerepe van annak, hogy a magasságmérés is a
légnyomásmérésen alapul, a turisták által leggyakrabban használt magasságmérők
tulajdonképpen barométerek. Így a magasságmérővel követhetjük a légnyomás időbeli
változását is, ami az időjárásváltozás előrejelzése szempontjából lényeges. Például ha egy
csoport 3000 méteren tér aludni este és reggel 3200 méteren ébrednek, akkor a légnyomás
csökkent az éjszaka során, ami hamarosan várható időjárásromlásra utalhat.

156
A légkörben nem csak függőlegesen, hanem vízszintesen is vannak nyomáskülönbségek, a
más- más eredetű és hőmérsékletű légtömegekben a légnyomás értéke is eltérő. Mivel a
légnyomáskülönbségek kiegyenlítődésre törekszenek, ezért a magas légnyomású területek
felől az alacsonyabb légnyomású területek felé légáramlás (szél) indul el. A légnyomás egy
adott földrajzi ponton állandóan változik az időben, a légnyomás időbeli viselkedésének
vizsgálata az időjárás előrejelzése szempontjából fontos, mert mint majd látni fogjuk az
időjárás változását okozó frontok mindig a légnyomás süllyedésével járnak.
Egyszerű szabályként elmondhatjuk, hogy erősen süllyedő vagy tartósan alacsony
légnyomásnál időromlás illetve változékony idő várható, míg erősen emelkedő vagy tartósan
magas légnyomásnál időjárásjavulás, jó idő várható. Természetesen ez csak nagyjából igaz,
de sokszor használható szabály.
Itt kell még megjegyezni, hogy mivel a Földön a meteorológiai állomások különböző
magasságban vannak, ezért a kölcsönös összehaso nlíthatóság érdekében a légnyomás értékét
0 oC-ra és tengerszintre átszámítják.

A légáramlások, a szél
A légkör állandó mozgásban van, ritka eset, amikor nincsenek vízszintes és függőleges
légáramlások. A vízszintes légáramlást nevezzük szélnek.
A felszínen különböző áramlási és termikus okból jelenlevő vízszintes irányú
nyomáskülönbségek kiegyenlítődésre törekszenek, az így meginduló, kiegyenlítődésre
törekvő tömegáramlás a szél. A szél a magas nyomás felől az alacsony nyomású terület felé
fúj, azonban a Föld forgásából származó eltérítő erő miatt ettől az iránytól az északi féltekén
jobbra tér el. A nyomáskülönbség és a szél erőssége egyenesen arányos, ez azt jelenti, hogy
ha nagyobb a nyomáskülönbség, erősebb szél fúj.

157
A szélerő Sebessége
megjelölé- A különböző erejű szél elnevezésbeli megkülönböztetése és
sére hasz- hatása m/s km/h
nált érték
0 Teljes szélcsend, a füst egyenesen száll fel 0.0 - 0.5 0 - 1
1 Alig érezhető szellő, a füst gyengén ingadozik 0.6 - 1.7 2 - 6
2 Könnyű szellő, a fák levleit megmozgatja 1.8 - 3.3 7 - 12
Gyenge szél, a fák leveleit erősen rázza, állóvizek tükrét
3 3.4 - 5.2 13 - 18
felborzolja, a zászlót lobogtatja
4 Mérsékelt szél, a fák könnyű gallyai mozognak 5.3 - 7.4 19 - 26
Élénk szél, a fák kisebb ágait mozgatja, állóvizeket hullámzásba
5 7.5 - 9.8 27 - 35
hoz
9.9 -
6 Erős szál, nagyobb ágakat mozgat, zúg 36 - 44
12.4
Igen erős szél, gyengébb fatörzseket hajlít, nagyobb gallyakat 12.5 -
7 45 - 54
letör 15.2
15.3 -
8 Viharos szél, erősebb fákat hajlít, nagyobb gallyakat letör 55 - 65
18.2
18.3 -
9 Vihar, gyengébb fákat kitör, a tetőcserepeket lehordja 66 - 77
21.5
Szélvész, nagyobb fákat eltör, az épületek tetőzetében nagy 21.6 -
10 78 - 90
káropkat okoz 25.1
Orkán, épületeket rombol, erdőket tarol le, emberéletben kárt 25.2 - 91 -
11
tesz 29.0 104
29.1 - 105 -
12

1805-ben Beaufort 12 kategóriából álló tapasztalati skálát állított fel a szélsebesség

meghatározására. A szél erősségét a szél által kiváltott természeti jelenségek alapján
osztályozta. Ezt a tapasztalati skálát a vitorlázók ma is használják. Hátránya, hogy nem
mérésen, hanem megfigyelésen alapszik. A meteorológiában a szélsebességet általában m/s-
ban, a köznapi életben inkább km/h-ban mérjük.
A talajfelszínnel és a tereptárgyakkal való súrlódás, valamint a helyi hőmérsékleti
különbségek miatt a légáramlás sosem egyenletes, hanem lökéses. A széllökés általában 20-40
%-kal haladja meg a szél átlagsebességét. Éjjel a szél gyengébb és kevésbé lökéses, nappal
erősebb és egyúttal lökésesebb.
A szélirányon azt az irányt értjük, ahonnan a szél fúj. Az uralkodó szélirány pedig az a
szélirány ahonnan a legnagyobb gyakorisággal fúj a szél egy adott földrajzi ponton. Ez a
mérsékelt földrajzi szélességeken, így hazánkban is csak 15-35 % relatív gyakoriságot jelent,
tehát korántsem mindig ebből az irányból fúj a szél.
A szél szárító és hűtőhatással rendelkezik. Azáltal, hogy lefújja rólunk illetve kifújja
ruházatunkból a meleget fokozza a hidegérzetet. A szél gyorsítja az átázott ruha száradását,
így fokozott hőelvonással jár.
Tartós hegymenet előtt célszerű levenni a fölösleges ruházatot, különben megizzadunk és a
hegytetőn nemcsak, hogy hidegebb van, hanem a szél is erősebben fúj, így a meghűlés
veszélye nagyobb.

158
A széllel kapcsolatban meg kell említeni a szélnyomás jelenségét is. A szél által kifejtett
nyomóerő két tényezőtől függ a szélsebességtől illetve a szél támadási szögétől. A
szélnyomás a szélsebesség négyzetével arányosan nő, te hát kétszer erősebb szélnek négyszer
akkora a szélnyomása. Az erős oldalszél, ellenszél gátolja a haladást, a hátszél viszont segíti,
de erős, főként lökéses szélben mindenképpen fokozott óvatosság szükséges főleg a
veszélyes, meredek, szakadékos terepen. Egy hirtelen erős széllökés kibillenthet minket az
egyensúlyunkból. Táborozásnál sátorra ható szélnyomás okozhat problémát, szélben erősen
kell rögzíteni a sátrat, a szél irányába a sátor kisebb felülete nézzen. Kerékpártúrán a
kerékpárra ható szélnyomás lehet fontos, szeles időben hirtelen találkozhatunk vele épület
sarkánál, erdő sarkánál való haladáskor.

A szél nem csak térben nagy területeken jelentkezhet, hanem egészen kis területeken is
megjelenhetnek ún. helyi szelek. Ezek a különböző felszínek különböző mértékben való
felmelegedése révén alakulnak ki, amelynek oka végeredményben a különböző
napsugárzáselnyelő képességben rejlik.
A tavi parti szél a tó-, tengerpartokon lép fel, napszakosan váltakozó irányú szél. Nappal a
szárazföld gyorsan és intenzíven melegszik, így melegebb lesz, mint a tó, a tenger felszíne.
Emiatt a levegő a felszín közelében a hidegebb, magasabb nyomású vízfelszín felől a
melegebb, alacsony nyomású szárazföld felé áramlik (tavi, tengeri szél). A magasban
természetesen záródik a kör, tehát a szárazföld felől áramlik a levegő a víz felé. Éjjel a helyzet
fordított, a tenger, óceán nehezebben hűl le, ezért éjszaka a vízfelszín lesz a melegebb és a
levegő a hidegebb szárazföld felől áramlik a melegebb tenger felé és a magasban záródik a
kör (parti, szárazföldi szél). Ilyenjelenséget lehet megfigyelni többek között például a
Balatonnál is.

A hegyvidéki szél szintén napszaktól függő irányú helyi szél. Nappal a hegyoldalakon a
domborzat hatása miatt a levegő jobban felmelegszik, mint a völgyekben. Emiatt a levegő a
völgyekből áramlik a hegycsúcsok irányába (völgyi szél), éjjel viszont a hegycsúcsokon
lehűlő hideg levegő "lecsurog" a völgyekbe (hegyi szél).
Ezek a helyi szelek természetesen csak akkor figyelhetők meg, ha egyébként nagyobb térségű
légköri folyamat nem zavarja meg a kialakulásukat (pl. frontátvonulás).
Idáig csak a vízszintes légáramlásról szóltunk. A légkör függőleges légáramlásai
kialakulhatnak egyrészt valamilyen akadállyal való találkozás miatti kényszerpályán való

159
áramlással (pl. hegység emelőhatása) Másrészt emelkedő áramlások alakulhatnak ki a
felmelegedés következtében előálló hőmérséklet- és sűrűségkülönbség miatt is. Ilyenkor a
lebegő szabadon emelkedik a magasba (termik).

Csapadék- és felhőképződés, osztályozás

A víz három halmazállapotban is jelen van a légkörben, ez okozza a legtöbb szépséget, de a
legtöbb nehézséget is. Légnemű halmazállapotban vízgőz formájában van jelen a víz,
folyadékállapotban az esőcseppekre kell gondolnunk, szilárd halmazállapotban vannak
például a jégszemek, vagy a nagyon magas felhők jégtűi.
A különböző halmazállapotok között halmazállapot-változások zajlanak le. A szilárd és a
folyadék állapot között megy végbe az olvadás és a fagyás, a folyadék és légnemű állapot
között a párolgás és lecsapódás, a szilárd és a légnemű között a szublimáció és a depozíció.
Ezen átalakulások egy része energiát termel, míg más részéhez energia kell. Energia kell a
párolgáshoz, olvadáshoz, szublimációhoz, viszont energia szabadul fel a fagyáskor, a
lecsapódáskor illetve a depozíció során.
Egy adott levegőtérfogat a hőmérsékletétől függően különböző mennyiségű vízgőzt képes
csak magába foglalni. Akkor mondjuk egy levegőtérfogatra, hogy telített, ha az adott
hőmérsékleten már magába több vízgőzt fogadni nem képes. Minél magasabb egy levegő
hőmérséklete, annál több vízgőzt képes magába foglalni. Ha egy telítetlen levegőtérfogatot
elkezdünk lehűteni, egy idő után elérjük a harmatpontot, azt a hőmérsékleti értéket, amelyre
lehűtve a levegő telítetté válik, további hűtéskor a felesleges nedvesség folyékony víz
formájában kicsapódik.
Azt a maximális vízgőzmennyiséget, amelyet 1 m3 levegő adott hőmérsékleten befogadni
képes telítési abszolút nedvességnek nevezzük, mértékegysége g/m3. A relatív nedvesség
pedig azt fejezi ki, aktuálisan jelenlevő vízgőzmennyiség hány százaléka az adott
hőmérsékleten maximálisan lehetséges vízgőzmennyiségnek. A telített levegő relatív
nedvessége 100 %.
Mint említettük a párolgáshoz energia, hő szükséges, ez a hő a környezettől vonódik el. Ez azt
jelenti, hogyha az átázott ruha testünk melege segítségével szárad meg, mi hőt veszítünk. Ezt
szeles időben fokozza a szél párolgást gyorsító hatása, ami a szél amúgy is fennálló
hűtőhatása mellett már veszélyes is lehet. Ne feledjük el, hogy fagypont fölötti
hőmérsékletnél is történhet ebből baleset és vizes ruhában nem szabad lefeküdni aludni,
akármilyen fáradtak vagyunk is.
A légnedvesség változások főként a szervezet folyadék és hőháztartását befolyásolják. Az
mérséklet égöv embere számára a kellemes relatív nedvesség 50-75 % körül van, ennél
alacsonyabb értéknél száraznak érezzük a levegőt és hamar megszomjazunk, magasabb relatív
nedvességnél fülledtnek érezzük, izzadunk. A gyakorlatban mind a két végletes relatív
nedvesség érték veszedelmes.
Nyáron gyakran erős felmelegedéshez magas vízgőztartalom társul. Ekkor szélcsendes időben
erős verejtékezés lép fel, de a keletkezett verejték nem tud elpárologni, emiatt nem hűl a test.
Hamarosan hőfölösleg, hőpangás lép fel, a teljesítőképesség romlik. Ez a veszély főként a
nagyobb testű vagy idősebb túratársaknál áll fent. A rosszullétet követheti esetleg vörösájulás
vagy hőguta. Ilyenkor a teendőnk, hogy minél jobban hűtsük a testet. Párás, fülledt, meleg
időben, ha a látástávolság nem túl jó, erre mindenképpen oda kell figyelni.
A másik véglet főként télen jellemző amikor alacsony a hőmérséklet, jók a látási viszonyok,
vagyis a relatív nedvesség alacsony. Ekkor hegymenetnél, fokozott erőkifejtésnél a szapora
légzéssel, hideg alacsony nedvességtartalmú levegőt szívunk be. Ez a levegő a tüdőben

160
felmelegszik, sok nedvességet vesz fel, majd a nedvesség a kilégzéskor eltávozik. Sokkal
gyorsabban kiszáradunk, mint általában. Nyáron is előfordulhat ilyen időjárási helyzet.
Szükséges a nagy mennyiségű folyadék-utánpótlás (télen meleg tea vagy leves, nyáron hideg
víz).
Néhány szemléletes példa a levegő nedvességtartalmának illusztrálására. Ha esős időben
buszon utazunk, akkor a busz ablakai gyakran párásak. A pára a következőképpen alakul ki: a
busz levegője meleg és a vizes ruhák, vizes esernyők párolgása miatt nagyon nedves. Az
ablak viszont a kinti alacsony hőmérséklet miatt hideg. Az ablak mentén egy nagyon vékony
levegőrétegben a hőmérséklet a harmatpont alá hűl és a felesleges nedvesség az ablakra
csapódik ki. Teljesen hasonló az eset a szemüvegek bepárásodásával a felszállás után. Ott
azért hideg a szemüveg, mert épp az imént szálltunk fel. A jégvirág a párához hasonlóan
alakul ki az ablakon, ha a hőmérséklet odakint fagypont alatt van, de a levegő nedvessége
vagy egyből a légneműből szilárdba megy át, vagy a pára később megfagy. Érdekes eset még
az, amikor téli túra után meleg helységbe lépünk be. Azonnal elkezd csöpögni az orrunk. A
magyarázat hasonló: a meleg helység levegője nedves, az orrunk fala belül viszont hideg.
Ahogy beszívjuk ezt a nedves levegőt, az orrunk falára belül kicsapódik a nedvesség.
A nedvesség jelenléte a levegőben befolyásolja a látástávolságot is. Minél magasabb a
légnedvesség, annál rosszabb a látás, alacsony nedvesség esetén a látástávolság nagyobb.
Párás levegőben a tereptárgyak körvonalai elmosódnak, mintha a valóságosnál távolabb
lennének. Alacsony nedvességnél éles kontúrok és színek jellemzőek, 100 km- nél is messzebb
lehet látni, a tereptárgyakat a valóságosnál közelebb érezzük. Távolságbecslésnél figyelembe
kell venni tehát a párásságot is. Itt kell megjegyezni még, hogy nappal szemben szintén
nagyobb hibát követünk el a távolságbecslésnél, mint Napnak háttal.

Köd
A gyakorlatban akkor beszélünk ködről, ha a levegő nedvességtartalma olyan magas, hogy a
látástávolság 1 km alá csökken. Köd minden évszakban előfordulhat, de télen gyakoribb.
Ködképződéskor a levegő már annyira telített, hogy nem tudja megtartani a felesleges
nedvességet, ezért az kicsapódik. Ez a magas nedvességtartalom 3 féle módon alakulhat ki:
bepárolgással (valamilyen módon plusz nedvesség kerül a levegőbe), lehűléssel (a telítetlen
levegő a harmatpont hőmérséklete alá hűl), valamint két különböző, de közel telített levegő
keveredésével (a melegebb, nedvesebb levegő a közös hőmérsékletre hűlve már telített lehet).

A leggyakoribb ködfajták:
1. A párolgási ködnél kialakulásában az játszik szerepet, hogy a levegőnél melegebb
vízfelszínről nedvesség párolog be a levegőbe és ez hozza létre a telítettséget. Például
meleg álló- és folyóvizek, fölázott talaj, mocsár fölötti hűvösebb levegőbe való
bepárolgás esetén fordul elő ilyen típusú köd. Főleg ősszel jellemző, amikor a vizek
még melegek, de a levegő már jól le tud hűlni. Őszi vízitúrán mindenképpen kell
számolni ezzel a lehetőséggel. Ilyenkor csak partlátással közlekedjünk.
2. A kisugárzási köd talajinverzióval jár együtt, tehát derült, szélcsendes éjszakákon
alakul ki. Ilyenkor a felszín kisugárzása nagy, emiatt a felszínközeli 10-100 méteres
légréteg a harmatpontja alá hűl, és a felesleges nedvesség kicsapódik. Ez az összes
ködfajta közül a leggyakoribb, bármelyik évszakban előfordulhat. Általában a délelőtti
besugárzás hatására feloszlik, akárcsak az inverzió.
3. Az áramlási köd légáramlással kapcsolatos hűlés miatt alakul ki. Ha az enyhe, magas
nedvességtartalmú levegő hideg felszín fölött áramlik, lehűl, telített lesz, köd alakul ki.

161
 4. Keveredési köd alakul ki, ha a talaj fölötti hideg levegőréteg fölött áramlik meleg
nedves levegő, majd a keveredés következtében lehűl és a felesleges nedvesség
kicsapódik.
5. A lejtőköd akkor alakul ki, ha egy hegyvonulat emelkedésre készteti a levegőt, az az
emelkedés következtében lehűl és telített lesz.

Ködben nagyon nehéz a tájékozódás, főként ismeretlen vagy nyílt terepen. A túravezetőnél
mindig legyen tájoló, térkép, a biztonság kedvéért időről- időre határozza meg a csoport
helyzetét. Mindenképpen maradjunk halló- és látástávolságon belül, ne szakadjon senki le a
csoporttól.

Felhő- és csapadékképződés
A csapadék (kivéve a nemhulló fajtákat) felhőből esik, ezért a csapadék és felhőképződést
együtt tárgyaljuk.
A felhőképződés elve megegyezik a ködképződéssel, miszerint a levegő harmatpontig hűl,
telített lesz, majd ha a lehűlés tovább folytatódik, a fölösleges nedvességtartalom kicsapódik.
Azonban ehhez a kicsapódáshoz a gyakorlatban úgynevezett kondenzációs magvakra van
szükség, ezekre csapódik ki a felesleges nedvesség. A kondenzációs magvak kis lebegő
szilárd porrészecskék vagy apró folyadékrészecskék.
A köd és felhőképződés különbsége, hogy míg a köd a talaj közelében keletkezik, a
felhőképződésnél a levegő a magasban hűl le. A hűlésnek több oka is lehet:
1. két különböző hőmérsékletű és nedvességtartalmú levegő keveredése,
2. sűrűségkülönbség miatt létrejövő termikus feláramlás,
3. levegő kényszerpályán történő feláramlása.

Amikor a levegő telített lesz, megkezdődik a víz kicsapódása, az elsőként keletkező nagyon
apró cseppeket felhőelemnek hívjuk. Ezek a kis felhőelemek további növekedésnek indulnak.
A növekedés történhet további vízgőzmolekulák kicsapódásával illetve ütközések révén,
örvényes befogással. Bizonyos méretet elérve nevezzük őket csapadékelemeknek. Amikor
ezek a részecskék már túl súlyosak, nem tudnak tovább lebegni a felhőben, akkor
csapadékként lehullanak. Előfordulhat azonban, hogy a cseppek esés közben elpárolognak,
nem érik el a talajt.

A felhők os ztályozása
Az igény, hogy a felhőket valamilyen szempontok szerint csoportosítsák már a XVIII.
században felmerült. A felhőosztályozás lényege, hogy egyes csoportokat felállítva az
időjárás alakulásának követése könnyebbé válik. A felhőképződés módja ugyanis
meghatározza a felhő jellemző szerkezetét és a belőle hullható csapadékjellegét is.
A felhőket a következőképpen osztályozhatjuk alakjuk és felépítésük alapján:

I. réteges szerkezetű felhők:

Réteges szerkezetű felhő két féle módon keletkezhet. Alul mozdulatlan hideg levegő fölé
délies irányból enyhe, nedves levegő áramlik, majd ez a két levegőtömeg a határfelületen
keveredik és rétegfelhő keletkezik. Ebből gyakran fordul elő szitálás, ónos szitálás főleg tél
vége felé. A másik lehetőség a melegfrontokhoz kapcsolódik, ilyenkor az érkező meleg,
nedves levegő felsiklik a hideg levegőre és így történik a határfelületen keveredés, lehűlés
majd a réteges felhő. A réteges felhők függőleges kiterjedése kisebb a vízszintes

162
kiterjedésénél. A réteges felhők télen gyakoribbak, térben és időben is csendes csapadékot
adnak.

2. gomolyos szerkezetű felhők:

A gomolyfelhő legegyszerűbben úgy alakul ki, hogy a felszín egyenetlen melegedése folytán
a környezeténél melegebb (kisebb sűrűségű) levegő felemelkedik, kisebb nyomáson kitágul és
lehűl, majd a telítési szintet elérve kicsapódik a nedvességtartalma. Minél melegebb a
feláramló levegő hőmérséklete a környezetéhez képest annál intenzívebb a feláramlás,
fejlettebbek felhők. A madarak és a vitorlázórepülők ezeket a feláramlási területeket szeretik
kihasználni. Gomolyfelhők azonban nemcsak helyi felmelegedés hatására alakulhatnak ki,
hanem frontokhoz kapcsolódó emelés hatására is. A gomolyos felhők a nyári félévben a
gyakoribbak, jelentős mennyiségű, intenzív záporszerű csapadék hullhat belőlük, előfordulhat
zivatar, jégeső, felhőszakadás.

3. réteges gomolyfelhők:
Ez a típus átmenet a gomolyos és réteges szerkezetű felhők között. Keletkezhet úgy, hogy a
gomolyfelhők egy bizonyos magasságban szétterülnek vagy úgy, hogy rétegfelhő
meghullámosodik. Ez a meghullámosodás történhet besugárzás hatására vagy domborzati
okok miatt.
A domborzat hatását kicsit részletesebben a következőképpen kell elképzelni. A hegyvonulat
feláramlásra kényszeríti a levegőt. Ha elég magas a hegy az emelkedés és hűlés miatt egy
bizonyos magasságban a hegy szélfelőli oldalán felhőzet alakul ki, csapadék hull. A hegy
szélárnyékos oldalán ezzel szemben leszálló légmozgás alakul ki, amelynek felhőoszlató
hatása van. Ha a légkör állapota és a hegy geometriai viszonyai megfelelőek a hegység
szélárnyékos oldalán hullámokat vet a légáramlás, itt hullámfelhők alakulhatnak ki.
A főn kialakulása is ehhez a jelenségkörhöz tartozik. A főn ugyanis a hegy szélárnyékos
oldalán leszálló meleg szél. Ez az eredeti, a hegységnek nekifutó szélnél azért melegebb, mert
amíg emelkedik és a nedvesség kicsapódik benne, addig a hűlése nem olyan határozott a
kicsapódáskor keletkező hő miatt. Viszont amikor belőle a nedvesség kicsapódott, erősen
melegszik és végeredményben melegebb lesz a hegy lábához érkezve, mint a kiindulási
szinten a hegy szélfelőli oldalán volt.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) hivatalos osztályozása a magasság és forma szerint
tesz különbséget a felhőosztályok között.

Latin név és rövidítése Magyar név Szint

Cirrus Ci pehelyfelhő magas
Cirrostratus Cs fátyolfelhő magas
Cirrocumulus Cc bárányfelhő magas
Altostratus As lepelfelhő középmagas
Altocumulus Ac párnafelhő középmagas
Stratocumulus Sc gomolyos rétegfelhő alacsony
Stratus St rétegfelhő alacsony
Cumulus Cu gomolyfelhő alacsony
Nimbostratus Ns esőrétegfelhő több szintet átfog
Cumulonimbus Cb zivatarfelhő több szintet átfog

163
 1. Magasszintű felhők (Magyarországon 6000 méter fölött)
a. Cirrus (Ci), pehelyfelhő: fonalas, rostos szerkezetű, jégkristályokból áll,
árnyékot, csapadékot nem ad.
b. Cirrostratus (Cs), fátyolfelhő: igen vékony rétegű, tisztán jégkristályokból áll,
halo jelenséget okoz, ezüstös színű felhő, csapadékot nem ad.
c. Cirrocumulus (Cc), bárányfelhő: egymástól elkülönült apró gomolyok, melyek
hullámos sorokba rendeződhetnek, tisztán jégkristályokból áll, csapadékot nem
ad.
2. Középmagas szintű felhők (Magyarországon 2000-6000 méter között)
a. Altostratus (As), középmagas rétegfelhő: egyenletesen szürke, zárt felhőtakaró,
a Nap helyzete látszik, csapadékot nem ad, vagy legfeljebb kis mennyiségű
csendes eső, vagy hó eshet belőle.
b. Altocumulus (Ac), középmagas gomolyfelhő: apró gomolyokból áll,
rétegszerű, csapadékot nem ad.
3. Alacsonyszintű felhők (Magyarországon 2000 méter alatt)
a. Stratocumulus (Sc), réteges gomolyfelhő: lapos gomolyokból áll össze,
többnyire nem teljesen zárt, csapadékot nem ad.
b. Stratus (St), rétegfelhő: magasban képződött ködhöz hasonlít, egyenlete s, zárt
takaró, szitálás, ónos szitálás lehet belőle.
c. Cumulus (Cu), gomolyfelhő: különálló, alul sík, felül kupola alak (karfiol),
zápor, hózápor, dara eshet belőle.
4. Nagy függőleges kiterjedésű felhők
a. Nimbostratus (Ns), esőrétegfelhő: alacsonyan képződött, egyenletesen
sötétszürke, vastag, melegfronti felhő, a tipikus szomorú idő felhője,
előfordulhat másodlagos felhőzet. Csendes eső vagy havazás fordulhat elő
belőle.
b. Cumulonimbus (Cb), zivatarfelhő: nagy függőleges kiterjedésű felhő, alsó
része egyenetlen, felül üllőre hasonlít, a troposzféra tetején szétterül. Heves
zápor zivatar, jégeső, felhőszakadás fordulhat elő.
Itt kell még szót ejteni a kondenzcsíkról, ami nagy magasságban a repülőgépek mögött alakul
ki. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a levegő ebben a szintben telített, de nincs elég
kondenzációs mag, tehát a nedvesség nem csapódik ki. A repülőgép hajtóművéből viszont
nagy mennyiségű koromszemcse áramlik ki és a fölösleges nedvesség ezekre kondenzálódik
ki. Ebben a magasságban már inkább depozíció az uralkodó. Ezek a kondenzcsíkok a
Cirrushoz hasonlóak és viszonylag hamar feloszlanak.

A csapadékfajták osztályozása
1. Nemhulló csapadékok:
A levegő vízfölöslege a tereptárgyakra csapódik ki.
o harmat: a talaj közelében a levegő a harmatpont alá hűl, de még pozitív
o dér: erős talajinverzió esetén keletkezik
- 0 oC alatti a harmatpont és ez alá hűl a levegő
- 0 oC közeli a harmatpont, a levegő 0 oC alá hűl és a harmat megfagy
o zúzmara: 0 oC alatt keletkezik, ködben, ha az áramlás által mozgatott túlhűlt
cseppek a tereptárgyakra kifagynak
o vízlerakódás: a szélfelőli oldalon víz kondenzálódik ki

164
 2. Hulló csapadékok:
a. Folyékony:
 szitálás, ködszitálás: csapadékelemek kicsit, sűrűn esnek, kis
intenzitással, (St)
 eső: nagyobb cseppek, mérséklet intenzitással, időben tartósan, (Ns)
 záporeső: nagy cseppek, intenzív, rövid ideig tart, (Cu, Cb)
 ónos eső: a talaj fölött pár száz méter vastag hideg levegő, fölötte
meleg levegő, rétegfelhő, folyékony csapadék kezd esni, a hideg
levegőben túlhűl és a talajnak ütközve megfagy.
b. Szilárd:
 havazás: közepes nagyságú, hatszögletű kristályok, tartós, mérsékelt
intenzitás
 hózápor: havazás és záporeső tulajdonságai együtt
 hószállingózás: szitálás tulajdonságai, de felléphet belőle nagy hótakaró
 havas eső: esőcseppek, hókristályok, olvadó hókristályok keveréke
 fagyott eső: pár mm- es jéggömbök, az esőcseppek útközben
megfagytak
 hódara: átlátszatlan tömör szemcsék, gömb vagy kúp alak
 jégdara: átlátszó, gömb alakú (fagyás a felhőben)
 szemcsés hó: kevéssé tömör szemcsék
 jégeső: különböző méretű jégszemek, szabálytalan alak, nyári félévben
 jégtű: könnyű, igen kicsi jégkristályok
Az ónos esővel kapcsolatban meg kell említeni, hogy ha túra közben ér minket, az erdei
utakon nagyon hamar jégkéreg képződhet, ami járhatatlanná teheti. Ilyenkor sima talajútról
célszerű a fűre, avarra, járatlan hóra menni. Ugyanez vonatkozik a télen a sok kiránduló lába
alatt jéggé keményedett hóra is.
A havas talajon való járás nehéz, csökkenti a menetsebességet, ezért túra tervezésekor
mindenképpen figyelembe kell venni. Ha a hóvastagság 15 cm- nél nagyobb, már csak
magasra emelt lábakkal lehet haladni és a kifáradás fokozódik. Lassítja a haladás sebességét
az is, ha a hóréteg felszíne előzőleg megolvadt, majd éjszaka ismét megfagyott és vékony
jégkéreg keletkezett a havon. A könnyebb súlyú túratársak esetleg beszakadás nélkül
haladhatnak, de a nehezebbek minden lépésnél beszakadnak, bukdácsolnak és ezáltal sokkal
jobban kifáradnak. Meg kell még említeni azt az esetet is, amikor a frissen hullott hó mellé a
szél is feltámad hóátfúvások, hóbuckák keletkeznek. Ilyenkor ha ismeretlen terepen vissza
kell fordulnunk, a nyomainkat már betemette a hó. Ilyen esetben soha senki ne szakadjon le a
csoporttól, mert a hófúvásban egyedül fizikailag és szellemileg is hamar kimerül és pánikba
eshet. Hófúvásban kiemelten fontos a gyors, de átgondolt döntés.

A felhőzet és a csapadék mennyiségének mérése

A felhőzet mennyiségét nyolcadokban (okta) mérik, tehát azt adják meg, hogy az égbolt hány
nyolcadát borítja felhő. A csapadék mennyiségét azért milliméterben adják meg, mivel ha 1
m2 területre 1 mm csapadék hullik, akkor annak a térfogata 1 dm3, vagyis 1 liter folyadékról
van szó. Ha a csapadék szilárd halmazállapotú (hó), akkor felolvasztással megkaphatjuk a hó
vízegyenértékét. Körülbelül az mondható el, hogy 10 liter Hó felel meg 1 liter víznek. Ez a
szám gyakorlati jelentőséggel bír akkor, ha például azt szeretnénk tudni, hogy mennyi vizet
kell olvasztani egy téli túrán, ha teát főzünk. Ez a 10:1 arány természetesen átlagos érték, friss
hónál nagyobb, tömör, régi hónál kisebb.

165
A zivatartevékenység
A zivatar és a zápor fogalma nem tévesztendő össze. A zivatar mindig elektromos jelenséggel
kapcsolódik össze, tehát villámlás, mennydörgés tapasztalható.

A légkör mindig gyengén ionizált állapotban van, tehát benne jelen vannak elektromosan
töltött részecskék, ionok. Ezek az ionok a napsugárzás és a kozmikus sugárzás következtében
keletkeznek. Az ionok töltésüktől függően szétválnak, elektromos tér jön létre. Ez az
elektromos tér időben és térben is változik. Általában a talajfelszín negatív töltésű, míg a
légkör pozitív töltésű. Köztük tehát feszültség alakul ki. Bizonyos meteorológiai helyzetekben
ez a feszültség nagyon megnövekszik és ha ez a feszültség egy kritikus értéket meghalad,
elektromos kisülés indul meg, amit villámnak nevezünk.
Töltéseloszlás a zivatarfelhőben
A villám általában nem csupán egy villámból áll, hanem a kisülési csatornát előkészítő
elővillámot követi a fővillám, amely igen intenzív. A villám általában elágazásokat tartalmaz
(mellékvillámok), melyek a villámcsapás kb. 5 km-es körzetében jelentenek veszélyt. A
mennydörgés annak a következménye, hogy a kisülési csatorna a nagy áramerősség miatt igen
hirtelen nagy mértékben felmelegszik és kitágul, majd hirtelen összehúzódik, ez hirtelen
tágulás és összehúzódás következménye a dörgés. Mivel a hang kb. 330 m/s sebességgel
terjed, a villám megpillantása és a dörgés meghallása között eltelt időből ki tudjuk számítani,
hogy a villámcsapás tőlünk milyen távolságban történt. 3 másodpercet érdemes 1 km-re
számolni. Tehát ha a villám után 15 másodpercen belül halljuk a dörgést, akkor a veszélyes
zónában vagyunk. A zivatarfelhő vonulása is megállapítható a dörgés alapján. Ha a villámok
dörgések közötti időtartam egyre több, akkor távolodik, míg ha egyre hamarabb halljuk a
dörgést a villámok után, akkor felénk közeledik a zivatar.
Zivatar többféle időjárási helyzetben is keletkezhet. Szélcsendes időben, rekkenő hőségben
nyáron kezdetben kialakul egy kis gomolyfelhő és ha a légköri viszonyok engedik,
továbbfejlődve egyre nagyobb gomoly lesz belőle, majd a tropopauzát elérve szétterül és a
teteje eljegesedik. Ezt onnan figyelhetjük meg, hogy amíg még csak folyékony cseppek
vannak a felhőben, addig a teteje határozott éles körvonalakat mutat, de amikor az eljegesedés
megindul, a körvonalai elmosódnak. Zivatar kialakulhat olyan terület fölött is, amely fölé
korábban hideg levegő érkezett. Ha ekkor a talajközeli rétegek erősen átmelegednek,

166
kialakulhatnak a feláramlások következtében zivatarok. Kialakulhat zivatar frontokkal
kapcsolatosan is.
Zivatarfelhőből eshet jégeső is. Fontos tudni, hogy még ha kezdetben borsó nagyságú jég
hullik is, pillanatokon belül eshet tojás nagyságú is. A jégeső megindulásától kezdve
mindenképpen védeni kell a fejet, például a fej fölé tartott hátizsákkal.
A zivatar egyébként időben nem tart sokáig, általában 0.5-1 óra között van a hossza. Rövid
ideig tart tehát, de igen intenzív csapadékhullást eredményezhet és nagyon rövid idő alatt is
nagy mennyiségű csapadék hullhat le.
Zápor, zivatar esetében előfordul, hogy felhőszakadás következik be. Ilyenkor az olyan
vízmosásokban, völgyekben is folyhat víz, ahol máskor nem. Probléma lehet a meredek
hegyoldalon lezúduló nagy mennyiségű víz is. Ilyen helyzetben célszerű minél magasabbra
húzódni a hegyoldalban és ott folytatni a túrát illetve a zivatar elmúltával a gerincre húzódni.
A felhőszakadás veszélyét figyelembe kell venni esetleges táborhely kiválasztásánál is főként
május, júniusban. Ha van a közelben vízfolyás, előfordulhat, hogy hirtelen megárad és
elárasztja a tábort. Sőt az is előfordulhat, hogy a délután bekövetkezett felhőszakadás
következtében csak este, éjszaka árad meg a patak, mert az árhullám csak akkor ér oda és így
éjjel önt ki minket a sátorból. Ezért inkább a vízfolyástól távolabb célszerű sátrat verni. Arra
sem árt odafigyelni, hogy a hegyoldalról lezúduló víz és sáros lé sem öntsön el minket. Végül
jó, ha a tüzelővel is gondolunk az esősebb napokra.
Mit tegyünk illetve mit ne tegyünk zivatar idején:
Ne tartózkodjunk hegycsúcson, gerincen, távvezeték tartóoszlop közelében, vasúti sín,
barlangnyílás közelében.
Ne mozogjunk.
Ne álljunk dús lombú, magas fák alá.
Ha mezőn ér a zivatar, legjobb, ha leülünk és várunk.
A fémkeretes hátizsáktól szabaduljunk meg, minél messzebb legyünk tőle.

167
Nagytérségű légköri mozgásrendsze rek

A nyomás, mint már említettük, nem csak függőleges irányban változik, hanem vízszintes
irányban is vannak különbségek. Ezek összehasonlíthatósága miatt a meteorológiai
állomásokon mért légnyomás értékét 0 oC-ra és tengerszintre szokták átszámolni. Ha egy
térképre ezeket a nyomásértékeket felrajzoljuk és összekötjük az azonos nyomású pontokat
(hasonlóan a szintvonalakhoz a turistatérképeken) akkor a térképen kirajzolódnak alacsony
nyomású területek (ciklon) és magas nyomású területek (anticiklon). Az azonos nyomású
pontokat összekötő vonalak neve izobár.
A levegő a különböző nyomású területek között kiegyenlítődésre törekszik, emiatt légáramlás
indul meg a magas nyomású területekről az alacsonyabb nyomású területek felé. A légáramlás
azonban nem egyenesen az alacsony nyomás felé mutat, hanem a Föld forgása miatt az északi
féltekén jobb kéz felé tér el. Emiatt a levegő áramlása ciklonban az óramutatóval ellentétes, az
anticiklonban megegyező.
A ciklon tehát az alacsony nyomású területeket jelöli ki. Mivel tehát a levegő az alacsony
nyomású terület felé áramlik, a ciklon középpontjában a beáramlás miatt a levegő feláramlik,
ennek következménye a ciklonokban tapasztalható felhőképződés, változó idő járás. A
ciklonok elég jól meghatározott helyeken keletkeznek a Földön és ezekről a keletkezési
helyekről viszonylag ismert utakon közlekednek általában nyugatról keletre. A keletkezésük
eltérő hőmérsékletű, sűrűségű levegőtömegek határához köthető. A sark i hideg levegőt a
mérsékelt övi melegebb levegőtől elválasztó határfelületen is igen gyakran alakulnak ki
ciklonok. A kezdeti stádiumban a határvonalon kialakul egy kis zavar, hullám. Később a
zavar hatására kialakult hullám középpontjában a nyomás egyre c sökken, a hullám kimélyül.
A hullám középpontja mögött hideg levegő nyomul előre a meleg levegő rovására
(hidegfront), míg a hullám középpontja előtt a helyzet fordított (melegfront). A meleg levegő

168
egyre kisebb területre szűkül össze, mert a hidegfront gyorsabban halad a melegfrontnál.
Amikor a hidegfront utoléri a melegfrontot és a meleg levegő kiszorul a talajról, okklúzió
keletkezik. Az összeolvadt hideg- és melegfrontot okklúziós frontnak nevezzük. A frontok
egyre nagyobb területen olvadnak össze, majd a ciklon lassan feloszlik. Egy ciklon
élettartama kb. 5-6 nap, kelet-nyugati mozgása viszonylag gyors.

Az anticiklon magas nyomású területet jelent. Itt a levegő a legmagasabb nyomású pont felől
kifelé áramlik, az anticiklon közepén leszálló légáramlás jellemző. Az anticiklon többféle
módon keletkezhet, kialakulhat például elvonult ciklon, ciklonok mögött, vagy télen nagy
kiterjedésű hómezők fölött, ahol a levegő nagymértékben le tud hűlni (pl. Oroszország,
Skandinávia területén).
Általában az anticiklonokban napos száraz idő a jellemző, a légmozgás gyenge, csak az
anticiklon szélén erős. Az anticiklonban felhőképződés általában nincs, mivel a levegő lefelé
áramlik. A talajmenti nagy lehűlés miatt azonban télen előfordulhat köd. Nyáron az intenzív
besugárzás hatására kialakulhatnak gomolyfelhők, de ezek kicsik maradnak, nem alakulnak ki
belőlük zivatarok.

169
Időjárás a ciklonban

Jelmagyarázat a frontok ábráihoz

Az anticiklonok lassan mozognak vagy igen gyakran egy helyben állnak. Az anticiklonok,
ciklonok jellemzően 1000-2000 x 1000-2000 km területen fejtik ki hatásukat.
Vegyük most sorra a gyakorlatban előforduló frontokat részletesebben.
Melegfront. A melegfront esetén az érkező meleg, kisebb sűrűségű meleg levegő felsiklik a
hideg, nagyobb sűrűségű levegőre. A frontfelület hajlásszöge kicsi, kb. 1o-os, ami azt jelenti,
hogy olyan szögben áll a frontfelület, mintha Budapesten az Erzsébet téren állva végignézve
az Andrássy úton a Hősök terén levő emlékmű tetejét néznénk. A levegő emelkedés során
lehűl és felhőképződés indul meg, majd csapadékhullás kezdődik.

Melegfront teljes felhőzete és csapadékzónája (a szaggatott vonal az egységes felhőrendszer

határát jelzi, amely Cs, As és Ns felhőkből áll; a pont-vonalak a megjelölt felhőfajták határait
jelzik. A függőleges vonalkázás tartós csapadékzóna - szitálás, aprószemű eső, vagy
aprópelyhű hó)

A frontfelület elején, még mielőtt a talajon áthaladna a front, Cirrusok jelennek meg a
magasban, majd fokozatosan Cirrostratus vonul fel. A Cirrostratus lassan vastagszik és
Altostratusba megy át, majd ez szintén tovább vastagodva Nimbostratusnak adja át a helyét. A
csapadékhullás kb. 300 km-rel a front talajon való áthaladása előtt elkezdődik. Melegfrontból

170
csendes csapadék hullik, eső vagy hó formájában. A csapadékhullás 6-12 óra hosszat tart, a
felhőzet magassága a legvastagabb részen 6-9 km.
A meteorológiai paraméterek változása a melegfrontnál a következőképpe n alakul: A talajszél
a front előtt általában délkeleti, a front közeledtével megerősödik, röviddel a front átvonulása
után éri el a maximumát, majd délnyugati irányba fordul és gyengül. A nyomás a front előtt
erősen süllyed, a legnagyobb a változás a front közelében. A front után vagy kis mértékben
még csökken a nyomás, vagy nem változik. A hőmérséklet a front előtt a csapadékhullás és
párolgás miatt csökken, majd a front áthaladása után emelkedik. A látástávolság a Cirrostratus
és az Altostratus alatt magas, majd hirtelen leromlik. A melegfront átvonulása után párásság
jellemző. A csapadék a front előtt esik, majd a front áthaladása után megszűnik.

Késleltetett hidegfront keresztmetszete

Hidegfront. A hidegfrontnál alapvetően a hideg levegő ékelődik be a meleg levegőbe és

felszállásra kényszeríti a meleg levegőt. Az emelés sokkal intenzívebben zajlik le, mint a
melegfontnál. Hidegfrontból kétféle típust különböztetünk meg. Az egyik a lassú hidegfront,
amely külső megjelenésében hasonlít az előbb ismertetett melegfrontra, de a heves emelés
miatt záporok, zivatarok előfordulása sem ritka.
A gyors hidegfront esetében a frontfelület hajlása sokkal nagyobb, meredekebb, mint az előző
két esetben. Az emelés még intenzívebb, így ezek a gyors hidegfrontok zivatarokkal járnak.
Jellemző felhőzet még a Stratocumulus és az Altocumulus.

Gyors mozgású hidegfront keresztmetszete

171
A talajszél a hidegfront előtt délnyugati, a frontátvonulással északnyugati lesz, megerősödik
és lökéses marad. A lassú hidegfront mögött a szél gyengül, a gyors hidegfront után még
napokig erős, viharos maradhat 1-2 napig. A nyomás a front előtt csökken, a front mögött
emelkedik.
A hőmérséklet a lassú hidegfront mögött általában csökken. A látástávolság a front mögött
javul, csökken a párásság.
Az okklúziós front a már említett módon a hidegfront és a melegfront összeolvadásával
keletkezik. Attól függően, hogy a ciklon előoldalán vagy a hátoldalán található hideg levegő a
melegebb, megkülönböztetünk hideg okklúziót és meleg okklúziót. A felhőzetre jellemző,
hogy a magasban réteges melegfronti felhőzet alatt gomolyos hidegfronti felhőzet található. A
csapadék csendes és záporos is lehet.

Melegfront jellegű okklúzió

Hidegfront jellegű okklúzió

A frontok negyedik, igen ritka típusa a veszteglő front. Ez akkor alakul ki, ha két különböző
tulajdonságú levegőtömeget elválasztó front kis területen (100-200 km) ide-oda mozog, de
nagyjából egy helyen marad. Ilyenkor a hideg és melegfronti hatások váltakoznak. A
csapadék változatos jellegű és halmazállapotú.
Az időjárási frontok hatással vannak az emberre, közérzetére is. A legtöbb ember többé-
kevésbé érzékeny valamelyik (vagy mindkét) frontra. Foglaljuk össze, hogy milyen alapvető
hatások lépnek fel az egyes frontokkal kapcsolatban.

172
Melegfronti hatás: (a front átvonulása előtt 1-2 órával már jelentkeznek a tünetek)
ingerlékenység
zajt, fényt erősebben érezzük
sértődékenység
sírásra való hajlam növekszik
figyelemösszpontosító képesség csökken, közlekedésben a balesetveszély növekszik
csökken a teljesítőképesség
a fáradtság hamarabb jelentkezik
a depressziós hajlamú emberek nyomott hangulatba kerülnek
az öngyilkossági kísérletek száma nő ˇ idegi feszültség, fejfájás jelentkezhet
a mozdulatok kapkodóvá, ügyetlenebbé válhatnak
szaporább légzés, szívműködés
a vérnyomás nő
vérzésre való hajlam nő az agyban, gyomorban, orrban
vérrögképződés valószínűsége fokozódik, agy-, tüdőembólia, érelzáródás
valószínűsége nő
az immunrendszer kevésbé hatékony a gyulladás és a fertőző betegségekkel szemben
fokozódik az anyagcsere
emelkedik a vércukorszint, cukorbetegek állapota romlik
a vizelet mennyisége megnövekszik
étvágytalanság léphet fel, a bélben és a gyomorban felfúvódás állhat be

Hidegfronti hatás: (a hidegfront átvonulása után jelentkeznek a tünetek)

az idegrendszer ingerlékenysége csökken
megnő a reflexidő, a cselekvési reakciók késnek
a közlekedésben balesetveszély a reflexidő megnövekedése miatt
állandó álmosságérzet, nehezebb gondolkodás
szédülés, kábultság, fejfájás
hányinger léphet fel
gyomor-, epe-, vese-, bélgörcsre való hajlam megnő
nő a szívinfarktus veszélye
a szívműködés lassul, a vérnyomás csökken, a vérzési hajlam csökken
az ájulási hajlam megnő
véralvadási és vérrögképződési hajlam nagy, trombózis léphet fel az agyban, tüdőben,
végtagokban
a légúti hurutos megbetegedések gyakorisága megnő
allergia, asztmás rohamok gyakrabbak
reumás fájdalmak gyakorisága megnő
lecsökken a vércukorszint
a test szövetei több vizet kötnek meg
a vizenyős, ödémás állapot súlyosbodhat, főleg az alsó végtagokon

A légköri fényjelenségek, a hang te rjedése a légkörben

Az optika a fizika azon ága, amely a látható fénnyel foglalkozik. A légkörbeli fényjelenségek
tanulmányozásánál először is szólnunk kell a fénytörés jelenségével. A fénytörés akkor lép
fel, ha a fény különböző sűrűségű közegek határára érkezik. Ha sűrűbb közegbe lép be, akkor
a beesési merőlegeshez törik, míg, ha ritkább közegbe lép be, akkor a beesési merőlegestől
törik. A fehér fényről tudjuk, hogy különböző hullámhosszúságú (frekvenciájú, színű) fényből
áll. A különböző hullámhosszú fény viszont különböző erősséggel törik. A leginkább a

173
rövidebb hullámhosszúságú fény (kék) törik, a legkevésbé a legnagyobb hullámhosszú fény
(vörös). Ennek a hullámhosszfüggő fénytörésnek. lehetünk tanúi a prizmánál, vagy a
légkörben a szivárványnál.
A légkörben előfordul szóródás is, ami azt jelenti, hogy a légkört alkotó gázok molekulái
valamint a lebegő porszemcsék, részecskék a rájuk eső fényt minden irányban szétszórják. A
szórás mértéke a kis hullámhosszúságú fénynél nagyobb (kék), mint a nagy hullámhosszúnál
(vörös).
A szóródás következménye, hogy az eget kéknek látjuk, mert a Nap irányából érkező
napsugárzásból a kék szóródik leginkább és ha az égre nézünk, akkor ezt a szórt sugárzást
látjuk. Szintén ennek a következménye a naplemente vöröses színe. A Nap ilyenkor már
alacsonyan áll a horizont fölött, a napsugarak a légkörben hosszabb utat tesznek meg, mint
délben. A rövidebb hullámhosszú fény nagy része már kiszóródik a napsugár nyalábból, így a
Nap irányából érkező napsugárzásban már nagyrészt a vörös dominá l.
A leggyakoribb optikai jelenség a légkörben a szivárvány. Szivárványt akkor láthatunk, ha
hátunk mögül süt a Nap és a szemközti égbolt esőcseppekkel van tele, pl. egy elvonult zivatar
után. Ilyenkor az történik, hogy a vízcseppeken a fény törést szenved és visszaverődik a
szemünkbe. Ehhez bizonyos geometriai elrendeződés szükséges, úgyhogy a szivárványt a
napsugárzás irányához képest mindig 42 o-os ívben látjuk. A színe a fénytörés miatt alakul ki,
a vörös a legkülső, a kék a legbelső íven helyezkedik e l. Előfordulhat, hogy egy második,
gyengébb ív is keletkezik, amelyben a színek sorrendje fordított.
A másik gyakran előforduló jelenség az úgynevezett halojelenség. A halojelenség akkor
jelentkezik, amikor magas felhők (Ci, Cs) jégkristályain törik meg a fény. Ebben az esetben a
Hold vagy a Nap körül fényes udvar, halo gyűrű alakul ki. A kis halo gyűrű fél nyílásszöge
22o, belül barnásvörös színű, kívül pedig kékesfehér.
A ritkábban látható nagy halo gyűrű 46o-os. Viszonylag ritka jelenség a melléknap is, amikor
az égen a Naptól eltérő másik irányban fényes kört lehet látni. A halojelenség a következő
rossz idő előjele lehet, mivel például a melegfront előtt Cirrusok és Cirrustratus vonul fel.
A légköri tükröződések is tulajdonképpen a fénytörés következményei. A levegőben a
fénytörés mértéke a sűrűségtől és a hőmérséklettől függ. Mivel a légkörben a sűrűség a
magassággal lefelé nő, a légkörbe belépő napsugárzás (vagy éjjel a csillagok fénye) az eredeti
irányától fokozatosan eltér. Ez teljesen szokványos jelenség.
A sűrűség és emiatt a fénytörés mértéke megváltozhat ugrásszerűen is egy-egy légréteg
határán, ekkor ugyanarról a tárgyról egyszerre több kép is a szemünkbe juthat. Ha a tárgy
képét a valóságos helye fölött látjuk, felső tükrözésről beszélünk. Ez akkor fordul elő, ha a
felszínen a levegő hidegebb és fölöttünk közvetlenül egy meleg réteg van jelen
(sarkvidékeken vagy hideg óceáni felszín fölött). Ellenkező eset áll elő, ha a talaj felszíne az
erős besugárzás következtében nagyon felhevül és a felszín közeli légréteg hőmérséklete
szintén magassá válik (gyakori a füves pusztákon, aszfalt utakon). Ilyenkor a képeket a
valóságos helyzetükhöz képest alacsonyabban látjuk (alsó tükrözés). Tipikus esete, amikor a
betonutat vizesnek látjuk: ilyenkor tulajdonképpen az eget látjuk.
A hang terjedési sebessége szabadon álló és mozdulatlan hangforrás esetén, homogén
hőmérsékletű, száraz, tiszta, mozdulatlan légkörben minden irányban azonos (kb. 330 m/s). A
gyakorlatban a szélsebesség illetve a hőmérsékleti viszo nyok befolyásolják lényegesen a hang
terjedését. Ha fúj a szél, a hangsebesség a szél irányában nagyobb, míg a széllel szemben
kisebb lesz. A hőmérséklet általában a talaj közelében a magassággal csökken. Ekkor a
hanghullámok a talaj közelében előreszaladnak, majd a felszíntől elszakadva felfelé
kanyarodnak. Ilyenkor a hangforrás közvetlen közelében is előfordulhat, hogy a hang nem jut

174
el hozzánk. Ha azonban a hőmérséklet a magassággal növekszik (inverzió), a hangsebesség
felfelé nő, ezért a hanghullámok a talaj felé kanyarodnak. Ekkor a hang a talaj mentén jól
terjed.
Amikor a hanghullámok melegebb réteg határára érnek, arról vissza is verődhetnek. Ha a
légkörben inverziós réteg van, akkor a hang visszaverődése különösen erős lehet. Ilyenkor pl.
a repülőgépek zúgását az inverziós réteg alatt nagyon erősen halljuk, míg amikor feljebb
emelkedik, a hangjuk hirtelen elgyengül.

Népi megfigyelések, tapasztalati tények

A következőkben álljon itt néhány praktikus jel, ami az időjárás javulására vagy romlására
utalhat. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindig az összes jelet együttesen kell szemlélni,
egyetlen jel alapján téves következtetésre juthatunk. Az időjárást folyamatosan kell nézni, egy
adott pillanat alapján szintén téves következtetést vonhatunk le. Próbáljunk folyamatokat
tekinteni, megérteni mi is történhet a légkörben.

Az időjárás romlásának jelei

l. A csendes és tartós jellegű csapadékhullás előjelei:
élénk, majd mérséklődő DK-i szél, csökkenő légnyomás, égbolton megjelenő Ci, Cs,
halojelenség, egyre inkább szürkülő ég, D-i irányból a felhőzet lassan beborítja az
eget, vastagodó felhőzet, eltűnik a Nap vagy Hold korongja, csendes eső havazás indul
meg, a felhőzet tovább vastagodik, a folyamat 6-12 óra alatt zajlik le (Iásd melegfront
lefolyása)
a hőmérséklet éjszaka nem csökken, nappal nem melegszik számottevően (csak a front
után)
a hajnali-reggeli harmat- illetve dérképződés elmarad
a napközben képződött gomolyfelhők estére nem oszlanak fel
a távoli zajok, harangszó, vonatdübörgés jól hallható
emberek, állatok nyugtalanná, ingerlékennyé válnak
a hangulat nyomott, a figyelem, koncentráció csökkenése miatt a balesetveszély nő
a csapadékhullás kezdete előtt 15-20 perccel az énekesmadarak elcsendesednek

2. Aznapi időjárásromlásra, változásra utaló jelek

reggel:
o a fátyolosan kelő nap a déli óráktól kezdődő csapadékos időjárást jelez
o a harmat és dérképződés elmarad
o reggeli szivárvány hamar bekövetkező záporesőt jelez
napközben: délutáni záport, zivatart jeleznek a felmelegedés hatására kialakuló helyi
portölcsérek, forgószelek, gomolyfelhő-képződés
este: éjszakai záport, zivatart jelezhet a délies irányú szél kíséretében alkonyatkor Ny
felől meginduló erős gomolyfelhő-képződés
az állatok viselkedése is jelezheti: a macska sokat mosdik, a kakas gyakran kukorékol,
a verebek a porban fürdenek, a fecskék alacsonyan repülnek, a szárnyas rovarok
csípnek, a pók a hálója sarkában begubózik

3. Másnapi időjárásromlásra, változásra utaló jelek

napközben, vagy éjjel a szél iránya az óramutató járásával ellentétesen (pl. ÉNy-ról,
DNy-ra) változik, megerősödik
a nap fátyolfelhőzet mögött nyugszik le (Ci, Cs)

175
 a baromfiudvar lakói még jóval alkonyat után is kapirgálnak
a magasan szálló repülő mögött hosszú kondenzcsík képződik, sokáig megmarad,
lassan É felé sodródik
a csillagok fénye nyugtalan, hunyorgó

Az időjárás javulás és a tartós jó idő jelei

1. Az időjárás javulás jelei:
lassú javulás, ha a tartós csendes esőt hirtelen záporeső váltja fel, a szél megerősödik
a csapadékhullás megszűntével a felhőzet egyre magasabb ra emelkedik, feloszlik
a látástávolság jelentősen javul, a légnyomás emelkedik
napközben a szél az óramutató járásával egyezően fordul (pl. DNy-ról ÉNy-ra),
megerősödik, a magasban is É-ról fúj
énekesmadarak ismét énekelnek, fecskék ismét magasan repülnek
a csapadékzóna elvonulását jelzi az alkonyat előtti szivárvány
a nyomott hangulat, feszültség oldódik, emberek, állatok megnyugszanak

2. A másnapi jó idő jelei:

a délelőtt képződött lapos gomolyfelhők délutánra feloszlanak, ég kitisztul, a szél
lecsendesül vagy teljes szélcsend lesz
erős az éjszakai harmatképződés
éjszakára köd keletkezik a völgyek alján, este a dombon melegebb van, mint a
völgyben (ld. inverzió!)
a magasan szálló repülőgép mögött rövid kondenzcsík
a csillagok fénye nyugodt
a baromfiudvar lakói alkonyat után nyugovóra térnek, a pók szövi hálóját

3. melléklet: Felhőképek

Felhasznált irodalom:
Sz. U. Goncsarenko: Meteorológiáról mindenkinek. Műszaki Könyvkiadó, 1985.
Dr. Koppány György: Felhők. Búvár zsebkönyvek, Móra Könyvkiadó, 1978.
Czes?aw Szczeci?ski: A meteorológiáról mindenkinek. Műszaki Könyvkiadó, 1967.
S. Dunlop, F. Wilson: Weather Forecasting. The Hamlyn Publishing Group Limited, 1 982.
Máhr Jenő, Varga-Haszonits Zoltán: Az időjárás előrejelzése és a mindennapi élet. Gondolat Kiadó,
1978.

176
Háncs Péter:

XII. EGÉSZSÉGTAN, ELSŐSEGÉLY

EGÉSZSÉGTAN

A túra egészségtanáról általában

Korunk rohanó életmódja, a sok stressz, egészségtelen táplálkozási szokások, dohányzás,
alkohol egy sor un. civilizációs betegséget eredményezhet, mint pl. a szívinfarktus, magas
vérnyomás, neurózis, mozgásszervi megbetegedések. A sport és ezen belül a természetjárás az
egyik lehetőségünk, hogy szervezetünket ellenállóvá tegyük. A sport nyújtja azt a terhelést,
amely a szív és vérkeringési rendszer magas fokú alkalmazkodó képességét igényli. A sport
fokozza a fizikai erőnlétet, megóvja a szellemi frissességet, fegyelmezettségre, önismeretre,
rendszerességre nevel. A természetjárás előnye mindezeken kívül, hogy mértékét egyénileg
szabhatjuk meg, minden korban űzhető, változatos, ismereteket adó.
Az alábbiakban ismerkedjünk meg néhány alapvető hatással, melyek az embert a túrázás
során érik.

A levegő
A városi levegő nagy mennyiségben tartalmaz széndioxidot, szénmonoxidot, kéndioxidot,
benzpyrént és különböző porokat. Ennek mértékére jellemző, hogy a városi ember átlag 60-
100 mg port lélegzik be 24 óra alatt, melynek nagy része szerencsére a tüdőnkből kitisztul.
Ezzel szemben az erdei levegő tiszta és mentes minden kémiai szennyezettségtől. Üdítő illatát
a fák gyantás illó anyagaitól kapja és nem az ózontól, mely kellemetlen szúró szagú gáz
(háromatomos oxigén módosulat). Magashegyi túránál figyelembe kell vennünk, hogy a
magasság növekedésével arányosan csökken a levegőben lévő oxigén nyomása és pl. 5000 m
magasan már csak 11 térfogatszázalék és 0.5 atmoszféra, a tengerszinten levő 21 % és 1
atmoszférával szemben. Ez hatással van a szervezetre, megnyújtja a reakc ióidőt, csökkenti a
teljesítményt és hangulati depressziót okoz. 5000 méter felett már általában oxigénpalack
szükséges.
Bio klimatológia: bioklimának nevezzük az emberi szervezetet érő éghajlati viszonyok által
kiváltott hatások összességét. Vannak emberek, akiknek a szervezete különösen élénken
reagál az időjárás változásaira. Ezeket fronthatásnak nevezzük. Hideg levegő betörésekor
(hideg front) fokozott ingerlékenység, érszűkületre, hörgőszűkületre való hajlam várható.
Meleg front beáramlásakor, amely mindig lassabban megy végbe, a magas vérnyomásban és a
pajzsmirigy túltengésben szenvedők állapota romolhat és hangulati depresszió várható.

Napfény
A természetes sugárzásnak nagy része a napból érkezik hozzánk. Ennek hullámhossza 0.28-
400 mikronig tart. A napfény az életjelenségek normális lefolyásának alapfeltétele. A napfény
spektrumának alacsony hullámhosszú tartománya az ultraviola vagy ultraibolya sugárzás és ez
okozza a lebarnulást. Hatásai a következők:
1. D vitamin keletkezése a bőrben már meglévő elővitaminokból, UV sugárzás hatására,
2. Pigmentképződés (ennek köszönhetjük testünk nyári barnaságát). A sok pigment
megakadályozza, illetve megvédi a szervezetet a további sugárhatástól. Ezért nincs
értelme a napozást túlzásba vinni.
3. Baktériumölő hatás,

177
 4. Bőrpírt okozó hatás. Különösen magas hegységekben, ahol a levegő tisztasága miatt
nagyobb az UV sugárzás erőssége, fordulhat elő súlyos égési sérülés, vagy kötőhártya
gyulladás (gleccser leégés, hóvakság). Magaslati helyeken erre mindig számítani kell
és megfelelő öltözködéssel, napszemüveggel a bajt megelőzhetjük.

A vízfogyas ztás szabályai

Egy 70 kg-os embernek a víztartalma 40 liter körül van. Ebből is látható, hogy az emberi
szervezetnek alapvető szükséglete a jó ivóvíz. Ennek kritériumai: jó minőségű, élvezhető,
szomjat oltó legyen, hőmérséklete 9-12 o C.
Nem tartalmazhat kórokozókat, mérgező vagy más egészségkárosító anyagokat. A vízivás
során mindig vegyük figyelembe az alábbiakat:
A csapadékvíz, bár kémiai szempontból desztillált víz, szennyezettnek tekintendő, ugyanígy a
hólé is. Egyes helyeken a vizet ciszternákba gyűjtik, ennek vize is fertőzöttnek tekintendő.
Ideális ivóvíz a forrásvíz, mely megfelelő vastagságú talajrétegen megy át, ami a legjobb
szűrő. Vigyázzunk azonban, hogy ne tévesszük össze a forrásvizet a búvópatakkal.
Az ásott kutaknál csak azokból igyunk, amelyek mélysége legalább 6-8 méter. Különösen
óvakodjunk az állatok itatására használt alföldi gémeskutaktól. Egyes falvakban még ma is
nagyon magas a kútvizek nitrát tartalma, mely azonban inkább csak a csecsemőkre veszélyes.
Magashegyi túrák során a beömlő csermelyek ihatóak, de a tengerszemek vizének
fogyasztásától tartózkodjunk, mert ezeknek biológiai öntisztulásuk nincs.
Itt kell megemlítenünk az alkohol káros hatását. A szeszes italok a szomjúságot nem oltják,
mert a szervezetből vizet vonnak el. A fizikai munkateljesítményt nem fokozzák, viszont
súlyos idegrendszeri és májkárosodást okoznak, nem beszélve a részegség antiszociális
mivoltáról. A túrázás során kimerült szervezet, az üres gyomor az alkohol felszívódását
meggyorsítja és hatását még kifejezőbbé teszi.

Táplálkozás
A tápanyagokat három nagy csoportba oszthatjuk:
1. Energiát adó tápanyagok (szénhidrátok, állati és növényi eredetű zsírok)
2. Építő tápanyagok (fehérjék, ásványi anyagok),
3. Védő tápanyagok (vitaminok, nyomelemek).

Táplálkozástani alaptétel, hogy az ember napi táplálékbevitelének 15 %-át fehérje alkossa,

Ennek hiányában fáradékonyság, testsúly csökkenés, izomsorvadás, májkárosodás jöhet létre
és csökkenhet a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képessége is. A zsírok 20-30 %-
ban kell, hogy részesedjenek energiaforgalmunkban. Ha ez az arány a zsírok javára eltolódik,
súlyos érrendszeri betegségek alakulhatnak ki. A szénhidrát bevitel 50-60 % legyen.
Az izommunka a szénhidráthoz kötött és ne felejtsük el, hogy a kenyér és a rizs igen fontos
szénhidrátforrásaink. Az ember napi kalória szükséglete függ az életkortól, testmérettől és a
fizikai aktivitástól is. Így az átlagos 2500-3000 kcal-val szemben a túrázás során 4500-5000
kcal-ra is szükségünk lehet. A túra során ne legyen célunk a mértéktelen táplálkozás, nehezen
emészthető ételeket ne, vagy csak pihenőnap előtt fogyasszunk. Különösen vigyázni kell az
élelmiszerek csomagolásával, figyelembe véve a romlandóságot is.

Öltözködés
A szervezet az izommunka során hőt termel, de mivel működése csak egy állandó
hőmérsékleten biztosított, a felesleges hőmennyiséget le kell adnia.

178
Ennek módjai: hővezetés, hősugárzás, verejtékezés. Izommunkában, tehát pl. túrázás so rán a
hőleadás nagy része párolgás útján, tehát verejtékezéssel történik. Amennyiben helytelen
ruházat, vagy túlzottan magas külső páratartalom miatt a szervezet ily módon nem tud
megszabadulni a felesleges hőmennyiségtől, túlmelegedés, hőguta jöhet létre. Nemcsak
melegben, hanem hidegben is igen fontos a célszerű öltözködés, mely során az alábbi
szempontokat kell figyelembe venni: fehérneműnek olyan anyagok valók, amelyek simák, a
verejtéket felszívják, nem tapadnak a bőrhöz. A felső ruhaneműket úgy kell megválasztani,
hogy télen vastag, nagy pórusú, bolyhos és viszonylag sötét színű legyen. Nyáron a bő,
vékony, ritka szövésű, világos színű anyagok a praktikusak. Igen fontos a megfelelő cipő. Ez
ne legyen magas sarkú, hegyes orrú, tehát ne akadályozza a láb vérkeringését. Figyelni kell
arra, hogy a ruházat teljes súlya télen se legyen több 6-7 kg-nál, és ez is főleg a vállra, esetleg
a csípőre nehezedjen.

Izommunka
Az izmok a mozgás aktív szervei és a test tömegének 40-45 %-át alkotják.
Túrázás során dinamikus izommunka folyik, melynek kedvező hatása van az egész szervezet
teljesítőképességére és alkalmazkodására. Az izompumpa mechanizmusa során az izomrostok
összehúzódáskor a köztük futó erek falára nyomást gyakorolnak és ezzel segítik a
vérkeringést is. Két kellemetlen jelenséggel kerülhetünk szembe, a fokozott izommunka ill.
túrázás során.
Az egyik az izomláz. Az izomműködés során végbemenő biokémiai folyamatok
melléktermékeként tejsav keletkezik, mely a véráram útján a májba kerül, ott lebomlik, vagy
részben újra felhasználódik. A kellő edzettségben nem levő izomzatban a munka során a
tejsav-koncentráció túlzottan megnőhet és ez okozza a kellemetlen, fájó fáradtságérzést.
Ilyenkor nem szabad a mozgást teljesen abbahagyni, hanem csökkentett terhelés mellett azt
folytatni kell, hogy a véráram útján a tejsav elszállítódjék.
A holtpont: minden sportban, így a túrán is jelentkező, de leküzdhető cselekvőképtelenséget
jelent. Ilyenkor a légzés nehéz, végtagjainkat ólmosnak érezzük, szívtáji dobogásérzés is
kialakulhat. Oka: a szervezet hőszabályozásának rövid ideig tartó zavara. Ha ilyenkor
akaraterővel és kitartással a túrázást lassan tovább folytatjuk, a hőszabályozás magasabb
szintre állítódik át és a kellemetlen érzések fokozatosan megszűnnek.

A dohányzás ról
Minden propaganda ellenére a dohányzás egyre terjed, az egyre fiatalabb korosztályokban is.
A dohányfüstnek közel 100 alkotórésze van, melyeknek túlnyomó többsége nem bomlik el,
hanem a tüdőbe és onnan a vérkeringésbe kerül. Ezek közül a legveszélyesebbek a benzpyrén,
anthracén, szénmonoxid, ciánhidrogén, arzén, nikotin. A dohányfüst megbénítja a légutak
öntisztulásában szerepet játszó csillószőröket. Bizonyítottan rákkeltő hatású (szájüregi, gége-
és tüdőrák), nagy szerepe van a szívinfarktus, agyvérzé s, érszűkület, fekélybetegségek
létrejöttében. Sajnos a passzív dohányosok is ki vannak téve ezeknek a veszélyeknek, ha
környezetükben dohányosok tartózkodnak. Túrázás során, amikor végre módunk van tiszta
levegőt szívni, különösen óvakodjunk a cigarettázás rossz szokásától.
A legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a fiatalkori dohányzás visszafordíthatatlan károsodást
okoz a tüdőben.

179
 ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS

Elsősegélynyújtásról általában
Az elsősegélynyújtás a túravezetőnek, ill. minden embernek nemcsak erkölcsi, de törvényben
előirt kötelessége is. Erről a Büntető Törvénykönyv intézkedik, ebből idézzük:
"172. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az
élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ e l, és két évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és
életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő
szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra
egyébként is köteles."
Természetesen senkitől sem várható el, hogy orvosi szintű szakmai segítséget nyújtson, de a
laikus elsősegélynek is döntő jelentősége van, mivel többnyire azonnali és elsődleges
beavatkozásra nyújt lehetőséget.

Általános szabályok
A laikus elsősegélynyújtás a beteg, vagy sérült ellátásának első és igen fontos láncszeme, de
sosem helyettesítheti az orvosi ellátást. Az elsősegélynyújtás alapvető feladatai a közvetlen
életveszély elhárítása, szükség esetén újraélesztés, távolabbi életveszély elhárítása (pl.: az
elvérzés megakadályozása), továbbá a szervkárosodások kivédése. Első teendő a helyszínen a
tájékozódás, hogy mi történt, hogyan történt, mikor történt, és több sérült esetén azok közül ki
a legsúlyosabb. Az elsősegélynyújtó személynek, esetünkben a túravezetőnek határozott
fellépést kell tanúsítania. Meg kell akadályoznia a pánikot, és megteremteni az
elsősegélynyújtás optimális feltételeit, pl. eltávolítani a kíváncsiskodókat.
A helyszín biztosítása természetesen nem lehet a beavatkozás gyorsaságának rovására. A
túravezető csak olyanra vállalkozzon az elsősegélynyújtás során, amihez ért, illetve amit
biztosan meg tud oldani. Az alapvető feladatok ellátása után gondoskodni kell a további
segítségről, tehát a mentők értesítéséről.
Orvosi beutaló nélkül is hívható mentő baleset, szülés illetve nőgyógyászati vérzés,
eszméletvesztéses rosszullét, öngyilkosság és mérgezés esetén. Az Országos Mentőszolgálatot
mindig pontosan kell tájékoztatni a balesetet szenvedett egyén adatairól és a baleset
körülményeit, a betegség súlyosságát is közölni kell.

Újraélesztés
Az alapvető életműködések (légzés, keringés) megszűnésével megkezdődik a halál folyamata,
amelynek első négy perces szakaszát klinikai halálnak nevezzük. Ezen idő alatt az agysejtek
még nem károsodnak visszafordíthatatlanul az oxigénhiánytól és ha eközben megkezdődik az
újraélesztés, van esély az élet folytatására. Természetesen vannak körülmények, melyek eleve
kizárják az újraélesztés lehetőségét, mint például az élettel összeegyeztethetetlen sérülés,
tudottan halálos betegség végstádiuma, öt percnél lényegesen és bizonyosan több idő eltelte.
Ha tehát ezen eseteket kizárhatjuk, haladéktalanul meg kell kezdenünk a légzés, keringés
helyreállítását. Mindenek előtt az elsősegélynyújtónak el kell tudni dönteni, hogy a beteg
életműködései valóban megszűntek-e, vagy csak eszméletlen, de a szívműködés és a légzés
még tartott. A légzés vizsgálatára az egyetlen biztos szempont a mellkas illetve a has ritmikus
süllyedésének és emelkedésének megléte. Ezt kellően levetkőztetett betegnél megtekintéssel

180
vizsgáljuk (tükör és vattaszálas módszerek megbízhatatlanok). A keringést csakis a nyaki
főütőér kitapintásával vizsgálhatjuk. Ezt a gége és a fejbiccentőizom között négy ujjunkkal
tapinthatjuk.
A perifériás pulzus, valamint szívhangok hallgatása megbízhatatlan. A szembogarak
tágassága sem minden esetben irányadó, mert bizonyos betegségek vagy mérgezések ezt
befolyásolhatják. A szembogarak fényingerekre való változatlansága klinikai halál, illetve az
agysejtek károsodása mellett szól.
Amennyiben a légzés és szívműködés, vagy csak a légzés megszűnt, haladéktalanul, de nem
kapkodva meg kell kezdenünk az újraélesztést. Az újraélesztés ABC-je a következő:
A = átjárható légutak,
B = befúvásos lélegeztetés,
C = circulatio (keringés) helyreállítása,
D = drogok (gyógyszerek).

Az első teendő tehát, a légutak átjárhatóvá tétele. A szájüregbe kerülhet iszap (vízbefúláskor),
idegen test, elzárhatja a garatot például a beteg fogsora is. Ezért minden esetben meg kell
győződnünk, hogy a szájüregben nincs idegen test. Az izomtónus hiánya miatt a beteg
szájának kinyitása általában nem okoz problémát. Ujjainkra zsebkendőt csavarva, a szájüreget
kitisztítjuk. Az újraélesztést mindig földön vagy padlón a hátán fekvő betegen végezzük. A
befúvásos lélegeztetéshez a beteg fejét hátrafeszítjük. Az egyik kezünkkel a beteg állát és álla
alatt a szájfenéken keresztül a nyelvét rögzítjük.

Ezáltal a nyelv nem csúszik hátra a garatba. A légút biztosítása után esetleg spontán is
megindulhat a légzés. Amennyiben ez mégsem következik be, azonnal szájból-orrba
lélegeztetést kezdünk. A közvetlen érintkezés elkerülésére vékony textíliát teríthetünk a beteg
orrára (a papírzsebkendő alkalmatlan!). A fejet hátraszegve saját kilélegzett levegőnket
(melyben még mindig van elegendő oxigén) nyugodt ütemben a beteg orrába fújjuk. Ezután a
beteg arcától elemelkedve tekintetünket mellkasa felé fordítjuk, figyelve annak a passzív
kilégzés alatti süllyedését. Percenként kb. 16 befúvásra van szükség, tehát saját légzési
ütemünknek megfelelően lélegeztetünk. Amennyiben a mellkas süllyedése nem következik
be, vagy buborékoló, szörtyölő hangokat hallunk, úgy a levegő a gyomorba került. Ilyenkor
újra meg kell vizsgálnunk a légutak átjárhatóságát, vagy a fej helyzetén kell igazítani. Tilos a
beteg háta vagy nyaka alá bármilyen tárgyat tenni!

181
 A befúvásos lélegeztetés első üteme: belégzés
A mesterséges lélegeztetés ideje alatt lehetőleg a fejet ne engedjük el. Sokszor önmagában a
mesterséges lélegeztetés is megindíthatja a már megszűnt vagy megszűnőben lévő
szívműködést, és így életmentő lehet!
Szívmasszázs: Csak olyan elsősegélynyújtó végezze, aki erre gyakorlati kiképzést is kapott,
mert a szakszerűtlenül végzett, vagy kezdeményezett szívmasszázsnak igen súlyos
következményei lehetnek. A szívkompressziót úgy végezzük, hogy a beteg jobb oldalán
elhelyezkedve, (térdelve) jobb tenyerünket a szegycsont alsó harmadára illesztjük, pontosan a
középvonalban úgy, hogy ujjaink a beteg feje felé mutassanak. Bal kezünk a jobb fölé
kerüljön, arra merőlegesen. Mindkét karunk könyökben nyújtva legyen. Ily módon egész felső
testünk súlyát ki tudjuk használni. Legalább öt centiméter mélységre benyomva a
szegycsontot, a szív a szegycsont és a gerinc között összepréselődve a vért kipumpálja, majd
elengedve újra magába szívja. Ideális a ritmus, ha a szegycsont benyomását 1
másodpercenként végezzük.
Minthogy többnyire komplex újraélesztést végzünk, össze kell hangolnunk a befúvásos
lélegeztetést és a szívmasszást. Egy elsősegélynyújtó esetén minde n 8 szívkompressziót 2
befúvás kell kövessen. Ha két szakképzett ember végzi az újraélesztést, akkor 4 kompresszió
és 1 befúvás az arány.
Mindkét esetben először 4-4 befúvással kell kezdenünk, hogy a tüdőben lévő vért oxigénnel
ellássuk. Természetesen tilos a befúvást és a kompressziót egyszerre végezni, mert az
összenyomott mellkasba hiába próbálnánk levegőt préselni. Az újraélesztés a két
elsősegélynyújtótól nagy figyelmet és pontos együttműködést követel.

Kilégzés alatt a segélynyújtó a beteg mellkasa A légzés vizsgálata

felé fordított fejjel a mellkas mozgását figyeli

Célszerű, ha a szívkompressziót végző személy hangosan számol, mert ezzel társa már
felkészülhet a kellő időben történő befúvásra.
Ha legalább 30 percig végzett újraélesztés során sem tapasztalunk eredményt, az újraélesztést
abbahagyhatjuk. Eredményen azt értjük, ha visszatér a spontán légzés, helyreáll a keringés,
melyet folyamatosan ellenőriznünk kell, vagy egyéb tüneteket tapasztalnunk, mint pl. a
pupillák fénymerevsége megszűnik, a bőr színe szederjesről normális felé közeledik. Spontán

182
szívműködés és légzés esetén az újraélesztést folytatni szigorúan tilos! A bordatörésnél,
különösen idős embernél különös óvatosság szükséges. Külön fel kell hívnunk a figyelmet,
hogy meglévő szívműködés mellett végzett szívkompresszió végzetes lehet, míg a kellő ok
nélkül végzett befúvásokkal nem sokat árthatunk.
Az újraélesztés esélyeit növeli, ha a klinikai halál első percében meg tudjuk kezdeni. Ekkor
még 75 % a valószínűsége, hogy a sejtek nem károsodtak, míg a ne gyedik percben már csak 1
%.

Eszméletlenség
Gyakrabban kerülhet a túravezető olyan helyzetbe, hogy el kell különítse a klinikai halál, az
eszméletlenség, és a színlelt eszméletlenség állapotát.
Eszméletlenségnek nevezzük azt az állapot-romlást, amikor megtartott szívműködés és légzés
mellett az idegrendszer ingerelhetősége megszűnik. Tehát a beteg fény, hang, fájdalom
ingerekre nem reagál, izmai tónustalanok. Ilyenkor teendőnk a beteg stabil oldalfekvésbe való
juttatása, kivéve gerincsérülés esetét. Állandóan figyelemmel kell kísérnünk a beteg légzését
és keringését, mert ezek bármikor leállhatnak. Az oldalfekvésre azért van szükség, hogy a
szinte mindig bekövetkező hányás ne okozzon fulladást az által, hogy a hányadék a légcsőbe
kerül. Eszméletlenség esetén mindenféle úgynevezett "élesztési eljárás" (pl. ammónia
szagoltatása, hideg víz, stb. ) felesleges és ártalmas! Színlelt eszméletlenségre kerülhet sor,
ha, a beteg akarattal, vagy akarat nélkül valamilyen számára hátrányos konfliktust elkerülni
akar, vagy előnyökhöz akar jutni. A tetetett eszméletlenség felismerésének biztos módja, a
szempillákra való ráfújás, mely következtében azok megrebbennek és ez akaratlagosan nem
befolyásolható. Kerüljük a durva módszereket, mert végül is, ilyenkor is betegségről, kóros
lelkiállapotról van szó.

Stabil oldalfekvő helyzet létesítése

Sebzések
Sebzésnek nevezzük a bőr, vagy nyálkahártya, illetve az ezek alatt levő szövetek
folytonosságának megszakadását mechanikus, kémiai, hő, sugárzás, illetve elektromos
behatásra. A sebek fajtái a következők:
1. Metszett, vagy vágott seb: éles tárgy okozta, éles, sebszélű, többnyire erősen vérző
seb. Fertőzésveszély viszonylag csekély.

183
 2. Zúzott seb: a leggyakoribb, tompa tárgy okozza. Vérzés kisfokú, de nagy a fertőzés
veszélye és a fájdalom. A zúzott seb enyhe formája a horzsolás, amely csak a bőr
felületét érinti.
3. Szúrt seb: lehet be-, vagy áthatoló. A vérzés csekély, de igen nagy a fertőzés veszélye.
4. Szakított seb: tátongó, nagy sebfelület, erős vérzés, nagy fájdalom.
5. Harapott seb: lehet emberi vagy állati harapás, nagy a fertőzési lehetőség és a
fájdalom.
6. Lőtt seb: minden lőtt seb eleve fertőzöttnek tekintendő.

Teendők: elsősegély célja a másodlagos fertőzés megakadályozása és a vérzés csillapítása. A

seb környékét meg kell tisztítanunk, biztosan fertőzött sebeknél amennyire lehetséges magát a
sebet is. (A tisztítás mindig a sebtől elirányuló mozdulatokkal törté njen.)
Tisztítására legjobb biztos eredetű vizet használni, a sebbe benzint tenni tilos ! A seb
környékét le kell jódozni és steril fedőkötést alkalmazni. A sebből könnyen ki nem mosható
idegen testet eltávolítani nem szabad. Vattát a sebre tenni vagy seb hintőport a sebbe szórni
tilos ! Ez utóbbi megakadályozza a sebszélek összetapadását és az elsődleges sebgyógyulást.
Kézsérüléseknél célszerű mindig levenni a beteg gyűrűit, vagy karóráját, mert a végtag
beduzzadása után ezek már nem távolíthatók el. Amennyiben a seb ellátásához ruhadarab
eltávolítása válik szükségessé, úgy a beteget mindig az ép oldal felől kell vetkőztetni. Minden
sebzésnél fennáll a belső sérülés gyanúja is.

Vérzések
A sebzések nagy részénél fellép a vérzés is. Ennek fajtái: hajszáleres, visszeres, vivőeres,
(vagy ütőeres).
A hajszáleres vérzés többnyire spontán csillapodik, hacsak a beteg nem szenved véralvadási
zavarban. Ellátása a fedőkötés.

Viszeres vérzés és nyomókötés,

amikor a gézlapra helyezett kemény nyomópárnát szoros pólyamenetek rögzítik

A visszeres (vénás) vérzés esetén sötétvörös színű, nagy mennyiségű vér távozik. Nagy az
elvérzés veszélye, vagy ha nagy véna sérül, könnyen bekövetkezhet légembólia is. (Levegő
jut az érrendszerbe és elzárhat fontos ereket) Ellátása: nyomókötés. Ez úgy készül, hogy a
sebet steril gézzel fedjük, a géz fölé keményebb vattacsomót vagy összetekert pólyát
helyezünk, majd szoros pólyázással biztosítjuk a kellő nyomást. Szorítókötés alkalmazása
szigorúan tilos!

184
 Az ütőeres vérzés csillapítására alkalmas nyomáspontok

Vivőeres (artériás) vérzés esetén a szívműködéssel egyidejűleg lüktető, élénk-piros vért veszít
a beteg, mely könnyen okozhat elvérzést, ez azonban függ a sérült artéria nagyságától.
Ellátása: vagy az előbb leírtak szerinti nyomókötés, vagy olyan esetben, ha nyomókötés nem
helyezhető fel, (arc, nyak, kulcscsont feletti artéria) ujjal kell a vérző eret az alatta levő
csonthoz hozzányomni. Hónaljból, vagy térdhajlatból eredő vérzésnél a hajlatba gézgombócot
helyezhetünk és a végtagot arra ráhajlítjuk. Általános szabály, hogy a vérző testrész lehetőleg
a test többi részéhez viszonyítva magasabban legyen. Szorítókötés alkalmazása itt is
szigorúan tilos!
Orrvérzés: általában magas vérnyomás vagy az orr nyálkahártyában levő értágulatok
megrepedése okozza. Teendők: a beteg a fejét hajtsa előre és két ujjával az orrszárnyakat
legalább öt percig szorítsa össze. Amennyiben ez hatástalan, úgy géztampon behelyezése
indokolt.
Fülvérzés: többnyire koponyasérülés jele! Tamponálni tilos.

Kivérzett és sokkos beteg fektetése vízszintes fejjel, felpolcolt alsó végtagokkal

Belső vérzések: testüregbe vagy a szövetek közti résekbe történő vérzés, mely lehet oly
nagymennyiségű is, hogy végzetessé válik. Tünetei tompa, erős behatás után sápadtság,
szapora, könnyen elnyomható pulzus, hideg veríték, nehézlégzés, a körömágyak és az ajak
oxigénhiány miatti kékeslila színe.

185
Tüdővérzés, mely vérköpéssel jár, vagy gyomorvérzés, mely vérhányással is jár, a belső
vérzések csoportjába tartozik. Egyetlen teendő a beteg nyugalomba helyezése és a mentők
minél előbbi értesítése.

Sebfertőzések
Ezek leggyakoribb és legveszélyesebb formája a tetanusz fertőzés, mely különösen szúrt, lőtt,
roncsolt sebekben fordulhat elő. A tetanusz kórokozója oxigén jelenlétében veszélytelen, de a
sebek mélyén a levegőtől elzárva a baktérium szaporodása akadálytalan.
A lappangási idő néhány naptól 5-6 hónapig terjedhet. Ezután súlyos izomgörcsök alakulnak
ki, a légzőizmok görcse halálhoz is vezethet. Különösen földdel szennyezett vagy harapott
sebek esetén a sebet gondosan meg kell tisztítanunk és a szükséges védőoltáshoz minél előbb
hozzájuttatnunk a beteget.
Veszettség: súlyos, mindig halállal végződő fertőző betegség, melyet veszett állat harapása
okozhat. A fertőzés létrejöhet ép bőrfelületen keresztül is, ezért nagyon veszé lyes a
veszettségre gyanús állat, vagy tetemének megérintése is. Az ilyen fertőzésre gyanús sebet
szappanos vízzel kell kimosni, orvosi ellátásra kell jelentkezni, lehetőség szerint az állatot is
eljuttatva a közegészségügyi hatóságokhoz.
Gáz-ödéma (sercegő üszök): szúrt és lőtt sérülések félelmetes, de szerencsére ritka
szövődménye. 2-3 napos lappangási idő után a seb körül hólyagok jelennek meg, melyekből
vöröses, édeskés szagú váladék ürül. A sebkörnyéket megtapintva sercegés észlelhető.

Égés
Magas hő (láng, forró gőz, forró gáz, megolvadt fém, stb. ) következtében jöhet létre.

"Kilences" szabály: az égett testfelület számítása

I. fokú égés: a bőr kissé duzzadt, vörös, csak legfelső rétege károsodik, pár nap alatt hámlással
spontán gyógyul. Kezelése: bőrnyugtató gyógyszerészeti kenőcsök.
II. fokú égés: a bőr minden rétegére kiterjed. Szabálytalan mennyiségű és nagyságú, eleinte
víztiszta, majd zavaros hólyagok keletkeznek. A hólyagok kiszúrása szigorúan tilos! A nagy
fájdalom miatt lehetőleg azonnali és hosszantartó hideg folyóvizes hűtés szükséges, majd
steril fedőkötés. Az égett bőrfelületre semmilyen kenőcsöt ne tegyünk!
III. fokú égés: A bőr szürkésen elszíneződött. A teljes szövetelhalás miatt a bőr érzéketlen, de
a fájdalom igen nagy. Óriási a fertőzés veszélye! (pl.: tetanusz). Teendő: hűtés, steril

186
fedőkötés. Minden esetben azonnal adhatunk a betegnek általa már máskor is használt
fájdalomcsillapítót. Az égés az egész szervezetet érintő súlyos ártalom. Súlyosságát
meghatározza kiterjedése. Ennek mértékét úgy határozhatjuk meg, hogy az ujjak nélküli
tenyér tekinthető a testfelület 1 %-ának. Ha a szakszerű ellátás rövid időn belül nem várható,
folyadékpótlásról is gondoskodnunk kell, tea vagy enyhén sózott víz itatásának formájában.

Fagyás
A tartós hideghatás, különösen idősebb korban, kifáradás esetén, éhezésben, alkoholos
állapotban fagyásos sérülést okozhat. Ez lehet helyi és általános. Befolyásolja a levegő
nedvességtartalma, a szél, és a hideg tartóssága is.
Lehűlés: A szervezet folyamatosan hűl le, a beteg fáradttá, indítékszegénnyé válik,
ellenállhatatlan kényszert érez, hogy lefeküdjön és aludjon, tudata elhomályosul, lé gzési és
keringési zavarok alakulnak ki. Mindez kedvezőtlen körülmények között már + 7-8 o C-on is
kialakulhat. Teendő: a test fokozatos melegítése dörzsölés, vagy forró italok itatása útján.
Fürdővízben való melegítés esetén a víz hőmérsékletét 15 o C-tól fokozatosan emeljük 30 o C -
ig.
Lokális fagyás: Kialakulását elősegítheti szűk cipő, vagy kesztyű viselése is.
I. fokú fagyás: Égő, szúró fájdalom, márványozott, majd szederjes bőr, enyhe duzzanat.
Kezelése: melegítés, steril kötés.
II. fokú fagyás: Vörhenyes, savós hólyagok keletkeznek, a fagyott terület érzéketlen.
Elsősegély: steril kötés. Hóval való dörzsölés semmilyen esetben sem alkalmazható, mert a
hókristályok nem sterilek és a védekezőképességét elveszített bőrfelületen keresztül súlyos
fertőzést okozhatunk (tetanusz!).
III. fokú fagyás: Teljes szövetelhalás, felmelegítés után is szederjes és érzéketlen marad a bőr.
Teendők: steril kötés. A fagyási sérülések szinte minden esetben megelőzhetők, megfelelő
táplálkozás, öltözet és az időjárási viszonyok figyelembevételével. Az alkohol a
közhiedelemmel ellentétben nem véd a hideg ellen, sőt az erek kitágítása útján rontja a
szervezet hővisszatartó képességét.

Áramütés
A következmények elsősorban az áram erősségétől, jellegétől, a behatás időtartamától,
valamint a szervezetben megtett útjától függnek. Fontos tényező a szervezet pillanatnyi fizikai
állapota is. Az általánosan használt 50 Hz frekvenciájú, 220 V feszültségű váltóáram
fájdalomküszöbe 3-10 mA- nél jelentkezik, 75 mA- nél erősebb áram már végzetesen
befolyásolhatja a szívműködést. A váltóáram biológiailag veszélyesebb, mint az egyenáram.
Az áramütés okozta égési sérülés ellátása a már ismertetett szabályok szerint történik. Nagy
energiahatás esetén un. áramjegy keletkezik, mely szürkésfehér, fájdalmatlan tömöttség a
bőrben és az áram belépési helyén található. Az áramütés következtében izomgörcsök,
szívmegállás, légzésbénulás léphet fel. Szükség esetén tehát az újraélesztés szabályai szerint
kell eljárni. Az áramütött megközelítése előtt tisztáznunk kell, hogy a balesetes teste
feszültség alatt van-e még, vagy sem. 1000 V feletti feszültségű áramkörből való mentésre ne
vállalkozzunk! (Tűzoltóság, Elektromos Művek).
Az áramütés ritka formája a lépésfeszültség. Ez leszakadt, nagyfeszültségű vezeték közelében
adódhat, ahol az esetleg több 100 kV-os feszültség a talajon néhány méteres körzetben igen
meredeken esik 0-ra. Így a talaj két, egymástól lépésnyi távolságban levő pontja között akkora
potenciálkülönbség van, mely halálos áramütést okozhat.

187
Villámcsapás: Rendkívül nagy feszültség és 20-30 ezer A-es áramerősség van jelen. A
behatás ideje aránylag rövid, ezért inkább a mechanikus energia hatása az elsődleges
(csonttörések). Villámcsapás után olykor faág-szerű rajzolat marad a bőrön. A villám
sebessége igen nagy, 180 km/sec. Az áramütés mellett számolnunk kell hallászavarok,
látászavarok létrejöttével is, mert az erős fény és hanghatás is károsíthatja az érzékszerveket.
Zivatar idején lehetőség szerint kerüljük a kiemelkedő tárgyak, valamint a bar langbejáratok
közelségét. Magashegyi túránál meg kell szabadulnunk fém tárgyainktól (csákány, stb. ) és
törmelékes kőzettel borított helyet keressünk magunknak.

Zúzódás, rándulás, ficam

Zúzódás: A szövetek megszakadása jön létre a bőr épen maradása mellett. Vérömleny,
duzzanat, fájdalom, működési zavar alakul ki. Teendő: nyugalomba helyezés, borogatás.
Rándulás: A széthúzó erő legyőzi a szövetek ellenállását és azok rövid időre túlzottan
megnyúlnak. Tünetek és ellátásuk lényegében azonosak az előbbiekkel.
Ficam: Az izületet alkotó csontvégek közül az egyik a helyzetét kórosan megváltoztatja.
Megszűnik az izület rugalmas rögzítettsége is. Teendő: az izületet a sínezés szabályai szerint
kell rögzíteni, tilos a helyretétellel kísérletezni !

Törések
Megkülönböztetünk nyílt és zárt törést. Az elsősegély nagy jelentőségű! Megakadályozhatja a
vérzést, fertőzést, sokkot. Tilos törésgyanú esetén az eltört csontok mozgatása, igazgatása! A
végtagot rögzítenünk kell oly módon, hogy a két szomszédos izület mozgása is gátolt legyen.
(bot, faágak, sítalp stb. ) segítségével. Amennyiben nem végtagot alkotó csont törik, ép
testrészhez kell rögzítenünk. Bordatörésnél a mellkas körülkötése, vállövi töréseknél
háromszögletű kendővel a nyakhoz való rögzítés a helyes megoldás. Nyílt törés esetén,
amikor a bőr folytonossága megszakad és seb is keletkezik, szükség esetén vérzést is kell
csillapítanunk és a fertőzést megakadályoznunk a már elmondottak szerint.

Egyéb sérülések
Koponyasérülés: Mindig súlyos esetnek tekintendő az agysérülés veszélye miatt. Tünetei:
pápaszem alakú vérömleny, fülből szivárgó vér, fejfájás, hányinger, hányás, eszméletvesztés,
emlékezet kihagyás. Ne tévessze meg az elsősegélynyújtót, ha a tünetek átmenetileg
elmúlnak, mert ez nem zárja ki koponyaüregi vérömleny lehetőségét.

Arckoponysérült fektetése
Eszméletén lévő koponysérült fektetése
Teendő: nyugalomba helyezés kissé megemelt fejjel, ha a beteg eszméletlen, stabil
oldalfekvés. Mozgatás, szállítás tilos.
Mellkas sérülés: Az áthatoló mellkas sérülés veszélye a külső légnyomáshoz képest negatív
nyomás alatt levő tüdőszövet összeesése, amely a légzőfelület beszűkülése miatt végzetes is
lehet. Ilyen esetben a sérülést tetőcserépszerűen egymásra ragasztott ragtapasz csíkokkal kell
fedni.
Hasi sérülés: Nyílt sérülés esetén steril gézzel, majd törölközővel vagy lepedővel kell a
testrészt körülkötni. A beteggel bármit itatni, vagy etetni tilos! Tompa sérülés esetén gondolni

188
kell belső vérzésre (pl.: lépszakadás). A beteget térdben felhúzott lábakkal, alig megemelt
fejjel kell fektetni.

Mellkassérült félülőhelyzetben

Gerincsérülés: Mozdítani tilos! Még eszméletlenség esetén sem szabad a beteget oldalra
fordítani. Ha újraélesztés válik szükségessé azt óvatosan meg kell kísérelni.

Vegyi sérülések (mérgezések)

Méreg az az anyag, mely aránylag kis mennyiségben a szervezetbe jutva hatásával a szervezet
életfolyamatait múlóan, tartósan vagy véglegesen megzavarja. A bejutás útjának megfelelően
a mérgezés lehet külső és belső.
I. külső mérgezések: Valamilyen maró anyag (lúg, sav, vagy szerves oldószer)
testfelületre jutásakor keletkeznek. Elsődleges teendő a méreggel átitatott ruhadarab
eltávolítása, majd a bőr óvatos, tiszta textildarabbal való azonnali letörlése. Ezt
követően bő vizes lemosást kell végezni a kénsav- marás kivételével. A gyakorlatban
közömbösítésre többnyire sem idő, sem lehetőség nincs, mivel a méreg milyensége
gyakran ismeretlen, továbbá a mérget közömbösítő vegyszerek nem állnak
rendelkezésre. Ezért közömbösítéssel ne kísérletezzünk (egy-két ritka kivételtől
eltekintve), mert ezzel csak értékes időt vesztünk. A méreg hígítása szintén igen
fontos, és majd minden esetben alkalmazható. Szembe jutott méreg esetén is azonnali
vízzel való kiöblítés a teendő. Mész bejutásakor, ha van kéznél, cukoroldat
alkalmazandó.
II. belső mérgezések:
1. nem maró mérgek esetén: (etilalkohol, metilalkohol, benzin, benzol,
széntetraklorid, triklóretilén, terpentin), minden esetben kíséreljünk meg
hánytatást 2-3 pohár kevés konyhasót, vagy híg-szappant tartalmazó langyos
vízzel. Minden esetben adható 2-3 evőkanálnyi orvosi szén egy pohár vízben
elkeverve.
2. maró mérgezések:
a. lúgmérgezések: (nátronlúg, mosószóda, mosóporok.) Hánytatni tilos !
Vizet, tejet itassunk a beteggel. Célunk a méreg azonnali hígítása.
Legjobb erre a célra a tej, mert nyálkahártya bevonó és enyhe
fájdalomcsillapító hatása is van. A lúgok a nyálkahártya elfolyósodó
elhalását okozzák, igen súlyos következményekkel.
b. savmérgezések (kénsav, sósav, ecetsav, oxálsav). Itt is azonnali víz
vagy tej itatása a teendő. Közömbösítésre szódabikarbonát tilos
használni, mert a fejlődő széndioxid szétrepesztheti a felmaródás
következtében elvékonyodott gyomorfalat. A hánytatás természetesen
itt is tilos.

189
 3. növényvédő szer mérgezés: gyakorisága miatt külön ki kell emelnünk,
hangsúlyozva jelentőségét. A forgalomban levő közel 300 féle növényvédő
szer többnyire a szerves foszforsav észterek csoportjába tartozik. Mérgezés
esetén tilos tej, ricinus vagy alkohol adása, mert ezek a felszívódást
meggyorsítják. A testfelületre került mérget enyhe lúggal, tehát szappanos
vagy ultrás vízzel le kell mosni. Hánytatás, szódabikarbóna, orvosi szén adása
is indokolt. Veszélyessége miatt meg kell említenünk a Gramoxone (Paraquat)
nevű növényvédőszert, mely a málnaszörpre emlékeztet és már kis
mennyiségben is halálos.
4. maró gőzök és gázok: belélégzése esetén a beteg azonnali friss levegőre való
juttatása a teendő. Óvakodjunk a mérgezés helyén nyílt láng alkalmazásától
vagy villany bekapcsolásától, az esetleges robbanásveszély miatt.
Légzésbénulás esetén mesterséges lélegeztetés végezhető. A leggyakoribb
mérgezés ebből a csoportból a széndioxid mérgezés borospincékben,
silómedencék alján. Vigyázzunk, mert a gáz a levegőnél nehezebb, mélyen
helyezkedik el, és az elsősegélynyújtó a beteghez lehajolva maga is áldozatul
eshet. A tömény gáz belégzése azonnali halált okoz. Ki kell emelni a
szénmonoxid mérgezést is. Ez a világítógázban, városi gázban, kip ufogó
gázban található és igen nagy kötődő képessége van a vörösvérsejtekhez,
kiszorítva az oxigént. Különösen gondolnunk kell szénmonoxid mérgezésre a
zárttérben járó motorú autók esetén.
5. gombamérgezések: Rendszerint ehető gombákkal összetévesztett mérges
gombák fogyasztása kapcsán keletkezik. Az ehető gombából készült étel
megromolva nem gomba, hanem ételmérgezést okoz.
a. gyilkos galóca: a lappangási idő 8-28 óra. Tünetei: csillapíthatatlan
hányás, hasmenés, kiszáradás, izomgörcsök, majd egy-két napig tartó
jó közérzet után egyre fokozódó sárgaság, és végül májkóma
következik be. Teendő: hánytatás, vagy hashajtó csak akkor
alkalmazható, ha az általános tünetek még nem alakultak ki. A beteg
túlzott szomjúságról panaszkodik, de állapotát a folyadékbevitel ro ntja,
ezért meg kell akadályozni, hogy igyon!
b. Susulyka-féle gombák okozta mérgezés: 15-60 perces lappangási idő,
izzadás, nyál és orrfolyás, görcsök. Teendő: orvosi szén vizes
elegyének itatása.
c. párduc- és légyölő galóca mérgezés: lappangási idő 1-2 óra, Tünetek:
vörös, száraz nyálkahártyák, szapora szívműködés, nyugtalanság,
delírium, hallucinációk. Hánytatás fontos!
d. Enyhe mérgezést okozó gombák: Világító tölcsérgomba, Sátán tinorru,
farkas tinorru, nagy döggomba, galambgomba-félék, tejelőfélék,
papsapka gomba, stb. Ezek a gombák "gyomorrontásos" tüneteket
okoznak, lefolyásuk viszonylag enyhébb. Orvosi szén minden esetben
adandó, és amennyiben hányás spontán nem jelentkezik, úgy meg kell
kísérelnünk a hánytatást is.

Vízbefúlás
A természetjáró ember különösen gyakran találkozhat ezzel a sajnos egyre szaporodó
szerencsétlenséggel. Ilyen esetben a vízből való mentés elsődleges. Erre azonban csak az
vállalkozzon, aki ért hozzá. Műfogások: hajfogás, két kezes állfogás, egyes hónaljfogás,
kettős hónaljfogás, nyakfogás. A kimentett betegből a vizet kiönteni anatómiai okokból

190
lehetetlen. A tüdőből az édesvíz igen rövid idő alatt felszívódik, a gyomorba került vizet
eszméleténél lévő balesetes kihányja, ha eszméletlen oldalfekvésben, vagy hasonfekvésben
célszerű a gyomrot kiüríteni. Klinikai halál esetén az újraélesztés esélyei viszonylag jók.
Mindig gondolni kell a szervezet általános lehűlésére is. Jeges vízből való mentésnél a sérültet
részben a vízbefúlás, részben a fagyás szabályai szerint kell ellátni.

Belgyógyászati jellegű rosszullétek

Rosszullétnek nevezzük az olyan hirtelen eszméletvesztést, vagy egészségromlást, amely
ismeretlen okból, látható vagy feltételezhető sérülés nélkül következik be.
a. Ájulás: Olyan egyszerű eszméletvesztés, mely során az agy vérellátása átmenetileg
elégtelenné válik. Sápadtsággal, verejtékezéssel, szédüléssel kezdődik, melyet
gyengeségérzés és összeesés követ. Mivel fekvő helyzetben az agy vérellátása javul,
az állapot többnyire spontán rendeződik. A beteg vízszintes helyzetben való fektetése -
enyhén megemelt lábakkal - a teendő.
b. Hőguta: Izommunka során magasabb külső hőmérsékletnél, ha a hőleadás gátolt
(célszerűtlen ruházat) keletkezik. Szellős, hűvös helyen való fektetésre, a ruházat
részleges eltávolítására hamarosan rendeződik. Enyhén sózott teát itassunk abeteggel.
c. Napszúrás: A fedetlen fejet tartósan ért erős napsugárzás következménye. Az
agyhártyák túlzott vérbősége következtében fejfájás, kábultság, szédülés jöhet létre. A
beteget hűvös helyre kell fektetni, tarkójára hideg borogatást tenni és cukros vizet kell
itatni vele.
d. Görcsökkel járó rosszullétek: Minden eszméletvesztés során, valamint néhány
betegség tüneteként létrejöhet görcsroham, mely az egész izomrendszert érinti. Ilyen
betegségek az epilepszia, cukorbetegség során a vércukor tartalmának súlyos fokú
csökkerése, oxigénhiánnyal járó betegségek, mérgezések stb. Ilyen esetben
tartózkodjunk mindennemű durva beavatkozástól (vízzel való leöntés), vigyázzunk,
hogy a beteg ne üsse meg magát és kisérjük figyelemmel a légzését a minél előbbi
orvosi segítség megérkeztéig.
e. Cukorbetegség: Gyakorisága miatt külön ki kell emelnünk. A túra során a cukorbeteg
fokozottan használja fel a vérében Ievő cukortartalmat és ezért hajlamos rosszullét
(verejtékezés, gyengeségérzés, sápadtság) kialakulására. A fokozott izommunka során,
tehát több szénhidrátot is kell fogyasztania. Amennyiben szükséges, kockacukor,
cukros tea itatása javasolt.
f. Szív és érrendszeri rosszullétek: Rendkívül változatos tüneteket produkálhatnak. Ha a
beteg betegségét ismeri, az általa máskor is alkalmazott gyógyszert beveheti, de mi
semmilyen esetben se javasoljunk és adjunk gyógyszert. Agyi érrendszeri katasztrófa
(agyvérzés) esetén stabil oldalfekvés, a légzés figyelemmel kisérése javasolt. Ez a
rosszullét többnyire hirtelen keletkezik, főleg idős embereknél. Az arc színe többnyire
piros, de ez nem mindig mérvadó.

Gyógyszerek adásának szabályai: Alapszabálynak tekintendő, hogy gyógyszerek adásától

tartózkodjunk. Kivételt képez néhány egyszerű esetben fájdalo mcsillapító, fejfájás csillapító,
lázcsillapító, orvosi-szén adása, vagy ha a beteg az általa már máskor is szedett gyógyszerrel
rendelkezik. Gondolni kell győgyszerallergia lehetőségére is, mely az utóbbi időben egyre
szaporodik. Ezért mindig kérdezzük meg, hogy a beteg szedett-e már máskor is olyan
tablettát, amit adni akarunk.

191
Idegen test eltávolítása
Idegen test légútban: A szájüregbe, garatba kerülő idegen testet (ételdarab, szálka, stb.) úgy
távolíthatjuk el, hogy a beteget térdünkön hasra fektetjük, fejét lelógatjuk, (gyermeket lábánál
fogva óvatosan felemelhetünk) és két tenyerünkkel néhányszor a lapockák közé ütünk. Ha ez
sikertelen, a beteget hátulról átkaroljuk és bal öklünket a gyomorszájra helyezzük. Mindkét
kezünkkel hirtelen lökést alkalmazunk, amely által a fokozódó tüdőbeli légnyomás az idegen
testet kipréselheti. Ha az idegen test könnyen el nem távolítható, de légzési akadályt nem
képez, úgy kivételét bízzuk szakemberre.
Nyelőcsőbe, gyomorba került idegen test esetén hashajtót ne adjunk, a beteg kórházi
megfigyelése szükséges.
Orrban levő idegen testet óvatosan, csipesszel próbálhatunk meg eltávolítani.
Fülben levő idegen testet lehetőleg csak fülészeten távolíttassuk el. A fül vízzel való kimosása
tilos, mert pl. a növényi magvak duzzanatát okozhatja.

A légutakba került idegentest Heimlich-féle műfogás Heimlich-féle műfogás

eltávolítása megkísérelhető a alkalmazása álló, vagy ülő alkalmazása fekvő betegen
lapockák közé mért ütéssel. betegen.
Szembe került idegen testet vizes vattával próbálhatunk meg kitörölni, ha ez nem sikerül, a
szem bekötése és szemészeti ellátás szükséges.

Rovarcsípések
Ezek során a rovar fullánkján keresztül az ember számára mérgező, toxikus anyagok kerülnek
a bőrbe. Általános panaszt ritkán okoznak (halmozott csípések, vagy allergia). Helyileg
denaturált szesz, a fullánk eltávolítása javasolt.

Kígyómarás
Hazánkban egyes területeken (főleg a Zemplénben, Somo gyban, Győr- Sopron megyében)
található a parlagi és a keresztes vipera. Marás nagyon ritkán fordul elő, mivel ezek az állatok
igen óvatosak, kerülik az embert. Ha a baleset mégis bekövetkezik, két szúrt seb keletkezik a
bőrön, amelynek környéke hamarosan megduzzad, lilásan elszíneződik, igen fájdalmassá
válik. Teendő: a seb kinyomkodása, kivéreztetése akár bemetszés árán is bő vizes lemosása és
a beteg mielőbbi orvoshoz szállítása. Ne adjunk a betegnek keringést gyorsító italokat (kávé,
alkohol, tea), mert ezek a méreg felszívódását meggyorsítják. A seb kiszívása szükségtelen és
veszélyes is lehet. Minden viperaveszélyes területen el vannak látva az orvosi rendelők a
szükséges ellenszérummal.

192
A kullancsokról
A kullancsok parányi, pókszabású, ízelt lábú élősködők, amelyek a vérszívásukkal többféle
súlyos betegséget terjeszthetnek. A kórokozok lágyrészeiben élősködő vírusok, baktériumok
és néhány parazita egysejtű - vérszívás közben kerülnek át az ember szervezetébe. A
vizsgálatok szerint hazánkban átlagosan minden ezredik kullancs fertőzött az agyhártya,
agyvelőgyulladást (enkefalitiszt) okozó vírussal.
lárva nimfa hím nőstény

1 mm 2 mm 3 mm 4 mm
Ennél sokkal gyakoribb a Lyme borreliosist, más néven Lyme-kórt okozó baktérium: a
Borrelia burgdorferi amely száz kullancs közül tízben megtalálható egész Európában.
A kullancsok fiatal alakjai (a hatlábú lárvák) még képtelenek a bakteriális fertőzés átadására,
de ahogyan a kullancsok fertőzöttségi aránya életük során fokozatosan növekszik, úgy válnak
egyre veszélyesebbekké. A kullancs-lárvák mákszemnél is kisebbek, szájszervük eddig
szabad szemmel már nem is látható, de az ivarérett példányokéhoz teljesen hasonló
felépítésében is, működésében is. A lárva aprócska szájszervével a vért is csak rendkívül
vékonybőrű állatkákból képes szívni: ilyenek az erdei rágcsálók (pockok, egerek, stb.)
újszülöttei. Ekkor kezdődik el a fertőződési lánc, amely a kullancsok közvetítésével a kisebb-
nagyobb erdei állatoktól, hüllőktől, madaraktól, a háziállatokon át az emberig tart.
A betegségek elleni védekezés legbiztosabb módja az elővigyázatosság. A kullancs csípése és
vérszívása fájdalmatlan, így a kórokozókkal való fertőződésre figyelmetlenségünktől függően
- korlátlan idő állhat rendelkezésre. Legfontosabb teendőnk: előzzük meg a kullancs-csípést!
A kullancsok füves, bokros területeken élnek. Rejtőzködve, mert sem a fényt, sem a
szárazságot, sem a meleget nem kedvelik. Egyedfejlődésükhöz elengedhetetlen a vérszívás.
Az emberek vagy az állatok szervezetéből kiszívott vér azonban nemcsak a kullancsot
táplálja, hanem a vérszíváskor a kullancsok testébe került különféle kórokozóknak is kiváló
táptalajul szolgál. Így válnak a kullancsok - tulajdonképpen ártatlanul az állatról emberre
átvihető betegségek terjesztőivé.
A kullancsok különböző fejlődési alakjai: két fejletlen egyed (lárva, nimfa) baloldalt, és a két
ivarérett imágó jobboldalt.
A kullancs-csípés megelőzéséről
Legfontosabb: az elővigyázatosság. A rejtett életmódú vérszívók jelenlétét nem jelzik táblák,
és ránézéssel sem lehet a fertőzött kullancsokat megkülönböztetni a többitől. Jobb tehát az
elővigyázatosság. Érdemes néhány alapelvet még idejében megismerni, hogy a természetben
veszélytelenül dolgozhassunk, biztonságban sportolhassunk, gondtalanul pihenhessünk.
A tapasztalatok szerint a kullancsok nem várnak a meleg májusig, aktivitásuk már akkor
megkezdődik, amikor az átlaghőmérséklet néhány fokkal meghaladja a fagypontot, és még a
lombhullás után is tart. Kora tavasztól késő őszig érdemes tehát megfogadni a következő
tanácsokat:
Indulás előtt három nappal célszerű elkezdeni a Polybé tabletta szedését naponta egy-két
szemet, testsúlytól függően akár többet is. A tabletta vízoldékony B- vitamin tartalma ugyanis
az izzadságmirigyben kiválasztódik és az egész testet a kullancsok számára kellemetlen illat

193
uralja. Megfigyelések szerint hatására a kullancs-csípések gyakorisága 70-80 százalékkal
csökken, de még így is óvatosnak kell lenni.
A vízoldékony B-vitamin az emberi szervezet számára ártalmatlan, mert a fölösleges
mennyiség a vizelettel kiürül.
A bőrön alkalmazott kémiai kullancsriasztók (például Authan spray) még hatékonyabban és
ugyancsak tartósan tartják távol az élősködőket. Ezekkel célszerű a leginkább veszélyeztetett
testrészeket - lábszárat, nyakat, hajlatokat - befújni. A kétféle kullancsriasztó együttes
alkalmazása a leghatásosabb.
Egyes kullancsirtó/riasztó szerekkel impregnálhatjuk felsőruhánkat is. Segítségükkel kb. két
hétig tartó fokozott, külső védelmet nyerhetünk. Az eljárás kizárólag felsőruhán alkalmazható.
Célszerű a sapkát is kezelni vele. A hatóanyagot egy-két mosás sem távolítja el.
A modern tisztálkodószerek (tus- és habfürdők, egyes szappanok) intenzív illatanyagai is
tartósan beivódnak a bőr fölső rétegébe. Nem zárható azonban ki, hogy közülük néhány a
kullancsoknak is kellemes, esetleg vonzó illatú: tehát növelhetik a kullancs-csípések
gyakoriságát.
A szabadban világos, lehetőleg egyszínű ruhát viseljünk, mert ezen könnyű észrevenni a
ruhánkra sodródott kullancsot.
Mindig az időjárásnak és tartózkodási célunknak megfelelő öltözetben legyünk. A kullancsok
ellen nem célszerű asztronautaként, "űrsétának "megfelelően öltözni. Hasznos azonban, ha
nadrágot viselünk, és annak szárát a zokniba hajtjuk. Rövidnadrág viselésekor pedig kullancs-
riasztót használjunk és sűrűbben vizsgálódjunk kullancs után. Hajunkat fedjük világos
sapkával.
Kerüljük el a kullancsok élőhelyeit a hűvös, nedves, árnyékos, füves, bokros csalitost és
erdőrészeket, a cserjéseket. A vadcsapásokon a kullancsok különösen gyakoriak. Fontos
tudni, hogy házfalak tövénél és korhadt fatörzsek közelében szintén gyakrabban találhatók
ezek a parányi vérszívók, mert itt hűvösebb, páradúsabb, esetleg fedettebb a környezetük.
A kullancsok- átmenetileg - szélsőséges körülmények között is életben maradnak, az
életfontosságú vérszíváshoz mégis inkább a földközeli "kiemelkedéseket", magas füveket,
alacsony bokrokat választják. Nyakunkba is ezekről kerülnek. Magas fára csak kivételesen
kerül kullancs, legfeljebb a madarakról. Onnan is azonnal a földre igyekszik.
Az erdőn és a legelőn lehetőleg az úton járjunk. A legelőkön ne időzzünk sokat, mert az
állatok járta helyeken mindig több a kullancs. Pihenéshez a mezőn terítsünk pokrócot a
földre!
Este és másnap reggel is tüzetesen vizsgáljuk át testünket! Különösen fontos a hajas fejbőr és
a hajlatok ellenőrzése. Kullancs-veszélyes helyen történő áthaladás vagy mezőn időzés után
viszont azonnal tartsunk kullancs-vizitet!
A szabadban hordott ruhát az újabb fölvétel előtt mossuk ki, illetve vizsgáljuk át alaposan,
mert abban is rejtőzhet kullancs!
Kirándulás előtt kedvenceinket, különösen a kutyákat kezeljük a kullancsokat és egyéb élősdit
is elpusztító, elriasztó szerekkel! Gyakorlatunkban legjobbnak a Mikrotox néven gyártott
magyar kutyasampon bizonyult. A kezeléstől függetlenül rendsze resen vizsgáljuk át
állatainkat is, mivel teljesen a mi gondoskodásunkra szorulnak. Különösen a szem, a fül és az
orr környékén keressük a kullancsokat, ahol nehezebb átitatni szőrzetüket a kullancs-riasztó
szerekkel és ahová a kullancsok különösen könnyen rásodródhatnak.

194
Az erősen bokros, bozótos területen és az avar alatt, mint egy védett kunyhóban, nagyszerűen
áttelelnek a kullancsok. Másrészt itt mindig biztosított számukra a kellemes hűvösség (18 o C),
a legalább 92 százalékot elérő relatív páratartalo m, szárazabb levegőben a kullancsok napok
alatt elpusztulnak. Egy terület "levegőssége" a legjobb védelem a kullancsok ellen. Ezer-
másfél ezer méter fölött már olyan száraz a levegő, olyan kevés a növényzet, hogy nincsenek
kullancsok. A fennsíkra vezető utakon azonban óvatosnak kell lennünk.
Ha minden elővigyázatosság ellenére bőrünkbe fúródott a kullancs, mielőbb el kell távolítani.
Erre néhány óra áll a rendelkezésünkre. A kullancs az első órákban csak szív, először a
nyiroknedvet, majd vért is. Kezdetben tehát csak a kullancs érzéstelenítésre használt kevés
nyálában lévő néhány kórokozó, többnyire vírus juthat a szervezetbe. A veszély négy-hat óra
után ugrásszerűen nő. A kullancsok ekkor érik el a kapilláris ereket, falukat átvágják és a
kiáramló vér megalvadását gátolva közvetlen kapcsolatba kerülnek áldozatuk érrendszerével.
A kullancs középbelébe kerülő vérben - ebben a kiváló táptalajban - néhány óra alatt
fölszaporodnak a különféle kórokozók és később a kullancs minden lágy részébe
elvándorolhatnak. Ekkor már a kullancs nyála és béltartalma is fertőzötté válik, így a
kórokozók is a kullancs által okozott nyílt bőrsebbe ürülhetnek. Legfontosabb tehát a kullancs
korai észlelése és mielőbbi, de szakszerű eltávolítása is.
Erre a célra nem szabad semmiféle izgató, ártó anyagot használni, mert az a kullancs
béltartalmának és a benne lévő Lyme borreliosist okozó baktériumoknak, illetve más fertőző
anyagnak a nyílt bőrsebbe ürülését váltja ki. Ennél fogva - a régi közhiedelemmel ellentétben
- nem szabad a kullancs potrohát semmiféle krémmel, olajjal, bekenni, mert ez - fuldoklás
közben - az állat öklendezését váltja ki. Ha ujjal, körömmel, egyszerű csipesszel vagy rosszul
kialakított kullancs-csipesszel, esetleg az olykor ajánlott szemöldökcsipesszel próbáljuk meg
eltávolítani a bőrbe fúródott vérszívót, akkor minden óvatosság ellenére megnyomhatjuk a
kullancs potrohát, és annak fertőzött béltartalmát a bőrsebbe, a saját testünkbe préselhetjük.
Hasonlóan nem ajánlott az állat potrohának csavargatása sem. Haszná ljunk speciális kullancs-
csipeszt! Ezzel a kullancs potroha alá tudunk nyúlni, a "nyakánál" megfogni és a bőrből
kitépni.
A kullancs feji része csak kitinből áll, semmi lágyrészt, így kórokozót sem tartalmaz, ezért a
bőrben maradva semmivel sem jelent nagyobb veszélyt, mint egy szálka. A többi
idegentesthez hasonlóan helyi, nem tovaterjedő gyulladás, és gennyedés kíséretében néhány
nap múlva ki is lökődik.
A kullancs eltávolítása után a sebet fertőtleníteni kell, lehetőleg jódoldattal (Betadine). A
fertőtlenítést még aznap és másnap ismételjék meg, esetleg fertőtlenítő kenőccsel (Unguentum
antisepticum, Betadine kenőcs). Készítsenek elsősegélycsomagot a rovarcsípések okozta
kellemetlenségek elkerülésére. Legyen benne jódoldat, fertőtlenítő kenőcs, illetve kalcium
pezsgőtabletta a rovarcsípések okozta allergiás tünetek enyhítésére.
A kullancs eltávolítása után:
1. Jó szolgálatot tesz, ha följegyezzük a kullancs-csípés idejét, földrajzi, és testrajzi helyét.
2. Elővigyázatosságból célszerű 4-6 hétig figyelni a csípés helyét. Ha a kullancs-csípés körüli
bőrgyulladás nem csökken, hanem napról- napra terjed, ha bármily halvány körkörös
bőrgyulladás, a Lyme folt kialakulna, vagy a későbbiekben leírt tüneteket észlelné azonnal
forduljon orvoshoz.!

195
Kullancs okozta betegségek
Kullancs-enkefalitisz
Vírusos agyhártya-, agyvelőgyulladás. Vírusok által okozott, kizárólag idegrendszeri
gyulladással járó betegség.
A kórokozó vírusok a fertőzött kullancsok nyálából már a kullancs-csípés első fázisában
bekerülhetnek a szervezetbe, a kialakuló nyílt seb révén, később közvetlenül a nyirok-, illetve
a vérkeringésbe jutnak.
A Kullancs-enkefalitisz tünetei
Egy-három hetes lappangás után magas láz, fejfájás és a keringő vírusok által okozott
levertség, bágyadtság tüneteivel jelentkezik a betegség. A láz olykor 39 o C fölé is emelkedhet,
néhány nap után átmenetileg megszűnik. A szervezet ellenállása rendszerint leküzdi a
fertőzést, és nem alakul ki a második lázas szakasz. A betegség fennállását a második lázas
szakasz jelzi. Ez egy héttel később jelentkezik és már az agyhártya-, agyvelőgyulladás jele. A
kórokozók a helyi nyiroksejtekben szaporodnak, a 3-5. napon már tömegesen kerülnek a
keringésbe és elérik az idegrendszert. Itt elsősorban az idegsejteket támadják meg és bennük
tovább szaporodnak. Az idegsejteket károsítja a szervezet gyulladásos reakciója is.
A Kullancs-enkefalitisz megelőzése
A fertőzés bárkit megbetegíthet, de a kisgyermekek viszonylag ritkábban szenvednek tőle. A
kullancs-enkefalitisz elleni védőoltás igen hatékony. Biztonságos megoldást jelent az évekig
védelmet adó aktív immunizálás, amelyet védőoltás-sorozattal érhetünk el. Ezzel már előre
fölkészítjük a szervezetet egy későbbi esetleges fertőzésre. A termelődő ellenanyagok, és a
szervezet többi védekező rendszere ugyanis képes semlegesíteni, elpusztítani a kullancs-
csípéskor bejutó vírusokat.
Az első két védőoltást az egyetlen kullancsmentes évszakban, télen a legjobb beadatni. Az
oltás előtt és után két héttel fokozottan vigyázni kell, hogy ne érje kullancs-csípés az oltott
személyt. Az első oltást egy-három hónapon belül kell követnie a másodiknak. A harmadik
oltást pedig egy évvel a második után szükséges elvégezni. A védőoltás legalább három évig
nyújt védelmet a szervezetnek, amikor egy adag emlékeztető oltással tovább nyújthatjuk a
védettség idejét.
A kullancs-enkefalitisz ellen az antibiotikumok hatástalanok.
A Lyme borreliosis
A Lyme-kór az egész szervezet betegsége. A Lyme borreliosis kullancsok által terjesztett
bakteriális fertőzés következménye, és ezért antibiotikumokkal gyógyítható.
Ez a baktérium évtizedekig is rejtőzhet a szervezetben, és a legváratlanabb helyen és időben
támad. Az általa okozott fertőzés a Lyme borreliosis, az izületi gyulladástól a legritkább
idegrendszeri betegségig, a jóindulatú daganatoktól az érszűkületig bármilyen kórképhez
hasonló panaszokat is okozhat, ezek tüneteit utánozhatja. A Lyme borreliosis ellen ma még
nincs hatékony védőoltás!
A legveszélyesebb várható mellékhatás a szervezet évek múlva fölismerhető károsodása,
amely akkor már rendkívül súlyos, akár visszafordíthatatlan formában is jelentkezhet.
A Lyme-kór világszerte a leggyakoribb állatról emberre terjedő betegség. Míg hazánkban
átlagosan csak minden ezredik kullancs fertőzött a kullancs enkefalitisz vírusával, addig
Európában bárhol, legalább minden tizedik hordozza a Lyme borreliosis kórokozóját. Ennek
arányában a Lyme borreliosis is sokkal gyakoribb, mint a vírusos megbetegedés.

196
Az alábbi információk segítik a betegség kórismézését és a beteg gyógyítását:
Jegyezze föl a kullancs-csípés idejét és a közeli település nevét!
Jegyezze meg pontosan a kullancs-csípés testrajzi helyét, és figyelje meg alaposan a kullancs-
csípést követő hat héten át! Ha ezen idő alatt Lyme- foltot észlel, vagy megváltozik általános
állapota, közérzete és a továbbiakban részletezett tüneteket is észleli, akkor föltétlenül
forduljon orvoshoz!
A Lyme borreliosis gyanújelei
Kullancs-csípés után néhány napon belül kialakulhat az ún. "nyári influenza" tünetegyüttese:
mérsékelt láz, izomfájdalom, nyirokcsomó-duzzanat, enyhe fejfájás, torokfájdalommal vagy
anélkül. Ilyenkor orvoshoz kell fordulni! Még akkor is érdemes gyanakodni a Lyme
borreliosis fennállására, ha kirándulás, szabadban végzett munka során ugyan nem észlelték a
kullancsot vagy a csípését, de jelentkezik a "nyári influenza" tünetcsoport. A kullancs csípése,
a nyálában lévő érzéstelenítő miatt nem fáj, ezért sokszor nem is veszik észre. A hím imágóra
jellemző, hogy csak rövid ideig szívja áldozata vérét, majd észrevétlenül, látszólag
nyomtalanul eltávozik. Csak a fertőzés alakul ki, a betegség marad vissza. Ezzel szemben a
nőstény napokig szívja a vért, hogy több ezer petéjét képes legyen lerakni.
A Lyme borreliosis egyetlen diagnosztikus, más betegségnél nem észlelt tünete a Lyme-folt
körkörösen terjedő, kokárdaszerű bőrgyulladás, amelyet ritkán égő érzés, fájdalom, esetleg
viszketés (is) kísér. A bőrelváltozás közepén a kullancs-csípéseknél mindig észlelt kis csomó,
göbcse található. Ez a szervezet reakciója a kullancs-csípéskor a bőrbe kerülő idegen
anyagokra, a kullancs szájszerven lévő, gyakorlatilag veszélytelen baktériumokra. Nem a
göbcse jellegzetes a Lyme borreliosisra, és fertőtlenítővel való eltüntetése sem gyógyítja meg
a Lyme borreliosist magát. Jellemző a Lyme-kórra, ha együtt van a göbcse, körülötte egy
épnek látszó bőrsáv, amelyet vékony, néha alig észrevehető bőrpír, bőrgyulladás szegélyez.
Ez a kokárdaszerű bőrelváltozás a Lyme- folt.
A Lyme folt gyakran csak "terhelésre" válik láthatóvá. Fürdés hőhatására intenzívebbé válik a
gyulladásos terület vérbősége, és ez fölismerhetővé teszi az enyhe bőrgyulladást is. Hidegben
fordított módon javul a fölismerhetőség. Az erek összehúzódása miatt az ép bőrrészek
elhalványulnak. A gyulladásos területen lévő erek azonban összehúzódásra képtelenek,
bennük fennmarad a vérbőség, ami szintén láthatóvá teszi a halvány, gyulladásos gyűrűt, a
Lyme foltot.
Az említett gyanújelek - akár az esetek felében - el is maradhatnak, ilyenkor a kórokozó
akadálytalanul átjutott a szervezet első védőgátján. Ekkor az egész szervezet megbetegedése
várható és a Lyme borreliosis tüneteként gyakran alakul k: izületi gyulladás mint a
legjellemzőbb velejárója a betegségnek. Leggyakrabban az egyik, ritkán mindkét térdizület
betegszik meg. Máskor boka-, könyök-, vagy csukló-, illetve a vállizületi gyulladás alakul ki.
Olykor fájdalmas izom- és íngyulladás vagy kötőszöveti gyulladás társul az izületi
betegséghez. Különféle bőrgyulladás alakulhat ki. A szív megbetegedését ritmuszavar(ok),
szívizomgyulladás, szívburok gyulladás, szívelégtelenség jelezheti. Előfordul, hogy már
röviddel a fertőződés után ideggyulladás vagy agyhártya- és agyvelőgyulladás jelentkezik. Az
arcidegbénulást (arcideggyulladást) az esetek nagy részében Lyme borreliosis okozza. A többi
agyideg is gyakran károsodik, ezért szaglás-, látás-, hallás-, egyensúly- és egyéb beidegzési
zavar követheti a fertőzést.
A kezeletlen Lyme borreliosis többnyire hónapokig, évekig lappangó, hullámzó lefolyású
betegség. Fontos a panaszok és a tünetek időbeli lefolyásának megfigyelése és följegyzése.
Ilyen a lázgörbe alakulása vagy bármely más tünet megjelenése, eltűnése. A tünet(ek)
hullámzása jelzi a megbetegedett egyénhez alkalmazkodott kórokozó időszakosan nagyobb

197
számú megjelenését a vérben, ami egyben a szövetekben való megjelenés jelzője is. A
tünethullámzás idejének ismerete hatékonyan segíti a gyógykezelés időtartamának
meghatározását. Ez a generációs ciklusnak legalább kétszerese, háromszorosa, esetleg a
többszöröse.
A Lyme borreliosisban szenvedőket a ma elérhető antibiotikumokkal teljesen meg lehet
gyógyítani.
A tibola
A legfrissebben azonosított kullancsbetegség a tibola, ami a kullancs által terjesztett
nyirokcsomó-megnagyobbodás rövidítése. A ma még alig ismert kórokozó főként gyerekekre
veszélyes, és általában a hajas fejbőrt veszi célba. Nem véletlenül, hiszen a tibolát terjesztő
kullancs legkedveltebb tartózkodási helye az állatok bundája. A betegség fő tünete a csípés
helyén kialakuló, nehezen múló, fekélyes seb és a megduzzadt nyirokcsomók. Annak ellenére,
hogy egy újonnan azonosított kórformáról van szó, az antibiotikumos kezelések eddigi
tapasztalatai megnyugtatóak.

Kötözési tudnivalók
Általánosságban elmondható, hogy a sebkötések kis leleményességgel megoldhatók, hiszen
nem a kötés esztétikai értéke, hanem a funkciója a mérvadó.
Fejtető kötés: Sapkakötéssel végezzük. Két körkörös menet felhelyezése után a homlok és a
tarkó között oda-vissza vezetjük a pólyát, majd újabb körkörös rögzítést végzünk.
Parittya-kötés: Közepén behasított pólyával alakíthatjuk ki. Ezzel a kötéstípussal láthatjuk el
az orr és áll sérüléseit.
Desault-kötés: A felső végtag, váll, sérülései láthatók ily módon el. A beteget leültetjük,
hónaljába vattacsomót helyezünk, majd a felső végtagot könyökben be hajlítva az ábra szerint
pólyázunk.
Ujj kötés: Keskeny, 5 cm-es gézzel végezzük. A kötést a csukló körül rögzítjük.
Térd kötés: Úgynevezett nyolcas kötés, melyet félig behajlított állapotban helyezünk fel.
Ugyanez használható a könyök esetén is.

Háromszögletű kendő használata: fej-, kar-, Kötözés pólyával: fent sapkakötés két
kéz- és lábkötés pólyával, lent parittyakötés az állra

198
 A kéz mellkashoz rögzítése

Ujjkötés Tenyér- es kézkötés

Combkötés Térdkötés Bokatájkötés

Ajánlott egészségügyi felszerelés

steril gyorskötöző pólya (5, 10, 15 biztosítótű,
cm széles), háromszögletű kendő,
steril vatta, orvosi szén,
steril mull- lap, fájdalom- és lázcsillapító (ezek közül is
rugalmas pólya, az, melynek hatását a túravezető
keskeny ragtapasz, biztosan ismeri,
jódampulla, (Ammónia-párna szükségtelen, sőt
csipesz, káros is lehet.)
olló,

199
Betegszállítás
Alapvető szabály, hogy súlyos beteget ne szállítsunk. Ez az Országos Mentőszolgálat erre
kiképzett dolgozóinak feladata. A szakszerűtlen, erőltetett szállítással csak súlyosbíthatjuk a
beteg állapotát. Ha a súlyos sérült a mentők számára nehezen megközelíthető helyen van, úgy
speciális segítséget (barlangi mentőszolgálat, hegymászók) vehetünk igénybe. Amennyiben
mégis szükséges a beteg szállítása, úgy különböző tárgyakból alkalmi hordágyat készíthetünk,
vagy műfogások állnak rendelkezésünkre, mint a "gólya viszi a fiát" vagy a tálcafogás.

Felhasznált irodalom:
A túravezetés általános ismeretei. Túravezetők könyvtára, MTSz, Budapest 1986.
Dr. Pap Zoltán: Közúti elsősegélynyújtás. Műszaki Könyvkiadó, 1984.
Dr. Bózsik Béla Pál: Tanácsok kullancsokról, betegségekről. Lyme Borreliosis Alapítvány, 1997.

200
Kreutzer Andrea, Szoleczky Emese:

XIII. MŰVÉSZETTÖRTÉNET
Bevezetés a magyarors zági művészettörténetbe

Mivel a túrázó országjárása során elsősorban hazánk és a Kárpát-medence műemlékeivel

találkozik, művészettörténeti áttekintésünket is erre a területre korlátozzuk. Ezért elsődleges
célunk nem az, hogy a nagy európai stíluskorszakokat és emlékeket mutassuk be, hanem a
korban és térben hozzánk közelálló, "mindennapo s" egyházi és világi építményeket és
műalkotásokat.
Példáinkat a Kárpát- medence, az egykori történelmi Magyarország területéről hozzuk. A
jelenlegi államterület a háborús pusztítások által mindig is legjobban sújtott zóna volt. Közép-
és koraújkori építészeti emlékeink nagyrészt teljesen elpusztultak, vagy oly mértékben
átépültek az idők folyamán, hogy létezésüket csak későbbi kialakításuk s néhány szerény
töredék tanúsítja - időben visszafelé haladva ép, stílustiszta elemeket a mai utódállamok
területén sokszor könnyebben lelhetünk fel.
Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az Európában uralkodó stílusáramlatokhoz képest a
középkorban és a koraújkorban a stílusok megjelenése és virágkora, majd továbbélése
hazánkban bizonyos időbeli csúszást (késést) mutat.

Államalapítás előtti emlékek

Régészeti emléknek elsősorban az államalapítás előtti kultúra kiemelt tárgyi-történeti értékkel

bíró megmaradt tárgyi emlékeit nevezzük, mely ezért fenntartásra és bemutatásra érdemes.
Hazai viszonylatban ezek közé számítanak őskori lelőhelyeink, amelyek egy része ma a
nagyközönség számára nyitott bemutató-, illetve kiállítóhely. A legismertebbek ezek közül:
Vértesszőlős, Rudabánya, Istállóskő és a lovasi festékbánya. Az egymást követő népek
lakórétegeinek egymásra rakódásából dombszerű képződmények, ún. tell-ek jöttek létre. Ilyen
pl. Vésztő-Mágor, Szegvár-Tűzköves. Sok helyen ma is jól kivehető terepformaként
észlelhetők a bronzkori- vaskori földsáncok, földvárak.
***
Szintén régészeti emléknek számítanak, de számban és minőségben sokkal szélesebb palettát
mutatnak hazánkban a római kultúra maradványai. Nagyjából a mai Dunántúl területe
Pannonia néven római provincia, azaz tartomány volt; számos településünk római eredetet
mutat: Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron), Arrabona (Győr), Brigetio (Szőny),
Valcum (Fenékpuszta), Gorsium (Tác), Aquincum (Óbuda), Sopianae (Pécs). - A Duna
vonala volt az a jól védhető természetes határ, amely elválasztotta a Birodalmat a barbár
törzsek szállásterületeitől. Ennek köszönhetően marad tak ránk az egykori limes (határvonal)
kisebb - nagyobb katonai táborai (castrumok, castellumok), erődítményei, amelyek közül Pest
területén, az Erzsébet- híd lábánál találjuk az egykori Contra-Aquincumot, Aquincum
ellenerődjét. Sorozatban kerültek elő kisebb erődök a Dunakanyarban is.
A legiós táborok települései mellé, de tőlük elhatárolódva polgári települések épültek (pl.
Aquincum). Jellemző alkotásaik az amfiteátrumok, amelyek egykor gladiátor- és állatviadalok
színteréül szolgáltak. Padlófűtéses házak, különböző szentélyek, vízvezetékek, kövezett utak
maradványai, közfürdők, csarnokok emlékeztetnek az egykori kultúra magas színvonalára. A
polgárvárosokban és a vidéki birtokközpontként működő villákban, gazdasági egységekben,

201
lakóépületekben a római falfestészet és mozaikművészet, szobrászat emlékeivel is
találkozhatunk.
Legismertebb római kori emlékeink:
templom: a szombathelyi Izisz-szentély, az aquincumi Mithrasz-szentély
színház: Óbuda-Aquincum
paloták: az óbudai helytartói, a szombathelyi császári palota
vízvezeték: a Szentendrei úton
fürdők: Aquincum
villa: Balácapuszta, Hosszúhetény
castrum: Nagytétény, Pest, Dunabogdány, Visegrád, Fenékpuszta
út: Szombathely, Érd

***
Pannóniában a II. századtól figyelhető meg a kereszténység és vele az ókeresztény művészet
terjedése. E kizárólag vallási művészet alakulását döntően meghatározta az a tény, hogy i. sz.
313 (Constatinus császár türelmi rendelete) előtt hívei üldöztetést szenvedtek
(keresztényüldözések), hitüket nyíltan nem vállalhatták megtorlás nélkül: ezért
katakombákban tartották istentiszteleteiket, összejöveteleiket. (A katakombák földalatti
temetkezőhelyek, a bonyolult folyosórendszerek találkozási pontjainál gyülekezeti célokra is
alkalmas kisebb termekkel; hazai példáját a pécsi Dóm tér alatt találjuk). Falfestményeik
szimbolikus ábrázolásai az új hit igazságait tükrözik.
313-tól megkezdődhetett az ókeresztény templomok építése, amelyeknek szerkezeti előképe a
római törvénykezési csarnok, az. ún. bazilika volt. Noha nálunk ilyen nem maradt fenn, -
csupán háromkaréjos temetőkápolna (cella triorcha) Pécsett és , Óbudán - érdemes részletesen
megismerkednünk vele, hiszen a későbbi korok elrendezési elveit, az építészeti elemek
megnevezéseit átvették, használták. - A bazilikális "csarnokszerű" templomokban a középen
emelkedő főhajó magasabb a (2 vagy 4) mellékhajónál. Az építmény fényt a főhajó ablakain
keresztül kap. A hosszhajók végén kereszthajó helyezkedik el. A főhajó félköríves (később
sokszögű) kiöblösödésben, szentélyben (apszis) végződik. A főhajót és a kereszthajót, ill. az
apszist széles boltív, azaz a diadalív (arcus triumphalis) választja el egymástól. A diadalívet
előszeretettel díszítik festéssel, legtöbbször a győzelmes Krisztus, a világot uraló Pantokrator
képével - innen kapta a nevét is. Az oltár mindig az apszisban áll, asztal formájú volt, esetleg
egy szent kőszarkofágja is lehetett. A pap szembemisézett. Az oldalfalakat is előszeretettel
festették. A bazilikáknak nincs tornyuk, csupán különálló harangtornyuk (campanile).

A román stílus (X-XIII. sz.)

A Duna- medencében való megtelepedés és a nyugati típusú kereszténység felvétele révén a

magyarországi művészet fejlődése ez időtől kezdve a nagy európai stílusok rendjébe
tagozódott be. Művészeti-építészeti alkotásaink túlélését, fennmaradását azonban kezdettől
fogva determinálta az ország geopolitikai helyzete és az ehhez kapcsolódó viharos
hadtörténet; megszakítatlan folyamatosságról ez esetben nem beszélhetünk.
Első királyaink idejében a nagy arányú templomépítkezésnek a királyi hatalom volt a legfőbb
kezdeményezője és támogatója. Gondoljunk csak a Szent István király törvénykönyvében
megfogalmazott "minden 10 falu építsen egy templomot" elvre. E korai épületek jó részét
fából emelhették, a tartósabb kőből, téglából épült templomok Szent László uralkodása alatt-
óta váltak gyakoribbá. - Emellett fontos szerep jutott a keresztény hitélet megszilárdítására
betelepített szerzetesrendeknek, amelyek Európa-szerte saját építőgyakorlatuk terjesztőivé is

202
lettek, építményeik a rendi regula szerinti egyöntetűséget mutatnak. Például a ciszterciták:
templomaikat torony nélkül építik, a szentély nem félköríves, hanem egyenes záródású, a
díszítő elemekkel rendkívül takarékosan bánnak, a kolostor mellett rendszeresen halastó is
van. Ennek az építkezési módnak a templom kis méretei mellett is kitűnő és jellegzetes
példája Bélapátfalva, de a ciszterci építkezésmód töredékeiben Zircen és Kercen [ma:
Románia] is fellehető.
A hazánkban megtelepedett szerzetesrendek sorát a bencések nyitották meg, akik számára
már Géza fejedelem Szent Márton hegyén [ma: Pannonhalma] kolostort és templomot
építtetett. Szent István a bencés apátságok számát további néggyel (Pécsvárad, Bakonybél,
Zalavár, a Nyitra melletti Zoborhegy [ma: Szlovákia]) gyarapította. XI-XII. századi
építkezéseink szellemi irányítóit javarészt a királyi udvartartásban is jelentős szerepre jutott
bencések közt kell keresnünk. A XI-XII. században a királyi és egyházi megrendelések
domináltak, a XIII. században a templomok létrehozásában világi építtetők is megjelennek,
hatalmuk kifejezésére megalkotva a nemzetiségi monostorokat, s ebből az időszakból már
bőségesen maradtak ránk falusi templomok is.
A román építészet elsősorban a templom- és várépítészetben hozta létre legszebb alkotásait.
Jellemzője bizonyos fokú vaskosság, a boltozatok nyomását vastag falakkal fogták fel és
vezették a föld felé, ezeken csak kis ablaknyílásokat lehetett vágni, a falak vastagok, az
ablakok keskenyek, lőrésszerűek (tölcsérbéllet). Kváderkövekkel építkeztek. A templom
keletelt: a főkapu nyugatra, a szentély keletre, a mellékkapu délre néz. A román kori
templomok az ókeresztény bazilikák elrendezését követik, 3 vagy 5 hajóval, félköríves
apszissal. A templom kiegészítő részei a tornyok és a keresztelő kápolna. A templomok
mennyezetét kereszt- illetve dongaboltozással fedték, mely csak kis fesztávok áthidalására
alkalmas.
A templombelsőt festésen túl már faragványokkal, szobrokkal díszítették. Általánossá válik a
szentek tisztelete, az égi közbenjárás érdekében hozzájuk imádkoznak. Színes üvegablakokat
festenek a misztikus hangulat fokozására. Már nem alámerítéssel keresztelnek, hanem
kancsóból, leöntéssel (az ókeresztény kor és a térítések idejének felnőttkori keresztelésével
szemben túlsúlyba kerül az újszülöttkori keresztség), ennek részeként megjelenik a
keresztelőkút a templom egyik kápolnájában. Ugyancsak elterjed a szószék és a baldachin
alakú hangvető vagy szószékkorona (anyaga kő vagy fa).
Az oltár az apszis hátsó falánál áll. A XII. századtól elterjed a díszes oltárfelépítmény
szokása, amelyen szentek képei, ereklyék és szobrok kapnak helyet. Ezek végleges
keretbefoglalásával alakul ki a gótikus időre a hátsó oltárfelépítmény (retabló). - A
mellékoltárokat egy-egy szent tiszteletére emelték s ezt a szentet le gendájának jeleneteivel,
jellemző attributumaival (jelvényeivel) ott ábrázolták, innen ismerték fel a hívők is. A főoltár
képe a templom névadójának, a főoltár ábrázoltjának volt szentelve (titulus). A pap már a
híveknek háttal végzi a szertartást.
Az oltáriszentség (kenyér és bor) őrzésére kialakítják az oltártól balra vagy mögötte a
tabernákulumot, vagy pastoforiumot, magyarul szentségházat (ez kis fülke a szentély falában,
gyakran ajtó zárja).
Fontos szerepe volt a román építészetben az oszlopnak és a pillérnek; az oszloptörzs sima,
csavart vagy díszített, rendszerint zömök formájú, az oszlopfők díszítése ötletesen sokféle (ó-
és újszövetségi bibliai jelenetek, jelképek, figurális díszítés, állatszörnyek, jelenetek).
Jellemző az ajtó- és ablaknyílások félkörös záródása. Gyakoriak a vékony oszlopokkal osztott
kettős vagy hármas ikerablakok, a templomkapuk tölcsérszerű mélyedésben helyezkednek el,
a mélyedést gazdagon díszített oszlopok és ívek tagolják, ez az ún. kapubéllet, felette a félkör
alakú részben dombormű vagy falfestés (pl. Lébény, Sopronhorpács, Aszófő, Kisdisznód,

203
Küküllő). A homlokzat fő dísze az oszlopocskákkal küllőszerűen tagolt rózsaablak.
Hazánkban a jáki bencés templom szobordíszes kapuzata már átmenetet mutat a gótikába. -
Jellemző emlékei még a bélapátfalvi, lébényi, zsámbéki templomok, az esztergomi királyi
palota bejárati kapubéllete, rózsaablaka. A hazánkban ritka kereszthajós alaprajzi elrendezés
legérdekesebb példái az ócsai (ma református) és a bényi [ma: Szlovákia] premontrei
templomok.
A Szent István által alapított tíz püspökség székhelyén emelt székesegyházak az idők
viszontagságai következtében szinte nyomtalanul elpusztultak, csupán a székesfehérvári,
kalocsai, esztergomi és pécsi székesegyházak alaprajzi elrendezését sikerült ásatások és
leírások segítségével lényegileg rekonstruálni. Az eredeti alaprajzi elrendezést - dacára a XIX.
századi át- és újjáépítéseknek - a pécsi székesegyház altemplomán ma is megfigyelhetjük.
E stílus legjellemzőbb, legépebben fennmaradt példái a lébényi és jáki bencés templomok,
valamint a zsámbéki és türjei premontrei templomok, a gyulafehérvári székesegyház.
Az elemi liturgiai funkciót a falusi templomok töltötték be. Többségük ma plébániatemplom
vagy ezek alá rendelt leányegyház (filiálé), kápolna. Építőanyaguk faragott kő hiányában
gyakran törtkő, tégla; ritka rajtuk az épületplasztikai elem. Elrendezésük egyszerű: rendszerint
diadalívvel különül el a szentély, többnyire boltozattal fedve; az oltár általában úgy
helyezkedik el, hogy a miséző pap keletnek fordulhasson. A szentély fala gyakran festett, az
oldalfalon a szertartási kellékeket befogadó fülke kap helyet, gyakran fülkével keretezett
ülőpad társaságában. A hajó legtöbbször egyenes famennyezettel fedett. Különös, de nem
ritka a kör alaprajzú tér (hajó), a rotunda-templomok típusa (Pápóc, Kallósd, Kiszombor,
Hidegség, Karcsa).
A falusi templom vagy környezete általában temetőként is funkcionált. A templombelsőben
vagy altemplomban történő temetkezés a birtokosok, kegyurak előjoga volt. A kegyúr, aki a
templomot építtette és annak fenntartásáról gondoskodott, az újkor elejétől díszes padot
csináltatott magának és családtagjainak, egyébként a hívők az egész középkor folyamán állva
(illetve meghajolva vagy letérdelve) vettek részt a misén. A pap az oltár mellett, egyszerű
széken ülve fogadta a gyónást, később a XVI. században a szentélyt a hajótól elválasztó
rácsnál. A XII. századtól kezdve a hajó és a szentély találkozásánál megjelennek a
mellékoltárok: ezeket a plébániatemplomokban a kisebb-nagyobb közösségek emelték (céhek,
jelesebb családok), de a teljes közösség miséjét mindig a főoltáron mutatták be.
A román kori szobrászat és festészet szinte kizárólag egyházi jellegű, fő területe a
templomhomlokzat, a kapubéllet, a kapu feletti ívmező és az oszlopfő. A Pécsett fennmaradt
emlékeken túl mindenképpen figyelmet érdemel az esztergomi Szent Adalbert-székesegyház
töredékesen fennmaradt díszkapuja, Porta Speciosája. Falfestészetünk kiemelkedő emlékei a
feldebrői altemplom, a veszprémi Gizella-kápolna, Cserkút.
Új építészeti elem a templomban az altemplom (kripta). Járószint alatti helyiség, miatta a
szentélyrész általában megemelkedik. Eleinte a szent vagy vértanú sírja volt benne, később
magas rangú egyházi és világi személyek temetkezőhelye lett (Tihany, bencés apátság
altemploma mint I. András király temetkezőhelye). A román korban alakul ki a misézéshez
szükséges kegytárgyak (ruhák, kancsók, kelyhek, gyertya) őrzésére a sekrestye. Megjelenik a
harangtorony is, de nem feltétlenül (pl. cisztercitáknál soha, ld. Bélapátfalva).
A korai Árpád-kori templomok alaptípusa: egyhajós, félköríves záródású, torony nélküli
(Karcsa, Vizsoly, Váraszó), de falusi templomaink tornyos változatban is léteznek:
Nagybörzsöny (Szent István-templom), Csempeszkopács, Böde-Zalaszentmihályfa, Mánfa,
Tarnaszentmária, Őriszentpéter, Egregy, Csaroda, Szalonna, Felsőörs, Árpás, Sopronhorpács,
Felsődörgicse. A háromhajósak vagy királyi (Esztergom, Székesfehérvár, Veszprém,

204
Gyulafehérvár, Szabolcs) vagy nemzetségi alapításúak (Harina [ma: Románia], Lébény, Bény
[ma: Szlovákia], Ják, Zsámbék, Vértesszentkereszt).
Kolostorok is épülnek ebben az időszakban: Zalavár-Vársziget, Dömös, Tihany.
A várépítészet kezdetben lakótornyokra (donjon) szorítkozott: jellemző példái a visegrádi
Salamon-torony és a nagyvázsonyi vár lakótornya). Később szabályos és szabálytalan
alaprajzú belsőtornyos várak is épülnek, melyeknél a tornyok a fal síkján belül állnak (Sümeg,
Csesznek, Siklós). Részei továbbá: a kaputorony, falszoros, védőtornyok, gyilokjáró; a
lakótorony a vár védelmi központját adó öregtoronnyá minősül át.
A vármegye-központok jó része nem valódi város, hanem római erődítmények vagy őskori
földvárak helyén épült. Ahol ilyen nem volt, gerendavázas sáncú nagyméretű földvárakat
emeltek (Szabolcs).

A gótikus stílus, gótika (XIII-XV. sz.)

A gótika az építészetben hozta létre legmonumentálisabb alkotásait. Franciaországból indult

hódító útjára. A boltozatok nyomását már nem vastag falakkal, hanem karcsú, égbenyúló
oszlopokkal és a falakok kívüli támpillérekkel vezették a föld felé. A statikai szilárdsághoz a
támpillérek tetejét díszítő tornyocskák, az ún. fialék ellensúlya is hozzájárult. E szellemes
szerkezeti megoldás lehetővé tette, hogy vékonyabb falakat alkalmazzanak és nagyobb
ablaknyílásokat vághassanak rajtuk. Mindez a belső tér növekedéséhez vezetett, a beltér
magassága pedig az áhítathoz, az ég felé forduláshoz is hozzájárult. Az új szerkezet új
arányokat és új díszítőelemeket teremtett, a csúcsíves boltozás lehetővé tett bármilyen
alaprajzú terület beboltozását, az apszis sokszögűvé vált (általában nyolcszög), a csúcsíves,
díszesen faragott mérműves ablakok tág teret adtak a színes üvegablakfestészetnek.
A tatárjárás utáni második honalapítás során IV. Béla király a nyugati határszéli és felvidéki
megerősített, fallal körülvett városokba német bevándorlókat telepített. Ez döntő lökést adott a
telepesek által közvetített új művészeti irányzat kibontakozásának, egyben a városi kultúra
fejlődésének: nem véletlen, hogy pontosan ezeken a területeken maradtak fenn legszebb
építészeti emlékeink. Kivételnek számít elhelyezkedés szempontjából a szeged-alsóvárosi
ferences plébániatemplom egyetlen, csillaghálós boltozatú csarnok-hajójával, továbbá a
nagyvázsonyi hálóboltozatos, támpilléres Kinizsi- templom.
A városi polgárság és az újonnan érkezett szerzetesrendek, a ferencesek és a
domonkosrendiek közreműködésével meginduló templomépítészet egyik korai példája a
soproni Szent Mihály-plébániatemplom, valamint a soproni ferences templom és annak
káptalanterme. Hazánk gótikus emlékei közül a legjelentősebbek: a budavári Mátyás-
templom, a pest-belvárosi plébániatemplom szentélye, a garamszentbenedeki bencés apátság
[ma: Szlovákia], a kassai székesegyház [ma: Szlovákia], továbbá a történeti Magyarország
legnagyobb méretű gótikus építészeti emléke, a brassói Fekete-templom [ma: Románia]. A
magyarországi érett gótikus építészet két kisméretű remeke a Felvidéken a szepeshelyi
apátság [ma: Szlovákia] és a csütörtökhelyi kápolna apátság [ma: Szlovákia], mindkettő
Szapolyai János alapítása. A hazai gótikus építészet főként Erdélyre jellemző különlegességei
a szüntelen hadakozások és a védelem kettős kényszere által életrehívott, bástyákkal,
lőrésekkel és védőfolyosókkal felszerelt templomerőd. Ezek sorából mindenképp ki kell
emelnünk Nagydisznódot, Szászhermányt, Muzsnát, Berethalmot és Prázsmárt [ma:
Románia].
A korszak legjellegzetesebb épülettípusa a püspök székhelyén épülő katedrális, székesegyház.
Elkészítéséhez építőműhelyek alakulnak, sajátos stílusjegyekkel (ferencesek, pálosok,
domonkosok). A félköríves záródások csúcsívesre változnak. A boltozat terheit a támpillérek,

205
boltozatbordák, a mellékhajókon átívelő támívek hordozzák; így a templom belső tere
széltében és magasságában bővülhet, az oldalfalak keskenyebbek lesznek, az ablakok mérete
megnő. Az összes nyílászáró megnövekszik, díszesedik, megjelenik az ablakok kőrácsa, a
mérmű.. Az egész szerkezet könnyedebbé válik. A bordázat is díszíthető, a zárókő is. A
boltozat kereszt-, csillag- vagy hálóformát kap. A főoltár képe ekkor már egyértelműen a
templom névadóját, védőszentjét ábrázolja. A tabernákulum, szentségház felett megjelenik az
örökmécses. Terjed a díszes keresztelőkutak divatja (alapanyaguk bronz).
Új elem a templomban a papok ülőhelye, a stallum (pl. Nyírbátor), a pompás ólomkeretes
üvegablakok a szentek életével. Díszes csillárok készülnek a gyertyavilágításnak.
A XIV. században alakul ki a falusi templomok gótikus díszítőrendszere. A keskeny ablakok
helyét nagyobb, kőrácsos- mérműves ablaknyílások veszik át, a csúcsíves bejárat a torony-
hajó-szentély tengelyét követve a nyugati homlokzatra kerül. A szentély sokszögzáródásúvá
vált, hálózatos boltozatot nyert. A belső díszítő kőfaragványokat sokszor az egész hajóra-
szentélyre-diadalívre kiterjedő falfestés helyettesítette (Velemér).
A világi építkezés terén a gazdaságilag megerősödött városi polgárság egyre nagyobb szerepet
játszott. A XIV. század végére az uralkodók támogatását élvezve mintegy 24 település nyert
városi státuszt. Megépültek a városfalak (Sopron, Nagyszombat, Bártfa, Pozsony, Buda, Pest,
Kolozsvár), a jellemző faházas építkezést a kő vagy tégla (Győr) váltotta fel; kis polgári
lakóházaktól a városházáig; utóbbiak közül a bártfai [ma: Szlovákia] az, amelyik legtisztább
gótikus stílusban épült. A Felvidéken és Erdélyben még az egész XV-XVI. század folyamán
is szívósan ragaszkodtak a gótikus tradíciókhoz.
Gótikus váraink közül a legjelentősebbek: Diósgyőr, Kőszeg, Nagyvázsony, Visegrád,
Vajdahunyad [ma: Románia]. A várakon megjelenik a kapuvédő barbakán, a fal síkjából
kiugró külső tornyok: Siklós, Tata, Kisnána stb.
A gótikus szobrászat a románhoz hasonlóan elsősorban a templomdíszítést szolgálta, egyik
legszebb példája a Nagy Lajos korában élt Kolozsvári Márton és György szobrásztestvérpár
által öntött bronz Szent György-szobor. Szobrászatunk nívójáról mesél a Szent László-herma,
a budavári gótikus szoborlelet, Lőcsei Pál mester fából faragott oltárfigurái.
Hazai szobrászainkat és kőfaragóinkat síremlékekre kapott megbízások is állandóan
foglalkoztatták, működésük nyomaival számos templomban találkozhatunk.
A gótika idején Európa-szerte megsokasodnak a fából faragott szárnyasoltárok. Nagy
elterjedésüket és népszerűségüket bizonyítja, hogy a nagyváradi székesegyházban a XV.
század végén már 60 (!) szárnyasoltár állott. A faszobrászok szerepe általában csak a középső
fülke kitöltésére szorítkozik s ehhez a csupán ünnepeken kitáruló szilárd középső részhez
csatlakoznak a festményekkel elborított mozgatható szárnyak. Legszebb és legteljesebb
példáit a kassai székesegyház, az eperjesi Szent Miklós-templom [ma: Szlovákia], a
kisszebeni [ma: Szlovákia] templom, a lőcsei Szent Jakab-templom [ma: Szlovákia] főoltárai
szolgáltatják.
E korra jellemző templomaink a budai Mária Magdolna-templom, a kolozsvári Farkas utcai
református templom, a nyírbátori református templom, a győri Hédervári-kápolna,
Mátraverebély, Gyöngyöspata, Nógrádsáp, Türje, a szécsényi ferences kolostor
csillagboltozatos sekrestyetere, a cseszneki templom.
A XIV. század kolostoralapításai közül mindenképpen kiemelkednek az egyetlen magyar
alapítású szerzetesrend, a pálosok építkezései: Budaszentlőrinc, Pécs-Jakabhegy, Csatka,
Tüskevár.

206
Táblaképek, freskók tömege készül: szerzői közül mindenképpen kiemelkedik Aquila János
(Velemér) és Kolozsvári Tamás (garamszentbenedeki oltár) munkássága. - Egyének,
családok, testületek és céhek igyekeznek szert tenni a maguk vallásos áhítatának külön, privát
tárgyára, jámbor adományokkal biztosítani lelki üdvüket. Az oltárfelépítményeken
megsokasodnak a képi ábrázolások, amelyek a hívők tekintetét is odavonzzák gazdag
mozgalmasságukkal. A XV. századtól reneszánsz kő- és márványoltárok is készültek.
Nálunk a faragott kváderköves építkezés - mivel a feladat sok és ez időigényesebb, drágább,
csak a sarkoknál és nyílásoknál marad meg, egyébként a terméskő-építkezés a jellemző. A
házak homlokzatát vakolták és erre imitált kváderosztást festettek. A lakóházakon, palotákon
a XV. századig kedvelt és jellegzetes motívum a kapualjak hosszfalát tagoló ülőfülke-sorozat
(Buda, Sopron, Székesfehérvár, Pozsony, Besztercebánya). A külső építészeti megjelenésben
fontos szerepet játszott a színezés: volt, amikor csak a kváderköveket utánzó mintákat
alkalmaztak, a XV. századtól gazdagabb geometrikus minták is előkerültek, a fontosabb
épületek színes mázas cserépfedést kaptak (Buda, királyi palota).
Míg a XVI. század elején a királyi udvar révén mindinkább elterjedt a reneszánsz, az ország
peremterületein és a városok nagyobb templomépítkezésein még mindig a későgótika az
uralkodó.

Reneszánsz és manierizmus (XV. sz. - 1660-as évek)

Itáliában alakult ki, jellemzője a világias, profán légkör. Míg a középkor századaiban az élet
értelmét a túlvilági életre való felkészülésben látták, addig a reneszánsz ember a földi életet
állította központba: harmóniában akart élni e földi létben és boldog lélekként üdvözülni a
túlvilágon. Ez az új humanista világnézet új stílust hívott életre, mintaképévé az élet
teljességét tükröző antik (görög és római) művészet vált, ennek újjászületését (reneszánsz)
hirdették. Az egyházi mellett hangsúlyos szerepet kapott a világi építészet is. Esztétikai
kritérium lett a harmónia, a szimmetria és a tér centrális felfogása, térlefedéseknél a kupola.
Tudatos távlati hatásokra törekedtek, felfedezik a perspektívát, a fény és az árnyék játékát.
Antik épülettagozatokat újítanak fel: pl. párkány, bábos korlát, ballusztrád.
Jellemző díszei az akantuszlevél, a rozetták, a gyöngysor, a bőségszaru, a virág- és
gyümölcsfüzérek, a puttók. Megjelenik a stukkó (gipszdíszítmény), elsődlegessé válik a belső
márványburkolat használata (nálunk elsősorban a süttői vörösmárvány, síremléknek is).
Jellegzetes a sgrafitto (két vagy több eltérő színt vékony vakolatrétegben hordanak egymásra
és így kaparják ki a díszítést), a száraz (secco) és nedves (fresco) vakolatra felhordott
falfestés, a pártázatos oromzat. Gyorsan hódít a színes, mázas kályhacsempék, fajansz,
majolika divatja.
A késő reneszánsz és a barokk közti manierizmust az érzelmek túlfokozottsága, a
diszharmónia, a mesterkéltség, a disszonancia, a "manír" jellemzi.
Nálunk első korszaka a Mátyás-féle udvari reneszánsz (1460-80 k.). Külön érdekessége és
jelentősége, hogy Magyarország Európában elsőként vette át az új irányzatot s továbbította azt
Közép-Európa többi része felé. A reneszánsz térhódítása nem szorítkozott pusztán a királyi
udvarra: az építkezés és könyvgyűjtés terén a főpapok - főleg az esztergomi érsekek - és a
főnemesek egy része is követte ezt. Kiemelkedő példa Bakócz Tamás érsek süttői
vörösmárványból épült esztergomi kápolnája, amelyet a XIX. .század elején elbontottak és az
új székesegyházba foglalva építettek fel ismét. A reneszánsz stílus természetesen a
templomok belső berendezésén is úrrá lett. Elég, ha a pesti belvárosi plébániatemplom
szentségházaira gondolunk.

207
A Jagellók korának reneszánszát megtörte a török hódítás, a hosszú háborús időszak. A XVI-
XVII. századi késő reneszánsz gócpontjai az erdélyi fejedelmi és főúri udvarok, a felvidéki
városok és nemesi kastélyok, a dunántúli és horvát-szlavón egyházi és világi rezidenciák
lettek. A kor létfontosságú építészeti megnyilvánulása a várépítészet, az erődítés.
A magyar művészet a mohácsi vész utáni időkben sem vesztette el európai kapcsolatait, de
helyi megoldások és formák kitermelésében is jeleskedett. Számos építész és kőfaragó nevét
ismerjük, köztük szép számmal szerepelnek itáliai mesterek is. A négyszögletes alaprajzok, a
szögletes sarokbástyák, az oszlopos-árkádos udvarok mindenütt a felső-olasz kastély- és
várépítészet példáit követik.
A Felvidék reneszánsz formakincsében sajátosan keverednek az olasz és német elemek: a
pártázatos falak, a külső és az udvari homlokzaton egyaránt alkalmazott sgrafitto-díszek és az
árkádos udvarok, a négyszögletes saroktornyok helyett kerek tornyok. A legszebb példák a
nagybiccsei Thurzó-kastély [ma: Szlovákia] és a sárospataki vár.
Az erdélyi "provinciális" reneszánsz kialakulására a budai udvar mellett felső-olasz
kapcsolatok is hatással voltak: pl. a keresdi Bethlen-kastély [ma: Románia], az
aranyosmeggyesi Lónyai-kastély [ma: Románia]. A XVIII. század derekáig nyomon
követhetően szétgyűrűző fejlődés fénykorát Bethlen Gábor és I. Rákóczi György
fejedelemsége idején érte el. Hajtásának tekinthetjük a XVII. század második felében
kifejlődő pompás virágdíszes reneszánszt, mely aztán az iparművészetre, a népies fafaragásra
és famennyezet-festésre is nagy hatással volt (pl. az ádámosi templom famennyezete [ma:
Románia]).
A festészetben kedvelt új technika lett a korábbi, fatáblára való festéssel szemben a vászonra
készített olajfestés és a papírra vetett grafika, aquarell, rézmetszet. Hazai mestereink
legjelesebbike MS mester.
Híres az érett reneszánsz kódexművészete, az ötvösművészet az egész korszakban virágzik,
hasonlóképp a bútorművesség (fa intarziák, drágakőberakások).

Török építészet Magyarországon (XVI-XVII. sz.)

Buda eleste, 1541 után Magyarország három részre szakadt. A királyi Magyarország a
Habsburg Birodalomhoz került a Habsburg-család magyar királysága révén. Az Erdélyi-
medence és az Alföld kapcsolódó részén az Erdélyi Fejedelemség jött létre. A középső részt a
török uralta (hódoltság), az Oszmán-Török Birodalom részeként.
A hódoltsági területen az oszmán-török birodalomnak az európaitól gyökeresen különböző
gazdasági-társadalmi- ideológiai rendszere jelentős változásokat hozott. Ez, főleg az iszlám
vallás elmélete és gyakorlata miatt a települések képén, építészetében is tükröződött. A
nagyobb etnikai átalakulás a városokban, mezővárosokban zajlott. A keresztény templomokat
dzsámivá, mecsetté alakították át; az új épülettípusok egyike a melléjük épített minaret (Érd,
Eger) volt; a másik a medresze (a dzsámik melletti mohamedán főiskola); karavánszerájok
(fogadó), derviskolostorok és török fürdők sokasága (budai oldal) jött létre. A magas fokú
építőmesterségbeli tudást igazolta a Dráván Eszék mellett emelt 2 km hosszú cölöphíd, a Pest
és Buda közt létesült hajóhíd is. A török kézre került katonai erősségeken (Szigetvár, Buda,
Esztergom, Eger) számos javítást, korszerűsítést végeztek el a török hadmérnökök.
A mohamedán templomokat délkelet, Mekka felé tájolták; ezt az irányt belül a falba vágott
mihrabfülke jelezte. A falakat meszelték, a vallási előírások díszítésül csupán növényi
ornamentikát és koránból vett idézeteket engedélyeztek. A motívumkincs gyorsan népszerű
lett, virágos-törökös motívumokkal gyakran találkozhatunk keresztény erdélyi alkotásokon is.

208
Az iszlám ugyanakkor toleráns volt a különböző vallási irányzatokkal, így a hódoltsági
területeken szabadon terjedhetett a protestantizmus, az ehhez szorosan kapcsolódó iskolázás,
könyvnyomtatás, de működhettek a katolikus reformáció térítői, szerzetesei (különösen
jelentős a ferencesek tevékenysége), ahogy nem korlátozták az örmény katolicizmust, a
Balkánon és a Délvidéken a bizánci rítusú kereszténységet vagy a zsidó vallásgyakorlatot sem
- amennyiben nem veszélyeztették a fennálló rendet...

Barokk, rokokó, copf (1660-as évek-1780)

Elnevezése a portugál barucca szóból ered, amely "szabályellenes, jó ízlésbe ütköző"-t jelent.
Kezdetben a klasszikus elvektől eltérő stílus gúnyneve volt, később az ellenreformáció,
illetőleg az abszolutizmus korstílusának hivatalos megjelölésére szolgált. Itáliában, Rómában
alakult ki, a jezsuiták közvetítésével jutott el Magyarországra. Elterjedé sében nagy szerepet
játszottak a magyar főpapok és főurak, akik a művészet pártfogói, tervezők és építtetők,
sokszor városformálók voltak egy személyben. Építészeti elgondolásaikban, a művészek
kiválasztásában és a benyújtott tervek elbírálásában saját és környezetük utazásokkal és
célzott tanulmányokkal (építészetelméleti oktatás, geometriai és matematikai könyvek,
mintalapok, metszetek) csiszolt ízlésére és szakértelmére támaszkodtak, pl. a tervezett
festmények tekintetében részletes ikonográfiai programo t és irányítást adtak. Gondoljunk
Eszterházy Károly egri püspök építkezéseire, amelyekkel a magyar barokk várostípus egyik
legszebb és legtisztábban fennmaradt példáját teremtette meg vagy Padányi Bíró Márton
veszprémi püspök sümegi és veszprémi építményeire.
A barokk művészet az egyházi építészetben összefonódott az ellenreformáció terjedésével, a
katolikus egyház ugyanis az egyszerű protestáns templomokkal szemben a művészi kialakítás
pompájával is vonzóbbá kívánta tenni az új templomstílust és rajta keresztül a katolikus
vallást. Bő teret hagyott tehát az épületek formai kiképzésének, a szobrászati és festészeti
alkotások alkalmazásának. A templomok belső architektúrájának a díszítésében minden az
elkápráztató összhatást szolgálja.
A XVI. században Magyarország területén is teret hódított a protestantizmus. Míg a német-
szász lakosság a lutheri evangélikus irányzatot, addig a mezővárosok és falvak magyarsága a
kálvini reformációt választotta. Erdélyben, a tordai országgyűlésen 1571-ben - Európában
elsőként - a négy "bevett vallás" (katolikus, evangélikus, református, unitárius) számára
vallásszabadságot hirdettek. A protestantizmus által meghódított területeken ekkor a katolikus
templomok tetemes része az új vallás híveinek kezére került, a kolostorok, egyházi
intézmények többsége feloszlott (a templom tulajdonjogának változása sokszor járt együtt
képrombolással, a szentkultusz emlékeinek megsemmisítésével, a freskók bemeszelésével). A
protestáns egyházi művészet a XVI-XVII. században a késő reneszánsz motívumkincsével
kapcsolódik össze, míg az ellenreformáció, a katolikus reformáció a XVII. században a
barokk formavilágában nyer kifejezést.
A barokk a nyugati országrészeken jelenik meg először (az Esztergom helyét a török hódítás
miatt átvett érseki székhelyen, Nagyszombatban [ma: Szlovákia], majd Győrben), később a
töröktől felszabadult részeken bontakozik ki igazán, elsősorban osztrák és olasz mesterek
révén. A meghívott elsőrangú művészek közt ott találjuk Johann Lukas von Hildebrandt
építészt a ráckevei kastély tervezőjeként; az egri egyházmegyében és a Dunántúlon
tevékenykedő Fellner Jakabot; a váci székesegyház megalkotóját, Franz Anton Pilgramot;
Georg Raphael Donner szobrászt, aki több mint 10 évet töltött Pozsonyban a hercegprímás
szolgálatában; festőként Paul Trogert és Franz Anton Maulbertschet. A hazánkban
megtelepedett kismesterek több esetben egész építészdinasztiává terebélyesedtek (pl. Pesten a

209
Mayerhoffer-dinasztia), ötletes alkalmazkodóképességük pedig sajátos és eredeti megoldású,
helyi zamatú épületekben mutatkozik meg.
Egyházi építményeink közül a kalocsai székesegyház, a budai Szent Anna-templom, az
esztergomi vízivárosi templom, a szombathelyi székesegyház a barokk építkezés jellegzetes
példái. A pesti egyetemi templom felépítését a salzburgi származású, Hildebrandt-tanítvány
Mayerhoffer András vezette. A pesti Invalidusok temploma Anton Erhard Martinelli műve.
Új tömegesen emelendő épülettípusként ekkor jelenik meg a színház, az iskola, az egyetem, a
könyvtár, az állami hivatalok palotái, a kaszárnyák.
A békésebb időknek megfelelően a kastélyépítészet is fejlődik: Budán, Pozsonyban [ma:
Szlovákia] a királyi várat építik át; Ráckeve (Savoyai-kastély), Gödöllő (Grassalkovich-
kastély), Nagytétény (Száraz- Rudnyánszky-kastély), Keszthely (Festetics-kastély), Körmend
(Batthyány-kastély), Erdélyben Gernyeszeg (Teleki-kastély [ma: Románia]), Bonchida
(Bánffy-kastély [ma: Románia]) és Zsibó (Wesselényi-kastély [ma: Románia]) a példaadó.
Méretben és pompában valamennyit felülmúlja Eszterházy "Fényes" Miklós herceg "magyar
Versailles"-a, Eszterháza, Fertőd, amely arról is nevezetes, hogy az első védelmi szerepet
szinte feladó kastélyunk. Magyarországon többnyire alacsonyabb, tömzsibb kastélyok,
udvarházak épülnek: Pécel (Ráday-kastély), Szirák (Teleki-kastély), Szécsény (Forgách-
kastély) - szebbnél szebb parkokkal; gazdasági épületekkel (istállók, magtárak igényes
kivitelezése). A városi palotaépítkezés jellemző példái a nagyváradi püspöki palota és a
pozsonyi prímási palota. Többi városainkban: Eger, Győr, Székesfehérvár - Pestet és Budát is
beleértve - szerényebb, egyemeletes palotákat találunk. A tető kupolaszerű kiemelése
jellemző (Grassalkovich-kastély). A templomtornyok sisakja hagymakupolából kinyúló gúla,
a toronypárkány mezejében óra. Hatalmas méreteket ölt a kolostorépítkezés (pl. Zirc).
Elterjednek az ún. kálvária-csoportok (a legfontosabbak: Pápa, Vác, Tata, Mór, Mogyoród,
Márianosztra, Kőszeg, Kalocsa, Győr), gyakoriak a Szentháromság-emlékek és Mária-
szobrok, pestisoszlopok (pl. Buda, Szentendre).
A magyarországi barokk világi építkezése számban és művészi értékben nem marad el az
egyházi építkezés emlékei mögött, sőt jelentősége még nagyobb, mert a hazai táj- és
városképek még ma is jellegzetes barokk vonásainak megformálásában annál jóval nagyobb
szerepet játszott.
A barokk minden képzőművészeti műfajt felhasznál. A plasztikus stukkódíszítést egyházi és
világi építkezésekben, nemcsak a belső helyiségekben, hanem az épületek külsején is
bőségesen alkalmazzák. Nemes faanyagokat, márványt, fémet bőségesen használnak,
kedvelik a meghökkentő, különös megoldásokat.
Hazánkban a török kiűzése után az újjáépített templomok kifestésével jórészt osztrák
mestereket bíztak meg. A hazánkban legtöbbet foglalkoztatott mester Maulbertsch, fő művei a
sümegi plébániatemplom falképei, az egri líceum kápolnájának barokk-rokokó
illuzionisztikus mennyezetfestménye, a váci és a szombathelyi székesegyházak freskódíszei.
Ugyancsak az egri líceum épületében van egy másik, a Tridenti zsinatot megörökítő
mennyezetfestmény, Johann Lukas Kracker műve. Paul Trogernek köszönhetjük a győri Szent
Ignác-templom mennyezetfreskóit. A kor neves magyar freskófestője Dorfmeister István, aki
a szigetvári plébániatemplom mennyezetképén Zrínyi Miklós hőstettét örökítette meg,
Kőszegen a plébániatemplomban pedig a szentgotthárdi csatát.
Az ellenreformáció terjedése ellenére a XVII. században a protestáns felekezetek is
nagyarányú építőtevékenységet folytattak. A sokszor erőszakos templomfoglalások és
visszafoglalások közepette számos középkori egyházi épületet vettek át, az átalakítás során
megfosztották őket korábbi "hivalkodó" belső díszeiktől (lemeszelték a freskókat,

210
eltávolították a szobrokat). A református liturgiának megfelelően az oltárt (úrasztala) és a
prédikátort körülülték a hívek, a férőhelyek számát - esetleg többszintes - karzatokkal
növelték. Új templomaikhoz eleinte sokszor használtak fát, vályogot, paticsot, hiszen az
építtető közösség szegény volt, gyakran a templomépítéshez szükséges engedéllyel sem
rendelkezett. Az engedélyekben a hatóságok előírták az építendő templom méretét, anyagát,
helyét, sokszor tornyot nem is építhettek hozzá; külsejében sem egyházi épületnek, hanem
magtárnak, pajtának vagy lakóháznak kellett tűnnie (Nemeskér). - 1781-ben II. József türelmi
rendelete végül engedélyezte a protestánsok szabad templomépítését. Ekkortájt épült
templomaikon a szerényebb formában átvett barokk stílusjegyek felismerhetők
(Füzesgyarmat, Hódmezővásárhely, Mezőberény). Ekkor jelennek meg az ún.
nagytemplomok is, a protestáns többségű városok főtemplomai (Sopron).
A XVIII. sz. végén beköszönt a polgárosultabb, visszafogottabb, egyszerűbb hatásokra
törekvő, a barokkot már klasszikus elemekkel keverő copf stílus (Noszvaj, egri líceum, budai
házacskák) és a részletgazdag rokokó kor, amely egyben a méretek kisebbedését is magával
hozza. A rokokó stílus nem tér el lényegesen a barokktól, hiszen végső soron nem más, mint a
barokk díszítőformák továbbalakítása. Nevét a francia kagyló jelentésű "rocaille" szóból
nyerte, a falakat ellepő, szeszélyes stukkódekoráció egyik jellemző motívumáról.
A barokkot a reprezentáció, a hatásvadászat és erőfitogtatás igénye jellemzi: pompa, pátosz,
illúzió, a méretek fokozása, széles lépcsők és lépcsőházak, homlokzat elé kiugró épületrész
(rizalit), gazdag stukkódísz. A reneszánsz szobrok nyugalmával szemben a barokk szobrok
mozgalmasak, dinamikusak. A szárnyaló angyalok, átszellemült szentek szinte súlytalanul
lebegnek, az erős fény-árnyék ellentétek következtében festői hatásúak. A valóságos
építészeti elemek és a festett látszatarchitektúra határai elmosódnak, a pillérek festve
folytatódnak. Gyakori a mennyezetfestmény, amely a mennybolt illúzióját kelti, ahol a felhők
közt alulnézetből ábrázolt színpompás alakok lebegnek. A színek hangsúlyozott szerepet
kapnak. A lakatos és kovácsmunkák fontossága megnő (rácsok, kapuk, kilincsek). A magyar
vasművesség legszebb példái az egri vármegyeház Fazola Henrik által készített kapui.
A barokk térhódításában nagy szerep jut a szerzetesrendek újjászervezésének. A bencések,
ciszterciek, premontreiek középkori kolostorainak újjáélesztése legnagyobbrészt az új stílussal
már megismerkedett ausztriai és cseh- morvaországi anyakolostorok révén, tőlük kiindulva
történik.
A barokk művészet néhány évtized alatt átalakítja az ország arculatát, a városképet.
Tömegesen eltörli, illetve a maga képére formálja a középkorból többnyire romosan, üresen
fennmaradt templomokat, a háborús pusztítások, a protestáns vagy a török használat nyomait.
A XVII. századtól jelenik meg a templomokban a zárt gyóntatószék, amelyet a
templomhajóban, lehetőleg a bejárat közelében vagy a mellékkápolnában helyeznek el, a
templombútorzat többi részéhez hasonló pompás barokk stílusban.
A középületeken és a palotákon jellegzetes az okkersárga szín ("schönbrunni sárga").

Klasszicizmus (1790-es évek - 1850)

A Nagy Francia Forradalmat és vele a polgári eszmék diadalra jutását követően a polgárság a
római köztársaságot tekintette példaképének. Forrásként használták az antik görög és római
építészet; néha szinte lemásolták azt, de ez inkább a világi építészetet jellemzi.
Szembefordultak a barokk és rokokó tobzódó díszítésmódjával, a klasszikus harmónia
megteremtésére törekedtek, a nemes egyszerűség jegyében. A homlokzatok jellegzetessége az
oszlopos előcsarnok, amelyet fölül háromszögletű oromfal, a timpanon zár le. Az
előcsarnokhoz gyakran széles lépcsősor vezet. Jellemző a mértani testek egyszerű formáihoz

211
való igazodás, a külső és belső térkiképzés világosabbá válik, a nyugalmat sugall. Kevés, de
finomrajzú díszítést alkalmaznak.
Magyarországon elterjedése némi gazdasági prosperálással indult s egyértelműen a nemzeti
törekvésekkel, a reformkorral fonódik egybe. Az építtetők közt egyre több a polgár, az állami,
ill. közcélú épület (múzeum, katonai akadémia, kereskedelmi épületek, szállók, megyeházák,
városházák stb.). Ekkor készül el Pest első rendezési terve, az 1838-as árvíz után klasszicista
városkép alakul ki (a pesti rakpartot szegélyező házsor, az ún. Dunasor; Belső- Lipótváros,
Lánchíd, Nemzeti Múzeum, Alagút). Gyönyörű, finom rajzolatú kovácsoltvas munkák
jellemzik a kort.
Vidéken új lendületet kap a kúriák, kastélyok építése: Alcsút (József nádor kastélya), Gyömrő
(Teleki-kastély), Lovasberény (Cziráky-kastély), Bodajk (Lamberg-kastély), Fót (Károlyi-
kastély), Dég (Festetics-Dégenfeld-kastély), Csákvár (Esterházy-kastély), Abony (Fábián-
kúria), Dabas (Halász-kúria). Vidéki nemesi kúriáink zöme klasszicista stílusú.
Hazánkban Pollack Mihály építette az európai viszonylatban is legjelentősebb klasszicista
épületeket, a Magyar Nemzeti Múzeumot és a Ludovika Katonai Akadémiát. Emellett a fóti,
alcsúti, gyömrői kastélyok terveit is ő készítette. Ebben a stílusban épült az esztergomi
bazilika és az egri székesegyház is, a Pest árvíz utáni újjáépítésében nagy szerepet kapott és
vidéken is sokat foglalkoztatott Hild József művei. - Pollack és Hild mellett a XIX. század
első évtizedeiben számos kisebb-nagyobb tehetségű építész vállalt szerepet: kiemelkedik
közülük Péchy Mihály, a debreceni Nagytemplo m tervezője, továbbá Zitterbarth Mátyás, a
pesti vármegyeháza és a budai Sándor-palota építője.
A kor ismert épületei még a debreceni református kollégium, a Deák téri és a Bécsi kapu téri
evangélikus templom, a váci székesegyház, a sárospataki református kollégium, a
pannonhalmi bencés monostor látképét meghatározó épületbővítése, a szilvásváradi
református templom.
A reformkor idején kibontakozó magyar szobrászat kiemelkedő képviselője Ferenczy István,
festészetünk legismertebb alakjai id. Markó Károly és Barabás Miklós.
A XIX. század első felében a városiasodás az egész országban felgyorsult, a települések
kinőtték a középkori városfalakat, ezeket jórészt le is rombolták. Tiszta, racionális,
négyzethálós utcarendszereket terveztek, Pesten, Pozsonyban, Kolozsvárott új városrészeket,
a szokásos egy-kétszintes házakon kívül többszintes zárt udvaros bérpalotákat emeltek.

Romantika, historizmus, eklektika (XIX. s z. második fele)

A század közepén a klasszicizmus mellett fellépett a romanticizmus, amely az "elvágyódás

gyermeke": visszaálmodta a középkort, az egzotikus múltba és a távolba vágyott. E
stílusirányzat előszeretettel fordult a nemzeti múlt, főleg a középkor felé (romok iránti
érdeklődés), annak külsejét és térkiképzését utánozva. Az új stílus ötvözi a román és gótikus
elemeket, széles körben alkalmazza az öntöttvasat, teret kapnak a sokszorosítható elemek.
Angliából indult el, gyakran együtt járt elhanyagolt középkori épületek "restaurálásával".
Schulek Frigyes az egyik első építészünk, aki a középkori építészetre specializálódott, bár
műemlékesként csak a pécsi székesegyház helyreállításában vett aktívan részt. Steindl Imre
egyben a korszak legproduktívabb épületrestaurátora is volt.
Hazánkban a szabadságharc leverése utáni légkör is kedvezett a ro mantikus törekvéseknek, a
heroikus pátosznak. Költőinket, festőinket a népiesség gazdag forrásai felé terelte,
természetesen az építészet terén is éreztette hatását. Mindenfelé neoromán és neogót épületek
emelkedtek. Neoromán stílusban épült a Halászbástya (Schulek Frigyes műve), neogótikus

212
stílusban a Parlament (Steindl Imre alkotása), keleties mór stílusban a pesti Dohány utcai
zsinagóga (Ludwig Förster terve). A pesti Vigadó kialakításánál Feszl Frigyes román és keleti
elemekből sajátosan magyar stílus kialakítására törekedett, törekvéseinek évtizedek múlva
Lechner Ödönben támadt örököse. Kortársai közül messze kimagaslott Ybl Miklós
(Operaház, Várbazár, a Hild által elkezdett Szent István bazilika, fóti templom).
Míg a katolikus templomépítészetet a tradíciók szabályozták, a protestáns templomoknál több
újítás született az alaprajzi elrendezés és a közösségi tér jobb elrendezése céljából. A
legtermékenyebb protestáns templomépítész az evangélikus Pecz Samu (Budapest, Szilágyi
Dezső téri református templom).
Újabb hatalmas előrelépések történtek a városrendezés, városszépítés terén is. Budapest
egyesülésével a főváros fejlődése sosem látott távlatokat nyert. Megszületett a Sugárút (ma:
Andrássy út), a Nagykörút. Az 1879-es nagyárvíz után Szegedet érintette hasonló léptékű
újjáépítés, modernizálás. A városok körül megszaporodtak a csendre és nyugalomra vágyók
villái (Budapesten a Városliget környéke, ill. a budai hegyvidék; Pécs, Sopron). A Balaton
körül nyaralóhelyek, a Felvidéken és a Székelyföldön fürdőhelyek létesültek, a villaépítkezés
itt is felgyorsult. Továbbra is szép számban épültek vidéki kastélyok (Tura, Schlossberger-
kastély; Nádasladány, Nádasdy-kastély; Tiszadob, Andrássy-kastély; Budafok, Törley-
kastély).
Az 1860-as évektől kezdve az európai építkezések tömeges mérteteket öltöttek. Feléledt az
igény a régi reneszánsz és barokk pompa iránt is. Ennek jegyében az új művészeti irányzat
egymás után "próbálja magára" a korstílusokat, s minden korszakból igyekszik kiválasztani a
"legjobban sikerült" épülettípust. (Maga a stílusirányzat neve is a "válogatás" szóból
származik s tulajdonképpen stíluskeverést jelent: az építész mintegy válogatott a régi stílusok
formakészletéből.) A kastély barokk, a palota reneszánsz, a múzeum görög, a katolikus
templom barokk, a református gótikus, az evangélikus klasszicista, a zsidó mór stílusban épül
meg. A lakóházak neobarokk és neoreneszánsz jellegűek, díszítésük zsúfolt, különösen a kapu
és környékének kialakítása. Mindez azonban csak a külsőségeket szolgálta: a d íszes
homlokzat mögött általában sokkal kevésbé pompás lakótér húzódott. (Persze a neostílusú
épületek közt is van szép arányú, műemléki jellegű ízléses alkotás, de ez a ritkább.) Az eredeti
stílusokhoz képest óriási különbség, hogy egykoron a kőből farago tt díszítőelemek egyben
tartóelemek is voltak vagy az épület szerkezetileg fontos pontjait hangsúlyozták, tehát
szervesen illeszkedtek az épülethez. Ezzel szemben a tömegével épült bérházaknál a gipszből
és habarcsból készült díszek csupán rátétek, nincs szerves kapcsolatuk a szerkezettel.
A XIX. század társadalmi- ipari fejlődése következtében minden eddiginél nagyobb
épületekre, hatalmas pályaudvarokra, gyárépületekre, áruházakra, kiállítási csarnokokra lett
szükség. A megnövekedett igényeket már nem lehe tett a régi anyagokkal és szerkezetekkel
kielégíteni. A megoldást elsőként az öntöttvasban találták meg. Ez azonban hosszú távon
drágának és rozsdásodás elleni karbantartása költségesnek bizonyult. A mérnökök olcsóbb és
jobb anyagot és szerkezetet kerestek s ezt a vasbetonban fedezték fel (1854). Az új anyagok
és szerkezetek térbeli és méretbeli kötetlenséget tettek lehetővé.
Ekkor született meg a Lánchíd mellé a mai Szabadság-híd és a régi, II. világháborúban
elpusztult Erzsébet-híd; a párizsi Eiffel-cég tervezte Nyugati-, valamint a Rochlitz Gyula és
Feketeházy János tervezte Keleti-pályaudvarok. A vasútállomásokból 1918-ig mintegy 1500
készült el, bár legtöbbjük kisméretű és típusterv alapján készült. Technikailag lehetségessé
vált nagy vasvázas csarnokok építése, ezek közül a legnagyobbak a kiállítási csarnokok és
vásárcsarnokaink voltak.
A korszak nagy építészeti vállalkozásai: az Országház megépítése 1885-1902 között (Steindl
Imre); a budai királyi palota kibővítése 1880-1905 között (Ybl Miklós, halála után

213
Hauszmann Alajos); és a Millenniumi emlékmű a Műcsarnokkal és a Szépművészeti
Múzeummal 1898-1902 között (Schikedanz Albert - Herzog Fülöp).
A kiegyezést követően újfajta monumentális középületként megjelenik a margitszigeti
Margit-fürdő, a budapesti Fővámház; egymás után épülnek fel a színházak.
A historizáló szobrászatunk legjelentősebb képviselője Izsó Miklós, Zala György
(Millenniumi emlékmű, Honvédszobor), a realista szobrászat jelesei: Strobl Alajos (1856-
1929) számos köztéri szoborral gazdagította fővárosunkat (Arany-szobor a Nemzeti Múzeum
előtt, Liszt Ferenc szobra), Fadrusz János (1858-1903) a kolozsvári Mátyás-szobor mestere,
Zala György a Millenniumi emlékmű több szobrának alkotója, Ligeti Miklós.
A kor festészetének leghíresebb alakjai: Lotz Károly, Madarász Viktor, Székely Bertalan,
Munkácsy Mihály, Paál László, Szinyei Merse Pál, Hollósy Simon.

Szecesszió (századforduló)

1896-ban, az ország ezeréves fennállásának ünnepségsorozatában a Városligetben helyet

kapott az Ezredéves kiállítás. Az ún. Történelmi főcsoportot közkívánatra tartós anyagokból
építették újjá 1907-ben - ezer év legjelentősebb magyar művészeti alkotásai montázsaként ("a
Vajdahunyadvár", Alpár Ignác).
Ugyancsak a millenniumi ünnepségek idején egy merőben más stílusú épület ünnepélyes
átadására is sor került: a Lechner Jenő tervezte Iparművészeti Múzeuméra, amely a magyaros
szecesszió első jeles alkotása lett. A szecesszió a régi stílusok utánzása ellen lépett fel a
századforduló idején. A technikai fejlődés hozta lehetőségeket és az új formák iránti igényt
sajátos magyar népies-nemzeti formakinccsel ötvözte. A szerkezet tiszta áttekinthetősége, a
funkcióhoz igazodó alaprajz, az alaprajzhoz igazodó homlokzat, a távol-keleti illetve a népi
kultúra kutatásából származó eredmények felhasználása jellemzi. Egyes tájegységek az
építészeti gyűjtőutak kifejezett célpontjaivá, ihletforrássá válnak (Székelyföld, Kalotaszeg,
Palócföld, Alföld). Nálunk mindezt sokszor bensőséges középkori atmoszféra lengte át, az
épületek otthonos időtlenségének érzete. A növényzet lesz a díszítmények alapeleme, ihletője.
Kedveli a hullámzó, kanyargós vonalakat, kerüli a merev párhuzamosságot. Az épület és
berendezés egybehangolt, azonos stílusban való megtervezésére törekedett. Fontos a nemzeti,
népi hagyományok keresése.
Jellemző a minden művészeti ágban alkotó iparművész-művészet (Horti Pál, Thoroczkai-
Wigand Ede), a könyv- és bútorművészet, a festett üvegablakok.
Építészei: Lajta Béla, Kós Károly, Györgyi Dénes, Lechner Ödön, Medgyaszay István, Árkay
Aladár, Jánszky Béla. Egyik legkiemelkedőbb építészegyénisége, Lechner Ödön (1845 -
1914) a szecesszió és a magyar népművészet ornamentikájának felhasználásával magyar
nemzeti stílus kialakítására törekedett. Legjellemzőbb alkotásai az Iparművészeti Múzeum, a
Postatakarékpénztár, a Földtani Intézet. Lajta Béla (1875-1920) Martinelli téri Rózsavölgyi
háza az első, habarcsdísztől mentes ház. Rajta kívül Kozma Lajos (1884-1949), Rimanóczy
Gyula (1903-1958) (utóbbi a pasaréti templommal) voltak a modern építészet első hazai
úttörői.
Épületei: Iparművészeti Múzeum, Magyar Állami Földtani Intézet, a kőbányai Szt. László-
templom, Postatakarékpénztár, a kecskeméti Cifra-palota, a kispesti Wekerle-telep (Kós
Károly), Zeneakadémia, a zebegényi templom (Kós Káro ly), a mohácsi Hősök temploma
(Árkay Aladár), a Városmajor utcai iskola, Vakok Intézete (Lajta Béla), az Ajtósi Dürer sor
villái, a marosvásárhelyi kultúrpalota, Állatkert (Kós Károly).

214
 Építészet a két világháború között

Az első világháború és az azt magyar részről hatalmas területvesztéssel lezáró trianoni

békediktátum okozta gazdasági- ideológiai sokk meghatározta a korszak építészetének
alakulását is. Az előzőkhöz képest jóval kisebb lett az építkezések volumene, a takarékosság
került előtérbe a közberuházások esetében is. A 20-as évek végéig bizonyos konzervativizmus
és a neostílusok alkalmazása jellemzi építészetünket, attól kezdve fokozatos pluralizálódás, a
modern építészet robbanásszerű térhódítása.
Az 1920-as években fellendülő hitéletet jelzi az újabb templomépítési hullám: csak
Budapesten 10 éven belül 23 új templomot emeltek. A művészi szempont itt közömbös volt:
pl. a Lehel téri Szent Margit-templom a zsámbéki román templomrom pontos-kiegészített
mása, vasbetonból és téglából. Neobarokk stílben alkotott Wä lder Gyula, aki sok köz- és
magánépületet épített Gyöngyösön, Balassagyarmaton, Miskolcon, Szombathelyen,
legjelentősebb fővárosi épületegyüttese a budai Feneketlen-tónál álló ciszterci gimnázium és
templom.
Az elcsatolt területekről átköltöztetett egyetemek sorsáról Klebelsberg Kunó kultuszminiszter
gondoskodott: a kolozsvári egyetem Szegedre, a pozsonyi Pécsre költözött, fogadásukra új
egyetemi épületek és intézetek épültek. A harmadik új egyetemi központ, Debrecen kiépítése
még a világégés előtt kezdődött el, de a másik kettővel együtt ezidőtájt fejezték be.
Klebelsberg a népszövetségi kölcsönökből a vidéki városrendezéseket is támogatta,
elősegítvén a csonka országban még jobban szembetűnő aránytalanság csökkentését a
túlcentralizált főváros és az elhanyagolt vidék között.
Sváb Gyula mintaterv-sorozata alapján teljesedett ki a kultuszminiszter tanyasi iskola-építő
programja, amelynek során mintegy 3500 tanterem és 1500 tanítólakás készült el.
A világháború idején pangó lakásépítés, majd az elcsatolt országrészek menekültáradata
elviselhetetlenségig súlyosbította a lakásínséget. A barakk-kórházak, vasúti kocsik, iskolák
után a szükséglakások tömegei épültek. 1926-29 közt külföldi hitelekkel hatalmas
kislakásépítú akciók folytak (Budapesten ekkor épül ki az Újlipótváros és Lágymányos).
A főváros lakásviszonyai azonban továbbra is egészségtelenek maradtak, a magas lakbérek
pedig saját otthon építésére ösztönöztek. Ekkor népesül be a budai hegyvidék, a pesti oldalon
Zugló és a Rákos-patak környéke. Vidéken a belvárost övező kertvárosi negyedek alakulnak
ki: Debrecenben, Pécsett, Sopronban és Győrött. Az építészek többsége modern szellemben a
kislakás-építőknek tervez olcsó és ötletes családi házakat (Molnár Farkas, Thoroczkai-
Wigand Ede, Kozma Lajos). Teret nyert nálunk is a Bauhaus- iskola, amely elsőként
fogalmazta meg és hirdette a modern funkcionalista építészet elveit: a funkcionalizmus az
épület rendeltetéséből indul ki, ennek megfelelően alakítja ki az alaprajzi és szerkezeti
elrendezést. Másik elv a konstruktivizmus: csak olyan formai megoldást szabad alkalmazni,
ami magából a szerkezetből következik, tehát az esztétikai hatást nem az ornamentális
díszítéssel, hanem a tömbök arányaival, az épület ritmikájával és összhangjával, harmonikus
színkompozíciókkal igyekszik elérni. A cél- és anyagszerűség a belső térkiképzést is
meghatározza, a berendezést is az épülettel összhangban tervezik meg (Molnár Farkas, Forbát
Alfréd, Vágó László, Fischer József).
Ritkák a nagy megrendelések, bár a 30-as évektől épülnek már modern templomok is: a
városmajori plébániatemplom (Árkay Aladár és fia, Bertalan közös műve), a pasaréti ferences
templom (Rimanóczy Gyula), pálos kolostor a Gellérthegy lábánál (Weichinger Károly).

215
 Építészet a második világháború után

A második világháború után a sürgős és tömeges helyreállítási munkákban a gyakorlat és nem

a modern építészet elvei domináltak. 1948 után az építészek állami tervezőintézeti
alkalmazottak lettek, a minta pedig a bombasztikus-archaizáló, történeti építészet eszköztárát
használó szovjet modell, a sematikus szocialista realizmus és a "Sztálin-barokk". A
lakóépület-tervezés típustervek adaptálását jelentette. Az időszakra jellemző a városépítés
lendülete: ilyen volt Komló, a bányászváros, a szocialista nagyipar fellegvárai: Sztálinváros
(ma: Dunaújváros) és Leninváros (ma: Tiszaújváros).
1956-ot követően megsokszorozódtak a közösségi, egészségügyi, kereskedelmi és kulturális
beruházásások, a történelmi városmagokat helyreállították, a háborús foghíjakat beépítették,
széleskörűvé vált a lakásépítés is. A magyar építészek is visszatérhettek a modern európai
áramlatokhoz. Maradandó érték azonban nem született, a tömegesség és a tipizálás ezt
ellehetetlenítette. A 70-es évek elején megindult a szovjet házgyárak vásárlásával a panelház-
lakótelepek kiépítése a városok peremén.
Az 1970-80-as évek fordulóján azonban alapvető szemléletváltás állt be: ennek egyik oka a
nyugatról érkező posztmodernizmus volt, másfelől a szakmán kívüli körök városvédő
mozgalma. Kecskeméten pl. Kerényi József mentett meg számos régi épületet a lebontástól
(ferences kolostorból Kodály-intézet, zsinagógából Technika Háza).
A kortárs magyar építészet legismertebb irányzata a Makovecz Imre és Csete György által
képviselt organikus mozgalom, amely Lechner és Kós Károly példájára az ősmagyar
motívumkincs (tarsolylemezek), a népművészet (kopjafa), a paraszti építészet (jurta, malom)
és a természet (virág, fa, ásványok) harmonikus ötvözését tűzte ki célul.

Amit dióhéjban a történelmi kertekről tudni kell...

Újabban világszerte nagy népszerűség övezi az elmúlt korok kerttípusait, fellendült a

kutatásuk, sőt, egyre több helyen kísérlik meg - pollenvizsgálatra alapozva - az egykor volt
kastély- vagy kolostorkertek régészeti rekonstrukcióját. Nálunk a kertek nagy része elpusztult,
az érdeklődés csak most kezdődik. Mindazonáltal nem tűnik haszontalannak legalább
nagyvonalakban
Középkor: gyógynövény- és virágoskertből álló kolostorkertek léteznek, később
gyümölcsöskerttel; veteményeskerttel bővülnek.
reneszánsz kert Itáliában születik meg: a XVII. századtól főúri kertek sokasága létezik
Magyarországon is. . A reneszánsz ember a kertjével reprezentál. A kert a ház
bevezetője, "mellérendelt elem"; szimmetrikus kazettás rend jellemzi, terepalakító,
teraszképző elemekkel, vízrendszerekkel. Van benne bozót a vadaknak, madárház,
sövény, alakra nyírt bokrok. Cél: minél több fajta növény összegyűjtése, ettől
manapság kissé a zsúfoltság érzése tölt el minket. Vízvezeték hálózza be a kertet;
narancsház, remetelak, halastó, műbarlang, kővázák, szoborcsoportok; "elvarázsolt
kertek", útvesztőkkel, labirintusokkal, mozgó- zenélő figurákkal. Hajdan a pozsonyi
érsekkert lehetett ilyen.
barokk kert: A barokk ember a kertjében reprezentál. Síkrendszerű, a házból le lehet
látni /terasz/ a kertre, amely vele szerves egységet alkot: kastélyra irányított centrális
sugárszerkezettel, amely mellett a kert "alárendelt". Két típusa alakult ki: a francia és
az angol. Francia kert /Le Notre/: fák, bokrok alakját, magasságát, az ágyások mértani
alakját meghatározzák, mintáját összességében megtervezik, cél a cikornyásság, nem a
növényi teljesség megközelítése. A táj egyetlen tágas nagy park, perspektivikus, nagy,
nyugodt vízfelületekkel, nyílt ligetekkel, szoborsorokkal, fasorokkal, kö rlépcsőkkel,

216
 kiépített utakkal, megbúvó szobrokkal, kőpadokkal. A virágokat a konyhakertbe
száműzik. Diana-, Venus-, Fortuna-nak szentelt templomok, kínai ház, szökőkút,
szobor, üvegházak megjelenése. ?(Fertőd, Esterházy park; Versailles, bécsi Belvedere,
Schönbrunn), Angolkert: kerül minden szimmetriát, a díszítő hatásokat a növények
csoportosítása adja. A növények nyíratlanok, romantikus magányosságra szolgál, a
zöldkülönböző színárnyalataival. A természet komor, ünnepélyes, gyümölcsfák, erdei
fák bevonása, de itt is a virágok kizárásával.
19. sz. közkertek megjelenése: Városliget, Margitsziget, Városmajor, Orczy-kert.

Adalékok az egyházi műemlékek értelmezéséhez (vázlat)

Jelképek az egyházakban:
kereszt: változata a fölfeszített Krisztust is ábrázoló testes kereszt, a "corpus".
Különböző változatai vannak.
latin kereszt: alsó szára hosszabb a többinél
görög kereszt mind a négy szára egyforma
ortodox kereszt: két vízszintes és egy ferde vonal metszi a függőleges szárat
András-kereszt: András apostol jelképe, akit ilyenre feszítettek fel.
kettős kereszt: két vízszintes szárral metszi a függőleges szárat. Ez az ún. "apostoli
kettős kereszt", Szt. Istvánt szokták ezzel ábrázolni. Pápák ábrázolásánál ugyanilyen
hármas kereszt is lehet.
máltai kereszt: inkább csillaghoz hasonlít, a máltai lovagrend jelvénye, ágai
fecskefarokszerűen kiszélesednek.
galamb: Noé bárkája, olajággal + Szentlélek jelképe (mellette az Atya idős, szakállas
férfi, a Fiú fiatal férfi)
kakas: hűség, éberség szimbóluma. Református templomokon a tornyon, belső
elemként is feltűnik.
pelikán: fiókáit ínséges időben saját vérével táplálja., áttételesen Krisztus-jelkép.
Elsődlegesen református templomokban láthatjuk.
bárány: a Krisztust követők, a hívek szimbóluma + az áldozati bárány Krisztus jelképe
is, ha keresztes zászló van nála
angyal: Mátét is jelképezheti a három másik evangélista társaságában /evangéliumát a
leszármazási táblákkal kezdi/.
szárnyas oroszlán: Márk evangélista (evangéliumát a pusztába kiáltott szóval kezd)
ökör vagy tinó: Lukács evangélista /evangéliumát Zakariás főpap áldozatával kezdi,
ezért jelenítik meg az áldozati állatot/
sas: János evangélista (evangéliumát a legmagasabb szárnyalással kezdi)
szőlő: "én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők" - Krisztus szimbóluma
pálma/ág/ a győzelem, diadal jelképe
hatágú csillag: Dávid király jelvénye volt, tulajdonképpen két egymásra ellentett
irányba fektetett egyenlő oldalú háromszög, zsidó és keresztény templomokban is elég
gyakori ótestamentumi jelkép
háromszög, "istenszem": a szentháromságjelképe
kereszt + horgony + szív : a Hit+Remény+Szeretet keresztényi gondolatának képi
kifejezése
glória: a szentek feje körül jelentkező dicsfény, a művészetben gyakran aranykarikával
ábrázolják.
kulcsok: a bűnök megbocsátása, oldás és kötés hata lma, amelyet Krisztus Szt.
Péternek adott: "Néked adom a mennyország kulcsait, amit megkötsz a földön, kötve

217
 lészen a mennyekben, és amit feloldasz a földön, oldva lészen a mennyekben is. A
pápák szimbóluma is.
Luther-rózsa: öt egyenlő szirmú virág, benne szív és kereszt, a szeretet és megváltás
jelképeként, az evangélikus egyház jelképe
kehely: a protestáns úrvacsora jelképe, elsősorban reformátusok használják
szomorúfűz: gyász és halál jelképe, a reformátusoknál

Templomi rövidítések:
INRI: Iesus Nazarenus Rex Iudeorum (= Názáreti Jézus, a zsidók királya) szavak
kezdőbetűi - kis tábla a keresztfára szögezve
A a és : a görög ábécé első és utolsó betűje: János apostol apokalipszisében írja
Istenről, hogy az a kezdet és a vég.
IHS vagy JHS: Jézus nevének rövidítése, népies értelmezése szerint Iesus Hominum
Salvator ( = Jézus, az emberek megváltója).

Művészettörténet melléklet

Felhasznált irodalom:
Gerő László: Az építészeti stílusok. 2. átdolgozott kiadás, Gondolat Kiadó, 1959.

218
 TERMÉSZETVÉDELEM - JOGSZABÁLYISMERET
(Melléklet a A túravezetés általános ismeretei jegyzethez)

ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰ VÉDETT TERÜLETEK LISTÁJA

Nemzeti parkok

Aggteleki NP Fertő-Hanság NP
Balaton-felvidéki NP Hortobágyi NP
Bükki NP Kiskunsági NP
Duna-Dráva NP Körös-Maros NP
Duna-Ipoly NP

Összesen 9 db
Területe: 422844,5 hektár
Fokozottan védett: 67489,0 ha

Tájvédelmi körzetek

Boronka- melléki TK Ócsai TK

Borsodi Mezőségi TK Őrségi TK
Budai TK Pannonhalmi TK
Gerecsei TK Pusztaszeri TK
Gödöllői Dombvidék TK Sághegyi TK
Hajdúsági TK Sárréti TK
Hevesi Füves Puszták TK Somló TK
Hollókői TK Soproni TK
Karancs-Medves TK Szatmár-Beregi TK
Kelet-cserhát TK Szentgyörgyvölgyi TK
Kelet-Mecsek TK Szigetközi TK
Kesznyéteni TK Tarnavidéki TK
Kőszegi TK Tihanyi TK
Közép-Tiszai TK Tokaj-Bodrogzug TK
Lázbérci TK Vértesi TK
Magas-bakonyi TK Zempléni TK
Mártélyi TK Zselicségi TK
Mátrai TK

Összesen 35 db
Területe: 319830,3 hektár
Fokozottan védett: 30396,6 ha

219
 Természetvédelmi területek

Abaligeti-barlang felszíne TT Háros-szigeti ártéri erdő TT

Adonyi TT Hencidai Csere-erdő TT
Alcsúti arborétum TT Hévízi-tó TT
Ásotthalmi Láprét TT Hódoséri ciklámenes TT
Attyai- láprét TT Ipolytarnóci ősmaradványok
Babócsai Basa-kert TT Jakabhegy TT
Bácsalmási gyapjas gyűszűvirág Jeli arborétum TT
termőhely TT Jókai-kert TT
Bakonygyepesi zergebogláros Kállósemjéni Mohos-tó TT
Baktalórántházi erdő TT Kámoni arborétum TT
Baláta-tó TT Kaszonyi- hegy TT
Balatonfüredi erdő TT Kecskeri puszta TT
Balatonkenesei tátorjános TT Keleméri Mohos-tavak TT
Bátorligeti legelő TT Kéleshalmi homokbuckák TT
Bátorligeti ősláp TT Kerecsendi erdő TT
Bihari legelő TT Keszthelyi kastélypark TT
Bikácsi ökörhegy TT Kiskőrösi Turjános TT
Bodrogszegi Várhegy TT Kiskunhalas Fejtéki- mocsár
Bölcskei tátorjános TT Kistápéi láprét TT
Budai Sas- hegy TT Körmendi park TT
Budapesti Botanikus kert TT Kőszegi-tőzegmohás láp TT
Cégénydányádi park TT Kunfehértói holdrutás erdő TT
Ceglédi-rét TT Látrányi puszta TT
Császártöltési Vörös mocsár Lesencetomaji láprét TT
Csévharaszti borókás TT Long-erdő TT
Csokonyavisontai fás legelő Magyarország földrajzi
Csólyospálosi földtani feltárás középpontja TT
Dabasi turjános TT Martonvásári park TT
Darvas tó lefejtett bauxit lencse Megyaszói tátorjános TT
Debreceni Nagyerdő TT Melegmány- völgy TT
Devecseri Széki-erdő TT Mohácsi Történelmi Emlékhely
Dinnyési Fertő TT Nagybereki Fehérvíz TT
Dunaalmási kőfejtők TT Nagycenki hársfasor TT
Erdőbényei fás legelő TT Nagy-Mező - Arany-hegy TT
Erdőtelki arborétum TT Nemesmedves Történelmi
Erdőtelki égerláp TT Emlékhely TT
Farkasgyepüi kísérleti erdő TT Németkér-Látóhegy TT
Fényi erdő TT Pacsmagi-tavak TT
Fenyőfői ősfenyves TT Pákozdi ingókövek TT
Fóti Somlyó TT Pálvölgyi barlang felszíne TT
Füzérradványi park TT Pannonhalmi arborétum TT
Gellérthegyi TT Peregi parkerdő TT
Gyöngyösi Sárhegy TT Péteritói madárrezervátum TT
Hajdúbagosi földikutya Pintér kert TT
Rezervátum TT Pusztaszeri Fülöpszék TT
Hajósi kaszáló és löszpartok Pusztaszeri Hétvezér Emlékmű

220
 Rácalmási-szigetek TT
Rétszilasi-tavak TT
Rinyaszentkirályi erdő TT
Rudabányai őshominida lelőhely
Sárkeresztúri Sárkány tó TT
Sárosfői Halastavak TT
Sárvári arborétum TT
Siroki-Nyírjes tó TT
Somlóvásárhelyi Holt-tó TT
Somogyvári Kupavár- hegy TT
Soproni Botanikus Kert TT
Sóstó-legelő TT
Sümegi Mogyorósdomb TT
Szakadáti legelő TT
Szársomlyó TT
Szarvasi Arborétum TT
Szarvasi Történelmi Emlékpark
Szedresi tarka sáfrányos TT
Székesfehérvári homokbánya
Szelestei arborétum TT
Szelidi-tó TT
Szemlőhegyi barlang felszíne
Szendrőládi-rétek TT
Szentegáti-erdő TT
Szentendrei rózsa termőhelye
Szentgáli tiszafás TT
Összesen 138 db
Területe: 25402,5 hektár
Fokozottan védett: 1337,6 ha
221
Szöllőskei erdő TT
Szomolyai kaptárkövek TT
Tállyai Patócs-hegy TT
Tapolcafői- láprétek TT
Tapolcai tavasbarlang felszíne
Tatai Kálvária-domb TT
Tátikai ősbükkös TT
Tiszadobi ártér TT
Tiszadorogmai Göbe-erdő TT
Tiszaigari arborétum TT
Tiszatelek - Tiszaberceli ártér
Tiszavasvári Fehérszik TT
Turai legelő TT
Urkúti őskarszt TT
Uzsai csarabos erdő TT
Vajai-tó TT
Vácrátóti arborétum TT
Várpalotai homokbánya TT
Velencei madárrezervátum TT
420,0
Vértesszőlősi előembertelep
Villányi Templomhegy TT
Zádor híd környéke TT
Zalakomári madárrezervátum
Zirci arborétum TT
 A TERMÉSZETJÁRÁST ÉRINTŐ EGYÉB JOGSZABÁLYOK

1949. évi XX. törvény

A Magyar Köztársaság alkotmánya

(kivonat)
18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges
környezethez.
70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű
testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az
orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a
természetes környezet védelmével valósítja meg.
(Hatályos: 1998.VI.18. -tól)

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről

(kivonat)
Az állampolgárok részvétele a természet védelmében
64. § (1) A Kt. 54-55. §-ában foglaltakon túl, a természet védelmével kapcsolatos ismereteket
valamennyi oktatási intézményben oktatni kell, azok a Nemzeti Alaptanterv részét képezik.
Ezeknek az ismereteknek az oktatásával - az állami, önkormányzati intézmények és más
szervezetek bevonásával - elő kell segíteni, hogy a társadalom természetvédelmi kultúrája
növekedjen.
(2) Az ismeretterjesztés, oktatás, tudományos kutatás és az idegenforgalom részeként a védett
természeti területek látogatásának lehetőségét a bemutatásra alkalmas területeken és a
védettség érdekeivel összhangban biztosítani kell. Ennek érdekében az igazgatóságok oktatási
bemutató létesítményeket tartanak fenn.
(3) Minden év május 10-e a Madarak és Fák Napja. E nap megemlékezéseinek,
rendezvényeinek a lakosság - különösen az ifjúság - természet védelme iránti elkötelezettségét
kell szolgálnia.
65. § (1) A természeti területek és értékek jogellenes károsítása, veszélyeztetése esetén a
természet védelme érdekében a természetvédelmi célú társadalmi szervezetek jogosultak
fellépni, és
a. állami szervektől, önkormányzatoktól a megfelelő és hatáskörükbe tartozó intézkedés
megtételét kérni, vagy
b. a védett természeti érték, terület károsítója, veszélyeztetője ellen pert indítani.

(2) A (1) bekezdés b) pontja szerinti perben a felperes kérheti a bíróságot, hogy a
veszélyeztetőt, károsítót
a. tiltsa el a jogsértő magatartástól;
b. kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére.

66. § (1) Az igazgatóságok, önkormányzatok természetvédelmi tevékenységét polgári

természetőrök segíthetik.

222
(2) A polgári természetőr az igazolványában meghatározott területen jogosult
a. védett természeti területekre belépni;
b. szolgálati jelvényt és igazolványt használni;
c. természeti értéket veszélyeztető vagy károsító cselekményt elkövető személyt
figyelmeztetni a jogellenességre, illetve annak jogkövetkezményeire, valamint
távozásra felszólítani;
d. a védett természeti területekről, értékekről, ezekkel kapcsolatos engedélyköteles
tevékenységekről tájékoztatást adni.

(3) A polgári természetőrökre vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben

állapítja meg.

33/1997. (XI. 20.) KTM rendelet a polgári te rmészetőrökről

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 66. §-ának (3)
bekezdésében, valamint 85. §-ának b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket
rendelem el:

Általános rendelkezések

1. § (1) E rendelet célja, hogy - a Tvt. rendelkezéseivel összhangban - a polgári természetőrök

tevékenységének feltételeit, feladatai ellátásának alapvető szabályait meghatározza.
(2) A polgári természetőr önként vállalt - díjazás nélküli - feladatának ellátásával a nemzeti
park igazgatóság vagy természetvédelmi igazgatóság (a továbbiakban együtt: igazgatóság),
továbbá a települési önkormányzat természetvédelmi közfeladatát, így különösen őrszolgálati
és tájékoztató munkáját segíti.

A polgári természetőr feladatainak ellátása

2. § (1) A polgári természetőr az igazgatóság, valamint a települési önkormányzat

természetvédelmi őrzési tevékenységét a Természetvédelmi Őrszolgálat őrzési feladataiban
való közreműködéssel és önálló szolgálattal segítheti.
(2) A polgári természetőr feladatát az igazgatóság, vagy helyi jelentőségű védett természeti
terület esetében a települési önkormányzat által kijelölt munkatársának irányításával - önálló
szolgálat esetében legalább három fős - csoportban látja el. A polgári természetőr csoportot az
igazgatóság, illetve a települési önkormányzat kijelölt munkatársa által megbízott
csoportvezető vezeti.
(3) A polgári természetőrök részletes feladatait, irányításuk, ellenőrzésük rendjét a polgári
természetőr és az igazgatóság, vagy helyi jelentőségű védett természeti terület esetében a
települési önkormányzat közötti, határozott időtartamra kötött megállapodásban kell
meghatározni. A polgári természetőr feladatának ellátását csak a megállapodásban
meghatározott időpont után kezdheti meg.
3. § (1) A polgári természetőr a feladata ellátása során köteles
a. szolgálati jelvényét és igazolványát magánál tartani;
b. fellépése során határozottan és udvariasan eljárni;
c. a védett természeti területre látogatók figyelmét - szükség esetén - felhívni a
természetvédelem szabályainak megtartására, számukra tájékoztatást adni,

223
 d. figyelmeztetésre, valamint a távozásra történő felszólításra [Tvt. 66. § (2) bekezdés c)
pont] vonatkozó jogosítványa gyakorlása előtt polgári természetőri minőségét az
érintettel közölni, magát szolgálati igazolványa felmutatásával igazolni;
e. az észlelt jogellenes helyzetet vagy cselekményt, továbbá a védett természeti érték
vagy terület veszélyeztetettségét vagy károsodását az igazgatóságnak haladéktalanul
bejelenteni.

(2) A polgári természetőr a természet védelmével kapcsolatos szabályok megsértésének

észlelésekor - szolgálati feladatainak ellátásán kívül is - jogosult a Tvt. 66. §-ának (2)
bekezdésében foglalt jogait gyakorolni.
(3) A kizárólag honvédelmi célokat szolgáló és honvédelmi szervek vagyonkezelésében álló
védett természeti területre történő belépéshez a polgári természetőrnek a vagyonkezelő szerv
engedélyét - az igazgatóság, illetve helyi jelentőségű védett természeti terület esetében a
települési önkormányzat útján - előzetesen be kell szereznie.
4. § (1) Polgári természetőr az a nagykorú, cselekvőképes, büntetlen előéletű magyar
állampolgár lehet, aki
a. legalább középfokú szakirányú végzettséggel rendelkezik, vagy
b. legalább középfokú végzettséggel rendelkezik és polgári természetőri ismeretekből
sikeres vizsgát tett, továbbá
c. nem esik az 5. §-ban foglalt kizáró okok hatálya alá,
d. a polgári természetvédelmi feladatok rendszeres - legalább évi két alkalommal,
szervezett formában és díjazás nélkül történő - ellátását a megállapodásban [2. § (3)
bekezdés] vállalja, abban nyilatkozik arról is, hogy a megállapodás megkötését
megelőző két éven belül természetvédelmi szabálysértés elkövetése miatt nem
marasztalták el, illetve természetvédelmi bírsággal nem sújtották, és ennek
ellenőrzéséhez, továbbá a megállapodásban szereplő adatainak az igazgatóság, illetve
a Minisztérium által történő kezeléséhez hozzájárul.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott szakirányú végzettség körét a rendelet

melléklete tartalmazza.
(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti végzettséggel rendelkező személynek nem kell polgári
természetőri ismeretekből vizsgát tennie.
(4) Aki az e rendelet hatálybalépésekor a Magyar Természetbarát Szövetség
Természetvédelmi Szolgálatának tagja volt - kérelmére - mentesül az (1) bekezdés b)
pontjaiban meghatározott végzettségi feltétel alól, de polgári természetőri vizsgát köteles
tenni.
5. § (1) Nem köthető megállapodás:
a. az igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának, önkormányzat természetvédelmi
őrszolgálatának a tagjával, továbbá az önkormányzati természetvédelmi őrrel,
b. azzal, aki a polgári természetőri feladatok rendszeres és szervezett ellátására
egészségügyi okból alkalmatlan.

(2) Az igazgatóság, illetve helyi jelentőségű védett természeti terület esetében a települési
önkormányzat azzal a személlyel köthet megállapodást, aki a 4. §-ban foglalt feltételeknek
megfelel.
6. § (1) A polgári természetőri vizsga természetvédelmi és jogi ismeretekből áll. A vizsga
tananyagát a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban:

224
Minisztérium) állítja össze, és az igazgatóság a polgári természetőrnek jelentkező személy
kérésére rendelkezésére bocsátja.
(2) A polgári természetőri vizsgára az a személy bocsátható, aki az igazgatóság által - évente
egy alkalommal - szervezett polgári természetőri tanfolyamon részt vett.
(3) A vizsgát az igazgatóság által felkért háromtagú vizsgabizottság előtt kell letenni, melynek
két tagja az igazgatóság hatósági feladatokat ellátó munkatársa.
(4) A sikeres vizsgáról az igazgatóság igazolást állít ki.
(5) Ha a jelentkező két alkalommal sikertelen vizsgát tesz, akkor a második sikertelen vizsgát
követő 1 éven belül ismételt vizsgát nem tehet.
(6) A polgári természetőrnek rendszeresen - legalább 3 évente - továbbképzésen kell részt
vennie. A továbbképzésen való részvétel igazolása a határozott idejű megállapodás [2. § (3)
bekezdés] ismételt megkötésének, a 4. §-ban foglaltakon túlmenő feltétele.
7. § (1) A polgári természetőrökről az igazgatóság, helyi jelentőségű védett természeti terület
esetében a települési önkormányzat, illetve 7. § (4) bekezdésében meghatározott esetben a
Minisztérium nyilvántartást vezet.
(2) Ha az igazgatóság, vagy helyi jelentőségű védett természeti terület esetében a települési
önkormányzat a megállapodást megköti, a polgári természetőr számára - a (4) bekezdésben
foglalt kivétellel - arcképes és sorszámozott igazolványt, valamint az igazolvány számával
megegyező sorszámú polgári természetőr jelvényt bocsát rendelkezésre.
(3) A szolgálati igazolványban meg kell határozni azt a területet, ahol a polgári természetőr a
Tvt.-ben meghatározott jogait gyakorolja.
(4) Több igazgatóság illetékességi területén található országos jelentőségű védett természeti
területre szóló polgári természetőri igazolványt - az igazgatóságokkal kötött megállapodások
és az igazgatóságok javaslata alapján - a Minisztérium kiállíthat, ha a polgári természetőr
legalább 5 évet a természetvédelemmel kapcsolatos szakterületen töltött el, és felsőfokú
végzettséggel rendelkezik.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott esetben az arcképes és számozott igazolványt, valamint
az igazolvány számával megegyező sorszámú polgári természetőr jelvényt a Minisztérium
bocsátja a polgári természetőr rendelkezésére.
(6) A polgári természetőri igazolvány és jelvény leírását a rendelet melléklete tartalmazza.
8. § (1) A polgári természetőr megállapodás szerinti megbízása megszűnik, ha
a. a polgári természetőrre vonatkozó bármely feltétel megszűnik, illetőleg valamely
kizáró feltétel bekövetkezik;
b. vállalt feladatát [4. § (1) bekezdés d) pont] 1 éven át nem gyakorolja, illetőleg a
polgári természetőri megbízatásáról lemond;
c. feladatai ellátására egészségügyi okból alkalmatlanná válik.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt megszűnés vagy a polgári természetőr halála esetén az (1)
bekezdésben meghatározott ok, illetve a halál bekövetkeztétől számított 30 napon belül a
polgári természetőr szolgálati igazolványát és jelvényét az azt kiállító szerv részére vissza kell
szolgáltatni.
9. § E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

225
 Melléklet a 33/1997. (XI. 20.) KTM rendelethez
1. A 4. § (1) bekezdés a) pont szerinti középfokú szakirányú végzettségnek minősül:
a mezőgazdasági, geológiai, kertészeti, erdészeti, vízügyi, vízgazdálkodási technikusi
képesítés, a mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti, geológiai, vízügyi szakközépiskolai
végzettség, valamint az OKJ szerint: környezet- és természetvédelmi szakmunkás,
környezetvédelmi (szak)technikus, környezetvédelmi szakelőadó, természetvédelmi technikus
szakmai vizsga.
2. A polgári természetőr igazolványa
A polgári természetőr igazolványa 10x7 cm nagyságú, téglalap alakú, zöld alapszínű,
egylapos igazolvány, amelyet 3 mm széles aranyszínű szegély keretez.
Az igazolvány első oldalának felső részén 5 mm-es, nyomtatott betűkkel szereplő "POLGÁRI
TERMÉSZETŐR IGAZOLVÁNY" felirat, alatta balra a polgári természetőr jelvényének
ábrája, jobbra a polgári természetőr 2,5x3 cm-es fényképe és aláírása található.
Az igazolvány hátlapján a polgári természetőr neve, az igazolvány négyjegyű sorszáma, a
polgári természetőr feladatellátási területe, az igazolvány érvényességi ideje, a kiállító szerv
megnevezése, bélyegzője és vezetőjének aláírása, továbbá a Minisztérium jelképe szerepel.
3. A polgári természetőr jelvényének leírása
A polgári természetőr jelvénye 33x45 mm nagyságú, álló ovális alakú, zöld alapszínű
zománcozott fémjelvény, amelyet 0,5 mm széles aranyszínű szegély keretez. A jelvény
alapszínét képező zöld mezőben fehér színű - 20x32 mm nagyságú - feltartott kéz látható,
melynek tenyér részében a természetvédelem 16 mm átmérőjű jelvénye helyezkedik el. A
természetvédelmi jelvény keretét és a tenyér körvonalait 0,2 mm széles aranyszínű szegély
képezi. A kezet a jelvény felső részében "POLGÁRI TERMÉSZETŐR" felirat fogja körül,
alsó részén a szolgálati igazolvány számával megegyező négyjegyű sorszám található,
melyeknek betűi (számai) aranyszínűek és 3 mm magasak, továbbá a Minisztérium jelképe
helyezkedik el. A természetvédelem jelvénye: fehér színű jobbra repülő nagykócsag, kör
alakú égszínkék mezőben.

1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

(Hatályos 2000.03.01-től, kivonat)

A bűncselekmény
10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is
bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre
a törvény büntetés kiszabását rendeli.
(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar
Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy
jogait sérti vagy veszélyezteti.

Bűntett és vétség
11. § (1) A bűncselekmény bűntett vagy vétség.
(2) Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi
szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Minden más bűncselekmény
vétség.

226
Szándékosság és gondatlanság
13. § Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja,
vagy e következményekbe belenyugszik.
14. § Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges
következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e
következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy
körültekintést elmulasztja.
15. § Az eredményhez mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb
jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább
gondatlanság terheli.

Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés

171. § (1) Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét
vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz,
vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot,
súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember
halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
(3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntettet követ el, és az (1)
bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén - az ott tett megkülönböztetéshez képest -
öt évig, két évtől nyolc évig, illetőleg öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Segítségnyújtás elmulasztása
172. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az
élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és
életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő
szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra
egyébként is köteles.
(4) A (3) bekezdés utolsó fordulata nem alkalmazható azza l szemben, aki a közlekedési
szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra.

Határjelrongálás
220. § Aki az államhatár megjelölésére szolgáló jelet megsemmisíti, megrongálja vagy
elmozdítja, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával
vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

227
Hivatalos személy és közfeladatot ellátó s zemély meghatározása
137. § E törvény alkalmazásában
1. hivatalos személy:
a. az országgyűlési képviselő;
b. a köztársasági elnök;
c. a miniszterelnök;
d. a Kormány tagja, a politikai államtitkár;
e. az alkotmánybíró, a bíró, az ügyész;
f. az állampolgári és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, az
állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, valamint a külön
biztosok;
g. a helyi önkormányzati testületek tagja;
h. a közjegyző;
i. az önálló bírósági végrehajtó;
j. alkotmánybíróságnál, bíróságnál ügyészségnél, államigazgatási szervnél,
önkormányzati igazgatási szervnél, az Állami Számvevőszéknél, a Köztársaság
Elnökének Hivatalánál, az Országgyűlés Hivatalánál szolgálatot teljesítő személy,
akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik;
k. jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél,
testületnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási fe ladatot lát el,

2. közfeladatot ellátó személy:

a. a postai szolgáltató végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó alkalmazottja, a
közforgalmú tömegközlekedési eszközt működtető gazdálkodó szervezetnél
végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó személy, továbbá a közúti
személyszállítási szolgáltatást végző más személy,
b. a biztonsági feladatot teljesítő katona,
c. a polgári védelmi szervezetbe beosztott és polgári védelmi szolgálatot teljesítő
személy,
d. a mentőszolgálat tagja,
e. a bírósági vagy más hatósági eljárásban a védő vagy a jogi képviselő,
f. az egészségügyről szóló törvényben meghatározott esetben az egészségügyi dolgozó,
valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló
más személy,
g. a közoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a pedagógus,
h. az állami, önkormányzati, önkéntes és létesítményi tűzoltóság tűzoltói feladatot ellátó
tagja,
i. a rendőrségről szóló törvényben meghatározott körben a lakosság élet- és
vagyonvédelmének biztosítása érdekében létesült társadalmi önvédelmi szervezet
tagja, a közbiztonság javítására irányuló tevékenysége közben,

Hivatalos személy elleni erőszak

229. § (1) Aki a hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel
akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza,
bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hivatalos személy elleni erőszakot
csoportosan vagy felfegyverkezve követik el.

228
(3) A (2) bekezdésben meghatározott csoport szervezője vagy vezetője két évtől nyolc évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) Aki hivatalos személy elleni erőszak elkövetésére irányuló csoportban részt vesz, vétséget
követ el, és két évig, a csoport szervezője és vezetője bűntett miatt három évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Aki a hivatalos személyt eljárása miatt bántalmazza, az (1)-(4) bekezdés alapján
büntetendő akkor is, ha a bántalmazott a bűncselekmény elkövetésekor már nem hivatalos
személy.
(6) Nem büntethető a (4) bekezdés alapján a csoport résztvevője, ha a csoportot önként vagy a
hatóság felhívására elhagyja.

Közfeladatot ellátó s zemély elleni erős zak

230. § A 229. § rendelkezései szerint büntetendő, aki az ott meghatározott cselekményt
közfeladatot ellátó személy ellen követi el.
A polgári őr akkor tekinthető közfeladatot ellátó személynek és részesíthető fokozott
büntetőjogi védelemben, ha az általa ellátott feladat a közérdeket szolgálja. Az őrzött értékek
tulajdoni formájának nincs jelentősége.

Hivatalos személy támogatója elleni erős zak

231. § A 229. § rendelkezései szerint büntetendő, aki az ott meghatározott cselekményt
hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy ellen
követi el.
A hivatalos, vagy közfeladatot ellátó személy támogatására kelt személy az, aki nem
hivatalos, vagy közfeladatot ellátó személy, de jogszabály, vagy polgári jogviszony alapján,
illetve saját kezdeményezésre, önmagától előzetes megállapodás nélkül is támogat hivatalos
eljárást, egy ellátó személyt, vagy érték védelmére kel.
Ezen bűncselekmény elkövetője közvetlenül a hivatalos személy támogatóját, annak
tevékenységét akadályozza.

Környe zetkárosítás
280. § (1) Aki a környezetet vagy a környezet valamely elemét károsítja, ... bűntettet követ el,
és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a környezetet vagy a környezet valamely elemét
jelentős mértékben szennyezi, ....
(3) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben írt bűncselekmény
jelentős mértékű károsodást okoz, ....
(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény a
környezetet vagy annak valamely elemét olyan mértékben károsítja, hogy a környezet vagy a
környezeti elem természetes vagy korábbi állapota nem állítható helyre.
(5) Aki a környezetkárosítást gondatlanságból követi el, vétség miatt az (1)-(3) bekezdés
esetén két évig terjedő szabadságvesztéssel, a (4) bekezdés esetén három évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.

229
Természetkárosítás
281. § (1) Aki
a) nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó, vagy fokozottan védetté nyilvánított
1. élő szervezetet,
2. élő szervezet bármely fejlődési alakjában vagy szakaszában lévő egyedé t,
3. fajok kereszteződéseként létrejött élő szervezetet,
4. élő szervezet származékát
jogellenesen megszerez, tart, forgalomba hoz, az országba behoz, onnan kivisz, az ország
területén átvisz, azzal kereskedik, vagy azt elpusztítja,

b) védett
1. természeti területet,
2. élő szervezetek életközösségét,
3. barlangot
jogellenesen jelentős mértékben megváltoztat, bűntettet követ el, és három évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a. az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott természetkárosítás élő szervezet tömeges
pusztulását,
b. az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott természetkárosítás a természeti terület, az
élő szervezetek életközössége, vagy a barlang helyrehozhatatlan károsodását vagy
megsemmisülését
okozza.
(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott természetkárosítást gondatlanságból követi el,
vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A környe zetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése

281/A. § (1) Aki jogszabályban meghatározott engedély nélkül, illetve ... hatósági
határozatban megállapított kötelezettsége megszegésével gyűjt, tárol, kezel, elhelyez, illetve
szállít olyan anyagot tartalmazó hulladékot, amely alkalmas arra, hogy
a. az ember életét, testi épségét, egészségét veszélyeztesse,
b. a vizet, a levegőt vagy a talajt szennyezze, vagy ezekben tartós elváltozásokat
okozzon,
c. az állatokat vagy a növényeket veszélyeztesse,
bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Aki az (1)-(2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el,
vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Értelmező rendelkezés
286/A. § (1) A 280. § alkalmazásában
a. környezeti elem: a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott
mesterséges környezet, továbbá ezek összetevői,
b. szennyezés: a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági
határozatban megállapított kibocsátási határértéket meghaladó terhelése,
c. károsítás: az a tevékenység, amelynek hatására a környezetnek vagy valamely
elemének olyan mértékű változása, szennyezettsége, illetve igénybevétele következik
be, amelynek eredményeképpen a környezet, illetve a környezeti elem természetes

230
 vagy korábbi állapota csak beavatkozással vagy egyáltalán ne m állítható helyre,
illetőleg olyan tevékenység, amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti.

1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről

(Hatályos 2000.03.01-től, kivonat)

A szabálysértés fogalma
1. § (1) Szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben va gy mulasztásban megnyilvánuló
cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek
nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget.
(2) Szabálysértés nem állapítható meg, ha a cselekmény bűncselekményt valósít meg.

A pénzbírság
16. § (1) A pénzbírság legalacsonyabb összege ezer forint, legmagasabb összege
százötvenezer forint.
(2) Az önkormányzati rendelet harmincezer forintban állapíthatja meg a pénzbírság
legmagasabb összegét.

Szabálysértés miatt eljáró más szervek

35. § A jogszabályban hatáskörükbe utalt szabálysértési ügyekben a szabálysértési hatóság
jogkörét gyakorolják
g) a nemzeti park igazgatóságok;

A helyszíni bírság
134. § (1) A szabálysértést meghatározó jogszabályban megállapított esetekben a (2)
bekezdésben felsoroltak a szabálysértés tetten ért elkövetőjét helyszíni bírsággal sújthatják.
(2) Helyszíni bírság kiszabására jogosult
a) a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, a hivatásos tűzoltóság;
b) a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője;
c) a természetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr, a természetvédelmi hatóság
részéről eljáró és erre felhatalmazott személy, ...
135. § (1) A helyszíni bírság összege ötszáz forinttól tízezer forintig terjedhet.

Természetvédelmi s zabálysértés
147. § (1) Aki
a. a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy szakhatósági hozzájárulásához kötött
tevékenységet engedély vagy szakhatósági hozzájárulás nélkül, vagy az e ngedélytől,
szakhatósági hozzájárulástól eltérő módon végez vagy végeztet, bejelentési
kötelezettségének nem tesz eleget,
b. természeti területen - beleérve a védett természeti területet is - a természetvédelmi
célokkal össze nem egyeztethető tevékenységet folytat, szemetel, a területet más
módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik, tiltott módon közlekedik, engedély nélkül
tüzet rak,
c. a védett vagy a fokozottan védett élő szervezet egyedét, származékát, barlangi
képződményt jogellenesen megrongálja, elviszi, állatfaj egyedét élettevékenységében

231
 jelentős mértékben zavarja, valamint a védett élő szervezet egyedét, származékát,
barlangi képződményt jogellenesen elpusztítja,
d. a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is
helye van.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott szabálysértés elkövetőjére a
természetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr, valamint a természetvédelmi
hatóság részéről eljáró és erre felhatalmazott személy helyszíni bírságot szabhat ki.
(4) Azt a védett, illetőleg fokozottan védett növény- és állatfaj egyedet, annak bármely
fejlődési alakját, származékát, védett ásványi képződményt, amelyre nézve az (1)
bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell kobozni.
(5) Ha a (4) bekezdésben felsorolt természeti érték állami tulajdonban van, akkor azt a
nemzeti park igazgatósága lefoglalja, és az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv döntéséig
gondoskodik a megőrzéséről.
(6) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a nemzeti park
igazgatóság hatáskörébe tartozik.

Környe zetvédelmi s zabálysértés

148. § (1) Aki a környezetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött
tevékenységet engedély vagy hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytől, hozzájárulástól eltérő
módon végez vagy végeztet, illetve a környezet elemeit a külön jogszabályban meghatározott
módon terheli, illetve szennyezi, vagy az egyéb környezetvédelmi előírásokat más módon
megszegi, százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is
helye van.

218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet az egyes szabálysértésekről

((Hatályos 2000.03.01-től, kivonat)

Veszélyeztetés tárgyak elhelyezésével, eldobásával

9. § (1) Aki
b) tárgyat másokat veszélyeztető módon dob el, húszezer forintig terjedő pénzbírsággal
sújtható.

Tiltott fürdés
17. § (1) Aki tiltott helyen fürdik, húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség, a helyi önkormányzat
képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a közterület- felügyelő,
határvizek tekintetében a Határőrség, bányatavak esetében a bányafelügyelet, a természeti és
védett természeti területen természetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett természeti területen
az önkormányzati természetvédelmi őr helyszíni bírságot szabhat ki.

232
 Jégen tartózkodás szabályainak megszegése
18. § (1) Aki a szabad vizek jegén való tartózkodás szabályait megszegi, húszezer forintig
terjedő pénzbírsággal sújtható.

Tilos fakivágás
19. § Aki a fák védelméről szóló jogszabály hatálya alá tartozó fát e jogszabályban foglalt
előírások megszegésével kivágja, illetőleg az út tartozékának minősülő fát a közút
kezelőjének hozzájárulása nélkül kivág, húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Tűzvédelmi szabálysértés
20. § (1) Aki
a. a tűzvédelmi jogszabályokban vagy a tűzvédelmi szabályzatokban foglalt előírásokat,
továbbá a kötelezően alkalmazandó tűzvédelmi szabványok előírásait megszegi,
b. a jogszabályi tilalom ellenére az erdőterületen vagy annak közelében tüzet gyújt, vagy
más módon az erdő tűz elleni védelmének jogszabályi előírásait megszegi,
c. tűzesetet vagy tűzveszélyt észlel, és ezt a hatóságnak nem jelenti,
d. tűzjelzésre távbeszélőjét nem bocsátja rendelkezésre,
e. szándékosan megtévesztő tűzjelzést ad,
f. nem tesz eleget a hatóság azon felhívásának, hogy a tűz oltásában személyesen
közreműködjék, illetőleg hogy járművét vagy a tűz oltására alkalmas eszközét a tűz
oltásához bocsássa rendelkezésre,
g. tűz esetén a tűzoltás vezetőjének intézkedését nem hajtja végre, vagy a tűzoltás
eredményessége érdekében szükséges felvilágosítást nem adja meg,
hatvanezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1) bekezdés a)-g) pontjában meghatározott szabálysértés miatt a hivatásos tűzoltóság,
az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott szabálysértés miatt a természetvédelmi őr
helyszíni bírságot szabhat ki.

Tiltott határátlépés, útiokmánnyal kapcsolatos szabálysértés

22. § (1) Aki a Magyar Köztársaság államhatárát engedély nélkül, vagy meg nem engedett
módon lépi át, vagy ezt megkísérli,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki az útiokmánnyal kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket megszegi,

ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Határrendészeti szabálysértés
23. § (1) Aki
a. a határterületen fekvő ingatlan használatára vonatkozó jogszabály alapján elrendelt
korlátozó vagy egyéb intézkedésnek nem tesz eleget,
b. az államhatár rendjével és őrzésével vagy a határforgalom ellenőrzésével összefüggő
tiltó vagy korlátozó rendelkezést megszegi,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

233
 Határjel-hamisítás és jelrongálás

24. § (1) Aki az államhatár megjelölésére szolgáló jelet gondatlanul megsemmisít vagy
elmozdít,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki
a. a megye-, város- vagy községhatár megjelölésére szolgáló hivatalos jelet vagy
létesítményt,
b. természetvédelmi hatósági és tájékoztató táblát,
c. a birtokhatár megjelölését vagy az egyéb közérdeket szolgáló jelet vagy létesítményt
megsemmisít, elvisz vagy áthelyez,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is

helye van.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt határterületen a határőrség, a (2)
bekezdés b) pontja esetében a természetvédelmi őr helyszíni bírságot szabhat ki.

Vasúti s zabálysértés

55. § Aki
a. vasútállomásnak, illetőleg megállóhelynek az utasok használatára meg nem nyitott
részébe engedély nélkül belép, vasúti pályaudvaron a vágányokon átjár, kivéve, ha ezt
a vonat megközelítése vagy elhagyása teszi szükségessé,
b. a vasút területének közúti járműforgalomra meg nem nyitott részén kerékpárral vagy
egyéb járművel közlekedik,
c. a vasúti kocsiba nem a felszállásra szolgáló helyen száll be, vagy onnan nem a
leszállásra szolgáló helyen távozik,
d. mozgó vonatra fel-, illetőleg mozgó vonatról leugrik,
e. vasúti kocsinak nem az utazásra kijelölt részén utazik,
f. a sínpályára tárgyat helyez,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Hajózási szabályok megszegése

56. § Aki
a. vízi járművek, az úszó munkagépek és az úszóművek (a továbbiakban együtt: úszó
létesítmény) üzemben tartásának feltételeire,
b. az úszó létesítmény nyilvántartására, hajózásra alkalmasságára, üzemképességi
vizsgálatára,
c. a hajóutak és kikötők létesítésére, használatára,
d. a vízi közlekedés rendjére,
e. a hajózási tevékenység végzésére vonatkozó szabályokat - ide nem értve az
árufuvarozás és személyszállítás szabályait -
vonatkozó szabályokat megszegi,
húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

234
 Útügyi s zabálysértés
60. § (1) Aki
a. engedély nélkül utat megszüntet, elzár, az úton, az alatt vagy a felett építményt vagy
más létesítményt, illetőleg ezekhez csatlakozást létesít,
b. utat engedély nélkül felbont vagy elfoglal,
c. az út árkába vagy átereszébe olyan anyagot juttat, amely a lefolyást akadályozza vagy
az árkot (átereszt) szennyezi,
d. az úton elhelyezett útfenntartási anyagra szükségtelenül ráhajt vagy azt szétszórja,
e. az úton, az alatt, felett vagy mellett végzett munka jelzésére vonatkozó kötelezettségét
megszegi,
f. természeti és védett természeti területen az engedélyezett közlekedési útról letér,
g. az utat vagy az út műtárgyát gondatlanul megrongálja,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés mia tt a helyi önkormányzat képviselő-
testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a közterület- felügyelő, valamint
természeti és védett természeti területen a természetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett
természeti területen az önkormányzati természetvédelmi őr helyszíni bírságot szabhat ki.

Jogosulatlan idegenvezetés
89. § (1) Aki idegenvezetői tevékenységet jogosulatlanul végez,
hatvanezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Jogosulatlan utazásszervezés, utazásközvetítés

90. § (1) Aki utazásszervező, illetőleg utazásközvetítő tevékenységet jogosulatlanul végez,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Mezei szabálysértés

111. § Aki más földjén

b) tilalom ellenére áthajt, tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Engedély nélküli fakite rmelés

120. § Aki nem erdőgazdálkodóként erdőben vagy fásításban fakitermelést engedély nélkül
végez,
hatvanezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Erdőrendészeti szabálysértés
122. § (1) Aki
a. erdőben gazdasági vagy műszaki célt szolgáló jelet, tárgyat jogtalanul, megsemmisít
vagy eredeti helyéről eltávolít,
b. természeti területnek nem minősülő erdőterületre, fásítás területére törmeléket,
szemetet vagy más, oda nem való anyagot hord,
hatvanezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki természeti területnek nem minősülő erdei úton, ösvényen, vagy erdőrészben jár, vagy
közlekedik járművel, ahol jogszabály tiltja, vagy ahol a tulajdonos (kezelő, használó) a
forgalmat korlátozta vagy megtiltotta,
tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

235
 Erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlása
123. § Aki erdőben a külön jogszabályban meghatározott erdei haszonvételeket - az állami
erdőben az egyéni szükségletet meg nem haladó mértékben szabadon szedhető virág,
vadgyümölcs, moha, gomba és gyógynövény kivételével - az erdőgazdálkodó (tulajdonos,
használó) engedélye nélkül gyakorolja,
húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Felhívással szembeni engedetlenség

124. § Aki a természeti és a védett természeti területek, értékek, az erdő- és vadállomány
őrzésével, védelmével kapcsolatban a külön jogszabályban meghatározott természetvédelmi,
erdészeti és vadászati hatósági feladatokat ellátó személy, a természetvédelmi őr, az erdő
őrzésével megbízott erdészeti szakszemélyzet tagja, a hivatásos vadász, a mezőőr, illetőleg a
halászati őr jogszabályban előírt felhívásának nem tesz eleget, vagy intézkedését akadályozza,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

236
 FELHŐKÉPEK
(Melléklet A túravezetés általános ismeretei jegyzet Meteorológiai alapismeretek fejezetéhez)

Magasszintű felhők

Cirrus (Ci) Cirrostratus (Cs)

Cirrocumulus (Cc)

Középmagas felhők

Altostratus (As)

Altocumulus (Ac) Altocumulus lenticularis (lencse felhő)

237
Alacsonyszintű felhők

Cumulus (Cu) - humidis Startocumulus (Sc)

Cumulus (Cu) - mediocris Stratocumulus (Sc)

Cumulus (Cu) - congestus Stratocumulus (Sc)

Stratus (St) Stratus (St)

238
Függőleges kiterjedésű felhők

Nimbostratus (Ns)

Cumulonimbus (Cb) Cumulonimbus (Cb)

Különleges jelenségek

A szivárvány
(Stratus)

A "halo" jelenség (Cirrostratus)

239
 MŰVÉSZETTÖRTÉNET
(Melléklet A túravezetés általános ismeretei jegyzet Művészettörténet fejezetéhez)

Államalapítás előtti emlékek

Ókeresztény tértípusok sémái:

Körös Háromkarélyos Görögkereszt

Nyolcszöges Négykarélyos
Latinkereszt

3 hajós bazilika metszete

240
A román stílus (X - XIII. sz.)
Egyhajós román templom apszisai

Egyenes Felköríves
Román keresztboltozat

Emporás román bazilika keresztmetszete Kéttornyú román templom nyugati homlokzata (Ják)

Bélletes kapu (S. Paul, Villers) Védőfolyosó (gyilokjáró)

241
A gótikus stílus, gótika (XIII - XV. sz.)
Gótikus boltozatok típusai

Gótikus keresztboltozat
Hatsüveges keresztboltozat

Gótikus mérműves (kőrácsos) ablakok

Korai Fejlett Késői (halhólyagos)

Gótikus katedrális főhomlokzatának terve

(Strassbourg)

Reneszánsz (XV. sz. - 1660-as évek)

Kazamata alaprajza

Felvidéki reneszánsz
Ó-olasz bástya Új-olasz bástya harangtorony

242
Brokk, copf (1660 - 1780)

Barokk Copf

Klasszicizmus (1790 - 1850)

Nemzeti Múzeum, Budapest Debreceni Nagytemplom

Szecesszió (századforduló)

Iparművészeti Múzeum (Budapest) Szecessziós templom

(Rákosmulyád - Rakosska Mulad)

243