Fogtechnikus Szakmai Ismeret

Pósáné Szűcs Erika
ifj. Schulze László
Fogtechnikus szakmai ismeret

I. évfolyam
(Jegyzet)
1995.
írta:
Pósáné Szűcs Erika
fogtechnikus szaktanár,
szakképzési szakértő
ifj. Schulze László

fogtechnikus mester,
az O.F.I. Szakmai Bizottságának elnöke
Lektorálta: Dr. Szentpétery András

fogorvos, Marburg
Magyar Fogtechnikusok Országos Ipartestülete
Nyomdai munkák:
Könyvfólia Bt. Felelős
vezető: Tóth Béla
Az ábrákat Makó János készítette

Tartalomjegyzék
Fogpótlás és fogmű (Pósáné Szűcs Erika) ........................................................ 5

A kivehető fogpótlás feladata és követelményei .............................................. 7
A részleges kivehető fogpótlások készítésének lépései akrilát
alaplemez készítésekor............................................................................. 9
A lenyomat ...................................................................................................... 11
A minta ............................................................................................................ 13
Egyéni kanál készítés....................................................................................... 17
Harapási sablon készítés.................................................................................. 23
Okklúziós típusok ............................................................................................ 27
Az állkapocs mozgásait reprodukáló készülékek ............................................. 29
Részleges kivehető fogpótlások........................................................................ 35
Részleges kivehető fogpótlások elhorgonyzása
(Pósáné Szűcs Erika - Schuhe László) ................................................... 41
A gipszfelületen a következő jelöléseket kell berajzolni
(Pósáné Szűcs Erika)................................................................................ 45
Műfogfelállítás szabályai részleges kivehető próbafogsor készítése
esetén ....................................................................................................... 46
Részleges próbafogsor végleges mintázása
(Pósáné Szűcs Erika-Schulze László)........................................................ 47
Teljes alsó-felső fogsor készítése (Pósáné Szűcs Erika) ................................... 49
A teljes alsó-felső kivehető fogpótlások helybentartó tényezői .................. 50
A teljes alsó-felső kivehető fogpótlások készítésének
munkafolyamata....................................................................................... 53
A testalkat és a fejforma közötti összefüggések .......................................... 54
Teljes protézis készítésének munkafolyamata .............................................. 55
Anatómiai lenyomatvétel a fogorvosi rendelőben....................................... 55
Anatómiai mintakészítés a fogtechnikai laboratóriumban .......................... 55
Egyéni kanál készítés a fogtechnikai laboratóriumban ................................ 56
Harapási sablon készítése teljes alsó-felső funkciós mintára a
fogtechnikai laboratóriumban.................................................................. 58
A centrális relációs helvzet meghatározása a fogorvosi rendelőben........... 59
Regisztráló harap tatás a centrális relatió meghatározása után .................... 60
Teljes alsó-felső minták rögzítése középértékű artikulátorban ................... 61
A műfogfelállítás szabályai teljes alsó-felső próbafogsor készítése esetén ....... 64
Műfogválasztás szempontjai teljes alsó-felső próbafogsor készítésekor ...... 69
A rágófelszínek becsiszolása próbafogsor készítésekor ............................... 70
Teljes próbafogsorok végleges mintázása
(Pósáné Szűcs Erika - Schulze László) ..................................................... 71
A próbafogsorok végleges ellenőrzése a fogorvosi rendelőben................... 73
Próbafogsorok véleges elkészítése (készrevitele) különböző módszerekkel........ 75
A rágófelszínek funkcionális szempontoknak megfelelő becsiszolása
készrevitel után (Pósáné Szűcs Erika) ...................................................... 77
Immediát protézis készítés (Schulze László).................................................... 83
Műfogsorjavítások (Pósáné Szűcs Erika-Schulze László) ................................ 87
A fogpótlás egyetemes történetének rövid áttekintése.................................... 91
A fogtechnika magyar történetének rövid áttekintése...................................... 93
Irodalomjegyzék... ........................................................................................... 95
Fogpótlás és fogmű
Fogpótlás és fogmű
A civilizált ember fogazatát öregkori csontritkulás vagy idő előtt fog- és
fogágy betegségekben, vagy hibás fogpótlás következtében veszti el.
A páciens mentális higiénés helyzetének fontos eleme a fogak pótlása. A
fogpótlás funkcionális, fonetikai és esztétikai szempontok alapján készül team-mun-
kában részben a fogorvosi rendelőben, részben a fogtechnikai laboratóriumban.
Minden protetikai megoldást, mely kapcsolatban van a fogakkal fogműnek

nevezzük. A fogpótlás hiányzó fogakat pótol, vagy a fogakat védi és a fogak
anatómiai formáját állítja helyre.
(Tehát minden fogfogpótlás fogmű, de nem minden fogmű fogpótlás.)
A fogművek csoportosítása:
a) konvencionális rendszerezés:
kivehető fogpótlások: pl. részleges és teljes protézisek,
kivehető hidak rögzített
fogpótlások: pl. koronák és hidak, inlay-k
b) új rendszerezés: részleges fogpótlások: lehetnek
- kivehető fogpótlások és
- rögzített fogpótlások
teljes fogpótlások
fogszabályozó készülékek
A foghiány következményei
- a rágóképesség csökkenése,
- a maradófogazat túlterhelése,
- a fogak vándorlása,
- a harapási magasság megváltoztatása,
- táplálkozási problémák,
- az állkapocsízület elváltozása,
- fonetikai nehézségek,
- esztétikai problémák a makro- és mikrokörnyezetben,
- szocializációs gondok.
A kivehető fogpótlás feladata és követelményei
A kivehető fogpótlás feladata és

követelményei
A fogpótlás feladata a következő:
- a hiányzó fogak pótlása,
- funkcióképesség - vagyis a rágás és a hangképzés helyreállítása,
- az esztétika, vagyis az arckarakter helyreállítása,
- prevenció - a maradófogazat dőlésének, elvándorlásának megakadályozása
A fogpótlásokkal szemben támasztott követelmények:

- ne károsítsa az élő szervezetet,
- anyaga szövetközömbös és szájálló legyen, ne lépjen reakcióba a nyállal,
ne váltson ki carcinogen és allergen reakciókat, elektrokémiai szempontból semleges
legyen,
- harmonikusan működjön együtt a rágószerv részeivel, működés közben a
különböző funkciókat ne zavarja.
- könnyen tisztántarthatóak legyenek:
- a műanyagok pl. monomert ne párologtassanak (tökéletes polimerizáció
után nincs monomerpárolgás, viszont a megrövidített polimerizációs idő következ
tében a protézis több héten keresztül monomert párologtat a páciens szájüregében),
gombás és bakteriális fertőzéseket ne okozzanak,
- a magasfényű, homogén felszín csökkenti a protézisek és a műanyag
leplezések felületének kopását, ugyanis ezáltal csökkenthető a nedves súrlódás
hatása
- a sima felületen kisebb lehetőség van a dentális plakk megtapadásának és
fogkő kialakulásának
- a kivehető fogpótlások napi többszöri tisztítása egyszerű, de egyes rögzített
fogpótlások tisztítására meg kell tanítani a pácienst (fogselyem, interdentális fogke
fe, szájzuhany használata)
- a fogpótlások anyagai és az elkészítés módszerei a kor technikai színvona
lát tükrözzék
- felhasználásnál csak garantált minőségű anyagot, esetlegesen szabványban
rögzített, klinikailag bevizsgált és kipróbált térfogatálló, színtartó, könnyen feldolgozha
tó terméket szabad használni,
- a fogpótlás tükrözze az életkori sajátosságokat, a nemnek, életkornak,
testalkatnak és fejformának megfelelő formában,
- a műfogak és az alaplemez színe harmonizáljon a természetes maradó
fogazattal, a páciens bőr-, haj- és szemszínével, esetleges fogazati rendel
lenességeivel,
- az alap- és segédanyagok megmunkálásakor egészségkárosadás ne érje sem
a fogorvost, sem a fogtechnikust, (pl. a fogászati anyagok ne tartalmazzanak
Berylliumot).
7
A részleges kivehető fogpótlások készítésének lépései akrilát alaplemez készítésekor
A részleges kivehető fogpótlások

készítésének lépései akrilát alaplemez
készítésekor
Rendelő Labor
- anamnézis,
- szájvizsgálat,
- anatómiai lenyomatvétel,
- tanulmányi és tájékoztató lenyomatot
készít,
- anatómiai mintakészítés
- harapási sablon készítés,
- a harapási sablonokkal meghatározza
a fogorvos a harapási magasságot és
az állcsontok egymáshoz viszonyított
helyzetét,
- meghatározza a fogszínt és a
fogformát,
- antagonista lenyomatot készít,
- a minták rögzítése artikulátorban
a harapási sablonok segítségével,
- kapocshajlítás,
- próbafogsor készítés,
- a rágófelszínek funkcionális
szempontoknak megfelelő
becsiszolása,
- a próbafogsor kontrollja,
- műfogsorkészítés, majd reartikulálás
után a rágófelszínek ismételt
kontrollja,
- a fogsor szájbahelyezése, folyamatos
kontroll és korrekció.
9
A lenyomat
A lenyomat
A lenyomat szájképletek pontos negatív másolata, mely tartalmazza a
fogpótlás elkészítéséhez szükséges anatómiai területeket.
A lenyomatvétel különböző lenyomatkanalakkal és lenyomatanyagokkal vég-
zett fogorvosi tevékenység.
A lenyomatok kitöltése, vagyis a mintakészítés általában fogtechnikai feladat.
Eredménye a minta, a szájképletek pontos pozitív másolata.
Kivehető fogpótlások készítésekor a következő lenyomatok készülnek
- anatómiai lenyomat
- funkciós lenyomat
- antagonista lenyomat
- tájékoztató, tanulmányi lenyomat.
Az anatómiai lenyomatvétel célja:

- a fogsorkészítés alaplépése. Az anatómiai lenyomat alapján készül az
anatómiai minta, valamint az egyéni kanál.
Az anatómiai lenyomatvétel jellemzői:

- a lenyomatvételhez a fogorvos gyárilag, sorozatban készült (műanyag vagy
fém, perforált vagy sima felületű, alsó vagy felső, részleges, vagy teljes) lenyomatka
nalat használ, esetleg
- a lenyomat anyaga lehet alginát-alapú lenyomatanyag vagy közepesen
kemény szilikonbázisú lenyomatanyag, esetleg lenyomatgipsz.
A lenyomatgipsz merev, törékeny anyag, mely az alámenős, retenciós terüle-
tek lemintázása után, a szájból való eltávolításkor eltörhet, elrepedhet. Az alginátok
az első 15 percben, valamint a közepesen kemény szilikonok csekély visszarugózó
képességgel rendelkeznek.
- lenyomatvétel közben a szájképletek funkciós mozgásokat nem végeznek,
az izmok nyugalmi állapotban vannak, csak annyi mozgás történik, melyek segítsé
gével a lenyomatanyag a kanál szélére rádolgozódik.
- az anatómiai lenyomat túldimenzionált, a sorozatban készült kanalak
mérete miatt több anatómiai területet mintáz le, mint ami a protézis elkészítéséhez
feltétlenül szükséges.
A funkciós lenyomatvétel célja:

- a funkciós lenyomattal a fogorvos egyértelműen meghatározza a készíten
dő protézis alaplemezének kiterjesztését és szélének vastagságát.
A funkciós lenyomat jellemzői:

- a funkciós lenyomatot a fogorvos a fogtechnikus által készített egyéni
kanállal veszi, melyet lenyomatvétel előtt befunkcionál.
- a lenyomat anyaga lehet lágy szilikon vagy lenyomatpaszta. Ezek az
11
A lenyomat
anyagok képesek az elmozduló nyálkahártyaredőket torzulásmentesen lemintázni. A

lágy szilikonok rendkívül jó visszarugózó képességgel rendelkeznek, ezért a retenci-
ós területek lemintázása után a lenyomat eltávolításakor megnyúlnak majd visszaug-
ranak eredeti állapotukba.
Formájuk térfogatálló, fertőtlenítés, esetleges nyáltalanítás és a lenyomat
felszínének leszárítása után bármikor mintagipsszel kiönthetők.
- lenyomatvétel közben a fogorvos a pácienssel funkciós mozgásokat végez
tet. A mozgáskombinációk következtében alakul a funkciós lenyomat felületi és széli
mintázata, mely lehetővé teszi a protézis megfelelő helybentartását és ventillszerű
lezárását.
- a funkciós lenyomattal a fogorvos csak annyi anatómiai területet mintáz le,
amely feltétlenül szükséges a protézis elkészítéséhez, vagy egyértelműen meghatá
rozza a készítendő protézis széleinek kiterjesztését és széli vastagságát.
- teljes felső protézis készítése esetén a dorsalis lezárási vonalat berajzolással
vagy befunkcionálással határozza meg.
Az ún. funkciós szélek kialakításához a fogorvos felhasználhat termoplaszti-
kus anyagot vagy szilikonbázisú lenyomatanyagot is, esetleg a két anyagot kombi-
nálhatja is.
Ezzel a módszerrel nagyon pontos információt ad a fogtechnikusnak a szélek
kialakítására vonatkozóan. A szélek lemintázása után az ismertetett anyagokkal
funkciós lenyomatot vesz.
Az antagonista lenyomatvétel célja:

- az antagonista lenyomat a szemközti fogakat mintázza le. Abban az esetben
készül, ha csak egy fogívre készítenek protézist, tehát vagy csak alsó, vagy csak felső
protézis készül a páciens számára.
Az antagonista lenyomat jellemzői:

Az antagonista lenyomatnak tartalmaznia kell a szemközti fogakat teljes
hosszúságukban, valamint a rágóéleket és rágófelszíneket hiánytalanul és elhúzódás-
mentesen.
Anyaga lehet alginát, szilikonbázisú lenyomatanyag.
A tanulmányi lenyomat jellemzői:

- a fogorvos és a fogtechnikus tervezési munkáját könnyíti meg. Alkalmas a
szájképletek alaposabb tanulmányozására és a fogpótlás precízebb tervezésére.
A lenyomatok fertőtlenítése először a fogorvosi rendelőben történik. Ha
nem, akkor célszerű mintakészítés előtt a fogtechnikai laboratóriumban is elvégezni.
12
A minta
A minta
A minta a száj anatómiai képleteinek pontos pozitív mása, mely tartalmazza
a fogpótlás elkészítéséhez szükséges területeket.
A lenyomat anyagának függvénye, hogy a lenyomatkiöntés a fogorvosi
rendelőben vagy a fogtechnikai laboratóriumban történik-e.
Ha a lenyomatanyag hagyományos összetételű alginát, akkor 15 percig
nedves közegben - hygroforban - tároljuk a kiszáradás megakadályozása miatt,
majd 30 percen belül ki kell önteni mintagipsszel. Ha az alginátalapú lenyomata-
nyag 24 óráig eltartható, akkor szállítható.
Ugyancsak a fogorvosi rendelőben történik az ún. tanulmányi minta készíté-
se, mely a fogpótlás tervezésének és elkészítésének segédeszköze.
Anatómiai mintakészítés:
A lenyomatkezelést a lenyomat anyaga határozza meg.
1. Mintakészítés szilikonbázisú lenyomatvétel után:
a legkönnyebben kezelhető lenyomatanyagok. A lenyomat felszínét leöblítjük
és levegőpisztollyal leszárítjuk.
- keménygipszet keverünk a technológiai utasítás szerinti arányban, lehető
leg vákumosan.
- a leszárított lenyomatot vibrátorra helyezzük és a legmagasabb felületnél
kezdve a mintagipszet a lenyomat felszínén végigtereljük. A lenyomatot kellő
vastagságban feltöltjük és a vibrátort kikapcsolva hagyjuk keményedni a gipszet.
Célszerű a gipsz felszínén retenciókat kialakítani.
- alátalpaláshoz vagy ugyanolyan osztályú, vagy egy osztállyal alacsonyabb
gipszet használunk. Általános szabály, hogy a minta kétharmad része keménygipsz
ből, egyharmad része egyéb gipszből állhat.
Ha a gipsz már kissé meghúzott, mindig lenyomatkanállal lefelé hagyjuk
teljesen megkeményedni. Ellenkező esetben a vízgőz a kanál alatt megreked és
pontosan pl. a gipszfogaknál lesz a legpuhább a mintagipsz.
Ez általában a gipszfogak letöréséhez, idő előtti kopásához vezet.
- a gipsz megkeményedése után a lenyomatot óvatosan lefejtjük és a mintát
szabályosan megfaragjuk, valamint munkaszámmal vagy egyéb azonosító jellel
ellátjuk.
2. Mintakészítés alginát alapú lenyomatvétel után:

- normál algináttal történt lenyomatvétel után: 15-30 percig a lenyomatot
páradús környezetben, pl. hygroforban tároljuk, hogy eltávolításkor szenvedett
deformáció megszűnjön. Célszerű a lenyomat felszínére gipszport szórni a nyáltala-
nítás és a szabad alginsav lekötése céljából:
A mintakészítés megegyezik az ismertetett szabályokkal.
13
A minta
1. ábra A minták szabályos faragása
- 24 óráig tárolható algináttal vett lenyomat alapján: a lenyomatot vízközeg

ben lehet tárolni és szállítani, majd a szabályok szerint kell kigipszelni
3. Mintakészítés lenyomatgipsszel történt lenyomatvétel után:
- ha a lenyomat darabokban érkezett a fogtechnikai laboratóriumba, akkor
először össze kell állítani a lenyomatot. A lenyomatkanálba mindig a legnagyaobb
darabot helyezzük és fokozatosan állítjuk össze a lenyomat többi részét. Ha a
gipszdarabok felszínei nem élesek, vagy hiányos a felület, akkor a lenyomatot
biztonságosan kiönteni nem lehet. A gipszlenyomat széleit forró viasszal ragasztjuk
a kanál széléhez, vigyázva arra, hogy a lenyomat differens (fogpótlás elkészítéséhez
közvetlenül szükséges területek) részeire viasz ne kerüljön.
- ha a lenyomaton kirajzolódik a fogorvos által berajzolt határ, akkor ezeket
a jelöléseket meg kell erősíteni.
- a lenyomatot gipszizolálóval izoláljuk, majd a felszínt leszárítjuk.
- a további mintakészítés megegyezik az előbbiekben leírtakkal.
- a lenyomat lefejtését óvatosan, dorsalis irányból kell kezdeni.
Funkciós mintakészítés:
Egyéni kanállal vett funkciós lenyomat után a mintakészítés a fogtechnikai
laboratóriumban történik.
- a lenyomat széleitől egyenletesen kb. 3 mm magasságban viaszmandzsettát
ragasztunk fel, melynek szélessége szintén kb. 3 mm. A mandzsetta a széleket
nagyon pontosan kövesse.
2. ábra Alsó funkciós lenyomat mandzsettázása
14
A minta
A mandzsettázás célja: a lenyomat széleinek védelme és a funkciós árok

kialakítása.
- az alsó lenyomat orális felszínére viaszlapot ragasztunk fel, mely a felesle
ges gipsz kitüremkedését és a minta törését akadályozza meg.
- ezt követően elkészítjük a funkciós mintát keménygipszből.
- lefejtés után a mintán jól látható a funkciós árok, mely egyértelműen
meghatározza a fogpótlás alaplemezének kiterjesztését és széli vastagságát.
Az így kialakult funkciós árkot a harapási sablon készítésekor fel kell
csöpögtetni. A funkciós árok épségére a munka elvégzéséig vigyázni kell. Pontosan
látható teljes felső protézisek készítése esetén a dorsalis lezárás is, melyet a fogorvos
berajzolással vagy befunkcionálással határozott meg. A funkciós mintán csak akkor
kell gravírozni a dorsalis lezárási vonalat, ha fogorvos azt berajzolással határozta
meg. E témával a „Harapási sablon készítése" c. fejezetben részletesebben foglalko-
zunk.
Antagonista mintakészítés:
- a mintakészítéshez szintén keménygipszet használunk. A lenyomatot anya
gától függően feltöltjük mintagipsszel. Megkeményedés után lefejtjük, vagy a
viaszlenyomatot leforrázzuk.
A minták lefejtése mindig dorsalis irányból történik, vigyázva arra, hogy a
minták felszíne, vagy a gipszfogak ne sérüljenek.
Kötelező, hogy minden fogorvosi rendelőben és fogtechnikai laboratórium-
ban a munka megkezdése előtt fertőtlenítsék a lenyomatokat, mert több betegség
terjedését megakadályozhatnánk ezzel a néhány perces művelettel. Lenyomatfertőt-
lenítésre alkalmas: Dentosol oldat töményen 5 percig, 5%-os Predental oldat 5
percig, 2%-os Sagrodent oldat 60 percig.
Kézfertőtlenítésre 30-60 másodperc alatt a Betadine, a Bradoman, a Clara-
sept, a Dodosept és az Ultrasol oldatok használhatók.
A javasolt fertőtlenítőszerekről a Tisztiorvosi Hivatal közleményei tájékoz-
tatnak.
Egyéni kanál készítés

A fogorvos az anatómiai lenyomaton berajzolja a készítendő egyéni kanál
határait. A szájvizsgálat alapján, tapintás segítségével pontosan meghatározható a
kivehető fogpótlás alaplemezének kiterjesztése.
Az egyéni kanál feladata: funkciós lenyomatanyaggal kitöltve meghatározza

a fogpótlás alaplemezének határait és szélének vastagságát. A lenyomatvétel funkci-
ós mozgások reprodukálása közben történik.
Az egyéni kanál anyaga lehet:

- normál polimerizátum akrilát (rózsaszínű vagy clear)
- gyorsankötő akrilát
-mélyhúzott műanyag
- fényrekeményedő akrilát
- hydrokolloidális műanyag
- esetleg vastag, ún. kanál-sellak
Az egyéni kanál anyagai közül minden esetben az átlátszó kanalak a
legjobbak, mert a kanál befunkcionálása közben pontos információt nyújtanak a
fogorvosnak a kanál és a nyálkahártyával fedett csontos alapzat viszonyáról.
Akrilát egyéni kanál készítése:
a) normál polimerizátum egyéni kanál készítés: (pl. Superacryl A-E és O,

azaz clear)
- az anatómiai mintán megerősítjük a fogorvos által berajzolt határokat, ha
a tervezés a fogorvosi rendelőben nem történt meg, akkor a tervezést gyakorlott
fogtechnikus végezheti csak a fogorvos felelősségével.
- a mintát néhány pillanatig vízbe mártjuk, izoláljuk.
- felmelegített és képlékennyé tett rózsaszínű lapviaszt adaptálunk a mintára
úgy, hogy az adaptálást mindig a minta legmélyebb pontján kezdjük. Vigyázni kell
arra, hogy a viasz sehol se vékonyodjon el. A fogatlan gerincközép fölé 2-3 mm
vastag viaszcsíkot ragaszthatunk, a kanalat ezzel merevíthetjük.
- a széleket a berajzolásnak megfelelően körbevágjuk.
- elkészítjük a kanálnyeleket, melyek lehetnek szájon kívüliek (extraorális)
vagy szájon belüli (intraorális).
A kanál nyelének helyét és formáját általában a fogorvos határozza meg. Ha

külön rendelkezés nem történt, akkor a felső egyéni kanálnál általában egy szájon
belüli kanálnyelet készítünk, a gerincközéptől kiindulva, (soha nem a frenulum labii
inferioristól indulva, mert lenyomatvétel közben elnyomhatja az ajkakat) a sutura
palatina mediana vonalában.
17
3. ábra A felső egyéni kanál készítésének néhány lehetősége
Alsó egyéni kanál készítésekor általában egy vagy három szájon belüli
kanálnyelet készítünk, egyet a frontális gerincközépre, kettőt a bukkális gerinckö-
zépre a 4-5 fogak tájékán.
4. ábra Az alsó egyéni kanál készítésének lehetőségei
Szájon kívüli kanálnyél készítésekor arra kell vigyázni, hogy a kanálnyél az

ajakhosszúságnak megfefeljen és lenyomatvétel közben az ajkakat ne nyomja el.
- a kanalat leemeljük a mintáról,
- kanálnyéllel lefelé fehér gipsszel teli küvettába ágyazzuk úgy, hogy a gipsz
a kanál széléig érjen,
- a gipsz megkeményedése után a küvetta szélét tisztára mossuk, a gipszet
gipszizolálóval (pl. magyar viszoynlatban lehet vízüveggel vagy Trisóval is) izoláljuk,
- a küvettát fehér gipsszel felöntjük, a küvetta tetejére egy kis gipszet
félreteszünk
- ha a gipsz megkeményedett, a küvettát 3-4 percre forró vízbe mártjuk,
ezalatt a viasz felpuhul, de nem szabad, hogy teljesen felolvadjon, mert eltömíti a
gipsz felületi pórusait, onnan nagyon nehezen távolítható el,
18
- a küvettákat szétnyitjuk, a viaszt eltávolítjuk és a felületet zsírtalanítjuk.

Ezzel biztosítjuk az izoláló tapadását a felületen.
- a forró, de száraz gipszfelszínt akrilátizolálóval izoláljuk, 1-2-szer. Izolálás
után a küvetták at o ld alukra állítv a biztosíth atjuk a felesleges fo ly ad ékmenny iség
távozását
- az akrilát bekeverése:
- a rózsaszínű akrilátot tiszta üvegtégelyben a technológiai
utasítás szerinti mértékben kell összekeverni, majd lefedve
érlelni hagyni a környezeti hőmérséklet függvényében,
- cleart olyan méretű üvegtégelyben rétegezzük le,
mint amilyen nagyságban lepréselni szeretnénk, keverni
nem célszerű, mert tejszerűen áttetsző és nem átlátszó lesz,
majd ugyancsak lefedve érlelni hagyjuk általában
4-5 percig.
Az érlelési idő alatt megindul a makromolekula képződés
és az akrilát gyúrható tömbbé válik,
- az ak ri lá to t lep r é se l jü k , elő s z ö r m in d ig a k an áln y e l e k e t t ö m jü k , m a j d a
kanál többi részét, ellenőrizzük azt, hogy mindenhova elegendő mennyiségű anyag
került-e,
- a végleges préselés lassan, fokozatosan történjen, mert ilyenkor tömörödik
az akrilát
- a Superacyl polimerizációja: a küvettákat kengyelbe szorítva hideg vízbe
tesszük, majd 30 perc alatt emeljük a hőmérsékletet 60 fokra, itt tartjuk 60 percig,
majd újabb 30 perc alatt emeljük a vízmőmérsékletet forráspontra és itt tartjuk 30
percig, vagyis az összes polimerizációs idő 2,5 óra.
- polimerizálás után a saját vizében kell lehűlni hagyni a küvettákat, mert
ellenkező esetben a molekula-stabilizáció nem fejeződik be és az monomer párolgást
okoz,
- lehűlés után szétnyitjuk a küvettákat, a kanalat óvatosan kibontjuk,
- a kanál kidolgozása: eltávolítjuk a sorjákat, a széleket egyenletesen eldol
gozzu k, elg ömbö ly ítjü k, az elmo zduló ny álkahár tyar edők helyét k iszabad ítjuk. A
kanalat többször a mintára próbáljuk és ellenőrizzük a széleket.
- a kanalat átsmirglizzük, esetleg polírozzuk, majd az azonosító jellel vagy
munkalappal együtt a mintán kerül a fogorvosi rendelőbe.
b) egyéni kanál gyorsankötő akrilátból (pl. Duracrol)

- az anatómiai mintán megerősítjük a fogorvos által berajzolt határokat,
ennek hiányában a tervezést csak gyakorlott fogtechnikus készítheti.
- a mintát akrilátizolálóval izoláljuk és száradni hagyjuk,
- nedves, tiszta üvegtégelyben bekeverjük az akrilátot a technológiai utasítás
szerinti arányban, az anyagot lefedés nélkül érlelni hagyjuk kb. 3-5 percig
- érlelés után a tömbpolimerizátum masszát átgyúrjuk,
- tiszta üveg, vagy műanyag lapok között egyenletesen kb. 3 mm vastagságú
lemezzé formáljuk,
- a mintára adaptáljuk úgy, hogy az adaptálást a minta legmélyebb pontján
kezdjük és vigyázva arra, hogy az akrilát sehol se vékonyodjon el,
19
- a széleknek megfelelően körbevágjuk és a maradék anyagból elkészítjük a

nyeleket a már ismertetett szabályok szerint,
- mielőtt elkezd melegedni az akrilát, óvatosan leemeljük a mintáról és a
mintára visszahelyezve hagyjuk megkeményedni,
- megkeményedés után a szabályoknak megfelelően kidolgozzuk és a min
tával
együtt küldjük a fogorvosi rendelőbe.
Készíthető Duracrol egyéni kanál küvettába ágyazva is. Ebben az esetben
először viaszból megmintázzuk a kanalat, majd a már ismertetett módon küvettába
ágyazzuk.
Zsírtalanítás után a küvettába Duracrol anyagot préselünk, majd a kanalat
megkeményedés után kibontjuk és kidolgozzuk.
c) fényre keménvedő akrilát egyéni kanál készítés:
- a fényre keményedő akrilát lemezeket fényvédő fóliák között hozzák
forgalomba
- a retenciós területeket kitöltjük,
- az akrilát lemezt az anatómiai minta izolálása után a mintára adaptáljuk
- a maradék anyagból elkészítjük a nyeleket
- a kanalakat a mintával együtt fénypolimerizáló készülékbe helyezzük és a
készülék teljesítményétől függően 6-9 percig polimerizáljuk
- polimerizálás után a mintáról leemeljük, kidolgozzuk és a mintával együtt
kerül
a fogorvosi rendelőbe.
d) mélyhúzott egyéni kanál készítése:
- a mélyhúzott egyéni kanál anyaga átlátszó műanyag, mely a kanál funkciós
széleinek kialakításánál kedvező a fogorvos számára,
- mélyhúzó készülékben a felmelegített műanyag lap adaptálható közvetle-
nül az
anatómiai mintára
- körbecsiszoljuk a berajzolásnak megfelelően,
- elkészítjük a nyeleket
- mintával együtt küldjük a fogorvosi rendelőbe.
e)hydrokolloidális egyéni kanál készítés:
- ez a műanyag granulátum formában kerül forgalomba,
- forró vízben felmelegíthető és a mintára adaptálható,
- a széleket a berajzolásnak megfelelően kell kialakítani az anatómiai min
tán,
- a kanálnyeleket a maradék anyagból készíthetjük.
f) sellak egyéni kanál készítés:
- az egyéni kanál készítésére alkalmas sellaklemez vastagabb, mint a harapási
sablonok bázislemezéhez használt anyag,
- az anatómiai minta berajzolása és izolálása után a sellaklemezt hajlíthatóvá
melegítjük és mintára adaptáljuk.
- a széleknél ollóval körbevágjuk a maradék anyagból elkészítjük a nyeleket,
melyek alá célszerű dróterősítést készíteni,
20
- a széleket frézerrel, vagy smirglicsikkal elgömbölyítjük,

- mintával együtt kerül a fogorvosi rendelőbe.
Valamennyi egyéni kanál készítésekor célszerű retenciót kialakítani a lenyo-
matanyag számára, vagy adhezív lakkot alkalmazni
Az anatómiai mintán a fogorvos minden esetben az egyéni kanál határait
rajzolja be. Ez a berajzolás kisebb, mint a készítendő protézis alaplemezének határa.
Funkciós lenyomatvételkor ugyanis a kanál a lenyomatanyag konzisztenciájának
függvényében kissé megemelkedik.
A fogtechnikus által készített egyéni kanalat a fogorvos a rendelőben
kontrolálja:
- ellenőrzi a kanál és a nyálkahártyával fedett csontos alapzat viszonyát,
- ellenőrzi a kanál széleinek kiterjesztését,
- valamint azt, hogy van-e elegendő hely az elmozduló lágy képletek
számára.
Ha az orvos által korrigált kanál a funkciós mozgások végzése közben
egységes rendszert alkot a rágószervvel, akkor a funkciós egyéni kanál alkalmas
funkciós lenyomatvételre.
Funkciós lenyomatvétel közben a fogorvos funkciós mozgásokat végeztet a
pácienssel:
- szájzárás és nyitás, az ajkak mozgatása, orrfúvás, nyelvmozgások.
Az így kapott lenyomat egyértelműen meghatározza a készítendő protézis
alaplemezének kiterjesztését és szélének vastagságát.
Funkciós lenyomatvételre a következő lenyomatanyagokat használja a fogorvos:
- lenyomatpaszták,
- közepesen kemény- és lágy szilikonbázisú lenyomatanyagok
- oroplasztikus lenyomatanyagok.
Harapási sablon készítés
A harapási sablon feladata:
- a fizikai harapási magasság meghatározása,
- a maxilk és a mandibula egymáshoz való viszonyának megállapítása.
A harapási sablon részei:
- aktív része: a viaszsánc,
- passzív része: a bázislemez. A bázislemez lehet sellak, akrilát vagy speciális
alaplemez viasz.
A harapási sablon készítését megelőzi a fóliázás, valamint a felső lezárási
vonal gravírozása, melyet csak gyakorlott fogtechnikus végezhet.
Fóliázás
Feladata: - az eltérő rezilienciájú (összenyomhatóságú) területek kiegyenlítése, -
tehermentesítés
A fóliázás nagyságát a fogorvos határozza az anatómiai képletek megtapintá-
sa után. Ennek hiányában a fóliázandó területeket gyakorlott fogtechnikus rajzol-
hatja be.
A felső minta fóliázandó területei:
- papilla incisiva,
- rugae palatinae,
- raphe palatini
- torus palatinus,
- friss exostosis helye,
- alámenős, megtartott tuber alveolarae maxillae vestibularis felszíne.
Az alsó minta fóliázandó területei:
- linea, vagy crista mylohyoidea,
- spinae mentalis,
- pengeéles gerincfelszín,
- friss exostosis helye.
5. ábra A felső és alsó minták fóliázandó területei
23
Részleges mintán amennyiben a fogak orális nyaki felszínén duzzadt a

nyálkahártya, akkor erre a területre is fóliát kell ragasztani a fogorvos által megadott
vastagságban úgy, hogy a fólia határai mindenképpen a protézis alaplemezének
határai alatt maradjanak. Ezzel a laza szerkezetű, gyulladt, érzékeny fognyaki
területek terhelése csökkenthető.
A fóliázást mindig száraz gipszmintán kell végezni, alumínium, cink, vagy
ólomfóliával. A felhasznált fóliák vastagsága 0,1-0,3 mm.
Ha több rétegben szükséges fóliázni, akkor mindig a legalsó réteg a legki-
sebb. Minden réteget ragasztás után alaposan rá kell dolgozni a viaszkés elgömbö-
lyített végével a gipszminta felszínére a szívókamra hatás elkerülése érdekében. Az
anatómiai képleteket külön-külön kell fóliázni. Kerülni kell a túlzott mértékű
fóliázást, mert az alaplemez tapadását csökkentheti.
A felső dorsalis lezárási vonal kialakítása:

a) gravírozással:
- a gravírozás célja az, hogy a dorsalisan is érvényesüljön a belső ventilhatás,
- a gravírozást a dorsalis vonalon kell végezni,
- a paktum alveolarae és sutura palatina mediana vonalában kis mértékben,
sekélyen (kb. 0,5-1 mm), a két anatómiai terület között mélyebben és szélesebben
(kb. 2-2,5 mm),
- a gravírozás frontális irányban átmenetes, tehát a mintát gravírozáskor
ennek megfelelően kell tartani
b) ha a fogorvos a dorsalis lezárási vonalat befunkcionálással határozta meg,
akkor felesleges gravírozni, mert a lezárás egyértelműen kirajzolódik a mintán.
Teljes harapási sablonok készítése funkciós mintára:

- a mintákat izoláljuk (síkporral vagy vízben áztatással),
- a képlékennyé melegített sellaklemezt a mintára adaptáljuk úgy, hogy az
adaptálást mindig a minta legmélyebb pontján kezdjük.
- a funkciós ároknak megfelelően körbevágjuk,
- vagy a gerincközép alatt, vagy felső bázislemez esetén a dorsalis lezárás
előtt kb. 1 cm-el a sellakba dróterősítést hajlítunk, a felszínét eldolgozzuk,
- viaszlapot képlékennyé melegítünk, vagy félkész sablonviaszt felmelegítünk,
- a viaszhasábot a gerincközépre ragasztjuk fel. A viaszsánc méretei:
szélesség: - frontálisan 5-6 mm
- dorsalisan 8-10 mm,
magasság: - frontálisan a fornixtól számítva alsó mintán 18 mm,
felső mintán 22 mm,
- dorsalisan a sánc magassága 2-3 mm-el csökken
és a 6-7 fogak területén ferdesíkban végződik.
- a sablont a mintáról leemeljük, széleit elgömbölyítjük, a mintát leforrázzuk,
- a kihűlt mintára a sablont visszaillesztjük és képlékeny viasszal a funkciós árkot
felcsöpögtetjük,
- majd ismételten leemeljük a viasz széleit elgömbölyítjük,
- a viaszsáncot tűlánggal elfuttatjuk, néhány pillanat múlva tiszta vizes vattával
felfényezzük.
24
Ha teljes alsó-felső harapási sablont készttünk egy páciens számára, akkar a

harapási sablonok felszíneinek pontosan illeszkedniük kell egymáson.
Harapási sablon készítése anatómiai mintára:
- eltérés csak a munka első fázisában van, ilyenkor nincs funkciós árok,
tehát vagy a fogorvos, vagy gyakorlott fogtechnikus tervezi meg a harapási sablon
alaplemezének kiterjesztését.
- általában részleges fogpótlásak készítésekor alkalmazható eljárás, teljes
fogpótlásoknál nem ajánlott.
6. ábra A viaszsáncok kialakításának szabályai
Harapási sablon készítése részleges mintára:

- a sellak bázislemezt a orálisan a fogak legkiemelkedőbb domborulatánál
kell vezetni, párhuzamosan a margó gingivae vonalával,
- a sellakot approxímálisan kissé a fogak közé be kell nyomkodni viaszkéssel.
- a viaszsánc szélességét a maradó fogak határozzák meg, a viaszsánc
magassága pedig a maradó fogak magassága + 3 mm.
7. ábra: A viaszsáncok alakja és méretezése részleges harapási sablon készítésekor
25
Okklúziós típusok
Okklúziós típusok
A fogpótlások és a természetes fogazat alapvetően különböznek egymástól.
A természetes fogazat a foggyökerek és a Sharpey-rostok segítségével egyenként
erősen rögzül a fogágyban. A fogpótlások valamilyen rögzítésmód és valamilyen
rögzítőeszköz segítségével, általában több fogat egységbe foglalva maradnak helyü-
kön. Ezáltal a fogpótlás bármely műfogára, vagy a fix pótlások bármely koronájára,
vagy hídtagjára ható erő az egész fogpótlásra hat.
Természetes fogazat és rögzített fogpótlások esetén:

- organikus okklúzió:
- propulsiós mozgásnál csak a frontfogak érintkeznek, vagyis
érvényesül a frontfogvezetés, az őrlőfogak nem érintkeznek,
- laterális elmozdulásnál csak a munkaoldali szemfogak
érintkeznek, vagyis érvényesül a szemfogvezetés,
- centrális okklúzióban az őrlőfogak maximális felülettel
érintkeznek,
- csoportkontaktusos okklúzió:
- csak olyan esetekben alkalmazható, ha az organikus
okklúziós helyzetet nem lehet kialakítani,
- propulsiós mozgásnál: metszőfogvezetés,
- laterális elmozdulásnál a munkaoldalon több őrlőfog
érintkezik a terhelés megoszlása érdekében,
- centrális okklúzióban az őrlőfogak maximális
felülettel érintkeznek.
Teljes foghiányok esetén

-
kiegyensúlyozott okklúzió:
- a billentő hatásokat meg kell szüntetni,
- sem metszőfogvezetés, sem szemfogvezetés
nem alakítható ki,
- propulsiós mozgásnál: a metszőfogak és a rágófogak
egyaránt érintkeznek, kialakul az ún. hárompontos
megtámasztás a frontfogak és az utolsó nagyőrlőfogak
között.
- laterális elmozdulásnál mind a munka, mind a
balance oldalon több fog érintkezik,
- centrális okklúzióban az őrlőfogak maximális
felülettel érintkeznek.
A fogpótlásoknál kialakítandó okklúziós típus meghatározása a fogorvos

feladata.
27
Az állkapocs mozgásait reprodukáló készülékek
Az állkapocs mozgásait reprodukáló

készülékek
1. Okkludor:
Csak az állkapocs nyitó-csukó mozgásainak reprodukálására, illetve a cent-
rális okklúzió rögzítésére alkalmas segédeszköz.
Fajtái: - gipszokkludor: csak a centrális okklúziós helyzetet rögzíti,
.- drótokkludor: a nyitó-csukó mozgás reprodukálására képes,
de csak abban az esetben, ha forgástengely és a
mellső-Bonwill pont távolsága merőlegesen 7-8
cm,
- rézokkludor: kisebb, precízebb okkludor, mint a drótokkludor,
villái szétszedhetők, szintén csak nyitó-csukó
mozgásra képes.
Az okkludorban készült fogpótlások, tehát csak egyféle szájmozgás imitáció-
jára képesek, ezért az e segédeszközök alkalmazásával készült fogpótlások funkcio-
nális értéke nem lehet jó. A kor szakmai színvonalának nem felel meg.
2. Artikulátorok:
A mandibula mozgásai és a fogak rágófelszíne között szoros összefüggés van.
Ezért a fogpótlások rágófelszínének kialakításakor figyelembe kell venni az egyéni
adottságokat, az egyénre jellemző állkapocsmozgásokat.
Az okkludor alkalmatlan erre a feladatra, az artikulátor viszont típusától
függően képes reprodukálni az állkapocs mozgásait.
A páciens fogazatáról készült minták alapján imitálhatók az elmozdulások,
de csak abban az esetben, ha minták úgy viszonyulnak az artikulátor izületes
részéhez és forgástengelyéhez, mint a páciens állcsontjai és saját fogai az állkapocsi-
zülethez. A jobb minőségű artikulátoroknál arcív áll a fogorvos rendelkezésére,
aminek segítségével ezeket az értékeket át lehet vinni a készülékre.
Az artikulátor egyrészt tehát fogtechnikai segédeszköz, másrészt fogorvosi
diagnosztikai eszköz is, mellyel a kész fogpótlások, vagy a saját fogazat hibáit lehet
elemezni.
Az artikulátor részei:
- felső, azaz maxilláris villa,
- alsó, azaz mandibuláris villa,
- két izületes rész, mely az állkapocsizületet helyettesíti. Részei: az állkapocs
fejecset imitáló gömb, valamint az izvápát imitáló felszín.
- metszőfogvezető rúd, mellyel a harapási magasságot rögzítjük és a
- metszőfogvezető tányér, melynek hajlásszöge standard 5 foktól 20 fokig
terjedhet, laterális elmozdulások reprodukciójának egyik eszköze,
- a metszőfogvezető rúdon általában megtalálható a symphysis-tüske, mely
29
a symphysis-pont helye felé mutat, elsősorban az artikulátorba rögzítést, másodsor-

ban a fogfelállítást könnyíti meg,
- fém vezető szál, vagy perforált rész a gumiszálnak a mandibuláris villán
feladata a minták artikulátorban való rögzítésekor az okklúziós sík beállítá
sának megkönnyítése,
- a minták rögzítését a villákon rögzítő elemek biztosítják - pl. fémlapok,
mágneslemezek, fémstiftek, illetve fémkarmok.
- egyes artikulátoroknál begipszelő tányér,
- okklúziós kalotta.
MAXILLÁRIS VILLA
RÖGZÍTŐ CSAVAROK
IZÜLETES RÉSZ
METSZŐFOGVEZETŐ RÚD
PERFORÁLT RÉSZ
MANDIBULÁRIS VILLA
SYMPHYSIS-TÜSKE
METSZŐFOGVEZETŐ
RÖGZÍTŐ ELEMEK
8. ábra: Az artikulátor részei

9. ábra: Begipszelőkulcs artikulátorhoz
30
Ismerünk arcon típusú artikulátort, amely az állkapocsízület felépítésének

felel meg, vagyis a mandibuláris villán található az állkapocs fejecset imitáló rész és
a maxilláris villán található az izületi árkot imitáló rész. Pl. Whip-Mix, Asa Quick.
A non arcon típusú artikulátorokban a helyzet fordított. Pl. Dentatus.
Az artikulátorok típusai:
1. középértékű (átlagértékű) artikulátorok minden paramétere átlagértékre
van beállítva és nem változtatható, a condylus saggitalis 30-33 fok,
a Bennett-szög 10-15 fok lehet, pl.: ASA, Rational
2. részben egyéni értékre beállítható artikulátorok: néhány fontos
paramétere állítható a condylus saggitalis értéke 0-60 fokig,
de ugyancsak változtatható a Bennett-szög értéke és a metszőfogvezető
tányér hajlásszöge is. pl.: Whip Mix, Quick, Dentatus,
Strato,s 200, Balance de Luxe
3. teljesen egyéni értékre beállítható artikulátorok: minden, vagy csaknem
minden paraméter egyéni értékre állítható be.
pl.: Stuart, Denar D5A, TMJ
10/a. ábra A fej hátrahajtott helyzetében a Camper-sík párhuzamos lesz

az okklúziós síkkal
10/b. ábra A fej nyugalmi helyzetének megfelelő artikulálás után a Frankfurti horizontális
párhuzamos lesz a vízszintessel
31
Minták rögzítése középértékű artikulátorban a Bonwill-féle háromszög alap-

ján:
- az összeharaptatott és centrális okklúzióban rögzített harapási sablonokat
egymáshoz és a mintákhoz ragasztjuk forró viasszal,
- a mintákat néhány pillanatra vízbe mártjuk és ellenőrizzük, hogy elférnek-
e az artikulátor villái között
- beállítjuk a metszőfogvezető rudat úgy, hogy a tányérra merőlegesen
álljon,
- felhelyezzük a gumiszálat, ellenőrizzük a symphysis tüskét,
- sűrű konzisztenciájú keménygipszet keverünk és a mandibuláris villára
helyezzük,
- ebbe a gipszbe állítjuk a mintákat úgy, hogy: a minták középvonala
egybeessen metszőfogvezető rúddal, a gumiszállal párhuzamos légyen a minták
okklúziós síkja, a symphysis tüske a symphysis pontba mutasson és az artikulátor
tengelyétől kb. 8-9 cm-re legyen, valamint a viaszsáncok érintkezési síkja és az
artikulátor forgástengelye között a távolság merőlegesen 3-4 cm legyen.
11. ábra A Bonwill-féle háromszög, az okklúziós sík, és a Balkwill-szög a középértékű vagy

átlagértékű artikulátorok használatánál
12. ábra A Balkwill-szög alkalmazása artikulátorban történő rögzítéskor
32
- az alsó mintára felkenjük a gipszet és csak megkeményedés után folytatjuk

a felső minta gipszelését.
- a felső mintára szintén gipszet helyezünk és belehajtjuk a maxilláris villát.
- a mintára felkenjük, majd megkeményedés után mindkét mintát szabályo-
san megfaragjuk.
- rögzítjük a harapási magasságot.
- a sablonokat kissé felmelegítve a mintáról leemeljük, a mintákat leforrázzuk.
- a gipszfelületekre berajzoljuk a jelöléseket
- középvonal,
- gerincközép - dorsalisan is kivetítve,
- gerinclefutás,
- az alsó gerinc legmélyebb intervalluma,
- ha a fogorvos nem jelölte be, akkor a felső mintán mi határozzuk
meg a stop-vonalat,
- felső és alsó frontális hiány esetén körberajzoljuk és transzverzálisan
megfelezzük a papilla incisivát, és körberajzoljuk a szemfogak helye
felé mutató, legkifejezettebb rugae palatinit.
Részleges kivehető fogpótlások

A részleges, kivehető lemezes fogpótlások a szájból bármikor eltávolíthatóak
és bármikor ugyanabban a helyzetben visszailleszthetők. A természetes fogazat több-
kevesebb hiányát pótló fogművek.
Alaplemezük a nyálkahártyával fedett csontos alapzat egy részét borítja,
pótolja a hiányzó természetes fogakat és a lesorvadt anatómiai képleteket.
Részei:
- alaplemez
- műfogak
- műíny
- elhorgonyzási rendszerek
Feladata:
- a hiányzó fogak pótlása
. — a természetes, maradó fogazat elvándorlásának megakadályozása
- a fogazat funkcióképességének helyreállítása
- a fogazat és az arc esztétikájának helyreállítása
- pszichés zavarok, szocializációs problémák megszüntetése
- a hangképzés helyreállítása,
- prevenció
Követelményei:
- harmonikusan illeszkedjen az élő szervezetbe
annak működését ne akadályozza,
- működjön együtt a rágásszerv részeivel
- az élő szervezetben kóros elváltozásokat ne okozzon carcinogen és aller-
gén reakciókat ne váltson ki, ne lépjen reakcióba a nyállal,
- könnyen tisztítható, szín- és formatartó legyen.
Anyagai:
- normál polimerizátum - hagyományos eljárással, küvettába préselve pl.
Superacryl A-E, és clear, Trevalon, Paladon 65,
- öntőakrilát - magasnyomású polimerizálással készítve pl.
Hedent, Castodent, Palapress, Futurapress
- injektálási eljárással, speciális küvettában általában önpolimerizálódó a-
nyagból pl. Futurajet, Palajet, SR Ivocap protézis-műanyag
- készülhet fémlemez + akrilát kombinációjával, a fémötvözet lehet nemes
fémötvözet pl. platina-arany ötvözet, vagy nem nemesfém ötvözet pl. kobalt-króm
bázisú ötvözet,
- az elhorgonyzás anyagai lehetnek akrilátok (pl. akrilát kapcsok), platina
arany ötvözetek, kobalt-króm ötvözetek, valamint fogászati nem rozsdásodó acél
- a műfogak különböző szerkezetű akrilátból vagy kerámiából készülhetnek
pl. Ivoclar, Vita, Bayer, Major cégek stb. garnitúrái.
35
Részleges kivehető fogpótlások______________________________________________
Az alaplemez: beborítja a nyálkahártyával fedett csontos alapzat egy részét és

közvetíti a rágónyomást az anatómiai képleteknek. Egységbe foglalja a protézis
részeit. A megtámasztás alapvető tényezője. A részleges kivehető fogpótlások
megtámasztása lehet dentális, vegyes (dento-gingivális, vagy gingivo-dentális) és
gingivális. Ha a megtámasztás dentális, akkor a rágónyomást teljes egészében a
maradó fogazat viseli, ha a megtámasztás vegyes, akkor a fogazat és a nyálkahártyá-
val fedett csontos alapzat közösen vesz részt a rágónyomás elviselésében, ha csak
gingivális megtámasztásról van szó, akkor a rágónyomást kizárólag a nyálkahártyá-
val fedett csontos alapzat viseli.
Az alaplemez részei:
- nyereg: a fogatlan gerincet borítja, hordozza a műfogakat. Alakját és
kiterjesztését a fogatlan gerinc határozza meg, lehet sorvégi és maradó fogak
közötti,
- nyergeket összekötő szájpadlemez műanyag protézisnél, fémvázzal kombi
nált protézis készítése esetén palatinálív, vagy transzverzálív - formája és nagysága
a megtámasztás függvénye, esetleges redukcióját az anatómiai képletek és a lemezek
anyaga határozza meg,
- rágófelszíni támaszték fémlemezzel kombinált protézis készítése esetén -
feladata a rágónyomás közvetítése a támfogra, valamint a protézis billenés- és
süllyedésgátlása.
A műfogak a protézis aktív részei, fontos szerepük van a rágóképesség
helyreállításában az esztétikában és a fonetikában. A hiányzó természetes fogakat
pótolják.
A műfogak különböző típusait ismerjük: színük, formájuk, nagyságuk fog-
színkulcsok segítségével állapítható meg. Fontos, hogy a fogorvosi rendelőben és a
fogtechnikai laboratóriumban azonos fogszínkulcsokkal dolgozzanak, az egyes fog-
színkulcsok közötti átváltás soha nem lehet teljesen megfelelő.
A műfogak kiválasztását a természetes fogazat és a gerinc állapota, valamint
a páciens neme, életkora, bőr- és hajszíne, testalkata és koponyaformája határozza
meg, esetlegesen a különböző káros szokásokat is figyelembe kell venni (pl.
dohányzás).
A fogszín kiválasztásánál az első lépés a megfelelő színcsalád kiválasztása
(barnás szürkés, vöröses, sárgás, vöröses-szürkés, stb.) Ezután a színerősség-intenzi-
tás meghatározása történik. Minden esetben gondolni kell arra is, hogy a természe-
tes fogazat általában nem egyszínű, a szemfogak sárgásabbak mint a metszőfogak és
a rágófogak sötétebb tónusúak, mint a frontfogak. A műfog garnitúrák közül viszont
az igénytelenebbek általában egyszínűek, míg az igényesebb garnitúrák fogcsopor-
tonként színezettek.
A részleges kivehető fogpótlások készítésekor a 7-es fogakkal fejezzük be a
fogfelállítást.
Ha alkalmazzuk az ún. saggitalis rövidítés szabályát, akkor minden utolsó
nagyőrlőfog mögött még egy műfognyi szabad alaplemezterületnek kell maradnia az
anatómiai képletek túlterhelésének csökkentése és a fogsor stabilitása érdekében. A
fogorvosnak az ún. stop-vonalat jelölnie kellene, hogy a műfogfelállítás meddig
terjedjen ki. A saggitalis rövidítésnek részleges protézisek készítésekor csak kisebb
jelentősége van.
36
A maradófogazat okklúziós felszínének függvénye, hogy anatomikus vagy

abradált rágófogakat alkalmazunk.
A műíny a lesorvadt processus alveolarist pótolja, rögzíti a műfogakat és
esztétikai jelentősége is van.
Felszínének kialakítása a meglévő paradontium által meghatározott. Hely-
bentartó szerepe csak nagy kiterjedésű fogpótlásoknál van, ebben az esetben a
vestibulárisan homorú felület izomrögzítő tényező lehet.
Anyaga általában rózsaszínű akrilát vagy clear. Egyes fogsoranyagot gyártó
cégek készítenek ún. műíny-kulcsokat, melyekkel a műíny színét megközelítő
pontossággal lehet megállapítani, (pl. Kulzer-színkulcs)
Az elhorgonyzások feladata a fogsorok rögzítése és az elmozdulások megaka-
dályozása. Tervezéskor a maradó fogak állapota, száma, helyzete meghatározó.
Biztosítják, hogy a protézis használat közben ne mozdulhasson el - pl. az izmok
működése, vagy rágás közben. Az elhorgonyzás nem károsíthatja a száj anatómiai
képleteit.
Az elhorgonyzás eszközei: 13-19. ábra
Kapcsok Billenés- Finommechanikai Teleszkópok

és süllyedésgátlók rögzítő elemek
hajlított kapcsok - tovafutó kapocs - csúsztatok - cilindrikus
- ankerok - kónuszos
- stabilizátorok - cilindrokónuszos
- gyűrűteleszkóp
- egyszerű - tovafutó szalag - zsanérok
- rugós eró'törő - rágófelszíni támaszték - stégek
- hurokkapocs - retenciós elemek
- csavarok
öntött kapcsok
- Ney I.-V.-ig
- Jackson
- Budlong
- Bonyhárd
- Rush
- Gillett
Kombinált kapcsok:
- hajlított és öntött kombinációja
Akrilát kapcsok
- ínykapocs
- Kennedi-féle kapocs
37
13/a ábra: Egyszerű hajlított kapocs
13/b. ábra: Rugós szárú hajlított kapocs
PATRIX
MATRIX
14. ábra A csúsztató részei
15. ábra A nyomógomb részei
38
16. ábra Gyűrűteleszkóp
17. ábra: Öntött kapcsok - Ney-kapcsok
18. ábra: Öntött Jackson-kapcsok
19. ábra: Hajlított és öntött kapocs kombinációja
39

elhorgonyzása
A részleges kivehető fogpótlások helybentartására csak kismértékben lehet
kihasználni az alaplemez tapadását és az adhéziót. A protézist elsősorban a maradó
fogakhoz rögzítjük.
Elhorgonyzási módszerek:
Az elhorgonyzás hatásmechanizmusa szerint lehet merev és rugalmas.
Merev elhorgonyzások: - öntött kapcsok,
- csúsztatók,
- stégek, sínek,
- ankerok,
Rugalmas elhorgonyzások: - hajlított kapcsok,
- ízületes erőtörök.
Rugalmas elhorgonyzás esetén a fogsor elmozdulásából támadt erőhatások
csak csökkentett mértékben tevődnek át a támfogra, mert a rugalmas kapocskar az
erő hatására bizonyos mértékben kitér. A protézis elmozdulásakor keletkező erő egy
része mégis áttevődik a támfogra. Ennek nagysága a kapocs anyagától és a kar
hosszától függ. Míg az öntött kapcsoknál a súrlódási erő és a retenció válik a kapocs
rögzítő tényezőjévé, addig a rugalmas kapcsoknál a súrlódás mellett mint rögzítő
tényező, a retenció is keletkezik.
Elhorgonyzás hajlított fémkapoccsal:
A kapocs rögzítésmechanizmusa a feszülésre, súrlódásra és retencióra épül.
A feszülés és súrlódás a kapocsanyag szerkezetének és feldogozásának függvénye. A
retenciós lehetőséget az biztosítja, hogy a rugalmas kapocskar a felső fogaknál a fog
legnagyobb domborulata fölé, alsó fogaknál a legnagyobb domborulat alá kerül. A
retenció nagysága a fog, illetve a borítókorona alakjától függ. E szempontok alapján
kell a támfogak megválasztásakor mérlegelni a maradó fogak alakját, a paradontium
állapotát, a fogak helyzetét. Előnyben kell részesíteni azt a fogat, amely a fogsorban
szabályos helyen áll, nincs nagyobb dőlése és a buccális valamint orális felszínének
megfelelő domborulata van.
A kapocstartó fogakat úgy kell kiválasztani, hogy a fogakat összekötő
kapocsvonal vagy fulkrumvonal a protézist megközelítőleg két egyenlő részre ossza.
A kapocskarok helye a támfogon:
A kapocskar helyét elsősorban a fog protetikai equatora szabja meg. Miután
általában csak abban az esetben készítünk egy kapcsot fogpótláshoz, ha páciensnek
csak egy foga van, két kapocs készítése esetén a fogsor behelyezési iránya alapján
kell meghatározni a kapocskarok helyét.
A kapocstervezéshez paralelométerre van szükség. A paralelométer grafitszá-
lával egyértelműen meghatározható a kapocskarok helye.
41
A kapocstartó fogakat egy függőleges és egy vízszintes vonallal négy quad-

ránsra osztjuk:
- a vízszintes vonal fölött és alatt okklúziós, illetve gingivális retenciós
mezőre,
- a függőleges vonal előtt mesialis és distalis retenciós mezőre.
A gingivális mezőkön támaszkodó kapocskarok a húzóerő ellen biztosítják a
protézist, az okkluzális mezők a kapcsok süllyedésével szemben fejtenek ki ellenál-
lást. A mesialis és distalis mezők a fog fogsorív irányába történő elmozdulását
gátolják.
Kapocstípusok:
a) hajlított kapcsok - lehetnek egyszerű és rugós szárú kapcsok, kettős vagy
hurokkapcsok.
Egyéb fogakra rugós kapocs készítése ajánlott. A hurokkapocs kapocskarja
kettőzött, előnye, hogy jobban rögzíti a protézist, mint a többi hajlított kapocs.
20. ábra: A hajlított egyszerű kapocs részei
A rugós kapocs részei: kar, szár és nyél. A kar a fog equtora alatt halad,
párhuzamosan a margó gingivae vonalával. A szár rövid és rugalmas, párhuzamos a
fog tengelyállásával és soha nem érintheti a gingivát. A nyél a fogatlan gerincközép
fölött kb.l mm-el hurokban végződik, biztosítja a kapocs rögzülését és megakadá-
lyozza a kapocs elfordulását. Általában 0,8 mm-es fogászati nemrozsdásodó acélból
(Wipla) vagy kobalt-króm önedző ötvözetből (Wiptam), esetleg platina-arany ötvö-
zetből készülhet. A kapocsdrót keresztmetszete kör vagy félkör alakú.
Az egyszerű kapocs részei: kar és nyél, anyagai a rugós kapoccsal megegyez-
nek. A hajlított kapcsok hátránya az, hogy általában csak egyoldalról támasztják meg
a fogat, tehát feltétlenül szükséges a fog orális felszíne felőli megtámasztása a
protézis alaplemezével. A két ellentétes irányú erő azonban soha nem egyforma,
tehát a fog valamilyen irányban elmozdul. A hajlított kapcsokat gyakrabban kell
aktiválni, és karrészük a fogzománcot károsítja. A fog orális felszínén kialakított
alaplemez és a fog között ha van egy kis hézag, akkor ez lehetővé teszi az ételpép
sulcusba való bepréselődését. így a sulcus mechanikusan mélyül, a bomló ételpép
miatt pedig megfelelő tisztítás hiányában állandó gyulladás alakulhat ki. b) Öntött
kapcsok - a fémlemezzel egybeöntve készülnek kobalt-króm ötvözetből, (Wironit)
vagy platina-arany ötvözetből (Degudent MO).
42
21. ábra: Az öntött kapocs részei
Részei: ujj, kar, rágófelszíni támaszték, test, nyél.

Az ujj a kapocs egyetlen aktív része, mely a fog equatora alá vagy fölé is
kerülhet. A kar minden esetben a fog protetikai equatarán halad, egy-, két- vagy
háromágú lehet. Keresztmetszete kör vagy félkör alakú. Az öntött kapcsok mintázá-
sakor az ínyszél szegélye orálisan felszabadítható, nincs lefedve alaplemezzel, ezért
a sulcust nem károsítja úgy, mint a hajlított kapocs.
Ha a kapocshoz rágófelszíni támaszték nem készül, akkor nem tudja mega-
kadályozni a protézis vertikális irányú elmozdulását. A protézis alatt a nyálkahártya
különböző mértékben összenyomható, tehát okklúziós mozgásoknál annyit tud
süllyedni, amennyit a nyálkahártya rezilienciája megenged. Ugyancsak igen káros a
fogmedernyúlvány sorvadása következtében kialakuló süllyedés. Ebben az esetben
is a kapocs süllyed a pilléren, a fognyak irányába.
Ennek következtében a kapocs már nem támaszkodik pontosan a fogfelszí-
nen, közte és a fog között rések keletkeznek. Ezekben a résekben ételretenció
alakulhat ki, a bomlástermékek elsősorban a szénhidrátokból származó savak
(tejsav) károsítják a fogzománcot, elősegítik a dentális plakk és a fogkő kialakulását,
a carieses folyamat elindulását.
Az öntött kapcsokat tehát amennyiben az artikulációs viszonyok megenge-
dik, mindig rágófelszíni támasztékkal együtt kell mintázni. A rágófelszíni támaszték
egyrészt süllyedés-, másrészt billenésgátló szerepet tölt be.
Az öntött kapocs a közvetlen mintázás miatt nagyon pontosan támaszkodik
a fogfelszíneken, hátránya viszont, hogy viszonylag nagy felületen fedi a pillért.
Ezért a kapocskarok közül az a legkedvezőbb keresztmetszetű, amelyik csak kis
felületen érinti a fogat.
A kapocs akkor rögzíti legbiztonságosabban a protézist, ha karjai mind a
négy quadránson áthaladnak. Ha a kapocs csak az okkluzális quadránsokra terjed
ki, akkor nem rögzíti a protézist, a kapocs egyszerűen leugrik a fogról. Ha viszont
csak a gingivális részeket érinti, akkor a protézis ki- és behelyezése nehézségbe
ütközik, mert a kapocskarok a fog equatorán ha keresztül is tudnak haladni,
biztosan deformálódnak.
A protézis stabilitása szempontjából fontos a kapocskarok hosszúsága is. A
kapocskar hossza akkor megfelelő, ha a fognak V4-V5 részét átöleli.
A kapocstervezéshez meg kell határozni a fog koronájának legszélesebb
területét a paralelométer grafitszálával.
43
Nyilvánvaló, hogy a kapcsok akkor nem akadályozzák a protézis behelyezé-

sét, ha minden pilléren egy közös irányból történik.
Kapcsok készítése előtt a kapocstartó fogakra célszerű kapocstartó koronát
készíteni.
Típusai: Ney I-V-ig, Gillett, Jackson, Roach, Bonyhárd, Budlong.
Billenés- és süllyedésgátlók
A tovafutó kapocs és szalag működése a megkapaszkodáson alapul, de a
protézis süllyedését nem akadályozza meg. Frontfogaknál alkalmazható. Süllyedés
esetén a fogakat legyezőszerűen szétnyomhatja, ezért célszerű egy vagy két helyen a
vesztibuláris felszínre is átterjedő kapocskarral a kifelé ható erőt kompenzálni. A
fémlemezzel egybeöntve készül. A páciensnél esetlegesen esztétikai és fonatikai
problémát okozhat.
A rágófelszíni támaszték indirekt rögzítő, mert közvetlenül nem az elmozdu-
lás ellen hat, hanem a kapocs hatásmechanizmusát egészíti ki. A fémlemezzel
egybeöntve készül, süllyedés- és billenésgátló szerepe van.
Ugyancsak süllyedésgátló az orális frézelt vállba illeszkedő billenés-és süllyedés-
gátló kapocskar.
Finommechanikai rögzítő rendszerek

1. Csúsztatók:
- részei: patrix (apai rész) és mátrix (anyai) rész
- fajtái: frikatív (csúszó súrlódás elvére épül) és retentív (nyomógomb elve
szerint működik) aktiválható és nem aktiválható, extrakoronális és intrakoronális,
önthető és forrasztható.
2. Ankerek:
- fajtái: golyó és cilinderanker
3. Stabilizátorok
- pl. interlock, szabadvégű protézisnél alkalmazható erőtőrő
4. Izületek:
- működési elve hasonlít a csúsztatóhoz, egy rugóval működő, minden
irányból párhuzamos, bilaterális hiányoknál alkalmazható rendszer.
5. Zsanérok
6. Sínek, stégek
- összeköttetést biztosít két koronacsonkra elkészített sapka, vagy két koro
na között.
7. Retenciós elemek
- maximálisan két fog pótlásakor készíthető, a mátrixban elhelyezett rugós
stift segítségével.
8. Csavarok
A finommechanikai rögzítő rendszerek elkészítése rendkívül komoly szakmai
felkészültséget és technikai-technológiai színvonalat kíván.
44
________________________________________ Részleges kivehető fogpótlások elhorgonyzása
Az első évben csak a rendszert ismerjék meg a tanulók, a második évben a

mintára öntött fémlemez készítésekor részletesen fogják megtanulni az elméleti
ismeretanyagot.
Teleszkóprendszerek:
A teleszkópkoronák két részből állnak:
- primer korona: a fogorvos a preparált fogcsonkon cementtel
mereven rögzíti
formája alapján lehet - cilindrikus, kónuszos,
vagy a kettő kombinációjaként cilindrokónuszos
- szekunder korona: pontosan követi a primer korona alakját, de annál
kb. 1 mm-rel rövidebb a gingivánál.
Működési elve a dugattyúszerű súrlódásra épül. A primer és szekunder
korona csak azonos ötvözetből készülhet.
Anyaga lehet nemesfém - pl. Pt-Au ötvözet, vagy nem nemesfém, Co-Cr
ötvözet. Mindkét ötvözet kemény és kopásálló, ellenkező esetben az oldalfalak
kopásával megszűnne vagy jelentősen csökkenne a súrlódási erő.
Részleges kivehető fogpótlás készítése esetén a megtámasztás és elhorgonyzás
tervezése, valamint az alaplemez kiterjesztésének meghatározása, a fogválasztás
fogorvosi feladat.
A rendelőből visszaérkezett harapási sablonokat ellenőrizzük.
A harapási sablonokat megfaragjuk, majd a mintához és egymáshoz ragaszt-
juk úgy, hogy az információs jelölések megmaradjanak. A harapási sablonokat vízbe
mártjuk és a mintákat középértékű artikulátorban rögzítjük, miután elláttuk az
azonosító jelzéssel.
A harapási magasság rögzítése után kissé felmelegítve, de deformálódásmen-
tesen leemeljük a harapási sablonokat, a mintákat leforrázzuk.
A sallaklemezek nyálkahártya felőli felszínéről eltávolítjuk a lefolyt viaszt és
a harapási sablonokat visszahelyezzük a mintára és a sellaklemezt.
A gipszfelületen a következő jelöléseket kell berajzolni
- középvonal - amit a fogorvos meghatározott

- gerincközépvonal - disztálisan is kivetítve, ha az antagonista fogazat
hiányzik,
- medián sík - ha a frontfogak nagy része hiányzik,
- gerinclefutás - ha nincs antagonista fogazat,
- stopvonal - az utolsó moláris fog disztális felszínének helye. Eredetileg a
fogorvos határozza meg a felső mintán az utolsó moláris fog helyét, ha ez nem
történik meg, akkor az utolsó moláris fog mögött egy fognyi szabad alaplemezterü
let kell hogy maradjon,
45
- felső frontfogak szélessége és magassága - csak abban az esetben, amikor a

hiány a frontrészre is kiterjed, az orrszárnyvonal alapján határozza meg a fogorvos,
- az alsó gerinc legmélyebb intervalluma - sorvégi hiányoknál az alsó hatos
fog helyét határozza meg, ha az antagonista fogazat hiányzik.
A megfelelő elhorgonyzás elkészítése után kiválasztjuk a fogorvos által
megadott azonosító jelzések alapján a műfogakat.
Műfogfelállítás szabályai részleges kivehető próbafogsor készítése
- a műfogak formáját, színét, nagyságát, tengely állását a maradófogazat

meghatározza. A fogfelállítási szabályokat minden esetben az antagonista fogak és a
szomszédos fogak figyelembe vételével alkalmazzuk.
- gerincközép: az alsó frontfogakat szigorúan a gerincközépre állítjuk fel,
ellenkező esetben a protézis megbillen, a felső frontfogakat kissé a gerinc elé
állíthatjuk, vagy ha a sorvadás nem indokolja, akkor a gerincközépre, így biztosít
ható az ajakteltség és a megfelelő profil kialakítása. A rágófogakat úgy kell
beállítani, hogy centrális barázdájuk a gerincközéppel egyvonalba essen.
- kontaktpont: a maradófogak és műfogak, valamint a műfogak is egymással
kontaktponton keresztül érintkeznek az egységes fogív kialakítása és a rágónyomás
jobb eloszlása miatt. Ha az orvos másként rendelkezik, vagy a frontfogak eleve
diasztémásak, kivételes esetben a frontfogaknál lehet helyet hagyni a műfogak
között.
- hármasegység: e szabály alkalmazása általában nehéz a részleges fogpótlá
soknál, de törekedni kell arra, hogy a megfelelő fogválasztás után a felső fogak egy
azonos számú és egy számmal nagyobb foggal alkosson hármasegységet. Az alsó fogak
egy azonos számú és egy számmal kisebb felső foggal alkotnak hármasegységet.
- szoros okklúzió: a rágófogak rágófelszínei maximális felülettel érintkeznek.
- interkuszpidáció: a rágófogak megfelelő csücskei az antagonista fogazat
megfelelő csücsöklejtőin, illetve barázdáiban, valamint approximális zárólécein
támaszkodnak meg.
- a Spee-görbe kialakítása: a fogazat saggitális görbülete, mely meghatározza
a rágófogak felállítását. Ha a maradófogazat lehetővé teszi, az alsó hatos fog helye
a gerinc legmélyebb intervallumában van.
- Monson-görbe kialakítása: a fogazat horizontális görbülete, melyet az
interalveoláris szög nagysága határoz meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy
pontosan látható az, hogy milyen mértékben kell befelé dönteni az alsó rágófogakat
és milyen mértékben kell kifelé dönteni a felső rágófogakat a rágófelszínek maxi
mális érintkezése érdekében.
A fogfelállítás a fogak nyálkahártya felőli felszínének csiszolásával kezdődik.
A felérdesítéshez retenciómarót, vagy egyéb eszközöket használhatunk. Egyes gar-
46
nitúrákat viszont nem szabad megcsiszolni: pl. Ivolek-fogak. A felérdesítésre azért

van szükség, mert így jobb lesz a műfog és az akrilát alaplemez kapcsolata. Magas
keménységű műanyag fogaknál, illetve kerámia műfogaknál a fogban már gyárilag
elkészített retenció biztosítja a műfog stabilitását. Normál műanyag műfogak
csiszolásánál homorú felületet alakítunk ki megfelelő frézerrel vagy gömbfúróval. A
fognyakat csak indokolt esetben lehet lecsiszolni, vagy vékonyítani - ellenkező
esetben a fog elveszti anatomikus jellegét. A lehűtött fogfáról a műfogakat abban a
sorrendben kell levenni, amilyen sorrendben felhasználjuk. Csiszolás előtt a nyálka-
hártya felőli felszínről a viaszt teljesen el kell távolítani, mert ellenkező esetben
eltömíti a csiszolóeszközt.
Fogfelállítás előtt helyükre illesztjük és rögzítjük a kapcsokat.
Fogfelállításhoz a harapási sablon sellak vagy egyéb lemezére, pontosan a
gerincközépre kis mennyiségű, homogén viasztömböt kell ragasztani.
Ebbe a képlékeny viasztömbbe állítjuk fel a fogakat a már ismertetett
szabályok és az antagonista fogak szerint. A műfogakat célszerű mind az orális, mind
a vesztibuláris felszínen egy-egy csepp forró viasszal leragasztani. Csak jó minőségű
viasszal érdemes dolgozni, mert a hűlési zsugorodás miatt az okklúzió és a
kontaktpontkialakítás nem lesz megfelelő.
Célszerű az összes fog felállítása után pár percre félretenni a próbafogsort,
mert újabb rátekintés után könnyebben észrevehetőek a hibák és így korrigálhatóak.
Az okklúziós helyzetet és a laterális, valamint protrúziós mozgásokat megfelelő
vastagságú artikulációs papírral, fóliával vagy artikulációs selyemmel becsiszoljuk.
Csiszolás után a próbafogsort korrigáljuk, majd homogén, nem túl forró viasszal
egyenletesen feltöltjük. Mindig számolni kell a viasz hűlés közbeni zsugorodásával.
A fogak nyakát annyira kell feltölteni, hogy végleges mintázás után kb. 1 mm-re
legyenek viasszal befogva.
A viaszt szabadon kell hagyni lehűlni, a gyors hűtés hatására többet zsugoro-
dik, illetve réteges, lemezes lesz.
Részleges próbafogsor végleges mintázása
A fogtechnikában minden munkafázisnál, így ebben a szakaszban is törekedni

kell az élethű felszín kialakítására. A mintázás alapjául szolgál a processus alveolaris,
a gingiva marginalis, valamint a gingiva propria felszíne.
A felső fogsor palatinális felszíne sima. Egyes esetekben alkalmazható az ún.
szájpadviasz, mely előre gyártott sablon és anatomikus mintázatú (pl. Bredent)
Dorzálisan a fogorvos által meghatározott területen, a kemény és lágy szájpad
területéig terjed. A kisőrlők és az első nagyőrlőfog alatt az alaplemezt kihomorítjuk
a nyelvműködés érdekében.
Később, a készreviteli eljárásnál a küvetták szétnyitása után láthatóvá válnak
az eredeti formájú szájrózsák, melyeket a palatum negatívjába belegravírozhatunk.
A moláris fogak mögötti területet a plica pterygo-mandibuláris működése
miat kihomorítjuk.
A felső próbafogsor vesztibuláris felszíne követi az eredeti íny formáját és
felületét. Ha nagy területen kell műínyt mintázni, akkor a felület homorú, csak a
47
fognyaknál domború az izomtapadás és izomrögzítés megkönnyítése miatt. Kismér-

tékben utánozható a juga alveolária felszíne. A fogakat határozott kontúrral szaba-
dítsuk ki a viaszból.
A fognyakat kb. 1 mm-nyi viasszal kell befogni a biztonságos rögzítés miatt.
A frontterületen az arc esztétikája és a profil szerint mintázunk.
Az alsó próbafogsor orális felszíne sima, a kisőrlők és az első moláris fogak
alatt a viaszt szintén kihomorítjuk a nyelvműködés érdekében. Az egész felület
homorú. A fogak és a műíny találkozása átmenetes.
Vesztibulárisan a juga alveoláriák felszíne utánozható. Mintázási szabályai
megegyeznek a felső próbafogsoréval.
Az alaplemez és a műíny széleit a fogorvos által megadott határoknál kell
befejezni. Az elmozduló lágy képletek helyét (frenulum labii inferioris- et superio-
rist, vagy plica buccalae-t, plica pterygo-mandibulárist, frenulum linguaet, valamint
a felső állcsanton lévő csontos képletet, a crista zygomatico alveolarist) ki kell
kerülni.
Ha a fogorvos nem adott pontos informáciát a széli kiterjesztésről, akkor a
próbafogsor határa vestibulárisan mind az alsó, mind a felső fogsornál a fornix, azaz
az elmozduló és az el nem mozduló nyálkahártyaterület határa. A felső próbafogsor
határa dorsalisan a kemény és lágy szájpad határa, az alsó próbafogsor orális határa
a sub- és paralingualis szájfenéki terület.
Végleges mintázás után a felületet puha kefével át kell kefélni, majd tűlánggal
a viasz felülete elfuttatható. Néhány pillanat múlva tiszta, vizes vattával felfényez-
hető. Puszirozás után a próbafogsorokat leemeljük a mintákról, a mintákat gondo-
san leforrázzuk, majd a lehűlt mintákra a próbafogsort visszaillesztjük.
Ellenőrizzük a munka azonosító adatait. Megfelelő csomagolás után kerül a
rendelőbe.
Teljes alsó-felső fogsor készítése

A teljes alsó-felső kivehető lemezes fogpótlások a maradófogazat teljes
hiányát pótló fogművek.
A protézis a nyálkahártyával fedett csontos alapzaton fekszik az anatómiai
képletek figyelembevételével.
Részei:
- alaplemez
- műfogak
- műíny
Feladata:
- a hiányzó természetes, maradófogak pótlása
- a rágószerv funkcióképességének helyreállítása
- az arc esztétikájának helyreállítása
- a hangképzés, fonetika helyreállítása,
- pszichés zavarok, szocializációs problémák megszüntetése
Követelményei:
- az élő szervezet működését ne akadályozza, a rágószervvel funkcionális
kapcsolatot létesítsen
- az élő szervezetben kóros elváltozásokat ne okozzon, ne lépjen reakcióba
a rágószerv képleteivel
- a kor technikai színvonalának megfelelő anyagokból és műfogakból ké
szüljön
- higiénikus, azaz öntisztuló és könnyen tisztántartható legyen
- anyaga szín-, forma- és térfogatálló legyen.
Anyagai:
- normál polimerizátum: nedves, hőre keményedő eljárással küvettába
préselve
- pl. Superacryl A-E vagy clear, Paladon, Trevalon
- autopolimerizátum: öntési eljárással készül gipsz, vagy szilikon blokkban,
esetleg dublírmasszában
pl. Palacast
- autopolimerizátum: fröccsöntéses technikával: pl. SR Ivocap szisztéma
- autopolimerizátum: injektálási technikával:
pl. Palajet, Futurajet anyagból
- készülhet fémötvözet + akrilát kombinációjával, a fémötvözet lehet
nemesfémötvözet,
Pt-Au bázisú, vagy nem nemesfém ötvözet Co-Cr bázisú
- protézis műfogai különböző szerkezetű akrilátokból vagy kerámiából
készülhetnek
pl.: Bayer, CL, VITA, Biodent, Ivoclargarnitúrák
49
Az alaplemez a nyálkahártyával fedett csontos alapzaton fekszik, annak egy

részét beborítja. Átviszi a rágónyomást ezen képletekre. A protézis egyéb részeivel
egységes egészet alkot.
Részei:
- nyereg: a fogatlan gerincet borítja és hordozza a műfogakat
- a nyergeket összekötő konnektor: redukálható is az anatómiai adottságoknak
megfelelően.
A műfogak a hiányzó maradó fogakat pótolják, szám szerint fogívenként 14-

14-e vagy saggitalis rövidítés esetén 12-12-t.
A bölcsességfogakat idősebb korban fiziológiai és gasztronómiai okok miatt
nem pótoljuk. A protézisek aktív részei fontos szerepet játszanak az esztétikum
kialakításában és a hangképzésben is.
A műíny pótolja a lesorvadt processus alveolarist és rögzíti a műfogakat.
Felületének kialakítása esztétikai és helybentartási szempontok szerint meghatáro-
zott.
A teljes alsó-felső kivehető fogpótlások helybentartó tényezői
A teljes fogpótlások funkcióképességét nagymértékben befolyásolja a nyálka-

hártya csontos alapzat és a lágy részek sorvadása.
A sorvadás, elváltozás oldalanként és fogívenként is különböző mértékű és
formájú lehet.
- az alaplemez megfelelő kiterjesztése: teljes vagy totális protézisek alaple
mez határa mind az alsó, mind a felső protézisnél vesztibulárisan a fornix, az
elmozduló és az el nem mozduló nyálkahártya határa. Az alsó protézisek linguális
határa a sub- és paralingualis szájfenéki terület, míg a felső protézisek dorzalis
határa a palaturn durum és a palatum molle, vagyis a kemény és lágy szájpad
határán lévő átmenetes területen található. A fogorvos berajzolással vagy befunkci-
onálással határozza meg. Ha berajzolta, akkor gravírozunk, ha befunkcionálta,
akkor felesleges gravírozni.
A protézis alaplemezének megfelelő lezárása biztosítja a külső és belső ventill
hatást azaz az un. szelepszerű" lezárást. Az alaplemez tervezésekor minden esetben
ki kell kerülni azokat az elmozduló vagy kis teherbírású, kis rezilienciájú anatómiai
képleteket, melyek kedvezőtlenül befolyásolják a helybentartást és a protézis alap-
lemezét működés közben alapjától elmozdítják.
A felső protézis tervezésekor általában a következő anatómiai képleteket kell
kikerülni:
vesztibulárisan:
- elülső ajakfék: frenulum labii superioris,
- oldalsó ajakfékek: plica buccalis superioris,
- hátsó nyálkahártyaredő: plica pterygomandibularis,
- valamint a 6-os fogak területén egy csontos kiemelkedés, „csonttaréj" a
crista zygomatico alveolaris, amit általában kis összenyomhatóságú, érzékeny,
idegen szóval kis rezilienciájú nyálkahártya borít.
50
22. ábra: A teljes protézisek alaplemezének tervezésekor a fenti anatómiai képleteket

ki kell kerülni
Az alsó protézis tervezésekor általában a következő anatómiai képleteket kell

kikerülni:
vesztibulárisan:
- elülső ajakfék: frenulum labii inferioris,
- oldalsó ajakfékek: plica buccalis inferioris,
- hátsó nyálkahártyaredő: plica pterygomandibularis,
Lingválisan kikerülendő a nyelvfék, vagyis frenulum linguae.
Az alaplemez kiterjedésének valamint a kikerülendő képleteknek bejelölése

mintán vagy a munkalapon történhet.
Az alaplemez határainak megállapítása fogorvosi feladat.
- az alaplemez megfelelő tapadása: ha a protézis alaplemeze pontosan
követi a nyálkahártya-csontos alapzat felszínét, nagymértékben biztosítja a ventill-
szerű lezárást és ezáltal a helybentartást. Ismerünk külső ventillhatást, mely a
protézis széleinél alakul ki, és ismerünk belső ventillhatást, mely a fogatlan gerinc
felszíneken alakul ki. Mindkettő döntő tényező a helybentartás szempontjából. Az
alaplemez tapadása és a ventillszerű lezárás biztosítja a protézis szívóhatását, vagyis
a légmentes tapadást mely kifogástalan funkciós lenyomat és a jó technikai kivitele
zés eredménye.
- adhézió: a protézis alaplemeze és nyálkahártya-csontos alapzat között
létrejövő tapadás a nyál segítségével.
- a retenciós területek megfelelő kihasználása: a fogorvos jelölése szerint
minden olyan retenciós, azaz megkapaszkodásra alkalmas területet fel kell használni
a protézis helybentartásához, mely elősegíti a helybentartást, pl. megtartott tuber
alveolarae maxillae a felső protéziseknél vagy a retromoláris területek az alsó
protézisnél.
- a műfogak és a fogatlan gerinc viszonya: ha műfogakat a felső frontfogak
kivételével nem a gerincközépre állítjuk fel, működés közben a protézis billenését
okozhatják.
51
- a műfogak szoros okklúziója: elsősorban a protézis stabilitását biztosítja,
az antagonista fogak rágás közben a protézis lielybentartását is elősegítik.
- az izomrögzítés kihasználása: a protézis vesztibuláris és orális felszínének
megfelelő kialakítása lehetővé teszi a mimikai, rágó és a nyelv izmainak rögzítő
szerepét működés közben. A protézisek felszíneit célszerű a fognyak kivételével
kissé homorúra kialakítani, mert ebben az esetben az említett izmok a stabilitást
megkönnyítik.
A teljes alsó-felső kivehető lemezes fogpótlások tisztán gingivális megtámasz-
tásúak. Ezért minden olyan tényezőt, mely a helybentartást kedvezően befolyásolja,
ki kell használni.
Felső protézis készítése esetén az alaplemez nagy kiterjedésű, sokkal kedve-
zőbbek az anatómiai adottságok, mint az alsó protézisnél.
Az alsó protéziseknél viszonylag kicsi a felhasználható anatómiai terület és
sokkal kevesebb a retenciós terület.
Csak gondos tervezéssel, a fogorvos és fogtechnikus, valamint a közreműkö-
dő páciens segítségével lehet megfelelő teljes fogpótlást készíteni.
A teljes alsó-felső kivehető fogpótlások készítésének

munkafolyamata
Rendelő Labor
anamnézis, szájvizsgálat
anatómia lenyomatvétel
az anatómiai lenyomatok alapján
anatómiai minta készítés, valamint
anatómiai mintára egyéni kanál
készítés a fogorvos berajzolása szerint
az egyéni kanál befunkcionálása,
funkciós lenyomatvétel
funkciós lenyomatok alapján
funkciós minta készítés funkciós
mintára harapási sablon készítés,
a harapási sablonokkal a fogorvos

meghatározza a harapási magasságot,
valamint a maxilla és mandibula
egymáshoz való viszonyát berajzolja a
műfogak felállításához szükséges
információs jelöléseket, meghatározza
a fogszínt és fogformát. az összeharaptatott harapási
sablonokat a mintákat artikulátorban
rögzítjük,
elkészítjük a próbafogsort
- a próbafogsort ellenőrzi a fogorvos a próbafogsorok végleges elkészítése

(készrevitel)
a rágófelszínek funkcionális
szempontoknak megfelelő becsiszolása
reartikulálással
a protézis szájbahelyezése
folyamatos kontroll és korrekció
53
A testalkat és a fejforma közötti összefüggések
A teljes alsó-felső fogpótlások sikeres elkészítése team-munkát igényel. A

folyamat első része a fogorvosi rendelőben kezdődik a páciens megfigyelésével.
Fontos tájékozódni az általános egészségi állapotról, meg kell figyelni a koponyatí-
pust és a testalkatot, az arcbőr színét, a hajszínt, az arc profilját. Antropológiai
vizsgálatok szerint a koponyatípus és a testalkat között összefüggés van.
A dolichocephal koponyatípus hosszúkás, keskeny fejformát jelent.
Jellemzői:
- a szájpad magas, boltozatos
- a fogak keskenyek, hosszúkásak, gyakran összetorlódnak
- a rágónyomás nem merőlegesen éri a nyálkahártya csontos aüapzatot,
ezért a rágónyomás tűrése szempontjából kedvezőtlen, viszont a protézis laterális
elmozdulását akadályozza, ezért a helybentartás szempontjából kedvez.
A brachycephal koponyatípus széles, markáns fejformát jelent.
Jellemzői:
- a szájpad széles, alacsony boltozató
- a fogak szélesek, kifejezettek egyes esetekben diasthemásak
- a rágónyomás merőlegesen éri a nyálkahártya-csontos alapzatot, ezért a
rágónyomás tűrése szempontjából megfelelő, de a protézis laterális elmozdulását
kevésbé akadályozza, ezért e szempontból kedvezőtlen.
Antropológiai mérések alapján három testalkat-típust különböztetünk meg.

- leptosom: sovány testalkat, hosszúkás fejforma
- a fogak keskenyek, hosszúkások
- gyakori a fogazat tengely körüli elfordulása vagy legyezőszerű csavarodása
- atlétikus: kisportolt, izmos testalkat markáns fejforma
- a fogak szélesek, szögletesek, erős és határozott metszőélekkel
- a frontfogak legyezőszerűen szétnyílhatnak, a kismetszők a nagymetszők
mögött helyezkedhetnek el vagy előfordulhat a két nagymetszőfog közötti diasthe-
ma
- piknikus: alacsony, telt testalkat kerekded fejforma
- alacsony, széles fogak, a fogak között gyakran diasthema látható
- a fogak konvergáló tengelykörüli csavarodása gyakori.
54
Teljes protézis készítésének munkafolyamata
A teljes fogpótlások készítése összehangolt tevékenységet követel meg a

fogorvostól, fogtechnikustól és az asszisztenciától egyaránt. A gyakorlati eljárások
részben a Gysi-féle, Schreinemakers és Gerber-féle elvi alapokra épülnek, melyek
általánosan elismert, elfogadott és bevált módszereket tartalmaznak.
Anamnézis a fogorvosi rendelőben: a fogorvos tájékozódása a páciens
általános egészségi állapotáról, különös tekintettel korábbi fogazatával, a fogeltávo-
lítások időpontjával, az esetlegesen előbb viselt fogpótlásokkal kapcsolatban.
Száj vizsgálat a fogorvosi rendelőben: a fogorvos megtekinti, megtapintja és
értékeli a nyálkahártyával fedett csontos alapzatot, elsősorban azon területeket,
melyek a protézis helybentartásához, az alaplemez kiterjesztéséhez, tapadásához
feltétlenül szükségesek.
Tervezés a fogorvosi rendelőben: az anamnézis és szájvizsgálat után a
fogorvos megtervezi a készítendő fogpótlást és tájékoztatja a pácienst.
Célszerű ennél a lépésnél ún. tanulmányi mintát készíteni tanulmányi lenyo-
mat alapján.
Anatómiai lenyomatvétel a fogorvosi rendelőben
- lenyomatvételhez a fogorvos gyárilag készült fém vagy műanyag kanalat

használ,
- az anatómiai lenyomat túldimnzionált
- lenyomatvétel közben a szájképletek viszonylagosan nyugalmi helyzetben
vannak, csak annyi mozgás történik, hogy a lenyomatanyag megfelelően rádolgo-
zódjék a lenyomatkanál szélére mérsékelt szájzárás közben,
- lenyomatanyagként lenyomatgipszet, alginát alapú vagy szilikonbázisú
anyagokat használ a fogorvos.
Lenyomatvétel után a fogorvos berajzolja a készítendő egyéni kanál határait
a lenyomat felszínén és fertőtleníti a lenyomatot.
Anatómiai mintakészítés a fogtechnikai laboratóriumban
- a lenyomat ismételt fertőtlenítése után (ha a rendelőben nem történt meg)

leszárítjuk a felszínt. Tintaceruzával vagy megfelelő filctollal megerősítjük a fogor
vos által berajzolt határokat. Lehetőleg vákumosan, a megfelelő arányban kemény
gipszet keverünk és vibrátoron elvégezzük a lenyomatkiöntést. A mintagipsz fényte
lenné válása után a lenyomatot alátalpaljuk.
A gipsz megkeményedése után lefejtjük a lenyomatot és szabályosan megfa-
ragjuk Az anatómiai lenyomaton a fogorvos berajzolta az egyéni kanál határait,
amennyiben ez nem történik meg, a berajzolás gyakorlott fogtechnikus feladata. Az
anatómiai lenyomatra készül az egyéni kanál.
55
Egyéni kanál készítés a fogtechnikai laboratóriumban
Az egyéni kanál alkalmas funkciós lenyomatvételre. Anyaga lehet normál

vagy gyorsankötő akrilát, hydrokolloidális akrilát, mélyhúzott műanyag, fényre-ke-
ményedő akrilát esetleg sellak.
Az egyéni kanál befunkcionálása a fogorvosi rendelőben történik, még
lenyomatanyag nélkül.
Ha a fogorvos által korrigált egyéni kanál funkciós mozgások végzése közben
egységes rendszert alkot a rágószervvel, akkor a funkciós kanál már alkalmas
funkciós lenyomatvételre.
A felső egyéni kanál határa vestibularisan az elmozduló és az el nem mozduló
nyálkahártya határa (fornix), dorsalisan berajzolással történő meghatározáshoz az
orrfúvási vonal +2-3 mm, befunkcionáláshoz pontosan a kemény és lágy szájpad
határa.
A felső egyéni kanál lemintázza a szájpadlást (palatum), részei a palatum
alveolarae és a palatum proprium, a gerinc vestibularis felszínét, és az állkapocsgu
mókat (tuber alveolarae maxillae).
Minden esetben ki kell kerülni a nyálkahártya-redőket (frenulum labii
superioris, plica buccalis, plica pterygomandibluaris) és a 6-7 fogaknál esetlegesen
látható csonttaréjt (crista zygomatico alveolaris).
Az alsó egyéni kanál határa vestibularisan szintén a fomix, orálisan a sub -
és paralingualis szájfenéki terület.
Az alsó egyéni kanál lemintázza a gerinc orális és vestibularis felszínét, az
állkapocsgumókat (tuberculum alveolarae mandibulae), mentalis területeket. Exten-
dált protézis esetén esetlegesen, ha a klinikai anatómiai adottságok megfelelőek a
retromolaris területeket (ha alapjával feszesen összenőtt nyálkahártya borítja) a
lingulais tasakot (recessus retromolaris) és a buccinator tasakot is fel lehet használni
a helybentartás növeléséhez.
Minden esetben ki kell kerülni a frenulum labii inferiorist, a plica buccalae-
sokat, plica pterygomandibularist és orálisan a frenulum linguae-t.
Egyéni kanál készítése önkötő akrilátból:
Anatómiai mintakészítés, valamint az egyéni kanál határainak átrajzolása
vagy berajzolása után a mintát akrilát izolálóval izolálni kell.
Az önkötő akrilátot a csomagoláson feltüntetett mértékben kell tiszta üveg-
tégelyben megkeverni. Az érlelési idő alatt nem kell lefedni. Az érlelési idő a
laboratórium hőmérsékletének függvénye, minél melegebb van annál gyarsabb,
minél hűvösebb van, annál lassúbb a folyamat.
Érlelés után két izolált üveglap között egyenletesen 2-3 mm vastagságúra
lemezformára alakítjuk és a mintára adaptáljuk.
A berajzalásnak megfelelően körbevágjuk és a maradék anyagból elkészítjük
a nyeleket.
Intraoralis kanálnyél készítése: felső egyéni kanál esetében ha egy kanálnyél
készül, akkor a szájpadcsont varratának (sutura palatina mediana) vonalában a
gerincközéptől dorsalis irányban kiindulva. Ha három kanálnyelet készítünk akkor
a gerincközépen frontálisan egy, a 4-5 fogak területén a rágósíkra merőlegesen két
kanálnyelet készítünk. Magasságukat a frontfogak viszonylagos magassága határoz-

za meg.
Extraoralis kanálnyél készítése: a szájon kívüli kanálnyél a medián sík
vonalában készül, fontos szabály, hogy a nyél magassága az ajkak magasságának
függvénye azaz lenyomatvétel közben az ajkakat nem nyomhatja el.
A kanálnyeleket folyadékkal ragasztjuk a kanálhoz. Az akrilát teljes megke-
ményedése előtt a kanalat leemeljük a mintáról. Teljes megkeményedés után a
berajzolásnak megfelelően kidolgozzuk az elmozduló nyálkahártya képletek helyét
kiszabadítjuk, a kanál széleit elgömbölyítjük.
Miután a fogorvos minden esetben az egyéni kanál határait rajzolja be, így a
kanál szélei is minden esetben a berajzolásig érnek.
Az egyéni kanál ellenőrzése és a funkciós lenyomatvétel a fogorvosi rende-
lőkben történik.
Az egyéni kanál esetleges korrekciója és lenyomatanyaggal történő kitöltése
után készülő funkciós lenyomat egyértelműen meghatározza a készítendő protézis
alaplemezének kiterjedését és szélének vastagságát.
A fogorvos ellenőrzi a kanál felfekvését, a kanál és a nyálkahártya viszonyát,
ellenőrzi, hogy van-e elegendő hely az elmozduló lágy képletek működéséhez. Ha
a fogtechnikus az egyéni kanalat átlátszó anyagból (pl. clear, mélyhúzott, stb.)
készíti, könnyen ellenőrizhető a kanál és a nyálkahártyával fedett csontos alapzat
viszonya.
A kanál alatt kifehéredett íny jelzi, hogy honnan kell még a fogorvosnak
kicsiszolnia lenyomatvétel előtt.
A rendelőből visszaérkezett funkciós lenyomat alapján funkciós minta készül
a fogtechnikai laboratóriumban.
Fertőtlenítés és lenyomat felszínének leszárítása után a szélek védelme
érdekében a lenyomatot viasszal körbemandzsettázzuk.
A viaszmandzsetta a lenyomat széleitől egyenletesen kb. 3 mm-es magasság-
ban halad, szélessége átlagosan 3 mm. Fontos szabály, hogy a mandzsetta a
lenyomat széleit nagyon pontosan kövesse.
Funkciós mintakészítés a fogtechnikai laboratóriumban: ehhez a folyamathoz
keménygipsz használható. A lenyomatkiöntésnél vigyázni kell arra, hogy a
keménygipsz a mandzsettákat is befedje. Keménygipsszel vibrátoron annyira kell
feltölteni hólyagmentesen a lenyomatot, hogy alátalpalás után a minta 2/3 része
keménygipszből, 1/3 része azonos keménységű, vagy egy osztállyal alacsonyabb
értékű mintagipszből álljon. A mintagipsz megkeményedése után a lenyomatot
dorsalis irányból indulva lefejtjük és a mintát az ismert szabályok szerint megcsiszol-
juk. A kész mintákat azonosító számmal vagy jelzéssel ellátjuk.
SÍ
Harapást sablon készítése teljes alsó-felső funkciós mintára a

fogtechnikai laboratóriumban
A harapási sablon készítésének célja a centrális reláció meghatározása,

valamint a maxilla és a mandibula egymáshoz való viszonyának rögzítése.
Harapási sablon készítése előtt a funkciós mintákat fóliázni kell. A fóliázandó
területek nagyságának és a fólia vastagságának meghatározása fogorvosi feladat, ha
ez nem történt meg, gyakorlott fogtechnikus feladata.
A fóliázás feladata a tehermentesítés, valamint az eltérő összenyomhatóságú
(rezilienciájú) területek kiegyenlítése. Különböző fémötvözetekből elvékonyított
fóliával végezhető. Az általánosan használt fóliák vastagsága 0,1 --0,3 mm. Ha ennél
vastagabb fóliázásra van szükség, akkor azt több rétegben kell elvégezni. A fóliák
széleit mindig nagyon gondosan a mintára kell adaptálni a szívókamrahatás elkerü-
lése érdekében.
A felső minta fóliázandó területei:
- papilla incisiva,
- rugae palatinae,
- raphe palati,
- kifejezett, alámenős megtartott tuber alveolarae maxillae esetében a vesti-
buláris felszín meghatározott része,
- torus palatínus,
- valamint minden esetben a friss extrakció területét.
Az alsó minta fóliázandó területei:
- linea vagy crista mylohioidea,
- spinae mentales,
- torus mandibularis,
- éles gerincéi,
- minden esetben a friss extractió (foghúzás) területét.
A fóliázást mindig száraz gipszmintán végezzük pillanatragasztóval. A ragasz-
tó megkeményedése után a fólia széleit a viaszkés lekerekített végével eldolgozzuk.
Fóliázás után a felső minta dorsalis lezárási vonalának gravírozása következik
abban az esetben, ha a fogorvos berajzolással határozta meg a pharyngealis lezárást.
A gravírozás frontális irányba átmenetes, a sutura palatina vonalában és a gerinc
lejtőkön sekély és keskeny, egyéb területeken 2-3 mm mély és 1-2 mm széles.
Ezzel a művelettel nagyban hozzájárulunk a felső protézis szelepszerű (ven-
tillszerű) lezárásához.
Ha a lezárás meghatározása befunkcionálással történt, nincs szükség gravíro-
zásra.
A harapási sablon készítése során előbb a bázislemezt, majd a viaszsáncot
készítjük el. Képlékeny viaszból szabályos téglatest formájú viaszsáncot
készítünk és a gerincközépre adaptáljuk. A viaszsánc magassága felső harapási
sablon esetén a farnixtól számítva átlagosan 22 mm, az alsónál átlagosan 18 mm.
A sánc a 6-7 fogak területén ferde lefutással végződik. A sánc szélessége
frontálisan 5-6 mm, dorsálisan 8-10 mm.
58
Az izolált funkciós árkot képlékeny viasszal felcsöpögtetjük, majd a harapási

sablont a mintáról levesszük és a viasz széleit elgömbölyítjük. A mintát gondosan
leforrázzuk. A sablont a mintára visszaillesztjük, a viaszfelületeket tűlánggal elfuttat-
juk és tiszta vizes vattával felfényezzük.
A centrális relációs helvzet meghatározása a fogorvosi rendelőben
A protetikai értelmezés szerint a centrális relációs helyzet fogatlan esetben

értelmezendő és megfelel a korábbi fogas esetben a centrális okklúziós helyzetnek.
Ebben az esetben tehát az állcsontok egymáshoz viszonyított helyzetét jelenti. A két
állcsont viszonyában megkülönböztetnek:
- egy vertikális dimenziót (távolságot) - ez a harapási magasság,
- egy horizontális relációt - ez a centrális reláció.
Ez együttesen a két dimenzió meghatározás sorrendje is, miszerint először a
harapási magasságot kell meghatározni a fiziológiai harapási magasság (nyugalmi
helyzetben) segítségével. Ezt követi az állkapocs horizontális helyzetének meghatá-
rozása a fizikai harapási magasság (fiziológiai harapási magasság - 2-3 mm).
A gnathológiai értelmezés szerint a centrális relációs helyzet az állkapocs
fejecsének nyugalmi helyzetére vonatkozik az izvápához viszonyítva. Ez nem egyet-
len állkapocshelyzetet jelent, hanem egy mozgástartományt: mindazokat az állka-
pocshelyzeteket, melyek az izületi fejecsek központi helyzetében lehetségesek. Az
állkapocs az izületi fejecsek centrális relációs helyzetében haránttengelye körül
mintegy 10-20 foknyira elfordulhat anélkül, hogy a fejecsek elhagynák központi
helyzetüket.
A fogorvos az alsó viaszsánc felszínének lefaragásával a páciens arckarakte-
rének megfelelően a fizológiai harapási magasságot csökkenti 2-3 mm-el.
A fogorvos úgy faragja be a sáncokat, hogy a frontfogaknál a sáncok
érintkezési síkja párhuzamos a bipulláris vonallal, a rágófogaknál az orrszárny-tra-
gus vonallal.
A sáncok illeszkedését spatulapróbával ellenőrizni kell.
A viaszsáncok vesztibuláris felszínén frontálisan a következő jelöléseket
alkalmazza a fogorvos:
- középvonalat a medián-síkban,
- a felső frontfogak incizális élét (párhuzamos a bipulláris vonallal),
- a felső frontfogak magasságát (az ajak hosszúságának alapján),
- a felső frontfogak szélességét (az orrszárny-vonalak segítségével),
- és a felső viaszsánc felszínének kialakításával támpontot ad a felső fogív
kialakításához is.
Ezek az információs jelölések nagymértékben megkönnyítik a fogtechnikus

fogválasztását és egyértelmű adatokat szolgáltatnak a felső frontfogakra vonatkozóan.
A hagyományos jelölési rendszer szerint a statikai vonal meghatározza az alsó
frontfogak incizális élét, a szájzugvonal és a mosolyvonal a felső frontfogak
kiválasztását könnyítette meg. A régi jelölési rendszer bőrmérőpontokon alapul,
tehát egyértelmű meghatározásra nem minden esetben alkalmas.
59
23. ábra: A harapási sáncok vesztibuláris

felszínén alkalmazott jelölések
Az új jelölési rendszer konkrétabb méréseken alapul, egyértelműen meghatá-

rozza a felső frontfogak szélességét, hosszúságát, a középvonalat, valamint az
okklúziós síkot.
A jelölések után a fogorvos lehűti a harapási sablonokat, egymáshoz ragasztja
és az alsó-felső sablont egyszerre távolítja el a paciens szájüregéből.
Praktikus megoldás, ha a fogorvosi rendelőben frontfog-forma kulcs segítsé-
gével választják ki a páciens nemének, testalkatának, haj- és bőrszínének, életkorá-
nak, arckarakterének megfelelően a műfogakat.
A frontfog-forma kulcsra a fogorvos a fogfán lévő viasszal együtt illeszti rá a
felső fogakat, mely segítségével közvetlenül bepróbálhatja a frontfogakat a páciens
szájába.
Ugyancsak ajánlott a protézis alaplemez-színének meghatározásához az ún.
ínykulcs. A protézis alapanyagot gyártó cégek termékeikről színskálát készítenek,
melyekkel egyszerűen és egyértelműbben lehet kiválasztani az alkalmazott protézis
alapanyag színét, (pl. Kulzer)
Ha nem frontfog-forma kulccsal történt a műfogmeghatározás, akkor a
fogorvos egyértelmű utasítást kell adjon a fogak színére, nagyságára, típusára,
esetleg anyagára vonatkozóan.
Regisztráló haraptatás a centrális relatió meghatározása után
Regisztráló haraptatással a fogorvos propulsióban és laterálpulsióban megha-

tározhatja a sympysis-laterális pályát, vagyis a metszőfogak oldalirányú elmozdulá-
sának pályáját.
Ez az előremutató nyílhegy rajzolat a regisztráló lemezen pontosan kirajzo-
lódik, átlagértéke 120 fok.
A regisztráló haraptatáshoz funkciós mintákra, centrális relatióban rögzített
harapási sablonokra és regisztráló sablonokra van szükség. A sablonok a fogtechni-
kai laboratóriumban készülnek.
A funkciós lenyomatokat gipszelő talp segítésével (pl. Split-Cast) végleges
formátumban gipszeljük. A gipszelő talp segítségével a minták reartikulálhatók.
60
A mintákat berajzoljuk: - az alsó frontális fornix területén be kell rajzolni

a syhmpysis pontot,
- a retromolaris párnát"
- mindkét minta medián síkját.
A harapási sablonon lemérjük a harapási sík és a symphysispont távolságát.
A középértékű artikulátorok közül azok, melyek begipszelő kulccsal rendelkeznek
alkalmasak regisztráló lemezek behelyezésére.
Az artikulátor behelyező kulcsát a lemért értéknek megfelelően állítjuk be. A
behelyező kulcsot az alsó minta symphysispontjánál és a retromoralis párnánál az
artikulátor mandibularis villájához gipszeljük. A gipsz megkeményedése után a
behelyező kulcsot eltávolítjuk, az alsó mintára ráhelyezzük a harapási sablont, a
felső mintát a helyére illesztjük. A felső mintát az artikulátor maxilláris villájához
rögzítjük. Artikulálás után felállítjuk a frontfogakat. A frontfog felállítást regisztráló
haraptatáskor így ellenőrizni tudja a fogorvos.
Az alsó és felső funkciós mintára akrilátból alaplemezt készítünk. Az alsó
minta gerincközepére viaszcsíkot ragasztunk, és a regisztráló lemezt ebbe a képlé-
keny viaszba állítjuk a behelyező kulcs segítségével. A regisztráló lemez középső
részére perforált műanyag lapot ragasztanak viasszal az alsó lemezre úgy, hogy a
lyuk éppen a gótív csúcsára essen. Összeharapáskor a lyuk egyértelműen rögzíti a
csapot és ezen keresztül a felső sablont a centrális relációs helyzetben A fogorvos a
regisztráló sablonokat szájba helyezi. A habituális okkluzióban zárt szájnak megfe-
lelő helyzetben elvégezteti az artikulációs mozgásokat (előre, hátra, oldalt).
A mozgásoknak megfelelően a páciens berajzolja az ún. gótikus ívszöget a
regisztráló alsó lemezen.
A fogorvos a regisztráló sablonokat az állkapocs centrális relációs helyzeté-
ben egymáshoz rögzíti. Ez megfelel annak a helyzetnek, amelyben a regisztráló csap
a gótív csúcspontjára mutat.
A fogtechnikai laboratóriumban regisztráló haraptatás után csak a felső
mintákat kell újra gipszelni. Ehhez az alsó mintára illesztjük az egymáshoz rögzített
sablonokat, majd a felső mintát a helyére ragasztjuk és a maxilláris villához
gipszeljük.
Teljes alsó-felső minták rögzítése középértékű artikulátorban
A fogorvosi rendelőben meghatározták a harapási magasságot, valamint a

maxilla és a mandibula egymáshoz való viszonyát.
A fogorvos információs jelölések segítségével utasítást adott a műfogak
kiválasztására vonatkozóan.
A próbafogsor készítés, valamint készrevitel után a rágófogak okkluzális
felszínének funkcionális szempontok szerinti becsiszolása artikulátorban történik.
Az artikulátor az állkapocs mozgások reprodukálására alkalmas segédeszköz.
A száj nyitó-csukó mozgásán kívül, képes imitálni az oldalirányú és a pro- és
repulziós mozgásokat.
61
Az artikulátorok típusai
Az artikulátorok csoportosítása a mozgások pontossága, illetve a használat
szerint történik.
I. - átlagértékű artikulátor
II. - részben egyéni értékre beállítható artikulátorok
III. - teljesen egyéni értékre beállítható artikulátorok.
A rendelőben összeharaptatott, rögzített és egy darabban eltávolított harapási

sablonok felfekvését ellenőrizzük a gipszmintán.
A sablonokat a rágófogak területén a mintához ragasztjuk, vigyázva arra,
hogy a frontális jelölések ne sérüljenek.
A minták talpait kissé megcsiszoljuk és ellenőrizzük, hogy akadálytalanul
gipszelhetők-e?
Az artikulátoron a metszőfogvezető-rudat a metszőfogvezető tányérra merő-
legesen állítjuk be. Felhelyezzük a gumiszálat úgy, hogy a mandibuláris villákon a
megfelelő mélyedésbe kerüljön, valamint a metszőfogvezető-rúdon a symphysis-
tüske fölött legyen. A gumiszál, vagy egyes artikulátomál a fém vezető szál a minták
begipszelését könnyíti meg.
Artikulátorba gipszeléshez keménygipszet használunk.
Az artikulálás szabályai középértékű artikulátorban a Bowill-féle háromszög

segítségével:
1. a minták medián síkja egybeesik a metszőfogvezető rúddal

2. a gumiszállal párhuzamosan állítjuk be a befaragott sablonok érintkezési
síkját.
3. a symphysis tüske a symphisyspont képzeletbeli helyére mutat
4. a symphysispont az artikulátor tengelyétől merőlegesen kb. 8-9 cm
távolságra van
5. a viaszsáncok érintkezési síkja és az artikulátor forgástengelye között a
távolság merőlegesen 3-4 cm.
A harapási magasságot a metszőfogvezető-rúddal állítjuk be és rögzítjük.
Artikulátorban történő rögzítéskor a harapási helyzetet a térben reprodukáljuk.

Artikulálás után a minták okklúziós síkja párhuzamos a vízszintessel, tehát a
fej hátrahajtott helyzetének megfelelő állapotot tükrözi. Ebben az esetben az
orrszárnytragus vonal (Camper-sík) párhuzamos a vízszintessel.
Minták rögzítése begipszelő tányér segítségével:

A begipszelő tányéron jelölik a középvonalat, a mellső Bonwill-pontot és a
centrális barázdák vonalát. A tányér hajlásszöge általában 10 fok.
Minták rögzítése részben egyéni értékű artikulátorban arcíves regisztrálás

után (pl. Quick Perfect).
62
A fej nyugalmi helyzetére jellemző okklúziós viszonyokat arcíves regisztrálás

után lehet imitálni.
Az arcíves átvitel biztosítja azt, hogy a gipszminták úgy viszonyuljanak az
artikulátor tengelyéhez, ahogy a fejben az állcsontok, illetve a fogsorok viszonyul-
nak az állkapocs haránttengelyéhez. Ez elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy az
artikulátorban megváltoztathassuk a gipszminták egymáshoz viszonyított vertikális
távolságát, tehát a harapási magasságot. Ugyanakkor annak az előfeltétele, hogy a
természeteshez hasonló mozgásokat állíthassuk be az artikulátor elemeivel. Arcíves
regisztrálás után a minták rögzítése általában fogorvosi rendelőben vagy egyes
típusoknál miután már az arcív frontális része szállítható, akkor a fogtechnikai
laboratóriumban történik.
Artikulálás után a sáncokat forró víz alatt kissé felmelegítjük, de nagyon
vigyázunk arra, hogy frontális jelölések ne sérüljenek.
A harapási sablonokat leemeljük és a mintákat gondosan leforrázzuk.
- frontálisan lehet, de nem feltétlenül szükséges a középvonal átrajzolása,
hiszen a metszőfogvezető rúd egybeesik a síkkal
- frontálisan a felső mintán jelöljük a felső frontfogak szélességét és hosszú
ságát
- mind az alsó, mind a felső mintán berajzoljuk a gerincközepet, melyet
frontálisan és dorsalisan kivetítünk. Ezután könnyen megállapítható, hogy a pácien
sek milyen harapási formája van (normál harapás, vagy keresztharapás), illetve hogy
milyen intenzív Monson-görbét kell kialakítani a rágófogak felállításakor. Erontális
kivetítésre azért van szükség, mert a frontális és oldalsó gerincközepek metszéspont
ja a szemfogak helyét meghatározza.
- az alsó oldalsó gerincfelszínre berajzoljuk a fogatlan gerinccel párhuzamo
san gerinckörzővel vagy szabad kézzel a Spee-görbe ívét, mely az oldalsó régióban a
rágófogak saggitális irányú görbületét határozza meg.
- az alsó gerinc legmélyebb intervallumát a Spee-görbe ívére rajzoljuk be, ez
meghatározó az alsó hatos fog felállításakor.
- a felső mintákon célszerű jelölni a fogorvos által meghatározott az ún.
stop-pontot, mely megadja az utolsó moláris fog helyét. Ha nincs elegendő hely a
moláris fogak felállításához, alkalmazni kell a saggitális rövidítés szabályát
- ha áttetsző alaplemezre pl. viaszlemezre, vagy akrilát bázislemezre történik
a fogfelállítás (de sellak bázislemezt is ki lehet vágni frontálisan és a helyét alaplemez
viasszal pótolhatjuk), akkor a papilla incisivát körberajzoljuk, saggitális felezési
vonala meghatározza a 11 és 21 találkozási pontját, horizontális felezési vonala
segítséget nyújt a felső nagymetszők és a fogatlan gerinc viszonyának meghatározá
sához.
63
A műfogfelállítás szabályai teljes alsó-felső próbafogsor készítése

esetén
Szabályos fogfelállítás
A teljes alsó-felső próbafogsor műfogainak felállítása többféle módszerrel

végezhető. Célszerű minden fogtechnikusnak egy módszert kiválasztani, begyako-
rolni és alkalmazni.
I. Ha a fogfelállítás a felső frontfogakkal kezdődik euqnath harapás esetén:
- felső nagymetszőfogak (11, 21): a papilla insiciva saggitális felezési síkjá
ban helyezkednek el, incizális élük a fogorvos által bejelölt síkban van.
A maxilla sorvadása miatt a gerinc elé állítjuk.Csak ritkán állítjuk a gerinc-
középre.
Az ajakteltség kialakítása érdekében általában alkalmazható szabály, hogy a
nagymetszőfogak labiális felszíne és a papilla incisiva között a távolság 7-8 mm.
- ha csak a symphysis-pontot jelölte a fogorvos, akkor e ponthoz képest a
felső nagymetszők incisális éle kb.1,5 mm-el mélyebben,
- felső kismetszőfogak (12, 22): a nagymetszőfogakkal kontaktponton ke
resztül érintkeznek, kissé a gerincközép előtt helyezkednek el, incizális élük kb. 0,5
mm-el magasabban van mint a 11 és 21 fogaké, tengelyállásuk egyenes vagy kissé
meziál-felé dől, fognyaki része az éli részhez képest beljebb áll,
- felső szemfog (13, 23): a kismetszőfoggal kontaktponton keresztül érint
kezik, a gerincközép előtt helyezkedik el, incizális éle a nagymetszővel egy magas
ságban van, tengelyállása egyenes, esetleg egy kicsit meziái irányba dől, akcens, azaz
sarokfog, mellyel ráfordulunk az oldalsó gerincközépre. Ha a fogorvos nem
határozta meg pontosan a felső frontfogak szélességét, akkor célszerű úgy felállítani
a szemfogakat, hogy labiális felszínük a legkifejezettebb rugae palatinitől kb. 9-10,5
mm-es távolságra legyen.
A frontfogak íve a harapási sablon befaragott viaszsánca által meghatározott.
Célszerű tehát, ha az egyik oldalon meghagyjuk a viaszsáncot, amíg a másik oldalon
a frontfogakat felállítjuk.
- alsó középső metszőfogak (41, 31): az alsó frontfogakat szigorúan a
gerincközépre kell állítani, a medián síkban kontaktponttal érintkeznek, tengelyál
lásuk egyenes. Incisalis élük kissé kifelé dőlhet (maximálisan 6-8 fok)
- a felső nagymetszők 1,5 mm-el takarják az alsó középső metszőket, az
interdentális távolság szintén 1,5 mm,
- alsó oldalsó metszőfogak (42, 32): a gerincközépen állnak, a 31 és 41
fogakkal kontaktponton keresztül érintkeznek, incizális élük a középső metszőkkel
egymagasságban van, tengelyállásuk egyenes,
- a felső metszők 1 mm-el takarják az alsókat, az overjet, vagyis a vízszintes
túlharapás szintén 1 mm,
- alsó szemfog (43, 33): a gerincközépen helyezkedik el, a metszőfogakkal
kontaktponton keresztül érintkezik, a szemfog cuspisa a metszőkkel egymagasság
ban van, tehát tengelyállása kissé meziái irányba dől,
- a felső frontfogak 0,5 mm-el takarják és köztük a távolság is kb. 0,5 mm,
64
24. ábra: A gerincközép berajzolása és a viszonya a fogazathoz
- teljes alsó-felső fogpótlásoknál a szemfogak soha nem érintkeznek, mert

billentő hatásúak.
A rágófogak felállításának szabályai (14-től 17-ig, 24-től 27-ig, valamint 34-

től 37-ig és 44-től 47-ig)
A rágófogakat célszerű váltakozva (egy alsó, egy felső) felállítani, mert

egyrészt így könnyen ellenőrizhető a hármasegység, másrészt az okklúziós felszínek
becsiszolása is egyszerűbb.
1. Gerincközép: keresztharapás kivételével valamennyi rágófog a gerincközé-

pen helyezkedik el, ez azt jelenti, hogy a fogak centrális barázdája a gerincközéppel
egybeesik
25. ábra: A Spee-görbe íve az alsó rágófogak buccáls csücskeinél
2. Spee-görbe kialakítása: a rágófogak saggitális irányú görbülete, mely a

fogatlan gerincközép által meghatározott, a négyes fogaknál mélyebben helyezked
nek el az ötös fogak, legmélyebben az alsó hatos fog mezió-linguális csücske van,
innen a görbe kissé emelkedik, de soha nem lehet magasabb, mint a fogas okklúziós
sík. Az alsó hatos fogat mindig a gerinc legmélyebb intervallumában kell rögzíteni.
Ha a gerinc íve eltérő a jobb és bal oldalon, a két gerinc közötti optimális
középértéknek megfelelően kell egyforma ívben a fogsorgörbét kialakítani.
3. Monson-görbe kialakítása: a rágófogak transzerverzális irányú görbülete,

mely meghatározza interalveoláris szöget által meghatározott. A gyakorlatban ez azt
jelenti, hogy a dorzalis gipszfelszínekre kivetített gerincközép-meghosszabbítások
65
26. ábra: A Monson-görbe
segítségével könnyen megállapítható, hogy milyen mértékben kell kifelé dönteni a

felső rágófogakat és milyen mértékben kell befelé dönteni az alsó rágófogakat az
okkluzális felszínek megfelelő találkozása miatt. A Monson-görbe a Monson-gömb
része.
4. Szoros okklúzió: a rágófogak okkluzális felszínei maximális felületükkel

találkoznak centrális okklúzióban.
27. ábra: Az interalveoláris vonal és szög
5. Intercuspidatió: centrális okklúzióban a rágófogak csücskei az antagonista

fogak csücsöklejtőin és approximális zárólécein támaszkodnak meg, fogaskeréksze-
rűen kapcsolódnak egymásba.
6. Hármasegység kialakítása, vagy okklúziós egység: az alsó középső metsző

fogak, valamint az utolsó felső rágófog kivételével a felső fogak egy ugyanazon
számú és egy eggyel nagyobb számú alsó foggal hármasegységet alkotnak. Ugyanezt
a szabályt az alsó fogakra úgy alkalmazzuk, hogy egy alsó fog egy azonos számú és
nálánál eggYel kisebb foggal alkot hármasegységet.
7. Kontaktpont kialakítása: a fogak approximális felszínén található, a fog

felső harmadának alsó részében. Megakadályozza az ételpép préselődéséta műfogak
közé, így a fogsor könnyebben tisztítható.
66
28. ábra: A Monson-gömb
8. A stopvonal jelentősége: az oldalsó gipszfelületekre berajzolt stopvonal

jelzi az utolsó nagyőrlőfog distalis határát. Az alsó fogsor előrecsúszását - progliss-
ment akadályozza meg. Ha a páciens ferde felszínre harap (tuberek területén) a
fogsor kifordul_a szájból.
Ha az anatómiai adottságok nem megfelelőek valamennyi rágófog felállítá-
sához, akkor alkalmazni kell a saggitalis rövidítés szabályát, vagyis a kisőrlőfogak
közül kihagyjuk a második kisőrlőfogat, így az első kisőrlőfog után az első
nagyőrlőfog következik.
29. ábra: Csücsök gödör (I-VI-ig) és csücsök záróléc (1—6-ig) érintkezések kialakítása a
rágófogaknál
67
30. ábra: A hármasegység, vagy okklúziós egység
II. Ha a fogfelállítás az alsó frontfogakkal kezdődik eugnath harapás esetén:

A teljes alsó-felső fogfelállításhoz nagyon praktikusan használható segédeszközt, ún.
okklúziós kalottát készítettek. A kalotta nem minden artikulátor tartozéka. A
kalottát az alsó fogak felállításához használjuk. Az alsó frontális fornix területén
berajzolt symphysis-ponttól átlagértéken 16-18 mm-re kell beállítani. Az okklúziós
kalotta segítséget nyújt az alsó frontfogak incisális élének és a kétoldali Spee-görbe
szabályos, egyforma ívének kialakításához.
- alsó középső metszőfogak: az előzetesen ismertetett szabályok szerint

állítjuk fel, incizális élük találkozási pontját a symphysis tüske helyzete határozza
meg
- felső nagyrnetszőfogak: az ismert szabályok szerint, az interdentális térköz
1,5 mm
- alsó oldalsó metszőfogak: incizális élük a középső metszőkkel egyvonal-
ban áll, a többi szabály alkalmazása érvényes
- felső kismetszőfogak: szabályosan, az overjet 1 mm
- alsó szemfogak: a szemfog csücske a metszők éli részével egyvonalban áll,
fognyaka kissé a metszőfogak előtt helyezkedik el. Átmenetet képeznek a frontfogak
és a rágófogak között
- felső szemfogak: szakszerű felállítás után sincs érintkezés az alsó és felső
szemfogak között, mert ez a felső fogsor billenését okozza
- alsó első kisőrlőfog: a gerincközépre merőlegesen áll, buccális csücske
érinti a kalottát, a lingualis csücskök a kalottával nem érintkezhetnek. Mindkét
oldalon a fogatlan gerinc azonos pontján helyezkednek el, így érvényesül a transz
verzális harmónia
- a felső első kisőrlőfog: ha a rágófog-felállítás váltakozva történik, akkor
ebben az esetben a hármasegységet könnyen lehet korrigálni
- alsó második kisőrlőfog: a gerincre merőlegesen áll, buccális csücske érinti
a kalottát, a fog kissé lingualis irányba dől
- felső második kisőrlőfog: merőlegesen helyezkedik el a gerincen, az alsó
fogakkal szoros okklúziót alkot
- alsó első nagyőrlőfog: a gerinc legmélyebb intervallumában helyezkedik
el, buccális és lingualis csücskei érintik a kalottát
68
- felső első nagyőrlőfog: a gerincközépen helyezkedik el normál harapás

esetén, kissé vestibuláris irányba dől, palatinális csücskei mélyebben vannak, mint
buccális csücskei. Az alsó fogakkal szoros okklúziós egységet alkot, palatinális
csücskei az alsó fogak centrális barázdájába harapnak
- a felső és alsó második nagyőrlőfogak felállítása: az ismertetett szabályok
szerint, az alsó fogakkal szoros okklúziós egységben állnak.
Teljes alsó-felső próbafogsor felállításakor a Spee- és Monson-görbe kiala-

kítása az okklúziós kalotta segítségével mindkét oldalon azonos ívű lesz.
III. „Ablakos fogfelállítás" az egyik oldalon frontálisan meghagyjuk a vias

zsáncot mindaddig, amíg a másik oldalon a frontfogakat fel nem állítottuk. Ebben
az esetben tudjuk legeredményesebben visszaállítani a fogorvos által meghatározott,
a páciensre jellemző profilt.
IV. Műfogfelállítás keresztharapás esetén:

A fogazat elvesztése után az állcsontok ellentétes irányban sorvadnak. Ezáltal
nő az interalveoláris távolság és szög is. Ha az interalveoláris szög 20 foknál
nagyobb, akkor a rágófogakat keresztharapásba kell állítani.
A felső buccális csücskök így az alsó rágófogak centrális barázdarendszerébe
harapnak centrális okklúziós helyzetben. Ezért a felső palatinális csücsköket és az
alsó nagyőrlők centrális barázdáját úgy kell kialakítani, hogy az érintkezés minél
több ponton történjen.
Normál és mélyharapásnál célszerű alacsonyabb csücsöklejtőjű, míg élhara-
pásnál normál csücsöklejtőjű garnitúrát választani.
Műfogválasztás szempontjai teljes alsó-felső próbafogsor

készítésekor
- a fog színét, nagyságát, intenzitását (színerősségét), esetleg formáját a

fogorvos a páciens közreműködésével meghatározza a fogorvosi rendelőben. A
kiválasztáshoz rendelkezésre állnak fogszínkulcsok, melyek a fog színeit színtarto
mányok alapján csoportosítják. A fogszín-meghatározás természetes fénynél a legi
deálisabb.
Mesterséges fényben vöröses vagy sárgás tónust kaphatnak a fogak. Ezért
készítenek korszerű fogorvosi rendelőkben és fogtechnikai laboratóriumokban ún.
napfénylámpa-rendszereket, melyek a fogszín-meghatározást vagy a leplezőanyagok
keverését nem befolyásolják.
- fontos, hogy a műfogak, különösen a frontfogak éli transzparenciával
rendelkezzenek, mert a természetes maradó fogazatok is rendelkeznek ezzel a
tulajdonsággal. E jelenség oka az, hogy a zománcprizmák a fény egy részét elnyelik,
a másik részét vísszasugározzák. A sötét szájüreg előtt a fogak éli része tehát
kékesen, rózsaszínesen áttetsző, azaz transzparens: Fogválasztáskor mindig számolni
kell azzal, hogy a fogszínkulcson lévő mintafogak vaskosabbak, tömörebbek mint a
műfogak a garnitúrákban
- a rágófogak kiválasztásakor anatomikus, vagy abradált jellegű garnitúrák
69
közül választhatunk. Célszerű lenne, ha a fogorvos a páciens életkora, harapási

formája és harapási magassága alapján utalna a rágófogak típusára is.
- minden esetben figyelembe kell venni a páciens testalkatát és fejformáját,
haj- és bőrszínét, arckarakterét. Ha a páciens homlokvonalát összekötjük az állcsúcs-
csal megkapjuk a felső nagymetszőfog formáját.
- a műfogak szerkezete minden esetben keresztkötéses műanyag, mely
viszonylag kopásálló. Különböző kísérletek alapján bizonyítást nyert, hogy ameny-
nyiben készrevitel utáni reartikulálásnál a fogak rágófelszíneit funkcionális szem
pontok alapján becsiszoljuk, akkor a rágófelszínek abráziója lényegesen lassúbb és
kisebb mértékű, mint ellenkező esetben.
- a fogtechnikai laboratórium ugyanolyan fogszínkulccsal rendelkezik, mint
a fogorvosi rendelő, ennek alapján könnyű kiválasztani a megfelelő fogakat.
- előfordulhat, hogy a rendelőből visszakapott harapási sablonokon semmi
lyen jelölés nem található, akkor a már említett információs jelölési lehetőségek
segítséget nyújtanak a fogfelállításhoz. A megfelelő műfog kiválasztása után, ha a
fogorvos másképp nem rendelkezik, szabályosan kell a fogakat felállítani. Rendel
lenes fogfelállítás csak akkor készíthető, ha a fogorvos kifejezetten kéri. Ahol a
fogfelállítás történik, oda egy kis, homogén, téglatest alakú viasztömböt ragasztunk
forró viasszal. Nagyon fontos, hogy a fogfelállítást homogén viaszban végezzük,
ellenkező esetben nehéz lesz a próbafogsort korrigálni és később feltölteni. Célszerű
minden beállított fogat mind a vestibuláris, mind az orális felszínén egy csepp forró
viasszal leragasztani.
A fogfelállítást az ismertetett szabályok szerint készítjük el.
Mivel próbafogsor készítése közben a szem megszokja a hibákat, célszerű a
fogfelállítás végén 15-20 percre félretenni a munkát, majd ismét megnézve, sok hiba
szembeötlő lesz és egyszerűen korrigálható.
A rágófelszínek becsiszolása próbafogsor készítésekor
A teljes protézist viselőkre kiegyensúlyozott okklúziós helyzet jellemző. Ez

azt jelenti, propulsiós mozgásnál legalább három pont érintkezésben marad, de
helyesebb, ha minden, vagy csaknem minden fog egy antagonista foggal érintkezve
csúszik előre.
Laterális elmozduláskor mind a munka-, mind a balance-oldalon fogérintke-
zés van. Ebben az esetben a próbafogsorok billenése szinte kizárható.
Teljes alsó-felső protézis készítésekor lehetőleg kerülni kell a metsző- és
szemfogvezetést és csoportkontaktusos érintkezést.
a) a centrális okklúziós helyzet kialakítása:
Végleges mintázás előtt célszerű a rágófelszínek becsiszolása. Ehhez a mun-
kához artikulációs fóliát (Hanel v. Bausch), vagy selymet használunk. Összeharap-
tatjuk a próbafogsorokat, majd ahol a papír vagy selyem jelzi a korai érintkezési
pontokat, ott gömbfúróval vagy frézerrel kissé megcsiszoljuk a felszínt.
A frontfogak között vízszintesen és függőlegesen megfelelő interokkluzális
térköznek kell lennie. A rágófogak hármasegységet alkotnak. A felső első kisőrlő-
70
fognál nem kell okklúziós helyzetet kialakítani. A rágófogak csücskei bi- és tripo-
disztikus érintkezési helyzetben vannak.
b) a laterális elmozdulások akadálytalan reprodukálásának kialakítása:
Korrigálni kell a laterális elmozdulásokhoz is a fogakat. Ehhez a művelethez
meglazítjuk az artikulátor forgástengelyénél a csavarokat, majd először a bal és
utána a jobb oldali mozgást ellenőrizzük. Ezekben az esetekben általában az alsó
szemfogak,valamint az alsó kisőrlők distalis lejtőit kell korrigálni. A becsiszolás
akkor megfelelő, ha az oldalirányú mozgás akadálytalan, a szemfognál lépcsőzetesen
nem ugrik meg a két fogsor egymáson. Az alsó buccális csücskök a felső buccális
csücskökön haladnak laterális irányba, a felső palatinális csücskök az alsó linguális
csücskök fölött mozdulnak el szintén laterális irányba. A laterális elmozdulások
kontrollálására metszőfogvezető tányérok készülnek 5-20 fokos értéken, az átlagér-
ték 15 fok.
A munkaoldali támasztó és tartó csücsök is érintkeznek. A munkaoldali
zavaró támasztó csücsköket kissé meg kell csiszolni. A balance-oldalon a tartó
csücskök kismértékű becsiszolása szükséges.
Fontos szabály: a mandibula mozgásainak becsiszolása közben a rágófogak
csücskeit csak ott szabad megcsiszolni, ahol az okklúziós helyzetet zavarja. Kereszt-
harapásnál pontosan fordított a helyzet.
c) hárompontos megtámasztás ellenőrzése propulsióban:
Propulsióban az alsó metszőknél, valamint az utolsó nagyőrlőfognál a két
fogsor megtámaszkodík egymáson, ezzel megakadályozva a fogsorok lebillenését. A
teljes próbafogsorok akkor jók, ha a hárompontos megtámasztást kialakítottuk.
Teljes próbafogsorok végleges mintázása
Végleges mintázás előtt a próbafogsorokat meleg, homogén viasszal feltölt-

jük. Feltöltéskor mindig számolni kell a viasz hűlési zsugorodásával. A funkciós
árkokat izolálás után fel kell csöpögtetni.
Feltöltés után a viaszt szabadon hagyjuk lehűlni. Ellenkező esetben többet
zsugorodik és réteges, lemezes, nehezen puszirozható lesz.
Az alaplemez és műíny mintázásakor a processus alveolarist valamint az azt
borító nyálkahártya felszínét utánozzuk. A mintázás tehát alapos anatómiai ismere-
tekre épül.
A próbafogsorok orális felszíne homorú, vestibuláris felszíne a fognyaknál
domború, majd homorú az izomrögzítés miatt. Ha vestibulárisan is domború
felületet alakítunk ki, akkor a mimikai izmok működés közben nem tudnak
megtámaszkodni az alaplemezen, különösen egy alsó fogsornál, ahol viszonylagosan
kevés a rögzítő tényező, jelentősen csökkenhet a helybentartás.
A fogak között a felületet úgy kell kialakítani, hogy öntisztuló legyen.
Célszerű a mintázás folyamatát mindig ugyanabban a sorrendben végezni.
1. Az orális felszín mintázása.

- kis viaszkéssel, vagy mintázó késsel tökéletesen sima, és homorú felületet
alakítunk ki,
71
- a fogak legkiemelkedőbb felszínénél, vagy a fognyak fölött kontúrozunk a

marginális paradontium ívét utánozva,
- a fogak approximális felszíneinél átmenetessé alakítjuk a viaszt,
- a moláris fogak mögötti területet a plica phterygomandibuláris működése
miatt kihomorítjuk,
- a 4-7-es fogak alatt kissé még homorítjuk a felszínt, így biztosítunk
elegendő helyet a nyelv működéséhez,
- ha a felső próbafogsornál előregyártott viaszlapot használunk, akkor
célszerű a sellak bázislemezt a fogak alatt körbevágni, a próbafogsort a mintához
ragasztani és az orális felszínt homogén meleg viasszal elfuttatni. Ezután lehet
adaptálni a viaszlapot, melyet a fogak orális felszíneinél leragasztunk.
Individuális szájrózsákat a készrevitel során is lehet kialakítani a palatum
negatívjába történő begravírozással.
Egyéb mintázási műveletre nincs szükség.
A viaszlap anatomikus felületű, többek között a szájrózsákat is tartalmazza.
- a fogak közül a viaszt hegyes műszerrel eltávolítjuk.
2. A vestibuláris felszín mintázása:

- a fognyaknál domború, egyéb területeken homorú, sima felületet alakí
tunk ki,
- a fognyaknál kontúrozunk úgy, hogy a fognyak kb. 1 mm viasszal legyen
befogva,
- a fogak között utánozzuk a gyökérlefutást, jugázunk". Ez azt jelenti, hogy
a fogak között kihomorítjuk a viaszt. A juga soha nem ér le az alaplemez széléig.
Mindig a hármas fogaknál a legkifejezettebb.
- jugázás ismét kontúrozunk, majd az így kialakult viaszperemet szikével
vagy egyéb mintázókéssel átmenetessé tesszük,
- a fogak közül a viaszt hegyes műszerrel eltávolítjuk.
Mintázás után a próbafogsorokat leemeljük a mintáról, a széleket óvatosan
elgömbölyítjük meleg viaszkéssel.
A mintákat gondosan leforrázzuk. A kihűlt mintákra visszaillesztjük a próba-
fogsorokat. A felületet tűlánggal elfuttatjuk és néhány pillanat múlva tiszta, vizes
vattával felfényezzük.
Fémlemezzel kombinált próbafogsorok készítése esetén:
- az alaplemezt vékonyabbra mintázhatjuk, mint a hagyományos alaplemezt,
- a fémlemez és viasz találkozását határozottá és simává kell tenni,
- az öntött kapcsokat teljesen meg kell tisztítani és ellenőrizni kell, hogy a
kapcsok orális felszínére nem került-e viasz,
- a széleket gondosan el kell gömbölyíteni.
Ellenőrizzük az azonosító számot, vagy jelzést. A próbafogsorok mintával
együtt, artikulátorban, vagy az artikulátorból kiemelve kerülnek a rendelőbe.
72
A próbafogsorok végleges ellenőrzése a fogorvosi rendelőben
A fogorvos a pácienssel együttműködve a következőket ellenőrzi:

- az alaplemezek felfekvését,
- a harapási magasságot,
- a próbafogsorok esztétikáját, valamint azt, hogy a fogválasztás és a
fogfelállítás a jelölésekkel megegyezik-e,
- a műíny kialakítását,
- a megfelelő profil létrejöttét,
- a centrális okklúziós helyzetet,
- spatulapróbával kontrollálja, hogy nem alakult-e ki összeharaptatáskor Chris-
tensen-jelenség,
- a nyitó-csukó, valamint az oldalirányú elmozdulások akadálytalanságát,
- az ellenőrzés befejeztével a próbafogsorokat fertőtleníteni kell.
Ha a próbafogsor funkcionális, esztétikai és fonetikai szempontból megfelelő,

a protéziskészítés következő szakasza, vagyis a végleges elkészítés (készrevitel) követ-
kezik a fogtechnikai laboratóriumban.
Próbafogsorok véleges elkészítése (készrevitele) különböző módszerekkel
Próbafogsorok véleges elkészítése

(készrevitele) különböző módszerekkel
I. Készrevitel hagyományos eljárással küvettába préselve (pl. Superacryl,
Paladon 65):
- a rendelőből visszaérkezett próbafogsorokat célszerű fertőtleníteni,
- visszahelyezzük az artikulátorba és ellenőrizzük az alaplemez felfekvését.
A gipszmintát azonosító jellel látjuk el,
- a próbafogsorokat körben forró viasszal a mintához ragasztjuk és ellen
őrizzük a szélek épségét,
- amennyiben szükséges, korrigáljuk a mintázást,
- ha részleges próbafogsort készítünk, akkor a gipszfogakat ferdén kifűré
szeljük,
- a mintákat kiemeljük az artikulátorból,
- fogsor-küvettát feltöltünk csomómentes II. oszt. gipsszel,
- a próbafogsort küvettába ágyazzuk talpával lefelé úgy, hogy a gipsz a
próbafogsor széléig érjen, ha frontálisan alámenős területek vannak, akkor a
fogsort dorsalisan kissé megdöntve ágyazzuk be,
- a gipsz felszínét elsimítjuk és a küvetta szélét gondosan megtisztítjuk,
- a gipsz felületét gipszizolálóval izoláljuk,
- a küvetta felső részét az alsóval összeillesztjük és homogén fehér gipsszel
feltöltjük, vagy keménygipszből, esetleg szilikonból blokkot készítünk és utána
végezzük el a felöntést,
- ha sima felületű, könnyen kidolgozható fogsort szeretnénk készíteni,
akkor a felöntés előtt homogén keménygipsszel bevonjuk a fogsor orális és vestibu-
láris felszínét, majd amikor már elveszti a fényét, elvégezzük a felöntést fehér
gipsszel,
Egy kis mennyiségű gipszet félreteszünk a keményedés ellenőrzése miatt.
- a gipsz megkeményedése után a küvettákat 3-4 percre tiszta forró vízbe,
vagy forrázó gépbe helyezzük a sellak és a viasz felpuhítása miatt,
- a küvettákat szétnyitva eltávolítjuk a felpuhult sellakot és viaszt,
- a gipszet tiszta forró vízzel vagy esetleg forrázógépben folyékony mosósze
res vízzel zsír- azaz viasztalanítjuk, ellenkező esetben nem tapad meg a felületen az
akrilát-izoláló,
- a forró és száraz felületeket akrilátizolálóval izoláljuk. Az izoláló filmréte
get alakít ki a gipsz felszínén és elválasztja a két anyagot egymástól. A küvettákat
oldalukra állítjuk, így a felesleges izoláló lefolyik.
A fogakba retenciót kell fúrni vagy égetni.
- bekeverjük az akrilátot (nedves és tiszta üvegtégelyben, amelyből ezzel a
módszerrel egy darabban eltávolíthatjuk, majd a polimerizátumot) a gyárilag mega
dott arányban, általában 2 rész polimerből és 1 rész monomerből,
75
- ha clearral kombinált protézist készítünk, akkor vigyázni kell arra, hogy

cleart nem szabad keverni, mert nem lesz átlátszó, csak áttetsző. A cleart olyan
vastagságban és átmérőben rétegezük le, amilyen vastagságban és nagyságban
felhasználni kívánjuk,
- a polimer és a monomer összekeverése után megindul a makromolekula
képződés.
A környezet hőmérsékletétől függően 4-6 percig lefedve érlelni hagyjuk az
anyagot. Amikor már nem húz szálat az akrilát, kiemeljük a tégelyből és a rózsaszínű
akrilátot alaposan átgyúrjuk,
- az alsó alaplemezhez rúd alakúra, a felső alaplemezhez trapéz alakúra
formázzuk az akrilátot és elvégezzük a próbapréselést. Ehhez a művelethez lehetőleg
celofánt használjunk. A küvetták szétnyitása után a felesleget körbevágjuk és ha
mindenhol elegendő mennyiségű akrilát van, akkor következik a végleges préselés.
Ha clearrel kombinált fogsort készítünk, akkor a fogak orális felszíne alatt kivágjuk
az alaplemezt és a cleart óvatosan a helyére illesztjük. Ebben az esetben a küvettákat
kissé frontális irányból dorsalis irányba nyomjuk össze, így a felesleges clear dorsalis
irányban préselődik ki. A préseléshez celofánt használjunk.
- A végleges préselést lassan és fokozatosan szabad végezni, ellenkező
esetben az akrilát nem tud tömörödni és ez a fogsor belső porozitásához vezet. A
préselést kengyelben végezzük.
- A polimerizálás: a küvettákat hideg vízben kezdjük polimerizálni, majd 30
perc alatt 60 fokra melegítjük a vizet és itt tartjuk még 60 percig, majd 30 perc alatt
emeljük a hőmérsékletet a forráspontig és ezen a hőmérsékleten tartjuk még 30
percig. így a teljes polimerizációs idő 2,5 óra.
- Polimerizálás után szabadon kell lehűlni a küvettáknak. Ha erre nincs
mód, akkor a polimerizálás vége után még 30 percig saját vizükben hagyjuk a
küvettákat, majd 30 perc múlva a vizet kezdjük hűteni a küvetták körül.
Soha nem szabad közvetlenül és hirtelen hűteni a küvettákat, mert az
akrilátban feszülési zónák keletkeznek és törékennyé válik.
- A lehűlt küvettákat szétnyitjuk, a fogsorokat kibontjuk és a gipsztől
tökéletesen megtisztítjuk.
- Kidolgozás: műanyag frézerekkel, szinter gyémántokkal, dörzspapír-csík-
kal, csiszolókövekkel, gumikövekkel végezhető.
A széleket lesorjázzuk, elgömbölyítjük, az elmozduló lágy képletek helyét
kissé felfúrjuk és elgömbölyítjük. Amennyiben megfelelő volt a végleges mintázás,
akkor a kidolgozás könnyen és rövid idő alatt, kis energiaráfordítással végezhető. A
nyálkahártya felőli felszínen a fólia szélét mindig el kell gömbölyíteni, de egyéb
területen ehhez a felszínhez nyúlni nem szabad. A felső fogsor dorsális lezárása előtt
az alaplemezt orálisan el kell vékonyítani, átmenetessé kell tenni, ellenkező esetben
a nyelv számára akadályt jelent ez a terület hangképzéskor.
- A teljesen sima, karcmentes felületet polírozzuk: hosszú és rövid szőrű
kefékkel, esetenként filckúppal. Fontos, hogy a fogsor széleit mindig gondosan
kipolírozzuk a szelepszerű (ventill-szerű) lezárás miatt.
Fényesítésre kecskeszőr kefét, Boff-kefét, Robinson-kefét és különböző po-
lírpasztákat vagy folyadékokat használunk. Polírozás után a fogsort gondosan
letisztítjuk.
Ha a fogpótlás artikulátorban készült, akkor készrevitel után reartikuláljuk.
76
A mintákat csak abban az esetben lehet újra artikulálni, ha osztott mintákat

készítünk ún. split cast segítségével. Ez olyan oldható kapcsolat, mely szétválasztás
és izolálás után lehetővé teszi a minta egy darabban történő kiemelését a küvettából,
majd pontos visszaillesztését az artikulátorba.
Fém rögzítőtalpas begipszelés után szintén lehetséges a minták reartikulálása,
de akkor beágyazás előtt a mintát izolálni kell.
A rágófelszínek funkcionális szempontok szerinti becsiszolása után a fogsor
az azonosító jel alapján a munkalappal együtt kerül a fogorvosi rendelőbe.
A rágófelszínek funkcionális szempontoknak megfelelő

becsiszolása készrevitel után
1. Centrális okklúzióban:
- a frontfogak között interokkluzális térköznek kell lennie,
- az esetleges korai érintkezéseket meg kell csiszolni,
- a rágófogaknál a tökéletes csücsök-barázda, illetve csücsök-záróléc érint
kezést kell kialakítani.
2. Laterálpulsióban:
- általában az alsó metszőfogak incizális élét kell becsiszolni a labiális
oldalon, így a fog hossza megmarad,
- ha a felső frontfogakat is meg kell csiszolni, akkor a palatinális felszín felől
érdemes csiszolni átmenetesen,
- a szemfogaknak vezető felülete nem lehet, esztétikai okból az alsó szem
fogból kell többet csiszolni,
- a rágófogaknál a korai érintkezéseket korrigálni.
3. Propulsióban:
- a frontfogak incizális élét addig kell csiszolni, amíg a rágófogaknál érintkezés
nem alakul ki,
- a korai érintkezéseket meg kell szüntetni, mindaddig, amíg a frontfogaknál
a megfelelő érintkezés ki nem alakul,
- minden oldalon, kiegyensúlyozott megtámasztást kell kialakítani.
A rágófelszínek funkcionális szempontok szerinti becsiszolását természetesen
kidolgozás előtt végezzük el.
II. Készrevitel öntőakriláttal (pl. Hedent, Palapress, Futurapress, Castodant,

Superacryl Saecial):
Az öntőakriláttal történő készrevitel előnyei:

- A minta megmarad és a fogsor minden tekintetben ellenőrizhető a
fogtechnikai laboratóriumban is.
- A keresztkötéses akrilát anyaga miatt az alaplemez vékanyabbra mintázha
tó, tehát természetesebb hatást kelt.
- Nem igényel beágyazást és préselést, ezért a fogsor elpréselődése kizárt.
77
- A technológiai fegyelem betartása mellett könnyen és rövid idő alatt

elvégezhető a készrevitel.
- A fogsor keménysége, kopásállósága, színtartóssága sokkal jobb, mint a
normál polimerizátumból készülő fogpótlásoké.
Öntőakriláttal készítjük el a részleges, fém alaplemezzel készülő protéziseket,

a kombinált munkákat és egyes esetekben a teljes akrilát - vagy fém alaplemezzel
készülő fogpótlásokat is.
- A próbafogsor ellenőrzése után a fogsorokat forró viasszal a mintához

ragasztjuk, korrigáljuk a mintázást.
- A fogsort mintával együtt kiemeljük az artikulátorból, esetleg ha okkludor-
ban készült, kiütjük az okkludorból, de ebben az esetben az oldalsó felszíneket meg
kell csiszolni.
- A minta izolálása után gipsz vagy kemény szilikon blokkot készítünk úgy,
hogy a fogsor minden fefületére kiterjesztjük a blokkot, csak orálisan hagyunk egy
kis helyet, ahol később az akrilátot beöntjük. Fontos, hogy a blokk nagyon
pontosan, patentszerűen illeszkedjen a felületeken.
- A blokkot úgy emeljük le a mintáról, hogy forró víz alatt felpuhítjuk a
viaszt, majd a blokkot eltávolítjuk, a fémlemezt leemeljük, az esetlegesen helyükről
kimozdult fogakat rögzítjük.
- A blokkot, a fémlemezt és a mintát gondosan zsírtalanítjuk, majd akriláti-
zolálóval izoláljuk.
- A fogakról letöröljük az izolálót és ha előzetesen nem csiszoltunk tartáso
kat a műfogakba, a nyálkahártya-felőli felszínbe befúrunk vagy beégetünk retenciót.
Erre azért van szükség, mert a keresztkötéses kemény műanyagok között, így az
alaplemez és a műfog között a kötés nem tökéletes.
- A kihűlt mintára visszahelyezzük a fémlemezt és a blokkot. A blokkot
esetleg viasszal vagy gumiszállal rögzíthetjük is.
- Kisméretű szilikoncsészében lassan bekeverjük az akrilátot, a gyárilag
megadott arányban a buborékképződés megakadályozása miatt. A bekeveréséhez
mindig tiszta eszközt használjunk.
- A bekevert akrilátot az orális felszín felől magasról, vékony sugárban
beöntjük a blokkba.
- Az öntőakrilát hártyaképző hatású, ezért néhány pillanat múlva megfordít
ható és polimerizációs készülékbe helyezhető. Ha egy mintán több blokkot kell
felönteni, akkor mindig csak egy blokkra való akrilátot lehet bekeverni és a
hártyaképzés után lehet a többi blokkot felönteni.
- Polimerizálás: magas nyomáson (pl. 2-6 Bahr) desztillált víz vagy glicerin
közegben 70-120 fokon és a technológiai utasítás szerinti ideig (általában 15-40
perc) speciális készülékben (Hedent Incopol, Ivomat, Futuramat).
- Polimerizálás után a fogsort mintával együtt kiemeljük a készülékből, a
blokkot lefejtjük, a protézist a mintáról leemeljük.
- Reartikulálás: a mintákat visszaillesztjük a középértékű artikulátorba és a
rágófelszíneket funkcionális szempontok szerint becsiszoljuk.
- Kidolgozás: a szélek sorjázása és elgömbölyítése, a fémlemez és az akrilát
78
találkozási felületének átmenetessé tétele, a kapcsok kiszabadítása, a nyálkahártya-

felőli felszínen a stop-pont ellenőrzése.
- Polírozás: megfelelő kefékkel és pasztákkal vagy nedves habkőporral,
majd fényesítés korongokkal és kefékkel, valamint fényesítő pasztákkal vagy folya
dékokkal.
Kidolgozás közben többször lehet ellenőrizni a fogsor felfekvését, az alaple-
mez kiterjedését a mintán.
A kész protézis az azonosító jel alapján a munkalappal együtt a mintán kerül
a fogorvosi rendelőbe.
III. Készrevitel injektálási eljárással (pl. Futurajet, Palajet)
Az eljárás előnyei:
- az anyagnak polimerizácíós zsugorodása szinte elenyésző,
- a paradontium és a gerinc védelme érdekében a protézis némi rugalmas
sággal rendelkezik, mely nagyon lecsökkenti a törések számát,
- az eljárással a porozitás kizárt,
- az eljárás után az anyagban feszültség nem keletkezik,
- nem igényel levegőnyomást vagy hydraulikus préselést,
- elkészítése gyors, egyszerű,
- polimerizáció után a monomerpárolgás kizárt.
A készrevitel folyamata:
- a küvettákat és az injektáló perselyt vazelinnel kikenjük,
- az alsó küvettafélbe beágyazzuk a fogsort keménygipsszel. Vigyázni kell
arra, hogy a frontfogak a küvetta szélével derékszöget zárjanak be. Ha a gipsz
megkeményedett, a felületet eldolgozzuk; a küvetta szélét megtisztítjuk.
- A felületet speciális gipszizolálóval izoláljuk (pl. Stone Pep). Előnye a
vízüveggel szemben az, hogy nem kocsonyásodik meg az alámenős területeken.
- Az injektáláshoz be- és kivezető viaszcsapokat készítünk (átmérőjük 8-10
mm). Két bevezető csapot csatlakoztatunk a protézis orális, dorsalis felszíneire a
küvetta kivezető nyílásához.
- A fogakat szilikonblokkal fogjuk be. Ennek az eljárásnak az előnye, hogy
kibontáskor a fogak között nem lesz gipsz, nem sértjük meg a felületet és maga a
kibontás is sokkal gyorsabb, egyszerűbb. A fogak orális, vestibuláris és occlusális
felszínét bekenjük szilikonnal, és amikor kötni kezd, retenciós gyöngyöt szórunk a
felületre.
- Felső küvettát az alsóval összecsavarozzuk és vibrátoron felöntjük kemény
gipszszel. Felöntés előtt az elzárócsapot el kell fordítani.
- A gipsz megkeményedése után a küvettát forró vízben vagy forrázógépben
felmelegítjük, majd a küvettákat szétcsavarozzuk, szétnyitjuk. A felületeket zsírtala
nítjuk.
- A gipszfelületet műanyag izolálóval izoláljuk. Csak olyan izolálót szabad
használni, mely nem növeli a felületet (pl. filmizoláló), tehát hatását nem hártyakép
zéssel fejti ki, hanem a beleivódik a gipsz pórusaiba. Célszerű az izolálást kétszer
elvégezni.
79
Ha végigsimítjuk a felületet száraz kézzel, nem is lehet érezni az izolálást,

csak ha benedvesített kézzel ellenőrizzük a felszínt, akkor tapintható a síkos felület.
- A fogakat be kell csiszolni vagy beégetni.
- Ha a küvetták kb. 40 fokra lehűltek, összecsavarozzuk és az elzáró csapot
kinyitjuk.
A küvettát a küvettatartóba helyezzük.
- Az injektáló persely aljára a befecskendező gyűrűt és keresztirányban
bevágott műanyag lapocskát süllyesztünk.
- A polimert a monomerrel szilikoncsészében összekeverjük (teljes protézis
hez í 7 ml folyadék 45 ccm por) és 2-2,5 percnyi érlelés után az injektáló perselybe
öntjük.
- Amikor az anyag már húz szálat (1-2 perc) az injektáló perselybe a
nagyobb nyílású befecskendező gyűrűt az anyagra helyezzük.
- Az injektáló perselyt a küvettához illesztjük, a tekerőszárat a cilinderre
tesszük és a bajonetvégződésnél elzárjuk.
- A küvettatartót a küvettával együtt vízszintes helyzetbe fordítjuk és jobbra
elkezdjük tekerni a tekerőszárat, mindaddig amíg a küvetta alján meg nem jelenik a
műanyag.
- Az elzáró csapot elfordítjuk és kalapáccsal rögzítjük.
- A küvettát függőleges helyzetbe fordítjuk és folytatjuk az injektálást
mindaddig, amíg a tekerőszár automatikusan tovább nem ugrik. így a túlfeszítés
kizárt.
- A küvettát 20 percig állni hagyjuk.
- Az elzáró csapot kiszedjük, a tekerőszárat eltávolítjuk.
- A küvettákat szétcsavarozzuk.
- A küvettatartóban egyenként kiütjük a gipszet a küvettákból, majd a
fogsort kibontjuk.
- A fogsorokat ellenőrzés végett az artikulátorban kontrollálhatjuk, majd a
már ismert módon kidolgozzuk és polírozzuk.
IV. Készrevitel SR Ivocap Svstem-mel:
- Az eljárás előnye, hogy a zsugorodást kompenzáló, nedves hőpolimerizá-

ciós eljárás következtében harapásemelkedés nem következik be.
- A próbafogsorok korrekt végleges mintázása nagymértékben megkönnyíti
a fogsor kidolgozását.
- Beágyazáshoz egyaránt használható szilikon (Flexeston) vagy kemény
gipsz.
- Az eljárás lényege, hogy beágyazás után egy kapszulában elöadagolt, majd
rázókészülékben intenzíven felrázott akrilátot injektálnak a speciális küvettába 6
Bahr nyomással.
- A polimerizáció meghatározott magasságnyi vízközegben történik 35-40
perc alatt. Az állandó vízszintmagasságot a víz felszínén úszó műanyag gömbök
megakadályozzák.
- Kibontás egyszerű és gyors, a reartikulálás során ellenőrizhető a fogsorok
rágófelszínének megfelelő kialakítása.
- A kidolgozás megfelelő puszírozás esetén szinte csak a szélek átdolgozását
80
jelenti, polírozáshoz Robinson-kefét és hagyományos eszközöket használhatunk. Ha

a kidolgozás nem közvetlenül kibontás után történik, akkor a protézist a munka
megkezdéséig vízben kell tárolni.
Immediát protézis készítés

Mikor tervez a fogorvos immediát protézist? Általánosságban azt kell mon-
danunk, hogy minden foghiányos embernek immediát fogsorral kellene fogak
pótolni, mert az emberek egymás, közötti érintkezése is szinte megkívánja a
kulturált, kellemes külsőt.
Ehhez hozzátartozik a fogak épsége, vagy annak látszata is.
A dolgozó ember számára különösen nagy terhet jelent a korai foghiány. Az
a tudat, hogy huzamosabb ideig kell fogatlanul maradnia, s ezáltal hivatásának
gyakorlásában és a társadalmi életében hátrányt szenvednie, a pácienst gyakran
elriasztja a szükséges beavatkozástól, a fogak eltávolításától. A fogveszteség mindig
az egyéniséget is érinti. A foghiány zavarja a rágást, a beszédet, a légzés mechaniz-
musát, amihez még az arc kifejezőképességének korlátozása is járul. Tehát összetett
körfolyamat alakul ki, amely a pácienst bizonyos tehetetlenségre kárhoztatja.
Az immediát protézis feladata: a páciensnek azonnali segítséget nyújtson, s
ezen túlmenően megakadályozza vagy csökkentse a szájüregben várható módosulá-
sokat. Hosszú ideig vitatták az immediát protézis elnevezés helyességét, ma már ez
a fogalom általánosan elismert. Az elnevezés a latin immediátus = közvetlen szóból
ered, egy jól érthető meghatározás szerint: immediát protézisen olyan részleges vagy
teljes pótlást értünk, amelyet közvetlenül az extrakció után a gyógyulási folyamat
megvárása nélkül helyezünk a szájba. Ez azt jelenti, hogy a lenyomatot az extrakció
előtt veszi a fogorvos és a fogtechnikus. Ezután, de szintén még az extrakció előtt
készíti el a portézist.
Ezzel az eljárással ellentétes az ún. közbeeső (interim) protézis, amikor a
részleges vagy teljes protézis a húzásokat követő huszonnégy órán túl készülnek el.
Ennek elkészítése nem különbözik a hagyományos protéziskészítési eljárásoktól,
minthogy mindegyik olyan lenyomat alapján készül, mely az állcsont tényleges
állapotát adja vissza.
Az extrakció előtt készített protézis viszont különleges munkamódszert
követel meg.
Az immediát protézis készítésének módszerei:
- Legismertebb eljárás az, amikor a fogorvos a fogeltávolítás előtt lenyomatot
vesz az anatómiai képletekről. A fogtechnikus ezután elkészíti az anatómiai
mintát, amiről lefaragja az eltávolításra szánt fogakat. A fogtechnikusnak nincs
módja a lenyomat alapján meggyőződni a felszín alatti elváltozások mértékéről, a
processus alveolaris atrophiájának.fokáról. Ennek értékelése fogorvosi feladat, neki
kell tehát mindig eldönteni röntgenfelvételek és egyéb vizsgálatok alapján, hogy
milyen mértékben kell a minta felszínét átalakítani.
- Az alkalmazható másik módszer a következő: immediát protézist leggyak-
rabban a paradontósisban szenvedő páciensek számára készül. A röntgenfelvétele-
kenlegtöbbször megállapítható, hogy a processus alveolaris labiális lemeze nagyobb
fokban sorvadt le, mint a palatinális. Ennek következményeképpen a felső frontfo-
83
gak extrakciója után, a csontmag nélküli gingiva az extrakciós sebüregre jobban

ráhajlik, mint az orális oldalon.
Ezen a területen, ezt figyelembe véve úgy faragjuk le a gipszfogakat, hogy a
legtöbbet az ajak felőli részről - a processus alveolaris labiális oldalának közel
egyharmadát vesszük le, míg az orális oldalon csak 1-3 mm-t távolítunk el a
gipszmodell gingiva-széléből. Ez a faragási mód összhangban van a fogmedernyúl-
vány visszafejlődési folyamatának ismeretével, mely szerint a fogak eltávolítása után
az állcsontok igyekeznek felvenni a genetikai ősformájukat.
Az esztétikai igények kielégítése céljából a fogtechnikai laboratóriumnak
törekednie kell arra, hogy az immediát protézis frontfogai élethűek legyenek,
tükrözzék a páciens természetes fogainak egyéni sajátosságait. A műfogakat úgy kell
kialakítani, hogy színben, nagyságban, formában és tengelyállásban hasonlóak
legyenek az eltávolított fogakhoz. Ha a műfog alakja eltér az extrahált fog anatómiai
alakjától, akkor másként tükrözik vissza a fényt, mely rontja az esztétikai hatást. Ha
a gyári műfog nagyobb méretű, akkor csak gondos csiszolással készíthetjük el
megfelelő nagyságúra és alakúra. Nagy szakértelmet igényel az egyéni műfog
természetes alakjának megmintázása és színezése.
A minta artikulátorba helyezése után az utasítás szerinti fogakat lefűrészeljük
és a leírt módszer szerint a mintát gravírozzuk. Részleges protézisnél az elhorgony-
zások elkészítése után gyári műfogak felállítása, vagy egy előre elkészített tanulmá-
nyi minta alapján történik. A további munkafázisok megegyeznek a hagyományos
fogsorkészítési eljárásokkal.
Részleges protézisről teljes protézisre való átálláskor funkciós széleket kell
kiképeznünk. E célból egyéni kanalat készítünk, melybe a maradó fogakat is
belefoglaljuk. Ezzel az egyéni kanállal a fogorvos funkciós lenyomatot vesz és
meghatározza a készítendő protézis alaplemezének kiterjesztését és szélének vastag-
ságát is.
Az immediát protézis leggyorsabban önkötő akrilátból készíthető. Hátránya
az akrilát nem megfelelő polimerizációjából adódó monomerpárolgás, mely rendkí-
vüli irritatív hatással rendelkezik, főleg friss extrakció után.
Az immediát protézisnek nem csak funkcionális, esztétikai és fonetikai
feladata van.
Az elvesztett fogak statikai helyreállítása és a stabilitás szintén követelmény
a protézis készítésekor. Tapasztalatok azt bizonyítják, hogy közvetlenül az extrakció
utáni protézissel ellátott pácienseknél gyorsabb a sebgyógyulás és elkerülhető az
állkapocsízületben az esetleges mélyharapás következtében kialakuló elváltozás.
A protézis végső kialakítását nagymértékben befolyásolja az immediát proté-
zisbehelyezése, ebben azonban nagy jelentősége van az általános lebontódási folya-
matnak is, mely minden szervezetben egyéni lefolyású.
A paradonpathia dystrophicans (fogellazulás) esetén a csontfelszívódás erő-
teljesebb, mintha egészséges a paradontium. Ezt figyelembe véve megállapíthatjuk,
hogy az immediát pótlás a végleges pótlás számára jobb alapot teremt. Mint
formázó terápiás eszközt használjuk fel a gerinc protetikai szempontból előnyös
konfigurációjának kialakítására. Kétségtelenül bebizonyosodott tény, hogy munka-
bírású gerinc kialakítása immediát fogsor segítségével jobban sikerül, mint anélkül.
Az immediát protézis viselésének tartama bizonyos fokig egyénenként válto-
zik. Ha a protézis alaplemez már nem megfelelően illeszkedik a nyálkahártyával
84
fedett csontos alapzatra, akkor célszerű az új, végleges protézist elkészíteni. A

protézis behelyezésével a szájüregben a funkciók végzését biztosítani tudjuk. Na-
gyon valószínű, hogy a végleges pótlás számára az anatómiai képleteket kedvezően
befolyásolni lehet.
Érdekes megfigyelés, hogy az immediát protézis alatt szinte sohasem lépnek
fel sebfájdalmak, mert „a protézis, mint a seb kötése" a kóros behatásokat távoltart-
ja. Ezáltal a sebgyógyulást rendkívüli mértékben elősegíthetjük. Az érzéstelenítés
ideje alatt szájba helyezett protézis a megszokás idejét is lecsökkenti. Az eredeti
fogfelállítás reprodukálása a páciens számára viszonylag gyors átállást biztosít, ez
rendszerint egy nap után bekövetkezik.
Az immediát protézissel elkerülhetjük az állkapocsízület, az állcsontgerinc
szövetei és az egész szájüreg nem fiziológiás, kóros elváltozásait, tehát sokoldalú
gyógyító hatása van.
M űf ogsor j avítások
Műfogsor javítások
A műfogsorjavítások ún. hideg és meleg eljárással készülhetnek. A hideg
eljáráshoz önkötő akrilátokat, a meleg eljáráshoz normál polimerizátumokat hasz-
nálunk. Ha az önkötő akrilátokat szabadon hagyjuk polimerizálódni, akkor a kémiai
folyamat nem megfelelően zajlik le, lekötetlen szabad monomerek maradnak az
anyagban, majd a szájüregben akár heteken keresztüli monomerpárolgás következik
be Ez rendkívül kedvezőtlen hatású a nyálkahártyára.
Ezért célszerű az önkötő akrilátokat is megfelelő ideig és megfelelő nyomá-
son polimerizálni.
I. Törésjavítás:
- Ha a protézis törési felszínei épek, és a fogsor biztonságosan összeilleszt

hető, akkor nincs szükség a fogorvos által vett lenyomatra.
- Ellenkező esetben a lenyomat feltétlenül szükséges.
- A protézis esetleges, retenciós azaz alámenős részeit kiviaszoljuk azért,
hogy a protézist a mintáról könnyen leemelhessük. A kiviaszolás differens területet
nem érinthet, a protézis mintán való pontos felfekvését nem befolyásolhatja.
- A törött, hiánytalan felszíneket összeillesztjük és különböző módszerekkel
ideiglenesen rögzítjük.
- A protézist mintagipsszel alátalpaljuk, megkeményedés után lefejtjük.
- A mintát akrilátizolálóval izoláljuk.
- A törési felszínek mentén a protézis alaplemezét az orális felszín felől
elvékonyítjuk, mintegy megnöveljük a javítási felületet. A csiszolás a nyálkahártya
felőli felületet csak minimális mértékben érintheti: A korszerű, keresztkötéses,
javításra alkalmas műanyagok használata nem igényli az ún. fecskefarok kiképzést,
hiszen a megfelelő nyomás, hőmérséklet és idő betartásával a javított felület
polimerizációs foka megközelíti az eredetit.
- A letisztított felületeket a mintára visszahelyezzük, rögzítjük.
- Bekeverjük az akrilátot és a felületre rétegezzük. Célszerű előbb mindig
összekeverni az akrilátot, tehát nem leszórni a rétegeket, azért hogy polimerizáció
után lekötetlen szabad vegyértékek ne maradjanak.
- A protézist a mintával együtt magasnyomású készülékben a technológiai
utasítás szerinti értékek mellett polimerizáljuk.
- Majd a mintáról leemeljük a protézist, kidolgozzuk és polírozzuk.
- Ha a javítást küvettába ágyazva készítjük el, akkor a minta izolálása után
viaszból megmintázzuk a törési felületet, a fogsort küvettába ágyazzuk úgy, hogy
csak a viaszból megmintázott felület marad szabadon. Az eljárás ettől kezdve
megegyezik a hagyományos eljárással.
87
II. Kapocspótlás:
- A letört fémkapocspótláshoz minden esetben a fogorvos által a protézissel
együtt vett lenyomatra van szükség.
- A lenyomatot a laboratóriumban kigipszeljük, a fogsort lefejtjük.
- A protézisből a letört kapocs látható részeit kicsiszoljuk és helyet biztosí
tunk az új kapocs számára. A nyálkahártya felőli felszínt lehetőleg ne csiszoljuk meg!
- A protézist a mintára visszahelyezzük, rögzítjük.
- Meghajlítjuk a kapcsot és viasszal a gipszfoghoz ragasztjuk.
- Bekeverjük az akrilátot és a javítandó területre letömjük.
- Magasnyomású polimerizálás után a mintáról lefejtjük, ha rugós szárú
kapcsot készítettünk a rugós szárrészt feltétlenül kiszabadítjuk, a felületet eldolgoz
zuk, polírozzuk.
- Küvettába ágyazva hasonlóan járunk el, mint a törésjavításnál.
III. Kihúzott fog és protézisből kitörött fog pótlása:
- Az eljárás lehet ún. blokkolásos vagy küvettába ágyazott módszerrel

készíteni.
- Blokkolással: kihúzott fog pótlása esetén minden esetben a fogorvos által,
a protézissel együtt vett lenyomatra van szükség. Protézisből kitörött fog pótlása
esetén erre nincs szükség.
- A laboratóriumban a lenyomatot kigipszeljük, a protézist a mintáról
lefejtjük.
- A protézist felérdesítjük.
- A megfelelő műfogat becsiszoljuk.
- Viaszból megmintázzuk a műínyt a műfoggal együtt.
- A fogsor vestibuláris felszínére gipszblokkot készítünk úgy, hogy a blokk
a hiány előtt és mögötti egy-egy fogra terjedjen ki, valamint magába foglalja a
rágóélek vagy rágófelszínek egy kis részét is.
- A gipsz megkeményedése után a blokkot kiforrázuk, zsírtalanítjuk, ha
szükséges a műfogakat a blokkban rögzítjük. A blokkot a műfoggal együtt visszahe
lyezzük a protézisre.
- Bekeverjük az akrilátot és az orális felszín felől letömjük.
- Magasnyomású polimerizálás után a blokkot leemeljük, a protézist kidolgoz
zuk, polírozzuk.
- Küvettába ágyazva az eljárás a következő: a minta elkészítése, a műfog
becsiszolása és a műíny megmintázása után a fogsort küvettába ágyazzuk úgy, hogy
csak a megmintázott terület marad szabadon. A folyamat innentől kezdve megegye
zik a hagyományos eljárással.
88
IV. Alábélelés:
A kivehető fogpótlások alatt a nyálkahártyával fedett csontos alapzat főleg
gingivális megtámasztás esetén különböző változásokon megy keresztül. A csontos
alapzat lassan lebontódik, a nyálkahártya lassan sorvad. A fiziológiai folyamat
következtében a merev alaplemez felfekvése sem lesz pontos, a fogsor stabilitása
csökken, esetleg el is törhet. A széli záródás, valamint az antagonista fogazattal
történő érintkezés sem lesz megfelelő.
Ezért a kivehető fogpótlásokat bizonyos idő múlva alá kell bélelni. Az
alábélelés történhet a fogorvosi rendelőben közvetlenül, vagy a fogtechnikai labara-
tóriumban közvetve.
Alábélelés a fogtechnikai laboratóriumban:
- Az alábéleléshez a protézissel együtt, a fogorvos által vett lenyomatra van
szükség. A fogorvos lenyomatvétel előtt a protézis alámenős részeit kicsiszolja, mert
így könnyebb lesz a fogsort a mintáról leemelni.
- A lenyomat alapján mintát készítünk.
- A fogsort műfogakkal lefelé küvettába ágyazzuk úgy, hogy csak a nyálka
hártya felőli felszín marad szabadon.
- A gipsz izolálása, a küvetta felöntése után megvárjuk, amíg a gipsz
megkeményedik.
- A küvettát szétnyitjuk, a lenyomatanyagot letávolítjuk, a gipszfelületet
izoláljuk.
- A fogsor nyálkahártya felőli felszínét elvékonyítjuk és a lenyomatanyag
helyére előzetesen bekevert akrilátot préselünk.
- Polimerizálás, kibontás és kidolgozás után a fogsort polírozzuk.
Az eljárás előnye az, hogy az alábélelt terület kémiai szempontból teljesen
egyenértékű lesz az eredeti alaplemezzel.
A fogpótlás egyetemes történetének rövid áttekintése
A fogpótlás egyetemes történetének

rövid áttekintése
Ókor
Az egyiptomi kultúra idejéből egy sírkamra feliratából szereztünk tudomást
Heszt-Re „főorvos" működéséről az i. e. 2600-as évekből. Címét egy állítólagos
sikeres foghúzásért kapta.
Az egyiptomiak ismerték a gyulladásos pulpakamra gyógyításának módját és
előfordult, hogy kihúzott emberi fogat, vagy állati eredetű fogat a szomszédos
fogakat átfúrva rögzítettek a maradó fogazathoz. Természetesen a pótlásnak csak
esztétikai jelentősége volt.
A legkorábbi fogpótlással kapcsolatos tárgyi emlék az etruszkok idejéből
származó aranypántokkal rögzített, borjúfoggal kombinált fogpótlás, melyet a
maradó fogakhoz csatoltak.
Léteztek ebben a korban az ún. aranyligatúrás fogpótlások is, melyek szintén
csak esztétikai követelményeknek feleltek meg.
A görög-római birodalom idejéből elsősorban fogászattal kapcsolatos falfest-
mények, foghúzó szerszámok maradtak fenn. A fogpótláskészítők a kornak megfe-
lelő színvonalon aranyból, ezüstből és elefántcsontból készítették fogműveiket.
Középkor
A kora középkorban némileg háttérbe szorult az orvostudomány, az emberi
életkor is lerövidült. Járványok és hosszú hadjáratok tizedelték az embereket, nem
volt igazán igény a fogpótlások készítésére.
Fallopies írt először a fog szerkezetéről, Amrbroise Pare tesz említést az
átültetésről, majd később Leonardo da Vinci írja le először az emberi fogazatot. A
fogpótlásokkal borbélyok, fürdősök, kirurgusok foglalkoztak.
Többnyire foghúzást végeztek fogászati kezelésként. A fogpótlások anyaga
még mindig nemesfém és elefántcsont voltak.
A késő középkorban az első egyetemek megalakulásával fejlődésnek indult az
orvostudomány és lassan bővültek a fogászattal kapcsolatos ismeretek is.
Újkor:
Az angol polgári forradalom után megindul a társadalmi fejlődés, az egyre
növekvő számú polgárságnak igénye és pénze is lesz már a fogpótlások készíttetésére.
Kialakul a fogászat, mint önálló tudományág. Az önálló fogtechnikai ipar
viszont csak a XIX. sz. elejére fejlődik ki. Mindaddig a fogpótlásokat aranyművesek,
csontfaragók segítségével készítik. A kezdeti időszakban a fogpótlások anyaga még
mindig csont, melyet jelzőfestékkel befestve többször bepróbáltak a páciens szájába
91
A fogpótlás egyetemes történetének rövid áttekintése
és ennek megfelelően végezték a korrekciót. Használtak ezen kívül nemesfémeket

és kihúzott emberi és állati fogakat is.
Mounton: Essay d Odontotechnique c. műve az első, csak fogászattal
kapcsolatos ismereteket leíró műve.
Pierre Fauchard-t (1678-1761) tekintjük „a fogászat atyjának", a modern
fogászat megteremtőjének. Kétkötetes tudományos igényű munkájában írja le a
rugóval rögzített teljes protézisek és a csavarozott csapos fogak készítésénak
menetét.
Pfaff (1715-1767) használt először lenyomatvételre viaszt és mintakészítésre
gipszet.
Az ún. sajtolt aranylemezt és a szívó hatású protézist Gilbert találta fel
Amerikában, a szívókamrás protézist egészen a második világháborúig használták.
Forradalmi előrelépést jelentett a porcelán fogászati alkalmazása. 1710-ben
kezdi meg működését a meisseni porcelángyár, miután Böttger és Tschimhausen
feltalálta a keményporcelánt. A kerámiafogsor feltalálója Duchateau volt 1774-ben,
de találmányát mégis Dubois szabadalmaztatta 1778-ban. Az első kerámiafoggyárat
1825-ben alapították S. S. White néven. A szegecselt kerámiafogat 1837-ben
Angliában készítette először Ash. Később a kerámia műfogakat aranykramponnal
látták el és így szegecselték az arany fémlemezhez.
Az elefántcsont alaplemez helyett az 1800-as évek közepétől kaucsuk alaple-
mezt készítettek. A kaucsuk fogászati alkalmazása Nelson és Charles Goodyear
nevéhez fűződik.
Land készített először kerámia köpenykoronát vákuumégetéssel. A
fogpótlások megmunkálásához eleinte lábbal hajtható fúrómotorokat használtak.
Melegítésre spirituszégőt, majd később Bunsen-égőt alkalmaztak. A
lenyomatanyagok kibővültek rugalmas anyagokkal.
A XX. sz. elején a nemesfémeket felváltotta a fogászati nem rozsdásodó acél
- azaz a Wipla. A műanyagkémia forradalmi változást hozott a kivehető fogpótlások
készítésében, az alaplemez már nem kaucsukból, hanem akrilátból készült és a
kerámia műfogakat is felváltották a műanyag, színezett műfogak.
A huszadik század második felére egyre inkább megnőtt az igény az irányban,
hogy a fogpótlások mindjobban hasonlítsanak a természetes fogakhoz. A leplező
anyagok széles skálán mozognak, egyre tökéletesebb technológiai megoldásokkal
egyre természetesebb színhatás érhető el.
A hiányzó fogak pótlása már implantátumok segítsével is megoldható.
A rendellenes fogazatot különböző beragasztott és kivehető készülékekkel
eredményesen szabályozni lehet.
Lehetőség nyílt az ún. epitézisek, vagy arcprotézisek készítésére és különböző
speciális fogászati megoldások, pl. obturátoros protézisek kivitelezésére is.
Ma már a fogpótlásokkal kapcsolatban az a cél, hogy funkcionális, esztétikai,
fonatikai szempontoknak megfelelően, a gnathológiai elvek alapján készüljenek a
fogművek.
_________________________________ A fogtechnika magyar történetének rövid áttekintése
A fogtechnika magyar történetének

rövid áttekintése
A honfoglalás kora
A legkorábbi magyarországi koponyaleletek a subalyuki barlangból származ-
nak és egyidősek a neandervölgyi lelettel.
A honfoglalás korából maradt fenn egy arany vázafestményen a fogkezelés
ábrázolása. A magyarok csontozatáról koponyaleletek tanúskodnak. A néphiedelem
szerint pl. a foggal született gyermeket sámán- vagy táltos-jelöltnek tekintették.
Ugyancsak különleges tulajdonságokkal bírónak tekintették a számfeletti foggal vagy
rendellenes fogazattal élő embereket is. Gyógyító" tevékenységet csak a sámánok és
táltosok végeztek és végezhettek
Kora középkor
A kereszténység felvételével a gyógyítás a szerzetesek feladata lett. A fogá-
szok magyar származású védőszentje Árpádházi Szent Erzsébet lett, míg az európai
államokban a fogászat védőszentjének Szent Apollóniát tekintik.
Az orvostudomány fejlődése csak lassan indul meg, gyakorlatilag a gyógyí-
tással foglalkozók a görög szerzők műveit olvassák és tanulmányozzák.
A céhek létrejötte után sebész-fogászok foglalkoztak a fogeltávolítással. Az
inasokat 3 évre a céhbeli mesterek vették fel felszabadulásuk után, céhlevéllel ellátva
kötelező vándorútra mentek. Vándorlásuk végén, hogy céhmesterek legyenek, ismét
vizsgát kellett tenniük. A mesterek fogeltávolításra alkalmas eszközökkel rendelkez-
tek. Ebből a korból származik Zsigmond király udvari borbély-sebészének, Dabi
Mihálynak címere, melyet 1430-ban kapott nemesi oklevele adományozásakor. A
címerben egy háromgyökerű fogat tartó kéz látható.
Késő középkor
Az 1400-1500-as évekből Dudith András (1533-1589) munkássága a legis-
mertebb. Levelei kapcsán fejtette ki fogászattal kapcsolatos nézeteit.
Az olasz származású Menardus János II. Lajos udvari orvosa volt, aki
ugyancsak levélgyűjteményében összegezte fogászattal kapcsolatos ismereteit. Meli-
us juhász Péter (1536-1572) Herbáriumában többek között megemlíti azokat a
növényeket, melyek a fogfájás enyhítésére szolgálnak A könyv már magyar nyelven
íródott.
Újkor
Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) nevéhez fűződik az első magyar nyelvű
orvosi munka.A Pax Corporis-nak fogászati vonatkozásai is vannak.
A fogászat már önálló tudományág, melynek létrejönnek szakterületei is:
- a fogpótlástan
- és az extrakciótan.
93
A fogtechnika magyar történetének rövid áttekintése
A XVIII. sz.-ban már Magyarországon is működnek a magukat fogásznak nevező

foggyógyítók.
1769-ben Mária Terézia rendeletére a nagyszombati egyetem orvosi kara is
kibővült. Itt tartott előadásokat Plenk József sebész és szülész, aki bár nem volt
gyakorló fogorvos, ismerte a fogbetegségeket és a fogszabályozás kezdeti módszere-
it. Később, mint a Budai Egyetem tanára, latin nyelven fogászati könyvet is
megjelentetett.
A könyvnek fogpótlástani vonatkozásai is vannak, megemlíti az elefántcsont-
ból, vízilóagyarból faragott fogpótlásokat, melyeket sebészeti fonalakkal rögzítettek
a szomszédos fogakhoz.
A XIX. sz. elején a fogászat három területre bomlik:
- konzerválás,
- fogászati sebészeti beavatkozás
- fogpótlások készítése.
A Budapesti Orvostudományi Egyetemen már fogászmesteri diplomákat is
kiadnak. A fogpótlások készítésekor a kaucsuk alaplemezre kramponokkal rögzítik
a porcelánfogakat. Csak kivehető fogpótlásokat készítenek. A részleges fogpótláso-
kat a fogorvos két-három havonta kivette és felújította a rögzítést, vagyis a
ligatúrákat. 1871-ben készül a Foggyógyászai gyakorlatot" szabályozó rendelet,
mely az egységes egészségügyi ellátás érdekében tett első lépések egyike.
A fogpótlások kaucsukból, vulkanit"-ból készültek, a részleges fogpótlásokat
kapcsokkal horgonyozzák már el.
A rögzített fogpótlások közül elsősorban még csak csapos fogak készülnek,
az angliai bevezetés után lassan terjednek el a hídmunkák. Az első hídpótlást Dick
Arnold készítette a századfordulón.
Az első színvonalas fogtechnikai laboratóriumot 1897-ben nyitotta meg
Schmidt Gyula.
A fogtechnika 1903-tól képesített szakma Magyarországon, ahol a mesterek
mellett inasok és segédek dolgoztak. Az inasok hetente háromszor jártak iskolába.
1918-tól négy polgári után jelentkezhettek inasnak a fiatalok. 1930-tól folyik
szakosított oktatás a fogtechnikus képzésben.
1968-tól az érettségihez kötött szakmák közé sorolják.
A képzés 1995-ig kétéves volt, az elnevezést egy ideig fogművesre módosí-
tották. 1995-től ismét fogtechnikusképzés folyik három évfofyamon a szakma
egyöntetű igénye és a technológiai fejlődés egyre bővülő ismeretei miatt.
94
Irodalomjegyzék
Anyagismeret és gyártástechnológiák
6. sz. Ip. Szakmunkásképző Int. kiadványa, szerk. Dzurdzik János, 1991.
Die Ausbildung zum Zahtechniker - Totalprothesen Verlag Neuer Merkur,

München, 1993.
Bihari Andor: Német -magyar fogászati szótár Fogtechnikai Vállalat, 1993.
Biodent APF Prothetik De Trey, Dentsply.
Einführung in die Zanhersatzkunde, Urban and Schwarzenberg, München,

1988.
Fábián T.: A részleges foghiányok pótlásának tervezése Fogtechnikai

Vállalat, 1983.
Fábián T. - Kaán M.: Klinikai fogpótlástan Sote Fogorvostudományi Kar.
Fábián T. -Kaán M. - Szabó I: Klinikai fogpótlástan Donau Dental, 1990.
Fábián T.- Huszár Gy. - Götz Gy.: Bevezetés a fogpótlástanba Medicina,

1983.
Földváry I.- Huszár Gy.: A fogpótlás technológiája Medicina, 1965.
Gündler, H. - Person, M.: Szisztémeorientált teljes protézisek készítése.

Handbuch der Totalprothetik Ivoclar, 1994.
Huszár Gy.: A magyar fogászat története

Országos Orvostörténeti Könyvtár kiadványa, 1965.
Kemény I.: Fogptólástan Medicina, 1973.
Orvosi helyesírási szótár Akadámiai kiadó, 1992.
Die partielle Prothese mit Modellgussbasis, Marxkors, R Bego, 1984.

Prágai G.: A teljes alsó kivehető fogpótlás alaplemeze és külső felszíne
Medicina, 1986.
Das rationelle Labor Ergonomie in der Zahntechnik Neuer Merkúr Verlag,
München, 1968.
Irodalomjegyzék
Szentpétery A.: Gnathológiai alapfogalmak SZOTE Fogászati és Szájsebészeti

Klinka, 1984.
Szentpétery A.: Bevezetés a rágófelszíni anatómiába SZOTE Fogászati és

Szájsebészeti Klinika, 1984.
Szentpétery J.: Orális biológia.
Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, 1994.
Die Teilprothese - Caesar/Lehmann Verlag Neuer Merkur GmbH,

München, 1993.
- valamint a Fogtechnikai Szemle, az Új Fogtechnikai Szemle, a Das Dental
Labor, a Quintessenz szakmai folyóiratok évfolyamai.
Szarka-féle interbasalis öntött fémlemez
Szeretném Önöket megismertetni egy új szemléletű de mégis egyszerű, a fogsor

bázisában elhelyezhető öntött fémlemez készítésének technológiájával.
Nevezhetnénk akár fémbetétnek is de mivel vázasított rendszerű és gyakorlatilag a
fogsorbázis majdnem teljes terjedelmére kiterjed ezért inkább fémlemezről
beszélhetünk Körülbelül hét-nyolc éve kezdtem foglalkozni azzal a gondolattal, hogy
találni kellene a különböző merevítő hálók, fémhálók, hajlított fémbetétek és a
fémlemezek között egy olyan megoldást, amely mindegyiket magában foglalja és a
fogsor bázisában legyen elhelyezhető. Meg kellett feleljen azoknak az elvárásoknak
amiket egy fémlemezzel szemben támasztunk. Elsősorban törésbiztos legyen. Ne
növelje meg az alaplemez vastagságát. Esztétikailag megfeleljen a kor
követelményeinek és egyik legfontosabb szempont, hogy a fogsor alábélelhető
legyen. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével fejlesztettem ki a képen
látható teljes és részleges fogsorokban is elhelyezhető öntött fémlemezt.
Orális nézet Nyálkahártya felőli
nézet
Összehasonlítva a hálók, fémhálók rossz tulajdonságaival, hogy merevítésre
egyáltalán nem alkalmasak, sőt törés esetén a fogsor pontos javítását nehezítik,
ebben a megoldásban a törés szinte kizárt. Esztétikai hatásában az opákerezett
/színre festett / megoldást találtam a legmegfelelőbbnek. De elkészíthető – és majd
erre is fogok példát mutatni a későbbiekben- fémszínű és aranyozott változatban is.
Az esztétikai hatást fokozni lehet
a felső állcsontnál az anatómiai nyálkahártya képleteket is figyelembe véve a rugae
palatini / szájrózsák / képleteinek kiszabadításával, a mirigyes zónában lukretenció
kialakításával /amelyekkel fokozni tudjuk a retenciót is / a protézisfogak alatti
területen egyedileg kialakított rácsretenciót alkalmazunk, és a lemez különböző
árnyalatú szenezésével is eredményeket érhetünk el.
A fémlemezzel szembeni előnyei:
- Nincs fémérzékenység, mivel akriláttal fedett minden rész

- Más szájban lévő fémekre sincs kölcsönhatása
- Alábélelhető /ezzelmegnőafogsor kihordási ideje, azalábélelésköltségetöredéke
egy új
fémlemezes fogsor elkészítési árának /
- Jobb esztétikai hatás /festéssel a nyálkahártyaésafogsoralaplemezszínéhez
alakítható /
Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható - hét-nyolc éves referenciák állnak a

rendelkezésünkre- ,hogy ez a fogpótlás teljes mértékben kiválthatja a hagyományos
fémlemezt, annak biztosítja minden előnyét és kiküszöböli a hátrányait.
Alkalmazható mind préseléses, öntőakrilátos és injektált technológiákhoz. Azt
hiszem bemutatásként ennyi elegendő, a későbbiekben részletesen ismertetem a
fémlemezkészítéssel szinte megegyező technológiáját és a helyben tartó elemeinek
kialakítását. Zárásként néhány illuszrációt mutatok be.
Alsó, nyálkahártya felőli nézet Alsó nyálkahártya,
felső orális nézet
Vestibularis nézet Szájba helyezés
után
Felső mesterséges fényben Felső természetes

fényben
Ebben a részben szeretném bemutatni egy élő munkán a lemezkészítés technológiai menetét. Ennél a
munkánál kicsit megnehezítette a dolgunkat az, hogy az interbasalis fémbetét beépítése a fogpróba
felállítása után merült fel igényként. Teljes alsó-felső fogsor, lesorvadt alsó negatív gerinc és szintén lapos,
sorvadt felső állcsont, mindkét esetben törekedni kellett ahelybentartási tényezők maximális kialakítására és
figyelembevételére, alsónál a lemez súlyának növelésével, felsőnél csökkentésével. Kérés szerinta
hagyományos préselési eljárással illetve a felsőnél hagyományos és puhán maradó akrilát kombinációjának
megfelelő helyfenntartó lehetőségekkialakításával kellett megtervezni.
Az alsó basalis fémlemez elkészítésének menete:

Mivel a próbafogsor már készen volt ezért könnyebb volt jelölni a mintán a fogak helyzetét és dőlésszöget a
kialakítandó legalább négy helybentartó csap vagy tüske helyzeteinek meghatározásához. Ezek után az
alaplemez kontúrjainak megfelelően 1 mm-es. helyfenntartó viaszt helyeztünk fel. (1 ábra). Mivel igen nagy
harapási magasságról van szó, akár 1,5-2 mm-es viaszt is alkalmazhattam volna, mert a lehetőségek
engedik, hogy vastagságban és méreteiben erőteljes vázkialakítást tervezhessünk. Viszont arra is
gondolván, hogy a későbbiekben a fogsor alábélelésre szorulhat és a statikai szempontok, amely szerint
jobb, ha minél közelebb van a gerinchez a lemez, ezért választottam az 1-es vastagságot. Ezután a
fémlemez technológiájának megfelelően következik a dublírozás, munkaminta készítés. Szokásos módon
dublírozás után a beágyazóval történő felöntés következik, amelyet 4 bar nyomás alatt 60 percen keresztül a
teljes kötési idő befejezéséig tartunk. Előszárítás után felületedző modellspray-vel kezeljük. Ezután
átrajzoljuk a mestermintán meghatározott paramétereket és kezdhetjük a mintázást.
A mintázás menete a következő: Elkészítjük a lemez bázisát a hely adta lehetőségeknek megfelelően recés
viaszból, a bázis kiterjesztésénél
figyelembe kell venni, hogy a végleges fogsor alaplemez határain belül maradjunk úgy, hogy az elkészült
fogsor esetleges korrekciójainál a lemez
nehogy felszínre kerüljön. Ezek után a retenciók kialakítása történik. A műfogak alatti területeket használjuk
alsó esetében a retenciók kialakításához, ezáltal közvetlen a kapcsolat a műfogak és az alaplemez között.
Molarisok tájékán fogformának megfelelően használhatunk ívelt lukretenciókat. Természetesen figyelembe
véve a vázasítás és a megfelelő merevítés követelményeit. Ebben az esetben a helybenmaradást biztosító
súly növelése érdekében külön pluszban a bázis alapjával párhuzamosan gömbfejű ívretenciókat is
használtam. Lényeges dolog, hogy a lemez bázisának orális és vestibuláris széleit sohasem egyenes
vonalban alakítsuk ki, hanem ívelten, a fogak kontúrjainak megfelelően approximálisan bemélyítve. / ez sima
fémlemezeknél is ajánlott / Két dolog.miatt lényeges ez: egyrészt az akrilát is mint a műanyagok általában. a
lineáris fém- műanyag egyesítési pontoknál a legtörékenyebbek, ezért van az sok esetben, hogy sima
fémlemezeknél - ahol ezt nem veszik figyelembe- gyakran letörik a vestibularis rész Második esetben
puszírozáskor a juga alveolariák kialakításánál nem kell attól félnünk, hogy a fém felszínre kerül. Miután
elkészültünk a modellírozással ezek után a berajzolásnak megfelelően. felhelyezzük a helybentartó csapokat
vagy tüskéket, 1,5-s rúdviaszból a fogak tengelyállásának megfelelően. Legalább 4 darabot, kettőt a 3-asok,
kettőt pedig a molarisok tájékán. Ezzel, hogy minimum négyet teszünk föl a lemez billegését akadályozzuk
meg. A tüskék hosszát mindig úgy határozzuk meg, hogy a fogak talpi részében lévő furatokban
helyezkedjenek el. Inkább hosszabbra. hagyjuk, a későbbiekben ez méretre vágható. A furatokba illeszkedő
tüskék biztosítják a lemez helybenmaradását és helyfenntartását. A tüskéket nem célszerű vastagabbra
készíteni, mert ha véletlenül rosszul terveztük meg a helyüket, akkor kis mérvű hajlítással tudjuk a tengely
állását korrigálni. Másrészt helyigény szempontjából is kedvezőbb. Ugyanakkor csak helyfenntartó szerepük
van, a készre vitelkor keletkező mechanikai igénybevételeknek / pl. présnyomás / ez az átmérő is bőven
elegendő. Lásd 2. ábra: A mintázat a luk és ívretenciókkal, valamint a helyfenntartó tüskékkel. 3. ábra:
Felcsapozva
A felső basalis fémlemez elkészítésének menete:

Felső esetében hasonló az előkészítés, helyfenntartó viasz kiválasztása, dublírozás, stb. Itt szintén
ugyanazon tényezőket kell figyelembe venni mint egy alsónál. Legfontosabb azonban a helyigények
figyelembevétele. Már a helyfenntartó viasz kiválasztásánál is figyelembe kell venni a végleges szájpad
vastagságát. Az a cél, hogy a protézis alaplemeze szájpadi részen a lemez és az akrilátborítás együttes
vastagsága az 1,5 –ös vastagságot ne haladja meg a megfelelő komfortérzet elérése érdekében ezért a
lemez vastagságát és a helyfenntartást, valamint orálisan a lemez akriláttal történő fedését ennek
megfelelően tervezzük meg. Célszerű a nyálkahártya felőli részhez közelebb elhelyezni a lemezt, ezért
véknyabb helyfenntartó viaszt /0,4-es vastagságút / ajánlok. Ajánlott az orális rész vastagabb akriláttal
történő fedése. A későbbiekben egy esetleges alábélelés esetén a vastagságnövekedés kompenzálására az
orális rész akrilátjából vehetünk el. Itt törekednünk, kell a lehető legvékonyabb lemezkialakításra. /ajánlott
0,3 és 0,4 mm-es recésviasz használata / Épp ezért, mivel ilyen vékonyságú lemez elérése a célunk, nagyon
lényeges és fontos a megfelelő vázasítás és merevítés szem előtt tartása. Törekednünk kell a. kollektorok és
kapcsolódások helyes megtervezésére, a hely adta alapterületek maximális igénybevételére,
kihasználására, a retenciók elhelyezkedésére. A torus palatinus lefutásának megfelelően 0,4-es idomviasz
valamint a fogak alatti rácsretenció megvastagításával fokozhatjuk a merevítést. Mint ahogy az előző
részben leírtam, a retenciók kialakítását - egyébként teljesen egyénileg, ki hogy akarja- lehet a nyálkahártya
anatómiai adottságainak figyelembevételével kialakítani, pl. a rugae palatini képleteinek kiszabadításával, az
os palatinum területén a mirigyes zónában lukretencóva1, a fogak tájékán pedig különböző ívelésű
rácsretenciók alkalmazásával. Vigyázzunk arra, hogy a lemez dorsalis lezárása soha. ne essen egybe a
fogsor végleges lezárási vonalával, hanem előtte minimum 4-5mm-rel történjen, mert ezzel tudjuk biztosítani
a kemény és lágy szájpad közti átmenetet. Modelálás után szintén felhelyezzük a helybentartó tüskéket vagy
csapokat a fent felsorolt szempontok alapján.(4. ábra) Csapozás és a beágyazás előkészítése következik
mellyel a következő számban részletesen foglalkozunk. A festett alsó és felső lemezek (5-7. Ábra). A végén
a már kész próbafogsorba behelyezett basalis lemezek (8-10. Ábra). A munkán preparálva láthatóak a
helybentartó tüskék elhelyezkedései. A munka készrevitelét már barátom laboratóriuma végzi.
Kérdéseikre e-mailban szívesen válaszolok. Címem: szarkadent@axelero.hu
1. ábra: Helyfenntartó viasz elhelyezkedése 2. ábra: A megmintázott modell a helybentartó tüskékkel
5. ábra: Felcsapozva 6 ábra: Felső viaszmintázat

7. ábra: Felső orálisan 8. ábra: Próbafogsorban 3-asok, 7-esek tájékán preparáltan
9. ábra: Próbafogsor orális nézet 10. ábra: Próbafogsor, 3-as, 7-es tájékon helybentartó tüskék
Engedjék meg, hogy néhány gondolatban visszatérjünk még az öntés és a vázelőkészítés tematikájához. A
Fontos szempont az öntőfém kiválasztása, mivel igen vékony 0,3 mm-es átlagvastagság a kívánatos. Ebből
kifolyólag rugó keménységű öntőfémeket használjunk, melynek keménysége 340 és 420 kp/mm2 között
ajánlatos. Rugalmassága 210,00-230,00 GPa. Ez azért lényeges, mivel tudjuk, hogy az akrilátok
rugalmassági modulusa igen alacsony.
Ajánlott ezt a mutatót minél jobban közelíteni egymáshoz-ami szinte lehetetlen- mivel a fémek
hajlítószilárdsága jóval nagyobb, ebből kifolyólag az akrilát terhelésre sokkal rosszabbul reagál. Terheléskor
a fém rugalmasságából adódóan feszültség jöhet létre a két anyag között,ami az akrilát repedéshez vezethet
/azért fontos az is, hogy a préseléses eljárásnál a megfelelő akrilát helyfenntartás mindenütt biztosítva
legyen, mert ha direktben a lemezt közvetlenül présnyomás éri, a rugalmas deformálódás következtében a
fogsor kibontása után repedést vagy törést idézhet elő az akrilátban/. Összegzésül tehát olyan minőségű
CoCrMo ötvözeteket használjunk, melyek ezen kritériumoknak a legjobban megfelelnek.
Beágyazásról, kitüzelésről:
Elnézésüket kérem, hogy unos-untalan arra hívom fel a figyelmüket, hogy a pontos, preciziós
öntéstechnológia alfája és ómegája a fém és a beágyazóanyag megválasztása, valamint a kitüzelés
paramétereinek betartása. Számomra legelső szempont-és gondolom az Önök számára is- , hogy adott
öntőfémhez a gyártó által ajánlott vagy előállított beágyazókat használjak. A pontosság érdekében kétféle
tényezőt kell figyelembe vennünk a beágyazó anyagok használata közben. A kötési tágulást és a hőtágulást.
Mind a kettőnél a gyártó által megadott utasításokat kell betartani. Lényeges dolog ezeknek a
figyelembevétele és adaptálása azért, hogy a fém zsugorodási együtthatója és a beágyazó kötés- és
hőtágulása közötti kiegyenlítődés megtörténjen. A kötési tágulást nagy mértékben befolyásolja a beágyazó
por és folyadék keverési aránya a folyadék növelése vagy csökkentése folytán. A hőtágulás adott beágyazó
típusra a feltüntetett kitüzelési adatok ismeretében biztosítható. Általában beágyazó típusoktól függően a
hőlépcsők a következőképpen alakulnak normál beágyazók esetén: 250Co- ig 5-9Co/min felfűtési idő, 250Co-
n tartjuk 30-60 percig, 560Co-ig 9-15Co/min felfűtési idővel, 560Co-n tartjuk 15-30 percig, 850Co-ig 15Co/min
felfűtési idővel, 850Co-n 10-20 perc hőtartás és 960-1050Co-ig maximális felfűtési idővel tartjuk 30-45 percig.
Gyorsbeágyazók esetén 760 - 850Co- on előmelegített kemence ajánlott, melyet folyamatos ütemben öntési
hőmérsékletre hevítünk /960-1050Co / és ott tartjuk 30-45 percig Az öntési hőmérsékleten való tartás
intervallumát befolyásolja az öntések száma. Sajnos a laboratóriumok nagy részében a bevett gyakorlat az,
hogy az időtényező csökkentése érdekében ezeket az adatokat nem veszik figyelembe
A váz előkészítése:
1.ábra: Felső fémlemez öntés és homokszórás után 2. ábra: Alsó fémlemez öntés és homokszórás után
Öntés és szobahőmérsékleten történő lehűtés után

200-500µm Al2O3 -al lefújjuk, majd az öntőcsapok
levágása és feldolgozás után a festés előkészítéséhez
200µ szemcsézetű Al2O3 korunddal ismét átfújjuk.
Festés előtt ne használjunk gőzborotvát vagy
tisztítóeszközt, csak olajmentes levegővel tisztítsuk
meg. Ezután következik a színre festés, melyet az
akrilát színének vagy a nyálkahártya-képletek
színösszetételének megfelelően hordunk fel.
Használhatunk önszáradó rózsaszín opaker
folyadékot vagy por-folyadék alapú opakereket is
különböző színezőkkel.
3. Ábra: Felső fémlemez dorsalis irányból
Amennyiben öntőakrilátos vagy injektált technológiát

használunk, mindenképpen szükséges az opaker
szárítása 150-250Co-n /anyagtól függően/ 5-10 perc
időintervallumban. Amennyiben ezt nem tesszük meg,
megtörténhet, hogy az alapanyagban lévő monomer
vagy folyadék feloldja az opakert. Túlhevítésre
vigyázzunk, mert elszíneződést és hólyagosodást
okozhat.
4. Ábra: Lemez festés közben

Fogpróba:
Mivel az előző számban egy kész próbafogsorba kellett utólag elkészítenünk a basalis fémlemezt ezért most
nagy vonalakban, a technológiai sorrendnek megfelelően ismertetném a fogpróba elkészítésének menetét
teljes alsó-felső fogsornál. A beartikulált harapások irány és mérőpontjainak átrajzolása után eltávolítjuk a
harapási sablonokat, ráhelyezzük a már festett fémlemezeket a mintára
5. Ábra: Harapás artikulátorban 6.Ábra: A fémlemezek kontrolálása artikulátorban
Kontroláljuk, hogy a helybentartó tüskék a hármasok tájékán hogyan helyezkednek el a bejelölt szájzug-
vonalhoz viszonyítva. Amennyiben szükséges tengelyállási korrekciókat végzünk. Miután beállítottuk a
helyfenntartó csapok tengelyállását, a felső lemezt levesszük és visszahelyezzük a felső harapási sablont.
Ezután az alsó mintát izoláljuk és az alsó frontfogak felhelyezése következik a simphysispont magasságának
megfelelően. A hármasok helybentartó csapjaira való felhelyezésnél méretre vágjuk a tüskék hosszát. A
fogak talpi részében határozott furatot alakítunk ki, amely pontosan illeszkedik a helybentartó tüskére.
Ezután következik a kisőrlők majd a nagyőrlők felrakása A nagyőrlőknél lévő helybentartó tüskék esetében
hasonlóképpen járunk el mint az előzőekben../5.Ábra/ Meg kell jegyezni, hogy a basalis betétek ilyen típusú
helybentartásánál minden esetben célszerű a fogak felállítását a frontfogakkal kezdeni. Előbb a teljes alsó
fogsort állítsuk fel, majd a felsőnél már a hármas egység kialakítása érdekében kezdhetjük a kisőrlők tájékán
a fogfelállítást. Miután a felállított fogpróba megfelel az anatómiai, gnatologiai és funkcionális
követelményeknek, felviaszolás és puszírozás után a végleges bázis határainak és vastagságának
kialakításával fogpróbára elkészült
7. Ábra: A méretre vágott tüskék a próbafogsorban 8. Ábra: Felső oralis nézetből/helybentartó tüskék 3-6
tájékán
9. Ábra: Alsó oralis nézetből /helybentartó tüskék 3-6 tájékán/ 10 Ábra: Artikulátorban
11-12-13. Ábra: Kész próbafogsor
Elérkeztünk a Szarka-féle interbasalis fémlemez megismertetésének utolsó részéhez, melyben
szeretném bemutatni különböző technológiákon keresztül a készre-vitelt. Engedjék meg, hogy
túlságosan ne részletezzem az egyes technológiákat, hisz mindnyájan ismerik azokat, csupán a
lemezzel kapcsolatos részekre térnék ki. Nézzük mindjárt a hagyományos fogsorküvettában történő
készrevitelt.
1-2.Ábra Viasztalanítás és izolálás után
A modell beágyazása, viasztalanítása, kiforrázása, izolálása a megszokott módon történik. A lemezt

célszerű kiforrázás után gőzborotvával is áttisztítani, majd teljesen leszárítani.A fogakban lévő
fúratokat finoman szondára tekert vattával vagy filccel áttisztítjuk az esetleges izoláló-maradék
eltávolítása érdekében. Ezután visszahelyezzük a lemezt, ellenőrizzük, hogy a tüskék jól illeszkednek-
e a fúratokba és a lemez billegésmentesen a helyén van-e.
3-4.Ábra: Helyére illesztett lemez

Ezután következik a fogsor tömése, melyet megfelelő konzisztenciájú anyaggal kell elvégezni, a
túlságosan kemény anyag használata kerülendő. A küvetták összezárásával egy próbanyomást
végzünk, utána szétvesszük és ellenőrizzük, hogy az anyag elegendő-e és a lemez nem billent-e ki a
helyéből.
3-4.Ábra: Helyére illesztett lemez
Ezután következik a fogsor tömése, melyet megfelelő konzisztenciájú anyaggal kell elvégezni, a
túlságosan kemény anyag használata kerülendő. A küvetták összezárásával egy próbanyomást
végzünk, utána szétvesszük és ellenőrizzük, hogy az anyag elegendő-e és a lemez nem billent-e ki a
helyéből.
5-6.Ábra: Ellenőrzés
Az anyagfelesleg eltávolítása után hidraulikus présen lassú, egyenletes, fokozódó nyomás alatt
rögzítjük a küvettákat a kengyelben, majd az anyag típusának megfelelő technológiával
polimerizáljuk. A polimerizálás után bontás, kidolgozás, polírozás és a fogsor átadása következik.
7-8.Ábra: Kész fogsor
Öntőakrilátos készrevitel
A modellt öntőküvettában dublírgéllel fölöntjük, majd a dublírmassza dermedése és hülése után

szétszedjük, a mintázatot kiemeljük a masszából, majd viasztalanítjuk. Viasztalanítás után a fogakat
visszahelyezzük a helyükre, majd a lemez visszahelyezése következik.
9.-10. ábra
Mivel a dublír-gél rugalmas, ezért a lemezt feszülésmentesen kell visszahelyeznünk. Amennyiben egy
kicsit bizonytalanabb vagy enyhén billenő, billegő vázat tapasztalunk, úgy valamilyen eszközzel -
önkötő vagy ragasztó- rögzíthetjük a fúratokban a lemezt. Ez azért lehet szükséges mert felöntéskor a
lemez függőleges helyzetbe kerül és ha nem pontos az illeszkedés, megbillenhet. Ezután
visszahelyezzük a leizolált és előkészített mintát a helyére és következik a felöntés. A felöntésnél egy
nagyobb átmérőjű beöntőnyilást és egy kisebb átmérőjű légzőnyílást alkalmazok, ezzel elékerülve az
esetleges bennmaradt levegő által okozott anyaghiányt. Következik a polimerizálás anyagtípusnak
megfelelően.
11.Ábra: Polimerizálás után, mintáról levéve
Injektált készrevitel esetén:
A modell beágyazása hasonlóképpen történik mint a hagyományos technikánál, a különbség csak az, hogy
speciális nagy nyomású küvettába ágyazunk, jó minőségű beágyazó-gipszbe. Kiforrázás, viasztalanítás után
fontos a minta szárítása, a mintából történő folyadék eltávolítása /mikrohullámon 1-2 perc, hagyományos
injektálásnál előírt szárítási idő / után következik az izolálás.
14-15-16.Ábra
Következik a lemez visszaillesztése, majd rögzítése. Erre azért van szükség, mivel az anyag
befecskendezése 6 bar nyomáson, függőleges helyzetben történik, valamint a zsugorodást kiegyenlítő
anyagutántöltődés következtében fellépő anyagmozgás a lemez elmozdulásához vezethet. A
polimerizálás és a megfelelő időszakú hűtés után következik a bontás.
17.Ábra:Bontás után vestibularisan a már levágott csapok

maradványai láthatóak
Meg kell jegyeznem, hogy általában a mikrohullámra polimerizálódó anyagok is törékenyek és
ilyen esetekben is ajánlott a basalis lemez beépítése, mivel ezzel a módszerrel a monomer-mentes
anyagok nem veszítik el bio-kompatibilitásukat, valamint fizikai és kémiai tulajdonságaikat. A
lemez mindenhol 100%-os mértékben bázisanyaggal fedett, ezért a fémérzékenység lehetősége is ki
van zárva.
18-19.Ábra: Kidolgozott mikrohullámra polimerizálódó felső teljes fogsor orális és nyálkahártya felőli nézetben
Bízom benne, hogy az Önök számára is bebizonyosodott, hogy a bevezetőben felsorolt kívánalmaknak a
basalis lemez mindenben megfelel. Remélem, ebben a néhány példában be tudtam mutatni, hogy ezzel az
egyszerű technológiával elkészíthető basalis lemez milyen sokrétűen felhasználható. Természetesen ugyanígy
alkalmazható csúsztatók, horgonyok kombinációjában is. Engedjék meg végezetül, hogy néhány fotóval
köszönjek el Önöktől.
U.i.: A munkám során felhasznált anyagok és technológiák gyártóinak nevét tudatosan nem
említettem, törekedve arra, hogy reklámmentes, tisztán szakmai ismertetőt tartsak.
Szarka István ftm.
Fényárban Részleges lemez aranyozva

Részleges lemez polírozva Felülnézetben
Orális nézet

Fogtechnikus Szakmai Ismeret

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Fogtechnikus Szakmai Ismeret

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Pósáné Szűcs Erika

ifj. Schulze László

Fogtechnikus szakmai ismeret

ifj. Schulze László

Lektorálta: Dr. Szentpétery András

Magyar Fogtechnikusok Országos Ipartestülete

Az ábrákat Makó János készítette

Fogpótlás és fogmű (Pósáné Szűcs Erika) ........................................................ 5

Minden protetikai megoldást, mely kapcsolatban van a fogakkal fogműnek

A kivehető fogpótlás feladata és

A fogpótlásokkal szemben támasztott követelmények:

A részleges kivehető fogpótlások

Az anatómiai lenyomatvétel célja:

Az anatómiai lenyomatvétel jellemzői:

A funkciós lenyomatvétel célja:

A funkciós lenyomat jellemzői:

anyagok képesek az elmozduló nyálkahártyaredőket torzulásmentesen lemintázni. A

Az antagonista lenyomatvétel célja:

Az antagonista lenyomat jellemzői:

A tanulmányi lenyomat jellemzői:

2. Mintakészítés alginát alapú lenyomatvétel után:

1. ábra A minták szabályos faragása

- 24 óráig tárolható algináttal vett lenyomat alapján: a lenyomatot vízközeg

2. ábra Alsó funkciós lenyomat mandzsettázása

A mandzsettázás célja: a lenyomat széleinek védelme és a funkciós árok

Egyéni kanál készítés

Az egyéni kanál feladata: funkciós lenyomatanyaggal kitöltve meghatározza

Az egyéni kanál anyaga lehet:

Akrilát egyéni kanál készítése:

a) normál polimerizátum egyéni kanál készítés: (pl. Superacryl A-E és O,

A kanál nyelének helyét és formáját általában a fogorvos határozza meg. Ha

3. ábra A felső egyéni kanál készítésének néhány lehetősége

4. ábra Az alsó egyéni kanál készítésének lehetőségei

Szájon kívüli kanálnyél készítésekor arra kell vigyázni, hogy a kanálnyél az

- a küvettákat szétnyitjuk, a viaszt eltávolítjuk és a felületet zsírtalanítjuk.

b) egyéni kanál gyorsankötő akrilátból (pl. Duracrol)

- a széleknek megfelelően körbevágjuk és a maradék anyagból elkészítjük a

- a széleket frézerrel, vagy smirglicsikkal elgömbölyítjük,

5. ábra A felső és alsó minták fóliázandó területei

Részleges mintán amennyiben a fogak orális nyaki felszínén duzzadt a

A felső dorsalis lezárási vonal kialakítása:

Teljes harapási sablonok készítése funkciós mintára:

Ha teljes alsó-felső harapási sablont készttünk egy páciens számára, akkar a

6. ábra A viaszsáncok kialakításának szabályai

Harapási sablon készítése részleges mintára:

7. ábra: A viaszsáncok alakja és méretezése részleges harapási sablon készítésekor

Természetes fogazat és rögzített fogpótlások esetén:

Teljes foghiányok esetén

A fogpótlásoknál kialakítandó okklúziós típus meghatározása a fogorvos

Az állkapocs mozgásait reprodukáló

a symphysis-pont helye felé mutat, elsősorban az artikulátorba rögzítést, másodsor-

8. ábra: Az artikulátor részei

Ismerünk arcon típusú artikulátort, amely az állkapocsízület felépítésének

10/a. ábra A fej hátrahajtott helyzetében a Camper-sík párhuzamos lesz

Minták rögzítése középértékű artikulátorban a Bonwill-féle háromszög alap-

11. ábra A Bonwill-féle háromszög, az okklúziós sík, és a Balkwill-szög a középértékű vagy

12. ábra A Balkwill-szög alkalmazása artikulátorban történő rögzítéskor

- az alsó mintára felkenjük a gipszet és csak megkeményedés után folytatjuk

Részleges kivehető fogpótlások

Az alaplemez: beborítja a nyálkahártyával fedett csontos alapzat egy részét és

A maradófogazat okklúziós felszínének függvénye, hogy anatomikus vagy

Kapcsok Billenés- Finommechanikai Teleszkópok

13/a ábra: Egyszerű hajlított kapocs