Csengetett, Mylord?

v.1.0.4
 EL Ő S ZÓ É S KÖ S Z ÖN E T-
N Y I LVÁ N Í TÁS
AKIK RENGETEGET TETTEK AZÉRT, HOGY
EZ A KIBŐVÍTETT SZÖVEGKÖNYV
MEGSZÜLESSEN.

Ezeken az oldalakon szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akiknek

munkája nyomán a következőkben megtalálható szövegkönyv a jelen formájában
létrejöhetett.
Fodor Tibor – akit immár van szerencsém ismerni - és barátai munkája képezte
azt a szilárd és kiterjedt alapot, amelynek segítségével nekifoghattam egy
pontosabb, teljesebb változat elkészítésének. Bár az ő szövegkönyvük stilisztikailag
nem volt egységes mű és voltak benne ilyen-olyan hibák, én mégis pokolian hálás
vagyok nekik, hiszen a végleges szöveg több mint 95%-át összeszedték és
begépelték. Ezzel gigászi munkától kíméltek meg, amely ráadásul eléggé monoton
is. Rám így már csak az élvezetesebb dolgok maradtak.
A szövegkönyv csiszolgatása hobbimmá vált, annak minden vonzatával. Csak
szabadidős tevékenységként űztem, ez a magyarázata a több mint 2 évig tartó
munkának. Igyekeztem egységes arculatot adni mind a 26 résznek, mely
erőfeszítésem remélem sikerrel járt. Formátumként végül is a .pdf mellett
döntöttem, mert az bármilyen platformon ugyanúgy jelenik meg, amivel
elkerülhetőnek vélem az újratördelésből fakadó hibákat, az anyag széthullását. A
kiindulási alapot képező művel szabadon bántam, a saját kedvemre megtartottam,
ami tetszett és átírtam, hozzátettem vagy elhagytam belőle, amit úgy láttam jónak –
remélem a szerzők nem neheztelnek majd rám ezért. Remek ötletnek tartottam
például a magyarázó betéteket, amelyek dőlt betűvel találhatóak. A rádiójátékok
narrátor szerepének megfelelően íródtak - aki még hallott/hallgat ilyesmit érti mire
gondolok, talán még a fülébe is cseng egy kedvenc darabja, miközben e sorokat
olvassa. Ezek a részletek, melyek a sorozat vidám stílusához illeszkedően, időnként
kissé Rejtői árnyalatokat öltenek, szerintem sokat tesznek hozzá a hangulathoz.
A szövegben előforduló nevek minden esetben az angol formájukban kerültek a
szövegkönyvbe. Kifejezetten célom volt, hogy a rengetegszer rosszul idézett
neveket a helyes formájukban használják a jövőben e mű jeles olvasói. Aminthogy
abban is segítséget nyújtanak, hogy az érdeklődőbb közönség másutt könnyen
utána olvashasson a szóban forgó történelmi személynek, vagy helynek. Én azt
hiszem egy vérbeli, fekete öves Mylord-rajongótól joggal elvárható, hogy ismerje a
kedvenc sorozatában előforduló idegen nevek helyes formáját, ebben segít
szándékaim szerint, a szövegkönyv mögé illesztett Idegen szavak és Nevek
Gyűjteménye is.
A szövegkönyv és a lexikon rész után pedig egy másik vonulat következik, a
rajongásé. Ebben a részben egy másik illetőnek tartozom köszönettel, akinek sajnos
csak internetes fórumon használt, UnionJackRubber nickneve ismeretes előttem.
Az általa és barátai által elvégzett „nyomozások” lenyűgöztek, mind alaposság,
mind humor tekintetében. Az írásai hivatkozásait, ahol kellett frissítettem, a
tartalmat javítottam, hozzátettem, képekkel illusztráltam és a fejlécben megjelöltem
a szerzőt is. Ezek a bejegyzésszerű stílusban megírt kalandozások késztettek arra,
hogy magam is folytassam azokat, úgy éreztem, hogy ebben az ötletben „bőven
maradt még erő”. Remélem sikerült felnőnöm elődeim színvonalához és további
vidám perceket szereznem mindazoknak, akik az angol humor e Magyarországon
befutott sorozatának lelkes rajongói lettek vagy lesznek. Ki szeretném még emelni
azt a fantasztikus alaposságot, amivel a készítők annak idején a sorozatot
megalkották – korhűség, díszletek, történelmi események, személyek és minden
egyéb szintjén. Számomra ez a sorozat sikerének egyik – ritkán megemlített – titka.
Kutatásaim során rengeteg újat tanultam, az élet minden területéről, talán így lesz
ez másokkal is.
Két közösséget szeretnék itt még megemlíteni, akiknek nagyban köszönhető,
hogy ha lassan is, de a munka végére (?) érhettem. A Facebook közösségi portálon
megtalálható, két magyar rajongói oldal több ezer tagjának szeretnék még ehelyt
köszönetet mondani, akik életben tartják és gyarapítják a sorozattal kapcsolatos
tudást, új tartalmak előállítására sarkallják egymást, ezzel tovább éltetve a múlt e
számunkra fontos sorozatát.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy leszögezzem, sem Jimmy Perry/David
Croft szerzői, sem más fordítói vagy egyéb jogait nem kívánom bitorolni, ez egy
rajongók számára, társadalmi munkában készült, kizárólag otthoni szabad
felhasználásra szánt, hallás után legépelt, kifejezetten non-profit mű. Ugyanez áll az
illusztrációként felhasznált sorozatbeli vagy internetről származó képekre,
egyebekre is.
Bizonyos vagyok benne, hogy minden erőfeszítésem dacára is maradtak még
hibák a szövegkönyvben, ezeket egy-egy későbbi kiadásban igyekszem orvosolni és
reményeim szerint újabb bejegyzések is kerülnek majd hozzátoldásra. A
szövegkönyvi hibákat lehet jelezni a mylord.szovegkonyv@gmail.com címen -
amivel egyetértek, a következő kiadásban javítva lesznek.
A mindenki számára elérhetővé tételt – hiszen kiadásnak sehogy sem hívható -
pedig szándékosan időzítettem egy jeles alkalomra, a sorozat 30. évfordulójára.

Baráti üdvözlettel és önfeledt szórakozást kívánva,

Tompa Csaba
Budapest, 2018. 07. 31.
1. rész - Csengetett, Mylord?
AHOL AZ EGÉSZ KEZDŐDÖTT...

-- (Franciaország – 1918 – Valahol a fronton)--

12trees: Hová mész Alf? A parancs úgy szólt, előre.
Stokes: Én meg hátra megyek.
12trees: Miért?!
Stokes: Mert gyáva vagyok.
12trees: Hát... de... akkor meg lelőnek dezertálásért!?
Stokes: Hát menj csak. Legyél nagy hős. Nem tartalak vissza.
12trees: Teljesítem is a kötelességemet: előrenyomulok!
(12trees kiugrik a romok közül, majd rövid golyózápor után visszatér.)
Stokes: Most meg mi baj?
12trees: Adok néhány percet magamnak mielőtt előremennék. Kezd meleg lenni.
Stokes: Igen. Nem maradhatunk itt. A német bajtársak ismerik ezt az épületet. Gyerünk!
12trees: (Zihál) Ez halott, Alf?
Stokes: Lehet.
12trees: Hallgassuk meg a szívét!
Stokes: Rajtad a sor.
12trees: Ó, ugyan Alf, tudod hogy milyen bátor fajta vagyok. Ketyeg még?
Stokes: Nem, de az órája az igen.
12trees: Mit csinálsz már megint?!
Stokes: Nem lesz rá szüksége ott ahová ment, hárfa vagy poroltó az, ami kell neki.
12trees: Kifosztod a halottat? Ez halottrablás!
Stokes: Ha én nem: megteszi más. Leszedem még a gyűrűt is. Nézd ezt a követ!? Biztos ezreket ér.
(Nyög) Nem tudom leszedni az ujjáról. Add kölcsön a bicskádat! Most meg mi bajod van?
Ettél tán valamit ami a gyomrodra ment? Majd a bajonettemmel.
12trees: Nem... ne csinálj vele semmit!
Stokes: Mit cirkuszolsz itt nekem?! Csak a követ akarom kiszedni.
12trees: Hány... hánynom kell tőled. Inkább meghalok, minthogy itt lapítsak veled, Alf Stokes!
Teljesítem a kötelességemet: előrenyomulok. Ég áldjon!
(12trees újra kiugrik a bombatölcsérből, majd még vadabb golyózápor után ismét visszatér.)
12trees: (Levegőért kapkod)
Stokes: Sokszor játszod még ezt nekem? Mert ha nem, van egy ötletem hogy kerülhetünk ki innen.
Visszamegyünk!
12trees: De le fognak lőni, mint dezertőröket.
Stokes: Hallgatnál egyszer rám is végre? Te és én elcipeljük ezt a szegény sebesült tisztet a tábori
kórházba.
12trees: De hisz halott!!
Stokes: Még nem hűlt ki egészen. Te nem vagy orvos, Jim Twelvetrees! Mindenki tévedhet egyszer.
(Teddy elhallóan hörög egy rövidet.)
12trees: Várj egy percet, Alf! Azt hiszem még életben van.
Stokes: Igazad van, gyerünk!
12trees: (Nyög) A hátadon fogod cipelni?
Stokes: Igen. Ha megcélozna néhány golyó, ő majd felfogja helyettem.

--(Tábori kórház)--
Nővér: Elnézést! Meldrum kapitány! Meldrum kapitány!!!
Teddy: Ooööhh.
Nővér: Bocsánatot kérek, de két baka vár odakint. Azt mondják hívatta őket.
Teddy: Mi a nevük?
Nővér: Private Stokes és Twelvetrees.
Teddy: Áááh, megmentették az életem, vezesse be őket!
Stokes: (egy másik közlegényhez) Kösz pajtás.
12trees: Csodálom, hogy van képe ide tolni a pofáját, Alf Stokes.
Stokes: Megmentettem az életét.
Nővér: A kapitány várja magukat.
Stokes: Köszönjük!
Teddy: Erre fiúk. Ne tisztelegjetek. Vegyétek le a sapkát. Pihenj! Szeretném közölni veletek, hogy
úgy viselkedtetek, mint a tökéletes téglák.
Stokes: (12trees-nek súgva) Mit mondott?
12trees: (szája sarkából) Téglák.
Stokes: Köszönjük, uram!
Teddy: Ha nem lettetek volna ott, Isten a tudója, mi történt volna velem. Ahogy egy semmirekellő
ellopta az órámat és a smaragdomat.
Stokes: Tele van a környék léhűtőkkel, uram! Igazi csőcselék.
Teddy: Igaza van. Szerencse, hogy nem vágták le az ujjamat a gyűrű kedvéért.
Stokes: Egy garast sem adnék értük, uram.
Teddy: Tény, hogy elvitték a smaragdomat. De bárhogy is, azt akarom, hogy tudjátok:
mindkettőtöknek annyival tartozom, amit nem tudok viszonozni. Ha valaha is valamit is
tehetek értetek csak szóljatok nekem. Hát, egy jó van a háborúban, hogy összehoz minket.
Az összes osztály azonos veszélyeken és nehézségeken megy keresztül. (Nővér odajön) Mi
baj van nővér?
Nővér: Sajnos rossz hírem van, Meldrum kapitány.
Teddy: Bertie hadnaggyal van baj a szélső ágyról?
Nővér: Nem. A jéggel van baj. Sajnos nincs egy szem se.
Teddy: Úgy érti, hogy a 11 órai pohár pezsgőm szobahőmérsékletű lesz?
Nővér: Attól félek igen.
Teddy: Micsoda átkozott balszerencse. Hol is tartottam?
Stokes: Az azonos nehézségeknél, uram.
Teddy: Ja, persze. Nos, büszke vagyok, hogy kezet foghatok veletek.
(kezet fognak)
12trees: Uram.
Teddy: (Stokes-nak) Te, te egy nagyon rendes ember vagy.
Stokes: Maga gentleman, uram.
Teddy: Ez minden, oszolj!
(kifelé indulnak)
Stokes: A francba, a francba, a francba!
12trees: Mi baj megint?
Stokes: Nem látta azt a nagy arany pecsétgyűrűt a jobb kezén? Hogy hagyhattam rajta?!
12trees: Undorodom magától, ha visszakerülünk Blighty-ba, soha többé nem akarom látni!
Stokes: Igen, átkozott szarházi, ha nincs ez az ötletem nem lennél most itt. Halott lennél.
12trees: Inkább halott lennék, mint hogy megosszam veled ezt az aljas szemléletmódot.
Stokes: Ez azt jelenti, hogyha túladok a smaragdon nem kéred a részedet?
12trees: Menj, mielőtt agyonütlek!
Stokes: Tégy amit akarsz!
(A nővér érkezik vissza)
Nővér: Private úr, kérem. Megtenné, hogy odaviszi Meldrum kapitánynak a pohár pezsgőjét? Nagy
a sürgés-forgás, megkezdődött Amiens ostroma.
12trees: Elnézést uram, a pezsgője.

--(London, 1927)--
12trees: Elnézést, uram. (Torkát köszörüli) Elnézést, uram. A reggeli teája.
Teddy: Óh, köszönöm. Köszönöm, Twelvetrees. Mi hír Chesterton-ról?
12trees: Eltávozott az éjszaka folyamán, uram.
Teddy: Ó, Jézus! Nagyon jó komornyik volt.
12trees: Valóban az volt, uram.
Teddy: Rendkívül kellemetlen. Kifújt anélkül, hogy rendesen kipucolta volna a csizmámat. Gyorsan
találnunk kell helyette valakit.
12trees: Gondolkoztam, uram. Felmerült bennem, nem jöhetnék-e én számításba a posztra?
Teddy: Nos, ez nem tőlem függ, a bátyámé a döntés joga.
12trees: Lehetnék annyira szerénytelen, hogy megkérjem szóljon egy jó szót az érdekemben, uram?
Teddy: Rendben van, majd feldobom reggelinél.

--(Reggelinél)--
Őméltósága: Nem, nem Teddy. Twelvetrees még túlságosan fiatal. Mit szól hozzá Lavender?
Lavender: Még csak 9 éve, hogy velünk van.
Teddy: De megmentette az életemet a háború alatt.
Lavender: Az életmentés még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy valaki jó komornyik lenne.
Poppy: Jó reggelt, papa! Jó reggelt, nagymama! Jó reggelt mindenkinek!
Őméltósága: Este későn jöttél haza, Poppy!
Poppy: Jerry elvitt megnézni Jessie Matthews-t az „Egyik tök jó a másik után”-ban.
Őméltósága: Ne használj ilyen kifejezéseket a reggelinél, Poppy.
Poppy: Ez az új Cocky show.
Lavender: Cocky?
Poppy: C. B. Cochrane, nagymama. Aztán elmentünk a Kit Kat Clubba. Egyszerűen isteni! Imádom a
Kit Kat Clubot. Hutch magánszáma ment, szuper hangja van. Az összes nő teljesen odavan
 érte.
Cissy: Gyűlölöm azt a helyet! A barátnőm, Penelope rettentően összeveszett a főpincérrel. Azt
mondta, ellenkezik a ház szabályaival, hogy nők táncoljanak egymással.
Poppy: Ez engem nem zavar, nem akarok lányokkal táncolni.
Cissy: Én sem akarok mindig lányokkal táncolni, csak a társammal, Penelope-val. Gondolom
hallottad, hogy Chesterton feldobta a talpát?
Poppy: Igen, milyen kár! Egy ilyen jó komornyik.
Cissy: Teddy azt akarja, Twelvetrees-nek adjuk az állást. Mit szólsz hozzá?
Poppy: Szerintem abszolút tökéletes.
Lavender: Te azt hiszed, minden ami nadrág, tökéletes.
Őméltósága: Ő határozottan alkalmatlan, az ügynökséghez fogok fordulni. Valahol és valamikor
meg kell találnunk a megbízható embert.

--(Stokes a színpadon)--
Stokes: így hát nekivágtam, hogy fogjak egy új lovat, rengeteg szaladgált. Felpattantam egyre, de
feldobta a hátsó lábát. Megpróbáltam befogni egy másikat. A lábát céloztam meg, de ő
nem vette be. Így jártam. Ha-ha-ha, ha-ha-ha. Ha-Ha-Ha. (nézők indulnak kifelé az amúgy is
igen üres nézőtérről) Úgy döntöttem, veszek egyet. Egész tucat állt egy sorban. Felkaptam
egy gebére, összeesett. Felkaptam a következőre, az is összerogyott. Aszondtam a
fickónak, aki árulta őket, a sor végén állót kérem. Azt mondta: ne vigye azt, mert akkor
mind összeesik. Ha-ha (a levegőbe lő) Áááá!! Senki nem alhat el mellettem! És most Private
Stokes bemutatja ragyogó tehetségét egy ostorral. Azt mondtam magamban, hogy
ő...(böfög) Pardon. A következő trükkhöz szükségem van gyönyörű asszisztensemre, Poker
Humphries-re!
(Ivy indiánszökellésben beugrál lufikkal, indiánmód huhogva. Stokes csattogtat az ostorral, majd
csap néhányszor. Amikor a fenekén lévő lufira csap, Ivy megugrik)

--(Az öltözőben)--
Stokes: Mi baj van veled, hibáztál!
Ivy: Én nem, nem hibáztam.
Stokes: Hibáztál! Háromszor is. Micsoda leégés a közönség előtt, hogy mellécsapok, mert te hibázol.
Ivy: Ne vádolj engem, nem leszek a cseléded, a múlt héten kihúztad a gyufát. Először rám csaptál
kétszer, másodszor is rám vágtál kétszer és harmadszor pénteken. Kék a fenekem, Apa.
Többet nem veszem a luftballont a popómra.
Stokes: Rendben, visszatérünk a késekhez.
Ivy: Ó ne, Apa ne, a késekhez ne!! Csak múlt héten szedték ki a fülemből a varratokat.
Stokes: Jól van, akkor a balták, az kiváló finálé.
Ivy: Ó, Apa, hogy tudnád kitenni a saját lányodat életveszélynek estéről-estére?!
Stokes: Csak még néhány hét szívem, amíg Myrtle kijön a sebészetről.
Ivy: Ő nem fog visszajönni!
Stokes: Ezt meg hogy érted?
Ivy: Ő mondta nekem a múlt héten, mikor a disznólábat vittem neki. Befejezte, és én is befejeztem!
Stokes: Soha nem hittem volna, hogy a lányom gyáva lesz.
Ivy: Én nem vagyok gyáva.
Stokes: Akkor meg mitől félsz? Ahogy a háborúban mondtuk: ha egy golyón a te neved áll, semmit
se tehetsz ellene.
Ivy: (mutatja a baltát) Ezen az én nevem szerepel: "Stokes".
Stokes: Csak azért írtam rá, hogy azonosítani lehessen.
Ivy: És honnan tudja a balta? Értsd meg végre, Apa: borzalmas mutatvány! Miért nem térsz vissza a
régi mesterségedhez?
Stokes: Mert elegem volt a térd és főhajtásból a ficsúrok előtt!
Ivy: Óh, anya szerint ragyogó voltál! És még mindig azt csinálnád, ha nem lettek volna ott azok az
ezüst halkések!
Stokes: Soha nem használták! Vegetáriánusok voltak.
Ivy: Nem kellett volna ellopnod, Apa!
Stokes: Én NEM loptam el!
Ivy: Áh!
Stokes: Csak kölcsönvettem, mert zavarba kerültem! Aztán visszaadtam volna!
Ivy: Persze, tudom, elzálogosítottad miatta a nagymama ágyneműjét! Meg az ágyát is! Szegény
szerencsétlen, a földön kellett aludnia! Anya szerint ez vitte el!
Stokes: Jó, térjünk vissza a deszkákhoz, a késekre! (kopognak) Bújj be! Ó, helló, Mr. Challon! Kér egy
italt?
Mr. Challon: Köszönöm, nem!
Stokes: Akkor iszunk egyet a bárban a második előadás előtt.
Mr. Challon: Maguknak nem lesz második előadás! Láttam az elsőt, borzalmas a műsora!
Stokes: Játsszon fair játékot, hisz még csak egy előadás volt. Húsz ember, ha eljött megnézni...
Mr. Challon: És mire a végére ért, csak tíz maradt! Felmondok magának! Az iroda törölte a többi
előadást. Itt van 10 shilling. Érezze magát szerencsésnek.
Ivy: Oooh! Mr. Challon!
Mr. Challon: Hm?
Ivy: Mi lenne, ha a baltával fejeznénk be?
Mr. Challon: NEM!
Ivy: Pompás finálé lenne!
Mr. Challon: Nem vállalom. Berakom Joe McWitty-t és idomított uszkárjait. (el)
Stokes: Most már értek mindent. Az izgalmat helyettesíti egy tucat uszkárral!
Ivy: Mit fogunk csinálni, Apa?
Stokes: Hát, ezzel nem jutunk messzire. Nesze, ez a tied.
Ivy: Nem, megvagyok. Van egy egyfontosom bevarrva az alsószoknyámba.
Stokes: (újra nyújtja a pénzt) Ez a tiéd, szívem. Nesze, fogd hát! Eladom a baltát. Nézd, jobban
tennéd, ha visszamennél anyádhoz.
Ivy: És te mit fogsz csinálni?
Stokes: Visszamegyek komornyiknak.
Ivy: Soha nem fogsz ajánlást kapni Sir Richard-tól az ezüst halkések ügye után!
Stokes: Óh, dehogynem! Tudok róla és a kertészfiúról.
Ivy: (néz ki a fejéből) Miért, mi történt a kertészfiúval?
Stokes: Ne törődj vele, Ivy! Néha sötét dolgokat tesznek a férfiak, amelyek nem tartoznak az
 ártatlan lánykákra.
Ivy: (vihog) Muris!
Férfi: Hagyják el az öltözőt, amint tudják, Joe McWitty már vár rá az idomított uszkárjaival. (el)
Stokes: Mhhh! (ajtóhoz megy, kikiabál) Nem lehetnek jól idomítottak, akkor nem jönnének egy
ilyen lyukba!!
Ivy: Hiányozni fogsz, Apa! A kések és a balta ellenére. (vállára hajtja a fejét)
Stokes: Igen, te is hiányozni fogsz, pompás kölyök vagy!
Ivy: Mindig jól kijöttünk, ugye?
Stokes: Persze! Egy tőről fakadtunk!
Ivy: Mikor foglak megint látni?
Stokes: Hé, hagyd már! Most figyelj!
Ivy: Igen?
Stokes: Amint megvetem a lábam, (Ivy hüppög) üzenni fogok érted. Ígérem. (ajtó nyílik, az uszkárok
berontanak) Ki innen! Kifele! Ki veletek!

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Ismerheti a helyzetet, James: nem akarunk idegeneket a házba. Menjen fel és
beszéljen az urasággal, mikor befejezte a mondanivalóját Maggie-nek.
12trees: Ó, azt nem tehetem, Mrs. Lipton! Tudom, hol a helyem! Eljön majd az én időm, ha az úr is
úgy akarja!
Henry: (tele szájjal) Hogy gondolja, az úr az emeleten, vagy... vagy az Úr a mennyekben? Hmm?
Mrs. Lipton: Maradj nyugton, Henry és ne köpködd tele morzsával a tiszta asztalomat! Maggie most
törölte le!
12trees: Azon tűnődöm, vajon kérhetnék még-e egy csészényit kiváló teájából, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Igen, természetesen, James.
12trees: Mindig mondom, maga készíti a legjobb teát London-ban. Nem ezt mondom mindig,
Henry?
Henry: (tele szájjal, köpködve) De igen, mindig ezt mondja, Mr. Twelvetrees!
Mrs. Lipton: Ha tovább köpködöd a morzsákat, kitekerem a nyakadat.
Henry: (Mrs. Lipton felé fordul) Bocsánat! (és persze köpköd)
Mrs. Lipton: (hesseget) EEE! Már megint azt csinálod! (taslit ad)
Henry: Jááj!
Mrs. Lipton: Maggie sokáig van fönt. Vajon mi történhetett vele?
12trees: Ne szólj szám, nem fáj fejem!
Henry: Rengeteget sírt a múltkor!
Mrs. Lipton: Tartsd a szád!
Henry: És hányt is egy csomószor!
Mrs. Lipton: Nem mondom megint!! (újabb tasli)
Henry: Ááá!

--(Stokes érkezik le a lépcsőn a cselédbejáróhoz, bekopog. Konyha)--

Henry: Nyissam ki?
Mrs. Lipton: Nem, Henry, te nem nyithatod ki az ajtót! Még a szolgálók birodalmában sem te nyitod
 ki az ajtót! Mr. Twelvetrees nyitja ki az ajtót, nem így van, James?
12trees: Igaza van, Mrs. Lipton! ÉN nyitok ajtót!
Henry: És mi van akkor, ha nincs itt?
Mrs. Lipton: Tartsd a szád! (sokadik tasli)
Henry: Jáááj! ... Ha nem nyit rögtön ajtót, még elmennek!
Mrs. Lipton: Mr. Twelvetrees nem nyit addig ajtót, míg nincs rendesen felöltözve. Nem így van,
James?
12trees: Igaza van, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Sokat kell még tanulnod, Henry!
(James megy ajtót nyitni)

--(Cselédbejáró)--
Stokes: (papírját nézi) Ehm, jó napot! Felkérést kaptam a betöltendő komornyiki állás ügyében a
Mrs. Edwards Alkalmazotti Ügynökségtől, a megadott címen jelentkezni szíveskedjék.
(Felnéz) Stokes vagyok!
12trees: Teeee?!
Stokes: Jim Twelvetrees, ha nem csal a szemem!!
12trees: Ide nem jöhet be! Ha nem tűnik el azonnal, értesítem a rendőrséget.
Stokes: Hát persze! És mi lesz a bűnöm? Meghátrálás az ellenséggel szemben? Egy sebesült tiszt
kirablása? A tanú is megvan hozzá. Végül is ott volt. Segített.
12trees: Vétlen áldozata voltam az aljasságának!
Stokes: Talán igen. Egy az egyhez az arány. (félrelöki 12trees-t) Most pedig bemegyek. (bemegy a
konyhába, harsányan) Ah, jó napot mindenkinek! Ma szerencsés napom van! Egy csésze
tea az asztalon, egy tüzes menyecske a kemencénél és találkozás egy régi cimborával,
akivel együtt szolgáltam a háború alatt.
Mrs. Lipton: Óh, milyen kellemes meglepetés, Mr. Twelvetrees!
Stokes: Igen, néma az örömtől. Csodálkozik rajta? Megmentettük egymás életét.
Henry: Mindketten egyszerre?
Mrs. Lipton: Tartsd a szád! (12trees ad egy taslit)
Henry: Jáj!

--(Szalon. Maggie szipog)--

Maggie: Tönkretettek! Megbecstelenítettek! Hogy nézzek így apám szemébe? Bukott nő vagyok.
(Teddy-re néz) És ő rántott a sárba. (Teddy feszeng) Aljasul kihasznált. Egy szolgálóleányt!
Őméltósága: Igen, jó, ezt már hallottuk.
Maggie: És mit fogok csinálni a bébivel? Kihasznált engem! Pedig ő is méltóságos úr!
Őméltósága: Nos, igen, ez elég ellentmondásos. Nézze, ügyvédeink utasítást kaptak, hogy
gondoskodjanak magáról. Ígérem, semmiben nem fog hiányt szenvedni.
Maggie: A gyerekemnek apa kell!
Őméltósága: Ebben nem tudunk segíteni, sajnálom. Nézze csak! Menjen szépen, menjen le, kérjen
Mrs. Lipton-tól egy jó csésze teát! (tolja kifelé) Meg egy meggyes lepényt. Aztán
csomagoljon össze és távozzék! Még itt van öt font a költségeire! (Maggie szipogva el,
becsukja az ajtót) Te lökött seggfej, TEDDY! Romba döntesz! Ez már az ötödik ügyed az
 elmúlt kilenc évben! És ráadásul vesztettünk néhány csuda jó cselédlányt!
Teddy: Rettentően sajnálom.
Őméltósága: Képtelen vagyok megérteni. Annyi magadfajta rendkívül vonzó lány van a világon!
Megszerezhetnéd a társaság krémjét. Hogy ne is említsem a balett táncosnőket! Miért
futsz éppen cselédek után?
Teddy: (Nyújtózik egy Teddy-set) Nem tudom. Csak elfog a vágy. Egyszer csak mászom fel a
cselédlépcsőn. A szívem dobog. Aztán belököm az ajtót. És csodálatos mosószappanillat
fogad. Olcsó parfümmel keveredve! Aztán a durva lepedők és a vászon hálóingek érzése...
Őméltósága: Hagyd abba, Teddy!!! (tölt) Igyál egy whisky-t vagy valamit! Azelőtt nem ilyen voltál!
Teddy: A háború az oka!
Őméltósága: Én is voltam háborúban. Mind voltunk háborúban. Mégsem futunk mind cselédlányok
után! Egy se maradt volna! (kopognak) Tessék!
(12trees érkezik)
12trees: Bocsánat, uram!
Őméltósága: Mi baj van, James?
12trees: Egy illető óhajtja látni önt, az üres állás ügyében.
Őméltósága: Az ügynökség küldte?
12trees: Igen, uram. Edward méltóságos úr ismeri jól.
Őméltósága: Jóságos ég! Nem másztál föl több cselédlépcsőn, ugye?
Teddy: Persze, hogy nem!
Őméltósága: Jó, vezesse be!
12trees: Mister Alfred Stokes!
Stokes: Jó napot, uram! (Teddy-hez) Jó napot, Sir!
Teddy: Óh, az a magasságos! Private Stokes! (kezet fog vele) Ez az ember mentette meg az
életemet!
Őméltósága: Eddig azt mondtad, James mentett meg!
Teddy: Igen, így igaz!
Őméltósága: Hányszor mentették meg az életedet?
Teddy: Csak egyszer.
Őméltósága: Két ember?
Teddy: Igen!
Őméltósága: Értem. Nos, ebben az esetben magáé az állás, feltéve, hogy az ajánlólevele rendben
van.
Stokes: Az utolsó gazdámtól származik, uram.
Őméltósága: (kinyitja) Ó, te jó ég! A vén Richard! Eton-ben voltunk együtt. Egy darabig.
Teddy: Csak nem kizárták?
Őméltósága: De, igen.
Teddy: A fiúk miatt?
Őméltósága: Egen. Megpróbálták eltussolni az ügyet.
Teddy: És, sikerült nekik?
Őméltósága: Neeem. Na lássuk csak! Szavahihető, aha! Megbízható, (Stokes szerényen hallgatja,
12trees egyre merevebb) szorgalmas és becsületes. (12trees a plafonra mered) Nem
lehetne jobb ajánlólevele, ha maga diktálta volna sem.
Stokes: Köszönöm.
Őméltósága: Úgy tűnik, rendben lennénk. Be tud lépni azonnal?
Stokes: Igen, természetesen, uram.
Őméltósága: Jó. James, ennyi lenne, köszönöm. (Stokes James-nek nyújtja a kalapját, James
megfogja és kimegy) Nos, Teddy, magunkra hagynál egy pillanatra?
Teddy: Persze, persze. (indul, de Stokes előtt megáll) Köszönöm még egyszer, hogy megmentette az
életemet!
Őméltósága: Stokes! Remélem elégedett lesz a hellyel!
Stokes: Köszönöm, uram.
Őméltósága: James majd körbevezeti. Megmutatom az ezüstöt holnap reggeli után.
Stokes: (kivirul) Örömmel állok elébe, uram.
Őméltósága: Első feladata egy új cselédlány alkalmazása lesz.
Stokes: Egy új cselédlányé? Nem jelent nagy gondot, uram, rengeteg kódorog mostanában.
Őméltósága: A ház hölgyeinek ellátása is az ő gondja lesz.
Stokes: Természetesen.
Őméltósága: Olyan megfontolásból, amelybe nem akarok most belemélyedni, nem óhajtok túl
csinosat.
Stokes: Komolyan?
Őméltósága: Komolyan. Valami laposat akarok és közönségeset.
Stokes: Laposat és közönségeset. (kivirul) Bízza csak rám, uram! Ismerem a megfelelőt.

--(Ivy érkezik egy csomaggal, ernyővel, egy papírlapot olvasgatva. A tizenkettes sz. kapu előtt Wilson
kapitánynak feltűnik.)--
Wilson: Segíthetek, kisasszony?
Ivy: Ó, a tizenkettes számot keresem.
Wilson: Ó, ez Meldrum Lord rezidenciája. A szolgálati bejárat arra van!
Ivy: Ó, köszönöm.
Wilson: (elveszi a táskát) Majd én viszem! Az új cselédlány állására jelentkezik?
Ivy: Igen. Még nem az enyém, vagyis csak remélem.
Wilson: Nagy szerencséje lesz, ha megkapja. Lord Meldrum finom, becsületes úriember. Én szoktam
vágni a körmét. (sic!) A fiatalabb testvére, Teddy is belevaló fickó.
Ivy: Valami rendkívüli van benne?
Wilson: Ö, én nem tudok róla. Lám meg is érkeztünk! Két másik lány is jelentkezett. Sok sikert! Ha
megkapja az állást, még látjuk egymást! Néha-néha beugrom Mrs. Lipton egy-egy csésze
teájára és egy szelet meggyes lepényre. Ő aztán a pompás asszony!
Ivy: Óh, ő is rendkívüli?
Wilson: Rendkívüli!
Ivy: Köszönöm. (kezet fognak)

--(Konyha)--
12trees: Az a két lány csaknem egy órája vár odafönn.
Stokes: Nem kéne itt lenniük. Őméltósága megkért rá, hogy szerezzek egy cselédet és én elküldtem
egyért.
12trees: Nagyon csinosak.
Mrs. Lipton: Hogy kerülhettek ide?
12trees: Teddy méltóságos saját szakállára felhívta az ügynökséget, hallottam a hallban.
Mrs. Lipton: Hát, tisztelettel, azt hiszem aláássák a tekintélyét, Mr. Stokes. De aki a zenészt fizeti, az
rendelheti a nótát.
12trees: Ha engem kérdez, túlságosan is csinosak.
Henry: Én tudom, hogy őméltósága miért akart laposat!
12trees: Semmi közöd hozzá, Henry!
Henry: Apám mindig azt mondta, a férfinak nem vonzó a domború tomporú. (12trees adja az újabb
taslit) Jááuj!
12trees: Nem mondom még egyszer! (cseng az egyik csengő)
Henry: Szolgálati bejárat.
12trees: Mind tudunk olvasni, Henry!
(Stokes indul ajtót nyitni)

--(Cselédbejáró)--
Ivy: Helló, Apa! (Összeölelkeznek)
Stokes: Helló, szívem! Nézd, ne hívj így! Nem szabad tudniuk, hogy a lányom vagy! Használd az
anyád nevét! Mostantól kezdve Ivy Teasdale vagy! Gyere be!
Ivy: Sajnálom, hogy késtem. Oldalszárnyra irányítottak, míg a királyi vonat elment.
Stokes: Siess és hozd rendbe magad! Rögtön felviszlek őméltóságához... Segítek.

--(Szalon)--
Őméltósága: Nos, Teddy, ami a ma esti vacsorát illeti, a te partnered Madge Cartwright.
Teddy: Madge Cartwright?! Ennyit tudsz nyújtani nekem?
Őméltósága: Hacsak nem akarod, hogy a 10-es számú cselédlányt hívjam meg neked.
Teddy: Ez aljas volt tőled.
Őméltósága: Igazán sajnálom, de komoly problémát okozol ezzel a cselédlány mániáddal.
Teddy: Jóó, de Madge Cartwright?!
Őméltósága: Na, nagyon szép volt!
Teddy: De 1903-as kiadás!
Őméltósága: Aszerint, amit beszélnek róla, még nincs minden veszve. Jerry lesz Poppy partnere.
Teddy: Kit eszeltél ki Cissy-nek?
Őméltósága: Meghívtam neki Squiffy-t.
Teddy: Azt a borzalmas fickót az őrségtől?! Soha nem mond egy szót se! Csak azt, hogy: Heö-hő-hő-
hő!
Őméltósága: Nagyon sajnálom. Kezdek kétségbe esni. Össze kell hoznom Cissy-t valakivel. Mindig
csak lányokkal mászkál.
Teddy: Ha engem kérdezel, azt mondom, fiú.
Őméltósága: Különös, a férfiak nem nagyon futnak utána. Talán a rövid haja, a monoklija, a
nadrágja miatt. Bárcsak csinos ruhát viselne!
Teddy: Igen, amilyet Penelope, a barátnője hord. Ki a te partnered?
Őméltósága: Agatha.
Teddy: (kuncog) Agatha? (tovább kuncog) Még mindig tart, ugye? Feltételezem, vacsora után
hirtelen rosszul lesz, itt fogja tölteni az éjszakát, te pedig végiglopódzol a folyosón, hogy
ellenőrizd a pulzusát.
Őméltósága: Ez nem tartozik rád!!!
Teddy: És hol van Sir Ralph?
Őméltósága: Ő most hegyet mászik.
Teddy: Vigyázz, a tűzzel játszol! Ha Sir Ralph rájön, vérre megy!
(kopognak)
Őméltósága: Tessék! (Stokes be)
Stokes: Három lány várakozik a hallban önre, hogy meghallgattassék a cselédlányi állás ügyében,
uram.
Őméltósága: Miért három? Azt hittem, ismer egy megfelelőt, egy laposat, háziasat.
Stokes: Az ügynökséget értesítette óhajunkról valaki más is a házbeliek közül, uram.
Teddy: (kivirultan) A másik kettő csinos?
Stokes: Közönséges szemmel, uram.
Őméltósága: TEDDY!
Teddy: Lássuk őket, míg itt vannak! Különben nagyon rossz húzás.
Őméltósága: Jól van, küldje be őket.
Stokes: Igenis, uram! (int a lányoknak) Amy Pratt és Bella Sidebottom! (Stokes kimegy Ivyhoz)
Ivy: Apa!
Stokes: Ne nevezz így!
Ivy: Sajnálom. Ezek már szolgáltak, én még nem! Ők fogják megkapni az állást!
Stokes: Ne izgulj emiatt!
Ivy: De van ajánlólevelük!
Stokes: Neked is van! (átad egy borítékot)

--(Szalon)--
Őméltósága: Nagyon sajnálom, egyikőjük sem megfelelő. Menjenek le a földszintre, kérjenek Mrs.
Lipton-tól egy csésze jó teát meg egy szelet meggyes lepényt! Aztán távozzanak! És itt van
fél penny mindkettőjüknek a fáradozásukért. (ajtót nyit nekik)
Teddy: Gyönyörűek voltak! Amy a fénylő arcával! Bella a repedt kezével! Szinte látom őket, amint
nagymosást csinálnak! Port törölnek! Kiporolják a szőnyeget! Súrolnak. (Őméltósága
döbbenten nézi) Fényesítik a bejárati lépcsőt. Mindkettőt felfogadhattuk volna, te meg
elküldöd őket! (szipog) Soha többé nem látom őket!
Őméltósága: Az Isten szerelmére, szedd össze magad végre! Ha ez így folytatódik, kezelésre kell
küldenünk! (kopognak) SZABAD!
Stokes: Ivy Teasdale, uram!
(Ivy belejt. Bókol Teddy-nek, Őméltóságának és Stokes-nak. Stokes rázza fejét, neki nem kellett
volna)
Őméltósága: Nos, Ivy, Mr. Stokes szépeket mondott magáról.
Stokes: Nagyon jó az ajánlólevele, uram. (elveszi Ivytól és átadja)
Őméltósága: Lady Manners nagyon jókat ír magáról.
Ivy: Ki?
Őméltósága: Lady Manners, a munkaadója.
Ivy: Jhaaa-hőő!
Stokes: Figyelj kicsit, te lány!
Ivy: Bocsánat, Mr. Stokes!
Őméltósága: Nos, lássuk csak! Vasalás, varrás, horgolás, csipkeverés, hímzés, rostélyfényesítés.
Stokes: Igen, úgy vélem, kincsre lelt benne, uram!
Őméltósága: Igen, én is azt gondolom! Te nem, Teddy?
Teddy: Halvány fogalmam sincs róla! (sértődötten kimegy)
Őméltósága: Rendben! Azonnal beállhat. Heti egy font és két szabad délután havonta.
Stokes: Nagyon kegyes öntől, uram. Köszönd meg, Ivy!
Ivy: Köszönöm a nagyvonalúságát, uram!
Őméltósága: És semmi udvarló!
Ivy: Az meg mi?
Stokes: Nem, nincs neki egy sem, uram. Ahogy látja bizonyára, ő egy nagyon egyszerű lány.
Őméltósága: Valóban! Stokes! (az ablakhoz hívja) Azt kértem, lapos lányt hozzon!
Stokes: Nem elég lapos, uram?
Őméltósága: Óh, több, mint eléggé! (Ivy felé fordulnak, Ivy idétlenül bókol) Jól végezte a dolgát.
Stokes: Köszönöm!
Őméltósága: Bizonyára különös kérésnek tűnhetett, de tudja, családunk néhány tagja, ha csinos
lányt pillant meg, hogy úgy mondjam, lángra gyúl.
Stokes: Ó, ő nem fog lángra gyújtani senkit, uram! (Ivy felé fordulnak, Ivy bólint feléjük)
Őméltósága: Oh! Az az átkozott háború!
Stokes: Igen, mindannyiunkra hatással volt, uram. De vele biztonságban leszünk. (Ivy felé fordulnak,
Ivy idétlenül bókol megint)
Őméltósága: Ebben biztos vagyok. (hangosan) Rendben! Maga, Ivy, most elmehet!
Ivy: Igenis, uram! (kitipeg, a lépcsőházban Teddy elkapja)
Teddy: Ejjj, gyönyörű! Maga csodálatos! Ez a fénylő izzadt arc! És a szemüveg az ujjlenyomatokkal!
Ivy: (sikít) ERESSZEN EL!!! (elrobog a konyha felé)
Teddy: Afffrancba!!

--(Konyha, Mrs. Lipton tésztát gyúr, 12trees érkezik egy vázával)--

12trees: Elrendeztem fönt a virágokat, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Óh, milyen szerencsések, hogy magát itt tudhatják, James! Magára vállal minden kis
feladatot, amely normális körülmények közt a háziasszony hatásköre. De mióta a drága
méltóságos asszony elment közülünk...
12trees: Isten nyugosztalja a lelkét, Mrs. Lipton! Borzalmas lehet Őméltóságának ágyba feküdnie
estéről estére, anélkül, hogy egy jó asszony nyújtana kényelmet neki!
Henry: Miért, Lady Agatha rossz asszony talán?
Mrs. Lipton: Még egy ilyen megjegyzés, ifjú Henry és megkapod a felmondólevelet! (Ivy érkezik le a
lépcsőn új ruhában) Ó, találtál hát egy egyenruhát, ami jól áll rajtad, Ivy?
Ivy: Tucatjával van fenn!
Mrs. Lipton: Hát, sok cselédlányunk volt, csak jöttek és mentek.
Henry: Főként mentek!
Ivy: Miért?
12trees: Oh, igen. Nos, nagyon elragadó, Ivy!
Mrs. Lipton: Mr. Stokes vár odafönn az ebédlőben!
Ivy: Óh, azonnal!
12trees: Talán figyelmeztetnünk kellene, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Ne szólj szám, nem fáj fejem, James!
12trees: Ha a ház népe elcsitul az éjszaka csöndjében, az őrzőangyala vigyázza ártatlan lelkét!
(Henry néz nagy szemekkel)

--(Ebédlő. Stokes terít, közben dúdolgat. Ivy megérkezik.)--

Ivy: Milyen vagyok, apa? Bocsánat: Mr. Stokes!
Stokes: Remekül nézel ki!
Ivy: Egy kis változatosság az indián ruhám után!
Stokes: He-he! Nem dobnak majd kést rád!
Ivy: He-he! (elkomorul) Apa, egy kicsit aggódom.
Stokes: Mi aggaszt?
Ivy: Tudod, az a fura alak.
Stokes: Milyen fura alak?
Ivy: Hát az a lornyonos.
Stokes: Ó, az őméltósága öccse, a Tiszteletreméltó Teddy. Az ő életét mentettem meg a háború
alatt.
Ivy: Megpróbált megerőszakolni.
Stokes: Hol?
Ivy: A hallban.
Stokes: Az ember nem erőszakol meg senkit egy hallban. A képzeleted játszik veled, Ivy.
Ivy: Nem igaz! Azt mondta gyönyörű vagyok a fénylő izzadt arcommal és az összefogdosott
szemüvegemmel!
Stokes: Figyelj rám, Ivy. Te és én jó állást kaptunk itt, addig, amíg tetszik nekünk. Így hát térj ki az
útjából! És ha többet is próbál, mint elkapni a hallban, tudasd velem.
Ivy: Nem hiszem, hogy cselédségre születtem. Borzasztóan érzem magam! Mint hal a szárazon! Azt
várják, hogy felszolgáljak ma este?
Stokes: Igen, de ne aggódj miatta! Mindjárt megmutatom, mit csinálj! Ezért kérettelek.
Ivy: Ah! (gyönyörködik a terített asztalban) Nem úgy néz ki, mint egy festmény?
Stokes: Áááh.
Ivy: Á, ez a sok ezüst! Nem markoltál fel egyet se?!
Stokes: POFA BE!
Ivy: Ezek a kések és villák! Honnan tudják, mit mivel egyenek?
Stokes: Ez nem a te dolgod. Te nem fogsz enni! Nézd, nagyon egyszerű az egész. A ma esti
feladatod: körbehordani a köretet.
Ivy: Jaj.
Stokes: Nézzük csak! A méltóságos úr fog az asztalfőn ülni. Lady Agatha ül majd a jobbján, te meg
balról szolgálsz fel.
Ivy: Egen. Balkezes vagyok, jobbról kínáljak talán?
Stokes: Nem. Őméltósága szeli fel a húst. James hordja körül a tálat, neked csak annyi a dolgod,
hogy a köretet kínáld. Akkor hát: itt van az első fogás!
Ivy: Miért szolgálsz fel ping-pong labdát?!
Stokes: Csak meg akarom mutatni neked, a játékteremből hoztam. Ezek a kelbimbók. Nézz ide! Így
fogod a villát és a kanalat.
Ivy: Egen.
Stokes: Aztán azt mondod: Bocsánat asszonyom, parancsol egy kis kelbimbót?
Ivy: Bocsánat, asszonyom, parancsol egy kis kelbimbót?
Stokes: Aztán, természetesen a tányérra teszed őket. Így, ni! Egyszerű. (nyújtja a tálat) Most te
csináld! Gyerünk. Fogd a villát és a kanalat. (Ivy nyögdécsel közben és szerencsétlenkedik)
Rajta! Rajta!
Ivy: Bocsánat, asszonyom, parancsol egy kis kelbimbóóót? (beletúr a tálba, minden felé ping-pong
labda repül)
Stokes: Kapd el őket!
Ivy: Olyan könnyűek!
Stokes: Néha olyan ügyetlen vagy, kis Ivy!!!
Ivy: Még te beszélsz?! Ki vágta Myrtle fülét kettébe?!
Stokes: Reszketett és a zenészek rossz zenét játszottak!
Ivy: A ping-pong labda nem kelbimbó!!
Stokes: Nézd, szolgáld csak a burgonyát! (előveszi a biliárdgolyós tálat)
Ivy: És a biliárdgolyók nem krumpli szemek!
Stokes: Mit fogsz mondani? (átadja a biliárdgolyós tálat)
Ivy: Köszönöm.
Stokes: NEM! A MÉLTÓSÁGOSASSZONYNAK?!?!
Ivy: Bocsánat, asszonyom, parancsol egy kis kelbimbót?
Stokes: BURGONYÁT!!!
Ivy: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Úgy értem, burgonyát!!! Mi van, ha azt mondja, 'Nem.'?
Stokes: Akkor nem adsz neki!
Ivy: (hörög még mindig) Mmmmhh!
Stokes: De próbáld már meg! És ne szórd szét! Csináld nagyon lassan!
Ivy: (újrakezdi) Bocsánat, asszonyom, parancsol egy kis burgonyát? (kanál golyók közé merül) Igen!
Stokes: Lassan! Lassan!! LASSSSSSA... (Ivy kivesz végre egy golyót, s rögtön a tányérra ejti) Mmm!
Most nézd, mit csináltál!!
Ivy: (felvenné a tányért, de az darabjaira hullik) Gondolod, észreveszik?
Stokes: Igen! Az étel átpotyog a közepén. Jól van, add ide! Ma este nem te szolgálod fel a köretet!
James szolgálja fel.
Ivy: Nem azt mondtad, hogy ő a húst hordja körbe?!
Stokes: Ezt csak bízd rám! Menj fel és kösd be az ujjadat, mintha elvágtad volna és csak az egyik
kezed lenne ép. Majd a húst hordod körbe és leszeded az üres tányérokat. Balról kell
kínálni, leszedni meg jobbról. Érted?
Ivy: Balról a kínálás, jobbról a leszedés!
Stokes: Igen és most pedig menj fel és kösd be az ujjadat, elvágtad.
Ivy: Igen. Igen, apa.
Stokes: És Ivy!? Nem kell igazából elvágnod az ujjadat!
Ivy: Nem is akartam!!!! Nem vagyok hülye!! Tudd meg! (12trees nyit be)
12trees: Oh, Ivy, Mrs. Lipton vár a konyhában.
Ivy: Most nem lehet. Fel kell mennem és el kell vágnom az ujjamat! (Jobb mutatóujját felemeli és
kislattyog)
12trees: Ennek meg mi baja?
Stokes: Öööö, úgy érti, elvágta az ujját. Föl kell mennie az emeletre, hogy bekösse szépen. Képtelen
lesz a körettel foglalkozni este. Maga lesz a felelőse.
12trees: (felháborodottan) A köret már öt éve nem az én feladatom! Én a húst hordom körül!
Stokes: Hát, ma este nem így lesz! Ivy hordja körül!
12trees: Hát ide figyeljen, Alf Stokes! Kemény harcot folytattam, hogy a jelenlegi pozíciómat
elérjem és nem szándékozom visszafelé menni a szamárlétrán egy szemét kis cselédlány
miatt!!!!
Stokes: Ne nevezze Ivy-nkat szemétnek!
12trees: Hogy érti, hogy Ivyn-KAT?
Stokes: Hát.. része a háznépnek vagy nem?!
12trees: Maga is felszolgálhatja a köretet!
Stokes: Mit?! És magára hagyjam a bort??!! Mit gondol, miféle ember vagyok én?
12trees: Majd én megmondom! Maga olyan fajta, aki kifoszt egy sebesült tisztet! Valami rosszban
sántikál, Alf Stokes, de figyelem!
Stokes: Nagyon helyes, James Twelvetrees! Figyelhet, miközben körbehordja a köretet! (fejével int:
lelépni. James el.)

--(Este van. A főbejárat elé kocsik érkeznek. Először Lady Agatha, felmegy a lépcsőn. Újabb kocsi
érkezik)--
Sofőr: 11-kor pontban itt vagyok, uram.
Squiffy: Haa-haa-ha-ha-ha!
Sofőr: Pardon, uram! Megfeledkezett a rózsákról!
Squiffy: Haa-haa-ha-ha-ha!
(Az ajtót 12trees nyitja)
12trees: Jó estét, méltóságos asszonyom, Őméltósága a szalonban van.
Agatha: Köszönöm, Twelvetrees!

--(Konyha. Ivy érkezik)--

Ivy: Mind megérkeztek, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Jó. Most pedig Ivy, kérlek vidd fel ezt a tálcát Lady Lavender-nek! Azonnal!
Ivy: Ő meg ki?
Mrs. Lipton: Őlordsága anyósa.
Ivy: Ő nem jön le vacsorára?
Mrs. Lipton: Nem, nem érzi jól magát.
Ivy: Óh, szegény pára! Valami, amit evett?
Henry: Nem! Valami, amit ivott! (Mrs. Lipton gyilkos pillantást vet rá)
--(Lavender szobája. Lavy épp egy kis szíverősítőt hajt fel. Ivy érkezik a folyosón. Nagy nehezen tartja
a tálcát és kopog egyszerre.)—
Lavender: Tessék!
(Ivy beszerencsétlenkedik)
Ivy: Jó estét, Lady Lavender! A nevem Ivy.
Lavender: (felül az ágyban) Hamarosan gyereke lesz?
Ivy: (nem tudja mit feleljen) Én vagyok az új cselédlány. Ma reggel léptem be!
Lavender: Ebben az esetben ez lehetetlen, nem volt rá elég idő. Hozd csak ide, te lány! (Ivy
odamegy) Mit mondtál, mi a neved?
Ivy: Ivy.
Lavender: Oh, borzalmas név! Ethel-nek foglak hívni.
Ivy: Itt a vacsorája. Én nem maradhatok. Le kell mennem és segédkeznem a vacsoránál. Ne egye
meg a virágot, jó? Viszlát! (ajtót nyitná)
Lavender: Ethel!
Ivy: Igen, asszonyom?
Lavender: Nem szeretem a sajtos makarónit. (tányér repül) És nem szeretem a rántottát sem.
(repül) És nem szeretem a kakaót. (repül, telibe találja Ivy-t)
Ivy: És a csokoládés pudingot?
Lavender: (megtalálja) Bizony, azt sem szeretem! (repül)
Ivy: Ennyi az egész, asszonyom?
Lavender: Köszönöm, Ethel. (nekilát a rózsának)

--(Ebédlő)--
Stokes: James, megyek bejelenteni, hogy vacsorázhatnak.
12trees: Készen állok, Mr. Stokes! (Stokes ki, 12trees a lifthez megy) A vacsora tálalva van, Mrs.
Lipton?
Mrs. Lipton: Vacsorához készen állunk. Készülj, Henry! Készülj, Mabel!
Henry: Igenis, Mrs. Lipton!
Mabel: Igenis, Mrs. Lipton!
12trees: Ivy-t felküldené?
Mrs. Lipton: Ő nincsen itt!
12trees: Mit csinálnak ott lent? Mi lesz nélküle?
Mrs. Lipton: Nem az én hibám, James. Lady Lavender-nek vitte a vacsorát.

--(Szalon)--
Stokes: (benyit) Tálalva van, uram.
Őméltósága: Köszönöm, Stokes!
Jerry: A fűtő fűti a kazánt?
Squiffy: Haa-haa-ha-ha-ha!
Őméltósága: Teddy! Mutasd az utat, légy szíves! (átvonulnak, Teddy Madge Cartwright karjaiban)
Teddy: Khöm! Parancsoljon, kérem! Te ide ülsz Squiffy, Cissy mellé!

--(Lépcsőház, Ivy robog le a lépcsőn. Csupa dzsuva)--

Stokes: Te meg hol jártál? Nézz végig magadon!
Ivy: Lady Lavender dobálta rám a vacsoráját! Kakaót meg mindent! Olyan volt, mint a színpadon!
Stokes: Miért nem ugrottál el?
Ivy: Te tanítottál rá, hogy ne mozduljak!!!
Stokes: Menj föl és öltözz át gyorsan! (Ivy indul a lépcsőn) És ne felejtsd, azt mondtam, kösd be az
ujjad!
Ivy: Jaj! Elfelejtettem!
Stokes: Hát pótold, gyorsan!

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: A leves megy, James! Húzd fel, Henry!
Henry: Igen, Mrs. Lipton! (Wilson érkezik)
Wilson: Jó estét mindenkinek! Kaphatnék egy falatot?
Mrs. Lipton: Jó estét, kapitány, kénytelen lesz várni! Később adok egy szelet szűzpecsenyét!
Wilson: Kérhetne többet az ember a sorsától, Mrs. Lipton?

--(Ebédlő)--
12trees: (Stokes-hoz) Hol van már az a lány? Itt kéne lennie, hogy a zsemlyéket körbevigye. Ki fogja
felszolgálni a zsemlyéket?
Stokes: Maga.
12trees: Én nem szolgálok fel zsemlyéket, soha nem vittem zsemlyéket!
Stokes: Akkor ma este kipróbálja! (Teddy szalvétát vesz elő, kirepül belőle egy ping-pong labda,
Squiffy tányérjába)
Cissy: Ping-pong labda van a levesében, Squiffy!
Squiffy: A vacsorákon általában pirítós kockát adnak hozzá. Haa-haa-ha-ha-ha! (Cissy magába
roskad, James érkezik segítségül)
12trees: Bocsásson meg, uram. (kiszedi a labdát)
Őméltósága: Stokes, honnan került ide ping-pong labda?
Stokes: A fiatal Henry lehet az oka, uram. Amikor az ütőket pucolta. Kap majd egy fülest.
Őméltósága: Adjon még egyet a nevemben is!
Stokes: Uram.
(Ivy nyit be új szerelésben. Ujján friss kötés. Megáll az ajtóban. Stokes elhessenti a tálalóhoz)

--(Konyha. Mrs. Lipton egy adag sült húst vesz elő)--

Wilson: Olyan, mint egy festmény, Mrs. Lipton! Remélem Őméltósága és a vendégei nem túl
nagyétkűek!
Mrs. Lipton: Óooh, ne aggódjék, Wilson kapitány, ez itt a miénk! Kiszedtem a csontot.
Wilson: Nagyon bölcs dolog. Így könnyebb lesz őméltóságának a szeletelés.
Mrs. Lipton: Ezt mondom én is mindig. Nem igaz, Henry?
Henry: Igen, Mrs. Lipton, maga ezt mondja mindig. (belenyúlna a tányérba, Mrs. Lipton rácsap a
kezére) Jáááj!
Mrs. Lipton: Ne nyúlj hozzá, Henry!
--(Ebédlő. Őméltósága szeleteléshez készülődik)--
Mrs. Lipton: Igencsak féltem, bátran mondhatom. Az a bányászcsőcselék, ahogy jött végig a White
Hall-on! Őrségben voltam a lovascsapatommal. A dolgok igen cudarul álltak. Azt mondtam:
szét kell vernünk őket! Így hát nekiláttunk, s kivertük belőlük a lelket az ütőinkkel.
Squiffy: Haa-haa-ha-ha-ha!
Őméltósága: Nyugodtan mondhatom, ezek a bányászok elég csúnyán festettek.
Agatha: A bányászok általában rútak?
Squiffy: Haa-haa-ha-ha-ha!
Teddy: Nem hiszem, hogy lesz még egy általános sztrájk. A munkások megkapták a leckéjüket. Én
egy buszt vezettem. (körbenéz)
Őméltósága: Amikor közéjük keveredtünk, az egyik bányászt fejbe vertem a pólóütőmmel. Elesett.
Pont szemben a pónimmal és megijesztette! Aztán egy másik tüntető belebökött a
pónimba a zászlórúd hegyes végével!
Agatha: Óh, micsoda ember az, aki ilyet tesz egy ártatlan állattal?!
Squiffy: Sztrájkoló bányász! Haa-haa-ha-ha-ha!
(Stokes összeszorított szájjal hallgatja)
Agatha: Igen, csak egy módon lehet bánni az ilyenfajta emberekkel, kihívni a rendőrséget! Kiadni a
feloszlatási parancsot, és ha nem engedelmeskednek, tüzet nyitni rájuk!!!
Teddy: Én egy buszt vezettem! (körbenéz) Átkozottul veszélyes volt! (Körbenéz. Közben Ivy hordja a
felszeletelt húst. Az első tányér Lady Agatha-hoz kerül)
Ivy: Bocsánat, asszonyom, parancsol egy kis ping-pong labdát? (Stokes megböki) Ajh... Ejh... úgy
értem, kelbimbót!
Agatha: Nem, köszönöm.
Ivy: De nincs is egy szem se, mert elvágtam az ujjam. (Stokes elráncigálja) Majd visszajövök később.
Cissy: Szerintem a kormány méltatlanul bánt a sztrájkolókkal.
Őméltósága: Nézd, nem tűröm meg a bolsevik hangot a vacsoraasztalomnál. (Cissy Ivy-ra kacsint)
Tiszta ostobaság! Üres tejbepapi! (Ivy körülnéz, kinek is szól a kacsintás)
Agatha: Nem lehet megbízni ezekben az átkozott vörösökben! Vedd csak, mit tettek a cárral
Oroszországban! Lelőtték az alagsorban! Komolyan! Hogy lehet az ilyen népséggel
szimpatizálni?!
(Ivy viszi a tálat, Teddy belecsíp a fenekébe. Akkorát ugrik, mint egy ló)
Őméltósága: Zagyvaság! Ingyen szenet kapnak! (Cissy megint kacsint, most már Ivy is visszakacsint)
És mindenütt Vöröskeresztesek osztogatják nekik az élelmiszercsomagot!
Agatha: Hmm. Én csak a rendőrséggel szimpatizálok! Csak a gumibotjaikra számíthattak.
Őméltósága: Maga Stokes, ugye soha nem fog sztrájkolni?
Stokes: Nem, nem uram! Tudjuk, hol a helyünk.

--(Konyha. A személyzet vacsorázik)--

Stokes: Azon voltam, hogy fogom a kelbimbós tálat és a szeme közé vágom. Jöjjön csak a
forradalom, én leszek fönt annál az asztalnál, ő meg itt lent!
Mrs. Lipton: Úgy beszél, mint egy bolsi, Mr. Stokes!
12trees: Mindig is azt tette!
Wilson: Mint a kapitánya, nem tűrhetem csöndben, hogy a vörös forradalomról beszéljenek!
 Kaphatnék még egy kicsit a pompás kelbimbóból, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Óh, ne ebből kérjen, ez föntről való! Van egy kis friss is!
Wilson: Hm. Csak nem egy csöpp bort látok a kancsóban, Mr. Stokes?
Stokes: Dehogynem, két palackom is van, szolgálja ki magát.
12trees: A pincéből lopta.
Stokes: Mit merészel, James? A fogadásra nyitottam ki. Túl sok volt az óhajokhoz képest.
Őméltósága nem akar romlott bort inni. Azt javasolja, tán öntsem a mosogatóba?
Wilson: Biztos vagyok benne, Őméltósága ezt nem akarná!
12trees: Én nem kérek egy kortyot se, zavaros.
Stokes: Zavaros?! '99-es Château Lafite?! Zavaros a gondolat!
Wilson: Ehm. És lesz egy korty portói is utána!
Mrs. Lipton: Óh, remélem igen!
Stokes: (Mrs. Lipton-ra kacsint) Bízza rám, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Te, Ivy milyennek találtad az első napodat közöttünk?
Ivy: Elragadó volt! Azt hiszem, nagyon boldog leszek itt! Ez elragadó család! Olyan barátságosak! Az
a lány! Az, amelyik monoklit hord, rám kacsintott!! Kétszer! (izgalmában iszik egy kortyot,
Mrs. Lipton és 12trees összenéznek)
Mrs. Lipton: Aoh, Ivy! Fogadd meg a tanácsomat, ne légy túl barátságos vele!
Ivy: Miért ne?!
Mrs. Lipton: E... Mert...ööö...a szolgálók tudják, hol a helyük. (Stokes úgy néz, mint egy apatigris)
Ivy: Oh, értem! Egy kicsit aggódtam a Tiszteletreméltó Edward miatt, de azt hiszem semmi baj.
Látta, hogy ideges vagyok, hát megpaskolta a fenekemet!
Henry: Örüljél, hogy nem mást tett veled! (Mrs. Lipton mellen vágja) Jáháj!
Mrs. Lipton: Tartsd a szád!
Ivy: Mit akart mondani? (Válasz helyett Mr. 12trees is szaporán nekilát az evésnek. Válasz nincs, Ivy
a tányérját elviszi)
Wilson: Nem gondolják, hogy figyelmeztetnünk kellene?
12trees: Ha az én véleményemet kérdi, Wilson kapitány, (Mrs. Lipton is csatlakozik a kórusba) NE
SZÓLJ SZÁM, NEM FÁJ FEJEM! Hmm!

--(Szalon)--
Őméltósága: Most, hogy a sztrájk már mögöttünk van, visszatérhetünk a dolgok régi rendjéhez.
Őszinteség, fair play és mindenek fölött finom viktoriánus értékek és erkölcsök.
Tömeg: Éljen! (És egy hang a tömegből:) Haa-haa-ha-ha-ha!
Agatha: Hmmm. Hamarosan rosszul érzem magam, mondjuk, úgy öt perc múlva, George!
Őméltósága: Jó! Felkeresem a szobájában!
Teddy: Láttam, ahogy rákacsintottál, Cissy! El a kezekkel, én láttam meg először!
Cissy: Győzzön a jobbik, Teddy!
Teddy: Ej, te egészen aljas vagy!
Poppy: Ne légy olyan merev, Jerry! Ez tök egyszerű! Lekocsizunk Brighton-ba, külön szobát bérelünk
a Metropol-ban, aztán felveszed a pizsamádat és átjössz hozzám, hm? (Megsimogatja Jerry
buksiját, aki erre elejti a poharat)
--(Konyha. Stokes feláll)--
Stokes: Szeretnék tósztot mondani!
Mrs. Lipton: Óh, egy pillanat!
Stokes: Igen, töltse meg a poharát, Mrs. Lipton! Magunkra és a szép új világra, a társadalmi
igazságosságra, egyenlőségre és haladásra!
12trees: (kiegészít) És ha követjük feljebbvalóink példáját, nem bukhatunk nagyot!
Stokes: Még egy kortyocska a szobájában később, Mrs. Lipton? (Mrs. Lipton bólint)
Wilson: Egy jó tanács az öregtől, Ivy! Zárja be az ajtaját!
Ivy: Óh, igen, bezárom!
Stokes: Ivy, ne felejtsd el bezárni az ajtót éjszakára! (vállon veregeti, Ivy már kezd aggódni)
Henry: Ivy! Nincs zár az ajtódon.... Tegyél egy széket a kilincs alá!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
2. rész - A firkáló fantom

--(Ivy szobája, ágyaz)--

Ivy: (a babához) Kívánj szerencsét! (tükörhöz megy) Ó, de sápadt vagyok! (megcsapkodja az arcát)
Ó, igen így már jobb! (gyakorol) Jó reggelt, Méltóságos úr! Jó reggelt, Ivy, hogy vagyunk?
Hát, Méltóságos úr, sápadt voltam, mikor felkeltem, de most már sokkal jobban vagyok!
(széket elveszi az ajtóból, egy gyors fohász, lemegy egy félemeletet, bekopog Stokes-hoz)
Apa!
Stokes: Igen.
Ivy: (felrázza) Ébredj, Apa, mindjárt 6 óra!
Stokes: Mi ütött beléd?! Nem kelek fel 7:30-ig!
Ivy: Mrs. Lipton azt mondta, hatra legyek lent!
Stokes: Ivy, te a cselédlány vagy. Neked kell lent lenned hatra! Én a komornyik vagyok, nem kezdek
háromnegyed 8 előtt! És most menj!
Ivy: (tovább rázza) Óh, Apa! Nem tudom, mit kell csinálnom! Rájöhetnek, hogy sohasem voltam
cselédlány! Gyere le velem!
Stokes: Először is, ne hívj már Apának! És ne aggódj! Mrs. Lipton, a szakácsnő megmondja, mi a
feladatod. Teljesen normális az első nap. Most pedig menj!
Ivy: (indul, de visszafordul) Apa! (Stokes az égre mered) Valaki az ajtómon babrált éjszaka!
Stokes: Ezt hogy érted?
Ivy: A kilincs, megmozdult!
Stokes: Csak képzelődtél, Ivy!
Ivy: Nem fantáziáltam! A kilincs úgy járt le és föl, mint egy pumpa!
Stokes: (felül) Biztos Henry tréfálkozott veled! Megpróbált megijeszteni. Ugyan már! Adj egy
csókot! (cup-cup) Most aztán le a lépcsőn! Még elkésel! (Ivy el)

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Henry! Henry! (teát kezd készíteni)
Henry: Jó reggelt, Mrs. Lipton! (cipőt pucol)
Mrs. Lipton: Áah! Mit csináltál eddig? A cipőknek már ragyogniuk kellene!
Henry: A kazán kialudt, újra be kellett gyújtani!
Mrs. Lipton: Na! Mocskos a kezed!
Henry: A koksztól ugyebár!
Mrs. Lipton: Tisztában vagyok vele, milyen a kokszpor. Ne légy tiszteletlen, mert fültövön váglak!
(tasli)
Henry: Jááj! Már meg is tette!
Mrs. Lipton: Moss kezet!
Henry: Igen, Mrs. Lipton! (indul a csaphoz)
Mrs. Lipton: Nem ott! A mosogatóban!
Henry: Igen, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Nem tudom, merre voltál, mikor az észt osztogatták!?
Henry: Azt hiszem, a kazánt fűtöttem. (Újabb tasli) Jááj!
(James érkezik le)
12trees: Jó reggelt, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Jó reggelt, James!
12trees: Van némi kilátásom egy csészényi finom teára?
Mrs. Lipton: A kanna a tűzön van, James.
12trees: Hol van ez az Ivy?
Mrs. Lipton: Még nem jött le!
12trees: Máris késik! Három perccel múlt hat!
Mrs. Lipton: Az első reggele, James! Ne legyünk túl szigorúak vele!
12trees: Amilyen a kezdet, olyan a folytatás, mondom mindig.
Henry: Igen, Mr. Twelvetrees, mindig ezt mondja!
Mrs. Lipton: Hányszor megmondtam már, hogy ne a konyharuhát használd kéztörlőnek! Hah! (Tasli)
Henry: Jáj! Bocsánat, Mrs. Lipton!
12trees: Én...ö...zajokat hallottam a cselédfolyosóról az éjszaka. Remélem, nem Mr. Stokes próbálta
meg háborgatni!
Mrs. Lipton: Ó-oó! Nem, persze, hogy nem. Honnan támadhat ilyen ötlete?
12trees: És remélem nem a Tiszteletreméltó Teddy járt zsákmány után!
Mrs. Lipton: Ivy után? Biztos, hogy egy ilyen gentleman, mint ő nem bonyolódik ügyekbe. Főképp
nem az első éjszakáján!
12trees: Ah, úgy. Ne szólj szám, nem fáj fejem. (Ivy robog be)
Mrs. Lipton: Jó reggelt, Ivy!
Ivy: Jó reggelt, Mrs. Lipton! Jó reggelt, Mr. Twelvetrees!
12trees: Öt percet késtél, Ivy!
Ivy: Tényleg? Oh, nagyon sajnálom.
12trees: Tekintve, hogy ez az első napod, ne beszéljünk róla, de ne forduljon többet elő!
Ivy: Khm. Mi lesz a teendőm, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Nos, először is készítsd elő a tálcákat a reggeli teához. Ott találod őket.
Ivy: Hányra lesz szükségünk?
12trees: Először is Lord Meldrum, a Tiszteletreméltó Teddy, Lady Lavender, Miss Cissy és Miss
Poppy.
Mrs. Lipton: És mi lesz a…? (Hangtalanul tátogva fejezi be)
Ivy: Elnézést kérek?
12trees: Mrs. Lipton csak Őméltósága vendégére célzott, Lady Agatha-ra. (kimérten) Ő itt töltötte az
éjszakát.
Ivy: Óóó, igen, a szegény pára! Ocsmányul kikészült, nem igaz?
12trees: Így igaz, Ivy.
Ivy: Pedig olyan jól festett a vacsora alatt!
Mrs. Lipton: Tudod, azt hiszem, ez hirtelen jött.
Ivy: Elküldtek az orvosért is?
Henry: Szerintem Őméltósága vette gondjaiba!
12trees: Tartsd a szád, Henry! Kész vagy már a cipőkkel?
Henry: Igen, mindjárt!
12trees: Hát csak igyekezz! Ivy?! Gyere ide!
Ivy: Mi a baj, Mr. Twelvetrees?
12trees: Mi hiányzik a tálcáról?
Ivy: Teáskanna, tej, cukortartó, csésze és csészealj, teáskanál. Semmi.
12trees: Terítő, te lány! A csipketerítő! Mit mondtál, ki volt az utolsó munkaadód?
Ivy: Soha nem ittak reggel teát. Nagyon bohémek voltak. Nem keltek fel fél kettőig.
Mrs. Lipton: Jóságos Isten! Hogy engedhetik meg maguknak az ilyenek, hogy cselédlányt
tartsanak?!
12trees: Én a háborút vádolom, Mrs. Lipton, rosszakhoz került a pénz.
Mrs. Lipton: A teája, James. Kérsz egy csészével, Ivy?
Ivy: Ó, igen, kérek.
Henry: Én se bánnék egyet!
12trees: Nem, amíg nem vagy kész a cipőkkel!
Mrs. Lipton: Itt a tied, Ivy. Hogy aludtál?
Ivy: Óóó, soha jobban, mikor végre elaludtam! Először nagyon megijedtem. Valaki próbálgatta a
kilincset.
12trees: Oh-hóh! Az valószínűleg én voltam, Ivy! Mikor a fürdőszobába mentem, megbotlottam egy
kiálló kőben és az ajtókilincsbe kapaszkodtam.
Ivy: Óh, értem. (de látszik, hogy gyanakszik)
Mrs. Lipton: Ohhh, a terítők a szekrényben vannak, a hallban, Ivy.
Ivy: Ó, már hozom is. (kirobog)
Mrs. Lipton: Mire jó ez az egész, James?
12trees: Ó, hát védenünk kell a Tiszteletreméltó Teddy-t. Nem ilyen lenne ma, ha nem lett volna a
háború.
Mrs. Lipton: Ó, maga fiatalember, maga borzasztó önfeláldozásokat hoz.
12trees: Teljesítjük a kötelességünket, Mrs. Lipton. (Mabel érkezik)
Mabel: Jó reggelt, Henry!
Henry: Helló, Mabel!
Mabel: Elkéstem. Milyen hangulatban vannak?
Henry: Rosszban, mint mindig!
Mabel: (beoldalaz a konyhába) Reggelt mindenkinek!
Mrs. Lipton: Jó reggelt, Mabel!
Mabel: Sajnálom, egy kicsit elkéstem.
12trees: Egy kicsit?! 15 percet, Mabel.
Mabel: A busz az oka, Mr. Twelvetrees! Tíz percet késett. Már nem a régi az általános sztrájk óta.
12trees: Korábban kell indulnia! Sajnálom Mabel, le kell majd vonnom a béréből. Negyedóra az ma
három penny. Mindent összevetve kilenc penny a héten.
Mabel: Muszáj megtennie, Mr. Twelvetrees? Kilenc penny rengeteg pénz nekem, az öregemmel, aki
csak fekszik. A kezét sem tudja mozdítani.
12trees: Sajnálom Mabel, de a szabály az szabály.
Mabel: (magának) Ha negyedórával korábban jövök holnap, fogadok, hogy nem fizet három
pennyvel többet! (kimegy)
Mrs. Lipton: Nem volt túl szigorú hozzá, James?
12trees: Nem hagyhatom, hogy az osztályabeliek elszemtelenedjenek! Valószínűleg, úgyis csak
sörre költené.
(Ivy ér vissza a terítőkkel)
Mrs. Lipton: Öblítsd el a csészédet a mosogatóban, Ivy.
Ivy: Igen, Mrs. Lipton!
12trees: Inkább az asztalt teríteném a reggelihez. (Ivy kitrappol a mosogatóhoz)
Ivy: Henry! Te rángattad ajtómat, hogy megijessz?!
Henry: Ugyan, dehogy! Szerintem a Tiszteletreméltó Teddy-re jött rá a rapli megint.
Ivy: Ezt hogy érted?
Henry: Ő mássza mindig a lépcsőket, hogy utat találjon a cselédlányokhoz.
Ivy: Hogy utat találjon?!
Henry: Igen és gyakran sikerül is neki.
Ivy: Hozzám nem fog utat találni!!
Henry: Mindenki ezt mondja, de a végén mind megadják magukat.
Ivy: Játszhat én tőlem „Kint a bárány, bent a farkast” is, hozzám nem talál utat! (kiviharzik)

--(Lépcsőház. Mabel sikálja a követ. James érkezik le a lépcsőn.)--

12trees: Mabel! Éppen friss törülközőt tettem Őméltósága fürdőszobájába. A rézcsapok nem
fénylenek! Őméltóságának tisztán kell látnia benne a tükörképét, míg fürdőjét élvezi.
Tisztítsa újra!
Mabel: Igen, Mr. Twelvetrees!
12trees: Mindjárt nyolc óra. A padlónak kilencre, mikor a család reggelizni jön, száraznak kell lennie,
így hát igyekezzen!
Mabel: Igen, Mr. Twelvetrees!
12trees: Ha időben kezdi, most nem lenne bajban! (elindul le a konyhába)
Mabel: (lecsapja a rongyot) Nem, Mr. Twelvetrees!!

--(Konyha. Mrs. Lipton a teával bíbelődik, Stokes érkezik)--

Stokes: Jó reggelt, Blanche!
Mrs. Lipton: Ó, Alf! Már kezdtem aggódni maga miatt! Ideje, hogy fölvigye a teát. Elaludt talán?
Stokes: Minden a maga hibája! (megrázza a borosüveget) Túl sokáig tartott ébren!
Mrs. Lipton: Oh-hoh, menjen már, Alf! Maga és az üveg portóija az oka! (Alf odarobog, átkarolja)
Stokes: Ó, adjunk egy csókot!
Mrs. Lipton: Óh, valaki bejöhet! (puszi betalál a nyakra) Na! Viselkedjék rendesen, Alf!
(James érkezik)
12trees: Óóó! Végre megérkezett hát!
Stokes: Hogy mikor jövök le, nem tartozik magára, James Twelvetrees! E ház alkalmazottja vagyok
és hogy miként teljesítem a kötelességem, csak rám és Őméltóságára tartozik!
Mrs. Lipton: A tálcája kész, James! Ez a magáé, Mr. Stokes! (Ivy is leér) Ivy! Vidd ezt föl Lady Agatha-
nak a vendégszobába! Aztán gyere vissza Lady Lavender-éért. Aztán itt van Miss Cissy-é és
Miss Poppy-é.
Ivy: Miért kell négyet vinnem, ha ők csak egyet visznek?!
Mrs. Lipton: Férfiak nem mehetnek a hölgyek hálószobájába, te lány! Lehet, hogy úgy volt az előző
 munkahelyeden a bohémeknél, de ez itt nem szokás!
12trees: Ahogy beszél, azt gondolhatnám, sehol sem állt még szolgálatban eddig.
Stokes: Jól van! Gyerünk! Vidd csak, Ivy! Te mész előre! (Elindulnak, Ivy még megállna az ajtóban,
de Stokes kilöki)
Henry: Alf és James úgy tűnik nem nagyon kedveli egymást, figyelembe véve, hogy együtt voltak a
seregben.
Mrs. Lipton: Ők Mr. Stokes és Mr. Twelvetrees neked, Henry!
Henry: Ha nem kedvelik egymást, miért mentették meg egymás életét?
Mrs. Lipton: Csak mert... Ne beszélj szemtelenséget, Henry! (tasli)
Henry: Jááj!

--(Vendégszoba, Lady Agatha odasimul Őméltóságához, az órára néz)--

Agatha: George! (rázni kezdi) GEORGE!!!
Őméltósága: Mi történt?
Agatha: Nyolc óra!
Őméltósága: Hh! Jó ég! Ötre állítottam be! Elszundíthattam! (kopognak, Őméltósága a paplan alá
bújik. Ivy be)
Ivy: Jó reggelt, Lady Agatha! Itt a reggeli teája! Tölthetek?
Agatha: Köszönöm, nem, Ivy.
Ivy: Ne rázzam fel a párnáját? (de már kezdi is nyomkodni, elhalló nyögés hallatszik a takaró alól)
Agatha: Köszönöm, ne, Ivy!!
Ivy: Anyám párnáját mindig felráztam, amikor rosszul érezte magát. Most már jobban van?
Agatha: Hogy érted, kedves?
Ivy: Nagyon rosszul volt az este.
Agatha: Óh, nem, már sokkal jobban vagyok! (Ivy az ablakhoz indul, széthúzná a függönyt)
Agatha: Ne húzd szét a függönyt!!!
Ivy: Bocsánat, azt gondoltam, úgy több fény lesz. Gyújtsam meg a lámpát?
Agatha: Neem, még mindig fáj egy kicsit a fejem.
Ivy: Hozok egy aszpirint. Van egy dobozzal a szobámban.
Agatha: NEEE!!!!
Ivy: Jó, akkor inkább békében hagyom! (bókol, kimegy)
Őméltósága: (előkászálódik a paplan alól) Gondolja látott?
Agatha: Nem, nem hiszem.
Őméltósága: Sötét nekem ez a nő, pedig primitív. A fenébe! Stokes mindjárt viszi a teámat! Hol a
pizsamám?
Agatha: Ah-ó, a háziköntöse ott van. Az ing meg ott, ni! Eee és itt van a nadrágja.
Őméltósága: Ritka izgatott vagyok! (öltözni kezd)

--(Stokes érkezik Őméltósága szobájához, kopog, benyit, bevonul. Meglátja a bontatlan ágyat.
Körülnéz, majd az ágy alá is, merre lehet. Leteszi a tálcát az éjjeli szekrényre. Elhúzza a
függönyt. Őméltósága robog be a szobába)--
Stokes: Ó. Jó reggelt uram!
Őméltósága: Stokes. Lent voltam az ajtónál. Sürgős levelet várok.
Stokes: Értem, uram. Megérkezett?
Őméltósága: Ohh, neeem.
Stokes: Valószínűleg a következő postával jön. Kitöltsem a teáját, uram?
Őméltósága: Neem, majd én kitöltöm! Mostanra ennyi, Stokes!
Stokes: Uram! (el)

--(Konyha, Ivy visszaér)--

Mrs. Lipton: Milyen volt Lady Lavender?
Ivy: (egy üres üveget mutat) Azt mondta, szabaduljak meg ettől és ne szóljak senkinek!
Mrs. Lipton: Igeen, orvosságként kell szednie. Szegény lélek!
Ivy: Azt hiszem, rengeteg gyógyszert szedett be éjszaka! (leteszi a sarokba az üveget) Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Hm?
Ivy: Mikor bevittem Lady Agatha teáját, egy hosszú dudor volt az ágyban mellette. Egy
hengerpárnával alszik?
Mrs. Lipton: Én... ööö... nem tudom, Ivy. Nem tartozik ránk, hogyan szoktak az urak aludni! Ott a
tálca Miss Cissy-nek.
Ivy: Oooh! Miss Cissy olyan kedves volt hozzám az este! Rám kacsintott!
Mrs. Lipton: Valóban? Csak tedd le a tálcát és gyere ki gyorsan! ... Mert Miss Poppy is várja a
magáét.
Ivy: Igen, Mrs. Lipton! (elindul)

--(Lépcsőház. Stokes a leveleket válogatja)--

Ivy: Helló, Apa!
Stokes: IVY!!!
Ivy: Bocsánat, MR. STOKES! Valami izgat engem. Az éjszaka kellős közepén felkeltem, hogy a WC-re
menjek. És ahogy végigmentem a folyosón, azt látom, hogy az ajtód nyitva áll! Benéztem
rajta, de te nem voltál ott!
Stokes: Valószínűleg a fürdőben voltam.
Ivy: Ah! Értem. (elindul fel a lépcsőn, de a második foknál megáll) ÉN voltam a fürdőben!
Stokes: Mindent összezavarsz, Ivy! Csak te tudod, hogyan!
Ivy: Igen, tudom. Vagy nem?
Stokes: Kinek a tálcáját viszed?
Ivy: Miss Cissy-ét.
Stokes: Csak menj be, tedd le a tálcát és gyere gyorsan!
Ivy: (kiabál) Miért mondja mindenki, hogy jöjjek ki gyorsan onnan?!
Stokes: Csak tedd, amit mondanak, Ivy, és minden rendben lesz!
Ivy: Mhh!!

--(Ebédlő. James kanalazza a zabkását.)--

Őméltósága: (be) Jó reggelt, James!
12trees: Jó reggelt, Méltóságos úr!
Őméltósága: Jó illatok szállnak!
12trees: Rögtön küldöm Ivy-t még egy kis pirítóssal, uram.
Őméltósága: Jó! Hhhm-m-m!
12trees: A püspök titkára telefonált, hogy szóljon, Őméltósága kicsit késni fog.
Őméltósága: Ó, semmi baj, ma délelőtt nem kell bemennem a városba. (leül) Köszönöm.
(Teddy érkezik)
Teddy: Jó reggelt, George!
Őméltósága: Jó reggelt, Teddy.
Teddy: Agatha korán elment.
Őméltósága: Igen, hívtam egy taxit a számára, nem szereti a reggelit.
Teddy: Ha engem kérdezel, nem szereti az ételeinket. Ahányszor vacsorázni jön, mindig
megbetegszik, s itt tölti az éjszakát.
Őméltósága: Ez nem tartozik rád, Teddy!
Teddy: Ugyan már, George! Tudom, mi történik! A szolgálók tudják mi zajlik és csak idő kérdése,
hogy Sir Ralph is rájöjjön. Nagyon heves a természete!
Őméltósága: De legalább az én ízlésem a nőket illetően normális!
Teddy: Ez alatt mit értesz?
Őméltósága: Nem indulok hajtóvadászatra cselédlányok után!
Teddy: Mindig csak erre kanyarodsz vissza! Mert elkövettem azt az ostoba baklövést!
Őméltósága: Ötször!
Teddy: Megpróbálom legyőzni George, folyton próbálom. Nem értesz semmit! (szipogni kezd)
Őméltósága: Szedd össze magad, légy szíves! Még csak öt perccel múlt kilenc!
(Lavender érkezik)
Lavender: Jó reggelt, George!
Őméltósága: Jó reggelt, Lavender!
Lavender: Jó reggelt, Teddy!
Teddy: Hmm! Jól aludtál?
Lavender: Nos, elég jól. De reggel rettentően fájt a fejem. Azt hiszem, az új orvosságom nem
megfelelő.
Teddy: Ki készíti? Gordon vagy Boots?
Őméltósága: TEDDY!
Lavender: Hogy sikerült a tegnapi vacsora?
Teddy: Agatha rosszul lett, mint rendszerint.
Lavender: Agatha? Óh, Sir Ralph vette nőül, nem igaz? Ismertem az első feleségét. Szegény lány,
kapcsolatba került egy fiatal kapitánnyal a lovas tüzérségtől. Szép kis botrány volt!
Teddy: Mi történt?
Lavender: Nos, a színházban voltak mindketten egy páholyban, Chu Chin Chao-t hallgatták, mikor
Sir Ralph berontott a suszterdal közepén. (Őméltósága fészkelődik)
(Poppy robog be, utána Ivy érkezik)
Poppy: Jó reggelt, Apa!
Őméltósága: Jó reggelt, Poppy!
Poppy: Jó reggelt, nagy... (Ivy épp útban van a tálcával, kivesz egy süteményt, meghajol, odébb
megy)) Jó reggelt, nagymama!
Lavender: Jó reggelt, drágám!
Poppy: Jó reggelt mindenkinek! (tálalóhoz megy)
Teddy: Hol jártál tegnap éjszaka?
Poppy: Jerry elvitt Ciro-hoz.
Teddy: Borzalmas zajt csaptál, mikor megjöttél!
Poppy: Bocsánat! Felébresztettelek, Apa?
Őméltósága: Nem, nem hiszem.
Poppy: Őrülten... (Ivy megint útban van a tálcájával, meghajol és odébb oldalaz) Őrült jól
mulattunk! Egy kávéházba mentünk a Chelsea Bridge-n. Egyszer csak odajött egy rendőr,
hogy maradjunk csöndben! Jerry leverte a sisakját és mind az őrszobán végeztük!
Őméltósága: A rendőrségen?! Igazán, Poppy!
Poppy: Semmi zűr nem volt, Apa. Adtunk öt fontot a rendőrség jótékonysági alapjának és itt
vagyok!
Teddy: Légy óvatos, Poppy! Apád nem akar semmi botrányt! Nem igaz, George?
Őméltósága: Természetesen nem! (Cissy érkezik)
Cissy: Jó reggelt, Apa! Elnézést a késésért! Kinn voltam hajnalhasadás óta. Kaptam egy arab telivért.
Kicsit zabolátlan volt, de megcsapkodtam az ostorral és csodálatosan megnyugodott.
Elnézést kell kérnem, Ivy. Tudatnom kellett volna a konyhán. Valószínűleg felvitte a teámat
és én nem voltam ott.
Ivy: Ó, semmi baj, én nem bánom!
Cissy: Tudom, hogy nem. (kacsint. Ivy is megpróbál a maga szerencsétlen módján visszakacsintani)
Őméltósága: Ivy! Még egy kis kávét!
Ivy: Igen, Méltóságos úr!
Teddy: A barátnőd - Penelope - veled ment?
Cissy: Nem, őt nem érdekli az ilyesmi. Nem elég izmos a lába. (Ivy kifelé tart az ajtón, de erre
megáll, majd megy)

--(Konyha. Stokes, James, Lipton, Henry az asztalnál reggelizik. Wilson kapitány érkezik)--
Wilson: Jó reggelt, mindenkinek!
12trees: Jó reggelt!
Wilson: Van kilátásom egy csésze kiváló teára, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Foglaljon helyet, Wilson kapitány, épp azon vagyok, hogy frisset készítsek!
Stokes: Mi újság a bűnözők világában?
Wilson: Nyugalom van. Eltekintve egy összetűzéstől egy kószáló fiúval, aki megillette szépen a
temetőkaput.
Stokes: Letartóztatta?
Wilson: Nem. Figyelmeztetést kapott és egy pofont a fültövére. Megspóroltam a papírmunkát.
(Ivy érkezik)
Ivy: Itt vagyok. Soha nem találnák ki, min ment keresztül Miss Poppy az este! Levették egy rendőr
sisakját és mindenkit bevittek az őrszobára.
Mrs. Lipton: Szentséges atyám, mi minden történik!
Ivy: De kiengedték őket. Ez a Mr. Jerry adott öt fontot a rendőrök alapítványának.
Wilson: Nagyon szép hasznot húznak a sisakukból az őrszobán. Az evezősversenyek után úgy
potyognak, mint a tekebábuk. Hat hónapig részegek tőle a fiúk.
Mrs. Lipton: Miss Cissy megérkezett?
Ivy: Ó, igen! Fénylő csizmában lépett be, meg lovaglósapkában és azt mondta, megostorozott egy
arabot! (James néz ki a fejéből. Valami nem stimmel)

--(Ebédlő. Lavy indul. Cissy és Teddy olvasnak)--

Lavender: Azt hiszem, felöltözöm. Aztán elmegyek és beülök a szépségszalonba! (Poppy is olvas,
Lavy az ajtóhoz ér) Nem mintha bárkit is érdekelne!
Őméltósága: Nézd, Poppy! Nem akarom a szigorú apát játszani, de nem vagyok elragadtatva az
életmódodtól és a társaságtól, akikkel járkálsz!
Poppy: Apa, 1927 van. A lányok már nem ülnek egész nap otthon kézimunkázva és Jane Austint
olvasva.
Cissy: A nő a férfi tulajdona a világ kezdete óta. Ezt így nem tűrhetjük már tovább!
Őméltósága: Nem várom el, hogy az ingóságaim legyetek, de van olyan is, hogy tisztességes
viselkedésmód és tisztességes öltözködés, ez az egész nadrágban szaladgálás és fiús
hajviselet, nem szeretem!
Teddy: Szerintem a nőknek hosszú ruhát kellene viselniük, köténnyel! És az arcuk fénylő legyen!
Őméltósága: Mhh! Ebbe most ne menjünk bele!
Poppy: Ha rajtad múlna a dolog visszahoznád a fürdőkabinokat és befednéd az asztal lábait arra az
esetre, ha a férfiak megbolondulnának vacsora alatt!
Őméltósága: Nem erről van szó! Túl gyorsan futunk előre! Ideje, hogy behúzzuk a féket és
visszatérjünk az olyan tisztes értékekhez, mint tisztaság, szerénység és becsület!
(Stokes nyit be)
Stokes: Elnézést, méltóságos uram, Lady Agatha keresi telefonon.
Őméltósága: E-ö-ah-hhh...Jövök azonnal!
Teddy: Mit is mondtál a tisztaságról, szerénységről és a becsületről??
Őméltósága: Hallgass, Teddy!!! (kimegy a telefonhoz)

--(Előszoba)—
Őméltósága: Halló!
Agatha: George! Megtörtént!
Őméltósága: Micsoda?
Agatha: Megérkezett már kora reggel.
Őméltósága: Ó, ennyi?
Agatha: George, én nem voltam itt! Azt hiszem, gyanakszik!
Őméltósága: Ugyan, miért tenné? Eljöttél a vacsorára, hirtelen rosszul lettél és itt maradtál
éjszakára.
Agatha: De már harmadszor történik, George! Ralph szerint vagy rosszban sántikálunk, vagy ki kell
rúgni a szakácsot! Borzalmas hangulatban viharzott el itthonról.
Őméltósága: Csak nem ide készült?!
Agatha: Nem tudom, csak elment!
Őméltósága: (suttog) Nem ütötte meg, remélem!
Agatha: Jóságos ég, dehogy, ő egy gentleman, csak férfiakat üt meg.
Őméltósága: Óoo, jó, nos ne keseredjék el. (Stokes kijön az ebédlőből) egyáltalán semmi bizonyíték
nincs rá. (megváltozott hangon) Arra, amiről beszél (suttog) és ne ismerjen el semmit.
Agatha: George, rettentően érzem magam! Mikor fogom megint látni?
Őméltósága: Hamarosan.
Agatha: Ma este?
Őméltósága: Nem, nem, nem. Akkor, amikor javasolta!
Agatha: De gondolni fog rám, ugye?
Őméltósága: Határozottan!
Agatha: Mondja, hogy szeret!
Őméltósága: Azt teszem!
Agatha: Mi tesz?
Őméltósága: Azt teszem, amit mondott! Viszlát! (leteszi)
Stokes: Valami baj van, uram? Nagyon sápadtnak látszik.
Őméltósága: Jöjjön a szalonba, Stokes!
(bemennek a szalonba)

--(Szalon)--
Őméltósága: Khm. Nos, Stokes, ha bárki keresne ma délelőtt, nem vagyok itthon.
Stokes: Értem, uram. Értesítsem talán a püspök úr titkárságát?
Őméltósága: Nem, nem a püspök rendben van, őt fogadom. De, ha bárki más...
Stokes: Értem, uram, rendben van. (indulna ki, megáll) Lady Agatha felgyógyult a rosszullétéből?
Őméltósága: Ó, már elég jól van!
Stokes: Oh. Sir Ralph mikor tér vissza?
Őméltósága: Ehm... Nos, ez az egésznek az oka, Stokes. Sir Ralph ma kora reggel megérkezett. És
nagyon is lehetséges, hogy téves következtetésekre jutott.
Stokes: Milyen következtetés lehet ez, uram?
Őméltósága: Nos, még azt gondolhatná, hogy Lady Agatha és én... khm... eh... ahh...
bizalmaskodtunk.
Stokes: Miért jutna ilyen az eszébe, uram?
Őméltósága: Nem rejthetem el maga elől a tényeket, Stokes. Maga intelligens ember, könnyen
rájöhetett, hogy nem töltöttem a szobámban az éjszakát. Rendkívül kényelmetlen éjszakát
töltöttem Lady Agatha ágyánál ülve, ha netán rosszabbul lenne.
Stokes: Egy pillanatig sem gondoltam semmi másra, uram.
Őméltósága: Ez volt a kötelességem, mint házigazdának és mint barátnak. És jól tudja, milyen fajta
ember vagyok!
Stokes: Valóban tudom, uram.
Őméltósága: Sir Ralph viszont nem tudja! Ezért nagyon kívánatos lenne, ha nem jönne rá, hogy az
éjszakát a feleségével töltöttem.
Stokes: Igazam van, ha azt mondom, azt kell állítanunk, hogy másutt töltötte az éjszakát, uram?
Őméltósága: Igen, igen, igaz! Mondhatnám talán, hogy magával töltöttem?
Stokes: Tisztelettel, uram, miért töltötte volna velem?
Őméltósága: Talán igaza van. Felejtse el!
Stokes: Talán a Tiszteletreméltó Edward vállalná a tényt, hogy vele töltötte az éjszakát.
Őméltósága: Miért tettem volna?
Stokes: Biztos vagyok benne, hogy talál rá indokot, uram.
Őméltósága: Igen, jó!! Küldje be hozzám, legyen szíves!
Stokes: Uram. (el)

--(Ebédlő)--
Poppy: Apa még mindig Agathával beszél?
Cissy: Azt hiszem rengeteg mondanivalójuk van. Végül is nem látta, amióta tegnap este felment a
szobájába.
Poppy: Oh-hah-hah hah! (Stokes be)
Stokes: Elnézést, Őméltósága kéreti egy szóra a Tiszteletreméltó Edward urat a szalonba.
Teddy: (Indignálódva) Ejh, nem várhat?
Stokes: Feladatom, hogy közöljem: sürgős, uram.
Teddy: Ao! Affenébe! (lecsapja az újságot és megy)
Poppy: Gondolod, Apa és Agatha kieszeltek valamit?
Cissy: Nem, Apa korában már nem eszelnek ki semmit.

--(Szalon)--
Őméltósága: (bájmosollyal) Figyelj rám, Tiddles!
Teddy: Ah-hah! Te akarsz valamit, nem igaz? Mindig sántikálsz valamiben, ha Tiddles-nek hívsz!
Rettentően utálom ezt a nevet! Úgy hangzik, mintha macska lennék.
Őméltósága: Hát, igen...egy szívességre kérnélek.
Teddy: Mindig Tiddles-nek hívtál gyerekkorunkban! Mikor a Märklin-nel akartál játszani. "Tiddles" –
mondtad - "kölcsönvehetem a Märklin-edet, Tiddles? "
Őméltósága: Hallgass már el, Tiddles!!
Teddy: Elvesztetted az összes zászlót!
Őméltósága: Figyelj, Teddy! Ha valaki kérdezné, azt akarom mondani, te és én együtt töltöttük az
éjszakát.
Teddy: Együtt töltöttük az éjszakát?! És mit csináltunk?
Őméltósága: Nem akartál egyedül maradni, mert már megint rád jött az a furcsa roham.
Teddy: Nekem nincsenek furcsa rohamaim!
Őméltósága: De vannak! Hirtelen szükségét érzed, hogy felmássz a cselédlépcsőn és kopogj a
cselédlány ajtaján. Én mindig tudom, mikor jön rád. Így mész! (Utánozza Teddy-t)
Teddy: Nem megyek!
Őméltósága: De igen, most is úgy csinálsz!
Teddy: Nézd, George! Tudom, miért akarsz alibit. Agatha miatt, nem igaz?! Ne próbálj belekeverni a
buta selyemfiúskodásba!
Őméltósága: Ez nem selyemfiúskodás! Szeretem!!!
Teddy: Miért nem kéred Sir Ralph-et, hogy engedje el?
Őméltósága: Mit? Beidézzenek, mint házasságtörőt? Gondolj a botrányra! Ki kéne lépnem a
klubból. Kiesne Ascot. Nem mehetnék sehová, nem tehetnék semmit!
Teddy: Még mindig járhatnál a Felső Házba!
Őméltósága: Az nem számít! Az élet társadalmi pusztaság lenne! (csengő szól) Huh, ez a bejárati
ajtó!! Sir Ralph lesz az! Maradj itt, Teddy! (kimegy, a folyosón Stokes-ba ütközik, épp az
ajtóhoz megy.) Stokes, nem vagyok itthon!
Stokes: Igen, uram!
(Őméltósága visszarobog a szobába, Teddy az ablaknál)
Őméltósága: Gyere el az ablaktól, nem kell, hogy meglássanak!
Teddy: Az elkövetett bűnök visszaszállnak az ember fejére, nem igaz?
Őméltósága: Beszélj halkabban!
Teddy: Mi történt azzal a fenséges vén George-al, aki ott ül az asztal mögött és azt prédikálja
nekem, hogy szedjem össze magam, csak mert cselédlányra néztem!?
Őméltósága: Aljas fickó vagy, Teddy! Mindig is az voltál. Már akkor tudtam, amikor nem adtad oda
a Märklin-edet! (a karosszék mögé megy, leguggol)
(Stokes nyit be)
Stokes:Uram, a püspök úr!
Őméltósága: (felpattan) Á, jó reggelt!
Charles: Jó reggelt, George! Jó reggelt, Tiddles!
Teddy: Jó reggelt!
Őméltósága: Nem kér egy kis kávét?
Charles: Nagy örömömre szolgálna.
Őméltósága: Egy kávét, Stokes! És kérem, ne zavarjanak! Bárki legyen is az! (Stokes bólint, megy)
Charles: (Teddynek) Nem tudtam, hogy ilyen fontos vagyok!
Teddy: H-hm!
Őméltósága: Persze, hogy az!
Charles: Mellesleg, George, ahogy beléptem a kapun, láttam egy embert leselkedni a bokrok között.
Teddy: Valóban? Lássuk csak! (az ablak felé indul)
Őméltósága: Ne menj az ablakhoz! Szólok Stokes-nak, hogy intézze el! (kimegy a folyosóra) Stokes!
Stokes: Igen, uram.
Őméltósága: A püspök látott valakit leselkedni!
Stokes: Leselkedni?
Őméltósága: A bokrok között! Nézzen utána!
Stokes: Uram.
Őméltósága: Stokes!
Stokes: Igen, uram?
Őméltósága: Nem vagyok itthon!
Stokes: Nagyon helyes!

--(Konyha, James érkezik)--

12trees: Hol van ez az Ivy?
Mrs. Lipton: Egy levelet akart küldeni az anyjának. Hát megengedtem, hogy kifusson a
postaládához.
12trees: Remélem nem csatangol el!
Wilson: Ha már a csatangolásról beszélünk, ideje visszatérnem az őrségbe!
(Stokes érkezik)
Stokes: James, három kávét a szalonba!
12trees: Maga viszi fel?
Stokes: Nem, maga!
Wilson: Nem zavarok, ha beugrom este?
Mrs. Lipton: Ó, magát mindig szívesen látjuk, Wilson kapitány!
Wilson: Mi lesz a menü odafent?
Mrs. Lipton: Spárgakrém leves, nyelvhal jóasszony módra és bárányborda.
Wilson: Rántva készíti el?
Mrs. Lipton: Hogyha úgy szereti.
Wilson: Oh, igen! He-he...Akkor ma este! (ajtóból még visszafordul) Maradt egy kis Château Lafite?
Stokes: Ma nem az lesz! Ma Haut Brion-t iszunk.
Wilson: Az is megteszi, nem igaz? (elmegy)
12trees: Ez az ember egy potyázó!
Stokes: Meg kell fizetni a törvényt, James.
12trees: Maga aztán beszélhet nekem törvényről. Ha Őméltósága tudná, hogyan szolgálja ki magát
az ő ételéből s italából, rögvest megszabadulna magától.
Mrs. Lipton: Ez nem igaz, James. Tegyük fel, egy éhes vendég váratlanul érkezik. Képzelje el a
helyzetem, ha nem lenne elég étel!
Stokes: Mi csak a felesleget fogyasztjuk, hogy ne vesszen kárba. (Ivy ront be, mögötte Henry)
Ivy: Hé! Valaki firkált valamit Őméltósága kocsijának oldalára!
Stokes: Mi áll rajta?
Ivy: Egy hosszú szó, én nem tudom mit jelent.
Stokes: Jobb lesz, ha megnézem! (kirobog)
Ivy: Fehér festékkel festették rá! (robog utána)
Mrs. Lipton: Fehér festék Őméltósága gyönyörű kocsiján?!
Mabel: Micsoda szentségtörés!
Mrs. Lipton: Te csak pucold a krumplit, Mabel! (kirobog, James utána)
Mabel: Igen, Mrs. Lipton!

--(A kocsi, rajta a felirat: Fornicator)--

Ivy: Paráználkodó!... Hát... Az mit jelent?
Henry: Ez olaszul van, nem?
Mrs. Lipton: Nem, Henry, ez nem olaszul van!
12trees: Ki képes ilyet tenni egy ilyen gyönyörű autóval?!
Stokes: Inkább töröljük le gyorsan, mielőtt rászárad!
12trees: És mielőtt Őméltósága meglátná.
Mrs. Lipton: És mielőtt a lányok látnák!
Ivy: Miért nem láthatják a lányok? Én lány vagyok és láttam. Durvaság, talán?
Henry: Nem, ahhoz túl hosszú. A durva szavak rövidek. (James taslit ad) Jáááj!
Stokes: Henry! Fuss át a vaskereskedésbe és hozz egy üveg terpentint!
Henry: Igen, Mr. Stokes!
12trees: Körülnézek a földeken, s ha látok valaki gyanúsat, nyakon csípem!
Stokes: Nem, ne tegye, lehet, hogy veszélyes!
12trees: Értesítsem a rendőrséget?
Stokes: Nem, ne értesítse a rendőrséget!
12trees: Miért ne?
Stokes: Csak tegye, amit mondok, James Twelvetrees! Én vagyok itt a felelős! Menjen a konyhába
és vigye fel Őméltóságának a kávét!
12trees: Értem! (el)
Mrs. Lipton: Egek! Mindig helyén van az esze, ha az alkalom úgy kívánja, nem igaz, Mr. Stokes?
Ivy: Óh, az apám már csak ilyen!
Stokes: IVY!!!
Mrs. Lipton: Ó, az apád is ilyen, Ivy? Ő is komornyik volt?
Ivy: Oh, most is az!
Mrs. Lipton: Ó!
(Ivy kifújja a levegőt)

--(Konyha, 12trees robog vissza)--

Mabel: Mi volt írva a kocsira, Mr. Twelvetrees?
12trees: Ha éppen tudni akarja, "Paráználkodó".
Mabel: (szívéhez kap, a csaphoz hanyatlik) Jézusom!... Ki tehette?!
12trees: Mind gyanúsítottak vagyunk, Miss Mabel!
Mabel: Furcsa!

--(Stokes érkezik, a mosogatóhoz megy, Ivy utána)--

Ivy: Apa! Miért nem akartad kihívni a rendőrséget?
Stokes: Mert, Ivy, ezt a szót valószínűleg Lady Agatha férje írta a kocsira.
Ivy: Miért írta volna azt, hogy "paráználkodó"? Talán hirdet valamit?
Stokes: Eeee...Úgy is fogalmazhatnánk, igen! Azt a tényt hirdeti, hogy Lord Meldrum és Lady Agatha
időről-időre házasságtörést követnek el!
Ivy: Híí, ó neeeem! Hiszen ő egy lord!! Szóval a paráználkodó azt jelenti, ő volt az a dudor az
ágyban.
Stokes: Igen, Ivy!
Ivy: Azt hittem, egy hengerpárna. És felpofozgattam és a nő hátához tettem, hogy könnyebben
felüljön.
Stokes: Nagyon jól csináltad, Ivy! De egy szót se senkinek, ez még előnyünkre szolgálhat!
Ivy: Apa! Csak nem akarod megzsarolni, ugye?!
Stokes: Nem, Ivy. A helyzet a következő: Lord Meldrum-nak szüksége lesz mindenféle alibire és
szolgálatra, ha tovább akarja folytatni a viszonyt Lady Agatha-val. Cupido hírnöke leszek. És
mivel tökéletes úriember, megkapom érte az ellenszolgáltatást. Jó. Most megyek és szólok
Őméltóságának a feliratról a kocsiján.
Ivy: Igen, a paráználkodóról.
Stokes: Igen, Ivy.
Ivy: Tudni fogja, mit jelent?
Stokes: Igen, Ivy.

--(Szalon)--
Őméltósága: (átnyújt egy csekket) Parancsoljon!
Charles: Oh! 10 guinea! Rendkívül bőkezű! A Vigasztalan Özvegyasszonyt egészen elárasztjuk!
Őméltósága: És te, Teddy, nem szánsz te is valamit a Vigasztalan Özvegyasszonynak?
Charles: Van egy alapítványom egy árvaház számára is . Egészen közel van ide.
Őméltósága: Óh, ez kiváló ötlet! Biztos vagyok benne, Teddy ad nekik valamit.
(12trees érkezik az ajtóhoz a tálcával, Stokes követi)
Stokes: Várjon, kinyitom magának!
12trees: Akar szólni a kocsiról?
Stokes: Remélem nem szükséges, Henry már dolgozik rajta a terpentinnel. (benyit)
Őméltósága: Á, a kávé!
Charles: Remélem megbocsájtja nekem, ha éppen csak lehörpintem, a Lambeth kastélyban kell
lennem fél óra múlva. Találkozóm van York érsekével és a Canterbury érsekkel.
Őméltósága: Látnia kell a lányokat, mielőtt elmegy! Hívja le őket, legyen szíves, Stokes!
Stokes: Uram!
12trees: Elnézést kérek, uram. Elmondja Őméltósága a rövid imát, ahogy szokta?
Charles: Oh, igen, igen, természetesen. (Stokes az ajtóból bámulja)
12trees: Összehívjam a háznépet az ebédlőbe?
Őméltósága: Igen, kérem. A kávéról gondoskodom. (12trees és Stokes ki)
Stokes: Elmondja Őméltósága a rövid imát, ahogy szokta? Ne nyaljon a piperkőcöknek, Jim
Twelvetrees!
12trees: Tudom, a kenyerem melyik oldala vajas és ismerem magát! Bepiszkítja a kezét még a
napokban és én kész vagyok a helyére állni!
Stokes: Lakájból komornyikká válni olyan, mint a bűvészinas. Megpróbálja, aztán pompás
hátsófelére esik. (Stokes fel, James le)

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Ivy! Tedd a krumplit a mosogatóba, aztán egy lábosba egy kis vízzel!
Ivy: Igen, Mrs. Lipton! (Henry jön be)
Henry: Nem jön le, rászáradt!
Mrs. Lipton: Ó!
Henry: A terpentin ilyenkor már nem használ.
Mrs. Lipton: Mondd meg gyorsan Mr. Stokes-nak! (James érkezik le)
12trees: A püspök úr könyörgést mond az ebédlőben. Mindenkit várnak odafent.
Mrs. Lipton: Óh, egek! Örülök. Egy igazi szentember! Tiszta a kezed, Ivy?
Ivy: Igen, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Mutasd, hadd lássam! (Ivy mutatja) A másik oldalát! Jól van, lány, felmehetsz. A tied,
Henry? (mutatja) Fordítsd! Na, épp hogy megfelel! (kimegy, Ivy elkapja az ajtón túl)
Ivy: Mintha megint iskolában lennénk, nem olyan?
Henry: Nem tudom, soha nem jártam.

--(Szalon. Poppy és Cissy libben be)--

Poppy: Jó reggelt, püspök!
Charles: Ó, Poppy! Cissy!
Cissy: Jó reggelt, Charles!
Charles: Poppy, de csinos a ruhád. Cissy, de csinos ez a nadrág!
Őméltósága: Ezek a lányok rendkívül rövid szoknyát hordanak!
Charles: Nos, persze az én fiatal koromban a nők lába láthatatlan volt! Hát ez a dolog úgy ért
minket, mint a villámcsapás! De most már túltettem magam rajta! Valójában még tetszik
is!
(James érkezik)
12trees: Elnézést, uram, a háznép mind együtt vár az ebédlőben, készen az imádságra.
Őméltósága: Áh, jó, akkor talán menjünk!
Cissy: Alig várom! (Átvonulnak. A püspök megáll a folyosón)
Charles: Ó, George, megkérné az emberét, hogy rendeljen egy taxit, ami elvisz a Lambeth palotába?
Őméltósága: Óh, ne aggódjék, majd én elviszem! (Stokes rázza a fejét) Szívesen lépek ki a házból!
(bevonulnak az ebédlőbe, Stokes beáll a személyzethez)
Stokes: Ivy, kérdezd meg Henry-t, letörölte-e?
Ivy: Letörölted, Henry?
Henry: Nem, nem sikerült.
Ivy: Nem, nem sikerült.
Stokes: Miért nem?
Ivy: Miért nem?
Henry: Erősen rászáradt.
Ivy: Erősen rászáradt.
Stokes: Az ördögbe!
Őméltósága: Pssszt!
Charles: Kezdjük talán néhány perces néma könyörgéssel! Könyörögjünk, hát! (letérdelnek)
Ivy: Mi baj van, Apa?
Stokes: Az úr el akarja vinni a kocsin a püspököt a Lambeth palotába.
Ivy: Látni fogja a paráználkodót!
Stokes: És látni fogja York érseke és Canterburry érseke is!
Ivy: Kifogásolni fogják!
Őméltósága: Psszt!

--(Konyha, Mabel tesz-vesz, kopognak)--

Mabel: Jövök már! (ajtót nyit) Maga mit akar?
Ügynök: Ma szerda van, a fűszerestől jövök a rendelésért.
Mabel: Mind fönt könyörögnek.
Ügynök: Miért???
Mabel: Hát, ha jól hallottam: bocsánatért!

--(Pálmaház)--
Lavender: Ez az unalmas vén püspök már megint! Hogy hallgatják? Egy kupac hipokrata(sic!). Hát
ha azt hiszik, hogy rájuk hagyom a pénzemet, nagyon nagyot tévednek! A macskákra
hagyom!
Papagáj: Káááár!
Lavender: Nem, te nem szereted a macskákat, igaz? Rád fogom hagyni. El is küldök az
ügyvédemért!
Papagáj: Ostoba tyúúk! Ostoba tyúúk!
Lavender: Most elherdáltál egy egész vagyont!

--(Ebédlő)--
Charles: Most és mindörökkéééé!
Kórus: Ááááámeeeeeeen!
Charles: (az óráját nézi) Ó, egek, már ennyi az idő?! Rohannom kell!
Őméltósága: Stokes, a kabátokat!
Stokes: Uram.
Charles: Sajnálom, hogy ennyire belefelejtkeztem, gyakran előfordul velem, ha olyanokkal
imádkozom, akiket szeretek!
Őméltósága: Óh! (kimennek)
Ivy: Apa! Paráználkodó!
Stokes: Csinálj valamit!
Ivy: Ééén? Áh-ah! (elrobog) Mr. Twelvetrees! Mr. Twelvetrees!!!!
Stokes: Szólhatnék egy szót, uram?
Őméltósága: Most nem, a püspök elkésik!
Stokes: Elnézést, uram, de kevés a benzin az autóban.
Őméltósága: Köszönöm, útközben tankolok majd.
Stokes: És az ablaktörlők nem működnek!
Őméltósága: Az nem számít, nem esik! (Stokes feladja)

--(Konyha, Ivy robog le)--

Ivy: Gyerünk, fogjanak rongyot! Hol a VIM?
Henry: Csak időpocsékolás! Megmondtam már, forrasztólámpa kellene!
Mrs. Lipton: Nem mehetsz neki forrasztólámával Őméltósága gyönyörű kocsijának, még
megolvasztanád!
12trees: Tiszta őrült vagy, Henry! (Tasli)
Henry: Jáááj!! (12trees kivonul, az ajtóban az ügynökbe botlik)
Ügynök: Megkaphatnám a rendelést?
12trees: Igen, tűnjön el!

--(Folyosó, Őméltósága a kabátját veszi)--

Őméltósága: Pillantson ki, Stokes, nézze meg, nem leselkednek-e!
Stokes: Igen, uram!
Charles: Kitől fél, George? A bolsevikoktól?
Teddy: Nem, a magándetektívektől.
Őméltósága: Hallgass, Teddy! Mehetünk.
Charles: Viszontlátásra!
Poppy: Csirió, püspök!
Cissy: Viszlát, Charles!

--(Az autó. Vakarja mindenki kétségbeesetten.)--

Mabel: Ez nem jó! Miért nem próbáljuk horzsakővel?
12trees: Ne legyen nevetséges!
Henry: (Mabelnek, súgva) Vigyázzon, különben megüti!
12trees: Jönnek!
Ivy: Gyerünk, takarjuk el! Álljunk mind eléje!
12trees: Vödröket eltenni! (érkeznek)
Őméltósága: Ezek a bolsevikok manapság...
Charles: Elég riasztóak. Mindig csak vörösben. He-he-he! Ó, a szolgálók kijöttek elbúcsúzni. (mind
ott feszít takarva a takarni valót) Milyen elragadó! (odamegy hozzájuk) Hogy hívják?
Mabel: Mabel.
Charles: Milyen kedves! (kezet nyújt) Viszontlátásra!
Henry: Henry Livingstone.
Charles: Rokona tán a felfedezőnek?
Henry: ... Kinek?
Charles: Nem, azt hiszem, nem. Isten áldja!
12trees: James Twelvetrees, uram!
Őméltósága: (gyanússá válik már neki a dolog) Mi történik itt, Stokes?!
Stokes: Azt hiszem Sir Ralph. Ráfirkált valamit a kocsija oldalára.
Őméltósága: Óooh!
Charles: Beszállhatnék a kocsiba, kedveseim?
Ivy: Ó, igen, püspök úr!
(Elcsoszognak, a püspök értetlenül nézi, ajtót nyitnak, beszáll, elmennek az autótól, a felirat
láthatóvá válik)
Őméltósága: Jóságos ég!
Stokes: Nem tudtuk letörölni, uram!
Charles: (kivigyorog az autóból) Micsoda csodás autója van, George! Sohasem utaztam még
ilyenben!
Őméltósága: Iiigen, sajnos ki kell szállnia!
Charles: Óh! Igazán, miért?
Őméltósága: Ööö...Lapos a kereke!
Charles: Ó, egek, micsoda balszerencsés fordulat! Nem tudják felpumpálni?
Stokes: Defektet kapott, uram.
Őméltósága: Igen, defektet!
Charles: Ó, rendben van. (mindenki visszapattan a kocsihoz takarni) Ó, egek! Egek! Az érsek úr
nagyon ideges lesz!
Stokes: Telefonáljak tán egy taxiért Őméltóságának?
Ivy: Van egy buszmegálló az utca végében.
Charles: Ó, micsoda kiváló ötlet! Nem utaztam buszon, mióta nem lovak húzzák őket!
12trees: A 76-os busz pont a Lambeth palota előtt áll meg, méltóságos uram.
Őméltósága: Henry, fuss ki az utca végére, állítsd meg a 76-os buszt és mondd meg, hogy várja meg
a püspök urat!
(Henry indulna is rögvest, de James lefogja)
Ivy: (kezet nyújt, meghajol) Viszontlátásra, püspök úr!
Charles: Viszontlátásra! Isten áldja!
Őméltósága: Nincs időnk erre! Még lekési a buszt.
Mabel: Nagyon rendszertelenül járnak az általános sztrájk óta, tíz percet vártam rá!
12trees: Mabel!
Henry: Ha én mondom, megütött volna! (12treestől repül az újabb tasli) Júúúj!
(Stokes fülénél fogva kilódítja Henry-t a kocsi mellől, maga áll a helyére. Henry kilohol a kapun, a
püspök visszainteget)
Charles: Viszontlátásra!
Kórus: Viszlát! (mindenki integet)

--(Konyha)--
12trees: Vissza kéne vinni a műhelybe, csak az biztos.
Mrs. Lipton: Mit gondolnának?
Stokes: Mit gondol, mit gondolnának? (Wilson be)
Wilson: Ááá, Mr. Stokes! Beszédem lenne Őméltóságával!
Stokes: Értem, miért?
Wilson: Egyik fiatal beosztottunk érzékelt egy személyiséget, amint feliratot mázolt Őméltósága
kocsijára.
Ivy: Ó, elkapták?!
Wilson: Megpróbálta őrizetbe venni, de a küzdelem során a fent említett személyiség
beosztottunkat arcul csapta, vérzett az orra. Beosztottunk megbirkózott vele és bevitte az
őrszobára, ahol is hivatalos szerv bántalmazásával és magántulajdon károsítással vádolták.
Vádolják obszcén szavak használatával is. Az őrmester úr utánanéz majd.
Stokes: Ki volt az?
Wilson: Sir Ralph Shawcross nevét mondta be.
Mrs. Lipton: Sir Ralphét? Ő miért tett volna ilyet?
Ivy: Mert a felesége paráználkodott Őméltóságával!
12trees: IVY!!! Mosd ki a szádat szappannal! Mosószappannal!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees!
Wilson: Gondoltam informálni kéne Őméltóságát. Ha az újságok tudomást szereznek róla, örvénybe
kerülhet.
Henry: Evező nélkül! (Stokes és Wilson két oldalról vágják fültövön) Jáááj!
12trees: Szólok Őméltóságának azonnal!
Stokes: Ó, nem, azt nem! Én mondom meg neki, én vagyok a komornyik! Maga a lakáj, ezt ne
felejtse el!
12trees: Maga csak most került ide, én már kilenc éve vagyok Őméltóságánál!
Stokes: Lehetne tőlem kétszer kilenc éve is, de amíg én vagyok a komornyik - maga a lakáj marad!
(Stokes kimegy, Ivy oldalog 12trees-hez egy bögre szappannal)
Ivy: Elég ennyi szappan, Mr. Twelvetrees?
12trees: Nem! Tegyél bele még! (ő is kiviharzik)
Mrs. Lipton: (Wilson-nak) Ez a Mr. Stokes nagyon goromba tud lenni, ha feldühítik, nem igaz?
Ivy: De Mr. Twelvetrees is!
Mrs. Lipton: Óoh! Öntsd ki szépen, Ivy, majd azt mondom, hogy megittad.
Ivy: (széles vigyor) Oooohh..

--(Lépcsőház. Stokes ebédlőből ki, James lépcsőn föl)--

Stokes: Maga mit akar?
12trees: Jövök be magával!
Stokes: Menjen vissza a szolgálókhoz!
12trees: Mi lenne, ha beszélnék Őméltóságának a lövészárokról, ahol rátaláltunk a Tiszteletreméltó
Teddy-re és ahol ellopta a követ a gyűrűjéből?!
Stokes: Maga is benne volt.
12trees: Nos, ebben is benne vagyok!
Stokes: Gyerünk! (bekopog a szalonba)
Őméltósága: Tessék!

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Nem kér egy csésze jó teát és egy szelet meggyes lepényt, Wilson kapitány?
Wilson: Nem, köszönöm, Mrs. Lipton, vissza kell mennem az őrszobára. Megmondja Mr. Stokes-
nak, hogy értesítsen azonnal, ugye?
Mrs. Lipton: Persze, kapitány, később még látjuk, remélem!
Wilson: Persze! Nem szeretnék légy lenni a falon, amikor Őméltósága Sir Ralph nevét hallja.
Mrs. Lipton: Oh-oh-hoh, hát én sem! Ivy, osonj fel és hallgatózz kicsit az ajtónál.
Ivy: Ó, nem lesz belőle baj?
Wilson: Semmi sem, amíg rajta nem kapják!
Mrs. Lipton: Vidd a portörlőt magaddal!
Ivy: Igen, Mrs. Lipton!

--(Szalon)--
Őméltósága: Rendkívül kellemetlen helyzet. Gondolja, húsz font elég lesz, hogy elsimítsa?
Stokes: Legyen 25, uram. Csak, hogy biztosra menjünk! Ha marad valami felesleg, természetesen
visszaadom.
Őméltósága: Természetesen. Itt van, fogja. És köszönöm mindkettőjüknek. Tudom számíthatok
diszkréciójukra!
Stokes: Természetesen, uram. (James és Stokes el. A nyíló ajtóban Ivy "port törölget")
Ivy: Jahaaaj!
12trees: Hallgatóztál a kulcslyukon át, Ivy?!
Ivy: I-igen, de lekéstem az elejét. Mi történt?
12trees: HM!! Foglalkozz a magad dolgával! (El, Ivy visszahajol. Stokes nyitna be a konyhába,
12trees utána szól)
12trees: Alf Stokes! Miben sántikál?!
Stokes: Megyek és elintézem Wilson kapitánnyal.
12trees: Nem fizetheti le a rendőrséget!
Stokes: Akar fogadni? (benyit a konyhába) Hol van Wilson?
Mrs. Lipton: Vissza kellett mennie az őrszobára. Azt mondta, keresse fel, amint lehetséges.
Stokes: James, hozza a kabátom, s a kalapom!
12trees: Menjen érte maga! Mit képzel?!

--(Konyha - később)--
12trees: Ivy, Henry, ideje lefeküdnötök!
Henry: Máris megyünk, Mr. Twelvetrees!
Ivy: Mit gondol, Mr. Stokes-nak nem esett baja? Elment ebéd után és már fél tizenegy!
12trees: Ne fájjon a fejed miatta, Ivy! Ha lyukas vödörrel megy a pincébe, akkor is szénnel jön
vissza.
Ivy: Hm, igen, azt hiszem igaza van! Jó éjt mindenkinek!
Mrs. Lipton, 12trees: Jó éjt, Ivy!
Henry: Jó éjt!
Mrs. Lipton, 12trees: Jó éjt, Henry!
Mrs. Lipton: Remélem a Tiszteletreméltó Teddy nem próbálkozik ennél a lánynál is. Nagyon
egyszerűcske, tudja.
12trees: Nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Van benne valami, ami nem tetszik nekem.
Vajon Őméltósága ellenőrizte az ajánlólevelét?
Mrs. Lipton: Szerintem szeretni való lány! Olyan jószándékú! Nyugodtan alhat tőle, James! Ne szólj
szám, nem fáj fejem! (Stokes megérkezik) Ó, végre itt van, Mr. Stokes! Kezdtünk
nyugtalankodni maga miatt!
12trees: Én nem!
Mrs. Lipton: A vacsorája teljesen kiszáradt, hát csináltam gyorsan egy steak-et és egy lepényt hozzá.
Itt van ni! Vegyen magának zöldséget, a sütőben találja. Én megyek az álmok világába!
Stokes: Maga kincset ér, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Hát, gondoskodnunk kell a mieinkről! Nem így van, Mr. Stokes?
Stokes: Fél óra múlva beugrom jó éjt kívánni.
Mrs. Lipton: Khm! HaaaH! Khm! (az ajtóból) Talál egy fél üveg Haut-Brion-t a kredencben vagy van
sör a hűtőben. Jó éjt!
Stokes: Jó éjt!
12trees: Nem gondolja, hogy eleget ivott?
Stokes: Ezt én ítélem meg!
12trees: Bűzlik, mint egy boroshordó!
Stokes: Pompás évjárat!
12trees: Igazán élvezi a jobbak majmolását, ugye?
Stokes: Lehet, hogy magánál jobbak, de nálam nem jobbak!
12trees: Merre járkált az elmúlt tíz órában?
Stokes: Rengeteg elintézni valóm volt. Ott volt a fiatal kapitány - három font; az őrmester, aki
utánanéz - négy font; és Wilson kapitány - öt font. Sir Ralph most már biztonságban van,
Lady Agatha karjaiban. És Őméltósága nyugodtan alhat az ágyában (iszik egyet) a
következő alkalomig. Ó! És itt van két font magának, hogy tartsa a száját!
12trees: Ne legyen nevetséges!
Stokes: Jól van, három font!
12trees: Rakosgathatja a fontokat elém egész éjszaka, nem fog megvásárolni!
Stokes: Legyen, ahogy akarja.
12trees: Maradt 13 font, amit visszaadhat Őméltóságának.
Stokes: Természetesen, James. Nem is lehetne másképp! (Lenyúlja a pénzt)

(Ivy szobájában az ágya mellett térdel)

Ivy: Igazán ragyogó napom volt. Én azt hiszem, szeretni fogok itt. Óh, rengeteg izgalmunk volt a
felirattal autón! De láttad az egészet. Nem untatlak a részletekkel. Ez a James Twelvetrees,
olyan szigorú, nem igaz? De én szeretem! Lehet tudni, hogy mit akar. És olyan jóképű,
ugye? Hát, szerintem igen. A népek fent egy kicsit pajkosak, nem? Nem úgy viselkednek,
ahogy engem tanítottak. De gondolom mindenfélére szükség van egy világ kialakításában,
nem igaz? Hát, ezt te jobban tudod mindenkinél. (megmozdul a kilincs) Ó, Jézus! Ez a
Tiszteletreméltó Teddy lesz! Nem tudnál tenni vele valamit, kérlek?
Teddy: (kintről) Affenébe!!
Ivy: (széles vigyorral) Nagyon szépen köszönöm! Jó éjt!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
3. rész - Az adomány

--(Stokes az ebédlőben matat, Ivy le a lépcsőn, be az ebédlőbe)--

Ivy: Helló, Apa!
Stokes: Ne hívj már apának!
Ivy: Bocsánat! Kaphatok egy reggeli csókot?
Stokes: Jó, csak gyorsan! Minden rendben, kicsim?
Ivy: Nem, nincsen. Rettentő éjszakám volt! Nem bírok ki még egy ilyet!
Stokes: Gödrös az ágyad?
Ivy: Neeem! Teddy úr zavar! Folyton be akar jönni a szobámba!
Stokes: Miért nem tettél széket a kilincs alá, ahogy mondtam?!
Ivy: Tettem, de nem vagyok biztonságban! Szerelj fel egy reteszt rá!
Stokes: Höhöhö, a retesz pénzbe kerül.
Ivy: APA! A lányod becsülete mindennél drágább!
Stokes: Nem tör a becsületedre, Ivy! Csak egy csókot akar lopni.
Ivy: Annál többet is akar lopni. Elkapott tegnap a hallban és azt mondta szeret, mert mosószappan
szagom van!
Stokes: Mmm... Válts át babaszappanra!
Ivy: APA! Komolyan beszélek!
Stokes: Jól van! Szerzek egy reteszt és felteszem az ajtódra. Most pedig menj és tedd a
kötelességed vagy Jim rád fog szállni!
Ivy: Néha azt hiszem, gyanítja, hogy eddig még nem szolgáltam.
Stokes: Emiatt ne aggódj, elintézem Jim Twelvetrees-t.
Ivy: Annyira szigorú, ugye?
Stokes: Egen.
Ivy: De nagyon kedvelem.
Stokes: Mit csinálsz?
Ivy: Hát... Tudom hányadán állok vele.
Stokes: Ó, értem.
Ivy: Mrs. Lipton kedves, nem igaz?
Stokes: Igen...
Ivy: Nagyon szeret...
Stokes: Tényleg?
Ivy: És te is szereted! Sokkal kedvesebb vagy hozzá, mint a mamához!
Stokes: Ebből elég! Vidd le azt a tálcát!
Ivy: Igen, Apa!

--(Konyha. Henry újságot vasal. Mrs. Lipton egy tálat szed le a tűzről.)--
Mrs. Lipton: A fűszervajas vese, James.
12trees: Köszönöm, Mrs. Lipton! A fűszervajas vese érkezik, Mr. Stokes!
Stokes: A melegítő pislákol, ugye nem felejtett el spirituszt tölteni bele, James?!
12trees: Nem az én feladatom a spiritusz ellenőrzése, Henry a felelős érte!
Stokes: De magának kell őt ellenőriznie!
12trees: Henry, az égő a melegítőben pislákol, nem emlékszel, töltöttél bele metilalkoholt?
Henry: Nincs itthon egy csepp se! Szerintem Mrs. Lipton megitta!
Mrs. Lipton: Hahhh! Mit merészelsz?! (tasli)
Henry: Csak tréfáltam...
Mrs. Lipton: Csak ne tréfálj, reggel öttől kilencig! Brah! (újabb tasli)
12trees: Ha elfogyott a metilalkohol, szólnod kellett volna! Na gyere, húzd fel a fűszervajas vesét!
Henry: Az újságot vasalom!
12trees: Tedd, amit mondok, Henry!
Henry: (lecsapja a vasalót az újságra) Igen, Mr. Twelvetrees!
12trees: A fűszervajas vese megy, Mr. Stokes!
(Henry, miközben húzza, nyelvet nyújt az elvonuló Mr. Twelvetrees hátának)
Henry: Mmmmhhh!
(Ivy a tálcával megérkezik)
Ivy: Mrs. Poppy-nak (sic!) fáj a feje! Nem kérte a kekszet, megehetem?
12trees: Természetesen nem, az alkalmazottak nem majszolhatnak kekszet szolgálatban. Tedd
vissza a dobozba!
Ivy: Henry! A Daily Mail-en felejtetted a vasalót! Megperzselődik! ... Ó, nézd! Teddy Tail-nek barna a
nadrágja!
12trees: Henry, fuss és vegyél egy másik Daily Mail-t. És levonom az árát a béredből!
Ivy: Itt van néhány keksz. Rágcsálni való az útra.
Henry: Kösz, Ivy!
Mrs. Lipton: Öt perc múlva itt legyél nekem!
Henry: Néha úgy érzem, jobb lenne, ha soha többé nem kelnék fel!
Mrs. Lipton: Oaaah! Csak azt próbáld meg! (fakanállal fenyegeti)
(Henry fintorog és elmegy)
Mrs. Lipton: Oh, ez a fiú csak bajt okoz!
Ivy: Pedig olyan szolgálatkész! Nem lennék túl szigorú hozzá.
12trees: Rendes nevelést kell kapnia! Az ő korában, ha nem azt tettem, amit mondtak nekem, apám
elvert a szíjjal!
Mrs. Lipton: (édesen néz rá) Ennek köszönhető, hogy ma ilyen, Mr. Twelvetrees.
12trees: Valóban így van, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Ivy, vidd Lady Lavender reggelijét föl!
Ivy: Már megint cudar reggele van.
12trees: Mint általában, ha cudar az éjszakája...
Mrs. Lipton: És vigyél egy marék mogyorót!
Ivy: Meghámozzam neki?
Mrs. Lipton: Ne, a papagáj eszi.
Ivy: (a tálcát felkapja) Mr. Twelvetrees...
12trees: Igen, Ivy?
Ivy: Miért kell Henry-nek kivasalnia az újságot?
12trees: Azért, Ivy, mert Őméltósága nem óhajt gyűrött újságot olvasni.
--(Hall, Stokes a reggelihez kongat)--
Őméltósága: (jön le a lépcsőn óráját nézve) Két perccel múlt kilenc, Stokes!
Stokes: Öööö, én rettentően sajnálom, uram. Feltételezem, az órámat javíttatni kéne.... Eee...
bemegy ma a városba, uram?
Őméltósága: Kétlem, már jártam bent a héten.
Stokes: Itthon van, uram?
Őméltósága: Igen. (körülnéz, súgja) Kivéve Sir Ralph-nek!
Stokes: Lady Agatha férjének?
Őméltósága: Lady Agatha férjének. Semmi körülmények között nem akarom látni.
Stokes: Ezt nagyon is megértem, uram. (bemennek az ebédlőbe)
Őméltósága: Oh! Én érkeztem le elsőnek?
Stokes: Igen, uram. Lady Lavender a szobájában reggelizik.
Őméltósága: Oh, tényleg? (James érkezik tálcán az újsággal, közben Stokes a székét igazítja)
Őméltósága: Köszönöm.
12trees: Őméltósága Times-a!
Stokes: Köszönöm, James. (Elveszi a tálcát, majd nyújtja Őméltóságának) A Times-a, uram.
Őméltósága: Köszönöm.
12trees: Egy kis zabpelyhet, uram?
Őméltósága: Köszönöm. (nyitja az újságot ) Égett szagot érzek! (Teddy érkezik)
Teddy: Jó reggelt, George!
Őméltósága: Jó reggelt, Teddy!
Teddy: Hol van az újságom?!
12trees: Nem hozták ki, uram. Elküldtem Henry-t egy példányért.
Teddy: Oh, jó, nem akarom elmulasztani Teddy Tail kalandjait.

--(Ivy a tálcával Lavender szobájához érkezik, kopog)--

Papagáj: Szabaad!
Lavender: Ha nincs ellene kifogásod, én parancsolok még itt! Szabad! (Ivy be)
Lavender: Ki vagy?
Ivy: Ivy, a cseléd.
Lavender: Nem, nem te Ethel vagy! Hol láttalak azelőtt?
Ivy: Én hoztam fel a reggeli teáját.
Lavender: Tudtam, hogy ismerlek valahonnan! Oh, mogyoró! (tapsikol) A kedvencem! Miért nem
hámoztad meg nekem?
Ivy: Az a papagájé.
Lavender: Nem fogom odaadni neki, eleget kapott már! Adtam neki egy gumiültetvényt.
Ivy: A papagájok szeretik a gumit?
Lavender: Ne szó szerint értsd, te ostoba lány! A részvényeket kapta meg.
Ivy: Szerintem szép fészket csinál magának belőle és tojik bele néhány tojást.
Lavender: Nem nagyon hinném, kakas.
Papagáj: Csinos Polly, csinos Polly!
Lavender: Oh, mindig a menyasszonyáról beszél. Gyere, ülj ide az ágyamra!... Nagyon nagylelkű
 vagyok, tudod? Sok dolgot elajándékozok. Van itt valami, ami tetszik?
Ivy: Nem, köszönöm szépen.
Lavender: Nem tetszik ez az ágy?
Ivy: De, nagyon szép.
Lavender: A tied lehet.
Ivy: Nem tudnám betenni a szobámba.
Lavender: Egy nagyobb szobára lenne szükséged, ez lenne a megoldás a problémára. Add ide a
táskámat!
Ivy: Nem kérek egy fillért sem!
Lavender: Nem is akartam adni neked! Megkérlek, hívd fel az ügyvédemet és mondd neki, hogy
látogasson meg 12-kor, pont délben. (suttog) Kérd meg, hogy a szolgálati bejáraton jöjjön
és a hátsó lépcsőn vezesd fel!
Ivy: Miért a hátsó lépcsőn?
Lavender: Mert nem akarom, hogy George megtudja.
Ivy: Úgy érti, Őméltósága?
Lavender: Igen. Elvette a lányomat! Mindig tudtam, hogy rangon aluli házasság!
Ivy: Pedig ő Méltóságos úr!!
Lavender: Kereskedelemből szerezték a pénzüket!
Ivy: Milyen kereskedelemből?
Lavender: Rabszolga kereskedelemből. Teli hajókkal hozták őket Afrikából és becserélték őket
cukorra.
Ivy: Óóhh, borzasztó, borzasztó!
Lavender: Igen, ártalmas a fogakra, tudod. Tessék, ne felejtsd el az ügyvédet! Itt a száma! Oh, nem
kérsz egy kis pénzt?
Ivy: Neem, köszönöm!
Lavender: Hát akkor, nem kéred ezt a táskát?
Ivy: Neeem! Igazán! Ne adjon nekem semmit! (tálcát elveszi) Mást nem parancsol?
Ivy: Nem, köszönöm. (Ivy ajtóhoz ér)
Lavender: Ethel!
Ivy: Igen, asszonyom...
Lavender: Valamit feltétlenül neked kell adnom.
Ivy: Mit?
Lavender: A rántottát! (tányér repül)
Ivy: Ááá!

--(Ismét az ebédlő)--
Őméltósága: (újságot szemléli) Ez a Mussolini átkozottul jól dolgozik! Elérte, hogy a vonatok
pontosak legyenek.
Cissy: Undorító fasiszta. Az első dolga az volt, hogy az összes homoszexuálist börtönbe vetette.
Őméltósága: Cissy, kérlek, ne a reggelizőasztalnál...!
Teddy: Jobb, ha nem eresztik szabadjára a felsőházban, hehehe.
Őméltósága: TEDDY!
Cissy: Ez az ember kegyetlen diktátor, Apa!
Őméltósága: Igen, de a gondokat megoldja. Alkalmazhatnánk néhány gyógyszerét mi is.
Teddy: Helyes! Kit akarsz diktátornak? Ramsey McDonald-et?
Őméltósága: Nem akarok szocialistát.
Cissy: Apa egy neves iskolából valót akar. Valakit Eton-ből.
Teddy: Legalább tudná, melyik homoszexuálist kell letartóztatnia!
Őméltósága: TEDDY!
(Miss Poppy be)
Poppy: Jó reggelt, Apa!
Őméltósága: Jó reggelt!
Poppy: Jó reggelt mindenkinek!
Teddy: Jó reggelt!
Poppy: (búgva) Jó reggelt, James!
12trees: Jó reggelt, Miss Poppy!
Őméltósága: Meg kéne próbálnod időben lejönni a reggelihez, Poppy. Ez nem fair a személyzettel!
Poppy: Csak egy kis kávét kérek!
12trees: Hozok frisset, Miss Poppy.
Poppy: Oh, James, legyen szíves szedje le azt a nagy barna ládát a gardrób szobából és hozza a
hálómba reggeli után. Kiselejtezek egy csomó ruhát és a szegényeknek adom.
12trees: Igen, Miss Poppy.
Poppy: És kopogjon hangosan, ha nem akar meztelenül rajtakapni!
12trees: Te... Ter.. természetesen nem, Miss! (kitámolyog)
Őméltósága: Szeretném, ha nem mondanál ilyeneket Jamesnek. Ez nagyon kellemetlen neki.
Poppy: De szereti, Apa! Imádom, ha azt látom, elpirul!
Őméltósága: Ez nem helyes! Kérem, hogy öltözzetek fel a reggelihez! Nem hagyhatom, hogy a
házban köntösben kószáljatok! Az egész a te hibád, Teddy! Sokat engedsz meg magadnak!
(Teddy felkapja a fejét) Példát kellene mutatnod! És ha már a témánál vagyunk, hallottalak
lejönni reggel háromkor! Második alkalom a héten! Igazán elveted a sulykot!
Poppy: Ne legyél olyan szigorú, Apa! Az életet élni kell! Jerry mindig ezt mondja!
Cissy: Hogy tudsz jóban lenni Jerry-vel? Abszolút tökkelütött!
Poppy: Nagyon is okos! Tud csalni a kártyában, fejenállva kiiszik egy pohár vizet és feltalált egy új
cocktail-t!
Teddy: Mi van benne?
Poppy: Nem tudom, de a neve: Guillotin! Jerry szerint teljesen fejbe ver. Hol van nagyanya?
Őméltósága: Ágyban reggelizik ma.
Teddy: És ágyban vacsorázott este.
Cissy: Minden nappal hóbortosabb lesz. Bementem a szobájába és a papagájához beszélt.
Poppy: Ugyan, ki máshoz beszélne? Senki nem ül melléje, hogy társasága legyen! Bárhogyis,
szerintem elragadó! Ezt a gyűrűt kaptam tőle a múltkor!
Őméltósága: Ez az eljegyzési gyűrűje, nem szabad elfogadnod!
Cissy: Nekem lenne jogom a gyűrűhöz! Én vagyok az idősebb!
Poppy: Te már megkaptad a mamáét, de soha nem viseled.
Cissy: Nyakkendőtűt csináltattam belőle.
Poppy: Igazán?! Azt hiszem, a barátnőd, Penelope ujján láttam a múltkor!
Cissy: (sziszeg) Törődj a magad dolgával!
Őméltósága: Lányok, elég legyen!
Teddy: Ez tényleg aggasztó! Az öreg Lavy egyfolytában csak ajándékoz!
Őméltósága: Légy szíves, ne nevezd Lavy-nek!
Teddy: A legjobb felöltőmet a kertésznek ajándékozta!
Őméltósága: Mit? Azt a borzalmas sakktáblát? Hehehe, ezt jól csinálta!
Cissy: Muszáj ilyen alantas stílusban beszélgetnünk, Apa?!
Őméltósága: Én a részemről nem kedvelem.
Poppy: Legalább már nem bolyong a folyosókon hajnalban.
Teddy: Ó, már hogy ne tenné, ott járkált éjjel is.
Őméltósága: Mit csinált?!
Teddy: Bolyongott a folyosókon.
Őméltósága: Honnan tudod?
Teddy: Mert…ööö…fürdőbe kellett mennem.
Őméltósága: Óh, igen.
Teddy: Mit értesz azon, hogy "Óh, igen"?! Talán jogom van kimenni a fürdőbe, ha kell!
Őméltósága: Nincs éjjeli edény a szobádban?
Teddy: Ha ilyen szinten folyik a társalgás, én megyek! (lecsapja a szalvétát, az ajtóból még
visszafordul) Beszélgetek a papagájjal!
Őméltósága: Talán alantas stílusban kell beszélgetnünk.

--(Ivy a szalonban szőnyeget takarít. Stokes bejön)--

Stokes: Igyekezz, befejezték a reggelit!
Ivy: Hány óra, Apa?
Stokes: Fél tíz.
Ivy: Mennem kell, hogy felhívjam Lady Lavender ügyvédjét.
Stokes: Használd a lenti telefont, a személyzetét.
Ivy: Aooh és nehogy elfelejtsem, Miss Cissy kért, hogy kukkantsak be hozzá.
Stokes: Miért?
Ivy: Nem tudom.
Stokes: Ne maradj túl soká! (Ivy indul kifele, de visszafordul)
Ivy: Miért mondja mindig mindenki, hogy ne maradjak Miss Cissy-nél soká?! Annyira kedves!
Stokes: Ne törődj vele, csak tedd, amit mondanak, Ivy!

--(Ivy ki, Teddy a lépcső alól elősettenkedik)--

Teddy: Ivy!
Ivy: Haaaah! Igen, uram!
Teddy: Mondani akarok valamit.
Ivy: Igen, uram!
Teddy: Ivy, teljesen megőrjítesz!
Ivy: Tényleg?
Teddy: Ahányszor csak látlak, a szívem rákezdi. Dadam-dadam-dad…!
Ivy: Ó, igazán?
Teddy: Most is azt csinálja.
Ivy: Igen?
Teddy: Hallgassa! Miért nem hallgatja meg?
Ivy: Inkább nem, ha nincs ellene kifogása!
Teddy: Hogy érthetné meg, mit érzek, ha nem érzi. (Ivy kezét a szívéhez húzza)
Ivy: Haah! ÁÁÁÁÁÁÁÁ! ENGEDJEEEEEN! (Ivy eliszkol, George kijön az ebédlőből.)
Őméltósága: Jól vagy, Teddy?
Teddy: Nem, a szívem ritka szaporán ver.
Őméltósága: Ah! Azt hittem, a papagájjal beszélgetsz.
Teddy: Éppen oda megyek.
Őméltósága: Add át üdvözletem!
(Bemegy a szalonba Stokes éppen whiskeys üvegeket matatja, összerezzen a beérkező lordra)
Stokes: Öööh…Elhoztam a pincekönyvet, hogy átvizsgálja, uram. Rendkívül kevés van már a 93-as
portóiból.
Őméltósága: Jó, szólok, hogy küldjenek fel néhány rekeszt Meldrum Hall-ból. (Stokes összecsapja a
könyvet)
Stokes: Jó, uram. Nem szabad, hogy hiányozzék, uram.
Őméltósága: Nem. Stokes! Csaknem két hete van már nálunk, nincs semmi problémája?
Stokes: Nincs. Köszönöm, uram.
Őméltósága: És, hogy jön ki a személyzet többi tagjával? Persze a háborúban együtt volt
Twelvetrees-el. Mindketten segítettek megmenteni az öcsém életét, igaz?
Stokes: Rendkívül zavaros idők voltak, uram.
Őméltósága: Aztán, itt van Mrs. Lipton, ugye. Micsoda kedves, kényelmes, párnás asszonyka!
Stokes: Nagyon kényelmes, uram.
Őméltósága: És Ivy, hogy boldogul?
Stokes: Az igazat megvallva, uram, egy kicsit csüggedt.
Őméltósága: Valóban?
Stokes: Sajnálattal mondom, igen, uram. Az ajtaján a kilincs le-föl jár az éjszaka közepén.
Őméltósága: Mi lehet az oka?
Stokes: Valaki megpróbál behatolni hozzá.
Őméltósága: A Tiszteletreméltó Teddy?
Stokes: Úgy tűnik, uram.
Őméltósága: De, nem jutott be, ugye?
Stokes: Nem, uram.
Őméltósága: Tudja, arra gondoltam, ha lapos cselédlányt szerzünk, nem lesz több gondunk. Még a
legjobb barátai sem neveznék csinosnak. Vajon nem mosószappant használ?
Stokes: Kértem, hogy használjon babaszappant.
Őméltósága: Jó! Figyelemreméltó elővigyázatosság! Mi vonzza vajon az öcsémet ezekhez a
szolgálólányokhoz? Még a laposakhoz is.
Stokes: Az ízlésre nincs magyarázat, uram. Egyszer engem magamat is nagyon megragadott egy
oroszlánszelídítőnő.
Őméltósága: Lapos volt?
Stokes: Megrémítette az oroszlánokat is.
Őméltósága: Sajnálom, ezen nem tudok változtatni, Stokes.
Stokes: Én se nagyon, uram.
Őméltósága: Csak egyet tudok elképzelni, állandóan figyelnünk kell.
Stokes: Igen, uram. Óhajt még valamit, uram?
Őméltósága: Ó nem, azt hiszem, nem.
Stokes: Uram... (Stokes menni készül)
Őméltósága: Stokes! Egy kérdés: Ez az oroszlánszelídítőnő nem használt mosószappant, ugye?
Stokes: Nem voltam jártas a mosdási szokásaiban, uram. De rengeteg kölnit locsolt az oroszlánokra.

--(Miss Cissy a szobájában a nadrágját igazítja, Ivy kopog)--

Cissy: Szabad!
Ivy: Megnyomta a csengőt, Miss Cissy?
Cissy: Oh, igen. Átöblítenéd ezt nekem? (odaad egy selyem ruhát)
Ivy: Mikorra parancsolja?
Cissy: Nem sürgős, a fiókban tucatnyi van még belőle.
Ivy: Ooo…mh…Ó de csinos! És láááágy! Soha nem éreztem eddig még ilyet! Csuda jó lehet ilyenben
aludni!
Cissy: Tiszta selyem.
Ivy: Olyan csúszós. Csodálom, hogy nem esik ki az ágyából!
Cissy: Erre mindig nagyon vigyázok. Különben rengeteg holmim van, amit nem hordok. Adhatok
neked, ha tetszik.
Ivy: Oh, elragadó ez a család, olyan bőkezű! Lady Lavender nekem akarta adni az ágyát!
Cissy: Majd szépen megszoksz minket. És most? Hogy nézek ki?
Ivy: M…m…m…mint egy fiú!
Cissy: M!
Ivy: Eegy csinos fiú. Úgy értem, egy nagyon elegáns fiú.
Cissy: Köszönöm, Ivy.
Cissy: Krikettezni megy talán?
Cissy: Nem, teniszezni. Ó, légy olyan drága és kösd be a cipőmet, jó? (Ivy habozik) Ne légy ideges,
nem foglak megrúgni!
Ivy: Én, én nem tudok szép masnit kötni.
Cissy: Pompásan csinálod. Tudod-e, Ivy, tényleg egész csinos vagy!
Ivy: Ó, igen! Heee!
Cissy: Csak egy kicsit sápadt. Többet kéne törődnöd magaddal! Ülj az öltözőasztalomhoz!
Ivy: Szabad ezt nekem?
Cissy: Ne légy ostoba! (kiabál) Ülj le!!
Ivy: Igen.
Cissy: Na, lássuk! Fordulj meg! Többet kéne levegőre menned!
Ivy: Kéthetente van egy szabad délutánom és csak három napja vagyok itt. Még tíz napom van
hátra. És ha kimenőm lesz, moziba fogok menni! Igen!
Cissy: Most a szájad következik. Melyik a kedvenc filmsztárod?
Ivy: Rin-tin-tin!
Cissy: Mh, olyan szájat nem tudok rajzolni.
Ivy: Mit szólna Annabel Wought-hoz?
Cissy: Rendben. (Ivy csücsörít) Ivy! Most nem trombitán fogsz játszani. Lazítsd el a szájadat!
Ivy: Mh -mh...
Cissy: Maradj nyugodtan!
Ivy: Ne-hem tudok! Nagyon csiklando-hoz! (vihog)
Cissy: Jól van! Kész! Nézd meg magad a tükörben! (Ivy a tükör felé fordul) Vedd le a szemüveged!
Így már tetszik?
Ivy: (hunyorog) Nem tudom, nem látom!
Cissy: Szuper jó vagy! Ennyi elég lesz mára. Elkésem a teniszpartiról.
Ivy: Óh, mást nem parancsol? Csak, mert egy ügyvéddel találkozom 12-kor.
Cissy: Értem, akkor szedd a lábad!
Ivy: Ó - jajh (ajtóhoz ér, visszafordul) Köszönöm a rúzst, Miss Cissy!
Cissy: Hm.

--(James a koffert cipeli le Miss Poppy szobájához, kopog)--

Poppy: Szabad! (James be) Ide tegye, kérem, James! Remélem nem húzta meg a derekát, miközben
ezt a nagy, nehéz ládát cipelte a gardróbból.
12trees: Nem is volt olyan nehéz, Miss Poppy.
Poppy: Oh, magának talán nem, hiszen olyan erős! Az izmai biztos, mint a vas!
12trees: Már nem olyanok, mint katonakoromban, Miss.
Poppy: Lehetetlen! Csak úgy domborodnak! (megfogja mindkét karját) A hideg futkos a hátamon.
12trees: Sajnálom, Miss Poppy.
Poppy: Semmi baj, nem a maga hibája. Az erős emberek mindig megdobogtatják a szívemet! A
maga szívét mi dobogtatja meg, James?
12trees: Hát…ööö…semmi…nem jut eszembe, pillanatnyilag, Miss Poppy. (menni készül)
Poppy: Óh, csak kell lennie valaminek!
12trees: Tudja, nagyon szigorúan neveltek. Egy kisvárosban nőttem fel és a nőknek még a bokáját
sem láttuk. Nem beszélve a lábukról. Manapság persze már mindent szabad.
Poppy: Tudja, olyan igaza van! Van egy barátnőm, akinek a szoknyái csak eddig érnek!
(combközépig húzza a szoknyáját)
12trees: Mh...p…a…rancsol még valamit, Miss Poppy?
Poppy: Csak nem hoztam zavarba, kedves James?
12trees: Nem, Miss, de várnak rám más, bokros teendők.
Poppy: Akkor jó. Sziamia! (James az ajtóból visszanéz, Miss Poppy lábát mutatja ismét)

--(Stokes, Mrs. Lipton, Mabel, Henry a konyhában)--

Stokes: Pompásan áll a kezében a kés, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Bárcsak annyi shillingem lenne, ahányszor használnom kellett, Mr. Stokes!
Stokes: Fogadok van egy kedves fészke valami eldugott helyen!
Mrs. Lipton: Óh, bárcsak lenne, Mr. Stokes! De nem, nem halok éhen! Az öreg Mr. Lipton nagyon
elővigyázatos volt!
Henry: Nem is volt gyerekük, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Ó! Törődj a magad dolgával! (tasli)
Stokes: Nem iszik velem egy pohárka barna sört, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Pillanatnyilag nem, Mr. Stokes, majd a vacsorához iszom!
Mabel: Én nem bánnék egy cseppet, Mr. Stokes!
Stokes: Hozzon egy poharat, Mabel!
Mabel: Vas van benne, tudja? Sok vasra van szükségem.
Stokes: Vigyázzon, ne ártson a fogainak!
Mabel: Remélem nem fog! Nincs pénzem új fogsorra! (Wilson kapitány érkezik)
Wilson: Jó napot mindenkinek!
Stokes, Mrs. Lipton: Jó napot!
Wilson: Remélem nem szakítom félbe a délelőtti pihenőjüket!
Mrs. Lipton: Magát mindig szívesen látjuk, Wilson kapitány!
Wilson: Csak nem barna sört látok az asztalon?
Stokes: (rezignáltan) Mabel! Egy poharat!
Mrs. Lipton: Azt hittem, szolgálatban soha sem iszik.
Wilson: Nagyon fárasztó nap volt a mai, Mrs. Lipton. A barna sörben jó sok vas van.
Henry: Csak ne rozsdásodjon el a csizmája!
Wilson: Olyan hegyes, még megszúrja magát egyszer, ifjú Henry! És...ööö...nem akadna egy szép
szelet meggyes lepény, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Ó! Elveszi az étvágyát!
Wilson: Ó, itt fogok talán ebédelni?
Henry: Rendszerint azt teszi. (Mrs. Lipton taslit ad) Jááj!
Mrs. Lipton: Sült lesz és vesével töltött lepény!
Wilson: Oh, ebben az esetben megtartóztatom magam! És milyen ételsort állított össze estére?
Mrs. Lipton: Ó, ma este nem főzök. Az egész család elmegy, hogy megnézze a Sivatagi Dalt.
Wilson: Micsoda gyönyörű életet élnek!
Stokes: Tízen lesznek összesen. És mind valami előkelő étterembe mennek utána. Annyi pénzt
költenek majd, hogy kettőnk évi bére is kijönne belőle!
(12trees leérkezik)
Stokes: Egy pohár sört, James?
12trees: (bágyadtan) Nem, köszönöm.
Stokes: Pedig szüksége lenne rá!
12trees: Egy nehéz ládát cipeltem le Miss Poppy-nak.
Mrs. Lipton: Remélem tisztességesen viselkedett!
12trees: Ne szólj szám, nem fáj fejem!
(Ivy is leérkezik a selyemhálóinggel)
Mrs. Lipton: Máris végeztél a hálószobákkal, Ivy?
Ivy: Nem, de találkoznom kell egy ügyvéddel a hátsó ajtónál 12-kor. Lady Lavender hívatta! Nem
akarja, hogy a család megtudja!
12trees: Ivy!! Mi az ördög van az orcádon?!
Ivy: Óh, csak egy kis rúzs és púder!
12trees: Hogy merészeled?! Pontosan tudod, hogy a személyzetnek tilos festeni az orcáját! Az
ember azt gondolná, hogy sohasem szolgáltál eddig! Mi az ördög jött rád, hogy ilyet
merészeltél?!
Ivy: Nem én kentem magamra! Miss Cissy csinálta!
12trees: Óh! Értem.
Mrs. Lipton: Ne ébressze fel az alvó oroszlánt, Mr. Twelvetrees!
12trees: Nos, töröld le amilyen gyorsan csak tudod és ne forduljon megint elő!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees!
Stokes: Nem vádolhatja Ivy-t azért, ami történt! Az urak szórakoznak az olyanokkal, mint mi!
Wilson: Ebben igaza van, Mr. Stokes! Semmit sem szeretnek jobban, mint leverni a sisakunkat.
12trees: Mindazonáltal választóvonal van gazda és szolgáló között, és rajtunk áll, hogy ezt ne lépjük
át!
Henry: Valaki van a hátsó ajtónál keménykalapban.
Ivy: Ez biztos az ügyvéd lesz!
Stokes: Miért a hátsó ajtón akar bejönni?! Mire jó ez a titkolódzás?!
Mrs. Lipton: Mert Lady Lavender rettentő gazdag a saját jogán és nem akarja, hogy Őméltósága
beleavatkozzon!
Wilson: Vajon most mit fog elajándékozni?
Stokes: Hogy érti azt, "elajándékozni"?
Mrs. Lipton: Ne szólj szám, nem fáj fejem!
Henry: Mr. Twelvetrees is mindig ezt mondja. Nem igaz, Mr. Twelvetrees?
12trees: Vigyázz, Henry! (Mrs. Lipton taslit ad)
Henry: Jaaj! (Ivy be az ügyvéddel)
Ivy: Ez itt Mr. Franklin!
Mindenki: Jó napot!
Ügyvéd: Jó napot mindenkinek! Bocsássanak meg! Kérem, csak folytassák!
12trees: Henry, az ajtót!
Ivy: Tessék! (az ügyvéd visszanéz az ajtóból Wilson kapitányra)
Wilson: Csak a toiletre jöttem be, uram!
Ügyvéd: Áh. (Henry-nek) Köszönöm.
Stokes: Fura egy népség ez odafent.
Mabel: Óh, még a felét se tudja, Mr. Stokes!
12trees: Eredj a dolgodra, Mabel!
Mabel: Igen, Mr. Twelvetrees.

--(Lavender szobája. Felolvas a papagájnak)--

Lavender: Vagdalthúson éltek és birsalmasajton, amit háromágú salátáskanállal ettek. Ne
mocorogj! Figyelj! És kéz a kézben a homokbuckák tövében táncot jártak a bágyadt
holdfényben. Nos, Kapitány, mi a véleményed róla?
Papagáj: Marrhasáág!
Lavender: El van intézve! Nem kapod meg a gumiültetvényt!
(kopognak)
Papagáj: Szabaaad!
Lavender: Hallgass! Szabaad!
Ivy: Mr. Franklin, asszonyom!
Lavender: Oh, jöjjön!
Franklin: Jó napot, asszonyom!
Lavender: Mi a neve?
Franklin: Franklin.
Lavender: Nem a magáé, az övé!
Ivy: Ivy, de asszonyom Ethel-nek hív!
Lavender: Nem, a teljes neved!
Ivy: Ivy Teasdale.
Lavender: Oh, jó, gondolom ennyi elég lesz. Jól van, most elmehetsz!

--(Nappali. Teddy és Meldrum)--

Őméltósága: Értsd meg, Teddy, nem kerülgetem többé a forró kását. Udvarolnod kéne végre!
Teddy: Úgy beszélsz rólam, mintha homokos lennék!
Őméltósága: Majdnem olyan rossz!
Teddy: És mi van veled és Lady Agatha-val? A férje a nyomodban van! A véredet kívánja!
Őméltósága: Sir Ralph nem járt erre, ugye?!
Teddy: Áhá! Ez megzavarná a nyugalmadat! Eddig még megúsztad a gyilkosságot. És ami az előző
szeretőidet illeti? Úgy táncoltál Mary-ke körül, mint egy bűzös borz!
Őméltósága: Ő legalább rangombeli volt!
Teddy: Oh és akkor minden rendben van! Csak a fejükön koronát hordjanak!
Őméltósága: Szebb látvány is, mint egy cselédlány főkötője!
Teddy: Ej, te semmit sem értesz, George! Fogalmad sincs e lányok tisztaságáról. Semmi színlelés.
Semmi tettetés, semmi fennhéjázás. Minden…ööö…vi-világos. Ott vannak a
cselédszobájukban, rongyszőnyeg van a hajópadlón, rozoga a fiókosszekrény, törött
tükörrel, sodronyos vaságy...
Őméltósága: Te jó ég, Teddy! Beteg vagy, nem kétséges!
Teddy: De ez teljesen normális!
Őméltósága: Nézd, semmi baj azzal, amit tenni akarsz. A baj ott van, hogy kivel akarod tenni. És,
hogy olyan ügyetlen vagy, amikor megteszed!
Teddy: De az egész olyan izgalmas!
Őméltósága: Ez nem mentség! Öt ügyedet intéztem el, amit elügyetlenkedtél és most itt a levél
Violette ügyvédjétől.
Teddy: Oh, Violette! Drága, fénylő arcú Violette, a repedt kezeivel. Az összes többitől különbözött!
Őméltósága: Igazad van! Meg kell kettőznöm a járadékát, ikrei születtek!
Teddy: Óh, nem, nem, nem, nem, nem! (zsebkendőbe szipog)
Őméltósága: Az isten szerelmére! Szedd össze magad! Igyál egy kis whiskyt vagy valamit!
(kopognak) Igen, szabad!
Stokes: Bocsánat, uram, bizonyos Franklin ügyvéd keresi önt!
Őméltósága: Jézus! Megint egy másik lány, Teddy?
Teddy: Nem tudom, olyan zavart vagyok!
Stokes: Megbeszélése volt Lady Lavender-rel, de most Önnel kíván szót váltani.
Őméltósága: Ó, már megint rájött a dili. Küldje be!
Stokes: Rendben van, uram. (kifelé) Őméltósága fogadja önt! Mr. Franklin, uram!
Őméltósága: Óh, Franklin, foglaljon helyet!
Franklin: Köszönöm.
Őméltósága: Nos, mit ajándékozott el ezúttal?
Franklin: Sokkal súlyosabb a helyzet a szokásosnál. A Union Jack Gumitársaságot.
Teddy: Az a tiéd, nem igaz, George?!
Őméltósága: Nem az egész, övé az ellenőrzési jog. Ha ostobaságot csinál, teljesen tönkretehet
engem.
Őméltósága: Kinek adta a részvényeket? A papagájnak?
Franklin: Arra kértek fel, hogy készítsek adománylevelet egy bizonyos Miss Ivy Teasdale javára.

--(Konyha. Mrs. Lipton, Stokes)--

Mrs. Lipton: Megvolnék. Jöjjön, üljön le, James.
Stokes: Ez a szamócadzsem finomnak ígérkezik, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Igen, egy kosár csodás szamócát kaptunk a birtokról az idén. Jó, élvezzék a teát. Egy
óra múlva itt vagyok. Ez a hentes nem ússza meg szárazon ezt a számlát. 10 shilling 6 font
vesepecsenyéért?! Valóságos rablás! (elmegy, Stokes töltene Jamesnek)
12trees: Ne túl sok tejet!
Stokes: Nem volt ilyen válogatós, amikor a lövészárokban voltunk. Akkor mindennek örültünk. Itt
van, lásson neki a vajas kenyérnek.
12trees: Nem, rá se tudok nézni.
Stokes: Mi baja van?
12trees: Inkább nem mondom el.
Stokes: Ugyan, nekem elmondhatja.
12trees: A körülmények összejátszanak ellenem és nem tehetek semmit.
Stokes: Ez komolynak hangzik.
12trees: Mert komoly is!
Stokes: Elcsaklizta Őméltósága cigarettáját?
12trees: Nem dohányzom, de ha azt tenném, vennék magamnak.
Stokes: Micsoda őrült?! Füstölök, mint egy kémény, de egy szálat sem vettem tíz éve. És mondok
még valamit, amit soha nem vettem.
12trees: Nem akarok hallani róla.
Stokes: Mi okoz gondot?
12trees: Hát Miss Poppy. Ahányszor egyedül vagyunk a hálószobájában...megtörténik.
Stokes: Mmm. Maga ravasz ember, James Twelvetrees! Mióta tart ez maguk közt?
12trees: Nem úgy értettem!
Stokes: Akkor hogyan?
12trees: Nézze, ha gyanús célzásokat tesz, a mosogatóba öntöm a teámat!
Stokes: Üljön le, nekem elmondhatja, régi bajtársak vagyunk!
12trees: Jó. Mikor azt a nehéz ládát cipeltem a szobájába reggel, kockázatos dolgokat kezdett
mondani.
Stokes: Mit? Ocsmány adomákat?
12trees: Ugyan, dehogy! De már évek óta így megy, mióta a 18-at betöltötte. Elmondanám
Őméltóságának, de féltem a pozíciómat.
Stokes: Mi történt ma reggel?
12trees: Megtapogatta az izmaimat.
Stokes: Mmh. Milyen izmait?
12trees: (mutatja a karját) Ezeket.
Stokes: És mi a rossz ebben?
12trees: Azt mondta, megdobogtatja a szívét. De alaposan!
Stokes: Tényleg? (megtapogatja ő is) Az enyémet nem dobogtatja meg. Ha bánja is, a maga
érdekében mondom, Jim: olyan a felépítése, mint egy téglabudié és ha már ennyi is
felizgatja, a jövője még nagyon rózsás lehet!
12trees: Ez szégyenteljes, az ő pozíciójában, az ő korában! Legszívesebben keresztbe fektetném a
térdemen és jól elfenekelném!
Stokes: Hmm, az használni fog.
12trees: Nem lehet komolyan beszélni magával!
Stokes: Nézzen szembe a tényekkel! A fickókban, akikkel járkál semmi érték nincsen! Pénzük van,
ennyi az egész. Magának egy fillérje sincs, de van valami, amit ő keres, hát használja ki! És
ő hálás lesz magának, maga meg sínre kerül!
12trees: Mit gondol, ki vagyok? Valami külföldi szépfiú?!
Stokes: Hagyd abba, Jim! Nézze, ők ott vannak fent, mi meg itt lent. Használja ki, mit Isten adott!
(csengő szól, folytatja vigyorogva) Miss Poppy szobája. Maga itt van lent, menjen föl!

--(Nappali. Családi gyűlés)--

Őméltósága: Nézzünk szembe a tényekkel! Nem engedhetjük, hogy a részvények kikerüljenek a
család kezéből. Különösen nem egy cseléd kezébe! Hová vezetne ez?!
Poppy: Igazán nem tudom, miért aggódsz úgy, Apa! Zsákszámra van pénzed! Mi az a 200 vacak
részvény?!
Őméltósága: Nem érted az egészet! Először is, ha pénzről van szó, amit tőlem kapsz, soha nem
lehet elég. Másodszor pedig, az a kétszáz vacak részvény, ahogy nevezed, az ellenőrzési
érdekeltséget jelenti a Union Jack Gumiműveknél, ami nélkül a társaság mindenféle népek
kezei közé kerülhet, találkozókat szervezhetnek, szavazhatnak, az egészet
megkaparinthatják, ahelyett, hogy én tenném azt!
Cissy: Ivy egy drága ártatlan lány! Semmi gondod nem lenne vele, megtenné, amit mondasz neki.
Őméltósága: Nem fogok mindig Ivy-val tárgyalni, ha döntést akarok hozni!
Teddy: Nem csak erről van szó! A pénz megrontana egy olyan tiszta lányt, mint Ivy. Vásárolhatna
magának parfümöt és illatosított szappant, púdert is használna, s nem látnám többé azt a
fénylő arcot.
Őméltósága: Jézus!!!
Cissy: A szolgálók miért ne készíthetnék ki magukat, mint bárki más?
Teddy: (fotelből fölpattan) Megrontanád, légy szíves hagyd békén!
Őméltósága: Hallgass, Teddy!
Cissy: Ez nagyanya pénze, Apa! Joga van vele azt tenni, amit akar.
Őméltósága: Nem, ha marhaságokat beszél! Lássunk világosan! Aki költeményt olvas fel a
papagájnak, nem tud felelősségteljes döntést hozni.
Cissy: Mit javasolsz, Apa? Elszállítassuk egy kényszerzubbonyban és zárassuk gumiszobába?!
Őméltósága: Ne légy abszurd, Cissy, egyáltalán nem erről van szó! Vannak gyönyörű helyek, úgy
 néznek ki, mint a vidéki kastélyok... eltekintve a rácstól az ablakon.
Poppy: Ez ocsmányul hangzik, Apa! Nem írhatja alá senki azt, hogy nem tud aláírni semmit, aztán
társalog a szobájában a papagájjal.
Cissy: Mindenesetre jobb, mint bezáratni.
Őméltósága: Beszélek Franklinnel, tud-e javasolni valamit.
Cissy: Gondnokság alá akarod helyeztetni?
Őméltósága: Ezt a kifejezést még csak ki sem ejtettem a számon. Le kell állítanunk! Különben ott
lesz Ivy, ez az ostoba, az igazgatótanácsban! (kopognak) Szabad! (Ivy be, Őméltósága
negédesen) Helló, Ivy!
Cissy, Poppy: (egyszerre) Helló, Ivy!
Ivy: (esetlenül bókol mindenkinek) Elnézést uram, Mr. Stokes üzeni, itt az ideje, hogy Miss Cissy és
Miss Poppy készülődjenek a színházba. Megeresztettem a vizet, de nem tudom, ki akar
fürödni.
Őméltósága:(még mindig elolvadva) Köszönjük, Ivy!
Cissy,Poppy: (egyszerre) Köszönjük, Ivy! (Ivy vigyorog bókol, végre kitalál az ajtón. Teddy rohan
utána.)
Őméltósága: ÜLJ LE, TEDDY!!

--(Őméltósága szobája, Stokes segít öltözni.)--

Őméltósága: Van valami fogalma róla, miről szól ez a "Sivatagi dal"?
Stokes: Cook (sic!) énekel egy dalfoszlányt időről-időre, amikor a munkáját végzi.
Őméltósága: És miről szól?
Stokes: Valami a kék égről, és rólad és rólam, és hogy a homok megcsókolja holdfényes eget.
Őméltósága: Elég ostobán hangzik.
Stokes: Azt hiszem egy angol lordról szól, aki az arabokat vezeti a franciák ellen.
Őméltósága: Ez eléggé érthető. Nekem nem jutott sok időm a franciákra. Semmit se vigyünk
túlzásba! (Sliccét kezdi gombolni)
Stokes: Segíthetek uram?
Őméltósága: NEM! Ritka kétbalkezes vagyok ma este.
Stokes: Ha vehetem magamnak a bátorságot, uram, rendkívül szétszórtnak látszik ma este.
Őméltósága: Nos, Lady Lavender, tudja...
Stokes: Igazán?
Őméltósága: Igen. Ostobaságokat csinál.
Stokes: Mi is tudunk róla odalenn. Hajlik rá, hogy Ivy-t céltáblának használja.
Őméltósága: Úgy érti, késeket dobál rá?
Stokes: Oh, nem, uram. Főként rántottát és csokoládépudingot. Kértem a szakácsot, olyan ételt
főzzön, ami nem hagy foltot.
Őméltósága: Pedig szeretheti Ivy-t, ennek a boszorkánynak akarja adni az összes részvényét a Union
Jack Gumitársaságnál.
Stokes: Valóban így van, uram?
Őméltósága: Szép nagy társaság!
Stokes: Igen, azt hiszem láttam hirdetni a borbélyüzletben.
Őméltósága: Nos, ez csak egy része a vállalkozásnak. Készítünk ezen kívül autógumikat, bénáknak
 párnát, lyukkal a közepén és kis radírt ceruzák végére.
Stokes: És sok pénzt érnek ezek a részvények, uram?
Őméltósága: Hát, Sir Ralph Shawcross, a főopponensem a tanácsban, egész vagyont adna érte.
Stokes: Lady Agatha férje?
Őméltósága: Igen, Lady Agatha férje. Mellesleg nem járt errefelé, ugye?
Stokes: Nem, uram.
Őméltósága: Hogyha hívna, nem vagyok itthon semmi körülmények között sem!
Stokes: Természetesen.
Őméltósága: Valamely okból kést döfne belém.
Stokes: Vajon miért?
Őméltósága: A lényeg, hogy eladná még a lelkét is ezekért a részvényekért, csakhogy kibuktasson a
tanácsból.
Stokes: Azt hiszem, Ivy-t figyelmeztethetjük, hogy ne adja el, uram.
Őméltósága: Hm. Nagyon kedves lány. De egyszerű. Gondolja meg: amennyit tudunk róla, lehet,
hogy az apja egy vén iszákos. (Stokes arca megfagy) Kényszerítheti, hogy eladja őket.
Stokes: Óhajtja, hogy érdeklődjem a jelleme felől, uram?
Őméltósága: Ne! Határozottan nem! Nem akarom, hogy bárki is tudjon erről. Főként Ivy nem. Nem
lenne fair reményt kelteni benne, amikor mindent elkövetek, hogy az egészet
megsemmisítsem.
Stokes: Természetesen, uram. Nem kerülhet egy szolgáló az igazgatótanácsba. Hová vezetne ez?!

--(Teddy szobája, James segít az öltözésben)--

12trees: Két csillag vagy három van a zsebkendőjén, uram?
Teddy: Kettő! Azt hiszem ez csak egy musical. (Teddy a tükörbe néz) Aoh! A fenébe! Folt van elől az
ingemen!
12trees: Azt hiszem, a folt a monokliján van, uram.
Teddy: Igazán?
12trees: Megengedi, uram? (James megleheli, megtörli, visszarakja)
Teddy: Oh, igen, köszönöm, James! Maga egy kincs! Valakinek még remek férje lesz!
12trees: Mrs. Lipton is ezt mondta a minap, uram.
Teddy: Csak nem akarja elvenni a szakácsnőt?!
12trees: Eeh, nem nagyon hinném, uram.
Teddy: De egyszer csak megnősül, nem?
12trees: Hát ez a szándékom, uram, ha a Jóisten is úgy akarja.
Teddy: Oh, maga olyan szerencsés! Olyan nagy a választéka! Az egész utca csak úgy nyüzsög az
olyan lányoktól, mint Ivy. Társalkodónők, házvezetőnők, cselédlányok! És sokan
szemüvegesek!
12trees: Nem vonzódom hozzájuk, uram.
Teddy: Nem vonzódik hozzájuk?! Mi történt magával?!
12trees: Jobban szeretem, ha kicsit műveltebbek.
Teddy: Oh, mit szólna egy ápolónőhöz? Keményített főkötő! Fekete gyapjúharisnya! Szoros fekete
öv ezüst csattal! Kis medalion a nyakában! Körülötte kloroform (gongszó) terjeng.
12trees: Ó, a pezsgőkoktélt rögtön felszolgálják, uram, még mielőtt a kocsik megérkeznek.
--(Szalon, Stokes be a whiskyhez. Lépcső Ivy jön le csokipudinggal a kötényén.)--
Ivy: Apa, miért lopod Őméltósága whiskyét?
Stokes: Lopom? Én aztán nem lopom. Része a komornyik feladatainak. Őméltósága tudja.
Ivy: Akkor miért töltöd fel mindig szódával?
Stokes: Az erős whisky nem jó Őméltósága köszvényére.
Ivy: Nem tudtam, hogy köszvényes.
Stokes: Nem is az. De az lesz, ha erős whisky-t iszik!
Ivy: Apa! Hánykor jön haza a család?
Stokes: Lássuk! Vacsora után színházba mennek, aztán valószínűleg egy night klubba. Lesz az hajnali
három vagy négy óra is.
Ivy: Aaafenébe! James azt mondja, meg kell várnom őket, hátha akarnak valamit.
Stokes: Ez az állással jár, Ivy! Éleszd fel a tüzet a szalonban és aludj egyet a fotelban! És vegyél fel
egy tiszta kötényt!
Ivy: (kikelve) Nem az én hibám, már megint Lavender! Könyörögtem Mrs. Liptonnak, ne adjon neki
csokoládépudingot! ELEGEM VAN, APA! El akarok menni!
Stokes: Miket beszélsz össze-vissza! Nem tudod, mi történik ebben a házban!
Ivy: Te nem tudod, mi történik! Mr. Teddy elkapott reggel a hallban és kérte, hogy hallgassam meg,
ahogy a szíve mondja dádám-dádám- dádám-dádám! Nem bízom benne! Megvetted a
reteszt az ajtómra?
Stokes: Nem volt rá időm!
Ivy: Ez azt jelenti, hogy még egy éjszakát kell székkel a kilincs alatt töltenem, hogy ne rontsanak
meg!
Stokes: Mit aggódsz annyit miatta? A szobám szomszédos a tiéddel, csak kiabálnod kell!
Ivy: Nem érdekelsz! Visszamegyek a mamához! (elviharzik)
Stokes: Nem! Várj egy percet, Ivy! Gyere ide, figyelj ide! Épp most hallottam Lord Meldrum-tól,
hogy Lady Lavender részvényeket ad neked egy Gumitársaságnál!
Ivy: Nekem azt mondta, a papagájnak adja.
Stokes: Hát megváltoztatja a véleményét, Ivy, neked adja őket! Gondold csak el! Gazdag lehetsz,
nagy házban élhetsz, szolgálóid vannak, akik lesik parancsodat... (Ivy elképzeli, derül) csak
nem fogod feladni az egészet, mert egy tányér csokoládépudingot dobott rád, nem igaz?!
Ivy: Nem, azt hiszem nem!
Stokes: Jól van, lányom! Menj és válts kötényt, a vacsora egy perc múlva kész! (Csók homlokra, Ivy
ki. Majd benyit újra.)
Ivy: Apa! Nem kaphatná az ételt papírtányéron?

--(Konyha. Wilson, James, Henry, Ivy, Stokes, Mrs. Lipton az asztal körül)--
Wilson: Ha húsos tésztára kerül sor, Mrs. Lipton, a zseni szelleme hatja át.
Mrs. Lipton: Ahah! Hát én még a régi iskolán nevelkedtem! Pontos recept szerint, jó
alapanyagokból, ropogósra sütve!
Stokes: És leöblítve egy jó korty Château Margaux-val.
12trees: Két üveggel nyitott ki Őméltósága legjobb borából!
Stokes: Amikor felülvizsgáló körúton voltam a pincében, felkeltette a gyanúmat egy furcsa illat,
 mely az egyik rekesz körül terjengett. Á – gondoltam - e bor minősége azonnal
ellenőrizendő!
Wilson: Igaza van, Mr. Stokes! Nem hagyhatja, hogy Őméltósága romlott bort igyék! Oda lenne a
becsülete! Hát, egészségünkre!
Kórus: Egészségünkre!
Wilson: (ízlelget) Hm…Hm.
Stokes: Mi a véleménye?
Wilson: Pompás! Azt hiszem, a gyanúja alaptalan volt.
Stokes: Egyetértek. Nagy kő esett le a szívemről.
Ivy: Nekem mind egyforma ízű, mint a piros tinta!
Mrs. Lipton: Én is így gondolkoztam, de sokat tanultam Mr. Stokes keze alatt. (szerelmetes
pillaváltás)
Henry: Megkóstolhatom a másik üvegből is, hogy lássam, ugyanolyan jó-e, mint az első?
Mrs. Lipton: Már eleget ittál, Henry!
Mabel: (be) Mindennel kész vagyok, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Köszönöm, Mabel.
Mabel: (rábámul a kajára) De szépen néz ki! Húsos tészta, ugye?
12trees: Igen, Mabel, húsos tészta.
Mabel: És vörösbor! Éppen a minap mondtam az öregemnek, "Jaj! Már nem is emlékszem rá, mikor
kóstoltam utoljára vörösbort!"
12trees: Mulatságos.
Mabel: Oh, ha nincs más, hát megyek is.
Mrs. Lipton: Van egy kis hideg máj, reggeliről maradt. Becsomagoltam magának, ott van az
asztalon.
Mabel: Köszönöm. Remélem felmelegítve jó lesz.
Henry: Rengeteg vas van benne!
Stokes: Óh, maradt egy kis barnasör az üvegben, vigye magával, Mabel!
Mabel: Nagyon kedves.
12trees: És ne felejtse el visszahozni az üveget!
Mabel: Nem fogom! Jó éjt mindenkinek! (el)
Kórus: Jó éjt!
Ivy: Én úgy látom, rengeteg húsos tészta maradt! Miért nem mondta neki, hogy maradjon és egyen
belőle?!
12trees: MIT, HOGY Ő?! A bejárónő egy asztalhoz üljön velünk?! Erről szó sem lehet!
Henry: Hová vezetne ez?!
Ivy: De annyira sajnálom ezt a szegény párát, a férjével, aki nem dolgozik, csak egész nap
heverészik!
Henry: Remélem felülteti, mikor a barna sört adja neki, különben mind a pizsamájára folyna.
Mrs. Lipton: Irány az ágy, Henry! Részeg vagy! (tasli)
Henry: Jááj! Csak egy pohárral ittam!
Mrs. Lipton: Menj lefeküdni! (még egy tasli)
Henry: Jááj! (ajtófele indul, mérgesen visszaszól) Nem lennék meglepve, ha nyakon öntenének
vízzel!
Mrs. Lipton: (tálat elővesz) És, most! Ki hajlandó megkóstolni házi készítésű rumos zselémet? Soha
nem evett még a rumos zselémből, ugye, Mr. Stokes?
Stokes: (kenetteljes hangon) Egyike a nagy örömöknek, mik rám várnak, Mrs. Lipton!
Ivy: A mamám csodás zselét készít, nem igaz?
Stokes: Nem tudhatom, Ivy!
Ivy: Nem, hát persze, hogy nem! (fülébe súgja) Bocs, papa!
Wilson: Ritka élvezet vár magára, Mr. Stokes! Mrs. Lipton rumos zseléje csaknem olyan híres, mint
a meggyes lepénye!
Mrs. Lipton: Egy kis tapicskolás... a közepén körbe... hogy elváljon az edénytől... Aztán, FÖL! (edény
felkerül, a kissé szétlöttyedt massza láttán Mrs. Lipton bömbölve kirohan a konhyából) ÁH
ÓH ÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁ! (az ajtóból még visszanéz) ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!
Ivy: Imádom a rumos sodót!

--(Szalon, Teddy és Őméltósága újságot olvasnak)—

Őméltósága: Élvezted ezt a Sivatagi Dalt tegnap, Teddy?
Teddy: Hm. Nem volt rossz.
Őméltósága: Volt néhány csinos balettpatkány a háremjelenetben.
Teddy: Nem szeretem, hogy úgy kikészítik magukat!
Őméltósága: A háremhölgyek nem izzadnak és nincs szemüvegük. (kopognak) Szabad! (James
érkezik)
12trees: A kávéja, uram.
Őméltósága: Köszönöm, James!
12trees: Bemegy ma a városba, uram?
Őméltósága: Nem, nem hiszem. (James töltene) Hagyja csak, majd kitöltöm.
12trees: Értettem, uram. (ajtó felé indul, de megáll) Mondhatnék valamit, uram?
Őméltósága: Mondja csak!
12trees: Tudja, nem akarok beavatkozni, de kötelességemnek érzem, hogy elmondjam, Lady
Lavender megkérte Ivy-t, a cselédlányt, hogy telefonáljon az ügyvédjének megint. Éppen
most érkezett és Mr. Stokes felkísérte őt a hátsó lépcsőn asszonyunk szobájába.
Őméltósága: Ao! Köszönöm, hogy elmondta.
12trees: Remélem, helyesen cselekedtem.
Őméltósága: Határozottan!
12trees: Köszönöm, uram! (James el)
Teddy: Most mire készül?
Őméltósága: Ne aggódj! Franklin lejön majd és elmesél mindent. Ismered, milyen talpnyaló! (James
az ajtónál hallgatózik)

--(Stokes Lavender ajtajánál hallgatózik, Ivy odaszalad Stokeshoz.)--

Ivy: Mit beszélnek, Apa?
Stokes: Nem hallom. Ez a baj ezekkel a házakkal, az ajtókat túl vastagra csinálták.
Ivy: Majd, ha kijön, szólhatnék néhány szót hozzá? Nem akarom, hogy Lady Lavender nekem adja a
részvényeket. Túl sok gondot okozna!
Stokes: Te csak hallgass szépen! Vigyázz, már jön is! Hordd el magad gyorsan!
Franklin: Jó napot asszonyom!
Papagáj: Szabaaad!
Lavender: Hallgass!
Stokes: Minden rendben van, uram?
Franklin: Beszélnem kell Őméltóságával azonnal!
Stokes: Megnézem, fogadhatja-e. Erre jöjjön!

--(Ivy robog le előttük a lépcsőm nekilát korlátot törölgetni, majd odaugrik Franklin-hez)--
Ivy: Elnézést, uram! Ami Lady Lavender-t és a részvényeket illeti, nekem nem kellenek!
Stokes: Nem tudja, mit beszél, uram, rendkívül egyszerű lány!
Franklin: Ne eméssze magát, lányom, már nem ön a kedvezményezett!
Ivy: Hogy? Mi?
Franklin: Lady Lavender meggondolta magát. (Stokes-ra néz) Magának adta a részvényeket.
Stokes: Nekem?!
Franklin: Igen! Maga Alfred Stokes, nem igaz?
Stokes: Igen!
Franklin: Biztos vagyok benne, hogy egyetért, az ötlet teljesen abszurd! Beszélnem kell
Őméltóságával.
Stokes: Azonnal?
Franklin: Igen, most!
Stokes: Ha várna az ebédlőben, uram, tájékoztatom Őméltóságát.
Franklin: Hm, csak siessen!
Stokes: (Ivy-nak) Nem szabad, hogy Franklin beszéljen Őméltóságával! Menj ki a bejárati ajtó elé,
zárd be, számolj tízig, aztán kezdj kopogtatni!
Ivy: Minek?
Stokes: Ne törődj vele, csak tedd, amit mondok! (Stokes, kabátot, pálcát, kalapot levesz, bekopog)
Őméltósága: Szabad! Mi baj van, Stokes?
Stokes: Sajnálom, hogy zavarnom kell, uram, de megláttam Sir Ralph-et, ahogy jön föl az ösvényen
egy lovaglóostorral!
Őméltósága: Mi?! (Teddy az ablakhoz indul) Gyere el az ablaktól! Most mi... mit csináljak?
Stokes: Bármelyik percben kopogtathat az ajtón, uram. (kopogtatás hallik) Ez már ő lesz!
Őméltósága: Istenem!
Stokes: Javasolhatom, hogy távozzék a hátsó ajtón, a személyzeti folyosón át?
Őméltósága: Helyes! (elindul, Franklin jön ki az ebédlőből)
Franklin: Áh, beszélnem kell magával!
Őméltósága: Most nem!
(Ivy rendíthetetlenül veri az ajtót, Franklin a távozók után néz, majd megindul ki)
Ivy: Beszélt már Őméltóságával?
Franklin: Nem, sietősen távozott a személyzeti bejárón át.
Ivy: Óh, értem! (Franklin ki, Ivy be)
Franklin: Mmmmm…nem a személyzeti bejárót kéne használnia?
Ivy: Nem, ha Őméltósága használja!
Franklin: Ah! Telefonálok neki holnap!
(Ivy berobog az ebédlőbe imádkozni)
Ivy: Én vagyok, Ivy! Sajnálom, hogy zavarlak a délelőtt kellős közepén. Rendszerint nem szoktalak
megkeresni a napnak ebben az időszakában, de sürgős! Kérlek, ne engedd, hogy Apa
megkapja a részvényeket! Csak rontana a kapzsiságán! Elmagyarázom majd este, mikor a
szokásos időben könyörgök hozzád!
(Kintről Teddy hangja:)
Teddy: Ivy, merre jársz?
Ivy: Egek, ez Mr. Teddy! Ne aggódj, most foglalkozom vele én! Te nézz az apám után! Köszönöm!
(Ivy kirobog az ebédlőből, ajtó becsukódik, Ivy felsikolt)
Ivy: ENGEDJEN!!!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
4. rész - Szerelem és pénz

--(A konyha. Kopognak)--

12trees: Nyiss ajtót, Henry! Néha tanulnod is kell egy kicsit! (Henry kimegy ajtót nyitni. Mr. Pearson
érkezik a fűszerestől.)
Henry: Óó, maga az?
Mr. Pearson: Jó napot kívánok. (Henry-vel együtt bemennek a konyhába.)
Mabel: Helló Mr. P.!
Mr. Pearson: Jó napot!
Henry: Mrs. Lipton, itt az ember a fűszerestől.
Mrs. Lipton: Ó, ez nem ember Henry, ő Mr. Pearson. Jöjjön be, Mr. Pearson!
Mr. Pearson: Jó napot kívánok!
Mrs. Lipton: Ott a tea, James. Ivy! Te viszed az uborkás szendvicset és a tortát, aztán menj és segíts
Mr. Stokes-nak a terítésnél!
Ivy: Ó, ez a piskóta milyen habkönnyű...
Mrs. Lipton: Óh, Köszönöm Ivy.
Ivy: Elolvad az ember szájában.
Mrs. Lipton: Igen, de nem a te szájadban, Ivy!
12trees: Nyiss ajtót, Henry!
Henry: Igen Mr. Twelvetrees!
Wilson: Ó, ez az uborkás-szendvicstál túlságosan meg van pakolva! Ezt a kettőt leveszem róla. Nem
hagyhatom, hogy a szőnyegre potyogjon és foltot okozzon... És kaphatnék egy falatot
kiváló meggyes lepényéből Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Ó, igen, természetesen Wilson kapitány, szolgálja ki magát. Itt van a fűszeresnek a lista,
Mr. Pearson.
Mr. Pearson: Rengeteg dolgot rendelt ma, nem igaz?
Mrs. Lipton: Tudja Őméltósága születésnapi bált rendez Miss Cissy-nek.
Mr. Pearson: Ó, nagy parti lesz?
Mrs. Lipton: Ha jól tudom, körülbelül negyven vendég lesz és mind tréfás jelmezt öltenek.
Wilson: Remélem egy sem fog rendőrnek öltözni! Ez az uniformis szent szimbóluma hivatásunknak.
Ha elmegy egy moziba vagy music hallba, mást sem lát, csakhogy az úgymond komédiások
pudingot dobálnak ránk! Mondják meg! Hogy képviseljük a törvényt, ha aljas tréfák
céltáblái vagyunk?!
Henry: Szétcsaphat köztük a gumibotjával, ahogy rendszerint.

--(Őméltósága szalonja. James a teát szolgálja fel, Ivy a tortát és az uborkás szendvicseket hozza
be)--
Őméltósága: Köszönöm, James. Tölts légy szíves, Poppy!
Poppy: Igenis.
(Az ajtóban megállva Ivy nem bírja ki, hogy ne tájékoztassa a háziakat a piskóta állagáról.)
Ivy: Meg kell kóstolniuk a piskótát, olyan könnyű, hogy csak úgy szétolvad a szájukban.
12trees: Nem kérünk semmit, Ivy!
Ivy: Óh, bocsánat, (bókol) ó, viszlát!
Őméltósága: (Mr. Franklin-nek) Nézze el Ivy-nak, rövid ideje van nálunk!
Ügyvéd: Szerintem ritka üdítő!
Teddy: Igen! Észrevette a fénylő, tiszta arcát, azt az enyhe mosószappan illatot...?
Őméltósága: TEDDY!
Poppy: Teát, Mr. Franklin?
Franklin: Így is késésben vagyok. Eleget kell tennem Lady Lavender instrukcióinak az adománylevél
megfogalmazását illetően, amilyen gyorsan csak lehet. Hacsak nem bizonyítják, hogy nincs
felelőssége teljes tudatában.
Őméltósága: Nem felelősségteljes cselekedet, hogy vagyont érő részvényeket adjon szolgálóknak.
Cissy: Igen. Az egyik nap Ivy-nak adta, másik nap meg Stokes-nak! (James gyanakvó pillantásokat
vet.)
Őméltósága: Cissy!
Franklin: Nem szokatlan idős személyeknél, hogy tetemes összeget hagynak azokra, akik hűségesen
szolgálták.
Őméltósága: Ők csak két hete vannak nálunk.
Franklin: Késleltethetem a dolgot egy kicsit. Mi ügyvédek ebben nagyok vagyunk. Időközben azt
javasolnám, forduljanak orvoshoz és bizonyosodjanak meg affelől, beszerezhető-e
valamiféle bizonyítvány, amely Lady Lavender szellemi kiegyensúlyozatlanságát igazolná.
Őméltósága: Már kapcsolatba léptem a háziorvosunkkal, ő egy elmeszakértőt javasolna.
Franklin: Egy pszichiátert?
Őméltósága: Igen. Kissé erőltetettnek tűnik nekem, de ha kiállítja a papírokat, nem engedhetjük
meg magunknak, hogy aggályoskodjunk.
Franklin: Néhány nap múlva érdeklődöm a fejleményekről.

--(Az ebédlőben. Stokes épp az asztalt készül megteríteni, Ivy érkezik.)--

Ivy: Bejöhetek?
Stokes: Igen, gyere csak Ivy... Az az ügyvéd még mindig a szalonban van?
Ivy: Azt hiszem.
Stokes: A francba! Miről beszélgetnek?
Ivy: Nem hallottam, Mrs. Lipton küldött, hogy segítsek neked a terítésnél.
Stokes: Jó, segíts feltenni az abroszt!
Ivy: Apa! Egész nap próbáltam beszélni veled...
Stokes: Ne hívj már apának!
Ivy: Jó, bocsánatot kérek, de már megint a Tiszteletreméltó Teddy! Tiszta bolond! Még mindig nem
szállt le rólam!
Stokes: Már tettem reteszt az ajtódra, vagy nem?! Nem tudott bemenni az éjjel, vagy igen?
Ivy: Nem tudott bejönni az ajtón, hát kimászott a párkányra és megpróbált bejönni az ablakon!
Stokes: Na ne!
Ivy: Borzasztó volt Apa! Láttam a fehér arcát az ablakhoz nyomott orrával. Azt mondta (Ujját az
orrára téve): Ivy, szeretlek, szeretlek! Nyisd ki az ablakot!
Stokes: De nem nyitottad ugye?
Ivy: Nem tudtam, mit tegyek. Azt mondta: Ha nem nyitod ki az ablakot, levetem magam a
párkányról! De én még mindig nem engedtem be.
Stokes: Hála Istennek! Ez botrányos.
Ivy: Azért egy kicsit sajnálom Apa. Összetette a kezét, mintha imádkozna hozzám és úgy mondta:
Engedj be, engedj be! Olyan szívszaggatóan kért.
Stokes: Csak te ne sajnáld! Így hozta a többi lányt is bajba, hogy olyan szívfacsaróan kért.
Ivy: Nem ilyen életre születtem. Vigyél haza, Apa!
Stokes: Figyelj rám Ivy! Egy kis szerencsével megkapom Lady Lavender-től a részvényeket
hamarosan. Ki kell tartanod még egy kicsit szívem! Életre szóló lehetőség!
Ivy: Jó, de ha maradok, csinálj valamit, hogy abbahagyja!
Stokes: Oké. (James jön be.)
12trees: Felszolgáltam a teát a szalonban.
Stokes: Micsoda izgalmas életet él, James!
12trees: Tanúja voltam egy rendkívül érdekes beszélgetésnek Mr. Franklin-nel, az ügyvéddel.
Stokes: Ó igen?
12trees: Igen. Úgy tűnik Lady Lavender a személyzet egy számító tagjának a befolyása alá került, aki
meggyőzte őt arról, hogy megossza vele értékes részvényeit.
Stokes: Egek, egek, egek. Vajon ki lehet az?
12trees: Ugyanolyan jól tudja mint én, Alf Stokes, de nem fog elszelelni vele, mert Őméltósága
lépéseket tesz azügyben, hogy Lady Lavender-t beszámíthatatlannak nyilvánítsák.
Ivy: Ó a szegény pára! Nem árt a légynek sem!
12trees: Nem ezt mondtad reggel, amikor hozzád vágta a reggelijét.
Ivy: Hát a sonkástojást nem bánom. A tányér az, ami sért.
12trees: Bizonyos emberek kiszemelik az ilyen házakat és azt hiszik saját hasznukra fordíthatják
parancsolóik jóhiszeműségét! Vajon mikor tanulják meg, hol a helyük az életben, s mikor
fogadják el a kezet, amit a Jóisten nyújt nekik?! (12trees kiviharzik az ebédlőből)
Ivy: Hát nem csodálatos a hangja, mikor így beszél?
Stokes: Figyelj Ivy, soha nem szedtem rá senkit. A Lady a részvényeket önszántából adta nekem.
Ivy: De ő tényleg furcsa, Apa. Mindenkinek odaad mindent. Csak három napja ismertem és nekem
adta az ágyát.
Stokes: Nem szalasztom el a részvényeket. Megyek és elmondom Lady Lavender-nek, miben
sántikálnak. Segíts!

--(Őméltósága szalonja.)--
Cissy: Ez mind nagyon szép, Apa, de ez az én partim, miért a te barátaidat kell meghívnunk?
Őméltósága: Semmit sem értesz Cissy! Sir Jason Capstick nagyon híres polgárjogász, aki segíthet
nekem a Gumitársaságnál. Csak egy szót szóljon a megfelelő helyen és elnyerjük az egész
hadsereget.
Cissy: Hogyan?
Őméltósága: Ez szigorúan titkos!
Miss Poppy: Egy új fegyver?
Őméltósága: Ööö, inkább védekezési szisztéma valójában. De bárhogy is, nagy üzlet és én akarom!
Cissy: Ez az egész nagyon gyanús nekem.
Őméltósága: Mit értesz azon, hogy gyanús? Olyan üzletről beszélsz, amit ősapáid alapítottak. Az
életüket kockáztatták, hogy kicsempésszék a gumipalántát Dél-Amerikából és bevigyék
Malaya-ba. Ezen alapult a családi vagyonunk!
Cissy: Óóó. Azt hittem a rabszolgákon.
Teddy: Neem! Azon, ahogy melasszá változtak.
Őméltósága: Hallgass, Teddy!
Cissy: Aztán itt van Lady Agatha.
Teddy: Ó persze, Lady Agathának itt kell lennie a férje nélkül, kétségtelenül.
Őméltósága: Úgy adódott, hogy meghívtam őt.
Teddy: Igen, úgy adódott. Sir Ralph éppen Skóciában vadászik.
Cissy: S meghívtad Madge Cartwright-ot is?
Őméltósága: Igen, hogy legyen partnere Teddy-nek.
Teddy: Ó ne, Madge Cartwright-ot megint?! Ahányszor indokot találsz rá, a nyakamba varrod és
rajtam lóg egész este.
Őméltósága: Nagyon kedvel téged és ő legalább normális. Cissy legtöbb barátja...különös.
Cissy: Nem különösebbek, mint a te barátaid!
Őméltósága: Ó, valóban? Hát ez a Neil Saint-John Fortescue mindig gyöngyfüzérekkel felaggatva
érkezik és török cigarettát szív.
Cissy: A Nők Lapjának ír, Apa. Ő a társadalom látnoka. De bárhogy is, lehet, hogy nem is ér rá.
Őméltósága: Nem látja előre?
Poppy: Meghívtam Jerry-t.
Teddy: Remélem nem veszi elő az ócska trükkjét, amikor fejen állva iszik ki egy pohár vizet!?
Poppy: Nem nagyon hinném. Károly hercegnek öltözik.
Teddy: Miért akadályozná ez meg abban, hogy fejen álljon?... Ah, vagy úgy, értem!

--(Lady Lavender szobája. Az idős hölgy szobrászi képességeit próbálgatja a papagáj agyag
hasonmásának megalkotásával. Láthatóan nem sikerül neki.)--
Lavender: (a papagájhoz) Kérlek maradj már nyugton! Hogy kapjam el jól az arcodat, ha mindig
felborzolod a tolladat? (Kopognak)
Papagáj: Szabad!
Lavender: Ó hallgass! Szabad!
Papagáj: Ó hallgass! Szabad! (Stokes jön be)
Stokes: Jó estét asszonyom.
Lavender: Jöjjön csak Kipps!
Stokes: Stokes, asszonyom... Elvihetem a teás tálcáját?
Lavender: Ó, maga gyűjti a teás tálcákat? Volt egyszer a családunknak egy nagyon szép György
korabelije. Tömör ezüst. Szőrén-szálán eltűnt. Maga volt az, aki ellopta?
Stokes: Nem, asszonyom. Csak néhány hete vagyok itt.
Lavender: Megfordítaná nekem Kapitányt? Szeretném előnyös pozícióban látni a fejét!
(Stokes megfordítja a papagájt az ülőrúddal együtt.)
Stokes: Így jó lesz, asszonyom?
Lavender: Óh, így sokkal jobb. Szerettem volna egy aktot mintázni.
Stokes: Nem hiszem, hogy megfoszthatná a tollaitól, asszonyom.
Lavender: Nem őt meztelenül, magamat aktként!!!
Stokes: Szólhatnék egy szót magához, asszonyom?
Lavender: Hát persze, természetesen Kipps, de keverjen előbb egy White Lady-t!
Stokes: Egy White Lady-t.
Lavender: Egy fél adag citrom, fél adag Cointreau és egy nagy adag gin. Tegyen bele egy kis jeget is!
Ne túl sokat, gyengíti!
Stokes: Igen, asszonyom... Azt hiszem, el kell mondanom, Őméltósága elmeorvost szándékozik
hívatni a házhoz.
Lavender: Fogadja meg a tanácsom, magának semmi szüksége rá! Végül is ugyanolyan normális,
mint én. Vagy tán reggel úgy ébred, hogy azt hiszi Napóleon?
Stokes: Nem, asszonyom.
Lavender: Akkor minden rendben... Reggel én sem hiszem.
Papagáj: Buta tyúúúk!
Lavender: Pofa be! Állandóan felébreszt éjjel. Álmában beszél. Tudja, nagyon unom már. Elkészült
azzal a koktéllal?
Stokes: Mindjárt kész lesz, asszonyom.
Lavender: Nem felejtette ki a gint, ugye?
Stokes: Nem. Hozzáadtam mindent.
Lavender: Vegetáriánus ital, tudja? Piros macskagyökérből készül.
Stokes: Ööö... asszonyom, figyelmeztetnem kell, a család úgy gondolja hiba, hogy a részvényeket
nekem adta. Az elmedoktorért azért küldtek, hogy magával beszéljen. (Közben felszolgálja
az italt Lady Lavender-nek)
Lavender: Értem... Nos segítek neki, ha tudok, de meg kell értenie, hogy én Alfred Adler tanításait
követem. Szerinte Freud szexmániákus volt és én hajlok arra, hogy egyet értsek vele....
(iszik) Mhh! Igazán nagyon finom. Ne adjon belőle a papagájnak. Káromkodni kezd, ha
megkóstolja.
Stokes: Ez minden, asszonyom?
Lavender: Nem! Valószínűleg szétszórja a magvakat is a szőnyegen.

-(A konyhában.)--
Mabel: Elég lesz ennyi, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Igen, Mabel, ma csak a család van ebédre. (Ivy hozza a teás tálcát.)
Ivy: Itt a... itt a teás tálca a szalonból, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Köszönöm, Ivy. (Csengetnek)
Henry: A bejárati ajtó csengője.
Mrs. Lipton: Tudom jól, hogy a bejárati ajtó, Henry.
Henry: Mr. Twelvetrees nyitja ki a bejárati ajtót.
Mrs. Lipton: Ő a zöldségeshez ment becserélni a szőlőt. Hol van Mr. Stokes?
Ivy: Fent van Lady Lavender-nél.
Mrs. Lipton: Ó jó, ebben az esetben, Ivy, neked kell menned...
Ivy: Ó egek... Mit csináljak?
Henry: Lenyomod a kilincset és magad felé húzod
Mrs. Lipton: Menj és nézd meg, ki az. Kérdezd meg, milyen ügyben jött, aztán mondd, hogy várjon.
Keress meg engem és én megmondom, mit csinálj. A lépcső alján leszek.
Ivy: Megnézni ki az, megkérdezni milyen ügyben jött.
Mrs. Lipton: Úgy van, Ivy, most pedig menj!
Ivy: Igen, Mrs. Lipton. Megnézni ki az, megkérdezni milyen ügyben jött.
Mrs. Lipton: Úgy van, Ivy, csak menj már! (Csengetnek ismét)
Henry: Gondolja, hogy Lady Agatha férje jött megostorozni Őméltóságát, amiért intim kapcsolatban
áll az oldalbordájával?
Mabel: Hát furcsa erkölcseik vannak az biztos, ezeknek az arisztokratáknak. Nem csoda, hogy a
franciák lecsapták a fejüket!

--(A folyósón Ivy megy ajtót nyitni. Nagyon izgatott.)--

Ivy: Megnézni ki az, megkérdezni milyen ügyben jött. Megnézni ki az, megkérdezni milyen ügyben
jött. (Ajtót nyit.)
Agatha: Helló, Ivy!
Ivy: Ó, Lady Agatha! Milyen ügyben jött?
Agatha: Szeretnék beszélni Lord Meldrum-mal.
Ivy: Ó, várjon, megyek és megmondom a szakácsnőnek!
Agatha: Ivy! Nem lenne jobb, ha Lord Meldrum-nak szólna?
Ivy: Ó, igen! Szólok Lord Meldrum-nak, aztán megmondom a szakácsnőnek.
(Ivy bevezeti a folyósóra Lady Agathát. Bekopog.)
Őméltósága: Tessék!
Ivy: Elnézést, uram, Lady Agatha van itt, de nem tudom milyen ügyben jött.
Őméltósága: Jóságos ég! Egyedül jött?
Ivy: Igen, uram. Megmondjam a szakácsnőnek?
Őméltósága: Nem értettem jól... (Közben Lady Agatha is bejön.)
Agatha: Ó, George! Sajnálom, hogy betörtem, de látnom kell magát... (Észreveszi, hogy Ivy is ott
van.) Néhány részletről van szó a jelmezbált illetően.
Őméltósága: Áh! Most elmehet, Ivy!
Ivy: Igen, uram.
(Ivy kimegy. Bókol.)
Agatha: George!
Őméltósága: Agatha!
Agatha: Rettentően hiányzott nekem.
Őméltósága: Tényleg? Maga is nekem.
Agatha: Csókoljon meg!
(Ivy nyit rájuk. Szétrebbennek.)
Ivy: Bocsánat, elfelejtettem a tortástálat.
Őméltósága: Ott van, vigye!!
Ivy: Ó, alig kóstolták meg a piskótatortát, pedig olyan könnyű, mint a hab. Nem kér egy harapást,
Lady Agatha?
Agatha: Nem, köszönöm, Ivy.
Ivy: Uram?
Őméltósága: Fogja és vigye, Ivy!
Ivy: Igen, uram. Asszonyom? (Kimegy.)
Agatha: George, ez rettenetes!
Őméltósága: Nem régen van nálunk.
Agatha: Ralph-ről van szó. Hazaérkezett. Látta a meghívót a kandallópárkányon és ragaszkodik
hozzá, hogy eljöjjön a jelmezbálra.
Őméltósága: Azt hittem a véremet kívánja. Gondolja, hogy jelenetet akar rendezni?
Agatha: Nem, már lecsillapodott. Végül is nincs bizonyíték. Megmondtam neki, azért lát mindent
sötéten, mert betegesen féltékeny. Borzasztóan szeret engem, George.
Őméltósága: Nem vádolom. A tény az, hogy maga is rettentően szereti.
Agatha: Nem, én magát szeretem rettentően.
Őméltósága: Ez borzasztó. Nézze, egy nagyon fontos ember is jön a partira. Abszolút biztos benne,
hogy Ralph nem rendez jelenetet?
Agatha: Olyan lesz, mint a kezes bárány, hacsak maga nem provokálja. De elég egy szép pillantás,
vagy a keze a karomon és magára ugrik, mint egy tigris! A távol-keleten szolgált.
Őméltósága: Hogy kerülhetett kapcsolatba egy ilyen semmirekellővel?
Agatha: Óh, mindketten fiatalok voltunk. Legalábbis én. Ő körülbelül magával egyidős.
Őméltósága: Mm...még nem vagyok szakállas vénség.
Agatha: Mennem kell.
Őméltósága: Ne, ne.
Agatha: Azt mondtam neki, teára megyek Gunther-hez.
Őméltósága: Meddig fogunk még hazugságokon élni?
Agatha: De én tényleg megteáztam Gunther-nél!
Őméltósága: Bárcsak a magaménak mondhatnám!
Agatha: Megkérhetem Ralph-et, hogy váljon el tőlem.
Őméltósága: Óh, nem, ezt nem teheti! Gondoljon a botrányra! Úgy értem, beidéztethet, mint
házasságtörőt.
Agatha: Megtehetem valaki mással is.
Őméltósága: Ne legyen ízléstelen!
Agatha: Nem tenném meg igazából. Csak annyi történik, hogy az ember megfizet valakit, üljön
mellette egész éjszaka és kártyáznak.
Őméltósága: Azok az emberek, akik ebből élnek meg, rablók, csalók, gazemberek!
Agatha: Nem játszanék pénzben.
Őméltósága: Hallani sem akarok róla, majd kigondolunk valamit!
Agatha: Mennem kell.
Őméltósága: Igen, igen, mennie kell. (Kikíséri Lady Agatha-t.)... Agatha, olyan tüzet ébresztett
bennem, amit soha nem lehet eloltani!
Agatha: Erről jut eszembe, Ralph tűzoltónak öltözik.

--(A konyhában.)--
Mrs. Lipton: Na végre, meg volnánk! Huh. Most néhány percre megpihenhetek.
Mabel: Nem is emlékszem rá, mikor ettem utoljára malacsültet. Mit csinál, hogy ropogós legyen?
Mrs. Lipton: Jól megsózom és meglocsolom citromlével, Mabel.
Mabel: Citromlével? Nem emlékszem mikor ettem utoljára citromot.
Henry: És arra emlékszik, mikor evett utoljára sót?
(Mrs. Lipton leken egy taslit Henry-nek)
Henry: Jááj!
Mrs. Lipton: Ne legyél szemtelen Mrs. Wheeler-rel, ő egy keményen dolgozó asszony. Nem az ő
hibája, hogy nem olyan szerencsés, mint mi vagyunk.
Mabel: Ebben igaza van Mrs. Lipton. Nem is tudom, hogy jövök ki az öregemmel, aki egész nap csak
fekszik.
Mrs. Lipton: Van egy kis hideg rizsfelfújt a hűtőben, azt gondoltam, hazaviheti.
Mabel: Ó, az finom lesz. (Stokes érkezik a teástálcával.)
Mrs. Lipton: Ivy éppen a teáskészleteket öblíti a mosogatóban. Ha óhajtja, hogy egyúttal ezt is
elmossa...?
Stokes: Köszönöm, Mrs. Lipton.
(Kiviszi a tálcát Ivy-nak a mosogatóba.)
Ivy: Hogy boldogultál Lady Lavy-vel?
Stokes: Aggódom, Ivy. Úgy játszik az agyaggal, mint egy gyerek.
Ivy: Portrét készít a papagáj fejéről. Figyelmeztetted?
Stokes: Igen, de nem hiszem, hogy fölfogta. Azt kérdezte, nem loptam-e el az ezüsttálcát.
Ivy: Remélem nem!
Stokes: Persze, hogy nem! Elment az esze, Ivy! Nem kell hozzá doktor, hogy rágyere! De
megpróbálnak elütni a részvényektől és ez nem igazság!
Ivy: Te csak a részvények miatt aggódsz! És mi lesz vele? Olyan kedves öregasszony.
(12trees érkezik.)
Ivy: Óh, helló, Mr. Twelvetrees. Látom becserélte a szőlőt.
12trees: Igen, Ivy, kicseréltettem a szőlőt. Jóval csúnyább volt, mint amit megszoktunk. Nos, Ivy,
eddig nem volt alkalmam rá, hogy beszéljek veled. Viselkedésed, amikor a teát szolgáltad
fel a szalonban, túlságosan közvetlen volt.
Ivy: Óh, sajnálom Mr. Twelvetrees.
12trees: Én sajnálom, hogy Mr. Stokes előtt kell, hogy megintselek, de Őméltósága nem óhajtja a
kommentárodat arról, hogyan olvad el a piskóta a szájában!
Ivy: Auh.
12trees: Ha bármi közölnivalója van a piskóta állagát illetően, hát nekem mondja el, én pedig
továbbítom Mrs. Lipton-nak, aki azonnal lépéseket tesz, hogy eloszlasson minden homályt!
Ivy: Csak azt mondtam, milyen jó.
12trees: Ezt Őméltósága ítéli meg! Vigyázz, hogy mit teszel, Ivy! Kicserélhetünk... (csettint egyet)
ennyi az egész! (Majd kiviharzik a mosogatóból.)
Ivy: Ebből elég volt! Felmondok! De mielőtt elmegyek, érezni fogja a piskóta állagát a pofája
közepén!
Stokes: Azt hittem azt mondtad, kedveled?
Ivy: Jó, igen, de utálom, ha lehordanak!... Nem, Apa... ő nem is olyan rossz, vele kijövök. Mr. Teddy
a baj. Ki nem állhatom!
Stokes: Nyugodj meg, Ivy! Te meg én sokat átéltünk együtt. Szükségem van rád, hogy mellettem állj
ebben a részvényügyben!
Ivy: Ez nem igaz. Itt van neked Mrs. Lipton.
Stokes: Ezt hogy érted?
Ivy: Mi van kettőtök között?
Stokes: Semmi!
Ivy: Mikor a szobádba mentem éjjel, nem voltál ott.
Stokes: A fürdőszobában voltam.
Ivy: Ott nem lehettél! Én voltam a fürdőszobában!
Stokes: Hmm, jó, adtam neki egy esti búcsúcsókot. Magányos asszony, Ivy.
Ivy: Anya a magányos asszony! Csak nem kezdtél ki vele, ugye?
Stokes: Persze, hogy nem. (Szabadkozón.) Nem csinálok ilyet többé.
Ivy: Apa, ez nem helyes, nem fair anyával szemben. Ne akard, hogy összetörjek megint!
Stokes: Mindig hűséges voltam anyádhoz... a magam módján.
Ivy: Továbbra is figyelni foglak, felmondok!

--(Konyha)--
Mabel: Itt a szőlője, Mr. Twelvetrees, jó alaposan megmostam.
12trees: Köszönöm, Mabel.
Mabel: Tehetek valamit önért, Mr. Twelvetrees?
12trees: Köszönöm. Meg is törölné a szőlőszemeket?
Mabel: Persze, Mr. Twelvetrees. Nem olyan, mint egy festmény?
Henry: Mabel, emlékszik arra, amikor…?
Mrs. Lipton: Henry!
12trees: Köszönöm. Megkülönböztetett figyelemmel fogom elhelyezni. (12trees beteszi a szőlőt az
ételliftbe.) Henry, húzd fel!
Henry: Igen, Mr. Twelvetrees.
12trees: Sietek fel, hogy fogadni tudjam.
Henry: Nem tehetnénk be még valami mást is, hogy ne csak ezt tornásszam fel?
(12trees leken Henry-nek egy taslit)
Henry: Jáááj!
12trees: Csak húzd fel szépen. Henry!
Mrs. Lipton: Egyszer még...komolyan pácba kerülsz, ha sokat morgolódsz, kis Henry.
Henry: Legalább változatos lesz, nem mindig a pofon! (Ivy és Stokes jönnek vissza a mosogatóból.)
Ivy: Semmi haszna! Megyek és csomagolom a bőröndömet, reggel azonnal elmegyek!
Mrs. Lipton: Miért, mi baj van megint, Ivy? Azt hittem szeretsz itt?
Ivy: Igen, igen, de ki nem állhatom Mr. Teddy-t. Akárhová megyek, megpróbál elkapni.
Mabel: Ó! Az egy állat, szavamra mondom, egy állat!
Mrs. Lipton: Ne beszéljen így a feljebbvalóiról!
Stokes: Nem a feljebbvalói, csak több a pénzük!
Mabel: De ha beszélnem kell! Az ilyen nőket, mint mi, a férfiak csak kihasználják! És milyen régóta!
Mrs. Lipton: Megesik persze, de nem igaz, hogy el kell menned miatta, Ivy. Semmi rosszat nem
csináltál.
Stokes: Ezt mondom én is neki.
Mrs. Lipton: Gondold meg! Őméltósága mindent megpróbál, hogy visszatartsa az ilyen
 csínytevésektől. Egy kis vagyonba kerül, hogy kielégítse a cselédeket, mikor bajba kerülnek.
Ivy: Hát engem nem fog kielégíteni! Felmondok!
Mrs. Lipton: Várj! Várj egy percet! Nézd, Ivy! Mondok valamit! Aludj ma az én szobámban, én meg a
tiedben.
Stokes: Mire lenne jó ez?
Mrs. Lipton: Nos, ismerem a fiatalembert húszéves korom óta, amikor még rövidnadrágban járt. És
most, ha kinyitom az ajtót és ő meglát engem, annyira elszégyeli magát, annyira
megalázott lesz, hogy nem fog zavarni többet.
Stokes: Megér egy misét, Ivy.
Ivy: Nem hiszem, hogy bejön.
Stokes: Honnan tudhatnád? Legalább kipróbálhatnánk!
Mabel: Óh! Szeretnék légy lenni a falon, mikor teljes harci lázban kopog az ajtón! Erre kinyitja maga,
ő pedig meglátja a hálóingében, ez majd lelohasztja a kedvét!
Mrs. Lipton: Ah, áhhh! (Mrs. Lipton kiviharzik a mosogatóba.)
Stokes: Ideje hazamenni, Mabel!
Henry: Ne felejtse a rizsfelfújtat!

--(A mosogatóban Stokes Mrs. Lipton-t vigasztalja.)--

Stokes: Ne vegye föl, Blanche! Az én kedvemet nem veszi el!
Mrs. Lipton: Ó, honnan tudnám, Mr. Stokes?

--(Az ebédlő. 12trees a gyümölcsdíszt rendezgeti az asztalon. Miss Poppy érkezik.)--

Poppy: Ó, kedves James, hol van Apa?
12trees: Azt hiszem a vacsorához öltözködik. Én is megyek segíteni a Tiszteletreméltó Edward-nak.
Poppy: Ez a rengeteg gyümölcs! Gyönyörűen elrendezte őket. Pont, ahogy a mama csinálta.
12trees: Köszönöm, Miss Poppy.
Poppy: A virágokat is maga rendezi el a házban, ugye?
12trees: Csak ahogy tőlem telik.
Poppy: Azt hiszem, nekem kellene, de én olyan kétbalkezes vagyok, maga meg olyan ügyes ebben...
És mégis férfias. Különbözik azoktól a fickóktól, akikkel én járok.
12trees: Úgy tűnik, Mr. Jerry nagyon érdekes fiatalember.
Poppy: Ó, igen. Nagyon jó a partikon és jól játssza a kerge birkát, de mikor a smacizásra kerül a sor,
semmit sem ér. Maga smacizik, James?
12trees: Ideje, hogy segítsek Mr. Teddy-nek az öltözködésben...
Poppy: Ó, hadd várjon! Soha nem beszélgethetünk így kettesben.
12trees: Megvannak a kötelességeim, Miss.
Poppy: Mondok valamit! Remélem nem tart majd túl haladónak, de miért ne rendezhetnénk egy
éjszakai partit lenn a konyhában, miután már mind aludni tértek?! Órákig
beszélgethetnénk!
12trees: Nem, Miss! Ezt nem tehetem.
Poppy: Ó, értem. Valószínűleg nem kedvel engem.
12trees: Hogy kedvelem-e? Persze, hogy kedvelem... Ismerem iskoláslány kora óta... Mindent
megtennék magáért, Miss Poppy... Mindent!
Poppy: Várjon a konyhában éjfélkor. (Az ajtóból visszafordulva búcsút int 12treesnek.) Sziamia!
12trees: Hah. (12trees szórakozottan elmajszol egy szőlőszemet, de aztán rémülten kiköpi. Dühösen
az étellifthez siet és beszól liftbe.) Henry! Néhány szőlőszem hiányzik!!!

--(Ivy hálószobája. Mrs. Lipton épp a lefekvéshez készülődik. Ivy érkezik az ágymelegítővel.)--
Ivy: Itt az ágymelegítője, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Ó, köszönöm, Ivy.
Ivy: Minden rendben van?
Mrs. Lipton: Persze. Természetesen, Ivy. (Stokes érkezik jókedvűen dudorászva.)
Stokes: Mrs. Lipton, hoztam egy korty konyakot.
Mrs. Lipton: Óh!
Stokes: Nyelje csak le! Ez ébren tartja a szellemet.
Mrs. Lipton: Csak nem gondolja, hogy félek az ifjú Teddy-től, igaz? Számtalanszor láttam, ahogy a
nevelőnője elfenekelte. Furcsa egy gyerek volt. Soha nem sírt. Inkább...inkább halvány
mosoly ült az arcán.
Stokes: Igen. Fura szerzetek ezek az arisztokraták.
Ivy: Inkább menjünk! Hátha korán jön. Jöjjön, Mr. Stokes!
Stokes: Igen, ööö... Jó éjt, Mrs. Lipton! Ha szüksége van rám, a szomszédban vagyok! (kacsint)
Mrs. Lipton: Nagyon megnyugtat a tudat, Mr. Stokes. (kacsint)
Ivy: Elviszem Dorottyát is, anyám adta nekem! (Kimennek.)

--(Konyha. James gyertyát gyújt, elhúzza függönyt és lekapcsolja a villanyt. Kiles az ajtón, de Miss
Poppy már lefelé jön a lépcsőn, spuri vissza, leül.)--
12trees: Jó estét, Miss!
Poppy: Ó, James, de romantikus! Gyertyák!?
12trees: Nem akartam az elektromos világítást használni, nehogy felhívja a figyelmet a
jelenlétünkre.
Poppy: Óh, mit gondol, mit fogunk csinálni? Rakoncátlankodni fogunk? Már megint elpirult!
Imádom, amikor elpirul! Hozzon poharakat!
12trees: Igen, Miss!
Poppy: (Egy üveg bor van nála.) Elcsentem a vacsoráról! Tudom, hogy nem lopna Apa pincéjéből.
12trees: Persze, hogy nem, Miss! Tölthetek?
Poppy: Nem. Mindig maga tölt. Most én fogok. (Miss Poppy kitölti a bort.) Mit szól hozzá?
12trees: Tökéletes.
Poppy: Szeret szolgáló lenni, James?
12trees: Úgy tartom, nagy kiváltság ez. Másként hogyan élhetne egy magunkfajta ilyen gyönyörű
dolgok között?
Poppy: Ó, gondolja, hogy én gyönyörű vagyok?
12trees: Nem így értettem, de igen, igen... Nagyon gyönyörű, Miss Poppy.
Poppy: Óh, köszönöm, James. Maga pedig szerintem nagyon fess. Akkor kettőnkre! Két gyönyörű
emberre.
(Koccintanak, Poppy leül.)
Poppy: Üljön le, James! (12trees leül.) Szerintem a barátnője nagyon szerencsés.
12trees: Nincsen barátnőm.
Poppy: Biztos? Miért nincs?
12trees: Hogy őszinte legyek, az alkalmazottak közt nem találok nekem tetszőt. Talán az
elképzeléseim magasabb röptűek.
Poppy: Igazán? Az egyik barátnőmbe szeretett bele?
12trees: Nem, Miss!
Poppy: Talán Cissy egyik barátnőjébe?
12trees: Nem talál benne, kivetnivalót, ha még egy kis bort kérek?
Poppy: Óh, persze. (Tölt.) Óh, nézze, mellé csöpögtettem! Ha maga tölti, nem fordul elő... Hogyan
csinálja?
12trees: Nos, egy kicsit elforgatom az üveget.
Poppy: Mutassa meg!
(12trees Miss Poppy mögé lép, megfogja az üveget tartó kezét, kitölti a bort.)
12trees: Így ni! Így!
Poppy: Óh, mellé csöpögtette! Remeg a keze!
12trees: Persze, hogy remeg! Nem tudom elhinni, hogy ez megtörtént! Nem lehetnék itt és maga
sem!
Poppy: Igen, azt hiszem!
12trees: Ó, Miss Poppy! (Elkapja és megcsókolja a lányt.)
Poppy: James! Mit nem merészel?! Engedjen el!
12trees: Sajnálom, Miss Poppy! Nem tudom mi történt! Elvesztettem az önuralmamat!
Poppy: Igen, azt hiszem. Csak egy pohár borra és egy kis csevegésre jöttem le. Azt hittem isteni lesz.
Talán azt is megengedtem volna, hogy búcsú puszit nyomjon az arcomra, de hogy rám
ugorjék, mint valami durva szénhordó?!
12trees: Hogyan kérjek bocsánatot, Miss Poppy?
Poppy: Meggondolom, hogy ne szóljak-e a papának róla!
12trees: NE! Csak azt ne, Miss Poppy!
Poppy: Jó, talán nem. Még gondolkozom rajta... De tanulja meg, hol a helye!
12trees: Igen, Miss.
(Poppy az ajtón kívül egyáltalán nem tűnik boldogtalannak. Sőt... 12trees a mosogatóba kezdi
önteni a bort, de aztán felcsattan:)
12trees: Miért ne ihatnám a borukat?!
(Felhajt egy pohárral.)

--(Ivy hálószobája. Mrs. Lipton épp olvas. Kopognak.)--

Mrs. Lipton: (ajtót nyit) Szégyellnie kellene magát ifjú mi... (Az ajtóban Stokes.) Ó, maga az, Alf?
Stokes: Járt már itt?
Mrs. Lipton: Nem, semmi jele!
Stokes: Ne bújjak be a szekrénybe?
Mrs. Lipton: Bele se férne.
Stokes: Akkor az ágy alá?
Mrs. Lipton: Óh, nem, ne! Egy a maga pozíciójában lévő emberhez nem lenne méltó, hogy az ágyam
alá bújjon.
Stokes: Hát, ha szüksége van rám, a szomszédban vagyok!
Mrs. Lipton: Ez nagyon megnyugtató számomra, Alf! (zörgés az ablak felől)
Mrs. Lipton: Ez már ő lesz! Nem szabad, hogy meglássa magát velem!
Stokes: Odakint várok!
Teddy: Ivy! Ivy!!! (Mrs. Lipton elhúzza a függönyt)
Teddy: Óh, Jézus! (Lehuppan)
Mrs. Lipton: Segítség! Segítség! Mr. Stokes! Mr. Teddy leesett a párkányról... óh, és ezt az ablakot
nem lehet kinyitni! (Stokes siet be.)
Stokes: Merre van, merre van?
Mrs. Lipton: Utolérte a sorsa. És még az ablakot se tudom kinyitni!
Stokes: Még mindig itt van! (Ivy érkezik.)
Ivy: Mi történik itt?
Mrs. Lipton: Szegény Mr. Teddy, szegény Mr. Teddy! A vágya a végzetébe sodorta!
Stokes: Ivy! Segíts kinyitni az ablakot!
Ivy: Várj!
(Együtt kinyitják az ablakot.)
Stokes: Meg tudod fogni a csuklóját? (Henry érkezik.)
Henry: Mi történt?
Mrs. Lipton: Szegény Mr. Teddy, csak az ujjaival tud kapaszkodni!
Henry: Menjek le és tegyek le néhány párnát a kertbe? (Senki nem válaszol.) Jól van, akkor megyek.
(Teddy csimpaszkodik a párkányon, lába a lord ablakánál kalimpál, Őméltósága olvas az ágyban.)
Teddy: Segítség! Segítség! JAJ! JAAAJ! JAHHJ! Jaajjh!
Őméltósága: Teddy? Te vagy az, Teddy?
Teddy: Igen, én!
Őméltósága: Jóságos ég! Az én golfcipőm van rajtad!
Wilson: Maga az, uram?
Őméltósága: Jézus! Ez meg a rendőr!
Wilson: Tudatában van, hogy egy betörő csüng az ablakában?
Őméltósága: I-igen, igen, köszönöm szépen!
Wilson: Ne féljen, jövök már, uram!
Őméltósága: Köszönöm!
Teddy: George!
Őméltósága: Jövök már!
Teddy: George, segíts! Eh - Eh! Jaaajh!
Őméltósága: Semmi baj, Teddy! Hívtam a személyzetet! (12trees nyit be.)
12trees: Csengetett, Mylord?
Őméltósága: Jézus! De gyorsan ideért!
12trees: Épp az ajtaja előtt mentem, uram.
Őméltósága: Mire következtet ebből?
Teddy: Ah! Ah! A!
12trees: Az ön golfcipőjét viseli, uram!
Őméltósága: Igen, legjobb, ha behúzzuk! Merre van a köntösöm?
Henry: Bocsánat, Őméltósága, kölcsönvehetem a párnáit? Mindenre szükség lenne, amit csak
 találok!
Őméltósága: Igen, jó, vigye csak! (Lady Lavender érkezik.)
Lavender: George! Mit keres a cipőtisztító fiú az ágyadban?!
Őméltósága: Menj vissza a szobádba!
(Henry párnákkal a kezében szobalányosan bókol Lady Lavender-nek.)

--(Wilson kapitány erőszakkal behatol a személyzeti bejárón át a konyhába. A konyhában a

párnákkal felszerelkezett Henry-vel fut össze.)
Henry: Maga kopogtatott?
Wilson: Kopogtattam?! Kénytelen voltam erőszakkal behatolni! Tudatában van annak, hogy egy
betolakodó csüng a párkányukon?
Henry: A Tiszteletreméltó Teddy.
Wilson: Teddy?! Ő meg mit keres ott fent?
Henry: Szerintem csak percek kérdése és leesik. Viszem a párnákat, hogy ezekre essen.
Wilson: Ezek nem jók, hozz egy pokrócot!
Henry: Miért? Gondolja, hogy fázni fog? (Wilson leken egy taslit Henry-nek, mire az ledobja a
párnákat.)
Wilson: Tedd azt, amit mondok!

--(Eközben Ivy hálószobájában együttes erővel behúzzák az ablakon a Tiszteletreméltó Edward-ot.)--

Stokes: Nyugodtan, jöjjön már!
Ivy: Nyugodtan!
Mrs. Lipton: Nem lett volna szabad megijesztenem, minden az én hibám!
Teddy: Óh! Ivy! Ivy! Megmentetted az életem! Hogy köszönjem meg neked? Gyönyörű vagy!
Gyönyörű!
Ivy: Engedjen! Szedjék le rólam!
Stokes: Szedje össze magát, uram! Én voltam, aki behúzta!
Teddy: Igen, de ő is belesegített!
Őméltósága: Teddy! Mi az ördögnek játszod meg magad?
Teddy: Ah! Kaphatnék egy pohár vizet, kérem?
Őméltósága: Ne mondd nekem, hogy azért másztál végig a párkányon és jöttél a cselédlány
szobájába, hogy egy pohár vizet kérj!
Mrs. Lipton: Méltóságos úr! Ne legyen túl szigorú szegény Mr. Teddy-hez!
Ivy: NEM NORMÁLIS!
Teddy: De normális vagyok, csak szerelmes vagyok beléd és nem érdekel, hogy ki tudja!
Ivy: Óh!
Őméltósága: Igen, ez eldöntött mindent! Átlépted a határt! ... Bocsánat! (Kiráncigálja Teddy-t a
folyósóra és becsukja az ajtót.) Elvesztetted a büszkeséged és elvesztetted a méltóságodat!
Nem maradhatsz ebben a házban tovább egy percig se! Rendelek egy taxit és az éjszakát a
klubodban töltöd! Én pedig várlak az irodában holnap reggel fél tízkor!
Teddy: Ahh! A francba!

--(Másnap reggel, Őméltósága irodájában.)--

Teddy: Te ezt nem érted, George. A tisztasága, az ártatlansága ennek a lánynak. Újból megtenném!
Őméltósága: Meg is halhattál volna!
Teddy: Kit érdekel?
Őméltósága: Nézd, veled majd később foglalkozom. Most valami sokkal fontosabbat kell
átgondolnom. Ez a pszichiáter idejött kilencre, öt percet töltött Lavender-rel, aztán lejött és
azt mondta, hogy a hölgy olyan egészséges, mint te vagy én. Ezek után átnyújtott egy
számlát tíz guinea-ről. Aljas rabló!

--(Stokes az ajtónál hallgatózik. Ivy érkezik.)--

Ivy: Apa! Nem illik hallgatóznod!
Stokes: Ivy, ez az elmeorvos azt mondta Őméltóságának, Lady Lavender olyan egészséges, mint te
vagy én.
Ivy: Ez igaz?
Stokes: Gazdagok vagyunk Ivy, gazdagok vagyunk!
Ivy: Hoh, hóh! (bemennek az ebédlőbe.)

--(Ismét Őméltósága irodája.)--

Teddy: Nagyon is jól szolgálja az igazságot! Furcsa is lenne szegény vén Lavy-t becsukatni, csak
néhány ócska részvény miatt.
Őméltósága: Értsd meg végre, Teddy! Nem sokat értesz az üzlethez, de aki megkapja a
részvényeket, kezébe veheti a Union Jack társaságot, családunk nagy üzletét!
Teddy: De nem érnek többet háromszáz fontnál.
Őméltósága: Ralph ezret is adna értük, csak hogy kibuktasson a tanácsból!
Teddy: És csak mert „komámasszony-hol-az-olló”-t játszottál a feleségével?
Őméltósága: Agathát hagyd ki ebből!
Teddy: Jó! Minden egészen egyszerű! Megveszed a részvényeket Stokes-tól.
Őméltósága: De, ha meggondolja magát és megint Ivynak adja...
Teddy: Akkor Ivy-nak rengeteg pénze lesz, elvehetem feleségül és én irányítom a társaságot!
Őméltósága: Reménytelen vagy! Menj és inkább golfozz egyet! (Lord Meldrum átmegy az
ebédlőbe.)
Őméltósága: Ááá, itt vannak!
Stokes: Segíthetek valamiben, uram?
Őméltósága: Stokes, Ivy, biztos vagyok benne, hogy mostanra már rájöttek, Lady Lavender - noha
teljesen normális - hajlik arra, hogy elajándékozza a dolgokat.
Ivy: Óh igen, igen! Nekem akarta adni az ágyát és ő is benne volt!
Őméltósága: Jó. Ebbe most ne menjünk bele... A lényeg az Stokes - ha jól értem -, adott magának
néhány részvényt, egyik kis társaságunkét.
Stokes: Ez így van, uram.
Őméltósága: Érzelmi okokból kifolyólag nem szeretnénk, ha ezek a részvények kikerülnének a
család kezéből. Ért engem?
Stokes: Sajnos nem.
Őméltósága: Szóval, ha keresztülviszi az akaratát, készen állok arra, hogy megvegyem a
részvényeket akármelyiküktől, piaci áron.
Stokes: Tényleg, uram?
Őméltósága: Vagy valamicskével többért. Csak nem ragaszkodnak néhány vacak papírhoz, ha
készpénzt is kaphatnak, igaz?
Ivy: A mamám tudna vele mit kezdeni. (Stokes-hoz.) Remélem a maga felesége is? (Stokes mérgesen
Ivy-ra néz.)
Őméltósága: Nos, hát így állunk... (Jegyzetfüzet vesz elő.) Nézzük... A részvények ára ma reggel…öt
egész három cent. Lady Lavender-nek van belőlük kétszáz. Szóval elmehetek
egészen…mondjuk, hatvan fontig.
Stokes: Mennyi, uram?
Őméltósága: Hetvenöt font.
Ivy: Óh, ez csodálatos!
Stokes: Ivy! … Pillanatnyilag Lady Lavender nekem adta őket és engedelmével, uram, szeretnék
gondolkodni rajta.
Őméltósága: Tökéletesen igaza van! Nem szabad elhamarkodni! Gondolkodjék! Hagyom, hogy
átgondolja! (Őméltósága kimegy.)
Ivy: Apa, soha nem láttunk még ennyi pénzt!
Stokes: Ne butáskodj Ivy, mindent elrontasz! (Őméltósága újra rájuk nyitja az ajtót.)
Őméltósága: Ha úgy döntenek, hogy eladják nekem, szólok az ügyvédemnek, hogy írjon egy papírt,
amit majd aláírnak. Maga, hogyha megkapja, nekem adja el és maga Ivy, hogy szintén
nekem adja el, ha maga kapja. Nem mintha sokat érnének, ahogy mondtam...
Stokes: Csak érzelmi értéke van, uram?
Őméltósága: Csak érzelmi értéke. Teringettét, hogy ragyog ez az asztal!
Ivy: Még nem pasztáztam át!
Őméltósága: Biztos kiválóan bepasztázta múltkor! (Őméltósága kimegy.)
Ivy: Óh, hát nem csodálatos?!
Stokes: Hetvenöt ócska font! Megyek, telefonálok Sir Ralph-nek.
Ivy: Óh!

--(A jelmezbálon. Ivy a puncsot kínálja a vendégeknek.)--

Ivy: Óh, nem kér egy kis puncsot, Miss Poppy?
Poppy: Óh, csak még egy pohárral.
Jerry: Én kérek!
Poppy: Jerry, vigyázz! Ne felejtsd, milyen gyorsan becsípsz!
Jerry: Nem csípek be!
Poppy: De igen! Nem akarjuk, hogy fejen állj ilyen öltözékben!
Jerry: Ühüm. Hát eléggé kibújik a szög a zsákból, hogy úgy mondjam! Ha-ha-ha! (Ivy odaér Miss
Cissy-hez, aki háttal áll neki. Nem ismeri fel.)
Ivy: Bocsánat, uram, nem óhajt egy pohár puncsot?
Cissy: Ó, köszönöm, Ivy.
Ivy: (Szájtátva.) Óóh, elnézést Miss Cissy. Azt hittem, maga férfi!
Cissy: (Penelope-nak.) Ő az a cselédlány, akiről beszéltem neked. Hát nem teljesen romlatlan?
Penelope: Ó de, teljesen... Hogy hívnak?
Ivy: Ivy Teasdale, Miss.
Penelope: És honnan való vagy?
Ivy: Lancashire-ből jövök, Miss.
Penelope: Imádom az akcentusodat!
Ivy: Milyen ákcentust?
Penelope: Ó, Fiona drágám, imádni valóan nézel ki! (Belehamuzik az egyik pohárba, elmegy.)
Cissy: Ivy? Ivy! Sokan álldogálnak üres poharakkal. Inkább kínálj!
Ivy: Bocsánat. (Bókol.) Igenis, Miss.
(Őméltósága érkezik ókori harcos jelmezben. Leteszi a pajzsát és odalép Miss Cissy-hez.)
Őméltósága: Cissy, mi van rajtad? Úgy nézel ki, mint egy pincér és az összes barátnőd fiúnak
öltözött! Mit fog Sir Jasper gondolni?!
Cissy: Kit érdekel?
Őméltósága: Nézd, a hadügyminisztériumi szerződés nagyon fontos! Rengeteg pénzt jelent. Hol van
Teddy? Madge Cartwright már jó tíz perce megjött!
Cissy: Hát majd vár. Teljesen bele van esve szegény.
(Ivy az ételliftbe helyezi az üres puncsos tálat és leszól az ételliften keresztül.)
Ivy: Mr. Stokes, Mr. Twelvetrees, már alig maradt puncs! (A konyhában Stokes és 12trees gőzerővel
készíti az újabb adagot.)
12trees: Csináljuk, ahogy csak bírjuk Ivy, rögtön megy az utánpótlás!
Stokes: Mi van magával, Jim, már egyszer tett bele citromot?!
12trees: Óh, sajnálom Alf, de ez az egész ügy Miss Poppy-val, nem tudom kiverni a fejemből. Olyan
megalázottnak érzem magam.
Stokes: Felejtse el, csak szórakozott egy kicsit magával! Ez így van már évszázadok óta. A fiatal, jó
vágású lakáj engedelmeskedik a ház hölgyeinek.
12trees: Azt mondja, hogy Őméltósága lányai olyanok, akik megbocsátják az ilyenfajta sértő
viselkedést?!
Stokes: Hát ezt kellett gondolnia, különben nem próbálta volna magával rántani a fertőbe.
12trees: Egyáltalán nem erről volt szó. Csak elvesztettem a fejem egy pillanatra. Arra gondoltam,
hogy beadom a felmondásom, de ha megteszem, soha többé nem láthatom.
Stokes: Fogadja meg a tanácsom, Jim! Van egy vastag zöld ajtó a folyosó végén. Ne vesse a szemét a
másik oldalán állókra! Akkor mindig bolondot csinál magából! Tegyen még egy kis brandy-t
bele, elnyomja a citromnak az ízét!
(12trees brandyt tölt egy pohárba.)
Stokes: Ó, ne marháskodjon, adja már ide!
(Stokes kikapja a kezéből és az üvegből önt.)

--(A szalon. Miss Cissy és Penelope tangót táncol. Ivy csodálkozva nézi. A folyósón Madge várja
Teddy érkezését, helyette azonban Őméltósága jön.)--
Őméltósága: Madge, annyira sajnálom. Ha Teddy nem jön le két percen belül, felmegyek és...
(döbbenten felnéz a lépcsőre) Édes jó Istenem!
Ms. Cartwright: Ó, itt jön, ah... Nem csodás a lába? Helló, Teddy bear, helló!
Őméltósága: Teddy, elég baj nekem, hogy Cissy barátai mind fiúnak öltöztek, miért kellett
lánybőrbe bújnod?
Teddy: Nem vagyok lány!
Őméltósága: Hiszen szoknyát viselsz!
Teddy: Akárcsak te!
Őméltósága: Én Ben Hur vagyok!
Teddy: Én meg görög katona!
Őméltósága: Mit fog Sir Jasper gondolni, ha meglát egy kurta szoknyában?
Teddy: Ha egyszer ezt viselik a görög katonák? Rettentően bátrak.
Ms. Cartwright: Aóh, szerintem csodálatosan fest!
(12trees érkezik a punccsal.)
12trees: Egy pohár puncsot, Miss? (Őméltósága félrevonja Teddy-t.)
Őméltósága: Az ég szerelmére, légy kedves hozzá!
Teddy: Hát így öltözve elűzi minden életkedvem.
Őméltósága: Nagyszerűen néz ki, megőrül érted és zsákszámra van pénze!
Teddy: Akárcsak nekünk.
Őméltósága: Nekünk kevesebb lesz, ha nem szerződünk Sir Jasper-rel.
Ms. Cartwright: Nézzék! Cissy tangót táncol, menjünk közelebb!
(Közelebb mennek.)

--(Lady Agatha és Sir Ralph - tűzoltóként - érkezik. Stokes fogadja őket.)--

Stokes: Jó estét, Sir Ralph, jó estét, Lady Agatha... Elvehetem a sisakját, uram?
Sir Ralph: Köszönöm nem. A jelmezhez tartozik... Maga Stokes, ugye?
Stokes: Igen, uram.
Sir Ralph: Gondolkoztam a telefonüzenetén. Kész vagyok ezret adni érte.
Stokes: Köszönöm, uram.
Sir Ralph: Még beszélünk később. (Bemennek a szalonba.)
Agatha: Ralph, miben sántikál?
Sir Ralph: Meldrum barátja alighanem sokkot fog kapni.
Agatha: Hogy érti azt, hogy a barátom?
Sir Ralph: Nagyon jól tudja, hogy értem. Ha azt látom, hogy bámulja Önt, vagy megsimogatja, nem
vállalok felelősséget magamért.
Agatha: Ralph, remélem nem akar jelenetet rendezni, itt, ez előtt a sok ember előtt!
Sir Ralph: Minden a maga viselkedésétől függ. Magán tartom a szemem.

--(Az ebédlő. Őméltósága épp puncsot iszik. Stokes megy oda hozzá.)—
Stokes: Elnézést, uram, Sir Ralph épp most érkezett... Ö, úgy tűnik kiszimatolta Lady Lavender
szándékát. El nem tudom képzelni hogy. Hatalmas összeget kínált nekem a részvényekért,
amelyhez Ön érzelmileg annyira kötődik.
Őméltósága: Nagy ég! Mennyit?
Stokes: Egyezer font, uram. Ennyi a kezdeti ajánlat. Úgy tűnik, nagyon érdekli.
Őméltósága: Úgy érti, feljebb mehet?
Stokes: Ki tudja?
Őméltósága: Óh. Én megkettőzöm.
Stokes: Elnézést uram, a vendégek szomjaznak.
(Teddy egy cselédlánynak öltözött férfival táncol. Stokes lekezelő
pillantást vet rájuk.)
Teddy: Miért visel bajuszt? Teljesen romba dönti az összhatást! (Stokes odamegy Ivy-hoz, aki éppen
a puncsot tölti ki poharakba.)
Stokes: Figyelj, Ivy. Soha ki nem találnád - Sir Ralph ezer fontot kínált nekem a részvényekért és
Őméltósága megduplázta.
Ivy: Óh, Apa, ez több, mint amit a király kap egy hétre!
Stokes: Még nem fejeztem be. Ha föl tudom srófolni ötezerig, ez négy százalékos kamattal annyi,
mint...ööö…kétszáz font, évente. Független leszek egy életre!
Ivy: Légy óvatos, Apa.
(12trees a puncsot kínálja a vendégeknek, épp odaér Miss Poppy-hoz.)
Poppy: Ó, még egy kis puncs, de jó!
12trees: Igen, Miss Poppy.
Poppy: Maga került engem egész nap!
12trees: Nagyon sajnálom, Miss Poppy. Azok után, ami az éjjel történt, magára sem merek nézni.
Poppy: Ne legyen olyan ostoba, már mindent el is felejtettem, amíg meg nem láttam, hogy lógatja
az orrát! Fel a fejjel, igyon egyet! Nem teheti, ugye? Remélem később felhajt egyet!... Jerry,
ne igyál többet! Teljesen berúgsz!
Jerry: Állok elébe!
(Stokes egy másik puncsos tálcával. Sir Ralph-et kínálja.)
Stokes: Még egy pohár puncsot, Sir Ralph?
Sir Ralph: Ó, köszönöm.
Stokes: Beszéltem Őméltóságával. Háromezret kínált nekem.
Sir Ralph: Én három és felet ajánlok.
Stokes: Nekem ötezer jár a fejemben, uram.
Sir Ralph: Kétszáz részvényért, ami hatvanat ér?!
Stokes: Sajnálom, uram. Kétségtelenül félreértettem, hogy mennyire fontosak magának. (Indul
tovább a tálcával, megkínál egy másik vendéget.) Még egy pohár puncsot, asszonyom?
(Sir Ralph nyakon ragadja.)
Sir Ralph: Maga aljas gazember! (Aztán lecsillapodik.)... Rendben van. Áll az alku!
Stokes: Köszönöm, uram. (Hanyag mozdulattal - mintha csak egy porszemet legyintene le - kisimítja
kabátja vállán a ráncokat.) Áll az alku. (Később Ivy érkezik. Szendviccsel kínálja Sir Ralph-
et.)
Ivy: Nem parancsol egy ilyen szendvicset?
Sir Ralph: Óóóh! Kaviár?
Ivy: Igen, az. Tudja, irtó drága. Azért olyan kicsik a szendvicsek és kevés van belőlük... Ez halféle,
ugye? ... Azt hiszem, nem fogok adni belőle Lady Agathának. Olyan kényes egy gyomra van
- nem igaz? - szegénynek.
Sir Ralph: Tényleg?
Ivy: Ó, igen. Ahányszor idejön vacsorára, ágyba kell fektetni.
Sir Ralph: Ez tényleg így van?
Ivy: Óh, igen.
Sir Ralph: És maga teát visz fel neki reggel?
Ivy: Óh, igen.
(Stokes a lazacos tálcát viszi körbe. Odaér Őméltóságához.)
Stokes: Egy kis füstölt lazacot, uram?
Őméltósága: Nem, köszönöm, Stokes. Hol van Lady Agatha?
Stokes: A szalonban, uram.
Őméltósága: És kivel van?
Stokes: A fiatal Lord Nelson-nal beszélget, uram.
Őméltósága: Még nem találkoztam vele.
Stokes: Ő egy nő, uram.
Őméltósága: Nagyon zavaros. Valami hír, Sir Jasper-ről?
Stokes: Néhány perce érkezett, uram.
Őméltósága: Miért nem szólt? Rögtön jöttem volna!
Stokes: El is ment azonnal. Meglátta Mr. Teddy-t szoknyában, Miss Cissy-t nadrágban, megfordult
és visszaült a taxiba.
(Ivy rohan be.)
Ivy: Elnézést uram! Sir Ralph arcul ütötte Lady Agathát és elviharzott.
Őméltósága: A vadállat! (12trees érkezik sietve.) Merre van?
12trees: Elnézést uram! Könnyebb összeütközés zajlott le a szalonban. Sir Ralph éppen most
távozott. Egyedül.
Őméltósága: Áh!
(Lady Agatha érkezik feldúltan.)
Agatha: George! Az a brutális férjem arcul ütött a szalonban és azt mondja, hogy beadja a válópert!
Őméltósága: Hogy tehetné, nincs bizonyítéka?!
Agatha: Azt mondja, a cselédlány mindent elmondott neki.
Őméltósága: Mit?! Merre van? Ivy! (Lady Lavender jön le a lépcsőn.)
Lavender: George! Nem is mondtad, hogy partit rendezel!
Őméltósága: Az Isten szerelmére, menj vissza az ágyba!
Lavender: Nem! Nem, amíg nem iszom egy kicsit.
(Miss Poppy érkezik kétségbeesetten.)
Poppy: Apa! Tudnál jönni azonnal? Jerry fejen állva készül kiinni egy pohár vizet!
Őméltósága: Egek! Meg kell akadályozni!
(Úgy tűnik elkéstek. Jerry már fejen áll, a skót szoknya a nyakában.)
Jerry: Helló, Poppy! Hozd ide a poharat!
Poppy: Jerry!!!
Stokes: Túl késő, uram.

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
5. rész - A részvények

--(Konyha, Mr. 12trees érkezik le)--

12trees: Az utolsó adag szennyes edény. Húzd le őket, Henry!
Henry: Aztán lefekhetek?
12trees: Nem, nem lehet.
Henry: Fél három van!
Mrs. Lipton: Csak ne méltatlankodj, kis Henry! Őméltósága múltkori partija után nem végeztünk
reggel ötig. Csak másfél óránk maradt alvásra.
Henry: A sok alvás árt a szépségnek, Mrs. Lipton. Kisimulnak a ráncok a szeme alatt. (12trees taslit
ad) Áááááá!
12trees: Tartsd a szád! Vidd át a tányérokat Mabelnek!
Mabel: Hála Istennek, ez az utolsó adag! Öt órája forró vízben áznak a kezeim! Nézd meg! (mutatja
Henry-nek) Tiszta vörösek!
12trees: Csak ne panaszkodjon, Mabel, maga az egyetlen, aki külön pénzt kap érte.
Mabel: Mit? Három penny-t óránként.
12trees: 21 órát dolgozott, mire végez, az negyed font és három penny-t jelent mára. Hányan
mondhatják ezt el magukról?
Mrs. Lipton: Egy jó csésze tea mindnyájunknak. A szükség idején ébren tart. Mindig ezt mondom.
Henry: Igen, Mrs. Lipton, mindig ezt mondja. (Ivy támolyog be ásítva)
12trees: Merre jártál, Ivy?
Ivy: Rendet kellett raknom Miss Cissy szobájában, hogy le tudjon feküdni. A barátai óriási
rendetlenséget csináltak.
Mrs. Lipton: Miss Cissy szobájában? Remélem nem voltál sokáig.
Ivy: Hozzám sem akart szólni. Senki nem beszél hozzám.
12trees: Nem vagyok meglepve.
Ivy: Miért? Mit csináltam?
Mrs. Lipton: Ne szólj szám, nem fáj fejem. (Stokes érkezik le)
Stokes: Őméltósága borzalmas állapotban van.
12trees: Elaludt végre?
Stokes: Most már igen, altatót kellett adnom neki.
12trees: Ezért még megfizetsz, Ivy!
Ivy: Mi közöm van nekem ehhez?!
Stokes: Őméltósága szerint kikotyogtad a dolgot Sir Ralph-nek.
Ivy: Ugyan mit?
12trees: "Ugyan mit?" - kérdezi! Ész nem jutott neked, te lány?
Stokes: Ivy! Elmondtad Sir Ralph-nek, hogy Őméltósága viszonyt folytat Lady Agatha-val. Most válás
lesz belőle. És te vagy a tanú rá.
Ivy: Soha nem láttam semmi bizonyítékot.
Henry: Mind tudjuk, úgy járnak együtt, mint zsák és a foltja.
Mrs. Lipton: Hhhh!!! Tartsd a szád, kis koszos ördög!! (tasli)
Henry: Áááá! Most végre ágyba küld?
Mrs. Lipton: Nem, dehogy! Menj és segíts Mabelnek a mosogatásban.
Ivy: Ó, én semmi rosszat nem akartam, csak beszélgettem vele.
12trees: Szolgálók nem csevegnek az uraikkal.
Stokes: Ők nem az urai. Csak gazdagok.
Mrs. Lipton: Pontosan mit mondtál neki, Ivy?
Ivy: Semmit. Csak, hogy Lady Agatha eljött vacsorára, rosszul lett és itt töltötte az éjszakát.
Stokes: Mondtad, hogy együtt láttad őket az ágyban?
12trees: Na, de kérem!!! Ne Mrs. Lipton előtt!
Stokes: Ki kell mondani. Ivy! Mondtad, hogy láttad őket együtt az ágyban?
Ivy: Nem, azt nem, mert nem láttam!
Stokes: Ivy!!!!
Ivy: (keresztet vet) Az életemre esküszöm.
Stokes: Ebben az esetben Sir Ralph blöfföl. Ivy-t használja fel, hogy átlépjen Őméltóságán.
12trees: Védelmünkbe kell vennünk Őméltóságát és Lady Agatha-t. Meg kell védenünk jó hírüket a
botrányos vádak ellen.
Henry: Még akkor is, ha olyanok, mint a zsák meg a foltja? (Mindenki Henry-re néz)
12trees: Henry, gyere ide! ... Mi ez itt az asztalon? (Henry odahajol, tasli
repül)
Henry: Áuuúúú!

--(Hátsó lépcső, tejes ember lejön, tejet lerakja, Ivy és Stokes a hajnali teákat indul szétosztani)--
Ivy: Gondolod, Apa, kirúgnak?
Stokes: Éppen azon vagyok, hogy beszéljek Őméltóságával.
Ivy: Hááhh! El fogod mondani neki, hogy Sir Ralph 5.000 fontot kínált a részvényekért?
Stokes: Ugyan, dehogy, még nem kaptam meg őket! Lady Lavender meggondolhatja magát és
másnak adhatja. Nagyon óvatosnak kell lennünk, Ivy! Ha majd a kezemben lesznek a
részvények, nem fognak porszemnek nézni!
Ivy: De ha eladod Sir Ralph-nek, Őméltósága csávába kerül.
Stokes: És mikor törődtek az uralkodó osztályok az olyanokkal, mint te meg én, Ivy?
Ivy: Ez nem helyes, Apa!
Stokes: Ezt én ítélem meg! Kié ez a tea?
Ivy: Miss Cissy-é.
Stokes: Ne maradj soká! (benyit Őméltóságához)
Stokes: Jó reggelt, uram! Itt van a teája.
Őméltósága: Hál' Istennek! Rossz éjszakám volt!
Stokes: Tölthetek, uram?
Őméltósága: Legyen szíves!... Az agyam egyfolytában járt. Végül eredményre jutottam. Ennek az
Ivy-nak mennie kell!
Stokes: Megértem az érzéseit, uram, de alaposan kifaggattam ezt a lányt és határozottan
állíthatom, nem mondta Sir Ralph-nek, hogy látta Önt és Lady Agatha-t, amint házasságot
törnének.
Őméltósága: Hogy merészeli, Stokes??!!!!
Stokes: Sajnálom, uram, de így neveznék a bíróságon is.
Őméltósága: (lehiggadtan) Igen, igaza van, Stokes. Micsoda káosz!
Stokes: Szerintem, lehetséges, uram, hogy Sir Ralph játszik magával.
Őméltósága: Ezt meg hogy érti?
Stokes: A lány esküszik, hogy felvitte a teát, de nem látott semmit.
Őméltósága: Az igazat mondja?
Stokes: Megesküdött az életére. Ez nagyon komoly dolog a cselédlányoknál.
Őméltósága: Sir Ralph mindenbe belekapaszkodik. Elhatározta, hogy tönkretesz. Átkozottul jó, hogy
nekem adja el a részvényeket!
Stokes: Az jutott eszembe, uram, hogy felkínálnám eladásra Sir Ralph-nek, ha elfogadja, hogy elejti
Ön ellen a vádat.
Őméltósága: Maga megőrült! Első dolga lenne, hogy kibuktatna az igazgatótanácsból!
Stokes: Ha egyszer leállította a vádat, természetesen letagadhatom, hogy bármiben is
megegyeztünk.
Őméltósága: Ha nem kapja meg a részvényeket, újra be fogja nyújtani a keresetet.
Stokes: Ivy az egyetlen tanú, uram. És kétségkívül szerezni fog számára egy jól fizető állást, a Brit
Birodalom egy isten háta mögötti pontján.
Őméltósága: Ez, hogy a maga szavait használjam, nem lenne fair játék.
Stokes: Az én pozíciómban én csak a fair play luxusát engedhetem meg magamnak, uram.
Őméltósága: Igazán? Jó.
Stokes: Csak még egy dolog, uram. Rá tudná venni Lady Lavender ügyvédjét, hogy meggyorsítsa a
részvénybizonylatok átadását?
Őméltósága: Tudja, hogy milyen, megváltoztatja a véleményét és mégsem magának adja a
részvényeket.
Stokes: Ebben az esetben, uram, nem tudnék nyomást gyakorolni Sir Ralph-re.
Őméltósága: Nem mondhatná csak úgy, hogy meg vannak a részvények?
Stokes: És ezt "fair play"-nek hívná, uram?
Őméltósága: Értem mire gondol.
Stokes: Ha meg tudom győzni Sir Ralph-et, biztos, hogy nem lesz több gondja, uram.
Őméltósága: Hála Isten, hogy ilyen emberre támaszkodhatom, mint maga, Stokes!
Stokes: Uram. (elindul kifelé)
Őméltósága: Töltsön még egy csésze teát, legyen szíves!
Stokes: Igen, uram.

--(Teddy szobája. James segít az öltözésben.)--

Teddy: Ha engem kérdez, James, szerintem az estély abszolút tragikus volt.
12trees: Úgy tűnt, Miss Cartwright nagyon élvezi, uram.
Teddy: Nem tudom, tud-e róla, James, de ez az én bátyám megpróbál nekiajándékozni.
12trees: Hát, csinosan nézett ki, mint Britannia és elég nagy derültséget keltett, amikor három
kolbászt próbált ráakasztani a szigonyára.
Teddy: Ez a baj vele. Mindig kitalál valamit. Annyira más, mint Ivy! A főkötőjével és fodros
kötényével! A fénylő arcával, amint gondoskodik rólunk! Mindnyájunknak ad innivalót!
12trees: Igen, uram. Melyik mandzsettagombját parancsolja ma, uram?
Teddy: Áh, jövök máris! Majd kiválasztom. ... Oh, emlékszik erre a gyűrűre, James? Aznap viseltem,
amikor megmentette az életem!
12trees: Mintha csak tegnap lett volna, uram!
Teddy: Kilenc éve volt, James!
12trees: Rettenetes idők voltak, uram. (feltűnik az első rész háborús képsora)
Teddy: Az embereimet vezettem előre. És egyszerre csak golyózáporba kerültünk. Az a borzalmas
ütés a fejemen! Ekkor eshettem abba a gödörbe, ahol maga és Stokes rám találtak. (James
és Stokes repül a gödörbe és rátalál Teddy-re)
12trees: Azt hittük, halott.
Teddy: Bárcsak rátehetném a kezét arra az ócska tolvajra, aki kilopta a smaragdot!
(A képen épp Stokes bajlódik vele)
Teddy: Valami disznó lehetett, aki kifeszegette egy bajonettel!
12trees: Nagyon valószínű, uram!
Teddy: Nem lennék meglepve, ha egy német lett volna.
12trees: Elég lehetséges, uram.
Teddy: És maga meg Stokes hátracipeltek. Igazán derék ember, ugye?
12trees: Ö... Nagyon…ööö... (keresi az ideillő szót) erős, uram!
Teddy: Soha nem fogom elfelejteni, amit értem tettek. Ha rajtam múlik a dolog, maga és Stokes itt
maradnak, amíg csak élnek. (James bájmosollyal nyugtázza a bejelentést)

--(Miss Cissy szobája. Ivy kopogtat)--

Ivy: Itt a golfcipője, Miss Cissy!
Cissy: Köszönöm, Ivy!
Ivy: Sajnos nem maradhatok (indulna is kifele)
Cissy: Ivy! Miért van az, hogy ahányszor csak belépsz a szobámba, az első dolog, amit mondasz,
hogy "sajnálom, nem maradhatok"?
Ivy: Hát, mert... mert sok a tennivalóm.
Cissy: Azok várhatnak. És most add ide a golfnadrágomat. Fél óra múlva találkozom Penelope-val a
pályán.
Ivy: Ugyanabba a golfklubba jár, mint a Tiszteletreméltó Teddy?
Cissy: Nem, kiléptem. Azt akarták, hordjak szoknyát. Buta, prűd népség!
Ivy: És most hol golfozik?
Cissy: Beléptem egy új klubba. Sokkal haladóbbak. A lányok beülhetnek a bárba, a fiúk hordhatnak
tornacipőt is és nem kell kereszténynek lenni.
Ivy: Én soha nem golfoztam. Nehéz?
Cissy: Általában nem. De ahogy ma reggel érzem magam, még látni sem fogom a labdát.
Ivy: Áh! Micsoda csodás parti volt! Ó, én igazán élveztem! (kissé lekonyul) De mindenki haragszik
rám.
Cissy: Igen, Ivy. Én is elégedetlen voltam veled. Nem szabad fecsegned a vendégekkel, hagyd ezt
szépen a családra. Apa valószínűleg a bíróságon köt ki miattad!
Ivy: Óh, esküszöm, Miss Cissy, nem mondtam semmi rosszat, mert nem is láttam semmit... azt
hiszem.
Cissy: Mit láttál, amikor fölvitted a reggeli teát Lady Agatha-nak?
Ivy: Alig valamit, olyan sötét volt. Nem hagyta, hogy elhúzzam a függönyt. És nem hagyta, hogy
felgyújtsam a villanyt, és nem hagyta, hogy kitöltsem a teáját. Azt hiszem, gyorsan meg
akart szabadulni tőlem.
Cissy: Miért?
Ivy: Azt hiszem, szeretett volna még egy kicsit aludni.
Cissy: Láttál te egyáltalán valamit?
Ivy: Csak egy hosszú dudort az ágyban mellette.
Cissy: Mit?
Ivy: Azt hiszem, hengerpárna volt.
Cissy: Akkor semmi baj.
Ivy: És aztán megmozdult, azt hiszem.
Cissy: Nem vagy biztos benne?
Ivy: Mondtam már, túl sötét volt.
Cissy: Hát, ö, lehet, hogy a lábát mozgatta.
Ivy: Igen, az lehet. Csak ez a dudor közepén volt, mintha lélegezne.
Cissy: Hát, ö, lehetett a könyöke is.
Ivy: Igen, lehetett a könyöke is. Valószínűleg a könyöke volt.... Aztán nyögött.
Cissy: Jézus! Ezt mind elkotyogtad Sir Ralph-nek?!
Ivy: Nem, Miss Cissy! Az egyetlen, akinek ezt elmondtam, maga!
Cissy: Hiszen ez borzasztó!
Ivy: Igen?
Cissy: Ha kitudódik, romba dönti Apát! Azt akarom, nézz a szemembe és fogadd meg ünnepélyesen,
egy árva szót sem szólsz róla senkinek a világon!
Ivy: Tegyük föl, valaki kérdez?
Cissy: Akkor hazudsz!
Ivy: Óh, nem, Miss Cissy, azt nem tehetem! Én a vasárnapi iskolába jártam és a Reménykedők
Karába és azt énekeltem, hogy „Jézus napsugara vagyok”! Ha hazudok, nem akarja, hogy a
napsugara legyek!
Cissy: Ha az igazat mondod, senkinek nem kellesz majd semmire. (monoklit igazít) Soha.
(Ivy nyel egyet)

--(Poppy a szalonban a fotelban ül, egyházi közvetítést hallgat. Épp ájtatos zene szól. James érkezik
egy pohár vízzel.)--
Bemondó: ...és ezzel reggeli istentiszteletünk véget ér.
12trees: A szódavize, Miss Poppy.
Poppy: Köszönöm, James.
Bemondó: A szünetjel után kamarazenét közvetítünk.
Poppy: Zárja el! (karját nyújtja a szóda felé, de nem éri el) Óh, James! (James odanyújtja a tálcát) Ó,
köszönöm. A fejem agyon kínoz. (kortyol) Magának nem fáj a feje, James?
12trees: Nem, Miss Poppy.
Poppy: Magának sose fáj, igaz? Nem is tudja, milyen szerencsés! Micsoda éjszaka!
12trees: Igen eseménydús volt!
Poppy: Teddy megint megpróbált bemenni Ivy hálószobájába?
12trees: Oh, azt hiszem, nem, Miss Poppy.
Poppy: Én, amint a szobámba értem, kinyúltam. Nem feltételezem, hogy valaki az én kilincsemmel
próbálkozott. Ugye nem?
12trees: Hát, a takarítóasszony Mr. Jerry-t reggel hatkor a harmónium mögött találta. Alig volt
képes felmenni a lépcsőn, nem hogy még valakinek a kilincsét rázogassa.
Poppy: Én nem Mr. Jerry-re gondoltam...
12trees: Khm, öhm…
Poppy: Már megint elpirult!
12trees: Nagyon megnehezíti a helyzetemet, Miss Poppy. Sokkal boldogabb lennék, ha mostantól
kezdve csak szolga és úrnő lennénk.
Poppy: James! Ugyan, mire gondolt??!! (James tátog és elviharzik. Poppy vihog egy jóízűt)

--(Cselédbejáró előtt Mabel és Henry. Mabel mosófával nyüstöl egy ruhát, kicsavarja)--
Mabel: Ne tekerd, amíg nem mondom, Henry! Még becsíped az ujjamat!
Henry: Igen, Mabel.
Mabel: (odatartja a ruhát a mángorlóhoz) Jó, mehet! (Henry átszellemülten teker. Wilson érkezik)
Wilson: Reggelt!
Mabel: Reggelt!
Wilson: Szép fehérek, Mabel! Mi a titka?
Mabel: Két adag a kékítőből.
Wilson: Én is ezt csináltam, amikor ilyen idős voltam, Henry. És ha becsíptem anyám ujját, nedves
fakanállal kaptam a hátsó felemre.
Henry: Ezért lett magából ilyen derék ember, Wilson kapitány.
Wilson: Áh, ennél igazabbat nem szólhatott volna, kis Henry! (bemegy) Reggelt, Ivy! (Ivy egy levelet
olvasva könnyeit nyeli a mosogatónál) Csak nincs valami baj?
Ivy: Óh, nincs, köszönöm.
Wilson: (belép a konyhába, Stokes és Mrs. Lipton az asztalnál) Reggelt mindenkinek!
Stokes: Reggelt!
Mrs. Lipton: Jó reggelt, kapitány!
Wilson: Óh, látom, épp időben érkeztem egy csésze kiváló teára, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Foglaljon helyet, Wilson kapitány! (tölt)
Wilson: Mi ez a feketeség a szendvicseken?
Mrs. Lipton: Kaviárnak hívják. A partiról maradt.
Wilson: Óh, sose kóstoltam.
Stokes: Vegyen csak!
Wilson: (benyom egyet) Valami halféle, ugye? Nem nagyon ízlik, ami engem illet.
Stokes: Itt lent senki sem szereti.
Mrs. Lipton: Odaadom Mabel-nek, a macskája megeheti.
Wilson: Mi baja Ivy-nak? Törölgeti a szemét.
Stokes: Igen? Megnézem mi bántja. (kimegy)
Mrs. Lipton: Akkora szíve van! Úgy vigyáz rá, mintha az apja volna.

--(Mosogató. Ajtó nyitva, háttérben a teregető Henry és Mabel látszik.)

Stokes: Ne vedd fel, Ivy, nem a te hibád! Nem csináltál olyat, amit én nem hozhatnék rendbe!
Ivy: Nem az bánt, Apa! Levelet kaptam Anyától. A háziúr ki akarja tenni.
Stokes: De mindketten küldünk neki pénzt!
Ivy: Nem eleget, Apa. Három havi lakbérrel tartozik.
Stokes: Erre csak egy válasz van. (mutatja a zsebóráját) Ez megint zaciba kerül.
Ivy: Óh, nem! Többet ne, Apa! Amikor együtt turnéztunk, minden hétfőn odavitted!
Stokes: De minden pénteken kivettem, vagy talán nem? Ez lesz az utolsó alkalom. Ha
Őméltóságával dűlőre viszem, te és én sínre kerülünk.
Ivy: Ne igyál a medve bőrére, Apa! Lady Lavender még nem adta oda a részvényeket!
Stokes: Majd megteszi. Ne aggódj! Feladom a pénzt a postán és anyád holnap reggel megkapja.
Ivy: Óh, kösz, Apa! Te tényleg nagyon szereted Anyát, ugye?
Stokes: Mindkettőtöket szeretlek. Nagyon! (Puszit ad, átöleli Ivy-t.)
Henry: Hé, Mabel! Mr. Stokes megcsókolta Ivy-t!
Mabel: Oh, az ilyen nagy házaknál ez már csak így megy. Komornyik és cseléd, kisasszony és lakáj…
Henry: És a napszámosnők?
Mabel: Az utolsó, aki csókot lopott tőlem, egy szabadságos katona volt a háború alatt.
Henry: (vigyorog) A BÚR háború alatt?
(Mabel oldalba vágja a vizes inggel)

--(Zálogház, Stokes be. Csenget a pulton)--

Mr. Fisher: Helló, Mr. Stokes! Jó rég járt erre utoljára!
Stokes: Nagyon jó állást kaptam.
Mr. Fisher: Otthagyta a deszkákat, ugye?
Stokes: A varietének vége. Most már a film megy. Visszatértem a szolgálathoz, főkomornyik vagyok
Lord Meldrum-nál.
Mr. Fisher: Ez azt jelenti, hogy felveti a pénz?
Stokes: Pillanatnyilag nem. (előveszi a zsebóráját) A szokásos darab.
Mr. Fisher: Óh, régi barátok vagyunk!
Stokes: Csak átmeneti zavar persze.
Mr. Fisher: Igen, természetesen. Hm. Megint nő van a dologban?
Stokes: Az asszony kirúgott kicsit a hámból.
Mr. Fisher: Fura, hogy éppen ma jött. Kiraktam néhány régi vacakot a széfből és ráakadtam arra a
smaragdra, amit idehozott, éppen, hogy véget ért a háború.
Stokes: Azt, amit a német tábornoktól kaptam, akit foglyul ejtettünk?
Mr. Fisher: Maga azt mondta nekem, hogy egy angol tiszttől kapta, mert megmentette az életét!
Stokes: Igen-igen! Régen volt, tudja?
Mr. Fisher: Tudja mi izgat? Miért nem adta oda az egész gyűrűt? Miért csak a követ?
Stokes: De odaadta. Az ujjamon viseltem, de elvesztettem, mikor kézi tusát vívtam egy őrült
törökkel Mezopotámiában.
Mr. Fisher: Nekem azt mondta, Franciaországban volt.
Stokes: Voltam is, mielőtt Mezopotámiába mentem.
Mr. Fisher: Nem adtam el soha, nem nagy a kereslet a különálló kövekért. Csak az ötvösök veszik.
Egy kicsit lepattogzott, mintha valaki kiszedte volna a foglalatából.
Stokes: A török volt a kukrijával.
Mr. Fisher: A kukrit a gurkák használták.
Stokes: Egy gurkától rabolta.
Mr. Fisher: Értem...Hát így volnánk, (rakja ki a fontokat) egy, kettő, három, négy.
Stokes: Ez meg mi? Még egy ötödik is jár!
Mr. Fisher: Nehéz idők járnak, Mr. Stokes! Ha nem jön vissza, itt maradhatok vele évekig! Mint a
smaragdjával.
Stokes: Nem fog itt maradni vele. Jó állásom van.
Mr. Fisher: Igen, említette. Lord Meldrum-nál dolgozik. Rengeteg szép holmi lehet ott.
Stokes: Hm! Olyan, mint Dáriusz palotája!
Mr. Fisher: Óh? Ékszerek?
Stokes: Ékszerek, ezüst, képek...
Mr. Fisher: Nem igazságos, ugye? Neki mindene megvan, magának semmije.
Stokes: Nem.
Mr. Fisher: A hazáját szolgálta végig a háborúban, a többiekkel együtt és hol vannak most?! A
legtöbbjük a süllyesztőben.
Stokes: Minden megváltozik majd. Eljön a napja, amikor én leszek ott fönt és Lord Meldrum a
cipőmet fényesíti.
Mr. Fisher: Dühös a hangja. És én nem vádolom, Mr. Stokes. A maga helyében én is úgy éreznék.
Eöü... csak emlékeztetőül: mindig vevő vagyok finom darabokra. És nem kérdezek semmit.
Stokes: Mi lenne, ha ideadná azt az egy fontot?
Mr. Fisher: Jól van, Mr. Stokes, a jó szándék bizonyítására! Biztos, hogy kötünk még együtt üzletet a
jövőben. (átadja az egy fontot)
Stokes: Köszönöm. (el)
(Mr. Fisher egy darabig még néz utána - tán üzletet lát a jövőben.)

--(Szalon. Teddy passziánszozik, Lord Meldrum nyit be)--

Teddy: Ki volt az, aki telefonált?
Őméltósága: Agatha. Sir Ralph elkergette. Az anyjánál van, Pimlico-ban.
Teddy: Hehe, hahaá! Az összes csirkéd hazafut melegedni, nem igaz?
Őméltósága: Úgy hangzik, mintha örülnél neki, Teddy.
Teddy: Örülök is! Mindig olyan fennkölt és méltóságteljes vagy! Mindig prédikálsz nekem! Azt
mondod, milyen tökfej vagyok. De ki fog a vádlottak padján ülni, heee? He-he-he! Kit
fognak úgy kezelni, mint egy közönséges selyemfiút? Hahá? Erre válaszolj!
Őméltósága: Ne nevess túl korán, Teddy! Stokes szerint ez a lány semmit se mondott Sir Ralph-nek,
tehát egyáltalán nincs bizonyíték!
Teddy: Óh, hagyd abba, George! Mind tudjuk, mi zajlik itt. Fél London tudja, mi van köztetek.
Őméltósága: De nincs rá bizonyíték!
Teddy: Milyen bizonyítékot akarnak? Egy His Master’s Voice felvételt? Hangfelvételt a
vendégszobából? George és Agatha duettje: (énekel) "Nem adlak másnak, ha kell, harcolok
érted..."
Őméltósága: Igazán minden mértéket felülmúlsz, Teddy! Kár, hogy Apa nem küldött Ausztráliába,
miután elcsábítottad a cselédlányt Eton-ban.
Teddy: Nem csábítottam el! Ő tanított engem! Még gyerek voltam.
Őméltósága: Mit? Hogy gyerek?! 19 voltál! És 17 volt a lány?
Teddy: Majdnem. 16 és fél.
Őméltósága: Ez mind üres szócséplés, borzasztó bajban vagyok és össze kell fognunk, hogy mentsük
a családot!
Teddy: Sajnálom, George. Jó fiú vagy. De néha úgy viselkedsz, mint egy vén mosónő.
Őméltósága: Hallgass már! Nézd, Stokes-nak van egy zseniális terve, hogy kihúzzon a csávából. Azt
mondaná Sir Ralph-nek, eladja neki a gumirészvényeket.
Teddy: De Lavy nem adta még neki őket!
Őméltósága: Majd gondoskodom róla, hogy megtegye. Ez a terv. Mit szólsz hozzá?
Teddy: Marhaság.
(Lavy lobban be lila szerelésében)
Lavender: Elkészültem vele! (Asztalra tesz egy agyagtömböt) Itt van! Mit szólsz hozzá?
Őméltósága: Abszolút első osztályú, a legjobb, amit valaha csináltál.
Teddy: Mi ez?
Lavender: (Értetlenkedve, mit nem lehet ezen tudni) A papagájom!
Teddy: Melyik része a papagájnak?
Lavender: A fejét mintáztam meg!
Teddy: Óh! Persze, persze! Igen, a feje, mint egy golflabda.
Lavender: Kiállítást fogok rendezni a Grafton Galériában.
Teddy: De még csak hat szobrot csináltál!
Lavender: Azért bemutathatom őket.
Teddy: De mind papagájok!
Őméltósága: Ez nem számít, Teddy! Epstein is mellszobrokat csinált és mind embert ábrázolt. És mi
van a részvényekkel?
Lavender: Milyen részvényekkel?
Őméltósága: A Union Jack részvényeivel.
Lavender: Óh, nem a tieid, az enyémek!
Őméltósága: Azokkal, amiket Stokes-nak adtál.
Lavender: Vagy úgy! Tálcákat gyűjt.
Őméltósága: Ez igaz?
Lavender: Igen, kínáltam neki egy tiszta ezüstöt, de azt mondta, már van egy belőle.
Őméltósága: Akkor most kiveszem a széfből az adománylevelet. Aláírhatod a dokumentumokat.
Lavender: Vannak részvényeim más társaságaidnál is.
Őméltósága: Óh, igen, sokat befektettél a Nyugat-Indiai Cukor és Melasz Társaságba.
Lavender: Úgy szerzed a cukrot, hogy elcseréled rabszolgákért, nem igaz?
Őméltósága: Hát most már nem.
Lavender: Esküdj meg rá, hogy már nincs egy sem! Ez törvényellenes, tudod?! Nem akarom, hogy a
rendőrség kijöjjön és átkutassa a házat!
Őméltósága: Nem, Lavender. Az utolsótól is megszabadultunk már 1825-ben.
Lavender: Lehet, hogy volt egy kicsinye is...
Teddy: Ne aggódj, George majd jól körülnéz, hogy megbizonyosodjon róla.
(James kopogtat)
Őméltósága: Szabad!
12trees: Elnézést, uram, hány teát hozzak?
Őméltósága: Hármat kérnék, James.
12trees: Uborkás szendvicset?
Őméltósága: Igen és néhányat Mrs. Lipton kiváló meggyes lepényéből.
12trees: Parancsol még valamit?
Lavender: Igen! Nézzen jól körül, és győződjön meg róla, nem maradt-e néhány rabszolga az
alagsorban!
(James szeme fennakad, el)

--(Konyha. Wilson kapitány és Mrs. Lipton az asztalnál, Henry törölget, Ivy érkezik tálcával)--
Ivy: Ah, befejezték a teázást. Ilyet nem láttam, mióta itt vagyok! Fölfalták az összes uborkás
szendvicset!
Mrs. Lipton: Óh, Mr. Teddy nem tud ellenállni az uborkás szendvicseimnek. Óriási csomagokban
adtam neki mindig, amikor visszament a kollégiumba. "Ne sírjon, Mr. Teddy!",
mondogattam neki, "Gondoljon inkább az uborkás szendvicsekre!"
Wilson: Nem tudom, a felsőbb osztálybeliek miért küldik a gyerekeiket kollégiumba. Az borzalmas.
Nézzék csak, mit tettek Tom Brown-nal, kivesézték mindenki előtt.
Ivy: Téged is kiveséztek, amikor árvaházban voltál?
Henry: Megtették volna, de nem volt pénzük késre.
Wilson: Nézzék, mit tettek a meggyes lepénnyel is! Összebarmolták!
Mrs. Lipton: Jobb lesz, ha megeszi, Wilson kapitány.
Wilson: Óh, nem bírok többet enni! Tudja mit? Kicsipegetem a meggyeket belőle.
Mrs. Lipton: A maradékot Mabel-nek adom.
Wilson: Igen és ott van a levágott kenyérhéj is, ami a szendvicsekből maradt! Azt is magával viheti!
Ivy: A szegény pára! Nem lehetne adni neki valami jobbat is?
Mrs. Lipton: Ó, hálásnak kéne lennie! Nagyon szegény emberek között él. A szomszédai sokkal
rosszabb körülmények között vannak.
(Ivy átmegy a mosogatóhoz)

--(Mosogató)--
Ivy: Törölgetek, Henry!
Henry: Már nincs semmi bajod, Ivy?
Ivy: Miről beszélsz?
Henry: Láttam, ahogy sírtál egy kicsit reggel.
Ivy: Ááá, óóó, én csak levelet kaptam a mamától.
Henry: Ha bármi bánt, nekem elmondhatod! A bajban jó vagyok, mert nekem is annyi volt belőle.
Ivy: Te igazi jó barát vagy, Henry!
Henry: Hát, mert, szeretlek.
Ivy: Én is szeretlek.
Henry: Láttam, hogy Mr. Stokes megcsókolt. Nem koslat körülötted, ugye?!
Ivy: Neeem! Nem, nem csak mert...mert...mert kedves volt hozzám, mert sírtam.
Henry: Hát, ha birizgál, csak szólj nekem! Majd adok neki egy fülest!!!
Ivy: Ezt nem szabad megtenned, Henry!
Henry: Sokat tudok a fülesről, mert magam is sokat kaptam belőle. Védelmezni akarlak, Ivy.
Vigyáznunk kell nagyon egymásra, mert mindketten a zsák legalján vagyunk.
Ivy: És hol van Mabel?!
Henry: Ő egy másik zsákban.
Ivy: Szegény pára! Ez nem igazságos!
Henry: Nem igazságos az sem, ahogy veled bánnak a parti óta! Különösen az a James 12trees!
Ivy: Hóóó, ő nem bántott meg! Valójában...eléggé...kedvelem! Hóóoh!
Henry: De nem estél bele, ugye?!
Ivy: Persze, hogy nem!
Henry: De igen!
Ivy: Ne légy buta! Gondold meg, olyan nagyon jóképű!
Henry: (felvirul) Gondolod, én is az vagyok?
Ivy: (elakad, tányért leteszi) Hát, olyasmi.... Vedd le a szemüveged!
Henry: Te is vedd le a tiédet! (leveszik) Milyennek találsz?
Ivy: Teljesen mindegy, milyenek vagyunk, nem igaz?
Henry: Illünk egymáshoz, Ivy!
Ivy: Igen, egyfajták vagyunk. (Mrs. Lipton robban be)
Mrs. Lipton: Befejezted már a törölgetést, Ivy?
Ivy: Igen, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Akkor ne csevegj itt össze-vissza, menj és hozd el Lady Lavender tálcáját!
Ivy: Oh, tiszta kötény van rajtam, Mrs. Lipton és ez az utolsó!
Henry: Majd én lehozom, Ivy!
Ivy: Óh, kösz, Henry! Ja! Ne felejts elugrani!
(törölget tovább, Stokes érkezik)
Stokes: Elküldtem a csekket anyádnak, Ivy.
Ivy: Óh, kösz, Apa! Sajnálom az órádat!
Stokes: Amiatt ne bánkódj, ha megkapom a részvényeket, veszek egy huszonkét karátos aranyat,
ami zenél... Gyere, igyunk egy csésze teát! (átmennek a konyhába)

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Óh, megérkezett, Mr. Stokes! Sajnos a tea már nagyon megsötétedett, készítek
magának frisset!
Wilson: Elnézést, adtam kicsit a meggyes lepénynek!
Mrs. Lipton: Nem fogja elhinni, Mr. Stokes, egy üzenet érkezett telefonon magának.
Stokes: Oh, igazán?
Mrs. Lipton: Mm-mh, nem nagyon értek a gépekhez, Wilson kapitány vette át.
Wilson: Sir Ralph Shawcross komornyikja volt, a gazdája beszélni akar magával. Mhh. Itt van a
száma.
Stokes: Köszönöm. Fel is hívom most. (kimegy a személyzeti telefonhoz)

--(Személyzeti fertály)--
Központos: A számot kérem.
Stokes: Mayfair-2203.
Központos: Milyen számról beszél?
Stokes: Grosvenor-0950.
Központos: Tartsa a vonalat, kérem.

--(Konyha. Mrs. Lipton teát tölt)--

Mrs. Lipton: Mr. Stokes egyre feljebb megy a létrán: a nemesektől kap hívást.

--(Gyors vágás, Stokes a személyzeti telefonnál)--

Stokes: Sir Ralph Shawcross komornyikjával beszélek? Itt Lord Meldrum komornyikja. Ha jól értem,
a gazdája kívánt szót váltani velem.

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Használtad már a telefont, Ivy?
Ivy: Egyszer vagy kétszer. De a mamám azt mondja, veszélyes. Az elektromosság keresztülmegy az
ember fején.
Mrs. Lipton: Szerintem jobb volt nekünk nélküle.
Wilson: A fejlődés megállíthatatlan, Mrs. Lipton. Azt mondják, Amerikába is beszélhet rajta.
Ivy: Áooh! És mit mondana?
Wilson: Hát, ismerni kell valakit. Ismer valakit Amerikában, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Hmm... Neeem, nem mondhatnám.
Wilson: Az már hiba! (Ivy néz ki a fejéből)

--(Személyzeti lépcsőház, Stokes a telefonba)--

Stokes: Akkor megegyeztünk, Sir Ralph. Utasítja az ügyvédjét, hogy ejtse el a válóper ügyét és én
eladom magának a Union Jack Gumitársasági részvényeimet 5.000 fontért!... Igen, jó,
köszönöm. Jó napot, uram! Jó napot! (leteszi)
(Közben Henry leért Lavender-től a tálcával)
Stokes: Várjál, Henry! Veszek kettőt ebből az uborkás szendvicsből. (Ivy kilép a konyából)
Ivy: Óh, kösz, Henry, aranyos vagy! Lady Lavender nem evett az uborkás szendvicsekből? (átveszi a
tálcát)
Henry: Nem.
Ivy: Föl is takarítottad?
Henry: Nem, nem dobott rám semmit. Ezt a papírt adta nekem! Szép arany betűk vannak rajta. Azt
mondta, keretbe kéne tenni. Mi az a Union Jack Gumitársaság?
(Stokes megdermed evés közben)
Stokes: Héé!?
Henry: Az áll itt: kétszáz egy fontos részvény.
Stokes: És ezt neked adta?
Henry: Igen. Jól tudja, milyen!
Ivy: Ó, Henry, milyen szerencsés vagy!
(Henry és Ivy vihognak)
Stokes: Igen, szerencsés fickó vagy, Henry, mert ismerek olyanokat, akik gyűjtik az ilyen papírokat.
 Szeretik ezt az aranyozást a sarkoknál körbe és ezt a piros pecsétet. Kiakasztják a falra a
rohadt házukban.
Henry: Tényleg?
Stokes: Igen, adnának érte tán 10 fontot is!
Henry: Mennyit?
Stokes: Fölmennének még 15-ig is.
Ivy: Mr. Stokes!!!
Stokes: Hallgass, Ivy!
Henry: Több, mint egy évi bérem!
Ivy: És több az enyémnél is!
Stokes: Akkor egyezzünk meg, adok érte 15 fontot!
Henry: Az nem jó, az áll itt: 200 egyfontos részvény! Megtanultam szorozni. 200-szor 1, az 200!
(Ivy fejben utánaszámol)
Ivy: Ez így van, Henry!
Stokes: A részvények ára változik! Ezek darabja 5 egész 3 pennyt ér. Az annyi, mint.... (számol)...
hatvan font.
Henry: 62 font 10 shilling.
Stokes: Jól van. Akkor adok érte 62 font tízet!
Henry: Nem értem az egészet! Azt mondja, kétszáz egyfontos részvény. Én kétszáz fontot akarok!
Stokes: Ezt magyarázom! A részvények emelkednek, esnek.
Henry: Ez nem az én hibám! Kétszáz fontot akarok, mert itt ez áll!
Stokes: Jól van adok értük kétszáz fontot, na!
Henry: Ez már jól hangzik! Tudom, hogy nem akar rászedni, Mr. Stokes!
Stokes: Add ide a bizonylatot!
Henry: Amikor a pénzt megkapom. Addig megtartom!
Stokes: Figyelmeztetőül, Henry: ha a családból bárki tudomást szerez erről, elszedik tőled a
részvényeket. Senkinek egy szót se! Kétszáz font rengeteg pénz!
Henry: Igen! Negyvenhárom biciklit vehetnék villanylámpával!
Stokes: De nem teszed, ugye?!
Henry: Nem vagyok hülye, Mr. Stokes!
Stokes: Nem, nem vagy hülye, Henry.
(Henry el)
Ivy: Apa! Te átejtetted! Sir Ralph ötezer fontot kínált neked!
Stokes: NEKEM kínálta és nem neki! Kétszáz font több pénz, mint amit valaha látott.
Ivy: De kétszáz fontod sincs, amit neki adhatnál! Kezdjük itt!
Stokes: Azt hiszem, tudom, honnan szerzem meg! (el)
(Ivy grimaszol még egyet. Rosszat sejt.)

--(Ebédlő. James terít, Stokes be.)--

Stokes: Helló, Jim, vén cimbora, csodásan megterítettél!
12trees: Jobb lett volna, ha itt van és segít.
Stokes: Nem fogok kertelni, bevallom zálogba vittem az órámat. Az asszony elszámította magát
pénzügyekben. (kuncog) Furcsa dolog történt velem ma, amikor a zálogosnál jártam.
 Emlékszik arra a smaragdra, ami kiesett Mr. Teddy gyűrűjéből, amikor az életét mentettük,
s én elfelejtettem visszaadni neki.
12trees: Hazudik! Ellopta!
Stokes: Annyira megijedt a röpködő golyóktól, hogy nem látott tisztán. Kilenc éve volt, az
emlékezete játszik magával! A lényeg az, zálogosnál a boltban még mindig ott van a
smaragd.
12trees: Nem akarok tárgyalni róla.
Stokes: Mr. Teddy-nek megvan még a gyűrűje?
12trees: Igen, a mandzsetta gombjai között őrzi. Akarja, hogy ellopjam magának?
Stokes: Ne gúnyolódjék, nem áll jól magának! Használja az eszét végre! Gondolja el, milyen hálás
lenne Teddy, ha megszerzem a követ!
12trees: És mit akar tenni? Bekopog Mr. Teddy ajtaján, és azt mondja, "Bocsánat, uram,
megtaláltam a követ a gyűrűjébe. Emlékszik rá? Én loptam el magától."
Stokes: Ne mondja többet azt, hogy loptam!
12trees: Cifrázhatja, ahogy csak akarja! Ez nem változtat a tényeken! Ellopta.
Stokes: A lényeg az, a zálogházi ember ötven fontot adott nekem érte és képtelen eladni. Rájöttem,
visszaszerezhetem hatvan fontért. És Mr. Teddy ad érte háromszázat.
12trees: Nem kell belőle semmi!
Stokes: Jól van, nem kap belőle! Csak adja kölcsön a hatvan fontot a régi idők emlékére!
12trees: Átkozott a nap, amikor találkoztam magával, Alf Stokes! Ha nem jött volna ide, én lennék a
komornyik ebben a házban. Ha üzletelni próbál a smaragddal, elmondom Mr. Teddy-nek,
hogy jutott hozzá!
Stokes: Óh, nem, nem fogja. Mert maga is ott volt a lövészárokban! Miért nem mondta el, amikor
meglátogattuk a kórházban? Miért nem mondta el neki, amikor idejöttem? Megmondom,
miért nem. Mert maga bűnrészes!
12trees: Én semmit se csináltam!
Stokes: És ki fog hinni magának?
12trees: Néha úgy érzem, az ördögnek adtam el a lelkem!
Stokes: Ez azt jelenti, nem adja kölcsön a pénzt? (Ivy nyit be)
Ivy: Mrs. Lipton azt mondta, hozzam fel a virágot magának... Beszélgettek?
Stokes: Nem egészen. Csak két öreg cimbora érzékenyült el a régi idők emléke fölött. (kimegy)
12trees: Add ide a virágokat, Ivy! (elkezdi vázákba rakni, Ivy csodálja)
Ivy: Csodálatosan ért a virágokhoz, Mr. Twelvetrees!
12trees: Tudod, Ivy első díjat nyertem dekorációból a Lakájképző Intézetben.
Ivy: Nagyon érzékeny a keze.
12trees: Köszönöm, Ivy!
Ivy: Olyan idegesnek látszik, Mr. Twelvetrees! Nincs semmi baj?
12trees: Az igazat megvallva, Ivy, Mr. Stokes és én nem vallunk egy filozófiát.
Ivy: Az mit jelent?
12trees: Nem egyformán nézzük a dolgokat.
Ivy: Ezt meg hogy érti?
12trees: Én egy jól szabályozott társadalomban hiszek, ahol mindenki tudja a helyét. Ha ki-ki
előbbre akar lépni, akkor kemény munka és szorgalom kell. Mr. Stokes egyike ezeknek a...
 (indignálódva) szocialistáknak.
Ivy: Az mit jelent?
12trees: Kettőnk közt maradjon, azt hiszem, szeretne megszabadulni a királytól.
Ivy: Óh, neeem! A király aranyos ember! A királynőtől is meg akar szabadulni?
12trees: Igen! Szét akarja törni a társadalom struktúráját és helyettesíteni a közönséges emberrel.
Ivy: Melyikkel?
12trees: Tanácsokat akarnak, mint Oroszországban.
Ivy: Szakállal és szőrmekucsmával?!
12trees: A mi esetünkben vörös zsebkendővel és micisapkával.
Ivy: Hát, nem lenne helyes, ha olyan ember mondaná meg, mit csináljunk, aki nem hord
keménykalapot!
12trees: Nem, Ivy, Határozottan nem lenne helyes!
Ivy: Maga olyan okos! Annyi mindent tud a politikáról, meg mindenről.
12trees: Köszönöm, Ivy! Mindig elolvasom a Times-ot. Másnap természetesen, mikor Őméltósága
már végzett vele.
Ivy: Mrs. Lipton azt mondta, hogy maga nagyon jó férj lenne.
12trees: Hm.
Ivy: Nem nagyon veszi észre a lányokat, ugye?
12trees: Nos, Ivy, mint minden férfiember én is... felpezsdülök.
Ivy: Furcsa.
12trees: (sóhaj) A gond az, hogy az egyetlen hölgyet, akinek valaha is oda tudnám adni a szívemet,
széles társadalmi szakadék választja el tőlem, amit nem lehet áthidalni.
Ivy: Úgy érti, Poppy-ba van belezúgva!
12trees: Ebből elég, Ivy!... Ennyire világos mindenki előtt?
Ivy: Igen.
12trees: Óh, ez oly reménytelen!
Ivy: Akkor meg miért nyuvasztja magát? Találkozhat egy csinos nővel... ööö... bizonyos értelemben
és... öeh... megszeretheti.
12trees: Nos, akikkel eddig találkoztam, mind szolgálatban álltak. Nem látnak tovább a saját
orruknál. (Ivy hervad) Milyen közös témát találhatnék velük?
Ivy: Óh, értem.... Azt hiszem, szocialista leszek!
12trees: Miért?
Ivy: Mert ha a világot közönséges ember vezeti, talán ránéz egy közönséges nőre!
12trees: Ivy!? Úgy érted, hogy...
Ivy: IGEN! Most már tudja. (elrobog)

--(Mrs. Lipton szobája, a tükör előtt "szépítkezik". Stokes settenkedik fel a lépcsőn egy üveggel, két
pohárral. Bekopog.)--
Mrs. Lipton: Egy pillanat!
(Köntöst vesz, Stokes ismét kopog, végre ajtót nyit)
Mrs. Lipton: Korán jött ma este, Alf!
Stokes: Alig vártam, hogy láthassam, Blanche!
Mrs. Lipton: Egész nap látott!
Stokes: A munkaruhájában és kuktasapkában, ami elrejti a haját! Nem úgy, mint most! Ahogy
előttem áll, lefekvésre készen...
Mrs. Lipton: Mh.... Ha két perccel később jön, még krém is lett volna az arcomon!
Stokes: Nem ejt az kétségbe, amíg maga van alatta!
Mrs. Lipton: Óh, Alf! Maga nagy hízelgő!... Az igazat megvallva, nem Cold krémet használok, hanem
főzőzsírt.
(Stokes keze megáll a töltésben egy pillanatra)
Stokes: Tényleg ezt teszi?
Mrs. Lipton: Ühüm! Igeen, egy csipetnyit, amennyi az ujjamra ráfér, teszek mindkét orcámra, a
homlokomra, az államra és az orrom hegyére. Aztán jól eldörzsölöm, hogy senki se lássa,
mi van rajta!
Stokes: Úgy érti, hogy más férfi is jön a hálószobájába, hogy az arcát nézze?
Mrs. Lipton: Na! Ugyan, mit képzel, én...!!! ... Óh, Alf! Maga nagy csaló! Ohohó! Jól beugratott!
Stokes: He-he-he (leülnek az ágyra) Igyunk kettőnkre, Blanche!
Mrs. Lipton: Egészségére! (egy szuszra lenyomja - Stokes döbbenten nézi –majd kezébe veszi Stokes
szabad kezét) Tudja, Alf, mióta itt van, el se tudja képzelni, mennyire felvidította az életem
a vidám sürgés-forgásával!
Stokes: Kedves magától, hogy ezt mondja, Blanche. De az igazat megvallva, én nem vagyok boldog
ember!
Mrs. Lipton: Óh, Alf! (fejét a keblére húzza) Mondj el Blanche-nak mindent!
Stokes: (elfúlva) Ó, hát látja, ez az!
Mrs. Lipton: Óh, szegény fiacskám!
Stokes: (levegőért kapkod) Blanche, egy pillanat! (végre kiszabadul) Egy pillanat, hadd töltsek még
egy kis portóit, aztán elmondom! ... Tudja, mikor 16 éves vad fiatalember voltam, őrülten
beleszerettem egy utazócirkusznál dolgozó fiatal lányba. Megszöktünk együtt. És
összeházasodtunk Gretna Green-ben.
Mrs. Lipton: (odébb pattan) Maga házas ember, Alf?!
Stokes: Hallgasson végig, Blanche! Alig néhány heti éden után, amikor egyik nap hazamentem a
cirkuszba - váratlanul persze -, kinyitom az ajtót és ott van ő, fiatal feleségem, a
cirkuszigazgató, rajta!
Mrs. Lipton: (arcához kapja kezét) Óóóhh! Ó, Alf! (ismét leteperi) Én szegény kisfiam!
Stokes: Egy pillanat, Blanche! Folytatás is van! Összetörtem. Kétségbe estem. Így, hát jelentkeztem
kabinos fiúnak egy banánhajóra.
Mrs. Lipton: A banánhajókon vannak kabinok is?
Stokes: Ezen voltak. Akárhogy is volt, de nem tudtam újra nősülni. Aztán a múlt évben
összefutottunk véletlenül.
Mrs. Lipton: És? Újra beleszeretett. (könnyeit nyeli) Kezdődött minden elölről.
Stokes: Neem. Nagyon elhízott. (kapcsol)...ööö...vékony, nyúzott. Benyújtottam a válókeresetet.
Húzták, halasztották, végül kaptam egy levelet az ügyvédtől néhány héttel ezelőtt és az állt
benne, megkaphatom Nasszú-rendet, de hatvan fontomba kerül.
Mrs. Lipton: Óh, Alf! Úgy érti, szabad??
Stokes: Neeem. Úgy gondoltam, mire nekem a szabadság? Hát zsebre vágtam a levelet és nem
gondoltam rá. Addig, amíg ide nem jöttem, s meg nem láttam.
Mrs. Lipton: Óh, ALF!!! (újra magához rántja) Írnod kell neki holnap reggel, rögtön!
Stokes: Blanche! Nincs hatvan fontom!
Mrs. Lipton: Óh, de igen, van! Állj fel! (feltépi az ágyruhát és kivesz a matrac alól egy kis ládikát)
Stokes: Gondoltam is, hogy mi ez a dudor!
(Mrs. Lipton számolja a pénzeket)

--(Ebédlő. Őméltósága az asztalnál, James a tálalónál. Poppy be.)--

Poppy: Jó reggelt, Apa!
Őméltósága: Jó reggelt, Poppy!
Poppy: Jó reggelt, nagymama!
Lavender: Jó reggelt, drágám!
Poppy: Jó reggelt mindenkinek!
Teddy: Eegen...
Poppy: Sajnálom, késtem, elaludtam. (odaér a tálalóhoz) Csodálatos álmom volt egy magas, barna,
jóképű férfival. Nagyon hasonlított James-re.
12trees: Egy kanna friss kávé, uram. Ha szüksége van még valamire, csak csengessen!
Őméltósága: Köszönöm, James!
Poppy: (leül) Köszönöm, James! (James el)
Őméltósága: Poppy! Ne kötekedj többet James-szel, nem vághat vissza. Nem szabad éreztetned,
hogy magasabb pozícióban vagy!
Teddy: Nem leszünk magasabb pozícióban, mire átevickél a család a válópereden.
Cissy: Apa nem fog semmi válóperben részt venni. Hosszan beszéltem róla Ivy-val.
Teddy: Ebben biztos vagyok.
Cissy: Semmit nem mondott Sir Ralph-nek. Nincs bizonyíték.
Poppy: Gondoljatok a botrányra, ha az egyik ügyvéd Ivy-t idézi meg tanúnak!
Őméltósága: Örömmel mondhatom, hogy valószínűleg nem jutunk idáig. Tudjátok, Stokes a
kezében tartja Sir Ralph-et.
Teddy: Mi az, hogy kézben tartja?
Őméltósága: Ebbe most ne menjünk bele! Bárhogy is, úgy tűnik, nem fordul bírósághoz.
Lavender: Ismerem Sir Ralph-et?
Őméltósága: Itt volt a jelmezbálon, tűzoltó volt.
Lavender: Miért bonyolódsz ügyekbe egy tűzoltó feleségével?! Légy óvatos, George! Nagyon erős
tömlőik vannak!
Teddy: Micsoda szerencse, hogy Stokes idejött hozzánk! Igazán remek fickó!
Cissy: De hol van?
Lavender: Igen, merre van? Újságom van a számára!
Teddy: Nem találnátok ki hova ment! Emlékeztek arra smaragdra, amit valami barom kilopott a
gyűrűmből a háború alatt? Stokes, azt hiszem, megtalálta. Egy zálogházban.
Lavender: Mit keresett a komornyikunk egy zálogházban? Ellenőrizted az ezüstöt, George?
Teddy: Ehm. Bizalmasan bevallotta, Mrs. Lipton egy zálogát váltotta ki. Láthatóan iszákos a
szentem. Éjszakánként kortyol a szobájában.
Őméltósága: Remélem nem a mi portóinkat!
Teddy: Óh, nem, Stokes azt nem engedné meg! Azért ment, hogy elhozza a kövemet.
Poppy: Milyen ritka szerencse? Millió az egyhez az esély.
Teddy: Vagy kétmillió. Attól függ, hány zálogház van.

--(Zálogház)--
Mr. Fisher: Itt van ni, Mr. Stokes! Még ugyanabban a papírban, amiben beadta.
Stokes: Csodálatos! Maga ötvenet adott érte. Mit szól hozzá, ha én hatvanat adok?
Mr. Fisher: Óh, nem, Mr. Stokes! Kilenc év! Kilencvennel jön nekem!
Stokes: De csak hatvanam van!
Mr. Fisher: Tudja, mit? Mivel olyan régóta ismerem, megőrzöm magának.
Stokes: De nekem most van rá szükségem!
Mr. Fisher: Rendben van, Mr. Stokes, elveszem a hatvan fontot és ad nekem egy levelet negyvenről.
Stokes: Hatvan meg negyven, az száz! Az előbb kilencvenet mondott!
Mr. Fisher: Bizonytalan kölcsön, Mr. Stokes, de nem aggódom. Tudom, hol dolgozik. És ha nem
tudja megadni, biztos vagyok benne, akad valami szép tárgy a kezébe, amit elhoz nekem a
hétvégéig.

--(Teddy szobája. James segít öltözni)--

Teddy: Eh, nem tudom, észrevette-e James, de kerültem Ivy-t, az utolsó két napban.
12trees: Valóban, uram.
Teddy: Ájh, nagy gazember vagyok, de a tény az, hogy másba szerettem bele.
12trees: Miss Madge Cartwright-ba?
Teddy: Óh, dehogy, semmi Madge Cartwright! A szobalánya! Teljesen magával ragadott! A gond az,
hogy csak úgy láthatom (megérkezik közben Stokes), ha meglátogatom Madge Cartwright-
ot.
Stokes: Itt van, uram!
Teddy: Jézus, ez fantasztikus! James, adja a gyűrűt!
Stokes: Sajnálom, de 300 fontot kért érte, uram.
Teddy: Nem érdekes, akármennyit megadnék érte.
Stokes: Ha jól meggondolom, 350-et mondott.
Teddy: Oh, kit érdekel!
12trees: Itt a gyűrű, uram!
Stokes: És... itt a kő!... Azt hiszem, fordítva kell, uram... Hát nem csodálatos?
Teddy: Óh, nem! Ez nem az én kövem!
Stokes: Már hogy ne lenne, még ugyan abban a papírban volt, amiben a zálogos átvette! Ő...ő
mondta.
Teddy: Ó, nem, ebben repedés van! Az enyém nem volt megrepedve!
Stokes: Ezt a bajonett csinálta! Ööö... Talán.
Teddy: Nem! Biztos, hogy nem az én kövem. (James-en egyre szélesebb a mosoly)
Stokes: Annak kell lennie!
12trees: Biztos vagyok benne, Mr. Teddy ismeri a saját kövét!
Teddy: Vigye vissza! Mondja, hogy nem óhajtjuk! ... Akkor milyen nyakkendőt vegyek fel, James?
(Stokes áll bambán, pedig ennek kell lennie!)
--(Ivy szobája. Ágya mellett térdel)--
Ivy: (imához készül) Édes Istenem! (kopognak) Egy pillanat! (ajtóhoz megy) Menjen el, Mr. Teddy!
Stokes: Én vagyok, Ivy! (bemegy, Henry szobájából látja Stokes bemenetelét)
Ivy: Éppen érted imádkoztam!
Stokes: Rám fér! Senkihez nem fordulhatok, csak hozzád! Az egész világom darabokra tört, Ivy!
Ivy: Hát te vagy a hibás, Apa! Miért nem vagy elégedett? Van egy jó állásod itt. Annyira jó
komornyik vagy! Amikor ma este vacsoránál azt a sárga szószt merted...
Stokes: Majonézt!
Ivy: Igen, azt... annyira büszke voltam rád! Olyan kecsesen és finoman csinálod, ahhoz képest, hogy
milyen kövér kezed van!
Stokes: Nem bírom tovább. Szétvet a düh. Én ülhetnék annál az asztalnál és engem kellene
kiszolgálni!
Ivy: Erre nincs sok remény, Apa.
Stokes: Közel vagyok hozzá. Csak 200 font kell, hogy megvegyem a részvényeket Henry-től.
Ivy: Tegyük fel, hogy megszerzed őket. De Lady Lavender még mindig visszakérheti!
Stokes: Ha nálam van, akkor már az enyém, Ivy! Nézd, Henry szeret téged. Meg kell győznöd róla,
hogy adja oda a részvényeket hitelbe.
Ivy: Azt mondtam, nem!
Stokes: Adok neki elismervényt. Adok neki többet is, ha megkapom a pénzt Sir Ralph-től. Adok neki
500-at!
Ivy: Mondtam, Apa, hogy nem! Henry a barátom és én nem fogom átrázni!
Stokes: Jól van! Tudom, mit kell tennem. Kölcsönveszek valamit a házból. Biztos találok valamit, ami
megér kétszáz fontot!
Ivy: Ez egy elragadó család és én nem hagyom, hogy lopj tőlük!
Stokes: Ez nem lopás! Ahogy megkötöttem az üzletet, visszahozom.
Ivy: Nem szabad megtenned, Apa!
Stokes: Ez tőled függ, Ivy! De így vagy úgy, enyémek lesznek a részvények. (puszi az arcra) Jó éjt!
Ivy: Á-áh. (Stokes el, ajtót bezár, villanyt leolt, imához vissza.)
Ivy: Én vagyok megint, Ivy. Tudod, már itt voltam az előbb is.... Igen, tudom elfoglalt vagy, de van
egy nagy problémám!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
6. rész. - Koldulás, kölcsön vagy lopás

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Henry, a rizses hús kész. Maradj itt és húzd fel!
Henry: Igen, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: (tálat a liftbe rakja) A rizses hús érkezik, James!
12trees: Itt várom, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Mehetsz vele, Henry!
Henry: Máris megyek, Mrs. Lipton! (helyben járva húz, Ivy érkezik)
Ivy: Itt van Lady Lavender teástálcája, lejön reggelizni.
Mrs. Lipton: És ne felejtsd el, Ivy, porszívózási nap van ma, egy perc és itt vannak a porszívóval.
Ivy: Utálom ezt a napot, nem igazság egy ekkora házban! Nem végzek vele három óra alatt. Egész
napra kéne bérelni!
Mrs. Lipton: Lord Meldrum szerint a pénz nem a fán terem.
Ivy: Az ő esetében igen, gumiültetvénye van.
Mrs. Lipton: Óh, ez biztos a porszívókölcsönző.
Henry: Kinyissam az ajtót, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Nem, Henry, Ivy nyitja ki az ajtót.
Kölcsönző: Reggelt! A tisztítótól vagyok, mit óhajtanak? Szőnyeg, kárpit vagy függönyök?
Ivy: Nem bírok mindent megcsinálni három óra alatt, csak a szőnyegeket.
Kölcsönző: Ó, akkor ezt fogja meg. A szőnyegtisztítófejjel a bérleti díj 2 font 3 penny.
Ivy: Mr. Stokes majd kifizeti, amikor visszajön érte.
Kölcsönző: Ne dolgozza agyon magát! Hé, mikor van szabadnapja?
Ivy: Sajnálom, nem tarthatok udvarlót. (ajtót becsukja)
Kölcsönző: (orra az ajtón ragad) Auh.
Ivy: (szerencsétlenkedik a tartozékokkal) Óh! Henry, gyere, segíts már!
Henry: Jövök, Ivy! Te fogd a testét, én viszem a kígyót.
Ivy: Áh, ez a kölcsönző ki akart kezdeni velem!
Mrs. Lipton: Ne törődj vele, Ivy, mindig szemtelen megjegyzéseket tesz.
Mabel: Velem soha nem szemtelenkedik.
Henry: Sose bánja, Mabel, egyszer még megteszi.
Mabel: Ha Őméltósága venne egy porszívót, nem kellene, hogy ez ide járjon.
Mrs. Lipton: Ó, gondolkozz, Mabel - egy új porszívó 7 guinea. Ne hagyjátok kihasználatlanul!
Henry?! Fölmész és segítesz Ivy-nak a szalonban, amíg megreggeliznek! Amikor befejezik,
mehettek az ebédlőbe. Aztán a lépcsőházat, amíg a hálóban vannak és a hálókat, amikor
hozzá juttok.
Ivy és Henry: (lehangoltan összenéznek) Igen, Mrs. Lipton.

--(Szalon. Ivy porszívózik. Stokes be.)--

Stokes: Ivy! IVY!! (leállítja a porszívót)
Ivy: Hó, hála az égnek! Már teljesen az agyamra ment!
Stokes: Ivy, megszerezted a részvényeket Henry-től?
Ivy: Nem, Apa és nem is fogom. Lady Lavender neki adta őket.
Stokes: Nézd, Ivy, nekem ígérte a részvényeket. Ha eladom őket Sir Ralph-nek elég pénzem lesz,
hogy függetlenek legyünk egy életre!
Ivy: Nem fogom megtenni, Apa. Nekem nem kell belőle semmi!
Stokes: Ebben az esetben nekem kell megoldanom. (elvesz az asztalról egy cigarettatartót)
Ivy: Apa, ez lopás!
Stokes: Nem, nem az, csak elzálogosítom. Elég lesz arra, hogy megadjam Henry-nek a kétszázat,
amit ígértem, aztán kiváltom, ha eladtam a részvényeket.
(Őméltósága érkezik)
Őméltósága: Ó, Stokes! Ma fizetnem kell az alkalmazottaknak, ugye?
Stokes: Így igaz, uram. Milyen gyorsan rohan az idő.
Őméltósága: Túl gyorsan is, ha engem kérdez.
Ivy: Bocsánat, Méltóságos uram, ezzel a sarokkal még nem végeztem. Folytathatom?
Stokes: Nem, Ivy. Addig nincs porszívózás, amíg Őméltósága itt van. Csak várj, majd szólok, ha
mehet.
Ivy: Igen, Mr. Stokes.
Őméltósága: Itt van, fogja Stokes. Írassa alá velük, jó?
Stokes: Természetesen, uram.
Őméltósága: Volt egy bejárónőnk, aki csak keresztet tett.
Stokes: Tényleg, uram?
Őméltósága: Igen, de azért nagyon jól tudta pontosan fizetek-e.
Stokes: Ez minden, uram?
Őméltósága: Igen, köszönöm, Stokes. (Stokes ki)
Őméltósága: Hol van Maud tanti cigarettatartója?
Ivy: (rikolt Stokes után) Mr. Stokes! Hol van a cigarettatartó? Maud nénié.
Stokes: (visszajön) Elfelejtettem tájékoztatni, uram. Mikor tisztítottam, kilazult benne az egyik
csavar, elküldtem megjavíttatni. Az én költségemre, természetesen.
Őméltósága: Igen. Nem fontos, hogy maga fizesse, csak közölje mennyibe került.
Stokes: Ez rendkívül nagylelkű öntől, uram. Egy héten belül ígérték.
Őméltósága: Kiváló! (Stokes ki)
Őméltósága: Micsoda elsőrendű ember! Úgy értem, melyik komornyik csináltatná meg és még
fizetne is érte? Tudja, átkozottul szerencsés, hogy egy ilyen ember keze alatt dolgozhat.
(Ivy nem szól egy szót sem, folytatja porszívózást)

--(Teddy szobája)--
12trees: A lábbelije, uram.
Teddy: Óh, kiváló. Azon gondolkozom, veszek egy tornacipőt, James.
12trees: Értem, uram.
Teddy: Tán nem ért vele egyet?
12trees: Hát tudja, bizonyos körökben úgy vélik, uram, hogy... ö... túl nőies.
Teddy: Igazán? Ebben az esetben nem vásárolok.
12trees: Mindig jobb a biztonságot választani ebben a tekintetben, uram.
Teddy: Hallgasson rám, azon tűnődöm elintézne-e egy rendkívül kényes küldetést nekem?
12trees: Megpróbálhatom, uram.
Teddy: Szeretném, ha elvinne egy üzenetet Miss Cartwright-hoz.
12trees: Meghívja talán Miss Cissy felolvasó estjére?
Teddy: Hát... őőő... igen.
12trees: Őméltósága el lesz ragadtatva.
Teddy: Arra szeretném kérni James, kérdezze meg Miss Cartwright-ot, kölcsön adná-e a
szobalányát.
12trees: Értem, uram.
Teddy: Mondja neki, kevesen vannak és segítség kéne a frissítők felszolgálásánál.
12trees: Igen, uram.
Teddy: Gyönyörű nő! A haja vörös és göndör, az arca szeplős, az orra kicsit görbe.
12trees: Szemüveges, uram?
Teddy: Nem, de valószínűleg kéne neki. El is küldöm az optikusomhoz. Tudom is, milyen fajta keret
illene hozzá: kis kerek teknőckeret. Nos, amíg mindenki az unalmas verset hallgatja,
kiszököm és átmegyek a pálmaházba. Maga felküldi hozzám egy pohár sherry-vel és egy kis
mandulával.
12trees: Remélem, a személyzet kivételesen hozzájárul egy külső szolgáló jelenlétéhez a
háztartásban, uram.
Teddy: (kikelve magából) Ki törődik vele, mit gondolnak?! Micsoda szemtelenség!! Ha azt akarom
más hozza fel a mandulát nekem, akkor úgy is lesz! Akár húsz lány is hozhatja azt a
mandulát, ha úgy akarom! A személyzet bolsi lett? Van közöttük valaki, aki agitátor?
12trees: Sajnálom, uram. Megpróbálom úgy rendezni a dolgokat, ahogy kívánja.
(12trees ki)

--(Stokes a zaciban)--
Stokes: Ez a helyzet, Mr. Fisher. Szükségem van 200 font készpénzre.
Mr. Fisher: 200 fontra? Az rengeteg pénz, Mr. Stokes!
Stokes: Tudom, de figyeljen. Mr. Teddy-nek nem kell a smaragd, így visszaadom magának. Maga
vissza adja a 60 fontot, amit adtam érte és az adóslevelet. És erre kölcsönöz 140 fontot.
Mr. Fisher: Ó, ez egy gyönyörű darab! Egy nagyon szép darab!
Stokes: Áll az alku?
Mr. Fisher: Várjon, egy pillanat, Mr. Stokes. Ugyan olyan jól tudja, mint én, kilenc éve nálam volt a
smaragd és nem tudtam elsózni.
Stokes: Hiszen csak tegnap vettem meg magától!
Mr. Fisher: Az üzlet az üzlet, Mr. Stokes! Felhívhatom a figyelmét erre a mondatra? Eladott árut
nem veszünk vissza!
Stokes: (megragadja) Ide figyelj, te koszos patkány, visszaadod a 60 fontomat és az adóslevelet...
Mr. Fisher: Jaj, várjon... várjon!!!
Stokes: ...vagy összetöröm a képedet!!!
Mr. Fisher: Várjon, Mr. Stokes, az erőszak nem vezet semmire! Nincs olyan helyzetben, hogy
alkudozhatna! Csak visszaviszem a dobozt Lord Meldrum-nak és ki van rúgva! És nem
tudom, mi a smaragd története, de azt hiszem, a rendőrséget igencsak érdekelné! Még a
 végén Dartmoor-ban végzi. Nagy ott a páratartalom!
Stokes: Ne fenyegessen engem!
Mr. Fisher: Nyugodjon meg kérem! Elmondom pontosan, mit teszek. Odaadom a 200 fontot és
megtartom a dobozt, a smaragdot és az adóslevelét.
(Stokes nem tűnik elégedettnek, de hallgat)

--(Ebédlőben Ivy és Henry. Ivy porszívózik)--

Ivy: Oh, hah, sajnálom, Henry, meg kell álljak egy kicsit.
Henry: Személy szerint a seprűre és lapátra szavazok.
Ivy: Teljesen megfájdult a fejem.
Henry: Ivy! Semmi más nem bánt, ugye?
Ivy: Nem, persze, hogy nem.
Henry: Nincs semmi bajod Mr. Stokes-al?
Ivy: Nem, csak egy baráti csók volt, amit a folyosóról láttál.
Henry: Láttam, hogy bement a szobádba este.
Ivy: Ó, egek!
Henry: Tudom, hogy nem tartozik rám.
Ivy: Nézd, Henry, elmondok neked valamit, de meg kell ígérned, soha nem mondod el senkinek a
világon! Esküszöl?
Henry: Rendben.
Ivy: Megesküszöl??
Henry: Igen.
Ivy: A mamád életére?
Henry: Arra nem! Árva vagyok!
Ivy: Akkor vess keresztet!
Henry: Jól van, na! (hastól felfelé keresztet vet, bár inkább T betű)
Ivy: Mr. Stokes az apám!
Henry: Tényleg?
Ivy: Igen.
Henry: Igazán??
Ivy: Igen, igazán.
Henry: Ó, hála az Úrnak! Azt hittem, hogy te meg ő, ugye, hogy...
Ivy: Ó, ne légy buta! Elég öreg, hogy az apám legyen! És ő az apám! Megígéred, hogy nem szólsz egy
szót se senkinek?
Henry: Ígérem, Ivy!
Ivy: Jól van!
Henry: Ivy?!
Ivy: Igen?
Henry: Mr. Stokes tudja? (Stokes be)
Stokes: Henry! Itt a kétszáz font, amit megígértem! Írj alá egy papírt, hogy eladtad nekem a
részvényeket.
Henry: Sajnálom, Mr. Stokes, de nem tehetem!
Stokes: Miért nem?
Henry: Már nincsenek énnálam. Lady Lavender visszakérte őket, hát odaadtam neki.
Stokes: Azok után, hogy ennyit szaladgáltam ezért a kétszáz fontért?!
Henry: Igazán nem kellett volna. Ha tudtam volna, hogy Ivy papája...
Ivy: HENRY!!
Stokes: IVY!
Ivy: Nagyon sajnálom, Apa, el kellett mondanom, hogy az apám vagy, Apa.
Henry: Magának adtam volna ingyen is. Szeretem Ivy-t!
Ivy: Ó, Henry!
Henry: És szeretném feleségül venni. De még csak 17 és fél vagyok, s nincs semmi pénzem.
Ivy: Ó, Henry!
Stokes: Ezt sose bánd! Gyere, Ivy! Megyünk Lady Lavender-hez rögtön! (kirobognak az étkezőből)

--(Lavender szobája előtti folyosó)--

Ivy: Apa, Apa, Apa! Ez nekem nem tetszik. Nem felejthetnénk el a részvényeket? Olyan jó állásunk
van itt.
Stokes: Pompás az állásunk itt! Négykézláb járunk a paraziták előtt. Életemben először lehetnék
valaki ezen a világon! Tudod te, mire vágyom én? Besétálnék szépen az ebédlőbe, amikor
mind portóit kortyolnak és mogyorót rágcsálnak… és leszólják a munkásosztályt. Azt
mondanám: Elnézést, uram?! Pppppppppf!!! (Arcát felfújva kiölti nyelvét és jobb kezével
beint)
(bekopog Lavender ajtaján)
Papagáj: Szabaaad!
Lavender: Hallgass! Szabad!
Stokes: Bocsánat, asszonyom!
Lavender: Csendet! Most, koncentrálok! (rádobja az agyagtéglát a készülő szoborra) Így! (az
érkezőkhöz fordul) Ugye olyan, mint ő?
Ivy: Ki?
Lavender: Kapitány, a papagájom.
Ivy: Ez csak egy szögletes agyag.
Lavender: Kubista! Ismered a kubista mozgalmat?
Ivy: A mit???
Stokes: Ivy nagyon egyszerű lány, asszonyom. Erről szerettem volna magával beszélni, tudja, ő és
Henry szeretnének összeházasodni. Nem igaz, Ivy?
Ivy: Mit? Én és Henry?
Lavender: Ki az a Henry?
Stokes: Az a kis kövér fiú, a cipős, akinek a részvényeket adta.
Lavender: Óh, Steven-re gondol! Olyan rendes gyerek!
Stokes: Igen, nos, tudja, árva szegény és semmi pénze az esküvői vacsorára.
Lavender: A menyasszony apja fizeti az esküvőt!
Stokes: Igen, de az egy részeges semmirekellő és Dartmoor-ban ül. Nem igaz, Ivy? Ha
megkaphatnám a részvényeket, ahogy megígérte, a világ legszebb esküvőjét rendezném
nekik. És küldenénk egy szelet tortát.
Lavender: Szívesen magának adnám, Kipps, de nem tudom. (Hozzájuk megy) Megmondom miért.
 Jöjjenek ide! (suttog) Tudják, neki ígértem őket elsősorban. Amikor rájött, hogy másnak
adtam, az élet elviselhetetlenné vált. Csak ült ott mogorván. Nem szólt egy szót se! Pokollá
tette az életem. Mogyorót dobált rám! (mind a papagájra néznek, Lavy ismét suttogóra
fogja) Ne vegye észre, hogy róla beszélünk! Így hát visszaadtam neki és ő megette a
bizonylatot. Csak a pecsétet hagyta meg. (mutatja) Tudják, hogy a papagáj nem szereti a
pecsétviaszt?

--(Szalon)--
Őméltósága: Mondd, Cissy! Mi ez a felolvasóeste ügy, amibe belerángatsz minket?
Cissy: Apa, lépést kell tartanunk az idővel. Mindenki tapsolna, ha ilyen embereket láthatna
vendégül. A legnagyobb sláger!
Őméltósága: De milyen fajta emberek? Szalonképesek?
Poppy: Apa, csak mert szakállasak és nem viselnek zoknit, nem jelenti, hogy bűnözők.
Őméltósága: Amíg cipőt viselnek, most porszívózták a szőnyegeket.
Poppy: Arra majd odafigyelünk, meghívtam Maud nénikédet.
Őméltósága: Na ne, mire volt ez jó?!
Poppy: Én vagyok a kedvenc unokahúga, rám hagyta az összes ékszerét.
Őméltósága: Ó egek, Stokes elvitte a cigaretta dobozt, amit tőle kaptam, javíttatni kellett. Biztos
megkérdezi hova tettem. Szólnom kell Stokes-nak, hozza vissza.
Teddy: (vigyorogva) Igen, még azt gondolná zálogba adtad!

--(Stokes a konyhában iszik, Ivy jön be)--

Stokes: Merre jártál?
Ivy: Lady Lavy tényleg ütődött, Apa. Azt kérte, álljak modellt neki, amíg agyagba mintázza a fejemet,
aztán nekem adta. Nézd! (leszedi a leplet)
Stokes: Nincs rajtad szemüveg!
Ivy: Mert nincs orra, amire feltegyem! Na figyelj ide, Apa! Mi volt az az egész, hogy hozzá megyek
Henry-hez?! Úgy értem, eléggé kedvelem, de hát ez nevetséges! Túlságosan fiatal!
Stokes: Csak úgy mondtam, Lady Lavy-nek, gondoltam hatok a szívére, hogy megkapjam a
részvényeket. Ő meg büszkén oda adja a papagájának, az meg megeszi! Egy vagyon volt a
kezemben, Ivy! Nálad van a pecsét?
Ivy: Igen, nekem adta. (Stokes elgondolkozik)
Stokes: Ha szétvágnám a papagáj bögyét és kiszedném a darabokat, összeragaszthatnám őket.
Ivy: Óh, Apa, ne csináld! Beleőrülsz a kapzsiságba!
Stokes: Gondolja a papagájra, hogy emészti! Ivy! A betűk talán vízállóak!
Ivy: Apa, hagyd abba! Nézd, most hogy nem kell a 200 fontot Henry-nek adni, menj és váltsd ki
Maud néni dobozát!
Stokes: Bőven van erre idő, Ivy! (James be)
12trees: Ivy, négyszemközt kell beszélnem Mr. Stokes-al. Menj és nézd meg, befejezték-e a
kávézást.
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees!
12trees: Alf Stokes, mit csinált azzal a dobozzal?!
Stokes: A zár eltört, elküldtem javíttatni!
12trees: Magam tisztítottam ki szépen reggel, semmi sem hibádzott rajta!
Stokes: Ez a gond magával, James Twelvetrees! Túl durva a keze. Maga törhette el, miközben
pucolta!
12trees: Ha ellopta, jelentem Lord Meldrum-nak, nem érdekel, mi lesz velem!
Stokes: Nyugi, barátom: zálogba adtam!
12trees: Zálogba adta?!? Ugyanaz, mintha ellopta volna!
Stokes: Néhány font kellett egy-két hétre!
12trees: Jobb lesz, ha visszaszerzi. Maud néni itt lesz Miss Cissy felolvasóestjén!
Stokes: Ó, egek! Kösz, hogy elmondta! Megyek és visszaszerzem!
12trees: És mi folyik maga és Mrs. Lipton közt?
Stokes: Ezt meg hogy érti?
12trees: Láttam a kis félrekacsintásokat! Nem vagyok vak, tudja?
Stokes: Tényleg nem?
12trees: És mik azok a kis magánbeszélgetések Ivy-val? Mi van maguk között?
Stokes: Semmi.
12trees: Elég öreg ahhoz, hogy az apja legyen! Nincsenek elvei, Alf! Rászedte Őméltóságát is! Ez egy
tisztes, becsületes család!
Stokes: Tisztes és becsületes?! Őméltósága házasságtöréseivel jobbra és balra? Mr. Teddy
cselédlány csábítgatásaival? Szintén jobbra, balra és középre?! Miss Poppy lehúzná
magáról a nadrágot! Miss Cissy és barátai meg olyanokat tesznek, amiket még én sem
értek!
12trees: Felsőbb osztályból valók. Engedményeket kell tennünk!
Stokes: Maga tehet engedményeket! Ami engem illet, az engedményeknek vége! A napjaik meg
vannak számlálva! Megszerzem, amit megszerezhetek és azt tanácsolom, tegye ugyanezt!
(Stokes el)

--(A zaciban Mr. Fisher egy hölgynek)--

Mr. Fisher: Itt van kedves, 8 shilling, többet nem adhatok. (Hölgy el, Stokes érkezik futva)
Mr. Fisher: Helló, Mr. Stokes! Sietünk?
Stokes: Mindennek vége, vissza kell adnia a cigarettásdobozt, itt a 200 fontja!
Mr. Fisher: Ó Lord, milyen pácba került? Szerencse, hogy a páclé kiönthető!
Stokes: Ne gúnyolódjon, régi barát vagyok és halálos bajban.
Mr. Fisher: Mindenki, aki hozzám jön, bajban van, ebből élek. A bajból. Az a három rézgolyó az
ajtómon kívül nem karácsonyfadísz, Mr. Stokes.
Stokes: (könyörgőn) Gyerünk, ide a dobozzal. Nem fogom átverni, ismer engem, mindent rendbe
hozok rövidesen, ígérem!
Mr. Fisher: Ó, szeretném, ha annyi shillingem lenne, ahányan ezt mondják! Megígérnek akármit, de
mondok magának valamit, Mr. Stokes. Az ígéret nem zálogosítható.
Stokes: Kérem, Mr. Fischer, nagy bajban vagyok, igazán bajban. Kérem, segítsen.
Mr. Fisher: Hát, talán ma van a nagy napja. Van valamim, amire nagy szüksége van. És maga is tehet
értem valamit cserébe.
Stokes: Ki vele, mit akar tőlem?
Mr. Fisher: Megkapja a cigarettásdobozt, megtartja a pénzt és egálban leszünk.
Stokes: Mi jár a fejében?
Mr. Fisher: Cserébe elvezet engem Lord Meldrum széfjéhez.
Stokes: Az egyik tolvaj cimboráján át?
Mr. Fisher: Ne legyen régimódi, Mr. Stokes! Megmondom pontosan, mit tegyen. Megkarcolja
Őméltósága egyik bútorát. A szokástól eltérően felajánlja, hogy megjavíttatja. Kihív egy
műbútorasztalost, aki én leszek. Én megérkezem. Felkísér szépen a szobába és néhány óra
alatt elsőrendű munkát végzek, miközben megfosztom Őméltóságát néhány ékszerétől.
Stokes: Ne mondjon marhaságot! Ha a széfet fölfeszítik, az első, akit vádolnak én vagyok!
Mr. Fisher: Ugyan, dehogyis! Csak annyit kell tennie, hogy kifeszít egy ablakot. Másnap reggel lejön
és azt mondja: Egek, azt hiszem betörők jártak itt! Aztán ha megnézik a szobáját, maga
tiszta!
Stokes: Ezt nem csinálom. Nem érdekel mit mond, de nem csinálom!
Mr. Fisher: Ahogy tetszik. De holnap este arra járok, ezzel a dobozzal a zsebemben. Ha nem lesz
semmi javítanivaló, el kell majd mondanom Lord Meldrum-nak, hogy jutott hozzám.

--(Konyha. Ivy vasal, jelen van Mrs. Lipton, Henry és Mabel )--
Mabel: A teavíz forr, Mrs. Lipton. Megcsináljam a teát?
Mrs. Lipton: Nem, Mabel, ebben a házban ÉN csinálom a teát. Gyere, ülj le Ivy és igyál egy csésze
teát! (Wilson érkezik)
Wilson: Jó napot mindenkinek!
Mrs. Lipton: Jó napot, kapitány!
Wilson: Van egy csésze kiváló teája számomra, Mrs. Lipton?
Henry: Nem, elzárták a gázt, Őméltósága csődbe ment.
Mrs. Lipton: Maradj nyugton, Henry! (Taslit ad)
Henry: Jáj!
Mrs. Lipton: Ahogy elkezdem a vizet a teára önteni, maga megjelenik, kapitány! Biztos a hatodik
érzéke...
Henry: Vagy a korgó gyomra. (most nem kap taslit - James érkezik)
Mrs. Lipton: Jöjjön, James, időben érkezett.
12trees: Köszönöm, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Miss Cartwright megengedte, hogy a lány átjöjjön holnap?
12trees: Igen, megbeszéltem.
Mrs. Lipton: Ivy, nem bánod, ugye, Ivy?
Ivy: Nem! Szegény lány! Tudja, hogy mi készül ellene?
12trees: Kétlem. Nem mondhattam Miss Cartwright-nak, milyen Teddy.
Ivy: Nem, nem! Persze, hogy nem! Bele van esve, nem igaz? Szegény pára!
12trees: Mintha kerítő lettem volna!!!
Henry: Mi az a kerítő?
Mabel: Egy férfi, aki kerítést csinál, nem?
Wilson: Ejh. A kerítő, a rendőrség nézőpontjából olyan személy, aki biztosítja egy lány szolgálatait
az ellenkező nemnek, erkölcstelen célokra.
Henry: Miért, kerítést csinálni erkölcstelen? (James taslit ad)
Henry: Jáááj!
Mrs. Lipton: Hát, remélem, az a lány nem azért jön, hogy..., nos, amit a kapitány mondott.
12trees: Rendkívül gusztustalannak találtam.
Ivy: Csak a parancsot teljesítette, Mr. Twelvetrees. Senki sem vádolhatja ezért.
Wilson: És mit fog készíteni vacsorára, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Hát a családnak odafent füstölt lazacot adok. De nekünk elegünk van már a lazacból
idelent. Csinálok hát egy jó sültet és vesés lepényt.
Wilson: Osztrigával?
Mrs. Lipton: Oh, persze, kapitány!
Wilson: És lesz egy maradék adag a magukéból? Őszintén!
Mrs. Lipton: Persze!
12trees: És kétség kívül, Mr. Stokes kerít egy üveg bort is, amit véletlenül nyitott ki Őméltóságának.
(Stokes megérkezik)
Wilson: Ne öntse ki a mosogatóba, Mr. Twelvetrees!
Mrs. Lipton: Ó, megérkezett Alf! Pont időben egy jó csésze teához.
Stokes: Nem, köszönöm, nagyon hasogat a fejem! Megyek és ledőlök egy kicsit!
12trees: Remélem nem cipelt nehéz dobozokat, Mr. Stokes! (Stokes „szeretettel” néz rá, hang
nélkül megy)
Mrs. Lipton: Mr. Stokes nem cipel nehéz dobozokat, James! Mire gondol?
12trees: Tréfa volt, amit csak mi ketten értünk, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Ó, szegény Mr. Stokes! Olyan fáradtnak látszik! Ivy! Menj föl és vigyél neki egy
aszpirint! Van egy kis üveggel a szobámban az éjjeliszekrényen.
Ivy: Igen, Mrs. Lipton!
Henry: Mr. Stokes sokszor mászkált el mostanában, nem igaz?
Mrs. Lipton: Hát rengeteg eee...ööö...jogi ügyletben kell részt vennie.
Mabel: Fogadok, hogy nő az oka! Olyan sötét a nézése. Meg táskás a szeme.
Mrs. Lipton: Elég legyen, Mabel! Ideje nekilátni a zöldségnek!
Mabel: Igen, Mrs. Lipton!

--(Stokes szobája, Ivy be)--

Stokes: Gyere, Ivy!
Ivy: Meg van a doboz?
Stokes: Nincs, nem adta ide nekem.
Ivy: Megmondtam, hogy ne vedd el Apa! Nem volt helyes, ez lopás!
Stokes: Ivy, gyere ide és ülj le! Hallgass ide, mindent, amit eddig tettem, teérted tettem. Ha
helytelen volt, legalább a szívem a helyén volt. Mindig jó otthont adtam neked, nem igaz?
Ivy: Nem, rettenetes volt! Matracom se volt gyerekkoromban!
Stokes: De volt ágyad! Amíg az ember fiatal és nem nagyon nehéz, minek az ilyenfajta luxus?!
Ivy: Nagyon nehéz nem lehettem, Apa, mert nem volt mit enni!
Stokes: Szegények voltunk! De minden karácsonykor volt valami a harisnyádban!
Ivy: De nekem még harisnyám sem volt, Apa! Soha nem volt semmi zoknim!
Stokes: Igazad van! Az enyémet adtam kölcsön erre az alkalomra!
Ivy: És emlékszel arra a karácsonyra, amikor nem volt semmi benne és azt mondtad, betörtek
hozzánk?
Stokes: Ne bánts már, Ivy! Mindig megpróbáltam jó otthont adni neked! Nem az én hibám, hogy
másként alakult.
Ivy: Nálad minden másképp alakul, Apa.
Stokes: Most tényleg nagy bajban vagyok, Ivy. A zálogos azt mondja, ha kell a doboz, segítsek neki
kirabolni Őméltósága széfjét.
Ivy: (fenn akad a hangja) Hhh-Apa, nem lehet!!!
Stokes: Ha nem teszem, elmondja Őméltóságának, hogy megfújtam. Mindenképpen Dartmoor-ban
végzem!!
Ivy: Most mit fogsz csinálni, Apa?
Stokes: Ivy, sok éves tapasztalatból tudom, hogy amikor a dolog tényleg veszélyes és te lent vagy a
padlón, csak egy dolgot lehet csinálni!
Ivy: Ugyan, mit?
Stokes: Semmit. Csak várni lehet, hogy valami történjen.

--(Nappali)--
12trees: Elmúlt a fejfájása?
Stokes: Igen, de az oka nem.
12trees: A maga helyében nekem is fájna a fejem. Hol az a doboz?
Stokes: Holnapra itt lesz.
12trees: Maga így él, nem igaz? Mindig minden meglesz: holnapra.
Stokes: Mi a baja velem?
12trees: Hát elmondom, mi fog történni holnap. Ha az a doboz nem lesz a helyén estére, elmondom
Lord Meldrum-nak az egész sztorit. Maga börtönbe kerül, én pedig elfoglalom az engem
megillető helyet, mint komornyik.
Stokes: James, nem hiszek a fülemnek! Hogy tehetne ilyet egy régi bajtársával, akivel együtt küzdött
a harctéren, szembenéztek a halállal, aki az utolsó húskonzervét is megosztotta magával?!
12trees: Az az ÉN húskonzervem volt! (el, Stokes megkarcol egy bútort)
(Őméltósága bejön)
Őméltósága: Egy sherry-t kérnék.
Stokes: Amontillado-t vagy Tio Pepe-t, uram?
Őméltósága: Amontillado-t kérek.
Stokes: Be kell vallanom, sajnálatos baleset történt a mahagóni asztallal, uram. Nagyon csúnyán
megkarcoltam ma reggel.
Őméltósága: Nem vettem észre.
Stokes: Beszéltem ez ügyben egy műbútorasztalossal, meg tudná csinálni holnap este. Én fizetem
természetesen.
Őméltósága: Ez az, amit szeretek magában, Stokes. Nyílt kártyával játszik. A legtöbb komornyik
mást vádolna.
Stokes: Nem szoktam ilyet tenni, uram! Szólj igazat és űzd el az ördögöt!
Őméltósága: Igaza van. Egészségére!
Stokes: Uram.

--(Teddy szobája)--
Teddy: Megjött Cartwright (sic!) szobalánya, James?
12trees: Bármely percben érkezhet, uram.
Teddy: Mi a neve?
12trees: Azt hiszem, uram, Rose.
Teddy: Rose. Oh, milyen kedves név. Mikor megérkezik, tartsa csak lent. Adjanak neki valami kis
munkát. Mondjuk, törje fel a mogyorót. Aztán, ha jelzek magának, küldje fel hozzám, a
pálmaházba.
12trees: A sherry-vel és a mandulával.
Teddy: Úgy van.
12trees: Azt hiszem, a lány ritka fiatal és ártatlan. Legyen vele rendkívül elővigyázatos, uram!
Teddy: ELŐVIGYÁZATOS?! Micsoda fajankó maga? Gondolja, hogy valami állat vagyok? Gondolja,
hogy csak úgy rárontok és letépem róla a ruhát a pálmaházban? Ahol annyi ablak van?!
12trees: Öhm. Elnézést, uram!
Teddy: Azt kell hinnem, hogy maga ezt tenné. Ha nem mentette volna meg az életem, kirúgnám.
12trees: Rendkívül sajnálom, uram.
Teddy: Nos, jó. Ne beszéljünk róla többet! De máskor legyen óvatosabb!
12trees: Természetesen, uram! (kopognak)
Teddy: Igen!
Cissy: Bejöhetünk?
12trees: Igen, már készen vagyok.
Cissy: Teddy bátyám, Apa üdvözli a vendégeket. Te pedig bemutathatnád Aubrey Wilmslow-t.
Teddy: Semmit nem tudok róla, csak hogy marhaságokat ír.
Cissy: Néhány adat. (papírt ad át)
Teddy: Öhm…Aubrey Wilmslow, a kritikusok figyelmét első ízben, Pucéran című költeményével
hívta fel magára. Hmm. Ez a kiváló újító (kuncog), a fejéről a talpára állította a költészet
világát, mikor a dadaizmushoz fordult. (Cissy-hez) Csak nem gondoljátok, hogy ezt
felolvasom, ugye? Az apjával jártam iskolába. Úgy hívtuk, Pöttyös Wilmslow.
Poppy: Teddy bácsi, olyan csodás a hangod!
Cissy: Kérlek, tedd meg! Tudom, hogy szemétnek tartod, amit ír, de nagyon felkapott.
Poppy: És talán a Tatler-től is jön valaki, fényképezni.
12trees: Eddig nem szerepeltünk a Tatler-ben, ugye, uram?
Teddy: Hitemre nem, még nem. Ez aztán felkelti a klubtársak figyelmét! Jó, megteszem.
Poppy: Maga meg bejelenti a vendégeket, James?
12trees: Azt hiszem, ez Mr. Stokes hatáskörébe tartozik.
Poppy: Milyen kár, olyan gyönyörű a hangja!
12trees: Khm-khm-khm.

--(Étkező)--
Henry: Tegyem ezt a tál szendvicset a büféasztalra, Mr. Twelvetrees?
12trees: Nem, Henry, rossz helyre tennéd őket. Én teszem a szendvicset az asztalra. Te csak porold
tovább a székeket!
Henry: Soha nem voltam felolvasóesten eddig. Mit csinálnak ezek a költők?
12trees: Verseket olvasnak, Henry.
Henry: Milyen verseket?
12trees: Úgy hívják, dadaista.
Henry: Az mi?
12trees: Ez nem tartozik rád, Henry!
Henry: Nem akarják, hogy előadjam az Eszkimó Joe-t! (tasli) Jáááj!
12trees: Ne járasd az agyad marhaságokon, hanem folytasd a dolgodat!
Henry: Igen, Mr. Twelvetrees!

--(Kopognak a hátsó ajtón)--

Mabel: Megyek!
Mrs. Lipton: Azt nem lehet csak úgy, Mabel! Elvesztetted a józan eszed?! Ha Mr. Stokes vagy Mr.
Twelvetrees nincs itt, Ivy nyit ajtót. Ha Ivy sincs itt, Henry nyitja az ajtót. Menj, nyisd ki, Ivy!
Ivy: Igen, Mrs. Lipton!
Mabel: Maga sose nyit ajtót?
Mrs. Lipton: Csak ha úgy tartja kedvem.
Mabel: Nekem mindegy, ki nyitja ki azt a rohadt ajtót!
Mrs. Lipton: MIT MONDTÁL?!
Mabel: Semmit, Mrs. Lipton. (Stokes be)
Stokes: Hol van Ivy?
Mrs. Lipton: Éppen ajtót nyit. Ki az most, Ivy?
Ivy: Egy Mr. Fisher, azt mondja műbútorasztalos.
Stokes: Már vártam, én küldtem érte. Erre, Mr. Fisher!
Mrs. Lipton: Jó estét!
Mr. Fisher: Jó estét! (Mabelnek) Jó estét!
Mrs. Lipton: Mit keres itt egy műbútorasztalos ilyen késő este?
Mabel: Hát én nem karcoltam föl semmit, ne okoljon! Nem is emlékszem, mikor karcoltam meg
valamit.
Ivy: Megnézem, mi történik.

--(Hall)--
Stokes: Várjon itt! (bekopog a szalonba)
Őméltósága: Tessék!
Stokes: Az asztalos megérkezett, uram.
Őméltósága: Jó, küldje be.
Stokes: Erre tessék!
Őméltósága: Áh, jó estét!
Mr. Fisher: Jó estét, uram.
Őméltósága: Furcsa szagokat fog produkálni?
Mr. Fisher: Nem orrfacsarókat, Méltóságos úr!
Őméltósága: Mert felolvasóestet tartunk az ebédlőben, de nem fogunk ide jönni.
Stokes: Belefoghatna, uram?
Őméltósága: Természetesen. Megnézem, mit csinálnak a lányok. (ki)
Stokes: Hol a cigarettás doboz?
Mr. Fisher: Ehe, itt van, ni. Meg a smaragd és az adóslevele. Akkor, hol van a széf?
Stokes: Az ablaknál. És itt a karcolás.
Mr. Fisher: Hmm, igen, beletelik úgy 1 órába. Igen, ez a zár, ez nem okoz gondot. 10 perc és
kinyitom.
Stokes: Minél hamarabb eltűnik, annál jobb!
Mr. Fisher: Hm, jó munkát kell végeznem, különben még gyanút fognának. Ezt nem akarjuk, ugye?
Stokes: Fogjon neki! (Stokes kimegy)
Ivy: Apa, ki ez? A műbútorasztalos?
Stokes: Visszahozta a cigarettásdobozt.
Ivy: Ki fogja rabolni a széfet?
Stokes: Igen, Ivy.
Ivy: Ezt ne engedd!
Stokes: Hogy tehetném? A kezében vagyok!
Ivy: Most mit fogsz csinálni?
Stokes: Még egy óra hosszat itt lesz, majd kigondolok valamit. Ezek a költők lesznek.
12trees: Kinyitja az ajtót, Mr. Stokes?
Stokes: Nem. Én nem nyitok ajtót, James. Maga nyit ajtót.
12trees: Meg akar tanítani a feladatomra?
Stokes: Ne várakoztassa őket, James!

--(Ebédlő)--
Poppy: Rettentő ideges vagyok.
Cissy: Ugyan miért, te buta tyúk?
Poppy: Nem fogsz nevetni, ugye Apa?
Őméltósága: Megpróbálok nem.
Teddy: Henry! Ismered Miss Cartwright Rose nevű szobalányát?
Henry: Miss Cartwright Rose nevű szobalányát? Nem, sajnos nem. Nem ismerem. De bárhogy is,
nem mondhatok verset. (Érkeznek az előadók, Stokes bemutatja a meghívottakat)
Stokes: Mr. Hamish Kintyre, Miss Lucille Pennhaligan, Miss Francesca Dyke-Hardy, Mr. Aubrey
Wilmslow.
Őméltósága: Jó estét, Mr. Wilmslow! Lányaim úgy tartják maga szuper jó fej!
Wilmslow: He-he, ez mit jelent?
Őméltósága: Nos, egyfajta amerikai szleng, mint „jó fej” és „dögös” és „majd megmutatom”!
Wilmslow: Igazán? Hmm…na.
Őméltósága: Mi az ördög ez?
Cissy: Egy szengerfon, Apa! Aubrey a verseit szengerfonra írja.
Őméltósága: Értem, fújni fogja?
Poppy: Nem, belebeszél. Teltebbé teszi a hangokat.
Wilmslow: Teljesen megőrjítenek! Ez a lökött Francesca Dyke-Hardy az állványt otthon hagyta!
Őméltósága: Ó, semmi baj, ne bánkódjék, a fiú majd tartja.
Poppy: Ó, Jerry drágám, de jó, hogy látlak!
Jerry: Elhoztam Cissy társát, Penelope-t!
Poppy: Ó, drága vagy!
Jerry: Jó estét!
Őméltósága: Jó estét, maga az egyik költő?
Jerry: …Jerry vagyok!
Poppy: Ismered Jerry-t, Apa! Ezerszer járt már nálunk.
Őméltósága: Ó, igen, persze. Foglaljon helyet! (félre) Nem túl markáns egyéniség, nem igaz?
Poppy: Ohh.
Stokes: Miss Penelope Barrington-Blake!
Poppy: Helló, Penelope. Cissy ott van bent.
Penelope: Oh, köszönöm. Cissy, drágám!
Cissy: Penelope! (Cissy és Penelope szájon csókolják egymást Őméltósága orra előtt)
Penelope: Isteni vagy!
Őméltósága: A lányok manapság szájon csókolják egymást?
Teddy: Nem tudom. Én mindig szájon csókolom őket.
Őméltósága: Igen. Ezt mi mind jól tudjuk.
Stokes: Lady Maud Sainsbury!
Őméltósága: Maud néni! (a Lady be)
Maud néni: George! Hol van a cigarettásdobozom?
Őméltósága: Megkülönböztetett helyen a szalonban. (Lady el)

--(Konyha - szól a csengő)--

Mrs. Lipton: Jó ég, egymás hegyén-hátán érkeznek.
Mabel: Ezek a poéták furcsán festenek! Elraktuk az ezüstöt?
Mrs. Lipton: Nem hiszem, hogy lopnak, de Isten a tudója, miből élnek meg!
Wilson: Jó estét mindenkinek!
Mrs. Lipton: Jó estét, kapitány!
Wilson: Itt strázsáltam az elmúlt tíz percben, igazi pantomim volt. Az egyik fickó egy nagy kürtfélét
cipelt a hóna alatt, mint egy varázssapka. Fel is teszi majd a fejére?
Mrs. Lipton: Nem tudom, remélem Ivy mindent elmesél majd.
Wilson: Egy ifjú hölgy vár odakinn.
Mrs. Lipton: Óh, biztos az a Rose lesz az, akiről James beszélt. De miért várakozik ott kint?
Wilson: Jöjjön, kedves. Maga Rose, nem igaz? (a lány tátog) Elismételné?... Hangosabban, nem kell
félnie a rendőrségtől! … Áh, Rose nem jöhetett, őt küldte maga helyett. Hogy hívják? …
Óh, a neve Emma.
Mrs. Lipton: Óh, jó. Akaszd fel a kabátod Emma, és foglalj helyet. Mr. Twelvetrees majd
megmondja, mit csinálj aztán.

--(Lady Maud jön ki a szalonból)—

Maud néni: A cigarettásdobozom az asztalon van.
Stokes: Igen, asszonyom. Őméltósága nagyon szereti.
Maud néni: Van egy furcsa ember bent. Térden állva könyörög egy csomó kisüveghez. Ő az egyik
költő?
Stokes: Feltételezem, asszonyom.
Maud néni: Ohohoh! De izgalmas!
Ivy: Apa, ijesztő vagy!
Stokes: Egy perc és kinyitja a széfet, Ivy.
Ivy: És most mit csináljunk?
Stokes: Menj föl, és csomagolj.
Ivy: Nem szökhetünk meg, az még rosszabb lenne. Le kell állítanod!
Stokes: Hogy tehetném? Csak egy szót szóljon Őméltóságának és a dutyiban végzem!
Ivy: Óh, Apa, ne!
Stokes: Menj be és légy természetes!

--(Ebédlő)--
Poppy: Mindenki megérkezett, Apa. Kezdhetjük?
Őméltósága: Kongasson meg valamit, James!
12trees: Igen, uram. (rácsap néhányszor a kredencre)
Őméltósága: Jó estét mindenkinek! Üdvözlöm önöket e felolvasáson, melyet Aubrey Wilmslow és
csoportja tart. (Az egyik zenész vonójával véletlenül megböki, mire elakad a szava)
Elöljáróban, néhány szót arról, hogy britek lévén, manapság nem vagyunk korlátoltak. Így,
ha felüti fejét valami új, szívesen utat engedünk neki, akár szeretjük, akár nem. De bárhogy
is, íme az öcsém Teddy! (taps)
Teddy: Höm, Aubrey Wilmslow, akkor hívta magára a kritikusok figyelmét, mikor újszerű versét
teljesen pucéran szavalta.
Jerry: Nem vagyok meglepve. Ha-ha-ha!
Poppy: Sssss!
Teddy: Úgy értem, teljesen újszerű, Pucéran című költeményét. Öhm…öhm…Aubrey Wilmslow.
(felolvasóest megkezdődik)
Wilmslow: Ez a legújabb versem hangra és szenge’fonra. A címe: Veszett lelkek, veszett lelkek,
vándorolnak, vándorolnak. (belemondja a tölcsérbe)
Veszett lelkek, veszett lelkek,
vándorolnak, vándorolnak.
Veszett lelkek, veszett lelkek,
elmerengnek.
Kórus: Veszett lelkek, veszett lelkek! (csörgő és bőgővonás)
Wilmslow:
Merre menjünk, merre menjünk?
Vándorolnak, vándorolnak.
Látják a szirtet elől.
Ez hát a válasz.
(Teddy megindul ki)
Vagy csak kréta?
Ez hát a válasz?
Kórus: Igen! Igen! Kiáltják: Igen! Igen! (csörgő és bőgővonás)
Wilmslow:
Vagy csak kréta?
Kórus: Nem!(csörgő és bőgővonás)
Wilmslow:
Előre!
A szirt fölött, mint sárga citrom,
egyenként,
fölött,
fölött.
De a dagálynak vége…
Őméltósága: Befejezte?
Poppy: Azt hiszem.
Őméltósága: Briliáns! (taps)
Jerry: Mi volt ez a szirtek fölött röpködő sárga citromokkal?
Poppy: Hallgass, Jerry!

--(Szalon. Lavy be, piát keres. Beleszagol a döbbent Mr. Fisher bútorjavító folyadékos üvegébe.)--
Lavender: A maga helyében nem ezt innám! (el)

--(Teddy a pálmaházban)--
Teddy: Áhm!
12trees: A sherry-je és a mandulája, uram.
Teddy: Óh, az szép látvány lesz! (Emma bejön)
Teddy: Maga nem Rose! Ennek nincs görbe orra. Rossz lányt hozott nekem.
12trees: Rose nem ért rá, Miss Cartwright szerint Emma is megteszi.
Teddy: Elrontotta az estémet! Mehetek vissza ezekhez a buta költőkhöz. Távozzanak!

--(Szalon)--
(bőgő, gyorsuló tempóban szól)
Ivy: Apa, ezt én nem bírom tovább. Ha nem csinálsz vele azonnal valamit, majd én. (Kimegy)
(Lavy átbukdácsol egy sor előtt, önt magának majd visszabukdácsol. Közben a bőgős a Cápa
hangeffektjét intonálja)

--(Cselédlépcső)-
12trees: Ne aggódjon Emma, majd gondoskodom a pénzéről. (Ivy robog le)
Ivy: Kérem, Mr. Twelvetrees, segítenie kell nekem! Tudom, hogy igazából melegszívű, még ha
titkolja is. Mr. Stokes valójában jó ember.
12trees: Ivy, hosszú évek óta ismerem. Nem fogok börtönbe jutni azért, hogy mentse a bőrét.
Ivy: Könyörgöm, ne hagyjon el! Mindig felnéztem magára. Mindig úgy éreztem, ha bajban vagyok,
magához fordulhatok.
12trees: De te nem vagy bajban, Ivy. Mi a csudának izgulsz Alf Stokes-ért?
Ivy: Mert ő az apám.
12trees: (döbbenten) Óh, Ivy, mennyire sajnálom!
Ivy: Óh, kérem, kérem, kérem, segítsen!
12trees: Ivy, gondolkodnom kell. Megteszem, amit tudok. És Ivy, jó lány vagy. A te kedvedért
teszem. (Stokes le, 12trees fel)
Stokes: Ez hova megy?
Ivy: Mindent elmondtam neki.
Stokes: MIT CSINÁLTÁL?!
Ivy: Segíteni fog neked!
Stokes: Ő segít nekem?! Utálja a szagomat is! Most jól megcsináltad, Ivy!

--(Szalon. Mr. Fisher a széffel kínlódik még mindig)--

Mr. Fisher: Átkozott zár! (12trees nyit be)
12trees: A szakács kérdi, nem kér egy kakaót?
Mr. Fisher: Oh, nagyon kedves maguktól, de nem köszönöm, nem hagyhatom abba, amíg nedves.
Bele kell simítanom a folyadékot.
12trees: Ahogy óhajtja. (a dobozt Mr. Fisher háta mögött a kabát zsebébe teszi, majd kimegy)

--(Versfelolvasás ismét, Lavy piát tölt)--

Wilmslow:
Guggolva egy cserépben,
kukucskálok a lukon át,
az alján.
Kórus: Az alján! (csörgő, bőgő)
Wilmslow:
Jól megvagyok a cserépben.
Állok és kukucskálok át,
az alján.
Kórus: Az alján! (csörgő, bőgő)

--(12trees Igyekszik le a konyhába)--

12trees: Wilson kapitány, kérem jöjjön velem a szalonba!
Wilson: Nem értettem jól.
12trees: Kérem, semmi kérdést! Mr. Stokes, kérem, jöjjön maga is!
Stokes: Itt van ni, mit mondtam neked, Ivy. Ilyen a te barátod. (Ivy sírni kezd)
Mrs. Lipton: Oh, Ivy, mi a baj, mondd?
Ivy: Elnézést, Mrs Lipton, úgy is mindjárt kitalálja.

--(Szalon. Mr. Fisher még háttal)--

12trees: Ott van ni, kapitány.
Mr. Fisher: Mi baj van?
12trees: Ez a maga kabátja?
Mr. Fisher: Igen, mi van vele?
12trees: Belenyúlna a zsebébe, kapitány?
(Wilson kapitány zsebet vizslat, előszedi a cigarettatartót)
Mr. Fisher: Én nem loptam el! Valaki biztosan beletette!
Wilson: Óh, drága, óh, drága. Hol is hallottam ezt azelőtt? Nem akarok cirkuszt, Őméltósága estélyt
ad! És nem akarom, hogy megzavarjuk! Maga velem jön! Leviszem a konyhába, gyerünk!
 Gyerünk!!

--(Felolvasó est. Teddy visszaért - heves bőgővonaglás)--

Őméltósága: Merre jártál?
Teddy: Törődj a magad dolgával!
Őméltósága: A legjobbat kihagytad!

--(Konyha)--
Wilson: Mrs. Lipton, ez rendkívül kellemetlen lehet. Magunkra hagynának a hölgyek?
Mrs. Lipton: Oh, igen. Igen, kapitány.
12trees: Ivy-nak maradnia kéne, ő tanú.
Wilson: Nagyon helyes, maradjon Ivy!
Ivy: (súgva és levegővétel közben) Bocsánat, Apa!
Wilson: Nos, mit tud felhozni a mentségére?
Mr. Fisher: Szerintem erről inkább Mr. Stokes-ot kérdezze!
Stokes: Igen, hát…ööö…az úgy alakult, hogy...
12trees: Egy pillanat, Mr. Stokes! Nem emlékszik erre az emberre? Velünk volt a lövészárokban
vagy nem?
Stokes: Igen?
12trees: Hát persze! Megmentette az életünket, a ’18-as háborúban.
Stokes: Óh, igen, tényleg, emlékszem. Megmentette az életünket.
Wilson: Ez igaz?
Mr. Fisher: Igen, így volt. Megmentettem őket.
12trees: Sajnálom, Wilson kapitány, tudom, hogy szabályellenes, de csak nem tartóztatná le egy
régi cimboránkat, mert nehéz idők járnak rá?
Wilson: Hát nem tudom, mit tegyek.
12trees: Bizton állíthatom, hogy Mr. Stokes és én bőkezűen megajándékoznánk a rendőrség
jótékonysági alapítványát. Nem igaz, Mr. Stokes?
Stokes: Ó, persze.
12trees: Mondjunk talán 5 fontot?
Wilson: Hát, szerintem nekünk, öreg katonáknak össze kell tartanunk.
12trees: Van 5 fontja Mr. Stokes, ugye van?
Stokes: Ó, igen, igen, igen.
12trees: Tessék!
Wilson: Rendben van, köszönöm. A legjobb lesz, ha most eltűnik!
12trees: Ó, kikísérem az épületből.
Stokes: Én is megyek.

--(Személyzeti bejáró)--
Mr. Fisher: Ezt nem ússzák meg szárazon! 200 fontot adtam azért a dobozért.
12trees: Ez lenne az, Alf?
Stokes: Mínusz 5 font.
12trees: Fogja hát! Nagy szerencséje van barátom!
Stokes: Hé, várjunk egy percet, kifosztotta Őméltósága széfjét!
Mr. Fisher: Nem tudtam az átkozottat kinyitni!

--(Konyha)--
Wilson: Jó, jó! El van hát intézve. Tudja, azon gondolkoztam, Ivy, ha ez az ember nem menti meg
Mr. Stokes és Mr. Twelvetrees életét, nem lettek volna életben, hogy megmentsék a
Tiszteletreméltó Teddy-ét!
Ivy: Rengeteg életmentés volt a háborúban, nem igaz? (12trees és Stokes visszaér) Elment már?
Stokes: Elment.
Wilson: Szólok Mrs. Lipton-nak és Mabel-nek, hogy jöhetnek.
Stokes: Kösz, James!
Ivy: Óh! Mr. Twelvetrees, csodálatosan csinálta! (nyakába ugrik) Csodálatosan!!!
12trees: Tartózkodjunk az érzelmektől, Ivy!
Stokes: Barát vagy, James, igazi barát! Hamis bizonyítékot szereztél, hazudtál és csaltál, pont értem!
12trees: Az a gond magával, Alf Stokes, hogy ha gazemberkedésre kerül a sor, megvan a
hajlandósága rá - csak a tehetsége hiányzik!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
7. rész - Munka vagy szerelem?

--(Hajnali kettőt üt az óra, Ivy és Stokes a szalonban.)--

Ivy: Apa! Apa!! (rázogatja)
Stokes: (felretten álmából) Hö?
Ivy: Hajnali két óra!
Stokes: Azért ráztál fel, hogy ezt közöld velem?!
Ivy: Mennyi ideig kell még így várnunk?
Stokes: Nem tudom Ivy, biztos betértek a Kit Kat Club-ba.
Ivy: Ó, az rettenetes hely. Olvastam róla a színházi lapban. A férfiak nőnek öltöznek, a nők meg
férfiaknak.
Stokes: Szerintem összekevered a konzervatív klubbal, Ivy.
Ivy: Ez most teljesen mindegy. Már hatkor fenn kell lennem.
Stokes: A munkához tartozik, Ivy. Ezek csak szórakoznak, míg mi minden órát kidolgozunk.
Ivy: ÉN dolgozom minden Istenadta órán! Nekem kell kora reggel a teástálcákat elkészítenem,
mielőtt te felébrednél és te szundikálhatsz délután. Ez nem jó így, Apa!
Stokes: Ne hívj Apának!
Ivy: Mi bajod vele? Henry és James is tudja.
Stokes: De nem kell, hogy még többen megtudják! Csak a csodás ajánlás miatt kaptad meg ezt az
állást.
Ivy: Te hamisítottad őket!
Stokes: Pontosan, de ne kérdezzenek róla minket!

--(Teddy, Rose)--
Teddy: Várj itt és csak semmi zajt! ... Tiszta a levegő.
Rose: Ó, Misszter Teddy! Hát nem izgalmasz ez? Amint meghallottam a létra hangját az ablakomnál,
kinésztem és megláttam magát a lábánál. A holdfény megcillant a monokliján, azt
gondoltam: álmaim hercege jött.
Teddy: Nagyon kedves tőled, hogy ezt mondod. Kaphat álmaid hercege egy csókot?
Rose: De nem fog békává váltoszni, ugye?
Teddy: Nem hinném, hogy ez megtörténne. Kérek egy csókot!
Rose: Ó, én arab szejkem, ragaggyon karjaiba és uralkoggyon, rajtam!
Teddy: Ó, gyere!

--(Szalon)--
Ivy: Apa! Apa, Apaaa!! Valaki jár odalenn! Szerintem tolvajok.
Stokes: Megyek, megnézem. (a piszkavasat a kezébe veszi)

--(Teddy, Rose)--
Rose: Ugyan, hová visz?
Teddy: A paradicsomba... A szalonba, történetesen, ott ég a kandalló. Megtennéd drágám, hogy
 kinyitod az ajtót?
Rose: (vihog)
Teddy: Köszönöm!
Rose: Óh, milyen erősz!
Teddy: Csak miattad Rose. Tíz ember ereje szállt belém!

--(Szalon)--
Stokes: Gyere, nem kell hogy észrevegyen. A Tiszteletreméltó Teddy az.
Ivy: Ki van vele?
Stokes: Miss Cartwright cselédje, Rose.
Ivy: Apaa!
Stokes: Mi van?
Ivy: Mért kell cipelni? Megsérült a lába?
Stokes: Nagyon valószínű, Ivy. A szobájába viszi, hogy bekötözze szépen. Gyerünk a szalonba!
Ivy: Mrs. Liptonnak van egy gumiharisnyája a szobájában. Gondolod, Mr. Teddy ráhúzná Rose
lábára?
Stokes: Nem nagyon hiszem, Ivy.
Ivy: Azt hiszem, ide jönnek!

--(Rose és Teddy felérnek)--

Rose: Úgy érzem menyasszony vagyok, akit nászágyba visznek!
Teddy: Reméltem, hogy így lesz.
Rose: Óhh! Milyen szép itt!
Teddy: Helyezkedj el, én addig felélesztem a tüzet. (fújtat) Most már jobb.
Rose: Gyorszan életre keltette. Jól bánik a fújtatóval.
Teddy: Cserkész voltam.
Rose: A cserkészek fújtatót használnak?
Teddy: Nem, két követ összeütöttünk és felszikráztak.
Rose: Márisz érzem a meleget.
Teddy: Belőlem árad. Az egész testem lángban ég! Az első alkalommal amint megláttalak,
mosószappannal sikáltad a lépcsőt. Életre keltettél valamit bennem, amit örökre halottnak
hittem.
Rose: Mi volt asz?
Teddy: Szenvedély volt, csupa szenvedély! Amikor másodszor láttalak, keményített kötényt viseltél.
A hamut szórtad ki a szemétbe. Aztán éjszaka, mikor a fényt láttam a szobádban, az
ablakhoz jöttél, hogy behúzd a függönyt és megláttam (hebeg)… és megláttam, az
ingválladat, a távcsövemmel.
Rose: Én nem hordok ingvállat, a kombiném volt!
Teddy: Oh, Jézusom. Innom kell egyet.
Rose: Én isz kaphatnék?
Teddy: Az égre, persze! Igyunk kettőnkre Rose!
Rose: Ninc itt az ideje, hogy hazamenjek?
Teddy: Hogy? Haza?! HAZA?! Háháháhá! (pohár a kandallóba repül, rommá törik)
Rose: Eszt meg mért cinálta?
Teddy: Az oroszok így csinálják.
Rose: Mért, maga orosz?
Teddy: Néha úgy gondolom, hogy van bennem egy kis tatár vér.
Rose: Aszt hittem, az mártász, amit a halra tesznek.
Teddy: Hm?
Rose: Tatár!
Teddy: Nem, nem, nem. A tatárok vad emberek, akik a sztyeppén vágtatnak és nőket rabolnak.
Rose: Óh, ezen már túl van, ahogy felcipelt a hátszó lépcőn!
Teddy: Óh, Rose, ezt a mennybe menetelünkre! (Kiissza Rose poharát is, majd az is a kandallóban
végzi)
Teddy: Óh, ez a bátyám!
Rose: Őméltószága! Azt mondta, mind alszanak.
Teddy: Gyorsan, bújjunk a függöny mögé! (meggondolja) Nem! Valószínűleg idejönnek. Gyorsan, az
ebédlőbe!
(Ivy, Stokes előjön a függöny mögül)
Ivy: Ó, remélem, nem hiszik, hogy én törtem össze. Ha így iszogatnak Oroszországban, nem sok
poharuk lehet!
Stokes: A kötényed, Ivy!

--(Bejárat)--
Stokes: Á, jó reggelt, Miss Cissy! Jó reggelt, Miss Poppy!
Poppy: Jó reggelt, Stokes.
Stokes: Jó reggelt, uram! Remélem szép estéjük volt!
Őméltósága: Igen, de ezek az éjszakai kirándulások kimerítőek!
Stokes: Ismerem az érzést, uram!
Poppy: Jerry elvitt minket a Silver Slipper-be. Tükörből van a táncparkettje!
Őméltósága: Nagyon veszélyes!
Cissy: Kár, hogy fent kellett maradnod, Ivy!
Ivy: Semmi baj, Miss Cissy!
Cissy: Hánykor kell felkelned?
Ivy: Pont hatkor.
Őméltósága: Aludjon nyugodtan holnap, Ivy...
Ivy: Köszönöm, uram!
Őméltósága: ...Mondjuk hat harmincig!
Ivy: (kissé hervadtan) Köszönöm szépen!
Poppy: Vigyázz a köpenyemre, Ivy. Ne gyűrd össze, mint a múltkor tetted!
Ivy: Nem az én hibám volt, Miss Poppy!
Poppy: Ne feleselj!
Poppy: Oh, James! Eddig sosem láttam pizsamában és hálóköntösben!
12trees: Összetörő üvegek hangja riasztott fel, Miss Poppy!
Poppy: Még riadtnak sem láttam eddig!
Stokes: Rosszat álmodhatott James. Visszamehet az ágyába.
Őméltósága: Stokes!!
Stokes: Uram?
Őméltósága: Jöjjön ide! Mik ezek a poharak a kandallóban?
Stokes: Gondolom a Tiszteletreméltó Teddy balesete volt, uram.
Cissy: Két órával ezelőtt otthagyott minket. Azt mondta egyenesen az ágyba megy.
Stokes: Ez volt a szándéka, nem igaz, Ivy?
Ivy: Igen, ez volt.
(Henry jön le pizsamában, egy szoborral felfegyverkezve)
Henry: Csörömpölést hallottam! Tolvajok voltak?
12trees: Hogy merészelsz így megjelenni Őméltósága előtt?! Menj vissza a szobádba, Henry!... Ez
meg minek van nálad?
Henry: Le akartam ütni őket!
12trees: Nem ütünk le tolvajokat Őméltósága dísztárgyaival!
Henry: Meg fogom jegyezni, Mr. Twelvetrees!
Cissy: Iszom egy brandy-t szódával. Poppy?
Poppy: Én tisztán kérem.
Cissy: Óh, kifogyott a szóda.
Poppy: Találsz az ebédlőben
Ivy: Áthozom, Miss Cissy.
Cissy: Nem szükséges, futás az ágyba.
Ivy: (a szája sarkából) Apa!
Stokes: (szintén a szája sarkából) Semmi közünk hozzá, Ivy.

--(Cissy át az ebédlőbe szódáért. Villany fel, női sikoly)--

Cissy: Te jó ég!

--(Szalon, folyosó)--
Őméltósága: Mi ez?
Poppy: Talán mégis rablók. (mind elindulnak át az ebédlőbe)
(Henry odanyújtja a dísztárgyat Őméltóságának.)
Őméltósága: Köszönöm szépen. … Teddy!!
Teddy: Ez itt Rose.
12trees: Miss Cartwright cselédje, uram.
Őméltósága: Hogy tehetted, Teddy? A szolgálók előtt!
Teddy: Elmúltam 21, azt teszem, amit akarok!
Őméltósága: Az én házamba soha! James, vigye vissza a lányt, ahonnan jött!
12trees: Igen uram. Henry, vidd le Rose-t amíg felöltözöm!
Henry: Igen Mr. Twelvetrees.
Őméltósága: (Poppy-nak és Cissy-nek) Ti ketten gyerünk ágyba! (Teddy-nek vicsorogva) Várlak az
irodámban reggel!
(Teddy is menne már ki az ebédlőből, mikor visszafordul)
Teddy: Ivy! Meg tudsz nekem bocsájtani?
Ivy: Pardon?
Teddy: Azt mondtam, beléd vagyok szerelmes, de Rose teljesen felkavarta a lelkem!
Ivy: Ó, ez nem baj!
Teddy: Rendes lány vagy! Megtennél nekem egy szívességet (Stokes, mint a sarkantyúzott ló
odakapja a fejét)
Ivy: Attól függ, mit.
Teddy: Van még egy szemüveged? Szeretném, ha Rose felpróbálná.
Ivy: Sajnálom, de csak ez van.
Teddy: Affrancba! (Teddy el)
Ivy: Milyen romlottak ezek a nemesek, igaz?!
Stokes: Ne aggódj, Ivy, nem tart már soká!

--(Ivy kopog Lavy ajtaján)--

Papagáj: Szabaaad!
Lavender: Ó hallgass, szabad!
Papagáj: Hallgass! Szabad!
Ivy: Itt a reggelije Lady Lavender. (egy üveget vesz elő az ágy mellől)
Lavender: Óhh, oda tettem, hogy emlékezzek rá. Üres.
Ivy: Végezzen gyorsan a reggelivel és ne feledje, délelőtt jön az orvos, hogy megvizsgálja.
Lavender: Rám akarják bizonyítani, hogy hülye vagyok!
Ivy: Ó, milyen borzasztó!
Lavender: Te nem hiszed, hogy hülye vagyok, ugye?
Ivy: Nem, persze, hogy nem!
Papagáj: Hülye! Hülye! Hülye!
Lavender: Ó, hallgass! A pénzem kéne nekik, de nem fogják megkapni, mert nem tudják, hol van! Az
ágy alatt van. Vagyis este még ott volt! Nézd csak meg, ott van-e még?
Ivy: Rengeteg kacat van itt! (előhúz egy kitömött állatot) Ez mi?
Lavender: Egy manguszta. Távol tartja a kígyókat.
Ivy: De hisz döglött!
Lavender: A kígyók nem tudják! A pénz egy kis kofferban van.
Ivy: Meg van.
Lavender: Nyisd csak ki!
Ivy: Igen, Lady Lavender.
Papagáj: Csupa nyolcfontos! Csupa nyolcfontos!
Lavender: Hallgass, hallgass! Ez a baj a papagájokkal, nem lehet tudni, honnan is jöttek.
Ivy: Életemben ennyi pénzt nem láttam még!
Lavender: Tegnap este elkezdtem számolni, de 9486 font 14 shilling és 9 penny-nél elaludtam.
Megmondom mit! Átszámoljuk újra az egészet!
Ivy: Ó, nincs rá időm. Engem vár a munkám, magát meg a reggelije.
Lavender: Jó, hát legyen. Tedd csak el, megszámoljuk később. És Ethel, esküdj meg nekem
ünnepélyesen, hogy egy árva szót sem szólsz senkinek a pénzről!
Ivy: Persze, hogy nem fogok. Esküszöm az életemre! Parancsol még valamit?
Lavender: Nem, ez minden. Most elmehetsz.
Ivy: Jó, akkor most elmegyek (Ivy elindul)
Lavender: Miért görnyedsz össze? Azt hiszed, valamit hozzád vágok, ugye?
Ivy: Rendszerint ezt csinálja.
Lavender: Biztonságban vagy, ígérem neked!
Ivy: Hála Istennek! (tányér landol az ajtón, az étel folyik lefelé rajta)
Lavender: Ohohohóh! Becsaptalak! Az ujjaimat összefontam!

--(Stokes, az ételliftnél, többiek a konyhában)--

Stokes: Piszkos edény betéve, Mr. Twelvetrees!
12trees: Köszönöm, Mr. Stokes. Húzd le a piszkos edényt, Henry!
Henry: Igen, Mr. Twelvetrees.
12trees: Vidd át őket Mabel-hez, Henry!
Henry: Igen, Mr. Twelvetrees.
Mabel: Persze, hozd csak ide őket, ezért vagyok itt. (Wilson érkezik)
Wilson: Reggelt mindenkinek!
Kórus: Reggelt! / Jó reggelt!
Wilson: Kaphatnék egy csészényit kiváló teájából, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Rögtön kész, kapitány! Korán jött ma reggel.
Wilson: 11-re a törvényben kell lennem.
Mrs. Lipton: Semmi komoly, remélem!
Wilson: Tudja, elkaptam egy bukmékert, aki tiltott fogadásokat kötött. 10 shillinget kínált, hogy
engedjem el! A szemét alak!
Henry: Rendszerint egy fontot kap, ugye?
12trees: Tartsd a szád, Henry! (Tasli)
Henry: Jáúj!
Mrs. Lipton: Foglaljon helyet, kapitány! Tegnap este megette az utolsó meggyes lepényt is, ha nem
tévedek.
Henry: Ne aggódjon, már sül a következő! (Ivy leér)
Ivy: Itt van még egy tálca, Miss Cissy-é.
Mrs. Lipton: Miss Cissy-é? (megáll a kés a levegőben) Nem voltál ott soká, ugye?
Ivy: Neem! Itt a tálca, Mabel!
Mabel: Már megint egy! Fogadok, ha az égbe megyek még ott is mosogatni fogok!
Ivy: Biztos vagyok, hogy ott van egy nagy mosogatógép!
Mabel: Akkor azt kell tekernem majd!
Mrs. Lipton: Ízlett Lady Lavender-nek a reggeli, Ivy?
Ivy: Hát a zabkását hozzám vágta, de a többit nem vártam meg.
12trees: Ivy! Négyszemközt szeretnék beszélni veled!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees!
Mrs. Lipton: Egek! Ivy bajba került?!

--(Ivy és 12trees elvonul)--

12trees: Nézd, Ivy, az apádról akarok beszélni veled.
Ivy: Kiről?
12trees: Mr. Stokes-ról! Ébredj föl, leány! Láthatóan nem fedte fel Őméltósága előtt, hogy a
 hozzátartozója vagy!
Ivy: A mije?
12trees: A lánya! És még egy! Nem árultad el azt sem, hogy még nem álltál szolgálatban sehol,
ugye?
Ivy: Nem.
12trees: Ez nem volt szép tőled, Ivy!
Ivy: Tudom. Az imámban kértem Istent, hogy bocsásson meg, s remélem megtette, mert azt szokta
tenni, nem igaz?
12trees: Igen, Ivy. Azt hiszem, megbocsájt. Jó lány vagy, keményen dolgozol. Nem árulom el a
kilétedet senkinek, feltéve, ha jól végzed a munkádat.
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees.
12trees: Tedd szorgalmasan a kötelességedet és vigyázz a hírnevedre! (Ivy rámered) Most meg mit
bámulsz rajtam, te leány?!
Ivy: Arra koncentráltam, amit mondott.
12trees: Jó. Most végezd a kötelességed! És csukd be a szád!
Stokes: Korán érkezett ma, kapitány. Kifaggatott talán néhány gyilkost?
Wilson: Furcsa, hogy ezt kérdi. Kora reggel kihívtak, hogy azonosítsak egy létrát, ami egy háznak
volt támasztva, itt az utca végén.
Stokes: Miss Cartwright házához. Mr. Teddy-re megint rájött a rapli.
Wilson: Miss Cartwright miatt?
Stokes: A cselédje, Rose az ok.
12trees: Nekem kellett hazakísérnem.
Wilson: Ebben az esetben: Ne szólj szám, nem fáj fejem!
Henry: Ezt mondja mindig, ugye, Mrs. Lipton? (James taslit ad) Áááj!
Mrs. Lipton: Hallottam erről a Rose nevű lányról. Ha engem kérdez, nem jobb a Deákné vásznánál.
Stokes: Múlt éjjel alig menekült meg attól, hogy még rosszabb legyen.
Mabel: Szerintem ez a Mr. Teddy egy szörnyeteg. Le kéne vágni neki.
Ivy: (néz ki a fejéből) Mit akart mondani?
Stokes: A magaviselete, Ivy! Dolgoznia kéne a megélhetésért!
Mrs. Lipton: Ki talál munkát a kétbalkezeseknek?
Wilson: Mit tudna csinálni?
Mabel: Kezdetnek lejöhetne ide és mosogathatna helyettem.
12trees: Ne legyen nevetséges, Mabel! Egy gentleman, mint Mr. Teddy nem dolgozhat a konyhán!
Henry: Hová vezetne ez?
Stokes: Én megmondom, hová fog vezetni: Forradalomhoz! Ha a dolgok így mennek tovább, a
munkások kénytelenek lesznek kimenni az utcára és küzdeni a jogaikért!
Mabel: Így igaz, Mr. Stokes! Jól mondta. A fejek gurulnak majd, mint Franciaországban!
Ivy: Engem elkeserít az ilyen beszéd.
Mrs. Lipton: Egyetértek. Folytasd a mosogatást Mabel!
12trees: Ha így érez Mabel, menjen Oroszországba mosogatni!
Ivy: A poharakkal nem lesz sok gondja!

--(Dolgozó, Stokes be)--

Őméltósága: Tessék!
Stokes: Felvezettem a professzort Lady Lavender szobájába, uram.
Őméltósága: Rendben. Nem vágott hozzá semmit?
Stokes: Amíg ott voltam, nem, uram.
Őméltósága: Sajnos nagy problémát jelent mindnyájunknak.
Stokes: Igen, tudatában vagyunk odalent, uram. Tudomásunkra jutott, hogy az előző specialista, aki
látta, azt mondta, teljesen egészséges.
Őméltósága: Igen, ezért hívtunk egy másikat. Mindenki megmondhatja, hogy nem épeszű. A
bankigazgató felhívott tegnap, hogy közölje velem, minden pénzét kivette a bankból
készpénzben.
(Stokes arcára mohóság ül ki)
Stokes: Készpénzben?
Őméltósága: Papírpénz egy kofferban.
Stokes: És mit csinált vele, uram?
Őméltósága: Feltételezem, a szobájába rejtette.
Stokes: Óhajtja, hogy nyomozást indítsak, uram?
Őméltósága: Nehem, semmi esetre sem! Ilyen játékba nem mennék bele. Legalábbis ma nem. És
mindennek tetejébe az öcsém tegnapi kalandja!
Stokes: Rendkívül szerencsétlen, uram.
Őméltósága: Bárcsak megnyugodna és megházasodna! Felteszem az egész cselédség suttog.
Stokes: Nagyon együttérzőek, uram. Az általános vélemény szerint Mr. Teddy-nek valamilyen
munkát kéne vállalnia, hogy elterelje a gondolatait.
Őméltósága: Igen, teljesen igazuk van, de sajnálatosan semmihez sem ért, komolyan, ki
alkalmazná?
Stokes: Nem alkalmazhatná a saját vállalatánál, uram?
Őméltósága: Nem rossz ötlet Stokes, már gondolkoztam rajta. (Teddy bejön) Köszönöm, ennyi,
Stokes!
Stokes: Értettem, uram.
Őméltósága: Fél órával ezelőtt vártalak!
Teddy: Milyen undok fráter vagy! Nem vagyok iskoláskorú, s te nem az osztályfőnököm!
Őméltósága: Sajnálom, Teddy, de mint a család feje, nem engedhetem meg az ilyen viselkedést.
Vagy méltón viselkedsz és elveszed Madge Cartwright-ot, vagy elhagyod az országot!
Teddy: Eszem ágában sincs elvenni Madge Cartwright-ot, a cselédjét akarom!
Őméltósága: Akkor el kell hagynod az országot.
Teddy: És hova menjek?
Őméltósága: Kapsz egy állást az egyik ültetvényen Malaya-ban.
Teddy: Semmit sem értek a gumihoz.
Őméltósága: Egészen egyszerű, lyukat kell vágni a kis fákban, a gumianyag kicsöpög, te meg kis
csészékbe összegyűjtöd.
Teddy: Igazán, George!
Őméltósága: Elég, ha ellenőrzöd a bennszülötteket.
Teddy: Hagynád, hogy ez történjen a véreddel?
Őméltósága: Nem maradhatsz Angliában, hogy meggyalázd a családot! Mondok valamit. Ez a
 professzor fickó, akit a doktor ajánlott, fönt van Lavender-nél. Azt mondják ő a csúcs, ami
az emberi agyat illeti. Miért ne cseveghetnénk vele, s bízhatnánk rá téged?
Teddy: Nekem nem kell kezelés! Úgy beszélsz rólam, mintha bolond lennék (kopognak)
Őméltósága: Tessék! (Stokes be)
Stokes: Heinrich von Mannheim professzor befejezte Lady Lavender-nél tett látogatását és beszélni
szeretne önnel.
Őméltósága: Jó, küldje be!
Stokes: James most mossa le a gárdróbban.
Őméltósága: Mit kapott?
Stokes: Főként rántottát és egy kis rizses húst a nyakkendőjére.
Őméltósága: Értem, nos, küldje be, amint elkészült.
Stokes: Rendben van, uram.
Őméltósága: Hozzá vágta a reggelijét, el fogja ismerni, hogy hülye.
Teddy: Te is megéred a pénzedet, nem igaz? Te rohadt strici! Elküldesz a malaya-i dzsungelbe
disznómód izzadni, lyukakat fúrni gumifákba, szegény Lavy-t meg megbélyegezteted?
Őméltósága: Egy szó sem esett megbélyegzésről (kopognak) Tessék!
Stokes: Heinrich von Mannheim professzor Őméltósága.
Őméltósága: Jöjjön professzor, jöjjön. Sajnálom, hogy Lady Lavender excentrikusságának célpontja
volt.
Prof: Meglehetősen hozzászoktam az ilyesmihez.
Őméltósága: Az öcsém, Teddy.
Prof: Ő az, akiről beszélt nekem?
Őméltósága: Igen, ő az.
Teddy: George! Kitárgyaltatok a hátam mögött?!
Őméltósága: Csak néhány részletet közöltem a professzorral.
Teddy: Te aljas gazember!
Őméltósága: Nyugodj meg, Teddy! Nos professzor, milyen köveztetésre jutott Lady Lavender-t
illetően?
Prof: Kérem, rendkívül bonyolult, pontos jelentést teszek majd az orvosuknak, ahogy illik…eee…jujj-
jujj…egy kis darab hal, azt hiszem.
Őméltósága: Nos, a másik nagy gondom az öcsém. Rendkívül vonzódik a cselédlányokhoz.
Prof: Hát, ennek két oka lehet. Úuuu… Az első: kisebbrendűségi komplexus, a második:
felsőbbrendűségi komplexus. (Teddy-hez fordul) Érezte már magát kisebbrendűnek?
Teddy: Hát nem ilyen mindenki?
Prof: Magát kérdeztem!
Őméltósága: Próbáld megválaszolni a kérdést, Teddy!
Teddy: Az egész olyan nevetséges! Néha kisebbrendűnek érzem magam, néha felsőbbrendűnek.
Prof: Ááá! (Őméltóságának) Tudathasadásos állapot. Nézzük az agressziót! Érezte már magát
agresszívnak?
Teddy: Néha igen, néha meg nem.
Prof: (ismét Őméltóságának) Nahát, ahogy megmondtam! Skizofrén alkat. Előfordult már, hogy
eleven álmot lát?
Teddy: Hát, előfordult már.
Prof: Előfordult már, hogy nőkről álmodott?
Teddy: Néha.
Prof: És volt rajtuk ruha?
Teddy: Hát, néha igen, néha meg nem.
Prof: Hát semmiben se tud döntésre jutni?! (ismét Őméltóságának) Rendkívül nehéz az eset.
Őméltósága: El tudja vállalni?
Prof: Talán.
Őméltósága: Ki tudja kezelni a cselédlányok iránti vonzalmából?
Teddy: Nem kell kikezelni! A cselédlányok nagyon csinosak.
Prof: Ez az, látja! Sokáig eltarthat.
Őméltósága: Meddig?
Prof: Khm. Talán két, esetleg három évig. (halkabban) A sokkolóterápiával kezdeném.
Összekapcsolnám egy géppel, cselédlányok fényképét mutatnám neki és ahányszor
megtetszik neki egy, sokkot adnék neki!
Teddy: George! Én nem fogok két vagy három évet egy géppel tölteni!
Őméltósága: Igen, igen...
Teddy: Hogy ez a seggfej sokkoljon engem!
Őméltósága: Ez egy kicsit kemény.
Prof: A második megoldás, hogy feleségül vesz egy cselédlányt.
Őméltósága: Ó, nem, ez teljesen abszurd!
Prof: Mi baja a cselédlányokkal? Az én anyám cselédlány volt. H.G. Wells édesanyja is cselédlány
volt.
Őméltósága: Igen, de ő csak egy író, a mi családunkban ez nem megy.
Prof: Ha szabad megkérdeznem, mikor jelentkezett ez először?
Őméltósága: Az öcsém fejsérülést szenvedett a háborúban.
Prof: Mikor, hol?
Teddy: Hát, ha tudni akarja 1918. szeptember 16-án, Amiens határában
Prof: Északra vagy délre?
Teddy: Délre.
Prof: Én is ott voltam.
Teddy: Mi?!
Prof: A másik oldalon.
Teddy: Akkor az egész a maga hibája, biztosan maga tette!
Prof: Mi?!
Őméltósága: Ne légy abszurd Teddy, egy repesz ütött fejbe, a professzor nem lődözött ágyúkkal.
Igaz?
Prof: Nein. Kórházi vonalon dolgoztam.
Teddy: Mit számít az?! Ha nem okoskodnak annyit maguk németek, nem lett volna háború! Az
egész a maguk hibája!! Maga… barbár!
Prof: Barbár? Barbár?? Hogy merészeli? Bécsi vagyok, soha nem állhattam a Kaiser-t!
Teddy: Ááá, mind ezt mondja! Maga disznó! (elkezdi fojtogatni)
Őméltósága: Teddy, Teddy, ne, ne! Uralkodj magadon az ég szerelmére! (kiabál) Stokes, Stokes!
Jöjjön gyorsan! (újra Teddy-hez) Állj le! Hagyd abba! (Teddy már a földön fojtogatja az
 öreget)

--(Wilson és a személyzet az asztal körül, esznek.)--

Stokes: Minden erőnket latba kellett vetni, hogy szétválasszuk őket.
Wilson: Miért nem küldtek értem?
Mrs. Lipton: Nem tehettük volna Wilson kapitány, gondoljon a botrányra!
Wilson: Hallgattunk volna róla, az őrszobán megértik az urak problémáit.
Henry: Van róluk listájuk?
Wilson: Mondja csak, mi történt?
Mabel: (be) Jó! Most én elmegyek. Ürühúst esznek, ugye?
12trees: Igen, Mabel, ürühúst eszünk.
Mabel: Jól néz ki! Már nem is emlékszem arra, mikor láttam ilyen szép ürühúst, hagymával és
borssal.
Mrs. Lipton: Van egy darab kecskesajt a hűtőben, amit hazavihet, Mabel.
Mabel: Az jó lesz.
Ivy: Tele van ürüvel a sütő.
Mrs Lipton: Maradj csöndben, Ivy!
12trees: Aztán Mr. Stokes és én lefogtuk, amíg a professzor a táskájához ment.
Mrs Lipton: Tablettát adott be neki?
12trees: Ne-ne! Elővette az injekciós tűt.
Stokes: Aztán Őméltósága lehúzta Mr. Teddy nadrágját.
Mrs. Lipton: Óh, óhh, ezt a megaláztatást! (Mabel vissza 2 tányérral)
Mabel: Mrs. Lipton, melyiket vihetem? A nagyot vagy a kicsit?
Mrs. Lipton: A kicsit.
Mabel: Ó, köszönöm. (ki)
Ivy: Napok óta ott áll, tiszta penész!
Mrs. Lipton: Csak annyit kell tennie, hogy levágja a szélét!
Mabel: (vissza) Biztos, hogy nem kell az egérfogóba?
12trees: Szükségtelen szarkasztikusnak lennie, Mabel! Nem kell elvinnie, ha nem akarja!
Mabel: Dehogynem viszem el! Csinálok egy becsináltat! (Ajtóból) SAJTTAL! (el, de máris jön vissza)
Iszom egy pohár vizet mielőtt elmegyek, ha tudják nélkülözni. Ne aggódjanak, a
mosogatóból iszom majd!
12trees: Csukd be az ajtót, Henry!
Henry: Igen, Mr. Twelvetrees!
Ivy: Adhattunk volna neki egy darab ürühúst!
12trees: Egykor el kellett volna mennie, csak erre várt!
Mrs. Lipton: Kaphat egy darabot holnap. Ha marad belőle valami.
Wilson: Vigyázni kell a fajtájával! Mindig lesben állnak! (iszik) De bárhogyis, mi történt aztán? Ott
tartottunk, hogy Őméltósága lehúzta Mr. Teddy nadrágját.
Stokes: Aztán a professzor belebökte azt az óriási tűt: Páff!
Mrs. Lipton: Ah! Óh! Ezt a szégyent!
Stokes: Két perc múlva teljesen kinyúlt. James és én egy székre ültettük.
Ivy: Én nem érzem biztonságban magam!
Mrs. Lipton: Hát én nem nagyon ismerem a németeket, de nem hiszem, hogy fojtogatni kéne őket.
Semmi esetre sem itt házban! Mi történt, mikor Mr. Teddy magához tért?
12trees: Inkább Ivy-t kérdezze, ő hallgatózott az ajtónál!
Stokes: A kilincset tisztogatta, én mondtam neki.
Ivy: Őméltósága teljesen lerohanta. Azt mondta, Mr. Teddy gazember, őrült és szégyenfolt a család
becsületén.
Mrs. Lipton: Oh! Szegény Mr. Teddy! Ismerem őt kicsi kora óta! Imádta az édességet! Sokszor
felmászott a lépcsőn, kopogott a szobám ajtaján és azt mondta: "Nincs valamid nekem,
Blanche?"
Henry: Ha engem kérdez, hát elkápráztatta. (Mrs. Lipton taslit ad)
Henry: Jááj!
Ivy: Bárhogy is, Őméltósága azt mondta: "Nem tűröm tovább. Reggel munkába állsz a gyárban!"
Wilson: Melyikben?
Ivy: A Union Jack Gumitársaságnál.
Wilson: Oh, eléggé unalmas munka lesz. Ülni az asztalnál és aktákat szignálni.
12trees: Ne, ne, egyáltalán nem így állnak a dolgok! Ahogy a Tiszteletreméltó Mr. Teddy szavaiból
kivettem, a jelenlegi gyárban fog dolgozni, de a munkásokkal!
Mrs. Lipton: Ó! Ezt a megaláztatást!!! (hüppög) Ó! Meg fogja ölni!!!
Stokes: Kemény munka soha nem árt senkinek!
Ivy: Mit csinálnak a Union Jack Gumitársaságnál? (kés megáll a levegőben)
12trees: Mindenf... Mindenféle... Különböző gumiból készült dolgokat.
Ivy: Mégis, milyeneket?
Stokes: Most inkább ebédelj, Ivy!

--(Szalon)--
Poppy: Még egy csésze kávét Teddy bácsi?
Cissy: Hagyd békén!
Poppy: Óh, micsoda reggel! Remélem Apa nem küld minket is dolgozni?!
Cissy: Hát nem ártana nekünk. Egész nap lustálkodsz, telefonálgatsz a barátaidnak és nagy szemeket
meresztesz James-re. Életed célja annyi, hogy hozzámenj valakihez, mint Jerry, gyerekeid
legyenek, akik majd ugyanolyan semmittevők lesznek mint te.
Poppy: És te mi vagy, te mit csinálsz?
Cissy: Nem ez a lényeg! Tudatában vagyok mi történik körülöttem és figyelek rá. Felfogtad
egyáltalán, hogy 3 millió munkanélküli van az országban?! És a fele éhen hal?!
Poppy: Jerry és én levest osztunk nekik minden kedden este!.. Múlt kedden nem, Angela-nál
voltunk partin, szuper!
Cissy: Én valami hasznosat fogok tenni!
Poppy: Mit?
Cissy: Megtanulok repülni! És pilóta leszek!
Poppy: Hó! Nagyon jó! Elveszed egy pilóta elől a helyet és hárommillió-egy munkanélküli lesz!
Cissy: Látom, hogy veled nem lehet komolyan beszélni! (kopognak) Tessék!
(Ivy be, bókol)
Ivy: A kávéscsészékért jöttem!
Cissy: Köszönjük, Ivy.
Ivy: A Tiszteletreméltó Teddy jól van?
Poppy: Igen, csak kicsit álmos. (Teddy ott fekszik a székben, kómában)
Ivy: Olyan sápadtnak néz ki! (vizsgálgatja) Igazán furcsa karika van a bal szeme alatt! ... Óh, persze,
itt hordja a monokliját! Adjam vissza rá?
Poppy: NE!
Ivy: Félmeztelen nélküle az… az arca!
Poppy: Fogd az edényt és menj!
Ivy: Csak megigazítom a gallérját!
Teddy: (magához tér) Óh, Rose!! (átöleli Ivyt)
Ivy: Áááá! (Teddy a padlóra viszi)
Teddy: Rose! Rose!
Ivy: Engedjen! ENGEDJEN! Ü! Jaj Jaj!

--(Stokes és James az ebédlőben matat)--

Stokes: Őméltóságától jövök.
12trees: Hogy van?
Stokes: Egy kicsit megnyugodott. Holnap reggel el kell vinnem őt és Mr. Teddy-t a gyárba. Maga is
velünk jön.
12trees: Ugyan minek?!
Stokes: Talán azt gondolja, az egyik munkás német. Piszok nevetséges! Egy ember munkába megy
és három másik fogja a kezét! Hányingert kapok tőlük! Be kéne zárni a Lordok Házát!
Lapátot adni a kezükbe és leküldeni őket a BÁNYÁBA!!
12trees: De a fizetést nem bánja, amit péntekenként kap Őméltóságától!
Stokes: Nem élhetek úgy, mint maga! Nem várhatok ölbe tett kézzel, míg én mondhatom meg, hogy
legyen!
12trees: Maga őrült, Alf Stokes! És ráadásul becstelen is! Hogy tehetett szert egy ilyen lányra, mint
Ivy?! Nem értem! Ha nem lennék tekintettel rá, egész egyszerűen rég kidobattam volna!
Stokes: Nem fog beköpni minket, ugye?
12trees: Nem! Feltéve, ha mindketten jól viselkednek!
Stokes: Maga nehéz ember, James Twelvetrees, de én hálás vagyok magának! Kár, hogy ilyen
pomádés, korlátolt disznó!! (Ivy be)
Ivy: Kellemesen elbeszélgettünk?
Stokes: IGEN!! James épp most emlékeztetett választékos, szokásos leereszkedő módján, mennyire
hálásaknak kell lennünk neki, hogy itt maradhatunk!!!
Ivy: Igen! (bókol) Nagyon szépen köszönjük!
12trees: Bocsássanak meg, de fel kell hívnom a virágkötőt. Ezek a virágok elhervadtak. Frisset kell
küldenie. (James ki)
Ivy: De nem veszekedtetek, vagy igen?
Stokes: Nem, megértjük mi egymást, Ivy. Hé, Ivy! Amikor fenn voltál Lady Lavender-nél nem vettél
észre semmi szokatlant?
Ivy: De! Egy mangusztát!
Stokes: Egy mangusztát?!
Ivy: Ki volt tömve.
Stokes: (mohón) Pénzzel volt kitömve!
Ivy: Nem, az ágy alatt találtam!
Stokes: Mit kerestél az ágy alatt?
Ivy: Semmit.
Stokes: Láttál egy bőröndöt?
Ivy: Erről nem fogok beszélni!
Stokes: Láttál, nem igaz? Hallgass rám, Ivy! Tudom, hogy Lady Lavender elment a bankba és
hazahozta az összes pénzét fontokban! Ez a bőrönd tele volt pénzzel, nem igaz?
Ivy: Megígértem Lady Lavender-nek, hogy nem beszélek róla!
Stokes: Gondold el! Az a sok pénz az ágy alatt! És mihez kezd vele? Valakinek jól jöhetne!
Ivy: Már megint az a sóvár pillantás a szemedben, Apa!
Stokes: Nem sóvárgás, politika! A vagyon újrafelosztásáról beszélek.
Ivy: Ezt a tolvajok csinálják!
Stokes: Soha nem fogod megérteni, Ivy! De egyet ígérj meg, ha felkínálja egy részét, ne utasítsd el!!
Ivy: Nagyon szeretlek, Apa! Csak szeretném, ha nem lennél ilyen sóvár és romlott. (puszit nyom az
arcára)

--(Reggel, James Teddy-hez be a tálcával)--

12trees: Jó reggelt, uram! Jó reggelt, hét óra van, uram!
Teddy: Hét óra van! Mi az ördögöt csinál?! Ostoba fráter! Az éjszaka közepén vagyunk!
12trees: Munkába megy, uram!
Teddy: Ó, Jézus! Igen, már megint kezdődik! Ez rémálom!
12trees: Biztos élvezni fogja, ha egyszer ott lesz.
Teddy: Ah, inkább elvettem volna Madge Cartwright-ot! Akkor nem kellett volna ilyenkor
felkelnem.
12trees: Szóljak Őméltóságának, hogy meggondolta magát?
Teddy: Nem! Én azt hiszem, inkább munkába állok! Mit vegyek fel?
12trees: Javasolhatnám, hogy ne legyen túlságosan különc, uram?
Teddy: Ezt hogy érti?!
12trees: Ne keserítse el a munkatársait!
Teddy: (magából kikelve) Ki törődik vele, hogy mit gondolnak?! Buta fráter! Azt veszem fel, amit
akarok! Rakd ki a tatár öltönyömet!
12trees: Ahogy parancsolja!

--(Miss Cissy szobája, kopognak, Ivy be)--

Ivy: Jó reggelt, Miss Cissy! (nyög) Jó reggelt!
Cissy: Mi az ördög történik itt, Ivy?!
Ivy: Korán felhoztam a reggelijét. Ma nem lesz reggeli az ebédlőben. Mr. Teddy dolgozni megy.
Őméltósága elkíséri, Mr. Twelvetrees is és Mr. Stokes vezeti az autót.
Cissy: Mi közöm nekem ehhez?!
Ivy: Őméltósága azt parancsolta: Mindenki hagyjon fel a lustálkodással! Mostantól kezdve korán kell
felkelniük! (Poppy beviharzik)
Poppy: Mi az ördög történik itt, Cissy?! A cseléd épp most járt nálam és hozta a reggelimet! Vidd
csak el szépen, Ivy! Nem tudok zabkásást és sült tojást enni reggel hét órakor!
Ivy: Inkább füstölt lazacot enne?
Poppy: Nem, nem kérek!!
Ivy: Én nem tehetek róla, Miss Poppy!
Poppy: Dehogynem tehetsz róla! Te ébresztettél fel!
Cissy: Apa az oka! Teljesen kivetkőzött a formájából.
Ivy: Nekem fél hatkor kellett felkelnem.
Poppy: Téged ezért fizetnek, engem nem! Háromkor feküdtem le.
Ivy: Sajnálom Miss Poppy.
Poppy: Jól van. Jól vigyázz, mit csinálsz!

--(Ház előtt, James körüljárja az autót)--

12trees: Mr. Stokes!
Stokes: Eegen?
12trees: Két ujjlenyomat látszik a motortetőn, pont ahol a szobrocska áll.
Stokes: Hát lehelj rá és töröld le, James!
12trees: Van egy portörlője?
Stokes: Használd a kesztyűdet!
(Mrs. Lipton, Mabel, Henry kocog ki a konyhából)
Mrs. Lipton: Óh, a nagy kocsival fognak menni!
Henry: Mint egy halottaskocsi!
Mabel: Amikor szegény öregem elment, nem volt halottaskocsi. Egy zöldségeskocsira raktuk. És
mikor a koporsót a templomba vittük, káposztalevelek lógtak az alján.
(Wilson kapitány iramlik be a kapun)
Wilson: Mr. Stokes!
Stokes: Mit akar?
Wilson: Amikor Őméltósága indulásra kész, kiállok az úttestre és feltartóztatom a forgalmat.
(Stokes köpni, nyelni nem tud. Ajtó nyílik, Cissy, Poppy, Teddy, Őméltósága ki, Poppy sóhajt.)
Poppy: Ahm! Szervusz, Teddy bátyó! (puszi)
Őméltósága: Igyekezz, kérlek, elkésel!
Teddy: Ó, de a tiéd az a hülye gyár!
Őméltósága: Példát kell mutatni a munkásoknak.
Cissy: Sok sikert, Teddy bácsi!
Poppy: (Cissy-nek) Remélem nem kell minden reggel ezt csinálnunk! Stokes nevetséges a
kormánynál! Kellene egy sofőr!
Cissy: Apa ahhoz skót!
(Mrs. Lipton nem bírja tovább a feszültséget, odarobog az autóba beszállókhoz)
Mrs. Lipton: Óh, szegény Mr. Teddy! Maga olyan derék! Mintha, még nem szenvedett eleget a
háborúban!!!
Teddy: Ne aggódjon, Mrs. Lipton! Itthon leszek... teaidőben.
Őméltósága: Gyerünk már, Teddy, szállj be a kocsiba! (Ivy is bevigyorog a kocsiba, bókol)
Ivy: Sok sikert!
Wilson: (tiszteleg) Ha útra készen áll, uram, kimegyek az utcára és leállítom a forgalmat!
Őméltósága: Jó!
Henry: Sokkal, de sokkal jobb dolog, amit most tesz, mint amit eddig bármikor csinált.
Őméltósága: (letekeri az ablakot) Union Jack Gumitársaság, Stokes!
Stokes: Igen, uram!
(Autó brümmög, Wilson futtában a kapu felé)
Wilson: Állj! Forrrgalom, állj!!
A lelkes személyzet: (integetnek) Viszontlátásra!

--(A kocsi begördül a gyárkapun, James ajtót nyit)—

Őméltósága: Köszönöm! (büszkén) Ez lenne a gyár, Teddy!
Teddy: Én is látom!
Őméltósága: Mit csinál az a fickó?! Halló, maga, fiam! Jöjjön csak ide!
Fickó: Uram?
Őméltósága: Alkalmazott itt?
Fickó: Igen, uram, az vagyok.
Őméltósága: (szigorúan) Miért lógatja a lábát cigarettázva?! Miért nem dolgozik?!
Fickó: A mentőket várom, uram. Eltört a karom.
Őméltósága: (megenyhülve) Biztos itt lesznek mindjárt. Jjjjó... jól van! (zavarában vállon veregeti,
sajnos a rossz oldalon)
Fickó: (feljajdul) Jóááóóóu!!
Őméltósága: Bocsánat!
Mr. Foster: Jó reggelt, uram!
Őméltósága: (Bólint. Teddy-hez) Ő Mr. Foster, a gyár igazgatója.
Mr. Foster: Jó reggelt…eee…uram!
Teddy: Helló!
Őméltósága: Foster, arra kérném, adjon képet az öcsémnek a gyár minden részlegéről!
Mr. Foster: Bízza csak rám, uram! Erre tessék!
12trees: (halkabban, Stokes-nak) Remélem, Őméltósága tudja, mit csinál.
Stokes: Nos, James, mindig mondtam, alulról kell kezdenünk, hogy győzhessünk!
Őméltósága: Gyere csak, Teddy! (a munkásokhoz) Jó reggelt! Jó reggelt! Jó reggelt!
Mr. Foster: Úgy gondoltam, ide helyeznénk a Tiszteletreméltó Edward-ot, Méltóságos úr. Itt
ellenőrizzük a különféle termékek minőségét.
Őméltósága: Hallod? Itt ellenőrzik a különféle termékek minőségét.
Teddy: Persze, hogy hallom!
Mr. Foster: Ő a csoportvezető, Mr. Barnes.
Mr. Barnes: Jó reggelt, Méltóságos úr! Jó reggelt!
Őméltósága: Jó reggelt!
Mr. Foster: És most, Méltóságos uram, remélem megbocsájt, vissza kell mennem sürgősen. Egy
küldöttség akar velem beszélni. A bér, amit megállapított, problémát okoz, Méltóságos
uram.
Őméltósága: Két penny-vel kevesebb óránként! Nehéz időket élünk, áldozatot kell hozni
mindnyájuknak!
Mr. Foster: Talán, ha velem jönne és megmagyarázná nekik, uram?
Őméltósága: Nem, nem, maga ehhez sokkal jobban ért, sikerülni fog!
Mr. Foster: Igen, uram! Vegye át, Barnes!
Mr. Barnes: Jó!
Őméltósága: Vezessen, Barnes!
Mr. Barnes: Parancsára! Nos, uraim, ha gumiból készült, a Union Jack Gumitársaság gyártotta. És ha
a Union Jack gumitárasaság gyártotta, akkor Őméltósága ragaszkodik hozzá, hogy
elsőrendű legyen!
Őméltósága: Hallod ezt, Teddy?
Mr. Barnes: Erre, uraim, erre! Ez itt Charlie. Ő a gumiabroncsokat teszteli.
(Charlie leírhatatlanul bamba kifejezéssel az arcán fakalapáccsal üti az abroncsot, közben fülel)
Mr. Barnes: Jó. John, a belsőket. (John úgy néz rájuk mint egy apagyilkosra) És a fiatal Jim, itt a
radírokat ellenőrzi a ceruzák végén. Na, mutasd meg, kisfiam!
(Jim firkál, majd radíroz)
Jim: Ez lejött!
Mr. Barnes: Hát dobd vissza, fiam, dobd vissza! (Jim kettétöri az egészet és eldobja)
Őméltósága: Ezt bírni fogod, ugye, Teddy?
Mr. Barnes: Itt, uraim, Cyril a sebészkesztyűket ellenőrzi. (Cyril felfújja a kesztyűt, meghúzogatja az
ujjakat)
Teddy: Hol ellenőrzik a...?
Őméltósága: Egy másik helyiségben.
Mr. Barnes: Ahhoz sűrített levegő kell, uram.
Teddy: Csak nem nekem kell...?!
Őméltósága: Nem, biztosan nem!
Mr. Barnes: Van három, feddhetetlen férjezett hölgyünk, specialisták.
Teddy: Én mit csinálok?
Mr. Barnes: Oöü. Úgy gondoltam, talán itt kezdhetnénk. Babacumik és gumiülőkék. Nos, a cumikat
így ellenőrizzük: keményen bele kell harapni. (beleharap, természetesen az is selejt,
kettéharapja) És a gumiülőkéket felfújja, (úgy fújja, hogy belelilul a feje) és beleteszi egy
vödör vízbe.
Teddy: George, azt hiszed, hogy én ezt egész nap...?!
Őméltósága: Teddy, megígérted!
Stokes: (jön egy bazi nagy gatyával) A Tiszteletreméltó Edward overállja.
Teddy: Nem veszem le a nadrágom a munkások előtt!
12trees: Erre nem lesz szükség, uram.
Stokes: Segíthetek, uram? (James lesegíti a kabátot, Stokes a gatyát intézi)
Mr. Barnes: A kabátot beteheti a Tiszteletreméltó Edward szekrényébe az ebédjével együtt.
Stokes: Hol van a Tiszteletreméltó Edward ételhordója, James?
12trees: Nem kaptam utasítást ételhordóra!
Jock: Nem hozta magával a kajáját?
Őméltósága: Hogy mondta, kérem?
Jock: Ha nem hozott magával kaját, (nyitja a kajásdobozát) adok az enyémből!
Őméltósága: Hát ez piszok kedves magától, de majd küldetek neki valamit. Mit óhajtasz ebédre,
 Teddy? Stokes, jegyezze!
Stokes: Uram?
Teddy: Óh, ehm, egy kis hideg erőlevest, füstölt lazacot majonézzel, krumplisalátát és eperhabot!
Stokes: Tejszínnel, uram?
Teddy: Természetesen! És egy fél üveg 19-es Pol Roger-t!
Őméltósága: (Barnes-hoz) Magára bízom. James, Stokes, az autóhoz!
Stokes: A városba megyünk, uram?
Őméltósága: Nem, azt hiszem, ennyi elég volt mára.
Stokes: (Teddy-hez) Óh, majd elküldöm Ivy-t a busszal. Fél egykor hozza az ebédjét, uram.
(kivonulnak, Barnes lohol utánuk, Teddy ott marad az üzemben árván és az asztalához megy)

--(Dél. Ivy és Henry hozzák az ebédet)--

Kapus: Jó napot, asszonyom!
Ivy: Helló! Mr. Teddy ebédjét hoztuk!
Kapus: Erre tessék!
Ivy: Köszönjük! (bókol, befelé indul. Henry is bókol, mielőtt bemenne)

--(Gyár, Teddy cumit rág, kiköpi)--

Teddy: Mindennek gumi íze van!
Jock: Eddig még senki nem panaszkodott miatta!
Ivy: Mr Teddy! Hóó, Mr. Teddy, meghoztuk az ebédjét!
Teddy: Óh, hála Istennek!
Jock: Hé, Jimmy! Nem ehetsz, amíg nem hallod a csengőt!
Ivy: Mindjárt megterítek!
Jock: Miután ellenőrizted őket, tedd bele szépen a dobozba!
Teddy: De túl nagyok hozzá!
Jock: Ki kell engedni belőlük a levegőt!
Teddy: Úgy? És hogy csináljam?
Jock: Ülj rájuk!
(Teddy ráteszi egy halomra és ráül)
Gumik: (az ülőkék szellentésszerű hanggal kilehelik a lelküket, miközben összeroskadnak)
Ivy: (Henry-hez) Nem hiszem, hogy ez a munka neki való lenne!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
8. rész - Zavar a gyárban
--(Ebédlő)--
12trees: Még egy kis pirítóst, Méltóságos úr?
Őméltósága: Köszönöm, James. Poppy, ne könyökölj az asztalra és húzd ki magad!
Poppy: Borzasztóan fáj a fejem, Apa.
Őméltósága: A te hibád. Máskor feküdj le korábban.
Poppy: James, legyen olyan jó és hozzon nekem egy aszpirint!
12trees: Igen, Miss Poppy.
Cissy: A reggeli nem ugyanaz Teddy bácsi nélkül.
Őméltósága: James!
12trees: Uram?
Őméltósága: Mikor indult el ma reggel?
12trees: A Tiszteletreméltó Edward lekéste az omnibuszt, uram. Mr. Stokes rendelt egy taxit,
gondolom odaért, mielőtt megszólalt a csengő.
Őméltósága: Akkor jó! Ragaszkodom hozzá, hogy a munkásokkal blokkoljon.
Lavender: Egy Meldrum blokkoljon?! Apád forogna a sírjában. Ha munkába állt volna, soha nem
végez Eton-ban.
Poppy: Hol dolgozik Teddy a gyárban?
Őméltósága: Próbálom megmutatni neki, hogyan is működik. Egy napot töltött az ellenőrzésnél.
Cissy: Ennyi elég?
Őméltósága: Több, mint elég... A részlegnek. Ezután az autógumi-öntő szekcióba akartam betenni.
De nem kedveli a gumi szagát.
Lavender: Ha nem szereti a gumi szagát, mit keres a Union Jack Gumitársaságnál?
Őméltósága: Az ő javát szolgálja. A cél, hogy elterelődjön a figyelme a cselédlányokról.
Cissy: Gondolod, ez bejön?
Őméltósága: Igen, reggel nyolc órától délután ötig. Persze, romba dönti az üzletet. A tegnapi
termelés ötven százalékkal esett. (a tálalóhoz megy)
Poppy: Talán, mert óránként 2 penny-t levettél a munkások béréből...
Őméltósága: Biztos nem azért! De bárhogyis, 1 shilling, 4 penny-t kapnak óránként (komótosan
szedeget mindenből) Nehéz idők járnak. (szed - szed - szed) Össze kell húzni a nadrágszíjat.
(szed) Nem, nem! Teljes mértékben Teddy hibája. A forrasztóműhelybe tették, a meleg
elálmosította és a gép felrobbant. Persze a gumi szétfröccsent és a munkások
összeragadtak.
Cissy: És ma mit csinál?
Őméltósága: Nos, ma a bérelszámolásra tettük.
Cissy: Tud összeadni?
Őméltósága: Nem! Mindössze annyi a munkája, hogy megnyalja borítékot és leragasztja. Itt nem
okozhat nagy kárt.
Lavender: Ideje, hogy megnősüljön!
Őméltósága: Igen, ezzel egyetértek! Ez lenne a célja a mai vacsorapartinak is. Tudjátok, azt hiszem
épp elege van már az égett gumiszagból és elég elkeseredett ahhoz, hogy megkérje Madge
 Cartwright-ot. Ezért hívtam meg őt is.
Cissy: Kit hívtál még meg?
Őméltósága: Hát, öööö, meghívtam még Lady Agatha-t.
Cissy: Ó, igen?
Poppy: Sir Ralph tudja?
Őméltósága: Nincs otthon most. (Stokes be)
Stokes: Elnézést, hogy megzavarom, Méltóságos úr, éppen most hozta egy küldönc a Downing
Street 10-ből.
Őméltósága: Köszönöm, Stokes!
Lavender: A 10-ből? Ki lakja most a rezidenciát?
Poppy: A miniszterelnök, nagyi.
Lavender: Melyik?
Poppy: Stanley Baldwin.
Cissy: A jó Stan!
12trees: Az aszpirinja, Miss Poppy!
Poppy: James, maga egy angyal!
Őméltósága: (olvassa az üzenetet) A fenébe! Ma este átjön vacsorára!
Cissy: Őt is meghívtad?
Őméltósága: Szabad bejárása van. Sokszor összefutunk a török fürdőben.
Poppy: Én kit hívjak meg?
Őméltósága: Ne hívj meg senkit, kellemes, csendes, családi vacsorára vágyik a körünkben.
Cissy: És beszéljünk a konzervatív pártról? Már előre unom!
Őméltósága: Cissy, nem tűröm ezt a stílust a reggelinél!
Stokes: Nem óhajt válaszolni, uram?
Őméltósága: Mondja, hogy felhívom a titkárságát!
Stokes: Uram!
Cissy: Nem tudom minek jön ide!
Őméltósága: Hát, magunk közt szólva, azt akarja, vegyem át azt a BBC dolgot. Ő és Churchill nem
voltak elragadtatva attól, ahogy ez a Reith viselkedett az általános sztrájk idején.
Poppy: De Apa, te abszolút nem értesz a rádióműsorokhoz!
Őméltósága: Mi köze ennek hozzá? Nem kell mindent tudnunk róla ahhoz, hogy irányítsuk!

--(Konyha)--
Mabel: Na végre elment!
Mrs. Lipton: Ki ment el?
Mabel: Az a keménykalapos, aki a levelet hozta.
Mrs. Lipton: Óh, dolgozz inkább, Mabel! Mr. Twelvetrees még megharagszik!
Mabel: Igen, Mrs. Lipton! (James érkezik)
12trees: Mrs. Lipton, Ivy, egy kis figyelmet kérek! Nagyon fontos újságom van. A miniszterelnök jön
vacsorára!
Mrs. Lipton: Te jó ég! És csak egy rúd jegem van!
Henry: A miniszterelnök sok jeget használ? (Mrs. Lipton lemondóan rázza a fejét)
Ivy: Mr. Twelvetrees! Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnöknek fogok felszolgálni vacsorára?
12trees: Igen, Ivy, fel kell kötnöd a szoknyádat!
Henry: Meg a gatyádat! Meg a kötényt és a fityulát!
Ivy: Gondolja, ad nekem egy autogramot?
12trees: Természetesen nem!
Mabel: Az öregem azt mondja, átverte a népeket, amikor visszaküldte őket a bányába!
Henry: Ezt kellett tennie, nem igaz? A buszok mind leálltak! (James ad egy taslit.) Jááj!

--(Üzem. Teddy borítékot nyálaz. Egy munkásnő jön le és csenget az ablaknál)--

Teddy: (kinéz a kisablakon) Oh, helló!
Munkásnő: Elnézést, uram, megnéztem a borítékomat és 6 penny-vel hibádzik.
Teddy: Oh, micsoda szégyen! Sajnos a kasszás nincs itt, a bankba ment. Jöjjön be és várja meg itt!
Munkásnő: Hát, jó. Ha gondolja, hogy szabad!
Teddy: Igen, hát persze, hogy szabad! Én ügyelek, amíg nincs itt! Beengedem! (ajtót nyit) Nem
foglalna helyet?
Munkásnő: Hát, jó. Ha gondolja, hogy szabad!
Teddy: Persze, persze, hogy szabad! Ez a bátyám gyára, tudja?
Munkásnő: Tudom. Maga egy Tiszteletreméltó, nem igaz?
Teddy: Igen, de ez ne zavarja! Maga mit csinál?
Munkásnő: Kereket pucolok a préselés után.
Teddy: Elég kemények tűnik.
Munkásnő: Ja, tényleg az! És koszos is.
Teddy: Oh, ó de kár! Nem lesz tőle a keze durva?
Munkásnő: De. De, eléggé.
Teddy: Megnézhetném?
Munkásnő: Ha akarja.
Teddy: Oh, hiszen tiszta szappan szagot érzek, mosószappan szagot!
Munkásnő: Naná! Megcsutakoltam, mielőtt felgyüttem ide.
Teddy: Az arca! (kezd beindulni) Tiszta és természetes!
Munkásnő: Jól meg kell dörzsölni, hogy a kosz legyűjjék!
Teddy: Áh, ehm, maga gyönyörű! (átkarolná)
Munkásnő: Óh! Menjen tűlem! Hallottam magárúl! Beryl mondta és Lizzy! Csókolgatta iket a
présellőgép mögött! (ajtóhoz megy)
Teddy: Ne menjen el!
Munkásnő: De! Visszagyüvök később, ha a kasszás itt lesz!
Teddy: (ő is kimegy az ajtón) Kérem! (a nő már messze jár) Affrancba!

--(Szalon. Stokes jön be)--

Stokes: Csengetett, uram.
Őméltósága: Igen, Stokes. Az estélyt illetően minden rendben?
Stokes: Minden rendben, uram.
Őméltósága: Nézze, Stokes, van egy kis probléma.
Stokes: Sajnálattal hallom, uram.
Őméltósága: Emlékszik, említettem, Lady Lavender hatalmas pénzösszeget vett ki a bankból,
 készpénzben.
Stokes: Rémlik, hogy a múltkor említette, uram.
Őméltósága: Úgy hisszük, elrejtette valahol a szobájában.
Stokes: Így lenne, uram?
Őméltósága: Gondolom, egyet ért, nem bölcs dolog a pénzt széthagyni. A széfben kellene lennie!
Stokes: Természetesen, Méltóságos úr. Miért nem kéri el tőle?
Őméltósága: Mert nem adná ide nekem. És a családból senkinek.
Stokes: Értem, uram.
Őméltósága: Úgy tűnik, Ivy-t szereti.
Stokes: Hozzávágja az ételét, uram. Ha ez a szeretet jele.
Őméltósága: Ha maguk közt elintézné, hogy elhozza a pénzt tőle, nagyon hálás lennék.
Stokes: Igenis, uram! (a kandallóhoz indul) Mennyi pénzről van szó? ( a tüzet kezdi piszkálni)
Őméltósága: Elég nagy mennyiségről, Stokes. Tízezer fontról.
Stokes: (kiesik kezéből a piszkavas) Tízezer fontról?
Őméltósága: Igen. Nevetséges, hogy ennyi pénz szabadon heverjen. Úgy értem, bárki markolhat
belőle.
Stokes: Valóban meglehet, uram. Valaki megszámolta?
Őméltósága: Hát a bankigazgató, természetesen. De lehet, hogy költött belőle vagy elajándékozta,
tudja milyen?
Stokes: Szóval, senki nem tudja biztosan, mennyi van nála?
Őméltósága: Erről van szó! Meg kell hát szereznünk, betenni a széfbe és visszajuttatni a bankba!
Stokes: Bízza csak rám, uram!
Őméltósága: Köszönöm, Stokes! Maga rendes fickó! Nagyon megnyugtató, hogy van valaki, akiben
megbízhatok! (Stokes meghajol és el)

--(Ivy az ebédlőben takarít 12trees jön be)--

12trees: Ivy! Már negyedórája végezned kellett volna ezzel a szobával! Ellógtad az időt?
Ivy: Oh! Oóóh! Mr. Twelvetrees, őszintén nem így volt. Apával beszélgettem. Úgy értem, Mr.
Stokes-al.
12trees: Ez nem mentség rá.
Ivy: Mr. Twelvetrees! Annyira aggódom! Lady Lavender több ezer fontot őriz készpénzben az ágy
alatt. Apa szerint, Őméltósága azt kéri, hozzam el, ha nem figyel oda, hogy berakhassák a
széfbe!
12trees: És mi a rossz ebben? Tégy, ahogy Őméltósága óhajtja!
Ivy: De tegyük fel, nem sikerül! Tudja milyen az apám! Most, hogy tudja, hogy ott van, nem
nyugszik, amíg meg nem szerzi. Na jó, nem az egészet persze.
12trees: Ne aggódj, Ivy! Ha egy penny-t is elvesz, azonnal beárulom!
Ivy: De senki nem tudja, mennyi pénz van ott!
12trees: Ígérem, nagyon fogok figyelni! Egy rossz mozdulat és kirúgatom és én leszek a komornyik!
Ivy: Ugyanolyan sóváran néz, mint néha az apám! Ő a pénz után sóvárog, maga a hatalomért és
pozícióért!
12trees: Csak azt teszem, amit a Jóisten kíván tőlem!
Ivy: De el akarja zavarni, hogy maga legyen a komornyik!
12trees: Seperd fel a morzsákat, Ivy!

--(Taxi elindul a ház előtt, Lady Agatha megy a bejárathoz, csenget)--

12trees: Jó napot, méltóságos asszony!
Agatha: Áh, James! Beszélnem kell Lord Meldrum-mal, azonnal!
12trees: Természetesen, tüstént tájékoztatom Őméltóságát.
Ivy: Óh, jó napot méltóságos asszony! Hogy van a feje?
Agatha: Most nem fáj, köszönöm, Ivy!
Őméltósága: Te jó ég! Egyedül jött?
12trees: Igen, uram!
Őméltósága: Biztos benne, hogy nem látta meg valami magándetektív, aki a bokorban bujkált?
12trees: Nem, amennyire a bejárati ajtóból láthattam, uram.
Őméltósága: Jó, küldje be!
12trees: Méltóságos asszony!
Agatha: George!
Őméltósága: (mereven kezet nyújt) Agatha! Örülök, hogy látom! (James el)
Agatha: George!
Őméltósága: Agatha!
Agatha: Óh! (összecsókolóznak) Rettenetesen hiányzott nekem!
Őméltósága: Rettenetesen hiányzott nekem!
Agatha: George!
Őméltósága: Agatha! (ismét csók, majd Ivy ront be, szétrebbennek)
Ivy: Oh, öh, nem kérnek egy kis kávét?
Őméltósága: Nem, köszönjük, Ivy.
(Ivy ki, még szinte össze sem ölelkeztek Ivy újra benyit)
Ivy: Ohh, egy csésze teát?
Őméltósága: Neem! Köszönjük, Ivy!
Ivy: Ó, jó, akkor én nem is zavarok.
Őméltósága: Igen, ez jó lesz, Ivy! (Ivy mosolyogva ki)
Agatha: George! Ralph visszajött!
Őméltósága: Nagyon dühös?
Agatha: Megőrült! Széttépte az összes hálóingemet! Nincs mit felvennem este.
Őméltósága: MONDJA MEGINT!!
Agatha: Nincs mit felvennem este.
Őméltósága: MEGINT!!!!
Agatha: George, kérem, fékezze magát!
Őméltósága: (szégyenkezve) Sajnálom. Még mindig ragaszkodik a váláshoz?
Agatha: Nem, megbocsátott nekem.
Őméltósága: Ó, hál’ Istennek!
Agatha: De magának nem bocsátott meg! Azt mondja, reménytelenül imád!
Őméltósága: De én szeretem reménytelenül!
Agatha: Azt mondja, nem tud nélkülem élni!
Őméltósága: (elé térdel) Nem tudok maga nélkül élni!
Agatha: Aztán elkezdte.
Őméltósága: Mit kezdett el?
Agatha: Hát! Tudja, hogy milyen! Össze-vissza nyalogatott, meg fogdosott, meg... meg minden.
Őméltósága: Fúúj!! Ízléstelen!
Agatha: Kielégíthetetlen, George! Egyre telhetetlenebb.
Őméltósága: Tényleg?
Agatha: Maga annyira más! Magával... egy esemény! Úgy érzem, elértem valamit!
Őméltósága: Óh, köszönöm!
Agatha: George, néha azon tűnődöm, szerelem ez vagy kéj?
Őméltósága: Szerintem fele-fele.
Agatha: Ez nem elég!
Őméltósága: Nem elég szerelem vagy nem elég kéj?!
Agatha: Néha... Néha úgy érzem, untatom.
Őméltósága: Ezt miért mondja?!
Agatha: Amikor először lefeküdtünk, azt mondta, olyan izgatott, hogy belebetegszik.
Őméltósága: Igen, ez igaz!
Agatha: Még mindig ezt érzi, ha együtt megyünk az ágyba?
Őméltósága: Veszettül!!
Agatha: Oh, George! Maga olyan romantikus!
Őméltósága: Maga az oka! (újabb csók) Olyasmit nyújt nekem, amit eddig nem éreztem.
Csodálatos, hogy megint láthatjuk egymást, most, hogy elejtette a válópert.
Agatha: Ó, ne legyen olyan magabiztos! El akarja kapni, George! Azt mondja, hogy maga felelőtlen.
Őméltósága: Maga tudja, hogy ez nem igaaaz!
Agatha: Eltökélte, hogy kidobatja a tanácsból és saját magát teszi meg a Union Jack Gumitársaság
elnökévé.
Őméltósága: A disznó!
Agatha: Beszéljék meg egymásközt! Elhozom a ma esti vacsorára.
Őméltósága: (hebeg)E-ö-ö-ö...Remélem semmi baj nem lesz.
Agatha: Ki lesz még itt?
Őméltósága: Ó, csak a család. És a miniszterelnök.
Agatha: Ó, a miniszterelnök! Gyűlöli a miniszterelnököt!
Őméltósága: Van, akit nem gyűlöl?
Agatha: George, ha otthon hagyom, még újra kezdi ezt a válás cirkuszt.
Őméltósága: Hát ne hagyja otthon!
Agatha: Jó, nem hagyom!
(Stokes kopog, be)
Stokes: Elnézést, uram, Mr. Foster telefonált az előbb a gyárból.
Őméltósága: És olyan fontos ez?
Stokes: Mr. Teddy bezárkózott a bérelszámolásra.
Őméltósága: Ó, egek! Ki fog jönni, ha a csengő megszólal! Gondolom, csak duzzog egy kicsit.
Stokes: Nem hiszem, hogy duzzog, uram. Ha jól értettem, a saját védelmére barrikádozta (sic!) el
magát. A munkások a vérét kívánják.
Őméltósága: Ugyan, miért?
Stokes: Úgy tűnik, felkeltette a figyelmét néhány munkásleány. Mindenki sztrájkba lépett és az
igazgató aggódik az épségéért.
Agatha: Miért van Teddy a gyárban?!
Őméltósága: Odatettem, hogy elválasszam a cselédlányoktól!
Stokes: Küldjek a rendőrségért, uram?
Őméltósága: Oh, igen, hívja őket azonnal!
Agatha: Nem, George, ne tegye! Gondoljon a sajtóra! Ha Ralph meghallja, hogy sztrájkolnak, mert
odatette az öccsét, bolondot csinál magából a következő tanácsülésen.
Őméltósága: De hát nem hagyhatom ott!
Agatha: George! A maga kötelessége, hogy odamenjen a gyárba és beszéljen a munkásokkal!
Őméltósága: Igen! Természetesen! Más részről viszont, mivel lord vagyok és nem egy közönséges
személy, csak súlyosbíthatnám a helyzetet, mivel esetleg rám támadnának és hát persze,
komoly bajba kerülhetnének, börtönbe kéne menniük és én nem hagyhatom, hogy ez
történjen a munkásaimmal!
Agatha: Ralph úgy repülne közéjük, mint a puskagolyó. Imádja a harcot!
Őméltósága: Tényleg?
Stokes: Tehetnék egy javaslatot, uram? James és én magával mehetnénk. Meg tudnánk védeni és
talán szót érthetnénk a sztrájkolókkal az ön érdekében.
Őméltósága: Úgy gondolja?
Agatha: Oh, George, maga bátor!
Őméltósága: Igen, rendben! Hozza ki a Rolls-ot!
Stokes: Ez még inkább elkeserítené a munkásokat, uram. Azt javasolnám, hogy menjünk a kertész
oldalkocsis motorjával.
(ehhez nem fűz Őméltósága semmit)

--(Kint James és Alf a motort készítik elő, Mrs. Lipton érkezik egy sodrófával, utána Henry és Mabel
lohol)--
Mrs. Lipton: Fogja, Alf! Vigye ezt magával, kérem, arra az esetre, ha a munkások gonoszkodnának.
Stokes: Semmi ok aggodalomra, Mrs. Lipton! A fiúk nem bántanak, közülük való vagyok!
12trees: Hát én nem! Én elviszem. (Zsebre vágja. Wilson kapitány érkezik)
Wilson: Helló! Mire készülnek?
12trees: Elvisszük Őméltóságát a gyárba. Nagy zavargások támadtak, mind sztrájkba léptek.
Wilson: Sztrájkba?! Miért? Csak mert őlordsága két penny-t lecsípett az órabérükből?
Mabel: Nem, Mr. Teddy-re rájött a hoppáré megint. Megpróbált cirókálni a munkáslányokkal és az
összes férfi szimpátiába állt.
Henry: Kivel szimpatizálnak?
12trees: Maradj csendben, Henry!
Wilson: Nem akarja Őlordsága, hogy kivonuljunk? Hamar szétszórnánk őket.
Stokes: Nem, kapitány! Őlordsága olyan csöndben akarja, ahogy csak lehet!
Wilson: Csöndben lennének, miután elláttuk a bajukat!
12trees: Respektálnunk kell Őlordsága óhaját! Rendkívül figyelmes és nagyvonalú munkaadó.
Mrs. Lipton: Néhányan még 1 shilling 4 penny-t is kapnak óránként!
Wilson: És mégis sztrájkba lépnek!
Henry: Ez a hála azért, hogy rájuk költi a pénzét.
(Ivy érkezik egy takaróval, párnával)
Ivy: Hoztam egy párnát a Méltóságos úrnak! És egy plédet, hogy melegítse!
Mrs. Lipton: És ha Őméltósága inkább a hátsó ülésre ül?
12trees: Ugyan, Mrs. Lipton! Elvesztette a józan eszét?! Nem lehet, hogy a Lordok Házának egy
tagja a motor hátsó ülésén utazzon!
Henry: Hova vezetne ez?
Stokes: (Súgva) Ivy! Amíg nem leszünk itthon, Lady Lavender szunyókálni fog. Lopózz be hozzá, hozd
ki a pénzt és dugd be az ágyad alá!
Ivy: NEM, Apa!
Stokes: Ivy, ez Őméltósága parancsa! Ha visszajövünk átadom neki a pénzt, hogy dugja a széfbe!
(Őméltósága érkezik, Cissy, Poppy, Agatha vele)
Őméltósága: Ez lenne az?
Stokes: Igen, uram! Gondolom, inkább az oldalkocsiba ülne.
Őméltósága: Rendben! (beszáll)
Ivy: Üljön a párnára, Méltóságos úr! (odaszalad) Nagy lesz a huzat! Becsomagolom, mint egy nagy
bébit a pólyába! (elkezdi)
Wilson: Ha indulásra készek, Méltóságos úr, feltartóztatom a forgalmat maguknak.
Őméltósága: Jó.
12trees: A sapka és a szemüveg, uram.
Őméltósága: Köszönöm! (Kalapot James-nek adja, szemüveget felveszi, bőrsisakot becsatolja, majd
a kalapot felteszi a fejére.)
Ivy: Inkább a térdére tegye, Méltóságos úr! Így lerepülhet!
Őméltósága: (nem hallott semmit, felemeli a fülvédőt) Mi?
Ivy: Lerepülhet!
Őméltósága: Miről beszél? Ja, értem!
Agatha: Sok sikert, George!
Cissy: Sok sikert, Apa!
Poppy: Sok sikert, Apa! Vigyázzon rá, James!
Wilson: Elkészült, Méltóságos úr?
Őméltósága: Kész vagyok!
Wilson: Köszönöm, uram, igen! (Robog ki az útra) Forgalom állj! Forgalom állj!!
Őméltósága: Nos, Stokes, James, egy csapatot alkotunk! A Union Jack Gumitársasághoz! (belecsap a
levegőbe)
(Stokes próbálja berúgni a motort. – nem indul)
Őméltósága: Viszlát!
Személyzet: (integet mindenki) Viszlát!
(Stokes még mindig rugdal)
Ivy: (integet) Viszlát!
Őméltósága: Mi baj van, Stokes?
Stokes: Nem indul be, uram!
12trees: Mert túlszívatta!
Stokes: Nem szívattam túl!
12trees: Túlszívatta, amikor begyújtotta a karburátort.
Stokes: Én már akkor motoroztam, mikor maga még pelenkában szaladgált!
Wilson: (szalad vissza) Jönnek már, méltóságos uram? Két autót állítottam félre és a tejest a
kocsijával!
(Stokes rendületlenül rugdal, Henry elindul segíteni)
Henry: Megbocsát, Mr. Stokes? (elfordít egy kart a kormányon) Most próbálja! (Első rúgásra
beindul, Henry elégedetten nézi )
Stokes: (taslit ad) Ne légy olyan büszke!
Henry: Jaj!
Őméltósága: Viszlát!
Személyzet: (integet mindenki) Viszlát!
Wilson: Viszlát! (Rohan a forgalomhoz) Jönnek már! Jönnek már!
(Stokes elindul)
Poppy: Sok sikert!
(Stokes elkanyarodik a másik kapuhoz)
Wilson: (kétségbeesetten) Én ITT állítottam le a forgalmat! (Széttárja a karját) Istenem!

--(Gyárkapu, a dühös munkások bagóznak, zúgolódnak)--

Jock: Te jó ég! Itt a pereputtya egy motoron!
Munkáskölyök: Nehéz időket élünk.
(Megérkezik a motor, a morajlás kiabálássá alakul)
Hangok a tömegből: Fúj!...Még ide meri tolni a képét!...
12trees: Uram!
Hangok a tömegből: Nézzen ránk, hogy élünk!...Felháborító!
Őméltósága: Egek! Micsoda elégedetlen banda!
12trees: Ne aggódjék, uram, ön mögött leszünk!
Hangok a tömegből: Na mi van, mi van, mit akarnak itt?... Menjenek innen!
12trees: Kinyitnák a kaput, kérném? Őlordsága át szeretne kelni!
Jock: Itt ugyan nem megy át!
Hangok a tömegből: Kenyeret kérünk, kenyeret adjanak!
Stokes: A barom! (odamegy ő is a kapuhoz) Na, gyerünk fickók, ugyan, nyissátok ki! Így nem
oldhatjuk meg, hogy ti ott vagytok, a főnök meg itt kint! Használjátok az agyatokat!
Világos? (morgás közepette, de kinyitják).
Hangok a tömegből: Ide ugyan be nem jön!...
Stokes: Gyerünk, gyerünk, nyissátok ki. Na rajta, öcsi!
Hangok a tömegből: Miért engeded be? Ne nyisd ki!... Ezt már ismerjük!
Őméltósága: Jó napot! Jó napot! Jó napot! (Stokes-hoz) Szólnék hozzájuk néhány szót, hogy
megnyugtassuk őket! (feláll egy ládára) Figyeljenek rám! (beszakad a ládába, röhögés tör
ki)
Hangok a tömegből: Ez jól kezdődik!... Talán le kellene fogynia!... Ezt megérdemelte!... Menjen
vissza, azt mondjon valamit... Talán nem kellene annyit enni!
12trees: (Hoz egy másikat) Ez talán erősebb lesz!
Őméltósága: Köszönöm. (szónokol) Figyeljetek rám! Férfiak és leányok! Néhányan már hosszú ideje
 itt dolgoztok! Úgy nézek rátok, mint a családomra. Mint a gyermekeimre!
Hang a tömegből: Ó, igen! Ezért kapunk csak zsebpénzt igazi bér helyett!
Őméltósága: Az öcsémet küldtem ide dolgozni közétek, hogy megossza az életet veletek!
Jock: És az asszonyainkat!
Munkásnő: Ki akarta használni a helyzetemet!
Munkásnő 2: Az enyimét is!
Őméltósága: Nonszensz! Csak megakad a szeme a csinos lányokon!
Munkásnő: Le akart teperni a földre!
Őméltósága: Csak épp, hogy tréfálkozott egyet! Csak imitálta! Mindig tréfálkozik! Próbál kedves
lenni, de nem gondolja komolyan! Nem kell félniük tőle!
(A tömeg csak háborog, Stokes fellép Őméltósága mellé)
Stokes: Én abbahagynám a maga helyében, uram!
Őméltósága: Igen, azt hiszem, igaza van.
(James áll fel a ládára)
Hang a tömegből: Na, te kis gigerli, mit akarsz? Na? Mondjad!
12trees: Tisztában vannak azzal, kivel beszélnek?! Hogyan merészelnek Őlordságával ilyen módon
viselkedni?!
Stokes: (lerángatja): Menj a fenébe! (feláll ő a ládára) Figyeljetek, elvtársak! Közületek való vagyok!
(csend lesz) Nyugodjatok meg és beszéljünk nyíltan! Ezért jöttünk ide! Az a férfi, aki az
irodába zárkózott, a főnök öccse, a háború tragikus áldozata. Sokan részt vettetek benne,
tudjátok, mitől beszélek! De olyan igaz, ahogy itt állok, ez az ember megmentett engem és
őt!
Őméltósága: (James-nek súgja) Azt hittem, fordítva volt!
Stokes: (folytatja) Most fölmegyünk és beszélünk vele. Aztán visszajövünk ide és veletek beszélünk!
Rendben? Azt mondtam: RENDBEN?
(egyetértő morajlás)
Stokes: (Őméltóságának és James-nek) És most kövessenek, ne nézzenek rájuk és ne mondjanak
semmit! Rendben? (bólintanak, elindulnak be az épületbe)

--(Iroda)--
Mr. Foster: Ó, nem történt baj, már jönnek is fel!
Teddy: Éppen ideje! Hülye fráter! Tudja egyáltalán, hogy még nem is ebédeltem?
Mr. Foster: Ez legyen uram, a legnagyobb gondunk, ha szabad ezt mondanom!
Teddy: Nem, nem szabad ezt mondania. Ez a baj ezzel a hellyel, mind olyan rohadt bolsik!
(érkeznek a folyosón)
Stokes: Engedjetek, elvtársak, engedjetek!
Őméltósága: Üdvözlöm!
Stokes: Nyissa ki, uram! Mi vagyunk! (bemennek)
Őméltósága: Nem esett bajod, Teddy?
Teddy: Hol voltatok? Olyan rég telefonáltunk! (odamegy az ablakhoz, felnyitja, kihajol) Megérkezett
a bátyám! Csak vigyázzatok! Ezért még megfizettek! Mind megkapjátok a
felmondásotokat! (Stokes visszarángatja az ablakból)
Stokes: Kérem, ne csinálja ezt, uram! Mi le akarjuk csillapítani őket!
Teddy: Hol az ebédem?!
12trees: (kétségbeesetten) Sajnálom, nem hoztunk semmit, uram!
Teddy: Oh, igazán!
Őméltósága: Hogy gondolhatsz az ebédre ilyen körülmények közt?!
Teddy: Háh! De én éhes vagyok! Amikor eljöttem, ti még az ágyban horkoltatok! Semmit sem ettem
reggeli óta! Ti csak magatokra gondoltok mindannyian! Önzők, önzők, önzők!
Stokes: Ha emlékeztethetem, uram, már három óra van! És a miniszterelnök hétre jön vacsorázni. El
kéne intéznünk minél hamarabb!
Mr. Foster: Elég sürgős lenne, méltóságos uram! Ha a gumi hideggé válik, nem csak hogy
használhatatlan lesz, de ki kell cserélnünk a gépeket is! Egy hétig nem tudunk termelni!
Őméltósága: Áááh! (Teddy-hez) Ez a TE érdemed!
Stokes: Megengedi, hogy megpróbáljam elrendezni a dolgot, uram?
Őméltósága: Igen, vágjon csak bele! Kutya jól csinálta odalent!
Stokes: Rendben! Mit kívánnak a munkások, Mr. Foster?
Mr. Foster: Hát ez az, mit úgy nevezhetnénk, utolsó csepp. Nagyon sok régi sérelmük bukott a
felszínre. (mindenki Teddy-re néz, ő meg csak feszeng)

--(Lavender ajtaja felé Ivy és Henry settenkedik, Ivy kopogni készül)--

Henry: Nem, ne kopogj! Lady Lav nem mély alvó, még felébreszted!
Ivy: Nem akarom megtenni!
Henry: Ha ez Őméltósága parancsa, kénytelen vagy!
Ivy: Nem az zavar, hogy elhozzam vagy hogy Őlordsága a széfbe rakja, középen van a baj. Ha apám a
kezébe veszi, az a pillanat aggaszt.
Henry: Mondok valamit. Nálam lesz, az én ágyam alatt! Megbízol bennem, nem igaz?
Ivy: Hát persze, hogy meg, Henry!
Henry: Ha együtt lennénk egy csónakban és cápák úsznának körülöttünk, s egyikünknek ki kéne
ugrani, én lennék az, aki megy!
Ivy: (leesett állal) Óh, tényleg, Henry? A cápák közé?
Henry: Még úszni sem tudok!
(Ivy benyit)
Papagáj: Szabad! Hallgass, Szaabaad!
(Lavy éledezik)
Lavender: Mit akarsz, Ethel? Mit akarsz, mondd!
Ivy: Csak bekukkantottam, hogy nem kell-e valami!
Lavender: Ó, örülök, hogy jöttél! (tányér repül)
Ivy: (kimegy, Henry-nek) Nem ízlett neki a sodó!

--(Iroda)--
Mr. Foster: Hát így állunk pillanatnyilag, uram! A munkások olyan izgatottak lettek, hogy nem
tudtam, mihez kezdjek velük.
Teddy: Én megmondom, mit csináljon! Rúgja ki őket! Vegyen fel újakat!
Őméltósága: Teddy! Nem mondom még egyszer!
12trees: Javasolhatnám, hogy egy kicsit halkabban, uram, itt állnak kint!
Őméltósága: A kérdés az, mit tudunk tenni velük?
Stokes: Ha hozzászólhatok, uram, úgy tűnik, két dolog problémás. Egyik a pénz, a másik az öccse.
Teddy: Ó, igen, én ugyebár, én vagyok a probléma! Vigyázzon a nyelvére, különben maga is ki lesz
rúgva!
Őméltósága: Teddy!
Stokes: Hajlandó lenne megígérni, hogy a Tiszteletreméltó Edward nem teszi be többé a lábát a
gyárba, uram?
Teddy: Először is én sose akartam jönni! A te hülye ötleted volt, George!
Őméltósága: Igen, ebben megegyezhetünk.
Stokes: És mi lesz a pénzzel, uram? Az órabért egy shilling hat penny-ről, egy shilling négy penny-re
csökkentette!
Őméltósága: Gondolom, fel tudok menni egy shilling és négy és félre!
Stokes: Nem hiszem, hogy ez elég lesz, uram!
12trees: Szabad óvatosságra intenem, uram? Minél többet ad nekik, annál többet kérnek! Nagyon
generózus a fizetéssel, szó, ami szó!
Stokes: Mondja ezt az éhes kölykeiknek!
Őméltósága: Beszélek velük!
Stokes: Ne inkább én, uram?
Őméltósága: Nem, nem, az én kötelességem! Nyissa ki, Stokes!
Stokes: Uram!
Hangok a tömegből: Na, figyelj, kíváncsi vagyok mit akar mondani!... Várjatok!
(Őméltósága kihajol a kis ablakon)
Őméltósága: Figyelmet kérek mindenkitől! Meghallgattam a kívánságaikat és a következő
döntéseket hoztam: Egy: Öcsém visszavonul az itt betöltött állásából - haladéktalanul!
(éljenzés) Kettő: a nehéz idők miatt egy shilling hat penny-ről, egy shilling négy penny-re
csökkent a bérük. Kész vagyok megemelni ezt óránként egy shilling négy és fél penny-re! (A
tömeg felzúg, letépik kalapját, visszavonul, Stokes bezárja az ablakot)
12trees: Ezek állatok, uram, nem hallgatnak önre!
(kopognak az ablakon, berepül Őméltósága kalapja, a teteje széttaposva)
Őméltósága: Átkozott őrült!
Stokes: Hadd beszéljek velük, uram!
Őméltósága: Jó, menjen csak!
Stokes: (kimegy) Jó, hagyjátok már...
12trees: Az időt nézve, uram, telefonálnom kellene Ivy-nak, hogy terítsen meg!

--(Ebédlő. Wilson, Ivy, Lipton, Henry az asztal körül, Mabel az ablaknál)--

Mrs. Lipton: Ez a magáé, kapitány. Itt a tied is, Mabel.
Mabel: Jövök, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: És nem pucoltál elég kelbimbót! Tisztíts meg még egy kilót!
Mabel: Egen, Mrs. Lipton!
Ivy: Sokáig elvannak abban a gyárban! Remélem a munkások nem verték meg őket!
Wilson: Hagynia kellett volna, hogy kiszálljunk! Gyorsan szétvertük volna őket a gumibottal.
Mabel: A munkásoknak joguk van sztrájkolni!
Wilson: Nekem meg jogom van szétverni őket!
(cseng a telefon)
Mrs. Lipton: Te jó ég! Ki lehet ilyenkor? Ivy, kérlek, vedd fel a telefont!
Ivy: Igen, Mrs. Lipton!
Mabel: Fogadok, hogy rossz hír! Soha nem jött még jó hír ezen a masinán.
(kivonul mindenki)
Ivy: Hálló?... Oh, helló, Mr. Twelvetrees! (Mrs. Lipton-nak) Mr. Twelvetrees az.
Mrs. Lipton: (a többieknek) Mr. Twelvetrees az! (Ivy-nak) Nem esett bajuk?
Ivy: (12trees-nek) Nem esett bajuk?... (Mrs. Lipton-nak) Azt mondja, jól vannak.
Mrs. Lipton: (a többinek) Jól vannak, hála az égnek!
Wilson: (Ivy-nak) Kérdezze meg ne menjünk-e oda a fiúkkal?
Ivy: (12trees-nek) Wilson kapitány kérdezi, ne menjen-e oda a fiúkkal?... Mh! (többieknek) Azt
mondja ne, inkább terítse meg az asztalt!
Wilson: Ah!
Ivy: Óh! ENGEM kér, hogy terítsek meg! Eddig még soha nem terítettem egyedül!... Igen, Mr.
Twelvetrees!... Igen, Mr. Twelvetrees! Mr. Twelvetrees, azt hiszem, maga nagyon bátor!
Letette.
Mrs. Lipton: Mindjárt négy óra! (visszavonulnak a konyhába) Hányra fognak szegények
hazakeveredni?
Ivy: Mi lesz, ha késnek és a miniszterelnök megérkezik?
Mrs. Lipton: Hát akkor szépen beengeded, fogod a kabátját és a kalapját és a szalonba vezeted.
Ivy: De ki fogja szórakoztatni? Én nem vagyok képes rá! Én nem tudom,mit mondjak neki. Hogy kell
beszélni a miniszterelnökkel?
Wilson: Ugyanolyan közönséges ember, mint én.
Ivy: Nem tudnám, hogy mit mondjak magának, ha maga lenne a szalonban.
Wilson: Hát ez már probléma.
Mrs. Lipton: Talán, talán Lady Lavender szóval tarthatná.
Ivy: Mindent hozzávagdosna.
Henry: Politikus, megszokhatta!
Mabel: Én aztán elszórakoztatnám!
Mrs. Lipton: Nézd, Ivy, jobb lenne, ha megterítenél, ahogy Mr. Twelvetrees kérte!
Ivy: Igen, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Henry, menj, segíts Ivy-nak!
Henry: Igen, Mrs. Lipton! (elmennek)
Mabel: (az ablaknál áll) Egy zsernyák jött be a kapun!
Wilson: Az őrmester lesz az! Ne feledjék: maguk hívtak, mert furcsa zajt hallottak! (kimegy, Mrs.
Lipton megy ajtót nyitni - úgy látszik, most kedve van)
Mrs. Lipton: Tessék?
Őrmester: Jó napot, asszonyom! A Scotland Yard-tól jöttem. Különleges ügyosztály.
Mrs. Lipton: Ó, igen.
Őrmester: A miniszterelnök fog jönni hét órára.
Mrs. Lipton: Á, igen, tudjuk.
Őrmester: Itt leszek szolgálatban, míg el nem megy.
Mrs. Lipton: Óao, nos, jöjjön talán beljebb! (bemennek a konyhába) Foglaljon helyet! (Wilson
visszatér zajkereső útjáról)
Wilson: Átvizsgáltam a szobákat, semmi rendellenesség, Mrs. Lipton!
Őrmester: Rendben, kapitány, nem kell végigjátszania! Ismerem a dörgést. Fejezze be az
uzsonnáját!
(Wilson széles mosollyal leül)

--(Ebédlő, Ivy és Henry terítenek)—

Ivy: Ne hagyj semmi ráncot, Henry!
Henry: Szeretsz cselédlány lenni, Ivy?
Ivy: Hm, nem, nem nagyon.
Henry: Én se nagyon.
Ivy: Ne törődj vele, az étel jó.
Henry: Igen, az étel jó. És van ágyam is. Az előző helyemen a mosdó alatt aludtam a
mosókonyhában.
Ivy: Ó, Henry!
Henry: Nem volt olyan rossz, miután betömtem a likat.
Ivy: És nem fáztál nagyon?
Henry: Nem, a kutya melegített. (vakarózni kezd) Ivy! Te balkezes vagy?
Ivy: Igen, miért?
Henry: Mert mindent fordítva teszel.
Ivy: Ááá! A fenébeheee!

--(Iroda)--
Őméltósága: (óráját nézi) Stokes nagyon sokáig marad!
Mr. Foster: Ezek a tárgyalások soha nem könnyűek, Méltóságos úr.
Teddy: Megmondtam, mit tegyen! Rúgja ki mindet!
Őméltósága: Hallgass, Teddy!
12trees: Bizonyos benne, hogy Stokes jól képviseli az érdekeit, uram?
Őméltósága: Óh, igen! Elsőrendű fickó! Az életemet tenném rá! (12trees nem szól, csak a szemeit
forgatja)

--(Üzem- a nem könnyű tárgyalás, Stokes zsugázik a munkásokkal)--

Stokes: Figyeljetek srácok! Fiúk! Fiúk! Egy pillanat! Fél hat van. Vért izzad odafönt, mert a
miniszterelnököt várja hétre, vacsorára. Ugyan már, nem veszíthettek! Csak várni kell még
egy kicsit. Na, ki következik? Ja, azt hiszem te! (odaadja a pakli kártyát)

--(Kocsi érkezik a főbejárathoz)—

Poppy: Sietnünk kellene, hat óra!
Cissy: Remélem jó lesz a cipő!
Poppy: Az a lány a cipőboltban nagyon pimasz volt. Szóltam a tulajdonosnak, remélem, kirúgja.
Cissy: Eggyel több, aki sorban áll munkáért. Undok béka vagy, Poppy!
(Ivy ajtót nyit)
Poppy: Merre mászkálsz, Ivy?! Órák óta várunk!
Ivy: Elnézést, Miss Poppy!
Poppy: Hát rád is férne! (bemennek) Féltékeny vagy, Cissy, ez a bajod! Mindig is az voltál. Csak mert
a hajad vékony és egyenes.
Cissy: Ki akarna egy olyan pulit, mint amit te hordasz?
Poppy: Ivy! Fogd és tedd ezeket az ágyamra és eressz fürdővizet!
Cissy: Én fürdöm először!
Poppy: Nem te! Te önző kutya!
Ivy: Bocsássanak meg, kisasszonyok! De maguknak kell megereszteni a vizet és egyedül kell
felöltözniük.
Poppy: Már elnézést kérek, de hogy mersz így beszélni velem?!
Ivy: Sajnálom Miss, de még nem jöttek vissza a gyárból. Csak Henry és én vagyunk itt és a
miniszterelnök hétre jön!
Cissy: Szentséges ég! (felrobognak a lépcsőn)

--(Iroda)--
Teddy: Vehettetek volna legalább egy csomag kekszet!
Őméltósága: Ne beszélj többet az evésről! (Stokes érkezik vissza) Mi a helyzet?
Stokes: Nem sikerült, uram. Nem alkusznak.
Őméltósága: Már negyed hét van!
Stokes: Tudom, uram.
12trees: Telefonáljak a Downing Street-re és mondjam le?
Őméltósága: Nem mondhatjuk le a miniszterelnököt! De nem csak ez, Sir Ralph is jön. Ha
megorrontja a sztrájkot, kirakat a tanácsból, vissza kell mennie, Stokes, intézze EL!!
Stokes: Igen, uram!
Őméltósága: Adja meg nekik a két penny-t!
Stokes: Rendben van, uram. (12trees-el szemez.) Megteszem, amit tudok. (kilép) Gyertek, fiúk!
12trees: Azt hiszem, telefonálnom kéne Ivy-nak, hogy készítse ki a ruháját uram és Mr. Edward-ét
is.
Őméltósága: Igen, tegye azt.
Teddy: Mi lesz vacsorára?
12trees: Sült bárány kaporszósszal, uram.
Teddy: Az jó! Rengeteget fogok enni!

--(Konyha)--
Őrmester: Hogy elment az idő, háromnegyed hét! Jobb lesz, ha kimegyek a kapuba és ott várom,
hogy a miniszterelnök megérkezzen!
Wilson: Megyek magával. Majd leállítom a forgalmat. Ehm, sültbárány lesz kaporszósszal este.
Remélem, velünk tart!
Őrmester: Ne tartóztasson!
Mrs. Lipton: Jaj, nem! A bor! Mabel, hozz fel egy kis bort a pincéből!
Mabel: Igen, Mrs. Lipton! Milyet hozzak?
Wilson: Hát hozzon néhány palack Château Lafite-et! (őrmesternek) Ízlett a múlt héten. Elég finom.
 (Ivy és Henry ront be)
Ivy: Minden pillanatban jöhetnek! Nem nyithatna maga ajtót, Mrs. Lipton? Maga a rangidős.
Mrs. Lipton: Én nem nyithatok ajtót, Ivy! Én, én, én... Nincs rajtam megfelelő ruha. (csörög megint)
Ó, a telefon, Ivy! (kirobognak: Ivy, Mrs. Lipton, Henry, Wilson)
Ivy: Hálló?... Igen, Mr. Twelvetrees!... Igen, Mr. Twelvetrees!... (többieknek) Megoldották, most
indulnak a gyárból! Mr. Twelvetrees, szerintem maga csodálatos! Megint letette!
Mrs. Lipton: Oh-auh... Húsz percig is eltart, míg megérkeznek, Istenem!
Ivy: Mit fogunk nélkülük csinálni?
Mrs. Lipton: Áh! Ki kell nyitnod az ajtót, be kell jelentened, be kell vezetned a szalonba őket és... és
megkínálni egy itallal. Henry, te, te a kabátokat fogd majd.

--(Gyár. Éljenzés közben kivonulnak)--

Őméltósága: Köszönöm! Köszönöm! (beszáll) Úgy látszik, jó hangulatban vannak. Elsőrendű munkát
végzett, Stokes!
12trees: Sajnálom, uram, de sietnünk kell, a miniszterelnök bármelyik percben megérkezhet!
(Teddy beül Őméltósága ölébe)
Őméltósága: Persze, induljunk, amilyen gyorsan csak lehet!
(Stokes motort indít)
Stokes: Na, gyerünk! Nna!

--(konyha, Ivy liftbe pakol, csengetnek)--

Ivy: Ah! Ó, egek!
Mrs. Lipton: Menj, szépen, Ivy! Sok sikert!
Ivy: Mhh. Mit csináljak, ha a komornyikot keresik?
Mrs. Lipton: Ö... Találj ki valamit!
Ivy: Találj ki valamit.

--(Bejárat)--
Agatha: Ralph, kedves leszel a miniszterelnökhöz, ugye?
Sir Ralph: Kedves. Ez egy idióta és unalmas ráadásul. És figyelni foglak ám, lányom! Ha Meldrum
keze megindul az asztal alatt, csak egyszer is, nem vállalok felelősséget magamért! (Ivy
ajtót nyit) Jó estét!
Ivy: Oh, jó estét, uram! Jó estét, Lady Agatha!
Sir Ralph: Hol van ez az átkozott komornyik? Becsapott! Beszélni akarok vele!
Ivy: Hát, o-o-odalent van, a szakács odaégette a mártást és ő most megadja neki!
Sir Ralph: Értem. (bemegy) Hozzávalók egy emlékezetes vacsorához: Stanley Baldwin és kozmás
mártás.
Ivy: Akkor bejelentem magukat! (benyit az üres szalonba) Sir Ralph és Lady A... de hiszen itt nincsen
senki! (csengetnek) Óh, az a ajtó! (Ralph-hoz megy, kezébe nyomja a kabátját) Elnézést,
rögtön visszajövök. (Rohan az ajtóhoz) Óh, jó estét, Miss Cartwright!
Ms. Cartwright: Jó estét, Ivy!

--(Szalon)--
Sir Ralph: Ez már igazán disznóság! Hol van Meldrum? Tudom, szándékosan teszi, hogy inzultáljon
engem!
Agatha: Ugyan, dehogy, Ralph!
Sir Ralph: Dehogyisnem! Tudom én azt!
Agatha: Ne légy nevetséges!
Ivy: Miss Madge Cartwright!
Ms. Cartwright: Áh, kedveseim!
Ivy: Találkoztak, ugyebár?
Agatha: Igen, köszönjük, Ivy!
Sir Ralph: Üdvözlöm!
Ivy: Ööö, nem kérnek egy italt?
Sir Ralph: Ó, igen kérnék egy nagy whisky-t, ö, Agatha te egy kis konyakot iszol, és maga mit kér,
Madge?
Ms. Cartwright: Ó, én is ugyanazt!
Sir Ralph: Egy nagy whisky és két konyak!
Ivy: (széles vigyorral) Szolgálják ki magukat! (kimegy)

--(Poppy, Cissy sietnek le a lépcsőn)--

Poppy: Ivy, nagyon haragszom rád, minden vasalatlan volt és nem volt kikészítve!
Ivy: Nem volt rá időm, Miss Poppy!
Cissy: Ne nyafogj, Poppy! (Ivy-hoz) Van hír Apáról?
Ivy: Igen, eljöttek a gyárból és Sir Ralph és Lady Agatha, meg Miss Cartwright a szalonban vannak!
Poppy: Miért nem szóltál nekünk?!
Cissy: Ne ezzel foglalkozz! (Ivy-nak) Tartjuk a frontot, amíg Apa meg nem jön.
Ivy: Óooó! (csengetenek) Ez a miniszterelnök lesz!
Cissy: Vezesd be, várj néhány percet, aztán mondj valami kifogást, hogy Apa és Teddy miért
nincsenek még itt.
Ivy: (bólogat) Ó, igen, Miss! Ó, de mit mondjak?
Poppy: Gondolj ki valamit! Menj és nyisd ki az ajtót!
Ivy: Ee-eh-mh... Hogyan nevezzem őt?
Cissy: Csak Tiszteletreméltó!
Ivy: Csak Tiszteletreméltó. (ismétli magának) Csak Tiszteletreméltó úr, Csak Tiszteletreméltó úr!
Csak Tiszteletreméltó úr. Csak Tiszteletreméltó úr. (ajtót nyit) Ó, jó estét, csak
Tiszteletreméltó úr!
Miniszterelnök: Jó estét! (visszaszól a sofőrnek) Gondolom, 11 körül várjon, Perkins!
Ivy: Ő itt Henry.
Henry: Üdvözlöm. (bókol)
Ivy: Átveszi a kabátját, a kalapját, aztán bejelentem. Rendben lesz így?
Miniszterelnök: Igen. Persze.

--(Szalon, Ivy nagy lendülettel benyit)--

Ivy: A csak Tiszteletreméltó... miniszterelnök! (Cissy kezet nyújt)
Cissy: Cissy Meldrum vagyok. Bocsásson meg Apának, egy perc és itt lesz.
Ivy: Kiszolgálja magát itallal, ugye? Mindenféle finomságot talál! (meg-meghajolva kihátrál) Henry!
Menj föl, dörömbölj a fürdőszoba ajtón és ugrálj a padlón!
Henry: He???
Ivy: Csak menj és csináld! (Henry ledobja az addig begyűjtött kabátokat a földre és elindul. A
lépcsőn Lavender jön lefelé hálóingben)
Lavender: Ethel! Jelents be a miniszterelnöknek!
Ivy: Óh! Nincs is felöltözve! Henry! Vidd vissza Lady Lavender-t a szobájába!
Lavender: Mi nem tetszik ezen a ruhán? Mr. Gladstone-nak elég jó volt!
(Ivy beront a szalonba)
Ivy: Bocsánat, csak Tiszteletreméltó és az összes többiek, egy kis baleset történt.
Sir Ralph: Csak nem a mártás megint?
Agatha: Ralph!
Poppy: Mi történt, Ivy?
Ivy: Hát, Mr. Teddy a fürdőszobában éppen nagyban tisztálkodott, amikor véletlenül megcsúszott a
szappanon. Őméltósága - hallván a kiabálást - segítségére futott és az ajtó becsapódott
mögötte és beragadtak. (Henry elkezdi a dörömbölést) Hallgassák csak, hallgassák!
Próbálnak kijönni!
Sir Ralph: Hol a komornyik és a lakáj?
Ivy: Aaaa-eee- öööö... Erről majd később mesélek! (Kihátrál)

--(A motoros különítmény megérkezik)--

Stokes: Mind itt vannak, uram!
12trees: Javasolnám, hogy a személyzeti ajtón át menjünk, uram!

--(Konyha, Mrs. Lipton az ablaknál, Wilson a fejét tömi)--

Mrs. Lipton: Ó, áldassék az Úr! Megjöttek! (bevonulnak)
Wilson: Jó estét, uram!
Őméltósága: Jó estét!
Teddy: Jó estét! (meglátja a szendvicset Wilson kapitány előtt, elmarja és menet közben tömi
magába. Wilson utánanéz, majd az üres tányérra)

--(Szalon, a miniszterelnök pipázik)--

Ms. Cartwright: Miniszterelnök úr! Olvastam minapi beszédét a munkanélküliség csökkentéséről.
Sir Ralph: Igazán? Sok regényt olvas, igaz?
Agatha: Ralph!
(Miniszterelnök képen fújja Ralph-et egy adag füsttel)
Sir Ralph: (köhög, a torkát köszörüli)

--(Lépcsőház, settenkednek fel a lépcsőn)--

Ivy: Óh, jó estét, Méltóságos úr!
Őméltósága: Mi a helyzet?
Ivy: Mind benn vannak, kedvesen csevegnek!
Őméltósága: Jövünk, amint átöltöztünk. Menj be és mondj valami kifogást!
Ivy: Már mondtam egyet!
12trees: Találj ki még egyet!
Stokes: És mondd meg, a vacsora csúszik!
Ivy: (nyög) Jaj nekem! (beront megint a szalonba) Elnézést! Az előbb a komornyikról és a lakájról
kérdeztek. Hát, a komornyik a vízszerelőért ment, a lakáj meg létráért, hogy a vízszerelő be
tudjon menni.
Sir Ralph: Ha a zár hibás, nem a vízszerelő kell, hanem a lakatos!
Ivy: Óóóh, megmondom nekik! (kifelé indul) Ja, és a vacsora csúszni fog! (torz vigyor és el)

--(Konyha, Mrs. Lipton az asztalnál, Wilson teázik, Mabel érkezik vissza a pincéből)--
Mrs. Lipton: Mabel! Hol van a bor?!
Mabel: (Teljesen fel van tankolva, alig forog a nyelve) Hogy-ílják-aszt-hogy-SATÓ?
Wilson: Mit gondol, hogyan? Úgy, mint a folyó éS-A-TÓ!
Mabel: Aaaah!

--(Szalon)--
Sir Ralph: (az óráját nézi) Ez a hülye vízszerelő! Én régen nekifeszültem volna az ajtónak!
Poppy: Biztos vagyok benne, egy perc és Apa itt lesz! Tudom mit! Tegye fel a kezét, aki hallgatna
egy kis gramofon zenét! (Ralph a fejéhez kap) Jóó! A Suttogó Jack Smith, Miss Annabelle
Lee előadásában. Ah! Ha! (ringani kezd)

--(Lépcsőház)--
Ivy: Henry! Henry!! Henry!!!!!! (Meldrum és Teddy robog le)
Őméltósága: Mi ez a kopácsolás?!
Ivy: Ez maga és Mr. Teddy. Beszorultak a fürdőszobába. Megyek, leállítom.
Őméltósága: Egen, jó. (be a szalonba) Áááá, jó estét, miniszterelnök úr!
Miniszterelnök: George!
Őméltósága: Elnézést a késésért! Az ács zajong fönt, az ajtót javítja. Bemutatom Teddy öcsémet.
Teddy: Jó estét!
Miniszterelnök: Jó estét!
Ms. Cartwright: Helló, Teddy Bear! Hallom, kalandja volt valami szappannal!
Teddy: Poppy, Cissy! Csak nem árulkodtatok Madge-nek?!
(Stokes érkezik)
Stokes: A vacsora tálalva van, uram!
Őméltósága: Mutasd az utat, légy szíves, Teddy!
Teddy: Rögtön éhen halok!
Őméltósága: Cissy, mutasd a miniszterelnök úrnak, hova menjen!
Sir Ralph: Nem lenne jobb, ha én mutatnám?
Agatha: Ralph!
(átvonulnak az ebédlőbe, Stokes áll őrt)
Sir Ralph: (Stokes-hoz) Á, itt van, maga csirkefogó! Mit csinált azokkal a részvényekkel, amit nekem
ígért?!
Stokes: A papagáj megette, uram.
Sir Ralph: Hihető történet!
Agatha: Ne csinálj cirkuszt!

--(Ebédlő, helyet foglalnak, James Ivy-hoz megy)--

12trees: Nagyon szép az asztal, Ivy! Ügyesen csináltad, jó lány vagy!
Ivy: Nem, nem vagyok! Borzasztó nagyokat kellett hazudnom!
12trees: Néha muszáj, ha az ördög dolgozik.
Ivy: Hát, bizony, nagyon keményen dolgozott!
Őméltósága: Köszönöm, hogy elintézte, Stokes! Egy shilling hat, nagy lépés előre. Egy lyukkal
beljebb kell vennünk a derékszíjat!
Stokes: Két lyukkal vegye beljebb, uram!
Őméltósága: Hogy mondta, kérem?!
Stokes: Azt mondtam, egy nyolcat kapnak.
(Őméltósága elképed, ez övön aluli volt)

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
9. rész: Pénz beszél...

--(Konyha. Mrs. Lipton, Henry, Ivy teázgatnak)--

Mrs. Lipton: Jézusom, hány óra, mindjárt csinálnom kellene a vacsorát!
Ivy: Mit kapnak ma este?
Mrs. Lipton: Indiai zöldséglevest és kacsasültet.
Mabel: Sose ettem kacsát! Milyen az íze?
Mrs. Lipton: Hát, olyan, mint a libáé.
Mabel: Ah. Libát sem ettem soha.
Henry: Gondolom, Mrs. Lipton ad majd néhány csontot magának.
Mabel: Az jó lenne!
Mrs. Lipton: (Nyújtózik egyet) Jól esett ez a tea!
Ivy: Ne mondjak jövendőt?
Mrs. Lipton: Értesz hozzá?
Ivy: Oh, igen!
Mrs. Lipton: Óóóó... Évek óta nem jósolt nekem senki tealevelekből!
Mabel: Az öregem azelőtt mindig jósolt nekem!
Henry: Most már nem tud, folyton a hátán fekszik. A levelek az arcába hullanának.
Mabel: Nem ez a baj. Nem telik teára.
Mrs. Lipton: Semmi akadálya, hogy a használt teaszálakat hazavigye, Mabel. Csak ki kell szárítania
őket. Rengeteg erő maradt még bennük!
Mabel: Mhm. Nagyon köszönöm, Mrs. Lipton.
Ivy: Na, forgassa meg háromszor a csészéjét (Mrs. Lipton átszellemülten forgat), és fordítsa föl!
Most kívánjon valamit! (elveszi a csészét) Egy kutyát látok.
Mrs. Lipton: Nem szeretem a kutyákat.
Ivy: Erről nem tehetek, akkor is kutyát látok! Az egyik lábát felemeli.
Mrs. Lipton: Az mit jelent?
Henry: Én tudom, általában mit jelent.
Mrs. Lipton: Maradj csöndben, Henry!
Ivy: Nyújtogatja a mancsát.
Mabel: Talán megsértette.
Mrs. Lipton: Ó, szegény állat!
Ivy: Nem azért nyújtja a mancsát, hogy kezet fogjon. Ez barátságot jelent. Valaki a barátja akar
lenni!
Mrs. Lipton: Ó, úgy! Férfi az illető vagy nő?
Ivy: Egy pillanat!... A kutya férfira néz.
Mrs. Lipton: Sötét az illető?
Henry: Hát persze, a tealevelek feketék!
Ivy: Hallgass, Henry, így nem tudok koncentrálni! Egy levelet is látok!
Mrs. Lipton: Nem látsz... Nincs benne egy gyűrű?
Ivy: Nem, gyűrűt nem látok.
Mrs. Lipton: És kövér az illető?
Ivy: Uhm, olyasmi...
Henry: Kövér a levél?
Ivy: Elrontod az egészet!
Mrs. Lipton: Nem mondom még egyszer, Henry!
Ivy: Szóval, ezek szerint: van egy kövérkés ember, aki jó barátja és aki levelet kap.
Mrs. Lipton: De nem látsz gyűrűt?
Ivy: Nem, gyűrű nincs.
(Stokes érkezik ebben a drámai pillanatban)
Stokes: Vittem föl teát Őméltóságának a szalonba.
Mrs. Lipton: Megkóstolta már a piskótámat?
Stokes: Nem, mikor kijöttem még mindig Lady Agatha-val beszélt. Ahogy kivettem a szavaiból, úgy
volt, hogy találkoznak az este, de Sir Ralph hazajött.
Mabel: Micsoda gabalyodás van abból, mikor félrevezetünk valakit!
Henry: Bárcsak én mondtam volna ezt! (Stokes már adja is a taslit) Jáuj!
Stokes: Hol van James? Itt kéne lennie, hogy felvigye az ötórai teát.
Ivy: Miss Poppy magával cipelte bevásárolni, hogy hozza a csomagjait.
Stokes: Miért nem maga cipeli? Egy ilyen erős lány! Úgy húzza James-et maga után, mint egy japán
pincsit.
Mrs. Lipton: Tudom, hogy nem kéne szólnom, de ha engem kérdez, Miss Poppy mindig is
kacérkodott James-el.
Mabel: Hát hiszen jóképű, magas ember. (Ivy egyre nagyobbakat sóhajt) Ha fiatal lány lennék,
bizony, én is így tennék.
Mrs. Lipton: Az utca minden cselédje ezt teszi.
Ivy: Ez nem helyes! A Miss Poppy helyzetében álló nőknek nem kéne velünk játszadozniuk!
Mabel: Szerintem élvezi!
Stokes: Mindig mondom neki, hogy fordítsa a maga javára. Láttam én, hogyan zajlik ez az ilyen
házaknál...(Kuncog) A következő lépés, hogy ajándékokat kap. És ha van esze, elfogadja.
(Ivy nem bírja tovább, feláll veszi a csészéjét.)
Ivy: Elnézést. (kiviszi a mosogatóhoz)
Mabel: Mi történt Ivy-val?
Mrs. Lipton: Szerintem megbántottuk. Ő sem közömbös James iránt. (autózúgás hallik)
Mabel: Oh, megjött Miss Poppy.
Stokes: Beengedem őket. (indul ki)
Mrs. Lipton: (szalad utána) Alf!
Stokes: Igen?
Mrs. Lipton: Nem kapott még levelet az ügyvédjétől a válást illetően?
Stokes: Ö...ö. Nem, még nem, Blanche. Tudja milyenek ezek az ügyvédek!
Mrs. Lipton: Tudja, Ivy épp most jósolt nekem tealevelekből és azt mondta, egy kövér ember, aki a
barátom, levelet fog kapni.
Stokes: (Behúzza a hasát - már amennyire képes) Én nem vagyok kövér, nem rólam van szó! (sarkon
fordul és elmegy)
--(Az autó)--
Poppy: (Sofőrnek) Itt van három penny, a magáé. Jöjjön csak, James!
12trees: Igen, Miss Poppy!
Poppy: James, elárulok egy titkot! Emlékszik, amikor a Marshall and Snelgrove-ban találkoztam
Angela barátnőmmel? Azt mondta, azt hitte, a barátom.
12trees: Hm, igazán, Miss?
Poppy: Nagyon bámult, mikor nem néztem oda?
12trees: Oh, szó se róla, Miss Poppy!
Poppy: Hm. Angela szerint nagyon klassz fickó. (Stokes ajtót nyit, bevonulnak) Teljesen kimerültem!
Hozza fel a csomagokat, kérem!
12trees: Igen, Miss Poppy!
Poppy: Gyerünk, gyerünk! (Felrobog a lépcsőn. 12trees visszafordul Stokes-hoz)
Stokes: (fapofával) Menjen, James, a kisasszonya hívja! (James megy Ivy sóhajt egyet, majd bevonul
az ebédlőbe. Stokes utána) Ne rágd miatta magad, Ivy! Ő nem hozzád való!
Ivy: Gyűlölöm, mikor megalázzák, Apa!
Stokes: Jót tesz neki. Túl sokat képzel magáról. Figyelj ide, Ivy! Rájöttél már végre, hol tartja Lady
Lavender azt a sok készpénzt?
Ivy: Nem akarok erről hallani!
Stokes: Ott van valahol a szobájában és senki sem tudja, mennyi pontosan! Az apád vagyok, Ivy!
Tedd amit mondtam és találd meg! (Stokes el)

--(Miss Poppy szobája)--

Poppy: Tegye csak az ágyra, James!
12trees: Igen, Miss Poppy!
Poppy: Mikor mögöttem jött lépcsőn, nem nézte a lábamat?
12trees: Biztos lehet, hogy nem!
Poppy: Miért, mi baja velük? (felhúzza a szoknyáját) Talán rosszak a lábaim?!
12trees: Nem, Miss, tüneményesek a lábai!
Poppy: Ebben az esetben meg kellett néznie őket.
12trees: Elnézést, Miss Poppy... (indulna)
Poppy: Most hova szalad?
12trees: Vár a kötelességem!
Poppy: Én is ahhoz tartozom, hát maradjon, ahol van! Kérem, csomagolja ki a dobozokat!
12trees: Értettem, Miss! (nekilát levenni a kabátját)
Poppy: James! Miért vetkőzik le?
12trees: Csak a felöltőmet veszem le!!!
Poppy: (szívéhez kap) Oh, ha tényleg megáll ott... Megint elpirult, James... Undok vagyok, hogy így
ingerlem!
12trees: Igazán nem bánom, Miss Poppy, csak éppen az én helyzetemben nem tudom, mit
mondjak.
Poppy: (kibontja a dobozt, előkerül egy rózsaszín fehérnemű) Óh, hát nem gyönyörű? Nem
gondolja, hogy abszolút csábos?
12trees: Gyönyörű, Miss Poppy!
Poppy: Látott már lányt ilyenben, James?
12trees: Természetesen nem!
Poppy: Miért természetes, hogy nem?
12trees: Hát a tény az, hogy nem volt sok kapcsolatom a szebbik nemmel és főként nem a maga
osztályából való fiatal hölgyekkel.
Poppy: (arcához simítja) Olyan selymes! Nem mint azok a borzalmas trikók, amiket a suliban
hordtunk. Kézdurvítónak hívtuk őket.... Tapintsa meg (James-nek nyújtja)
12trees: (nagy levegő) Tényleg mennem kell, Miss Poppy!
Poppy: Jól van, hát! Sziamia! (James végre indul) Óh, James!
12trees: Igen, Miss Poppy?
Poppy: Ha öt perc múlva beles a kulcslyukon, megláthat benne. (James szeme kimered, ellohol. A
ruhadarab felrepül a levegőbe-enyhe vihogás közepette)

--(Szalon. Miss Cissy teázik. )--

Cissy: Még teát, Apa?
Őméltósága: Igen, köszönöm.
Cissy: Én nem izgulok annyira Nagyi miatt. Józannak látszik, majdnem mindig.
Őméltósága: Józannak?! Nem mondhatnám, hogy 10.000 font kivétele a bankból józanság! Elveszíti
a kamatot is és nem biztonságos!
Cissy: Senki nem megy Ivy-n kívül Lavender szobájába. Ő meg becsületes.
Őméltósága: Nem erről van szó. A pénznek lakat alatt a helye! Mintha nem lenne már így is elég
bajunk Teddy bátyád miatt! A gyár éppen, hogy talpra állt azok után, amit tett.
Cissy: Ő egyáltalán nem veszélyes.
Őméltósága: Még hogy nem veszélyes?! És azok a cselédek, akik itt dolgoztak?! Ötnek kell
járandóságot fizetnem! Jobban tenné, ha rangjához méltó lányokra vadászna!
Cissy: Valószínűleg megtenné, ha találna egy szemüveges, mosószappan szagút.
Őméltósága: Tudod, ha hazajön, komoly beszédem lesz vele. Hol van most?
Cissy: Kint teniszezik Madge Cartwright-tal.
Őméltósága: Meg fogom mondani neki, hogy el kell vennie.
Cissy: Jézus! Csak nem állapotos a nő?! Ugye, nem?
Őméltósága: Olyan durván fogalmazol néha, kicsi Cissy! Biztos a barátaid hatása ez!
Cissy: Mind nagyon jó családból valók, Apa. Megmutathatom a pedigréjüket, ha akarod! De bárhogy
is, ha elveszi is Madge Cartwright-ot, ez nem akadályozza meg abban, hogy cselédekre
vadásszon!
Őméltósága: Ha egyszer elhagyja a házat, már nem az én gondom többé. Vadásszon a saját
cselédjeire! (Teddy megérkezik)
Teddy: Van még tea a kannában?
Őméltósága: Már elég állott lehet! Csöngess teáért, légy szíves, Cissy! (Teddy mérgesen hadonászik
az ütővel) Teniszezni voltál?
Teddy: Mit gondolsz, mi a francot csináltam?!
Cissy: Nagyon rosszkedvűnek látszol, Teddy bácsi! Hogy ment a játék?
Teddy: Pocsékul! Madge az összes játszmát megnyerte, mert csalt!
Cissy: Teniszben nem lehet csalni!
Teddy: Ő tud! Ahányszor szerváltam, azt kiabálta: Out! Out! Out! A hangja csak úgy zengett a
pályán! Tiszta hülyének látszottam!
Őméltósága: Megkérted a kezét?
Teddy: Hogy megkértem-e?! Inkább majdnem megfojtottam!
Őméltósága: Értem. Bent jártam a P&O Hajózási Társaságnál és a Moldávia pénteken fut ki Tilbury
kikötőjéből. Külön kabinod lesz a fedélközben. (Teddy elszörnyedve hallgatja) Egy kedves
kis bungaló vár rád a Union Jack Gumitársaság telepén, Bukit Timah-ban. Két szolgáló fog
gondoskodni rólad. Öreg férficselédek. Új életet építhetsz fel magadnak, a gumifák között.
Teddy: Te szívtelen disznó!
Őméltósága: Ez lesz a sorsod vagy elveszed Madge-et. (kopognak)
Cissy: Tessék! (Ivy be)
Ivy: Csengetett, uram!
Cissy: Hozz még egy kanna teát, légy szíves, Ivy!
Ivy: Igen, Miss Cissy!
Őméltósága: És néhány szelet kiváló meggyes lepényt!
Ivy: Nincs már több, de van lenn angyalbögyörő.
Őméltósága: Mmmm, azt ne hozz! (Ivy meghajol és megy)
Teddy: Ezt nem tudom megtenni! Teljesen rámennék!
Őméltósága: Talán ezt is összekeverhetnéd.
Cissy: Nem olyan rossz, mint ahogy látszik, Teddy bácsi! Madge Cartwright teljesen odavan érted!
Teddy: De én nem vagyok oda érte!
Őméltósága: Igazán elegáns hölgy, szinte szoborszerű!
Teddy: Nem akarom, hogy egy szobor legyen a feleségem! Én a kicsi, meleg, lágy lányokat szeretem,
kötényben és fénylő arccal! Jézusom, nem bírom folytatni! (Zsepi elő, beletemeti arcát.
Cissy vigasztalja)
Cissy: Kérlek, ne sírj, Teddy bácsi!
Őméltósága: Ne kényeztesd annyira, Cissy! Elég a könnyekből! Szedd össze magad, Teddy!
Cissy: Nézd a másik oldalt, Teddy bácsi! Rengeteg pénze van!
Őméltósága: Igen, fürdik benne, ő a Cartwright szappan!
Teddy: (feléled) Cartwright SZAPPAN???
Őméltósága: Igen! Három gyáruk is van. Az egész világon árulnak szappant!
Teddy: Minden fajta szappant?
Őméltósága: Igen!
Teddy: Mosószappant is?
Őméltósága: Mázsaszámra!!
Teddy: Gondolkodom rajta!

--(Hall. Stokes megy ajtót nyitni)--

Stokes: Jó napot, uram!
Charles: Jó napot, Stokes!
Stokes: Ö, nem hallottam a kocsiját, uram.
Charles: Nem, én omnibusszal jöttem. Gyakran szállok rá mostanában. Olyan kedves emberek
utaznak rajta, főként a tetején. (Stokes bekopog a szalonba)
Stokes: Az érsek úr, Mylord!
Őméltósága: Hogy vagy, Charles?
Charles: George. Á, Cissy!
Cissy: Helló, Charles!
Charles: Teddy!
Teddy: Charles?
Őméltósága: Éppen szappanokról beszéltünk.
Charles: Á, szappan! Éppen most küldettem egy nagy szállítmányt Madras-ba a missziónknak a
mosoda számára. Ha nincs szappanuk, a bennszülöttek a sziklákhoz csapkodják a ruhát.
Rongálják még a meglévőt is.
Teddy: Cartwright szappant küldött?
Charles: Nem én vásároltam, én csak fizettem érte. (kopognak)
Cissy: Tessék! (Ivy be a tálcával)
Ivy: Meghoztam a teáját, Mr. Teddy! (Charles-hoz) Mr. Stokes mondta, hogy itt van, hát még egy
csészét hoztam!
Charles: Á! Vidító, de nem részegítő ital!
Cissy: Vidd el a másik tálcát, Ivy!
Ivy: Oöh, igen, Miss Cissy!
(Szerencsétlenkedés veszi kezdetét. Ivy rájön ,hogy nincs három keze, körülnéz mit tegyen. Végül
odaadja a tálcát Charles-nak, felveszi a régit, azt meg Őméltósága kezébe nyomja. Elveszi
Charles-tól az újat és leteszi a helyére. Majd elveszi Lord Meldrum-tól a régit és indul az
ajtóhoz. Közben minden tálca átadás-átvételnél bókol és vigyorog. Újabb felismerés, nem
tud ajtót nyitni magának, mert tele van a keze. Ezért odaadja a tálcát Charles-nak és
kinyitja az ajtót. Elveszi a tálcát, s végre kimegy. Az egész kínos helyzet alatt a jelenlévők
döbbenten állnak, csak a szemeik beszélnek. De azok nagyon...)
Őméltósága: Nagyon sajnálom!
Ivy: (az ajtóból visszaszól) Akkor nem zavarok! (vihog)
Őméltósága: Elnézésedet kérem, nagyon nehéz jó cselédlányt találni manapság!
Charles: Oh, szerintem elbűvölő! Annyira természetes, olyan ártatlan a fénylő arcával és a
szemüvegével!
Teddy: (nem bírja, a zsebkendőjébe harap) Óh, ISTENEM!
Őméltósága: Minek köszönhetjük a megtisztelő látogatást, Charles?
Charles: Meg kell vallanom, kunyerálni jöttem. Szerencsétlen hölgyeim bajban vannak!
Őméltósága: Igazán? (Teddyre néz)
Teddy: Ne nézz így rám!
Charles: Elfogyott az alaptőkénk. De ahelyett, hogy csekket kérnék, úgy döntöttem, hogy
jótékonysági aukciót szervezek. Sokkal személyesebb. A barátok különböző tárgyaikat
ajánlhatják fel, dísztárgyakat, csecsebecsét, akármit. Nem kell, hogy értékes legyen, az
emberek jól megfizetnek minden régiséget. Csak mert jótékonyságról van szó.
Őméltósága: Biztos találunk valamit. Hol rendezitek meg?
Charles: Sir Ralph Shawcross felajánlotta, hogy kölcsönadja a házát. Ismered, talán?
Teddy: A bátyám a nejébe szokott ütközni, időről-időre! ... Társasági összejöveteleken!
Charles: Elbájoló asszony! A férje sokkal korosabb nála. Veled lehet egyidős, George. (Őméltósága
 feszeng)

--(Ebédlő. 12trees áll meredten az ablaknál, bámul kifelé a semmibe. Stokes érkezik, a háta mögé
settenkedik)--
Stokes: BÚU!
12trees: (ijedten összerezzen) Maga megőrült?!
Stokes: Mi baj? Úgy bámult ki az ablakon, mint egy szerelmes bivaly! Már megint Miss Poppy, ugye?
12trees: Törődjön a maga dolgával!
Stokes: Valami történt a szobájában, igaz?
12trees: Csak felvittem a csomagjait, ez volt minden!
Stokes: Minden?
12trees: Igen, minden!
Stokes: Ugyan, nekem elmondhatod, a cimborád vagyok!
12trees: A cimborám?
Stokes: Igen! Együtt voltunk a seregben! Együtt harcoltunk a németek ellen! Együtt futottunk el
előlük!
Stokes: Én nem futottam el, az maga volt!
Stokes: James Twelvetrees, én erre rohantam, maga meg arra! Az egyetlen különbség, hogy én Mr.
Teddy-t is cipeltem!
12trees: Csak ötven yard-ot, a többi nekem jutott!
Stokes: Ki vele, mi nyugtalanítja?
12trees: (körülnéz) Miss Poppy megkért, hogy fogjam meg a fehérneműjét.
Stokes: Mi?
12trees: Arra kért, hogy fogjam meg a fehérneműjét!
Stokes: Ő is benne volt?
12trees: (fölhorkan) Nem! Hogy képzeli?!
Stokes: Úgy érti, hogy éppen levette?
12trees: Ugyan, dehogy! Éppen akkor vette ki a dobozból!
Stokes: Miért olyan szigorú magához? Nagyon jól jöhet ez még mindkettőnknek!
12trees: Mindkettőnknek??
Stokes: Igen! Ha maga bepalizza Miss Poppy-t, biztos ajándékokat fog adni! Cigarettatárcát,
mandzsettagombot, még pénzt is! Én majd vigyázok, ha egyedül akarnak maradni! Aztán
majd felezünk!
12trees: Ha nem Őméltósága ebédlőjében lennénk, most lábbal illetném a fartövén! (kimegy az
ebédlőből)
Stokes: Mondtam valamit? (kérdezi magától)

--(Lavender szobája, Ivy érkezik tálcával. kopog)--

Papagáj: Szabaaad!
Lavender: Hallgass! Ki aaz?
Papagáj: Hallgass! Ki aaz?
Ivy: Én vagyok, Ivy!
Lavender: Egy pillanat! (Zár csattan, Lavy kihajol, Ivy mellett elhajolva körülnéz) Gyere gyorsan!
Ivy: (körülnéz, majd be) Meghoztam a teáját, Lady Lavender!
Lavender: Tedd csak le, Ethel! (Visszazár vagy három zárt)
Ivy: (leteszi a tálcát) Óh, csak nem a pénzét számolta?
Papagáj: Nyolcfontosok! Nyolcfontosok!
Lavender: Folytonosan összezavar! Vagy kilencezer-egy vagy egyezerkilenc és ezt a kupacot még
nem számoltam meg! Segítened kell nekem! Te számolsz egyezerkilenctől, én pedig
kilencezer-egytől! Aztán mindkettőnknek igaza lesz! (kezdi) Kilencezer-kettő! Gyerünk, te
lány, számolj!
Ivy: (Kivesz egy bankjegyet) Egyezer és tíz.
Lavender: Kilencezer-három!
Ivy: Egyezertizenegy.
Lavender: Kilencezer-négy!
Ivy: Egyezertizenkettő.
Lavender: Óh, hallgasd csak ezt! Óh, én imádom a kintorna hangját! A gyerekkoromra emlékeztet!
Mindig táncoltunk! (táncra kell, dalol) A tánc, a tánc, a tánc! Hohohóó! Gyere lányom,
táncoljunk! (Ivy-val kézenfogva ugrálnak) Hát nem csodálatos?!
Ivy: Térjünk vissza a számokhoz!
Lavender: Ohó! Ki törődik ezzel a hülye pénzzel! (beleszór egy maréknyit a levegőbe)
Ivy: Oh! Ááá!
Lavender: (az ablakhoz megy, kihajol) Halló, Kintornás úr! Hozza a masináját a parkolóba, hogy
tisztábban hallhassam! Megjutalmazom érte! (visszatipeg az ágyhoz) Figyelj, Ethel, vidd ezt
a kis kupacot is le neki! (Egy halom pénzt nyom Ivy ölébe)
Ivy: Csak nem akarja mind neki adni?! Egy hatpennys éppen elég!
Lavender: De nincs hatpennysem!! (megy az ajtóhoz)
Ivy: Egyet leviszek neki! Nem gondolja, hogy oda kéne adni Őméltóságának a pénzt, hogy tegye a
széfbe?!
Lavender: Biztos, hogy nem! Afrikába menne és rabszolgákat venne rajta!
Ivy: Ma már nem tesznek ilyet!
Lavender: Mmmh! Ezt mondja ő!
(Ivy bókol és kimegy. Lavy visszazárja az ajtót, a muzsika hangja felerősödik)
Lavender: Óh, a kedvenc dalom! (dalra fakad és táncol)
(Ivy jön le a lépcsőn a pénzzel, Stokes jön ki az ebédlőből)
Stokes: Hová szaladsz, Ivy?
Ivy: Lady Lavender azt mondta, adjam ezt a pénzt a kintornásnak.
Stokes: Nesze, adj neki két pennyt! (Elveszi a bankjegyet)
Ivy: (döbbenten leheli) Apa! Ez lopás!
Stokes: Menj már, tedd, amit mondtam! (benyit a szalonba) Uram?
Őméltósága: Küldje el ezt a kintornást a fenébe, borzalmas a hangja!
Stokes: Értettem, uram!

--(Udvar, a kintornás teker, Ivy szalad le a lépcsőn)--

Ivy: Lady Lavender küldi magának (átadja a kétpennyst)
Kintornás: Miíí?! Azt akarja mondani, hogy ezt a nehéz kintornát két pennyért toltam fel ide?!
Stokes: (a lépcsőről) Lord Meldrum üzeni, tűnjön el!
Kintornás: Ó, ez nagyon kedves! (felüvölt Lavy-nek) Hé, Missis! A megrendelt előadásnak vége!!
Lavender: Óh, kérem, kérem! (pénzt kezd el kidobálni az ablakon) Folytassa, folytassa! Folytassa!
Kintornás: Jóságos ég! Ezek nagy pénzek ám, köszönöm! (Megragadja Ivy-t) Tekerje a kart, tekerje a
kart!
(Ivy teker, a pénzek csak hullanak az égből. Stokes és a kintornás szedi)
Ivy: (nyög) Valaki állítsa meg!!!
Stokes: Csak tekerd tovább, Ivy!
(zene szól, bankók szálldosnak, Stokes és a Kintornás kapkod a pénz után.)

--(Szalon)--
Őméltósága: Miért nem hallgattatta el Stokes ezt a pokoli lármát?! (Az ablakhoz robog, a látványtól
elakad a szava. Charles is odaér)
Charles: Jóságos istenem! Bankók repdesnek a levegőben!
Cissy: Ez csak a Nagyi lehet! A parkolóba szórja szanaszét a pénzét!
Őméltósága: Gyorsan, Teddy, meg kell állítanunk! (Teddy és Őméltósága felrobognak a lépcsőn.
Lady Lavender csak egyre szórja a pénzt az ablakon)

--(Odakint. A kintornás és Stokes versengve kapkodja a fontokat)--

Kintornás: Nem a magáé, az enyém! Én vagyok a művész!
Stokes: És én vagyok a komornyik! Maga csavargó! Tűnjön el! (Lavy csak egyre szórja, azt utcáról is
elkezd betódulni a tömeg)
Kintornás: Nem hiszek a szememnek, valódiak!
Stokes: (birkózik) Hagyd békén, ne vedd el! Ne vedd...engedd el, mer’! Ne! Te, nem mész innen?!
Nah, hagyjad már, ez a Lady Lavender-é! Ö! Megharaplak! Menj innen már! Na, elég
legyen! Naaa! Tűnés! Tűnés, tűnés innen!

--(Lady Lavender szobája előtt Őméltósága és Teddy)--

Őméltósága: Nyisd ki az ajtót azonnal, Lavender!
Teddy: Kérlek, Lavy, öreglány!
Őméltósága: Ne nevezd így, ki nem állhatja!
Teddy: Semmit sem csinálok helyesen, nem igaz?!

--(Udvar, kitódul a háznép is)--

Mrs. Lipton: Óh, Lady Lavender az ablakból szórja a pénzét!
12trees: Azonnal állítsa le a népeket, kapitány!
Wilson: Tegyék le azt a pénzt! Tegyék le! Tegyék le azonnal!
Ivy: (panaszosan) Elfáradt a karom!
Stokes: Ne foglakozz vele, csak tekerd tovább, tekerd!
Wilson: (elkap egy csavargót) Ó, nem, nem teheti! Ez talált tárgyak lopása! (csavargó el, elkap egy
kölyköt) Gyere csak ide! Kitekerem a nyakadat!
Kölyök: Menjen a fenébe!
Wilson: Te gazember! Kitekerem a nyakadat! (Charles jön ki a kapun)
Charles: Ó, milyen bőkezű! (egy darabig sikertelenül hadonászik, majd visszamegy a kalapjáért, s
most már azzal vadászik a hulló pénzekre)
Wilson: Tegyék le! Tegyék le! Tegyék le!

--(Lady Lavender ajtaja)--

Őméltósága: (zörgeti) Lavender!!!! Ha nem nyitod ki az ajtót, kénytelen leszek betörni!
Lavender: Ha a pénzemet akarod, menj le és kapkodd, mint mindenki más!
Őméltósága: Teddy, feszítsd neki a válladat!
Teddy: Ne hülyéskedj, el fog törni!
Őméltósága: Hiszen az a célunk!?
Teddy: Nem az ajtó, a szegény vállam!
Őméltósága: Ahmm! Lavender! Lavender!!!!

--(Az udvar megint, a káosz még mindig teljes)--

12trees: (küzd egy ismeretlennel) Nem, nem, tegye le! Azonnal tegye le!
Mabel: (kezében jó pár bankjegy) Nem is emlékszem, mikor volt öt font a kezemben!
Wilson: És most sem lesz sokáig! (elveszi)
Henry: Hova fog ez vezetni?
(egy cilinderes úr az ernyőjére szúrva gyűjtögeti a pénzt)
Kintornás: Hé, ne csinálja, kilyukasztja őket! Ide vele! (Stokes, nyög, szed, zsebre rakja)
12trees: Miért rakja a fontokat a zsebébe?!
Stokes: Tudom, hová szeretné tenni! A libériájára!
12trees: Figyelem ám! És elvárom, hogy a pénzt visszaadja!
Stokes: Nem is járt más az eszemben, James!
(Ivy egyre elkeseredettebben hajt. Két nő összekap)
Nő 1: Én láttam először!
Wilson: Adják ide a pénzt!
Nő 2: Tűnjön innen el! (elkezdi verni az ernyővel)
Wilson: Ó! Letartóztatom!
Részeg férfi: Hé! Hé! Hagyja békén az asszonyomat!
Wilson: Magát is letartóztatom!
Mrs. Lipton: (kalapálja a részeg férfi hátát) Hagyja békén a kapitányt!
Részeg férfi: (megfordul) Nyomás vissza a pudingjához, hülye vén tehén!
Mrs. Lipton: (kissé sokkot kap a sértéstől) Óoóh! Áaaauh!!
Mabel: (feltűri az ingjét) Bízza csak rám, Mrs. Lipton! Ezt csinálom minden szombat este! (egy
mozdulattal lefogja a részeget)
12trees: (ismét) Egyszer már megmondtam magának!
Részeg férfi: Á, elnézést (kivenné 12trees pénzét a kezéből) Majd én tartom, amíg harcol! (Stokes
érkezik, lefogja)
(Wilson kapitány térdel, keze hátracsavarva, alkar a nyakán, mozdulni sem tud)
Wilson: Én viszont ezt nem…! Figyelmeztetem! Kihúzom a gumibotomat! Komolyan! Igen, én... én
megteszem ám!
(Lavy néz ki az ablakból meghatottan)
Lavender: Minden pénz egy pontot ér 5:4 a szedőknek! (Ivy szalad át a dulakodók között Wilson
kapitányhoz)
Wilson: (még mindig fogva vagyon)... Megteszem! Meg fogom tenni! Megteszem! (Ivy kihúzza a
zsebéből a sípot, belefúj néhányszor)
Henry: (elüvölti magát) FÉLIDŐ!!!

--(Konyha, Ivy vasal. Wilson kapitány szemén máj, halkan nyöszörög)--

Mrs. Lipton: Hogy van a szeme, Wilson kapitány?
Wilson: Nem biztos, hogy a máj is olyan jó, mint a steak.
Mrs. Lipton: Próbálja megfordítani! (Wilson fordít, szemén látható egy nagy monokli) Így most már
jobb?
Wilson: Így már más!
Mrs. Lipton: Hogyha a kapitánynak már nem kell, hazaviheted, Mabel!
Mabel: Nagyon kedves!
Ivy: Majd jó lesz a sonkával, amit adott neki!
12trees: (az asztalnál ül egy papír előtt, összesít) Igen, én 23 fontot szedtem össze, nálad mennyi
van, Henry?
Henry: Tizenkettő.
12trees: Köszönöm. Mabel?
Mabel: Huszonhat! Nézzék csak, huszonhat font! Egy év alatt se keresek ennyit!
12trees: Csak tegye az asztalra, Mabel!... Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Óh, csak öt font, sajnálom, nem nagyon megy a hajolgatás! A lábamat is alig érem el.
Henry: Mikor látta utoljára, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Mh! (Tasli repül)
Henry: Jááj!
12trees: Ivy?
Ivy: Csak egy font, én tekertem a gépet!
12trees: Nagy ostobaság volt tőled, Ivy! A zene késztette Lady Lavender-t arra, hogy eldobálja a
pénzét.
Ivy: (meglepetten) Tényleg? Azt hittem, jó, hogyha tekerem!
12trees: Nem azért fizetnek, hogy gondolkozz, leány! Különben is miért álltál szóba a kintornással,
tudod, hogy nem tarthatsz udvarlót!
Ivy: Nem mennék egy tapodtat sem egy ilyen koszos emberrel!
12trees: Hát, vigyázz, hogy mit csinálsz!... És maga, Wilson kapitány?
Wilson: Mhhh! Én nem gyűjtöttem semmit! Én a többieket akadályoztam a gyűjtésben! És ez a
köszönet (szemére mutat), amit kaptam érte!
Mabel: Ha majd nem kell már a máj, becsomagolnám.
Henry: Letartóztatott valakit?
Wilson: A kiskölyköt. (Stokes érkezik le)
Stokes: Lord Meldrum vár mindenkit az irodájában!
12trees: Hol a magáé?
Stokes: Hol a micsodám?!
12trees: A pénz, amit elvett.
Stokes: Hogy érti, hogy elvettem?!
Ivy: Mr. Twelvetrees arra gondol, amit fölszedett, mi mind az asztalra tettük.
Henry: Még Mabel is!
12trees: Pontosan mennyit szedett fel, Mr. Stokes?
Stokes: Nem hiszem, hogy bármi köze is lenne hozzá, de ha tudni akarja, tizennyolc fontot, amit
visszaadtam Őméltóságának.
12trees: Azt hittem, sokkal többet szedett össze, Mr. Stokes.
Stokes: Azzal vádol netán, hogy elloptam a munkaadóm tulajdonát képező pénzt?! Van olyan, hogy
becsületsértés ebben az országban! Maga a tanú rá, Wilson kapitány!
Wilson: A becsületsértés nem a rendőrség dolga, különben nem figyeltem.
Stokes: Ha nem kér bocsánatot azonnal, James, felveszem a kapcsolatot az ügyvédemmel!
Mrs. Lipton: Jó ügyvédje van, tudja? Egy másik ügyben is kapcsolatban áll vele. Hm!
Ivy: Mr. Stokes, biztos vagyok benne, hogy Mr. Twelvetrees nem úgy gondolta, amit mondott.
Stokes: Te hallgass, Ivy, semmi közöd hozzá! Nos, James?
12trees: Pusztán egy megfigyelést közöltem.
Stokes: Ez bocsánatkérés?
12trees: ...Igen.
Stokes: Jó. Ezt elviszem, gyerünk, Őméltósága mindenkit vár az irodájában!
12trees: Megszámoltam…!
Stokes: Csak nem kezdi megint újra, ugye?!
Wilson: Nem bánja, ha megkezdem ezt a frissensült meggyes lepényt, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Neeem. Csak szolgálja ki magát, Wilson kapitány!

--(Szalon)--
Őméltósága: Nem vállalok több kockázatot! Senki nem hagyja el a házat, míg Lavender pénze nincs
a széfbe zárva!
Poppy: Óh, Apa! Az Álnok szerető-t nézzük meg ma! Negyed kilenckor kezdődik!
Őméltósága: Sajnálom, ez sokkal fontosabb! (kopognak) Igen!
Stokes: A személyzet összegyűlt, uram!
Őméltósága: Köszönöm, küldje be őket!... Jöjjenek csak! Jöjjenek, jöjjenek, jöjjenek! Ne féljen
Mabel, jöjjön közelebb! Nem hiszem, hogy gyakran járt ilyen szobában!
Mabel: Nem, Méltóságos úr. Reggel voltam utoljára, mikor kivittem a hamut.
Stokes: Itt a pénz, amit a személyzet összegyűjtött, uram.
Őméltósága: Köszönöm.
12trees: Hatvanhét font lesz, uram.
Őméltósága: Azzal a tizennyolccal, amit maga adott, Stokes, az annyi mint... (elkezd elmélyülten
összeadni)
Henry: Nyolcvanöt font, uram.
Őméltósága: Köszönöm!... Pontosan! (feláll, szónokolni kezd) Az öcsém, a lányaim és én szeretnénk
kifejezni nagyrabecsülésünket azért a módért, ahogy e délután viselkedtek! Nemde?
Teddy: Óh, igen!
Poppy: Természetesen.
Teddy: Csinos kis show volt!
Őméltósága: Tudják, ilyen alkalmakkor az ember ráébred, akár itt fönt él, akár az alagsorban,
mindnyájan egy nagy boldog családot alkotunk.
Henry: Nahát!
Őméltósága: Elismerésem kifejezéseként szeretném megajándékozni önöket valami személyessel.
Kórus: Köszönjük, uram!
Őméltósága: Kiérdemelték! Megmentettek nekem nyolcvanöt fontot attól, hogy elvesszen és
nyolcvanöt font rengeteg pénz! Itt van! Öt shilling önnek, Stokes - öt magának, James.
12trees: Uram.
Őméltósága: És öt shilling magának, Mrs. Lipton. Ivy, fél korona! Mabel, egy shilling!
Mabel: Oh, nagyon kedves, méltóságos uram!
Őméltósága: És Henry, hat penny! És most, Mabel, Mrs. Lipton, Henry, maguk elmehetnek. A
többiekkel még beszédem van. (Mrs. Lipton előrelép, meghajol) Nincs mit! (Mabel is) Nincs
mit! (Henry is bókol, el)
Cissy: Ez borzasztó! Apa olyan fukar! Adok majd valamit Ivy-nak.
Poppy: Én meg adok valamit James-nek.
Őméltósága: Stokes, James, Ivy, nem kerülgetem a forró kásást, a pénzt, amilyen gyorsan lehet, a
széfben akarom látni és kell a segítségük!
Stokes: Én fölmarkolhatom a bőröndöt, uram, ha valaki közben eltereli Őladysége figyelmét.
Poppy: Még csak be sem enged a szobájába!
Cissy: Engem se!
Teddy: Átkokat szór rám!
Ivy: Rám meg az ételét és a tányérokat!
Cissy: Mindazonáltal, kedvel téged, Ivy.
Őméltósága: Igen, maga az egyetlen, aki beléphet a szobájába. Megmondom, mit fogunk tenni!
Maga elszórakoztatja Lady Lavender-t, megragadja a pénzt, átadja Stokes-nak, aki az ajtó
előtt lesz. Maga, Stokes, lerohan a lépcsőn, behozza az ebédlőbe és mi megszámoljuk
James-el.
12trees: Nem lenne jobb, ha én is fönt lennék Mr. Stokes-al, uram?
Őméltósága: Mi a véleménye, Stokes?
Stokes: A pénz nem nehéz, uram, egyedül is megoldom.
Őméltósága: Indulás, Stokes, Ivy!
Stokes: Értettem, uram! (el)
12trees: Talán segítenem kéne Mr. Stokes-nak...
Poppy: Nem, maga marad és segít. Hatökör vagyok a számoláshoz, fogadok, magának sokkal
gyorsabb a keze. (James köpni-nyelni nem tud)

--(Lady Lavender előtt)--

Ivy: Nem szívesen teszem ezt a szegény, öreg hölggyel.
Stokes: Őméltósága csak saját magától akarja megvédeni. A végén még mindent kiszórna az
ablakon!
Ivy: Igazad van! (ajtóhoz lép) De nem fogod tele tömni vele a zsebed, ugye?
Stokes: (a kis asztalon lévő vázára néz ) Egyetlen bankó sem kerül a zsebembe!
Ivy: Esküszöl?
Stokes: (keresztet vet a szíve fölött) Anyám életére!
Ivy: Egy évvel ezelőtt meghalt! Nézz a szemembe! Mindig tudom, hogy igazat mondasz-e?! Igen,
most igazat mondtál! Kösz, Apa! (puszit ad, bekopog)
Lavender: Ki van ott?
Ivy: Én vagyok, Ivy!
Stokes: Mit fogsz csinálni?
Ivy: Ne aggódj, kigondoltam valamit, ravasz is tudok lenni, ha muszáj. Tőled tanultam! (Lavender
beengedi Ivy-t)
Papagáj: Szabaaad, szabaaad.
Lavender: Elkéstél, hallgass!
Ivy: Egy teástálcáért jöttem Lady Lavender.
Lavender: Oh, gyűjtöd a teástálcákat? Ez egy Sheffield-tálca.
Ivy: Az a kintornás odakint, azt mondja, reméli élvezte a koncertet és szeretné tudni, kér-e valamit,
ha igen kiabáljon le neki.
Lavender: De kedves. Ó, Ethel, segíts!
Ivy: Igen, igen asszonyom!
Lavender: Nyisd ki az ablakot!
Ivy: Igen, asszonyom! (felhúzza az ablakot)
Lavender: (kihajol) Halló! Kintornás úr! (Stokes fülel az ajtónál) Halló! (Ivy ráhúzza az ablakot a
hátára) Jaaj!
Ivy: Óh, istenem! Az ab...ablak elromlott, elromlott, hívok segítséget. (Felkapja a bőröndöt, kiadja
Stokes-nak és visszafordul. Stokes letérdel, kinyitja, elkezdi berakni a fontokat a vázába. Ivy
visszamegy, felnyitja az ablakot)
Ivy: Óh, még szerencse, hogy itt voltam, asszonyom, különben várhatott volna!
Lavender: Óh, aah! Óhh! Fektess ágyba! Jaaj! Óoh!
(Stokes tömködi a pénzt a vázába, de lassan megy. Meglát egy dárdát a falon, most már 2
bankó/másodperces sebességgel tudja menteni a pénzt. A család közben átvonul az
ebédlőbe)
12trees: Mr. Stokes sokáig odavan, uram. Nem akarja, hogy fölmenjek és ellenőrizzem a
mozdulatait?
Őméltósága: Nem, ne, ne, ne, ne! Biztos, hogy mindent jól elintéz! (de azért kiszalad a lépcsőhöz,
felkiált) Megszerezte, Stokes?
Stokes: A francba! (akció leáll, táska bezár, váza, dárda a helyére kerül, nyitja,hangosan becsukja
Lady Lavender ajtaját) Jövök, uram! (lejön a lépcsőn, átadja a táskát Lord Meldrum-nak)
Őméltósága: Ez derék! Gyerünk, Poppy, Cissy, James!
Stokes: Ha már nincs szüksége rám, uram, kikészíteném az esti öltözékét.
Őméltósága: Persze, persze.
12trees: Mivel az előadás 20:15-kor kezdődik, nem lenne jobb, ha itt maradna és segítene nekünk
számolni?
Őméltósága: Jó ötlet!
12trees: Szépen itt marad, így magán tarthatom a szemem!
Stokes: Akkor figyeljen nagyon! A kéz gyorsasága becsapja a szemet! (bűvészmozdulatot tesz és
megjelenik egy bankjegy az imént még üres kezében. Ivy nyit be)
Ivy: Elnézést, uram, Lady Lavender elszenderült.
Őméltósága: (döbbenten) Elszenderült?! Ja, értem, köszönöm, köszönöm, Ivy.
Ivy: Ah, soha nem hittem, hogy létezik ennyi pénz a világon!
Őméltósága: Még egyszer megköszönöm, itt van még egy fél korona! (Elé lapátol egy halom pénzt)
Számolja meg! Ezt is!

--(A konyhához vezető lépcső. Stokes jön le, 12trees egy lépésnyire a nyomában)--
Stokes: Ne járjon mindig a sarkamban, James!
12trees: Nem fogom szem elől téveszteni! Őméltósága kiszámította, hogy 193 font hiányzik! Hová
tűnt?!
Stokes: Tudja mi történt, maga is ott volt! Lady Lavender kiszórta az ablakon és azok a népek
fölszedték.
12trees: Nem szedhettek föl ennyit! Hány kerek fontot dugott a zsebeibe?
Stokes: Elismételné ezt tanúk előtt is?
12trees: Ismerem, Alf Stokes, miután Ivy átadta magának a táskát és mielőtt maga átadta volna azt
Lord Meldrum-nak, egyedül volt vele és a táska nyitva volt. Csak annyit kellett tennie, hogy
belenyúljon szépen, kivegyen néhány bankót és eltegye személyes használatára!
Stokes: Igazi kis Sherlock Holmes, nemde bár? Csak egy dolgot felejtett el. Becsületes vagyok, és
lojális szolgáló!
12trees: Lojális szolgáló?!! Megeszem a kalapom, ha nem lapul a zsebében néhány lopott bankó!
Stokes: Csak egy módja van rá, hogy meggyőződjön róla! Mégpedig, ha átkutat. (széttárja a karjait)
12trees: MI?!
Stokes: Azt mondtam: kutasson át! (James átnézi a belső, külső zsebeket, Stokes vigyorog, mikor a
gatyazsebre kerül sor. Nincs találat. Stokes leveszi James kalapját a tartóról. Leporolja.)
Mondja Mrs. Lipton-nak, hogy főzze egy órán át és fehér mártással tálalja! (James kezébe
nyomja, majd bemegy a konyhába)

--(Este van. A váza még mindig az asztalon. Stokes oson le a nyikorgó lépcsőn. 12trees felébred,
köntösbe bújik. Stokes elkapja a vázát, leindul. James észreveszi a váza hiányt, követi.
Stokes leér a konyhába, rázogatja a vázát. Meglátja a tollseprűt, beledugja. Nincs
eredmény. )--
Stokes: A francba! Kéne valami, amitől a pénz odaragad a végéhez! Ragasztó! Áh, nincs itthon egy
szem sem. (heuréka-hangon) Melasz!! (beoson a kamrába, belemártja a tollseprű végét.
James benyit az ajtón.)
12trees: Maga mit csinál itt?
Stokes: Egy kis melaszt eszem.
12trees: Egy portörlő nyeléről?!
Stokes: Maga mivel enné, az ujjával? Nem nagyon higiénikus. Tessék, nyaljon egyet! (nyújtja felé)
12trees: Értem már az egészet! A vázába tömte a pénzt!
Stokes: Hogy a vázába tömtem? Hogy jut ilyen az eszébe?!
12trees: Tudom, hogy a pénz a vázában van! (megragadja, rázza)
Stokes: Látja talán?
12trees: Nem! De ha nincs benne a pénz, mi a francnak hozta le?
Stokes: Nos, megmondom. Nyugtalan álmomból különös zajra ébredtem. Há! - mondtam
magamban- , tolvaj netalán vagy James, ki emésztési zavarokkal küzd?
12trees: Mh..!
Stokes: Így elhatároztam hát, hogy utánajárok. És útközben felkaptam ezt fegyvernek. Amikor
meggyőződtem róla, nincs betörő, úgy döntöttem, eszem egy kis melaszt.
12trees: Tudom, hogy valahová elrejtette a pénzt.
Stokes: Akkor azt javaslom, menjen és keresse meg! (James elveszi a vázát az asztalról és megy.
Stokes rongyot kap kézbe és letörli az asztalról a melaszt. Majd odavágja a rongyot. Valami
nagyon nem tetszik neki )

--(Hall. James a lépcsőn futó szőnyeget kutatja. Ivy érkezik porszívóval a hóna alatt.)--
Ivy: Elnézést, Mr. Twelvetrees!
12trees: Hah! Mi van?
Ivy: Nem kell ellenőriznie, takarítottam-e a szőnyeg alatt! Becsületesen dolgozom!
12trees: Nem erről van szó, Ivy! Alapos a gyanúm, hogy apád félretett magának egy összeget Lady
Lavender pénzéből tegnap, mielőtt átadta Őméltóságának.
Ivy: Á, nem volt rá ideje.
12trees: Elrejthetett néhány maroknyi pénzt valahová az emelet és az ebédlő között.
Ivy: Megesküdött, hogy nem vesz el egy fillért sem!
12trees: Mióta számít az apád esküje valamit is?
Ivy: M...M... Mr...Mr. Twelvetrees! Ha talál némi pénzt, nem mondja meg a Méltóságos úrnak,
ugye?
12trees: A saját érdekében, Ivy, nem segíthetünk neki többé!
Ivy: Talán mégis, ha most az egyszer... ha megtenné...
12trees: Meglátom, Ivy.
Ivy: Oh, köszönöm, Mr. Twelvetrees! (Ivy fel a lépcsőn, James a festmény mögé is benéz)

--(Lady Lavender szobája előtti folyosó. Ivy porszívózik. Stokes érkezik, kikapcsolja a porszívót.)--
Ivy: Apa, James most azt mondta...
Stokes: Ne törődj most ezzel, Miss Cissy hívat, menj hozzá!
Ivy: De Apa, én...
Stokes: Tudod, milyen türelmetlen tud lenni!
Ivy: Uhm. Oh. Rendben! (el)
(Stokes utánanéz, leszereli a porszívó végét, bedugja a csövet a vázába és szív rendületlenül. 12trees
jelenik meg a boltíves ajtóban. Lekapcsolja a porszívót.)
12trees: Most meg mit csinál?
Stokes: Pókokat keresek.
12trees: Azt hiszi, hogy teljesen hülye vagyok?!
Stokes: Hát, maga gondolatolvasó!
12trees: Beszippantotta a pénzt a porszívóba, nem igaz? Most lemegy a földszintre és kiüríti!
Stokes: Csak, hogy tudja, James Twelvetrees, a komornyik nem ürít porszívót.
12trees: Akkor majd én! (Ivy érkezik vissza)
Ivy: Miss Cissy nem is hívott! (meglátja Jamest a porszívóval) Mi történik?
12trees: Megtaláltam a pénzt. (Elviharzik a porszívóval)
Ivy: Hová szalad a porszívóval?
Stokes: Azt hiszi, abba tették a pénzt.
Ivy: Igaz?
(Stokes belenéz a vázába, majd válasz nélkül James után iramlik, Ivy követi)

--(Konyha. James expresszként robog át, a porszívóval a hóna alatt.)--

Henry: Mit csinál Mr. Twelvetrees a porszívóval?
Mrs. Lipton: (rendületlenül keveri a tésztát) Semmi közöd hozzá, Henry! (Stokes lohol le Ivy-val a
nyomában, iparkodnak 12trees után az udvarra. Mabel is utánuk megy.)
12trees: (Nyitja a porszívót) Itt lesz valahol. Itt kell lennie, tudom jól! (széttúrja a kupacot, kivesz
egy fémpénzt)
Ivy: Háh, egy félpennys!
Stokes: Nos, tudod mi járja északon, Ivy? Ahol mocsok van, pénz is akad. (Mabel visszaindul a
konyhába és jelenti)
Mabel: Mr. Twelvetrees átkutatta azt a sok koszt és talált egy félpennyst!
Mrs. Lipton: (kavargat tovább nagy nyugalomban) Aki keres, talál! Mindig ezt mondom.
Henry: Igen, Mrs. Lipton, mindig ezt szokta mondani.

--(Szalon)--
Őméltósága: Érdekes újsággal szolgálhatunk, Charles-nak! Nem igaz, Teddy?
Teddy: Valóban?
Őméltósága: Elképzelhető, hogy menyegző lesz a családban, nem is olyan sokára. Teddy arra
gondol, hogy megházasodik.
Charles: Úgy? Ki a szerencsés hölgy?
Őméltósága: Madge Cartwright!
Charles: Oh! Cartwright szappan! Jól ismerem a családot. Finom lány. Rendkívül.. ö.. szoborszerű!
Teddy: Túl szoborszerű! (kopognak)
Őméltósága: Tessék! (Stokes be)
Stokes: Tea, uram.
Őméltósága: Szolgálja fel kérem, Stokes!
Stokes: Igenis, uram. James, töltse ki!
Charles: Hol van két bájos lányod, George?
Őméltósága: Nemsokára itt lesznek. Tárgyakat keresgélnek az aukciódra.
Charles: Ó, köszönöm, George. Oly nagyvonalú vagy, nem is tudom mi lenne az egyházzal nélküled.
Ivy: Szereti a sós stanglit, uram?
Charles: Óh, köszönöm!
Ivy: Azt tudom, hogy Teddy úr szereti! (Teddy néz ki a fejéből zordan) Nagyon finom! És sajttal van
megszórva!
12trees: Elég lesz, Ivy! (Cissy érkezik egy vázával )
Cissy: Találtam valamit, mehet az aukcióra?
Őméltósága: Hol találtad?
Cissy: Lavy szobája előtt.
Őméltósága: Ó, igen persze! Ez megfelel, Charles?
Charles: Nagyon szépen köszönöm!
Teddy: Nem ér sokat, George!
(Stokes, aki eddig csak nézte döbbenten a dolgokat szóhoz jut)
Stokes: Akarja, hogy keressek valami értékesebbet, uram?
Charles: Óh, kérem ne fáradjon! Néhány fontot megér ez is.
Őméltósága: Mindenesetre vidd el!
(Miss Poppy érkezik újabb két azonos mintájú vázával)
Poppy: Ezeket találtam a kamrában, jók lesznek?
Cissy: Ez egy készlet, Apa.
Őméltósága: Ott állnak már vagy húsz éve. Maud nénétek hozta Port Saidból!
Charles: Mutassátok! Úgy nézem, kínai!
Cissy: Nem, szerintem egyiptomi.
Poppy: Van rajtuk jelzés?
Charles: Igen, ezen van valami.
(Az asztal körül állnak mind, kézről kézre adják a vázákat. Stokes megpróbálja követni az itt-a-piros-
hol-a-pirosnak ezt a vázás változatát, sikertelenül)
Poppy: Egy félhold! Nem, inkább madár. Mit szólsz hozzá, Teddy?
Ivy: Egy szelet sajt csak!
Poppy: Ivy!
Charles: Nem, nem, nem, félhold!
Őméltósága: Tegyétek az asztalra! Charles, válaszd ki melyiket akarod!
Poppy: Mikor lesz az aukció, Charles?
Charles: Jövő szombaton, Sir Ralph Shawcross házában.
Teddy: Oh, George ismeri a feleségét, nem igaz, George?
Őméltósága: Álljon félre, Stokes! Hagyja az érseket választani!
Charles: Óh, annyira egyformák!
(Stokes kiveszi a középsőt, rázogatja)
Stokes: Ennek nem szép a színe, uram!
Charles: Miért kell hozzá rázni?
Stokes: Már nem rázom.
Teddy: Ne légy fukar, George! Add oda az egész készletet! Úgy sem ér túl sokat!
(Stokes-t mintha kígyó marta volna)
Őméltósága: Igazad van, Teddy! Vidd mind a hármat!
Charles: Meg vagyok hatva! (Autóduda hallik) Óh, ez a káplánom lesz! Megígérte, hogy eljön értem.
Nos, megyek is tovább mindenféle csecsebecsét gyűjteni. Kezdem úgy érezni magam, mint
egy ócskás. (kiindulnak)
Őméltósága: Vigye a vázákat a kocsihoz, Stokes!
Stokes: Uram!
(Stokes elvesz egyet, 12trees elkapja a másik kettőt. Egyiket Ivy-nak adja, rázogatja mindegyik a
magáét, míg kimennek)

--(Bejárat, Miss Poppy, Miss Cissy érkezik ki, mögöttük, Teddy, Charles és Őméltósága, majd Stokes,
 Ivy, 12trees. Stokes és 12trees rázogatják erősen, Ivy bárgyú képpel utánozni kezdi őket, de
gőze nincs mi folyik valójában)--
Ivy: Miért csináljuk mindnyájan ezt?
Őméltósága: Stokes, tegye a vázákat a csomagtartóba!
Robin: Nekem nincs csomagtartóm.
Charles: Oh! Micsoda kár! Nem baj, tegye a hátsó ülésre!
(Stokes még rázogat egyet búcsúzul, majd beteszi. Megrázza Ivy-ét is és 12trees-ét is. Az autó
elindul)
Charles: Viszontlátásra!
Ivy: Viszontlátásra! Viszontlátásra! (Stokes porig sújtva néz a kocsi után)

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
10. rész: - A Meldrum vázák

(Táncos est a nagyteremben. Cissy Penelope-val, Teddy Madge Cartwright-tal, Poppy Jerry-vel ropja)
Penelope: Nézd csak, Cissy! Teddy bácsikád és Madge Cartwright hogy összesimulnak!
Cissy: Összesimulnak, mintha a nő Jiu Jitsu-zna?
Penelope: Madge bolondul érte, nem igaz?
Cissy: Igaz. A baj az, Teddy nincs úgy oda érte. Apa ultimátumot adott neki. Vagy megkéri még ma a
kezét vagy a gumiültetvényekre küldi a dzsungelba.
Penelope: Hát a nő nem a legrosszabb példány! Teddy bácsikád pedig a hölgyek bolondja, nem
igaz?
Cissy: Nem épp a hölgyeké, inkább a cselédlányoké.
Ms. Cartwright: Teddy, egyszerűen istenien táncol!
Teddy: Pokolian kösz!
Ms. Cartwright: Hol tanulta ezeket a lágy, ölelő mozdulatokat?
Teddy: Hát ami azt illeti, a szalontáncórákon Eton-ben.
Ms. Cartwright: Mhh!
Teddy: Nagyon jó partnerem volt. Ismert ember a Lloyd's-nál. Ha belegondolok, Eton-ben is ismert
volt!
Ms. Cartwright: Mondták már valaha magának, hogy rendkívül érzéki arca van?
Teddy: Hát ezt éppen nem.
Ms. Cartwright: Olyan rejtélyesnek tűnik néha. Sokszor úgy érzem, valamiféle tűz lobog a
belsejében.
Teddy: Hát elég temperamentumos vagyok!
Ms. Cartwright: (körülnéz, és súgja) Én le tudnám csillapítani!
Teddy: Oh, hogyan? (Madge Cartwright a fülébe súg valamit) Egek! Nyugalom!
Jerry: Miért nézed folyton az órát? Untatlak talán?
Poppy: Nem, most nem. De a kocsi mindjárt itt lesz és elvisz a Kit Kat Club-ba. Jerry, nem csíptél be,
ugye?
Jerry: Nem! Nem, ugyan, dehogy!
Poppy: Megtántorodtál!
Jerry: Soha nem tántorgok, ha finom pezsgőt iszom! Csak kidőlök! Háháháhá!
Poppy: Miért vagy ilyen idétlen marha?
Jerry: Igazán nem könnyű, keményen kell dolgoznom érte!
12trees: (pezsgősvödörrel érkezik) Óhajtja, hogy kinyissam a pezsgőt, Miss Poppy?
Poppy: Nem, Jerry majd kinyitja, ugye, Jerry?
Jerry: Ó, abszolúte mester vagyok, adja csak ide nyugodtan! Háhá! (elvonul a pezsgővel. James
távozik, Poppy utána megy ki a hallba)
Poppy: James! Ne menjen el! Ezt a táncot magának adom!
12trees: Kérem, Miss!
Poppy: Ne legyen nagyképű! Fogjon rendesen! (James karját átfogja a háta mögött) Nem szereti a
quick-step-et?
12trees: De igen, Miss. (pörögnek)
Poppy: Nem is örül, hogy egy ilyen gyönyörű nőt tarthat a karjai közt?... Hát, igazából nem is vagyok
szép, inkább közönséges, mondhatnám.
12trees: Maga nem közönséges, Miss, maga gyönyörű!
Poppy: Köszönöm, James! Maga olyan megnyugtató, izmos férfi! (Hozzábújik, fejdísztolla James
szemébe nyomul) Egy törékeny baba vagyok a karjaiban! (suttogja) Maga olyan erős!
Tudom, hogy megvédene mindentől!
Jerry: Hol vagy, Poppy? (szétrebbennek)
Poppy: Kivéve tőle, persze! Szívesebben tölteném magával az estét, de lehetetlen! (integet, majd
visszalibben a táncterembe. James tipródik egy keveset)

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Tedd a tálakat a liftbe, Henry!
Henry: Igen, Mrs. Lipton!
Stokes: Elég van már fenn! Tedd vissza az asztalra, a miénk lesz! (bontja az üveget) Na, ki kér egy kis
pezsgőt?
Ivy: Nem lesz Őméltósága dühös, ha megisszuk a pezsgőjét?
Stokes: De hát nincs itt, nem igaz? Ez a palack amúgy is romlott, nincs benne erő, látszik az üvegen
keresztül. (rázogatja, DURR) Óóó, micsoda átverés! (Ivy sikít) Oda se neki, most már meg
kell innunk!
Wilson: Igaza van, hogy ellenőrzi, Mr. Stokes! Nem kockáztathatja, hogy rosszat szolgál fel!
Mabel: Nem is emlékszem, hogy mikor ittam pezsgőt!
Mrs. Lipton: Most sem fogsz inni. Nem csúszik a barnasörre.
Mabel: Nem ittam egy kort barnasört se!
Mrs. Lipton: Van egy korty még az üvegben a kredencen, szolgáld ki magad!
Mabel: Az finom lesz!
Henry: Kaphatok én is?
Stokes: Nem, még berúgsz tőle!
Mrs. Lipton: Tele van a csap vízzel, Henry!
Henry: Az finom lesz!
Ivy: (belenyal és fintorog) Óh, nem, nem, nem...nem kérek, ez nekem túl keserű! Inkább iszom egy
jó kakaót!
Wilson: Annál több marad nekünk. (áttölti Ivy maradékát a saját poharába)
(12trees érkezik)
Stokes: Mi újság odafönt?
12trees: Úgy tűnik, jól érzik magukat.
Stokes: Kér egy pohár pezsgőt?
12trees: Nem, köszönöm.
Stokes: Ahogy gondolja!
12trees: Ha pezsgőt akarok inni, megfizetem a saját zsebemből!
Ivy: Mindenki jól szórakozik odafönt, Mr. Twelvetrees?
12trees: Elég jól.
Mrs. Lipton: Ha nincs itthon a macska, cincognak az egerek!
Ivy: Hová ment a Méltóságos úr?
Mrs. Lipton: Ó, ne szólj szám, nem fáj fejem!
Henry: A csodanőjével ment mulatni!
Mrs. Lipton: Lady Agatha nem olyan nő!
Henry: De Őméltósága olyannak tartja.
Ivy: Elég nagy baj, hogy Mr. Teddy nem csodálja Miss Cartwright-ot.
Mrs. Lipton: Megkérte már a kezét?
12trees: Nem hiszem, hogy ez ránk tartozna, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Hát én úgy érzem, nagyon is rám tartozik, Mr. Twelvetrees! Ismerem Mr. Teddy-t
kisgyermekkora óta. Szerintem kegyetlen dolog elvétetni vele valakit, akit nem szeret!
Wilson: Pénz beszél, kutya ugat! (Megáll a kés a levegőben)
Ivy: Ennek mi köze hozzá?
Wilson: Nem tudom. Van még pezsgő az üvegben, Mr. Stokes? (autóduda hallik )
Mabel: Oh, ez az ő motorjuk!
12trees: Megyek is föl és besegítem őket a kocsiba. A Kit Kat Club-ba mennek.(12trees, Stokes, Ivy
elindul felfelé)
Mabel: Ragyogó fiatal lányok beugranak a városba. Micsoda izgalmas életet élnek (elvesz egy
valamit a hidegtálról)
Mrs. Lipton: Mabel! Tedd vissza!
(visszarakja, Wilson kiveszi, bekapja, összenéz Henry-vel)

--(Táncteremmé alakított ebédlő, az autóduda hallik) --

Poppy: Ez megint az autó! Vedd le a lemezt, Jerry!
Jerry: Igen, rögtön!
Poppy: Itt az autó és Teddy bácsi még nem nyilatkozott!
Cissy: Jó, beszélek vele. Figyelem, mindenki! Indulunk!
Poppy: (súgja Penelope-nak) Ebből megint nem lesz semmi!
Cissy: Teddy! Meg kell tenned most!
Teddy: Nem várhat addig, amíg a klubba érünk?
Cissy: Nem! Tudod mit mondott Papa? Vagy megkéred ma a kezét vagy holnap mész a dzsungelba!
(kivonulnak) Madge! Teddy mondani akar valamit! (ő is kimegy)
Ms. Cartwright: (leül Teddy-vel szemben) Mit mond nekem, Teddy?
Teddy: Ouh!...hehe... Helló!
Ms. Cartwright: De mit akart mondani?
Teddy: Hát ö.. tény az, öreglány, ismerjük egymást már ősidők óta...
Ms. Cartwright: Egy szót se többet! Tudom mit érzel belül! (Teddy döbbenten néz) Tudom mit érzek
én belül! Hagyjuk a fenébe a hülye formaságokat, nézzünk szembe a ténnyel! Én neked
születtem! Te pedig nekem! Te férfi vagy! (Teddy-n még mindig a döbbenet ül) Én pedig
nő! Mindkettőnkben emésztő forró vágy ég a másik iránt! Ugye? Ezt akartad mondani, nem
igaz?
Teddy: ...Többé-kevésbé.
Ms. Cartwright: Jó! Akkor megegyeztünk! Hadd öleljelek át és csókoljalak meg! Áááh, óóoooh!
(leteperi Teddy-t) Mhhh!
--(Hall. Kabátokat veszik)--
Ivy: Bevigyem Miss Cartwright kabátját neki?
Cissy: Ne, Ivy, megbeszélni valójuk van!
Poppy: Szóltál neki?
Cissy: Igen!
Poppy: Gondolod, megmondta neki?
Cissy: Kétlem! Valószínűleg még órákig kertelni fog. Jobb lesz, ha megyünk!
(Ebédlőajtó nyílik, Madge Cartwright libben ki rajta)
Ms. Cartwright: Figyelmet kérek! Gyertek csak ide! (Bevonulnak mind. Ivy, 12trees, Stokes is követi
őket) Teddy és én mondanánk valamit. Nem igaz, Teddy-bear?!
Teddy: Igen, feltételezem.
Ms. Cartwright: Soha nem jönnétek rá, életem legnagyobb meglepetése! Teddy térdre borult
előttem, úgy kért, hogy menjek hozzá! Hááá! Hát nem vagyok szerencsés?
Jerry: (puszit ad) Gratulálok, nagyszerű! (kezet fog a kissé kóválygó Teddy-vel) Hát ez fantasztikus!
Eheh he!
Teddy: Köszönöm.
Poppy: Most már tényleg van mit ünnepelni! Figyelem mindenki! Gyerünk a Kit Kat Club-ba és
mártózzunk meg pezsgőben! (tódulnak kifele)
Jerry: (elkapja Poppy-t) Egy pillanat, Poppy! Feltételezem... ha már ugye, itt tartunk, nem akarsz
hozzám jönni... mondjuk feleségül, ha?
Poppy: Ne hülyéskedj, Jerry! Nem fogok férjhez menni még sokáig! Ezernyi elintézni valóm van
még!
Jerry: Oh, ha ho, rendben!
(Poppy kiindul, James előtt leejti kabátját)
Poppy: Óh, James, segítse fel a kabátomat!
Stokes: (Teddy-t gombolja) Nincs kifogása az ellen, hogy kinyissunk egy palack bort, uram, a
személyzet számára is, hogy megünnepeljük az eseményt?
Ms. Cartwright: Miért is ne? Nyisson kettőt! Ugye, Teddy?
Teddy: Jó! Miért ne? (elindulnak)
Jerry: Viszlát!
Poppy: Csirió, Stokes!
(Stokes, ebédlőbe vonul, James utána)
12trees: Nincs kifogása az ellen, hogy kinyissak egy palack bort, uram? És mi van a többi üveggel,
amit szó és hang nélkül kinyitott?
Stokes: Csak nem akar megint veszekedni?
12trees: De, már megint kezdem! Nem állhatom meg szó nélkül, hogy átveri és megcsalja
Őméltóságát!
Ivy: Kérem, Mr. Twelvetrees, ne adja fel!
Stokes: Ne törődj vele Ivy, csak a szája jár!
12trees: Túl messze megy, Alf Stokes! Félretett magának Lady Lavender pénzéből, nem igaz?!
Stokes: Bizonyítsa be!
12trees: A vázába rejtette, ami a szobája előtt állt.
Stokes: Bizonyítsa be!
12trees: Láttam, ahogy megpróbálta kiszedni a pénzt egy melaszos portörlővel! Aztán láttam, ahogy
a porszívóval próbálkozik! De nem csak ez! Láttam az arcát, amikor az érsek elvitte a
vázákat a jótékonysági aukciójára!!!
Ivy: Apa! Tényleg vettél belőle?
Stokes: Tegyük föl igen! Nekik sok. Lady Lavender elajándékozta minden jöttmentnek. Még az
ablakon is kiszórta a maradékot! Miért ne juthatna belőle nekem is?!
12trees: Ez egyszerűen lopás!
Stokes: Ez nem lopás, hanem a tőke újrafelosztása!
Ivy: Apa! Megígérted!!
Stokes: Nem igaz!
Ivy: De igen! Egyenesen a szemembe néztél és ünnepélyesen megfogadtad, hogy egyetlen fontot
sem vágsz zsebre!
Stokes: Nem is vágtam, hidd el! James szerint a vázában vannak.
12trees: Legalább elvesztette! Az érsek elvitte a vázát az aukcióra. Így igazságos! (telefon csörgés)
Ivy: Há, ez a telefon lesz!
Stokes: Igazad van, Ivy! (elindul a készülékhez, a többi követi)
Ivy: Ki telefonálhat ilyen későn?
Stokes: (felveszi) Lord Meldrum rezidenciája!
Sir Ralph: Itt Ralph Shawcross! Maga ki?
Stokes: Stokes, a komornyik.
Sir Ralph: Maga átkozott csirkefogó! Hol a feleségem??
Stokes: Elnézést kérek, uram?
Sir Ralph: Ott van annál a paráználkodó gazdájuknál, nem igaz?!
Stokes: Biztosíthatom, hogy Lady Agatha nincs itt, uram! Szavamat adom rá!
Sir Ralph: Tudjuk, mennyit ér! Azonnal beszélni akarok Meldrum-mal!
Stokes: Rendben van uram, tartsa a vonalat! (beigazítja a telefont, majd hangosan odatrappol a
szalonajtóhoz, bekopog,kivágja az ajtót, beordít az üres helyiségbe) Elnézést, uram, Sir
Ralph Shawcross keresi telefonon! (befogja a száját) Ühmöhmmhmm! (12trees és Ivy
összenéz) Értettem, uram! Továbbítom üzenetét Sir Ralph Shawcross-nak, haladéktalanul!
(hangosan visszacsörtet a telefonhoz) Őméltósága kéri, keresse inkább reggel,
pillanatnyilag esti imáját végzi, mielőtt nyugovóra térne.
Sir Ralph: Hát szüksége is van imára a cégéres hazudozónak!
Stokes: Akarja, hogy átadjak neki valami üzenetet?
Sir Ralph: Igen, mondja meg neki, hogy ha nem hagyja abba, amit csinál, akivel csinálja,
gondoskodom róla, hogy ne tudja többé csinálni! Mindig azt hiszi, hogy ő az első és
szabadon teheti! Jó éjt! (lecsapja)
Stokes: Jó éjt, uram! (visszamennek az ebédlőbe)
12trees: Mit mondott magának?
Stokes: Azt hiszem, ha Őméltósága nem vigyáz jobban, Sir Ralph ellátja majd a baját.
12trees: Nem értem magát, Alf Stokes! Egyik pillanatban becsapja Őméltóságát, a következő
percben pedig fedezi, hazudik miatta!
Stokes: Ha majd elég tapasztalt lesz ahhoz, hogy megértse egy komornyik kötelességét, James
 Twelvetrees, rá fog jönni, hogy elhivatott szolgáló vagyok! Védem a gazdámat mindenkor!
Ha netán feledékenységből kifolyólag nem fizet eleget, hogy meghálálja a szolgálataimat,
rajtam áll, hogy megtegyem a szükséges intézkedéseket!
12trees: Lopással!
Stokes: Észrevételét ignorálom. Megyek és lefekszem. Várják meg Őméltóságát! És csináljanak
rendet!! (el)
Ivy: Mit fogunk csinálni vele, Mr. Twelvetrees? Szeretem, de nem ismeri a különbséget jó és rossz
között!
12trees: Nem tudom, Ivy, nagy gond ez, ha te nem lettél volna, feladtam volna Őméltóságának.
Ivy: De Őméltósága ugyanolyan! Szórakozik Lady Agatha-val és hazudik a férjének! Apám nem
rosszabb, mint a Méltóságos úr!
12trees: Meg kell bocsájtanunk az arisztokráciának!
Ivy: Miért?
12trees: Hát, egészen más világban élnek, mint te meg én, Ivy. Hozzáállásuk a házassághoz... öö
meg az effélékhez egy kicsit rugalmasabb!
Ivy: Őméltósága ugyanúgy lop is!
12trees: Ivy! Hogy mondhatsz ilyet?
Ivy: Igen! Elszedette velünk a pénzt Lady Lavtől és magához vette! Lav nem egyezett bele, ez lopás!
12trees: Csak a széfbe akarta berakni a részére! Kidobálta volna az ablakon??
Ivy: Miért ne tehette volna? Az ő pénze!
12trees: Óh, nem tudom, Ivy! Néha úgy tűnik, más törvény áll a gazdagokra és más a szegényekre!
Ivy: Csak nem lesz nekem szocialista???
12trees: Mehetsz lefeküdni, Ivy!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees! (az ajtóból) Zavarba hoztam, ugye?
12trees: Jó éjt, Ivy!!

--(Sir Ralph hálója. Ágyban fekve olvas. Agatha érkezik lábujjhegyen. Ralph leoltja a villanyt. Agatha
kombinéra vetkőzik a sötétben. Ralph hirtelen villanyt kapcsol)--
Agatha: Shhha!
Sir Ralph: Merre jártál lányom?
Agatha: Barbara-nál voltam.
Sir Ralph: Hajnali kettőig?
Agatha: De beteg!
Sir Ralph: A beteg barátnőidet mélyen dekoltált estélyi ruhában látogatod meg?
Agatha: Akkor még nem volt beteg, amikor hozzámentem. Az operába akartunk menni. De rosszul
lett. Mielőtt elindultunk.
Sir Ralph: Gyere csak ide, lányom! (paplant felhajtja) Na, gyere csak! Gyere! Gyere! (szimatol)
Szivarfüst szagod van!
Agatha: Khmmm. Az orvos elszívott egy szivart.
Sir Ralph: Milyen orvos?
Agatha: Hát akit kihívtam! Miután ágyba dugtam.
Sir Ralph: A doktor égő szivarral ment a betegszobába?!
Agatha: A klubjából jött.
Sir Ralph: Meldrum barátod szív ilyen olcsó szivarokat.
Agatha: Egy klubba járnak.
Sir Ralph: Hazudsz!
Agatha: Nem bízol egy kicsit Agatha-dban?
Sir Ralph: Rajtam kívül senki sem kaphat meg! Megértetted?! Minden nap kívánlak! És éjjel és egész
nap! És éjjel és mindig!! Hoh! Megértetted?! (lerántja az ágyba) Ho! Hoo! Haaah!!

--(Hall. Teddy érkezik le a lépcsőn. Benyit az ebédlőbe. Nem köszön senkinek. Az asztal körül már
mindenki reggelizik.)--
Őméltósága: Jó reggelt, Teddy!
Teddy: Valóban?!!
Őméltósága: Hallom, megkérted Madge Cartwright-ot este.
Teddy: Igen, megkértem.
Poppy: Aztán a Kit Kat Club-ba mentünk ünnepelni! Kellemes este volt, nem igaz, Teddy?
Teddy: Nem, én nem éveztem!
Cissy: Meg kell, hogy mondjam, Madge elég rámenős! Azt hittem, leteper a táncparkett közepén.
Őméltósága: Cissy, ne a reggelizőasztalnál!
Teddy: Olyan, mint egy nagy polip, George. A karjaival szinte megfojt!
Őméltósága: Jó, erős asszony kell neked!
Teddy: Erős asszony?! Olyan, mint egy hülye súlyemelő. (újságjába merül)
Poppy: Szerintem nagyon vicces! Igazán átéli a dolgokat! Föllépett a pódiumra, elkapta a mikrofont
és énekelt!
Teddy: Igen! És nagy bömbölő hangja van! Egyenesen rám bámult és azt énekelte, "Szeretem a
babám és ő is szeret engem!" Úgy tettem, mintha nem ismerném. Aztán, odajött hozzám,
jól szájon csókolt és azt mondta, "Ez a férfi az enyém!" Majdnem meghaltam!
Cissy: Kellemes estéd volt Lady Agatha-val, Apa?
Őméltósága: Nem Lady Agatha-val voltam! Honnan támadt ez az ötleted? Ezer éve nem láttam.
Nem, egy beteg barátomhoz mentem.
Cissy: Frakkban és keménykalapban?
Őméltósága: Az operába készültünk, de hirtelen rosszul lett félúton.
Cissy: A Pillangókisasszony?
Őméltósága: Igen, ez az!
Cissy: A Carment játszották.
Őméltósága: Hm, csodálkoztam is, miért viselnek spanyol jelmezt.
Poppy: Hm... Te blöffölsz, Apa! Marhaságokat mondasz!
Cissy: Nem kéne blöffölnöd, semmi kifogásunk ellene, ha flörtölsz egy kicsit, csak Sir Ralph ne jöjjön
rá!
Őméltósága: Jól van, hát elismerem, (csengő szó hallik) elég jóban voltunk a múltban, de most már
vége! (csészét felemel)
(Stokes nyit be)
Stokes: Sir Ralph Shawcross keresi, uram!
Őméltósága: Khhmmmm! (majd kiköpi az italt ijedtében) Mondja neki, hogy a városba mentem!
Stokes: Ma szombat van, uram.
Őméltósága: Mondja neki, hogy elmentem a... Hová mennek az emberek szombaton?
Teddy: Nem tudom, de nem is érdekel! Te nyugodtan játszhatod a játékaidat, nem igaz? Nekem el
kell vennem egy hülye polipot! Repedtfazék hanggal! (nagy levegő) Egy helyes kis
cselédlány helyett, akinek fénylik az arca, fehér a köténye és fekete harisnyát hord
(lecsapja az újságot) Ó, URAM! (kirobog az ebédlőből)
Őméltósága: EGEK!!
Stokes: Sir Ralph még mindig vonalban van, uram! Mondjam neki, hogy találkoznak délután az
érsek aukcióján?
Őméltósága: Igen, jó ötlet!
Stokes: Rendben van, uram. (kimegy)
Poppy: Azt hittem nem mész az aukcióra!
Őméltósága: Nem is!
Poppy: Apa nem akar elmenni, hátha senki nem veszi meg azokat a ronda vázákat!
Cissy: Nem csak ez, Sir Ralph még kupán vághatja, mert játszik a felesége érzelmeivel!
Őméltósága: Cissy, hagyd el a szobát! (Cissy távozik)

--(Lavender előtti folyosó, Ivy érkezik egy tálcával, kopog.) --

Papagáj: Szabaaad!
Lavender: Óh, hallgass! Szabaaad!
Papagáj: Óh, hallgass! Szabaaad!
Ivy: Itt a reggelije, Lady Lavender! Fűszeres vese. De kérem, ne dobja rám, ez az utolsó tiszta
kötényem.
Lavender: Biztonságban vagy, szeretem a fűszeres vesét! De lehet, hogy megkapod a zabkását! (Ivy
az ajtóhoz indul) Ethel!
Ivy: Igen?
Lavender: Ez a Wilson kapitány még a házban van?
Ivy: Igen, asszonyom!
Lavender: Jó, küldd csak fel hozzám!
Ivy: Miért, valami baj van?
Lavender: Azt hiszem, hogy módszeresen kirabolt az a jóságos vejem!
Ivy: Ki? Lord Meldrum?!
Lavender: Nagy szükségben volt, tudod, mióta az árak emelkedtek a rabszolgapiacon.
Ivy: Oh, értem. Megkérem a kapitányt, hogy jöjjön fel.
Lavender: Jó, jó. (Ivy az ajtó felé indul) MEEEGY! (a zabkása röppályára áll, majd kényszerleszáll, az
anyagi kár jelentős)

--(Udvar. Henry csapkodja nem túl nagy elszántsággal a szőnyeget. Mabel jön ki)--
Mabel: Üsd csak, Henry! Üsd rendesen!! Csak úgy ímmel-ámmal csinálod! Add ide! Majd
megmutatom! (ad egy akkorát, hogy majd' beleszédül, aztán még egy pár hasonlót)
Henry: Maga aztán erős, nem igaz?
Mabel: Nem igazán. De azt képzelem, egy arcot ütök. (püföl szakadatlan)
Henry: Kinek az arcát?
Mabel: Ne árulj el! Mrs. Lipton-ét! (durr)
--(Konyha. Wilson érkezik Lady Lavender-től)--
Mrs. Lipton: Sokáig volt oda, Wilson kapitány! Éppen a teájukat töltöm. Henry, Mabel!!! Tea!
Wilson: Nem tetszik ez, egyáltalán nem tetszik ez nekem!
Stokes: Most meg mi baj van?
Wilson: Sajnálom, hogy ezt kell tennem, de ki kell kérdeznem a személyzetet.
Mrs. Lipton: Ó, de komolyan mondta!
Wilson: Komoly is, Mrs. Lipton, nagyon komoly!
Mrs. Lipton: Igyon egy csésze teát!
Wilson: Nem, nem ihatok teát, még szolgálatban vagyok.
Stokes: Óh, szóval, most szolgálatban van!
Wilson: Mr. Stokes, évek óta úgy járok ide, mint barát, de az elkövetkező fél órában fel kell vennem
a rendőrkalapot. (Henry odanyújtja. Wilson lerakja)
12trees: Jelképesen értette, Henry!
Wilson: Lady Lavender feljelentést tett nálam, amelyben bejelenti, hogy egy barna bőröndben lévő
hatalmas pénzösszeget elrabolt egy ismeretlen személy vagy személyek az ágya alól.
Henry: Mit csináltak az ismeretlen személyek az ágya alatt? (Wilson taslit ad) Ááájjj!!
Stokes: Látta, mi történt! Kiszórta az ablakon az összes pénzét! Nem maradhatott tovább nála! Nem
teljesen épeszű!
Wilson: Maga gondolhatja, hogy nem épeszű, Mr. Stokes, de amíg egy diplomás személy nem állít ki
igazolványt arról, hogy agyérelmeszesedéses, a pénz az ő tulajdona! És a személy vagy
személyek, akik elvitték tőle, tolvajok.
Ivy: (riadtan) Őméltósága parancsolta, hogy hozzam el!
Wilson: Még ha ez igaz is, Ivy, bűnrészes voltál a tett előtt, alatt és után!
12trees: Nem vádolhatja Ivy-t, mert teljesítette Őméltósága utasításait!
Ivy: Köszönöm, Mr. Twelvetrees!
12trees: Azt hiszem a legjobb lesz, Wilson kapitány, ha most mi is elmondjuk saját szavainkkal,
pontosan, mi is történt.
Wilson: Helyes! Ki kezdi a sort?
Mabel: Mielőtt bármit is leírna, világosan meg akarom mondani, hogy soha nem láttam, nem
fogtam kézbe a pénzt. Nincs részem az eltulajdonításban.
Henry: Én sem csináltam semmi eltulajdonítást.... Azt sem tudom, mit jelent!
12trees: Tartsd a szád, Henry!
Stokes: Te kezded, Ivy!
Wilson: (jegyzetel) Ivy Teasdale vallomása...
Ivy: (felállva) Hát, bementem a szobájába és azt mondtam neki, hogy a kintornás beszélni akar vele.
Wilson: És akart?
Ivy: Nem, csak kitaláltam!
Wilson: Kitalálta?!
Ivy: Rá kellett vennem, hogy kinézzen az ablakon!
Wilson: De nem volt ott semmi kintornás.
Ivy: Nehm hm.
Wilson: Helyes! (jegyzetel) Kin-tor-nás-nem-volt. Folytasd!
Ivy: Aztán... lehúztam az ablakot, hogy ne tudjon megfordulni.
Wilson: (elképedten) Ráhúztad az ablakot egy szegény, öreg, törékeny hölgyre?!
Ivy: Kénytelen voltam!
Mrs. Lipton: Óh, ezt nem kellett volna, Ivy!
Wilson: Most egészen másként látom a jellemedet, Ivy!
Mrs. Lipton: Meg kell mondjam, meg vagyok lepve!
Ivy: De mi mást tehettem volna?
Henry: Nagy úr a szükség, ha az ördög dolgozik!... Én ezt mondom mindig.
Wilson: (jegyzetel) Jó! Lerántott keret, öreg hölgy az ablakban.
Ivy: Nem egészen így volt! Csak óvatosan rátettem!
Wilson: Felkiáltott?
Ivy: Mh, hát azt mondta: óóóóóóóóóóó!
Wilson: (jegyzetel) Azt mondta: ó- ó- ó.
Ivy: Így borzasztónak hangzik!
Wilson: Le kell írnom, ez a törvény. Aztán mi történt?
Ivy: Fogtam a bőröndöt benne a pénzzel.
Wilson: Mh! Megvan hát! Nem is kell folytatnunk!
Ivy: De nem tartottam meg! Átadtam Mr. Stokes-nak, aki kint várt és becsuktam az ajtót.
Wilson: Igazolja, Mr. Stokes?
Stokes: Persze, hogy igazolom.
Wilson: Szóval átvette a pénzt, amíg egyedül volt a lépcső tetején.
Stokes: Igen.
Wilson: Mihez kezdett vele?
12trees: Ez nagyon jó kérdés, Mr. Stokes. Mihez kezdett vele?
Stokes: Rövid ideig az ajtó előtt álltam, hogy megbizonyosodjam, Őladysége nem sérült-e meg.
Aztán (vált a kép és egy kis ismétlést láthatunk az előző rész bankót vázába töfködő
képsorából) engedelmeskedtem Őméltósága utasításainak, hogy vigyem a pénzt a
földszintre, késlekedés nélkül, hogy megszámolhassák és betehessék (ismét "élő" kép) a
széfbe!
Wilson: Szóval nem nyitotta ki a táskát, hogy megnézze, ott-e a pénz?
Stokes: Persze, hogy nem!
Wilson: Egyenesen levitte.
Stokes: Egyenesen levittem Őméltóságához. Igazat mondok, James?
12trees: Én csak annyit tudok, hogy a lépcső alján álltam Őméltóságával és az ebédlőbe vittük a
pénzt, ahol megszámoltuk.
Wilson: Aztán mi történt?
12trees: Őméltósága a széfbe rakta.
Wilson: Szóval Őméltóságánál van a pénz?
12trees: Igen!
Wilson: Hát, biztos vagyok benne, hogy Őméltósága Lady Lavender érdekében cselekedett.
Stokes: Akkor rendben!
Wilson: Nem egészen! Bejelentés érkezett, sok pénzt elemeltek, én az egészet leírtam, és én
rendőrtiszt vagyok! (Henry adná a sapkáját) Azt hiszem, a legjobb, amit tehetek, hogy
 beszélek Őméltóságával és akkor döntök, jelentést tegyek-e vagy ejtsem az egész ügyet!
Vezessen fel, Mr. Stokes!
Stokes: Jöjjön! (kimennek)
Ivy: Először is én nem akartam elhozni azt a pénzt! Maga tudja, Mr. Twelvetrees!
12trees: Csak azt csináltad, amit mondtak, Ivy! Teljesen világos mindenki előtt, hogy nem történt
bűncselekmény! Őméltósága csak Lady Lavender érdekében cselekedett.
Mabel: Az egyetlen ok, amiért az a zsernyák felment Őméltóságához, hogy kapjon egy kis stexet,
amiért tartja a száját!
Mrs. Lipton: Mabel! Nem azért kapsz három pennyt óránként, hogy itt fecsegj! Menj vissza a
szőnyegekhez és püföld erősen!
Mabel: (elvigyorodik) Örömömre szolgál, Mrs. Lipton! (ki)

--(Hall. Stokes az ajtónál hallgatózik. Wilson kapitány jön ki)--

Wilson: Köszönöm, uram, azt hiszem, megígérhetem, nem lesz több gondja vele!
Stokes: Mindent rendben elintéztek, kapitány?
Wilson: (hajtogatja a bankókat) Vihar a teáscsézsében, Mr. Stokes! (Stokes jelzi, itt neki is lenne
kapni valója)
Wilson: Óh, igen, persze! (átad egyet, indul, de visszafordul) Nem tudok maradni ebédre, a 24-ben
eszem ma. Szombaton lazacot esznek! (megy, Stokes az égre mered, majd bekopog a
szalonba)
Stokes: Elnézést, uram, nincs kifogása ellene, hogy néhány óra kimenőt kérjek ma délutánra,
szeretnék jelen lenni az érsek aukcióján Sir Ralph házában.
Őméltósága: Igen, ha óhajtja!
Stokes: Maga is eljön, uram?
Őméltósága: Nem, nem hiszem! De mondja majd meg, hogy mennyit értek a vázák! Örülök, hogy
kikerültek a házból!
Stokes: Nagyon sokat érnek, uram?
Őméltósága: Hm. Tekintve, hogy jótékonyság, adhatnak egy ötöst darabjáért. Tudja mit? Itt van fél
korona, vegyen valamit a nevemben!
Stokes: Nagyon nagylelkű öntől, uram.
Őméltósága: Ki rakja ki és mutatja fel a tárgyakat?
Stokes: Gondolom Sir Ralph személyzete fog segíteni, uram.
Őméltósága: Vigye magával Henry-t, jó erős fickó. Segíthet. Támogatnunk kell az érseket!
Stokes: Ő fogja tartani Mr. Teddy esküvői szertartását, uram?
Őméltósága: Valószínűleg. Szegény Teddy! Jobban izgat ki fogja őt tartani?
Stokes: Hát ez igaz. (el)

(Személyzeti háló, Mrs. Lipton köténytelenít. Stokes érkezik és kopog)

Mrs. Lipton: Ki kopog?
Stokes: Én vagyok, Blanche, Alf!
Mrs. Lipton: Óh, egy pillanat! (hajat igazgat, majd nyit) Jöjjön! Nem szokott délután meglátogatni!
Éppen szundítottam egy kicsit.
Stokes: Látnom kellett magát, Blanche!
Mrs. Lipton: Hát, üljön le!
Stokes: Kettőnkről van szó!
Mrs. Lipton: Óh, lezajlott már a válás?
Stokes: Nem, Blanche! Probléma adódott.
Mrs. Lipton: Nem ért egyet a felesége?
Stokes: Nem ő a gond, hanem az ügyvédem!
Mrs. Lipton: Csak nem akar több pénzt, vagy igen? Hatvan fontot adtam már kölcsön!
Stokes: Ó, igen! Jó, hogy emlékeztet rá, Blanche! (előkotor egy fontot) Itt van egy font! Most már
csak ötvenkilenccel jövök! Tudja a gond az nem az ügyvédem, hanem a kormány. A válási
nyilatkozat három példányban kell, egy a felségemnek, egy nekem és egy a nyilvántartásba.
És mindegyikre okmánybélyeg kell! Egy ötfontos bélyeg!
Mrs. Lipton: Óh, hát ez már zsarolás!
Stokes: Nyilvánvaló rablás, ha engem kérdez! De ez a kormány kívánsága!
Mrs. Lipton: Jó, ne törődjön vele, Alf! Hétfőn reggel első dolgom lesz, hogy elmegyek a postára és
beszerzem. Aztán már küldheti is azonnal!
Stokes: Óh, nem, az úgy nem lesz jó, Blanche! El kell vinnem még ma délután személyesen!
Mrs. Lipton: De ma szombat van. Az ügyvédi irodák nincsenek nyitva szombat délután!
Stokes: Öhmm... Rendszerint nincsenek, de... ezzel együtt katonáskodtam.
Mrs. Lipton: Óh, az ő életét is megmentette?
Stokes: Nem, de jó barát és annyira elszomorodott a csúszás miatt, hogy felhívott és azt mondta,
hogy bemegy ma délután az irodába külön az én kedvemért.
Mrs. Lipton: Ó, Alf! Még a madarat is leénekli a fáról! Nos, álljon fel! (matrac alól előszed egy
dobozt) Nos, Alf! Mielőtt odaadnám ezt a tizenöt fontot, kérem adjon nekem valamit!
Stokes: (arcáról lehervad a mosoly) Azt ígértem, háromra ott leszek, Blanche!
Mrs. Lipton: Nem, nem, nem! Csak egy kis szimbólumot szeretnék a szándékairól!
Stokes: Ó, úgy érti, írjak alá egy papírost?
Mrs. Lipton: Nem, nem, nem! Egy gyűrűt szeretnék!
Stokes: De Blanche, szombat van, az ékszerboltok zárva vannak!
Mrs. Lipton: Óh, nem, nem kell ékszerészhez mennie és venni valamit! (kézbe veszi Stokes gyűrűs
kezét)
Stokes: Óh, ez nem jön le!
Mrs. Lipton: Hadd próbáljam meg! (bekapja Stokes kisujját, tépi rágja, húzza)
Stokes: ÁÁÁ! Á! Várjon egy percet! Tudom már mit kell csinálnom! Tudom már mit kell csinálnom!
(leszed egy karikát a karnisról, letérdel Mrs. Lipton elé) Csak egy ócska rézkarika, Blanche,
(ujjára húzza) de őszinte szívvel adom. (Elmarja a pénzt és heves számolásba kezd)
Mrs. Lipton: (gyönyörködik) Óh, Alf! Óh, maga olyan romantikus! (Stokes egyfolytában a pénzt
nyálazza) Ez minden, amit kértem! Többet jelent nekem, mint a koronaékszerek!
Stokes: Ezt szeretem úgy magában, Blanche! Nem kerül sokba, hogy boldoggá tegyem! (indul)
Mrs. Lipton: Nem, én egyszerű nő vagyok, szerény igényekkel. Én nem kérek semmit. Figyelje meg,
most teljesen más oldalamról ismerhet meg!
Stokes: Figyelni fogok rá, Blanche! (kimegy)
(Mrs. Lipton nagyot sóhajt)
--(Cissy szobája)--
Poppy: (tükör előtt kék nadrágban) Nem jó, Cissy, nem hordhatok nadrágot!
Cissy: Nem, kicsit széles vagy hátul.
Poppy: Semmi baj a fenekemmel! (megnézi) Nekem legalább van, amit nem mindenki mondhat el
magáról!
(kopognak, Teddy nyit be)
Teddy: Bejöhetek?
Cissy: Igen, gyere, Teddy! Csak ruhákat próbálunk és Poppy a szokásos megjegyzéseit teszi.
Teddy: Beszélnem kell valakivel. Az egész életem gonddá vált. Nehéz teherré. Hogy vegyek el
valakit, akit nem szeretek?
Cissy: Hát ebből más nem tudsz kimászni. Apa feladna Malaya-ba díszkísérettel!
Teddy: De ez olyan igazságtalan! Miért nem vehetek el egy cselédlányt? Gondoljatok az előnyeire! A
ruhái nem kerülnek semmibe és tisztán tartaná a házat.
Poppy: Gondolkozz kicsit, Teddy bácsi! Kivetne a társadalom!
Teddy: Á, és kit érdekel?! Töltsem az életemet nyomorultan szerelemben, ami nem szerelem? Vagy
boldogan, szerelemben, amit nem lehet kimondani.
Cissy: Oscar Wilde is ezt mondta.
Teddy: Ő is cselédlányt akart elvenni?
Cissy: Nem egészen.
Poppy: Tudom, hogy érzel, Teddy. A legtöbb srác, akivel járok teljesen hülye.
Cissy: Poppy bele van gabalyodva James-be!
Teddy: James-kibe?
Cissy: A lakájba!
Teddy: Ó, de hisz ő szolga!
Cissy: Igen!
Teddy: Óh, értem mire gondolsz. Azt hiszed, ez családi sajátosság?
Cissy: Az egyik rokonunk elment egy erdőkerülővel.
Teddy: Melyik?
Cissy: Lord Cedric.
Teddy: OH! Héó, ezzel nem segítettél semmit!

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: (énekel és táncol)
Next Monday morning is my wedding day,
Next Monday morning the band begins to play,
Dear little Alfie he will be mine,
We are going to blow the candle-light at half past nine!
Next Mond...
(Ivy és 12trees érkezik) Óh, hohó, egy perc és kész a tea! Most melegítem a vizet.
Ivy: Őméltósága nem kért teát.
Mrs. Lipton: Óh, gondolod a család többi tagja hazaért?
Ivy: Nem, mind moziba mentek. Elmentek megnézni Anna Mae Wong-ot a Kínai papagájban.
Mrs. Lipton: Jó, akkor csak mi leszünk.
12trees: Nem láttad Henry-t?
Mrs. Lipton: De, Mr. Stokes-al elment ez érsek aukciójára.
12trees: Az érsek aukciójára mentek, minek?
Mrs. Lipton: Hát, Őméltósága küldte őket, hogy segítsenek a tárgyakat cipelni meg mindenfélét.
12trees: Ja, értem. Csak segíteni ment?
Mrs. Lipton: Igen. Ó, és azt mondta, kapott Őméltóságától fél koronát, hogy vegyen valamit a
nevében. Remélem hozzátesz valamit a magáéból is. Ő már csak ilyen, igaz? (teásdobozt
nyit) Óh, jézusom, már megint üres, megtöltöm! (kamrába ki)
12trees: Hallottad ezt, Ivy?! Az aukcióra mentek! Fogadok azért ment, hogy valahogy visszaszerezze
a vázákat.
Ivy: De nincs egy fillérje sem! Tőlem próbált kölcsönkérni!
12trees: Van egy félkoronása.
Ivy: És annyi elég?
12trees: Hallottam, Miss Poppy azt mondta, 10 fontot is adhatnak érte, mivel jótékonyságról van
szó.
Ivy: Akkor nem tudja megszerezni őket, igaz?
12trees: Nem, nem tudja. Szeretnék ott lenni és látni az arcát mikor eladják őket!
Ivy: Gondolja tudja, melyik-melyik?
12trees: Nem, figyeltem, mikor az érsek elvitte őket. Összekeveredtek, ő meg rázta, őket és beléjük
nézett, de nem tudott rájönni, melyikben van a pénz!
Ivy: Tudom, hogy az apám, de megérdemli a leckét!
12trees: Különös játéka a sorsnak, Ivy. Ha igazunk van és a pénz az egyikben van, soha nem találják
meg.
Ivy: Óh, igen, Mr. Twelvetrees! (Mrs. Lipton visszatér a kamrából)
Mrs. Lipton: Óh, hát nem csodálatos az illata, ha friss! Hozd a csészéket, Ivy!
Ivy: Igen, Mrs. Lipton!
12trees: Mi ez az új gyűrű az ujján, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Óh! Ez csak egy régi függönykarika. Mr. Stokes-tól kaptam.
Ivy: Éééés miért adta magának?
12trees: Gondolom, csak tréfálkozott.
Mrs. Lipton: Oh, igen, igen. Mindig tréfálkozik, nem igaz? (kuncog) Hát, igen. Maguknak elárulom,
de ne adják tovább! Ez egy kis szimbóluma a köztünk lévő megértésnek.
Ivy: Milyen fajta megértésnek?
Mrs. Lipton: Hát, ha bizonyos körülmények elrendeződnek, ehelyett másikat kapok, aranyat!
Ivy: Úgy érti, összeházasodnak?
Mrs. Lipton: Ó! Nem mondhatok többet! (szalad forró vízért a kannába)
Ivy: De hiszen ő már nős!
Mrs. Lipton: Igen, ezt tudom, Ivy. De már évek óta nem látta a feleségét. Mellesleg a válópernek
bármelyik pillanatban vége lehet!
Ivy: Válóper?!
Mrs. Lipton: Igen. Épp most adtam neki 15 fontot, okmánybélyegre az iratokhoz.
12trees: (megkövülten néz) Azt akarja mondani, 15 font készpénz van a zsebében?!
Mrs. Lipton: Igen, elviszi az ügyvédjéhez még a mai nap, útban az aukcióra. (Ivy kirobog a
 mosogatóhoz) Mi történt szegénnyel?
12trees: Óh, gondolom egy kekszmorzsát félrenyelhetett. (Ivy után megy) Ivy, el kell mennünk erre
az aukcióra! 15 font van a zsebében!
Ivy: Nem érdekel az aukció! De a Mama! Hogy tehetett ilyet? Még belehal nekem szegény!
12trees: Ne légy buta, Ivy. Hát nem látod? Csak azért mondta Mrs. Lipton-nak, hogy a pénzhez
jusson.
Ivy: Ezt gondolja?
12trees: Ez nyilvánvaló! Ha igazán el akart volna válni, a mamája tudna róla és aláírta volna!
Ivy: Óh, de megkönnyebbültem! Tudtam, hogy Apa nem csinálhat ilyen gonoszságot!
12trees: IVY! Legjobb tudomásom szerint apád hazudott, csalt, lopott, pénzt csalt ki másoktól, a
legnagyobb gazember a világon!
Ivy: Ne merészeljen ilyen hangon beszélni az apámról!!
12trees: Hm... Na, gyerünk, elmegyünk az aukcióra.

--(Aukciós terem, Henry egy távcsövet nézeget)--

Stokes: Henry, tedd azt le! Gyere ide! Figyelj, Henry! Minden tárgynak van egy száma. Amikor az
érsek úr kikiált egy számot, te felemeled a tárgyat és azt mondod: "A kikiáltott tárgy,
uraim!" Meg tudod csinálni?
Henry: Azt hiszem, igen.
Stokes: Mutasd a hatost!
Henry: Van egy kiáltó tárgyam, uraim! (Stokes döbbenten nézi) Így jó lesz?
Stokes: Nem. A KIKIÁLTOTT tárgy, uraim!
Henry: A kikiáltott tárgy, uraim!
Stokes: Itt négyes szám, három váza. Őméltósága megkért, hogy szerezzem vissza.
Henry: Minek néz mindig beléjük?
Stokes: Csak ellenőrzöm őket, Henry! Úgy ismerik őket a piacon, mint Fekete Vázákat. Ha beléjük
nézel, úgy helyes, hogy nem látsz semmit.
Henry: Miért?
Stokes: Ez tiszta technika, Henry, te nem értenéd meg! (az érsek robog ki a káplánhoz)
Charles: Figyel rám, Robin! Amint valaki megvesz egy tárgyat, ide hozza hozzád, te meg elveszed a
pénzt.
Robin: Ehm.. Adjak róla nekik számlát?
Charles: Nem, azt hiszem, nem kell.
Robin: De ha nem adok róla számlát, nem fogják tudni melyik tárgyat vásárolták meg.
Charles: Ó, hát mind szemét, az mindegy! Mondok valamit, Robin! Rengeteg gazdag ember lesz itt
ma délután. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy megnyúzzam őket.
Robin: Azt hiszem, elszántságot hallok a hangjában, uram!
Charles: Igaz, Robin, igaz! Amikor megesett hölgyeim sorsáról van szó, nem tart vissza semmi!
(elrobog)

--(Gyűlik a tömeg az aukcióra)--

Sir Ralph: Nézd ezt a koszt, amit behordanak! Miért nem törölnek lábat, mielőtt belépnek valaki
házába?! Lesznek szívesek megtörölni a lábukat, összesározzák a szalonomat!! Honnan a
 pokolból szabadultak ezek?!
Agatha: Ne húzd fel magad, Ralph! Nagyon jól tudtad, hogy ez lesz belőle. Miért ajánlottad fel az
érseknek, hogy használja a házat?
Sir Ralph: Nem akartam hagyni, hogy Meldrum barátod képével tapétázzák ki a Tatler-t - Agatha,
kamera! (bájvigyor, magnéziumos vaku villan)
(Charles érkezik)
Charles: É...én, én tőlem kezdhetjük, ha nincs ellene kifogásuk.
Sir Ralph: Engem ne kérdezzen, a maga dolga! (egy érkezőhöz) Levenné a kalapját a házamban?!
Csak a jólneveltség, tudja, köszönöm barátom! Kamera, Agatha! (újabb bájmosoly és
villanás)

--(Az aukció)--
Charles: (izgatottan hebegve) Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim! Ö... öhm, nekünk
rengeteg...izénk van, melyet bőkezű barátaik ajánlottak fel és remélem, maguk majd
mélyen a zsebükbe nyúlnak, kivéve a hölgyeket, természetesen, akiknek nincs zsebük. (Sir
Ralph jelentőségteljesen köhint a háttérben) Óh, mielőtt belefognánk, megragadom az
alkalmat, hogy köszönetet mondjak Sir Ralph-nek és Lady Agatha-nak, amiért kölcsönadták
gyönyörű otthonukat (taps) Megköszönnénk nekik talán mindannyian!
Sir Ralph: Kamera, Agatha! (utánozhatatlan tablókép mosoly és villanás)
Charles: Nos, a bevételek megesett hölgyeim otthonát illetik majd. El kell mondjam maguknak, hogy
1-2 ember jelezte, meglátogatná megesett hölgyeim otthonát, de a legnagyobb
sajnálatomra lehetetlen volt megszervezni. Mert egyértelmű, hogy ez még több... meg,
még jobban elkeserítené őket, e..egyes tárgy!
Henry: (Elővesz egy tárlót két kitömött bagollyal) Kikiáltom a tárgyat, uraim! (Stokes az égre mered)
Charles: Egyes szám, kitömött madarak keretben.
Henry: Ezek baglyok!
Charles: Ezek valóban baglyok. Nos, a kikiáltási ár 10 shilling! (Ivy és 12trees megérkezik)
Ivy: Már elkezdték!
12trees: Itt a katalógus!... Itt van, ez az! Három összeillő váza, Lord Meldrum tulajdona, négyes
szám.
Ivy: Gyerünk be és keressük meg Apát!
Charles: Két font, először...
12trees: Ott van Henry!
Charles: ...másodszor...
12trees: És ott van apád!
Charles:...senki többet, harmadszor!
Ivy: Odamegyek hozzá és megkapja tőlem a magáét!
Charles: Hármas tárgy!
Henry: Nem találom!
Charles: Nos, itt az áll, urasági tűzálló mellény tengeri utazás céljára!
Henry: Óh, itt van!
Charles: Ki mond egy fontot? (Ivy és 12trees odaér Stokes-hoz. Suttogó párbeszéd kezdődik)
Stokes: Ti mit kerestek itt?
12trees: Maga mit keres itt? A vázák miatt jött, nem igaz?
Stokes: Az érseknek segítek az aukción.
Ivy: Apa, mi folyik közted és Mrs. Lipton között?!
Stokes: Nem maradnál csöndben, megzavarod az árverést!?
Charles: Először, másodszor, harmadszor! A négyes szám!
Henry: Itt mutatom! (emelgeti őket)
Charles: Három összeillő váza.
Henry: Fekete Vázák!
Charles: Nekem kéknek tűnnek.
Henry: De belül feketék. Feketét lát, ha beléjük néz!
Charles: Nem hiszem, hogy ez valami hátrányt jelentene...ö...tudják, mit? Külön-külön fogom őket
elárverezni. Tetszik az ötletem? Jó-jó, igen, hát így talán több pénzt fogunk kapni érte. "A",
"B" és "C"-nek hívom majd őket. Nos, 4/A-t kérem!
Henry: Kiáltom a tárgyat!
Charles: Igen, látjuk, Henry fiam! Egy font, ki kéri? (Stokes jelentkezik) Egy font, 30 shilling, két font,
két font tíz, három font, négy font, adna valaki többet? Nem? Négy font, akkor! Először,
másodszor, harmadszor! (Stokes öles léptekkel megindul a vázáért) Eladva a hátul álló
úrnak! (Stokes kifelé vonul, közben elhalad a másik kettő mellett)
Ivy: Figyelj már, Apa!
Stokes: Törődj a magad dolgával, sietek! (kirobog a káplánhoz)

--(Télikert, a káplán asztala)--

Stokes: Itt a négy fontja! (ledobja a pénzt az asztalra, a vázát a földhöz vágja, miszlikre megy az
egész) Nem ebben volt! Nem ez az! Nna... (száguld vissza a terembe)
Ivy: Megint az a sóvárság az arcán!
12trees: Komolyan mondom, élvezem!

--(Az aukció)--
Charles: "B", egy ugyanolyan váza!
Henry: Itt mutatom!
Charles: Egy font (Stokes jelentkezik)
Sir Ralph: (olvassa a katalógust) Vázák Lord Meldrum tulajdonából. Miért küldi Meldrum barátod a
komornyikját? Miért nem jön maga ide?
Agatha: Igazán nem tudom, Ralph.
Sir Ralph: Tudom már! Olcsón akarja visszaszerezni! De nem megy olyan könnyen! (ő is jelentkezik)
Négy font!
Charles: Négy font ott hátul, öt font (Stokes is jelentkezik)
Sir Ralph: Hét font!
Charles: Hét font, Sir Ralph részéről! Valaki nyolc fontért?
Ivy: Miért kell Sir Ralph-nek? Tudja talán, hogy Apa pénzt rejtett belé?
12trees: Nem tudom, de apádnak perceken belül elfogy a pénze és ennek örülök.
Charles: Az ajánlat Mr. Stokes-é nem mond senki 16 fontot? Nem? Tizenöt fontért hát, először,
másodszor, harmadszor! (Stokes egy feldúlt pingvin mozgásával csörtet a vázáért, majd a
 káplánhoz indul)
12trees: Nincs is 15 fontja!
Stokes: Törődjön a maga dolgával! (halad tovább, nyomában Ivy és 12trees)

--(Télikert, a káplán asztala)--

Stokes: (lecsapja a maradék pénzét a káplán elé) Fogja, most ennyi van, egy perc és adom a többit.
(letérdel, hogy meggyalázza ezt a vázát is, ami egy szemvillanás alatt törmelékkupaccá
változik) Ebben kell lennie!
12trees: De nincs és nincs is több pénze!
Robin: (érdeklődve) Miért veszi meg őket, ha összetöri?
Stokes: (majd felrobban) Mozaik utat építek!! (üget vissza a terembe)
12trees: Most tényleg gondban van.
Ivy: Óh, szegény Apa! Nem tudom, örüljek vagy sajnáljam?

--(Az aukció)--
Charles: A "C" váza!
Henry: Itt mutatom!
Stokes: Öt font!
Charles: Öt font!
Sir Ralph: Valamiben sántikál. (jelentkezik) Tíz font!
Stokes: 15 font!
Sir Ralph: 20 font!
Stokes: 21 font!
Ivy: Megőrült! Nem tudja kifizetni!
Stokes: 23 font!
Ivy: Apa! Állj meg! Nincsen pénzed rá!
Stokes: (fogai közt préseli) Megszerzem! Megszerzem!! (hangosan) 30 font!
Sir Ralph: 35 font!
Stokes: 40 font!
Sir Ralph: 40 fontért az övé lehet!
Charles: Óh, hát nem izgalmas? 40 font! 40 font!! Először, másodszor, harmadszor! (Stokes úgy
indul meg, mint egy vérszomjas bölény, a kanyarokban kissé driftel) Eladva Mr. Stokes-nak!
Most az ötös következik! Egy hímzett bálna. (Stokes kiér Robin-hoz)

--(Télikert, a káplán asztala)--

Stokes: (földhöz csapja a vázát, de nem törik össze, megtapossa, nem használ) Ebben van! Ebben
van! Tudom, hogy ebben kell lennie! Ebben KELL lennie! Tudtam! (térdre borul, majd
cseréptörést vállal, a romok gyűrött bankókat szülnek. Megkönnyebbülésében szinte leheli)
Tuttam! Tudtam! Tut-tam!!
12trees: Negyven fontot kell fizetnie!
Robin: És még hárommal jön az előzőért!
Stokes: (odatérdel az asztlhoz) Jó! Egy, kettő, három, négy, öt...
--(Az aukció)--
Charles: Mr. Stokes, nem érdekli egy hímzett bálna? Ouh, nincs itt. És magát, Sir Ralph?
Sir Ralph: Fél korona!
Charles: Kiindulási ár, remélem!

--(Télikert, a káplán asztala)--

Stokes: 38, 39, 40, 41, 42.
12trees: (vigyorogva) Egy hiányzik!
Stokes: (felháborodva) Egy csomó!
12trees: NegyvenHÁROM fonttal tartozik!
Stokes: Nincs több pénzem!
12trees: Akkor kölcsönzök egyet! (leírhatatlan örömmel átad egy fontot)
(Stokes egy vértanú fájdalmával fizet a káplánnak. A földre néz, majd a gazdaggá tett káplánra és
elborult arckifejezése mutatja, mennyire nem szíveli, hogy ez az üzlet is deficittel zárt)

--(Ivy szobája, Ivy az ágy mellett térdel)--

Ivy: Én vagyok, Ivy! Ez volt aztán a nap, nem igaz?! Gondolom, az érsek már beszámolt róla, mert
tudom, hogy sokat imádkozik, ugye? Köszönöm, hogy nem hagytad Apa markában a pénzt.
Azt mondják, rejtélyes utakon hozod létre a csodáidat. Biztos, hogy így csinálod, mert nem
értettem a felét sem, mi történik körülöttem. Mégis, örülök, hogy a megesett hölgyek
kapták az összes pénzt. Nem, mintha tudnám, mitől megesettek. Nem feltételezem, hogy
ez rosszat jelent, akkor az érsek nem segítene. Mit is akartam még mondani?... Ja igen!
Remélem, Mr. Teddy és Madge összejönnek majd, mert akkor nem jön fel többé és nem
zaklat! Aaah! És még egy dolog! Ha Mr. Twelvetrees-t rászednéd, hogy szeressen engem,
nagyon hálás lennék! Nem azt kérem, hogy megcsókoljon vagy valami hasonló... Hát, most
még semmiképpen! De egy..egy kedves mosoly az jó kezdet lenne! Hmm... Ah... Mára
ennyi. Jó éjt! Jó éjt - hehe! (ágyba fekszik) Jó éjt, Dorottya! (cupp)

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
11. rész - A háborús sérült

--(Udvar. Mabel szedi le a ruhákat a kötélről. Wilson kapitány érkezik)--

Wilson: Helló, Mabel, maga mit keres itt vasárnap?
Mabel: Iderendeltek mára is. Az érsek lesz ebédre.
Wilson: Azt hittem, csak a kannibálok esznek érseket.
Mabel: Ne tréfálkozzon, kapitány! Segítsen leszedni ezt a fehérneműt, mielőtt visszajönnek, mert
Mrs. Lipton még dühös lesz!
Wilson: Senki nem látja meg itt a hátsó udvarban.
Mabel: Tudom, de Mrs. Lipton nem szeretné, hogyha vasárnap letekint a Mindenható, Őméltósága
gatyáit lássa. (bemennek)
Wilson: Kaphatnék egy csésze teát, Mabel?
Mabel: Há, nekem biz' azt nem lehet... hozzányúlni Mrs. Lipton kannájához! De hamarosan itt
lesznek.
Wilson: Csodálkozom, hogy egy ilyen istenfélő asszony, mint maga nem ment velük.
Mabel: Csak egyszer mentem velük. Hátra ültettek, ahol a zsoltároskönyveket osztják! Aztán
levonták egy órányi béremet! Három penny-t!
Wilson: De, azért nem ateista, ugye, Mabel?
Mabel: Régebben sokat könyörögtem, de rám se köpött az Isten. Hát, gondoltam, kis pihenőt adok
neki és majd később próbálkozom újra. Mikor majd közeleg az órám.

--(Nagykapu. A háziak érkeznek elegánsan. Cissy kosztümben!!!)--

Cissy: Ez volt az utolsó alkalom, hogy templomban voltam!
Poppy: Csak másfél óra és Apának így tetszik!
Cissy: Nekem viszont nem! Ez a hülye szoknya meg ez az unalmas kalap!
Őméltósága: (felnéz) Óh, egek, az ott Lavender! Mi az ördögnek lóg ki az ablakon a nagy hajával,
amit így kibontott?!
(Érkezik a személyzet is: Henry, Stokes, 12trees egy sorban. 12trees meglátja az ácsorgó háziakat,
odatrappol.)
12trees: Elnézést, uram! Megvárják, amíg bemegyek a személyzeti ajtón és kinyitom a kaput vagy a
saját kulcsát használja?
Teddy: Mi a véleményed, George?
Őméltósága: Mennyi ideig tart?
12trees: Néhány perc, uram!
(Az ablakban megjelenik Lavy kibontott hajjal)
Lavender: A templomban voltatok, ugye?! Kell is az ilyen élet mellett! Képmutatók! Mind
képmutatók vagytok! Ez a férfi házasságtörő! Hallották, házasságtörő!!
Őméltósága: Úgy tűnik, esni fog, vedd elő a kulcsot! (elindulnak)
Lavender: Mind képmutatók!
Őméltósága: Stokes!
Stokes: Igen, uram!
Lavender: Képmutatók!!
Őméltósága: Küldje fel Ivy-t, vigye be Lady Lavender-t és zárja be az ablakot!
Stokes: Értettem, uram!

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Jó reggelt, Wilson kapitány!
Wilson: 'Reggelt!
Mrs. Lipton: Egy pillanat és fölteszem a teát. Egy gyors kis teázás, aztán munkához látok...Henry,
vedd le azt a kalapot, nagyon rosszul áll!

--(Hátsó bejáróhoz vonul Ivy, Stokes, 12trees. Ivy megállítja Stokes-t.)--

Ivy: Apa, Mr. Twelvetrees és én beszélni akarunk veled!
Stokes: Most nem! Menj fel és cibáld be Lady Lavender-t! (bemegy)
Ivy: (utána) Először veled kell tisztáznunk valamit!
12trees: Már túl gyakran meglógott előlünk! Mi a szándéka Mrs. Liptonnal?
Stokes: Mi a francot akar?
12trees: Azt mondta, hogy megkérte a kezét!
Ivy: De nem veheted el, mert a Mamám a feleséged!
Stokes: Csak kitalálta! Álomvilágban él! Ki se dugja az orrát a Hölgyek öröméből!
12trees: És a gyűrű, amit nekiadott?
Stokes: Nem adtam én neki gyűrűt!
Ivy: De igen, én láttam! Egy függönykarikát!
Stokes: (felderül) Óóó! AZT a gyűrűt? Tréfálkoztunk egy kicsit.
Ivy: De ő 15 font készpénzt adott, hogy kifizesd a válási okmányokat!
Stokes: Hát, megszorultam anyagilag. (szenved) Nem tudjátok elképzelni, milyen gondban voltam!
(már mártír) Mindig megteszek mindent az emberekért. De túl jóhiszemű vagyok és ezt
kihasználják!
12trees: Maga az, aki kihasználja az embereket! Átejti ezt a szegény asszonyt is! Ha nem mondja el
neki az igazat, hogy nem fogja elvenni, majd mi megmondjuk!
Stokes: Jól van, majd elintézem, csak adjon egy kis időt!
12trees: Kap időt. Ma estig!

--(Lady Lavender ajtaja, Ivy érkezik egy tálcával. Kopog.)--

Papagáj: Szabaaaad!
Lavender: Ó, hallgass, szabaaad!
Papagáj: Ó, hallgass, szabaaaad!
(Ivy be, Lavy a tükör előtt lovaglókosztümben)
Ivy: E... öh... Hoztam egy csésze kakaót!
Lavender: Köszönöm, Ethel!
Ivy: Ehm..ö..becsukom az ablakot, hogy meg ne fázzon! ... Milyen csinos!
Lavender: Óh, köszönöm! Lovagolni megyek!
Ivy: Lovagolni?
Lavender: Igen! Szólj a lovásznak, hozza a lovamat azonnal!
Ivy: Nincs egyetlen lovunk sem.
Lavender: Ne légy ostoba! Az istálló tele van! Nem várakoztathatom Dolby kapitányt!
Ivy: Ki az a Dolby kapitány?
Lavender: Elbájoló ember! Anya szerint kivetette a hálóját rám - remélem igaz! Délben találkozóm
van vele a Rotten Road-on.
Ivy: Biztos benne?
Lavender: Hát persze, hogy biztos vagyok! Itt a levél, amit küldött! (átadja)
Ivy: De az a levél 1885-ben kelt!
Lavender: És mi a baj?
Ivy: 1927 van!
Lavender: Ah! Gondolom, akkor már hazament. (fellelkesül) 1927 van?! Óh, meg kell mondjam a
szomszédoknak is! (felhúzza az ablakot és kikiabál) 1927 van!!! 1927...
Ivy: Lady Lavender!!! Lady Lavender! A kakaója, ki fog hűlni!
Lavender: Nem csodálkozom rajta, hisz 1885-ben hoztad föl!

--(Szalon. Együtt a család. Madge Teddy foteljának karfáján ül, Őméltósága a kandallónál szivarozik,
Poppy az asztalon keresztbe tett lábbal, Cissy érkezik le.)--
Cissy: Az istenit! De jó!
Őméltósága: Szeretném, ha nem isteneznél, különösképpen vasárnap! Miért öltöztél pilótaruhába?
Nagyon jól tudod, az érseket várjuk ebédre.
Cissy: De délután a Moly-on repülök.
Őméltósága: Borzalmas szokás, bricseszt viselni vasárnap!
Cissy: (Poppy-ra néz) Ó, de az illendő, hogy rövid szoknyában jelenjek meg, keresztbe vessem a
lábam és mutogassam a harisnyakötőmet, mint Poppy!
Poppy: Én nem mutogatom a harisnyakötőmet!
Őméltósága: Lányok, kérlek, semmi harisnyakötő, vasárnap ne!
Teddy: De nagyon kedves a hét többi napján!
Ms. Cartwright: Ó, Teddy! Imádom amikor ilyen vagy! (vállon veri, haját borzolja, ahogy egy "hülye
díjbirkózóhoz" illik) Juuúúj!
Teddy: Aha...e.. Igazán?
(Stokes nyit be)
Stokes: Az érsek úr, Mylord!
Charles: Ó, kérem, maradjatok csak! Remélem nem várattam senkit! Néhány parókiális ügyet kellett
megtárgyalnom.
Őméltósága: Kedves tőled, hogy nálunk tartottad meg az istentiszteletet, Charles!
Charles: Említésre sem érdemes, szeretek mindig másutt megjelenni az egyházkerületemben.
Teddy: Ma többet is kaptunk, mint amennyit megérdemeltünk!
Ms. Cartwright: Óóóoo! (Teddy-hez dől, Őméltósága itallal kínálja)
Charles: Gúnyolódhatsz, de nem kérek bocsánatot, amiért hosszan beszéltem. Biztos vagyok benne,
hogy az erkölcsi fertő e napjaiban nincs fontosabb téma, mint a házasság szentsége!
Őméltósága: Bizony! (bólogat erősen)
(Stokes nyit be megint)
Stokes: Sir Ralph Shawcross van itt, uram! Az irodájába vezettem.
Őméltósága: Az istenit! (szájához kap) Ó-ó, elnézést! Bocsánat, rögtön jövök! (kimegy, a hallban
Stokes-hoz fordul) Mi az ördögnek jött?
Stokes: Fogalmam sincs róla!
Őméltósága: Nem mondta, hogy nem vagyok itthon?!
Stokes: A templom óta követi, uram.
Őméltósága: Van vele lovaglóostor?
Stokes: Nincs. Hacsak nem rejtette a zakója alá.
Őméltósága: Tudja milyen rettenetes a természete! Talán jobb lenne, ha bent maradna velem a
szobában, hogy kéznél legyen.
Stokes: Mivel foglaljam el magam, uram?
Őméltósága: Porolja a könyveket!

--(Lord Meldrum dolgozószobája. Sir Ralph téblábol, az asztalon lévő papírokra veti magát.)--
Sir Ralph: Ááá! Szóval, mégiscsak itthon van!
Őméltósága: Hogy merészel a magánleveleimhez nyúlni?! (megnézi) Az a villanyszámlám!
Sir Ralph: (megnézi alaposabban) Nem használnak sokat! A tyúkokkal lefektet mindenkit, csak
gyertyát használhatnak!
Őméltósága: Nagyon lekötelezne, ha elmondaná, mi járatban van és elmenne!
Sir Ralph: A komornyikja előtt nem! Szemét alak!
Őméltósága: A könyveket kell porolnia!
(Stokes meglebbent egy vaskos könyvet. Por száll vastagon belőle)
Sir Ralph: Pont vasárnap fél egykor kell ezt tennie?!
Őméltósága: A könyveket mindig vasárnap fél egykor porolja (zsebórájára néz) ami azt illeti, 12:35
van, késett!
(Stokes porol rendületlenül)
Sir Ralph: Úgy tűnik, múlt héten nem csinálta.
Őméltósága: Ez nem tartozik magára! Nem fogom megengedni, hogy háztartásom rendje maga
miatt megváltozzon! Mit óhajt, kérem?
Sir Ralph: Nézzen ide, Meldrum! Nem fogok kertelni!
Őméltósága: Csöndesebben! Halkítsa le a hangját, itt az érsek a szalonban!
Sir Ralph: Kivel volt tegnap este?
Őméltósága: Mit?
Sir Ralph: (tagoltabban) Kivel volt tegnap este?
Őméltósága: Úgy hangzik, mint egy zenei frázis!
Sir Ralph: Válaszoljon a kérdésemre!
Őméltósága: Rendben van, ha tudni akarja, a családommal vacsoráztam itthon!
Sir Ralph: Nem hiszem!
Őméltósága: Kérdezze meg Stokes-ot!
Sir Ralph: Neki még úgy sem hiszek! (Stokes az eddigi legnagyobb porfelhőt produkálja) Hol volt
múlt héten kedden este hét óra harminckor?
Őméltósága: Visszautasítom, hogy kereszttűz alá vegyen a saját íróasztalom mögül!
Sir Ralph: Ha nem válaszol, besétálok a szalonjába és elmondom az érseknek!
Őméltósága: Rendben van, ha tudni akarja a Mansion House-ban voltam, banketten.
Sir Ralph: Óh, igen! A paráználkodók ájtatos társaságáéban!
Őméltósága: Nem! A Bádogtányérgyártók és Áramfejlesztők ájtatos társaságáén. És ha nem hisz
nekem, kérdezze meg a walesi herceget, ő is ott volt!
Sir Ralph: Ne gúnyolódjék velem, Meldrum!
Stokes: Ha közbeszólhatok, uram, itt van a meghívó. (Sir Ralph kikapja kezéből, végigolvassa)
Sir Ralph: Óóó! Uram! Ez igaz? (leül) A nejem más férfival randevúzik!
Őméltósága: Ki? Agatha?! Biztos, hogy nem!
Sir Ralph: Óhóó, maga nem ismeri!
Őméltósága: Nem, persze, hogy nem!
Sir Ralph: Ez a perui vér az ereiben!
Őméltósága: Igazán?
Sir Ralph: Igen, az anyai ágon az inkák leszármazottja!
Őméltósága: Óh, szegény lány!
Sir Ralph: Igencsak rajta kellett tartanom a szemem, Hongkong-ban is, a hajón is! Ó, ez nem az ő
hibája! A férfiak egyszerűen nem hagyják békén. (összomlik, sírva fakad) Ohóóó, Istenem!
Mennyi ideig kell még elviselnem ezt a tortúrát! Ohohohóó!
Őméltósága: Stokes, egy pohár whiskyt Sir Ralph-nek!
Sir Ralph: (asztalra borul) Annyira szeretem!! Olyan nagyon-nagyon! (hüppög)
Őméltósága: (hátba veregeti) Nagyon sajnálom, öreg fiú! Nagyon sajnálom!
Sir Ralph: (felemelkedik az asztalról) Ne atyáskodjék, Meldrum!! Ha rájövök ki az, megölöm! A lányt
is megölöm! Ha nem lehet az enyém, másé se legyen!
Őméltósága: Jóó, igen (óráját nézi), mindjárt ebédidő! Vissza kell mennem az érsekhez és magának
is vissza kell mennie az... ebédre.
Sir Ralph: Hogy is gondolhatnék ebédre?! Mikor valahol itt Londonban, van egy disznó, aki a
feleségemmel m…megcsal!
Őméltósága: I-Igen! Nos, Stokes majd kikíséri! Jó napot! (eliszkol)
Stokes: Még egy kis whiskyt, uram? (tölt, Sir Ralph megissza) Megnyugodott kicsit, uram?
Sir Ralph: Nem! Nem bízom benne!
Stokes: Biztosíthatom uram - a legnagyobb titoktartás mellett-, hogy Őlordsága és a szebbik nem
közötti minden kapcsolat csak plátói lehet.
Sir Ralph: Ezt hogy érti?
Stokes: Ahogy a franciák mondják: L’amour est fini!
Sir Ralph: Mi?!
Stokes: A háború, uram. Elkapta szegényt. A tüzérségnél.
Sir Ralph: Hóó! Én Istenem! Nem egy töltényhüvely?
Stokes: Nem, uram. Srapnel!
Sir Ralph: Óh, de borzasztó! Szegény fickó! A hangja nem változott meg.
Stokes: Valóban nem, uram. Erre tessék! (elidul)
Sir Ralph: Óóóh!

--(Szalon)--
12trees: (az érsektől) Még egy kis sherry-t, uram?
Charles: Ó, nem, köszönöm, megittam az adagomat! (12trees meghajol, elindul) Jó, talán még egy
 csöppecskét! George, csak nem az anyósod volt, aki egy emeleti ablakból kiabált, ahogy
bejöttem?
Őméltósága: Nem, nem, biztos, hogy nem! Valószínűleg egy napszámos nő volt!
Charles: Nos, bárki is volt, nagyon igyekezett, hogy megtudjuk, 1927 van! (kuncog)
Őméltósága: He-hhhe… Nem, semmiképpen nem lehetett Lavender. Ideje legnagyobb részét
ágyban tölti mostanában. Egyre gyengébb lesz, tudod?
(Ajtó nyílik végszóra, Lady Lavender vonul be, lovaglóruhában)
Lavender: Valami buli van?
12trees: Egy kis sherry-t, asszonyom?
Lavender: Nem! Egy nagy gin-t! (megy és tölt)
Teddy: Lovagolni készülsz, Lavender?
Lavender: Azt akartam, de negyvenkét évet késtem.

--(Hall. Stokes Sir Ralph-nek adja a kalapját, pálcáját, indulna az ajtóhoz)--

Sir Ralph: Várjon!
Stokes: Uram.

--(Szalon)--
Cissy: Gyere, ülj le, Nagyi! (Sir Ralph benyit)
Sir Ralph: (lágy hangon) Jó napot mindenkinek! Elnézést a betörésért, csak annyit mondok,
Meldrum, hogy ez a francos háború rossz üzlet volt! (Őméltósága döbbenten néz) Fogadja
részvétem! (ki, ajtóból még elköszön) Jó napot!
Teddy: Ez meg mit jelentsen, George?
Őméltósága: Halvány fogalmam sincs róla! (kimegy ő is)

--(Hall)--
Stokes: Jó napot, uram!
Őméltósága: (utoléri a kapuban Sir Ralph-et) Mi az ördögről beszélt nekem?
Sir Ralph: Sajnálom, hogy rosszul ítéltem meg, Meldrum, nem fog előfordulni többször! Akarom
mondani, találkozhat a feleségemmel néha, azt se bánom, ha baráti csókot lehel az arcára,
ez a legkevesebb. (kezet nyújt) Viszlát, öregfiú! (el)
Őméltósága: Mit jelentsen ez az egész?
Stokes: Gondolom, Sir Ralph-nél nincs minden rendben, uram!

--(Konyha. A személyzet az asztal körül, Stokes húst porcióz vastagon a tányérba, Mabel indulni
készül.)--
Mabel: Elkészültem a mosogatással. Van még valami?
Mrs. Lipton: Nem, ez minden, Mabel.
Mabel: Hát... Ha most ebédelnek, akkor megyek is.... (senki nem szól)... Marhasült, ugye?
12trees: Igen, Mabel, marhasült.
Mabel: Nem is emlékszem, mikor ettem marhasültet!... Nagyon nagylelkűen tálal, Mr. Stokes.
Stokes: Végeznünk kell vele, nem bírom elviselni, ha a jó étel kárba vész.
Mabel: Hát... akkor én elmegyek.
12trees: Ezt már mondta egyszer, Mabel!
Mrs. Lipton: Ne felejtsd a csirkeaprólékot, amit említettem! Amiből a levest csináltam tegnap.
Mabel: Az finom lesz!
Mrs. Lipton: A lábosban van! Azt is elviheted. Letört a füle. Ó, és elviheted a reggeliről maradt
szalonnabőrt. A macskádnak.
Mabel: Nagyon köszönöm, Mrs. Lipton! Szalonnabőr! Csirkeaprólék! És egy régi fületlen lábos! Az
öregem azt hiszi majd Karácsony van! (el, 12trees és Mrs. Lipton néz mérgesen utána)
12trees: Mindig csak potyázik ez az asszony!
Mrs. Lipton: És olyan hálátlan, ha adunk neki valamit!
Henry: Láttam, hogy kimosta a tejesüveget, hogy rizsfelfújtat tegyen bele!
Wilson: Mennie kellene!
Henry: Lealacsonyítja a konyha stílusát!
(Ivy érkezik, Lavy által gazdagon kidekorált kötényben)
Ivy: Kinek az ötlete volt, hogy Lady Lavender-nek csokoládépudingot vigyek?!
Stokes: Csokoládépudingot kellett ígérnem neki, hogy visszamenjen a szobájába.
Ivy: Miért adtál neki olyan sokat?! A fele a tapétára ragadt!
Henry: Kapard le egy késsel, aztán Mrs. Lipton Mabel-nek adhatja! (Mrs. Lipton felkapja a fejét, de
nem szól, csak néz mérgesen)
Stokes: Gyere, ülj le és egyél, mielőtt teljesen kihűlne!
Wilson: (bort ízlelget) Ezt a bort még nem kóstoltam, ugye, Mr. Stokes?
Stokes: Nem, ez új! Meguntam már a Margaux-t.
Wilson: Az igazat megvallva, én is. Cheval Blanc, hm… egész jó!
12trees: Tudatában van, hogy ennek a bornak, amit a pincéből lop, csaknem két font palackja?! Mit
szólna Őméltósága, ha megtudná?!
Stokes: Örülne, hogy erre váltottunk, a Margaux négy font.
Mrs. Lipton: Figyelem! Igyunk Mr. Teddy esküvőjére! (hörpint) És egy másik esküvőre, ami a
közeljövőben esedékes, ah-haha! (Stokes köpni- nyelni nem tud)
Wilson: Milyen másik esküvő, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Óh, idejében meg fogja tudni, Wilson kapitány! Bólintás vagy kacsintás, há, Mr. Stokes?
Stokes: (Kínos, hülye vigyor) Hümhh-hm.
Mrs. Lipton: Nem említettek dátumot, mialatt felszolgáltál, Ivy?
Ivy: Nem. Mr. Teddy mindig témát váltott.
Mrs. Lipton: Rosszabbul is járhatott volna. A Cartwright család úszik a pénzben.
Stokes: Igen, a nő az egyedüli örököse a Cartwright impériumnak. Cartwright szappan, Cartwright
lekvár...
Ivy: És eceteshagyma. Nem találni egyetlen fűszeresboltot sem, ahol a pulton ne állna egy nagy
hordó Cartwright eceteshagyma.
Wilson: Hm. Ami engem illet, személy szerint úgy vélem, túl sok fűszert tesznek bele.
Stokes: (megáll az evéssel) Legközelebb, ha ajtót nyitok, megemlítem Miss Cartwright-nak.

--(Poppy szobája. Poppy egy ukulelén gyakorol, andante-pianó)--

Poppy: Ain’t-she-sweet, see-her-coming-down-the-street, now-I-ask-you-ve...(fals) Nem, nem jó!
Now-I-ask-you (megint fals) Áááhh! Francba! (kopognak) Tessék!
(James be)
12trees: Mr. Jerry visszahozta a teniszütőjét, Miss Poppy, a kocsijában felejtette.
Poppy: Köszönöm, James. (dalra fakad) Now I ask you ve... (fals) Jáááj, nem, nem, nem találom el!
12trees: Megmutathatom, Miss?
Poppy: Óh, tud rajta játszani?
12trees: Hát egy kicsit igen. Az ujjait így helyezze! (plim)
Poppy: Játssza el!
12trees: Oh!
„Ain't she sweet?
See her coming
Down the street,
Now I ask you
Very confidentially
Ain't she sweet?”

Poppy: Csodálatos volt, James! Hol tanult meg így játszani?

12trees: Hát a háború alatt. (visszaadná) És most megbocsát...
Poppy: Nem, ne menjen, szeretném, ha megmutatná azt az akkordot!
12trees: Oh, jó. Az első ujját ide tegye, a másodikat ide, a harmadikat meg ide. (plim)
Poppy: Oh, értem. (elveszi) Hogy? Így?
12trees: Nem! (mögé kerül) Az első ujj ide... (Poppy közben olvad)
Poppy: Igen...
12trees: A második ide, a harmadik meg ide.
Poppy: Ja, ííígy? Mondok valamit! Maga fogja az akkordokat, én meg pengetek majd!
12trees: Oh-ohó!
Poppy: Óóóóh! Majdnem elejtettem! Tartsa nekem, James! (James szinte átöleli Poppy-t, úgy fogja
a hangszert) Mehet? (hibátlanul végigjátszák a dalt) Ó, ez csodálatos! Énekeljünk is!
12trees: Jó!
Poppy: Egy, két, há, négy!

„Ain't she sweet?

See her coming
Down the street,
Now I ask you
Very confidentially
Ain't she sweet?

Ain't she nice,

Look her over
Once or twice,
Now I ask you
Very confidentially,
Ain't she nice?
 Just cast an eye
In her direction,
Oh me, oh my,
Ain't that perfection?

I repeat,
Don't you think
She's kind of neat
Now I ask you
Very confidentially,
Ain't she sweet?”

Poppy: (vihog) Ez csodás volt! Felléphetnénk vele! Meldrum és Twelvetrees!

12trees: Tényleg megtehetnénk, Miss.
Poppy: Nem tanítana meg rendesen?
12trees: De szívesen, Miss Poppy!
Poppy: Kétbalkezes vagyok, sok időt kell rám fordítania! Ugye nem bánja, ha sokat kell velem
lennie, James?
12trees: Hát, teljesítenem kell a kötelességemet, Miss.
Poppy: Hetente van egy szabad délutánja, olyankor mit csinál?
12trees: Akkor.. ööö.. akkor le.. lemegyek moziba.
Poppy: Óh, imádom a mozit! Vigyen el moziba, James!
12trees: Ö, nem lenne helyénvaló, hogy együtt lássanak, Miss Poppy!
Poppy: Találkozhatnánk bent a sötétben! Senki nem jönne rá, hogy szolgáló. Menjünk szerdán!
12trees: Nem...nem, az lehetetlen, Miss Poppy.
Poppy: Miért?
12trees: Oh, me.. mert, mert én... valaki mással megyek.
Poppy: KIVEL?!
12trees: Öö..ah..á.. Ivy-val.
Poppy: Ah.. nos, persze, ha szívesebben megy moziba egy cselédlánnyal, mint velem, nincs mit
mondanom! ELMEHET! (penget mialatt James távozik, de a végén megint fals) Ooh!Mrgh!
Francba!

--(Miss Cissy szobája. Ivy a szekrénybe rak ruhákat. Meglát az ágyon egy gyönyörűt. Maga elé fogja,
dalra kel)--
Ivy: (énekel)
„What'll I do
When you are far away
(Cissy nyit be észrevétlenül)
And I am blue
What'll I do...”
Cissy: Nagyon jól állna neked, Ivy!
Ivy: Óh, elnézést, Miss, csak rendet rakok és közben elábrándoztam.
Cissy: Semmi baj, Ivy.
Ivy: Hát, gyönyörű ruha. Soha nem láttam magán. Mindig csak nadrágban jár.
Cissy: Azért nem mindig. Attól függ, milyen kedvem van.
Ivy: Nekem mindegy, milyen a hangulatom, csak két ruhám van összesen. Egy sötét és egy világos.
Cissy: Sok olyan van, amit sosem hordok. Nézzük csak! Ez a teniszruha teljesen fölösleges.
Elfogadod?
Ivy: Óh, én nem teniszezem.
Cissy: Á, tényleg, persze. Mit szoktál csinálni?
Ivy: Á-o-é...egész nap rohangálok a lépcsőn és ételeket hordok.
Cissy: Ehhez megvan a szükséges ruhád. De adni akarok neked valamit. (kivesz egyet) Mit szólsz
ehhez a délutáni ruhához? Vannak szabad délutánjaid, ugye?
Ivy: Igen, kéthetente!
Cissy: Olyankor mit csinálsz?
Ivy: Moziba megyek.
Cissy: Az udvarlóddal?
Ivy: Óóóh nem!
Cissy: Nincs senki, akin megakadt a szemed?
Ivy: De, de van.
Cissy: Ki?
Ivy: Nem akarom elárulni.
Cissy: Ismerem talán?
Ivy: Igen.
Cissy: Talán a háznál dolgozik?
Ivy: Igennn.
Cissy: De nem Henry, ugye?
Ivy: Oh-hahah! Persze, hogy nem, Miss!
Cissy: Akkor csak James lehet!
Ivy: Igen. Olyan csinos. Tudja, annyira szigorú és kemény, de szeretem, ha ilyen a férfi. Maga nem?
Cissy: Nem, nem igazán.... Ő tudja, hogy érzel iránta?
Ivy: Hát, igen, azt hiszem. Folyton célozgatok rá, de sajnos ő nem viszonozza az érzéseimet. Csak
egy személyt vesz észre.
Cissy: Igen, tudom. A húgomat!
Ivy: Ha megbocsát, hogy ilyet mondok, Miss Cissy, tudom, hogy nem az én dolgom, de Miss Poppy
csak ugratja.
Cissy: Igen, tudom. Légy óvatos, Ivy, Poppy nagyon undok tud lenni. (Poppy nyit be)
Poppy: Óh, hát itt vagy, Ivy?! Fél órája csöngetek! Tudhattam volna, hogy Cissy-nél vagy!
Cissy: Éppen neki adtam az egyik ruhámat. Itt van, fogd, Ivy!
Ivy: Óh, nagyon szépen köszönöm, Miss Cissy! Óh..ah! Ez gyönyörű!
Cissy: Egy kicsit fel kell hajtani.
Poppy: És ki kell engedni bőven.
Ivy: Ezt veszem föl szerdán délután!
Poppy: A moziba?
Ivy: Igen.
Poppy: James-el?
Ivy: Heö?
Poppy: James moziba visz, elfelejtetted talán? (Ivy csak néz ki a fejéből) Ne állj itt tátott szájjal, ha
hozzád beszélek. Menj és vigyél egy csésze teát a szobámba!
Ivy: Igen, Miss Poppy! (ki)
Poppy: (Cissy-re) Mhh!!

--(James az étkezőben rakodik, Ivy érkezik le a ruhával a kezében, meglátja 12treest, odamegy)--
Ivy: (ragyog) Mr. Twelvetrees! Nézze ezt a ruhát! Miss Cissy-től kaptam. Hát nem gyönyörű!?
12trees: Nagyon csinos, Ivy.
Ivy: Gondolja, hogy jól áll?
12trees: Kicsit feltűnő egy szolgálónak! A helyzetünknek megfelelően kell öltözködnünk, Ivy!
Ivy: Ezt fogom felvenni szerda délután!
12trees: Értem.
Ivy: Nem bánja?
12trees: Nem tudom, mi közöm hozzá, Ivy?
Ivy: Mit fogunk együtt megnézni? Greta Garbo-val és John Gilbert-tel adják „ A test ördögét” vagy
Ronald Colman-nel és Vilma Bánky-val „A szerelem éjszakája”-t. Há! Vagy megnézhetnénk
valami jókedvűt! Charles Ray-t és Henry Myers-t a Getting Gertie’s Garter-ben. Szerintem
Ronald Colman lenne a legjobb, ő a kedvencem. Rin-tin-tin után, persze! Egy kicsit hasonlít
hozzá! Ronald Colman-hez, nem Rin-tin-tin-hez! (hebeg)
12trees: Itt valami félreértés van, Ivy! Én nem viszlek téged moziba!
Ivy: Oh..m... Miss… Miss Poppy mondta nekem!
12trees: Óh, értem! Nos, nem akarok a részletekbe merülni, Ivy, de azt kellett mondanom Miss
Poppy-nak, hogy foglalt a szabad délutánom. És amikor kérdezett róla, kénytelen voltam
kitalálni, hogy téged viszlek moziba. Nem tudtam hirtelenjében jobb kifogást mondani.
Végül is nem mondhattam, hogy Mrs. Lipton-nal megyek, nem igaz?
Ivy: Értem.
12trees: Sajnálom, ha beugrattak.
Ivy: Semmi.. Semmi baj. (kimegy)
(Ajtóból visszanéz, James is utána fordul. Kint leejti a ruhát a földre, lemegy a konyhába)

--(Konyha. Henry teát tölt. Ivy leér, de rögtön robog a mosogatóhoz)--

Henry: Kérsz egy csésze teát, Ivy?
Ivy: Nem, köszönöm. (kimegy)
(Henry tölt, megy utána, Ivy a könnyeit nyeli)
Henry: Jól vagy, Ivy?
Ivy: Persze, jól.
Henry: Csak nem sírtál?
Ivy: Nem, dehogyis! (hüppög)
Henry: Nedves az arcod!
Ivy: Csak mert bevizeztem a mosogatónál.
Henry: Valami baj van! Nekem elmondhatod, barátok vagyunk!
Ivy: (hüpp) Csak...dühös vagyok, ennyi.
Henry: De nem rám vagy dühös, ugye?
Ivy: Nem, persze, hogy nem! Nem, hanem James-re.
Henry: Mindig elkeserít. Egyszer még felpofozom!
Ivy: (Hehe és hüpp hüpp keverve) Nem az ő hibája. Kifogást kellett találnia Miss Poppy-nak és azt
mondta, hogy engem visz el moziba és... én elhittem.
Henry: És most csalódott vagy?
Ivy: Persze, hogy az vagyok! Mindenképpen szeretek moziba járni, de James-el menni... az a
mennyország!
Henry: Elviszlek, ha akarod.
Ivy: Óh, Henry!
Henry: Csak egy hatpennysem van. Ebből csak ez első sorokra telik. És csak oldalra, ahonnan
mindenki hosszú és sovány. De talán nem bánnád, ugye?
Ivy: Óh, Henry!
(12trees hangja a konyhából)
12trees: Ivy!
(beér a mosogatóhoz, kezében a földre dobott ruha)
12trees: Itt vagy hát, Ivy. Henry, menj és ébreszd föl Mrs. Lipton-t, ideje, hogy elkészítse a teát!
Henry: Igen, Mr. Twelvetrees! (el)
12trees: Ivy! Rájöttem, hogy talán elszomorítottalak!
Ivy: Nem, nem, semmi baj.
12trees: Komolyan gondolkoztam utolsó beszélgetésünk óta. Én büszke vagyok arra, hogy mindig
állom a szavam. És ha azt mondtam Miss Poppy-nak, hogy téged viszlek moziba, hát
teljesítem és elkísérlek. De tisztában vagyok az érzelmeiddel Ivy és nem akarom, hogy azt
hidd, ez a mozi látogatás bátorítás volna! Csak együtt megyünk moziba. Érthető voltam?
Ivy: Óh, igen, Mr. Twelvetrees!
12trees: Kizárólag ennyi!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees!
12trees: Elejtetted a ruhádat.
Ivy: Köszönöm.
12trees: Biztos, hogy nagyon jól áll majd. De ne tegyél ajakrúzst, légy szíves!
Ivy: Nem, persze, hogy nem!
(James el, Ivy a mennyekben érzi magát)

--(Szalon. Az érsek a kandalló előtt. Arcán egy zsebkendő lebben. Teddy a karosszékben húny,
Őméltósága is összecsukódva alszik a fotelben. Stokes nyit be. Megrázza Őméltósága
vállát)--
Őméltósága: (felretten) Heee! Mi baj van?
Stokes: (súgva) Elnézést, uram, valaki magát keresi.
Őméltósága: Ki?
Stokes: Lady Agatha.
Őméltósága: Mi?
Stokes: (elbődül) Lady Agatha!!
Őméltósága: Pssszt!
Teddy: (felriad) Mi volt ez?
Őméltósága: Semmi, aludj tovább! Vigyázz az érsekre! (kimegy. Stokes becsukja az ajtót)
Őméltósága: Merre van?
Stokes: Az ebédlőben, uram.

--(Ebédlő. Lord Meldrum belép)--

Őméltósága: Agatha!
Agatha: George!
Őméltósága, Agatha: Ahahah! (átölelik egymást)
Agatha: Nincs semmi baja, George?
Őméltósága: Nincs semmi bajom.
Agatha: Tudja, Ralph nagyon furcsán viselkedett ma. Azt mondta, nem bánja, ha találkozunk néha-
néha és maga arcon csókol, mert súlyosan megsérült. A tüzérségnél.
Őméltósága: Nem is a tüzérségnél voltam, hanem a lovasságnál.
Agatha: És megsérült?
Őméltósága: Nagyon jól tudja, hogy nem! Látta volna a helyét.
Agatha: Nem, nem igaz, mindig eloltja a lámpát!
Őméltósága: Csak, hogy takarékoskodjak az árammal. Nagyon nagy volt a számlánk legutóbb.
Agatha: Ralph erről is beszélt valamit. És azt is kérdezte, nem találom-e, hogy magas a hangja?
Őméltósága: S mit válaszolt?
Agatha: Hogy nem!
Őméltósága: Ez igaz!
Agatha: Aggódom miatta, George! Nem gondolja, hogy talán idegösszeomlása van?
Őméltósága: Meg kell vallanom, nagyon különösen viselkedett, mikor itt járt ma délben. Motyogott
valamit arról, hogy viszonya van.
Agatha: Magával?
Őméltósága: Nem! Valaki mással.
Agatha: De nem mondta, hogy kivel, ugye?
Őméltósága: Nem! De nincs, ugye?
Agatha: Persze, hogy nincs! Mellesleg időm sem lenne rá. De bárhogy is, melyik korombéli hölgy
folytatna viszonyt egy nála húsz évvel fiatalabb férfival?
Őméltósága: Ralph semmit se szólt arról, hogy húsz évvel fiatalabb lenne.
Agatha: ... Nos... Így szokott lenni. Nem igaz?
Őméltósága: Azt hiszem így.
Agatha: Szerintem az ízléstelen!
Őméltósága: Abszolúte!
Agatha: Én inkább olyat választok, aki húsz évvel öregebb! Mint maga.
Őméltósága: Tizenhéttel, pontosan. Agatha! Azt hiszem meg kell mondanom, hogy ha rájövök, hogy
más férfival is találkozik, a férjén és rajtam kívül, nagyon... veszélyessé válhatok!
Agatha: Óh, George! Hogy is kívánhatnék bárkit maga mellett?! Maga csodálatos!
Őméltósága: Hehehehe!
Agatha: És most? Kérem a puszit az arcomra, amit Ralph engedélyezett! (összecsókolóznak)

--(Teddy szobája, James segít az öltözködésben. Stokes kopog be.)--

Stokes: A kis Henry kipucolta a cipőjét, uram.
12trees: Beszélni fogok vele, már reggel kitisztíthatta volna őket.
Stokes: Nem tudta kipucolni reggel, sajnos nem volt aludttej.
12trees: (kioktató hangon) Alkalmanként, amikor én tisztítom, friss tejet használok, tökéletesen
megteszi.
Teddy: Elment a józan esze, James?! Nem használhat lakkcipőhöz friss tejet!!! Aludttejnek kell
lennie! A munkásosztály pucolhatja a cipőjét friss tejjel. Valószínűleg csokornyakkendőt
kötnek a zubbonyukhoz. De nekünk be kell tartanunk a formaságokat. Máskülönben az
egész társadalom rendje összeomlik!
12trees: Nagyon sajnálom, uram!
Teddy: Azt meghiszem, hogy sajnálja. Most kotródjon, beszédem van Stokes-al! (12trees el) Nos,
Stokes! A tanácsát akarom kérni. És rendkívül bizalmas!
Stokes: Bízhat a diszkréciómban, uram.
Teddy: (Leül, Stokes a cipőjét igazgatja) Piszok helyzetben vagyok! A bátyám kényszerít, hogy
vegyem el Madge Cartwright-ot és én nem bírom tovább húzni.
Stokes: Nem lenne jobb túlesni rajta, uram?
Teddy: Nem vagyok képes megtenni! A cselédjét, Rose-t szeretem! Figyeljen rám! Megdolgoztattam
a jó öreg szürkeállományomat és zseniális ötletem támadt.
Stokes: (nem túl lelkes) Igazán, uram? Mi?
Teddy: Csináltatok egy másik példányt is Madge Cartwright ruhájából, sűrű fátyollal. Az esküvő előtt
maga lemegy Limehouse-ba és felvesz két emberrablót. Eddig világos?
Stokes: (néz bambán) Nagyon is, uram.
Teddy: Az esküvő napján ez a két emberrabló elkapja Madge Cartwright-ot, kloroformmal elkábítja
és bedobja egy árokba.... Ha jobban meggondolom, tegyék a csomagtartóba.
Stokes: Mi lesz a sofőrrel, uram?
Teddy: Azt is elkábítjuk! Ezért kell két emberrabló! (fejét kopogtatja, ő gondolt mindenre!) Bízza
csak rám, Stokes, mindent kigondoltam! Rose bejön a templomba, sűrű fátyollal az arcán.
Az oldalhajón át jön, én feleségül veszem és senki nem tehet semmit! Amit Isten
összekötött, ember szét nem választhatja! És így tovább. Nos, mit szól hozzá?
Stokes: Véleményem szerint túl sok P.G. Woodhouse-t olvasott, uram.
Teddy: Ejöö, biztos nem, ki nem állhatom! Bertie Wooster alakja a monoklijával és dadogásával
tiszta idióta! Nem talál (dadog) embert ilyet az életben! Nos, kapható rá?
Stokes: Készen vagyok rá, uram. Ha maga is kész rá, hogy mézesheteit Dartmoor-ban töltse,
kemény testi munkával.
Teddy: Oh, miért?
Stokes: Az emberrablás nagyon súlyos bűn, uram!
Teddy: Affrancba!... (sóhajt) Akkor jó. Maga olyan okos. Találjon ki valamit!
Stokes: Ha elfogadja a tanácsom, uram, elveszi Miss Cartwright-ot és elfelejti Rose-t.
Teddy: Soha nem fogom elfelejteni! Legfeljebb csak a szabadnapjain látom.
Stokes: Legyen nagyon óvatos: ha meglátják magukat együtt, a pletyka nem áll meg!
Teddy: Ne aggódjon! Ahová viszem, ott senki sem lát! (Stokes lemondóan az égre mered)

--(Konyha. Mrs. Lipton, Ivy, Henry, Stokes az asztal körül)--

Mrs. Lipton: Ott a palackod, Ivy!
Ivy: Köszönöm, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: (kissé Stokes-hoz bújva) Jó éjt mindenkinek!
Stokes: Jó éjt, Mrs. Lipton!
Henry: Jó éjt! (megy Mrs. Lipton után)
Ivy: Jó éjt, Henry! (leveszi a palackot a tűzről) Apa! Megmondtad már Mrs. Lipton-nak, hogy nem
fogod elvenni?
Stokes: Beugrom hozzá a szobámba menet.
Ivy: De ne tartson másfél óráig, mint ahogy tegnap este!... Tudom jól, mi történik!
Stokes: Szegény, magányos asszony, Ivy, ne irigyelj tőle egy kis társaságot!
Ivy: És az én mamám?! (12trees érkezik)
12trees: Bezártam éjszakára, Mr. Stokes!
Ivy: (elaléltan) Jó éjt, Mr. Twelvetrees!
12trees: Jó éjt, Ivy!
Ivy: (12treesre mered még egy darabig) Oh... Jó éjt, Apa!
Stokes: Jó éjt, Ivy!... (12treeshez) Hallom, moziba viszi a lányomat szerdán.
12trees: Így igaz.
Stokes: Remélem vigyáz majd magára!
12trees: Mit képzel??!!! Ne a maga erkölcsei szerint ítéljen!!! És ha már az erkölcsnél tartunk,
beszélt azóta Mrs. Lipton-nal?
Stokes: Éppen most készülök hozzá.
12trees: Azt jól is teszi! És ha ez a nő holnap nem zokog a reggelinél, tudni akarom az okát, hogy
miért nem!
Stokes: Kemény ember maga, James Twelvetrees!
12trees: Az igazság soha nem sért senkit.
Stokes: Hát, ha az igazat akarja tudni, én megmondom! Szép zsírfolt van a fenekén!

--(Mrs. Lipton szobája, Stokes érkezik a folyosón, kopog)--

Mrs. Lipton: Egy pillanat!... Ki kopog?
Stokes: Mit gondol, ki lehet?
Mrs. Lipton: Jöjjön, Alf! Áh! Egy üveg portóit hozott magával?
Stokes: Nem, konyakot.
Mrs. Lipton: Óh, csak nem ünnepelünk?
Stokes: Sajnálom, nem, Blanche! (leül mellé az ágyra) Megint probléma van a válással!
Mrs. Lipton: Jaj, ne! Már megint probléma! Meddig kell még folyton csak várnom és várnom?
(Stokes felhajt egy pohárral)
Stokes: Sajnálom, Blanche, a feleségem meggondolta magát.
Mrs. Lipton: Óóó, miért kapaszkodik még mindig magába, ha nincs már magára szüksége? Miért
nem hagyja, hogy elmenjen és... megnősüljön? És örök gyönyörben éljen?
Stokes: Hát, ilyenek a nők! Ö... Nem mindegyik!
Mrs. Lipton: Az ügyvédje közölte a hírt?
Stokes: Igen, ma reggel.
Mrs. Lipton: Nem is jött posta.
Stokes: Felhívtam.
Mrs. Lipton: De ma vasárnap van!?
Stokes: Otthon hívtam fel! Együtt jártunk iskolába.
Mrs. Lipton: Vagy úgy. Jobban járt, mint maga.
Stokes: Nagyon okos. Zseni a tanulásban.
Mrs. Lipton: Azt hittem, azt mondta, a seregben voltak együtt?!
Stokes: Ó, hát ott is. Először az iskolában, aztán a seregben. Ezért ismerem olyan jól, hogy
felhívhatom vasárnap is.
Mrs. Lipton: Hát, ö... nem hiszem, hogy ezt az ügyet nagyon jól kezelte. Holnap reggel
Őméltóságától kikérjük a szabadnapunkat és mindketten megkeressük a feleségét!
Stokes: Nem, nem lehet!
Mrs. Lipton: Miért nem?
Stokes: Mert nincs otthon. Turnézik a cirkusszal.
Mrs. Lipton: De hát nincs már a trapézon, nem igaz? Olyan idős lehet, mint én.
Stokes: Ö... Már nem röpdös a levegőben, csak kapdos. Rendkívül erős. Fejjel lefelé lóg és azt
mondja "Halléopp!", aztán elkapja őket. (Mrs. Lipton egyre gyanakvóbban hallgatja) Most
miért néz így rám, Blanche?
Mrs. Lipton: Hmmm! Valami itt nincs rendben, Alf! Hetvennégy fontot húzott ki belőlem, és nem
kapok érte semmit!
Stokes: Jó. Adok egy számlát.
Mrs. Lipton: A! Figyeljen rám, Alf! Nagyon barátságos és nagyon türelmes asszony vagyok.
Stokes: Ó, tényleg az, Blanche!
Mrs. Lipton: Ne szakítson félbe!!! De ha rájövök, hogy maga kihasználta a jó természetemet, más
oldalamról is megismerhet! És higgyen nekem: nem egy szép oldal!
Stokes: (néz meredten)... El tudom képzelni.
Mrs. Lipton: Szabad emlékeztetnem, hogy hamis indokkal pénzt kicsalni emberekből –
bűncselekmény, a törvény szerint! Ha! (az ajtóhoz megy, kinyitja) Reggel találkozunk, Alf!
(Alf sóhajt, megindul kifelé) Jó éjt!
Stokes: Jó éjt, Blanche! (elkullog)
(Mrs. Lipton becsukja az ajtót. Nincs jó kedve)

--(Konyha. Szerda-szabadnap. Henry törölget, 12trees mozira készen türelmetlenül toporog)--

12trees: Hol ez a lány? El fogunk késni! (Ivy ér le)
Ivy: Óh, sajnálom, hogy ennyit várakoztattam, Mr. Twelvetrees! De Miss Cissy kölcsönadta ezt a
kalapot és kabátot! Hát nem gyönyörű?
12trees: De igen, nagyon csinos, Ivy, de gyere már, lekéssük a film elejét! (kiindul)
Henry: Nagyon csinos vagy, Ivy! Remélem tetszik majd a film.
Ivy: Kösz, Henry! (ő is elindul)
Henry: Ivy!?
Ivy: Igen, Henry?
Henry: Örülök, hogy minden jóra fordult!
Ivy: Kösz, Henry!
12trees: (kintről hallik) Gyere már, Ivy!!!
Ivy: Hoh! Jövök! (puszit dob Henry-nek, el. Henry néz egy kicsit bambán, majd ráköp az épp suvickolt
dísztárgyra)

--(A mozi. Pereg már a film. A jegyszedő mutatja a helyet. Ivy a vászonra bambul, bókol a
jegyszedőnek. Leülnek.)--
12trees: Mondtam, hogy el fogunk késni! A film már elkezdődött!
Ivy: Semmi gond, folyamatosan játsszák.
12trees: Nincs időnk! Vissza kell érnünk, hogy felszolgáljuk a vacsorát!
Ivy: (felugrik) Nézze! Egy férfi van az ajtó mögött, egy nagy késsel!
12trees: Ülj le, Ivy!
Ivy: Ohm.. Miért nem fordul már meg?
12trees: Leülnél végre?
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees! (leül)
12trees: Ne ugrálj nekem folyton ilyen izgatottan!
Ivy: Jó, Mr. Twelvetrees!
12trees: És ne nevezz Mr. Twelvetreesnek! Olyan nevetséges! Nevezz csak James-nek... de csak ma
délután!
Ivy: Ó, köszönöm, Mr. ... James. A szünetben majd ehetek egy fagylaltot?
12trees: Majd meglátjuk. Most ülj szépen nyugodtan és maradj csöndben!
(Rose és Teddy az újabb érkező pár. Teddy hátra néz, a tömött utolsó sorban már heves csókolózás
folyik.)
Teddy: Óh, milyen balszerencse! Nincs hely hátul.
Rose: Nem baj, szívecském, onnan úgyis sokkal jobban látunk! (Elindulnak az Ivy-ék előtti sorban.
James Ivy nyakába borul)
Ivy: Óh, ó, Mr. James! Mi történt magával?
12trees: Itt van Mr. Teddy, Rose-al. Nem akarom, hogy meglássanak veled. Szörnyű lenne a házbeli
pozíciómra nézve!
Ivy: Aaaa!... Így fogunk maradni végig?
12trees: Nem. Csak amíg elhelyezkednek.
Ivy: Hah! Csöppet sem bánom!
(Teddy szimatolja Rose-t)
Teddy: Mi ez a parfüm rajtad?
Rose: "Éjszaka Párizsban".
Teddy: Olcsó?
Rose: Igen. Hat penny egy ilyen nagy üveg!
Teddy: Káprázatos! Remekül illik a mosószappan szaghoz!
Rose: Hüh-hh!
(Újabb érkezők: Lady Agatha és a 20 évvel fiatalabb hapsija)
12trees: Jaj, nem! (lebukik a székek alá)
Ivy: Mi baj van?
12trees: Itt van Lady Agatha egy fiatalemberrel!
Ivy: Oh, ott vannak! Ó, micsoda pompás ember!
12trees: Nem szabad megtudnia, hogy láttuk!
Ivy: Akkor inkább lejövök magához!
Agatha hapsija: Nem vagyunk túl közel a vászonhoz?
Agatha: De. Egy kicsit. Nem érdekes, úgysem a film kedvéért jöttünk, nem igaz? (összecsókolóznak)

--(Konyha)--
Wilson: Hát, ha engem kérdeznek, az urak mind egyformák! Az erkölcseik, mint az utcalányoké.
Henry: Maga mindent tud az erkölcsről, igaz? A Metropolitan Police-nál van.
Ivy: Nem helyes Lady Agatha-tól, hogy csókolgatja-ölelgeti azt a fiatalembert! Valaki elmondhatja
Lord Meldrum-nak.
Stokes: Mi köze neki hozzá?! Nem a felesége!
Ivy: Óh, nem, nem, nem, igaz is. Úgy belezavarodtam ezekbe az ügyekbe!
12trees: Nem szabad súlyos következtetésekre jutnunk. Amit láttunk, csak egy kis csók volt.
Ivy: Ezért voltunk mindketten a székek alatt!
Stokes: Mit csináltatok a székek alatt?
Ivy: Mr. Twelvetrees nem akarta, hogy Lady Agatha tudja, láttuk őt.
Wilson: Hát, véleményem szerint, először is Lord Meldrum-nak nincs joga viszonyt folytatni Lady
Agatha-val.
Ivy: És szerintem csúnya, hogy Mr. Teddy eljegyezte Madge Cartwright-ot, de a cselédjével jár!
Mrs. Lipton: Hát, Ivy, a férfiak már csak ilyenek! Nincs igazam, Mr. Stokes?
Stokes: Attól függ, hogy nézzük.
Mrs. Lipton: Hát, ahogy én nézem, a jó-jó, és a rossz-rossz.
Wilson: Szépen gondolkodik Mrs. Lipton! Ha mindenki így gondolkodna, nem lenne bűntény, és
nekem nem lenne állásom.
Henry: Mi meg spórolnánk a meggyes lepényen.

--(Gőzfürdő. Lord Meldrum és Teddy egy-egy törülközőben)—

Őméltósága: Jó reggelt!... Jó reggelt!... Jó reggelt!
Teddy: ’Reggelt!
Őméltósága: Jó reggelt! (leülnek) Meg kell mondjam, nagyon haragszom Stokes-ra, hogy azt
mondta Sir Ralph-nek, megsérültem a háborúban és kép...telen vagyok.... hhmmm... nem
tudok... érted?
Teddy: Én is dühös lennék a helyedben. Ronda dolog, ha ilyenből viccet csinálnak az ember háta
mögött.
Őméltósága: Nos, Stokes csak Sir Ralph-nek mondta, ezért nem kell aggódnom. Úgy értem, mielőtt
elment Ralph, elém állt, megragadta a kezemet és azt mondta, "Esküszöm, senki sem fogja
megtudni! " Heh! Végül is jól sült el! Láthatom Agatha-t, amikor akarom!
Teddy: Sokat jár Agatha moziba?
Őméltósága: Nem hiszem, de nem tudom.
Teddy: Van egy fia?
Őméltósága: Nincs!
Teddy: Ez vicces. Láttam a moziban egy fiatal fiúval.
Őméltósága: Mi? Egy kisfiúval?
Teddy: Nem, egy nagyfiúval. Bajuszossal.
Barker: Helló, Meldrum!
Őméltósága: Áh, helló, Barker!
Barker: Jól vagy, mindent figyelembe véve?
Őméltósága: Igen, ragyogóan!
Barker: Nézd, Meldrum, egy kicsit zavarban vagyok, de meg kell mondanom...
Őméltósága: Igen?
Barker: Emlékszel, néhány évvel ezelőtt rendkívül dühös voltam rád és néhány csúnya dolgot
mondtam. Tudod, hogy túl gyakran találkozol a nejemmel.
Őméltósága: Folyton mondtam, hogy ártatlan vagyok!
Barker: Most már én is tudom! Éppen most hallottam, hogy néhány bajtárs arról beszél a bárban,
mi történt veled a háborúban. (Őméltósága kissé megmerevedik) Ezért jöttem bocsánatot
kérni.... Rettenetes, rettenetes!! (Vállon veregeti) Sajnállak. (el)
Őméltósága: Hallottad ezt, Teddy?! Egész London ezt beszéli! Mit fognak az emberek gondolni?
Teddy: Hát, azt: "Ááá, ezért jár a szívszerelmed egy bajuszos fiatalemberrel moziba!"

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
12. rész - Idegen az éjszakában

--(Teddy szobája. Éjszaka van. Teddy-t rémálmok gyötrik. Forgolódik, nyög. Bepillanthatunk
álmába)--
Őméltósága: Lusta vagy, Teddy! Lusta! Munkanélküli henye! Élősködő! Életed abból áll, hogy
feltűnő ruhákat viselsz, golfozol és cselédeket hajszolsz! Vagy munkába állsz vagy elveszed
Madge Cartwright-ot! (Teddy fut a ködben pizsamában, monoklival a szemén)
Teddy: Nem! Nem! Nem! Nem!
(Madge Cartwright tűnik fel érdes hangján, nászruhában)
Ms. Cartwright: Teddy bear! Teddy bear! Gyere az ágyba, Teddy bear! Gyere velem, Teddy bear!
(Teddy menekül a ködben pizsamában, monoklival a szemén)
Teddy: Óh, ne! Bármit, csak ezt ne! Meg kell szabadulnom tőle! Hol van a két emberrabló?
12trees: (Kínai kulinak maszkírozva húzza Ivy-val a riksát) Két emberrablót óhajt. Én emberrabló
vagyok!
Ivy: (Szintén kínai kulinak maszkírozva) Én meg egy másik emberrabló!
(Teddy fut megint a ködben pizsamában, monoklival a szemén)
Teddy: Intézzétek el Madge Cartwright-ot! Intézzétek el Madge...
12trees, Ivy: Oké, főnök!
(Újra Madge a képen, Teddy-t keresi)
Ms. Cartwright: Teddy bear! Teddy bear! Gyere velem! Gyere az ágyba! Gyere az ágyba! Gyere az
ágyba, Teddy bear! (a háta mögött Ivy kloroformot önt egy kendőre, 12trees pedig
elkábítja a célszemélyt)
Ivy: Madge Cartwright elintézve! (bókol)
(új kép - Stokes bírói öltözetben az asztalt üti a kalapáccsal)
Stokes: Kérem, a vádlottat, ítélethirdetésre álljon fel! (Teddy felemelkedik a pult mögül) A
Tiszteletreméltó Edward Meldrum bűnösnek találtatott Madge Cartwright elrablásának
rettenetes bűnében... és hogy élősködő. Ötven évnyi kényszermunkára ítéltetett,
gumitermékek ellenőrzésére a Union Jack Gumitársaságnál.
Teddy: Nem én tettem! A hülye emberrablók voltak! (Végszóra felbukik 12trees és Ivy is)
Ivy: Hülye ártatlan kínaiak vagyunk....
Stokes: Persze, hogy azok! Ráadásul még a munkásosztályból valók. Nem bűnösök! Vigyék
magukkal!
Teddy: Nem! Ne! Ne! Ne! (Ivy és 12trees elkapják a vállánál, lehúzzák)
(új kép - börtöncella, gumiülőkés halomnál áll Teddy a rács mögött)
Teddy: Nem tudok dolgozni! Én csak szép ruhákat viselek! Golfozok és cselédlányokra vadászom.
Őméltósága: (éppen fegyőrként) Naponta ezer párnát fogsz ellenőrizni, vagy nem kapsz kenyeret és
vizet! Befújni a levegőt, kiereszteni! Befújni a levegőt, kiereszteni! Befújni a levegőt,
kiereszteni!
Teddy: Ne, nem tudom csinálni!
Őméltósága: Be - ki! Be - ki! Be - ki! Be - ki! Kettő-három-négy! (újabb felfújt gumipárnák repülnek
be a cellába)
--(Teddy ismét a szobájában, az ágyán)--
Teddy: (Kiabál) Segítség! Vigyék el! Segítség! Höö!! Vigyék el! (A folyosón Cissy és Poppy jelenik meg
köntösben Teddy ajtaja előtt. Bentről Teddy hörgi a monológot: Segítség! Vigyék el!)
Cissy: Mi történik?
Poppy: Ez Teddy bácsi! (Őméltósága is megérkezik)
Őméltósága: Mi baj van?
Cissy: Nem tudom, de Teddy bácsi szobájából jön.
Őméltósága: Jóságos ég! (bekopog) Teddy!
Teddy: (a jól bevált szöveggel) Vigyék el! Segítség! Segítség! Vigyétek!
Őméltósága: Ki van veled odabent? (a család behatol a szobába, Teddy az ágyban mantrázik.
George villanyt kapcsol, odaül az ágy szélére, keltegeti, laza pofonokkal) Na, nyugodj meg,
Teddy! Semmi baj!
Teddy: Jól van, jól van, felfújom őket!
Őméltósága: Nyugodj meg! Semmi baj! Nyugodj meg!
Teddy: Nem kell ütögetni! (felébred) Auú! Mi történik itt?
Cissy: Azt hiszem rémálmod volt, Teddy bácsi.
Teddy: Egek! Rémálom volt? George! Rémálmot láttam!
(Mrs. Lipton lejt be hálóköntösben, kis sapkájával a fején)
Mrs. Lipton: Óh, Mr. Teddy! Ó Mr. Teddy!
Teddy: Jézusom! Még mindig tart?!
Mrs. Lipton: Óh, Mr. Teddy! A háborúról álmodott?
Teddy: Nem! Dolgoznom kellett!
(Leérkezik a személyzet többi tagja is)
Stokes: (Őméltóságának) Elnézést uram - ha megmondja, hová bújt a lány, James-el együtt kirakjuk.
Őméltósága: Semmi baj, Stokes, Mr. Teddy rémálmot látott.
Ivy: Óh, szegény Mr. Teddy! Nem kér egy csésze teát?
Teddy: Óh, igen, egy csésze teát!
Ivy: Indiait vagy kínait?
Teddy: Óh, ne, ne, ne! Ne kínait!
Őméltósága: Jó! Vége, vége! Jó! Vissza az ágyba mindenki! Elnézést a zavarásért!
(Wilson kapitány hangja hallatszik be, ahogy kiált fel az utcáról)
Wilson: Minden rendben odafönt?
Őméltósága: Ez meg ki?
12trees: Azt hiszem, Wilson kapitány, uram.
Őméltósága: Ó, Istenem! (az ablakhoz megy)
Wilson: Óh, maga az, Méltóságos úr?
Őméltósága: Igen!
Wilson: Minden rendben van?
Őméltósága: Igen, köszönöm, kapitány!
Wilson: Valaki azt kiabálta, "vigyék el!" .
Őméltósága: Az öcsém volt!
Wilson: Há, gondoltam, hogy ő lehet az!
Őméltósága: Csak rosszat álmodott!
Wilson: Ó, értem, akkor semmi baj! Jó éjt!
Őméltósága: Jó éjt! (a bentiekhez) Feküdjenek le szépen! (a személyzet el)
Teddy: George! Azt álmodtam, hogy a gyárban vagyok! Nem teszed ezt velem, ugye?
Őméltósága: Persze, hogy nem, Teddy, feltéve ha elveszed Madge Cartwright-ot!
Teddy: De ő volt az oka a rémálmomnak!
Őméltósága: Igyál egy csésze teát, attól jobban leszel!

--(Konyha. Teáznak, Henry érkezik le)--

Henry: Felvittem a teát, de már elaludt. Hát, ott hagytam az asztalon.
Stokes: Legalább valaki alszik éjszaka. Tudatában van vajon, hogy már hajnalban talpon vagyunk,
hogy megkapja a reggelijét?
Mrs. Lipton: Kisfiú korában gyakran voltak rémálmai.
Wilson: Személy szerint a sajtot vádolom. Szigorúan betartom, hogy sohasem eszem gorgonzolát
este nyolc után.
Mrs. Lipton: Ó, soha nem veszek gorgonzolát! Csípős, büdös, külföldi vacak!
Wilson: Mert maguk nincsenek oda a sajtért. Lejjebb az utcán - a nyolcas számban - olyan
sajtkészlet van, el sem hinnék. A meggyes lepényük nem jó, de a sajtokhoz értenek!
12trees: Gondolom, várja már az őrhelye, kapitány!
Wilson: Óh, a posztomon kéne lennem már fél órája. De azt hittem, látok valakit bemászni az
udvarukra. Aztán Mr. Teddy hangját hallottam, hát gondoltam visszajövök és körülnézek.
Jó éjt mindenkinek!
Kórus: Jó éjt!
Wilson: Reggel majd benézek! Lesz füstölt lazac?
Mrs. Lipton: Nagyon valószínű.
Wilson: A négyes számban azt ettem tegnap. Tiszta szálka volt! (el)
Mrs. Lipton: Hát, én megyek! Még van néhány órácskánk, mielőtt ránk virrad az új nap!
Henry: Megszámolja a sarkokat, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Ha számolok valamit, Henry, akkor az az a pénz, amivel egy illető tartozik! (el)
Henry: Ki tartozik neki pénzzel?
Stokes: A múlt héten kölcsön adott fél koronát, de egyfolytában ezt emlegeti.
Henry: Fél koronát? 15 csokoládét vásárolhatnék rajta! (elindul ő is) Biztos hánynék tőle. (az
ajtóból) De mindegy, megérné! (el)
12trees: Még hogy fél koronát?! 74 fonttal tartozik neki, amit hazugsággal és ármánnyal csalt ki
tőle!
Stokes: Micsoda fantasztikus matematikus agya van, James Twelvetrees!
Ivy: Ne kezdjék megint! Apa visszafizeti Mrs. Lipton-nak. Nem igaz, Apa?
Stokes: Ahaa.
Ivy: És megmondta neki, hogy nem veszi el. Nincs igazam?!
12trees: Erre nincs bizonyítékunk.
Ivy: Hát, ahogy az előbb viselkedett, biztos tud valamit!
Stokes: Van még egy kis tea, Ivy?
Ivy: Hm.. egy kortyocska.
Stokes: (rágyújt) Egy slukk, aztán lefekszem. Gyűlölöm ezt az egyiptomi cigarettát!
12trees: Hát akkor meg minek szívja?!
Stokes: Mert Őméltóságának elfogyott a szivarja. Erről jut eszembe, rendelnem kell neki. Nem kér
egyet?
12trees: Soha nem vettem el semmit, ami nem az én tulajdonom, amióta csak szolgálok!
Ivy: Maga a legbecsületesebb ember, akivel valaha is találkoztam.
12trees: Köszönöm, Ivy!
Ivy: Nem könnyű napjainkban a helyes utat követni, nem igaz, Mr. Twelvetrees? Persze magát így
nevelték, ugyebár. Ugye azt mondta, az apja világi pap?
12trees: Igen.
Ivy: És az olyan mint a plébános?
12trees: Igen, valami olyasféle!
Stokes: Nekem azt mondta, sekrestyés!
12trees: Nem, téved, Alf! Mivel nem járatos egyházi dolgokban, nem hiszem, hogy értené a
különbséget.
Stokes: Bocsánatért esedezem, szentséges uram!
Ivy: Gondolom, az ő példája tette, hogy ilyen vallásos!
12trees: Nagyon valószínű.
Ivy: Amikor mellette álltam vasárnap a templomban, olyan áhítat sugárzott belőle! Maga annyira
szenteskedő, nem igaz?
12trees: Öhhm.. hah, azt hiszem, nem ez a megfelelő szó, Ivy!
Stokes: Ha engem kérdez, olyan világban próbál élni, amilyen nem létezik!
12trees: Eggyel több ok arra, hogy megkettőzzem erőfeszítéseimet azon elvek betartására,
amelyekre gyermekkoromban neveltek: Igazság, Lojalitás és Takarékosság!
Stokes: Hát, a takarékosságával nincs baj! Olyan fösvény, mint egy skót! (nyakpuszit ad Ivy-nak) Jó
éjt, Ivy!
Ivy: Jó éjt, Apa!
Stokes: Találkozunk reggel! (el)
Ivy: Miért nincsenek maguk jóban Apával? Nem rossz ember ő belül.
12trees: Mit értesz azon, hogy nem rossz? Tudom, hogy az apád, Ivy, de nézz szembe a tényekkel!
Ha te meg én nem fedeznénk őt időről-időre, már rég rács mögött lenne!
Ivy: Mert nehéz élete volt!
12trees: Milyen a mamád, Ivy?
Ivy: Ó, ő imádni való! Pont olyan, mint én! Csak nem visel szemüveget, az orra egy kicsit pisze és ősz
már a haja. De gyönyörű a fogsora! Két évig spórolt rá!
12trees: Van bátyád vagy nővéred?
Ivy: Nem, egyke vagyok! Annyira szegények voltak, tudja, még fényképészt sem hívhattak az
esküvőjükre. Egyetlen kép sincs a lakásban. Alig hiszi az ember, hogy volt esküvőjük.... hát,
ööö, jobb lesz, ha elmosom ezeket a csészéket, különben kapok Mrs. Lipton-tól reggel! (a
csaphoz indul) Hííí! Valaki mászkál a kertben!
12trees: Hol?
Ivy: Éppen elment! Azt hiszem, hátra jön ide. A kapitány azt mondta, látott valakit a parkban! Most
mit fogunk csinálni? (kopognak az ajtón) Ne nyisson ajtót, lehet, hogy tolvaj!
12trees: Ó, nyugodj meg, Ivy! A tolvajok nem az ajtón jönnek és nem kopognak. (indul nyitni)
Ivy: (felkap egy serpenyőt) Itt leszek, ha segítség kell!
12trees: (ajtót nyit) APA!!
12trees apja: Jim! Engedj be gyorsan! Meg kellett várnom, amíg ez a zsaru eltűnik. Szökésben
vagyok, Jim, el kell bújtatnod! Egyedül vagy? (beindul a konyhába, Ivy áll az ajtó mögött a
serpenyővel a kezében)
Ivy: (felrikolt) Ááááááááááááááá!
12trees apja: Áááá... Ez meg ki?
Ivy: (bókol) Jó estét!
12trees: Ivy, ő az apám!
Ivy: Ó, a prédikátor! Nagyon örvendek! Nagyon örvendek!
12trees: Nézd, Apa…!
12trees apja: (hasához kap) Ou! Istenem! Istenem, Istenem! Le kell ülnöm! A szívem megint
rákezdte!... Óh, így már jobb!
Ivy: Tegyek föl teavizet?
12trees: Igen, Ivy.
12trees apja: Valami erősebb nincs?
12trees: Van még egy korty sör.
12trees apja: Az megteszi. Nincs valami kaja?
Ivy: Van egy kis húsos lepény a sütőben!
12trees apja: Csodás!
12trees: Várjál, hozok egy poharat!
12trees apja: Ne fáradj!
Ivy: Hozok kést és villát!
12trees apja: Nem kell, megy ez így is! (szétmarcangolja és falni kezd) Hmmm! Nem, nem akarok
gondot okozni senkinek!
Ivy: Messziről jön?
12trees apja: Birmingham-ből.
Ivy: Csak nem ott prédikált?
12trees apja: (12trees-re néz) Ennek mi baja van?... Na, ülj le! Gyere, Jim! És most, hadd legyek
hozzád őszinte! Dugj el valahová egy időre! Amíg forró a levegő. Ahogy már mondtam,
futok a kopók elől.
Ivy: Egész úton futott Birmingham-től?
12trees apja:... és tudod...
12trees: Most meg mit csináltál?
12trees apja: Nézd, tiszta vagyok, Jim! Négy éve tiszta a kezem. Amíg ezt a kis húslevest meg nem
főztem.
Ivy: Csak nem szakács is?
12trees apja: Mert, tudod, kifogytam a lóvéból. Veszettül kellett volna! Aztán a srácok azt mondták,
adnak öt rongyot, ha vezetem a kocsit.
Ivy: Rongyot?! (Nagyon nem érti)
12trees apja: Ja! Egy áruházi buliról volt szó. De, tudod, a riasztó bekapcsolt. És Harry, tudod, a
félszemű Harry, begolyózott és előmart egy stukkert.
12trees: Egy puskát?
12trees apja: Nem tudtam, hogy van neki, esküszöm!
Ivy: Mikor esküszik?
12trees apja: Bárhogy is, egy lövést leadott. Hál' Istennek, nem talált. De, ahogy tudod, én... én nem
játszom a stukkerrel, hát felvettem a nyúlcipőt. Kettőt lekapcsoltak, a többi engem kerget,
hogy benne hagytam őket a pácban. És a kopók a sarkamban vannak, meg minden.
Kutyaszorítóban vagyok, fiam!
12trees: De nem maradhatsz itt!
12trees apja: Csak nem dobod ki a saját véredet az utcára?
12trees: Ez mind nagyon szép, Apa, de nekem jó állásom van itt, keményen dolgoztam, hogy
megbecsüljenek, nem akarok bajba keveredni!
12trees apja: Jim, kisfiam! Te vagy az egyetlen, akihez fordulhatok! Nézd csak! Rejts el néhány
napra! Aztán segíts kijutni az országból, jó?
Ivy: Elnézést, hova rejtette a rongyot?
12trees: (felkel) Ivy! (kimegy a mosogatóba, Ivy utána) Figyelj rám, Ivy! Őriztem a titkot egész
életemben. Apám állandóan bajba keveredett, mióta az eszemet tudom.
Ivy: Ez azt jelenti, hogy nem pap?
12trees: Nem. Betörő.
Ivy: Betörő? Ez borzasztó!
12trees: Óh! Hát nem éppen igazán betörő. Csak rossz emberek társaságába került és azok
elrontják. Gyenge jellem, Ivy, de ilyen ügybe még sohasem került. Fegyveres rablásba nem!
Ivy: Hát miért nem megy a rendőrségre? Ő nem lőtt senkire! Félszemű Harry lőtt! És nem talált.
Talán azért, mert csak egy szeme van.
12trees: Nem ismered a törvényt, Ivy! Ha egy fegyvert használ, mindet azért büntetik! Boldog lehet,
ha megússza tíz évi kényszermunkával!
Ivy: Óh, nem!
12trees: Most meg mit csináljak?
Ivy: Rejtse el!
12trees: Ezt nem tehetem!
Ivy: Hisz az apja! Ezt kell tennie!
12trees: De hová?
Ivy: Vigye fel a szobájába! Oda senki nem megy, csak én, ha takarítok. Még ételt is vihetünk fel neki!
12trees: Jó, de nem maradhat ott örökké!
Ivy: Apa segít, meglátja!
12trees: De nem akarom, hogy megtudja! Nem bírom ki a megaláztatást!
Ivy: De mi mást csinálhatnánk?
12trees: Óh, nem tudom! Idő kell, hogy gondolkozzam!
Ivy: Vigye csak föl, aztán reggel majd döntünk.
12trees apja: Jim! (utánuk jön) Hol van a toalett?
12trees: (ajtót nyit) Kint lefelé és jobbra!
12trees apja: Ó, köszönöm, fiam!
Ivy: Mr. Twelvetrees! Még mindig aggaszt az a rongy!
--(Ebédlő)--
12trees: Még pirítóst, Miss Poppy?
Poppy: Ö... kérek, igen! Éhes vagyok, mint egy farkas! Vajazza meg nekem, James! És vigyázzon, a
sarkára is jusson!
12trees: Igen, Miss Poppy! (Őméltósága leérkezik) Jó reggelt, Méltóságos úr!
Őméltósága: ' reggelt, James!
12trees: A Times-a, uram.
Őméltósága: Köszönöm!
Poppy: Jó reggelt, Apa! Még soha nem láttalak elkésni a reggeliről!
Őméltósága: Nem tudtam elaludni ez után a hülye éjjeli kaland után.
Poppy: Szegény Teddy bácsi! Szerintem a te hibád, nem kellett volna munkába küldened!
Őméltósága: És miért nem? Én is dolgozom!
Poppy: Apa! Te hetente egyszer bemész a városba!
Őméltósága: Egész tavalyig sokkal többször mentem!
Poppy: Hetente háromszor.
Őméltósága: Akárhányszor is, az ügyeink jobban mentek, mint valaha. Különösen a Union Jack
Gumitársaság!
Poppy: Csak mert Marie Stopes azt mondta, milyen jók a termékeid!
Őméltósága: Folyton mondom neked, Poppy, ez csak az egyik ügyletünk. Elegem van azokból, akik
olcsó tréfát űznek belőle. (Teddy nyit be széles jókedvvel) 'Reggelt, Teddy!
Teddy: Reggelt, George!
Őméltósága: Jó kedvű vagy, figyelembe véve...
Teddy: Ez a rémálom egy fantasztikus ötletet adott egy új találmányhoz, aminek következtében
úszom majd a pénzben!
Őméltósága: Igazán? És mi az?
Teddy: Nem fogom elmondani neked!
Őméltósága: Akkor vége is a beszélgetésünknek.
Teddy: Amint tökéletesítem, a legmagasabb körökben fogom árulni.
Őméltósága: Az egész üzleti világ el lesz ragadtatva!
Teddy: James! Mellé öntötte a kávét! Nem tudok így inni, ha a fele a tányéron van! Mindig rácsöpög
a köntösömre!
12trees: Sajnálom, uram!
Teddy: Még szép, hogy sajnálja! Soha nem remegett eddig a keze! Mi történt magával?
Poppy: A pirítósomat is eltörte! Nem szokott ilyen kétbalkezes lenni!
12trees: Hozok másikat, Miss! És egy tiszta csészét, uram! (kimegy) (a hallban Ivy törölgeti a
lépcsőkorlátot)
12trees: Óh, Ivy, nem bírom tovább, olyan ideges vagyok! Menj be és gondoskodj róluk!
Ivy: Jó! Hogy van az apja?
12trees: Áh! Övé volt az ágy, én a földön feküdtem! Még aludt, amikor lejöttem.
Ivy: Ó, szegény pára, gondolom, teljesen kivolt!
12trees: Megyek és megnézem, nincs- e baja. (Lady Lavender jön le a lépcsőn)
Ivy: Ó, jó reggelt Lady Lavender!
Lavender: Óh, Ethel! Újabb levelet kaptam Dolby kapitánytól! Azt hiszem, meg fogok szökni!
 (bemegy az ebédlőbe, James becsukja utána az ajtót.)
12trees: Ez meg mit jelentsen?
Ivy: Folyton újabb levelet talál a negyven évvel ezelőtti udvarlójától. És azt hiszi, most küldte!
12trees: Ah! Gondoskodj a családról, Ivy!
(Ivy megigazítja magát, bemegy az ebédlőbe)
Lavender: Mi volt az a nagy felfordulás éjszaka? Ellenséges törzsek támadták meg a házat?
Őméltósága: Nem, Lavender ebben az utcában nincsenek ellenséges törzsek, a Temze túlsó partján
tanyáznak. Bezony!

--(James szobája. Apuci az ágyon fekve cigizik)--

12trees: Jól vagy, Apa?
12trees apja: Igen. Ócska, gödrös ágyad van itt, fiam!
12trees: Még mindig jobb, mint a földön! És nyomd el azt a cigarettát! Ha Mrs. Lipton megérzi a
szagát, vége mindennek!
12trees apja: Van valami kaja?
12trees: Hozok valamit, amint tudok!
12trees apja: Sonka szagot érzek! A sonka jót tesz a gyomromnak!
12trees: Megteszem, amit tudok. (indul)
12trees apja: Hé! Nem szeretem, ha zsírban úszik!
12trees: Azt kapsz, ami van! (kimegy. Apuci füstöt ereget)

--(Ebédlő. Még tart a reggeli)--

Őméltósága: Churchill újabb 3 penny-vel növelte az adót! Ezzel már négy shilling lesz egy font után!
Lavender: Ez az ember őrült! Soha nem jut semmire! Vegyétek csak, mit csinált Balaclara-ban!
Őméltósága: Omdurman volt, Lavender. És győztünk!
Lavender: Jó, de balaclarát viselt!
(Cissy nyit be, talpig pilótaruhában)
Cissy: Jó reggelt mindenkinek! Bocsánat a késésért!
Őméltósága: Cissy! Nem ülhetsz le a reggelihez ebben a maskarában!
Poppy: Csak azért teszi, hogy felvágjon.
Cissy: Nem vágok fel, különben is, csak kávét iszom! Reggeliztem a reptéren az oktatómmal!
Poppy: Azt hittem, hetek óta megvan a jogsid!
Cissy: Steve a bukfencet tanítja.
Őméltósága: Szeretném, ha nem csinálnál ilyeneket, a repülés épp elég veszélyes már önmagában
is!
Cissy: Apa, semmi az egész! Csak előre nyomod a botot, vársz, amíg a szél megfordít a tengely körül,
aztán visszahúzod és megint mehetsz.
Lavender: És te mídert viselsz mindenhez?!
Őméltósága: Remélem csinos ruha lesz rajtad holnap este! Az érsek jön vacsorára, három társával.
Cissy: Apa, miért hívod mindig ezeket az unalmas érsekeket vacsorára?!
Teddy: Mert az apád eltökélte, hogy bekerül a BBC tanácsába, mint igazgató!
Poppy: És hogy segíthetnek az érsekek?
Teddy: Hát, ismerik a többi hülye igazgatót!
(12trees nyit be, egy gumiülőkével)
12trees: Elnézést, uram! Most érkezett ez a darab a gyárból. Külön futár hozta. A Tiszteletreméltó
Mr. Edward-nak küldték.
Teddy: Óh! Jól van! Már hajnalban telefonáltam érte.
Őméltósága: Nem kérhetted volna, hogy csomagolják be? A szomszédok még azt hiszik, nekem kell!
Mi az ördögnek kell neked?! Gondot okoz talán leülni?
Teddy: Nem mondom meg neked! Ha tökéletesítettem a találmányomat, a szájad a füledig fog érni!
(kimegy)
Őméltósága: Minél hamarabb elveszi Madge Cartwright-ot és elköltözik tőlünk, annál jobb!

--(Cselédfolyosó. Stokes köhögést hall 12trees szobájából)--

Stokes: Nincs semmi baj, Jim? (öklendezés) JIM! (Köhécselés. Ajtót nyitná, de zárva. Előveszi a saját
kulcscsomóját, benyit)

--(Konyha)--
12trees: Az utolsó tányérok a reggelitől, Mabel!
Mabel: Ha rajtam állna, törvénnyel büntetném, aki lazacot eszik reggel! Felfordul a gyomrom!
Mrs. Lipton: Ne morogj, Mabel! Jól megfizetnek!
Ivy: Itt van három szelet sonka és egy tükörtojás.
12trees: Nem sétálhatok egy tálcával, valaki megláthat!
Ivy: Itt van két szelet kenyér. Tegye bele! (elővesz valamit a zsebéből) Ezt meg csomagolja bele abba
a rongyba!
12trees: Ivy, nincsen semmiféle rongy!
Ivy: Mit csináltak vele?
12trees: Egy rongy, az ezer font!
Ivy: Oh, ezer! Egy rongyért? (Stokes érkezik le a konyhába)
Stokes: (faarccal) Oh, egy kis helyes szendvics! Egy kicsit éhes, nem igaz, James?
12trees: Ö, én, ö... éppen csak Mabel-nek készítettem!
Mabel: Csak nem a nevemet hallottam?
Ivy: Mr. Twelvetrees egy szép szendvicset csinált magának!
Mabel: Soha nem ettem! Mi van benne?
Ivy: Három szelet sonka és egy tükörtojás! Elviheti haza!
Mabel: Nem viszem én sehová! Megeszem itt!
Stokes: A szobája mellett jöttem el, James és köhögést hallottam.
Ivy: Gondolom a galambok lehettek, annyi füst van arrafelé!
Stokes: Hagyd abba, Ivy! Bementem a szobába.
12trees: Azt meg hogy csinálta? Be volt zárva!
Stokes: Fent az összes zár egyforma! Találkoztam vele…beszéltem vele…és tudom mi történik.
12trees: Óh, nem!
Stokes: Mindig hipokrita volt, James Twelvetrees! Maga és a szigorú neveltetése! Igazság, Lojalitás
és Takarékosság! És az egész mese, amit beadott nekünk!? Hogy az apja világi pap!
Egyszerűen aljas gazember!
Mrs. Lipton: Óh, nem!
12trees: Jól van! Örülök, hogy végre kiderült! Egész életemben gyűlöltem, amit az apám csinált!
Mindig féltem tőle, hogy rajtam fog csattanni! Azért mert ő gyenge, kétszer olyan erősnek
kellett lennem! A legkisebb hibát sem engedhettem meg magamnak! Ennek vége! A
rendőrség elkapja, és ha nem, akkor a bandája. Börtönbe kerül. Én kegyvesztett leszek és el
kell mennem innen.
Stokes: Ó, nem! Nem megy! Mi egy nagy családot alkotunk! Ha maga bajban van, mind bajban
vagyunk! Megoldjuk egymás közt.
Mabel: Hát, ha a zsaruk üldözik és a bandája is kergeti, mennyi az esélye? Nem szeretnék az apja
cipőjében lenni. Láttam, mire képesek a bandák!
Mrs. Lipton: Szerintem a rendőrség kezében biztonságban lenne. Azt hiszem, fel kellene adnia
magát!
Stokes: Mit?! És töltsön tíz évet Dartmoor-ban?!
Mrs. Lipton: Hát, ha egy ilyen finom úriember, mint James, jót áll érte, az biztos segít! Ő az egyetlen
fia!
Stokes: És mi történik James-el ezután? Tegyük fel, hogy kirúgják - ki fogja alkalmazni egy elítélt
fiát?
Ivy: Miért kell Mr. Twelvetrees-nek szenvedni az apja hibája miatt?! Ez nem igazságos!
Stokes: Az egész világ igazságtalan, Ivy! Különösen a mi fajtánkkal! Azok ott fent mindig megoldják
valahogy, de ha munkás vagy, bűnös vagy , mielőtt bármit is csinálnál! Ki kell juttatnunk az
országból, ez az egyetlen megoldás!
Ivy: De hát ezt hogy lehet?
Stokes: Én majd megoldom. Van egy kocsma a parton, egy barátom vezeti. Mindenki megfordul ott,
matrózok, kapitányok és hasonlók. Banáncsónakokról, gabonaszállítókról, szénhordó
hajókról jönnek és mindenfelé járnak. Nem lesz nehéz hajót találni! De van egy gond. Nem
fogják ingyen csinálni.
Ivy: Nekem van hat fontom a postamesternél!
Stokes: Ennél egy kicsit több kell, Ivy!
12trees: Mennyire gondol?
Stokes: Lehet ötven font is. Vagy még több.
Mrs. Lipton: Ó, az már pénz!
Ivy: Tudom már! Eladjuk a rongyot!
12trees: Ivy!
Ivy: Hát maga mondta, hogy ezer fontot ér!
Henry: Elkérhetem a béremet három hónapra előre! Az hét font, tíz lenne.
Mabel: Hát, segítenék, ha tudnék, de minden fillér kell!
Henry: Gondolom, Mrs. Lipton-nak van félretett pénze.
Mrs. Lipton: Hogy mit tettem félre, Henry, ahhoz semmi közöd! Persze...ha nálam lenne az is,
amivel valaki tartozik,... (Stokes megy össze)... másként állnék hozzá! De ahogy most állunk,
szerintem fel kéne adnia magát. Tudom, hogy James apja, de a becsületesség a legjobb!
Ivy: Ez kegyetlenség, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Kegyetlennek kell lenni, hogy kedves legyél, Ivy!
Stokes: Maga nagyon nyugodt, James?
12trees: Megtakarítottam egy kis összeget, nem kell segítség, van elég!
Stokes: Rendben. Lenézek a kocsmába ma este, meglátjuk, mit segíthetek. Tegye föl a teát, Mrs.
Lipton!
Ivy: (Ragyog) Kösz, Apa!

--(Hall. Teddy oson le a lépcsőn, hóna alatt a találmány. Összenyomja, vihog. Snitt - Őméltósága
dolgozószobája: Őméltósága dolgozik. Teddy az ajtó előtt újra felfújja a találmányt, a háta
mögé rejti és benyit)--
Teddy: Helló, George!
Őméltósága: (fel sem néz) Ne zavarj, Teddy, dolgozom!
(Teddy odasasszézik a kandalló melletti fotelhez. A háta mögött elrejti a párna alá a találmányt)
Őméltósága: (felnéz) Jól vagy, Teddy?
Teddy: Igen, tökéletesen!... Óh, George! Nem akarsz sok pénzt csinálni?
Őméltósága: Máris sok pénzem van.
Teddy: De azt mondtad, soha nem elég!
Őméltósága: Óh, tényleg? Azt hiszem, igazam volt!
Teddy: Megmondom, mit teszek! Mivel a bátyám vagy, neked adom 1000 fontért és hat penny
járulékért mindegyik után.
Őméltósága: Miről beszélsz itt nekem, Teddy?
Teddy: A találmányomról!
Őméltósága: Óh, arról, amiről nem akartál szólni!
Teddy: Így igaz! Beszélek róla most!
Őméltósága: Jó! Fogj bele!
Teddy: Á, gyere át ide!
Őméltósága: Nem tudod így elmondani?
Teddy: Nem, ide kell ülnöd hozzá!
Őméltósága: Igazán, Teddy, (de azért feláll, elindul) rengeteg munka vár rám még ma!
Teddy: Ülj csak le!
Találmány: (bélgáz hangokat ad)
Őméltósága: (feszeng) Mi az ördög volt ez?
Teddy: Na, mit gondolsz, mi?
Őméltósága: Téged kérdeztelek!
Teddy: Figyelj rám, George! Ha egy zsúfolt szobában lennél és ezt a hangot hallanád, mire
gondolnál?
Őméltósága: Hát, azt hinném, e...öö... azt hinném, hogy ö... ö...
Teddy: Pontosan! Dőlnél a röhögéstől!
Őméltósága: Egészen biztos, hogy nem! Úgy tennék, mintha nem hallottam volna semmit.
Teddy: Mert egy vén konzervatív vagy! Ha lenne egy kis humorérzéked, dőlnél a nevetéstől!
Háháháá!
Őméltósága: Nem, nem tenném.
Teddy: Kelj fel, hadd mutassam meg! (felfújja újra) He! (leül)
Találmány: (újabb parádés fingás hangok)
Teddy: Háháháháhá! (feláll, ismét leül)
Találmány: (a szokásos)
Teddy: Háháháháhá! (feláll, ismét leül)
Találmány: (mit ragozzuk – szól)
Teddy: Háháháháhá! Meggazdagszunk rajta, George! Az emberek a tréfa kedvéért veszik majd, a
párnájuk alá teszik, ráültetik a vendéget, aztán mindenki az egész világon kipukkad!
Háháháháháhá! Úgy fogom hívni, "A Hahaha-párna".
Őméltósága: Szerintem teljesen nevetséges! (visszaül az asztalhoz)
Teddy: A brit nemzet általában imádja ezt a humort! Bedobhatod a piacra!
Őméltósága: Elég gond már az is, amit el kell adnunk az ötleted nélkül!
Teddy: Nem kell a találmányom?
Őméltósága: Teddy, halvány fogalmad sincs az üzletről!
Teddy: Óh! Egy beképzelt vén pojáca vagy! (kiveszi a párnát) Eladom a vetélytársaidnak!
Meggazdagszom rajta! És nem kapsz belőle egy fillért sem! (összenyomja a találmányt)
Találmány: (fáradt hangon egy végsőt lehel)
(Teddy el, Őméltósága újra a könyve fölé hajol)

--(Lady Lavender szobája, Ivy érkezik egy tálcával, kopog)--

Papagáj: Szabaaaaad!
Lavender: Óh, hallgass, szabaad!
Papagáj: Óh, hallgass, szabaad!
(Ivy benyit végre. Lady Lavender lepedőket csomóz össze éppen)
Ivy: Meghoztam a mogyoróját.
Lavender: Ne add a papagájnak!
Ivy: De hát maga kérte!
Lavender: Nagyon goromba volt. Elaludt, amíg én neki a „Kelj fel Jancsit” meséltem!
Ivy: Elnézést, asszonyom, de most mit csinál?
Lavender: Na, mit gondolsz, mit csinálok? Miért szokták összekötni a lepedőket?
Ivy: Ezt nem tudom.
Lavender: Hogy lemásszanak rajta és megszökjenek! Meg fogok szökni Dolby kapitánnyal! Állj
arrébb! (felkapja a lepedő halmot, kidobja az ablakon, Ivy is kinéz)
Ivy: Így csak az alsó szobáig tud megszökni!
Lavender: Hozz még lepedőt!
Ivy: Igen, Lady Lavender! (el)

--(Konyha)--
Wilson: Meg kell mondjam, Mrs. Lipton, ez a legfinomabb kacsa, amit életemben ettem! Az a
szakácsnő a hatosban - Mrs. Cooper - nem tudna kacsát csinálni, ha az életébe kerülne is!
Mondtam is a komornyiknak, rúgják ki! Az összes háznál jártam és lelkiismeret furdalás
nélkül megmondhatom, maga a legjobb szakács az utcában!
Mrs. Lipton: (olvad) Óh, köszönöm, Wilson kapitány!
Wilson: Sajnálom, hogy Mr. Stokes nincs itt. Egy ehhez illő finom bor, mint például a burgundi,
jobban esne mint a barna sör!
Ivy: Késő este van, hamarosan jön.
(Stokes nyit be lelkesen)
Stokes: Minden rendben, beszéltem a kapitány... (kapcsol)... én...beszéltem a kapitánnyal és
beleegyezett, hogy a kis Henry is focizzon. (Ivy néz ki bután a fejéből) Ó, és láttam az
őrmesterét, amint errefelé biciklizett, nem gondolja, hogy magát keresi?
Wilson: É... nem valószínű, de azért inkább megyek, jó éjt mindenkinek!
Stokes: Jó éjt!
Ivy: Jó éjt!
Kórus: Jó éjt!
(Stokes a sütőhöz megy, kinyitja, üres)
Stokes: Hol az enyém?! Nem tett félre a sütőbe?
Mrs. Lipton: Óóóh! Teljesen megfeledkeztem róla! Azt hiszem, öregszünk kicsit, Mr. Stokes: én
megfeledkeztem az ételről, maga megfeledkezik a pénzről! Jól összeillünk, nem igaz?
Ivy: A kapitány itt hagyott egy kis lábat és egy kis szárnyat!
Stokes: Azt hiszem, ezt kell ma megennem!
12trees: Mit sikerült intéznie?
Stokes: Minden rendben van, holnap éjjel indul egy banánhajó Venezuelába. Az apját fél kettőre
kell a fedélzetre vinnünk.
Ivy: Hol van Venezuela?
12trees: Dél-Amerikában. Mennyi?
Stokes: 40 font. A felét holnap este kéri, a másikat, amikor az öreget hajóra tesszük.
Ivy: De hogy fogjuk odajuttatni?
Stokes: Jim és én levisszük a kertész oldalkocsis motorján.
12trees: A Méltóságos úr vacsorapartit ad azoknak ez egyháziaknak! Múltkor, mikor jöttek, hajnalig
beszélgettek!
Stokes: Éjfélig biztos elmennek, az még pont jó nekünk!
12trees: Reggel rögtön elmegyek és kiveszem a pénzt! (Henry érkezik le)
Henry: Odaadtam a kacsát az apjának. Azt mondta, rágós a bőre.
Mrs. Lipton: Ah! Micsoda szemtelenség?! Hallotta, mit mondott a kapitány, James? Az utca legjobb
szakácsa vagyok!
Henry: És azt mondta, a krumplisalátája túl hagymás!
Mrs. Lipton: Még egy kifogás és kitekerem a nyakát!
Ivy: Óh, Henry! Mr. Stokes beszélt a kapitánnyal és elintézte, hogy te is focizhass!
Henry: Miről beszélsz, mondd?
Stokes: Csak kitaláltam, Ivy, mert itt volt a kapitány!
Ivy: Értem. (Henry-hez) Nem mész focizni!
Henry: Elintézte az ügyet?
Stokes: Igen, holnap éjjel banánhajóra tesszük Dél-Amerika felé.
Henry: Ennek nem fog örülni. A Mauritániára készült New York felé. Ja igen és azt kérte: Csinálna
neki egy forró fürdőt fürdősóval?
12trees: Mindjárt beszélek vele! (indul)
Stokes: Nem tudok barna sört inni Mrs. Lipton kacsájához, ez szentségtörés, megyek és hozok egy
jó üveg Richebourg-öt (kimennek)
12trees: Alf!
Stokes: Jim?
12trees: Köszönöm, amit értem tesz! Tudom, hogy eddig elítéltem, de most én vagyok bajban és jó
tudni, hogy van, akiben megbízhatok!
Stokes: Talán egy dologra megtanítja: Ha bajban van, saját osztályabelihez forduljon segítségért!
12trees: Azt hiszem, igaza van.
Stokes: És most elénekelheti a Vörös Zászlót, míg én egy üveg bort hozok Őméltósága pincéjéből!

--(Cissy szobája, a tükör előtt ül. Kopognak, Ivy érkezik)--

Ivy: Csengetett, Miss Cissy?
Cissy: Igen, Ivy! James szobája van az enyém felett, ugye?
Ivy: Ö... Igen, Miss!
Cissy: Furcsa hangokat hallottam egész nap!
Ivy: Oh... Gondolom, Mr. Twelvetrees volt, miközben tornázott.
Cissy: Nem lehetett ő, akkor hallottam, amikor lent volt. És rengeteget köhögött valaki. Mi történik
itt? Valakit rejteget a szobájában?
Ivy: Öhöhö...Nem hiszem, Miss.
Cissy: Ugyan, Ivy! Te nem tudsz hazudni. Nézz a szemembe! Te tudsz valamit, nem igaz?
Ivy: Nem... Miss.
Cissy: Ebben az esetben meg kell kérjem Apát, hogy nézzen utána.
Ivy: Hö...ah! Jól van, Miss Cissy, elmondom magának, mert maga az egyetlen, aki együtt érez velünk
lentiekkel. De nem fogja elárulni, ugye?
Cissy: Nem tudom mit akarsz mondani.
Ivy: Mr. Twelvetrees apja az. Szökik a rendőrség elől.
Cissy: Értem. Mit csinált?
Ivy: Hát, hát..semmit... Vagy majdnem semmit. Ki akartak rabolni egy áruházat, de ő elfutott.
Cissy: Akkor miért üldözik?
Ivy: Mert a barátjának volt egy fegyvere, de Mr. Twelvetrees apja nem tudta, hogy van fegyvere, és
amikor ő elsütötte és Mr. Twelvetrees apja látta ezt, akkor elfutott. És valami rongy is van
valahol!
Cissy: Fegyver van a dologban, az nagyon súlyos! Gondolom feladhatná magát. Persze, senki nem
hinne neki.
Ivy: Ezt mondja Mr. Stokes is! Elintézte neki, hogy kijusson az országból egy banánhajón, holnap
éjjel. Nem mondja el, ugye?
Cissy: Persze, hogy nem, Ivy! Csak ennek a társadalmi rendnek az áldozata, amiben élünk!
Ivy: Igen, Miss.
Cissy: Ivy!
Ivy: Igen, Miss?
Cissy: Tudasd velem, ha valamiben segíthetek!
Ivy: Ó, köszönöm, de azt hiszem, Mr. Stokes elrendezett mindent. (Bókol, fúj egyet) Jaaaj! (megy)

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Ha engem kérdez, Mr. Stokes-nak már egy órája itt kéne lennie!
12trees: Igaza van, Mrs. Lipton. A barátja kocsmája már háromkor bezár és nem kell egy óránál
több hozzá, hogy hazaérjen.
Mabel: Óh, nem olyan könnyű ám odalent! Lehet, hogy kirabolták és a vízbe dobták!
Ivy: Ó, ne mondjon ilyet!
Mrs. Lipton: És ott az a húsz font, amit odaadott neki! Kísértésbe eshetett.
Ivy: Ő nem tolvaj, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Ó, nem, Ivy! Nem azt mondom, hogy tolvaj, csak azt, hogy kísértésbe eshetett!
(Nyílik a hátsó ajtó. Stokes felkötött kézzel tántorog be)
Henry: Helló, Mr. Stokes! Éppen magáról beszéltünk!
Ivy: (felugrik) Óó! Mi történt a karjával?
Stokes: Egy kizs balezset féle.
Mabel: Megpróbálták kirabolni és vízbe dobni?
Stokes: Nem! Ráezstem!
12trees: Maga részeg!
Stokes: (leül) Nem vajok részeg! Ittam egy kicsit, míg a kapitánnyal tárgyaltam! Ézs megbotlottam a
lépcsőben, mikor kifelé jöttem. Ézs el kellett mennem a kórházba.
Ivy: Csak nem tört el?
Stokes: Nem, csak megrándítottam!
Mrs. Lipton: Mindig azt mondom, az ital jó szolgáló, de rossz mester!
Stokes: Nem vajok részeg! De boldog sem vajok!
12trees: Gondolom a pénzemet elhasználta!
Stokes: Csak 10 shillinget. A többit a kap’tánynak adtam.
Henry: Hogy fogja vezetni a motort a begipszelt karjával?
Stokes: Jim-nek kell vezetni.
12trees: Nem vezethetek motort! Nincs jogosítványom!
Stokes: Hát akkor... maj’ megcsináljuk mázskor!
12trees: Tipikus! Mindent elrendezünk, aztán maga berúg és romba dönti az egészet!
(Stokes vigyorog bárgyún)

--(Szalon. Stokes felkötött karral italt kínál. Charles-t kérdezi)--

Stokes: Még egy kis sherry-t, uram?
Charles: Óh, nem, nem, nem, köszönöm. (Stokes megy tovább) Hm. Talán még egy kortyot. Egek!
Csak nem háborúban járt, Stokes? Mi történt?
Stokes: Bekukkantottam a templomba egy rövid hálaadó imára. És mikor jöttem kifelé, véletlenül
beleütköztem az ajtóba. (a függöny elé áll 12trees mellé)
12trees: Beleütközött az ajtóba?! Részeg volt!
Stokes: (foga közt) Nem voltam részeg! (Poppy érkezik)
Őméltósága: Áh, Poppy! Ő a fiatalabb lányom, Poppy.
Poppy: Jó estét, Charles!
Charles: Jó estét, Poppy! ... Milyen csinos vagy! ...Na, ő itt Peter, ő Guildford érseke.
Poppy: Nagyon örvendek!
Charles: Dudley, St. Edmunds és Ipswich érseke.
Poppy: Nagyon örvendek!
Charles: És Harold, Exeter érseke.
Poppy: Nagyon örvendek!
Teddy: Teddy, döntöttél már az esküvő napjáról? Teddy ugyanis esküvőre készül, tudjátok?
Teddy: Ó, nem! Egy rendkívül izgalmas találmányon dolgozom!
Őméltósága: (a foga között Teddy-hez) Nem hiszem, hogy Charles-t érdekelné...
Charles: Miért ne, érdekesnek tűnik.
Teddy: Háh! Előbb-utóbb hallani fog róla! (röhög magában)

--(Hall. Miss Cissy érkezik le a lépcsőn, Ivy közelít a konyha felől)--

Cissy: Óh, Ivy! Minden rendben van?
Ivy: Nem, Miss, elhalasztották.
Cissy: Miért?
Ivy: Mr. Stokes megsérült a karján és nem tudja vezetni a motort.
Cissy: Óh, egek! ... Figyelj, Ivy! Én elvihetem a kocsival.
Ivy: Óh, megtenné, Miss Cissy, köszönöm!
Cissy: Legalább egy kis izgalom ez után az unalmas este után! Hányra kell ott lennie?
Ivy: Fél kettőre.
Cissy: Jó, készen leszek rá, amint az érsekek elmennek. (benyit a szalonba, Ivy követi) Helló, Charles!
Ivy: (odamegy Stokes-ékhoz) Apa, minden rendben!
Stokes: Ezt mire mondtad?
Ivy: Miss Cissy levisz titeket kocsival a kikötőbe.
12trees: Ivy, mondtam, hogy nem mondd el senkinek!
Ivy: Nem mondtam, kitalálta! Később elmagyarázom!
Stokes: Ivy!
Ivy: Ne aggódjatok, nekünk szurkol! És Mrs. Lipton üzeni: a vacsora kész!

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Tedd a levest a liftbe, Henry, aztán állj készen rá, hogy felhúzd!
Henry: Igen, Mrs. Lipton!

--(Szalon, átvonulnak a vendégek az ebédlőbe)--

Charles: Teddy, megöl a kíváncsiság a találmányod iránt! Ha igazán bízol benne, tudod, hinned kell!

--(Ebédlő)--
Cissy: Ha ide ülne, Charles...Dudley oda...Peter mellém és Harold vele szembe!
Őméltósága: (halkan) Stokes, mit keresnek ezek a párnák a székeken?
Stokes: A Tiszteletreméltó Edward rendelkezett így, uram.
Őméltósága: Nos, ki mondja a hálaimát?
Charles: Melyikünk a legidősebb? Óhh, én! Aki nékünk ételt, italt adott, annak neve legyen áldott!
Ámen.
Kórus: Ámen! (leülnek)
Találmány (több is): (Üvegrepesztő bélgáz koncert, több szólamban)

(A jelenlévők zavartan nézegetik egymást és a székeket. Charles előhalássza a találmányt a párnája

alól, kipukkad a röhögés. Őméltósága tartja magát egy darabig, ő nem hallott semmit)
Teddy: Mit mondtam neked, George? Ilyen a brit humor! Milliomos leszek! Háháháháhá!
Őméltósága: (látva, hogy az egyháziak is szakadnak, elröhögi magát) Marha jó!

--(Konyha)--
Mabel: Ideje hogy induljanak vagy lekésik azt a hajót!
Mrs. Lipton: Óh, rosszul csinálják! A tűzzel játszanak! (Henry ér le)
Henry: Az egész család az ágyban van. Mr. Stokes és a többiek mindjárt indulnak a kikötőbe.

--(Hall. Cissy a kabátját veszi)--

Cissy: Ha 1:30'-ra ott akarunk lenni, jobb lesz, ha sietünk!
Stokes: Gyerünk, James!
12trees apja: (nagy hangon) Nagyon jót húztam! Utálom, ha kiráncigálnak, megfájdul a fejem. És
nem szeretem a csónakot és utálom a banánt!
Cissy: Menjenek a főbejárathoz. (Miss Poppy jön le a lépcsőn)
Poppy: Mi az ördög történik itt?
Stokes: Lelepleztek!
Cissy: Feküdj vissza, Poppy!
Poppy: Ezt meg hogy képzeled?! Ki ez a rosszarcú fickó?!... Megyek, felkeltem apát!
Cissy: Gyere ide, Poppy!!! Maguk szálljanak be a kocsiba, egy perc és jövök! Poppy, gyere ide!!!

--(A ház főbejárata, Lady Lavender lóg a levegőben, lábával kalimpálva a lepedők végén)--
Ivy: A francba! Ez Lady Lav! Most éppen megszökik!
Lavender: (kétségbeesve) Óh, Ethel! Örülök, hogy itt vagy! Még egy lepedő kell!
Stokes: Szedjük le, mindenkit fölkiabál!
Lavender: (nyög)
Stokes: Fogjátok meg a térdét!... Óvatosan!
Lavender: (nyög)
Stokes: Fogjuk már! Engedje el a lepedőt! (lekecmeregtetik)
Lavender: (James apjának) Óh, Dolby kapitány?! Miért nem borotválkozott meg?!
Ivy: Vigyem vissza a szobájába?
Lavender: (kiabál) Nem, nem megyek vissza a szobámba!!
Ivy: Jó-jó-jó!!
Lavender: Én most megszököm ezzel a kapitánnyal! Maguk meg meg akarják akadályozni!
Stokes: Nem, nem, nem igaz!
Lavender: De igaz!
Stokes: Vigyék a kocsiba, magunkkal visszük!
12trees: Beszállás, mindenki!
(az autóhoz mennek, megérkezik Cissy és Poppy is)
Poppy: James!
12trees: Igen, Miss?
Poppy: Mivelhogy az apja, nem mondok semmit Apának, de elvárom, hogy legyen nagyon figyelmes
hozzám a jövőben!
12trees: Igen, Miss Poppy! (beszállna)
Lavender: Óh, egy kicsit szorosan vagyunk! Talán jobb lenne, ha az ölébe ülnék, Dolby kapitány!
12trees apja: Ki ez az őrült tyúk?!
Stokes: Fektesd a padlóra, hogy észre ne vegyék!
12trees: Gyerünk, gyerünk!
12trees apja: Hé! Hé! Szépen bánsz agg apáddal, mondhatom! (kétrét hajtják és kissé
összetapossák, nyög)
12trees: Indulhatunk, Miss Cissy! (Wilson érkezik)
Stokes: Jön az a hülye kapitány, Miss Cissy, taposson bele!
Wilson: (félreugrik) Hééé! Vigyázzon!... (Poppy-hoz) Ezek meg hova mennek ilyen késő éjszaka?
Poppy: Hmm.. Elviszik Lady Lavendert a Kit Kat Club-ba.
Wilson: Na, nézd csak! Belevaló nő, nem igaz?

--(Kikötő. Megérkezik az autó)--

Ivy: Olyan vad itt minden! Gondolod, biztonságos?
Stokes: Persze, hogy nem biztonságos! Maradjatok a kocsiban, míg megkeresem a kapitányt!
(kikászálódik, Cissy utána) Hallgasson rám, Miss Cissy!
Cissy: Magával megyek!
Stokes: Maradjon!
Cissy: Maga komornyik, Stokes! Magával megyek!
Stokes: Igaza van, Miss, de maradjon mellettem, bármi megtörténhet!

--(Hajópalló)--
Stokes: Hé te, hol van a kapitány? Találkám van vele!
Matróz: Egy nőt hozott neki? Nagyon csinos. Szereti a szőkéket! Adj csak egy csókot, szivi!
(Miss Cissy egyetlen ütéssel kiteríti)
Matróz: Óóóh!
(Stokes felnyalábolja a matrózt a földről)
Cissy: Menjen és hívja a kapitányt! (Matróz el)

--(Kocsi)--
Ivy: Miss Cissy kiütött egy matrózt!
12trees: Jobb lesz, ha mi is odamegyünk!

--(Hajópalló)--
Kapitány: (Stokes-hoz) Óh, te vagy az? Elkéstél! Hol van?
Stokes: (James apjára bök) Itt ni!
Lavender: Hova megy?
Ivy: A hajóra!
Lavender: Óh, de romantikus! Egy csónakon fogunk megszökni?!
Kapitány: Azt hittem, azt mondta, csak egy van!
Stokes: Ne figyeljen rá! (mutatja, nincs ki a négy kereke)
Kapitány: Elhozták a pénzt?
12trees: Igen! Itt van!
Kapitány: Gyerünk, gyerünk!
12trees: Húsz font!
Kapitány: És hol van a többi?
12trees: Azt már megkapta!
Kapitány: Csak 18 fontot kaptam!
12trees: (Stokes-hoz) Két fontot költött a pénzemből italra! Nem csoda, hogy elesett!
Stokes: (A foga közt) Adja a két fontot és elég a dumából! (odaadja)
Kapitány: Rendben! (James apjához) Te, gyere a hajóra! Várjunk, hol az útleveled?
12trees apja: Nincs útlevelem! (James-hez) Miért nem szereztél útlevelet?!
Kapitány: Nincs útlevél, így még ötven font!
12trees: Nincs még ötven fontom!
12trees apja: Hogy gondoltad, hogy pénz nélkül jössz ide?! Ez jellemző rád, nem igaz?!
Lavender: Nekem van pénzem! A házassági szerződés megkötéséért hoztam!
12trees: Isten veled, Apa!
12trees apja: Furcsa egy hajó! Remélem nem süllyed el!
12trees: (a kapitányhoz) Vigyázzon rá!
Kapitány: Ne aggódjon! Elsőosztályú kabinba helyezem!! Hehe! (el, James apjával)
Lavender: Most meg miért megy el nélkülem?!
Stokes: Megy vissza az ezredéhez!
Lavender: Miért, lázonganak a búrok?
Stokes: Valószínűleg. Jöjjön, menjünk vissza a kocsihoz! (el, Lady Lavenderrel)
Ivy: Egy pillanat! Megfeledkeztünk a rongyról!
Stokes: Gyere, Ivy! Gyere!
(12trees néz a hajóra majd elindul a kocsihoz)

--(Ivy szobája, az ágya mellett térdelve imádkozik)--

Ivy: Én vagyok, Ivy! Bocs, hogy ilyen későn, rövidre kell fognom, mert hajnali három van és hatkor
már fönt kell lennem! Sajnálom, hogy csalásról kell beszámolnom, de remélem te is úgy
gondolod, hogy helyesen jártunk el James apjával. Úgy értem, nem az ő hibája, hogy a
barátjánál puska volt! De bárhogy is, most már biztonságban van a tengeren és jó dolgok is
kisültek belőle. James most már nem lesz olyan felsőbbséges! És Apa is rájött, hogy az
emeletiek kedvesek is lehetnek! Vagyis néhányan! Most és megint, mindenképp, nagyon
köszönöm! (kuncog) Még mindig nem értem, mi van a ronggyal! De bárhol is van, kérlek,
öblíttesd ki! Jó éjt! (bekászálódik az ágyba)... Jó éjt, Dorottya!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
13. rész - Royal Flush

--(Ebédlő. Poppy be.)--

Őméltósága:... ó, a Stilton! Tudod, nagyon nehéz így, Cissy. Drága édesanyád, míg élt, gondot viselt
minden ilyesmire.
Cissy: Ennek már három éve, Apa!
Poppy: Lekéstem valamit?
Cissy: Igen. Épp emlékeztettem Apát, hogy mennyien hívnak meg minket és mi egyet sem hívunk
vissza.
Jerry: Miért nem bérelik ki az Albert Hall-t és adnak egy estélyt? (vihog)
Poppy: Csak ne gúnyolódj, Jerry!
Teddy: Majd vacsorapartikat adunk egy hónapon át!
Őméltósága: A személyzet nem bírná erővel.
Stokes: Még egy kis Château d’Yquem-et, uram?
Őméltósága: Ó, igen! Nyisson ki még egy üveget, jó?
Stokes: Ez már egy újabb üveg, uram.
Őméltósága: Ah, vagy úgy!
Teddy: Nagyon jó ötlet lenne, ha meg tudnánk oldani, hogy egy estéllyel elintézzünk mindent.
Cissy: Nincs elég hely a házban.
Őméltósága: Nem tudom. Stokes, maga szerint hány ember férne el a házban?
Stokes: Ez főként attól függ, mit csinálnának, uram.
Őméltósága: Ó, csak társasági érintkezés.
Stokes: Ezt hogy érti, uram?
Őméltósága: …Evés, csevegés és ivás.
Stokes: Amikor a felolvasó estet tartottuk, negyven embert helyeztünk el, uram.
Őméltósága: Ez lesz a jó megoldás! Rendezünk egy soirée-félét, ahol mindenki jól érezheti magát.
Poppy: Senki nem ad soirée-t manapság, Apa, ez viktoriánus!
Őméltósága: Én az vagyok!
Teddy: Bemutathatnám a bűvésztudományomat!
Ms. Cartwright: Tökéletes varázsló! Elájulna, ha látná, mire képes egy varázspálcával!
Őméltósága: Na és Madge énekelhetne abból az egyiptomi operából. Tudjátok, amelyikben annyian
mászkálnak!
Cissy: Senki nem jön majd szívesen egy ilyen régimódi murira!
Ms. Cartwright: Dehogynem, hogyha megtudják, hogy Jerry majd fejen áll skót szoknyában! (kacag)
Jerry: (vihog ő is) Azt nem élném túl, nem igaz? (újabb idétlen vihogás)
Őméltósága: Mondjuk meghívhatnánk például Noël Coward-ot.
Cissy: Őt nem kapod meg.
Őméltósága: Gondolod? Teddy meg én találkoztunk vele, igaz, Teddy?
Teddy: Igen, ez igaz.
Poppy: Hol, Teddy bácsi?
Teddy: A török fürdőben. Pokoli szórakoztató volt.
Ms. Cartwright: De hát mit mondott?
Teddy: Nem az számít, hogy mit mond, hanem hogy hogyan!
Ms. Cartwright: Jó, akkor hogy mondta?
Teddy: Hát, valahogy így: Hah, hah! Hó, igazán?
Őméltósága: (kuncog) Jól csináltad, Teddy. Magunk közt szólva, Noël arra kért, vigyem be a
klubomba.
Cissy: Biztos nem vesznek fel színészt!
Őméltósága: Megtehetik, ha én ajánlom.
Poppy: Ő London kedvence, Apa, teljesen elfogadott, királyi családoknál is járt.
Őméltósága: Akkor hát semmi baj. Csupa király és királynő, meghívunk egy párat.
Jerry: Le fogják mondani, ha tudják, hogy Noël is jön!
Ms. Cartwright: Nem hívhatnánk meg a walesi herceget? Azt hiszem, ő pompás lenne.
Őméltósága: Nem hiszem, hogy a mieink eljönnének, külföldit kell meghívni.
Teddy: Mi a neve annak a fickónak, akivel az albán követségen találkoztunk? Zog herceg mutatott
be.
Őméltósága: Igen, emlékszem már! Borisz, valahol király volt.
Teddy: Igen, Dalmáciában. A balkáni zavargások után kirakták a palotájából, most a Pimlico-ban él a
Tachbook Street-en. Ha kedvesek vagyunk hozzá, adhatna nekem egy kitüntetést, amit a
mellemen viselhetnék.
Őméltósága: Nagy szélhámos vagy, Teddy! Jól van, meghívjuk. (Stokes-hoz) Vigyen el reggel egy
meghívólevelet nekik, Stokes.
Stokes: Értettem, uram.
Őméltósága: Köszönöm.

--(Alagsor. Wilson kapitány érkezik, többiek az asztal körül.)--

Wilson: 'stét mindenkinek!
Kórus: Jó estét!
Wilson: Csípős az idő odakint.
Stokes: Üljön le és igyon egy korty Château d’Yquem-et!
Wilson: Köszönöm, az jól fog esni.
Mrs. Lipton: Van egy kis borjúbecsinált a sütőben, ha kéri, Wilson kapitány.
Wilson: Ó, már egy falat sem megy le a torkomon. Báránysült volt a nyolcas számban. Szétolvadt a
szájban, kétszer vettem belőle.
Mabel: Ha van egy kis maradék, én nem bánnám... Soha nem ettem borjúbecsináltat.
Mrs. Lipton: (kenetteljesen) Fogadd meg a tanácsom, Mabel: Csak egyszerű ételt! Ott van az a hideg
káposzta, ami ebédről maradt, csinálhatsz egy jó rakott káposztát, ha van otthon rizsed.
Mabel: Köszönöm szépen! Az nagyon finom lesz!
Mrs. Lipton: Rosszul esik Wilson kapitány, hogy a szomszéd szakácsnő főztjét jobban szereti, mint
az enyémet!
Wilson: Óh, nem, Mrs. Lipton! A marhasültje legendás, hogy ne is említsem kiváló meggyes
lepényét! És ami a bort illeti, Mr. Stokes, az a komornyik azt sem tudja, mi az! (Stokes tölt)
Új üveg?
Stokes: Igen, jó volt a huzatuk odafönt. Csak egy csöpp maradt az üvegben, hát nyitottam egy
 másikat.
12trees: Tudatában van annak, hogy egy üveg Château d’Yquem egy havi bérébe kerül?!
Stokes: Hát... ürítsük május hónapjára!
Ivy: Soha rá nem jönne, Wilson kapitány - Mrs. Lipton királyi párnak fog főzni!
Wilson: Mary királynő megelégelte, hogy folyton King’s Chips-et egyen, igaz?
Ivy: Nem, nem! Külföldi király lesz a vendégünk, Hórész király!
Stokes: BORISZ!!
Ivy: A dalmátok királya!
Henry: Szép kutyák vannak Dalmáciában. Tele fekete foltokkal.
12trees: Valamennyien láttunk már életünkben dalmát dogot, Henry!
Mrs. Lipton: Azt hiszem, homársalátát csinálok, aztán csirkét Julienne-módra, desszertnek pedig
Charlotte Russe-t adok. Ez mind finom és külföldi.
Wilson: Erre kíváncsi vagyok. Ha királyi személyek jönnek, a főbejáratnál fogok őrt állni. Igen,
beszélek is az őrsparancsnokkal. Biztos megengedi, ha Őméltósága is igényt tart rá.
Ivy: És ez még nem minden! Noël Coward-ot is meghívták. Ő London kedvence! És nagyon
felkapták!... Bármit is jelent.
Henry: Szerintem olyan, mintha beezüstözték volna.
12trees: Az oxidáció! (tasli repül)
Henry: Jááj!
Ivy: Olvastam az újságban, hogy ahová Noël Coward beteszi a lábát, az emberek dőlnek a
röhögéstől kifinomult viccein.
Mrs. Lipton: Óh, meg kell jegyezned, miket mond, aztán ha lejössz, elmeséled nekem!
Stokes: Igazán nem tudom, miért csinálnak ekkora felhajtást egy kirúgott vén király és királyné
körül! Ha engem kérdeznek, mindet ki kéne rúgni, a miénket is beleértve!
Wilson: Óóóh!
Mabel: Szerintem igaza van, Mr. Stokes, pokolba az összessel!
12trees: Mabel! Menjen haza, de máris!
Mrs. Lipton: És itt hagyod a káposztát!
Wilson: Mr. Stokes! Protestálnom kell! Mint a Metropolitan Police alkalmazottja, nem tűrhetem az
ilyen lázító beszédet!
Henry: Akkor miért nem tartóztatja le?
Wilson: Megtehetném, tudják, a szedáció nagyon is súlyos bűn!

--(Török fürdő. Teddy és Őméltósága üldögél a gőzben)—

Őméltósága: Fel akarsz vágni, Teddy! Képes lennél odamenni és könyörögni a királynak érte?
Teddy: Á, hozzá vannak ehhez szokva! Nagyherceg lehetsz ötezer fontért!
Őméltósága: Nem, kösz, én már lord vagyok.
Teddy: Magunk közt szólva, a segédje, Zarkhov gróf mellesleg megemlítette, ha adok neki ezer
fontot, a királyi hattyú lovagjává üt, azonnal.
Őméltósága: Bepalizott. Noël Coward-nak ingyen adta!
Teddy: De ő megnevetteti a királyt. Szerintem én unalmas vagyok.
Őméltósága: Hát ne légy túl unalmas! Meghívtam az a fickót, Fred Kendall-t.
Teddy: Azt a közönséges bunkót, akivel a derbyn találkoztál?!
Őméltósága: Ne légy olyan sznob, Teddy! Önerőből lett naggyá! 450 drogériája van! Kendall
Kispénzű Kemikáliája, mind K-val kezdődik.
Teddy: Mi az ördögöt akarsz tőle?
Őméltósága: Üzletet, Teddy! Ha elérjük, hogy árulja a termékeinket, óriási bolt lenne!
Teddy: Csak úgy a pult alól?
Őméltósága: Neem, ez a szép benne! Nagybetűkkel reklámozná őket. Az egész boltban csak ezt
látnád: "Nyugodtan megbízhat a Union Jack-ben!"
Teddy: Hát ez tökéletes csalás!
Őméltósága: Tudod, korrigálnunk kell valahogy azt a fiaskót Közép- Afrikában.
Teddy: Miért, mi történt?
Őméltósága: Nos, vettek családonként egyet és rajzszöggel kiszögezték a kunyhóikra!... De bárhogy
is, az asszony látni akarja Noël Coward-ot és az öreg Sir Fred rettentő sznob, így a dalmát
királlyal és Noël Coward-dal talán sikerül megkötnöm a szerződést.
Kabinos: A gőzben vannak, Mr. Coward!
Noël: Ah, valóban? Kösz!
Kabinos: Ó, Mr. Coward, maga egy csoda!
Őméltósága: Vigyázz, Teddy, itt jön!
Noël: Á, Meldrum, drága pajtásom, meg kell mondjam, rózsásan néz ki! Helló Teddy!
Teddy: Helló Noël!
Noël: Óh, kérlek, ne állj fel! De ha igen, légy rettentő óvatos!
Őméltósága: (nevet)
Noël: Megkaptam a meghívásukat jövő kedd estére. Sajnálatosan azonban, nem tudok elmenni - az
új darabom premierje lesz, a Sirokkóé.
Őméltósága: Jaj, ne!
Noël: Rettentően sajnálom, kedvesem, több tucat ember lesz jelen, abszolút ünnepelni fognak!
Pedig kár! Nagyon vártam már, hogy megint találkozzam az anyósával, Lady Lavender-el.
Évezredek óta ismerjük egymást, sokszor teáztunk együtt Gunther-nél.
Teddy: Nagyon bizarrul viselkedik mostanában.
Noël: Nagyon imádja a püspökkenyeret.
Őméltósága: (nevet)
Teddy: Hé, én mondom ez remek!
Őméltósága: Teddy, kérlek!
Noël: Köszönöm.
Őméltósága: Nem tudná megoldani valahogy? Királyi felség is jön.
Noël: Külföldi, feltételezem.
Őméltósága: Igen, sajnos igen.
Noël: Remélem, nem azt a hülye holland párt hívta meg, aki biciklin közlekedik, közönséges
ruhákban! A király legyen mindig előkelő! Szeretem, ha a király királynak néz ki. És a
királynő királynőnek.
Őméltósága: Nem, történetesen Dalmácia királyi párját hívtam meg.
Noël: Dalmácia?... Nagyon kicsi.
Őméltósága: A király nagy tisztelője. Azt mondja, rettentően szellemes!
Noël: Óh, valóban? (akadozva nevet)
Őméltósága: Köztünk maradjon, azt hiszem ki akarja tüntetni a királyi Hattyú-renddel.
Noël: Miért hattyú?
Őméltósága: Ez a nemzeti emblémájuk.
Noël: Ebben az esetben beugrom, egy félórára. Soha nem kaptam még királyi hattyút. Bár időről-
időre a buta libában volt már részem!
Teddy: (hosszasan nevetgél)

--(Konyha)--
Stokes: Sokkot kaptam, mikor kézbesítettem a meghívást Borisz királynak Pimlico-ban. Ő meg a
neje és egy fickó - akit szárnysegédjének hív - egyszerű lakásban él egy drogéria felett a
Tachbook Street-en. Tudják, hogy nevezik magukat? Dalmácia királya és királynője! Nincs
egy fillérjük se. Csak egy furcsa uniformis és egy magas kalap néhány tollal díszítve.
Ivy: Óh, a szegény pára!
Stokes: Csak ne sajnáld őket, Ivy! Nem jobbak egyikünknél sem!
12trees: De királyi vér folyik az ereikben és ez számít!
Mrs. Lipton: Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek ízleni fog az étel, amit készíteni fogok! Szóval,
tudomásom szerint a fogadásra 18 embert hívtak meg.
Stokes: S itt vagyunk mi is, beleértve Wilson kapitányt. Farkasétvágya van! Legyen 24!
Mabel: Nem lehetne 25 egyszer? Nem is emlékszem rá, mikor ettem homárt.
Mrs. Lipton: Pucold a polcokat, Mabel!
12trees: Nem rendelhet miattunk hat adaggal több homárt! Ez becstelenség!
Stokes: És Őméltósága reputációjára nem gondol, James Twelvetrees?! Mi történik, ha kevés?
Fölmegy hozzájuk és azt mondja, "Elnézést, Felséges uram; elnézést, Noël; a homár
elfogyott, rizspuding is jó lesz?"?!
Ivy: Mabel-nek ígérte a hideg rizspudingot! (Ez már fáj 12trees-nek és Mrs. Lipton-nak)

--(Szalon)--
Őméltósága: Valóban, feltétlenül szükséges, hogy semmi hiba ne legyen kedden!
Teddy: Arra gondoltam, mivel Dalmácia nemzeti emblémája a hattyú, miért ne csináltathatnánk egy
nagy hattyút fagylaltból az asztal közepére?
Őméltósága: Nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne. Tudod, ha késnek és meleg az idő, ez a micsoda
elolvad és nem marad más belőle, csak egy tócsa!
Teddy: Azt mondhatnád, a hattyú vízbe merült!
Őméltósága: Túl sokat beszélgettél Noël Coward-dal, Teddy!
Cissy: Csinálhatnánk egyet cukorból. Fortnum elvállalja.
Teddy: Miért nem hozatunk Fortnum-tól mindent?
Poppy: Nagyon jó ötlet, Teddy bácsi! Mrs. Lipton főztje kezd unalmas lenni.
Cissy: Bár nem szóltam egy szót se, de múlt héten, mikor az érsekek voltak itt, egy fülbemászót
találtam a salátámban.
Teddy: Óh, te jó ég! Képzeljétek mi történne, ha Noël fülbemászót találna a salátájában!
Poppy: Vagy a király!
Teddy: Heee...hát, mivel Dalmáciából jön, valószínűleg hozzászokott.
Őméltósága: Mióta drága anyátok meghalt, nem volt ellenőrzés odalent egyszer sem. Ő
 rendszeresen átnézte a kiadásokat, ellenőrizte a spejzot, tisztaságot, mindent. Lehet, hogy
nagy baj van odalent. Egyikőtöknek gondolnia kéne rá.
Cissy: Ne nézz így rám!
Őméltósága: Te vagy az idősebb!
Cissy: Igen, de az ilyesmihez kétbalkezes vagyok!
Poppy: Majd megcsinálom, nem bánom! Észrevettem, hogy nagyon elkanászodtak! Megregulázom
őket! Különösen James-t!

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Óóó! Tudom mit! A végén konyakkal leöntött lángoló palacsintát adok, oroszkrém
tortát és fagylaltkrémet!
12trees: Ó, csodálatos lesz az egész és magánál jobban senki sem csinálhatná, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Ó, James! (Poppy nyit be)
Mrs. Lipton: Ó, Miss Poppy! Ó, istenem, ez nagy meglepetés nekünk! (felsorakoznak az asztal
mögött) Nem vártuk, hogy itt látjuk köztünk az alagsorban!
Poppy: Nyilvánvaló! Miért ülnek mind az asztal körül tétlenül a délelőtt közepén?!
12trees: Mrs. Lipton éppen a menüt állította össze az estélyre, Miss Poppy!
Poppy: És ehhez négyen kellenek? És tea?! És sütemény?!
12trees: Ilyenkor rendszerint pihenőt tartunk, Miss.
Poppy: Ha engem kérdez, az egész életük pihenő. Apa szerint ellustultak és megkért jöjjek le és
nézzek körül maguk közt. (a polcon végighúzza az ujját) Ez a polc nagyon ragad!
Ivy: Mert Mabel most mosta le!
Poppy: Tartsd a szád, Ivy! Ha a véleményedet kérem, majd szólok. (felforgat 1-2 edényt) A
mosogató koszos!
Mabel: Hát, csak mer’ oda öntöm a koszos vizet.
Poppy: És miért olyan koszos az a víz?!
Mabel: Mer’ a polcokat mosom.
Poppy: Ha rendszeresen mosná le őket, nem lennének olyan koszosak és a víz is tisztább lenne!
Henry! Nagyon rendetlen vagy! Hogy áll a nyakkendőd?!
Henry: A bojlert javítottam, Miss!
Poppy: Ezt látom a kezedről! Krumplit ültethetnél a körmeid alá! Eh! ... Ezt tiszta köténynek nevezi,
Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Épp az ebédet készítettem, Miss.
Poppy: Piszkos kötényben?!
Mrs. Lipton: Nem volt piszkos, mikor kezdtem!
Poppy: Ne feleseljen, Mrs. Lipton! Mi ez itt? (elveszi a menüt, olvassa) 24 homár, 36 csirkemell,...
Mrs. Lipton: Ez a keddi estélyre, Miss Poppy!
Poppy: Erre nem lesz szükség. Apa úgy döntött, Fortum és Mason-nél rendel meg mindent.
Mrs. Lipton: Óóhh! A.. a... De miért, Miss Poppy?
Poppy: Megmondom, miért. Jön néhány nagyon fontos ember és az ételnek a legjobbnak kell
lennie.
12trees: Már tisztelettel, Miss Poppy, ha mondani bátorkodom: ez nem fair.
Poppy: HOGY MICSODA?!
12trees: Mrs. Lipton a legjobb szakácsnő az egész utcában. (Mrs. Lipton könnyeit nyeli) Az évek
során, mióta Őméltóságát szolgálom, sok megkülönböztetett vendég járt itt és soha nem
volt panasz. Ellenkezőleg, mindig elismeréssel szóltak róla.
Poppy: Hogy meri megkérdőjelezni apám ítéletét?! Várom az irodában tüstént! Rendesen
felöltözve!
(Miss Poppy el)
Mabel: Óh! Micsoda kis kurva!
(Mrs. Lipton kirobog a mosogatóhoz)
Stokes: James Twelvetrees! Mikor fogja végre megtanulni, hogy néha jobb, ha befogja a száját?!
12trees: De olyan igazságtalan volt! Nem bírtam némán tűrni, hogy Mrs. Lipton-t így megalázzák!
Ivy: Mr. Twelvetrees! Maga csodálatos volt! Úgy állt ott, mint egy lovag, teljes vértezetben!
12trees: Köszönöm, Ivy.
Stokes: Ez a vértezet még jól jöhet, ha most fönt kirúgják. Fogadja meg a tanácsom, James, menjen
és legyen alázatos. (bömbölés hallik a mosogató felől) Ó, egek! (kimegy Mrs. Lipton-hoz)
Ugyan, Blanche, ne vegye fel!
Mrs. Lipton: Ó, ez a szégyen, a megaláztatás! Így még nem beszéltek velem, csak mosogatólány
koromban!
Stokes: Ó, ő csak egy kis ostoba liba! Figyeljen! Tudom, hol az a konyak a pincében, ami már 100
éves!
Mrs. Lipton: Óh, Alf!
Stokes: Attól majd újra kipirul az arcocskája!
Mrs. Lipton: Óhh, maga nem jó, de..annyira melegszívű!
Stokes: Jól van, csak semmi könnyet, s pihenjen le kicsit! (Blanche szemét törölgeti)
(Henry leül az asztalhoz)
Henry: Szomorú vagy, Ivy?
Ivy: Nem, én igazán nem vagyok érdekes, csak nem akarom, hogy James-t kirúgják! Szerintem
csodálatos! Szomorú vagy, Henry.
Henry: Neeem!
Ivy: Miss Poppy igazán undok volt hozzád!
Henry: Nem érdekel, hozzászoktam. Mindenki undok volt hozzám mindig.
Ivy: Szerintem nem vagy borzasztó, Henry!
Henry: Kösz, Ivy! De mondok valamit. Ha ültetek valamit a körmöm alá, az nem krumpli lesz! Hanem
arzén és jól megkarmolom!

--(Iroda. Poppy ül feszesen az asztal mögött. James érkezik. Kopog.)--

Poppy: Tessék! (James be) Nos?! Mit tud felhozni mentségére?
12trees: Sajnálom, ha megbántottam, Miss Poppy!
Poppy: Remélem is, hogy sajnálja! Hogy mer visszabeszélni nekem a cselédek előtt?! Megalázott
engem!
12trees: Soha nem volt szándékomban, Miss! Tudja, hogy soha nem tennék ilyet!
Poppy: De a tény az, hogy megtette!
12trees: Kötelességemnek éreztem támogatni Mrs. Lipton-t.
Poppy: És rám nem gondolt?! Nekem nem kell támogatás?
12trees: Miss Poppy! Olyan más helyzetben van!
Poppy: És azt hiszi, hogy kihasználom a helyzetemet, ugye?!
12trees: Őszintén szólva, igen.
Poppy: (feláll) Hogy merészel így beszélni velem?! Csak azért, mert megmentette Teddy bácsi életét
a háborúban, azt hiszi, mindent szabad?! Csak egy szót szóljak apának és kirúgja a házból
(legyint) így ni!
12trees: Igen, Miss.
Poppy: Elegem van már magából! (közelít) Nem szóltam egy szót sem, mikor lecsalt a konyhába az
éjszaka közepén és megpróbált velem szerelmeskedni!
12trees: (hebeg) De hát ez nem igaz, Miss Poppy!
Poppy: Szóval már hazudok is?! Gondolom hozzám sem nyúlt és nem csókolt meg?!
12trees: Mindössze egyetlen pillanatig elragadott a hév.
Poppy: Nem tudom elmondani, mennyire elkeseredtem, James. Azt hittem, bízhatok magában!
Senkim sincs! (pityereg) Senki sem ért meg engem! A nővérem utál, Apa zsarnokoskodik,
de maga olyan volt nekem, mint egy szikla, amire támaszkodhatok.
12trees: Tudja, hogy mindent megtennék magáért!
Poppy: Tényleg? (távolság 2 arasz) Komolyan mondja? (távolság 1 arasz)
12trees: Óh, Miss Poppy!
(távolság -1 hüvelyk, összecsókolóznak, a közönség felmorajlik, James hátra lép)
12trees: Én Istenem, mit csináltam megint?! (Poppy nem tűnik megbántottnak)

--(Konyha. Ivy az asztalnál, Stokes tölt)--

Ivy: Le kellene hívni Mrs. Lipton-t. Ideje, hogy sütőbe tegye az ebédet!
Stokes: Adj még neki néhány percet, Ivy! Erős sokkot kapott. (James nyit be nem kevésbé sokkoltan)
Ha már a sokkról beszélünk, megkapta a felmondását?
12trees: Nem.
Stokes: Lehúzta a nadrágját és elfenekelte, igaz?
Ivy: Apa! Hogy mondhatsz ilyeneket?!
Stokes: Ne aggódj, szereti az ilyeneket, megborzongatja!
12trees: Ez itt konyak?
Stokes: Igen.
12trees: Kaphatok egy kortyot?
Stokes: Nem hiszek a fülemnek! James Twelvetrees, a csodás lakáj, a becsületesség oszlopa
Őméltósága konyakját issza?! Mi történt odafönt maga és Miss Poppy között?
12trees: (kiissza) Ne törődjön vele!
Stokes: Óh, értem, hát így vagyunk: Igyon még egy kortyot! (tölt)... Finom, nem igaz? Napóleon is
ilyet ivott a waterlooi csatában. És a híres csatákról szólva, azt hiszem, Mrs. Lipton is
megérdemli. (veszi az üveget, poharat, el)
Ivy: Rettentően néz ki, Mr. Twelvetrees! Mi történt odafönt?
12trees: Inkább nem szólok róla, Ivy.
Ivy: Halálra izgultam magam, hogy Miss Poppy ki fogja rúgni.
12trees: Bráh! Bár csak azt tette volna! Nem bírom ezt így sokáig. Az orromnál fogva vezet és én
nem tudok ellenállni neki.
Ivy: Reménytelenül csapdába esett, nem igaz?
12trees: Azt hiszem, valahogy így lehetne mondani. Nem tudom, mihez kezdjek most.
Ivy: Jól tudom, min mehet keresztül. Olvastam egy történetet a vasárnapi újságban, egy orosz
hercegnőről és egy lovászról szólt, aki egyszerű paraszt volt, pont mint maga. (James
felkapja a fejét) De maga persze nem egyszerű. Egyszer kint lovagoltak az erdőben és a nő
leesett a megvadult lóról. A fiú azt hitte, meghalt; letérdelt, hogy felemelje. De a nő
kinyitotta a szemét és ránézett. És a lovászt őrült vágy ragadta magával. A karjába ragadta
és megcsókolta a sztyeppén. Az orosz sztyeppén, nem a palotában. A hercegnő olyan
dühös lett, hogy szibériai sóbányába küldte pimasz viselkedéséért. De ahányszor megsózta
a kaviárját, eszébe jutott és megértette, hogy szereti. Így hát kutatott-kutatott-kutatott,
míg meg nem találta. És amikor megtalálta, a lovász öreg volt és ráncos, sóval borított. ...
Ez olyan, mint maga, nem igaz?
12trees: Nem egészen, Ivy. Nem tudok mást tenni, hamarosan elmegyek.
Ivy: De nem csinált semmit!
12trees: Nem csináltam semmit?! A karjaimba vettem Miss Poppy-t és megcsókoltam! Igazából!
Ivy: (elhallóan) Igazából? Komolyan gondolta?
12trees: Igen. Még soha nem éreztem ehhez hasonlót. Megértheted, el kell mennem.
Ivy: És mi van, ha Őméltósága nem ad ajánlást? Soha nem kap állást!
12trees: Akkor visszamegyek a hadseregbe és kész.
Ivy: (megragadja a kezét) Ne, kérem, ne tegye! (elengedi) Maradjon még egy kicsit, a kedvemért!
Nem bírnám ki maga nélkül. Csak magában bízhatok.
12trees: Köszönöm, Ivy, te vagy az egyetlen, akiben bízom. De meg kell értened, hogy a kettőnk
kapcsolata itt véget is ér.
Ivy: Igen, persze. Azt hiszem, értem.... Óh, hol van Mrs. Lipton? A lepénynek rég a sütőben a helye!
(Kimegy. James néz utána tépelődőn, Ivy az ajtó előtt elpityergi magát)

--(Konyha. Stokes az asztalnál, Mrs. Lipton az érkezett ételeket vizslatja)--

Mrs. Lipton: Gondolta volna? Homársaláta. (Mabel, Ivy, James hordják be az ételeket) Mhhh,
semmivel sem jobb, mint amit én csináltam volna!
Mabel: És az a sok pénz, amibe kerül! A fele pénzből kihozta volna! (csengő szól)
Ivy: Ah, ez Lady Lavender! Megyek már!
Stokes: Ne felejtsd el, amit Lord Meldrum mondott! Meg kell akadályoznod, hogy lejöjjön este, még
ha be kell is zárnod a szobájába!
Ivy: Óh, szegény pára! Miért nem jöhet le és élvezheti az estélyt?
Mabel: Mer’ rögtön berúg!
12trees: Mit merészel, Mabel?! Menjen és hozza be a többit! (Henry érkezik egy nagy cukorból
készült hattyúval)
Henry: Hova tegyem ezt a madarat?
12trees: Csak, hogy legközelebb tudd, Henry - ez a dalmát királyi hattyú. Tedd be a kamrába, de
vigyázz rá nagyon!
Mabel: Egek! Hát nem gyönyörű? Tiszta cukor!
Henry: Fogadok, nem is emlékszik rá, mikor evett utoljára hattyút!
12trees: Mabel, azt mondtam, hozza be a többi ételt!
Henry: Félreteszem magának a madár csőrét!
Stokes: Micsoda pénzpazarlás! Annyiba kerül, hogy ötven szegény családnak bőven elég lenne akár
egy hétre!
12trees: Őméltósága legszentebb joga, hogy arra költse a pénzét, amire akarja.
Stokes: Elköltse holmi lökött királyra és királynéra! Az egész csak idő- és pénzpocsékolás! Nem is
beszélve a tegnap délutáni paláverről!
Mrs. Lipton: Óh, de kár, hogy elmulasztottam. Mi történt?
12trees: Miss Poppy megtanította Ivy-t pukedlizni.
Stokes: És Mr. Teddy egy órán át tanította nekünk a dalmát himnuszt. Zongorán pedig az érsek
káplánja kísért: Robin. A lába a forte pedálon egyfolytában! Éljen Dalmácia! Már a térképen
sincs többé rajta!

--(Lady Lavender szobája, Ivy kopog)--

Papagáj: Szabaaad!
Lavender: Ó, hallgass!! Szabaad!
Papagáj: Ó, hallgass!! Szabaad! (Ivy be)
Lavender: Óh, Ethel! Igaz, hogy Borisz király jön hozzánk ma este?
Ivy: Igen, asszonyom.
Lavender: Óh, nagyon jól ismertem! Ami azt illeti - köztünk maradjon - majdnem királyné lettem!
Ivy: Híí! Ez igaz?! Hogy történt?
Lavender: Az anyja bejött a szobába és meggyújtotta a villanyt. Azonnal visszaküldte Heidelberg-be.
Ivy: Óh, de nagy kár!
Lavender: Többször is írt nekem, de nem értek németül. Óh, annyira vágyom rá, hogy megint
találkozzam vele, ennyi év után!
Ivy: Nem szabad lejönnie, maradjon a szobájában!
Lavender: De ragaszkodom hozzá! Mellesleg köszönnöm kell Noël Coward-nak, ismerem gyerekkora
óta.
Ivy: Túl veszélyes lenne! Ügynökök is lehetnek a házban!
Lavender: Ingatlanügynökök?! Ez a pimasz Meldrum megpróbálja eladni a házat, hogy szabaduljon
tőlem?!
Ivy: Nem, nem! Bolsevik ügynökök. Megpróbálják legyilkolni a királyt.
Lavender: Meg kell védenünk őket! Ugye van fegyvered?
Ivy: Ha..a, nincs.
Lavender: Nekem van! (megy a fiókhoz, előkapja, Ivyra tartja)
Ivy: Kérem, ne, Lady Lavender, ne! Tegye...tegye le, ez nagyon veszélyes!
Lavender: Nem, ha tudod, hogy kell használni! (szájába veszi)
Ivy: Ah, ó-ne-neee! Neee!
(Lavy leharap belőle egy darabot)
Lavender: Nagyon finom.
Ivy: (kifújja a levegőt) Óoooh!

--(Szalon)--
Őméltósága: Biztos benne, hogy Ralph nem jön át ma este?
Agatha: Nem, George, éppen ezt mondom! Elment a színházba.
Őméltósága: Mi az ördögnek?
Agatha: Pénzzel járul az előadásokhoz néha-néha. De akárhogy is, nem bánja, ha látjuk egymást.
Nem, mióta Stokes azt mondta, hogy megsérült a tüzérségnél.
Őméltósága: Ennek nem nagyon örülök.
Agatha: Mit számít az, ha azt jelenti, hogy nyugodtan találkozhatunk? (olvasztó mosoly)
Őméltósága: Óh, Agatha!
Agatha: Ó, George! (összecsókolóznak)
Őméltósága: (hörög smár közben)
(Stokes nyit be, szétrebbennek)
Stokes: Elnézést, Mylord! Az érsek úr és a káplánja!
Charles: Jó estét, George!
Őméltósága: Helló, Robin!
Charles: Helló, Lady Agatha, de elragadó! Sir Ralph is itt van?
Agatha: Nincs. (Stokes nyit be ismét)
Stokes: Elnézést, uram, a személyzet összegyűlt.
Őméltósága: Oh, jó, átvesszük a himnuszt még egyszer, jöjjön velem, Robin! (ajtóból visszafordul)
Agatha: gondolom, Charles inna egy sherry-t.
Charles: Ó, nem! Talán mégis egy kicsit. Átviszem magammal.
(Hall. Poppy, Cissy le a lépcsőn)
Őméltósága: Gyertek velem, lányok, átvesszük a himnuszt! Cissy miért nem vettél fel szoknyát?!
Cissy: Miért kellett volna?
Őméltósága: Egy királlyal találkozol!
Cissy: Egy exkirállyal, aki Pimlico-ban él. (bevonulnak az ebédlőbe. James áll feszesen)
Poppy: Miért nem vett tudomást rólam?
12trees: Azt hiszem mindkettőnknek jobb így, Miss Poppy.
Poppy: Ne lógassa az orrát, úgy döntöttem, hogy ami köztünk történt az irodában, kettőnk titka
marad.
12trees: Örülök neki, Miss. Én meg úgy döntöttem, amennyiben a háznál maradok, a kapcsolat
kettőnk közt csupán hivatalos lesz.
Poppy: Ezt már eddig is mondta, James, de képtelen lesz ellenállni nekem!
12trees: Ezt majd meglátjuk, Miss.
Poppy: Persze, úgy lesz! (meglegyinti)
Őméltósága: Jó. Nem akarok nagy felfordulást, de mindent el kell rendeznünk a királynak.
Charles: Odaállok Robin mellé.
Őméltósága: Helyes. Ivy! Hol van Ivy? ... Ivy, gyakorolta a pukedlit?
Ivy: Igen, uram.
Őméltósága: Mutassa! (Ivy koncentrál, bemutat) Nagyon jó! De nyelv nélkül!
Ivy: (ragyog) Köszönöm, uram!
Poppy: James gyönyörűen hajlong. Mutassa meg, James! (James meghajol)
Őméltósága: Teddy, oszd ki a szöveget!
Poppy: (James meghajlása befejeződik) Nagyon jó!
Őméltósága: Cissy, mit fogsz csinálni? Nem tudsz nadrágban pukedlizni!
Cissy: Majd azt csinálom, ami megfelelőnek tűnik az alkalomhoz!
Őméltósága: Miért vagy mindig olyan beképzelt? Miért nem vagy csinos és nőies, mint Poppy?!
Cissy: Óh, nem tudod, milyen nőies tud lenni hajnali kettőkor, mikor Jerry hazahozza a klubból.
Poppy: És te meg Penelope a hangárban, ahol a gépet tartod?!
Cissy: Macska!
Poppy: Disznó!
Őméltósága: Elég legyen, lányok! Álljatok oda! Rajtad a sor, Teddy!
Teddy: Jó. Megkapták a szöveget, lássuk, mire emlékeznek tegnapról. Készen vannak a zongoránál?
Charles: Tőlem kezdhetjük. Én majd lapozok neki. (Robin-hoz) Vigyázzon a forte pedálra, kérem!
(többiekhez) Nagyon átéli a dalt, tudják?
Teddy: Egy-két-há’-négy!
Kórus: (Az erősebb résznél Charles Robin lábát rángatja le a forte pedálról. )

Long live Dalmatia

Land of the free and the sheep,
Long live Dalmatia
Land of the cows in the grass
And the apples dangling on the trees,
Long may the banner fly
Up the pole (up the pole),
Long live Dalmatia
Forever and a Day!

Teddy: Jó volt, köszönöm.

Robin: És ne felejtsék el: tartsák ki jól a graszt! Így ni: Graaaaaaasz!
Teddy: És hagyják abba gyorsan, az 'ász' után!
Ivy: Elnézést uram, de nem túl jók a rímek.
Teddy: Összecseng, ha dalmátul éneklik. Ez csak fordítás.
Ivy: Óh, értem. Ez mindent megmagyaráz.
Henry: Ez Dalmáciából jövő fordítás. (Stokes taslit ad) Jááj!

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Mi a véleménye a drága ételről, Wilson kapitány?
Wilson: Hm, elég jó. De véleményem szerint a magáé is lett volna ilyen finom.
Mabel: Gondolom, megkóstolhatom, szabad?
Mrs. Lipton: Óh, vegyél csak! (Kalapot húz) Semmi közöm hozzá.
Mabel: Oh, köszönöm, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Levettem a tiszta kötényem, veszem a kabátom, s kalapom, és most elmegyek, hogy az
estét Mrs. Connot barátnőmmel töltsem, a 15-ös számban. Olyan háztartásnak főz, amely
értékeli a főztjét. Hah! (el)
Mabel: (vállát rándítja) A nagyképűek is buknak. Meg kell mondjam, csodásan néz ki az
uniformisában, Wilson kapitány.
Wilson: Hát, megvan az alakom hozzá, nem igaz? (Stokes, Ivy, Henry ér le)
Stokes: A vendégek minden percben jöhetnek. Ideje, hogy szolgálatba álljon a főbejáratnál,
kapitány!
Wilson: (spurizik) Rendben! Hányra várható Noël érkezése?
12trees: Magának Mr. Coward!
Stokes: Ezt még húzd fel, Henry. Gyerünk, James, ezt még az asztalra teheti, míg én készen állok,
hogy nyithassam az ajtót.
Henry: Mi lesz a libával?
12trees: Hattyú, Henry!
Stokes: Mindegy, hogy hogy hívják, de az asztal közepére kell kerülnie! Ivy, hozd ki a kamrából.
Gyerünk, James!
(kimennek)
Stokes: Mi történt magával? Egész nap fapofával járkál. A tartása meg olyan, mintha botot nyelt
volna!
12trees: Törődjön a maga dolgával! (felmegy, Stokes utána)

--(Konyha. Henry a liftet húzza, Mabel csipeget, Ivy a kamrában)—

Ivy: Jaaj, neeem! Óóóóhooo! (hattyúnyakkal a kezében kijön a kamrából)
Henry: Nem igaz, mi történt?
Ivy: Hát, éppen csak hozzáértem és a kezemben maradt.
Mabel: Egek! Mit fog most csinálni?
Ivy: Csak egy dolgot tehetek; fölmegyek, becsomagolok és visszamegyek a Mamához!
Henry: Hozd ki az egészet, talán tehetünk valamit!
Mabel: (megfogja a nyakat, nézegeti) Egyszer volt egy ilyen esernyőm! (Ivy nyögve kihozza a madár
többi részét)
Henry: Ragasszuk vissza!
Ivy: Ó, de mivel?!
Henry: Csirizzel!
Ivy: Órákig tart, amíg megszárad, addig itt állhatsz és tarthatod!
Mabel: Meg aztán ronda csíkot hagyna!
Ivy: Ó, tudom! Ha a végét forró vízbe mártjuk, tudom addig tartani, amíg összeragad! Ó, igen, ez jó
lesz!... Talán. Mabel, tegyél fel vizet!

--(Ebédlő, vendégek sétálnak csevegve. Stokes be)--

Stokes: Miss Penelope Barrington-Blake!
Penelope: Helló, Poppy! Helló, George! Teddy!
Poppy: Helló!
Őméltósága: Helló!
Poppy: Cissy, drágám!
Cissy: Penelope! (összecsókolóznak)
Őméltósága: (Teddy-hez) Bárcsak ne csinálnák mindig ezt!
Teddy: Te George! Adj kölcsön hétszáz fontot!
Őméltósága: Mi az ördögnek?
Teddy: A Hattyú-rendért. A király magával hozza.
Őméltósága: Azt hittem, ezer fontot mondott.
Teddy: Igen, de Zarkhov gróf visszahívott és azt mondta, megkapom 750-ért. És közreadja a Cash-
ben és a Star-ban. Van egy használt példánya. Egy kis lyuk van a hattyún, ahol a golyó
átütötte.
Őméltósága: Mi az ördög történt?
Teddy: Nos, nem tudom, mindig lövöldöznek a Balkánon.
(Ivy kínál)
Ivy: Elnézést, Miss Penelope, nem kér egy szardíniás pirítóst? Fortnum és Mason-től való.
Penelope: Szardíniás pirítós? De izgalmas! Hah! Drágám!
Cissy: Egek! Itt jön Kendall kispénzű kémikusa!
Stokes: Sir Fred és Lady Kendall!
Sir Kendall: Üdvözlöm, George!
Őméltósága: Helló!
Sir Kendall: Ő a felségem, Florance! Csak Flo-nak hívjuk. Üdvözöld Lord Meldrum-ot, Flo!
Lady Kendall: (bókol) Jó estét, Mylord!
Őméltósága: George, kérem!
Lady Kendall: Áaa!
Sir Kendall: Igen, baráti körben vagyunk.
Őméltósága: Teddy öcsém!
Sir Kendall: Óh, helló!
Teddy: Helló!
Sir Kendall: Fogj kezet Teddy-vel, Flo!
Lady Kendall: Nagyon örvendek!
Teddy: Jó estét, Flo!
Sir Kendall: Mikor megtudta, hogy királyi párral találkozik, és Noël Coward-dal, teljesen
begolyózott, már délután háromkor elkezdett készülődni.
Lady Kendall: (oldalba böki) Ne dicsekedj!
Sir Kendall: Ez a bájos hölgy a lányod, igaz?
Őméltósága: Igen, ő Poppy!
Poppy: Örvendek!
Sir Kendall: Üdv! (Cissy-re mutat) És ki ez a fickó?
Poppy: Ő a nővérem, Cissy.
Cissy: Hello!
Sir Kendall: Ó, igazán? 'stét!
Lady Kendall: Jó estét, uram! (de valami gyanús)
Sir Kendall: Igazán, nagyon várom, hogy üzletet csináljunk, George!
Őméltósága: Kiváló!
Sir Kendall: Minden egyes üzletemben feltűnően reklámozni fogom egészségügyi gumitermékeit.
Őméltósága: Pszt!
Lady Kendall: Fred!
Sir Kendall: Csak ne szégyelljünk semmit! Nem ezért fizetnek! Tudja mivel kezdtem?
Őméltósága: Nem.
Sir Kendall: Gumilepedőkkel.
Lady Kendall: (feljajdul) Óh, ne olyan hangosan, Fred! Ezt mondja mindenütt, ahova megyünk!
Sir Kendall: Mindig azt mondom, nem lehet fapofával ágyba vizelni.
Cissy: Ne felejtsd elmondani Noël-nek, Apu!
Sir Kendall: Óh, érsek! Hogy szolgál az egészsége? Még mindig fogyókúrán? (Charles mosolya
lehervad)

Ivy: (Henry-től) A hattyú rendben van?

Henry: Igen, összeragadt.
Ivy: (Megkönnyebbülten) Óh, Jézus!

Stokes: Elnézést, uram, itt az ideje, hogy a király és a királynő megérkezzék.

Őméltósága: Óh, köszönöm! (tapsol) Hölgyeim és uraim! A felséges pár hamarosan megérkezik.
Felkészülnénk a fogadásukra. Azt javallom, álljunk sorfalat ebben a vonalban! Így, jó lesz.
Lady Kendall: (Teddy-hez) Helló, mit gondol, hánykor fog Noël megérkezni?
Teddy: Oh, sokkal később. Ma van a premierje az új darabjának, a Sirokkónak.
Lady Kendall: Áohh!
Stokes: Ivy! Menj és zárd rá Lavender-re az ajtót!
Ivy: (fogai közt) Nem fog örülni neki.
Stokes: (visszasziszeg) Tedd, amit mondtam!

--(Főbejárat, Wilson kapitány fel-le járkál, 12trees érkezik ki)--

12trees: Nem látni még őket?
Wilson: Nem.
12trees: Szerintem Rolls-al jönnek.
Wilson: Vagy azzal, vagy Daimler-al.
12trees: Valószínűleg zászló is lesz rajt.
Wilson: Vagy egy hattyú.... (Egy autó fordul be) Ezek meg kik? Azt hittem, mindenki itt van!
12trees: ŐK azok!!
Wilson: Öcsém! Taxival jöttek! Szóljon Őméltóságának, hogy itt vannak! (feszesen tiszteleg)

--(James lohol befelé. Stokes az ebédlőajtó mellett áll )--

12trees: Itt vannak. Taxival jöttek!
(Stokes bólint, James visszamegy a bejárathoz)
Stokes: Elnézést, uram, megérkeztek. Taxival jöttek.
Őméltósága: Taxival? Jó ég! (tapsol) Hölgyeim és uraim! A felséges pár megérkezett!

--(Lady Lavender az ablakából kiabál le, Wilson ajtót nyit)--

Lavender: Bolsevik fészekbe sétálnak be!! Egy ügynök van itt, hogy meggyilkolja őket!
Wilson: Nagyon köszönöm, asszonyom, majd vigyázok rájuk!

--(Poppy a sorban türelmetlenkedik)--

Poppy: Miért nem jön már?
Cissy: Biztos a koronáját igazgatja.
--(Wilson kapitány Jameshez robog)--
Wilson: Nem tudják kifizetni a taxit.
12trees: És mennyivel tartoznak?
Wilson: Három kilenccel.
12trees: Szólok Mr. Stokes-nak! (Stokes-hoz robog) Nem tudják kifizetni a taxit!
Stokes: Nekem semmi pénzem sincs. Mennyivel tartoznak?
12trees: Három kilenccel!
Stokes: Szólok Őméltóságának. ... Elnézést, uram, a felséges pár nem tudja kifizetni a taxit.
Őméltósága: Óh, mennyivel tartoznak?
Stokes: Három kilenccel.
Őméltósága: (Teddy-hez) Adj kölcsön egy kis aprót!

--(Lady Lavender szobája)--

Ivy: Jöjjön be az ablakból, Lady Lavender, a bolsevikok még magára lőnek!
Lavender: Ne aggódj, van fegyverem, majd megvédem magam!... Jaj, nem, nincs! Az előbb
megettem!... Semmi baj! Előveszem a csokoládésat!
(Ivy az ajtóhoz settenkedik, rázárja Lavy-re)

--(Étkező.)—
Charles: Nos, Robin: ne használj sok pedált kérlek, tudod, milyen vagy - vedd le róla a lábad, így
nem esel kísértésbe!

--(Bejárat. A királyi pár végre megérkezett. James előírásosat hajol, az őrgróf cilinderét 12treesnek
adja )--
Stokes: Mylord, hölgyeim és uraim, kérem készüljenek díszvendégeink üdvözlésére! Őfelsége Borisz
király, Izabella királyné és szárnysegédjük, Maximilian Zarkhov gróf!
Őméltósága: (meghajol, közben Teddy-t rázogatja) Teddy!
Teddy: Megyek!
Charles: (Robin-nal vívódik) Vedd le a lábad!!
Teddy: Egy-két-há-négy!
Kórus: (rázendít)
Long live Dalmatia
Land of the free and the sheep,
Long live Dalmatia
Land of the cows in the grass
And the apples dangling on the trees,

(Ivy a középre áll. Pukedlit csinál, felborul. Teddy felsegíti, visszaáll a sorba, közben a dal
befejeződik)

Long may the banner fly

Up the pole (up the pole),
 Long live Dalmatia
Forever and a Day!

Őméltósága: Üdvözöljük vendégeinket! Hip-hip!

Kórus: Hurrá!
Őméltósága: Hip-hip!
Kórus: Hurrá!
Őméltósága: Hip-hip!
Kórus: Hurrá!
Őméltósága: Felséges uram, hadd mutassam be Sir Fred Kendall-t és Lady Kendall-t!
Sir Kendall: Üdv!
Király: Ászprodnyev!
Sir Kendall: Feleségem, Flo.... Ja , itt van!
Király: Ászprodnyev!
Lady Kendall: Ó, köszönöm!.. Nagyon szépen.
Királyné: Ászprodnyev!
Sir Kendall: Iiigen.
Charles: Órákba telik, amíg ránk kerül a sor, Robin.
Robin: Ők nem érdekelnek. Csak Noël Coward-dal szeretnék találkozni.

--(Konyha)--
Wilson: Mrs. Lipton felkapta a vizet, igaz?
Mabel: Aha, az. Fura egy asszony. Ezek a szakácsok mind egyformák.
Wilson: Hát ha olyan nehéz lenne főzni, nem hagynák, hogy nők csinálják.
Mabel: Wilson kapitány! Mit szólna hozzá, ha most nyakon önteném?!

--(Étkező)--
Stokes: Felséges uram, Mylord, hölgyeim és uraim, a büfé a szalonban várja Önöket!
Gróf: Grosznoverkloccs!
Király: Ááá, grosznoverkloccs! Sztárvenszke!
Királyné: Sztárvenszke!
Gróf: Őfelsége azt mondja: éhes.
Király: Kriskószka-ruff-ruff!
Gróf: (fordít) Egy kutyát is megenne.
Őméltósága: Azt hiszem, Fortnum nem csinált. Átmennénk, talán? (Robin a zongorához ül)
Charles: Le a lábat!!
(Zene indul, Poppy karját nyújtja, átvonulnak. Szalon. Az asztal közepén a ragasztott hattyú teljes
díszben. A zene még áthallik)
Charles: (a szomszédból behallatszik) Robin! Vedd le a lábad!!!
Király: Á, mozgár-kel-a-kif! Fantasztika novernik!
Királyné: Ó, novernik!
Gróf: Őfelsége azt mondja, milyen csodálatos ünnep!
Őméltósága: Köszönöm!
Király: Mej-ász-protovsimeka-szár-szár-dálmacsa! Svánszká konor!
Királyné: Konor!
Király: Sőner!
Királyné: Sőner!
Gróf: Őfelsége nagyon-nagyra értékeli a megtiszteltetést, hogy országunk hattyúját az asztal
közepére tették!
Őméltósága: Óh, köszönöm. Cukorból készült.
Gróf: (fordít) Szukároff!
Király: (királynénak) Cukároff??
Királyné: He? Szukároff!
Király: Á, Szukároff! (tapsolnak) Szukároff! (a ragasztás elenged, a hattyúnyak beledől a köretbe,
döbbent csend lesz.)
Gróf: Dopeloff!

--(Műsoros est. Madge Cartwright a hangját eregeti, háttérben Teddy a bűvészcuccait készítgeti
elő)--
Ms. Cartwright:
Oh, once again,
then I implore thee,
I implore thee
I implore thee
Ah, once again,
to Say: you adore me.
Samson, Samson,
I adore thee!

(az úri közönség egy része bóbiskol, a királyné a magasabb c-nél felriad. Fred banánt venne, de Flo
a kezére csap. Véget ér az ária. Taps.)

Király: Naperoff!
Teddy: (színre lép) Felséges pár, engedjék meg, hogy bemutatót tartsak a bűvésztudományomból.
Ms. Cartwright: (Jerry-hez) Egész este ezt vártam!
(Zenei betét közben Teddy egy üres hengerbe kotor a varázspálcával, majd kendőket ránt elő belőle:
kéket, sárgát, vöröset, sárgát, zöldet... majd semmilyet, mert elfogyott, de ő azért még
lelkesen gesztikulál tovább. A publikum tapsol.)
Ms. Cartwright: Ó, ez csodálatos!

--(Szalon, büféasztalnál Agatha és Meldrum)--

Őméltósága: Óh, ez kész pokol, Agatha! Nem érinthetem meg! Folyton színlelnem kell.
Agatha: Legyen türelmes, George! Együtt leszünk megint... hamarosan. (Sir Ralph ront be)
Sir Ralph: Áh, hát itt vagy, lányom?! Gondoltam, hogy itt megtalállak!
Őméltósága: Á…hm, Ralph... Nem kér egy kis...hattyút?
Sir Ralph: Nem!! Lányom, vedd a kabátod, hazamegyünk!
Agatha: Miért? Mi a baja?
Sir Ralph: Minden! A darab borzalmas volt. Ez a Coward gyerek egy sarlatán!

--(Csengetnek, Ivy indul ajtót nyitni)--

Ivy: (menet közben gyakorol) Jó estét, Mr. Coward! Jó estét, Mr. Coward! (ajtót nyit, Mr. Coward
beront)
Noël: Gyorsan zárja be!
Ivy: Jó estét, Mr. Coward!
Noël: Zárja be!! Ideáig üldözött hat átkozott gazfickó a premierről. Szembeköptek, ahogy kijöttem a
színészbejárón!
Ivy: Ó, nem tetszett nekik a darab?
Noël: Mélységes megvetéssel fogadták! Szegény Ivor nem heverte ki.
12trees: Bejelenthetem, Mr. Coward?
Noël: Nem, nem! Nem tudnék rájuk nézni! Hol van Lady Lavender?
Stokes: A szobájában, uram.
Noël: Menedéket keresek nála. (elindul fel a lépcsőn, Őméltósága robog ki a szalonból)
Őméltósága: Helló, Noël! Hallom, az előadás... (Sir Ralph is kirobog).. lezajlott.
Sir Ralph: Maga gazfickó, szemét volt! Szemét!
Noël: Ki ez a fickó?!
Sir Ralph: 500 fontot adtam erre a show-ra!
Őméltósága: Hogy meri inzultálni a vendégemet?!
Sir Ralph: Ő nem vendég! Színész!
Sir Kendall: Óh, itt vagy hát, Noël? Játszol nekünk egy adagot? Az a káplán zongorázhatna hozzá.
Noël: Nem, hat ökörrel sem húznának ki egy hangot se belőlem! Meldrum, legyen jó, küldjön fel a
lakájával két üveg pezsgőt Lady Lavender-hez!
Ivy: Jövök én is és beengedem!
Gróf: (12treeshez) Mondja meg neki!
12trees: Mr. Coward! Őfelsége, Borisz király szeretné kitüntetni a királyi Hattyú-renddel!
Noël: Óh, köszönöm, de ma már kaptam egy madarat.
Ivy: Mindenki olyan elkeseredett lesz! Egész éjjel várták! Mielőtt felmegy, nem mondhatna valami
szellemeset?
Noël: Óh, lássuk csak! Mit szólnának egy kis kiránduláshoz? (int és felmegy)
(Az úri közönség értetlenül nézi)
Stokes: Megkaptuk a kimenőnket, Ivy!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
14. rész - Segítsük az árvákat!

--(Konyha)--
Mabel: A fölső polcokat majd holnap csinálom meg.
Mrs. Lipton: Ha gyorsabban dolgoznál, befejezhetted volna ma!
Mabel: Igaz, Mrs. Lipton.
Mabel: (kinéz az ablakon) Oh, Mr. Pearson jött Eglin fűszerestől!
Mrs. Lipton: Gondolom, a pénzéért jön.
Stokes: Hozom a pénzes ládát.
Mrs. Lipton: Remélem maradt még benne pénz, Mr. Stokes!
Mr. Pearson: Jó napot mindenkinek, sajnálom, hogy késtem! A 8-as számban volt dolgom a sajtok
miatt.
Stokes: Üljön csak le, Pearson!
Mr. Pearson: Köszönöm.
Stokes: Nem kér egy pohárka sherryt?
Mr. Pearson: Nagyon szépen köszönöm, Mr. Stokes! Sherry-t és bort is árulunk, tudja.
Stokes: De nem Őméltóságának. Nagyon gyümölcsöző az együttműködésünk a St. James-beli Berry
testvérekkel.
Mabel: Ühm... De finom lehet!.. Amontillado, ugye?... Nem is emlékszem már, mikor ittam utoljára.
Mrs. Lipton: Van egy kis maradék barnasör a polcon, Mabel!
Mabel: Nagyon köszönöm, mindjárt elfogyasztom!
Mrs. Lipton: És amikor elmész, ne felejtsd itt a hideg zabkását, ami reggeliről maradt!
Mabel: Óh, köszönöm! A zabkása nagyon tápláló. Főként, ha már állt is egy kicsit. (Stokes-hoz) Mit
kell még csinálnom, uram?
Stokes: Lady Lavender éppen most fürdött. Sikálja ki a kádat!
Mabel: Remélem nem mosta meg a papagájt!
Mr. Pearson: Négy számla van nálam, Mr. Stokes! Ez az egész havi. 23 font 74-et tesz ki.
Mrs. Lipton: Igen, nálunk is ugyanannyi.
Stokes: Hö.. 5, 10, 15, 20, 21, 22, 23 meg hét, és egy fél cent.
Mr. Pearson: Köszönöm.
Stokes: A mi 5 %-unk ebből 1 font és három és fél penny! Ezt leveszem belőle.
Mr. Pearson: Nem hiszem, hogy a gazdám örülni fog neki, Mr. Stokes!
Stokes: Más fűszeresek is vannak!
Mrs. Lipton: Ha sokat morgolódik, Mr. Pearson, átszokunk Jackson-ékhoz!
Mr. Pearson: Ne, ne tréfáljanak velem, majd beszélek vele!
Stokes: Azt jól teszi. Ne felejtse, a hentes és a halárus 7 %-ot ad nekünk.
Mr. Pearson: Hússal meg hallal meg lehet tenni. Változik az ára. Majd csak megoldjuk valahogy.
Stokes: Biztos talál rá megoldást.
Mr. Pearson: Akkor a viszontlátásra és köszönöm a sherry-t!
Stokes: Ó, ha már a sherry-ről beszélünk, küldessen a főnökével két üveggel a legjobb márkából,
megkóstoltatom Őméltóságával!
Mr. Pearson: Majd beszélek vele.
Mabel: Nem lehetne három üveggel, mondja? (Pearson el)
Mrs. Lipton: Szó se lehet róla! Mr. Stokes azt mondja, mosd ki fönt a kádat, Mabel!
Mabel: Már megyek is!
Mrs. Lipton: És vigyázz, meg ne lássanak!
Mabel: Majd lepedőbe burkolózom és a falhoz simulok. (el)
Stokes: Jövök tizenkettővel, megadom, ha lesz egy 10 shillingesem, Blanche!
Mrs. Lipton: Ennél jobb ötletem is van! Mindet adja ide! Akkor marad még (számol) 73 font 7 és fél
penny, amivel tartozik, Alfred Stokes!
Stokes: (szenvedő arccal) Ha ezt akarja, Blanche!
Mrs. Lipton: Ezt, bizony! És megmondom, mit akarok még. Minden pennyt adjon meg, amivel
tartozik! Különben felmegyek és beszélek Őméltóságával, s ő levonja a béréből! Ha ugyan,
ki nem rúgja!
Stokes: Maga beszél velem így, Blanche?! Nem akarok hinni a fülemnek!
Mrs. Lipton: Ugyan, hallgasson, Alfred Stokes! Nem akarok több sztorit hallani a feleségéről, aki
nem akar elválni! A saját szájából akarom hallani! Szépen elhozza ide és én majd
elrendezem vele.
Stokes: A cirkusz nincs meg nélküle!
Mrs. Lipton: Óh! Ne hazudjon!
Stokes: De hiszen nem csak a trapézon szerepel! Ő az egyik kínai zsonglőr is! És ő szedi a belépti
díjakat is! Ez nagyon kis társulat!
Mrs. Lipton: Gondolom ő takarít ki az elefántok után is!
Stokes: Csak csütörtökönként, Blanche!
Mrs. Lipton: Hát most csütörtökön jöjjön el hozzám és beszélgessünk! Maga meg elkezdheti
visszafizetni a 73 fontomat, amivel tartozik!
Stokes: 73 font, hét és fél penny! Ne károsítsa meg magát, Blanche!

--(Pálmaház. Lady Lavender olvas, Teddy érkezik)--

Teddy: Aoh! Lady Lavender!
Lavender: Maga ki?
Teddy: Teddy.
Lavender: Teddy ki?
Teddy: George öccse vagyok!
Lavender: Óh, igen, hát persze! Maga az, aki mellettem ül a reggelinél és a szolgálólányokat
családanyákká teszi! Tegyen úgy, mint én: vágjon zabkását hozzájuk, sokkal kisebb gond!
Papagáj: Pudingklub! Pudingklub!
Lavender: Viselkedj rendesen! Szeretném, ha többet volnál a napon, nagyon sápadt vagy az utóbbi
időben és lógatod a fejed! Mindjárt hozok neked a májpiruláimból. (Teddy-hez) Nem kérne
maga is egyet belőlük? Úgy tűnik, szüksége lenne rá magának is, Mr....
hogyishívjákcsakna... ö... Tudja a lakáj, hogy itt van?!
Teddy: Teddy vagyok!
Lavender: Teddy ki?!!!
Teddy: Teddy Meldrum!
Lavender: Micsoda véletlenek vannak, a vejem neve is Meldrum! (el)
Papagáj: Csupa nyolcfontos! Csupa nyolcfontos!
Teddy: Miért nem mondasz valami hasznosabbat? Hülye vén tyúk! Hülye vén tyúk!
Papagáj: Szabaaad!
Teddy: Neem! Nem!
Papagáj: Nem-Nem-Ó-hallgass-szabaad! (Őméltósága érkezik a háttérben)
Teddy: Figyelj már rám! (tagoltan) Hülye-vén-tyúk! Hülye-vén-tyúk!
Őméltósága: Te meg mit csinálsz, Teddy?
Teddy: Beszélgetek a papagájjal.
Őméltósága: Ha befejezted, beszélnem kell veled.
Teddy: Áh, igazán? (Benyitnak a szalonba)
Őméltósága: Nem bízhatom másra, csak rád, Teddy!
Teddy: Megint bajban vagy?
Őméltósága: Tudod, Agatha és én barátságban vagyunk!
Teddy: Ha engem kérdezel, túlságosan is jóban.
Őméltósága: Ne viccelj, Teddy!
Teddy: Mondhatnám, puszipajtások!
Őméltósága: Ne légy közönséges! Tudod, mennyire kedves ő nekem! A tény az, aggódom miatta,
nem néz a szemembe mostanában.
Teddy: Melyikbe?
Őméltósága: Egyikbe se! A férje úgy gondolja, van valakije.
Teddy: Persze, hogy van valakije! Te!
Őméltósága: Nem, egy másik valakije! Emlékszel, azt mondtad, láttad Agatha-t a moziban egy
magas bajuszos fickóval.
Teddy: És azt hiszed, ő az a másvalaki? Ö... Mondta Ralph, hogy bajusza van?
Őméltósága: Azt nem említette.
Teddy: Ha Ralph úgy tudja, hogy nincs bajusza az illetőnek, ez azt jelenti, hogy KÉT másvalaki van!

--(Konyha. Mabel érkezik le egy vödörrel.)--

Mabel: Kész a fürdő, Mrs. Lipton! Nem mosta meg a papagájt, csak az ülőrúdját. Minden
madárpiszkos volt!
Mrs. Lipton: Jól van, Mabel. Hozd ki a cukrot a kamrából, Henry!
Henry: Igen, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: De ne nyalj bele!
Henry: Nem is álmodtam ilyet, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Ne gúnyolódj! ... Csúnyán mostad el a kanalakat! Tele van ujjlenyomatokkal!
(Mrs. Lipton nagy csörömpölve készíti a csészéket)
Henry: A porcelán sokat kibír, nem igaz?!
Mrs. Lipton: Nem fogom még egyszer mondani!! (tasli)
Henry: Jáááj!
Mrs. Lipton: Na, mi van ezzel a kannával?!... Óh! Miért nem forr már a víz?!
Henry: A gáz a hibás! Nem olyan már, mint régen volt! Azok a viktoriánusok bezzeg még tudták,
hogy mi a gáz, nem igaz?
Mrs. Lipton: Henry! Takarodj a mosogatóba és ne gyere ki, amíg nem mondom!!!
Henry: (elindul, de az ajtóból megkérdi) Akarja, hogy a sarokba álljak? (Mrs. Lipton egy pogácsát
dob felé. Mabel ugrik a lepattanóra.)
Mabel: Odateszem a hideg zabkásához. (Ivy ér le)
Ivy: Segíthetek magának valamit, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Igen! Menj be a mosogatóba és verd el Henry-t!!
Ivy: Mi rosszat tett?
Mrs. Lipton: Te se szemtelenkedj itt nekem!
Ivy: De hát nem is mondtam semmit!?
Mrs. Lipton: Nem, csak éppen készültél rá. Hol mászkáltál ennyi ideig?!
Ivy: Csak átöltöztem. Ma Mr. Stokes szolgálja fel a teát?
Mrs. Lipton: (csípőre tett kézzel) Ne említsd ennek az embernek a nevét előttem!... Ez a kötény
rettenetes!
Ivy: Igen, Mrs. Lipton! (kitrappol a mosogatóba, Mrs. Lipton fújtat tovább)

--(Mosogató)--
Ivy: Mrs. Lipton azt mondta, hogy verjelek meg, Henry!
Henry: (odatartja a fejét) Akkor verj!
Ivy: Hmm! Ne légy hülye. Mi történt vele? Borzasztó hangulatban van!
Stokes: Azt hiszem a papád miatt! Hallottam, hogy vitatkoznak.
Ivy: S miről?
Henry: Valami pénzről volt szó, meg hogy takarítani kell egy elefánt után.
Ivy: Ah!... Valami nem stimmel ebben, Henry! Tudom, hogy Apa tartozik neki, de nem értem, mi
köze ennek az elefánthoz!
(Wilson kapitány nyit be széles mosollyal)
Wilson: Jó napot! Nem késtem még le a teát?
Henry: (széles mosollyal) Nem, Mrs. Lipton épp most készült el vele.
Wilson: (széles mosollyal) Óh! Tudják, amíg kint állok a posztomon, annyira várom mindig ezt a
pillanatot! Igen, finom meleg konyha, a csésze, ami átmelegít, egy kedves mosoly és egy
szelet meggyes lepény! (benyit a konyhába, Ivy és Henry összebújva röhög a markába) Jó
napot, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: (a konyhából) Tűnjön el!!! (zárótűz alá veszi a kapitányt egy újabb pogácsával. Wilson
kapitány visszatér, nem érti)
Wilson: Ennek meg mi baja van? (Henry felszedi a berepült pogácsát)
Henry: Mabel-nek gyűjtjük a pogácsát.
Wilson: Hát, ha így fogad, inkább megyek a 6-os számba teázni. A süteményük egy költemény!... És
mondok még valamit! Mrs. Lipton meggyes lepénye már nem a régi! Határozottan
rosszabb! (el)

--(Konyha, felforr a víz a kannában a gázon)--

Mrs. Lipton: Óh, na végre! Éppen ideje már! (James érkezik) Hány óra van magánál, James? Már öt
perce fel kellett volna szolgálnia a teát!
12trees: Elnézést kérek, Mrs. Lipton! Csak, hogy informáljam: az órája öt percet siet! Továbbá,
 jóllehet, a teázás ideje általában négy óra, Őméltósága szeszélyét követve elcsúszhat előre-
hátra, amelyről engem értesít, de magát nem!
Mrs. Lipton: Hát én viszont nem alkalmazkodhatok Őméltósága szeszélyéhez, ahogy hívja, nekem
egy konyhát kell vezetnem!
12trees: Mr. Stokes-nak és nekem pedig egy egész házat, úgyhogy gondolja meg, mit beszél! Hol
van Ivy?
Mabel: A mosogatóban. Épp Henry-t veri.
Mrs. Lipton: IVY!!
(Ivy és Henry az ajtó mögött hallgatózik)
Ivy: (beesve) Igen, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Ivy, vidd föl a teát!
12trees: Ha nincs kifogása ellene, Mrs. Lipton, én döntöm el, hogyan szolgáljuk fel a teát odafent.
Legyen olyan kedves és helyezze a hozzávalókat az ételliftbe. Ivy és én felmegyünk, s az
ebédlőben várjuk, hogy felérkezzen. Érkezéskor majd mindent a tálcára helyezünk és által
visszük a szalonba, ahol felszolgáljuk a családnak. Gyere velem, Ivy! (Kimennek, Mrs. Lipton
mérgesen néz utánuk)
Mabel: Na most már tudja! (Mrs. Lipton fújtat továbbra is)

--(Étkező, 12trees és Ivy nyit be, a felvonóhoz mennek)--

Ivy: Óh, csodálatos volt, Mr. Twelvetrees! Imádom, amikor ilyen szigorú és parancsoló!
12trees: Köszönöm, Ivy.
Ivy: Mindig pontosan tudom, ha ilyen hangulatban van: Teljes magasságában kihúzza magát (James
kihúzza magát) hátraveti a fejét, úgy, hogy egyenesen az orrlyukába látok!
12trees: (nagy levegőt vesz) Tedd a terítőt a tálcára, Ivy, és ne hízelegj!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees!
12trees: Mit mondtál Mrs. Lipton-nak, hogy ilyen rossz hangulatban van?
Ivy: Én nem mondtam semmit! De az apám,... tudja kérem, úgy értem, Mr. Stokes, csinált valamit!
Tartozik neki azzal a pénzzel, és Henry úgy hallotta, ha nem fizet, Mrs. Lipton elmondja
Őméltóságának.
12trees: Jó. Remélem megteszi!
Ivy: Ó, ne legyen olyan kegyetlen, Mr. Twelvetrees!
12trees: Ez az egyetlen, ami észre térítheti, Ivy!

--(Szalon. Teddy a fotelben pihen, Őméltósága a kandalló előtt)--

Őméltósága: Eldöntötted már, hogy mikor esküsztök, Teddy?
Teddy: Nem. Mondtam már elégszer! Ne sürgess, George! (Poppy és Cissy érkezik)
Poppy: Miért nincs még itt a tea?!
Őméltósága: Hozzák már!
Teddy: Apátok már megint Madge Cartwright-tal nyúz!
Cissy: Elég régen eljegyezted már és még egy gyűrűt sem adtál neki!
Őméltósága: Nem várhatod el egy olyan lánytól, mint Madge, hogy örökké várjon!
Teddy: Miért ne?! Várt már eleget, 1912 óta!
Őméltósága: Ha nem lesz hamarosan gyűrű ennek a lánynak az ujján, el kell küldjelek Malaya-ba! És
 ha már a témánál vagyunk, itt az ideje, hogy ti is eljegyezzétek magatokat valakivel! Ezzel
vagy azzal!
Poppy: Ne legyél régimódi, Papa! Mennyivel jobb, ha eggyel több papírunk van és néhány szót
motyogunk az öreg pap előtt?
Cissy: Poppy-nak igaza van, Apa! Az emberek belerohannak a házasságba. Ki kellene próbálniuk
egymást először!
Őméltósága: Kipróbálni egymást?!
Teddy: Ez az!
Cissy: Kipróbáltad már Madge Cartwright-ot, Teddy bácsi?
Teddy: (zsigerből) Ááá, gyűlölöm a gondolatát is!!
Őméltósága: Cissy, de igazán!!!
Poppy: Pedig ő már nagyon kíváncsi rád! Egy kicsit becsípett a múltkor a Kit Kat Club-ban és azt
mondta, "Szeretném látni, milyen Teddy bácsikátok az ágyban, már alig várom, hogy
érezzem!". Hühühümmm!
Cissy: Kérhetne talán tájékoztatást néhány szolgálólánytól.
Őméltósága: Kérlek, lányok, ez gusztustalan!!! (12trees és Ivy érkezik a teával, a bejáratnál
csöngetnek) Áá, a tea!

--(Stokes ajtót nyit, Sir Ralph érkezik.)--

Stokes: Jó napot kívánok, Sir Ralph!
Sir Ralph: Lord Meldrum itthon van? Beszélnem kell vele, azonnal!
Stokes: Igen, a családja körében, éppen teázgatnak. Bejelenthetem?
Sir Ralph: Nem, négyszemközt kell vele beszélnem!
Stokes: Akkor fáradjon a dolgozószobába, Sir, én értesítem Őméltóságát a jöveteléről. Erre legyen
olyan kedves!

--(Szalon)--
Ivy: Nem kóstolná meg, Mrs. Lipton pompás meggyes lepényét, Mr. Teddy?
Őméltósága: Kóstold meg, Teddy! Igazán megnyugtató, bármi is történjék a világban, Mrs. Lipton
meggyes lepénye mindig ugyanolyan!
Ivy: Valaki azt mondta, már rosszabb, de én nem értek egyet vele!
12trees: Elég lesz, Ivy! (Stokes nyit be)
Stokes: Sir Ralph Shawcross szeretne beszélni önnel, uram!
Teddy: Mit tettél megint, George?
Őméltósága: Törődj a magad dolgával! Köszönöm, Stokes! (kimegy, utána Stokes. Kint, halkan.) Mit
akar?
Stokes: Nem bízik meg bennem, uram!
Őméltósága: És milyen hangulatban van?
Stokes: Rendkívül lesújtott, uram.
Őméltósága: Nála soha sem lehet tudni. Szelíd, mint egy bárány és hirtelen dührohamot kaphat.
Stokes: Akarja, hogy én is bemenjek magával?
Őméltósága: Nem, nem, nem! Ha vérengzővé válik, csengetek magáért! (elindul, de visszafordul,
elővesz egy botot. James jön ki a szalonból)
12trees: Parancsol vajon, Sir Ralph is teát?
Stokes: Ha igen, én nem szólok Mrs. Lipton-nak, nem amíg ilyen hangulatban van!
12trees: Hát ezért csak önmagát vádolhatja! Egy kismadár azt csiripelte, hogy ha nem adja vissza a
pénzt, amivel tartozik neki, Őméltósága valószínűleg új komornyikot keres és nem kell
messzire mennie! Csak egy gondom van! Be kell vétetnem egy kicsit az egyenruhájából.
Stokes: Jó. Egy tulajdonsága megvan hozzá: Maga egy gőgős disznó! (felnyúl a kalaptartóra,
koszossá lett ujját James ingébe keni) És piszokfolt van az ingén!
(Ivy is kijön)
Ivy: Mr. Twelvetrees! Csak nem veszekedtek Apával?
12trees: Nem jobban, mint máskor.
Ivy: Haaah! Piszokfolt van az ingén!
12trees: Uh! (elrobog)

--(dolgozószoba, Sir Ralph a kandallón lévő tárgyakat nézegeti, a szoba előtt Őméltósága erőt gyűjt
a belépéshez. A botot az ajtó mellé támasztja, benyit.)--
Őméltósága: Áááh-háh! Ralph! De örülök, hogy látlak! Nem parancsolsz egy szivart?
Sir Ralph: Nem, köszönöm, nem.
Őméltósága: Pedig nagyon jó! Tudod a burmai ültetvényemről származik, a bennszülött lányok a
combjukon sodorják. (mutatja) Így ni! (a szivar szétporlad) Persze, ők nem viselnek
nadrágot. A meztelen combjukon sodorják.
Sir Ralph: De azért, ugye nem fogod levetni a nadrágot, hogy bemutasd nekem?
Őméltósága: Persze, hogy nem! Nem kérsz talán egy kis teát?
Sir Ralph: Ó, nem, köszönöm.
Őméltósága: Italt?
Sir Ralph: Nem, nem, nem, nem, semmit! El kellett hozzád jönnöm, Meldrum, van tudod ez a
rettentő problémám.
Őméltósága: Óh, sajnálom, nem tudtam róla.
Sir Ralph: Nem, nem! Agatha! Folytatja a játékait! Persze tudom, hogy nem tehetsz róla, de úgy
értem, amióta megsebesültél a háborúban, amikor meglőttek, a... megsebesültél a
tüzérségnél, de bárhogy is, erre többet nem gondolok már!
Őméltósága: Ne is!
Sir Ralph: Hallottam, hogy beszél ezzel a fickóval a telefonban, kihallgattam. Tudom, hogy ez nagy
illetlenség, de olyan kétségbeesett vagyok, Meldrum (zsepi elő), annyira szeretem ezt a
nőt! (hüppögve leül)
Őméltósága: Honnan tudod, hogy még tart a dolog?
Sir Ralph: Egyfolytában "Drágám"-nak nevezte!
Őméltósága: Ez nem jelent semmit, Agatha mindenkit drágámnak hív!
Sir Ralph: De ő is vissza-drágámozta! Mégpedig olyan búgó hangon, hogy (utánozza) DRÁGÁÁM!
DRÁGÁÁM! DRÁGÁÁM!
Őméltósága: Fiatalember hangja volt?
Sir Ralph: Hát, úgy hangzott.
Őméltósága: Magas volt és bajuszos?
Sir Ralph: Az. (kapcsol) De hát a telefonban hallottam, te őrült! Bárhogy is! Mi köze ennek a
 bajuszhoz?
Őméltósága: Ó, a legtöbb fiatalember bajuszos most.
Sir Ralph: Nézz rám, Meldrum, mit látsz rajtam, ki vele, mit látsz? Gyerünk, mit látsz rajtam?
Őméltósága: (töpreng) Áh, borbélynál jártál!
Sir Ralph: Ne légy nevetséges! Egy olyan embert látsz, aki magasan hordta a fejét, a társadalom
megbecsült tagja volt! És mi lett belőlem? (újra sír) A szerelem és féltékenység érzelmes
áldozata! Ó, ez az én hibám! Soha nem lett volna szabad elvennem egy 20 évvel fiatalabb
nőt!
Őméltósága: Nálam 17 évvel fiatalabb.
Sir Ralph: És mi köze ennek az egészhez?!
Őméltósága: Egyáltalán semmi!
Sir Ralph: Hallottam, hogy megbeszélték, hogy találkoznak holnap fél négykor a parkban, a York
hercegének szobránál.
Őméltósága: Mi az ördög vonzza őket ahhoz a herceghez? Csak fel-alá járatta az embereket a
dombokon.
Sir Ralph: Ennek semmi köze az egészhez! Gyere velem és nézzünk szembe a fickóval! És ha nem
tud elfogadható magyarázatot adni, jól elnáspángoljuk!
Őméltósága: Én is?
Sir Ralph: Igen, együtt!
Őméltósága: Nem vagyok valami jó a náspángolásban!
Sir Ralph: Ne hagyj magamra, bízom benned, Meldrum!

--(Cirkusz, egy kínai zsonglőr tipeg a telefonhoz, a vonal másik végén Stokes)--
Myrtle: Halló!
Stokes: Halló, Myrtle?
Myrtle: Kivel beszélek?
Stokes: Én vagyok, Alf Stokes!
Myrtle: Hát figyelj rám, Alf, nem megyek vissza hozzád és kész!
Stokes: Nem, nem vagyok már a színpadon, Myrtle! Szolgálok!
Myrtle: Akkor meg mit akarsz, mindjár’ jelenésem van!
Stokes: Nagy bajban vagyok, segítened kell rajtam!
Myrtle: Te mindig bajban vagy!
Stokes: Találkozni akarok veled a Napsugár cukrászdában, szemben a művészbejáróval, holnap
délután, négykor! Kérlek, Myrtle, a régi idők emlékére, segítened kell rajtam, ne hagyj a
pácban!
Myrtle: Rendben, ott leszek. (leteszi)

--(Őméltósága szobája, James öltöztet)--

12trees: Ha ma este a klubjában vacsorázik, javasolhatnám, ne tűzzön ki szegfűt, ne nézzünk ki úgy,
mit Jack Payne!
Őméltósága: Jack... Jack Payne?
12trees: A tánczenekar vezetője, uram.
Őméltósága: Ja, ő! Attól nem tartok különösebben. (Stokes nyit be)
Stokes: Ah! Már majdnem teljesen kész, uram? Késik talán az órám?
Őméltósága: Nem, megkértem Jamest, hogy segítsen, mert volt hozzá néhány bizalmas szavam.
Stokes: Nem óhajt semmit tőlem, uram?
Őméltósága: Nem, azt hiszem, nem.
12trees: (vigyorral a fején) Bizonyosan rengeteg feladat vár még Mr. Stokes-ra, uram, ha nem gond,
hogy nélkülöznie kell!
Őméltósága: Ez nem gond. Elmehet, Stokes! (Stokes sebzett vadként el)
Őméltósága: Bárhogy is van, James, a tény az, hogy nem akarom cserbenhagyni Sir Ralph-et. De
nem szívesen mennék egyedül, Sir Ralph azt mondja, fiatal a fickó. Gondok adódhatnak.
Érti?
12trees: Magas, bajuszos fiatalember, uram?
Őméltósága: Ezt miért kérdi?
12trees: Hát, ezek a fiatalok gyakran ilyenek.
Őméltósága: Bármilyen is, szükségem lesz a messzelátómra.
12trees: Nem gondolja, hogy rendkívül gyanús kép lesz, ahogy hárman bujkálunk a bokorban?
Őméltósága: Valószínűleg igaza van. Hozza magával Ivy-t és tegyenek úgy, mint egy sétáló
párocska!
12trees: Ha nem veszi sértésnek, uram, nem szívesen udvarlok szolgálólányoknak.
Őméltósága: Igazán? Kérjen talán tanácsot az öcsémtől. Készen vagyunk. Ne feledje: 3:30'kor a
parkban, holnap délután, York hercegének szobránál!
12trees: Igen, uram! (James ki, kint Stokes áll)
Stokes: Búúú!
12trees: (szívéhez kap) Óh! Őrült! Mikor nő már be a feje lágya?!
Stokes: Biztos, hogy rengeteg feladat vár még Mr. Stokes-ra! Mondja, miben sántikál, James
Twelvetrees?
12trees: Törődjön a maga dolgával!
Stokes: Meséket mondott rólam és Mrs. Lipton-ról?
12trees: Nincs rá szükségem, a napjai meg vannak számlálva! Honnan teremti elő a 73 font, hét és
fél pennyt, amivel tartozik neki?
Stokes: A hét és fél megvan! (James el. Stokes hosszan néz utána)

--(Szalon. Gramofon szól, Poppy a kandalló előtt táncikál, Jerry italt tölt, Penelope Cissy ölében)--
Cissy: Siess már azzal a koktéllal, Jerry!
Jerry: Ez rendkívül időigényes munka!
Penelope: Mit készít nekünk?
Jerry: Motoros koktélt!
Penelope: Csináld jó erősre! (kuncog)
Poppy: Mit fogunk csinálni ma este?
Jerry: Mit szólnál hozzá, ha pókereznénk egy kicsit?
Poppy: Azt ne, mindig veszítesz és borzalmas vagy ruha nélkül.
Cissy: Honnan tudod, Poppy, talán kipróbáltad már?
Poppy: Ő próbálkozott vele, de én elzavartam.
Jerry: Ez nem igaz, Poppy! A szófa dőlt össze!
Cissy: Miért nem megyünk el a Boot & Britches Club-ba?
Poppy: Jól tudjuk, mi zajlik ott!
Penelope: Éjfél előtt nem, drágám!
Jerry: Oda engem nem engednek be!
Poppy: Menjünk le a rakpartra, kapjunk be egy sonkás tojást az egyik kis kávéházban, aztán üssük le
valamelyik rendőr sisakját!
Penelope: Nem hiszem, hogy Jerry megint a rendőrőrsön akarja végezni!
Jerry: Semmi gond, már folyószámlát nyitottam ott! (hülyén vihog, ahogy szokott)
Cissy: Unalmas. Nem csinálhatnánk valami hasznosat a változatosság kedvéért?!
Penelope: Jaj, ne! Már megint ez a hülye hangulata jön rá! Tudom, mit! Menjünk el a Savoy-ba és
cseréljük össze a cipőket a hálószobaajtók előtt!
Poppy: Ez már unalmas. Kénytelenek leszünk a Kit Kat Club-ba menni.
Cissy: És nem lesz ott Teddy bácsi Madge Cartwright-tal?
Poppy: Vagy vele vagy a szobalányával.
Jerry: Még mindig tart? (újabb hülye vihogás)
Cissy: Soha nem szakadt meg. Teddy imádja a nőt.
Poppy: Jól van, akkor a Sziromba megyünk! Rajta, hát, igyuk ki!

--(Park. Sir Ralph és Őméltósága a bokorban)—

Sir Ralph: Ott van a szobor! Add ide a messzelátót!
Őméltósága: Miért nem hoztad el a sajátodat?
Sir Ralph: Mert nem szokásom másokat meglesni.
Őméltósága: Én se szoktam.
Sir Ralph: De azért elhoztad!
Őméltósága: Jól van, adom!
Sir Ralph: Most nem kérem, köszönöm.
Őméltósága: Ó, az ég szerelmére!
Sir Ralph: Bárhogy is, a leselkedés nem érdekel. Sokkal jobban izgat, hogy elverhessem! Ez ki?
Őméltósága: (távcsőbe néz) Azt hiszem, nem Agatha.
Sir Ralph: Hadd nézzem én is. (elkapja Meldrum-ostul a távcsövet) Lennél szíves elvenni az orrodat
a fülemből?
Őméltósága: Nem tudom, a szíj akadályoz.
Sir Ralph: Miért nem vettél hosszabbat?
Őméltósága: Akikkel érintkezem, saját messzelátójuk van.
Sir Ralph: Olyan sznob vagy, Meldrum!

--(Park, Ivy és James tűnik föl)--

12trees: Igen, itt jó lesz! (leül egy padra) Innen mindent pontosan láthatunk majd! (Ivy vigyorogva
melléül, James odébb araszol) Ne olyan közel, Ivy!
Ivy: Azt hittem, úgy kell tennünk, mint egy fiatal szerelmespár.
12trees: Ez Őméltósága utasítása volt!
Ivy: Ah, értem már! Csak egy vagy két napig tartson az egész! Ez az a szobor?
12trees: Igen, ez az, Ivy, York hercege.
Ivy: Ő volt az, aki 10.000 embert vezényelt?
12trees: Igen, azt hiszem, igen, Ivy.
Ivy: És egy dombra kellett föl-le menni?
12trees: Igen, ez igaz, Ivy.
Ivy: Miért állítottak neki szobrot?
12trees: Valószínűleg valami mást is csinált.
Ivy: Úgy érti, amikor a domb tövébe értek?
12trees: Így igaz.
Ivy: Hmmm. Gondolom, nagyon magas domb volt és kötelet kellett használniuk!
12trees: Ivy! Azért vagyunk itt, hogy figyeljünk. Hagyjuk a fecsegést!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees! Nincs egy kis kenyere?
12trees: Mi az ördögnek kell?!
Ivy: A galambokat etetni.
12trees: Ne bátorítsd őket!
Ivy: De hát olyan éhesnek látszanak! Van néhány szem savanyú cukrom! Jaj, nem, túl kemény lenne
a galamboknak! Nem kér egyet?
12trees: Nem, köszönöm.
Ivy: Jó. Megőrzöm későbbre, még örülni fogunk neki! (hangutánoz) Hruuuuu! Gruuú! Ahááá! Látta
ezt, Mr. Twelvetrees? Mind felkapták a fejüket! (Mr. Twelvetrees egyre jobban szenved)
Háááp! Hááá-hááháááp! (bökdösi) Nézze ezt a kacsát, visszafordult! Áááá, olyan jól
szórakozunk itt! A pacsirtát is tudom utánozni. (2x2 ujj a szájba és fütyülni próbál, rosszul)
12trees: Á, elég volt, Ivy!!! Ne csináld ezt még egyszer!!!
Ivy: Bocsánat.
12trees: Hallgass ide, Ivy, nem azért jöttünk, hogy jól szórakozzunk! Őméltósága utasítására
vagyunk itt, ha netalán gáz lenne!
Ivy: Mi?!
12trees: Rendbontás. A jelenléted célja, hogy ÉN normálisnak tűnjek és hogy figyelj! Hát ülj
nyugodtan, tedd a kezedet a térdedre és FIGYELJ! (Ivy rábazsalyog) Ne engem, te lány, a
szobrot! (Ivy a szoborra koncentrál, James felnyomja az állát) És csukd be a szád! (sóhaj)

--(Park, Teddy és Rose tűnnek fel, kéz a kézben)--

Teddy: Óh, Rose! El sem tudod képzelni, milyen csodálatos ez a néhány lopott pillanat veled itt a
parkban.
Rose: Óuu! Sajnos Fifi csak lassan tud járni. Olyan rövid a lába!
Teddy: Ó, üljünk le valahová!
Rose: Ó!

--(Park, 12trees meglátja a közeledőket)--

12trees: Ivy! Ha nem tévedek, az ott Mr. Teddy!
Ivy: Hah! Biztos benne? (hunyorog) Miss Cartwright-tal van?
12trees: Nem, hanem Rose-zal. Nem szabad meglátniuk!
Ivy: Akkor gyerünk a bokrok közé, gyorsan! (berobognak a pad mögötti bozótba)
--(Park, Meldrum és Ralph a fa mögött)--
Őméltósága: Nem látsz semmi gyanúsat?
Sir Ralph: Nem... Egy pillanat, hiszen ez az öcséd!
Őméltósága: MI?! (átveszi a távcsövet)
Sir Ralph: De nem Madge Cartwright-tal van. Vagy tévedek?
Őméltósága: Nem, ez nem Madge!
Sir Ralph: Úgy néz ki, mint egy cselédlány. Ki ez a nő?
Őméltósága: Egy nevelőnő.
Sir Ralph: Minek az öcsédnek egy nevelőnő?
Őméltósága: Gyakran megbotlik, a háború, tudod. Egy srapnel szilánk fejen találta.
Sir Ralph: Óh, a szegény fickó! A családotoknak igazán kijutott! Őt az egyik végén, téged a másikon!

--(Park, pad)--
Teddy: Átkozottul vonzó vagy így! Itt üldögélünk, eteted a galambokat, a repedt kezeddel és a
fénylő arcoddal.
Rose: Uuúú! Köszönöm, Mr. Teddy!
Teddy: (sóhaj) Komolyan pácban vagyok, Rose! Ha nem veszem el az úrnődet, a bátyám összepakol
és elküld a gumiültetvényére Malaya-ba.
Rose: Óh, hol van Malaya?
Teddy: Áh, átmegyünk a Szuezi Csatornán, elmegyünk India mellett és aztán egy kicsit balra.
Rose: Nagyon bonyolultnak hangzik.
Teddy: Nincs ok aggodalomra! A hajó parancsnoka tudja, hol van! Rose, gyere velem!
Rose: Óóóh! Én kalandosz szerelmem! A világ végére is követném!
Teddy: Hát ez a világ végén van!
Rose: Nem érdekel!
Teddy: Engem se nagyon! Egy kunyhóban élünk majd a dzsungelben.
Rose: És parketta lesz benne? Utálok padlót fényesíteni!
Teddy: Ugyan, az nem lesz!
Rose: Tudja, mi jár a fejemben? Ha felesége leszek, soha többé nem kell cselédruhát hordanom!
Teddy: Hát... ö… talán reggelente jó lenne!

--(Park, Meldrum-ék a fa mögött)—

(A távcsőben Agatha tűnik fel)
Őméltósága: Óh, ott van ő! (egy férfi érkezik) Jóságos ég, ez lenne ő?!
Sir Ralph: Van bajusza?
Őméltósága: Igen. És szakálla is.
Sir Ralph: Úgy néz ki, mint Walter nagybátyám.
Őméltósága: Mit keres ő itt?
Sir Ralph: Már meghalt.
Őméltósága: Akkor jó.
(Frissebb kiadású, gigerli téglabudi tűnik fel)
Sir Ralph: Ez ő! Gyerünk, Meldrum, verjük el!
Őméltósága: De még nem csinált semmit!
Sir Ralph: Nézd csak, hogyan ölelgeti, csókolgatja! Disznó, paráználkodó! (üvölt) Kéjenc! Nézd,
gyerünk, Meldrum! (kicsörtet a bokorból, majd a szívéhez kap) Óóooh! (eldől)
Őméltósága: Mi bajod van?
Sir Ralph: A mellkasom. A sokk okozta!
Őméltósága: Kigombolom a gallérodat!

--(Park, Teddy-ék a padon)--

Teddy: Jóságos ég, a bátyám! Nem szabad meglátnia!
(Rose fejére húzza a papírzacskót, fogja a kutyát és Rose-t, megindul, mint a veszedelem, Rose
szinte lobog mögötte. James és Ivy előjön a bokorból.)
Ivy: Mr. Twelvetrees! Miért fojtogatja Őméltósága Sir Ralph-et?
12trees: Nem érdekes. Gyerünk, Ivy!

--(Park, Sir Ralph a földön fekve nyög, 12trees érkezik Ivy-val)--

12trees: Mi okoz gondot, uram?
Őméltósága: Sir Ralph rohamot kapott. Nem boldogulok ezzel az inggel, segítsen, maga jobban ért
ezekhez a gallérokhoz.
12trees: Igen, uram. (Ralph-hez) Kérem, feküdjék nyugodtan.
Sir Ralph: Te disznó! Hogy mered nyalogatni a feleségemet?! (inzultálni próbálja James-t)
12trees: Kérem, nyugodjék meg, uram, összetéveszt valakivel!
Sir Ralph: Ilyenkor mind azt mondja!
Ivy: (Retiküljével klopfolja Sir Ralph-et) Ne üsse már Mr. Twelvetrees-t!

--(Park, a közjátékra felfigyel egy rendőr, Wilson kapitány az, a sípjába fúj)--
Wilson: Abbahagyni! Abbahagyni!! Egy királyi park békéjét zavarják meg. Óh, maga az, Méltóságos
úr? Molesztálja ez az ember? (mutat a földön heverő Sir Ralph-re)
Sir Ralph: Úgy nézek ki, mint aki molesztálja?
12trees: Szívszélhűdést kapott!
Ivy: Adjon neki mesterséges légzést!
Wilson: De hát nem vízbe fúlt! Az a vízbefúltaknak kell!
Őméltósága: Vegye le a nadrágját!
Wilson: Óh, ne, kérem! Királyi parkban azt ne, ha nincs ellene kifogása.

--(Cukrászda)--
Stokes: Kaphatnék még lekvárt és tejszínt, kérem?
Miss Potter: Azonnal.
Myrtle: Látom, a gyomrod még a régi, Alf!
Stokes: Emlékszel azokra a pompás Devonshire-i tejszínes teákra, amiket ittunk, mikor a nyugati
parton dolgoztunk együtt? (kuncog)
Myrtle: Én csak arra emlékszem, hogy ott állsz a reflektorfényben és a kések röpülnek felém.
Stokes: Csak egyszer találtalak el!
Myrtle: Óh, majdnem levágtad a fülemet!
Stokes: Na, ne túlozz, Myrtle, csak a csücskét találtam el!
Myrtle: Hát, hála Istennek, ilyen kockázatnak nem vagyok többé kitéve, most már biztonságban
vagyok!
Stokes: Mit? Jasper Lemont-tal és Tiszta Mágiájával?!
Myrtle: Gúnyolódhatsz, Alf, de Jasper tökéletes úriember! Amikor turnézunk, mindig egyágyas
szobát foglal.
Stokes: Én is egyágyast foglaltam!
Myrtle: De ő kettőt foglal!!
Stokes: De azért az a fűrész ott bent a dobozban, elég kockázatos!
Myrtle: Ó, ez csak trükk! Jasper megmutatta mit csináljak. Fél órát tanított rá és már tudtam a
lényeget! És amikor benne vagyok, (mellére mutat) nem bántja a két felső rekeszt!
(megérkezik a tejszín)
Stokes: (félre) Köszönöm. (Myrtle-höz) Figyelj rám, Myrtle, nem nagy dolog! Csak fél órádba fog
kerülni. Bemutatlak Mrs. Lipton-nak, mint a feleségemet, és bármit is mondjon, te azt
mondod, nem akarsz elválni.
Myrtle: Miért nem mondod meg neki, hogy nem akarod elvenni?
Stokes: Nem lehet! Ha ezt teszem, felmegy Lord Meldrum-hoz és elmondja, hogy tartozom neki!
Myrtle: Ó, Alf, nekem nincs szívem átverni egy szegény öregasszonyt, aki beléd szeretett. Bár csak
az Isten tudja, hogy miért?!
Stokes: Ne mondd ezt, Myrtle! Te is szerettél!
Myrtle: Igen, de akkoriban még fiatal és csinos voltál! Tíz perc alatt kivasaltam a nadrágodat. Most
legalább egy óráig tartana!
Stokes: Ne légy kegyetlen, Myrtle! Nagy nyomás nehezedik rám. Nem csak rólam van szó, a
lányomról is. A kis Ivy-ról. Jó állásban vagyunk mindketten. Van mit ennünk és fedél van a
fejünk felett. És ne felejtsd el, több, mint hárommillió ember van munka nélkül!
Myrtle: Na, jól van! Ivy kedvéért megteszem. Mindig is sajnáltam azért, hogy te vagy az apja.
Stokes: Mindent megtettem érte, Myrtle.
Myrtle: Ó, azt én nagyon jól tudom! De van egy bökkenője ennek a te tervednek, Alf. Ivy, hála
istennek, ismeri az édesanyját, ki fog derülni a csalás.
Stokes: Gondoltam erre is. Ha vasárnap délelőtt jössz, mind a templomban lesznek!
Myrtle: És hány órára legyek ott?
Stokes: Pontosan 11-kor!
Myrtle: Jól van hát! Most mennem kell, próbálni fogunk, Jasper mutat nekem valami újat a
dobozban. Csaó! (el)
Stokes: Megkaphatnám a számlát?
Miss Potter: Ó, igen, természetesen! Remélem, ízlett a tea. Sajnálom, hogy nem adhattam több
fajta süteményt, de a társam néhány napja szó nélkül itt hagyott! Fél éjszakát sütéssel
töltöttem. Nem hiszem, hogy sokáig bírom így.
Stokes: Nem tudja a süteményt megrendelni valahol?
Miss Potter: Nem. Házi készítésűnek kell lennie és én olyan ügyetlen vagyok. Amikor meggyes
lepényt készítek, az összes meggy lesüllyed az aljára.
Stokes: Tudja, mit? Ebben, lehet, hogy segíteni tudok magának. (vigyorog)

--(Konyha. Mrs. Lipton tésztát nyújt. Csengetés, Henry jön a mosogatóból)--

Henry: Valaki csönget.
Mrs. Lipton: Jézus! Most aztán ki fogja kinyitni?
Mabel: Én nem mehetek, túl szegény vagyok, engem nem láthatnak meg! (csengő szól)
Mrs. Lipton: Hmm! Neked kell kinyitnod, Henry!
Henry: (Ledobja a kéztörlő rongyot) Jó tapasztalatszerzés ez nekem!

--(Szalon, Cissy és Poppy ejtőzik, a csengő ide is behallik)--

Poppy: Már harmadszor szól a csengő. Hol van a személyzet?!
Cissy: Miért nem mész és nyitod ki magad?
(A csengő ismét szól, Poppy lecsapja az újságot, kimegy. Henry érkezik gombolkozva.)
Poppy: Henry, miért nem nyitott ajtót?
Henry: Mert még nem értem oda.
(ajtót nyit, Őméltósága, Ivy, 12trees, Wilson kapitány vonulnak be. Sir Ralph 12trees és Wilson
kapitány karjaiban)
Őméltósága: Vigyék föl a vendégszobába! Ivy! Hívja a doktort azonnal!
Ivy: Igenis, uram!
Sir Ralph: (jajgat) Finomabban foghatna!
12trees: Bízza csak rám magát, uram! (Mrs. Lipton a lépcső aljáról figyeli a menetet)
(Őméltósága bevonul a szalonba, Poppy utána)
Poppy: Apa, mi az ördög történt?
Őméltósága: Aggodalomra semmi ok, Sir Ralph valamiféle rohamot kapott.
Cissy: De miért hoztátok ide?
Őméltósága: A parkban voltunk. Mérföldekre lakik onnan. (Ivy és Henry be)
Ivy: Bocsánatot kérek, mi a doktor telefonszáma?
Cissy: Ne izgulj, Ivy! Majd hívom én. Mi az ördögöt csináltatok a parkban együtt?
Őméltósága: Nincs idő belemenni! Hívd a doktort! Henry, fogd a kalapom!
Henry: Igen, uram (már van két kalap a kezében, fejére kapja Wilson kapitány sisakját, kimegy.)

--(Konyha. Mabel van lent egyedül, Stokes érkezik.)--

Stokes: Hol van Mrs. Lipton?
Mabel: Megnézi mi van. (Stokes bemegy a kamrába)... Emberek százai lepték el a házat. (Kijön egy
fémdobozzal) Maga meg hová megy Mrs. Lipton meggyes lepényével?
Stokes: Ne törődjön vele! Egy szót se róla senkinek! Tudja mit? Hazaviheti ezt az almahéjat itt.
(kimegy)
Mabel: Az finom lesz.

--(Vendégszoba. Sir Ralph az ágyban. Wilson kapitány és 12trees takarja)--

12trees: A doktor hamarosan megérkezik, uram. És utasítottam a szobalányt, hogy hozzon egy
melegvizes palackot.
Wilson: Nem kéne levennünk róla a nadrágot?
Sir Ralph: Miért karja mindenki lehúzni rólam a nadrágot? (Őméltósága nyit be)
Őméltósága: Hogy érzed magad?
Sir Ralph: (feltápászkodik) Már jobban! Köszönöm, hogy ennyit törődsz velem, Meldrum, derék
 fickó vagy!
Ivy: Itt a melegvizes palack.
12trees: Tedd csak Sir Ralph lábához!
Ivy: Még mindig rajta van a nadrágja!
12trees: Tudjuk, Ivy!
Őméltósága: Mi a gond?
12trees: Csak Ivy megjegyezte, hogy Sir Ralph még mindig nadrágban van.
Őméltósága: Akarod, hogy levegyük rólad a nadrágot?
Sir Ralph: (kínjában hörög)
Wilson: Már fölajánlottuk, hogy lehúzzuk róla, uram, de hallani sem akar róla.
Sir Ralph: Óh!

--(Cukrászda. Termékbemutató)--
Stokes: Mit szól hozzá?
Miss Potter: Egészen kiváló! És a meggy nem süllyedt le az aljára! Bárcsak tudnám a titkát!
Stokes: Áh! Meg fogom mondani. És most, (számol) két meggyes lepény naponta, hetente hat nap,
az tizenkettő. Házi lekvár, eper, sárgabarack, ribizli és szilva. Egy tucat mindegyikből...
Miss Potter: De hát ez rengeteg!
Stokes: Majd elfogy! (jegyzetel) Négy doboz habcsók, csokoládés keksz, puncsos és tejszínes
tortaszeletek, áh és rumbaba! Az annyi, mint öt font! Öt font. És a pénzt előre kérném.
Miss Potter: Nem drága ez egy kicsit?
Stokes: A legfinomabb hozzávalókból készülnek! Persze, ha olcsóbb süteményt akar,
megpróbálhatja másutt.
Miss Potter: Ó, nem, nem ez így nagyon jó lesz! (lehajol, pénzt vesz elő) Egy, kettő, három, négy, öt.
Stokes: Köszönöm. (veszi a kalapját)

--(Szalon)--
Őméltósága: Ez borzasztó, borzasztó!
Teddy: Mit mondott a doktor, hogy van Ralph?
Őméltósága: Nem tudom, még fönt van Agathával. De a lényeg az, hogy mit csinált a parkban azzal
a fiatalemberrel.
Teddy: Volt a fickónak bajsza?
Őméltósága: Ne kezdd előröl! És mit kerestél te ott Madge Cartwright szobalányával?!
Teddy: Ennek semmi köze hozzád!
Őméltósága: Dehogy nincs! Sir Ralph meglátott, ki kellett találnom valamit. Azt mondtam, ő a
nevelőnőd.
Teddy: Mi az ördögnek nekem nevelőnő?
Őméltósága: Azt mondtam, dilis vagy és mindig megbotlasz.
Teddy: Háá! A fenébe is! Tudod, hogy milyen Ralph! Holnap az egész Klub erről beszél majd.
Őméltósága: Ne légy ilyen buta!
Teddy: Már pedig, így lesz! Csak egy szót hallott és másnap egész London tudta, hogy meglőttek a
tüzérségnél!
(Ivy érkezik)
Ivy: Elnézést, uram, Lady Agatha szeretne önnel beszélni. Az ebédlőbe vezettem, mert Miss Poppy
és Mr. Stokes vannak a szalonban a doktorral és éppen whiskyt isznak. Wilson kapitány a
konyhában van s egy csésze teát iszik. Mr. Twelvetrees a Buckes (sic!) patikába ment
gyógyszerért és Sir Ralph elszundított. Őméltósága pizsamakabátja van rajta, de még nem
hagyta, hogy levegyük a nadrágját.
Őméltósága: Ez a rossz szokása még Eton-ből ered. (kimegy)
Ivy: Óh, Mr. Teddy! Miss Cartwright szobalánya, Rose járt itt, és négyszemközt akart beszélni
magával, de nem volt több szobánk, hát azt mondtam, jöjjön vissza holnap. (bókol és
kimegy Teddy döbbenten néz utána)

--(Ebédlő. Lady Agatha egy széken, Őméltósága nyit be)--

Agatha: George, drágám!
Őméltósága: Mit mondott a doktor, Agatha?
Agatha: A szívére gyanakszik. Három napig mozdulatlanul kell feküdnie. Nem kelhet fel.
Őméltósága: Értem. De nem akarok kertelni. Mindketten láttuk a parkban azzal a fiatalemberrel!
Agatha: Milyen fiatalemberrel?
Őméltósága: Azzal, amelyik bajuszt visel.
Agatha: Óóó, vele?
Őméltósága: IGEN, VELE!!!
Agatha: Biztosításokat árul.
Őméltósága: Parkban?
Agatha: Tudja, ez titok, életbiztosítást kötöttem, Ralph nevére.
Őméltósága: De hát átölelte!
Agatha: Nem, csak megakadályoztam, hogy el ne essék. Ő is volt a háborúban, légnyomást kapott.
Őméltósága: Kart karba öltve sétáltak el!
Agatha: Csak támogattam!
Őméltósága: (elbizonytalanodik) Egy szavát sem hiszem el!
Agatha: Oh, George! Imádom, amikor dühös! Öleljen át kérem és csókoljon meg!
Őméltósága: Ó, igen!... Nem, nem, nem! Mit teszek? Szent Isten! Én itt csókolgatom, míg a férje
betegen fekszik a házamban! Mi is üthetett belém?! Most mit fogunk csinálni?
Agatha: Nagyon egyszerű. Beköltözöm ide Ralph-hez. Adok neki egy kis altatót és amint
elszunyókál, lábujjhegyen átosonok magához.
Őméltósága: Jóságos ég! Maga milyen ravasz! De nem tudok ellenállni!
Agatha: Nem? (összecsókolóznak)
Őméltósága: Inkább nagy altatót! (összecsókolóznak ismét)

--(Mrs. Lipton szobája. A tükör előtt "szépítkezik". Alf settenkedik fel a lépcsőn. Bekopog)--
Mrs. Lipton: Ki kopog?
Stokes: Én vagyok, Blanche!
Mrs. Lipton: Menjen el, látni se akarom!
Stokes: Hoztam valamit magának, Blanche!
Mrs. Lipton: Megtarthatja, nekem nem kell! (Stokes bedugja az ajtó alatt a pénzt. Mrs. Lipton
kinyitja az ajtót) Alf! Mi ez?
Stokes: Egy kis része annak, amivel tartozom. És minden héten ugyanennyit kap, amíg vissza nem
fizetem.
Mrs. Lipton: Ez hihetetlen!
Stokes: És mondok még valamit! Vasárnap idejön a feleségem és mindent szépen
megbeszélhetünk.
Mrs. Lipton: Nem hiszek a fülemnek, Alf Stokes!
Stokes: Ez itt a gond. Mindig a legrosszabbat gondolja rólam. Ezzel nagyon sért, Blanche, mert
mélyen belül én tisztességes vagyok.
Mrs. Lipton: Akkor miért lopta el a meggyes lepényemet?
Stokes: Én nem loptam el, az árváknak vittem.
Mrs. Lipton: Milyen árváknak?
Stokes: Üljön le és mindent elmesélek. (leülnek, mesélni kezd) Éppen a Battersea-hídon sétáltam
át...
Mrs. Lipton: A Battersea-hídon?
Stokes: (indignálódva) Igen, a Battersea-hídon…

--(Konyha, másnap)--
Stokes: (mese folytatódik)... és lenéztem és ott volt az a két kölyök, tüzelőnek valót keresett a
sárban. Látniuk kellett volna a hidegtől pirosra csípett arcukat!
12trees: Ez tegnap délután volt?
Stokes: Igen.
12trees: A parkban jártunk tegnap, ritka meleg volt!
Stokes: Kegyetlen szél fú a hidak alatt!
Ivy: Igen, ha csurom víz az ember, akkor csak úgy belereszket.
Stokes: Igazad van, Ivy. Mindenesetre segítettem nekik elcipelni a fát az árvaházba, ahonnan jöttek.
Egy magas, öreg kőépület ez, belehasított a szívembe a puszta látvány is. Alig valami
bútorzat, csak néhány ócska fapad és gyalulatlan asztal.
Ivy: Úgy hangzik, mint a Twist Oliver!
Stokes: Igazad van, Ivy. Éppen teaidő volt. Látni kellett volna szegény kölyköket, ahogy ott ültek
sorban, margarinos kenyérdarabokkal és teás köcsögökkel a kezükben.
Ivy: Semmi lekvár?
Stokes: Semmi.
Ivy: Semmi sütemény?
Stokes: Semmi, Ivy. És azok a kis vaságyak! Vékony, szakadt matracokkal és szegényes takarókkal…
12trees: (szkeptikusan) Szóval körbevezették.
Ivy: Biztos szíves népek irányítják.
Stokes: Mindent megtesznek, Ivy. Én együtt érzek velük. Hát gyorsan visszarohantam és fogtam
Mrs. Lipton egyik meggyes lepényét, látniuk kellett volna a kis arcocskájukat, mikor
elosztottam közöttük!
12trees: És hány árva volt ott?
Stokes: Óh, nem tudom! Ötven? Hatvan?
12trees: Egyetlen meggyes lepény hatvan árvának! Mihez kezdett? Csodát tett talán?
Mrs. Lipton: Óh, hát maga gúnyolódik! Csodálkozom magán, James!
Stokes: Én egyetértek magával, James! El kell ismerjem, nagyon aprókára kellett vágnunk a
meggyes lepényt. Nem jutott több egynek egy teáskanálnyinál. Meg egy negyed meggy.
Ivy: Elosztottad közöttük? Hát ez igazán rendes! A meggy a legfinomabb benne!
Mrs. Lipton: Ne szakítsd mindig félbe Mr. Stokes-t, Ivy!
Stokes: Nem, ne szakíts félbe, Ivy! Az egyik kiskölyök felemelt egy szem meggyet - arcának
kifejezése halálom napjáig kísérteni fog -könnyek csurogtak végig az arcán, úgy mondta:
"Nézze, uram, egy EGÉSZ meggy!"
Ivy: Azt hittem, felosztottad közöttük!
Stokes: Ez még az előtt volt, hogy felosztottam volna! Bárhogy is, azt mondtam, ezt nem lehet!
Egész este ez járt a fejemben, míg a vacsorát szolgáltam fel. Tudtam, hogy képtelen leszek
így elaludni, hát, mielőtt lefeküdtem volna, elmondtam Mrs. Lipton-nak, aki biztosított
róla, hogy kapnak az árvák lekvárt és süteményt az elkövetkező három hónapban.
12trees: Mrs. Lipton megígérheti, hogy elkészíti a süteményt, de ki fogja fizetni a hozzávalókat?
Nem leszek társuk abban, hogy megkárosítsuk Őméltósága éléstárát!
Mrs. Lipton: De hiszen mi már gondoltunk erre, James! Az első dolgunk volt ma reggel, hogy
fölmentünk Őlordságához, aki azt mondta, ez a legkevesebb, amit ezekben a nehéz
időkben megtehet értük.
12trees: Hogy hívják az árvaházat?
Stokes: Nem tudom. Szent, valami ilyesmi.
12trees: És hol van?
Stokes: Nem kéne megterítenie az asztalt ebédre, James?
Ivy: (csészét lerak) De igen, menjünk, Mr. Twelvetrees! (Henry be egy ládával)
Henry: Mr. Pearson jött a fűszerestől. Rengeteg mindent hozott.
Mr. Pearson: Jó napot mindenkinek! A többi még kint vár. Mihez fognak kezdeni, cukrászdát
nyitnak?
Mrs. Lipton: Mind az árváknak lesz!
Mr. Pearson: Épp időben érkezett még tegnap este, Mr. Stokes! Hatkor zárunk!
12trees: Ezt mind tegnap este hatkor rendelte?
Stokes: Így igaz!
12trees: Mielőtt beszélt volna Mrs. Lipton-nal és Őlordságával?
Stokes: Tudtam, hogy ők nem hagynak cserben.
12trees: Segíts megteríteni az ebédhez, Ivy! (ki)
Ivy: (Kezet csókol Stokes-nak) Igen, Mr. Twelvetrees! (kint James még mindig fújtat)
Ivy: Óh, hát nem csodálatos apám van nekem? Arany szíve van, még ha szőrösnek látszik is néha!
12trees: Valami nagyon gyanús ebben az egészben, Ivy! Ha ezek a sütemények az árvákhoz jutnak,
én megeszem a kalapomat! (el)
Ivy: (Fohászkodik) Óh, kérlek, csak most az egyszer, engedd, hogy apám igazat mondjon!... (szemét
nyitja, elbizonytalanodik)... Nem biztos, hogy meghallottad.... (el)

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
15. rész - Aktuális ügyek

--(Konyha. Mrs. Lipton teát készít. Ivy érkezik le)--

Mrs. Lipton: Ivy! Ez a tálca a vendégszobáé. Az, amin két csésze van, Sir Ralph-é és Lady Agatha-é.
Ivy: Igen, Mrs. Lipton! Lássuk csak! Ez itt Miss Cissy-é, ez meg Miss Poppy-é.
Mrs. Lipton: Nem hiszem, hogy megisszák. Legalább négy óra volt, mikor megjöttek. Óriási
ajtócsapkodás volt és valami borzalmas viháncolás. Felébredtem rá.
Ivy: Meddig marad még Sir Ralph nálunk?
Mrs. Lipton: A doktor azt mondta, még legalább három nap. Azt hiszi, a szíve okozhatta a bajt.
Ivy: Igazán kedves Lady Agatha-tól, hogy ő is ideköltözött, így gondját viselheti, nem igaz?
Mrs. Lipton: Oh. (válasz nincs, Alf és James érkezik)
Stokes: ’Reggelt, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Jó reggelt, Mr. Stokes! Ó, Mr. Twelvetrees, egy levél vár magára. Azt hiszem, Miss
Poppy kézírása.
Stokes: Egy levél a ház kisasszonyától a lakájnak? Lehet, hogy szerelmes költemény?
12trees: Ez nem nagyon humoros, Mr. Stokes! (bontja izgatottan)
Stokes: Egy font? Talán a nyújtott szolgáltatásokért?
12trees: (sziszegi) Tudja meg, Mr. Stokes, hogy igen távol van a valóságtól!
Stokes: Jól van. Akkor meg mit akar?
12trees: Tegnap éjjel defektet kapott a kocsi. Azt kéri, cseréljem ki a kereket és vigyem a kocsit a
garázsba, mielőtt Őméltósága meglátná.
Stokes: Jó! (vállára dobja a kötényt) Csinálja meg!
12trees: De, hisz nem értek semmit a kerékcseréhez!
Stokes: Akkor megtartom az első leckét. (Kiveszi James kezéből a bankjegyet) Egy font mindegyik.
Ivy, ma te viszed föl a teát! Henry! Te meg mit csinálsz?
(Henry egy halom cipővel jön be a mosogatóból)
Henry: Hat pár cipőt kell kitisztítanom.
Stokes: Segíts Ivy-nak felvinni a reggeli teát!
Henry: Igen, Mr. Stokes!
(Stokes és 12trees mennek)
Mrs. Lipton: Ivy, tedd a tálcákat az ételliftbe.
Ivy: Igen, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Henry! Te mit keresel ott?
Henry: Belerakom a cipőket is és együtt felhúzom majd.
Mrs. Lipton: Nem rakhatsz koszos cipőket a tea mellé!
Henry: Nem koszosak, most tisztítottam ki őket.
Mrs. Lipton: Majd én beteszem a többit, ti ketten menjetek föl!
Ivy: Igen, Mrs. Lipton!
(Ivy és Henry kimennek. Mrs. Lipton csóválja a fejét. Henry az ajtón kívül ledobja az összes cipőt.
Mrs. Lipton elindul a tálcával a lifthez, Mabel robog be.)
Mrs. Lipton: Mabel, merre jártál?! Egy negyedórát késtél!
Mabel: (vetkőzik) Nagyon sajnálom, Mrs. Lipton! Egy ló összerogyott holtan, pont a busz előtt.
Szegény pára! Senkit sem zavart. Ez fog történni velem is majd egy szép napon! Összeesem
holtan a mosogató előtt. Senki nem fog törődni vele!
Mrs. Lipton: Aaaoh! Ez mind nagyon szép, Mabel, de három penny-t levonok a béredből. És ha nem
mész azonnal kitakarítani a hallt, még másfél penny-vel megemelem!
Mabel: Máris megyek! (robog ki a mosogatóhoz)

--(Emeleti étellift)--
Ivy: Így! Ez Őméltóságáé, egy csésze! És ez Sir Ralph-éké, két csésze! (veszi a hallgatót, belefúj, Mrs.
Lipton-nál fütyül a készülék. Felveszi.) Mrs. Lipton! Mrs. Lipton!!!
Mrs. Lipton: Igen, Ivy?
Ivy: Küldheti a többit!
Mrs. Lipton: Rendben, Ivy!
Ivy: Mindig Mr. Stokes viszi be Őméltósága teáját. Gondolod, szégyellni fogja magát előttem
pizsamában?
Henry: Menj lábujjhegyen és csak tedd le.
Ivy: Jó! Ezt fogom tenni, nagyon jó ötlet! Lehet, hogy észre sem fog venni. (indul)

--(Lord Meldrum szobája. Őméltósága és Lady Agatha az ágyban összebújva alszik. Ivy érkezik a
folyosón. Kopog, nincs válasz. Begyalogol. Meglátja az ágyon Lady Agatha-t, a térdei
elkezdenek remegni. Letenné a tálcát, de végül tálcástól kijön. Agatha ébred.)--
Agatha: George! George, mennem kell már! Azt hiszem, elaludtunk!
Őméltósága: Óh, te jó ég! Itt volt már Stokes a teával?
Agatha: Még nem.
Őméltósága: Remélem erős altatót adtál be Ralph-nek.
Agatha: Kettőt adtam neki. Viszlát később! (puszi, kiviharzik)
Őméltósága: (utána szól) Tudod, rosszul vagyok! Az egész tévedés!
Agatha: Azt hittem, ritka jól ment! (távozik, Őméltósága arcát nézve, ő is elégedett volt.

--(Folyosó)--
Ivy: Henry! Lady Agatha Őméltóságával alszik. Most mi az ördögöt csináljak?
Henry: Vigyél be még egy csészét!
Ivy: Áhh, ezt nem tehetem! Azt nem tudhatja meg, hogy tudom, hogy Lady Agathával alszik!
Henry: Miért ne? Mindenki más tudja.
Ivy: Ehm. Várj! Beviszem Sir Ralph-ét!
Henry: Hé! Várj egy percet! Mi van, ha fölébred és látja, hogy a nő nincs ott?
Ivy: Majd azt mondom, a fürdőszobába ment. (Indul, vacogó fogakkal. Henry a szócsőhöz megy,
belefúj. Mrs. Lipton felveszi)
Henry: Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Igen?
Henry: Eláruljak magának egy titkot?
Mrs. Lipton: Mi az?
Henry: Őméltósága Lady Agatha-val volt egy ágyban!
Mrs. Lipton: Ehhez semmi közöd, te kis koszos ördög!
Henry: Mhh! Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Nem akarom többé hallani a pletykálkodásodat!
(Henry betesz egy cukrot a gégecsőbe, belefúj egy nagyot, elégedetten visszateszi.)

--(Sir Ralph vendégszobája. Ivy érkezik. Lady Agatha nyújtózkodva tápászkodik)--

Agatha: Áááhh! Jó reggelt, Ivy! Milyen csodálatosan jól aludtam! Meg se moccantam egész éjjel.
(Ivy nem felel, csak térdei rogyadoznak, leteszi a tálcát, kirobog a szobából. Az ajtóból még
visszanéz. El. Sir Ralph ébredezik)
Sir Ralph: Ó, uram! Alig bírom felemelni a fejem a párnáról!
Agatha: Egy kis kellemes pihenés a legjobb most neked.
Sir Ralph: Agatha, felébredtem az éjjel és te nem voltál itt!
Agatha: Dehogy, drágám! Rémlátomásaid lehettek!
(Sir Ralph oldalára fordul)

--(Miss Cissy szobája. Ivy érkezik a teával)--

Ivy: (Harsog) Jó reggelt, Miss Cissy! (függönyt széthúzza)
(Az ágyon Miss Cissy és Penelope alszik édesdeden összebújva. Ivy nézi egy darabig, aztán a
függönyt összehúzza, száguld kifelé)

--(Folyosó)--
Ivy: Henry! Miss Penelope is ott alszik Miss Cissy ágyában!
Henry: Ebben mi a rossz? Mindketten lányok.
Ivy: Óh, igen, tényleg! (De azért valami nem tiszta. Elindul a következő adag teával. Henry is
grimaszol egyet.)

--(Miss Poppy szobája. Ivy érkezik)--

Ivy: A teája, Miss Poppy!
Poppy: (félálomban) Hm, tedd csak le!
Ivy: Miss Poppy!
Poppy: Mi baj van?
Ivy: Két láb van maga mellett a párnán!
Poppy: Kinek a lába?
Ivy: Mindjárt megnézem. (felhajtja a paplanvéget, megnézi, visszahajtja) Azt hiszem, Miss
Cartwright-é.
Poppy: (még mindig csukott szemmel) Akkor rendben van. (alszik tovább)
(Ivy innen is iszkol, az ajtóban még toporog egy kicsit)

--(Konyha. Stokes és 12trees érkeznek a gumiszerelésből)--

Stokes: Jó! Most már tudja, hogy kell kereket cserélni. Van még egy csészényi a kannában, Mrs.
Lipton?
Mrs. Lipton: Szolgálja ki magát, most a reggelit készítem, két pluszom is van! Aztán meg az a sok
sütemény az árvaháznak! (Ivy ér le közben) Végeztél a reggeli teák felszolgálásával, Ivy?
Ivy: Hát nem vagyok biztos benne. Nagy a kavarodás.
12trees: Ezt hogy érted, Ivy?
Ivy: Hát, először is Őméltóságának vittem be a teát és Lady Agatha ott feküdt mellette. Aztán Sir
Ralph-nek vittem be és Lady Agatha ott feküdt őmellette is. Aztán… aztán Miss Cissy-nek
vittem be a teát, (egyre felkavartabb) nála meg Miss Penelope is ott volt. Aztán… aztán
Miss Poppy-ét vittem be, s ő meg Miss Cartwright-tal aludt, csak ő fordítva feküdt!
(feldúltan hápog)
Mrs. Lipton: Ne szólj szám, nem fáj fejem! Mh! (Ivy lehuppan az asztalhoz, még mindig nyöszörög)

--(Étkező. James zabkását kavar. Lord Meldrum érkezik)--

Őméltósága: Jó reggelt, James!
12trees: Jó reggelt, uram! (hellyel kínálja)
Őméltósága: Köszönöm.
12trees: A Times-a.
Őméltósága: Köszönöm!
12trees: Remélem, jó éjszakája volt, uram.
Őméltósága: (derülten) Igen, nagyon jó éjszakám volt.
12trees: Nem zavarta a nagy jövés-menés?
Őméltósága: Ezt hogy érti?
12trees: Mrs. Lipton úgy tájékoztatott, hogy a fiatalok későn érkeztek haza.
Őméltósága: Nem, nem! Úgy aludtam, mint a bunda! (Teddy érkezik köntösben)
Teddy: James! Hagyjon magunkra egy kicsit!
12trees: Igen, természetesen, uram! (kimegy)
Őméltósága: Neked meg mi bajod, Teddy?!
Teddy: George, tennünk kell valamit Madge Cartwright-tal!
Őméltósága: Ezt hogy érted?
Teddy: A lányok elvitték magukkal. És amikor reggel négykor megjöttek, én mélyen aludtam. De
Madge megpróbált bejönni hozzám. Én bezártam az ajtót, de ő leveleket dugott be alatta.
Őméltósága: Mit írt bennük? (Teddy odaadja) Jóságos ég! Ccccc! (másikat ad, olvassa) „Nagy
nőfaló!” Láthatólag nagyon szeret téged.
Teddy: Áh, én ezt így nem bírom tovább! Azt hiszem, jobban tenném, ha elmennék a
gumiültetvényedre Malaya-ba.
Őméltósága: Teddy, szerintem nem gondolsz rá, mennyire gazdag! Luxuséletet élhetnél,
golfozhatnál, teniszezhetnél, csatangolhatnál naphosszat!
Teddy: De gondold el, mi várna rám éjszaka?! A kis törékeny, fénylő arcú lányokat szeretem! Ha
Madge hozzám ér, úgy érzem, mintha letartóztatnának!
Őméltósága: Egyél kukoricapelyhet!

--(Folyosó. 12trees ajtó előtt kizavartan. Mabel settenkedik a lépcső alatt.)--

12trees: Mabel! Mit gondol, magának mindent szabad?! Hogy merészel reggel fél kilenc után itt
fent mutatkozni??!!!
Mabel: Elnézést, Mr. Twelvetrees, de itt maradt a felmosórongy.
12trees: Hát fogja és tűnjön el!
Mabel: (felkapja, majd távozóban) Kiküldték a szobából, ugye?!
12trees: Ne merészeljen szemtelenkedni!
(Mabel el, de még vigyorogva visszanéz. Poppy libben le a lépcsőn)
Poppy: Jó reggelt, James!
12trees: Jó reggelt, Miss Poppy!
Poppy: Azért küldték ki a szobából, mert rossz fiú volt?
12trees: Nem, kisasszony.
Poppy: Persze, hogy nem, maga soha nem rossz, ugye? Sajnálatomra.
12trees: Őméltósága és Mr. Teddy kettesben óhajtott beszélni.
Poppy: Óh, kicserélte a kocsi kerekét, James?
12trees: Igen, kisasszony, minden rendben.
Poppy: Óh, köszönöm, James! Egy nagy csókot érdemelne! (James kissé hátrébb hőköl) De nem
akarom felkavarni az érzelmeit. (Bemegy, de James-en úgy látszik, azért sikerült hatással
lennie rá)
Poppy: Jó reggelt, Apa!
Őméltósága: Jó reggelt!
Poppy: Befejeztétek a magánbeszélgetésetek?
Őméltósága: Igen, már be.
Poppy: Akkor bejöhet, James!
Őméltósága: Örültem volna, ha nem félmeztelenül jössz le.
Poppy: Későn jöttünk haza. Nem ébresztettünk fel?
Őméltósága: Hál' istennek nem, aludtam, mint a bunda. (Ivy érkezik be a pirítóssal)
Ivy: Itt van még pirítós, Mr. Twelvetrees!
12trees: Tedd csak az asztalra, Ivy! (Cissy érkezik)
Cissy: Jó reggelt, Apa!
Őméltósága: Jó reggelt!
Cissy: Penelope velünk reggelizhet?
Őméltósága: Igen, persze. Elég korán jött.
Cissy: Ha pontosak akarunk lenni, inkább túl későn. (Penelope is érkezik)
Penelope: Jó reggelt, George!
Őméltósága: (feláll) Isten hozta! Hol aludt, mondja?
Cissy: Mit gondolsz, hol? Velem természetesen, hisz a társam.
Őméltósága: Eeee...egyen egy kis zabkását! (Madge Cartwright érkezik)
Ms. Cartwright: Jó reggelt, George!
Őméltósága: Jóságos ég! Maga is Cissy-vel aludt?
Poppy: Nem, ő velem aludt!
Ivy: (12trees-nek, súgva) Fordítva volt az ágyban!
Poppy: Remélem nem haragszol, Apa, kölcsön vettük az egyik pizsamádat.
Őméltósága: Nem, nem! (Lady Agatha érkezik)
Agatha: Jó reggelt mindenkinek!
Kórus: Jó reggelt!
Agatha: Jó reggelt, George!
Őméltósága: Jó reggelt!
Agatha: Miért van Madge-n a maga pizsamája?
Őméltósága: Öö... Poppy adta kölcsön.
Penelope: Agatha, honnan tudod, hogy George pizsamája van rajta?
Agatha: (Leül) Hát... minden férfi pizsamája hasonló, nem igaz?
Penelope: Nem tudom, drágám. Én még nem tanulmányoztam.
Poppy: Hogy van Sir Ralph ma reggel?
Agatha: Úgy aludt, mint a bunda. (Őméltósága somolyog a bajsza alatt)
Ms. Cartwright: Igen, mindenki úgy aludt, mint a bunda. (sejtelmesen Teddy-re néz. Teddy zavartan
vissza. Lady Lavender nyit be)
Lavender: Jó reggelt mindenkinek! Ó, pizsamapartit rendezünk! Milyen izgalmas! (leül) Hol van a
pia?
Poppy: Jerry elvitt minket Ciró-hoz! Farsangi éjszakát rendeztek. Szuper jól éreztük magunkat!
Cissy: Hol van Jerry? Ő kivel aludt?
Jerry: (előkászálódik az asztal alól, a hülye röhögésével) Helló mindenkinek! Csak nem pizsamapartit
tartunk? Ha-ha-ha-ha-haaa! (belefúj a fütyülőjébe)

--(Cukrászda. Cseng a telefon)--

Miss Potter: Halló, itt a Napsugár Cukrászda!... Óh, jó reggelt, Mr. Stokes!
Stokes: A lekvár- és süteményrendelését ma délután szállítom.
Miss Potter: Jó, de biztos benne, hogy a sütemények frissek, ugye?
Stokes: Frissek. Most készíti őket a szakács. A következő szállítmányhoz is előre kérem a pénzt.
Készítse ki, legyen szíves. Öt font, készpénzben.
Miss Potter: Természetesen. Tudja hát vállalni a heti kétszeri szállítást?
Stokes: A szavamat adom rá.

--(Sir Ralph szobája. Lord Meldrum nyit be)--

Őméltósága: Hogy érzed magad, Ralph?
Sir Ralph: Egész jól. Piszok rendes dolog tőled, hogy így ellátsz a házadban. Én rettenetesen
sajnállak érte.
Őméltósága: A doktor azt mondta, csak néhány napról van szó, hogy minden rendben legyen.
Borzasztó sokk lehetett számodra Agatha-t ezzel a fiatal fickóval látni.
Sir Ralph: Igen, meg is kell szidnom Agatha-t.
Őméltósága: Semmi okunk aggodalomra, mindketten egy kis semmiség miatt izgultunk.
Sir Ralph: De hát, te miért izgultál? Hiszen Agatha az én feleségem.
Őméltósága: Ééén csak azért izgultam, mert…ööö…te…nagyon izgultál.
Sir Ralph: Átkozottul jó vagy hozzám, George. Megengeded, hogy itt legyek és izgulsz is miattam. Ki
volt az a fickó?
Őméltósága: Óh, teljesen ártatlan ember. Biztosítási ügynök volt.
Sir Ralph: Biztosítási ügynök? Akkor miért ott találkoztak?
Őméltósága: Agatha nem akarta, hogy megtudd, biztosítást kötött.
Sir Ralph: Mire?
Őméltósága: Rád.
Sir Ralph: (kétségbeesve) Istenem! Meg akar mérgezni, tudom!
Őméltósága: Hogy hihetsz ilyet?!
Sir Ralph: (egyre jobban belelovallja magát) George, halvány fogalmad sincs róla, hogy milyen ez a
nő. Éveken át szemet hunytam fölötte, mert annyira szeretem. Nem tudok élni vele, nem
tudok élni nélküle! Óh, ha azt akarja, hogy meghaljak, úgy legyen! Megyek! Megyeeek!
Megyeeek! Megyeeheeek!
Őméltósága: Nyugalom, nyugalom! Adok egy tablettát. Na.

--(Konyha. Mrs. Lipton dobozokat ellenőriz)--

Mrs. Lipton: Szilva, eper, ribizli, sárgabarack lekvár, meggyes lepény, habcsók, rumbaba, női
szeszély, pogácsa, ez lenne minden!
Stokes: Csodálatos munkát végzett, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Hát, igen, reggel nyolc óra óta ezzel foglalkoztam.
Ivy: Szeretném látni az arcát annak a sok éhező árvának, mikor ezt mind meglátják!
12trees: Én is szeretném.
Mrs. Lipton: Hát, amikor Mr. Stokes ezekről a szegény árvákról beszélt nekem, amint a margarinos
kenyeret majszolják a gyenge teájukhoz, hát sírni tudtam volna.
Henry: Ha ezt mind felfalják, betegek lesznek tőle.
12trees: Bizony, igazad van, Henry. Ha annyira éheznek, ahogy mondta, nem lenne ésszerűbb
valami táplálót küldeni nekik, például birkapörköltet, marhapudingot.
Ivy: Óh, tényleg, azt imádnák, nem igaz, Mr. Stokes?
Mrs. Lipton: Tényleg jó ötlet, meg kell mondjam.
Stokes: Ööööö... Majd beszélek a 14-es szám szakácsával. Össze kell hangolnunk a cselekedeteinket
ezekben a nehéz időkben és megosztani a gondjainkat.
Mabel: Elvihetek egy üveg lekvárt?
Mrs. Lipton: Nem, Mabel, már így is eleget kapsz.
Stokes: Jól van, Ivy, Mabel, Henry, vigyetek mindent a Rolls-Royce-ba!
12trees: Csak nem azt akarja mondani, hogy Őlordsága Rolls-Royce-án megy?!
Stokes: Engedélyt kaptam rá. (Wilson kapitány érkezik)
Wilson: Jó napot mindenkinek!
12trees: Jó napot!
Wilson: Kaphatok egy csésze kiváló teát? Jóságos ég, mi zajlik itt?
Ivy: Mindent az árvaháznak küldünk!
Wilson: Mi? Rumbabát és habcsókot?!
Henry: Akkor nem adtak rumbabát és habcsókot, amikor én voltam árva.
Stokes: Mert rossz árvaházban voltál! (Tasli repül)
Henry: Jááááj!
Wilson: Hol a ház?
Stokes: Lent, a Battersea Bridge-nél.
Wilson: Úgy ismerem Battersea-t, mint a tenyeremet. Nem tudom, hol lehet.
Stokes: Hát, ööö.... ööö, mh.... néhány utcával beljebb.
12trees: (felpattan) Magával megyek!
Stokes: Minek?
12trees: Hogy segítsek kipakolni.
Stokes: Arra nem lesz szükség, majd az árvák kipakolnak. Gyerünk utánam! (12trees visszaül, a
többiek kimennek a dobozokkal)
Wilson: Én Battersea-ben születtem. De nem tudok árvaházról. Egy kutyamenhely van ott.
Mabel: Talán most már kölyköket is bevesznek. (12trees a fejét fogja)

--(Sikátor, ugróiskola a földön. Stokes fékez a Rolls-al.)—

Stokes: Hé, gyerekek, gyertek ide!... Tudsz olvasni?
Kislány: Persze, hogy tudok!
Stokes: Ismered ezt az utcát?
Kislány: Igen, ahol a gazdagok élnek.
Stokes: Akarsz keresni két penny-t?
Kislány: Hogy, uram?
Stokes: Mindjárt elmondom! Gyere erre a címre a cselédbejáróhoz szombat ebédidőben és hívass
engem! Bevezetlek a konyhába egy kedves hölgy elé és azt kell majd mondanotok:
„Szegény árvák vagyunk az árvaházból és szeretnénk megköszönni Mrs. Lipton-nak a sütit
és a lekvárt.” Meg tudjátok csinálni?
Kislány: Igen.
Kölyök: Igen.
Stokes: Próbáljuk el!
Kórus: Szegény árvák vagyunk az árvaházból és szeretnénk megköszöni Mrs. Lipton-nak a sütit és a
lekvárt.
Stokes: Jó! Legyetek ócska, tépett ruhában, koszoljátok be az arcotokat és a cipőt vegyétek le!
Kislány: Jó, uram. Mikor kapjuk meg a két penny-t?
Stokes: Ha elmondtátok. Próbáljuk még egyszer, de most sírva, nyafogva!
Kórus: Szegény árvák vagyunk az árvaházból és szeretnénk megköszöni Mrs. Lipton-nak a sütit és a
lekvárt.
Stokes: Nagyon jó! (Arcot paskol)

--(Dolgozószoba. Poppy teát visz Teddy-nek)--

Poppy: Tessék!
Teddy: Köszönöm. (Cissy érkezik)
Cissy: Apa rossz hangulatban van. Szépen letolt az irodájában.
Poppy: Miért?
Cissy: Penelope miatt. Kérdezem, mi rossz van abban, ha valaki együtt alszik a társával?
Poppy: Hm! Engem is letolt, hogy Madge Cartwright-tal aludtam. Pedig nem is a társam.
Teddy: Engem meg azért, mert nem aludtam Madge Cartwright-tal.
Cissy: Mit akarsz tenni vele, Teddy?
Teddy: Áh, nem tudom!
Poppy: De gondolj arra, mennyi pénze van! Mindenféle izgalmas dolgot csinálhatsz vele!
Teddy: Én nem vele akarok izgalmas dolgokat csinálni, hanem a szobalányával, Rose-al!
Poppy: Mi a baj a mi családunkkal? Miért nem vagyunk mi normálisak?
Cissy: Pontosan mit értesz ez alatt?
Poppy: Hát itt van Teddy bácsi, aki együtt jár Rose-al, a szobalánnyal, aztán Apa, aki Sir Ralph
 feleségével jár, aztán itt vagy te...
Cissy: Biztosíthatlak róla, hogy ÉN teljesen normális vagyok.
Poppy: Akkor miért jársz Penelope-val a Boot & Britches Club-ba?
Cissy: Te meg mit kacérkodsz James-el, a lakájjal?
Poppy: Csak incselkedem vele, ez minden. De ő legalább nem házasember!
Teddy: A kis Rose sem az!
Cissy: Ez az Agatha az ujja köré csavarja Apát!
Teddy: Mást is használt az éjszaka, nem csak a kisujját.
Poppy: Ha igazgató akar lenni Apa a BBC-nél, nem engedhet meg magának semmi botrányt!
Cissy: Igazad van. Én is gondoltam már erre az utóbbi időben. Beszélni is fogok vele.
Poppy: Mint férfi a férfival? (Cissy lesajnálóan néz)

--(Konyha. Ivy érkezik le.)--

Mrs. Lipton: Á, itt vagy hát, Ivy! Ez itt Sir Ralph-é. Ez borjúbecsinált, krumplipüré és egy kis
burgundi.
Ivy: Nagyon boldog lesz vele, nem evett egész nap.
Mrs. Lipton: Akkor vidd is neki! Vigyázz, ne borítsd ki! És ügyelj, hogy bevegye a gyógyszerét!
Mabel: Furcsa egy étel!
Mrs. Lipton: Ezt rendelte az orvos! Mind tele van vassal!
Mabel: Nekem is azt rendelte a doktor, hogy egyek több vasat. De nem tudok burgundit inni.
Henry: Szopogassa a piszkavasat! (Stokes nyit be vidáman)
Stokes: Visszahoztam az üres dobozokat, a kocsiban vannak! Henry, Mabel, menjetek, hozzátok be,
kellenek majd legközelebb!
Mrs. Lipton: Boldognak látszik, Mr. Stokes!
Stokes: Persze, hogy boldog vagyok! Látnia kellett volna az árvák arcát, mikor megkapták a
süteményt! Annyira meghatódtam, nem tudtam beszélni. És most, Blanche, itt van még öt
font abból, amivel tartozom magának.
Mrs. Lipton: Honnan van ennyi pénze, Alf?
Stokes: Hát, az úgy van, Blanche, néhány évvel ezelőtt sokat nyertem a lovakon és a fogadó nem
fizetett. Most már megint dolgozik és apránként fizet.
Mrs. Lipton: Milyen szerencsém van, nem igaz?
Stokes: Szerencsés napjai vannak, Blanche! A felségem vasárnap meglátogatja a válás miatt,
minden gondjától megszabadul majd!
Mrs. Lipton: Óh, az azt jelenti, hogy ez a rézkarika hamarosan arannyá válik!! ÓÓÓhhhohohóóóóó!
Stokes: (vigyorog kényszeredetten)

--(Ivy a folyosón dudorászik. Lavy az ajtaja előtt elkapja)--

Lavender: Ethel! Pszt! Gyere be gyorsan!
Ivy: (be) Nem maradhatok, fel kell vinnem ezt.
Lavender: (elkapja a tányért) Óh! Milyen gyönyörű! Óh! Borjúbecsinált!
(rázogatja) Pompásan remeg!
Ivy: Neee!
Lavender: És krumplipüré!
Ivy: Nem a magáé, Lady Lavender! Nem vághatja más ételét hozzám, csak a magáét dobhatja rám!
Lavender: (visszarakja kissé sértődötten) Kár! Most figyelj! Kérlek, vidd ezt a levelet Dolby
kapitánynak!
Ivy: Kinek?
Lavender: A jegyesemnek. George elkábította és bezárta a vendégszobába, hogy megakadályozza a
házasságunkat!
Ivy: Neeem! Sir Ralph van a vendégszobában!
Lavender: Neeem, csak így nevezi magát. Biztos, hogy ő Dolby kapitány. Láttam ott feküdni!
Ivy: Nem, ő tényleg Sir Ralph, a feleségével van itt.
Lavender: Azt akarod mondani nekem, hogy bigámista?! Óóó, hogy tehette ezt velem?! Vidd be
neki ezt a levelet! És mondd meg neki, hogy nagyon haragszom rá!
Ivy: Igen, Lady Lavender! (ki)
Lavender: (a papagájnak) Gondolom, csapdába csalták. Most gyorsan be kell pakolnom mindent,
aztán elszökhetünk együtt.
Papagáj: Szökni, szökni, szökni!
Lavender: Nem veled, te őrült! Dolby kapitánnyal!
Papagáj: Áááá!

--(Vendégszoba. Sir Ralph az ágyban, Lady Agatha a tükör előtt cicomázva)--

Sir Ralph: Mi az ördögnek fested ki magad? Hova akarsz menni?
Agatha: Csak benézek odalent, és kérek George-tól egy kis whisky-t neked. Apa mindig azt itta, jót
tesz a vérkeringésnek.
Sir Ralph: Én nem akarok! (Ivy érkezik a tálcával)
Agatha: Áh, itt van Ivy! Ennivalót hozott neked!
Sir Ralph: Nem akarom!
Agatha: Óh, ne gyerekeskedj, Ralph! Egy perc és itt vagyok! Figyelje, Ivy, hogy egyen és nézze meg,
hogy beveszi-e a gyógyszert! (el)
Ivy: Itt az étel! Mrs. Lipton direkt magának készítette!
Sir Ralph: Mondja csak! Hozzáért a feleségem?
Ivy: Nem.
Sir Ralph: Üljön le!
Ivy: Miért?
Sir Ralph: Üljön le! Üljön le! (Ivy leül az ágy szélére) Kóstolja meg!
Ivy: De magának készült!
Sir Ralph: Gyerünk, kóstolja meg! Kóstolja meg! (Ivy kanalaz) Milyen az íze? Nem keserű?
Ivy: Mh, nem!
Sir Ralph: Milyen az íze?
Ivy: Borjúbecsinált.
Sir Ralph: Kóstolja a krumplipürét! Gyerünk, kóstolja! (Ivy kóstol) Nem keserű?
Ivy: Hmm, nem, nagyon finom!
Sir Ralph: Nem olyan a szája, mintha égne?
Ivy: Nem, hideg!
Sir Ralph: Nem érzi, hogy szédül?
Ivy: Nem!
Sir Ralph: Akkor a borban lesz! (tölt) Kóstolja meg!
Ivy: Óh, én nem iszom bort!
Sir Ralph: Kóstolja meg, ha mondom! (Ivy kortyol) Nem, nem, nem! Igya ki mind! Gyerünk, igya ki!
Ivy: Úúúú!
Sir Ralph: Nem keserű? Milyen az íze?
Ivy: Vasat érzek és fekete szedret.
Sir Ralph: Akkor rendben van! Meghalok éhen! (Nekilát)
Ivy: Be kell vennie az orvosságot!
Sir Ralph: Vegyen be egyet!
Ivy: De hát a magáé!
Sir Ralph: Beveszem, ha maga is beveszi.
Ivy: De nekem nincs szükségem rá!
Sir Ralph: Vegye már be! (Ivy bekap egyet)
Ivy: Most, nyújtsa ki a nyelvét!
Sir Ralph: Öööö (kanalaz mohón tovább).

--(Konyha. Mr. Stokes az asztalnál újságot olvas, Mrs. Lipton nyit be a mosogatóból)--
Mrs. Lipton: Hol van James?
Stokes: Az ebédlőben van, éppen vacsorához terít.
Mrs. Lipton: Szüksége lesz azokra a tányérokra.
(Stokes felnéz, kimérten leteszi az újságot, megy a kredenchez)

--(Étkező. 12trees terít. Lady Agatha nyit be)--

Agatha: Áh, James! Lenne olyan szíves és töltene egy kis whisky-t Sir Ralph részére? Jót tenne a
szívének.
12trees: Természetesen, asszonyom. Hogy van Sir Ralph? (Stokes az ételliftet nyitja, felfigyel az
étkezőből leszűrődő hangokra)
Agatha: Egész jól, köszönöm, James. A tabletták eléggé álmosítják, de ez jót tesz neki. Nem lesz
annyira izgatott. Már nem fiatalember, tudja.
12trees: Nagyon aktívnak tűnik a korához képest.
Agatha: Igen, az is. Rettentően aktív. Túl sokat csinál és - nekem elhiheti - túl gyakran. Igazán
szükségünk lenne egy fiatalemberre, a háztartásban, aki erős és képes ellátni minden
feladatot... Fizikailag. Mennyit fizetnek magának itt?
12trees: Eh. Kielégítően honorálnak, asszonyom.
Agatha: Ö.. Hát, ha bármikor úgy gondolja, hogy jó lenne egy másféle pozíció, ne tétovázzék (Poppy
robog le a lépcsőn felfigyel a beszélgetésre) érintkezésbe lépni velem. Ilyen erős karokra,
mint a magáé, éppen szükség van a háztartásban. Gondolkozzék rajta. Biztos, hogy
javíthatnék a helyzetén.
(Poppy feldúltan elviharzik)

--(Dolgozószoba)--
Cissy: Az ég szerelmére, ülj már le, Apa! Komolyan szeretnék beszélni veled!
Őméltósága: (szórakozottan) Figyelek.
Cissy: Senki más nem mondja meg neked, ha én nem. De nem nézhetjük tétlenül, hogy hülyét
csinálsz magadból!
Őméltósága: Mi az ördögről beszélsz?
Cissy: Agatha-ról. Láthatólag teljesen a rabja lettél. Pedig nagyon homályos múltja van. És zajos
jelene.
Őméltósága: Mit akarsz mondani ezzel?
Cissy: Tudod miért ment Sir Ralph-hez, nem igaz?
Őméltósága: Igen, gondolom, belészeretett.
Cissy: A fenéket! Az eton-i fiúk miatt.
Őméltósága: Miféle eton-i fiúk?
Cissy: Biztos hallottál már mindarról, hogy patrónusa volt az iskolának. Meg a jiu-jitsu órákról. A
tornateremben.
Őméltósága: Semmit sem tudok róla!
Cissy: Persze, igyekeztek mindent eltusolni akkoriban, mert hatan keveredtek bele, mind
kiválóságok, az egyikük Norvégia királyának a rokona volt.
(Poppy robban be)
Poppy: Apa, most már tényleg betelt a pohár! A kis barátnőd, Agatha, éppen most próbálta
meghódítani a lakájt!
Őméltósága: Jóságos ég, hat kiválóság, egy biztosítási ügynök és most egy lakáj! Nem tudom
elhinni! Mi az ördögöt csináljak most?
Cissy: Hát ha engem kérdezel, te vagy az, akinek Malaya-ba kellene mennie!

--(Étkező. James terít, Stokes érkezik)--

Stokes: Elfogadja, James?
12trees: Elfogadni, mit?
Stokes: Az állást.
12trees: Milyen állást?
Stokes: Lady Agatha-nál.
12trees: Mit tud maga erről? Csak nem ajánlotta fel magának is?
Stokes: A konyhában éppen az ételliftbe pakoltam, maguk ketten mellette álltak, minden szavukat
hallottam.
12trees: Óh!
Stokes: (affektál) Egy erős emberre van szükségem... mint maga... hogy kézbe vegye a dolgokat...
fizikailag!
12trees: Ezt mind hallotta?
Stokes: Minden szót.
12trees: Mrs. Lipton is?
Stokes: Nem. Az ő feje nem volt az ételliftben. Nem tudom mit látnak a nők magában, James
Twelvetrees?! Gondolom jó felépítésű, jóképű fickó. Azt persze nem tudják, hogy unalmas
és felvágós. De az is igaz, hogy nem társalogni akarnak magával.
12trees: Biztosíthatom, hogy tőlem semmi bátorítást nem kapnak!
Stokes: Látja, ez az, ahol nagy hibát követ el. Egy vagyon kacsingat magára. Csak érte kell nyúlnia.
 (James szeme szikrát szór, indul) Ne sétáljon föl s le, mikor beszélek magához!
12trees: Szeretném megteríteni az asztalt, és nem akarom hallgatni a maga ocsmányságait!
Stokes: Nem vagyok ocsmány! Mindenki ezt csinálja. Ezért vagyunk itt! Megmondom, mi legyen.
Összedobjuk a pénzt. Elküldjük egy jó szabóhoz és csináltatunk néhány képeslapot, amin
leopárdbőrben látható, mint Tarzan. (James néz undorral, nem hisz a fülének) Aztán
körbeadjuk a flancos házakban és várjuk, hogy a Lady-k sorba álljanak. És 50-50
százalékban osztozunk.
12trees: Alf Stokes, hadd mondjam el, mi a leghőbb kívánságom: Szeretném látni, ahogy Őlordsága
letaszítja a lépcsőn, maga után dobja a bőröndjét és bevágja az ajtót. Ez nagyon-nagyon
boldoggá tenne! És minden tőlem telhetőt megteszek, azért, hogy ez minél hamarabb
bekövetkezzen!!
Stokes: Jól van, legyen 60-40 százalék! (James feljajdul, s megy)
Stokes: (utána tipeg) Miért szalad el mindig, mikor végre beszélgetünk?!

--(Vendégszoba. Sir Ralph alszik, Ivy szintén az ágyra dőlve. Lady Lavender nyit be egy bőrönddel)--
Lavender: Dolby kapitány! Én vagyok az a kis Lavender! Azért jöttem, hogy segítsek megszökni.
(Meglátja Ivy-t) Ethel! (rángatja) Te ócska szemét, hogy merészelsz a jegyesemmel aludni?!
Ivy: (szédeleg) Há… há, hagyjon békén, aludni akarok!
Lavender: Teeee! Te Jezabel! (felrángatja az ágyról )
Ivy: Nem, én a szobalány vagyok.
Lavender: Óh, akkor semmi baj. Minden fiatalembernek meg kell mutatnia az erejét. (paskolja
Ralph arcát) Ébredjen fel, Dolby kapitány, most megszökhetünk együtt! (leszedi a takarót)
Segíts felöltöztetni, te lány! Add ide a nadrágját! Most pedig ébresztő, Dolby kapitány!
Vegyük le ezt a pizsamát!
Sir Ralph: Óh, hagyjon békén!
Lavender: Ne ellenkezzék!
Sir Ralph: Hagyjon békén!
Lavender: Ne ellenkezzék!
Ivy: (ásítva) Annyira érzékeny, ha a nadrágjáról van szó!
Lavender: Én majd felöltöztetem, te menj a szobámba és hozd ide a papagájt!
Ivy: A papagájt?
Lavender: Nem mehetek el papagáj nélkül!
Ivy: (indul, motyog félálomban) Menj és hozd a papagájt! Menj és hozd a papagájt! (el)
Lavender: És most, rajta, Dolby kapitány! Nem házasodhat pizsamában! Templomban nem!
Sir Ralph: Miért akarja lehúzni rólam a nadrágot mindenki ebben a házban???(Birkóznak)
Lavender: Jaaaj!
Sir Ralph: Neeee!

--(Folyosó, Ivy betámolyog Lavy szobájába)--

Papagáj: Szabaaad! Hallgasss!!! Szabaaad!
Ivy: (a papagájhoz hajol) Lady Lavender magával akar vinni. Van egy kalitkád? Kell egy kalitka, hogy
belerakjalak és nem mehetsz a nadrágod nélkül! (meglát egy kalapos dobozt az ágyon)
--(Vendégszoba. Ralph felöltözve inog, Lady Lavender támogatja)--
Lavender: Van valahol kalapja?
Sir Ralph: Nem tudom. Aludni akarok!!
Lavender: Aludni?!
Sir Ralph: Aludni akarok! Aludni!
Lavender: Aludni?! A mézesheteinkre megyünk! Remélem, nem akar elkeseríteni!
Sir Ralph: (nyög)
(Ivy érkezik a dobozzal.)
Lavender: Gyere, te lány, fogd meg a másik karját! Hol a papagáj?
Ivy: Nem találtam neki kalitkát, hát ebbe a dobozba tettem.
Lavender: Értem. (kopogtatja) Jól érzi magát, kapitány?
Papagáj: (a dobozból) Szabaaad! Hallgasss!!! Szabaaad!
Lavender: Gyerünk, vigyük le a földszintre, olyan gyorsan, ahogy csak tudjuk! (kimennek)

--(Szalon. Agatha a fotelban Teddy a kandallónál áll)--

Teddy: Tudja, Agatha, a bátyám képtelen megérteni. Én nem szeretem Madge Cartwright-ot.
Hanem a szobalányát, Rose-t. Feleségül akarom venni.
Agatha: George szerint maga már rengeteg szobalányba volt rettentően szerelmes.
Teddy: Rose egész más!
Agatha: Ez olyan kár, maga annyira vonzó!
Teddy: Eh… oh, ó, köszönöm szépen!
Agatha: (feláll) Árulja el, Teddy, igazi cselédlánynak kell lennie, vagy lehet olyasvalaki is, aki
cselédlánynak öltözik?
Teddy: Hááá…Jóságos ég! Mi nem jut eszébe?!
Agatha: Semmi sem, drágám, kíváncsi vagyok. Csak egy ötlet volt.

--(Lépcső. Lavy és Ivy támogatják le a nyögdécselő Ralph-et. Ivy ásítozik)--

Sir Ralph: Hova megyünk így?!
Lavender: A paradicsomba, én drágám!
Sir Ralph: Messze van? Nagyon fáradt vagyok!
Lavender: Egy kis hely, amit jól ismerek Bognor Regis-ben.
Sir Ralph: (nyög)
(Ivy kezéből kihullik a doboz, legurul a lépcsőn)
Papagáj: Ajjjajajajaj! Hülye vén tyúk! Hülye vén tyúk!
Sir Ralph: Ez így nem lesz jó! Egy lépést sem bírok tenni.
Ivy: Én sem tudok!
(Lehuppannak a lépcsőre. Csöngetnek.)
Lavender: Óh, ez a kocsis lesz a lovakkal!
(Tipeg ajtót nyitni. Jerry toporog egy teniszütővel a kezében)
Jerry: Helló!
Lavender: (szigorúan, számon kérően) Hol vannak a lovak?!
Jerry: Nagyon sajnálom, azt hittem, hogy teniszezni megyünk. Hii! (belép, meglátja a lépcsőn pihegő
párt) Óh, látom, még egy párocska! Nem mondom, jól kihasználnak minden helyet ebben a
 házban! Hahah- haha-haha!

--(Szalon. Őméltósága olvas fel)--

Őméltósága: "Az vesse rám az első követ, aki nem követett el soha semmi bűnt. Itt végződik a
második lecke."
(Kopognak, Stokes nyit be)
Stokes: A kabátja, uram.
Őméltósága: Köszönöm, Stokes. (Stokes felsegíti a kabátot) Köszönöm. Maga nem jön a
templomba?
Stokes: Ö, nem, uram. Nagyon szívesen mennék, de vigyáznom kell Sir Ralph-re.
(Végszóra Agatha libben be)
Agatha: Épp tőle jövök. Jól érzi magát.
Őméltósága: Szóljon a lányoknak, ideje indulnunk.
Stokes: Rendben van, uram. (ki)
Agatha: A doktor szerint délután hazamehetünk. Így hát már egyetlen éjszakánk sem maradt,
George!
Őméltósága: Jobb is így. Vége, Agatha. Az, hogy Ralph itt van, ráébresztett arra, hogy rossz úton
járunk. Végtelenül rosszon!
Agatha: Óh, George, ne legyen annyira vallásos, csak mert vasárnap reggel van!
Őméltósága: Maga nem lát olyan sötéten, jobban hozzá van szokva ehhez, mint én!
Agatha: Ezt hogy érti?
Őméltósága: Úgy tűnik, rajtam kívül mindenki a hat etoni fiúról!
Agatha: Óh, George! Az egész féltékeny pletyka volt! De akárhogy is, csak négy volt!
Őméltósága: Abba kell hagynunk, most! Isten hozzádot mondunk, elmegyünk a templomba,
visszajövünk, megebédelünk és aztán nem látjuk többé egymást.
Agatha: Akkor búcsúzzunk el most! Good bye!
Őméltósága: Meg kell tennünk, Agatha!
Agatha: Csak egy utolsó csókot kérek! Hogy úgy emlékezzem magára! (Csók. Heves csók)
Őméltósága: Agatha!
Agatha: Még mindig azt akarja, hogy örökre elváljunk?
Őméltósága: Maradjon itt teára és beszélünk róla!

--(Poppy és Cissy jönnek le a lépcsőn. Agatha és Őméltósága ki a szalonból)--

Poppy: Készen vagytok, Apa?
Őméltósága: Már régen készen vagyunk.
Poppy: Te velem jössz, Agatha! (elragadja)
Cissy: Apa, megmondtad neki, hogy vége?
Őméltósága: Öööö… Nagyon hamarosan.

--(Konyha. Mrs. Lipton tüsténkedik. Wilson kapitány nyit be)--

Wilson: Jó reggelt, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Jó reggelt, Wilson kapitány!
Wilson: Húsz perccel ezelőtt láttam Ivy-t, James-et és Henry-t a templomba menni és azon
 tűnődtem, miért nincs velük?
Mrs. Lipton: Óh, én… én ma nem megyek templomba.
Wilson: De nincs rosszul, remélem?
Mrs. Lipton: Óh, nem, nem, nem, jól vagyok, köszönöm, kapitány, de én… én egy fontos látogatót
várok.
Wilson: Igen, Mr. Stokes a kapuban áll, gondoltam vár valakire. Óh, gyönyörű töltött húson
dolgozik!
Mrs. Lipton: Igen, egy perc és a sütőbe teszem. Nincs kedve visszajönni ebédidőben és velünk
falatozni?
Wilson: Ma nem, Mrs. Lipton, ma nem. Egy szelet disznóhúsra vágyom. Az lesz a nyolcas számú
házban. Rendkívül ügyesen készíti a szakácsnő. A hatos számú házban bárányt sütnek, de
egy kicsit zsírosnak tűnt.

--(Stokes surran a hátsó bejárat felé "feleségével")--

Stokes: Gyerünk, Myrtle! Gyere, siess már! Annyit késtél Myrtle, már ősidők óta a templomban
vannak!
Myrtle:: Majdnem egyáltalán nem jöttem, annyira ideges vagyok, Alf!
Stokes: Semmi okod rá, Myrtle! Azt hiszik, a feleségem vagy. Aki huszonöt éve elhagytál a cirkusz
kedvéért. Mindegy, hogy mit mond ő és mindegy, hogy mit mondok én, te azt mondod,
hogy nem akarsz elválni!
Myrtle:: Ó, nem hiszem, hogy ez menni fog, Alf!
Stokes: Annyi év után, amit a színházban töltöttél?
Myrtle:: De ez egész más!
Stokes: Nagyon jó kis színésznő vagy, Myrtle! Emlékezz arra, hogyan játszottál, mikor késekkel
dobáltalak körbe! Azt hitte a közönség, hogy rettegsz!
Myrtle:: Rettegtem is.
Stokes: Nézd, hagyd, hogy én beszéljek! Gyere, nincs már sok időnk! (berobognak)

--(Konyha)--
Stokes: Még itt van, kapitány?
Mrs. Lipton: Éppen menni készült.
Wilson: Óhoó… Igen, értem.
Stokes: Óh, egy régi barátom, Myrtle.
Wilson: Jó napot! Nos, akkor én megyek is! (ajtóból) Nem láttam én magát az elmúlt éjszaka a
Chelsea Palace-ban? A dobozban, a fűrészekkel?
Stokes: Nem, nem, nem, nem! Biztosan összetéveszti valakivel. Höhö.
Wilson: Óh, igen, persze. Óh. (ki)
Stokes: Blanche, ő itt Myrtle. Myrtle, Blanche.
Mrs. Lipton: Üdvözlöm. öhm... Talán foglaljon helyet.
Stokes: Igen, ülj le, Myrtle! (Wilson kapitány nyit be újra)
Wilson: "Jasper Lemont és Tiszta Mágiája", az volt a címe! Pont, mint maga! Nem volt nagy szám.
(el)
Mrs. Lipton: Éppen most főztem teát. Remélem elfogad egy csészével.
Stokes: Hozom a csészéket.
Mrs. Lipton: Messziről jött, Mrs. Stokes? (nincs válasz) Mrs. Stokes!
Myrtle:: He? Óh! Óh, elnézést!
Stokes: Nevezze Myrtle-nek!
Myrtle:: Igen! Hívjon Myrtle-nek!
Mrs. Lipton: Jó. Messziről jött, Myrtle? (egyszerre mondják:)
Stokes: Newcastle-ból…
Myrtle: Manchester-ből…
Stokes: Manchester-ből és Newcastle-ból is. Rengeteget utaznak, igazán kemény élet ez a cirkusz.
Mrs. Lipton: Értem. Meg kell mondjam, nagyon örülök neki, hogy végre találkozhattunk! Az igazat
megvallva, már kezdtem azon gondolkodni, hogy létezik-e valóban Mrs. Stokes? Az a sanda
gyanúm támadt, hogy Alf csak kitalálta magát, hogy ne kelljen elvennie!
Myrtle:: Óh, pedig igazán létezem.
Mrs. Lipton: És mit csinál a cirkuszban.
Myrtle:: Oroszlánszelídítő vagyok.
(Mrs. Lipton csodálkozva néz, Stokes a háta mögül integet: Rossz válasz!)
Mrs. Lipton: Oroszlánszelídítő?
Myrtle:: Igen, én vagyok az egyetlen női oroszlánszelídítő. (Alf integet) Igen, belépek a ringbe az
összes oroszlánnal,... aztán integetek a tömegnek. Aztán megpörgetem a nagy ostoromat
(Stokes arcát kezébe temeti) és az összes oroszlán lefekszik. Mert félnek tőlem (Stokes
lengeti a kezét) És a majmokkal is dolgozom. Igen.
Mrs. Lipton: De Alf azt mondja, maga a trapézon dolgozik!
Stokes: Hát, igen, mindent kell csinálniuk ebben a cirkuszban, trapézt, oroszlánszelídítést,
zsonglőrködést, mindent.
Mrs. Lipton: Zsonglőrködést is?
Myrtle:: Óh, igen, igen, állandóan, nincs megállás.
Mrs. Lipton: Óh, értem. (nagy levegő) Most pedig, térjünk rá a mi tárgyunkra! Miért nem akar
elválni Alf-tól?!
Myrtle:: Hát, mert imádom!. (Alf néz elérzékenyülve) Mindig is imádtam. És imádni fogom!
Mrs. Lipton: De hát miután csak egy éve voltak házasok, elhagyta és megszökött a
cirkuszigazgatóval!
Myrtle:: Igazán?
Stokes: Ö… Mindig is rossz volt az emlékezőtehetsége! (kuncog)
Mrs. Lipton: De hát miért ragaszkodik hozzá? Huszonöt éve nem is látták egymást!
Myrtle:: De mindig felhívom. Állandóan rá gondolok.
Mrs. Lipton: Most hallgasson rám. A férje bizonyos ígéretet tett nekem.
Myrtle:: Mindig ezt csinálja.
Mrs. Lipton: És többet engedett meg magának a kelleténél.
Myrtle:: Mindig ezt csinálja mindenkivel.
Mrs. Lipton: Ez igaz lenne?
Stokes: Ez nem fair tőled, Myrtle!
Myrtle:: Nem?! Ez szép! És mi volt az, amikor a tetovált hölggyel találtak az ágyban?! És azt
mondtad, hogy csak a képeket nézegetted! Aztán ott volt a jegyszedőnő. És a tatár nő, aki a
 kígyókkal meg a krokodilokkal szerepelt! Aztán ott volt Lucinda és az ő idomított lovai. Alf
igazi nőcsábász, Mrs. Lipton! Nem válok el tőle, így nem teheti meg ezt mással!
Stokes: Mh! (feláll) Elég volt ezekből a hazugságokból! Ha csak annyit hallok tőled, hogy nem akarsz
elválni, az is több a soknál!
Myrtle:: Nem válok el tőled!
Stokes: Romba döntötted ennek a szegény asszonynak az életét! Menj innen és ne lássalak soha
többé!
(Mrs. Lipton csak néz maga elé)
Myrtle:: Igen, ideje már, hogy elmenjek. (Indul. Az ajtóból) Soha nem válok el tőle! (ki)
(Stokes fájdalmas arccal ül le az asztalhoz, néz egy kicsit borjún)
Stokes: Látja, milyen az életem, Blanche! Teljesen reménytelen! (sírást mímelve kezébe temeti
arcát)
(Mrs. Lipton maga elé néz, kimérten feláll, baltaarccal elvesz egy tálat, Alf mögé megy és lecsap)
Stokes: (ordít)
Mrs. Lipton: Maga kis FÉREG!!!
Stokes: Blanche!... Betörhette volna a fejemet!
Mrs. Lipton: Még megteszem magának ezt a szívességet, Alf Stokes!
Stokes: Várjon egy percet, Blanche! (Mrs. Lipton a tálas szekrényt nyitja) Hallgasson meg! (tányér
elő) Ó, várjon, várjon, várjon, várjon!
Mrs. Lipton: (első tányér repül, Stokes egy felemelt székkel védi magát) HAZUG! (tányér) Hazug!
(tányér) Hazug! (tányér) Hazug! (tányér)
Stokes: Nyugodjon meg! Ne tegyen olyat, amit még megbánhat! (ki a mosogatóba)
Mrs. Lipton: (újabb munícióval) Oroszlánszelídítő! (tányér) Tetovált hölgy! (tányér) Zsonglőr!
(tányér) (tányér) (tányér)

--(Ivy és James érkeznek a templomból. A konyhából szörnyű romlás zajai szűrődnek ki)--
Ivy: Hah! Mi ez a nagy zaj?
12trees: Úgy hangzik, mintha tányérokat törnének. (bemennek, Stokes a szekrényhez tapadva liheg)
12trees: Mi történik, Stokes?
Stokes: Azt hiszem, Mrs. Lipton rossz híreket kapott.
12trees: Nem tudja lecsillapítani?!
Stokes: Nem hiszem, hogy most én lennék a legalkalmasabb rá. (Ivy a pillanatnyi szünetet hallgatja)
Ivy: Azt hiszem, elfogytak a tányérok. (Benyit, az asztalnál Mrs. Lipton bömböl)
Mrs. Lipton: (Orbákolás) Óóóóh, én ezt nem bírom tovább! Óóóóó! Megölöm magamat!
12trees: Ivy, hozz egy kis konyakot! Mr. Stokes az oka? Mit csinált magával?
Mrs. Lipton: Én… én szerettem őt, szerettem volna a felesége lenni-hi-hi-hi-hiiii!
Ivy: De már van felesége!
Mrs. Lipton: Tudom!!!!! Tudom! És a felesége nem akar elválniiiiiiii!
Stokes: (be) Maguk mind a tanúim! Megpróbáltam jót tenni ezzel a szegény asszonnyal, de a
körülmények áldozata vagyok, melyek fölött nincs hatalmam.
(Henry érkezik)
Mrs. Lipton: (hüppög)
Henry: Egy fél tucat gyerek vár kint. A kövér embert akarják látni.
Mrs. Lipton: (hüppög)
(Fél tucat gyerek jön be)
Kórus: Szegény árvák vagyunk az árvaházból és szeretnénk megköszönni Mrs. Lankow-nak a sütit és
a lekvárt!
Mrs. Lipton: Ó!
Kislány: (Stokes-hoz) Sajnos nem tudtunk szombaton jönni, uram, de most hatan vagyunk. Mind
kapunk két penny-t?
(Stokes kislisszol)
Mrs. Lipton: (iszonyú bömbölésbe csap)

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
16. rész - Mrs. Lipton rosszulléte

--(Konyha, folyik az ételek liftbe pakolása, James Mrs. Lipton helyén)—

12trees: A család minden pillanatban az ebédlőbe léphet! Henry! Tedd a vesét és a sonkát az
ételliftbe! Ivy, vedd ki a tányérokat a melegítőből!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees!...Óh, nem túl sok maradt belőle.
12trees: A miénkből is kell használnunk.
Ivy: Óh, milyen szerencse, hogy tud főzni, Mr. Twelvetrees!
12trees: A szükség törvényt bont, Ivy! Henry! Mosd el azt a két lábost, nem lehet a konyhában
rendetlenség!
Henry: Igen, Mr. Twelvetrees! (viszi a csaphoz)
12trees: Ne ott! A mosogatóban, fiú!
Henry: Igen, Mr. Twelvetrees! (kimegy Mabel érkezik)
Mabel: Jó reggelt, Henry!
Henry: Jó reggelt, Mabel!
Mabel: Miért van tele a szemétláda törött tányérral?
Henry: Mrs. Lipton Mr. Stokes-ra dobálózott.
Mabel: Egek! Több száz font értékű kárt csinált! Megsértette?
Henry: Nem, mindig eltévesztette.
Mabel: Pedig célpontnak elég nagy. De minek dobálta meg?
12trees: (hangja a konyhából) Ne ácsorogjon ott kint, Mabel, rengeteg munka várja!!!
Mabel: (Henry-hez) Később majd elmondja. (iszkol befele) Jó reggelt!
Ivy: Jó reggelt!
Mabel: (affektálva) Óuu! Hol van Mrs. Lipton?
Ivy: Ágyban maradt reggel. Bezárta az ajtót és nem akar kijönni.
Mabel: Gondolom, belefáradt a nagy tányérdobálásba. Ki fogják rúgni?
12trees: Törődjön a maga dolgával! Henry, gyere ide!
Henry: (be) Igen, Mr. Twelvetrees.
12trees: Pletykálkodtál Mabel-nek?!
Henry: Az igazság kiderül, mindig ezt mondom.
12trees: Folytasd a munkádat! (tasli)
Henry: Jááájj!
Wilson: (érkezik) Reggelt mindenkinek! Miért van a kukájuk tele törött edénnyel?
Ivy: (közben) Jó reggelt!
12trees: Jó reggelt!
Mabel: Mrs. Lipton Mr. Stokes-on a céldobást gyakorolta.
12trees: Elég legyen, Mabel!
Wilson: Kaphatnék egy csésze teát?
Ivy: Sajnos nincs elég csészénk.
Stokes: (az emeleti liftnyílásnál) Ivy, szólj James-nek, hogy siessen a tojással! Már megütöttem a
gongot reggelihez!
Ivy: Mr. Twelvetrees! Mr. Stokes kéri, hogy siessen, legyen szíves, a tojással.
12trees: Csinálom, ahogy csak bírom, Ivy!
Stokes: És mondd meg Mr. Twelvetreesnek, hogy szedje le a zsírt a tetejéről! Őméltósága nem
szereti, ha a tojás zsírban úszik!
Ivy: (James-hez) Óh, és azt mondja, szedje le a zsírt a tetejéről!
12trees: (ordít) Tökéletesen jól tudom, hogy szereti Őméltósága a tojást!!!

--(Ebédlő. Lord Meldrum nyit be)--

Stokes: Jó reggelt, uram!
Őméltósága: Jó reggelt, Stokes! (leül) Köszönöm.
Stokes: A Times-a, uram.
Őméltósága: Köszönöm. Hol van James?
Stokes: Ő főzi a reggelit ma, uram és ezért nem ajánlom a zabkását.
Őméltósága: Egen.
Stokes: Javasolhatok egy kis kukoricapelyhet?
Őméltósága: Köszönöm, az jó lesz.
Stokes: Meleg tejet, hideg tejet vagy tejszínt, uram?
Őméltósága: Meleget, azt hiszem. (Poppy, Teddy érkezik le)
Poppy: Jó reggelt, Apa!
Őméltósága: Jó reggelt!
Teddy: Jó reggelt, George!
Őméltósága: Jó reggelt!
(Teddy és Poppy a tálalóhoz megy)
Őméltósága: A zabkása kicsit göbös, Teddy!
Teddy: Göbös?! Úgy néz ki, mint a papírgaluska.
Őméltósága: Ma James főzte.
Poppy: Hááát, ő sem érthet mindenhez.
Poppy: Azt hiszem, én csak kávét kérek pirítóssal.
Teddy: Ó. (még kutat valami ehető után) Nincs rizses hal, tojással?
Stokes: Mrs. Lipton az ágyat nyomja, uram.
Teddy: A fene egye meg! Nem volt elég, hogy összetörte a tányérokat? Még rizses hal sincs!
Poppy: Meg kéne szabadulnod tőle, Apa. Nagyon elszemtelenedtek odalent. Kivéve magát, Stokes
és persze James-t!
Őméltósága: Komolyan beszélnem kell magával Mrs. Lipton-ról. Várom a dolgozószobámban reggeli
után.
Stokes: Uram.
Őméltósága: Poppy, jól tennéd, ha rendelnél egy új étkészletet.

--(Főbejárat, biciklis postás érkezik. Levelet bedobja, bezörög, elmegy. Cissy jön le a lépcsőn, felveszi
a borítékokat. Bemegy az ebédlőbe)—
Cissy: Jó reggelt, mindenkinek!
Kórus: Jó reggelt!
Cissy: Ma csak kávét kérek, Stokes.
Stokes: Kisasszony.
Őméltósága: Reggeli közben kell átnézned a postádat, Cissy?
Cissy: Sajnálom, Apa, de ez rendkívül fontos. A röpiratom kefelevonata.
Teddy: Miféle röpiratodé?
Cissy: A Párt arra kér, legyek vezetőségi tag a mostani helyi választások után.
Őméltósága: Örülök, hogy családunk legalább egy tagja komolyan veszi az életet. Hadd nézzem!
Poppy: Politika! Milyen unalmas!
Őméltósága: De jó a fényképed! Hasonlítasz rajta anyádra! Furcsa, hogy Oderman Wesselton nem
említette, hogy indulsz a választásokon. De miért van pirossal nyomtatva? (meglátja a
United Workers Party fejlécet) Egyesült Munkáspárt??!!! Istenem!!!! Nem!! NEM!!! (az
asztalt veri)
Stokes: (megindul) Hozok egy konyakot, uram.
Poppy: Ne aggódj, Apa, nem fogják megválasztani!
Teddy: Hogy az ördögbe keveredtél ezek közé?! Mind őrült bolsevik!
Cissy: Ideje, hogy tegyünk valamit a szegényekért!
Stokes: Jobban van már, uram?
Őméltósága: Mindjárt jobban leszek. (konyak érkezett)
Teddy: (a programból) Idősek napközi otthonára tizenkettőt hetente?! Romba döntöd az országot!
Orvosi ellátás?! 50 munkaóra hetente?! Ki fogja ezt fizetni?
Cissy: Hát ti. Emelnünk kell majd az adót.
Őméltósága: Határozottan megtiltom neked!
Cissy: Nyugodj már meg, Apa!
Őméltósága: Most pedig, hallgass rám, odamész, felveszed a telefont és azonnal lemondasz!
Cissy: Nagyon sajnálom, Apa, de elmúltam már 21 és azt teszem, amit akarok!
Őméltósága: (Feláll, üvölt, hangja már alig) De nem az én házamban!!
Cissy: Jó. Ha így állsz hozzá a dolgokhoz, elköltözöm Penelope-hoz!
Őméltósága: Cissy, kérlek! Gondolj az apádra! Mit fognak mondani a klubban? Ki fognak közösíteni!
Poppy: Szegény Apa! Egyedül üldögél a könyvtárban és senki sem szól hozzá!
Teddy: A könyvtárban soha senki nem beszél! Olyan, mint a sír.
Őméltósága: Tudatában vagy annak, hogy éppen most dolgozom azon, hogy a BBC
igazgatótanácsába kerüljek?!
Cissy: Mi sem áll távolabb tőlem, minthogy ezt megakadályozzam! Elmegyek, elköltözöm Penelope-
hoz! (Kirobog, Stokes utána. A lépcsőn megáll.) Nagyon sajnálom az egészet, Stokes.
Stokes: Sose bánja, kisasszony, ragaszkodjék az elveihez! A munkásoknak minden segítségre
szükségük van!

--(Ivy Mrs. Lipton szobájánál kopog. bentről hüppögés hallik)--

Ivy: Mrs. Lipton! Én vagyok az!
Mrs. Lipton: Hagyj békén!
Ivy: Egy csésze teát hoztam! (Mrs. Lipton ajtót nyit) És most igya meg, amíg meleg!
Mrs. Lipton: Köszönöm, Ivy!
Ivy: Nem akar valamit enni is?
Mrs. Lipton: Rá se tudok nézni az ételre! Annyira szégyellem magam! (bőg) Nem tudom, mi ütött
 belém hirtelen! Ó, azok a gyönyörű tányérok! (megint bőg)
Ivy: Négy vagy öt azért maradt belőlük!
Mrs. Lipton: Több, mint negyven éve szolgálok itt, fiatal konyhalányként kezdtem, és alig törtem el
valamit! (bőg)
Ivy: Gondolom, meg kell majd fizetnie mindent!
Mrs. Lipton: Hát persze, Ivy, mindennek az árát, ami a kezünk közt tönkremegy, levonják a bérből,
ezt tudhatnád.
Ivy: De akkor nem kell fizetnie, ha kirúgják?!
Mrs. Lipton: Kirúgnak??! (most döbben rá a lehetőségre) Ó, micsoda szégyen!... Őméltósága nem
fog ajánlólevelet adni!
Ivy: Ó, biztosan ad, azért! Mindenki követhet el egy kis hibát… Bár az igaz, hogy tizennégy tányér,
három nagy tál és öt csésze elég nagy hiba.
Mrs. Lipton: (újabb orbákolás)

--(Dolgozószoba)--
Őméltósága: Miss Poppy átadta a listát. Tányérok, tálak, csészék, több, mint ötven fontot tesz ki!!!
Mi üthetett ebbe az asszonyba?!!
Stokes: Hát, uram, én nem vagyok teljesen tisztában az esettel, de úgy tűnik családi okai voltak. Azt
mondják, valaki megígérte neki, hogy feleségül veszi és cserbenhagyta.
Teddy: Micsoda állat!
Őméltósága: Komolyan? Nem tudtam róla, hogy Mrs. Lipton-nak udvarlója van.
Stokes: Rendkívül titokzatos asszony, uram. Úgy tűnik ez a férfi tegnap délelőtt megjelent egy másik
asszonnyal, Mrs. Lipton elvesztette az önuralmát és az első tárgyat földhöz vágta.
Őméltósága: És ez után még tizenötöt!
Stokes: A szakácsnők temperamentumosak, uram.
Teddy: Áh, milyen mocskos történet!
Stokes: Igen, valóban, uram.
Őméltósága: Miss Poppy szerint el kéne bocsájtanom.
Teddy: Áh, ezt nem teheted, George! Ismerem, amióta csak az eszemet tudom. (kamera ráközelít)
Akkor még egészen fiatal lány volt. Izzadságtól fénylő arccal, ropogós kötényben. Apa
mindent megtett volna érte.
Őméltósága: Azt hiszem, igazad van. Nem bocsájthatjuk el, de meg fizetnie az eltört készletet.
Stokes: Több havi bérébe kerülne, uram. És arra az időre spórolja a pénzét, amikor öreg és
tehetetlen lesz.
Teddy: Engedd el neki, George! Ennyit megtehetsz.
Őméltósága: Te könnyen mondod ezt. De mi lesz, ha az egész cselédség elkezd dobálózni?!
Stokes: Biztosíthatom, uram, ez nem fog bekövetkezni.
Őméltósága: Jól van, elengedem most az egyszer. És néhány vigasztaló szót is kell szólnom hozzá.
Stokes: Nem akarja, hogy ennek a gondját átvállaljam, uram?
Őméltósága: Köszönöm. Biztosan jól elintézi helyettem.
Stokes: Ha van valami, ami feldühít, az olyan férfi, aki kihasználja az olyan kedves és melegszívű
nőket, mint Mrs. Lipton.
Teddy: Igen, igen.
--(Cselédlépcső. Stokes igyekszik Mrs. Lipton szobájához. Kopog)--
Mrs. Lipton: (könnyek közt ruhát csomagol) Tessék!
Stokes: Blanche! Mire készül, mondja!?
Mrs. Lipton: Elmegyek! Az életem, hála magának romokban van!
Stokes: Miért, én mit tettem?!
Mrs. Lipton: Ne játssza az ártatlant, Alf Stokes! Maga kihasznált engem! Kölcsönkérte a pénzemet,
alaposan átejtett, amikor azt mondta, hogy elválik a feleségétől és elvesz engem! És
minden, amit magától kaptam, ez a réz függönykarika!
Stokes: Felejtsük el az egészet!
Mrs. Lipton: Még, hogy elfelejteni?! Az utcára kerültem negyven évi szolgálat után! Ajánlólevél
nélkül (bőgni kezd)
Stokes: Nyugodjon meg, Blanche! (leülnek az ágyra) Nézzük a gondjait szépen egymás után! Először
is nem került az utcára.
Mrs. Lipton: Hogyan?
Stokes: Beszéltem Őlordságával az érdekében. Nem volt ám könnyű! Gyakorlatilag letérdeltem
előtte. De keményen beszéltem. És ő hajlandó megbocsájtani. Most az egyszer.
Mrs. Lipton: Óóóhh! Óh, micsoda megkönnyebbülés! Óh, köszönöm, Alf! Az utolsó fillérig
megfizetem a tálak árát! Mit gondol mennyi lehet összesen?
Stokes: Őméltósága hetven fontot mondott.
Mrs. Lipton: Óh, ez rengeteg pénz, Alf, több, mint amire számítottam!
Stokes: Nagyon értékes tálak voltak, Blanche, kézi festésűek.
Mrs. Lipton: Ah, hát jó. Akkor délután elmegyek a postára és elrendezem a dolgot.
Stokes: Erre nem lesz szükség, Blanche! Mindent kifizettem Őméltóságának maga helyett.
Mrs. Lipton: Óh, Alf!!
Stokes: Ez a legkevesebb, amit tehettem. Hatvanhárom font hetvenhat pennyvel tartoztam
magának. És maga türelmesen várt. Ez azt jelenti, hogy most maga tartozik nekem hat font
huszonnégy pennyvel! Bármikor megadhatja, jövő héten vagy az utána következőn, ne
aggódjék emiatt!
Mrs. Lipton: Óh! Óh, maga drága fiú!! (keblére szorítja Alf fejét) Ouu! (paskolja Alf buksiját)
Mennyire félreismertem! (kapcsol) Várjunk csak egy percet! (Stokes felpattan a kebelről)
Honnan szerezte rá a pénzt, hogy kifizethesse?!
Stokes: E.. Tudja a lóverseny bukmékere hirtelen nagyobb összeghez jutott és megadta a tartozását.
Mrs. Lipton: Óh! Mindig akad valaki, aki megsegíti, mikor bajban van! Bárcsak szabad ember lenne!
Stokes: Óh, igen! Az álmok! De a feleségem soha nem válik el tőlem. A saját csinos kis fülecskéivel
hallhatta, Blanche!
Mrs. Lipton: Igen, azt mondta, szereti. Én is szeretem!
Stokes: Nem kényszerít semmi arra, hogy a dolgok megváltozzanak közöttünk, Blanche!
Mrs. Lipton: Ezzel mit akar mondani?
Stokes: Hát... Maga meg én... folytathatjuk. Mintha semmi se történt volna. Hm?
Mrs. Lipton: Óh, NEM!! NEEEM!!! MICSODA MEGALÁZTATÁS!!! Először a tálak, aztán meg azt
mondja nekem, hogy legyek a... BARÁTNŐJE!!! Mennyi szégyent és szenvedést kell még
eltűrnöm??!!! (bőg)
Stokes: Jó, erről majd később beszélünk még! (spurizik kifelé, Mrs. Lipton bömböl, Stokes az ajtóból
még visszaszól) Remélem, egy perc és lent lesz a konyhában, hogy nekilásson a
süteményeknek az árvák részére! (ajtót gyorsan becsukja, kint kifújja a levegőt.)

--(Dolgozószoba. Teddy újságot olvas. Őméltósága fel-alá sétál)--

Teddy: Ülj már le kérlek, George!
Őméltósága: Nem tudok!
Őméltósága: Ez az egész veszekedés a reggelinél Cissy-vel... a tetejébe még semmit sem tudok
Agatha-ról!
Teddy: Ugyan már, George! Nézz szembe a ténnyel, Agatha nem más, mint egy előkelő kurva!
Őméltósága: Hogy mondhatsz ilyet??!! Ő nemes hölgy!
Teddy: Jól van! Akkor egy előkelő, nemes kurva!
Őméltósága: És a te ügyed Madge Cartwright szobalányával, Rose-zal?!
Teddy: (felpattan a fotelból) Óh! Még csak ne is említsd egy napon a nevét ezzel a feslett kurváéval!
Őméltósága: Túl messzire mész, Teddy!
Teddy: Nézd, George! Arra kényszerítesz, hogy elvegyem Madge Cartwright-ot, bár a szobalányába,
Rose-ba vagyok szerelmes. Te szenvedélyesen futsz Lady Agatha után, de ez nem baj, mert
neki van neve! Én viszont nem járhatok Rose-al, mert ő csak egy szobalány.
Őméltósága: Az idő mindent megold, Teddy. Gondold el, milyen lesz Rose húsz év múlva!
Teddy: Madge Cartwright fölött már elmúlt a húsz év! (Cissy nyit be kabátban)
Cissy: Hát, Apa, akkor megyek. Sajnálom, hogy dühös voltam. De nem engedhetem, hogy te
kormányozd az életem.
Őméltósága: Nem akarom kormányozni az életedet, csak azt szeretném, hogy felelősségteljesen
viselkedj.
Teddy: Rá kell ébredned, Cissy, hogy ebben a családban mindenkinek felelősségteljesen kell
viselkednie - kivéve George-ot.
Őméltósága: Ne avatkozz bele, Teddy! Képzeld magad az én helyembe! Mit fognak gondolni rólam
a klubban, amikor rájönnek, hogy a lányom BOLSEVIK?!
Cissy: Én nem vagyok bolsevik, Apa! Csak megpróbálok tenni valamit a szegényekért.
Őméltósága: Ó, uram, micsoda helyzet! Van egy öcsém, aki szolgálólányok után szaladgál, és egy
lányom, aki SZOCIALISTA!
Cissy: És egy szeretőd, aki egy címeres kurva!!
Őméltósága: Hogy merészelsz ilyet mondani az apádnak??!!!
Teddy: Még akkor is, ha ez az igazság.
Cissy: Isten veled, Apa!
Őméltósága: Cissy! Kérlek ne menj el!
Cissy: Sajnálom, Apa - muszáj. (Indul, az ajtóból még visszanéz.) Nagyon szeretlek.
(Őméltóságában is benn akad a szó. Cissy a folyosón egy könnycseppet eltöröl, majd benyit a hallba.
Ivy várja a kalapjával.)
Ivy: Elszomorította az apja, Miss Cissy?
Cissy: Igen, Ivy, egy kicsit.
Ivy: Nézze, kisasszony, miért nem megy vissza hozzá, ad neki egy nagy puszit és megígéri, hogy
abbahagyja?
Cissy: Sajnálom, Ivy, nem tehetem.
Ivy: Akkor, ne vigyem én a bőröndjét, kisasszony?
Cissy: Nem kell, elbírom én is. (Ivy ajtót nyit)
Ivy: Miss Cissy! … Az Isten áldja, Miss!
Cissy: Viszontlátásra!

--(Ebédlő. Stokes, James, Henry az asztalnál ülnek, Mabel álldogál)--

Stokes: Bárhogy is, Őméltósága megfogadta a tanácsomat és nem rúgja ki Mrs. Liptont.
Mabel: Pedig nem jártunk volna rosszul egy új szakáccsal. Mrs. Lipton újabban nagyon keménykezű
a maradékkal.
Henry: És kemény a keze a fejemen is. (James taslit ad) Jáááj! De nem annyira, mint a magáé, Mr.
Twelvetrees!
(Ivy nyit be)
Ivy: Miss Cissy elment. Nekem nagyon fog hiányozni. Ő volt az egyetlen, akivel beszélni lehetett.
Mabel: Hát én bizony nem látom, hogy képviseli majd a munkásokat az arisztokrata akcentusával és
a monoklijával!
12trees: Hamar rá fog jönni, hogy nem lehet segíteni ezeken az embereken. Vegyük csak, hogy mi
történt Hammersmith-ben az új lakótelepükön. Minden lakásban volt fürdőszoba és mire
használták? Hogy szenet tartsanak benne!
Henry: Ugyan, mit akartak? Megmosdatni a szenet? (Poppy nyit be. Felállnak)
Stokes: Miss Poppy!
Poppy: Óh! Hát így vagyunk, megint teázgatunk, ugye?! Miért van az, hogy amikor csak lejövök ide,
maguk beszélgetnek és teázgatnak szépen.
12trees: Tisztelettel, Miss Poppy, tizenegykor mindig pihenőt tartunk.
Poppy: A pihenőnek pedig most vége. A ma esti vacsorát akarom megbeszélni. Hol a szakács?!
Stokes: A szobájában van. Nagyon elkeseredett.
Poppy: Még hogy elkeseredett?! Ehhez apámnak lenne joga! Az a sok gyönyörű tál! Boldog lehetne,
hogy nem rúgtuk ki! (kifújja a levegőt) Egy kis figyelmet kérek mindenkitől. Heten leszünk
este vacsorára.
Stokes: Közlöm majd Mrs. Lipton-nal, ha majd lejön, Miss Poppy.
Poppy: Először is a család, aztán Miss Cartwright, az érsek,... és az én vendégem. És most, van
valakinek kérdése?
(Wilson kapitány nyit be.)
Wilson: Kaphatnék egy csésze... (megakad Miss Poppy látva) Óh!
Poppy: Maga mit akar?!
Stokes: Ő Wilson kapitány, Miss Poppy. Ő vigyáz ránk.
Poppy: És fogadok, hogy magáról is jól gondoskodik. Maga is azok közé tartozik, akik potyáznak.
(Mrs. Lipton nyit be)
Poppy: Óh, végre úgy döntött, hogy lejön, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Elnézést, Miss Poppy!
Poppy: Stokes majd elmondja a vacsorautasításaimat.
Mrs. Lipton: Igen, Miss Poppy!
Poppy: Ivy, James, öt perc múlva legyenek a dolgozószobámban!
Ivy: Igen, Miss Poppy!
Poppy: És, Mrs. Lipton, próbáljon egy kicsit fantáziadúsabb lenni ma este! Elég volt a szokásos
kotyvalékból! (kiviharzik)
Mrs. Lipton: KOTYVALÉK!? (üvegrepesztő bömbölés, kirobog a mosogatóba)
Stokes: Ne! Ne! Már megint?!!
Wilson: Ehm, hát, ha engem kérdeznek, vannak a környéken, akik nagyon értenek a főzéshez.
Mabel: Remélem nem rám gondolt, Wilson kapitány! Egyszer jót főztem az öregemnek, de csak két
harapást evett a marhafartőből és a padlóra zuhant.
Henry: Hát, a változatosság az élet sója. Mindig ezt mondom.

--(Dolgozószoba. Poppy az asztalnál. Kopognak)--

Poppy: Szabad! (12trees és Ivy be) Itt a lista a porcelánokról, amit meg kell venni Army&Navy
üzletében. Telefonáltam nekik, várják magukat.
12trees: Igen, Miss Poppy.
Poppy: De vigyázz a szállításnál, Ivy, ha valamit összetörsz, meg kell majd fizetned!
Ivy: Igen, Miss Poppy!
12trees: Parancsol még valamit, kisasszony?
Poppy: Hát, nem kíváncsi rá, ki lesz az én vendégem?
12trees: Ez nem tartozik rám, kisasszony.
Poppy: De azért érdekli, nem igaz? Richard Metcalfe-nak hívják. Rettenetesen csinos! Borzasztóan
gazdag, az apjáé fél Ceylon és... ő teljesen belém zúgott.
12trees: Khm!!
Ivy: Az jó lehet, Miss Poppy.
Poppy: Elmehet.
(Ivy bókol, James is indul)
Poppy: Maga nem, James! (James vissza) Nem lehet, hogy egy kicsit féltékeny, James?
12trees: Az én helyzetemben aligha lehetek féltékeny, kisasszony.
Poppy: Pedig láthatóan az! (közelít) Nem tudja elrejteni! (előtte áll) Semmit sem titkolhat előlem...
Ez minden. Elmehet.
12trees: Köszönöm, kisasszony! (majd felrobban)
(James el. Poppy elégedett, Jamest Ivy várja a hallban)
Ivy: Mit mondott magának?
12trees: Ne törődj vele, Ivy! (bemegy az ebédlőbe, Ivy utána)
Ivy: A rohadt macska!!
12trees: Mmhh!! Ivy, kérlek!
Ivy: Ha egyszer az! (poppysan affektál) Rettenetesen csinos, borzasztóan gazdag, és teljesen belém
zúgott!
12trees: Nem szabad kigúnyolnod a kiválóbbakat, Ivy!
Ivy: Miért lenne kiválóbb, ha egyszer gonoszul viselkedik?!
12trees: Csak nagyon zavarban van, Ivy.
Ivy: Egyáltalában nincs zavarban! Csak élvezi, ha megalázhatja magát! Maga jobbat érdemelne!
12trees: Rendkívül széles szakadék tátong aközött, amit megérdemlünk és amit a sors kioszt
nekünk, Ivy. (kimegy)
Ivy: Óh, milyen gőgös!... (felvidul) De nagyon szeretem!

--(Konyha, Mrs. Lipton mereget)--

12trees: (leér) Maga meg mit csinál, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Hat tányér tápiókapudingot készítettem Lady Lavender-nek.
12trees: Egy kissé bolondosan hangzik.
Ivy: Ragaszkodott hozzá. Nem tudtam lebeszélni róla.
Henry: Ne izgulj, Ivy, majd utánad megyek egy vizes ruhával és letöröllek, amikor kijössz tőle.
12trees: Azt hiszem, Henry, nagyon jó lenne, ha felkísérnéd Ivy-t és tartanád az ajtót, hogy gyorsan
ki tudjon jönni.
Ivy: Tudom, hogy mindet rám fogja dobálni és ez az utolsó tiszta kötényem!
Mabel: De az is lehet, hogy meg akarja enni! Olvastam az újságban egy chicago-i emberről, aki száz
tányér szárazbabot evett meg.
Henry: Ezért hívják Chicago-t szeles városnak! (James kioszt egy taslit) Jááájj! (Henry ki Ivy után.)

--(Lady Lavender ajtaja. Ivy érkezik a hat tányérral. Henry mögötte)—

Ivy: Figyelj! Ne felejtsd le, Henry! Tartsd tárva-nyitva az ajtót, hogy gyorsan ki tudjak szaladni!
Henry: Biztos, hogy nem akarod, hogy én vigyem be helyetted?
Ivy: Nem, a tea felszolgáláshoz úgyis át kell öltözködnöm és most kopogj az ajtón!
(Henry kopog)
Papagáj: Szabaaad!
Lavender: Ó, hallgass, szabaaaad!
Papagáj: Ó, hallgass, szabaaaad! (Ivy be a tányérral)
Ivy: Meghoztam a tápiókapudingot, Lady Lavender!
Lavender: Jól van te lány, tedd csak le az asztalra! (Ivy robog letenni, majd spurizik ki)
Ivy: Később visszajövök! (kirobog, szívéhez kap) Jaj, ez sikerült!
Lavender: (tányérral a kezében) Gyere vissza azonnal!
Henry: Mondjuk, hogy már nem hallottad meg!
Ivy: (lemondóan) Nem lehet, vissza kell mennem!
Henry: Kész vagyok meghalni érted! Rendelkezz velem! (Ivy nyitja az ajtót, bedugja a fejét)
Ivy: Igen, Lady Lavender.
Lavender: Gyere, te lány! Gyere csak! (Ivy elkezd ugrabugrálni )
Lavender: Maradj nyugton, mi történt veled?
Ivy: (közben sasszézik) Most mindjárt rám dobja a tápiókapudingot, nem igaz?
Lavender: Nem, túl fiatal és mozgékony vagy, mindig elugrasz és az olyan unalmas.
Ivy: (Megkönnyebbülten) Parancsol még valamit, asszonyom?
Lavender: Igen, küldd fel Mrs. Lipton-t! Gratulálni akarok neki a tápiókájához, olyan lágy és olvadó!
Ivy: Igen, Lady Lavender.
Lavender: De nem tett lekvárt egyik pudingra sem. Mondd meg neki, hogy hozzon fel két üveggel,
egy epret és egy sárgabarackot!
Ivy: Hé-é... (el)

--(Konyha. Stokes és Mrs. Lipton az asztalnál. James nyit be a mosogató felől)--

12trees: Hoztam egy kis petrezselymet, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Köszönöm, Mr. Twelvetrees!
Stokes: Ritkán fordul elő, hogy napközben is leül közénk, Mrs. Lipton. Gondolom, hamarosan nekilát
a süteménynek az árvaház számára.
Mrs. Lipton: Túl szomorú vagyok hozzá!
Stokes: De hát mi lesz a szegény árvákkal?
Mrs. Lipton: Ma meg kell elégedniük a margarinos kenyérrel. (hüppögőre fogja) Nem tudom, hogy
fogom ezt kibírni! Annyi megaláztatásban volt részem, az a rengeteg törött tányér és... és
Miss Poppy, aki azt mondta a főztömre, hogy KOTYVALÉÉHÉÉÉK! (a megszokott bőgés)
Mabel: És emlékezzen, a csütörtökre, amikor a felfújtja összeesett!
Mrs. Lipton: ÓÓÓHHH NEEEEEEEEMMMMMM!!!! (Crescendo - olasz, ejtsd: (kresendo), a. m.
növekedő erővel; zene-előadási műszó, mely azt írja elő, hogy a hangokat fokonkint mindig
erősebben kell hangoztatni. Henry és Ivy érkeznek le)
12trees: Gyere már, Ivy! Vedd a kabátodat és a kalapodat, el kell mennünk a tányérokért!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees! Óh, ha befejezte a sütést, Mrs. Lipton, menjen fel Lady Lavender-hez,
szeretne gratulálni a tápiókapudingjához!
12trees: Hallja ezt, Mrs. Lipton? Van, aki értékeli a főztjét.
Mrs. Lipton: Óh, milyen kedves!
Ivy: És még azt kéri, vigyen föl, legyen szíves, két üveggel a kiváló lekvárjából - epret és
sárgabarackot kér.
Mrs. Lipton: Igen, jól van.
12trees: Siess már, Ivy!
Ivy: Óh, máris jövök! (kirobog a bejáróhoz) Várjon csak egy percet! Még nem is ebédeltünk!
12trees: Ne törődj most ezzel, gyere már! (kituszkolja)
Ivy: Ohauh!

--(Mrs. Lipton két féle lekvárral Lady Lavender szobájához ér. Bekopog. Lavy kihajol, kinéz balra,
kinéz jobbra, összenéz Mrs. Lipton-nal)--
Lavender: Hozott magával lekvárt?
Mrs. Lipton: (mutatja) Igen.
Lavender: Jöjjön be! (ajtót bezárja)
Mrs. Lipton: Miért kulcsolja be az ajtót, asszonyom?
Lavender: A ház tele van gyanús népséggel. Szeretnék látni, mennyi tápiókát eszem! De erre nem
kerülhet sor!
Mrs. Lipton: Óoh! Már értem.
Lavender: Kérnék egy teáskanál eperdzsemet erre a kettőre és egy kanál eperdzsemet, meg egy
kanál sárgabarackot erre a kettőre! (belenyal a lekvárba) Óóóh! Mmmhh! Maga igazán
nagyon finoman készíti a lekvárt, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: (olvad) Óh, köszönöm, asszonyom! Hohohooho!
(Lavy az ágy végéhez megy, dobást gyakorol először alulról, felülről, kissé távolabb megy, s
nekifutásból. Mrs. Lipton közben befejezte a díszítést)
Mrs. Lipton: És mi legyen...(Lavy dobás imitációból átmegy keringőzésbe) És mit tegyek erre a
kettőre, asszonyom?
Lavender: Azokat üresen kérem.
Mrs. Lipton: Mást nem óhajt, asszonyom?
Lavender: Nem. Micsoda gyönyörű, tiszta kötény van magán!
Mrs. Lipton: Köszönöm, asszonyom! (elindul a maradék lekvárral, ajtót nyitná 1x, 2x) Óóóh, öhöhö,
aao, az ajtó be van zárva. (zavartan kuncog)
Lavender: (egy tányért fog már a kezében) Igen, valóban bezártam.
Mrs. Lipton: (Már sejt valamit) Óóó, elég lekvárt tettem a pudingra, asszonyom?
Lavender: Háááát… hamarosan kiderül! (úgy tűnik a fölső dobásnál maradt)

--(Konyha, Stokes élezi a nagykést. Henry egy sertés combbal jön ki a kamrából.)--
Mabel: Óh, de gyönyörű! Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára sonkát!.. Jó csomó mustárral!
Stokes: Mrs. Lipton most nincs itt, hát vágok egy szép vastag szeletet, hozzon magának tányért,
meg kést és villát!
Mabel: Óóóhh! Micsoda nap ez a mai! Először egy szép szelet meggyes lepény, most meg sonka!
Stokes: Itt van, ni, Mabel! Lásson neki!
Mabel: Hááhhh! Gyönyörű!
Henry: Nem ad neki egy kis Château Lafite-t, hogy leöblítse?
Stokes: Miért ne?
Mabel: Óh, ez paradicsom!
(Mrs. Lipton ront be. Ruháján hat adag tápiókapuding és néhány kanálnyi lekvár)
Mrs. Lipton: (A bőgés tetőfokát produkálja) Nem bírom tovább! Ez a végső megaláztatás! Hat
tányér tápiókapudingot dobott rám! (bőg)
Stokes: Jöjjön, Mrs. Lipton, üljön csak le! Henry, hozd a repülősót!
Mrs. Lipton: (csendesedik a vihar) Mit csinál, Mabel, a sonkámat eszi?
(Stokes kitépi a kezéből)
Stokes: Ő ugyan nem! Magának vágtam!
Mrs. Lipton: Ohh!
Henry: Sehol nem találtam a repülősót. Ecetes hagyma is jó lesz? (Mrs. Lipton megszagolja, úgy
tűnik, hatásos!)
Mrs. Lipton: (orbákol)

--(Cukrászda. James és Ivy csomagokkal felszerelkezve betérnek.)--

Ivy: Heee! Oooh! Miért jöttünk ide be?
12trees: Mivel nem ettünk semmit, gondoltam, itt bepótoljuk. Ott van egy üres asztal!
Ivy: De olyan elegánsnak látszik és nálam csak három penny van!
12trees: Emiatt ne aggódj, Ivy, majd én fizetek! (Ivy elindul, megbotlik a lépcsőn)
Ivy: Óóóh!
12trees: Vigyázz a porcelánra, Ivy!
Ivy: Nézzük csak, majd erre az üres székre teszem magunk mellett, úgy biztonságban lesz. (Jól
megütögeti, hogy elhelyezkedjenek a csetreszek. Leülnek.) Olyan kedves magától, hogy
fizet nekem egy teát, Mr. Twelvetrees!
12trees: Ez természetes! Nézd, rendelhetsz, amit csak akarsz, de arra vigyázz, hogy ne legyen több
egy shillingnél!
Ivy: Óóóh! Fejenként vagy mindkettőnké?
12trees: Fejenként.
Ivy: Óóóh! (olvassa) Egy csésze tea, két személyre - hat penny. Akkor még marad... Annyira éhes
vagyok! (felpattan) Óh, mi az, amit az a nő eszik ott?? Hóó, két tükörtojás egy
nyúlgerincen!
12trees: Ivy, ülj le azonnal! Így csak nevetségessé teszed magadat!
Ivy: (tovább olvas) Két tükörtojás nyúlgerincen - egy shilling, nyolc penny! Annyi már nem lehet.
Óüh!
Miss Potter: Jó napot kívánok! Teát két személyre?
12trees: Igen, legyen szíves és két nyúlgerincet tükörtojás nélkül!
Ivy: Kérhetek tésztát is? Van elég pénzünk?
12trees: Később, Ivy!
Ivy: Majd később süteményt is kérünk!
Miss Potter: Igenis, értettem.
Ivy: Milyen imádni való hely!
(egy férfi kifelé indul, mentében megbillenti a porcelános széket.)
Ivy: Ó, óvatosan!
Férfi: Óh, rettentően sajnálom!
Ivy: Igaz kínai porcelán, tudja, nagyon értékes, kézi festésű.
12trees: IVYYY!!!
Ivy: A régit a szakácsnőnk a komornyikra dobálta, de egyszer sem találta el, még nem látott olyat!
Ezt az újat itt Army&Navy-nél vettük, de látja a papírról, nem igaz? Gyönyörű az üzlet, volt
már ott?
12trees: Ivy!!
Ivy: Azt mondják, verébtől az elefántig mindent megkaphat benne, bár ha meggondolom, nem
hiszem, hogy van elefántjuk a raktáron, azt biztos külön kell rendelni! (férfi elmenekül)
12trees: Ivy, ülj csöndben és ne fecsegj annyit! Nem kell mindenkinek tudnia, mi járatban vagyunk.
Ivy: De hát úgy láttam, nagyon érdekli...
Miss Potter: Itt vagyok! Tea két személyre. A barátnője majd kitölti.
12trees: Ö... Igen.
Miss Potter: És két nyúlgerinc.
12trees: Köszönöm.
Ivy: Megrendeljük a süteményt?
12trees: (a foga között) Nem, majd később!
Ivy: A süteményt majd később kérjük! (Miss Potter el) Azt hiszi, a barátnője vagyok! Nem bánja?
12trees: Hogy mit gondol a cukrászda tulajdonosnője, (Ivy kitölti a teát) az engem egy cseppet sem
érdekel, Ivy.
Ivy: Óh, igen, azt hiszem, igaza van. (befejezi a kitöltést) Egy cukrot vagy kettőt?
12trees: Egyet kérek. (Ivy pottyant, majd kacér pillantással elkeveri, de mint a habverő)
12trees: Ivy, vigyázz, a tányérba ömlik!
Ivy: Uhmm! Bocsánat. (A csészealjból visszaönti a csészébe a veszteséget, ez kissé sok James-nek.
Ivy bögréjét két marokra fogja, belekortyol) Ó de finom! Nincs jobb egy csésze jó teánál,
mindig ezt mondom!
12trees: Ivy, kérlek, ne fogd úgy azt a csészét, mint egy matróz, csak az egyik kezeddel tartsd, így ni!
(Ivy úgy tartja, kisujja eláll) Én ne nyújtsd ki a kisujjadat! (visszanyomja, kipattan,
visszanyomja, kipattan, visszanyomja, kipattan) Mhhh!
Ivy: Nem marad úgy.
12trees: Fogj neki a nyúlgerincnek!
(Ivy nyelvét kinyújtja, a kést, mint orvosi szikét fogja, nekilát)
12trees: Ivy, már megint mit csinálsz azzal a késsel?!
Ivy: Felvágom a nyúlgerincemet.
12trees: Úgy tartod, mint egy ceruzát. Senki, aki jó nevelést kapott nem fogja úgy a kést, mintha
ceruza lenne! (mutatja) Így kell fogni!
Ivy: Óh, mint a csavarhúzót?
Miss Potter: Kérnek még egy kis meleg vizet? (Ivy szerencsétlenkedik, nyiszitel, a tányérjáról földre
röpül a nyúlgerinc)
Ivy: Hah! (kínban van, nem veheti fel a földről a kaját, most mi legyen?)
12trees: Nem, köszönjük, ööö… még két szelet meggyes lepényt! (Miss Potter el. Ivy a száját
törölgeti egy szalvétával, mintha már végzett volna az étkezéssel) Túl gyorsan eszel, Ivy!
(Telefon csöng)
Miss Potter: (felveszi) Halló, Napsugár Cukrászda.
Stokes: Halló, Miss Potter! Itt a Stokes Sütemény Társaság!
Miss Potter: Ó, hála az égnek, hogy hívott, Mr. Stokes, nagyon várom, hogy szállítsa a következő
adagot, gyakorlatilag minden elfogyott!
Stokes: Sajnos egy kis akadály jött közbe, a főszakácsunk megbetegedett.
Miss Potter: Óh, egek, remélem nem komoly!
Stokes: Oh, nem, nem, nem! Hamarosan jól lesz. Valószínűleg holnap már tudok szállítani.
Miss Potter: Óh, ez megnyugtató. (leteszi)
Ivy: Hm... Ez a meggyes lepény kiváló! Pont olyan, mint Mrs. Lipton-é.
12trees: Itt az ideje, hogy menjünk, kérd el a számlát, én szeretném megmosni a kezem.
Ivy: (teli szájjal mutatja) Ott van a függöny mögött!
12trees: (dühöng) Pontosan tudom, hogy hol találom! Kérlek, ne tudasd az egész cukrászdával, hogy
meg kell mosnom a kezem!!
Ivy: Bocsánat. (12trees el) Legyen szíves! Megkaphatnánk a számlát, kérem?
Miss Potter: Azonnal, természetesen. Meg vannak elégedve?
Ivy: Óh, igen, a meggyes lepény kiváló.
Miss Potter: Sajnálom, hogy nem volt nagyobb a választék, de a szállítónk - a Stokes Sütemény
Társaság - ma nem tudott szállítani. (Ivy-nak ismerős a név, szörnyű gyanúja kezd támadni)
Ivy: Stokes Sütemény Társaság?!
Miss Potter: Igen, rendkívül jó cég, nagyon gazdag társaság, Rolls-Royce-on szállítanak.
Ivy: És hogyan? … Hogy néz ki ez a Mr. Stokes?
Miss Potter: Ó, kövérkés úriember, mindig úgy öltözve, mint egy komornyik.

--(Konyha. Mabel az asztalnál ül, Henry újságot olvas. Wilson kapitány érkezik.)--
Wilson: Jó napot! Kaphatnék egy csésze teát?
Henry: Szolgálja ki magát!
Wilson: Mabel, mi az ördög történt, hogy csak ül és eszik?
Henry: Mrs. Lipton fölment és lefeküdt. Mabel tömi magát, míg meg nem pukkad.
Mabel: Használd ki, míg a nap süt, mindig ezt mondom. (Stokes érkezik)
Stokes: Ez így nem jó. Bezárta az ajtaját és nem is válaszol.
Mabel: Ki fogja megfőzni a vacsorát?
Henry: Miért nem nyitunk ki egy lazac konzervet? És azt leönthetnénk egy kis paradicsomszósszal
vagy mivel.
Mabel: Én nem tudok főzni. Nem is emlékszem már rá, mikor volt valamim, amit megfőzhettem
volna.
(James és Ivy érkeznek. Mabel felpattan)
Mabel: Óh, Mr. Twelvetrees, nem fogja kitalálni, mi történt! Tragédia!
Stokes: Örülök, hogy megjött, James! Mrs. Lipton rosszul van, magának kell vacsorát főzni.
12trees: Na ne tréfáljon!
Stokes: Senki más nem tud főzni, Ivy majd segít!
Ivy: Én nem tudok! Én csak egyszerű ételeket tudok! Nagyon egyszerűeket! És sokszor odaégetem!
Stokes: Akkor hát fogja, James, készítse el a menüt! Mi lesz az első fogás?
Henry: Az előbb mondtam: egy lazackonzerv paradicsommártással leöntve. Egérnek hívják.
12trees: Henry? Hallgass! (tasli a jegyzékkel)
Henry: Jáááj!
Wilson: Mrs. Oliver a harmincas számban pompás első fogást készít mindig. Úgy hívják, hogy Sole
Veronica vagy valami ilyesmi. Mindent megtenne Mrs. Lipton-ért. Persze a többiek is.
Összetartanak. Ez a szakácsnők törvénye. (James-hez) Mondok valamit. Állítsa össze a
menüt és én megmondom magának, hol főzik a legjobban! Én tudom, mindet kipróbáltam.
Stokes: Igaza van! Ők megfőzik, maga áthordja hozzánk és James megmelegíti. Te meg átveszed
James helyét az asztalnál, Henry!
Henry: Ez jó tapasztalat szerzés lesz nekem. Jó tapasztalat szerzés lesz mindenkinek.
(James már adná a taslit, de Henry megelőzi egy ön-fejbecsapással)

--(Ebédlő. Stokes asztalt terít. Ivy be)--

Ivy: Apa, beszélni akarok veled!
Stokes: Ne most, Ivy, látod, milyen bajban vagyunk!
Ivy: James és én, ma délután a Napsugár Cukrászdában teáztunk.
Stokes: Óh! Jól éreztétek magatokat?
Ivy: Igen! Különösen a meggyes lepény ízlett!
Stokes: Volt olyan jó, mint Mrs. Lipton-é?
Ivy: Mert Mrs. Lipton-é volt!
Stokes: Hm.. (belátja, hogy lebukott)
Ivy: A játéknak vége, Apa! Hogy tehetted?! Hogy azt mondod Mrs. Lipton-nak, az árváknak készült,
te meg pénzt fogadsz el érte!
Stokes: De hát az összes pénzt Mrs. Lipton-nak adtam!
Ivy: Mert tartoztál neki!
Stokes: Óh, ne kukacoskodj, Ivy, megkapta az összes pénzt és imád sütni-főzni!
Ivy: Apa! Abba-kell-hagynod!!
Stokes: James tud róla?
Ivy: Nem. De ha nem hagyod abba azonnal, megmondom neki, ő meg Őméltóságának.
Stokes: Úgy érted, elárulnád a saját apádat?
Ivy: Ez az egyetlen megoldás!
Stokes: Most nem hagyhatom abba! Wilson kapitány csodálatos ötletet adott! Beszervezem az utca
összes szakácsát és azt mondom, az árváknak lesz. London össze cukrászdáját el tudnám
látni. Egy vagyont keresnék!
Ivy: Te őrült vagy, Apa! A kapzsiság megőrjített. Ha nem hagyod abba, magam megyek
Őméltóságához!
Stokes: Ezt a döntést még megbánod, Ivy. (megy az ajtóhoz) A Stokes Sütemény Társaság az
örökséged lehetett volna! (el)

--(Stokes indul ajtót nyitni)--

Stokes: Miss Cissy!
Cissy: Helló, Stokes!
Ivy: Óh, Miss Cissy! Annyira örülök, hogy megint itt van! Mi történt?
Cissy: Penelope apja kitette a szűröm. Hülye sznob.
Stokes: Itt marad éjszakára is, kisasszony?
Cissy: Ez Apától függ. Itthon van?
Stokes: Igen, kisasszony.
Cissy: (Ivynak) Kívánj szerencsét! (benyit a szalonba egy nagy levegő vétellel) Helló, Apa!
Őméltósága: Drága kislányom! Úgy örülök, hogy látlak! (összeölelkeznek)
Cissy: Ne próbálj megpuhítani, Apa!
Őméltósága: Vissza akarsz jönni?
Cissy: Igen. Ha befogadsz. De kitartok az Egyesült Munkáspárt mellett.
Őméltósága: Azt hiszem minden családban akad egy ilyen. S miért jöttél vissza?
Cissy: Penelope apja megtiltotta, hogy odaköltözzek.
Őméltósága: Hülye sznob. Mit gondol, ki ő? Legszívesebben odamennék és kitekerném a nyakát. De
hiszen mit várhatnék egy olyan embertől, aki festésből szerezte a vagyonát?!
Cissy: Te meg gumiból szerezted a pénzedet.
Őméltósága: Igen, de még sok másból is. De bárhogy is, én a Lordok Házába tartozom! (Miss Cissy
szeretettel vigyorog)

--(Ebédlő. Stokes és Ivy terít)--

Stokes: Abban a pillanatban, ahogy Miss Poppy vendége megérkezik, James lemegy a konyhába és
én vacsorára hívom őket.
Ivy: Értem.
(Henry kiöltözve és kimért léptekkel - kb. mint Threepio - közeleg. Bemegy az ebédlőbe. Stokes
ledöbbenve nézi. Ivy-nak tetszik.)
Henry: Így megfelelek?
Ivy: Nagyon csinos vagy!
Stokes: Ne felejtsd el, Henry, mindig maradj a helyeden! És ne beszélj, ha nem szólnak hozzád! És
ha lehetséges, még akkor se!
Henry: Biztosíthatom, Mr. Stokes… képes vagyok a… tiszta beszédre... ha alkalom… kínálkozik.
Stokes: Ne nagyképűsködj! (tasli)
Henry: Jááááj!

--(Szalon)--
Charles: Jerry barátja is megtisztel minket ma este, Poppy?
Őméltósága: El vagy egy kicsit maradva, Charles! Új barátja akadt Poppy-nak!
Charles: Óh, és ismerem?
Poppy: Nem nagyon hiszem, élete nagy részét Ceylon-ban töltötte. Dickie Metcalfe-nak hívják.
Fantasztikus fiú!
Charles: Milyen gyönyörű szó! Fantasztikus! Úgy hangzik, mint egy finom üdítőital neve, Poppy!
Poppy: Tökéletesen illik rá ez a név! Simogató és ízletes!
Cissy: És egy kicsit fanyar. (Charles vihog. Csengetnek)
Poppy: Megérkezett végre!
(James indul ajtót nyitni, Poppy ki a hallba)
12trees: Jó estét, uram!
Dickie: Áh, jó estét!
Poppy: Helló, Dickie!
Dickie: Bocsánat a késésért, Poppy, az az átkozott autó nem indult be! Taxival kellett jönnöm!
(Puszi, de Poppy ennyivel nem éri be, megcsókolja, Ivy és James döbbenten nézik, ahogy Poppy
lakmározik)
Poppy: Dickie, kérlek, ne a lakáj és a szobalány előtt! Mit fognak gondolni? Gyere be Apához!
(Dickie a vállára teszi a kezét) Óh, Dickie, drágám, mikor így átöleled a vállam, össze-vissza
ver a szívem! (bemennek)
Ivy: Ezt szándékosan csinálta!
12trees: Ebből elég legyen, Ivy! Mondd meg Mr. Stokes-nak, hogy lementem a konyhába.

--(Ivy belép az ebédlőbe)--

Ivy: James a konyhában van.
Stokes: Jó. Hívom vacsorázni őket. Henry, maradj itt és ne felejtsd, amit mondtam!
Henry: (kimérten) Rendben van, Mr. Stokes! (Stokes egy darabig nézi, most elmarad a tasli)
Ivy: Úgy beszélsz, mint Noël Coward!
(Henry boldogan vihog)

--(Stokes benyit a szalonba)--

Stokes: A vacsora tálalva van, uram.
Őméltósága: Jó. Te és Charles vezessetek asztalhoz, Cissy!
Ms. Cartwright: (Poppy-nak) Istenem, igazad volt! Fantasztikus férfi!

--(Konyha. James tálba csurgat valami szószt)--

Mabel: Egek! De finom szaga van! Remélem, marad majd belőle! Tedd az ételliftbe, Mabel, és húzd
fel!
(Wilson kapitány érkezik egy tállal)
Wilson: Itt a Sole Veronica! Nem szolgálták még fel a levest?!
12trees: Miss Poppy vendége késett.
Wilson: Hmm. Tegye a sütőbe, egészen kis lángra! (James beteszi) Még ennél is kisebbre. Nem jó,
ha a szósz megbőrösödik! Aztán tegye fel a zöldbabot és amikor forr, átmegyek a
tizennyolcas számba és elhozom a báránysültet. Milyen bort adnak a bárányhoz?
12trees: Margaux-t!
Wilson: Ó, az nem passzol a menta szószhoz. Én a magam részéről Richebourg-öt adnék.
12trees: (szemöldök ráncolva) Hmmm!

--(Tálaló. Stokes szedi tányérba a levest)--

Stokes: (Henry-hez) Őméltóságának!
Charles:..akkor még fiatalabb voltam..
Őméltósága: Aha, hiszen értem én, értem. Köszönöm. Köszönöm. (Charles megkóstolja a levest,
felszisszen)
Charles: Óh! Ó az égre, de forró!
Henry: (odahajol) Azt hiszem…kielégítő lesz a hőfoka…ha ráfúj egyszer- kétszer…érsek úr!
(Stokes félrerántja. Tasli.)
Henry: Jáááj!
Őméltósága: Remélem nem lesz kifogásuk az étel ellen, a szakácsnőnk beteg, a lakáj vette át a
szerepét.
Ms. Cartwright: Manapság annyi gond van a személyzettel! Azt hittem, kincsre találtam a
szolgálómban, Rose-ban, de nagyon sokat sírt múltkoriban! Erősen gyanítom, hogy valami
férfi bajba hozta a szegény lányt.
Teddy: Óóooouuu! (az asztal alá ájul)

--(Konyha. Wilson kapitány újabb adaggal érkezik)--

Wilson: Itt van a mentamártásos báránysült! Hol tartanak?
12trees: A levest már befejezték, most a Sole Veronica-nál tartanak. (Mabel a mosogatóban falja a
maradék levest merőkanálból, akad hozzá még valami bor is)
12trees: (hangja harsan) Mabel!
Mabel: (válaszol, de hang helyett majdnem leves jön belőle) Megyek, Mr. Twelvetrees! (indul, de
még visszarobog, hörpint egyet direktben a tálból is)

--(Ebédlő)--
Őméltósága: …és ott volt ő, félig kilógott a hálószoba ablakán!
Charles: Hehehehe! Ez nagyon jó, George! Ne felejtsem el elmesélni a püspök úrnak, bár, ha
meggondolom, talán inkább nem!
Őméltósága: Nem csatlakozunk a hölgyekhez?

--(Szalon)--
Ms. Cartwright: …és ott volt ő, félig kilógott a hálószoba ablakából! (általános kacaj, Őméltósága
nyit be.)
Charles: Egészen kiváló vacsora volt, George!
Poppy: Elküldtem James-ért, hogy gratulálhatunk neki! Gyere, ülj ide, Dickie!
(Dickie a fotelba, Poppy a karfára ül, James érkezik, szerelvényt igazít, benyit)
12trees: Üzent értem, Miss Poppy!
Poppy: Igen, James, mind gratulálni akarunk a finom vacsorához. Messze túlszárnyalta egy lakáj
kötelességeit. Bár nem ez az első eset, igaz? (Lecsusszan Dickie ölébe) Óhhohoh! Biztos
vagyok benne, hogy szándékosan tetted, Dickie!
(Dickie néz körbe rémülten)
Poppy: Csak ezért hívattam, James.
(James meghajol, megy. Kint kifújja a levegőt. Szenved.)

--(Konyha. Ivy, Wilson kapitány, Stokes, Henry az asztal körül.)—

Stokes: …és ott volt ő, félig kilógott az ablakból. Háááháááhháá! El kell ismerni, megy a dolog Mrs.
Lipton nélkül is. Megcsinálhatnánk minden nap és feloszthatnánk a bérét egymás közt.
Ivy: (vicsorogva) Ne kezdje megint, Mr. Stokes!!!!
Stokes: Mabel, végzett már a mosogatással? Ideje, hogy menjen! (Mabel kissé imbolyog már a sok
ételtől)
Mabel: Mindjárt kész, Mr. Stokes!

--(Ivy az ágya mellett térdel)--

Ivy: Helló! Én vagyok az, Ivy! Ez aztán nap volt, nem igaz? Wilson kapitány szép munkát végzett,
hogy végig rohangálta az utcát az ételekkel. Úgy örülök, hogy James-et megdicsérték,
annyira megérdemli. Haóó!! Csak egyet szeretnék kérni, fordítson több figyelmet rám!
(James megy el a folyosón, megáll, visszalép Ivy ajtajához, bekopog)
12trees: Jó éjt, Ivy! A reggeli viszontlátásra!
Ivy: (Hangosan) Jó éjt, Mr. Twelvetrees! (Újra imahangon) Így jó, ez már a kezdet, remélem. Jó éjt!
(becsobban a paplan alá) Jó éjt, Dorottya! Cupp!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
17. rész - Találkozás a munkásokkal

--(Cselédfolyosó. Ivy lép ki a szobájából. Henry lép ki a folyosóra)--

Henry: Ivy! Azt hiszem, működik.
Ivy: Mi?
Henry: A telefonhírmondóm. Gyere, hallgass bele!
Ivy: Nem nagyon van időm. Fel kell szolgálnom a teát.
Henry: Nem tart egy percig se.
(Bemennek Henry szobájába)
Ivy: Óóhh! És hogy működik?
Henry: Ez itt egy kristály. És a megfelelő ponton meg kell érinteni ezzel a macskabajusszal.
Ivy: Nekünk nincs macskánk! Csak nem hoztad át a szomszédokét?!
Henry: Nem, ez csak egy darab drót. (Ivy nyúlna hozzá, Henry elkapja a kezét) NE! Nem szabad
hozzányúlnod kézzel a kristályhoz! Akkor nem működik. (felveszi a fülhallgatót)
Megnézem, mit találok.
Ivy: Ez a drót (fogja az antennát) egészen a BBC-ig megy, mint a telefon?
Henry: (leveszi a fülhallgatót) Mit kérdeztél?
Ivy: Ez a drót a BBC-ig megy?
Henry: Nem. Hanghullámok vannak körülöttünk mindenütt az éterben. Mindenütt ott vannak.
Ivy: Igen, de...
Henry: Csss!
Ivy: A…
Henry: Megvan!
Ivy: Hadd hallgassam én is!
Henry: Itt van, tessék!
(Egy-egy fülükhöz tartják a hallgatót)
Ivy: ...Mi az ördögről beszél?
Henry: A hízlalási árakról.
Ivy: Az mi?
Henry: Megmondja, mennyit kapsz, ha eladsz egy disznót.
Ivy: Áh! Óh, ez csodálatos!
Henry: Igen szórakoztató! Egy csoda!
Ivy: És mi mást lehet még hallani?
Henry: Kamarazenét, reggeli könyörgést, déli imádságot, esti imádságot, (Ivy mintha már nem lenne
annyira lelkes) híreket és beszélgetése-ket.
Ivy: Miről beszélgetnek?
Henry: A legkülönbözőbb dolgokról. Például a filozófiáról meg a görög népről. Ó és a múltkor pedig
a brit őslakók földművelő szerszámairól beszéltek.
Ivy: Ez olyan unalmasnak hangzik. Nem adnak semmi vidámabbat?
Henry: Ugyan, dehogy, nem szórakoztatni akarnak!
Ivy: Vagy úgy! Értem. De miért nem hallhatunk jazz bandákat és vicces humoristákat?
Henry: Ilyen ostobaságokat nem sugároz a BBC!
12trees: (Ivy-ék szétrebbenek) Ti ketten mivel vesztegetitek az időtöket?! Miért nem a teáról
gondoskodsz, Ivy?!
Ivy: Ó, elnézést, Mr. Twelvetrees! De Henry behívott, hogy hallgassam meg a telefonhírmondóját.
Ez csodálatos!! A hangok az éterből jönnek. Hihiii! Szereti a rádiót?
12trees: Nem nagyon. Ötleteket adhat az embereknek. Ha mindenki hallgatja, veszélyessé válhat.
Mi van, ha egy munkáspárti beszél a szocializmusról?
Henry: Igaza van, Mr. Twelvetrees. Hova vezetne ez?
Ivy: De hiszen Őméltósága tagja lesz a BBC igazgatótanácsának.
12trees: Biztos vagyok benne, hogy majd megakadályozza a gyújtogató beszédek sugárzását. (el)
(Ivy még grimaszol egyet)

--(Dolgozószoba. Poppy az ablakban áll mereng kifelé nézve)—

Poppy: Most már egészen biztos vagyok benne. Dickie Metcalfe teljesen levett a lábamról.
Borzasztóan és vitathatatlanul szerelmes vagyok.
Cissy: És van legalább pénze?
Poppy: Úszik benne. Fél Ceylon az apjáé.
Teddy: Úgy? És kié a másik fele?
Poppy: De nem hivalkodik vele. Abszolút nem érdekli a pénz. Tegnap este a Savoy-ban voltunk és ő
otthon hagyta a pénztárcáját, hát kiállított egy csekket az egyik pincér ingmellére, a
plasztronjára! Mindenki kacagott! Olyan mulatságos volt!
(12trees nyit be)
12trees: Elnézést, uram. Négy óra van. Szolgáljam fel a teát most vagy megvárják, amíg Őlordsága
megérkezik?
Teddy: Nem, nem , hozza csak! Éhen halok! Ó, mondja meg Mrs. Lipton-nak, rengeteg szendvicset
kérek!
Poppy: Én meg zsázsás tojást kérek!
Cissy: Olyan hájas leszel, mint egy disznó!
Poppy: Nem érdekel! Dickie szerint gebe vagyok.
12trees: Közlöm Mrs. Lipton-nal a kívánságaikat.
Cissy: Apa hová ment?
Teddy: Hát, ma együtt ebédel a Savoy-ban azzal a skót fickóval, aki a
BBC-t irányítja. Remélem vidámabb lesz ezután a műsoruk. Valami jobbat
is adhatnának a folytonos imádkozásnál és kamarazenénél.

--(Stokes megy ajtót nyitni)--

Stokes: Jó napot, uram!
Őméltósága: Jó napot, Stokes!
Stokes: James éppen most szolgálja fel a teát, uram.
Őméltósága: Pompás, jól fog esni egy csészével.
Stokes: Megkérdezhetem, sikeres volt a megbeszélése a Savoy-ban?
Őméltósága: Nem, pocsékul zajlott.
Stokes: Sose bánja, uram, Mrs. Lipton kiváló meggyes lepénye várja a teához.
Őméltósága: Az jó lesz!

--(Dolgozó)--
Cissy: Remélem jön már az a tea. Gyűlésünk van az Egyesült Munkáspárt-ban.
Teddy: Hogy tudnak elmenni a délután közepén?
Cissy: Úgy, hogy mind munkanélküliek. (Őméltósága nyit be)
Teddy: Helló, George! Jó ebédet kaptál a BBC-nél?
Őméltósága: Nem, borzasztó volt! Langyos erőleves csészében, főtt hal és gyümölcszselé.
Teddy: És inni mit adtak?
Őméltósága: Egy kancsó vizet, amiben egy jég úszkált. A központi fűtést elzárták és az összes ablak
nyitva volt. Ez a Reith úgy él, mint egy szerzetes.
Cissy: Akkor minek mentél el hozzá?
Őméltósága: Mert a miniszterelnök olyan kijelentést tett, hogy szívesen látna az igazgató
tanácsban. És azt akarta, hogy találkozzam ezzel a Reith-el, mert ő az igazgató.
Poppy: De Apa, miért akarod elvállalni?
Őméltósága: Mert megtiszteltetés, Poppy. (Stokes nyit be, mögötte Ivy és 12trees)
Stokes: A délutáni tea, uram.
Őméltósága: Jó!
Poppy: Végre, éhen halok!
Őméltósága: Ez a Reith egy abszolút fanatikus ember. Azt mondta, a BBC-t csak megbízható,
becsületes, erkölcsös ember vezetheti. És aztán megkérdezte, imádkozom-e esténként.
Teddy: És imádkozol?
Őméltósága: Ez nem tartozik rád, Teddy! És neki sincs hozzá semmi köze, meg is mondtam neki.
Hosszú csönd következett, ivott még egy pohár vizet, aztán elkezdte piszkálni a fogát egy
gyufaszállal.
Teddy: Csak nem azt akarod mondani, hogy dohányos?
Őméltósága: Nem, a gázt akarta meggyújtani, de aztán meggondolta magát.
Stokes: Akarja, hogy James töltsön, uram?
Őméltósága: Igen, köszönöm. Aztán megkérdezte, van-e kapcsolatom az utca emberével.
Cissy: Légy őszinte, Apa! Nincs.
Őméltósága: Szoktam beszélgetni az újságárussal.
Teddy: Megkérdezi, "Star News-t vagy Standard-et?”, s te azt mondod "Standard-et”.
Őméltósága: Nonszensz! Az időről beszélgettünk. Többször is mondta, "Egek, milyen hideg van ma
este, uram!"
Teddy: És te azt válaszolod: "Egek! Még a pofaszakállam is deres lenne, ha lenne!” És ez tény!
Őméltósága: Ne gúnyolódj, Teddy! Mindenfajta közönséges emberrel beszélek. Beszélek magával,
Stokes?
Stokes: Igen, uram.
Őméltósága: Beszélek magával, James?
12trees: Igen, uram.
Őméltósága: És magával, Ivy?
Ivy: Igenis, uram.
Őméltósága: Hallhattátok!
Cissy: Olyan felemelő a demokrácia a gyakorlatban!

--(Konyha, az asztal körül ülnek)--

Stokes: Életükben nem hallottak még ilyen marhaságot! Demokrácia! Még a szó jelentését sem
ismeri.
Henry: És mit jelent?
Stokes: Azt jelenti, Henry: A nép kormánya, a népért, a népből!
Ivy: És a miénk ilyen?
Stokes: Igen.
Ivy: Óh, akkor jó, nem igaz?
Mabel: Ha engem kérdeznek, hát ez a nép kormánya, a nemeseknek, a nemesekből.
Mrs. Lipton: Idd ki a teádat és pucold meg a babot, Mabel!
12trees: És ha szabad emlékeztetnem, a nemesek azok, akik magának a bért fizetik.
(Wilson kapitány érkezik)
Wilson: 'Napot!
Kórus: Jó napot, kapitány!
Wilson: Látom, már teázgatnak, maradt egy kicsi a kannában?
Mrs. Lipton: Igen, persze, Wilson kapitány. Jöjjön csak, üljön le, helyezze kényelembe magát!
Mindjárt töltök magának is egy csészényit.
Wilson: Nagyon kedves magától.
Mrs. Lipton: Óh, említésre sem érdemes, Wilson kapitány. Maga mindig szívesen látott vendég a
konyhában!
Wilson: Óóóhhhh!
Mrs. Lipton: Nem akarja kigombolni a kabátját?
Stokes: Igen, egy kicsit meghízott mostanában, kapitány.
Wilson: Mrs. Lipton főztjének köszönhetem.
12trees: És az utca összes többi szakácsának.
Wilson: De egy sem ér a maga nyomába, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Óh, köszönöm, kapitány! Mmm... Két cukorral, ugyebár?
Wilson: Igen, köszönöm.
Mrs. Lipton: (bájologva) Megkeverem magának! (Stokes egyre komorabban nézi)
Wilson: Én nagyon sajnálom, hogy késtem, de egy csomó cigánnyal voltam elfoglalva, akik
levendulát és rongyszőnyeget árultak a hátsó ajtónál. Lehetetlenség ez ezen a környéken.
Henry: Hova vezetne ez?!
Wilson: Hátsó felén billentettem a cigányvajdát és megmondtam neki, hogy mit csináljon a
levendulájával.
Ivy: Jaj, vigyázni kell ezekkel a cigányokkal, ha megharagítja őket, még megátkozzák!
Wilson: Én nem hiszek ezekben a marhaságokban.
Henry: Mi az a púp ott a feje búbján? (Wilson kapitány ijedten a fejéhez kap)
Wilson: Ha én a maga korában így beszéltem az idősebbekhez és a feljebbvalóimhoz, apám levette
a nadrágszíját.
Henry: Hogy maradt rajta a nadrágja?
Mrs. Lipton: Hogy mersz így beszélni a kapitánnyal, Henry?! Neki köszönhető, hogy nyugodtan
 szundíthatok éjjel az ágyamban. (bájmosoly repül)
(Kopogtatnak)
Wilson: Ezek megint a cigányok lesznek, elzavarom őket. (ajtót nyit, kiüvölt) Elég érthetően
megmondtam, már egyszer, hogy… óóóó! (Lady Lavender áll az ajtóban) Helló, asszonyom!
Lavender: Nincs macska a közelben?
Wilson: Hogy mondta, kérem?
Lavender: Macska, ember, MACSKA!
Wilson: Mindjárt megnézem! (benyit a konyhába) Lady Lavender kopogott! Tudni akarja, hogy van-
e itt macska.
Mrs. Lipton: Ó, gyorsan, Henry, vidd a tortát a kamrába!
Henry: (felkapja, indul, Lavy bejön) Túl késő.
Lavender: Tiszta a levegő?
Ivy: Igen, nincs itt egyetlen macska sem.
Lavender: Ez a rendőr meg mit keres itt?
Wilson: Néhány cigányt kergettem el, asszonyom.
Lavender: Kár, kellett volna egy új rongyszőnyeg.
Stokes: Akarja, hogy Ivy fölvigye a kalitkát, asszonyom?
Lavender: Nem. (Leszedi a takarót a kalitkáról) Nézzék, nos mit szólnak hozzá?
Ivy: Miért van szüksége még egy papagájra, asszonyom?
Lavender: Hát feleség, Kapitánynak. Ideje, hogy megnősüljön és elköltözzék. Eleget élősködött
rajtam. (visszatakarja) Vigyázz rá nagyon!
Ivy: Igenis, asszonyom! (Lavy meglátja Henry-t feszengeni a tortával)
Lavender: Óh, óóóhh, de jól néz ki! (megremegteti) Óóóhhohohóó (Mrs. Lipton James háta mögé
bújik) Kapitány! Később hozza majd fel a szobámba! (kimegy, Ivy utána)
Stokes: Henry, fogj egy vizes ruhát, és menj a kapitánnyal.
Wilson: Én ugyan nem megyek fel! Nem kergethetek cigányokat tejszínhabos öltözékben!

--(Lavy szobája)--
Ivy: Óóóh. Hova tegyem a fiatalembert?
Lavender: Ez nem férfi, hanem nő.
Ivy: Hó, persze, igen!
Lavender: Tedd csak az ágyra!
Ivy: Levegyem a takarót?
Lavender: Ne, amíg nem mondom. Úgy kell tennünk, mintha a dzsungelban találkoznának először
életükben. Csinálj dzsungelzajokat, Ethel!
Ivy: De milyet?
Lavender: Csak tudod, hogy milyen zajok vannak a dzsungelban, nem igaz?
Ivy: Nem tudom.
Lavender: Hát hol születtél te lány?
Ivy: Rotherham-ben.
Lavender: És ott milyenfajta zajok vannak?
Ivy: Attól függ, milyen az idő.
Lavender: Várj csak! Támadt egy ötletem. (páfrányt felveszi) Figyelj! Ha leveszed a takarót és én
 megigazítom a virágot, olyan lesz, mintha Kapitány a dzsungelban találkozna vele most
először! Készülj, most!
Papagáj: Hülye vén tyúk!
Lavender: Úgy tűnik, nem érdekli a nő.
Ivy: Miért nem teszi be a kalitkába és meglátjuk, mi történik.
Lavender: Jóságos ég, azt nem! Még nem házasok! Én ilyesmit nem akarok látni! Megkérem az
érseket, hogy adja össze őket.
Ivy: Óóó! Hát nem rám fütyült?
Lavender: Óh, de vicces! Ezt tettem én is, mikor megláttam Dolby kapitányt.

--(Teddy újságot olvas a téli kertben. Kacarászik. Őméltósága érkezik.)—

Teddy: (felpattan) Ó, bocsáss meg, George, de ideje, hogy átöltözzek vacsorához. (kiiszkolna)
Őméltósága: Dehogyis! Ülj le! (leül) És miért igyekszel elkerülni engem, Teddy?
Teddy: Ez nem igaz!
Őméltósága: Azóta, hogy Madge Cartwright a múltkor nálunk vacsorázott. Gyereket vár tőled a
szobalánya?
Teddy: Ugyan, dehogy!
Őméltósága: Akkor miért ájultál el, mikor Madge azt mondta, azt hiszi, Rose bajban van.
Teddy: Forró volt a leves.
Őméltósága: Hülyeség!
Őméltósága: Akárhogy is van, nem fizetek több tartásdíjat. Öt rohangáló kis Teddy éppen elég. A
Kensington Park tele van velük.
Teddy: Egy ujjal sem nyúltam Rose-hoz!
Őméltósága: Nem is az ujjad miatt aggódtam.
Teddy: Ehm. Hogy képzelhetsz ilyet? Rose egy tiszta, fénylő arcú lány. Mosószappanszagú! És
megvédi magát.
Őméltósága: Mitől?
Teddy: Tőlem.
Őméltósága: Ha Rieth meghall valamit ebből, még a BBC ajtaján sem enged be.
Teddy: Így se nagyon juthatsz be. Azt mondta, nem tudsz semmit az utca emberéről.
Őméltósága: Igen, ezen én is elgondolkoztam. (feláll a székből) Tudod, úgy döntöttem, meghívom a
Union Jack Társaság néhány munkását vacsorára.
Teddy: Hogy mit csinálsz??!!
Őméltósága: Meg fogom hívni őket vacsorára. Aztán elejtem egy újságnak: "Múlt este vacsoránál
beszéltem a művezetőnkkel.". Ez visszajut Rieth-hez és megoldja a gondomat.
Teddy: És mi van akkor, ha az Agatha-val való viszonyod jut a fülébe?
Őméltósága: Nem fog! Mert aki tud róla, hallgatni is tud.
Teddy: Áh, az a Paráználkodók Szabadkőműves Páholya.

--(Postás autó indul el a ház elől. Ebédlő)--

Lavender: Vacsorára akarod meghívni a munkásaidat, George?! Azt kell hinnem, hogy elment az
eszed!
Cissy: Apa ismeretséget akar kötni az utca emberével.
Lavender: Figyelemre méltó körökben nem ismerkednek az utca emberével. Nagyapád forogna a
sírjában, ha nem a tengerbe fulladt volna!
Cissy: Atyáskodsz fölöttünk, Apa. A munkások nem szeretik az atyáskodást.
Teddy: Átkozott jó vacsorát kapnak!
Őméltósága: Valami jó ételre gondoltam én is! Birkapörkölt és barna sör. Ezt szeretik a munkások,
igaz. Stokes?
Stokes: Igen, uram.
Őméltósága: Vagy jobban szeretik a halat sült krumplival?
Ivy: (előpattan) Én szeretem a halat sült krumplival!
12trees: Ivy! Menj ki szépen!
Őméltósága: Nem, hadd maradjon, végül is ő is egy munkás. Jöjjön csak ide!
Ivy: (Bókol) Igen.
Őméltósága: Ha magát hívnám meg vacsorára, mit szeretne enni?
Ivy: Konzervből készült paradicsomlevest.
Őméltósága: Jegyezze fel, Stokes.
Stokes: Rendben van, uram!
Ivy: Aztán halat, sült krumplit, sóval és ecettel, meg csípőshagymát hozzá.
Őméltósága: És mi lenne a desszert?
Ivy: Hm.. Őszibarack konzerv, konzervtejjel. Ez a kedvencem!
Lavender: Óh, ez az én kedvencem is! (lehervadva) Csak nálunk soha nincs!
Ivy: És egy doboz rostos málnalé. Köszönöm.
Stokes: Mit szól a menühöz, Stokes?
Stokes: Azt hiszem, talán hozathatnánk barna sört is, uram. (Poppy robban be)
Poppy: Jó reggelt mindenkinek!
Teddy: Jó reggelt!
Poppy: Nézzétek a kezem!
Őméltósága: Gyűlölöm ezt a lakkozott körmöt, úgy néz ki, mintha vérben turkáltál volna!
Poppy: Ne, a gyűrűt, Apa! Dickie tegnap megkérte a kezemet! És én igent mondtam!
Őméltósága: Dickie Metcalfe? Tőlem nem kért semmit!
Teddy: Nem téged akar elvenni, George.
Poppy: Ne légy régimódi, Apa! 1927-et írunk! Manapság már magunk döntünk.
12trees: Kávét, Miss Poppy?
Poppy: Igen, legyen szíves! (mutatja a gyűrűt) Hm? Nem kápráztatja el, James?
12trees: Nagyon szép, kisasszony!
Őméltósága: Ez minden, Stokes.
Stokes: Értettem, uram. (Személyzet ki)
Lavender: És mondd csak, jó családból való?
Őméltósága: Nem kéne elsietned, Poppy, még alig ismerjük őt!

--(Hall. James nagy levegőt vesz.)--

Stokes: Ne lógasd úgy az orrod, James, ha asszony lesz is, tovább folytathatja veled.
(12trees Alf torkának ugrik, megragadja a grabancát)
Ivy: Kérem, Mr. Twelvetrees, engedje el Apát!
12trees: Undorító! Olyan a szava, mint a kígyóé!
Ivy: Borzalmas dolgot mondtál, Apa!
Stokes: Legyetek észnél, végre! Ha James ügyesen viselkedik, Miss Poppy magával viheti
komornyiknak. (James megint közelít) Nem mondtam egy szóval sem, hogy bármi bűnös
dolog fog előfordulni, de ott lesz, ha kívánja.
Ivy: Psszt! Csöndet kérek! (hallgatózik) Őméltósága úgy szidja Miss Poppy-t, mint egy cselédlányt.
12trees: Azt hiszem, igaza van. Semmit sem tudunk erről a Dickie Metcalfe-ról.
(Csengetnek, Stokes indul ajtót nyitni. Dickie áll az ajtó előtt)
Dickie:: Jó reggelt, Stokes. Miss Poppy készen van?
Stokes: Az egész család reggelizik, uram. Szólok majd Miss Poppy-nak, hogy megérkezett.
12trees: Jó reggelt!
Ivy: Jó reggelt, uram! (Stokes benyit az ebédlőbe)
Stokes: Mr. Metcalfe jött Miss Poppy-ért, uram.
Poppy: (kiüvölt) Gyere be, Dickie!
(Lord Meldrum megkövülten nézi lányát)
Stokes: Erre legyen szíves, uram!
Dickie: Óh...
12trees: Majd ügyelek az ütőjére, uram.
Ivy: Én meg fogom a zacskóját! (Dickie be, Stokes becsukja az ajtót)
Stokes: Ha olyan gazdag, mint amilyennek Miss Poppy leírta, miért jár ilyen régi ócska autóval?
Ivy: Hát én nem tudom, de azért olyan elegáns, nem igaz? Nem csodálom, hogy Miss Poppy-t
levette a lábáról. Úgy értem, különösen, ha egy ilyen nagy köves gyűrűt ad neki. Hát nem
gyönyörű? (Stokes égre mered, ellép) Persze, csak ha kedveli az ilyen ajándékot. ÉN,
személy szerint nem kedvelném. (mered James-re szemrebegve)
(Ajtó nyílik)
Poppy: Tegye ezt nekem vízbe, James! (odaadja a virágot)
Dickie: Köszönöm, Ivy. (elveszi a zacskót)
Poppy: Menjünk, Dickie! Tudom, hogy jól elversz majd, de nem bánom! (Stokes ajtót nyit, a fiatalok
ki, Stokes, Ivy, James néz utánuk)
Dickie: Sajnálom, hogy nem tudtam a Bentley-vel jönni, Poppy. Lemerült. Kölcsön kellett kérnem
ezt a vacakot egy barátomtól.
Stokes: Valami nem teszik nekem ebben a fickóban, James.
Ivy: Ezt meg miért mondod? Imádnivaló!
Stokes: Csalószagot érzek.
12trees: Maga már csak tudja. (bemennek)

--(Gyár. Iroda folyosó. Mr. Barnes és Jock McGregor érkezik)--

Jock: Csak azt nem tudom, a vén Foster minek hívatott minket. Fogadok, megint bért akar
csökkenteni!
Mr. Barnes: Ne izgasd fel magad, Jock, nem lehetsz biztos benne, ne hergeld be magad! Úgy értem,
tudod, milyen vagy!
Jock: Mint szakszervezeti vezetőnek kötelességem megelőzni a főnök piszkos trükkjeit!
Mr. Barnes: Lehet, hogy Park-ék csoportja miatt hívat. Az a ráduplázás kiütés volt nekik.
Jock: (fellelkesül) Az már jó volt, az igaz, jól megadtuk nekik! (Foster lép ki az irodájából)
Mr. Foster: Elnézést, hogy megvárakoztattam magukat, jöjjenek be!
Mr. Barnes: Igen.
Mr. Foster: Nos, üljenek le kérem.
Jock: (rátámaszkodik az asztalra) Mielőtt bármit is mondana, ha ez a Meldrum megint bért akar
csökkenteni, hát üzenem neki: NEM FOGADJUK EL!
Mr. Barnes: Ne kezdd, Jock, NE! (Nyomja le a székbe) Nem gondolja komolyan, Mr. Foster. E...Ö...
Rengeteg bajunk volt a présgéppel délelőtt. Telefröcskölte forró gumival az egész
helyiséget. A tömítéssel volt a baj. Fölrobbant az egész.
Mr. Foster: Nem ezért hívattam magukat, Mr. Barnes. Nem is a bérek miatt, Jock. (leülnek végre) És
most: valami ritka szokatlan dolog történt. Lord Meldrum holnap estére meghívott minket
vacsorára.
Jock: Mi a baj?
Mr. Foster: Semmi.
Jock: Túlóráztatni akar?!
Mr. Foster: NEM!
Mr. Barnes: Melyik kávéházba megyünk?
Mr. Foster: Az otthonába hívott.
Mr. Barnes: Óóh!
Jock: De miért?? Ezt szeretném tudni!
Mr. Foster: Gondolom, csak jobban meg akar bennünket ismerni, ez minden.
Mr. Barnes: Hű, mi lesz, ha megmondom az asszonynak, hogy Őlordsága meghívott minket?
Mr. Foster: Az asszonyok nincsenek meghívva!
Mr. Barnes: Óh, nem, nincsenek.. csak a gondolat, hogy én egy előkelő házban vacsorázom...
Jock: Hmm... Vajon milyen lesz az étel?
Mr. Barnes: Hát, ezt tőlem is megtudhatod. Nagyon adnak magukra. Hat vagy hét fogás, mind
különlegesség, rengeteg különböző színű bor, pudingok, ö... várj, most jut eszembe! Fel
kéne öltöznünk.
Mr. Foster: Igen, erre én is gondoltam, ez elég nagy gond lesz. Nekem persze van saját szmokingom.
Mr. Barnes: Nekem is van, Mr. Foster, tudja, szabadidőmben bűvészkedem a vásártéren.
Mr. Foster: És magával mi lesz, Jock?
Jock: Miattam ne aggódjon. Ott van a szmokingom, mit a zenekarban viselek.
Mr. Barnes: Óóóh, igen!! Persze, igen! Hiszen te szaxofonozol a Szeszélyes Heteknél.
Jock: Igen, velük fújok.
Mr. Barnes: De mi lesz azzal a sok csipkedísszel ott az elején? Ha leszeded őket, órákba telik majd
visszavarrni mindet, nem igaz?
Jock: Van egy egyszerűbb is.
Mr. Foster: Nos, akkor megegyeztünk. Mind felöltözünk a vacsorához.

--(Dolgozószoba)--
Teddy: Nem leszek itthon holnap este a vacsora partidon, George. Majd a klubban eszem.
Őméltósága: Az nem lehet! Szükségem lesz rád.
Teddy: Nem fogom kibírni. Olyan zavarba ejtő. Különösen a számukra. Olyanok lesznek, mint hal a
 szárazon.
Őméltósága: Csak rajtunk múlik, hogy jól érezzék magukat és hogy megelőzzük a bajt. Először is
biztos nincs szmokingjuk. Majd régi ruhákban leszünk.
Teddy: Nincsenek régi ruháim. Kidobtam őket.
Őméltósága: Majd kölcsönadok valamit.
Őméltósága: Aztán egyszerű ételt adunk, hogy ne okozzon gondot nekik a kés meg a villa.
Teddy: És miről fogunk beszélni velük?
Őméltósága: Politikáról biztos, hogy nem! Beszéljünk a sportról, music hall-okról, és hogy melyik
kocsmába járnak.
Teddy: Én semmit nem tudok a kocsmákról. Csak koktélszalonokba járok.
Őméltósága: Teddy, te túllépsz minden határt!

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Soha életemben nem hallottam ilyet! Konzerv leves, hal sült krumplival, konzerv
őszibarack és konzerv tej! Ha valaki véletlenül megtudja ezt, harsogni fog a nevetéstől az
egész utca!
Mabel: Óh, de kedves emlékek! Utoljára akkor ettem halat sült krumplival, mikor az öregem
ünnepelni vitt a vásárba. Ittunk egy kicsit, aztán odajött hozzá az a lány egy sapkában, amin
az állt, hogy "Csókolj meg gyorsan!", és az öregem megtette, fejbe vertem hát egy három
penny nagyságú kővel. Azóta nem a régi.
Henry: Jó, hogy nem hat penny nagyságúval tette, letartóztatták volna gyilkosságért!
Mabel: Nem láttam soha, hogy halat főzött volna sült krumplival, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Az én helyzetem most sem teszi lehetővé, hogy ilyet csináljak, majd hozatnak
valahonnan. Furcsa, hogy ilyen népeket hívnak meg vacsorára. Természetellenes.
(12trees és Alf érkezik kosarakkal)
Stokes: Hat üveg barna sör és hat üveg rostos málnaszörp.
Mrs. Lipton: Óh, micsoda borzalom! Hova fog ez vezetni?
Henry: Én is mindig ezt mondom.
Mabel: Miben fogja felszolgálni a rostos málnaszörpöt, Mr. Twelvetrees? Kristálykancsóban?
Henry: Nem, ezt nem teheti. Elveszti az erejét.
12trees: Nem szoktam hozzá, hogy a munkásosztálynak szolgáljak fel vacsorát, Henry. Talán Mr.
Stokes majd felvilágosít minket.
Stokes: Ez inzultáció! Még majd sor kerül rá, hogy azok isznak ott fent rostos málnaszörpöt, mi meg
itt Château Lafite-ot.
Henry: Tegnap este is azt ivott! (Stokes taslit ad) Jáááj! (csengetnek)
12trees: A szalonból csöngetnek, hol van Ivy?
Mabel: Elment egy doboz paradicsomszószért.
Mrs. Lipton: Óh, ezt a szégyent! Egy doboz paradicsomszósz az én konyhámban!
Stokes: Remélem végeztek már a kávéval, jöjjön, James! (Kimennek)

--(Szalon)--
Charles: Sajnálom, de már megint kolduló körúton vagyok, George. A megesett hölgyekről van szó.
Szőnyeg kellene az emeleti folyosóra az otthonukban. Mezítláb járnak a kövön, a
 fürdőszobába.
Cissy: Mennyit akar?
Charles: Tizenkét font, tizenöt shilling és hat penny-t.
Teddy: Nem lenne olcsóbb papucsot venni nekik?
Őméltósága: Kiállítok egy csekket. (Stokes és 12trees nyit be)
Stokes: Csengetett, Mylord.
Őméltósága: Még kávét, Charles?
Charles: Nem, nem, nem, nem, köszönöm. Ha sok kávét iszom, túl aktív leszek.
Őméltósága: Ezt igazán nem akarom. Elvihetik a csészéket.
Charles: Igaz is, Teddy, eldöntötted már, mikor lesz az esküvőd Madge Cartwright-tal?
Teddy: Aoh. Még rendkívül... képlékeny állapotban van.
Charles: Melegséggel tölti el a szívemet, ha egy fiatal pár áll előttem az oltárnál… vagyis egy
viszonylag fiatal pár, és aztán… aztán, ahogy a vőlegény tisztán hangosan mondja: Igen!
(Teddy szenved. Lady Lavender ront be)
Lavender: Áh, Charles, örülök, hogy itt találom, megesketné a papagájomat?
Charles: (körülnéz) Nem értem egészen.
Cissy: Nagyi lány papagájt hozott a fiú papagájnak és most törvényesíteni akarja.
Őméltósága: (súgva) Játszd meg magad, Charles!
Charles: Sajnálom, de az angol egyház nem esket papagájokat.
Lavender: Akkor maga nem jó nekem! (kiviharzik, csengetnek)
Őméltósága: Rendkívül sajnálom, nem tudom, mihez kezdjünk vele.
Charles: Micsoda kedves ötlet, papagájokat esketni! (James jön ki a tálcákkal)
Stokes: Nyisson ajtót, James! (12trees átadja a tálcát Stokesnak)
12trees: (nyit) Jó napot, Miss Poppy. Jó napot, uram.
Poppy: Helló, James!
12trees: Biztos vagyok benne, hogy élvezték a teniszezést.
Poppy: Meggondoltuk magunkat, Mr. Metcalfe-al csónakáztunk. Ismeri az összes rejtekhelyet, ahol
meg lehet pihenni. Olyan jó, hogy annyi mindenhez értesz, nem igaz, Dickie?
(Mennek, James mélyet lélegzik)

--(Étkező. Stokes terít, James betámolyog)--

Stokes: Mindent csak a maga kedvéért mond! El fogja veszíteni, tudja meg, ha nem tesz sürgősen
valamit!
12trees: Hogy veszítheti el, ami nem a magáé?
Stokes: De a magáé lehetne! Ha kihasználná a helyzetet, az orránál fogva vezethetné.
12trees: Soha az életben, két különböző világból származunk!
Stokes: Két különböző világ nagyon gyakran egyesül AZ ÁGYBAN!
12trees: Maga! (robog fojtogatni, Stokes átiramlik az asztal másik végébe)
Stokes: Maradjon csak az asztal túlsó végén, James Twelvetrees és figyeljen rám! Ha ma este Miss
Poppy lefekszik, várjon körülbelül hajnali kettőig, aztán kopogjon be hozzá és kérdezze,
„Csöngetett, kisasszony?” Aztán menjenek a dolgok a maguk útján!
12trees: Mintha a sátán suttogna a fülembe!
Stokes: Nézze azt a fiatal nőt a kettes számban, Jean Rivet-Kerringtont!
12trees: Lord Kerrington fiához ment feleségül!
Stokes: Igen, akinek csálék a fogai és nincs álla. A Rivet-Kerrington háznak nagy brutális sofőrje volt.
És most vajon ki vezeti az autót? Egy kicsi, de erős sofőr.
12trees: Nem tudja megérteni, Alf, hogy Miss Poppy nem ilyen fajta?!
Stokes: Nem! Ha azt tenné, amit az a sofőr tett, magához akarna feleségül menni!
12trees: A legjobbakat kívánom Miss Poppy-nak, de valami azt súgja, hogy Mr. Metcalfe nem fogja
boldoggá tenni.
Stokes: Hát tegyen valamit, James! Hajnali kettőkor kopogjon az ajtaján és tegye boldoggá! (James
felkapja a fejét, robog kifelé) Miért rohan el mindig, ha beszélek magához?! (kimegy,
Stokes nyitja az ajtót) JAMES!!

--(Mosogató. Ivy dúdolva törülget, Henry jön ki hozzá újsággal a kezében)--

Henry: Ivy, tudod mi lesz ma a rádióban?
Ivy: Nem.
Henry: Kivisznek egy mikrofont messze az erdőbe, egy nő csellón fog játszani és egy pacsirta dalol
hozzá.
Ivy: És ez biztos?
Henry: Nem egészen. Egyszer már megpróbálták. Én a takaróm alá bújtam a fülhallgatóval.
Ivy: És mi történt?
Henry: Vörös lett a fülem.
Ivy: Nem.
Henry: Nem akarod meghallgatni?
Ivy: Nem, most inkább nem, Henry, reggel korán talpon kell lennem. (Wilson kapitány nyit be)
Wilson: Mrs. Lipton itt van?
Ivy: Igen, a konyhában van!

--(Konyha. Mrs. Lipton szundikál a széken. Wilson kapitány benyit, Mabel mutatja, hogy csöndesen,
mert alszik)--
Mabel: (súgja) Alszik.
Wilson: Mrs. Lipton-nak szép meglepetést akarok szerezni.
Mabel: Óh, az finom lesz!
(Wilson letesz egy csokor virágot az asztalra, Mrs. Lipton mögé settenkedik, befogja a szemét)
Mrs. Lipton: (ébredezik) Óh, ó, ugyan már, Alf! (összenéznek) Haa! Maga az, Wilson kapitány?
Wilson: Miért nevezett engem Alf-nak?!
Mrs. Lipton: Oh, halvány fogalmam sincs.
Wilson: Remélem, Mr. Stokes-nak nem szokása, hogy a háta mögé álljon és mindenféléket
megengedjen magának, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Természetesen nem! Semmi bátorítást nem kap tőlem!
Wilson: (nyújtja a virágot) Magának hoztam, Blanche!
Mrs. Lipton: Óhhooóó, óóóóhh, óóó, de gyönyörű!
Wilson: Fogadja nagyrabecsülésem jeléül. (Henry és Ivy visszajönnek a konyhába)
Mrs. Lipton: Óh, köszönöm szépen! Nézd, Henry, mit kaptam?
Henry: Ugyanilyenek vannak a kertben is. (Wilson kapitány taslit ad) Jááááj!
(Alf és James érkezik)
Stokes: Figyelem, Lady Lavender mindenkit vár a szobájában.
Ivy: Hozzánk akar vágni talán valamit? Mi történt azzal a tortával?
12trees: A torta biztonságban van a kamrában, Ivy.
Stokes: Mindenki meg van hívva a papagája esküvőjére.
Mrs. Lipton: Ez abszurd! Semmi értelme sincs.
12trees: Őméltósága parancsa, hogy vegyük komolyan.
Mrs. Lipton: Nem érdekel a parancs. Én nem veszek részt rajta. NEM és kész!
Wilson: Hát, akkor én megyek!
Stokes: Nem, nem megy el, maga tartja a szertartást.
Wilson: Nem eskethetek papagájt, nincs rá engedélyem.
Stokes: A hajóskapitányok tehetik és magán uniformis van.
Wilson: Ez nevetséges! Én a Metropolitan Rendőrség kapitánya vagyok!
Stokes: Két font üti a markát.
Wilson: Akkor vállalom. (Stokes, 12trees elindulnak fel)

--(Lady Lavender szobája. Kopognak)--

Papagáj: Szabaaad!
Lavender: Csss! Hallgass!! Szabad!
Papagáj: Hallgasss, szabaad!
Lavender: (ajtót nyit) Óh, jöjjenek be mindnyájan!
Stokes: Elhívtam Wilson kapitányt is, asszonyom, ő fogja megtartani a szertartást.
Lavender: Oh, remek! (a kapitányt odébb tolja) Lássuk csak, maga álljon ide! Stokes, maga lesz a
tanú, hát álljon a vőlegény mellé! James, maga adja majd ki a menyasszonyt és Ethel meg a
mamája lesznek a koszorúslányok.
Ivy: (súgja Mabel-nek) Mi vagyunk a koszorúslányok, Anya!
Mabel: Az finom lesz!
Henry: És én mi vagyok?
Lavender: A gyülekezet. És most, James, menjen és hozza a menyasszonyt, kint vár a szomszéd
szobában! Amint meghallja a nászindulót, jöjjenek be! (Ivy és Mabel is követi 12treest.
Lavy, súgva) Nem szabad túl hangosnak lennünk, ezért betömtem a hangszórót egy
selyemkendővel meg egy bundanadrággal.
Henry: Ez a legjobb, amit tehetett. (folyosó)
Ivy: Ez nevetséges, Mr. Twelvetrees! Muszáj végigcsinálnunk?
12trees: Igen, Ivy, muszáj. Őméltósága szigorú utasítást adott, hogy mindenkor vegyük komolyan
Lady Lavender furcsaságait.
Mabel: Máskülönben nem hagyja rá a pénzét!
12trees: Csöndet kérek, Mabel! Nyújtsa át a madarat! (szoba)
Lavender: Nincs semmi papi holmija, amit fölvehetne?
Wilson: Sajnos semmim sincs, asszonyom.
Stokes: (súgva) Tegye fel a sisakját. (Wilson kapitány sisakot vesz)
Lavender: Óh, ez káprázatos! (elindítja a gramofont: Nászinduló szól. James behozza az arát)
Stokes: (súgva) Elkezdheti.
Wilson: És mit mondjak?
Stokes: Találja ki!
Wilson: Khm, khm, e.. Istenben tisztelt híveim, azért gyűltünk egybe, ö... hogy ezt a papagájt
(mutatja) összeadjuk ezzel a papagájjal. (a másikra mutat)
Ivy: Ámen!
Mabel: Ámen!
Henry: Éljen, éljen!
Stokes: Folytassa!
Wilson: Ha van itt valaki, aki bármi akadályát látja, hogy ez a két papagáj összekösse életét, mondja
ki most vagy soha ne zavarja békéjüket!
Henry: Ámen! (12trees taslit ad) Jáááj!
Wilson: (Stokes-hoz súgva) Mi következik?
Stokes: (Ivy-nak) Mi következik?
Ivy: Ki adja ki őt?
Stokes: Mi??
Ivy: Ki adja ki őt?
Wilson: Ki adja ki ezt a papagájt?
12trees: (szenved) Én teszem. (Stokes a szemeivel a plafont szántja)
Wilson: (Stokes-tól) Hol van a gyűrű?
Stokes: Mi az ördögöt beszél? Ugyanolyan lökött maga is, mint Lavender?!
Wilson: Hm. Figyelmeztetlek téged, Papagáj és magát is, Mrs. Papagáj, hogy amit összekötöttünk,
azt papagáj szét ne válassza.
Lavender: (Zokog) Óh, ez olyan megható! Mindig sírok az esküvőkön.
Stokes: Ez minden?
Wilson: A tanú csókolja meg a menyasszonyt! (Stokes lassan a kapitányra néz)

--(Telefon csörög a hallban. Stokes veszi fel)--

Stokes: Lord Meldrum rezidenciája.... Igen.... Igen, értem. Késedelem nélkül tájékoztatom
Őladységét. (leteszi, felrobog a lépcsőn)

--(Lady Lavender szobája. Lavy az ágyon ring, Jazz szól. Kopognak)--

Lavender: Tessék! (Stokes be)
Stokes: Elnézést, asszonyom.
Lavender: Psszt! Pszt! A mézesheteket töltik. Hát nem romantikus?
Stokes: Harrods madárkereskedésének a főnöke telefonált az imént. Azt mondta, rendkívül nehéz
megállapítani a papagájok nemét.
Lavender: Biztos vagyok benne, hogy a papagájok nem tévesztik el.
Stokes: A főnök azt mondta, asszonyom, hímnemű papagájt adott el Önnek.
Lavender: Igazán? Ó, Istenem! (Felemeli a kalitkát takaró anyagot.) Úgy tűnik, azért ők
megoldották.
(Stokes felhős arccal el)

--(Konyha. Konzerv nyílik)--

12trees: Tessék, Mrs. Lipton, ez az utolsó.
Mrs. Lipton: Óh,.. talán inkább megpasszírozok néhány paradicsomot és beleteszem.
Ivy: Hóó, nehogy megtegye, elrontja az egészet!
Mrs. Lipton: Végül is kik lesznek itt?
12trees: Hát Mr. Foster, az üzemvezető, Mr. Barnes a műhelyfőnök és az a (fitymálva) skót fickó, az
a szakszervezeti titkár. Remélem nem rendez jelenetet. Ezek a népek oly irigykedők!
(Henry nyit be egy halom csomaggal)
Henry: Eh! Hat fasírt és sült krumpli, hat hal sült krumplival, három pennyért külön sült krumpli és
egy tucat ecetes hagyma. Hat shilling és három penny volt. Itt a visszajáró, Mr.
Twelvetrees!
12trees: Köszönöm, Henry!
Ivy: Hoztál rá ketchupot is?
Henry: Igen, azt ingyen adták, mert annyit vásároltam.
Mabel: Egek, micsoda pompás szagok! Tettél rá sót és borecetet?
12trees: Nem, úgy utasítottam Henry-t, hogy ne tegyen. Nem hiszem, hogy ízlene Őméltóságának.
Mrs. Lipton: (eltorzult arccal) Tegye már be a sütőbe, James! Nem bírom… nem bírom ezt a szagot!
(Henry kivesz egy krumplit. 12trees elkapja a kezét, de Henry a másik kezével elveszi a krumplit és
bekapja. 12trees taslit ad - most nincs jaj, csak tarkóvakarás)

--(Szalon. Őméltósága régi barna öltönyében. Tölt magának. Hall. Teddy jön le munkásnak öltözve
peckesen a lépcsőn, Alf a konyha felől érkezik)--
Stokes: Úgy látom, jelmezbálba készül ma estére, uram.
Teddy: Nem, nem! Azt akarjuk, hogy a munkások jól érezzék magukat.
Stokes: Értem.
(Teddy benyit a szalonba)
Teddy: Nekem is tölts!
Őméltósága: (megdöbben a látványtól) Mi az ördögöt csináltál magaddal?!
Teddy: Talán a sapka túl sok. (leveszi)
Őméltósága: Borzasztóan nézel ki!
Teddy: Ezt hogy érted? Találkoztam egy útkaparóval, pontosan így volt öltözve! Feljegyeztem
mindent. Átadtam a szabómnak és ő elkészítette.
Őméltósága: Az ég szerelmére, legalább azt a piros kendőt vedd le! (Teddy leveszi) Inkább tedd fel!
(Cissy és Poppy érkezik)
Cissy: Hát ez a szerelés meg mire jó?
Teddy: Apád ötlete volt. Hogy ne hozzuk zavarba a vendégeket.
Őméltósága: Teljesen hülye vagy, Teddy, csak azt mondtam, hogy ne öltözzünk ünnepibe.
Poppy: Éppen az előbb néztünk ki az ablakon és három ember nézte az óráját a kapuban.
Cissy: Nem akarlak elkeseríteni, Apa, de mindegyiken estélyi szmoking volt.
(Csengetnek)
Őméltósága: Te jóságos ég! (Átadja poharát Poppy-nak, Robognak ki Teddy-vel)
Őméltósága: Ne nyissa ki, Stokes!!!
Stokes: Szabad megkérdeznem, miért ne, uram?
Őméltósága: Estélyi ruhában vannak, át kell öltöznünk!
Stokes: Uram!
Teddy: Jöjjön, James!
12trees: Rendben, uram. Nyisd ki az ajtót, Ivy és fogadd a vendégeket! Sietünk, ahogy csak tudunk.
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees! (indul ajtót nyitni)
Mr. Foster: Jó estét! Kicsit korán jöttünk! Elnézést!
Ivy: Nem, jöjjenek csak, semmi baj! (bejönnek) Átveszem a kabátjukat. Gyönyörű időnk van ma!
Mr. Barnes: Tudja, én is azt mondtam Olive-nak - Ő a feleségem - "Ma reggel micsoda gyönyörű
időnk van! "
Jock: Múlt csütörtökön esett!
Mr. Barnes::: Igen, igen, ettől eltekintve!
Ivy: És nem is esett olyan nagyon!
Jock: Beesett a háztetőn. Majdnem leesett a vakolat!
Mr. Foster: Biztos, hogy Őméltósága szobalánya nem kíváncsi a mi otthoni gondjainkra.
Ivy: Óh, én nem bánom, együtt érzek magukkal. Erre jöjjenek, kérem, bejelentem magukat!
Jock: Nézzétek ezt a házat! A munkások verejtékéből épült!
Mr. Barnes: Ne kezdd, Jock! Még alig léptük át az ajtót. (szalon)
Ivy: Mr. Foster!
Poppy: Jó estét, Mr. Foster!
Ivy: Mr. Barnes!
Cissy: Jó estét!
Poppy: Jó estét!
Ivy: (súgva) Mi a neve?
Jock: Jock McGregor.
Ivy: Dzsokkmekgregor!! (el)
Cissy: Jöjjön beljebb, Cissy Meldrum vagyok. Ő itt a húgom, Poppy. (kezet nyújt Barnes-nak)
Mr. Barnes: Óh, nem, én nem fogok kezet. Egy gyerek nyalókát nyalt a buszon és tiszta ragacs lett a
kapaszkodó. (törülgeti kezét egy zsebkendővel)
Poppy: (kezet ráz Jock-kal) Óh, milyen erős! Az izmai szétfeszítik az öltönyét! Persze nagyon jól áll
magának!
Jock: Az embernek megerősödnek az izmai, ha a megélhetésért dolgozik.
Mr. Foster: Szabad megjegyeznem, micsoda kitüntetés ez számunkra, hogy meghívott gyönyörű
házukba.
Cissy: Köszönöm. Szerintünk egy kicsit régimódi, de Apát nem lehet meggyőzni.
Jock: Ezt jól tudjuk mi is a gyárból. (Ivy nyit be)
Ivy: Hozom az italt! Ki kér barna sört és ki kér málnaszörpöt?
Poppy: Nonszensz, Ivy, inkább keverek néhány koktélt. Nos, mit szólnak egy White Lady-hez?
(Jock kissé aléltan néz Poppy után. Őméltósága és Teddy igyekeznek le a lépcsőn)
Teddy: Ez rettenetes lesz, George! Lehet, hogy órákig itt maradnak! Hogy fogunk megszabadulni
tőlük?
Őméltósága: Ne aggódj, meghívtam vacsora utáni kávéra az érseket, ha meglátják, már el is tűnnek!
(Őméltósága benyit)
Őméltósága: Áh, jó estét, mindenkinek! Elnézést, hogy megvárakoztattuk magukat!
Mr. Foster: Óh, egyáltalán nem, Méltóságos úr! Éppen azt mondtam, hogy micsoda megtiszteltetés
 és privilégium, hogy az ön gyönyörű házában lehetünk!
Őméltósága: Áh, elég barátságos kis lak.
Jock: Legalábbis a tető nem ázik be.
Mr. Foster: Egészségére, Méltóságos úr! És kiváló családjára.
Őméltósága: Köszönöm.
Mr. Barnes: (Jock-hoz kiveszi a pálcikát a meggyel) Te, ezt meg kell enni vagy csak díszként szolgál?
Jock: Adja csak Foster-nek, ő majd bekapja.
Őméltósága: He.. khmm.. Nos, hogy szolgál a kedves egészségük?
Mr. Foster: Oh, jól vagyunk, jól.
Mr. Barnes: Ühm. Azt hiszem, jól.
Őméltósága: Remek, remek.
Jock: Az unokaöcsém bárányhimlős.
Mabel: Oh, szegény kis ördög. Mennyi idős?
Jock: Huszonkét éves.
Őméltósága:Ühm. (Stokes nyit be)
Stokes: A vacsora tálalva van, uram.
Poppy: (elkapja Jock-ot) Jöjjön, maga mellettem ül!
Cissy: (karon fogja) Mr. Foster!
Mr. Foster: Óh, nagyon szépen köszönöm. Megtisztelve érzem magam, hölgyem.
Cissy: Óh, kérem, hívjon Cissy-nek!
Őméltósága: Rajta, Teddy, mutasd meg Mr. Barnes-nak, hova üljön.
Teddy: Óh, igen, persze! (elindulnak, zavarában habog) Milyen jó kocsmában járt mostanában?
Mr. Barnes: Tudja, az én Olive-om nem szereti, ha sörszagot árasztok magamból. Ezért nem
vádolhatja!?

--(Konyha. Henry a liftet húzza)--

Mrs. Lipton: A levest felküldtük. Óh, dobd azokat a zsíros újságpapírokat a szemétbe, Henry!
Mindent bebüdösítenek!
Mabel: Olyan, mint a francia parfüm. (Henry Mabel orra alá tolja a papírokat)

--(Étkező. Stokes Levest mer. Őméltósága elé teszi)--

Őméltósága: A paradicsomleves a kedvencem.
Ivy: (Barnes-nak ) Uram.
Mr. Barnes: Üh.óh, nagy kedves. Hát nem kedves?
Ivy: Említésre sem érdemes!
Teddy: Hem. (Jock-hoz) Járt valami jó kocsmában mostanában? (Jock néz maga elé)
Mr. Foster: Oh, remek ez a leves, uram! Francia szakácsa van?
Őméltósága: Nem, egyszerű szakácsnő. Nem igaz, Stokes?
Stokes: Igen, nagyon egyszerű, uram.
(Barnes hörpöli a levest)
Jock: Hé, Cissy! Nem maga beszélt az Egyesült Munkáspárt gyűlésén?
Cissy: De igen. Jelöltként indultam a párt helyi választásán. Gondolja, bejutok?
Jock: Nem! Ezzel a monoklival és az akcentusával nem. Mind úgy tartottuk, anyáskodni akar
 fölöttünk.
Cissy: (levegőt vesz.) Hm.
Őméltósága: (Súgja Foster-nek) Én az egészet rendkívül kínosnak tartottam.
Mr. Foster: Óh, biztos vagyok benne, hogy senki nem teszi magát felelőssé a gyermekei
cselekedeteiért, uram.
Őméltósága: Igaz, igaz.
Stokes: Mit óhajt először megízlelni, uram? Barna sört kér, rostos málnaszörpöt vagy Montrachet-t?
(Nagy levegő)

--(Konyha. Mabel öltözködik, Mrs. Lipton az asztalnál egy csészével. Henry jön be.)--
Henry: Az érsek megérkezett. Mind együtt kávéznak a szalonban.
Mabel: Hát, akkor..., én most már megyek.
Mrs. Lipton: Azt a maradék krumplit hazaviheti.
Mabel: Óh, az finom lesz! (megszagolja, ki)

--(Szalon. Barnes kártya-bűvésztrükkjeivel szórakoztatja a nagyérdeműt)--

Mr. Barnes: És fel, fel-fel-fel-fel-fel! (tapsolnak) Óh, nagyon köszönöm, nagyon köszönöm. És most
egy másikat, egy másikat. Egy pillanat! Egy pillanat! (Charles-hoz megy) Tessék! Húzzon egy
kártyát! Na, húzzon egy kártyát! Bármelyiket! Ne túl sokat! Ne legyen telhetetlen!
(elfordul) Ne mutassa meg nekem! Nem akarom látni! Most szépen dugja be valahová ! Így,
ni! Köszönöm. Most gyorsan összekeverem! Jól megkeverjük. (potyognak le a lapok) Ühm-
hm! Bűvész ujjak!

--(Étkező. Stokes szivarozik, James pattog)--

12trees: Figyeljék ezt! Azt hittem, azért hívták az érseket, hogy megszabaduljanak tőlük!
Stokes: Jöjjön, üljön le és töltsön magának!
12trees: Szolgálatban vagyok!
Ivy: Úgy tűnik, nagyon jól érzik magukat! Ez a bűvész milyen jó! Ahogy elővarázsolta azt a
gumicsirkét az érsek nadrágjából! (vihog)
Stokes: És az a bormennyiség, amit benyakaltak! Három üveg Montrachet-t és négy üveg Château
Lafite-ot tűntettek el!
12trees: Igazán? Azt hittem, azt akarja, hogy jól érezzék magukat!
Stokes: Nem, amikor felszolgálok nekik. Ugyanolyan rosszak, mint az arisztokraták! Átnéztek
rajtunk!
Ivy: A skót bezzeg nem nézett át Miss Poppy-n!
12trees: Én is észrevettem!! UNDORÍTÓ! Hogy merészeli egy ilyen férfi a kezét egy hölgy térdére
tenni??!!

--(Szalon)--
Mr. Barnes: Köszönöm! (meghajol) Nagyon köszönöm! (Taps)
Őméltósága: Bravó, bravó!
Jock: Most én jövök! Most én jövök! (Mesélni kezd) Sötét éjen történt, mikor zúgtak a habok, hogy
hajó felborult a nagy óceánon...
--(Étkező)--
Ivy: Egész éjjel itt lesznek, ha így folytatódik!
Stokes: Az urak szórakoztatják a munkásokat és mi lesz velünk? Mi is munkások vagyunk!
12trees: Gyöngyöt a disznók elé! Úgy elnyelték azt a finom bort, mintha sör lett volna!
Stokes: Hej, fura egy világ ez, James. Igyunk egy kis portóit!
12trees: Rendben! Iszom! (leül ő is az asztalhoz, tölt magának) Kérek egy szivart!
(Ivy is odaül)
Ivy: Ihatok egy kis rostos málnaszörpöt?

--(Szalon. Poppy orgonál, Charles énekel)--

Charles: So I hold her into bed and I covered up her head
Just to save her from the foggy, foggy dew

Now I am a bachelor I live with my son

And we work at the weaver's trade
And every-every time I look into his eyes
He reminds me of the fair young maid

He reminds me of the summer time and of the winter too

And the many-many times that I held her in my arms
Just to save her from the foggy, foggy dew (Taps)

--(Ivy a szobájában, esti imához készülve)--

Ivy: Bocsánat a késői óráért, de nem akartak elmenni. Mindenki remekül érezte magát. Mától
kezdve Mr. Teddy minden pénteken halat kér sült krumplival. De Miss Poppy nagyon kacér,
nem igaz? Eljegyezte magát Dickie Metcalfe-val és akkor ezzel a skóton, Jock McGregor-on
lóg! Nem bír magával! Szegény James! Halálosan gyötri a viszonzatlan szerelem! Hóh! Ha
már a szerelemről beszélünk, egy dolgot nem értek. Hogy lehet egy érseknek, aki
agglegény GYEREKE? Jó éjt! Jó éjt! (be az ágyba) Jó éjt, Dorottya! (cupp)

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
18. rész - Gretna Green vagy kudarc

--(Konyha: Mabel, Ivy, Wilson, Stokes, 12trees, Mrs. Lipton, Henry)--

Wilson: Hm! Ez volt a legjobb ebéd, amit életemben ettem. Ó, a lazac majd szétolvadt a számban...
és az a marhahús! Mi volt tulajdonképpen?
Mrs. Lipton: Marha Jóasszony-módra. Francia körettel.
Wilson: Mondok én valamit, Mr. Stokes. Ez a Mont-Rose kicsit túl savanyú.
12trees: Akkor kritizálhatná, Wilson Kapitány, ha fizetne érte!
Stokes: A Kapitánynak azért igaza van. Egy kicsit savanyú volt. Nyissunk ki még egy üveggel és
lássuk, a többi jó-e? Mabel, menjen le a pincébe és hozzon egy másik ilyen üveggel, a
második sorban van jobbra.
Mabel: Igen, Mr. Stokes. (megnézi) Mennyibe kerül a boltban?
12trees: 15 shilling.
Ivy: Oh, az rengeteg! Majdnem egy heti munkával keresek annyit!
Mabel: Egek! Egy napi bérem maradt az üvegben! (Kihúzza)...Brrrr!! Igazuk van! Ez savanyú! (el)
Mrs. Lipton: Hát, neki kell látnom a szendvicseknek Miss. Cissy gyűlésére.
Ivy: Mabel egy jelenség! Nem igaz? De azért kedves tőle, hogy kiszolgál minket szó nélkül.
Mrs. Lipton: Nem ingyen csinálja ám, Ivy!
12trees: Mr. Stokes 3 penny óradíjat fizet neki Őméltósága kasszájából.
Stokes: Neki meg se kottyan! Mit gondol, mennyit fizetnek a ma esti balett-jegyekért!
Ivy: Ó igen, ez olyan rettentően drága. Csak az urak tudják megfizetni. Bár azt hiszem, én nem
élvezném. Csak táncolnak, nem igaz? És ha nem beszélnek, hogy értsem meg a történetet?
Mrs. Lipton: És végig lábujjhegyen táncolnak. Szerintem ez nem természetes!
Henry: Miért nem alkalmaznak magasabb lányokat?
12trees: Ne butáskodj, Henry! Ez művészet! Azért olyan drágák a jegyek. Bár a munkásosztály
úgysem értené meg!
Stokes: Nem is értheti, ha egyszer nincs rá pénze!
12trees: Ez nem csak pénzkérdés! Ha egy matrózt a Taj Mahal elé tenne, mit gondol, mit mondana?
Henry: Hogy kerültem én ide?

--(Operában, páholyban Madge Cartwright, Teddy, Sir Ralph szundítva, Agatha, George. George
megérinti Agatha-t.)—
Őméltósága: Uhhh!
Agatha: Óóóh! George!
Őméltósága: Nem bírom tovább.
Agatha: Hát... hunyja be a szemét és hallgassa a zenét!
Őméltósága: Nem... nem bírom ki, hogy maga mellett üljek, érezzem a parfümjét és ne érinthessem
meg!
Agatha: Óh, George!
Őméltósága: Meg kell, mondjam, ha többiek nem volnának itt, lerángatnám magáról a ruhát és
szeretkeznénk egyet a padlón!
Agatha: Óh, George! Milyen izgalmas lenne… egy 80 tagú zenekarral… és most épp egy gyors rész
következik.
Ms. Cartwright: Óh, Teddy Bear! Ugyebár milyen kecsesek!
Teddy: De miért festik ki így az arcukat? Ez a rengeteg púder! Mennyivel jobban néznének ki
festetlenül, izzadtan!
Ms. Cartwright: Teddy magának ez a mániája... Felizgatná magát, ha lemosnám a festéket
magamról és fénylő, izzadt lenne az arcom?
Teddy: Nem, nem igazán.
(Megérkezik Miss Poppy.)
Poppy: Szervusz, Apa!
Őméltósága: Merre jártál? Mindjárt vége az első felvonásnak.
Poppy: Dickie-nek közbejött valami, de elhozott a kapuig. Mi történt eddig?
Őméltósága: Nem tudom. Rengeteget ugráltak össze-vissza és a fekete ruhás fickó nagyon szomorú
valamiért.
Poppy: Helló, Agatha!
Agatha: Poppy! Ne ébreszd fel Ralph-et, keveset aludtunk az éjszaka. Milyen gyönyörű gyűrű!
Poppy: Igen, menyasszony vagyok!
Agatha: Neeem! És kié?
Poppy: Majd mindent elmondok a szünetben. (taps)
Poppy: Óh, már itt is van! (Ralph ébredezik)
Sir Ralph: Rendőrséget gyorsan! Lázadás!
Agatha: Nem Ralph, csak a szünet. Szünet!
Sir Ralph: Áhhh, áhh. (feláll) Csodás a darab! Szerzőt! Szerzőt!
Őméltósága: Nem innánk valamit?
Agatha: Ááá, ez jól fog esni mindnyájunknak.
Őméltósága: Igen, én is megszomjaztam. Eddig nagyon szép volt az előadás, nem igaz?
Sir Ralph: Igen, piszkosul jó. (előtérbe sétálnak) Bár, magunk közt szólva én olyan vagyok, mint a
király: jobban kedvelek egy jó Music Hall-t, Harry Tate-et, vagy valami hasonlót.
Agatha: Ralph, de igazán!
Sir Ralph: Semmi szégyellnivaló nincs benne. Miért baj az, hogy ha jót nevetünk? A király szereti.
Agatha: Mesélj már az eljegyzésedről, Poppy!
Poppy: Csak a múlt héten történt.
Agatha: Ismerem én is?
Ms. Cartwright: Óh, fantasztikus! Magas, szőke. Tipikus testőr.
Poppy: Már nincs ott. Vitatkozott az ezredessel és kilépett. Az apjának teaültetvénye van.
Agatha: Mi a neve?
Poppy: Dickie Metcalfe.
Agatha: Dickie Metcalfe?!
Poppy: Csak nem ismered?
Agatha: Ahh... nem! (El.) (Ralph és George)
Őméltósága: Igyunk még egy pohárral!
Sir Ralph: Hová megyünk enni utána? Éhen halok!
Őméltósága: Mehetnénk a Café Royal-ba.
Sir Ralph: Ez az, ahová Oscar Wilde is járt?
Őméltósága: Csak ő már meghalt!
Sir Ralph: Akkor jó.
Ms. Cartwright: Teddy kedvesem!
Teddy: Öhmmm?
Ms. Cartwright: Bent felejtettem a cigarettámat. Kihozná nekem?
Teddy: Szívjon az enyémből.
Ms. Cartwright: Ah, én csak egyiptomit szívok.
Teddy: Ahhh, jó, akkor hozom.(El)

--(Bent a karzaton Agatha törölgeti a könnyeit, jön Teddy.)—

Teddy: Hehh! Hé, öreglány! Jól van? Olyan fehér, mint a fal.
Agatha: Igen, jól vagyok.
Teddy: Áá, itt van ni. (magához veszi a cigarettásdobozt, távozni készül)
Agatha: Teddy, várjon! Üljön le egy percre! (Teddy leül.) Ez a Dickie Metcalfe egy szélhámos.
Tökéletes gazember!
Teddy: Egy gazember? De hát a testőrségnél volt!
Agatha: Börtönben volt. Csalt a kártyán.
Teddy: Csalt a kártyán? A testőrségnél? Na ne!
Agatha: És… hamis csekket írt alá. Ezt persze eltusolták, mert az ezredes… felesége is
belekeveredett.
Teddy: Te jóságos ég!!!
Agatha: Rendkívül drámai volt az egész. Az ezredes töltött pisztolyt hagyott az asztalán és azt
üzente, tegye, amit tennie kell!
Teddy: És mi történt?
Agatha: Zálogba tette.
Teddy: A becstelenség teteje! Azonnal el kell mondania George-nak!
Agatha: Nem tehetem.
Teddy: Miért nem?
Agatha: Nos, hát... mert mi... nos.... ritka jól ismertük egymást.
Teddy: Ááájjj, igen!
Agatha: Zsarolt engem és azzal fenyegetett, elmondja Ralph-nek, pedig semmi nem volt köztünk.
Teddy: Óooo, igazán? (kétkedő mosollyal)
Agatha: Ne nézzen így rám!
Teddy: És azok az etoni fiúk? És az a biztosítási ügynök? Úgy tűnik, csak féltékeny és azon
mesterkedik, hogy szétfúrja őket!
Agatha: Óh, drágám! Az emberek mindent eltúloznak. De nem látja? Nem hagyhatjuk, hogy elvegye
Poppy-t. Csakhogy én nem szólhatok George-nak, még téves következtetésekre jutna.
Teddy: Áhámm, minden oka megvolna rá.
Agatha: A tanácsát kérem, mit tegyünk most?
Teddy: Ehh, Stokes a mi emberünk! (Feláll) Ő majd biztosan kieszel valamit! (El.)

--(Hall, Stokes, Ivy - Stokes ajtót nyit)--

Stokes: Jó estét, uram!
Őméltósága: Jó estét!
Stokes: Élvezte a balettot?
Őméltósága: Ó, igen. Briliáns volt. Izgató. Nem találod Teddy?
Teddy: Ó, igen. Briliáns volt. Izgató.
Ivy: Bocsásson meg, uram, a férfiak is lábujjhegyen táncoltak ugyanúgy, mint a lányok?
Őméltósága: Én nem láttam, hogy ezt csinálták volna. És te Teddy?
Teddy: Meg sem tudnám mondani, ki-ki volt.
Poppy: Én rögtön ágyba bújok. Gyere velem Ivy! (El.)
Ivy: Igen, Miss Poppy.
Őméltósága: Mi van ma veled, Teddy? Egy szót sem szóltál szünet óta.
Teddy: Háát, csak más jár a fejemben és kész!
Őméltósága: Mit csináltatok Agatha-val a páholyban?
Teddy: Semmit, csak beszélgettünk.
(Egy úr lép elő a szalonból.)
Úr: Hol van a fürdőszoba?
Őméltósága: Mit akar, kérem?
Úr: A fürdőszoba, ember! Merre van?
Őméltósága: Maga... mit keres itt?
Úr: A fürdőszoba! A toalett!!!
Stokes: A folyosó végén, az ajtón túl, jobbra van.
Úr: Köszönöm!
Őméltósága: Mi az ördög folyik itt, Stokes?
Stokes: Miss Cissy az oka, uram. Az Egyesült Munkáspárt küldött gyűlése zajlik a szalonban.
Teddy: George, nem hagyhatod, hogy egy ilyen alak használja a toalettünket.
Őméltósága: Igaz! Állítsa meg, Stokes!
Stokes: Attól tartok, már késő lesz, uram. (Cissy jön ki a szalonból)
Cissy: (még bent mondja) Vedd jegyzőkönyvbe!
Őméltósága: Cissy, mi az ördög történik itt?
Cissy: Gyűlésünk van, Apa. (suttogva) Már mindjárt mennek.
Őméltósága: Hogy mersz ilyen embereket hívni a házamba?
Cissy: Sajnálom, Apa, de nagyon fontos volt. Kérvényt adunk be a Belügyminisztériumba egy
vegetáriánus konyha felállítására a rakparton. De nem tudjuk eldönteni, barna kenyeret
adjunk vagy fehéret.
Őméltósága: Milyen átkozottul nevetséges.
Cissy: Magunk közt szólva én is ezt mondom. (Egy hölgy rohan ki a szalonból)
Hölgy: Óh, gyere Cissy, szükségünk van rád. Mi a barna kenyérre szavazunk és én félek, hogy a fehér
fog győzni. (A hölgy visszafut a szalonba.)
Cissy: Teljesen ártalmatlanok, Apa. Nem fognak semmiben kárt tenni. (Az úr visszatér a toalettről)
Úr: Szavaztak már a kenyeret illetően?
Őméltósága: Nem, most készülődnek!!!
Úr: Ha a fehér lobbi győz, az az élelmezés katasztrófája lesz. (El.)
Őméltósága: A világ megőrült! Lefekszem! (Felsiet a lépcsőn.)
Teddy: Stokes, beszélhetnék magával egy percre?
Stokes: Természetesen, uram. (Bemennek az ebédlőbe.)

--(Poppy szobája, Ivy érkezik, kopp-kopp)--

Poppy: Szabad!
Ivy: Ez megfelel, Miss Poppy? (bőröndöt hoz)
Poppy: Igen, nem látott meg senki?
Ivy: Nem, kisasszony.
Poppy: Jó! Pakold be ezeket!
Ivy: Igen, Miss. Poppy. Hol van Gretna Green?
Poppy: Én nem tudom, valahol Skóciában. De Dickie mindent tud. Azt mondják, van ott egy kovács,
aki megesket az üllő fölött.
Ivy: Mi az az üllő?
Poppy: Amin a lópatkókat készítik.
Ivy: Ó, értem. Ez annyira romantikus, nem igaz?
Poppy: Igen!
Ivy: De miért nem valódi templomban esküsznek meg?
Poppy: Az hónapokig tart és Dickie nem akar nagy felhajtást. Csak csöndben megesküszünk, és kész.
Ivy: Én nem vádolom érte, hiszen annyira csinos! Nem igaz?
Poppy: Szerintem is!
Ivy: Bár meg kell mondanom, Mr. Twelvetrees azt gondolja, hogy valami nincsen rendben vele.
Poppy: Hogy merészelik a cselédek megtárgyalni a magánéletemet?!!
Ivy: Sajnálom, Miss Poppy. Ezt nem kellett volna mondanom.
Poppy: Nem érdekes, James féltékeny. A felét sem tudod, Ivy! Nem veszi le rólam a szemét, mióta
idejött, pedig Isten a megmondhatója, soha nem bátorítottam őt. Figyelj rám, Ivy! Arra
kérlek, ébressz egy csésze teával holnap reggel fél hatkor. Aztán segítesz felöltözni és
leviszed a bőröndömet. Dickie a sarkon fog várni a kocsival, de ne mondd el egy léleknek
sem!
Ivy: Nem akarom becsapni Őméltóságát, még bajba kerülhetek.
Poppy: Dehogy! Elmúltam 21, azt teszem, amit akarok!
Ivy: Óh persze, igen. Ez annyira izgalmas, nem igaz?
Poppy: Igen, de ne felejtsd el, nem mondod el senkinek!
Ivy: Jó, Miss Poppy.
Poppy: Megígéred?
Ivy: Megígérem.

--(Alf és James az ebédlőben terítenek a reggelihez)--

12trees: Amikor Mr. Teddy múlt éjjel elmondta magának, amit megtudott Dickie Metcalfe-ról,
azonnal el kellett volna mondania nekem!
Stokes: Nagyban horkolt már, nem akartam zavarni.
12trees: Mit számít ez most? A család becsülete forog kockán.
Stokes: Ehhez nekünk semmi közünk!
12trees: Még hogy semmi közünk? Ennél a családnál voltam már akkor is, amikor Miss Poppy és
 Miss Cissy iskolás lányok voltak. Nem nézhetem tétlenül, hogy ez megtörténjen. Sajnálom
Lady Agatha-t, de el kell mondanunk Őméltóságának, amint lejön a reggelihez.
Stokes: James Twelvetrees, ez a föntiek dolga. Majd találnak rá maguk megoldást.
12trees: De hát mit mondott Lady Agatha Teddy-nek? Ez az ember hazudozó, csaló,
szerencsevadász és zsaroló!
(Ivy megérkezik)
Ivy: Miről beszél most?
Stokes: Ne avatkozz bele, Ivy!
12trees: Meg kell találnunk a módját, hogy leleplezzük az egész család előtt.
Stokes: Nem kell úgy sietni. Még be sem jelentették rendesen az eljegyzésüket. Az esküvő még
hónapokra van. Elég ideje van Miss Poppy-nak, hogy rájöjjön magától is.
Ivy: Miss Poppy-ról és Dickie Metcalfe-ról beszélnek?
Stokes: Hallgass, Ivy!
Ivy: Ma reggel fél hatkor megszöktek.
12trees: Mi??!!!
Ivy: Megszöktek. Én vittem a bőröndöt a kocsihoz. Dickie Metcalfe ült benne. Adott nekem egy
félkoronást, én sok sikert kívántam nekik, és ők elmentek. Talán nem egy kedves ember?
12trees: Nem, Ivy, nem kedves. Hogy tehettél ilyet?
Ivy: Ez igazán nem az én hibám. Miss. Poppy azt mondta, elmúlt 21. És különben is
összeházasodnak.
Stokes: És hová mentek?
Ivy: Valahová Skóciába. Egy Kovács nevű emberhez, aki lócipőket csinál.
...Azt hiszem, azt mondták, hogy Golders Green-be.
12trees: Gretna Green!
Ivy: Óh, igen, ez az!
12trees: Azonnal meg kell mondanunk Őméltóságának!
Stokes: Várjunk csak egy percet! Ha ügyesen csináljuk, még az előnyünkre válhat. Mit szólnak
néhány naphoz Skóciában?
Ivy: Skóciában!
12trees: Óh, csodálatos! Elvisszük Őlordsága Rolls Royce-át és két puskát. Vadászni fogunk néhány
napig!
Stokes: Ne legyen ironikus, James! Ha majd Őlordsága és Mr. Teddy lejönnek, megkérem, hogy
szenteljenek nekem néhány percet az irodában.
12trees: Szóljunk Lady Agatha-nak!
Stokes: Még a nevét se kell említeni! Az imádott lány útban van Gretna Green felé egy férfival,
akiről semmit sem tud Őlordsága és amit tud - az nem tetszik neki. Ez minden apának elég.

--(Konyha - Mrs. Lipton készíti a reggelit, Henry segít, jön le Mabel)--

Mabel: Egek! Micsoda koszt csináltak ezek az Egyesült Munkások! Cigarettacsikkek a szőnyegbe
taposva, borfoltok a terítőkőn, tejkaramellás papírok a párnák mögé dugva.
Mrs. Lipton: Nem igazi munkások voltak.
Henry: Nem. Mind szakállasok voltak. Magas nyakú pólóban és szandál volt rajtuk, zokni nélkül.
Mrs. Lipton: Az igazi munkások jobban tisztelték volna Őlordsága tulajdonát.
Mabel: Hát a maga szendvicsei is a vázákban és virágcserepekben végezték!
Mrs. Lipton: Óh Istenem! Pedig olyan gyönyörű sonkát és sült húst tettem rájuk!
Henry: Ezek a népek csak nyers dolgokat esznek. Nyers zöldbabot, nyers gombát, nyers sült
krumplit. Hallottam, hogy az egyiknek még a kutyája is vegetáriánus. Nem tudom, mi
lenne, ha valaki egy csontot adna neki.
Mabel: Hát az én Öregem azt mondta, hogy ha a Jóisten nem akarta volna, hogy húst együnk, nem
találta volna ki a mustárt.
Mrs. Lipton: Hogy eltelt az idő, és még nem küldtek le senkit a sonkás tojásukért! Mi történhetett?

--(Dolgozó szoba, Őlordsága, Mr. Teddy és Stokes)--

Őméltósága: Az ég szerelmére, Stokes. Ha már fél hatkor elszöktek, miért várt mostanáig, hogy
megmondja?
Stokes: Én is csak most szereztem tudomást róla, uram.
Teddy: Meg kell állítanod őket, George! Nem tudunk eleget erről a fickóról. Lehet, hogy
hozományvadász.
Őméltósága: Ha egyszer elvette Poppy-t, semmit sem tehetünk. Jóságos ég! Két év múlva a lányoké
az anyjuk öröksége.
Teddy: Utánuk kell menned, George!
Őméltósága: De hát nem tudok, a miniszterelnök hívását várom!
Teddy: Ebben a BBC ügyben?
Őméltósága: Kezd alakulni a dolog!
Teddy: Hát akkor miért nem hívod fel őket?
Őméltósága: Ilyenkor nem zavarhatom. Reggeli utáni pipáját szívja és az aktualitásokat futja át a
Times-ban.
Stokes: Ha javasolhatnék valamit, uram, James és én nyomába eredhetnénk a szökésben lévő
párnak és megakadályozhatnánk az esküvőt.
Őméltósága: Na és hogy csinálnák?
Stokes: Hogy is mondjam csak, uram - meggyőznénk a férfit, hogy ez nem volt jó ötlet.
Őméltósága: Úgy érti erőszakkal?
Stokes: Ha szükséges, úgy is. Azt hiszem, tanácsos lenne, ha Ivy is velünk jönne. Gondját viselhetné
Miss Poppy-nak, ha esetleg szükség lenne rá. Miss Poppy természetesen kétségbe fog esni.
Őméltósága: Egek, maga jó fickó, Stokes! De jobb lesz, ha sietnek. Több órája útnak indultak.
Stokes: Kaphatnék némi készpénzt az utazási költségekre, uram?
Őméltósága: Természetesen! 20 font elegendő lesz?
Stokes: Legyen 30, uram. Csak hogy biztonságban legyünk. (Bejön Ivy)
Ivy: Elnézést, uram, de Lady Lavender nincs a szobájában.
Teddy: Talán a fürdőszobában van.
Ivy: Nem, uram, mindenütt megnéztem. Még a szekrényben is, ahová néha elbújik előlem, aztán
kiugrik és azt mondja: „Búúú”.
Őméltósága: Valahol a környéken kell lennie. Talán elment a boltba, vagy meglátogatta egy
barátját.
Teddy: Én kimegyek a hallba és hívom a rendőrséget. Csak hogy ne mutassunk semmit. (El)
Őméltósága: Jó ötlet, de körözésre semmi szükség! Itt a pénz, Stokes.
Stokes: Uram.
Őméltósága: Induljanak. Vonattal fognak menni?
Stokes: Nem, uram. Gondoltam, ráveszem a kertészt, hogy adja kölcsön a mesterbiciklijét.
Őméltósága: Kapitális ötlet! Elkapják őket sokkal hamarabb, mint odaérnének.
Stokes: Uram. Ivy!
Ivy: Uram. (Mindketten el)

--(Hall - Teddy)--
Teddy: (suttog) Halló! A Mayfair 2135-öt kérem. (Becsukja az ebédlő és szalon ajtókat.)
Rose: Hállóú?
Teddy: Halló! Miss Cartwright rezidenciája?
Rose: Igeen.
Teddy: Válaszoljon igennel vagy nemmel!
Rose: Igeen!
Teddy: Miss Cartwright ott van?
Rose: Igeen.
Teddy: A szobában van?
Rose: Neem.
Teddy: Még ágyban lenne?
Rose: Neem.
Teddy: Talán reggelizik?
Rose: Neem!
Teddy: Akkor hol van?
Rose: Moszt éppen fürdik.
Teddy: Mi?!
Rose: A fürdőszobában van.
Teddy: (Körbenéz.) Én Teddy Meldrum vagyok.
Rose: Tudoom.
Teddy: Egyszerűen csodálatos ötletem támadt! Mit szólna a férjhez menéshez?
Rose: Kihez?
Teddy: Hozzám!
Rose: Óoooo, Mr. Teddy! Ezt komolyan mondja?
Teddy: Igen!
Rose: Óooo, Mr. Teddy!!!! Ezt nem tudom elhinni!!!!
Teddy: Csomagolj be gyorsan és találkozzunk a sarkon a United Dairies előtt fél óra múlva!
Elmegyünk Gretna Greenbe és holnap este már férj és feleség leszünk!
Rose: Óoooo, Mr. Teddy! Ez hihetetlen! Életem hátralevő részében reggel mikor felébredek, ott lesz
a feje mellettem a párnán és engem fog nézni a monoklijával, juúujjjj.
Teddy: De én az ágyban azt nem viselem.
Rose: Majd a kedvemért megteszi!
Teddy: Igen, bármit, bármit. Fél óra múlva találkozunk!

--(Konyha - Mrs. Lipton, Henry, Mabel, 12trees, Mr. Stokes jön a bejárat
felől.)--
Stokes: Beszéltem a kertésszel, ideadja a motorját.
12trees: És mennyit kért érte?
Stokes: Ne törődjön vele!
12trees: Őméltósága majd minden pennyről elszámoltatja! Ezt tudja, remélem.
Stokes: Ne aggódjon, James, minden rendben lesz.
Mrs. Lipton: Hat sajtos, hat sonkás, hat húsos.
12trees: Köszönjük, Mrs. Lipton.
Henry: Nem hagyta, hogy ketchupot tegyek rájuk.
Mrs. Lipton: Teszek mellé ecetes hagymát és néhány almát.
12trees: Hát, bárminő kényelmetlenségeknek nézünk is elébe, éhesek nem leszünk.
Stokes: Közlöm magával, James, semmiféle kényelmetlenséget nem akarok. Ha meg kell
éjszakáznunk valahol, az nem fogadó, hanem első osztályú szálloda lesz!
(Érkezik Ivy.)
12trees: Van fogalma arról, milyen drágák a szállodák? Itt vagyok én, maga és Ivy.
Ivy: Mind együtt leszünk egy szobában?
Stokes: Az biztos, hogy én nem alszom vele! (Jamesre mutat.)
Ivy: Nem hiszem, hogy részemről helyes lenne.
12trees: Ne légy abszurd, Ivy! Én három külön szoba áráról beszélek egy jó hotelban. Az csinos
összegbe kerülhet fejenként!
Stokes: Őméltósága fizeti!
Mrs. Lipton: Nem biztos, hogy meg kell állniuk.
Henry: Utánanéztem. 362 mérföldre van. Ha 20 mérföld per órás átlagsebességgel mennek, 18 óra
és 35 perc alatt érnek oda. Aztán meg kell még állniuk benzinért, szendvicseket enni,
természetes szükségletek és esetleg defekt miatt. Számításaim szerint 21 órát vesz
igénybe. Meg kell szállniuk valahol.
Mabel: Hát, ha 24 órát ülnek egyfolytában ezen a motoron, jól elzsibbad az ülepük.
Stokes: Ne legyen közönséges! (Tasli Henry-nek)
Henry: Ijjájjjj!!!
Stokes: Gyerünk, induljunk már!
Ivy: Óh, hát nem izgalmas! Imádok utazni, szélesíti a látókörömet.
Mabel: Hát az biztos, hogy szélesíti a…!
12trees: (a szavába vág) Elég legyen, Mabel! (mennek)

--(Hall - Mr. Teddy szökik csomagjaival. George éppen kinyitja a szalon ajtaját.)--
Őméltósága: Hova az ördögbe mész? (Teddy a meglepetéstől leejti a csomagjait.)
Teddy: Gretna Green-be. Meg kell akadályoznom, hogy Poppy hozzámenjen ehhez az erőszakos
fickóhoz.
Őméltósága: Honnan tudod, hogy erőszakos?
Teddy: Hát, annak kell lennie, különben nem vitte volna Poppy-t Gretna Green-be.
Őméltósága: Természetes, de hát Stokes már értük ment.
Teddy: Én gyorsabban odaérek. Elviszem az egyik kocsit.
Őméltósága: Jó ötlet, veled megyek.
Teddy: Óh, nem lehet!
Őméltósága: Miért nem?
Teddy: Áh, olyan vagy, mint egy feleség. Folyton megmondod, hogy mit csináljak és az idegeimre
mész!
Őméltósága: Minek viszel ennyi bőröndöt?
Teddy: Lehet, hogy meg kell szállnom éjszakára.
Őméltósága: Nem kell ennyi minden egy éjszakára.
Teddy: Fel kell öltöznöm a vacsorához!
Őméltósága: Igen, persze! Nyitom az ajtót.

--(Stokes, 12trees a motoron, Ivy az oldalkocsiban)--

Ivy: Apa! Apaaaa!
Stokes: Mi baj van?
Ivy: Hányingerem van!
Stokes: Vegyél mély lélegzetet! Hamarosan jobban leszel!
12trees:Várjál csak! Vegyél egy szem kandis cukrot! (Stokes-hoz) Kér maga is?
Stokes: Tegye a szájamba! (teszi) Áááá, ez az orrom!

--(Sir Ralph és Lady Agatha érkezik, Konyha - Mrs. Lipton, Mabel)--

Mrs. Lipton: Óh, ez a főbejárati csengő!
Mabel: Menjek én?
Mrs. Lipton: Ugyan, dehogy! Mit szólnának a szomszédok, ha meglátnák ebben a koszos kötényben
a vörösre mosott kezével?!
Mabel: Óh! Bocsánat, hogy élek!
Mrs. Lipton: Henry! Neked kell kinyitnod az ajtót! (Henry benyit a mosogatóból.)
Henry: Meg van hozzá a végzettségem?
Mrs. Lipton: Oh, eridj már, fiú! És légy nagyon udvarias!
Henry: Természetesen, Mrs. Lipton.
(Kimegy, de az ajtón kívül fityiszt mutat a konyhatündérnek.)

--(Bejárat. Ralph türelmetlenkedik)--

Sir Ralph: Miért nem nyitják ki ezt az átkozott ajtót? (Kopogtat a sétabotjával.) Meldrum! Nyisd már
ki!
Agatha: Nyugodj már meg, Ralph! Nem szabad felizgatnod magad. Tudod, mit mondott a doktor.
Sir Ralph: Hülye kontár! (Henry ajtót nyit.)
Sir Ralph: Jóságos ég! A lakáj meghátrált.
Henry: Jó reggelt, uram. Kit óhajt ma reggel Uraságod látni?
Sir Ralph: Meldrum-ot, természetesen! Gyere, menjünk, menjünk!
(bent a hallban)
Henry: Megkaphatnám a névjegyét, uram?
Sir Ralph: Hol van a személyzet? Hol van az a szemtelen komornyik, az a pojáca lakáj és az a dilis
szobalány?
Henry: Nem áll jogomban elárulni, uram. Lesz szíves a hallban várni?
Sir Ralph: Nem fogok a hallban várakozni!
Agatha: Ralph! Kérlek!
Sir Ralph: Jó, rendben van.
Henry: Informálom Őlordságát az ittlétükről.
Sir Ralph: Ez a fiú teljesen hülye!
Agatha: Ralph!

--(Dolgozószoba - George telefonál.)--

Őméltósága: Ha Lavender megjelenne nálad, csak telefonálj és én rögtön érte megyek. Néha
elkószál otthonról... Nem aggódom. Viszlát! (Kop-kop)
Őméltósága: Tessék!
(Henry jön be, tálcán a névjegyek)
Henry: Egy hölgy és egy úr szeretné látni magát, uram.
Őméltósága: Kik azok?
Henry: Rá van írva a kártyára... de Lady Agatha az, és a férje.
Őméltósága: Küldje be őket!
Henry: Igen, uram. (Ajtót nyit.) Bemehetnek!
Sir Ralph: Gyerünk, befelé!
Őméltósága: Helló Agatha, helló Ralph! Hozzon nekünk egy kis kávét, Henry!
Henry: Kávét? Igen, uram!
Sir Ralph: Na, ide figyelj, Meldrum. Nem hagyhatod, hogy ez a csaló Metcalfe romba döntse a
lányod életét, ahogy Agatha-ét!
Őméltósága: Miről beszélsz?
Sir Ralph: Mondd el neki!
Agatha: Óh, Ralph! George nem kíváncsi erre a történetre.
Sir Ralph: Nem! Gyerünk, gyerünk! Nem bánom, mondd csak el neki! Mondd!
Agatha: Nos. Amikor Poppy az este elárulta nekem, hogy eljegyezte magát Dickie Metcalfe-al,
borzasztóan megrázott. Tudja, ö... megzsarolt engem.
Őméltósága: Miii?
Sir Ralph: Mondd el neki, mondd csak! Gyerünk, gyerünk! Mondd el!
Agatha: Nos, évekkel ezelőtt találkoztunk, amikor... kirúgták a testőrségtől.
Őméltósága: Kirúgták a testőrségtől?
Sir Ralph: Csalt a kártyán!!!
Agatha: És nem volt hová mennie. Ehmm, azt mondtam hát, ellakhat a kis városi lakásomban.
Őméltósága: Milyen kis városi lakásban?
Sir Ralph: Van ez a kis városi lakása. Már évtizedek óta az övé. Nem tudom, minek tartotta meg?!
Agatha: Nos, attól kezdve, azzal fenyegetett, hogy elmondja Ralph-nak, hogy viszonyunk volt. Ez
természetesen nem igaz, de nem akartam elkeseríteni Ralph-et, hát fizettem.
Sir Ralph: Mindig csak rám gondol a drága lány!
Agatha: Amikor Poppy elmondta, hogy eljegyezte magát vele… hát Ralph látta, hogy szomorú
vagyok és kiszedte belőlem az okát. Ralph elég jól ismer ahhoz, hogy tudja, soha nem
kezdenék viszonyt egy ilyen fiatal gyerekkel. Hát nem?
Sir Ralph: Hát persze, hogy nem!
Agatha: Megbízol bennem, ugye Ralph?
Sir Ralph: Hát persze, hogy megbízok, drága lányom! (Kintről csörömpölés hallatszik. - Henry
benyit.)
Henry: (kimérten) Hozok-másik-kávét! (El.)
Őméltósága: Be kell vallanom valamit. Poppy megszökött Metcalfe-al.
Agatha: Mikor?
Őméltósága: Ma reggel. Ebben a pillanatban Gretna Green felé autókáznak.
Sir Ralph: Mi?!! A disznó! Hol tartod a puskáidat, Meldrum?
Őméltósága: Ne idegeskedj!

--(Bejárati ajtó - Madge Cartwright érkezik. Henry ajtót nyit.)--

Henry: Jó reggelt. Mit óhajt?
Ms. Cartwright: Engedjen! (Átgázol Henry-n.)
Henry: Vigyázzon, még elcsúszik a kávén!

--(Dolgozó - Sir Ralph szemügyre veszi a puskát.)--

Őméltósága: Nem gondolod, hogy kicsit messzire mész?
Sir Ralph: Az egyetlen, amit tennünk kell - darabokra lőni őt! (Beviharzik Madge Cartwright)
Ms. Cartwright: George! A szobalányom, Rose. Megszökött! (hüppög) Teddy-veeel. (Törölgeti
könnyeit.)
Őméltósága: Egek!!! Biztos ebben?!
Ms. Cartwright: Igen, hagyott nekem egy cédulát. Elmentek Gretna, Gretna Gree... Gree...
Gree...Green-be! (Újra elsírja magát.)
Őméltósága: Ezért vitt magával annyi bőröndöt!
Sir Ralph: Van itthon kocsid, Meldrum?
Őméltósága: Igen, a Rolls.
Sir Ralph: Azonnal utánuk kell mennünk! Hozok még töltényeket!
Őméltósága: Az ég szerelmére, nyugodjon meg!

--(Egy benzinkúthoz érkezik Poppy és Metcalfe.)--

Poppy: Óh, Dickie, hát nem csodálatos? Szabadnak érzem magam. Hova utazunk nászútra?
Dickie: Ahová csak akarod, Szívem. Végig a Níluson, Rómába, Nizzába.
Poppy: Óh, a piramisokhoz! Azokat mindig szerettem volna látni!
Dickie: Akkor a piramisokhoz fogunk menni.
Benzinkutas: 15 liter - az annyi, mint 6 sterling.
Dickie: Adj külön egy tízest, Drágám.
Poppy: Azonnal.
Dickie: A bankárjaim a Gretna Green-i hotelba küldik a csekket.
Poppy: Hol fogunk megszállni, melyik hotelban?
Dickie: A nagyban...Grand Hotel Palace, vagy valami ilyesmi.
Poppy: Óh, Dickie! Olyan fantasztikusan könnyed vagy! (Elhajtanak.)

--(Stokes és 12trees várják a motornál Ivy-t.)--

Ivy: Óouuu!
Stokes: Siess már, Ivy!
12trees: Szegény lány! Úgy összerázta ebben az oldalkocsiban, nem csoda, hogy rosszul érzi magát!
Stokes: Nem az én hibám. Az utak ilyenek. Kész katasztrófa. Igyekezz már, Ivy!
Ivy: Óuu... Apa!
12trees: Ez az egész motorozás abszurd! Soha nem kapjuk el őket! Vonattal kellett volna menni!
Stokes: Mi az ördögnek morog? Rengeteg pénzünk van, előttünk a végtelen út és napokig nem kell
visszamennünk. Volt már valaha a tavaknál?
12trees: Nem tudja felfogni? Nem hagyhatjuk, hogy Miss Poppy romba döntse az életét! Meg kell
akadályoznunk!
Stokes: Nézzen szembe vele: maga féltékeny, mert maga szeretne vele lenni, útban Gretna Green
felé!
(Előjön Ivy a bokrokból.)
Ivy: Most már kicsit jobban vagyok. Kaphatnék 5 percet, mielőtt megint nekiindulunk?
Stokes: Nem, mert James meg akarja menteni Miss Poppy-t a halálnál is rosszabb végzettől. Olyan
végzettől, amit néhányszor már eddig is átélt. Mondhatom, James?
12trees: Hogy merészel?! Azt akarja sugallni, hogy Miss Poppy... laza erkölcsű nő?!
Ivy: Lehet, hogy halálos veszélyben van! Ha ez az ember ilyen szemét, akkor talán el fogja adni
esküvő után rabszolgának Rio de Janeiro-ba.
Stokes: Ivy, szállj be az oldalkocsiba!
Ivy: Mindenütt erről beszélnek, Apa! Nem igaz, Mr. Twelvetrees?
12trees: Ez is egy lehetőség, Ivy.
Stokes: Óh, ne, ne, ne kezdje maga is!
Ivy: Tudod hány fehér lányt adtak el rabszolgának Rio de Janeiro-ba tavaly? Százakat! És senki nem
tesz ellene semmit! (Beszáll az oldalkocsiba.) Ha engem, az édes lányodat adták volna el
rabszolgának Rio de Janeiro-ba, tettél volna valamit. Nem igaz?! Mondj már valamit!
Stokes: Ivy!
Ivy: Mi van?
Stokes: Hallgass!!

--(Teddy és Rose utaznak a kocsiban.)--

Teddy: Betetted a kötényt és a főkötőt?
Rose: Igen. De nem kell majd dolgoznom, ugye?
Teddy: Nem, nem. Persze, hogy nem. Csak felveszed és sétálsz benne kicsit.
Rose: Hogy ha összeházasodunk, én Tiszteletreméltó Rose leszek?
Teddy: Hm, sajnálom, nem.
Rose: És a gyermekek? Ők Tiszteletreméltóak lesznek?
Teddy: Óh, ne beszéljünk már a formaságokról!
Rose: Jó!
Teddy: Életemben először azt teszem, amit én akarok és nem azt, amit mások parancsolnak.
(Lady Lavy tápászkodik fel a háttérben a hátsó ülésről cigarettázva.)
Teddy: Rose, te cigarettázol?
Rose: Nem. Én nem.
Teddy: Furcsa! Azt hittem, az előbb ö... cigarettafüstöt érzek.
Lavender: Merrefelé megyünk?
Teddy: Óh egek! Lavender! (Megáll.) Te meg mit keresel itt?!
Lavender: Találkozót beszéltem meg Dolby kapitánnyal. Nem láttad őt?
Teddy: Természetesen nem!
Lavender: És hova megyünk?
Rose: Gretna Green-be.
Lavender: Óh, milyen izgalmas! Remélem, Dolby kapitány már ott fog várni. Indulás!
Teddy: Nem jöhetsz velünk, mert szökésben vagyunk. Ő itt Rose és holnap összeházasodunk.
Lavender: Jó, akkor kettős esküvő lesz. Mehetünk!

--(George, Madge Cartwright, Lady Agatha és Sir Ralph a Rolls-ban.)—

Ms. Cartwright: Te... (hüppög) Teddy! Ó, én szegény Teddy-m. (Könnyeit törölgeti.) Ő nem tehet
semmiről. A háború az oka! Az a rettentő háború! Óh, Istenem! Jajj.
Sir Ralph: Ennek semmi köze a háborúhoz! Ez az ember tökfilkó! Mindig is tökfilkó volt. Ha a
véleményemet kérded, hát túl belterjes a családod.
Őméltósága: Hogy mondod, kérlek?
Sir Ralph: Csak tartsd a szemed az úton! Még véletlenül az árokba viszel minket!... Nagyon úrvezető
vagy, Meldrum! Tudod-e? Tudod-e? Miért nem fogadsz fel egy sofőrt? Két lökött hülye, ha
engem kérdezel.
Őméltósága: Na de...!
Sir Ralph: Figyeld az utat! Figyeld az utat!!

--(Stokes-ék pihennek a benzinkútnál.)--

Stokes: Hogy érzed magad?
Ivy: Már jobban vagyok, kezdem megszokni a rázást.
Stokes: Meg is kell szoknod. Hosszú út áll még előttünk.
Ivy: Apa! Tudom, hogy nem szép, de remélem, nem kapjuk el őket. Tudom, hogy Mr. Metcalfe egy
szemét és csaló, de ha Miss Poppy hozzámegy, elköltözik otthonról és nem kínozza többé
szegény Jamest!
Stokes: És akkor lehet, hogy téged választ, he?
Ivy: Ah, ezt soha nem fogja tenni.
Stokes: Ne pocsékold az idődet, Ivy. Ő nem neked való. Túl felvágós. (Érkezik James, megszólítja a
benzinkutast.)
12trees: Uram! A törülköző a wc-jében egyenesen undorító. Létezik mosoda is, ha nem tudná,
kérem!
Stokes: Erre gondoltam, látod? (Elsuhannak előttük Teddy-ék.)
Ivy: Ez nem Mr. Teddy kocsija?
Stokes: Nem, az nem lehet.
Ivy: Pedig pont úgy néz ki!
Stokes: Rengeteg szaladgál belőle. Gyerünk, indulás!

--(Csenget az Érsek a bejárati ajtónál. Henry ajtót nyit.)--

Charles: Á, jó napot, Henry!
Henry: Jó napot, érsek úr! Kit óhajt ma meglátogatni?
Charles: Lord Meldrum már vár rám. (Be.) Hol van Stokes?
Henry: Egy motorbiciklin ül. Miss Poppy üldözésére ment, aki megszökött Mr. Metcalfe-al. Mr.
Teddy Miss Cartwright szobalányával, Miss Rose-zal szökött meg és Őméltósága mindet űzi
Sir Ralph-el és Lady Agatha-val. Óh, és Lady Lavender is hiányzik körünkből.
Charles: Micsoda borzalmas katalógus! (Cissy érkezik le a lépcsőn.)
Cissy: Jó napot, Charles!
Charles: Cissy, éppen most hallom a borzalmas hírt. Mire nem képesek ezek a mai fiatalok. Hálát
kell adnunk az égnek, hogy Dickie Metcalfe rendes fiatalember. Kicsit olyan, mint Ruppert
Brooke.
Cissy: Sajnálom, Charles, hogy ki kell ábrándítanom, de hazug, csaló és zsaroló. És Poppy csak a
pénze miatt kell neki.
Charles: Óh, Atya Úristen! Hol akarnak összeházasodni? Kapcsolatba lépek a templommal és
megakadályozom.
Cissy: Nem templomban esküsznek. Gretna Green felé mennek.
Charles: Óh, nem! Egybekelésüket nem áldja meg az egyház. Akkor hát házasságuk nem lesz
törvényes. Meg kell akadályoznunk!
Henry: Reggel 5 óra 30-kor indultak.
Charles: Milyen gyorsan megy a repülőgéped?
Cissy: Nyolcvanat is ki tudok hozni belőle.
Charles: Válasz az imámra! Nem repülnél velem Gretna Green-be?
Cissy: Nem tudom. Attól függ, adnak-e gépet. Rendben van, menjünk! Van meleg kabátja?
Charles: Nincs.
Cissy: Majd kölcsön vesszük Apáét és taxival megyünk a repülőtérre.

--(Konyha - Mrs. Lipton, zöldséges, Mabel)--

Mrs. Lipton: Itt van a 7 font és 4 shilling. És levontam a nekem járót, Mr. Pearson.
Mr. Pearson: Köszönöm. (Wilson kapitány érkezik.)
Wilson: ’Napot!
Mr. Pearson: Jó napot!
Mrs. Lipton: Óh, kapitány! Ma nem vártam. Ez a szabadnapja.
Wilson: Beszélnem kell Őméltóságával.
Mrs. Lipton: Sajnálom, de most nincs itthon.
Wilson: Óh egek! Panasz érkezett hozzánk, hogy Mr. Metcalfe elvitt egy kocsit. Amely kocsi
elviteléről a tulajdonos nem tudott és a mondott tulajdonos vért kíván. Mondtam az
őrmesternek, hogy mivel Mr. Metcalfe Miss Poppy jegyese, biztos vagyok benne, hogy
Őméltósága majd elrendezi a dolgot valahogy.
Mabel: De hát Gretna Green-be szöktek a fiatalok!
Wilson: Mi? A kocsival?
Mabel: Igen.
Mrs. Lipton: Egek, ez a fiú nem csak hazudozó és csaló, hanem tolvaj is! (Henry érkezik le.)
Wilson: Ó, szervusz. Ha egészen Gretna Green-ig mennek, az összes újságban benne lesz. Már szinte
 látom is: "Úri leány a lopott kocsival szökik".
Mrs. Lipton: (Feláll.) Ezt meg kell akadályozni, kapitány!
Mabel: Nem hívná fel a rendőrséget?
Wilson: Én vagyok a rendőrség!
Mabel: De a Gretna Green-i rendőrséget.
Wilson: Hogy mit?! Képet közöljenek róluk, ahogy az üllő előtt letartóztatják őket? Nem!
Henry: Akkor csatlakozom a sorhoz. Ott van Mr. Stokes a motoron, Mr. Teddy a kocsijában,
Őméltósága a Rolls-al és Miss Cissy repülőgéppel, amin az érseket viszi.
Wilson: (Oldalba böki Mr. Pearson-t.) Elkommendálom az autóját.
Mr. Pearson: Ezt nem teheti! Tele van szállítandó áruval.
Wilson: Emlékezzen a múlt hétre, amikor láttam az utcán részegen és rendetlenül. de nem
tartóztattam le.
Mr. Pearson: Soha nem voltam részeg, se rendetlen.
Wilson: Én mondhatom, hogy az volt! És nekem hinni fognak! A Metropolitan rendőrségen
dolgozom. Gyerünk a teherautóba! Henry, vedd fel a kabátot, te fogod nézni a térképet!

--(Repülőtér - Charles, Cissy)--

Cissy: Ne felejtse, Charles, e szerint fogunk haladni. Indulhatunk?
Charles: Egy pillanat! Szerencse fel! Jól mondtam?
Cissy: Lengesse a kalapját!

--(Poppy-ék az autóban, majd Stokes-ék a motoron)--

Ivy: Apa, hányingerem van!
Stokes: Adjon neki még egy kandis cukrot!

--(Kapitányék a furgonban )--

Mr. Pearson: Nem tudna kicsit lassabban menni? Négy tucat tojásom van hátul.

--(Fogadó a Haranghoz)--
Dickie: Szálljunk ki! Nézzük meg, kapunk-e enni valamit!
Poppy: Áh, nagyon kedves helynek néz ki!
Dickie: Biztos, hogy ne menjünk addig, amíg nem találunk egy jó hotelt?
Poppy: Óh, nem. Olyan szép idő van. Bekaphatunk valamit a kerthelyiségben.
(Leülnek.)
Dickie: Kaphatnánk egy étlapot, kérem? És van egy üveg pezsgőjük?
Pincér: 12 shilling 6 penny-be kerül.
Dickie: Semmi gond!
Pincér: De előre kérem a pénzt!
Dickie: Értem, csekket is elfogad?
Pincér: Nem.
Dickie: Drágám, nem tudnál adni? Rettentően sajnálom.
Poppy: Persze, máris szívem!
Dickie: Nézd, egy repülőgép!
--(A gépen)--
Charles: Ott vannak!!!!
Cissy: Körözök, nézzük meg!

--(Teddy-ék)--
Lavender: Rettentő unalmas ez az utazás. Kérek egy kis piát! Állj meg a következő kocsmánál!
Teddy: Rendben, Lavender! (Odasúgja Rose-nak) Amikor megállunk, nyakába akasztunk egy cédulát
a nevével és címével, aztán továbbmegyünk nélküle.
Rose: Nem hagyhatunk el egy szegény öreg hölgyet!
Teddy: Csak figyelj rám!

--(George-ék)--
Sir Ralph: Ha engem kérdezel, csak azért vezetsz Rolls-ot, hogy felvágj! Tipikus újgazdag dolog.
Őméltósága: Újgazdaaag?! A családom ősei a normann hódítókkal jöttek be!
Sir Ralph: Mindig is azt gondoltam, olyan vagy, mint egy átkozott bénaság!
Őméltósága: Na, azért ezt ne!
Sir Ralph: Figyeld az utat! Figyeld az utat!

--(Kapitányék állnak az út szélén)--

Wilson: Henry, biztos vagy benne, hogy jól nézed a térképet?
Henry: Persze, hogy biztos vagyok. („Henry, a sasszemű” a kapitány felé fordul. A nagyítón keresztül
nézi szemüveges tekintettel.)
Mr. Pearson: Nem tudom, mit fognak szólni a 17-es számban, ha a láda sherry-jük nem érkezik meg.
Henry: Hogyha nem fogja be a száját, mérgező likőr szállításával vádolom, és bezáratom több órára!

--(Fogadó a Haranghoz. Teddy-ék utolérik Poppy-ékat - Kiszállnak.)--

Teddy: Óh, egek! Hálóingben van.
Lavender: Hozzon nekünk hatalmas mennyiségű gint!
Teddy: Üljön le, Lavender! (a pincérnek) Figyeljen rám! Ha adok magának 10 fontot, tud taxit hívni
és visszaküldeni a hölgyet Londonba?
Pincér: Ilyen öltözékben?
Lavender: Óh, Dolby kapitány! Azt hittem, csak Gretna Green-ben fogunk találkozni. És máris itt
van, maga drága ember!
Pincér: Kérem! Ne hagyják egyedül velem!
Lavender: Óh, Dolby kapitány! (Poppy-ék kijönnek a fogadóból.)
Poppy: Teddy bácsi, Nagyi! Mit kerestek ti itt?
Teddy: Szökünk.
Poppy: Te és a Nagyi?
Teddy: Nem! Én és Rose. Vigyázz Lavender-re! Mi megyünk Gretna Green-be.
Poppy: Nem, nem, nem. Mi megyünk Gretna Green-be!
Teddy: Áh, igen és neked nem szabad! Stokes-ot utánad küldte az apád, hogy visszatartson. Ó, már
itt is van.
(beérkezik a motoros küldöttség)
Ivy: Miss Poppy! Ne menjen hozzá Mr. Metcalfe-hoz! Hazudik és zsaroló és csalt a kártyán, mikor a
testőrségnél volt!
Poppy: Hogy merészelsz, Ivy? El vagy bocsátva!
Ivy: Óu!
12trees:Bocsásson meg Miss Poppy, de mindaz, amit Ivy mond - igaz.
Poppy: De én nem akarom elhinni! Maga is el van bocsátva!
Teddy: Gyere, Rose, menjünk!
Rose: De nem lehet! Az öreg hölgy már megint beült a kocsiba!
Teddy: James, vigye vissza Lady Lavender-t Londonba!
Stokes: Nem tudja, uram? Miss Poppy elbocsájtotta.
Teddy: Én meg felveszem újra!
Ivy: Nem lehet Lady Lavender-t összerázni egy motorbiciklin!
(Megérkeznek George-ék.)
Ms. Cartwright: Te, te szemérmetlen, számító, álnok kis bestia! Hogy mertél megszökni a
jegyesemmel?
Rose: Ő engem szeret! Kérdezze csak meg!
Teddy: Ez igaz! Szeretem! Minden porcikáját! A cserepes kezétől a fénylő piros arcáig!
Rose: Óuuu!
Ms. Cartwright: Nem tudja szegény, hogy mit beszél, a háború az oka. Szüksége van rám! Ó, gyere a
karjaimba!
Rose: Ó, nem, nem!
Ms. Cartwright: Gyere!
Poppy: Apa, igaz amit itt összefecsegtek?
Őméltósága: Dickie egyszerűen gazember, Poppy!
Agatha: Minden igaz, drágám. Engem is megzsarolt.
Sir Ralph: Mondd el gyorsan! Gyerünk!
(Megérkeznek Cissy-ék.)
Charles: Állj! Állj! Megtiltom az esküvőt!
Őméltósága: Charles! Mit csinálsz az én kabátomban? Hogy kerültetek ide?
Cissy: Repülőgépen. A kocsma mögött landoltunk.
Poppy: Nem tudom elhinni ezt az egészet! (Elhajt valaki Teddy kocsijával.)
Teddy: Hé, ki fújta meg a kocsimat?!
Ivy: Lady Lavender az, elhajtott vele!
Rose: Mondtam, hogy benne van! (Elsírja magát.)
Teddy: Akkor hogy jutok most Gretna Green-be? (Megérkeznek a kapitányék.)
Wilson: Csak közölje velem, kit tartóztassunk le, uram! (Sir Ralph-re néz a puskájával.) Van
engedélye rá, Sir?
Sir Ralph: Mi az ördögöt keres maga itt?
Wilson: Egy kocsit, amely azonos azzal, ami ott áll és amit ellopott Mr. Metcalfe. Aki azonos azzal a
Mr. Metcalfe-al, aki Miss Poppy-t megszöktette.
Őméltósága: Istenem! Ez a férfi tolvaj!
Ivy: Ebben az esetben visszakaphatom az állásom?
Őméltósága: Drága kislányom, gyere ide! (Poppy a karjaiba borul pityeregve.)
Mr. Pearson: Siethetnének egy kicsit. Még ki kell szállítanom az árut.
Henry: Én nagyon élvezem. Soha nem jutok ki. Ezért vagyok olyan sápadt.
Wilson: Ha engedélyt kapnék, szeretném letartóztatni Mr. Metcalfe-ot.
Őméltósága: Tartóztassa le a disznót!
Sir Ralph: Vigye csak!
Wilson: Úgy lesz, uram. Merre van? (Egy repülőgép száll el felettük.)
Cissy: Az az én gépem! Metcalfe elcsaklizta!
Charles: Ó, egek! És én bennhagytam a kalapom!
Sir Ralph: Megzsaroltad a feleségemet, te szemét! (Lead két lövést a gépre.)
Agatha: Hát nem csodálatos?
Őméltósága: Ezt meg hogy érti? Azt mondta engem szeret, vele csak együtt kell élnie!
Agatha: Persze, hogy szeretem magát, de nézze, milyen csodálatosan kezeli azt a nagy puskát!
Poppy: James, megmentett engem! Pont az utolsó pillanatban. Mindig ott van, ha szükségem van
magára.
12trees: Igen Miss Poppy.
Poppy: Segítsen a kocsihoz!
Őméltósága: Jól van. Gyerünk a kocsihoz mindenki!
Ivy: Most nézd meg ezt, Apa. Miss Poppy-nak csak a kisujját kell kinyújtania, s ő máris rohan! Ez
reménytelen, nem igaz?
Ms. Cartwright: Máris menjünk, Teddy. (elmarja Rose mellől)
Rose: Most mi fog történni velem? Biztos, hogy elbocsájtottak.
Ivy: Nem jöhet vissza velünk, Apa?
Stokes: De, majd csak kitalálunk valamit. Össze kell tartanunk a hozzánk hasonlókkal.
Ivy: Gyere hát, gyere, gyere!
(Rose megy Ivy-val kézen fogva, pityeregve)

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
19. rész - A leszámolás éjszakája

--(Dolgozószoba)--
Ivy: Honnan jön ez a sok por?
Mabel: Engem ne kérdezz Ivy, egész életemben csak üldöztem.
Ivy: Persze, ha nem lenne ennyi por, nem lenne állásom se.
Mabel: Mondok én valamit. A gazdag emberek soha nem látnak port, mert mi eltakarítjuk, mielőtt
reggel felkelnének. Fogadok, ha egyszer is látnák, azt mondanák: mi ez a furcsa izé?
Ivy: Ohhh, itt van Mr. Twelvetrees, éppen elmegy. Olyan jól néz ki a keménykalapjában meg a
fekete kabátjában, pont olyan, mint egy temetkezési vállalkozó.
Mabel: Hová megy ilyen kora reggel már?
Ivy: Hát, nem árulta el, de Mr. Stokes azt mondta, legyen itthon időben az ebéd felszolgálásához.
Mabel: Óh, egek, a térdem kegyetlenül fáj! Le kell ülnöm egy kicsit...
Ivy: Még ne, ne, ne, ne! Várjon egy kicsit! (újságot terít a székre) Úgy, tessék!
Mabel: Oh, köszönöm Ivy. Még összekoszolnám a gyönyörű széküket a munkaruhámmal, nem
lenne szép dolog...
Ivy: Nem jól érzi magát? Olyan furcsán néz ki.
Mabel: Hát egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjszaka az Öregem miatt.
Ivy: Miért, mit csinált? (nevetés)
Mabel: Nem az éjszaka csinálta, hanem már előbb. Zálogba tette az ágyneműt!
Ivy: Aaahh, de borzasztó!
Mabel: És ez még nem minden. Elitta az utolsó hat heti lakbérünket. Ha nem teremtem elő a pénzt
péntekig, az utcára kerülünk!
Ivy: Jaj, és most mit fog tenni?
Mabel: Nem tudom. Nincs már mit a zálogba tenni...
Ivy: Bárcsak tudnék segíteni!
Mabel: Tudnál! Kérd meg Mr. Twelvetrees-t, adja ki előre néhány heti béremet!
Ivy: De hisz tudja milyen! Úgy őrzi Őméltósága pénzét, mintha a sajátja lenne!
Mabel: Ez igaz. Azért nem vádolom az Öregemet. Ivy, tudod szerintem mi a Mennyország? Lemenni
a Vörös Oroszlánba egy szombat este, lehűteni a kedélyeket, inni egy jó adag sört, és...
akkor lassan elönt az a kellemes meleg belülről... (nevetés)... persze lehet, hogy valaki
hazacipel... de mit számít az?
Ivy: Mabel! Meg kéne végre rakni a tüzet!
Mabel: Ah, igen.

--(Sir Ralph vidéki rezidenciája)--

12trees: Jó reggelt, asszonyom!
Agatha: Sajnálom, hogy ide fárasztottuk James, de Sir Ralph úgy gondolta, mivel ezt a házat kell
irányítania majd, jobb, ha máris látja.
12trees: Igazán nem okozott gondot, asszonyom, csak 36 perc a Waterloo pályaudvartól.
Agatha: Ez az, amit úgy szeretek magában, James... maga olyan... precíz.
12trees: Köszönöm, asszonyom!
Agatha: Menjünk be a férjemhez! (bemennek) James van itt, drágám!
Sir Ralph: Jöjjön csak be! Üljön le! Üljön le!
12trees: Köszönöm, uram!
Sir Ralph: Kirúgtam a komornyikomat. Tizenkét éve volt velünk, tizenkét éve itta a boromat. Maga
nem iszik, ugye?
12trees: Nagyon ritkán, uram és csak gyógyszerként veszem magamhoz.
Agatha: James nagyon erős jellem. Nem igaz, James?
12trees: Szeretném ezt hinni, asszonyom.
Sir Ralph: Nejem és én több időt szándékozunk idelenn tölteni.
Agatha: Persze akkor, ha jó lesz a személyzetünk. (kacsint, nevetés)
Sir Ralph: Szobalányunk és szakácsunk van, de kell egy jó komornyik, aki segít a nejemnek
összefogni mindent (Agatha kacsint). Hogy tetszik?
12trees: Szeretném meggondolni, uram.
Sir Ralph: Mi az ördögöt akar ezen meggondolni?
12trees: Úgy érzem, bizonyos lojalitással tartozom Lord Meldrum-nak.
Sir Ralph: Ez előbbre lépés, ember! Sokkal több pénzt fog keresni. Boldogulni akar, nem igaz?
(Agatha kacsint)
12trees: Természetesen.
Sir Ralph: A nejem majd megmutatja a házat, és elmondja, mit akarunk.
Agatha: Igen, természetesen, Drágám! Jöjjön velem, James!
Sir Ralph: Ne felejtsd el a szobát, ahol aludni fog!
Agatha: Rendben, Drágám!

--(Étkező)--
Poppy: (hüppög és szipog)
Őméltósága: Nincs nálad zsebkendő, Poppy?
Poppy: Nincs!
Stokes: Még egy kis rizspudingot, uram?
Őméltósága: Nem. Kér még valaki rizspudingot?
Cissy: Nem!!
Teddy: Nem!!
Poppy: Nem!!
Őméltósága: A kávét az irodámba, Stokes!
Stokes: Értettem, uram.
Poppy: (tovább hüppög)
Ivy: Micsoda nyomorult ebéd! Senki nem szólt egy szót se.
12trees: Családi ügyeket nem akartak előttünk tárgyalni, Ivy.
Stokes: Pedig van mit megtárgyalniuk. Mr. Teddy behúzza fülét-farkát, mert megpróbált megszökni
Miss Cartwright szobalányával. Miss Poppy sírdogál, mert a jegyeséről kiderült, hogy tolvaj,
csaló és zsaroló. És mindennek a tetejébe Miss Cissy szocialista. Ezt soha nem bocsátják
meg neki.
Ivy: Hiába gazdag az ember, attól még akadnak gondjai, nem igaz?
Stokes: Akadnak, de jobb székekre ülhetnek le. Menj és vidd be nekik a kávét, Ivy! (Jamesnek) Óh,
és ha már a gyászos arcokról beszélünk, úgy szolgálta fel az ebédet, mint egy gyászhuszár.
Összerúgta a port Sir Ralph-el, nem igaz?
12trees: Nem, nem rúgtam össze. Komornyiki állást kínált nekem vidéki rezidenciájukban.
Csodálatos a ház és teljes állásom lesz.
Stokes: Szóval elfogadta?
12trees: Még nem tudom. Nagyon nehéz döntés.
Stokes: És mi a nehéz benne? Mindig is komornyik akart lenni és itt nem lesz az, amíg én életben
vagyok.
12trees: Vannak bizonyos körülmények.
Stokes: Micsoda körülmények?
12trees: Lady Agatha is ott volt.
Stokes: Óh, értem. Mértéket vett az egyenruhájához, igaz?
12trees: Rá..rám kacsintott.
Stokes: Igazán?
12trees: Valahogy... egy bizonyos módon.
Stokes: Hogy?
12trees: Hát valahogy... ööö (mutatja) És az a gyanúm támadt, hogy nemcsak a komornyiki
tudásomra tart igényt.
Stokes: Hogy? Leesett végre a húszfilléres? Folyton mondom magának: használja a külsejét!
12trees: Néha azt kívánom, bárcsak közönséges kinézetűnek születtem volna! Nem magasnak, jó
vágásúnak...
Stokes: Hát…ismeri a mondást. Ha nem tudsz énekelni, legyél akrobata!

--(Dolgozószoba. Ivy kínál körbe. Komor a hangulat)--

Ivy: Még tejet, uram?
Őméltósága: Nem!
Ivy: Még cukrot?
Őméltósága: Nem!
Ivy: Még tejet, uram?
Teddy: Nem!
Ivy: Még cukrot?
Teddy: Nem!
(Háttérben Poppy sír fel)
Ivy: Hamutartót?
Teddy: Nem!
(Ivy elkezd a füsttől köhögni)
Ivy: Ne nyissam ki talán az ablakot?
Cissy: Ne, köszönjük!
Poppy: (picsog)
Ivy: Akkor én most elmegyek.
Poppy: (tovább)
(Ivy még megszemléli a társaságot az ajtóból és el)
Őméltósága: Abbahagynád a sírást, Poppy?
Cissy: Ne légy ilyen kemény, Apa! Most jött rá, hogy a vőlegénye szemét. Te mit szólnál hozzá?
Őméltósága: Ez csak az ő hibája. Nézd meg, kikkel barátkozik! Nem is találkozott volna vele, ha a
saját osztálybeliekkel tart!
Cissy: Dickie Metcalfe az ő osztályából való, csak véletlenül egy romlott példány.
Őméltósága: Hát nekem ebből elég volt. A jövőben fél 11-kor itthon kell lennie minden este!
Poppy: Ne beszéljetek így rólam, mintha itt se lennék! Mert ha így csináltok olyan nyomorultnak és
nyomottnak érzem magam, hogy felhívom a régi, jó Jerry-t, aki elvisz majd a Kit Kat Club-ba
és nem leszek itthon csak reggel 3-kor!
Őméltósága: Holnaptól kezdve.
Cissy: Igazán nagyon szigorúan döntöttél, Apa.
Őméltósága: Ami pedig téged illet Cissy, elegem van ebből az egész Egyesült Munkáspárti
nonszenszből!
Cissy: Hát ez egy kicsit nehéz lesz, ha meggondoljuk, hogy én vagyok a helyi jelölt és holnap lesznek
a választások. Mit akarsz, mit csináljak? Ragasszam át a plakátokat egy felirattal:
"Sajnálom, Apa nem engedi"?
Őméltósága: Akkor holnaputántól! Úgy sem választanak meg. Ki szavazna egy monoklis
arisztokratára? (hangerő felszökik) Ami pedig téged illet, Teddy... (kopognak) Szabad!
Stokes: (belép) Az érsek úr, Mylord...
Őméltósága: Áh, helló, Charles!
Cissy: Helló, Charles!
Teddy: Helló!
Charles: Jó híreket hoztam! A lelkész a következő három vasárnap kihirdeti és az esküvő következő
szombaton lesz délután kettőkor. (Őméltósága elégedetten bólogat)
Teddy: És kinek lesz az esküvője?
Őméltósága: Neked!
Teddy: Ez aztán disznóság!
Őméltósága: Beszéltem a múltkor Madge-el. Ő megbocsájt neked. Nem hagyhatod, hogy csalódjon
benned!
Teddy: Én nem szólhatok semmit ebben az ügyben?
Őméltósága: Kimondhatod az igent.
Charles: Én azt hiszem, meg kéne fogadnod a bátyád tanácsát, Teddy. Miss Cartwright annyira
hozzád való. Ugyanaz az osztály, azonos háttér, rendszeres templomjáró, mint te -
gondolnod kéne egy kicsit a jövőre is, miután a szenvedélyes szerelemnek vége.
Házasságotok szilárd alapokon áll.
Teddy: Az! Mit fűztök engem?! (kirobog)
Őméltósága: (elégedetten) Szerintem ritka jól fogadta a hírt.

--(Konyha. Ivy a mosogatnivalóval Mabel-hez tipeg)--

Mabel: Ivy! Beszéltél Mr. James-el , hogy fizesse ki nekem néhány heti béremet előre?
Ivy: Nem, még nem, Mabel.
Mabel: Hát, ha nem szerzem meg a lakbért péntekig, az öregem és én az utcára kerülünk!
Ivy: Megteszem, amit tehetek!
--(Wilson kapitány érkezik dúdolgatva a lépcsőn lefelé a hátsó bejárathoz)--
Wilson: 'Napot, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Jó napot, kapitány! Épp most főztem egy kanna teát!
Wilson: Ó, pompás. Hoztam néhány húsos pitét Mrs. Bugyortól, a 16-os számból. Új recept szerint
készült, szeretné tudni a véleményét.
Mrs. Lipton: Tényleg szeretné?
Mabel: Egek! De szépen néznek ki! Nem is emlékszem rá, mikor ettem húsos pitét!
Mrs. Lipton: A tészta kicsit világos. Margarint használ, tudják?
Ivy: Furcsa a húsos pite az évnek ebben a szakában.
Mrs. Lipton: Szegény öreg pára. Kicsit szenilis már.
Henry: Ötven körül lehet, nem igaz?
Mrs. Lipton: Jóval több már, mint ötven! Henry, kóstold meg, milyen! (Henry elvesz egyet, majd Ivy
is, Wilson kapitányé az utolsó. Mabel toporog az asztalnál.)
Mabel: Nagyon finom?
Henry: Kicsit homokos!
Mabel: Gondolom, az a cukor a tetején.
Mrs. Lipton: Persze, kristálycukrot használt!
Wilson: Porcukor kellett volna!
Mrs. Lipton: Természetesen, kapitány!
Ivy: Hm, a darált hús elég jó!
Mabel: Milyen?
Mrs. Lipton: Készen vette, az az olcsó hús a fűszerestől! (visszarakja a tálcára a magáét)
Wilson: Biztos az.
Henry: Igazuk van. (visszateszi)
Ivy: (visszateszi) Elég jó, ha valaki szereti az édeset!
Mabel: Eltakaríthatom?
Mrs. Lipton: Nem, még nem fejeztük be! Csináld a dolgod, Mabel!
Wilson: Láttam Mr. Twelvetrees-t reggel fél nyolckor felszállni a buszra. Hova ment ilyenkor?
Mrs. Lipton: Hááát, hallottam, ahogy Mr. Twelvetrees és Mr. Stokes beszélt róla ebéd után az
ebédlőben. Én véletlenül az ételliftnél voltam.
Henry: Csak úgy véletlenül?
Mrs. Lipton: Igen, véletlenül!
Ivy: Folytassa, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Hát..ö.. úgy tűnik, Mr. Twelvetrees-nek komornyiki állást ajánlottak Sir Ralph és Lady
Shawcross vidéki házában.
Ivy: De hát miért akarna odamenni?
Mrs. Lipton: Mert előléptetés lenne. Jól tudod, Mr. Twelvetrees mennyire szeretne érvényesülni!
Ivy: És el fogja fogadni?
Mrs. Lipton: Azt nem tudom. Aszerint, amit hallottam, még gondolkodik rajta.
Wilson: Jó komornyik lenne. Jó az orra hozzá. Jó, hogy lenézze az embert!
Henry: És a maga orra mire jó?
Wilson: (farkasszemet néz) Mhh!
--(Üvegház. Stokes érkezik egy tálcával)--
Stokes: A motoros koktélja és tisztított mandula, uram!
Teddy: Köszönöm, Stokes!
Stokes: Ö... Jól értettem, hogy ma nem vacsorázik a családdal, uram?
Teddy: Nem, elegem van a látásukból. Hülyék. Nem vagyok már gyerek!
Stokes: Valóban nem, uram.
Teddy: Mellesleg, Stokes, köszönöm, hogy gondoskodott Rose-ról!
Stokes: Örömmel tettem, uram.
Teddy: Furcsa, hogy Miss Cartwright csak így kirúgta. Abszolúte szívtelen dolog!
Stokes: Ha rajtakapja valaki a szobalányát, hogy Gretna Green-be szökik a vőlegényével, teljesen
érthető reakció, uram.
Teddy: Szerintem ostoba liba! Hol sikerült elhelyeznie Rose-t?
Stokes: A Mortimer Street-en találtam neki helyet egy egyedülálló hölgynél.
Teddy: És az ajánlólevél?
Stokes: Kiváló, uram. Én magam írtam.
Teddy: Maga valóságos kincs, Stokes!
Stokes: Jól értettem, uram, hogy Miss Cartwright hajlandó megbocsájtani a Rose-al történt kis
kalandot?
Teddy: Eeegen. Teljesen hülye! Azt mondja, nem tudom, mit csinálok, mert a háborúban azt a
fejsérülést kaptam. Kitart amellett, hogy nagyon szeretem. (felugrik a székből) Négy hét
múlva itt az esküvő! Most, mondja, mit tegyek, Stokes?!
Stokes: Csak egyetlen ötletem van, uram.
Teddy: Rajta, bökje ki!
Stokes: Vele kell töltenie az éjszakát.
Teddy: Az ő szobájában?
Stokes: Igen, uram.
Teddy: Ugyanabban az ágyban?
Stokes: Sajnos, igen, uram.
Teddy: Megőrült maga, Stokes?! Három hónapja ezt igyekszem elkerülni.
Stokes: Értsen meg, uram! Nyilvánvaló, hogy Miss Cartwright nagyon szenvedélyes hölgy. Hívja
meg, hogy töltse itt az éjszakát, aztán lopózzék a szobájához és feküdjön be az ágyába.
Teddy: Ah! És aztán mit tegyek?
Stokes: Semmit! Egyáltalán semmit! Ott fekszik körülbelül egy órácskát, aztán felkel, bocsánatot
kér, a háborút okolja és sűrű szipákolások közepette elhagyja a szobát.
Teddy: Nem fogja ilyen könnyen feladni. Újból meg akarja majd próbálni.
Stokes: Akkor meg kell ismételnie az előadást, uram. Vagy ha mondhatom, úgy, a szünetet. Két vagy
három alkalom elég lesz.
Teddy: (elgondolkozik, cigarettáját szívja) Nagyon kemény dolog!... De meg fogom tenni!
Köszönöm, Stokes, máris sokkal jobban vagyok! Hozzon még egy motoros koktélt!
Stokes: Uram!
Teddy: Ö... és el tud vinni Rose-nak egy üzenetet?
Stokes: Azt hiszem, uram.
Teddy: E.. Mondja meg neki, hogy ne adja föl a reményt! (Stokes nagy levegőt vesz. El)

--(Konyha. James érkezik)--

12trees: Mind lefeküdtek, de Miss Poppy csak nagyon későn fog majd hazajönni, fent kell maradnod
addig, Ivy.
Ivy: Aah! Mr. Stokes mikor jön haza?
12trees: Fogalmam sincs róla.
Ivy: Hát, ha Rose-nak vitt üzenetet, akkor csak a Mortimer Street-re ment.
12trees: Valószínűleg kihasználja majd az alkalmat és betér egy kocsmába - ismered, milyen. Ott a
cimboráival majd rengeteg sört leönt a torkán.
Ivy: A kocsmák fél tizenegykor zárnak.
Henry: Nem, ha Mr. Stokes ott van.
Mrs. Lipton: Hát én megyek! Gyere te is, Henry!
Henry: Igen, ideje, hogy ágyba bújjunk, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: (megpördül) Haaah! Óóóóh! Henry!!!
Henry: Semmit sem mondok helyesen, ugye?
Mrs. Lipton: Óh! (elmennek)
Ivy: Mr. Twelvetrees! Kérdezhetek valamit?
12trees: Igen, Ivy!
Ivy: Mabel-ről lenne szó. Ha nem teremti elő a lakbért péntekig, őt meg a férjét kirakják az utcára!
12trees: Bárcsak annyi shillingem lenne, ahányszor ezt már hallottam, Ivy!
Ivy: De hát ez igaz! Nem tud segíteni rajta?
12trees: Hogy?
Ivy: Kifizethetné néhány heti bérét előre.
12trees: Óh, nem, Ivy, ha egyszer elkezdjük ezt a dolgot, ki tudja, hol ér véget? Mindenkinek -
bárhová születik is - csak addig szabad nyújtózkodnia, ameddig a takarója ér!
Ivy: Ha olyan szegény lenne, mint Mabel, nem lenne takarója! Semmi ágyneműje sem maradt! A
férje elzálogosította!
12trees: Nem látod be, ha előleget adok neki, soha nem éri utol magát?
Ivy: Nekem van egy kis pénzem a takarékban. Kölcsönadhatnék neki néhány shillinget.
12trees: Soha nem fogja visszafizetni.
Ivy: De nem bírom elviselni, hogy az utcára kerüljön! Olyan nekem, mint egy családtag!
12trees: Nagyon melegszívű lány vagy, Ivy, de ezek a fajta népek mindig cserbenhagynak. De, hogy
ne bánkódj, majd gondolkodom rajta.
Ivy: Mh, óh, köszönöm, Mr. Twelvetrees!... El fog hagyni minket?
12trees: Még alaposan meggondolom.
Ivy: Óh, nekem annyira hiányozna, természetesen. Úgy értem, maga nagyon kemény, szigorú és
nagyképű velem, de ilyennek kell lennie, ez a foglalkozása. De azt hiszem, remek
komornyik lenne magából, ha valaki, kemény, szigorú és nagyképű, az már minősítés! De
hiányozni fog!
12trees: Nehéz ezt meglépni, Ivy. Sok szempontot kell figyelembe venni.
Ivy: Sir Ralph egy kicsit fura, de azt hiszem, Lady Agatha eléggé kedveli. Észrevettem, hogy néz
magára, mikor vacsorára hivatalos. Pontosan úgy, mint Őlordságára, meg arra a
 fiatalemberre a parkban. És szerette Dickie Metcalfe-ot, Miss Poppy vőlegényét is. Nagyon
barátságos a férfiakhoz, nem igaz?
12trees: Igen, ez igaz, Ivy.
Ivy: Más oldalról, viszont nem hiszem, hogy szívesen hagyná itt Miss Poppy-t, még akkor sem, ha a
vágyával kínozza és a maga helyzete meg reménytelen.
12trees: (leteszi a csészét) Ivy, ne beszélj többet!
Ivy: Bocsánat! … Szóval itt hagy minket vagy marad? Mi lesz?!
(A bejárat felől csörömpölés és részeg zagyválás hallik, Stokes megérkezett. Ivy és James a fejüket
fogják. Stokes beront a házba)
Stokes: Baskra! Hö? (a konyhába dülöngél) Mekkérezhetem James Tfelftríz, mit’sinál a lányommal
ilyen késő este, ilyen intim hangulatban?!
12trees: Maga részeg!
Stokes: (odahajol) Maga annyira tujja, mi az, hogy részeg, (James ellegyezi az alkoholgőzt) mint egy
apáca, hoj’milyen egy jó hétvége Brighton-ban!
Ivy: Ne légy undok vele, Apa! Lehet, hogy elhagy minket!
Stokes: Minél hamarabb, annál jobb, ami engem illet. (leül) Beszéltem Chalky White-tal a
kocsmában. Szívesen átveszi a helyét.
Ivy: Ki az a Chalky White?
Stokes: Együtt voltunk a seregben.
Ivy: Hó, és megmentették az életét?
12trees: A tábori kórháznál volt, Ivy. Ugyanolyan becstelen, mint maga!
Stokes: Delegalább nevetni lehet vele! Nem ül itt ilyen felvágósan, fapofával.
12trees: Rendben! Ez mindent megold! (Indul. Ajtóból) Elvállalom az állást, jó éjt! (el)
Ivy: Óh, Apa! Most nézd meg, mit csináltál! (Leroskad a székbe, Stokes vigyorog, tele arccal)

--(Étkező. Reggeli)--
Őméltósága: Hogy meri Ralph elszipkázni a szolgálóimat?!
Teddy: Egálban vagytok. Te elszipkáztad a feleségét.
Őméltósága: Ez már a múlté.
Cissy: Nagyon is jelennek tűnt, amint tegnap este a telefonon beszélgettetek.
Őméltósága: Nem illik kihallgatni másokat, Cissy!
Poppy: Nem szabad elengedned Jamest, Apa! Inkább fizess neki többet!
Őméltósága: Semmi ilyesmit nem csinálok. Szólok Ralph-nek, hogy vonja vissza az ajánlatát!
Cissy: Nem hiszem, hogy helyes lenne megakadályozni valakit, hogy előre jusson!
Őméltósága: Nem akarom a szocialista szövegedet hallani, Cissy! (Lady Lavender érkezik)
Lavender: Hozz nekem zabkását, Ethel!
Ivy: Igen, asszonyom!
Cissy: Jó reggelt!
Poppy: Jó reggelt!
Lavender: Csodálatos hírem van! Megtaláltam Dolby kapitányt!
Cissy: Ezt meg hogy csináltad, nagyi?
Lavender: Az Acme Detektívirodán keresztül. Óh, micsoda csodálatos cég! Reggeli után felhívom
telefonon és meghívom teára, és akkor megbeszéljük majd az esküvőnket.
Teddy: Mikor találkoztatok utoljára?
Lavender: (elgondolkodik) Hmmm... Azelőtt, hogy elment a Zulu háborúba.
Poppy: Az már nagyon régen volt, nagyi. Azóta meggondolhatta magát.
Lavender: Soha! Mindig szeretni fog engem és végre összeházasodhatunk!
Őméltósága: Pompás! Rendezhetnénk kettős esküvőt is, igaz?
Teddy: Ne beszélj marhaságokat!
Őméltósága: Igaz is. Beszéltél azóta Madge-el?
Teddy: Igen. Ma idejön vacsorára.
Őméltósága: Kiváló!
Teddy: És itt marad éjszakára.
Őméltósága: Mi az ördögnek?
Teddy: Nincs szobalánya.
Ivy: (Őméltóságához hajol) Nem lesz baj belőle, ha zabkását adok Lady Lavender-nek, uram?
Őméltósága: Nem nagyon híg, ugye?
Ivy: Nem.
Őméltósága: Ne rakjon túl sok tejet bele!
Ivy: Jó! (indul)
Őméltósága: Ivy!
Ivy: Igen, uram?
Őméltósága: Maradjon mellette és ha fel akarja kapni a tálat, vegye el!
Ivy: Igen, uram!
Cissy: Hát, én megyek is a választásokra! Nem hiszem, hogy közületek bárki is rám szavazna.
Poppy: Jól hiszed, Cissy.
Lavender: Én szüfrazsett voltam. Tudjátok, a Café Royal-ba mentünk és ételt dobáltunk a
politikusokra. Mr. Asquith-ot a szemén találtam egy báránycombbal!
Őméltósága: Szóval, itt kezdődött az egész!
Cissy: (feláll, indul) Hát, viszlát, Apa! Gondolom nem illik azt kérni, hogy kívánj szerencsét.
Őméltósága: Több kell ahhoz, mint szerencse, hogy megválasszanak. Hallgass rám, ha az Egyesült
Munkáspártért állsz ki, válassz legalább olyan kerületet, ahol lakik is legalább néhány
munkás!
Cissy: (megvetően) Micsoda romlott népek vagytok ti! (kimegy)
Poppy: Cissy olyan szomorú lesz, Apa! Nem hiszem, hogy egyetlen szavazatot is kapna!
Őméltósága: Ezt nem engedhetjük meg, túl megalázó lenne! Kéne kapnia néhány szavazatot!
Poppy: Akkor miért nem szavazol rá, Apa?
Teddy: Aaah, George nem szavazhat! Tudjátok, hogy nem szavazhatnak a fegyencek, holdkórosok
és a Lordok Házának tagjai.
Őméltósága: Kell kapnia néhány szavazatot! Ivy!
Ivy: Igen, uram?
Őméltósága: Elmúltál már 25 éves?
Ivy: Egy kicsivel.
Őméltósága: Menj el és szavazz Miss Cissy-re! És vidd magaddal a személyzetet! Így legalább
valamit kap!
Lavender: Lloyd George-ra kacsát dobtam!
--(Dolgozószoba. 12trees a könyvekkel molyol. Miss Poppy nyit be)--
Poppy: Áh, itt van! Már mindenütt kerestem!
12trees: Igen, kisasszony!
Poppy: Apa rettentően dühös magára, hogy így a háta mögött elmegy Sir Ralph-hez!
12trees: Tisztelettel, Miss Poppy, a komornyiki állást Sir Ralph magától ajánlotta fel, én nem
kerestem azt.
Poppy: Ha valamit is érezne a család iránt, visszautasította volna!
12trees: Szeretnék előbbre lépni az életben. Soha nem leszek komornyik, amíg itt maradok.
Poppy: Gondolom, pénzt is többet kap...
12trees: Figyelemreméltóan többet annál, amennyivel Őméltósága honorál.
Poppy: Nem akarom, hogy elmenjen, James! Maga az egyetlen barátom!
12trees: Kérem, Miss Poppy!
Poppy: Nézze, Apa olyan fösvény, de van egy kis pénzem, minden héten kap tőlem valamennyit.
Külön megegyezés lenne, csak kettőnk közt. Senki nem tudna róla.
12trees: Soha nem fogadnék el pénzt hölgytől, Miss Poppy, különösen olyat, amelyért nem
dolgoztam meg.
Poppy: (közelebb lép) És miből gondolja, hogy nem dolgozik meg érte?
12trees: Bocsánat, kisasszony, de vár a kötelesség... (el)
(Poppy megremeg, meglátja a telefont, elindul felé. Új kép: Telefon cseng.)
Agatha: Hálló!
Poppy: Itt Poppy Meldrum beszél!!!
Agatha: Helló, Poppy drágám!
Poppy: Ne Poppydrágámozz engem!!! Nem elég, hogy megőrjíted az apámat, most már ráteszed a
kezed a lakájunkra is??!!!
Agatha: Nem az én ötletem volt. Mondtam is Ralph-nek, hogy ez még gondokat okozhat.
Poppy: Tudom miben sántikálsz! A férjedet bolonddá teheted, de engem nem!
Agatha: Szabad ország vagyunk, drágám. James döntse el, hogy akarja-e az állást vagy sem.
Poppy: Figyelj csak rám, Agatha! Ha nem veszed rá Ralph-et, hogy visszavonja az ajánlatát, teljes
részletességgel elmondom neki az összes viszonyodat! Gondolkozz rajta! (a telefont
lecsapja, mérgét kifújja)

--(Konyha, együtt az asztal körül)--

Ivy: És amikor Miss Cissy arra kérte a családot, szavazzanak rá, mind nevettek.
12trees: Nem vagyok meglepve. Ki hallott olyat, hogy egy arisztokrata szocialistára szavaz?!
Wilson: Ez természetellenes. Guba a gubához.
Henry: Ezt mondja mindig, ugye, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Soha életemben nem mondtam ilyet! (tasli)
Henry: Jáááj!
Ivy: Bárhogy is, Őlordsága azt mondta, hogy menjünk el mind és szavazzunk Miss Cissy-re. Meg
kéne tennünk.
12trees: Ez ellenkezik az elveimmel. Én konzervatívnak születtem. De ha ez Őméltósága utasítása,
nekünk teljesítenünk kell!
Ivy: És ne felejtsük, Miss Cissy mindig jó hozzánk!
Stokes: Az én szavazatomat megkapja, én a munkások oldalán állok.
Mrs. Lipton: Én pelenkás kora óta ismerem Miss Cissy-t. És ha ő azt mondja valamire, hogy jó, hát
akkor, az jó is.
Mabel: Bárki is jut be, nem akadályozza meg, hogy kirakjanak otthonról pénteken!
Wilson: Maga semmiképp sem szavazhat, Mabel! Nem itt lakik.
Mabel: Nem is! Nem tűrnének meg egy ilyen előkelő negyedben! Ez nem lenne helyes!
Ivy: Bárhogy is, Legalább Miss Cissy kap néhány szavazatot.
Stokes: Mondok valamit, Ivy! Körbejárjuk a többi házat, ráveszem az összes szolgálót, hogy rá
szavazzon. Még kisülhet belőle valami jó.
Wilson: Én meg beszélek a fickókkal az őrsön. Őlordsága mindig jó volt hozzánk.
Henry: Én is szavaznék, de nem tehetem. Csak kisfiú vagyok még.

--(Lady Lavender szobája. Lavy a tükör előtt utolsókat simít.)--

Ivy: Na! Hoztam szedres lepényt, meggyes lepényt, és három különböző lekvárt.
Lavender: Így jó lesz! Dolby kapitány rendkívül édesszájú. (megpördül) Tetszik a ruhám?
Ivy: Óóó, hááá, elragadó!
Lavender: És a kalap tetszik?
Ivy: Igen, a cseresznyék olyan valódinak tűnnek!
Lavender: Hát, mert valódiak. Régen műcseresznye volt rajta, de olyan aszottnak tűnt, hogy
kicseréltem valódiakra.
Ivy: Áh, nagyon jól sikerült!

--(Hall. Stokes megy ajtót nyitni. Egy öregúr totyog be)--

Stokes: Dolby kapitány?
Dolby kapitány: Nem, én Dolby kapitány vagyok.
Stokes: Lady Lavender-t óhajtja látni, uram?
Dolby kapitány: Nem nagyon vágyom rá, de nem volt semmi más dolgom.
Stokes: Menjünk föl az emeletre, uram.
Dolby kapitány: Hisz én nem is ismerem magát!
Stokes: Lady Lavender a szobájában várja, uram.
Dolby kapitány: Nem sokat változott hát. Mindig férfifaló volt! Hehehehhe (megroggyan, Stokes
elkapja a karját) Oouu.
Stokes: Engedje meg, hogy segítsek, uram.
Dolby kapitány: Köszönöm.
(elindulnak a lépcső felé Dolby kapitány rogyadozik. A harmadik lépcsőfok-nál visszafele csúszik.
Visszalépnek, kifújják magukat.)
Dolby kapitány: Inkább, fussunk talán neki!
Stokes: Jó.
(Még hátrálnak néhány lépést.)
Dolby Kapitány: Rajt!.... Négy-öt-hat-hét… (sikerült)

--(Lady Lavender szobája)--

Ivy: Akkor én mehetek, Lady Lavender?
Lavender: Nem. Maradj itt és szolgáld fel a teát! Körül kell rajongnunk Dolby kapitányt. Ne felejtsd
el, most tért vissza a háborúból. A zuluk ellen harcolt.
(kopognak)
Papagáj: Szabaad!
Lavender: Ó, hallgass! Szabad!
Papagáj: Ó, hallgass! Szabaaaad! (Dolby kapitány Stokes karján betotyog)
Stokes: Dolby kapitány, asszonyom.
Lavender: Cedric!
Dolby kapitány: (Ivy felé) Abigail!
Stokes: (súgja) Lavender!
Dolby kapitány: Hogyan?
Stokes: (súgja) Lavender!
Dolby kapitány: Lavender!!
Lavender: Maradjon, ahol van! Hadd nézzem egy kicsit! Hóh, nem változott egy cseppet sem!
Dolby kapitány: (még mindig Ivy-ra fókuszál) Maga se sokat! Mióta van szolgálatban?
Ivy: Óh, nem, nem! Lady Lavender arra van!
Dolby kapitány: (ránéz, megretten) Mi baja van? Rosszul lát? (Lavy indul felé kinyújtott karral)
Ivy: Szeretné magát átölelni!
Dolby kapitány: Óh, remélem nem kezdi elölről! (Lavy elkapja) Nem vagyok felkészülve rá!
Lavender: (megpörgeti) Óh, Ethel! Segíts! Elgyengítette a nagy érzés! (Odatámogatják az asztalhoz,
leül meredten.)
Lavender: Mi újság a fronton?
Dolby kapitány: Bocsánatát kérem...
Lavender: Azt kérdeztem, mi újság a fronton?
Dolby kapitány: Mi? (Ivy-ba kapaszkodik) Az isten szerelmére, ne hagyjon magunkra!!
Lavender: A haja teljesen fehér! Tegnap éjjel őszült meg?
Dolby kapitány: Óh, nem, nem, sok éjszakámba belekerült. Hehehehehe.
Lavender: Remélem nem volt hűtlen hozzám, vagy igen?
Dolby kapitány: Ó, azt hiszem, nem, de nem emlékszem már.
Lavender: Én megbocsátok! Tudom, milyen lehet egy fiatal katonának a fronton lenni olyan sokáig.
Dolby kapitány: (Ivy-hoz) Mindenképpen ragaszkodik ehhez a fronthoz!
Lavender: Ethel, kapcsold be a gramofont!
Ivy: Igen, asszonyom!
Lavender: Nem kér egy szelet meggyes lepényt?
Dolby kapitány: Nem, inkább ezt kóstolom meg (leszed egy szem cseresznyét a kalapról) Szép
pirosra értek itt a kalapján!
(Ivy gramofont indít)
Lavender: Emlékszik erre? Azon az éjjelen táncoltunk rá, amikor a windsor-i kastélyban
vacsoráztunk és Edward király csuklott! (táncra perdül)
Papagáj: Hülye vén tyúk!
Dolby kapitány: (a papagájhoz) Erre gondoltam én is, de azért jó a memóriája! (Lavy elragadja
Dolby kapitányt is egy táncra. Dolby kapitány ugrik 3-4-et, összecsuklik.)
Lavender: Segíts, Ethel! Emeld fel!
(Dolby kapitány indul az ágy felé)
Lavender: Óh, azt nem!
Dolby kapitány: Le kell feküdnöm!
Lavender: Nem helyezheti előbbre az esküvője napját, fiatalember! Ethel!
Ivy: Igen, asszonyom.
Lavender: Vidd a vendégszobába!
Ivy: Erre tessék! Erre!
(Dolby kapitány nagy boldogan ki)

--(James a személyzeti telefonnál)—

12trees: Beszélhetnék, Sir Ralph-el, kérem?
Szobalány: Ott ki beszél?
12trees: James Twelvetrees.
Szobalány: Éppen itt jön.
Sir Ralph: Ki keres?
Szobalány: Mr. Twelvetrees!
Sir Ralph: Óóó, uh! A francba! Itt Ralph Shawcross!
12trees: Jó napot, uram. Minden oldalról átgondoltam szíves ajánlatát a komornyik poszt
betöltésére és boldogan jelenthetem, úgy döntöttem, hogy elfogadom.
(Agatha is feltűnik)
Sir Ralph: Ö... ühm.. Akadt egy kis probléma.... Igen, akadt egy kis probléma. Úgy döntöttem, hogy
visszaveszem a régi komornyikomat. Olyan régen velünk volt már és én olyan lágyszívű
vagyok. Végül is mi az a pár üveg bor? Biztos találni fog magának valamit.
12trees: Igen, uram. Köszönöm, hogy gondolt rám.
Sir Ralph: Viszonthallásra.
Agatha: Minden rendben van, drágám?
Sir Ralph: Nem, igazán piszokul kellemetlen ügy. Miért változtattad meg az óhajod? Azt hittem,
kedveled őt!
Agatha: Hm. (vállat von)

--(Konyha. James nyit be leforrázottan. Sóhajtozva lehuppan az asztalhoz)--

Mabel: Kicsit lehangoltnak látszik, Mr. Twelvetrees!
12trees: Néha nagyon nehéz a döntést elfogadni, amit a Jóisten hoz rólunk, Mabel.
Mabel: Ó, hogy én ne tudnám? Rám is rám járt a rúd mostanában. Minden filléremet elvette tőlem.
(közelít) Bocsásson meg, Mr. Twelvetrees, de mondott... mondott Ivy valamit... tudja már...
az előlegről?
12trees: Igen, Mabel, említette. Sajnálom, de a válasz nem.
Mabel: Biztos?
12trees: Tegyük föl, hogy adok magának két heti előleget és hazafelé elüti egy villamos! Hogy
tudom megmagyarázni ezt a 25 shillingnyi veszteséget Őméltóságának?
Mabel: De arra nincs villamos, amerre én lakom!
12trees: Nem érti a lényeget.
Mabel: (könnyei közt) Ó, értem én magát, nagyon is jól! (elmegy sírva)
12trees: (ez már 12treesnek is sok(k)) Mabel! Itt van egy font.
Mabel: Óh, nahát, ezt nem értem. Azt mondta, hogy...
12trees: Ez nem Őméltóságáé, ezt én adom. Ha odaadja a háziúrnak, nem fogja kirakni magukat.
Majd visszafizeti. Hetente 2 shilling.
Mabel: (örömkönnyek közt) Óh, Mr. Twelvetrees!! Mit is mondhatnék? Biztonságba teszem. Ígérem,
nem megyek villamos közelébe!
(Ivy robog be izgatottan)
Ivy: Sehol sem találom Dolby kapitányt!
12trees: Hát nem ment el, miután megteázott Lady Lavender-rel?
Ivy: Neeem! Kicsit felizgatta magát, hát Lady Lavender azt mondta, vigyem a vendégszobába és
fektessem le. De benéztem és nincs ott! Ez borzasztó! Szenilisebb, mint Lady Lavender!
(Nyílik az ajtó. Dolby kapitány totyog be. Leül az asztalhoz. Mabel, Ivy, James áll meredten)
Dolby kapitány: Kiszolgálnának végre, kérem?!
12trees: Elnézést, mit parancsol?
Dolby kapitány: Egy menüt… Egy menüt kérek.
Ivy: (súgva Jamesnek) Azt hiszi, étteremben van! Jobb lesz, ha komolyan veszi, Mr. Twelvetrees!
12trees: Sajnálom, uram, de még nem nyitottunk ki, csak hat óra van.
Dolby kapitány: De...ö... én éhen halok! Egy-egy-egy borzasztó öreg vén hölggyel teáztam valahol
és csak egy cseresznyét ettem a kalapjáróóól.
Mabel: Nem adnának neki sajtot vagy kekszfélét?
12trees: Igaza van, Mabel. Ivy, hozz gyorsan! Egy pohárka bort, uram?
Dolby kapitány: Óhuhhhuuöhhö! (James hoz, tölt) Óóóó! (Lehajtja) Átkozott jó bor!
12trees: Köszönöm, uram.
(Dolby kapitány kicsit kocogtatja az üres poharat a kancsóhoz. Jamesnek leesik, újra tölt.)
Ivy: (jött a kekszekkel) Nem kéne szólnunk Őméltóságának?
12trees: Ne, ne! Nem akarom zavarni ezzel.
Mabel: És hogy fogunk megszabadulni tőle?
12trees: Nem a maga dolga, Mabel! (Hortyogás hallik)
Ivy: Nézzék csak, szegény öreg pára! Most meg elaludt.
12trees: (odamegy) Bocsánat, uram!
Dolby kapitány: (felretten) Mi a… mi az?
12trees: Hívhatok taxit?
Dolby kapitány: Taxit? Ö... ö... köszönöm. (feláll) Első osztályú volt az ételük, de tudja, azt hiszem a
sertés egy kicsit ö... nyersecske volt. Ö.. mennyivel tartozom?
Mabel: Hét shilling, hat...
12trees: Csönd legyen, Mabel!
Dolby kapitány: Ö.. itt van 10 shilling. Az aprót csak tartsa meg!
12trees: Köszönöm, uram. Kikísérem az utcára és fogok egy taxit. Erre parancsoljon!
(Ivy néz sajnálkozva)

--(Szalon. Női szakasz.)--

12trees: Még egy kis Maderiát, Miss Cartwright?
Ms. Cartwright: Köszönöm. (James tölt) Uhm! Remélem nem fogok becsípni! De ez nem is számít.
Itt maradok éjszakára!
12trees: És ön, Miss Poppy?
Poppy: Köszönöm, James? Maga igazi kincs! Hiányozni fog nekünk.
12trees: Nem megyek el, kisasszony. Sir Ralph visszavonta az ajánlatát. (Ivy nem hisz a fülének)
Poppy: Igazán? Vajon mi késztethette erre?
12trees: Azt hiszem, visszaveszi a régi komornyikját.
Poppy: Köszönjük, James! A kávét csak hagyja, majd kiszolgáljuk magunkat.
12trees: Igen, kisasszony.
(Ivy vigyorogva jön ki a szalonból)
Poppy: Hol is tartottunk, Madge? Ja, a kedves, megbízható Jerry-ről beszéltünk...
(James csukja az ajtót)
Ivy: (lelkendezve) Nem is mondta nekem, hogy itt marad! Olyan boldog vagyok, hogy itt marad!
Külön megemlítettem a tegnap esti imámban és Ő meghallgatott! Nem igaz?
12trees: Nekem valószínűbbnek tűnik, hogy más ügynökség keze van a dologban, Ivy. (el)
(Ivy a mennyekben)

--(Étkező. Férfi szakasz)--

Charles: Nos, miután a te ügyedet elintéztük, Teddy, ideje, hogy az ifjú Jerry-vel foglalkozzunk!
Jerry: Á, elégszer megkértem már Poppy kezét!
Charles: Hát kérd megint! Ha egyszer kudarcot vallottál, már feladod?
Jerry: A Pink Slipper Club-ba megyünk este, gondolja, kérjem meg megint?
Őméltósága: Nem, én nem zavarnám. Ki kell heverje ezt a Gretna Green ügyet. Csatlakozzunk a
hölgyekhez!
Henry: Tudod mit, Jerry? Néhány hét múlva vidd el egy evezőskirándulásra és akkor nyilatkozz!
Jerry: És miből gondolja, hogy ez bejön majd?
Charles: Én is ezt csináltam fiatalkoromban. Nagyon romantikus. A lány tanítónő volt.
Jerry: És sikerült?
Charles: Nem.... De elég hosszú ideig tétovázott. (Jerry nem érti)

--(Teddy marad az étkezőben, gondterhelten szivarozik)--

Stokes: Jól érzi magát, uram? Rendkívül sápadtnak látszik.
Teddy: Nem vette észre? Miss Cartwright úgy kacsingatott rám egész vacsora alatt!
Stokes: Igen, nagyon ébernek tűnt, uram.
Teddy: Nem hiszem, hogy meg tudom tenni, Stokes.
Stokes: Ez az utolsó lehetősége, uram. Majd viszek egy kis konyakot a szobájába.
Teddy: Köszönöm, Stokes! (indul át ő is a lányszakaszhoz. James, Ivy be)
Ivy: (izgatottan) Apa! Hallottad a jó hírt? Mr. Twelvetrees mégsem hagy itt minket!
Stokes: És ebben mi a jó? Itt marad ez a fapofájú és állandóan azt halljuk majd - ne csináld ezt, ne
csináld azt!
12trees: Ha nem ügyelnék a fegyelemre ebben a házban, minden tönkre menne.
Stokes: Miért gondolta meg magát?
12trees: Sir Ralph visszavonta az ajánlatát.
Stokes: Ezt nem csodálom. Még nem kész rá.
12trees: Akár holnap átveszem a posztját!
Stokes: Óh, nem, nem tudja! Még nem tanulta meg, hogy kell embernek lenni.
Ivy: Nagyon is emberi lény! Egy fontot adott Mabelnek a lakbérére!
Stokes: Ezt nem hiszem el.
Ivy: És olyan nagylelkű! Megengedte, hogy Mabel heti két shillinggel törlessze az adósságát. Persze
még így sem tudom, hogy fogja szegény megoldani.
12trees: Majd levonom a béréből.
Stokes: A jó, öreg James olyan nagylelkű, mint egy uzsorás.

--(Szalon. Teddy ásítozik a fotelben. Madge a karfán)--

Ms. Cartwright: (cirógatja) Elfáradtál, Teddy-bear?
Teddy: (feléled) Óh, nem, dehogy is! (Stokes nyit be, Ivy, 12trees utána)
Őméltósága: Egy kis figyelmet kérek. Cissy hamarosan megérkezik. Nagyon megalázottnak fogja
magát érezni.
Jerry: Ez csak az ő hibája! Úgy értem, furcsa, hogy az Egyesült Munkáspárt képviselőjének jelölteti
magát egy olyan negyedben, ahol mindenki gazdag.
Őméltósága: Ezt tudom, Jerry, de én hiszek a demokráciában. Ezért mondtam a cselédeknek, hogy
rá kell szavazniuk.
(Cissy be - csöppet sem tűnik összetörtnek.)
Cissy: Helló!
Őméltósága: Cissy, drágám! Biztosan teljesen kimerültél! Igyál egy pohár pezsgőt!
Cissy: Óh, pompás, Apa, honnan tudtad?
Őméltósága: Mit tudok?
Cissy: Hogy 61%-os többséggel bekerültem. (Őméltósága néz értetlenül)
Őméltósága: Áhhhh…
Cissy: Gyertek be, igyatok pezsgőt! (tódul a munkáspárti tömeg)
Aktivistanő: Hát nem egyszerű és gyönyörű?! Háromszoros éljen Cissy-nek! Hip-hip..
Kórus: Hurrá!
Aktivistanő: Hip-hip..
Kórus: Hurrá!
Aktivistanő: Hip-hip..
Kórus: Hurrá!
Cissy: (pezsgős üveget emel) Ezt az Egyesült Munkáspártra!
Jerry: Há-há-há! A munkásokra! Há-há-háá!
Poppy: Hallgass, Jerry! Ezt jól megcsináltad, Cissy! (Őméltósága Charles-hoz araszol. Háttérben
Stokes feszít)
Őméltósága: Ez a világ vége, ahogy én nézem.
Charles: Mit fog John Reith mondani?
Őméltósága: És mit fog szólni a miniszterelnök? Meg kell mondanod neki, semmi közöm hozzá.
Ivy: Ez csodálatos, úgy örülünk, hogy nyert, Miss Cissy!
Cissy: Óh, köszönöm, Ivy!
Ivy: Mi segítettünk, uram. Körbejártuk a környező házakat és kértük a cselédeket, hogy Miss Cissy-
 re szavazzanak.
12trees: Ivy!!!
Őméltósága: Jóságos ég!
Stokes: (közelebb lép) A maga utasítására tettük, uram. (Őméltósága még mindig nehezen birkózik a
gondolattal - gondterheltnek látszik)
Jerry: Óh, ha tudtam volna! Legközelebb én is a szocialistákra fogok szavazni! Hehöháhá!
(Cissy, Stokes összekacsint)

--(Teddy a szobájában. Izgatottan járkál fel-alá, közben cigarettázik. Kopognak. Stokes nyit be)--
Stokes: Itt az idő, uram!
Teddy: Úgy beszél, mint egy átkozott börtönparancsnok az elítélthez!
Stokes: Hoztam konyakot… egy óra, mindenki ágyban van már, uram… nem fogják észrevenni.
(Teddy hörpöl a konyakból)
Teddy: Nem bírom megtenni, Stokes!
Stokes: Magával megyek.
Teddy: Mi?!
Stokes: Csak az ajtóig.
(Még egy korty, nagy levegő, Teddy elszántan indul ki. Stokes leteszi a tálcát, kiissza a maradék
konyakot, robog Teddy után. Az ajtótól ismét kimérten lépked)

--(Folyosó. Teddy-ből elfogyott a lendület, egyre lassabban közelít a Madge ajtajához.

Visszafordulna éppen, de Stokes már ott van, zárja a szöget)--
Stokes: Eddig kísérhetem el, uram. A többit magának kell megtennie.
Teddy: Nem bírom megtenni. Utoljára akkor éreztem magam így, amikor a háborúban harcoltam.
(Stokes bekopog. Madge felébred, villanyt kapcsol.)
Ms. Cartwright: Tessék!
Teddy: Eööh, figyeljen, Stokes! Várjon a szobámban, rengeteg konyakkal!
Stokes: Uram. (el,Teddy benyit)
Teddy: Helló!
Ms. Cartwright: Óh, Teddy-bear! Te csintalan fiú!
Teddy: Igen, én vagyok, nem igaz?
Ms. Cartwright: Gyere be!... Nem lenne szabad itt lenned! Ugye tudod, hogy nem lenne szabad?
Teddy: Rendben! Elmegyek!
Ms. Cartwright: NEEEE!!!! Ne butáskodj! Gyere ide!... Közelebb!
Teddy: Igen.
Ms. Cartwright: Ezek a régi házak olyan... nyirkosak, nem igaz? Jobb lesz, ha ágyba bújsz.
Teddy: Igen, igen. Megteszem. (de áll mozdulatlan feszülten)
Ms. Cartwright: Akkor vesd le a hálóköntösödet!
Teddy: Óh, igen. Persze, persze! (kibújik belőle szögletes mozdulattal. Akkurátusan összehajtja, az
ágytámlára helyezi. Elsimítja. Nézi elégedetten)
Ms. Cartwright: Te monoklival alszol?
Teddy: Óh, ja, nem, nem, persze, persze, persze. (Leveszi. Szép kényelmesen elkezdi feltekerni a
láncot. Az éjjeliszekrényre teszi. Körülnéz.)
Ms. Cartwright: Most meg mi baj, Teddy?
Teddy: Csak azon gondolkoztam, van-e valami tennivaló még? Mielőtt ágyba bújok.
(légzésgyakorlat) Húúúú. Jó! Rajta! Rajta, Teddy! (befekszik az ágyba kimérten, Madge
eltakarja)

--(Teddy szobája. Az óra 3/4 2-t mutat. Stokes hortyog a karosszékben ülve meredten.)--
(Teddy robban be zilált pizsamában, zilált hajjal, zilált kedvvel. Stokes felpattan)
Teddy: Maga vén szamár, Stokes!
Stokes: Miért, mi történt, uram?
Teddy: Minden félresikerült!! Hol a konyak? (rohan érte az ágy túlfelére)
Stokes: Hogy sikerülhetett félre, uram? Hiszen csak feküdnie kellett és nem tenni semmit?!
Teddy: Nekem soha nincs szerencsém! Ő ügyesen kiszolgálta magát!! (Stokes arca mosolyra vált.
Teddy vedeli a konyakot)

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
20. rész - Egy nap a szabadban

--(Dolgozószoba. Őméltósága telefonál)--

Őméltósága: Templebar 9-6-31.
(Kopognak. Stokes nyit be egy pár könyvvel a karján)
Stokes: Egy-két perc és Ivy itt van a kávéval, uram.
Őméltósága: Köszönöm, Stokes. Áá! (lerakja dühösen a kagylót)
Stokes: Még mindig foglalt a vonal, uram?
Őméltósága: Nem, Stokes, megpróbáltam Lady Agatha-t hívni, de mindig Sir Ralph veszi fel a
kagylót.
Stokes: Értem. (folytatja a könyvek polcra rakását)
Őméltósága: Már két hete nem beszéltem vele és ez teljesen megőrjít. Úgy őrzi Sir Ralph a
feleségét, mint egy háremhölgyet.
Stokes: Nem nagyon meglepő, uram. A múltkor rájöttünk, hogy Lady Agatha egy kicsit csélcsap.
Őméltósága: (haragosan) Mire gondol pontosabban?
Stokes: Semmiség, uram.
Őméltósága: Tudom, hogy néhány pletyka keringett róla, de teljesen alaptalanok.
Stokes: Természetesen, uram. Különösen az a sztori Lady Agatha-ról és a hat etoni fiúról.
Őméltósága: Csak négy fiú volt...
Stokes: Ki venné komolyan, hogy egy vezetőségbeli hölgy, négy fiút jiu-jitsu-ra oktat, egy
szanatóriumban?! Még csak nem is diplomás oktató.
Őméltósága: Igaza van, Stokes, ez hihetetlen, de Sir Ralph rabjává vált a gondolatnak és rendkívül
excentrikus a korához képest.
Stokes: Ebben igaza van, uram. De vannak jó tulajdonságai is. Nagyon jól bánik a személyzetével.
Elviszi őket egy kirándulásra a jövő héten.
Őméltósága: Olyan rossz a természete, hogy ez a legkevesebb, amit megtehet. (nyúlna a
telefonhoz) Öhh, nem lehet, nem hívhatom megint, talán még gyanút fog. Maga hívja! És
ha Sir Ralph veszi fel, találjon ki valamit.
Stokes: Uram. (veszi a telefont) Templebar 9-6-31. (Ivy nyit be a kávéval)
Ivy: A reggeli kávéja, uram.
Őméltósága: Köszönöm.
(Sir Ralph biliárdozik éppen. Csöng a telefon)
Sir Ralph: Á, ez az átkozott telefon megint!... Halló, itt Ralph Shawcross beszél!
Stokes: Itt Harrods élelmiszer részlege. Mikor óhajtja, hogy szállítsuk a vaddisznófejet?
(Ivy megáll a kávéöntögetésben, néz ki a fejéből)
Sir Ralph: Maga miről beszél, én nem rendeltem vaddisznófejet?! Agatha, te rendeltél
vaddisznófejet?
Agatha: Nem, drágám!
Sir Ralph: Rossz számot hívott, kérem! (leteszi)
Stokes: (is leteszi) Sajnálom, még mindig ott van, uram. Akarja, hogy szóljak Ivy-nak, töltse ki a
kávéját, uram?
Őméltósága: Igen, kérem. (Stokes Ivy-hoz megy)
Ivy: Apa, miért mondtad, hogy Harrods-tól vagy vaddisznófej ügyben?
Stokes: Túl bonyolult, Ivy, te ezt nem értenéd meg!
Ivy: Lehet vaddisznófejet venni anélkül, hogy a többi részét is megvennénk?
Stokes: Maradj csöndben, Ivy! (Teddy nyit be)
Teddy: Tudd meg, George, gyakorlatilag megtámadtak a gőzfürdőben!
Őméltósága: Óvatosnak kell lenned az ilyen helyeken!
Teddy: Calthorpe generális rohant le. Azt mondta, kidobat a klubból.
Őméltósága: És miért akarja ezt tenni?
Teddy: Miért?! Mert a lányod a helyi tanácsban az Egyesült Munkáspártot képviseli! Egész London
tudja! Calthorpe generális ott állt és rám dobta a türülközőjét.
Őméltósága: Rossz élmény lehetett.
Teddy: Felhívom az ügyvédemet, hogy állítsa le.
Őméltósága: Most én telefonálok.
Teddy: Jó! Akkor írok neki egy kiadós levelet! (el)
Őméltósága: Átkozottul kellemetlen. Cissy-nek ez az ügye! Az Egyesült Munkáspárttal. Próbálja
megint, Stokes!
Stokes: Uram.
Ivy: (kávét kínál) Tessék.
Stokes: Templebar 9-6-31.
Ivy: Egy kicsit sem büszke arra, hogy Miss Cissy bekerült a tanácsba, uram?
Őméltósága: Igen, az lennék, de rossz oldalra állt.
Ivy: És most, hogy bent van nem változtathatna rajta?
Stokes: Maradj csöndben, Ivy! (letakarja egy ronggyal a telefont) (Sir Ralph biliárdozna éppen.
Csöng a telefon)
Sir Ralph: Óuu, már megint!... halló!
Stokes: (elváltoztatott hangon) Marshall és Snelgrove női fehérnemű osztálya. (Ivy néz megint)
Segíthetünk?
Sir Ralph: Gondolja, hogy veszek magamnak valamit? (leteszi)
Stokes: (leteszi) Megint ő volt.
Ivy: Ehm.. Mr. Stokes, mi folyik itt?
Stokes: Lord Meldrum szeretne beszélni Lady Agatha-val.
Ivy: Hát akkor, miért nem kéri?
Stokes: Sir Ralph veszi fel mindig a kagylót.
Őméltósága: Ivy, legközelebb maga telefonál. Ha Sir Ralph veszi fel, azt mondja, itt a Nemzetközi
Teniszlabda Társaság.
Ivy: Bocsánat. Bocsánat, uram. De nem lehet, hogy telefonálok és Lady Agatha-t kérem?
Stokes: Ivy megteheti, ő is nő.
Őméltósága: Jó ötlet, itt a telefon és a szám: Templebar 9-6-31. (Ivy csapkodja a telefont)
Ivy: (kivirul) Halló, igen, ö... igen, Templebar 9-6-31.
Őméltósága: Ivy, maga ritka intelligens!
Ivy: (ragyog) Köszönöm, uram.
--(Sir Ralph rezidencia, Lady Agatha veszi a kagylót)--
Agatha: Agatha Shawcross.
Ivy: Óh, halló, Lady Agatha! Itt a Nemzetközi Teniszlabda Szövetség!
Agatha: Hogy mondta, kérem?
Ivy: Lord Meldrum akar magával beszélni.
(Lady Agatha a biliárdszoba ajtaját bezárja. Lord Meldrum telefonhoz nyúl)
Őméltósága: (búg) Helló, Agatha!
Agatha: George drágám! Ezer éve nem beszéltünk egymással.
Őméltósága: Ralph ott van?
Agatha: Nincs, a biliárdszobában van (golyó csattanás hangjai a háttérben)
Sir Ralph: (az ajtó mögül átszűrődve) A francba, mellé ütöttem!!
Őméltósága: Találkoznunk kéne, megőrülök maga nélkül!
Agatha: Én is így vagyok vele. De hát mit tehetnénk? Ralph nem enged el maga mellől.
Őméltósága: Biztos van szabad ideje, mit szólna a jövő héthez?
Agatha: Nem mehet, Newmarket-be megyünk hétfőn és kedden, és szerdán meg az a buta
kirándulás. Piknik, Peabody Hall nagy parkjában.
Őméltósága: Milyen ott a környék? Vannak ott nagy fák meg bokrok? Tudja, ahol esetleg egyedül
lehetnénk?
Agatha: Igen, drágám! Rengeteg!
Őméltósága: Lemegyek én is és elbújok valahová!

--(Konyha. Wilson kapitány nyit be)—

Wilson: Jó reggelt! Egyedül van, Mabel? Hol vannak a többiek?
Mabel: A dolgozóban vannak, Őlordsága hívatta őket. Nem tudom, mit akarhat.
Wilson: Nem lehet nagyon fontos, akkor magáért küldött volna.
Mabel: Nem szép magától, hogy tréfál velem. Nem tudja, milyen rossz magányosnak lenni! Nekem
végeznem kell fönt nyolc harmincra, különben még meglátnának! Engem! A koszos
kötényemben, a vörös kezemmel, koszos térddel. Én nem is létezem. Azt hiszik, hogy
tündérek mossák föl a padlót.
Wilson: Óh, nem szabad panaszkodni, Mabel! Nézze a jókat!
Mabel: Egy - van állásom és ez nagy dolog. És aztán legyünk őszinték. Kapok rántottát és enyém a
maradék. És annyi vizet ihatok, amennyit akarok. A mosogatócsapból.

--(Henry érkezik a dolgozóba)--

Őméltósága: Jöjjön csak, Henry, magára várunk. Nos, mindenki itt van?
Stokes: Igen, uram.
Őméltósága: Jó. Nos. Rengeteget gondolkoztam az utóbbi időben. Mindannyian nagyon keményen
dolgoztak és az nem járja, hogy csak munka jusson maguknak. Ezért úgy döntöttem, hogy
mindnyájan lemegyünk vidékre és a szabadban piknikezünk. (kuncog) Hogy tetszik az
ötlet?
12trees: Azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy rendkívül nagylelkű és kedves
gesztus ez a maga részéről, uram. (Mrs. Liptonhoz) Nem így gondolja?
Mrs. Lipton: Nagyon kedves, igazán nagyon nagylelkű. Nem igaz, Ivy?
Ivy: Nagyon kedves, igazán nagyon nagylelkű!
Henry: (kissé előrehajol) Igen.
12trees: De megint, egyszer, ha mondhatom így, Őméltósága mindig is rendkívül figyelmes
munkaadónk volt. Nem igaz, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Nagyon figyelmes.
Ivy: Óh, rendkívül figyelmes.
Henry: Igen.
Teddy: (Poppy-tól) Mire készül George?
Poppy: Nem tudom.
12trees: Nem hiszem, hogy bárki más elvinné a személyzetét piknikezni a szabadba, (Mrs.
Liptonhoz) nem igaz?
Mrs. Lipton: Óh, nem, nem, persze, hogy nem, uram. Ivy?
Ivy: Ó, nem, persze, hogy nem, uram.
Stokes: Kivéve Sir Ralph-et és Lady Agatha-t.
Őméltósága: Azt hiszem, igaza van. Sir Ralph és Lady Agatha ugyanezt csinálják.
Cissy: (Poppy-nak) Tudhattam volna, hogy Lady Agatha-nak köze van ehhez az egészhez.
Stokes: És melyik napra tervezi, uram?
Őméltósága: (faarccal) Legjobb lenne jövő szerda.
Stokes: Szabad emlékeztetnem, uram, hogy szerdára ebédet beszélt meg az államtitkár úrral?
Őméltósága: Mondja le, kérem.
Ivy: Ah! Lemondani az államtitkárt! Óh, túlságosan is sokat törődik velünk, uram!
Őméltósága: Törődöm magukkal, Ivy!
Stokes: Csütörtökön semmi dolga nincs, uram.
Őméltósága: Nem, szerdán megyünk, elhatároztam.
Teddy: (Poppy-nak) Egyre izgalmasabb lesz.
Stokes: Hogy tervezte, hová visz minket, uram?
Ivy: Óh, nem mehetnénk a tengerpartra? Imádok homokban járni!
12trees: Ivy, erről Őméltósága dönt!
Őméltósága: Arra gondoltam, valami olyan helyet választhatnánk, mint Peabody Hall, a rétek
csodálatosak az évnek ebben a szakaszában. A rengeteg virág, fák, meg bokrok, meg
ilyesmi.
Teddy: Ez az öreg Buffy földje!
Őméltósága: Igen, már telefonáltam neki és megengedte, hogy ott piknikezzünk! Megegyeztünk?
12trees: Ha ez önnek is megfelel, uram.
Őméltósága: Jó.
Stokes: Nézzek utána vonatoknak, uram vagy kocsival óhajt menni?
Henry: Soha nem utaztam még a Royce-ában, Méltóságos úr!
12trees: Hogy merészelsz csak gondolni is rá, hogy Őméltósága Rolls-Royce-ában utazz?!
Őméltósága: Nem, megfigyeltem a minibuszokat a lóversenyen, gondoltam bérelhetnénk egyet.
Stokes: Majd utánanézek, uram. A család is velünk tart?
Őméltósága: Igen, persze!
Teddy: Mi?! Mi is megyünk?
Poppy: Természetesen.
Stokes: Gondolom, a család és ön, uram, a Rolls-ban jönnek majd.
Őméltósága: Nem, mind a minibuszban megyünk. Rendezzük úgy, mint egy nagy családi partit.
Végül is én úgy tekintem magukat, mint a családomat.
12trees: Köszönjük, uram!
Őméltósága: Milyen hízelgő!
Ivy: Ó, nagyon hízelgő!
Henry: Iiiiiigen.
Őméltósága: A részleteket magára bízom: étel, ital meg minden ilyesmi, Stokes.
Mrs. Lipton: Igazi pikniket készítek.
Őméltósága: Jó, most elmehetnek, rendezzék el a dolgot. Ez minden. (Bókolnak, indulnak)
12trees: Nem felejtettek el valamit? Köszönjék meg Őméltóságának!
Mrs. Lipton: Ó, óóóh, köszönöm Méltóságos úr a nagylelkűségét! (el)
Ivy: Hóó, igen, nagyon szépen köszönjük, ez olyan kedves magától, igazi hecc lesz! (el)
Henry: Én is azt hiszem. (Pukedli, el)
12trees: Uram. (hajol, megy)
Stokes: James! Nem felejtett el valamit? Köszönje meg!
12trees: Köszönöm, uram. Türelmetlenül várom. Emlékezetes nap lesz.
Őméltósága: Ah, jól van, menjenek csak! (mennek) Nézzétek őket! Olyan boldogok, hogy na! Milyen
csodálatos emberek!
Teddy: (megvetően) Soha nem láttam életemben a képmutatás és megjátszás ilyen
kirakodóvásárát! Miben sántikálsz már megint, George?
Cissy: Igen, Apa! Határozottan zavaró volt!
Teddy: Ha azt hiszed, elmegyek piknikezni ezekkel a balfácánokkal, hát nem!
Őméltósága: Úgy gondoltam, legyünk egyszer kedvesek hozzájuk, ez minden.
Cissy: Nonszensz, Apa! Nem hízeleghetsz a személyzetnek!
Teddy: Apátok a mozgatórugója az egésznek, nem igaz?
Őméltósága: Erről nem vitatkozom tovább. A piknik jövő szerdán lesz és mindnyájan eljöttök!

--(Étkező. James virágokat szed elő az ételliftből. Az asztalra helyezi. Stokes bejön)--
Stokes: Őméltósága éppen most rendelt új szőnyeget a szalonba!
12trees: Mi baja a réginek?
Stokes: Viseltes, mert maga már kopottra kúszta! (12trees a szemeit forgatja Stokes hangot vált,
affektál) Emlékezetes nap lesz számunkra, uram! Olyan hálásak vagyunk, uram! Alázatos
szolgája, uram! (újra a régi a hangja) Csodálom, hogy még maradt bőr a pofáján!
12trees: Egyszerűen csak udvarias voltam és illemtudó! Mondjon, amit akar, Őméltósága mindig is
nagylelkű munkaadó volt.
Stokes: Nagylelkű?! Mikor volt ő nagylelkű hozzánk?? Reggel háromig vártam rá tegnap virrasztva
és mit kaptam érte?! "Jó éjt, Stokes!"
12trees: De maga elszívott két jó szivart és megivott egy fél üveg whisky-t!
Stokes: Hűvös volt az éjszaka! Hogy védekeztem volna a hideg ellen?
12trees: Aztán háromszor elvágódott, amíg az ágyáig ért!
Stokes: A szőnyeg volt a hibás. Csupa gyűrődés volt! Biztos azért, mert maga annyit izgult rajta!
12trees: Remélem lesz olyan illemtudó és nem rúg be a személyzet piknikjén.
Stokes: Személyzet piknikje? Nem gondolja, hogy nem véletlen egybeesés, hogy ugyanazon a napon
megyünk piknikezni, mikor Sir Ralph-ék?!
12trees: Miért kell mindig megkérdőjeleznie Őméltósága szándékait?!
Stokes: Csak azért kérdőjelezem meg, mert véletlenül éppen az ajtó előtt álltam, amikor
megbeszélte. Mit gondol, miattunk jön? Kilóg a nyelve Lady Agatha után!
12trees: Ne legyen közönséges!
Stokes: Csak figyelje meg! Rögtön ebéd után találkozni fog Lady Agatha-val a bokrok mögött. És mit
fog csinálni maga, he? Ott áll majd egy kolbásszal a kezében és azt kérdezi, "Szükség van a
segítségemre, uram?"
(12trees csak hápog)

--(Udvar. Mabel rézedényt tisztít. Ivy ki)--

Ivy: Itt vannak a piszkavasak, Mabel! Óh, de gyönyörűen kipucolta! Megnézheti magát benne!
Mabel: Azt nem akarom, de minek volt az a raport? A király jön tán vacsorára?
Ivy: Nem, de annyira izgalmas! Őméltósága azt mondta, mind nagyon keményen dolgoztunk, hát
megérdemlünk egy kis pihenést. Mindnyájunkat elvisz egy piknikre!
Mabel: Óh, de szép! Nem is emlékszem már rá, mikor voltam piknikezni! De gondolom, csak a teljes
állású itt lakó személyzetnek szól. Nem hívnak meg egy alkalmi munkást, aki csak reggel hét
harminctól este fél tizenkettőig dolgozik itt.
Ivy: Óh, ezt nem tudom, Mabel!
Mabel: De szívesen mennék pedig! Nem okoznék gondot! Félreállnék az útból. Az ételt a bokrok
mögött enném meg, már ha adnának valamit. Nem tudna célozni rá valahogy?
Ivy: Óh, ez nem igazság, maga is közénk tartozik! Majd szólok Mr. Stokes-nak.

--(Konyha. Pihenő az asztal körül)--

Wilson: Hát Sid Vince-nek van egy kis busza. Én fuvaroztam is neki. Azt olcsón megkaphatnánk.
Stokes: A család is velünk jön ám!
Wilson: Mi?! Őméltósága a szolgákkal utazik?! (Ivy is beért kintről)
Stokes: (bájologva) Hát csak mert annyira szeret minket, és mi is annyira szeretjük őt, nem így van,
James?
(James csak a szemeit forgatja)
Wilson: Ójoj! Mivé nem válik a világ!
Henry: Ezt mondja maga is mindig, nem igaz, Mrs. Lipton? (Mrs. Lipton csak néz ki a fejéből)
Stokes: Hány ember fér el benne?
Wilson: Húsz.
Ivy: Akkor jut hely Mabel-nek is! (12trees ledöbben, szóhoz sem jut)
12trees: MIIÍÍÍÍ?!
Ivy: (megszeppenten) Mabel-nek. Ő is szolgáló, ő is jöhet.
12trees: Mabel egy kisbuszban Őméltóságával?! Elment a józan eszed, Ivy?!!
(Mabel az ajtó mögött hallgatózik)
Ivy: Pedig nem okozna semmi gondot. Még azt is mondta, hogy a bokrok mögött enne.
Mrs. Lipton: Igen és meginna mindent, ami a keze ügyébe kerül!
Wilson: Á, bizony, igaza van, Mrs. Lipton! Láttam őket, őt, meg a férjét az egyik szombat éjjel a
 Vörös Oroszlán előtt. Olyan dalokat énekel, hogy még én is elpirulok.
Henry: (boldog mosollyal) Szeretném hallani őket!
Mrs. Lipton: Nagyon kedves lány vagy, Ivy, de nem szabad, hogy Mabel visszaéljen vele!
Ivy: Pedig nagyon bántja az, ahogyan kezeli őt. (Hangja emelkedik) Csak öreg csontokat ad neki!
Kihűlt zabkását és büdös rizspudingot!
12trees: Ivy, hogy merészelsz így beszélni Mrs. Lipton-nal?! Menj ki! (Ivy feláll)
Stokes: Ott maradsz, ahol vagy, Ivy! Miért ne jöhetne Mabel? Nagyon keményen dolgozik. Ez a
személyzet piknikje és ő is tagja a személyzetnek.
Wilson: Szavazzunk kézfelemeléssel!
Stokes: Rendben van. Ki van amellett, hogy Mabel is jöjjön? (szemvillanás Henry-re, aki innentől
kezdve mellette van. Ivy is felteszi kezét) Hárman. És ki van ellene? (Wilson kapitány,
12trees, Mrs. Lipton keze egyszerre a levegőbe lendül)
Wilson: Na, három mellette, három ellene, egyenlő.
Stokes: Óh, nem, nem igaz. Maga nem tartozik a személyzethez, nem szavazhat. Három, kettő
ellen! Mabel jön!
(Mabel az ajtó mögött hangtalanul mosogatórongyot lobogat a levegőben és örömtáncot jár)

--(Miss Cissy szobája, Miss Cissy az íróasztalánál ül. Kopognak.)--

Cissy: Szabad!
Ivy: (be) Csöngetett, Miss Cissy!
Cissy: Óh, igen, Ivy. Elvinnéd nekem ezt a levelet a postára? Rendkívül fontos.
Ivy: Igen, természetesen. (olvassa a címzést) A címzett: Egyesült Munkáspárt Országos Központja,
Bootle. Gyönyörű lehet tanácstagnak lenni és ekkora hatalommal bírni!
Cissy: Egyáltalán nincs hatalmam. A helyi tanácsban én vagyok az egyetlen munkáspárti képviselő és
én vagyok az egyetlen nő. Különben sokkot fognak kapni a jövő héten, mikor
születésszabályozó központ felállítását fogom javasolni.
Ivy: Az mi?
Cissy: Nem tudod?
Ivy: Nem.
Cissy: Látom már, hogy szükségünk lesz egy kis őszinte beszédre.
Ivy: Mi?! Most?
Cissy: Nem, Ivy, nem most.
Ivy: Talán beszélgethetünk egy kicsit a kisbuszban, mikor piknikezni megyünk.
Cissy: Igen, Ivy, majd ezt tesszük.
Ivy: Csinos ruhát fog felvenni?
Cissy: Nem, Ivy, nem nagyon hiszem. És te, mit veszel fel?
Ivy: Hát, van egy ruhám, amit magától kaptam.
Cissy: Az nem piknikre való! Nézzük meg, mit találhatunk itt a szekrényben!

--(Miss Poppy szobája. Ruhát keresgél.)--

Poppy: Unalmas! (félredobja, másikat próbál magához, eldobja) Unom! (szekrényt nyit, kopognak)
Szabad!
Teddy: (be) Én vagyok az!
Poppy: Óh, gyere csak, Teddy bácsi!
Teddy: Tudod, hogy mit tett az apád?! Meghívta Madge Cartwright-ot a piknikre!
Poppy: Teddy bácsi, hiszen hetedikén feleségül veszed!
Teddy: El vagyok keseredve! (leül az ágy szélére) Kikergeti az életem belőlem!
Poppy: Nekem nem így tűnt az előző éjszaka!
Teddy: Ezt hogy érted?
Poppy: Ne felejtsd, a szobám szomszédos a vendégszobával.
Teddy: Óh, egek! Stokes ötlete volt. Azt mondta, töltsem vele az éjszakát és ööö... legyek közömbös
hozzá. És akkor kiábrándul belőlem, és nem fog hozzám jönni.
Poppy: Nem úgy hangzott, mintha kiábrándult volna!
Teddy: Hát, mert nem sikerült jól. Hogy úgy mondjam, letámadt.
Poppy: De, ha te… nem akartad, neki hogy sikerülhetett?
Teddy: Igen, ö, én jeges vízre gondoltam, hideg zuhanyra meg limonádéra. De nem használt. Engem
a reflexeim mozgattak. Most már nem hív Teddy-bear-nek hanem,.. na jó,... Tarzannak…
Tarzannak.
Poppy: (vihog)

--(Konyha. Ládák az asztalon)--

Mrs. Lipton: (cetli a kezében) Nos, James, fussunk át még egyszer a listán! Ez itt tányérok,
desszertes készlet és a tálak, zöldséges tálak a fejes salátának, paradicsomsalátának és
krumpli salátának. Kések, villák, kanalak, borospoharak, só és bors.
Henry: Vicces ennyi mindent cipelni, csak, hogy a füvön ehessünk! Elég lenne a kertig vinni, ott is
ehetnénk.
12trees: Már megint ostoba vagy, Henry! (tasli repül)
Henry: Jáááj!
12trees: Nézzük! Csirke, lazac, rák, disznóhús, saláták, eper, tejszínhab, habcsók, sajt és keksz.
Mabel: Alig várom már, hogy megkóstolhassam ezeket!
12trees: Azt eszi majd, amit kap, Mabel! Mi van az italokkal?
Stokes: Mindenről gondoskodtam, van vörösbor, fehérbor, pezsgő és limonádé.
12trees: Őméltósága úgy rendelkezett, legyen elég barna sör a személyzet részére.
Stokes: Van néhány üveg mindenki számára, ne aggódjék! (Ivy ér le a Cissy-től kapott piknikező
ruhában)
Mrs. Lipton: Óó-ó-óó, milyen csinos vagy, Ivy!
Ivy: Köszönöm, Mrs. Lipton!
12trees: Aligha szobalányhoz illő viselet!
Ivy: Miss Cissy-től kaptam.
Mrs. Lipton: Nagyon kedves hozzád, Ivy. Remélem nem használod ki a szívességét!
Henry: Vagy vica-versa. (Újabb tasli érkezik 12trees-től) Jáááj!
Ivy: Ah, ő annyira kedves! Úgy tűnik, jobban megért minket, mint a többiek!
(Wilson kapitány érkezik)
Wilson: Mehetünk! Itt áll kint a kisbusz!
Stokes: Rendben, kezdjünk pakolni, a székek és a plédek a kertben vannak, aztán meg ezek a ládák!
Ivy: Óh, vigyázzon, Mabel, annyira nehéz!
--(Busz kaptat fel az emelkedőn.)--
Őméltósága: Jól érzik magukat ott hátul?
Kórus: Igen, uram!
Őméltósága: Senkinek nincs semmi baja?
Kórus: Nincs, köszönjük, uram!
Teddy: George! Miért hoztuk magunkkal Lavender-t?
Őméltósága: Mert nem lehet egyedül hagyni.
Teddy: Nem zárhattuk volna be az ólba vagy valahová?
Őméltósága: Ne légy szívtelen! Nem hagyhattuk a házban, még felgyújtotta volna!
(Mrs. Lipton megszűnik élvezni a tájat)
Mrs. Lipton: Óh! (Felpattan, előremegy) Wilson kapitány!
Wilson: Igen?
Mrs. Lipton: Eloltottam a gázt?
Wilson: Honnan tudnám?
Mrs. Lipton: Azt hiszem, elfelejtettem!
Wilson: Nem fordulunk vissza!
Mrs. Lipton: Ó, jaj! (hátramegy) Mr. Stokes! Eloltottam a gázt?
Stokes: Nem tudom. (12trees-től) Eloltotta?
12trees: Nem figyeltem meg.
Stokes: (hátrafordul) Ivy, láttad, hogy Mrs. Lipton elzárta-e a gázt?
Ivy: Hóó, várjunk csak! (koncentrál) Amikor elindultunk, a tűzhely mellett állt a termosszal és vizet
forralt.
Mrs. Lipton: Igen.
Ivy: Aztán átment a kredenchez…
Mrs. Lipton: Igen.
Ivy:... aztán visszament megint…
Mrs. Lipton: Igen.
Ivy: Aztán másra nem emlékszem.
Henry: Tegnap biztos, hogy elzárta.
Ivy: Talán Mabel emlékszik rá!
Mrs. Lipton: Mabel! Elzártam otthon a gázt?
Mabel: Mikor?
Mrs. Lipton: Mikor eljöttünk.
Mabel: (szenvtelenül) Nem.
Mrs. Lipton: Istenem!
Mabel: Én zártam el!
Mrs. Lipton: Hála a égnek! Hála a égnek ezért! Haha! Ivy! Mabel eloltotta!
Ivy: Óh!
Mrs. Lipton: Mr. Stokes!
Stokes: Mind hallottuk!
Mrs. Lipton: Wilson kapitány!
Wilson: Egen.
Mrs. Lipton: Mabel eloltotta.
Wilson: Jó.
Mrs. Lipton: Elrontotta volna az egész napomat, ha emiatt aggódom.
Wilson: Most így megnyugodott?
Mrs. Lipton: Igen, köszönöm.
Őméltósága: Jó ötlet volt friss levegőre hozni a személyzetet. Nem sokszor jutnak hozzá.
(hátrafordul) Pompás a levegő!
Kórus: Igen, uram, pompás a levegő!
(Mrs. Lipton megint bekattan)
Mrs. Lipton: Wilson kapitány!
Wilson: Most meg mi a baj?
Mrs. Lipton: Nem emlékszem, betettem-e a sonkát vagy sem.
Wilson: Erről jobb, ha nem engem kérdez!
Mrs. Lipton: Mr. Stokes! Betettem a sonkát?
12trees: Azt hiszem, igen!
Mrs. Lipton: De nem biztos benne?
Stokes: Nézze, ott van az a lista! Nem pipálta ki?
12trees: Minden fel volt írva a listára. Nézze meg a listát.
Mrs. Lipton: Nem tudom, a konyhaasztalon felejtettem.
Stokes: Akkor kérdezze Ivy-t!
Mrs. Lipton: Ivy! Ivy! Nem láttad, betettem a sonkát?
Ivy: Jaj, várjunk csak egy percet! Berakta a csirkét...
Mrs. Lipton: Igen.
Ivy:... aztán a lazacot…
Mrs. Lipton: Igen.
Ivy:...aztán a salátát meg a gyümölcsöt.
Mrs. Lipton: Igen, de mi lett a sonkával?
Ivy: Arra nem emlékszem.
Mrs. Lipton: Óóó!
Henry: A habcsókot és a tejszínt berakta! (tasli érkezik, de most Mrs. Lipton-tól) Jáááj!
Ivy: Kérdezze meg Mabel-t!
Mrs. Lipton: Mabel! Beraktam a sonkát?
Mabel: (szenvtelenül) Nem. Oldalra rakta a spájzban.
Mrs. Lipton: Jaj, ne!
Mabel: Itt van a szatyromban!
Mrs. Lipton: Óh, Mabel, de nagy megnyugvás vagy nekem!
Mabel: Ne felejtse el, mikor a rákot porciózza! Már nem is emlékszem rá, mikor ettem rákot!
Mrs. Lipton: Ivy! Mabel berakta! Mr. Stokes! Mabel berakta! Wilson kapitány!
Wilson: Igen?
Mrs. Lipton: Mabel bepakolta.
Wilson: Jó.
(Mrs. Lipton elégedetten huppan vissza az ülésbe. Őméltósága megkocogtatja a vállát.)
Őméltósága: Minden rendben van, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Óh, igen, uram! Minden rendben.
Őméltósága: Sokat sétál fel s alá. Arra gondoltam, nem kell-e... (suttogóra fogja) kimennie?
Mrs. Lipton: (mosolyogva) Óh, neeeem, köszönöm, uram!... (mosoly lefagy) Óh, istenem! Bárcsak
ne mondta volna!... Óh, óóh! Milyen rettenetes! Most, most meg,... most meg mit
csináljak? Óh, óóó istenkém, istenkém! Mmm! Mmm! Ah! Wilson kapitány!
Wilson: Mi baj van már megint?
Mrs. Lipton: Meg tudna állni?
Wilson: Minek?
Mrs. Lipton: El kell mennem valahova.
Wilson: Mi is valahová megyünk.
Mrs. Lipton: Úgy értem, ki kell mennem!
Wilson: Hát itt nem tud kimenni.
Mrs. Lipton: Jaj, ne!
Wilson: Nincs hová bújni.
Mrs. Lipton: Hóó!
Wilson: Bokrokat kell keresnünk. Majd megállok a bokroknál.
Mrs. Lipton: Jó. Ó, (zavarban van)… amikor megáll, ö, nem mondaná azt, hogy magának kell
kimennie? Nem akarom, hogy megtudják, hogy miattam állunk meg. Túlságosan
szégyellem. És ha maga kimegy, én is kimegyek. Máshova persze.

--(A kisbusz megáll a bokroknál. Mrs. Lipton az első leszálló)--

Wilson: Én erre megyek, maga menjen arra!
(szállnak le a többiek is, Teddy lesegíti Madge-t és Ivy-t)
Teddy: Áh! Ivy! Ez a ruha...!
Ivy: E?
Teddy: Abszolút elragadó vagy benne!
Ivy: Hogy, hogy-hogy?
Teddy: Elragadó!
Ivy: Óh, köszönöm szépen!
Poppy: Apa, ez nevetséges! Mi ülünk az egyik oldalon, a személyzet a másikon?! Családi piknik vagy
nem? Vegyesen kéne ülnünk!
Őméltósága: Igazad van! Teddy! Keveredni fogunk! A szolgálók közé ülünk!
Teddy: Milyen remek ötlet! Örömmel hallom!
Őméltósága: De te nem! Madge-el maradsz.
Teddy: De én Ivy mellett akarok ülni!
Őméltósága: Azt nem lehet!

--(Buszban marad Lady Lavender és Mabel)--

Lavender: (hátrafordul) Nagyon tetszik a kalapja. Nem találkoztunk mi tavaly Ascot-ban?
Mabel: Nem hiszem.
Lavender: Óh. Akkor talán a király kerti ünnepségén.
Mabel: Nem, én nem voltam a király kerti ünnepségén.
Lavender: Furcsa. Pedig láttam már valahol.
Mabel: Gondolom akkor nézett ki az ablakon, amikor a szemetet öntöttem ki.
(Wilson kapitány, Mrs. Lipton futva érkeznek vissza)
Őméltósága: Ha mindenki kész, szálljunk vissza a minibuszba és a család a személyzet mellé ül! Te
nem, Teddy!
(Teddy dühöng)
Poppy: (elkapja James karját) Én maga mellé ülök!
12trees: Jó, Miss Poppy!
Ivy: (Lohol Cissy-hez) Ülhetek maga mellé, Miss Cissy?
Cissy: Igen, persze, Ivy!
Ivy: Aztán elmondhatja, hogy mit csinálnak a születésszabályozóban.

--(Busz, Lord Meldrum-Mrs. Lipton)--

Őméltósága: Csodálatos.
Mrs. Lipton: Nagyon szép, Mylord!
Őméltósága: Csinált mostanában pörköltet?
(Snitt, Cissy Ivy-nak magyaráz, Ivy kezdi nem jól érezni magát)

--(Busz, Madge-Teddy)--
Ms. Cartwright: Óh, én Tarzan-om! Áthintázol majd a fákon, mikor az erdőbe érünk? Krokodilokra
vadászol a folyóban?
Teddy: Nem, azt hiszem, nem. Nagyon megfáztam a múltkor.

--(Busz, Lady Lavender-Henry)--

Lavender: Maga ki?
Henry: Én vagyok az, aki a legrövidebbet húzta.

--(Busz, Cissy még mindig Ivy-nak magyaráz. Ivy feje egyre jobban kóvályog, majd elalél.)--

--(Busz, Miss Poppy-12trees - nincs szó, csak a szemek beszélnek)

--(Tópart. Sir Ralph háza népe már elhelyezkedett. Selfridge jeges pezsgőt szolgál fel kissé imbolygó
léptekkel)--
Selfridge: Még egy kis pezsgőt, uram?
Sir Ralph: Köszönöm, Selfridge! Így már jobb. Nem bírom a meleg pezsgőt. A személyzet jól
szórakozik?
Selfridge: Igen, uram. Nagyon vidámak!
Sir Ralph: Jól szórakoznak?
Kórus: Igen, köszönjük, Sir Ralph!
Sir Ralph: Egészségükre!
Kórus: Egészségére, uram! (motorzúgás)
Agatha: Ralph, mi az ördög jön ott?
Sir Ralph: Jóságos isten! Egy minibusz tele turistákkal!
Agatha: Megálltak.
Sir Ralph: Nem tudják, hogy ez magánterület? Selfridge, mondja meg nekik, hogy tűnjenek el!
Selfridge: Igenis, uram! (útra kél, de léptei néha egymásba akadnak)
Agatha: Selfridge mentateát ivott?
Sir Ralph: Olyan a szaga. De dülöngél is. Remélem nem kezd megint inni.

--(Selfridge odakacsázik a buszhoz)--

Selfridge: (Akadozó nyelvvel ordít és gesztikulál) Ez itt magánterület! Tűnnyenekel!
Stokes: (12trees-hez) Hallotta ezt? Azt mondja nekünk, hogy tűnjünk el.
12trees: Pimaszság.
Selfridge: Ha nemtűnnekel, kihívoma rendőrséget!
Wilson: (hiányos egyenruhában, de a kalapját felteszi) Én vagyok a rendőrség. Mi a gondja?
Selfridge: Monnya megnekik, hojtűnnyenekel!
Őméltósága: Minden rendben van! Engedélyt kaptunk, hogy itt piknikezzünk.
Selfridge: Értesítem a gazdámat.
Stokes: Ki a gazdája?
Selfridge: Szőrrelf Sókrossz.
Őméltósága: Sir Ralph??? Hallottátok ezt? Sir Ralph is itt van!
Teddy: Ez különös! Poppy, Cissy! Sir Ralph van itt.
Cissy: Micsoda véletlen!
Poppy: Ne mondja, Lady Agatha is vele van?
Selfridge: Igen, ő izs, kizsasszony. (Eltámolyog)
Poppy: Hallod ezt, Apu?
Cissy: Milyen különös!
Stokes: Millió az egyhez az esély rá, uram. Nem igaz, James?
12trees: Igen, valóban.

--(Sir Ralph-ék pihenőhelye)—

Agatha: Ralph! Ezek Meldrum-ék!
Sir Ralph: Mi?! Mit keres ő itt?
Agatha: Elhozta a személyzetét piknikezni. Millió az egyhez az esély rá.
Selfridge: Elnézést, ulam! (beleliheg Sir Ralph képébe, aki igyekszik nem részesülni a kigőzölgő
párából) Gondolom, talán érdekelni fogja, hoj az újonnan jöttek Lord Mellrum, az öccse
és...
Sir Ralph: Túudoóóóóm! Eljövök egy csendes piknikre, és idejön ez a barom!
Agatha: Jobb lesz, ha üdvözöljük őket!
Sir Ralph: Ááááh!
Őméltósága: Hát nem csodálatos véletlen ez?
Agatha: Bámulatos! Örülök, hogy látom, George!
Őméltósága: Ritkán találkozunk mostanában!
Sir Ralph: Jó. Agatha, menj vissza a sátorba!
Agatha: Mi?
Sir Ralph: Beszélni szeretnék négyszemközt Meldrum-mal. Gyerünk a sátorba! A sátorba! Gyerünk!
(Agatha el) Igyekszem erősen rajta tartani a szemem! Rengeteg különös telefonhívást
 kaptunk.
Őméltósága: Igazán?
Sir Ralph: Igen. A fickó vagy nem szól bele, vagy azt mondja, Swan és Angus-tól van.
Őméltósága: Snelgroves-tól.
Sir Ralph: Óh, téged is folyton hív?
Őméltósága: Nem, de ismerem az ilyesmit.
Sir Ralph: Nem az ő hibája (zsepi elő) A fickó megőrül érte! Én nem bírom ki! Olyan nagyon
szeretem! (szipog)
Őméltósága: Talán jobb lesz, ha te is bemész a sátorba!

--(Folyik a Meldrum-ék kipakolása)--

Ivy: Apa, mondd, egy helyre terítsek vagy két csoportban leszünk?
Stokes: Ők itt lesznek, mi meg arrafelé.
Ivy: Óh, én azt hittem, egy nagy családot alkotunk, mint ahogy a buszban.
12trees: Nem, Ivy. Kisbuszban együtt lenni az egy dolog, de együtt enni, az valami egészen más!
Poppy: Csatangolunk egy kicsit, nem leszünk útban. Gyere, Cissy, Madge! Gyere, Teddy bácsi!
Lavender: Lady Mabel és én kószálunk egy kicsit. Kimegyünk a tóig. Jöjjön velem, Lady Mabel!
Mabel: Vele kell mennem, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Ezt nem teheti velem! Rengeteg a munka!
12trees: Őméltósága azt mondta, komolyan kell vennünk Lady Lavender-t. Menjen csak, Mabel!
(Mabel átrakja a kezében lévő párnáit Mrs. Lipton halmára)
Mrs. Lipton: (megroggyan) Óh.... Óóóó!
Stokes: Lássuk! Tányérok, poharak, evőeszköz, étel, rendezzünk el mindent!
Ivy: Jöjjön, Wilson kapitány, segítsen nekünk!
Wilson: Óh, nagyon sajnálom, de nem dolgozhatom, amikor uniformisban vagyok.
Ivy: Óh, értem. (elindul, de visszajön) Nem tudná levenni?

--(Sir Ralph asztala)--

Agatha: Áh, nem bírok egy falattal se többet.
Selfridge: Még egy kizs konyakot, uram?
Sir Ralph: Ha még egy kortyot iszom, átalszom az egész délutánt.
Agatha: Miért ne alhatnál, drágám?
Sir Ralph: Jó van hát, még egy kortyot!
Agatha: Selfridge bevihetné az egyik nyugágyat a sátorba, ott nem süt a nap.

--(Meldrum asztala)--
Őméltósága: Kiváló az étel, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Óh, köszönöm, Méltóságos úr! (tápászkodna fel) Nem tudok felállni!
Őméltósága: Ne álljon fel!
Henry: Remélem, nem kell hazáig cipelnünk! (sapka mögül pezsgő fogy)
Wilson: Remélem, téged nem kell, hogy cipeljelek - vigyázz azzal a pezsgővel! Nem tudják, hogy mi
is azt isszuk. (barna sört felemeli, átkiált) Egészségére, uram! (sisak mögül pezsgőt iszik)
--(Személyzeti szakasz)--
Stokes: Élvezted a pikniket, Ivy?
Ivy: Még egy falatot se ettem! Csak vigyázzba állva vártam, hogy befejezzék!

--(Lady szakasz. 12trees pezsgőt tölt.)--

Lavender: Köszönöm, fiam. Azt hiszem, Lady Mabel kér egy kis csokoládét, nem igaz?
Mabel: Már nem is emlékszem rá, mikor ettem utoljára csokoládét.
12trees: (tölt, kissé vészjóslóan mormogja) Tudom, hogy komolyan kell vennünk Lady Lavender-t,
de vigyázzon, Mabel.

--(Sir Ralph sátra. Selfridge egy kis maradékot kortyol az üvegből.)--

Őméltósága: (óvatosan előtűnik a háta mögött a bokrokból) Pssz-sz-sszzt!
Selfridge: (megretten, majd elejti az üveget, odacaplat a bokorhoz) Maga pisszegett, uram?
Őméltósága: Vigye ezt a papírt Lady Agatha-nak!
Selfridge: Rendben van, uram!
Őméltósága: De Sir Ralph ne lássa! Itt van fél korona.
Selfridge: (felderül) Köszönöm, uram! (áttámolyog a sátor túlfelére, ahol a nyugágyban Lady
Agatha pihen. Kimérten) Asszonyom, üzenetet hoztam a bokrokból. (átadja a félkoronást,
aztán a levelet, s visszaveszi az érmét.) Óh, köszönöm, asszonyom.
Agatha: (magában olvassa a vázlatot) Találkozzunk az erdőben. Maga itt van, én itt, találkozzunk
ott.

--(Fa alja. Henry és Ivy üldögélnek. Henry fűszállal sípol. Ivy sóhajt.)--
Henry: Jó volt az ebéd.
Ivy: Nem sok maradt, mire hozzá jutottam.
Henry: Nézd, ott megy James és Miss Poppy! Féltékeny vagy, Ivy?
Ivy: Hm. Persze, hogy az vagyok!
Henry: Bárcsak én is magas volnék, arányos és jóképű! Pont, mint ő.
Ivy: Így vagy jó, ahogy vagy, Henry! Nem szeretném, ha másmilyen lennél!
Henry: Igazán, Ivy? Köszönöm. Megyek és köveket dobálok a vízbe. Nem akarsz te is köveket
dobálni a vízbe?
Ivy: Azt hiszem, nem. Nem, most nem, kösz, Henry.
Henry: Később majd visszajövök.
Ivy: Jól van. (Nagy sóhaj, fának dől)
Teddy: (csak a hangja hallik) Ivy! Ivy!!
Ivy: Maga az, Mr. Teddy?
Teddy: Ne fordulj meg! A fa mögött vagyok!
Ivy: És mit csinál ott?
Teddy: Semmit.
Ivy: Óuuuh!
Teddy: (előbújik) Ivy! Megint érzem és most sokkal erősebben, mint múltkor.
Ivy: Mit, mondja?
Teddy: Vonzódom hozzád. Ivy! Amint megláttalak ebben a ruhában, újra kezdődött. Azt hittem vége
 van már, de tévedtem.
Ivy: Óh, Mr. Teddy, mit fog Miss Cartwright mondani?
Teddy: Nem érdekel!
Ivy: Óh, ha! De hát hetedikén lesz az esküvője!
Teddy: Szökjünk el Ausztráliába!
Ivy: Maga mindig meg akar szökni valakivel. És mi van Rose-zal? Megszökött vele Gretne Green-be!
Teddy: De csak Watford-ig jutottunk!
Ms. Cartwright: (érkezik napernyővel a kezében) Tarzan! Tarzan, merre vagy? Ivy, nem láttad Mr.
Teddy-t?
Ivy: Neeem, de az az érzésem, nem lehet nagyon messze.
Ms. Cartwright: Tarzan! (továbbindul) Tarzan! Tarzan!
Ivy: (kissé összecsuklik, a levegőt kifújja) Jaj nekem!

--(James és Poppy)--
Poppy: Üljünk itt le egy kicsit!
12trees: Igen, kisasszony. (letelepednek, James fúj egyet)
Poppy: Kissé fáradtnak látszik.
12trees: Ritka meleg nap van, kisasszony.
Poppy: Vegye le a zakóját!
12trees: Az jó lesz! (leveti)
Poppy: És lazítsa meg a gallérját is.
12trees: Hát… az nem illendő, kisasszony.
Poppy: Ugyan, pikniken vagyunk! (James gombolja)
Poppy: És kigomboljuk ezt a mellényt is. (segít) Meg az inget is!
12trees: De kérem, Miss Poppy, még meglát valaki!
Poppy: Ugyan, dehogy! (vihog)

--(Stokes és Wilson kapitány közre fekszi a hortyogó Mrs. Lipton-t)--

Wilson: Mindig így horkol?
Stokes: Honnan tudjam?
Wilson: Nagyon jóban voltam vele, amíg maga nem került ide.
Stokes: Oh, yeah! (sic!)
(Mrs. Lipton horkol rendületlenül)
Wilson: Persze ez a horkolás idegtépő! Ment már valaha az idegeire?
Stokes: Soha nem gondolkoztam rajta.
Wilson: Hát persze, hogy nem! Nem szokása. (Horkanás)
Stokes: Biztos van valami ellenszer rá.
Wilson: Azt mondják, abbahagyja, ha a fülébe fúj.
Stokes: Próbálja ki.
(Wilson kapitány fúj, Mrs. Lipton a táskájával reflexből fejbe csapja)
Stokes: (vigyorog) Ez bejött!

--(Miss Cissy ül cigarettázva a tóparton. Előtérben hattyúk. Ivy érkezik.)--

Ivy: Maga mellé ülhetek egy kicsit, Miss Cissy?
Cissy: Igen, persze, Ivy! (Ivy leül és remeg) Valami baj van, Ivy?
Ivy: Hát... Mr. Teddy mondott nekem dolgokat a fa mögül.
Cissy: Micsoda dolgokat?
Ivy: (még mindig reszketve) Nem nagyon tudom. Mióta beszélgettünk a buszon, annyira
megzavarodtam.
Cissy: Szerintem Teddy bácsi zavaros.
Ivy: Tud mindent arról, amiről nekem beszélt a buszon?
Cissy: Óh, igen, azt hiszem. Csakhogy ő egy kicsit könnyelmű.
Ivy: Szegény Mr. Teddy! Gondolja, az az ütés a hibás, amit a fejére kapott a háborúban?
Cissy: Lehetséges. Másrészről viszont csak a cselédlányokat szereti üldözni.
Ivy: Szoknyapecér.

--(Sir Ralph sátorelőtere. Őméltósága mély kézcsókot lehel Lady Agatha kezére)--
Agatha: Nem lenne jó, ha felébresztenénk?
Őméltósága: Azt hiszem, igen.
Agatha: Selfridge, szóljon Sir Ralph-nek, hogy kész a tea!
Selfridge: Igenizs, asszonyom. (betámolyog a sátorba, megrázogatja Sir Ralph-et) Elnézézst, uram!
A tea készen van.
Sir Ralph: Hány óra van?
Selfridge: Fél öt van.
Sir Ralph: Jó Isten! Két óra hosszat aludtam! (ki a sátorból)
Agatha: Gyere hát, drágám!
Sir Ralph: Túl sok konyakot adtál nekem, Agatha!
Agatha: Azt akarom, hogy jól aludj! Az jót tesz neked.
Sir Ralph: Óh, te drága lány! (Csókot cuppant az arcára. Meldrum-nak) Állandóan rám gondol,
tudod! Elnézésedet kérem, hogy magadra hagytalak, Meldrum!
Őméltósága: Óh, semmi baj.
Sir Ralph: Köszönöm, hogy szórakoztattad Agatha-t!
Őméltósága: Óh, ez a legkevesebb, amit megtehetek.
Sir Ralph: Meg kell mondanom, pompásan érzem magam. És te hogy vagy, Agatha?
Agatha: Egyszerűen csodálatosan!
Sir Ralph: Biztos a friss levegő teszi. (Meldrum-hoz) Csupa fű a hátad, Meldrum! (söprögeti)
Őméltósága: Óh, te jó ég! (söprögeti)

--(Alf ül cigarettázva a ládák közepén. Óráját nézi. James baktat felé)--

Stokes: Merre mászkált?
12trees: Törődjön a maga dolgával!
Stokes: A nyakkendője csálé és egy gombbal több van az ingnyakán. Gyakorlott szemeim azt súgják,
hogy sietve öltözött fel, tükör segítsége nélkül.
12trees: (szerelvényt igazít) Jól van, na! Miss Poppy-val voltam. (Stokes vigyorogva ránéz) Nem
bírom így tovább, nem vagyok fából!
Stokes: És ha fából lenne, Miss Poppy bicskát használna.
12trees: El kellene mennem.
Stokes: Nem lenne jó megoldás. Lady Agatha kívánja, Miss Poppy kívánja. Nézzem szembe a
ténnyel: vágyat ébreszt az arisztokrata hölgyekben.
12trees: Igazán ezt teszem?
Stokes: Igen, így van! Madge Cartwright is kinézte!
12trees: Nem igaz!
Stokes: De igen!
12trees: Miért van ez így, mit gondol? Mert jól nézek ki, vagy mert magas vagyok? Vagy talán az
alakom vonzza őket (Stokes felpattan, indul), vagy ahogy viselkedem? Ne menjen el,
amikor beszélek magához! (de már elment)

--(Tábortűz közepén rőzseláng lobban) ---

Kórus:
Glory, glory, hallelujah,
Glory, glory, hallelujah…
(Őméltósága vezényel, Lady Mabel és Lady Lavender tűztáncot jár)
Kórus:
…Glory, glory, hallelujah,
and the smoke goes up the chimney just the same!...
(Teddy és Madge énekel a képen)
Kórus:
…And you push the damper in,
And you pull the damper out,
And the smoke goes up the chimney just the same…
Őméltósága: Nem nyomtad jól be és nem húztad aztán ki!
Ms. Cartwright: Szegény Tarzan, lepottyant a fáról.
Kórus:
…And the smoke goes up the chimney just the same.

Glory, glory,Hallelujah,
Glory, glory,Hallelujah,
Glory, glory,Hallelujah,
And the smoke goes up the chimney just the same.

Bravo, bravissimo,
bravo, bravissimo,
(Őméltósága csatlakozik)
Bravo, bravissimo,
jolly well done!
Hooray!

(taps)

Kórus: (Szájharmonika szól)

Way down upon the Swanee River,
 Far, far away
That's where my heart is turning ever
That's where the old folks stay…
Őméltósága: (Teddy-nek) Hát nem csodálatos! Szólnom kell néhány szót!
Teddy: Muszáj?
Őméltósága: Nagyon meghatódtam, Teddy, nagyon meghatódtam. (feláll, szónokolni kezd) Micsoda
csodálatos percek ezek! Itt vagyunk hát, egy ősi brit tradíciót követve, pont mint Baden-
Powell és a kiscserkészei. (Henry fűvel sípol, Mrs. Lipton fejbecsapja – tasli repül - most
néma a jaaaj!) Britek a tábortűz körül, brit dalokat énekelve...
Cissy: Egy amerikai folyóról.
Őméltósága: Gondolják csak meg! Parányi csoportok, pont, mint ez, ezt teszik birodalom szerte. Ezt
fogják tenni a dzsungelben, ezt fogják tenni a sivatagban, és ezt fogják tenni a palotában is.
Az összes osztály tagjai, együtt, mint egy boldog, nagy család, akik nagyon jól érzik
magukat.
(A szónoklat közben zajlanak a párbeszédek, a háttérben behallatszik a Lord)
Őméltósága: Nagyon sokan - és ezek alatt természetesen külföldieket értek - azt gondolják, hogy mi
britek önteltek vagyunk…
Ivy: Hát nem csodálatos? Olyan megható! Olyan büszkének érzem magam!
Őméltósága: …Ez természetesen nem igaz…
12trees: Igazad van, Ivy, Büszke vagyok, hogy a Brit Birodalom tagja lehetek, mely fölött sosem
nyugszik le a nap.
Őméltósága: …Hogyan is lehetnénk önteltek, hiszen mindig tiszta lappal játszunk. Természetesen,
ők ezt nem tudhatják igazán, mert csak néznek bennünket. Nincs náluk délutáni tea sem…
Stokes: Hallgassátok csak! Egy boldog nagy család! Mást sem csináltunk egész nap, mint körülöttük
ugráltunk.
Őméltósága: …nem kriketteznek és nem teáznak délután. Hogyan is ismerhetnének bennünket
eléggé ahhoz, hogy önteltséggel vádoljanak?!...
Stokes: És az a rengeteg pénz, ez a sok ember, mind azért, hogy két órát tölthessen az erdőben Lady
Agathaval.
Őméltósága: …Nem törődünk azzal, az ilyen fajta emberek hogy nevelkedtek, boldogok vagyunk…
Ivy: Na de, Apa!
Őméltósága: …hogy védőernyőnk a Union Jack Társaság és hogy mind britek vagyunk ízig-vérig!
Sir Ralph: Igen-igen, maga egy igazi brit gentleman! Háromszoros hurrá Lord Meldrum-nak! Hip-
hip...
Kórus: Hurrá!
Sir Ralph: Hip-hip...
Kórus: Hurrá!
Őméltósága: Köszönöm! A himnuszt!
Kórus: (Himnuszt éneklik )
God save our gracious King,
Long live our noble King,
God save our King!
Henry: Tá-tá-tá-tá-táá…
Kórus:
Send him victorious,
Happy and glorious,
Long to reign over us,
God save the King!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
21. rész - Igen, uram, enyém a kicsike

--(Templom kívülről. Charles hangját halljuk, amint prédikál)—

Charles: Napjainkban, amikor a rövid szoknya, mély dekoltázs, laza erkölcsök korát éljük, több az
irigység, mint valaha. És következzék a harmadik főbűn, melynek neve: Bujaság. Szent
Péter első levelében a második fejezet tizenegyedik verse így szól: Tartózkodjatok a testi
kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek. (Agatha és Őméltósága összenéznek) Erről
eszembe jut a tapasztalatlan papnövendék esete, aki szórakozottságában betért egy
rosszhírű házba…
Ivy: (12treestől) Mitől van egy háznak rossz híre?
12trees: Cssss!
Charles: …Letelepedett egy asztalhoz, egy csésze kávét rendelt és két bevert tojást.
Ivy: Jaa! Büdös a tojásuk!
12trees: Ivy, maradj csöndben!
Charles: „Jaj, drágám - mondta a pincérlány - ilyen igény még nem volt nálunk. Meg kell kérdeznem
a tulajt.” És ahogy elfordult tőle, a mi kis papunk ráeszmélt, hogy amit ő köténynek nézett,
az a lány teljes ruházata. Körültekintett és azt kellett látnia, hogy más fiatal nők is hasonló
öltözékben hivalkodnak a teremben. Végre ráébredt, hogy nem vendéglő az, ahova betért,
hanem a bűn tanyája, egy rossz hírű ház. És távozott, távozott, de nem fizetett mást, csak a
kávéját. Testi kívánságok törtek a lelke ellen, de legyőzte őket. És most, térjünk rá a
negyedik főbűnre, ami a Fösvénység. (Sir Ralph az óráját nézi)
Sir Ralph: Negyvenhárom perce beszél és még csak hárommal végzett!
Charles: (A háttérben behallatszik) Erről eszembe jut egy másik történet…
Agatha: Légy szíves, Ralph, viselkedj!
Charles: …mely belevilágít…
Sir Ralph: Sose jutunk el a Restségig!
Charles: …ennek a bűnnek a sötétjébe…
Poppy: (Cissy-hez) Nézd, imádkozik a nagymama!
Charles: …Egyszerű eset…
Cissy: Nem imádkozik.
Charles: …bármikor bármelyikünkkel előfordulhat...
(vált a kép, szemből látjuk Lady Lavender-t, amint szívószállal oltja alkoholszomját.)
Charles: A mi kis történetünknek a hőse egy szegény, munkásforma ember, aki az utcán jártában
egyszer csak egy shillinget pillantott meg az árokparton. Felemelte, a tenyerére fektette a
fényes pénzérmét és elgondolkozott, mihez is kezdjen ekkora kinccsel? És most arra kérlek
benneteket, pillantsatok a szívetekbe és valljátok meg őszintén, annak a szegény embernek
a helyében, ti vajon mit tennétek azzal a shillinggel?
Henry: (gondolja) Vennék két font édesgyökér cukorkát.
Mabel: (gondolja) Az idejét se tudom, mikor volt egy shilling a markomban. De ha lenne, húznék
egyenest a Vörös Oroszlánba!
Ivy: (gondolja) Hóó, ez egy szent ember! Fénylik a kopasz feje, mint a glória. Vajon szidolozza?
Charles: A lelkiismeret szava akár a csacsogó csermely, mely patakká dagad, majd zúgó, hatalmas
folyammá, hogy végül mindent elsöprő áradatban harsogó vízesésként zúduljon alá a
mélybe!
Mrs. Lipton: (a vizes képtől meghatódik) Jaj nekem, jaj nekem!!
Stokes: Cssss! (fogai közt) Bírja még ki! (Wilson kapitány nyit be)
Charles: Hogy az Avon-i Hattyút idézzem: „Az öntudat belőlünk mind gyávát csinál!” (Wilson
kapitány megindul nyikorgó cipőben) És erről eszembe jut a szegény asszony története, aki
kenyérért volt a péknél (mindenki megfordul Wilson kapitány felé), s hazatérvén a
pénzecskéjét számlálgatva azt vette észre, hogy a pék fél penny-vel többet adott
vissza(Wilson kapitány tovább settenkedik, tovább nyikorog, újra mindenki felé fordul).
Rettenetes dilemma elé került. Ha visszaviszi a péknek, egy teljes penny-t kell fizetnie a
buszon, mert ott nem adnak vissza. Vívódott, nehéz csatát vívott a lelkiismeretével.
(Wilson kapitány végre elér Mabel-hez, leül mellé)
Wilson: Mi történt, Mabel? Voltam a háznál a vasárnapi ebédemért, de nincs ott egy lélek se.
Charles: (míg Wilson kapitány és Mabel beszéde hallik) De végül a jóérzés győzedelmeskedett. A pék
visszakapta a fél penny-ét …
Wilson: Üres, mit a lyukas mogyoró.
Charles: …ő pedig tiszta lelkiismerettel térhetett meg otthonába.
Mabel: Cssss! Majd később elmondom.
Charles: (innen megint csak Charles hallható) Óh! Most látom, hogy már 35 perce prédikálok!
Sir Ralph: Megállt az órája!
Agatha: Ralph, légy szíves!
Charles: Ideje tehát befejeznem! Jövő vasárnap folytatjuk! Vesszük a Restséget, a Haragot, a
Torkosságot. Az utóbbiról jut eszembe, hogy lassacskán itt az ebédidő! Ámen!
(zene, felállnak)
12trees: Készítsd a pénzt, Ivy!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees!
12trees: Henry?
Henry: (mutatja) Itt van!
12trees: Az nem elég!
(Ivy leejti a magáét, mászik be a pad alá)
12trees: Szedd már fel!
Ivy: Á! Rettentő sötét van!
12trees: Mereszd a szemed!
Ivy: Apa! Add a gyufát! (megkapja, sercenés hallik, majd egy kis idő
múlván:)
Henry: Ivy! Azt hiszem, ég a nadrágom.
(Charles sétál ki a templomajtón. Mrs. Lipton kifelé robogtában félrelöki)
Mabel: Nagyon szépen beszélt, püspök úr!
Lavender: Szót emel a biblia a gin ellen, Charles?
Charles: Név szerint nem említi.
Lavender: Akkor az italozásról is meghallgatlak. (el)
Cissy: Nagyon szép volt!
Wilson: (Mabel-hez) Ha mindenki templomban van, ki főz ebédet?
Mabel: Ma nem főz senki. Böjtöt tart a család. Üres pirítóst reggeliztek és szendvicset kapnak
ebédre. A megtakarított pénzt Őlordsága Miss Cissy ingyen konyhájának adja.
Wilson: Nincs vasárnapi ebéd?! Nem esznek az Úr napján?! Istenkáromlás!
Ivy: (Stoke és 12trees mellette) Láttátok Mr. Teddy-t, mikor kihirdették a házasulandókat? Rákvörös
lett a nyaka! Szegény Mr. Teddy! Fülig szerelmes Rose-ba!
Stokes: Szerelemből nem lehet megélni. Miss Cartwright-nak van egy zsák pénze. Őt kell elvenni.
12trees: Maga pénzért a lelkét is eladná!
Stokes: El én. Megveszi?
Őméltósága: Szépen beszélt, Charles!
Charles: Köszönöm.
Ms. Cartwright: Olyan csodás volt hallani a kihirdetést, ugye, Teddy-mackó? Már csak két hét és
belépünk azon az ajtón, kart karba öltve (Teddy dermedt arcát láthatjuk közben), én
hófehérben virágcsokorral, és te meg.. Ó, milyen snájdig leszel cilinderben! Csak gondold
el!
Teddy: Másra se tudok gondolni!

--(Ebédlő. James vizet önt a kancsóból)--

12trees: (Teddy-hez) Parancsol vizet, uram?
Teddy: Hol a pezsgő? Hol a nyüves vasárnapi pezsgő?!
Őméltósága: Ma nincs pezsgő.
Charles: A megtakarított pénz, Teddy, Cissy ingyen konyhájában egy hétre elég lesz!
Teddy: Miért nem küldünk egy nyüves csekket?
Cissy: A cél az, Teddy bácsi, hogy átérezzük a szegények nélkülözését.
Teddy: A szegények nem pezsgőt nélkülöznek!
Charles: Nézd, Teddy! A személyes érintettség a lényeg!
Ms. Cartwright: Óh, a személyes érintettségben Teddy őrülten jó, nem igaz, Teddy-mackó?
(Teddy feszeng)
Poppy: Tudjátok mit? Menjünk le mindnyájan az ingyenkonyhába segíteni, hogy még érintettebbek
legyünk!
Charles: Milyen nemes gondolat! Mi a véleményed, George?
Őméltósága: Nagyon kedves, de a klubomban várnak.
Poppy: Papa, csak most az egyszer! Te ugye jössz az ingyen konyhába, nagymama?
Lavender: Semmiképpen sem! Pénzért se járok konyhába, hát még ingyen!
Stokes: Felszolgálhatjuk a főfogást, uram?
Őméltósága: Igen, tessék!
(Stokes csettint, 12trees és Ivy megindulnak a tálalóhoz. James leveszi a tálcatetőket. Szendvicsek
sorakoznak rajta)
Ivy: (Őméltóságának) Tessék venni!
Őméltósága: Uramfia! Ez meg mi?
Stokes: Ez halkrémes, az meg húskrémes, uram.
Őméltósága: Hát, tessék, parancsoljanak!
Ivy: (kínál) Hozzak egy kis ketchupot?
--(Konyha. Henry érkezik egy palack borral, éppen tömik magukat)--
Henry: (Stokes-hoz) Corton 1912-es, erre gondolt?
Stokes: Erre. Használat előtt nem felrázandó!
Wilson: Úgy isszuk, ahogy van, Mr. Stokes? Nem kéne behűteni előbb?
Stokes: Ebből két palackkal hozatok fel, ha tudom, hogy nálunk ebédel.
12trees: Szentségtörés a legfinomabb burgundit úgy inni, mit a sört! Hozzá sem szabadna nyúlni!
Mit szól majd Őlordsága, ha meglátja a palackot a szemétben?
Stokes: Mióta kotorásznak a Lordok Házának tagjai a szemétben?
Henry: (Stokes-hoz) Szabad az ízelítőt lordságodnak?
Stokes: Kérem, Livingstone! (Henry tölt egy keveset, Stokes szakértően meglögyböli, megkóstolja)
Mhh!
12trees: Attól még senki sem lett úr, hogy a gazdáit majmolta!
Stokes: De nem is fog készületlenül érni, ha netán helyet cserélünk. Lehet tölteni, Livingstone!
Mrs. Lipton: Livingstone? Ezzel a névvel inas? Az édesapját nevezték így?
Henry: Az utcát, ahol kitett az anyám.
Wilson: Egy ruháskosárban találták az árvaház lépcsőjén. Jól mondom, Henry?
Henry: Pontosan!
Mabel: Még jó, hogy nem nevezték el kosárnak! (Ivy ér le)
Ivy: Bevittem a kávét. Hát, kigúvad a szemük az éhségtől. Csupa kannibál, sehol egy hittérítő!
Mrs. Lipton: Nem csodálom, az a szendvics egy nagyobbacska légynek sem volna elég!
Stokes: Ők akartak önmegtagadni!
Mrs. Lipton: Az ebéded a sütőben van, Ivy!
Ivy: Fincsi! Mit kapok?
Stokes: Malacpecsenye sült krumpli, kelbimbó, almaszósz és hagymamártás. Nem is szólva Mrs.
Lipton ropogós malacbőréről! (kacsintás Mrs. Lipton felé)
Mabel: Szinte elolvad a szájban?
Mrs. Lipton: Mabel, neked is van valami!
Mabel: (lelkesen) Mi, micsoda?
Mrs. Lipton: A szendvicskenyér héját félretettem. A hallal, meglátod, nagyon ízletes lesz!
Mabel: De hát hal nincs is!
Mrs. Lipton: A tőkehal fejét félretettük neked péntekről.
Mabel: Az jó lesz! Majd jó sok kenyérhéjat rakok rá, hogy ne lássam milyen sajnálkozva néz rám. (be
a kamrába)
Ivy: Nem csodálom, hogy olyan híres a maga malacbőre, Mrs. Lipton, csuda gusztusos!
Wilson: (poharát emeli) Mrs. Lipton rózsás malacbőrére!
Mrs. Lipton: Köszönöm, kapitány úr! (csábos pillantás)
Stokes: Mi a baj, James, nem kapott elég malacbőrt?
12trees: Gyalázat, hogy mi itt lakmározunk, dőzsölünk, az a szerencsétlen család meg odafönt
éhezik!
Stokes: Talán én miattam böjtölnek az urak?
Ivy: A szegényekért.
Stokes: Azok mi vagyunk! Vegyen még és töltsön bort, kapitány!
Ivy: Szörnyű állapotok vannak odafent. Őlordsága négy kockacukorral issza a kávét. A püspök talált
a nadrágzsebében egy kibontott savanyú cukrot, lefújta róla a zsebpiszkot, s mikor nem
néztek oda, bekapta. Lady Lavender megnézte, nem hagyott-e a papagáj egy kis
madáreleséget. Szegény Mr. Teddy! Csak ül és bámul maga elé.
Mrs. Lipton: Már nincs menekvés az esküvő elől! Kihirdették őket!
Wilson: Elkapják a frakkját, ha szökni próbál!
Ivy: Milyen szörnyű lehet szerelem nélkül házasodni!
12trees: Felelősség is van a világon, Ivy. Az ígéretek kötelezik az embert.
Stokes: De nem csak ez. Bement a nőhöz egy menetre. Illetve nem! A nő ment be hozzá.
Ivy: De Mr. Teddy nem lesz boldog Miss Cartwright-tal! Ő Rose-ba szerelmes!
12trees: Felső körökben a boldogság nem játszik szerepet. Ami fontos az a vérvonal tisztasága. Hol
lenne ma már a királyi család, ha rendes emberekkel keverednek?
(Stokes néz rá megvetéssel)
Ivy: Azért ez mégis más, mint a lótenyésztés!
Henry: Pedig, ha nyerget raknak Miss Cartwright-ra, indulhatna a Nemzeti Nagydíjért!
Mrs. Lipton: (nincs tasli, csak meglöki) Naaa!
12trees: Henry, hagyd el a konyhát!
Henry: (indul, az ajtóból kérdi) A malacomat vihetem?

--(Dolgozószoba. Őméltósága telefonál)--

Őméltósága: Látni akarlak, Agatha! Annyira vágyom utánad, hogy beleőrülök!
Agatha: Én hasonlóképpen! Én is beleőrülök, csillagom! De mit tehetnék? Ralph figyeli minden
lépésemet.
Őméltósága: Rám nem féltékeny. Azt hiszi, hogy golyót kaptam egy tüzérségi ponton. A háborúban.
Agatha: Nem is attól fél, amire gondolsz. Egyszerűen csak féltékeny. Azt mondja, kacsingatsz rám.
Őméltósága: Kacsingatok? Életemben nem kacsingattam!
Agatha: És azt is mondja, hogy levetkőztetsz a szemeddel. Például tegnap is.
Őméltósága: A templomban?
Agatha: Igen. És az a sok disznóság, amit a püspök a bujaságról mondott, Ralph-et nagyon felizgatta.
Őméltósága: Jó, ne is törődj vele! Holnap este mindnyájan lemegyünk segíteni az ingyenkonyhába,
akkor elvihetlek vacsorázni.
Agatha: Hová? Az ingyenkonyhába?!
Őméltósága: Nem, dehogy! Az ingyenkonyha csak ürügy! Lesurranunk a kikötőbe, ott vannak azok a
kis kínai éttermek. Iszunk egy meleg nukit!
Agatha: Hogy mit iszunk?
Őméltósága: Az egy ital, drágám. Rizspálinka.
Agatha: Ja! A szakéra gondolsz!
Őméltósága: Arra!
Agatha: De az japán.
Őméltósága: Mindegy, kelet az kelet. Te csak szólj Ralph-nek, hogy segítesz a szegényeknek.
Agatha: Borzasztóan óvatosnak kell lennem, olyan féltékeny.
Sir Ralph: Agatha, kivel beszélgetsz?
Agatha: Ö, a tejesemberrel.
Sir Ralph: A tejesemberrel? Miért féltékeny a tejesember?
Agatha: Hogy miért?... Mert ő az Expressz tehenészetnél van és azt hiszi átpártolok az Egyesüléshez.
(ismét a telefonba) Szóval, ahogy mondtam, nyolc pint lesz naponta.
Sir Ralph: Nyolc pint? Hát lopom én a pénzt? Mit akarsz annyi tejjel? Fürdesz benne? Add ide a
telefont! Add ide, add ide már! Halló, tejesember?! (Őméltósága szemei guvadnak) Mi van
magával, ott van még?
Őméltósága: Öhmmm! (tejesember hangon) Parancs, főnök!
Sir Ralph: Ne törődjön a feleségemmel! A rendelés két pint lesz naponta.
Őméltósága: Igen, főnök!
Sir Ralph: És még egy dolog!
Őméltósága: Igen, főnök!
Sir Ralph: Ha a feleségem az Egyesülést akarja, abba magának nincs semmi beleszólása!
Őméltósága: Egyetértek, főnök!
Sir Ralph: Szeretném, ha nem ütné bele az orrát a dolgaiba.
Őméltósága: Elhiszem, főnök!
(Sir Ralph leteszi a telefont. Őméltósága felpattan, erre innia kell egy kortyot. Teddy nyit be.)
Teddy: He, George! A Harrods-nál voltunk Madge-el. Valami szörnyű.
Őméltósága: A Harrods? A legjobb áruház.
Teddy: Nem a Harrods. Madge kelengyét vásárolt. Soha életemben nem voltam ilyen zavarban.
Csupa… alsóneműt vett.
Őméltósága: Milyen alsóneműt?
Teddy: Hát, tudod, amit alávesznek a felsőneműnek. (Madge nyit be)
Ms. Cartwright: Ide, ide! Csak tegye le! Óóóó, de gyönyörű napunk volt, ugye, Teddy? Csomagolja
ki! Megmutatjuk, hogy mit vásároltunk. Teddy kedvére való holmi, nem igaz, Teddy-
mackó?
Ivy: (12treesnek) Finom, puha anyag, fogja meg!
12trees: Ivy, a szolgák nem tapogatják úrnőik intim dolgait!
Ms. Cartwright: Csak rajta! Tartsd magadhoz, Ivy! Hadd lássa Lord Meldrum, mit lát majd a
nászéjszakánkon!
Őméltósága: Kissé merésznek találom.
12trees: Ivy, a háta van elöl!
Ivy: Oh, auh, bocs! Miss Cartwright magasabb nálam és ha így áll, kivillan a bokája.
12trees: A kisasszony nem kíváncsi a kommentárjaidra!
Ivy: (bókol) Bocs, kisasszony!
Ms. Cartwright: És vettem egy cuki türkizkéket! James, mutassa! (James kiveszi, mutatja
összehajtottan) Na, tartsa magához! (James kibontja, tartja szenvedve)
Teddy: George! Én ezt nem bírom tovább! Rettenetesen kínos.
Ms. Cartwright: (újabb darab, egy felső kerül elő) Ennek egyszerűen a bolondja vagyok!
Ivy: ( 12treesnek) Nem lesz ez rövid egy kicsit? (James csak hápog) Valami kéne lejjebb is!
Ms. Cartwright: És tessék! (alsó részt magához fog) Milyen vagyok?
Ivy: Szóval ezt veszi fel hozzá?
12trees: (nyeldekel) Bocsánat, uram, felszolgálhatom a teát?
Teddy: Igen! Minél előbb, annál jobb! (James és Ivy el)
Ms. Cartwright: (újabb darab) És ez? Egy cukorfalat!
Teddy: Ó, irgalom!
Őméltósága: Házat még nem néztetek?
Ms. Cartwright: Á, az nem olyan sürgős.
Teddy: Csöppet se sürgős.
Ms. Cartwright: Amíg nincs megfelelő, Teddy hozzám költözik.
Teddy: Csakugyan?
Ms. Cartwright: Összebújunk az én kis fészkemben, mint két bolha a pokrócban. Nem járunk
sehová, édes kettesben leszünk. És ha ráununk a „tête-à-tête”-ra az én kis fészkemben,
átugrunk az én sokfedeles Dorset-i kulipintyómba. Ott egy baldachinos ágyikó vár.
Teddy: Auh! (elveszi Őméltósága poharát, felhajtja)

--(Cselédlépcső. James és Ivy mennek le a konyhába)--

12trees: Szolgálatom hosszú évei alatt még nem voltam ilyen kellemetlen helyzetben!
Ivy: De azért aranyos holmik voltak. Belepirultam, amikor maga elé fogta a hálóinget. Azt sem
tudtam, hova nézzek!
12trees: Furcsállom Miss Cartwright-ot. Vannak bizonyos viselkedési szabályok a személyzet
jelenlétében, amelyeket Miss Cartwright áthágott.
Ivy: Jaj, én úgy sajnálom Mr. Teddy-t! Ő annyira érzékeny! Majd' elsüllyedt, amikor a kisasszony
felmutatta a bugyogót.
12trees: Ivy! Bizonyos szavakat nem használunk másneműek társaságában!
Ivy: Uh, hát persze. De olyan borzasztó! El kell neki venni Miss Cartwright-ot, amikor pedig mást
szeret!
12trees: Hadd emlékeztesselek, Ivy, hogy szegény Mr. Teddy nem éppen az az ártatlan bárányka.
Nálad is próbálkozott és nem is egyszer!
Ivy: Hóó, azt csak olyan félgőzzel csinálta.
12trees: És a másik öt szegény leány a házban annak idején? Azt is félgőzzel csinálta?
Megtermékenyítette őket!
Ivy: (néz ki a fejéből) Mit csinált?
12trees: GYERMEKEKET, Ivy! Az egyiknek ikrei lettek.
Ivy: Egy ilyen nagy házban, mint ez, annyi minden megeshetik a lányokkal!

--(Teddy szobája. James öltözteti)—

Teddy: Jó, hagyd már! Elmehetsz!
12trees: Jól van, uram?
Teddy: Jól, csak menj már! Hol van Stokes?
12trees: Öltözteti Őlordságát.
Teddy: Áh. Ha végzett, küldd be hozzám.
12trees: Igen, uram. (el)
(Teddy kibontja nyakkendőjét, hüppögve leül a fésülködőasztalhoz, fejét kezébe temeti)
Teddy: Jaj nekem! Jajh! (tükörbe néz) Hova jutottam? Nem vagyok más, csak egy úri dzsigoló.
Madge Cartwright játékszere. (zokog) Ezt nem lehet kibírni! (ismét kezébe temeti a fejét,
hüppög, majd felnéz) Már csak egy kiút maradt. (fiókból egy pisztoly kerül elő... és egy
 fejkötő) Jaj, a drága kis Rose! (megszagolja, elmereng) Pipacs illata! (újabb kötő) A
szépséges Bella! (megszippantja) Karbol szaga volt! (újabb) Á, a mosolygós Ethel! (szippant)
Á! Wright-féle Cartwright szappan! (kopognak) Szabad!
Stokes: (be) Hívatott, uram!
Teddy: Igen, jöjjön csak!
Stokes: Ha szabad szólnom, uram, ön benne van a pácban.
Teddy: Figyeljen, tennünk kell valamit, mielőbb Madge Cartwright-tal!
Stokes: Nem ajánlanám, hogy lelője, uram.
Teddy: Csak magamat, Stokes! Bevégeztem. Az élet elszállt.
Stokes: Virradat előtt van a legsötétebb.
Teddy: Ne atyáskodjon velem, Stokes!
Stokes: Míg élünk, remélünk, uram.
Teddy: Elég! Nem érdekelnek a nyüves alagsori közhelyek!
Stokes: Csak arra bátorkodtam utalni, hogy a főbelövésnél bármi jobb.
Teddy: Akkor még nem próbált ágyba bújni Madge Cartwright-tal.
Stokes: Nagy kár, hogy megbocsátotta a Gretna Green-i kiruccanást Rose-zal. Ha zokon veszi, akkor
ön ma szabad ember.
Teddy: Áh! Kicsi Rose! A sok édes kis cseléd! Ha eszembe jutnak... keményített köténykéjük, a
huncut pofijuk, ágyacskájuk a manzárdban.
Stokes: Tud Miss Cartwright a többi lányról is, uram?
Teddy: Ugyan, dehogy! A bátyám mindent elboronált. Rendszeres járandóságot küldött a lányoknak
azzal a kikötéssel, hogy nem fecsegnek.
Stokes: Ha szabad megkockáztatnom, uram, előttem felderengett a megoldás. De pénzbe kerül.
Teddy: Mennyibe?
Stokes: Mondjuk 25 font. Biztonság kedvéért legyen inkább harminc.
Teddy: Legyen! De ha nem válik be, kirúglak, mint a pinty! Hiába mentettél meg a háborúban!
Stokes: Uram. (meghajol)

--(Miss Poppy szobája. Ivy öltözteti)—

Poppy: Rémes ez a kombiné! Olyan elnyűtt!
Ivy: Két hete sincs, hogy vette, Miss Poppy.
Poppy: De ahogy te vasalsz! Tönkretetted!
Ivy: De hát nem mindegy?
Poppy: Miből gondolod?
Ivy: Úgyis ruhát vesz rá, nem látja senki.
Poppy: Ne bizalmaskodj!
Ivy: Bocsánat, Miss Poppy!
Poppy: Minden holmimat tönkreteszed! A papa vehet nekem új ruhatárat!
Ivy: Őlordsága mindent megtesz a kisasszonynak.
Poppy: Szóval, szerinted el vagyok kényeztetve??!!! Nagyon vigyázz a szádra, mert sok lány van, aki
szívesen beállna a helyedre!
Ivy: Igen , Miss Poppy. (kopognak) Óh, ez Mr. Twelvetrees. (kikiált) Egy pillanat!
Poppy: Most már azt is te döntöd el, hogy kit engedhetek be a szobámba?! Szabad!
12trees: (benyit, de már fordul is vissza) Óh, bocsánat, kisasszony!
Poppy: Mi a baj? Illetlen vagyok? Jobb, mint ha bugyogóban látna? Kérem a ruhámat, Ivy!
Ivy: Itt van, Miss Poppy! (öltözteti)
12trees: A kisasszony hívatott.
Poppy: A holnap este miatt, amikor segítünk az ingyenkonyhán. (Ivy-nak) Gombolj már be!
Ivy: Igen, Miss Poppy.
Poppy: Azt akarom, hogy vigyázzon rám! Védjen meg azoktól a durva férfiaktól! (Ivy-nak) Olyan a
kezed, mint a smirgli!
Ivy: Kimarta kezemet a szóda, segítenem kell a mosogatásnál.
Poppy: Különben is, olyan ügyetlen vagy! James, csinálja maga!
12trees: (nyel egyet) Tisztelettel megjegyzem, nem szorul az én védelmemre. Ott lesz az édesatyja
is.
Poppy: Ő már szörnyű öreg! Azok a dokkmunkások zsákokat cipelnek, vastag köteleket húzgálnak,
vademberek, duzzadó, (nyel egyet)... duzzadó izmokkal. Ha elkezdenek velem
bizalmaskodni, hogyan állhatnék ellen?
12trees: Így van, kisasszony. Készen van.
Poppy: Simítsa el a ráncokat!
12trees: (Ivy és 12trees összenéz) Ehhez Ivy jobban ért.
Poppy: Neki érdes a keze! (James elsimít, Miss Poppy élvezi)
12trees: Végeztünk, kisasszony?
Poppy: Igen, most elmehetnek.... Óh, Ivy! A tálcát vidd magaddal!
Ivy: Igen, Miss Poppy!

--(Kint, az ételliftnél)--
Ivy: Alamuszi macska! Őt bezzeg nem torkolta le, amikor bugyogóról beszélt! Ha én azt mondom,
hogy bugyogó, akkor kikapok, de ha ő azt mondja, hogy bugyogó...
12trees: Ebből elég legyen, Ivy!
Ivy: (utánoz) Azt akarom, hogy védjen meg azoktól a durva férfiaktól, James! Inkább azokat a durva
férfiakat kéne megvédeni tőle! Fütyül ő a szegényekre! Csak azt akarja elérni, hogy maga
mellette legyen!
12trees: Szamárságokat beszélsz!
Ivy: Maga is tudja, hogy ez az igazság! Az egész családból egyedül Miss Cissy törődik a szegényekkel.
12trees: Jól van, Ivy, már eleget mondtál!
Ivy: Nem, még a felét sem mondtam el! Tudom, hogy belebolondult Miss Poppy-ba, és nem is volna
baj, ha ő nem volna egy alamuszi macska. (könnyeit nyeli) Én csak azt akarom, hogy maga
boldog legyen! Ha az ember igazán szeret valakit, csak az a fontos, hogy az a másik boldog
legyen! Nem tudom, mi rossz van abban, ha én... (elbőgi magát)
12trees: Jaj, ne sírj, Ivy!
(de Ivy vigasztalhatatlanul zokog Mr. 12trees mellkasán)

--(Szalon. Miss Cissy az asztalnál)--

Leo: Nagyszerű munkát végeztél, Cissy! A párt végtelenül hálás neked. Ó, bár mindenki így latba
verné a vagyonát és befolyását!
Cissy: Megtettem, ami tőlem telik. Csak Miss Estruther-nek ismerem. Mi a keresztneve?
Leo: A rendes nevem Leocadia, de sohasem szólítottak így. Nem, a barátaimnak Leo vagyok... Bár
nem tudom, mi olyan oroszlánszerű bennem! (vihog)
Cissy: Jobb, mint ha Okádia lenne. (Őméltósága nyit be)
Leo: Óh, helló!
Őméltósága: Jó estét!
Miss Cissy: A hölgy Leocadia Estruther.
Őméltósága: Áh, nem találkoztunk mi már?
Leo: De igen.
Cissy: Ő vezette küldöttséget, amikor engem beválasztottak.
Őméltósága: Ja, úgy!
Leo: És maga pezsgőt bontott és elénekeltük a Vörös Zászlót!
Őméltósága: Már emlékszem. Mit csinálsz a csekk-könyvemmel, Cissy?
Cissy: Kitöltöm a csekket az ingyenkonyhának.
Őméltósága: Áh, a vasárnapi akció bevétele. Mennyire rúg?
Cissy: Hét font tíz shilling.
Őméltósága: Jó ég! Ennyi pénzt azért, hogy nem kaptunk pezsgőt?!
Cissy: Ha gondolod felkerekítheted egy kicsit. Aláírod?
Őméltósága: Hát, persze, persze. (olvassa) Az Egyesült Munkáspártnak?!
Cissy: Nekünk. Mi tartjuk fent az ingyen konyhát. Leo a pénztárosunk.
Őméltósága: Az Egyesült Munkáspártnak nem írok alá csekket. Mi lenne a bankomban, ha
meglátnák? Szólnak az igazgatónak, az szól az elnöknek, aki a klubtársam! Készpénzben
fizetek.
Cissy: Nem akartalak kínos helyzetbe hozni. Főleg nem a klubodban!
Őméltósága: Tessék, egy tízes.
Leo: Ó, apád-anyád-idejöjjön!... De most rohanok, hazamegyek átöltözni, mert apucival kiruccanunk
a Café Royalba! De, ahogy egy tagtársunk mondaná: Kösz, főnök! Maga jó fej! (kirobog,
Őméltósága sóhajt egyet. Leo visszalép) Különben taxisofőr az illető. Csirió! (el)
Őméltósága: Eredeti nőszemély.
Cissy: Te... papa! Nem kerülgetem a forró kását. Te inkább ne gyere velünk az ingyenkonyhába. Te
csak zavarnál ott.
Őméltósága: Mit beszélsz?!
Cissy: Ah, az Eastend-iek nem szeretik az atyáskodást. Szegények, de emellett roppant önérzetesek.
Van emberi méltóságuk.
Őméltósága: Én pedig ott leszek! De ne aggódj miattam, ismerem a szegényeket, sok száz
alkalmazottam van és mind szegény!

--(Ingyenkonyha)--
Leo: Nagyon ügyes vagy, Ivy és erős!
Ivy: (nyögve) Sok ilyen kondér van még?
Leo: Ez már az utolsó.
Ivy: Óh, milyen kár!
Leo: Ivy, te vagy a szobalányok gyöngye, csupa buzgóság és szorgalom. Emeljük szépen, szépen, így,
 így!
Cissy: Önthetitek, tartom.
Ivy: Óh! (szimatol) És milyen finom szaga van!
Leo: Mert tisztán zöldségből készült.
Cissy: Néha arra gondolok, talán nem kellene mindenkiből vegetáriánust csinálni.
Leo: Ha azt hiszed, hogy a szegény embereket halott állatok húsával fogom táplálni, akkor tévedsz!
Ivy: Sose gondoltam rá, hogy a bárányszelet egy halott állat húsa. Undorító!
Leo: (fellelkesülten) Ó, kezdetnek ez már gyönyörű! Óhh! (átöleli)
Ivy: Táguljon!
Aktivista: Ki rendelt ide közülünk fehér kenyeret?! Rajta, álljon elő!
Leo: É-én azt hiszem, csak tévedésből küldhették.
Aktivista: Akkor visszaküldjük és visszakérjük a pénzt!
Leo: Nem lehet, ajándékba adta!
(Erre az Aktivista kidobja a szemétbe)
Leo: Óhh!
(Wilson kapitány nyit be a terembe)
Wilson: Lehet, Mylord! Biztonságos!
Őméltósága: (frakkban, mögötte Teddy szintén frakkban, cilinderrel) Jó estét!
Kórus: (meghajolva) Jó estét, Mylord!
Őméltósága: Hát, e-he, izé, e, kedves hely.
Teddy: Ez neked kedves?! Pocsék hely! Hülyeség volt idejönni. Láttad kint azt a sötétképű fickót?
Csak egy szeme volt!
Őméltósága: Na és? A másikat nyilván elvesztette.
Teddy: Őrültség volt ide Rolls-Royce-al jönni!
Őméltósága: Ne aggódj, a kapitány majd vigyáz rá, Igaz, kapitány?
Wilson: Maradjak kint a kocsinál?
Őméltósága: Igen!
Wilson: Egyedül?
Őméltósága: Persze!
Wilson: Ha valami baj van, megfújom a sípot, akkor jöjjenek segíteni!
Cissy: Papa, te akartál jönni, most tedd magad hasznossá!
Őméltósága: Mit csináljak?
Cissy: Vágj kenyeret!
Őméltósága: Vágjunk kenyeret, Teddy!
Ivy: Ö.. bocsánat, Mylord, hol van Miss Poppy?
Őméltósága: Még nem készült el, James hozza taxival utánunk.
Ivy: (Cissy-nek) Miss Poppy Mr. Twelvetrees-el jön egy taxiban.
Cissy: Ne félj, Ivy, James nagy fiú, tud vigyázni magára. (el) Ne szeleteld ilyen vékonyan, Teddy
bácsi! Nem a lelkész teadélutánjára csinálsz uborkás szendvicset! Ezek kiéhezett emberek!
Jaj, vedd át, Ivy!
Ivy: Igenis!
(Wilson kapitány nyit be)
Wilson: Minden csendes odakint. A félszemű embernek mondtam, hogy táguljon innen.
Őméltósága: Helyes!
Cissy: Miért hoztál magaddal rendőrt?
Őméltósága: Védelmül.
Cissy: Ezek az emberek nem vadak, csak szegények.
Őméltósága: Elmehet, kapitány!
Wilson: Ha baj van, itt leszek az ajtónál! (ki)

--(Szalon. Stokes ruhapróbát tart. Henry vele)--

Stokes: Hogy áll a nyakkendőd, Henry? Rögtön itt lesz! Tudod mi a dolgod?
Henry: Ajtót nyitok és beengedem Mr. Zsipp-et.
Stokes: Mr. Zsupp-ot! A családi ügyvéd alkalmazottját.
Henry: Lesegítem a kalapját, kabátját és azt mondom: „Lord Meldrum megbízásából Pinkerton-ék
magándetektívje már várja önt.” És bevezetem.
Stokes: Jó, ez az!
Henry: Kik azok a Pinkerton-ék?
Stokes: Pinkerton a leghíresebb amerikai detektíviroda.
Henry: Óh, értem. És megjátssza, hogy ők küldték?
Stokes: Meg.
Henry: S megjátssza, hogy amerikai?
Stokes: Meg.
Henry: És úgy beszél majd, mint egy amerikai?
Stokes: Úgy.
Henry: Hadd hallom!
Stokes: Szemtelen! (tasli)
Henry: Jáááj!
Stokes: Adj egy szivart!
Henry: Miért kell amerikait játszani?
Stokes: Mert így nem tudnak leellenőrizni.
Henry: Ez a szivar nem jó! A képeken az amerikai magándetektívek rövidebbet szívnak. (kikapja,
eltöri)
Stokes: Tönkretettél egy kitűnő szivart!
Henry: Csak segíteni akartam.
(Stokes a kandalló feletti tükörben próbálja ellenőrizni az összhatást. Nem éri fel. Henry-hez fordul
lazán.)
Stokes: Nem ilyen egy amerikai?
Henry: Mr. Stokes, hadd kérdezzek valamit.
Stokes: Csak tessék!
Henry: Mire jó ez az egész?
Stokes: Arra jó, Henry, hogy megmentse Mr. Teddy-t attól, ami rosszabb a halálnál, hogy elvegye
Miss Cartwright-ot.
Henry: Keres valami kompromittálót Miss Cartwright ellen és megzsarolja?
Stokes: Dehogy! Az ügyvéd emberéből kiszedem, kik voltak azok a lányok, akiket Mr. Teddy anyává
tett.
Henry: Ja értem! Miért nem fordult hozzám?
Stokes: Hogyhogy?
Henry: Nekem is megvoltak.
(Csengetnek. Stokes indul ajtót nyitni. Nyomában Henry. Az ajtót megpróbálja Henry nyitni, Stokes
félrelöki.)
Mr. Zsupp: (kalapját veszi) Jó napot...!
Stokes: Köszönjük, nem veszünk semmit! (kitolja az ajtón, becsukja, Henry-hez fordul) Miért nem
szóltál nekem erről? (Tasli)
Henry: Ooaahuu!

--(Ingyenkonyha. Őméltósága sétál fel alá türelmetlenül)--

Őméltósága: Ők fordultak fel vagy csak a gyomruk?
Ivy: Ne kavarintsak egyet a levesen?
Leo: De igen! Nem volna jó, ha összecsomósodna.
Teddy: Pofátlanság így megvárakoztatni. (Cissy-hez) Nem azt mondtad, hogy szörnyen kiéhezettek?!
Cissy: Máskor korábban szoktak jönni.
Wilson: (hangja kívülről) Erre tessék!
Őméltósága: Figyelem, jönnek!
(Ajtó nyílik. Poppy és James érkeznek)
Poppy: Helló! Hol az éhező horda?
Cissy: Látod, Ivy, sértetlenül meghozták.
Ivy: A szív sebei láthatatlanok.
12trees: Jó estét, Miss Cissy!
Cissy: Helló! A kabátokat föl lehet akasztani. (James-hez halkan:) James! A füle rúzsos lett!
Wilson: (hangja ismét kívülről) Erre tessék!
Őméltósága: Figyelem, jönnek már! (Lady Agatha érkezik)
Agatha: Helló, drágáim! Milyen sivár terem! Bocs a késésért! Megvolt a vacsora?
Teddy: Még el sem kezdődött.
Őméltósága: Nem kellett volna ennyi ékszer! Ez veszedelmes környék! És ha rád rohan egy
haramia?!
Agatha: Jaj!
Őméltósága: És miért késtél?
Agatha: Ralph nem bírt elaludni. Hozzászokott a szervezete a piruláimhoz.
Cissy: Tudhattam volna, hogy Agatha van a háttérben. Apa csak miatta akart eljönni.
Poppy: Ez nevetséges, Papa! Csináljuk itt a felfordulást és nem jön senki!
Őméltósága: Kapitány!
Wilson: Igen, Mylord?
Őméltósága: Nincs kint senki?
Wilson: Csak az a félszemű, Mylord. Azt mondja, mindenki az Üdvhadsereg konyhájára ment.
Pörkölt van galuskával.
Ivy: Óh, mi is főzhetnénk pörköltet galuskával!
Leo: Hhhh! (kést Ivy orra alá nyom) Te kannibál!
Ivy: Táguljon!
Teddy: Nyüves szegények! Az ember segíteni akar, ők meg köpnek a segítségre.
Wilson: (be) Engedelmet, Mylord, de egy csapat kínai közeledik. Úgy nézem, a Tongok bandája.
Teddy: A Tongok? Te jó ég! Kirabolnak minket!
Agatha: George! Mit csináljak az ékszereimmel, a gyöngysorommal?
Poppy: Ugye megvéd engem, James?
12trees: Természetesen, rejtőzzék mögém!
Őméltósága: (mutatja a cilinderét) Agatha, az ékszereket ide! Poppy! Az ékszereket! Teddy! A
pénzed! (begyűjti, adja Ivy-nak) Rejtse el!
Ivy: Hova?
Őméltósága: Akárhová!
Ivy: Igen, Mylord! (kicsit töpreng,aztán belezúdítja a levesbe) Vissza is adom.
Őméltósága: Nem adjuk olcsón a bőrünket!
12trees: Én önnel tartok, Mylord! Kapitány! A gumibotot! (A Tongok bandája megérkezik)
Őméltósága: (méltósággal) Bármit kívánnak is, nem fogják megkapni!
Bandatag: Nem? Nincs leves? Szegények vagyunk és éhesek.
Őméltósága: Adj nekik levest, Cissy!
Ivy: (súgja) Ne a sűrejéből! (Cissy a szemét forgatja)

--(Dolgozószoba. Teddy járkál fel-alá szivarozva. Kopognak. Stokes be.)--

Teddy: Nos, Stokes?
Stokes: Miss Poppy és Miss Cissy elment, az ön bátyja a Lordok Házában van, nem fogják zavarni,
uram.
Teddy: Miss Cartwright-ot fél négyre hívtam. Hányra jönnek a lányok?
Stokes: Háromra, uram.
Teddy: Aha. És megvan mind? Bella, Amy, Maggie?
Stokes: Megvan mind az öt.
Teddy: Áh! Olyan izgatott vagyok! Ha elgondolom, hogy viszontlátom őket! A pirosra sikált
pofijukat... Keményített kis kötényke lesz rajtuk?
Stokes: Nem, uram. Ahhoz már hideg van.
Teddy: Eeee! Hát az nagy kár! Ivy nem kölcsönözhetne?
Stokes: Több komolyságot, uram! Kellemetlen jelenetre számíthatunk! A terv az, hogy ön bevallja
Miss Cartwright-nak, hogy a múltban öt lánnyal hetyegett.
Teddy: Ez nem probléma!
Stokes: De szervezést igényel, uram! Abban az esetben, ha Miss Cartwright nem akar hinni önnek,
bevezetem a lányokat. A szemének már hinnie kell, és lefújja az esküvőt.
Teddy: Héj, csak ámulok és bámulok!
Stokes: Igen, uram. (szemeit forgatja - el)

--(Konyha. Mrs. Lipton tepsit vesz elő. Ivy és James, Henry lent)—
Ivy: Eöö, Mrs. Lipton! A lányok odafönt teáznak vagy idelent? Két csészét készítsek vagy hetet?
Mert hét ugye nem fér rá egy tálcára, akkor két tálca kell.
Mrs. Lipton: A lányok?! Hogy a szalonban teázzanak?! Mi jut eszedbe, Ivy?!! A lányok itt fognak
teázni bögréből! Úgy örülök, hogy újra találkozom velük! Maggie, Amy, Bella, satöbbi.
Ivy: Helyesek?
Mrs. Lipton: Óh, bájos teremtések!
Mabel: Kis cemendék.
12trees: Kár volt ideengedni őket.
Henry: Mr. Stokes ötlete volt.
12trees: És te a kezére játszottál, Henry!
Ivy: Szegény Miss Cartwright! Milyen megalázó lesz neki!
Mrs. Lipton: Nekünk Mr. Teddy mellett a helyünk! Ha ő nem akarja elvenni Miss Cartwright-ot, hát
ne vegye el! Akkorka volt, mikor megismertem, mint egy szöcske hátsó combja.
Henry: Nagyon pici baba lehetett. (elcsór egy pogácsát)
Mrs. Lipton: És ne hibáztassátok Mr. Stokes-ot! Ha az ördög kerget, minden búvóhely jó, én mindig
azt mondom.
(csengőszó)
Mabel: Csengetnek!
12trees: Halljuk, Mabel! Mr. Stokes majd ajtót nyit.

--(Csengő szól, Mr. Stokes indul ajtót nyitni)--

Stokes: Jó napot, Miss Cartwright!
Ms. Cartwright: Jó napot, Stokes! Kicsit korábban jöttem, de Mr. Teddy örülni fog.
Stokes: Bejelentem az érkezését, Miss Cartwright. (bevezeti a szalonba, Teddy érkezik a dolgozó
felől)
Teddy: Ki az?
Stokes: Miss Cartwright, uram.
Teddy: Mondja neki, hogy jöjjön később!
Stokes: Már idebent van, uram. Beszélgessen addig vele!
Teddy: De miről?
Stokes: Nyilván sok közös témájuk van most az esküvő előtt.
Teddy: Ne szórakozzon velem, Stokes! Mi a nyüves nyavalyáról beszélhetnék vele?
(csengő szól ismét)
Teddy: Hát ez?
Stokes: Majd megnézem, uram, de Miss Cartwright várja. Gyengéden kezdje előkészíteni a talajt!
(benyit a szalonba)
Teddy: Áh! Háhá! Helló, helló!
Ms. Cartwright: Óh, Teddy-mackó!
Teddy: Nekem mondanom kell valamit.
Ms. Cartwright: Egy szót se! Beszéljenek a tettek! (lerohanja, leteperi az íróasztalra)

--(Csengőszó. Stokes megy ajtót nyitni)--

Stokes: Ááá... Jó napot, uram!
Őméltósága: Jó napot! (Charles követi)
Stokes: Jó napot, uram.
Charles: Jó napot, Stokes!
Stokes: E… úgy tudtuk, Mylord, hogy ma beszédet tart a Lordok Házában.
Őméltósága: Mindenki aludt, nem akartam zavarni. (Charles-tól) Menjünk talán a szalonba?
Stokes: Én nem mennék, uram.
Őméltósága: Miért nem?
Stokes: Ö, Miss Cartwright és Mr. Teddy oda vonultak vissza.
Őméltósága: Áh!
Charles: Ó, bűbájos percek! Csupa gyöngéd, finom érzelem! (Teddy az asztalon, lába kalimpál,
Madge falja)
Őméltósága: Szóljon Ivy-nak, hozza a teát!
Stokes: Igenis, Mylord!
(Teddy megtépve kiront a hallba)
Teddy: Ki jött?
Stokes: Az ön bátyja a püspök úrral.
Teddy: Jaj nekem!
Stokes: A dohányzóban vannak.
Ivy: (érkezik) Itt vannak a lányok! Jól van, Mr. Teddy?
Teddy: Nem én! Stokes! Maga itt megvárja, hogy rendbe hozzam magam! Visszajövök és amikor
kacsintok, bevezeti a lányokat. (bemegy a szalonba)
Ivy: Apa! Gyere gyorsan a konyhába!
Stokes: Miért?
Ivy: Gyere már! (robognak)

--(Konyha. Üvegrepesztő babasírás koncert)--

Hangok a bőgésen keresztül: Éhes vagy, ugye? Mindjárt megetetlek!
Mrs. Lipton: Nem győzök teával ekkora tömeget! A tej is fogytán már! (Ivy és Stokes leérnek)
Stokes: Mi ez a sokadalom itt?
Mrs. Lipton: Mr. Teddy női!
Mabel: Vannak kivételek!
(Wilson kapitány nyit be. Karján egy poronty)
Wilson: Ezt a babát elhagyta valaki!
Ivy: Jaj! Mindenki vigyázzon a kisbabájára, mert elkallódnak!
Stokes: Kapj az öledbe egyet, Ivy és te is, Henry! Készüljetek, felmegyünk az urasághoz!
Henry: Tíz shillinget ígértem nekik fejenként. (Stokes már adja is a taslit) Jáááj-óóó!
12trees: Tartsák féken a gyermekeket!
Ivy: Nem hatan vannak az ikrekkel együtt?
Mrs. Lipton: Egyiknek-másiknak törvényes gyereke is van (elbizonytalanodik) Legalábbis remélem,
férjhez mentek!

--(Dohányzó. Charles sétál)--

Őméltósága: Rögtön kapjuk a teát.
Charles: Nem sürgős, addig böngészgetek. (levesz egy könyvet a polcról. Gyereksírás hallik be)
Lehet, hogy csak képzelődöm, George, de mintha gyermeksírást hallottam volna!
Őméltósága: Hm? (fülel) Jól hallottad. (kimegy) Stokes!
Stokes: Uram?
Őméltósága: Valahonnan gyereksírást hallunk.
Stokes: Óh, csak a sirályok, uram, esőt kapunk.
Őméltósága: Jó. Szóljon Ivy-nak, várjuk a teát!
Stokes: Igen, Mylord!
(Mr. Teddy esik ki a szalonból még jobban meggyötörve)
Teddy: Stokes!
Stokes: Hozhatom a lányokat, uram?
Teddy: Nem vált be, megbocsátott.
Stokes: Megbocsátott?
Teddy: Meg! Egy ifjúkori botlás elnézhető.
Stokes: Megyek a személyzeti fertályba.
Teddy: És pakoljon! Ki van rúgva!
Stokes: Ne hamarkodja el, uram! Csak tartsa itt Miss Cartwright-ot! (Stokes el. Teddy be a szalonba,
míg csukja az ajtót egy kar nyúlik a nyakába)
Teddy: Ááááááá!

--(Dohányzószoba. Őméltósága visszaér, Charles áll az ablaknál)—

Charles: Itt van a gyermek egy rendőr ölében és a fütyülőjével játszik. (rendőrsíp hallatszik) Öh. Erre
jön már egy másik rendőr is.
Őméltósága: Mindez a mi adónkból!

--(Hall. A személyzet érkezik a bömbölő gyerekekkel)--

Ivy: Csitt, csitt! Nem bőg a jó kislány! (benyitnak a szalonba)
Ms. Cartwright: Hát ezek a kicsikék?
Stokes: Ők Mr. Teddy gyermekei és édesanyáik hajlandók örökbe adni őket a papának.
Ms. Cartwright: (kétségbeesve) Teddy!!! Ez itt mind a tiéd?
Teddy: Enyémek.
Stokes: És Mr. Teddy magához veszi valamennyit az esküvő után. Jól mondom, uram?
Teddy: Jól! Jól! Örökbe fogadjuk mindet, ugye, drágám? He! Amint összeházasodtunk! (Madge
Cartwright sikítva rohan ki a szobából) Sikerült, Stokes! Megcsináltuk! Megcsináltuk!!!
(ugrik egyet) Megcsináltuk!!!!
Ivy: Engem meg közben lecsináltak!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
22. rész - Rekviem egy papagájért

--(Lady Lavender szobája, Ivy kopog)--

Papagáj: (hangokat hallat)
Lavender: Fogd be! Szabaaad!
Papagáj: (nyög)
(Ivy be)
Ivy: Hogy van a kapitány, Lady Lavender?
Lavender: Semmi javulás, egyelőre. Meghoztál mindent?
Ivy: Igen. Itt a lázmérő, a Nagy papagájkönyv a könyvtárból, ez meg Bob Martin-féle erősítő por. Az
van ráírva, hogy jó a kutyának.
Lavender: (nézi) Hát, ma reggel ugatott egyet! Tán személyiségzavara van?
Ivy: Hooh... Hogy tetszik majd beadni neki?
Lavender: Csinálj egy koktélt: fél rész gin, fél rész Cointreau, harmadik fél rész citrom. Viszem a
lázmérőt. Lázat mérek neki.
Ivy: Ha a nyelve alá dugják, nem harapja le?
Lavender: Mh! Ezért kértem a Nagy papagájkönyvet!
Ivy: Hó! Lehet, hogy nem is beteg! Csak a társa hiányzik, akit vissza tetszett küldeni a Harrods-hoz.
Lavender: Azt nem hinném. Roppant unalmas állat volt. Csak ült a rúdján, evett és nem szólt egy
árva szót se! Á! Megtaláltam! (olvassa) Hogyan mérjük meg a papagáj lázát? Tartsuk a
papagájt jó szorosan és dugjuk be a lázmérőt a.... tyűha! (becsukja a könyvet) Va...
valószínűleg nincs is láza.
Ivy: Minden benne van, csak az orvossága nincs.
Lavender: Tedd bele és rázd jól össze! Valóságos aggastyán ez a madár. Az indiai szipojlázadás
idején az ostromlott Lucknow-ban rekedt és épp, hogy csak megúszta! Csütörtökön véget
ért az ostrom és ő a pénteki menün szerepelt.
Ivy: Megitassam vele?
Lavender: Várj még! (megkóstolja) Kicsit édes! (citromot tesz bele - újabb próba) Így már más!
(összerezzen) Vau! (böffent diszkréten)
Ivy: (viszi a papagájhoz) Egészségére, Kapitány!
Lavender: Ne a pohárból! Megeszi! Öntsd az edényébe!
Papagáj: (hangokat ad)
Ivy: Így ni! Tessék, Kapitány! Hi! Jól csúszik, ugye?.. Csak ne olyan mohón!
Lavender: Odáig van a gin-ért! Az anyjának is az ital volt a veszte.
Papagáj: (további hangokat ad)
Ivy: Elég volt már!
Papagáj: Hukk! (lefordul a rúdról)
Ivy: Meghalt!
Lavender: (bizonytalanul) Mindig így csinál, ha jól beiszik.

--(Dolgozószoba. Lord Meldrum be)--

Őméltósága: Itt a hajójegy! Teddy három hét múlva indul Malájföldre.
Poppy: Szegény Teddy bácsi! Nagyon szigorú vagy vele, Papa!
Cissy: De miért éppen oda? Malájföld a világ túlsó végén van!
Őméltósága: Minél messzebb, annál jobb! Madge Cartwright fel van dúlva! Tönkrement az élete! Én
megmondtam Teddy-nek, ha nem veszi el, csúnyán rá fog fázni!
Poppy: De Madge volt az, aki visszalépett!
Őméltósága: Jegyezd meg a szavam: Teddy intézte így!
Poppy: Szegény Madge! Bolondult érte!
Cissy: Meg még öt szobalány is.
Poppy: Teddy bácsi nem tehet semmiről. Fejlövést kapott a háborúban.
Őméltósága: Hová jutnánk, ha minden fejlövéses csak úgy elcsábítaná a hozzáférhető lányokat a
házban?! A háború nem mentség mindenre!
Cissy: Neked is jól jött Ralph Shawcross előtt.
Poppy: Különben nem szórakozhatna a feleségével.
Cissy: Nem is hiszem, hogy az a tüzérségi golyótalálat megártott neki!
Poppy: Mhh! Lady Agatha akkor már régen dobta volna.
Őméltósága: Lányok, elég! Nem tűröm az ilyen beszédet! Ideje lenne már férjhez mennetek!
Cissy: Nem látom a logikát az érvelésedben. Mi köze a mi férjhez menetelünknek a te flörtödhöz?
Poppy: A korodhoz képest, Apukám, nagyon is virgonc vagy!
Őméltósága: Nem tűröm ezt a hangot a saját házamban! Kifelé! Egy-kettő! (Poppy el)

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Ilyet még nem látott, kapitány! ma reggel meghozták Mr. Teddy útifelszerelését.
Hordozható mosdó, hordozható kád, hordozható ágy!
Wilson: Hát... ö... nagy a szükség ilyen félreeső helyen.
Henry: Visz magával hordozható hogyhíjjákot is.
Mrs. Lipton: Azt mondják, személyzetben ott nincs hiány.
Mabel: Akkor Mr. Teddy fújhatja a régi nótát. A lányok ott háncsszoknyát viselnek!
Wilson: Malájföldön nem terem háncs. Az Tahiti-n van.
Mrs. Lipton: Hát mit hordanak a lányok?
Wilson: Dinnyét.
Henry: (mutatja) Szívesen segítenék! Hehhehehe!
Mrs. Lipton: Henry!! (tasli) (Ivy ér le)
Ivy: Megmutattam a szabónak, hogy hol van Mr. Teddy szobája.
Wilson: Miért rendelte ide a szabót?
Ivy: Szafari öltönyt csináltat. A dzsungelben nem járhat bricseszben.
Mabel: Ha kidobja a rendes holmiját, az öregemnek kéne egy öltöny. Az övének kikopott a könyöke!
Mrs. Lipton: Aztán mitől kopott ki, mikor naphosszat a kocsmapultot támasztja?
Mabel: Nagyon rücskös a pult a Vörös Oroszlánban…

--(Teddy szobája)--
Szabó: Sokáig készülődik a gazdája. Csak nincs valami baj?
12trees: Megnézem. (ajtóhoz megy, beszól) Kívánja, hogy segítsek, uram?
Teddy: (ajtón túlról) Nem kell! A fene ezekbe a fém gombokba!
12trees: Miért varrt rá fémgombokat?
Szabó: A csontgombok nem bírják az ottani nagy hőmérséklet ingadozást.
Stokes: A fém meg elrozsdál.
Szabó: A bennszülött szolgák naponta egyenként lecsiszolják.
Stokes: Pfej! Az imperialista kizsákmányolás!
Szabó: Ha elfogadnak egy jó tanácsot, uraim. Az a szokás, hogy a szúnyoghálót jól begyűrik a
szalmazsák alá. Nehogy kis bestiák férkőzzenek be a résen.
(Teddy be, szafari öltözetben. Szippant egyet cigarettájából)
Teddy: He? Na, milyen?
Stokes: Rendkívüli, uram.
12trees: Igen, uram, rendkívüli.
Teddy: Utálom ezt a színt! Kevésbé keki nem lehetne?
Szabó: Sajnálatos, de nem.
12trees: Úgy tudom, dzsungelhez nem öltöznek színesbe az urak, uram.
Stokes: Felingerelnék a majmokat.
Teddy: És ez a rövidnadrág rettenetesen hosszú!
Szabó: Rövid rövidnadrágot nem hordanak az idén, uram.
12trees: Ha úgy tetszik, fel lehet tűrni, uram.
Szabó: Nem ajánlanám a forró égöv alatt, uram. Könnyen kaphat vízhólyagot!
Teddy: Már kaptam mérsékelt égöv alatt is! Nézzen a bakancsomra!
Szabó: Pedig vízálló.
Stokes: És piócariasztó.
Teddy: Undorító!
12trees: Olvastam valahol, hogy ha rátapadnak az emberre, égő cigarettával le lehet őket
választani.
Stokes: Már ha lesz cigarettája, uram.
Szabó: Felpróbálja a lábszárvédőt, uram?
Teddy: Ez mitől véd?
Stokes: Kígyómarástól.
Teddy: Van olyan állat, amit még esetleg kihagytak?!
Szabó: Csak a szúnyogok, uram. De önre nézve ártalmatlanok. Alkonyatkor ön hosszúnadrágot ölt és
ezt a fátylat az arca elé vonja. (lehajtja) Így ni! És a lelógó végét tűrje be gondosan a kabát
alá! Így!
Teddy: Hogy nézek így ki? (tükörhöz megy, hogy megválaszolja a kérdést, közben a fátyolon át
szájába veszi a cigarettát. Nézegeti magát egy darabig) Elég nehéz így kinézni! (kalap le)
Szabó: Köszönöm, uram!
Teddy: Csak ne vigyorogjon a bajusza alatt, Stokes! Ez a maga bűne!
Stokes: Engem ne kárhoztasson, uram, a kedves bátyja küldi Malájföldre! Egyébként csak három hét
múlva indul a hajó, addig még kitalálhatunk valamit!
Teddy: Hát csak törje a fejét, mert ha engem hajóra tesznek, mehet a munkaközvetítőhöz!
Stokes: Bízzon bennem! De addig is vágjon jó képet a dologhoz a bátyja kedvéért! Sokba került ám
ez a sok vacak!
12trees: Nem próbálja ki, uram?
Teddy: Mi az ördög ez?
Szabó: Tábori ágy.
Teddy: Látom, de mi ez a lebernyeg rajta?
12trees: Szúnyogháló, uram.
Teddy: Hogy én ez alatt aludjak?!
Stokes: Saját érdekében, uram. Szúnyog terjeszti a maláriát, sárgalázat, álomkórt és hasmenést.
Halálos kórságok.
Teddy: Hah! Halálra csípnek, amíg pizsamát veszek!
Szabó: Azt szoktuk tanácsolni az uraknak, hogy teljesen felöltözve bújjanak a szúnyogháló alá, ott
vetkőzzenek. Adogassák ki a ruhadarabjaikat a szolgának, aki majd beadja a pizsamát.
Stokes: Előbb kirázza belőle a tarantella pókokat.
Teddy: De ha felhajtom a hálót, hogy kiadjam a ruhát, bejönnek a szúnyogok!
12trees: Gyorsan kell csinálni, uram! (farkasszemet néznek) Nem boszorkányság, uram. Tegyen egy
próbát!
Teddy: Eszem ágában sincs!
Stokes: Pedig tanácsos volna itt begyakorolni, biztonságos száraz talajon.
12trees: Ahol nincs szúnyog.
Stokes: Se denevér.
Teddy: Na, nem bánom.
Szabó: Bocsánat, uram! Szabad a cigarettát? Kár volna lyukat égetni a hálóba, ugyebár.
Teddy: Hogy csináljuk?
Szabó: Ön az ágy szélére ül, az ágy mindkét végén egy-egy szolga áll. (Stokes-ékhoz) Talán, ha
volnának szívesek! (A két szolga a két végére áll) Fő a gyorsaság, uraim! Felkészültek?
Most!
(Átlebbentik Teddy feje felett a szúnyoghálót)
Teddy: Áááh! Összekócolták a hajamat!
Szabó: Most a lábak! Fel a hálót - be a lábat - és vissza a szúnyoghálót! Ne felejtsék, a gyorsaság a
lényeg! A kis bestiák csípésre készen állnak. ... Most!
(lebbenés - Teddy ágyra fel - háló leszakad - Teddy legurul - ágy felborul)

--(Ebédlő. Ivy és Henry terít)--

Ivy: (számba vesz) Vajnak, levesnek, halnak, húsnak és pudingnak!
Henry: Piszok sok vendég lesz ma vacsorára.
Ivy: Óh, én szeretem a nagy vacsorákat! Te nem szeretnél felszolgálni, Henry?
Henry: De igen, csak nem hagyják! Alacsony vagyok és kövér. Nem olyan magas, erős, jókötésű,
mint James.
Ivy: Mhh! Szerdán lesz a szülinapja!
Henry: Igen?
Ivy: Veszel neki ajándékot?
Henry: Miért vennék?
Ivy: Akkor viszonozná a te születésnapodon.
Henry: Nincs születésnapom. Árva vagyok!
Ivy: Jaj, Henry, te szegény!... Tudod mit? Kinevezünk egy napot! Mikorra akarod?
Henry: Holnapra!
Ivy: Oh! Az túl közel van.
Henry: Legyen a jövő hét!
Ivy: A hét minden napján megünnepelünk!
Henry: Ajándékokkal!
Ivy: Hahahaha! Tőlem mit kérsz?
Henry: Kaphatnék egy csókot?
Ivy: Jaj, Henry, ez nem illik!... Még meggondolom!
Henry: Bezzeg, ha James kérné!
Ivy: Hagyd abba, Henry!
Henry: Veszel neki valamit?
Ivy: Veszek!
Henry: Mit?
Ivy: Becsszó, hogy nem árulod el?
Henry: Becsszó!
Ivy: Tegnap a kimenőmön láttam meg a zálogház kirakatában. Csudaszép mandzsettagombok! Az
ember azt mondta: Valódi ezüstutánzat!
Henry: S mibe kerül?
Ivy: Öt shilling!
Henry: (ejha fütty) Öt shilling? Annyiért már lehet valódi utánzat!
Ivy: Letettem egy shilling előleget. A többit majd holnap kiveszem a postatakarékból. Alig várom,
hogy James majd milyen arcot vág hozzá! (James be)
12trees: Még nincs készen a terítés?!
Ivy: De már majdnem kész!
12trees: Jó! Egész csinos! Egy dologtól eltekintve.
Ivy: Mi az?
12trees: Henry, a mérőlécet!
Henry: Hozom, Mr. Twelvetrees! (Fiókból lécet elő)
12trees: (mér) Hát, igen. (megint mér) Igen, bizony. C-c-c-c-c (újabbat mér) Igen, igen! Hányszor
mondtam már, Ivy, hogy az evőeszköznek pontosan egy hüvelykre kell lennie az asztal
szélétől?!
Ivy: Bocsánatot kérek!
12trees: A bocsánatkérés nem használ. Nézd csak meg! (mér) Egy és egynegyed! (mér) Egy és fél! És
tessék! (mér) Majdnem két hüvelyk!
Henry: Nem, annyi azért nincs, Mr. Twelvetrees!
12trees: De igen, Henry, majdnem teljes két hüvelyk! Tegyük fel, hogy nem ellenőrzöm! Az Earl az
asztalhoz ül és azt kell látnia, hogy a halkés két hüvelyknyire van az asztal szélétől! Micsoda
szégyen a háznak?! De ne beszéljünk róla! Hozzuk helyre a hibát! (kimegy!)
Ivy: Hát nem csodálatos ember?! (Henry nyújtja a mérőlécet: lehet javítani)

--(Ebédlő. vacsora. Moraj. Konyha. Mrs. Lipton a konyhában liftajtót nyit, fejét az aknába dugja.
Henry be a mosogatóból)--
Mrs. Lipton: Ó, Henry, igyekezz, ö-öö…ehm, szedd ki a szennyes edényt az ételliftből!
Henry: Igen, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Borzasztóan elhíztál, Henry! Ha kihízod a libériát kereshetünk mást, aki belefér!.
Őlordsága nem vesz újat a kedvedért! (Henry mielőtt menne végméri Mrs. Lipton-t hátulról)

--(Mosogató)--
Henry: Itt van az újabb adag, Mabel!
Mabel: Sose fog elfogyni!
Henry: Nem kell még egy kis szóda?
Mabel: De! Düntsed csak! Mit számít ha csupa vörös meg repecske a kezem?! Bőven megéri! Csak a
tányérok csillogjanak-villogjanak! De jó étvágyuk van! Még a karajcsontot is megették!
Henry: A csontot félretettem magának! Jó lesz levesbe!
Mabel: Ez rendes tőled!
Henry: Nincsenek is lerágva!
Mabel: Á, persze! A jobb népek nem szokták! (affektál) Késsel finoman lefarigcsálják róla a húst.
Mrs. Lipton: (hangja a konyhából) Henry! Hova tetted a csontokat?! Odaígértem Wilson
kapitánynak, viszi a kutyának!
Henry: Már összecsomagoltam, Mrs. Lipton! Ez a pech, Mabel!

--(Konyha. Ivy le)--

Ivy: Mindjárt végeznek a pudinggal, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Jól van, már kész a kávé. Hogy ízlett annak a fura kis öregnek a vacsora?
Ivy: Hó, nagyon! Nem győzte dicsérni a karamella pudingot!
Mrs. Lipton: Olyan öröm, ha ízlik a főztöm! Milyen a család?
Ivy: Eléggé furcsa emberek. A fiú csak ül és vigyorog, egész idő alatt. A felesége meg olyan, mint egy
kisegér. Alig-alig nyikkan, de amikor James kínálja, fülig pirul.
Mrs. Lipton: A mi James-ünknek sikere van a nőknél! (Henry be a mosogatóból)
Ivy: Van neki.
Mrs. Lipton: Vidd a kávét és nézd meg, Lady Lavender végzett-e már!
Ivy: Igen, Mrs. Lipton!

--(Étkező)--
12trees: Még egy kis rizspudingot, Lady Marygold?
Lady Marigold: Óh, de kedves, hogy gondoskodik rólam! Finom volt, de nem kérek többet,
köszönöm.
Earl: Kitűnő szakácsnője van, Meldrum, hol szerezte?
Őméltósága: Régi családi bútordarab. Teddy-t ő pesztrálta.
Poppy: Sokszor kiporolta a nadrágját, ugye Teddy bácsi?
Teddy: Nem emlékszem.
Earl: Az étel legyen egyszerű!
Őméltósága: Hát nála egyszerű!
Earl: Ki nem állhatom a rafinériát. Kell az ördögnek! Dudley fiam bezzeg megeszi még a...
békacombot is.
Dudley: Mi azzal a baj? Egy meglepő, finom ízkombináció.
Cissy: Franciaországban katonáskodott a háború alatt?
Dudley: Nem, én alkalmatlan voltam.
Sir Ralph: És mire volt alkalmas, fiatalember?
Dudley: Apám egyik gyárát vezettem. Babgulyást gyártottunk. Borzalmas szaga volt. De a
lövészárokban megfelelt a fiúknak.
Penelope: Kis változatosság a puffogtatásban!
Agatha: Nagy puffogtatás lehetett, micsoda borzalom?! A tüzérségnél is puffogtattak, George?
Sir Ralph: Ne emlegesd előtte a tüzérséget, tapintatlanság! (Ivy be)
Ivy: (Stokes-nak) Kész a kávé!
Stokes: Behozták a kávét, Mylord. Fáradjanak át a szalonba!
Őméltósága: Áh, remek!
Cissy: Adjuk át az urakat a szivar élvezetének!
Ivy: Kérem, Mr. Twelvetrees, az történt, hogy...hóóóóóh!
12trees: Ne most, Ivy!
Poppy: Köszönjük, James!
Lady Marigold: Hogy ez milyen magas!
Poppy: Pont ilyen! (kirángatja a mustráló Lady-t)
Agatha: (ellibben, de visszafordul) Köszönjük, James!
Cissy: Nagyon népszerű ma este!
Stokes: (James-hez) A bort!
Ivy: (Stokesnak) Szólni kell Őlordságának! Lady Lavender papagája meghalt.
Stokes: Tüstént tájékoztatom! (odahajol, Ivy a másik felére) Kérem, Mylord, rossz hírem van: Lady
Lavender papagája elhunyt.
Őméltósága: Ó, szegény! Mondja, hogy történt, Ivy?
Ivy: Csak annyit szólt: Krrrrááá! És lefordult a rúdról.
Őméltósága: Küldje fel Miss Poppy-t Lady Lavender-hez, én is megyek mindjárt.
Ivy: Igen, Mylord! (kifelé, de az ajtóból) Ó, és adjanak neki brandy-t! Igen, és csütörtökön lesz a
temetés.
Őméltósága: Most jött a hír, elhunyt Lavender papagája. Azt mondta: „Áá” és lefordult a rúdjáról.
Earl: Ez vár mindnyájunkra.
Őméltósága: A rudamat nem hagyom!
Earl: (heherészik) Te mit ugrálsz, fiam?
Dudley: Én csak... szeretnék kezet mosni.
Earl: Szeretne kezet mosni.
Őméltósága: James megmutatja.
12trees: Erre, uram! (kimennek)
Earl: Érzékeny szervezete van.
Sir Ralph: Gyenge a hólyagja?
Earl: Mindene gyenge.
Őméltósága: Helyes ez a kis Marigold! Mióta házasok?
Earl: Hat éve.
Sir Ralph: Gyerek van?
Earl: Nincs. Ő az egyetlen fiam, ez az, ami aggaszt. Vele kihal a Swaffham-ház.
Sir Ralph: A lányt megnézették?
Earl: Tenyészthető.
Teddy: Úgy beszélnek róla, mint egy versenylóról!
Earl: Csak gyakorlatiasak vagyunk.
Sir Ralph: Hm. Megvizsgálták a fiát is?
Earl: Meg. Nem is egyszer. Nála van a bibi.
Teddy: Hogy derült ki?
Earl: Manapság mindent mikroszkóppal vizsgálnak. Rossz a vérvonal. Egymás közt házasodunk.
Őméltósága: Egy kóristalány kéne!
Teddy: Vagy komorna!
Earl: Nekem már az se!
Sir Ralph: Tenyésztelep kéne az asszonyainknak, ahol keménykötésű legények vannak és ötven
guinea-ért feledtetik George-al a golyótalálatot.
Teddy: Komolyan mondom, Ralph, ez azért mégis csak sok!
Earl: Nem, igaza van! Az angol arisztokrácia gondjait csak a lótenyésztők oldhatják meg.
(Dudley vissza)
Dudley: (leül) Ó, bocsássanak, meg, ha egy kissé elmaradtam, de... nehezen találtam vissza.
(szegény Earl, mit tehetne, széttárja a kezét és néz maga elé gondterhelten)

--(Szalon - hölgyszakasz - Ivy körbekínál)--

Cissy: (A kandallónál áll) A legtöbb férfi olyan, mint a mosogatórongy.
Agatha: Ez a kezelés módjától függ, drágám! Megfelelő bánásmód mellett nem mennek ki a
formájukból.
Penelope: Ralph a harmadik férjed, Agatha kedves?
Agatha: Igen. De gyereket sosem akartam. Felforgatják az egész házat.
Lady Marigold: De olyan édesek a kisbabák! És az illatuk! Valami csodás!
Agatha: Inkább micsodás, drágám!
Cissy: És az örökbefogadás?
Lady Marigold: Uhm! (éppen ivott) Én még nem adtam fel a reményt! Egy szép napon még
beköszönhet hozzánk egy kis idegen! És különben is! Jövő héten Dudley-val felutazunk a
családi kastélyba, Skóciába. Dudley naponta kétszer hideg zuhanyt vesz és skót szoknyát
kap! (Ivy megáll a tevés-vevésben - ezt nem érti)
Cissy: Kissé drasztikus.
Ivy: Eee, Lady Marigold, a házimarcipánt nem próbálta még?
Lady Marigold: Óh!(elmereng az ötleten, aztán vesz) Óóóh, köszönöm!

--(Dolgozószoba)--
Őméltósága: Őméltósága jól érezte magát?
Stokes: Igen Mylord, sikerült este volt.
Őméltósága: Csak azt a papagájt sajnálom. Őladysége hogy van?
Stokes: Miss Poppy altatót adott be neki. A holttestet a kamrában ravataloztuk fel.
Őméltósága: Az Earl-t is sajnálom. Négyszáz éves família... Túlélték Cromwell-t, csak Dudley-t nem
 élik túl.
Stokes: Tragikus, amikor ősi, nemes törzs sorvad el. Pedig egy apró gyermek is megmenthetné a
pusztulástól.
Őméltósága: Bizony, szomorú.
Stokes: Csodálnám, ha Sir Ralph frivol megjegyzése nem ütne szöget az Earl fejébe.
Őméltósága: Ah, maga ott volt?
Stokes: Igen, Mylord.
Őméltósága: Ízléstelenség volt ilyet mondani, de az Earl annyira sóvárog örökös után, hogy talán
igaza van.
Stokes: Bár ilyen dolgokban nem ártana több diszkréció.
Őméltósága: Ártani nem árt, de nem adtuk közre a Times-ban.
Stokes: Bizonyosra veszem, hogy az Earl igen hálás lenne Lordságodnak, ha kisegítené.
Őméltósága: Csak nem azt akarja mondani, hogy én...?!!
Stokes: Nem, nem uram, nem személyesen. Az ilyen dolgok történjenek ismeretlen személlyel. Én
ismerek egy ilyen ismeretlent.
Őméltósága: Na ki a farbával! Esetleg van már konkrét jelöltje is?
Stokes: Van, uram. James!
Őméltósága: Abszurdum!
Stokes: Jóvérű paraszti ősök, tud hallgatni és hatással van a másik nemre.
Őméltósága: Nem is vállalná.
Stokes: Mindenkinek megvan az ára.
Őméltósága: Elmehet, Stokes.
Stokes: Igen, uram. (ajtóból) Bocsásson meg, uram, csak egy futó ötlet volt. Nem akartam
megsérteni.
Őméltósága: Holnap meglátogatom Őméltóságát. Terepszemlét tartok. Addig maga is tájékozódjék!
Stokes: Uram! (sanda mosollyal ki)

--(Konyha)--
Mabel: Mrs. Lipton! Döglött papagáj van a kamrában.
Mrs. Lipton: Én tettem oda.
Mabel: Valami különlegesség készül?
Mrs. Lipton: (ingerülten levágja a csészét) Lady Lavender utasítását várom.
Mabel: Ja úgy! Hát, akkor én mennék is. Megkaphatnám a pénzemet?
Mrs. Lipton: Ott van a kredencen. Tizenöt óra, három shilling, kilenc penny.
Mabel: Óh, szóra sem érdemes. Köszönöm... Kakaót keverget magának?
Mrs. Lipton: Igen, Mabel.
Mabel: Jól esik az embernek lefekvés előtt. Jó vastagon a tej bőrét bele, sok cukorral... Simogatja a
torkot... átmelegít, ha ki kell menni a hidegbe! Az idejét se tudom, mikor ittam egy jó bögre
kakaót!
Mrs. Lipton: Félretettem neked valamit a hideg ellen.
Mabel: Kösz szépen!
Mrs. Lipton: A régi kalapom, a szekrény aljában találtam, lehoztam neked. Nem fog fázni a fejed.
Mabel: Az jó lesz.
Mrs. Lipton: Sajnos szétrágták a molyok.
Mabel: Ah, nem számít. Hagytak belőle... (felveszi)
Mrs. Lipton: Milyen kicsi a te fejed, Mabel!
Wilson: (belép) Jó estét!... Helló! Az Ascot-i versenyre?... Milyen kicsi feje van magának!
Mrs. Lipton: Tömd ki újságpapírral!
Mabel: Ki is tömöm! A múlt heti számok mind beleférnek.
Wilson: Van egy kis szódabikarbónája, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Bent van a kamrában, hozd ki, Mabel!
Mabel: Hozom, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: (aggódva) Hascsikarása van, kapitány úr?
Wilson: Ah, csak én tehetek róla. Mrs. Fortescue, a 46-ban pörköltet főzött nokedlival.
Mrs. Lipton: Óh, nem ért ő a nokedlihoz!
Wilson: Hát én ezt nem tudtam. Csak tömtem magamba... Nem akartam megsérteni. Ahuuu,
mintha súlyos ólomgolyók volnának a gyomromban!
Mrs. Lipton: Nem is értem, hogy csinálja.
Wilson: Mennyire más a maga nokedlija! Az nem fekszi meg a gyomrot.
Mrs. Lipton: Oh... (olvadozik)
Mabel: Tessék, kapitány úr!
Wilson: Köszönöm. (megissza, majd öblöset böfög) Ez jól esett!
12trees: (belép - Ivy utána) Megterítettem reggelire. Oh, Mabel! Holnap reggel tisztítsa meg a
szalonban a kandalló rostélyát!
Mabel: Igen, Mr. Twelvetrees. Jó éjt mindenkinek!
Kórus: Jó éjszakát!
Mabel: Kísérjen ki a sarokig, kapitány úr! Az egész napi keresetem nálam van... Három shilling és
kilenc penny!
Wilson: Mehetünk, Mabel...(újabb röfögés)... Könnyebb ha már kinn van... Jó éjszakát!
Mrs. Lipton: Jó éjt, kapitány!
12trees: Jó éjszakát!
Mrs. Lipton: Itt a kakakó, ha akarsz, csinálhatsz magadnak, Ivy.
Ivy: Köszönöm szépen, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Én fölviszem magamnak a szobámba. Jó éjszakát!
Ivy, 12trees: Jó éjszakát!
Ivy: Ööö, csináljak magának is egy bögrével?
12trees: Légy szíves, Ivy!
Ivy: Nagyon készül már a születésnapjára?
12trees: Nem, dehogy. Egy születésnap nekem nem sokat jelent.
Ivy: Szabadságot se vesz ki?
12trees: Semmi esetre! Az én születésnapom nem érinti Őlordságát!
Ivy: Ah! Tavaly mi szépet kapott tőle?
12trees: Honnan veszed ezeket a zöldségeket, Ivy? A személyzetet nem szokták megajándékozni!
Ivy: Pedig illene! És a többiektől se kapott semmit múlt évben?
12trees: Neem és ezt nem is fogjuk bevezetni! Ha egyszer ajándékozgatni kezdünk, akkor annak se
vége, se hossza.
Ivy: De egy torta azért csak lesz?
12trees: Oh, nem, nem.
Stokes: (belép) Őlordsága már ágyba bújt. Kövesd a példáját, Ivy!
Ivy: Már megyek is! Itt a kakaója, Mr. Twelvetrees.
12trees: Köszönöm, Ivy!
Ivy: Szép álmokat!
12trees: Neked is.
Ivy: Jó éjt, Papa!
Stokes: Aludj jól, Ivy!... (Ivy el) Egy csepp brandy jól fog menni a kakaóhoz... Óh, buta fejem,
elfelejtettem, hogy maga nem iszik Őlordsága brandy-jéből! Magának elvei vannak, James!
12trees: És be is tartom őket.
Stokes: Csodálom érte. (tölt magának) Egészség! Szóval, Őlordsága köszönetét küldi a jól sikerült
estéért.
12trees: Az Earl ízig-vérig úr. Cseppet sem vág fel, mint egy rendes ember.
Stokes: Ahogy mondja.
12trees: Elbűvölő család. Felnézek rájuk. A családfájukat Erzsébet királynőig vezetik vissza.
Stokes: Hát igen. Micsoda tragédia! Megszakad a hosszú lánc! Mialatt maga Wc-re vitte Dudley-t, az
Earl a szó szoros értelmében könnyezett. Ez a Dudley gyerek nem funkcionál megfelelően.
12trees: Milyen értelemben?
Stokes: Megvizsgálták. Mikroszkóp alatt.
12trees: Úgy értsem, hogy...?
Stokes: Olyan baj, hogy nem támaszt utódot.
12trees: Tehát ennyi év után a Swaffham-ház megszűnik létezni?
Stokes: Meg. Az angol történelem egy darabja az enyészeté lesz.
12trees: Rettentő csapás az Earl-nek!
Stokes: Mh... Egyébként... Őlordsága magától vár segítséget.
12trees: De hát én mit tehetnék?
Stokes: Hát, már ahogy az arisztokraták szokták. Megvan annak a módja. Friss oltvány az öreg fába!
12trees: Ez hihetetlen!
Stokes: De tény! Muszáj nekik, a beltenyészet elsatnyul! Vegyük az orosz cári családot! Véresek.
12trees: Vér-ZÉ-kenyek!
Stokes: Mindegy. Az Earl keres valakit erre a célra… hogy fedeztesse Lady Marigold-ot.
12trees: Ez förtelmes!
Stokes: Az, igen... Ők magára gondoltak. (James felpattan, Stokes is ugrik és a kredencig robog)
Nekem semmi közöm hozzá, Őlordsága találta ki. Tartozik vele a történelemnek!
12trees: Haladéktalanul felmegyek Őlordságához és bejelentem, hogy erre nem vagyok hajlandó!
Stokes: Már lefeküdt.
12trees: Akkor majd reggel, amikor felkelt.
Stokes: Ne hamarkodja el, gondoljon a pénzre! Az el van intézve, az életben nem lesz több gondja.
12trees: És gondolom, maga intézte el.
Stokes: Régi barátok vagyunk, James és Őlordsága küldött magához. Micsoda fényes jövő vár
magára, ha nem hagyja, hogy kihaljon egy dicső család! A nemzetnek tesz jó szolgálatot.
Megmenti az arisztokráciát! Egy nagy család él, és él, és él! De jó, ha kitesz magáért!
 Állítson rekordot!
12trees: Félre! (feltépi az ajtót és kirohan)

--(Dolgozószoba. Lord az asztalnál, Cissy a fotelban, Poppy az ablaknál ábrándozik. Teddy nyit be.)--
Őméltósága: Á, jó, hogy jössz, Teddy, problémák vannak Lavender-rel.
Teddy: Ah, szegény öreg Lavy!
Őméltósága: Képzeld, el akarja temettetni a papagájt a kisállat-temetőben.
Cissy: Katonai tiszteletadással.
Poppy: Díszpompával!
Teddy: Hülyeség.
Őméltósága: Ez nem ilyen egyszerű. Neki elképesztően nagy vagyona van. Mindnyájunkat ő tart el.
Poppy: Az volna hülyeség, ha megbántanánk.
Teddy: Hah, itt csak engem szabad megbántani! A lábtörlőtök vagyok. Engem el lehet küldeni a
szúnyogok és tigrisek közé.
Őméltósága: Most nem erről van szó. Lavender fél éjszaka körmölte, hogy hogy, s mint akarja a
temetést. Légy szíves csöngess, Poppy, tájékoztatnom kell a személyzetet.
Cissy: Jaj, Apa, ne csináld! Hová tetted a méltóságodat?
Őméltósága: A méltóságomnak ehhez semmi köze. Ha ilyen hatalmas összeg forog kockán, én
inkább, mint hogy elveszítsem, majomnak öltözve megyek be a Lordok Házába. Bár nem
hiszem, hogy észrevennék...

--(Kisállat-temető, Mr. Pearson és Rupert harmóniumot emelik)--

Mr. Pearson: Hová lesz a harnónium, Mr. Stokes?
Stokes: Arra, tovább.
Mr. Pearson: Jó!... Emeld!...
Rupert: Hooooo...
Mr. Pearson: Ennek megvan a súlya!
Rupert: Ez s-s-s-sokkal nehezebb, mi-mi-mint amit a múltkor a t-t-templomba vittünk!
12trees: (Stokes-hoz) Szépen gyarapodott az utóbbi időben.
Stokes: Törődjön a maga dolgával! Beszélt már Őlordságával?
12trees: Még nem.
Stokes: Nagy hiba lenne, ha visszautasítaná. Amikor Ivy bevitte a kávét, hallotta, hogy Lady
Marigold áradozik, milyen jóképű fiú maga.
12trees: Igazán?
Stokes: Még az Earl is mondta. És mind azt mondták.
Ivy: (motorbicikili oldalkocsijában ül) Apa!
Stokes: Mit akarsz, Ivy?
Ivy: Nem tudok kiszállni!
Stokes: Nyomd le a kilincset!
Ivy: Letört. (Stokes kiemeli) Mert a kertész nem tartja rendben a motorját! (kiabál) Miért nem tartja
rendben a motorját?!
Rupert: Ééén? E-e-ez egy p-p-príma motor.
12trees: Ne üvöltözz, Ivy! Kegyeleti helyen vagyunk.
Ivy: Bocsánat, Mr. Twelvetrees!
12trees: Bukósisakban, motoros szemüveggel akarsz temetésre jönni?
Ivy: Itt a fekete kalapom is.

--(Megérkezik a személyzet többi része a halottaskocsival.)--

Wilson: (Böffent egyet)
Mrs. Lipton: Mrs. Fortescue a 46-ból meglátta, amikor kivonultunk. Mit fog gondolni?
Wilson: Hogy a papagáj kapott a nokedlijából.
Ivy: Jöjjön, Mrs. Lipton, megmutatom, hová kell állni.
Stokes: (kisegíti Mabel-t a kocsi hátsó részéből) A harmóniumot már odavitettük a sírhoz.
Mabel: Nem tudom, hogyan fog menni. Az ujjaim inkább a sikálókeféhez szoktak.
12trees: Mi ez a maskara rajtad, Henry?
Stokes: Hol hagytad a katonazenekar egyenruháját?
Henry: Nekem nem mondták, hogy a katonazenekar egyenruhájában jöjjek.
Stokes: Honnan tudják majd, hogy te vagy a katonazenekar, ha nem vagy egyenruhában?!
12trees: Eredj, állj a harmónium mellé!
Rupert: Itt jó helyen vagyunk, Mr. Twelvetrees?
12trees: A legjobb helyen!

--(Megjön a család a Rolls-al, 12trees kinyitja az ajtót és tiszteleg)--

12trees: A csapat felsorakozott!
Poppy: Ah, James! Milyen csinos egyenruhában!
12trees: Köszönöm, kisasszony!
Cissy: Mi nem szállunk ki, James. Itt várunk.
12trees: Igen, kisasszony! (el)
Stokes: (papírokat osztogat) Kövessék az utasításokat, Lady Lavender mindent leírt.
Mr. Pearson: Mi nem kapunk, Mr. Stokes?
Stokes: Nem.
Rupert: A-aa-ak-kor csak á-á-állunk itt gy-gy-gyászosan.

--(Lavender lefátyolozva kibotladozik az autóból)--

Teddy: Nem fog átlátni a szitán.
Lavender: Én tökéletesen látok és hallok mindent.
Őméltósága: Ilyen fátylad lesz majd Malájföldön.
Teddy: Á, francba!
(Stokes és 12trees vállukon viszik a zászlóval letakart koporsót, Henry dobol)
Stokes: Temetési meneeet! Lépéé-éés… induu-ulj!
(vonulnak, mögöttük a család, Mabel játszik a harmóniumon, a személyzet énekel)
Kórus:
Steadily blade by blade!

Cissy: Nem csodálnám, ha ezek után a Nagymama mindent a nyugdíjas papagájok otthonára
hagyna.
Poppy: Annyira meg van rendülve! Mellette kellene állnom... (szemét törölgeti)
Cissy: Akkor ne itasd az egereket, menj oda!
Poppy: Ebben a cipőben?!
Kórus:

Steadily blade by blade!

Ready and strong, sing along
Like the birds of the old Brigade!

Rupert: (ordít) Brigaaaaade! (Mr. Pearson oldalba löki, elhallgat)

--(Felsorakoznak a sír körül)--

Wilson: Azért gyűltünk ma össze, hogy elbúcsúzzunk egy hős papagájtól, a Kapitánytól. (olvas)
Szolgálati helyek: 1854 – Krím-i háború, a lovasdandár mellé beosztva, kardigánban...
Lavender: Lord Cardigan-nel!
Wilson: Khm. 1857 - Szipojlázadás, Lucknow ostroma. 1879 - Zulu háború, homokvihar. 1900 - Búr
háború, Ladysmith felmentése.
Lavender: És soha nem felejtjük el, hogy 1917-ben német fogságba esvén, nagy szolgálatot tett a
hazának. Egyetlen szót sem szólt, bár tollait kitépdesték egytől-egyig.
Wilson: A megemlékezésnek vége.
Lavender: Régi szokás, hogy a szeretett halott mellé kedves tárgyait is betették a koporsóba.
Nyissák fel! (Stokes nyitja) A Kapitány mindig csípte a briliánsaimat.... A karkötőt is...
(beteszi az ékszereket a koporsóba)
Teddy: Állítsd már le! Egy vagyont akar elásatni!
Őméltósága: Most nem lehet! Majd utána.
Ivy: Eszét vette a fájdalom! Szörnyű veszteség!
Rupert: Ha én volnék a pa-pa-p-pap-pa-papagáj, én n-n-napraforgómagot kérnék.
Őméltósága: Kard ki! Tiszte-legj!
(Meldrum és Teddy karddal tisztelegnek, Henry takarodót fúj, Stokes és 12trees leeresztik a koporsót
a sírba)
Stokes: A puskát! (megfordul) Ivy, a puskát!
Ivy: Mi van?
Stokes: A puskát!!
Ivy: Nekem nem szóltál semmiféle puskáról!
Stokes: Pearson!
Ivy: Mr. Pearson! A puska!
Mr. Pearson: Oh persze, hozom! (odaadja Rupert-nek) Fussál!
Rupert: A p-p-…puskák.
Stokes: Vállhoz! Tűz! (lőnek) Tűz! (lőnek)
Henry: Egyet se találtak el. (a kalapján egy nagy adag madárpiszok landol, de nem veszi észre)
Ivy: De nagyon megijedtek...
Henry: Mit néz rajtam?
Wilson: És most, hogy átadtuk e hős papagájt az anyaföldnek, hallgassuk meg az ő kedvenc dalát!
12trees: Mi lesz az ékszerekkel?
Stokes: Ne féljen!
(Mabel zenél, Ivy énekel, Stokes és 12trees betemetik a sírt)
Ivy:
Over the quiet hills
Softly the shadows fall;
Far down the echoing vale
Softly the shadows fall;

Mr. Pearson: Mit szór a sírba?

Rupert: N-n-napraforgómagot.....
(Lavender magot szór a földbe.)
Ivy:
Far down the golden sun
Sinks in the dreaming west;
Bird songs at eventide
Call me, call me to rest.

(A végén Henry hiába fújja a sípot)

Rupert: Be-be-befufu-fulladt a ma-madársíp.
(Mr. Pearson ujjával a szájában csicsergős dallamot fütyül)

--(Konyha)--
Ivy: (be) Kész van a kávé, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Csinálom már, Ivy.
Henry: (mosogatóból be) Itt az ásó, Mr. Stokes.
Ivy: Nem fogtok félni a temetőben, éjszaka, kiásni egy koporsót?
12trees: Ez csak kisállat-temető, Ivy.
Ivy: Azért lehetnek ott kísértetek. Nagy kutyák, például a Sátán kutyája! Vértől csepegő fogakkal!
Mrs. Lipton: És hogy akarnak odajutni, Mr. Stokes?
Stokes: Őlordsága kölcsönadta a Rolls-ot.
12trees: Nálam van az ékszerek listája, nehogy valamit ott felejtsünk.
Stokes: Biztosíthatom, James, semmit nem fogunk ott felejteni.
Mrs. Lipton: Jön Wilson kapitány az esti kávéjáért. Nem lesz ebből baj?
Henry: A sírrablást a törvény bünteti.
Stokes: Őlordsága majd elintézi. Mi menjünk a dolgunkra!
Wilson: Jó estét! Hová-hová?
12trees: Őlordsága küld minket Lady Lavender ékszereiért.
Wilson: Elkéstek! Egy emberemmel már kiástuk és biztonságba helyeztük. (nevet) Holnap benézek a
jutalomért.

--(Dolgozószoba)--
Stokes: Remélem, minden itt van, uram.
Őméltósága: Jó, visszakapja szegénykém, amint csillapul a gyásza. Nehéz vele... Szomorú ám az
öregség, Stokes.
Stokes: Nagyon igaz!
Őméltósága: Na, adományozzon négy fontot a rendőr-segélyalapba.
Stokes: Ne fáradjon, uram, elintézem. (elveszi a borítékot, mielőtt leragasztaná)
Őméltósága: És... toldjuk meg a személyzet bérét is egy kevéssé! Egy-kettő-három-négy-öt...
Magára bízhatom, nemde?
Stokes: Hogyne, uram. De volt még ugyebár a harmónium, Mr. Pearson és a kertészünk, Rupert.
Őméltósága: Mit gondol, két font elég?
Stokes: Hát, a szállítás teherautóval... legyen inkább három!
Őméltósága: Rendben van. Tessék!
Stokes: Köszönöm, uram!

--(Folyosó)--
Stokes: Beszélt már Őlordságával a Swaffham-ház megmentéséről?
12trees: Még nem volt rá alkalom, de a válaszom: nem!
Stokes: Most egyedül van. James, ne kapkodja el! Legyen nyitottabb! Előbb hallgassa meg, mit
mond Őlordsága!
(James be, Stokes füle az ajtón)

--(Dolgozószoba)--
12trees: A délutáni teája, uram!
Őméltósága: Remek, már alig vártam! Egyébként Isten éltesse sokáig!
12trees: Óh, köszönöm, uram! Tud a születésnapomról?
Őméltósága: Ivy mondta a reggelinél.
12trees: Szabad egy szót szólnom, uram, az Earl dolgát illetően?
Őméltósága: He?
12trees: A Swaffham-ház ügyében. Tisztázni szeretném az álláspontom.
Őméltósága: Jaj, igen, említettem neki, mintegy mellékesen, persze. Tudja, kissé spiccesek voltunk
az este, szabadosabb volt a társalgás, mint illő. Nos, az Earl azt mondja, magának közel ülő
szemei vannak... Szóljon a lányoknak, hogy kész a tea!
12trees: Ö...öö..igen... (indul)
Őméltósága: James!
12trees: Uram?
Őméltósága: Azért szép, hogy jelentkezett!

--(James kitántorog, az előszobatükörnél a szemeit nézi a tükörben, Poppy kilép a nappaliból)--

Poppy: Mit csinál itt, James?
12trees: Semmit, Miss Poppy. A teát a dolgozószobába vittem.
Poppy: Jöjjön csak! (bemennek a szalonba) Melyik kezemet kéri?
12trees: Öh, na de kisasszony!
Poppy: Válasszon! Így szoktak cukrot adni a gyerekeknek.
12trees: Oh... ezt.
Poppy: (kis csomagot vesz elő a háta mögül) Isten éltesse, James!
12trees: De... honnan tudta?
Poppy: Hm! Csicseregte egy kis madár.
12trees: Oh, Miss Poppy, nem tudom, mit mondjak!
Poppy: Bontsa ki!
12trees: Mandzsettagomb! Oh, Miss Poppy, ez gyönyörű!
Poppy: Hát igen, eléggé. 18 karátos arany.

--(Konyha, Ivy kezében egy doboz, mandzsettagombokkal)--

Ivy: Ezüst utánzat!
Henry: Nagyon szép, Ivy. James boldog lesz.
Stokes: Siessetek, Ivy! Azonnal itt lesz!
Mrs. Lipton: Hozd ki a tortát a kamrából, Mabel!
Mabel: Hozom, máris!
Wilson: Két font... nagylelkűbb is lehetett volna Őlordsága!
Stokes: Szégyen-gyalázat! Így bánik velünk az arisztokrácia! Sejtettem, hogy ez lesz. Azért kértem
leragasztott borítékban.
(Mabel behozza a tortát)
Mrs. Lipton: Oh!
Henry: (az ajtónál áll) Azt hiszem, jön már.
Mrs. Lipton: Gyorsan a gyertyákat!
Ivy: Csuda ez a torta, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: Köszönöm Ivy!
Wilson: Remélem nincs benne sok cukrozott narancshéj, én ki nem állhatom!
Mrs. Lipton: Nem, csak mazsola! Kis szemű, nagy szemű, ahogy maga szereti!
Mabel: Nem is tudom, mióta nem ettem egy jó szelet tortát...
Henry: Itt van! (12trees belép)
Kórus: Isten éltesse, Mr. Twelvetrees!
12trees: Oh... Meg... meg vagyok hatva!
Ivy: Látja, az idén nem feledkeztek meg magáról!
12trees: Oh, hát ez aztán meglepetés! Nézzék, mit kaptam Miss Poppy-tól! Tiszta színarany!
(mutatja a gombjait)
Mrs. Lipton: Oh, igazán nagyon elegáns! Te nem akartál mondani valamit, Ivy?... Ivy?
Ivy: Áh, igen, igen... fújja el a gyertyákat!
12trees: Oh, igen! (elfújja)
Kórus: (énekel, Ivy a könnyeit nyeli ének közben)

Mert ő egy nagyszerű fickó,

mert ő egy nagyszerű fickó,
mert ő egy nagyszerű fickóóó,
hát ünnepeljük őt,
hát ünnepeljük őőőőt!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
23. rész - Gyerünk a bálba!

--(Konyha. Mr. 12trees nyit be)--

12trees: Még nem érkezett meg??
Mrs. Lipton: Neem, pedig már tíz perccel múlt nyolc!
12trees: Nem végez a felmosással, mire Őlordsága lejön! Egy órát levonok a béréből!
Ivy: Óóó! Szegény Mabel! És ha baleset érte??
12trees: Esetleg amikor részegen az ágya mellé esett!
Ivy: Nem keres annyit, hogy berúgjon belőle! Főleg, ha maga minden csip-csup dologért levonást
csinál!
12trees: Kénytelen vagyok, a szép szóból nem ért! Az pedig, hogy én miként intézem a cselédség
bérezését, nem a te dolgod! Vidd ki a csészéket a mosogatóba!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees.
Mrs. Lipton: Ha még nedves lesz a kő, amikor lejönnek, el is csúszhat Őlordsága!
12trees: Én ott leszek a vártán.
Henry: Terítse elé a köpenyét, hogy azon tapodjon!
12trees: Hogy mersz pimaszkodni?! (Tasli)
Henry: Jáááj!
(Ivy kimegy a mosogatóhoz a tálcával, Mabel érkezik)
Mabel: Nem kerestek még?
Ivy: Jaaj, Mabel, hát dehogyisnem! Miért késett?
Mabel: Csak járkáltam itt föl-alá. Nem tudtam elhatározni magam. Nézz ide!
Ivy: Óóóóh! Úúúh, de szép pénztárca! Óh! Valódi krokodilbőr!
Mabel: Az ám! És milyen szép az az öt font is benne!
Ivy: Óóh! Mabel, ezt most rögtön le kell adnia a rendőrségen!
Mabel: Van eszemben! Ha leadom, akkor többé nem látja ezt emberi szem! Nem bízom a
rendőrökben! Kész csoda! Öt font! Hat havi bér! Vagy három hónapig elég sörre. Attól
függ, hogy nézi az ember.
Ivy: De Mabel! Ez lopás!
Mabel: Én nem mondanám! Se név, se cím nem volt benne!
Ivy: De itt van egy nagy "H"!
Mabel: Jó, és abból mi sül ki?
Ivy: Akkor sem volna jogos megtartani, Mabel!
Mabel: Tudom! Azért emésztődtem, jártam föl-alá a ház előtt. De édes Ivy! Ígéred, hogy nem szólsz
senkinek?
Ivy: Ígérem, becsszavamra. De Mabel! Nekem nincs beleszólásom, de jó volna, ha leadnád. És most
siess, mert tudod, hogy fél kilenc után nem mutatkozhatsz a hallban!
Mabel: Tudom, ennyit má’ megtanultam! Remélem, ha majd egyszer meghalok, jó korán dobom föl
a talpamat. Mer’ ha elkések, azt mondja az Úristen: "Nem fogadhatjuk Mabelt idefönn
reggel fél kilenc után!" (morran) Sietnem kell!
Ivy: Minden jót!
12trees és Mrs. Lipton: Mabel, miért késett?!

--(Hall. Mabel Súrolja a padlót. James érkezik a konyhából.)--

12trees: Igyekezzen, Mabel! (Bemegy az étkezőbe, Stokes-nak) Még ne kongasson reggelire! Mabel
még nem végzett. Tudja, hogy mennyit késett?
Stokes: Nem mértem az időt.
12trees: Negyvenhárom és fél percet! Ki kell rúgni.
Stokes: Mi jut eszébe?! Kitűnő munkaerő! Ki más tenné ki a lelkét 3 pennys órabérért?
12trees: És jórészt az is a kocsmába vándorol...
Stokes: Magától bezzeg minden kocsmáros éhen halhatna!
12trees: A jó bort, Stokes, alkalmilag én sem vetem meg.
Stokes: Azt hittem, alkalmilag is megvet mindent. Tudja, mi hiányzik magának? Jó ital és rossz
asszony.
12trees: Kora reggel nem vagyok a mocskolódásaira hangolva!
Stokes: Nem baj, elmondom délután is.

--(Hall. Mabel még mindig súrolja a padlót. Őméltósága hangja hallik az emeletről)--
Őméltósága: Megyek reggelizni, Teddy. Tízre jönnek hozzám.
Mabel: Húh! Óh! Jaj, jaj! (szaladgál mint egy mérgezett egér, majd elbújik az egyik felakasztott
kabát mögé - Őméltósága leér, nézegeti magát a tükörben. Meglátja Mabelt.)
Őméltósága: Jó ég...ki maga?
Mabel: (suttogva) Mabel.
Őméltósága: Milyen Mabel?
Mabel: Csak Mabel... Felmostam.
Őméltósága: Vagy úgy, értem. Hogy van?
Mabel: Köszönöm, jól, Mylord.
Őméltósága: Helyes.
(Összemosolyognak még egy darabig, majd Őméltósága benyit az étkezőbe)
12trees: Uram, a Times-a.
Őméltósága: Köszönöm.
Stokes: Zabkását parancsol, uram?
Őméltósága: (bele) Óh, kérek, Stokes. Kevés tejszínnel.
Stokes: Igen, Mylord. (tölt)
Őméltósága: Kevéssel többel.
Poppy: Mi folyik ebben a házban?! Valami kalapos madárijesztő súrol a hallban! Csupa víz a kő!
Majdnem plűre estem!
Cissy: Jó reggelt.
Őméltósága: Szervusz.
Cissy: Csak a kávémat, James.
Poppy: Láttad, milyen a kő?? Életveszély... (Teddy felkiált kintről, majd látjuk a földön kalimpálva)
Mabel: Úúhhh...(eliszkol a tett színhelyéről)
Teddy: (nyög) Vizes a nyüves kő! (nyög) Majd kitörtem a nyüves nyakamat.
12trees: Sajnálom. Ha óhajtják, elküldöm azt az asszonyt.
Stokes: Ha szólhatok uram, engem terhel minden felelősség. Én adtam rá engedélyt, hogy ma
később jöjjön. A beteg kisbabáját vitte orvoshoz reggel.
Őméltósága: Ifjú anyának mintha idős lenne...
Stokes: (bele) Valóban, uram. A gyermeket magához vette, szegény anyátlan-apátlan árvát, s noha
maga is szűkösen él, gondoskodik a kis porontyról. Roppant melegszívű asszony.
Őméltósága: Óhh, vagy úgy...
Poppy: (hang) James, ez a pirítós szittyós!
12trees: Azonnal hozok frisset.
Cissy: Nekem még kávét.
12trees: Igen, Miss Cissy. (kimegy a hallba – Stokes-hoz) Még hogy orvoshoz vitte a kisgyerekét?!
Micsoda szemenszedett hazugságokat hordott itt össze?
Stokes: Legalább mi, a munkásosztály tagjai fogjunk össze!
12trees: Ne merészeljen engem Mabel-el egy osztályba sorolni! Én magasabbra vetem a
tekintetemet! (indul, de belerúg az otthagyott felmosóvödörbe, majdnem hasra esik)
Stokes: Nézzen lefelé is alkalmanként...

--(Étkező)--
Cissy: Legyünk őszinték, Apa. Te egyszerűen semmibe veszed a személyzetet. A berendezés
részének tekinted őket.
Poppy: Nem is érdemelnek több figyelmet! Szörnyen unalmasak és ostobák! (ellágyultan) James
kivételével...
Cissy: Mondd meg nekem...mikor jártál utoljára a konyhában? Mikor láttad a hálószobájukat?
Poppy: Ezt Teddy bácsi vállalta... Még az ágyakat is kipróbálja...
Teddy: (gunyorosan) Öh-hö-hö-hö-hö...
Őméltósága: Poppy, utoljára figyelmeztetlek...
Cissy: (bele) Ne térjünk el a tárgytól! Tudod, hol vannak a személyzeti szobák?
Őméltósága: Öö... odafönt valahol.
Cissy: Igen, de milyenek az ágyak? Milyen a berendezés? Lakályosak a szobák? Az ágynemű
megfelelő?
Őméltósága: Drága édesanyád szokott gondoskodni ezekről..
Cissy: (bele) Most pedig neked kell!
Poppy: Bizony ám, Papa!
Őméltósága: Semmi akadálya. Ha időm engedi... (Stokes, Ivy és James be)
Ivy: Bocsánat, mylord! Felvittem Lady Lavender reggelijét, de hozzá se nyúl! Még a zabkását se
vágta hozzám!
Őméltósága: Mhm… nagyon szomorú...
Teddy: Azt a nyavalyás papagájt gyászolja.
Cissy: Őlordsága, Stokes, ma megszemléli a személyzeti hátsó fertályt. Ugye, Apa?
Őméltósága: Ööö, igeeen.
Stokes: Ööm, hány óra tájban, uram?
Őméltósága: Nekem mindegy, mit javasol?
Stokes: Mrs. Lipton negyed egytől már az ebéddel foglalatoskodik. Vele kezdje, uram.
Tizenkettőkor.
Őméltósága: Rendben van, úgy lesz.
Stokes: Akkor tájékoztatom, hogy délre készítse a hátsó fertályát...

--(Hall. Cseng a telefon. Teddy indul érte)--

Teddy: (telefonba) Igen?
Ms. Cartwright: Óóh! Óh, csakhogy hallak, Teddy-mackó! Én vagyok! Madge! Nem bírom tovább!
Én ezt nem bírom ki, olyan borzasztó hosszú!
Teddy: Mi? Mit nem bírsz ki?
Ms. Cartwright: Hát azt magyarázom! Hogy olyan hosszú!
Teddy: Mi olyan hosszú?
Ms. Cartwright: Ez a rettenetes két hét nélküled! Hiányzott a két erős karod, hogy átfonja a
derekamat. A finom arcvonásaid, az érzéki ajkad, a vágytól égő szemeeed... Teddy-mackó,
az egész testem tűzben ég, ha rád gondolok!
Teddy: Öh... há... csigavér, öreglány!
Ms. Cartwright: Sok butaságot csináltam, belátom, de neked is volt egy-két apró botlásod.
Teddy: Öö... Öt, hogy pontosak legyünk.
Ms. Cartwright: Fátylat reá, felejtsük el, játsszuk azt, hogy nem történt semmi, kezdjük elölről, óóh,
Teddy-mackó, látni akarlak!
Teddy: Bárki meghallhatja, ne üvölts annyira...
Ms. Cartwright: Én nem bánom! Hallja meg az egész világ! Repülök hozzád! Páá!
Teddy: Mi? Halló! Halló, halló, halló, halló! Fenébe!
Stokes: Mintha valami nyugtalanítaná, uram.
Teddy: Öhh...Madge Cartwright volt, ide akar jönni. (csöngetnek) A fenébe! Már itt is van!
Stokes: Alig hinném, uram. A hölgy Mayfair-ben lakik.
Teddy: Öö, Stokes..mindent megbocsátott. Elölről akarja kezdeni. Most mit csináljak?
Stokes: Ha beszámol Őlordságának a fejleményekről, az új helyzetben nem kell Malájföldre utaznia.
Teddy: De elvehetem ezt a nyüves nőt! (csöngetnek rendületlenül)
Stokes: Nem eszik olyan forrón a kását. A jegyesség elhúzható négy-öt hétre. Aztán az újabb
kihirdetés... Ki időt nyer, életet nyer! Ahogy mondani szokták.
Teddy: Öööh... ööhh... bölcs ember maga, Stokes.
Stokes: Uram.
(a csengő folyamatosan cseng)

--(Bejárati ajtó előtt Ralph és Lady Agatha áll. Ralph rázza a csengőt)—
Sir Ralph: Ehm...mi van ezekkel? Elaludtak?? (a botjával veri az ajtót) A fenébe is, kinyitni! (morog,
Stokes nyitja az ajtót) Hol az ördögben volt? Egy órája zörgetek!
Stokes: Elnézést, uram. Mr. Teddy telefonált és a tanácsaimat kérte.
Sir Ralph: Nem tudja, hogy kell telefonálni?? Az az ember hülye.
Stokes: Őlordsága a dolgozószobában van.
Agatha: Előremegyek, drágám.
Sir Ralph: Miért vizes itt a kő? Beázik a tető? Össze fog omlani ez a ház. Miért nem áldoz Meldrum a
tatarozásra? Látja ezt? (Letép egy darab tapétát) Nézze meg, nézze meg! Óóó...
--(Dolgozószoba. Őméltósága az asztalnál.)--
Agatha: (benyit) George!
Őméltósága: Óóh! Agatha! (összeölelkeznek )
Őméltósága: És Ralph?
Agatha: Még lent van.
Őméltósága: Akkor jóó...
(összeölelkeznek újra csók. Ralph benyit, mire szétrebbennek)
Sir Ralph: Ezt nézd meg! Tessék, tessék! Lepedőkben válik le a faladról.
Őméltósága: Mi jut eszedbe, hogy leszaggatod a tapétát?
Sir Ralph: Mit számít, úgyis újonnan kell tapétáztatnod!
Őméltósága: Eszemben sincs!
Agatha: Elepedek egy kávéért.
Őméltósága: Á, tüstént! Eh, csengetek James-nek.
Sir Ralph: Majd én, majd én. (kiszedi a falból a csengőt) Na tessék! Hát ez is törött! Ez az egész ház
egy romhalmaz, kedves barátom.
Őméltósága: Nem volt a csengőnek semmi baja. Szándékosan tépted ki a falból!
Sir Ralph: Egyszerűen a kezemben maradt! Ha nem tataroztatsz, nyakadba szakad a ház hamarosan!
Az a baj veled, Meldrum, hogy nem szeretsz a zsebedbe nyúlni! Pedig én is azért vagyok itt.
A püspökkel megbeszéltük, hogy cseléd-bált rendezek. Jótékony célra.
Őméltósága: Cseléd-bál?
Sir Ralph: A befolyt összeg....az ínséges sorsú úrhölgyek otthonának jut.
Agatha: Ralph átengedi a bálra a báltermünket, ő állja az ételek és italok árát, és minden felmerülő
költséget. Ő már csak ilyen nagylelkű...Ugye, drágám?
Sir Ralph: Csak a te kedvedért, cicám, csak a te kedvedért!
Agatha: Ő nem tagad meg tőlem semmit a világon...
Sir Ralph: Hát nem is! Szóval perkálj le ötven aranyat!
Őméltósága: Miit?
Agatha: George-nak mindennél fontosabb egy szegény úrhölgy boldogsága...nem igaz?
Őméltósága: (kapcsol, meggyőződéssel bólogat)

--(Konyha. Haditanács az asztal körül)-

12trees: Hát megint lesz bálunk, mint a régi szép napokban.
Mrs. Lipton: Ha visszagondolok, milyen fényes cselédbálok voltak nálunk, és amikor még élt
Őladysége!
Ivy: Meséljen, hogy volt?
Mabel: Volt sok ennivaló?
12trees: Végzett a munkájával, Mabel?
Mabel: Óóhhh...
Mrs. Lipton: Bőven volt enni-innivaló, és tánc. És díjat nyert a legcsinosabb komornyik és a legszebb
szobalány. Én kétszer is győztem, 1895-ben, és '96-ban. Megválasztották a legcsinosabb
lakájt is.
Ivy: Most Mr.12trees fog nyerni...
12trees: Csak nyugtával a napot, Ivy, de mi tagadás, úgy érzem, jó esélyem van rá.
Stokes: Merem állítani: az önteltek között biztos befutó.
Ivy: Óó, én olyan izgatott vagyok. Mit veszünk fel??
Mrs. Lipton: A férfiak formaruhában lesznek, de mi, nők, estélyit vehetünk.
Ivy: Jaj, Miss Cissy-től kaptam két édes kis ruhát...de sajnos bálba való nincsen.
Mrs. Lipton: Majd körülnézek a szekrényemben, Ivy. Esetleg itt-ott be kell venni egy kicsit...
Henry: (morran, mutatja, kb. mekkorát)
Mrs. Lipton: Óh, látlak, Henry, ne félj! (Tasli)
Henry: Jáááj!
Mrs. Lipton: Na!
(Wilson kapitány érkezik)
Wilson: Jó napot!
Kórus: Jó napot, kapitány!
Mrs. Lipton: Jó napot, kapitány. Kicsit elkésett, épp most fejeztük be a reggelit.
Wilson: Idehívattak a szomszédba, Lady Hampshire-hez. Elveszett a pénztárcája. Igen, hát öö...nem
lehet összetéveszteni. Tiszta krokodilbőr. És egy arany "H" van rajta. H, mint Hampshire.
Stokes: Pénz volt benne?
Wilson: Nem is kevés. Öt font!
Mrs. Lipton: És még nem adták le??
Wilson: Neem.
Stokes: Őladysége kibírja.
Wilson: Nem erről van szó. A talált tárgy megtartása lopásként tartatik számon. (Mabel elkomorult
arccal kirobog a mosogatóba) Maradt még egy kis tea?
(Ivy kimegy Mabel után. Mabel sírdogál)
Ivy: Jaj, Mabel, ez borzasztó. Nem tarthatod meg az erszényt!
Mabel: Tudom. De ennyi pénz... egy vagyon... és itt volt a markomban.
Ivy: Add oda… most rögtön, a kapitánynak!
Mabel: Nem, majd magam viszem vissza. Tán adnak jutalmat... öt shillinget, fél koronát...vagy fél
shillinget.
Ivy: De tényleg visszaviszed?
Mabel: Vissza. Visszaviszem holnap reggel.
Ivy: Ígéred?
Mabel: Ígérem. (csengőszó hallik)
Mrs. Lipton: Ivy, Lady Lavender csenget!
Ivy: Hallom! Megyek már! Csak vigyázz! (Mabel szipog)

--(Lavender szobája. Kopognak)--

Lavender: Szabad! (szipog) (Ivy be)
Ivy: Csengetett, mylady?
Lavender: (szipogva) Igen. Írtam egy költeményt szegény jó Kapitányom emlékezetére. Olvasd fel,
szeretném tudni, hogy hangzik!
Ivy: Ööhh..."Drága kétlábú...fehércsőrű tollas jóbarát,
hogy eltávoztál, mi kár."
Lavender: Folytasd!
Ivy: "A szeretett rúdról örökre lehullván…
hagytál engem itt, bánattól sújtván.
mit tehetnék én szegény árván,
csak zokogok magamban járván."
Lavender: Mondd, hogy tetszik?
Ivy: Há, szép, nagyon szép.
Lavender: Akkor jó. Rá fogom vésetni a Kapitány sírkövére. Légy szíves, vegyél neki egy sírkövet.
Ivy: Hol kapni?
Lavender: Mit gondolsz, Ethel?? Egy jobb sírkőboltban. (sír)

--(Mrs. Lipton szobája. Henry az ágy szélénél áll)--

Mrs. Lipton: Milyen a szobám, Henry?
Henry: Nagyon tiszta, Mrs. Lipton. Sehol egy pormacska.
Mrs. Lipton: Óhh! Erről jut eszembe. És ha benéz az ágy alá? (előveszi az éjjeliedényt) Ööh, nem
akarom, hogy azt higgye, nekem ilyesmi kell... Jaj, de kellemetlen! Brr! Rejtsd el!
Henry: Hova?
Mrs. Lipton: A te szobádba! Egy férfinak nem olyan kínos!
Henry: És ha Őlordsága megkérdezi, miért van két bilim, mit mondjak?

--(Személyzeti lépcső)--
Stokes: Erre tessék, Mylord, és vigyázzon a szőnyeggel, eléggé rongyos.
Őméltósága: Látom. De nem venni észre...
(Henry jön ki a szobából kezében a bilivel. Meglátja az érkezőket, a háta mögé rejti)
Őméltósága: Henry..
Henry: Jó napot, mylord! (Háta mögé rejtve a bilit elaraszol)
Őméltósága: Kicsit furcsa ez a fiú...
Stokes: Árva gyerek, uram. Nehéz gyermekkora volt.
Őméltósága: Ááh, ez mindent megmagyaráz.
Stokes: Hmmhh.. Ez itt... Mrs. Lipton szobája.
Őméltósága: Mhm..
Mrs. Lipton: Áh óh!(meghajol)
Őméltósága: Nagyon kedves, otthonos! Csinos a függöny... (kezében marad, ahogy elhúzná) óhh!
Stokes: Nem számít, uram... majd felszerelem.
Őméltósága: És öö... elég levegős a szoba, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: Óóh, igen, uram! Nagyon is.
Őméltósága: És nem huzatos télen?
Mrs. Lipton: Öö... de igen, uram. Főleg, ha fúj az északi szél. Mi itt nagyon magasan vagyunk.
Őméltósága: Hm, igen...
Stokes: Bizony, uram, idefönt már más szelek fújdogálnak.
Őméltósága: Hová nyílik az ablak?
Stokes: A konyha mögött hátsó udvarra.
Őméltósága: Ó, már látom, igeeen. És mik azok az.. izék?
Stokes: Szemétládák, uram.
Őméltósága: Na jó! Öh...ööhh...meg van elégedve a szállásával, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: (bele) Óh, igen, mylord, megvan mindenem, köszönöm.
Őméltósága: Helyes! (benéz az ágy alá) Nincs éjjeliedénye?
Mrs. Lipton: Hóóh! Nekem nincs, mylord.
Őméltósága: Ezt nem hagyhatjuk annyiban, nem engedem hogy éjszaka kijárkáljon a huzatos
folyosóra. Vegyen egy bilit, Stokes, virágosat.
Stokes: Igen, uram.
Őméltósága: Hát köszönöm, Mrs. Lipton. Majd gondolok magára a téli éjszakákon, ha fúj a szél...
Mrs. Lipton: Köszönöm a jóságát, mylord.
Őméltósága: Ki a következő?
Stokes: Ivy, mylord.
Őméltósága: Jól van, mehetünk.

--(Ivy szobájához érnek. Őméltósága megbotlik a szőnyegben.)--

Őméltósága: Öhh! A fene!
Stokes: A lyukak, uram... Ez Ivy szobája. (bekopog)
Ivy: Szabad!
Őméltósága: Áá, Ivy.... Milyen csinos függöny... (a kezében marad ez is) Minden szobában ilyen?
Stokes: Lordságod engedelmével megcsináltatom.
Őméltósága: Helyes. (kinéz) Ugyanazok az izék?
Stokes: Igen, uram.
Őméltósága: Mmh.. (leül az ágyra, rugózik rajta) Jó kényelmes az ágya.
Ivy: Óhh, igen, jó kényelmes!
(Őméltósága a párnát lapogatja - meglehetősen lapos. Megtalálja Dorottyát)
Ivy: Ő a hálótársam.
Őméltósága: No lám, a papától kapta?
Ivy: Neeem, az anyukámtól!
Őméltósága: Úgy... A papájától komolyabb ajándékot kap?
Ivy: Nemigen...
Stokes: Nem vagyok híve a kényeztetésnek.
Őméltósága: Ööö.. Gyermekkoromban én... mindig a mackómmal aludtam. Úgy hívták: Teddy.
Aztán megszületett Mr. Teddy, és ööö... az én Teddy-m... Mr. Teddy… Teddy-je lett.
Stokes: De ő már nem vele alszik.
Őméltósága: Tudok róla... De...nők előtt ne részletezzük. Ki fúrt lyukat az ajtóba??
Stokes: Mr. Teddy, uram.
Őméltósága: Hiába, fúr-farag a fiúgyerek... (elvesz egy képet az asztalról) Ez ki?
Ivy: Az anyukám, uram.
Őméltósága: Hm, csinos. Maga hasonlít rá: ugyanaz a szemüveg. És... (elveszi a másik képet) ő a
papa?
Ivy: Igen, uram. (kapcsol) NEM, uram!!
Őméltósága: De hiszen ez maga, Stokes!
Stokes: Ööö... én vagyok, uram, Ivy tréfálkozott.
Őméltósága: Vagy úgy... Mulatókban lépett fel?
Stokes: Nem, uram. Cirkuszban.
Őméltósága: Óóh, előkészület a hivatásra... Paprikajancsi volt...
Stokes: (fagyosan) Nem, uram. Késdobáló. James szobája a folyosó végén van.
Őméltósága: Igen... Ööhh... de talán elég is. Aki egyet látott, látta mindet.
Ivy: Mint a kínaiak...
Őméltósága: Hogy mondja?
Ivy: Ők is mind egyformák! A kínaiak.
Őméltósága: Értem... Ö, minden jót.

--(Poppy jazz-t hallgat a szalonban, Cissy kint telefonál)--

Cissy: Nem hall... bocsánat nem hallom, ne haragudjon. (beüvölt) Az ördög vigyen el, Poppy, csukd
be az ajtót!!
Poppy: Undok irígy kutya! Gyere, Teddy bácsi, táncoljunk! Tereld el a gondolataidat!
Teddy: Nem tudok másra gondolni! Madge Cartwright azt mondta, azonnal indul. Ennek két órája.
Poppy: Úton van, az a jó... még elütheti valami!
Teddy: Komolyan gondolod? Ühm, akkor táncoljunk.
(Cissy beront, leveszi a tűt a gramofonról, egy kicsit nyersen)
Poppy: Cissy!
Cissy: Hát azért, mindennek van határa! A laptól telefonáltak, hogy állítsunk barikádot a Mall-on. Ne
hagyjuk, hogy az elsőbálosok bejussanak a palotába...
Poppy: Csak magadra vess! Összeálltál a bolsevikokkal... (dudaszó hallik és Madge hangja harsan be
kívülről)
Ms. Cartwright: Teddy-mackó! Nézd, mit hoztam neked!
Teddy: Úúh... ez már itt van?
Ms. Cartwright: Teddy-mackó! (Poppy az ablakhoz rohan. Madge egy sportautóban ül) Bocs hogy
késtem! De még beugrottam az autószalonba ezért az apróságért, fogadd el...
Engesztelésül...
Teddy: Hááh!
Poppy: Még Ő engesztel téged?!
Cissy: Add fel a harcot, Teddy bácsi, ettől a nőtől nem menekülsz...
Teddy: Eeee!
Poppy: Mhhh.

--(Bejárati ajtó, levelet dobnak be, majd kopognak. Mabel súrolja a padlót. 12trees érkezik a konyha
felől. )--
Mabel: Ó, Mr. Twelvetrees! Reggel említette, hogy én ma 40 és fél percet késtem, igaz?
12trees: Említettem, Mabel. (felveszi a leveleket)
Mabel: Arra az időre nem jár nekem pénz.
12trees: El van intézve. Nem fog kapni.
Mabel: Hrmph! (belecsapja a rongyot a vödörbe)

--(Ebédlő)--
12trees: Ivy, elfelejtettél Miss Poppy-nak kistányért adni!
Ivy: Jaj... azonnal hozom! Ha izgulok, nem figyelek kicsiségekre.
12trees: A kistányér nem kicsiség, Ivy, az nagyon is fontos!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees. Maga nem izgatott?
12trees: Miért??
Ivy: Hát a bál miatt!
12trees: Áá, az ilyesmi engem hidegen hagy. Élek Őlordsága nagylelkűségével, és iránta való
tiszteletből elősegítem az est sikerét.
Ivy: Ó, értem én... De különben is, muszáj ott lennie! A lakáj szépségverseny első díjáért!
12trees: Ne hidd, Ivy, hogy én ilyen hiú vagyok...
Ivy: Mh. Dehogyis hiszem... (ábrándos hangok)
12trees: Ivy, hova tetted Miss Poppy szalvétáját?
Ivy: Óóh, eltévesztettem! A tányérra kell tenni, ugye? Mr. Twelvetrees, mondja, a bálba a férfiak
viszik a hölgyeket?
12trees: Nem, azt remélem, hogy kapunk kocsit.
Ivy: Neeem, nem úgy értem. De maga kíséri Mrs. Liptont?
12trees: Szó sincs róla, ez Mr. Stokes tiszte lesz.
Ivy: És...akkor maga kivel megy?
12trees: Ivy...te nagyon kedves, helyes lány vagy és én tudom, hogy mire célozgatsz. De kettőnk
között szorosabb kapcsolatról ne is álmodj. Én elmegyek a bálba, te elmégy a bálba,
mindnyájan elmegyünk a bálba, de tovább nem megyünk! És most hozz gyufát, hogy
alágyújts a tányérmelegítőnek.
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees. (sóhaj - kimegy)
Mabel: (büszkén Ivy-nak) Ezt nézd meg! Meglátni benne a képedet! (Ivy nem szól egy szót sem, csak
megy szótlanul, leforrázottan a szalonba a kandallóhoz. Mabel leindul a konyhába. Henry
onnan jön. Egy üvegcsével a kezében bemegy a szalonba)
Henry: A kandallórostélyt fényezem.
Ivy: (szipog) Az jó...
Henry: Sokat gondolkozom ezen a bálon.
Ivy: Én is. (szipog)
Henry: Megfáztál?
Ivy: Ó, áh, egy kicsit.
Henry: Jó volna, ha a bálra meggyógyulnál.
Ivy: Az jó volna.
Henry: Te, Ivy! Egész éjjel ezen gondolkoztam és ha most nem mondom ki, elvesztem a
bátorságomat. Nem lehetne, hogy együtt menjünk a bálba? Illetve...kísérhetlek?
Ivy: Óh... Ó, Henry! (kuncog)

--(Stokes nyit be az ebédlőbe)--

Stokes: Helló, Házunk Napsugara! Egyet mondhatok: örülök, hogy nem nálunk tartják a cselédbált.
12trees: Igen??
Stokes: Legutóbb egy hétig takarítottunk utánuk. Kivel megy?
12trees: Még nem gondolkoztam rajta.
Stokes: Engem Mrs. Lipton tart pórázon. Megvan! Kísérje Mabel-t!
12trees: Megőrült??
Stokes: Nincs olyan nagy választék... Maradt még Ivy...
12trees: Miért kell kísérgetni valakit, nem mehetünk mind együtt??
Stokes: Ó, ugyan már, az a lány bolondul magáért. Csak tudnám, mit eszik magán... Igénytelen
teremtés.
12trees: Nagyon helyes lány!
Stokes: Akkor meg ajánlkozzon kísérőnek, átugraná a Holdat örömében! (Ivy visszaér a szalonból)
Ivy: Tessék a gyufa, Mr. Twelvetrees.
12trees: Köszönöm, Ivy. Öö, Ivy, öö... Visszatérve a témára, amiről az imént beszélgettünk terítés
közben...
Ivy: Iiigen?
12trees: Édesapáddal fontolóra vettük a kérdést, és hajlandó vagyok elkísérni a bálba.
Ivy: Óh, értem.
12trees: Egyszersmind felkérlek, hogy ezúttal tartózkodj a túlzott érzelemnyilvánításoktól. Ne hozz
kínos helyzetbe, világos?
Ivy: Igen, világos!
12trees: Helyes! Akkor rendben van.
Ivy: Nem egészen. Én Henry-vel megyek.
12trees: (hitetlenkedve hápog)

--(Konyha. Mrs. Lipton egy tállal megy ki a mosogatóhoz. A háttérben Wilson kapitány settenkedik
be. Megragadja Blanche derekát)--
Mrs. Lipton: Óugh!
Wilson: Nosza! Kérek egy csókot!
Mrs. Lipton: Reggel 8.20-kor a konyhában?? Óh, hát mi ütött magába, kapitány?
Wilson: Én is ezt kérdezhetném magától...
Mrs. Lipton: Ugyan mire gondol?
Wilson: Úgy veszem észre, megváltozott a felállás, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Mennyiben, kapitány??
Wilson: Hm, volt idő, amikor maga meg én jól megértettük egymást.
Mrs. Lipton: Cssss! Ne olyan hangosan!
Wilson: Hiába hozok virágot...dicsérem a főztjét...kedvesebb a szívének ez a Mr. Stokes.
Mrs. Lipton: Óó, nincs igaza. Leleplezte az igazi arcát. Ő csak kihasználta a jóságomat.
Wilson: De ugye nem merítette ki teljesen?
Mrs. Lipton: Ööö...ii....jut is, marad is, kapitány.
Wilson: Akkor nyilatkozzon végre: melyikünket választja!
Mrs. Lipton: (bele) Jaaj, ne sürgessen, kapitány!
Wilson: Dee.. ne habozzon sokáig! Igaz, hogy a rendőri testület tagja vagyok, de emberi lény.
Mrs. Lipton: Óh-hóh, tudom én azt, kapitány. Az egyenruha mögött látom az embert.
Wilson: Akkor csak egyetlen biztató szót kérek!
Mrs. Lipton: (bele) Á-áh...áh-áh-áá... tudja mit? Maga fog elkísérni a személyzeti bálba, ezennel
meghívom!
Wilson: Mrs. Lipton... Blanche! Mit is mondhatnék? Ó, de szép lesz! A karjaimban tartom és
 áttáncoljuk az éjszakát!
Mrs. Lipton: (közben hangok)
Wilson: Aztán hazakísérem, és kapok egy hosszú, forró csókot...
Mrs. Lipton: Áh...öhh, csak ne olyan hevesen... Az a mienk, amit megeszünk, mindig ezt mondom,
kapitány.
Wilson: Óóhhh...micsoda boldogság...óhhh, a szívem őrülten ver, a fejem szédül... Ööh...jobb is, ha
megyek vissza járőrözni, hogy lecsillapodjak kissé.

--(Konyha. Mabel nyit be)--

Mabel: Sűrű a felmosólé a kosztól! Mintha hetek óta nem mostam volna fel.
Mrs. Lipton: (be a mosogatóból) Mabel! Hányszor mondjam, hogy ne öntsd a szennyes vizet a
konyhai mosogatóba??! Vidd a lefolyóba az udvaron!
Mabel: Betömődött...
Mrs. Lipton: Akkor tömítsd ki!
Mabel: Örömmel, Mrs. Lipton....
Stokes: (nyit be) Blanche! Jó, hogy egyedül találom. A bálon aligha lesz rendes innivaló, csak ami a
csapból folyik... Mit szólna hozzá, ha taxin mennénk és előtte lehajtanánk egy-két gint?
Fizetem...
Mrs. Lipton: Maga meg én, Alf Stokes? Nem is tudtam, hogy elígérkeztem magának.
Stokes: No de hát én...biztosra vettem.
Mrs. Lipton: Ez a baj magával, hogy mindig biztos a dolgában! Történetesen nekem más lovagom
lesz. Én Wilsonnal megyek.
Stokes: Mii?? VELE?? Egy lúdtalpas zsarut énelém helyez??
Mrs. Lipton: Ha már így rákérdez, igen! És most, ha megbocsát, nekem a tojással kell foglalkoznom.
A rántotta nem sül meg magától!
Stokes: Na, süsd meg, Alf..
Ivy: (leér) Jaj, Papa, úgy odavagyok... Nem gondolod, hogy megbántottam Mr. Twelvetrees-t, mert
nem megyek vele?
Stokes: Legalább nem lesz olyan biztos a dolgában!
Mabel: (vissza) Kipiszkáltam az eltömődést. Már gurgulázik lefelé.
Ivy: Mabel! Visszavitted már az erszényt?
Mabel: Még nem, majd délután arra térülök.
Stokes: (bele) Miféle erszényt?
Ivy: Hát képzeld, az van, hogy Mabel ma reggel...(12trees nyit be) Majd elmondom...
12trees: Ivy, ott van a vese és a szalonna, tedd föl melegedni!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees. (hang)
Mabel: Öö...ööö..kérem szépen...én nem akarok tolakodni, de szeretnék kérdezni valamit. Én itt a
háznál... személyzetnek számítok?
12trees: Miért kérdi?
Mabel: Csak tudni szeretném, hogy én is meg vagyok-e hívva?
Ivy: Óó, hát persze! Mindenképpen!
12trees: Csillapodj, Ivy! Mi jut eszébe? Szó sem lehet róla!
Mrs. Lipton: De nem ám! Öregapám se hallott olyat, hogy egy bejáró mosogatónőt...meghívjanak a
 személyzeti bálba!
Stokes: Akkor jól figyeljen! Ez lesz az első eset! Mabel, tiszteljen meg azzal, hogy a bálon elfogad
gavallérjának.
Mabel: Ó-hóh... Boldogan...

--(Hampshire ház személyzeti bejáró)--

Mabel: (olvassa a táblát) "Személyzeti bejáró. Házalóknak, ügynököknek tilos."
Szobalány: Tessék!
Mabel: (suttog) Beszélhetnék Lady Hampshire-rel?
Szobalány: Micsoda??
Mabel: Lady Hampshire-hez jöttem.
Szobalány: Várjon egy kicsit! Mr....., itt egy asszony, beszéljen vele.
Komornyik: Mit keres itt??
Mabel: Beszélhetnék Lady Hampshire-rel?
Komornyik: Maga?? Semmiképpen sem. Nem tud olvasni??
Mabel: Nem vagyok se házaló, se ügynök! Ezt találtam. (mutatja)
Komornyik: Mutassa csak!
Mabel: Azt hiszem, Lady Hampshire-é. A földön találtam. Öt font van benne.
Komornyik: Azt mondja, öt font? Ááh... Egy, kettő, három, négy...egy font hiányzik.
Mabel: Benne volt!
Komornyik: (zsebre rakja) De most már nincs.
Mabel: Most vette ki!
Komornyik: Igazán??
Mabel: A szemem láttára!
Komornyik: Takarodjon! Mert rendőrt hívok, és bevitetem! El innen! Szedje a lábát! (Mabel
visszanéz) Mit bámul, menjen!

--(Poppy szobája)--
Cissy: Hmph! Mit veszünk fel erre a nyavalyás bálra?
Poppy: (kuncog)
Cissy: (közben) Ha azt várják, hogy nagyestélyiben szolgálok fel nekik,
csalódni fognak!
Poppy: Mint az Egyesült Munkáspárt tagja, azt hittem, élvezed a helycserét.
Cissy: Leereszkedő megvetés van benne..
Poppy: Hmm...csak képzeld el...az a sok szobalány a rongyaiban...mint a bányarémek!
Cissy: Te!
Poppy: (hang)
Cissy: (bele) Poppy! Ivy-t én már sokszor kisegítetem, de estélyi ruhám egyáltalán nincsen. Nem
adnál neki egyet?
Poppy: Eszem ágában sincs, hogy képzeled?!
Cissy: Te nem tudsz másra gondolni, csak saját magadra??
Poppy: Jóóó, majd előások valami régi rongyot, de abban is rémes lesz.
--(Lady Lavender szobája előtti folyosó Ivy és Mabel érkezik)--
Ivy: Na! Itt vársz, amíg nem hívlak. Aztán bármit mond Lady Lavender, te ráhagyod! (bekopog)
Lavender: Szabaaad!
Ivy: Bocsánat, mylady, de öö...Mabel megérkezett. Mert tetszett neki ígérni egy ruhát a bálra!
Lavender: Ó, hát persze, jöjjön csak! Óóóh, Lady Mabel, mennyire örülök!
Mabel: El vagyok bűűvölve...
Lavender: Óóóóh, de szép ez a szoknya! És milyen érdekes anyag! Hol szerezte?
Mabel: A csarnokban. A zsákhordóknál.
Lavender: Zsákhordók? Jacques Hordoque? Ez a szalon valahogy eddig elkerülte a figyelmemet.
Francia?
Mabel: Nem. Gülbaba volt benne.
Lavender: Milyen baba?
Mabel: Gülbaba. A királynak is vitték.
Lavender: Igeeen? A mi Bertie-nk néha igazán furcsa volt. Szegény királyné sokat tűrt mellette.
Ivy: Lady Lavender, ígért neki egy estélyi ruhát.
Lavender: (bele) Óh, persze! Nézze a szekrényemet! Rengeteg holmim van! Nem lett volna
okosabb, ha Jacques Hordoque-nál rendel valamit?

--(Miss Poppy szobája)--

Poppy: Igyekezz, Ivy, mert sose készülünk el!
Ivy: I-igen, Miss Poppy. (hangok) Kész, megvan.
Poppy: (hangok)
Ivy: Öö...Miss Poppy... Talált nekem ruhát?
Poppy: Azt a kis rózsaszínt ott a szekrényen.
Ivy: Óóóh, de gyönyörű!
Poppy: (bele-hangok) Vidd csak.
Ivy: Óóh, köszönöm szépen, Miss Poppy! Vigyázok rá, mint a szemem fényére!
Poppy: Nem érdekes, megtarthatod.
Ivy: Óóh! Hogy köszönjem meg?
Poppy: Szííívesen, csak add a kendőmet!
Ivy: Igen, Miss Poppy. (öröm-hangok)
Poppy: (végigönti vörösborral) Óóóh! Jajj! Látod, milyen ügyetlen vagyok?
Ivy: (döbbent hangok)
Poppy: Most nem mehetsz el a bálba... De ne sajnáld. Úgyis szörnyen unalmas lesz. Bár nekem sem
kellene ott lennem! (kirobog Ivy csalódottan veszi kézbe a ruhát)

--(Bálterem)--
Charles: Tessék, válasszon magának egy köténykét, Poppy!
Poppy: Jaj, Charles, muszáj ezt?
Charles: A hölgyek fognak felszolgálni, ez hozzátartozik a mulatsághoz, és... kár volna lecsöpögtetni
a szép kis szoknyájukat....vagy bármit.
Sir Ralph: A te dolgod lesz, George, hogy töltögess. És ne sajnáld tőlük: tiszta víz.
Cissy: Még pezsgőt, Ralph?
Sir Ralph: Köszönöm. Van még egy ládával az asztal alatt. Teddy, tiéd a kolbászos zsömle. Poppy,
vállalod a halkrémes szendvicset?
Poppy: Csak, ha nem kell ennem is belőle...
Lavender: Én kezelésbe veszem a gyümölcskocsonyát! Csak úgy reszket!
Agatha: Mi lesz a dolgom?
Sir Ralph: Te itt maradsz, kislány. Hajtsátok be az ajtót. Nem kell nekik látni, hogy mi homárt
eszünk, neem.
Selfridge: (nyögő hangok) Ha megkérhetném, uram, jelentse be a vendégeket.
Sir Ralph: Mi a fene van??
Agatha: Selfridge most nem teheti, ő is vendég.
Selfridge: Köszönöm, mylady. Az a szokás, uram, hogy fogjuk a meghívót, és felolvassuk. Ebben a
tartásban.
Sir Ralph: Ha ilyen jól tudja, csinálja maga!
Selfridge: Igen, uram.
Sir Ralph: Már szállingóznak is, kezdheti! Menjünk mi is, fogadjuk a vendégeket!
Charles: Ennek a fele se tréfa! Hölgyeim, a köténykéket!
Sir Ralph: Gyere, Agatha, gyorsan, gyorsan, ide hozzám! George, sorakoztasd a tieidet!
Selfridge: ööh...Mr. Christopher O'Higgins, lakáj, Miss Sarah Johnson, másod-szobalány...
Sir Ralph: Vissza, vissza! Még nem vagyunk készen.
Selfridge: Vissza, vissza!
Sir Ralph: Lehet már, készen vagyunk.
Selfridge: Jöhetnek!
Lavender: Óóóh! Gyümölcs...(rázogatja) Ingó-bingó kocsonya!
Selfridge: Mr. James Twelvetrees, lakáj a Meldrum-háztartásból! Egyedül...
Charles: Jó estét, James.
12trees: (bele) Eminenciás uram..., Sir Ralph..., Lady Agatha...
Agatha: James...ejha! Megvan a lakáj szépségverseny győztese.
12trees: Köszönöm, mylady.
Agatha: Sokat fogok táncolni magával...
12trees: Mh...hm...
Sir Ralph: Azt már nem, kislány! Ismerem a trükkjeidet! Figyellek, ne félj!
Poppy: James! Egyedül? Hol hagyta Ivy-t?
12trees: Nem együtt jöttünk, Miss Poppy. Ivy-t Henry kíséri.
Poppy: Remek! Akkor ma este csak az enyém lesz!
Selfridge: Wilson kapitány, Városi Rendőrség, Mrs. Blanche Lipton szakácsnő, Meldrum
házastá...háztartás...
Mrs. Lipton: Öö...ööhh... üdvözölhetjük az ínséges sorsú hölgyeket?
Charles: Neeem, ilyen későn már nem engedjük ki őket.
Mrs. Lipton: Óóh...de miért nem?
Charles: Ebbe...most inkább ne menjünk bele, asszonyom.
Mrs. Lipton: Áh....
Mabel: Jaj, Mr. Stokes...nagyon megvárakoztattam?
Stokes: Hol késett, Mabel?
Mabel: Annyi bajom volt a buszon! Turnűrös szoknyában nem lehet leülni. Nagyon ódivatú vagyok?
Stokes: Egy cseppet sem. Klassz nő!
Mabel: Óóóhhh...! Mint a mesében... Mintha én volnék Hamupipőke.
Stokes: Én meg a királyfi vagyok... menjünk!
Mabel: Óóóh, Mr. Stokes!

Mrs. Lipton: Nézze a szerencsétlent! Mint aki most szökött a panoptikumból!

Wilson: Csodálom, hogy Mr. Stokes vállalta! Mélyen rangján aluli. Nem látom Ivy-t. Mi lehet vele?
Mrs. Lipton: Én nem tudom. Induláskor se volt velünk.

Őméltósága: Kóstoltad már?

Teddy: Igen. Akár a limonádé...
Őméltósága: Nem kapnak szeszesitalt, mert még elfelejtik, hol a helyük!
Lavender: (áttör) Engedjetek!
Őméltósága: Mit csinálsz?
Lavender: Egy bál...úgy érdekes...ha pocsolyarészeg mindenki! (dönti a
tálba a piát)

Cissy: Sehol se látom Ivy-t.

Poppy: Fogalmam sincs, miért nem jön, ezer éve erre a bálra készül (kárörvendő hang)
Cissy: Na, itt van!
Poppy: Mii??

Selfridge: Mr. Henry Livingstone, inas, és Miss Ivy Teasdale szobalány a Meldrum...bagázsból!
Poppy: Honnan van ez a ruha??
Cissy: Tőlem kapta.
Poppy: Azt mondtad, nincs női ruhád!
Cissy: Nem ismered meg? A tiéd.
Poppy: Háááhh, mit??
Cissy: A szekrényed aljában találtam.
Poppy: Álnok macska!

Charles: Milyen bájos ma este!

Ivy: Ó, köszönöm!
Henry: Büszke vagyok, hogy elkísérhettem.
Charles: Azt elhiszem.
Agatha: Ivy, bűbájos vagy! Hát nem édes, Ralph?
Sir Ralph: Ő lesz a bál szépe.
Ivy: (öröm-hangok)
Henry: Miss Teadale, szabad egy táncra?
Ivy: Örömmel,...Mr. Livingstone. (öröm-hangok)
(Táncra kelnek Poppy még mindig mérges, a zene ütemesebbre vált. Az úri és nem úri közönség
táncol)
Teddy: Ide, emberek! Abrakolás!
Selfridge: Megengedi, uram?

Teddy: Óhh...
Rose: (kk, bele) Na ki vagyok?
Teddy: Óh, ezer között is megismerném ezt a kezecskét!
Rose: Én vagyok, a te kis Rose-od.
Teddy: Áá, hetek óta nem láttalak!
Rose: A hátsó ajtón szöktem be-he-he.
Teddy: Óh, Rose!
( (csókolóznak, hang)
Rose: Óóh, Mr. Teddy! Néznek az emberek!
Teddy: Bánom is én!
Őméltósága: (Agatha-val táncol, odaszól) Meg ne edd azt a lányt!

Stokes: Csak nem akar kolbászt enni? Tessék! Van homár is!
Mabel: Guszta!
Őméltósága: Ralph hogy elálmosodott!
Charles: A házasságtörés a legrútabb bűnök egyike. Ma igen népszerű...
Agatha: Altatót kapott. Félóra múlva a tiéd vagyok.
Őméltósága: A saját házának a fedele alatt??
Agatha: A kertben ilyenkor már hideg van...

Ivy: Óóh...ó...Mabel, hát nem csodálatos?

Mabel: Mióta világ a világ, nem ettem ilyen jókat! Nézd csak! Ivy! Odanézz! Emlékszel, meséltem
arról a komornyikról. Hát ott van!
Ivy: Ő az? Hát ezt nem ússza meg szárazon! Szólok a Papának!

Teddy: Óó, Rose! Te nő vagy, én meg férfi!

Rose: Tudooom.
Teddy: Újra egymásra találtunk és többé nem választ el semmi!
Rose: Öüü!
Ms. Cartwright: Teddy-mackó! Ez a tánc...az enyém!
Teddy: Öö..
Rose: (nyivákol)

Mabel: Ő volt az, Mr. Stokes!

Stokes: Gyerünk! Hé, maga! Jöjjön csak!
Komornyik: Hozzám szólt, kérem??
Stokes: Magához, mozduljon már! (kitereli) Gondolom, megismeri a hölgyet.
Komornyik: Nem...én soha életemben nem láttam.
Stokes: Hadd frissítsem fel a memóriáját! Ő vitte vissza Lady Hampshire erszényét. Maga egy fontot
 zsebre tett, a becsületes megtaláló jutalmát! Rendkívül nagylelkű összeg! Most rögtön át is
adhatja. Gyerünk!
Komornyik: Nem állok le vitatkozni magával! Jelenetet rendez itt nekem... (odaadja)
Stokes: Tegye el, Mabel.
Mabel: Ó, Mr. Stokes! Milyen csodálatos este! Eszem... iszom... táncolok...és még én kapok pénzt!
Ez a mennyország!
Stokes: Szabad?
12trees: Nos Ivy, szabad egy táncra?
Ivy: Ó, Mr. Twelvetrees! Hát persze! (kuncog)
Poppy: (hisztizik a háttérben) Tönkretette az estémet!! Haza akarok menni!! Engedjenek, félre az
útból!!
Ivy: Mi baja Miss Poppy-nak?
12trees: Véletlenül egy pohár vörösbort öntöttem a ruhájára. Olykor... én is...ügyetlenkedem.
Ivy: Ó, Mr. Twelvetrees, csak lépjen a lábamra, ahányszor csak akar, én csöppet sem bánom!

--(Ivy szobája. Esti imához készül)--

Ivy: Halló! Csak én vagyok,...Ivy. Ne haragudj, hogy hajnali háromkor háborgatlak, de annyira boldog
vagyok! Ah...öhh...a püspök rengeteg pénzt szerzett az ínséges úrhölgyeknek, és mindenki
jól mulatott. És Mabel is csak egyszer hányt! Óóóh, és táncoltam James-el! Annyira jó érzés
volt! Mh...öhm...és köszönöm, hogy a szépségversenyen ő lett a legszebb lakáj! Szerintem
is jól választottál. Na de nekem holnap is korán kell kelnem. Jó éjszakát! (ágyba bújik) Jó
éjszakát, Dorottya! (cupp)

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
24. rész - A meztelen igazság

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Szép munkát végeztél, Henry, meg kell hagyni. Csak úgy csillog-villog az ezüst.
Henry: Még jó! Egészen kiszáradt a szám, annyit kellett köpködni.
Ivy: (be) Óh, de gyönyörű ez a teáskészlet!
Mrs. Lipton: Őlordsága ma a Crown Derby porcelánnal kéri a teát Ivy, hozd ki a tálalóból!
Ivy: A legjobb ezüst meg porcelánkészletet! A királynét várják teára?
Wilson: Ah, akkor nem viszik be a jobb darabokat. Ha megtetszik neki, addig dicsérgeti, míg oda
nem adják.
Mabel: Úgy szeretnék egy királynői kalapot! Mindenki hajlongana előttem, én meg visszaintenék,
ahogy ő szokott.
Ivy: Aha, és bámulnának, hogy nálunk a királynő súrolja a bejárati lépcsőt... Szóval, ki lesz a vendég?
Mrs. Lipton: Sir Ralph és Lady Agatha. De igyekezz Ivy, hozd a porcelánt!
Ivy: Hozom, Mrs. Lipton!
Mrs. Lipton: És nagyon vigyázz rá, családi örökség!
Ivy: Igen, Mrs. Lipton. (csengetnek)
Mrs. Lipton: Teremtő uram, már itt vannak! Én olyan izgatott vagyok. Új receptet próbáltam ki a
tortához.
Henry: (kamrából jön ki erőlködve, kezében a torta) Ne izguljon Mrs. Lipton, könnyű a tésztája.
Mrs. Lipton: Pimasz kölyök! (hókon vágja)
Henry: Ááááá!

--(Nappali)--
Stokes: Sir Ralph és Lady Shawcross.
Agatha: Helló, George!
Sir Ralph: Helló, George! Teddy! Meldrum,
Teddy: Helló!
Agatha: Jól vagytok?
Őméltósága: Igen, köszönöm!
Stokes: Felszolgálhatom a teát, uram?
Őméltósága: Legyen szíves! És szóljon a lányoknak, James!
12trees: Igen, Mylord!
Őméltósága: Készülsz a siketfajd-vadászatra?
Sir Ralph: Óh, a legnagyobb örömmel. Alig várom.
Őméltósága: Te is örülsz, Agatha?
Agatha: Az a helyzet George, hogy én nem megyek.
Sir Ralph: Agatha nem szereti a vadászatot.
Agatha: Ki nem állhatom azt a durrogást. És félek mindentől, ami elsül.
Teddy: Ekhm, csak nem?
Agatha: Na szóval, szeretnék itt maradni London-ban.
Sir Ralph: És te itt jössz be a képbe, George. Tudom, hogy pofátlanul nagy kérés, de nem
maradhatna Agatha nálad? Úgy értem, hogyha neked nem terhes.
Őméltósága: Nekem nem, örömmel!
Sir Ralph: Csak egy szavadba kerül, és viszem a nénikéjéhez Waybridge-be.
Teddy: Ilyenkor nagyon szép Waybridge...
Őméltósága: De tartjuk szerencsénknek, ugye Stokes?
Stokes: Igen, Mylord! Lady Agatha házunk napsugara, Mylord.

--(Poppy szobája)--
Cissy: Le kell mennünk a teához. Neked meg mi bajod?
Poppy: Ma reggel találtam egy ősz szálat a hajamban.
Cissy: Hol van?
Poppy: Már kitéptem. És nézd szarkalábak!
Cissy: A nevetéstől.
Poppy: Ugyan min nevessek? Itt fogok megpenészedni! Vénlány leszek!
Cissy: Miért kell minden áron férjhez menni?
Poppy: Hogy legyen, aki törődik velem. Jerry tegnap megint megkért, ki tudja hányadszor. Őrülten
gazdag. Azt hiszem, hozzámegyek. Végül is majdnem huszonöt éves vagyok.
Cissy: Pontosabban huszonhat.
Poppy: Nem igaz! Huszonöt! 1902-ben születtem.
Cissy: Nem, 1901-ben születtél, mikor Viktória királynőt temették. Azért sírsz folyton.
Poppy: Nem, azért sírok, mert undok a nővérem.
Cissy: Na gyere, meghallgatjuk, hogy dürrög az öreg fajdkakas.
Poppy: Rosszul vagyok tőlük.

--(Konyha, Ivy az ajtó előtt tálcával toporog. Próbál bejutni.)--

Ivy: Henry!
Henry: Ki az?
Ivy: (nagy levegő) Nyisd már ki végre, Henry!
Mrs. Lipton: Mi tartott ilyen sokáig, Ivy?
Ivy: Bocsánat Mrs. Lipton, de úgy féltem, hogy elejtem.
Henry: (megijeszti hátulról) Áááááááá!
Mrs. Lipton: Henry! Irány a mosókonyha, és ne is lássalak!
Wilson: Nagyon vigyázz magadra, mert derékszíjjal náspángollak el! Hát micsoda dolog ez?!
Mabel: Ha elképzelem, hogy ilyen csészékből teáznak... Nekem meg az öregemnek egyetlen egy
közös bögrénk van. Együtt iszunk, csak ki-ki a maga oldalán.
Ivy: Jaj, ugye nagyon fogsz vigyázni a mosogatásnál, Mabel!
Mrs. Lipton: Azt nem! Te fogod elmosni Ivy! Nem bízhatom Mabelre a mosogatást, neki lyukas a
keze!
Mabel: Úgy bizony, miden ujjam közt lyuk van. A leégett serpenyők, meg az öreg fazekak nem
csúsznak át a lyukon, de az ilyen finom holmi, mint víz a szitán. Inkább a kezem törném el,
mint egy ilyet!
--(Nappali)--
Ivy: Szabad még egy szelet tortát, Lady Agatha?
Agatha: Köszönöm, nem kérek.
Ivy: Ez egy új recept. Talán nem ízlett?
Agatha: Finom volt, de nem kérek többet.
Ivy: Na, akkor elviszem a tányért. Crown Derby, nagyon értékes!
Stokes: Elmehetsz, Ivy.
12trees: Engedelmével Mylord, felvitettem Lady Agatha poggyászát a vendégszobába.
Őméltósága: Köszönöm, James!
Cissy: Miről van szó?
Ivy: Aaaa... bocsánat, elviszem a tányért... meg a csészét. Nagyon értékes.
Teddy: Agatha nem megy a vadászatra. Nem szereti, ha lőnek.
Poppy: Gondolom a fajdkakasok is így vannak vele.
Őméltósága: Ralph megkérdezte, hogy ránk bízhatja-e Agathát erre a néhány napra. Mondtam,
hogy nagyon örülünk.
Poppy: De mennyire! Mi sokat emlegetünk téged. Nem igaz, Cissy? (Lady Agatha bájmosolyt küld)
Cissy: A vendég mindig öröm a háznál. Főleg, ha közel áll a szívünkhöz. Hát nem, Apa?
Őméltósága: De, hogyne!
12trees: Bocsánat, Mylord, Sir Ralph sofőrje szólt, hogy indulni kellene.
Sir Ralph: Óh köszönöm. Meldrum, válthatnék veled két szót?
Őméltósága: Természetesen. Kimegyünk a kertbe.
Ivy: Csak kérem a csészét, meg a csészealjat. Nehogy összetörjön, nagyon értékes!

--(A télikertben)--
Sir Ralph: Hát kérlek, Meldrum, tudom, hogy nagy kérés, de tartsd rajta a szemed az én kis Agatha-
mon!
Őméltósága: Ahogy óhajtod.
Sir Ralph: Szóval, ha elmegy vacsorázni vagy színházba vagy egy mulatóba, menj vele te is!
Őméltósága: Óh, szívesen.
Sir Ralph: De nem lesz neked szörnyen unalmas?
Őméltósága: Nem, Agatha nagyon kellemes társaság.
Sir Ralph: Szóval még neked is. Hát ő egy angyal.
Őméltósága: És nagyon elegáns.
Sir Ralph: Az. Elegáns, igen. És még jól tartja magát!
Őméltósága: Feltétlenül.
Sir Ralph: (körbenéz) És van még egy dolog, Meldrum.
Őméltósága: Igen?
Sir Ralph: Agatha hajlamos az aprócska kilengésekre.
Őméltósága: Hmmm...
Sir Ralph: Nem az ő hibája. Folyton zaklatják a férfiak.
Őméltósága: Ehmmm...
Sir Ralph: Ki kellett rúgnom az inasunkat.
Őméltósága: Nahát! Miért?
Sir Ralph: Rajtakaptam, hogy glancolja Agatha csizmáját.
Őméltósága: De hát nem ez az inasok dolga?
Sir Ralph: A lába benne volt.
Őméltósága: Óh...
Sir Ralph: És még egyet, Meldrum. Ha férfiak keresik telefonon, próbáld megtudni, ki az illető!
Őméltósága: Jó.
Sir Ralph: Egyszer még egy magándetektívvel is figyeltettem.
Őméltósága: Igen?
Sir Ralph: Igen, de az egy komplett idióta. Szerinte a nyomok hozzád vezettek. Nem tudta, hogy mit
nem tudsz. Hahaha! Bocsáss meg Meldrum, ízetlen tréfa volt!

--(Konyha)--
Stokes: Hogy tetszik? La Tache 1920-as, a Wellington-bélszínhez.
12trees: Két palack?
Stokes: Jön a kapitány, kell ennyi.
Ivy: Mi az a Wellington-bélszín?
Mrs. Lipton: Hát én úgy csinálom, hogy veszek egy szép darab vesepecsenyét, a bőnyeget
levagdosom róla, ja, félretettem neked a kamrában, Mabel...
Mabel: Óh, de kedves!
Mrs. Lipton: Aztán átforgatom jó forró zsírban, hogy ki ne száradjon. Vajas tésztába burkolom, és be
a sütőbe. Nem sütöm sokáig, Wilson kapitány kissé véresen szereti a marhát. Persze van,
aki meg is tölti, de én nem. Wilson kapitánynak egy kissé gyenge a gyomra.
Stokes: No lám, azt esszük, amit a kapitány szeret. Mrs. Lipton az ő kedvére vezeti a háztartást.
Ivy: Wilson kapitány nagyon figyelmes hozzá. Szegfűt hoz neki, meg rózsát, meg minden...
Henry: A 11-es számú ház kertjéből szokta lopni.
Mrs. Lipton: Nem is igaz! A legutóbbi csokor papírján rajta volt a Harrods áruház felirata.
Stokes: A kukából szedte ki.
Mabel: Én meg kivasaltam.
Mrs. Lipton: Bahhh!... Nem is baj, ha vigyáz a pénzére.
Wilson: (be) Jó estét!
Kórus: Jó estét!
Wilson: Jókor jöttem?
Mrs. Lipton: A legjobbkor, kapitány. Öt percen belül tálalok.
Wilson: Hogyhogy ilyen korán?
Ivy: Mindenki elment. Őlordsága Lady Agatha-t vitte a Ritz-be, Miss Cissy az ingyenkonyhára van
beosztva, Miss Poppy Mr. Jerry-vel szórakozik, és Mr. Teddy az új kocsijával ment
próbaútra.
Mabel: Miss Cartwright is vele van?
Ivy: Nem, egyedül ment.
Wilson: Hát én szeretek korán vacsorázni. Ha későn eszem, egész éjjel visszaköszönget.
Mrs. Lipton: Óh, én is így vagyok vele.
Stokes: Milyen sok közös vonásuk van, ez igen! (tölt) Kóstolja meg!
Wilson: (ízlelget) Nem is rossz.
12trees: Maga a világ legfinomabb burgundijáról csak annyit tud mondani, hogy "nem is rossz"?!
Wilson: Hát, miért nem szólt előre?
Mabel: Most jut eszembe, mi van Lady Lavender-rel?
Ivy: Ő sincs itthon.
Mabel: Hol van?
Ivy: A barátnőjéhez ment, Lady Blake-hez. Készülődnek a holnapi szüffrazsett-találkozóra.
Wilson: Milyen érdekes... a Brit Légió is holnap tart összejövetelt. Maga is jön, Stokes?
Stokes: Megyek, ezzel a jó öreg bajtársammal. A gulyáságyúknál küzdöttünk.
Ivy: Mit csináltok az ilyen összejöveteleken?
Stokes: Dalolgatunk, és jól berúgunk.
12trees: Lehet, hogy maga berúg, de én aztán soha.
Ivy: Akkor miért megy oda?
12trees: Azért, mert Őlordsága, mint régi katonatiszt és úriember szintén ott lesz, és azért, mert hű
vagyok a légióhoz.
Ivy: Sok érdekes emlékük lehet.
Stokes: Mesélhetnék... Ő soha...
Mrs. Lipton: Tessék asztalhoz ülni!
Ivy: Milyen finom illatok járnak!
Mrs. Lipton: (asztalra teszi a sültet) Szelje föl, Mr. Stokes!
Stokes: Főúri lakoma lesz.
Wilson: Hát, jó vastag kolbász.
Mrs. Lipton: Mit nem mond, kapitány?! Ez Wellington-bélszín!
Wilson: Hát az meg micsoda?
Mabel: Vesz egy szép darab vesepecsenyét, átforgatja forró zsírban, hogy ki ne száradjon, vajas
tésztába burkolja és be a sütőbe. Nem süti sokáig, mert maga kissé véresen szereti. Van,
aki tölteléket is tesz bele, de ő nem, mert magának gyönge a gyomra.
Wilson: Milyen gondos!
Mabel: Csak nézze, ahogy Mr. Stokes szeleteli. Csurog ki belőle a sok finom szaft. Óh, fogadok, hogy
finom az íze! Csak egy kis mustár kell hozzá.
Mrs. Lipton: Hozd a mártásos tálat légy szíves, aztán hazamehetsz. Majd mi elmosogatunk.
Mabel: Nekem nem sietős.
Mrs. Lipton: Menj csak. Örülj, hogy ma korán lefekhetsz! És ne felejtsd itt a bőnyeget! A füstölt hal
bőre is megmaradt reggeliről. Óh, és van még egy kevés hideg tápiókapuding.
Mabel: Óh, ez ám a díszvacsora!

--(Valahol szabadtéren, Teddy új kocsijában. Csikorogva fékez.)—

Rose: Príma fékje van neki. Gyönyörű szép autó. Egy vagyonba kerülhetett. Hol szerezted?
Teddy: Miss Cartwright-tól kaptam.
Rose: Óh, én sose kaptam tőle semmit, amíg ott szolgáltam. De ugye nem fogod feleségül venni?
Teddy: Eh, ne törődj vele most! Sétáljunk egyet!
Rose: Óh, kis andalgás a holdfényben! Milyen romantikus!
Teddy: (kikászálódik) Óh, jaj! Csupa romantika...
Rose: Te is úgy látod, hogy sajtból van a Hold, Mr. Teddy?
Teddy: Sosem lehet tudni… Rose, megtetted, amire kértelek?
Rose: Hát persze! A kedvedért mindent, Mr. Teddy.
Teddy: Akkor most láthatlak, úgy, ahogy látni szeretnélek?
Rose: Igen, ha ez a kívánságod, Mr. Teddy. Nyakig begombolt kabátban lopóztam ki a házból, nem
láthatták, mi van alatta.
Teddy: Mutasd gyorsan!
Rose: Ne légy türelmetlen!
Teddy: Megőrülök, nem bírok várni!
Rose: Akkor gombold ki a kabátomat!
Teddy: Óh, végre! (mennydörgéshang)
Rose: De ne kukucskálj! Felkészültél?
Teddy: Fel, fel, csak mutasd! (Rose kitárja a kabátját, alatta szobalányruha van)
Teddy: Ahhhh!
Rose: A bóbitám kissé összegyűrődött.
Teddy: Óh, köszönöm Rose, köszönöm! Csókokkal halmozom minden porcikádat!
Rose: Óh, te kis huncut! Előbb fogj meg, ha tudsz! (borzasztó vihogás)
Teddy: Ne fuss el Rose, várj!
(esni kezd, Rose beszalad egy fa mögé)
Teddy: Rose, merre vagy?
Rose: Itt vagyok! (összeölelkeznek)
Teddy: Tombolj te orkán, dühöngj vad vihar!
Rose: Hol lehet az autó?
Teddy: Nem érdekel! Szeretlek Rose! Szeretem ezt a nőt! (bömböl) Szeretem ezt a nőt! Hadd tudja
meg mindenki, hadd hallja meg az egész világ!
Rose: Nem hallom, mit mondtál?
Teddy: Azt mondtam: hallja meg az egész világ!
Rose: Óooooooooh!
Teddy: Légy az enyém! Légy az enyém!
Rose: Óooooooooh! (Teddy ledönti)
Rose: Óh, Mr. Teddy, egészen levesz a lábamról ez a forró szenvedély! Jaj!
Teddy: Még most jön a java!
Rose: Csupa sár lesz a ruhám.
Teddy: Na és aztán! Kijön a mosásban.
Rose: Karbolszappannal!
Teddy: Igen! Karbolszappannal! (már csak nyögdécselés hallik)

--(Nappali, Lady Agatha Őméltósága karjaiban)—

Agatha: Ez a boldogság, George, mennyei boldogság!
Őméltósága: De holnap már megjön Ralph Skóciából.
Agatha: Nem számít, máskor is lesz még alkalom.
Őméltósága: A mai nap még a miénk. (csókolóznak, Teddy belép)
Őméltósága: Szervusz Teddy, csak élvezzük itt a reggeli napot.
Teddy: Nem is süt be a nap.
Őméltósága: Ö… pár perc múlva ideér. Megmutattam Agatha-nak az új kocsidat.
Agatha: Csodaszép! Madge Cartwright-nak eszét vette a szerelem.
Teddy: Igen. Bolond.
Őméltósága: Áll a víz a kocsidban.
Teddy: Á, mert ö... elkapott ez eső tegnap este.
Őméltósága: Miért nem hajtottad fel a tetőt?
Teddy: Nem volt rá időm.
Őméltósága: Hogyhogy?
Teddy: Haza akartam érni még a nagy zuhé előtt.
Őméltósága: Teljesen hülye vagy, Teddy.
Agatha: Hallom mégis meglesz az esküvő, Teddy. Meg kell mondanom, Madge roppant elnéző.
Teddy: Hagyjuk ezt a témát! Úgy tudom, ma nincs vacsora. A klubomba megyek.
Agatha: Madge-el?
Teddy: Csak férfiaknak. Hál' Istennek!
(Teddy kimegy, Meldrum és Agatha nevetnek)
Agatha: És mi mit csinálunk George?
Őméltósága: Beugorhatnánk a Chelsea Palace-ba, valami revüre.
Agatha: Délután?
Őméltósága: Csakis!
Agatha: Hogy korán ágyba bújhassunk?
Őméltósága: Ühüm! (egymásnak esnek)

--(Ivy kopog Lavender ajtaján, bentről kopácsolás)--

Lavender: Szabad! (Ivy belép)
Ivy: Bocsánat, Mylady, csak Mabel küldte vissza a báli ruhát.
Lavender: Óh, az a bűbájos hölgy, dobd az ágyra! Én most csinálom a feliratot a Kapitány sírkövére.
Ivy: Mrs. Lipton kérdezteti, hogy Ladységed kopácsolás közben lejön-e az ebédhez?
Lavender: Nem, dolgozom!
Ivy: Igen, de ne tessék elfelejteni, ma van a szüfrazsett-találkozó.
Lavender: Óh, szüfrazsettek, óh boldog idők! Minden félével megdobáltuk a politikusokat.
Ivy: Képzelem, hogy élvezte... Mit fog felvenni?
Lavender: Ki törődik most azzal? Más dolgom van. Légy szíves diktáld nekem!
Ivy: (olvas) Drága kétlábú, fehér csőrű, tollas jóbarát!... Hol tetszik tartani?
Lavender: Az első szón dolgozom egy hete. Már annyi megvan, hogy "Drá". Mi jön utána?
Ivy: "Ga".
(Lavender csapásától eltörik a márványlap)

--(Konyha, Henry, lába az asztalon, zabál. Hangok kintről, felönti vízzel a tejesüveget, bezárja a
süteményes dobozt)--
Stokes: Jól van, jól...
12trees: Ne üssön zajt! Még felébreszti Őlordságát. (a hátsó ajtó előtt)
Stokes: Na nézzük csak, melyik kulcs izs?
12trees: Nincs kulcsra zárva! (bemennek)
Stokes: Szervusz Henry! Az úr Mr. Selfridge. Mr. Selfridge a főkomornyik a Shaw... Shawcross
háznál.
Henry: Igen, tudom. Helló!
Stokes: Mr. Selfridge, ez itt Henry, az inasunk.
Selfridge: A miénket kirúgták.
Henry: Úgy látom, jól mulattak.
Stokes: Remekül, Henry. Remekül. Ezért érdemes volt háborút csinálni.
Henry: Hát viszontlátásra reggel. Jó éjt!
12trees: Szégyen-gyalázat Henry előtt ilyen állapotban mutatkozni! Ezek után hogy várhat tőle
tiszteletet?
Stokes: TESZEK RÁ!
Wilson: Hát... nekem még vissza kell mennem. Szerencséje, hogy nem találkozott egy rendőrrel.
Bekísérte volna rendzavarásért.
12trees: Köszönjük a segítségét, kapitány.
Stokes: Ez... ez egy derék ember... szilárd rendfenntartó... és nem is túl drága.
12trees: Megyek, lefekszem.
Stokes: Ne menjen még, gyerek az idő!
Selfridge: Tudja-e James, hogy Lady Agatha folyton emlegeti? Hogy milyen jó kiállású ember maga?
Én nem tudom, melyik részére gondol Őladysége.
Stokes: Ah, ah... Reszketnek érte a nők, igaz-e James?
12trees: Undorító ez a kaszárnyába illő stílus!
Stokes: Ne fújja fel magát James, jöjjön, igyon velünk! Régi bajtársak vagyunk!
Stokes és Selfridge: (énekelnek):
Bajtárs, bajtárs,
Igyunk, az angyalát…
12trees: Jó éjszakát! (kimegy)
Selfridge: Ennek mi a baja, nem szereti a zenét?
Stokes: Nem szeret ez semmit. Na, maradt még egy csepp. Ez ám az ital, bajtárs! Napoleon is ezt
itta, ide van írva.
Selfridge: (nézi az üveget) Sokat nem hagyott benne... Miért ne ihatnék egy-két pohárkával, nem
kell holnap korán kelnem. A gazdám odafönn Skóciában szórakozik a fajdkakasokkal.
Stokes: Az én gazdám meg idefönn a gazdád feleségével. Heheheh!
Selfridge: De az lehetetlen! Súlyos tüzérségi sebet kapott.
Stokes: Sssss-sssss! Erről nem szabad tudni!
Selfridge: Egész London tudja.
Stokes: Tudsz te titkot tartani?
Selfridge: A Néma Vízibivaly Testvériség képviselőjével beszélsz. Nagy Tülök vagyok.
Stokes: Akkor figyelj ide! Az egészet én találtam ki.
Selfridge: Hogy kigolyózták a tüzérségnél?
Stokes: Igen.
Selfridge: Hát ez nem volt szép dolog tőled.
Stokes: Éppen, hogy megmentettem. Kihúztam a slamasztikából. Sir Ralph bízik benne, ezért is
hozta ide hozzánk Lady Agatha-t, hogy Őlordsága tartsa rajta a szemét.
Selfridge: Meg ami még adódik... Őlordsága hálás lehet neked.
Stokes: Hálás?... Nem ismerik ezek a hálát, csak kihasználják az embert.
Selfridge: Igazad van. Nem ismerik ezek a hálát, csak kihasználják az embert!!
Stokes: Éppen ezt mondtam.
Selfridge: Hát én is.
Stokes: Tudod, nem csináltam én ezt mindig.
Selfridge: Óh, a vagyonodból éltél?
Stokes: Nem. Mulatókban dolgoztam.
Selfridge: Takarítottál?
Stokes: Nem! A színpadon!
Selfridge: Súrolni kellett?
Stokes: Nem! Vo... volt egy varietészámom.
Selfridge: Hm... Mit csináltál?
Stokes: Hallottad már ezt a nevet: A Texas-i Kölyök?
Selfridge: Ááhhh!... Nem.
Stokes: Hát az voltam én.
Selfridge: Jó, de mi volt a szám?
Stokes: Az, hogy bohóckodtam és kést dobáltam. Várj! Megmutatom. (az ajtó mellé állítja) Így, csak
ne mozogj! (fölhajtja a maradékot, kiborítja a késeket a fiókból) Jó, ez megteszi. (egy almát
tesz Selfridge fejére)
Selfridge: Mit akarsz ezzel?
Stokes: Nyugi, fő, hogy ne mozogj! Ne dülöngélj már!
Selfridge: Tényleg igazi késdobáló vagy?
Stokes: A legeslegizazibb. Napi két előadás, szerdán és szombaton matiné is.
Selfridge: De ma csütörtök van! Csináljuk inkább dinnyével?
Stokes: Nézd, akárhogy is van, fő, hogy ne mozogj! Peregjenek a dobok... egy(eldobja)... Ne izgulj,
ez most egy kicsit lejjebb megy... Peregjenek a dobok... kettő... dobpergés... és három
(Selfridge közben lecsúszik, a második kés a feje helyére csapódik, a harmadik elcsapja az
épp hazatérő Lavender lufiját).
Lavender: A politikusok visszadobálnak!

--(Szalon)--
Agatha: Köszönöm James! Kitűnő volt az ebéd, minden elismerésem Mrs. Lipton-nak.
12trees: Megmondom neki, Mylady. Henry majd lehozza a poggyászt, ha indulni óhajt.
Agatha: Köszönöm.
Őméltósága: Elmehet, James.
12trees: Igen, uram.
Őméltósága: Szörnyű érzés, hogy el kell menned. Mikor lehetünk újra együtt?
Agatha: Igazán nem tudom, George. Nagyon nehéz dolog.
(cseng a telefon)
Őméltósága: Eh, bocsáss meg. (felveszi) Itt Meldrum.
Sir Ralph: Helló, Meldrum!
Őméltósága: Helló! (súgva) Ez Ralph. (a telefonba) Hogy ment a vadászat?
Sir Ralph: Mindenkit kilőttem. Ezért is jöttem haza előbb. Agatha ott van?
Őméltósága: Odafönt van. Kicsit lepihent.
Sir Ralph: Fárasztó volt ez neki. Ne is zavarjuk. Mondd meg neki, hogy ma este ne is fárassza magát
az úttal, holnap várom. Szervusz!
Őméltósága: Azt mondja, holnapig még maradhatsz.
Agatha: Óh, George!
Őméltósága: Óh, Agatha! Óh! (egymást ölelik)

--(Ralph ebédlője, Selfridge levest tálal)--

Sir Ralph: Vigyázzon!
Selfridge: Vigyázok, uram. Lady Agatha nem vacsorázik Önnel, uram?
Sir Ralph: A jelek szerint nem. Ma nem vacsorázik velem.
Selfridge: Talán a városba ment?
Sir Ralph: Miért kérdezget? Tudja jól, hogy Lord Meldrum-nál vendégeskedik.
Selfridge: Bocsánat, hogy szóltam, uram!
Sir Ralph: Mentacukrot szopogat?
Selfridge: A mentacukor a gyengém, uram.
Sir Ralph: A feje a gyengéje! Már megint beivott! Hm? Hm? Nem igaz? Nem igaz?!
Selfridge: Mi kelti ezt a benyomást, uram?
Sir Ralph: Hogy bűzlik a whisky-től és tántorog.
Selfridge: Egy kortyocskára szükségem van olykor, értágítónak.
Sir Ralph: Majd kitágítom én az ereit, részeg disznó!
Selfridge: Türtőztesse magát, uram!
Sir Ralph: Eleget türtőztettem magam! Ki van rúgva!
Selfridge: Nem... nem tart igényt a szolgálataimra?
Sir Ralph: Szedje a cókmókját és menjen!
Selfridge: Óh, szóval elbocsát? Hát akkor hadd közöljem Önnel, Sir Ralph Shawcross, hogy
tiszteletreméltó barátja, Lord Meldrum, viszonyt folytat a feleségével. Hosszú évek óta!
Sir Ralph: Hogy mer ilyen aljasságot állítani? Mindenki tudja, hogy megsebesült egy bizonyos
ponton. Ő nem tud... ööö... nem volna képes... ööö...
Selfridge: Mese habbal! Értesüléseim szerint Lord Meldrum bizonyos pontja tipp-topp állapotban
van.
Sir Ralph: Mi???
Selfridge: Önt, uram, felszarvazták!
Sir Ralph: Nem hiszem el!
Selfridge: Pedig igaz. Lord Meldrum komornyikjának saját szájából hallottam. Ő találta ki az egész
históriát, hogy a gazdáját mentse.
Sir Ralph: Megölöm! A feleségemet is megölöm! A szajha!
Selfridge: Az én asszonyom nem szajha!
Sir Ralph: Az asszonya? Hát csak nem azt mondja, hogy magával is viszonya van?
Selfridge: Én tisztességes ember vagyok!
Sir Ralph: Ki innen!
Selfridge: (meghajol, megy, az ajtóból visszaszól) Kegyeskedjék majd ellátni megfelelő
 ajánlólevéllel!
Sir Ralph: KIFELÉ!! (Selfridge kimegy) Én drága Agatha-m! (szipog) Hogy tehetted ezt velem? Én
annyira szeretlek! Öngyilkos leszek.... Nem, mégsem. Nem. Meldrum-ot ölöm meg. De
bolond volnék lógni miatta. Balesetnek tüntetem fel a gyilkosságot!

--(Konyha)--
Mabel: Hát, akkor én megyek.
Stokes: Ez a pincelépcső napról napra meredekebb.
12trees: Nem ivott még eleget tegnap este?
Ivy: Igen, aztán persze fáj a feje egész nap.
Stokes: Az időjárás... megint vihar készül.
Mabel: Vihar? Akkor jobb, ha sietek, nehogy tönkretegyem ezt a szép kis kalapot, Mrs. Lipton. A
molyrágásokon befolyik a víz. Jó éjszakát!
Kórus: Jó éjszakát, Mabel!
Mrs. Lipton: Én is lefekszem. Szép jó éjszakát!
Kórus: Jó éjszakát, Mrs. Lipton!
12trees: Kövesd a jó példát, Henry! Egész este ásítoztál.
Henry: Mert unalmas volt a társalgás. (12trees nyakon vágja tasli) Jáájj!
12trees: Indíts!
Henry: (kimérten) Jó éjszakát!
Kórus: Jó éjszakát, Henry!
12trees: Őlordsága ma korán lefeküdt.
Stokes: Csak nem a saját ágyába. Még azzal sem fáradt, hogy összegyűrje az ágyneműjét. Szinte
kérkedik vele.
Ivy: Talán a karosszékben aludt.
12trees: Ne csacsiskodj, Ivy!
Ivy: Jááááá! Kísértet van az ablakban!
Stokes: Csak az öreg Selfridge. Engedje be!
12trees: Nyilván részeg, mint mindig.
Ivy: Dugd el a bort, Papa, tudod milyen!
Selfridge: Gyorsan, gyorsan! Azonnal figyelmeztetni kell Őlordságát!
12trees: Mit zagyvál itt? Már megint részeg!
Selfridge: Életemben nem voltam józanabb!
Stokes: Üljön le, Mr. Selfridge, ne is törődjön vele! Igyon egyet!
Selfridge: Elbocsátottak.
12trees: Elég sokáig volt elnéző a gazdája.
Ivy: Hogy történt?
Selfridge: Én csak kicseppentettem egy kis levest, mentacukrot szopogattam, erre kirúgott.
Ivy: Nagyon erős mentacukor lehetett.
Selfridge: Nem, az a bádogdobozos, apró szemű volt. Erre felmérgesedtem, és elmondtam neki,
hogy Lord Meldrum sebesülését maga találta ki, Mr. Stokes.
Stokes: Honnan tudja?
Selfridge: Tegnap este mesélte.
12trees: Nos, ide vezet a részeg fecsegés.
Stokes: Nem nagy ügy, talál másik helyet.
Selfridge: Óh, ezzel még nincs vége. Sir Ralph dührohamot kapott, kirúgta a személyzet többi tagját
is és a csukott ajtón át is kihallatszott, ahogy üvöltözik. Meg fogja ölni Lord Meldrum-ot és
baleset látszatát kelti.
Stokes: Csak első dühében mondta. Reggelre elfelejti az egészet.
Selfridge: Nem ismeri Sir Ralph-et. Amikor Szingapúrban voltunk, egy katonatiszt kerülgette Lady
Agathát. És nemsokára a mangrove mocsarakban találták, holtan. A szerencsétlent egy
ananásszal ütötték agyon!
Stokes: Ananásszal?
Selfridge: Ananásszal.
Ivy: Szeletelt vagy darabolt?
Selfridge: Egész ananász volt. Soha nem bizonyult rá semmi.
Ivy: Hogyhogy? Nem voltak ujjlenyomatok?
Selfridge: Egy ananászon nem maradnak ujjlenyomatok. Nagyon szúrós.
Ivy: Tényleg. Akkor futok és szólok Őlordságának.
Stokes: Maradj nyugton, Ivy! Őlordsága most nem kíváncsi semmire.
Ivy: Miért nem?
Stokes: Mert ma is a karosszékben alszik.
Ivy: Jó, de életveszélyben van! Csináljunk valamit, muszáj!
12trees: Semmit sem tehetünk, Ivy, nincs bizonyítékunk. Mi csak cselédek vagyunk. Annyit tudunk,
hogy az egyik részeg komornyik beszélt a másik részeg komornyiknak egy részeg úrról.
Stokes: Megnyugszanak a kedélyek pár nap alatt, meglátjátok. (de nem tűnik valami biztosnak)

--(Szalon, Meldrum belép és visszaszól)—

Őméltósága: Szóljon, hogy jöhetnek már, Stokes!
Stokes: Igen, Mylord!
Poppy: Hol voltál, Apa? Kihűl a kávéd.
Őméltósága: Agatha-nak telefonáltam.
Teddy: Alig félórája, hogy elment.
Őméltósága: Tudni akartam, hogy biztonságban hazaért-e.
Cissy: Ellenséges bennszülött hordák tanyáznak a Mayfair-en.
Őméltósága: Ne butáskodj, Cissy! Egyébként Ralph meghívott mindnyájunkat a vidéki házába.
Teddy: Nyilván Agatha vette rá.
Cissy: Rám ne számítsatok!
Poppy: Hát nem megyek én se!
Őméltósága: Jöttök mind a ketten. Én már megígértem.
Teddy: Mi csak arra kellünk, hogy falazzunk neked.
Poppy: Tudjuk ám, hogy Ralph altatót kap este.
Cissy: Csak a te érdekedben kérdem: a hálószobák előtt nem recseg a padló?
Őméltósága: Hogy merészelsz? Hát vedd tudomásul, hogy...
Stokes: (belép) A személyzet felsorakozott, Mylord.
Őméltósága: Á, helyes. Jöjjenek be! (a személyzet bevonul)
Poppy: Ez meg mire jó?
Őméltósága: Sir Ralph Shawcross meghívott a vidéki házába erre a week-endre.
Stokes: Egyedül megy, uram?
Őméltósága: Nem, nem, családostul. Sőt, maguk is jönnek, mert ő kirúgta a személyzetet.
Stokes: Hallottunk ilyen szóbeszédet, uram.
Ivy: Bocsánat, Mylord, de Lady Lavender is jön?
Őméltósága: Róla megfeledkeztem.
Poppy: Csak nem akarod egyedül hagyni a házban?
Őméltósága: Őt is magunkkal visszük.
Ivy: Igazán el akar menni, Mylord? A vidék borzasztó veszélyes lehet!
12trees: Hallgass, Ivy!
Mrs. Lipton: Mi lesz az élelmiszer-ellátással?
Őméltósága: Lady Agatha kézben tartja a dolgokat.
Henry: Ő csak tudja...
Őméltósága: Köszönöm, ez minden!
Stokes: Uram!
Őméltósága: A jó vidéki levegőn kipirul majd az arca, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Óh, igen uram, biztosan. (kimennek)
Őméltósága: Ez ám a személyzet! Első szóra mennek, ahova kell. Nem kérdeznek soha semmit.
Teddy: Mert mindent tudnak.

--(Ebédlő)--
12trees: Őlordsága egyenesen besétált a csapdába!
Ivy: Én akartam figyelmeztetni, mondtam, hogy veszélyes, de maga leintett.
12trees: Nem mondhattunk semmi biztosat.
Stokes: Ne ártsd magad az urak dolgába! Jegyezd meg: holló a hollónak nem vájja ki a szemét.
Ivy: És a hercegek a Tower-ban? Őket is az urak fojtották meg.
Stokes: Mikor volt az? 1927-et írunk.
12trees: Azért tartsuk nyitva a szemünket! Egyikünk mindig ott lesz Őlordsága mellett, nem hagyjuk
egyedül!
Ivy: Óh, tudod mi jutott eszembe? Ha megölik Őlordságát, te kerülsz gyanúba.
Stokes: Honnan veszed ezt a hülyeséget, Ivy?
Ivy: A detektívregényekben mindig a komornyik a tettes!

--(Két autóval érkeznek Sir Ralph házához)--

Poppy: Milyen vidám vagy, Teddy bácsi.
Teddy: Már hogyne! Két napra megszabadultam Madge Cartwright-tól.
Sir Ralph: (kilép az ajtón) Áh, Meldrum, drága öreg barátom! Mennyire örülök, hogy látlak!
Ivy: Óh, milyen kedvesen fogadja Sir Ralph. Már megbocsátott neki.
12trees: Nem olyan biztos, Ivy. Gondolj a szingapúri katonatisztre!
Ivy: Arra, akit a mangrove mocsarakban találtak?
12trees: Arra.
Ivy: Itt is vannak mangrove mocsarak?
Stokes: Nincsenek.
Ivy: Útközben láttam egy kis patakot.
Stokes: Ne fesd az ördögöt a falra!
Őméltósága: Agatha kedves, nagyon boldog vagyok... Altató van?
Agatha: Elég lesz.
Ms. Cartwright:: (kilép az ajtón) Húú! Itt vagyok Teddy-mackó!
Teddy: Ezt a meglepetést!
Ms. Cartwright: Óh, én gyönyörűm, boldogságom! (lerohanja) Te, te!
Lavender: Van a háznál egy közepes nagyságú gránittömb? A papagájom sírkövén dolgozom.
Kalapács, véső van.
Sir Ralph: Hát kerüljetek beljebb. A személyzeti bejárat hátul van.

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Semmit sem találok ebben a konyhában.
12trees: Ezek megvannak. Tányérmelegítő?
Mrs. Lipton: A benyílóban.
Stokes: A boruk nem valami híres. Nem baj, két napot kibírunk.
Henry: Nem tudom kipucolni a cipőket. Nem találom a suvikszot.
12trees: Akkor köpködd meg jól a lábbeliket!
Ivy: Az evőeszköz az evőeszköz-fiókban volt. Apa! Mit gondolsz, hogy tervezi Sir Ralph a
gyilkosságot?
Stokes: Dehogy tervez ő gyilkosságot, Ivy!
12trees: Volt már a fegyverteremben? Ott aztán válogathat az eszközökben.
Ivy: Vagy tarantellapókot dug az ágyába. Egyszer, Sherlock Holmes-nál a csengőzsinórt
puffogóviperára cserélték.
12trees: Nyilván éjszaka fogja csinálni.
Stokes: Már maga is teljesen bedilizett?
12trees: Az ilyesmit nem szabad félvállról venni.
Ivy: Hah, és ha mérget használ?
12trees: Ki cukrozta meg ezt az epret?
Ivy: Én nem!
12trees: Henry, gyere csak! Kóstold meg ezt az epret!
Henry: (benyit) Mi van?
12trees: Kóstold meg az epret!
Henry: (eszik) Nyamm...
Ivy: És mit érzel benne szokatlannak?
Henry: Hogy kaptam.

--(Szalon, Sir Ralph idegesen mászkál körbe, Meldrum Lady Agatha-val beszélget)--
Sir Ralph: Kitűnő volt a vacsora, jól főznek nálad, Meldrum.
Poppy: Csak a közönségesebb dolgokat.
Ms. Cartwright: Egymás melletti szobákat kaptunk, hát nem cuki Agatha-tól?
Teddy: De, baromira.
Lavender: Sir Ralph komornyikja éppen olyan, mint a mi komornyikunk. Talán ikrek?
Cissy: Ő a mi komornyikunk, Nagymama, Apa csak a weekend-re kölcsönözte.
Lavender: Úgy, már a rabszolga-kereskedelem sem az, ami volt.
Őméltósága: (súgva) Ralph igen fickós. Megkapta már?
Agatha: Mire gondolsz?
Őméltósága: Az altatóra.
Agatha: Óh, még nem.
Sir Ralph: Kérsz egy whisky-t, Meldrum? Házunk specialitása. Jól fogsz aludni tőle! (az egész
személyzet odaugrik)
12trees: Majd én, uram!
Sir Ralph: Boldogulok.
12trees: Kérem, uram! (kiveszi Ralph kezéből, és maga tölt)
Sir Ralph: Ez ám a gondos kiszolgálás, Meldrum. Az én Selfridge-em részeges gazember volt. De ki is
rúgtam, a társaival együtt! (whisky-ért nyúl, Ivy megfordítja a tálcát)
Ivy: Inkább ezt tessék!
Sir Ralph: Köszönöm.
Ivy: (Őméltóságának) Tessék!
Őméltósága: Köszönöm. Elmehetnek, Stokes, hosszú volt ez a nap.
Sir Ralph: Nem hallja?
Stokes: De igen, uram. (tapsol, kimennek)
Sir Ralph: Hát mi lesz a programunk holnapra? Ne menjünk nagyvadra, Meldrum? Csak te meg én.
Vagy le a bányatóhoz? Horgászni? Van ott egy pár limány, jó mély.
Őméltósága: Átugranék egy régi barátomhoz, Buffy Metcalf-hoz, csak tíz mérföld ide.
Sir Ralph: És gépkocsival mész?
Őméltósága: Igen, a Rolls-al.
Sir Ralph: Nincs is annál jobb... a Rolls-nál. Egészségedre!

--(Henry este a garázsnál titokban almát eszik. Ralph kilopózik, és a garázsban fűrészelni kezd -
Másnap reggel a bejárati ajtó előtt)--
Ivy: Jön már!
12trees: Megfelelt az ebéd, Mylord?
Őméltósága: Óh, hogyne.
(Stokes kiáll az autóval)
Őméltósága: Azt mondtam, hogy a Rolls-al megyek.
Stokes: Bocsánat, uram, azonnal...
Őméltósága: Nem, nem, nem, nem, most már csak hagyja.
Stokes: Igen uram.
Őméltósága: Mit akar Ivy? Egyfolytában a sarkamban van.
Ivy: Csak hoztam, ha esetleg szükség lesz rá. (átad egy botot)
Őméltósága: Köszönöm.
12trees: Most egy időre biztonságban lesz. De hol lehet Sir Ralph?
Ivy: Nem láttad Sir Ralph-et, Henry?
Henry: De igen, a biliárdteremben. Én mondom, fura egy alak. Éjnek évadján kilopózott a garázsba
 egy fémfűrésszel. Én mondom, meghibbant.
12trees: Fémfűrész?! A kocsi!! Figyelmeztetni kell Őlordságát! Utána! (rohannak)

--(A Rolls-ban)--
Ivy: Gyorsabban, Apa, gyorsabban!
12trees: Őlordsága halálos veszedelemben forog!
Stokes: Fölösleges idegeskedni! Az urak szívesen bütykölnek lombfűrész munkákon.
12trees: Lassítson! Nekimegy a traktornak!
Stokes: (dudál, kiordít) Nem tudsz vigyázni, te barom?!... (tapodja a fékpedált) Nem fog a fék!
12trees: Használja a kéziféket! (a kézifék Stokes kezében marad)
Stokes: Már nincs baj, emelkedő jön. (az emelkedő tetején megáll a kocsi, kiszállnak)
12trees: Na tessék, megmondtam! Kell más bizonyíték? (kocsi visszagurul a lejtőn)
12trees, Stokes: Fogják meg! Utána!

--(Szalon)--
Sir Ralph: Milyen kár, hogy nem volt otthon a barátod, Meldrum.
Őméltósága: Igen, nagyon bosszantó, hogy hiába mentem.
Sir Ralph: Milyen tervek vannak délutánra?
Ms. Cartwright: Óh, Teddy, Cissy, Poppy és én párosozunk teniszben.
Sir Ralph: Remek. Meldrum, nincs kedved járni egyet Agatha-val? Rosszul aludtam az éjjel, beveszek
egy altatót és délután bepótolom.
Henry: (belép) Az ebéd tálalva van.
Agatha: Hol van James, Stokes és Ivy?
Henry: Mind elmentek gombászni az erdőbe, Mylady. És eltévedtek.
Agatha: Honnan tudja?
Henry: Abból, hogy nincsenek itt.
Sir Ralph: Ez a fiú hülye. Menjünk!

--(Szalon, később - Kandallón cserépdísz az alábbi felirattal: "PREPARE TO MEET THY GOD" - Sir
Ralph benyit.)--
Teddy: Hát te nem feküdtél le?
Sir Ralph: Meggondoltam magam. Friss levegőre vágyom. Puskát is viszek, hátha elejtek egy-két
nyulat. És a lányok?
Teddy: Odafönt készülődnek.
Sir Ralph: Jó mulatást!

--(Az erdőben)--
Őméltósága: Biztos, hogy elaludt? Nekem olyan rossz érzésem van.
Agatha: Ne aggályoskodj, George! Tátott szájjal horkolt, amikor eljöttem. (Ralph puskával oson
mögöttük fától fáig, időnként céloz)

--(A parkban a személyzet fut az erdő felé)--

12trees: Jöjjön!
Stokes: Nem bírok, szívrohamot kapok.
Ivy: Jaj, most ne, Apa, hallottad, mit mondott Mr. Teddy? Őlordsága Lady Agatha-val sétál és Sir
Ralph puskával ment utánuk!

--(Az erdőben Meldrum és Agatha a földön ölelkezik)--

Agatha: Mi a baj, George?
Őméltósága: Valahogy nincs hangulatom... nem tudom... előérzet.
Agatha: Ne okozz nekem csalódást, drágám!
(Meldrum ismét beveti magát. Sir Ralph többször célba veszi, de nem lő. Zokogni kezd. Megjelenik a
személyzet)
Sir Ralph: (bőgve) Nem megy...
12trees: Rosszul van, Sir Ralph?
Sir Ralph: Nem tudtam megtenni. Nem voltam rá képes.
Stokes: Majd én viszem a puskát, uram.
Sir Ralph: Nekem végem. Mi lesz most énvelem?
12trees: Nem tud róla más, uram, csak mi, és bennünk megbízhat.
Ivy: Ahogy Mrs. Lipton mondaná: Ne szólj szám, nem fáj fejem!

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
25. rész - Az elátkozott Meldrum-ház

--(Konyha)--
Mabel: (be) Még mindig gurgulázik a lefolyó. Én már nem bírok vele. Hívjanak szerelőt!
Mrs. Lipton: Sokba kerül ám az. Majd öntök bele forró vizet meg szódát.
Mabel: Jó. Hát én megyek.
Mrs. Lipton: Nem inna egy bögre kakaót, mielőtt elmegy?
Mabel: (megáll öltözésben) Nagyon kedves! Idejét sem tudom, mikor ittam egy jó bögre kakaót!
Mrs. Lipton: Ma nagyon sokat dolgozott. Ez az enyém... ezt James-nek... Henry-nek... Ivy-nak... puff
neki, már csak egy fél kanál maradt Mabel... na nem baj, megárt az idegeknek, ha túl erős.
Mabel: Megárt. Vigyázni kell az idegeimre!
12trees: Ne legyen ilyen epés, Mabel! Nagyon szép Mrs. Lipton-tól, hogy kakaóval kínálja. Még ha
csak fél kanállal is!
Henry: Igaza van, Mr. Twelvetrees! Fél kanál is jobb, mint egy üres kanál. Ajándék lónak ne nézd a
fogát! Az ember legyen hálás! Ugye jól mondom, Mrs. Lipton?
12trees: Henry, ha sokat jár a szád, üres hassal mész lefeküdni!
Mabel: Oh, indulnom kéne, mer' elmegy a buszom. Kész van már a kakaóm?
Mrs. Lipton: Ejnye no, elfogyott a tejecske! Nem baj, reggel hoznak. Megoldjuk, Mabel! Ha rövid a
karod, toldd meg egy lépéssel! Mindig ezt szoktam mondani. (felvizezi)
Mabel: (elveszi a bögrét) Ez a jó, meg se kottyan az idegeimnek. Jó éjszakát!
(Ivy le, utána Stokes)
Ivy: Bezártam. Mind itthon vannak.
Stokes: Nem voltak szomjasak ma este. Szépen hagytak a portóiból.
12trees: Majd megissza Őlordsága holnap.
Stokes: Ugyan már, James! Hát Őlordsága pimpós bort igyon?
12trees: Tudomásom szerint a portói bor akár száz évig is eláll!
Stokes: Énmellettem nem!
Henry: Itt az ideje, Mrs. Lipton, hogy mi kettecskén az álmok hímes mezejére lépjünk.
Mrs. Lipton: Nem tudom, hogy szemtelenkedni akartál vagy sem, Henry, de azért biztos, ami
biztos... (tasli)
Henry: Ijjááááájjj!
Ivy, 12trees, Stokes: Jó éjszakát!
Henry: Jó éjszakát!
Stokes: Igazán nem akar egy csepp...?
12trees: A-a....
Stokes: Nem? Hát nem... Beszéljük meg, mi legyen! Sir Ralph meg akarta ölni Őlordságát, mi
vagyunk rá a tanúk. Tegyünk feljelentést, vagy nem?
Ivy: Jaj, Papa, ezt nem tehetjük vele! Nem volt magánál! Elragadta a szenvedély, mert azt hitte,
hogy Őlordsága Lady Agathával valami rosszat forral.... az erdőben... a bokrok alján... a
fűben...
12trees: Megígértük Sir Ralph-nek, hogy nem szólunk senkinek. Részemről ezzel be van fejezve.
Stokes: Nem hiszek a fülemnek! Az én régi bajtársam és a tulajdon lányom tétlenül tűri, hogy egy
gyilkos szabadon mászkáljon a tisztességes emberek között? És nem tesznek semmit?
12trees: Amikor mi odaértünk, már leeresztette a puskát. És zokogott. Megtört ember volt.
Ivy: Igen, Papa, rossz volt nézni. Úgy szégyellte magát! Ennek a szörnyű pillanatnak az emléke
kísérteni fogja, amíg csak él...

--(Sir Ralph hajléka)--

Sir Ralph: Gyűlöllek Meldrum! Tönkretetted az életemet! Megrontottad a feleségemet... hajszál
híján... elpusztítasz mindent, amihez hozzáérsz! Te parázna, hazug... csaló... képmutató!
(tűket szurkál a bábuba) Ezer rontás szálljon fejedre! Úúúúúú-eúúú-ááá-úúúú-aaaa! Átok
reád, áááá-úúúú-áááá-úúúú-áááááá! Átok reád, úúúú-áááá-hahúúú! Átok reááád, átok
reááád, úú-ááúúhúú!
Agatha: (belép) Ralph, mit csinálsz te itt?
Sir Ralph: Ehm, ö.. tűket szurkálok ebbe a régi vacak rongybabába. Kinek kell egy csomó ócska
kalaptű? Beleszurkálom őket, aztán kidobom úgy, ahogy van.
Agatha: Ralph! Ezek a gyertyák, füstölők... te meg akarsz rontani valakit!
Sir Ralph: Hát mit tagadjam, igen! Az az átkozott Meldrum! Én gyűlölöm!!!
Agatha: (köhög) Ralph, csak nem ülsz föl Te is azoknak az ostoba pletykáknak, George-ról és rólam?
Sir Ralph: Te nem tehetsz semmiről, Drágám! Az ilyen gazemberek éppen az ártatlanságra
vadásznak! Gaz csábító! (megint szurkál) Élveteg, vén kéjenc!
Agatha: Ralph, ne tedd ezt! Te beteg vagy! Elfújjuk szépen a gyertyákat, tudod, és ágyba bújunk.
(gügyög) Milyen feszült vagy... neked most dédelgetés, gyengédség kell...
Sir Ralph: Úgy érted, hogy...
Agatha: Meglátjuk édes, meglátjuk! Jaj, de heves vagy... Milyen vadul ver a szíved!
Sir Ralph: Agatha!
Agatha: Nem itt, édes, feküdjünk le! (kilibbennek)

--(Meldrum ebédlő)--
Őméltósága: Kinek mi a programja mára?
Poppy: Jerry-vel a Savoy-ban löncsölünk.
Cissy: Tudod te, hogy a löncsötök árából egy munkáscsalád egy egész hónapig jóllakhatna?
Teddy: Csak azért, mert ezek olcsó dolgokat esznek. Sült krumplit, meg buktát. Én állítom, hogy egy
löncs a Savoy-ban zenével, mi mindennel, bőven megéri!
Lavender: Már ezer éve nem jártam a Savoy-ban... Örök időkre kitiltottak. Csak mert hozzávágtam a
rákszuflét Bonar Law-hoz.
Poppy: Nem dobáltatok hiába Nagymama! Megvan a szavazati jog!
Lavender: Igen. És ha Ferenc Ferdinándot nem lövik le, csak rizspudinggal dobják meg, nem lett
volna háború.
Őméltósága: És te mit csinálsz, Cissy?
Cissy: Ünnepségre megyek. A születésszabályozási klinika avatója lesz. Bernard Shaw mond
beszédet. Te nem jössz?
Őméltósága: Én nem adom a nevem efféle dolgokhoz.
Poppy: Milyen álszent vagy, Apa! Hát mi a fő terméke a te gumigyáradnak?
Őméltósága: Jó, de (vakarózik)... az üzlet, az üzlet...
Teddy: Olyan lesz, mint a hajóavatás? Shaw pezsgősüveget vág egy megesett lány fejéhez...
12trees: A Times-a, uram!
Őméltósága: Köszönöm.
12trees: Az újságkihordó gyerek ma késett, megdorgáltam. (Teddy-nek) A Daily Mail, uram.
Teddy: Ümgen...
Stokes: Bocsánat, uram, telefon.
Őméltósága: Ki az ördög telefonál kora reggel?
Stokes: (súgva) Lady Agatha.
Őméltósága: Ki?
Stokes: (hangosan) Lady Agatha! (ki)
Poppy: Csókoltatjuk, Apa!

--(Előszoba)--
Őméltósága: Áh! Köszönöm, Stokes!
Stokes: Uram...
Őméltósága: Halló, Agatha?
Agatha: (telefon, másik helyszínről váltott képpel) Szervusz, Édes!
Őméltósága: Oh, Stokes... várj egy percet... csukja be az ajtót, legyen szíves!
Stokes: Uram...(becsukja, de marad szöszmötölni)
Őméltósága: Végeztünk, Stokes!
Stokes: Uram...
Őméltósága: Miről van szó?
Agatha: George, egészséges vagy?
Őméltósága: Hála Istennek...
Agatha: Nem érzel szúró fájdalmat a gyomrodban?
Őméltósága: Neem!
Agatha: Nem érzel szúró fájdalmat bárhol máshol?
Őméltósága: Ööh, néha enyhe szúrást érzek a bal fülemben.
Agatha: Pedig oda nem szúrt...
Őméltósága: Nem értelek.
Agatha: Szóval... én már lefeküdni készültem, és benyitottam a nappaliba, és ott ült Ralph
pizsamában. És mit gondolsz, mit csinált?
Őméltósága: Sejtelmem sincs.

--(Ebédlő)--
Teddy: Tudjátok, volt az az amerikai, Frederick T. Fish, itt volt egyszer vacsorán...
Poppy: Szörnyű egy alak, szmokingban jött szalmakalappal!
Cissy: Pénzről beszélt egész este.
Teddy: Hát ezentúl nem beszélhet, befuccsolt! (olvas) New York-i hír, hogy csalás gyanújába került
Frederick T. Fish, az ismert üzletember. A tulajdonában álló Star Pénzintézet részvényei 2
dollárról 2 centre zuhantak a tőzsdén.
Cissy: Úgy kell neki!
Lavender: Nagyon furcsák ezek az amerikaiak! A rendőreik jégcsákánnyal zúzzák szét az
italospalackokat.
Poppy: Az alkoholtilalom miatt, Nagymama!
Lavender: Óh, ha így folytatják, nem ihatnak több gint.

--(Előszoba)--
Őméltósága: Életemben nem hallottam ilyen ostobaságot. Az az ember megőrült!
Agatha: Azt hiszem, megpróbál rontást varázsolni rád.
Őméltósága: (nevet) Hát nem lesz könnyű dolga!
Sir Ralph: (csak a hangja) Agatha, hol vagy?
Agatha: Jaj, nem beszélhetek! Szervusz!

--(Ebédlő)--
Teddy: George, emlékszel Frederick T. Fish-re, arra az amerikaira?
Cissy: Szalmakalapot viselt a szmokingjához.
Teddy: Olvasd ezt el!... James...
Poppy: Emlékszik rá, James?
12trees: (átadja az újságot) Igen, Miss Poppy.
Stokes: Nem volt könnyű eltávolítani a rágógumit az asztallap hátfeléről.
Őméltósága: Szent ég!!
Poppy: Mi az, Apa?
Őméltósága: Szörnyű csapás! Hagyjanak minket magunkra, Stokes!
Stokes: Kérem, uram! James, Ivy!
Őméltósága: Ez tragédia! Ő kezelte az amerikai beruházásainkat.
Lavender: Lefölözte a rabszolgakereskedelem hasznát?
Őméltósága: Ne viccelj, kérlek!
Poppy: Mennyit vesztettünk?
Őméltósága: Rengeteget.
Poppy: Mégis mennyit? Ötvenezret? Százat?
Őméltósága: Sokkal, sokkal többet!
Poppy: Ez már mindennek a teteje! A kezedben van minden pénzünk, te meg elszórod!

--(Az ajtó előtt)--

Ivy: Az álnok kis macska!
12trees: Ivy, gyere el az ajtótól!
Stokes: Nem tetszett nekem ez a jenki!
Ivy: Hát nekem se! Amikor lesegítettem a kabátját, egy nagy dudort éreztem rajta. Azt mondta, a
bukszája...
Stokes: Nem buksza, PUSKA volt!
12trees: Mennyit veszíthetett Őlordsága?
Stokes: Maradt még ott bőven, ahonnan elvesztette.

--(Konyha, Mrs. Lipton az ételliftnél hallgatózik, Wilson kapitány belopózik)--

(hangok a liftből)
Poppy: Apa!
Teddy: Ezek a nyüves amerikaiak!
Poppy: És mégis, mit akarsz tenni?
Őméltósága: Egy szélhámos áldozatai lettünk, borzasztó!
Cissy: Haladnunk kellene a korral!
(Wilson hátulról átöleli Mrs. Liptont)
Mrs. Lipton: Ooooohh!
Wilson: Kis cukorfalat!
Mrs. Lipton: A frászt hozza rám! Ohóó!
Wilson: Miért bújt bele az ételliftbe?
Mrs. Lipton: Hát mert Őlordsága... gumigyárának lőttek.
Wilson: Milyen szomorú... A teát már odatette?
Mrs. Lipton: Már készen is van!
Wilson: Óh! Mielőtt betöltené... szeretném, ha megértenénk egymást... Maga meg én mindig
megértettük egymást, de látom Stokes-al is megértik egymást. Hát kérdem én, megértjük
mi még egymást?
Mrs. Lipton: Ezt meg hogy érti?
Wilson: Hát, rövidesen nyugdíjba vonulok és kinéztem egy házacskát Little Hampton-ban. Szép a
konyha, jó fekvésű, a konyhakertben minden megterem... El tudná képzelni ott a jövőjét?
Mrs. Lipton: Mint szakácsnő?
Wilson: Mint Mrs. Wilson!
Mrs. Lipton: Ooooooh, oooooh, no lám... Ezt vegyem leánykérésnek? Ez már egészen más tészta!
Wilson: Óh, a sütöde is ott van a közelben!
Mrs. Lipton: Méééég... még gondolkodom rajta.
Wilson: Jó, csak gondolkozzék, Blanche. A hentes ott a sarkon, saját kolbász, semmi tartósítószer!
Mrs. Lipton: Azért ne gondolja, kapitány, hogy én csak főzésre vagyok jó! Én... Énbennem érző
asszonyi szív dobog!
Wilson: Tudom én! Nem lesz semmi panasz az ellátásra! Nem lehet örökké csak enni...
Mrs. Lipton: Oooh... Jó. Nagyon meg kell ezt gondolni.
Wilson: Csak ne habozzon sokáig! Terjed a nyugdíjazásom híre és én a hölgyi érdeklődés
középpontja lettem. Végtére 2 font, 12 shilling, 6 penny nyugdíj egy hétre, nem
megvetendő!
Mrs. Lipton: Nos...
Wilson: Nálam nem lesz margarin a vajtartóban! (Mabel és Henry be)
Mabel: Abban a francos dugulásban könyékig turkáltam. A karomat sikerült kihúzni...
Henry: Én fogtam a lábát, ha mégis megindulna a víz...
Stokes: (be) Őlordsága kocsiba ült és elhajtott. Behívták a gyárba. Valami nagy baj lehet ott.
Wilson: A Union Jack Társaságban?
Stokes: Kapott mindent, amit akart? (kacsint)
Wilson: Csak egy kis teát iszom. Meggyes pitét nem kértem... Látta volna mivel kínált a hölgy a 14-
ben!
Mrs. Lipton: Mivel?
Wilson: Nem olyan finom, mint a magáé.
Mrs. Lipton: Azt elhiszem!
Ivy: (robog be) Miss Poppy felment a szobájába és csak zokog. Komisz, önző nőszemély! Az apukája
elveszti minden vagyonát és ő mást sem tud csinálni, csak szidja, hogy miért nem vigyázott
jobban.
Wilson: Ö... arról az amerikai pénzintézetről van szó? A 14-ben is volt veszteségük.
Ivy: Miss Cissy azt mondta, hogy a kapitalizmus százfejű vidra.
Stokes: Százfejű HIDRA! (12trees bejön, öltözni kezd)
Stokes: Maga hova megy?
12trees: Őlordsága utasított, hogy vigyek el egy sürgős levelet a bankjába.
Stokes: Azt hittem volna, azért küldi, hogy nyisson új fiókot, mert már nem fér a pénze a régibe.
12trees: Ez nem tréfa, Őlordsága nehéz helyzetben van.
Ivy: Igen, dolgozni kell a megélhetésért.
Stokes: Hogy képzeled? Sosem mocskolná be munkával a kezét.
12trees: Majd az eszét használja.
Stokes: Ha van egy csöpp esze, nem áll össze ezzel a Star Pénzintézettel. Kérjük a teánkat, Mrs.
Lipton! Ez Őlordsága gyásznapja, nem a miénk!
12trees: Ami Őlordsága jólétét érinti, érint engem is.

--(Union Jack, igazgatói iroda)--

Mr. Foster: A helyzet rendkívül súlyos, Mylord. A legutóbbi gumiszállítmányunk egészen sajátos
jellegű. Csak a régebbi készítményeinket tudjuk használni, de ha kimerülnek, én nem is
tudom, hogy mi lesz velünk! (kopognak) Jöjjön csak, Mr. Barnes, Jock! Megkértem a
művezetőt, hogy hozzon mintát ebből az új anyagból.
Őméltósága: Jöjjön, Barnes, tessék!
Mr. Barnes: Hát... kérem tisztelettel, én gumiban dolgozom már 35 éve. De ilyet még életemben
nem pipáltam.
Jock: (felugrik) Az egész az ő bűne, agyon hajszolja a munkásokat!
Mr. Barnes: Kérem, ne kezdjük, Jock! Ez... ez nem a munkásokon múlik. Az anyagminőség
minősíthetetlen. Például nézzük ezt: 3 penny-s gumilabda, még egyik régi szériánkból. Ez
ugye, arról híres, hogy pattog. (mutatja) Ha tetszik, a végtelenségig. (felpattan az asztalra)
Hoppá, elnézést, Mylord! És most, tekintse meg ezt! Az új anyagból. (nem pattan fel) Hát
miért nem pattan vissza, kérdem én Lordságodat. Kérdem én, hol a ruganytartalom, mint a
szakmában mondják, hol van?
Jock: Itt ez az orvosi kesztyű, elasztikusnak kéne lennie. Ha felhúzom, fecnikre szakad. Több lyuk,
mint kesztyű.
Mr. Barnes: Ha egyéb egészségügyi felszerelésünkkel is így járunk, nem tudom mi lesz...
Jock: Beperelnek gyerektartásért!
Őméltósága: Piacra került már ilyen áru?
Mr. Foster: Ó nem, dehogy, Mylord! Hála Jock-nak, ő a mi minőségi ellenőrünk...
Mr. Barnes: Úgy is van! Jock egyből kiszúrja az ilyet. Igaz, Jock?
Jock: Hát én kiszúrom.
Mr. Barnes: Kérem, Mylord, tekintse meg ezt a gumipertlit! Látja? (kinyúlik és nem megy vissza) Ez
 már nem megy vissza. Ebből ugyebár mérföldeket gyártunk, hölgyek harisnyakötőihez,
fűzőihez, intim ruhadarabokhoz. Namármost, ha nem tart feszesen, szanaszét hullik a
holmi a lakásban.
Őméltósága: Értem a problémát.
Mr. Foster: Már sürgönyöztem ez ügyben a Buket-Timah-i telepünkre Mylord...
Őméltósága: És mikor?
Mr. Foster: Már három nappal ezelőtt, de még nem kaptam választ.
Mr. Barnes: Amint már mondtam, gumiban vagyok már harmincöt éve. De... nem akarom
megijesztni Lordságodat, de én... én azt hiszem, hogy ez gumiszú.
Jock: A gumiszú!
Mr. Foster: Ezt komolyan mondja? Azt mondja gumiszú?
Mr. Barnes: Igen. Nem mernék rá megesküdni, de nagyon valószínű.
Őméltósága: Na, de mi az a gumiszú?
Mr. Barnes: Ahhá! Bocsánatát kérem, Mylord, egy kis bogár. Egy ilyen kis gazfickó. Ekkoraforma. És
befúrja magát a fa kérge alá, tetszik tudni, és amikor bent van, lerakja a picike tojásait, és
amikor kikelnek a picike bébik, kiszívják az összes nyúlékonyságot a gumiból.
Jock: Kaptunk egy tételt inaskoromban a Hiteles Gumiszalag Társaságnál. Azóta hírük sincs a
piacon...
Őméltósága: Mit javasolnak?
Mr. Barnes: Hát, éppen lepermetezhetik a fákat, de nincs sok értelme. A kitinpáncél ellen nem
sokat ér. Jó pár évbe beletelik, amíg Lordságod olyan gumit nyer ki a fából, amire büszke
lehet.
Őméltósága: Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, talán nincs is az az izé, az a hogyishívják
bogár... Mit is mondott, mikor ment el a sürgöny?
Mr. Foster: Legalább három napja uram! Mostanra már igazán válaszolhattak volna...
Mr. Barnes: Oooh, a buta fejem! Tegnap délután, amikor teázni volt, Mr. Foster, a sürgönykihordó
hozta ezt itt. A kalapomba dugtam, hogy el ne felejtsem, és elfelejtettem. Parancsoljon!
(átadja a sürgönyt)
Mr. Foster: (olvassa) Gumiszú-vész bizonyítva. Teljes birtok érintve. Gumitermés megsemmisítve.

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Ne túl sok lekvárt, Ivy! Kifolyik és odaég a széle. Senki nem eszi meg.
Mabel: Én megeszem. Nem válogatok, nincs is miben. (telefon csörög)
Mrs. Lipton: Vedd fel, Ivy, Mr. Stokes felment a szobájába.
Ivy: Szaladok, Mrs. Lipton. (felveszi) Halló! Lord Meldrum rezidenciája... Igen, bizonyos James
12trees nálunk lakik, de most nincs itthon... Hogy?... Oh jaj, jaj de... és nagyon súlyos?...
Hála Istennek!... Igen, igen, igen, azonnal. És köszönjük szépen!
Stokes: Mi van, Ivy?
Ivy: A Szent György kórház volt.... (bemegy) A Szent György kórház volt. Hogy Mr. Twelvetrees-t
baleset érte.
Mrs. Lipton: Teremtő uram! Egyik baj a másik után!
Ivy: Nem súlyos, azt mondják, de éjszakára még benn tartják.
Stokes: Jellemző James-re, csak megy az orra után...
Ivy: Megkértek, hogy csomagoljak neki össze. Légy szíves segíts, Apa! Nem tudom, mi kell egy
férfinak éjszakára.
Stokes: Gyere...(mennek)
Mabel: Az én unokabátyámat is elgázolta egy szeneskocsi. Borzalmasan megsebesült.
Henry: Úgy tudtam, a ló nem tapos emberre.
Mabel: Nem is a ló, a kocsi borult rá. Kerek három tonna Derby brikett volt rajta. Az a legjobb tüzelő
a világon.

--(12trees szobája)--
Stokes: Tessék. A borotválkozó készlet a mosdóállványon van.
Ivy: Igen, Apa.
Stokes: Elképesztő.
Ivy: Mit nézel, Apa?
Stokes: A takarékkönyvét.
Ivy: Ooooh, nem szabad, szigorúan titkos!
Stokes: Mindig tudtam, hogy ül a pénzén! 227 font, 17 shilling, 9 penny!
Ivy: 227 font! Ó, milyen aranyos kis házat vehetnénk ebből!
Stokes: A múltkor öt shillinget kértem tőle... Úgy nézett rám, mint egy apagyilkosra.
Ivy: És most mit akarsz csinálni?
Stokes: Ezentúl nagyon kedves leszek vele...

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Ha Ivy nem jön vissza a kórházból ebédig, te fogsz felszolgálni Henry. Egyszerű ebéd
lesz, pásztorpite. Csak odatálalod a tányérokra.
Henry: Odatálalok én nekik bármit szívesen! (12trees belép)
Mrs. Lipton: Oh, Mr. Twelvetrees, már kiengedték?
12trees: Mabel, a prakker a szennyvízlefolyóban van!
Mabel: Eltalálta...
Mrs. Lipton: Azt hittük benn tartják még.
Ivy: Oh, megjött, Mr. Twelvetrees? Éppen indultam a kórházba a pizsamájával.
Stokes: Óh, szegény gyermek, üljön le. Töltök egy csepp brandy-t. Őlordsága engedélyével, ismerem
az elveit.
12trees: De csak egy cseppet!
Stokes: Henry, hozd a brandy-t! És két poharat...
Ivy: Meséljen, hogy történt, Mr. Twelvetrees!
12trees: Éppen a Chancery Lane-en haladtam át, amikor egy szeneskocsit húzó ló megrúgott.
Mabel: Derby brikettet szállított?
12trees: Fogalmam sincs. Hogy folytassam, egy idős hölgyet akartam félrerántani az útból, de
közben egy bicikli feldöntött. Bevertem a fejem a járdaszegélybe.
Ivy: Óh! Az idős hölgy jól van?
12trees: Úgy tudom.
Stokes: A járdaszegély kicsorbult?
12trees: Fő, hogy túl vagyunk rajta.
Stokes: Szegény fiam... Csak feküdjön le, én helyettesítem.
Ivy: Igazán nagyon kedves tőled, Apa.
12trees: Nem kell, már semmi bajom.
Stokes: Jó, akkor legalább felviszem a pakkját, és kicsomagolok.

--(Szalon)--
Őméltósága: Igen súlyos a helyzet. Legfeljebb csak három napra való anyagunk van.
Cissy: Máshol is beszerezhetnéd a nyersgumit.
Őméltósága: A piacon futótűzként terjedt a hír. Engem leírtak, bukott ember lettem. Velem már
nem üzletel senki.
Teddy: Áh, aki nagy bajban van, abba még bele is rúgnak?
Őméltósága: Az ám, ilyen az üzleti élet! Kihullott a vetélytárs, hurrá, enyém a monopólium!
Átkozott helyzet, én mondom neked, és azzal, hogy az amerikai érdekeltségeink is
befulladtak, a tönk szélére jutottunk.
Poppy: A nagymama nem segít?
Őméltósága: Hogyan? Az ő pénze is a gumigyárban van!
Teddy: Azért elég óvatlan voltál, George. Te gazdálkodtál a vagyonnal, és mit csináltál vele?
Őméltósága: Nem én dugtam bogarat a gumifákba!
Poppy: De mi lesz most velünk?
Őméltósága: Úgy számítom, hogy pár év alatt kimászunk a kátyúból. Azalatt bezárjuk a gyárat és
összehúzzuk magunkat.
Poppy: Hogy képzeled? Holnap akarom megrendelni a téli ruhatáramat.
Cissy: Te önző kis macska! Te nem tudsz másra gondolni, csak magadra! Ha a Papa bezárja a gyárat,
százak veszítik el a munkájukat.
Teddy: Igen különös nap volt ez. Lejöttünk a reggelihez, minden ment a maga útján. Aztán Agatha
telefonált. Megjött az újság. Azóta egyik csapás a másik után. Miért csak nálunk bukkant fel
az az átkozott bogár?
Őméltósága: Igen, ez rendkívül különös...
(Agatha mondatai rémlenek fel benne:
Agatha: Ralph megátkozott Téged, George. Megátkozott... Megátkozott, George... )
Őméltósága: (gyomrához kap) Háááááááááuuuuuhhhh, szörnyű görcsöm van!
Teddy: Csengetek Stokes-ért!
Poppy: (kiabál a folyosóra) Stokes, James! Gyorsan! A Papa rosszul van!
Teddy: Hozom a brandy-t.
Cissy: A nyakát lazítsd ki, hívom az orvost.
Őméltósága: Eehhh, eehhhh...
Poppy: A szíved fáj, Papa?
Őméltósága: Nem, nem a szívem fent van, ez meg lent!
Cissy: (telefonba) A 24-28-at!
Őméltósága: Aaah, kezdődik megint!... Mintha kést forgatnának bennem!
Teddy: Na, ezt idd meg!
(Stokes és 12trees berontanak)
Stokes: Rosszul van, Mylord?
Őméltósága: A gyomrom!
Cissy: Vigyék fel Őlordságát a szobájába, én próbálom elérni az orvost.
Stokes: Igen, kisasszony!

--(Folyosó, Ivy hallgatózik, majd szalad, a korlátot törli)--

Stokes: (kirohan) Ivy, eredj, vess ágyat Őlordságának!
Ivy: Eeeeh, még nem volt időm takarítani mára...
Stokes: Akkor Mr. Teddy szobájában ágyazz!

--(Dolgozó)--
Stokes: Jövök már, uram, itt vagyok. Támaszkodjon rám!
Cissy: (telefonba) Kérem nagyon siessen! (leteszi) Jön az orvos. (Stokes és 12trees kitámogatják
Őlordságát)

--(Konyha)--
Mrs. Lipton: Hogy van?
Ivy: Alig evett valamit.
Mrs. Lipton: Elég baj. A rántotta még nem ártott meg senkinek.
Mabel: Az egész tányért meghagyta... Mmmm... milyen gusztusos!
Mrs. Lipton: Dobd a szemétbe, Ivy! Tele van bacilussal.
Mabel: Oh, nekem nem árt, máskor is ettem.
Mrs. Lipton: Hát az én konyhámban nem fog!
Ivy: (kiönti a kaját) A doktor úr azt mondja, hogy pár nap és felépül. De nem tudja, mi baja. Azt
mondja, mintha haltól kapta volna, de nem evett halat. Olyan furcsa ez az egész!
Mrs. Lipton: Nincs benne semmi furcsa. Mr. Stokes megtiltotta, hogy egy szóval is eláruljam
bárkinek. Amikor lefektette Őlordságát, azt mondta Őlordsága, hogy Őlordságát Sir Ralph
megbabonázta.
Ivy: Ahhhh! Beleszeretett?
Mrs. Lipton: Nem, Ivy, nem! Megátkozta! Rontó varázsigéket mondott rá.
Ivy: Mint az a cigányasszony, ha nem vesznek tőle ruhaakasztót.
Mrs. Lipton: És ne felejtsd el, hogy ma James-t is elütötte egy bicikli!
Mabel: Átok van a Meldrum-házon.
Mrs. Lipton: Ne mondj ilyet!
Ivy: Ránk nem vonatkozik az átok, mi itt csak alkalmazottak vagyunk.
Mabel: Igen, de azért itt vagyunk. Ránk is kisugárzik a rontás erőtere.
Mrs. Lipton: Hallgass már Mabel! Brrrrrr! A hideglelést hozod rám.
Mabel: Pedig így van! Három heti lakbérrel tartozom, az öregem csak heverészik, a kisujját sem
mozdítja. Átok van rajtam! Kaphatnék egy csepp brandyt, kikészültem, Mrs. Lipton...
Mrs. Lipton: Fél cseppet sem!
Ivy: Na jó. Felmegyek Lady Lavender-hez, megágyazok.

--(Folyosóról zuhanás hangja és nyögés)--

Ivy: Mi bajod, Henry?
Henry: Csupa rongy a szőnyeg, még elbotlom benne... elbotlottam.
Ivy: Mrs. Lipton, terjed az átok a Meldrum-házon. Már a személyzeti lépcsőhöz ért!

--(Ebédlő)--
Stokes: Őlordsága egészen magán kívül van szegény.
12trees: Rengeteg pénzt vesztett, persze, hogy aggasztja. De hosszú távon minket is érint a
veszteség.
Stokes: Hogy gondolja?
12trees: Takarékoskodni fog. Csökkenti a személyzet létszámát.
Stokes: Engem nem izgat. Megvan az én jó kis revüszámom. Magának meg ott van a
magánvagyona.
12trees: Ezt meg honnan veszi?
Stokes: Hát, ööö… amikor összeszedtem a holmiját, láttam a takarékkönyvét.
12trees: Maga megnézte a takarékkönyvemet?
Stokes: Leesett és kinyílt. Én nem tehetek róla, csak egy pillantásra láttam, 227 font, 17 schilling, 9
penny.
12trees: Szóval ezért volt olyan nyájas, amikor megjöttem a kórházból? A következő az lesz, hogy
belerángat valami őrült vállalkozásba.
Stokes: Miért lenne őrült? Ne forduljon el, ha magához szólok!

--(Lavender szobája)--
Ivy: Tessék, Lady Lavender! Itt az esti gin-tonikja. (ráborítja) Óóóóh! Jaj, ne tessék haragudni,
azonnal csinálok másikat.
Lavender: (próbálja a kendőből kiszopogatni) Kicsit erősebbre kérem!
Ivy: (melléönti) Aaah, óh jaj!
Lavender: Mi van veled ma este, Ethel?
Ivy: Jaj nekem, hát én... ö... ideges vagyok.
Lavender: Csak nem Lord Meldrum miatt? Hát, ha valaki más feleségével kezd viszonyt, várható,
hogy átkot von a fejére...
Ivy: Tetszik tudni az átokról?
Lavender: Hát hogyne! Csináltuk Mombasa-ban is a hölgyek terefere klubjában. Sok hűtlen férjet
tettünk el láb alól annak idején.
Ivy: És most mi lesz Lord Meldrum-mal?
Lavender: Meg fog halni, természetesen.
Ivy: Miii?
Lavender: Tisztán lélektani alapon. Elhiszi, hogy átok van rajta. Az a legokosabb, ha keresünk
valakit, aki exorcizálja és leveszi róla az átkot.
Ivy: A doktor úr nem egzecírozza?
Lavender: Ó nem, az a püspök feladata.
Ivy: A püspöké? De ez olyan katonás dolog... értenek ehhez a papok?
Lavender: Persze, ez a mesterségük. Menj csak el érte!
Ivy: Óh, hát hogy léphetnék én be a püspöki palotába? Én… én csak szobalány vagyok.
Lavender: Úgy látom nem fogod fel, hogy mennyire súlyos a helyzet. Majd írok neki pár sort, ha én
 kérem rá, biztosan fogad. Add az írómappámat!

--(Konyhából Mrs. Lipton lép ki)--

Mrs. Lipton: (konyhába visszaszól) Jó éjszakát!
Ivy: Mrs. Lipton! Lady Lavender azt mondja, el kell mennem a püspök úrhoz. Őlordsága átka miatt.
Akkor most elmenjek?
Mrs. Lipton: Persze hogy, Ivy! Ha azt mondják, hogy ezt vagy azt tedd, akkor ezt vagy azt kell
tenned! Reggel ez legyen az első dolgod!
Ivy: I-igen...

--(Püspöki palota kapuja, Ivy csenget)--

Komornyik: Tessék!
Ivy: Ivy Teasdale vagyok. Levelet hoztam Lady Lavender Southwick-től. Beszélnem kell a püspök
úrral.
Komornyik: Jöjjön be! (bemennek) Foglaljon helyet, értesítem a titkár urat.
Ivy: Óh, de szép ez a szék! Óh, de édes kis angyalkák!
Komornyik: Ezek kerubok...
Robin: Ön Ivy Teasdale?
Ivy: Igen!
Robin: Lord Meldrum-nál dolgozik?
Ivy: Igen, nála.
Robin: Erre tessék! Ha a püspök úr csenget, bemehet.
Ivy: Igen, köszönöm. (püspök csenget)
Robin: Miss Ivy Teasdale, püspök úr!
Charles: Ah, Ivy, jöjjön csak! Üljön le!
Ivy: Lady Lavender küldött.
Charles: Igen, ez kiderült.
Ivy: Azt mondja, hívjam el a püspök urat hozzánk, mert Lord Meldrum-ot kell egzecírozni.
Charles: Egzecírozni? Alig hiszem, hogy én vagyok a megfelelő személy...
Ivy: Én gondoltam, de Lady Lavender azt mondja, a papok ezt nagyon értik.
Charles: Engem sem egzecíroznak már jó ideje. Múlik az idő, nem vagyunk már gyerekek. De miért
van szüksége Lord Meldrum-nak egzecírozásra?
Ivy: Hogy levegye róla a rontást. Megátkozták!
Charles: Óh, már értem! Exorcizálás! Epileptikus tüneteket produkál?
Ivy: (egy szót se ért) Gumit.
Charles: Milyen a viselkedése, mint akinek a belsejét szörnyű kínok szaggatják?
Ivy: A doktor úr azt mondja, talán büdös volt a hal.
Charles: Ilyen esetet is hallottam már. De Lord Meldrum olyan rendes ember és ez a huszadik
század. Ki átkozhatta meg?
Ivy: Csakis Sir Ralph! Olyan féltékeny rá. Óh, püspök úr, Lord Meldrum a halálán van! Még Mrs.
Lipton rántottáját is ott hagyta!
Charles: A titkár úr elkísér bennünket.
--(Meldrum-villa, Ivy, Charles, Robin robognak a főbejárathoz. Ivy csenget, 12trees ajtót nyit)--
Charles: Lord Meldrum-mal kell beszélnem, tüstént!
12trees: Parancsoljon!
Charles: Robin, hozta magával a szenteltvizet és... egyebeket?
Robin: Itt vannak.
12trees: Ivy, hogy merészelsz? Van személyzeti bejáró is!
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees! (bejön)
12trees: Bejelenthetem önöket, püspök úr?
Charles: Nem szükséges, tudom hol van Őlordsága szobája. Jöjjön Robin, most megtörjük a Sátán
erejét!
(Meldrum kilép a nappaliból)
Őméltósága: Hé, Charles! Mi szél hozott?
Charles: Hozzád készültünk, hogy kiűzzük belőled az ördögöt. Már jobban vagy?
Őméltósága: Oh, remekül, csak egy enyhe ételmérgezés volt. De megszaladt velem a fantáziám.
Bolondot csináltam magamból.
Charles: Óh, milyen csalódás! Alig vártam, hogy megküzdhessek az ördöggel. Nagyon utálom!
Őméltósága: Talán egy más alkalommal. Gyere, igyunk egy sherry-t!

--(Konyha)--
Stokes: Hol voltál, Ivy?
Ivy: Mr. Twelvetrees mindig belém köt.
12trees: (be) Ivy! Magyarázatot kérek, mi volt ez! Miért hagytad el a házat ilyen egetverő badarság
miatt és ki adott rá engedélyt?
Mrs. Lipton: Nincs egészen igaza, James. Én engedtem el, mert Lady Lavender a püspökért küldte.
12trees: Itt mindenki megbolondult!
Stokes: Ugyan, hagyja már, James! Őlordsága saját szájából hallhatta, hogy elátkozták. Ivy csak
kiátkoztatni akarta. Minden jóérzésű ember megtette volna... főleg, ha ilyen együgyű.
(Ivy néz maga elé)
Mrs. Lipton: De most már nyugodjon meg mindenki! Iszunk egy jó teát... éppen elkészült.
12trees: Ne haragudj, Ivy! Kicsit megviselte az idegeimet a feszültség és a bizonytalanság. Sok ez
egyszerre!
Ivy: Csöppet sem haragszom, Mr. Twelvetrees. Teljesen megértem.
Wilson: (belép) Szép jó napot!
Kórus: Jó napot!
Mrs. Lipton: A legjobbkor, kapitány, kész a tea.
Wilson: Na hallják, a 14-ben aztán van felfordulás az amerikai dolog miatt. Egy vagyont vesztettek.
Igen és elbocsátották a lakájt, meg az inast is.
Mabel: És a mosogatólány?
Wilson: Ezentúl az inas helyett is ő dolgozik.
Stokes: Őlordsága megbízott, tájékozódjam diszkréten, hol adhatná el a Rolls-ot.
Mrs. Lipton: Nahát!
12trees: Miss Poppy zokogott reggeli után. Őlordsága letiltotta a szabószámláját.
Henry: Óceánok vizén nincs egy csepp, mi szomjunkat oltsa...
Mrs. Lipton: Ez meg hogy kerül ide?
Henry: Azt hittem maga is erre gondol.
Mrs. Lipton: Egészen más járt a fejemben! (nyakon vágja)
Henry: Jááááááá!
Ivy: Őlordsága minket nem bocsáthat el. Ki fog akkor dolgozni?
Stokes: Képzeld el a lányokat, ahogy nekigyürkőznek!
12trees: Három millióan vannak munkanélküli segélyen. Rossz idők járnak manapság.
Wilson: Az ám! Egy régi katonabajtársam már két éve van munka nélkül. Találkoztunk ma reggel.
Mellén a kitüntetésével, gyufát árult az esőben. Vettem egy dobozzal, nem gyullad.
Mabel: Bizony. És az a sok wales-i bányász... énekelnek az utcán.
Mrs. Lipton: Akinek fedél van a feje felett és van mit ennie, az összeteheti a két kezét.
Mabel: Én összetehetem a két kezem, de attól még nincs mit ennem.
Mrs. Lipton: Őlordságának arany a szíve. Nem küld ő el minket.
Ivy: Jaj, ugye nem! Én szeretek itt! Jó hely ez nekünk, megvan mindenünk.
12trees: Ivy-nak igaza van, Őlordsága jó gazda. Bármi történik, rá mindig számíthatunk.
Őméltósága: (belép) Jó napot!
Mindenki: (felállnak) Uram!
Mrs. Lipton: Eddig még nemigen láttuk a konyhában Lordságodat.
Wilson: Jó reggelt, Mylord! Éppen csak bekukkantottam... De ha esetleg szükség volna rám...
Őméltósága: Nem, nem, nem, ne zavartassák magukat! Hanem Stokes, szívesen megnézném, mi a
helyzet a pincében.
Stokes: (mosoly lefagy) A pincében?
Őméltósága: Egy ideig nem veszek újat, fel akarom mérni a készleteinket.
Stokes: Kitűnő gondolat, uram! Eeh, ehhh... csak az a baj, hogy erősen korhad a lépcső fája... én
nem mernék lemenni, kockázatos.
Őméltósága: Áh, értem. Akkor hogy hozza fel a bort?
Stokes: Henry-t küldöm le érte, ő könnyebb.
Őméltósága: Áh...
Stokes: De majd felviszem a könyvelést, uram.
Őméltósága: Jó, rendben van. Nagyon köszönöm! De ha már itt vagyok, üssünk két legyet egy
csapásra, ahogy mondják. Az utóbbi időben több üzleti veszteség ért, sajnos még a
gumigyárat is kénytelen leszek bezárni.
Mrs. Lipton: Még azt is, uram? Ennyi sok év után?
Őméltósága: Sajnos így van. És megszorításokra vagyok kénytelen... Tudom, egyikük sem szeretné,
ha bárkit is elbocsátanék...
12trees: Nem, uram!
Őméltósága: Nos hát, van megoldás, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon.
Ivy: Óh, milyen vicces Lordságod!
Őméltósága: Nos tehát, 16%-ot lecsippentünk a bérükből, és mindenki marad. Megfelel? (nincs
válasz) Helyes. Köszönöm! (kimegy)
Ivy: Óh, hála Istennek, mind itt maradhatunk!
12trees: Tudtam én, hogy ő csak a legjobbat akarja!
Stokes: Csakis a legjobbat... Éppen úgy megnyirbálta a bérünket, ahogy a bányászokkal csinálták!
Mrs. Lipton: Igen, de nem küldött el senkit. Mindnyájan biztonságban vagyunk.
Ivy: Igen, és itt maradhatunk mind, együtt!
Mabel: Ha szabad, kérdeznék én valamit. Mennyi a 16%-a a három penny-s órabérnek?

--(Sir Ralph étkezője)--

Sir Ralph: Agatha, idehallgass! Összeomlott a Union Jack Társaság! A gyárat bezárják! Sikerült,
sikerült!

--(Meldrum dolgozószobája)--
Cissy: (telefonál) Ha Show nem vállalja, nyissa meg Wells!... Jó, akkor az egyik Sitwell.... Hát kérj fel
akárkit, csak szocialista legyen és ateista, akkor vállalja.... Na jó, szervusz. Sok sikert!
Teddy: (belép) Ide hallgass Cissy, rájöttem valamire! George Malájföldre akar küldeni, ha nem
veszem el Madge Cartwright-ot. De a gumiültetvénynek fuccs. Nem küldhet oda. Szabad
vagyok. Azt veszem el, akit akarok. (felveszi a telefont) Legyen szíves, Mayfair 2-0-0-0.
Cissy: De Teddy bácsi, mi lesz Madge-el? Mi lesz a kocsival, amit tőle kaptál? Vissza kell adnod.
Teddy: Bánom is én! Majd járok busszal... vagy ilyen villamos izével.
Cissy: Miből fogsz megélni?
Teddy: Há’ majd dolgozni fogok!
Cissy: Teddy bácsi...
Teddy: Majd csak lesz valahogy! (telefonba) Halló! Madge?
Ms. Cartwright: Te vagy az, Teddy-muki-maci?
Teddy: Igen Madge, itt a te kis Teddy-muki-macid.
Ms. Cartwright: Az én kis Teddy-muki-macim nem szokott telefonálni. Hát mit mond Teddyke az ő
kis Madgie-mucikájánaaaaaak?
Teddy: Teddy-muki-maci azt mondja Madgie-mucikának, hogy pppfffffffffff!!!!!!!! (nyelvnyújtás a
telefonba)

--(Szalon)--
Poppy: (hüppög)
12trees: Mr. Jerry, Miss Poppy!
Jerry: (belép) Helló, Poppy! Te nem készülsz?
Poppy: Mire készüljek?
Jerry: Megyünk a szabódhoz. Megbeszéltük! Nem emlékszel?
Poppy: De. Nem mehetek.
Jerry: Nem jöhetsz? Miért nem?
Poppy: A Papa letiltotta minden számlámat, mert takarékoskodni akar. Főleg rajtam...
Jerry: Az az amerikai história?
Poppy: Igen, azt hiszem.
Jerry: Mi előbb kiszálltunk belőle.
Poppy: Mázlisták!
Jerry: Nézd, Öreglány, én nem bírom, ha szomorú vagy... mert én... beléd estem... azóta, hogy...
nem tudom, mióta... Mondd ki végre a döntő szót és... én gondoskodom rólad... amíg csak
élünk.
Poppy: Ez lánykérés volt, Jerry?
Jerry: Igen! Szám szerint az ötödik.
Poppy: Jaj, Jerry! Hűséges, öreg Jerry! Nem bánom!
Jerry: Szóval igen?
Poppy: Igen. A feleséged leszek.
Jerry: He... Hi... He... Oh, Poppy!
Poppy: Iiiiiiiii, jáááááájjjj, ne rángass Jerry! (undorodva odébb szalad) Utálom, ha nyalnak-falnak!
Jerry: Bocsáss meg, édes! Én csak... annyira kívánlak!
Poppy: Hát még várnod kell. (borzong)
Jerry: Várok, Öreglány. De... szabad... megengeded, hogy telefonáljak? Elmondom Anyukának a jó
hírt.
Poppy: Jó, csak tessék...
Jerry: Elég sokat aggódik miattam.
12trees: Bocsánat, Miss Poppy, felszolgálhatom már Önöknek a teát?
Poppy: Nem, pezsgőzni fogunk. Megünnepeljük az eljegyzésünket.
12trees: Értem... és gratulálok, Miss Poppy!
Poppy: Ugye nem haragszik? Picit kacérkodtam magával, én már csak ilyen vagyok... Nem
féltékeny?
12trees: Önök ketten pompásan összeillenek. Biztosan boldogok lesznek.
Poppy: (má’ megin’ hüppög)

--(Csengetnek, 12trees ajtót nyit)—

Rose: Mr. Teddy már elkészült?
12trees: Rose, hogy merészelsz a főbejáraton?
Rose: Mr. Teddy azt mondta, hogy szabad.
Teddy: (jön le a lépcsőn) Semmi baj, James! Gyere, Rose!
Rose: Óh, Mr. Teddy!
12trees: Csak nem vesz Girardi-kalapot a szmokingjához, uram?
Teddy: De igen, a nyüves mindenit!
Rose: Óh, hogy milyen gyönyörű vagy így! Kiköpött Maurice Chevalier!
Teddy: Háháhéjjj! Hát ehhez mit szól, kedves James? (karjába veszi Rose-t, dalolva el )

Álmaimnak hölgye, szép Lujzám,

Lujza nevét súgja forró szám.
Gyere velem, édes…

--(Ebédlő, Ivy terít, 12trees belép)—

12trees: A család fekete báránya is elment.
Ivy: Rose nagyon boldog lesz.
12trees: Valószínűleg...
Ivy: Ma mindenki házon kívül szórakozik valahol.
12trees: Igen, a nagy takarékoskodásnak nincs sok jele.
Ivy: Lehet, hogy csak holnap kezdik.
12trees: Reméljük. Félő, hogy az a 16% csak a kezdet. A helyzet alighanem súlyosabb, mint hinnők!
Ivy: Komolyan azt gondolja, Mr. Twelvetrees?
12trees: Mindenesetre gondolnunk kell a jövőnkre.
Ivy: Ah... biztosan.
12trees: Ami engem illet, megvannak a terveim.
Ivy: Igazán, Mr. Twelvetrees?
Ivy: (súgva) És mik a tervei?
12trees: Csitt, halkan! (hallgatóznak a liftnél)

--(Konyha)--
Mr. Barnes: Jó kis borocska, príma!
Jock: Térjünk a tárgyra, halljuk a terveket!
Stokes: Mondom, ha bezárják a gyárat, nem lesz munkátok. És előbb-utóbb nekünk sem lesz.
Jock: A gyár biztosítva van. Fel kell gyújtani!
Mr. Barnes: Óh!
Stokes: De ha leég a gyár, hol akartok dolgozni?
Mr. Barnes: Látod, látod, az ilyen dolgokat jól meg kell gondolni.
Stokes: Nem! Az ötlet jó, csak a célpont téves. Melyik az a gyár, amelyik elhalássza előlünk a
nyersanyagot?
Mr. Barnes: Az, ha jól tudom a Szuper Gumi és Latex Vállalat.
Stokes: Őket gyújtjuk föl.

--(Ebédlő, Ivy és 12trees hallgatóznak)--

Stokes: (hangja) Ha nem tudják feldolgozni, átengedik a készleteiket.

--(Konyha)--
Jock: El van intézve! Már csak alágyújtós kell és gyufa. Gyerünk!!
Mr. Barnes: Maradj, maradj, maradj! Várj! Ülj vissza! Ne ilyen fejetlenül, Jock! A gyújtogatás nem
gyerekjáték, fiam! Nem állíthatunk be oda, hogy: Jöttünk felgyújtani a gyárat!
Jock: Na ne mondd!
Stokes: Én azt ajánlom, nézzetek körül annál a Szupernél. Mint a kémek idegenben. Szerdán
kimenős vagyok, találkozzunk a Vörös Oroszlánban, akkor egyeztetünk.
Jock: Jó, jó, egyeztessünk, nem bánom. Aztán jöhet a gyújtós!
Stokes: Benne vagyok.
Mr. Barnes: Én is.

--(Ebédlő, Ivy és 12trees hallgatóznak)--

Stokes: (hangja) Akkor, ha van kedvetek, huszonegyezzünk!
Ivy: Jaj istenkém, most mit csináljunk? Apa fel akarja gyújtani a gyárat, valamit tenni kell!
12trees: Jó, csak nyugalom, Ivy! Neki mindig vannak őrült tervei, de sosem lesz belőlük semmi.
Összeülnek a Vörös Oroszlánban, fecsegnek össze-vissza és jól berúgnak. Amelyik kutya
ugat, az nem harap.
Ivy: Mi lesz velünk, mindnyájunkkal? (pityereg)
12trees: (átkarolja) Ejnye-ejnye, nem szabad sírni. Te derék lány vagy, szorgalmas, nem lesz semmi
baj.
Ivy: Óh, ha maga mondja, Mr. Twelvetrees...
12trees: Na, menj szépen lefeküdni Ivy, nekem még dolgom van.
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees.
12trees: Jó éjt, Ivy... és reggel korán kelünk, tartjuk a színvonalat.
Ivy: Igen, Mr. Twelvetrees. Jó éjszakát! (el)

--(Ivy szobája)--
Ivy: (esti ima) Helló, én vagyok, Ivy. Valami borzalmas napunk volt ma, alaposan próbára tettél
minket. Pedig utálom a vizsgákat. Jó, hogy Miss Poppy férjhez megy Mr. Jerry-hez. Most
talán békén hagyja James-t. Láttad, hogy átkarolta a vállamat? Olyan édes volt! Csak
tudnám, hogy mire készül! Csak el ne menjen innen! Én nem bírnám ki nélküle... Óh, és ha
Apa mégis megpróbálná felgyújtani a gyárat, légy szíves csinálj esőt... jó nagyot. Jó
éjszakát! (ágyba bújik) Aludj jól, Dorottya! (cupp)

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
26. (befejező) rész - Helyben vagyunk!

--(Ebédlő)--
Poppy: Apa még nincs itt? Kopogott nála, Stokes? (12trees be)
Stokes: Igen, kisasszony, többször is.
Cissy: Ébren volt, amikor bevitted a teát, Ivy?
Ivy: Nem, Miss Cissy. Bementem, elhúztam a függönyt és megráztam Őlordságát.
Cissy: Erre ő?
Ivy: Azt mondta: Mhhhh… és falnak fordult...
12trees: Elég lesz, Ivy!
Poppy: (aggodalmasan) Teddy bácsi sem jött még le!
Stokes: Érintetlen az ágya, Miss Poppy.
Ivy: (a tálalónál súgja 12trees-nek) Ahogy Mrs. Lipton mondaná: ne szólj szám, nem fáj fejem.
(csengetnek, 12trees megy ajtót nyitni)
12trees: Nem esett baja, uram? Már aggódtunk önért!
Teddy: Boldog vagyok, mint még soha életemben! (be) Láttam a napfelkeltét a Serpentine fölött.
Pacsirta dalolt az égen. Kiskacsák hápogtak, háp-háp-háp.
12trees: Engedelmével, uram, csupa száraz fű a háta.
Teddy: Ó, ki törődik azzal. (Közben bemegy az ebédlőbe.) Jó reggelt, család! Hehe, csak egy kávét,
Stokes. Rose-zal már ettünk a talponállóban.
Lavender: Hogyhogy Maurice Chevalier itt reggelizik?
Cissy: Ő Teddy bácsi, nagymama.
Lavender: Ó, csodáltam is, hogy nincs franciás kiejtése.
Poppy: Nagyon jó kedved van, Teddy bácsi.
Teddy: Mint aki megütötte a főnyereményt.
Cissy: Ha tényleg megnyered add szegény Apának.
Teddy: Ááá! Hogy van a vén kandúr ma reggel? Á, szervusz, George, éppen rólad beszéltünk.
Őméltósága: Kicsit elaludtam, nagyon rossz éjszakám volt. Csak kávét és halat, Stokes.
Stokes: Igen, Mylord. A Times, uram.
Őméltósága: Nem kell van, elég rossz hír az újak nélkül is.
Teddy: Á, fel a fejjel George. Láttad volna, amit én! Hogy csillognak a harmatcseppek a füvön,
amikor felkel a nap a parkban.
Őméltósága: Te nem voltál itthon?
Teddy: Nem, George. Én ott voltam, a Paradicsomban.
Poppy: Rose-al.
Őméltósága: Poppy! Elmehetnek, Stokes!
Stokes: Igen, Mylord.
Ivy: (kifelé menet) Még csak most jön a java. (Cselédség el.)
Őméltósága: Szégyellhetnéd magad! A család végromlás előtt áll és te szentimentális hülyeségeket
locsogsz össze-vissza!
Teddy: Hát nem érted, George? Szabad vagyok! Nincs az a nyüves pénz. Már nem tartasz a
 markodban. Élek, ahogy kedvem tartja. Feleségül veszem Rose-t.
Őméltósága: És miből fogsz megélni?
Teddy: Áhahaj! Nincs rá gondom. A szerelem a szegényből gazdagot csinál, a koldusból királyfit. Te
csak törődj a magad dolgával.
Poppy: Na, velünk mi lesz, Apa?!
Cissy: Veled semmi rossz. Hozzámész Jerry-hez, semmi gondod.
Lavender: El kell adni néhány rabszolgát, George. A múltban ez mindig bevált.

--(Hall. Stokes hallgatózik)--

Ivy: Miről beszélnek?
Stokes: Rosszul állnak a dolgok, Ivy.
12trees: Őlordsága elhárítja a vihart.
Stokes: Ezt meg honnan veszi? Honnan ez a nagy hűség az arisztokráciához nem látja, hogy idióták?
A pénzszerzéshez gyengék csak örökölni tudnak.
12trees: De legalább van bennük összetartás.
Ivy: Igen, majd más urak segítenek.
Stokes: Ne dőlj be neki Ivy. Már fenik a kést Őlordsága ellen. De én ezt nem nézem végig, én más
helyet keresek. Az én gyakorlatommal és feddhetetlen tisztességemmel mindig találok
munkát.
Ivy: Őlordsága jó ajánlólevelet adna neked?
12trees: Hacsak közben le nem megy a borospincébe. (csöngetnek)
Stokes: James, csöngetnek!
Szállító: Meldrum itt lakik?
12trees: Ez Lord Meldrum rezidenciája, igen.
Szállító: A Christie's-től. Gyöttünk a képekért meg az ezüst holmiért.
12trees: Ne ilyen hangosan. És menjenek a hátsó bejárathoz.
Szállító: Észnél legyen már, ember! És ha a képek az ide-oda cepekedésben megsérülnek?
12trees: Na jó, gyorsan. Jó, hogy zárt teherautóval jöttek.
Szállító: Ez üzletpolitika. Diszkréció. Persze nem téveszt meg senkit. Sokan tudják mit jelent, ha mi
megállunk egy finom ház előtt.
12trees: Jó, jó várjanak. (Stokes-nek) A Christie's-től.
Stokes: Tudom! Bejelentem Őlordságának. (benyit)
Őméltósága: Cissy, jelen pillanatban semmi sem érdekel kevésbé, mint a születésszabályozás.
Stokes: Bocsánat uram, itt vannak a Christie's-től. Jöjjenek vissza alkalmasabb időben?
Őméltósága: Nem, jöhetnek.
Stokes: Igen, Mylord. Ivy, vedd át a listát.
Szállító: Mi ne menjünk?
Stokes: Ne.
Szállító: Miért odabent...?
12trees: Őlordsága a reggelijét fogyasztja!

--(Ebédlő)--
Stokes: Mi az első tétel?
Ivy: Devonshire-i bika a mezőn, arccal nyugatnak. Jack Potty-tól.
Stokes: Ez az!
Poppy: Apa, mi az ördögöt csinálnak?
Őméltósága: Eladtunk egy-két dolgot, hogy fennmaradhassunk.
Lavender: Ó, nagyon örülök, hogy megszabadulunk ettől a bikától. Ki nem állhatom.
Őméltósága: Cissy, nézz ki járnak-e az utcán?
Cissy: Tiszta a levegő. Csak az a rendőr posztol a sarkon.
Őméltósága: Stokes, takarja le porfogóval, vagy mivel.
Stokes: Igen, mylord. (kiviszik)
Szállító: Na, ízlik neki a rántotta?
12trees: Törődjön a maga dolgával és takarja le porfogóval, vagy mivel.
Stokes: Mi a következő?
Ivy: Devonshire-i bika a mezőn, arccal keletnek, Jack Potty-tól.
Lavender: Ó, viszik a másikat is? Helyes, legalább nem marad egyedül.
Teddy: Majd még a családi ezüstre is sor kerül?
Ivy: Egy pár ezüst gyertyatartó, Í-Í-Í György.
Őméltósága: Az a kettő.

--(Főbejárat. Lady Agatha érkezik)--

Agatha: Helló! Helló, valaki! Hát mi van itt?
Szállító: (felhajtja a bikás képet takaró ponyvát) Tehenészet.
Ivy: Óh, jó reggelt, Lady Agatha.
Agatha: Jó reggelt, Ivy. Kicsit korán van még, de beszélnem kell Lord Meldrum-mal, a szalonban
várom. Ö. És ne hallja meg senki. Csak diszkréten.
Ivy: (magának) Diszkréten! (suttogva idéz a Hamletből) A többi néma csend! (benyit)
Poppy: Minden kedves tárgyunk! Igazán borzasztó, Apa!
Cissy: Marx azt mondta: minden tulajdon lopás.
Poppy: Hát, jó nagy butaságot mondott.
Őméltósága: Menj a szobádba!
Poppy: Ez az utolsó alkalom, hogy parancsolhatsz nekem!
Őméltósága: Mit akarsz, Ivy? (Ivy sugdos a fülébe.) Mi? Nem értelek! (Ivy grimaszol és integet kifelé
a fejével.) Mi a csudát akarsz? (Végre kimegy vele az előszobába.)
Ivy: Lady Agatha várja Lordságodat a szalonban.
Őméltósága: Akkor miért nem mondtad?
Ivy: Nem akarta, hogy meghallják. Bejelentsem neki?
Őméltósága: Mit?
Ivy: Lordságod nevét.
Őméltósága: Tudja a nevemet?! (bemegy a szalonba) Agatha!
Agatha: Szervusz, George.
Őméltósága: Édesem!
Agatha: Ne, George. Ennek már vége.
Őméltósága: Hogyan?
Agatha: Befejeztük!
Őméltósága: Hiszen még el se kezdtük.
Agatha: Rettenetes jelenet volt nálunk tegnap este. Ralph megbocsátott, de szavamat vette, hogy
többé nem találkozunk.
Őméltósága: Akkor miért vagy itt?
Agatha: Hogy ezt megmondjam, aztán nem találkozunk többé.
Őméltósága: Ne mondd, hogy kibírnád nélkülem.
Agatha: Meg fogom próbálni.
Őméltósága: Erre nincs szükség. Nem tudtam aludni az éjjel és sokat gondolkoztam kettőnkön és
döntésre jutottam. Válj el Ralph-től és én elveszlek.
Agatha: De, George! Gondolj a botrányra! Mi lesz a díszpáhollyal, a Lordok Házával, a Kluboddal?
Mit szólnak a rádiónál, nem jutsz be a BBC igazgatótanácsába?
Őméltósága: Nem érdekel, boldoguljanak nélkülem.
Agatha: Bukott ember leszel.
Őméltósága: Mit számít? A szerelem a szegényből gazdagot csinál, a koldusból..., abból meg nagyon
gazdagot.
Agatha: Elveszíted mind a barátaidat.
Őméltósága: Nem bánom, ha te az enyém vagy. Más nekem nem kell. Bevallom másom nem is igen
lesz. Üzleti veszteségek értek, beosztással kell élnem.
Agatha: Ó, George!
Őméltósága: Ne, ne, ne, nem baj én már, már mindent átgondoltam. Ha itt mindent felszámolok
marad annyi pénzem, hogy vegyünk egy kis házat Wimbledon-ban.
Agatha: Az meg hol van?
Őméltósága: Átmész a hídon és rögtön Putney után.
Agatha: Csakugyan?
Őméltósága: Nézd, mindek nekünk az a sok cafrang? Autó, szolgák és más efféle? Megleszünk mi
kettecskén. Egyszerű életet élünk. Még az is lehet, hogy veszünk két biciklit.
Agatha: Ne haragudj, George. Nem megyek Wimbledon-ba. Megígértem Ralph-nek.
Őméltósága: De mindig azt mondtad, hogy utálod, ha hozzád ér, ha nyal-fal.
Agatha: Úgy is van, de mindent megad nekem. És ő nagyon-nagyon gazdag. Szervusz, George,
sohase foglak elfelejteni.
Őméltósága: De, Agatha!
Agatha: Nem maradhatok, drágám, vár a fodrászom. (Meldrum elkezd sírni)
Ivy: (be) Bocsánat, Mylord. (kiviszi az órát) Ne szomorkodjon, Lordságod, ezt nem adjuk oda. (bókol
és el, Meldrum tovább bőg)

--(Konyha)--
Stokes: Jól jegyezzék meg: ez már a vég kezdete. Órák kérdése és összehív bennünket, elismeri
kiválóságunkat és levesz újabb 16%-ot a bérünkből.
Mabel: Azt már nem! 3 penny-s órabér nem bír el kétszer 16%-ot.
12trees: Szomorú volt látni, ahogy elviszik azt a két György-kori kandelábert.
Henry: Nekem nem fáj, pucolja más.
Mrs. Lipton: A családnál voltak mióta az eszemet tudom. Tisztogattam őket én is eleget. Rettenetes,
hogy most mindent széthordanak.
Stokes: Hallgasson rám, Mrs. Lipton. Menjen el a munkaközvetítőhöz minél előbb.
Mrs. Lipton: Gondolja, hogy ennyire rossz a helyzet? Nem hagyhatom cserben Őlordságát.
Stokes: Sose bánja Őlordságát. Maga se lesz fiatalabb. Gondoljon a jövőjére.
Mrs. Lipton: Hát, talán igaza van.
12trees: Valamennyiünknek gondolnunk kell a jövőnkre.
Stokes: Ó, megrendült a bizalma az arisztokráciában? Azt hittem kitart a kapitány mellett a süllyedő
hajón.
12trees: Nem vagyok egészen hülye.
Wilson: (benyit) Szép jó reggelt!
Kórus: Jó reggelt!
Mrs. Lipton: Jó reggelt!
Wilson: Hogy áll a teával, Mrs. Lipton?
Stokes: Ott van.
Wilson: Láttam mi mindent vittek el a háztól.
Mabel: Emlékszem, amikor el kellett adnom a bútort nem a Christie's-től jöttek érte, felpakolta a
handlé.
Mrs. Lipton: Legyen szíves, Wilson kapitány! Jöjjön ki egy szóra.
Wilson: Én?
Mrs. Lipton: Mhm!
Wilson: Jó. Kérem! (feláll, kimennek)
Henry: Mit akarhat vele? Ad neki egy fülest?
12trees: Hogy Mrs. Lipton-nak mi dolga a kapitány úrral az nem rád tartozik, Henry. (Mabel
settenkedik a mosogató felé) Ne próbáljon hallgatózni, Mabel.
Ivy: (be) Őlordsága úgy elkeseredett, amikor kivittem a szalonból az órát. Még könnyezett is.
Henry: Pedig az óra marad!
Ivy: Én is mondtam neki, de ő csak zokogott. Olyan szomorú ez az egész. És olyan hirtelen jött. Egy
hete még minden szép volt, jó volt, ma meg csupa bánat és zűrzavar.
Stokes: Megmondtam előre. Ez várható volt. Napjaik meg vannak számlálva.
Ivy: De azt is mondtad, hogy akkor majd ők lesznek lent, mi meg odafönt pezsgőzünk. Hát, a
helycsere nem jött be.
Stokes: Csak várd ki a végét, Ivy!
12trees: Addig is Mr. Stokes a fenti pezsgőt fogyasztja idelent.
(Mrs. Lipton és Wilson kapitány settenkednek vissza a mosogatóból)
Wilson: Te mondod vagy én?
Mrs. Lipton: Én nem, te!
Wilson: Ha netán nem tudnák, jó ideje kitüntető figyelmet szentelek Mrs. Lipton-nak, illetve hát…
hogy úgy mondjam Blanche-nak. És a mai napon azzal tiszteltem meg, hogy feleségül
kértem.
Mrs. Lipton: És én kimondtam az igent.
Ivy: Ó, gratulálok, Mrs. Lipton.
Henry: Aztán győzzön a jobbik. (12trees adja a taslit)

--(Szalon)--
Cissy: Tessék, Apa, hajtsd föl! Ne bánkódj miatta, Apa. Hidd el, ez a nő nem ér annyit!
Őméltósága: Én szeretem.
Cissy: De hát bolondot csinál belőled! Az emberek összenevettek a hátad mögött. Rossz volt, hogy
megalázottnak láttalak.
Őméltósága: Érdekes volt vele az élet. Mellette tetterősnek éreztem magam. És fiatalnak!
Cissy: Sokan érezték így az évek során. Mindig ez volt a trükkje.
Őméltósága: Egy csapásra megváltozott minden. Két hete enyém volt a világ, ma már nincs
semmim.
Cissy: Nézd, kár a balszerencsén rágódni. Azon gondolkozz, mit tehetnél. Mi lesz a munkásaiddal a
gyárban? Miből fognak megélni?
Őméltósága: Van munkanélküli segély.
Cissy: 18 shilling egy hétre, hidegvízre sem elég.
Őméltósága: Én tehetetlen vagyok, a tartalékaim kimerültek.
Cissy: De van egy gyárad! Vannak munkásaid. Gyártsatok valami mást.
Őméltósága: Jaj, legyen eszed, Cissy. Ahhoz rengeteg induló tőke kellene. A jelen körülmények
között honnan kapnék kölcsönt?

--(Lady Lavender szobája)--

Ivy: (kopog, benyit) Csengetett, Lady Lavender.
Lavender: Légy szíves, vedd le nekem azt a dobozt onnan. Szédülök a magasban.
Ivy: Igen, Lady Lavender.
Lavender: Fogom neked a széket.
Ivy: Uh, mi van ebben? A családi ékszerek?
Lavender: Hah, okos kislány! (ágyra teszi, nyitja) Tessék, ehhez mit szólsz? (kiönti)
Ivy: Óh, igaziak?
Lavender: Persze, hogy igaziak! Ezt drága apámtól kaptam a 21. születésnapomra, mert jó kislány
voltam. Ezt meg a török nagykövet adta abból az alkalomból, hogy rossz kislány voltam.
Kaptam tőle még szultánkenyeret is, de azt már régen megettem. Akitől ezt kaptam, Báró
von Zinkhausen, német volt. Őt nem szerettem! (Ezzel háta mögé hajítja nyakéket, ami
fennakad.)
Ivy: Mire kellenek most ezek?
Lavender: Azt akarom, hogy vásárolj rajta nekem valamit.
Ivy: Miiit?
Lavender: Vedd meg a Union Jack társaságot. Az én szerencsétlen vejem teljesen eltökíti. Tessék!
Ivy: Jaj, de hát én nem…
Lavender: Fogadj szót, Ethel!
Ivy: Igen, Mylady.

--(Ivy szobája. Stokes és 12trees az ágy körül)--

Stokes: Lady Lavender ezt mind csak úgy a kezedbe nyomta?
Ivy: Igen, már mondtam.
Stokes: Hát, akkor nincs mese. Visszük, eladjuk, a pénzt elosztjuk háromfele igazságosan, aztán
iszkiri, tűnés!
12trees: Ó, azt már nem. Ha kihasználjuk Őladysége hóbortját, az közönséges lopás!
Ivy: Mr. Twelvetrees-nek igaza van. Lady Lavender a gyárat akarja megmenteni, azért adta.
Stokes: Ha Őlordságára bízzuk, az annyi, mintha az ablakon dobnánk ki!
12trees: Mégis mit tegyünk, tán vegyük meg mi a gyárat?
Stokes: Hát, miért ne?
12trees: Hogyan igazgassunk egy gumigyárat? Mi szolgák vagyunk!
Stokes: Hát ez az! Szolgák vagyunk. Hol a munkásosztály büszke öntudata?
12trees: Szocialista blabla.
Ivy: (vicsorog) Ne kezdjétek már megint! Egyetlen tagja van a családnak, akihez fordulhatunk és ez
Miss Cissy. Vele beszéljük meg a dolgot.
12trees: Nagyon helyes. Ma este mikor egyedül találjuk.

--(Szalon)--
Teddy: (telefonál) 3 hét múlva esküszünk? Ó, nagyszerű. És hol tartjuk?
Rose: (a telefon másik végén) Catford-ban.
Teddy: Catford, ó!
Rose: És ott lesz a Mamikám és Papikám, és akkor még Flo és Vi, ők lesznek a koszorús lányok.
Teddy: Szobacicák?
Rose: Hát persze!
Teddy: Ó, mennyei!
Rose: És majd a szertartás után csörögni is fogunk.
Teddy: Csörgővel?
Rose: Nem, a szövetkezeti társas klubban.
Teddy: Ó, Rose!
Rose: Ó, Mr. Teddy!
Teddy: Csak úgy, hogy Teddy.
Rose: Ó, nem szabad, nem vagyunk még megesketve.
12trees: Miss Cartwright, uram.
Teddy: Ó hogy az a…! Szervusz. (leteszi)
Ms. Cartwright: (beront) Mi van veled, Teddy, kérlek. Napok óta szeretnék beszélni veled, amikor
legutóbb felhívtál valami baj volt a készülékkel, így csinált: „pppffffffffff!”
Teddy: Nem volt baj a készülékkel én csináltam így, hogy „pppffffffffff!”. És vedd tudomásul,
feleségül veszem Rose-t!
Ms. Cartwright: Ó, ezt már jól ismerjük, Teddy, amikor megszöktetted ö... Gretna Green-be.
Teddy: De most igazi esküvő lesz, Catford-ban.
Ms. Cartwright: (elbizonytalanodik) De miért?
Teddy: Hányszor még mondjam neked, Madge? Mert szeretem.
Ms. Cartwright: Hogy tehetted ezt velem? Hát becsület ez? Elraboltad a lányságomat, de hányszor?
És úújra, meg úúúúújra?
Teddy: Ó, azt már nem! Lányságnak nyoma sem volt.
Ms. Cartwright: Te állat!
Teddy: Igen, állat vagyok! Háhá! A bátyám csinált belőlem állatot! Megfenyegetett, hogyha nem
veszlek feleségül elküld a dzsungelba, a kígyók közé. Hogy vigyázzak a nyüves gumijára. De
 már nincs gumi, mert a gumiszú bezabálta az egészet. Már elvehetem Rose-t.
Ms. Cartwright: Hát így állunk? Én azzal álltatom magam, hogy nem számít, ha komplett hülye vagy.
Kész voltam elnézni a mocskos múltadat, és örökbe fogadni a mocskos kölykeidet. De az
már nekem is sok, hogy csak a cselédek hatnak rád. Tiéd lehetett volna a Cartwright
szappanbirodalom. Csak vedd el azt a szolgálót. Majd küldök neked valami különleges
nászajándékot. Egy nagy doboz mosószappant, ezzel az ajánlással: AJZÓSZER! (ki)
(Teddy orrot mutat utána.)

--(Konyha)--
Ivy: Mh! Akkora lyukak vannak a zoknidon, Henry, hogy átfér rajtuk a stoppolófa.
Henry: Van amin a lábam is átfér. Tudod, alul-fölül bokáig ér. Köszönöm szépen, hogy megcsinálod.
Ivy: Én szívesen gondoskodom másokról.
Henry: Az, hogy másokról, az másokra vonatkozik vagy rám is?
Ivy: Mindenkire, de főleg terád, Henry.
Henry: Mr. Twelvetrees-nek nem stoppolod a zokniját.
Ivy: Nem hinném, hogy van lyukas zoknija és nem is engedné.
Henry: Ha mindenkit kirúgnak, Te mit fogsz csinálni?
Ivy: Jaj, nem tudom. Rossz rágondolni is.
Henry: Elszegődhetnénk együtt. Te szobalánynak, én inasnak. Pár év múlva te szakácsnő lennél, én
meg lakáj. Szeretnék veled maradni. Nem volt még ilyen jó barátom. Egy labradort kivéve.
Ivy: Ó, te olyan aranyos fiú vagy Henry, de hát, úgyis tudod.
Henry: Igen, tudom, James Twelvetrees.
Ivy: Én olyan nagyon szeretem, Henry. De hát reménytelen. Jó, hogy megszabadult Miss Poppy
karmai közül.
Henry: Visszamész a papáddal a színpadra? Csuda klassz élet lehet. Izgalmas!
Ivy: Nehogy azt hidd. Sose tudjuk, holnap meglesz-e a betevő falat.
12trees: (Stokes-al be) Miss Cissy egyedül van, most beszélhetünk vele.
Ivy: Megyek!
Henry: Miről akarnak beszélni Miss Cissy-vel?
12trees: Szemtelen, törődj a magad dolgával! (tasli)
Henry: Aááá! (kimennek)
Stokes: (a lépcsőfordulóban) Még van idő, hogy meggondoljuk a dolgot. Holnap reggel az lesz az
első dolgunk, hogy fogjuk a szajrét, eladjuk, elosztjuk a pénzt és ha maga fél, ebédre már
Franciaországban lehetünk.
12trees: Menjünk, Ivy. Jobb, ha apádat kihagyjuk ebből. (csöng a telefon)
Stokes: Mindjárt megyek. (felveszi) Halló, Lord Meldrum rezidenciája.
Mr. Barnes: Halló, Mr.Stokes?
Stokes: Á, Mr.Barnes? Kint van a gyárban?
Mr. Barnes: Nem, a Vörös Oroszlánban. Itt várjuk. Úgy volt, hogy azt mondta, azt mondta, idejön.
Köszönöm, Jock. Azt mondta idejön, hogy megbeszéljük a tüzet.
Stokes: Milyen tüzet?
Mr. Barnes: Hát úgy volt, hogy felgyújtjuk a Szupergumi és Latexet.
Jock: Cssssst!!! Nem kell üvölteni!
Mr. Barnes: Ó, ssssss! (halkabban) Ssssss! … Szóval úgy volt, hogy felgyújtjuk a Szupergumit, tudja
azért, hogy lesöpörjük őket a piacról, és mi kapjuk meg a gumijukat.
Stokes: Ó! Teljesen kiment a fejemből. Voltak ott felderítésen?
Mr. Barnes: Én nem, de Jock ott volt, még egy térképet is csinált. Hát, tudja nem könnyű kiigazodni
rajta.
Jock: Azért, mert rossz felől nézi.
Mr. Barnes: Hát nem teljesen mindegy merre felől megyek? Van egy kicsike oldalajtó és van egy
éjjeliőr is.
Jock: Majd én a gondjaimba veszem!
Mr. Barnes: Gondoskodásra szorul.
Jock: Többé már nem.
Mr. Barnes: Nézze, ne higgye, hogy visszakozni akarok, Mr. Stokes. De… nem tetszik nekem ez az
egész. Meg kéne beszélnünk alaposabban.
Stokes: Rendben van, holnap ugyanebben az időben.
Mr. Barnes: Ne kezdjük megint, Jock.

--(Dolgozószoba. Ivy kiteregeti az ékszereket Miss Cissy elé)--

Ivy: Tessék mondani mit csináljak Miss Cissy, Lady Lavender mindenfélét rám akar tukmálni.
12trees: Nem ez az első eset. Adott már neki részvényeket, egy koffer pénzt.
Ivy: Egyszer még az ágyát is nekem adta, pedig benne volt!
12trees: Tekintettel Őlordsága lelkiállapotára fordultunk Önhöz.
Ivy: Azt mondta az árából vegyem meg a gyárat.
Cissy: Csakugyan?
Ivy: Mert teljes tisztelettel, Miss Cissy, már ne tessék haragudni, de azt mondta, hogy az Ön papája,
Őlordsága, teljesen eltökíti a gyárat.
Cissy: Talán nem is olyan dilis, mint hittük.
Stokes: (benyit) Jó, hogy még itt vannak. Sokat vitatkoztunk, hogy mi legyen az ékszerekkel. Én
ragaszkodtam hozzá, hogy adjuk át a kisasszonynak. (12trees nyel egyet)
Cissy: A nagymama mentőövet dobott nekünk. Jobbat ki se találhatott volna.
Ivy: Igazán át tetszik venni a gyárat?
Cissy: Ha nincs több gumi más termékre kell áttérni. Új gépekkel, új anyagokkal, új elképzelésekkel.
Ha ez a miénk megtehetjük.
Stokes: A munkaerő rendelkezésre áll.
12trees: A munkásoknak kell a napi kenyér, nem várhatnak.
Stokes: Alakítsunk munkásszövetkezetet, mint az oroszok! Legyen minden közös!
Cissy: Apám adja a gyárat, a munkások a munkát és ez a gazdasági alapot.
Ivy: Juj, de izgalmas.
Stokes: Nagyon.

--(Gyár, igazgatói iroda)--

Cissy: Nos, uraim. Tájékozódtam a piacon és úgy találtam, az új anyagok új világot nyitnak meg. A
német ezt "ersatz"-nak mondja. Miután gumink nincs több, azt javaslom térjünk át egy
újfajta műanyag feldolgozására: készítsünk bakelit tárgyakat.
Mr. Barnes: Szabadjon megjegyeznem, Miss Cissy, a bakelit piszokul trükkös. Elterítem gondosan,
aztán szétizélődik a présgépen.
Cissy: Veszünk új gépeket, megvan rá a tőke.
Ivy: Igen, Lady Lavender odaadta Miss Cissy-nek az ékszereit.
Mr. Barnes: Akkora hólyagokat vet, mint a fejem és förtelmesen büdös a füstje. Meg kell nagyítani
az extraktort.
Cissy: Megnagyítjuk.
Mr. Foster: Mindez sok időt vesz igénybe, Miss Cissy.
Jock: És ki fizeti a munkásokat?
Cissy: Körülbelül 4 heti előkészítés kell.
Jerry: Háháhá, végül csak kibújt a szög a zsákból.
12trees: Engedje Miss Cissy-t, hogy végigmondja!
Cissy: Azután munkásszövetkezetet alakítunk.
Stokes: Ahogy az oroszok csinálják.
Jock: Hogy maga meg az apja fölözzék le a tejszínt?
Mr. Barnes: Ne kezd megint, Jock, hallgasd végig a hölgyet!
Cissy: Apám beszáll a gyárával, én a tőkémmel, a hasznon mindnyájan osztozunk. Bármikor
betekinthetnek a számlákba.
Mr. Foster: Ésszerű és méltányos és mindenképpen jobb, mint a munkanélküliség.
Mr. Barnes: Vagy a gyújtogatás.
Cissy: Hogy mi?
Stokes: Egy gyári eljárást neveznek így szaknyelven.
Cissy: Jó, hát ez a terv. A munkások mit fognak szólni? (Mr. Foster néz maga elé. Ilyet még nem
hallott)
Jock: Egy nőt nem fogadnak el főnöknek, megmondom előre.
Cissy: Az egészet félreérti, Jock. Itt nem lesznek főnökök. Közösen csinálunk mindent. Lesz egy
intéző bizottság, vitás ügyben szavazással döntünk.
Stokes: Ahogy az oroszok csinálják.
Jock: Ezek is benne vannak?
Ivy: Á, nem, mi csak az ékszereket hoztuk el.
Stokes: Na várjunk csak...
12trees: Sajnos, nem áll módunkban csatlakozni.
Jock: Mr. Barnes a művezetőnk, én vagyok a szakszervezetis. Nekünk nem jár egy kicsivel nagyobb
rész?
12trees: Várható volt, hogy így lesz. Mindig van valaki, aki többet akar, általában egy pénzsóvár
skót.
Jock: Mi? Én vagyok pénzsóvár? Te pöffeszkedő, talpnyaló angol!
Mr. Barnes: Ne kezd megint, Jock. Menjenek már, nem bírom soká visszafogni!

--(Szalon)--
Őméltósága: Sajnálom, Poppy, Lavender így rendelkezett, semmit sem tehetek, Cissy a tulajdonos.
És jól csinálja, született kapitalista.
Poppy: Hát persze, mindig ő volt a kedvenc. Az én kis Cissy-m így, az én kis Cissy-m úgy! Mi volt,
 amikor kicsik voltunk? Egyszer elaludtam az autódban és akkor te bementél a cukrászdába
és hoztál fagylaltot, és mert én aludtam az enyémet is Cissy nyalta el!!!! Örökké ez
van!!!!!!!! MIÉRT NEM KELTETTÉL FEL???!!!!!!!!!!
Őméltósága: Ööö…mert…ööö…a fagylalt olvadozott és rajtad új ruhácska volt.
Poppy: Kifogások, mindig csak kifogások, de férjhez megyek és végre megszabadulok tőletek.
Mához egy hónapra esküvő a Szt. Margitban, légy szíves intézkedj!
Őméltósága: Ööö, az a helyzet, hogy momentán nem állok valami jól. Mi lenne, ha Jerry és te szép
csendben összeiratkoznátok?
Poppy: Összeiratkozzunk????!
Őméltósága: Nem is, tudod mit? Wilson kapitány két hét múlva tartja az esküvőjét Mrs. Liptonnal,
kérd meg őket, hogy lehessen kettős esküvő.
Poppy: Hogy mi?? Micsoda?!! Hogy én, a lányod, egyszerre esküdjek egy rendőrrel és egy
szakácsnővel? Ááááááááááááá!!! (Ül a földön és úgy hisztizik.) Undok vagy! Undok! Undok!
Undok!!!
Őméltósága: Ez csak egy futó ötlet volt (sietve távozik).
Poppy: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! (Egy óvódás módjára veri a padlót, hiszti négyzet)

--(Konyha. Esküvői díszebédre terített asztalban Mabel gyönyörködik) --

Mabel: Ó, de gyönyörűséges, mint egy festett kép! Bezzeg az én esküvőmön, csak egy kis kolbász
volt, meg húsos és sonkás pite. A tetejéről elcsórták a kemény tojást.
Stokes: (leér) Ez a miénk, tegye a jégre, Mabel.
12trees: Hol volt mostanáig?
Stokes: Elmentem Mrs. Edwards helyszerző irodájába.
12trees: Nem hinném, hogy szükség lesz rá.
Stokes: Ránk nincs szükség, drága fiam. Hemzsegtek ott a lakájok. Magasabbak, fessebbek magánál.
Henry: (be egy ládányi virággal) Meghozták a virágot. A többiek hol vannak?
12trees: Odafönt. Őlordsága adja ki a menyasszonyt.
Henry: Felküldjem az étellifttel?
12trees: Nem, dehogy! Személyesen vidd föl az ezüsttálcán.
Henry: Azt eladták csütörtökön.
12trees: Akkor van egy alpakka tálca a hallban. (Ivy be)
Henry: Ó, Ivy, de szép vagy.
12trees: Igen, Ivy, gyere csak! Igazán csinos vagy. Vedd le a szemüvegedet. (Leveszi, hunyorog.)
Vedd vissza, Ivy!
Henry: Jön a menyasszony!
Mrs. Lipton: (nyög) Jaj, ez a cipő lesz a halálom!
Mabel: Mrs. Lipton, mint egy fellobogózott anyahajó.
Stokes: (Ivy-nak, súgva) Ahá, a Titanic.

--(Szalon)--
Őméltósága: Kis pezsgőt, Lavender?
Lavender: Nem kérek, én önellátó vagyok. Nem keverjük. (tölt magának gint)
Charles: Hát, egészségünkre. Nagyon izgalmas lesz. Szakácsnőt még sose eskettem.
Cissy: Igazán megengedhetnéd, hogy velünk ünnepeljenek.
Őméltósága: Á, nem. Jobb nekik odalenn. Az az ő világuk.
Jerry: Alakulgat már a jövőd, Teddy?
Teddy: Madge Cartwright vett nekem egy autót, most persze vissza kellett vinnem. Az autószalonos
fickó osztálytársam volt Eton-ben. Munkát kínált. Jövő héten kezdek.
Jerry: Ohó, sok szerencsét, fiú! Jó vagy, Teddy dodó! Hahahah!
Poppy: Elég lesz, Jerry!
Jerry: Na igen, szóval értesz a kocsikhoz?
Teddy: Nem éppen.
Jerry: Akkor remekül fogod csinálni, hihihi...
Henry: (be a virággal) Bocsánat, Mylord, a kitűzőket hoztam.
Őméltósága: Áh.
Poppy: Nem tűzheted ki, förtelmesen közönséges! Henry, legalább a zöldséget tüntesd el! (tépkedi)
Nem itt! (Henry el) Hogy alázkodhatsz meg ennyire, Apa? Egy szakácsnő násznagyának
lenni?
Őméltósága: Á, ennyit megtehetek. Jövő héten úgyis kirúgom őket.

--(Templom előtt.)--
Wilson: Hol késtek idáig? Maga a vőfélyem, egy félórája itt kellett volna lennie.
12trees: Mindenáron be akart térni a kocsmába.
Stokes: Szíverősítőre volt szükségem.
Wilson: Nekem kell elvennem a nőt, nem magának.
12trees: Akkor talán be is mehetnénk.
Wilson: Jó, csak összeszedem a gondolataimat.
Stokes: Ne féljen, jól választott.
Wilson: Persze, tudom én. Derék asszony, nagyon jól főz, nem kikapós fajta.
Stokes: Ó, nem bizony. Ha van baja, hát, az hogy horkol.
Wilson: Engem is csak ez aggaszt. Közös hálószobánk lesz.... (kifújja a levegőt) Óh!

--(Konyha)--
Ivy: Siessen, Mrs. Lipton, elkésünk.
Mabel: Úgy is illik, hogy a piruló menyasszony késsen egy cseppet.
Mrs. Lipton: Idehallgasson, Mabel, két napon át sütöttem-főztem. Szeretném, ha érintetlen
maradna. Megértette?
Mabel: Meg, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: (megtorpan) Vajon voltam én már kint?
Ivy: Jaj, hát még csak most indulunk.
Mrs. Lipton: Nem, nem úgy. Az illemhelyen!
Ivy: Óóó, nem kell izgulni.
Mrs. Lipton: Igaz, lesz, ami lesz. (Kimennek, Mabel nekiesik a kajának.)

--(Templom - esküvő után. Henry bámészkodik a díszsorfalat álló rendőröknél)--

Charles: Félre az útból, ostoba. Kedves ötlet, nagyon kedves.
Mrs. Lipton: Köszönöm Lordságod kedvességét, nagy tisztesség ez nekem. Meg vagyok hatva.
Őméltósága: Nem szép, hogy az édesapja nem vállalta.
Mrs. Lipton: Most lenne 107 éves.
Cissy: Fényképezéshez sorakozó!
Poppy: Fogd be, miért kell neked örökké rendezkedned?
Jerry: Ő csak segíteni akar, Poppy.
Poppy: Akkor te is fogd be!
Ivy: Legyenek nagyon, nagyon boldogok, Mrs. Lipton! (cupp)
Mrs. Lipton: Köszönöm, Ivy.
Stokes: (súgva az ifjú arának) Az én szívem mindig várni fog.
Mrs. Lipton: Ó, vigyázzon, figyel!
Charles: Szabad? Sorakozó! Felsorakozni, emberek! Így! És egy széles mosolyt a masinába.
Lavender: Hol a masina? (Lady Lavender előtűnik a lábak erdejéből.)

(Egy évvel később)

--(Ebédlő. Henry bort tölt Őméltósága poharába) --

Őméltósága: Bontson még egy Château d’Yquem-et, Henry!
Henry: (kimérten) Attól tartok ez volt az utolsó, Mylord. Elfogyott. Ajánlhatok talán dél-afrikai száraz
sherry-t?
Őméltósága: Jó, csak ne töltsön rá.
Charles: Egészségedre, George, és arra, hogy vége a szűk esztendőnek.
Őméltósága: Cissy-nek köszönhetjük. Egészségedre, Cissy!
Poppy: Nem győzi Cissy-t dicsőíteni.
Jerry: Meg is érdemli, öreglány.
Poppy: Fogd be, torkig vagyok!
Teddy: Hadd köszönjem meg az én kis Rose-omnak, hogy a világ legboldogabb emberévé tett.
Cissy: Veled örülünk mindnyájan. Halljuk Rose-t.
Poppy: Már megint kezdi, örökké parancsolgat!
Kórus: Halljuk! Halljuk!
Rose: (nagy pocakkal feláll) Ó, csak azt akarom mondani, hogy büszke és boldog vagyok, hogy a
felesége lehetek Mr. Teddy-nek. Illetve Teddy-nek.
Jerry: Szeretnék én is szívből gratulálni Rose-nak és bevallom, alig várom a boldog pillanatot, amikor
az én kis feleségem is a fülembe súg egy édes titkot.
Poppy: Ülj le, Jerry, és ne beszélj hülyeségeket! (Mabel nyit be szobalányi öltözékben)
Mabel: Bocs, de nem akart sűrűsödni a sodó.
Cissy: Hadd segítsek, Mabel.
Jerry: Én szívesen megfogom.
Poppy: Ne ugrálj, Jerry! Igazán, Apa. Én átküldhetek egy lakájt, szakácsnőt is.
Mabel: A végén aztán meg csomós lett, még nem jöttem rá a forszára!
Charles: Én szeretem, ha csomós, a menzán mindig ilyen volt.
Őméltósága: Almás pite öntettel, remek!
Cissy: Nagyon várjuk a beszédet, Apa.
Kórus: Halljuk!
Őméltósága: Kedveseim! Nehéz év van mögöttünk, de bizton hiszem a legrosszabbján túl vagyunk.
Köszönet illeti ezért elsősorban Mabel-t és Henry-t, akik takarítottak, főztek ránk, akik
herkulesi erőfeszítéssel felszínen tartották a Meldrum-ház hajóját.
Kórus: Éljen!
Mabel: Szépen mondta.
Henry: Köszönjük, Mylord.
Őméltósága: Gratulálni szeretnék Teddy öcsémnek is, aki szép sikereket ért el a használtautó
piacon. És persze Cissy-nek, aki megmentette a gyárat.
Jerry: Auúú! (Poppy belerúg az asztal alatt.)
Őméltósága: Szóval, kilátásaink az 1929-es évre, nagyszerűek! Tehát emelem poharam a Meldrum-
ház felvirágzására!
Kórus: A Meldrum-házra!

--(Tengerpart – A Jolly Follies sátra)--

Ivy és Stokes: (A csirkedalt éneklik, kotkodálásokkal tarkítva és jelmezben)

Chick-chick-chick-chick-chicken,
Lay a little egg for me.
Chick-chick-chick-chick-chicken,
I want one for my tea.

Oh, I haven't had an egg since Easter,

And now it's half past three.
Chick-chick-chick-chick-chicken,
Lay a little egg for me.

Stokes: A bátyám katona, megmentette a sereget!

Ivy: Ugyan mit csinált?
Stokes: Lelőtte a szakácsot.
Ivy: A szakácsot.... A bátyám katona, de szoprán hangja volt.
Stokes: Ugyan hol szolgált?
Ivy: Alsószinteken.
Ivy és Stokes:
Chick-chick-chick-chick-chicken,
Lay a little egg for me.
Chick-chick-chick-chick-chicken,
I want one for my tea.

Oh, I haven't had an egg since Easter,

And now it's half past three, so…
Chick-chick-chick-chick-chicken,
Lay a little egg for me.
 Chick-chick-chick-chick-chicken,
Lay a little egg, lay a little egg,
Lay a little egg for me.

(Váltás, a műsorzáró nóta indul)

It's time for us to say farewell,

It's time to say goodbye,
We hope that you've enjoyed our show,
In spite of the wind going blow, blow, blow!

I've done all the jokes and wheezes and puns,

You really must admit the show has gone great guns.
So now we really must go,
From the Jolly Follies, the Jolly Follies,

- Goodbye!
- So long!

- Au revoir!
- Goodbye!

- Adios!
- Au revoir!

- So long!
- Adios!
And we hope you'll come again right soon.

Stokes: Köszönjük szépen hölgyeim és uraim! Kérem ne feledjék minden délután fél 3-kor előadás!
Teljesen új műsor kedden és csütörtökön, rossz idő esetén bent a pavilonban. Éljen a
király!... Viszontlátásra!
Agnes: Nagy sikered volt, Alf.
Stokes: Köszönöm, Agnes. (Ivy-hoz) Neked mi bajod? Valami baj van, Ivy?
Ivy: 4-kor jött be a vonat, már itt lehetne.
Stokes: Bármennyit késik is, James előbb jön, mint kéne.
Ivy: Mondd meg, hogy miért utálod annyira?
Stokes: Nem utálom én, de nem hozzád való. Nagyképű, nyársat nyelt alak.
Ivy: Te nem ismered őt. Talált egy szép kis házat a sétányon, kibéreli és ott nyitunk panziót.
Stokes: Na, várjunk csak! Mi volt az a többes szám?
Ivy: Kérte, hogy segítsek neki.
Stokes: És mennyit fizet?
Ivy: Semmit. A hasznon osztozunk.
Stokes: Ezt már ismerem. Ingyen cselédnek kellesz. Hajkurászni fog reggeltől estig.
Ivy: Ó, én nem bánom. Csak vele lehessek!
Stokes: De elfecséreled a tehetségedet! Nagy terveim voltak veled meg ezzel a show-val! Tudod
mennyi volt a mai bevételünk? 2 font, 17 schilling és 6 penny. Ez egy príma kis show.
Ivy: Akkor magyarázd meg, miért kell katonavicceket tenni a csirkenótába?
Stokes: Mert csirkevicceket nem tudok. De mondok én neked még valamit, a Jolly Follies
kincsesbánya.
Ivy: És mi lesz, ha majd beköszönt a tél? Jön egy nagy hullám és besöpör mindent a tengerbe. A
tavaszi ár hat pár cipőnket vitte el.
Stokes: Nagy színházban lépünk fel pantomimekkel. Te játszod Hamupipőkét. Szemüveg nélkül,
természetesen.
Ivy: Én már döntöttem, Apa. Sajnálom.
Stokes: De Ivy, nem hagyhatsz cserben, ez egy príma kis csapat.
Ivy: Éppen ezért nem féltlek. Agnes-ből remek csirke lesz.
(Mr. 12trees jön)
Ivy: Juhé, Mr. Twelvetrees! Mr. Twelvetrees! (közben ugrál és integet.) Huúúú!
12trees: Kicsit késtem, Ivy, de most kellett aláírni a szerződést. Megvan a panziónk.
Ivy: Komolyan mondja? Ó, de csodálatos! Nem izgul nagyon?
12trees: Hát, lesz vele munkánk az biztos, de menni fog.
Ivy: Ó, hát persze hogy! De miért álldogálunk itt kint? Menjünk be hozzájuk a sátorba.
12trees: Én nem elegyedem a színész népséggel.
Ivy: És ha a vendégeink lesznek?
12trees: Nem lesznek. Nálunk csak jobb emberek szállnak meg. Állami tisztviselők.
Ivy: Minden úgy lesz, ahogy akarja, maga tudja.
12trees: És mindenek előtt, Ivy, van egy dolog, amit tisztáznunk kell. A kapcsolatunk tisztán üzleti
jellegű.
Ivy: Iiiigen, persze.
12trees: Szorosan együttműködünk, de kikapcsoljuk a... a személyes vonatkozásokat.
Ivy: Ki-ki-ki! Azokat kikapcsoljuk, Mr. Twelvetrees.
12trees: Mostantól fogva ne szólíts Mr. Twelvetrees-nek. Társak vagyunk, szólíts James-nek.
Ivy: Köszönöm, James.
12trees: 10 szoba van és 2 fürdőszoba.
Ivy: Kettő is van?
12trees: Kettő, ez így modern.
Ivy: És mi hol alszunk?
12trees: Van két padlásszobánk, kicsik, de barátságosak.
Ivy: Óuhh! (Ivy megbotlik.)
12trees: Vigyázz, Ivy, el fogsz esni.
Ivy: Nem való a cipőm a homokra.
12trees: Fogd meg a kezem. (Stokes nézi őket messziről)
Stokes: Gratulálok, Ivy, a lábtörlője leszel. De megkaptad, amit akartál.
Agnes: Mehetünk, Alf.
Stokes: Jó, gyerünk…

YOU HAVE BEEN WATCHING

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 Idegen szavak és Nevek gyűjteménye

Abigail - Lavender neve Dolby kapitány szerint.

Acme Detektíviroda - Egy ó micsoda csodálatos cég, ami meg tudja találni Dolby kapitányt.
Agnes - Belőle remek csirke lesz.
Albert Hall - Amit ki kell bérelni és estélyt adni benne.
Alfred Adler - Az ő tanításait követi Lavender, ezt meg kell érteni.
Amiens - Egy fejsérülés helye a határban, a déli oldalon.
Amontillado - Pancs.
Amy Pratt és Bella Sidebottom - Akik gyönyörűek voltak a fénylő arcukkal és a repedt kezükkel.
Anna Mae Wong - Egy kínai papagáj.
Annabel Wought - A második-kedvenc filmsztár.
Army&Navy - Akiknél elefántot is lehet rendelni.
Ascot - Ahová lyukas, tavalyi kalapban kell menni.
Aubrey Wilmslow - Nem tudni róla semmit, csak, hogy marhaságokat ír.
Avon-i Hattyú - Szentbeszédben idézhető.
Baden-Powell - Egy ősi brit tradíció követője.
Balaclava - Ahol venni kell, amit egy őrült csinált.
Barker - Aki kicsit zavarban van, de meg kell mondania.
Báró von Zinkhausen - Német volt, de nem szerették.
Battersea Bridge - Hideg szél fú alatta.
BBC - Ami nem sugároz ostobaságokat.
Ben Hur - Hiszen szoknyát visel.
Bentley - Lemerült, nagyon sajnáljuk.
Bernard Shaw - Aki beszédet mond a születésszabályozási klinika avatóján.
Bertie - Aki néha igazán furcsa volt, de sokat tűrtek mellette.
Bertie hadnagy - Akivel a szélső ágyon baj lehet.
1 / 14. Oldal
Bertie Wooster - Monoklis dadogó, tiszta idióta. Ilyen embert nem találni az életben.
Beryl - Akitől hallani lehet magárúl.
Birmingham - Ahonnan egész úton futott az idősebb 12trees.
Blighty - Ahová vissza kell kerülni, hogy soha többé ne lássunk.
Bob Martin-féle erősítő por - Ami jó a kutyáknak.
Bognor Regis - Ahol a paradicsom van, amit Lavy jól ismer.
Bonar Law - Akihez rákszuflét vágtak.
Boot & Britches Club - Ahol a jól-tudjuk-mi folyik.
Bootle - Az Egyesült Munkáspárt Országos Központja
Borisz király - Hórész király alteregója
Brandy - Bátorító ital.
Brighton - Ahol az apácák nem tudják, milyen egy jó hétvége.
Britannia - Aki elég nagy derültséget keltett, amikor három kolbászt próbált
ráakasztani a szigonyára.
Buckes patika - 12trees gyógyszertárja.
Buffy - Akinek a földje.
Buffy Metcalf - Aki nem volt otthon.
Bukit Timah - Ahol a kedves kis bungalló vár.
Burgundi - Előkelő francia nyakolaj.
Burma - A bennszülött lányok combsodró tábora.
Café Royal - Ahová Oscar Wilde is járt, mielőtt meghalt.
Calthorpe generális - Aki a gőzfürdőben támad.
Canterbury érseke - Találkozni kell vele a Lambeth-kastélyban.
Cash - Amiben Mr. Teddy-t közreadják.
Catford - Esküdöző hely Mamikával és Papikával.
Cedric - Egy, aki lord - meg egy, aki Dolby kapitány.
Ceylon - Az apjáé a fele.
Chalky White - Aki a tábori kórháznál becstelenkedett.

2 / 14. Oldal
Chancery Lane - Ahol lovak rugdosnak lakájokat.
Charles püspök/érsek - Aki a cilinderével vadássza a fontokat.
Charles Ray - A Gertie combfixében érintett.
Charlie - Fakalapácsos gumikopogtató.
Charlotte Russe - Finom és külföldi desszert.
Château d’Yquem - Május hónapjára ürül.
Château Lafite - Amit hogyírnak.
Château Margaux - Ami furcsa illatot áraszt, ha felülvizsgálják.
Chelsea Bridge - Ahol a csendbiztos rendőrök odajönnek.
Chelsea Palace - Ahol a múlt éjszaka látták, a dobozban a fűrészekkel.
Chesterton - Aki éjszakánként eltávozik.
Cheval Blanc - Ami hm… egész jó.
Chicago - A babfogyasztás fővárosa.
Christie's - Tehenészet.
Chu Chin Chao - Suszterdaloló.
Churchill - Aki nem volt elragadtatva.
Ciro - Ahová Jerry elvitte.
Cocktail - Amit Guillotine néven feltaláltak.
Cocky show - C.B.Cochrane - Akitől élemedett korú hölgyek meglepődnek.
Cointreau - A harmadik félrész.
Cold krém - Amit nem használnak.
Corton - Ami használat előtt nem felrázandó.
Cromwell - Akit túléltek.
Cyril - Sebészkesztyű-ellenőr.
Csinos Polly - Kapitány elhunyt szerelme.
Csirke Julienne-módra - Egy másik finom és külföldi.
Daily Mail - Ami miatt dorgálni kell az újságkihordó gyereket.
Daimler - Királyi személyautó.

3 / 14. Oldal
Dáriusz palotája - Ókori kincsesbánya.
Dartmoor - Ahol magas a páratartalom.
Derby brikett - A legjobb tüzelő a világon.
Devonshire - Keleti és nyugati tehenekben gazdag vidék.
Dolby kapitány - Aki csak menüt kér.
Dorset-i kulipintyó - Baldachinos ágy lelőhely.
Downing Street - A rezidencia, amit ki lakja most.
Dudley Swaffham - Akinek mindene gyenge, de nem is funkcionál megfelelően.
Dudley, St. Edmunds és Ipswich érseke - Fingóspárna tesztelő.
Earl - Aki szerint tenyészthető.
Eastend-iek - Akik nem szeretik az atyáskodást.
Edward király - Aki csuklott.
Eglin fűszeres - Akitől Mr. Pearson jön.
Emma - Sherry- és mandulahordozó.
Epstein - Mellszobrász.
Ersatz - A németek mondják.
Eszkimó Joe - Amit nem hagynak elénekelni.
Ethel - Ivy alteregója.
Eton - Nadráglehúzási kiképzőbázis.
Fair play - Luxus, amit Stokes egyedül megengedhet magának.
Félszemű Harry - Stukker előmaró.
Fiona drágám - Penelope mágnes.
Flo és Vi - Szobacicák.
Font - Pénz.
Fornicator - Ami nem olaszul van.
Fortnum és Mason - Akik kutyát nem csinálnak.
Fred Kendall - Kispénzű Kemikália tulajdonos.
Frederick T. Fish - Meg nem értett pénzügyi zseni.

4 / 14. Oldal
Freud - Szexmániákus, aki felé hajlanak.
Getting Gertie’s Garter - Combfix visszaszerzési bonyodalom film.
Gin - Piros macskagyökér kivonat.
Girardi-kalap - Foxi-Maxi fejfedője.
Golders Green - Félrehallott városrész.
Good bye! - Ég veled!
Gordon vagy Boots - Nem-megfelelő orvosság gyárak.
Gorgonzola - Késői visszaköszöngető.
Grafton Galéria - Lavy leendő kiállítóhelye.
Grand Hotel Palace - Vagy valami ilyesmi.
Greta Garbo - A Test ördöge.
Gretna Green - A lócipő gyártó lakhelye.
Grosvenor - A 0950-es szám vajon, kié?
Guillotin - Ami teljesen fejbe ver.
Guinea - Elég sok pénz.
Gunter - Alibiteázó.
H.G. Wells - Cselédlány leszármazott.
Hammersmith - Szénmosdató telep.
Harold, Exeter érseke - Újabb fingóspárna tesztelő.
Harrods - Vaddisznófej és homoszexuális-papagáj kereskedés.
Harry Tate - Akit a király is szeret.
Haut Brion - Nyakolaj nyelvhalhoz Jóasszony-módra.
Heidelberg - Borisz király száműzetési helye.
Heinrich von Mannheim - Akit éppen lemosnak a gardróbban.
Henry Livingstone - Akinek jó, hogy nem kosár a neve.
Henry Myers - Egy másik érintett a Gertie ügyben.
His Master’s Voice - George és Agatha duettjének kiadója.
Hongkong - Ahol rajta kell tartani a szemét.

5 / 14. Oldal
Hórész király - Borisz király alteregója.
Hutch - Szuper hangú magánszám.
Ivor - Aki nem heveri ki.
Izabella királyné - Dalmácia ál-uralkodónője.
Jack Payne - Ahogy ne nézzünk ki.
Jack Potty - Tehénábrázolási megszállott.
Jackson-ék - Ahova átszoknak.
Jacques Hordoque - Ismeretlenül is híres ruhaszalon.
Jane Austin - Akit már nem olvasnak 1927-ben.
Jasper Lemont - A tiszta mágia.
Jean Rivet-Kerrington - Akinek nagy, brutális sofőrje van.
Jerry - Harmónium mögötti kinyúló.
Jessie Matthews - Aki tök jó a másik után.
Jezabel - Gaz csábító.
Jim - Ceruzavég ellenőr.
Jiu Jitsu - Alibi harcművészet.
Jock McGregor - Aki egyből kiszúrja.
Joe McWitty - Uszkáridomár.
John - Belső ellenőr.
John Gilbert - A Test ördögének párja.
John Reith - Egy aszkéta.
Jolly Follies - Megélhetési komédiások.
Kaiser - Akit ki nem állhattak.
Kensington Park - A szaladgáló kisTeddy-k lelőhelye.
King’s Chips - Ebből elege lett a királynénak.
Kipps - Stokes alteregója.
Kit Kat Club - Ha más nincs, ide kell menni.
L’amour est fini! - Fél hat.

6 / 14. Oldal
La Tâche - Wellington-bélszínhez ez jár, de minimum két palack.
Lady Agatha Shawcross - Fehérmájú megcsaló.
Lady Blake - Ex-szüffrazsett.
Lady Florance Kendall - Aki teljesen begolyózott.
Lady Hampshire - Ex-pénztárca tulajdonos.
Lady Lavender "Lavy" Southwick - Hülye, vén tyúk.
Lady Manners - Az előző munkaadó.
Lady Marigold - Tenyészthető, szürke kisegér.
Lady Maud Sainsbury - Fősznob.
Ladysmith - Amit felmentettek.
Lambeth kastély - Hitéleti főhadiszállás.
Lancashire - Ivy kiindulópontja.
Leocadia Estruther - Akiben nem tudni mi az oroszlánszerű.
Limehouse - Kínai lelőhely.
Little Hampton - Nyugdíjas otthon.
Lizzy - És ő is mondta.
Lloyd George - Akire kacsát dobtak.
Lloyd's - Ismertember gyűjtőhely.
Lord Cardigan - -nel!
Lord Cedric - Erdőkerülő szöktető.
Lord George Meldrum - Vén pojáca.
Lord Nelson - Aki egy nő.
Lucinda - Az idomított lovak idomára.
Lucknow - Papagáj rekedési színhely.
Madgie-mucika - Gyűlölik a gondolatát is.
Madras - Missziós mosoda.
Maggie - Aki sokáig van fönt.
Malaya - Disznómód izzadóhely.

7 / 14. Oldal
Mall - Barikádállító hely.
Manchester - Myrtle innen jön.
Mangrove mocsarak - Szerető temető.
Mansion House - A paráználkodók ájtatos társaságának banketthelye.
Marie Stopes - Aki dicséri a Union Jack-et.
Märklin - Amit nem adtak kölcsön.
Marshall and Snelgrove - Segítőkész fehérneműbolt.
Mary királynő - King's Chips megunó.
Maurice Chevalier - Aki nem reggelizett ott.
Mauritánia - Amire hiába készülnek New York felé.
Maximilian Zarkhov gróf - Tolmács segédszárny.
Mayfair - Ellenséges bennszülött hordák tanyája.
Meldrum Hall - Borospalack felküldő hely.
Metropol - Hotel különszobákkal.
Metropolitan Rendőrség - Kapitány munkaadója.
Miss Annabelle Lee - Suttogó énekes.
Miss Francesca Dyke-Hardy - Lökött állvány otthonhagyó.
Miss Ivy Teasdale - Jó lány.
Miss Lucille Pennhaligan - Hippi zenész.
Miss Madge Cartwright - Hülye polip.
Miss Penelope Barrington-Blake - Affektáló leszbika.
Miss Potter - Akinek lesüllyednek a meggyei.
Miss Sarah Johnson - Másod-szobalány.
Moldávia - Pénteki kifutó.
Mombasa - Tere-fere klub hely.
Montrachet - Málnaszörp alternatíva.
Mortimer Street - Bukott királyok otthona.
Mr. Alfred "Alf" Stokes - Lyukas vödrű szénbányász.

8 / 14. Oldal
Mr. Asquith - Báránycomb szemlész.
Mr. Barnes - Gyújtogató.
Mr. Challon - Szerencse és 10 shilling osztogató.
Mr. Christopher O'Higgins - Lakáj.
Mr. Fisher - Elvetélt mackós.
Mr. Foster - Aki majd bekapja.
Mr. Franklin - Talpnyaló.
Mr. Gladstone - Akinek elég jó volt.
Mr. Hamish Kintyre - Másik hippi zenész.
Mr. James "Jim" Twelvetrees - Téglabudi, időnként szerelmes bivaly.
Mr. Pearson - Nem ember.
Mr. Richard "Dickie" Metcalfe - Gépeltérítő.
Mrs. Blanche Lipton - Hülye, vén tehén.
Mrs. Connot - Megbecsült szakácsnő.
Mrs. Cooper - Kacsaképtelen szakácsnő.
Mrs. Edwards Alkalmazotti Ügynökség - Helyszerző iroda.
Mrs. Fortescue - Az ólmozott nokedli feltalálója.
Mrs. Lankow - Mrs. Lipton alteregója.
Mrs. Mabel Wheeler - Az finom lesz!
Mrs. Oliver - A pompás Sole Veronica úttörője.
Music hall - Amiről a sport és a kocsma mellett beszélni kell.
Mussolini - Vonat pontosító.
Myrtle - Szépreményű Mrs. Stokes.
Napoleon - Konyakivó hadvezér.
Neil Saint-John Fortescue - Gyöngysor szakértő.
New York - Pénzügyi csődtömeg.
Newcastle - Myrtle innen is jön.
Newmarket - Hétfői és keddi kirándulás helyszín.

9 / 14. Oldal
Noël Coward - Sirokkó író.
Oderman Wesselton - Aki nem említette.
Olive - Nem vádolható.
Omdurman - És győztünk.
Oscar Wilde - Aki szintén azt mondta.
P&O Hajózási Társaság - Bukott főrend szállító.
P.G. Woodhouse - Akit biztos nem olvasnak.
Park-ék csoportja - Ráduplázással kiütve.
Peabody Hall - Buta kirándulóhely.
Penny - Zsebpiszok.
Perkins - Aki 11 körül várjon, gondolom.
Peter, Guildford érseke - Egy újabb fingópárna boldog használója.
Pimlico - Csirkemelegítő.
Pink Slipper Club - Éjszakai megintkérő hely.
Pinkerton - Félszivaros detektíviroda.
Pint - A többszörösében fürödni lehet.
Plasztron - Autogram gyűjtő notesz.
Poker Humphries - Gyönyörű asszisztens.
Pol Roger - Fél üveges kiszerelésű pezsgő.
Port Said - Maud néni ecseri piaca.
Private Stokes - Hibátlan megszólítás.
Putney - Előtte híd, utána Wimbledon.
Quick-step - Sebeslábú táncmód.
Ramsey McDonald - Lehetséges diktátor.
Richebourg - Amit inkább adnánk.
Rin-tin-tin - Amilyen szájat nem lehet rúzsozni.
Rio de Janeiro - Ahova százakat adnak el.
Ritz - Agatha és George vacsorahelye.

10 / 14. Oldal
Robin - Pedálmegszállott.
Rolls-Royce - Diszkréten eladnivaló.
Ronald Colman - Szerelmes éjszakai résztvevő.
Rose - Gyűrött bóbitás.
Rotten Road - Déli randihely.
Rotherham - Ivy szülőhelye.
Royal Flush - A póker legmagasabb kombinációja.
Rupert kertész - D-d-d-d-dadogó.
Ruppert Brooke - Aki kicsit olyan.
Savoy - Löncs és mi minden fogyasztó hely.
Scotland Yard - Őrmester kiküldő szolgálat.
Serpentine - Napfelkelte háttér.
Sheffield-tálca - Ellopnivaló edényzet.
Sherlock Holmes - Nyomozati szakértő.
Sherry - Érsekmelegítő cseppek.
Shilling - Sok pénz.
Sid Vince - Olcsó buszbérleti lehetőség.
Silver Slipper - Tükörparkettás táncos-mulató.
Sir Jason Capstick - Befolyásos jogtudor.
Sir Jasper - Sir Jason Capstick alteregója.
Sir Ralph Shawcross - Vadász és voodoo sámán.
Sir Richard - Akit megpróbáltak eltusolni.
Sitwell - Lehetséges megnyitó.
Soirée - Amit már senki nem ad.
Sole Veronica - Nem jó, ha megbőrösödik.
Squiffy Withers - Kretén.
St. James-beli Berry testvérek - Jól gyümölcsöznek.
Standard - Harmadik szennylap.

11 / 14. Oldal
Stanley Baldwin - Regényíró.
Star News - Ez is szennylap.
Star Pénzintézet - Csődtömeg.
Steak - Jó a monoklira.
Sterling - Rengeteg pénz.
Steve - Bukfenctanár.
Steven - Henry alteregója.
Stilton - Áááá…
Suttogó Jack Smith - Gramofonális borzalom.
Swaffham-ház - Kihalófélben lévő család.
Swan és Angus - Amit nem így hívnak.
Szuezi Csatorna - Vízi útszűkület.
Tachbook Street - Dalmácia új területe.
Tahiti - Háncstermőhely.
Taj Mahal - Ahová hogy kerülnek.
Tarantella - Kirázni való pókfaj.
Tarzan - Teddy alteregója.
Tatler - Tapétagyár.
Teddy-bear - Újabb Teddy alteregó.
Teddy Tail - Kalandor, barna nadrágban.
Templebar - Shawcross-ék utcája.
Tête-à-tête - Összedugott fejek.
Texas-i Kölyök - Aki na az volt.
Tiddles - Ami úgy hangzik, mintha macska lenne.
Tilbury kikötője - Ahonnan pénteken kifut.
Times - Szennylap.
Tio Pepe - Arisztokrata nyakolaj.

12 / 14. Oldal
Tiszteletreméltó Edward "Teddy" - Szoknyapecér.
Meldrum
Titanic - Fellobogózott nem anyahajó.
Tom Brown - Akit kivesézték.
Tongok bandája - Kínai szakszervezet.
Tower - Bezáróhely.
Twist Oliver - Idegenvezető.
Union Jack Gumitársaság - Kotongyár.
United Dairies - Félóra múlva találkozóhely.
Venezuela - Banánhajó kikötő.
Vilma Bánky - Szerelmes éjszakai másik résztvevő.
Violette - Fénylő arcú, repedt kezű.
Wales - Éneklő bányászok hona.
Walesi herceg - Bádogtányér gyártók és Áramfejlesztők ájtatos társaságának díszvendége.
Walter nagybácsi - Elhunyt rokon.
Waterloo pályaudvar - Csak 36 perc.
Watford - Lányszöktetési végpont.
Waybridge - Ami ilyenkor nagyon szép.
Weekend - Hétvégi kiruccanás.
Wellington-bélszín - Jó vastag kolbász.
White Hall - Bányászcsőcselék felvonulási terepe.
White Lady - Amit a jég gyengít.
Wilson kapitány - Potyázó.
Wimbledon - Biciklipálya.
Windsor-i kastély - Ahol Edward király csuklott.
Wright-féle Cartwright szappan - Ajzószer!
Yard - A méternél kicsit kisebb.
York érseke - Aki látni fogja a Paráználkodót.

13 / 14. Oldal
York hercegének szobra - Egy sétamester emlékműve
Zog herceg - Aki bemutatott.

14 / 14. Oldal
 1
Post

Főcím dal.

Tisztelettel adózom egy ismeretlen rajongótársnak egy teljesen másik zsákból.

2009-től kiválóakat alkotott az általam oly nagyra becsült TIT jellegű témakörben.
Munkásságának szebb darabjait idézet formájában kívánom megosztani -
mindannyiunk épülésére. Egy feketeöves Mylord-fanról van szó, rengeteg munkát
elvégzett. Úgy találtam, hogy nekem újat tudott mondani - talán másnak is... A
neve "Unionjackrubber".

"Akkor kommentezzük a szöveg egyes részeit:

From Mayfair to Park Lane // London elegáns negyedei, a Hyde Park keleti oldalán
You will hear this same refrain,
In every house again, again,
You rang, m'Lord?

Stepping out on the town // kiruccanás a városba szórakozni; Mabel mondja is egyszer
The social whirl goes round and round,
The rich are up, the poor are down,
You rang, m'Lord?

The Bunny Hug at the Shim Sham Club
The Charleston at The Ritz,
And at the Troc do the Turkey Trot,
They give Aunt Maude a thousand fits.
// korabeli táncok, a Shim Sham másik neve Shimmy
// korabeli tánc; a Ritz London egyik híres szállodája
// Troc = Trocadero, híres londoni étterem-szórakozó-
hely; a Turkey Trot egy korabeli tánc (vö. Fox-Trot)
// Maude néni, a híres cigarettás doboz ajándékozója

1
(nyitó variáns):
Saucy flappers in cloche hats,
Natty chappies in white spats
The upper set is going bats
You rang, m'Lord?
(záró variáns):
Talking flicks are here today
And Lindbergh's from the USA,
Poor Valentino's passed away.
How sad, m'Lord."
// pimaszul magabiztos vagány csajok, korabeli harangforma
sisakforma kalapban
// csinos úrfik fehér kamásniban
// megőrül
// hangosfilmek
// a híres óceánrepülő, aki 1927-ben átrepült New Yorkból
Párizsba
// erre a tipp Rudolph Valentino, híres amerikai színész
2
 2
Post

Hol van a ház?

"Unionjackrubber" - 2009 - Hol van a ház?

Tudjuk, hol van, de szép a levezetés és sok a tanulság. Ja, igen és hosszú... 

"Valahonnan az rémlik, hogy nem Londonban forgatták a házbeli és ház körüli

jeleneteket. A Google Maps-ben utcanézetben is be lehet járni a tágabb Mayfair-t,
de nem valószínű, hogy a ház így megtalálható - pláne, ha nem is ott áll.

A belső felvételeknél még mindig eldöntendő (számomra), hogy létező épületben

vették-e fel a jeleneteket (mindig azonos beállításokból) vagy stúdióban megépített
díszletről van szó.

A valós ház mellett szól, hogy helyenként látszik a plafon egy-egy sarka
(stúdiófelvételeknél ez ritka, ott a plafon rendszerint hiányzik, ezért nem is
mutatják) és az ebédlő ajtaján át a kamera gyakran mutatja a lépcsőházat, sőt a
túloldali szalon belsejét is, ha annak nyitva az ajtaja. Az ebédlő ablakai is nagyon
hasonlítanak a kívülről megfigyelhető, sarkos ablakokhoz. Amikor a kamera a
mosogatóban veszi a szereplőket, néha a nyitott személyzeti bejáraton át
megfigyelhető az udvar, a porolóval, mángorlóval.

De stúdióra utalnak a fix kameraállások (a kamera sosem mozog, minden

szobában van 1-2 fix szög, ahonnét veszi a szereplőket, és ezek mellé jönnek a

1
közeliek), a plafon szinte teljes rejtettsége, és az is, hogy a kamera igen ritkán halad
át az ajtókon és sosem megy fel vagy le a lépcsőkön egy teljes emeletnyit. A
szalonból az ebédlőbe átmenő szereplőket néha mutatja átnézetben, de a legtöbb
ki-be mászkálásnál a szereplők csak kimennek vagy belépnek, de nem mutatják,
honnan vagy hová (csak tudjuk, hogy honnan vagy hová). A főbejáraton pl. soha
nem néz ki a kamera, befelé nézve is csak a belső ajtóig lehet bekukkantani, de a
lépcsőházba, ahol Mabel a követ szokta felmosni, már nem. A jelenetben szobát
váltó szereplők egyszerűen felbukkannak a másik helyiségben (pl. a mosogatóból a
konyhába).

Számomra csak most, sokadik lejátszásra derült ki, hogy a szalon hátsó oldalán (az
ajtótól jobbra) nem ablak van, hanem egy elfüggönyözhető, duplaszárnyas
üvegajtó, amely a télikertbe vagy melegházba vagy mi a csudába vezet, és ez utóbbi
jó hosszú lehet, mert mintha a dolgozószoba is erre nézne.

Különben a stúdió vs. valódi ház kérdésében a stúdió áll nyerésre. Találtam valami
brit tévéstúdiós történeti weboldalt, amely egy stúdió bemutatásakor megjegyzi egy
félmondatban, hogy a mittudomén hányas műteremben készült egyebek közt a
YRML nagy része. Óriási hodály termekről van szó, simán fel lehetett bennük
építeni a teljes földszintet, a lépcsővel együtt, de akár a hátsó udvart, a kőfalas
lépcsővel és a személyzeti bejáróval is. A többi bevilágítás kérdése.

A kültéri felvételekhez valós épületet használtak, ez szinte tuti, csak ki kéne

nyomozni, hol állt (valószínűleg nem Londonban).

Ezt egy újságcikkben találtam, jó kiindulási alap lehet a ház kereséséhez:

"Moving into central London, fashionable Holland Park played host to the pilot
episode of You Rang, M'Lord?. A large house on Holland Park Avenue featured

2
as Lord Meldrum's stately pile, but was subsequently replaced in the four seasons
that followed by a fake frontage in Norfolk."

Ez valóban jó kiindulási alap. Végig is cirkáltam a környéket Google Maps

utcanézetben.

Sajnos, a szöveg jó megtévesztő, mert a Holland Park Avenue-n egészen másféle

házak állnak, de a Holland Park egy hatalmas terület, van ott Holland Road,
Holland Park Road (több is), Holland Villas Road és efféle mellékutcák, az angol
építészetre jellemző, tökegyforma házakkal.

A pilot epizódban mutatják a házat szemből, egy lovaskocsi átvonulásának erejéig,

később pedig amikor Ivy megérkezik és találkozik Wilson kapitánnyal, akkor a
kerítést mutatják közelről.

A ház nagytotálon jól megfigyelhető, hogy:

- a ház maga vörösesbarna téglaház,
- a ház 2 emeletes
- a jobb oldali szomszédja is ekkora
- a ház és a jobb oldali szomszéd között csak a földszint magasságában van összeépített rész
(garázs)
- az ablakkeretek fehérek,
- a bejárati ajtó melletti oszlopok laposak,
- az előkert előtti kerítés lábazat fehér,
- a kerítés rácsa fekete,
- a 2 kapubehajtónál fehérek és lapos gúlarésszel fedettek a kapuoszlopok
- a bal oldali szomszéd kapuoszlopa is ugyanilyen
- van 2 nagy fa a kertben.

3
Jól kivehető a szalon és az ebédlő jellegzetesen kiszögellő hármas ablaka. Az is
fontos, hogy a ház oldalt nem érintkezik a szomszéd házakkal.

Ilyen típusú házból egy darab sincs a Holland Park Avenue-n, viszont a Holland
Villas Road gyakorlatilag csak ilyenekkel van tele! Annyira hasonlítanak a házak a
pilotban láthatóra, hogy szinte biztosan itt készült az első epizódban a külső
felvétel.

A kérdés csak az, hogy melyiknél. A házszámozás brit módra kretén: a

mellékutcának számító Holland Villas Road-nak a túlsó végétől (nem a főúttól)
indul a számozás, egyesével növekszik az egyik oldalon, aztán az utca végén
átmegy a túloldalra és tovább növekszik egyesével, csak az ellenkező irányban.

A házak annyira egyformák, hogy nagyon nehéz behatárolni az eredetit. A

kerítések adhatnának támpontot, de azok némelyikét átépítették azóta.

A filmbeli házszámozás valószínűleg szándékosan hamis: Lord Meldrum háza a

12-es, de amikor Ivy érkezik és egy melósember valami nagy zsákot vagy puttonyt
cipel át a képen, egy villanásra látszik a szomszéd ház kapuja is és rajta a 4-es szám.
Ha ez valós, akkor annak nem lehet a 12-es a szomszédja, csak a 3-as (ha a
házakkal szemben állunk az adott utcában, a számozás jobbról balra növekszik). A
12-es számot a filmesek rakhatták ki és biztosan elfeledkeztek a 4-es szomszéd
letakarásáról.

Igen ám, de mégsem: az utcában a 3-as és a 4-es szám kerítése teljesen más, de ez
még oké, esetleg átépítették. Viszont a jobb oldali szomszéd (azaz a 2-es szám)
alacsonyabb, 1 emeletes, tehát akkor ez kiesik.

Végigvizslattam az egész utcát ezután. Nagyon barátságos, kicsi, igazi viktoriánus

hangulatú utca, csak persze a modern kocsik sokat lerontanak ebből. De azért el

4
lehet képzelni, ahogy Wilson kapitány kényelmesen végigsétál rajta, beköszön ide-
oda, befalja a potyakajákat stb.

Eljutottam a 22-es számig és erre szinte minden passzol a fenti felsorolásból.

lámpaoszlop nincs előtte, de ezeket valószínűleg áthelyezték az utcában és a 22-es
előtt a járdán látszik a helye, pontosan ott, ahol a filmbeli képen volt.

(A filmesek mégis ravaszabbak voltak: a filmen nem csak a Meldrum-féle 12-es

házszám fiktív, hanem a szomszéd 4-es házszám is!)

Tippem tehát az eredeti Meldrum-házra: Holland Villas Road, 22-es szám. Google
Maps-ben, utcanézettel (Street View) máris megtekinthető, de megpróbálok
felrakni szemléltető képeket is.

Csemegézzünk a Holland Park negyed házainak leírásából:

BASEMENT (alagsor): "The basements of Holland Park properties

contained the kitchen (konyha), scullery (mosogató - poor Mabel!) and ...
ample storage for beer and wine (ahonnan Stokes a bort lopja) was provided
..."

GROUND FLOOR (földszint): "... in the Regency period the ground floor
of Holland Park properties became the main family floor. The ground
storey contained the dining-room (egy kicsivel azért több tejszínt, Stokes!), at
the side of a narrow entrance hall ..."

Ez a cikkidézet azért is hasznos, mert nem csak a Meldrum-ház valószínű eredeti

helyét segített belőni (még ha később már csak díszletben forgott is a sorozat),
hanem névadómnak, a Union Jack Rubber Company-nak is a nyomára vezetett.

5
A Meldrum-házat később Norfolkban egy díszlet homlokzattal helyettesítették és
nyilván azért, mert az egészet ott forgatták. Több se kell egy jó kis googlézáshoz:
pillanatok alatt kiderült, hogy a forgatás helyszíne egy Diss nevű városka volt,
Norfolkban, ahol a Factory Lane nevű utcában egy felhagyott kefegyár
személyesítette meg a híres Union Jack gyárat.

Sajnos, Dissben nincs Google Maps utcanézet, ezért fotó sincs. De itt a forrás
cikk.
http://www.dissexpress.co.uk/lifestyle/a-brush-with-tv-fame-for-factory-1-
434667

6
 3
Post

Henry és újságja

"Unionjackrubber" - Henry és újságja.

"Apróság, érdekesség, ami csak most tűnt fel (nekem, másnak már lehet, hogy
korábban is):

A Meldrum-ház bukásakor (Fall of the House of Meldrum, Az elátkozott

Meldrum-ház), a teázáskor Wilson kapitánytól Mrs. Liptonig mindenki a nagy
krachról beszél, hogy Őlordsága már suttyomban vevőt keres a Rolls-ra, Poppy-
nak a szabónál le vannak tiltva a számlái stb. Ekkor Henry megjegyzi:

"ÓCEÁNNAK VIZÉN NINCS EGY CSEPP SE , MI SZOMJUNKAT OLTSA ."

Mire Mrs. Lipton meghökken hogy ez hogy jön ide, Henry persze azt feleli hogy
csak Mrs. Liptont akarta megelőzni a kimondásával, mire kap is egy fülest. Henry
szövege kicsit fura. Az angolban így hangzott:

"WATER, WATER EVERYWHERE / AND NOT A DROP TO DRINK."

(Henry iszonyú cockney kiejtésében glottal stopokkal spékelt "wó'a, wó'a")

Ez viszont így, egy az egyben idézet Samuel Taylor Coleridge-től, az "Ének a

Vén Tengerészről" c. nagy versének 2. részéből:

1
"TENGER, TENGER MINDENÜTT / S EGY KORTY SINCS INNI SEHOL!"

(Szabó Lőrinc ford.)

Hogy ez a fordításban miért változott meg (talán szerzői jogok miatt?), azt nem
tudni, de újabb adalék Henry figurájához. Egyáltalán nem olyan ostobácska gyerek
mint amilyennek látszik. Ért a motorbiciklikhez, kristálydetektoros rádióvevőt
fabrikál magának a szobájában, olvasta Coleridge műveit stb.

Apró adalék még hogy Henry egyszer (többször?) úgy jelenik meg hogy a
"MAGNET" című magazint olvassa. (Ha volt már itt róla szó, akkor bocs.)
Ez egy rajzokkal illusztrált brit hetilap volt ami kamaszkorú fiúknak készült és
nekik szóló, sorozatszerű, fiktív kalandos történeteket tartalmazott amelyeknek a
főszereplői is hasonló korú fiúk voltak, a fiktív Greyfriars-iskolából. Az egymáshoz
lazán kapcsolódó epizódok miatt a Magnet felfogható úgy is, mint egy korabeli,
népszerű történetsorozat, csak ezt nem képernyőn, hanem írásban élvezték a
rajongók  és egyben kis kikacsintás is a nézőkre, hiszen a YRML nézői is egy
sorozatot élveznek éppen. 

A Magnet magazin érdekessége hogy története 4 időszakra bontható, mindegyik

időszakban jellegzetes színre váltott a borító dizájnja, így könnyen azonosítható.
Az 1922 és 1937 közötti, 3. időszakban a borító kék és narancssárga színeket
használt és ebben az időszakban jelentek meg a magazinban a legszínvonalasabb
írások, ez volt a fénykora.

Ha valaki szívesen belelapozna Henry kedvenc magazinjába, megteheti itt:

http://www.friardale.co.uk/Magnet/Magnet.htm

A listában az 1927. év(ad) a 985. sorszámú lappal (The Game Kid!) kezdődik, ha a
YRML idejébe akarnánk helyezkedni. A címekre kattintva a lapszámok teljes

2
tartalma oldalanként beszkennelve, JPG képek formájában tanulmányozható.
Vérbeli 1920-as évek! Henry Livingstone ajánlásával 

Jó szórakozást!"

3
 4
Post

The Magnet magazine

Unionjackrubber - The Magnet magazin

"Emlékeztek, régebben írtam egy kis jegyzetet a The Magnet című ifjúsági
magazinról, amit Henry szokott olvasni a konyhában.

Szó esett a The Magnet témájáról, jellegéről, címlapjairól, időszakairól, meg hogy a
neten fent van egy hatalmas archívum belőle. Fúrta az oldalamat, hogy Henry-nk
vajon konkrétan melyik lapszámokat is olvassa azokban a jelenetekben, ahol látszik
a lap.

A 24. részben (Meztelen igazság) a címlap rajza elmosódva ugyan, de kivehető.

Végiglapoztam az archívumot, és feltűnt, hogy NEM az 1927-es évfolyamról van
szó! A Mylord sorozat 1927-ben játszódik, de ebben az évben a The Magnet-nek
másképp nézett ki a logója. Így tovább kerestem és végül megtaláltam: Henry egy
1932-es számot, az 1251. számú Magnetet tartja a kezében. Kis ugrás a jövőbe. 

A hátsó oldala is stimmel, tehát a filmesek egy teljes példányt adtak oda Henry-
nek. 

http://www.friardale.co.uk/Magnet/1932/1932.htm

1
A listában az 1927. év(ad) a 985. sorszámú lappal (The Game Kid!) kezdődik, ha a
Mylord idejébe akarnánk helyezkedni. Jó szórakozást!"
http://www.friardale.co.uk/Magnet/Magnet.htm

2
 5
Post

Újabb Magnet

Unionjackrubber - 2009 - Újabb Magnet

"Kösz a kedves gratulációkat, hálából egy másik Magnet-számot is kinyomoztam:

A 6. részben ("Koldulás, kölcsön vagy lopás") Henry egy másik Magnet-et olvas. A
Magnet-ek címlapja és logói korszakonként változtak, és az egyes időszakokon
belül is voltak változások.

A The Magnet ára 2 penny volt ("tuppence", feliratban "2 d", mert hát a penny
rövidítéséhez az angolok a "denarius" szót vették alapul, igazi szigetországbeli
logikával). A mellékelt képen látható logó bevezetése után az árat a Magnet szó
végén, egy kis zászlócskába rajzolva tüntették fel egy ideig. Később a zászlócska
elmaradt. Ez segített a lapszám behatárolásában.

Sajnos, ez sem autentikus, ami az évszámot illeti: az 1927-es évjárat helyett ez már
az 1935. február 23-i szám. Érdekes, hogy a kellékesek mindig februári lapokat
találtak… 

A Henry által forgatott példány teljes egészében itt olvasható:

http://www.friardale.co.uk/Magnet/1935/1935.htm"

1
2
 6
Post

Ha már Magnet

Unionjackrubber - 2009 - Ha már Magnet

"Ha már Magnet:

A heti regényújság kiadói ügyes fogásokkal biztosították az olvasók érdeklődését.

A lapban általában mindig volt egy 1 oldalas szerkesztői rovat, válaszokkal és
érdekességekkel.

A 30-as évek elejétől pedig mindenféle mellékleteket is beraktak a lapba, pl. 4-5
héten át tematikus képes levelezőlapokat (ma kártyagyűjtögetésnek mondanánk),
sőt a keresgélés során találtam olyan lapszámot, amelyben egy papírból és színes
fóliából készült 3D szemüveget adtak (pont olyat, mint amilyet ma is szoktunk
használni), és utána több hétig mellékelték a "varázslatos képeket, amelyek a varázs
szemüveggel nézve életre kelnek, valósággal kilépnek a képből" 

A legutolsó oldalon hirdetések voltak, vélhetően az olvasói célcsoportnak (a 12-18

éves fiúknak) válogatva, ezek gyakran ismétlődtek. Gyűjthető bélyegek, elpirulás
megelőzésére szolgáló tanácsok, apró termetű fiúk garantált növekedését elősegítő
megoldások, az iskolai erőviszonyokat kiegyenlítő dzsiu-dzsicu tanfolyamok,
elsőrangú vadászkések, bármilyen nyuszi vagy madár lelövésére alkalmas
légpisztolyok (ez így szó szerint szerepelt), kiváló biciklik és édességek, pl. Milky
Way. 

1
Elnézést a sok Magnet-ezésért, ez elvégre nem a "Csengetett, Magnet?" topic, de
hátha érdekes (szerintem sok tekintetben kincsesbánya, és örök hála annak, aki
felrakta a kb. 1600 Magnet összes oldalát (úgy tudom, a nyomok Észtországba
vezetnek, de ennél több infóm egyelőre nincs)."

2
 7
Post

Mrs. Lipton – Peg’s Paper

T Milán Keglovich kérésére... 

A Peg's Paper egy heti rendszerességgel megjelenő brit női magazin volt 1919-től
1940-ig, kb. 1100 szám jelent meg belőle.

Egyike volt az első, munkásosztálybeli női olvasóknak szánt magazinoknak.

Főként a különböző társadalmi osztályokon átívelő, kitalált szerelmi történeteket
tartalmazott.

1
Rendszeres rovata volt a mozi filmcsillagokról szóló fényképsorozat, csakúgy, mint
a jövendőmondás (jóslás/horoszkóp) és az olvasói levelek oldal.

A lapban megjelenő hirdetések a szépségápolással és divattal kapcsolatosak voltak.

Ebből az újságból származott a későbbi Peg's Companion, amely 1921-ben indult
és két-két kitalált történetet tartalmazott lapszámonként.

https://en.wikipedia.org/wiki/Peg%27s_Paper

2
 8
Post

A Busz

Unionjackrubber - 2009 – A Busz

"Ha a kirándulás már szóba került, kicsit wikiztem:

A járgány, amivel hőseink utaztak, a szinkronban csak simán busz lett vagy
különbusz, de az eredetiben "charabanc" (ejtsd "serebenk"). A név a francia char à
bancs ("fapados kocsi") kifejezésből ered.

1
Ez az érdekes jármű eredetileg lóvontatású volt, a 20. század korai motorizációja
során aztán megjelentek motoros változatai is. Fűtetlen, társas kiránduló kocsiról
van szó, a mai buszok mintájára két sorban keresztbe betett padokkal. Tipikusan
egynapos, vidéki kirándulásokra használták például üzemek, gyárak, hogy a
munkásokat évente egyszer-kétszer egy napra kivihessék a friss, szabad levegőre.

Erre utal is a sorozatban több szereplő hogy a személyzet nemigen jut friss
levegőhöz. "Élvezik a friss levegőt?" "Igen, Mylord!" 

A charabanc kocsikat csak rövidebb utakra, és csak az oda és visszautazásra

használták. Hosszabb utakra a szó szerint nagyon "fapados" kivitel miatt
kényelmetlen volt.

Ezeket a járműveket épp a történetünk idején, a 20-as években mindenfelé

felváltották a rendes, komfortosabb és erősebb buszok (a napi utazások nem ilyen
tragacsokkal történtek 1927-ben), így az igény a charabanc-ek iránt csökkent. Ezért
is tudja Wilson kapitány olyan jutányos áron megszervezni Őlordságának, aki
ennek fösvényként, nagyon örül… "

https://en.wikipedia.org/wiki/Charabanc

2
 9
Post

…és a rendszáma
Az "Egy nap a szabadban" részben a busz rendszáma KW474.

Lássuk ebből mit lehet kideríteni...

A Wikipedia szerint: KW - Sheffield (Bradford until 1974)

Ugyanakkor a brit rendszám kiosztási archívum szerint:

"A rendszámok kiosztási rendszere 1903-1963 között:

Anglia és Wales:

1
1903/4-től a rendszámok kiosztása az angol és walesi megyei és kerületi
önkormányzatok (CBC) számára egy betűs (A-tól Y-ig), illetve két betűs
(AA-tól FP-ig néhány kihagyással) rendszerben történt. A betűk kiosztása
az 1901-es népszámlálás eredményein alapult, a londoni a A-tól (4,536,541
lakos) a rutlandi FP-ig (19,709 lakos).

A rendszámozás korai szakaszában eldöntötték, hogy az I és a Z betűk

Írországé, a G,S és V pedig a Skót hatóságé lett. Angliával és Walessel
ellentétben Írországban és Skóciában a betűkiosztás a járás-kerület ábécé
sorrendjében történt.
1904 végén, Blackpool és Tynemouth CBC jogot nyerve a következő
kiosztható kombinációkat, FR és FT-t kaptak. Ahogy egy körzetben
elfogytak a kiosztható rendszámok, új jelölést oszottak ki számukra.
London gyorsan megkapta az LC, LB, LN, stb-t is.

1932-ben jelentek meg az első hárombetűs rendszámok – az ARF,

Staffordshire-ben. Az első betű az addig használatos két betű elé írt, ABC
szerinti sorban növekvő újabb karakter lett. például Bedfordshire az ABM,
ANM, ATM, AMJ, majd BBM, stb. jelölést használta."

A listából pedig a számunkra releváns adat:

Bradford CBC körzet – Rendszám kódok: AK, KU, KW, KY

És egy újabb sokk a megfelelő kulcsszavas keresés után:

http://www.lvvs.org.uk/kw474.htm

A verda a mai napig kiváló egészségnek örvend!

KW 474 - 1927 Leyland Lion PLSC1

Leyland B31F Body
'Lincoln No. 1'
The PLSC Lion proved a winner for Leyland in the few years from 1925 until it
was superseded completely by the new Lion LT1, giving reliability and a much
livelier performance than most British full sized buses of the time. Many PLSC
Lions were bodied 'in house' by Leyland, this example entering service with Blythe
and Berwick of Bradford. It later passed to the West Yorkshire Road Car
Company and finally to Jersey Motor Transport in the late 1930s.

2
 The original Lincoln No. 1, VL
After withdrawal from
300 - presumably a pre-delivery
passenger service in Jersey,
KW 474 in service in Jersey photograph, as the bus does not
rear of Snow Hill Depot,
carry a registration plate. (LVVS
Summer 1959.
Collection)

It continued in service until 1959, when JMT modernised their fleet (mainly with
ex London Transport RTL type buses). Along with Lancashire United 202, this
bus was rescued in 1959 by the LVVS and returned to the mainland. Before the
Society acquired its own premises, these buses were stored at the (now
demolished) Lincoln Corporation garage on St Marks Street. It was restored to the
livery of Lincoln Corporation, whose first PLSC, VL300, was an identical vehicle,
and the only one of the batch to have a forward entrance.

No. 1 under restoration at

Lincoln Corporation garage, c.
'No. 1', after restoration -
1960. Mr Jones, LCT manager
about to set off on inaugral trip No. 1 at Skegness Pier.
(left) and Mr LeTall, LVVS
to Skegness.
founder member (right)
discuss details.

A picture of 'No. 1' on the London - Brighton Run in the early 70s can be seen
here, courtesy of Mike Morant.

An engine overhaul in 2004 was accompanied by repairs to the roof canvas. 'No 1'
was a star vehicle at the Leyland 120 event at Leyland in Lancashire on 11 July
2004 - the event organised by the Leyland Society - and was generously
transported by low-loader thanks to Benton Brothers and Toby and Pam Evison
over that weekend.

3
 Showing reproduction number
with a Blackpool tram at Leyland Society
plate for
ebent held at Crich Tramway Village, 2008.
Lincoln No. 1.

No. 1 suffered an engine problem while on the road on our Easter Sunday Open
Day, but was repaired in time to take part in the 2011 HCVS 50th London to
Brighton run over the May Day bank holiday weekend. No.1 was transported to
and from the event by our friends at Denby Transport. The Society is extremely
grateful for all the help and expertise offered by Denby's , without which the
appearance at the 50th run would have not been possible.

at Crystal Palace, awaiting the on the way home - at

on Brighton's Madeira Drive
start of the run Stibbington, A1

April 2013 - New cast aluminium water jackets have replaced the two rotten
originals! These were supplied by the Aire Valley Transport Collection group, to
which our sincere thanks are sent. These were machined locally and drilled out for
fitting, at the museum.

4
 10
Post

Újabb adalék Henry-hez

Unionjackrubber - 2009 - Újabb adalék Henry-hez.

"Az már kiderült korábban a Coleridge-idézetből, hogy nem annyira műveletlen

tuskó, mint amilyennek látszik és hiszik.

Van egy másik finom részlet is: amikor Teddy munkába indul és a ház előtt
búcsúztatja a ház népe, Henry, Mabel és Mrs. Lipton a háttérben állva figyelnek.
Ekkor Henry megjegyzi:

- SOKKAL, DE SOKKAL JOBB DOLOG , AMIT MOST TESZ , MINT AMIT EDDIG
BÁRMIKOR CSINÁLT .

Eredetiben:

"IT'S A FAR, FAR BETTER THING HE 'S DOING NOW, WHAT HE EVER BEEN
DONE BEFORE ."

("Ts a fa', fa' be'a fing 'es doin' now, wo'e eve' bin dan bifo'. " ahogy Henry
mondja... )

Ez Charles Dickens "Két város regénye" (A Tale of Two Cities) c. regényének

utolsó mondata, kicsit lerövidítve és más alannyal:

1
"IT IS A FAR, FAR BETTER THING THAT I DO, THAN I HAVE EVER DONE ; IT
IS A FAR , FAR BETTER REST THAT I GO TO, THAN I HAVE EVER KNOWN."

"AMIT MOST TESZEK , SOKKAL, DE SOKKAL JOBB MINDENNÉL, AMIT

VALAHA TETTEM ; ÉS MINDENNÉL , AMIT VALAHA ISMERTEM , JOBB LESZ A

RÁM VÁRÓ PIHENÉS ." (SÓVÁGÓ KATALIN FORDÍTÁSA )

Henry-nk ugyan nem járt vasárnapi iskolába, de olvassa a nagy klasszikusokat.

Eddig Coleridge és Dickens a listán... "

2
 11
Post

Henry – újabb adalék

Unionjackrubber - 2009 - Henry és az ő irodalmi műveltsége újabb adalékkal

gyarapodik:

"A 9. epizód ("Pénz beszél") elején a konyhában Stokes elmondja, hogy Őlordsága
és Agatha ismét kalandra készülnek, de Sir Ralph hazaérkezett.

Erre Mabel megjegyzi:

- MICSODA GABALYODÁS VAN ABBÓL, HA FÉLREVEZETÜNK VALAKIT!

Henry pedig csodálkozó arccal ráfeleli:

- BÁRCSAK ÉN MONDTAM VOLNA EZT!

A szinkronban megint nem jön át sajnos ez a finomság. Angol eredetiben annál

inkább, mert Mabel valójában ezt mondja:

"OH! WHAT A TANGLED WEB WE WEAVE / WHEN FIRST WE PRACTISE TO

DECEIVE !"

1
Na most, ez enyhén szólva túl irodalmi Mabel underclass személyiségéhez és
akcentusához. Nem véletlenül. Ez a sor ugyanis Sir Walter Scott 1808-as évjáratú
"Marmion" című verses lovagregényéből van kiemelve egy az egyben (Canto VI,
Stanza 17.)

Magyar fordításáról nem tudok, de kb. így lehetne visszaadni:

"AH, HÁLÓT MILY ZUGOSRA SZÖVÜNK / MIDŐN ELSŐ CSELÜNKRE

KÉSZÜLÜNK !"

(Kb. olyan hatású mintha Mabel hirtelen az Ember tragédiájából idézne.)

Ezért hökken meg annyira Henry, aki ezek szerint nem csak Coleridge és Dickens,
de Walter Scott műveit is ismeri, hogy akár ő is mondhatta volna. "

2
 12
Post

P&O hajózási társaság

Unionjackrubber - De ezt most korrigáltam... 

"Szintén egy kis színes a "Pénz beszél" epizódból:

Amikor Teddy hazajön dühöngve a teniszből (Madge-el játszott), Őlordsága

megkérdezi, hogy megkérte-e a kezét. Teddy közli, hogy nem, mire George előhúz
egy papírt és elmondja, hogy bement a P&O hajótársasághoz és a Moldavia nevű
hajójuk hamarosan indul Malayába, amire Teddy-nek már foglalt is jegyet.

A hajóstársaság mind a mai napig létezik, http://www.pocruises.com/ és valóban

volt Moldavia nevű hajójuk, de sajnos az 1. világháborúban 1918. május 23-án
Beachy Head közelében torpedótalálatot kapott és elsüllyedt.

1
Teddy-nek tehát 1927-ben nem is kellett aggódnia, de úgy is vehetjük, hogy
Őlordsága jót blöffölt. "

Nos, ez csak a fele az igazságnak. Ugyanis a P&O társaság hajóregiszterét

megvizsgálva kiderül, hogy volt egy második Moldavia is!

http://www.theshipslist.com/ships/lines/pando.shtml

Az 1922-es évben állt szolgálatba, majd kétszer akkora volt, mint az elődje és
1938-ban selejtezték ki, Angliában.

Vagyis a Malaya-veszély igenis fennállt! 

2
 13
Post

Püspöki műveltség

Unionjackrubber - 2009 - Püspöki műveltség.

"A "Pénz beszél" epizód másutt sem spórolt az irodalmi utalásokkal. Amikor
megérkezik a püspök és Ivy behozza a teát, Charles püspök kedélyesen megjegyzi:

- A VIDÍTÓ, DE NEM RÉSZEGÍTŐ ITAL!

A teának e meghatározása pedig William Cowper XVIII. századi költőtől ered:

"THE CUPS THAT CHEER BUT DOES NOT INEBRIATE."

Charles az eredetiben majdnem szó szerint, kicsit más nyelvtani szerkezetben idézi:

"THE CUP THAT CHEERS BUT NOT INEBRIATES."

Az eredeti mű:
NOW STIR THE FIRE , AND CLOSE THE SHUTTERS FAST ,
LET FALL THE CURTAINS , WHEEL THE SOFA ROUND ,
AND WHILE THE BUBBLING AND LOUD -HISSING URN
THROWS UP A STEAMY COLUMN, AND THE CUPS,
THAT CHEER BUT NOT INEBRIATE, WAIT ON EACH,
SO LET US WELCOME PEACEFUL EVENING IN .
William Cowper, The Task (1785), Book IV, line 36.)

1
 14
Post

Háromágú salátáskanál

Vajon mi a háromágú salátáskanál története?

A 3. részben (Az adomány) az öreg Lavy felolvas a Kapitánynak:

"VAGDALTHÚSON ÉLTEK ÉS BIRSALMASAJTON , AMIT HÁROMÁGÚ

SALÁTÁSKANÁLLAL ETTEK . ÉS KÉZ A KÉZBEN , A HOMOKBUCKÁK TÖVÉBEN,
TÁNCOT JÁRTAK A BÁGYADT HOLDFÉNYBEN ."

Az eredetiben ez a rész így hangzik:

"THEY DINED ON MINCE , AND SLICES OF QUINCE ,

WHICH THEY ATE WITH A RUNCIBLE SPOON .
AND HAND IN HAND , ON THE EDGE OF THE SAND.
THEY DANCED BY THE LIGHT OF THE MOON "

Talán érdekel egynéhány zsáktársat, hogy mi ez a mű

és hogy került ide. Nos, az eredeti vers Edward Lear
(Anglia, Highgate, 1812. május 12. – 1888. január 29.)
angol költő és grafikus műve, aki Lewis Carroll mellett
a 19. századi angol irodalmi nonszensz egyik
legnagyobb képviselője. Ő a limerick versek királya.

De mi a Limerick?

1
"A limerick kötött formájú, ötsoros nonszensz-vers, amely az első sor „Volt
egyszer…” mesei fordulatával bejelentett hős fantasztikus kalandjait beszéli
el, és a kalandoknak az ötödik sorban félig megismétlődő első, vagy
második sor szab határt. A limerick rímképlete: aabba, a bb sorok mindig
rövidebbek. Ritmusa általában jambikus, de sokszor szöktetett
jambusokkal vagy anapesztusokkal gyorsul fel. A versformát
Franciaországból hozták be a 18. század elején a brit szigetekre
visszaérkező ír utazók. Szokás volt, hogy valamely nagyobb összejövetelen
mindenkinek négysoros verset kellett rögtönöznie, amelyre az egész
társaság rávágta a refrént: »Jöjjön el, várja Limerick!« Az ír város lett a
versforma névadója. "

A vers címe - The Owl and the Pussy-Cat, itt olvasható:

https://www.poetryfoundation.org/poems-and-p…/…/detail/43188

Több fordítása létezik, a legjobb talán ez:

"Edward Lear: A Bagoly és a Cicamica

Fordította: Németh Margarita

I.
A Bagoly és a Cicamica tengerre szálltak
Hajójuk egy borsózöldszín csónak
Amit vittek magukkal az pénz és méz
Mit ötfontos bankjegybe csomagoltak.
A bagoly felnézett az égre, kezében piciny gitár,
S felszállt az ének: „Ó Cica, Te édes! Ó édes Cicám!
Mily gyönyörű Cica vagy Te,
Azám

2
Azám
Mily gyönyörű vagy Te, Cicám!”

II.
Baglyunkhoz szólt a Cica: „Te elegáns szárnyas!
Elbűvölő énekedtől szem nem marad száraz!
Keljünk egybe most azonnal, oly sokáig tűrtünk,
De mond meg nekem kismadaram, mi legyen a gyűrűnk?”
Vitorláztak messze-messze, egy évig s még egy nap
Kikötöttek végül hol a Kongó-fák zúgnak.
S az erdőben, a fák között egy Malacra leltek
Orrában a gyűrűvel, mi nekik nagyon kellett.
Kellett
Kellett
Mi nekik nagyon kellett.

III.
Drága Disznó, édes fickó, eladó – e ékszered?
S a malacka mondta erre: „Egy shillingért, hogyne, persze, jó hogy tőlem kérdezed.”
Övék lett hát, ezt a csodát, egybekeltek másnap,
Lelkész lett a hegyi Pulyka, teljesült, mit vágytak.
Vacsorára fasírt mellé birset ettek,
Háromágú villával mindent betermeltek.
Aztán pedig kéz a kézben, mégpedig a fövenyvégen
Táncoltak a hold fényében.
Hold fényében
Hold fényében
Táncoltak a hold fényében."

Összességében én osztom a Kapitány véleményét, szerintem is

MARRRRRHASÁÁG!!!! Én is buktam a részvényeket... 

3
 15
Post

A Gretna Green-i kovács

Unionjackrubber - 2009 - Gretna Green-i kovács.

"Kis wikizett apróság a Gretna Green-es epizódhoz:

Ebben Teddy és Poppy is a skót-angol határon fekvő Gretna Green-be

tart, hogy ott a helyi kovácsnál házasságra léphessenek választottjukkal.
Azt most hagyjuk, hogy Poppy-t Dickie Metcalfe csak szédíti.

A Gretna Green dolog elég régi: az angol parlament 1754-ben fogadta el

azt a törvényt, hogy a 21 évnél fiatalabbak csak szülő beleegyezéssel
házasodhatnak. Ez a törvény Skóciára nem vonatkozott, ott már a 14 éves
fiúk és a 12 éves lányok is házasodhattak szülői beleegyezés nélkül is.

Ekkortól kezdődött az oda szökő és ott házasodó párok története, akik

az első határmenti faluban, Gretna Green-ben álltak meg házasodni,
ahol a helyi kovács az üllő felett bárkit összeadhatott bárkivel.

Az angol és a skót törvények később változtak: 1929-ben a korhatárt

Skóciában megemelték egységesen 16 évre, de szülői beleegyezés nem
kell ma sem. Angliában ma szülői beleegyezéssel 16, anélkül pedig 18
éves kor betöltésével lehet házasodni.

1
Teddy és Rose, Poppy és Dickie ugyan elmúltak 21 évesek, de
pechjükre a skótok még 1856-ban elfogadtak egy törvénymódosítást,
amely előírja, hogy a házasulandó felek közül legalább az egyiknek a
házasság előtt legalább 21 napja Skóciában kell laknia. Ezt a kikötést
pedig csak 1977-ben törölték el.

Így hát a híres menekülés semmiképp sem járt volna sikerrel, a párokat a
Gretna Green-i kovács elhajtotta volna, ezért ügyes megoldás a sorozat
alkotóitól hogy az epizódban végül senki sem jut el Gretna Green-be."

2
 16
Post

A kitüntetések

Unionjackrubber - 2009 - A kitüntetések.

"Kis érdekesség a 22., "Rekviem egy papagájért" epizódból:

Ebben az epizódban a végtisztességet katonai pompával adják meg hőseink a

papagájnak, egyenruhában és kitüntetésekkel. Utóbbiakat Wilson kapitány, James,
Stokes, Teddy és őlordsága viseli. Hátha érdekel valakit, mik is ezek.

Négyféle kitüntetés figyelhető meg:

1. British War Medal (BWM)

(Brit háborús ezüstérem)
A tiszti és legénységi állomány azon tagjainak járt, akik az 1914. augusztus 5. –
1918. november 11. időszakban teljesítettek szolgálatot.
http://en.wikipedia.org/wiki/British_War_Medal

2. 1914 Star / 1914-15 Star (14S)

(1914/-15 bronzcsillag)
Azoknak a tiszteknek és legénységi állományúaknak járt, akik 1914. augusztus 5. –
1914. november 22/23. éjfél közti időszakban, Franciaországban vagy Belgiumban
teljesítettek szolgálatot. Az igen hasonló 1914-15 változat azoknak járt, akik
bármely hadszíntéren 1914. augusztus 5. – 1915. december 31. között szolgáltak.
Mindkét változatot senki nem kaphatta meg, csak vagy egyiket, vagy másikat.

1
http://en.wikipedia.org/wiki/1914_Star
http://en.wikipedia.org/wiki/1914-15_Star

3. Victory Medal (VM)

(Győzelmi érem)
Ennek érdekessége, hogy önmagában sosem adták. Azoknak járt, akik korábban
már megkapták a British War Medal vagy az 1914(-15) Star érmet.
http://en.wikipedia.org/wiki/Victory_Medal_(United_Kingdom)

Ezt a hármas éremsort "Pip, Squeak and Wilfred" néven is emlegették, a Daily
Mirror (Teddy kedvenc napilapja, ha jól rémlik ) egyik népszerű napi képregény
sorozata 3 figurájának nevei alapján.

4. Military Cross (MC)

(Katonai Kereszt)
Ez a máig is fennálló kitüntetés az I. világháborúban tiszhelyetteseknek és
parancsnoki beosztású tiszteknek járt, kapitányi (századosi) rangig bezárólag, a
hadműveletek során tanúsított kivételes bátorságért.
http://en.wikipedia.org/wiki/Military_Cross

E kitüntetésekben a szereplők a következők szerint részesültek:

Wilson kapitány: BWM, VM

Stokes, James és Teddy: 14S, BWM, VM
George: MC, 14S, BWM, VM

Megpróbálok berakni egy képet a Meldrum-fivérekről és a kitüntetéseikről, a

fentiek alapján azonosíthatók az érmek."

2
3
 17
Post

Miss Cissy repülőgépe

Unionjackrubber - 2009 - Miss Cissy repülőgépe

„Miss Cissy szenvedélyes amatőr pilótaként viszi a püspököt a szökevények után.

A gépét hol Tiger Moth-nak, hol Gipsy Mothnak nevezik a sorozatban, ebben az
epizódban pedig a gépen a Brooklands Flying Club felirat is olvasható. A
sorozatban kicsit kusza ez az egész, de valós alapokra épül:

Repüléstörténeti háttér a gépekről:

Sir Geoffrey de Havilland kapitánnyal, a múlt század elejének neves brit repülőgép
tervezőjével kezdődött minden. Számos gépe mellett ő tervezte a Moth-
gépsorozatot, amelyet elsősorban sport, túra és gyakorló célokra használtak. A
sorozat neve elé tették az adott géptípusban használt motortípus (pl. Hermes, Gipsy,
Tiger stb.) nevét, az egész elejére került a tervező családneve, és a típus kódja,
DH.XX alakban (a DH a tervezőre utalt, az XX pedig 2 jegyű szám volt).

1925-ben, tehát a sorozat ideje előtt 2 évvel, de Havilland DH.60-as Moth

gépének bemutatkozását követően, megalakult a Királyi Repülő Klub (Royal
Aero Club), amely több kiképzőbázist (London Aero Club stb.) is létesített. Ezek
a repülőiskolák de Havillandtől licencelték a Moth gépeket, mert azok kiválóan
megfeleltek a repülés oktatásához. Ezeket a Moth-okat főleg Cirrus, Genet és
Gipsy motorokkal szerelték, festésük pedig az egyes klubok megkülönböztetését
szolgálta.

1
Cissy gépe tehát egy de Havilland DH.60 Gipsy Moth típusú (és nem nevű) gép volt,
mert 1927-ben főleg ezeket használták. Az ebből kifejlesztett Tiger Moth csak az
1930-as évek elején mutatkozott be.

A festés és a feliratozás:

Az epizódban a gép festése: vörös-fekete törzs, ezüstfehér szárnyak és vezérsík, a

feliratozása szerint pedig a Brooklands Flying Club "G—AAHY" lajstromjelű
gépe.

Mi ebből a valós és mi az, ami más?

Azt már tudjuk, hogy a sorozat valóságában Cissy gépe nem a Brooklands Flying
Club hanem a London Aero Club gépe volt. A de Havilland gépeket a gyár
hagyományosan ezüstfehér szárnyakkal, vezérsíkkal szállította, a törzseket pedig a
Royal Aero Club egyes városi klubjai festették a saját színeikre. A London Aero
Club gépeinek törzse sárga festést kapott (a Newcastle klub gépei vörösek, a

2
Midlandséi zöldek, a Lancashire Aero Clubéi pedig kékek voltak). Kétszínű (vörös-
fekete) festést ebben az időben ezek a klubok nem használtak.

A Brooklands Flying Club (http://www.brooklandsflyingclub.co.uk/ ) létezik,

de nem londoni. Az epizódban használt gép típusa stimmel, de nem a mostani
BFC használja természetesen, hanem egy restaurált gép. Ha valakit érdekelne az
élettörténete, és tulajdonosai, íme:

DH.60M [Gipsy I] G-AAHY:

1929 május: bejegyezve: Gloster Aircraft Co. Ltd., Brockworth.
1930. április 22: bejegyezve: Arthur Frederick Hill, Tettenhall, Staffs (Brooklands
telephely).
1933. május 23.: Nuneaton / Stoke Golding térségében kényszerleszállás közben
fának ütközött, erősen megsérült, javítás: Stag Lane.
1937. július: angliai lajstromból törölve, külföldre történő eladás miatt.
1937. augusztus 21: Svájcban bejegyezve (HB-AFI lajstromjellel): Fliegerlager
Grenchen, Grenchen.
1939. április: bejegyezve: Paul Scharer, Grenchen.
1947. december: bejegyezve: Aero-Union, Grenchen.
1949: bejegyezve: W Mettler, Hittnau.
1950: bejegyezve: W Oeggerli & E Schenker, Olten.
1954. február 15: használatból kivonva és lajstromból törölve.
1983. augusztus: egyes alkatrészei javítva Bad Ragazban (Ron Souch által) és
Angliába átszállítva (HB-UAS lajstromjellel).
1983. november: G-AAHY lajstomjellel eladva: Ian McLean White, West Horsley,
Surrey. Restaurátor: Ron Souch, Hamble, újrafestve Brooklands Flying Club
színeire.
1985. július: újra repülhető.
1986. december 24: új repülési engedély kiadva.
1987. november 6: bejegyezve: Parker Airways Ltd (Richard Parker), Denham.

3
1988. szeptember 15: bejegyezve: Michael Edward Vaisey, RAF Henlow (később
Audley End).
1996. augusztus 18: Woburnnél felszállás közben motorhiba miatt megsérült,
javítása megtörtént.
1996. szeptember 27: bejegyezve: David John Elliott, Newbury (Thruxton
telephely). A mai napig repül...
https://publicapps.caa.co.uk/modalapplication.aspx?catid=1&pagetype=65&appi
d=1&mode=detailnosummary&fullregmark=AAHY

A Brooklands Flying Clubhoz még annyit jegyezzünk fel, hogy azok a

repülőiskolák, amelyekre ez a klub épült, 1935 nyarán kezdték meg a működésüket,
mégpedig 20 db Tiger Moth-ból álló flottával, katonai kiképzési célokkal. Csak
jóval később nevezték el az iskolát Brooklands Flying Clubnak, így Cissy és a
püspök 1927-ben semmiképp nem repülhetett volna ilyen feliratozású géppel, de
ennyi belefér.”

4
 18
Post

Kit Kat Club

Unionjackrubber - 2009 – Kit Kat Club

A West Enden egy új luxusmozi nyílt meg (1962-ben), az Odeon

Haymarket. Megemlítik azt is, hogy ennek a helyén eredetileg a Capitol mozi állt,
amelynek alagsorában kapott helyet a tomboló 1920-as években a London-szerte
híres Kit Cat Club.

A helyszín története (Capitol-tól Odeonig, de a Kit Kat részletezése nélkül) itt

olvasható: http://en.wikipedia.org/wiki/Odeon_Haymarket

És ráadásnak egy egészen kitűnő weboldal, a British Pathé archívuma, ahol egy
néma kisfilm mutatja be a Kit Kat Club hangulatát. A videó mellett jobbra a
képszövegek átiratát és a jelenetek szöveges leírását is olvashatjátok:
http://www.britishpathe.com/record.php?id=26155

Eredeti 1926-os felvételek! Képzeljétek oda Poppy-t, Cissy-t és Jerry-t :)

A videón 4:00-nál egy rakás korabeli celeb figyelhető meg, a filmecske

felsorolása szerint:

Sophie Tucker / http://en.wikipedia.org/wiki/Sophie_Tucker

Gladys Cooper / http://en.wikipedia.org/wiki/Gladys_Cooper
Jack Hilton (helyesen: Hylton) / http://en.wikipedia.org/wiki/Jack_Hylton

1
George Grossmith / http://en.wikipedia.org/wiki/George_Grossmith,_Jr.
Tallulah Bankhead / http://en.wikipedia.org/wiki/Tallulah_Bankhead

"Delysia" / ez talán Alice Delysia lehetett, francia származású színész- és

énekesnő, http://www.imdb.com/name/nm0218017/

Fay Marbe / róla csak egy címlap van:

http://www.whosdatedwho.com/topic/7948/fay-marbe-theatre-magazine-
magazine-august-1920.htm

Lew Hearn / http://www.imdb.com/name/nm0372500/

Cissie Loftus / http://en.wikipedia.org/wiki/Cecilia_Loftus
Heather Thatcher / http://en.wikipedia.org/wiki/Heather_Thatcher
Ella Retford / http://www.fredgodfreysongs.ca/Artists/retford_ella.htm
Estelle Brodie (helyesen: Brody) / http://www.imdb.com/name/nm0111030/
Peggy O'Neil (O'Neal) / http://en.wikipedia.org/wiki/Peggy_O'Neal
Irving Berlin / http://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Berlin

Gondoljuk csak el:

1926-ban, London egyik legfelkapottabb klubjában, olyan celebek, akiket mindenki
ismer! Ünnepelt színésznők, énekesnők, zene és szövegírók, médiaszemélyiségek!
Szórakoznak, nevetnek, táncolnak, másnap valószínűleg róluk szólnak a társasági
és bulvárlapok, a reggelinél őket emlegeti áradozva Poppy.

És eltelik röpke 83 év és legfeljebb csak archívumokból szedegethető össze, kik

voltak ezek az emberek. Ennyit a hírnévről… :) Vajon a mai celebeket 80 év múlva
összevadásszák-e az akkori Wikipediából?”

2
 19
Post

AC Six Montlhéry - PH8013

A szökéshez használt járgány is tartogat számunkra érdekességeket. Az AC Cars

Ltd., ami korábban Auto Carriers Ltd. néven futott, az egyik legpatinásabb
Angliában létrejött, független autógyártó cég volt.

Szaladjuk is végig nagy léptekkel a cég történetén.

1
Az első négykerekes, az AC 10,
nyitott, kétüléses modell, 1913.

AC 12 Royal lehajtható tetejű coupé

1926-ból

AC 16 Royal saloon 1927

AC 16/80 nyitott, 2-üléses 1939

Az első, majdani AC által készített gépkocsi a Crystal Palace Motor Show-n

mutatkozott be, 1903-ban. A húsz lóerős túraautó modell a Weller cég neve alatt
debütált. A West Norwood-i Weller testvérek ezután egy modernebb 20LE-s autót
terveztek létrehozni. Mindazonáltal, a pénzügyi hátterüket biztosító és üzletvezető

2
szerepben is lévő John Portwine hentes ( ! ), úgy ítélte meg, hogy a jármű előállítási
költségei nagyon magasak lesznek, ezért arra bíztatta Weller-éket, hogy
tervezzenek inkább egy háromkerekű, kisméretű áruszállítót. Így is történt, a
járgányt Auto-Carrier-nek nevezték el, és egy új vállalatot alapítottak Autocars and
Accessories néven. A sorozatgyártást 1904-ben kezdték meg. A jármű gyorsan
népszerű lett és pénzügyileg is sikeres volt. 1907-ben személyautó változat készült
belőle, amit A.C. Sociable névre kereszteltek. Ezen a változaton a tehertér helyére
ülést építettek. Az 1912-es korabeli szaklapban „az egyik legnépszerűbb közúti
jármű, mind fuvarozási, mind személyszállítási célra” leírással illették. Az A.C.
nyolc járművet állított ki a standján, ebből 6 személyautó, a maradék 2 teherszállító
modell volt. Az egyetlen hátsó kerék kétsebességes agyváltóval rendelkezett.
Közvetlenül elé építették be az egyhengeres motort, amely a hajtóerőt láncon
keresztül jutatta a kerékre.

A cég neve Auto Carriers Ltd-re 1911-ben változott, amikor a székhelyük is Surrey
megyébe költözött. Ekkortól kezdték használni a híres kerek „AC” logót is. Az
első négykerekű járművük 1913-ban készült, egy sportos kis kétüléses,
hátsótengelyre épített váltóművel. Csak néhány darab készülhetett el belőle az első
világháború kitörése miatt.

A világháború alatt a gyár, hadiipari termelésre lett átállítva, tüzérségi lőszereket és

gyutacsokat állítottak elő, bár a Hadügyminisztérium számára legalább egy
járművet biztosan megterveztek és legyártottak. A háború végén az A.C. újból
gépjárművek gyártásába fogott, sok sikeres típust terveztek és gyártottak a gyárban.
Annyira, hogy terjeszkedni is tudtak, egy régi légballon gyár felvásárlásával.

A háború után John Weller megkezdte egy új, 6 hengeres, felülvezérelt motor
tervezését. Az első ilyen motorok 1919-ben kerültek a gyártásba és készültek nagy
számban egészen 1963-ig.

3
Óriási változást jelentett a cég életében Selwyn Edge, aki 1921-ben lett részvényes
és egyben az új vezérigazgató. Sem Weller-rel, sem Portwine-al nem jött ki jól, ez
utóbbi egy éven belül fel is mondott.

A kor divatjának megfelelően Edge a cég reklámtevékenységét az autóversenyeken

való részvételre alapozta. 1921-ben Sammy Davis az A.C. istálló pilótája lett a 200
mérföldes Junior Car Club versenyeken, az 1500 köbcentiig tartó kategóriában
indulva.

1923-ban és 1924-ben J.A. Joyce (aki tudta milyen egy jó hétvége!) nyerte a
Brighton Speed Trials gyorsulási versenyeket egy A.C. volánja mögött. 1924
májusában, Montlhéryben, Párizs mellett pedig T.G. Gillett döntötte meg a 24 órás
verseny rekordját, egy 2 literes A.C.-vel. A versenyre készített áramvonalas
kasztninak is köszönhetően 1949.3 mérföldet tudott teljesíteni a pályán.

1926-ban a Tiszteletreméltó Victor Bruce, A.C. alkalmazott, megnyerte a Monte

Carlo Rally-t, kétliteres A.C. sportkocsijával. 1927-ben ugyanő, feleségével,
Mildred-del - a Tiszteletreméltó Mrs. Victor Bruce-al, aki csak jelezném, az első
nő, aki egyedül repülte körbe a Földet – és J.A. Joyce-al 10 napos állóképességi
rekordot állított fel Montlhéryben, egy AC Six-et vezetve.

Ezek után érdemes egy pillantást vetni a menekülő pár kocsijának hűtőrácsára, a
nyitóképen. Na, igen. A Dickie gyerek okosan kifundálta. Megpattant egy
felkalapozott pénzeszsákkal az anyósülésen, egy nagy értékű versenykocsiban, amit
kb. semmi nem ér utol négy keréken és egyedül a benzinhiány állít meg. Meg a
fogadó.

Azt, hogy a Mylord házában ez a tragacs a fal mellé volt parkolva, hogy ne kelljen
miatta szégyenkezni, ha meglátják, már meg sem említem… 

4
 20
Post

Crown Derby

Unionjackrubber – 2009 – Crown Derby

„Folytassuk az apróságok sorát:

A teázás természetesen elengedhetetlen része a sorozat valóságának. Teáznak lent

és teáznak fent, reggel, délben és este. Arról már folyt itt találgatás korábban, hogy
milyen teát is isznak a háznál, de a tea-témában még sok tartalék van.

Vegyük például a 24. epizódot (A meztelen igazság): ennek elején Sir Ralph és
Lady Agatha érkezik vendégségbe, és a tiszteletükre a legszebb ezüst és porcelán
teáskészletet használják. Utóbbinak a neve is elhangzik: "Crown Derby" (ejtsd:
"darbi", és nem "derbi", ahogy a szinkronban mondják), és Mrs. Lipton
figyelmezteti Ivy-t, hogy vigyázzon rá, mert igen drága, és különben is családi
örökség.

Ivy kellőképp begyulladva, mindenkitől hamar begyűjti a csészéket és csészealjakat,

miközben bizalmasan megsúgja a családtagoknak, hogy ez bizony családi örökség.

Elvileg lehetne tökmindegy, milyen cirádás-cicomás csészékből teáznak a

sorozatban, de Perry és Croft bácsik nem pöcsöltek és nem kamuztak: a készlet
nem fiktív.

Gondoltam, kicsit utána járok :)

1
A Crown Derby, teljes mai nevén: The Royal Crown Derby Porcelain Co Limited
(http://en.wikipedia.org/wiki/Royal_Crown_Derby) egy igen patinás angol
porcelángyártó cég Derby városában. A cég történetét a fenti Wikipédia linken
tanulmányozhatjátok. Már 1750 óta gyártják a csodaszép, finom porcelánárukat.
Mivel a gyártó neve megvolt, már csak némi képes googlézás kellett hozzá, hogy
bemérjem, a cég melyik terméke szerepel az epizódban.

Nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy Őlordsága családja és vendégeik a híres

cég sokféle stílusú termékei közül a "Royal Antoinette" termékcsalád csészéiből
kortyolgattak. Ez a stílus az 1800-as évektől igen népszerű volt. A Royal
Antoinette stílus még ma is része a cég portfoliójának,
(https://www.royalcrownderby.co.uk/plate-10-65in-27cm-1442/) de
teáskészleteket ebben a stílusban már nem gyártanak, viszont számos
kereskedőház tart még ilyet raktáron, valószínűleg kedvelt sorozat, és az értéke is
csak feljebb megy.

2
Árlistákat is találtam, hát nem olcsó mulatság Crown Derby Royal Antoinette-ből
teázni: 1 csésze ára ma (2009 – a szerk.) közel 62 font, a hozzá való csészealj pedig
mintegy 41 font. Ez pedig fejenként jó 100 font. Ha a fontot mai árfolyamon
szerényen 297 forintnak vesszük, akkor a teázó toffok mindegyike jó harmincezer
forintnyi értéket tartott a kezében! Ez a hatfős társasággal számolva 180 ezer
forint.

Érthető, hogy Ivy nem szívesen dobta volna el ezt a tálcarakományt a lépcsőn és
az is hogy Mrs. Lipton nem bízta Mabel-re az elmosogatást :)

És alább egy kép. A felső kis képeken (és a jelenet más beállításaiban)
megfigyelhető részletek (a csésze alakja, fülének íve a hüvelykujjtámasztó felső
kiemelkedéssel, a szegélyek aranyozása, a mintázat és elhelyezkedése, a jellegzetes
hullámos szélű csészealj) alapján sikerült egy külön képet vadászni a csészéről. “

3
 21
Post

A szolgálók élete

Unionjackrubber – 2009 – A szolgálók élete

“A minap szóba került a Manor House reality-sorozat, na ott aztán olvasható az

Edwardian (az 1900-as évek első évtizede) életről sok minden. Alaposan
áttanulmányozva a korabeli szolganép és uraik mindennapjait, megállapítható,
hogy Meldrum-ék idejére kissé felhígultak a dolgok. 

Ha akkoriban (a múlt század legelején) kiderült bármelyik cselédről, hogy viszonya

van, azonnal kirúgták volna. A komornyikok esetében pedig elvárás volt a
szerzetesi életmód. Meglepő módon ez a korabeli gyógyszerek hiányosságaira
vezethető vissza. Az igazi orvosság drága volt és nehéz volt hozzájutni, pláne
cselédeknek, ezért sokan alkohollal, borokkal, szeszekkel kúrálták magukat. Egy úri
házban pedig az alkoholok felett a komornyik rendelkezett, és ha nős vagy
barátnőt tart (okoskodtak az urak), akkor nyilván hazalopja neki az italt, ha
gyengélkedne.

A komornyik angolul butler, ami a francia bouteillier szóból ered, ebben pedig a
"bouteille" (palack, butélia) szó fedezhető fel. Ez is a komornyikok egyik fő
feladatára, az italok felügyeletére utal és nem csoda, hogy sok komornyik lett
iszákos. Sir Ralph ki is rúgta a magáét emiatt és amikor James pályázik a helyére,
Sir Ralph meg is kérdezi tőle, hogy iszik-e, mire James azt feleli, hogy igen ritkán,
és akkor is csak orvosságként veszi magához.

1
Korábban itt szörnyülködtem, hogy milyen elnyomott élete lehetett a Mylord
cselédeinek, de az ő életük 1927-ben kicsapongó dőzsölésnek hat az alig 20 évvel
korábbi viszonyokhoz képest. Utóbbiakat Őlordsága és korosztálya (Sir Ralph,
Charles püspök, Mrs. Lipton, Wilson kapitány) még fiatalon megismerhette.

Nem véletlen hogy a megnyilvánulásaikban nem is a sokat hangoztatott

viktoriánus, hanem inkább az edwardi szemlélet köszön vissza. Sok apróság is
felfedezhető, afféle "maradványként", ami még 1927-ben is megmaradt. Igazi
élmény felfedezni a hagyományok továbbélésének formáit, és ez is csak a Mylord
készítőinek felkészültségét mutatja.”

2
 22
Post

Akcentusok

Unionjackrubber – 2010 – Akcentusok

“Írtam itt korábban, hogy számos sok apró utalás, finom humor és kortörténeti
adalék csak az angol eredetiből jön át.

A legbanálisabb példa az akcentusok kérdése. A magyar nyelvben ilyesmi alig van,

az angolban igen sok, és angolban társadalmi, kulturális, származási és egyéb
különbségeket is jeleznek, jellemeznek.

A magyar szinkronban ez elsikkad, hiszen Mabel és Henry durva,

munkásosztálybeli cockney akcentusát például lehetetlen visszaadni. Bármilyen jó
is Mabel szinkronhangja, csak a reszelős, borízű proli öregasszony hangját hozza,
de nem az underclass akcentust, mert a magyarban ilyesmi nincs. Henry
sorozatosan elnyelt, illetve nagy igyekezettel, de a rossz helyeken kiejtett szó eleji H
hangjai az angolban humorforrást jelentenek, a magyar szinkronban ezt lehetetlen
megoldani.

Őlordsága és családja "posh accent"-ben, arisztokrata felsőosztálybeli akcentussal

beszélnek: főleg Őlordságánál jellegzetes, pl. Stokes nevét nem "sztóx"-nak,
hanem szinte "sztíx"-nek ejti. Lavender mama hanghordozása is méltóságosan
hullámzó. A posh accent elő is kerül a történetben, amikor Cissy képviselőnek
készül, és egymástól függetlenül, de ugyanazokkal a szavakkal Mabel és a gyárbeli
Jock (aki lévén skót, szintén jellegzetes, skót akcentussal beszél) is megjegyzi, hogy

1
bajosan választanának meg a munkások egy burzsuj akcentussal beszélő, monoklis
jelöltet ("not with a posh accent and an eyeglass").

Stokes beszéde külön tanulmány, hiszen ő és Ivy északabbról származnak, ez

mindkettejük kiejtésében is érződik: északon az U-val írt és A-nak ejtendő
hangokat O-nak vagy épp szinte fonetikusan U-nak, az O-val írt és rendesen A-
nak ejtett hangokat U-nak ejtik, pl. up = "op", drunk = "dsrunk", once = "vunsz".
Stokes a szolgálók közti beszédben ezt így is használja, de ha a "felsőkkel" beszél,
ezt az akcentust szinte teljesen kikapcsolja.

12trees minden körülmények között igyekszik korrekt angolsággal beszélni, mivel

magában megveti a saját osztályát, ezért még egymás közti beszélgetésekben is
kerüli az alsóbb osztályok akcentusát, kifejezései pedig választékosak, annyira,
hogy néha Ivy pl. nem is érti, és James kénytelen egyszerűbb helyettesítő
kifejezésekkel megismételni a mondókáját. Wilson kapitány beszédét csak enyhén
színezi akcentus, Mrs. Lipton pedig kifejezetten szépen és érthetően beszéli a
köznyelvi angolt.

Szintén angolul jönnek ki jól a korabeli szóhasználatok. Teddy és a többi úr

gyakori kifakadásai általában tartalmazzák a "Damn cheek" vagy "Bally cheek"
kifejezést, amelyekben a "cheek" nem "orca", a "bally" pedig nem "pocak" (hanem
melléknevek elé biggyesztett fokozó nyomatékosítás, olyan mint a "jolly"). A hülye,
buta, eszement stb. jelzőkre csak úgy repkednek a potty, dotty kifejezések, Lady
Lav-re pedig a "silly old bat", "bats in a belfry" kifejezéseket alkalmazzák (cseppet
sem) tiszteletreméltó családtagjai.

Henry és Mabel proliságával kontrasztot formálnak a szájukba adott irodalmi

utalások, amelyek a magyar szinkronban sajnos totálisan rejtve maradnak.

Rengeteg klisé, panelszöveg ismétlődik a sorozatban, nagyszerű tanulmány ez is.

Odalent Mrs. Lipton jár ebben az élen, a "least said, soonest mended" sokszor

2
elhangzik, mint ahogy a különféle közmondások is, amelyeket a "that's what I
always say" zár le. Ezeket Henry próbálja visszhangozni, általában fülest
érdemlő, lehető legrosszabb módon :) De odafent is panelekben beszélnek, ha
magyarul beszélne valaki így, kínosan igénytelennek hangzana, de az angolban ez
másképp van. 

Szóval aki teheti, mindenképp nézze végig a sorozatot angolul IS, esetleg az egyes
jeleneteknél megállva, visszatekerve és a másik nyelvre átváltva. Tanulságos.

(A fordítási hibákra most nem térek ki, a cukrozott húsos pitétől Charles
érsek/püspök változásain át a lócipőig van elég sok, de ezeket valószínűleg mind
ismeritek, itt a topikban is szó esett már róluk :) .

"Ooh, (h)eck!", használja Stokes egyik kedvenc kifejezését (amit Ivy is gyakran
mondogat, mindketten lenyelik a szó eleji H-t), és aztán "Kom' on lads, open it op!"
kiejtésű szövegével is jelzi a munkásoknak, hogy egyszerű, közibük való, vidéki
munkásember érkezett személyében hozzájuk, akit elvtársuknak tekinthetnek :)

De előtte, amikor megérkeznek, és a kapu mögött Jock és a másik munkás

váltanak pár szót (Jock skót akcentusával súlyosbítva), azt bizony alig érteni:

Jock: "Help ma bob! It is nebs on a baik!"

A "help my Bob" kb. annyit jelent, hogy "[Oh Lord,] Help us all!", azaz kb.
"Uramfia!", "Uram, segíts!"

A "nobs on a bike" (felteszem, Jock ezt mondta) szövegben a "nobs" a "nobles"

rövid alakja és "urak"-at (nemes) jelent. A nobs megjelölést Mabel is használja az
úri osztályra egy helyen.

Dolgozzon más is: mit mond erre Jocknak a másik munkás? ”

3
 23
Post

Jacques Hordoque

Unionjackrubber – 2010 – Jacques Hordoque.

“Mulatságos jelenet például, amikor a bálba készülnek hőseink, és Mabel Lady

Lavendertől kap ruhát az alkalomra. Lady Lav Mabel-t szintén ladynek hiszi és
megcsodálja Mabel derekán az "érdekes anyagből" készült kötényt ami nem más,
mint egy krumplis zsák, rá is kérdez, honnét való a "szoknya".

Itt fel volt adva a lecke a szegény fordítónak, de egész jól megoldotta:

Mabel azt mondja, a csarnokban, a "zsákhordók"-tól szerezte, amit Lady Lav

fonetikusan "Jacques Hordoque"-nak (Zsákk Hordók) ért, és azt hiszi, ez egy
francia divattervező neve. Mabel folytatja, hogy "Gül Baba" volt benne és a
királynak vitték, Lady Lav pedig a krumplifajta nevét valami könnyűvérű nőcske
nevének véli, akit a királynak kerítettek hancúrozásra.

1
Az eredeti párbeszédben:

Lavender: "Oh, I do love your skirt! What a lovely material! Where did you get it?"
Mabel: "Covent Garden. It's a tater sack."

Mabel a Covent Garden alatt az azonos nevű bevásárlónegyed híres piacát érti. A
"tater" (ejtsd "tét@" a "potato", ejtsd hanyagul: "p'tét@" rövid alakja, a “p” néma
marad…) természetesen krumpli, a "sack" pedig zsák, de Lavender ezt kb. úgy érti,
hogy "It's a Tatesacque [model]"

Lavender: "Tatesacque... Tatesacque, now that's a designer I don't think I know. Is he

French?
Mabel: "No... It had King Edwards in it!"

A "King Edward" egy ismert krumplifajta, Mabel erről beszél, hogy ez volt a
zsákban. Lavender, akinek krumplival és zsákkal kevés dolga akadt, szoknyákkal és
királyokkal viszont annál több, VII. Edward angol királyt érti, aki a róla elnevezett
Edwardian korban, azaz 1901-1910 között uralkodott, Lavender természetesen
ismerte és eléggé meghökken arra a gondolatra, hogy a király szoknyába bújt volna
valaha :)

Lavender: "Beg your pardon?"

Mabel: "King Edwards, was in it."
Lavender: "Really? How Bertie had some very strange habits. He did upset the old Queen
so."

(Az eredetileg Albert Edward névre keresztelt királynak az uralkodócsaládban és a

társadalom felsőbb köreiben "Bertie" volt a beceneve.)

2
Ha már VII. Edward (aki több dologról is nevezetes volt) szóba került,
megemlíthetjük magyar vonatkozását is: még walesi herceg korában többször is
járt Budapesten és szívesen időzött a mai Király utca környéki, korabeli
mulatókban és borospincékben. Bizony, a derék Bertie itt duhajkodott és ki tudja,
talán még egy-egy rossz hírű házat is felkeresett… ”

3
 24
Post

Wilson, a Kapitány

Unionjackrubber – 2010 – Wilson, a Kapitány

“Fussunk neki akkor még egyszer:

Mint írtam, valószínűleg azért nem használták a "közrendőr" kifejezést a

fordításban, mert a magyar társadalom hosszú évtizedek óta nem ismer ilyen
rendőri alapszintet. Ide vigyázz:

Hazai alacsonyabb rendfokozatok (rendőrség, katonaság) emelkedő sorrendben:

ALAPSZINT, rendfokozat nélküli

- honvéd, baka, közlegény, közrendőr

TISZTESEK:
- őrvezető
- tizedes
- szakaszvezető

TISZTHELYETTESEK:
- őrmester
- törzsőrmester
- főtörzsőrmester

1
Idehaza talán az 1960-es években létezett még tisztesi rendfokozatú rendőr
(közrendőr már akkor sem). A sorozat az 1990-es évek közepén készült, akkor
nálunk már több évtizede a rendőr őrmester volt a legalacsonyabb rendőri
rendfokozat.

Rekonstrukcióm szerint ez lehetett tehát az egyik ok, amiért nem közrendőröztek

a fordításban, hiszen a magyar befogadó közönség számára valamiképp ismerősen
csengő, a köztudatban benne levő kifejezést kell választani és a "közrendőr" nem
az.

A másik ok, hogy a rendfokozat gyakran önmagában is megszólításként fordul

elő: "Come in, Constable, sit down, tea is ready" stb.

Ha ezt magyarban leírod, hogy "Jöjjön be, közrendőr, üljön le, kész a tea", az teljesen
rossz, mert ebből így rideg távolságtartás, lenézés sugárzik. A rendfokozat
nélküliséget direkt kihangsúlyozni, ez a magyarban mindig ilyen töltetű, az
alárendeltekkel beszélnek így (pl. "Közlegény, hozzám!").

Az angolban ez nem így hat, az egy másik nyelv.

Ezért azzal teljesen egyet lehet érteni hogy a fordítók nem akarták mindenáron
beleerőszakolni a fordításba a közrendőrt, viszont (ahogy lentebb írtam) az túlzás
hogy kapitányt csináltak belőle. A kapitány (=százados) rendfokozatú hivatásosok
nem járőröznek az utcán.

Az őrmester bőven megtette volna Wilsonnak. Az igazi őrmester (a felettese)

pedig lehetett volna "kapitány", hiszen a városokban kerületi kapitányságok
vannak, vagy ha szerényebbre vesszük és rendőrőrsökben gondolkodunk, akkor
mondjuk "parancsnok" és kész.

2
Persze akkor meg most UnionJackRubber olvtárs már fényképekkel illusztrált
hozzászólásokban elemezné a korabeli brit rendőregyenruhák rangjelzéseit és
kimutatná hogy Wilson nem is őrmester, a parancsoka viszont az :) ebből nehéz jól
kijönni.

Más:
A korabeli viszonyok között simán előfordulhatott, hogy egy közrendőr
közrendőrként megy nyugdíjba. Wilson múltjáról nem sokat tudunk (csak a
kitüntetéseit ismerjük), az is elképzelhető hogy korábban nem rendőr volt és csak
a háború után, leszerelt, katonaviselt, javakorabeli (esetleg eredeti munkáját
gazdasági vagy más okok miatt végezni nem tudó) férfiként állt be rendőrnek.

A háború 1918-ban ért véget, Wilson ezt végigszolgálta, 1927-ben pedig már
nyugdíjba megy, mint közrendőr. Kilenc évet húzott le tehát a testületnél.
Felvetődik a kérdés, miért nem léptették elő. Erre sok vad fantáziát lehetne
gyártani :) de a legvalószínűbb az, hogy már belépéskor is idősnek számított,
olyannak aki nem fog szédítő rendőri karriert befutni.

Ezért nem nagyon tolták előtérbe. Kensingtonnak ebben a nyugis részében alig
van akció: a munkásokat a tüntetéseken, sztrájkok idején valószínűleg a fiatalabb
kollégák puhítják gumibottal, Wilson legfeljebb elzavar néhány házalót a
villanegyedből vagy elsétál a Vörös Oroszlán felé, ahol szombat esténként Mabel
és barátai csinálják a fesztivált.

Wilson állandó elcsavargása a szolgálatból és potyázása felfogható úgy is, hogy

nem kihágás, hanem afféle megegyezéses "juttatás" (cafeteria program): nem
léptetik elő, de a felettese elnézi neki, hogy tulajdonképpen csak az elegáns utcák
díszeként funkcionál és az úri házaknál lóg. Más körzetekben ilyesmikért már
kivágták volna a rendőrségtől.”

3
 25
Post

Scotland Yard

Unionjackrubber – 2010 – Scotland Yard

“A Scotland Yard neve valóban földrajzi eredetű: a Great Scotland Yard nevű
utcáról kapta a nevét. Ez az utca itt van:

http://maps.google.com/maps?f=q&source=s_q&hl=hu&geocode=&q=great+s
cotland+yard&sll=51.498378,-
0.133038&sspn=0.003486,0.012317&ie=UTF8&hq=&hnear=Great+Scotland+Y
ard,+London+SW1A,+Egyes%C3%BClt+Kir%C3%A1lys%C3%A1g&ll=51.506
138,-0.125699&spn=0.003486,0.012317&t=h&z=17

Itt volt a Metropolitan Police, azaz a londoni fővárosi rendőrség (aminek Wilson
kapitány is a tagja) központja, mint nálunk a BRFK, de a címről aztán a
Metropolitan Police "beceneve" is lett, azaz a londoni rendőrséget is értették
alatta. 1967-ben a központ átköltözött a Westminster negyedbe és azóta ezt a
központot New Scotland Yard néven ismerik.

A rendőrség egészéhez a "Scotland Yard", azaz a Metropolitan Police úgy

viszonyul, hogy a hatásköre Nagy-Londonra terjed ki, kivéve a City-t, mert a
Citynek saját külön rendőrsége van, a City of London Police.

Ja és a metróban sem illetékes a Scotland Yard (a MP), mert az meg a British

Transport Police területe, nehogy túl egyszerű legyen.

1
Dilisek ez a britek, Obelix is mindig ezt mondja. ”

2
 26
Post

Parfüm

Unionjackrubber – 2010 – Parfüm

“Gondoltam hozok egy kis érdekességet a "Háborús sérült" (Wounds of War)

epizódhoz:

Ebben az epizódban hőseink moziba mennek: Ivy 12trees-el, Lady Agatha a

bajuszos pótszeretőjével, Teddy pedig Rose-al. Utóbbiak között az alábbi
párbeszéd is elhangzik:

Teddy: What's that perfume you got on?

Rose: "A Night in Paris".
Teddy: Is it cheap?
Rose: Yes. Sixpence for a great big bottle!
Teddy: It blends beautifully with the carbolic soap!

A parfüm után nyomozva, érdekes eredményre jutottam: úgy tűnik hogy konkrétan
ilyen nevű parfüm nem volt, de ...

... de a patinás Bourjois cég 1928-ban dobta piacra az Ernest Beaux által
megalkotott "Soir de Paris" ("Párizsi est") nevű parfümjét, amelyet angol
nyelvterületen "Evening in Paris" néven ismernek. Még ma is létezik.

1
Arra tippelek hogy a Rose által használt parfüm ennek a parfümnek a fiktív klónja,
a neve pedig az eredeti (és biztosan nem palackonként hat pennyért árult) parfüm
nevének tréfás kicsavarása.

Angol nyelvű, érdekes cikkek is olvashatók a témában:

Átfogó cikk, sok képpel a Soir de Paris (Evening in Paris) parfümről:

http://www.fragrantica.com/news/Evening-in-Paris-by-Bourjois-272.html

Ez pedig egy részletes cikk az illat megalkotójáról, Ernest Beaux-ről:

http://www.perfumeprojects.com/museum/perfumers/ErnestBeaux.shtml”

2
 27
Post

Berry testvérek

Unionjackrubber – 2010 – Berry testvérek

“A Gretna Greenes epizódban kiderül a fűszeres neve is.

Sokan azt hinnék, hogy a fűszeres Mr. Pearson, pedig nem. Mr. Pearson (aki nem
ember, sőt az angolban "not a man", csupán a fűszeres cég kifutója, kiszállító
embere.

A cég neve nem hangzik el a sorozatban (csak a konkurenseié), de ebben az

epizódban megfigyelhető a kocsija is, amiben Wilson kapitány Henry-vel és Mr.
Pearson-nal szintén a szökevények nyomába ered.

A térképolvasásos megállás
után elindulva elvillan a
kamera előtt a kocsi
feliratozása is. A következő
áll rajta:

TEETGEN & Co.

HIGH CLASS
Family Grocers

Tehát a Teetgen cégtől veszik az alapanyagokat a Meldrum-ház konyhájára.

1
 A kocsi rendszáma pedig VY
4107, ha éppen valakit
érdekelne. Ez teljesen korhű:
az első brit rendszámot
1903-ban adták ki, és a
rendszámok formátuma
egészen 1932-ig az "A 1"-től
az "YY 9999" -ig terjedt. A
fenti rendszám kiadás tehát
valóban az 1920-as évek
második felére eshetett.

Kicsit megint belelapoztam a sorozatba, abba a jelenetbe, ahol Mr. Pearson (a

Teetgen kereskedőház áruszállítója) elhozza a havi számlát.

Emlékeztek: Stokes és Mrs. Lipton fogadja, nekiülnek az elszámolásnak, de előtte

Stokes megkínálja Mr. Pearsont egy pohárka sherryvel. Mr. Pearson köszönettel
lehajtja és megjegyzi, hogy ők alkoholneműeket is szállítanak, mire Stokes
megjegyzi, hogy:

"De nem Őlordságának, nem bizony. Nekünk nagyon gyümölcsöző megállapodásunk van a
Berry-testvérekkel, a St. James Streeten."

Itt megint felfedezhető a sorozat készítőinek alapossága. Stokes mondhatott volna

bármilyen fiktív borkereskedő céget és utcát is, de nem, ő a Berry Brothers-t és a
St. James-t említette meg.

Londonban és a Mylordban mindig van felfedezni való, hátha valakinek

újdonságok az alábbiak (nekem azok voltak):

2
A St. James Street London kellős közepén, a jól ismert, előkelő Mayfairtől egy
köpésre, a Westminsterben található. London-bubusok tudják, hogy a Piccadilly a
Mayfairtől a Piccadilly Circusig visz, a Pall Mall vele párhuzamosan a Trafalgar
Square-re fut ki, a St. James pedig a Piccadillyt és a Pall Mallt köti össze. Elit,
felkapott szórakozó- és bevásárló környék.

Térkép: http://href.hu/x/cifo

A Berry Brothers, pontosabban és teljes nevén: Berry Brothers & Rudd boltja
valóban itt található, ahogy Stokes mondta és kétség sem férhet hozzá, hogy
Őlordsága kényes ízlésének kitűnően megfelel. Még szép. Ez a cég ugyanis az
Egyesült Királyság legrégibb bor- és szeszkereskedő cége! 312 (!) éve, 1698-ban
alapították és a bolt azóta ott üzemel, a cég jelenlegi elnöke pedig ma is egy Berry
(Simon Berry). Döbbenet. A cég érdekessége, hogy patinás múlt ide vagy oda, a
modern korral is lépést tartanak: a borkereskedő cégek közül először ők nyitottak
1994-ben webshopot.

A Berry Brothers & Rudd weboldala:

http://www.bbr.com/

Teetgenéknek esélyük sincs, szállítsák csak szépen a tojást és efféléket. ”

http://en.wikipedia.org/wiki/St._James%27s_Street
http://en.wikipedia.org/wiki/Berry_Brothers_and_Rudd

3
 28
Post

Mit dúdol Stokes?

Unionjackrubber – 2010 – Mit dúdol Stokes?

“Kis könnyű érdekesség:

Az első részben, amikor már felvették komornyiknak, Stokes a vacsorához terít és

várja, hogy Ivy is feljöjjön és megmutathassa neki a helyes szervírozást (amikor Ivy
szétszórja a pingponglabdákat, a biliárdgolyót pedig beleejti a tányérba).

Ivy még nincs fent, Stokes az eszcájgot rakosgatja és közben dudorászik egy dalt.
A korhűségnek megfelelően, korabeli slágerfoszlányokat, így:

"I took one look at you,

That's all I meant to do,

And then my heart stod still...

... When the red red robin came bob-bob-bobbing along!"

Elsőre (és az angol szöveg értelme szerint) akár egyetlen dal is lehetne, de furának
találtam, hogy miért állna el a szívverése a szerelmes férfinak attól/akkor, amikor a
pi-pi-piros rigó arra ug-ug-ugrálgatott vagy bármit is csinált :)

És bizony: ez egy apró, finom összeolvasztása két korabeli slágernek:

1
Az első 3 sor a kor híres amerikai szerzőpárosának, a "Rodgers and Hart"
duónak (Richard Rodgers zeneszerző és Lorenz Hart szövegíró) egyik dalából, a
"My Heart Stood Still"-ből van. 1927-ben írták, egy abban az évben bemutatott
musical ("A Connecticut Yankee") betétdalaként.

Nagyon sokan feldolgozták, Sinatrától Rod Stewartig, de mi itt 1927-et írunk :)

tehát itt az eredeti változat, a fenti musicalból egyenest, James Melton
előadásában.
http://www.youtube.com/watch?v=u-1K2yHDR8U

Az utolsó sor viszont a szintén híres és szintén amerikai Harry MacGregor

Woods slágerszerző és zongorista szerzeményéből, a "When the Red, Red Robin"
népszerű slágerből származik, 1926-ból. A dalocskát több korabeli előadó is
feldolgozta, a legismertebb Al Jolson amerikai slágerénekesé:
http://www.youtube.com/watch?v=IVHcUbyvPyk

De érdekességnek itt van egy másik híres korabeli amerikai énekes, "Whispering"
Jack Smith előadásában is:
http://www.youtube.com/watch?v=Z3jmMoImXeo
és ez utóbbinál érdemes megfigyelni a jellegzetes hanghordozást, amelyet
korunkban az általam itt már korábban ajánlott is idézett Max Raabe élesztett fel :)

Itt pedig a kapcsolódó Wikipedia-szócikkek, ha valaki elmélyedne a témában:

1. dalhoz:
http://en.wikipedia.org/wiki/My_Heart_Stood_Still
http://en.wikipedia.org/wiki/Rodgers_and_Hart
http://en.wikipedia.org/wiki/A_Connecticut_Yankee_(musical)
http://en.wikipedia.org/wiki/James_Melton

2. dalhoz:

2
http://en.wikipedia.org/wiki/When_the_Red,_Red_Robin_(Comes_Bob,_Bob,_
Bobbin%27_Along)
http://en.wikipedia.org/wiki/Harry_M._Woods
http://en.wikipedia.org/wiki/Al_jolson
http://en.wikipedia.org/wiki/Whispering_Jack_Smith

Poppy. Hallgatnék egy kis zenét, James.

12trees. Bekapcsoljam a rádiót, Miss Poppy?
Poppy. Á, a BBC csak unalmas vallási műsorokat és kamarazenét ad. Tegyen fel
egy lemezt!
12trees. Igenis, Miss. Melyiket?
Poppy. Amik a múlt héten érkeztek meg Amerikából. Ezek az új amerikai
számok... a piros rigós, meg az "A szívem is megáll" most a menő.
12trees. Értem, máris. De szabadjon megjegyeznem, Miss Poppy hogy ezeket a
számokat a lemezlejátszásnál könnyebben is meghallgathatja.
Poppy. Csakugyan? Hogyan?
12trees. A fenti YouTube linkekre kattintva, Miss.

Kellemes zenehallgatást mindenkinek. ”

3
 29
Post

Mit énekel Teddy?

Unionjackrubber – 2010 – Mit énekel Teddy?

“Uborka (uborkás szendvics) szezon van, ezért jobb híján a nótás sorozatot
folytatjuk:

A "Fair Shares" ("A részvények", 1x05) c. részben Teddy és Őlordsága

beszélgetnek a szalonban. George azt mondja, nincs bizonyíték a házasságtörésre,
mire Teddy gúnyolódni kezd, hogy miféle bizonyíték kellene, talán egy
lemezfelvétel?

Foti kollégától a magyar szöveg:

Teddy: Milyen bizonyítékot akarnak? Egy His Master’s Voice felvételt?

Hangfelvételt a vendégszobából? George és Agatha duettje: (énekel)
"NEM ADLAK MÁSNAK , HA KELL, HARCOLOK ÉRTED ..."

Az idézett dalrészlet az eredetiben, Teddy-től:

"PALE HANDS I LOVE / BENEATH THE BELLY ..."

Teddy ugyan összehebegi a végét, de az első sor elég egy kis keresgéléshez, és aki
keres, az talál, mindig ezt mondom. 

1
Az úgy volt, hogy a 19. század vége felé egy Adela Florence Nicolson nevű,
Indiában élő brit írónő (aki Laurence Hope álnéven alkotott), írt egy verset,
"Kashmiri Song" ("Kasmíri dal") címmel. Ez 1901-ben jelent meg a "Garden of
Kama" című verseskötetében.

A rákövetkező évben egy szintén Indiában élő brit zeneszerzőnő, Amy

Woodforde-Finden megzenésítette a Kasmíri dalt. A szerzeményt több előadó is
felkapta, a brit szalonokban is sokszor felhangzott (Teddy is a szalonban
kornyikálja!). Népszerűségét egészen a 2. világháborúig megőrizte, ezért hőseink
korában is teljesen autentikus.

A vers és a dal története és szövege angolul itt:

http://en.wikipedia.org/wiki/Kashmiri_Song

Érdekessége még a dalnak, hogy ez volt egyike a neves amerikai színész, Rudolph
Valentino után fennmaradt két dalfelvételnek. Valentino pedig 1926-ban hunyt el,
szerintem a Mylord epizódzáró dalszövege is róla emlékezik meg ("... Poor
Valentino's passed away / How sad, Mylord").

Valention emlékére is, itt a dal 1923-as felvétele az ő előadásában, korabeli

fotóival:
http://www.youtube.com/watch?v=gvuiSCXTAo0

(A "Sivatagi dal" is megvan ám, az operett, amire Őlordsága családostul elmegy a

Drury Lane-be  )”

2
 30
Post

Dalmácia

Unionjackrubber – 2010 – Dalmácia

“A dalmát királyi vonalat is nyomoztam, de ez fiktív. Dalmácia mint királyság

sose létezett. A középkorban volt ott Horvát Királyság, Ragúzai Köztársaság,
velencei uralom, mindenféle más is, de dalmát királyság nem. Így csak az osztrák
birodalomba betagozódása után nevezték el hivatalosan, de ez papírnév, valójában
tartomány volt, az élén pedig nem királyok, hanem kormányzók álltak 1815-től
1918-ig.

1918-ban viszont létrejött a Jugoszláv Királyság, Dalmácia pedig több darabban

annak lett közigazgatási része. A jugoszláv trónon pedig a Karagyorgyevicsek
uralkodtak, de ők se sokáig szegények.

A fentiek miatt Dalmáciának detronizált és Londonba menekült, levitézlett

uralkodócsaládja sem létezhetett, és még ha léteztek volna, valószínűleg akkor sem
így beszélték volna, az addigra már sajnálatos módon kihalt, érdekes dalmát
nyelvet.

A nyelvek legszomorúbb pusztulása, ha kiirtják a legutolsó beszélőit is. Emlékül

jegyezzük fel a legutolsó dalmát nyelvű ember nevét: Tuone Udaina dalmát
borbély 1898. június 10-én egy anarchista bombamerénylet áldozata lett. A
nyelvtudomány szerencséjére azonban előtte 1 évvel felkereste őt egy isztriai
származású nyelvtudós, bizonyos Matteo Giulio Bartoli, aki az idős

1
borbélymesternél folytatott anyaggyűjtése eredményeként nem csak dalmát
szövegeket jegyzett le, hanem mintegy 2800 szavas szótárat is összeállított, és a
nyelv hangtani és nyelvtani alapjait is megmentette az utókornak.

Ha valakit érdekelne, milyen lehetett a dalmát nyelv, érdekességnek itt a Miatyánk,

dalmátul:

Tuota nuester, che te sante intel sil,

Sait santificuot el naun to,
Vigna el raigno to,
Sait fuot la voluntuot toa,
Coisa in sil, coisa in tiara.

Duote costa dai el pun nuester cotidiun,

E remetiaj le nuestre debete,
Coisa nojiltri remetiaime a i nuestri debetuar,
E naun ne menur in tentatiaun,
Miu deleberiajne dal mal.
”

2
 31
Post

Napirend

Unionjackrubber – 2010 – Napirend

“Ez jó, rakjuk össze! 

Henry-nkre nem csak a cipő- hanem kazánpucolás is vár, és még reggeli előtt ki
kell vasalnia Őlordsága Times-át, mert Őlordsága nem szeret gyűrött újságot
olvasni -  - ezen kívül az ő feladata gondoskodni a borszeszről a
borszeszégőkben, amikkel a reggeli tálalóedényeket fent melegen tartják.

Mabel, szegény, valószínűleg még klozetot is pucol, a fürdőszobát biztosan,

hiszen Mabel charlady, és Őlordsága azt szereti, ha fürdés közben látja a
tükörképét a csapokon, hát ragyogjanak azok a csapok! Reggeli után mosogatás és
ebédhez zöldségpucolás (elvégre Mabel nem csak charlady, de scullery maid is egy
személyben).

Amíg a toffok a reggelit zabálják (Stokes és 12trees természetesen kiszolgálják

őket), addig Ivy felviszi a reggelit Lady Lav-nek (ha nem jött le), elugrál a repülő
tápiókapuding elől, és mehet bevetni a hálószobákban az ágyakat.

A reggeli után 12trees, Ivy és Stokes leszedik az asztalt, leküldik a cuccot a

dumbwaiter-en a mosogatáshoz a konyhába, majd Ivy a lányoknak, Stokes
Őlordságának, 12trees pedig Teddy-nek segít az öltözködésben.

1
Utána 12trees és Ivy az urak és a hölgyek parancsait lesik fent, Stokes lemegy
időnként a konyhába, mert esetleg betoppan Mr. Pearson a Teetgen cégtől és
hozza a heti elszámolást.

11 óra körül a toffok elhúznak hazulról vagy eltűnnek a szalonban vagy a

dolgozószobában. A személyzet teljes létszámban ilyenkor tartja a délelőtti
teaszünetet a konyhában, természetesen Wilson kapitánnyal együtt.

Közben és utána Mrs. Lipton nekiáll az ebéd előkészítésének és főzésének és

egészen biztosan talál eközben munkát Henry-nek és Ivy-nak, hiszen "Devil finds
work for idle hands", mindig ezt mondja. 

Ebédhez teríteni is kell, ez Ivy, Henry és esetleg 12trees munkája, a terítő

kigöngyölésétől (megfigyeltétek, nem ám összehajtogatva tárolják a terítőt, és
élekkel rondítva rakják fel, hanem feltekerik egy petrencerúdra, hogy mindig sima
legyen), egészen az evőeszközök és edények gondos elhelyezéséig (a kistányér nem
kis dolog és az eszcájg vége sem lehet másfél, meg 2 hüvelyknyire az asztal
szélétől, mit szólna az Earl?).

Tálalás és felszolgálás, ezt ismerjük: lent Mrs. Lipton, Henry és Mabel pakol a
liftbe, Henry húzza fel, 12trees pakolja ki, Stokes, 12trees és Ivy felszolgál. Az
italokat általában Stokes tölti, a húst 12trees, a zöldségeket Ivy.

Ebéd végén hozzák a sajtot ("Ah, a Stilton!"), aztán asztalbontás: ha vendégek is

vannak, akkor a hölgyek átvonulnak a szalonba, az urak még maradnak, elszívnak
egy szivart (ez a téma is megérne egy misét) és isznak egy jó pohár konyakot, majd
csatlakoznak a hölgyekhez a szalonban és Stokes, Ivy és 12trees ott szervírozza
nekik a kávét.

Na most tök éhes lettem, uzsonnázok egyet, de addig is lehet folytatni! ”

2
 32
Post

Motoros koktél

Unionjackrubber – 2010 – Motoros koktél

“Természetesen - Sidecar 

Amíg lafan kolléga erőt gyűjt a kaják listázásához, addig elmesélem, hogy a Sidecar
("oldalkocsi") első leírásai koktélrecept könyvekben 1922-ben jelentek meg. A
koktélt állítólag az 1. világháború idején alkotta meg egy amerikai százados valami
kis francia bisztróban, és azért nevezte el így, mert egy motorbicikli
oldalkocsijában gyakran tett kiruccanásokat a környékre. Ilyen értelemben véve
valóban "motoros" koktél, de úgy tudom, a koktélneveket csak ritkán szoktuk
lefordítani.

Egyébként konyak/brandy, narancslikőr és citromlé az alapanyaga, 3:1:1 (eredetileg

1:1:1) arányban shakelve. A pohár száját cukrozni szokták, de érdekesség hogy ezt
a szokást először csak 1934-ben említik a szakkönyvek.

Mr. Jerry aki mesterien keveri ezt az italt Poppy-éknak, megelőzte a korát. 

Ja és Miss Poppy azt állítja egyszer, hogy Mr. Jerry feltalált egy új koktélt, amt
"guillotine"-nak nevezett el ("It knocks your head off.") Nem nyomoztam utána
rendesen, de ilyen nevű koktél valóban létezik. Az adalékokban majd várnék
pontosítást:

1
4/5 rész Butterscotch Schnapps (a "butterscotch" magyar nevét bevallom, nem
tudom: össszeolvasztott cukorból és vajból készült likőr), a tetejére egy réteg
Bailey's, arra pedig egy réteg sűrű "After Shock" likőr, lehetőleg a piros, fahéjas
változat.

Iszonyúan hangzik. 

Guillotine alkatrészeinek alkoholtartalma:

Butterscothch Schnapps: 15%

Bailey's Irish Cream: 17%
After Shock Red: 30%

Hát ettől így együtt tényleg könnyen leesik a feje az embernek. 

Az "After Shock" viszont csak 1997-ben jelent meg a piacon, ezért a sorozatbeli
említés lehet. hogy fiktív, ha csak nem valami másféle, korabeli fahéjlikőrt használt
Mr. Jerry.”

2
 33
Post

Szólj igazat

Unionjackrubber – 2010 – Szólj igazat

“Amíg a menü és a szakácskönyv készül, újabb kis irodalmi érdekesség:

A 6. epizódban (Koldulás, kölcsön vagy lopás), Stokes megkarcolja az asztalkát a

késsel a szalonban, majd jelenti Őlordságának és vállalja a javíttatást:

Stokes: Beszéltem ez ügyben egy műbútorasztalossal, meg tudná csinálni holnap este. Én
fizetem, természetesen.
George: Ez az, amit szeretek magában, Stokes. Nyílt kártyával játszik. A legtöbb
komornyik mást vádolna.
Stokes: Nem szoktam ilyet tenni, uram ! Szólj igazat és űzd el az ördögöt!

Az ördögös mondat eredetiben: "Tell truth and shame the devil!" , ami igen
régi brit szólás. A neves XVI. századi protestáns prédikátor, Hugh Latimer (lásd:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hugh_Latimer )említi 1555-ben, "Huszonhét
beszéd" című munkájában:

"There is a common saying amongst vs, Say the truthe and shame the diuel."

de ismertebb előfordulása is van, Shakespeare-nél, 1597-ből, a IV. Henrik-ben

(I. rész, III. felvonás, 1. szín, Lévay József ford.):

1
HŐVÉR:
És én megtanítlak elkergetni, bátya,
Az ördögöt csupán igaz beszéddel:
Szólj igazat s az ördög elriad,
Ha van hatalmad hívni, hozd ide,
S én esküszöm, hatalmamban van őt
Elűzni. Oh míg élsz, mindúntalan
Szólj igazat s az ördög elriad."

eredetiben:

HOTSPUR:
And I can teach thee, coz, to shame the devil
By telling truth: tell truth and shame the devil.
If thou have power to raise him, bring him hither,
And I'll be sworn I have power to shame him hence.
O, while you live, tell truth and shame the devil!

Tehát nem csak Henry-nk és Mabel művelt titokban, de még Stokes is

Shakespeare-t idéz, bár úgy is vehetjük, hogy csak egy régi, közismert brit szólást
idéz. ”

2
 34
Post

A Burns láda

Az árvákról szóló epizódban Stokes rendelését Mr. Pearson szállítja ki. Talán
megragadta egyesek figyelmét a láda felirata:

Burns – Canadian Lard.

1
Akkor talán tudjunk meg többet erről a cégről. Néhány gyors keresés és fürdünk
az információkban. Az alapító Burns, Patrick O’Byrne-ként született Ontarioban
1856-ban, ír bevándorlók 4. gyermekeként – a 11 testvér közül. Később Burns-re
változtatták családnevüket, hogy angolosabb hangzású legyen, ne ír. Iskolába nem
sokat járt, viszont fiatalkorának túlnyomó részét munkával töltötte, kuporgatta a
pénzt és arról álmodott, hogy Nyugatra megy.

A nyári favágó munkáért az egyik farmer nem tudta kifizetni a 110 dolcsit, ezért
két ökörrel egyenlítette ki a tartozást, melyek összesen 70 dollárt értek. Hát ez
bizony így elég deficites biznisz, de hősünk úgy okoskodott, ha saját maga vágja le
az állatokat és kiárul belőlük mindent, amit tud, akkor többet is ki tud hozni
belőlük. És lőn. Az eredmény 150 dollár lett és ez a tapasztalat megalapozta a
jövőjét is.

22 évesen indult a Nyugatra, részben vonattal, részben egy 200 km-es séta
keretében. Vele tartott két testvére is. Ezzel kezdetét vette egy üzleti impérium
kiépülése, amely kezdetben a marhavásárra és feldolgozásra volt alapozva. Állami
megrendelések, újítások és személyes kapcsolatok révén rövidesen jelentős ipari
tényezővé nőtte ki magát a cég.

2
Az illető később egy Luxemburg nagyságú földterület tulajdonosa lett, sokat
jótékonykodott, illetve politikai karriert is befutott, de minket ez most nem érdekel
annyira.

Több városban is mészárszéket nyitott, majd rettentő mennyiségű földet vásárolt

fel a jó Patrick. 1890 után a cég neve már P. Burns & Co. és nyugat Kanada
legnagyobb húsfeldolgozó vállalata lett.

Az viszont igen, hogy az első világháború idejében Európában is jelen van már a
hálózat és igen, a termékek is. Mivel az alapkoncepció nem változott, saját
bevallása szerint – az időközben szintén jelentős méretűre dagadt sertés üzletágban
– a disznó minden darabkáját felhasználták és eladták, a röfögést kivéve...
Többek között a zsírt is, mert ezt jelenti a Lard.

Ezek után el lehet tűnődni, hogy Londonban 1927-ben hány szakácsnő lehetett,
aki megengedhette magának, hogy valódi, vegytiszta, tömény kanadai zsírt kenjen
az orczájára a szépségét megőrzendő. Szóval – nem meglepő módon – ez a részlet
is hiteles és korhű kedvenc sorozatunkban. Aki többet is akar tudni Mr. Burnsről
és cégéről, annak jó szívvel ajánlom az angol Wikit.

3
4
 35
Post

Tejben, vajban

Uborkaszezon van ugyan, de mi ma nem zöldségekre utazunk. Kedvenc

sorozatunk tehenészetei viszont érdeklődésünkre tarthatnak számot, mégpedig
joggal…

Sir Ralph: Agatha, kivel beszélgetsz?

Agatha: Ööö…a tejesemberrel.
Sir Ralph: A tejesemberrel? Miért féltékeny a tejesember?
Agatha: Hogy miért?... Mert ő az Expressz tehenészetnél van és azt hiszi
átpártolok az Egyesüléshez. (ismét a telefonba) Szóval, ahogy mondtam, nyolc pint
lesz naponta.

1
Sir Ralph: Nyolc pint? Hát lopom én a pénzt? Mit akarsz annyi tejjel? Fürdesz
benne? Add ide a telefont! Add ide, add ide már! Halló, tejesember! (Őméltósága
szemei guvadnak) Mi van magával, ott van még?

Őméltósága: Öhmmm! (tejesember hangon) Parancs főnök!

Sir Ralph: Ne törődjön a feleségemmel! A rendelés két pint lesz naponta.
Őméltósága: Igen, főnök!
Sir Ralph: És még egy dolog!
Őméltósága: Igen, főnök!
Sir Ralph: Ha a feleségem az Egyesülést akarja, abba magának nincs semmi
beleszólása!

2
A helyzet humora a magyar szövegben jobban kijön, mint az eredetiben - a
szexuális töltete, felhangja miatt. Az angolban viszont egy nagyon is remek alibi ez
a duma, lássuk miért.

Az Expressz tehenészet valójában a Express Dairies nevű, 1864-ben alapított

társaság, amely nevét arról a körülményről kapta, hogy a tej Londonba
szállításához kizárólag expressz vonatokat használtak. Mégpedig a Great Western
Railway vasúti társaság vonalain.

Ezzel ellentétben az Egyesülés, mely a United Dairies céget takarja, a Southern

Railway vasútvonalait használta hasonló célból, 1915-ös alapítása óta.

Mindkét rivális a londoni tejfogyasztási igények kielégítésére pályázott az adott

korban. Ami az első világháború után erős konjunktúrában volt. Honnan tudom?
A „Retail trading in Britain 1850-1950” című könyv 227. oldala egy kiváló
táblázatban foglalja össze, hogy is állt a téma ekkoriban. Íme:

A fellendülés több dolognak is volt köszönhető, többek között a pasztőrizálási

eljárás bevezetésének, mellyel a tej tovább volt eltartható és amelynek 20-as
évekbeli úttörője Londonban éppen az Egyesülés volt.

3
Egy kis tejtörténelem: A századfordulón a tej általában a közeli nagykereskedőktől
került a városokba, ahol a vásárlók maguk mentek érte a gomba módra szaporodó,
üzletlánc elven működő kereskedésekbe, mint amilyenek az Egyesülés boltjai is
voltak. De a motorizáció fejlődésével a tej sokkal gyorsabban jutott a városba és
nagyobb vonzáskörzetből, kiegyensúlyozottabbá téve az ellátást. Erre épült rá a
pasztőrizálás, illetve a vele kézenfogva érkező palackozás. Ugyanis nem sok
értelme lett volna a hőkezelt tejet szétméregetni a vásárlói csöbrökbe, szilkékbe,
köcsögökbe és kannákba – és a sok fáradtsággal kinyírt mikrobák helyett új
kórokozók táptalajává változtatni a tejet.

Ezért a palackozott és kupakkal ellátott termékek jöttek divatba. Ezzel viszont

megnyílt az út a házhozszállítás előtt. Szép példája ennek az 5. rész egyik jelenete,
melyben érkezik is a tejesember és a küszöbre stócolja a friss árut.

A tej további múltja már nem a mi dolgunk, a két cég végül évtizedekkel később
összeolvadt, más cégek is bekerültek, átnevezték, de továbbra is az ő terméküket
fogyaszthatja az, aki ma Londonban tejet iszik.

4
 36
Post

Életkorok

The toffs:

Miss Poppy 1901-ben született, ez elhangzik, ő 26 éves.

Miss Cissy idősebb nála, talán 2-3 évvel, tehát kb. 28-30 éves lehet.

A lányok életkorából kiindulva, Lord Meldrum talán 55-57 éves lehet.

Lady Agatha, mint tudjuk, 17 évvel fiatalabb őlordságánál, tehát 35-38 éves.

Sir Ralph 20 évvel idősebb Agathánál (és 3 évvel idősebb George-nál), ő kb. 58-
60 lehet.

1
Teddy fiatalabb őlordságánál, legalább 5-6 évvel, szerintem 46-48 körül járhat.

Lady Lav 80-85 éves lehet.

The servants:

Ivy szerintem még nincs 30, de elmúlt már 18 egy kicsivel...

Stokes legalább 50, de valószínűleg nem idősebb őlordságánál.

James fiatalabb, mint Stokes, 38-44 közé saccolnám.

Mrs. Lipton 50 körül járhat, idősebb, mint James.

Wilson kapitány idősebb mint Mrs. Lipton, de nem sokkal, talán 51-52.

Mabel idősebb lehet, mint Stokes, annyi lehet, mint őlordsága.

Henry 17 éves, ez elhangzik.

2

Damper song
Glory, glory, hallelujah,
Glory, glory, hallelujah,
Glory, glory, hallelujah,
And the smoke goes up the chimney just
the same.
And you push the damper in,
And you pull the damper out,
And the smoke goes up the chimney just
the same.
Glory, glory, hallelujah,
Glory, glory, hallelujah,
Glory, glory, hallelujah,
And the smoke goes up the chimney just
the same.
mert a keletkező meleg java része is kiszáguld a kéményen. Ez pedig nem jó.
37
Post
Ebben a rövid részben a tűzzel fogunk játszani.
Mindannyian jól emlékszünk a tábortüzes jelenetre,
amelyben megtudhatjuk, hogy Teddy nem nyomta jól be
és nem húzta aztán ki. A nyilvánvaló szexuális felhangot
ehelyt mellőzük, bár Madge egyáltalán nem pirult el…
Szóval mi a frász ez az egész? Nagyon egyszerű.
Tüzeléstechnikában járatosak jól tudják, hogy olyan nyílt
égésterű fűtőalkalmatosságoknál, melynek tűztere a
szobában van – pl. kandalló - a kéményekben célszerű
egy mozgatható terelő/záró elemet elhelyezni. Hogy
miért? Ennek több oka is van. A használaton kívüli
kandalló kéményén át ömlene be a szobába a zord kinti
hideg, ezért azt célszerű ilyenkor lezárni. Begyújtáskor
viszont a kéménykürtőt meg kell nyitni, hogy a
keletkező füst és gázok konvekciós feláramlás útján
távozhassanak, mint a huzat. Viszont ha ez a huzat
esetleg túl nagy, akkor rohamos gyorsasággal ég le a
tűztérben a Derby brikett és a külvilágot fogjuk fűteni,
1
Szabályoznunk kell tudni a huzatot. Ezt a feladatot látja el, az angolul “damper”-
nek nevezett pillangószelep szerű fojtás. Mivel ez a kéménykürtőben szokott
elhelyezkedni, ezért valamilyen mechanika – jellemzően egy kar - segítségével lehet
működtetni. Ezt a kart kell tehát jól benyomni, meg kihúzni.

Konkrét imitáció is tartozik ehhez a kifejezetten tábortűz mellett éneklendő

nótához. A „benyomásnál” az ökölbe szorított jobb kezet ki kell nyújtani,
„kihúzásnál” az iménti jobb kezet be kell hajlítani, a következő sornál pedig az
ujjunkat kinyújtva az ég felé emelkedő kézzel spirál mozgást kell végezni. George
gyönyörűen illusztrálja is az iméntieket.

Bevallom nem nagyon értem a nóta értelmét, mármint műszaki szempontból. Ha

benyomom, vagy kihúzom, aztán tökmindegy, mert ugyanúgy száll felfelé a füst a
kéményben, az nekem csak azt jelenti, hogy az egész hóbelevanc megmihálylott…


2
 38
Post

Házszámok

A sorozatban sok mindent megtudhatunk az utca lakóiról, ezt foglaljuk most össze
a házszámok köré felépítve:

8-as szám: A meggyes lepényük nem jó, de a sajtokhoz értenek (utóbbi 2

epizódban is elhangzik). Később báránysült volt a 8-as számban, szétolvadt a
szájban, a kapitány kétszer vett belőle. Még később megtudjuk, hogy ügyesen
készítik a sertéshúst.
4-es szám: Szálkás volt a lazac.
15-ös szám, ahol értékelik Mrs. Connot főztjét.
6-os szám, a teasüteményük egy költemény. Később kiderül, hogy a bárányuk
zsíros.
14-es szám, akit szeretne bevenni Stokes a süteménybizniszbe.
30-as szám: Mrs. Oliver pompás első fogást készít, a neve Sole Veronica.
18-as szám, aki besegít a báránysülttel, amikor Mrs. Lipton kikészül.
2-es számnak, a Rivet-Kerrington háznak nagy brutális sofőrje volt.
17-es számnak a láda Sherryje késik a Gretna Green-i kaland miatt.
16-os szám: Mrs. Bugyor, aki már kicsit szenilis, így kristálycukorral készíti a
"húsos" pitét.
11-es szám kertjéből lopja a Kapitány a rózsát meg a szegfűt.
46-os számban Mrs. Fortesquieu pörköltet főzött nokedlival, de nem ért ő a
nokedlihoz.

1
 39
Post

Májusi eső

Nos, amikor a megtisztelő felkérés jött, hogy írjak pár gondolatot, a

felajánlott témák közül kiemelkedett az időjárás. Miért? Mert annyi mindenről volt
már szó, de ez a tipikusan angol téma mindig kimaradt valahogyan. Pedig rejt
néhány érdekességet, mindannyiunk kedvencével kapcsolatban is. Lássuk...

A részletek iránt
érdeklődve először
szűkítsük a dolgot az
évszakokra. Jól
behatárolható, hogy kb.
1927 tavaszától
kapcsolódunk be a
történetbe és őszig
maradunk hőseink
körében. Ezért se tél, se
hó nincs, említés
szintjén sem – a
befejező résztől
eltekintve, amikor Ivy
aggódik a cipők miatt.
Pedig a tél nem volt akármilyen. 1927. december 25-e a Karácsonyi Hóvihar néven
és a 7. helyen vonult be a brit meteorológia történetének tíz legrohadtabb tele
közé. A déli részeket és Walest érintő havazás elég gondot okozott volna magában
is - 60 centi hó nem jellemző arrafelé -, de a Salisbury síkságon a viharos erejű szél
6 méteres hótorlaszokat emelt! Falvakat vágott el a külvilágtól a hó és légi úton
lehetett csak az élelmiszert ezekre a helyekre eljuttatni. A közlekedés megbénult, a
vonatok vagy el sem indultak, vagy jelentős késéseket szenvedtek. Még London
belvárosában is 25 centis hó volt.

Mivel azonban nem szokott a fagypont alatt maradni tartósan a

hőmérséklet, így az új évben elolvadó hó erősen megemelte a Temze vízállását is.
Ami az újabb huzatos időjárással együtt már elegendő volt ahhoz, hogy a víz
gátakon átcsapjon, illetve gátszakadást okozzon. Árvíz sújtotta terület lett a City,
Southwark, Westminster, Putney és Hammersmith. A Westminster palota pincéi

1
víz alá kerültek, mint ahogy a rendes körülmények között száraz Tower of London
várárka is...

Hidegből és fagyból ennyi elég is lesz,

de mi a helyzet a híres angol esővel? A
közhiedelem szerint arrafelé annyit tudnak a
Napról, hogy állítólag létezik, mert valaki
egyszer egy hatalmas pofon után már látta.
Ehhez képest kedvenc hőseink kalandjaiban
konkrét eső egy alkalommal fordul elő, ez
pedig Teddy híres „Tombolj te orkán,
dühöngj vad vihar!” jelenete. Akad még
szórványban egy-két alkalom, ahol említés
tétetik az esőről, de ezzel vége is. Hogy a
fenébe? Abban az évben extrém aszály lett
volna? Hm. Ez kereshető adat – járjunk hát
utána. Megfelelő kulcsszavak birtokában
megnyílik előttünk egy igazi angol társaság, a
Brit Csapadékügyi Szervezet 1927. évi
összefoglalója , amely 316 oldalon részletezi
az év „vizes” eseményeit. Dögunalmas
adathalomnak látszik, de elolvasva kitűnik, hogy valóban az is. Persze minket csak
néhány érdekesség izgat csupán, ezeket kiemelem. Azt most hagyjuk is, hogy
birodalmi mértékegységekkel van minden feltüntetve, inch, láb, angol tengeri
köbkönyök, stb...

Az 1868-as évtől 1927-ig csak négy esősebb évet ismer a Társaság. Az esős
napok száma a Brit Szigeteken 1927-ben 223. Na, közeledünk! De mi volt
Londonban? Hát, például a St. Pancras mérőállomás feljegyzése szerint aug. 5-én
elkezdett esni. Eddig ez nem nagy dolog, csakhogy ez az esőzés aug. 22-én, 18 nap
után ért véget... De ilyen adatokat oldalszámra lehet találni, jellemzően 20-30
napos intervallumokkal.

Az nem lehet! Három hetes eső az angol tehenekből vizibivalyokat csinált

volna... Igen ám, csakhogy vannak lábjegyzetek is. Ezekből megtudható, hogy
minden nap esősnek számít, amin 0.25 mm-nél több csapadék érkezett. És itt van
a kutya elhantolva. Vagyis, ha egy megesett szobalány néhány könnyet ejtett aznap,
akkor az már esős napnak van elkönyvelve.

Aztán itt van néhány londoni állomás finomított adatsora. Mennyiség

tekintetében 0.25 és 1 mm-es adatokkal dolgozik. Ebből újfent kiderül, hogy nem
volt ott valami Özönvíz, hanem inkább az az időjárási jelenség, amit mi leginkább
a „Takony idő van!” szókapcsolattal szoktunk körülírni... folyton esik valami, de
legalább semmire se jó.

2
 Fentiekhez képest furcsa, hogy Mylordilag – bár majd minden második nap
esnie kéne reálisan – eső alig fordult elő. Hogy mi ennek az oka? Lehet találgatni,
mert nekem fogalmam sincs. Nyilván nem ideális forgatási körülmény egy zivatar,
de még vágóképre sem emlékszem ilyenre. Szerintem már annyira unták a témát,
hogy ezért nem erőltették bele a sorozatba. Vagy csak nem akarták a hangulatot
nyomottá tenni vele.

Mindenesetre a hiányérzet bennem maradt. Szívesen meghallgattam volna

Őméltósága szövegét valamely feszélyezett alkalommal, ahogy menekülési célzattal
témát vált és az esőről kezd csevegni. Biztosan lett volna még jó pár poén a
„feszült légköri viszonyok”-kal kapcsolatban...

3
 40
Post

Bob Martin

Mindannyian emlékszünk a kínos jelenetre,

Ivy: Igen. Itt a lázmérő, a Nagy
papagájkönyv a könyvtárból, ez meg Bob
Martin-féle erősítő por. Az van ráírva,
hogy jó a kutyának.
virul.
melyben a Kapitány gyengélkedését próbálja orvosolni
Lady Lavy. Többségünknek a jelenet lázméréssel
összefüggő része ugrik be – nem ok nélkül. Ehhez
képest elég könnyen elsikkad Mr. Martin cégének kiváló
terméke. De ki is az a Mr. Martin?
Nos, a cég – a Mylord világában már
megszokott módon – nem a fantázia szüleménye,
teljesen valós. Mi több, igen patinás, de ma is létezik és

A cég természetesen angol, 1892 óta foglalkozik a házikedvencek egészségének megóvásával.

Alapítója Robert Martin, kezdetben valóban kutyáknak gyártott porokat, melyek tulajdonképpen vitamin
és nyomelem koktélok. De talán nézzünk meg néhány érdekes részletet a cég történelméből…

Az ifjú Bob Martin egy helyi állatorvosnál dolgozva kezdett egyre jobban érdeklődni a
házikedvencek egészségének megóvása iránt. Új munkaadóját folyton kérdésekkel bombázta és a közeli
bányaterületekre eljárva igyekezett minél többet megtudni a bányászok kutyáinak betegségeiről. A
bányászok – hol volt akkor még az általános sztrájk… - megmutatták neki egyszerű orvosságaikat és arra
ihlették, hogy saját kísérleteket is folytasson.

25 éves korára már valódi hírnévre tett szert, mint olyan személy, aki bárminemű kutyabetegséget
gyógyítani tud. Ekkor kezdte meg a BobMartin-féle erősítőpor gyártását és piacra dobását. Ez valójában
egy kutyáknak szánt táplálékkiegészítő volt, a korabeli szegényes házikedvenc-étrend okozta betegségek
kialakulását megakadályozandó és minden kutya csúcsformáját biztosítandó. Ilyesfajta betegségek pedig
az akkori bányászok pénzügyi lehetőségei mellett gyakoribbak voltak, mint
hinnők.

A terméket elsősorban a kutyakiállításokon árusította, ahol mint

köztiszteletben álló és tekintélyes tenyésztő volt jelen és rövidesen átütő sikert
ért el poraival. Amúgy elég érdekes figura lehetett, mert gyakran volt látható
három kerekű triciklijén, melynek két oldalán agarai kocogtak. Hogy villanylámpa volt-e a járművön, arról
nem szól a fáma, de - Henry után szabadon - valószínűleg megengedhette magának e luxust is.

1
 Fia – szintén Robert – 1901-ben született és 20 éves korában követte apját a családi cégben.
Idővel teljesen átvette az ügyek irányítását és ő volt az irányítója az 1930-as évek újszerű
reklámhadjáratának is. (Gondolom dadaista lehetett a szlogen, vagy teljesen meztelenül szavallta valaki…)
Időközben a cég termékpalettája a táplálékkiegészítőktől indulva egyre bővült, orvosságok és egyéb
egészségmegőrzést, illetve megelőzést célzó termékek jelentek meg.

1938-ban Bob Martin gyárat nyitott Southportban is, mely fontos szerepet játszott a brit katonák
létfontosságú orvosi ellátásának biztosításában, valamint a vállalat növekedésének fenntartásában. A Bob
Martin termékeinek gyártása valójában megállt a második világháború idején, hogy a gyár segítse a
háborús erőfeszítéseket. Mindnyájunk kedvence, a barna nadrágú Teddy Tail kalandjait folytatásokban
közlő Daily Mail írta az ott gyártott víztisztító tablettákról, melyeket a D-napi partraszálláskor is
használtak, hogy "valószínűleg több életet mentettek meg az invázióban, mint bármely más védelmi
fegyver... a többszáz, BobMartin-gyári munkásnő hősi erőfeszítéseinek köszönhetően”. Gondolom ők is
azt szerették volna, ha minél több fiú és férj tér haza, hogy legyen, aki csókolgathassa üket a prísellő-gép
mögött…

Robert Martin 1948 után folytatta a gyár vezetését, 1979-ben bekövetkezett haláláig. Fia, Sir
(Hoppá!) Bruce Martin vette át a cég irányítását, a BobMartin pedig megmaradt magántulajdonban lévő,
családi vállalkozásnak, napjainkig. A zsákunkban napjainkban oly gyakori, “alamuszi macska”-tartó
zsáktársak talán tegnap is vásároltak a BobMartin termékeiből, merthogy időközben ezek az állatok is –
illetve gazdáik – célcsoport lettek. Mint ahogy a halak, hörcsögök, nyulak és igen… a papagájok is!

http://bobmartin.co.za/

https://www.bobmartin.co.uk/

2
 41
Post

Song of the Old Brigade

Szövegkönyvet javítani mindig nagy öröm, mert ugyan dög lassú móka, de a legtöbb érdekesség
ekkor jön elő. Főleg, ha csak füllel dolgozom. Így fedeztem fel ezt a finomságot is. Helyezkedjünk
jelenetbe: 22. rész, papagájtemetés van…

Stokes: Temetési meneeet! Lépéééés…

induuulj!

Itt, ha még emlékeznek, énekkar kíséri

aláfestésként a produkciót. Iyv és Mrs. Lipton
teljes átéléssel ad elő, de nem fejből dolgoznak,
hanem papírból. Egy szomorú hangvilágú
búcsúztató dalt intonálnak ugye. Na most,
ennek a dalnak is kellene a szövege a
szövegkönyvbe. Próbáltam megtalálni, de ahhoz
Google barátom kér egy kis részlet. Ez nem
gond, mert Rupert elég érthetően belevonyít a
művészetbe : “Brigade!”.

1
Oldalba verik, amitől kizökken. Adjunk Googlenak egy kicsivel többet. Rupert előtt a hölgyek kara azt
énekli:

“…sing along, like the birds of the old brigade.”

Erre feljön ugyan egy kazal találat, de mind egy ír nótára mutat - a The Boys of the Old Brigade-
re. Ez tuti nem klappol ide, angol temetési éneket – vagy hasonlót – keresek, ír biztos nem ide való.
Akkor meg mi a… Na várjunk csak! De hiszen ez… Hát persze, ez nem az eredeti szöveg! Hiszen
George meg is mondta:

“Teddy: Hah, itt csak engem szabad megbántani! A lábtörlőtök vagyok. Engem el lehet küldeni a szúnyogok és tigrisek
közé.
Őméltósága: Most nem erről van szó. Lavender fél éjszaka körmölte, hogy hogy, s mint akarja a temetést…”

Picit módosítsuk a keresést és hoppá… már meg is van.

Ez ugyebár sokat megmagyaráz. Az Old Brigade

Where are the boys of the old Brigade,
Who fought with us side by side?
Shoulder to shoulder, and blade by blade,
Fought till they fell and died!
egy lassú ütemű menetdal, amit 1881-ben írt meg
Frederic Weatherly, a zenéjét pedig Edward Slater
szerezte. Maga a dal csak 1926-ban vált népszerűvé,
amikor Peter Dawson lemezre énekelte. Így mindjárt
érthető, hogy miért került be a Mylord világába – hisz
1927 van! 1927…!

2
 A dalt a napóleoni és a krími háborúk veteránjai ihlették,
Who so ready and undismayed? akik még a szerző kortársai voltak. Ez szintén nem
közömbös adat, mert hát:
Who so merry and true?
Wilson: Azért gyűltünk ma össze, hogy elbúcsúzzunk egy hős
Where are the boys of the old Brigade?
papagájtól, a Kapitánytól. (olvas) Szolgálati helyek: 1854 -
Where are the lads we knew? Krími háború, a lovasdandár mellé beosztva, kardigánban...
Then steadily shoulder to shoulder,
Steadily blade by blade! Itt meghallgatható eredetiben:
https://www.youtube.com/watch?v=J8gw5OKkupw
Ready and strong, marching along
Like the boys of the old Brigade! A mindentudó Wiki szerint ezt a dalt minden
alkalommal eléneklik a brit birodalomban az éves
Over the sea far away they lie, Megemlékezés-napi Fesztiválon. Ez vajon mi lehet? Egy
következő posztban ez is kiderül, mert ez is megér egy
Far from the land of their love; hosszabb értekezést!
Nations alter, the years go by,
But Heav’n still is Heav’n above,
Not in the abbey proudly laid
Find they a place or part;
The gallant boys of the old Brigade,
They sleep in old England’s heart.
Then steadily shoulder to shoulder,
Steadily blade by blade!
Ready and strong, marching along
Like the boys of the old Brigade!

3
 42
Post

A Brit Légió

“Wilson: Milyen érdekes... a Brit Légió is holnap tart összejövetelt.

Maga is jön, Stokes?
Stokes: Megyek, ezzel a jó öreg bajtársammal. A gulyáságyúknál
küzdöttünk.
Ivy: Mit csináltok az ilyen összejöveteleken?
Stokes: Dalolgatunk és jól berúgunk.
12trees: Lehet, hogy maga berúg, de én aztán soha.
Ivy: Akkor miért megy oda?
12trees: Azért, mert Őlordsága, mint régi katonatiszt és úriember
szintén ott lesz, és azért, mert hű vagyok a Légióhoz.”

De vajon mi is az a Brit Légió? Teljes nevén – The Royal British Legion. Olyan jótékonysági
szervezet, mely anyagi, szociális és érzelmi támogatást nyújt a Brit Fegyveres Erők tagjainak,
veteránjainak illetve családjuknak.

Története az első világháború után, 1921-ben kezdődőtt, négy olyan szervezet összeolvadásával,
melyek a háborút megjárt katonák és tengerészek közösségei voltak. A Légiót a felsőosztály tagjai
alapították és vezetik. A katonaviselt, munkásosztálybéli Jamesek és Alfok tömegei indították ily

1
önfeláldozásra az otthon maradottakat, a csatatereken átélt mentális és fizikális szenvedéseik miatt. A
tény, hogy e fiúk a németek ellen együtt harcoltak, együtt futottak el előlük és az utolsó húskonzervüket
is megosztották egymással – bizony okot adott némi aggodalomra is, társadalmi szempontból.
Így igény volt rá tehát, hogy egy szervezetbe tömörítsék a háborúban részt vett tiszteket és a
legénységet. A Légió királyi pártfogásban részesült és alapítólevelet is kapott 1925-ben, majd 50 éves
fennállásának évfordulójára 1971. május 29-én újra. Ez időtől fogva a szervezetet megilleti a “Királyi”
előtag használatának joga.

Ami a Wilson által említett dáridózást illeti, annak is van elég komoly alapja. Ugyanis a Légió
szervezi az Emlékezés Napja előtti fesztivált. De mi is ez a nap? Nos, 1918-ban írták alá az érdekelt felek
az 1. világháborút lezáró compiégne-i fegyverszüneti egyezményt, mégpedig a 11. hónap 11. napján 11
órakor. Emiatt a november 11-e hivatalos állami ünnepe a briteknek (is), a Fegyverszünet Napja néven.
Illetve a név kissé módosult a 2. világháború után, ekkor lett belőle
az Emlékezés Napja. Mivel azonban a november 11-e minden évben
a hét másik napjára esik és leginkább hétköznap, ezért az e naphoz
közelebb eső vasárnapon ünneplik. A fesztivál pedig az ezt megelőző
szombaton van. Nem is akárhol. A Légió ugyanis erre az alkalomra
épp azt a londoni Royal Albert Hall-t választotta, amit ütődött Jerry
barátunk olyan meleg szívvel ajánl Lord Meldrumnak estély rendezés
céljából a 13., Royal Flush című epizód elején.

Ezen a szombati fesztiválon két rendezvény van. A délutáni program – vagyis matiné – mindenki
számára szabadon látogatható. Ezzel szemben az estély kizárólag a Légió tagjainak és családjuknak szól, s
az est fényét jelenlétükkel emelik a királyi család idősebb tagjai is. Az estély hivatalos műsora a nemzeti
himnusz eléneklésével indul és zárul: God save the Queen!

De az érdekességeknek itt még nincs vége. A fesztivált megelőző hetekben

ugyanis a Légió gyűjtést szervez, melyen a szervezet papírból készített védjegyeit árusítja,
amelyet a népek egyfajta adakozás gyanánt megvásárolnak és a ruhájukra tűznek. E
védjegy pedig a pipacs… vagyis Poppy! A piros papír pipacsok a Pipacs Gyárban
készülnek, a londoni Richmondban, de ebbe a bizniszbe George akkoriban még nem

2
tudott betörni. Viszont némi áthallást adnak a fenti tudnivalók Mr. 12trees-nek a posztindító idézetben
mondott szavaihoz:

“…és azért, mert hű vagyok a Légióhoz.”

Hát így…

A virágokról szólva pedig, mivel Angliában a Brit Légió kezdte el először a szervezet jelképeként
használni a pipacsot, ezért ettől kezdve vált a Brit Birodalomban a piros virág az áldozatok iránti tisztelet
és a veteránok támogatásának jelképévé. Az utolsó képen jól látható a londoni Tower előtti területen
kialakított kerámia-pipacs mező.

3
 43
Post

Bird songs at Eventide

Zenei pályán maradunk, sőt mi több, továbbra is csak á-á-állunk itt gy-gy-gyászosan… A Tollas
Jóbarát immáron végső nyughelyére ért, a díszsortűz is eldördült, pontot téve kalandos élete utolsó
eseményére, miután megkerültek a p-p-p-puskák. Figyelmezzünk most hát a jó Wilson kapitányra, aki azt
mondja:

“…És most, hogy átadtuk e hős papagájt az anyaföldnek,

hallgassuk meg az ő kedvenc dalát!”

Itt a Reménykedők Karának üdvöskéje

adja elő magánszámát, amit mindenki Mabele
kísér az inkriminált harmóniumon. Igen ám, de
vajon mit énekel Ethel? Hála az égnek a szöveg
könnyen érthető részletekkel szolgál.

„Over the quiet hills

Slowly the shadows fall;
Far down the echoing vale
Birds softly call;

1
Slowly the golden sun
Sinks in the dreaming west;
Bird songs at eventide
Call me to rest.

Love, though the hours of day

Sadness of heart may bring,
When twilight comes again
Sorrows take wing;
For when the dusk of dreams
Comes with the falling dew,
Bird songs at eventide
Call me to you.”

Ami a szokásos alaposságunkkal megállapítható, hogy a szám Eric Coates szerzeménye, Royden
Barrie szövegével – ami zongora vagy zenekari kíséretű szólóénekes számára íródott… 1926-ban.
Micsoda meglepetés. Az Eric Coates életéről és zenéiről szóló, Michael Payne által írott könyv is csak
szűkszavúan annyit ír erről a számról, hogy hamar megragadta a hallgatóság tagjainak képzeletvilágát, bár
már a balladai műfaj végső, hanyatló időszakában látott napvilágot.

Itt a remek lehetőség, hogy meghallgathassuk a teljes

művet és megállapítsuk, hogy a kis Ivy meglepően hűen tudta
tolmácsolni az eredeti szám hangzását. Az, hogy a felvétel egy
eredeti His Master’s Voice, már csak hab a tortán…

https://www.youtube.com/watch?v=vFTDywy8E68

2
 44
Post

Getting Gertie’s Garter

“Iyv: Há! Megnézhetnénk valami jókedvűt! Charles Ray-t és Harry Myers-t a Getting Gertie’s Garter-ben.”

Itt alább megtehetik, a mellékelt linken szűk másfél órában. Igazi 1927-es némafilm, korabeli poénokkal,
zongora kísérettel - mert a varietének vége, már a film megy. A szereplőkről nem mondanék semmit, de
az angolul nem olvasók kedvéért tömören összefoglalnám a történetet.

Nos, a sztori egy fényképekkel illusztrált és drágakövekkel ékesített harisnyakötő - combfix -

visszaszerzése körül forog, amelyet egy jegyespár férfi tagja (Ken Walrick) ajándékozott jövendőbelijének
(Gertie Darling). Egy baj van, nem házasodtak össze és mindketten új párral jegyezték el magukat
időközben - és ott a kompromittáló ékszer! Bonyodalom, burleszk, vidámság...

https://youtu.be/P8NcAHPxpRw

1
 45
Post

Anglia leghelyesebb férfiúja

Tudjuk-e ki volt “Anglia legjobb képű ijfú férfiúja” W.B. Yeats, a híres ír költő szerint?

Nem? Sebaj. Majd most megtudjuk. Az illető mindössze 27 életév után távozott a földi lét
forgatagából, de számunkra mégis említésre méltó. Ugyan nem Eton diákja volt - s így nem volt egyike a
híres négyeknek, akik hatan voltak -, hanem Cambridge-ben végzett, de ezért ne vessük meg szegényt.
Gyenge idegrendszere és mindkét nem irányában mutatott érdeklődése sem fontos számunkra. Az
viszont már igen, hogy felhívták becses személyére Churchill figyelmét is, aki akkoriban a brit Admiralitás
első Lordja volt. Tartalékos alhadnagyként éppen útban volt a később kudarcba fulladt – és a jó Winston
által orrvérzésig erőltetett - Gallipoli csatába, amikor egy elfertőződött szúnyogcsípés okozta szepszis
okán elhalálozott.

Ez eddig szinte semmilyen kapcsolatba nem hozható

szeretett zsákunkkal, hol van hát a közös szál? Talán vessünk egy
futó pillantást a nevezetes arcélre, hátha az segít.

Nekem nem segített, mert folyton csak Alan Turing ugrott

be róla, mármint a Benedict Cumberbatch által megformált filmbéli
szereplő. Hát nem igaz?

De nem ez a kapcsolódási pont.

Ahhoz az angol szövegkönyv segít hozzá
minket, amelyben Charles fejti ki nézeteit
az 1927-es ifjúságról és hogy milyen
szerencse, hogy Poppy megszöktetője
nem egy bitang himpellér, éppen
ellenkezőleg. Eredetiben ez így hangzik:

“I suppose we should be grateful that Dickie Metcalfe is a nice young man, rather like Rupert Brooke.”

Mi, a hálás utókor már tudhatjuk, mekkora tévedésben volt érsekünk, de Miss Cissy is kénytelen
volt ledönteni a bálványt – mint tudjuk…

1
 46
Post

Akit szemen találtak egy báránycombbal

Ez az illető nem kisebb személyiség volt, mint Oxford és Asquith

1. grófja, államférfi, az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1908-tól 1916-
ig, három cikluson. át.

A sok száraz életrajzi adatot nem

citálnám ide, akit érdekel, a wiki linken
megtalálja, de van egy érdekes aspektusa is
Herbert Henry Asquith életének: az ő
pénzügyminisztere volt az a David Lloyd
George, akire Lady Lavy kacsát dobott.

De nem ők ketten voltak csak áldozatai a Lady excentrikusságának. Aki jól

figyelt, észrevehette, hogy van itt még valaki, aki miatt kitiltották az
öreglányt a Savoyból.

Ez pedig nem más, mint Andrew Bonar Law. Ő rákszuflét kapott. Azért
az mégis csak előkelőbb kaja. Bár a kis cseréptálka miatt, amiben az
ilyesmit tálalják, jóval fájdalmasabb is. 

1
 47
Post

Swan és Angus

Talán már felkeltette figyelmüket egy eddig meg nem magyarázott mellékszál. Az “Egy nap a
szabadban” részben Sir Ralph egy telefonbetyárról tesz említést, magának a Paráználkodónak.

Sir Ralph: Igyekszem erősen rajta tartani a szemem! Rengeteg különös telefonhívást kaptunk.
Őméltósága: Igazán?
Sir Ralph: Igen. A fickó vagy nem szól bele, vagy azt mondja, Swan és Angus-tól van.
Őméltósága: Snelgroves-tól.
Sir Ralph: Óh, téged is folyton hív?
Őméltósága: Nem, de ismerem az ilyesmit.

Nos Swan és Angus bármilyen patinás cég lehetett is, semmi nyoma. Ennek általában az az oka,
hogy nem is ez a neve. Régi barátunkat, az eredeti szövegkönyvet felütve hamarosan megtudhatjuk, hogy
az idézett helyen a Swan & Edgar boltjáról volt szó. Ez már teljesen más tészta, nem is esett össze.
A Swan & Edgar – ahogy azt már megszokhattuk – egy elég híres és előkelő üzlet volt London
szívében a Piccadilly Circus-ön, egészen 1982-ig.
Az üzletet 1812-ben William Edgar és George Swan hozta
létre a fenti helyen és nem is mehetett rosszul a bolt, mert csekély 25-
30 év múltán már a tér egy teljes sarka a cég birtokában volt. Ahogy
az lenni szokott, az idők során néhány átalakuláson átesett a bolt.
Ezek egyike volt a szüffrazsettek által elvégzett kirakatrendezés 1911.
november 21-én. Lady Lav ugyan nem említi, de az anyagi kár
jelentős – az üveges aznap pezsgőt hozatott a vacsorájához. Az
átalakítások egy másik jelentős állomása Herr Ferdinand Adolf Heinrich August Graf von Zeppelin-hez
köthető. Az általa tervezett léghajóról ledobott robbanóanyaggal végzett belsőépítészet, mint iparág,

1
később még jelentős fejlődésen ment át, de az 1917-ben elszenvedett bombatalálat a Swan & Edgar
tulajdonosaiban nem váltott ki mámoros gyönyört. Viszont kénytelenek voltak újjáépíttetni és – ha már
így esett – átalakíttatni az egész hodályt. Végül is nem lehetett egy kissé kiégett és szilánkokra hasogatott
boltban tovább árulni, a kizárólag a felső tízezer számára, különös gonddal készített holmikat.
Itt érkezünk el egy kissé fájó ponthoz. A Swan & Edgar-t 1920-ban felvásárolta a Harrods.
Feltehetőleg a vaddisznófej eladás is deficites üzletág lehetett – mit csináltak a többi részével? -, mert
éppen 1927-ben a Drapery Trust-nek el is adták az egészet, rímestől-metrumostól. Mit jelent mindez?
Stokesnak megint igaza van…

- Gondolom Sir Ralph-nél nincs minden rendben, uram.

2
 48
Post

Ahol egy Kovács nevű ember dolgozik

Ez a kis poén egy gyakran idézett szövegrészhez kapcsolódik. A Gretna Green-es részben, a nagy
szökés után a személyzet tanakodik, emígy:

Stokes: És hová mentek?

Ivy: Valahová Skóciába. Egy Kovács nevű emberhez, aki lócipőket csinál... Azt hiszem, azt mondták, hogy Golders
Green-be.
12trees: Gretna Green!

Eddig könnyedén túlléptünk rajta, de itt bizony Ivy nem teljesen bolond. Természetesen Gretna
Green valóban létezik – ezt már kiveséztük -, de Golders Green is! London városának északi részében
található.
A 18. század óta létezik, de fejlődése az 1907-től
gyorsult fel, amióta a londoni metrónak is van
megállója ott. A kerület, lakosságát tekintve komoly
létszámú zsidó, ázsiai és afrikai közösségeknek ad
otthont – ennek megfelelő éttermi és hitéleti
választékkal. Minket most a konyhai lehetőségek
nem foglalkoztatnak, de a templomok annál inkább.

Hát, ez elég változatos - zsinagógák, hindu templom,

kopt keresztény és orthodox templomok, és a
karmelitáknak is volt már itt kolostora. Természetesen az anglikán egyház, ahol azért Charles-nak is lenne
befolyása, szintén képviselve van.

1
Hogy miért lenne kézenfekvő kb. 8 kilométerre szökni a házasulandóknak, az még nem tiszta. Mint
ahogy az sem, hogy tudnivaló, hogy Skócia se a szomszéd sarkon kezdődik - de ezt tudjuk be Ivy
egyszerűségének.

De vissza a városrészhez. Van itt még egy csodálatos krematórium, ahol neves személyek –
többek között Freud – is megfordultak már egyszer, de ez nagyon elvinné a posztot.

Viszont a nevezetességek között három dolog szerepel:

- A Golders Green Hippodrome
- A Golders Green háborús emlékmű
- …és a már elhunyt orosz ballerina (vajon folyton úgy kikészítette magát, nem izzadt és nem volt
szemüvege?) Anna Pavlova háza, a North End Road-on. Az épület neve pedig…(dobpergés) …
Ivy House! 

https://en.wikipedia.org/wiki/Golders_Green

2
 49
Post

1 Sámuel 2:7-8

Ez az eszmefuttatás Mr. Teddy-hez kapcsolódik. Miután a gumiszú és Sir Ralph elvégezte a

munkát és bevégeztetett a Union Jack sorsa, Teddy nem rá jellemző kijelentést tesz:

Teddy: Hát nem érted, George? Szabad vagyok! Nincs az a nyüves pénz. Már nem tartasz a markodban. Élek, ahogy
kedvem tartja. Feleségül veszem Rose-t.
Őméltósága: És miből fogsz megélni?
Teddy: Áhahaj! Nincs rá gondom. A szerelem a szegényből gazdagot csinál, a koldusból királyfit. Te csak törődj a
magad dolgával.

Ezt betudhatnánk a felvilágosodásnak és hogy ott volt a Paradicsomban, amint csillogtak a

harmatcseppek a füvön, de annyira legalábbis illik gyanakodnunk, hogy ez nem lehet teljesen a saját
agyszüleménye. Nem is az.

Charles vasárnapi különórái úgy látszik nem voltak hiábavalóak, ugyanis a King James változatú
Bibliában Sámuel 1. könyvének 2:7-8 bekezdése így szól:

“The LORD maketh poor, and maketh rich: he bringeth low, and lifteth up. He raiseth up the poor out of the dust, and
lifteth up the beggar from the dunghill, to set them among princes, and to make them inherit the throne of glory: for the
pillars of the earth are the LORD'S, and he hath set the world upon them.”

Aki kívánja, megnézheti a Károli-féle változatot is - én ehelyt ezt mellőzném, mert Teddy rövid
mondata szöveghűbb, mint a hivatalos fordítás. Csak az Urat cserélte le a Szerelemre nagyvonalúan, de ő
tudta jól. Végül is a történelem őt igazolta… 

1
 50
Post

A lakcím

Felmerült nemrég egy teljesen jogos kérdés. Azt már tudjuk, hogy hol van London-ban a valódi
ház, ahol a forgatás egy része folyt. De vajon mi lehetett a sorozatbéli lakcíme a Meldrum háznak?

A szövegkönyv átpörgetése nem szolgál sok nyommal sajnos. Direkt módon nem kerül ugyanis
szóba a ház címe sehol. Csak utalások vannak, azok is halványak, vagy szinte használhatatlanok. Annyi
biztos, hogy egy időben Miss Cartwight és Meldrum-ék egy utcában laknak – bármelyik is legyen az. Ez a
háznak támasztott létra ügyénél kerül elő.

Stokes: Korán érkezett ma, kapitány. Kifaggatott talán néhány gyilkost?

Wilson: Furcsa, hogy ezt kérdi. Kora reggel kihívtak, hogy azonosítsak egy létrát, ami egy háznak volt támasztva, itt az
utca végén.
Stokes: Miss Cartwright házához. Mr. Teddy-re megint rájött a rapli.

Aztán ott van egy másik semmire való nyomocska:

Stokes: Hé, gyerekek, gyertek ide!... Tudsz olvasni?

Kislány: Persze, hogy tudok!
Stokes: Ismered ezt az utcát?
Kislány: Igen, ahol a gazdagok élnek.

Mi tagadás, ezzel se lettünk előrébb. Gondolkozzunk hát tovább. Kellene egy jellemző épület
vagy templom, de ilyen sincs az utcában. Van viszont buszmegálló!

1
Ivy: Van egy buszmegálló az utca végében.
Charles: Ó, micsoda kiváló ötlet! Nem utaztam buszon, mióta nem lovak húzzák őket!
12trees: A 76-os busz pont a Lambeth palota előtt áll meg, méltóságos uram.

Ez nem lenne rossz nyom a behatároláshoz, lássuk: https://tfl.gov.uk/bus/route/76/

Sajnos ebből az derül ki, hogy a palotának nem jár a közvetlen közelében ez a busz. De vajon így
volt-e ez 1927-ban is? Ez egy másik oldalról tudható meg, legalábbis nagy vonalakban, mert a pontos
megállók nincsenek feltüntetve. http://bus-routes-in-london.wikia.com/wiki/London_Buses_route_76
Annyi bizonyos, hogy a járat már 1912-ben is létezett, de a London térképre bejelölve az útvonalát,
nekem úgy tűnik, hogy a Lambeth palota kitérő lett volna a busznak és nincs rá adatom. Szóval ez a
vonal is zsákutcának tűnik jelenleg, nem tudom visszakövetni a megállókat egy Mayfair-be eső
szakaszhoz.
Mit tehetnénk még? Hát éppenséggel volna egy ötletem. Bizonyára emlékeznek rá, hogy az 5.
részben Stokes felhívja Sir Ralph-et, hogy a részvényekkel üzleteljen.

--(Személyzeti fertály)--
Központos: A számot kérem.
Stokes: Mayfair-2203.
Központos: Milyen számról beszél?
Stokes: Grosvenor-0950.
Központos: Tartsa a vonalat, kérem.

2
 Itt egy kitérőbe kezdünk, kicsit nagy ívű lesz, de talán nem bánják,
a végére meg úgyis visszakanyarodunk ide. A fenti párbeszéd a korabeli
távközléstechnika sajátosságaiból adódik. Akik jól figyeltek, észrevették,
hogy nem tárcsáznak a telefonokon. Ugyanis nem lenne min tárcsázni, ez
az alkatrész még hiányzik a telefonról. A dolog a következőképpen zajlik.
A hívó leakasztja a hallgatót a villáról, majd néhányszor lenyomja azt.
Ezzel jelzi a központosnak, hogy hívást kíván indítani. Bemondja a hívott
szám azonosítóját, illetve a sajátját és a központos létrehozza a
kapcsolatot, majd kilép a vonalból, ezután a felek beszélhetnek. Ez eddig
nem nagy dolog. De ha kissé elmélyedünk a telefonálás technikatörténeti bugyraiban, akkor megtudjuk,
hogy a telefonszolgáltatás a kezdetektől igen nagy és változatos fejlődésen ment keresztül, mire 1927-ig
elérünk. Már nem csak egy-két ember kiváltsága, hogy telefonálni tud otthonról, hanem sokaké. Igen ám,
de a nagyszámú ügyfelet még nem tudja automatizált technika kiszolgálni, emberi erőforrások hozzák
létre a kapcsolást, kapcsolótáblákon.

Ezért egy-egy központ csak limitált mennyiségű ügyfél

kiszolgálására alkalmas. Jó, ezt eddig mindenki tudja, de miért
érdekes mindez? Azért, mert az ügyfelekhez telefonszámok is
tartoznak. Konkrétan ugye a Grosvenor 0950 a Meldrum házé. A
formátum is teljesen hiteles. Az adott korban a körzetek viszonylag
sűrűek, mert egy központ csak korlátozott számú előfizetőt tud
kiszolgálni. A körzetnév plusz 4 szám formátum alkalmas 9999 szám
kezelésére, adott központban. Vagyis, ha tudjuk a számot – márpedig
tudjuk -, akkor azt is tudhatjuk, hogy melyik előfizető kapcsolható
ott. És bizony 1927-ben is a telefonkönyv volt az a forrás, ahonnan a
névhez kapcsolódó számot és címet meg lehetett tudni. Rajta hát,
próbáljuk meg. Néhány ügyes kulcsszó használatával megtudható,
hogy addigra már a korábban más-más cégcsoportokhoz tartozó
telefoncégeket – amelyek különböző gyártmányú készülékeket is
használtak – törvényi támogatással a Királyi Posta égisze alatt
egyesítettek, egységesítve ezzel a piacot és az eszközparkot. Ennek

3
eredménye egyébként az is, hogy a más központokhoz tartozó előfizetők is képesek lettek egymással
telefonon beszélni, erre előtte nem volt lehetőség. A Postának tehát lett egy telekommunikációs üzletága
is, amely azóta is létezik. Ez azért fontos, mert jó britek lévén őrzik a hagyományaikat és létrehoztak egy
archívumot is. Ez az archívum pedig elérhető. Megtalálhatóak benne a telefonkönyvek is, fontos okból.
Mivel népszámlálás csak viszonylag ritkán van, 10-20 évente, telefonkönyvet viszont legalább évente – de
néha ennél is gyakrabban – adtak ki, így értékes forrássá vált nem csak a demográfiával foglalkozók, de a
családfakutatók számára is. Némi havidíj ellenében elérhetők interneten is az egyes kiadványok,
digitalizált formában. Hurrá! Lássuk tehát, hogy kié volt a Grosvenor 0950-es szám igazából 1927-ben és
mi a hozzá tartozó cím?

http://search.ancestry.co.uk/search/db.aspx?dbid=1025

Adatbázisként van áprilisi és októberi londoni telefonkönyv is kedvenc évünkből. Viszont sajnos
a keresés számunkra nem hoz hasznot. Úgy írták meg a weblapot, hogy mindenképpen meg kell adnunk
a várost és az előfizető nevét, hogy bármi egyebet megtudjunk. És itt bizony baj van, mert hát gőzünk
sincs kié volt akkor ez a szám, biztosan nem George Meldrum néven volt. Enélkül viszont nincs keresés.
Mit lehetne tenni? Pillanatragasztó? Á…nincs itthon egy csepp se. Melasz! Nem, inkább az
impresszumban megadott helpdeszka. Végül is ott is belefuthatok egy megértő lélekbe, akinek nem esik
nehezére válaszolnia. Ezért íródott az a levél, melyben mint rajongói klubtag megkértem a kedves
munkatársat, hogy legyen szíves nekem elárulni, hogy egyrészt létezett-e az adott szám, másrészt kié és
legfőképpen milyen címen?
Szívhez szóló válaszában a Catherine nevű hölgy tudatta velem, hogy a digitalizált anyagok
oldalanként lettek feldolgozva, a telefonkönyvben pedig az előfizetők ABC sorrendben vannak
felsorolva. Emellett sok sikert kívánt mind az 1300 oldal böngészéséhez, majd valahogy biztos
megtalálom, amit keresek. Szerintem a lelkesedésnek is vannak határai, főleg, hogy ha jól értem, akkor
nem valami kereshető pdf a cucc, hanem képfájlokról van szó. Pillanatnyilag nem áll rendelkezésemre az
az egy év, amennyi idő alatt meg tudnám találni ezt a tűt a szénakazalban. Na most vagy kitalálom,
hogyan tudom leszedni a komplett anyagot, ráereszteni egy szövegfelismerőt és kikeresni a kívánt
adatokat, vagy megvárom, amíg ezt megteszi a British Telecom. Feltételezem, hogy a cucc szkennelt,
papír vagy mikrofilm alapú lehet, de ezen még dolgozom. Hamarosan visszaírok Catherine-nek, van pár
kérdésem…

4
 Addig is azonban vegyük górcső alá George telefonkészülékét. Ez mellékszál ugyan, de nagyon
érdekes. A hardware több szögből is kiválóan megtekinthető, amikor az öreg fajdkakas dürrögni szeretne
Agatha-val, csak mindig a Sir veszi fel a telefont. Milyen típusú készüléke van a Lordnak?
Az első megfigyelhető tulajdonságot már
érintettük, nincs rajta tárcsa. Se számozott, sem
betű/szám mintázatú. A hangszóró és a mikrofon
még különálló elemek. Formáját tekintve a
készülék oszlopszerű – ezt gyertyatartónak hívják.
Értelemszerű okokból ez nem Í-Í-Í György
korabeli, de ezt ne vessük a szemére. Van még egy
fontos paraméter, az pedig a színe, nem sokára
meglátják miért.

Aki megpróbál egy internetes keresést, viszonylag hamar rájöhet, hogy a fenti ismertetőjegyek
nem elegendőek még a behatároláshoz, mert rengeteg ilyesfajta eszközt gyártottak különféle cégek az
adott korban, sőt – ami ennél meglepőbb – ma is. Ez utóbbi replikák azonban nem teljesen jól sikerültek,
többsége nem teljesen ctrl-c/ctrl-v, vagyis itt-ott változtattak az anyagokon, formán, stb. Ez az irány így
zsákutca. Több eredménnyel kecsegtet, ha teszünk egy gyenge kísérletet, hogy megtaláljuk milyen
típusszámú és gyártmányú készülékek voltak valóban elérhetőek az 1927-es Londonban. Mint tudjuk,
akkoriban már a Királyi Posta egyeduralkodó volt, jellemző készülékválasztékkal. Ezeket megtalálhatjuk
az alábbi telefonőrült oldalán, mégpedig képekkel illusztrálva, ami nekünk külön hasznos.
http://www.britishtelephones.com/telelis1.htm

Sajnos itt is azzal kell szembesülni, hogy Ericsson-tól Bell-ig

mindenféle termék volt. Viszont van olyan összesítő, ami a
Candlestick kategóriájú telefonokat tárgyalja. Ennek ellenére itt sem
találjuk meg amit keresünk. Szinte mindegyik típuson megfigyelhető,
hogy az oszlopszerű nyél a fejrésznél egy gömbforma szerű, kissé a
gyertyalángra emlékeztető alakba megy át. A mi Lordunké azonban
egy jóval robosztusabb darab. Affenébe! Tovább!

5
 Nem tart soká, míg a hírközlés történelmét tanulmányozva eszünkbe juthat, hogy az egész dolog
Amerikában is rettenetesen pörgött akkoriban. Itt pedig bejön a képbe Frederic T. Fish. Mint tudjuk, ő
kezelte a család amerikai érdekeltségeit – majd jutatta a tönk szélére az egész bagázst. Annyi
mindenesetre biztos, hogy George-nak van kapcsolata a tengerentúllal, szóval nem egészen földtől
elrugaszkodott az ötlet – mi van, ha amerikai gyártmány a telefon? Újabb pár-tíz fotó kiszórása után
megtalálható a Bob Régi Telefonjai oldal, ahol a Kellogg cég Candlestick-je telitalálat.
http://www.telephonecollecting.org/Bobs%20phones/Pages/Collection/KelloggCstick.htm

Az összes paraméter együtt áll, lehetne kendőt lobogtatni. De mégsem. A

gyártó megvan, de mi a pontos típus? Mi feketeövre megyünk, ezzel még
nincs meg a vizsga. Szerencsére Bob barátunk volt annyira alapos, mint mi,
nem hagy minket a pálya szélén. Van oldala a Kellogg összes távrecsegőjéről.
Hajrá!
http://www.telephonecollecting.org/Bobs%20phones/Pages/Kellogg/Kello
ggPhones.htm

Sorban jönnek a találatok. A No. 64 Candlestick még nikkelezett rézből készült, ez nem a miénk.
A későbbi F9-es változat már jórészt feketére lakkozott acélból van, de a mikrofon háza még mindig
csillogó nikkel, ez sem az.

Az 1926-ban kihozott 600-as Candlestick széria viszont már az

általunk keresett berendezés, minden ízében feketére lakkozott és a
csengők már szintén takaros acél házban lapulnak. Itt van hát,
megtudtuk George telefonjának titkát, jelentkezhetünk az ötösért…

6
 51
Post

Borok könyve

Főrendjeink italozási szokásai szintén figyelemre méltóak, amennyiben a borokra kerül a sor.
Kiváló összefoglalót találunk az alábbi címen, melyből szemelvényeket emeltem ki.

https://gasztroabc.hu/a-vilag-leghiresebb-borai/

„A példákat a következő három borvidékről vettük: Bordelais, a Bordeaux városról elnevezett, magyarul
bordói, Bourgogne, a Beaune „fővárossal" bíró, Dijontól délre fekvő burgundi, valamint a Cotes du.
Rhone, azaz Rhone-völgyi borvidék.

Bordelaise (bordói): Bordói borokra Medoc, Saint-Émilion és

Sauternes régiókból vesszük a példákat.
Medocban - fontos tudni - a cabernet szőlőfajták (sauvignon
és franc), valamint 5-15% merlot adják a vörösborok
alapanyagának túlnyomó részét. Már a 16. századtól vannak
megbízható feljegyzések az itteni bortermelésről. A
szőlőtermő területeket az 1855-ben rögzített rendszer szerint 5
osztályba, „cru"-ba sorolják. A világviszonylatban híres borokat a 61 cru classe birtokok adják (a többi a cru
bourgeois-ba tartozik, vagy még oda sem, azok csupán egyszerű asztali borok). Az élen az 5 premier cru áll:
Cháteau Lafite Rothschild, Cháteau Margaux, Cháteau Latour, Cháteau Haut Brion, Cháteau
Mouton Rothschild.

A „chateau" nem csak kastélyt jelent, jelen esetben szőlőbirtokot kell érteni alatta. (A bordói borvidéken
mintegy 4000 chateau-t regisztráltak, s még jó néhány kevésbé jelentős birtokot. A borokat - a többi
között - az előállított kis mennyiség teszi naggyá. Például 70 hektáron körülbelül 130 000 palackkal

1
termelnek, azaz hektáronként 14 hektolitert, összehasonlítva az asztali borok 80-120 hektoliterével. Egy
ilyen bor, jó évjáratban, 30 év után élvezhető, gyengébb évjáratban 10-15 év után. Egészen gyenge évben
a termést névtelen asztali borként értékesítik...

A bor színe sötét rubinvörös, évtizedek múlva gránátvörös, illatában és ízében a cabernet sauvignon fajta
jellegzetességei hallatlan koncentrációban jelennek meg. Talán a fekete ribizlire emlékeztet a legjobban
(de nem hasonlít rá!) Rendkívül gazdag cserzőanyagokban. Mindez egy kényes egyensúly középpontjában
van - azaz tökéletes harmóniában az egyéb komponensekkel. A bor íze a szájban meglepően hosszú ideig
megmarad. Ha az illatok és ízek intenzitása túl erős - a bor nem lehet elegáns. E borok egyik fő
tulajdonsága, hogy az aromák és zamatok harmóniája mellett könnyedség jellemzi őket, ugyanakkor
„hatalmasnak" is érezzük. Az ilyen ellentmondásosnak tűnő megállapítások - mivel egyértelműen
bizonyítottak - igazolják e borok rendkívüliségét és utánozhatatlanságát. Az ilyen klasszikus borokat az is
jellemzi, hogy zamatgazdagságuk évtizedekig a csúcson marad.

Ha Medoc a „szilárd" szóval jellemezhető borok hazája - akkor Saint-Émilion a „mosolygós" borok
szűkebb pátriája. Ez a talaj- és klímaadottságok mellett elsősorban a merlot szőlőnek tulajdonítható. Az
itteni borok lazább savszerkezetükkel és bársonyos tanninjukkal más hangulatot árasztanak, mint a
medociak. Ha egyszerűen csak lágyabbnak neveznénk őket, akkor hogyan lehetnének ugyanúgy száz-
egynéhány év után is élvezhetők, mint a medociak? Nagy előnyük, hogy mintegy fele annyi idő alatt
érnek, mint a Medocból valók. A borok - és természetesen a termelők is - itt arisztokratikusabbak, mint
„ott lenn". I. János király 1199-ben állította fel azt az esküdtszéket, amely a mai napig is felügyeli a St.-
Émilion-i bortermelést... Itt a bortermelők (és boraik) legmagasabb kategóriája a premier grand cru classe
(12), a következő a grand cru classe (63), ezek 10 évre kapják meg a minősítést, az „egyszerű" grand cru
kategória (kb. 170) évente pályázik a minősítésre. Ezután jönnek a névtelenek... Az élvonal termelői:
Chateau Ausonne, Ch. Cheval Blanc, Ch. Belair, Ch. Canon, Ch. Figeac és mások.

A szőlőfajták összetételében mintegy 50% a merlot és ugyanennyi a cabernet franc (ritkán sauvignon) -
de a merlot részaránya egyes helyeken 70%-ig is felmehet. A St.-Émilionnal szomszédos régió Pomerol,
itt a borok jellege St.-Émilionéihoz hasonló. Említést érdemel a Cháteau Petrus, ahol Franciaország
legdrágább vörösborát állítják elő. Ahogy ez a birtok tekinthető Pomerol zászlóshajójának, ugyanúgy
Cháteau d'Yquem egyértelműen és vetélytárs nélkül az első Sauternes-ben. Az eddig említett
területeken számottevő fehérbortermelés nem folyik. Sauternes viszont éppen édes, fehér

2
desszertborairól lett világhírű. Körülbelül 80% benne a semillon és 20% a sauvignon blanc szőlőfajta. A
Cháteau d'Yquem (premier grand cru) bora mellett 11 premier cru kategóriájú, és a 2. cru osztályba sorolt
birtok borai közül 12 vetélkedik. A borok jellegét a nemespenész (botrytis cinerea) által megtámadott
bogyók zamata adja. Így van ez Tokajban is - de míg nálunk az érlelés levegő jelenlétében (oxidatív úton)
történik, Sauternes-ben a levegőtől elzárva érnek a borok. Ennek következtében ízben és színben is
különböznek - világos szalmasárgák. Zamatukra a dió és a méz a jellemző.

Bourgogne - burgundi: Talán senki sem tudja a pontos választ arra a kérdésre, hogy vajon miért áll
közelebb a franciák szívéhez ez a borvidék, mint bármely más. Amint a magyar himnuszban Kölcsey
megénekli Tokaj borát, úgy zengenek a francia költők is arról a nedűről, melyet ez az 50 kilométer
hosszan húzódó dombsor terem. Mindössze két szőlőfajta adja a burgundi borokat: fehéret a
chardonnay-ból, vöröset a pinot noir-ból készítenek. A parcellák (és tulajdonosok) száma nagy, a
birtokok átlagmérete 2-4 hektár. Sok az egy hektárnál kisebb birtok is. A vidék „fővárosa" Beaune, egy
csodálatos középkori városmaggal rendelkező kis település. Ettől délre a Cote d'Or
nak (Aranydombsor) nevezett terület déli részén kell keresnünk a híres fehérborokat.
Burgundiában a termőterületeknek (és átvitt értelemben a boroknak is) legmagasabb osztálya a grand cru,
ezt követi a premier cru, majd az egyes községek nevét viselő cru-k következnek. Ilyen értelemben a „Le
Corton", a „Le Musigny", a „Le Montrachet", a „Chambertin" előkelő és szívdobogtató nagy borok
nevei, míg a „Gevrey-Chambertin" nagyon jó, középkategóriájú bort jelöl. Ha tehát egy címkén egy jól
hangzó név olvasható, meg kell nézni, milyen „társaságban' van...

A legigényesebb borkedvelőnek is méltó ajándék lehet például az ötvenedik születésnapjára egy olyan
palack bor, amelynek címkéjén a következő nevek közül szerepel valamelyik. Vörösborok: La Romanée,
La Tache, Romanée-Conti, Musigni, Corton, Clos de Vougeot, Volnay, Les Plures, Charmes
Dessus, Caradeux, Les Pougets, Bonnes Mares. A fehérborok élmezőnyéből: Corton-
Charlemagne, Cras, Petures, Taupine, Montrachet, Batard-Montrachet, Maranges...

Míg a bordói vörösborokat sikeresen le lehet írni gyümölcsök illatával és zamatával, addig a burgundiak
esetében ez szinte lehetetlen. Csak ilyesmit szoktak emlegetni: " ...az az utánozhatatlan, hatalmas pinot
noir zamat!" A vörösborok színe itt világosabb, mint a cabernet-k termőhelyein, alkoholtartalmuk
magasabb, 14 térfogatszázalékig is elmegy, sőt a fehérek 15 százalékig. A természet csodája, hogy

3
miképpen tudja a többi beltartalmi érték kiegyenlíteni ezt a magas alkoholtartalmat! Röviden: ettől lettek
burgundi borok világklasszisok.

Bourgogne-ban 30 grand cru van összesen. A premier cru-k száma több mint száz, és jó néhányan közülük
(főleg a Cote de Beaune területéről) grand cru minőséget produkálnak. Itt kell megemlítenünk azokat a
nálunk is egyre ismertebb borokat, melyeket egyszerűen chablis-nak nevezünk. A burgundiai borvidékhez
tartozó domb földrajzilag ugyanazt a helyzetet foglalja el, mint a Balaton-felvidékhez képest Somló. A
magányos „sziget"erősen különböző minőségeket terem. A grand cru-k és néhány premier cru
lélegzetelállítóan gazdag ízekben, valamint nagyon simulékony. A többi terület Chablis-ban is közepes
vagy éppen asztali bor minőséget hoz. Érdemes a címke részleteire is figyelni.”

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lássuk, hogy a fentiekből a Meldrum-házban vajon mi fogy? Gondolom, ami mindenkinek elsőre
beugrik, az a Chateau Lafite. Elég gyakran kerül az asztalra, még Mabel is leöblíti vele a szép szelet
meggyes lepényt és a sonkát. Meg az is kiderül, hogy írják.

Szintén gyakran fogy a Chateau Margaux. Ez az a bor, ami – tudják – furcsa illatot áraszt, ha Stokes
felülvizsgáló körútra megy a pincébe. Emellett négy font palackja, szóval elég drága is. És nem passzol a
mentaszószhoz sem. Én inkább Richeburg-öt adnék…

A Cháteau d'Yquem szintén jó választás és nem csak május hónapjára ürül, de ha ki akarunk nyitni
belőle még egy üveggel, akkor általában kiderül, hogy ez már egy másik üveg. Vagy hogy ez volt az utolsó
és már csak dél-afrikai száraz sherry van. Valamint fáradt kapitányoknak is jól fog esni.

A Cheval Blanc, hm…egész jó. És csak két font palackja. A Corton-nak fontos tulajdonsága, hogy
használat előtt nem felrázandó és egy igazi Livingstone szokta kitölteni. Ha a menü spárgakrém leves,
nyelvhal jóasszony módra és bárányborda rántva, akkor csakis Haut Brion-t szabad inni. A Wellington
bélszínhez pedig nem adható más, csak La Tache, de minimum két palack, mert a kapitány is jön. A
Montrachet versenyképes a málnaszörppel, de ha Lafite-ek közé keveredik, akkor csapatostul fogy!

És ezzel mai sommelier-képzőnk végére is értünk… Egészségünkre!

4
 52
Post

Buckes patika

A 14. részben, miután Sir Ralph sokkot kapott náspángolás közben, a Mylord vendégszobájában
köt ki. Szavamra ez nagyon szép tőle, főleg, hogy még aggódik is érte. Viszont miután csillapodnak a
kedélyek, megnő a létszám a házban és Ivy kifogy a szabad helyiségekből. Szépen sorolja, ki hol
tartózkodik éppen és közben mond egy érdekeset:

Ivy: Elnézést, uram, Lady Agatha szeretne önnel beszélni. Az ebédlőbe vezettem, mert Miss Poppy és Mr. Stokes
vannak a szalonban a doktorral és éppen whiskyt isznak. Wilson kapitány a konyhában van s egy csésze teát iszik. Mr.
Twelvetrees a Buckes (sic!) patikába ment gyógyszerért és Sir Ralph elszundított. Őméltósága pizsamakabátja van rajta,
de még nem hagyta, hogy levegyük a nadrágját.

A szinkronban nagyon jól hallható és abszolút idegen a BUCKES patika, mert szó szerint és echt magyar
kiejtéssel hangzik el. Ez mindjárt gyanús, tehát irány az angol szövegkönyv. Abból üstöllést kiderül, hogy
egy Boots patikáról van szó. Ez ugyanis egy üzletlánc, nem egy darab patika.

Az alapítás időpontja 1849, Csizma János, eredeti nevén John

Boot angol úriember hozta létre a céget, amely mára több. mint
2000 fióküzlettel büszkélkedhet szerte a világban.

Így egy másik értelmet is nyer a “Ki készíti? Gordon vagy

Boot(h)s?” kiszólás Teddy-től.

A wiki szerint 2017-ben a születés szabályozásban is megvetették a lábukat, az “esemény utáni tabletták”
piacán, amiből szép kis balhé lett…

1
 53
Post

His Master’s Voice

Teddy: Milyen bizonyítékot akarnak? Egy His Master’s Voice felvételt?

Ez egy nagyon érdekes vonal. Nem megyünk

mélyre, de az állatszeretők kedvéért kissé utána
megyünk mi is ez az egész.

Látszólag csak egy szimpla cégnév, de azért lássuk

be, hogy annak kivételesen hülye. Ez a vélemény
helytálló is, egészen addig, amíg utána nem
olvasunk. Akkor ugyanis kiderül, hogy a manapság
EMI néven futó, angol zenei kiadó múltjához
kapcsolódik.

A cégnévként használt mondat egy 1890-es évek béli festményre vezethető vissza, melyen egy terrier
keverék kutya, egy felhúzható gramofonnal látható, teljes átszellemültségben. A kutya neve Nipper, de ez
talán mellékes.

Ami érdekes, hogy egy Francis Barraud nevű festő műve a kép. Az ő testvére volt Mark, akié egy
fonográf és a kutya is volt. Miután azonban Mark – általam ismeretlen okból - feldobta a bocskort,
Francis megörökölte Nippert, a fonográfot és a viaszhengereket is, melyen testvére felvett hangja volt
hallható. Ezek lejátszásakor figyelt fel rá, hogy a blöki milyen érdeklődést tanúsít ex-gazdája tölcsérből
áradó hangja iránt. Gondolom - a halkítás miatt beletömködött bundanadrág hiányában - Mark valódi

1
orgánuma törhetett elő a készülékből, amit Nipper nyilván kiválóan ismert. Francis barátunk úgy ítélte
meg, hogy e jelenet egy festő ecsetje után kiált – s micsoda szerencse, hogy ő éppen az!

Jó szeműek észrevehetik, hogy a képen nem viaszhengeres fonográf van, hanem egy lemezes gramofon.
Ennek az az oka, hogy amikor Francis a képpel a korabeli fonográfos cégeknél házalt – amúgy teljes
joggal szerintem, mert reklámötletnek a téma kiváló volt -, a kutyának sem kellett a festménye. De az
angol Gramophone Company amerikai tulajdonosa, William Barry Owen jó üzleti érzékkel felajánlotta
neki, hogy amennyiben átfesti a fonográfot egy gramofonra, amiket a cége árul, akkor megveszi a képet.
És Francis nem volt híján a józan észnek és sértődés helyett az ecset után nyúlt…

Így vált a kép a cég védjegyévé, amit a korongokon és a reklámokban is viszontláthatunk.

2
 54
Post

Szegény Ivor és a Sirokkó katasztrófája

Noël: Zárja be!! Ideáig üldözött hat átkozott gazfickó a premierről. Szembeköptek, ahogy kijöttem a színészbejárón!
Ivy: Ó, nem tetszett nekik a darab?
Noël: Mélységes megvetéssel fogadták! Szegény Ivor nem heverte ki.

Erről a balhéról nagyjából mindenki tudja, hogy miről szól: Noël írt egy darabot, aminek a premierje nem
a várt körülmények között zajlott le. De tudjuk-e a részleteket?

Bizony, hogy tudjuk! Ebben nagy segítségünkre lesz bizonyos Rob Baker, aki a “High Buildings, Low
Morals: Another Sideways Look at Twentieth Century London” című könyvében meglehetősen
aprólékosan tárgyalja az inkriminált mű bemutatóját.

1
Megtudhatjuk tőle, hogy a jó Noël az esetet annyira a szívére vette, hogy komolyan fontolgatta, hogy
elhagyja az országot. Az addig sikerszériában lévő, akkor 29 éves író, két nagy buktát is kifogott, melyek
közül a második volt a Sirokkó - ezt a művét még 1921-ben vette papírra, New York-ban. A Daly’s
Theatre színházban bemutatott darab akkorát bukott, mint az ólajtó. A bajok már az előadás elején
elkezdődtek. A nyitó jelenetben egy szerelmeskedő párt alakított Ivor Novello - aki kissé gáz lehetett a
szerepe szerinti digó nőfaló bőrében, tekintve, hogy civilben nyíltan a saját neméhez vonzódott – és a bár
gyönyörű, de tapasztalatlan kanadai színésznő Frances “Nyuszi” Doble. Ivor, korának valódi sztárja volt,
de inkább dalszerzőként tündökölt. Mindazonáltal nem volt teljesen érthetetlen választás a címszerepre.
1920-as filmes debütálása alkalmával a kritikusok nem csak színészi teljesítményét magasztalták, hanem
abbéli képességét is, hogy az egész szereplőgárdát tekintve ő volt az egyetlen, aki tényleg meggyőzően
formált meg egy valódi olasz karaktert.

Szóval amint Novello és Doble a szerep szerint csókolózni kezdtek, nem nagyon működött a kémia
kettejük között és a nézők hangos szürcsölő hangokat kezdtek hallatni. Amikor a pár a földön kezdett
hemperegni egymással, az egymás iránti eszement vágyat mímelve, az erkélyen helyet foglalók körében

2
kitört a röhögés. Az utolsó felvonás maga a káosz volt, az elejétől a végéig. Az erkélyen, karzaton és a
zsöllyében ülők fütyültek és bekiabáltak, míg az előkelőbb helyeken ülők hangosan pisszegtek. A
gúnyolódás pokoli zűrzavarba fordult át, és mikor a függöny lement a tébolyult hangzavarban, Coward
édesanyja, Violet, aki kissé süket volt, hozzá fordult a sötétben és érdeklődve megkérdezte: “Talán bukás
volt?”

Az előadás alatt Basil Dean, a producer, egy közeli étteremben vacsoráját fogyasztotta, aminthogy
minden premierje esetén szokta volt. Ő is kissé süket volt sajnos, és mikor megérkezett a színházba, a
fújolást éljenzésnek vélte. Jelezte a színpadi ügyelőnek, hogy húzza fel és eressze le a függönyöket, hogy a
társulat fogadhassa a gratulációkat a sikeres előadás után. Coward sziszegte a fülébe: “Törölje le a képéről
azt a vigyorgást, kedvesem – ez az!”

A zavarodott Frances Doble ezután belekezdett a közönségsiker esetére előre megfogalmazott köszönő
beszédébe: “Hölgyeim és Uraim, a ma este életem legszebb estéje…”

Az események ezen pontján Coward és Novello kuncogni kezdett, ami csak még jobban megvadította a
közönséget. Amikor Coward kilépett a színházból, figyelmen kívül hagyva a figyelmeztetést, hogy ne a
színészbejárón át távozzon, kint még mindig jókora dühös tömeg várta, akik valóban szembeköpték,
amint keresztül tört rajtuk. “Másnap tisztítóba kellett küldenem zsakettemet” – írta később. Alapvetően a
Sirokkó egy gyenge darab volt és a főszereplőknek sem volt annyi színpadi súlya, hogy ezt a tényt
elhomályosítsa. Színházi körökben a Sirokkó szó gyorsan a katasztrófa szinonimájává vált: “ Hogy
sikerült a bemutató?” “Totál Sirokkó volt, öregem!”

3
 55
Post

A Csirke-nóta

Talán kevesen tudják, de a Csirke-nótát a Fred Holt/Thomas McGhee/Irving King

szerzőtriónak köszönhetjük bendzsóra és ukulelére, akik 1925-ben alkották meg e fülünknek oly kedves
nótát – természetesen a katonavicc betétek nélkül. Mára ez a sláger a gyermekdalok között szerepel
előkelő helyen.

Kiadása többek között a Campbell és

Connelly céghez köthető, akik a Savoy
Havana Band előadását rögzítették és
jelentették meg. Valószínűleg amíg a lemez
forgott, addig ők is összecserélték a cipőket a
szobaajtók előtt. Esetleg kiállítottak egy
csekket a pincér plasztronjára…

Természetesen a szám a kor zenei

légköréhez illeszkedve foxtrot stílusú.

Stokes tehát, ujját a dolgok ütőerén tartva,

teljesen naprakész volt a közönségízlés és a
divatos zenék terén is. Hiába, a Jolly Follies
másképp nem lett volna nagy dobás.

Hallgassuk áhítattal egy elérhető változatát…

1
 56
Post

Maurice Chevalier - Louise

Az elátkozott Meldrum-ház részben Teddy – Rose-al a karján – kornyikálja:

Álmaimnak hölgye, szép Lujzám,

Lujza nevét súgja forró szám.
Gyere velem, édes…

Ez valóban egy Maurice Chevalier szám, természetesen. A címe Lousie, itt meghallgatható. Egy hibája
van, hogy ez a szám csak 1929-ben íródott, az Innocents of Paris című film betétdalának. Elég menő
zene volt ez akkoriban, mert 1929 nyarán 10 héten át a legnagyobb példányszámban eladott felvételek
listájának élvonalában tudott maradni az Egyesült Államokban. Az, hogy ez is His Master’s Voice felvétel
volt, szinte már magától értetődik.

1
 57
Post

Miss Cissy újságja

Ma egy érdekes cikk került be a zsák adatfolyamába. A Magnet és a Peg’s Paper már kivesézésre került
korábban, akit érdekel olvasson vissza. Viszont a második részben Miss Cissy kezében lévő magazin új
dolog és mint ilyen, érdeklődésünk központjába
került.

A cikkben szépen kivesézték nagy vonalakban,

hogy mi is a magazin története, lényegében a wiki
oldal van tömören összefoglalva.

Mi viszont fekete övre megyünk, szóval nekünk az

is fontos, hogy konkrétan melyik számot
tanulmányozza Cissy.

Az angol meglehetősen alapos nép, ha a történelmi kérdéseiről van szó, ezt már korábban is
megtapasztalhattuk. Most sem kell csalódnunk. Rövid kulcsszavas keresés után máris fejest ugorhatunk
az archívumba. Egy baj van csak, hogy az újság címlapja jellemzően más a képernyőn, mint az 1927-es
évad első oldalai – bár nem sok látszik belőle a sorozatban. De nekünk ennyi is elég.

Az bizonyos, hogy 1922 január 7 és 1924 szeptember 13 közötti lapszámról van szó. Itt meg is
akadnánk, ha nem lenne a segítségünkre a Miss, ugyanis nyitva tartja a kezében az újságot és a válla felett
mi is belekukucskálhatunk a belső oldalba. Ennél több segítséget nem kérhetünk és nincs is rá szükség.

1
Nyomozatilag arról tudok beszámolni, hogy a
Miss kezében levő újság a The Graphic magazin
1924. április 12-i száma, egészen pontosan a 46.
oldalon kinyitva. Aki nem hiszi, itt megnézheti a
magazin tartalmának előnézeti képét. Aki a
részleteket is meg szeretné nézni, az néhány
fontos havidíj ellenében megteheti.

Hurrá, ezt is megtudtuk! Éljenek a kiváló

kellékesek, akik ilyen részletekre is oda tudtak
figyelni. Jó, jó. Tudom, hogy az újságosnak kicsit csúszik a kuplung, de a korhűség azért megvan. Engem
ez nyűgöz le igazán és ezért is szeretem ezt a sorozatot!

2
3
4
5
 58
Post

Squiffy Withers – több, mint testőr

Újra kezdtem nézni a sorozatot, de lupé nagyítóval vizsgálva minden részletet, főleg a hátteret és
a dekoratív elemeket. Megragadta a figyelmemet egy eleddig mellőzött apróság.

Észrevették, hogy a hiéna vihogású Squiffy nem

akármilyen kompléban ül az asztalhoz? Vegyük sorra
miket figyelhetünk meg, aztán mélyedjünk el a
részletekben…

Először is vegyük észre, hogy a fószer nem

hálóköntösben ült le a ping-pong labdás leveshez,
hanem egy kincstárinak látszó öltözet feszül daliás
termetén. A színérzékenyeknek feltűnhet, hogy a vörösnek egy kifejezetten jellemző árnyalatában
pompázik, amelyet a testőrségnél oly nagy szeretettel viselnek. Felhívnám a figyelmet a gallér fekete
színére is. Nem kerülheti el szakavatott figyelmünket az a tény sem, hogy a fenti galléron két kitüntetést
is visel Squiffy. De vajon milyeneket?

Haladjunk sorban, mert ezek nem teljesen kézenfekvő témák. Elsőként

lássuk a kabát kérdését. Viszonylag hamar rájöhetünk, ha testőrséggel
kapcsolatos képeket nézegetünk, hogy a vörös kabátnak egy zárt fazonú
változata a jellemző viselet, na meg persze a medvebőrös tökfedő.
Katonaviseltekben felmerülhet, hogy Squiffy ruházata nem gyakorló, vagy
bevetési ruha, sokkal valószínűbb a kimenő, vagy díszegyenruha lehetőség. Aki
nem gyakorlott ilyesmiben - pl. én – annak eltarthat egy ideig, míg megtalálja a

1
web sötét bugyraiban, hogy ez a felső egy, úgynevezett British Army No. 10 Mess Dress. Lényegében egy
olyan egyenruháról van szó, ami a társasági eseményeken viselhető - bálokon, estélyeken, vacsorákon.
Az illusztrációként iderakott képeket megnézve látható, hogy a
gallérok színe nem egyforma. Ennek az a magyarázata, hogy a fekete
galléros a tiszti, a vörös galléros a tiszthelyettesi, legénységi változat. A
szabásvonalakból és a propeller nyakkendőből pedig az is kiderül, hogy a
gyalogos fegyvernemhez tartozó alakulat társasági egyenruhájáról van szó.
Ugyanis a lovassági egységek hasonló ruháinak zártabb fazonja van.

Sólyomszemmel megáldottak mostanra már biztosan kiszúrták,

hogy a galléron – vagy ha úgy jobban tetszik, a kabáthajtókán – adott helye
van a viselhető kitüntetéseknek is. Így van ez a mi kretén gavallérunk
esetében is. De milyen medáliákat is kapott a mi több, mint testőrünk?

Nincs sok lehetőségünk szemrevételezni a rendjeleket, mert szinte csak villanásokra vannak a
kamerák kereszttüzében. De Lady Agatha a segítségünkre siet ebben is. Na, nem mintha elárulná, amire
kíváncsiak vagyunk – pedig ő aztán ért a férfiak ruháihoz, testőrökben meg kivált tapasztalt -, de
miközben nagy hévvel szónokol
a vörös veszedelemről, kissé
előredől és az operatőr ezt követi
is. Így kaphatunk pillanatokra egy
közelebbi képet Squiffy
kebeléről. A modern technikának
hála, kockáról kockára is
megtekinthető a film, így
lehetséges állóképet is lopnunk
belőle. Íme…

Sajnos a mi szemünk
nem eléggé képzett, ahhoz, hogy
ennyiből meg tudjuk mondani, milyen kitüntetés van a hajtókán.

2
 Ha felütjük az internetet, akkor aránylag hamar meg tudjuk találni a brit kitüntetések és rendjelek
nagy listáját, de nekem elhihetik, az olyan hosszú, mint a rigófütty. Ráadásul rosszul is van illusztrálva, mi
meg nem tudjuk mit keresünk. Más megoldás kell.
Ekkor futottam bele Tim Hill boltjába, aki replikákkal kereskedik. Az ő oldalán sokkal
részletesebb anyagok vannak, de annyi idő átrágni, hogy 10 perc után sokkal egyszerűbbnek tűnt
kérdezni. Így született meg az a levél, amelyben megkérdeztem e segítőkésznek bizonyuló urat, hogy nem
ismeri-e fel a szóban forgó kitüntetéseket? Néhány drótpostagalamb fordultával közösségünk az alábbi
ismeretekkel lett most gazdagabb.

Squiffy a British War Medal 1914-1918 és a Victory Medal egy-egy példányait viseli, a miniatűr
változatokat. (Eddig azt sem tudtam, hogy van miniatűr ilyesmiből…) Viszont Tim szerint van néhány
probléma is ezzel kapcsolatban, amennyiben tényleg a testőrségnél szolgál a mi vöröskabátosunk.

1. A testőrök mindig díszített szalagsávok formájában viselik kitüntetéseiket, teljes méretű

medálokkal, a Skarlát Tunikán, a No.1 kék színű ruházaton és a No.2 khaki színű ruházaton.
Amennyiben mégis Mess Dress-t húznak, akkor csak miniatűrökkel díszített szalagsávokat
tűzhetnek ki.
2. Squiffy kitüntetései teljes méretű és különálló medálok, pl. a Victory Medal túlságosan is
lelóg.
3. Mint ex-gránátos testőrnek (!) Tim-nek sosem volt Mess Dress egyenruhája, azt csak a
rangidős tiszthelyettesek és tisztek hordták, nekik is külön meg kellett vásárolniuk.
4. Mellékletként elküldte egy általa összeállított, miniatűrökkel díszített szalagsáv képét, hogy
valami fogalmunk lehessen róla, hogy mi is az. (Ez jól jött, mert én még nem találkoztam
ilyesmivel, gőzöm sem volt róla, miről beszél.)

Lássuk tehát, hogy is néz ki egy ilyen cucc. Látható, hogy a

kitüntetés szalagok egymás mellett helyezkednek el, egy kemény
alapra rögzítve, úgy, hogy a medálok miniatűr változatai
rátakarnak. Ez az egész sor egy darabot képez, úgy is tűzhető ki.
Aki kíváncsi, hogyan készül egy ilyesmi, annak ajánlom ezt a
videót.

3
 Ami magukat a rendjeleket illeti, ott már nincsenek talányok, mert ezeket már megtárgyaltuk egy
korábbi posztban, olvassanak csak bátran vissza.

A ruházat beszerzési költségeiről fogalmat alkothatnak maguknak, ha széttekintenek kissé ebben

a patinás brit üzletben. Szerintem egy öltözet ruha áráért kb. ki kell rabolni egy közép-afrikai
banánköztársaságot…

4
 59
Post

Sunny Jim ereje

Kezeket fel, ki tudja ki az a Sunny Jim? … Pedig többször láttuk a sorozatban. Rendszerint
reggelinél. Ő ugyanis egy reklámfigura. Mégpedig a Force cég búzapelyhének arca. Vessünk egy pillantást
rá, amint a pilot részben együtt mutatkozik George-al, majd Poppy-val.

Nos, lássuk hát, mit tudhatunk meg Sunny Jim-ről

és a Force-ról. A Force-ot 1901-ben alapították
Amerikában. A cég a sikeres búzapehely gyártás
kezdetét is jelentette egyben. Előtte is voltak már
ugyan úttörő jellegű próbálkozások, de
kereskedelmi tekintetben az összes előd zátonyra
futott. Ez az emberi fogyasztásra szánt lótáp,
sikerét nagyban köszönhette Ms. Minnie Maud
Hanff-nak, aki megteremtette Jimmy Dumps
képregény figurát.
Ez a morcos kis alak a Transformersek
előfutára volt, voltaképpen egy inverz Dr. Jekyll – a
Force búzapehely fogyasztása következtében
alakult át a vidám Sunny Jim-é. Persze kapott
rendes rajzolt átmenetet, énekelhető kis
mondókákat is hozzá, ahogy az már egy virtigli
reklámfigurához illik. Mert gondolom mostanra
már mindenkinek leesett, hogy itt semmi egyébről
nem volt szó, mint hogy családok ezreiben

1
felkeltse a Force iránti olthatatlan vágyat. A száz évvel későbbi reklám szakemberek visszatekintve, benne
látták az összes Nestlé Nyuszi, meg hasonlók cro-magnoni-ját.
Lehetne itt most hosszan mesélni a Force történetét, de ettől eltekintünk. Minket
csak annyi érdekel, hogy természetesen miután az Államokban ragályként terjedt a
búzapehely fogyasztása, nem kerülhette el a fertőzést a jó öreg Anglia sem. 1910-ben az
anyagátvitel technológiai fejlettsége lehetővé tette, hogy a búzapehely-kórság letarolhassa
a szigetet is. Olyannyira sikeres volt ebben Sunny Jim, hogy 1930-ban tetőzött az angol
Force fogyasztás, 12.5 millió dobozzal.
Pillanatnyilag is létezik a márka, most éppen Nestlé
érdekeltségben, szóval akár ma is vásárolhatunk egy dobozzal és
elmajszolhatjuk – akinek van hozzá gyomra.

A mi kis Sunny Jim-ünknél maradva nem árt megjegyezni, hogy

közismertség tekintetében 1902-ben egy szinten mozgott Theodore
Roosevelt elnökkel, ami már valami. Ez a figura minden társadalmi
rétegen áthatolt, mint a röntgensugárzás. Vagy a Skála-kópé…

Ezek után nem lehetünk meglepve, hogy nem hiányozhatott a

sorozat reggeliző asztaláról sem Jimmy fiú, ha csak kicsit is korhűek akartak lenni a díszletek. És nem is
hiányzott, ugye. Hát így…

2
 60
Post

Lady Lavy palackja

Kezdjük azzal, ki tudja mi Miss Teasdale szövege ennél a jelenetnél? … Jól van, látom készültek.

Na és azt ki tudja, hogy milyen gint fogyaszt az idős Lady? … Akik Gordon’s-ra vagy Booth’s-ra
tippeltek – kiestek, mehetnek Märklin-ezni. Egyik sem.
Ennél az öreglány jobb ízlésű és a sznob házhoz is patinásabb beszállító illik. De vajon ki? A
címke sajnos csak nagyon nehezen olvasható és a gyártó neve meg szinte egyáltalán nem. Azért ne essünk
kétségbe. Inkább kezdjük feltúrni a gin gyártó cégek nagy albumát. Jönnek sorban a találatok, hogy csak
úgy nő a májunk. Gibson’s, Bombay, Marine, Perigan’s, Beefeater… Szemünk előtt oszlik a köd, valaki
integet. „Toxikológia, jó reggelt! Dr. Zacher vagyok! Gratulálok, második helyezett lett a májtranszplant
listán!”
Képek alapján sem olyan könnyű megtalálni az Ivy kezében himbálódzó palackot, mert nem sok
ép darab maradt fent – gondolom én. De azért egy idő után szűkül a kör és színvilág alapján nem is
marad, csak egy versenyzőnk: a J&W.Nicholson Co.

1
 Sajnos nem találtam csak fekete-fehér képet, kérem, nézzék el nekem, hogy ilyen kezdetleges a
modell, de nem volt időm nekiállni fáradtságos munkával újraszínezni valami kalóz Photoshop-pal. Az
azonosításhoz sorba álltak a gyanúsítottak - ne aggódjanak, ők nem látják Önöket a monitor mögött -
legyenek szívesek felismerni a tettest.

Jól felismerhetően balról a 3. flaska az…Most, hogy tudjuk mit iszunk, lássunk egy kis cégtörténetet.

Szerintem úgy esett, hogy 1736-ban a Clerkenwell-i patak átkelésekor az öreg Nicholson
szekerének kidőlt egy kereke. Ezért aztán nem is ment többé tovább, hanem nekiállt a szekér hátuljánál
alkoholt párolni és árulni, ami olyan jól sikerült neki és szorgos utódainak, hogy a viktoriánus Anglia
legkomolyabb gin termelői lettek. (Megjegyzem a vadnyugaton nem egy város keletkezett ilyen módon.)
Kísérleteztek is sokat, próbálták finomítani a receptet és a folyamatot. Lassanként kimaradtak a főzetből
a kóbor macskák és a lyukas kapcák is, ami határozottan jót tett az ízvilágnak. Bekerültek viszont a
gyarmatbirodalom minden tájáról származó gyógy- és fűszernövények és kialakult a London Dry Gin
stílus.
Az 1920-as, 30-as évekre a Nicholson gin rengeteg koktél alapanyaga lett. A korabeli híres
bármixerek a kiemelten ajánlott alapanyagok listájában ott láthatták a Nicholson gint, a „pultosok
bibliája”-ként emlegetett 1930-as Savoy Koktélkönyvben. Ha egy martiniben nem volt benne a

2
Nicholson gin, akkor az nem is lehetett jó martini. Hogy aztán a Guillotine és a Sidecar benne volt-e
ebben az alkoholisták kézikönyvében… ezt itt tudhatjuk meg.

Lapozgassanak csak bátran,

látják, a motoroskoktél is benne
van. Gin nem kell bele. És jég
sem.

Nem tudom, hogy lesz-e aki

valóban átrágja magát ezen a 308
oldalas tivornya-szótáron, engem
nem vitt rá a lélek.

Meg kell őriznem a józanságom,

hogy újabb érdekességeket
fedezzünk fel a sorozatban,
remélem továbbra is velem tartanak. Egészségükre!

Update:
És egy pillanatfelvétel Lady Lavy szobájából:

3
 61
Post

Tiddles játéka

Teddy: Mindig Tiddles-nek hívtál gyerekkorunkban!

Mikor a Märklin-nel akartál játszani. "Tiddles" –
mondtad - "kölcsönvehetem a Märklin-edet, Tiddles? "

Miközben George kissé megdolgozza öccsét, hogy

Teddy alibit adjon neki, újabb érdekesség kerül elő.
A szinkronban Märklin-nek nevezett játék
valójában - Meccano. Csak sejtem, hogy miért
változtatott a fordító az eredeti szövegkönyvön, de
mivel mindkét cég, illetve játék elég jó nevű és
antik, nem vesztettünk sokat. Viszont ez a helyzet remek alkalmat teremt nekünk arra, hogy mindkettővel
közelebbi ismeretségbe kerüljünk.

Kezdjük talán a Märklin-nel. Egy 1859-ben alapított, német

játékgyártó cégről van szó. Sok egyéb mellett, leginkább a
játékvonatok gyártásáról ismert. Az első modellek természetesen még teljesen mechanikus alapon
működtek, felhúzhatósak voltak, a mozgáshoz szükséges energiát egy tekercsrugó szolgáltatta.
Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy már 1891-ben is ügyeltek arra, hogy a sínek szabványos
méretűek legyenek, hogy a játék bővíthető legyen, akár évekkel később is, további elemekkel.
Tulajdonképpen ez a jellemző rejtette magában azt a lehetőséget, amely a terepasztalok kifejlődésének
nyitott utat. Az is figyelemreméltó, hogy több különböző méretarányban is készültek a játékok, hogy

1
mindenki megtalálhassa a számára legmegfelelőbb – és megfizethető – változatot. Mivel a cég ma is él és
virul, ezért az antik korú, de működőképes daraboknak igen borsos ára van a gyűjtők körében.

Egy rövid vágtával száguldjunk át a Meccano-n is, aztán kössünk rájuk csomót. Tehát, had mutassam be
Frank Hornby-t, Liverpool-ból. Hősünk csak egy tisztviselő volt,
könyökvédővel és vixolt bajusszal, de 1901-ben megalkotta és
szabadalmaztatta a „Mechanics Made Easy” játékot, a későbbi Meccano-t.

Ez az építőjáték egyszerű gépelemekből álló készlet volt, még én is

találkoztam gyermekkoromban valamilyen szocialista utángyártásával.
Csavarok, anyák, lemezek, fogaskerekek, himbák, csigák, tengelyek, meg egy-
egy csavarhúzó és villáskulcs – amikből primitív és csodálatos mechanikus
gépeket lehetett gyerekfejjel összerakni. A mellékelt képről szerintem még
sokaknak lesz ismerős, milyen is volt ez a játék, ma is kapni hasonlókat.

2
Mivel Mr. Hornby-nak nem volt szekere, aminek kiessen a kereke, ezért először külső cégek
igénybevételével oldotta meg a gyártást, de az igények robbanásszerű növekedésével kénytelen volt gyárat
alapítani szegény, és elárasztani a piacot az akkora már márkanévként ismert és levédett Meccano-val. Az
üzleti siker átütő volt. Annyira, hogy fiókgyárak létesültek más országokban is, így Franciaországban,
Spanyolhonban és Argentínában.

Ugyan a Märklin leginkább a kisvonatairól ismert, de 1914 és 1999 között a cég építőjátékokat is gyártott
– ami korántsem véletlen. A Meccano-Märklin együttműködés úgy indult, hogy a német partner volt az
importőr és európai elosztó. Majd a többi külföldi üzeme mintájára, Mr. Hornby irodát és gyárat vásárolt
Németországban is és megkezdte maga, a Meccano alkatrészek helyi gyártását a német piacra. Mivel a
Märklin addig disztribútora volt a Meccano-nak, ezért - sok más konkurenssel szemben - nem próbált
sajátmárkás hasonló terméket bevezetni. Amikor azonban 1914-ben kitört a világháború, az Mr. Hornby-

3
t kissé készületlenül érte, olyan értelemben, hogy meg volt győződve róla, hogy a két nagyhatalom nem
fog valóban a fegyverekhez nyúlni, vitái rendezésére. Nem sokon múlott, hogy nem ragadt
Németországban. Állítólag az utolsó berlini vonattal hagyta el az országot, mielőtt lezárták a határokat.
Üzletvezetője nem volt ilyen szerencsés, őt sajnos internálták a háború idejére.

A német állam tulajdonképpen lefoglalta és államosította az üzemet, amit később a Märklin megvásárolt
és kiárulta a meglévő készleteket Märklin Meccano néven. A világháború vége után a Märklin-nek még
mindig megvolt a maga joga a Meccano gyártására és értékesítésére – azt hiszem ez fiskális szempontból
meg is áll, hiszen a lefoglalt üzemet megvették, a gyártói jogokkal együtt -, ezt azonban természetesen
nem nézték jó szemmel a Szigeteken. A vita vége az lett, hogy bár a Märklin továbbra is jogosan
gyárthatott a Hornby-féle szabadalmon alapuló építőjátékot, de azt nem láthatta el a Meccano védjeggyel.
Ez ugyanis alkalmas lett volna – mai kifejezéssel élve – a vásárlók megtévesztésére, azt sugallva, hogy az
angol cég tudtával és hozzájárulásával folyik a gyártás. Amiről meg távolról sem volt szó. Ezért aztán
Märklin-Metallbaukasten, végül Märklin-Metall jelzéssel futottak a termékek.

4
Száz szónak is egy a vége, valószínűleg ez az oka a szinkronhibának is. Mindenesetre, ha ellátogatunk a
Märklin honlapjára, akkor sokakat talán meglepetésként érhet, hogy Győrben majd 600 fővel gyártják
nálunk manapság a kisvonatokat.

5
 62
Post

Bűvészinas

A Firkáló fantom részben van egy rövid párbeszéd, ami eddig meghúzta magát szerényen, de
előlünk nem lehet elbújni, ugyebár.

Stokes: Lakájból komornyikká válni olyan, mint a bűvészinas. Megpróbálja, aztán pompás hátsófelére esik.

Hát ez nem rossz duma, de azért kicsit suta. Ennél Stokes jobbat is tud. Lássuk régi
ösmerősünket, az angol szövegkönyvet.

Ennek így nem sok értelme van. Milyen ugrás? Milyen Becher’s Brook? Miről beszél?

1
 Mindjárt sokkal értelmesebb lesz a szöveg, ha tudjuk, hogy Becher’s Brook (ejtsd: Beech-e’z
Brook) egy akadály neve a liverpooli Aintree lóversenypályán, a Nemzeti Nagydíj vágtáján. A Stokes által
emlegetett ugrás természetesen lóval történik és nem véletlenül utal rá kedvenc komornyikunk. A verseny
alatt kétszer is vennie kell ezt az akadályt a zsokéknak. Az ugrás nehézségi foka valahol a Produnova és a
leszúrt Rittberger között van. Lehet mondani, hogy ez a sövény rendszeresen tizedeli a mezőnyt. Az
állatbarátokra való tekintettel nem citálnék ide képeket, de akit érdekel, megtalálhatja a neten néhány
súlyos tömegszerencsétlenség fényképfelvételét.
Egy olyan másfél méteres sövényakadályról van ugyanis mostanság szó, ami az érkezési oldal
majd 30 centi mélységű szintkülönbségével van kombinálva – egyebekről nem is szólva. Én, kérem nem
értek a derbyhez, de az állat számára kb. a kútba ugrással egyenértékű a feladat, a ló számára meg el sem
tudom képzelni, milyen lehet… Ennél a tankcsapdánál már számos lovas és ló harapott a fűbe végleg, a
történelem során. Az állatok jogainak védelmében szót emelő tömörülések nyomására már többször is
módosítottak a Becher’s Brook-on, jellemzően néhány tetem elszállítása után. A zsokészövetségről nem
olvastam, hogy kifogásolta volna a kiválasztódás eme módját.
Ez a pályaelem Martin Becher kapitányról kapta a nevét, aki az első Nemzeti Nagydíjon úttörője
lett a lóhátról indított szabadstílusú talajtornának, még 1839-ben. Nem lebecsülendő veszélyekről van szó
ennél a vesztőhelynél, mert nem is említettem még a vizesárkot, amibe szintén fulladt már bele lovas,
válltörés után legurulva a mélybe. Becher kapitány méltóságát nem, de lélekjelenlétét megőrizve szintén a
vízben keresett menedéket annak idején, az esetlegesen a fején landoló további paripákat elkerülendő. Az
akadály szélessége is problémás lehetett, mert századunk első éveiben kiszélesítették Becher’s Brook-ot,
sőt, lehetségessé vált a kihagyása is, egy elkerülő sáv kialakításával.
1960 óta, Nemzeti nagydíj keretében 184-en hagyták fogképletüket a pázsitban – és egyáltalán
nem mellesleg 9 ló is elpatkolt – ennél a förmedvénynél, szóval ennek fényében James számára a
komornyikságra törekvés maga a halálos veszedelem!

2
 63
Post

VIM

Ma rövid poszt lesz, a nosztalgiára építve. A hosszú, nem-olasz szó kényszerhelyzeti eltávolításához –
nagyon szorít az idő – Ivy a konyhán átszáguldva a következőt mondja, a második epizódban.

Igen, ez a VIM az a VIM. Aki legalább egyidős velem, az személyes emlékei között is megtalálhatja ezt a
mindeneltávolító tisztítószert.

1
A VIM súrolópor története 1904-ben kezdődött, a mosószappanok utódjaként. A név eredete szerintem
vitatott, de a nagy közös emlékezet szerint a latin „vis, vim” – életerő szó a névadó, utalva ezzel az
emberfeletti tisztítóerőre. Részemről úgy látom, hogy Ivy sem gondolta végig, hogy mit javasol, tekintve,
hogy a VIM súrolópor egyik titka a jelentős abrazív hatás. Őméltósága Rolls-án a dukkózás pillanatok
alatt toprongyossá vált volna, ha ezzel a cuccal mind nekiesnek. Ennyi erővel fel is gyújthatták volna
rögtön, ahogy a kis Henry javasolta…

2
Update:
És egy jelenet egy másik részből: Henry valóban használja is! Í-Í-Í ezüstök fényesítésére…

3
 64
Post

Aminek az őrmester utána néz

Segítség! Elveszett egy poén!

A mindannyiunk által ezerszer végignevetett, Firkáló Fantom részbeli felirat nem csak főhőseink tudását
haladta meg, úgy látszik más sem beszél olaszul. 

Wilson: Ááá, Mr. Stokes! Beszédem lenne Őméltóságával!

Stokes: Értem, miért?
Wilson: Egyik fiatal beosztottunk érzékelt egy személyiséget, amint feliratot mázolt Őméltósága kocsijára.
Ivy: Ó, elkapták?!
Wilson: Megpróbálta őrizetbe venni, de a küzdelem során a fent említett személyiség beosztottunkat arcul csapta, vérzett
az orra. Beosztottunk megbirkózott vele és bevitte az őrszobára, ahol is hivatalos szerv bántalmazásával és magántulajdon
károsítással vádolták. Vádolják obszcén szavak használatával is. Az őrmester úr utánanéz majd.

De az eredetiben nem teljesen ez hangzik el, figyeljünk csak:

Wilson: I must have a word with His Lordship.

Stokes: Oh, yeah? Why?
Wilson:-There's been a development. One of our new young constables apprehended a person who was daubing paint on
His Lordship's motor.
Ivy: Oh, they've got him!
Wilson: He attempted to take him into custody, but during the struggle, the aforementioned personage punched the
constable on the nose, drawing blood. The constable overpowered him, took him to the station, where he was charged with

1
assaulting a police constable and damaging property. He might be charged with writing an obscene word. The desk
sergeant's looking it up.

A szövegnek csak az utolsó két mondata tér el a magyar fordítástól, de ezért kár. Mert az obszcén szó
leírásának vádja nem kijelentő, hanem feltételes módban hangzik el. Vagyis „Vádolhatják még obszcén
szó használatával”. És hogy miért a feltételes mód? Mert az őrmester éppen most néz utána. No nem az
ügynek és Bunyós Pityunak, hanem a „Fornicator” szó jelentésének – a szótárban. Ezt jelenti ugyanis
Wilson befejező mondata… 

2
 65
Post

Lódivat

Vajon hányunknak tűnt fel, hogy a jelenetben látható festményen, az állati alany meglehetősen… furcsa?
Mintha lemaradt volna a ló egy megszokott része, nem?

Panelparaszt gyerekként én arra gyanakodtam, hogy a művész be volt tépve, vagy ráaludt a palettára, de a
valóság nem ilyen kegyes. Állatvédők, érzékeny lelkűek – figyelem! Azt tanácsolom, hogy innentől
hagyják a dagadt ruhát másra, majd én felmegyek, inkább sétáljanak egyet a parkban.

Utánanéztem ugyanis, hogy mi ez a képi elmebaj és azt kell mondanom, hogy nem a kubista irányzat egy
degenerált elfajzása, hanem a művész sajnos a valóságot vette az ecsetjére. Mostani eszmefuttatásunk
alapját egy tanulmány képezi, ami összefoglalja mindazt, amit amúgy a neten máshol is megtalálhatunk.
(https://www.lne.be/sites/default/files/atoms/files/Caudotomie%20Belgisch%20trekpaard%20-
%20Publicatie.pdf)

1
Ha csekély műveltségem nem hagy cserben, akkor ezt a tanulmányt a belga Állatjóléti Bizottság
felkérésére írták 2006-ban, ami az ottani Népjóléti Minisztérium égisze alatt működik. A mű a lovak
farokcsonkításával összefüggő jelenségeket vizsgálja, különféle nézőpontokból. Nem árulok el szerintem
nagy titkot, hogy a bevezetőben leírt pár mondatos végkövetkeztetés lényege: ez a gyakorlat a lovaknak
rossz, fájdalmas és lószempontból szükségtelen, csak emberi célokat szolgál.

Röviden arról, hogy mi a francnak kell ilyet tenni egy lóval. Mert nekem – magyarként - iszonyúan hülyén
fest egy farkatlan ló. Az indokok a történelmi időkre vezethetőek vissza. Akkorra, amikor a ló nem
hobbiállat, hanem munkaeszköz volt, mégpedig nagy tömegekben. A velük dolgozók úgy látták, hogy
szükségszerű a lovak efféle átalakítása, mert a farkával csapkodó ló életveszélybe kerülhet, amikor a
farokszőr összegabalyodik a ló irányítására szolgáló szíjazattal vagy egyéb felszereléssel. Ez
irányíthatatlansághoz és a ló megbokrosodásához vezethet, ami mindenkire nézve balesetveszélyes.
Heeee?

Egy másik indok az volt, hogy a belga lovak szaporodásának egyik fő akadálya ez az útban lévő alkatrész.
A belga csődörök ugyanis állítólag gyakran…ööö…”tüzérségi találatot kaptak, egy bizonyos ponton”.
Nem tudtak… nem voltak képesek… És miután ily módon kellemetlen és fájdalmas élményeket
szereztek a jiu-jitsu-ban, így a továbbiakban mérsékelt lelkesedéssel vetették magukat a fajfenntartásba.
Ennek eredményeképpen – érveltek – lassan kihal a Swapham-ház. Heeeeeeee??????

A tanulmány következőként megemlíti az esztétikai indokot – és itt érkezünk el a témaindító képhez.

Bizony egy időben divat volt a ló farkát rövidre vágni – mintegy optikai tuningként -, mert így kellően
kidomborítható a ló pompás fara. Ez a lótenyésztők és a lovaikkal felvágni kívánók számára fontos
szempont volt. Hát igen, volt aki egy lóban a sportkocsi korabeli megfelelőjét tudta látni csupán. Egy
Lizet nevű illető szerint az angol lovak farkának ilyetén okból való megrövidítése az 17. század közepén
kezdődött, hogy így is megkülönböztessék őket a másik dilinyós nép, a francia, lovaitól. Aztán persze ez a
divat elharapódzott szerte Európában. Nem tudom meddig terjedt időben és térben, de én még
életemben nem láttam ilyen lovat az országban – és ez a tudat rám nyugtatólag hat. Magyar vonatkozású,
lófarokkal kapcsolatos találatot is csak fodrászati témában ad milliószámra Google barátom.

2
A műértő közönség számára nem kell külön elmagyarázni, hogy a ló számára a farok nem csak dísznek
van. Feladata többcélú, a hangulat kifejezésétől kezdve, az élősködő rovarok elűzésén át, az egymás közti
kommunikációig. Aki mozog szabadon tartott lovak között, az megfigyelhette azt is, hogy mivel a saját
fejét nem nagyon éri el a farkával a ló, ezért ketten egymás mellé állnak olykor és egymás fejéről űzik el a
tolakodó élősködőket. Egy farkától megfosztott ló számára az egyetlen enyhülést a futás jelenti, de ez
szükségtelenül sok mozgást, kifáradást és ingerlékenységet jelent az állatnak. Magát a beavatkozást nem
részletezném, tekintettel az empatikusabb zsáktársakra.

Szolgáljon vigaszként mindenki számára, hogy az európai államok java részében tilos a lovak farkának
csonkítása, különösen esztétikai okokból, jellemzően a 90-es évek óta. Hazánkban nem tudom mi az
érvényes szabályozás, csak vélelmezem, hogy mifelénk értelmes embernek nem kell megtiltani azt, amit
amúgy sem tenne egy lóval. Soha. Semmilyen okból.

3
 66
Post

Babaszappan

Az adomány című rész nyitójelenetében Ivy-nk azt ecseteli, hogy a becsülete milyen veszélyekben forog a
Tiszteletreméltó Hibbant miatt. Példaként említi az éjszakai zaklatások mellett, a hallban történt
párbeszédet:

Ivy: Annál többet is akar lopni. Elkapott tegnap a hallban és azt mondta szeret, mert mosószappan szagom van!
Stokes: Mmm... Válts át babaszappanra!

Az érzékenyebbek szeme máris meg kellett akadjon az eredetiben Wright’ Coal Tar-nak nevezett
babaszappanon. Az angolul tudók fejében pedig itt már hatalmas kérdőjelek villódzhatnak, ugyanis a
„Coal Tar” nem más, mint kőszénkátrány. Hogy mondta, kérem?

1
Pedig jól értettük. Aki legalább annyira alulművelt a kémiában és a gyógyszerészetben, mint
csekélységem, az most maga elé képzel egy darab szurokszerű téglányt, amint babákat kenegetnek vele.
Hát, valószínűleg így készülnek a néger babák…

Nem. Elsőbben egy félreértést kell tisztázni. Mi az a kátrány? Számomra azt a fekete és meglehetősen
penetráns szagú masszát jelentette, amit útburkolat gyanánt szoktak a legények széjjelkenegetni a földön.
De nem. Tehát, ki tudja mi a kátrány, a szurok, az aszfalt és a bitumen?

Vegyük át őket lóhalálában. Az aszfalt a természetben is előforduló anyag, ami kőolaj egyik módosulata.
Ezt keverik kőzúzalékkal, homokkal, így kapjuk az általunk köznyelvben úttestként használt
aszfaltburkolatot. A bitument a kőolaj lepárlásakor desztillálják, az aszfaltburkolatokban használják, mint
kötőanyagot. A szurok és kátrány ellenben nem kőolaj alapú.

Amikor kő- vagy faszenet – ami végül is ugyanaz, csak más életkorú – levegőmentes környezetben
felhevítünk úgy 1200 fokig, akkor nyomorult égés helyett mindenféle illó anyagokat izzad ki magából.
Ezeket lepárolva kapjuk a kátrányt - ami lényegében olaj - ami visszamarad, az a koksz, meg a szurok.

Ennek fényében már javul Ivy helyzete, de még mindig elég sötét képe van. Mi a túrónak kátrány egy
szappanba? Ehelyt kanyarodjunk is rá Mr. Wright-ra, azt javaslom, hogy közeledjünk az eredeti
témánkhoz.

1860 volt az az év, amidőn egy bizonyos William Valentine Wright, az emberiség jótevője,
kikotyvasztotta jövőbe mutató fertőtlenítő szappanát, amit természetesen magáról nevezett el. A
fertőtlenítő hatását nem tudom mi adja a kátránynak, szerintem az, hogy azt már a különféle kórokozók
sem viselik el, nem hogy egy egészséges szervezet… Mindenesetre bizonyítottan voltak esetek, ahol egy
ilyesmi tulajdonság hasznos lehetett. Ugyanis e kátrányos szappan csodákra volt képes a pikkelysömör és
az akne elleni harcban. Természetesen voltak bizonyos lehetséges mellékhatások, amint azt az EU
Bizottság 317/2014/EU Rendelete részletezi is:

“A 944/2013/EU rendelet megállapítja a következő anyagok új harmonizált osztályozását: a „szurok, kőszénkátrány,

magas hőmérsékletű” az 1A. kategóriába tartozó rákkeltő anyag, a gallium-arzenid az 1B. kategóriába tartozó rákkeltő

2
anyag, a „szurok, kőszénkátrány, magas hőmérsékletű” az 1B. kategóriába tartozó mutagén anyag; a „szurok,
kőszénkátrány, magas hőmérsékletű”, az epoxikonazol (ISO), a nitrobenzol, a dihexil-ftalát, N-etil-2-pirrolidon, az
ammónium-pentadekafluoroktanoát, a perfluoroktánsav és a 2-etilhexil-10-etil-4,4-dioktil-7-oxo-8-oxa-3,5-ditia-4-ón-
tetradekanoát az 1B. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyag.”

Hölgyeim, amióta ez a rendelet érvényben van, azóta nem lehet kozmetikai termékben kőszénkátrány
származék.

Éppen ezért napjaink – mert ez a márka is velünk él

még – Wright szappanában sincs, más anyagokat
használnak, de hogy a jól bevezetett, több mint 150
éves múltú terméket továbbra se nélkülözze a világ,
ezért kátrányaromával tuningolják, hogy az illata
azért a régi maradhasson.

De vissza Mr. Wright-hoz. Az illető amúgy angol,

1826-ban Suffolkban látta meg a napvilágot és a
szappan biznisz mellett más érdekeltségei is
futottak. Valószínűleg még a pokolban is külön
üstöt intéztek neki Charles érsekék, mivel a jó
William különleges ismertségre tett szert - az
alkoholmentes misebor receptjének megalkotásával. Nem tudom van-e összefüggés fentiek és 1877-es,
hirtelen, váratlanul bekövetkezett halála között, engem nem lepne meg… 

A cég történetével nem untatok senkit, elég változatos. Ami viszont az Angliában élő zsáktársak számára
érdekes lehet, hogy a szappant ma is megvehetik a londoni boltokban. A gyártást ugyan áthelyezték
Törökországba, de ez talán nem von le semmit Babaszappanunk értékéből.

Na, most hogy ezt már mind megtudtuk, lássuk, hibázott-e a fordító. Kapaszkodjanak meg, nem.
Ugyanis egy 1922-es, tehát kb. korabeli reklám a következőképpen hirdeti a narancsszínű remekművet:

3
Megtudhatjuk, hogy a gyermekek viharos gyorsasággal merülnek mély álomba, amennyiben Wright-féle
kőszénkátrány szappannal fürdetik őket. Mert a Wright szappan: „A Babaszappan – amely megvéd a
fertőzésektől”. Pont.

4
 67
Post

Étellift

Mai barangolásunk a technika világába vezet. Az étellift a sorozat egyik jelentős díszlete, sok jelenet
kelléke. Csodálatosan alkalmas arra, hogy Mrs. Lipton ételkülönlegességeit – mínusz papagáj – felrepítse
az egekbe, de legalábbis az ebédlőbe.

Először is lássuk az elnevezést. Magyarul étellift. Angolul meg „dumb waiter”. Sokáig okozott fejtörést,
hogy mitől is lenne hülye egy pincér? Ez a „Dumb és dumber” film miatt csípődött be így, de nem
néztem utána. Végül persze kiderült, hogy az azonos alakú, több jelentésű szavak egyikével állunk itt
szemben és az idevonatkozó jelentés: néma. Így persze már sokkal több értelme van a dolognak. Hiszen
egy olyan „alkalmazottról” van itt tényleg szó, aki csendben, de megbízhatóan hordja fel a finomabbnál
finomabb fogásokat. Sosincs láb alatt, nem is látni, amikor teszi a dolgát, mégis melegen és időben juttat
mindent az asztal közelébe. Persze felszolgálni ott van a hús-vér személyzet, de az étellift nélkül

1
megnézném, ugyan hogyan parádéznának az asztal körül? Mert itt bizony nem pusztán kényelmi
szempontokról van szó. Őméltósága asztalánál nem lehet megengedett, hogy a vendég előtt már ott a
leves, de a család még vár egy kicsit, mert a személyzetnek fordulnia kell egyet. Miközben Ivy cipőorra
esetleg megakad a lyukas szőnyegben és hasmánt gurul be a konyhába, cserépkörettel… De ebben a
szerkezetben nem lötyög ki a bólé és nincsenek kínos jelenetek sem.

Nem, ez a találmány azokon a helyeken, ahol a konyha és az étkező között jelentősebb megközelítésbeli
távolság van, fontos kellék. Ha pedig jól belegondolunk, a konyhát nem véletlenül teszik messzebbre az
étkezőtől toff-éknál. Legfőbb indok a kellemetlen szagok, de a hangok is zavaróan hathatnak, amikor
Henry tarkóján csattan a tockos, miközben az érsek éppen asztali áldást mond.

Akkor lássuk, kinek köszönhetjük ezt az úttörő újítást? A Wiki szerint egy bizonyos George W. Cannon
úré az érdem, 1887-ből. Mivel mi általában nem szoktunk bemondásra elfogadni mindent, ezért lássuk
magát a hivatkozott, az Egybesült Államokban bejegyzett szabadalmat: US Patent No. 361268. Gyors
internetes keresés után az eredmény – semmi. És ebben nincs is semmi meglepő.

Jobb eredményt érhetünk el, ha más módon közelítünk. A feltalálóknak megvan az a rossz szokásuk,
hogy nem állnak meg egy találmánynál. Emiatt többször is előfordul a nevük itt-ott. Így ráakadhatunk
Ágyú úr egy másik szabadalmára 1889-ből. Ennek az emelő berendezésre vonatkozó újításnak a bevezető
szakaszában megemlíti, hogy már van hasonló témájú védett találmánya, mégpedig a 361263-as számú,
ami az általunk is keresett ételliftről szól.

A helyes számsor birtokában már nem nagy vicc megtalálni az eredeti beadványt. Tekintve, hogy
gépészmérnöki tanulmányaim során fakultatív tantárgyként iparjogvédelmet is hallgattam a Magyar
Szabadalmi Hivatalban, könnyen értelmezhető a látott dokumentum. A leíró részektől eltekintve, a
találmány lényege tömören az az ellensúly rendszer, melynek segítségével egyrészt a levesestál felhúzása
könnyebb, mint a korábbi változatokkal, másrészt, amennyiben a felhúzó kötél elszakadna, a szerkezet
nem szabadesésben nyakazza le az éppen hallgatózó Mr. Stokes-t - “Egy erős emberre van szükségem... mint
maga... hogy kézbe vegye a dolgokat... fizikailag!” -, hanem méltósággal aláereszkedve megkíméli az egész
alkotmányt és kedvenc komornyikunkat is a teljes pusztulástól.

2
Feltalálónk életútjától, amit egyébként meg szoktunk nézni, ez esetben tekintsünk el, inkább egy másik
aspektust emelnék ki.

Nem tudom elgondolkodtak-e rajta, hogy 1927 van? Ehhez képest a kis Henry erőnléte továbbra is
kiváló, mivel rendszeresen tornázik fel Sole Veronica-t, fűszervajas vesét és ha lehetne kipucolt cipőket is
– napjában többször. Az elektromos működésű felvonók már rendelkezésre álltak akkoriban, ez az 1910-
1920-as egyéb szabadalmakból kiderül.

Őlordsága háza villamosítva van, van telefon és villanyvilágítás is, de a késztetés, hogy felvághasson,
miszerint neki elektromos motor által mozgatott étellift van a hajlékában, nem oly erős, hogy überelje a
fogtechnikusi beidegződését. Dehát az inas ki van fizetve. Hajlok rá, hogy Sir Ralph-el értsek egyet.
Szerény véleményem szerint, lehet, hogy a Meldrum ősök tényleg a normann hódítókkal jöttek be, de
biztos, hogy van valami skót felmenő is balkézről valahol a családfában…

3
Zárásként egy gondolat: Mr. Cannon nem tudom miért szemeltetett ki az étellift állítólagos feltalálójának,
de barangolásunk a szabadalmak között azonnal kétségbe vonja e nimbuszát – elég, ha csak egy 1860-as
szabadalmat citálok ide. És ha jobban megkapargatnánk, lehet az is kiderülne, hogy már az ókorban is
akadtak háztartások, ahol… de hiszen tudják.

4
 69
Post

Osbornes

Mai, nagyobb lélegzetvételű epizódunkban a harmadik részt kezdjük kivesézni. Szó szerint, ugyanis:

12trees: A fűszervajas vese megy, Mr. Stokes!

(Henry, miközben húzza, nyelvet nyújt az elvonuló Mr. Twelvetrees hátának)
Henry: Mmmmhhh!
(Ivy a tálcával megérkezik)
Ivy: Mrs. Poppy-nak (sic!) fáj a feje! Nem kérte a kekszet, megehetem?
12trees: Természetesen nem, az alkalmazottak nem majszolhatnak kekszet szolgálatban. Tedd vissza a dobozba!

Most nem érünk rá kicsiségekkel foglalkozni, tehát lépjük át a tényt, hogy Miss Poppy-t Ivy gálánsan
kiházasította, egy mondat erejéig. Bagatell szinkronhiba. De a fűszervajas vese sem a mai poszt tárgya.
Marad hát a keksz és a doboz. Joggal kérdezhetik, hogy mi olyan érdekes egy doboz kekszben, amit nem
is látni? Biztosíthatom önöket, hogy nagyon is sok. Századokon és földrészeken átívelő barangolásra
invitálok mindenkit, akinek van kedve velem tartani. Indulhatunk is, de előbb főzzenek egy jó csésze teát,
higgyék el nekem, el fog fogyni és amint azt Psmith-től tudhatjuk ( a P néma marad) a tea nagy segítség a
kimerítő szellemi munkában sérült testszövetek regenerálásában…

Tehát onnan indulhatunk, hogy Miss Poppy kekszei nem fogytak el. De vajon miféle keksz lehet az, ami
elég jó ahhoz, hogy egy Meldrum lány kezei közé kerülhessen – még ha nem is fogy el. Eddigi
tapasztalataink alapján, a Sarki Sütöde fűrészporos alapanyagú száraz fájdalma nem lesz elég jó, ide
valami patinásabb cucc dukál. Ismét régi barátunk az angol szövegkönyv segít.

1
Tehát, Osborne aprósüteményről van szó. Lássuk, mit tudhatunk meg róla!

Az már az indulásnál kiderül, hogy ez nem a

gyártó neve, hanem a cracker típusú majszolni
való márkaneve. Második körben megtudható,
hogy az Osborne 1860-ban debütált, de eredetileg
más nevet szántak neki. Mégpedig Viktória
királynőét. De a királyi fenség nem óhajtotta, hogy
egy kereskedelmi forgalomban kapható terméket
róla nevezzenek el. Kegyesen hozzájárulását adta
azonban ahhoz, hogy a kekszet elnevezhetik
kedvenc rezidenciája, a Wight-szigeti Osborne
House után. Látogassunk hát el oda és nézzünk
kissé körül…

Ha valakit érdekel, akkor ez a kis sziget Anglia déli

partjainál található, a Csatornában. Nem, nincs
eldugulva, már régóta remekül gurgulázik lefelé.

2
Az Osborne House 1845-1851 között érte el új formáját. Viktória királynő és Albert herceg nyári
rezidenciájaként és egyben vidéki búvóhelyül is szolgált, ahová visszavonulhattak a nyüzsgő londoni
forgatagból. A herceg maga tervezte újra az épületet, egy londoni építésszel együttműködésben, olasz
reneszánsz stílusban.

Én, kérem, nem értek az építészethez, de mikor tetőkről leugrálva orvgyilkoltam Firenzében egy Ezio
nevű alakkal, akkor sok hasonlót láttam – tehát lehet benne valami.

Joggal merül fel, hogy miért éppen ide akart visszavonulni a felséges pár és nem mondjuk
Kajászóremetére? Nos, azért, mert megboldogult lánykorában a kis Viktória két nyarat is töltött a
szigeten, a szomszédos Norris Castle-ban, amit az édesanyja, Kent akkori hercegnője bérelt ki. Ezért
vásárolták meg párjával, ezt az elbűvölő fekvésű birtokot 1845-ben, Lady Isabella Blachford-tól. És miért
az olasz stílus? Mert a Solent-szoros – ami a szigetet a Szigettől elválasztja – Albert herceget a nápolyi

3
öbölre emlékeztette. Így aztán az eredeti épületet részben elbontották és jóval megnövelt terjedelemmel
megépült az új Osborne House. A királyi pár nagyon haladó szemléletet képviselt a gyermeknevelés terén
is. Fejükbe vették, hogy ez a rezidencia a legkevésbé sem lesz rideg és hivatalos berendezésű, illetve hogy
a csemetéket természetes és szeretetteljes közegben szeretnék felnevelni. Így lehetővé tették, hogy a
gyerekek szüleik hálószobáiban is gyakran feltűnhessenek, ami nekünk teljesen mindennapos dolog,
akkoriban viszont ez – főleg egy uralkodó családnál – egyáltalán nem volt megszokott. Az év jelentős
részét töltötték itt minden esztendőben: a májust (Viktória születésnapja), a július-augusztust (Albert
születésnapja) és a karácsony előtti időszakot.

Sajnálatos módon a herceg 1861. decemberében kivált a földi lét forgatagából, de özvegye – szerintem
érthető okokból – továbbra is ezt a sokfedeles kulipintyóját kedvelte legjobban és tüntette ki jelenlétével
leggyakrabban, mind közül. Annyira, hogy 1901. január 22-én itt is tért meg őseihez, családja szerető
tagjaitól körül véve. Aki többet is meg akar tudni a továbbiakról a rezidenciával kapcsolatban, az itt
megteheti. Jusson eszünkbe, hogy ugyanebben az évben született Miss Poppy, aki ezért is sír folyton!

Ne kerülje el figyelmünket, hogy nem tudtuk meg, honnan kapta a ház a nevét. Nem tudtam meg én sem,
tehát térjünk vissza a kekszhez.

Ott hagytuk el, hogy Osborne a keksz neve. A szemfülesek nyilván kiszúrták már a plakátról, hogy
gyártóként a Huntley & Palmers cég van feltüntetve. Talán tudjuk meg róluk is, amit érdemes.

Nyitásnak szerintem elég ütős az 1822-es cégalapítási dátum.

Azért ez már remekül illik a Mylord sznob világához. Ha még azt
is hozzáteszem, hogy valamikor a világ legnagyobb süti és
kekszgyártójának megtisztelő címe is a cégé volt, akkor szerintem
nem merülhet fel semmilyen kifogás a pedigré ellen.

Mint minden rendes cég, ez is úgy indult, hogy Mr. Huntley

szekerének kiesett a kereke. Ám a sors úgy hozta, hogy ez épp a
Korona Szállóval szemközt esett meg vele, amiben csakis a sors
keze lehet. Mr. Huntley ugyanis neki fogott a szekér hátuljánál kekszet sütni és mivel a London-Bristol

4
delizsánsz - vagy ha úgy jobban tetszik, postakocsi – vonal egyik állomása éppen a Korona volt, ezért
sebtiben árulni is kezdte termékeit, az átutazó utasok körében. Tekintve, hogy a korabeli járművek
utazási komfortja, a szegényes rugózás miatt és lengéscsillapító hiányában, végzetes következményekkel
járt a sütik és kekszek állagára nézve, ezért mindjárt fémdobozos kiszerelésben kezdte a forgalmazást.
Ebből a kombinációból pedig két üzleti vállalkozás nőtt ki. A sütigyár és a dobozgyár.

A cégtörténet apróságai most sem izgalmasak számunkra, de ami érdekes, azt szemezgessük ki. Mondani
is kár, hogy a sütibiznisz naponta bontotta újabb és újabb virágait - azt Stokes is nagyon jól
megorrontotta, hogy ezzel karriert lehet csinálni. Oly annyira, hogy az addigra már Huntley & Palmers
néven futó cég a Brit Királyi Család hivatalos beszállítója lett, majd 1865-ben meghódították Európát és
Í-Í-Í Napoleon francia, illetve Í-Í Leopold belga uralkodók is kegyeskedtek őket ellátni megfelelő
ajánlólevéllel. 1900-ra 5000 munkást foglalkoztattak és a világ legnagyobb sütigyárosai lettek. Az ízletes
sütik és kekszek mellett, a siker másik kulcsa a helyben készített, gyönyörűen díszített és gyűjthető doboz
kollekció volt, amelyben a termékeket árulták. Ezek a bennük lévő tartalom frissességét és tepsi épségét is
szavatolták. A dobozok, a jól ismert logóval, a brit világbirodalom kereskedelmi erejét és hatalmát
hirdették, csak úgy, mint a Coca-Cola az Egyesült Államok esetében. A Huntley & Palmers dobozok
Tibettől Afrika szívén át, a Déli-sarkig mindenhol megtalálhatóak voltak – ugyanis Scott kapitány 1910-es
expedíciójához is hozzájárult egy szállítmány Huntley & Palmers.

Itt azonban még nem ér véget a Mylord világával kapcsolatos

szálak szövedéke. Íme, egy újabb logó, a Julie’s-é. És hogy ez miért
érdekes? Hát, mert bizony ez a mi Juliskánk szintén szakmányban
gyártja az Osborne kekszeket 1985 óta… dobpergés… Malayában,
az ázsiai piacra.

És ilyen királyi csemegéből kapott titokban a koszos, kis ördög

Henry rágcsálni, amíg egy másik újságért szaladt, a szénné vasalt
Daily Mail helyett! Hát ne álljon meg az ész?!

5
 70
Post

Arlesford Station

Egy kedves zsáktárs felvetette, hogy az itt

látható fotók vajon hol, mikor és milyen
alkalomból készültek, tekintve, hogy a
sorozatban nem nagyon található vasúttal
kapcsolatos forgatási helyszín.

A találgatások több irányban is megindultak,

de jobb biztosat tudni. Éppen ezért írtam
néhány segítségkérő sort Mr. Twelvetrees-
nek, hogy segítsen eloszlatni minden homályt.

Postafordultával jött a megtisztelő válasz, amit alább közölök. Íme:

Hi,
The picture was taken at Arlesford Station on the Watercress Line , which is a privately run line,( see link below ) as part
of publicity for the series. If you see any other pictures of us near a railway train, it will be at the same place! I think it was
in 1992 as part of the launch of the final series.

Thank you for your email.

Kind regards

Jeffrey Holland

1
Vagyis,

“A kép az Arlesfordi állomáson készült a Watercress-i vonalon, ami egy magánkézben lévő vasútvonal
(lásd az alábbi hivatkozást), a sorozat népszerűsítésére. Ha további hasonló képeket talál, amelyeken
vonatokkal szerepelünk, akkor azoknak is ez a helyszíne! Úgy emlékszem a felvételek 1992-ben készültek,
a sorozat utolsó évadindításának részeként.”

https://en.wikipedia.org/wiki/Alresford_railway_station_(Hampshire)

A wiki linkből megtudhatjuk, hogy az Arlesfordi a végállomása a szárnyvonalnak. 1865-1973-ig üzemelt,

mielőtt az Brit Államvasutak bezáratta. 1977-ben azonban újra megnyitották, a nosztalgia vonatok egyik
állomásaként. Az épületek korhű állapotukat őrzik illetve hozzá is építettek, feltételezem a turisták

2
kiszolgálásának céljából. Ilyen például a büfé is, ami valójában a régi, Lyme Regis-i állomásépület, amelyet
elbontottak és itt építettek fel újból.

Meghosszabbították a két peront is, hogy négyvagonos szerelvényeket is fogadhasson az állomás,

továbbá egy szarvasmarha rakodórámpa is épült, ahol gőzmozdonyos kiállítási napokon kétvagonos
mozdonyok tudnak megállni.

És zárásként még két kép, amit találtam a témához kapcsolódva.

3
 71
Post

Oroszlán kölni

Őméltósága: Stokes! Egy kérdés: Ez az oroszlánszelídítőnő nem használt mosószappant, ugye?

Stokes: Nem voltam jártas a mosdási szokásaiban, uram. De rengeteg kölnit locsolt az oroszlánokra.

Hát igen. Szokjuk meg, hogy ebben a sorozatban selejt minőségű termékről még csak említés se tétessék.

Ugyan a név hibásan szerepel, de ez minket nem csap be. Szempillantás alatt kideríthető, hogy az a Jeyes
cég fertőtlenítő tinktúrája, amiről itt szó van.

Az anyag leírásában külön említést érdemel, hogy csak külsőleges használatra készült e csodálatos szer. A
szabadalmi bejegyzés dátuma: az Úr 1877. éve. Olyan hatásos készítményről beszélünk, hogy az 1896-ban
még az uralkodó család tetszését is kiérdemelte és királyi beszállítóvá lépett elő Mr. Jeyes, mind a mai
napig. Ami még érdekesség, hogy az első televíziós reklámot a Jeyes 2011-ben készítette…

1
 72
Post

Henry elszámolta

Megdöbbentő részletet fedeztem fel a minap. Henry elszámolta! Pedig megtanult szorozni, kétszázszor
egy, az kétszáz…

De van egy kis baj. Nem jó a matek. A részvények névértéke egy font. De most éppen bukóra áll a Union
Jack, az árfolyam 5 shilling és 3 penny. Vagyis 63 penny. Amit kétszázzal megszorozva 12600 penny jön
ki. Ami meg ötvenkét font és tíz shilling… Sebaj, legalább lesz mit elcsokiznia az árvának. Vagy végre
feleségül tudja venni belőle a kis Ivy-t. Azért Stokes arcát megnézném, amikor rájönne, hogy 10 font
pluszt adott ki feleslegesen. Mondjuk az is igaz, hogy ő is rosszul számolt, szóval csak magára lehet
mérges.

Nyilván szövegkönyvi a hiba, semmi köze a sorozathoz, egyszerűen valaki elírta a számokat. De azért
eljátszottam a gondolattal, hogy nincs annál szebb, mint becsapni egy csalót…

1
2
 73
Post

Zsebkendő mizéria

Egy újabb érdekes részlet, ezúttal az öltözködési etikettel kapcsolatban. Az adomány című részben
hallhatjuk az alábbiakat:

--(Teddy szobája, James segít az öltözésben)--

12trees: Két csillag vagy három van a zsebkendőjén, uram?
Teddy: Kettő! Azt hiszem ez csak egy musical.

Na igen, ez elég sután hangzott. Teddy-nek kéne tudnia, hogy mi a frász van a zsebkendőjén? Hisz még
az orrát sem tudja egyedül megtörölni! Vagy a monokliját… És hogy jön a zsebkendőjelölés a musical-
hez? Sehogy.

Nem is jöhet, itt ugyanis nem jelölésről van valójában szó, csillagokról meg éppen nem.

1
Akik kissé járatosabbak az úri öltözködés részleteiben, azok esetleg tudhatják, hogy a képen látható
jelenetben mi is játszódik le éppen. James nem válogat a zsebkendők között… hanem hajtogat. És éppen
az iránt érdeklődik, hogy milyen formát parancsol viselni aznap este a mellzsebében Teddy. Lássuk mik a
lehetőségek:

Aki meg szeretné tudni, hogy hogyan hajtogasson ilyesmit, az itt, meg itt nézzen szét:

Ezen a ponton szeretném bemutatni Paul Anthony-t, értékes weboldalával együtt. Az úr kb. egy
öltözködési tanácsadó, de elég jól felkészült zsebkendő ügyekben, ezért kivonatolom is a tudományát.

A historikus oldalról közelítve a zsebkendőkhöz, egészen az ókorig megy vissza, ne ijedjenek meg, mi
nem fogunk. Nekünk elég annyit tudnunk, hogy a történelem folyamán sokaknak feltűnt, hogy egy
zsebkendő nagyon hasznos kiegészítő lehet, a ma általunk is ismert okok miatt. Mármint egy tiszta
zsebkendő. Igen ám, de ha egy tiszta és szépen vasalt zsebkendőt csak úgy zsebre nyomunk, akkor az
onnantól az aprópénz, zsebpiszok és olajos villáskulcs martaléka lesz, igen rövid időn belül. Abba meg
már a kezét sem szívesen törli az ember, nem hogy az orrát. Ezért megjelentek a férfi ruházaton a

2
mellzsebek. Persze értelemszerűen itt is csak az első használatig húzhatták meg magukat a zsebkendők.
Ugyanis egy műsoros takonyzászlót közszemlére tenni… – hát, elég gyorsan kiesett volna az úri
társaságból, aki megpróbálja. Igen ám, viszont petri csészét csinálni a nadrágzsebből éppolyan
gusztustalannak tűnt a jobb népek körében. Ez a felismerés nagyjából egy időben született az eldobható
papír zsebkendőkkel. Így esett, hogy a textilzsepik kissé kimentek a divatból. Átmenetileg. Mert aztán
díszzsebkendők formájában újra megtöltötték a mellzsebeket. De hogy azért orrot is lehessen fújni, ha
kell, az urak két zsepit is vittek magukkal. Az egyik öltöztetett, a másikkal meg történt, ami történt.

Itt új fordulatot vettek a dolgok, a divatipar ült a volánhoz. Széles választéka alakult ki az anyagoknak, a
különféle hajtogatási módoknak és bizonyos etikett is kikristályosodott a viseléssel kapcsolatban. Itt
érkezünk meg Teddy barátunk záró mondatához. Egy musical-hez elég a kétcsúcsosra hajtogatott
díszzsebkendő is, de mondjuk a Lordok Házában már esetleg alpári lehetett volna így megjelenni.

Mr. Anthony szerint a díszzsebkendő anyaga és mérete igen fontos paraméter. Például a selyem nem
nagyon tartja meg magát, ezért azt más formára szokás hajtogatni, mint a merevebb és kackiásan
vigyázzban álló pamut vagy vászon alapanyagúakat. A méret meg azért fontos, hogy mennyiséget adjon,
ugyanis a leggondosabban hajtogatott díszzsebkendő sem ér egy hajítófát sem, ha elmerül a zsebben,
hogy még a hegye sem látszik ki.

Utolsónak hagytam a viseléssel kapcsolatos témakört, mert ebben aztán lehet fürdeni, hogy milyen
alkalomra milyet kell: anyagban, szegélyben, színben, hajtásban, zakóhoz, frakkhoz, mittomén. Én itt
csak két – a divatdiktátor által fontosnak ítélt – jó tanácsot osztok meg.

1. SOHA-a-megveszekedett-büdös-életbe-NE viseljen férfiember tökéletesen azonos színű

nyakkendőt és díszzsebkendőt! Ha ilyet látnak, semmiképpen ne nézzenek bele hegesztőpajzs
nélkül! Hogy érthető példát mondjak, társaságilag ez a kombó kb. a „fehér zokni-makkos cipő-
bokavillantós lila nylonnadrág” mélységeiben mozog, vagy még annál is lejjebb.

2. A fehér szín minden alkalomra, év- és napszakra, illetve színvilághoz jó, ing-nyakkendő-felöltő-
kabát viszonylatban. Lehet esküvő, temetés, lovagi torna, lánykérés, száz méteres síkfutás – a
fehér díszzsebkendő jó lesz.

3
Ezt átadtam, mehet mindenki öltözni… Teddy már készen van.

4
 74
Post

Gunter’s

A sorozat fontos alibiző helye lesz a mai téma: A Gunter’s.

Maga a Gunter család, egy történelmi időkbe visszavezethető família – ismerkedjünk meg velük. A
legrégebbi – általam – ismert ős, Sir Peter Gaunt d’Or 1034-ből, Burgundiából. Ez a normann lovag
1066-ban Hódító Vilmos oldalán érkezett Angliába – a Meldrum ősökkel
együtt. A leszármazottak között valamiért iszonyú gyakori név a William, a
Richard, a James és a Robert. A család nemesi címere a „Három arany
kesztyű”, amit megtekinthetünk a brit heraldikai tárban. Telt-múlt az idő és az
események sodra rengeteg neves Gunter-t termelt ki, hely hiányában nem
sorolom fel őket. Elégedjünk meg azzal, hogy az arisztokrácia és az értelmiség
szépen van dekorálva Gunter-ekkel. Viszont nem kímélték őket a hitéleti
szakadások és az ebből származó bajok sem. Egy családon belül a katolikus és

1
 protestáns ágak egyszerre is képviseltették magukat. A 17.
században a walesi Abergavenny-ben ez jelentett némi kockázatot.
Akkoriban ugyanis a más vallásúak hitéletének gyakorlása
könnyen vezethetett mártíromsághoz. Ez történt azzal a jezsuita
pappal is, aki a Thomas Gunter házában lévő titkos kápolnában
celebrált miséket 1679-ig. Őt 1970-ben iktatta a szentek karába
VI. Pál pápa és a ház falán tábla őrzi emlékét. Feltehetően a
Gunter őst is kérdőre vonhatták kissé, de erről nem tudtam meg
semmit.

Hogyan jutunk el innen a teázóig? Nehéz átkötni, de nem lehetetlen. Mindössze annyi kell hozzá, hogy
tudjuk, ki az a Domenico Negri.

Az említett úr egy olasz tészta séf volt, aki a londoni Berkeley Square-en nyitott cukrászdát, 1757-ben. Az
üzlet a Pot and Pineapple (Teáskanna és Ananász) név alatt futott, ami illusztrációként bizony a
reklámplakáton is megjelent. Nézzük is meg:

2
 Az ananász a plakát tetején látható. Úgy került be az üzletnévbe, hogy az adott
korban az ananász eléggé luxuscikknek számított, csakúgy, mint a fagylalt - ezt
nem engedhette meg magának más, csak a toff-ok. Legalábbis ez a közkézen
forgó magyarázat, de mi úgyis tudjuk, hogy mire használható legjobban az
ananász...

A cukrászat már akkoriban is precíziós munka volt, aprólékos és időigényes,

pláne az eszközpark korabeli fejlettségi szintje miatt. A sütemények és egyebek
akkor is voltak olyan ízletesek és dekoratívak, mint ma, sőt, csak nem volt
például se villany hűtőpult, se zsebsárkány. Signore Negri azonban sikerrel
célozta meg a felső tízezret szolgáltatásaival, a cukrászda szépen termelt. 20
évvel később pedig bevett maga mellé egy üzlettársat – James Gunter-t.

A két tulajdonossal az üzlet tovább virágzott, de 1799-re Gunter úr egyedül maradt. Át is keresztelte a
cukrászdát Gunter’s Tea Shop-ra. A 19-20. században a Gunter’s a legdivatosabb helyek egyike lett a
Mayfair-ben. Vonzereje több összetevőből adódott.
A legfontosabb, hogy a cukrászati termékek kiváló
minőségűek voltak. Egy másik ok, hogy szokássá
vált, hogy a sétakocsikázók nem mentek be az
üzletbe fogyasztani, hanem a fák alatt megálltak és a
pincérek kihordták a rendeléseket. Miközben a kor
etikettje szerint rosszhírét keltette egy hölgynek, ha a
délután során kettesben látták egy férfival valami
intim kis helyen, ugyanez a viselkedés teljesen elfogadott volt, ha a Gunter’s-nél történt mindez. Vagyis
egy randi a Gunter’s előtt, nyitott lovaskocsival, egyáltalán nem tette tönkre egy figyelemreméltó
családból származó hölgy jó hírét.

Társasági élet szempontjából is volt felívelés a Gunter famíliában. James Gunter unokája, Robert,
egészen a báróságig vitte, a testőrségnél is szolgált és az alezredesi rendfokozatig jutott.

3
Mivel a kor egyik legelismertebb esküvői torta készítője volt, ezért a Gunter’s-től rendelték meg Viktória
királynő unokájának, Lujza, walesi hercegnőnek az esküvői tortáját is, 1889-ben.

A 20. század aztán hozta, amit hozhatott és vitte, amit vihetett. A lovaskocsik helyét átvették az
automobilok, az életvitel is meglehetősen felgyorsult. Kezdtek kimenni a divatból a teázók, a társadalom
rendje is megrendült néhányszor. Jött a közönséges ember micisapkával és vörös zsebkendővel, és ő már
nem nagyon ült be urizálni egy ilyen helyre.

A régi Gunter’s teázó a Berkeley tér átépítésekor, a második világháború kitörése előtt, átköltözött egy
másik utcába, ahol 1956-ig működött. Időközben egy új üzletág is felfutott, az ételkiszállítás
rendezvényekre – gondoljunk a Fortnum&Mason-re. Ezért a teázó végleges bezárása után még húsz évig
életben tudott maradni a cég, ezzel a profillal. Azt hihetnénk, hogy ezzel véget is ért egy kétszáz éves
pályafutás, de nem egészen így van. A márkanév ugyanis nagyon becses valami, főleg, ha ilyen patinás.

Rövid kutakodás után rátalálhatunk a Payne&Gunter oldalára, akiknek

cégére most is tartalmazza a híres ananászos logórészletet. Mr. Payne
személye nekünk nem olyan fontos, ami a lényeg, hogy a világháború
előtt nem sokkal indult neki a gasztronómiai piac meghódításának. Az
éttermezést viszonylag hamar feladta - az üzletet ki is bombázták
egyszer. Hogy ezért-e, vagy mert abban látott jövőt, nem tudni, de áttért a rendezvények vendéglátásának
biztosítására. Ebben olyan kiváló volt, hogy a maga korának elismert cége lett. Ez nagyjából egybeesett a
Gunter hasonló időszakával. Ezért aztán a Payne megvásárolta a Gunter-t és vele a 200 évet, ami
reputáció szempontjából minőségi ugrást jelentett, és persze azonnal a zászlójára is tűzte a trófeát. Saját
bevallása szerint a Payne&Gunter napjaink zászlóshajója, ha a vendéglátásra kerül a sor, egy
megismételhetetlen élmény. Próbáljuk ki!

4
 75
Post

Fair play

Egy nyelvi nyaktekercs.

Őméltósága: Ez, hogy a maga szavait használjam, nem lenne fair játék.
Stokes: Az én pozíciómban én csak a fair play luxusát engedhetem meg magamnak, uram.

Az eredeti szöveg viszont:

Őméltósága: De ez azt jelenténé, hogy meg kellene szegje az adott szavát. Ez nem lenne fair játék.
Stokes: Az én pozíciómban, én csak ritkán engedhetem meg magamnak a fair play luxusát, uram.

A poén, hogy így is jól működik a szöveg!

1
 76
Post

Két adag a kékítőből

Wilson: Szép fehérek, Mabel! Mi a titka?

Mabel: Két adag a kékítőből.

Ha engem kérdeznek, engem elkápráztatott ennek a fordításnak a képtelensége. Azt gondoltam, hogy az
amúgy rendkívül jó munkát végző fordító itt egy olyan poént vitt be a rendszerbe, amit csak azzal tudtam
magyarázni, hogy igen kevés idő állt rendelkezésre a fordításra. Ezt tudjuk, hogy valóban így szokott
lenni, ezért nem voltam túl szigorú. Aztán jött egy nagy pofára esés. A fordító korántsem volt
tájékozatlan. Én voltam az. Nekem a kékítő a kelmefestésre használt tintafürdőt jelentette csak. Ez akár
ennyiben is maradhatott volna, de rendes nevelést kell kapnom, ezért fáradtságos munkával pótoljuk be a
hiányzó részleteket.

1
Az eredeti szövegkönyvből kiderül, hogy Mabel féltve őrzött titka, a két kavarás a kékítős zacskóval az
öblítővízben. Ezt bizony szó szerint érti a kedves Mabel. Nos, aki már most tudja, miért kell kékítő a
fehérítéshez, az tovább is léphet egy másik posztra, vagy írja le a tippjét és olvasson tovább.

Elsőre azt érdemes tisztázni mi a kékítő alapanyaga. Sok egyéb mellett, a kék színt szolgáltató ultramarin
és a mosószóda. De mi az az ultramarin? Ezt annyira szépen foglalta össze egy KINVA nevű szerző itt,
hogy szokásommal ellentétben nem átallom szó szerint átvenni munkájának túlnyomó részét. Higgyék el,
megéri végig olvasni.

„Az ultramarin kék pigment története

Az ultramarin kék a festészet történetének egyik legfontosabb színe, de a színnek saját gazdag történelme van, mely éppoly
szép és változatos, mint ez pigment és a belőle nyerhető további színek.

Az ultramarin kék eredetileg egy ásványi festék, mely a Lapis

Lazuli, vagy Lazurit nevű féldrágakőből készül. A lazurit
jelentése „kék kő”. Kémiailag nátrium-aluminium-szilikát és
kálcium-szulfát, a kék színét az ásványban lévő speciális kén
anionok adják. A lazurit névvel a tisztább, nagyobb kén anion
tartalmú ásványt jelölik, mely ennél fogva, tisztább és mélyebb
kék. Lapis lazulinak azt a lazuritot hívják, mely sok egyéb
szennyeződéssel van tele, többnyire, pirit és kalcit és sok egyéb
ásvány is előfordul benne.

Van még egy szép kék ásvány, melynek színe igen közel áll a Lazuritéhoz, ez pedig az Azurit. Az azurit általában
Malachittal együtt található, mely zöld színű ásvány. Az azuritból készítették az azúrkék pigmentet.

A pigment története egészen az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. Az i.e. 6. sz.-i. 4. dinasztia korabeli sírokból került elő
a legrégebbi lelet, III. Tutmose fáraó szobrát borították ezek a féldrágakövek. Az egyiptomiak úgy nevezték, hogy „ég kő”.

2
A lapis festő pigmentként való használata a középkorban a reneszánsz idején kezdett elterjedni. Olyan mesterek
használták rendszeresen, mint Leonardo da Vinci és Michelangelo Buonarotti, Raphaello és Vermeer, és természetesen
még hosszasan lehetne sorolni.

A lapis lazuli elsődleges lelőhelye Afganisztánban volt, vannak még kisebb jelentőségű lelőhelyek a világon, néhány helyen
pl. Chilében is. Afganisztánban 6000 éve bányásszák ezt a követ, először Egyiptom közvetítésével jutott el Európába,
később már közvetlenül hozták a hajók, többnyire Indián keresztül.

A lapis lazuliból készített pigmentet ultramarin kéknek nevezték. A kifejezés a latin „ultra marinus” szavakból ered,
mely azt jelenti „tengeren túli”. Ez arra utalt, hogy a pigmentet hajókon hozták kereskedelmi úton, a tengeren túlról. A
lapis viszonylagos ritkasága és bányászati körülményeinek a nehézsége miatt, no meg a hosszú kereskedelmi út végett is,
igen drága volt már kő formájában is. Ugyanakkor pigmentként való felhasználásban még drágább lett ez a nemes anyag,
amit a pigmenté való feldolgozásának körülményessége, hosszadalmas ideje és gazdaságtalansága okozott.

Az ultramarinkék pigmentet úgy készítették, hogy apró darabokra zúzták a követ, majd igyekeztek a kis darabkákban
kiválogatni a szennyeződéseket. A maradék lapis darabokat tovább zúzták, majd különböző módszerekkel vizes ülepítés,
stb., szelektálták az eltérő szemcseméretű részeket. Így többféle szemcseméret jött létre. ezeket színek szerint osztályozták
és a finomabb, szebb kékeket értékesebbnek tartották, míg a kevésbé szép kékek lettek a legolcsóbbak (még mindig igen
drágák).

Volt egy eljárás, mely még a fentieknél is gazdaságtalanabb volt, viszont a legintenzívebb legtisztább színt ezzel érhették el.
Az eljárást Fra Angelico Firenzei festő alkotta meg és az így készített ultramarinkéket „Fra Angelico” kéknek nevezik.
Fra Angelico, a legtisztább, legfinomabb lapis port összekeverte, megolvasztott gyanta és méhviasz keverékével. Majd ezt a
masszát, mikor kezdett kihűlni, összegyúrta és rudakká formázta. 1-2 nap szikkasztás után a rudak megkeményedtek,
ekkor lúgos vízbe mártva elkezdte gyúrni, gyömöszölni.

Miközben a lúgos vízben gyúrogatta a kis botokat, abból fokozatosan kioldódott a kék színű pigment, míg az egyéb
ásványi szennyeződések benne maradtak. Egy bizonyos pont után észrevehetően megfakult a rúd színe, ekkor félretették.
Az összes rudat így kimosta. A procedúra végén a vizet jól felkeverte, majd pár másodperc múlva egy edénybe átöntötte,
átszűrte. Így kétféle finomságú pigmentet különített el, ugyanis a nagyobb szemcseméretű, nehezebb pigmentek azonnal

3
leültek a vödör aljára, míg a könnyebb, finomabb pigmentek még a kavargó víz közt rekedtek. A nehéz pigmentekről
leöntötte a könnyebb pigmenteket tartalmazó vizet, ami egy másik edénybe szintén leülepedett.

Aztán miután minden pigment leülepedett mindkét vödörben, óvatosan leöntötték róluk a víz nagy részét, a maradékot
pedig elpárologtatták róla, majd a visszamaradt, összetömörödött pigment port, kiszárítva, festék pigmentként használták.
A folyamat közben visszamaradt kifakult rudakat a fenti módon újra átmosták, egyfajta másodosztályú minőségű,
világosabb, kevésbé intenzív kéket szelektáltak.

Ezután a rudakkal még egy 3. mosást is csináltak, ez már egy nagyon fakó, világos, kissé szürkéskék színt adott, ezt
hívták „ultramarin hamunak” ez volt a legértéktelenebb kék, amit így nyerhettek. 1 kg valódi Fra Angelico kék jelenleg
(2017) kb. 5500 $. Ezzel szemben a szintetikus ultramarinkék, kb. 30 $.

Mint látható igen idő és munkaigényes folyamat volt az így készített kék, azonban nem igazán voltak alternatívák,
ugyanis a középkori Európában a kék szín igen ritka volt, emiatt kevés kék szín ált rendelkezésre. Volt egy Ribeckit
nevű olcsóbb, de elég semleges kék árnyalatú ásvány, aztán a Lapisnál kisebb értékű Azurit mely az azúrkéket adta, a
legolcsóbb lehetőség az Indigó volt, mely az indigó cserjéből készült, de ez egy könnyen fakuló, a fénynek rosszul ellenálló
kék volt. Ezen kívül a kobaltkéknek egy ősi változata a „kobalt üveg kék”. A középkor festőjének nagyjából ennyi volt
a lehetősége a kékek terén. A lapis pigmentek költséges előállítása miatt, árát az arannyal egy árban mérték. Emiatt csak
a legmódosabb festők engedhették meg maguknak használatát, akiknek a gazdag megrendelőik megfinanszírozták e drága
szín használatát, emiatt egy időben hívták Királykéknek is.

Ugyancsak ennek következtében változtattak a festők egy korábbi dogmatikus eljáráson. A 12.-
13. századig Szűz Mária ruháját bíbor színnel volt szokás ábrázolni, hiszen addig az volt a
legdrágább szín, melyet csak az urak, királyok finanszírozhattak meg maguknak. Sok helyütt
alacsonyabb rendű, rangú emberek nem használhatták a bíbor színt, mely az urak kiváltsága volt.

Miután az ultramarin kék elterjedt Európában és ára magasan vert minden korábbi színt, a festők
elkezdték Szűz Mária ruháját ultramarin kékkel ábrázolni. Úgy gondolták, a Megváltó édesanyját
megilleti eme drága szín használata. A mai Mária ábrázolásokon megszokott kék felöltő színe
Masaccio – Szűz innen ered. Ezzel a drága anyaggal a festők igen beosztóan, takarékosan bántak, többnyire tisztán
Mária – 1426 használták, maximum kis fehérrel világosítottak rajta. Eszük ágában sem volt olyan kevert színek

4
komponenseként használni, melyekhez hasonló tónusokat más, olcsóbb színekből is megkaphattak. Ezzel a gyakorlattal
egy holland festő teljesen szembement. Vermeer talán az egyetlen olyan festő ebből a korszakból, aki rendszeresen, ha
kellett szinte közönséges lilás barnákat, szürkéket is kevert ultramarinkékből, ha a képen kialakítandó színharmónia
azt megkívánta. Ez a hozzáállás Vermeer minőség iránti alázatosságát, igényességét mutatja, hiszen nem a hozzávalók
árát nézte, hanem a végeredményt. Nemhiába, ő volt a Holland Aranykor egyik legkiemelkedőbb művésze, aki
vitathatatlanul korának egyik legnagyobb mestere volt színhasználat terén is.

Az Angol Nemzeti Galéria technikai Bulettinjében leközölték azt a vizsgálati eredményt, mely szerint Vermeer
Zenelecke c. festményén, a képen látható mennyezet gerendáit egy olyan kevert semleges színnel festette meg, mely lapis
pigmenten alapult.

Az ultramarinkék drágasága, ill. a többi kék viszonylagos drágasága végett, a középkorban a legszegényebb festők
sokszor semmilyen kék színt nem tudtak maguknak megengedni. A szép tiszta kékekre, különösen az Ultramarinkékre,
csak elérhetetlen álomként gondolhattak. Ezt tükrözi a lámpa koromfekete szín egyik névváltozata is. A lámpakorom
feketét úgy is nevezték, mint a „szegény ember ultramarinja”. Ugyanis ennek a feketének a legtöbb feketéhez
hasonlóan, fehérrel keverve kékes szürke a tónusa, ezt a „szimultán kontraszt” nevű jelenség kihasználásával „kéknek
tudták láttatni”.

Napjainkban már egy szintetikusan előállított ultramarinkéket tudunk használni, ugyanis a a 19. században egymástól
függetlenül ketten is kidolgoztak egy némileg eltérő de hasonló eljárást a lapis pigment tökéletes helyettesítésére. Kiírtak egy
versenyt, ahol a díjat az kapta, aki a tökéletes ultramarinkéket előállítja. Ezt a francia Jean-Bapiste Guimet nyerte, az ő
módszere szerin készített ultramarint hívják „Francia ultramarinnak”.

Vele egy időben egy másik kémikus is kidolgozott egy módszert, a Tübingeni Egyetem kémia professzora Christian
Gottlob Gmelin, de végül is Guimet-et ismerték el. A szintetikus ultramarin kék tökéletesen helyettesíti a lapis pigmentet,
ára pedig ez egyik legolcsóbb pigmentek között van napjainkban.”

A kék szín forrása most már rettenetesen tiszta számunkra, de vajon hogy lesz ettől fehér a ruha? Ha
elmerülünk a fehérítés technikai részletei között, akkor megtudhatjuk, hogy kétféle útja van a dolognak.
Az egyik, a valódi fehérítés, amikor eltávolítjuk a szövetszálakról az elszíneződéseket, ezek jellemzően
valamilyen oxidáció útján történnek. Vízben oldódó és közben oxigént termelő anyagok használatával.

5
Egy másik lehetőség, hogy álcázzuk a kimoshatatlan dolgokat. Van, aki ezt a sminkeléshez hasonlítja, de
szerintem ez egyben tuningolás is, mindjárt megértjük miért.

Az idő múlásával a fehér szövetek sajnos megsárgulnak, ezzel nincs mit tenni. Viszont az optikai
fehérítés megpróbál ezen segíteni. Az optikai fehérítés elve, hogy a szövetszálakra olyan anyagot viszünk
fel, ami kissé kékké teszi azokat. A kivonó színkeverés tudományából tudjuk, hogy a kék a sárga
komplementere, vagyis kioltják egymás színét és színtelen (fehér) érzékletet adnak. Ugyanezt az
eredményt érhetjük el olyan anyagokkal, amelyek nem kékek, de fluoreszkálnak. Ez azt jelenti, hogy az
emberi szem számára már nem látható ibolyántúli fényt is látható fénnyé alakítják, ami a tuning rész
szerintem. Egyrészt a felületről visszavert fény így összességében több lesz – csak úgy ragyog -, másrészt,
mivel ez a fluoreszkáló fény is jellemzően a kék spektrumban van, ezért a sárgával keverve az eredmény
ismét fehér lesz! Mint az köztudott, a természetes napfényben is jókora részt képvisel az UV sugárzás,
szóval a Meldrum ingek vakító fehérje innentől jó darabig garantált.

Miután megint sokat tanultunk, igyunk valamit erre a nagy sikerre! Stokes…!

6
 77
Post

Castrol

Teddy Union Jack-beli kalandozásainak van egy jelenete, amit az „Óda a díszlettervezőhöz” címmel
lehetne illetni. Vajon ki gondolná, hogy a háttérben látható plakát is teljesen korhű? Naná, hogy
mindenki. Ezért vagyunk itt!

Akinek jó szeme van, az megpróbálhatja

kisilabizálni, hogy mi áll a plakáton. Sokat segíthet,
ha nagyobb felbontású a kép. Akinek azonban
ehhez nincs meg a szemüvege, azok jobb, ha azt
teszik, amit én és egyszerűen rákeresnek a mindenki
barátjával. Persze kicsit macera, de azért nem
lehetetlen.

Elsőre egy eladó reprintet kaptam találatnak, amit

az egyik online bazárban próbál manapság valaki
ismeretlen elkótyavetyélni, de ez nem von le az értékéből, azt hiszem. Ezen már jobban látható, hogy mi
is áll a szövegben, esetleg egy monoklit még segítségül hívhatunk. Tehát lássuk…

Ez a Wakefield cég, a Castrol, motorolaj reklámja. Azt hirdeti, hogy időről-időre a TT versenyeket
Castrol olajjal versenyző motorkerékpárok nyerik. A TT versenyekről szerintem már mindenki hallott,
Isle of Man TT néven, mert rendszeresen halnak bele indulók a sebesség hajszolásába. A verseny maga
nem alapul bonyolult szabályra, aki a leggyorsabban repeszt végig a távon, az a Jani. Több kategória is
létezik, ez látható a plakáton is, a győztesek neveivel, képével és a motor márkákkal együtt.

1
2
Látható, hogy oldalkocsis motor kategória nincs a hirdetményen. Ami jogos, mert 1923-1926 között
ugyan volt ilyen szegmens, csak aztán érdeklődés hiányában törölték. Szegény Rupert kertészünk tehát
már nem tudott indulni a p-p-p-príma motorjával.

De ki volt Mr. Wakefield? Először azt akartam idebiggyeszteni, hogy életrajzi adatokból elég annyi, hogy
a Castrol gyár alapítása mellett még a javára írhatjuk, hogy volt London polgármestere is és bárói, majd
később vikomti rangra emelte az uralkodó. Nem csoda hát, hogy kint lehet a reklámja a Union Jack falán
– a két cég közötti nyilvánvaló autóipari kapcsolattól eltekintve is. De aztán ellátogattam a ma is létező
cég honlapjára és újra gondoltam a dolgot.

Charles „Cheers” Wakefield cégének története nem úgy kezdődött, hogy kiesett
a kocsijának kereke. Hanem úgy, hogy besült a motorja… Nem. Igazából 1899-
ben, 39 évesen odahagyta állását a Vacuum Oil-nál, de kivételes
rábeszélőképességét kamatoztatva magával csábította 8 korábbi kollégáját az
általa alapított új céghez. Az új évszázad elején, mivel nagyon jó volt a
személyes érintettségben ő is, két új, akkor éppen felfutóban levő technikai
újdonság felé fordult a figyelme. Az automobil és a repülőgép felé. Itt meg kell
jegyezni, hogy akkoriban még nem léteztek a kenőolajok tekintetében egységes
szabványok és állandó – márkafüggetlen, vagy akár egy márkán belül mindig azonos – minőségek. Talán
nem kell külön mondani, hogy ez rengeteg gépészeti probléma forrása volt. Hősünk azonban
megszimatolta, hogy a jövő a belsőégésű motoroké és nem habozott feltenni erre az életét. Akkoriban a
legnagyobb kihívást a kenőolajok számára, a széles működési-hőmérséklet tartomány megvalósítása
jelentette. Vagyis hogy a hideg – gondoljunk egy téli reggelre –, indítási hőmérsékleten és üzemmeleg,
csúcsteljesítmény közeli állapotban is megfelelő kenést biztosítson a motoralkatrészeknek az olaj. Neki –
illetve a cégének – sikerült erre a problémára megoldást találnia. Ide még visszatérünk később.

Ami az üzleti filozófiáját illeti, állítólag abban is parádésat alkotott. Bár mi már láttunk ilyet, szóval nem
lesz újdonság, hogy versenyeken mérette meg a termékeit. Emellett a fejlesztéseit a felhasználók
visszajelzéseire alapozta. Ne feledjük, akkoriban szinte robbanásszerűen szaporodtak el az autók és
motorok, vagyis a piac, a vásárlók száma naponta hatványozódott. Ami a kiemelkedő adatokat illeti, 21-
szer döntöttek meg szárazföldi sebességi világrekordot Castrol olajokkal. A marketingstratégia fontos

3
részét képezte, hogy nem feledkezett meg róla, hogy fel is tüntesse mindenhol a cége nevét. Repülő-,
autó- és motorversenyek, rekordkísérletek állandó velejárója volt a Castrol felirat. Molinókon, plakátokon
és magukon a járműveken is. Ezért készült például az általunk kiszúrt poszter is. A „jó bornak nem kell
cégér” elv, úgy látszik, az olajokra nem vonatkozott. Mr. Wakefield ugyan 1941-ben kivált a földi lét
forgatagából, de nekünk nem ez a fontos dátum, hanem 1966. Ekkor vette meg ugyanis a Burmah Oil
Company a Castrolt. Szóval feleim, fordult a kocka. A keménycombú szivarsodrónők felnőttek a
feladathoz és felvásárolták a patinás angol céget.

Akinek üzen valamit a Queen Elizabeth II név, azok számára érdekes lehet a tény, hogy ehhez az 1967-es
évjáratú óceánjáróhoz is, bizony a Castrol gyártotta a kenőanyagot. Épp úgy, mint a 2012-es Curiosity
Mars-járóhoz…

Ami a Castrol nevet illeti – a cég nevének etimológiája nem az

ivartalanításra utal, hanem a castor (vagyis a szép mintájú ricinus
babból sajtolt olaj), motorolaj-adalékként való felhasználására. Mint
korábban említettem, az olaj hőmérséklettűrő tulajdonságát javítja a
ricinus a kenőolajban, de ha figyelembe vesszük az emberi
szervezetre gyakorolt közismert hatását, akkor én nem vagyok tőle
meglepve, hogy a motorok is mind igen virgoncak lesznek tőle.

Összefoglalva, a sorozatban látható plakát a Würth naptárak korabeli megfelelője, amit manapság minden
autószerelő műhely falain és öltözőiben megtekinthetünk, de Teddy-re való tekintettel, nem lett volna
célszerű lenge ruhás lányok képeit a falra szegezni – így sem bírt a vérével szerencsétlen.

Ja, igen. És természetesen 1928-ban is Castrol olajok segítették a győzteseket, mert erről is van egy
poszter…

4
5
 78
Post

Bicikli árak

Stokes: Figyelmeztetőül, Henry: ha a családból bárki tudomást szerez erről, elszedik tőled a részvényeket. Senkinek egy
szót se! Kétszáz font rengeteg pénz!
Henry: Igen! Negyvenhárom biciklit vehetnék, villanylámpával!

Tehát mai feladványunk: mennyibe került akkor egy Henry-nek való bicikli?

Mint tudjuk, Henry nem hülye. Azonnal és

pontosan számol. Azon kívül annyi előnye van
hozzánk képest, hogy ő már pontosan tudja a
villanylámpás extramodell árát. Mi sajnos csak
közelíteni fogjuk tudni, egyéb kapaszkodó híján.

Akkor vágjunk is bele. Elsőnek állítsunk fel néhány

alaptételt. Ezek fogják majd megadni, hogy mit is
számolgatunk majd ki a későbbiekben.

1. A 200 font elég egyértelmű utalás, ennyi pénze lenne Henry-nek a vásárlásra.
2. 43 darab bringát meg tud venni. De 44-re már nem lenne kerete.
3. A korabeli pénzrendszer legkisebb értékű darabja a farthing, ami ¼ penny.
4. Mivel a 200 font nem osztható maradék nélkül se 43, sem pedig 44 részre, ezért maradni fog
némi apró.

1
Tehát a 200 fontot osszuk el 43-al. Eredménynek megkapjuk, hogy 4,651162791 font. Ennyi lehet egy
bicaj maximális ára (a többi tizedesig már nem mennék). Ha ennél több lenne, akkor Henry már csak 42-t
tudna belőlük venni.

Lássuk a másik irányt. Osszuk el a 200-at most 44-el. A pontos osztás után 4,545454545 font jön ki.
Vagyis, ha ennyi lenne egy drótszamár, akkor már 44-et is vehetne az ifjú Livingstone.

Eddig rendben is lennénk, de van egy kis gond. 1927-ben, London-ban, nem decimális rendszerben
számoltak. Azt majd csak 1971. február 15-étől – Decimal Day – fogják megtenni. Addig a jól
megszokott, birodalmi keretrendszerben kell gondolkodni nekünk is. Itt most el kell merülnünk egy
csöppet az elfogadott és akkor létező fizetőeszközök listájában.

Farthing ¼d Maga a felsorolás nem bonyolult, számolni velük viszont szerintem egy agygörcs.
Halfpenny ½d
Penny 1d Csak érdekességképpen szúrom ide, hogy a penny jele itt még „d”. Ez a jelölés
Threepence 3d ugyanis a római „denárius” szóból fakad. Majd a decimális váltás után jelenik csak
Groat 4d
Sixpence 6d meg a „p”-vel jelölt új penny, aminek az értéke nem egyenlő a „d” penny-ével. (A
Shilling 1s régi rendszerben 1 font - 240 d volt, az újban 1 font – 100 p lett.)
Florin 2s
Half Crown 2s 6d
Crown 5s
Sovereign £1
Amit még tudnunk kell, hogy 1 font az 20 shilling, 1 shilling 12 penny, vagyis 1
Guinea £1 1s font az 240 penny, ahogy az imént láttuk. Igazán nem bonyolult. A penny-k és
shillingek többszöröseit innen már könnyen meghatározhatjuk. Van pár kérdéses dolog még. Az első a
Sovereign. Ezt az eredetileg aranyból vert pénzt az első világháború kitörésével elkezdték bevonni és
helyette a papírból készült font sterling-et – röviden fontot - kezdték használni. A Guinea 1816-tól már
nem volt fő fizető eszköz. Ezt váltotta a Sovereign. A többi pénzérme kivonásának dátumai: Groat
(1856), Farthing (1960), Halfpenny (1969), Half Crown (1970), Threepence (1971), Sixpence (1980),
Florin (1993).

Vissza tehát az eredeti feladathoz. A matekoláshoz segítségül hívunk egy remek átváltó táblázatot, ami
tud összeadni, kivonni és osztani a régi rendszerben. A 4,651162791 font, az átszámolva 4 font/13
shilling/1 farthing. Ha ezt megszorozzuk 43-al és 200 fontból kivonjuk, akkor kiderül, hogy a
maradék, 1 penny/1 farthing.

2
A 4,545454545 font átváltása pedig 4 font /10 shilling/10 penny/3 farthing. Jusson eszünkbe
azonban, hogy ezért az összegért Henry meg tudná venni a 44. bringát is – és maradna 7 penny-je -, tehát
ennél drágábbnak kell lennie a darabárnak! A lehető legkisebb drágulás, ha hozzáadunk 1 farthing-ot,
ennél kisebb fizetőeszköz ugyanis nincs. Ekkor az ár 4 font /10 shilling/11 penny lesz, a maradék
pedig 4 font/10 shilling/7 penny.

Ezzel el is érkeztünk a feladat végére.

4 font /10 shilling/11 penny < Henry biciklijének ára/darab < 4 font/13 shilling/1 farthing

Én remélem, hogy az igazi ár az alsó határértéken volt, mert akkor Henry a maradékból még rengeteg
csokit vehet! 

Aki nagyon pontos szeretne lenni a meghatározással, annak a kedvéért a pénzek sorában lefelé haladva:
4 font/10 shilling/11 penny -> 4 font/2 crown/1 sixpence/1 groat/1 penny
4 font/13 shilling/1 farthing -> 4 font/2 crown/3 shilling/1 farthing

3
 79
Post

The Last Watch

Vajon kinek tűnt már fel, hogy a szalon hátterében, a harmónium közelében látható egy díszlet
kottatartó és rajta egy zenemű fedőlapja?

Hát én kiszúrtam. Több helyen is látható a sorozatban, de a fenti képen jól megfigyelhető. Persze
ahhoz, hogy el is tudjam olvasni, kellett egy megfelelő, DVD felbontású videó, de legalább ez is megvan.

Szóval a zenemű. A jobb szeműek tisztán látják, hogy a cím, The Last Watch, a szerző pedig Ciro
Pinsuti. A jóember Rossinitől tanulta a zeneszerzést, de olasz létére az angol zeneakadémia professzora
címéig vitte. Művei jellemzően a viktoriánus érában voltak népszerűek - ez megmagyarázza mit keres a
kotta George szalonjában.
Életútja annyiban lehet érdekes számunkra, hogy egy brit parlamenti képviselő volt a mecénása,
aki fizette a zenei továbbképzésének költségeit, cserében Londonban is fel kellett lépjen az ifjú Ciro.

1
 Írt három operát is az úr, de nem tudom, hogy az emeleten-e?
De bárhogy is, a harmadik címe, Matthias Corvinus – aki bizony
számunkra nagyon jól ismert figura, merthogy ez Hunyadi Mátyás latin
neve… De vissza a kályhához. A hivatkozott nóta nem a legsikerültebb
száma lehetett barátunknak, mert alig találtam meg. Persze azért ez még
nem volt a lehetetlennel határos. 1914-ben a Columbia lemezkiadó
vállalat is megjelentette. Egy bizonyos Morgan Kingston énekelte fel a
számot, de a szöveget elnézve - ami olyan fájdalmas, mint mandulaműtét
után zsilett pengét reggelizni – nem tudom nem ezért tört-e ki a világégés? Április 13-a a kiadás
dátuma, szóval nem lehetetlen, bár nem péntek volt, hanem hétfő - ami legalább ugyanolyan
rossz, csak másért…

Aki magas szinten muzikális, az megpróbálhatja eljátszani, hogy kiderüljön, milyen is

maga a dallam, mert alant csatoltam a teljes kottát, szövegestől.

Még annyit tennék hozzá, hogy ez a Ciro, nem az a Ciro, akinek zenés mulatójába oly
nagy kedvel vitte a hülye Jerry az alamuszi macskát. 

2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
 80
Post

Sloan’s Liniment

Ma újabb részletet fedezünk fel a Mylord világából. Lássuk, ki emlékszik még Bob Martin-ra? Helyes.
Ugyanis mostani új ismerősünk is hasonló vonalról fog érkezni, mégpedig a csarnokelsőre.

Ismerkedjünk meg hát Earl Sloan-nal, az Államokból. Az ő története egész pontosan nem is vele
kezdődik, hanem az apjával, aki az Andrew névre hallgatott. Az ír Sloan család, az amerikai
szabadságharc (1765-1783) után érkezett az Új Világba, a következő század elején. Andrew Sloan
lószerszámok gyártásával kereste a kenyerét, és mint ilyen, természetesen rengeteget foglalkozott
magukkal a lovakkal is. Ennek köszönhető, hogy a nyergek és egyebek előállítása mellett, önképzés
keretében, bizonyos állatorvosi tudományra is szert tett. Egyszer aztán, egy – állítólagosan az indiánoktól
kapott – receptnek megfelelően, erős szagú, barna színű kotyvalékot produkált, de gumit nem. Sebaj, ez a
tinktúra meglehetősen megváltoztatta az életét és gyermekeiét is. A főzet ugyanis kiválóan alkalmasnak
bizonyult a tavaszi szántási munkákban megmeredt lólapockák kezelésére. Tekintve, hogy ennek a
környéken csakhamar híre ment, a jótékony lötty iránti kereslet legott meredeken emelkedni kezdett. Ne
feledjük, hogy ez az időszak a lovak-korának kezdete, ha lehet ilyet mondani. Márpedig a paripák
használhatósága a szó szoros értelmében létkérdés is volt egyben.

Andrew jó érzékkel megorrontotta, hogy állatorvosként többre viheti, mint ha mindenki hátából szíjat
hasít és dicséretes kitartással a falu állatgyógyászává képezte magát. Ezért hát a megyei hírlapban hirdetést
is megjelentetett, melyben tudtára adja minden régi barátjának, kik a megelőző években sokat segítették
őt, hogy késznek érzi magát állatorvosként mindennemű bajra gyógyulást ajánlani a szenvedőknek,
kiknek jövetelét ezúton is serkenti, mert őket istállóbeli elhelyezéssel és ésszerű áraival várja. Ki tudna
ennek ellenállni?

1
Miközben apja a jövője anyagi megalapozásával volt elfoglalva, a kis Earl legszívesebben az utca porát
rúgta volna, a többi naplopó-égetnivalóval együtt. Mivel azonban az iskola, melynek fényét jelenlétével
emelni hivatott, a lakhelyének számító rönkházzal átellenben volt, az utca túlsó oldalán, így az
iskolakerülésnek nem nyílott számára nagy tere. Ennek ellenére, a település lakossága egyöntetűen
akasztófáravaló himpellérként emlékszik vissza az ifjú Earl-re. Mindenesetre – és ezt a javára írjuk,
nagybetűkkel -, az iskolában megismerkedett a betűvetés mesterségével, valamint megtanult és
megszeretett olvasni! A könyvek e nagy barátja azonban – feltehetőleg az atyai példát követve - szintén
szíjártó-tanoncnak állt, élete tizenötödik évében.

Hogy aztán mi történt 1871-ig, arról nem emlékeznek meg az évkönyvek, arról azonban igen, hogy abban
az esztendőben, apjának néhány üveg lóápolószerével a hóna alatt, felkereste bátyját, Foreman-t St.
Louis-ban és intenzív lókereskedelembe kezdtek. A vadnyugati idők Cadillac-jei és Mustang-jai éppúgy
igényelték a törődést, mint későbbi négykerekű utódaik, így a Sloan-féle lópakolás iránti igény szinte
kielégíthetetlen méreteket öltött. Az elkövetkező negyedszázad során a fivérek farmról-farmra járva,
valamint lóvásárokon és karneválokon való feltűnésük során kentek, masszíroztak, borogattak szerükkel
minden beteg lovat.

Ez alatt az időszak alatt történt valamikor, hogy a testvérek kocsijának kiesett egy kereke… Megfelelő
kocsiemelő hiányában a javítás meglehetősen megterhelő volt, olyannyira, hogy egyikük meghúzta a hátát,
amin - mit van mit tenni alapon - kipróbálta a lószérumot. Ekkor derült ki, hogy a szer az emberi
szervezetre is kifejezetten jótékony hatással van, mert jelentős mértékben csökkenti a kellemetlen
tüneteket, kérdésévelkérjükforduljonorvosáhozvagygyógyszerészéhez… Mit ragozzam? Másnap már
meglehetősen kibővült a piac - a kétlábú páciensekkel.

Innentől jelentősen felpörögtek az események és erősen vadult a tempó. Némi pénzt fektetve a
hirdetésekbe özönleni kezdtek a megrendelések. Earl, ötven évesen, két hét alatt megnősült. A bratyó egy
év múlva kiszállt az üzletből, de Earl – felvéve atyja saját magának adományozott doktori címét – gyárat
alapított és folyt a Dr. Sloan’s Liniment előállítása szakmányban, napestig. Hősünk különös örömét lelte
az újsághirdetések feladásában, az egész glóbuszra kiterjedő utazásokban és a filantrópizmusban. Jó
ember lehetett, de utódai nem születtek sajnos. 1913-ra el is adta az egész üzletet, amit én meg is értek,
mert mi a francnak kínlódott volna tovább vele, ha úgysincs kire hagyni?

2
De mi a túró olyan különleges ebben a főzetben? - kérdezhetik joggal. Mai tudásunkkal, semmi
kiemelkedő. Aki használt már életében jégzselét, vagy kámfort, esetleg mentholt külsőleg, annak nem
fogunk tudni újat mondani. Vessünk egy pillantást az üvegen látható címkékre. A doktor mellképe
mellett megtalálható rajta az összetevők listája is…

Látható, hogy igen egzotikus dolgokból van ez a főzet összekotyvasztva. Paprika kivonat, kámforolaj,
meg terpentin… Ez a bólé talán még a paráznaságra is gyógyír!

A hatásmechanizmus tudományos igénnyel az alábbiakban foglalható össze: A paprikában található

kapszaicin (ami a csípős/forró érzetet kelti) izom- és ízületi fájdalom csökkentésére használható. A
bőrfelületre kenve hőérzetet kelt, ami bizonyos idegsejteket stimulál. A kapszaicin rendszeres

3
használatával csökkenthető a fájdalomingerület közvetítésért felelős vegyület mennyisége az érintett
területen, így fájdalomcsillapítóként, érzéstelenítőként hat.

A Sloan’s Liniment több formában is kapható, hígabb vagy sűrűbb kenőcsök, pakolások, tapaszok… a
paletta elég széles. Manapság éppen a Pfizer gyártja és bárhol megkapható.

És akkor a lényeg. Mi a péknek kellett ezt mind megtudnunk? … Nos azért, mert:

--(Szalon)--
Stokes: Gyere, nem kell hogy észrevegyen. A Tiszteletreméltó Teddy az.
Ivy: Ki van vele?
Stokes: Miss Cartwright cselédje, Rose.
Ivy: Apaa!
Stokes: Mi van?
Ivy: Mért kell cipelni? Megsérült a lába?
Stokes: Nagyon valószínű, Ivy. A szobájába viszi, hogy bekötözze szépen. Gyerünk a szalonba!
Ivy: Mrs. Lipton-nak van egy gumiharisnyája a szobájában. Gondolod, Mr. Teddy ráhúzná Rose lábára?

Vagyis szó sem volt itt igazából gumiharisnyáról.

4
 81
Post

A hattyú

Elfogtunk egy levelet…

„Az előbb a Kossuth rádió "Szellem a fazékból" című remek műsorát hallgatva (nem sok arra érdemes
van, de ez - bizton állíthatom -, elsőrendű, Vinkó József vezetésével) eszembe jutott a Mylord.

A műsorban a fagylalt volt a téma, azon belül pedig, a Nellie Melba opera énekesnőnek elkészített hattyú
formájú kombináció. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez ihlethette meg a Jimmy Perry - David Croft
párost, amikor a dalmát hattyút kitalálta. Hiszen, a Tm. Teddy megemlíti a fagylaltot, mint lehetőséget;
Lord Meldrum pedig az aggályait, az elolvadást illetően.

Kicsit később, ez a rádió műsor is meghallgatható lesz a "Hangtár"-ban. A műsor vége felé volt erről szó,
de érdemes meghallgatni az egészet. Mindössze fél órás.”

Vagyis ma vendég poszt lesz. Illetve a posztot megírom én, de az ötlet egy kiváló zsáktársé – Lady Tóth
Edité.

Jelentem, meghallgattam a műsort – tényleg érdemes volt! Tudom ajánlani, itt található:
https://www.mediaklikk.hu/cikk/2018/06/08/szellem-a-fazekbol-mindent-a-fagyirol

Mivel úgyis forróság várható a hétre, merítkezzünk meg a fagyiban. A pezsgő már unalmas. Jaj, ne! Már
megint rám jön az a hülye hangulatom!

1
 Nos, azok kedvéért, akik nem tudják meghallgatni, összefoglalom
a minket érintő hattyús-fagyis részt, tömören.

Szóval a Pêche Melba egy klasszikus desszert - először egy Auguste

Escoffier nevű francia séf készítette, 1894. június 16-án a londoni
Savoy Hotelben, az ausztrál szoprán énekesnő Nellie Melba
részére. A fagyi kehely történetét maga Escoffier jegyezte le, aki
1889-től kezdődően dolgozott a Savoy séfjeként. Ebben, a
Covent Garden közelében lévő szállodában szállt meg a híres
Helen Porter Mitchell operaénekesnő, akit mindenki csak Nellie
Melba-ként emlegetett - melbourne-i születésére utalva kapta ezt
a nevet.

Történt, hogy Madame Melba két jegyet ajándékozott Escoffier-nak az esti Lohengrin előadásra, hálából
a Savoyban felszolgált finomságokért. A séfet annyira lenyűgözte az alakítás, hogy cserébe megalkotta a
fenti fagylaltkölteményt. Mint köztudott, Lohengrin – akivel kapcsolatban, Csülök szerint a mű örök,
emberi tanulsága: hiába titkolod múltadat; a nő előbb-utóbb rájön és te röpülsz, mint egy hattyú - egy
hattyú által vontatott csónakban érkezik. Melba asszony Brabanti Elzát alakította a darabban. Másnap a
hölgy szűk körű fogadást tartott, amin az
Orléans-i herceg is megjelent. Escoffier az
alkalomra egy hattyút faragott jégből a díva
számára, és a két szárnya közé helyezett
ezüsttálban szervírozta hódolata jeléül az
énekesnő ihlette desszertet - vagyis vanília
fagylaltot, vaníliás cukorszirupban
blansírozott őszibarackot, leöntve friss
málnakrémmel.

2
Intermezzo: Részemről mindig is nagy csodálója voltam a konyhaművészet szaknyelvének. A blansírozás,
posírozás, flambírozás, konfitálás és hasonlók hallatán rendszerint kiül az arcomra a tömény rettenet.
Valahogy mindig arra gondolok ilyenkor, hogy ezek valami változatos módokon elvégzett élveboncolást,
vagy hasonlót takarnak, csak azt nem lehet mondani, mert akkor nem enném meg, ami a tányérra
került…

Visszakanyarodva a darabhoz, ismét idézném Csülök barátunkat, akinek olvasmányai között szerepelt ez
a Lohengrin nevű úr, aki később minden átmenet nélkül hattyú lett, és ebből ő jól levonta a csalódás
tanulságait: a nőkkel szemben legyünk óvatosak. Ez esetben felesleges volt az óvatosság, a művésznőt
ugyanis lenyűgözte az alkotás, amely innentől kezdve az ő nevét viseli, bár az eredeti receptet százféle
módon dobták már fel azóta - mandulával, tejszínhabbal, miegyébbel… Nyammm!

Azért a pontosság kedvéért idézzük csak fel, hogy is volt ez a rész a Mylord-ban?

Teddy: Arra gondoltam, mivel Dalmácia nemzeti emblémája a hattyú, miért ne csináltathatnánk egy nagy hattyút
fagylaltból az asztal közepére?
Őméltósága: Nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne. Tudod, ha késnek és meleg az idő, ez a micsoda elolvad és nem
marad más belőle, csak egy tócsa!

Hát így függenek össze a dolgok. És most a legokosabb, ha a Kékszakállú Wagner úrra hallgatva
elénekeljük valamennyien a makk alsó belépőjét a Lóhering című operából...

3
 82
Post

Grafton Galéria

Lavender: Kiállítást fogok rendezni a Grafton

Galériában.

Akkor kezdhetjük is az elején. A Grafton Galéria

ugyanis nem egy galériából áll. Ezért is van a neve
többes számban, teljesen jogosan.

A nevét a hely nem valami mecénásról kapta,

hanem az utcáról, ahol eredetileg létrejött 1891-
ben, mégpedig a 8-as szám alatt, a Mayfair-ben.

Csekély kutakodás után megtalálható a wiki oldalon a kiállítások listája, időrendben. Nagyon szép
felsorolás, mi most mégsem ebben az irányban megyünk tovább – leginkább, mert Lavy valóban nem
szerepel az anyagban, ezért erre kár pocsékolni az időnket. Arra viszont nem haszontalan energiát
fordítani, hogy megértsük, miért pont itt óhajtotta volna a Lady megrendezni a papagájszobor kiállítást.

Ha ellátogatunk az archívumba az alábbi linken, akkor meglelhetjük néhány ott megtartott rendezvény
útmutatóját. Csak a fedeleket elnézve is feltűnhet, hogy itt nem valami pályakezdő művészek első
bemutatóiról volt szó. De kaparjunk csak elő pár képet is, hogy megnézzük kívül-belül az épületet.

Az első képen mindjárt láthatjuk, hogy a galéria több kiállító teremből állt.

1
Az alábbi képen pedig a brit háborús fotográfiák kiállításán láthatjuk - Őfelségét.

2
Feltételezem, ennyi is elég lenne ahhoz, hogy értsük miért olyan előkelő ez a hely, de menjünk tovább.
1894-ben tartották meg a “Fair Women” kiállítást, ennek az értesítőjébe merüljünk is el kissé.

3
Nyilván mindenkinek feltűnt a parádés lista a walesi hercegnével, mint fővédnökkel és vagy egy tucat
hercegnővel, márkinével, grófnővel, bárónővel, illetve lady-vel, akik a tanácsot alkották. Vannak itt még
országgyűlési képviselők, egy márki és egy gróf is a végrehajtó tanácsban, szóval elég szépen dekorált
pereputty atyáskodott – anyáskodott? – a rendezvény fölött.

Bárhogy is, ide kiállítóként bekerülni egész biztosan rangot jelentett. Nem néztem ugyan utána, de
szerintem a galéria fennállása alatt – 1930-ig – ez a dolog nem hiszem, hogy lényegesen megváltozott.

Ami viszont engem megragadott, az a katalógus, helyesebben annak előszava. Szerintem ezt érdemes
lefordítani.

“A Grafton Galleries igazgatósága tanácsosnak vélte, hogy előszóval lássa el jelen kiállításunk katalógusát,
mely néhány magyarázó szóval szolgál az elrendezést és a címet illetőleg.
Az első három kiállítás anyagát nagyjából keletkezésük időbeli sorrendjében állítottuk ki. Ennél többet
tennünk azonban lehetetlenségnek látszott, mivel a fenti elképzeléshez való túlzott ragaszkodásunk, a szimmetria és a
harmónia kárára lett volna a képek csoportosításakor.
Minthogy vannak azonban a kiállított képek között olyanok is, melyeken szereplő hölgyeket történelmi
nagyságuk, befolyásuk vagy éleselméjűségük miatt csodálhatnók inkább, sem mint testi szépségük okán, tettünk néhány
engedményt a kiállítás címéhez képest. Mindazonáltal, az igazgatóságnak nincs tudomása semmilyen általános mércéről,
mely alapján a képek megítélhetőek lennének, továbbá meggyőződésünk, hogy mindig akad legalább egy valaki, akinek
szemében majd minden hölgy gyönyörűnek ítéltetik.”

Figyelembe véve, hogy a kiállítás címe “Gyönyörű nők” volt, ez igazán lovagias gesztus, nem gondolják?
Hát szerintem az! 

4
5
 83
Post

Őlordsága széfje

Hát ez bevitte az ippont. Vannak pillanatok az ember életében, amikor le kell tenni a fegyvert.
Egy hete keresem ezt a nyavalyást, de elismerem, hogy csak minimális eredményeket tudok felmutatni.

A pillanatfelvételen remekül kivehető a széf felirata, „The City - Fire Resistant Book Safe”. Egy
baj van, ilyen néven egyetlen hivatkozást sem találtam a neten, se képet, se szöveget, semmit. Még forma
és zárszerkezet alapján sem tudtam behatárolni a mackót, hogy hol készült és milyen a mechanizmusa.
Ezért segítséget kértem gyűjtőktől, egy amerikai és egy angol megszállottat vettem célba. Annyi biztos,
hogy ez a „hall’s floor safe” típusba sorolható trezor, kulcsos zárral. Tehát mondhatni a legegyszerűbb
kivitel, semmi kombinációs zár, meg ilyen nyalánkságok. Ha emlékszenek, akkor Mr. Fisher sem
sztetoszkóppal próbálkozott, hanem álkulcsokkal babrált, illetve az üvegcsék némelyike esetleg lehetett
sav.

1
 Találtam viszont egy plakátot hirdetni az ebay-en. Elég érdekes, nézzük is meg:

Na most, én úgy látom, hogy ez itt nem egy széf-gyár reklámja, hanem egy London belvárosában
lévő páncélteremé, ahol különböző szintű biztonsággal rendelkező értékmegőrző fiókokat lehet bérelni.

Marad tehát két lehetőség. Az első, hogy nem is létezett ilyen gyártó és mackó, csak a
díszlettervező összedobatott egy ilyen öszvért. Az eddigi tapasztalataink Mylord-fronton nem támasztják
alá ezt a feltevést. A másik választás, hogy ez egy kisebb gyártó, alacsony szériájú alkotása és akkor nem is
csodálom, hogy Mr. Fisher felsült vele – nem ismerhette a mechanizmust.

2
 84
Post

Tom Brown

Szellemi horizontunk további tágítása a mai feladat. A nagy kérdés: Ki a pék az a Tom Brown?
Bizonyára van, aki már tudja a helyes választ, én azonban még nem tartozom e jeles tudorok közé. Aki
szimpátiába áll velem, azt meginvitálom egy könnyed kutatásra.

Mivel nekem a név nem üzent semmit, ezért a keresést lefolytattam a Tom Brown és Tom
Browne nevekre egyaránt. Utóbbi tökéletes zsákutca, nem is részletezem. Viszont Tom Brown-októl
talán csak bolhás kutyából van több a világon – így vélekedtem, midőn az első listát átfutottam. Aztán
megakadt a szemem egy rendőrfőnökön a sorban. Wilson-tól nem lenne meglepő egy kolléga
felemlegetése… lássuk!

Alaposabban utánanézve az ipsének, kiderül, hogy egy amerikai ürgéről van szó. Nyugat
Virginiában született egy szénbányász család sarjaként. De mivel majd 180 centi magas volt, így nem
nagyon fért be a bányajáratokba. A fószer 1914-ben csatlakozott a testülethez és korrupcióban a párját
ritkította. Rendőrfőnöki működése során gyakorlatilag egyebet sem tett, mint fedezte a városában tanyát
verő, különböző üzletekben utazó, változatos szemétládákat. Mentségére szóljon, hogy a székhelyének
számító St. Paul városában már az ő ideje előtt is ez ment. Hogy, hogy nem, 1926-ban aztán
letartóztatták ezt a rendőrök szégyenét, miután ellopott egy vagon piát – amit egy rajtaütés során
foglaltak le. Gondolom nagy buli lehetett a harmónium mögött másnap, mert a vádakat később
bizonyíték híján ejtették ellene – a toxikológus még most se érti a dolgot. Ezt kérem így kell csinálni. Meg
kell inni a bizonyítékot és volt-nincs bűntény. Sőt, még meg is követik az embert! Merthogy ezt a bukott
angyalt nem csak hogy felmentették, de még vissza is helyezték a hivatalába. Eredetileg azt feltételeztem,
hogy a „kivesézés” kitétel a tárgyalásra vonatkozott, de aztán megnéztem a pontos szövegkörnyezetet:

1
Mrs. Lipton: Óh, Mr. Teddy nem tud ellenállni az uborkás szendvicseimnek. Óriási csomagokban adtam neki mindig,
amikor visszament a kollégiumba. "Ne sírjon, Mr. Teddy!", mondogattam neki, "Gondoljon inkább az uborkás
szendvicsekre!"
Wilson: Nem tudom, a felsőbb osztálybeliek miért küldik a gyerekeiket kollégiumba. Az borzalmas. Nézzék csak, mit
tettek Tom Brown-nal, kivesézték mindenki előtt.

Ebből eléggé nyilvánvaló, hogy ez a Tom Brown, nem

az a Tom Brown. De akkor meg kiről van itt szó? Ha a kutatási
körünkbe bevonjuk a kollégiumokat is, akkor már nem kell
sokáig keresni és kiderül, hogy itt bizony egy regényhősről van
szó. Egy kitalált személyről, aki kísérteties hasonlóságot mutat a
róla szóló mű írójával. Aki nem más, mint Thomas Hughes. Ő
írta a „Tom Brown iskolaévei” című művet 1857-ben. A regény
javarészt az író saját élményanyagából táplálkozik.
A története röviden összefoglalva annyi, hogy Tom
Brown egy 11 éves, atletikus jógyerek, aki egy járványt követően
kénytelen másik iskolába, egy magánkollégiumba járni. Ebben
az iskolában lesz egy pártfogója, egy idősebb diák. Erre
szüksége is van szegénynek, mert az iskola legkötekedőbb
vagánycsávója rászáll és indul a hirigelés, egyre fokozódó

2
mértékben. Ez aztán oda fut ki, hogy egy lóverseny fogadójegy miatt, amit nem akar átadni a
bitangoknak, Tom Brown-t szánt szándékkal megégetik a többiek, erőnek erejével egy kandalló elé
szegezve. Ne aggódjanak, azért túléli, csak a lába pörkölődik meg, de ez a magyarázata Wilson eredeti
szövegének. Ebből látható, hogy ő olvasta a regényt, mert ugye szó sincs itt semmiféle kivesézésről, annál
több a roston grillezésről! Amúgy a történet maga, egy jellemfejlődési görbe, a végére Tom-unk persze
ember lesz a talpán, a jaj-de-fontos krikett meccsen is kiválóan áll helyt. Angol Pál utcai fiúk sztori, csak
itt Nemecsek nem hal meg.

Az íróról elég gazdag anyag található itt, én csak az érdekességekből

mazsolázok kicsit. Az illető volt a királynő jogtanácsosa és parlamenti
képviselő is. Az általunk közismert Brighton-ban tette le végleg a talárt,
egy hirtelen fellépő, heveny szívroham következtében. Ha ehhez
hozzáteszem, hogy öt fia és négy lánya született, akkor szerintem
vélelmezhető, hogy ő tudta, milyen egy jó hétvége…

3
 85
Post

22 karátos Hunter, ami zenél

Ivy: Óh, kösz, Apa! Sajnálom az órádat!

Stokes: Amiatt ne bánkódj, ha megkapom a részvényeket, veszek egy huszonkét karátos aranyat, ami zenél... Gyere,
igyunk egy csésze teát!

Ez a kérdés nem merül fel a magyar szövegben, de vajon milyen az a Hunter óra? Aki a gyártó
nevére tippelt, az éppen úgy melléfogott, mint én. Ahhoz, hogy ezt az elnevezést megértsük, a zsebórák
világában kell kissé otthon lennünk.

A zsebóráknak több típusa létezik. Van óra lánccal, több lánccal, plusz fityegőkkel, stb. De a két
nagy csoport, ami minket érdekel, az a fedél nélküli és a felnyitható fedéllel rendelkező zsebórák.
Szükségtelen magyarázni a nyilvánvaló különbséget, ami a fedélben nyilvánul meg. Ennek funkciója

1
egyrészt a díszítés, de ami a fontosabb, védi az óra üvegét a karcoktól, kosztól és töréstől. Mitől lesz ez
Hunter zsebóra? Ez az elnevezés értelmet nyer, ha tudjuk, hogy a „hunter” szó jelentése – vadász. Na
most, állítólag az elnevezés onnan ered, hogy a rókavadászaton – mely szinte nemzeti sport a szigeten – a
vadászok nagyon hasznosnak találták az egy kézzel is nyitható, rugós fedelű zsebórákat, melyeknek az
apró gomb megnyomására felpattan a fedele és megnézhető az idő. A másik kézben ugyanis a ló kantárját
tartották. Érdemes még megfigyelni, hogy a fedél zsanérja és a felhúzó/fedélnyitó gomb a két oldalon
helyezkedik el, ergonómiai szempontok miatt, így mind a nyitás, mind a zárás egy kézzel megoldható.

2
 86
Post

Lakájképző intézet

Ivy: Csodálatosan ért a virágokhoz, Mr. Twelvetrees!

12trees: Tudod, Ivy első díjat nyertem dekorációból a Lakájképző Intézetben.

Most egy nagyobb lélegzetű kör néz ki a háttér információkkal kapcsolatos kutatások világában, ugyanis
James eredeti szövege nem vág egybe a fordítással – amint azt már láthattuk néhányszor.

Összegyűjtöttem a felelhető tényanyagot a szövegből:

- James ott van Amiens ostrománál 1918 augusztus 8-án.
- Lavender megjegyzi, hogy még csak kilenc éve van velük, 1927-ben.
- James meséli, hogy egy kisvárosban nőtt fel, ahol a nőknek még a lábát sem látták.
- A Burstow Road Council School-t név szerint említi.

1
Fenti tények számomra arra utalnak, hogy ez a bizonyos iskola, nem lakájképző. Hanem általános iskola.
Először is, James a háború után rögtön a házhoz kellett kerüljön, másképp nem jön ki a 9 év. Ami azt
adja, hogy max. néhány hete-hónapja lett volna rá, hogy mielőtt szolgálatba állt, kitanulja a lakáj
mesterséget. Én azt hiszem, ennél több időre van szükség az ilyesmihez – bár lehet, hogy tévedek.
Másrészt, nem gondolnám, hogy önkormányzati fenntartású iskolában ilyesmit oktattak. Ez szerintem
erősen fizetős alapon szokott menni.

Akkor hát tegyük fel, hogy az intézmény James általános iskolája volt. Itt egy spekulatív rész jön. Mikor
járt James az általánosba? Egyszer már veséztük, a Post 38-ban, hogy hány évesek a szereplők. Átemelve
a lényeges részt, James 38-44 éves lehet 1927-ben. Vagyis az iskolaévei 1897-1907 közé eshetnek.

Rákerestem a brit iskola nyilvántartási rendszerben, de nem található benne ilyen nevű intézet sem ma,
sem az 1900-as évek elején. Hmm, ez baj. Ezután, gondoltam megnézem, hogy az utca, mely az iskola
nevében szerepel, hol található? Mainapság Burstow Road egyetlen helyen van egész Angliában -
Londonban, a Merton Park kerületben.

2
A 2018-as térképet és utcaképet elnézve elég nagy biztonsággal kijelenthető, hogy ebben az utcában ma
nem működik iskola. Viszont a közvetlen közelében, egy vasúti töltés túloldalán található a Wimbledon
Chase Primary School és a Wimbledon College of Arts iskola. Ez egészen bíztató nyom lehet!

Ugyanakkor James megjegyzése, miszerint kisvárosban nőtt fel, elgondolkodtató. Az is igaz viszont, hogy
James gyerekkorában, a 19. század végén Merton még nem volt London része.

Átböngésztem a mertoni helyi fotóarchívum, iskolákról fennmaradt 433 képét, amiből az derül ki, hogy a
Burstow Roadon sosem volt iskola, vagy nem maradt róla fent kép.
https://photoarchive.merton.gov.uk/collections/education

Említettem már, hogy Burstow Road csak Londonban van 2018-ban. Na de mi a helyzet az
időtényezővel? Vajon létezett-e ez az utca a kérdéses időpontban? Időben visszafelé haladva az látszik,
hogy 1930-ban már ott van a térképen.

A Chase Primary is ott van már. Haladjunk tovább a múltba - 1914.

3
Sehol az utca. Nézzünk egy korábbi térképet – 1897-ből. Az is a kérdéses területet mutatja, rajta egy
tervezett vasútállomás – a soha meg nem épült Cannon Hill – helyével, amelyet egy katonai térképre
rajzoltak be. Ezen az látható, hogy ott egy játszótér, vagy park van jelölve.

4
Ideje abbahagyni a meddő térképészetet és tovább lépni. Lássuk, hogy a két közeli iskolával mi az ábra.

A Chase Primary honlapja nagyon sokat elárul az iskola történetéről. 1907 óta várja tárt kapuival a tanulni
vágyó… hölgyeket. Ezt a partit buktuk. http://www.wimbledonchaseschool.co.uk/history/

Nézzük a Wimbledon College of Arts-ot. Ennek az intézménynek az őse 1890-ben indult, amikor a
Rutlish School fiúiskola művészeti szakos osztályt indított. Hopp, ez már langyos, James is művészetből
kapott első díjat. Mindazonáltal, ez az iskola vagy egy kilométerre van a Burstow Road-tól és sosem
hívták másképpen. Van viszont mottója az iskolának: „Modeste, Strenue, Sancte” – Szerénység,
Alaposság, Igazság.

Hát ez nem stimmel. James szerint őt egy másik hármas elv szerint nevelték. Igazság, lojalitás,
takarékosság – itt pontos a fordítás.

Szóval lappang itt valami, de nincs pontos egyezés. Ilyenkor jön az, hogy megnézzük az alkotók
személyes életútját, ugyanis Jimmy Perry-ről tudjuk, hogy a saját és rokonai élményeiből építkezett a
Mylord megírásánál. Sajnos ez az ötlet sem jött be.

5
Utolsó mentsvár volt, hogy írtam a schoolrecords.org.uk oldal adminjának, hogy milyen bajban vagyunk.
Feltételeztem, hogy mint főtudora az archívumának, pillanatok alatt eldöntheti a kérdést, volt ilyen iskola,
vagy nem.

Mr. David Lang megtisztelő válaszában tudatta, hogy maga is kiválóan ismeri a sorozatot, de nem fog
tudni segíteni. Személy szerint úgy véli, hogy ez egy kitalált iskolanév volt. Szerinte a filmesek
szándékosan kerülik a valós nevek használatát ilyen esetekben, a várható személyiségjogi perek elkerülése
érdekében, amennyiben valóban lett volna James Twelvetrees nevű tanuló valaha ott. Utalt
hasonlatképpen a telefonszámokra is, egy bizonyos listára, amelyen a filmezéshez használható számok
szerepeltek, amelyek sosem léteztek. Amerikában ilyenek ugye az 555-el kezdődő számok. Nem
vitatkoztam vele, hogy hány, meg hány valódi dolog került elő eddig a sorozatból, elfogadtam, hogy
ennyit tudott tenni.

Ezek után, szerintem bizonyítékok hiányában fel kell adni, hogy véglegesen eldöntsük a kérdést, hová járt
James. Talán később még így, vagy úgy előkerül valami és újra napirendre vehetjük a kérdést. Lehet
ötletelni…

6
 87
Post

V – sign.

Stokes: Pompás az állásunk itt! Négykézláb járunk a paraziták előtt. Életemben először lehetnék valaki ezen a
világon! Tudod te, mire vágyom én? Besétálnék szépen az ebédlőbe, amikor mind portóit kortyolnak és mogyorót
rágcsálnak… és leszólják a munkásosztályt. Azt mondanám: Elnézést, uram?! Pppppppppf!!! (Arcát felfújva kiölti
nyelvét és jobb kezével beint)

Ezen a részen mindig röhögöm kell - főleg Ivy képén, a leesett állával, amilyen kifejezéssel ezt a
szentségtörést hallgatja. De azt a képet nem rakom ide, mert nem tudnám folytatni a posztot…

Szóval azt kellene körbejárni, hogy a kedvenc komornyikunk által használt non-verbális kommunikációs
rész honnan ered és mit jelent.

1
Most persze sokan majd kiesnek a padból, hogy Agincourt, meg angol íjászok. Eddig én is így tudtam, de
meglehet – rosszul.

Azért ismerkedjünk meg ezzel az elmélettel is, aki esetleg nem tudná, miről beszélek. Tehát az angol-
francia 100 éves háború egyik ütközetéről van szó, ami Agincourt-nál esett meg, 1415-ben. Akkoriban az
angol, hosszúíjjal felszerelt fegyvernem elég komoly károkat tudott tenni az ellenfél csapataiban, mivel
tömegével alkalmazták őket, területtüzet lőve. (Honnan is ismerős ez?) Tekintve, hogy az íjászok
lőtávolsága jóval nagyobb volt, mint a közelharcos csapatok fegyvereinek hatósugara, így eléggé gyűlölt
népségnek számítottak a túloldalon. Nem volt ugyanis a pajzson kívül más védekezés ellenük. Ezért aztán
nem meglepő, hogy ha nem pucoltak el időben és kézre kerültek egy vesztes csata után, akkor igazi
élvezettel álltak bosszút rajtuk – állítólag levágták az íjfeszítő ujjaikat. A közszájon forgó monda szerint,
ezért az angol íjászok előszeretettel mutogatták a távolból a franciáknak az inkriminált végtagot, hogy
ezzel ingereljék őket – még meg van és mindjárt használni is fogjuk.

Ez az ujjak amputálása dolog, nem egyedülállóan angol-francia vonás. Találkozhatunk hasonlóval a

yakuzáknál is. Ha már úgyis hentelünk, akkor nyugodtan idecitálhatom ezt is. Egy japán harcművészettel
való hosszabb, személyes tapasztalatból mondhatom, hogy a kisujj kiemelt szerepet tölt be a
kardfogatásnál. Minden ujjunk közül, azzal lehet ugyanis a legerősebben markolni a katanát – tessék
kipróbálni -, ami a pontos és erőteljes vágás, illetve hárítás alapfeltétele. Aki tehát önszántából elveszti a
kisujját, nagyon értékes áldozatot hoz, mert a továbbiakban komoly hátrányba hozza magát - ez tehát a
vezeklés és bocsánatkérés egy formájaként fogható fel szerintem. De ez más vonal, térjünk vissza az
eredeti témához.

Szóval ezzel az Agincourt dologgal komoly bajok vannak, amiket itt részletesen elemez egy blogger.
Először is, van a csatának szemtanúja, egy francia történetíró - Jean de Wavrin (vagy Jehan de Waurin).
Ő aztán szépen lejegyezte, hogy az angol királytól hangzott el az ütközet előtti, motiváló beszédében,
hogy az elfogott íjászoknak a franciák levágják három ujját, hogy többé ne tudjanak íjat használni soha.
Mit mondjak, elég lelkesítő… Csak nem biztos, hogy igaz. Szerintem, ha már bosszút akartak állni, nem
nagyon finomkodtak itt ujjakkal, meg ilyesmi. Sokkal kevesebb anatómiai tudást és ügyességet igényel a
szokásos módon keresztülnyomni a vasat valami életfontosságú részen, és az eredmény ugyanaz. A
krónikás ugyan húsz évvel az esemény után vetette papírra a sorait és francia oldalon állt – tehát maga

2
nem hallhatta a beszédet -, de annyiban mindenképp “pártatlan” forrás, hogy mindkét oldalhoz volt
kötődése. Apja és fivére a francia oldalon harcolt és áldozta életét, ő pedig a későbbiekben az angol
oldalon küzdött.

Összefoglalva, az általunk ismert két ujjas beintés eredetét nem támasztja alá hiteles történelmi adat és az
első ismert használata is 1901-ből való. A felvételen a Parkgate Iron and Steel Co. egyik dolgozója
figyelhető meg 1:02-nél, aki nem vette szívesen, hogy a híradó stábja filmfelvételt készít róla és társairól.
(https://www.youtube.com/watch?v=I64ewblmTUY&feature=youtu.be)

Mindegy, bármi is az igazság a gesztus eredetével kapcsolatban, egy biztos – igen feltűnő becsületsértést
jelent, amennyiben alkalmazzák. Földrajzilag az angol nyelv- és kultúrterületen értik, legyünk tehát
óvatosak. És ne keverjük össze a Churchill-i győzelmi jellel. Bár a különbség apró – a tenyér kifelé vagy
befelé néz -, de a jelentésben óriási az eltérés. Baráti ölelés és hátlapogatás helyett esetleg orrporcon
korcol minket egy feldühödött idegen…

3
 88
Post

Decree nisi

Ez egy különösen fájdalmas rész volt a szövegkönyv korrektúránál. Tekintve, hogy az

alapanyagban ez leginkább „lasszó-rendet”-nek hangzott, legalábbis nekem. Aztán a hibás angol felirat
sem lendített rajtam nagyot, de azért már hozzávetőleg a kb. helyes irányba állított. Szóval decree nisi –
aminek az ejtése: /dɪˌkriː ˈnaɪsaɪ/.
Aki jogtudor, az tudhatja, hogy a nem jogerős bontóperi ítélet angol megfelelőjét nevezik így. De
miért? Nos, ehhez tudni kell, hogy hogyan lehet a szigeteken elválni. Hogy milyen okokból lehet elválni,
nem érdekes nagyon, de az nekünk fontos részlet, hogy a válóper megindítása után a bíró első fokon
hozza a decree nisi, majd 6 hét múlva a decree absolute ítéletet. Miért kell két végzés? Mert a decree nisi
ítélet jellemző szövegezése szabad fordításban: „hogy a házasság amely … időpontban köttetett … és …
között, felbontassék … miatt, kivéve amennyiben olyan nyomós indok jut a bíróság tudomására az
elkövetkező hat hétben, amely a végzés véglegessé válását és jogerőre emelkedését megakadályozza.”

1
Vagyis itt egy olyan jogi formulát alkalmaznak, hogy a végleges döntés csak egy bizonyos feltétel
teljesülése esetén – nem kerül elő akadályozó ok – lép érvénybe.

Aki régóta követi az oknyomozó kalandokat, annak valószínűleg itt lesz egy kis hiányérzete. Jó,
jó, ez eddig rendben van, de Alf maga mondta, hogy már benyújtotta a válókeresetet. Akkor minek neki
60 font, ha már bíró előtt van az ügy? Hát, azért, mert a bürokrácia és az illeték Angliában is nagy úr, a
kereset benyújtása után külön-külön kell még kérvényezni a decree nisi-t és a decree absolute-ot is. Így
mindjárt érthető lesz az okmánybélyeg-kamu létjogosultsága is.

2
 89
Post

Eszkimó „Joe”

FIGYELMEZTETÉS! VIGYÁZAT! - Gyengébb idegzetűek ne olvassanak tovább! :o)

Ma ugyanis porhó lesz – igen jól hallották. Ne mondják, hogy nem szóltam előre… Persze,
tudom, vasárnap első sor. Hát igen, az élet kegyetlen. Vígasztal a tudat, hogy nem leszek egyedül, sőt,
maguk miatt helyem se lesz tán – mert, hogy a többség tovább olvas, az hétszentség. :o)

Na, akkor lényegre. Szóval sosem értettem, hogy mikor a „Koldulás, kölcsön vagy lopás” részben
a kis Henry felveti, hogy elszavaljon-e ő is egy verset a felolvasóesten, miért kap olyan szörnyűséges
fülest, mintha gránátnyomás érte volna? Ugyanis az angol változatban ez kérdésként jön az árvától, nem
kijelentésként. Nézzék meg:

1
 Aki esetleg nem emlékszik, azt had emlékeztessem arra, hogy ennek előzményeként James-t
faggatja, hogy mi a túró az a felolvasóest, kik azok a költők és mit csinálnak. Lakájunknak persze lila gőze
sincs, hogy mi a dadaizmus, de ezt nem köti Henry orrára. Aki viszont felajánlja tehetségét az est
fényének emelésére.

Gondolom feltűnt némelyeknek, hogy NEM Joe volt annak az Eszkimónak a keresztneve. Nem
is lehetett Joe. Nőt ugyanis nem hívnak Józsinak. A Henry által kommendált versben – mert ez bizony
egy vers, ha mégoly frivol, hogy ne mondjam trágár is – megénekelt események két pisztolyhős és egy
konzumhölgy közötti eseménysort írnak le, explicit módon és balladai stílusban.

Nyugalom, mindjárt ismertetem a részleteket is, de a tartalom „színességének” felvázolására

szeretnék egy gyors párhuzamot vonni. A Lőwy Árpádnak vagy Czigány Lórántnak - említsük meg
mindkettőt – tulajdonított Pajzán Toldi trilógia beavatottjai számára ismerős lesz a konfliktus mibenléte,
csak hát a mi bajnokunk javára írandó mindenképp, hogy azt a küzdőteret Ő hagyta el győztesként –
ellentétben ezekkel a puhap…izé…fiúkkal.

Tehát a ballada - mint minden, többségében szájhagyomány útján öröklődő erkölcsi fertő – több
változatban maradt a hálás utókorra, kisebb-nagyobb eltérésekkel. Mindazonáltal a történet magva
állandó. Dead Eyed Dick - akinek a nevét le sem merem fordítani - és jóbarátja, Mexican Pete a férfi
főszereplők. Dickről a bevezetőben megtudjuk, hogy az ő erőssége a gyárilag beépített egylövetű
méteres-kékeres, cimborája viszont inkább a korban szériatartozéknak számító hatlövetű revolvert kezeli
mesterien. Nos, a két barát épp a Dead Man’s Creek táján kóborol egy ideje, mikor Dick kifakad, hogy
milyen régen nem hegedült már két asszonyláb között - viszont a történet szerint, ami négylábú jószág
csak az útjába került, az nem úszta meg.

Irányt vesznek hát a Rio Grande-hoz, ami elég rossz hír az útközbe eső települések ifjú arái
számára, ezek ugyanis a két barát képességeire tekintettel, gyermekáldás elé néző ifjú özvegyekké válnak.
Mexikóban a két lator természetesen egy rosszhírű házba tér be. Dick barátunkat nem csak a farka vége
előzte meg, hanem bizony a híre is, mert a kupiban a felszólításra, hogy itt most vagy mindenki kötélnek
áll, vagy nagy bajok lesznek, mind a 40 bentlakó hölgy azonnal szeretne a püspök védencei közé tartozni.
Háromra mindenki meztelen! A második díva esik meg éppen a szöveg szerint, amikor kitárja a

2
lengőajtót Eskimo Nell. A jelenet elég szuggesszív az olasz spagetti-westerneken felnőtt közönség
számára, csak a fegyverzet tér el jelentősen ugye. Nell ugyanis mintegy odaveti a kesztyűt Dick-nek, a
kihívás tárgya, hogy ki bánik el a másikkal. Az előkészületek szemléletes felsorolása és a párbajozók
erősségeinek ismertetése után ölre mennek a felek. Mit szépítsük, a női nem győz, mondjuk meg nyíltan.
Nem is akárhogy - az ellenfél a saját levében fekve marad a csatatéren. Viszont Mexican Pete sem
véletlenül lett hű fegyvertárs. Ilyen gyalázatos vereség nem maradhat megbosszulatlanul, ezért Pete a Colt
után nyúl. Elég meggondolatlan ez a Peti gyerek, hiszen az intő példa ott feküdt előtte a deszkákon.
Mindegy, ő is kitáraz a maga eszközével – hogy is mondjam finoman? – Nell intimszférájába, de -
micsoda meglepetés! - ő is felsül a tudományával. Nell-nek ugyanis ettől csak sikerül eljutnia a hetedik
mennyországba. Visszatérve a rövid extázisból, Nell tesz néhány további becsmérlő megállapítást a jenki
férfiak képességeire nézve, amitől még Pete revolverének csöve is lekonyul szégyenében. Triumfálásként
végül odaveti a két trógernek, hogy akkor ő inkább visszamegy a hideg Északra, mert ott még olyan
férfiak élnek, akik az egész estét betöltik és vitorlát lehet rájuk húzni, ha kell.

Nos, ennek a rövid expozénak a fényében már az a véleményem, hogy James szuperszónikus
taslija egyáltalán nem volt eltúlzott, sőt – képzeljük el, ha Henry TÉNYLEG előadta volna a számát a
szalonban!?

Az viszont az igazsághoz szerintem szintén

hozzátartozik, hogy a párját meg James-nek kellett
volna kapnia – mert TUDTA, hogy miről szól az
Eskimo Nell! :o)

Aki kíváncsi eredetiben egy angol nyelvű

változatra, az itt megtekintheti.

Akit pedig izgat, hogy ki a ballada szerzője, azt

talán érdekelni fogja, miszerint könnyen lehetséges,
hogy egy régi ismerősünk – Noël Coward. Legalábbis a Wiki szócikkben van, aki neki tulajdonítja, illetve
megemlékezik róla, amikor 1919-ben Noël előadta a művet egy párizsi nightclub-ban. Mindjárt értem is,
mit keres Nellike a sorozatban…

3
 90
Post

Miss Cartwright Rose nevű szobalánya

Na jó, ezen felsírtam… :D

Mindjárt megmagyarázom. Emlékszünk erre a párbeszédre? Idézem:

Teddy: Henry! Ismered Miss Cartwright Rose nevű szobalányát?

Henry: Miss Cartwright Rose nevű szobalányát? Nem, sajnos nem. Nem ismerem. De bárhogy is, nem mondhatok
verset.

Lássuk be, ez így nem túl poén. De nézzük meg ugyanezt eredetiben!

1
Az ártatlanok kedvért tegyük ki a megfelelő írásjeleket:

Teddy: Henry! Ismered Miss Cartwright Rose nevű szobalányát?

Henry: Miss Cartwright – “Rose nevű szobalány”-át? Nem, sajnos nem. Nem ismerem. De bárhogy is, nem mondhatok
verset.

:oDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

2
 91
Post

Kerítő

A mai foglalkozáson megtudjuk mi a háttere a kerítéscsinálási mizériának. Vegyük át a szövegkönyvet

kezdésnek:

12trees: Mintha kerítő lettem volna!!!

Henry: Mi az a kerítő?
Mabel: Egy férfi, aki kerítést csinál,
nem?
Wilson: Ejh. A kerítő, a rendőrség
nézőpontjából olyan személy, aki biztosítja
egy lány szolgálatait az ellenkező
nemnek, erkölcstelen célokra.
Henry: Miért, kerítést csinálni
erkölcstelen? (James taslit ad)
Henry: Jáááj!

Most lássuk, ki mit is mond valójában, hátha az

segítségünkre lesz a megfejtésben:

1
Nos, itt jön az a rész, ahol Mabel szövege eltér az
általunk ismert magyar változattól. Ő ugyanis azt
mondja:

Ennek mi értelme van? Hogy jön ide a szalonna füstölés? Menjünk csak tovább, nemsokára megtudjuk…

Természetesen, Wilson azt a magyarázatot adja,

amit mi is ismerünk és ami valóban a kerítés
büntetőkönyvi tényállásának definíciója.

2
És itt érkezünk el a kis Henry szokásos szerepéig, ahol megkapja a porciót:

Ezek után tegyünk egy másféle kitérőt a disznólkodások világába! Mainapság már fagyasztóládák
tömegei állnak a rendelkezésünkre, ha arra kerül a sor, de régebben kissé másként állt a dolog.
Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a trancsírozás után előálló félkész
termékeket tartósítani kell. Ennek több módja is van, de a kémiai tartósítás világába a sózás, pácolás és a
füstölés tartozik. Ezek azon kívül, hogy eltarthatóvá teszik a húsokat, plusz ízeket is adnak az ételhez,
ezért élnek velünk a modern korban is. Ezt a fajta tartósítást – vagy ha úgy jobban tetszik érlelést – hívják
az angolban curing-nak. Ennek megfelelően a szakma űzője - a curer. Sertésről lévén szó: Pork curer.

Innen már könnyen átlátható a Pork curer (szalonna füstölő) és a Procurer (kerítő) tévesztéséből
adódó poén.

Aki esetleg szeretne angolul tanulni és egy füst alatt - - egy szalonnamester fortélyait ellesni,
annak ajánlhatom ezt a finom kis könyvet.

3
 92
Post

Taxidermia

Na, régi vágyam teljesült. Megfejtettem végre, hogy mi a jóistent keresnek biliárdozó rágcsálók az
étkezőben!

Mint az közismert, a tálalón látható terrárium lakói úri módon múlatják az időt, ezt nemrég
megbeszéltük. Egy – teljesen jogos – hozzászólás figyelmeztetett, hogy a folt a monoklimon lehet, mert
azok ott ketten, nem hörcsögök. És tényleg nem! (…Vajon James szokott smacizni?)

Hogy ez miért fontos? Hát azért, mert felforgattam a netet, hogy biliárdozó hörcsögökkel kapcsolatban
valami nyomot találjak. Én azt feltételeztem, hogy ez egy részlet lehet valami népszerű gyerekmeséből,
vagy ilyesmi. Az eredmény szégyenbe döntötte az egész famíliát – nem találtam semmit.

1
De az a megjegyzés mindent megváltoztatott! Ráleheltem, megtöröltem, újra megnéztem: öcsém, ezek
mókusok! Akkora bolyhos farok leng a hátuk mögött, mint egy portörlő tollseprű. Hogy a fenébe nem
vettem ezt eddig észre?! El kell mennem az optikusomhoz teknőckeretért.

Addig is, nézzünk utána, hogy mi a helyzet, ha mókusokat keresünk a világhálón. Pillanatok alatt derül ki,
hogy ott nem sok odú akad, ahová el tudnának előlünk rejtőzni. Chip és Dale távoli rokonai alig várták,
hogy végre rájuk akadjunk és megosszák velünk értékes részvényeiket. Nem hiszik? Ezt figyeljék!

A kép címe, “A felső tízezer”. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, ez ugyanis egy utalás, egy akkoriban
népszerű nótára, a “Felső tíz és az alsó öt”-re. Akit érdekel maga a szám, az itt meg is hallgathatja, bár
szerintem zeneileg nem egy nagy cucc.

A szövegkönyv tulajdonképpen nem árul el újat, csak amit minden zsáklakó tud. Van a két kaszt és
küzdenek a saját, tipikus problémáikkal. Vannak akik jobb székekre ülhetnek le és vannak, akik lopják a
bort a pincéből…

2
És ha már meg lettek megemlítve, akkor lássuk az
alsó 5%-ot is…

Se lekvár, se margarin, csak Wilson jön, hogy tetten

érje az elnyomottakat, akik részt vehettek az
eltulajdonításban…

Mindkét jelenet egy bizonyos Walter Potter műve. Ellentétben neves rokonával, ez a Fazekas úr nem
kviddicsen lovagolgatott Roxfortban, hanem amatőr állatpreparátorként lett híres. A dolog úgy indult
nála, hogy 14 éves korában kimaradt az iskolából. Megtehette, mert a
család tulajdonában állott a Fehér Oroszlán kocsma és az általa késztett
diorámák egyfajta vonzerőt gyakoroltak, segítve a pult mielőbbi
kiszálkásodását. Ugyanis az állatokat antropomorfikus – emberi
tulajdonságokkal felruházó – életképek résztvevőiként tömte ki.

Ez a fajta taxidermia a viktoriánus korban lett hihetetlenül népszerű

hóbort-divatirányzat, többek között éppen általa. Annyira bejött ez az
üzlet a jó Walternek – aki bár szakállas, de valószínűleg nem egyenlő Sir
Ralph régen halott nagybátyjával, amint látható –, hogy gyűjteménye
kinőtte a házát,
majd a következőt, és a következőt is. Újra, meg
újra! Hősünk 1918-ban tette le a lantot, de
kollekcióját addigra már szülővárosában,
Bramberben, egy külön múzeumban tekinthette
meg a nagyérdemű, akiknek kifejezetten e célból
szerveztek utakat, a közeli Brightonból. Nem
annyira érdekes, de a gyűjtemény később kalapács
alá került 2003-ban, 1 millió fontot ajánlott érte
Anglia leggazdagabb műgyűjtője. Ebből is látható,

3
hogy nem csak Mr. Fisher, de Őméltósága is szerette a finom darabokat. A múzeum bezárásához az
állatvédők tiltakozása (bár állítólag minden preparátum alanya természetes halállal múlt ki, 100 évvel
azelőtt) és a divat kerekének továbbforgása vezetett.

Aki szívesen megtekint egy-két darabot a művekből, azoknak ajánlom ezt a cikket. Népszerű lapban
jelent meg, ma is olvasható, csak le kell venni róla a vasalót. Esetleg még ezt az írást ajánlanám kiváló
figyelmükbe, amelyben egy Mr. Potter-ről írott könyvet hírdetnek, sok képpel illusztrálva.

Aki pedig a mai kor hasonló művei iránt érdeklődik, azok keressék fel ezt az oldalt, ahol ilyen és hasonló
műveket találhatnak:

A KISS

4
THOR

5
És ne feledkezzünk meg barátunk régi hobbijáról sem:

6
 93
Post

Cilinder

Emlékeznek még rá, amikor Teddy és Rose csúfos lebukása előtt hazaérkezik a banda a Silver Slipperből,
ahová a hülye Jerry vitte őket? Ott van egy igen érdekfeszítő 3 másodperc... Igen, kitalálták. Stokes
bűvészmozdulatáról van szó, amivel háromdimenzióssá varázsolta Őméltósága kilapított kürtőkalapját.
Mivel láttam, hogy Önök sem tudnak aludni, amíg erre a részletre nem derítünk fényt, ezért kénytelen
voltam utána olvasni kissé... De előbb lássuk a mozdulatot. Figyeljenek nagyon! A kéz gyorsasága becsapja
a szemet!

Hihetetlenül ügyes kis szerkezet, nem igaz? És most lássuk, hogyan alakult ki ez a tökfedő.

Úgy terveztem, hogy megkeresem a vonatkozó szabadalmat és abból csemegézünk, de – az eredeti angol
feltalálót leszámítva -, sajnos leginkább egy francia fószerhez köthető a dolog, én pedig a zsötemen kívül

1
egy szót sem makogok azon a nyelven. Ez eléggé érthető. Nekem nem jutott sok időm a franciákra. Semmit
se vigyünk túlzásba!

Segítségül kell hívnom tehát ezt a weboldalt, ami jobban összefoglalja, amit tudni kell, mint én tudnám.
Azért nem idézem szó szerint - bár lehet, hogy megérdemelné -, mert a saját modoromban óhajtom
végigvenni a tananyagot. Hogy miért pont ezt az oldalt választottam? Azért, mert ez Ausztrália, azon
belül Viktória állam, kultúráért felelős hivatalának támogatásával készül. Ez az államot pedig navajonkiről
nevezték el és én viktoriánus vagyok!

Azt szerintem mindenki tudja, hogy a cilinder a nevét

az alakja miatt kapta, vagyis a kalap henger formájára
utalva. Azt is sokan tudhatják, hogy ez a viselet nem
az alsó néposztály tagjai között kezdett először tért
hódítani a 18. század végén. Talán emlékeznek rá,
hogy azelőtt a jellemző kalapforma a háromszögletű
alak volt. Csakhogy ezt az új sityakot jól meg kellett
becsülni, mondhatni, óvni kellett a széltől is. Pl.
oldalkocsiban nem tesszük ezt sem a motoros sapkára, mert lerepülhet. Mi? LEREPÜLHET! A hónunk
alá sem vághatjuk, szóval csak a baj volt vele. Egészen addig, amíg nem jött egy angol úr, 1812-ben,
Frances Dollman. Az ő eredeti szabadalma megtekinthető, ha van valakinek ideje elkocogni Londonban
a British Library-be. Ugyanis – bár digitalizálták a nyavalyások -, de online nem elérhető az anyag, csak
helyben. Sebaj, nekünk van kiváló képzelőerőnk, meg pár remekbeszabott képünk, mindjárt látni is
fogjuk őket.

Mindenesetre, az összecsukható cilinder remek találmány, valóban. Tárolási és egyéb szempontból is

előnyös, például ha pillanatnyi figyelmetlenségből ráülnénk, nem megy tönkre. A lelke a kalapnak egy
hajlékony acélrugó merevítés. Frances-ünk sajnos nem csinálta meg a nagy bizniszt valahogy és
szabadalma úgy 20 év után elévült. (Talán nem mindenki van vele képben, de a szabadalmak
alapgondolata, hogy valaki kitalál valamit, ami előre viszi az emberiséget, kap rá kis híján egy emberöltőt,
hogy meggazdagodjon belőle, de aztán a találmány közkincsé válik – bárki szabadon felhasználhatja,
ezzel a köz és az egyén is nyer. Ezért is ajánlom, hogy egy probléma megoldásánál használják Önök is

2
bátran az online szabadalmi tárakat – magyart és nemzetközit egyaránt -, rengeteg használható megoldást
találhatunk: csak befelé csavarható csavar, sugárhajtású ribizlimagvazó, instant vízpor, összecsukható
tigrisszortírozó, hidraulikus esélykiegyenlítő, kanyarfúró, reszelőzsír, szobamotorcsónak - hogy csak a
legismertebbeket említsem…)

Tehát a harmincas években előkerült egy Antoine Gibus nevű jómadár, aki az eredeti ötletet tovább
finomította és sikerült jól működő és könnyen gyártható megoldást kifejlesztenie. Eddigre már a cilinder
is jól megalapozta a jövőjét, több féle karimával, magassággal, miegyébbel. Többek között a színházba
járás és az operaházak látogatásának elengedhetetlen, úri kelléke lett. Példának okáért az angol Wiki, a
mai napig is Opera hat szócikk alatt részletezi róla a tudnivalókat. A Gibus-féle változatban négy, csuklós
támasz van, ami miatt olyan laposra lehetett nyomni a cilindert, mintha áthajtották volna rajta a szilaj
ménest. Még ennél is ügyesebb változat került a boltokba 1845-ben, amikor a nyitást már rugó is
segítette. Hogy analógiát mondjak, ez kb. a hagyományos, teljesen merev esernyő és a mai, kompakt,
rugós ernyő közti technológiai ugrást tükrözi. És most lássuk, hogyan is néz ki a gyakorlatban egy ilyen
tökfedő bele. Ebben nagy segítségünkre lesz egy másik találmány, a röntgenkép. Csak úgy mondom, hogy
Herr Wilhelm Conrad Röntgen is 1845-ben született, mint a tanulmány tárgyát képező rugóskalap…

Azt gondolom, nem kell sokáig magyarázni, hogy melyik képen mit látunk: Egy harántnézeti felvétel –
fractura nem látható, a négy diszlokált csukló nem indokolja az invasiv feltáró operatiot – illetve egy-egy,
a nyitott és zárt állapotot bemutató felülnézeti kép.

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, hogy ez utóbbi, továbbfejlesztett cilindermodell a nagyon
kifejező „chapeau claque” (ejtsd: sápó klákk) néven is vonult be a férfi ruhatárba és az operaházakba. A
„klákk” itt a kalap kinyitásakor hallható, jellemző hanghatásra utaló szó.

3
Megfigyelhetőek tehát, az alsó és felső merevítő gyűrűk, amiket összekötnek a támaszok, amelyeket a
csuklóba épített rugók segítenek a nyitásban. A rugók a cilinder összecsukásakor húzódnak fel és egy
enyhe, nyitás irányú nyomás szabadítja fel a bennük tárolt erőt. Az már magától értetődik, hogy az ilyen
cilinderek palástjának szövete rugalmas és ráncot nem vető anyagból készült, ellentétben a merevfalú
darabokéval.

Jó, ha tudjuk, hogy Gibus mester remekműve az angol parlament alsóházának kötelező ruhadarabja volt,
adott alkalmakkor, egészen 1998-ig! Gondolom már csak azért is jól jött, hogy látsszon, mikor nem
öltöztek ők is éppen majomnak…

Na, miután ilyen sokáig fent maradtak – szolgálati okból -, ezért holnap nem kell felkelniük hatkor.
Aludjanak nyugodtan… mondjuk hat harmincig!

4
 94
Post

Le kéne vágni neki

Bár mind láttunk már dalmát dogot, azt talán nem mindannyian tudjuk, hogy a „le kéne vágni neki” poén
hogyan sült el valójában.

Mabel: Szerintem ez a Mr. Teddy egy szörnyeteg. Le kéne vágni neki.

Ivy: (néz ki a fejéből) Mit akart mondani?
Stokes: A magaviselete, Ivy! Dolgoznia kéne a megélhetésért!

Ez az eredetiben kissé másként hangzott, ami megint az egyalakú, kétjelentésű szavak világába vezet
minket…

1
 Mindössze arról van szó, hogy a „cut off” jelent
„levágni”-t is, meg „megszüntetni/megvonni
valamit” is. Az eredeti szövegben pedig az utalás
Mr. Teddy apanázsára vonatkozott… mégiscsak
Ivy-nak valóbb magyarázat, mint a kasztrálást
ecsetelni neki, ugye.

2
 95
Post

Bukfenc

Egy kedves zsáktárs vetette fel, hogy amikor Ms. Cissy magyarázza, hogy miként tanítja neki Steve a
bukfencet, ott van a szövegkönyvben is egy logikai bukfenc.

Cissy: Apa, semmi az egész! Csak előre nyomod a botot,

vársz, amíg a szél megfordít a tengely körül, aztán vissza
húzod és megint mehetsz.
Lavender: És te mídert viselsz mindenhez?!

A míder valóban egy női ruhadarab, azonban a

jelenetben Miss Cissy nem visel ilyesmit – legalábbis
láthatóan nem.

Az angol verzió segít picit, ott Cissy ezt mondja:

Cissy: 'There is nothing to it. You just shove the stick forward and wait until the wind is really shrieking through your
stays and pull back and over you go.'

Akkor tehát a megfejtés nyilván a „stay” kettős jelentése körül lappanghat, ahogy erre már láthattunk
számtalan példát a korábbi posztokban is. Igen ám, de mit hívnak egy repülőn így és mit a női
ruhadarabok kimeríthetetlen tárházában?

1
Ismerős a masina, nem igaz? Ez ugyanis a Miss gépe. Nos, a vájtszeműek jól megfigyelhetik, hogy ez a
vas még a hőskorból származik. Az ilyen kétfedelű járgányokat nem véletlenül hívják repülő
drótakadálynak. A két szárnyat merevítő bordák kötik össze, és ha alaposan megnézik a gépet, akkor azt
is láthatják, hogy bizony drótkötelekkel is meg vannak spanolva rendesen. Az ilyen drótköteleknek az
egyik neve a „stay”.

Ezt persze nem kell nekem bemondásra elhinni, bár lehetne, mert ahogy Henry a bojlerekhez és a
cipőkhöz ért profi szinten, nekem meg a repülőgép szét- és összeszereléséhez köthető a hivatásom.
Viszont állításom alátámasztására szerencsére kéznél van az értelmező kéziszótár, tehát lássuk, abban
vajon mit találunk, a megfelelő szócikket fellapozva?

2
Ugyanakkor a szó másik jelentése:

3
 Az én emlékeimben is úgy él, hogy a míder az egy
fűzőszerű, viktoriánus ruhadarab, amit pedig
szintén merevítenek az anyagába belevarrt
rugalmas, de alaktartó megerősítésekkel és maga is
a nők törzsének merevítésére szolgál – többek
között. Erre, az általa ismert egyetlen lehetőségre
gondolva reagál Lavy is, úgy ahogy – arcán a
megdöbbenéssel, hogy valóban ilyesmit visel-e
Cissy a kompléja alatt és hogy a bukfenc közben
tényleg addig vár-e, ameddig a szél jól át nem süvít
rajta? Szóval a fordító egyáltalán nem ment mellé, de az eredeti szöveg azért jobban kiadja.

Én máson akadtam fent.

A Miss szépen elmondja, hogy Steve bukfencet tanít neki.

Szövegben is elmondja és mutatja is, hogyan kell ilyet
kivitelezni. Egy a bökkenő - előretolja a botot. Hát, a
végeredmény akkor is tényleg egy bukfenc lesz, az igaz - de ki
járatos a humánbiológiában? Aki igen, az most kap két
percet...

A többieknek mondom, hogy a nehézségi gyorsulás és az emberi

test kapcsolata nem minden irányban harmonikus. A mell-hát
irányban rettenetesen sokat tudunk elviselni rövid ideig, de
ugyanez nem mondható el a fej-láb irányú terhelésekre.

A pozitív g terhelésre - amit akkor élünk át, ha hátrafelé húzzuk a

botkormányt - a vér a "csizmánkba szalad", a centrifugális erő és a
gyorsulás hatására. Ezt belülről úgy éljük meg, hogy elszürkül a
látás, a szó szoros értelmében. Nagyjából +5-6 g-t lehet elviselni,
ennél nagyobb terhelés esetén már g-ruha kell, meg felkészültség

4
(gyakorlás), hogy ne ájuljon el az illető. Katonai és műrepülő pilóták +9-10g-ig viszik el, ott a vége.

Más a helyzet, ha negatív g gyorsulást hozunk létre, a botkormányt előretolva. Ez esetben a vér a
"fejünkbe száll" és a vöröslátás nevű tünetet hozza létre. -2-3g-nél a kisebb-nagyobb agyvérzés kockázata
jelentős, és nem is nagyon bírjuk ennél tovább, az agyat nem erre méretezték.

Szóval a Miss lehet, hogy nagy szocialista lesz és éljen a Munkáspárt, de azért jobb, ha a vörös inkább a
kefelevonaton marad...

A bukfencet pedig szerintem csinálják inkább a botkormányt hátra felé húzva. A reggeli is jobban bent
marad, ahelyett, hogy a szánkon igyekezne kifelé. Itt pedig megnézhetik a bukfencet, mindkét - pozitív és
negatív - formában. Csirió!

5
 96
Post

Hózentróger

Van egy szinte jelentéktelen, de annál gyakrabban látható ruhadarab a sorozatunkban, ami végigkíséri az
összes részt. Ne találgassanak, a nadrágtartóról van szó. Igen kiváló cikket találtam ezzel kapcsolatban,
amit most szó szerint átemelek, mert nem érdemes átdolgoznom, nagyon alapos munka. Viszont
illusztrációként – a számunkra irreleváns képek helyett – betűzök néhány felvételt a részekből. Aki eddig
eljutott, annak már azt is felesleges kiemelnem, mi vág össze a Mylorddal a történelmi háttérből, mert az
maga is meg fogja találni a szövegben. Rajta…

“Kösd fel a gatyád! – Újból hódít a hózentróger (Gyana Dániel - 2018-01-18)

Eredetileg fehérneműként a kabát alatt rejtőzött, többször majdnem feledésbe merült, de ma megint ott
virít a legstílusosabb férfiak ruhatárában: a hózentróger kétségtelenül az egyik legizgalmasabb kiegészítő,
ami szerencsére visszaküzdötte magát a gardróbokba és ezzel együtt a divat világába.

Akárcsak a díszzsebkendő, a hózentróger is sokszor került már a ruhásszekrény aljára, csendben várva a
dicsőséges visszatérést – ahogy az néhány évvel ezelőtt be is következett, és azóta a hol kapcsos, hol
gombos hózentrógerek az igazán extravagáns férfi ruhatárának elválaszthatatlan kellékei.

A nadrágtartó blikkfangos magyar elnevezés, a hózentróger a német Hosenträger kifejezésből ered, mely
a nadrág (hose) és a tragen (viselni/tartani) szavak összetételéből származik. A két vállon átvetett pántok
eredetileg a nadrágok tartását szolgálták, és történetük egészen a 18. századi Franciaországig nyúlik
vissza. Kezdetben az akkor még vékony szalagcsíkokra, melyek a nadrágok gomblyukához rögzítve a
kabát alatt rejtőztek, fehérneműként tekintettek.

1
A fedetlen nadrágtartó sokáig olyannyira merésznek számított, hogy 1938-ban Long Islanden kísérletet is
tettek a hózentróger kabát nélküli viselésének betiltására. Ugyan a tilalom a lakosok ellenkezése miatt
csak rövid ideg volt érvényben, a hózentróger, mint divatkiegészítő csak az hatvanas-hetvenes években
hódította meg igazán az utcákat.

A mai modern nadrágtartók elődjét az 1800-as

évek elején divatos magas derekú férfinadrágok
hívták életre, melyeket egy övvel nem igazán
lehetett jól rögzíteni. A megoldást Albert Thurston
brit dizájner 1922-ben megjelent, bőrhurokkal
rögzíthető nadrágtartói jelentették, a cég sikerét
pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy a vállalat
a mai napig létezik, és elképesztően széles
kínálatukban mindenféle típusú nadrágtartó
megtalálható.

A kezdetekben még H betűt mintázó, extra tartást

biztosító hátsó rész mellett később megjelent az X
és Y betűket formáló megoldás – ma ugyan
mindhárom modell létezik, leginkább az utóbbi
kettő terjedt el szélesebb körben.

A gombbal rögzíthető modellek mellett 1894-től

elérhetővé vált a fémkapcsos verzió is, mely
szükségtelenné tette a nadrág derekába varrt
gombok használatát, és egyszerűbb rögzítést
biztosított.

A hózentróger hamar a férfiak kedvence lett: állítólag már Bonaparte Napoleon is előszeretettel viselte, és
bár a 20. században az alacsony derekú nadrágok megjelenésével a hózentrógert az öv kiszorította a
rivaldafényből, a kiegészítő nem tűnt el teljesen.

2
Dr. V. S. Cheney chicagói orvos szerint „több nagy hasat okozott az öv viselete, mint bármi más”, éppen
ezért a testmozgás mellett a helyes testtartás gyakorlását és az ezt elősegítő hózentróger viseletét írta elő
pácienseinek. Az orvosi ajánlás mellett olyan hírességek sem hagyták teljesen eltűnni a nadrágtartót, mint
Humphrey Bogart vagy Ralph Richardson brit színész, de Franklin Delano Roosevelt is nagy rajongója
volt – a politikusnak pedig sok követője akadt, és a hózentrógerek eladása az égbe szökött.

Humphrey Bogart a filmvásznon és azonkívül is szívesen hordta.

Az 1960-as évek elhozta a divatos pántok újabb

fénykorát – ráadásul ekkor már nem csak funkciója
miatt, hanem divatkiegészítőként is fontos szerepet
töltött be: először a brit skinheadek mindennapi
viseletében jelent meg kiegészítőként – a
filmvásznon pedig Stanley Kubrick Mechanikus

Narancs-ában viselte a popkultúra egyik

legnagyobb huligánja, Alex DeLarge.

Kubrick Alexét a következő évtizedekben olyan

kultikus fenegyerekek követték, mint Robert de
Niro a Keresztapa II Vito Corleonéjaként, vagy
Robert Redford és Paul Newman A nagy balhé

tolvajaiként.
De a reklám atyjaként is emlegetett David Ogilvy
élete késői szakaszában piros hózentrógerével és
Sherlock Holmes-pipájával szintén beírta magát
minden idők legstílusosabb férfijai közé.

3
Az 1970-es években Annie Hall unisex stílusa
nyomán a nők ruhatárában is megjelent a
nadrágtartó, és egészen az 1990-es évek elejéig a
tinédzsereken át a Tőzsdecápák Gordon
Gekkójáig számos stílusirányzat elválaszthatatlan
részévé vált. Az 1990-es évektől a 2000-es évek
elejéig a hózentrógerek feledésbe merültek, de nem
örökre: Fonzworth Bentley hiphop-stílusikonnak
köszönhetően a nadrágtartó a 20. század eleji
divatra jellemző bajusszal és a fedora kalappal
együtt visszatért az elegáns és egyedi stílusra törekvő férfiak ruhatárába – és a filmvászonra is: Leonardo
di Caprio az előkelő Jay Gatsbyként, Ryan Gosling
pedig a Gengszterosztag rendőreként feszített
nemrég hózentrógerben a filmvásznon.

Mindenki felett pedig a hózentróger talán egyik

legnagyobb rajongója a többszörös díjnyertes
újságíró és a híres amerikai tévéshow mára
nyugdíjba vonult műsorvezetője, Larry King, aki
körülbelül százötven párt tartogat a szekrényében.

Az örök kérdés: gombos vagy csatos?

Habár az igazán elegáns és magas minőségű

alapanyagból, például selyemből készült
nadrágtartók kizárólag gombbal rögzíthetőek a
nadrághoz, a kapcsos megoldás hétköznapibb
viseletként még az övtartóval ellátott nadrágok
esetén is elfogadott. Azok számára, akik még csak
kóstolgatják a hózentróger világát, a kapcsos verzió

4
tökéletes kezdés, akik azonban igazán komolyan veszik a nadrágtartó viseletét, és elsősorban öltönyhöz
hordanák, mindenképp a gombos verziót válasszák.

Akárcsak egy jól megválasztott és gondosan

rögzített csokornyakkendő vagy szépen
hajtogatott díszzsebkendő, a hózentróger is egy
magasabb szintre emelheti öltözékünk. Néhány
aranyszabályra viszont azért érdemes
odafigyelni:

- a rögzítést szolgáló bőrhurkok minden

esetben passzoljanak a cipőnkhöz,
- ami pedig a hózentróger színét és
mintázatát illeti, az általános elveket követve figyeljünk rá, hogy meglegyen a kontraszt vagy épp
az összhang a zoknival, nadrággal és inggel.

És persze sose viseljünk egyszerre övet és nadrágtartót is – ahogy a GQ Style egy tanácsadója
fogalmazott:

„Akármikor olyan férfit látok, aki övet és nadrágtartót is visel, mindig arra gondolok – íme, itt egy igazi
pesszimista. Azok a pasik, akik egyszerre viselik ezt a két kiegészítőt, nagy valószínűséggel a napsütéses
napokon is ernyőt cipelnek magukkal…”

5
 97
Post

Hüllő

Egy újabb értékes hozzászólás érkezett nemrég, amiben egy kedves zsáktársam felhívta a figyelmemet,
hogy a hörcsög/mókus kérdésnél jobb, ha még elidőzöm. Mármint a monoklim tisztogatásával, mert
azon a képen van egy hüllő is. Vissza kellett néznem a képernyőfotót, hogy megállapítsam – Öcsém!
Neki is igaza van! Lássuk csak:

Úgy látszik ez a kép, valamiért kiemelten fontos csomópont a téridő-kontinuumban! Mert bár jól álcázta
magát – én legalábbis benéztem -, azért az ott az alsó polcon, jól láthatóan a Crocodylia-k rendjének egy
képviselője. Azért mondom így, mert első ránézésre nem eldönthető, hogy az egy krokodil, egy aligátor
vagy egy kajmán.

Mondhatnák most sokan, hogy ez nagyon kicsi krokodilnak, azok nagyobbak. Ám jusson eszünkbe, hogy

1
a krokodilok is kicsinek születnek, tehát a méret – ha nem tudjuk, hogy egy kifejlett állatról van-e szó -,
nem feltétlenül alkalmas az azonosításra. Tehát… tegyük, amit szoktunk: nézzünk utána, ki lakik az alsó
polcon.

A szövegkönyvben nem tétetik róla említés direkt módon, így ez a vonal zsákutca. Gyakorlatilag
bárhonnan kerülhetett az a jószág oda, bár a családnak a Távol-Keleten valóban vannak érdekeltségei.
Persze lehetne akár porcelánból is, de én a mókusügy óta inkább afelé hajlok, hogy ez is egy preparátum.
Akkor viszont érdemes keresni egy jobb felbontású képet, ahol a részletek jobban megfigyelhetők. Elő a
DVD minőséggel!

Amíg megtalálom, addig azért lehet gondolkodni azon, ki hogy emlékszik, külső jegyek alapján hogyan
lehet megkülönböztetni egymástól az említett csizmaalapanyagokat. Mivel nekem gőzöm sincs, ezért
utána néztem itt. Elég megalapozott a videó, hibátlan érveléssel alátámasztva, parádésan illusztrálva. Ha
nincs is rá idejük, higgyék el, érdemes megnézni! Aki mégsem ér rá, annak kivonatolom.

Szóval induljunk el onnan, hogy ezek a dino-ükunokák valahogyan nem óhajtottak kihalni. Ezt olyan jól
csinálták, hogy még ma is élnek, 4 kontinensen. Élőhelyüket tekintve, van, aki a sós, van, aki az édesvízre
esküszik közülük, egy a lényeg, ne legyen benne jég! Gyengíti… A krokodilok rendszertanilag másik ágon
vannak, mint az aligátorok/kajmánok, ez nekem új volt. Azért persze rokonok, csak valamikor régen
nem hívták meg a dél-amerikai és ázsiai rokonokat egy egyiptomi keresztelőre, akik ezen annyira
megsértődtek, hogy azóta sem állnak ezekkel a nílusiakkal szóba.

Maradjunk azonban a számunkra fontos külső ismertető jegyeknél. A méret, már láttuk, félrevezető lehet.
A következő, amit a többség tippelne, hogy a fej formája meghatározó. A krokodilé V alakú, a másik
kettőé meg U, azt jó’van. Hát, az a helyzet, hogy ez sajnos nem így van. Van ugyanis példa mindkét
fejformára, mindkét kasztban. (Pl. V alakú a nílusi krokodil és a dél-amerikai kajmán feje, ugyanakkor U
alakú az amerikai aligátor és az afrikai törpekrokodil feje…)

Közbevetőleg mondom, hogy a krokodilok állítólag sokkal agresszívebbek, mint a másik kettő, akik
jellemzően inkább télakot vesznek az ember láttán, ha…arra…alkalom…adódik. Figyelembe véve, hogy
itt egy döglött állatról van szó, a viselkedéselemzés nem fog segíteni.

2
 Akkor mi marad, kérdezhetnék? Maradt
a fogász. Igen, jól hallották. Irány a
fogászat. A két csoport ugyanis más
állkapoccsal rendelkezik. Az aligátorok
és a kajmánok alsó fogsora a felső mögé
záródik, pont mint az embereké. Ezért
egy zárt szájú állatnál csak a felső fogsor
látszik.

A krokodilok azonban úgy harapnak

össze, hogy mindkét csontkerítés látszik,
cikk-cakkos mintát alkotva. Ez
egyértelműen azonosítja, melyik
rokonsághoz tartozik az állat.

Egy gond van, hogy a képünkön a kis

nyavalyásnak nyitva van az állkapcsa. Ettől
persze még látszana a behúzás a felső
állkapocsban, főként a 4. fognál, de a félhomály
miatt én nem látom.

3
Lenne még egy esélyünk ugyan, hogy
megtudjuk melyik csapatban játszik ez a
biodíszlet, de ez még reménytelenebb. Ezeknek
a hüllőknek ugyanis a bőrén érzékelő
sejtcsoportok vannak, amelyek a víz, mint
közvetítő közeg által továbbított rezgéseket
képesek érzékelni. Többek között, ez is segít a
zsákmányszerzésben az állatnak. Viszont a
kajmán/aligátor banda csak a fején tartalmaz
nyomokban ilyen összetevőt.

Velük ellentétben a krokodilok meg a testükön

mindenhol. A nehézséget számunkra az jelenti,
hogy ezek olyan apró méretűek a bőrükön,
hogy azt mi itt még annyira se fogjuk látni…

Szóval ez bukta volt, nem tudjuk meg, ki lehet

az illető, de vigasztaljon minket a tudat, hogy
megint tanultunk valami érdekeset!

4
 98
Post

Apróságok

Ebben a posztban gyűjtsünk össze pár apróságot…

Nem tartozik szigorúan a tárgyhoz, de az feltűnt valakinek, hogy mikor Mr. Fisher jött mackózni és
miután visszaadta a cigarettás dobozt, mi van Stokes és Ivy párbeszédében?

Stokes bevallja ki a műbútorasztalos valójában, mire Ivy könyörög, hogy akadályozza meg a rablást.
Stokes azt válaszolja, hogy nem tehet semmit, mert Mr. Fisher lebuktatja. Kérdésem: HOGYAN?

Hiszen egy perce sincs, hogy visszaadott mindent. A smaragdot, az adóslevelet, a dobozt...
Tulajdonképpen Stokes nyeregben van és lett 200 fontja is! A francba, a francba, a francba!!! Hogy
hagyhatott ki ilyen ziccert!? :D

Vajon ki tudja, mikor alapították a Union Jack

Rubber Company-t? Nos, a Teddy ügyködései
következtében kitört sztrájk leverése alatt készült
képből kiderül… 1862.

1
Ki tudja milyen állatok lapulnak a szalonban? Senki? Á! Valaki emlékszik a terráriumban biliárdozó
hörcsögökre. Dicséretes! (Bár ők az ebédlőben vannak, a K-NY-i bikákkal).Még valami? Nem?

Akkor ábrándos tekintetünket vessük a harmónium fölötti sarokba, Ivy háta mögött… Nicsak, egy
madár! Vajon mi lehet?

Részemről úgy vélem, hogy ez egy sirály. Azok

közül is a heringsirály. Elég jellemző színei
vannak és a testhelyzete is abszolút sirályos.
Éppen lecsapni készül az uborkás
szendvicsekre, vagy éppen a meggyeket akarja
kicsipegetni…

2
Ki tudja milyen állatokat visel Madgie-mucika a ruháján, Meldrumékhoz készülőben? Pedig már
mindenki látta vagy százszor!

Nem tudom, Önök közül hányan öltöztek már

talpig majomba, nekem ez eddig kimaradt, de úgy
érzem pótolni kell e hiányt mindenképp…

_________________________________________________________________________________

Hányunknak tűnt fel, hogy a főcímdalban az egyik előadó orgánuma milyen érdekes hasonlóságot mutat
valakiével a szereplők közül? Természetesen itt csak azoknak van esélye, akik angolul is megnézték a zsák
kalandjait… vagy elolvassák a stáblistát.

3
Megnézték-e már, hogy hány hálószobás Őlordsága rezidenciája? Erre nem könnyű a válasz, de nem is
lehetetlen. Egy gyors pillantás a csengőtáblára… és felső sor utolsó csengőjének felirata „7. Hálószoba.”

Ki tudja, milyen alakot formáz az üvegcseréppel teli kandalló előtt a szikrafogó?

Meglehetősen rosszul látszik…

De Ivy a segítségünkre siet ebben is…

4
Mit ábrázol Mrs. Lipton konyhai akasztója?

Bizony, egy régi gyermekjátékot - a karikahajtást.

Ki tudja mi volt a Dáriusz palotája – valójában?

Hát igen – Aladdin barlangja.

5
 99
Post

Alderman Baverstock

A 16. részben, Mrs. Lipton rosszulléte fontos dolog ugyan, de most nézzünk valami fontosabbat. Ms.
Cissy botrányát.

1
Lépjünk túl a nyilvánvalón. Mindenki számára világos, hogy mi a tragédia a Lord számára. Az viszont
nem közömbös, ahogy felvezetik konfliktust:

Őméltósága: Reggeli közben kell átnézned a postádat, Cissy?

Cissy: Sajnálom, Apa, de ez rendkívül fontos. A röpiratom kefelevonata.
Teddy: Miféle röpiratodé?
Cissy: A Párt arra kér, legyek vezetőségi tag a mostani helyi választások után.
Őméltósága: Örülök, hogy családunk legalább egy tagja komolyan veszi az életet. Hadd nézzem!
Poppy: Politika! Milyen unalmas!
Őméltósága: De jó a fényképed! Hasonlítasz rajta anyádra! Furcsa, hogy Oderman Wesselton nem említette, hogy
indulsz a választásokon. De miért van pirossal nyomtatva?...

Sose értettem, hogy miért nem találok soha semmit arról, aki nem említette. Aztán persze kiderült, hogy
nem véletlenül. Ugyanis nem ez a helyes szöveg. Az angol változatban George az illetőt Alderman
Baverstock néven szólítja. Nyom! Induljunk is el rajta.

Azt kell tudni, hogy az Alderman az nem egy angolszász keresztnév, hanem egy hivatali tisztség neve.
Akit nagyon érdekel a szó pontos etimológiája, jelentései az itt végigolvashatja. Nekünk elég annyi, hogy
az önkormányzat/tanács/képviselőtestület vezetőtagjának kijáró megszólításról van szó. Nézzük csak
meg figyelmesen Ms. Cissy szövegét:

Cissy: A Párt arra kér, legyek vezetőségi tag a mostani

helyi választások után.

Igen ám, de az angol szöveg nem pont ez. Sőt,

még a feliratszöveg sem teljes. Hallgassuk csak
meg! Na rajta!!! Rajta!! Mondd csak el nekik!
Gyerünk!!

Cissy: The Party want me to stand as councillor for this

ward on the local by-election.

2
Itt egy kissé el kell merengeni a brit választórendszer és a Greater London képviseleti szabályain. A
számunkra érdekes részlet, hogy a város ward-okra (választókörökre, önkormányzatokra) tagolódik.
Minden ilyen egységben választanak néhány councillor-t (önkormányzati képviselőt) és 1 Alderman-t
(városatya). Ezek két külön testületbe tömörülnek, de ez nekünk már csak szocialista bla-bla, üres
tejbepapi. Hagyjuk… Na jó, talán még egy cseppet! Annyit még érdemes lehet tudni, hogy London
polgármestere az Alderman-ek közül kerül ki. 4 évente vannak választások, de ha megürül egy hely –
elhalálozás, vagy lemondás okán -, akkor időközi választást tartanak arra a posztra, ezt hívják by-election-
nek.

Összefoglalva: Miss Cissy-t a Munkáspárt az 1927-es londoni, helyi időközi választáson indította
jelöltként, a lakhelyének megfelelő szavazókörben. Mivel pontos címet még nem tudunk – emlékeznek a
telefonszámon alapuló nyomozás sikertelenségére? -, tehát meg kell keresni a korabeli választások
jegyzékében, hogy melyik ward-ban voltak akkor választások. Abból pedig meg lehetne nézni, hogy ki volt
akkor a Konzervatív Párt Alderman-ja ott és reménykedni, hogy találunk egyezést. Rajta!

Először is ki kell kutatni, hogy 1927-ben a Mayfair milyen városrészhez tartozott. Ugyanis a mostani
besorolás nem megoldás, amikor történeti adatokat keresünk. Azért a városrész neve legalább
megmaradt, tehát rövid kutakodás után meg lehet tudni, hogy a jelenleg a City of Westminster kerülethez
tartozó Mayfair a Metropolitan Borough of Westminster nevű kerülethez tartozott valamikor (1900-
1965), ami nem ugyanaz. (3 kerület összevonásával jött létre a City of Westminster 1965-ben). A Wiki
lapból az is kiderül, hogy 14 választókörre volt osztva a kerület.

3
A telefonszám alapján én a Grosvenor Ward-ra tippelnék, de itt biztosra kell menni. Mr. Willis and
Woollard kiváló művében, a “20th Century Local Election Results, vol. I: Election Results for the
London County Council (1889-1961) and London Metropolitan Boroughs (1900-1928)”-ben ott
lapul a válasz, de ezt sajnos nem érhetjük el online változatban. Pontosabban nekem nem sikerült ilyet
előásni a Net feneketlen bugyraiból. Ami ennél is rosszabb, hogy senki sem akar elsétálni és vetni egy
értő pillantást a hivatkozott forrásra, pedig a http://link.westminster.gov.uk/portal/Election-results-for-
the-London-County-Council/UNMJv3yGeYc/ szerint van egy darab a polcon. Ráadásul írtam két emailt
is a könyvtárnak és a nyilvántartásnak is Londonba, de sajnos le se pöktek. Ez tehát titok marad még egy
darabig… ☹

4
 100
Post

P-p-príma motor

Mai akadémiai székfoglalónkban a zsák motoros társadalmának kedvére nyomozunk – engem is

beleértve. Amúgy is megérdemel a téma egy posztot, mert rendszeresen visszatérő elem a sorozatban
Rupert kertészünk p-p-príma motorja. Kéznél van, amikor Mr. Teddy-re rájön a hoppáré és cirókálni
akar. Akkor is, ha a prédikátort kellene a kikötőbe vinni. Vagy mikor Ms. Poppy-t kell megmenteni a
halálnál is rosszabb végzettől. És ne feledkezzünk meg a temetésről sem, ahol Ivy képtelen ajtót nyitni
magának, majd a kiszállás egy kevéssé előkelő módját kénytelen elszenvedni.

Szóval a moci – az oldalkocsijával – központi elem. De mégis, hányunknak tűnt fel, hogy nem egy
motort láttunk a képernyőn – hanem kettőt! Lássuk csak:

1
A kertésznek is jó dolga van errefelé, időről-időre új motort tud venni. De vajon milyet?

Első nekifutásra ellenőrizzük le a rendszámokat. Ez elég könnyen megtehető itt. Hamarosan kiderül,
hogy a „Zavar a gyárban” epizódban használt járgány TB8220-as rendszámán, pillanatnyilag egy 1991-es
gyártású, ezüstszínű Merga rohangál mostanság – ez zsákutca. (Vagy nem jól figyeltem meg a
rendszámot) Kipróbáltam különféle kombinációkat is O-0, 2-7, T-J-I, semmi eredményt nem tudtam a
netből kisajtolni. Ezért írtam egy könyörgő levelet a nyilvántartónak, hogy lennének-e kedvesek segíteni,
mert kéne valami ötlet a hogyantovábbról. Sok sikert kívántak és pingvineztek egyet. Hát… ennél többet
vártam tőlük.

Valószínűleg egy olyan rendszámról van szó, amit a kőkorban adtak ki, futott vele a motor, aztán vagy
átrendszámozták, vagy totálkár lett a gép, vagy múzeumba/gyűjteménybe került, esetleg eladták
külföldre. Ez meg is magyarázná, hogy miért kellett másik után nézni a folytatások forgatására. Azért
annyit ki lehet deríteni a TB8220-ból, hogy ezt a formátumot 1903 és 1930 között használták és a
tulajdonos Lancashire-i vagy Warrington-i. Szerintem az ákcentusa alapján az előbbiből jön.

Jobb eredménnyel járunk, ha megnézzük, mit találunk az UV117-es rendszámhoz köthetően, ami meg
londoni körzet. Bingo! Azonnal megtudhatjuk, hogy egy 1929. júniusi gyártású, 986 köbcentis BSA-t
keresünk, ami a mai napig üzemben van. Akkor most meg kéne tudnunk, hogy a rengeteg BSA
motorfajta közül, melyik a keresett típus.

Első körben a rendszámmal keressünk

képeket a neten. És máris egy találat:

Az oldalon a képaláírásból az derül ki,

hogy állítólag a BSA, V-Twins G14-es
modellje a cucc, 1927-ből! Micsoda
véletlen - kár hogy ez nem igaz, most jól
festene itt. Azért járjuk csak jobban körül
a témát…

2
 A BSA nevű cég múltjának részleteivel most nem törődünk, mert akkor sose
érne véget a poszt, csak az alapokat vesszük át. A Birmingham Small Arms Co.
Limited-ről van szó. Ha párhuzamot akarnék vonni, akkor kb. a mi FÉG-ünk
lenne a megfelelője. Gyártottak itt mindent, fegyvert, bilit, de legfőképpen
motorokat – hadi célokra is. Ez annyira jól ment nekik, hogy az valami
elképesztő. (A második világégés alatt, a brit hadsereg számára készült 425.000
motor harmada BSA volt). Ezért kissé bele kell menni a részletekbe, hogy
értsük a későbbieket. Az első motorizált BSA kétkerekűt 1919-ben készítették.
Az egy 770 ccm-es erőforrással üzemelt, a jelzése E modell volt. 1922-ben
hozták ki a 986 ccm-es változatot, F megjelöléssel, amit egy 1924-es fejlesztés után már G néven
tituláltak. Egészen 1936-ig a BSA modelleket a típusjel és az évjárat utolsó két számjegye azonosította, pl.
E25. Nem kell tudni, de érdemes, hogy 1936 után már nem szórakoztak az évjáratokkal, meg ilyesmikkel,
minden G szériás vasló G14 néven futott, egészen az 1940-es modellmegszűnésig. A cégnek akkor
kezdett leáldozni, amikor a háború utáni évtizedekben nem kezelték kellő komolysággal a konkurens
japán autó- és motoripart. A név ugyan még létezik, fel is akarják támasztani, de egy indiai cég fiókjában
porosodnak a tervek. Ennyi elég is az unalmas történészkedésből, vissza a nyomozáshoz. Aki többet akar
tudni a részletekről, az olvassa el ezt az oldalt.

Szóval ott tartottunk, hogy egy G szériás járműve volt a kertésznek, de melyik modellévből? Aki azt hiszi,
hogy ezt nem fogjuk megtudni, az alábecsüli az elszántságunkat. Első körben figyeljük meg a jellemző
ismertetőjegyeket, az előző képen, mert az fog majd segíteni. Ehhez adnék még egy kis segítséget,
hasonló szögből.

Ezen a képen egy 770-es van, 1927-ből. Figyeljük

meg a lámpatestet, a fékkarokat, a
kipufogórendszert és a kürtöt. Csak hogy ne
dudának hívjam…

Ezen a példányon történt némi modernizálás,

kapott hátsó lámpákat és előrébb helyezték a

3
kéziváltót is. Ez azonban nem változtat azon, hogy egy gyönyörűen felújított gépről van szó. Aki akar
sok hasonlót látni, nézzen szét itt, Sheldon oldalain.

Eddig jutottam, amikor kipergett a zománc a szememből. Később ugyan máshonnan szereztem be,
egyben, de aki rákattint az 1929-es mocikról szóló galériára Sheldonnál, az azt fogja látni, hogy ránk
maradt a BSA 1929-es reklámanyagának egy teljes példánya! Hihetetlen jó dolgunk van! Rendkívül nagy a
kísértés, hogy idepakoljam az egészet, de ellenállok – aki akarja, majd letölti -, csak a nekünk fontos
részeket idézem meg. Lássuk csak:

Szóval, a „Model 770 E29”-nél már sok részlet egyezik, de nézzük meg a kipufogót. A dob és a végdarab
azért jellegzetesen nem stimmel. Tovább…

4
A „Model 770 E29 de luxe” már majdnem telitalálat. Stimmel minden – kivéve a hengerűrtartalmat és
hogy mi G változatot keresünk ilyen kinézettel. Még tovább… A „Model 986 G29 World Tour” már jó
köbcentiben, de a kipufogó… Mi van itt?

Hát persze. A nagy izgalomban – csak az illusztrációkat figyeltem – átugrottam a szövegben, hogy mit
írtak az E29 de luxe végére. Vagyis, hogy a „Model 986 G29 de luxe” mindenben megegyezik kisebb
testvérével, csak az erőforrás más, meg persze az ár.

5
Ami az oldalkocsikat illeti, van választék belőlük bőven. Van szélvédővel és anélkül, ajtóval és anélkül,
sőt, ha hiszik, ha nem, még kétszemélyes oldalkocsik is elérhetőek voltak, a katalógus szépen mutatja is
őket.

Ugye nem kerülte el a figyelmüket, hogy az oldalkocsi a motor bal oldalára van rögzítve? Ez csak azért
érdekes, mert nálunk természetesen ez pont nem így van. Viszont az angoloknál megszokott bal oldali
közlekedési rendszerben ez a helyes, különben nagyon sok lett volna a baleset, főleg az előzések során.

Biztos kiszúrták, hogy a forgatáson használt oldalkocsi nem gyári. Sebaj, úgyis letörik majd a kilincse…

6
 Íme, megvan hát a feketeöv! Rupert egy 1929-
es, oldalkocsis „BSA 986 Model G29 de
luxe” boldog tulajdonosa.

Tekintve, hogy ezen a részen most már túl

vagyunk, nézzük, mit tud a korabeli
csúcstechnika és főleg, hogy mennyiért! Mondok
pár műszaki újdonságot, amit a reklámban nagy
újdonságként hirdettek 1929-ben: Őméltósága ültetvényei valószínűleg helyrejöttek már addigra, mert a
lábtartó vasrúdra ekkor húztak először – ráadásul cserélhető - hengergumit. Innentől jöttek a vázra
ültetett, nyereg alakú csepptankok (a miénkre sajnos nem). Ekkortól vannak az első/hátsó kerékagyakban
dobfékek.

Ami az árat illeti, hát az nem olcsó. Láthatták, hogy legkevesebb 66 fontban áll meg a motor. Ahhoz jön
még kb. 20 font az oldalkocsira, meg az extrák (láncvédő, kürt, lámpa, stb.) Viszont tankolni nem drága,
mert a tartály csak két és fél gallonos. Az olajtér meg 3 pintes. Így számolni…dilisek ezek az angolok. De
bárhogy is, Rupert azt hiszem évtizedekig nem evett semmit, mire összejött neki a szükséges 80-90 font.
Viszont abban igaza volt, hogy a motor az p-p-príma!

7
Gyönyörködjünk még egy kicsit ebben a szép járműben és örvendjünk a sikereinknek – ha nem is pont
az példány, ami a sorozatban volt, de ezt láthatták kb. a színészeink a forgatásokon.

8
És a végére egy közeli a karburátorról -
természetesen nem kellett rajta semmit begyújtani
-, amit James szerint Alf túlszívatott. Stokes tudta
jól: Öreg járgány szivatóval indul…

Aki pedig arra vágyik, megveheti a használati útmutatót is, erről az oldalról.

9
 101
Post

A jóslat

Ki tudja, hogyan kell tealevelekből jósolni? Naná, hogy mindenki. Hiszen valamennyien láttuk, hogyan
kell csinálni. De hányan tudnánk felsorolni fejből a megfelelő mozdulatokat? Honnan tudjuk, hogy
szereplőink jól csinálják? Ivy biztosan jól tudja, mi mit jelent? Na... Éppen ezért szedjük szépen össze a
kapcsolódó tudnivalókat. Kezdjük talán a szövegkönyvvel? Csak hogy biztonságban legyünk…

Mrs. Lipton: (Nyújtózik egyet) Jól esett ez a tea!

Ivy: Ne mondjak jövendőt?
Mrs. Lipton: Értesz hozzá?
Ivy: Oh, igen!
Mrs. Lipton: Óóóó... Évek óta nem jósolt nekem senki tealevelekből!
Mabel: Az öregem azelőtt mindig jósolt nekem!
Henry: Most már nem tud, folyton a hátán fekszik. A
levelek az arcába hullanának.
Mabel: Nem ez a baj. Nem telik teára.
Mrs. Lipton: Semmi akadálya, hogy a használt
teaszálakat hazavigye, Mabel. Csak ki kell szárítania
őket. Rengeteg erő maradt még bennük!
Mabel: Mhm. Nagyon köszönöm, Mrs. Lipton.
Ivy: Na, forgassa meg háromszor a csészéjét (Mrs. Lipton
átszellemülten forgat), és fordítsa föl! Most kívánjon
valamit! (elveszi a csészét)

1
Amíg Ivy-nk gondolkodik mit lát a csészében, addig mi fussuk át, amit a téma hátteréről tudni lehet.

Kezdjük azzal, hogy a tealevélből jóslás tasszeográfia, tasszeológia és tasszeomantia néven is ismeretes. A
kifejezés a francia tasse (csésze) szóból ered, amihez a görög -gráfia (írás), -lógia (tudomány), -mantia
(jóslás) utótagok kerültek.

Tealevelek hiányában alternatív alapanyag lehet még a török kávé alján maradt kávézacc és a bor üledék
is, de ezt most nem boncolgatjuk. Ki mihez fér hozzá, abból jósol.

Most lássuk, hogyan is kell csinálni és mik az általános műfaji keretek:

A forró vizet a tealevelekre kell önteni, majd a szűrő nélküli teáskancsóból egy széles karimájú, de nem
túl mély csészébe kell önteni az elkészült forrázatot. A csésze tartalmát a kérdező félnek kell meginnia, de
ügyelnie kell arra, hogy a tealeveleket ne fogyassza el, mert akkor mit adunk Mabelnek? A csésze alján
pedig kell, hogy maradjon egy kis folyadék. Ezután az óramutató járásával megegyező irányba háromszor
meg kell forgatnia a csészét, miközben erősen gondol valamire. A levélvagdalék ennek megfelelően
egyrészt szétmázolódik a csésze falán, másfelől összeáll a csésze alján. Ezután a csészét lassan fel kell
fordítani, a maradék folyadékot a csészealjba ürítve. Közben a levelek egy része is jó eséllyel kipotyog. A
csészében a tealevelek különböző alakzatokat vesznek fel, a
kérdező fél gondolataira és cselekedeteire reagálva, ezekből
lehet aztán asszociatív módon jósolni. Kirívóbb esetekben
számokat, vagy betűket is láthatunk. A betűk a kérdező
életében nagy szerepet játszó barátok, vagy akár ellenségek
kezdőbetűjét jelenthetik. A szám pedig valamilyen fontos
dátumot takarhat. A csészének szimbolikus jelentése van –
magát az időkereket jelenti, aminek a pereme a jelent jelzi,
és ahogy lefelé megyünk, úgy egyre távolabb haladunk az
időben, így a csésze legalja a távoli jövőt jelenti. A bögre
füle mutatja a kérdező jelenbéli helyzetét, vagyis a pontos
jelent, ami pedig közvetlenül szemben található vele, egyfajta múló hatást gyakorolhat rá. Ha az alakzatok
nem annyira kivehetőek, a kérdező jövője nem biztos, de pont az ellenkezője igaz, ha a formáknak éles a

2
körvonala. Jellemzően világosak a csészék és ezen a sötét levelek által kirajzolódó alakzatokat szokás
olvasni, de van, aki éppen az inverz képet – fekete alapon a fehér részleteket – olvassa. Fontos még, hogy
a filteres tea jóslásra alkalmatlan, annyira finomra van darálva, másrészt meg be van zacskózva…

Fenti leírás lényegét – kissé a Mylordhoz átdolgozott formában – a Hernádi Gyula-Vinkó József
szerzőpáros, Jóslások könyve című művéből emeltem át. Vinkó úr, ha emlékeznek, az a rádiós gasztro-
ember, akinek a Hattyú-Péche Melba poszt alapanyagát is köszönhetjük.

Lapozzunk kissé visszább az angol történelemben és lássuk mi a helyzet a teázással, illetve magával a
teával. A wiki szerint 1568-ban Londonban már lehetett teát kapni a kávéházakban és hamarosan
elterjedt helyes elkészítési módja is, egy újságcikk eredményeképpen. A legpatinásabb céget 1706-ban
Thomas Twining alapította. Az Arany Oroszlán nevű teaházában
nemcsak fogyasztani, hanem megvásárolni is lehetett a teát. Ez az üzlet
jelenleg is működik Londonban. Ez csak annyiból érdekes nekünk, hogy
Twining úrnál is található ismertető arról, hogyan lehet tealevelekből
jósolni.

A teanövény két legelterjedtebb változata a kínai tea és az asszám tea. A kínai tea levelei kisebbek,
vaskosabbak, durvább erezetűek, az asszámi nagyobb levelű, vékonyabb, finom erezetű. Kétféle éghajlat
kedvez legjobban a teacserje optimális növekedésének: a trópusi, vagy a szubtrópusi éghajlat és a
humuszos talaj. Az ültetvények helye is nagyban befolyásolja a növekedés ütemét, ezért a legjobb
hegyoldalra telepíteni. Ugyanis minél magasabban
feszik az ültetvény, annál jobb minőségű teát
termesztenek rajta.

A fekete teával ellentétben a zöld tea nem erjesztett.

Ennek eléréséhez nem sokkal
a szüret után gőzöléssel, vagy melegítéssel lebontják a
tealevelekben található polifenol-oxidáz enzimet, így az
erjedési folyamatok leállnak. Ezután a leveleket formázzák (például összesodorják), majd kiszárítják és a
minőségtől függően válogatják. A legmagasabb kategóriájú teák feldolgozását kézzel végzik.

3
A fehér tea alapanyaga a teabimbó, de a bimbó alatti első levél is felhasználható. A teaszüret csak az év
két napján lehetséges. Régen a fehér tea fogyasztása csak a császárok kiváltsága volt, ezért nevezik
imperialnak is, ami császárit jelent. Azt tartották erről a teáról, hogy halhatatlanná fog válni tőle, aki ezt
issza. A legenda szerint a császár számára aranyollóval vágták le a teabimbókat. Az ilyen misztikusnak
hangzó hülyeségek mindig megdobogtatják a szívemet és óhatatlanul is felötlik bennem, hogy vajon nem
tűnt-e fel a régieknek, hogy ha ezt itta, akkor is bekrepált sorban az összes császár? Vagy inkább aki ezt a
marhaságot terjeszti, annak… Na mindegy.

Itt jött el annak az ideje, hogy bevonjunk egy elismert forrást a kutatásunkba. Bár az egész tealevélből
jóslás holt tudománytalan, de ettől most tekintsünk
el. Akire hivatkozni fogunk csak „Highland Seer”,
vagyis a Felföldi Látó néven fut, mint szerző, a
kiadás dátuma 1881. Hanyagoljuk el az illető
kilétének megfejtését – valószínűleg egy pénzsóvár
skót -, koncentráljunk a témára. Az írásmű remek
alap lesz, szerintem ezt használták a szerzők is,
pontosabban ez volt és mai is ez a köztudás.
Könnyen hozzáférünk mi is a könyvhöz, mert a
Gutenberg Project keretében angolul, digitális
változatban, ingyenesen és szabadon
felhasználhatóan le lehet tölteni innen.

A könyv szakaszokra van tagolva, külön rész

értekezik a különféle jelek értelmezéséről és 10
illusztráció is van, csésze példákkal. Úgy látom
jónak, ha a kisnittelem a könyvből a felmerülő
szimbólumokat és felhasználom, ahol kell, maguk meg ellenőrzik a könyvben, hogy nem tévedek-e.
Vagyis azt javaslom, futtassuk a két dolgot párhuzamosan és vizsgáztassuk le a mi szobalányunkat. Akkor
tehát vissza Ivy-hoz. Már kezdi elveszteni a türelmét, pedig amúgy jó lány…

4
Ivy: Na, forgassa meg háromszor a csészéjét (Mrs. Lipton átszellemülten forgat), és fordítsa föl! Most kívánjon valamit!
(elveszi a csészét) Egy kutyát látok.

DOG, a favourable sign; faithful friends, if at top of cup; in middle of cup, they are
untrustworthy; at the bottom means secret enemies.

KUTYA, kedvező jel: hűséges barátok, ha a csésze pereménél van; a csészefal

középénél, megbízhatatlanok; a csésze alján titkos ellenségeket jelent.

Mrs. Lipton: Nem szeretem a kutyákat.

Ivy: Erről nem tehetek, akkor is kutyát látok! Az egyik lábát felemeli.
Mrs. Lipton: Az mit jelent?
Henry: Én tudom, általában mit jelent.
Mrs. Lipton: Maradj csöndben, Henry!
Ivy: Nyújtogatja a mancsát.
Mabel: Talán megsértette.
Mrs. Lipton: Ó, szegény állat!
Ivy: Nem azért nyújtja a mancsát, hogy kezet fogjon. Ez barátságot jelent. Valaki a barátja akar lenni!

5
Mrs. Lipton: Ó, úgy! Férfi az illető vagy nő?
Ivy: Egy pillanat!... A kutya férfira néz.

MAN, a visitor arriving. If the arm is held out, he brings a present. If figure is very
clear, he is dark; if indistinct, he is of light complexion.

FÉRFI, látogató érkezik. Ha a karját nyújtja, ajándékot hoz. Ha az alak körvonalai

élesek, sötét az illető; ha elmosódott, akkor világos bőrű.

Itt hozzá szeretném még tenni, hogy a “complexion” kifejezés jelent még jellemet, természetet is. Így a
fenti szófodulat alkalmas arra is, hogy elmondjuk vele, búskomor vagy inkább vidám természetű-e valaki.
Itt jusson eszünkbe Alf, aki …”mióta itt van, el se tudja képzelni, mennyire felvidította az életem a vidám
sürgés-forgásával!”

Mrs. Lipton: Sötét az illető?

Henry: Hát persze, a tealevelek feketék!
Ivy: Hallgass, Henry, így nem tudok koncentrálni! Egy levelet is látok!

6
 LETTERS, shown by square or oblong tea-leaves, signifies news. Initials near will
show surnames of writers; if accompanied by dots they will contain money; if
unclouded, good; but if fixed about by clouds, bad news or loss of money.

LEVELEK, kocka alakú vagy hosszúkás tea levelek jelzik, híreket jelent. A közelében
található kezdőbetűk a levélíró családnevére utalnak; ha pöttyök is vannak körülötte, a
levélben pénz van; ha nincs körötte Felhő, jó; de ha Felhők veszik körül, rossz hírt
vagy pénzügyi veszteséget jelent.

Itt pedig, a helyes értelmezéshez még szükséges megismerni, mit jelent a Felhő. Ha nem unják még, akkor,
nosza!

CLOUDS, serious trouble; if surrounded by dots, financial success.

FELHŐK, komoly bajok; ha pöttyök veszik körbe, pénzügyi siker.

7
Mrs. Lipton: Nem látsz... Nincs benne egy gyűrű?
Ivy: Nem, gyűrűt nem látok.

RING, a ring means marriage; and if a letter can be found near it, this is the initial of
the future spouse. If clouds are near the ring, an unhappy marriage; if all is clear about
it, the contrary. A ring right at the bottom means the wedding will not take place.

GYŰRŰ, egy gyűrű házasságot jelent; ha a közelében betű található, az a jövendőbeli

házastárs nevének kezdőbetűje. Ha a gyűrű körül Felhők vannak, az boldogtalan
házasság; ha semmi sincs körötte, akkor ellenkezőleg. A gyűrű, pont a csésze fenekén
azt jelenti, hogy a házasságkötés elmarad.

Mrs. Lipton: És kövér az illető?

Ivy: Uhm, olyasmi...
Henry: Kövér a levél?
Ivy: Elrontod az egészet!
Mrs. Lipton: Nem mondom még egyszer, Henry!

8
Ivy: Szóval, ezek szerint: van egy kövérkés ember, aki jó barátja és aki levelet kap.

Nem tudom, maguk hogy látják, de szerintem ez a leány nem közönséges és nem is primitív. És nagyon
olvasott… Aztán persze jön Alf és hazavágja az egészet, ahogy szokta…

Stokes: (Behúzza a hasát - már amennyire képes) Én nem vagyok kövér, nem rólam van szó! (sarkon fordul és elmegy)

9
 102
Post

Bagaméri

Ki tudja mennyibe került egy adag fagyi ’27-ben? Ne már! Annyiszor látták pedig!

Tehát ma pedig ismerkedjünk meg a sorozatbéli fagylaltossal. Őt akkor lehet megfigyelni, amikor Lavy-re
rájön a hóbort és szakmányban hányja ki az ablakon a stexet. Fordul a kamera és láthatjuk, amit a
járókelők megrohanják az udvart, mint tyúkok a darát. Köztük van a triciklis fagyis is. Aztán pedig a
szedők közé vegyülve Bagaméri elkezd szert tenni némi extraprofitra. Amiért aztán ki is alakul némi
nézeteltérés James és az árus között.

Amíg megy a szabadfogású birkózás – aki kapja, marja -, mi fordítsuk figyelmünket a csendesen veszteglő
járműre. Tele van feliratokkal, igazi aranybánya. Elsőnek megtudhatjuk a cég nevét és telephelyét.

Kövessük a megszokott menetrendet és tudjuk

meg, hogy ki a gyász az a Mr. T. Wall és hogy
hogyan indult a fagyigyár?

A Wall’s cég alapítója Richard Wall úr volt. Őt

elég régi évkönyvek említik csak, mert 1786-
ban indult a mezőnyben, mégpedig hentesként!
A csülkök és szalámik csak fogytak,
fogyogattak a Szt. James piacon, Londonban –
mert itt állt a bolt – és a Mr. Wall-ok sorának
nagyon bejött az üzlet. Oly annyira, hogy évek során át vívták ki a jogot, hogy használhassák a királyi

1
címert termékeik csomagolásán, ez kb. a korabeli védjegy és kiváló helyi termék jelzése volt akkoriban.
Hogy ezt honnan tudjuk? Hát például a London Gazette 1885. január 27-i számából. Nézzék!

Akit komolyan érdekel a lap egész tartalma - és mi ilyenek vagyunk – azok kedvért említem újra, hogy a
brit nagyon pedáns népség. Az újság évfolyamainak száma megtalálható a világhálón és aki tudja mit
keres és melyik számban találja azt meg, annak kincsesbánya az archívum. Ami ennél is jobb, hogy
teljesen ingyenes is a hozzáférés, ami tapasztalataim szerint elég ritka madár ilyen témában.

És hogy honnan tudjuk, mit kell keresnünk? Azt is elárulom. Grace Brit Gyáripar-történeti Útmutatója
szolgál a megfelelő utalásokkal, hogy a weblapon feltüntetett adataihoz miket használt forrásként.

Ezek között, a lap alján indexelve szerepelnek a Gazette hivatkozott kiadásai. Innen már nem olyan nagy
feladat megkeresni és letölteni a lapszámokat. Ezt Önök is megtehetik, pdf-ben menthető is a komplett
aznapi kiadás, ami aztán parádésan kivonatolható. Tegyük is meg ezt a fenti példánnyal (aztán házi feladat
megkeresni mindenkinek, mi áll a London Gazette 1892 január 8-ai és 1901 január 11-ei számaiban Mr.
Wall üzletével kapcsolatosan…)

2
Nem tudom megfigyelték-e, milyen rövid az engedélyesek listája, sertéstermékek tekintetében…

3
De bárhogy is, a jó Richard-nak volt egy nagy problémája. Ez pedig összefügg azzal, hogy vajon miért
hívják a Pick világhírű termékét téliszaláminak? Igen, azért mert a hűtőgépek tömeges elterjedéséig
bizony ezeket a elhízás-serkentőket csak ebben az évszakban lehetett ésszerűen gyártani, az eltarthatóság
miatt. Szóval Richard-nak sajnos nyaranta csökkentenie kellett kissé a termelést, ezzel összefüggésben
pedig kirúgnia a munkások egy részét, így ni! (Csett!)

Ez így is ment az 1900-as évek kezdetéig, amikor is az unoka, Thomas Wall ült már a vezérigazgatói
székben. Nos, neki aztán hogy, hogy nem, eszébe jutott, hogy nyáron nem éppen a zsíros kolbászokat és
töltött húsokat fogyasztják a népek a hőség ellen, szóval kísérletezni kezdett. A fagyival…

Aztán sajnos jegelnie kellett az ötletét kissé, a világháború idejére. A fiúknak

kellett egy kis változatosság a durrongatásban. Az nem derült ki, hogy háborús
üzem lett-e a bolt, vagy csak a munkások és vevők java része a flandriai
mezőkre került, hogy pipaccsá váljanak, mindenesetre pangás állt be a
fagyizásban.

1922-ben aztán a T.Wall & Sons Ltd.

nekifoghatott az amerikai módra történő fagyi
és pálcás jégkrém árusításnak,. Kezdetben
lovaskocsiról, majd később az általunk is
megfigyelt triciklis mozgóárusok álltak
hadrendbe. Volt szlogen is, ahogy dukál:
„Állítson meg és vegyen egyet!”, amit egy
bizonyos Cecil Rodd nevű alkalmazott ötlött ki,
1924-ben. Ezt is megfigyelhetjük a sorozatbéli,
teljesen korhű velocipéd-leszármazotton.

Jó, ha tudják, hogy a jégkrémek akkoriban nem fa-, hanem üvegpálcák felhasználásával készültek, amik a
nyalakodás végeztével – természetesen tisztítás után – újrafelhasználhatóak voltak. Ami engem illet,
higiéniailag ez kb. a „melasznyalás a portörlő nyeléről” mélységeiben mozog. Ezt más is így gondolhatta,
mert 1926-ban ezt a gyakorlatot, köz- és járványügyi indokokkal, hatóságilag betiltották.

4
Az 1922-es debütálás után, 1939-re, ezen járművek száma 10-ről, 8500-ra nőtt az utakon és még ma is
van fogalomban jó néhány. Hogy miért? Hát mert a márka ma is él, csak
természetesen már nem Wall’s néven fut mindenhol. A céget ugyanis adták-
vtték, most éppen a Unilever birtokolja. Ők pedig a Magnum, Carte D’or,
Cornetto, Viennetta és még jó néhány hasonló jegeces nyalánkság gyártói.
Talán mindenki felismeri a Wall’s cég mostanában használatos új logóját, a
szívecskét.

Na jó, elég a fagylalt történelemből, térjünk vissza a sorozathoz. A bunyónál jártunk éppen, amikor
kitérőre indultunk. Tehát, ha visszanézik a képet, akkor látható, hogy bizony szépen fel vannak sorolva,
miket lehet a mozgóárustól venni. Egy baj van, nem tudjuk, mi mennyibe kerül. Mondjuk a jelenetben a
pénz éppen nem akadály, de azért mégis…

Ne essenek kétségbe, nem kerestem meg a korabeli szórólapokat – dehogynem! -, inkább kissé
visszatekertem a jelenetet. Amikor a fagyis megérkezik a ház előtti felhajtóra, akkor minden látható, csak
ki kell kockázni a DVD-t. Íme:

5
Egy a baj, hogy látható, csak nagyon rosszul. Lehet játszani a digitális képjavítással, de nem ad
használható eredményt. Tudom, megpróbáltam…

Többre megyünk, ha keresünk egy korabeli képet és jól megnézzük. Szóval, rajta!

Ez már eléggé stimmel és ha megnézik, az árak is ugyanazok, csak jobban el lehet olvasni őket, meg azt
is, hogy mihez tartoznak. Menjünk végig rajtuk?

A legolcsóbbak a Snofrutes fantázianevű tételek, 1 penny darabja. Ezek tulajdonképpen fagyasztott,

különféle aromákkal ízesített, vízalapú, háromszög keresztmetszetű hasábok. Sajnos értékelhető képet
csak egy nem korabeli plakáton tudtam róla fellelni, tehát illusztrációként
használjuk mi is azt. A Wafers típusú jégkrém szeletek valójában
ostyalapok közé töltött fagylaltok. A Brickettes (nem Derby!) és a Choc
bars, Tubs, valamint a kicsi és nagy Bricks jégkrémek is szépen le
vannak rajzolgatva, úgy gondoltam, hogy azt nem kell bővebben taglalni.
Talán annyit még, hogy a Tubs, ma ezt a kád formát jelenti…

6
7
Zárásként én csak annyit szeretnék mondani, hogy:

Johnny: Adj már nekem is egy tölcsért!

Charlie: Tutti-frutti, karamell, vanília.
Johnny: Pisztácia.
Charlie: A pisztácia kifogyott. Van vanília, tutti-frutti, karamell, rumos dió, kávé.
Johnny: Oké, akkor legyen vanília, pisztáciával.
Charlie: A pisztácia kifogyott. Van vanília, karamell, tutti-frutti, rumos dió és kávé.
Johnny: Oké, akkor legyen mondjuk tisztacsokoládé, egy kis pisztáciával.
Charlie: Mondd, te süket vagy? A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!
Johnny: Azért ne kapd fel mindjárt a vizet, ha nincs, nincs. Szóval akkor, mi a választék?
Charlie: Van vanília, tutti-frutti, karamell, rumos dió és kávé!
Johnny: Megjegyeztem. Akkor mondjuk legyen egy kicsi mindből. Tutti-frutti, karamell, vanília, rumos dió, és
kávé…Ja, csak ne spórold ki a pisztáciát!

8
 Egy reménybeli törzsvásárló.

Ezt még nem próbáltam, de szívesen megtenném!

9
 103
Post

Christys’ kalap

Bizonyára köztünk is akadnak kalapőrültek. Ha jól figyeltünk, akkor feltűnhetett, hogy a sorozatban is
mindenkinek van kalapja, sőt, egyeseknek több
is – még Mabelnek is! Ez manapság már nem
ennyire kézenfekvő dolog, de 1927-ben nem
nagyon illett fedetlen fővel utcára menni. Még a
gyerekeknek sem.

De honnan van az a sok kalap? Megszokhattuk

már, hogy a Mylord háztartásában nem tűrnek
meg másodosztályú termékeket, bármiről is
legyen szó. Nincs ez másképp most sem. Aki
pedig kellő odafigyeléssel nézte a sorozatot, az megtalálhatja a 26 részben azt a 3 másodpercet is, ahol
közszemlére tétetik, mi - pontosabban melyik cég – Miss Poppy kalapjainak forrása. Nem más, mint a
Christys’ kalapszalon. (Nem tévesztendő össze a Christie’s aukciós házzal)

Ismerkedjünk meg hát Mr. Miller Christy-vel is, ahogy a többiekkel

szoktunk. Elöljáróban el kell mondanom, hogy egy skótról van szó.
Cseperedett, figyelt, tanult és várta a megfelelő pillanatot. Tudta, hogy
kezdenie kell valamit az életével, hogy megfogadja atyja bölcs tanácsát -
legyen belőle valami. Randle McMurphy örökbecsű szavaival: vagy szar,
vagy kalaposinas… Az utóbbi mellett döntött és 1773-ban már megnyitotta
saját boltját. Nagy hangsúlyt fektetett azonban a minőségre, ami nélkül nem

1
is húzhatta volna egészen napjainkig az üzlet, merthogy ez a helyzet. Betört a hatósági piacra is, így esett,
hogy több mint két évszázada, a londoni bobby-k jellegzetes vödör-tökfödőit is ők gyártják. A saját
bevallásuk szerint a Christys’ az angol kalapgyártás keresztapája – főleg mióta Marlon Brando az ő

Homburg nevű modelljüket viselte, a Coppola-féle Keresztapa forgatásán. De nem ő az egyetlen

elhíresült mozisztár a ligában, mert ott van például Indiana Jones professzor, aki szintén egy Christys’
gyártmányú fedorában kalandozta végig a világ minden szegletét… Aztán ne hagyjuk ki
W. Churchillt sem az ismert nevek közül, ő szintén tőlük vásárolta ikonikus kalapját.
Azóta is jelen vannak a termékeik az olyan patinás brit áruházak kínálatában, mint az
English Hackett, Austin Reed, Harvey Nichols vagy éppen a Harrods.

A kalap-éra virágkora éppen a sorozatunk idejére esett, amikor az úriemberek és úrihölgyek etikettjének
elengedhetetlen részévé vált, hogy tevékenységeiktől függően, akár naponta többször is kalapot váltsanak.
Az Edward-kor feltűnő jellegzetessége volt, hogy a gazdagok és a szegények egyaránt kalapot hordtak és
ez a szokás tovább élt az azt követő években is, egészen a II. világháború utánig. Hiszen láthattuk, még
az utcagyerekek sem jártak hajadonfőtt.

2
Én azért megemlíteném még a másodszülött gyermek, William Miller Christy-t is, aki a kalapozásnak egy
másik ágát is művelte – bankár lett. Ez azért annyira nem ment jól, mert jött az 1825-ös válság és a
bankot néhány évvel később felvásárolták. Viszont a pénzzel ez a Christy utód a gyapjúiparban próbált
szerencsét. Fia, az ifjú Henry, Törökországban járva felfedezte a frottírtörölközőket a helyi piacon,
aminek ipari mennyiségben való gyártása, gépi szövőszékeken, később neki sikerült először Angliában.
És ezzel elindult egy újabb sikercég, az 1850-es alapítású Christy Towel
diadalmenete. Az 1851-es londoni expón Viktória királynő is az egyik
első vásárlók között volt, gondolom innentől sejthetőek a továbbiak.
Ahogy az már lenni szokott, később silányabb utódok kerültek a
vezérigazgatói székbe és idővel kénytelenek voltak bedobni a törölközőt. Most épp egy indiai cég
birtokolja a márkát - mert azért a jól megszokott márkanév megmaradt -, és 1987 óta a Christy gyártja a
wimbledoni tenisztorna játékosainak szánt törölközőket. Amiknek egy jó részét a játékosok a tömegbe
hajigálják…

De vissza a kalapos céghez. Ha már az imént említettem a királyi családot, hát ez a gyár sem volt
protekció híján. 1843-ra már a világ legnagyobb kalap- és sapkagyártó vállalata volt a Christys’. A néhai
Erzsébet anyakirálynő, 1963-ban, személyes látogatásával tüntette ki a stockporti üzemet, miután évekkel
korábban innen rendelte meg kortársunk, az akkoriban még eléggé fiatal kis Bözse, játékbabáinak
miniatűr kalapjait. Mert királyi családban még a játékbabák kalapja is menő kell legyen!

3
És a végére még néhány divatosabb darab a sorozatból…

4
 104
Post

Liszt rapszódia

Szeretnék-e tudni, hogy mitől van az, hogy:

Őméltósága: …Igazán megnyugtató, bármi is történjék a világban, Mrs. Lipton meggyes lepénye mindig ugyanolyan!

Persze, a mi konyhatündérünk eleve segít a megfejtésben:

Mrs. Lipton: Ahah! Hát én még a régi iskolán nevelkedtem! Pontos recept szerint, jó alapanyagokból, ropogósra sütve!

De mi számít itt jó alapanyagnak? Ma ezt fogjuk megvizsgálni. Eddigi kalandozásaink a Mylord világában
már előre vetítik, hogy bármi is legyen az, annak biztosan valami nagy múltú dolognak kell lennie. És
ebben nem is kell csalódnunk, erről rövidesen meggyőződhetünk.

Most azonban nem visszafelé haladunk az időben, hanem mindjárt ugorjunk is 1837. június 21-ére és
ismerkedjünk meg Mrs. Elizabeth Bird-del. Békésen hímezget birminghami házuk kertjében ülve és
Viktória királynő tegnapi megkoronázásának eseménysorán tűnődik épp. Még
nem tudhatja, de egy több, mint 60 éves korszak első délelőttjét éli meg. A
gyomortája felől érkező kisebb égzengés azonban figyelmezteti, hogy lassan
ideje az étkező felé indulnia – itt az ebéd ideje. Elfintorodik kissé a gondolatra,
mert mit ér, ha az asszonynak szerető férje van is, de bizonyos ételek nem
kerülhetnek az asztalra. Mrs. Bird-nek ugyanis diagnosztizált tojás- és
élesztőallergiája van! Megint valami párolt borzalmat kell majd leerőltetnie a
torkán. A férje, Alfred már az asztalnál ül és szokatlanul jó kedve van. Vegyész

1
az istenadta, biztosan már megint valami új formulán dolgozik, tegnap is arról áradozott, hogy milyen
közel van már az áttörés. De miért hoz a szobalány sodót és süteményt nekem is? – riad fel Mrs. Bird.
Hiszen Alf még csak megeheti az ilyesmit, de hát ő maga aligha tudná megőrizni úriasszony mivoltát, ha
ebből istenigazában megrakná a degecet…

Nos, nem 100% pontosan így történt a dolog, de az bizonyos, hogy megtörtént a lehetetlen. Elizabeth
megette desszertet. És nem lett semmi baja! Mert egy szerető férj, aki kémikus, nem mulasztja el
felfedezni sem a tojásmentes pótsodót, sem pedig a
sütőport, hogy feleségét boldoggá tegye – hiába
oktatott Alf apja csillagászatot Eton-ben! Mr. Alfred
Bird pedig szerető férjnek bizonyult. Megalkotta azt a
sodót, amelyben kukoricalisztet használt a tojás
helyett, illetve feltalálta a sütőport is (igaz csak 1843-
ban), hogy neje kenyeret is ehessen. Mindkettő
jelentős esemény volt a konyhaművészet történelmében, oly annyira, hogy a cég, amelyet Alf alapított, a
mai napig létezik, csak – ahogy az már lenni szokott – már egy konszern részeként.

A sodós részlet számunkra a továbbiakban nem érdekes, de a sütőpor az nagyon. De vajon mi is a

sütőpor? Hogy ne fulladjon kémiaórába a poszt, ezért inkább csak a lényeget foglalnám össze. Arról van
szó, hogy olyan por alakú anyagokat keverünk össze, amelyek a sütés közben lezajló folyamatok
következtében kis gázbuborékokat termelnek és ezzel fellazítják a tésztát. Ez roppant hasznos tudomány.
Kivéve, ha az ember lánya sütni akar és éppen nincsen sütőpor otthon. Állni fülig lisztesen, mint Kinizsi
Pál süldőkorában, csirizes kezekkel és akkor döbbeni rá, hogy elfelejtettünk sütőport venni tegnap…
Ilyenkor egy férfinak csak az a lehetősége van a túlélésre, hogy már nyakig olajos, mert fél órája javítja az
asszony kocsiját. Nem is kellett sokáig várni, amíg valakinek eszébe jutott, hogy bele kéne keverni előre a
lisztbe a sütőport, akkor sosem lesz ilyen gond. És ezzel meg is érkeztünk 1845-be…

Új ismerősünk Alexander McDougall, Manchesterből. Tudják, ahonnan Myrtle is érkezett (meg

Newcastle-ből is). Pályafutásáról ismét Grace lapja segít képet kapnunk. Skót származású fiú – megint
egy! -, aki eredetileg sikertelen cipőkereskedőként indult. Arra hamar ráérzett, hogy Al Bundy korai
előfutárának lenni nem lesz nagy karrier, ezért képezte magát és rövidesen iskolaigazgató, majd elérve

2
élete álmát, gyakorló vegyész lett - valamint öt gyerekes apuka. Kocsi híján aztán elég hamar ki kellett
találnia és szabadalmaztatnia az önkelesztő lisztet, ha a túl akarta élni a kis
porontyok körében oly gyakori sütirohamokból származó veszélyeket. Ha
már benne volt a dologban, nem is állt meg ennyinél, hanem ő is gyárat
alapított. Aztán bevette a srácait is, amikor eljött az ideje. Arra is rájött,
hogy a malomiparban kell keresnie a jövőjét. Ugyanis a lisztek minősége
nem volt stabil. Soha. Hiába jött ugyanonnan - egy őrlés ilyen volt, másik olyan. Háziasszonyoknak nem
kell mondjam, hogy mennyire idegesítő, ha van egy bevált receptünk, aztán amikor
tényleg fontos lenne, hogy akkor remek legyen az az étel… hiába a tapicskolás, úgy
járunk, mint Mrs. Lipton rumos zseléje, mert vacak volt az alapanyag. Leégés-
felsülés, sírás és a hétszentségit! Nem úgy, ha Mr. McDougall lisztjét használtuk.
Az ő lisztje ugyanis mindig egyforma.
Saját malmaiban őrlet, minden tételből
mintát vesz, amit a minőségbiztosítási
sütőasszonyok ellenőriznek a tesztkonyhán – nem lehet hiba.
Még receptfüzeteket is be lehet tőlük szerezni, ingyen-
kuponozás keretében. Ez a férfi mindent megtett, hogy a
szakácsnők és háziasszonyok kedvében járjon. Talán ennek is
köszönhető, hogy a minden brit lisztek atyja 90 évet élt meg.

Az öt fia egyike, John, a mi Ms. Cissy-nk nyomain járt. Nem

vonzódott ugyan a saját neméhez, de ő is politikus lett. 1888-
ban a Progresszív Párt helyi képviselője, a holdkórosok és a
csatornázás ügyeiben fáradhatatlanul tevékenykedve. Szépen
haladt is felfelé a grádicsokon, annyira, hogy a londoni városi
tanács elnöke lett, a 1902-1903 ciklusra.

Ezzel összefüggésben lovaggá is ütötték, VII. Edward

koronázásának alkalmával, amit a már ismerős London
Gazette, 1902. november 11-i száma is megerősít.

3
Ezzel lassan meg is érkeztünk 1927-be, a poszt végéhez, lássuk hát, hol szerepel a sorozatban a címadó
alapanyag:

4
 105
Post

Szerencsejáték

Mit tudnak az illegális szerencsejátékok világáról? Most bizonyára sokan gondolnak a sötét sikátorokból
nyíló, titkos belépővel látogatható, füstös játékbarlangokra, ahol nagyban megy a blackjack, majd hirtelen
rendőrök özönlenek be mindenhonnan – „Razzia!” - és a lassított felvételen szétszóródó dollárok és
kártyalapok között a parkettába csavarják a játékosokat.

Mi azonban nem ezeket a fiúkat keressük. Ezek igazi gengszterek és nagy tétekben játszanak. A mi mai
témánkhoz azonban nem rajtuk keresztül vezet az út. Sokkal inkább a felfordított banános dobozokon
játszott itt-a-piros-hol-a-pirosozó kapcabetyárok világában fogunk mozogni. Mi is jellemzi ezeket?
Pillanatok alatt lezajló gyors kifosztása az áldozatnak, aki van olyan tudatlan, hogy belemegy egy olyan
játékba, ahol csak vesztes lehet. Illetve taktikai okokból van néhány nyerés is, de mindvégig a kikiáltó
kezében van a játékmenet, aki – természetesen – csal.

Kinek milyen emlékei vannak az ilyen útszéli, mondhatni zsibvásári fosztogatókról? Én egy ilyen játékra
emlékszem csak, amelynek szenvedő és anyagilag lenullázott alanya voltam, még süldő koromban. Ez a
játék is, mint minden ilyen, nagyon egyszerű szabályokra épül. Kell hozzá egy vízzel töltött ötliteres
befőttesüveg. A feladat, hogy úgy dobjunk bele egy fém ötvenest – akkoriban ez inkább 10 vagy 20
forintos volt -, hogy az az üveg közepén koppanjon az edény aljára, ekkor a pénz dupláját kapjuk vissza.
Nos, ne cifrázzuk - elég kicsi esélye van annak, hogy az ötvenes pont élével és abszolút függőlegesen
érkezik a vízbe. Ha pedig valaki elég sokat járt fizikaórára, az pontosan tudhatja, hogy egy ferdén
becsobbanó felületen milyen erők keletkeznek. Nekünk csak elég sok érme felhasználásával sikerült
megszerezni az ötöst hidrodinamikából, sajnos. Általában ugyanis az történik, hogy az ötvenes még a

1
befőttes felső harmadában csattan az üvegen és a fal mellett aláhullva profittá válik. Mondhatjuk, hogy ez
a szó szoros értelmében vett tanulópénz volt.

Mylordunk házának falai közt persze nem folyik ilyen hazárdjáték, semmilyen körülmények között.
Viszont mégis van egy mondat, ahol utalás van eme emberi gyarlóság egy fajtájára. Tudja valaki, hol?
Amíg töprengnek rajta, addig mesélek a részletekről…

Ennek a játéknak sok formája van, de a lényege a következő. Egy zárt hurkú madzagot vagy láncot fektet
maga elé a kikiáltó, olyan módon, hogy a lánc kb. a fektetett nyolcas formáját mintázza. A
játékosnak a nyolcas egyik mezőjébe kell helyeznie a kinyújtott mutatóujját. A kikiáltó a
láncot megfogva húzni kezdi azt. Ha a lánc ráhurkolódik a játékos ujjára és nem szedhető
fel az asztalról, akkor a játékos nyert és övé a tét duplája. Ha azonban a kikiáltó teljesen fel
tudja venni a láncot úgy, hogy az csak körbeszaladja a játékos ujját, de nem hurkolódik rá,
akkor ő nyert. Elmondva lehet, hogy ez kissé zavaros, de van nekünk egy kis videós segítségünk is,
mindjárt azt is megnézhetik.

Embertársaink kifosztásnak ez a formája sok néven futott már, volt rá ideje, mert vagy 500 éves múltra
tekint vissza. Mi például Shakespeare-től értesültünk róla. Tehát lássuk akkor Chef Anton-t, amint
megkopasztja a két próbálkozót.

De bárhogy is, nem árt, ha tudják, hogy a dolog természetesen átverésre épül. A lerakott nyolcas mindkét
hurka egyformának tűnik. Valamint a kikiáltó is átveri a játékost, amikor azt mondja, hogy a láncot bárhol
meghúzva azonnal látható, hogy a jó, vagy a rossz hurokba helyezte-e az ujját az illető. A csalás abban áll,
hogy ha csaláshoz kitervelt nyolcast formáz meg, akkor abban nincs jó, meg rossz hurok – csak két rossz
van. És egy jó kikiáltó tudja, mikor hogy rakja le a nyolcast… A magyarázatot megnézhetik immár a
csalás részleteit is elmagyarázva, amiből megtudhatjuk, hogy a becsületes és a csaló nyolcasok közötti
különbség attól függ, hogy a kikiáltó a csuklóját fordítja-e a lánc lerakásánál, vagy se.

Szóval, ha az ujjukra hurkolódik a lánc – fast (nyertünk), ha meg nem, akkor – loose (bukta). Innen is
ered a ’20-as években újra népszerűvé vált játék ma használatos neve, a Fast and Loose. Ha pedig ilyet
játszat valaki egy másikkal, akkor az nem tisztességes ember, hiszen itt csalásról van szó és bármit is

2
tegyen az az illető, a másik úgy tudja forgatni a dolgot, hogy a vége pofára esés legyen. Ez pedig nem
helyes!

Ivy: Ez nem helyes! A Miss Poppy helyzetében álló nőknek nem kéne velünk játszadozniuk!

Mert hát kiről másról is lenne szó, mint Miss Poppy-ról, aki egy macska, és úgy játszik James érzelmeivel,
mint a gombolyaggal. Na, adtam pár tippet, most már mehetnek a szilveszteri buliba, szívatni a
haverokat. Aztán majd felezünk! BÚÉK!!

3
 106
Post

Iklwa

Emlékeznek az utolérhetetlen, Stokes-féle széf feltalálásának pillanatára? A később Fekete Vázák néven
kalapács alá került kerámiák, rengeteg gyerekbetegségtől szenvedtek még, de sajnos a továbbfejlesztés
gátja volt, hogy később ugye szilánkokra lettek zúzva a kövezeten. Bár a bankókat valóban jól megőrizte
a váza-pénztárca, de a töltés/ürítés folyamatán bőven lett volna még mit csiszolni. Például a kivét az
azonnali és tökéletes megsemmisüléssel volt csak lehetséges, mint az közismert. De a betét sem volt
egyszerű művelet. Egyrészt galacsinná gyűrődött a lóvé, másrészt tetű lassan is ment – letolni a papírokat
a váza torkán. Alf kénytelen is volt azonnali módosítást bevezetni. Bár a fontok továbbra is eléggé
megviseltek lettek tőle, de legalább a tömőfa használatával jelentősen felgyorsult a folyamat. Kis lépés egy
embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek…

Ennél a résznél időzünk el ma. A tuszkolásra

igénybevett tárgy - egy lándzsa. Ez nem volt nagy
felfedezés. Talán még az sem, ha elárulom, hogy ez
egy zulu lándzsa. Az viszont nem teljesen evidens,
hogy a szálfegyverek meglehetősen széles
tárházának egy igen sajátos darabjáról van szó.

Itt van mindjárt a neve. A saját nyelvükön a zuluk

IKLWA néven nevezik. Igen, jól olvasták. Az
iklwa tulajdonképpen semmit nem jelent, mert egy
hangutánzó szóról beszélünk. Állítólag azt a hangot utánozza, amit a fegyver akkor ad ki, amikor az
áldozat testéből kihúzzák... Bájos, nem?

1
Nézzük a felépítését. Ehhez segítségül hívom ezt az oldalt. (Éppen nincsen
raktáron ugyan, de azt írják, hogy potom 40 dolcsiért maguknak is lehet egy
ilyen hiteles replikájuk…). A leíró részből megtudjuk, hogy a lándzsa
pengeszerű hegye 8 hüvelyk hosszú (kb. 20 cm), és 3-4 centi széles. A nyél
viszont rövidebb, mint egy méter. Rövid gondolkodás után megállapítható,
hogy ez a bökő, nem a gerely típusú lándzsák egyike - ez nem hajítófegyver.
És nem is a lovasrohamok megállítására szolgáló pika (hosszúlándzsa), aminek körülbelüli használatára
szép példa, a Rettenthetetlen egyik hentelős jelenete.

Szóval egy olyan szúrófegyverről van szó, ami közelharcban használatos. Akin egy ilyet
keresztülnyomnak, az általában nem köhög bele többé a misébe. Figyeljék meg, hogy a nyélen külön
markolatrész van kialakítva a jobb irányíthatóság miatt.

Ezen a ponton szeretném bemutatni Önöknek a dél-afrikai Shaka Zulu-t.

Az ő személye azért érdekes, mert neki tulajdonítják az iklwa megalkotását.
Shaka (1787-1828) gyakorolta a legnagyobb befolyást egyeduralkodóként a
Zulu Birodalom történetére, annak egy igencsak véres korszakában.
Seregeinek vezetése idején bevezetett néhány jelentős hadászati újítást,
amivel korabeli afrikai ellenfelei fölé tudott kerekedni. Ilyenek voltak például
a csapaterős átkaroló hadműveletek, a hadtáp és szervezeti felépítés terén
történt változtatásai, illetve a rendszeresített fegyverzet megújítása is. Shaka,

2
a ránk maradt források alapján, elégedetlen volt az addig használatos assegai nevű lándzsákkal,
amelyeket hajítófegyverként alkalmaztak akkoriban. Ez alkalmatlan volt a közelharcra. Kis túlzásssal, ezt
egyszer eldobták, aztán a győztes összeszedte mindet a csata után. Ebből következik, hogy az akkori
törzsi villongások nem követelték egy fél törzs azonnali kipusztulását. Viszont Shaka seregei a
hagyományos lándzsavetés után előretörtek az iklwákkal és pajzsaikkal a kezükben – aztán a
fegyverzetben erősen meggyengült ellenfelet, vidám tömegmészárlás keretében eliminálták.

Na persze, a végzet egy orgyilkosság keretében őt is utolérte egy balszerencsés napon. Addigra azonban a
zuluk már Dél-Afrika legfejlettebb bennszülött
katonai erejét alkották. Annyira, hogy az 1879-es
angol-zulu háborúban, amelyben - mint azt
nekrológjából tudjuk – a Kapitány is részt vett,
képesek voltak csatát nyerni az angol katonák ellen.
De ez a siker csak átmeneti lehetett. A modern
tűzfegyverekkel felszerelt, reguláris angol csapatoké
lett természetesen a végső győzelem, köszönhetően
ez nem kis részben Lavy jegyesének, Dolby
kapitánynak is.

Lavender: Csodálatos hírem van! Megtaláltam Dolby kapitányt!

Cissy: Ezt meg hogy csináltad, nagyi?
Lavender: Az Acme Detektívirodán keresztül. Óh, micsoda csodálatos cég! Reggeli után felhívom telefonon és meghívom
teára, és akkor megbeszéljük majd az esküvőnket.
Teddy: Mikor találkoztatok utoljára?
Lavender: (elgondolkodik) Hmmm... Azelőtt, hogy elment a Zulu háborúba.

Talán éppen ezért kerültek pont a Lady Lavender ajtaja melletti falra az iklwák. És ezzel vissza is értünk
történetünk kiinduló pontjára.

3
 107
Post

A Szikla

Menjünk ma egy nagy túrára, tehát aki velem tart, kösse fel a bakancsot. Ugyan elég meleg lesz az
éghajlat, de a homok és némely mérges csúszómászók elég okot adnak a zárt ruházatra. Induljunk!

Mielőtt azonban nekilendülnénk, ugorjunk be még egy rövid hálaadó teára, épp most szervírozzák a
szalonban. Őméltósága asztala tartogat egy kis meglepetést nekünk. Nézzenek oda! Egy egész sereg pipa!

Elég fura, nem? George-ot meg még csak rágyújtani sem láttuk soha… Na mindegy. Gyerünk!

Azért aki az imént jól figyelt, az már kitalálta, hogy melyik égtáj felé orientálódunk, pontosabban melyik
városba visz az utunk. A pipák mellett ugyanis egy jellegzetes építmény másolata látható. Részemről nem
voltam kellően képzett ideológiailag, hogy első pillantásra felismerjem, de abban egészen biztos voltam,
hogy ez nem a Taj Mahal. Hogy kerülne az oda?!

1
Gondoltam esetleg más sem tudja majd rögtön, ezért gyorsan utána néztem. Ilyen nyolcszögletű, kupolás
épület nem sok van a világban. Hamar meg is találtam, hogy a Szikladómról van szó.

Ez az épület Jeruzsálem óvárosában - a Templom-hegyen - áll, ami nagyon zűrös hely. Legalább három
vallás is szent helyének tartja, különböző okokból. Ebből kifolyólag rengeteg vér folyt már ki a terület
hovatartozása miatt. Ebbe nem is nagyon ásnám bele magam, bár amúgy tényleg érdekes a háttér. Akit
érdekel, majd biztosan el is olvassa a hivatkozásokat, meg ami még adódik. A Dómról azonban most
annyit mindenképpen érdemes megtudnunk, hogy egy körtemplomról van szó, ami egy stílusirányzat
alapjait vette meg Európában, és ami számunkra különösen szerencsés. A városképből eléggé kirí, a maga
aranyozott kupolájával. Ennek utolsó felújítása 1993-ban történt, amikor a jordán Husszein király 8.2
millió dolcsit ajánlott fel, a mintegy 80 kiló arany megvásárlásának fedezetéül, aminek előteremtéséhez
eladta az egyik kis sokfedeles londoni kulipintyóját.

Mindenesetre, maga a Dóm, első formájában az ókori Salamonhoz köthető. Bibliai alapokon datálva, ie.
967-ben kezdődött az építése. Sokszor pusztult el és építették újjá a századok során, mikor kinek a kezén
volt, az. Zsidók, rómaiak, muzulmánok, keresztények… Ennek a számunkra annyiból van jelentősége,
hogy majd 2000 évvel később ennek a templomnak elég komoly védői akadtak: a jeruzsálemi Salamon-
templom lovagjai – vagyis a templomos lovagrend.

Innentől most misztifikálok, vagyis semmilyen bizonyíték nem támasztja

alá, ami eszembe jutott, de azért játsszunk el néhány gondolattal…

A templomos lovagrendet 1118-ban alapította egy maroknyi lovag, akik

azért mentek a Szentföldre, mert úgy tudták, hogy a Jeruzsálembe tartó
keresztény zarándokokat a muszlimok rendszeresen megtámadják, és
megtiltják számukra a szent helyek felkeresését is. Céljukként tűzték tehát

2
ki a zarándokok védelmét és az útvonalak biztosítását. Az első keresztes hadjárat sikerei lehetővé tették
egy sor latin állam létrejöttét a területen, ezek közül is kiemelkedett a Jeruzsálemi Királyság. Ennek első
embere, II. Balduin vette pártfogásába az új lovagrendet és a szóban forgó Salamon-templom egyik
szárnyát adományozta nekik.

Emlékezzenek rá, hogy Lord Meldrum mivel oltja le Sir Ralph-et, amikor az becsmérelni próbálja őt,
útban Gretna Green felé, Miss Poppy üldözése közben:

Őméltósága: Újgazdaaag?! A családom ősei a normann hódítókkal jöttek be!

Ez most miért érdekes, kérdezik joggal? Hát, azért mert ezek a normann hódítók aztán adtak egy-két
leszármazottat a keresztes hadjáratoknak is. Hogy olyat mondjak példának, akinek a históriája fent
maradt, ismerkedjünk meg I. Bohemund-dal. Amikor a normannok terjeszkedtek kissé Európában, akkor
a legjelentősebb dél-itáliai normann család a Hauteville-család volt, amelynek tagjai szegény sorból
származtak, és így váltak Apulia, Calabria és Szicília uraivá. Tankrédnak, a dinasztiaalapítónak két
házasságból tizenkét fia született, akik közül nyolcan indultak el szerencsét próbálni; közülük kettő írta be

3
magát Európa történelmébe. Guiscard Róbertet (guiscard jelentése ravasz, furfangos) 1059-ben iktatta be
a pápa a bizánci kultúrájú és jellemzően görög ortodox vallású Apulia és Calabria hercegségébe, 1071-ben
pedig meghódította Bizánc utolsó itáliai erősségét, Barit. Asszimilációs törekvései oda vezettek, hogy
nem a normann feleségétől származó idősebb fiát tette meg örökösévé, hanem előkelő longobárd
származású feleségétől származó második fiát. Az elsőszülött fiú a Szentföldre vezető keresztes
hadjáratban vett részt egy általa vezetett normann sereg élén, és 1099-ben I. Bohemund néven Antiochia
hercege lett. Utódai egészen 1287-ig uralkodtak. Ebből az országból származik a közismert Antiochiai
Szent Kézigránát is…

Ha megnézzük alaposabban a templomosok pecsétjét,

látható, hogy a Szikladóm – vagyis a valamikori
Salamon-templom – szerepel rajta, nem véletlenül. Mi
van, ha a Lord valamelyik őse szintén templárius lovag
volt és ezért van az asztalán a modell? Tudom, ez elég
vad elképzelés, de azért nem is lehetetlen.

Persze van egy egyszerűbb magyarázat is (bár a fenti nekem jobban tetszik, ha nincs is rá közvetlen utalás
a sorozatban, semmi módon). Ez pedig nem egyéb, mint hogy Palesztina és benne Jeruzsálem, 1927-ben
éppen angol gyarmat volt – egészen 1947-ig - és az épület az anglikán egyház szempontjából is szent
helynek tételeződik. Ezt is szimbolizálhatja tehát a levélnehezék – A Birodalmat, amely felett sosem
nyugszik le a Nap. Hát, ezt már sosem tudjuk meg… Sajnos.

4
Ha a fenti képeken jobban megnézzük a levéltartó alakját, akkor felfedezhetünk némi hasonlóságot a
schönbrunni kastély egyik építményével, amit amúgy Gloriette-nek hívnak. De ez is pusztán a képzelet
játéka...

5
 108
Post

Kipps

Emlékezzünk meg ma, irodalmi est keretében, H.G. Wells-ről. Nem

baj, ha tudjuk, hogy a H.G. az Herbert George-ot takar. Aki további
részletekre kíváncsi, az itt megteheti, hogy utána olvas az életrajzának.
Megjegyzem, meglepően jól rímel a sorozatra, különösen viszonya az
amerikai születésszabályzási aktivista, Margaret Sanger-rel. Ms. Sanger
nem beszélt a levegőbe, mert tőle nem született több kis rohangáló
Wells – ellentétben számos feleségével és még számosabb szeretőivel.

Na de miért is választottam témának a jeles tollforgatót? Vagy, ahogy

a Holland Villas Road-on mondják:

Prof: Mi baja a cselédlányokkal? Az én anyám cselédlány volt. H.G. Wells édesanyja is cselédlány volt.
Őméltósága: Igen, de ő csak egy író, a mi családunkban ez nem megy.

Nos, a mi családunkban viszont megy. Úgy alakult, hogy a sorozat egyes epizódjaiban az öreg Lavy
rendszeresen Capes-nek szólítja Alf-ot. Itt meg kell jegyeznem, hogy először ezt benéztem és a Lady
affektáló kiejtésével ugyan, de Kipps-nek hallottam. Csak miután megírtam ezt a posztot, hívta fel rá a
figyelmem egy jószemű zsáktárs, hogy az eredeti feliratsávban bizony Capes szerepel. Így hát ezt most át
kell írjam, de sebaj, köszönöm, hogy szólt! Viszont a poszt további része azért megáll így is, csak Wells-re
kihegyezve.

Tehát, a sztori megérte az utánajárást, ugyanis Wells a “Kipps – Egy jámbor lélek története” című – jó
részben önéletrajzi ihletésű – művében Alf, de még inkább James figuráját eleveníti meg. A könyvet

1
elolvasva mélyebb betekintést nyerhetünk a hozzájuk hasonló karakterek lelkiéletébe. Vettem a
fáradtságot és a tél során – unalmas repülőútjaim alatt – végigrágtam magam a művön. Be kell vallanom,
hogy előzetes elvárásaimmal ellentétben, egyáltalán nem volt unalmas. Mi több, igenis jó humorral és
ahol kell, érzelmekkel megírt szövegről van szó, szerintem. Nem hiányzik a dráma, a szerelem és a
szellem sem a műből. Szennai Tivadar fordítását, 1926-ban jelentette meg, a Pantheon Irodalmi Intézet
Részvénytársaság…
Jó tudni, hogy a „Kipps” lassan, de biztosan emelkedett Wells legjobb műveinek sorába – 1905-ben még
csak 12.000 példány fogyott belőle, de az 1920-as évekre az eladott példányszám már meghaladta a
negyedmilliót! Nem lenne véletlen hát, ha Lady Lavy is ismerné a művet és főszereplőjét… Hogy kedvet
csináljak hozzá, röviden össze is foglalom, miről szól a történet. Persze nem lövök le minden fordulatot.

Szóval Kipps, egy szimpatikus, angol, falusi kissrác, nem túl éles elmével és ehhez mérten, kevés
iskolázottsággal - de bunyókon edződött téglabudi alkattal. Pajtásai is hasonló körökből érkeznek. Első
szerelmi élményei is ehhez a miliőhöz köthetőek. De a sors úgy hozza, hogy további ismereteket –
szövetáru-kereskedő inasként - már városi keretek között gyűjt. Egyszerű lelke még nem tudja, mi az
igazi érték és mi csak talmi külsőség, melyeknek majmolásával ő is csak egy felvágós pojáca lesz.
Hiábavalóan vágyódik az úri élet után, ám a sors kereke ismét fordul egyet – távoli rokona elhalálozásával
komoly örökség hull az ölébe. Vajon be tud-e illeszkedni a születetten úri fajankók bigott társaságába?
Családi élete boldog lesz-e majd, vagy csak bámul ki az ablakon, mint egy szerelmes bivaly? A csapások
és örömök milyen özöne szakad majd váltakozó hullámokban a nyakába? És a legfontosabb: révbe ér-e,
emberré válik-e (s ha igen, milyenné?) az utolsó oldalakra Kipps? Megtudhatják, ha végigkövetik
kalandjait a regény lapjain… Ne felejtsem el megemlíteni még, a számomra legszimpatikusabb
mellékszereplőt: Mr. Chitterlow-t – aki meglehetősen hasonlít Vanek úrra!

Jó olvasást!

Update: Ez a név, illetve nevek dolog nem hagyott nyugodni, így írtam Mr. Twelvetrees-nek és ő
eloszlatott minden homályt. Íme:

On 13 Jun 2019, at 17:27

Dear Sir,

2
I hope my letter finds you in good health and full of joy.

As before, I'd like to ask for your kind help, regarding YRML series.
It is well known, that Lady Lav loved to rename servant members of the household.
Ivy became Ethel, Henry - Steven, and Stokes - Capes.

To be honest, at first I thought that she meant Kipps there, due to the mention of H.G.Wells in the series.
(In the meantime I became aware, that Wells wrote a novel, titled Kipps: The Story of a Simple Soul.)

But a kind fellow in the fan club pointed out, that in the english subtitles, the name was written Capes
(and was spelt also that way by the Lady).

That made me wonder, why specifically those name were selected? Were they simply the most common
servant names in 1920s, or there are some historical figures they are related to maybe? Or there is no
significance of the whole thing.

Could you please shed light on this matter, I would highly appreciate.

Have a wonderful summer!

Best regards,

Amire aztán az alábbi válasz jött:

Hi,

Thank you for writing to me! A good question but there is no special significance to the alternative names used. They were
always names that meant something to David Croft and Jimmy Perry or just amused them! Jimmy loved names with
numbers in them which is why he created James Twelvetrees! David was brought up with a nanny called Ivy so he called the
maid….Ivy!

Kind regards

Jeffrey Holland

Ezt hát megtudtuk. Durva fordításban a lényeg, hogy a pótnevek nem bírnak különös jelentőséggel. Bár a
szerzőpárosnak biztosan volt oka, hogy ezeket használják, pl. Mr. Perry imádta a számokat tartalmazó

3
neveket, így lett a sorozatban James, Mr. Tizenkétfa. Ami pedig Mr. Croftot illeti, a dadáját Iyv-nak
hívták, ezért a sorozatban a szobalány… Ivy!

Na, most már tudják!

4
 109
Post

Rien ne va plus!

Ezt elég sok ideje próbálom kibogozni, de mostanára azt hiszem, megvan a helyes megfejtés. Legalábbis
részben. Illetve jó eséllyel. Vagy mi…

Ugye mind emlékszünk arra a részre, amikor a Lady éppen pénzesőt produkál, aminek hatására az egész
utca megvadulva gyűjti a fontokat – a háznép igyekezete ellenére. Itt sosem értettem azt a jelenetet,
amikor Lavy kikiabál a küzdők felett:

Lavender: Minden pénz egy pontot ér, 5:4 a szedőknek!

Azt mindig sejtettem, hogy ez is egy fordításbeli

baki, de azt nem értettem, hogy mi lehetett az
eredeti szöveg értelme.

Nos, lássuk, mire juthatunk.

Az Urban Dictionary szerint a “copper” jelentése

tulajdonképpen zsaru. A közkeletű vélekedések szerint a név a réz(copper) gombokra utal, de ez koránt
sem biztos. A Wiki szerint ugyanis a szó latin eredetű, illetve francia. Az oldal felsorol még néhány
lehetőséget, hogy az angol „cop” szó vajon még milyen rövidítések eredménye lehet, amik amúgy nagyon
érdekesek, de ezt nem elemezném tovább. A mi számunkra valójában elég annyit tudni, hogy kedvenc
Kapitányunkra utal Lady Lav. Az előző vágásban ugyanis éppen Wilson bizonygatja, hogy de ő mindjárt
kihúzza a gumibotját, igen, én megteszem! – bár mozdulni sem tud.

1
Az „even money” kifejezés egy szerencsejátékos körökben ismert terminus technicus. Annyit jelent, hogy
a fogadó 1:1 arányban fogad valamire. Magyarul, pl. 1 fontos tétet kockáztat és amennyiben nyer, 1
további fontot kasszíroz.

A „5-4 the field” az kissé bizonytalan. Az első

megérzésem az volt, hogy ez nem a meccs
állására utal, hanem a küzdők pályán elfoglalt
helyére. A bizonytalanságom abból fakad, hogy
odalent éppen kötöttfogású birkózás zajlik, a
Lady pedig egy krikett felállást kiált be. Ebben az
angol népi játékban a dobó csapat 11 játékosa
van a pályán. Ebből kettő a dobósávban van – a
dobó és a kapus. A maradék kilenc a pályán
oszlik el a lehetséges 26 helyek valamelyikén, a
csapattaktikától függően. A pálya két jellemző pályafélre oszlik. Az ellenfél egy jobbkezes ütőjátékosát
véve alapul, a dobósáv tengelyében tőle balra, illetve jobbra eső pályarészekre. A pályán álló elkapó
játékosok felállásának több lehetséges verziója van. Ezek közül az egyik az 5-4, ami azt jelenti, hogy az
ütőjátékostól jobbra 5, balra 4 elkapó áll fel, ami talán a leggyakoribb eset. Ennek az az oka, hogy a
jobbkezes ütők – statisztikailag - jobbra kicsit többet ütnek el, mint balra. Hasonló, rövidített formában
megadott pályafelállások természetesen más csapatjátékoknál is vannak, ilyen például a fociban használt
4-4-2 is.

Amit még nem nagyon tudok ép ésszel megmagyarázni, az a Lady helyzetfelismerése. A pénzt ő szórta ki,
alant meg megy érte a bunyó. Ezt még neki is nehéz lehet úgy értelmezni, hogy a pénzzel a kezükben
állók épp fogadásokat kötnek egy krikett meccsre, amiben ő a Kapitányra tesz tétet. Az meg. hogy 5 a 4
ellen a pályán, sehogy se jön ki, mert jóval többen vannak lent. Szóval valaki elárulhatja, hogy ez mi akart
lenni…

Utóirat: hányan vették észre, hogy Stokes az éppen benyomuló, vasutas kinézetű figurát úgy vágja be a
bokrok közé, hogy csak úgy nyekken. A csávó sokáig csak kalimpál a hátán fekve, mint a büdösbogár.

2
 110
Post

Öcsém, taxival jöttek!

A poszt címével ellentétben, most nem a felséges Hóóórész király és kísérete járművét vesszük
mikroszkóp alá, hanem azt a géperejű bérkocsit, mellyel a lányok érkeznek haza a „Zavar a gyárban”
részben, a Swan és Edgar’s üzletből.

Kezdhetjük is a szokásos módszerrel. Ahogy azt

megszokhattuk, a kellékes kolléga megint
hibátlant alkotott. Lehetőségeihez képest
teljesen korhű és hiteles díszletet talált. Honnan
tudom? Hát, a mi régi jó barátunk, a brit
rendszámnyilvántartó adatai szerint, a jármű egy
1933 márciusában üzembe helyezett Austin H

1
12/4. Mondhatnánk, hogy de hiszen 1927 van, azonban mielőtt ebbe belekötnénk, nézünk meg a típus
történetét… Ki gondolná, hogy az egész a birkanyírással kezdődött?

Pedig tényleg így van. Ehhez azonban kissé messzebbre kell visszanyúlnunk az időben és térben.
Egészen pontosan Ausztráliáig és 1887-ig. Ekkor alapította ugyanis Mr. Frederick Wolseley a „Wolseley
Birkanyírógépek Vállalat”-ot. Ez akkoriban igen nagy üzlet volt, mert még nem jelentek meg a műszálas
anyagok és a birkák kopasztása pedig igen megterhelő munka volt… Fizikailag! Ezért aztán a birkanyíró
gépek feltalálása hatalmas haszonnal kecsegtető foglalatosságnak számított akkoriban. De hát a feltalálás
nem megy csak úgy ripsz-ropsz. Ahhoz műszaki vénával rendelkező egyénekre van szükség.

Itt lép be történetünkbe a kis Herbert. A szépreményű,

majdani, csak tiszteletreméltó Lord Herbert Austin, Austin
első bárója, parlamenti képviselő. De ne menjünk ennyire
a dolgok elébe, tartsunk sort. Még csak most
ismerkedtünk meg vele, elégedjünk meg hát annyival, hogy
már kinőtt a shortból és kijárta a falusi iskolát, Yorkshire-
ben. 1884-ben aztán emigrált Ausztráliába, egy anyai
nagybácsi oldalán, aki látogatóba jött haza Angliába. A
hajóút hosszú volt, de a Jóreménység fokát is érintette,
ami az ő esetében nem bizonyult túlzásnak. A bácsikája
mérnöki irodájánál kezdte karrierjét, de az elkövetkező
években papírgyárban és öntődében is dolgozott. Aztán
egy szép napon vezetői állást vállalt egy olyan műhelyben,
ahol a már említett birkaszobrászati segédberendezés új
generációját próbálták kifejleszteni. Nem lehetett rossz
manager a mi Herbertünk, mert cirka három hónap után
ajánlatot kapott, hogy dolgozzon közvetlenül a Wolseley
cég alkalmazottjaként. Nem is tétlenkedett, hanem a birkanyírógép használatáról szerzett tapasztalatait
felhasználva, az általa megálmodott fejlesztést immár a saját neve alatt szabadalmaztatta. Ezt aztán
részvényekért cserébe – milyen ismerős -, eladta Wolseley úr cégének. A vállalat igazgatótanácsa a sors
különös kegyéből azonban rövidesen döntést hozott és áttelepítette a cég központját – majd később

2
magát a termelést is – Angliába. Így került vissza Austin úr is a ködös Albionba. A birkanyírásnak
azonban van egy nagy problémája. Erősen szezonális. Így aztán a nyírógépek sem kellenek egész évben.
Tehát Herr Bert törni kezdte a fejét, hogy választ találjon az égető kérdésre: mi a jó francot állítsanak elő
az év fennmaradó háromnegyedében? Így készültek aztán a kis Henry-k számára biciklik, villanylámpával.
Ez azonban még mindig kevésnek bizonyult a foghíjjak betöltésére, ezért a saját szakállára előállt néhány
faék egyszerűségű automobil tervével. Ezek egyikét gyártani is kezdte a Birkanyíró Művek. Azonban a
hülye igazgatótanács, ahogy az már lenni szokott, nem látta meg a fényes jövő ígéretét a népautó
gyártásban. Merthogy ezek a gépek nem a Rolls-ok tulajdonosi körének voltak szánva, hanem azt a célt
tűzte maga elé velük Austin úr, hogy azoknak is lehessen autója, akinek eddig nem lehetett. Tehát
tulajdonképpen Angliának…

Egy kisebb vargabetű után, Mr. Austin új és legfőképpen saját vállalatot indított az autóiparban.
Hajszálon függött néha a túlélés, majdnem csődbe ment 1921-ben, de az új pénzügyi igazgató herkulesi
erőfeszítéssel a felszínen tartotta az Austin-ház hajóját, és később a cég a világ egyik legnagyobb
autógyárává terebélyesedett a történelem során. Az áttörés 1925-ben már világos volt, és 1933-ban
megjelent a szalonban az első Austin 12/4…. Csak jelzem, hogy az Austin Twelve-Four-ból készült több
változat is, például az Ascot saloon (a lótenyésztőknek) és a kétüléses Eton tourer (a nadráglehúzóknak).

Itt érkeztünk vissza a kiindulópontunkhoz, a taxihoz. Érdemes lehet tudni, hogy Londonban a taxiknak –
mint ahogy gondolom a buszoknak is – bizonyos városi előírásoknak kellett és kell megfelelniük, a mai
napig is, de ezt majd a kint élő zsáktársak cáfolják vagy igazolják. Ezek az előírások az egységességre
(szín, típus, méret, stb.) épülnek leginkább, ahogy én látom.

3
1906-tól a londoni taxikat egy francia gyártó, az Unic állította elő. 1926-tól azonban importvámot
vetettek ki a csigazabálók termékeire, az angol cégek védelmében. 1927-ben híre ment, hogy a kilátások
az 1928-as évre nagyszerűek lesznek, mert a rendőrség lazít kissé a taxikkal szemben támasztott műszaki
kívánalmakon. Így aztán 1928-ban, az addigi Unic importőr Mann&Overton cég fele, Mr. Overton,
megkereste Sir Herbert-et, ugyan nem dolgozná-e át az Austin Heavy 12/4 alvázát, hogy az megfeleljen a
londoni taxikra vonatkozó városi előírásoknak.

A gondolatot tettek követték, mert a Sir éjnek évadján kilopódzott a garázsba egy fémfűrésszel. De mint
tudjuk, az urak szívesen bütykölnek lombfűrész munkákon. Az új taxi meg is született, majd később
változtatásokon is átesett – például alacsonypadlós lett -, de a Mylord sorozatban szereplő példány egy
igazi, első szériás, High Lot vagy más néven Upright Grand verzió. Ennek legfőbb jellemzője a nagy
belmagasság, ami lehetővé tette a cilinderben utazó urak számára, hogy a járműben ülve is viselhessék
ruhatáruk eme ékességét.

4
Technikai érdekességek gyanánt említenék meg pár apróságot. A jármű típusjelét ha értelmezzük, akkor:
- H – Heavy (Nehéz). A későbbi változatok kissé alacsonyabb összsúllyal készültek.
- 12 – A adófizetés alapját képező, számított motor-lóerő. Csak, hogy tudják, ez nem azonos a valódi
motorteljesítménnyel, mert az 20-27HP. Meg sem próbálom levezetni, akit érdekel, itt elolvassa. „Hülye
angolok! Angol hülyék…!”
- 4 – A 4 hengeres, soros elrendezésre utal a motorral kapcsolatban.

Újdonságnak számított akkoriban a leszerelhető hengerfej, meg hogy alumínium dugattyúk voltak benne,
és még néhány hasonló dolog.

Mivel tudom, hogy a zsákban Poirot rajongók is vannak, ezért az ő számukra mondom csak el, hogy ott a
9. évad 1. részében látható ugyanez a taxi. Ezt nem magamtól tudom, hanem az Internet Movie Cars
Database vonatkozó oldalán találtam…

Még annyit érdemes befejezésképpen idefűznöm, hogy bár Lord Austin megfelelően funkcionált és kitett
magáért, de két leánya mellett sajnos csak egy fiú utódot támasztott. Őt azonban 1915-ben a francia

5
fronton találat érte egy bizonyos ponton és elesett, aminek következtében a Lord 1941-ben
bekövetkezett halálával az Austin-ház annyi év után megszűnt létezni és ezzel az angol történelem egy
darabja az enyészeté lett…

6
 111
Post

Sheffield tálca

Fényesítsünk ezüstöt! Benne vannak? Biztos mindenki tisztában van vele, hogyan kell ilyesmit
csinálni, de arról nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy mindenki tudja, mi is a mai, polírozni való
tálcánk titka. Sebaj, én sem vagyok teljesen képben, de a rendes nevelés része, hogy megtudjuk - mi is az
a Sheffield tálca? Aki már tudja, majd bólogat, vagy a fejét csóválja.

Mivel az én műveltségem hiányos a

témában, ezért segítségre lesz szükségem. Már nem
1927 van, ami szomorú, de ennek azért van előnye
is. Mintegy fél óra után rábukkantam Henry
Newton Veitch kiváló tanulmányára, ami a
Sheffield Plate címet viseli és 1908-ban került
nyomda alá, Londonban. Több formátumban is
szabadon letölthető – gazdagon illusztrált, nagyon
részletes információkhoz juthatunk, ha
végigolvassuk a művet, mert elég alapos munka.

Lényeges tudnivaló még, hogy a „plate”

szónak több jelentése is van az angol nyelvben, bár
tálcát pont nem jelent. Az egyik a sík táblalemez. A
„plating” pedig egy felület-bevonatolási eljárást
takar. Mylordilag mindkét jelentés hasznos a
számunkra.

1
 „- Oh, do you collect tea trays? That one's Ivy: Egy teástálcáért jöttem Lady Lavender.
Sheffield plate.” Lavender: Oh, gyűjtöd a teástálcákat? Ez egy Sheffield-tálca.

A fordítás tehát nem egészen pontos, de ez nem von le az értékéből semmit, így is értelmes.
Egyáltalán nem szőrszálhasogatásnak szánom a fentieket, csak szerintem érdekes új tudáshoz juthatunk,
ha utánamegyünk a háttérnek. Tartsanak velem!

Kezdjük egy kis vegyészettel. Az ezüst, mint mindannyian tudjuk nemesfém. Fizikai tulajdonságai
jól ismertek, ezt nem is boncolgatnám. Ritkaságából adódik, hogy drága. Az ezüst konyhaművészettel
kapcsolatos összefonódása azonban nem csak a hivalkodásra és a felvágósságra vezethető vissza. Bár
magas reprezentációs értéke van az anyagi jólét fitogtatásának társasági körökben, de az ezüst
evőeszközök használata nem csupán ezért terjedt el az arisztokrácia körében, már az ókori
társadalmakban is. Nem tudom, tudják-e például, hogy a keleten használatos evőpálcikák – alapanyagukat
tekintve – számos változatban léteztek és léteznek ma is. De az összes császári udvarban igen gyakori
volt az ezüst evőpálcikák használata. Hogy miért? Hát mert az ezüst az arzén alapú mérgekkel reagál –
megfeketedik. A méregkeverés pedig a hatalom közelében meglehetősen bevett gyakorlat volt. Tehát, ha
az ételben turkálva feketedni kezdett az evőeszköz, akkor lehetett kivégezni a konyhaszemélyzetet…

2
 Azért ha teljesen pontosak akarunk lenni, akkor mondjuk ki, hogy az ezüst nem az arzénnel,
hanem a kénnel lép reakcióba. Ezt mindenki megtapasztalhatja, aki ezüst ékszerrel megy be egy jó kis
kénes termálvízbe. Azonban az arzén egyik jellemzője, hogy a kénnel szulfidokat alkot. Nagyon gyakran
járnak együtt kéz a kézben (és itt jött el a pillanat, amire mindig vártak, hogy megtudják miért volt ez
érettségi tétel… ) erős kovalens kötést alkotva! Mondhatjuk azt, hogy a kén a méregben
szennyezőként van jelen és ezzel le is buktatja az orgyilkost.
Ugyanígy elmondható, hogy a másik fő méreg, a kálium-cianid, oldja az ezüstöt. Bár azt nem
tudom, milyen gyorsan zajlik a folyamat, alkalmas-e rá, hogy időben jelezze mit nem kéne megenni.
Viszont az ezüst anti-bakteriális hatása is közismert. Ami egy evőeszköznél kimondottan előnyös
lehet.

Messzire kalandoztunk, térjünk vissza a Mylordhoz. Tehát az ezüst tálcáknál tartottunk. Amikkel
van némi probléma. Egy tömör ezüst tálcához sok alapanyag kell, tehát nem olcsó. Másrészt az ezüst
eléggé – mondjuk úgy – puha fém. Ötvözéssel ugyan a mechanikai tulajdonságai javíthatóak, de kialakult
egy új módszer is, amit Sheffieldben fedeztek fel…

Sheffield híres angol város, történelmi és kohászati múltjára való tekintettel. A középkorban jól
ismert volt az itt készülő késekről, így említi meg Geoffrey Chaucer író is, a Canterbury Mesékben. Az

3
újkor beköszöntével pedig az evőeszközök gyártásának fellegvára lett. Amelyek, mint említettem,
ezüstből is készültek, a toff-ok számára.
Így esett, hogy – amint azt a Veitch mű 13. oldalán olvashatjuk - 1742-ben Mr. Thomas
Boulsover, a zseniális angol mesterember, egy csúnyán megrepedt ezüstkést kellett megreparáljon. Nehéz
napja volt. Jött a hétvége, az inas is felmondott és különben meg a csizmája tele volt már az egész iparral.
Ezért aztán nem volt kellően motivált, hogy átballagjon a műhely másik végébe a megfelelő szerszámért.
Mint minden jó szerelő, körülnézett, mi akad kartávolságon belül, végül a zsebében talált penny
felhasználásával – jó lesz az! - szorította össze a munkadarabot. (Murphy egyik törvénye, hogy egy
bonyolult munka előrehaladtával, előbb-utóbb minden szerszámból kalapács lesz…) Aztán, hogy
mielőbb végezzen, úgy aláfűtött a késnek, mint a gyehenna. Ekkor azonban csöngetett a pizzafutár. Mire
Mr. Boulsover kifizette a 32 centis hawaii-t és visszaért a kovácstűzhelyhez, sajnos a cucc kissé túlhevült.
A felhasznált rézpénz olvadáspontja csak 80 °C-al volt magasabb az ezüstéhez képest, ellentétben a
normális esetben használt acélszerszáméval, aminél vagy 500 °C a különbség. Ezért aztán a kés, meg a
penny úgy összehegedt, hogy a mester képtelen volt többé szétcibálni őket. Cifra káromkodások
közepette reszelhette hajnalig az eszcájgot. Mérgében kivágta az ablakon az akkorra már teljesen elhűlt
pizzát is, ami telibe talált egy járókelőt, de a nyomozás eredménytelenül zárult a sötét miatt, és mert az
ananászon nem maradnak ujjlenyomatok… A rendőrségi jegyzőkönyvben azonban szerepel, hogy a
műhelyéből kihallatszott, ahogy dühöng: „Hogy mér’ nem mentem én péknek? Ha elb@szom –
megeszem!”.

De egy valamire mégis jó volt ez a fiaskó. Történetünk főhőse feltalálta a Sheffieldi

Ezüstbevonatolás technikáját. A későbbiekben persze az eljárás jobban letisztult, elmaradtak a
szentségelések és a pizza is, az üzlet viszont felvirágzott. Az új eljárás lényege, hogy – mint egy
szendvicset - két ezüstlap közé egy réztömböt téve összeforrasztotta a rétegeket, amelyet lemezzé
hengerelt. Az így kapott táblából gyártotta a tálcákat és egyebeket. Mondanom sem kell, hogy jóval
olcsóbban lehetett előállítani ezeket a cikkeket, amiről roncsolás nélkül, avatatlan szem, kezdetben meg
nem mondta, hogy nem tömör ezüst az egész. Az ilyen Sheffield típusú bevonatos lemezeknek persze
minden vágási felületét ezüstözni kell, hogy ne világítson ki a réz, de ezt nem megoldhatatlan probléma.
Azonban egy visszaperemezéssel még az álcázása is lehetséges, a rézréteg nyomainak elrejtésével.

4
 Na, az ilyen nagy felfedezésekre szokták mondani: erre varrjál gombot! Varrt is. Ugyanis Mr.
Boulsover a következő ütemben már kabátgombokat termelt nagy számban, amelyek pont úgy néztek ki,
mint az igazi ezüstgombok, csak töredékárért.

Eddig megvolnánk, de itt felmerül egy – szerintem – jogos kérdés. Mit keres Őméltósága
háztartásában egy Sheffield? Úgy értem, neki aztán nincs oka rá, hogy rézzel-bélelt ezüst tálcákat tartson,
nem igaz? De lehet, hogy mégis van. Ugyanis a negyedik részben Lavy tesz egy megjegyzést:

Stokes: Stokes, asszonyom... Elvihetem a teás tálcáját?

Lavender: Ó, maga gyűjti a teás tálcákat? Volt egyszer a családunknak egy nagyon szép György korabelije. Tömör
ezüst. Szőrén-szálán eltűnt. Maga volt az, aki ellopta?
Stokes: Nem, asszonyom. Csak néhány hete vagyok itt.

Ehhez képest árulja el Ivynak a 9. részben, amit a poszt elején már láttunk, hogy ez a tálca nem
pont az, aminek látszik… Persze Lavy szenilitását is beleszámolva, lehet, hogy az egésznek semmi
jelentőssége, mert amit Stokes-nak mesél, az talán még az 1800-as években történt.

Zárásként még azt fűzném ide, hogy a Lady állandó érdeklődése, hogy aktuális beszélgetőpartnere
vajon tálcagyűjtő-e, nem teljesen értelmetlen. Van ugyanis, aki valóban gyűjti az ilyen antik holmikat, és
ha az aukciós oldalakat megnézzük, akkor kiderül, hogy egy eredeti Old Sheffield Plate tálcának elég jó
ára van ma is, tekintve, hogy az elsőket a XVIII. század derekán készítették.

5
 112
Post

Ruhacsapkodás

Charles püspök - aki amúgy érsek is, de mindenképpen lelkipásztor, vagyis pap, tehát prédikátor,
sőt, tisztelendő atya – expozéja, miután Teddy-t megkísértik a szappangyárral (és az árukapcsolt
bömbölő, szoborszerű polippal), megérdemli, hogy rövid elemzésnek vessük alá.

Őméltósága: Éppen szappanokról beszéltünk.

Charles: Á, szappan! Éppen most küldettem egy nagy szállítmányt Madras-ba a missziónknak a mosoda számára. Ha
nincs szappanuk, a bennszülöttek a sziklákhoz csapkodják a ruhát. Rongálják még a meglévőt is.

Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de nekem Charles mondatai azt jelentették eddig, hogy milyen
jó fej ez az egyház: szappant küld a bennszülötteknek, hogy akinek van valami ruhája, az ki tudja mosni,
ahelyett, hogy cafatokra tépné valami sziklán, aztán az se legyen neki. Ez végül is a térítés egy formája,
meg a kultúra terjesztése, a modern idők szele – éljen! Aztán megláttam az angol feliratot és meg kellett
állapítsam, hogy nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez bizony nagyon is a régi jó gyarmati szellem,
fűszerezve az angol felsőbbrendűséggel. Az érsek szavai ugyanis azt jelentik:

Charles: …Ha nincs szappanuk, a bennszülöttek a sziklákhoz csapkodják a ruhát.

Tönkreteszik vele a karingeket.

Vagyis, egyáltalán nem a vadak ruháiról van itt szó, hanem csak arról,
hogy az indiai, gyarmati brit egyházban, a reverenda felett viselt, fehér papi
karingeket is a bennszülöttekkel mosatják a helyi Charles-ok. Naná. Mit is
hittem?

1
 Itt most belemehetnék egy részletes leírásba arról, hogyan is alakult ki az anglikán egyházi viselet,
miben és miért tér el a római kaotikustól, de nem célom teológiai témában magamra haragítani
mindenkit. Akit viszont érdekel, az remek összefoglalót olvashat róla itt.

A madrasi utalás ugyanakkor nem véletlen. Ma ugyan nem így hívják, de Madras-t a 17. század
közepén alapította a Brit Kelet-indiai Társaság. Napjainkban 7 milliós lakosságával India 4. legnagyobb
városa. Ahogy nézem, azért nyomornegyede ma is van, sajnos - a város közepén.

Vidámabb téma viszont, hogy a város nagy szülöttei közé tartozik Engelbert Humperdinck is, aki
magát a BEÁTLES együttest taszította le a slágerlista legfelső fokáról. Aztán utánuk dobta a bőröndjüket
és bevágta az ajtót…

Személyes élményem is kötődik Madras-hoz, ugyanis szintén innen származik Visuvanátan

Anand sakknagymester, többszörös sakkvilágbajnok, akivel volt szerencsém kb. 10 év előtt egy levegőt
szívni – a Dégenfeld kastélyban, Tokaj-Tarcalon. Nem, nem indulóként voltam jelen, hanem
kirándultunk Agathámmal, és gondoltuk, legyen egyszer az életben olyan is, hogy mi kastélyszállunk. A
sors úgy hozta, hogy pont akkor, őt is abban a Cháteau-ban látták vendégül, zártkörű torna keretében. Mi
éppen élveztük süteményeinket a kis szalon sarkában, amikor a bajnok általment a helyiségen (tálca
nélkül). Ettől az esettől ugyan nem lettem magam is sakkmester, de mégis én éreztem magam

2
felkészültebbnek, mert én tudtam ő kicsoda, neki meg gőze sem volt róla, hogy én ki vagyok…
Tudom, kicsinyes revans. Kompenzálásként hozattunk a pincéből a helyi Stokes-al egy Andante-t, ami
nem egy Montrachet, de ez is versenyképes a málnaszörppel, mivel egy késői szüretelésű, édes bor.
Palackja nemolyansok font. Igazán élveztük a jobbak majmolását, akik lehet, hogy másoknál jobbak, de
nálunk nem jobbak! Ha arra járnak, próbálják ki, ne érje magukat se készületlenül, ha helycsere lenne az
urakkal…

3
 113
Post

Fél Tízkor a Menyegzőn

Kiváló zsáktársunk - Lord Balázs Péter – rendszeres hétfői fejtörői okán is megérdemli, hogy
megemlítsem, de e heti feladványa (aminek szokás szerint magamtól gőzöm sincs mi a megfejtése, bár
rajtam kívül mindenki rájött már…) igazán jó ötletet adott. Aki nem tudná, az aktuális rejtvény egy teás
dal címe volt. Én nem tudok lóugrásban gondolkodni, ezért direktben megkerestem azt a dalt, ami a
sorozatban a teához köthető. Mivel már a szövegkönyv miatt régebben kigyűjtöttem ezt a jelenetet, ezért
azonnal be is ugrott, hogyaszongya:

Mrs. Lipton: (énekel és táncol)

Next Monday morning is my wedding day,
Next Monday morning the band begins to play,
Dear little Alfie he will be mine,
We are going to blow the candle-light at half past nine!
Next Mond...
(Ivy és 12trees érkezik) Óh, hohó, egy perc és kész a tea!
Most melegítem a vizet.

Az már a korábbiakban is elég világos volt, hogy a szöveg nem eredeti, abból a szempontból,
hogy a vőlegény neve mindig az aktuális jelöltével töltendő be. De ennél többet a dalról nem tudtam.
Tekintve, hogy a nóta elég sajátos dallamú, joggal feltételezhetjük, hogy nem a sorozat alkotóinak
szüleménye. Nem is az…

1
 Hanem egy Charles Collins nevű dalszerzőé. Aki szeretné meghallgatni egy korabeli előadását,
annak sem kell időgépbe ülnie, mert szerencsénkre van egy eredeti felvételünk, 1928. november 12-ből,
némi pénzért meghallgatható mp3-ban, itt. Az előadó Nellie Wallace, aki nem egy egyszerű cseléd, de
előbb lássuk a dal szövegét, ahogyan a valóságban megírták:

HALF PAST NINE ON MY WEDDING DAY

I'm longing for next Monday 'cos I'm going to tie the knot
With little Georgie Puddingy-Pie, a nice young man I've got
And when the parson says the word that makes two into one
I want you all to just come round and join us in the fun.

Chorus: For next Monday morning is my wedding day

When the Supper's over if the company wants to stay
Me and my Georgie we shall resign
We're going to blow the candles out at half past nine.

Now when we get back from the church, and the friends have all been in
And wished us joy and happiness in little drops of gin - hic - Oh dear
We want to both be on our own, I think it's only fair
You may be sure that we don't want a lot of people there.

Chorus:

Now after we've had supper, I shall soon shut up the show
I will cut them all a slice of cake, and tell them all to go
And when I take the Vee of orange blossoms off my head
I shall tell them all it's time that we, were fast asleep in bed.

Annyit nyomban leszögezhetünk, hogy a dalban keményen a nőé a főszerep. Elolvastam egy
rövid értekezést a korabeli nemi előítéletekről és ott külön felhívták a figyelmemet, vegyem észre, hogy a

2
korábbi viktoriánus női viselkedéssel szöges ellentétben, ezek a hölgyek inkább aktív, mint passzív
szerepet játszanak saját sorsuk alakításában. Vannak vágyaik, amelyeket ki is fejeznek, van hatalmuk és
véleményük a dolgokról, és olyan erőt képviselnek, amellyel számolni kell, illetve számítani rájuk – nem
pedig pusztán az imádat tárgyai. Szexuális ügyekben is egyenlő partnerek, és tevékeny közreműködők az
utódok létrehozásában. Ezzel összefüggésben keresik a házasságkötés lehetőségét egy megfelelő
partnerrel és aktív részesei a párkapcsolatnak. A saját életüket élő, életerős nők irányítói kívánnak lenni a
házasságnak és bizony testi vágyaikat is kifejezik, melyek legalább oly erősek, mint a férfiakéi. Ennek
fényében már egyáltalán nem meglepő a dal szövege, amely meglehetősen „férfias” felfogású, már ami a
menyasszony nászéjszakával kapcsolatos várakozásait illeti.

Ejtsünk tehát szót akkor Miss Wallace-ról is. Az 1870-es születési

dátum azonnal hitelesíti személyét, ami a korhűséget illeti. Zenész és színész
szülők gyermekeként, nem meglepő módon
a music hall-ok híres sztárja lett, emellett
színésznő, táncos, komikus és dalszövegíró.
Az „Excentrikusság Esszenciája” néven lett
közismert. Hogy a professzor az ő
áldozatává is vált-e, arról nem szólnak a
hírek. Viszont jellemző ismertetőjegye volt az ultraszűk szoknya,
illetve a kalapjaira tűzött virág, toll, halcsont, vagy éppen egy égő
gyertyaszál. Nem volt természetes női szépség, inkább groteszk
megjelenése váltotta ki a közönség nevetését, amikor a színpadra
lépett, de mimikája, életvidámsága és eszélyessége kiemelkedő volt.
Kora előrehaladtával rendszeresen szobalány vagy aggszűz szerepeket
játszott. Ha engem kérdeznek, akkor az Ivy-t megszemélyesítő Sue
Pollard előfutárát, modelljét tisztelhetjük benne e leírás alapján. 78
évet élt meg és a Post 48-ban már megénekelt Golders Green-ben vannak eltemetve a hamvai.

Mivel pedig körünkben több zenész is van, ezért a számukra előástam a nóta kottáit is, hátha
valamelyikük felveszi a repertoárjába…

3
4
5
6
 114
Post

A Goblin

Ma megint takarítási nap van. Jön az a koszos ember a testével, meg a kígyóval! Jaj, Henry! Segíts
már!

Mrs. Lipton: Ó, gondolkozz, Mabel - egy új porszívó 7 guinea. Ne hagyjátok kihasználatlanul! Henry?! Fölmész és
segítesz Ivy-nak a szalonban, amíg megreggeliznek! Amikor befejezik, mehettek az ebédlőbe. Aztán a lépcsőházat, amíg a
hálóban vannak és a hálókat, amikor hozzá juttok.

Rosseb! Ki szeret ennyit kínlódni? Na, mindegy. Ilyen a cselédlányok élete. Menjünk…

Amíg a takarítás zajlik, mi ráérünk eltöprengeni azon, hogy mit tudunk a porszívóról. Mármint a
sorozatbéliről. A magyar szinkronból nem derül ki semmi. Az angolból viszont annál inkább. Abban

1
ugyanis Goblin-nak nevezik a takarítóeszközt. Gondolhatnánk, hogy na és? Igen ám, de a goblin nem
porszívót, hanem manót, koboldot, gonosz szellemet jelent. Mi a manó?! A porszívókölcsönzős jóember
is „goblin man”, de az előbbiekre tekintettel ennek is van így egy második jelentése…

Ezen elindulva, rövid keresgélés után rátalálunk a titok nyitjára. A Goblin egy háztartási
porszívósorozat fantázianeve volt, Angliában. Egy kis porszívó történelem: A küzdelem a házi por ellen
nem mai keletű, Mabel is egész életében üldözte. Azonban a napjaink gépeivel – működési elvét tekintve
– azonos módon működő porszívót, Hubert Cecil Booth alkotta meg
elsőként, 1901-ben, Angliában. Eladdig csak mechanikus, kefés tisztítógépek
léteztek, illetve porfújók, melyek nem összegyűjtötték, hanem elfújták a port.
Hát, ez nem túl higiénikus… A Booth-ok eme kiválóságának azonban egy
porfújó bemutató alkalmával, amelyet az Empire Music Hall-ban tekintett
meg, eszébe ötlött, hogy mi lenne, ha megfordítaná a folyamatot és valami
módon felfogná a koszt? Ezt az ötletet egy étteremben le is próbálta – a
székre terítette a zsebkendőjét, majd szájon át lélegeztette az üléspárnát,
természetesen ez esetben szívva a zsebkendőt. Aztán megszemlélte, mennyi dzsuvát fogott fel a textil.
Ebből rögtön tudta, hogy az ötlete működőképes. Hogy a személyzet és a többi vendég mit szólt, amikor
Mr. Booth lesmárolta a széket – erről nem szól a fáma. Na, nézzük, hogy hol tart Ivy…?

2
 Hát… ez elég gyászos. Amíg ő végez, mi is haladjunk tovább. Ott tartottunk, hogy az elv már
megvolt, de gyakorlatban is meg kellett valósítani. Sikerült is. Azonban az első működőképes darabok
akkora terjedelműek voltak, hogy lóval kellett őket vontatni és be sem fértek a házba. A belsőégésű
motorról, ami a vákuumszivattyút hajtotta, már nem is beszélve. Szóval ezek a förtelmek kint csühögtek
az utcán, és csak a kígyót vitték be az ablakon, egyenruhás legények. Voltak ugyan panaszok a zaj és a
lovak miatt, de mivel a királyi fenség jóváhagyásával, a Westminster Apátság szőnyegeit is ezzel
tisztították ki, VII. Edward koronázására készülve (szintén 1901-ben), a panaszkodók le lettek oltva.
Jöttek még nagyobb bajok is, mert a Királyi Pénzverde tisztításakor jelentős mennyiségű ezüstport
szippantott fel a masina és valahogy elfelejtettek porzsákot üríteni távozás előtt. Ennek aztán a fiúk az
örsről azonnal utána is néztek, Hubert pedig addig lakat alá került. De ő is adhatott 5 fontot a
segélyalapba, mert nagyon gyorsan ejtették az ügyét…

A fejlődés azonban megállíthatatlan volt: elektromos motor,

miniatürizálás, kígyók, testek, tisztítófejek… képzelhetik. 1907-ben az ohio-i
James Murray Spangler, itt balra, megalkotta a
porzsákot is. Ennek ugyan Mrs. Spangler nem örült
annyira, mert az egyik párnahuzatából készült. 1908-ban
pedig William Henry Hoover megvásárolta a
pénzhiányban szenvedő feltalálótól a szabadalmát és
olyan mennyiségben termelte a porszívót, hogy a „hoover” az amerikai
angolban a porszívó szinonimája lett. És ma is létezik a márka.

Ott hagytuk el Mr. Booth dolgát, hogy kiszabadult a rácsok mögül és szerencsésen meg is
alapította gyárát, a British Vacuum Cleaner and Engineering Co. Ltd. (BVC)-t, amely a Goblin
sorozatban, háztartási porszívókat kezdett később piacra dobni. Addig is, 1902-ben bemutatót tarthatott
a királyi párnak a szerkezeteivel és kitakarította velük a Buckingham Palotát. A királyi pár megúszta…

Na. Mostanra már Ivy is kidőlt, szusszanjunk kicsit mi is. Ennek keretében figyeljük meg, milyen
porszívót használt kedvenc szobalányunk ebben a jelenetsorban. Lesz jelentősége később még, tehát
próbáljunk alaposak lenni, ahogy szoktunk és ügyeljünk a kicsiségekre is. Például egy kerék nem kicsiség.
Sőt, a kapcsolók, fogantyúk, villanydugó elhelyezése sem az, mint ahogy a formatervezettség sem.

3
 Most, hogy mindent láttunk, ami érdekelt, ugorjunk egyet, a 9. részre, amiben a Pénz beszél.
Mégpedig Stokes-hoz. Azt súgja neki, hogy nem tud kijönni magától a vázából. Segítségre van szüksége!
A melasz nem vált be, mert James belesétált a jelenetbe. Marad… a porszívó! Rajta!!

Itt is vizsgáljuk meg az eszközparkot. Nocsak! Hiszen ez egy másik modell!! Nem hiszik? Nézzék
meg, nézzék csak!

4
 Szóval, ezek szerint a kölcsönzőben több féle cuccból is válogathatunk. Így kezdődnek a bajok.
Mert a Goblin márkanév alatt évtizedekig gyártottak porszívókat. Sajnos korhű katalógushoz csak akkor
tudnánk jutni, ha fizetnék egy komolyabb összeget, de mi másképp fogunk próbálkozni. Keresünk egy
hasonló tébolyultat, mint mi vagyunk…

…És így ráakadunk Doug honlapjára. Láthatjuk, ő sem akárki a maga pályáján. Negyven éve (!)
gyűjti a porszívókat a kanadai Saskatchewan, Moose Jaw településén. A gyűjteménye szerintem
egyedülálló, bár Kanadában van elég hely, hogy elférjen ugye. Ha az ember összefut egy megszállottal,
akkor ilyen esetekben szerintem érdemes kérdezni. Így is tettem. Doug kapott két linket az online
változatokhoz, hogy megnézhesse a fontos részeket a sorozatból és reménykedtem, hogy tud majd
válaszolni a kérdésre: vajh, milyen típusokat használnak Meldrum-éknál? Az első link a 6. részre mutatott,
a második pedig a 9. részre.

Postafordultával ezt a választ kaptam:

Hi,

In the first one they are using a pre-war Goblin Ace Model 55C (made from 1934-1939) This is mine.

5
The machine shown in the second one isn't a Goblin at all, even though they refer to it as Goblin.

This is just an educated guess, but I think it’s a Bustler Goliath Vacuum (Mid 1940s). The only picture I have of one is
the wrong colour, but you can see the distinct ribs on the motor end and the cord sticking up vertically from the back.

6
Hope that's of some help.

Doug

Röviden: az első jelenetben egy Goblin Ace Model 55C típust láthatunk, amit 1934-39 között
gyártottak. A másodikban viszont – bár csak egy képzett elme találgatása, de neki el is hiszem… - nem
egy Goblin van, hanem egy 1938-as Bustler Goliath, amit a birmingham-i Vacuum Ltd. készített. Állítását
alátámasztja a függőlegesen álló villanydugó aljzat és a jellegzetes, több lépcsős végdarab. Nem tudom
más hogy van vele, én hiszek neki. Egy eltérést találtam csak, Stokes a villanydugó környékén matat, hogy
kikapcsolja, ennek meg az oldalán van a kapcsoló, de ez szerintem nem perdöntő. Még az is lehet, hogy
nem is működő darab volt, csak alá van vágva a hang – bár ezt kétlem. Hogy miért? Hát, mert itt egy cikk
a Daily Mailből:

A képen látható skót úr több, mint 70 éve használja elégedetten a

Goblin Triumph-ját, amit még az anyukája vásárolt 1936-ban. Volt
két kapcsolócsere és a fogantyú már egy bőröndről átszerelt darab,
de amúgy rendszeres használatban van a gép és problémamentesen
szuperál. Archie szerint faék egyszerűségű a dizájn, ennek
köszönhetően nincs is benne szinte semmi, ami el tudna romlani. Ja,
és szerinte feltehetőleg őt is túl fogja élni a porszívó. Bocs.

Aki hasonló élettartamú cuccokra vágyik, az talán nézzen körül Mr.

Booth cégének honlapján, mert a márka a mai napig létezik, nem is
értem, hogyan, hiszen mindenki csak egy porszívót vesz tőlük – egy
életre…

Aki pedig látni szeretné a Bustler Goliath-ot működés közben, az látogasson el ide és döbbenjen meg.

Zárásnak dobok még fel pár képet róla, a gyári kísérőlevéllel egyetemben, aminek a nyelvezete…
A maiaknak lenne mit tanulni az 1940-esektől!

7
8
9
 115
Post

Mrs. Lipton tűzhelye

Újra itt van a tipikus angol időjárás szezonja: esik, de minek? Hideg is van hozzá, gondoljunk tehát
valami kellemes melegre, ahogy elönt ott belül. Na nem a barna sörre céloztam, de bizonyára sokan
elméláztak már azon, milyen jó lenne megkóstolni Mrs. Lipton egynémely mesterremekét. A minden
szakácsok céhének e örökbecsű tagja olyan kotyvalékokat tudott alkotni, hogy a Wellington-bélszínnek
csak a gondolatára is nyálfoltos lesz a kamáslim. De tegyük fel a nagy kérdést: vajon tudott volna-e
ilyeneket alkotni, megfelelő apparátus hiányában? Valószínűleg nem. Mabel nélkül sosem tisztítódik meg
a még egy kiló kelbimbóóóóó, vagy burgonya, esetleg káposzta. Ha jól figyeltek azonban, akkor azt is
észrevehették, hogy szerényen a háttérbe húzódva ugyan, de egy másik nagy segítsége is van a
konyhának. Nem, nem Ivy. Hanem a sütő! De milyen sütő? Na, erről szól a mai poszt…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy George Mark Clark és Kompániája nevű cég. Ha hiszik, ha
nem, a puffogtatásokról oly hírhedt Chicago
városában székeltek, a North Michigan Avenue
179 szám alatt. A város fennállásának 100.
évfordulójára írott könyvben ugyan nem térnek ki
rá külön, de szerintem van jelentősége a ténynek,
hogy a gázüzemű kombinált tűzhelyek első számú
fejlesztői és gyártói pont a Szeles Város
forgatagában törtek fel a „futottakmég…”
kategóriából és értek el kirobbanó sikereket. A
céget 1881-ben alapította Mr. Clark és hamar

1
népszerűek lettek a sütői. Oly annyira, hogy a folyton fejlődő termékcsaládot a „Jewel” (Ékszer) sorozat
fantázianéven vezette be a köztudatba. Ennek pedig van némi esztétikai és technikai alapja. Lássuk mit
írnak erről a korabeli reklámok? De ne feledjük, az 1900-as évek elején járunk! Ami ma nekünk teljesen
kézenfekvő és magától értetődő… nos, az akkoriban nem volt egészen így. Jusson eszünkbe, hogy egy fa
tüzelésű sparhelt a kor technikai színvonala, az átlagember szintjén. Ezek után fussuk át, mit tud egy
Clark Jewel…

Először is, a fűtőanyag nem szilárd tüzelő, hanem gáz. Nincs korom, nincs farakás, szénpor, se füst. A
tűzhelyek acélból, nikkelezett szegélyekkel készültek és fehér porcelán lapokkal voltak burkolva. A
hőszigetelésük kiváló volt, a beépített azbesztlapoknak köszönhetően. (Hát ja, akkoriban még nem
tudták, hogy az rákkeltő.) Újdonság volt rajtuk, más modellekhez képest, a termosztátos hőfokszabályzó,
ami stabilan tartotta a sütő hőmérsékletét, ráadásul választható hőfokon. Aztán ott volt a sütő feletti
melegítőrekesz is, ami nem a főzés, hanem a melegen tartás eszköze volt. Volt rajtuk serpenyőtároló is, a
gázrózsák alatt. És ne feledkezzünk meg a Szentjánosbogár nevű gyújtórendszerről sem, amely a gyufák
használatát szükségtelenné tette, mindössze 10 cent/hónap ára gázfogyasztás mellett!

A cég szépen kinőtte a telephelyet, majd egy idő után a tulajdonosát is. 1901-ben egy fúzió során, nyolc
másik gyár összeolvadásával létrejött az American Stove Company, melynek első alelnöke – és a George
M. Clark divízió vezetője – a mi kis George-unk lett. Talán nem közömbös számunkra, hogy az annales
azt is megjegyzi, hogy politikai nézeteit tekintve Mr. Clark republikánus és a Union League Club tagja.
Ezek az arisztokraták úgy látszik az új világban is ugyanúgy éltek, mint felmenőik az óhazában. Nejéről és
két gyermekéről is megemlékezik még a kiadvány, de fájó hiány, hogy egy árva szó sincs benne George
szenilis anyósáról, sem pedig valamely dilis seggfej öccsről. Nem lehet minden tökéletes…

Újabb Mylordos párhuzam, hogy Jane Addams Válogatott Műveinek 3. kötetéből megtudhatjuk, hogy
később George az igazgatótanács elnöke lett az American Stove Company-nál, bár itt sem derül ki, hogy
ki volt a főopponense. Viszont azt elolvashatjuk még, hogy mind ő maga, mind Lady Elizabeth tevékeny
és buzgó tagja volt a New England Congregational Church-nek.

2
 Szerintem jogos a kérdés, ha valaki tamáskodik
kissé: honnan tudjuk, hogy Mrs. Lipton kiváló
meggyes pitéi pont egy Clark-Jewel gyomrában
érlelődtek? Nos, egy DVD minőségű felvétel,
kimerevítve a megfelelő ponton sokat elárul…

Ez bizony egy Clark Jewel. Remekül olvasható

rajt a cég neve. Szerintem ez egy korábbi
változat, mert a logó alatt nincws feltűntetve,
hogy Lorain túlhevülés elleni védelemmel
ellátott lenne. Azért itt egy hasonló technika, csak az összevetés végett:

3
Pontos típust most nem sikerült kiásni, de ennek csak annyi az oka, hogy nem Chicago-ban, vagy
Washington-ban lakom. Az ottani könyvtárakban ugyanis megvannak a korabeli katalógusok (itt és itt),
csak gyalog kicsit messze vannak nekem. Esetleg valaki jelentkezik a feladatra?

Annyit tudok segíteni, hogy ezt a kiadványt kell keresni…

4
 116
Post

Álnok szerető

A napokban eltűnődtem, hogy milyen régen nem írtam posztot. Ideje valamivel előrukkolni.
Valamivel, ami úgy hangzik, mint egy finom üdítőital neve. Vagyis simogató és ízletes – és esetleg egy
kicsit fanyar. A mai téma alapját a macska nyivákolása adja: Ms. Poppy panaszkodik, hogy nem akar
konspirálni Lady Lavy megkopasztására, mert az Álnok szerető-t játszák este, a “Pénz beszél…”
epizódban. Aki bármit is tud a darabról, az mondja el most, vagy hallgasson örökre!

Az angol szövegkönyv alapján megkereshető, hogy a mű igazi címe a nem túl eredeti „The Girl
Friend”. Így, külön szótagolva. Nem tudom miért, a története alapján mindegy lett volna, ha a szokásos
módon írják. Nyitásnak, helyezkedjünk szerepbe, tegyünk egy utazást 1926-ba és lássunk, hallgassunk egy
betétdalt a műből, az Olsen banda előadásában…

1
 Akkor most röviden összefoglalom, miről is szól a darab. Tejüzem.

Na, rendben, ennél azért lehetek bőbeszédűbb is. A mű főhőse, a jól csengő nevű Leonard Silver,
aki a New York-ban, a saját Long Island-i tehenészetében működve – milyen érdekes - egy helyben
bicajozik. Ez így biztos elég hülyén hangzik, de ha hozzáteszem, hogy a drótszamár egy vajköpülőre van
kötve, akkor a történet egy nem várt és elég bizarr fordulatot vesz ugyan, de sokkal érthetőbb lesz. Leo, a
munkájából kifolyólag, napi szinten járhatja meg a Budapest-Mátraháza távot, a szintkülönbségeket is
figyelembe véve, ebből kifolyólag kicombosodik, mint a
levelibéka. Van is egy nagy álma, hogy megnyerjen egy
bizonyos hatnapos bringaversenyt. Másik fontos szereplőnk
Mollie Farrell, az ifjú Lenny barátja, mi több edzője,
menedzsere és támogatója. Mollie egy másik fontos
jellemzője, hogy hülye szoknyát és unalmas kalapot visel. Az
öregek mesélik, hogy ez nőknél nem szokatlan. Jó tudni
továbbá, hogy Ms. Farrell egyben egy hivatásos
kerékpárversenyző lánya és szereti Leo-t.

Igen ám, de ahogy az már lenni szokott, az ilyen

nagy versenyek esetében, a Maffia, az Illegális Sportfogadás
és a Bundázás már az első sarok mögött lapulva várják, hogy
a mezőnyre vethessék magukat. Azonban egy profi
promóter, Arthur Spencer, de még inkább eszes és vérszívó
húga, Wynn, még a rajt előtt megkörnyékezi szépreményű versenyzőnket, hogy inkább az ő színeikben
induljon. Ám végül győz az igaz szerelem. Meg Leo. Ahogy a mesében: övé lesz a fele királyság, meg a
teljes királylány.

Ez a musical comedy - mert ha eddig nem említettem volna, ez a műfaj – az amerikai Broadway-
n debütált 1926. március 17-én. A december 4-ei utolsó előadásig, 301-szer köpülte a vajat Mr. Silver, a
híres Vanderbilt színházban, óriási sikerrel. De hiszen a mi Mylordunk 1927-ben játszódik! Csúszott
volna a kuplung a Perry-Croft párosnak? Korántsem. A nyilvántartás szerint ugyanis a darabot elvitték

2
Londonba is. Azonban az átkelés nem lehetett valami könnyű. Én úgy képzelem, hogy amíg az ügynök
beugrott a fedélzetről a kantinba szivarért, szétáztak a kották és a szövegkönyv lapjainak javát is elfújta a
hirtelen feltámadó szél.
Magyarázat helyett, itt, mint egy drámai fordulatként, hagyjuk most kissé hánykolódni a hajót a
bizonytalanság tengerén és intermezzo-ként tekintsünk meg addig egy másik darabot…

Ennek a sztorinak a címe, Kitty’s Kisses. Élt, a Broadway-n: 1926. május 6. – október 2., 170
előadást. Ez a történet is 1926-ban játszódik, egy vasútállomás peronján és a Wendell Hotelben. Ms.
Kitty Brown édesanyjához utazik a vonattal, de összeismerkedik a jóképű Robert Mason-nel. Azonban az
ilyen komédiákban megszokott módon, egy fordulat révén teljesen összekuszálódnak az események.
Gondoljanak itt jelenetekre Schütz Ila, Mikó István, Balázs Péter és a többiek munkásságából…

Na, most térjünk vissza a hajó fedélzetére. Kikötés után a kárvallott ügynök, a londoni Palace
Theatre színigazgatójához hajtatott és az előszobában ülve vizsgálgatta az ablaküvegen át, a túloldali
lámpavasat. Épp azon tűnődött, hogy milyen kiváló kilátás nyílhat onnan, amikor bevonszolta magát egy
másik szánalomra méltó figura. Kiderült, hogy az illető is ügynök, egy másik darabot hozott az
Államokból, de ő is lement a kantinba szivarért…

Szerintem innen már kitalálják mi történt. Igen, a Londonban „The Girl Friend” név alatt
bemutatott darab nyomokban sem hasonlított az eredetire. A két mű kotyvaléka nagyobb hányadban
tartalmazott lapokat a Kitty’s Kisses-ből. A zenei betétek
azonban egész arányosan sikerültek, ahol pedig kellett,
ügyes kezek kipótolták a hiányzó részeket.

Így mehetett Ms. Poppy az eredeti amerikai

darab helyett egy egészen másikra. Az 1927. szeptember
8-án bemutatott premier a „The Girl Friend” és a
„Kitty’s Kisses” különös elegye lett, erről tudósítanak a
The Complete Book of 1920s Broadway Musicals lapjai.
Ezen a ponton én azt vártam, hogy milyen poén lesz,
amikor a fiatal versenyző a hotelben biciklizve köpüli a

3
vajat a reggeli pirítósra. Mint amikor véletlenül kettőt lapozunk a szakácskönyvben, aztán feltaláljuk a
félig átsült steakhalászlét. Ne örüljenek, nem ez történt. Ám azért nem baj, ha megismerkedünk a végső,
director’s cut változattal.

Szóval a függöny felvonása után egy Hagerstown közeli peron látványa fogad minket, New York
államban. Egy tavaly végzettekkel teli vonat érkezik, a Hagerstown-i (fiúk) és Rosaville-i (lányok)
főiskolák diplomásaival, akik a Wendell Hotel-be tartanak, az első osztálytalálkozójukra. A fiatalok egy
része harsány énekkel és tánccal ünnepli az érkezést. Ms. Kitty kevésbé örül, hogy el kell hagynia a fülkét,
amit a megnyerő fiatal ügyvéddel, Mr. Robert Mason-nal osztott meg. Miközben az ifjú lesegíti a
vonatról, kacér csevegésük az
esküvői boldogságról szóló
beszélgetéssé válik. Hirtelen
megrettenve, milyen messzire
engedte fajulni a dolgokat egy
teljesen idegen férfival, Kitty a
többiek után rohan, míg Robert az
ő csomagjaival bajlódik. Robert
megdöbbenve eszmél rá, hogy
mire felpillant, illaberek!, a nő
eltűnt, de az összes csomagja és a
retikülje is nála maradt! Azonnal
elhatározza, hogy meg kell találnia, vissza kell juttatnia a poggyászát és ami a legfontosabb, természetesen
el kell mondja, hogy beleszeretett.

A vonatról utolsóként száll le Mr. és Mrs. Burke, akik szintén a Wendell szállóba tartanak, ahol a
két unokaöccsük, Richard és Philip Dennison várja őket, előbbi a nejével. A gazdag Mrs. Burke a
házaspárnak 200.000 dollárt ígért, boldog házasságuk első évfordulójára.

A hotel impozáns előterét látva Kitty attól tart, hogy csomagok és pénz nélkül nem adnak majd
neki szobát. A fiatal telefonosleány, Jenny azt tanácsolja, hogy adja ki magát Mrs. Dennison-nak és kérje
a nászutas-lakosztály kulcsát. Úgy esik, hogy Jenny-nek tudomása van róla, hogy Dennison-ék lefoglalták

4
ugyan a lakosztályt, de összevesztek valamin és elviharzottak, egyik erre, másik arra. Kitty oda van az
örömtől, amikor a csel beválik. Eközben a társalgóban, a fiatal Philip, Miss Wendell-el, a szálló
tulajdonosának lányával flörtöl. Kitty tehát elkvártélyozza magát, és a nap fáradalmaitól elcsigázva
fontolgatja, hogy nyugovóra tér.

Ám Mrs. Dennison hirtelen visszatér a szállóba. A 200.000 dollár reménye, amelyet csak akkor
kaphatnak meg, amennyiben bizonyságot nyer, hogy házasságuk boldog, kijózanítólag hatott rá. Úgy
dönt, megpróbálja rávenni Richard-ot, hogy legalább Mrs. Burke előtt alakítsák a boldog párt. Kitty-t a
hálószobában találva, azonnal a legrosszabbra gondol, és magyarázatot sem várva újra elviharzik, ha lehet
még feldúltabban, mint korábban.

A szálloda pultjához érkezve Robert Mason megtudja, hogy nincs Kitty Brown nevű vendég, de
nem adja fel. A Rosaville főiskolás lányok, amikor felfedezik, hogy Kitty-é a nászutas-lakosztály,
ragaszkodnak hozzá, hogy mesélje el, milyen érzés szerelemben élni. Nemsokára aztán Mr. Richard
Dennison is újra feltűnik a színen, miután bánatát egy kocsmapultba fojtotta. A lakosztályba támolyog és
ruhástul helyezkedik diagonálba, harmónium híján, a szófán. Aztán kialszanak a fények a fejében.

Másnap reggel, Kitty az ágyban és Richard a heverőn, arra riadnak, hogy Mrs. Dennison robban
be, oldalán egy válóperes ügyvéddel, akit szemtanúnak cipelt magával az in flagrantihoz. Kitty csak most
döbben rá, hogy a lakosztályt egy férfival osztotta meg az éjjel, ráadásul mindjárt egy nős férfival. A
következő sokk, hogy a válóperes ügyvéd az elbűvölő Mr. Mason, személyesen, akivel tegnap a vonaton
bájolgott. Mrs. Dennison kalandornőnek titulálja a főhőst, Richard magyarázkodni próbál. Végül
megnyugszanak a kedélyek, amikor Robert közbeszól, elmesélve az elveszett csomagok történetét és
Jenny is megerősíti, hogy ő beszélte rá Kitty-t a személyiségcserére. Robert természetesen megvallja
szerelmét, és gondolhatják, innentől nyalogathatjuk a melaszt a portörlő nyeléről, ásó-kapa-nagyharang.
Jenny is összeborul Jerry-vel a recepciósfiúval. Mr. és Mrs. Burke a lakosztályba toppanva egymás
karjában találja Richard-ot és a nejét. Így a nagy lóvé is végre megtalálja az őt megillető zsebet. Az
eseményektől megindulva Burke-ék is megvallják egymás iránt érzett szerelmüket. A deszkákról túláradó
érzelmek elmossák az ügyelőt is, aki eddig tudta tartani a köteleket, függöny…

5
 Hát, ennyi fért bele ebbe a témába. Azt hiszem Poppy végül is eljutott a 421 előadás egyikére,
elég hamar végeztek, hacsak a számolás nem tartott soká, amihez, mint tudjuk, hatökör… A későbbi
részeket elnézve, szerintem nem sokat tanult a darabból.

Zárásnak annyit, hogy ezt a művet többször is előrángatták azóta a feledés jótékony homályából,
mindig újra írva a cselekményt. Remélem több változatot már nem kapunk, így is több volt, mint
amennyit megérdemeltünk.

6
 117
Post

Indiai zöldségleves

Ki éhes? Együnk hát valami ízleteset, Mrs. Liptonnál. Mondom a hozzávalókat: Vaj, napraforgó olaj,
vöröshagyma, fokhagyma, sárgarépa, zellerzöld, édeskrumpli, alma, currypor, víz, paradicsompüré,
mangó, basmati rizs, főzőtejszín, friss koriander vagy petrezselyem zöld, só és bors. Tudja valaki, mit
főzünk?

Egy igazi ínyencséget, Mulligatawny levest. Nevének kiejtése kissé bajos, mert indiai az eredete,
pontosabban tamil, de szerencsére rendelkezésünkre áll a fonetikus írása is: [ˈmɐlɨɡəˈtɑːni]. Kösz Csoki,
sokat segítettél…! Hallgassuk meg inkább? Íme.

1
Szóval ez a leves állítólag a Brit India idejében vált nagyon népszerűvé a ködös Albionban, nyilvánvalóan
a gyarmati tisztviselők tapasztalataiból kifolyólag, akik magukkal vitték a szakácsokat/receptet Angliába.
Ahogy azonban a gyarmatbirodalom felett végül is lenyugodott a nap, ennek a kajának is szertefoszlott a
népszerűsége.

Lássuk a részleteket! Eredetileg egy rasam nevű fűszeres indiai zöldségleves az ötletadója. Csak zárójelben
jegyzem meg, hogy ennek van vagy 20 fajtája.

Úgy tartják, hogy ebből merítették az indiai szakácsok az ihletet, hogy

angol uraik számára odatálaljanak valami levesfélét az asztalra, az
elérhető alapanyagokból, a főfogás előtt. Azért persze otthon, a
szigeteken, a brit gyomor számára módosítottak kissé a csak vega
összetevőkből álló hozzávaló listán és csirkehússal dúsították az
eredeti madrasi receptet. Tudják, ahová Charles egy rakomány
szappant rendelt a missziónak. A későbbi évek során még sok egyéb
fűszerrel is tuningolták ezt a levest – fahéj, kókusztej, mittomén.

2
 Az első angol említése 1784-re datálható, egy angol
tengerész nótában. Ezt a Hobson Jobson – The
Anglo-Indian Dictionary kiadványából tudjuk meg,
amit először 1886-ban adtak ki.

Ebből a szócikkből az is kiderül, hogy a „bors” és a

„víz” szavak tamil megfelelőinek kotyvalékából állt
elő az étel neve.

Nos, ez a fogás egy idő után sokat veszett a

népszerűségéből a gyarmatokon. A Szuezi-csatorna
1869-es megnyitása után hamarosan kikopott a
menüből, helyet adva a megszokott angol sülteknek
és pitéknek. Ugyanakkor azonban betört az angol
nép konyháiba, annyira, hogy az 1850-es években az
amerikai Heinz vállalat mázsaszámra árulta konzerv változatát Angliában, sőt még az Egybesült
Államokban is. Éppen ezért még mai napság is fellelhető ilyesmi az élelmiszerosztályon, ha valaki nem
átallja megkóstolni ezt a változatot – úgy 800 forintért (plusz szállítási költség).

Annyira megkedvelték az angolok ezt a levest, hogy képesek voltak a világ minden sarkába magukkal
cipelni. Az a bizonyos Mr. Livingstone – az igazi! – ezt írta egykoron útinaplójába:

„A fárasztó negyven napos utazás után (Afrikában), 1859. október 6-án,

visszaérkeztem a hajóhoz. Levest főztünk Mulligatawny masszából,
amelyet tasakokban vittünk magunkkal.”

Ha valaki kedvet érez az előállítására, találhat hozzá receptet minden

fontosabb gasztro oldalon. Majd számoljanak be róla, hogy milyen volt…

3
 118
Post

Bromo-Seltzer

Egy gyógyszerészettörténeti kalandozás következik. Megfigyelhették, hogy alkoholból elég sok

fogy a sorozatban. Persze mértékkel. De néha mértéktelenül is. Aminek következménye… a macskajaj. A
„Zavar a gyárban” nyitó jelentében éppen Ms. Poppy-t érinti e baj, így végre érhetővé válik, hogy a
jelenség honnan is kapta a nevét. Na, most már tudják! (Bár a szöveg mindössze egy hajnalig tartó
kimaradásra utal, de szerintem a fejfájása inkább a benyakalt pezsgők következménye lehetett valójában.)

A Miss tehát hős lovagja segítségét kéri, hozna-e egy kis aszpirint? Vagyis… várjunk csak?
Biztosan azt kért?

Nem. De nem baj. Az aszpirint itthon mindenki ismeri és tudja mire való. Azonban tudja-e
mindenki, hogy mi a gyász az a bromoseltzer? Na. Ezért mondtak aszpirint. Nekünk viszont fájhat miatta
a fejünk. Tehát irány a labor és az időgép…

1
 Nem megyünk messze, csak 1859-be, amikor megszületett
Isaac Edward Emerson. Fiatal felnőttként megalapította az Emerson
Lake & Palm… Csak tréfálok. Igazából cégbirodalmat alapított. Ez
aránylag könnyen ment neki, mert vegyészként végzett az egyetemen,
pontosabban gyógyszerészként. Ahhoz képest, hogy egy földműves fia
volt, szép karrier. De nem állt meg ennyinél. A friss diplomájával 1880-
ban patikát nyitott Baltimore-ban, majd kidolgozta és szabadalmaztatta
a Bromo-Seltzer nevű másnaposság elleni ill. fejfájás csillapító
készítményt. 1887-ben pedig megalapította az Emerson Drug
Company-t és üzlete rövidesen felvirágzott. Mr. Emerson
találmányának két komponense is többé-kevésbé mérgező volt, mégis
hatalmas mennyiségeket tudott belőle eladni. De vajon miért? Mondhatnánk, hogy azért, mert
alkoholisták mindig lesznek, de nem ez volt sikerének valódi titka.

Egy Joseph A. Schwarz nevű író, „A légy a kenőcsben: 70 lenyűgöző értekezés a mindennapi élet
tudományáról” című művében azt olvashatjuk, hogy az eredeti gyógyszerformulában három alkotóelem
szerepelt. De volt egy titkos negyedik is, ami a sikert hozta: a Reklám. A régi
bölcsességet minden pontján kifordítva: „A rossz pornak is kell cégér!”
kiálthatnánk fel. Mr. Emerson ugyanis világméretű újság-, plakát- és
rádióreklámot csapott a Bromo-Seltzernek, aminek következtében a népek
úgy vitték a kis kobalt-kék üvegcséket, mint a cukrot. Marketingben ugyanis
legalább annyit tett a termékhez Isaac, mint gyógyszerészetileg. A
csomagolás kétségtelenül egyedi és vonzó volt. Maga a szer a nevét az egyik
összetevőjéről kapta: a nátrium-bromid angolul „sodium bromide”. Ezen
csavart kissé és már kész is volt a jól csengő márkanév. (A „seltzer” jelentése
szódavíz)

A reklámok szerint a fejfájás nem szimplán egy fejben érzett fájdalom, hanem kulcsszerepet
játszik benne még a felzaklatott gyomor és a megviselt idegek is. Ezért a szerben található acetanilid a
fájdalmat csillapítja, a szódabikarbóna a gyomor savasságát csökkenti, a nátrium-bromid pedig az
idegeket nyugtatja. És hogy a psziché is kapjon valamit, a por, amelyet felhasználás előtt vízben kellett

2
feloldani, azonnal vadul pezsegni kezdett, ezzel azt a képzetet keltve a betegben: ez aztán tettre kész egy
cucc! Csak úgy fickándozik a pohárban, alig várja, hogy a fájdalomra vesse magát! Szóval némi placebo
hatás is szorult az üvegbe.

Akadt azonban néhány probléma. Jó néhány fejfájósnak elkékült a szertől a bőre! Hopsz! Ez
azért elég kellemetlen mellékhatás, nemde? Ennek a titoknak a nyitjára Bernard Brodie és Julius Axelrod
(ez utóbbi 1970-ben Nobel díjat is nyert) jött rá. Felfedezték, hogy a Bromo-Seltzerben használt
fájdalomcsillapító acetanilid methemoglobinémiát okoz (kezet fel, aki elsőre ki tudta mondani), vagyis
hogy a vér hemoglobinja elveszti tőle a képességét, hogy az oxigénmolekulákat magához tudja kötni. Az
oxigénben szegény vér pedig kékes árnyalatú. Ezért azt javasolták patikusunknak, hogy keverjen inkább
helyette acetaminofent a készítményébe és hipp-hopp megszűnnek a hupikék betegek. Így is lett.

Mint említettem korábban, KÉT összetevő is problémás volt az eredeti receptben. A másik
természetesen a bromid. A Wiki szerint: “A bromidion nem nagyon mérgező, normál napi bevitele 2–8
milligramm. A bromid túl magas szintje viszont krónikusan károsíthatja az idegsejtek membránját, mely
fokozatosan károsítja az ingerületátvitelt, bromid-
intoxikációhoz, vagy más néven bromizmushoz vezetve.
A bromid biológiai felezési ideje 9–12 nap, így a
szervezetben nagy mértékben felhalmozódhat. Napi 0,5–
1 grammnyi bromid bevitele már mérgezéshez vezethet.
Míg a bromizmus jelentős és esetenként komoly
neurológiai, pszichiátriai, dermatológiai vagy gasztrointesztinális zavarokat okozhat, halálhoz ritkán
vezet.” A bromizmusnak amúgy parádés tünetei vannak, aluszékonyság, pszichózis, epilepsziás roham,
bőrkiütés, illetve delírium. Alkohol már nem is kell…

Valamit tehát ezzel is tenni kellett, de mivel ennek nem volt helyettesítő anyaga, így szép
csendben kimaradt. Tehát maradt a szódabikarbóna, meg az acetaminofen.

Összefoglalom: A hatalmas gazdagsághoz vezető 3 alkotórészből – 1 kihagyva; 1 lecserélve,

miután valaki megmondta mit kéne belerakni helyette (amúgy ez az egyetlen, ami valóban hat is a
fejfájásra, a mai napig használjuk); meg szódabikarbóna.

3
 Ennyi pedig elég volt a sikerhez. Hogy mennyire? Mr. Emerson 1911-ben megépíttette a 15
emeletes, 88 méter magas, Emerson Bromo-Seltzer Tower-t, ami 118 éve áll Baltimore-ban. Nem nagy
dolog, a piramisok is bírták addig, még tovább is, csakhogy… A piramisok tetején nem volt a négy
világtáj felé négy toronyóra. A toronyórákon a számokat nem helyettesítették a B-R-O-M-O-S-E-L-T-Z-
E-R betűk. Nem volt a tetejükön 17 méter magas, 20 tonna súlyú, körben forgó, kék acélüveg, melyet
314 lámpával világítottak ki éjszaka. És legvégül ennek az egész halomnak a tetején nem volt még
feltákolva egy korona is… Ennek volt.

Azért ne gondoljuk, hogy Isaac ezt az épületet magától találta ki. Lássuk az alábbi képeket:

Az elsőt épp az imént mondtam el micsoda. Felismerik a másik épületet? Aki járt már Firenzében,
előnnyel indul…

4
 Ez ugyanis a Palazzo Vecchio, a firenzei városháza. Szerintem szép dolog felhúzni a Nagyvízen
túl is egy építészeti remek mását, de utána nyakon önteni ezzel az amerikai giccsparádéval, hm… James
ingatná a fejét. Majd a végén mutatok az épületről egy képeslapot. Addig itt egy közeli az órákról, amikről
meg nem baj, ha tudjuk, hogy gravitációs elven működtek egészen 1975-ös villamosításukig. (Zárójelben
jegyzem meg, hogy 2017-ben visszaalakították őket eredeti formájukra, ami nálam egy piros pont.)

Mit tudhatunk még meg Izsákról és családjáról? A fószer megszervezte a Maryland-i tartalékos
haditengerészeti egységet, melynek 1901-ig parancsnoki tisztét is ellátta. Saját zsebéből fedezte egy
komplett hajóraj kiadásait az 1898-as spanyol-amerikai háború alatt. A mostohalánya a pénzügyminiszter
fiához ment feleségül, így Woodrow Wilson elnök is megjelent a fogadáson. A saját lánya pedig ahhoz az
Alfred Gwynne Vanderbilt-hez ment feleségül, aki Amerika egyik leggazdagabb mágnása volt – és aki

5
rajta volt az RMS Lusitania-n, amikor azt a németek megtorpedózták. Állítólag nagyon gálánsan
felajánlotta mentőmellényét egy kisgyermekes fiatalasszonynak, majd nem látták többé, mivel nem tudott
úszni.

Hát, ennyi fért bele ez alkalommal. Akinek azonban van még ideje és nagyon érdeklik a kék színű
üvegcsék, az itt nézzen körül – 48 oldalon van összeszedve, hol, mikor, milyen üvegeket gyártottak a
Bromo-Seltzer számára…

6
 119
Post

Rövid témák

Ma ismét a nyúlfarok rovat jelentkezik, ugyanis pillanatnyilag elfogytak a nagyobb lélegzetvételű poszt
témák, de feltorlódott rengeteg szecska, amik azonban önmagukban nem érnek meg egy írást. Lássuk…

Lady Lavy örömtánca – Ó, a tánc, a tánc!! –

közben énekel is. A szövegkönyv miatt könnyen
azonosítható, hogy a “The Boy I Love is Up in the
Gallery” refrénű kuplét intonálja. A nótát 1885-
ben írta egy George Ware nevű egyén, az amúgy
nagyon helyes Nelly Power-nek, híressé pedig
Marie Lloyd előadásában vált. Szóval lehet
mondani, hogy a Lady egy 1927-hez képest már
retro slágert ad elő. A szövegkönyv szerint a
színpadon álló női előadó szerelmes éneke ez, a
jóképű, de csóró és ezért csak a hátsó sorba jegyet váltani tudó kedveséhez. Itt megtekinthető a teljes
szám.

Aztán itt van a jelenet a “Pénz beszél” rész végéről, amikor az érsek és káplánja elszállítják a
csetreszeket. Azt érdemes tudni, hogy az angol változatban szó sincs csomagtartóról. Ott a “dickey”
hangzik el. Nos, ez nem nyilvánvaló, de utánakereshető, hogy az automobilok fejlődésének korai
szakaszában gyártottak olyan verdákat, amelyeknek a mai csomagtartó helyén egy felhajtható támlájú
pótüléssor helyezkedett el. Ez elmondva kicsit hülyén hangzik, tekintsék meg az illusztrációt a Wiki
oldalon. Ha jól értem, akkor ezt az ülőhelyet hívták eredetileg anyósülésnek, aminek szerintem sokkal

1
több értelme van, mint a mai értelemben használt jobb-egynek. Persze, tudjuk, hogy egy balesetnél az a
legrosszabb túlélési eséllyel kecsegtető pozíció, de elképzelhető milyen lehet ezen a hátsó padon
kepeszteni, mondjuk esőben, bokáig a megalázóban.

További érdekesség, hogy van egy alávágott, hangsúlyos felröhögés a káplán szövegénél. Nos, itt
egészen biztosan nem a vázarázós poénon kacarásznak, az a nevetés már lecseng addigra és nem snittelik
be újra Ivy-ékat. Itt – szerintem – egész másról van szó. Arról, hogy a “dick/dickey” szó, khm…
kétjelentésű. Nem fejthetem ki (PORHÓ!), nyilván majd utána olvasnak.
Ebben az esetben viszont már kiválóan érthető, miért röhög fel a közönség, mikor a káplán
kijelenti, attól tart, neki nincs olyanja, majd Charles megjegyzi, micsoda szégyen…

Itt Kapitányunk éppen a mokeszt kezeli a szeme

alatt. Jó, ha tudják, hogy se májat, se steakhúst nem
teszünk a szemünkre, a fertőzésveszély miatt –
kivéve a rajzfilmekben. De ha tudjuk, hogy a húst
akkoriban is (a háztartásokban igen ritka)
hűtőben/jégszekrényben tárolták, akkor érthető,
hogy miért kezeli kedvenc közegünk ezzel azt a
periorbitális hematómát. A nem fagyott, hűvös
anyag jól formázható és lehúzza a keletkező
duzzanatot…

2
 Legyen a következő Ivy bejelentése a Lady elszenderüléséről. Az ijedt reakció George-tól pont
nem az esetleges halálesetnek szól. Lássuk:

Vagyis a Lord attól rettent meg, hogy a Lady megint valamit kiszórt az ablakon – ugyanis ezt is jelenti a
„dropped off”, az elszunyókálás mellett…

Aztán itt a jelenet, ahol veszélybe kerül Alf nadrágjának ülepe.

Az eredetiben James az ökleit tervezte használni, hogy KO-za a komornyikot, de szerintem

sokkal jobban áll neki a szinkronban elhangzott „lábbal illetném a fartövén!” duma.

3
 Emlékeznek ugye, amikor George megzsarolja az öccsét, hogy vagy elveszi Madge-t, vagy mehet
a dzsungelbe gumit csapolni? Itt érkezik Ivy a teával. George pedig hozzáteszi, hogy hozzon párat Mrs.
Lipton meggyes lepényéből. Iyv sajnálkozik, hogy az már nincs, de van… nem angyalbögyörő. (Ennek se
füle, se farka) Hanem a „Maids of Honour” nevű fogás, a receptet itt találják, majd mondják el milyen
volt.

A Lord viszont jelentőségteljes pillantást vet Teddy-re, majd közli, hogy azokat ne hozza Ivy.
Nem is csoda, mert a kifejezés másik jelentése: koszorúslányok. (Jelenti még a királyi család hölgyeinek
környezetében szolgáló nemesasszonyokat is.)

Rémlik, hogy Mrs. Lipton mennyire szégyelli a

virágos bilijét? Na, Miss Poppy nem jön zavarba.
Nézzék milyen vidoran üget befelé, a nyomában
James-el! Az alsó polcon pedig ott figyel egy újabb
virágos bili, közszemlére téve! A kis
szégyentelen…

4
Gyarapítsuk tovább angoltudásunkat. Ebben a
jelenetben Mrs. Lipton sápítozik a pénzeső miatt.
Az eredeti kifejezés „Lawks a mercy”, („Lord, have
mercy!”), vagyis „Uram, irgalmazz!”, londoni
tájszólásban.

A szóban forgó úr nem egyszerű paraszt, pont mint

James, hanem a csak-tiszteletreméltó William Ewart
Gladstone, az Egybesült Királyság miniszterelnöke
(4 alkalommal is), a Liberális Párt egyik alapítója és
vezetője. Neki köszönhető a titkos szavazás a
szigeten, illetve a választójog kiszélesítése. A Lady
szövegéből én egyéb területeken végzett
reformokra is tippelek, például a masnikkal díszített
csipkehálósapka elfogadottá tételére királyi
esküvőkön, vagy valami hasonló.

James figyelmeztetése ott hangzik el, amikor

megtudjuk, hogy a miniszterelnök jön vacsorára. A
kifejezés jelentése tartalmilag valóban megfelel a
szoknyafelkötésnek (gatyával, köténnyel és
fityulával), de az eredete meglehetősen sokfelé
ágazó. Az általam legelfogadottabb az íráshoz
kötődik. A kisbetűk rovása elég sok odafigyelést
kíván, különösen a b, d, p és a q betűknél. Nem is
beszélve róla, ha valaki nyomdász, amikor a régi,

5
kézzel megvalósított szedésnél pont a tükörképet látja a szedő. Szóval pontosság,
odafigyelés és tudás szükségeltetik, hogy a legjobbját hozza az illető. Pont, mint ha az ember
lánya egy miniszterelnököt szolgál ki.

Szeretném felrázni magukat, hogy megemlítsem, a

News of the World, amiben Ivy olvasott a Kit-Kat
Clubról – nem színházi lap. Egy brit
bulvármagazinról van szó, amit 1843 és 2011
között adtak ki, minden vasárnap. A világ
legmagasabb példányszámban eladott angol nyelvű
lapjának megemlítése valóban illik a sorozathoz és
a brit értéktár egy darabja.

Mára ennyi fért bele a könnyed és rövid témák színes kavalkádjába, remélem tea mellett futották át…

6
 120
Post

Helyszínek

Egy jó múltkori párbeszéd nyomán érdemesnek találtam a tollhegyre tűzni a forgatások

helyszíneit egy poszt erejéig. Azt mind tudjuk, hogy a Holland Villas Road 22-es szám az eredeti
rezidencia, itt forgott a pilot rész. Azt is, hogy a további részeket már a BBC stúdióiban vették fel. Ezek
már lerágott csontok, de vajon tudjuk-e, hogy a külső helyszíneken forgatott jelenetek hol készültek?
Nekem gőzöm se volt, de van, aki tudta. Lássuk!

A külső jeleneteket főleg Norfolkban vették föl. Talán

más is van olyan tájékozatlan, mint jómagam és nem tudja, hol
van Norfolk. Éppen ezért álljon itt egy térkép, hogy lássuk hol
helyezkedik el ez a megye Albionban. Az unalmas
lexikonadatokat nem idézném ide, helyette tűnődjünk el rajta
együtt, hogy vajon milyen állat lábnyoma látható a megye
lobogóján… Szerintem elszabadult
valami, ami felmászott az íróasztalra,
felrúgta a tintatartót és keresztül
gázolt a tervezeten, a leadás előtti
éjszaka, hogy már nem volt idő kijavítani. A zászló talán a
Hülye Járások Minisztériumában készülhetett, mindenesetre
elég fura a dolog, mert ennek a lénynek vagy három talpa volt, vagy ugróiskolai stílusban közlekedik. Na
mind1.

1
 Az “Egy nap a szabadban” részben látott Öreg Buffy földje, a Langham melletti Bayfield Hallnál
volt. Persze mind láttuk, hogy néz ki a terep – csupa fák, meg bokrok -, de azért látogassunk el a hely
honlapjára. Elég meredek volt ide menni piknikezni, mert ahogy látom itt mainapság keményen
esküvőket tartanak! Nézzenek szét a képgalériában, megéri.

(Zárójelben jegyzem meg, hogy a hely logójában egy újabb heraldikai rettenetet figyelhetnek meg…)

A Gretna Green-es rèsz helyszíne a The Bell pub,

Brisleyben. Ennek a helynek pár éve harangoztak és
bezárták, de egy lelkes kocsmapárti pár fejest ugrott az
újranyitásba és megmentette a múltnak ezt a fontos darabját
a hálás utókornak. Ez annyira jól megy nekik, hogy az
újranyitást követően, 7 hónap múlva kiosztották a helynek a
Norfolk legjobb kocsmája cégért. És mint látják, a vidéki
angol kocsmák almanachjának is ők kerültek a fedőlapjára. A
helyen fogadó és étterem is üzemel. A séf nem Lipton,
hanem Stouvenel, de jól főzhet – 20 kerek fontból degeszre
tömhetik magukat. Kilenc különböző sörfőzdéből hozzák a
csap alá valókat, szóval választék az van bőven.

E hely logója viszont hibátlan, semmi képzavar. Egyszerű, letisztult és tömör.

Pillanatnyilag éppen sous-séfet keresnek, lehet jelentkezni bátran, aki akar!

2
 Amit szintén mindenki tud, hogy a Union Jack Rubber Co. egy Diss nevű településen székelt, egy
használaton kívüli kefegyárban. Ihol-e…

A cég története az 1850-es években kezdődött, Robert Aldrich gyáralapítóval. A telephelyen

kefét, szőnyeget és lábtörlőket gyártottak a St. Nicholas utcában. 1935-ben tényleg volt egy kis zavar a
gyárban, annyira, hogy fel is vásárolták az egészet. Későbben aztán visszakapta a nevét – nem a Union
Jack-et -, egészen 1986-ig, amikor végleg lehúzták a rolót. Éppen jókor, ami a forgatást illeti. Itt pedig
láthatnak néhány munkásleányt, ha éppen cirókálni támadna kedve valamelyiküknek.

3
 Mrs Liptonék házassága Sporle-ban köttetett meg. Ott nincs mivel összekeverni a helyszínt, mert
csak egyetlen templom van, mégpedig a Szent Szűz Máriáról elnevezett. Kívülről már ismerjük, de most
kukkantsanak be egy gyors hálaadó imára. Vigyázzanak a karjukra…

Gondolták-e, hogy az a királyi park sem Londonban volt, ahol Ralph náspángolni akart, hanem
az Abbey Gardensben, Bury St. Edmundsban.

Na, most már tudják!

4
 121
Post

Pieces of eight

Van egy részlet, ami eléggé mellé ment a sorozat szinkronjában – de beszéljünk róla és hozzuk
helyre a hibát! Kapitány – a papagáj, nem a potyázó - párszor belerikácsolja az éterbe:

Csupa nyolcfontos! Csupa nyolcfontos!

Akár be is vallhatjuk, egyikünk sem látott még nyolcfontost. Ez valószínűleg azért van, mert a
dilis angolok elfelejtették kitalálni ezt a címletet, pedig azoktól sok minden kitelik. Elemeztük már a
pénzrendszert néhány alkalommal, de eleddig elhanyagoltuk ezt a kultúrtörténeti kitérőt. Azt hiszik,
tréfálok és nem is fontos ez a fontos téma? Majd mindjárt meglátják, hogy tévednek…

Induljunk az eredeti szövegkönyvtől és nézzük meg, hogy ott a „pieces of eight” kifejezés
szerepel. Ez ugyan valóban köthető „nyolcasok”-hoz, csakhogy nem fontban. Erre még visszatérünk…

1
 Ugorjunk egyet és ismerkedünk meg egy újabb pénzsóvár skóttal,
Robert Louis Stevenson-nal. Az illető az ifjúsági irodalomban több
jelentőset is alkotott és ez a kijelentés egyáltalán nem túlzás. A kalózok
világáról ma a fejekben élő közhelyeket javarészt neki köszönhetjük, a szó
legszorosabb értelmében. Például a fa-, vagy féllábú kalózokat, vállukon egy
papagájjal és a nagy bazi X-el jelölt kincslelőhelyeket a húúú-de-titkos
térképeken, amelyek trópusi szigeteket ábrázolnak. Ő írta a „Kincses sziget”
című regényt, melynek egyik főszereplője Long John Silver, a kalóz.
Megnézhetik rajzfilmben, aminek érdekessége, hogy az egyik magyar hang
az a Makai Sándor, aki George második szinkronhangját adta. Vagy el is lehet olvasni, a Gutenberg-en
eredetiben, vagy a MEK-en magyarul. Nem mellékes, hogy az első, könyv formájú kiadás megjelenésének
időpontja 1883. november 14. Ez még Lavender fiatalkorára esik, figyelembe véve, hogy 1927 van. 1927!
Szerzőnk gyerekkorában elég komoly tüdőérintettségtől szenvedett, ezért betegágyában gyakran
szórakoztatta magát saját, kitalált történeteivel. A betegeskedés ugyan egész életén át elkísérte, de az írás
is. Többek között Dr. Jekyll és Mr. Hyde figurája is az ő képzeletének szülötte. De vissza a kalózokhoz.
A Kincses sziget Long John-jának papagája, Flint kapitány, egy ex-kalóz nevét kapta. Az ő – mármint a
papagáj – szövege a „pieces of eight”, ezt hajtogatja folyton. (Mást nem is mondhat, a hajókon nem volt
gyakori a „hülye, vén tyúk” és szerintem a kalózok a kopogás udvariasságát is mellőzték.) A mi
Kapitányunk pedig ennek a regényfigurának a mása, ezért nem mondjuk Polly a neve.

No, ezzel eddig megvagyunk. Azt viszont nem haszontalan kitudni, mit is takar az a bizonyos
„nyolcasok”. Ehhez pedig visszább kell kissé ugranunk egy-két évszázadot. Gerard Depardieu 1492-ben
meghódította a Paradicsomot, és ezzel megkezdődött az Amerikák kifosztása. Mindannyian tanultuk volt
az iskolában, hogy onnan aranyat és ezüstöt hoztak a visszatérő hajók a vén Európába. Az aranyat már
finomított formában rabolták a lemészárolt őslakóktól, azonban az ezüstöt inkább bányászni kellett.
1554-ben aztán egy bizonyos Bartolomé de Medina kitanulta, hogyan lehet az ásvány formában
kitermelhető ezüstöt a telített sósvíz és higany felhasználásával nagy tisztaságú ezüsté kotyvasztani. (Akit
érdekel pontosabban a kémiai rész, az itt majd utána olvas, a többiek meg TIT jelleggel megtudhatják,
hogy a gyerekkorukban a fogtömésben használatos amalgám, ezüst és ón, valamint higany keveréke.)
Bartolomé ezzel a tudással áthajózott a nagy vízen és meglepődve tapasztalta, hogy odaát nem működik a
kémia! Eltartott neki egy darabig, míg kifundálta, hogy az európai ásványokban szennyezőként jelen van

2
még a vas – pirit formájában – és a réz-szulfát, amik szintén szükségesek a megfelelő amalgamációs
folyamatokhoz, ezt odaát pótolni kell. Innentől nem volt megállás, dőlt az ezüst.

Nem árt tudni, hogy a középkornak ebben a szakaszában az ezüst bányászata jelentős volt Tirol,
Szászország, a Kárpát-medence és a Cseh királyság területén. Azonban az új kontinensek területéről
ömlő nagy tisztaságú ezüst felívelést jelentett a pénzverdék gyakorlatában is. Közkedvelté vált a
nagyméretű és finom ezüstpénzek használata. A 16.
században a bohém(iai) Hieronymus Schlick gróf is pénzt
veretett, a ma Jáchymov, akkoriban azonban Joachimsthal
névre hallgató település közelében található ezüstbányából
származó alapanyag felhasználásával. Ezekre az érmékre a
köznyelv a „Joachimsthaler” néven kezdett hivatkozni. A
hátoldalra a Bohémia címerében található oroszlán került.
Az etimológia finomságait ehelyt mellőzzük, de elégedjünk
meg azzal, hogy innen származik a magyar „tallér” szavunk
is. Meg még a ma használatos amcsi ruppó, a „dollár” neve
is – sok más fizetőeszköz neve mellett. Igen, jól olvasták.
Mindjárt megtudjuk hogyan…

Az új érmék olyan népszerűek lettek, hogy hamarosan hasonló fizetőeszközök készültek

Burgundiában és francia földön is. 1575-től a hollandok is elkövették a magukét, „daalder” néven. Teljes
nevén „leeuwendaalder”, a szintén a hátoldalra vert oroszlán képe miatt. (Ez utóbbi nem mindenki
szerint lett tökéletes, a karibi térségben kutyának nézték és hívták.) Tekintve, hogy az ezüst, fajsúlyát
tekintve könnyebb az aranynál, ugyanakkor elég tartós, nem árt neki a sós levegő sem, ideális eszköze lett
a külkereskedelemnek. A három, akkoriban létező holland ezüstpénz a leeuwendaalder (427.16 grain
súlyú, .750 tisztaságú ezüsttartalom), a ducatoon (491 grain, .920 tisztaságú ezüst) és a rijksdaalder (448
grain, .885-ös ezüst) közül az elsőben volt célszerű egy rendes holland kereskedőnek az országon kívüli
bizniszt bonyolítani, ezzel is átvágva a tisztelt partnert. Azt pedig tudhatjuk, hogy ebben az időszakban a
hollandok keresztül-kasul hajózták a glóbuszt – és keményen építették a gyarmatokat, valamint a
kereskedelmi központokat. Ennek köszönhetően a daalder is közismert és közkedvelt lett világszerte.

3
 Az ellenlábas spanyolok pénzrendszere ekkoriban a „reál” nevű érmékre alapult. 1497-ben
minden más korábbi pénzt megszüntettek és bevezették az ezüst reált - a címletek ½, 1, 2, 4 és 8 reálosak
voltak. 1537-ben vezették be az arany „escudo”-t, ami 16 reált ért. Később pedig a szintén arany
„dublon”-t, ami 2 escudo, vagy 32 reál értékű volt.

Mivel a leeuwendaalder és a 8 reálos érmék nagyjából megegyező méretűek voltak, a felhasznált

ezüst mennyisége is közel hasonló, ezért idővel közös néven kezdték emlegetni a kettőt. A daalder pedig
rövidebb a beszédben, mint a „8 reálos érme”, ezért ez a név lassan kiszorult, a daalder pedig „dollar”-á
silányult az amerikai szájakban. Az Új Világban a pénzérmék elérhetősége még hosszú időn át
meglehetősen korlátozott volt, valószínűleg ez vezetett az érmék
feldarabolásának szokásához. Létrejöttek a szótárban a fél-, és
negyeddollárosok, valamint a „bit” néven emlegetett nyolcad-dolláros.
Ugyanakkor, Észak-Amerikában, a 16.-tól a 19. századig a vezető
fizetőeszköz az ezüst spanyol dollár volt, a spanyol gyarmati kolóniákba
ömlesztett hatalmas érmemennyiség miatt. Ez a spanyol dollár pedig
maga a 8 reálos érme. Nem közömbös az a szempont sem, hogy ez a fizetőeszköz devalválódott a
legkevésbé az idők során, így stabil pénznek számított. Vessünk egy pillantást a 8 reálos hátoldalára…

Részemről nem voltam kellően kicsiszolva

műveltségileg ahhoz, hogy felismerjem, mit látok. Viszont
rövid kereséssel megtalálható, hogy az a két oszlop ott, nem
csupán díszítés. Azok ott Héraklész oszlopai. Helyileg
Gibraltárt jelentik, vagyis a kaput a Földközi-tengeren, amely
az ismeretlen Atlanti-óceánra vezet, a mitológia szerint a világ
végére. Ha megnézik Spanyolország címerét, abban is megtalálhatják, íme:

Na, igen. Akkor most nagyítsuk ki az érméről a lényeges részt:

Hogy aztán most ezért az a dollár jele, ami, vagy sem – erről
megoszlanak az álláspontok. Ha nem is emiatt lenne így, nekem
tetszik ez az elmélet, szerintem nagyon elegáns.

4
 Zárásként, annyit érdemes még megtanulni, hogy az angolban a „pieces of eight” kifejezés önálló
jelentéssel bír, a „pénz”, „rengeteg pénz” megfelelője, a konkrét címletektől függetlenül és úgy általában a
„kincs” szinonimája. Mennyivel érthetőbb így a sorozat, nem igaz?

5
 122
Post

Cordon Rouge

Indítsuk ezt a mostani kalandozást egy nyelvészeti kérdéssel: Vajon mit jelent az „oojah-cum-spiff”
(údzsa-kum-szpiff) kifejezés? Igen, jól olvasták.

Vegyük talán sorba a szótagokat. Az első, az „oojah” állítólag az első világháborús katonaszlengből jön,
és azt jelenti…izé, az a tudod mi…na, mondjadmá’mianeve…szóval az a hogyishívják. Remélem értik.
Ez a bármit-helyettesítő-szó. A Washington Post 1917. július 22-i számában található cikkben maradt
nyoma a fronton mindenki által használt kifejezésnek, egy katonakórházban biliárdozó félkarú katonától
jegyezték fel.

A második, bár hangzásban hasonló, de nem „come”, hanem „cum”. A porhóipar termékein
szocializálódott zsáktársak kedvéért mondom, hogy ez nem AZ. Merthogy ez a cum latinul van. Azt
jelenti, -val, -vel. Mint a „summa cum laude”-ben. (Aminek kapcsán felidézhetjük az annak idején
közbotrányt okozó Plagi bá’, a Nemzet Tolla témájában született legjobb hozzászólást, miszerint
valószínűleg a felsőoktatásban is „sumákum laude” végzett…)

A harmadik szótaggal kapcsolatban, a „spiff” jelentése, jó kinézetűvé, vonzóvá tesz.

Aki akarja, nyugodtan egymás mellé teheti, hogy ezekből mi jön ki. Nekem fejfájás…

Ehhez képest van, aki tudja, hogy ez mi akart lenni és ez nem más, mint P. G. Wodehouse. Ezt a
szóösszetételt ugyanis ő alkotta és adta először Psmith (a Pé néma marad!) szájába a „Forduljon Psmith-
hez!” című könyvben, amikor Lord Elmsworth épp a kertje szépségét ecseteli neki a vonaton. Az 1972-es

1
fordításból ez a szövegrész ugyan abszolúte eltűnt, nem is létezik, de gondolom a műfordító is migrént
kapott. Bárhogy is, azért lehet tudni, hogy ez a duma azt jelenti amúgy: Rendben, tök szuper, oké.

Na, most, hogy ezt tudjuk, nézzük Jerry barátunkat, aki épp Poppy-t tologatta az imént a parketten, de
most új feladatot vállal:

Hagyjuk őt bajlódni az üveggel, illetve mégse. Mielőtt elfordulna a kamera, nézzük jól meg a palackot.
Sok nem látszik belőle, de Stokes majd segít, a maga módján.

- Ez a palack amúgy is romlott, nincs benne erő, látszik az üvegen keresztül. (rázogatja, DURR) Óóó, micsoda átverés!
(Ivy sikít) Oda se neki, most már meg kell innunk!

Jól csinálja, meg kell hagyni. Csak folyton rángatja

azt a nyavalyás butykost és a kamera nem svenkel,
szóval nem a háttér lesz elmosott, hanem sajnos az
üveg. Sebaj, azért van egy képkocka, ahol az
amplitúdó végén eléri a holtpontot és egy töredék
másodpercre megmerevedik a világ. Hurrá! Azért
ez egy eléggé jellegzetes címkézés, ilyenből nem
sok létezhet, ugye?

2
Keressünk rá, hátha érdemes talán megmártózni a pezsgőben…

Nem kell sokáig izgulni a szőnyegen, máris tálalhatjuk G.H.Mumm

portékáját, a Vörös Szalagot. Nyissanak fel egy üveggel, mondjuk
karddal (itt megnézhetik, ezt hogyan kell szépen csinálnia egy
komornyiknak), aztán elmesélem mit érdemes tudni a cégről, amíg
maguk elilluminálódnak a sárga-zöldig…

A saját honlapjukon megtalálható történeti ismertető szerint a

Mumm 1827-től van a piacon, de a német származású család története a 12. századig visszavezethető,
bárókban és lovagokban egyaránt gazdag. Történt egyszer, hogy a bárónak egy tornán kicsorbult a kardja,
ezért bánatában 1761-től inkább bortermelésre és kereskedésre váltott, a németországi Kölnben, csak
akkor még P.A.Mumm volt a cégér. (A P.A. a Peter Arnold keresztnevekből jön, és az úr egyéb iránt a
pengéiről híres Solingen szülötte volt.) A vadregényes Rajna-völgy szolgáltatta a megfelelő alapanyagot a
bortermeléshez. A majd százötven évvel később élő újabb Peter Arnold ősnek aztán lett három fia,
Fanyűvő, Vasgyúró és Hegyhen… ja, nem. Gottlieb, Jacobus és Philipp. Ők aztán meglátták az üzleti
lehetőséget a francia Champagne-ban gyártott pezsgőborokban. Akkoriban a két ország kapcsolata
kiválónak volt mondható. Ezért aztán új üzemet nyitottak a francia Reims-ben, a kiváló kilátásokat ígérő
1827-es esztendőben. A mottó, „Csakis a
legjobbat” mindent elmond a marketing
filozófiáról. Nagy újításokat is bevezettek.
Helyben préselték a szőlőt, az ültetvényen, ez a
sajtó a mai napig üzemel. Must helyett pedig a
szőlőfürtöket vásárolták, közvetlenül a
termelőktől. Így volt biztosítható a minőség,
minden előállítási lépésnél.

1852-ben aztán Georges Hermann Mumm

került a cég élére, ezért lett a cég neve a mai
G.H.Mumm. Keresztül-kasul utazta a bolygót,
hogy népszerűsítse a pezsgőt. Ez az egyik kulcsa

3
volt a sikernek. A másik a Cordon Rouge, a Vörös Szalag márkanév és díszítés megalkotása. Ennek
eredete a Napoleon által alapított Becsületrendhez kötődik. Ez a Francia Köztársaságban adható
legmagasabb állami kitüntetés. A történetében nem merülünk el, mert messzire kanyarodnánk. Annyi
elég, hogy van néhány fokozata a rendnek, azok így festenek a ruházaton:

Gondolom észreveszik, hogy a legmagasabb fokozat szalagrendje mekkora hasonlóságot mutat a butykos
címkéjével. Ezzel aztán lehetett aratni. Rövidesen az Osztrák-Magyar Monarchia, Belgium, Hollandia,
Poroszország, Dánia, Svédország és Norvégia előkelőségei mind Mumm pezsgőt csorgattak a nyakukba,
hogy csak néhányat említsünk. Ezért nem olyan meglepő, hogy 1904-től a brit uralkodóház hivatalos
beszállítója is a Mumm lett, miután kegyeskedtek őket ellátni megfelelő ajánlólevéllel. Pillanatnyilag, II.
Bözse és kompániája is ezt vedeli, mint itt láthatják.

Hogy ezt a megtiszteltetést közszemlére is tegyék,

ezért a cégnél megalkották a "G.H.MUMM et Co.,
Champagne des Souverains" címkét, a jelentősebb
uralkodóházak címereivel, íme.

Gondolom, ezek után elég egyértelmű, hogy mit is keres ez a portéka a sznob George pincéjében, és
kevésbé egyértelmű, hogyan kerülhet Stokes gigájába. Persze Ivynak inkább a kakaó kell. Engem akkor is

4
érdekelne, hogy milyen lehet egy ilyen itóka, mert könnyen előfordulhat, hogy vacak lőre, csak jó a
marketing.

A cég további élete már csak addig érdekes, hogy a franciák az I. világháború miatt elkobozták az egész
hétszentséget, névvel, szőlővel, pincészettel, mivel bár több, mint 100 éve éltek a Mumm-ok
Franciaországban, sosem lettek francia állampolgárok. Kínos…

Akinek ez a legrosszabbul jött, az Moritz Karl Ferdinand Wilhelm Hermann Walther Mumm von
Schwarzenstein (1887 – 1959). Szép név, nem? Az ilyen hosszú nevek értelme – szerintem -, hogy
havonta lehet névnapot ünnepelni és ajándékokat várni. Mindegy. A fószernek nem volt könnyű élete,
bár változatosnak elég változatos volt. 1910-ben az Államokba ment, a francia hőlégballon csapat pilótája
volt ugyanis, a Gordon Bennett kupán. Ez idő alatt megismerkedett egy Kansas-i bankár lányával, akit
Londonban feleségül vett. Ez az esemény kis híján elmaradt, nem érdeklődés, hanem vőlegény
hiányában. Időközben ugyanis állítólag összeszűrte a levet egy másik asszonykával, aki párizsi lakásában
célzott üdvlövést adott le rá. Ezt túlélte. A felesége 1920-ban elhunyt, később a lányuk is autóbaleset
áldozata lett. Miután kiforgatták a családi vagyonból, a háború után visszatért Németországba. Újabb
felesége egy baronessz volt, akitől azonban néhány év múltával elvált. Nem érezhette sikeresnek magát,
mert amit meg tudott menteni a Mumm cégből azt elvitte a ’29-es Wall Street-i összeomlás és Frederick
T. Fish barátai. Ezek után szinte természetes, hogy egy amerikai barátja
otthonában szíven lőtte magát, mint ahogy az is természetes, hogy ez
sem sikerült neki. Ebből is felépült, igazolva, hogy a szív sebei
láthatatlanok. Nem maradt más, mint hogy az 1932-es Lake Placid-i téli
olimpián a négy személyes bobversenyben induljon, ami elég
komplikált módja az öngyilkosságnak. Ellentétben a jamaikai
bobcsapattal, ők a megtisztelő hetedik (és egyben utolsó) helyet
szerezték meg a viadalban. Pedig még egy Bismarck is ült a szánkóban,
de ez sem segített. Hogy aztán 1959-ig még milyen csapások érték
szerencsétlent, azt már nem kerestem ki. Nyugodjék békében.

Na, most kéne ide írni valami felemelőt, hogy ne katasztrófával zárjuk a posztot. Pillanatnyilag azonban
nem sok minden jut eszembe. Hacsak…

5
1920-ban az igazgatótanács elnöke lett egy bizonyos René Lalou. Az illető sokat tett a G.H.Mumm
hírnevének öregbítéséért. Művészekkel való kapcsolata újabb lendületet adott a cégnek, dizájn és
dekoráció terén. Ismerjék meg Leonard Foujita-t. Az illető egy japán származású festő volt, aki azonban
Franciaországban telepedett le. Amikor 1913-ban Párizsba érkezett, hamar barátságba került Picasso-val
és Apollinaire-el és a két háború között országos elismertségre tett szert. 1957-ben aztán Lalou valami új
szimbólumot keresett, amivel a cég roséjának márkanevét szándékozott megtámogatni. Maga is
szenvedélyes műgyűjtő lévén, Foujitát kérte fel egy tanulmány kidolgozására, amit a festő egy akvarell
formájában prezentált. Azóta is ez a kép díszíti a Mumm Brut Rosé pezsgők dugóinak tetejét, a művész
aláírásával.

Foujita és Lalou barátsága ezzel az üggyel mondhatni életre szólóvá vált. A japán festő
megkeresztelkedett, a keresztapja Lalou lett, az esemény pedig az impozáns Reims-i katedrálisban történt.
Kapott egy kisebb birtokot a Mumm pincészet közelében, ahol kápolnát építtetett, amit maga tervezett és
festett ki. Ez ma is látogatható. Zárásnak pedig itt egy kép a Notre Dame de Reims-ről, ahol
évszázadokig a francia királyokat koronázták. Egészségükre!

6
7
 123
Post

A tyúk lábai

Ha már így be vagyunk zárva, mint a tyúkok, kerestem egy testhezálló poszt témát. Ma a divatról
fogunk értekezni, mégpedig a börtöndivatról. Van sorozatbéli apropó is, Teddy-t ugye álmában bevarrják
némi nehéz testi munkára, fingó-párna tesztelőnek.

Mint tudjuk, Teddy semmihez nem ért, csak divatos ruhákat visel, golfozik és cselédlányokra
vadászik. Hát, ami a ruházatot illeti a megállapítása nem teljesen helytálló, nem a legutolsó divat szerint
öltözik. Ha meg tetszik engedni ezt mindjárt kifejtem.

1
 Ha felütjük a fegyencruha katalógust, akkor saját szemünkkel is meggyőződhetünk róla, hogy mind
szabás és anyag, mind pedig mintázat tekintetében e viselet is jelentős változásokon ment keresztül a
történelem során. Kiindulópontnak tekinthető a középkori, leginkább „Toprongy”-ként leírható modell,
melyet alkalmanként ízléses boka- és nyaklánc kiegészítővel hordtak az elítéltek. Ez eredetileg nem volt
egységes fazon, de az uniformizálást hetek alatt elvégezte a környezet. A felvilágosodás azonban
földmozgásokat okozott a börtönfashion-ben is. Lazultak kissé itt-ott a bentlakással együtt járó kötöttségek
és némely lánchordta bűnösök nem átallottak - hogy úgy mondjam - megszökni. Az ő felismerésüket
azonban nagyban gátolta, hogy a felismerhetetlenségig rongyos külső nem nagyon ütött el egy átlag
polgártól, így szinte észrevétlenül olvadhattak bele a tömegbe. Valamit tenni kellett. Lapozzunk tehát és
akkor megállapíthatjuk, hogy több nagy irányzat is kialakult, melyek aztán később összeolvadva a világ sok
táján keserítették meg az elítéltek életét. Megjelentek a csíkos – a függőleges és a vízszintes iskola is -,
rikítónarancs és jajvörös, illetve a mintásra nyomott fazonok, melyek szinte ordítva hirdették viselőjének
számkivetett és megalázott voltát. Teddy éppen egy ilyen, „Tyúklábmintás” modellt visel a jelenetben,
amelyhez szerintem nagyon jól passzol a monokli és a pillbox hat - amit amúgy tok kalapnak mondanak
magyarul (a gyógyszeres dobozokra utalva) és Jackie Kennedy-nek sokkal jobban állt.

Az imént tyúklábmintát írtam, ami azonban nem pontos. Ha hiszik,

ha nem, a divatipar egy teljesen más mintát hív ezen a néven, elképzelésem
sincs miért. Én annyit találtam róla, hogy a források szerint az azóta már
klasszikusnak számító fekete-fehér mintázatot egy De Pinna nevű, New
York-i ruhakereskedő találta ki 1885 -ben. A férfi a skót kocka és a sakktábla
mintázatát ötvözte, és ebből alkotta meg az angolul “houndstooth”-nak
nevezett tyúklábmintát, ami először az 1933-as tavaszi férfi
öltönykollekcióban tűnt fel. Na most, aki már látott valaha tyúklábat, az döntse el, mennyire hasonlít rá.
Segítek, itt egy kép…

Tudom, a tyúknak van egy 4. lábujja is hátrafelé, de ez az

én posztom, szóval itt az lesz a tyúkláb, ami nekem tetszik.
Arról nem is beszélve, hogy a „hound” az kopó, a „tooth” meg
fogat jelent – hogy lett ebből tyúkláb? Hacsak nem úgy, hogy a
kutya fogára való… Na mindegy, lépjünk túl ezen a káoszon.

2
 Ha nincs körünkben egy öltözködési tanácsadó, akkor szinte biztosra veszem, hogy senki sem
tudja, hogy a tyúklábminta miért került a rabruhára és hogy mi a jelentése, eredete. Pedig higgyék el, nem
onnan jött az ötlet, hogy egy tanyán lefújta a szél a mosást a szárítóról. Ezt a jelölést a világ sok táján
megfigyelhetik, rendszámtáblától a tüzértiszti sípon át, a határkövekig. Azt hiszik tréfálok? Mutatom a
példákat:

Hogy megértsük mit keres ez a jelzés mindenhol, ahhoz azt kell tudni, hogy a forrása a széles
nyílhegy. Igen, ez az íjászatban használatos nyílhegyet jelenti. Onnan került be a címertanba. Ez például a
Kent megyebeli Sidney család címere. Nem baj, ha tudjuk, hogy a heraldikában a nyíl
hegye általában lefelé mutat. A 14. századi Angliából már ismerünk példákat, később a
16. századra pedig általánosan elterjedt, hogy ennek a nyílhegy jelölésnek egy stilizált
változatával lássanak el olyan dolgokat, amelyeket az uralkodó pénzéből vásároltak,
vagy a kincstári vagyonhoz tartoztak. Ez a jelölés egyszerűsített és a nyílhegy már felfelé
mutat. Íme:

Azt hiszem most már eléggé érthető, hogy mit keres a jel a rabruhán, az kincstári tulajdon, nyilván
van tartva, el kell tudni vele számolni. Mert a rab múlandó, de a ruha örök. A jelölés bevezetése Sir Edmund
Du Cane nevéhez köthető és az 1870-es évekre datálható. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a

3
jelölés megnehezítette a szökést és megszégyenítette a viselőjét. Még a bakancstalp is úgy volt szegelve,
hogy a lábnyom is ezt a lenyomatot formázza.

Aztán 1922-ben kineveztek egy bizonyos Sir Alexander Paterson-t a

büntetésvégrehajtási intézmények országos felügyelőjévé. Meglehetősen haladó
nézeteket képviselt, mint például, hogy a fegyenceket nem megszégyeníteni kell,
hanem rehabilitálni és visszavezetni a társadalomba. Szerinte a rabokat büntetésként
zárták a börtönbe és nem még több, ott elszenvedett büntetésért. A tyúklábminta ezért
aztán 1930-ra el is tűnt a rabruhákról. Azért Teddy-nek még félretett egy darabot a
kellékes, és milyen jó, hogy ilyen alapos volt, így mi is megint megtudhattunk egyet-
mást a korszakról…

4
 124
Post

A Polip-dal

Gondolkodtam, milyen témát írjak meg, most, hogy dühöng a járvány és én is beragadtam,
családostól, a csendes kis egyfedeles kulipintyómban. Pár perc egy Mylord részből és kész a posztötlet.
Lássunk neki a kidolgozásnak…

A „Meldrum-vázák” részben Teddy-t megkérik ugyebár, eddig rendben is vagyunk. Aztán mind
nekierednek, hogy pezsgőfürdőt vegyenek a Kit Kat-ben. Másnap reggel pedig összeül az Aperitif Bizottság
a reggelizőasztal körül és végre mi is meghallgathatjuk, hogy mi történt az éjjel. Hallga csak:

Hát ez rettenetes lehetett szegény szoknyabolondnak, mi tagadás. De aztán még volt hová fokozni
a helyzetet, mint tudjuk.

1
 Nem tudom, hogy mindenkinek leesett-e, mert nekem pl. elsőre - a szinkronból - nem, hogy ez egy
valós dal. Én azt hittem csak felmászott a pódiumra és belebődült a mikrofonba. De nem így van. Az angol
feliratozásból süt, hogy érdemes utána nézni kicsit ennek a nótának.

Itt meghallgatható 1926-ból, hogyan is szólt az eredetije. A videó állókép alapú és bár Elsie egy
borzasztó pulit hord benne a fején, de azért énekelni tud. Az életrajza szerint Myrtle szomszédja volt, ő is
manchesteri. Ő azonban nem a cirkuszban végezte egy balul sikerült fűrészelés végén, mert nagy karrier
várt rá. Ezen nem kell nagyon meglepődni, hiszen a szerzők beleírták a számot a sorozatba, tehát
valamilyen jelentős szerepet kellett játszania 1920-as évek életében. Játszott is. Nézzük csak meg, kik jegyzik
az eredeti művet. A zenét Harry Warren, a szöveget pedig Bud Green hozta össze. Ezek a nevek gondolom
semmit nem mondanak most még, de ezen sürgősen változtatunk.

Harry eredeti neve Salvatore Antonio Guaragna. Jól láthatóan olasz bevándorlók gyermeke volt,
Brooklynban. A kis Harry azonban nem oliva préseléssel óhajtott foglalkozni és a csizmadiaságot sem
akarta eltanulni atyjától, hanem elcsórta az örege harmonikáját és megtanult rajta játszani. Rendes gyerek
volt, zenélt a templomi kórusban és dobolni is megtanult. Nem is akárhogy, mert 16 éves korában kimaradt
az iskolából, hogy a keresztapja bandájával turnézzon. (Remélem nem Thompsonokkal lépett fel a banda
holmi vidéki bankokban...) Autodidakta úton megtanult zongorázni is, ezért kávéházakban és némafilmes
mozikban is előadott esténként. Úgy, ahogy emlékeim szerint a pilot rész legelején Londonban is
megfigyelhettük – már akinek megvan a vágatlan első epizód. (Elküldhetné nekem is…) 1918-ban belépett

2
a Haditengerészethez és zeneszerző lett. Tengerésznek nem tudom
milyen volt, de zenei témában akkorát alkotott, hogy 3 Oscarja van.
Meg 11 jelölése. Élete során 800 nótát szerzett, amiből jó 300 lett
filmek betétdala. Ezeket a filmeket valószínűleg mi nem nagyon
láttuk, de ha azt mondom, hogy a Looney Tunes és a Merrie Melodies
rajzfilmekben 112 számát sütötték el, akkor holtbiztos, hogy ezeket
mi is ismerjük. Ha még így sem érezzük a nagyságot, akkor fogalmazzunk úgy, hogy Ennio Morricone vagy
Hans Zimmer a korunkbeli megfelelője!

Itt ragadom meg a lehetőséget, hogy megemlítsem, egy olyan számát, ami a „Még zöldebb a
szomszéd nője!” című filmben is betétdal volt. Mégpedig Gustafson papa és Ragetti mama egy jelenetében,
ahol a holdfényben összekucorodnak a tó partján a horgászpamlagon. A „That’s amore” című számról van
szó. És azért említem meg, mert ha az öreg az eszembe jut a dumáival, mindig kireped az oldalam a
röhögéstől…

Na, menjünk tovább és lássuk ki Bud Green. Buddy eredetileg Moses David Green néven került a
Harlembe, Ausztriából. Ő is kimaradt a suliból - hogy rikkancs legyen, kellett a pénz a családnak. Közben

3
dalszövegeket kezdett írogatni. Ez olyan jól ment neki, hogy 1928-ban elkövette a „That’s my weakness
now”-t is, amivel egy bizonyos Ukulele Ike művésznevű bohém futott be nagyon. Aztán Bud-nak is
Hollywood következett, meg a hírnév.

Mint tudjuk, a Mylord-kor a hangosfilmek kezdeti időszaka, ami az 1927-es „A Dzsesszénekes”

című filmmel indult. Mindkét fentebb említett név később nagy karriert futott be, és nem volt ez másképp
kiindulópontunkkal, Elsie-vel sem. Ő szintén a 20-as, 30-as években volt nagyon menő az angoloknál, a
„Rádió első számú üdvöskéje” becenevet aggatták rá. Ez az hiszem elég sokat elárul. De, hogy mondjak
más – számunkra – érdekeset is róla, a „Haza, James és ne kímélje a lovakat!”, illetve „A kanárimnak karikás
a szeme alja” című száma is milyen jól cseng…

Összefoglalásként, szerintem Madge produkciója a nyilvánvaló okoktól eltekintve egyben

kultúrtörténeti utalás is. Hiszen mennyi mindent megtudhattunk máris, pedig még alig mentünk bele a
Szeretem a babám-ba… Mindent egybe véve, én állítom, hogy egy ilyen szám a Kit Kat-ben zenével, mi
mindennel, bőven megéri!

4
 125
Post

Mrs. Lipton megkísértése

Nézzük csak meg ezt a képet:

1
 Mind tudjuk jól a folytatást, Alf lenyom egy nagy púdert, az ügyvédről, a válási papírokról és hogy
azonnal kell a lóvé, hogy intézkedni tudjon. Ez utóbbi amúgy igaz is, csak nem ugyanarra gondolnak
mindketten.

Nemrég feltettem a kérdést, hogy hol fordul elő a sorozatban utalás a szentírás alábbi részére:

Máté 26:41 - Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek
kész, de a test erőtelen.

Sokat töprenkedtek rajta, de akinek nem sikerült megtalálnia, az nézze meg jó alaposan az előbbi
képet újra. Addig várunk…

Ugye most már mindenkinek megvan? Mrs. Lipton falvédő háziáldása ugyanis jól olvashatóan így szól:

Watch and Pray

Ilyesmi nem gyakori szöveg a mindennapokban – legalábbis mifelénk -, ezért éltem a gyanúperrel
és rákerestem. Nem volt nehéz megtalálni, hogy:

"Watch and pray, so that you will not fall into temptation. The spirit is willing, but the flesh is
weak." - Matthew 26:41

Nos, az általam idézett fordítás a Károli-féle, de léteznek mások. Egy némelyik találóbb is. Mert az
angolban olvasható változat például a léleknek nem a kész(készséges) voltáról üzen, hanem a
vágyakozásáról. A szentszövegek magyarázata nem kenyerem, vannak köztünk arra alkalmasabbak is, de
talán nem haszon nélküli, ha annyit azért idefűzök, hogy egy helyütt úgy értelmezték az intelmet, hogy
legyünk mindig résen, hogy mikor a Bűn az ajtónkon kopogtat és fertőztetni akar minket, felismerjük és
ellen tudjunk állni. (Van még itt egy hivatkozás a Teremtés könyve 4:7-re is, de ez már nekem sok volt…)

2
Na, ennek fényében nézzük csak mi történik a jelenet további részében…

Maguk szerint a kiváló Mrs. Lipton, az erény kettes számú példaképe a házban, felismerte a kísértést
és ellenállt?

Szeretném külön kiemelni a díszletes, rendező és operatőri munkát – a fenti részletben láthatják,
hogy Alf-nak szinte a feje felett lebeg a figyelmeztetés, mikor ördögi szerepe megkívánta küldetését épp
beteljesíti. Már említettem korábban, én az ilyen húzások miatt imádom a Mylordozást, a nyilvánvaló
okokon túl.

3
 126
Post

Az érsek újságja

Emlékeznek rá, mikor az érsek zsebkendőbe burkolódzott és a fotelhez simult? A jelenetben a brit
múlt egy újabb darabja szerepel, mint díszlet – az újság, Charles ölében.
Reméltem, hogy a Vatikáni Rikkancs-ot, vagy valami hasonlót olvas kedvenc lelki vezetőnk. De
nem, a Weekly Dispatch egyik számába szunyókált bele. Bevallom, így aludni én még élő embert nem
láttam soha, zsebkendő alatt. Olvasni is csak Tutajos tüskevári kalandjának vonatozós epizódjában
olvastam ilyesmit.

1
 Ami magát a hírlapot illeti, elég patinás múltra tekintett vissza már a sorozat idejében is, mert a
története 1801. szeptember 1-én indult. Akkor még Weekly Dispatch néven jelent meg, majd 1928-ban
átnevezték Sunday Dispatch-re. Jó okkal…

Hát ez így nem sokat mond, de mindjárt megértjük, ha mélyebben kezdünk szántani. Ahhoz, hogy
megfelelő megvilágításba tudjuk helyezni a dolgokat, kissé visszább kell utaznunk az időben. Szeretném
Önöknek bemutatni idősb Alfred Harmsworth-öt. Az illető egy nem túl sikeres peres ügyvéd volt, az 1850-
es évektől. Bár londoni születésű, mégis Dublin-ban nősült és csak 1867-ben költözött vissza családjával a
szülőföldjére. Ez a család pedig nem volt kicsi, mert 11 kis Harmsworth szaladgált a Kensington parkban.
Gondolom, hogy ehhez a körülményhez is köze lehetett a halálának okaként feltüntetett májcirrózisnak,
ami általában a jelentős mennyiségű alkohol rendszeres fogyasztásának következménye. Ehhez képest
szerintem eléggé meglepő fordulat, hogy 5 gyereke is nemesi rangra
emelkedett a későbbiekben! Egy hatodik fiának köszönhető továbbá a Perrier
ikonikus üvegének formája. Menjünk is el pár lépést ebbe az irányba…
szerintem megéri.

Az a forrás, ahonnan a francia Perrier ásványvizet nyerik, a római

időkben fürdőhely volt. 1898-ban egy helybeli doktor, Louis Perrier
megvásárolta. Közfürdőként üzemeltette és a víz egy részét palackozva
árusította. Aztán az egészet eladta egy oda látogató tehetős angol vendégnek,
aki nem volt más, mint St John Harmsworth. A doktornak ugyanis sürgősen befektetőre volt szüksége.
Johnny aztán két év alatt teljesen ki is vásárolta őt és ahogy az már lenni szokott, bezárta a fürdőt és
masszívan ráállt a palackozásra. 1906-ban aztán sajnos beütött a katasztrófa: a sofőrje egy éjszakai utazásnál
kiegyenesített egy kanyart és a balesetben ez a Harmsworth fiú deréktól lefelé lebénult, élete hátralevő
részére. És itt kanyarodunk rá az üveg formájára. John ugyanis szívós srác volt és ahelyett, hogy bedugta
volna a fejét a sütőbe és teljes gázt adott volna, inkább a tornázást választotta. Járni ugyan nem tudott
többé, de a napi tornájához használt sportszer alakja megihlette. Ez pedig nem volt más, mint az indiai
buzogány. Igen, jól hallották. Ennek a cuccnak tekebábu alakja van, a súlya pedig 4 és 50(!) kiló között
mozog. Ezt az ütőszerű eszközt azonban nem arra használták, hogy egymást csépeljék vele, hanem erőnléti
edzésre. Nézzék csak ezt az indiai birkózót, az edzésekhez használt pálcikáival – tán még Toldinak is

2
becsületére válnának. Ha most mosolyognak – micsoda marhaság ez?! -, akkor jusson eszükbe a legutóbbi
kettlebell edzésük…

Szóval a Perrier üvegek formaterve innen ered. Ami azt illeti, elég időtálló elképzelésnek bizonyult,
menjenek csak be egy jobb ásványvizes boltba, most is van ilyen változat. John épp akkor feküdt rá a
Perrier marketingjére Londonban, amikor az angol középosztály körében sikkes és menő dolog kezdett
lenni minden, ami fl’anszia. A szlogen szerint a Perrier az „ásványvizek pezsgője”. Bár valóban voltak
hasonló nevű pezsgőpincészetek, de a két dolog között nincs semmi kapcsolat, csak a tudatalatti
asszociációra épült reklám. Amit viszont nagyon hatékonnyá tett, hogy egy bizonyos újság is felkarolta a
termék körüli hírverést…

Ezen a ponton megint vissza kell lépnünk a koszos kis Harmsworth ördögök
idejébe, 1876-ba. Ha emlékezni méltóztatnak, akkor ez már jóval azután volt, hogy
ügyvéd apuci az ír kocsmák helyett a Vörös Oroszlánok pultjait kezdte el
kiszálkásítani. Ifjabb Alfred csak ezután kapott rendes nevelést. 1878-tól abba a
Henley House School-ba járt, ahol egy bizonyos J.V.Milne volt az igazgató. Akinek
ismerős ez a név, az tudja, hogy ő annak az A.A.Milne-nek a papikája volt, akinek
Micimackót és bandáját köszönhetjük. Ami meg, ha eddig még nem említettük volna,
1926-ban jelent meg először nyomtatásban. Ezért olvasgatja Lady Lavy a Kapitánynak, aki elalszik közben.
Megjegyzem, szerintem ezek a sztorik pont esti mesének készültek… De bárhogy is, H.G.Wells szerint,
aki maga is tanított a Henley-ben az 1889-90-es tanévben, Milne papa bátorította Alf-ot, hogy indítson
iskolai újságot.

3
 Az iskola elvégzése után a mi Alf-unk valóban szabadúszó újságíró lett, majd szerkesztő és
idővel saját lapot is indított. Bevette sok testvére egyikét is, aki az üzleti ügyekhez és a könyveléshez
konyított, így minden adott volt a sikerhez. Az a helyzet, hogy Alf remek érzékkel rendelkezett a
tekintetben, hogy mindig megérezte mi érdekli igazán az olvasókat. Szállította is nekik a témákat
futószalagon. Tulajdonképpen hozzá köthető Angliában a népszerű újságírás megindítása. Rövid, de
érdekes cikkekkel, állandó - többek között női - rovatokkal és folytatásokkal jelentkezett minden héten. A
siker idővel kellő mennyiségű fontokhoz juttatta, hogy haldokló újságokat vásárolhasson fel, majd
nyereségesre fordítsa őket. Ilyen volt például a London Evening News. 1896-ban pedig szintet lépett és
megvette a szintén utolsókat rúgó Daily Mail-t, ami viszont már napilap volt – és Mr. Teddy kedvence,
ugye emlékszünk?

A Daily Mail-t olyan szinten tudta kipofozni újságírói szempontból, hogy eladott példányszám
tekintetében világrekordokat állított és tartott fenn, amíg ő élt, ami azért
nem akármi. És ez a Daily Mail kezdte reklámozni azt a Perrier vizet is,
amit az öcskös gründolt ugye… Csoda-e, hogy hektószám fogyott?

A Daily Mail sikere után vásárolta fel a csőd szélén táncoló Weekly Dispatch-et, amit aztán Sunday
Dispatch-re átnevezve és új arculattal, tartalommal, stb. kezdett kiadni. Olyan lendülettel, hogy az
rövidesen az ország legnagyobb példányszámú vasárnapi újságja
lett! Nos, szerintem ez a magyarázata a sorozatban való
szerepeltetésének is - a Weekly-nek ugyan szinte semmi jelentősége se volt már, de aztán a Sunday Dispatch
az egy ikon lett.

Még pár gondolat, aztán abba fejezzük a lapszemlét, mert kezdem úgy érezni magam, mint egy
újságos. Alf 1905-ben megmentette az utókornak az Observer-t is, illetve karrierje ékköve a The Times
(Őméltósága napilapja) 1908-as akvizíciója és modern lappá formálása
volt. Indított még másik lapot, ami később London Magazin néven futott
és lett kedvelt. Nem csoda, mert szerkesztőként kora legjobbjait alkalmazta, például Beckles Willson-t, aki
sok egyéb sikeres munkája mellett a The Graphic szerkesztője is volt. (Miss Cissy lapja). Huh….

4
 Az gondolom könnyen érthető, hogy a kor szintjén a média ezen formái a tömegek
befolyásolásának fő eszközei voltak. A média pedig nagyhatalom volt akkor is. 1914-re Alf cégcsoportjáé
volt a reggeli hírlapok 40%-a, az esti újságok 45%-a és a vasárnapi kiadások 15%-a. Mondhatjuk, hogy
mogul lett, vagy cézár – kinek hogyan tetszik. Politikai tényezővé vált. Ennek köszönhető, hogy bárói,
majd később vikomti rangra emelte az uralkodó. Emiatt változott a neve is Viscount Northcliffe-re. Ide
passzol, amit már említettem, hogy még négy testvére lett vikomt, báró és baronett…

Érdekes színfolt az életrajzában, hogy első gyermeke 17(!) éves korában született, szülei 16(!!!) éves
cselédlányától. Nem csoda, mert Miss Cissy és a születésszabályozó központ még a kanyarban sem volt.
Viszont a Mr. Teddy által követett tradíciók már akkor is hosszú múltra tekintettek vissza, sajnos.

A „Kis színes” rovatban említeném meg, hogy az első világháborúban a németek is elismerték Alf
érdemeit. A németellenes propaganda terén kifejtett erőfeszítései jutalmaképpen a Kaiser egy kisebb
rombolóflottát küldött az angol partokhoz, akik 1917. február 25-én éjjel tíz percen át adtak le üdvlövéseket
az Újság Báró falujára, hogy kiiktassák őt a történelem további menetéből. Ez ugyan nem sikerült, túlélte,
de a szomszédos házban élő asszony és két kislánya nem volt ilyen szerencsés. (A repeszgránát vágta lyukat
a ház falán azóta is meghagyták eredeti állapotában, mementóként.) Két nappal később pedig a Times is
lehozta a brit szárazföldi véderők főparancsnokának hivatalos jelentését az incidensről…

5
 Újabb apró adalék, hogy Alf közeli barátja volt az a Claude Johnson, aki akkor éppen a Rolls-Royce
vezérigazgatója volt. Valószínűleg ennek köszönhető a vikomt természetellenes vonzódása a Silver Ghost
típushoz. Épp úgy, mint George-é, akinek ugye szintén épp ilyen verdája volt.

Zárásnak még annyit hozzátennék, hogy Charles érsek valójában az ellenség híradóját olvasta, mert
a victorianperiodicals.com szerint a Sunday Dispatch beállítottsága egyház-ellenes volt… Még ilyet! Hiába,
ismerni kell az ellenfelet ahhoz, hogy legyőzhessük.