7) A nemzeti szocialista Németország és a könyv

(FORRÁS: Gabi, Réka, és saját jegyzetek.)

Könyvégetés, cenzúra, sajtó, kiadók, műkincsrablás, Hitler
Könyvégetés a nemzetiszocialista Németországban (KÖNYVÉGETÉS)

KÖZHELY: Amíg fennáll a rezsim végig volt „álladó” jelleggel” – ez nem igaz, egyszeri
alkalom volt, nem nagy mennyiség, az is demonstratív gesztus külföld felé. (színjáték). A 12
év alatt a könyvek sorsa az elrejtés, elrablás, zárolás volt. - Korlátozottan kutatható (csak a
megbízható SS-tiszt láthatta). NEM PUSZTÍTOTTÁK EL. 1945-után könyvzúzások voltak.

HATALOMRA LÉPÉS: 1933 tavaszán – választás többséggel, nem erőszakos hatalomátvétel.

Nem ’33-tól volt népszerű a náci párt, ezért választotta meg őket a nép. Már a 20-as években
népszerű a náci ideológia. (Lelkesedés, optimizmus az I. vh. után, új munkahelyek,
megszüntetik a szegénységet, autópálya hálózat, közmunka)

A könyvégetés szervezői az egyetemista diákok voltak (ötlet, kivitelezés). Politikailag nagyon

agilisak, harciasak, aktívak, szervezettek voltak. Nagy diákszövetségek: kommunista,
szociáldemokrata, nemzeti szocialista. (Harcban álltak egymással, bandaháború.)
Bruderschaft: testvériségszerű szervezet a 19. századi német egyetemeken jellemző,
politikailag szerveződő diákszövetség. (Pl. társadalmi elit – rang szerint – nemesek, karddal
összecsaptak, férfias sérülés) Student-schaft: Országos választás. Aki megnyerte, pénzt
kapott, amit a diákszövetség használt. 1931-től a nemzetiszocialista diákszövetség volt
hatalmon (előbb, mint a párt).

ELSŐ AKCIÓJUK: (könyvégetés előtt).

Szégyenfák: német szellemtől idegen könyvek (borítóját) kiszegelték (Sok név került így be a
köztudatba, sulykolják és berögzítik a rossz könyveket.)

12. röplap (cédula) kiáltvány: befolyásolás céljából – kitűnően használják a retorikát – nagyon
hatásosak, sok ismétlés, egyszerű, ritmusos beszédek. Cím: 12 tézis a némettelen szellem
(undeutch) ellen

Numerus Clausus: zárt szám. A zsidók: ? % a járhat egyetemekre és vehet részt

felsőoktatásba. Ez a tanárokra nem vonatkozott, de el lehetetlenítették őket például nem
engedték be őket, nem jártak be óráikra.

KÖNYVÉGETÉS

Csak könyvtárakból volt a „könyvpucolás” nem boltokból. A könyvtárosok is segítettek

Helyszín: Berlin. Kötetszám: Kb. 20.000 kötet pusztult el – ez az egyetlen esemény.
1933. május 10. – este – Operatér.

Az elrendezés is eltervezett, reprezentatív. Estére rendezték, mert jól mutat. Épített máglya
volt. Megtervezett, nem hírtelen ötlet. Tv-sek, állványok, nagy felhajtás, tömeg. Pontos
koreográfia. A máglya – keresztbe rakott, több emeletes deszka polcok. SA jelenlét: Nemzeti
szocialista pár rohamosztaga. Egyetemi tanárok, kiöltözve. Nagyon rövid és hatásos
szónoklatok közben és előtt. Szerző művét rituálisan dobták a tűzbe (elmondva bűneiket).
Tűzbeszéd: Feuerspache. Marxista, ösztönélet, dekadencia. Beszédek: Nem idéztek, rövid,
sok ismétlés, harapós E/1-ben beszéltek.

Égetett szerzők: Th. Wolf, K. Marx, Emil Ludvig, Georg Bernhard, Kautsky, Werner
Hegemann, Alfred Kern, Heinrich Mann, Sigmund Freud. Erich Maria Remargne: „Nyugaton
a helyzet változatlan” I. vh.-ról szól. Pacifista (háborúellenes). Égetés: Az első világháború
elárulása és a nyelv megrontása.

Könyvégető helyek szám: 49. egyetemi város. ’33 május 10-én - júniusban volt az utolsó.
(volt ahol kétszer is égettek, volt ahol egyszer sem.)

Visszhang: Nagy lapokban gyakorlatilag semmi. A hírt leadták, képekkel, de csak beszámoló
az eseményről. Nincs vélemény, sem közfelháborodás. Adatközlés a szerzőkről. Passzív
érdeklődéssel tudomásul vettél (karikatúrák, zsidó újságírók). Antiszemita mozgalmak nem
csak Németországban, hanem Európában is nagyon erős (zsidóság elleni kisebb lázadások).
Pl. 10.000 példány fogyott külföldön a Mein Kampfból.

Cenzúra a nemzetiszocialista Németországban (a tiltólisták) (CENZÚRA)

ELLENŐRZÉS ÉS A CENZÚRA FELÉPÍTÉSE.

Maradt írásos dokumentum a létrejöttéről. (Rendkívül erős). Előtte nem volt semmi, újonnan
hozták létre. (Hogyan készülnek a tiltólisták?) Kézirat – írógépen készült irat – gépirat.

Koblenczi kézirat: Csoda hogy fennmaradt. Mindig a szóbeliségre törekszik. (Például

iskolákban tisztek állandóan utasítottak. Bejártak, szóban utasították, úgy hogy nyoma nem
maradt, de kikényszerítik, hogy végrehajtsák.) Az irat belső körözvény, pár példány, kiadták
és visszakapták.

Pontokban szedett tiltólista a könyvtárosoknak, hogyan hozzon létre zárolt állomány.

1 pont: Ki kell jelölni ki az ellenség. Aszfaltirodalom kiirtása (városi irodalom – náci

találmány) A városlakók gyökértelenek mert az aszfaltirodalmat olvassa. Például: Júlia,
romantikus szerelmes regény, detektívregény (mert egyéni érdekek, nem közösségi),
pornográf regény. Ezek általában olcsó heti megjelenésűek, mindig a főhősről szól nem a
közösségről.

2 pont: Journalista irodalom (folyócikk). Egy sztorit dolgoz fel, olcsó.

3 pont: Az értelmiségieknek szól. Túlnyomóan, de nem kizárólag zsidó írók művei. Vannak
zsidó írók, akiket kifejezetten támogattak és nem tiltottak.

4 pont: Orosz szerzők beszerzése nem szükségszerű. A nem bolsevistákat nem tiltják.

5 pont: Összefoglalás: a legveszélyesebbeket is meg kell őrizni, csak el kell zárni. A

könyveket lassan kell kivonni az állományból és friss német irodalommal kell kitölteni.
Fontos az új állomány építése

Patriotikus giccs: Oda kell figyelni, hogy a német író, nehogy iróniából írja, nehogy viccet
csináljanak belőle.

1935 tavasza:„külföldi emigránsok” – akik emigránsok voltak. Bolsevizmus kommunista

irodalom. Pacifista irodalom. Liberális demokratikus. Történelmi munka, ami bemocskolja a
német népet. Filozofikus tanulmányok. Például Darvin. „dekadens” művészeteket védik –
izmusok (vértelen művészet), Szexualitás, szexuális művek. Aszfaltirodalom. Zsidó szerzők
munkái. Népszerű szórakoztató irodalom – édeskés stílus, valótlan irodalom. Nacionalista
irodalom (kifigurázott) patriotikus giccs.

AZ ELSŐ TILTÓLISTÁK MEGJELENÉSE 1935-ben a Birodalmi Sajtókamara adta ki. Ártalmas.

Sok féle szerv ellenőrizhetett és adhatott ki tiltólistát. Mindenkire kellett figyelni, mert nem
tudta honnan figyelik. Az első megjelentetés után már könnyebb a hivatal dolga. Megjelenik
az öncenzúra. Egy évvel később 3 pótlás (1936). Később nem bővítették csak egyszer. Lista a
zárolt könyvekről – havonta jelent meg, minden tiltólistában van állandóság, (pl. obszcén
művek). A becslés szerint 12500 cím és 332 szerző.

ZENÉK TILTÁSA: Mulatókban, kávéházakban nem lehet feltenni a lemezt. Zsidó

zeneszerzőktől nem játszottak. Jazzt, bluest nem játszottak, mert néger zene. Komolyzene:
Mendelson. Swing: Fred Aster – szimfónia – szabálytalan zene. A németek szerint nem lesz
egészséges ember, aki swinget, jazzt hallgat. Csak az egyenletes ritmusos, szabályos zene a
jó. Az atonális zenét is tiltják. Szólót sem lehet játszani – egyéniség kiemelése a tömeggel
szemben.

TILTOTT SZERZŐK: Freud – nem zsidósága hanem elvei miatt. Vicki Baum – sikeres
szerelmes regényíró, Heinrich Heine – német költő (német tájról), Francz Kafka – zsidó volt,
Eric Salten – Bambi írója, Helen Keller – süket néma, nagyon népszerű (kiáll az első
világháború vesztesei mellett). Az ellen propaganda miatt (ki akar így háborúba menni),
Ernest Hamingway, Jack London: csak a kalandregényeit pártoltál.

Ezek a szerzők ilyenkor emigráltak, de végig lehetett követni pályafutásukat. Kerestek más fő
állást. Újságírók, pályamesterek lettek. Svájcba, Amerikába, Franciaországba mentek. Végül
mind Amerikába köt ki New Yorkba, Los Angelesbe. Hollywood: A német film gyártók
kimentek – zsidó értelmiség, fővilágosító, forgatókönyvíró. A pártolt szerzők: pénzt kapnak,
kinevezik őket.

Cenzúra a nemzetiszocialista Németországban (a szépirodalmi fordítások cenzúrája)

Szépirodalmi folyóiratok/művek cenzúrája. 1933-óta tisztogatnak, de nem teljes a siker, mert

külföldről becsempészik, beszivárog az országba.

Szépirodalom: Be kellet nyújtani 1 oldal kivonatott a hatóságoknak és egy oldal lefordított

részt Árjasági bizonyítványt is be kellet nyújtani, hogy nem zsidó. Célja a zsidó írók
kiszűrése. Az ellenőrzést a propaganda minisztérium felügyelte, végrehajtotta az SS és a
gestapó. Emiatt erős volt az öncenzúra a kiadóknál. Az ellenőrzés szándékosan követhetetlen
volt. Hogy mit hagytak jóvá, teljesen relatív, sokat változott. Elvi viták is voltak ezekből.

A háború kezdetével szigorodik a cenzúra, fontos hogy ki ne adják a háború belső taktikáit.

Sänberung – eltávolítás: A fő pozícióban lévő ellenszenves embereket eltávolították. Kiadók:

„egészséges ösztön”. Újságok: állami kezekben, fontos a politikai hovatartozás, létrejött a
Göbbels alapú – szaklapjelzés és előolvasás. Az újságíróknak, nagybecsűeknek és büntetlen
előéletűeknek kell lenni. A becsület bizottság tagjait Göbbels nevezte ki, fiatalokat. Enyhe
ítéletek születtek: intés, pénzbüntetés, sajtókamarából való eltávolítás.

Gleichschaltung: egyes szervezetbe fogott írói társaság ellenőrzése.

1939-ben minden irodalmi importot betiltottak, akikkel hadban álltak, nem tudtak valutában
fizetni. Például Peare S. Buck.

A papír racionálása: kiosztás.

1933-40 az előzetes, utólagos cenzúrától függetlenül a fordítások száma folyamatosan nő.

1937-38 eléri a fordítások száma az 500 címet (csúcs). Ez csak ’44-ben esik vissza.
Megnő az olasz szerzők aránya, új kultúrák jelennek meg a könyvkultúrában (pl. Japán). Nő a
rokonnépek norvégok, svédek, flamadok, könyvkiadásának aránya. Megváltozik a műfajok
kereslete, inkább a történelmi regény és a modern mesék reprint kiadványok a befutók.

A fordítás ebben az időszakban mást jelent – jóval, nagyobb szabadsággal fordítanak, így
átdolgozzák a könyveket. Például a regényt felére rövidítik, megváltoztatják a tartalmát

Cenzúra:

1. A tartalmat azért változtatják, mert van benne „bűnös rész” (bűnös rész).

2. A női szereplők karakterét megváltoztatják, a nő szervező – szervezi a családját (pl.

detektívregények, nadrág, fegyver, egyenrangúság). A német nőideál a családanya –
művelt olvas, zenél, elegáns, vendégeket vár.

3. Szexuális célzások, részletek kiírása (pl. melltartó említése)

4. Az amerikai helységnevek, nevek, fontosak. Jobban el lehet adni, nem tiltják.

Háború után: megszállási területek

Szövetségi megszállás, Berlin és az ország négy részre szakad. Kivonni a forgalomból a náci
korszak alatt kiadott folyóiratokat könyveke. Átnevelés: angolok, USA, Szovjetunió,
Franciaország – a németek „ideológiailag” fertőzöttek. Ne olvassanak „ideológiai tápot”.
Megsemmisítették, hevületből csinálták, rengeteg a túlkapás. A vezetőket perbe fogták, az SS
tagokat csoportosan kezelték. Megvonják a náci tápot: 1949 május elsején jelent meg –
minden könyve, lapot, folyóiratot „hevületből” megsemmisítettek, bezúztak, elégettek.

A Lipcsei német nemzeti könyvtár könyvtárosai készítik a listát 35 000 cím szerepel például
az összes tankönyv ’30-’45 között, bezúzás (Földrajz és történelem volt a legfertőzöttebb, a
matekpéldákban, szöveges feladatok fogyatékosokról szóltak. Bármely kiadvány a ’36-os
Müncheni Olimpiáról. Minden náci elmélet, faji tanítás, koponyamérések, militarizmus, Hitler
énekeskönyvei, szövetségesek elleni kiadványok. 1946. május 16. első rendelet a Nemzeti
Szocialista és Militarista könyvek elkobzása. 1947-48, 1952 kiegészítés – minden zónában.
Ezek a nyilvános könyvtárakra, magánkönyvtárakra, kiadókra is vonatkoztak jogi tekintet
nélkül. Nem álltak meg semmilyen jogi határnál, mindenhonnan tiltottak. 1933-1945 közötti
könyvtermelés ma a legkeresettebb. Nagyon kevés maradt fent. Az előrelátóak és a pénzesek
akkor szerezték meg őket. Library of Congress – kommandó csapat. Tíz könyvtáros és tíz
kommandós mentették a könyveket ezer számra. A német kutatók Washingtonba kutatnak az
akkori irodalom után.
A nemzeti szocialista Németország sajtója általában (SAJTÓ)

A sajtó gépezetét a propaganda minisztérium alá rendezték. (Közfelvilágosítás és propaganda

minisztérium.) Egyik legfontosabb minisztérium ’33 márciusától. Célja a lakosság
felvilágosítása. A jogi keretek változnak, ugyan azok az emberek, de új épület, új struktúra. A
feladatköröket összevonták a többi minisztériummal például: Külügy: külföldi hírszolgálat,
külföldi művészeti megvilágítások. Belügy: Belföldi felvilágítás, nemzeti ünnepek
létrehozása, nemzeti himnusz, művészet, zene, színház, film sportesemény. Gazdaság:
Kiállítások, vásárok, reklám, üzleti propaganda – német cégek külföldi reklámja. Postaügy,
közlekedés: Turizmus propaganda – boldogságon keresztül a munkához. Az állam kötelessége
a nép állami boldogítása, köteles róla gondoskodni. (Munka- sok autópálya, pihenés:
államilag szervezett utak, túrák.) Például: A náci rezsim a fellépése kezdetén újraindította a
hajóipart, kirándulóhajókat gyártottak – minden munkásnak és dolgozónak járt egy hajóút
(„Ismerd meg a hazádat” – hajózás a Rajna mentén).

1933. április – május Birodalmi Sajtótörvény Ki lehet lapszerkesztő (Német állampolgár, 21

éves büntetlen előéletű, képes üzletvezetése, árja származású két generációja). Miért felelős a
szerkesztő? – Önző érdek a közösségi érdekkel szemben, személyiségi és jogi védelem.
Mindenki köteles tömörülni a német sajtószövetségbe. A szakmai szervezet kialakítása (elnök
kinevezés). Büntetések szabályszegés ellen: Figyelmeztetés, egy havi fizetés, törlik a szakmai
névsorból, felfüggesztés. A náci párt sajtója a tizes-huszas években kezd működni – a saját
politikai lapok a harmincas évekre remekül működnek, nagy példányszám, sok pénz
(München)

Max Amann – Birodalmi sajtófőnök (A náci párt sajtófőnöke) feladatai: a szervezés,

finanszírozás, újságalapítás, újságok bekebelezése, biztosok kinevezése, szerkesztők
kinevezése.

A nácik nem foglalkoztak lapalapítással, kifigyelték, olcsón megvették, felruházták és elindult

az új lap. A könyvkiadókat is ’33 után felvásárolják, főleg a kis kiadókat. A zsidók
elmenekültek, ezt vették meg, de nem változtatták meg a kiadó nevét.

• Fejlődés: Példányszám, terjesztés növelése, lapméret nő, illusztrált példányok, képek. Ez a

legnagyobb bevételi forrása a pártnak, ebből finanszírozzák a propagandákat.

Illegális sajtó: gyakorlatilag nem létezett, minden nyomdát ismertek, és 1-2 óra alatt
lefülelték. . Északi államok (norvégok, svédek) – rokonszenv, „lightos” ellenállási sajtó, nem
komoly, hivatalosan írták, klubokban terjesztették. Van, akit börtönbe került, de nem nagyon
foglalkoztak vele

Címek:

Általános napilap: Völkischen Beabachter – nemzeti figyelő (München). 1920-tól a náci párt
hivatalos orgánuma. ’23-tól napilap átvételekor 8000 3 év alatt 25.000 31-ben 130.000 44-ben
1.700.000 példányszám.

Das Reich – A birodalom (ők alapították 40-ben.) Cél: Javítani a nemzeti szocializmusról való
képet külföldön – Szalonképes nemzeti szocializmus.

Der Angriff (Támadás, roham) – Kimondottan rasszista lap.

Das Schwarze Korps – A fekete harc: SS fekete egyenruha, hivatalos lap, kötelező olvasni. Az
SS vezető a kiadó, 35-ben 70 példány az év végére 200.000. Hetente jelent meg, beszámolok,
egyházellenes, zsidóellenes, szabadkőműves ellenes lap.

Der SA-mann

Die Brennessel: Családi lap, könnyed hangvételű

Frawen warte: Mai nők lapja náci verzióban (eszmei mondanivaló) 2.000.000 példányban
jelent meg 39-ben.

Der Pimpf: Fiúknak szól körülbelül 14 éves korosztály

Das Deutche Mödel: Lányoknak szóló magaztin

A Franz Eher Nachfolger, a Mein Kampf kiadástörténete (KÖNYVKIADÁS)

A náci könyvkiadás, nemzeti szocialista németorság egyén kiadói. (Rivális)

FRANZ EHER NACHFOLGER – Franz Ener örökösei és részvénytársaság GMBH

Müncheni cég melyet 1900-ban alapították, a kiadónak nyomdája is volt. Sok tulajdonváltás.
1919-től részvénytársaság – innentől érdekes a pártnak – olyan céget tudtak venni ami bent
volt a tőzsdén. A párt is megtartotta a nevet, 1920-tól a hivatalos kiadója. 1922-ben Max
Amann átvette a kiadó vezetését. – Jó a piár, vezetés kommunikáció, üzleti tevékenység. Ő
volt az agy és a Pénz a sajtó mögött. Daloskönyvek, mozgalmi könyvek, igazolványok,
kizárólagos jog Mein Kampfra, elméleti kiadványok. Megnőtt a ’30-as évekre – modern,
csoportosított kiadó.

Felbontották 3 nagy csoportra.

 • Sandarte Verlags und Drucherei GmbH – csak sajtó, újság.

• Herold – Verlagsanstalt GmbH – hazai könyvkiadók csoportja.

• Europa – Verlags GmbH – külföldi kiadók.

1945-ben betiltották a kiadót. Három évig ellenőrzik a könyveket, jogszerű vagy nem
jogszerű. Felbontották, Bajorországba vitték. A kiadói jogokat a bajor állam kapta és rögtön
eladták Axel Springer. Jogutódosan main napig fennáll a cég.

MEIN KAMPF

Hitler akkor írta mikor bezárták (Sörpuccs után). Lancbergi várbörtön – egyetemi várbörtön,
látogathatták, bármilyen könyve elolvashatott, ott volt ideje megalkotni írásait. Ott fektette le
elveit Mein Kampf – Harcom – diktálta (nagyon sok az ismétlés) Először két kötetben: 1925
az első, 1927 a második. 12 márka – hihetetlenül drága. Értelmiségiek megvették, sok fogyott
külföldön is. (angol, francia, amerikai kiadók – Hanry Ford támogatta. ~ 10.000 pár) 1930-tól
a második kiadás egy kötetben. Ez 8 márka volt. ~ 100.000. Az eladás után 10 % Hitlernek –
ebből festményvásár. Becslés: 7.000.000 Hitler nyeresége (csak a német) Tiltott az
antikváriumi forgalma (nem adhatta be) – sok ifjú mind újat kell venni. A háború után Bajor
államé a joga. Nem adható ki, nemsokára lejár a szerzői joga.

A Bertelsmann kiadó (KÖNYVKIADÁS)

BERTELSMANN CÉG Kis vidéki cég, Gütershoh nevű faluban. Főleg evangélikus, teológus
kiadványai voltak, nem nagy piac. Tulajdonos váltás, két fiatalember: belekezdtek a
szépirodalmi kiadásba 1928. 5. év alatt felvásárolták 2 palettás: női regény, hazafias regény,
ezek sikeresek. Volt sikertelenségük is (nyugaton a helyzet változatlan). A harmincas évektől
új paletta – háborús könyvek, sztorik – repülős képek (a háború „pozitív” képe). Például: a
repülőn keresztek, ahányat szétlőttek. Nincs konkrét érintkezés, de van hangos érzelmi löket,
hősök, nem lehet megölni. Az állam dicsőségét emelték 8riportok, könyvet írtak róla, sok
fotó). Gyűjtést szervezetek belőle (kis füzetek a repülésről). Amire nagyon ügyeltek, hogy
nem politizáltak, kalandos, hazafias, női ponyva – de így szabadok voltak. Még egy újítás:
vásárlóréteg kiterjesztése – ügynökkel árusítanak tömegeknek – a világháború után bárki
elvállalja. Előfizetést is vettek fel, biztosítva a megrendelést, de csak részletre, kisfüzeteket.
1936 megnövekedett a forgalmuk.
Paul Coelstin Ettinghofer:

A kiadó nagy ponyva írója, bértollnok, hetente megírt egyet. A történetek magjait vette meg
és abból kanyarított saját sztorit. Utazásai során gyűjtötte a sztorikat, és azt szedte később
össze. Emellett helyszíni tudósító is volt, sokat utazott és utána fényképes beszámolókat írt.
Elzászi volt – hithű náci.

1936-a kiadó már a gépsorok határait fenyegette. Sok új gépsort vásároltak. Később gyanú a
háborús nyerészkedésre.

Háborús nyerészkedés: 1938 Englische Rede – angol beszédek. Hans Grimm – értelmiségi,
középszerű író. A Bertelsmann kiadó beédesgette. „Istálló” társadalomban- magához káncol
írókat, és minden szellemi terméket oda adja. Az írószövetség elnöke, nem adta magát olcsón.
Akkor egy komplett villát kapott. Güntersloh kiadó városban. Közben folyamatos apanázs,
abból tartózkodik ott, folyamatosan hozza a sleppet, informális kapcsolatok ápolása, így a
kiadó sok jó kapcsolatot épített ki Grimmen keresztül. 1938-ban ő írta az Englische Rede-t
Angol beszédek. Megpróbálta meggyőzni Angliát, hogy ugyan olyan felsőbbrendű népek,
mint a németek. Megszállták Lengyelországot, elkezdődött a háború és ezért ez a könyv már
túlkésőn jelent meg (a berlini cenzúra visszatartotta addig).

Tábori könyvposta: új vásárlóközösség kell, a fele eltűnik. Terjesztés: Bertelsmann cég:

címlista a papoktól – ügynökös terjesztés. Külön címlisták. A háború során a címlisták
használhatatlanok új cél: hadsereg. Sok ember, rendszerezetten elérhető, potencionális
vásárlóközönség. A háború unalmas könyv nélkül. Olcsó: nem kell ügynök, olcsó terjesztés
egy helyre. Jó kapcsolatot ápoltak a hadsereggel. Minden tábori korházban mozgó könyvtár, a
vöröskereszt, SS, SA mindenhol könyvtár: 200-300 kötettel. A tengeralattjárókon is
paksamétakönyvtár. Ezekbe a könyvtárakba Bertesmann könyvek vannak, így több milliós az
eladások, és a hasznuk.

A könyveladás: ügynökök – cím, pénz – postán vagy rögtön megveszem és elviszem a

boltból.

A 30-40-es években nők dolgoztak, betanítás, kevesebb pénzért. Sefteltek a papírral –

megvették, hiánykor visszatartották utána drágán eladták. Nagy koncern a háború végére. A
Bertelsmann kiadót is átnézték. Nem gyilkoltak, nem háborús bűnösök. Egy időre zárolták, de
a mai napig működik a cég.
Einsatzstab Rosenberg, Das Ahnenerbe, Sonderkommando Künsberg
(MŰKINCSRABLÁS)

Sokáig nem lehetett beszélni műkincsrablásról. Lengyelországban volt valami előszele. Cseh
és Lengyelország megszállásával hazaszállították a műkincseket. Németország területein sok
művész élt. Ezek vándorművészek voltak, oda mentek ahol többet fizettek, de sok képet
(művet) importáltak is. Ezek a műkincsek egy adott területen maradtak. A német szellem
szerint ezeket haza kell hozni.

1941-1943 „műkincsrablások” – intézményes begyűjtés (nem igazán volt rablás.)

• Legfőbb műgyűjtő végrehajtó szerv: EINSATZSTAB ROSENBERG: amely nagy

létszámú volt, többnyire polgári személyekből állt (kutatók, fényképészek, szakemberek,
asszisztensek, szállítók). Ezek a műkincskereskedők, muzeológusok katalógusokból
tudták mit hol kell keresni. Nem voltak erőszakos katonák, de mindeni kapott katonai
rangot. A csoportot a külpolitikai hivatal hozta létre – céljuk először a diplomáciai
szervek adatainak elkobzása volt (kémszempontból használható információk). A csoport
központja Párizs – Louvre (védett hely) – szakkönyvtára volt. Feladatok: a műkincsek
begyűjtése, leltárba venni, részletes leírást adni, elszállítani. A csoportban előfordultak
konfliktusok. 1942-ben erősen csökkent a műtárgyak száma, addigra körülbelül 22.000
műtárgyat és 203 műgyűjteményt foglaltak le. A legnagyobb csoport a bármilyen
technikával készült rajz, porcelán, bútor… stb. A műkincseket Németországba, az
osztrák várkastélyokba szállították, vonattal. A műkincseket körülbelül 20-30 kastélyba
osztották szét.

• DAS AHNENERBE: „ősök öröksége” Heinrich Himmler volt a vezetője. Célja a

csoportnak az árja faj gyökereinek kutatása. Sok helyen voltak ásatások. Igazi
tudományos munkát végeztek. (pl. Tibet).

• SONDERKOMMANDO KÜNSBERG: A vezetőjéről elnevezett csoport, a keleti

területeken működtek főként. Feladatuk ugyan az volt, mint a Rosenberg csoportnak. A
külügyminisztérium speciális egysége, de itt a működési el kimondottan elkobzások. A
műkincsek többsége elveszet, nem szolgáltatták vissza. A csoport kevésbé volt
koordinált, nem katalogizáltak 1941-1942 között működtek. A műtárgyak sosa az volt,
hogy különböző intézményekbe szétosztották. Tárlatot rendeztek, a „A pusztulástól
megmentetett tárlat” c. A csoport akár kérésre is gyűjtött. A lefoglalt térképgyűjteményt
a külügyminisztérium kapra. Ez az elkobzott gyűjtemény értékben nem közelíti meg a
 Rosenberg csoportét. A csoport tagjai katonai rangban álltak, SS alakulat tagjai voltak.
Híres őáltaluk elkobzott műkincs: borostyánszoba.

A nemzeti elit műgyűjtemény, Hitler gyűjteménye

Két ok műkincsgyűjtésre:

1. Führerprinzip (Führer-elv). Hitler, benne összpontosul a nemzet. Kinyilatkoztatásai nem

lehetnek tévesek, mindenkinek utánoznia kell őt, pl. műgyűjtés.

2. Ideológiai okok: A náci felsőbbrendű faj, nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Ők az
európai kultúra megteremtői és hordozója. Ezért, legyen kultúraterjesztő. A köznemesség,
tisztek, iparosok, kereskedők körében is hagyománya volt a műkincsgyűjtésnek.

Az elit tagjai jónleveletek voltak, ha amatőr szinten is, de űztek valamilyen kulturális
tevékenységet. Zenét tanultak, kiállításokra jártak. Ezt a szokást családból hozták, Hitler
erősítettel.

Műgyűjtők:

• Hermann Göring: Birodalmi Marshall, légi vezető. Hitler gyűjteménye után a 2.

legnagyobb. 1365 festmény. Kedveli a németalföldi reneszánszt, 18. századi díszes
francia barokkot és az impresszionizmus. A Nürnbergi perben ezzel védekezett
„Európa legnagyobb műgyűjtője”. Ő legtöbb műkincsét nem jogtisztán szerezte.
Elhunyt feleségéről elnevezett kastélyába szállítatta a Rosenberg csoport által
megszerzett műkincseket, és gyűjteményét itt tárolt. A háború végén felrobbantotta.

• Joseph Göbbels: Propaganda miniszter. Kedveli a kortárs német festőket,

szobrászokat. Expresszionalista. Ügynökökkel dolgozta, Elővásárlási jog volt. Ő
vásárol a minisztériumnak is. Nincsenek leltárai, csak szórványos adatok vannak
gyűjteményéről, kedvtelése az írás volt.

• Joachim von Ribbentrop: Külügyminiszter. Ő a régi német elithez tartozott, polgári

család sarja. Ő volt a londoni nagykövet. Szerette a német és az olasz reneszánszt,
összeírta műtárgyait, biztosította azokat.

• Heinrich Himmler: Birodalmi vezető, SS parancsnok, reis Führer. Sokat vásárolt a

Wugestától (műkincsekkel foglalkozó szervezet). A németek ősi leleteit gyűjtötte,
lándzsahegyeket, rúnaírásos kőtárgyakat, viking kardokat. A lepecsételt lakását
kirabolták, így gyűjteménye elveszett.
 • Baldur von Schirach: A Hitlerjugend vezetője, Bécs kormányzója volt. Költő.

ADOLF HITLER:

Még ma is ő a legtöbbet költött műgyűjtő a magánemberek között. Felmérés a

gyűjteményéből: 6755 festmény (5000 klasszikus) Hitler a 19. századi romantikus tájképeket
és zsánerképeket szerette. Linzbe tervezett egy Führer múzeumot. Ez volt a gyűjtés célja. A
gyűjtés módja: először magángyűjtőként saját pénzéből, később a Main Kampf jogdíjaiból
vásárolt. Családok is támogatták ifjabb éveiben, hogy tudjon vásárolni. Miért pont
festményeket gyűjt? Mussolini élmény. Ő volt a példaképe. Egy látogatásánál Mussolini
körbevezeti pl. a Firenzei Uffiziben. Ez nagy hatással volt rá, a nem akarta hogy az olaszok
felülmúlják. Segítője volt: Hans Posse – a Drezdai képtár volt igazgatója. Személyes
tanácsadó. Imádta gyűjteményét, albumokat készítetett róla, a halála előtt is nála volt a
bunkerben. 300 millió márkát költött műtárgyakra. Az összes jogtiszta vétel volt. A
végrendelete: Minden vagyonát a pártra, ha az már, nincs, akkor az államra hagyja. Képeit a
Linzi képtárra hagyja (nem így lett).

Adolf Hitler könyvtár, olvasási szokásai

Olvasási szokásai: Aktívan széljegyzetelt, aláhúzogatott. Kék és piros ceruzával jelölte pozitív
és negatív gondolatai. Rövid jegyzeteket is írt a szöveghez. Egyes kötetek teljes szövegét
megjelöli. Fiatal éveiben lelkes olvasó volt, 4-5 könyvtárba is be volt iratkozva, ahová
folyamatosan járt is. Rossz alvó volt, általában éjszaka olvasott. Remek volt a memóriája.
Kedvencei a történelmi írások, építészeti témák voltak. Panaszkodott, hogy nincs ideje
szépirodalmat olvasni, de azt nem is szerette igazán.

Mit tart jónak? Biblia, Don Quijote, Robinson Crusoe, Tamás bátyja kunyhója, Gulliver
utazásai, Karl May volt a kedvenc írója.

Kedvenc témák, a könyvtáraiban főként ilyen jellegű könyvek: történelemtudomány,

képzőművészet, táplálkozás, egészséges életmód, szakácskönyvek, tömegpszichológia, vallási
témák, földrajz (geopolitika), szépirodalom, farkaskutyáról.

Könyvtárai: Három könyvtára volt, melyek között folyamatosan mozgó állománnyal

rendelkezett, de nem kezelte gyűjteményként a könyvtárait, nem leltározott. Azonban tudjuk
körülbelül mennyit költött könyvekre az adóbevallásaiból és a biztosítási kötvényekből.

Könyveiben volt exlibrise, és firkált, jegyzetelt beléjük.

 1. Berlin: Kancellárként rengeteg könyve kapott. A berlini könyvtár teljesen elpusztult,
bombatalálat érte.

2. München: A müncheni könyvtár is elpusztult, azt is bombatalálat érte.

3. Bertelsgarden (nyaraló) Ezeket a könyveit szerette a legjobban 5-6000 kötet. A háború

után a könyveket és a műtárgyakat innen egy sóbányába vittél. Ezt többször
kifosztották. Amerikába már csak 3383 kötetet vittek (Washington Library of
Congress). Az állományba vétel során egy dolgozó kivette azokat a könyveket
amelyekben nem volt Hitler firkálása és ezeket beolvasztotta a raktári állományba.
1200 kötet maradt, a többi szétszóródott, visszakereshetetlenné vált. Ezekről a
könyvekről a 20. század végéig nem készült cédula. Két kutató készített először
szisztematikus leírást melyből végül 1600-1700 cím maradt ez az eredi könyvtár 10%.

A német állam többször vissza akarta szerezni a gyűjteményt, de az Amerikaiak nem adják
vissza.