Ady Endre Modern költészeti jelleg

I. A modern költészeti jelleg:

Modernség:
 Jelentése: latin modo (most), korszerű, divatos
Az 1870-es évektől kibontakozó művészeti irány, nem korstílus, sok
stílusirányzat
 Előzményei:
a XIX. sz. első fele a romantika (az illúziók) kora volt,
ezt követte a XIX. sz. közepén kibontakozott a realizmus (a valóság)
ábrázolása.
Sokáig egymás mellett léteztek.
A késő romantika: az 1848-as forradalmak bukása utáni kiábrándulás
szülte a modernséget.
 A modernség irodalmának szakaszai:
1. A 19. századi klasszikus modernség,
Stílusirányzatai:
naturalizmus
impresszionizmus
szimbolizmus
szecesszió
2. A 20. századi avantgárd a XX. sz első évtizedei
3. A későmodernség átmeneti kor XX. sz. dereka
4. A posztmodern kor (utómodern) 1970-es évektől
 A klasszikus modernség stílusirányzatainak jellemzői:
1. A naturalizmus:
• A XIX. század második felében alakul ki.
• Szülőhazája Franciaország.
• A latin natura (természet) szóból ered.
• Az irányzat megteremtője a francia Émile Zola.
• A köznapi jelenségek aprólékos ábrázolásának, a rideg
tények puszta közlésének művészete.
• Valósághű ábrázolás, amely a nyers valóságot igyekszik
másolni, gyakran eszmei értelmezés nélkül.
• Kihangsúlyozza az emberi vágyakat, indulatokat, ösztönöket.
• Elméleti alapjait a természettudományos szemlélet, a
biologizmus és a fajelmélet (Darwin), illetve a pozitivizmus
(Comte és Taine) adta.
• Fő feladata annak ábrázolása, hogy az egyén sorsát az
öröklött vonásai, valamint a környezete milyen mértékben és
hogyan determinálja.
2. Szimbolizmus: (jelkép, szimbólum)
• A 19. század második felében, Franciaországban kialakult
irányzat.
• A realizmussal szembeforduló művészeti irányzat.
• Nagy francia mesterei Baudelaire, Rimbaud, Verlaine és
Mallarmé. Bimbaid (rembó). Ők hatottak Ady Endrére.
• Szimbólum vagy Jelkép: (gör. ’ismertetőjel, bélyeg, jegy’)
 • A világ ellen lázadó költőket a titokzatos lelki szférák, a
világ rejtett összefüggései érdekelték.
• Az új életérzést nem fogalmi úton fejezték ki, hanem sejtető
képekkel, szimbólumokkal sugallták.
• A szimbólum valamely gondolati tartalom (eszme, érzés,
elvont fogalom vagy egész gondolatsor stb.) érzéki jele.
• A szimbolizmus áttételes, jelképes nyelv az irodalomban,
mely szükségessé teszi az olvasó képzettársítását.
• A szimbólumok megfejtése gyakran nem könnyű.
• A szimbólumban (szemben a metaforával) önállósul a kép, a
szimbolizált és a képi jelentés egymás mellett hat.
• A szimbólumban önállósult kép (ellentétben az allegóriával)
inkább megérezteti, sejteti, mint kifejezi a tartalmat.
• A szimbolista vers nem állít, vagy megnevez, hanem
sugalmaz, sejtet.
• A szimbolista költők számára hagyományos költői jelképek
már primitívek, a kereszt, a kard, a liliom már túl közhelyes.
• A szimbolista költő képhasználata különösen egyéni és
eredeti, de homályosabb is, nem mindig követhető.
• A szimbolisták keresik az új szókapcsolatokat.
• A szimbolizmus kedvenc eszköze a szinesztézia, azaz a
különböző érzékterületek benyomásainak összekapcsolása.
• A szimbolista költők szeretik a többértelműséget, a sejtelmes
homályt, a különleges életérzések megörökítését.
• Vonzódnak mindenhez, ami beteges, halál közeli. Úgy érzik,
hogy ami hulló, az az izgalmas, az egészséges pedig
költőietlen.
• A szimbolizmus a magyar irodalomban Ady Endre
életművében vált átütővé, de a Nyugat többi költőjénél is
hatott. Ady felfokozott képei a mondatok szerkezetét is
átalakítják.
• Ady átfogó szimbólumrendszert hozott létre, pl. az ős Kaján,
a magyar Ugar, a Hortobágy poétája, a disznófejű Nagyúr.
• Ady szimbólumait nagy kezdőbetűvel írta.
3. Az impresszionizmus (impresszió - benyomás).
• Eredetileg a festészetben alakult ki, Claude Monet
festményéről (Impressszió, a felkelő nap) kapta a nevét.
• A pillanatnyi benyomás megragadása,
• A forma és a kifejezésmód fontosabb, mint a tartalom.
• Jellemzői a nominalizmus, a névszók, jelzők, színek, illatok
halmozása, képek halmozása, kellemes, szép hangzású,
hangutánzó, hangulatfestő szavak.
• Gyakran együtt jár a szimbolizmussal; a vers futó,
pillanatnyi hangulatokat örökít meg.
4. Szecesszió:
• Latin szó, kivonulást jelent.
• Befolyása a 19. század végétől a világháború végéig tart.
• A magyar irodalomban az előzmények közé sorolható Vajda
János romantikus líraisága, Reviczky Gyula hangulat
költészete.
 • Életérzése a kiábrándulás, a dezillúzió, a dekadencia, s
ugyanakkor valamiféle anarchikus lázadás.
• A jelzők aránytalan nagysága és a téma az, ami lehetővé
teszi a megkülönböztetést - és az ezekben megnyilvánuló
mesterkéltség.
• Jellemző az indázó mondatszerkezet az erőltetett alliteráció.
• Nemcsak a kirekesztett kultúrák kerülnek előtérbe (ősi
keleti, ázsiai és afrikai hatások), hanem a társadalomból
kirekesztett emberek, rétegek is.
• Mindez párosul a művészi életforma szinte vallásos
tiszteletével.
• A stílus veszélye a túlzás - minden tekintetben.
• A szecesszió nemcsak újításai miatt fontos a magyar
irodalomban, hanem mert utat tört az újításra: nélküle
nehezebben fejlődött volna ki a szimbolizmus, az
impresszionizmus - de még az avantgárd is.

A Nyugat:

 A XX. század első felének legjelentősebb magyar

irodalmi és kritikai folyóirata (1908 és 1941)
 Székhelye: Budapest.
 Fő célja a magyar szellemi élet felpezsdítése és
megújítása, a kultúra terjesztése és jeles magyar szerzőink
munkásságának támogatása.
 A húszas évektől a folyóirat könyvek kiadását is lehetővé
tette. 
 A legelső szám 1907 decemberében jelent meg,
 Működése Babits Mihály főszerkesztő halálával ért véget
1941-ben.
 A folyóirat címlapját Beck Ötövös Fülöp éremművész
Mikes-emlékérme díszítette.

 A Nyugat kezdetben kéthetente megjelenő lap volt, ám előfordultak összevont

lapszámok és különkiadások, például az elhunyt Kosztolányi Dezső emlékére.
 Néhány ezer példányszámban került kiadásra.
 Jelenleg minden egyes lapszám hozzáférhető, digitális formában.
 Megalapításának közvetlen előzményeként tartják számon Ady Endre 1906-os
Új versek című kötetét, valamint A Holnap című antológiát, mely a kor neves
költőinek válogatott verseiből állt össze.
 Első főszerkesztője Ignotus, szerkesztője Fenyő Miksa és Osvát Ernő voltak.
Valójában a szellemi irányító Osvát volt.
 Főszerkesztői, szerkesztői:
Osvát Ernő 1908–1929 főszerkesztő
Ignotus 1908–1919 főszerkesztő
Ady Endre 1908–1919 szerkesztő
Fenyő Miksa 1917–1929 szerkesztő
Babits Mihály 1917–1939 szerkesztő
Babits Mihály 1939–1941 főszerkesztő
 Gellért Oszkár 1922–1939 szerkesztő
Móricz Zsigmond 1929–1933 szerkesztő
Schöpflin Aladár 1933–1941 szerkesztő
Illyés Gyula 1937–1941 szerkesztő
 A Nyugat 33 éve négy korszakra osztható.
az első világháború kezdete (1914),
a Tanácsköztársaság bukása (1919),
a húszas évek és
Babits Mihály főszerkesztői működése (1939-1941).
 Nemzedékei:
• A Nyugat első nemzedékének a tagjai Ady Endre, Babits Mihály,
Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Csáth Géza, Tóth Árpád,
Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Füst Milán,
Molnár Ferenc, Szabó Dezső, Szép Ernő, Szomory Dezső,
Tersánszky Józsi Jenő; Szerkesztők, kritikusok: Ignotus, Osvát
Ernő, Gellért Oszkár, Fenyő Miksa, Hatvany Lajos, Schöpflin
Aladár, Lukács György
• A Nyugat második nemzedéke Erdélyi József, Sárközi György,
Déry Tibor, Pap Károly, Szabó Lőrinc, József Attila, Illyés
Gyula, Hunyady Sándor, Illés Endre, Fodor József, Szerb Antal,
Halász Gábor, Németh László, Márai Sándor
• A Nyugat harmadik nemzedéke Gelléri Andor Endre, Radnóti
Miklós, Weöres Sándor, Vas István, Zelk Zoltán, Bálint György,
Jékely Zoltán, Rónay György, Kálnoky László, Képes Géza,
Szentkuthy Miklós, Ottlik Géza
 Szerkesztői elve: a tehetség mindenekelőtt. Szellemi függetlenséget hirdetett és
a művészet önmagáért való nagyszerűségében hitt (l’art pour l’art).
Ady Endre (1877-1919 42 évig élt)
 A XX. század eleji magyar költészet megújítója, a magyar szimbolizmus
megteremtője, legjelentősebb alkotója.
 Juhász Gyula már 1905-ben azt írta róla, hogy „a fiatal, modern magyarság
legnagyobb költője”
 Neve összeforrott 1908-ban induló Nyugat című folyóirattal, és így együtt váltak a
modern magyar irodalom kezdetének jelképévé.
Életpályája:
 Érmindszenten született 1877-ben.
Apja: Ady Lőrinc (hétszilvafás = elszegényedett) nemes.
Anyja: Pásztor Mária papok, tanítók leszármazottja.
Ady büszke volt nemesi származására (Ond vezértől származtatja családját)
 Iskoláit
Nagykárolyban és Zilahon végezte,
majd Debrecenben jogot hallgatott,
közben újságírással is foglalkozott.
 Munkássága:
1899-ben jelent meg első verseskötete, a Versek
1903-ban jelent meg második kötete, a Még egyszer.
Életének egyik nagyon fontos állomása Nagyvárad.
1900 és 1903 között a Nagyváradi Napló munkatársa.
A baloldali eszmék hívévé vált, éles hangú politikai írásokkal jelentkezett.
 Két nagy szerelme:
Léda:
Nagyváradon megismerkedett Diósy Ödönné Brüll Adéllal, szerelmes versei
Lédájával. Ady nevezte el Adélt Lédának. (palindrom-visszafelé olvasva is
értelmes – görög mitológiai alak, a spártai királyné, akit Zeusz hattyú alakjában
elcsábított)
A nő biztatására utazott Párizsba (1904 és 1912 között hétszer járt itt), ahol a
hazai lapok tudósítója volt.
Megismerkedett Baudelaire és Verlaine verseivel.
Hazatérése után a Budapesti Naplónál dolgozott, gyakran látogatott el
szülőfalujába.
1906-ban jelent meg Új versek c. kötete. (ez az első fontos kötete)
Verseit nagyrészt az 1908-ban induló Nyugatban közölte.
1912-ben véget ért a Léda-szerelem.
Csinszka:
A háború kitörése után egy új kapcsolat hozott enyhülést a költő számára.
Megismerkedett Boncza Bertával, akit Csinszkának nevezett.
1915-ben összeházasodtak, 1917-ben Budapestre költöztek.
1918-ban a költő már súlyos betegen vett részt a köztársaság kikiáltásán a
Parlamentben.
 1919 januárjában hunyt el Budapesten, a Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel.
A modernség megjelenése Ady költészetében:
 Fellépése heves rajongást és dühös elutasítást váltott ki.
 Költészetére jelentősen hatottak a francia impresszionista-szimbolista költők
(elsősorban Verlaine és Baudelaire).
 Nem egyszerűen követte az impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió
hagyományait – tehát nemcsak a stílust, kifejező eszközöket, kifejezési módot vette át
 -, hanem azokat továbbfejlesztve, egyénítve alakította ki saját, csak rá jellemző
stílusát.
 Ady Endrét a magyar költészet megújítójaként tartja számon az irodalomtörténet.
 Gyökeres fordulatot hozott mind tartalmi, mind formai szempontból. Ady Endre
költészete tehát forradalmian újította meg a magyar lírát.
 Új stílusirányzatot képvisel, a szimbolizmust.
 Ady volt az első költő, aki következetesen szimbólumokat használt.
 Elsőként a magyar irodalomban- verseit - témáinak, jelképeinek megfelelően-
ciklusokba rendezve jelentette meg.
 Ady jelenlétét a magyar irodalomban 1906-tól, az Új versek megjelenésétől
számíthatjuk.
 Költészetét sokan támadták hazafiatlansággal, árulással, erkölcstelenséggel és
érthetetlenséggel. Ez utóbbit szimbolizmusa miatt „vívta” ki.
 Alkotásai tartalmi szempontból is szembe fordultak a hagyományokkal.
• bírálta a feudális maradványokat,
• demokratikus átalakulást követelt.
• küldetésének érezte, hogy az elmaradott Magyarországot az európai haladás
útjára segítse.
• merész szerelmi lírája a diszharmonikus szerelem és az erotika ábrázolásával
lázadt az úri Magyarország erkölcsei, előítéletei ellen.
• Az I. világháború idején elítélte az értelmetlen vérontást.
Költészetének fontosabb témái:
 Ugar-versek
 Ars poetica
 Szerelmi líra- Léda/Csinszka-versek,
 Istenes-versek
 Világháborús versek
 Létharc-versek
Ars poetica és lírai önszemlélet
 Egyszerre modern és európai, ugyanakkor magyar költői hagyományok folytatója
 Öntudatos és dacos költői hang jellemzi
 Valódi küldetéstudat hajtotta
 Igazi megosztó személyiség volt.
 A maradi és nemzeti gondolkodásúak elutasították, a modern gondolkodásúak
elfogadták.
 Ady ars poeticája az volt, hogy újat mutasson a népnek, Párizsi mintára.
 Emellett az ősi magyar gyökerekhez is hű akart maradni.
 Újító szándéka mellett benne van a mégis morál is.

Új versek kötet:
 1906-ban jelent meg. (Ez a 3. kötete, az első 2 visszhangtalan)
 Cím: az újításra utal, újat akar mutatni a népnek, új módon szólal meg, Jobbat, olyat,
amit Párizsban megtapasztalt.
Ciklusok:
 A verseket ciklusokba rendezte.
 Baudelaire (Bodler) példáját követve, aki a Romlás virágai c. művét szedte
ciklusokba.
  A ciklusok címe gyakran megegyezik a kezdő vagy záró vers címével vagy első
sorával.
 Formai és tematikai újításokra is törekszik.
 A címek 3 szóból állnak (a névelők, névmások, határozószók néha megnövelik).
 Nyomatékos szerepet tölt be a nyitó és záró vers.
 A verskötet elején van programadó vers- címe sincs, afféle mottóként szerepel.
 A végén a záró vers gyakran összegző vers is egyben.
 Kezdő vers: Góg és Magóg fia vagyok én
 Záró vers: Új vizeken járok
 Mindkettő ars poetica jellegű, ezzel keretbe foglalja.
 Érződik rajta a párizsi élménye, ahol kapcsolatba került a nyugati/fejlettebb
költészettel.
Lédának ajánlotta a kötetet.
 Tudatos szerkesztés jellemzi.
 Tematikus ciklusokra osztja (nem a megírás időpontja szerint)
1. ciklus: Léda asszony zsoltárai (Léda-versek, Lédát isteníti)
2 ciklus: A magyar Ugaron (magyarságversek)
3 ciklus: A daloló Párizs (párizsi élmények)
4 ciklus: Szűz ormok vándora- olyan magasságokba akar jutni, ahol még senki
sem járt előtte, újat akar mutatni. (ami nem illett témájában az előző 3-ba)
Stílusok:
 szimbolizmus: Magyarország – Ugar
 szecesszió: Léda verseiben megjelenő erotika
 dekadencia: halálvágy (A dekadencia a polgári társadalom hanyatlását tükröző
beteges, pesszimista művészeti irányzat.)
Fogadtatása:
 Bírálták, vádolták:
• Hazafiatlansággal, hazaárulással - magyar ugar versei
• Erkölcstelenséggel – merész szerelmi versei miatt -Léda - versek
• Érthetetlenséggel - szimbolizmus miatt, nehezebben érthető, több
háttértudást, műveltséget igényel az olvasótól.
• Beképzeltséggel, gőggel (mindenkinél különbnek tartja magát)
Az Ugar-versek:
 Az Új versek című kötet 2 ciklusa: A magyar Ugaron
A ciklus első verse A Hortobágy poétája,
utolsó verse A magyar Ugaron.
Az ugar, a puszta, a Hortobágy, a Tisza-part és a téli Magyarország
képével az elmaradott magyar társadalmat ábrázolja.
A magyar Ugaron című vers
 Keletkezés, helye a ciklusban:
• 1905-ben írta a verset.
• Az Új versek című kötet 2. ciklusának záró darabja.
• Címadó vers.
• A magyar Ugaron hatalmas felháborodást váltott ki. Sokan hazaárulással,
nemzetgyalázással vádolták meg a költőt.
 Cím:
• Szimbolikus tájat jelöl, ami a vers témája is.
• Az Ugar nagy betűvel írva szimbólum.
• Az ugar műveletlen, bevetetlen, pihenő földet jelen.
 • A magyar itt Magyarországra utal. Szinedoché (a rész az egészet jelöli)
• A magyar többletjelentése: a kihasználatlan lehetőségek földje.
 Műfaj:
• Látomásos tájvers.
• Típusa: értékszembesítő költemény.
A pozitív múltat szembe állítja a negatív jelennel.
Pozitív: „régmúlt virágok”, „ős buja föld”
Negatív jelen: „dudva, muhar”, „a föld alvó lelke”, a pusztulás
képét mutatja.
• Hangulata: expresszív, kifejező.
Komor, keserű, felháborodott, reményvesztett, bánatos.
A sokk u hang szomorúságot sugall.
A sok lágy hang m, n, d, l zenéje bánatos lágyságra utal.
 Verselés:
• Kevert, bimetrikus (kettős ritmusú)
• Időmértékes és ütemhangsúlyos sorokat is tartalmaz.
„Elvadult / tájon //gázolok
Szimultán sormértéke: 3/2//3
 Rímelés:
• Félrím: képlete x, a, x, a
 Költői eszközök:
• halmozás: „a dudva, a muhar, a gaz”-alany, „lehúz, altat, befed”-
állítmány
• ellentét: „szent humuszvad mező”, virággyom,
• metafora: "szent humuszig" A dicsőbb múltat jelenti meg.
• kérdés: "Hát nincsen itt virág?" - költő kérdés
• szimbólum: "Ugar" A műveletlen magyar polgárság, alsóközéposztályt
illette ilyen szépen.
• megszemélyesítés: „Elvadult tájon", „indák gyűrűznek”, „A gaz lehúz,
altat, befed” „kacagó szél”
 Szerkezet:
• A magyar Ugaron című költemény, ellentétes szerkezetű.
• Megjelenik a jelen, a reménytelen világ, az elvadult táj, és ezzel szembe
állítva az értékeket tartalmazó múlt, a fel nem használt lehetőségek képe.
• Két részre bontható a vers.
1-2 vsz. Az elvadult tájban megjelenik az ember, a cselekvő, lírai én.
Az egyes szám első személyű igealakok jelzik az ember jelenlétét
„gázolok”, „ismerem”, „lehajlok” Ez jelzi a szépséget, a kultúrát, a
virágot számonkérő, hetyke, még magabiztos, felkiáltó kérdés is.
A 3-4. versszakban már az ugar válik cselekvővé. Az indarengeteg
megmozdul, gyűrűzni kezd. A föld alvó lelkét, ébresztgető virágot
kereső, s a régmúlt szépségeit idéző hős tehetetlen, béna rab lesz az
indák fojtogató gyűrűjében. A halmozott alany (a dudva, a muhar, a
gaz), a fokozásos igesor (lehúz, altat, befed) a vad mező végső
győzelmét fejezi ki. az ugar-léttel szemben a virág-létre vágyó lírai én
sorsa az aláhullás, a züllés, a közönségességben való elveszés.
Az utolsó versszak a reménytelenséget fejezi ki, a szomorú
megállapítás utáni csönd félelmetes víziójával fejeződik be a
költemény, reménytelenség, kilátástalanság fogalmazódik meg a
képben. A költő szemében a táj elátkozott föld, ahol minden és
 mindenki pusztulásra ítéltetett. Magyarország az elmaradottság
színtere, a tehetségek temetője, az értékek pusztítója, a reménytelenség
és kilátástalanság földje. Azt fejezi ki erőteljes képekkel, hogyan érzi
magát Ady Magyarországon. A sok kisstílű, maradi író és költő nem
engedi, hogy kitörjön, hogy kiemelkedjen a soraikból. Igyekeznek
teljesen beolvasztani maguk közé, ha máshogy nem megy, erőszakkal,
akár annak az árán is, hogy ezzel megfojtják vetélytársukat. A
megszemélyesített szél kacaja az ellenfelük legyőzésén örvendő
maradiakat jeleníti meg.
A Léda-szerelem versei:
a) Léda és Ady kapcsolata:
 Nagyvárad: Léda férjes asszony, kapcsolatot kezdeményezett a fiatal költővel,
elviszi Párizsba.
 Kapcsolatuk kezdetben sem volt szokványos, nem volt kiegyensúlyozott,
hullámvölgyes volt.
 1912 tavaszán szakadt meg a kapcsolatuk.
 Ady szakított a nővel.
b) A Léda-versek:
 1903-ban megismerkedett a nála öt évvel idősebb férjes asszonnyal, Diósy
Ödönné Brüll Adéllal.
 A Párizsban élő asszony pártfogásába vette.
 Szerelmes veresinek minegy felét Lédához írta.
 Az Új versek című kötet első ciklusa Léda asszony zsoltárai.
A ciklus címe is szokatlan: Léda asszony
zsoltárai: a zsoltárok Istenhez szólnak, de Ady provokálta a közízlést, Isten
helyett egy asszonyhoz írt szerelmes verseket- ez szentségtörésnek számított.
 Az Új versek ajánlásában ez jelent meg: „E versek mind-mind a Léda asszonyéi,
aki kedvelte és akarta őket.”
 Ady, Léda hatására fejlődni kezdett, megismerte a világirodalmi költészetet,
elutazott Párizsba (7-szer), ami a művészetek városa. Stílusa szimbolista lett.
 Felszínes kapcsolatai után végre rátalált az igazi szerelem.
 Botrány is kísérte ezt a szerelmet:
Léda zsidó volt, férjes asszony, s idősebb Adynál.
Mindketten nyíltan vállalták a megbotránkoztatást kiváltó kapcsolatot.
Szerelmük sajátossága a diszharmónia. Szerelmük egyszerre volt öröm és
gyötrelem. Veszekedések és kibékülések, elválások és egymásra találások
jellemezték.
Léda Ady számára egyszerre volt üdvösség és átok.
 Ez az esemény költői pályafutásában is fordulatot jelentett.
A verseiben Lédának becézett művelt, érzékeny és büszke asszony szabadon
gondolkodott a szerelemről.
Házasságban élt, férje tudott Adyval folytatott viszonyáról.
 Párizs felszabadította költői tehetségét, az Adéllal itt eltöltött idő hatására
születtek meg a Léda-versek.
 Kapcsolatuk azonban diszharmonikus volt.
 Napirenden voltak közöttük a súrlódások, féltékenykedések.
 Szerelmük egyszerre volt öröm és gyötrelem, elválások és egymásra találások
sorozata, izgalom és feszültség.
  Szerelmükbe hiányérzet fészkelte be magát és állandó kísérője lett a hiábavalóság
és a halálhangulat.

c) Héja-nász az avaron:
 Keletkezés:
• 1905-ben íródott.
• 1906-ban az Új versek című kötetben jelent meg.
• A Léda asszony zsoltárai ciklus utolsó verse.
 Cím:
• A címben szereplő ragadozó madár, a „héja” szokatlan metafora.
• A ragadozó héjapár: a vers alapszimbóluma. A diszharmonikus szerelem
jelképe.
A szerelmespárok gyakori jelképe a turbékoló galambpár, vagy a gerlice,
nem a héja. A héja ragadozó madár.
• Szerelmüket a ragadozó madarak nászához hasonlítja.
Ez a szimbólum meghatározza a vers hangulatát.
• A héja-nász kifejezésből érezzük, hogy ez a szerelem a hétköznapi
szerelemtől eltér.
A kapcsolat is szokatlan, mert Ady a fiatalabb, Léda pedig férjnél van.
• Az „avaron” határozóragos főnév.
A szerelem évszaka a tavasz, esetleg a nyár, nem az ősz.
Az ősz az elmúlás évszaka, itt az avar a szerelem elmúlását jelképezi.
Másik értelemben utalhat egy kései szerelemre is.
 Műfaj:
• szokatlan, szimbolikus szerelmi költemény
 Téma:
• Témája a szerelem. A cím is sejteti, hogy nem boldog, beteljesült, örök
életre szóló szerelmi érzés lehet a téma. Azt sem állíthatjuk, hogy teljesen
boldogtalan. Azt azonban a héja-nász kifejezésből érezzük, hogy ez a
szerelem a hétköznapi szerelemtől eltér.
• A téma és a hangnem közötti ellentétes viszonyt a címen kívül a vers teljes
egésze kifejezi.
• A szerelmi viszony itt mint gyötrelem, küzdés, hajsza
 Hangulata:
• Egyszerre lemondó és intenzív
 Verselés:
• Kevert a sorok kilencesek, de vannak jambikus vagy trochaikus sorok is.
• Háromsoros strófák.
 Rím:
• Az első két sor páros rím, ezt követi egy rímtelen sor.
• Ez is a diszharmóniát erősíti.
 Kifejezőeszközei:
• Metafora: a héjapár a szerelmes pár metaforája
• Allegória: A művön végig vonuló héjanász-metafora a szerelem
allegóriájává válik.
• Szimbólum: „Héja-nász” az összetartozás szimbóluma „Nyár”- az erő, a
fiatalság, a szerelem jelképe, az „Ősz” az erőtlenség, öregedés, elmúlás
• Ismétlés: „szállunk”, „szállunk”
• Halmozás: „Vijjogva, sírva, kergetőzve” -határozói igenevek
 • Fokozás: „Útra kelünk”, „Megyünk”, „Szállunk”, „űzve szállunk”. A
szerelem hevességét, intenzitását erősíti:
• Keretet alkot:
• A cím „Héja-nász az avaron” és az utolsó strófa utolsó sora „S lehullunk
az őszi avaron”
 Szerkezet:
 1.versszak: Útra kelünk
Ősz motívuma - elmúlás, de az összetartás (T/1) jelképe is megjelenik.
Kellemetlen hanghatások: vijjog, sír
Lankadt szárnyú héja-madár - belefáradtak, elfáradtak
 2.versszak: Szállunk
Felváltják a helyüket az új párok
Új nemzedék
A szerelmi harc tovább folytatódik „Dúlnak a csókos ütközetek”.
A második versszak értelmében a héja pár nem csupán Adyt és Lédát
jelentheti.
„Új rablói vannak a Nyárnak,/ Csattognak az új héja-szárnyak”. azt
sugallja, hogy az ő szerelmük elmúlik, de újabb szerelmek kezdődnek,
és előbb-utóbb minden szerelem kihűl.
Itt T/3. személyű igealakot használ.
 3.versszak: Megállunk
Felerősödik az elmúlás
Űzve szállunk- kényszerítés- menjünk, haladjunk
 4. versszak: Lehullunk
Halál képe (utolsó nászunk)
Szenvedély, fájdalom „Egymás husába beletépünk”
• Szervezőelve a fokozás
Útjuk a Nyárból az Őszbe tart:
az életből a halálba.
a szerelemből a kiégésbe,
a boldogságból a boldogtalanságba
a fiatalságból az öregségbe,
az életből a halálba.

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, (Az első két sor rímel, a harmadik sor vége nem rímel.)
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak, T/3.személyű igealakok (általános érvényű) „ők”

Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, A többi versszakban T/1. személyű igealakok „mi”
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:

Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron. három soros strófák

Ady Endre A Tisza-parton

 Keletkezés:
• 1905-ben írta a verset.
• 1906-ban jelet meg az Új versek című kötetben.
• A magyar Ugaron ciklus 5. darabja.
 Cím:
• A Tisza Magyarország 2. legnagyobb folyója.
• Szinedoché (a rész az egészet jelöli), mert nemcsak a Tiszát jelöli, hanem
az egész Magyarországra utal.
• Azt sugalmazza, hogy tájvers, de nem az, középpontjában a lírai én
élethelyzete, lelkiállapota áll.
 Műfaj: dal
 Típusa: idő-és értékszembesítő költemény.
 Hangulata: kiábrándult, csalódott
 Verselés: bimetrikus, kevert. Időmértékes és ütemhangsúlyos elemeket is tartalmaz.
A második versszakban vált a ritmus időmértékesről ütemhangsúlyosra.
Két strófából áll.
Rövid, két 4 soros versszakból áll.

 Rím: félrím. Rímképlete x, a, x, a nyugtalanságot és határozottságot is sugall.

 Szerkezet:
A vers két szakaszát ellentétbe állítja:
Az 1. versszakban:
• sóvárog a nyugati művészet után
• a „Gangesz-parton” (mely Párizst jelképezi), virágzik az élet.
Titokzatos, meseszerű világot idéz, a Ganges a keleti származást is jelenti
(„Jöttem a Gangesz partjairól…”), a Gangesz egzotikum, légiesség,
könnyedség jelenik meg vele. Lelki kifinomultságra utaló szavak
(„harangvirág”” finom remegések”)
A 2. versszak:
• a magyar valóság nem segíti ezt a művészetet (ellentét!)
• nem a Tisza szépségét hangsúlyozza, nála a Tisza-partot a sivárság és
durvaság uralja.
Nem érzi magát otthon („A Tisza-parton mit keresek?”) a gyűlöletesen
durva, érzéketlen, tehetségtelen feudális Magyarországot, az elmaradott
hazát, idézi fel. Nem azonosul a szülőhazával, inkább támad Az
elmaradottság a művészetet, a művészt is tönkreteszi, (Vad csókok,
bambák, álom-bakók,)
A földhöz ragadtságot, a nehézkességet hétköznapias szavakkal fejezi ki
(az alföldi vidékre jellemző kifejezésekkel: gémes kút, malom alja, fokos)
• Szinte valamennyi érzékszervünkre hat:
megjelennek hangok, („lárma”)
látvány („sivatag”),
tapintás („ durva kezek”),
ízlelés: („vad csókok”) is.
 Kifejezőeszközök:
 • Inverzió: fordított, szokatlan szórend „Jöttem a Gangesz partjairól”. „A
Tisza-parton mit keresek?”
• Szinedoché (a rész az egészet jelöli), mert nemcsak a Tiszát jelöli, hanem
az egész Magyarországra utal.
• Oximoron: „álmodoztam déli verőn”
• Paralelizmus: gondolatpárhuzam
• Halmozás:
• Fokozás:
• Költői kérdés: „A Tisza-parton mit keresek?”
• Metafora:„A szívem egy nagy harangvirág,/S finom remegések: az erőm.”
• Szimbólum: „Gangesz”- utalhat a keleti mesés gazdagságra, a magyarság
keleti eredetére, lelki tisztaságra (a Gangesz szent folyó, rituális mosakodás
szakrális helye)
Tisza-part-az elmaradott Magyarország jelképe
 Ady költészetére, a tájábrázolásra is a szimbolizmus a jellemző.
 Ady nem alkalmazza a hagyományos tájleírást.
 Nem a Tiszához fűződő szeretetet jelenik meg a költeményben, hanem a
magyarországi változtatást sürgeti.
 Szimbólummá válik a Tisza is: Magyarország szimbólumává, a „magyar Ugar” rokon
értelmű párjává, az elmaradottságot, a tehetségtelenséget jelenti.
 Ady versében negatív szerepet kap a Tisza, azt azonban mégis mutatja, hogy
Magyarország és a Tisza képe elválaszthatatlan, ezért válhat az ország
szimbólumává.

Ady Endre A Tisza-parton

Jöttem a Gangesz partjairól, sóvárog a nyugati művészet után

Hol álmodoztam déli verőn, a „Gangesz-parton” (mely Párizst jelképezi),
A szívem egy nagy harangvirág virágzik az élet.
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos, a magyar valóság nem segíti ezt a művészetet
Sivatag, lárma, durva kezek (ellentét!)
Vad csókok, bambák, álom-bakók. a Tisza-partot a sivárság és durvaság uralja
A Tisza-parton mit keresek?