A klasszikus modernség kora A 19.

századi líra

-A művész és a közönség eltávolodik egymástól. A közönség nem érti a felsőbb irodalmat.

-A költő nem a közönségnek ír és nem is törekszik arra, hogy megértesse velük.

-Felbomlik a művészi egység és a hagyományos értékrend. A művészek kiábrándulnak a

romantikus mítoszokból. A társadalmi és forradalmi eszmék már nem lelkesítők. A közönség
nem értő befogadó, hanem egy névtelen tömeg.

-Nem alakul ki egységes korstílus=> stílusirányzatok (a művészeknél és a művekben többféle

stílusirányzat elemei is megtalálhatóak).

Új stílusirányzatok jelennek meg a lírában

IMPRESSZIONIZMUS
-impresszió = benyomás
-festészetben jelenik meg először
-célja a pillanatnyi látvány megjelenítése
-elsősorban természeti ábrázolás jellemzi
-ez technikai újításokat eredményez
-szakít a műtermi ábrázolással, természetes megvilágításban ábrázolnak
-feloldja a zárt kontúrokat: összemosódnak a tárgyak, foltszerűség jellemzi.
-kiemelkedik a színek szerepe
 Az impresszionista Irodalom

-szintén pillanatnyi benyomást akar rögzíteni

-lírai hangulatképeket használ
- erős hangulati hatás, zeneiség
-általában leírások, ezért nominális stílust használ. Kerüli az igéket, színes-jelzős
szerkezeteket.
További jellemzők:
-lírai hangulatképek

-a leírásokban erőteljes

-atmoszférateremtés: A szöveg atmoszférája az a közeg, amelyben az események lejátszódnak.

A szöveg atmoszférája a szövegnek az az érzelmi színezete, amely sajátos hangulatot teremt. Ez

a hangulat az, ami miatt a szöveg él. Nélküle puszta közlés, semmi több.

(Az atmoszférateremtés a stilisztika területe. A stilisztika a tartalomhoz illő forma

kiválasztásának művészete. Röviden: a stilisztika a fogalmazás.)

-zeneiség

-szinesztézia: az a jelenség, melynek során egy érzékszervünkkel észlelt jelenség

felidézhet egy másik szervvel észlelhető érzést (pl. kék szín - hideg)
színes jelzős szerkezetek.

-nominális stílus: (az igék helyett a névszói állítmányok kapnak főbb szerepet. Pl:
főnevek, melléknevek)

SZECESSZIÓ

-Elsődleges jellemzője a dekorativitás. Gyakori motívumai stilizált virágok .

-Gazdag, burjánzó díszítés.
Kedveli az asszimetriát.
Jellegzetes színei: rózsaszín, lila, olajzöld

A szecesszió célja: egy modern környezet létrehozása, ezért az iparművészetben is

megtalálható

Szecesszió az irodalomban

túldíszítettség, színpompa jellemzi

jellegzetes témája az erotika, halálvágy
kicsit összekapcsolódik, századvégi lélekell

SZIMBOLIZMUS

előzménye egy művészi magatartás, a kor életérzésének kifejezése, a dekadencia =hanyatlás

(világundor, céltalanság, mindenből kiábrándulás, pesszimizmus)

2 jell. magatartásforma a bohém különcség,

szimbólum= jelkép. Ez az egyik legősíbb szóképünk .

- Valamilyen elvont eszmeérzékletes kifejezése. Kép-jelentés közötti kapcsolat a
megszokáson alapul.
szimbolizmus, mint stílusirányzat nem egyenlő a szimbólum szóhasználattal. További
jellemzője a titokzatosság, misztikusság.
-Mindig megsejtet valamit, ami nem fordítható le hétköznapi nyelvre.
-művészi szimbólum –általában többértelmű jelentés-képzőművészeti, irodalmi (költészeti)
irányzat.
-Kezdete jelképesen: Baudelaire: A Romlás virágai (1857) verseskötete.
Lezárása: T. S. Eliot: A puszta ország (1922)
-Jellemzői: Megváltozott a szimbólum szövegben betöltött szerepe. A szimbolista versben a
jelkép a szöveg központi alkotóelemévé vált.
Jellemzői:
-Megváltozott a szimbólum szövegben betöltött szerepe

-A szimbolista versben a jelkép a szöveg központi alkotóelemévé vált

-Kiaknázza a nyelvi elemek másodlagos értelmeinek lehetőségét (konnotáció)

=> nem rendelhető hozzá egy jelhez (szimbólumhoz) egy meghatározott
jelentés

-A szimbolista vers nem megnevez, hanem sejtet, sugalmaz.

Hang és színteremtő főneveket is képes a versek középpontjába állítani.
Zeneiségre való törekvés, (amit úgy hoz létre pl. alliteráció gyakorisága, asszonánc
(rímfajta,
melyben alap a magánhangzók egyezése.