Babits Mihály: ÚJ LEONINUSOK

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.
Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,
gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.
Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,
csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.
Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;
szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék.
Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;
sír és fél a világ; jer velem árva virág.
Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!
Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered.
Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám.
Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég.
Ó, bár gyujtana minket, egy hamuvá teteminket
a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.
1911

Formaművészet

Az Új leoninusok Babits formaművészetének jellegzetes példája.

Dallamosság és lüktető ritmus jellemzi. A címben szereplő
„leoninus” szó a vers formájára utal. A leoninus rímes disztichon.

Disztichon: időmértékes verselésű sorpár, amely egy hexameterből és egy

pentameterből áll. Az ókori görög költészetből származik. A hexameter 6
verslábból áll, melyben a daktilusok (tá-ti-ti) és a spondeusok (tá-tá)
váltakoznak. Az ötödik versláb mindig daktilus, a hatodik pedig
spondeus: a többi tetszés szerint lehet akár daktilus, akár spondeus.
A pentameter 5 verslábból áll. Sormetszet (cezúra) osztja ketté.
Daktilusokból áll, melyeket a sormetszet előtt spondeusok is
helyettesíthetnek. A sormetszet előtt és a sor végén két teljes és egy-egy
fél versláb helyezkedik el – utóbbiak együtt alkotják az ötödik verslábat.

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,

– U U / – U U / – U U /– U U / – U U/ – –

Hallgat az esteli táj, //ballag a kései nyáj.

– U U /– UU/ – // – U U/– UU / –
A leoninus jellemzője, hogy a sor közepén és a végén egymással
rímelő szavak találhatók.

Műfaja: idill

Az idill az ókori görög költészetből eredő műfaj. Eredetileg pásztorok

és pásztorlányok, olykor tündérek szerelmes jeleneteit ábrázolta.
Nyugalmas, boldog hangulatot áraszt, ember és természet
összhangját érezteti. Babits verse azonban kissé eltér ettől: a
természet és a szerelmesek összhangja megbomlott. A fenyegető
vihar elől menedéket keresve bújnak egymáshoz. A 20. század
irodalma – az, amelyet komolyan lehet venni – már nem tartja
igaznak az egész világra kiterjeszthető, felhőtlen idillt.

Szerkezete

A vers két részre osztható: az egyik tájleírás, a másik szerelmi

jelenet, a vallomás. A bevezető két sor teljes harmóniát mutat a
leszálló alkonyattal, a nyugovóra térő állatokkal. Ezt a nyugalamt
bontja meg a közeledő vihar. Fölélénkül a táj, fények és hangok
jelzik a nyugtalanságot: villám, dörgés, kocsizörgés: gyűl a vihar
serege. Komor – lila és fekete színek – uralkodnak el a táj fölött,
éjszakai sötétre váltják a szelídebb kék és szürke színek alkonyti
homályát. Bezáruló aklok s az éjjeli életüket megkezdő baglyok
ellentétes mozgása jelzi a változást. A kitörő vihar felgyorsítja a
sötétedést. Szél támad, mely port ver föl, már a közelben csattan az
ég.

A vers második része a szerelem erejével hozza vissza az idillt. Szép

est a szerelemre – minél fenyegetőbb a külvilág, annál édesebb az
összefbújás. Egyre inkább uralkodóvá válnak az ellentétek a külső
és a belső világ között.

Zenei eszközök teremtik meg mégis az összhangot. Az alliterációk

(betűrímek), a cs hangok sokasága feloldja az ellentétet: Sűrűn
csillan a villám: bús szemed isteni csillám./Míg künn csattan az ég,
csókom az ajkadon ég.

A harmónia oly tökéletes a szerelmesek között, hogy nem is lehet

fokozni: „Boldog az, aki így hal” – a beteljesült boldogságnál több
már nem várható az élettől.
Képzelt idill

A verset olvasva az az érzésünk, hogy a szerelmi jelenet nem

történt meg, csupán a költő képzeletében. A szerelmes hívó
szavai régiesen csengenek, szinte kirínak környezetükből: jövel
kegyesem kebelemre.

Babits régies formát ad a szerelmi jelenetnek, és ezzel eltávolítja

magától. Arra utal ezzel, hogy nem valóságos helyzetet ír le,
csupán ábrándozik róla. A boldog szerelmi együttlét a képzelet
műve. Az isteni, azaz eszményi szerelem, mellyel az élet
beteljesedne, csak vágykép.

Formaművészet

Babits versében a téma másodrendűnek hat a dallamossághoz és

festőiséghez képest. Nem a versben közölt gondolat vagy érzelmi
tartalom bűvöli el az olvasót, inkább a forma szépsége.

Feleletvázlat:

I. Babits költészetének főbb jellemzői

II. Az Új leoninusok elemzése

a. A cím
b. Műfaja
c. Szerkezeti felépítése
d. A festőiség eszközei (fények, hangok, színek, ellentétek)
e. Zeneisége (alliterációk, rímek, ritmus, verselése)

III. A vers valójában a képzelet játéka, a forma szépsége

elsődleges a témával szemben.

vissza