CSONTVÁRY

KOSZTKA TIVADAR
Művészetének bemutatása
■ Csontváry Kosztka Tivadar magyar festőművész.
Okleveles gyógyszerészként jogot is hallgatott, de
kiemelkedőt a magyar festészetben alkotott. Magányos
festő volt, akit magyar kortársai nem értettek meg, és
csak halála után ismerték fel jelentőségét.
■ Eredetileg patikusként dolgozott, de festői tehetséget
érezve magában otthagyta állását, és Münchenben,
Hollósy Simon festőiskolájában tanult. Kitűnő
tanulmányai maradtak fenn ebből a korszakából.
Rendszeresen utazott, jelentősebb képeit a Közel-
Keleten festette. Viszonylag kevés, mintegy száz
nagyobb művet alkotott. Külföldi kiállításairól (például
a maga által szervezett 1907-es párizsi tárlatról[3])
általában elismerően nyilatkoztak, de Magyarországon
nemigen méltányolták. Ehhez különc (mértéktartó)
életvitele,[4] és – élete vége felé egyre kifejezettebb –
látnoki-prófétikus allűrjei is hozzájárultak; ezeket
képeinek több elemzője pszichopatológiásnak vélte.
Megismerését nehezítette az is, hogy képeit
megtartotta. Örökösei anyagárban, kocsiponyvaként
akarták eladni alkotásait, amiket az utolsó pillanatban
vett meg Gerlóczy Gedeon.
■ Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem,
maga alkotta többrétű kifejezéssel „napút”
festőként jellemezte önmagát.
■ Csontváry írásaiból úgy tűnik, hogy ezt a maga
alkotta kifejezést, a naputat a plein air
szinonimájaként is használta, a szó nála a fény és
a levegő együttes megjelenése. Kutatta a
különböző napszakok színvilágát, a nap és a fény
természetét. Valószínűleg hatott rá Komjáthy Jenő
világszemlélete is, és a világot egy élő
organizmusként szemlélte. Így a napút sem
egyszerűen csak azt jelentette számára, ahogy a
nap bejárja útját keltétől nyugtáig, hanem azt is,
ahogy a Nap energiát ad le a térnek, megadva
annak szerkezetét, ahogy a tér visszaadja
energiája egy részét a napnak, és ennek az
állandó energiaáramlásnak az intenzitását jelzik a
színek. Az impresszionistákhoz hasonlóan élt a
kiegészítő színek egymás mellé helyezésével,
néhány esetben azonban a harsány színeket a
motívum fölerősítésére használta, és a motívum
belső erejének hangsúlyozására a festékréteg
vastagságát is használta, annak
plasztikusságával, kidomborodásával is erősítve
azt. Műveinek szokatlan, feltűnő, a színskála teljes
spektrumát felvonultató színessége tükrözi sajátos
színelméletét.
GULÁCSY LAJOS
Művészetének bemutatása
■ Művészete a preraffaelitizmus magyar
változata, hatott rá a szimbolikus szecesszió
és az expresszionizmus, késői víziói már
néhol a szürrealistákhoz közelítették
életművét.
■ Már 1899-ben bemutatták A szerénység laka
című képét a Műcsarnokban. A budapesti
Mintarajztanodában tanult két félévet,
1900–1901-ben mesterei Balló Ede és
Loránfi Antal voltak. 1902-ben Rómában,
majd Firenzében, 1906-ban Párizsban járt
tanulmányúton.
■ Többször visszatért Olaszországba. Számos
képén festette meg az olasz városok
középkori, reneszánsz hangulatát.
Művészetére nagy hatással voltak az itáliai
kisvárosok és művészek (például Giotto,
Botticelli, Alessandro Magnasco). Korai
művein a preraffaeliták és a szimbolikus
szecesszió, míg késői alkotásain az
expresszionizmus hatása látszik, az 1910-es
évek közepétől jelentkező vízióinak
megfestése a szürrealizmus előfutárává
avatják