RENÉ MAGRITTE

Élete
■ Magritte a belgiumi Lessines-ben született Leopold
Magritte legidősebb fiaként. Első rajzóráit 1910-ben vette.
1912-ben anyja öngyilkosságot követett el, a Sambre
folyóba vetette magát. Magritte jelen volt a holttest
kiemelésénél. Anyja lebegő holttestének képe, arcát takaró
ruhája ihlethette 1927-1928 közti festménysorozatát,
melyeken az arcok anyaggal takartak (ld. Les Amants). Bár
Magritte maga nem kedvelte ezt az értelmezést.
Brüsszelben, az Académie Royal des Beaux-Arts -ban tanult
két évet, 1918-ig. 1922-ben elvette Georgette Bergert,
akivel már 1913 óta ismerték egymást.
■ Magritte egy tapétagyárban dolgozott, poszter- és
hirdetéstervezést végzett. 1926-ban aztán szerződést
kötött a brüsszeli Galerie la Centaure-ral ami lehetővé tette,
hogy minden idejét a festésnek szentelje. 1926-ban
készítette első szürrealista festményét, az Elveszett zsokét
(Le jockey perdu). 1927-ben rendezte első kiállítását
Brüsszelben, túlnyomórészt absztrakt művekből. A
kritikusok szörnyülködtek a képek láttán.
■ René Magritte festménye egy ikonikus
műalkotás a szürrealista művész művében.
A képen egy ház körvonalai láthatók egy
nyugodt, kék égbolt előtt, mely egy furcsa és
aggodalomra ad okot adó jelenetnek ad
otthont: egy női láb, mely egy falbólból
előtűnik.
■ A kép ellentmondásos elemei és abszurd
szituációja - egy láb, ami mintha véletlenül
került volna a falba, egy rejtélyes gyilkos
jelenete - karakterisztikusak Magritte
művészetében. Az alkotás általában a
rejtélyes és megmagyarázhatatlan
természetet hangsúlyozza, miközben a
mindennapi tárgyakat és eseményeket
szürreális kontextusba helyezi.
SALVADOR DALI
 Élete
■ Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i
Domènech katalán–spanyol
festőművész. A modern művészet sajátos
személyisége volt. A szürrealista
alkotásmód magas esztétikai szintre
emelésével egyszerre nyitott és tetőzött
be egy korszakot.
■ Salvador Dalí "Az emlékezet állandósága"
című képe egy ikonikus szürrealista
műalkotás, amelyet 1931-ben festett. A
kép középpontjában egy hatalmas,
zsebóra látható, ami leolvad, és lágyan
megfolyik a szürreális tájra. A tér és az idő
fogalmának elmosódása jelenik meg itt,
mely a szürrealista művészet egyik
alapvető témája. Az óra elolvadó állapota a
múlt és jelen összemosódását, valamint az
emlékek folytonosságát szimbolizálja. A
kép különleges atmoszférája és
ábrázolásmódja karakterisztikusak Dalí
művészetében, melyeket általában
meglepő és összetett módon interpretál. A
mű különleges kompozíciója és
jelentőségteljes szimbólumai a nézőt arra
késztetik, hogy mélyebben elgondolkozzon
az idő és a valóság természetéről.
MARC CHAGALL
Élete
■ Apja heringkereskedő, anyja eladó volt Vityebszkben.
Életének e szakaszára mint szegény, de boldog időszakra
utal a későbbi műveiben. 1906-ban kezdett festészetet
tanulni Jugyel Pen, egy helybeli művész keze alatt, majd
néhány hónappal később, 1907-ben Szentpétervárra
költözött és különböző iskolákban festészetet tanult.
Nyikolaj Rörich (Николай Рерих) volt a mestere a
Művészettámogatók Társaságának iskolájában, ahol
találkozhatott minden festészeti iskola és stílus
képviselőjével. 1908 és 1910 között Jelizaveta Zvanceva
magániskolájában Leon Szamojlovics Bakszt volt a
mestere.
■ 1910-ig élt Szentpéterváron, ahol zsidók csak engedéllyel
tartózkodhattak, egyszer egy rövid időre bebörtönözték.
Rendszeresen visszalátogatott szülőfalujába, ahol 1909-
ben megismerkedett későbbi feleségével, Bella
Rosenfelddel, egy jómódú ékszerész lányával. 1910–1914
között támogatója, Makszim Moiszejevics Winawer
ösztöndíjának köszönhetően Párizsban élt, a
Montparnasse közelében. Barátja lett – többek között –
Guillaume Apollinaire, Robert Delaunay és Fernand Léger.
Részt vett a Sturm 1914-es berlini kiállításán, és azonnal
ismert festővé vált. Visszatért Vityebszkbe, és 1915-ben
feleségül vette menyasszonyát, Bellát, akitől 1916-ban
lánya született, Ida.
■ Marc Chagall "I and the Village" (Én és a falu)
című képe az egyik legismertebb munkája,
melyet 1911-ben alkotott. A festmény egy
színes, szürreális látomás egy faluról és annak
lakóiról. A falu központi eleme egy nagyfejű
ember, akinek a szeme a falu lakóira és
életére irányul. Ez a figura valószínűleg a
művész önmagát vagy egy alteregóját
jelképezi. A festmény tele van szimbólumokkal
és jelképekkel, amelyek az orosz-jiddis
kultúrára és Chagall személyes élményeire
utalnak. A házak és az emberek fordított
perspektívában, valamint a zsidó motívumok
mind hozzájárulnak a mű egészének szürreális
és misztikus hangulatához. "I and the Village"
egy olyan mű, amelyen keresztül Chagall
egyedülálló látomását és kreativitását mutatja
be, miközben a nézőt arra készteti, hogy
újragondolja a valóságot és az identitást.