Április elejétől a 20.

századi magyar művészet egyik legkülönösebb alakjának, Gulácsy Lajosnak az

életmű-kiállítása látható a Magyar Nemzeti Galériában. A mintegy kétszáz művet, azon belül 84
festményt felsorakoztató nagyszabású tárlat új összefüggések megvilágításával tárja fel Gulácsy
művészetének változatos mélységeit. A tárlaton – a sok jól ismert remekművön kívül – Gulácsy több
újabban azonosított alkotása látható, valamint olyan művek is, amelyek korábban még soha nem
szerepeltek kiállításon. A festmények, rajzok, illusztrációk mellett Gulácsy-kéziratok, a művészről készült
fotók, illetve kortársainak néhány jellemző alkotása gazdagítják a tárlatot. A kiállítás minden korábbinál
teljesebben mutatja be a magyar századforduló és a korai modernizmus egyik legeredetibb művészének
életművét.

Gulácsy Lajos, a pesti polgárfiú, művészetében bejárta az egész művészettörténetet: volt firenzei lovag a
középkor idejéből, velencei márki, piperkőc rokokó gavallér, aszketikus szerzetes, spiritualista mágus és
ehhez a képzeletbeli időutazáshoz új és új neveket talált ki magának: Louis, Lodovico, Luigi Gulaxy, vagy
éppen Na’Conxypan hercege. Életművének nagy részét Itáliában alkotta meg, ahol az 1902-es római
utazását követően többször is megfordult. Tanult Velencében, Firenzében, festett Genovában, Chioggiában,
Comóban, Bellagióban, de 1906-ban Párizsban is megfordult. Írt verseket, novellákat, műkritikákat és egy
regényt, a modern szellemű Thália Társaságnál pedig színházi díszleteket tervezett. A háború hírére Gulácsy
amúgy is érzékeny idegzete összeroppant. Rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre
szorult, 1924-től pedig végleg az elmegyógyintézet lakója lett.

Gulácsy különös, álmokat, történeti hangulatokat, víziókat megidéző festészetét sokan szerették, s bár sok
gyűjtője volt, élete anyagi gondok között zajlott. „Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a
hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli” – írta magáról.
Kiállításunkban is az életműnek ezt a kettős karakterét szeretnénk hangsúlyozni: az álmok és hangulatok
világát, az általa megteremtett Na’Conxypan országának humoros, kedves lényeit, ugyanakkor a
természetet szenvedélyesen figyelő művész finom tájképeit és mély emberismeretről tanúskodó rajzait a
mindennapi élet egyszerű alakjairól. Gulácsy nemcsak álmaiban, történeti nosztalgiáiban volt korának
gyermeke, hanem művészeti tájékozottságában is. Stílusán nyomot hagyott a szecesszió és az angol
preraffaeliták érzékenysége, a szimbolizmus rejtélyessége, sőt még az impresszionizmus könnyedsége is.

A Bartók Tavasz Művészeti Hetek keretében megnyíló kiállítás több szekcióban mutatja be az életmű
sokszínűségét, valamint kapcsolódásait a múlt és a jelen művészetéhez, a festő kortársaihoz. Gulácsy
önarcképei, az otthona, Itália és az általa megidézett művészeti korszakok külön egységekben jelennek
meg, akárcsak színházi, irodalmi kapcsolatai, illusztrációi, valamint utolsó korszaka a háború képeivel.

A kiállítás első szekciója, Luigi, Louis, Lajos – A Gulácsy-imázs címmel az önarcképeken keresztül mutatja be
a művészt, aki nemcsak változatos szerepekben jelenítette meg önmagát, hanem nevét, aláírásait is szinte a
szerepeknek megfelelően alakította. A következő, az Itália bűvöletében című egység a festő, valamint
kortársai és elődei műveivel mutatja be Itália meghatározó szerepét Gulácsy művészi alakulásában.
Gulácsy az egész művészettörténet örökösének tekintette magát: életművében a legkülönösebb módokon
bukkannak fel a holland aranykor, a középkor, a rokokó és a reneszánsz világát megidéző alkotások,
melyeket „Az egész Historia d'Arte” című terem mutat be.
A kiállítás következő nagy egységei a Dante kultusza, A „magyar preraffaelita” és a Rokokó hangulatok
című szekciók külön is kitérnek Gulácsynak a preraffaelita festők művei iránt érzett vonzalmára, a Dante
által inspirált műveire és a rokokó ihlette alkotásaira.
Bármilyen különös és egyedülálló is a művészete, Gulácsy intenzív kapcsolatban állt kortársaival, köztük a
színház és az irodalom jeles alakjaival. Díszleteket tervezett, könyveket illusztrált, színdarabot írt. Ezeket a
kapcsolódásokat a Gulácsy és az irodalom, valamint a Kortársak, művész barátok, kiállítások című szekciók
világítják meg képekkel, könyvekkel, fotókkal és dokumentumokkal.
A kiállítás Na’Conxypan. Város a Marsban című szekciója a tárlat újdonsága, mivel most először láthatja a
közönség külön kiállítási egységként, egybefüggő műcsoportként a művész Na’Conxypan-képeit.
Gulácsy nemcsak az álmok világában élt, hanem érzékeny szemmel figyelte a környező világ képeit is.
A tárlat Kertek, tájak, emberek című egysége egy mindeddig alig vizsgált műcsoportot mutat be, amelynek
témája a hétköznapi ember és a táj. Külön szekció Égi és földi szerelem – férfiak és nők címmel tárja fel a
nézők előtt Gulácsy egyszerre hol sejtelmes és álomszerű, hol pedig kegyetlen nőalakjait, a férfi és nő
kapcsolatát megjelenítő műveit.
A kiállítás A „különc kívülálló” című egysége Gulácsy és az art brut kapcsolatát villantja fel a magyar
művészet hozzá hasonlóan egyedülálló, társtalan és különös alkotóinak néhány művén keresztül, s így
jutunk el az életmű utolsó korszakához, A háború tébolya című terembe. A háború hírére Gulácsy amúgy is
érzékeny idegzete összeroppant, ekkor született, drámai képei megrázó erővel tárják fel egyre inkább
elkomoruló lelkiállapotát. Rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre szorult, 1924-től
pedig végleg az elmegyógyintézet lakója lett, ezt érzékelteti Az „élet-halál” évei című utolsó kiállítási
egység.
A kiállítás kurátorai: Bellák Gábor és Plesznivy Edit művészettörténészek

A kiállítással egy időben nyílik meg kapcsolódó kamaratárlatunk

Letűnt idők nyomában. Gulácsy Lajos, Fáy Dezső és Keleti Arthúr Itália igézetében címmel.
A kiállítás kurátorai: Vargyas Júlia és Zsákovics Ferenc művészettörténészek

Letölthető sajtófotók: https://mng.hu/sajtoszoba/

Jelszó: sajtofoto

A Magyar Nemzeti Galéria Gulácsy Lajos életmű-kiállítása mellett a Szépművészeti Múzeumban Csontváry
Kosztka Tivadar remekműveit bemutató átfogó tárlatot láthat a közönség április közepétől. Gulácsy Lajos és
Csontváry Kosztka Tivadar művészetének rokonságára számos értékelés és művészettörténeti írás hívta fel
a figyelmet az évtizedek során. E két különleges, koruk művészeti tendenciáiba besorolhatatlan életmű
közös bemutatásának szándéka és terve már száz évvel ezelőtt felmerült a szakmai körökben. A 20. század
eleji magyar művészet e két nagy alkotójának rendhagyó életművét azonban most először láthatja egy
időben, átfogó kiállításokon a közönség.