3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek.

Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

Révész Emese — 2023. február 13.

Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási

helyzetkép(telenség)

„A kiállító hely szimbolikus tér, melynek kulturális státusza, földrajzi

elhelyezkedése, építészeti jellege, technikai adottságai, tagolása és
arculata együttesen befolyásolják azt, hogy mit és miként láthatunk” –
írja Révész Emese vitaindítónak szánt cikkében, melyben számba veszi
Budapest megosztott vagy működésképtelenné tett intézményeit, és a
kevés, de létező jó példát is. Írásában elsősorban a nem kortárs szférára
fókuszál.
Budapest kiállítási intézményrendszere mostanra romokban áll. A helyzet
kialakulásában nem kis szerepe van a kormányzat által meghirdetett
„kultúrharcnak”. Mint minden háború, ez is rombol: felszámolt, megosztott vagy
működésképtelenné tett intézményeket hagy maga után. A rendszerváltást
követő évtizedek mégoly ígéretes sokszínűségének nyoma sincs, az összkép
kiégett tarlóhoz hasonlít leginkább.
A cél nyilván ez volt, a főváros centrális
szerepének gyengítése a kultúrában, ám ennek
hosszútávú következményei az egész hazai
képzőművészeti szcénában torzulásokat
okoznak.
Ez az állapot egyaránt kihat a kortárs és nem kortárs művészet tereire, és a
rendszerek deformálódása nem csak a jelen művészetére, hanem a
művészettörténeti gondolkodásra is súlyosan visszaüt. Írásomban különösen az
utóbbira, a 19-20. századi, nem kortárs magyar művészet láthatatlanságára
szeretném irányítani a figyelmet. 

https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 1/12
3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

A kiállítótér kontaktzóna, olyan ütközőtér, ahol a nyilvánosság elé bocsájtott (a

közfigyelemnek kitett) művek, a közönség, a műkritika és a műkereskedelem
erőterei interakcióba lépnek. Oscar Bätschman Kiállító művészek című könyvében
vázolja fel ezt a felvilágosodás idején meginduló folyamatot, a nagyvárosi
kiállítóterek polarizálódását, és mindezek gerjesztő hatását az új alkotói és nézői
magatartásokra. A kiállító hely szimbolikus tér, amelynek kulturális státusza,
földrajzi elhelyezkedése, építészeti jellege, technikai adottságai, tagolása és
arculata együttesen befolyásolják azt, hogy mit és miként láthatunk.
A világháló képdömpingjében hajlamosak
vagyunk megfeledkezni arról, hogy a
képzőművészeti alkotás eredendően tárgyi
objektum.
Nincs az a digitális múzeumi adatbázis, ami pótolná egy eredeti Mednyánszky
festménnyel való találkozás élményét, vagy egy biedermeier szekreter fizikai
valóságát. A digitális és az autopszián alapuló érzéki tapasztalás úgy viszonyul
egymáshoz, mint a színházi előadás videó felvétele a valós időben megélt
előadáshoz. A kiállítás komplex élmény-tér, amiben a művel való találkozás
személyes élménye, ennek a megtapasztalásnak a varázsa jelenti fő vonzerejét.
A műtárgy, amely fizikai valóságában nem hozzáférhető, csak töredékesen épül
be a privát és a közösségi emlékezetbe. 
A kortárs művészet természetes
Nos, mi történik akkor, ha nincs ez a tér?
organizmusként reagál a helyzetre, utat tör magának, mint a víz, megtalálva a
nyilvánosság alternatív tereit.
A Kádár-kor gazdag példatárát nyújtotta a
hatalom által mesterségesen deformált kiállítási
szcénának, ahol a tiltott művészet szokatlan köz-
és magánterekbe emigrált.
A fiatal kortárs művészet második nyilvánossága ma is szerteágazó,
pincehelységektől a kávézókig teremt aktivitásához szabad levegőt. 
Ámde mi a helyzet a nem kortárs művészettel, amely jellegénél fogva
nehezebben mozdítható, szigorúan őrzött, és épp ezért csak fokozott biztonsági
kritériumok mellett prezentálható? A magas biztosítási és szállítási költségek
https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 2/12
3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

miatt nagyságrendekkel többe kerül egy történeti anyagból rendezett kiállítás

megrendezése. A befogadó intézményeknek speciális infrastrukturális,
műtárgyvédelmi adottságokkal kell rendelkezniük, amely feltételeknek
alapvetően muzeális intézmények képesek megfelelni, és ez erősen leszűkíti a
szóba jöhető kiállító helyek körét. 
Érdemes külön vizsgálni az állandó és az időszakos tárlatokat. A 19-20. századi
magyar művészeti örökség bemutatásában ma két intézmény aktív: a Magyar
Nemzeti Galéria és a Kiscelli Múzeum-Fővárosi Képtár. Az Iparművészeti Múzeum
határozatlan időre bezárt – több évre visszavetve ezzel a hazai iparművészeti
kutatásokat, elszegényítve a mindennapi tárgykultúrát, és megkockáztatom,
hátráltatva a kortárs design kibontakozását is.
Egy múzeumi állandó kiállítás nem csak az alkalmilag átutazó turistáknak
érdekes, hanem a múlt művészeti örökségének folyamatos jelenlétét biztosítja
az itt élőknek is. Jó esetben egyfajta iránymutatóként, etalonként szolgál, amely
folyamatos inspirációt nyújt művészeknek, gyűjtőknek, kutatóknak és
műkedvelőknek egyaránt. Ha jelenléte, pozíciója sérül, vagy a bemutatás
koncepciójának kérdésfeltevése elavult, az befolyással van a mindenkori jelen
művészeti színterére és a kulturális közgondolkodásra is. Márpedig most erről
van szó. 

https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 3/12
3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

Bálint Endre: Kiscelli múzeum, 1960. A Magyar Nemzeti Galéria jóvoltából

A magyar művészet bemutatásának teljes súlya évtizedek óta egy olyan
intézményre nehezedik, amely most megrendülni látszik. A budavári kormányzati
építkezések árnyékában a Magyar Nemzeti Galéria mindinkább megtűrt
bérlőként húzza meg magát, és félig összepakolva várja kilakoltatását. A
Várgondnokság bővülő térfoglalása miatt állandó kiállítási terei drámai módon
csökkentek, radikálisan megtizedelve a magyar művészet láthatóságának
spektrumát. Míg a prágai Nemzeti Galéria három szinten elképesztő sűrűségben
és intenzitással ontja a látogatóra a cseh modernizmus művészetét, a budavári
tárlat csak szerény szemelvényeket képes bemutatni a saját kollekciójából.
Jó esetben ezt a helyzetet ellensúlyozhatná a Fővárosi Képtár, amelynek a
Kiscelli Múzeumban őrzött képzőművészeti gyűjteménye viszont lényegében
láthatatlanná vált az elmúlt közel két évtizedben. Mialatt a Várdomb tetején a
hatalmi reprezentáció kulissza-historizmusa tombol, fel sem merül, hogy ezekben
a merőben funkciótlan reprezentációs terekben esetleg ideiglenesen helyet
adjanak a kilakoltatásra váró magyar művészeti örökségnek.

https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 4/12
3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

Folyik az ideológiai alapú kényszerű kiszorítósdi:

a rekonstruált Szent István-terem kiszorította a Fővárosi Képtár Budapest
Történeti Múzeumban őrzött grafikai gyűjteményét, amelyet csak újabb
kiállítóterek felszámolásával lehetett elhelyezni a Kiscelli Múzeumban…  
Az állandó kiállítások mellett egy másik fontos műfaj az időszakos kiállítás, amely
az újabb kutatások és résztémák feldolgozására szolgál. Az erre leginkább
hivatott Magyar Nemzeti Galéria a folyamatosan romló körülmények között is
sokat tesz a magyar művészet múltjának bemutatása érdekében, de az évente
felvállalt 2-3 nagyobb kiállítás távolról sem képes betölteni ezt a hiányt. Tárlatai
elsősorban monografikus bemutatók, Ferenczy Károlytól Bálint Endrén át El
Kazovszkij-ig, olykor egy-egy korszakot feldolgozó kiállítással kísérve (Keretek
között).

Ezek közé „ékelődnek be” az olyan turistacsalogató vendégtárlatok mint Frida

Kahlo vagy a preraffaelliták kiállítása, amelyek azonban nem illeszkednek
szervesen az intézmény gyűjteményi arculatához. Távlati, tudományosan
megalapozott kiállítási koncepciójának hiányát jól jelzi, hogy
a Nemzeti Galéria weboldalán nem jelennek
meg tervezett kiállítások.
A milliárdos szenzáció-tárlatokat kényszerű „házastársa”, a Szépművészeti
Múzeum jegyzi, amely (innen nézve, úgy tűnik) több pénzzel gazdálkodik, mint az
egész magyar múzeumi szféra együttvéve. 

https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 5/12
3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij élet/mű. Kiállítás enteriőr, MNG, 2015. A Magyar Nemzeti
Galéria jóvoltából
Sokkal feszesebb szakmai koncepció mentén szerveződik a Kiscelli Múzeum, ami
egyértelműen Róka Enikő 2014 óta tartó igazgatásához kötődik. Szakmailag
átgondolt kiállításai jórészt a 20. századi magyar művészetre koncentrálnak,
előtérbe helyezve a saját gyűjteményt. Kérdésfelvetéseik aktualitását a kortárs
művészekkel való együttműködésük is felerősíti. A helyszűke ugyanakkor gúzsba
köti e kiváló szellemi műhely kibontakozásának lehetőségeit.
Az intenzív aurával bíró templomtér erősen behatárolja a kiállítható művek körét,
és kihat olvasatukra is. Anyaintézménye a budavári Budapest Történeti Múzeum
jelenléte szakmailag súlytalanabb, koncepciója gyűjteményi jellegénél fogva is
inkább a régi művészetre szorítkozik, nemigen vállal fel fajsúlyos modern
művészeti tárlatokat, sem olyan kultúrtörténeti bemutatókat, amelyek
hagyományosan részei az európai fővárosok múzeumi profiljának. A Kassák
Múzeum és a Vasarely Múzeum jellegénél fogva a magyar művészetnek a
névadók szellemiségéhez közelálló szeletére koncentrál, ennél szélesebb
perspektívát fizikai adottságaik sem tesznek lehetővé. 
A főváros kiállítóterei az elmúlt évtizedekben súlyos vérveszteségeket
szenvedtek. A Műcsarnok erőszakos „einstandolása” szétzilálta a kortárs
művészet intézményi hálóját és  megosztó térré vált. A nem kortárs művészet
https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 6/12
3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

bemutatása egyébként sem profilja, sose volt az (Az első Aranykor a szabályt
erősítő kivételnek tekinthető).
A legnagyobb veszteséget a galád módon
alapításának 100. évfordulóján felszámolt Ernst
Múzeum jelentette,
amely 2012 óta Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központként működik. Az Ernst
Múzeum méretét, elhelyezkedését, múltját tekintve az a fajta befogadó kiállító
tér, amely a leginkább alkalmas a 19-20. századi magyar művészetet feldolgozó,
kisebb tárlatok megrendezésére. Kiválóan képviselte ezt a programot az
intézmény Keserü Katalin 2000-2006 közötti igazgatósága idején.
Ezekben az években kisebb életmű tárlatok (Rudnay Gyula, Medveczky Jenő
stb.) váltották egymást kultúrtörténeti jellegű kiállításokkal (Budapest
nagykávéház, Művészek és műtermek). Az Ernst Múzeumhoz némiképp hasonló
profilt akart vállalni a Kogart, amely előbb Andrássy úti székházában, majd a
Várkert bazárban bérelt kiállítóhelyén rendezett átfogó tárlatokat a
monografikus bemutatók mellett például a Műegylet vagy a magyar japonizmus
történetéről.
A Kogart hirtelen felszívódása azonban épp azt mutatja, hogy a zavaros kelet-
európai közegben nem lehet alapozni az ilyen típusú magánakciókra, amelyek
gyakran épp olyan gyorsan vesznek el a semmibe, mint amilyen gyorsan
feltűntek.

https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 7/12
3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

Nagymező utca 8., Ernst Múzeum. A felvétel Barcsay Jenő festőművész kiállításának
megnyitóján készült, 1966.
Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
Az értékes ingatlanokért folyó befektetői harcokban gyakran elsikkad a tartalmi
szempont. Így vált az olcsó népszórakoztatás színterévé a jobb sorsra érdemes
Bálna, ahol ideiglenesen otthonra talált a Budapest Galéria Szabadsajtó útról
kilakoltatott kiállítóterme Új Budapest Galéria néven (emlékezetes tárlatokkal
demonstrálva a hely használatának értelmes módját), ám új épületre azóta sem
telt az anyagi csőd szélén álló fővárosnak, így a galéria visszahúzódott a Lajos
utcai kiállítótérbe.
A patinás helyen fekvő, viszonylag jó adottságokkal rendelkező Andrássy úti
Barcsay Teremnek nincs önálló költségvetése, a Magyar Képzőművészeti
Egyetem részeként egy oktatási intézmény büdzséjéhez igazodva próbálja
fenntartani magát, jórészt a fiatal művészek bemutatkozó tereként. 
Csalóka az a kép, amelyet a kiállítási programfüzetek sugallnak, oldalakon át
sorolva a kisebb-nagyobb galériákat és kiállítótereket.
Ezek egy része ugyanis magánkézben lévő, kortárs művészetre specializált
galéria, más részük önkormányzati kiállítóhely. Utóbbiak között földrajzilag
https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 8/12
3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

számos jó fekvésű is akad (pl.: Vízivárosi Galéria, Ferencvárosi Galéria, Hegyvidék

Galéria, Esernyős Galéria), ám alapterületük viszonylag szűk, műtárgyvédelmi,
biztonsági adottságaik pedig nem teszik lehetővé jelentősebb múzeumi anyag
kölcsönzését. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a kis intézményeknek a
hosszabb távú programja kiszolgáltatott a mindenkori önkormányzatok hatalmi
viszonyainak.   
Érzékelve a hiányt, a műkereskedelmi galériák, aukciósházak léptek be ebbe az
űrbe – és részben átvették a múzeumok kiállítási szerepét.
A Kieselbach Galéria és a Virág Judit Galéria az
elmúlt két évtizedben olyan jelentős, életmű- és
korszakos tárlatokat rendezett, szakmailag is
fajsúlyos katalógusokkal kísérve, amelyek
létrehozása az állami múzeumok feladata lett
volna.
Hogy csak néhány ilyen vállalkozást említsek: a Kieselbach Galériában Czene
Béla, Gorka Géza, Nagy István, Nemes-Lampérth József, Batthyány Gyula
életművének bemutatása, vagy a résztémákat feldolgozó Pokoli aranykor,
Elveszett örökség; a Virág Judit Galériában pedig a Demény Miklós, Weininger
Andor, Kádár Béla vagy a Párizs-Budapest és Berlin-Budapest tárlatok.
Ám kézenfekvő módon a magángalériák érdeklődését elsődlegesen nem
művészettörténeti, hanem kereskedelmi szempontok mozgatják, még ha
művészettörténeti igényességgel is készülnek tárlataik. Kiegészíthetik, de nem
pótolhatják a közgyűjtemények feladatkörét.

https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 9/12
3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

Művházbuli a Pokoli aranykor megnyitóján a Kieselbach Galériában, 2017

A helyzet tehát úgy áll, hogy jelenleg a Magyar Nemzeti Galériának nincs
intézményi alternatívája. Ezt a hiányt csak részben és ellentmondásosan
képesek pótolni a más nagyvárosainkban működő kiállítóhelyek.
Az ország múzeumi rendszere élet-halál harcot
vív fennmaradásáért, szabályosan fuldoklik a
sorozatos bezárások szorításában.
(A téli helyzet aktuális, drámai körképe: György Péter – Kőrösi Boglárka: A vidéki
múzeumok jövőjéről. Élet és Irodalom, 2022/48, december 2.) Ennek ellenére,
néhány vidéki kiállítóhely még képes arra, hogy átvegye a fővárosból kiszoruló
tárlatokat.
Szentendre mellett a balatonfüredi Vaszary Galéria és a debreceni MODEM tudott
felmutatni az elmúlt évtizedben koncepciózus és olyan, magas színvonalú
szakmai programot, amely a legújabb kori művészetet sem zárta ki falai közül. Ám
a politikában oly sokat hangoztatott decentralizáció csak felemás módon valósul
https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 10/12
3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

meg. A kutatások szerint e helyek törzsközönségét jobbára az oda utazó

fővárosiak alkotják, a MODEM például lassan két évtizede hasztalan küzd azzal,
hogy integrálja az intézményt a helyi közegbe, folyamatos erőfeszítéseket téve
a helyi diákság, értelmiség bekapcsolására
Milyen következményekkel jár mindez? Ha kézenfekvőnek vesszük, hogy a
kortárs kiállítások nem csak a jelen művészetéről alkotott képet alakítják, de
visszahatva rá, magát az élő művészetet is befolyásolják – akkor ugyanez a
dinamika érvényesül a történeti tárlatok esetében is: egy Markó- vagy Derkovits-
tárlat elementáris módon hat a múlt művészetéről való gondolkodásunkra,
közvetve a művészettörténeti kutatásra, hozzájárulva a kánon újraformálásához.
A 19-20. századi magyar művészet feldolgozása mára lelassult. Nem csak azért,
mert az állami kultúrafinanszírozás kiszámíthatatlan, nincsenek megfelelő
pályázatok, nem jönnek létre műhelyek, hanem azért is, mert (részben mindezek
következményeként) a művek nagy része nincs szem előtt. (Az aukciósházaknak
köszönhetően jelenleg a magángyűjteményi műtárgyanyag jobban ismert, mint
a közgyűjteményi.)
Hosszan sorolhatnám Than Mórtól Frank Frigyesen át Domanovszky Endréig
azokat az életműveket, amelyek immár nemzedékek óta láthatatlanok, épp ezért
nem kerülnek kontextusba, nem indul meg a róluk szóló művészettörténeti
beszéd. És ez távolról sem csak a művészettörténészek ügye, mert kihat a
műgyűjtésre, a jelen alkotóművészetére, a felnövekvő nemzedék képi
gondolkodásának fejlődésére; tágabban az egész magyar képzőművészeti
szcéna életére.
Bűnös gondatlanság ez saját művészeti
örökségünkkel szemben. 
Budapestnek nagy szüksége lenne egy MODEM-hez hasonló méretű és
adottságú, kiállítótérre, és enyhítené a kialakult helyzetet, ha az Ernst Múzeum
visszakapná régi funkcióját, azt, amire 1912-ben létrejött. Ahogyan sürgető lenne
a Fővárosi Képtár gazdag anyagának méltó bemutatása is, valamint egy olyan
fővárosi tulajdonú kiállítási tér létrejötte, amely korszerű keretek között, inspiratív
módon lenne képes újra gondolni a közelmúlt magyar művészeti örökségét, és
egybeolvasni azt a kortárs tendenciákkal. Mindez persze csak kiszámítható

https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 11/12
3/15/23, 4:30 PM Szűkülő terek. Fővárosi kiállítási helyzetkép(telenség) – A mű

finanszírozás révén realizálható, ami viszont feltételezne egy nagy léptékű

kultúrpolitikai víziót. Ebből jelenleg egyetlen feltétel sem áll rendelkezésre.
A nyitókép Szinyei Merse Pál Léghajó című munkájának részlete, 1878, a Magyar
Nemzeti Galéria jóvoltából

#kiállítás #kritika #kulturális politika #múzeumok #társadalom

https://amu.hvg.hu/2023/02/13/szukulo-terek-fovarosi-kiallitasi-helyzetkeptelenseg/ 12/12