A szimbolizmus A szimbolizmus követői szakítanak a reális, valóságos világ ábrázolásával, érdeklődésük a világ rejtett összefüggései és az ember lelkivilágának feltárása felé irányul. A szimbólum, a szimbolista költészet jelképe más, mint a 19. századi jelképek. A szimbólum viszont nem helyettesíthető egy fogalommal, nem fordítható le egy szóval a köznyelvre, mert jelentése összetettebb, bonyolultabb, sűrítettebb annál.
A képen Csontváry Kosztka Tivadar: A magányos
cédrus című festménye látható. Az irányzatra jellemzők még: újszerű szókapcsolatok szóhalmozás Egyéniséget és látomást kifejező szabadabb szókapcsolatok
A szabadvers térhódításának időszaka is.
A szabadvers jellemzői: különböző hosszúságú sorokra tagolás gondolati szerkezettel bíró, szabályos zenei képletbe foglalt ritmusegysége a sor Impresszionizmus
Az irányzat a szimbolizmussal egy időben jelent meg.
Elsősorban képzőművészeti, de kisebb mértékben irodalmi és zenei irányzat is. Az alkotók pillanatnyi benyomásokat, hangulatokat rögzítenek. Irodalomban összekapcsolják az eltérő érzékterületekre jellemző szavakat, szószerkezeteket pl: vak volt a hajnal. A versekben a látvány elnagyolt, vázlatszerű ábrázolására és nagyfokú zeneiségre törekednek. Nyelvtanilag túlsúlyban vannak a névszói jellegű, ige nélküli rövid mondatok. Jellemző a szineztézia: olyan szókép, melyben a különböző érzékelési területekre jellemző szavak, kifejezések kapcsolódnak egymáshoz az elképzelhetőség, képszerűség érdekében, pl: „Egy kirakatban lila dalra kelt Egy nyakkendő” Szecesszió A 19. század utolsó harmadában jelentkező, elsősorban építészeti és képzőművészeti, kisebb részben irodalmi stílusirányzat. Alapja a kiábrándultág, menekülési vágy, a valóság újrateremtésének az igénye. Fontos a szépség keresése, a stilizálás, a díszítőelemek gazdag alkalmazása. Stilizálás: a motívumok leegyszerűsített formában való ábrázolása. Irodalomban a stilizálást bizonyos szavak ismétlődése jelenti, pl: színek. A szecessziós vers szókincsére választékosság jellemző, mondat- szerkesztése laza.