Lilla-szerelem

- a Vajda Juliannához írott verseket kötetbe komponálta

- előszót írt hozzá – ebben a „poeta doctus” büszkeségével ismerteti kötetének verstani
sokféleségét, kimunkáltságát ( a kötet a virtuóz formaművészt láttatja)
- más verseket is ide sorolt
- a ciklus a boldogság - boldogtalanság tematikáját követi
- a boldog szerelmet rokokó versei képviselik: A boldogság, Az alvó Lilla felett
- zárlata: A Reményhez
- újszerű a szerelmi élménynek filozofikus mondanivalóval való összekapcsolása
- itt a csalódás életfilozófiai általánosításokra ad lehetőséget – a szerelem időnként
függetlenedik Lillától, és általános életérzés kifejezője lesz (néha úgy tűnik, fontosabb a
filozófia, mint a szerelem)
- életfilozófiájának központi motívumai közül való a remény (m. pl. a tudásvágy), de a
felvilágosodás filozófiájának is kulcsszava
- Lilla egyszerre otthon, biztonság, gyógyulás, esély az életre
- Csokonai tudott reménykedni, egész életében szüksége is volt erre, de a remény
kétarcú, ambivalens: nincs remény reménytelenség nélkül
- a vers szerkezete: klasszicizáló megoldást választ
1. felütés: megidézi az antikok által istenségnek tartott Reményt – megszólítja=invokáció
(klasszicizáló megoldás)
- az első 8 sorban értelmezi alakját – lénye: nem evilági, égi, a szépség megtestesítője, de a
földiekkel csak játszik, nem veszi azokat komolyan-> ellentmondásos
- a következő 8 sorban vádakkal illeti, szemrehányásokat tesz – a „boldogtalan” szólal meg egy
lírai monológban: a mellérendeléses kérdések, felkiáltások a kudarc-élményt, a kétségbeesést = a
lélek állapotát sugallják
2. szakasz: a boldog szerelem állapotát idézi, az élet reményteljes korszakát a tavasz képei
fejezik ki, a kert-motívum az emberi lélek szimbóluma
-a kert és a tavasz főnév értelmi és érzelmi tartománya rendkívül gazdag: a főnevek szerelmi
jelképek, az igék az életerőt sugallják – pl. a rózsa, méh=a szerelem ősi jelképe, a zöld=a
remény, a nárcisz=az elbizakodottság-> értéktelített világ, amely a múlthoz kapcsolódik
- ez az eltávolító, tárgyiasító szemléletmód példája, amikor önmagáról külső elemek segítségével
beszél
-formailag: a rokokó miniatűr-kultusz dominál
3. szakasz: az életút egy másik fázisa, a boldogtalan szerelem helyzete
- jelentés és hagulat révén pozitív töltésű szavak (u.a. a kifejezőkészlet, mint a 2. szak.ban), de az
igék az értékpusztulást jelzik, a feltételes mód pedig erőteljesebbé teszi a hiányt
-a gyöngykoszorú a győztes jutalmának archetipikus kifejezése
-„Nem irigyleném”= a hit, hogy Lilla kárpótlás lenne mindenért
-értékvesztett állapot, amely a közelmúlthoz köthető
=> idő-és értékszembesítő vers

4. zárlat: ismét az allegorikus Remény van előtérben

- az érzelmesség a felkiáltásokban nyilvánul meg – szentimentalista panasz,
reménytelenség, teljes lemondás
- az a felismerés kap hangot, hogy az egyén számára a szépség, a lehetőségek
elérhetetlenek – ez a mindenéből kiforgatott, a mindenétől megfosztott ember búcsúja
=>létösszegezés (létösszegező vers)
-egy ponton megteremti mégis az egyensúlyt: a verszene révén (trochaikus vers)
Horváth János: a hangzásvilág “ellenkezni látszik a matériával” =>így
teremti meg a tartalom és forma egyensúlyát (asszociálhatjuk a kínai yang-yin ábrával, amely az
örök pusztulás és megújulás egyensúlyának szimbóluma)
(Csokonai szerette a keleti népek költészetét, s a rokokó is vet át
díszítő elemeket. Lefordította Mozart Varázsfuvoláját, amely a
sötétség-fény kettősségére épül.)
Forma: összegező mű ilyen szempontból is
-klasszicista vonások: az allegorizált Reményhez beszél, érvényesül a szimmetria a
szerkezetben, a kompzíció klasszikus fegyelme, a tárgyiasító jelleg (kert= lélek)
-szentimentalista jelleg: tárgya az ember belső világa, a fájdalom, az érzelmek széles
skálája (elutasítás, harag, önvád, önsajnálat, halálvágy,…)
-rokokó: játékosság a versritmusban ( nyugat-európai: trochaikus verselés, keresztrímek),
miniatűrizálás, a díszítő motívumok sokasága