A szerelem témája a magyar irodalomban

Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki

A reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az egyik legfőbb értéknek tekintette.
Itáliai reneszánsz szerelem felfogás megjelenik nála – a nő, mint eszményített alak látható.
Balassi szerelemi költészetében kiemelkednek a Losonczy Annához írt költemények.
A költő verseiben Júliának nevezi kedvesét, ezért ezeket a verseket Júlia-ciklusként szokás említeni a
vitéz-költő életművében.
A Júlia-ciklus a reménytelen esdeklés, a szenvedő szerelem lenyomata. (nő a hűbérúr – férfi a hűbéres)
A ciklus versei felidézik a trubadúrlíra hagyományát, de az áhított hölgy itt nemcsak elvont eszmei lény,
hanem konkrét, testi alakban is megjelenik.
Ennyiben Balassi Petrarca örököse (pontosabban: a Petrarca-követők)
De a petrarcai hagyománytól is különbözik a Balassi-költészet.
Nem veti mindenben alá magát szerelmének, a reményét vesztő férfi nemcsak dicséri, hanem gyakran
kegyetlenül ostorozza is a vele csalfa játékot űző nőt.
A ciklus alkotásai közül a legismertebb a Hogy Júliára talála, így köszöne neki című vers.
Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem vagy Reményhez
Csokonai líráját a rokokó és a felvilágosodás időszakához kapcsolható (klasszicizmus, szentimentalizmus)
Lillának (Varga Julia - Lilla ciklus) címzett versei a korszak legszebb szerelmi alkotásai (rokokó és
szentimentalista vonások)
A boldogságfilozófiájának központi témája a szerelem, mint általános érzelem (nem törekszik
életrajziságra)
A rokokó szerelemélmény lényege az egyéni boldogság, az erotikus, könnyed, dévaj játékosság
A játékos öröm és a költészet összekapcsolódik a versekben
 Reményhez című versében a szerelem, mint az élet érteleme jelenik meg.
Vörösmarty: Csongor és Tünde
a férfi a "dicső", az "égi szép" után vágyakozik
a boldogságot a földi és az égi határán beteljesülő szerelem hozza el
a szerelem az egyetlen létértelem
a nő=tündér, eszményi alak
Petőfi Sándor: Szeptember végén
a romantikus személyiség legbensőbb tartalmait mutatja meg
az udvarló, majd hitvesi költészet a szerelmet magasabb rendű létformának, eszményi állapotnak
érzékelteti – először jelenik meg nála a hitvesi költészet
ódákat, elégiákat ír az eszményített kedveshez
Jókai, Mikszáth nőalakjai:
 jellemzéseikből kiérezhető a nők iránti tisztelet és vonzalom, a nők eszményített alakok
 negatív nőalakjai is csodálatos szépségűek (pl. Athalie Az arany emberben), gyakran kapcsolódik hozzájuk
az erotikum
 a pozitív nőalakok szerelme éterien tiszta, pl. Noémi a szépség, az ártatlanság jelképe
Az Ady előtti szerelemfelfogás közös jellemzői:
a szerelem az idilli boldogság szinonimája
a szeretett nő eszményített alak
a férfi vágyának tárgya
Ady Endre:
-Újfajta 20.századi szerelemfelfogás
-nő már nem csak, mint egy távoli eszményített alak, hanem mint egy egyenrangú társ jelenik meg
-megjelenik nála a megromlott, erkölcstelen nő alakja is
Héja-nász az avaron (Diósy Ödönné Brüll Adél – Léda ciklus)
-nem harmónikus szerelem – ellentmondásokkal teli szerelem
-a szerelem, mint ambivalens érzelem jelenik meg – szerelemi szenvedély és önzés
-a szerelem összekapcsolódik a halállal, a lelki vénséggel és az elmúlás motívumával
-beteljesülés hiánya megjelenik bennük
Őrizem a szemed – (Bocza Berta -Csinszka versek)
-szerelem egyfajta menedék, életben maradás feltétele
-megjelenik az öregségtől és a háborútól, haláltól való félelem – szorongás, hála és könyörgés
-Óvja, félti a kedvest (beszélő = öregedő férfi)
József Attila
-Klárisok – Vágó Mártához írt verse
-harmónia és diszharmónia megjelenítése
-halál motívuma megjelenik
-A nő, mint menedék jelenik meg
-A szerelmi költészet új motívumai, képei és kifejezésmódjai jelennek meg költészetében.
-A hagyományos szerelmi költészet eszközeit nem találjuk, de szokatlan asszociációkat, merész képeket, a
szerelmi élmény expresszív kifejezőeszközeit annál inkább.
Óda – Marton Márta + Vágó Judit
A szerelmi élmény mindezzel együtt összességében ambivalens (édes mostoha, elválsz tőlem, kegyetlenség
és a jóság)
A költemény szokatlansága
-„biológiai motívumok” megjelenése
-a szerelmi élmény minden oldalának egyidőben történő ábrázolása
-a szerelem szinte égi, isteni aspektusát egyidőben a testtel (vérkörök, méh, gyomor)
-az emelkedett hangnem mellett megjelenik a mindennapok intimitása (sül a hús, fürödj meg stb.)
József Attila: Gyermekké tettél (Gyömrői Edit – pszichológusa)
-Kozmutza Flóra és Gyömrői Edit – beteges és/vagy viszonzatlan szerelmek
-árvaság és gyermekség motívum – kiindulópontja a szeretethiány
-szerelmes anya alakjában jelenik meg – Gyermekké tettél
-fontos motívum az anya és a gyermek
-Mindkettőben a nő=menedék” motívum jelenik meg, de itt már hiányként, a szerelemtől, s így az élet
lehetőségétől való megfosztottság élménye fogalmazódik meg a versekben.
Juhász Gyula – Milyen volt…c. verse vagy Anna örök c.verse – Sárvári Anna
-viszonzatlan szerelem (Anna-versek – Sárvári Anna, színésznő) – idealizált nőalak
-a költő az idealizálás eszközével helyezi végtelen távolságra a számára a valóságban is elérhetetlen nőt
Lírája: hangulatlíra, szomorúság, zeneiség jellemzi.
Költői stílusát kevésbé hatja át a szimbolizmus, elsősorban impresszionista volt.
Radnóti Miklós – Tétova óda – Gyarmati Fanni
-hitvesi líra: Férfi és nő egylényegűsége – egy test és egy lélek a szerelmespár
„benned alszom én is, nem vagy más világ”
- a szerelmet különböző jelentés rétegeiben ábrázolja: személyes és egyetemes érzelem
-szerelem a teljességélményt nyújtja – harmónikus létezés a kedvessel lehetséges
-hétköznapok szintjén fogalmazza meg a szerelem természetét („vacsora maradékaiban”) – hétköznapi idill
-emlékezésben merül fel a kedves képe – visszaemlékezés erőt ad a költőnek (túlélés feltétele)