ANTHOLOGIA LATINA L A T I N K Ö L T Ö K

TEXTUS CARMINUM LATINORUM Lucretius, Catullus, Vergilius, Horatius, Ovidius,

Tibullus, Propertius, Martialis, Pentadius,
Tiberianus, Dracontius, Angerianus,
Marullus, Flaminius, Secundus,
Sarbievius, Pascoli és ismeret­
PAULO RÓNAI len latin költők
IN LINGUAM HUNGARICAM TRANSLATORUM költeményei

R Ó N A I PÁL
FORDÍTÁSÁBAN

BUDAPESTINI, MDCCCCXL1. B U D A P E S T , 19 4 i.

O F F I C I N A O F F I C I N A
 EPIGRAMMATA
ANGERIANUS
A d citharam
Te pulso digitis et curvo pectine pulso,
me puisât saevo verbere saevus Amor.
Tu cincta es nervis, mea sunt religata catenis
pectora: dulce sonos carmen et ipse queror.
In medio stant bina tibi stant vulnerà;
f pectus
mille meum quassant vulnera, mille faces.
E buxo contexta nites, ego pallidus humor,
tabeo et in vilem, respic e, vert or humum.
Cum puisarts, habes animam, nam membra resultant
spiritibus: tecum mortuus ipse loquor.
De Caelia et Amore
1.
Caelia fatur, Amor fatur: sua lumina pandit
Caelia, purpureus lumina pandit Amor.
Caelia dormit, Amor dormit. Stat Caelia sola,
solus Amor, ridet Caelia, ridet Amor.
Caelia plaudit, Amor plaudit, dat Caelia cant us,
cantat Amor. Plorat Caelia, plorat Amor.
104
EPIGRAMMÁK
ANGERIANUS
A Unthoz
Ujjal verlek tégedet én és görbe verővel,
engem vad bottal csapkod a vad szerelem.
Húr köti a tested, nékem meg lánc köti szívem,
fides dalt zengsz te, bánatomon sirok én.
Két seb van tested közepén; énbennem ezernyi
égő fáklya lobog, seb gyötör engem ezer.
Fényes puszpángfád ragyog, én meg sápadok egyre
és elporladok, ó, nézz ide, rossz hamuvá.
Míg pengetlek, van lelked s az csendül a húron.
Nékem nincs lelkem: holt, ki veled ma beszél.
CaelU és Ámor
1.
Caelia ajka ha szól, Ámor szól; s hogyha reádnéz,
a piruló Ámor rádveti csalfa szemét.
Caelia, ha egyedül van, társtalan Ámor is akkor,
Caelia ha mosolyog, véle nevet Cupido.
Caelia tapsol? Az isten is azt teszi. Caelia dalt zeng?
Véle dalol s jajgat. Caelia hogyha zokog,
105
Caelia plectra manu tractât sua plectra decorus
f
tractât Amor. Vadit Caelid, vadit Amor.
Quodcunque Ma facit, facit hic, tarnen ordine in uno
hoc variant: saeva est Caelid, mitij Amor.
2.
Vidit ut aethereos o cul os Amor Mi us, inquit,
inquit Amor, nulla hac pulchra puella magis.
Sensit ut immites animos Amor illius, inqutt,
inquit Amor, nulla hac saeva puella m^tgis.
Ad Coeliam
Attolis coelo si lumina, sidera gaudent,
si terrae affi'gis lumina, terra cal et.
Fronte Venus fui get, si claudis lumina; nudus,
lumina si pandis, cum face saevit Amor.
Lumina si caelas, moeret sine sidere caelum,
terra calore, Venus fronde t Cupido face.
De se ipso
Aonium, ut fierem vates, haurire liquorem
optabam et lauri nectere fronde caput.
Accessi ad fontes, vidit me Phoebus ab alto
culmine, quae posas dona } negantur, ait.
Etectus flevif tandem miserata labores
aima Venus, Paphias, i, bibe — dixit — aquas.
Accessi et sitiens absorpsi mixta venenis
pocula et ignifero mersus in amne fui.
Nunc haec poena mihi, nam dicere cogor amores
non carmen, fati cantor et esse met.
106
Caelia lanthoz nyúl? Lantját vele pengeti Ámor.
Caelia ha tovafut, Ámor is elmenekül.
Caelia bármibe kezd, mindég ugyanazt teszi ő is.
Egy a különbség csak: Caelia nem könyörül.
2.
Lánykám égkék tiszta szemét Ámorra vetette
s mondta az isten: Nincs nála leány gyönyörűbb!
D e amikor lánykám zordon szívébe tekintett,
így szólott: Nincsen nála leány ridegebb!
Caelia hoz
Hogyha az égre veted szemedet, tündöklik az égbolt,
hogyha a földre veted, Caelia, lángol a föld.
Ha szemedet becsukod, Vénusz nevet arcodon és ha
felnyitod újra, Amor szórja tüzes nyilait.
De ha elfordulsz, hideg a föld, fénytelen az ég,
sír Vénusz s Cupido tűznyilait leteszi.
önmagáról
Inni szerettem volna a szent Aganippe vizéből.
hogy költő legyek én, büszke babérkoszorús.
Már odaértem, hogy meglátott Phoebus a hegyről
s szólt: Amit óhajtasz, nem nyered el sohasem.
Sírva tovább mentem. Megesett Vénusz szive rajtam:
Paphosban van az én szent vizem, onnan ihatsz.
Én meg, balga, mohón nekiláttam a mérges italnak
s átjárt engem, míg ittam a vízből a tűz.
Ez bűnhődésem: most nem verset, de szerelmet
írok csak s folyton végzetemet dalolom.
107
AD MAN ILIUM RHALLUM MANILIUS R H A L L U S H O Z

MARULLUS MARULLUS

Non vides verno variola flore Nézd csak házunkon tavasz új virága
;

tecta? non postes viola revinctos? díszlik. Ajtónk is violával ékes.

Stat coronatis viridis inventus Kint legények s zöld koszorús leányok
mixta puellis. ifjú csapatja

Concinunt Maias pueri Kalendas, énekel vígan, hogy a május eljött

concinunt senes bene feriati, s a vidám aggok velük énekelnek;
omnis exultât locus, omnis aetas mindenütt jókedv: fiatalja, véne
laeta renidet. boldogan ujjong.

Ipse reiectis humero capillis Ott sürög köztük ragyogó palástban

candet in palla crocea Cupido Ámor íjastóí, tele van kegyetlen
acer et plena iaculis pharetra nyíllal a tegze, haja hátravetve
acer et arcu. verdesi vállát.

Et modo hue circumvolitans et illuc Szerte szálldos. Elrepül erre, arra,

nectit optatas iuvenum choreas, itt is, ott is párokat állít össze
artibus notis alimenta primo csalfa fortéllyal fiatal szivekben
dum parat igni. gyújtja a lángot.

108
Nunc puellaris meatus catervae Elvegyül fürgén a leányseregben,
Ulius flav urn caput illiusque egynek az arcát csinosítja, másnak
comit et vultus oculisque laetum
f aj szemében gyújt tüzet, a haját meg­
addit honofem. fésüli szépen.

Mitte vaesanos bone Rhalle questus, Dőreség, Rhallus, keseregni folyton,

iam sat indultum patriae ruinae est. a haza vesztét eleget sirattuk,
Nunc vocat lusus positisque curis
f félre a gonddal! A gyönyör s a játék
blanda voluptas. hívnak örülni.

Quid dies omnes miseri querendo Ó jaj, hány napját rövid életünknek
perdimus dati breve tern pus aevi? vesztjük el balgán buta jajgatással!
Sat mala laeti quoque sorte, coelum hoc Élj vidáman, még ha a sors kemény is:
hausimus olim. elfut az élet!

Hue cadurn prof er puer Hyle trimum, Hylus, hozz már bort ide! Messze fusson
cedat et mo er or procul et dolores fájdalom, bánat! H a örömbe öltük
tota nimirum Genio, mihique mindenik percét, ez a nap csak akkor
fulserit haec lux. volt a miénk is.

111
 EPIGRAMMÁT A
MARULLUS
A d Neaeram
Has violas atque haec tibi Candida lilia mitto
legt hodie violas, Candida lilia heri.
Lilia ut instantis monearis virgo senectae
tarn cito quae lapsis marcida sunt joins.
Jllae ut vere suo doceant ver carper e vitae
invida quod miser is tarn breve Parca de dit.
Quod si tarda vents, non ver breve, non violas, sed
proh facinus sentes cana rubosque metes.
De suo amore
lactor dispereo crucior trahor hue miser atque hue
ipse ego iam quis sim nes ci o ne que ubi sím.
Tot simul insidtts premor undique proh dolor! in me
saevitiae Cy pris dat documenta suae.
Saevitiae documenta suae dat: ego hanc tarnen unam
depereo, utque nocet sic libet usque sequi.
Otta si quis miserurn solam me lib eret h oram,
hic mihi sit P hoe bo doctior et melt or.
Ill
EPIGRAMMÁK
MARULLUS
Neaerához
Tegnap liliomot szedtem, ma friss violákat:
elküldöm neked a liliomot s violát.
N é 2 d a liliomot, mily gyorsan horpad a kelyhe,
így fonnyadsz el, ha ifjúkorod tovaszállt.
A violát is nézd: tarkán pompázik a szirma,
int, hogy a lét tavasza elrepül, élni siess.
Mert ha későn jössz, tavaszod nem tér soha vissza,
tüske között többé liliomot sose lelsz.
Szerelméről
Vergődöm, kínban sínylődöm, sírva bolyongok,
azt se tudom már én, hol vagyok és ki vagyok.
Ó jaj, vadságát rajtam bizonyítja be Vénusz,
egyre csak új cselt vet s tölti dühét szivemen.
Rajtam tölti dühét s egy lányért sorvadok én, ki
csak kínoz s mégis mindenüvé követem.
Phoebusnál okosabb s jobb volna, ki tőle csupán egy
félórácskára megszabadítana már.
113 8
 De Neaera
Inventa nuper nervum cum tenderét acrem
obstupuit visa victus Ámor domtna.
Sensit laeta suas vires, oculosque retorsit
dum jugiat; ventis odor ille fugit.
Sed dum forte fugit plenae cecidere pharetrae
devicti spolium quas túlit illa dei.
Induiturque humerum pariterque hominesque deosque
una ferit: victus errat inermis Amor.
A d Neaeram
Sic me blanda tui, Neaera, ocelli
sic ca?identia collá, sic pátens frons
sic pares minio genae perurunt
ex quo visa mihi et simul cupita es:
ut ne me lacrimae rigent perennes,
totus in tenues eam favillas.
Sic rursum lacrimae rigunt perennes
ex quo visa mihi et simul cupita es:
ut ni blanda tui, Neaera, ocelli
ni candentia colla ni pátens frons
f homlokod, vakitó nyakad s az arcod
ni pares minio genae perurant
totus in riguos eam liquofes.
O vitám miseram et cito caducam!
114
Neaerdról
Míg Amor íve kemény idegét ajzotta a múltkor,
kedvesem arra haladt: nézte legyőzve Amor.
Bezzeg örült sikerén a hamis. Hogy fusson az isten,
ránevetett: az meg szélsebesen menekült.
Esztelen úgy menekült, hogy tegze is, íve is elhullt,
a fényes fegyvert mind felövezte a lány.
Most nyíllal jár s nem kímél istent, se halandót:
szégyenkezve bolyong fegyvere nélkül Amor.
Neaerdhoz
Ügy éget gyönyörű szemed, Neaerám,
tiszta homlokod és bíborszín arcod,
úgy éget vakító nyakad, mióta
csak megláttalak és szeretlek, édes,
hogy, ha könnyeim árja nem szakadna,
elhamvasztana perzselő szerelmem.
S úgy áradnak a könnyeim, mióta
csak megláttalak és szeretlek, édes,
hogy, ha szép szemeid sugara, tiszta
nem perzselne örök tüzével engem,
könnyem árja azonnal elborítna.
ó, milyen szomorú is árva sorsom!
115
DE INCONSTANTIA FORTUNÁÉ ÖRÖK VÁLTOZÁS

SECUNDUS SECUNDUS

Omnibus horis Minden időben

nemo beatus: senki se boldog,
lubrica fors est mert a szeszélyes,
nescia certa csalfa szerencse
sede morari. nem maradandó.
Cum stat in imo Majd a magasba
tendit in altum, tör fel a mélyből,
cum stat in alto, majd meg a mélybe
tendit ad imum. száll a magasból.
Phoebe remotus Még alig ült el
pronus in undas este a messze
sidis et idem tengeren a nap
tramite sueto s újra az ismert
aurea notum út fele indul
plaustra rétorques. Phoebus aranyló
Gratus adortum tűzkocsi jávai.
per te ubi laetis Még alig áradt
Candida terris szerte a boldog
reddita lux est, földön a fénye
proxima furvis s már a világot
torva tenebris a komor éjfél
nox manet aegrum bús, feketéllő
scilicet orbem: árnya borítja.
quae simul atque Még kifeszítve

120 121
ingruit uno egyszínű fátyla,
cuncta colore ott van alatta
turbida miscéns összekeverve
aëra, silvas, minden: a lég, föld,
flumind, ripas, part, folyam, erdő,
praedia, colles, hegy meg a síkság —
iam meditatur s máris előtör
ferre soports fürge fogatján
lumina terris, a ragyogó nap­
vecta coruscis hírnök a hajnal
nuntia Phoebi Au- s mécse az alvó
rora quadrigis. földre világít.
Bruma ubi nigris Egyszer a tél jön
horrida ventis barna szelekkel
abstulit omnes elviszi zordul
undique flores mind a virágot
abstulit agris s a letarolt rét
gramina calvis, gyönge fűszálát;
misit iniquos rossz hava csak hull
dira pruinas és ha elolvad,
reddidit altis hegytetejéig
tnontibus aequas árad a völgyben
grandine voiles a dagadó víz.
et glacialem Jégtakarója
marmore texit védi a tengert,
frigida pontum, mint sima márvány.
dulce redit Ver, Majd jön az édes,
et redit Aestus drága tavasz, jön
restituitque nyomban a nyár is.

122 123
flamine mollt Lágy fuvalommal
gramina cam pis, kelti az elhalt
et spoliatis füvet a réten
reddere gaudet és a tar erdők
tegmina silvis: lombkoronáját;
sedula pictos víg örömében
ornât apricis tarka virággal
floribus h orto s: festi a kertet
scilicet ut sit s mind csak azért, hogy
quod fera rursum a közelítő
perdere p ossit tél elorozza
bruma rêver tens. kincseit újból.
Cum Zephyri fiant Még a napisten
cumque sereno lengedező, friss
turbida movit enyhe szelétől
nubila coelo libben a nyári
clarus Apollo: felleg az égen —
iam Boreas, iam s közben a bóra
iamque protervus és a sirocco
Auster Orionque mord zivatarja
imminet udus. gyül fenyegetve.
Perpetuum nil, Nincs szakadatlan
cuncta recurrunt semmi, de mindent
ordine certo. visszahoz újra
Gaudia luctus az örökös kör:
occupât amens: tébolyodott gyászt
se que super bis boldog örömre,
funera miscent vad diadalra
saeva triumphis. vak veszedelmet.

124
tesen olvadnak össze, az utolsó sorok pedig a líra három
örök nagy motívumának, a természetnek, a szerelemnek s a
halálnak összhangjában csengenek ki.
T I B E R I A N U S talán azonos azzal a hasonló nevű afri­
kai, majd hispániai kormányzóval, akinek a neve a K r . u.
I V . századból maradt fenn. Ez az egyetlen ismert költeménye
egyedül áll az ókori irodalomban csaknem teljesen objektív
természetszemléletével (ennek alapján tulajdonítják neki
egyesek a Pervigilium Veneris-t i s ) . Meglepő a szerkezet
kiszámítottsága: szinte végig a személytelen, önmagában
szép természet varázsa alatt vagyunk: az ember csak a költe­
mény legvégén bukkan fel s egyetlen hivatása, hogy gyö­
nyörködjék a csodálatos látványban. A tiszta trochaeusok
sorozata itt is ütemes vers hatását teszi. A sok csengő allite-
ráció és hangszínezés arra mutat, hogy a játék ebben a régi
és új határán álló művészetben elsőrendűen fontos.
10. Cyprís: Vénusz egyik mellékneve. Az istennő Cyprus
szigetén örvendett a legnagyobb tiszteletnek.
D R A C O N T I U S keresztény latin költő ( K r . u. V . szá­
zad) Karthágóban született, hosszabb ideig be volt börtö-
nözve, amiért Guthamund vandál királyt egy művében meg­
sértette s művei egy részét fogságában írta. Versei között sok
a puszta stílusgyakorlat s gyakran találkozunk konvencioná­
lis kölcsönzésekkel. Vallásos tankölteménye a De laudibus
Dei; más műveiben antik mondákat dolgoz fel újra. A ró­
zsák születéséről szóló kis költeménye egyik kivételesen ihle­
tett pillanatában keletkezhetett.
11. Cytherea: Vénusz mellékneve. A monda szerint ugyanis
az istennő Cythere szigeténél emelkedett ki a habokból.
H I M N U S Z A N A P H O Z . Szerzője ismeretlen, egyesek
Dracontiusnak tulajdonítják. A latin költészetben a koz­
mikus lelkesedés más hasonló példáit hiába keresnők; bizo-
138
nyara valami keleti ihlettel van itt dolgunk. Az ismétlés fej­
lett technikája s a fokozás művészi adagolása szinte eltakar­
ják a konvencionális hexametert.
8. Trivia: a keresztútakon tisztelt holdistennő, Diana mel­
lékneve.
HAJŐSÉNEK. A szerzőt és a keletkezés idejét illetőleg
semmi pozitív adatunk nincs. A formára ugyanaz érvényes,
amit az előbbi költeményről mondottunk s ennek alapján
feltételezhető, hogy a két költemény egy időből való.
14. Phorcus: tengeri isten, Neptunus fia.
A N G E R I A N U S , olasz nevén Girolamo Angeriano
X I V . századbeli nápolyi költő. Az itt közölt versek Eroto-
paegnion c. híres kötetéből valók. Költészetében az antik
mitológia apparátusa, a legravaszabb szerkezeti fogások, az
ellentétek, váratlan fordulatok, felvillanó ötletek mind a
szerelem petrarcai megfogalmazású témáját szolgálják.
De se ipso, 1. Aoniában, ismertebb nevén Boiotiában volt a
Helikon, a múzsák hegye s ezen az Aganippe forrás. A k i ennek a
vizéből iszik, költővé válik.
6. A Cyprus szigeti Paphos város híres volt Vénusz templo­
máról. Az istennő szerelemre lobbantotta mindazokat, akik az ottani
forrás vizéből ittak.
M A R U L L U S , polgári nevén Michael Tarcagnota kon-
stantinápolyi görög család fia (vsz. 1440—1500). Szülő­
városa elfoglalása után Olaszországban telepszik le. Firen­
zében Lorenzo dei Medici baráti köréhez tartozik. Mestere a
könnyed, játékos, csattanós epigrammának. Manilius Rhal-
íushoz írt verse két jellemzően humanista motívumot egye­
sít: az epikureus világnézetet s a kozmopolita magatartást.
Legnevezetesebb művei: Epigrammata és Hymni.
F L A M I N I U S , olaszul Marco Antonio Flaminio (1498
—1550) híres költőcsalád fia, már 16 éves korában latin
139
verseket ír. Magas pártfogói segítségével bekerül a pápai
udvarba s ott éli le életét idilli nyugalomban. Verseit valami
lehelletszerű finomság és törékeny báj különbözteti meg
kortársai egyébként sokban hasonló költeményeitől.

S E C U N D U S , polgári nevén Johann Everts (1511—

1536) Hágában született. 25 éves korában mint Európa
egyik legismertebb költője halt meg. Hírnevét főleg Basia
(csókok) című kis gyűjteményének köszönhette: ez mind­
máig a játszi erotika egyik legszebb költői kifejezése. (Ma­
gyarra Mészöly Gedeon fordította.) A legváltozatosabb for­
mákat csodálatos könnyedséggel és zenei érzékkel kezelte.
Itt közölt verse egy másik kötetéből való.

S A R B I E V I U S , polgári nevén Mathias Casimir Sar-

biewsky (1595—1640) varsói jezsuita, az újkor egyik leg­
többet olvasott latin költője, akit kortársai a „szarmata
Horatius" melléknévvel tiszteltek meg. ő is elzarándokolt
Olaszországba, ahová a keresztény és a humanista Róma
egyaránt vonzották. Lyrica és Epigrammata c. kötetei sok
kiadást értek meg.

G I O V A N N I P A S C O L I (1855—1912) a századvégi
olasz költészet kimagasló egyénisége, a szomorúság, a me-
lancholikus természet, az eseménytelen hétköznapok költője,
„// piccolo gran poéta". Carducci tanítványa, majd utódja a
bolognai egyetemen. Latin nyelvű munkássága is jelenté­
keny. (Egy amsterdami költői pályázaton latin verseivel
nyerte azt a díjat, amelyből később castelvecchiói villáját
vette.) E z a pár sor az o^asz függetlenség ötvenedik évfor­
dulóját ünneplő 1911-ben megjelent Hymnus in Romám c.
hosszabb költeményéből való.
2. Itália fővárosának három neve volt: Róma a földön,
Flóra az ésben. Ámor a misztikus szertartásokban.
9. A római eredetmonda szerint a latinok s így az olaszok
ősei a Trójából menekült Aeneas és társai voltak, kiket a szeretet
(Ámor) biztosította menedékjog vonzott Itáliába.