Árokháti Lőrinc tréfája

Nagy tréfamester volt Árokháti Lőrinc, a szécsényi vár kapitánya. Még akkor is
vidáman tréfálkozott, amikor híre járt, közeledik Ali basa, és minden várat elpusztít,
amit útjában talál.
- No, az én váramat nem pusztítja el – mondta Árokháti Lőrinc, pedig Szécsény
vára ugyan roskatag volt, s alig néhány katona lézengett benne.
Ali basa nem vette tréfára a dolgot, ott termett a vár alatt, körülvette hatalmas
seregével, és felhúzatta a nagy ágyúkat.
Sokáig ágyúzni nem kellett: az újoncok mind megszöktek a várból, a többiek is azt
nézték, merre bújhatnának el. Ha nem restellik, még az egérlyukba is bebújtak volna.
De Árokháti régi katonái bátran kitartottak a vezér mellett. Kevesen voltak, mégis azt
mondták a kapitánynak:
- Kitartunk, kapitány úr, ha belepusztulunk is. Elhullt a férgese, elmenekült a
gyávája, mi nem hagyjuk a kapitány urat.
- Jól van, jól, édes fiaim – mondta Árokháti – , de most már én kérdem: ugyan
mire való a felesleges vérpazarlás? Ezt a várat meg nem tarthatjuk, de az
életünket jobb időkre megőrizzük. Addig is csinálunk egy jó tréfát.
Tetszett ez a beszéd a katonáknak, de nem tudták kitalálni, miféle tréfára gondol a
kapitány.
Árokháti pedig a csillagtalan, sötét éjszakában úgy elvonult a várból egy titkos
ösvényen, hogy a török semmit sem vett észre.
Másnap reggel Ali basa ismét löveti a várat – hát senki sem lő vissza. Még jobban
ágyúztat – még nagyobb a csendesség. Végre rohamra indítja a janicsárokat, azok nagy
kiáltozással rohannak a vár piaca felé. De ott már egy sereg várta őket! Nosza, tüzet
adnak rá, aztán neki a karddal meg a puskával!
Hát ahogy rohan a sok török, egyszer csak észreveszi, hogy az ellenség egyet sem
mozdul. Persze, hogy nem: Árokháti madárijesztőket állított velük szembe. Karóra,
lándzsára ruhát, rongyot kötöztetett, ez volt a magyar sereg, erre lövöldöztek a
janicsárok.
Felvonult ekkor díszes kísérettel Ali basa is, hogy a győzelem tanúja legyen. Ugyan
elképedt, amikor az ellenséget meglátta. Alig hitt a szemének, hogy egy hitvány gyaur
őt így megtréfálhatta. Nagy haragjában ezt mondta:
- Ha ezt az Árokhátit megfoghatom, tüstént kifordítom a bőréből!
De hiába fenyegetőzött, a magyar csapat ekkor már a hetedik határban járt, a török
bottal üthette a nyomát.
1. Húzd alá a szövegben, mikor játszódik a történet?
2. Keretezd be a szövegben a történet helyszínét!
3. Válaszolj a kérdésekre az olvasottak alapján!
Kik védték Árokhátival a várat?

……………………………………………………………………………

Miért tudott Árokháti észrevétlenül elvonulni a várból?

……………………………………………………………………………

Mikből állt a törökökre váró sereg?

……………………………………………………………………………

Miért vonult be Ali basa is a várba?

…………………………………………………………………………….

4. Mi a szöveg műfaja? Húzd alá a megfelelő választ!

mese legenda ismeretközlő szöveg monda

5. Mit jelentenek a kiemelt kifejezések? Írd mellé rokon értelmű megfelelőjét!

Szécsény vára ugyan roskatag volt: ……………….
ha nem restellik, még az egérlyukba is bebújtak volna: ……………….
elképedt, amikor az ellenséget meglátta: ……………….

6. Mi volt Árokháti Lőrinc tréfája!

……………………………………………………………………………………

7. Sorold fel, mikből készítette a várkapitány a madárijesztőket!

……………………………………………………………………………………

8. Hogyan szerepelnek a szövegben az alábbi kifejezések?

a várban nagyon kevés katona volt: ……………………………………………..
a törökök nem érték utol a magyar csapatot: ……………………………………
9. Mit értettek Árokháti katonái azon, hogy „elhullt a férgese”?
……………………………………………………………………………………

10. Egészítsd ki a hiányos vázlatot!

I. Ali basa közeledik Szécsény várához
II. 1. ……………………………………
2. Árokháti tréfát eszel ki
3. ……………………………………
4. ……………………………………
III. ………………………………………….

11. Mi a véleményed arról, hogy Árokháti katonáival elhagyta a várat, és nem

harcoltak tovább? Véleményed indokold is az olvasottak alapján!