Kármán József: Fanni hagyományai

Szentimentalista énregény
KÁRMÁN JÓZSEF: FANNI HAGYOMÁNYAI

A szentimentalizmus a XVIII. században jelentkező stílusirányzat, amely először a

polgári Angliában alakult ki. A klasszicizmus racionalizmusával szemben a szentimentalizmus
a tapasztalatot, az érzelmességet helyezi középpontba. Az irányzat főbb újdonsága és érdeme,
hogy természetkultuszával és az emberi érzelmek elmélyült ábrázolásával gazdagította az
irodalmat. A hétköznapi, egyszerű szereplők lelki életének rajzával, szép festői tájak
ábrázolásával a romantika bizonyos sajátosságait keszíti elő.
Az új stílusirányzat új műfajokat is alkot, mint például az énregényt, vallomásregényt,
amelyben a napló és a regényforma lehetővé teszi az érzelmek maximális kifejezését. Az
énregény olyan regénytípus, amelyben az elbeszélő egyes szám első személyben közli az
eseményeket. Ez az eljárás a hitelesítésben is fontos szerepet játszik. A műben ábrázolt
valóságot általában magának a főhősnek a szemszögéből látjuk. Korlátozott tudású
elbeszélőről van tehát szó, aki csak arról tudósít, amit maga látott, hallott vagy tapasztalt. Az
énelbeszélés jellemzője a vallomásosság, amely alkalmat ad az önvizsgálatra.
A naplóregény a benne ábrázolt eseményeket valamely szereplő naplójának
formájában mutatja be, de beleszövődhetnek elbeszélő és levélformájú részek is. A napló
monologikus formájú, egymást időrendben követő feljegyzések sorozata. Azokat az
eseményeket és a hozzájuk fűzött kommentárokat tartalmazza, amelyeket szerzője az adott
napon vagy az utolsó bejegyzés óta átélt, és megörökítésre méltónak talált. Bizalmas közléseit
rendszerint közvetlen hangon mondja el a szerző. A naplóregény a XVIII. század második
felében a szentimentalizmus műfajaként keletkezett.
A levélregény az énregény azon változata, melyben egy vagy több szereplő
levelezéséből bontakozik ki a történet. A levél a személyes beszédet helyettesítő írás. A
magánlevél szerzője közvetlen hangon, a köznapi beszéd fordulataihoz igazodva szólítja meg
a címzettet, természetességre törekszik. A levelek gyakran elbeszélő vagy naplórészletek közé
vannak illesztve, és elsősorban az eseményeknek a hős lelkivilágára gyakorolt hatását tükrözik.
A levéltegény a XVIII. század elején keletkezett, igazán divatossá a szentimentalizmus idején
vált.
A magyar szentimentalizmus egyik legkiemelkedőbb alkotása, az első modern
értelemben vett lélektani regény irodalmunkban a Kármán József: Fanni hagyományai c.
műve. A mű 1794-ben jelent meg a Kármán szerkesztette Uránia c. folyóirat utolsó kötetében.
Témája a beteljesületlen szerelem. A regénynek Fanni, egy 16 éves vidéki nemeslány a főhőse.
A lány édesanyja meghalt, apja újranősült, Fanni szeretet nélkül él mostohaanyjával és
mostohatestvéreivel. Sokat szenved a magány és a szeretet hiánya miatt. Változást báró L-né,
egy leszegényedett özvegyasszony hoz az életébe, aki arra bíztatja, fogadja el Teréz meghívását
a bálba. Itt találkozik és szeret bele T-ai Józsiba, aki viszonozza érzéseit. A szerelmesek
boldogsága azonban nem tart sokáig. A rosszindulatú pletykák és rágalmak eljutnak Fanni
apjáig, aki hazaparancsolja lányát a városból. Fanni hamarosan megbetegszik, és bűnbánó apja,
valamint szerető T-aija karjai között meghal.
A mű szerkezetileg átgondolt alkotás. A regény elején megjelenő három fiktív
bevezető a hitelesség megteremtésében játszik fontos szerepet. Az első (Egy szó az olvasóhoz)
szerkesztői előszóként értelmezhető, amelyben arról tudósítja az olvasót, hogyan kerültek a
lány személyes iratai a szerkesztőségbe. E szerint egy ismeretlen küldte be a kéziratokat,
amiket aztán a folyóirat munkatársai méltónak találtak a megjelentetésre. A második szöveg
(Fanni élete) T-ainak tulajdonítható, bár a neve nem szerepel. Ez külső szempontból vázolja
fel Fanni életét és halálának körülményeit. A harmadik rész (Fanni hagyományai) ugyancsak
T-ai szövegeként fogható fel, amely Fanni hagyatékára utal. Ez után a három bevezető rész
után jelenik meg a fő rész, ami a lány a naplórészleteiből és a báró L-néhez intézett leveleiből

1
 Kármán József: Fanni hagyományai

áll. A leveleken megjelenő keltezés, helymegjelölés, a megszólítások a hitelesség látsztát

keltik.
A mű főbb helyszínei: a kert, Fanni otthona, a város, a Teréz-napi bál terme. A kerthez
a megnyugvás, a béke, a menedékre találás kapcsolódik. A lány otthonában nem érzi jól magát
a folytonos bántások miatt. A város a rosszindulatú pletykák tere. A bál pedig az igaz
szerelemre való rátalálás helyszíne.
A műbeli események kronologikus sorrendben haladnak előre, tavasztól tavaszig
zajlanak. A történet tulajdonképpen egy év leforgása alatt játszódik.
A műben kevésbé fontos szerepet játszanak a a külső események. Ezek csupán alkalmat
nyújtanak a főhős lélekállapotának az elemzésére. Fanni rögtön a regény elején az emberektől
elvonult, a természetben menedéket kereső és találó lányként jelenik meg. A természet és a
magány együttesen teremtik meg a vallomásos beszédhelyzetet. A naplóját író lányt leginkább
az érzelmi zűrzavar jellemzi, hiszen hol örömtől dobog a szíve, hol pedig könnyekkel telik
meg a szeme. Fanni éppen úgy élvezi a magányt és a lugas nyugalmát, ahogy menekülne az
egyhangú hétköznapokból. Fanni tehát a túlérzékeny fiatal lány típusát testesíti meg, aki a
természetbe menekül az őt bántók elől. Az emberi nemről elmarasztaló véleménye van,
ugyanakkor arról is elmélkedik, mennyire „szükséges az embernek az ember”. Szeretetre
vágyik, amit nem kap meg sehonnan, családtagjai ugyanis mostohán bánnak vele. Fanni így a
szeretetet keresi egy szeretet nélküli világban, először a földön túli szférában. Halott édesanyját
és bátyját érzi közel magához, hozzájuk vágyakozik, s úgy érzi, őt már csak a halál
vigasztalhatná meg.
Szenvedésének okai a szeretetlenség, a magány, a túlérzékenység, az önismerethiány,
a tehetetlenség és az otthon ridegsége. Mindvégig érzi, valami hiányzik belőle, az életéből, de
nem tudja szavakba önteni ezt az érzést. Így tehát a nyelvi kifejezés elégtelensége miatt is
gyötrődik. Egyedül a természet képes enyhíteni fájdalmát. Hiszen közte és a természet között
teljes összhang uralkodk, már-már baráti viszony alakul ki (antropomorfizált természet). Fanni
nem tudja senkinek sem elmondani bánatát, kétségeit, vívódásait. Életéből hiányzik az igazi,
felszabadító kommunikáció, így befelé fordul, és fél bárkit is közel engedni magához. A leki
zűrzavar, az érzelmek csapongása és a naplóírás az önismeret hiányára utal. Ez mutatkozik
meg következő kijelentésében is: „Megfoghatatlan magának is az ember!”
A fordulatot báró L-né megjelenése idézi elő. Ő egy elszegényedett özvegyasszony,
aki két gyermekével a falu szélére költözik. Beszélgetéseik nyomán fokozatosan letisztul az
érzések zűrzavara, eltűnnek a szélsőséges hangulatok, és a lány nem győzi hangsúlyozni, hogy
végre már kezdi megismerni önmagát Fanni számára egy addig ismeretlen világ nyílik meg.
A báró L-nével folyatott beszélgetések során az özvegyasszony szerelmi
boldogságának emlékét idézi fel, ami nagy hatást gyakorol a lányra. Az önismeret letisztulása
abból ered, hogy már meg tudja fogalmazni azt a korábban homályos érzésként kavargó hiányt,
amely megzavarta a lelkét: a szerelem hiányát. A regény elején szeretetre vágyó és a
szeretetlenség miatt annyit szenvedő lány valójában inkább a szerelemre vágyik. Ő avatja be
tehát a fiatal lányt a szerelem titkaiba, majd tanácsaival próbálja terelgetni az érzelem útján.
A báróné igyekszik figyelmeztetni ifjú barátnőjét, hogy csak megfontoltan szeressen,
mert a vak szerelem veszélyes is lehet. Arra bíztatja Fannit, hogy alakítson ki magában egy
ideálképet, és keressen hozzá egy megfelelő, a valóságban is létező férfialakot. Fannit mint az
érzékeny ember típusát azonban magával ragadják az események, az érzelmek. T-aival való
találkozásakor a tapasztalaton túli szenvedélyt engedi közel magához. Érzéseivel szemben
tehetetlen marad. Képtelen megfogadni a báróné tanácsait, a szenvedély teljesen magával
ragadja őt a férfi megpillantásakor. T-ai Józsi az érzékeny férfi típusa. Igaz szerelmet érez
Fanni iránt, hűségesen kitart mellette a pletykák és a rosszakaró indulatok ellenére is.
Ugyanakkor apja akaratát teljesítő katona, aki képtelen megfelelő döntést hozni, inkább a
szenvedést és a tépelődést választja.

2
 Kármán József: Fanni hagyományai

A fiatalok kapcsolatát a külvilág rossz szemmel nézi. A lányt hatalmas lelki válságon
megy át. Gúnyolják báró L-né miatt, szerelmi irigyei ócsárolják, az anyák, akik addig
példaképet láttak benne, most távol tartják tőle lányaikat. A főhős a szerelemben megérti
önmaga lényegét, de azt is megtapasztalja, hogy a földi harmónia csak rövid időre teremthető
meg.
Miután elszakítják szerelmétől, Fanni halálosan megbetegszik. Ismét magára maradva
nem tud megbirkózni ezzel a szenvedéllyel. A lány halálát ezek szerint nem a külső társadalmi-
emberi viszonyok okozták, hanem a T-ai által felébresztett belső szenvedélyek. Fannit
érzékenysége teszi képtelenné a menekülésre, és a végzet sodorja a halálba. Apja megbánja,
hogy olyan szigorúan bánt a lányával, és hogy elszakította őt T-aitól. Ő ugyanis akkor hibázott,
amikor az anyagi értékeket és a társadalmi rangot részesítette előnyben a szerelemben is.
Súlyos árat fizetett érte.
Az önelemzés végig kíséri az egész regényt és két elkülönülő részre oszlik. A regény
elején a szerelemről való tudás alakítja át Fanni magatartását. Ennek hatására állítja azt végül
is, hogy ismeri önmagát. A már szerelmes lány ismét kimondja, hogy önmagunk megismerése
lehetetlen. Ebben az új helyzetben rádöbben arra, hogy nem képes uralkodni saját érzésein,
amelyek lassan teljesen eluralkodnak rajta.
Fanni tehát a sorsába beletörődő, passzív szereplő, aki nem képes iránítani az életét.
Apja keménysége és a családja durvasága elől a természetbe menekül. Saját maga választotta
magányát a naplóírással próbálja valamelyest felodani. Elfogadjaa, hogy nincsenek barátai, és
inkább a szenvedést választja. A bárónéval való találkozása is véletlenszerű. Később
belenyugszik abba, hogy apja elválasztja T-aitól. Végül pedig belehal a bánatba.
A műben különböző értékrendek ütköznek egymással. Egyrészt vannak a közösségi
élettel kapcsolatos értékek, mint az, hogy az ember társas lény, Fanni mégis a magányt
választja, és sokat szenved e miatt. Aztán megjelenik a műben a szerelemvágy és az
önmegismerés összekapcsolódása. Ez a kettő szinte feltételezi egymást. Érzelmekkel
kapcsolatos értékek például Fanni ingadozó lelkiállapota: egyik pillanatban szomorú és
boldogtalan, a másikban már vidám és boldog. Ugyanakkor erőteljesen hat rá a szív és az ész
közti ellentét. Anyagiakkal összefüggő értékek: Fanniék nemes származása és báró L-né
szegénysége, nyomora. Vitális értékek a regényben: egészség-betegség, élet-halál kettőssége.
A természet számtalan helyen visszatükrözi a főhősnő lelkivilágát, érzéseit, sőt a
hozzá közelállókét is. L-né a természetben imádkozik, T-ai érzelmi feldultságát vihar jelzi. A
lány a tavasszal együtt éledezik, majd ősszel indul sorvadásnak gyönge alkata. A párhuzam a
tél és az új tavasz fordulóján törik meg, amikor is Fanni életében már nincs újrakezdés, csak a
lassú elmúlás. Az év a ciklikus teljesség jelképeként válik fontossá. Metaforikusan fejezi ki
azt, hogy egy év lepergése alatt Fannival minden megtörtént, intenzíven végig élte sorsát.
A regény a szentimentalizmus stílusjegyeit viseli magán. Ilyenek például:
témaválasztás, hétköznapi alakok szerepeltetése, szenvedő szerelmesek sorsának bemutatása,
természet és ember idilli harmóniája, érzelmek előtérbe helyezése, énforma alkalmazása.