M a jt é n y i G y ö r g y

K-VONAL
Uralmi elit és luxus a szocializmusban

Nyitott Könyvműhely
Budapest, 2009
 Copyright © 2009 by Majtényi György

A könyv megjelenését támogatta:

OTKA (PUB-K 78435)
lUI MAGYAR KÖNYV
f Ilii ALAPÍTVÁNY

nka
Nem zeti K u ltu rá lis Alap

A könyv megjelenését fényképekkel támogatta: Katának és Mártonnak

Magyar Országos Levéltár
1956-os Intézet
A könyvben közölt fényképeket az EPS Produkciós Iroda,
a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Országos Levéltár,
a Magyar Távirati Iroda, az 1956-os Intézet, valamint
magánszemélyek: Benkő Imre, Hajba Nándor, Kabát Gyula,
Kalmár-Maron György, Meskál Tibor, dr. Nagy Endréné Beretz
Katalin, Sándorfalvi László, Somogyi László, Tollner György,
dr. Tóth Sándor, Vadnai Tibor bocsátották a rendelkezésünkre.
A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában
Kiscsatári Marianna segített a fotóanyag kiválogatásában.

Az életrajzokat összeállította: Csízi István

Lektorálta: Papp István

Kiadja a Nyitott Könyvműhely

www.nyitottkonyv.hu
Felelős kiadó: Halmos Ádám
Olvasószerkesztő: Moldován László
Borítóterv: Sirály Dóri
Nyomdai előkészítés: Kebok
Nyomdai munkák: Kinizsi Nyomda
Felelős vezető: Bördős János
ISBN 978-963-9725-74-4
 IV. T a l á l k o z á s o k . A r e n d s z e r és em berei 127
Pártvezetők és a foci 128
TARTALOM Aranycsapat 128
,iFocialistaforradalom" 133
Dribli a pályán kívül 141
E lő sz ó 9 Munkások és a munkáshatalom 150

I. A KASTÉLYBAN. Ú j ELIT SZÜLETIK 13

Rivaldafényben 150
Munkássorsok? 157
II. K ( á d e r ) v o n a l . F o g y a s z t á s i s z o k á s o k 21
V. Luxus. N y il v á n o s é s f é l n y il v á n o s t e r e k 165
„Káderdűlő” 22
Vendéglátás, fogyasztási szokások 166
Üdülők 37
Valutáért luxust 175
„Elhagyott javak” 42
Öltözködés, pesti divat 185
Chevik és a Kádár-Merci 48
Hagyománytisztelet, protokoll, etikett 194
„4K ” - juttatások 60
Harc a helyekért 201
A K-vonal 62
A külföldi út 64 VI. F o l t a k é k d ív á n y o n . Az e l i t é s a l u x u s 211
A Kútvölgyi 68
U t ó sz ó 221
A Kerepesi 72
É l e t r a jz o k 22 2
III. H a g y o m á n y é s ú jí t á s . E g y e t é r t é s a v a d á s z a t b a n 77
Vadászok és vadászók 78 J egyzetek 260
Rákosiék és a múlt 78
H iv a t k o z o t t ir o d a l o m 295
Magyarország és a Nyugat 84
Kádár János vadászai 86 R ö v i d ít é s e k 306
parancs, banán, Coca-Cola" 90
N évm utató 308
Ferenc József-i kor 96
Az elitről 101
A vadásztársaság 101
Társasági élet 109
A rendszerváltás felé 115
 ELŐSZÓ

Nem akartam könyvet írni. Először egy tanulmányban az ötvenes évekbeli pártelit
életének néhány mozaikját raktam össze, ám újabb és újabb adalékokat találtam
a témához. Barátok és kollégák is figyelmeztettek olyan szövegekre, adatokra,
amelyekről először megfeledkeztem, vagy amelyeket nem ismertem. Jó ötleteket
kaptam a kutatáshoz, és engem is mindinkább érdekelt a tárgy maga. A történet
horizontja is kitágult: az elbeszélés időben előrébb és hátrébb is haladt. Arra a
közösségre, elitcsoportra voltam kíváncsi, most már a születésétől egészen az el­
bukásáig, melyet a kommunista politikusok formáltak Magyarországon a második
világháború után, és e csoport szokásaira, belső szabályaira, a hagyományra, ame­
lyet teremtettek, illetve továbbvittek. Bővítgettem az anyagot, a részek fejezetekké
híztak, a szövegből könyv lett.
A történeti kutatás legérdekesebb része mindig az adatgyűjtés, a nyomozás,
amely ezúttal igencsak nehézkesnek bizonyult. A levéltárak többnyire a korabeli
hivatalok iratait őrzik, s a rendszer vezetőinek életvitele - érthető módon - nem
szerepelt az akták témái között. Amikor a párt legfelsőbb testületeiben napirend­
re került a kérdés, akkor is eufemisztikusan beszéltek róla. így lett a Béla király úti
villákból szabadság-hegyi lakótelep, vagy a pártgarázst hivatalosan az MSZMP
KB Pártgazdasági és Ügykezelési Osztálya Közlekedési és Műszaki Vállalatának
nevezték. A pártvezérek közül kevesen írtak visszaemlékezést, és ha mégis, első­
sorban saját történelmi szerepüket magyarázták. Munkámhoz így nélkülözhetet­
len segítséget jelentettek azok a beszélgetések, amelyeket az egykori elit környe­
zetébe tartozó emberekkel folytathattam.
A könyv szerkezete mindenképpen magyarázatot kíván. Szemléleti, módszer­
tani okokból - és a források sajátságából (sajátos hiányából) adódóan - a szö­
vegben nem egyetlen irányból közelítem meg a tárgyat, hanem - a nézőpontok
és értelmezések pluralizmusa jegyében - több kortárs szemlélő szempontjait is

9
figyelembe veszem. Sok szálon futnak az események, s fejezetenként váltok témát Az előszóban az utolsó szó a köszöneté. Köszönöm mindazoknak, akik elol­
(és nézőpontot). Egy részen át az egyik szereplő, azután más cselekvők történetét vasták a kéziratot, hogy elvettek és hozzátettek. Kritikáikkal alaposan meggyom­
követem nyomon. A szerteágazó cselekményű történetben (történelemben) ők lálták a szöveget, s forrásokra és adatokra figyelmeztettek. Közülük is elsősorban
néha találkoznak, néha eltávolodnak egymástól. (Hőseink természetesen nem köszönet illeti Bódy Zsombort, Csáki Tamást, Csízi Istvánt, Horváth Sándort,
csupán az egyes élethelyzetekben különböznek egymástól, ám aprólékos szemé­ Kárpáti Magdolnát, S. Kosztricz Annát, Ö. Kovács Józsefet, Kulcsár Arthurt,
lyiség- és jellemrajzot ezúttal nem készíthettem róluk. Rengeteg epizódszereplő Majtényi Balázst, Majtényi Judit Annát, Majtényi Lászlót, Mészáros Balázst,
bukkan fel a kötetben rajtuk kívül is, életútjukról a kötet végi életrajzok tájékoz­ Móczán Pétert, Rostás Pétert, Papp Istvánt, Simon Istvánt, Sipos Andrást, Tóth
tatnak.) A sokfelé futó eseményszálak, az ismétlődések - azonos helyszín, újra Eszter Zsófiát, Tóth Sándort, Valuch Tibort és a kézirat utolsó olvasóját, Majtényi
és újra felbukkanó szereplők - végül hasonló alaphelyzethez vezetik vissza az Beát. Végül, de nem utolsósorban hálával tartozom mindazoknak, akik önzet­
olvasót, mint ahonnan a történet elindult. Az elbeszélt történet lezárása egy új lenül emlék- és fényképekkel segítették a munkámat: Aracs Jánosnak, Berényi
történelmi korszak kezdete, a rendszerváltás, amely fölfogható a szocializmusból Kálmánnénak, Feiszt Ottónak, Földes Lászlónak, Hajba Nándornak, Hetényi
való kilábalás, a fölépülés folyamataként. A történész azonban nemcsak az idő Károlynak, Kalmár-Maron Györgynek, Marton Károlynak, Meskál Tibornak,
múlását, a múltat (a magyar nyelv erős különbséget tesz múlt és elmúlt között), Nagy Endréné Beretz Katalinnak, Rácz Antalnak, ifj. Rakeczky Bélának, Rosen-
hanem annak állandóságát, a folyamatok mellett a folytonosságot és a jelent is berger Pálnak, Sándorfalvi Lászlónak, Somogyi Lászlónak, Tollner Györgynek,
érzékeli; az állandóságot a legegyszerűbb lineáris időszemlélettel megragadott Tóth Sándornak, Vadnai Tibornak és Váncsa Jenőnek. Nélkülük e szöveg sokkal
és politikai szempontok szerint leírt történelmi korszakok közt. A könyvben így kevesebb lett volna annál, mint ami lett, és amiért - lesz, ami lesz - egyedül csakis
több helyen is hangsúlyozom, hogy a történet jelenbeli vonatkozásokkal bír, s én felelek.
rámutatok ezekre az áttűnésekre.
Bár fontos a pontos fogalmazás, a tudatos fogalom- és szóhasználat, a nyelvhe­
lyességet hasonlóan fontos szempontnak gondolom. A szóismétlések elkerülése
és a gördülékenyebb fogalmazás végett az elit tagjai helyett helyenként funkcio­
náriusokat, máshol kádereket írok. Nem törekedtem arra sem, hogy a rendszert
egységesen szocialistának, kommunistának vagy államszocialistának nevezzem.
(A szavaknak úgyis minden szövegben és szöveghelyen változik a jelentésük, és
lehetetlen a fogalmilag teljesen körültekintő fogalmazás.) A történész azonban
nem feledkezhet meg az időbeli távolságról. Ha a korabeli hivatalok bikkfanyel-
vén szólal meg, akaratlanul is közelebb kerül ahhoz az ideologikus valóságkép­
hez, amelytől amúgy távolodni kíván. Remélem, hogy ezt a veszélyt elkerültem.
Fő stilisztikai eszközként az iróniával próbáltam magamtól a tárgyat eltávolíta­
ni. A szövegbe ugyanakkor beemeltem bizonyos fogalmakat, szókapcsolatokat
- mint például objektum vagy Zamuskin elvtárs -, amelyek a rendszer világához
kötődnek. Kor- és hangulatfestő jellegük miatt tartottam meg ezeket, a szövegben
dőlt betűvel jeleztem, hogy nem véletlenül botlottam e kifejezésekbe. Idézőjelbe
tettem viszont a szereplők szövegeit, azokat a részeket, amelyekben tőlük idézek,
amikor ők szólalnak meg.

in
 I.

A KASTÉLYBAN
Új e l it sz ü l e t ik

G raníner Jenő szobrász

és m unkatársai Rákosi
M átyás nagym éretű
p ortréján dolgoznak,
1952 körül

,A villa ki volt világítva lampionokkal, és színes selyempapírokkal volt díszítve.
A bejárat előtt jobbra vadászok álltak díszegyenruhában, balra pártifjúság kék
inggel és vörös nyakkendővel. Az ünnepelt ugyanis nemcsak pártember, hanem
természetesen vadász is volt. Oldalt a parkolóban állt néhány amerikai limuzin,
két szovjet katonai kocsi, több motorkerékpár és néhány hintó. Egy rendőrsé­
gi autó is jelen volt...”1 Visszaemlékezés-kötetében Merán Fülöp tudósít egy
emblematikus eseményről az 1946-os esztendőből, a csákberényi párttitkár szü­
letésnapjáról. „Egy hosszúkás asztalon sült malac, kaviár, pulyka. És vaddisznó­
hús, fácánsült és töltött liba. Ólomkristály kancsókból töltögetik a poharakba az
erős Merán-borokat csókakői és orondi elkobzott szőleinkből. Hölgyek is jelen
vannak, részben csinosak és az új divat szerint öltözve. A háziasszony nagyon ele­
gáns és szép.” A leírásban szerzőnk a házigazdáról is megemlékezik: „A pártvezér
ezen a napon 40 éves lett. Jó kedve van, és elég szimpatikus.”2
Az idillikusra rajzolt pillanatkép is jelzi, hogy voltak interakciók a régi és az
új elit között. Életformájuk találkozását természetesen a kulturális-társadalmi fo­
lyamatok dinamikájában kell elképzelnünk: ahogyan az egyes életformaelemek
beáramlanak a régi életformába, átalakítják, magukba szívják és feloldják a régi
viselkedésmintákat. Feltételezhető, hogy nemcsak egyes emberek bizonyos szo­
kásai, de a társadalmi csoportok életformája sem tűnt el nyomtalanul a hatalom-
váltással, a szocialista rendszer kiépülésével. Az életforma csak lassan változott,
az emberek szokásait, mentalitását nem lehetett egyik napról a másikra megvál­
toztatni. Egyetlen példát említve: a Zsolnay család kései leszármazotja visszaem­
lékezése szerint akkor sem tette a lábast az ebédlőasztalra, amikor a Nagytétényi
Gumigyárban volt óvszerperemező.3 Míg a régi társadalmi csoportok tagjai őriz­
ték a hagyományaikat, új emberek, csoportok indultak el a régi fogyasztási szoká­
sok irányába. A harmonikásról, aki a csákberényi fogadáson még A határtól nem
messze van Prága... kezdetű nótát is eljátszotta, Merán Fülöp könyvében nem
mulasztja el megjegyezni: „Bár Bandi annyi akkori hatalmassággal jó viszony­
ban látszott lenni, bensejében talán »reakciós« volt.” Az objektivitás jegyében a
14
történetíró csak annyit mondhat „Bandiról”: nem tudjuk, lelke mélyén kivel ro­
konszenvezett, de a visszaemlékezések szerint virtuózán játszott mind a két rend­
szerben, s egyaránt harmonikázott Mindszentynek és Rákosinak - mindkettőjük
legnagyobb megelégedésére.4
E kötetben a különbséget és az azonosságot, az újrakezdést és a folytonossá­
got, a második világháború után a történelem színpadára lépő új elit szokásait
és a hagyományos elitcsoportok életformájának továbbhagyományozódását, át-
tűnését vizsgálom. Az uralmi elit fogalmát egy kiváltságai alapján elhatárolható,
a társadalomban uralmi pozíciója révén elkülönülő csoport megjelölésére alkal­
mazom, amelyet életformája, -stílusa, az uralmi viszonyok nyújtotta lehetőségek
maximális kihasználása jellemez.5
A kérdéskör szakirodaimában a hatalmi és az uralmi elit megjelölést egy­
aránt használják, de nem azonos jelentéssel. A különbségtétel Max Weber fo­
galommeghatározásán alapul, miszerint hatalomnak nevezzük a központi aka­
rat másokkal szembeni feltétlen érvényesítését, uralomnak viszont a valamely
szempontból elfogadott, legitim parancsnoklást.6 A könyvben az uralmi elit
megjelölést alkalmazom, mivel ezáltal érzékeltethető, hogy a hatalomgyakorlás
lehetősége még a diktatúrában sem volt korlátlan. Az uralom társadalmi praxis;
a társadalomban az uralmon lévők sem függetleníthetik magukat más aktoroktól
- még akkor sem, ha erőfölényben vannak a társadalom többi szereplőjével
szemben.7
Az utóbbi évek történelmi és szociológiai szakirodalma az elit helyett szí­
vesebben használja a káderek, a káderosztály vagy a nómenklatúra kifejezést.
Többen az elit fogalmát ugyanis nem tartják alkalmazhatónak a szocializmus
korszakára az elit hagyományos társadalmi szerepéhez kapcsolt jelentéstartal­
mak miatt. Ahogy Bibó István megfogalmazta: „Az elit legfőbb szerepe az, hogy
az élet élésére, az emberi helyzetekben való erkölcsös viselkedésre s az emberi szük­
ségletek mélyítésére, finomítására és gazdagításán mintákat, példákat adjon, azaz
kultúrát csináljon."8 Ebben a kötetben az elit fogalmát azonban nem egy érték­
teremtő és értékhordozó közösség történelmi szerepének érzékeltetésére alkal­
mazom, hanem leíró-elemző kategóriaként egy, a társadalomban elkülönülő (és
elkülöníthető) csoport elhatárolására. Hangsúlyozandónak tartom, hogy az ural­
mi pozíció akkor is normaformáló lehetőséget és funkciót jelent, ha ahhoz nem
kapcsolódnak vállalható értékek, mivel az elit társadalmi helyzetéből, kitüntetett
szerepéből önmagában is következik, hogy magatartásmintái hatnak a társada­
lom valamennyi szereplőjére.
15
 A mindenkori eliteknek a társadalomtudósok hagyományosan nagy szere­
pet tulajdonítanak a társadalmi jelenségek alakításában. Ez a szerep azonban
nem abból ered, hogy e csoport maga invenciózus, kifinomult vagy előkelő vol­
na, hanem uralmi helyzetéből fakad, abból, hogy a források jelentős része felett
rendelkezik. A mindenkori elitek saját(os) szokásaik, életvitelük kialakításával
kitüntetett helyzetükből adódóan mintát mutathatnak a társadalom egészének.
A társadalomtudósok különböző képeket vizionáltak arról, hogy az elit szokásai
miképpen terjednek el a társadalomban. Többen e szokások áradásában a fel-, le-
és kicsapó hullámok erejét vélték látni, amelyek fokozatosan simulnak el a víz fel­
színén s válnak eggyé a környezetükkel, és eközben a partot is átalakítják. Gábriel
Tarde úgy vélte, hogy a változások hullámai mindig az elitektől indulnak.9 Az
úgynevezett leszivárgás-tézis szerint - Georg Símmel például a divat jelenségeit
elemezve láttatta így a társadalom működését - a felsőbb társadalmi csoportok,
midőn új mintát alakítanak ki, a régit mintegy „leadják” az alsóbb „osztályoknak”.
Más szögből nézve a jelenséget, megfordul az ok-okozati viszony, hiszen, ha más
társadalmi csoportok is követni kezdik az elit szokásait, akkor az elit tagjai emiatt
kényszerülnek a változtatásra, hogy ismét megkülönböztessék magukat a több­
ségtől.10 A társadalomban az általuk diktált magatartások, szokások így fokoza­
tosan terjednek tovább, és amint tartósan elérnek más csoportok által elfoglalt
területeket, az elit új mintát teremt, hogy saját terrénumát megőrizhesse. Herbert
Spencer valamiféle versenyfutást, „üldözéses utánzást” vizionált, ahol a verseny
tétje az, hogy ki diktáljon a társadalomban.11
A társadalom különböző csoportjai közvetve vagy közvetlenül eszerint mind
az elit státusteremtő fogyasztásához igazodnak. Ebből a szemléletből, amely a
társadalmi változást az elit felől nézi, az következik, hogy az egyének, úgymond,
felfelé tekintve fogyasztanak, vagyis mindennapjaikban a felettük állók szokásait,
életvitelét követik.12 A társadalomtörténetben hasznosíthatóbbnak tűnik azon­
ban egy olyan felfogás, amely nem misztifikálja az elit társadalmon belüli sze­
repét, hanem a csoportot jellemző luxusfogyasztást e közösség szempontjából
értékeli, amely így elsődlegesen demarkációs törekvés, az elit elkülönülésének
a jelképe. A legfontosabb nem a javak birtoklása, szétosztása, hanem az, hogy az
egyének milyen jelentéseket kölcsönöznek azoknak. Mindenki és minden társa­
dalmi csoport próbál ugyanis a kulcsfontosságú szimbólumok birtokába jutni.
A társadalom szimbolikus terében a fogyasztás az elkülönülést, a távolságtar­
tást szolgálja, az emberek a hétköznapokban ennek révén határolhatják el magu­
kat más egyénektől és az ő csoportjaiktól. Az eliten belül a játszma tétje egyfelől
16
az egyének szemszögéből a csoporthoz tartozás igazolása, másfelől az elit mint
közösség szempontjából az összetartozás, illetve a társadalom többi csoportjától
való elkülönülés hangsúlyozása.13A mintaadás mindennapos küzdelem a kiemel­
kedő társadalmi pozíció szimbolikus megerősítéséért, az uralom társadalmi legi­
timációjáért. A fogyasztás a hétköznapok világában azonban természetesen mást,
ennél többet jelent az egyéneknek: álmok, illúziók valóra váltását, ahol nem maga
a materiális cél a fontos, hanem a vele asszociált képek és fantáziavilágok elérése
(és ez a mi nézőpontunkból ugyancsak a társadalmi pozíció megteremtéseként
vagy igazolásaként fogható fel).14
Az elitcsoport elkülönülésének eszköze az a luxusfogyasztás, amellyel a cso­
port tagjai megteremthetik maguk körül a biztonságosnak tűnő távolságot. Nor­
bert Elias szerint a luxus, a fogyasztás kultúrája a fejedelmi udvarok arisztokráciá­
jától származik.15Az arisztokrácia életvitele e csoport elszegényedésével párhu­
zamosan vált - Habermas kifejezésével - reprezentatívvá.16 E csoport ugyanis a
tekintélyét ekkor már nem tudta másképp megteremteni, mint a luxusfogyasztás
révén. A társadalmi különbségek megjelenítésének módja volt az az utánozha­
tatlannak ható életstílus, amely szimbólumrendszereket teremtett. Szimbolikus
jelentéseket hordozhat például a lakberendezés, az öltözködés vagy a táplálko­
zás. Luxuson a „szükségesen túlmenő” fogyasztást értjük,17 de természetesen
mindenki másképp - saját nézőpontjából - látja a „szükséges” fogalmát. A luxus
nemcsak a fogyasztási cikkek halmozását, pazarlását jelenti, hanem azoknak az
úgymond „kifinomult javaknak” a használatát is, amelyekhez nem mindenki jut­
hat hozzá.
A luxust szükségtelennek látjuk, de nem feltétlenül funkciótlan,1* jóllehet kez­
detben a legtöbben öncélú jelenségnek gondolták. Max Weber még úgy vélte,
hogy a luxus elutasítása volt az egyik oka annak, hogy a kapitalizmus hajnalán
gyarapodásnak indulhattak a nemzetek.19 Mások viszont a fogyasztási szoká­
sok szempontjából vizsgálták a luxust, és úgy látták, hogy az ösztönzően hat a
társadalmi csoportokra és az egyénekre. Éppen az egyes társadalmi csoportok
reprezentációs szándéka teremtette meg ugyanis annak az igényét, hogy a fo­
gyasztásban a minőségi szempontok uralkodhassanak. A polgárosodás korsza­
kában az arisztokrácia kifinomultságát, vonzó életstílusát próbálták meg többen
is utánozni. Richard Sennett a narcizmust egyenesen „a modern idők protestáns
etikájának” nevezte.20
Nyugaton a piacgazdasági viszonyok között az egyének lehetőségeikhez mér­
ten, de az áruk szabad és széles kínálatábóljálas£thattak, és ezáltal alakíthattak
ki valamilyen sajátos mintát, életmódot, s fejezték ki az azonosságokat, az elha­
tárolódásokat és saját vágyaikat. Ehhez képest a szocialista rendszerben jórészt a
központi elosztás rendszere határozta meg a javak birtoklását (a hatalom adta a
különböző cikkeket, illetve engedélyezte a gyártásukat vagy a beszerzésüket).
A rendszer legitimációja szempontjából kiemelt jelentősége volt így annak, mi­
képp alakulnak a fogyasztási szokások, és a hétköznapi emberek milyen képzete­
ket kötnek a fennálló hatalomhoz.21
Kérdés, hogy a luxus és az ebből következő fogyasztói célok miként mani­
fesztálódhattak az ellenségesnek látszó ideológiai, politikai környezetben.22 Erre
a válasz alighanem az egyének nárcisztikus hajlamaiban rejlik. Ahogy Richard
Sennett megfogalmazta: „A narcizmus azt az illúziót kelti, hogy ha valakinek van
egy érzése, akkor azt manifesztálnia is kell - minthogy a »b e lső « végül is abszo­
lút valóság.”23 Ez az „érzés” esetünkben feltehetően a hatalom, az uralmi pozíció
egyéni megéléseit foglalta magában. Az egyének ily módon nyilváníthatták ki,
hogy az uralmi elit közösségéhez tartoznak. Ha valaki életstílusával jelezte, hogy
megfelel a közösség elvárásainak, akkor saját maga előtt igazolta, és a többiek sze­
mében is megerősítette pozícióját. Történetünkben, az új rendszer születésének
hajnalán, alapvető kérdés volt, hogy a hatalmat magához ragadó csoport miként
viszonyul a régi elit hagyományaihoz, milyen mintákat követ és mutat fel a társa­
dalom többi csoportjának, akik felett uralkodni kíván.
1946-ban a csákberényi villában még teljes volt az egyetértés. A vendégek
Bandi zenéjére együtt énekeltek, kizárólag reakciós nótákat A harmonikán felsírt
a Radeczky-induló, majd a Kék Duna keringő. Ahogy emelkedett a hangulat, a
mulatozók a harmonikás homlokára nyállal papírpénzeket ragasztottak. Bandi
kiment az épület elé, és odaadta a pénzt a sofőröknek. Búcsúzáskor a járási párt­
titkár, a szovjet tisztek és a háziak (Gyuszka, a molnár bérelte ekkor a villát) kikí­
sérték a Merán fivéreket.24A grófok távozóban vetettek még egy búcsúpillantást
a régi házra: „A sötétben a kastély úgy fest, mintha a régi volna.”25

18
 II.

K(ÁDER) VONAL
F o g y a sz t á si sz o k á so k

[ Nagy Imre vadszőlővel

befuttatott villájának udvarra
| nyíló ajtajából integet, 1956

„Káderdűlő”
A budai hegyek városi forgalomtól félreeső tágas telkein, az ősfák árnyékában
bontakozhatott ki a háború után az új elit nyilvánosság elől rejtett életvitele.
A Rózsadombot és Pasarétet az ötvenes években a köznyelv Káderdűlőként em­
legette.
A budai Hegyvidéken*6 a XIX. század második felében először a város zajától
megfáradt polgárok építtettek nyaralókat. A Rózsadomb első telepesei még a
középosztály alsóbb szféráiból kerültek ki; pedagógusok, posta- és vasúti tisztvise­
lők, mérnökök, építészek építkeztek a budai hegyek lankáin.27Az első szerényebb
hegyvidéki házakban a lakások két-három szobásak voltak, konyha és kamra tar­
tozott hozzájuk, még nem volt bennük vezetékes víz és fürdőszoba.28 Később fo­
kozatosan emelkedett a terület presztízse. A századfordulótól három-négy, illetve
ötszobás, komfortos villákat építtettek az ideköltözők. A régi házak is új lakókat
kaptak, és az új tulajdonosok a saját igényeik szerint alakíttatták át a nyaralókat;
megkezdődött a villák toldozgatása-foldozgatása, ami később a szocialista rend­
szerben is folytatódott. Több házhoz melléképületet toldottak, és előfordult, hogy
a tetőteret is beépítették.29
Míg valamikor a századfordulón a gazdagság jelképe az Andrássy út és a kör­
nyékén elhelyezkedő villanegyed volt, a villaépítők és -vásárlók célpontjává a
harmincas évekre Buda, közelebbről a Rózsadomb és Pasarét vált.10 Az elit és
a középosztály ekkor már saját - kényelmes, luxus - környezetét kívánta megte­
remteni, a reprezentáció (társadalmi különállásuk hangsúlyozása és gazdagságuk
felmutatása) másodlagos szempontnak számított; ekkor kaptak új lendületet a
környéken az építkezések. A húszas években az új beköltözők elegáns, historizáló
stílusú villákat építtettek a Gellért-hegy oldalában, a Naphegyen, az Istenhegyi
út alsó szakaszán, a Németvölgyi út elején és a Rózsadomb keleti lejtőjén. A Ró­
zsadomb ekkortájt vált „a felső középosztály, a pénz- és születési arisztokrácia di­
vatos villanegyedévé”.11A terület presztízsét emelte, hogy több gazdag vállalkozó
is itt építkezett, sőt a Fácánoskert nevű parkkal ölelt kis kastély a Horthy fivérek
22
kedvelt pihenő- és szórakozóhelye volt.32A hegyvidéki villákban rejlő lehetősé­
gekre a háború végén a nácik is felfigyeltek. 1944-ben a német megszállás idején
a Neuschlosz fivérek - vagyonos fa- és építőipari vállalkozók - Apostol utca 13.
sz. alatti villájában, amelyet Alpár Ignác tervezett, Adolf Eichmann rendezte be
budapesti rezidenciáját.31 A harmincas-negyvenes évekre a Hegyvidék rang és
presztízs tekintetében felzárkózott az Andrássy út és a Városliget környéki villa­
sorok mellé.
Az igazi áttörés a második világháború után kövezett be, amikor is az uralmi
elit a Hegyvidékre költözött. Ekkor a fővárosban kialakult mindkét fontos villane­
gyedet birtokukba vették a funkcionáriusok, az Andrássy út- és a Városliget-közeli,
valamint a hegyvidéki (rózsadombi, svábhegyi, zugligeti, pasaréti) utcákat is.34
Végül azonban az utóbbi környék vált az új elit végső lakhelyévé. A párt- és állami
vezetők korábbi lakásaikat elhagyott, később elkobzott (a második világháború
előtti elit és középosztály tagjaitól elvett) luxusvillákra cserélhették. A villafoglalás
hőskorában megtörtént, hogy a családok lovas kocsin mentek kinézni a megfelelő
lakást. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága15 mindenben segített nekik, a be-
lövésnyomokat eltüntették, a falakat kijavították és a lakást hamar bebútorozták;
már csak költözni kellett, és dolgozni a pártért, egyúttal az egzisztencia és a villala­
kás megtartásáért.16A régi tulajdonosok emlékét nem söpörték ki teljesen, az épü­
let és a sokszor szedett-vedett (több helyről összeválogatott) berendezés tükrözte
az ő ízlésüket is, és meghatározta a funkcionáriusok környezetét. Hasonlóan zaj­
lott vidéken is a „honfoglalás”, az Elhagyott Javak Kormánybiztossága a nagyobb
vidéki városokban ugyancsak rátette a kezét az ingatlanokra és az ingóságokra, s
osztotta szét azokat a - sokszor a fővárosból levezényelt - kádereknek.17
Utóbb a villákat - a párt egyik első embere, Vas Zoltán felügyelete és irányítása
mellett - az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) foglalta le. Az ÁVH így a kor „repre­
zentatív ingatlankezelőjévé” lépett elő: megszerezte és kiutalta az épületeket. Az
otthonukból elűzött, menekülésre kényszerített családok az államvédelmisektől
250-800 ezer Ft közötti összegért vásárolhattak maguknak útlevelet, s emellett
a szabadság fejében rendszerint még a lakásukat, villájukat, bútoraikat és egyéb
vagyontárgyaikat is át kellett adniuk az „államnak”.38 Az államvédelem vezetői
lakást biztosítottak a barátnőiknek is: az Államvédelmi Hatóság Csapó Andor által
vezetett osztálya a város különböző részein nagyszámú üres villát, lakást tartott
fenn „konspirációs célokra”, s ezekből kaptak a vezetők szeretői.39
Magyarországon a második világháború után fokozatosan kiépülő új rend­
szer hierarchiájában megszerzett pozíció sajátos, megkülönböztetett életvitelt, s
23
ennek megfelelően kiemelkedő egzisztenciát jelentett. A káderek jelentős anyagi
juttatásokat kaptak,40 ám e juttatások természetesen rang szerint különböztek; a
házkiutalás volt az elsődleges kedvezmény körükben. Az elitcsoportok kialaku­
lásában az intézményes és az informális pozíciók birtoklásának is meghatározó
szerepe van. A korabeli elittársaságon belül létezett egy szűkebb, informális cso­
port: a pozíciók szétosztását, a kiválasztás (az apparátusba való bekerülés) rendjét
is ellenőrző, irányító belső mag. Hasonló kör (40-60 fő) volt, amely bizonyos
kiváltságokban, így a villakiutalásokban részesülhetett, vagy a legjobb vadászterü­
leteken vadászhatott.41 Az ötvenes években budai villát csak a Politikai Bizottság
tagjai és egyes miniszterek kaphattak, egy egyszerű központi vezetőségi tag erről
még csak nem is álmodhatott. Több művész és sportoló viszont budai villákba,
az uralmi elit közvetlen környezetébe költözhetett, ami elsősorban a pártvezetők
személyes döntésén múlt. Ők általában is közelebb kerültek az uralmi elithez,
mint az apparátus tagjai. Kónya Lajos költő, az írószövetség elnöke például Rákosi
Mátyás szomszédja volt. Papp László 1954-ben - már olimpiai bajnokként - Rá­
kosi segítségét kérte, hogy a telken, amelyet a XII. kerületben vásárolt magának,
házat építhessen. A főtitkár intézkedett is: a bokszolónak Szabó János minisztert
Kónya Lajos Papp László
24
kellett felkeresnie az ügyben, hogy
egyeztesse vele az építési engedély
kiadásának részleteit.42
Emblematikus, hogy Rákosi
M átyás először még egy zuglói
villában, a Szabó József utca 25.
sz. alatt lakott, innen költözött át
1949-ben a Hegyvidékre, a Lóránt
útra.43 A Szabó József utcai villa
látszólag mindenben megfelelt a
pártvezér igényeinek; tágas terek Rákosi Mátyás Lóránt úti viilája, 1950 körül
voltak benne, reprezentatív foga­
dásokra alkalmas hall, s az egyik
háború előtti tulajdonos még garázst és sofőrszobát is kialakíttatott az alagsor­
ban.44 Rákosi élete azonban itt a nyilvánosság előtt zajlott, a járókelők is láthatták,
hogy a pártvezér mikor indul el otthonról és mikor tér haza, valamint a fekete
autókat, amelyek szállítják, és az őröket, akik vigyáznak rá.
A társadalmi elkülönülést nemcsak az jelzi, hogy hol élnek az elit tagjai, hanem
az is, hogy miképp használják a tereket. Az uralmi elit térhasználatát az jellemezte
az ötvenes évektől kezdődően, hogy a pártvezérek csak protokolláris eseménye­
ken, reprezentatív színtereken jelentek meg a nyilvánosság előtt. Az Andrássy út
(Népköztársaság útja) így a Hősök terével együtt a hatalmi reprezentáció színte­
révé vált központi helyzete miatt. Mint közismert, itt volt a 60. sz. alatti épületben
a rettegett államvédelem székháza. Az elit látható és láthatatlan korlátokat vont
maga köré. A látható a felvonulások, díszszemlék kordonokkal határolt területe
volt, itt az látszott, amit az elit tagjai egy lezárt területen belül meg akartak mutatni
a nyilvánosságnak, és volt egy másik, láthatatlan világ, magánéletük és informális
kapcsolataik színtere. A pesti villasorok presztízsének hanyatlását jelzi, hogy az
első Rákosi-villában, a Szabó József utcai elegáns, tornyos épületben, miután a
pártvezér elhagyta háború utáni otthonát, a „Delta” Elektromos és Mechanikai
Ktsz ütött tanyát. A ház hajdan reprezentatív termeiben eszterga- és gyalugépek
zakatoltak.45
1950-ben született meg a terv, hogy a pártot irányító funkcionáriusoknak a
Szabadság-hegyen egy volt grófi birtokon külön villákat építenek. (Az elgondo­
lás atyja állítólag Vas Zoltán, az Országos Tervhivatal elnöke volt, aki ily módon
kívánt még közelebb kerülni a pártot irányító Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas
25
Mihály, Révai József alkotta négyesfogathoz. Ő maga ugyanis szintén odaköltözött
volna. )^ A szabadság-hegyi villák terveit egy tehetséges és már bizonyított épí­
tész, Körner József készíthette el, aki már a harmincas-negyvenes években is több
elegáns családi és hétvégi házat tervezett. Az épületek magukon viselik a szocreál
stílusjegyeit, ám kialakításuk az átriumos, pergolás mediterrán villák stílusát is
követte.4 Ahogy Hegedűs András emlékezik, a házakban „valódi luxuslakásokat”
alakítottak ki. Végül e villák mégsem lettek az akkori pártelit állandó lakhelyei,
mivel 1953-tól vendégházként, illetve a Politikai Bizottság tagjainak fenntartott
hétvégi üdülőként használták ezeket.48 A Béla király úti telken 1985-ben négy­
szintes kormányszálló épült. A rendszerváltás után a terület valóságos „közjogi
skanzenné” vált, hiszen ezekben az ötvenes években emelt - rossz emlékű - épü­
letekben lakott a köztársasági elnök és az Országgyűlés elnöke mellett 1998-tól
a miniszterelnök is (a negyedik épületet a személyzet használta).49Emellett több
más építkezés is zajlott az ötvenes évek elején a budai hegyek lankáin, így például
Péter Gábor magának és a szeretőjének is új villát építtetett.
Az ötvenes évek - a rendszer ideológiájából következően, amely elvileg nem
bátorította a magánépítkezéseket - azonban nem teremthetett hagyományt a
Az egykori Révai-villa a rendszerváltás után köztársasági elnöki rezidencia volt
26
villaépítésben.50Jellemző mégis, hogy aki tehette, milyen épületet választott ma­
gának;51 az államosított házak ugyanis széles választékot kínáltak.52 A harmin­
cas években több modern villa épült a régi, klasszicista, romantikus vagy svájci
stílusú épületek mellé,53 amelyek a kortárs európai építészet jegyeit hordozták
magukon, ugyanakkor hódított egy magyarosnak, nemzetinek gondolt,54a német
Heimatstilhez hasonlító irányzat is. Érdekesség, hogy a háború után a funkcio­
nalizmussal, a modernnel szemben a historizáló stílusvilág tovább őrizte népsze­
rűségét. Ezek az épületek - a dór, jón vagy korinthoszi oszlopfőkre támaszkodó
portikuszokkal, a tornyokkal vagy a faoromzatokkal - nyilván elegánsabbnak,
„szebbnek” tűntek a modern művészet iránt kevés fogékonyságot mutató pártve­
zetők szemében. Mégis volt, aki modern épületbe költözött. A Hankóczy utcai,
Kozma Lajos55 által tervezett Havas-villában az ötvenes évek elején Vas Zoltán,
az Országos Tervhivatal elnöke lakott. Mégsem nevezhetjük őt a modern építé­
szet elkötelezett hívének, hiszen - miután a szerkesztőség Kozma-emlékszámot
adott közre - 1949-ben ő szüntette meg az Új Építészet című lapot, és szintén egy
tollvonással számolta fel a mások mellett Kozma Lajos által alapított Új Építészet
Körét. Az Orsó utca 43. sz. alatti, ugyancsak Kozma Lajos által tervezett, hatszo­
bás épületbe 1949-ben Nagy Imre költözött a családjával.56A családi legendárium
szerint az utca (voltaképpen a 2-es villamos) zaja - autóforgalom ekkor még nem
volt - indította arra Nagy Imrét, hogy azt a többszobás polgárlakást, amelyet még
földművelésügyi miniszterként a Kossuth Lajos tér 13-15. sz. alatti - Élysée-pa-
lotának is nevezett - épületben kapott, a pasaréti villára cserélje.5' A Nagy család
a villa eredeti, modernista berendezését antik darabokkal egészítette ki.58
A villaépületek nem csupán arra voltak alkalmasak, hogy az új elit életének
színterévé váljanak, hanem az ódon falak közé zárt hagyomány formálta is a funk­
cionáriuscsaládok szokásait. Az eredetileg szociáldemokrata politikus, Szakasits
Árpád leányfalui elnöki rezidenciájában például, mint hajdan a nemesi kastélyok­
ban, színeik szerint különböztették meg az igényesen berendezett szalont, a szo­
bákat.59Egykor a főúri, nagypolgári villák nemcsak az előkelő családok lakóhelyei
voltak, hanem a társasági élet színterei is. Fogadásokra alkalmas, tágas, reprezenta­
tív tereket alakítottak ki bennük.60 Ezek a szalonok voltak az ötvenes években is a
baráti, politikusi társaságok találkozóhelyei. A családok rendszeresen összejártak,
és ezeken az összejöveteleken döntöttek hatalmi kérdésekről és sokszor a káderek
személyes sorsáról is. Láthatatlanok voltak viszont a kádercsaládok hétköznapjai.
Az ősfás parkoktól ölelt, gazdagon felszerelt villák a szabadidő eltöltésére számos
lehetőséget kínáltak. Hétvégeken a családtagok itt találkozhattak; Erich Lessing
27

Nagy Imre az otthonában, ötéves unokájával,
Jánosi Katalinnal, 1956
Farkas Mihály unokájával, 1950 körül
28
fényképei örökítették meg, ahogy
Nagy Imre a Kozma-villa kertjé­
ben az unokáival játszik. Farkas
Mihály rezidenciája híres volt
funkcionáriuskörökben; a visz-
szaemlékezések szerint az épü­
letben volt moziterem, biliárd­
szoba, a parkban pedig teniszpá­
lyákat és játszótereket gondozott
a személyzet.61 A villák emellett
továbbra is szolgáltak reprezen­
tációs célokat is; az uralmi elit
tagjai többnyire beosztottaikkal,
az alacsonyabb rangú káderekkel
érzékeltették ily módon hatal­
mukat. Egy alkalommal Farkas
Mihály honvédelmi miniszter
például a néphadsereg táborno­
kainak rendezett fogadást, hogy
megmutassa nekik otthonát.62
Az épületek nagy része domb­
oldalra épült, így a cselédszobát
és a házm esterlakást jobbára
a földbe vájt alagsori részben, a
pincével egy szinten alakították
ki. Ha nem építettek alagsort, ak­
kor a telek hátsó fertályában húz­
tak fel egy külön házat a személy­
zetnek, és hogy legyen, aki a tágas
udvart gondozza, több kertben
kertészlakot építettek.63 Ezeket a
helyiségeket, épületeket később
a személyzet az új rendszerben is
használta. A belügyi források sze­
rint - 1957-ben a tervbe vett ház­
kutatások miatt térképezték fel az
objektumot - Nagy Imre hatszobás villájának főbejárata szemben volt a kertkapu­
val, a ház oldalából nyíló ajtó a házfelügyelői lakásba vezetett. A villa mögött egy
kétszoba-összkomfortos lakást rejtő kisebb épület állt (feltehetően annak idején
ez is a személyzet részére épült), amelyben Nagy Imre édesanyja élt.64A kertet
magas drótkerítéssel vették körbe az államvédelmisek, a kertkaput állandóan zárva
tartották, a házat és a lakók biztonságát természetesen őrök vigyázták.65
Az új elit lakhelyeit mindenhol fegyveresek védték. A túlzott szigorúság példá­
ul oda vezetett, hogy amikor a Rákosi Mátyás szomszédságában lakó Kónya Lajos
költőt meglátogatta idős édesapja, az őrök lábon lőtték a nagyothalló öregembert,
mivel nem állt meg a felszólításukra. Rákosi titkárságához címzett levelében az
írószövetség elnöke a következőképpen panaszolta el az esetet: „Én az írószö­
vetségben voltam, feleségem telefonált értem, hogy azonnal menjek haza. Mire
hazaértem, már gépkocsiba ültették [Kónya Lajos apját - a szerző], hogy kórházba
viszik. Nem mondták, hová, nem engedtek vele senkit kísérőnek. Én megmond­
tam, hogy helytelenül cselekedtek egy ilyen öreg emberrel szemben.”66
A luxuskörülmények között élő káderek viselkedését feudálisnak ható allűrök
jellemezték. Péter Gáborról háztartási alkalmazottai úgy vallottak, hogy „olyan
embernek ismerték, mint aki lebecsüli a munkájukat, nem szereti maga körül látni
őket. Fényűző életmódot folytatott, több mint 40 öltöny ruhája volt [... ] nem
engedte, hogy szabadsággal köszöntsék őt alkalmazottai.”67 Péter Gábor részére
az államvédelem keresett „szakácsnőt” az ország egész területén, miután megad­
ta, hogy milyen magas, milyen hajszínű és alakú hölgyet képzelt el magának.68
A korban is volt azonban gátja a hatalmasok túlkapásainak. 1950-ben például
- egy feljelentés és az azt követő központi ellenőrző bizottsági (KEB) ellenőrzés
nyomán - az akkori pénzügyminisztert lemondatták miniszteri posztjáról és PB-
tagságáról,69 majd kizárták a Központi Vezetőségből is, mivel Rákosi állásfogla­
lásának hatására a Politikai Bizottság tagjai úgy ítélték meg, hogy „magánélete és
nemi élete méltatlan egy vezető kommunistához”.70Az államvédelem és a KEB az
ellenük indított eljárásokban ezekkel az esetekkel bizonyította, hogy a felelősségre
vont vezetők életvitele nem felelt meg a kommunista rendszer ideológiájának.
Losonczy Géza, bár nem tartozott az ideológiai dogmatizmust a magánélet terü­
letére is kiterjesztő funkcionáriusok közé, egy pártszemináriumi füzetben a kor
bikkfanyelvén így fogalmazott: „A nagy kommunista forradalmárok tiszta családi
életet éltek, s Leninnel az élükön elítélték azokat, akik a szerelmi és családi életben
állhatatlanoknak, ingatagoknak, felületesnek, kalandvadászoknak bizonyultak.
Az ilyen magatartás elvonja a kommunistákat attól, hogy a kommunizmus győ-
29
 zelméért vívott harcra összpontosítsák minden erejüket.” 71 Ám annak oka, hogy vül, hogy - amint a visszaemlékezők
a káderek magánszféráját is ellenőrizni kívánta a párt legfelsőbb vezetése, nem a mesélik - Kádár János szerette a friss
megfoghatatlan ideológiai sematizmusokban keresendő, hanem inkább abban, tojást, ez nyilván jelképes gesztus volt
hogy a funkcionáriusokat is mindenáron felügyelni akarták. Állítólag Major Ta­ a részéről.79 (Berecz János könyvében
mástól származik az a mondás, amely magas körökben szállóigévé vált a rendszer egy érdekes adalékkal egészíti ki a ba­
évei alatt: „Mindnyájunk farka a KEB kezében van.”72 romfiudvar legendáriumát: „Több al­
A környezetükben szolgáló emberekre a funkcionáriusok úgy tekintettek, mint kalommal élvezettel mesélte [Kádár
az udvartartásukra, így a sorsuk is összefonódott a vezetőkével. 1951-ben például, János - a szerző], hogy szomszédja,
Kádár János letartóztatásakor őrizetbe vették a gépkocsivezetőjét, a testőrét (sajá­ aki Illyés Gyula volt, panaszkodik,
tos, a kor irracionalitására jellemző adalék, hogy őt éppen fegyverrejtegetés miatt mert a kakas korán ébreszti. Csodál­
tartóztatták le7’), a gépírónőjét és a Földművelésügyi Minisztérium vadászati kozott, hogy nem szokta meg a kuko­
osztálya élén álló államvédelmis fővadászt is, aki korábban Kádár János vadásza­ rékolást.”80)
tait szervezte.74 Később, amint Kádár hatalomra került, szinte azonnal, még 1956 Az első titkárnak több más, neve­
legvégén visszahelyezte vadásztársát, Dénes Istvánt a posztjára. zetes szokása is volt. Jellegzetesnek
A villákat az ötvenes években az új vezetők igényei szerint alakították át. Csa­ számított például, hogy mindig Sym-
pó Andor a Péter Gábor-perben a következőképpen számolt be arról, miképp phonia cigarettát szívott, és gyufával
építtetett a főnökének kerti úszómedencét: „Ez a medence már ki volt ásva és a gyújtott rá. A halála utáni árverésen
betonmunkákhoz előkészítve voltak a vasvázak is. Ekkor a pártőrség parancsnoka adták el azt a kissámlit, amelyet min­
kifogás tárgyává tette, hogy oda belátnak és én ekkor szereztem tudomást arról, dig az ágya mellett tartott.81 Kádár Varga Ferenc, az Óbudai Tsz elnöke és
hogy ide fognak járni fürödni a felsőbb pártvezetőség tagjai is. Utasítást adtunk, Jánost a közvélemény puritán ember­ munkatársa ellátogathatott a Kádár-villába
hogy a föld emelkedését figyelembe véve úgy helyezzék el a medencét, hogy oda nek könyvelte el;82 a legenda szerint
belátni ne lehessen. Ekkor azonban Péter Gábor még olyan utasítást is adott, hogy kedvenc ételét, a grízes tésztát (más
a medencét egyben fordítsuk is meg. így az egész vasvázat és a kiásott gödröt át források szerint a káposztás vagy a
kellett fordítani és a medence azután így épült meg.”75 Péter Gábor vallomása krumplis tésztát) a legszívesebben
szerint a medencét Kádár János megirigyelte tőle, és rendelt magának egyet, hol­ hokedliról falatozta rózsadombi vil­
ott, ahogy fogalmazott: „Anyagiakban Kádár nálam külömb (!) volt, [... ] persze lájában.83 Az emberek el-elcsodál-
Kádár is szerette a szépet és jó t... ”76 koztak az Öreg szerénységén, egysze­
Kádár Jánosnak nem sok szerencséje volt az úszómedencével. Mire megépí­ rűségén. Természetesen utólag sem
tették, a belügyminisztert bebörtönözték.77 Később Kádár, új szerepében egy láthatunk át a Cserje utcai villa fala­
tudatos imidzsváltást követően betemettette a medencét. Kádár Jánosné férje in, az első titkár hétköznapi szokásait
döntését utóbb így magyarázta: „A vizet melegíteni kellett volna, az pedig nem így tüzetesebben nem ismerjük, ám, Kádár János baromfijai
kis pénz, s azt sem akarta az uram, hogy arról beszéljenek az emberek: Kádáréknál mivel fennmaradtak fotók a lakásról,
bezzeg úszómedence is van."78 Az első titkár tyúkokat vásároltatott a kertbe, és a tehetünk egy képzeletbeli sétát a ház­
teraszról krumplihéjjal etette őket. Vendégeinek mindig megmutatta a kert ne­ ban.84
vezetességét, a rózsadombi tyúkólat. A kukoricát reggel a kormányőrök szórták A Kádár házaspár a lakást döntően a két háború között készült neobarokk
ki a baromfiknak, és esténként ők is zárták vissza az állatokat az ólba. Azonkí­ bútorokkal rendezte be. Kádár Jánosné 1989-ben így emlékezett: „... ami a búto-

30 31
 rokat illeti, azokat szinte darabonként vettük, azután, hogy az uram kiszabadult
a börtönből. Volt, amit a bizományiban vásároltunk részletre. A képek többsége
eredeti. Főként Szőnyi- és Egry-képek. Én vettem őket, egyenként a férjem szüle­
tésnapjára, árverésen, ha megtetszett nekem valami, s van olyan is, amit ajándékba
kaptunk.”81' A bútorok egy részét Kádárék bizonyosan nem vásárolták, hanem a
párt raktáraiban választották ki, a képek közül pedig sokat ajándékba kaptak. Való
igaz azonban, hogy gondosan alakították ki a villa enteriőrjét. A falakat Szőnyi
István és Egry József festményein kívül még Rippl-Rónai József, Derkovits Gyu­
la és Czóbel Béla képei díszítették. A padlót az egész lakásban mindenhol kézi,
illetve gépi perzsaszőnyegek borították. A ház teraszáról panorámakilátás nyílt a
városra. A személyzet (a házvezetőnő és az őrök) szobáit a ház alagsorában alakí­
tották ki. Az őrök külön életet éltek, ám az elvtársnő, aki a vendégeknek a kávét és
a konyakot vagy a whiskyt szolgálta fel, talán egyedüliként, részese volt a Kádár
család mindennapjainak.
A ház reprezentatív helyiségének a nappali szoba számított, ahová egy kis elő­
szobán keresztül lehetett bejutni; ennek fő éke egy historizáló márványbetétes, fa­
keretes kandalló volt. A helyiséget a házaspár szalonszerűen rendezte be. A szalon
bútorzata a századfordulós historizmust és a két világháború közti neobarokkot
Kádár János skót whiskyvel kínálta vendégeit
ötvözte sajátosan; a legértékesebb bútordarab egy századfordulós historizáló
szekrényke volt.86 Az antik berendezést nyolcágú rézcsillár világította meg.
A nappaliban állt Kádár János díszes, barokk stílusú sakkasztala; a táblát rakott egyik falnál egy kanapé állt. A sarokban kis faragott ládikát helyeztek el - talán
mívű inda ölelte körbe. Kevesen sakkozhattak itt. Visszaemlékezések szerint a Ká­ az első titkár szerény személyiségét hangsúlyozandó. A szalonból nyílt a dolgo­
dár-rendszerben a vezetésen belül „rideg légkör” uralkodott. Szabadidejében Ká­ zó- vagy könyvtárszoba, ahol koloniál és modern polcokon tárolták Kádár János
dár János csak a „klubtagoknak”87 mondott emberekkel találkozott: Aczél György- könyvgyűjteményét; a pártvezér egyik hobbija (a sakk és a kártya mellett) ugyanis
gyel, Sándor Józseffel, Biszku Bélával. Néha Szirmai István vagy Orbán László az olvasás volt. Aczél visszaemlékezése szerint Kádárnak „visszatérő könyve volt
csatlakozott hozzájuk, illetve még az első időkben Marosán György. Többnyire Hasek Svejkje”.89 Kedvelte a krimiket és a vadászkönyveket, utóbbiak közül példá­
azonban nem Kádáréknál gyűltek össze.88 A nappali egyik szegletében helyezte el ul gróf Széchenyi Zsigmond írásait, akivel többször együtt vadászott, s a szépírók
az első titkár azt a minivizor televíziót, amelyet ajándékba kapott, és állítólag csak közül szívesen forgatta a telekszomszéd Illyés Gyula alkotásait, és élete végén
a május elsejei közvetítések alkalmával kapcsolt be. (Ez is az egyik oka lehetett Keresztury Dezső könyveit. (Kádár János rengeteg kötetet kapott a legkülönbö­
annak, hogy idős korában mindinkább bezárkózott, és eltávolodott a villa, illetve a zőbb szerzőktől ajándékba; mindig ellátták őt olvasnivalóval.)90
KB-székház falain túli világtól.) Ha a házba nagy ritkán hivatalos vendég érkezett, Az előbbi két helyiséggel ellentétben a lakás legmeghittebb, félreeső szobájá­
akkor az első titkár itt ültette le. Amikor például 1970-ben az Óbudai Tsz elnöke nak, a hálónak egységes, elegáns berendezése volt; a helyiséget ólomkristály csillár
látogatott el hozzá, itt kínálta meg őt Kádár János (házvezetőnője) - a fotók tanú­ és falikarok világították meg. A két háború között készült neobarokk garnitúra éj­
sága szerint - skót whiskyvel pálinkáspohárból. jeliszekrénye alatt tartották Kádárék a legendássá vált sámlit. A fotókon jól látható,
A szalonból nyílt még két helyiség, amelyet a vendégek láthattak. Az étkező- hogy e rusztikus bútordarabot gondos kezek a hálószoba elegáns bútoraival meg­
helyiség berendezése volt a legegyszerűbb: modern étkezőasztal hat székkel, az egyező színűre pácolták. A házaspár franciaágyon aludt. Aczél György visszaem-

32 33
 lékezése szerint Kádár gyöngéd, figyelmes férjnek tűnt.91 A házaspár ránk maradt
levelei is bizonyítják, hogy erős érzelmi kötelék fűzte őt a feleségéhez. Tamáska
Mária egyszer így írt férjének: „Gyerekem írjál, és gyere okvetlen, mert én nem
tudom, mit csinálok Veled, ha nem fogadsz szót. Gondolom, mégiscsak megver­
lek.”92 Máskor meg így fogalmazott: „Szervusz, most már ígérem, elköszönök és
megyek buncizni. Szeretettel Én.”93 (igaz, Tamáska Mária egy alkalommal, amikor
pártbeli rehabilitációjáról volt szó, levelében „elvtárs”-nak szólította férjét.94)
A nyolcvanas évek végére a házaspár szinte teljesen magára maradt, és egy­
másra utáltán éltek az elegáns környezetben. Kádár János, miután leváltották, a
pártszékházból feleségére támaszkodva távozott. Aczél György így írta le a jelene­
tet: „... bukása után a lépcsőn lefelé a feleségével, már nem ugrálnak körülöttük a
testőrök, már udvariasságból sem kísérik le az ajtóhoz - két magányos öregember
megy le, a súlyosan beteg asszony, felnő férje fölé, és vezeti az öreget”.95 Otthon,
első felindulásában Kádár állítólag így fordult feleségéhez: „Öltözz fel, hozd ma­
gad rendbe, elmegyünk ebből a házból.”96 Végül mégiscsak maradtak.
„... És milyen primitív / állat vala: diktátor, aki a krumplipaprikást szereti, /
nem a bélszínt, ízlése sem volt” - szólt a környezetében Öregnek nevezett, a nép
száján János bácsiként élő diktátorról Petri György egyik versében (Marx) - a
jelek szerint igazságtalanul. Kádár János ízlése valójában nem sokban különbözött
külföldi vagy magyar elvtársaiétól, ám az első titkár ösztönös, mégis jó piárosnak
bizonyult. A feudális szokásokat nem kötötték a személyéhez, másnak látszott
elődjéhez és a környezetéhez képest.
Az 1956-os forradalmat követő kádári restauráció során új emberek léptek be
a második vonalból az első sorba, az uralmi elitbe. Már 1957 májusában javaslatot
készített a párt illetékes osztálya arról, hogy őket belvárosi villákba, „villacsoport­
ba”, esetleg egyetlen villaszerű bérházba költöztessék át.97 A Kádár-korszakban
az államvédelemtől, amely a Rákosi korban önálló hatalmi központtá fejlődött,
a párt egyik osztálya, valójában az első titkár maga vette át a lakások kiutalását.
A hetvenes évektől az M SZMP Központi Bizottsága Pártgazdasági és Ügykeze­
lési Osztálya felügyelte az ingatlanok szétosztását, melynek vezetője mindenkor
Kádár János bizalmi embere volt (Karakas László, majd Köböl József). Ők pénz­
ügyminiszteri hozzájárulással elvileg egymillió forintos, vissza nem térítendő
„hitelt” is adhattak a „rászoruló” főkádereknek. (Kádár János diktatúrájában a
Belügyminisztériumba beolvasztott államvédelem az elnyomás „szakosított” szer­
vezetévé vált: tevékenysége a belső rend erőszakos fenntartására és hírszerző fel­
adatokra korlátozódott. Vezetői az apparátus életvitelét ekkor már nem ellenőriz-

34 35
 hették.) Bár a juttatások rendszere a hetvenes években látszólag szabályozottabbá Az ötvenes évek bezárkózó világa múló pillanatnak bizonyult a Hegyvidék
vált, a lakáskiutalás továbbra is a személyes kapcsolatokon múlt. A közérdekű történetében is. A hatvanas évektől Budán ismét a kor viszonyai között elegán­
lakáscserékhez a párt 1972. évi költségvetése hétmillió forintos lakásgazdálko­ sabbnak mondható családi házakat építettek, s a kor állami és pártbürokráciája
dási alapot különített el. 1973 és 1978 között visszafizetési kötelezettség nélkül ugyancsak a budai hegyekbe, az uralmi elit közelébe, új társasházi lakásokba köl­
száztizenöten kaptak lakásvásárlásra fordítható (párt)állami támogatást (összesen tözhetett.102A reprezentatív villaépítkezés a nyolcvanas évektől kapott új lendü­
2 521 000 Ft értékben), és százötvenkét további káder kamatmentes kölcsönt letet - nosztalgikus, esetenként atavisztikus stílusjegyekkel. A budai hegyekben
(összesen 2 956 000 Ft-ot fizettek ki nekik). Ez volt a kedvezmény látványosabb gombamód szaporodó társasházakat és villákat a modern építészettel való teljes
része; kevésbé látványos, viszont annál jelentősebb elemét képezte a rendszernek, szakítás, továbbá a hivalkodó megjelenés jellemezte. Mintha csak a szocialista
hogy a lakások - jelképes - árát a helyi tanácsok állapították meg. Budapesten a lakótelep megtagadását jelképezték volna,101 nem a stíluskövetés vagy a hagyo­
Fővárosi Tanács jelölte ki az ingatlanokat, vidéken a megyei tanácsok a három-, il­ mányteremtés volt az építtetők elsődleges célja, hanem a „státusfelmutatás .104
letve kétszázalékos lakáskeretükből biztosították azokat. A vidéki káderek lakásait A reprezentatív miliő megteremtésének szándékát sugározták ezek az épületek.10'
a helyi tanács városgazdálkodási osztálya „méltányos” áron fel is újíttatta. 1983- Az uralmi elit életformáját mintaként követő vagyonosodó társadalmi csoportok
ban döntöttek úgy, hogy „ha [a] közérdekű lakásjuttatás csak OTP öröklakás képviselői indítottak ekkor ellenállhatatlan rohamot a Hegyvidék beépítetlen
vásárlásával vagy családi ház építésével oldható meg, akkor is adható támogatás”. területei ellen.
A határozat annak formális elismerése volt, hogy az elit köreiben általánossá vált
a magántulajdon-szerzés. Ettől fogva különböző pénzösszegeket utaltak ki a párt­
vezetés első vonalába lépő kádereknek, reprezentatív lakások megvásárlására.98 Üdülők
A villafoglalás klasszikus korszaka lezárult, az elegáns budai villákat az elit régi
tagjai birtokolták. A pártvezetők kezdetben többnyire Balatonaligán kaptak nyaralót; a magánhasz­
A villatulajdonosok mindinkább a sajátjuknak tekinthették azokat a házakat, nálatra kiutalt és a káderek személyes igényei szerint átépített villáknál valamivel
amelyek a háború után kerültek a birtokukba. Miként a korábbi lakók, ők is saját kisebb rangot jelentett az őszödi üdülőbe (a Balatonszemes és Balatonőszöd ha-
igényeiknek megfelelően alakították át azokat. A hatvanas évektől kezdődően
gyakori jelenség volt, hogy egy-egy villában ugyanannak a funkcionáriuscsa­
ládnak több generációja élt együtt. (Hasonlóan elegáns, reprezentatív otthonra
később ugyanis már nem lehetett szert tenni.) Nem kellett már félni attól sem,
hogy a házat esetleg elvehetik tőlük. Az ő életükben végképp elmosódottá vált a
határ a magán- és az állami tulajdon között. Gáspár Sándor szakszervezeti főtitkár
1967-ben például „magánszemélyként” OTP-kölcsönből alakíttatta át a villáját.
A Trombitás utcai házat egy toldaléképülettel bővítették ki, és két lakást alakítottak
ki a villában. A SZOT Műszaki Irodája készítette el a terveket, a kivitelező a Vas- és
Fémipari Dolgozók Szakszervezete Karbantartási Részlege volt." A Szemlőhegy
utcai villát az Apró család 1979-ben kétlakásosból háromlakásossá bővíttette, az
építtető ez esetben az MSZMP Központi Bizottsága volt.1™A korszak végére a
nagy értékű villák egy része magánkézbe került;1111 a többit a rendszerváltás után
vásárolhatták meg az ott lakók.
S/ocreál és népies szürreál az őszödi kormányüdülőben

36 37
 tárán található épületegyüttesbe) szóló beutaló, amelyet a Minisztertanács tagjai
vehettek igénybe. Balatonaliga községnek 1944-ben még százharminc lakosa volt,
az 1953-as helységnévtárban azonban már nem szerepelt a neve. A falu nem tűnt
el, csak átalakult, láthatatlanná vált; elzárták a nyilvánosság elől, mivel ide jártak
nyaralni az uralmi elit tagjai. Állítólag Vas Zoltánné talált rá Aligára; rendszeresen
nyaralt a faluban az orvosszakszervezet üdülőjében, majd bérelt ott egy villát, és
a környék az odalátogató funkcionárius ismerősöknek is megtetszett. A környező
falvakba telepítették át az aligai lakosokat, nyaralótulajdonosokat, a jobb állapotú
házakat megtartották, a többit elbontották. A dombon álló községházából lett
az üdülőkomplexum étterme. A megmaradt nyaralóépületeket fokozatosan fel­
újították, korszerűsítették.106 így zajlott a funkcionáriusok balatoni bejövetele,
az „aligai honfoglalás”. A balatoni villákat szigorúan őrizték, ha például Rákosi
Mátyás úszott a Balatonban, az őrök ladikból biztosították őt.107
Pártüdülő lett az a modern épület is az arácsi Balaton-parton, amelyről Tábori
Kornél újságíró még 1941-ben a Balatoni Kurírban így vélekedett: „Ez a Bala-
Vas Zoltán, Apró Antal és Farkas Mihály vitorlázik, 1950 körül
38
Imi mai architektúrájának legszebb alkotása.” A villa tervezője az elegáns épület
I- imődolt puritánságával azt jelezte, hogy „egy huszadik századi polgár ottho­
nának épült, igaz az ország egyik első, gazdag polgárának”. (Az épület 1938 és
I‘>48 között volt az iparmágnás Brázay Zoltán nyaralója.)108 Később Kádár János
kifejezetten kedvelte az épületet, rendszeresen járt oda, amikor például 1954-ben
kiszabadult a börtönből, akkor is itt pihent a feleségével.109
A párt üdülői később gombamód szaporodtak, a sláger azonban mindvégig a
Balaton maradt. Az MSZMP KB-nak a Balatonon Aliga és Arács mellett Földvá­
ron és Tihanyban volt még üdülője. A funkcionáriuscsaládok, ha nem a Balatont
választották, akkor Dobogókőn vagy Leányfalun is kikapcsolódhattak. Előbbit
lúlnyomórészt az apparátus káderei vették igénybe, utóbbi létesítményben a PB-
lagok pihenhettek a hétvégeken. Budapesten is volt két pártüdülő: az egyik a
Római-parton, a másik a VI. kerületben, a Munkácsy Mihály utcában. A Római­
part alacsonyabb presztízsűnek számított a vidéki üdülőkhöz képest, ide vidéki
funkcionáriusok jártak kikapcsolódni, illetve alkalmanként a pártvezetők töltöttek
cl egy-egy hétvégét. Bár az üdülőnek volt egy szállodai része is, a budapestiek
többsége nyáron csak strandnak használta. A parkosított területen egy huszonöt
méteres medence, pingpongasztalok, sportpályák és büfé fogadta a vendégeket.
Itt kisebb volt a zsúfoltság, mint a pesti strandokon. (Hasonló rekreációs jótéte­
mény volt a Pártfőiskola uszodája, amely az Ajtősi Dürer sori épületegyütteshez
tartozott - később az ELTE-é lett -, és amelyet többnyire az apparátus tagjai hasz­
nálhattak.) A Munkácsy utcai, üdülőnek nevezett pártszállóban és -étteremben
többnyire külföldi vendégeket fogadtak, de hétközben a KB és a PB tagjai is itt
étkezhettek.
A Kádár korban jellemző volt, hogy a pártüdülőkben különböző szintű lakosz­
tályokat és szobákat alakítottak ki, ahol a különböző rendű és rangú funkcionári­
usok pozíciójuknak megfelelő ellátást kaptak. Aligán például két részre osztották
a pártüdülő területét: Aliga Il-n álltak a patinás villák az elegáns kiszolgálólétesít­
ményekkel (a Club Aliga üdülőhelyen ma is megtekinthető a 4-es villa, amelyet
rendszerint a Kádár házaspár vett igénybe110), Aliga I-en viszont az apparátus
tagjait a kőépületek mellett fabungalókban is elszállásolták. A jelek szerint a legna­
gyobb presztízse mind közül a legkisebb üdülőnek, az arácsi villának volt (amelyet
emiatt csak kevesen látogathattak), ezt követte Aliga II, a leányfalui üdülő és a
dobogókői IV-es villa. Ezekben többnyire a Politikai Bizottság tagjai, a Központi
Bizottság titkárai, osztályvezetői, megyei első titkárok, a budapesti pártbizottság
vezetői nyaralhattak.111 A Kádár korra kialakult és megszilárdult a hierarchikus
39

Kádár János a strandon, 1930 Kádár János úszik, 1950-es évek
rend a pártállam bürokráciáján belül. Egyes helyeken (Aligán, Dobogókőn) az
apparátus alacsonyabb beosztású tagjai közvetlen közelről láthatták, hogy a leg­
felsőbb vezetés tagjai megkülönböztetett helyzetben vannak.
A korban éles különbségek voltak a legfelsőbb vezetők és a pártapparátus töb­
bi káderének lehetőségei közt. A legfontosabb politikai pozíciók ellenőrzését az
uralmon lévők számára a „nómenklatúra-jog”, korabeli nevén a „káderhatásköri
jog" biztosította, az a kiváltság, hogy a legmagasabb tisztségek betöltőit közvetle­
nül ők nevezhették ki. A politikai szempontból legfontosabbnak tartott pozíciók
száma 1950-ben 2700-3000 körül volt.112 A hatalomszociológiai elemzések azt
mutatják, hogy ebbe a körbe csak a legszűkebb, néhány fős pártvezetés bizalmi
emberei és az ő bizalmasaik tudtak bekerülni. Ők már nem tartoztak az uralmi elit­
be, hanem egy kiterjedtebb - funkcionális elitnek nevezhető - csoportot alkottak;
valamely, a legfelsőbb politikai vezetéstől, a pártvezetőktől függő viszonyban lévő
és valamiféle szakmaiságot (nem csak politikai hatalmat) mégiscsak megtestesítő
szervezet élén álltak, vagy vezető pozíciókat töltöttek be a korabeli apparátusban.
Miként a hatalomból, úgy a kiváltságokból is csak korlátozottan részesültek, vi­
szont megvolt a lehetőségük arra, hogy későbbi pályájuk során mindkettőhöz
közelebb kerüljenek.
40
A pártüdülők a szabadidős programok szé­
les választékát kínálták. Balatonaligán például
külön pavilonsora volt a pártüdülőnek, ahol
lángost és fagylaltot is vásárolhattak az ott
nyaralók, mintha nem egy elkerített, lezárt te­
rületen pihennének. A kikötőben a szállónak
több vitorlása ringott, és Földváron is hor­
gonyzott egy „Győzelem” nevű vitorláshajó,
amelyet egy szerződtetett hajóskapitány ve­
zetett. Vízibicikliket a hetvenes évek közepé­
től szereztek be a balatoni üdülők, volt mozi,
játékszoba, lehetett teniszezni, röplabdázni.
A vendégek a balatoni borokat Aligán és Ará-
cson borospincében kóstolhatták meg. Télen
Dobogókőn lovas szános kirándulást szervez­
tek az ott pihenőknek, és rendszeresen tartot­
tak kulturális programokat is az üdülőkben.
A párt külföldi vendégeit így például a KISZ
Művész Együttes Rajkó Zenekara, a BM Mű­
vész Együttes Szimfonikus Zenekara és a zánkai
úttörőzenekar szórakoztatta, s előfordult, hogy
meghívták hozzájuk a kalocsai népművészet
kiváló mestereit, a „pingálóasszonyokat”. 113
A közvetlenül az uralmi elitbe sorolhatók
közül az első, aki - talán, mert nem bízott a
hatalom örökkévalóságában, és ezért - család­
ja jövőjét magántulajdona révén kívánta biz­
tosítani, Darvas József volt. Ő ahelyett, hogy
egy aligai házat rendezett volna be magának, a Villa, bungalók és üdülő Aligán
hegyi levegő gyógyító hatására hivatkozva ma­
gánvillát építtetett, vállalva a formabontó cse­
lekedetért járó kritikákat."4 Később élelmes, saját karrierjüket építő megyei első
titkárok nyújtottak segédkezet a pártvezetőknek a nyaralóvásárláshoz. Cservenka
Ferencné, Pest megyei első titkár Szentendre elegáns részein, Pap János, Veszprém
megyei első titkár Almádiban és Füreden parcellázott nekik telkeket.115 Egyre
41
több funkcionáriuscsalád építtetett magának nyári rezidenciát a Balatonon, Szent­
endrén vagy Leányfalun.
„Elhagyott javak”
Kálnoky László Ballada egy balladáról című versében a következőképpen regéli el
Kuczka Péter költő (Koczka Péter) állítólagos, legendássá vált hőstettét, látogatá­
sát Rákosi Mátyásnál (a versben Mátyási Rókus): „ ... egy ízben a nagy Mátyási
Rókus / vacsoravendége volt, a protokoll / más előkelő íróinak társaságában, s
amikor már / búcsúztak a vendégek, Koczka Péter vagányul, / mondhatni, ki­
hívóan belenyúlt az asztal közepén álló / gyümölcsöstálba e szavakkal: „Ha Má­
tyási elvtárs / megengedi, / elcsórok egy-két banánt, és megmutatom / otthon
a gyerekeimnek.” A pártvezetők a részükre fenntartott boltokban, raktárakban
hiánycikknek számító élelmiszereket is beszerezhettek, például déligyümölcsöt,
téliszalámit, borjúhúst.116Emellett nem kellett fizetniük a kiutalt villa számláit, sőt
a párt még a bútorok és a festmények beszerzésében is támogatta őket.'17A párt­
vezetők lakásait modern, luxuscikknek számító hűtőgéppel („jégszekrénnyel”) is
felszerelték."8A berendezést külön erre a célra fenntartott központi bútorraktá­
rakban válogathatták ki, és lakberendezőnő segédkezett nekik a megfelelő darabok
kiválasztásában.119
Az ötvenes években a funkcionáriusok a központi raktárakból beszerzett ele­
gáns tárgyakkal, rekamiékkal, fésülködőtükrökkel rendezhették be a házaikat.
A bútorok közül, úgy tűnik, elsősorban az antik - fényezett vagy festett - dara­
bokat kedvelték. Hódított körükben a márványlapos bútor és az arany díszítés,
s nagy népszerűségnek örvendtek a súlyos perzsaszőnyegek és a díszes ólom­
kristály csillárok.120A kor uralmi elitjébe szorosan nem tartozó, de a kedvezmé­
nyek többségéből - így az általuk lefoglalt, illetve kezelt ingatlanokból és ingósá­
gokból - részesülő államvédelmis tisztek közül többen az Andrássy úton vagy a
környező utcákban, „munkahelyük” közvetlen közelében utaltattak ki maguknak
villát vagy nagypolgári bérházi lakást, ő k így közvetve és nyilván (öntudatla­
nul a századforduló világához, lakáskultúrájához nyúltak vissza. (Mint hangsú­
lyoztam, az ötvenes években a legfelsőbb vezetők már a Hegyvidéken éltek, a
második-harmadik vonal szállta meg az Andrássy út környékét és Zugló elegán­
sabb részeit.) Az ÁVH osztályvezetője, Csapó Andor121 bútorainak elkobzásakor
készült jegyzőkönyv neobarokkos lakásbelsőt sejtet: a bútorok hagyományos,
42
historizáló elrendezést mutatnak, bárminemű modernista vonás nélkül; a négy
helyiségben például összesen huszonkét perzsaszőnyeg borította a padlót.122He­
lyettese, Komendó János a lakberendezés kérdését huszárvágással oldotta meg:
ő egy külföldre menekült bútorkereskedő Dohány utcai lakásába költözött be.
Az államvédelmis tiszt lakásán lefoglalt könyvek jegyzéke azt mutatja, hogy az
antik könyvespolcon sorakozó könyvek nem illettek a gondosan kialakított (ez
esetben: átvett) polgári enteriőrhöz: Komendó Marx, Engels, Lenin és Sztálin
művei mellett még díszkötésben Petőfi összes verseit, a Pallas Nagy Lexikon tizen­
nyolc kötetét, valamint az Ember tragédiáját és huszonegy további, díszes borítójú
könyvet birtokolt.121
Rákosi Mátyás funkcionáriusi körökben is nagy gyűjtő hírében állt. Amikor a
főtitkár a Szabó József utcából a Hegyvidékre, a Lóránt útra költözött, az ottho­
nában felhalmozott relikviák egy része a régi villában maradt. A feleslegessé váló
dísztárgyakat 1951 végén átadták a Munkásmozgalmi Intézetnek. Az intézet így
többek között csipkeabroszokkal, különböző szobrocskákkal (bika-, sas- és mun­
kásfigurákkal), kristálygömbbel, juhászbottal vagy karddal is gazdagodott.124A vit­
rinek ennek ellenére Rákosi Mátyás új lakásában is roskadoztak.125Megjegyzen­
dő, hogy - áttekintve a korabeli leltárakat - nem lehet sokkal jobb véleményünk a
második világháború előtti középosztály és elit ízléséről sem. Muzeológusok írták
össze 1948 után, hogy az „elhagyott javakból” mi kerüljön a közgyűjteményekbe,
és mi a párt raktáraiba. Töméntelen mennyiségben szerepelnek a leltárakban por­
celán, üvegkristály és nemesfém kegytárgyak. A giccs, úgy tűnik, minden anyag­
ban és formában (csak néhány jellegzetesebbet említve: kutya, szarvas, hattyú,
pisilő fiú) megjelent, és elárasztotta a lakásokat.126
A háború után az állami kezelésbe vett „elhagyott javak” közül a nagyobb ér­
téket képviselő festményeket, szobrokat elvileg ugyan átadták a múzeumoknak,
de ezek közül is több vándorolt magánkézbe. A kor neves műgyűjtői ebben az
átmeneti időszakban alapozták meg a műtárgygyűjteményüket. (Balogh Ist­
ván katolikus pap például a külföldre irányuló állami műtárgykivitelt lebonyo­
lító vállalat, az ARTEX egyik alapítójaként és vezetőjeként, illetve az elhagyott
javak kormánybiztosaként államtitkári rangban gyarapította és alakította a kol­
lekcióját.127)
Az ötvenes években a Mexikói, illetve a Mártonhegyi úton is volt egy bútorrak­
tár. A Katona József utca és az Újpesti rakpart sarkán található épületben páncél-
szekrényeket és bútorokat tároltak. A Liszt Ferenc tér 4. sz. alatt volt Péter Gábor
„személyi” raktára, a Személynök utca 27.-ben Radnai Pálnénak (az államvédelem
43
 egyik könyvelőjének) volt egy szobája, amelyet raktárként kezelt, a Személynök
utca 21.-ben pedig Vándor Ferenc (a másik könyvelő) felügyelt egy nagyobb
raktárt, ahol bútorszöveteket, szőnyegeket, függönyöket, pokrócokat, lepedőket
tároltak. Ugyanebben az épületben volt egy másik helyiség is, ahol öltönyök,
télikabátok, bakancsok, félcipők, ingek, fehérneműk és esőkabátok sorakoztak.
A Dembinszky utca 58. sz. alatti ház egyik lakásában ugyancsak ruhaneműket
tartottak, illetve ezen kívül még edényeket, ágyneműket. A Damjanich és a Dó­
zsa György utca sarkán volt a „könyvtár”, ahol a lefoglalt könyveket gyűjtötték
össze. A Gyorskocsi utcában cipőtalpakat, bőranyagot és építkezési anyagokat
halmoztak fel. A Sztálin út 81. sz. alatti épületben élelmiszerraktár volt, és a Ró­
zsa utcában egy raktárban porcelánvázák és étkészletek között válogathattak a
funkcionáriusok.'18
Később a párt átvette az államvédelemtől ezt a feladatot is; az MSZMP hiva­
talnokai gondoskodtak a főkáderek ellátásáról. Az MSZMP Központi Raktárá­
nak főépülete az V. kerület Széchenyi utca 9. sz. alatt volt. A raktár alkalmazottai
szerezték be a legfőbb vezetők részére a hiánycikknek számító élelmiszereket,
valamint legtöbbször a fogadásokhoz szükséges alapanyagokat, és intézték az
MSZMP KB-hoz tartozó üdülők és más létesítmények ellátását. A levéltári do­
kumentumokból kiviláglik, hogy a nyersanyagok (borjúhús, déligyümölcs stb.)
beszerzése nem okozott különösebb gondot, annál nehézkesebb volt viszont a
nyugati termékeké, jóllehet a funkcionáriusok körében ekkor már nagy kultu­
sza volt a márkás külföldi italoknak, cigarettáknak, szivaroknak. Ahogy az egyik
dokumentum szerzője fogalmazott: „Az import áruk iránt megnövekedett igé­
nyeket gyakran elég nehéz kielégíteni, pl. német sörök, rövid italok, cigarettafé­
leségek. Munkánk során igyekeztünk arra törekedni, hogy a Központi Bizottság,
Politikai Bizottság rendezvényeit, az igényeknek megfelelően, maximálisan ki­
elégítsük .”IM
A korabeli dokumentumok közül az államvédelmis jegyzőkönyvek tölthetnek
be hasonló szerepet, mint más korszakokban a hagyatéki leltárak. Ezek jellemzik a
leginkább a korabeli elit életvitelét, fogyasztási szokásait. Óvatosságra int minket
azonban e szövegek olvasásakor az a tény, hogy az eljárások tétje éppen az volt,
hogy az államvédelmi vezetők kommunistához méltatlan életét - az ellenük indí­
tott koncepciós perekben - bizonyítani tudják. Egyikük, nyilván kényszer alatt,
így nyilatkozott saját életviteléről: „Kurvás, buzeráns és iszákos voltam, naponta
nagy pohár bort ittam tisztán és szeretőt tartottam, pazarló, költekező életmódot
folytattam.’1111A leltárak és egyéb dokumentumok mindenesetre azt mutatják,
44
hogy a konstruált eljárásokat volt mire építeni. Szűcs Ernőnél, Péter Gábor helyet­
tesénél a leltározók például „aranynak látszó” tárgyból negyvennégy, „ezüstnek
látszóból” nyolcvanegy kilót találtak.131
A kádereket a luxuskörülmények ellenére sokáig az anyagi bizonytalanság is
fenyegette. A kedvezmények mind a pozícióhoz kapcsolódtak, s ennek következ­
tében szinte egzisztenciális kényszerré vált számukra, hogy a „pályán” maradja­
nak.132 Aki kegyvesztetté vált, az nemcsak a hivatalától, hanem a lakásától, az au­
tójától és a főbb vagyontárgyaitól is búcsúzhatott. Amikor 1956-ban rehabilitálták
a koncepciós eljárások áldozatait, megpróbálták legalább jelképesen kárpótolni
őket, egyfelől, hogy segítsék a „társadalomba” - valójában az elittársaságba - való
beilleszkedésüket, másfelől sokan közülük valóban mindenüket elvesztették.
A lakás és a készpénz mellett ekkor többnyire raktáron lévő, az apparátus szemé­
ben felesleges tárgyakat kaptak, így könyveket vagy színházi látcsövet. A nyugodt,
hétköznapi életet azonban Rajk Lászlónénak például „a lakás polgári kényelem­
mel való berendezése” révén próbálták biztosítani, ami mutatja, hogy a polgárinak
mondott világot a funkcionáriusok igencsak élhetőnek és vonzónak találták - és
nem is hagyták elenyészni.133Az anyagi gyarapodás szimbolikus tárgyai közül a
Kádár korban a vadászó elit fegyverarzenálja érdemel említést. Az elit tagjai nagy
értékű puskákat szereztek be: Forgeronokat, Holland-Hollandokat és a Halwa cég
belga söréteseit. A szenvedélyes bélyeggyűjtők viszont értékes bélyegritkaságokra
vadásztak. Szűcs Ferenc például a Magyar Bélyeggyűjtők Szövetségének alelnöke
volt.134Többen birtokoltak értékes kép-, illetve bútorgyűjteményt.
Minden korabeli statisztika kimutatta, hogy a szocializmusban a fizetések kö­
zötti különbségek mérséklődtek, ám a rendszer csak látszólag törekedett arra,
hogy a vagyoni különbségeket csökkentse. A magasabb pozíciókhoz továbbra
is kiemelkedő jövedelmek társultak, és a láthatatlan juttatások tovább fokozták
az egyenlőtlenséget. 1950-ben a miniszterek havi 3850 Ft-ot kaptak, tízszere­
sét az átlagfizetésnek, és az emellé járó 3000 Ft-os „repi”költséggel sem kellett
elszámolniuk. (Hasonló volt a PB-tagok fizetése is.) Az uralmi elitbe tartozók
fizetése 1950-ben így hatszorosa, költségtérítéssel együtt több mint tízszerese
volt az átlagkeresetnek (652 Ft), és több mint tizenhétszerese a legrosszabbul
fizetett mezőgazdasági munkások és alkalmazottak 406 forintos havi bérének.135
Az alsó és felső fizetési kategóriák közötti különbségek lényegében változatlanok
maradtak a rendszer fennállása alatt. A vezetők jövedelmét ugyanis időről időre
az átlagkeresetekhez igazították, és minden fizetésemeléskor gyakorlatilag vissza­
állították a korábbi arányokat, s megerősítették a megbomlani látszó különbséget.
45
 1968-ban a pártvezetők és a miniszterek javadalma a hivatalosan megállapított
átlagkereset közel hatszorosa volt, és ebbe nem számították bele a költségtérítések
címén nekik kiutalt összegeket. (A miniszterek és a PB-tagok fizetése mindvégig
közel azonos volt, érzékeltetendő a párt és az állami szervek közötti hierarchiát,
1963-tól az utóbbiaké valamivel magasabb lett.) A keresetek nagysága is mutatja
a vezetésen belüli rangsort. Mindvégig a párt első emberének, a főtitkárnak / első
titkárnak volt a legmagasabb a jövedelme, őt két formális pozíciót betöltő személy,
az Elnöki Tanács elnöke és az Országgyűlés elnöke követte, majd a PB-tagok és a
miniszterek következtek. A következő körbe a miniszterhelyettesek, a megyei első
titkárok, megyei tanácselnökök, KB-osztályvezetők kerültek.136A költségtérítések
rendszerén kívül az ő pénztárcájukat duzzasztotta még az is, hogy magas párt­
vagy kormánytisztségük mellett többnyire országgyűlési képviselők is voltak,
amiért külön járandóság járt. A rendszerváltásig egyenletesen nőttek a fizetések,
ám a nyolcvanas években már jócskán elmaradtak a magánszféra csúcsjövedelmei
mögött.137A pártvezetők státusát azonban különféle kiváltságok erősítették, soha
nem a magas fizetés volt körükben a legfontosabb privilégium.
Az uralmi elit tagjai hamar felismerték, hogy családjuk biztonságát csakis a
magántulajdon biztosíthatja. A pártvezetés körében mindinkább felerősödtek
a tulajdonszerzési törekvések. Az újravagyonosodás folyamatából kapcsolati tő­
kéjük révén a káderek is jelentős mértékben kivették a részüket. A vagyonfelhal-
mozás elsődleges formái a pénzbeli megtakarítás mellett természetesen az ingat­
lanszerzés, a lakás- és a nyaralóvásárlás volt, valamint a nagy értékű ingóságok
felvásárlása. 1967-ben alkották meg a személyi földtulajdon intézményét. Ezekre
a földterületekre nem vonatkoztak a magántulajdont érintő korlátozások, aminek
eredményeképpen több fürdőmedencés „tanya” épült.138 A kormány 1971-ben
vetett gátat az „új földbirtokosok” terjeszkedésének, ettől fogva egy család (va­
lójában egy személy) birtokában csak egy lakás/lakótelek és egy üdülő lehetett.
Az állami és pártvezetők számára azonban könnyen kijátszhatónak bizonyult e
jogszabály, mint ahogy a „nemesfémbirtoklás” 1974-ig tartó korlátozása is (egy
magánszemély ekkor legfeljebb 500 gramm aranyat birtokolhatott).139 Gyorsan
kiviláglott, hogy a hatalmi pozíció nemcsak átmeneti előnyöket jelent, hanem
elősegítheti az egész család boldogulását, vagyonosodását.140

Ne/.vál Ferenc puskával, 1970 körül

47
Chevik és a Kádár-Merci
„A Parlament lenyűgöző látvány a Duna partján. Pompázatos épület, fölényt,
méltóságot és gazdagságot sugároz. Hatalmas méretei jobban illenének egy nagy
birodalomhoz. Egymás után gurultak a Chevrolettek(!), Buickok, Hudsonök
vagy Chryslerek az oroszlános főbejárat elé. Palival és szüleimmel apám kocsiján
érkeztünk. Justus Pali mögöttünk szállt ki a DKW-ból feleségével, Edittel.”'41 -
Szakasits Klára ezekkel a részletekkel jellemzi könyvében a Petru Groza román
miniszterelnök tiszteletére rendezett fogadás hangulatát.
Az elegáns villalakás és a fényűző enteriőr mellett a hatalmi reprezentáció
egy másik fontos eszköze volt az automobil. Magyarországon már az első autó-
tulajdonosok is előkelő társaságot alkottak (többségükben arisztokraták, gyáro­
sok voltak), s a gépkocsi-tulajdonlás presztízse a későbbiekben is megmaradt.
A Horthy korban az automobil, az autózás beépült az uralmi elit életvitelébe.
A lovak-autók paradigmaváltás a kormányzó családjában is megtörtént. (Horthy
Miklós nemcsak a lovak iránt rajongott, hanem magával ragadta a motorizáció
szenvedélye is. Jogosítványt szerzett, és 1936-tól egy Maybach Zeppelin DS8-
assal közlekedett; a patinás autót a német Rolls-Royce-nak is nevezték. Fia, Hor­
thy István a motorizáció lelkes magyarországi úttörőjévé vált.) Az autótulajdonlás
a századfordulón még az elitbe tartozás egyik ismérve volt, ám később fokozato­
san bővült a tulajdonosok köre. A harmincas években gyorsan gyarapodott az
autósok tábora: mind többen vásároltak gépkocsit a felső középosztálybeli státust
jelentő foglalkozások képviselői közül.142A második világháború azonban megti­
zedelte az autóállományt, és elsorvasztotta az autóséletet. Az 1945-tel kezdődő új
korszakban az olcsó népautó forgalomba hozatalának, illetve a törpeautó gyártá­
sának ígérete jelentett reménysugarat a gépkocsi után vágyakozók számára. Az új
ideológia jegyében a politikusok azt hangsúlyozták, hogy korábban „láthatólag a
dolgozó középosztály esett legmesszebb az automobiltól [...] Az autóversenyzés
a múltban az arisztokrácia és az iparmágnások sportja volt.’’14’
1947-ben az automobilizmus demokráciájáról Tildy Zoltán nyilatkozott az
Autó Motor Sportnak. A lap az első oldalon hozta az interjút, a kisgazda politikus
arcképével, aki előtt az asztalon az Autó Motor Sport egyik száma hevert. Tildy
leszögezte: „Mindenekelőtt köztudatba kell vinni, hogy az autó nem luxus. [...]
Olyan olcsó autókat kell forgalomba hozni, amelyeket a legkisebb jövedelmű dol­
gozók is meg tudnak vásárolni [...] nemcsak munkaeszköz az autó, hanem a szürke
hétköznapok után a dolgozók megérdemelt hétvégi pihenőnapjait teszi szebbé és
48
emberibbé. És ez, ismétlem, nem luxus - ha ez nem csak egy kiválasztott rétegnek
jut osztályrészéül.” A lap kiemelte, hogy az „elnök úr” milyen „lekötelezően köz­
vetlen modorban” válaszolt.144
A Királyi Magyar Automobil Club a háború után Központi Magyar Automobil
Clubként, majd 1947-től Köztársasági Magyar Automobil Clubként működött
tovább, a társaság nevének rövidítése (KMAC) így változatlan maradt.145A klub
vezetőségébe 1947-ben a Közlekedésügyi és a Belügyminisztérium magas be­
osztású tisztségviselőit is beválasztották, s védnöknek az államfőt, Tildy Zoltánt
és a közlekedési minisztert, Gerő Ernőt kérték fel. A klub 1948-ban a Budaörs
melletti versenypályán rendezte meg a Budapesti Motoros Grand Prix-t, ahol már
tiszteletüket tették az új hatalom képviselői is. Még ebben az évben sportkocsiver­
senyt rendezhettek a miniszterelnök nagydíjáért (a verseny fődíját ugyanis maga
Dinnyés Lajos ajánlotta fel). Az új rendszerben a saját hagyományait rigorózusan
ápoló klub azonban kénytelen volt feladni a már-már öröknek tetsző betűszót,
mivel az államforma újabb változását már nem tudta megkerülni. (A következő
elnevezés a Magyar Népköztársaság Automobil Klubja - röviden: Autóklub -
lett.) Némi vigaszt jelentett számukra, hogy az Autóklub 1956. március elsejétől
megkapta az Arizona reprezentatív épületét a Nagymező utca 20. sz. alatt. Restau­
rálták az épület patinás belső tereit, a freskókat, a faburkolatot, és az autósoknak
klubtermet, olvasótermet és büfét is nyitottak.'46 Igényes és a nyilvánosságtól
elzárt helyen találkozhattak, cserélhettek eszmét így az autósok szűk körű elittár­
saságának képviselői.
Az ígéretek ellenére az autóhasználat mindinkább egy szűk elit, az állami és
pártfunkcionáriusok monopóliuma lett.147 (Az autók szabadpiacának beszűkü­
lésével, majd megszüntetésével gépkocsit magánhasználatra ugyanis csak magas
rangú funkcionáriusok, néhány esetben pedig tudósok, művészek, sportolók kap­
hattak.) Jellemző, hogy Rákosi Mátyás sofőrjének kiválasztásakor az elsődleges
szempont a megbízhatóság volt. Először a rendőrség állományából kerestek meg­
felelő kádert a miniszterelnök-helyettes mellé. Egy tüdőlövéses partizánt válasz­
tottak ki a feladatra, akinek nem volt jogosítványa, ráadásul az egészségét is aláásta
háborús sérülése.148 Ugyancsak az autósélet átpolitizáltságát érzékelteti egy másik
epizód: Koch Hugó, a Meinl Gyula Rt. műszaki igazgatója éppen a vállalat egyik
alkalmazottának esküvőjére igyekezett, amikor karambolozott a Rákosi Mátyást
szállító autóval. Államvédelmisek a baleset helyszínéről rögtön az Andrássy út
60.-ba hurcolták, majd azzal vádolták meg, hogy „szabotázs cselekmények elköve­
tésére szövetkező csoport beszervezett tagja”, és Recskre internálták.149 Pünkösti
49

Chevrolet 57 Chevrolet Bel-Air
Z1SZ Z1M
Árpád idézi könyvében Rákosi egyik gépkocsivezetőjét, aki feltehetően éppen
ezt az esetet mesélte el egy másik nézőpontból, az államvédelem szemszögéből:
„...utánfutók lettünk [az államvédelmi zsargonban a hátul haladó biztosító gép­
jármű az utánfutó, ebből következően utasai az utánfutók - a szerző], kísértük
Rákosi kocsiját. Előfutó még nem létezett, de kidolgozott technikája volt, hogy
előre is figyelni kell, ha onnan fenyegetné valami veszély, meg kell hiúsítani az ártó
szándékot, fel kell fogni az ütközést. Drapcsik belehajtott valakibe a gödöllői úton,
mert bizonytalanul jött szembe. Kiderült aztán, hogy nyilas volt az illető, meg
részeg, de a szándékosságot nem lehetett rábizonyítani. Ekkor már rádió-össze­
köttetés volt a kocsik között, és Boda, Rákosi testőre adott utasítást a szembejövő
kocsi leszorítására. Össze is tört mindkettő, de nem sérült meg senki.”150
Később kialakult az utazás protokollja, a főtitkár konvojban utazott, ő maga
a középső limuzinban ült, amely egy „előfutó” és egy „utánfutó” jármű között
haladt.151 Az utakon olykor-olykor felbukkanó autósokat ekkortól már nem fe­
50
nyegette közvetlen veszély. Lassanként a sofőr és a testőr is kitanulta a szakmáját;
az államvédelem professzionalizálódott.
1950-ben minisztertanácsi rendeletben szabályozták, kik jogosultak köz-, il­
letve magáncélú autóhasználatra. Személyi használatú gépkocsi igénybevételére
a rendelet a minisztériumok csoportfőnökeit és az országos hivatalok vezetőit, a
törvényhatóságok első tisztviselőit, Budapest polgármesterét és alpolgármestereit,
a kiemelt bérezésű („A” munkabér-kategóriába sorolt) vállalatok vezetőit jogosí­
totta fel, illetve mindazokat a „vezető állású alkalmazottakat”, akiknek a részére az
illetékes miniszter ezt engedélyezte. 1955-ben kismértékben, de tovább szűkítet­
ték a jogosultak körét.152A szűkebb uralmi elit tagjain kívül művészek, sportolók
juthattak még gépkocsihoz az ötvenes években. 1952-ben a Ludas Matyi egyik
szerkesztője Rákosi Mátyásnak címzett levelében például a lap főszerkesztőjének,
Gábor Andornak kért autót. A humoreszkek szerzőjeként népszerűvé váló író
közvetett kérését teljesítették, s az Állami Roncsgyűjtő Telepen parkoló gépkocsik
közül választhatott magának egyet.153
Az ötvenes években a hivatali ügyeket többnyire Skodákkal, Pobjedákkal in­
tézték, amelyek műszaki állapota 1956 végére igencsak leromlott. Ellenben a
magas rangú funkcionáriusok kényelmét jobb állapotú - számos esetben nyugati
gyártmányú - autók szolgálták, amelyeket ők a párt- és állami szervek devizake­
retéből vásároltattak meg maguknak. A Minisztertanács és a minisztériumok felső
tisztviselői az ötvenes években főleg BMW-ket, elsősorban a 340-es típust, eseten­
ként Chevroleteket használtak, a pártvezetők többnyire Chevrolet Bel-Airekkel és
Chevrolet 57-esekkel jártak, de szovjet luxusautók, ZIM-ek és ZlSZ-ek is futottak
protokollautóként.154Rákosi első autója egy Horch típusú gépkocsi volt.155A nagy
fekete automobilok a hatalmi reprezentáció eszközeivé váltak.
A pártállami szervezeteknek valamiképpen valutát kellett szerezniük ahhoz,
hogy a funkcionáriusok nyugati autóval járhassanak. Az Állami Egyházügyi Hi­
vatal elnöke 1955-ben például egy nemzetközi segélyező egyesület elnökével
állapodott meg abban, hogy a magyarországi zsidóság támogatására szánt 300 000
dollár helyett tizenöt Chevroletet küldenek az országba. Az alkuval mindenki jól
járt, hiszen a pénz így feltehetően eljutott a címzetthez: az iratok tanúsága szerint
az állam itthon harmincszázalékos felárral fizette ki a hitközséget, és az új Chevik
is átgördülhettek a vasfüggönnyel lezárt országhatáron.156Nem csak hivatali, azaz
legálisnak számító úton lehetett azonban nyugati autót beszerezni. Kása Ferenc,
aki az ötvenes években többek között az Aranycsapat focistáit és edzőjét, illetve
a magyar művészvilágot látta el autókkal, gyakorlatilag ügynöki-eladói hálózatot
51
 működtetett Magyarországon. Az ötvenes-hatvanas években csak rokoni aján­
dékként lehetett gépkocsit behozni az országba, így annak, aki autót kapott - va­
lójában vásárolt Nyugaton -, az ajándékozóval a rokoni kapcsolatot is igazolnia
kellett. Kása Ferenc nagy számban állította ki az ajándékozóleveleket, és nemcsak
ezt vállalta magára, hanem a forint átváltását is.157 Kapcsolatban volt budapesti
autószerelőkkel, akik feltehetően a magyarországi „márkaszerviz” feladatát látták
el.158 Bizonyos alkatrészeket csak ő tudott beszerezni, így a Külkereskedelmi Mi­
nisztérium funkcionáriusai is hozzá hordták javíttatni a gépkocsijaikat Bécsbe.159
Felesége a hatvanas években már két-három hetente járt Magyarországra, ilyenkor
többnyire Papp László ökölvívónál szállt meg (amikor Papp László Bécsben volt,
ő is a bécsi barátnál, üzletfélnél lakott).160
Míg a személyre szóló autóhasználat az uralmi elit életformájának szerves ré­
szévé, sőt a közvélemény szemében annak jellemzőjévé vált, addig magánszemély
csak elvétve jutott gépkocsihoz. Egy munkástanácsküldött, aki 1956-ban kereste
föl Gáspár Sándort, a SZOT főtitkárát, később a következőképpen emlékezett
a szakszervezeti vezetőre: „Köztudott dolog volt, hogy kocsikat tart magának,
egyébként ezt aztán én is láttam személyesen, a székház udvarán ott álltak a ha­
talmas nagy kocsik, ragyogó csinos titkárnői voltak neki, az is köztudott volt,
hogy nagyon szerette a szépnemet, meg jókat szeretett inni. Szóval ő egy nagyon
( ;agarint 1961-ben egy nyitott tetejű ZlSZ-ben vitték körbe Budapesten
belevaló emberke volt a maga módján...”161
Sík Endre külügyminiszterként ismerte meg a fekete autó birtoklásának él­
ményét. Ö később így írt erről: „Persze, jó dolog, ha az embernek autó áll a ren­ januárjában alakult meg a Merkúr; a települések utcaképét mind több gépkocsi:
delkezésére. De jóból is megárt a sok. Az ember, akinek kocsija van, szabad ideje Skoda, Wartburg, Moszkvics, Zsiguli, majd Trabant (P70-es) színesítette. A hat­
pedig nincs, önkéntelenül is rabjává lesz az autójának. Elszokik a gyaloglástól, vanas évek végétől az, akinek volt megfelelő mennyiségű valutája, a Konsumextől
és akkor döbben erre rá, amikor dolgait intézve végigrobog a városon és látja a Renault-kat, Fordokat, Peugeot-kat, sőt később még Mercedeseket is beszerez­
gyalogjárókat, az utca nyüzsgését.” Az autósokat környezetük is megcsodálta, és hetett.163
ez a miniszternek maradandó élményt okozott: „Különösen jóleső érzés, minden 1966-ban Kása Ferenc az Opel svájci ügynöke, Alfréd Ickovits társaságában hi­
hivatalos ceremónián kívül a kocsiban ülve, ismeretlen járókelők spontán üd­ vatalosan is Magyarországra érkezett, hogy az Opel Művek nevében a MOGÜRT
vözlését viszonozni.” Szerzőnk hangsúlyozza azt is, hogy ő alkalmanként képes vezetőivel tárgyaljon.164 Ez volt a balszerencséje, hiszen azzal, hogy a pártvezetés
volt ellenállni a motorizáció szenvedélyének (igaz, az átmozgató séta színhelyére az autókereskedelem legalizálásába fogott, már nem volt szükség az ő tevékenysé­
ilyenkor is autóval utazott, és a sofőr vitte haza a gépkocsit): „Egyszer-egyszer, gére. Nem is hunytak tovább szemet Kása Ferenc ügyletei felett, őrizetbe vették,
ha sikerült magamat egy órára szabaddá tennem, felkocsiztam a Hármashatár- és a Legfelsőbb Bíróság deviza-bűncselekmény miatt egy év négy hónap börtönre,
hegyre, hogy aztán gyalog jöjjek le az erdei ösvényen. Ezek voltak miniszterségem valamint 100 000 forint pénzbüntetésre ítélte és kiutasította az országból. Kap­
legkellemesebb órái.”162 csolatai azonban ezután sem szakadtak meg. A hetvenes években ismét ő nyújtott
A forradalom leverése után, a lakosságnak tett gesztusként, a kádári pártveze­ segédkezet a magyar diplomataautók szervizeléséhez Bécsben.165 Elérte, hogy
tés 1957-ben döntött az autók kereskedelmi forgalmának megindításáról. 1964 1980-ban lezárták a belügyi dossziéját, és így Magyarországon is szabadabban

52 53
 Közügy

Mii tr<M»t h o n it Milr fi>r(talmi ■lujji'.ink vjmnnkt

©O©®®A A A A® 0
- M egkaphatom a vállalati kocsit egy fé l­
Előnye van annak...
ó rára? C sak hazaszaladok felpofozni a g y ere­ 'TTBa^WliláBÉIIITITl I*i
ket!
autóval éi'ktz fa

Fejlődéi rumiul J'ál rajul

Mercedes 280-as

Ionban cigányzenészek húzták a talpalávalót. A többi teremben és a díszes folyosó­

Ludas karikatúrák:
Kö/.ügy 1961, Fejlődés - 1962,
...aki érti D jobbhez -szabályt
Büszke pesti 1964, Közéleti Kresz - 1964
mozoghatott.166Alakja még egy alkalommal az állambiztonság célkeresztjébe
került, amikor egy magyarországi adósságot akart behajtani.167
1970-ben a Gellért Szálló valamennyi dísztermét elfoglalhatták az autósok,
mivel a patinás szállóban rendezték meg a Nemzetközi Autósbált. A férfiaknak a
meghívó szerint sötét öltözetben kellett megjelenniük, és a szervezők tapintato­
san, de az asszonyokat is figyelmeztették az alkalomhoz illő ruhára: „A hölgyek
úgyis maguk írják elő [mit vesznek fel - a szerző], és ez mindenkor jól bevált.”
A bál tánctermében, a Kupolacsarnokban két zenekar felváltva játszott reggelig, a
Márványteremben a Red Shirt együttes lépett fel, a Duna-teremben és a Teasza-
kon az előkelő vendégek pezsgőspoharakkal sétáltak, beszélgettek.168Az Autóklub
még mindig különleges, misztikus (háború előtti) hangulatot árasztott, jólle­
het gyorsan nőtt a magánautósok száma (1970-ben közel hetvenezerre rúgott).
A gépkocsi még sokáig presztízst jelentett tulajdonosának, ám a hetvenes évektől
igazán előkelőnek már csak a ritka, nyugati modellek birtoklása számított.
A Kádár-korszakban a funkcionáriusok körében a Mercedes-őrület tombolt.
A hetvenes évek elejére a protokollautó a Mercedes 280-as lett; körülbelül há­
rom évig használtak egy autót az elit tagjai, utána lecserélték.169 (A hetvenes évek
közepén a magyarországi Mercedesek huszonegy százaléka volt az „állam” tu­
lajdonában, ám a 230-as és az annál nagyobb, illetve újabb típusok ötvennyolc
százalékát a pártállami vezetők birtokolták.170) Emellett meg kell emlékezni még a
volvoizmusnak nevezett jelenségről is, azaz arról, hogy a Volvo számított a második
legnépszerűbb autónak ebben a körben. A Csajka (sirály), a szovjet luxusautó rit­
ka volt, mint a fehér holló.171 Nagy gondot okozott, ha elromlottak a pártvezetők
„magánhasználatú” luxusautói. Amíg nem volt megoldott az alkatrészellátás, addig

54 55
a Kormányőrség a Mercedes-gyár bécsi kirendeltségétől - a Külkereskedelmi Mi­
nisztérium engedélyével - vámmentesen rendelt alkatrészeket, illetve amiből ott
is hiánycikk volt, azt egyenesen a Német Szövetségi Köztársaságból hozatták be,
bár ez elvileg csempészetnek minősült. Annak érdekében, hogy az NSZK-ban ne
sejthessék, valójában kinek a megbízását teljesíti a Mercedes, a MOGÜRT nevé­
ben jártak el. Az illetékes magyar vámhivatal így viszont nemcsak vámkezelte, de
még zárolta is a szállítmányt. Végül a Kormányőrségnek a Vám- és Pénzügyőrség
Országos Parancsnokságától kellett kérnie az alkatrészek kiadását és a vámmen­
tességet, hogy ne vesztegeljenek tovább a garázsban a politikai bizottsági tagok
autói.172
Az uralmi rendet is szimbolizáló „S”-osztályú Mercedesre az utókor a rend­
szer reprezentánsa, névadója után találóan a Kádár-merci címkét ragasztotta.173
Kádáréknak csak egyszer volt saját (magántulajdonú) személygépkocsijuk, egy
Volga, amelyet a felesége kapott ajándékba Hruscsov nejétől, Nyina Petrovnától.
Kádár János és a Kádár-Merci, 1975
56
Tamáska Mária 1989-ben úgy emlékezett, hogy az autót az államnak adták el
30 000 forintért: „ennyire értékelték, s mi nem akartunk nyerészkedni”.174Ennek
ellenére pénzzé tették a szovjet pártfogó protokolláris ajándékát. Kádár János
nem tartotta meg azt a Niva vadászterepjárót sem, amelyet Brezsnyev 1979. évi
magyarországi látogatása alkalmával kapott.175 Kádár János állítólag nem rajon­
gott az autókért, leginkább a kor reprezentatív különvonatán (az „ezüstnyílon”)
szeretett utazni,176 de amikor mégis gépkocsiba ült, őt is S-osztályú - golyóálló
ólombetétekkel ellátott - Mercedes szállította. Az első titkár élvezte a pozíciójával
járó előnyöket, követte az elit szokásait, és kötelezte őt a protokoll.
Az első kormányvonat még egy Horthy Miklóstól örökölt szerelvény volt. Ká­
dár János állítólag személyesen döntött a lecseréléséről. Amikor ugyanis 1964-ben
Hruscsovot Moszkvában félreállították, a magyar első titkár épp Varsóban volt,177
és az elegáns, ámde ósdi vonat régi rádiója felmondta a szolgálatot, így Kádár a
hazafelé úton nem tudott tájékozódni az eseményekről. Új vonatot rendeltek
emiatt. A Rába-gyár tervezte és készítette a szerelvényt, a Ganz-gyár a gépeket
adta. Miután megrendelte a vonatot, Kádár János Budapestre kérette a Rába igaz­
gatóját, Horváth Edét, akit elkísért a vagon tervezője is. A megbeszélésen, ahol
töviről hegyire megvitatták a terveket, Horváth Ede emlékei szerint a kormány
képviseletében Benkei András, Biszku Béla, Fehér Lajos és Fock Jenő is ott volt.
Az élelmes, a felső vezetést korrumpálni szándékozó győri gyárigazgató felaján­
lotta, hogy a Rába ingyen készíti el a vonatot, a funkcionáriusok azonban ezt nem
engedték, és végül a Belügyminisztérium fizetett érte. Kádár János külön kérése
volt, hogy legyen a vonaton egy kártyaszoba is két kijárattal - megépítették neki.
Az első titkár, amikor kikísérte a győri küldöttséget - Horváth Ede emlékei szerint
-, megkérdezte, hogy lesz-e vörös csillag a vonat elején. Az igazgató erre habozás
nélkül úgy válaszolt, hogy természetesen a megrendelő igényei szerint gyártják
le a szerelvényt; ebben maradtak. így esett, hogy végül nem pingáltak vörös csilla­
got a mozdony elejére. A szerelvény kormányvonatnak készült, de valójában nem
a kormányé lett, és nem is a párté.178A szerénynek mondott első titkár az elegáns
vonatot a sajátjának tekintette.
Kádár János szigorúan lépett fel - igaz, kevés eredménnyel - az apparátus tag­
jaival szemben, amikor a nyolcvanas években újraszabályozták a funkcionáriusok
autóhasználatát. A KB 1980-ban Mercedesekből és néhány Csajkából gépkocsi-
parkot alakított ki. Ezt vehették igénybe a káderek reprezentációs célokra. (Az
MSZMP KB Pártgazdasági és Ügykezelési Osztályának Közlekedési és Műszaki
Vállalata volt a pártgarázs.179) Ezzel egyidejűleg csökkentették a különböző párt-
57
 szervezetek és a megyei pártbizottságok tulajdonában lévő gépkocsik számát.180
Módosultak a funkcionáriusok autóhasználatára vonatkozó jogszabályok is.181
A hivatali gépkocsikat elvileg csak hivatali célra és „taxirendszerben” (km-elszá-
molás alapján) lehetett használni.182A KPM Autófelügyelet azt a kádert, aki a hi­
vatali gépkocsit szabálytalanul, magáncélra használta, akár meg is bírságolhatta.183
A gyakorlat azonban az volt, hogy a hivatali gépkocsik jelentős részét a megyei
titkárok, illetve a városok, kivált a megyeszékhelyek első titkárai kisajátították.
Ha saját - magántulajdonú - gépkocsiját a funkcionárius hivatali célra használta,
költségtérítést kapott érte. Az 1980-as évek elején az utazásiköltség-térítés beépült
a pártvezetők fizetésébe, és sokszor meghaladta egyhavi jövedelmüket.184
1985-ben a megyei, a városi és a városi jogú nagyközségi pártbizottságok funk­
cionáriusai, a kimutatások szerint szinte kivétel nélkül használták gépkocsiju­
kat „hivatali célra" is. Ezek a gépkocsik összesen közel tízmillió km-t tettek meg,
ami annyi, mint ha minden káder két és félszer végigautózott volna körben az
országhatáron. Gépkocsihasználat címén így összesen közel negyvennégymillió
forintot fizettek ki nekik. A jelentések szerint tekintélyes mennyiséget utaztak
a nagyközségi és községi titkárok is, jóllehet az ő munkájuk elvileg településük
nem túl széles határai közé szorítkozott. Összesen közel hatmillió forint ütötte
így a markukat; ők ebből a benzinpénzből másfélszer utazhatták volna körbe
Magyarországot.185 1986-ig a pártgarázsnál selejtezésre, illetve eladásra kerülő
használt személygépkocsikat úgynevezett vevőkijelölés alapján lehetett megvásá­
rolni (megmondták, ki és mennyiért kaphatja meg az autókat). A későbbiekben
ezeket a Merkúr használtautó-kirendeltségei értékesítették.186
A pártgarázs autói azonban kevés kilométert futottak, mivel a különböző szer­
vezeteknek továbbra is volt saját, reprezentatív gépkocsiparkja. A pártgarázs autó­
inak számát így fokozatosan csökkentették. A Mercedeseket itt is, mint általában
a hivatalokban, az évtized közepétől fokozatosan Ladákra cserélték. Hiába volt
azonban a szigor, s váltották a fekete Mercedeseket elegáns, ámde jóval alacso­
nyabb presztízsű, torinói kékre festett Ladák, a Káderdűlő több garázsában ekkor
már ott parkolt a magántulajdonú Mercedes gépkocsi.187Ezek a nyolcvanas évek­
ben már konzervatív ízlést tükröztek, hiszen Nyugatról többen elegáns sportko­
csikat és élénk színű, kecsesebb kialakítású, áramvonalas limuzinokat hozattak be.
A budai villákban lakó funkcionáriusok azonban őrizték saját hagyományaikat.
Kádár János metrón utazik, 1973

59
„4K” - juttatások
„Minden ember a Holdhoz hasonló: túlsó, homályos oldalát senkinek sem mu­
tatja meg” - vélte Hegedűs András egyik önéletrajzi munkájában.188A sztálinista
miniszterelnök volt jóformán az egyetlen, aki - ámbár élete alkonyán, de - szem­
benézett a múltjával, és beszélt, írt - néhol szociológusi érdeklődéssel - a káder­
élet rejtelmeiről.
„Ahogy magasabb posztra kerültem, úgy nőtt a lakásunk” - emlékezett utóbb
az ötvenes évek eme személyes történelmére.189A Hegedűs család 1951-ben kapta
meg az első villalakást Budán, a Bolgár utcában; Hegedűs András ekkor lett mi­
niszterelnök. A családtörténet szerint más oka is volt a költözködésnek: „Ebben
az évben született a harmadik gyerekünk. Már ez is indokolttá tette - bizonyos
mértékben -, hogy elköltözzünk egy két és félszobás lakásból, ahol most már
három gyerekkel és egy falusi lánnyal élünk [a cseléd eufemisztikus megnevezése
- a szerző] - aki vigyáz a gyerekekre.”191' Az épület egy kétszintes villa volt, amely­
nek alagsori helyiségeit az ÁVH foglalta el.191 A kertben „tavasztól őszig sokfajta
gyümölcs érett”, és egy fűthető úszómedence is volt itt. Az új otthonban született
meg a házaspár harmadik és negyedik fiúgyermeke, majd a lányuk is. A Hegedűs
család meghitten, a külvilágtól elzártan élt, egy-két kellemetlenségtől eltekintve.
„Valamikor pesti lakásunkban a poloskák okoztak szenvedést és nyugtalanságot,
itt pedig az egerek (még nem találtuk ki, hogy a macska a legjobb irtószer elle­
nük).”192
1956 tavaszán a gyorsan gyarapodó család egy még nagyobb házat kapott,
ám nem sokáig lakhattak itt. A forradalom kitörésekor a házaspár éppen hatodik
gyermeke születését várta. Úgy érezték, menekülniük kell. 1956. október 28-án
páncélautón a tököli katonai repülőtérre szállították őket, majd innen Moszk­
vába repültek. Sokáig bizonytalannak látszott a volt miniszterelnök jövője, így a
család egzisztenciája is. Jó ideig küzdöttek az otthon hagyott javakért.19’ A villa
előtt strázsáló államvédelmis őrök ugyanis a két, szintén belügyes házvezetőnővel
együtt kirabolták az épületet. Ami ott maradt, abból a forradalom napjaiban az
elhagyott kádervillákban portyázó emberek válogattak. A megmaradt tárgyakat,
bútorokat november 4. után átszállították egy belügyminisztériumi raktárba.
Hegedűs Andrásné először Moszkvából, a nővérén keresztül próbálta elérni, hogy
nyomozás induljon a család értékei után, egy hosszú listában leírta, milyen tár­
gyakat hagytak hátra. Említésre érdemes, hogy nemcsak a herendi étkészletet,
hanem a háromszáz üveg lekvárt és befőttet is feltüntette a felsorolásban. Egyik
60
levelében így vélekedett: „Én most is azt mondom, mi nem vagyunk kispolgárok,
akik ragaszkodnak a polgári kényelemhez, de ez nem jelenti azt, hogy hallgatással
kellene a hibákat tetézni.”194
Hazaérkezése után Hegedűs Andrásné a rendőrökkel egy hónapon keresztül
portyázott azokon a helyeken, ahol a széjjelhordott holmik, bútorok lehettek:
„Tömpe elvtárs [Tömpe András - a szerző] és a Rendőrség segít továbbvinni az
ügyet. Engem ez erősen lefoglal, mert legtöbb esetben velük kell menni. A volt
házunkban lakó katonai századosnál találtam meg a két lámpát a hálóból és a
kefélőgépet, amit eladtak nekik. Még egy pár könyv és - ha bevallja - két fotel is
lesz ott. Az egyik szolgálónál egy dunyhát, sok kézimunkát, Kim ír Szén faliképét,
8 törülközőt, a Te ballonkabátod, két barna cipőd, 4 inged, edényt és két kosztüm­
nek átszabott öltönyöd találtuk meg.”195A családi levelezésnek így az lett az egyik
központi témája, hogy miképp szerezzék vissza „két embernek 12 éves becsületes
munkáját jelentő holmijait”.196
Nyomoztak többek között magnó, filmfelvevő, -vetítő, tévékészülék, robot­
gép, lemezjátszó, porszívó, hűtőszekrény után. Ezek a tárgyak egy átlagos magyar
háztartásban még csak elő sem fordulhattak. (Az elektromos háztartási készülé­
kek csak az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől jelentek meg a magyar
háztartásokban. A statisztikák tanúsága szerint még 1960-ban is ezer főből csak
negyvenöt embernek volt mosógépe, tizenegynek porszívója, és négynek hű­
tőszekrénye. Ezek egyértelműen luxuscikknek számítottak az ötvenes években,
szemben az olyan, ekkor már elterjedt „tartós fogyasztási cikkekkel”, mint a láb­
hajtásos Singer varrógép vagy a műsorvevő rádió.197) Ami nem lett meg, azt végül
pótolni kellett. Hegedűs András Moszkvából segített a családnak (a háztartás
restaurációjában), például porszívót és rádiót is küldött haza.198 Amikor a volt
miniszterelnök hazatérhetett, a család már a Szemlő-hegyen, egy Sarolta utcai
házban berendezett kényelmes, új otthonban várta őt.199
Viszaemlékezése szerint 1956-ban Moszkvában kezdődött el Hegedűs András
második élete. 1963. március 15-én a Moszkvából hazatért sztálinista minisz­
terelnök vezetésével alakulhatott meg az MTA Szociológiai Kutatócsoportja.
Tagadhatatlan az a szerep, amelyet Hegedűs a honi szociológia megteremtésében
játszott.2('uA kádári pártvezetés szemében utóbb revizionistának számított, aka­
démiai állásából így 1973-ban „alkalmatlanság” miatt elbocsátották, és egyúttal
kizárták az MSZMP-ből is. A volt sztálinista politikusban addig érlelődtek a kétsé­
gek, kritikák, míg végül meggyőződéses antisztálinista ellenzéki nem lett. Haláláig
küzdött a múltjával. Idős korában Montaigne-idézeteket jegyzetelt ki magának, és
61
élettapasztalatát, -bölcsességeit sűrítő aforizmákat írt. Egy jellemző példa utolsó latteremtés, hanem a kapcsolattartás is
könyvéből, időskori aforizmagyűjteményéből: „Én sem voltam kivétel. Mindig nagyon fontos volt. A címbeli K-vonal-
utáltam a vadászatot, de mint az Állami Gazdaságok és Erdők miniszterének hi­ nak több metaforikus jelentése lehet.
vatalomból eredően vadásznom kellett. Utoljára egy szép (!) szarvasbikát lőttem. Képzeletbeli vonal, amely a könyvben
Trófeája ott lóg kint lugasom falán. Rajta a dátum: 1956. augusztus 15.”201 Vajon összeköti a különböző kiváltságokat és
miért őrizgette a rendszerkritikus szociológus villája lugasában a kommunista a bennük osztozó kádereket. S képzel­
múlt eme rekvizitumát? Talán mégsem volt neki mellékes sem a vadászat, sem a hetem akár a kor térképére rajzolt út-
zsákmány. Sztálinista korszakát és régi szokásait azonban fokozatosan távolította vonalnak is, amely abba a képzeletbeli
el magától (a trófea például a nyolcvanas években még a ház folyosóját díszítet­ kastélyba vitte őket, ahol a múltat, elő­
te202). Életére visszatekintve olyan kiváltságokról írt, amelyek megkülönböztették deik életét közelebbről megismerték.
a pártvezetőket a hétköznapi emberektől, és meghatározták életvitelüket. A pártvezetők információs m o­
A juttatások bonyolult rendszere a szocializmus fennállása alatt mindvégig nopóliuma több elemből építkezett.
kiemelkedő egzisztenciát biztosított az uralmi elit tagjainak, s egyúttal hatalmi Bizalmas megjelöléssel jelentek meg
helyzetüket is jellemezte. Hegedűs András így írt erről: „Az újsütetű hatalomnak azok a „zárt terjesztésű” könyvek,
természetesen kialakultak a presztízs-szimbólumai, amelyek bámulatos furfanggal amelyeket csak ők, a főkáderek for­
jelezték az egyes emberek pontos helyét a hierarchiában. A felemelkedést és a le­ gathattak. Még Sartre, Churchill vagy
csúszást szinte azonnal követte a presztízs-szimbólumoknak a megváltoztatása.”203 Gyilasz könyveiből is beszerezhettek
A korban 4K-ként is emlegették a pártvezetők kiváltságait: a kocsihasználatot, a példányokat, hogy az ellenséges irodal­
K-telefont, a külföldi utat, illetve a Kútvölgyi-jogosultságot.204A köznyelv a mon­ mon pallérozódjanak. 1957-ben, ami­
dás egy másik változatát is megalkotta, eszerint a 3K körébe tartozott: a Kékestető kor is az ideológiai képzés, a hitükben
- a kiváltságos üdülés; a Kútvölgyi kórház - a kiváltságos orvosi ellátás; és végül megingott funkcionáriusok átneve-
a harmadik kiváltság: a Kerepesi temető - ahol még halálukban is elkülönítették lése különösen fontosnak számított,
őket a hétköznapi halandóktól.205 (A mondásnak természetesen sok változata a pártvezetés arról határozott, hogy a Telefonközpont, 1950-es évek
született: többen a nagy K-k közé számították a kéglit és a kurvákat is.) Központi Bizottság valamennyi tagját
ellátják a Kossuth Kiadó könyveivel,
sőt az Ideiglenes Intéző Bizottság tag­
A K-vonal jai az összes kiadó kötetei között válo­
gathattak. A későbbiekben is megma­
Az ötvenes években, ha valakinek az irodájában közvetlen városi vonal volt, az már radt az uralmi elitnek ez a kiváltsága,
önmagában is rangot jelentett. A legfelsőbb vezetők irodáit és lakásait emellett így bizonyos zárt anyagokat, összefog­
„K”-vonallal látták el, amelyen keresztül a vidéki párt-, tanácsi, vállalati vezetőkkel lalókat, sajtószemléket csak a legfel­
és a rendőrséggel is kapcsolatot lehetett teremteni. A K-vonal, amely kádervonal­ sőbb vezetők olvashattak.20" Informá­
ként élt a nép nyelvén, valójában az elkülönített „közigazgatási” távbeszélő háló­ ciós monopóliumukat jellemzi, hogy a
zatot jelentette.206 „M”-vonalnak a miniszteri vonalat nevezték, amelyen a legfőbb „második vonalban” dolgozó káderek
pártállami vezetők kommunikálhattak egymással, a közvetlen nemzetközi vona­ elől is elzárták az információk egy ré­ Kádár János a Belügyminisztérium
szét. Földes László Második vonalban telefonközpontját avatja fel, 1950 körül
lon pedig a szövetséges államok vezetőit hívhatták.207 E körben nemcsak a kapcso-

62 63
című könyvében így dohogta el azt, hogy annak idején közvetlenül nem jutottak
el hozzá a szovjet párt XX. kongresszusának hírei: „... egy alkalommal, amikor
a Vértesben vadásztam, kis nylontasakokat vettem észre. Ezek Hruscsovnak a
kongresszus zárt ülésén elmondott beszéde magyar fordítását tartalmazták, finom
papírra nyomtatva. A tasakokat és a bennük levő szöveget alighanem Ausztriában
bocsátották fel léggömbökön. A beszéd sok példával bizonyította Sztálin kegyet­
lenkedéseit, amelyeket olyan kiváló kommunisták ellen követett el, akik valamely
kérdésben az övétől különböző álláspontot vallottak. ( ...) A nyugati rádiók a saját
szájuk íze szerint magyarázták a beszédet - a mi pártunk pedig hallgatott.”209
A külföldi út
A párt- és állami vezetőknek fizetett szabadságuk időtartamára ingyenes kül­
földi út járt; igaz, kezdetben csak a népi demokratikus országok üdülőhelyeire
utazhattak, például Zakopanéba, Karlovy Varyba. Később távolabbi országokba
Losonczy ( ié/.a és felesége 1950-ben Szocsiban nyaralt
64
is eljutottak, először hivatalos utakon, majd turistaként is. Az ötvenes években
még a hivatalos utazások célpontjai is elsősorban a népi demokratikus országok
voltak, a hatvanas évektől azonban fokozatosan kitárult előttük a világ.
Hegedűs András 1954. október elsején a kínai Vörös Hadsereg győzelmének
ötéves évfordulójára utazhatott el Kínába. Utóbb így írt egyik meghatározó él­
ményéről: „Az egybesereglett színes társaságból, ki tudja milyen protokolláris
megfontolásból, jobb oldalamra minden étkezésnél a dalai lámát, bal oldalamra
a pancsen lámát ültették. Az egyik 18, a másik 17 éves volt; korban nem is álltak
olyan messze tőlem, de a nyelvi gátakat és kultúrköreink különbözőségét nem
sikerült áttörnünk. Kérdezősködésemre csak rövid válaszokat kapok, amelyek
egyszerű kínai fiataloknak mutatták őket. De a dalai lámára egészen más szemmel
néztem, amikor véletlenül tanúja voltam egy buddhista templomba való bevonu­
lásának népes papi kísérettel. Arcáról isteni fennköltség sugárzott. Félrehúzódva
néztem átlényegülését.”210 Marosán György ideológiától súlyosan terhelt, és így
szinte olvashatatlan memoárjában szintén örömmel eleveníti fel harcos életútjá­
nak azt az epizódját, amikor 1957-ben még Kínába is eljutott. „Nagyon örültem
a Kínába utazásnak, nemcsak azért, mert első eset, hogy távolkeleti országba me­
gyek, hanem azért is, mert a kínai elvtársak kérték, hogy Kádár engem is vigyen
magával, meg akarnak ismerkedni velem.”211 (Valójában természetesen Kádár
János döntött a delegáció összetételéről.) Úton Kínába, a repülőn, Marosán Kádár
Jánossal és Erdélyi Károllyal ultizott, és így még közelebb került az első emberhez.
Örömmel számolt be utóbb erről: „Nyertem. Most vették észre, hogy ultizni is
tudok.”212
Az utazásokat Kádár János arra is felhasználta, hogy megismerje a környezetét,
és útitársai is megpróbáltak minél inkább a kegyeibe férkőzni. Hasonlóan visel­
kedhetett ő is, amikor kíséretével - Hruscsov vendégeként - a Baltika nevű hajón
1960 szeptemberében New Yorkba indult az ENSZ közgyűlésére.213 Kádár utóbb
büszkén mesélte feleségének, hogyan állt helyt az európai szocialista országok
vezetőinek csapatában. Tamáska Mária 1989-ben a következőképpen elevenítette
fel a történetet: „Egy szovjet hajón keltek át az óceánon, aminek az volt a követ­
kezménye, hogy a társaság egy része tengeri beteg lett és napokig használhatatlan
volt. A hajó ugyanis, egy kilencezer tonnás parti hajó erre a célra alkalmatlannak
bizonyult, a tenger éppen azokban a napokban nem viselkedett valami nyugodtan.
Az uram azt mesélte, hogy az étkezéseknél rendre csak Hruscsov és ő jelent meg.
Mint mondta, »helyt kellett állnia a nemzetért« , de az étkezések után ő is rendre
rosszul lett.”214
65
 A Kádár család legnagyobb közös úti élménye talán az 1977-ben, az olasz fővá­ ben töri át az utazás politikai
rosban tett látogatásuk volt. Amikor az út diplomáciai előkészülete zajlott, Kádár jelentőségét méltató kliséket,
állítólag azt mondta: „Ha már ott vagyunk, úgy illik, hogy a pápához is beköszön­ l-oldes László a világkiállítások
jünk.’ Róma valósággal lenyűgözte őket, Kádár Jánosné több mint egy évtized szervezetének alelnökeként sok
elteltével is lelkendezve mesélt az olasz fővárosról: „Amit lehetett, megnéztünk, távoli helyre eljutott. Amikor az
de hát ott órákat lehetne eltölteni. Csodálatos a sixtusi kápolna, s mivel a Pietát Egyesült Államok Környezet-
egyszer megrongálták, azóta üvegkalitkában őrzik, de minket beengedtek oda is, védelmi Világkiállítást rende­ í ' *v .

úgyhogy egészen közelről csodálhattuk meg a szobrot. Egyébként egész Róma egy zett a Csendes-óceán közelé­ ■
hatalmas és csodálatos alkotásokkal teli páratlan múzeum.”215 ben fekvő Spokane városban,
Az állami protokoll nem sokban különbözött a rendszert megelőző és követő hazafelé luxushajóra szállt,
évtizedekhez képest. Tanulságos felidézni azonban azt, hogy az államelnök milyen hogy hajón szelje át az óceánt:
országokban reprezentált, vagyis merre utazgatott. Magyarországon a szocializ­ „...akárm ilyen nagy hajó is a
musban hagyománnyá vált, hogy a paraszti tömegek felé tett jelképes gesztusként Queen’s Elisabeth 2 [Queen
a teljességgel protokolláris államfői funkciót paraszti származású politikus töltötte Elizabeth - a szerző], azért csak
be. Ebben a tisztségben az egykori barcsi tsz-elnök, Losonczi Pál például a renegát billegett ez is, az én gyomrom Kádár János kacsázik, Krím, 1972. augusztus
kisgazdát, Dobi Istvánt követte. (Utazásairól viszonylag sokat tudunk, hagyatéka pedig a második naptól kezdve
ugyanis némi hányattatás után közgyűjteménybe került: Barcs múzeuma kapta egészen a cherbourg-i kikötőig
meg az államelnöki életpálya gazdag relikviagyűjteményét.) A szocialista országok lázadozott. Irigykedve néztem
egymás között többnyire pártközi szinten tartották a kapcsolatot, a nyugati diplo­ útitársaimat, amikor jó étvágy-
máciai kapcsolatok érthető módon nem voltak túl élénkek, a szocialista államel­ gyal falatoztak. Kútba esett az
nök utazásainak legfőbb célpontja így a harmadik világ volt. A paraszti származású a tervem, hogy annyit eszem,
Losonczi Pál sokat utazott egzotikus tájakra. Találkozott Uganda diktátorával, a hogy ráfizessen a kapitalista
véreskezű Idi Aminnal, a Közép-afrikai Köztársaság császárával, Bokassával, akit hajóstársaság. A kényelmetlen­
politikai ellenfelei kannibalizmussal vádoltak. Több alkalommal is megtekintette ségek ellenére maga a tenger, a
a népviseletbe öltözött afrikai őslakosok rituális táncait, és közelről ismerhette találkozások a szembejövő ha­
az afrikai és az ázsiai diktatúrák fényűző külsőségeit; sőt egyik protokolláris útja jókkal, a látvány csodálatos él­
során még arra is módja nyílt, hogy teknősbékaháton lovagoljon.216Többek között ményt jelentett.”219A kapitalista
büszke tulajdonosa volt az Iráni Pahlavi-rend lánca, a Mongol Szuhe-Bator érdem­ hajótársaság végül nem fizetett
rend, az Egyiptomi Nílus-rend lánca, a Szudáni Becsületrend lánca és a Mexikói rá, és a kellemetlenségek elle­ Kádár János pihen, Krím, 1972. augusztus
Azték Sas Rend nagykeresztje láncon kitüntetéseknek.217A rendszer nemzetközi nére a szocialista expóbiztos is
elismertsége szempontjából tanulságos, hogy például a Finn Fehér Rózsa Rend életre szóló élményekkel gazda­
nagykeresztje láncon elismerést, amelyet 1970-ben Kádár Jánossal egyszerre ve­ godott.
hetett át, rajta kívül a magyar államfők közül megkapta Horthy Miklós (1931), Kádár János a külföldi pártvezetők közül Titoval és Hruscsowal ápolt jó barát­
Göncz Árpád (1995), Mádl Ferenc (2002) és Sólyom László is (2005).218 ságot. Meghatározó élménye volt a Kádár házaspárnak, amikor Tito meghívására
Voltak olyan utazások, amelyeket egyszerűen csak jutalomútnak tekintettek Brioni szigetén nyaralhattak. „A tenger nagyon kellemes volt, a nap egy részét
a funkcionáriusok. Az élmény erőssége, sajnos, csak egy-két memoáríró eseté­ a tengerparton töltöttük, úsztunk, sétáltunk” - elevenítette fel később Kádár

66 67
Jánosné az élményeit. „ (...) egy kis délszaki növényekkel betelepített paradicsom, rajtuk kívül a hatvanas években
vagy hogy szerényebben fogalmazzak, botanikus kert volt”. Tito maga vezette a még tizenöt-húszezer embert,
motorcsónakot, amikor kirándulni indultak.220 sőt a hetvenes évek végén kora­
A funkcionáriusok közül sokan turistaként is felkerestek távoli tájakat. Aczél beli becslések szerint már több
György egészen negyvenéves koráig nem volt külföldön, később viszont közel mint harmincezer fő vehette
ötven országban megfordult.221 Vas Zoltán még e körben is nagy utazó hírében igénybe a kórház szolgáltatá­
állt, járt az Egyesült Államokban, Mexikóban, Indiában, Nepálban és Izraelben is. sait. A Kútvölgyi-jogosultság­
Otthon azt mondogatta utazásairól, hogy csak olyan helyre megy szívesen, ahol nak különböző szintjei voltak.
legalább egy barátja van.222 A rendszer erősen hierarchikus
szemléletet tükröz: más ellátást
kaptak a pártállam különböző
A Kútvölgyi rendű és rangú személyiségei.
A jogosultság elvileg egyaránt A Kútvölgyi üdülője Balatonszabadin
Az uralmi elit tagjainak - hasonlóan a Horthy korhoz - az állam kiemelt orvosi kiterjedt a pártapparátus dol­
ellátást biztosított. A kor viszonyai közt a legjobb ellátást a Kútvölgyi Kórház kí­ gozóira, az állami intézmények
nálta. A kórház még 1941-42-ben épült (a rendelőintézetet a hetvenes évek első vezetőire, a kulturális, művészeti élet prominenseire, valamint a KISZ és a tömeg­
felében toldották hozzá), és Horthy Miklós Gyógyintézetként működött egészen szervezetek munkatársaira és az ő családtagjaikra.22,1 Az MSZMP KB illetékes
1945-ig. Már a második világháború évei alatt - a magánklinikák mellett - itt osztályai, a Minisztertanács Titkársága, valamint az egészségügyi miniszter időről
gyógyították Magyarország legfőbb méltóságait, majd 1945 és 1950 között az Or­ időre részletesen szabályozták, hogy kik és milyen feltételekkel vehetik igénybe a
szágos Társadalom Biztosítási Tisztviselő Alap (OTBA) tagjai vehették igénybe. kórházat. Aki felkerült a listájukra, az úgy­
A háború után érthető módon átkeresztelték az intézményt, és a politikai rend­ nevezett „könyves”, állandó jogosultságot
szer változása átalakította a betegkört is; új páciensek várakoztak a folyosókon. nyert, és a családtagjait is ellátta a kórház.
1950-től 1956-ig a Kútvölgyi Állami Kórház az MDP KV közvetlen irányítása A jogosultságot igazoló könyveket kétéven­
alá tartozott, és szovjet igazgató főorvos állt az élén. A forradalom leverése után te érvényesítették; aki időközben kegyvesz­
átmenetileg közkórházként működött, majd 1958-tól Központi Állami Kórház és tett lett, elveszítette a Kútvölgyi-jogosultsá­
Rendelőintézet néven ismét a kiváltságosok kórháza lett.22’ gát is. A „könyvesek” mellett voltak még az
1955-ben a Kútvölgyi orvosai - papíron legalábbis - szigorúan szabályozták úgynevezett „engedélyes” páciensek is, ők
Rákosi Mátyás és Gerő Ernő napirendjét. A leváltott pártfőtitkárnak például a kö­ egy évig vehették igénybe a kórház szolgál­
vetkezőket írták elő: „Rákosi Mátyás elvtárs munkaideje reggel Vi 9 - du. Vi 3-ig tatásait. Utóbbiak száma a hetvenes évek­
tartson, utána ebédeljen, majd 5 óráig elsötétített szobában pihenjen, lehetőleg ben már hozzávetőleg huszonötezer fő volt.
aludjék. Ebben a helyiségben a telefon legyen kikapcsolva. Du. 5 órától Vi 8-8-ig (Közéjük tartoztak például a „Szocialista
otthonában dolgozhat. Este 8 óra után teljesen kapcsolódjék ki. Idejét olvasással hazáért" kitüntetés birtokosai.) Lehetőség
(csak szépirodalom) vagy szórakozással töltse. Esténkint legalább egy órát sza­ volt még a kórház igénybevételére úgyneve­
bad levegőn sétáljon. 10 és 11 óra között feküdjék le aludni. A hét végét (szom­ zett „egyszeri” engedéllyel, amelyet előzetes
bat du.-t és vasárnapot) Rákosi elvtárs teljes pihenéssel, városon kívül töltse.”224 kérelem alapján a Pártközpont, a Miniszter- A Kútvölgyi Klinikai Tömbben
Nemcsak a párt- és állami vezetőket gyógyították azonban a kórházban, hanem tanács illetékesei vagy a kórház igazgató fő­ gyógyítják ma is a/, állami vezetőket

68
 orvosa adhatott ki. Erre akkor volt szükség, ha valaki a Kútvölgyi-jogosultak közül
valamelyik ismerősét, távolabbi rokonát akarta kezeltetni a kórházban. A legjobb
ellátást ugyanis deklaráltan itt kapták a betegek. A jelek szerint Kútvölgyi-beutalót
azonban nemcsak kapcsolatok révén lehetett szerezni, hanem később már pénzzel
is. A nyolcvanas években az állambiztonság arról szerzett tudomást, hogy nyuga­
tiak (amerikai, osztrák, svájci állampolgárok) „különböző összeköttetéseik útján”
a kórházban kezeltették magukat.226
A kórházon belül is különbözött a betegek státusa. A „védett vezető elvtársak”-
at egy elkülönített épületrészben gyógyították. A harmadik emeleti „C” szárnyon
az MSZMP KB első titkára, a Minisztertanács elnöke, valamint az Elnöki Tanács
elnöke részére olyan helyiségeket tartottak fenn, ahol a kormányőröket is elszál­
lásolhatták. A második emeleti rendelőben szintén külön fogadták, kezelték őket.
A kiemelt betegek kórlapjait elkülönítve egy külön szobában, páncélszekrényben
tárolták. A KB Titkársága határozatban szabta meg, hogy kik azok a személyek,
akiknek munkahelyi és háziorvosi ellátását külön biztosítják a Kútvölgyi orvosai
(a jogosultságot a Kútvölgyi-engedélyben is feltüntették). A főkádereknek úgyne­
vezett készenléti szolgálatot szerveztek, amely éjjel-nappal a rendelkezésükre állt.
Az Egészségügyi Minisztérium a főigazgató főorvos titkárságára A1táj-rendszerű
rádiótelefon-vonalat építtetett ki, valamint megkülönböztetett jelzésű szolgálati
gépkocsikat kapott a kórház, amelyeket akkor vehettek igénybe az orvosok, ha
házhoz hívták őket.227 A Kútvölgyi alkalmazottai látták el a nyári szezonban, két­
hetes váltásokban a balatonaligai pártüdülő és a Minisztertanács balatonszemesi
(őszödi) központi üdülőjében is az orvosi feladatokat. Állandó jelleggel orvosi
rendelőt működtetett emellett még a kórház a Pártközpontban, a Parlamentben,
a Munkásőrség Országos Parancsnokságán, valamint a Pártfőiskolán. Az MSZMP
KB és az Országgyűlés üléseire orvosi ügyeletet szerveztek. A munkában meg­
fáradt országos vezetők regenerálódását, pihenését szolgálta a XII. kerületben a
Mátyás király út 17. sz. alatt egy negyvenágyas rehabilitációs és a Béla király út
10-12. sz. alatt egy tizenöt ágyas „pszichikóterápiás” részleg.228 (Pszichikóterápia
természetesen nem létezik, csak pszichoterápia, illetve fizikoterápia. E „részleg”
elnevezését tehát tekinthetjük nyelvi leleménynek, de egyszerűen műveletlen-
ségnek is, amelyet utóbb - a névadást követően - senki nem mert kijavítani.) Itt
a káderek a stresszt, az izgalmakat pihenhették ki, hogy feltöltődve vágjanak neki
az új feladatoknak.
A kórház, a magas rangú páciensek miatt, a Belügyminisztérium III. ügyosz­
tályának látókörébe került. A III/III-A önálló alosztály végzett ott „mcrénylet-
70
rombolás-elhárítási vonalon operatív munkát”. Egy 1963-ban készült belügyi je­
lentés szerint az intézményben tizennyolc korábbi hálózati ember dolgozott, és
a belügynek nyolc hivatalos kapcsolata volt a kórházban. Az Igazgatóságon az
igazgató főorvos, a gazdasági igazgató, az úgynevezett „C ” épületrészben a fő­
orvos, a fogászati rendelőben az M SZMP „csúcstitkára”, valamint a műszaki, a
személyzeti osztály és a gyógyszertár vezetője, illetve a szakszervezeti bizottság
elnöke is időről időre jelentett az állambiztonságnak.229 Sok szabotázst azonban
nem lepleztek le. Egy alkalommal ugyan a sósav nem megfelelő hígítása miatt
egy betegnél súlyos szervi elváltozások következtek be, ám a jelentés szerzője
- megnyugtatandó a feletteseket - megállapította, hogy „a fenti eset nem vezető
elvtárssal történt”.2’0
Emblematikus viszont az az esemény, amely a Központi Állami Kórházban
1980 nyarán történt meg. Ekkor egy ismeretlen állított be a kórházba. A belügyes
leírások szerint a jól szituált férfi nyakában láncon egy nagyméretű fémkeresz­
tet hordott, dr. Csémiként mutatkozott be, majd hozzátette, hogy ő Csémi Ká­
roly vezérezredes fia. A belügyi jelentés tanúsága szerint azt a történetet adta
elő az orvosoknak, hogy „a János Kórház nőgyógyászatáról jött, ahol felvett egy
»Vadászné« nevű személyt, aki erősen vérzett és azt állítja, hogy a Központi Kór­
házból jött és emiatt feljelentést szándékozik tenni. Mivel kollégáról van szó ő
hajlandó az egész ügyet elsimítani.”2’ ' A férfi feltűnően sokszor használta a „de
ugye nem haragszol” kifejezést, feltehetően így próbálta meg utánozni a vezetők
közvetlenkedő, fraternalizáló stílusát.2’2Akkor tettét zsarolási kísérletként értékel­
ték a hatóságok, ma inkább a doktriner rendszer avantgárd kritikájaként fogható
fel. A Vadász névvel hősünk, e villoni figura azt sugallta, hogy egy magas rangú
funkcionárius feleségének magzatelhajtásáról van szó (a párt- és állami vezető­
kön kívül e korban szinte senki más nem vadászhatott), személyes fellépésének
súlyát pedig azzal növelte, hogy a nagy hatalmú vezérezredes fiának adta ki magát.
A szigorúan ellenőrzött központi kórházban azonban még így sem ért célt, dolga-
végezetlenül, vagyis pénz nélkül távozott. Ám a belügyesek, amikor utánajártak az
esetnek, kinyomozták, hogy korábban több esetben kerestek telefonon a kórház
nőgyógyászati osztályán egy dr. Csémi nevű orvost. Máshol tehát az ügyes csaló
a Kútvölgyiben (Központi Állami Kórház) dolgozó orvosnak adta ki magát, és
ilyenkor feltehetően sikerrel is járt.2”
71
 A Kerepesi szert a terveztetők, hiszen összesen 365 urnát fogadhatott volna be az épület.
(Nem tudni, milyen számmisztikától vezéreltetve választották épp az év napjainak
A párt halottait a hatvanas évektől a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panthe- számát, talán, mert a kommunista harcosok emlékműve az idő megbonthatatlan
onjába temették. 1959-ben avatták fel ennek központi emlékhelyét, a kommunista teljességét szimbolizálta. A tervezők fejében feltehetően felsejlett a szentek kalen­
harcosok és funkcionáriusok sírboltját.234 dáriuma is, melynek szerkezete a középkori hagyományból következően az „egy
A párt vezetősége először 1949 elején tárgyalt arról, hogy a párt öt nagy - meg nap-egy szent” elvére épült. A kommunista szimbolika általánosságban is sokat
nem nevezett - mártírjának és 1919 áldozatainak valamely „proletárok” lakta kölcsönzött a kereszténységtől.)
környéken emlékművet állítanak.235 Az emlékmű azonban végül nem valame­ A rendszer azonban rövidebb életűnek bizonyult, mint ahogy az építtetők
lyik munkáskörnyéken valósult meg, hanem temetkezési helyként a Kerepesi úti gondolták. A rendszerváltásig összesen hetvenöt elvtársat temettek ide, az utolsó
temetőben. A kérdés 1957 márciusában került ismét terítékre, amikor a vezetés temetést 1988-ban tartották. A Zsolnay-gyár gyártotta urnák egy része így üresen
az „ellenforradalom áldozatainak” keresett végső nyughelyei. A restauráció idő­ a mauzóleum raktárában maradt. A kolumbáriumok elhelyezésének elvileg rang­
szakában Kádár János az áldozatok emlékének ápolásával a megtorlásokat és saját jelző funkciója volt, az épületnek volt egy felső és egy alsó urnaterme, s a bal oldali
hatalmát is legitimálni kívánta. A Pantheont a Kádár korban végül nemcsak az ál­ kapura írták a felső, a jobb oldalira meg az alsó urnateremben eltemetettek nevét
dozatoknak építették, hanem a kommunisták közös nyughelyévé, munkásmozgal­ Az eredeti tervek szerint a mauzóleumban a felső szinten kaptak volna urnát a
mi mauzóleummá tették; ide temették el a pártvezetés tagjait a hatvanas évektől. legkiemelkedőbb és legmagasabb rangú személyiségek hamvai, az alsó szinten
A sírkert (mai nevén: Fiumei úti temető) korábban is - miután 1885-ben díszte­
metővé nyilvánították - az elit reprezentatív temetkezési helyének számított.236
Több elhunyt kormányfő itt kapott sírhelyet, például 1936-ban a temető területén
temették el Gömbös Gyulát, 1941-ben gróf Teleki Pált és Huszár Károlyt, majd
1943-ban Peidl Gyulát.237 Az emlékhely ma nem annyira a munkásmozgalom
hagyományát, mint inkább a magyar történelem és a különböző korszakok foly­
tonosságát szimbolizálja. Ha a főbejárattól indulunk, a hét jakobinus sírja, gróf
Batthyány Lajos mauzóleuma mellett elhaladva közelíthetjük meg a Pantheont,
és a mauzóleum mögött nem messze látható Kossuth Lajos és gróf Károlyi Mihály
síremléke.238Az úton továbbhaladva a rendszerváltás utáni politika prominensei­
nek sírjaihoz juthatunk el.
A mauzóleumban, a Pantheon központi épületében urnasírok találhatók; az
épület mellett hat pilont emeltek (toronyszerű pillér, a mauzóleum mellett em­
léktáblaként szolgál) azoknak a harcosoknak az emlékére, akik más temetőben
nyugszanak; és a mauzóleum szomszédságában (árnyékában) létesítettek egy
parcellát, ahová a kevésbé jelentős személyeket temették. Négy további és egy
úgynevezett hősi parcellát is a Pantheon részének tekintettek, sőt néhány sírt
át is helyeztek ide. A mauzóleum épületét Körner József tervezte, az azt övező
szoborcsoport Olcsai-Kiss Zoltán alkotása.2’9 (Körner József másik jelentős meg­
bízása a II. kerületi pártház tervezése volt az ötvenes években, mely épület ma a
II. Kerületi Polgármesteri Hivatalnak ad otthont.) Tartósnak gondolták a rend­ Díszőrség M ünnich Ferenc ravatalánál, 1967

72 73
 azokat helyezték volna örök nyugalomra, akiknek pályáját kevésbé jelentősnek
ítélték. A koporsós temetéseknek helyt adó területen a mauzóleummal szembeni
sírsétány fogadta volna be a magasabb, az oldalparcellák pedig az alacsonyabb
rangúak földi maradványait. A pilonok közül a mauzóleumhoz közelebbiek szá­
mítottak előkelőbbeknek.240Végül azonban a sírok és az emlékhelyek elhelyezése
nem tükrözött egyértelmű hierarchiát, feltehetően a halottak hozzátartozói válo­
gathattak a helyek között.241
Újratemetés révén több mint harminc személyt temettek ide, többek között
Balázs Bélát, Dési Huber Istvánt vagy Ságvári Endrét. Később ide kerültek a ve­
zető funkcionáriusok hamvai, a Rákosi-korszak vezetői közül egyedüliként Révai
József, valamint Szakasits Árpád, Rónai Sándor, Münnich Ferenc, Dobi István,
Ilku Pál, Sík Endre vagy Czottner Sándor földi maradványai. Az épületet övező
parcellák közül a bal oldaliba elsőként József Attila hamvait hozatták át (őt később
1994-ben visszatemették a 35-ös parcellába), s a rehabilitált Rajk László hamvait
is ide helyezték. A jobb oldali sorba került 1956 néhány rangosabb kommunista
áldozatának sírja, később pedig elsősorban politikusokat temettek ide (például
Kossá Istvánt és Vályi Pétert), és néhány neves közéleti személyiséget, tudóst is,
Lukács Györgyöt, Molnár Eriket.242
A Farkasréti temetőben is voltak „kommunista parcellák és kolumbáriumok”,
azoknak, akiknek a Kerepesi temetőben nem jutott sírhely. 1971-ben itt helyez­
ték végső nyugalomra Rákosi Mátyást, akivel Kádár János rendszere nem vállalt
közösséget, és így nem kaphatott helyet a kommunista harcosok sírboltjában.241
A pártvezetők urnáit rejtő emlékhely többek szemében népszerűtlenné tette a
Kerepesi úti temetőt: „A Farkasréti temetőbe való temetkezést - ahogy Tóth
Vilmos megállapítja - több esetben vette körül az alternativitás, sőt, az ellenzé­
kiség aurája.”244 Nem tetszett mindenkinek a Pantheon a pártvezetésben sem.
A partvonalra került Vas Zoltán, aki amúgy is szerette a polgári fényűzést, felesége
visszaemlékezése szerint „megmondta már életében, 10 évvel ezelőtt, hogy ő azt
a helyet nem szereti, mert sötét, barátságtalan, és azok között az elvtársak között
nem akar lenni, akik ott nyugszanak”. Őt így a Farkasréti temető művészparcellá­
jába temették.245
A Pantheon 12-es számú oldalparcellájában helyezték végső nyugalomra Ká­
dár Jánost is 1989-ben, nem sokkal Nagy Imre és társai újratemetése után, több
százezresre becsült gyászoló tömeg jelenlétében. A sírhelyet állítólag Grósz Károly
jelölte ki, s Kádár emlékére egy méretében és anyagában a többitől elütő, kiemelt
síremléket állítottak, jóllehet korábban az elhunyt első titkár maga akarta, hogy
74
Köszönjük hogy halottunk,
Kádár János elvtárs
ravatalánál
személyesen is kifejezte
együttérzését
és részvétét
Budapest. 1989. július 13-14.
1912-1989 M S Z M P K özponti Bizottsága
Az MSZMP KB köszönőlevele a Kádár-temetés
résztvevőihez
az ötágú csillaggal ékesített sírok egyformák legyenek a Pantheon területén.246
A rendszerváltás után a szocialista rendszer reprezentánsait többnyire - politi­
kai okok miatt - már nem a nemzeti sírkertbe temették. Aczél György, Marosán
György, Apró Antal, Grósz Károly vagy Czinege Lajos egyaránt Farkasréten ka­
pott sírhelyet. Kállai Gyulát, a volt kormányfőt 1996-ban a Kerepesi úti temető­
ben temették el, de nem a Munkásmozgalmi Pantheonban.247
A rendszerváltás végképp megváltoztatta az állam, a közvélemény és a családok
viszonyát a Pantheonhoz. A temetőn belül új sírhelyre helyezték át 1992-ben
Rajk László, 1994-ben Gábor Andor és József Attila, 1998-ban Rónai Sándor volt
államfő, 2003-ban Ilku Pál miniszter hamvait. (Rajk Lászlónak és József Attilának
egyaránt a harmadik újratemetése volt ez.) A múlt lassan történelemmé vált és át­
értelmeződött a leszármazottak életében is, több család nemcsak a rossz emlékűvé
vált Munkásmozgalmi Pantheonból vitette el így halottját, hanem a temetőből is.
Szakasits Árpádot Farkasréten, Olt Károly pénzügyminisztert a Rákoskeresztúri
temetőben temették újra. Az egyik szakszervezeti vezető hamvait nem csupán
áthelyezték, ő a kőbányai Szent László-templomban katolikus szertartás szerint
is megkapta a végtisztességet.248
Később Antall József temetése volt az a szimbolikus esemény a Kerepesi úti
temető történetében, amely feledtette a sírkert közelmúltját, és folytonossá tette a
történelmét.249Változott a rendszer, a Munkásmozgalmi Pantheon romló állagával
a történelem egy letűnt korszakának és az idők változásának mementójává vált a
temető területén.
75
 III.

HAGYOMÁNY ÉS ÚJÍTÁS
E g y e t é r t é s a v a d á sz a t ba n
 tak”.255 1946-ban Szinpetri község256 elöljárói és valamennyi párt helyi szervezete
együttesen javasolta Dobi István földművelésügyi miniszternek a vadak, főképp a
„nagyvadak” által okozott károk miatt a szini vadászterület határainak módosítá­
sát. A miniszter, aki maga is vadászott, azonban nem mutatott erre hajlandóságot,
és döntését a vadgazdálkodás szempontjaival indokolta meg.257 A történetnek
szimbolikus jelentőséget tulajdoníthatunk; érzékelteti a vadászszenvedély és a
V adászok és vadászók hagyomány erejét, a mindenkori elitek szokásainak, életformájának hatalomvál­
táson, politikai, gazdasági változásokon túlmutató folytonosságát.
Rákosiik és a múlt A politikai változások ellenére a vadászat szervezete a második világháború
után is erősen kötődött a Horthy kor hagyományaihoz. Értelemszerűen első­
„Rákosi rengeteget vadászott (...) szerette a körvadászatot is. Ez számomra mindig ként azok alakítottak társaságot, akik korábban is vadásztak, területtulajdonosok,
rémületes élmény volt. Rákosi mindenre lőtt, ami megmozdult. Nem törődött nagybirtokosok voltak, vagy akik a vadászathoz mint úri passzióhoz kötődtek.
vele, hogy nyúl vagy ember, ahol valami mozgott, odalőtt. Nem volt veszélytelen Az első vadásztársaságok még az
a közelében vadászni” - emlékezett Hegedűs András utóbb a pártfőtitkár vadá­ ő neveik alatt alakultak meg. Nyo­
szataira.250 mukban a formálódó új elit tag­
A korban az elit életformájának markáns, ám a közvélemény előtt sokáig tit­ jai is a vadászok sorába léptek.258
kolt eleme volt a vadászat, amely korábban főúri, illetve dzsentri szokásnak szá­ A háború után - Gemenci Vadász-
mított.’"1A második világháború éveiben a kormányzó vadászszenvedélyének társaság néven - megalakult Tildy
sajátos megnyilvánulása volt, amikor medvéskertet létesítettek a koronauradalom Zoltán vadásztársasága, amelynek
szini birtokán (ma Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Bódvaszilas, Szögliget környé­ oszlopos tagja volt Nagy Ferenc és
ke), hogy ezzel pótolják a trianoni szerződéssel elvett erdélyi medvevadász-terüle- Varga Béla is.259Nagy Imre belügy­
teket. Kialakításához 1940- miniszterként az egyik újonnan
alapított vadásztársaság elnöke
lett.260A rang ezúttal is megmutat­
kozott a vadászhierarchiában, és
maga a vadászat (az, hogy valaki
vadászhatott) szintén a rangot tűk- Tildy Zoltán vadászaton, 1945 körül
rözte; nem csoda, hogy a hatalom­
ra törő kommunista párt vezetői
sorra puskát ragadtak.
i ii 'II u l i m u \t. I Az ötvenes években az állam fenntartott úgynevezett minisztériumi vadász-
területeket, rezervátumokat; ezeken - térítésmentes vadászjeggyel vagy anél­
kül - a legfelsőbb párt- és kormánykörök vadászhattak (ez egy szűk, körülbelül
harmincfős kört jelentett; Rákosi például a legtöbbször Gyulajon, Farkas Mihály
„nekimentek a lakosságnak” Gemencen, Horváth Márton Galgamácsán vadászott).261Jóllehet a „munkásha­
A Horthy Miklós medvéinek épített medvebarlang, S/in és „nagyon sok kárt csinál­ talom” ideológiájának jegyében alakították a vadászat szervezetét, a régi vadászok

78 79

Fent: Rákosi Mátyás a lesgödörben,
1950-es évek eleje
Balra: Kádár János és a nyúl, 1950-es évek eleje
szakértelmét nem tudták nélkülözni; sokan közülük így maradhattak meg a va­
dászat berkein belül. 1949-ben vadászati alkalmazott volt Kittenberger Kálmán,
gróf Széchenyi Zsigmond, gróf Teleki József, gróf Esterházy László, báró Du-
dinszki László, Lelovich György vagy Altai Emil, aki korábban Horthy Miklós
fővadásza volt.262
A hivatásos vadászok az ötvenes években a kor normái szerint retrográdnak
minősülő, ámde megkerülhetetlen társaságot alkottak. E társaság központi sze­
mélyisége Szederjei Ákos volt. Szederjei 1944-ben Színben még a kormányzó
medvéskertjének kialakításán fáradozott. Az 1945-ös rendszerváltás azonban már
a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemeknél (MÁLLERD) találta, ahol a vadászati
osztály vezetésével bízták meg.263Nagy ambícióval fogott hozzá a vadgazdálkodás
újjáélesztéséhez, s új munkahelyén régi szakemberekkel vette körül magát. 1947
novemberében a Szabad Földben cikk jelent meg a MÁLLERD-ről, „Ahol még
mindig nyüzsögnek a grófok” címmel.264 (G róf Esterházy László, gróf Széche-
nyi Zsigmond és gróf Teleki József is a szervezet alkalmazásában állt ekkor.)265
A Szabad Földnek Fehér Lajos volt a főszerkesztője, aki Szederjei Ákos elbeszé­
80
lése szerint a cikk megjelenése után canossát járt nála: „Mikor hazajött, első útja
hozzánk vezetett, mert félt, hogy nem tud többet vadászni, mert nem engedé­
lyezik neki, ha ilyen cikk jelent meg ellenünk. Odajött és csapkodta a kucsmát -
mert kucsmában volt -, csapkodta a földhöz és megtiporta az íróasztalom előtt,
mondtam neki, hiába tiprod, ez megjelent, erre ő kirúgta az újságírót.”266 A régi
szakemberek a vadászati lehetőséggel revolverezhették a kor hatalmasait, s további
védettséget jelentett számukra több országos és helyi méltóság jóindulatán túl az
is, hogy a vadászat szervezetén belül alkalmazták például Dobi István fiát vagy ifj.
Tildy Zoltánt.267
A vadászatban mindig jelentős szerepe volt a személyes kapcsolatoknak, a bi­
zalomnak. Nagy Endre, egykori csendőrszázados, Hatvany bárólány férje például
a fordulat évei után Horváth Márton és Rákosi vadászatait szervezte sikerrel, így a
pártvezetők köreikbe (bizalmukba) fogadták. Naplójegyzeteiben a következőkép­
pen írt erről: „Felfoghatatlan, de mint volt csendőrszázadost, báró Hatvany Ferenc
vejét, Rákosi Mátyás, Kádár János, Horváth Márton, a Népszava főszerkesztője,
Donáth Ferenc, Farkas Mihály, Rajk László komájának tekint engem.”268Ahogy a
róla jelentő államvédelmi tiszt jelentésében éles szemmel megfigyelte: „Kétségte­
len, hogy magas állásban lévő egyénekkel van jó viszonyban, és kapcsolatai révén
igen jó üzleteket csinál.”269
E fejezetnek Nagy Endre a főszereplője, az ő alakja ugyanis időről időre felbuk­
kan a vadásztörténetekben. Mint egy regényben, ahogy a főszereplő feltűnik, majd
átmenetileg a háttérbe szorul, úgy jelennek meg mellette újabb érdekes karakterek
a színen, akik színesítik és kiteljesítik a cselekményt. Hangsúlyozandó azonban,
hogy ez a történet nem fikció, szereplői hús-vér emberek, akik nem csupán átélői
voltak a történelemnek, hanem az alakítói is. Az a történet, amely a vadászat kö­
zelmúltjáról ma elmondható, az ő cselekedeteik nyomán formálódott.
Nagy (Schwend) Endre270 1913-ban született Ószőnyben, apja Schwend Sán­
dor gazdasági felügyelő volt. Szülei válása után anyja, illetve nagyapja nevelte fel;
az ő tiszteletére vette fel később a magyaros hangzású, emiatt a csendőrségnél
jobban csengő „Nagy” nevet. A tehetséges fiú Keszthelyen tanult, majd Pécsett
államtudományi doktorátust szerzett.271 Miután jogászként nem talált állást, 1938
februárjától a csendőrség kötelékébe lépett.272 A hatvani csendőrszárnyon szol­
gált, amikor megismerkedett báró Hatvany Deutsch Alexandrával, akit később
feleségül vett. A zsidótörvények után felettesei figyelmeztetése, felszólítása el­
lenére sem hagyta el az asszonyt, így 1944 májusában lefokozták.273 A Margit
körúti fogházban raboskodott, ahonnan 1944. szeptember végén szabadult, majd
81

Nagy Endre lovon, 1930-as évek
Nagy Endre, Rákosi fővadásza,
1950-es évek eleje
82
különböző helyeken bujkált.274A bör­
tönben neves barátokat szerzett: közös
tapasztalatok, szoros baráti-bajtársi
szálak fűzték Horváth Mártonhoz és
Rajk Lászlóhoz.275 Kora gyermekkora
óta ismerte Dobi Istvánt, mivel ugyan­
abban a faluban nevelkedtek.
1945-ben újabb - ezúttal kedve­
ző - fordulat következett be az életé­
ben, amelyre később így emlékezett:
„Egykori börtöntársam, Rajk László
hívat magához. Miután felidézzük a
fogházban eltöltött közös hónapok
emlékeit, így szól hozzám: - M ost
válassz magadnak valami szép, neked
való munkát - mondja kedvesen és
így folytatja: - Legyél az új, demok­
ratikus lovascsendőrség parancsno­
ka!” M emoárja szerint Nagy Endre
nem fogadta el a nagylelkű ajánlatot,
inkább szerényen azt kérte m ento­
rától, hogy nevezzék ki Hatvanba
vadászati felügyelőnek.276 1945-ben
valóban visszatért a városba, ahol a
Földbirtokrendező Tanács kiutalta
neki a Hatvany-Deutsch-kastély föld­
szintjét. Feleségével ezt rendezték be
a család régi bútoraival. Nagy Endre
egy év múlva belépett a Magyar Kom­
munista Pártba.277A család húszholdas
szőlőbirtokán gazdálkodott, amelyet
haszonbérbe vett. Autót vásárolt,278
kastélyában nagy háztartást vezetett,
több cseléd szolgált náluk,279 s mátrai
vadászterületén - a „Nyírjesben” -
saját használatú vadászháza volt.280Va-
lutával fizető nyugati vendégeknek szervezett ekkor vadászatokat.281 Budapesten
a Mérleg utcában tartott fenn lakást, és a Benczúr utcában állítólag még egy „ital­
mérést” is működtetett.282 Hivatalosan az Erdőigazgatóságnál, illetve különböző
állami rezervátumokban dolgozott vadászati felügyelőként, s hosszú ideig ő ren­
dezte a pártközpont vadászatait.283 A kor viszonyai közt kétségkívül befolyásos
és tehetős embernek számított. A háború után testvérét, Schwend Rudolfot saját
vadászterületén, a „Nyírjesben” alkalmazta, később öccsét az ő közbenjárására
rezervátumvezetőnek nevezték ki.284
Az ötvenes évek represszióját a régi vadászok közül többen valamelyik erdé-
szeti-vadászati állásban vészelték át, Nagy Endrének azonban menekülnie kellett.
A miskolci ÁVH 1948-tól figyelte a vadászt,285 s e jelentéseket fellapozva nyilván­
való, hogy ennek ő is a tudatában volt. Üzeneteket küldött a megfelelő személye­
ken (a besúgókon) keresztül az államvédelemnek: rendszeresen beszélt magas
rangú ismerőseiről, budapesti kapcsolatairól.286A róla jelentő államvédelmiseknek
sokszor óvatosan kellett fogalmazniuk, egyikük például így írt: „Azt beszélik, hogy
a Nyirjesen volt ez évben Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes és Tildy Zoltán
volt köztársasági elnök is. Ezt azonban 100%-os biztonsággal megállapítani nem
lehetett.”287Tildy Zoltán ekkor már házi őrizetben volt, Rákosi Mátyás személyét)
viszont nagy merészség lett volna beleszőni a csendőrtiszt elleni konspirációba.
A pártvezetők biztonsága felett éberen őrködő államvédelmisek szemét min­
denesetre szúrták azok vadászatok, amelyeket Nagy Endre rendezett. A gyors
karrierre vágyó tiszteket zavarta, hogy volt csendőrök férkőztek a pártemberek
bizalmába. Egyikük jelentésében a következőképpen fogalmazott: „ ...a vadá­
szatok alkalmával, amikor golyósfegyverrel folyik a vadászat, hajtóknak le nem
priorált, megbízhatatlan elemeket, volt csendőröket alkalmaztak. A vadászatot
legfőbb rendezője dr. Nagy Endre volt csendőrszázados, a F.M. [Földművelés-
ügyi Minisztérium - a szerző] Vadászati Osztályának tisztviselője.” Neki tulaj J
donították, hogy „azokon a területeken, ahol a M.D.P. [Magyar Dolgozók Pártj;
- a szerző] vezetői vadászatokon vesznek részt, a vadászati alkalmazottak jobbol
dali, fasiszta elemek”.288 1949 közepén kizárták Nagy Endrét a pártból, és 1951
ben elbocsátották állásából is. A vadászlegenda szerint egy másik vadász, Horváth
Márton mentette meg a kötéltől: „Úgy volt, hogy akasztják, mert statárium volt
És az akasztófa alól egy telefonnal kihozta.”289 1952. május elején Nagy Endre
Nyugatra menekült.290
83
Magyarország és a Nyugat
Nagy Endre szaktudása, rokoni és vadászkapcsolatai révén hamar állást talált Nyu­
gaton, és egzisztenciát teremtett. 1954-ben a düsseldorfi vadászati kiállítás egyik
szervezőjeként felcsillantotta annak lehetőségét, hogy Magyarországot meghív­
hatják a Nemzetközi Vadászati Kiállításra.291 A vadászat élén regnáló belügyes
vezetőket felvillanyozta a lehetőség, és örömmel vállalkoztak az útra.292Amikor a
magyar delegáció hazaérkezett Düsseldorfból, a küldöttség vezetője, Kifut János
hivatalosan a következőképpen összegezte a látogatás tapasztalatait: „A magyar
küldöttség sokat látott, sokat tanult Düsseldorfban, és újra megdönthetetlen bi­
zonyságot szerzett afelől, hogy a világ­
szerte megbecsült vadállomány, a ma­
gyar vadgazdaság fejlesztése népgaz­
daságunk jelentős érdeke, amelynek
útjából minden nehézséget el kell há­
rítani.”29' A hazatérő belügyesek a bér­
vadászat engedélyezése mellett törtek
lándzsát.294Ahogy Studinka László29S
- a MAVAD egyik alkalmazottja -
emlékezett: „A MAVAD igazgatója [a
Düsseldorfot megjárt Ferenczi Sán­
dor - a szerző] akkor kezdte pedzeni
Két szarvasbika terítéken a külföldiek vadásztatását. Ez sokáig
teljes utópiának látszott. Tessék csak
elképzelni 1954-ben azt az ötletet,
hogy kapitalista államok polgárai
golyós és sörétes puskákkal - »állig
felfegyverkezve« - hazánk területére
lépjenek, és itt lövöldözzenek. Engem
a MAVAD részéről kezdettől fogva
I. r«t. bevontak ebbe a tervbe, ezért jelen
.udl.luh txaWr UtruoU
, uoli 19»o
voltam az első átfogóbb értekezleten,
amikor az illetékes szakminisztériu­
Halra: A Magyarországon vadászó nyugat­
németek trófeakatalógusa, 1957 mok képviselői előtt ismertettük az
Jobbra: Tömpe István baköcai rekord- elgondolásokat. Jól emlékszem, hogy
bikájának pontszámai, 1956 mindenki tamáskodva ingatta a fejét,
84
amikor azt a kijelentést kockáztattuk meg, hogy egy erős szarvasbika lelövéséért
egy gépkocsi árát kaphatjuk devizában.”296Ha valóban így volt, Studinka nyomós
érvet szolgáltatott, mert a felvetést gyors tett követte: „Ezen a nyáron a MAVAD
igazgatója több nyugati országba szervező körútra ment. Én pedig feladtam egy
hirdetést a Wild und Hundb&n, az NSZK legnagyobb példányszámban megjelenő
vadászlapjában. Körülbelül így szólt: »Magyarországon nagy összefüggő vadász-
területeken ez évben először szarvasbőgéskor erős bikák lelövése kiadó.« Mire
megjött a főnököm az utazásról, örömmel jelenthettem, hogy vagy huszonöt
nyugatnémet vadásszal levelezésben vagyok.”297
Egy év múlva következett be az igazi áttörés. 1955-ben Tömpe István erdé­
szeti főigazgató Bakócán rekord szarvastrófeát zsákmányolt (a mitikus „bakócai
bika” vadászkörökben utóbb fogalommá lett), ami lökést adott itthon nemcsak
a vadászversengésnek, a trófeahalmozásnak, hanem a trófeabírálatnak is.298 Tró­
feabírálat hiányában korábban nem lehet megörökíteni a rekordokat, s a nagy
- regisztrálható - zsákmányok ígéretével az országba vonzani a nyugati vadászo­
kat. A kapitális bika körül így nagy hírverést csaptak a honi erdészeti szakembe­
rek, szinte tort ültek az elejtett vad felett; arra használták fel a „főnök rekordját”,
hogy ismét kilépjenek a nemzetközi színtérre, és felelevenítsék nyugati kapcso­
lataikat. Az Erdészeti Tudományos Intézet, mintegy másfél száz résztvevővel,
vitát rendezett a szarvasállomány fejlődéséről, ahol Szederjei Ákos tudományos
előadást tartott A magyar szarvas múltja és jövője címmel. Az NSZK-ban vadá­
szati szaklapok ismertették a trófeát.299 A Die Pirschben az egyik szerző még azt
is megfogalmazta, hogy a bérvadászat - a vasfüggöny és a szögesdrótok felett át­
ívelő - „hidat” teremthet Magyarország és a Nyugat között.100Amikor Tömpe Ist­
ván a magyarországi bezártságból elindult a világhírnév felé, talán észre sem vette,
hogy háta mögött az erdészeti szakemberek nyitva hagyták a kaput. A „bakócai
bika” amelynek híre gyorsan bejárta Európát, jó reklámhordozónak bizonyult. E
történet epilógusaként érdemes megemlíteni, hogy Tömpe a későbbiekben is a
vadászlobbi lekötelezettje maradt. Belügyminiszter-helyettesként 1957-ben pél­
dául elérte, hogy a hivatásos vadászok visszakapják fegyvertartási engedélyüket,
puskáikat.301
Az olcsó, ámde értékes magyar trófeák után áhítozó nyugatnémet vadászok
ekkor már szinte a határon állomásoztak, s az erdészet honi vezetői - szinte egy­
től egyig régi szakemberek - kitartó módszerességgel bontották a vasfüggönyt.
Az NSZK-ból ehhez Nagy Endre nyújtott segédkezet. A magyar trófeák számos
hazai és külföldi kiállításon szerepeltek. (1958-tól működött Magyarországon
85
az Országos Trófeabíráló Bizottság.) Az „Ungarn-Jágerek” 1957 és 1969 között
Kölnben tizenhárom kiállítást szerveztek a Magyarországon zsákmányolt tró­
feákból. Az 1957-es katalógusban, melynek borítóján a bakócai bika agancsai
láthatók, a ranglista első négy helyét magyar vadászok trófeái foglalták el. Az első
helyezett dámlapát mellett az elejtő neveként „Nagy, Budapest” szerepelt; Rákosi
Mátyás 1953-ban lőtte a bikát. A trófea még 1968-ban is a világranglista ötödik
helyezettje volt.11,2Amikor a trófeát a honi vadászok Nagy név alatt regisztrálták,
talán a külföldre menekült vadász előtt is tisztelegtek.
Kádár János vadászai
1963-ban egy politikai bizottsági határozat nyomán alakult meg Kádár János
vadásztársasága, az Egyetértés. A funkcionáriusok közül többen szenvedélyes
vadászok lettek. 1971-ben a minisztériumi kimutatás szerint a pártvezetők közül
Fock Jenő vadászott a legtöbbet, kilencven napot. Hatvannégy nappal őt Aczél
György követte, majd ötvenkilenc vadásznappal Szűcs Ferenc következett, de
nem sokkal maradt el mögöttük az ötvennégy napot cserkelő Gáspár Sándor sem.
A hétvégi vadászatokra többen a családjukat is magukkal vitték. Vadászni kezdtek
a gyerekek, például Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő vagy Szűcs Ferenc fia is.
Puskát ragadott a kommunista first lady, Kádár Jánosné, Aczél Györgyné és Fehér
Lajosné is. '1" A pártvezetők között sokféle vadászembert ismerhettek meg a hiva­
tásos vadászok.’04 Ifj. Rakeczky Béla Gyulajon vadásztatta őket. J ó l emlékszem
rájuk. A Pozsgay az egy úriember volt, olyan, mint ma, a Fock Jenő az egy kicsit
agresszív volt.” ’"5 Feiszt Ottó, az Országos Magyar Vadászkamara jelenlegi elnöke
annak idején még Zalában kísérte a vadászkörökben hírhedtté vált kormányfőt:
„Szokták mondani, hogy a szarvas az nem fácán, tehát nem lehet három szarvas­
bikát lőni, mondjuk, Fock Jenő ezt nem tartotta be, ő képes volt egy nap tizen-
valahány szarvasbikát elejteni. Ritkán lőttek három bikát azok, akik a sajátjukat
vadászták, mondjuk, egy Pálffy gróf vagy egy Széchenyi Zsigmond.”'1'6
A pártvezetők közül a vadászatban járatlanok, hogy lőkészségüket fejlesszék,
lőgyakorlatokon vettek részt. A vadászszezon kezdete előtt többnyire a gödöllői
skeet- és futóvadlövő-pályát keresték fel. A hatvanas-hetvenes években a legbecse­
sebb fegyvernek a drilling puska számított. Vadászaink főleg az NDK drillingjeit, a
Merkelt és a Simsont használták, melyek akkoriban meglehetősen drágák voltak,
és beszerzésükhöz természetesen kapcsolatok szükségeltettek. Kádár János egyik
86
puskáját a mongol pártvezértől, Cedenbaltól kapta 1974-ben. A díszes kivitelű,
szépen erezett, diógyökér ágyazatú fegyver ma a Nemzeti Múzeumban látható,
fémrészeit vadászvésetek díszítik. Szarvasbika bőg az erdőszélen, a tóról éppen
vadkacsa száll fel, a nádasból vadászkutya bukkan elő, szájában vadkacsával -
pillanatképek az erdő és egy vadászember életéből. A puskatusra réztáblát sze­
gecseltek; Cedenbal jószerencsét kívánt magyar vadásztársának.107 Kádár Jánost
Nyugaton is szenvedélyes vadásznak ismerték, kapott ajándékba vadászfegyvert
Helmut Schmidt nyugatnémet kancellártól vagy Franz Joseph Strauss bajor mi­
niszterelnöktől is.’08
Az egyetértő vadászok, köszönhetően a lehetőségeknek, sok trófeát zsákmá­
nyoltak. A Mezőgazdasági Múzeumban sétálva több híres vadász nevével találko­
zunk. Kádár János, Apró Antal, Fehér Lajos, Biszku Béla, Földes László trófeái so­
rakoznak a falakon egymás mellett, alatt. Kádár János egymaga több mint negyven
trófeával gazdagította a múzeum gyűjteményét. Számos érmes trófeát begyűjtött,
és egy világrekord dámlapátot is lőtt.’01' Hatvanadik születésnapja előtt a gyulaji
vadászok örömöt akartak szerezni neki egy világrekord dámbikával. Dámbikában
több mint húsz éven át ő vezette a világranglistát. A dám a legtöbb országban nem
számít trófeás vadnak, külföldi vadászok így nem törtek az első titkár babérjára;
Magyarországon a vadászok viszont sokáig nem mertek mással nagyobbat lövetni,
és nem is igen akadt olyan vendég, aki vállalkozott volna erre. ’10A leghíresebb
rekord, egy világrekord őzbak mégis Cseterki Lajos nevéhez fűződik. Cseterki
pályája csúcsán az Elnöki Tanács titkára volt, a trófeát azonban még megyei első
titkár korában zsákmányolta. ’11
A trófeakatalógusokban a szerencsés kezű vadászok rangsorában szép számmal
találunk ismert személyiségeket. A hazai vadászok arany- és ezüstérmes trófeái kö­
zött ott szerepelnek a pártvezetők rekordzsákmányai is. ’12 1969-ben a Mezőgazda-
sági Múzeum trófeakiállításán az aranyérmes szarvasagancsok versenyében az első
és a harmadik helyre például Kádár János által elejtett vad trófeája került.111A szo­
cializmus hosszú évtizedei alatt a magyar vadászok előkelő helyeket foglaltak el a
világranglistákon is. A rekordokról megjelent hivatalos közlemények, újságcikkek
mégis - a nagyobb nyilvánosság miatt - szerényen, szűkszavúan fogalmaztak.314
Az 1971-ben Magyarországon megrendezett első Vadászati Világkiállításon315
hasonló esetekben a vadász neve helyett a vadásztársaságok elnevezéseit szere­
peltették. Ennek egyik oka a rendezvény nagyobb nyilvánossága lehetett, a másik
talán az, hogy az új rezsim vezetői nem akartak a Horthy kor prominens szemé­
lyiségeivel, mint ahogy Rudolf Hess-szel sem egy tablón szerepelni, s ez még a
87

Tyereskova Czinege Lajos meghívására
érkezett vadászni Telkibe
Fidel Castro is vadászott Telkiben, 1974
vadászbüszkeséget is legyőzte, elfojtotta bennük.
A kiállításra megjelentetett kiadvány mindazon­
által az „új vadászok” teljesítményének is emlé­
ket állított. „Európa vadászai előtt Magyarország
mindig ismert volt erős agancsú szarvasbikáiról,
dámjairól, őzbakjairól, megtermett vadkanjairól.
Különösen szép trófeákat eredményezett az elmúlt
26 esztendő tervszerű vadgazdálkodása” - szólt a
diplomatikusan, de nem kevés büszkeséggel fogal­
mazó közlemény.316
A vadászat mindig is rituálészerűen folyt, és
szertartásos keretei között lehetőséget kínált a cél­
lövő tudomány versenyszerű gyakorlására.317 „Béla
vezetett: napi hat-, hétszáz vadat - nyulat, fácánt
- ejtett” - emlékezik Odescalchi Eugénie emlék­
iratában a Pallavicini Alfonz pusztaszeri birtokán
rendezett egyik vadászatra, s férje ott mutatott
nagyszerű lőteljesítményére.318 Néhány évtizeddel
később az Egyetértés vadásztársaság egyik tagja a
következőképpen idézte fel Gáspár Sándor híres-
hirhedt vadászatát: „Egyéni fácánrekordját mél­
tán hozzá lehet fűzni az ismert és nyilvántartott
apróvadas rekordok sorához... 1986. december
21-én Lenesen lőtt 1710 keltetett fácánt, kakast és
tyúkot vegyesen.”319 Versenyhelyzetet teremtett a
vadászok között az is, hogy ki milyen trófeás vadat
ejtett el, ami nagyrészt a lehetőségeken múlott.
A történész számára a vadászat elsősorban a ko­
rabeli elit életformáját, stílusát jellemezheti. Tár­
sadalmi praxis, amelyet az egyének cselekedetei
alakítanak, ám alkalmat ad egy - uralmi pozíciója
alapján - elkülönülő társadalmi csoport attitűdje­
inek vizsgálatára. A vadászat jelentései ennél azon­
ban nyilván sokrétűbbek: egyéni beállítódásokat,
viszonyulási pontokat is kifejeznek. A vadászat
kétségkívül férfias sport, hagyományosan elsősor­
bán a férfiak hódolnak e szenvedélynek.320
Ismert vadászbabona, hogy ha „a vadász
vadászat előtt idegen hölggyel, ne adj is­
ten, különösen cigánymenyecskével tud
cicerészni, esetleg egy emlékszálat is ma­
gával vinni, az különös szerencsét hozhat a
vadászatban”.321 A vadászat többek szemé­
ben a férfiasság, az erő, a hatalom szimbó­
luma ma is. A vadászok azt tartják, hogy a
vadászaton ismerszik meg, ki milyen em­
ber valójában. Egy hivatásos vadász mesél­
te jelentőségteljesen: amikor Tyereskovát
elvitték egy hajnali vaddisznóhajtásra, a
Brezsnyev vadászaton, Telki, 1964
bátor űrhajósnőnek a holdfényben fel­
bukkanó fújtató vadkan látványára meg­
remegtek a lábai.322
Bár - mint kiemeltem - a vadászat
társadalmilag (más cselekvők cselekede­
tei által) meghatározott tevékenység, és
ennélfogva számos tudatos vonást hor­
doz, az egyén számára a leginkább mégis
kikapcsolódás, szenvedély. A vadászok
szinte kivétel nélkül ezt hangsúlyozzák:
a legtöbbször valamiféle irracionális,
megfoghatatlan késztetésre, a „vadász­
vérre” hivatkoznak. S az olvasó elől nem
zárhatjuk el az ő szem pontjaikat sem.
A magyar vadgazdálkodás egykori irányí­ Brezsnyev és Kádár az elejtett bikával,
tója ennek kapcsán a következőképpen 1964
fogalmazott: „Sokféle vadászarcot ismer­
tem meg. [... ] Sokukban élnek az ősi ösz­
tönök, babonák, a mélységes alázat a természet erői előtt.”,23 A volt honvédelmi
miniszterről, Czinege Lajosról jegyezték fel: „Voltak kiszemelt vadjai, amelyeket
éveken át keresett. Ilyen volt például a kaszói »csodaszarvas«. Egyszer látott egy
különleges hibás agancsú bikát s azt kereste évekig, de soha nem sikerült kézre
kerítenie.”324
89
 Másképp látszik természetesen a vadászat a vadászok, a kedvtelésből vadászók,
és másképp a kívülállók szemszögéből. Hobo a következőképpen emlékezett visz-
sza arra, amikor gyermekkorában apja magával vitte a vadászataira: „Rémületes
volt látni az egészet. Nem értettem az élvezetet benne. Az egész hierarchia, a va­
dászok és a szolgák viszonya hazugságon alapul. A hajtó, a vadőr a maga módján
vigyázott a vadakra, de azért odavezette az urakat és az elvtársakat, hogy lőjék
szarrá őket.",2<’ A hajtás egyik jelképes értelemmel bíró mozzanata, amikor a hajtó
letérdel, és a vadász az ő vállára támasztva a puskát lövi meg a vadat. (Nézőpont
kérdése, hogy ez önzetlen segítségadás, gesztus, miként a vadászok állítják, vagy
szolgai magatartás, amelynek kívülről látszik.)
Az Egyetértés vadászai vendégeket is hívhattak a rezervátumokba: időnként
színészeket, külföldi diplomatákat, hazai funkcionáriusokat, máskor nagynevű, hí­
res vadászokat. A társaságnak közkedvelt vendége volt gróf Széchenyi Zsigmond.
Kádár János vadászai tőle tanulták meg, hogyan lehet két puskával még eredmé­
nyesebben vadászni. Rosenberger Pál fővadász mesélte, hogy egyszer a vadászat
után névsorolvasást tartott, és amikor a sok elvtárs nevének felsorolása után Szé­
chenyihez ért, némi töprengést követően gróf Széchenyi Zsigmond elvtársként
nevezte meg őt, ami általános derültséget keltett, és megalapozta a vacsora jó han­
gulatát.126 Rácz Antal akkor tapasztalta meg, hogy milyen híre van a csapatban az
Afrika-vadász grófnak, amikor a vadászati főosztály vezetője lett. A gróf a legendás
vadászkalandok jó részének főszereplője volt. „Egyetértés területére meghívták,
akkor még én nem voltam ott, Kádár János mesélte, hogy Széchenyi Zsiga bácsi
három lábú kisszékkel jött, malaclopóban volt, leült a kisszékre, a malaclopó a
hátán, és ült, a többiek álltak, jött a fácánhajtás, Kádár mondja, csak azt látom,
hogy ebből a halmazból, kinyúlik a cső, puff, leesett a fácán, megint kinyúlik a
cső, puff, leesett a fácán. Hajtás végén odament a Kádár, mondta neki, hogy, hát,
Széchenyi elvtárs maga nagyon jól lő, gratulálok!, azt mondta erre a Zsiga bácsi,
igen, de kettő elment. Tehát két fácán elment!, a Kádár azt számolta, hogy hányat
lőtt le, a Széchenyi meg azt számolta, hogy hányat nem lőtt le.”'27
„Narancs, banán, Coca-Cola"n*
A magyar vadászok egymásnak adták a stafétát Kelet-Afrikában. Kittenberger
Kálmán gyermekkorában az első neves Afrika-vadász, Teleki Sámuel utazásáról
olvasott a Világ-Krónika és a Képes Néplap oldalain, s örökre a fekete kontinens
90
szerelmese lett. Amint tehette, dacolva a viszontagságokkal, Afrikába utazott.
Damaszkin Arzén kísérőjeként 1903-ban szállt partra Afrikában, és a következő
huszonöt évet jórészt e távoli földrészen töltötte. Elszántságát, hajlíthatatlan vas­
akaratát jól jellemzi az egyik híres epizód küzdelmes életéből. Amikor egy vadász-
balesetben leszakadt az egyik ujjperce, az arzénes preparálásoktól megfeketedett
csont-hús-bőr-köröm darabot egy spirituszos üvegben küldte haza a Nemzeti
Múzeumnak. Bizonyságául annak, hogy ő a csekélyke anyagi támogatás ellenére
a veszélyek közepette is keményen dolgozik. ’21'
Szerény anyagi lehetőségei miatt Kittenberger feltalálta az önfenntartó szafa­
rit: vadászott, hogy a trófeák, a bőrök és a hús árából utazhasson, kutathasson és
gyűjthessen. Neki még fizettek a vadászatért. Későbbi magyar követői tetemes ösz-
szegeket áldoztak szenvedélyükre. A vadászat mindig költséges sport volt, különö­
sen az afrikai; anyagi lehetőségei révén azonban több arisztokrata is cserkelhetett a
távoli kontinensen, vagy vadászhatott máshol, egzotikus tájakon. Gróf Széchenyi
Zsigmond kétségkívül Kittenberger egyik legismertebb és legelőkelőbb követője
volt. 1928-ban érkezett először Kelet-Afrikába, amikor majd negyedszázados Afri-
ka-kutatás után Kittenberger Kálmán megkezdte utolsó afrikai vadászatát.330Hor­
thy Jenő, a kormányzó öccse vadászott Kittenbergerrel és Széchenyi Zsigmonddal
is.” 1Az afrikai szafari népszerű volt az elit - különösen az arisztokrácia - körében,
de a második világháború után úgy tetszett, hogy a régi rendszer lebomlásával és
az új hatalom kiépülésével e „nemes hagyomány” is véget ér.
Egy csöpp Afrika azonban maradt Budapesten még az ötvenes években is.
1950 nyarán nyílt Afrika-kiállítás a Nemzeti Múzeumban Kittenberger Kálmán
gyűjtéséből,"2 és a távoli kontinens megmutatta magát az Állatkertben is. Igaz,
ezt a kor vadászati szakértői bizonyos tartózkodással szemlélték, félrevezetőnek
gondolták. „Ott nem lehet annyira megteremteni az eredeti környezetet, éppen
az összefüggések sikkadnak el. Más a csoportosítás. ( ...) Ennek a csoportosítás­
nak köszönhető, hogy felnőtt emberek is szentül hiszik, hogy Afrikában tigris is
van, hát hogyne. Hiszen az állatkertben ott van mindjárt az oroszlán, a leopárd
mellett”’" - Dénes István rendőralezredes, vadászati vezető például imigyen
polemizált a laikus nézetekkel."4
1956-ban elpusztult Kittenberger magányos gyűjtőmunkájának jelentős része,
s a magyar vadásztársadalom feketébe öltözött. Nagy Endre Afrikában jajdult fel
a hír hallatán: „Szegény Kitti [Kittenberger Kálmán - a szerző], életed munkája
odavan! ”” s Kittenberger Magyarországon élte meg gyűjteménye pusztulását; az
ötvenes években a vadászlapot szerkesztette. Dénes István könyvében ekképp
91
 emlékezett rá: „Jóval túl volt a hetvenen, de a kalapja a kajla, ferde, az igen, az a
régi volt. Az emberek megfordultak utána az utcán, de ő nem akart megválni tőle.
Azt mondta: milyen kalapja nem mindenkinek lehet. Mert erre elefánt taposott.
1908 bán. Ilyent nem árulnak a boltban.« ” Találkozásukat így örökítette meg:
„Mikor meglátott, megállt, nem szólt. Köszöntem neki, nem válaszolt. Csak állt
és nézett. Csak a világoskék szeme nevetett rám a híres kalap alól. Ma sem tudom,
mi mindenre gondolhatott, míg végre megszólalt: »Na, mit csináltok? Dolgoztok
valamit?^ Meséltem neki, mondtam, hogy milyen jó színben van. Rám nézett.
A szeme végigsimította az arcomat. Kicsit elszégyelltem magam, hiszen ő mindent
tudott. » Megette a lene« - mondta. És lassan elindult. Nagymarosra, haza.”” '’
Dénes Istvánnak azonban nem sokáig kellett szégyenkeznie a vadászkorökben
eletántkalandja okán eposzi jelzővel illetett, „kajla kalapú” Kittenberger előtt, ő
is hozott haza elelántagyart. Széchenyi Zsigmonddal közösen Afrika expedí­
ciói szerveztek. Széchenyi a második világháború után, 1959-60-ban léphetett
először Afrika földjére.’ ' Dénes István a könyvében feleleveníti: a hatvannyolc
éves Széchenyi Zsigmond ugyanazzal a hévvel vetette magát a munkába, mint
fiatalkorában, például ő tanította szuahéliié a csapat tagjait."s Afrikai kalandjairól
tudósító vadászkönyve végén Dénes táblázatban számolt be arról, ki liány vadat
ejtett, mennyi trófeát zsákmányolt a népköztársaságnak. K nemes versengésben
számos esetben (például dikdik bakban, gnú bikában vagy impalában) Széchenyi
elé került, oroszlánt pedig a csapatból egyedül ő zsákmányolt.111'
A magyar vadászok útja Afrikába ekkor Olaszországon keresztül vezetett. Az
állambiztonságnál szolgáló szerző festői képben örökítette meg a határátlépést:
„Még három kilométer, még kettő és még egy. íme, a tábla »Tarvisio«. Pár ház­
ból áll az egész, balról a vasútállomás, jobbra néhány kopott épület, bodegaféle.
Narancs, banán, Coca-Cola. A nappal bújócskázó felhők, az út menti bokrokon
duzzadó, érett rügyek, és messziről már zöld fátyol dereng a diadalmas ágak kö­
zött. A képet a határbódékról és a zöldségespavilonokról a még egyszer átélt
örömteli izgalom, a felszabadult várakozás festhette a leírásban ilyen megkapóra.
A soha el nem múló pillanat, a vérpezsdítő, bizsergető érzés, mely a Nyugat-Fu-
rópa földjére lépő rendőralezredest hatalmába kerítette. S nem csak az ő álma
valósult meg ekkor.
Széchenyi Zsigmond - utolsó vadászkönyvének tanúsága szerint - 1945 után
is mindvégig bízott abban, hogy megláthatja még Afrikát. Feleségének állítólag
már akkor, amikor megismerkedtek a keszthelyi könyvtárban, ahol ő „»állom á­
92
nyon kívüli segéderő« minőségében”, a fiatal nő pedig „mint fűtő és takarítónő”
dolgozott, megjósolta, hogy „öregségére” kijut még Afrikába, sőt, hogy asszonyát
is magával viszi.’41 Lehet, csupán a hódító szándék vagy töretlen optimizmusa
mondatta vele, de az is, hogy az állandó és kényszerű alkalmazkodásban érteni
kezdte a rendszer működését, s úgy vélte, hogy az nemcsak kiismerhető, hanem
befolyásolható is. Széchenyi Zsigmond mindenesetre rendíthetetlenül bízott a
hagyományok erejében. Utolsó afrikai expedíciójára, amelyre feleségével kettes­
ben indulhatott - hosszas egyeztetések után , végül maga Kádár János bólintott
rá, miután irodájában fogadta az idősödő vadászt. A pártfőtitkár a következő sza­
vakkal ajánlotta Széchenyi tervét Fehér Lajos és Fock Jenő figyelmébe: „A 12 000
dollár az természetesen 12 000 dollár. De én úgy gondolom, hogy ha a Magyar
Népköztársaság nem is elsősorban hasznossági szempontból, hanem egyéb meg­
fontolásból finanszírozná egy ilyen világhírű Afrika-vadász utazását, az megtenné
a maga erkölcsi hatását népi demokráciánk számára olyan mértékben, ami többet
ér 12 000 dollárnál.”'42 A gróf afrikai kalandjairól posztumusz megjelent könyvet
végül özvegye küldte el Kádár Jánosnak. A kötetben a szerzőnek a pártfőtitkár
szívességét még burkoltan sem kellett megköszönnie, így értékelte a lehetőséget:
„S lám, a viszontagságos évek lezajlása után, nemzetünk jóvoltából, immár má­
sodízben, régi lelkesedéssel indulhatok neki a világnak! ’1!
Széchenyi Zsigmond előbb az ország (át) változását, majd útján a nyugati világ
és végül a szafarin Afrika romlását is megtapasztalta. „Tudjuk, hogy óceánjárókon
általános szokás, hogy a közönség -■ akárcsak nemzetközi étteremben, színház­
ban, hangversenyen - esténkint átöltözik, estélyi ruhában jelenik meg. Valamikor
- anno dacumál - frakkban, manapság már szmokingban sem mindig, további
harminc év múltán pedig bizonyára »bikini«-ben, vagy tán még anélkül is. A ro­
hamos haladás, sőt rohamos vetkőzés korszakát éljük.’ 144 Ma már talán nehezen
érthető a felháborodása, Magyarországon azonban hozzá hasonlóan - számosán
őrizték, ápolták a hagyományt (a család és saját társadalmi csoportjuk szokásait),
s vele a régi értékeket, ami szinte az utolsó mentsvár maradt számukra az elnyomás
éveiben. Identitásuk „belülről", egy sajátos, befelé forduló magatartásból, a hagyo­
mányőrzésből, a múltból építkezett. A gróf szemével nézve a kitárulkozó világot,
Nyugaton mintha e szokások (értékek?) kevesebbet jelentettek volna.
Afrikát Széchenyi Zsigmond valósággal elsiratta; 1963- 1964-ben már szembe­
ötlő volt az a pusztítás, amelyet a vadászatok az ottani vadállományban okoztak.
S úgy tetszett, az európai behatolás megbontotta az ottani kultúrák idilljét. Az
93
 ember, aki kilépett a magyarországi elzártságból, úgy látta, hogy a világ Nyugaton,
illetve Afrikában változott, fordult nagyo(bba)t. Ami közben vele (itthon) történt,
az egy folyamat, egy folytonos történet epizódja volt csupán.
A második világháború után sem szakadt meg tehát a magyar Afrika-vadá-
szok sora: Kittenberger - Széchenyi - Horthy - Széchenyi - Dénes - Széchenyi.
Ulrich, Musil tulajdonságok nélküli embere így töprengett a lánc(olat) természe­
téről: „Mert még csak hasonlítania sem kell mindennek..., ha csak a szomszéd
tagok hasonlítanak, a távolabbiak számára megteszi ez a közvetítés. Igen, egy ilyen
láncban még a szomszédokat összekötő hasonlatosság is változhat; és így jutunk
felbuzdulva az út egyik végétől a másikig, és magunk se tudjuk, mely módon
tettük meg e távot.”345 Mindazonáltal a lánc elemei szorosan egymáshoz kapcso­
lódnak, és így viszik tovább a sort.
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján Földes László és Fehér Lajos is megmé­
rette magát az afrikai terepen, ahol a szerencsés és biztos kezű vadász - a magyar
dámok után - akár elefántot vagy vízilovat is puskavégre kaphatott. (Igaz, ők
már nem a múzeumoknak, hanem saját maguknak gyűjtöttek.) Földes László
önéletírásában leírja a trófeagyűjtés eredményét: „A vadászszerencse sem pártolt
el tőlem - ma lakásomat elefántagyarak, oroszlán-, leopárd-, zebrabőr, kafferbi-
valy és sokféle antilop trófeája díszíti.”346Mi hajtotta a magyar vadászokat idegen
tájakra? Földes László a következőképpen vallott erről egy pamíri vadászatról
szóló beszámolójában: „Eltűnődött Szuhai [Földes Lászó írói álneve - a szerző].
Miért is jött ide? Egy kőszáli bak szarváért, egy vadjuh kos csigájáért? Nem, a
küzdelemért is, a sportért. Az olyan sportért, ami a világ tetején is csak keveseknek
adódik az életben.”347
Magyarországon 1958-ban ismét megjelenhetett Széchenyi Zsigmond Nahar
című könyve, majd sorra a vadászklasszikusok munkái.348A vadászati irodalom a
hatvanas évektől másodvirágzásnak indult; mind többen éreztek késztetést arra,
hogy irodalmi formában örökítsék meg vadászkalandjaikat. Földes László A má­
sodik vonalban című visszaemlékezésében például a következőképpen dicsekedett
el álnéven kiadott írásaival: „Nem engedek a kísértésnek, és nem írom le vadász­
élményeimet, már csak azért sem, mert Szuhai István írói álnév alatt a Magvető
Könyvkiadó megjelentette az élményeimet tartalmazó, »Piga-Piga« és »Szimba,
a király« című könyveket.”349 Olyannyira fűtötte őt a becsvágy, hogy később, vég­
képp kilépve az álruhás király szerepéből (az álruha itt a kötelező szerénységet
és a látszólag szolid, vagyis visszhangtalan életvitelt jelenti), saját neve alatt is
megjelentette írásait.350
94
Hősünk, Nagy Endre időközben Tanzániában vásárolt magának birtokot, és
az afrikai országba költözött. Jó kapcsolatot épített ki Julius Nyererével, és így
nemcsak arra nyílt lehetősége, hogy rezervátumvezetőként megőrizze vadász-
területét, hanem később arra is, hogy egy „baráti” ország képviselőjeként hívjon
meg birtokára magyar vadászokat, politikusokat. Kalandos és küzdelmes életéről,
magyarországi kapcsolatairól így a magyar Afrika-vadászok élménybeszámolóiból
tájékozódhatunk. Nemcsak vadászok, de sok magyar természetkutató és filmes
is megfordult nála. Tanzániai politikai kapcsolatai révén még elefánt kilövésére
jogosító vadászjegyet is tudott szerezni vendégeinek. (Jóllehet a Tanzániában
élő hivatásos vadászok évente csak három elefántra kaphattak „kedvezményes”
- olcsónak számító -, 30 fontos „vadászjegyet”.)351
Vendégeit lelkiismeretesen kalauzolta a tanzániai őserdőben, és tanította őket.
Földes László Vadászkalandok vad tájakon című írásában adta közre tapasztala­
tait: „A Landrover egy terepjáró autófajta. Itt székében ezt használják. Ráz, mint
a GAZ, de ez is mindent bír. Egyébként szélesebb és magasabb a GAZ-nál”3SÍ
- állapította meg tárgyilagosan. Felkereste a híres vadász, Blumenthal sírját a
Meru-hegy csúcsán, és régi vadászszokás szerint elhelyezte ott a névjegyét (ame­
lyen feltehetően ez állt: Ministry of Agriculture, deputy-minister).353Elégedetten
nyugtázta, hogy Nagy Endre olyan „szép régi magyar szokásokat” honosított meg
a távoli földrészen, mint a töretadás.354 (A töret a zsákmány vérébe mártott gally,
melyet a kísérő nyújt át a vadásznak. A vadász a kalapjára tűzi azt, és ezzel jelké­
pesen is birtokába veszi az elejtett állatot.)
Nagy Endre tanzániai vadászterületén Nagy Endre első dzsipjét Hemingway-től
vásárolta
95
 Földes László nemcsak közös kalandjaikat, de beszélgetéseiket is megörökí­
tette: „Egy sűrű lombú fa árnyékában telepedtünk le, ott ettünk-ittunk és »ej-
tőztünk«, ahogy tiszántúli honfitársaink hívják az ebéd utáni sziesztázást. Nagy
Endre eközben egy veszedelmes kalandját is elregélte, halk hangon, szinte derű­
sen, mintha nem is az élete forgott volna kockán azon a másfél esztendővel ezelőt­
ti kiránduláson, a Meru-vulkánról elnevezett vadrezervátumban. Nyilván nem
az idegeimet akarta borzolgatni vele, inkább a tapasztalataimat bővíteni.” A törté­
net, mely megrázta a tapasztalatlan vendéget - a miniszterhelyettes tolmácsolásá­
ban így szól: „A bivaly előbb a szarvára kapta, és a levegőbe dobta, majd amikor
megint elterült a földön, döfködni és tiporni kezdte, törte-zúzta.”3''5Amikor Nagy
Endre a történetet mondta, talán saját sorsára is gondolt. Földes László a könyvé­
ben így zárja elbeszélését: „Ő azonban ezt is kibírta: lábra állt, s ma ugyanolyan
szikár és erős, mint azelőtt. Ha valaki, ő kiállta a férfipróbát.”''’6
Ha a vadász magatartását jelképesnek tekintjük, és cselekedeteinek a praktikus
célokon túl valamilyen általános (azoktól függetleníthető) értelmet tulajdonítunk,
akkor Nagy Endre története kivételes példája annak, hogy az egyének autonó­
miája csorbítatlan maradhatott a kényszerű kompromisszumok, az állandó alkal­
mazkodás ellenére is. A történelem hétköznapi szereplői csak a rendszer korlátai
között, saját lehetőségeik határán belül mozoghattak, de saját érdekeik, céljaik
szerint éltek, és végső soron ők formálták az eseményeket.

Ferenc József-i kor

A tanzániai Meru vadászterületen Nagy Endre és Földes László beszélgetései

során fogant meg 1960-ban az a gondolat, hogy Magyarország rendezze meg
az első Vadászati Világkiállítást. Hosszú szervező és előkészítő munka eredmé­
nyeképpen, 1971-ben valóban hazánk adhatott otthont e rangos eseménynek.35"
A pártvezetők az eseménnyel valutával fizető nyugati vadászok tömegeit akarták
az országba csalogatni. Az alkalomra új szállodák épültek, például az Olympia és
a dobogókői Nimród. A programban számos rendezvény szerepelt, lovas-, illetve
kutyaversenyek és fegyverkiállítás is.358 Kétmillió-egyszázezer látogató fordult
meg végül a kiállításon, köztük kétszázezer külföldi vendég.3"'9 Sok neves vadászt
sikerült Magyarországra csábítani; többek közt Budapestre látogatott Leonyid
Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára,
vagy Mahendra Bir Bikram Shah Dev, Nepál királya is. Fülöp, edinburghi herceg,

96
a brit királynő férje - Földes László visszaemlékezése szerint „közvetlenül” vi­
selkedett360 - azt kérte a szervezőktől, hogy a kiállítás alkalmából megrendezett
fogathajtó versenyt lóhátról nézhesse végig.361
A kiállítás vendégserege, forgataga - ha fellapozzuk a korabeli dokumentu­
mokat -, az események és a színek kavalkádjában, mint egy gazdagon díszített
neobarokk freskó elevenedik meg a szemünk előtt. Az egyik szervező így számolt
be a Világkiállítás vendégeinek tiszteletére a Mátyás-templomban rendezett misé­
ről : „Ma is bennem él a W K Hubertus miséj e, amelyben a katolikus istentisztelet
sok évszázados misztériuma a vad űzésének szertartásával, a színek, a képek, a
hangok felkavaró kontrasztjával ötvözve késztette szárnyalásra a gondolatot az égi
ösvényektől a vadat rejtő erdők sűrűjéig. A nagymisét celebráló három pap arany­
nyal hímzett palástja csillogásának ellenpontjául a falkák piros, zöld színeit viselő
vadászok sora szolgált az oltár előtt, falkakutyákkal a lábuk mellett, a vállukon
átvetett billentyű nélküli karikás kürtökkel, amelyek az orgonát helyettesítették.
( ...) A miséről kintrekedt sokaságnak a Halászbástyán nagy tetszéssel fogadott
külön műsort adtak a falkavadászok. Vezetőjük Pierre-Elie Borione földbirtokos
volt...”362
Ekkor ismét felbukkant a színen a magyar vadászat titokzatos jótevője: Nagy
Endre Tanzánia képviselőjeként érkezett haza. A kiállítás megnyitójára később a
következőképpen emlékezett: „Kádár Jánossal beszélgetünk, vitatkozunk: sze­
rinte rekordelefántunkat úgy találták ( ...) Kisvártatva a tanzán földművelésügyi
miniszter is csatlakozik társaságunkhoz, miközben kis oroszlánkölyköm rakoncát-
lankodik körülöttünk.”363Az első titkár barátságosan kvaterkázott a tanzán pavilon
vezetőjével. Az emigráció hosszú évei után a hazatérésre készülő magyar vadászt
ez érthető elégedettséggel töltötte el. A Világkiállítás zsibongó forgatagában egy­
másba olvadtak a különböző vadászarcok; egy nagy közös tablóra álltak össze a
funkcionáriusok és a hétköznapi állampolgárok, a nyugati és a keleti vendégek.
A korabeli képeken látható, amint a különböző kultúrák (korszakok) képviselői
lelkesen eszmét cserélnek. Nagy Endre visszaemlékezésében olvashatunk arról,
hogy a nyolcvankét éves Nemeskéri Kiss Géza (egykoron Horthy Miklós főva­
dásza) megkérte, mutassa be őt Földes Lászlónak. A beszélgetés emlékei szerint
a következőképpen zajlott:
Hogyne tenném meg, kedves Géza bácsi! De mondja, miért akarja látni
Földest?
- Mert a leghőbb óhajom, hogy kezet szorítsak vele, megköszönjem neki és
rajta keresztül az egész magyar népnek, hogy az itthoni vadat világhírűvé tették ”

97
Nagy Endre és Tanzánia a Vadászati Világkiállításon, 1971

A leírás így folytatódik: „Földes hozzánk lép, és a két férfi - a legfelsőbb csú­
cson álló két vadász, a múlt és a jelen, ha mégannyira egymástól távol álló világban
élnek is, de akiket most e nagyszerű közös ügy hozott össze - megszorítja egymás
kezét.”364A kimerevített pillanatkép, a baráti kézfogás a múlt és a jelen egységét
jelképezte Nagy Endre számára.
Új távlatok, hazai tájak rajzolódtak ki ekkor a vadász szemei előtt. Még a Va­
dászati Világkiállítás évében Nagy Endre felajánlotta 12,5 hektáros vadaskertjét
- „mintegy 150 db emlőssel és 150 db madárral (kerítésekkel, ketrecekkel, istál­
lókkal, pajtákkal, tavakkal)” - a magyar államnak - természetesen a fenntartás
minden költségével együtt.365Kutatóállomást alakítottak volna ki itt, s Nagy Endre
bizalmas jelzése szerint a terület egyúttal a pártvezetők zártkörű klubja, az Egyet­
értés Vadásztársaság rezervátumává válhatott volna.366Nagy Endrének még Kádár
Jánost is sikerült az elképzelés (maga) mellé állítania. Az első titkár fogadta őt,
és - szokása szerint - feltételesen bár, de jóváhagyta a tervet (ha megvalósítható,
és mások nem, akkor ő sem ellenzi).367 A Pénzügyminisztérium szakértői arról
tájékoztatták a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetőjét, hogy a pénz­
ügyi akadály elhárítható, ha „illetékes fórumon” döntés születik az Afrika-kutatás
szükségességéről (a Tescón368keresztül kívánták lebonyolítani az üzletet) .369Végül
Nagy Endre terveit egy váratlan esemény húzta keresztül. Megindult ugyanis
egy másik neves sakkjátékos, Fehér Lajos a tanzán vadászterületek irányába, és
kiszámíthatatlanokat lépett.
A Minisztertanács elnökhelyettese Budapesten, a Vadászati Világkiállításon
találkozott Godfriend J. Kileo tanzán földművelésügyi miniszterrel (a Tanzán
Egyesült Köztársaság Természeti Források és Idegenforgalom Minisztériumának
vezetőjével), majd még ebben az évben az ő meghívására Tanzániába látogatott,
és ott Rashidi Kawawa alelnökkel tárgyalt december 9-én.370 Kileo utóbb Földes

98
László miniszterhelyettesnek sajnálkozva írt Fehér Lajos látogatásáról:,.Amikor
elnökhelyettesük, Fehér Lajos itt volt, megpróbáltunk számára egy vadászkirán­
dulást szervezni. Sajnos vagy nem sajnos, ő nem tudott elefántot elejteni. Én azt
mondom, nem sajnos, mivel ez arra indíthatja, hogy a jövőben is eljöjjön orszá­
gunkba.” (A tanzán miniszter mindenesetre hálás volt magyarországi vadászsikeré­
ért, a szép dámért, amelyet kilőhetett: „Hálás vagyok a trófeáért és bronzéremért,
amelyet kapott. Ez mindég kiváló nagylelkűségére fog emlékeztetni engem.”371) És
Fehér Lajos valóban visszatért Afrikába: 1974. január 24-én Bárd Miklós nagykö­
vet kíséretében találkozott Nyerere elnökkel és Kawawa alelnökkel.
Tanzániában az országot a szocializmus útjára terelő kommunisták először
megbélyegezték a vadászatot, mert az új ideológia jegyében úgy vélték, hogy
az európai imperialisták hóbortjait szolgálja. Teljes vadászati tilalmat léptettek
életbe; hamar nyilvánvalóvá váltak azonban előttük is a külföldiek bérvadász­
tatásából fakadó gazdasági előnyök. Éppen a magyar delegáció érkezését meg­
előzően jelentette be a sajtó, hogy a tilalmat 1974. július elsejétől feloldják, de a
vadászszezont az ország egész területén hat hónapra (július elsejétől december
elsejéig) korlátozzák. A magyar és a tanzán kommunisták baráti megbeszélé­
sein felmerült, hogy az ország egész területét felügyelő, magyar-tanzán vegyes
vállalatot alapítanak, amely megszervezi a vadászati idegenforgalmat, és lefölözi
annak hasznát.3"2 (Ha ez megvalósul - itthon úgy ítélték meg -, széles lehetőség
adódik a „vadbiológiai kutatásra”, ami feleslegessé teszi Nagy Endre ajánlatát.373)
A honi szakemberek lelkesen tervezgették a közös vadgazdaságokat, sőt még az
„évi lelövési kontingenst” is meghatározták (20 db elefánt, 100 db kafferbivaly,
1 db rinocérosz, 5 db oroszlán, 20 db leopárd, 600 db antilop, 300 db gazella,
100 db zebra, 3000 db varacskos disznó, 100 db víziló).374
A tanzán pártállam képviselői azonban a tárgyalásokat végül más mederbe
terelték. Nem alapítottak közös vállalatot a Magyar Népköztársasággal, csupán
együttműködési keretszerződést kötöttek. A magyar pártvezetés két szék kö­
zött a földre esett. (Nem biztos, hogy e történet hozadéka, de mindenképpen
idekívánkozik, hogy Fehér Lajost 1974-ben - pontosan ma sem ismert okok­
ból - nyugdíjazták.3 ') Nagy Endre annak tudta be a terv kudarcát, hogy Fehér
Lajos „gyűlöli” őt: egyszer állítólag telefonon felhívta és számon kérte rajta, hogy
egy cikkben Földes Lászlóról elismerően nyilatkozott.376
Bár Földes László nem bírta a versenyfutást Fehér Lajossal (1972 áprilisától
már nem miniszterhelyettesként, hanem a Hungexpo vezérigazgatójaként tevé­
kenykedett3 7), és a megálmodott rezervátumból sem lett semmi, Nagy Endre

99
 kapcsolatai azonban elég erősnek bi­
zonyultak ahhoz, hogy megteremtse
hazatérésének feltételeit. Gyűjtemé­
nyét mindenképpen Magyarországra
kívánta hozni. 1983. május elsején a
következőket jegyezte fel magának:
„Népem ma ünnepli látszólagos jó­
létben és megelégedésben a munka
ünnepét. Közel negyven év múlott el
a rendszer kezdete óta. Ha jól ítélem
meg, Ferenc József-i időket él M a­
gyarország most, a Kádár-korszak
alatt.”378 Nyitott szemmel járt M a­
gyarországon, az ország erdeiben, és
r j r-u * ■ i' i
Nagy Endre Földes Laszloval
elégedetten
°
nyugtázta
70
a vadgazdálko-
°
Balatonedericsen, 1989 körül dás eredményeit. Kaszópusztán egy
vérebversenyt tekintett meg: „Sokat
hallani mostanában a Czinege Lajos
honvédelmi miniszter által felfejlesztett területről. Jogos volt-e, jogtalan, jó volt-e
vagy sem, hogy bekeríttette Kaszót, vita tárgya lehet, de hogy szerette a vadat,
ahhoz nem fér kétség.”379 Devecseren járva ugyancsak elégedetten összegezte a
tapasztalatait: „Mint elmondják, Pap János, a Veszprém megyei első titkár vadá­
szat iránti szenvedélye, hozzáértése, szigora, no és persze hatalma tette a területet
naggyá.
Nagy Endre 1984. január elsején borítékba zárta és postázta a balatonedericsi
családi birtok megvásárlásáról szóló iratokat a helyi tsz-elnöknek.381 Megszabadult
sorsa áfiumától, és végleg hazatérhetett: vadászati és néprajzi gyűjteményének
nagy részét a visszavásárolt családi kúriába hozatta haza, s a Balaton partján Afrika
Múzeumot és kis állatkertet alapított.382 A kormány a vadászt 1986-ban magas
állami elismerésben részesítette: megkapta a Magyar Népköztársaság Csillag­
rendjét. A kitüntetést Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese adta át
a Parlamentben.

100
Az elitről

A vadásztársaság

A vadászat minden korban az uralmi elitbe tartozás kritériuma volt; bizonyos

státusokhoz, pozíciókhoz kötődött, és ezáltal hatott az egyénekre, meghatározta
szokásaikat, formálta társaságaikat. E társaságokban a szokások viselkedési min­
tákká változtak, hagyományként rögzültek, s e tradíció azonosság- és közösség­
tudatot teremtett, ami egyúttal (öntudatlan) azonosulás volt a kivívott társadalmi
szereppel és pozícióval.
A második világháború után Magyarországon három-négy kiemelt helyzetű
kommunista vezetőről beszéltek, maga Rákosi Mátyás is utalt erre a Központi Ve­
zetőség 1953. júniusi ülésén elmondott beszédében.383 A legbelsőbb kört Rákosi
Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József alkotta (ebben a sorrendben),
de többen idesorolták Vas Zoltánt is.384 Bár megkérdőjelezhetetlen volt, hogy
Rákosi az első ember a vezetésben, ám a Moszkvából hazatért vezetők - négyes
fogatként is emlegették őket - sok szempontból egyenlőnek számítottak. Saját
területükön autonóm döntéseket hoztak, és külön klientúrát építettek. Vadásza­
taikat is eszerint szervezték: többnyire kedvenc területükön, saját társaságukkal
cserkeltek. (Közülük egyedül Gerő Ernő nem vadászott, aminek a legvalószínűbb
magyarázata az, hogy a hídverő politikus nagyon rosszul látott. 385)
Kádár János még a Rákosi korban kezdett vadászni: a negyvenes évek végétől
állandó résztvevője volt a párt- és kormányvadászatoknak. Miután a forradalom
leverését követően kiépítette hatalmát, fokozatosan feladta a diktatúra fenntar­
tásának primitív módját, és az eliten belül a nyílt agresszió helyébe az uralom
gyakorlásának hagyományos technikái léptek. E fordulat nem lehetett teljesen
tudatos; az első titkár személyes megfontolásai és a régi minták előtérbe kerülése
együttesen indították el az uralmi elit alakváltozását. Miként a Régi idők focijában
Minarik Ede, a mosodás, Kádár János elindult, hogy összegyűjtse csapatát - igaz,
nem szenvedélyes hittel, hanem józan megfontolásból. Kádár az amnesztia évé­
ben, 1963-ban döntött a pártvezetők zártkörű klubja, az Egyetértés Vadásztársaság
megalapításáról. A második világháborút követő politikai változások felbomlasz­
tották a társasági élet hagyományos formáit, így megszűnt a Nemzeti Kaszinó, az
Országos Kaszinó vagy a Magyar Úriasszonyok Nemzeti Szövetsége is.386 Az elit
társasági élete azonban mégsem enyészett el teljesen a fordulat után.

101
 Kádár János a vadásztársaság
életre hívásával gyakorlatilag a há­
ború előtti társasági életet támasz­
totta föl - ami ekkor már a nyil­
vánosság teljes kizárásával zajlott.
Személyesen utasította a Földmű­
velésügyi Minisztérium illetékes
osztályvezetőjét, hogy alkossa meg
a társaság szabályzatát, és írja össze,
kik lehetnek tagok.387 Tóth Sándor
volt az első erdőmérnök szakember
a vadászati szervezet élén; koráb­
ban államvédelmi tisztek felügyel-
Kádár János és dr. Tóth Sándor ték a területet. A protokoll-listákat
vette alapul, amikor megtette javas­
latát:388 „Engem kértek fel akkor,
hogy tegyek javaslatot, persze, könnyű volt javaslatot tenni, mert megkaptam,
hogy milyen körből válogathatok. A Politikai Bizottságnak a vadászó tagjai, pót­
tagjai, a Központi Bizottságnak a vadászó titkárai, a Minisztertanácsnak a vadászó
tagjai, a kiemelt intézményeknek, rádiónak, televíziónak a vezérei kaptak vadá­
szati jogosultságot és néhány meghívott, aki a honvédségnél vagy az elhárításban
dolgozott.”389
A legmagasabb méltóságok mellett kakukktojásként a belügyminiszter első
helyettese, Földes László szerepelt még a listán. Földest semmiképpen sem lehe­
tett kihagyni, mivel szenvedélyes vadásznak ismerték, és az 1956 utáni megtorlá­
sokban oroszlánrészt vállaló, később parkolópályára állított funkcionárius ekkor
még a párt egyik erős emberének számított. Tóth Sándor összesen negyvenegy
nevet írt össze. A legfőbb méltóságok közül azonban nem mindenki lépett be a
társaságba, hiszen volt, aki nem vadászott, és volt olyan is, aki a társaság kínálta
szabályozott kereteket nem találta vonzónak. Tizennyolc taggal alakult meg így
az Egyetértés Vadásztársaság.
Az első vadásztársaságot ők alkották: Apró Antal, a Politikai Bizottság (PB)
tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese; Balassa Gyula, az Országos Erdészeti
Főigazgatóság vezetője miniszterhelyettesi rangban; Benkei András, a Közpon­
ti Bizottság (KB) tagja, belügyminiszter; Biszku Béla, a PB tagja, a KB titkára;
Cseterki Lajos, a KB titkára, a PB póttagja; Czinege Lajos, a PB póttagja, honvé­

102
delmi miniszter; Fehér Lajos, a PB tagja, a Mi­
nisztertanács elnökhelyettese; Fock Jenő, a PB ALAPlTÖ TAGOK:
tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese; Földes
László, a KB tagja, 1965. január elsejétől minisz­
terhelyettesi rangban az Országos Erdészeti Fő­
igazgatóságvezetője; Gáspár Sándor, a PB tagja,
a Hazafias Népfront alelnöke, az Elnöki Tanács
elnökhelyettese; Kádár János, a PB tagja, a párt
első titkára, a Minisztertanács elnöke; Losonczi
Pál, a KB tagja, földművelésügyi miniszter;
Nezvál Ferenc, a KB tagja, igazságügy-minisz­
ter; Németh Károly, a KB titkára, az M SZMP
Budapesti Bizottságának első titkára; Pap János,
a KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese
(1963-ban az Egyetértés megalakításakor még
belügyminiszter); Szabó Zoltán, a Kútvölgyi,
majd a Róbert Károly Kórház sebész főorvosa
(Kádár Jánost ő gyógykezelte 1954-es szabadu­
lása után); Szűcs Ferenc vezérőrnagy; Tömpe
István, a KB tagja, a Magyar Rádió és Televízió
elnöke. Természetesen Kádár János közvetlen
környezetéből került ki a társaság vezetősége.
Németh Károly lett az elnök, Szűcs Ferenc a va­
dászmester. Mivel Németh Károly volt az elnök,
kezdetben a Budapesti Pártbizottság titkársága
intézte az adminisztratív ügyeket.390 Az Egyetértés Vadásztársaság
Kádár János vadászai a hétvégeken szétraj- alapító tagjai,
zottak az ország erdeiben. Az első titkár szemé­ Fácán Matyi, 1964

lyesen felügyelte a társaságot. A vadászatokat a

Földművelésügyi Minisztérium Vadászati Fő­
osztálya szervezte, így a főosztály vezetőjével, Tóth Sándorral Kádár közvetlenül
tartotta a kapcsolatot: „Első időben, amikor megalakult az Egyetértés Vadásztársa­
ság, közvetlen telefonkapcsolatunk volt a Kádár Jánossal, közvetlenül K-vonalon
keresett, én kerestem minden megkötöttség nélkül, ha valamilyen szervezési vagy
egyéb gondunk volt. Olyan alapon, hogy hát ballagjon át, és megbeszéljük, hogy
milyen vadászatot tartsunk.”391 Sokáig kizárólag Kádár Jánoson múlt, hogy kik

103
lehettek a társaság tagjai. A tagság kinek a hatalmat, kinek a hatalom előszobáját
jelentette, ezért nagy volt a tülekedés Kádár János és az Egyetértés Vadásztársaság
körül. Füzzük hozzá ehhez, hogy minden vadász jó vadászlehetőséget szeretett
volna, és a legjobbat az Egyetértésben találhatta meg. A társaság szerveződését
azonban ma más nézőpontból látjuk, mint ők egykor.
Ahhoz, hogy a társadalmi csoportokat leírhassuk, elemeznünk kell a kapcsolati
hálókat is, hiszen nem vehetjük bizonyosnak azt, hogy a múlt emberei valóban
csoportot, valamilyen társadalmi osztályt, réteget vagy elitet alkottak, még akkor
sem, ha hasonló pozíciókat birtokoltak, hasonlóan éltek és hasonló stílust kö­
vettek. A korban a káderhatásköri (nómenklatúra) jog biztosította az állampárt
számára, hogy a fontosnak ítélt pozíciókat ellenőrizni tudja. Az, hogy mikor mely
tisztségeket soroltak a legfontosabbak közé, nyomon követhető a hatásköri lis­
tákról szóló párthatározatok alapján. Az uralmi elitbe tartozás azonban nemcsak
a formális pozíciókon, hanem a személyes viszonyokon, a kapcsolatokon is múlt.
Ami itt következik, az egy úgynevezett hálózatelemzés,392 annak vizsgálata, hogy
miképp formálódott a csoport az egyéni szándékok és a sokféle tapasztalat, vala­
mint egyetlen központi akarat eredőjeként.
A pozíciók birtoklói között meglévő rangsor így festett ekkor: pártvonalon a
párt első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, állami
vonalon a Minisztertanács elnöke, a Minisztertanács tagjai, az Elnöki Tanács el­
nöke, titkára tömörültek az élbolyban. Mögöttük nem sokkal leszakadva próbált
felzárkózni hozzájuk a többi korabeli méltóság: a KB osztályvezetői, a megyei
első titkárok, az országos hatáskörű hivatalok vezetői. Közülük azonban nem
mindenki léphetett be automatikusan a vadásztársaságba. Döntőnek a személyes
kapcsolatok bizonyultak abban a versenyfutásban, amely az Egyetértés-tagságért
zajlott. Mind többen kezdtek vadászni a vezető funkcionáriusok közül, és a társa­
ságba néhány jól helyezkedő KB-osztályvezető és megyei pártember is bejutott.
A közös vadászat számukra a közeli előléptetés ígéretét hordozta. Döntően az
informális kapcsolatokon múlt tehát, hogy a pártállami vezetés prominensei közül
ki tudott abba az ötven-hatvan fős - Kádár János személye köré szerveződő -
csoportba bekerülni, amely az országos ügyekben való döntéshozatal kiváltságát
birtokolta.
A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium úgynevezett b(első) utasí­
tásai, minisztériumi feljegyzések, lőlapok alapján állapíthatók meg e versenyfutás
részeredményei. 1968-ig Egyetértés-tag lett Aczél György, a KB tagja (1967-től a
KB titkára is volt), a művelődésügyi miniszter első helyettese; Bálint József, KB-

104
tag, a KB Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője, majd a KSH elnöke, a Gazda­
ságpolitikai Bizottság titkára; Borbándi János, a Honvédelmi Minisztérium (HM)
politikai főcsoportfőnöke, honvédelmi miniszterhelyettes, tartalékos vezérőr­
nagy, a KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának vezetője; Csémi Károly,
KB-tag, a HM államtitkára, vezérkari főnök; Dégen Imre, az Országos Vízügyi
Hivatal elnöke, árvízvédelmi kormánybiztos; Gergely István, KB-tag, mezőgaz­
dasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes; Kazareczki Kálmán mezőgazdasági
és élelmezésügyi miniszterhelyettes; Kiss Dezső, KB-tag, közlekedés- és posta­
ügyi miniszterhelyettes; Kovács István, a M EDOSZ főtitkára; Molnár Frigyes,
KB-tag, a Szövetkezetek Országos Szövetségének (Szövosz) elnöke; K. Nagy
Sándor, KB-tag, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának (T Ó T ) főtitkára;
Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka; K. Papp József, a Központi
Ellenőrző Bizottság (KEB) tagja, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első
titkára; Pataki László, KB-tag, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának
első titkára; Szabó István, KB-tag, a TÓT elnöke, a nádudvari tsz elnöke; Szabópál
Antal, Tolna megyei Tanács vb elnöke; Szénási Géza, KB-tag, legfőbb ügyész;
Timár Mátyás, KB-tag, a Gazdasági Bizottság elnöke, pénzügyminiszter (1967
áprilisától a Minisztertanács elnökhelyettese); Tóth Sándor, a Mezőgazdasági
és Élelmezésügyi Minisztérium Vadászati Főosztályának vezetője, aki a társaság
ügyeit intézte; Vallus Pál, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének elnöke;
Vályi Péter, pénzügyminiszter és Veres József, KB-tag, munkaügyi miniszter.393
Mint általában a titkos társaságoknak a történelemben, az Egyetértés Vadász-
társaságnak is voltak sajátos beavatási szertartásai, és a hatvanas-hetvenes években
állandósultak a vadászavatások. Az avatás szertartásszerű, hagyományos része volt
a fenékre verés. Cserkelés után a zöldfülű vadászt az elejtett vadra fektették, és az
avatópálcával az ülepére suhintottak - finoman. Úgy, ahogy ez a hazai erdőkben
mindig is történt.394
1969-ben tíz új vadászt avattak. Ekkor lépett be a társaságba Antos Zoltán,
az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal elnöke; Bodnár Ferenc, KB-tag, az
MSZMP Borsod megyei Bizottságának első titkára; Horn Dezső, a közlekedés-
és postaügyi miniszter első helyettese, a Magyar Posta vezérigazgatója; Gábor
István, a Partizán Szövetség főtitkára; Hollai Imre, a külügyminiszter első he­
lyettese; László Andor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke; Németh Ferenc, KB-
tag, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára; Tolnai Ferenc, az
MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára; Somi Benjámin, az MSZMP Tolna
megyei Bizottságának titkára; Papp Lajos, a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB)

105
tagja, a Borsod megyei Tanács vb elnöke (majd államtitkár, a Minisztertanács
Tanácsi Hivatalának elnöke). Ebben az évben kilépett K. Nagy Sándor. (Őt egy
fegyelmezetlen vadászat miatt szólították fel a távozásra.) 1970-ben csatlakozott
a csapathoz Erdősi József, a Bács-Kiskun megyei Tanács vb elnöke; Gál László, a
KEB tagja, a SZOT titkára; Lázár György, KB-tag, munkaügyi miniszter; Lénárt
Lajos, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes; Oláh György, KB-tag,
az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára; Szili Géza, nehézipari mi­
niszterhelyettes; Zoltán János, sebészorvos. 1970-ben az Egyetértésnek ötvenhat
tagja volt, de 1971-ben még négy fővel gyarapodott a vadásztársaság, így létszá­
ma elérte a hatvan főt. Belépett Marjai József külügyminiszter-helyettes; Szekér
Gyula, KB-tag, a nehézipari miniszter első helyettese (1971 májusától nehézipari
miniszter); Szirmai Jenő, KB-tag, az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója;
Várkonyi Péter, miniszterhelyettes, a Tájékoztatási Hivatal elnöke.
Az Egyetértés Vadásztársaság tagsága lassan átalakult a hetvenes években. Vályi
Péter és Szabó Zoltán 1973-ban meghalt. A társaságból távozott Erdősi József és
Gál László. Belépett viszont Madas András mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­
niszterhelyettes; Horváth István, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának

AZ E G Y E T É R T É S T A G S Á G A 19 74

Az Egyetértés Vadásztársaság tagsága 1974-ben .Fácán Matyi, 1974

106
 A VEZETŐSÉG i IO R O S V F ÍC Á H O H

A Fácán Magazin címlapja A Fácán Matyi címlapja

első titkára; Maróthy László, PB-tag, a KISZ KB első titkára és Marton Tibor
sebészorvos. 1974-ben így ismét hatvan tagja volt a csapatnak. 1975. február
26-án felfüggesztették Pataki László KB-tagsági jogát, ő kikerült a társaságból.
Sorra megszüntették azoknak a tagságát, akiket pozíciójuk nem jogosított fel arra,
hogy az Egyetértésben vadászhassanak. Tolnai Ferencnek, Somi Benjáminnak és
Kazareczki Kálmánnak így más vadászati lehetőség után kellett néznie. Elhunyt
Balassa Gyula (1974), Dégen Imre (1977) és Szénási Géza (1979).395
1979-ben az Egyetértés Vadásztársaság megalakulásának 15. évfordulójára kis
zseb könyvet jelentetett meg a társaság intéző bizottsága; eszerint az Egyetértésnek
hatvanhat tagja volt ekkor. Orvosként Farkas József, Gyenes Vilmos és Zoltán Já ­
nos vadászhatott. Rácz Antal a vadászati főosztály vezetőjeként volt társasági tag.
Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a „vendég és házigazda”
szerepkörében szerepelt az emlékkönyvben. Több új belépőről is olvashatunk,
egyetértő vadász lett Borbély Sándor PB-tag, a Munkásőrség országos parancs­
noka; Faluvégi Lajos, KB-tag, pénzügyminiszter; Madarasi Attila pénzügyminisz-
ter-helyettes; Márta Ferenc, az MTA főtitkára; Nagy Richárd, KB-tag, a Magyar
Televízió elnöke; Pozsgay Imre kulturális miniszter; Rácz Sándor, KB-tag, a KB
közigazgatási és adminisztratív osztályvezetője; Rónai Rudolf, a Kulturális Kap-

107
 - Asszonytársak,
megmentettem a
nők becsületét.
Jó, ha a vezető­
ség tudja, ránk
lehet szám íta­
n i. . .

A nimródhölgyek összefogása, Fácán Matyi

csolatok Intézetének elnöke; Sebestyén Ferenc, rendőr vezérőrnagy, a Belügymi­

nisztérium Kormányőrségének parancsnoka; Szakali József, KB-tag, államtitkár,
a Központi Népi Ellenőrző Bizottság (KNEB) elnöke, és végül Varga József, aki
miniszter első helyettesi rangban a Minisztertanács Titkárságának vezetője volt.
Szűcs Ferenc, Kádár régi harcostársa lett Németh Károly után az elnök, Cseterki
Lajos az intézőbizottság titkára, Rácz Sándor az intézőbizottság gazdasági felelőse
volt. Horváth István és Lázár György alkotta a felügyelőbizottságot, Várkonyi
Péter pedig vadászmesterként tevékenykedett.396
Az 1970-es évek végéig fokozatosan bővült az Egyetértésben vadászók köre,
mígnem - vélhetően Kádár János személyes utasítására - előbb létszámstopot
rendeltek el, majd több vadász tagságát felülvizsgálták. Újra kijelölték a határokat,
állandósultak a kizárások. Az első titkár feltehetően ily módon is felügyelte az
uralmi elit kiváltságos csoportját, és érzékeltette azt, hogy neki központi szerepe
van a társaságon belül. Kádár Jánost visszaemlékezések szerint bosszantották a jó
hangulatú, ámde fegyelmezetlen családi vadászatok. Ennek következménye volt,
hogy külön vadászatokat szerveztek a nők és a gyerekek számára. Megalakult
az Ifjú Nimród Vadásztársaság, illetve a „nimródhölgyek”-ből is külön csapatot
toboroztak.397Később új vadásztársaságot alapítottak a „körön kívül” rekedt nyug­
díjasoknak, melyet eufemisztikusan „Barátságinak neveztek, ám az Egyetértés
vadászai csak „elfekvőnek” titulálták. (E társaság 15 taggal alakult, legnagyobb

108
taglétszáma 27 fő volt.)398 Ha valaki elveszítette a pozícióját, ide száműzték az
Egyetértésből, ami utóbb számos feszültség forrásává vált. Mivel a legmagasabb
pozíciók birtoklói közül sokan vadásztak, és akinek módja volt rá, ezt az Egyet­
értésben tette, a vadászó párt- és állami vezetők körében a társasági tagság fel­
tehetően a legszűkebb vezetésbe (mai fogalmaink szerint az uralmi elitbe) való
„bekerülés”, annak elvesztése a „kirekesztődés” szimbólumává vált.

Társasági élet

A minisztérium munkatársai több erdő- és vadgazdaságban úgynevezett elsőd­

leges vadvédelmi területeket jelöltek ki a társaságnak, így Gemencen, Gyulajon,
Telkiben, Gyarmatpusztán, Lovasberényben és Visegrádon. Zárt kormányrezer­
vátumokat alakítottak ki: 1968-ban a Gemenci, 1969-ben a Gyulaji, a Mezőföldi
(soponyai), a Gödöllői és a Telki Állami Erdő- és Vadgazdaságot; utóbbi kettő
később Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság néven egyesült. Mind régi, ha­
gyományos főúri vagy királyi vadászterület volt. Az Egyetértés Vadásztársaság
később megkapta a gyarmatpusztai területet is, amelyet a Budavidéki Gazda­
sághoz csatoltak.399 A gyarmatpusztai elkerített vadaspark egykor gróf Sándor
Móric, az Ördöglovas birtoka volt. A hatvanas években e területet többnyire Fock
Jenő látogatta, így azt csak Fockföldként emlegették.400 Kádár János azonban nem
nézte jó szemmel, ha a társaságon belül bárki is kivételezett helyzetbe került.
A rezervátumok a hétköznapi állampolgárok számára megközelíthetetlenek vol­
tak, a személyzet a minisztérium utasítására kerítést húzott a vadászterületek köré.
Gemencen a Kalocsai Érsekség korábban már csináltatott kerítéseket, így ott csak
a régit kellett folytatni. A munka 1969-ben Gyulajon folytatódott. Telki, Gyulaj,
Gemenc és Gödöllő körbekerítése akkori áron több mint hetvenmillió forintba
került.401 Reprezentatív - legalábbis a korban annak számító - vadászházakat is
építettek: az elsőt 1964-ben Telkiben emelték.402
Mindegyik vadászterületnek régi hagyományai voltak, és a hivatásos vadászok
jó része még a háború előtt tanulta ki a mesterséget. A vadászszemélyzet másik
része megbízható államvédelmi tisztekből verbuválódott az ötvenes években.
Sajátos bizalmi viszony alakult ki a hivatásos vadászok és a vendégek között. Te­
kintélyt kölcsönzött a vadásznak a többiek előtt, ha egy hatalmasságot kísérhetett
az erdőben; büszkén mesélték egymásnak kalandjaikat. Az Egyetértés vadászai
régi jó vadászemberek fortélyait leshették el. A hivatásos vadászok közül a leg­

109
híresebb talán Berek János volt. Ha „Cifra Jani” a kocsmában ismeretlenekkel
akadt össze, a mindenkori magyar miniszterelnök fővadászaként mutatkozott
be. Híres volt arról, hogy ő tudta a legnagyobb bikákat terítékre hozni. Többször
bebörtönözték, először 1951-ben, vélt jugoszláv kapcsolatai miatt, mivel ő is ott
volt Tito híres kelebiai vadászatán; később a forradalom leverését követően ismét
elhurcolták, ekkor állítólag Kádár János közbenjárására szabadult.403 Kádár János
és felesége több szilvesztert is Berekéknél töltött Veránka szigetén. Berek János, a
Gemenci Állami Vadgazdaság fővadásza nyolcvanadik születésnapján az Elnöki
Tanácstól a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta meg. Kisfilm készült róla
Sose vagyok egyedül címmel.
Az Egyetértés megalapítását - a kádári konszolidáció ideológiájának jegyében
- a korban akként értékelték, hogy az szervezett kereteket kínál a reprezentatív
vadászatokhoz, és e téren is gátat szab a hatalmi túlkapásoknak. Utólag a vadász-
társaság működése sokkal inkább az új elit (vadászati) professzionalizációjának
jeleként értelmezhető. Rögzült az egyéni és a társas vadászatok rendje, kialakultak
sajátos, az Egyetértés-tagokra különösen jellemző szokások. Az első időkben
öltözetük még megkülönböztette a „régi” vadászokat az „újaktól” az Egyetértés­
tagok között is: „Azok, akik már régebben is vadásztak, el voltak látva szabályos

Kádár János álláspontja az új vadászruhák beszerzéséről, Fácán Matyi

110
vadászöltözékkel: zöld vagy terepszínű lódennadrágot és -kabátot hordtak, töb­
ben lódén felleghajtót (Hubertus), vadászkalapjukat vadászjelvények díszítet­
ték. Az újak általában a honvédségi, rendőrségi, ritkábban munkásőri gyakorló
tábori ruházat praktikus darabjait hordták.”404A rövidebb vadászatok alkalmával
hétköznapi öltözetet öltöttek. E téren is megtörténtek azonban az első lépések a
professzionalizáció irányába; a személyzet ugyanis formaruhát kapott, s - miként
a korabeli fényképek és karikatúrák bizonyítják - mind több vadász szerzett be
hagyományos vadászruhát.
Az Egyetértés minden évben évadzáró vacsorát rendezett - általában a Tiszti
Házban -, ekkor kapták kézhez a társaság tagjai a Ludas Matyi karikaturistái által
rajzolt vicclapot, a Fácán Matyit, amely az Egyetértés életének eseményeit örö­
kítette meg. A többnyire évente megjelentetett lapot a társaság intézőbizottsága
szerkesztette. A karikaturistáknak az útmutatásokat hűen kellett követniük, és
bénítóan hatott rájuk a megrendelők és az olvasók személye is. Az önkorlátozás
praktikus „ikonográfiái” eszköze volt, hogy az állami és pártvezetők vonásait so­
hasem karikírozták, hanem a fényképeiket illesztették be a rajzokba.405 (A Fácán
Matyi gyakorta hivatkozott a magyar vadászhagyományokra. A pártvezetőket -
félig viccesen, félig komolyan - Nimród fiainak titulálta, s ők a maguk módján,
jóllehet átértékelve és átértelmezve, de követték a hagyományokat.) A társaság
rendezvényeire esetenként ismert parodistákat, színészeket is meghívtak, hogy
fellépésükkel a hangulatot kötetle­
nebbé, oldottabbá tegyék: „enyhén
malac varieté számokat” hazafias
verseket, karcolatokat, paródiákat
adtak elő.406 Váncsa Jenő 1980-ban,
amikor mezőgazdasági és élelmezés-
ügyi miniszter lett, lépett be a társa­
ság életébe. Ő is részt vett az évadzá­
ró mulatságokon: „Minden esetben
volt egy-két művész, aki vadászott
is, és bekapcsolódott a programba,
a legérdekesebbnek mindig a Hofi-
féle fellépést tartottuk. A Hofi azért
volt jó, mert az az ember valóban
politikai és erkölcsi kritikával tudott
humorizálni, ami azért sokunknak Hofi Géza egy Egyetértés-vacsorán

111
nagyon tetszett, volt, aki a fejét csóválta, de még az Öreg is rá-rábólintott, és mo­
solygott. Ahogy az ital fogyott, úgy a hangulat is emelkedett, de ezzel sem mondok
semmi újat. Elsőnek mindig a Kádár János vonult el a feleségével, és utána már
hamar befejeződött a találkozás.”40'
A kádári csapatépítés esztendeiben a PB-tagok és a miniszterek körében szinte
elvárássá vált a tagság, a részvétel a hétvégi tréningeken, az egységbe kovácsoló
társas vadászatokon. A többnapos vadászatokat közös vacsorák, kártyázások,
fröccsözések színesítették.40* A vadászat után a funkcionáriusok kisebb csopor­
tokat alakítva szórakoztak. Kádár János a politikai bizottsági tagok számára meg­
közelíthetetlen maradt; rendszerint Szűcs Ferenccel kártyázott, hozzájuk még
a vadászati osztályvezetője és a helyi vadászati vezető csatlakozott. Egy másik
asztalnál Gáspár Sándor, Németh Károly, Biszku Béla és a társaság orvosa, Zoltán
János keverte a lapokat. Ultiztak és beszélgettek, Kádár János jelenlétében azon­
ban tilos volt országos ügyeket szóba hozni. A legtöbben fröccsöztek. Az első
titkár a száraz fehérbort szerette, mértékkel ivott. A kártyában viszont nem volt
ilyen szerény, partnerei rendre, kötelezően nyerni hagyták.409 A társas vadásza­
tokat követő vacsorákon a Gundel étterem gárdája szolgáltatta az ételt és az italt.
Az egykori gundeles, később Hunguest Hotels vezérigazgató-helyettes, Marton
Károly felszolgált ezeken az eseményeken: „Gasztronómiai kommandónak hívtak
minket, nem ismertünk lehetetlent, volt, hogy egy szüreti mulatság alkalmával
egy fél hegyoldalt elbontattak nekünk, csak hogy megoldjuk a szervírozást.”410
Tóth Sándor is ott volt a körükben, amikor Kádár János és csapattársai közösen
múlatták az időt: „A menü általában szerény volt, egy fácánleves, egy pörkölt,
Kádár Jánosnak a kelkáposzta és a káposztás cvekedli a kedvence volt, hát akkor
a legfinomabb ételek mellett mintegy köretként megjelentek ezek is, és mindenki
szerette a cvekedlit meg a kelkáposztát is, mert nem illett nem szeretni.”411
Kádár János a felszolgálók emlékei szerint nem mulasztotta el egyetlen rendez­
vény után sem, hogy kezet fogjon a személyzet tagjaival, és elköszönjön tőlük, és
hasonlóképp viselkedett a hivatásos vadászokkal is. Telkiben, ahova többnyire
felesége társaságában egyedül, pihenni érkezett, viszont más képet alakított ki
magáról. A ház gondnoka, Berényi Kálmánná gondoskodott a Kádár házaspár
ellátásáról. .Átnézett rajtam, mint az üvegen... Egy alkalommal vártuk őt, mindig
szombaton délután jöttek, évente egyszer szarvasbőgéskor, Mária-nap idején. Az
akkori belgyógyászprofesszor, a kormányőrség parancsnoka, a kormányőrség tisz­
tiorvosa és én, négyen ültünk a kisebédlőben, vártuk őt, és csak úgy anekdotázgat-
tunk. Én kérdeztem, most mi lenne, ha bejönne a Kádár elvtárs, és én a nyakába

112
ugranék, hogy de örülök, hogy megjött? Azt mondja a professzor úr, Edit, én hol
szoktam vacsorázni?, hol ülök az étkezéseknél?, hát, mondom, az Öreg mellett,
és hogy érzi?, hát, mondom, professzor úr teljes tagja az asztaltársaságnak. Igen?,
akkor én elmondom, hogy én egyszer beleavatkoztam, beleszóltam az egyik be­
szélgetésbe, és akkor azt mondja a Kádár János, doktor, maga azért van itt, hogy ne
gyújtsak rá, én meg azt csinálok, amit akarok. Azt mondja, Editkém!, szolgálatban
vagyunk mindannyian, csak egyikünk itt ül, a másikunk ott ül. Szóval nagyon kel­
lett tudnunk, hogy hol a helyünk, és fegyelmezettnek kellett lennünk.”412
Kádár János első titkárként mindig kerülte a fényűzést, és puritán emberként
jelent meg a nyilvánosság előtt. Nemcsak a közszereplésekkor, hanem a társaságon
belül is így viselkedett, ennélfogva az ő visszafogottabb viselkedése, tartózkodóbb
magatartása szabta meg a határokat. Ez a magatartás illett leginkább választott
szerepéhez. Ha Kádár János ott volt, a vadászatok is más hangulatban, fegyelme­
zettebben zajlottak. Tollner György, a Budavidéki Erdő- és Vadgazdaság igazgatója
több elvtársi vadászatot szervezett. „A legtürelmesebb, a legjobb vadászvendé­
günk nekünk a Kádár János, a Kádár elvtárs volt, nagyon-nagyon drukkoltunk, én
legalábbis, hogy a társas vadászatokon legyen jelen a Kádár János. Mert ha ő ott
volt, akkor mindenki fegyelmezett volt, mindenki szolid volt, nem követelőzött,
hogy mért nem nekem hajtották, mért neki, ha nem volt ott, akkor, kérem szépen,
már másképp viselkedtek az emberek.”413
A társaság vezetőségének több fegyelmi üggyel is szembe kellett néznie.
A minisztérium protokollügyekben illetékes főosztályvezetője, Rácz Antal felada­
ta volt, hogy rendet tartson a vadászatokon. A társas vadászatokon ezt megoldotta
helyette az Egyetértés vezetősége, Kádár János örök fegyverhordozójával, a va­
dászmesterrel, a szigorú Szűcs Ferenc vezérőrnaggyal az élen. Máskor, az egyéni
vadászatok alkalmával viszont neki magának kellett közbelépnie. Ehhez termé­
szetesen a legfelsőbb vezetők, és időnként az első titkár segítségére is szüksége
volt. „Volt, aki kilőtte az UAZ-nak a tetejét, akkor volt olyan, aki a kocsi hátulján
megtámasztotta a puskát, úgy célozta a vadat, és nem vette észre, hogy a csöve
meg a tükör előtt van, és úgy szétlőtte a visszapillantó tükröt, hogy nocsak. Volt
olyan helyzetem, hogy a sofőr, míg zsigereltek egy vadat, beszaladt a vadászház­
ba, felhívott telefonon, tessék segíteni, mert annyira be van rúgva ez a vendég, és
össze-vissza lövöldözik, hogy félelmetes.”414
A társaságot Kádár János a saját személye köré szervezte. Az őáltala hozott
szabályok, az általa mutatott minták azonban csak addig éltek, amíg saját szemé­
lyét a középpontban tudta tartani. Ha részt vett a társas vadászaton, megfelelő

113
 CZINtUK LAJOS

losuNi zi ml

Karikatúrák az Egyetértés Vadásztársaság évkönyvéből, 1979

114
súllyal kellett fellépnie, hogy ne pusztán a személyes jelenléte, hanem a későbbi­
ekben a hiánya is érezhető legyen. Amikor nem volt ott, valóban széthullt a csapat,
és fegyelmezetlenné váltak a vadászatok. O teremtett egyensúlyt az erdőben a
különböző személyiségű és egymás iránt sokszor ellenséges érzelmeket tápláló
vadásztársak közt. Váncsa Jenő, a vadásztársaságot felügyelő mezőgazdasági mi­
niszter, vadásztársaival szemben szintén őrá, az első titkárra támaszkodhatott.
„Nem engedett bratyi szellemben vadászatokat. A vadásztatás során fölmerült
mindig az, hogy a fácántyúkot is szabad-e lőni vagy csak a kakast? Az egyik igen
magas rangú PB-tag egy alkalommal odajött hozzám a vadásztatás megkezdése
előtt, és rákérdezett, ugye, ma mindent lövünk? A Kádár János még nem érkezett
meg, mert ha, mondjuk, kilenc órakor vagy fél tízkor volt a találkozó, mi félórával
korábban ott voltunk, a Kádár János meg egy perccel az időpont előtt érkezett.
Ha korábban érkezett, akkor az erdő szélében megállította az autót, és elszívott
egy cigarettát, mondván, hogy nem kívánja zavarni a társaságot, és ezt komolyan
is vette. Halálosan pontos volt egyébként más témákban is. Elég az hozzá, hogy
odajött a kolléga, és mondta nekem, hogy mindent lövünk, én mondtam, hogy
hát azért várjuk meg vele, elég az hozzá, hogy befutott az Öreg, és kérdezte tőlem,
ugye, szabályosan csak kakast lövünk?, én ránéztem az illető barátomra, és mond­
tam neki, igen, csak kakast fogunk lőni.”415

A rendszerváltás felé

A nyolcvanas években az Öreg, ahogy Kádár Jánost a társasági tagok nevezték,

már egyre kevesebbet járt ki az erdőkbe. A társas vadászatokról rendre elmaradt.
1979-ig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vadászati és Vadgazdál­
kodási Osztálya felügyelte a vadászat magyarországi szervezetét. A főosztály ve­
zetője, Tóth Sándor és Kádár János sokszor személyesen beszélték meg az Egyet­
értés ügyeit. Több egyetértő vadász nehezményezte azonban, hogy a két puritán,
ahogy a hátuk mögött hívták őket, nélkülük dönt. A minisztériumon belül önálló
Vadgazdaság-felügyeleti Főosztályt alakítottak, amely 1982-től átvette az erdő-
és vadgazdaságok irányítását.416 Ezzel a lépéssel Kádár János távolabb került az
Egyetértés ügyeitől.
Az új főosztály mindvégig idegen test maradt a minisztérium szervezetében,
még magának a miniszternek sem volt hatalma felette. Szinte kizárólagos felada­
ta az volt, hogy szervezze és felügyelje az Egyetértés működését, s biztosítsa a

115
vadászatok anyagi hátterét.41” A kiemelt vadászatokat felügyelő minisztériumi
főosztály néhány politikai bizottsági tag támogatásával nagy fejlesztésekbe fogott
a nyolcvanas években. Ekkor tűnt fel a politika porondján a főosztály ambició­
zus pénzügyese, Csányi Sándor. Új erdőgazdasági központokat és vadászházakat
építettek. Az 1971-es vadászati világkiállításra készült el a valkói, a gemenci, a
lenesi vadászház, s bővült a soponyai, a gyulaji. 1975-ben az Egyetértés Intéző
Bizottsága összeállította azoknak a házaknak a jegyzékét, amelyeket csak a tagok
használhattak.418 A pártvezetők motorizációs imádatának jegyében (ekkoriban
váltak körükben divatossá a Mercedes Benz gépkocsik) új autókat szereztek be.
Mivel a minisztérium devizakeretéből beszerzésüket nem lehetett biztosítani,419
meghívták a Mercedes cég vezetőit egy bérvadászatra. Annyi trófeás vadat külö­
nítettek el számukra az Egyetértés kontingenséből, hogy áruk fedezze a gépkocsik
vételárát. (1984-ben érkezett meg a tíz új Mercedes gépkocsi.)420
A körbekerített területeken disznóskerteket létesítettek, az elsőt Isaszegen
- és ez nagyban megkönnyítette a vadászvendégek dolgát. Innen nem tudott el­
menekülni a disznó, így nagy terítékű vadászatokat rendezhettek. 1975-ben egy
gödöllői vadászat után száz vaddisznó tetemét terítették ki a vadászház melletti
tisztáson, díszítették ágakkal, lombokkal, és gyújtottak lobogó tüzű máglyát a
sikeres vadászat emlékére.421 A vadállomány frissítésére külföldről hozattak be
állatokat. Gyarmatpusztán például még Lengyelországból hozott bölényeket is
tartottak 422 Az egyik, a Pupi nevű állítólag még egy politikai bizottsági tagot is
megkergetett. A protokollt nem ismerő állatokat végül átadták a veszprémi állat­
kertnek. Elindították a fogoly, a fácán és a kacsa fényprogramját is. Kezdetben, a
hatvanas években, mint a házi csirkéket, még kotlóstyúkokkal keltették ki a tojáso­
kat, és a madarakat egy idő után kivitték a vadászterületre. Később keltetőgépeket
szereztek be, és nagyüzemi technikával, az úgynevezett Lohman-házakban megfe­
lelő fény- és hőmérsékleti viszonyok közt nevelték a madarakat. A vadászterületen
etetőutakat és mesterséges etetőket építettek a kihelyezett szaporulatnak.423
Ki-ki vérmérséklete szerint vadászott, és a hasonló temperamentumú emberek
hamar megtalálták egymást; így kialakultak az Egyetértés kisebb körei. Szerve­
ződött egy csoport a legszenvedélyesebb vadászokból, akik jól érezték magukat
egymás társaságában, nagy kedvvel hajtották együtt a vadat, és sorra döntötték a
rekordokat. Tóth Sándor, aki ott volt a kezdeteknél, csodálkozva látta, hogy Kádár
János és az Egyetértés vadászai mindinkább eltávolodnak egymástól. „Kádár János
ebben a körben a moderátor szerepét játszotta. Rászorította a vadásztársaságnak
a tagjait is a szerénységre, tehát, ne a terítékhajhászás, ne a nagytrófea-hajhászás

116
legyen a szempont, apróvadban viszont
megindult a terítékhajhászás, hogy minél
előbb érjünk el valamilyen háború előtti
vagy főúri mintát. Kádár János a maga
ritmusát azonban nem adta fel, őhozzá
jöhetett felhőben a vad, ő lőtt, töltött,
lőtt, töltött, és ezt úgy szép nyugodtan,
és a végén már letette a puskát, és nem
vadászott. Nyilván fizikailag is annyira
leépült, meg már lelassult, pszichésen
is olyan terheléssel állt a posztján, hogy
nem akarta ezeket a vadászatokat, de az
Egyetértésnek a magja kiválóan együtt Kádár János a vadászszemélyzettel
a teríték mögött guggol,
volt.”424
Telki, 1980-as évek
Ahogy Kádár János hatalma megren­
dült a társaságon belül, a tagság mindin­
kább a formális pozíciókon múlt. Az első
titkárnak a legkevésbé sem volt érdeke,
hogy a vadásztársaságot mások használ­
ják fel klientúraépítésre. A Miniszter-
tanács elnöke, Lázár György 1983-ban
külön utasításban szabályozta, hogy kik
vadászhatnak az erdő- és vadgazdaságok,
vagyis az Egyetértés területén. Ezzel hi­
vatalosan is kizárták az Egyetértés-tagok
közül a nyugdíjasokat és mindazokat,
akik elveszítették korábbi pozíciójukat.
Állami vonalon államtitkári, pártvona­ Kádár János és Kádár Jánosné
lon KB osztályvezetői rangtól, illetve vadászaton, 1980-as évek vége
megyei első titkári poszttól lehetett be­
kerülni a társaságba. Korábban a tagság
az informális kapcsolatokon is múlt, azon, hogy kit milyen viszony fűzött Kádár
Jánoshoz, illetve a közvetlen környezetébe tartozó emberekhez, ettől fogva azon­
ban a betöltött pozíció számított. 1984. január elsejével tizenkilenc főnek szűnt
meg így a tagsága. Velük visszaemlékezések szerint külön-külön beszélgetett el
az Egyetértés vezetősége; valamilyen vadászati lehetőséget végül mindenkinek

117
találtak. Az egyik nyugdíjas, Veres József
jó viszonyt ápolt Kádár Jánossal, annak
idején együtt ültek a börtönben, tege-
ződtek, ami kivételesnek számított még
ebben a körben is; kérésére az első titkár
szót emelt az érdekében, és ő végül ma­
radhatott.425A nyolcvanas években a nyil­
vánosság szélesedésével az Egyetértés mű­
ködése mind titkosabbá vált, csak egy-két
nyom, szórványos feljegyzések, lőlapok,
társas vadászatok emléklapjai alapján re­
konstruálható, hogy ekkor kik vadásztak.
Míg az öregek közül többeket a Barátságba
száműztek, a párt ifjútörökjei közül töb­
ben a rezervátumok területére léphettek,
és a KISZ-vezérek egyre nagyobb vadakat
hoztak terítékre.
Egyetértő vadász lett Fejti György,
PB-tag, KB-titkár; Földesi Jenő, belügyi
államtitkár, a III-as (Állambiztonsági) Fő­
csoportfőnökség vezetője; Hámori Csaba,
PB-tag, a KISZ KB első titkára, majd az
MSZMP Pest megyei Bizottságának első
titkára; Iványi Pál, PB-tag, Budapest Fő­
város Tanácsának elnöke, majd KB-titkár;
Jassó Mihály, PB-tag, az MSZMP Buda­
pesti Bizottsága első tikára; Kamara János
belügyminiszter; Kovács Jenő, PB-tag,
KB-titkár; Lakatos Ernő, a KB Agitációs
és propaganda osztályának vezetője; Nagy
Sándor, a SZOT főtitkára; Pál Lénárd, az
Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság
elnöke (1985-től KB-titkár); Petrovszky

Az Egyetértés Vadásztársaság agancskiállításai,

Telki, 1970-es évek

118
 196 9. É V I
V> J
EGYETÉR­
TŐK

U68-Ü íntk, jé tcutáeemJ

Egyetértés, Egyetértés, éltét rímbe szedni n eh é z...
Ríme-réme mi lehet?
M egm agyarázom nektek.

Száll a m a d á r á gról ágra, hívó százat szájról szájra:

Fű kizöldüit látszatra,
Seregellj vadászatra!

V ad at flznl nyáron, télben, sárban, hóban, dérben, jégen,

Egyetértés tagjai,
Nim ród mai fiai!

M é g ólm ukban is elmennek. Telki határán cserkellnek,

Szarvast s kant leterítik.
Nyúl s fácán nem menekszik.

A H o ld feljő, az est eljö, lecsendesedik az erdő,

D e a vadászház hangos,
Benne a kedély magos.

Zsákmányt aztán szómboveszik, új vasárnapjukat tervezik,

Véget ér a vadásznap.
H a z a tér a hősi had.

Budapestre érkeztenek, asszonyaik várják őke t.. .

H iáb a, mindhióbo,
N a p hőse dől a z á g y b a . ■.

Ez a híres Egyetértés, itt már, hidd el, egy a kérdés:

ö n m a g á ra ismer-e
Nim ród vadász se re ge ?

H a a hét közepe fele, vitlámlik a nejed szeme,

V adászvasám apodról,
A hét végén mondj te lel

Az Egyetértés Vadásztársaság új tagjai, 1969

István, a KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője. Bartha Lajos or­

vosként csatlakozott a csapathoz. Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterként
Váncsa Jenő vadászott velük és felügyelte őket.426
Az Egyetértés vadászai 1986 decemberében új fácánrekorddal koronázták meg
addigi teljesítményüket. A teríték világszenzációnak számított.
A Lenesen 1986. december 21-én megtartott vadászaton 20 800 db lőszer­
rel 8974 db fácánt hozott terítékre Gáspár Sándor, Pál Lénárd, Várkonyi Péter,
Szakali József, Papp Lajos, Szűcs Ferenc, Papp László, Rácz Sándor, Pap János,

119
 Lénárt Lajos, Farkas József, Zoltán
János, Rácz Antal és Berek János.
A vadászatot Böröczky Kornél szer­
vezte meg, és Árva Károly vezette a
Gemenci Állami Erdő- és Vadgazda­
ság területén.427
Amikor utóbb, a rendszerváltást
követően a vadászat etikai normáit
ismét rögzítették, a szakírók elíté­
lően szóltak e lóversenyekről, vetél­
kedésekről. Egy szerző a követke­
zőképpen fogalmazott: „»Visszata-
Alenesi rekord: 8974 fácán terítéken
szító« a halomra lőtt vad, amelyek
elejtőjét inkább lehet »dögrekor-
der« névvel illetni. Megdöbbentő
látvány például, hogy vannak pus­
kások (szándékosan nem haszná­
lom a vadász szót), akik képesek
tömegével lőni a rendesen repülni
sem tudó fácánt (tyúkra és kakasra
tekintet nélkül), vagy az éppen rö­
vid repülésre kényszerített keltetett
szelíd vadkacsát. Ugyanúgy vissza­
taszító a disznóskertekben töme­
gével lőtt vaddisznó. Elítélendő az
őzbak- vagy szarvasbika-vadászaton
egy alkalommal több trófeás vadat
A lenesi vadászház ma
lőni. Sajnos, az előbbiekben élenjár­
tak a mindenkori hatalmi diktatúra
gátlástalan vezetői ...”428
A nyolcvanas évek elején a sajtó is felfigyelt a kormányvadászatokra, és mind
több szó esett róluk a nyilvánosság előtt is. 1984-ben jelent meg Szász Imre Ez el­
ment vadászni című szociográfiája a Magyarország felfedezése sorozatban. Megje­
lenés előtt a kötet némi cenzúra végett még a pártbizottságot is megjárta. A könyv
Grósz Károly, akkori Borsod megyei első titkárral készített beszélgetéssel zárul. Az
interjúban a későbbi pártfőtitkár nem utasította el teljesen a hatalmasok túlkapá­

120
sairól szóló feltételezéseket, csak saját személyével és vadászataival kapcsolatban
hárította el azokat: „Egyszer Szabolcsba hívott meg egy barátom, akkor nagyon
akartak lövetni velem valamit, mutatott is a kísérővadász egy hatos bakot, hogy
lőjem meg. Megkérdeztem, hányadik agancsa ez a baknak, azt mondta, harmadik,
láttam, hogy jobb bak lesz még ebből, nem bántottam. A kísérővadász erősködött
ugyan, hogy nyugodtan lőjek, de azért megkönnyebbült, hogy nem lőttem.”429
A vadászathoz és a természethez való kapcsolatát így jellemezte: „Még ma is elő­
fordul eső után, hogy kimegyek hajnalban, nekitámasztom a puskát egy fának,
és vadászat helyett gombát szedek.”4’0 A nyilvánosság növekvő szerepét mutatja
az ambiciózus első titkár rokonszenvesre rajzolt portréja, illetve az a tény, hogy
igyekezett megkülönböztetni magát más pártvezetőktől. Szokásait, fellépését és
viselkedését leginkább elődjéhez hasonlítják a hivatásos vadászok. (Jóllehet ő
már nem tudta olyan egységbe kovácsolni a társaságot, mint hajdan Kádár Já ­
nos.) Feiszt Ottó több vadászaton is kísérte a kitaposott ösvényen, a vadászatokon
Kádár János nyomdokain haladó pártfőtitkárt. „Először akkor találkoztam vele,
amikor még Borsod megyei első titkár volt, ő egy nagyon kellemes vadászem­
ber volt. Legközelebb már a párt főtitkáraként jött Zalába vadászni, emlékezett
rám, és »szervusz Ottó«-val üdvözölt... Grósz Károly utoljára 1990-ben jött le
Zalába vadászni, egy 1200-as Ladával érkezett, vadásztársát munkanélküliként
mutatta be.”411
1984-ben a Politikai Bizottság tárgyalta a vadászat és a horgászat kérdését;
az előterjesztés megállapította, hogy „érzékelhető társadalmi feszültség a hor­
gászatban nem tapasztalható”.452 A megállapítás nyilván egy másik kijelentést is
magában foglalt; a dokumentum ugyanis hosszasan tárgyalta a „vadászat terüle­
tén” megmutatkozó egyenlőtlenségeket.43’’ A vadászat hierarchiáját és a vadász-
társaságok exkluzív jellegét azonban nem lehetett - és feltehetően nem is akarták
- egy csapásra megszüntetni. Kádár János egy 1985-ben kelt levelében a helyzetet
ecsetelve úgy fogalmazott, hogy a vadásztársasági tagság „közmondásosan nehéz
ügy nálunk”.4’4A „kor stílusát” jellemzi, hogy - bár a tagság megszerzésének fel­
tétele valójában a betöltött pozíció volt - felvételi kérelmükben a jelentkezők - a
„professzionalizáció” jegyében - vadászati ismereteiket hangsúlyozták. így volt ez
például akkor is, amikor egy miniszterhelyettes kérte felvételét a Pénzügyminisz­
térium exkluzív, zártkörű vadásztársaságába.43-A Vadászszövetségben (Országos
Intéző Bizottság, Választmány, Megyei Intéző Bizottságok) nagy létszámmal sze­
repeltek megyei titkárok, tanácselnökök, TOT-vezetők, minisztériumi, főhatósági
vezetők.436

121
 A rendszerváltás éveiben - vadászkifejezéssel élve - ismét terítékre került a
pártvezetők vadászatának kérdése.4" Még 1988-ban egy balatonakarattyai nyugdí­
jas Király Zoltán országgyűlési képviselő közbenjárásával a Magyar Országgyűlés
Alkotmányjogi Tanácsának elnökéhez fordult, hogy helyezzék hatályon kívül a
térítésmentes vadászatra vonatkozó rendelkezéseket.438 Végül a Minisztertanács
elnöke megsemmisítette a kormányrezervátumok területén való vadászatról szóló
utasítását. A változások hullámai elérték és maguk alá temették az Egyetértést is.
1989-ben a Politikai Bizottság - február 7-i ülésén - gyakorlatilag elrendelte a
társaság feloszlatását. A jelenlévők úgy határoztak, tudomásul veszik, ha az Egyet­
értés Vadásztársaság a következő közgyűlésen kimondja önmaga feloszlatását.
Fejti György a határozat vitájában javasolta, hogy a vadásztársaság tagjainak to­
vábbra is biztosítsanak vadászati lehetőséget. Grósz Károly erről úgy vélekedett,
méltányosan kell eljárni, „meg hát Kádár Jánost nem ajánlhatjuk be, mit tudom
én a Veres-Szamos vadásztársaságba”. (Megemlítette, hogy a katonáknak is szólni
kell, mert „náluk is van ilyen dolog”. Valaki ekkor közbeszólt: „Idejében szóljál,
Grósz elvtárs, mert oda akarunk átmenni”) 4,9
A Politikai Bizottság határozatát követően 1989. február 16-án Váncsa Jenő
mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter megbeszélést hívott össze a minisz­
tériumban, amelyen rajta kívül részt vett még Villányi Miklós pénzügyminiszter,
illetve a két minisztérium illetékesei. 1989. május elsejétől az állami területeken
megszüntették a térítésmentes vadászatot. A tanácskozáson Váncsa Jenő mode­
rálta a beszélgetést: „Azt mondtuk, hogy ez a rendszerváltás előtt ez szűnjön meg.
Ebben volt vita. Én elmondtam egy-két példát, hogy beszélnek ma az emberek a
kocsmákban a mi vadászatainkról, hogy tudja azt például megmagyarázni?, ha azt
mondják az emberek, hogy a vadászat után a vemhes kocából, amikor hasították
fel és zsigerelték, visítva hullottak ki a malacok, mondom, én ezt nem tudom
megmagyarázni, ha te tudod, tessék, magyarázd meg! Ez jobban hatott, mint
bármilyen más érv.”440
Az Egyetértés Silvanus néven alakult újjá, a Barátság megtartotta régi nevét,
és a minisztérium ajánlata alapján előbbi bérbe vehette a galgamácsai és utóbbi a
vértestolnai vadászterületet. A vadászok régebben Nimród fiainak nevezték magu­
kat, most új zászló, Silvanus neve alatt tömörültek. „Igazi természetére nézve erdei
isten, a ki sűrű bozótban lakik és onnan vigyáz a fákra, erdőgazdákra és favágókra,
de úgy a mint az erdők elszigetelt lakói és telepesei lassankint szelidebb erkölcsö­
ket vesznek fel és társas foglalkozásokat folytatnak, maga is kiterjeszti gondjait a
földművelésre és baromtenyésztésre, sőt a kertészetre és gyümölcstermelésre is.

122
De lényegében, mivoltában akkor is igazi erdő- és faisten, a kit az emberek csak
ezzel való összefüggésben tudnak megnyerni maguknak és foglalkozásuknak.”
- olvasható Silvanusról az Ókori lexikonban.441 Arra már nem maradt idő, hogy
Silvanus követői a régi-új területen ismét társas vadászatokat szervezzenek.
A két névsor jól jelzi, hogy ki készült ekkor már a nyugdíjas évekre, és ki arra,
hogy tovább építi a pályafutását. A „Silvanus” Vadász- és Horgászegyesületbe
igazolt át Bartha Lajos, Fejti György, Földesi Jenő, Grósz Károly, Hámori Csaba,
Horváth István, Iványi Pál, Jassó Mihály, Kamara János, Kovács Jenő, Lakatos
Ernő, Lénárt Lajos, Madarasi Attila, Marjai József, Maróthy László, Nagy Sán­
dor, Pál Lénárd, Papp Lajos, Petrovszky István, Pozsgay Imre, Szabó István, Se­
bestyén Ferenc, Szűcs Ferenc. A „Barátság” Vadász- és Horgászegyesület tagja
lett Aczél György, Andrikó Miklós, Antos Zoltán, Apró Antal, dr. Bálint József,
Biszku Béla, Bodnár Ferenc, Borbély Sándor, Faluvégi Lajos, Fockjenő, Gál Lász­
ló, Gáspár Sándor, Kiss Dezső, Kovács István, dr. László Andor, Lázár György, dr.
Márta Ferenc, Németh Károly, Oláh György, dr. Palkovics György, Rónai Rudolf,
Szabópál Antal, Szakali József, dr. Szekér Gyula, Szili Géza, Timár Mátyás és Veres
József.442
A kormányzat az esetleges vadászati igények kielégítésére tízmillió forintot
különített el, a reprezentatív vadászatok megszervezése az Erdészeti Hivatal fel­
adata lett, és kormányterületnek a gyarmatpusztai rezervátumot jelölték ki.443
A vadászat azonban kiszorult a kormányprotokollból, jóllehet 1990-ben szüle­
tett egy tervezet újabb kormányrezervátumok kijelölésére, amelyet Antall József
- visszaemlékezések szerint - felháborodottan söpört le az asztalról.444 A rend-

Vaddisznóteríték a gyarmatpusztai régi vadászház előtt A vadászház ma

123
szerváltás éveiben félő volt, hogy a híres vadászterületeket is elérik a változások.
Több vadász szót emelt a politikusoknál a magyar vad érdekében, ám aggodalmuk
alaptalannak bizonyult. A természetjárók visszakapták a Buda környéki erdőket,
de a kerítések megmaradtak Gemenc, Gyulaj, Soponya és a kisebb elzárt területek
körül. 1995-ben alakult meg végül a parlamenti képviselők vadásztársasága, mely
azóta - miként egyes prominens politikusok vadászatai is - többször az újságok
címlapjára került.445
Mára jelentősen kiszélesedett a vadászók köre, de ez nem változtatta meg alap­
vetően a vadászat megítélését, s végképp nem szüntette meg a vadásztársadalmon
belüli egyenlőtlenségeket. A vadászok legtehetősebb rétege külföldre jár vadászni;
megalakult a nemzetközi szafariklub magyar tagozata is.446 Ők minden évben Las
Vegasban, a Hiltonban tartják évi rendes közgyűlésüket. Megjegyzendő, hogy
e társaság titkára annak idején, mint ahogy az első bérkilövő vadásztársaság, a

Nagy Endre második feleségével, Beretz Katalinnal Balatonedericsen, 1990 körül

124
Vadcoop vezetője is, az Ifjú Nimródban kezdte vadászpályafutását. Nemcsak a
szokásokban mutatható ki folytonosság, hanem a vadászok személyében is.
Történetünk hőse, Nagy Endre megérte a rendszerváltást, 1994-ben Magyar-
országon hunyt el. A balatonedericsi házban - özvegyének emlékei szerint -
a nyolcvanas években élénk társasági élet folyt: „Jártak ide [Balatonedericsre
- a szerző] hercegek, grófok, bárók, mindenhonnan, Ausztriából, Németország­
ból. Ugyanakkor megfordult itt a Földes László meg a Pap János is.”447Nagy End­
rét soha „nem érdekelte a politika”, a rendszerváltás után sem: „Hiába telefonáltak
neki, hogy ez ki, az ki. Azt mondta, ő inkább a bivalyokkal foglalkozik...”
Pártvezetők és a foci

Aranycsapat

Az új elittársaságnak a nyilvánossághoz való viszonyán is múlott, hogy a pártve­

zetők miképp viszonyultak az uralmi elitet korábban jellemző szenvedélyekhez.
A vadászatnál kisebb népszerűség övezte körükben például - talán a versenyek
nagyobb nyilvánossága miatt - a lóversenysportot, amely szintén elit (főúri) szó­
rakozásnak indult, de már a századforduló idejére népőrületté vált. Az ötvenes
évektől a leváltott felső tízezer tagjai és a pénznyereményben reménykedő kisem­
berek egyaránt ott szorongtak a versenyeken.448
A munkás-ethosz megnyilvánulásának tekinthetjük viszont a pártvezetők fut-
ballőrületét. Tény, hogy a rendszer korifeusai ott bábáskodtak az aranycsapat
bölcsője fölött; legendás például Farkas Mihály honvédelmi miniszter és Puskás
Öcsi balösszekötő közvetlen kapcsolata. Az elitnek a tömegekhez (pontosab­
ban: a nyilvánossághoz és saját társadalmi szerepéhez) fűződő viszonyát jól jel­
lemzi a pártvezetők és a futballisták szimbiózisa. A „tömeg” természetesen nem
leíró társadalomtörténeti kategória, a mindenkori elit kutatói azonban elősze­
retettel és gyakran hivatkoznak rá, mint az elit ellenpólusára. E dichotómiában
jelenítik meg az uralmi, hatalmi viszonyok által szabdalt, kettészakított társadal­
mat. Jellemző, hogy a korabeli elit tagjai esetenként - saját társadalmi pozíciójuk,
szerepük igazolása érdekében - miképpen próbálták meg átlépni, és általában is
láthatatlanná tenni az őket a társadalom többi csoportjától elválasztó határokat.
A korban az uralom alapjának tekintett, de a rendszer ideológusai által elképzelt
formájában bizonyosan nem létező munkásosztály, ipari munkásság volt az a „tö­
meg”, amelyhez a rendszer képviselőinek minduntalan viszonyulniuk kellett.
Az új rendszer megkísérelte átalakítani, újrafogalmazni a sportegyesületek­
hez kötődő jelentéseket, társadalmi identitásokat. Átszervezték és átnevezték a
klubokat: a futballpályán különböző szakmák, szakszervezetek csapatai (például
a bányászok és a vasutasok), valamint a hatalmat megtestesítő erőszakszervezetek
Farkas M ihály a Parlamentben, 1950 körül Farkas M ihály focimeccsen, 1950 körül

focistái (a honvédség, a rendőrség és az államvédelem) csaptak össze.449 A baj­

nokságot rendre az utóbbiak nyerték. A látszat azt mutatta, hogy a munkásosztály
a társadalom legfőbb szereplője, „vezető ereje”, s szilárd az őt „képviselő” állam
hatalma. A futballhoz és az egyes csapatokhoz kapcsolt szimbolikus jelentéseket,
lokális és csoportidentitásokat azonban - természetesen - nem lehetett egyik
napról a másikra megváltoztatni, sőt ezekhez még a rendszer korifeusainak is
viszonyulniuk kellett valamiképp.450A pártvezetők régi és új ideológiák vonzá­
sában formálódó társadalmi identitását is jellemzi, hogy ki melyik csapat mellé
állt. Münnich Ferenc, aki 1948 márciusától 1950 januárjáig vezette az FTC-t,
elnöki székfoglalójában a következőképpen fogalmazott: „Az FTC valósággal
nemzeti intézmény Magyarországon. Vigyáznunk kell rá. Helyesen kell vezet­
nünk, építenünk, hogy valóban szilárd pillére lehessen a magyar népi demokrácia
sportjának.”451A nómenklatúra képviselői 1948-tól foglaltak helyet az egyesületek
elnökségében. Ez a pozíció azonban állandó lobbizásra késztette őket, sokszor
kiestek felügyelő-ellenőrző szerepükből, így 1950-től a Politikai Bizottság visz-
szavonta őket a közélet eme színteréről.452 (A párt felsőbb köreiben emellett úgy
vélték, hogy a pártvezetők tekintélyét is rombolja az, ha a meccsek után a csapat
vereségét az ő személyes kudarcukként értékelik a szurkolók.453)
A funkcionáriusok előszeretettel mutatkoztak együtt a méltán népszerű fo­
cistákkal. 1949-ben például a jó eredmények (győzelem az osztrákok, a bolgárok
és a svédek ellen) jutalmaként a magyar labdarúgó-válogatott tizenegy játékosa

129
 A Népstadion az ötvenes években

haladhatott át elsőként Gerő Ernő minisztert követve az újjáépített Lánchídon.454

Kétségtelen, hogy a korban a foci nagy mobilitási esélyeket kínált. A nép egyszerű
fiaiból ünnepelt világsztárok lehettek, s a focisták - népmesei figuraként - saját
példájukon keresztül a rendszer demokratikus voltát is jelképezték. Eszerint viszo­
nyultak hozzájuk az uralmi elit tagjai, mint a király az egyszeri szegénylegényhez,
aki - ha kiállja a próbát - a mese végére elnyeri lánya kezét meg a fele királysá­
gát. És a mese sokszor valóság(os)nak tűnt. Amikor Puskás Öcsi 1953-ban ötve­
nedik válogatottságát ünnepelte, a focista visszaemlékezése szerint a mérkőzés
előtt Farkas Mihály megkérdezte tőle: „No, Puskás, milyen ajándékot szeretne?”
Ő szerényen válaszolt: „Mondtam, én másoknak szívesen kérek, de magamnak
nem rendelek! Jó, válaszolta, bízza csak rám.” Tizenkét személyes ezüst evőeszköz-
készletet és perzsaszőnyeget kapott végül a legendás balösszekötő a Honvédtói a

I „svábhegyi ünnepségen”, amelyre a többi egyesület is meglepetésekkel készült.455

Puskás később, az emigrációban így emlékezett a nagy hatalmú honvédelmi mi­
niszterre: „Farkas Mihály miniszter sokat foglalkozott a csapattal. Most miért
szidjam, ha egyszer segített?”456

130
Az Anglia-Magyarország-mérkőzés (3:6). A magyar válogatott a Magyarország-Anglia
A boldog magyar játékosok: Puskás, mérkőzésen zsúfolt lelátók előtt (7: l) .
Grosics, Sándor, Gellér. London, 1953 Budapest, 1954. május 23.

A legjobb focistáknak a diktatúra számos lehetőséget kínált a meggazdagodás­

ra: így volt, aki katonatisztté (Puskás Ferenc), és volt, aki parlamenti képviselővé
(Bozsikjózsef) avanzsált - külön járandóságért. A legnagyobb és legáltalánosabb
kedvezmény azonban az volt, hogy elnézték nekik a feketézést, a csempészést. Az
államvédelem aktáiban az aranycsapatéval szinte egybeforrt Kása Ferenc bécsi
autókereskedő neve. Szepesi után, követve őt a rangsorban, ő volt a tizenhar­
madik játékos, aki később, amikor a pallost meglengették a játékosok feje fölött,
többekre szerencsétlenséget hozott. (Ma már tudjuk, hogy Szepesi György az
állambiztonság ügynökeként egy másik pályán is játszott.) Kása nemcsak autók­
kal kereskedett, hanem segített a forint átváltásában is; futballistáink legnagyobb
meccseiket a valutáért így Bécsben játszották le. A tehetséges és tehetős csempész
állandó szereplőjévé vált a focisták aktáinak, és az aranycsapattól megörökölték őt
a hatvanas évek kiválóságai is.
Az egyéneknek az élsport lehetőséget kínált arra, hogy kitörjenek hétköznapi
környezetükből, és a sportsikerek - a remények szerint - a „tömegekkel” is feled-

131
Az Angliából hazaérkező, A magyar válogatott a helsinki olimpián, 1952
győzedelmes aranycsapat fogadása,
1953. december 3.

tetni tudták a hétköznapi gondokat. Érthető az a széles körű állami támogatás,

amelyet az élsport, kivált a világbajnokságon végül ezüstig jutó „aranycsapat”
kapott. Szabó Lőrinc „Vereség után” című versében a következőképp örökítette
meg a magyar futball szimbolikus eredményeit a későbbi katartikus csalódás táv­
latából: „A diadalát / már-már jelképnek hitte a nemrég / hadvert nép (s vele talán
a világ).” A futball társadalmi legitimációs szerepét érzékelteti, hogy Budapesten a
fordulat éveit követően az első nagyobb szabású utcai megmozdulások éppen
a berni döntő elvesztésének estéjén robbantak ki. 1954. július 4-én az emberek
felháborodása tüntetésbe torkollt; a pesti humor a tüntetést utóbb „focialista
forradalom”-nak keresztelte el.457
Felfoghatatlan volt, hogy a labdaművészekkel felálló aranycsapat miként ve­
szíthetett a szürke, ámde szorgos iparosokat felvonultató nyugatnémet válogatott
ellenében. (Az ötvenedik évforduló alkalmából levetített archív felvételeken lát­
ható volt, hogy az aranycsapat szinte végig egykapuzott, s több esetben a kapu­
fa, máskor a remek napot kifogó német kapus vagy a szerencse mentette meg a
nyugatnémet válogatottat a góltól.) A kudarcért Sebes Gusztáv később, könyvé­
ben leginkább az angol bírót okolta.458 A vereség olyan döbbenetes volt, hogy a
szurkolók azt gondolták, a játékosok, a sport- vagy a pártvezetés adta el a meccset
a németeknek. Korabeli hangulatjelentések459 tájékoztatnak minket azokról a
pletykákról, amelyek a vereség után lábra kaptak. Az emberek azt beszélték, hogy
Sebes Gusztáv nem tért haza, illetve hogy öngyilkos lett. Voltak, akik tudni vélték,
hogy Puskás a vereség után Ausztráliába ment, „mások szerint Puskás kijelentette,
hogy neki fegyverviselési engedélye van, és aki szemtelenkedik vele, azt keresztül­
lövi”.460Az a hír is elterjedt, hogy a szövetségi kapitányt megvesztegették, illetve,
hogy amiatt állította be Tóth Mihályt a csapatba, mert a lányának a vőlegénye.
„Tóth Mihály azonban kijelentette, hogy még ezen az áron se hajlandó feleségül
venni Sebes lányát. Mások szerint Tóth Mihály Mándinak [a másodedzőnek -
a szerző] a rokona, és ezért került be a csapatba. Puskás pedig azért erőszakolta
ki a csapatba állítását, hogy ő vehesse át a trófeát.”461 Az emberek a felelősöket
azonban nem csak a játékosokban keresték. A pesti utcán azt rebesgették, hogy a
pártvezetők ötven Mercedest kaptak a német győzelem fejében (ekkor jelentek
meg ugyanis a főváros utcáin az első Mercedes Benz gépkocsik), mások vidéken
tudni vélték, hogy Németország borsókombájnokat adott a magyar államnak.462

„Focialista forradalom”

Most egy rövid kitérőt teszek a történetben, és a következő, epizódszerű részben

az elvesztett berni döntő utáni budapesti eseményeket beszélem el. Mindenki
biztosra vette a magyar csapat győzelmét: a játékosok, a sport- és a pártvezetés,
és az egész ország. A győzelemre készülve a funkcionáriusok nagyszabású ünnep­
séget szerveztek a csapat fogadására Budapesten. Az Országos Testnevelési és
Sportbizottság (OTSB) hivatalnokai 120-140 ezres ünneplő tömeggel számoltak;
a helyszín a Kossuth tér vagy a Sztálin tér (később: Felvonulási tér, ma ’56-osok
tere) lett volna.463 A tervezett ünnepély, mint a középkori mulatságok, kenyeret

Szervezett felvonulások az ötvenes években

133
A magyar válogatott a berni világbajnokságon, 1954. június

és bort kínált a népnek, így lehetővé tette volna a feszültségek levezetését és az

indulatok megélését szabályozott, karneváli keretek közt. Egy váratlan esemény
azonban - a mindenre elszánt, agresszív nyugatnémet együttes győzelme a dön­
tőben - keresztülhúzta a számításaikat. Az elkövetkező három napban senki nem
tudott Budapesten az indulatok áradásának gátat szabni. Az új elit ekkor szembe­
sült először azzal, hogy hatalma milyen törékeny is valójában.
1954. július 4-én a Népstadionban atlétikai versenyt rendeztek. A nézők egy
része itt hallgatta rádión a közvetítést - a korábbi nagy sikerek színhelyén. Döb­
bent csend borult a nézőtérre, amikor Helmut Rahn belőtte a mindent eldöntő
gólt, 2:3. Négy perccel később Szepesi György elcsukló hangja hallatszott: „vége,
vége...” Emlékezhetünk Fassbinder filmjére, a Maria Braun házasságára; miközben
a főhős öngyilkosságot követ el, a berni döntő kommentátora harsogja a rádióból:
„Németország újra nagy!” Magyarországon pillanatok alatt foszlott semmivé a
nemzeti nagyság ábrándképe, amelyet a legendás futballválogatott hosszú mene­
telése erősített az emberekben. (A bukást többek szemében fátumszerűvé tette,

134
hogy a bíró nem adta meg Puskás Ferenc szabályosnak tűnő gólját.) Az NSZK-
ban a váratlan győzelmet eufórikus hangulatban, a nemzet újjászületéseként ün­
nepelték, míg a csalódottság Budapesten utcai tüntetésekbe torkollt. Itthon senki
sem számolt a vereséggel, így történhetett meg, hogy a népstadionbeli esemény
nem kapott komolyabb rendőri biztosítást.
Nehéz utólag rekonstruálni az eseményeket: az első nap történéseire visszaem­
lékezések alapján következtethetünk, majd a lassan ébredő belügy dokumentumai
alapján szegődhetünk az események és a városban ide-oda masírozó tüntető tö­
meg nyomába. Július 4., este nyolc óra - vége a meccsnek: az elkeseredett emberek
a Népstadionból a Keleti pályaudvar felé indultak. Összetörtek egy sportboltot a
Keletinél, amelynek kirakatában az aranycsapat tablóját pillantották meg, és be­
dobták Sebes Gusztáv lakásának ablakait.464 Este kilenckor a November 7. téren
(Oktogon) a rettegett államvédelem székházának közelében körülbelül három­
négyezer ember gyűlt össze. Először Puskás Ferencet és Sebes Gusztávot szidal­
mazták, majd újságokból fáklyákat gyújtottak, és elindultak az Országos Testne­
velési és Sportbizottság (OTSB) épülete felé (az V. kerület Rosenberg házaspár
u. 1.-ben, a mai Hold utcában volt a székház), innen a Magyar Rádióhoz, a Bródy
Sándor utcába vonultak. Közben újabb és újabb emberek csapódtak hozzájuk, s
a tömeg nőttön-nőtt. A Rádiót biztosította az államvédelem, ám a tüntetőknek
mégis sikerült betörniük az udvarra. A rádió vezetősége tárgyalni kényszerült az
ostromlókkal. A korabeli rendőrségi feljegyzések szerint a tüntetők fő követelése
az volt, hogy rádión keresztül üzenhessenek Sebesnek és Puskásnak, hogy „ne jöj­
jenek haza, mert ki lesznek végezve”.465 Végül - az épületben tartózkodó újságíró
elbeszélése szerint - azzal sikerült leszerelni őket, hogy a követelésnek nincs értel­
me, mert a korábban imádott mester és a csapat már Budapesten tartózkodik.466
Akijelölt tárgyaló delegáció tagjai, Zajách Mihály, Kabai Gyula, Maszkovszku
Miklós és Pádár Sándor46, rosszul jártak, mert őket később előállították. Mivel
pillanatokra bár, de kiléptek az arctalan tömegből, utóbb felelősségre vonható
szereplői lettek az eseményeknek. A belügy újabb rendőri egységeket vezényelt
ki, és a karhatalom a tüntetőket fél tizenkettőre kiszorította a stúdió udvarából
(ekkorra ugyanis többen már aludni tértek), és a környező utcákban szétoszlatták
a tömeget. A korabeli dokumentumok szerint a belügyi vezetők ekkor döbbentek
rá, hogy „Budapest nem rendelkezik megfelelő létszámú és technikailag jól felsze­
relt karhatalmi egységgel”. Bármily meglepő is, a több ezer fős tömeggel szemben
csupán negyvenhat főt tudtak mozgósítani, egy félig-meddig hasznavehetetlen
csapatszállító gépkocsival. Érdekes kérdés, hogy a diktatúra rendőrsége, karhatal­

135
ma miért nem tudott hatékonyabban fellépni. Bár a hatalmi terror intézményeit és
szimbolikus helyeit megteremtették Budapesten, arra, hogy egy valódi népmoz­
galmat elfojtsanak, a diktatúra vezetői, úgy tűnik, nem készültek fel. Ami elgondol­
kodtató abból a szempontból, hogy valójában mi volt az elit uralmának alapja.
Alighanem erősítették a rendszert - a terror légkörén túl - azok a hétköznapi
kompromisszumok is, amelyek meghagyták az egyének mozgásterét, a lehetőséget
arra, hogy saját akaratukat korlátozott keretek között, de érvényesíteni tudják.468
A rendszernek elemi érdeke volt, hogy a hétköznapokban az emberek törekvései
saját partikuláris érdekeik érvényesítésére szorítkozzanak. Az aranycsapat veresé­
ge azonban totális csalódottságot és tehetetlen dühöt váltott ki szinte mindenki­
ből, és amint az emberek az utcán egybegyűltek, csoportokba verődtek, tömeget
formáltak, előtérbe kerültek a kollektív cselekvés formái. „Sokan nem tudják, mi
történt, kérdésre nincs válaszuk, sietnek viszont, hogy ott legyenek, ahol a sokaság
van” - írjaElias Canetti a Tömeg és hatalomban.469A tömeg átmenetileg megfeled­
kezett a korábban közösen kialakított játékszabályokról.
Miközben az utcán felháborodott szurkolók tüntettek, a csapat a kormányta­
gokkal egy protokollebéden vett részt. A szakvezető, Sebes Gusztáv - visszaem­
lékezése szerint - itt szerzett tudomást a tüntetésekről, amikor Piros László bel­
ügyminiszter odafordult hozzá, és megkérdezte: „Izgulsz? Ne félj. Megvédtük és
megvédjük a lakást.”4 0Jellemző, hogy az elit tagjai ebben a helyzetben miképpen
viselkedtek. Bár a csapatot biztosították további jóindulatukról, a rendszer vezetői
közül nyilvánosan senki sem állt ki a focisták mellett. A pártvezetés ugyanis min­
dent megtett annak érdekében, hogy az emberek a csapat sikereit a rendszernek
is tulajdonítsák, és a tüntetők most, a kudarc után felelősöket kerestek.
Július 5-én már a délelőtti órákban voltak csoportosulások a Nemzeti Színház,
illetve a körúti totózó előtt. A tüntetés helyszínei azt mutatják, hogy az emberek
dühe ekkor még elsősorban a sportvezetés és a sportolók ellen irányult. A fel­
dühödött emberek először a Blaha Lujza téren, a sajtószékház előtt várakoztak,
hogy megvásárolhassák a nyomdából éppen kijövő sportlapot - talán, mert nem
akartak hinni a fülüknek. A Nemzeti Színház közelében gyülekező tömeg a „Vesz-
szen Puskás, vesszen Sebes” jelszavakat skandálta. A színészek szokás szerint ott
üldögéltek a téren a művészbejáró előtti pádon. Közülük valaki állítólag bekiabálta
a „Vesszen Kende” rigmust, s a tömeg azt is kántálni kezdte. (Nyilván sportfunk­
cionáriusnak gondolták a minisztérium színházi főosztályának vezetőjét.41) Este
nyolc órakor már ismét három-négyezren lehettek a rendőrségi jelentések szerint,
és a tüntető tömeg még tovább duzzadt. Felhangzott az „aki magyar, velünk tart”

136
Pesti utcaképek, 1950-es évek
jelszó. Korabeli dokumentumok szerint a tüntetők azt kiabálták, hogy „Sebes­
ből kitört a sváb, majd egyesek azt állították, hogy azért csinálta, mert zsidó”4’ 2.
A riadóautó láttán állítólag az is elhangzott: „Mi az? Horthy-rendszert utánoztok,
rendőröket küldtök a népre.”473
Felháborodott emberek lepték el a József körutat, a Nemzeti Színház kör­
nyékét és a Szabad Nép székháza előtti területet. Egy hozzávetőleg kétszáz fős
karhatalmi osztag feloszlatta a tömeget, amely azonban a Rákóczi úton és a Le­
nin körúton (ma Erzsébet, illetve Teréz körút) ismét összegyűlt. A résztvevők
száma a rendőrségi források szerint ekkor már nyolc-tízezer fő körül lehetett.
A tüntetők az útjukba kerülő villamosok áramszedőjét lehúzták, egy autóbusz
ablakát betörték, egy személyautót felborítottak és egy totózó kirakatát is bezúz­
ták. Ezt követően ismét az OTSB, illetve a Rádió stúdiója elé nyomultak, ahol a
rendőrség újabb karhatalmi egység bevetésével ezúttal megakadályozta, hogy el­
foglalják az épületet, és oszlatni kezdte a tömeget. Az emberek ekkor visszatértek
a Nemzeti Színházhoz, valamint ellepték a Rákóczi utat és a Lenin körutat. Ismét
megkezdődött a fogócska, a kiszorítósdi a karhatalom és a tüntetők között. A fel­
tehetően vidékről a fővárosba rendelt négy-ötszáz karhatalmista a főútvonalakról
ekkor a kisebb mellékutcákba szorította a tömeget, és éjfélre, amikor az emberek
nagy része hazatért, a kisebb csoportokat is feloszlatta. A tüntetők közben több­
ször is összecsaptak a rendőri erőkkel. A második napon megfigyelhető volt - a
rendőri jelentések szerint -, hogy a parancsnokok egymástól függetlenül adtak
ki utasításokat, és nem volt olyan vezető, aki a karhatalom fellépését összefogta
volna. A karhatalmi erőket így Budapesten előbb megerősítették, majd megszer­
vezték az irányításukat.474
Július 6-án a Nemzeti Színház előtt ismét összeverődött három-négyezer em­
ber, ekkor azonban a karhatalom a különböző helyszínek ellenőrzésével megaka­
dályozta, hogy nagyobb tüntetés bontakozzék ki. A belügyesek rendezték a sorai­
kat: körzet- és részlegparancsnokságokat alakítottak ki az előző napi tüntetések
gócpontjaiban. (Az első körzetet - nagyobb létszámú karhatalmi egységet - a
Nemzeti Színház körüli területen szervezték meg, a másodikat a November 7-e
téren, a kisebb állományú, részlegeknek nevezett csapatok közül az első a rádiónál
állomásozott, a második az OTSB épületénél, a harmadik a Baross téren.) A kör­
zetek és a részlegek karhatalmistái ismét összecsaptak a tüntetőkkel, és fél tizen­
kettőre feloszlatták őket. Július 7-én a reggeli órákban egy kivezényelt karhatalmi
egység megakadályozta, hogy az emberek összeverődhessenek a Keleti pályaudvar
környékén, ám körülbelül háromezer tüntető mégis összegyűlt a pályaudvar érke­

138
zési oldalán. Szétoszlatásukra a Biztosító Alosztály századát - a Budapesti Rendőr­
főkapitányság különleges alakulatát - vezényelték ki. (A tüntetők a pályaudvaron
még mindig a csapat érkezését várták.) A Keleti mellett a népharag három további
célpontját, Sebes Gusztáv, Puskás Ferenc és Szepesi György lakását is biztosította
a karhatalom.4 s
Más helyszíneken is voltak kisebb megmozdulások a városban, így például a
Móricz Zsigmond körtéren. Hajduska István Tollforgató forgószélben című könyvé­
ben a következőképpen tudósít a tüntetésekről: „Ilyet még nem láttam a fölszaba­
dulás óta. Tüntetés, amely rögtönzötten, a hatóságok vagy a párt, vagy valamelyik
tömegszervezet előzetes tudta és beleegyezése nélkül keletkezett.”476
Bár közhelyesnek tűnik az állítás, a sport valóban a „remény szelepe” volt a
szocializmusban. A válogatott döntőbeli veresége utáni hatalmas csalódottság
ezzel is magyarázható, ám lassan elültek az utcai zavargások, és az élet visszatért
a hétköznapi kerékvágásba. Az emberek látszólag ezt a vereséget is tudomásul
vették. „De valamit nem felejtettek el. A tüntetést” - olvashatjuk Aczél Tamás és
Méray Tibor Tisztító vihar című könyvében.4
Az elit a színre lépő tömeggel szemben úgy védekezett, hogy a rendszer nyil­
vánosságában elhallgatták az eseményeket.4’ 8 A sajtónak a pártvezetés egyene­
sen megtiltotta, hogy bármit is írjon a megmozdulásokról. A funkcionáriusok
nemcsak a kudarcra, de az utcai megmozdulásokra is magyarázatot kerestek:
„A Népsport, a Szabad Nép, a többi sajtó és a rádió túlságosan felcsigázta a közvé­
lemény érdeklődését a labdarúgósport és a világbajnokság iránt. Helytelen volt
a gyárakban a »világbajnoki műszak« szervezése, ami a vereség után visszafelé
sült el. A Szabad Nép, de más lapok is túlzottan nagy teret adtak a labdarúgósport­
nak, sok esetben háttérbe nyomták a gazdasági élet, a termelés és a külpolitika
fontos kérdéseit. A közvélemény túlzott felcsigázásának, a várakozási hangulat
felfűtésének reakciója volt az a nagy csalódottság és letörtség a vereség után, ami
a közvéleményben keletkezett, és amit az ellenség megpróbált zavarkeltésre is
kihasználni.”4'9
A tüntetés történelmi jelentőségét a már-már elfeledett tömeg újbóli színre
lépésében látom. A társadalomtörténésznek azonban feladata, hogy arcot adjon az
embereknek, a történelem szereplőinek. Fontos kérdés, hogy a fociszurkolók hoz­
závetőleg tízmilliós táborából kik tüntettek ekkor az utcán. A Belügyminisztérium
Budapesti Főosztályának rendőralezredese jelentésében úgy fogalmazott, hogy a
tömeget összetétele alapján három részre lehetett bontani. Az első részét 16-20
éves jampecok, huligánok alkották, ők abból a csoportból kerültek ki, amelyik a

139
mérkőzések után rendszerint a Rozmaring eszpresszó környékén és a Nemzeti
Színháznál lévő totózó előtt gyülekezett. Közöttük ismert „Kinizsi drukkerek”
(önképük szerint fradisták) is felbukkantak. A tömeg másik része - a főrendőri
jelentés szerint különösen az első és a második napon, felháborodott sportra­
jongókból került ki, a harmadik részét kíváncsiskodók alkották, akiket a tömeg
magával ragadott. Az résztvevők jelentős része állítólag 16-20 éves jampec volt.
A belügyesek összesen 472 embert állítottak elő, közülük 11-et adtak át az ügyész­
ségnek izgatás, közvagyonrongálás, illetve hatósági közeg elleni erőszak miatt.
461 tüntetőre 50-100 forint pénzbüntetést szabtak ki közbotrányokozás címén.
A korabeli sematikus statisztika szerint döntő részük munkás volt (312), s őket
követték a tanulók (58), az alkalmazottak (54) és végül az értelmiségiek (48).
E statisztikát a rendőri jelentés szerzője azzal próbálta árnyalni, hogy a munkások
„jelentős része deklasszált, jampec öltözködésű és magatartású személy”. A kor
kívánalmai szerint megpróbálta őket leválasztani az öntudatosnak és a rendszer
alapjának mutatott munkásosztály egészéről.480
Az események antropológiai értelmezésének több módja van. A történészekre
- mivel a historikus többnyire írott forrásokból dolgozik - elsősorban az a meg­
közelítés hatott, amely a kultúrát szövegszerűnek, nyelvi elemzéssel megfejthető
szimbólumrendszernek mutatja. A történelmi eseményeket szimbolikusnak és
folyamatszerűnek látjuk.481 De tekinthetünk úgy is ezekre az eseményekre, mint
szcenikus részletekre, egy előadás mozzanataira, vagy önmagukban álló színda­
rabokra, ahol nem választható el egymástól élesen sem a szereplők, sem a nézők
számára a megismert-megélt és az ábrázolt-átélt világ.482 A kultúra ilyeténvaló
felfogása a megfigyelés élmény(kép)szerűségét hangsúlyozza; a történelem vagy
az esemény így a szimbólumrendszerek megfejtése nélkül, vizuálisan is befogad­
ható. Ennek alapján a kultúrát dinamikusnak, mindig létrejövőnek, újra és újra
megéltnek kell gondolnunk.
Az 1954. júliusi tüntetések leginkább talán Bahtyin karneválértelmezésével
írhatók le.48’1A karnevál olyan esemény amelynek tanulmányozása árnyalhatja a
szokásos élethelyzetek alapján a kor világáról alkotott képet. Ez esetben megmu­
tatja, hogy az ötvenes évek látszólagos szürkeségében, a mindennapok monotó­
niájában a különböző társadalmi csoportok megőrizték, és időnként megmutatták
valódi arcukat. A szabadság ritualizált kiélését szolgáló utcai karnevál, népünne­
pély, amelyet a hatalom másképpen ellenőrizhetett volna, egy nem várt esemény, a
fájdalmas vereség és a mélyben lappangó társadalmi feszültségek együttes hatására
valódi felkelésbe, lázadásba torkollt. A pesti commedia dell’arte egy rövid időre

140
felfüggesztette a hivatalosságot, és a városi terek nyilvánosságában megmutatko­
zott az élet másik oldala. Felháborodott emberek lepték el az utcákat, és a tüntetők
kavalkádja megmutatta a társadalom sokszínűségét. A tüntetés mintha csak a
szürke zubbonyos, rezzenéstelen arcú, micisapkás munkás idealizált alakját törölte
volna le valamelyik szocreál szekkóról.
Ezekben a napokban, úgy tűnik, más említésre (jelentésre) érdemes is történt
a tüntetésen kívül. Az I. kerületben például, az egyik hangulatjelentés szerint,
az a hír terjedt el, hogy „egy asszonynak egy erdőben megjelent a Szűz Mária és
azt mondta, hogy beszélni akar a néppel. Az asszony azt válaszolta, hogy nem
mer szólni senkinek, mert akkor elviszi az AVH. A falunak a népe, ahol ez történt,
kiment az erdőbe, ahol megjelent Szűz Mária, de nem szállt le, csak a fák felett le­
begett. Akkor elsötétült az erdő, a fákról a levelek lehulltak, az emberek felszedték
és gyógyteának használják.”484 Bár a kor nyilvánossága ezekből a képekből szinte
semmit nem mutatott be, mégis úgy tűnik, hogy az a látszat, amelyet a hatalom
teremtett a társadalomról, igen csalóka. Az emberek továbbra is a régi rituálék
szerint éltek és rendezték be a hétköznapjaikat.

Dribli a pályán kívül

Visszatérve a történethez, amelynek ezekkel a karneváli képekkel megakasztot­

tam a folyását, a magyar foci soha többé nem szerzett már ekkora dicsőséget az
országnak. A pártvezetők is mind kritikusabban léptek fel a csapattal szemben.
Egy, a Központi Vezetőség asztalára került jelentés elítélte a focisták életmódját, és
kifogásolta a csempészügyleteket is: ,A sok külföldi mérkőzés - ami szükséges és
helyes - módot adott játékosainknak, hogy a külföldi alvilággal kerüljenek össze­
köttetésbe. Kapcsolatuk súlyosságára jellemző, hogy egyes játékosok sok százezer
forinttal vagy schillinggel vannak eladósodva.” Példaként Bozsik József esetét
említették. Amikor ugyanis 1955 decemberében a Vörös Lobogó hazatérőben
volt Franciaországból (Bozsik a Honvéd labdarúgójaként tarthatott a csapattal),
Bécsben egy jól ismert nepper, Schwarz várta a csapatot: ,A csapat előtt harsány
hangon ordította, ha Bozsik nem adja meg a 300 000 forintos tartozását, letar-
tóztattatja, ha még egyszer külföldre jön.”485 Az esetet követően vizsgálat indult,
és Bozsik Józsefet le akarták mondatni az országgyűlési képviselőségről, hogy
felelősségre vonhassák. Ezt kérte a legfőbb ügyész,486 és Egri Gyula, az MDP KV
titkára is ezt javasolta a Titkárságnak.48” Gerő Ernő azonban - kézzel írt feljegyzé­

141
 sében - a fedezet védelmére kelt: „Megérdemelné, de
politikailag nem időszerű most.”488A közelgő olimpia
előtt feltehetően a pártvezetők sem akarták a csapa­
tot meggyöngíteni, és vállalni egy esetleges kudarc
kockázatát. (A honvédség vezetői, mivel az ő csapa­
tuk adta a legtöbb labdarúgót a nemzeti tizenegy­
be, szintén kiálltak a válogatott mellett. Bata István
vezérezredes, honvédelmi miniszter és Hazai Jenő
vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium Politikai
Bozsik József Főcsoportfőnökségének parancsnoka közös levelet
írt a Központi Vezetőségnek, amelyben megvédték a
játékosokat és az edzőt.489)
Bár a válogatott még a berni döntő után is kapott egy-két pofont, az 1956-os
melbourne-i olimpiára a sportvezetők még a nemzeti nagyság tudatában készül­
hettek. Egy OTSB-feljegyzés, amely a Politikai Bizottság prominenseinek készült,
például úgy rangsorolta a leendő ellenfeleket, hogy azt vette sorra, melyik ma­
gyarországi bajnokságba férnének be. Úgy értékelték, hogy Anglia az NB II, az
USA és Ausztrália a Budapest I. osztály, Vietnam a megyei bajnokság színvonalát
képviseli, a világbajnok Németország esetében pedig úgy látták, hogy megüti
az NB I második felének szintjét. (Bulgária és Törökország válogatottja viszont
megfelelt volna a nemzeti bajnokság mércéjének. A Szovjetunió és Jugoszlávia
csapatát vélhetően politikai okok miatt nem minősítették.)490Az olimpiai labda­
rúgótornát végül a Szovjetunió nyerte meg Jugoszlávia, Bulgária és India előtt. Az
igazi esélyes, Magyarország visszalépett. (Németország már az első fordulóban
összekerült a Szovjetunióval, és vereséget szenvedett.) A várva várt revans, amely
a pártvezetés szempontjából a közvélemény megnyugtatását szolgálta volna, így
elmaradt. A verhetetlen tizenegy, amelyet a rendszer felnevelt és a sajátjának gon­
dolt, 1956-ban végképp felbomlott és szétszéledt a világban. Nem hozott több
dicsőséget az országnak és a rendszernek.
Czibor Zoltán volt az egyetlen a csapatból, aki 1956-ban részt vett a fegyveres
harcokban. (Pontosabban napokig fegyverrel felszerelkezve járta várost, és kap­
csolatba került a Széna téri felkelőkkel is.) Czibor volt állítólag a rezsim ellenzői­
nek kedvenc játékosa.491 Az aranycsapat legendás játékosa az egyik legbalhésabb
focistának számított, egyszer például az EMKE-ben került összetűzésbe néhány
vendéggel, amiből rendőrségi feljelentés lett. Farkas Mihálynál Puskás Ferenc járt
közben az érdekében, így az ügyet végül elsimították.492A belügyesek értesülései

142
szerint a forradalom napjaiban a Honvédelmi Minisztérium Ezredes utcai garázsá­
nak parancsnokát Czibor géppisztollyal kergette el az épületből, és a minisztérium
gépkocsijait átadta a forradalmároknak.493 Czibor Zoltán később úgy emlékezett,
hogy akkor jutott fegyverhez, amikor kocsival bement munkahelyére, a HM gará­
zsába tankolni (ekkor már a Honvéd futballistája volt), és ott az egyik kollégájától
kért egy pisztolyt meg két doboz lőszert.494 Október 30-án a futballista elindult
a Honvéddal a híres dél-amerikai túrára (a belügyi dokumentum szerzője turné­
ként említi a körutazást), amelyről alig néhány játékos tért csak haza. Másokkal
együtt ő is kint maradt. Czibor az AS Roma csapatával edzett, ahol előszerződést
kapott, a szigorú átigazolási szabályok miatt azonban hamarosan új csapatot kel­
lett keresnie.49'' A hírszerzés ebben az időben, úgy tetszik, nem rendelkezett túl
jó külföldi kapcsolatokkal, mert míg a fél világ tudta, hogy a „rongylábú” csatár
már a Barcelonánál gyakorol, addig a róla (megfigyeléséről) hozott 1958. májusi
határozatban az szerepelt, hogy Olaszországban él, és az egyik ottani klubcsapatba
szerződött.496
A hírszerzés 1958-ban kezdett élénken érdeklődni a labdarúgó iránt, mivel
veszélyesnek gondolták kintlétét „a népköztársaságra nézve”: „Feltehető, hogy
az imperialista hírszerző szervek hazánk ellen felhasználják, esetleg hazaküldik
feladattal.”49 1959-re így összegyűjtötték azokat az információkat, amelyekkel a
belügy rendelkezett róla. Kiderült, hogy Czibor Zoltán neve szerepel a hálózati
nyilvántartásban, dossziéja azonban megsemmisült. 1953-ban Ferencz József fő­
hadnagy szervezte be. (A patinás név mögött egy államvédelmi tiszt rejtőzött.498)
Az ő tájékoztatása szerint Czibor a beszervezése után a csapat tagjairól nem je­
lentett. Utolsó államvédelmis kapcsolata Erdélyi Jenő államvédelmis hadnagy,
a BHSE elhárító tisztje499 volt, aki a hírszerzés parancsára 1958-ban jellemezte
Czibort,i0° s az általa írt jelentések állítólagos tartalmáról is beszámolt.501 Erdé­
lyi tudósításait azonban erős kétségekkel kell fogadnunk, mivel ezekben saját
szerepét domborította ki, és talán éppen saját pozícióját igyekezett ily módon
erősíteni,'’02vagy elfedni azt, hogy „tartótisztként” jó kapcsolatba, baráti viszonyba
került az „ügynökkel”.303A jellemzésből kiviláglik, hogy meglehetősen jól ismerték
egymást. Erdélyi leírja például, hogy alig fogadott el valamit a népszerű focistától:
„Előfordult ugyan, hogy időnként, amikor hazajöttek valahonnan küldött a gyere­
keimnek egy-egy tábla csokoládét és emlékezetem szerint egy golyóstollat kaptam
tőle és egy db rúzst a feleségem részére, ezért azonban nem éreztem magam le­
kötelezve, ugyanis amikor nem akartam azt elfogadni, ezt sértésnek és részemről
való megjátszásnak tekintette. Volt egy másik eset is, amikor a saját gyereke részé­

143
re hozott egy pár cipőt, ami azonban kicsinek bizonyult, ezért felesége ezt odaadta
az én feleségemnek, amit a legkisebb leánykám elviselt. Erről én a feleségemmel
való beszélgetés során értesültem, nem is tudom, hogy Czibor tudott-e róla.”''04
Egy helyütt Erdélyi Jenő kiemeli, hogy Czibor Zoltán bizalmatlan volt vele,
és ezért találkozásaikhoz titkos helyszínt kellett választani, máshol viszont így
fogalmaz: „Viszonyunk a hivatalos kapcsolaton kívül tegező, baráti jellegű is volt.
Egymás megszólítása úgy társaságban, mint egymás között kölcsönösen névről
történt, én Zoli, ő Jenő megszólítást alkalmazta. Előfordult, hogy társaság előtt
viccesen »Vargának« szólított, ami nyomozót jelentett náluk.”505 A hírszerzés
Erdélyi jelentése alapján általánosságban így összegezte Czibor Zoltán viszonyát
az államvédelemhez: „Az állambiztonsági szervekhez bizalmatlan volt. A munka
fontosságáról és jelentőségéről nem lehetett meggyőzni.” Erdélyi megemlíti: „Ne­
vetséges volt pl. az elvi alapon való beszervezése is, amikor köztudomású volt a
rendszer elleni gyűlölete és ezt nyíltan hangoztatta is.”'"6 1958-ban Erdélyijenőt
megbízta a hírszerzés, hogy levélben keresse meg a focistát, amire a régi barát Bar­
celonából szinte postafordultával egy képeslapon válaszolt: „Mi jól vagyunk, de
sokszor hiányoznak a haverok. Sokat beszélgetünk otthonról a Kockával [Kocsis
Sándor - a szerző]. Sokszor beszélgetés közben be is piálunk. Komoly italt nem
iszik, csak sört és pezsgőt, és bort. Reméljük az ellenségek kibékülnek, és otthon
találkozunk a sok jó haverral.”50 (Utolsó mondata, amelyik a hidegháború sajátos
czibori értelmezését adta, némi fejtörést okozott a hírszerzés munkatársainak.508)
Sorait Barcelonából így zárta: „Baráti szeretettel ölellek, Zoli.”509
Bár általában nem sok hitelt adhatunk Erdélyi Jenő megállapításainak, tanul­
ságos lehet a csatár jellemzése Erdélyi tollából, hiszen hősünket közelről ismerte.
Leírása valós karakterjegyekből építkezett, de a belügyes szerző nem rajzolhatta
rokonszenvesre a csatár portréját. Bepillantást enged mégis abba a bohém vi­
lágba, amelyet színészek, sportolók alakítottak ki maguk körül az ötvenes évek
látszólag barátságtalan körülményei közt. Czibor Zoltán eszerint szabadidejét
többnyire az Operettszínház tagjaival töltötte. Elsősorban művészek vásároltak
Czibor csempészáruiból is. (A futballistának emellett kiterjedt kapcsolatai vol­
tak az itthoni nepperekkel, a többi hazahozott árut ők értékesítették.510) A csatár
közvetlen, baráti kapcsolatban volt az énekesek közül Szentesi Zoltánnal, Homm
Pállal, Sárdi Jánossal, a színészek közül Latabár Kálmánnal és Darvas Ivánnal.
Általában az Operett presszóban és a Művész Klubban találkozott velük; ez a két
hely volt Czibor törzshelye. A focista egy Tatraplan gépkocsival járt. Sumet Lajos
alezredes, a Honvéd labdarúgó-szakosztályának elnöke segített neki abban, hogy

144
az autót megvásárolhassa. Erdélyi Jenő arról is
beszámolt feletteseinek, hogy Czibor Zoltán
átvette színészbarátainak a szokásait, karikíroz-
ta, parodizálta őket, és nagy viccmesélő híré­
ben állt.511 A jelentés szerint: „Legkedveltebb
szavajárása a »n ix kom plett« volt, ezzel azt
fejezte ki, akivel beszélt, az (!) felé, hogy hülye.
Másik ilyen szavajárása egy drasztikus szó volt,
bárkiről beszéltek előtte, vagy neki, mindég az
volt a válasza, hogy »szopjon le«.” A nőknek
állítólag rendszerint elsütötte azt a viccet, hogy
„De sápadt, angyalkám, vegyen be Citoricilin
csöppeket.” Baráti környezete csak „Gonosz”-
nak hívta. Erdélyi Jenő beszámolt arról is,
hogy Czibor szerette „a pénzét mutogatni és
nagyvonalúskodni, gyakran szétszórt több ezer
Ft-ot a földön és valamelyik barátjával szedette
azt össze, amiért az kapott egy százast”.512 Bár
az államvédelmis tiszt leírása túlzóan karakteres
- hírszerző tisztek megrendelésére és az ő száj­
ízük szerint készült -, Czibor Zoltán az ötvenes
éveknek ebben az elzárt világában eljátszhatta Czibor Zoltán olimpiai
a bohém társasági ember, a szocialista dandy bajnokként 1952-ben
szerepét. Az ötvenes években néhány társasági
arszlán viselkedett és élt így tudatosan, mintha
tudomást sem venne a diktatúra létéről. Jelentős részük polgári közegből érkezett.
A legendás balszélső, a komáromi vasutas fia a rendszertől kapta azt a lehetőséget,
hogy részese lehetett e miliőnek. A korabeli államvédelmi jelentések megmutatják
azonban, hogy ez a világ korántsem volt olyan szabad és független, mint amilyen­
nek első pillantásra tűnhet.
A legendás játékosok többsége 1956 októberében Bajnokcsapatok Európa Ku­
pája mérkőzésre Bilbaóba, majd dél-amerikai túrára utazott a Budapesti Honvéd
csapatával, és onnan már nem tért vissza. A csapat körül ekkor ismét megjelent
a két nyugati kapcsolat, a két bécsi csempész, Kása Ferenc és Schwarz. (Jellem­
ző, hogy Schwarz az aktákban mindig csak a vezetéknevével bukkan fel; ő a fut­
ballisták és a hatóságok szemében is a feketézés szimbolikus - személyiség és

145
Puskás Ferenc a Parlamentben Czibor Zoltán és Budai II. László az Elnöki Tanács
beszélget Farkas Mihállyal, elnökével, Dobi Istvánnal beszélget,
1952. augusztus 8. 1953. december 8.

tulajdonságok nélküli - alakjává válhatott. Mint ahogy a szolgáltató cégekhez

ma érzelemmel, indulattal, de személytelenül viszonyulunk.) Amikor a Honvéd
Spanyolországban túrázott, Schwarz felkereste a focistákat, és felajánlotta nekik,
hogy áthozza a határon a feleségeiket. Garamvölgyi Ágoston például az akcióért
állítólag kétezer dollárt fizetett neki.513 Bécsben ezúttal is Kása Ferenc intézte a
labdarúgók autóvásárlását.514 Puskás Ferenc, az aranycsapat legendás játékosa
sem tért haza; 1958-tól egészen 1967-ig a Reál Madridban futballozott. Ellene az
állambiztonság hazaárulás vádjával indított eljárást, és „Vándor” néven nyitottak
róla dossziét. (Aktáját 1958. május 20-án nyitották meg és 1972. június 26-án
zárták le.)515 Erdélyi Jenő a belügyi dokumentumok tanúsága szerint vele is le­
velezett.516 „Kedves Öcsikémnek” szólította őt, amit a száguldó őrnagy a „kedves
Jenőkém” megszólítással viszonzott. A nemzeti tizenegy örökös tízese, Puskás
Ferenc papírra vetett szavai jól jellemzik az akkori magyarországi és a nyugati
világ közötti távolságot: „Most pedig én következem, mit is írjak, már az előbb
említettem, hogy jól érzem magam, igaz, néha-néha hiányzanak a régi jó haverok,
na de hiába ezen segíteni nem tudunk, azért honvágyam még nem volt. Ez lehet,
hogy azért van, mert van dohányom és nyugodtan élek, azt csinálok, amit éppen
akarok, senki nem szól érte. Igaz, hogy a dohányért meg kell melózni, itt egészen

146
más focit játszanak, mint mi nálunk, na nem kell félreérteni, nem jobbat, hanem
sokkal gyengébbet, de viszont annál többet kell szaladni, persze ez csupán meg­
szokás kérdése volt az én részemről, igaz, hogy az első pár hét igen nehéz volt,
de a kezdet mindig nehéz, utána megszokja az ember, mint kutya a verést.’”'1'
A kemény munka és a sok „szaladás” ugyanakkor tisztább viszonyokat hozott a
foci körül: „Itt minden nyugodt, nem kell semmi link dologgal foglalkozni, szépen
meg lehet keresni a pénzecskét és nem kell attól rettegni, hogy ha csengetnek, na
már megint ki bukott le, és mivel bukott le.”''ls
Jellemző az itthon maradt játékosok sorsa is. Bozsik József a csapat egyik
emblematikus egyénisége volt. A forradalom után Puskás távozásával ő lett a fut-
ballpályán és a pályán kívül is a vezér. Rosszul indult neki a Kádár-rendszer, hiszen
ezúttal - 1957-ben - valóban kizárták a parlamenti képviselők sorából. Az okokat
csak találgatni lehet; talán úgy vélték, hogy túlságosan is elkötelezte magát Rákosi
mellett. A futballpályán azonban ismét felépítette magát, és a Puskás mellett halk
szavúnak ható középpályás lassan kilépett a világhírű balösszekötő árnyékából.
1958-ban újra világbajnokságon vett részt a jobb fedezet, és előrébb lépett: ezúttal
már a csatársorban vetették be. Végül, 1962-ben - harminchét évesen - búcsú­
zott el a válogatottól. Előbb a Honvéd labdarúgó-szakosztályának lett az elnöke,
majd az egész klubot felügyelte. Híres volt, és előkelő helynek számított a Kígyó
utcai Bozsik-butik, amelyet ő és a családja működtetett. A népszerű focistáknak
jutalmul, miután visszavonultak, a Kádár-rendszer több esetben is az izmosodó
magánszférában - géb ínéiként''19- kínált lehetőséget a gazdagodásra.
1964-ben a belügyi szervek letartóztatták Benkő Matthias (Mátyás) bécsi ke­
reskedőt deviza-bűncselekmény miatt (ő Kása Ferenc üzlettársaként működött,
így jó kapcsolatot épített ki a hatvanas évek magyar futballistáival), és a szálak
Bozsikjózsefhez vezettek. Benkő Mátyás Bozsik mellett Tichy Lajossal találkozott
még rendszeresen. Több alkalommal csempészett be különböző luxuscikkeket az
országba a közvetítésükkel, illetve váltott át forintot schillingre. A belügyeseknek
szemet szúrt Bozsik jó anyagi helyzete, az abban az évben épített Ménesi úti villa, a
balatoni nyaraló és a Peugeot gépkocsi. Megvizsgálták a Kígyó utcai butik gyanús
árubeszerzéseit, és felfigyeltek arra, hogy a bécsi üzletfelek mellett Bozsik József
továbbra is kapcsolatot tartott fenn Puskás Ferenccel. A sport- és üzletvezető val­
lomása szerint Puskás a korábbi tartozása fejében adott neki időről időre valutát,
valószínűleg azonban ő is része maradt a Magyarországot a Nyugattal összekö­
tő kereskedelmi hálózatnak. Az ügyben végül csupán Benkő Mátyást ítélték el,
Bozsik József büntetését három évre felfüggesztették.i2°

147
 A magyar futball megreformá­
lásának, megváltásának kérdése a
rendszer fennállása alatt mindvé­
gig visszatérő témája volt a külön­
böző párttestületek üléseinek.521
A pártvezetés időről időre meghir­
dette, hogy rendet tesz, és tiszta
viszonyokat teremt a foci körül.
Kádár János, aki nemcsak a sakkot
szerette, hanem nagy futballszur­
koló hírében állt, személyesen is
odafigyelt a válogatottra. Szepesi
György az 1958-as világbajnokság
után állítólag közbenjárt az első
Kádár János a főiskolai sakkvilágbajnokságon titkárnál annak érdekében, hogy
kibicel, 1959
ismét Sebes Gusztávot nevezzék
ki a válogatott élére. Kádár János
azonban tartott attól, hogy egy ve­
reség után ismét tüntetések lehetnek.522Az első titkár mindenesetre rendre feltűnt
a focimeccseken, és sohasem rejtette véka alá, hogy ő hű maradt a gyökereihez,
és egy „munkáscsapatnak”, a Vasasnak szurkol. Szimbolikus gesztus volt a kádári
hatalom részéről, hogy a Ferencváros és az M T K 1957-ben visszakapta a régi
nevét. És amikor végül, 1963-ban
- örökkévalóságnak ható tizennégy
A VB u t ó n év után - a Fradi ismét bajnokságot
nyerhetett, szurkolói a futball-le-
gendárium szerint boldog mámo­
rukban az első titkár nevét skan­
dálták: „Bajnok lett a Ferencváros
/ fasza gyerek Kádár János.”523
Jellemző epizódja a magyar fut­
ball Kádár kori történetének Pus­
kás Ferenc hazatérése. Kádár J á ­
nos rendszere sokáig halogatta az
Futball-világbajnokság után, aranycsapat külföldre távozott játé­
Ludas Matyi, 1966 kosainak rehabilitálását, a rendszer

148
Puskás Ferenc 1981-ben gólokkal tért haza

legitimációja múlott ugyanis 1956 megítélésén. Az aranycsapat nimbusza azon­

ban az idő múlásával, ahogy megritkultak, majd teljesen elmaradtak a focisike­
rek, egyre csak erősödött. Végül Puskás Ferenc, a tékozló fiú is hazalátogathatott.
A legendás balösszekötő 1981-ben az angol válogatott elleni meccset megelőző
gálamérkőzésen ismét pályára lépett nemzeti színekben, és két góljával emlékez­
tetett a régi szép fociidőkre. A mérkőzés végén, amikor az egész csapat odavonult
a dísztribün elé, ahol a pártvezetők és a kormánytagok foglaltak helyet, Puskás
- miként az egykorú felvételeken látható - meghajolt Kádár előtt, és az első titkár
a gesztust főhajtással viszonozta. A pártvezetők a stadionokban, a társadalom e
szimbolikus tereiben, a nagy győzelmek emlékhelyein újra és újra megkísérelték
legitimálni az uralmukat.
Németh Miklós, rendszerváltás kori miniszterelnök új stílust próbált képvi­
selni a lelátókon is. Az 1989 januárjában először megjelenő Sport Plusznak így
nyilatkozott: „Az egy más kérdés, hogy a korábbi pártvezetők, politikai bizottsági
tagok jelentős hányada a Vasasnak szurkolt, látogatta vagy ma is látogatja mérkő-

149
zéseit. Ettől azonban a Vasas még nem a párt csapata. Én például gyerekkorom
óta Ferencváros-szurkoló vagyok, de Isten őrizz azt mondani, hogy mostantól a
Ferencváros a kormány csapata.”524A piros-kék korszakot stílszerűen egy zöld­
fehér kormányfő búcsúztatta.

M unkások és a m unkáshatalom

Rivaldafényben

A rendszer alapja a munkásosztály hatalma - hirdette a rendszer propagandája.

Sajátos jelenség volt a korban, hogy a különböző párt- és állami vezetők, akik a
munkapadtól igencsak messzire kerültek, vagy soha nem is álltak amellett, rend­
szerint munkásként jelentek meg a sajtóban, a pártkongresszusokon vagy a vá­
lasztási plakátokon. És általában is illett eszerint nyilatkozniuk. Foglalkozása?
- Műszerész, volt belügyminiszter.” Ez a párbeszéd játszódott le Kádár János és
kihallgatói között 1954-ben.52i
Önmagában ez a fajta azonosságvállalás a rendszernek nyilván nem szolgált
kellő igazolásul, sőt még hivatkozási alapként sem. Nehéz lett volna még a hivatali
idő alatt azt mondani, hogy valaki műszerész és miniszter, nem pedig fordítva.
A nyilvánosságban annak felmutatása volt a cél, hogy a munkások előtt is új lehe­
tőségeket nyitott a szocializmus. Erre alkalmat kínált a szovjet mintára megindí­
tott munkaverseny.326 Magyarországon előbb 1948-tól élmunkásokat, majd 1950-
től sztahanovistákat tüntettek ki ünnepélyes keretek között.52’ A munkaversenyt
szovjet mintára szervezték meg. A sztahanovista mozgalom Alekszej Sztahanov
szovjet bányászról kapta a nevét.528 A sztahanovistáknak szimbolikus szerepük
volt a szovjet társadalomban, a munkásosztály jólétét és erejét jelképezték a róluk
szóló híradások. A honi sajtó is rendre beszámolt az élmunkások, majd a sztaha-
novisták teljesítményéről és jutalmazásáról. Akitüntetett munkások látszólag
kiemelkedő egzisztenciát értek el: pénz- és tárgyjutalmakat kaptak, például kerék­
párt, motort, rádiót, ruhákat és könyvet is.529 De előfordult az is, hogy a fővárosi
színházakba, az Operába vagy a cirkuszba szóló ingyenjegyeket osztottak szét
közöttük,530 és Galyatetőre küldték őket nyaralni. Sokan közülük ekkor valóban
nagy összegeket, a miniszteri bérnél is több pénzt vihettek haza. Muszka Imréről,
az ötvenes évek legismertebb sztahanovistájáról"’31 1950 februárjában például
azt írták káderjellemzésében, hogy „átlag 1500-1600 forintot keres hetenként,

150
de voltak hetek, amikor 3000
forintot is keresett”.532 (Ez egy
átlagkeresetű munkás havi bé­
rének a többszöröse volt.)
Összesen több mint százezer
munkás kapott élmunkás- vagy
sztahanovista-kitüntetést.533Az
újságokban és a rádióban azon­
ban legfeljebb harminc-negy-
ven sztahanovista szerepelt
rendszeresen, akiknek a nevét Galyatetői élmunkásiidülő, 1950 körül
a közvélemény is ismerhette.
Ők többször jelentek meg az
országos híradásokban, mint egyes miniszterek. A párt és a szakszervezet korife­
usai nagy gondot fordítottak a kiválasztásukra, hiszen a munkások személyének,
életútjának példáznia kellett, hogy milyen változások történtek a munkásosztály
helyzetében 1948 után. Az élmunkás- és a sztahanovistakongresszusokon jellem­
zőekvoltak azok a hozzászólások, amelyekben a reflektorfénybe állított munká­
sok a saját sorsukra hivatkozva méltatták az újjáépítés és a szocialista átalakulás
eredményeit.534Az ő megszólalásaik és stilizált élettörténetük bemutatása azt
az üzenetet közvetítette, hogy a munkáshatalom sokat tett a munkásosztályért.
Nagyon fontosnak számított az élmunkások, majd a sztahanovisták nyilvános sze­
replése; fellépéseiket így jó előre és gondosan megtervezték. Jellemző, hogy bár a
munkaverseny szervezése a szakszervezet hatáskörébe tartozott, az élmunkás- és
sztahanovistakongresszusok menetrendjére rendre a párt bólintott rá.535 Apró
Antal a sztahanovistakongresszuson megtartott beszéde előtt a Káderosztálytól
kért adatokat, mivel ott meg „kell említeni az ország 10-15 legjobb munkásának
teljesítményét, akiket példaképül (!) állíthatunk oda Rákosi elvtárs és a többiek
elé”.536Egy szakszervezeti funkcionárius 1951-ben mégis arra hívta fel a szakszer­
vezeti vezető figyelmét, hogy az 1948-as év kitüntetettjei közül, akiket még annak
idején az Új idők új hősei képeslapsorozaton dicsőítettek, egy börtönben van,
kettő elzüllött, és nem tudni semmit a többiekről sem.537Ez az adalék érzékelteti,
hogy sorsuk csak addig érdekelte a vezetőket, amíg a nyilvánosságban szerepel­
tették őket.
Jellemző, hogy az élmunkások és a sztahanovisták karrierjét egyfelől azon
keresztül mutatták be, hogy ők közvetlen személyes kapcsolatba kerültek az elit

151
Rákosi Mátyás sztahanovisták társaságában, 1950 körül

valódi tagjaival, a pártvezetőkkel, másfelől, hogy a látszat szerint hasonló kö­

rülmények között is éltek, mint ők, tehát hozzájuthattak azokhoz a hiány- vagy
luxuscikkekhez, amelyekhez a korban csak kevesen.538A sajtó például beszámolt
arról, hogy Muszka Imre a Nagybudapesti Pártbizottság tanácskozásán Kádár
János és Apró Antal mellett ült,539 és tagja lehetett a Moszkvába utazó magyar
küldöttségnek, amely a „magyar dolgozók ajándékait” adta át Sztálin 70. szüle­
tésnapján.540 A sztahanovisták a nyilvános szereplések miatt számos alkalommal
kerültek népszerűtlen helyzetbe. Muszka Imrének például nem felejtette el sem
a közvélemény, sem csepeli munkástársai, hogy a Hősök terén, a Sztálin emléke
előtt adózó rendezvényen a munkások nevében ő búcsúzott - állítólag könnyek
között - a szovjet diktátortól, akit „szerető édesapánkénak nevezett.541
A sztahanovista munkások életformája, lakás- és tárgyi kultúrája az elit által
közvetített szokásokból építkezett. Ennek révén jelenítették meg a nyilvánosság
előtt kiemelt helyzetüket. Nem volt a korban ugyanis olyan hivatalosan is ábrá­
zolható középosztálybeli minta, mint a második világháború előtti munkáselit
esetében, amelyet követhettek volna. A kiemelt munkások azonban csak a nyil­
vánosságban kerültek közel a pártvezetőkhöz. Bár egyes időszakokban kiemelke-

152
Muszka ta r é Rákosi Mátyás születésnapjára Muszka Imre öltönyben a gyorsvágás
tett felajánlása teljesítésén dolgozik, módszerét magyarázza, 1955
1952. március 6.

dő keresetet biztosítottak nekik, és időről időre megjelenhettek a protokolláris

eseményeken, tartósan magas életszínvonalat - a sajtóhírek ellenére - nem te­
remthettek maguknak. Muszka Imre esztergályos például Csepelen családi házat
kapott, amelyet Gerő Ernő adott át neki. A korabeli beszámolók alapján úgy tűnik,
mintha ő is villalakásba költözhetett volna. A ház valójában egy egyszintes sorház
egyik lakása volt Csepel kertvárosias hangulatú munkástelepén. Karinthy Ferenc,
aki riportot közölt Muszkáról a Szabad Népben, így írta le a ház berendezését:
„A konyha minden bútorát maga tervezte, maga készítette. Van itt egy kis komód:
balra gyerekmosdót lehet kihúzni belőle, lavórral, jobbra ugyanezt felnőttek­
nek, elöl fiókot a pipereholmiknak, alul jégszekrény, két nagy görögdinnye hűsöl
odabent. És ha összecsukják, nem látni mindebből semmit: csinos kis komód.”
A Muszka-család élete nem volt felhőtlen Csepelen. A szomszéd állandóan a rá­
diót bömböltette, és a jelek szerint ez megmételyezte Muszkáék életét: „A háló­
szoba falán tenyérnyi helyen lehullott a vakolat: ezt cipősarokkal verhették.” 542
Muszka Imre azonban - a kellemetlenségek ellenére is - kedvező helyzetben volt
munkástársaihoz képest, hiszen az ötvenes években óriási volt a lakáshiány, és alig
lehetett a nagyobb városokban, kivált Budapesten lakáshoz jutni.
Míg a Rózsadombon, Zugligeten vagy Pasaréten a pártvezetők őrizték a máso­
dik világháború előtti elit és középosztály lakáskultúrájának hagyományait, addig

153
1945 után modernista építészek új, korszerű városrészeket álmodtak a fővárosba.
A tervezőasztalokon élhető lakótelepek, napfényes pont- és sorházak születtek. Az
újjáépítés során azonban a pénz kevés volt arra, hogy e terveket megvalósítsák, sőt
még a romházak felújítására sem volt elég. Állandósult Budapesten a lakáshiány,
ami különösen hátrányosan érintette az ipartelepek munkásait. A végül megvaló­
suló építkezéseket a pártállam presztízsberuházásnak tekintette. Minden rendszer
törekedett rá, hogy társadalmi bázisát új, reprezentatív otthonokkal jutalmazza
meg. A háború előtt például több tisztviselőtelep is épült,543 ezek közül a legis­
mertebb talán a Wekerle-telep.
Lényegi kérdés, hogy az új rendszer vezetői kiket jutalmaztak az újonnan épí­
tett lakásokkal. A második világháború után a legnagyobb budapesti építkezés a
Lehel téren zajlott 1948 és 1950 között.344A sajtóhírek szerint ezeket a házakat
élmunkásoknak építették, sőt, hogy ezt a látszatot erősítsék, utóbb a tér nevét is
Élmunkás térre változtatták.345 Az építkezés helyszíne is azt sugallta, hogy az új
rendszer a népköztársaság derékhadát, a munkásosztályt jutalmazza, mivel a Váci
út és Angyalföld tradicionálisan üzemek, gyárak, munkások városrésze volt.546Az
új épületek - a Mónus Illés rakparti pontházhoz, a csepeli Béke téri lakóházakhoz
hasonlóan - igényes házak voltak komfortos lakásokkal. Központi fűtéssel és lift­
tel látták el őket, ami akkor kifejezetten luxusnak számított.54’ A sajtó beszámolt
arról is, amikor az első élmunkáscsaládok beköltöztek az újonnan átadott, igényes
épületekbe. Az új lakók többsége mégsem közülük került ki. Hiába írtak kérel­
meket, majd felháborodott leveleket az élmunkások, lakásigényeiknek végül a
tizedét sem sikerült kielégíteni. Az akkori belügyminiszter, Kádár János felügyelte
a lakások szétosztását; ő a honvédségnek, az államvédelemnek és a rendőrségnek
kedvezett.348 Minden jel arra mutat, hogy az új rendszer - a korábbiakhoz hason­
lóan - szintén hivatalnokait, a bürokráciát kívánta támogatni, jóllehet a látszat az
volt, hogy ezúttal a munkásokat jutalmazzák. Jellemző a lakások presztízsére és a
szétosztás rendszerére, hogy a 2. D. szám alatti házban négy rendszerhűnek tartott
képzőművész (Berda Ernő, Pap Gyula és Vedres Márk, majd Bokros Birman De­
zső) kapott műteremlakást.549 Hasonlóképpen osztották szét a csepeli Béke téren
átadott kilencvenhat új „élmunkáslakást” is.550
Egy rendkívüli esemény segít ezúttal is megérteni, mi történt a munkásállam
paravánja mögött. Több munkáscsalád ugyanis nem tudta fizetni a központi fű-
téses lakások magas rezsijét, és a tiltakozás végül lakbérsztrájkba torkollt, amely
ellen a hatóságoknak kellett fellépniük.331A munkásállamban a funkcionáriusréteg
erőfölényét jellemzi egy másik eset is. 1954-55 fordulóján egy új, százhetven­

154
négy lakásos Hungária körúti háztömbben a honvédség csak hatvankét lakást
kapott, és a katonák sérelmezték azt is, hogy nem egy lépcsőházban biztosítot­
tak nekik lakásokat. Erődemonstrációt tartottak emiatt az új épületben.5''2 Egy
korabeli hangulatjelentés szerzője a következőképpen örökítette meg az esetet:
„Szétosztás után azzal a követeléssel álltak elő, hogy a honvédség tagjai a sarok
toronyépületben levő lakásokat kapják meg. December 30-án délelőtti órákban
katonák vonultak ki, golyószórós őrszemet állítottak a lépcsőházak bejáratához
és kijelentették, hogy az ott lakó polgári személyeknek azonnal el kell hagyniuk a
lakásokat, hogy oda honvédek költözzenek be. Senkit nem akartak beengedni az
épületbe. Később azonban a tanács vezetőivel történt tárgyalás után tudomásul
vették a tényeket és visszavonták a karhatalmat. Mindenesetre meg kell állapíta­
ni, hogy helytelen dolog volt a honvédségnek így szembefordulni a tanács által
hozott határozatokkal.”553 A hivatalnokok és a hivatásosok túlhatalmát - az álta­
lános felzúdulás és a súlyosbodó szociális gondok miatt - később azzal próbálta a
pártállam korlátozni, hogy a minisztériumokkal és más állami szervekkel szemben
erősítették a helyi tanácsok szerepét a lakások szétosztásában.''54Egyértelmű volt
azonban, hogy a munkások az állami elosztás rendszerében általánosságban is
hátrányos helyzetben vannak.
A hivatalnokréteg megnyerése - a jelek szerint - fontosabb szempont volt
a munkások jutalmazásánál. A funkcionáriusok ennek ellenére megirigyelték a
munkásoknak biztosított kedvezményeket. Az első élmunkás-kitüntetések kiosz­
tásakor például a tudósítások szerint rossz volt a hangulat ott, ahol a párttitkárt
vagy az üzemi bizottság elnökét javasolták jutalomra, mivel a dolgozók „kisebb
csoportokat alakítva” méltatlankodtak.53'’ A hivatalosan a munkaversenyt szervező
SZOT már 1949 júniusában azt javasolta, hogy „kaphassanak élmunkás, illetve
kiváló munkás-kitüntetést Pártunk Országos Központjában, a Nagybudapesti
Pártszervezetben és a megyebizottságban dolgozó adminisztratív munkatársak
közül a legjobbak”.5''6Jellemző, hogy a sajtóban nap mint nap népszerűsített szta­
hanovisták többségét is kiemelték a fizikai munkakörből, mivel így biztosíthattak
nekik - a karrier révén - jobb egzisztenciát. (Ennek másik oka egy, a rendszer­
hez hű funkcionáriusréteg megteremtésének igénye lehetett.) Muszka Imre, az
ötvenes évek legismertebb sztahanovistája éppen amiatt lett kegyvesztett, mert
visszautasította az előrelépésnek mondott lehetőséget. Karinthy Ferenc riportja
szerint ezt mondta a párt helyi képviselőinek: „Köszönöm, engem nem fogtok
kiemelni. Enbelőlem nem csináltok jegyszedőt a fatelepen.”53 Muszkának ezt
követően nem engedték meg a gyárban, hogy magas bérért a továbbiakban is

15S
Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára és Pável Fjodorovics Jugyin, az SZKP KB küldötte
kongresszusi küldöttekkel, köztük Muszka Imrével beszélget, 1951. február

szériadarabokat esztergáljon. A nyilvánosságban többször is elítélően említették

meg: nem jegyzett békekölcsönt, nem adta át munkamódszerét, nem versenyzett
más sztahanovistákkal. A Központi Vezetőség 1950. február 10-i ülésén felszóla­
lásában még Rákosi Mátyás is kritizálta őt.558
A párt funkcionáriusai virtuálisan azonban megteremtették azt a csoportot,
amely a munkásság jólétét és hatalmát szimbolizálta. Az élmunkások és a szta­
hanovisták életéről propagandafüzeteket adtak ki, és az új típusú irodalomnak is
állandó szereplői lettek. Az Újítók Lapja irodalmi pályázatot hirdetett, amelyre a
munkaversennyel kapcsolatos műveket vártak, és sorra születtek azok az alkalmi
versikék, melyek a szocializmus építése terén elért eredményeket örökítették
meg.559 A téma azonban hamarosan fontosabbnak bizonyult annál, hogy botcsi­

156
nálta költők és fűzfapoéták poémáinak tárgya legyen, a munkáshősök alakjának
szépirodalmi megjelenítése neves írók feladata lett. A világirodalmi példa már
adott volt.560Vas István még 1936-ban így háborgott e jelenségen: mint költőt
felháborít az a becstelenség, hogy Gyemjan Bednij, a költő, aki egy-két hétig ta­
nulmányozta a Sztahanov-mozgalmat egy nagyon rossz versben magasztalja egy
mozdony nagyobb sebességét s a vezető munkáját”.561 Hasonló vélemény hangoz­
tatására másfél évtized elteltével már nem volt lehetőség. Tóth Eszter például a
munkamódszer-átadásról, Kuczka Péter a teljesítményszázalékokról írt verset,562
Karinthy Ferenc a Szabad Népben közölt írásokat sztahanovistákról.563A riportok
elkészítését megkönnyítette, hogy Galyatetőn több sztahanovistával együtt üdül­
hetett. A kegyvesztetté vált Muszka Imrét 1953-ban, amikor a párt megbocsátott
neki, Karinthy Ferenc írásával rehabilitálták.564
Nyilvánvaló volt azonban, hogy másról szól az előadás, és megint más játszódik
le a színfalak mögött. A groteszk volt az a stíluselem, amely a valóságot a leg­
jobban jellemezte. Örkény István Babik
címmel kisregényt írt, melynek hőse Ba­
bik élmunkás, akit mestere és a minősé­
gi ellenőr találtak ki, hogy több pénzhez
jussanak. Öt magát senki sem látta, de
gépét földíszítették, és a vállalatigazgató
lelkes titkárnője még feleségül is ment
hozzá. A babig a „bécsi kör” műszava; ha
valaki egy új szót képez, például babig, és
a szó alkalmazási kritériumát nem rögzí­
ti, akkor azok a mondatok, amelyekben
előfordul, semmit sem jelentenek.565
A Babik fogalmi paradoxon; azt a létezőt Kónyi Lajos sztahanovista vájár családi
jelöli, amelyik nem létezik. körben, Bán Béla festménye

Munkássorsok?

Emblematikus az ötvenes évek leghíresebb sztahanovistájának, Muszka Imrének

a későbbi sorsa. 1956 októberében még Csepelen volt, amikor váltótársát, Bordás
Andrást meggyilkolták.566 (Bordás Andrást a felkelők ölték meg 1956. október
26-án; állítólag a sztahanovista esztergályos meg akarta mutatni a szovjet kato­

157
náknak, hogy hol van a rendőrség épülete, mások szerint összetévesztették egy
ávóssal. Akik meglincselték, a periratok tanúsága szerint, nem tudták róla, hogy
sztahanovista volt. Később egy ferencvárosi szakközépiskola is megkapta a nevét,
valamint utcát neveztek el róla Csepelen.s6 A IX . kerületi intézményt 1993-ban
átkeresztelték, ám a Bordás utca ma is őrzi a nevét.) Muszka Imre 1957 januárjá­
ban elhagyta az országot. Munkástársai közül többen úgy tudták, hogy Belgiumba
ment,''68 mások Dániáról hallottak. Volt, aki a forradalom napjaiban állítólag látta,
hogy pufajkásnak állt: „56 őszén mentem át az Erzsébet-csepeli összekötő hídon.
A hídon meg ott állt a sok zsivány, az ávósok meg mások, nehogy valami ellenség
menjen át. Hát ott volt a Muszka. Mondtam neki, hogy »m i a faszt keresel te
itt?! « . Hát azt mondja: A rendszer mellé álltam. Be volt öltözve pufajkába. Én
vittem a hírt a gyárba, hogy ott áll géppisztollyal a hídon őrséget.”36VLevéltári
dokumentum nem utal arra, hogy a sztahanovista valóban pufajkás lett volna.
Muszka Imre Jugoszláviába menekült 1957 januárjában. Később azokat, akik
valamilyen okból hazatértek a szomszédos országból, az állambiztonság kihallgat­
ta; Muszka alakja fel-felbukkan ezekben a jegyzőkönyvekben: „Muszka Imre kb.
45 éves, 172 cm körüli magas, volt Kossuth-díjas, többször újító, sztahanovista
személy.”''"0A menekültek emlékei, értesülései továbbszövik a sztahanovista esz­
tergályos alakját övező legendát. Az elbeszéléseikből kibontakozó történet így fog­
lalható össze: 1957 elején a Noviknézseváci (törökkanizsai) menekülttábor, ahogy
a menekültek mondták, láger lakója volt. Ekkor azt tervezte, hogy Amerikába
megy, és olyan szerződést köt, hogy a családját is kivihesse.3"1Egyik menekülttársa
szerint a jugoszláv állam felajánlotta Muszkának, hogy Belgrádban dolgozhat esz­
tergályosként, amit nem fogadott el.''72Április körül innen a bajnabástyai táborba
került; a láger lakói közt az a hír járta, hogy besúgó lett. Muszka Imrét akkor látták
utoljára, amikor négy társával együtt egy dzsippel kivitték a táborból, ahová töb­
bé nem tért vissza.3 3 1957 második felében, 1958 elején Székén, egy üdülőben
berendezett menekülttáborban tartózkodott.'’74 Társainak arról beszélt, hogy fél,
mert családját otthon hagyta, emellett attól is tartott, hogy hazaadják a jugoszlá-
vok. Állítólag azt mondta, inkább öngyilkos lesz, semmint, hogy hazamenjen.>7s
1957 szeptemberében a Csepeli Szerszámgépgyár vezetői azt javasolták az ille­
tékes párt- és állami hivataloknak, hogy Muszka Imre kitüntetéseit vonják vissza.
A gépgyár vezetői által szignált javaslatban olvasható a hivatalos magyarázat arra,
hogy Muszka Imre miért hagyta el az országot: „Az októberi ellenforradalmi idő­
szak alatt több kitüntetett dolgozóval együtt őt is üldözték és halálra keresték.” 5 6
Ám önmagában az, hogy akkor Muszka Imre megijedt, nem magyarázat rá, hogy

158
A Murin-brigád a gyárban A Murin-brigád focizik

hónapok múltán, január 18-án miért lépte át az országhatárt. Mivel más infor­
mációjuk a csepeli funkcionáriusoknak sem volt, valószínűsíthető, hogy Muszka
Imre semmit nem tett a forradalom alatt, ami miatt el kellett volna hagynia az
országot.577 Talán valóban a munkatársak haragja elől menekült ekkor - korábbi
szerepe és állítólagos ’56-os szereplése miatt -, mivel már nem bízott abban, hogy
a rendszer képes megvédeni őt és a családját. (Az új hatalom - hiába támogatták
szovjet tankok - helyi szinten nyilván nem tűnt túl erősnek 1956 végén, 1957
elején.) Elképzelhető az is, hogy Muszka Imrének egyszerűen csak elege lett a
rendszerből, amelynek képviselői hol felemelték, hol (le) ejtették őt.
A táborokban a nyugati államok küldöttei interjúkat készítettek a menekültek­
kel, és ezek alapján döntöttek a befogadásukról. Sokáig úgy tűnt, hogy Muszka
Imre egyik nyugati országtól sem kap menekültstátust. Végül azonban Angliába
mehetett. Egy ügynöki jelentés arról tudósít, hogy az 1958-as brüsszeli világki­
állításon a magyar pavilonban meglátogatta Pióker Ignác Kossuth-díjas gyalust.
Muszka Imre Piókernek arra panaszkodott, hogy odakint nem tud érvényesülni,
mert „az itthoni »nagy reklámozás« ártalmára van”.578 Több történet keringett
arról, hogy később miként alakult a sorsa, volt, aki úgy tudta, hogy külföldön élt
és utcalányok tartották el,579 mások szerint hazatért.580
Általában úgy illő, hogy a történetíró elbeszélésében ne hagyjon elvarratlan
szálakat. Muszka Imre későbbi sorsáról azonban semmi bizonyosat nem tudunk;
a hatvanas években kilépett a magyar történelemből. Az emlékkép, amely utána
maradt, utóbb korszerűtlennek számított. A Szabad Föld 1967-ben így írt róla:
„Emlékszünk még arra az időszakra, amikor kínkeservesen igyekeztek olyan em­
bereket országos népszerűséghez juttatni, mint amilyen például Muszka Imre,

159

Még nem egészen szocialista brigád
- Pigyclmottetlek. a brigádunk m i* nem elég íciJctt. é* * ne­
veiét! ffiódizcretnk u elmaradottak . . .
Szocialista brigád,
Ludas Matyi, 1964
Pióker Ignác és kitüntetései, 1986
a csepeli esztergályos volt. (A fáma szerint
Muszka a körmönfontan „megszervezett”
1000 százalékos teljesítmények és nyomasztó
hírneve elől külföldre távozott.)”581 A Kádár
korban a funkcionáriusok a nyilvánosságban
a munkások helyett már a munkáskollektí­
vákat, a brigádokat szerepeltették,582 talán,
mert úgy gondolták, hogy egy megfogha­
tatlan kollektívum népszerűsítése kevesebb
kockázatot rejt magában.
A sztahanovisták többsége ott maradt a
munkapadok mellett, de néhányan közülük
későbbi karrierjük révén még fel-felbukkan-
tak a híradásokban. Pióker Ignác sztahano­
vista gyalus például a szocialista rendszer
egyik operettfigurája lett: 1953-tól 1985-ig
országgyűlési képviselőként munkálkodott,
s emellett 1975-től még az Elnöki Tanácsnak
is tagja volt. Fényképe feltűnt a május elsejei
és a választási plakátokon, filmhíradók mu­
tatták be munkahelyén, az Egyesült Izzóban,
a Parlamentben országgyűlési képviselőként,
valamint otthon, családja körében, ahogy
Kossuth-díjáról mesélt cseperedő fiainak.
Híres kép a korszakból, amikor kirakták elé
a kitüntetéseit, és Benkő Imre fotóművész
így fényképezte le.583
Horváth Ede futotta be azonban a sztaha­
novisták közül a legnagyobb karriert. Ő nem
csupán kirakatember volt, hanem aktív sze­
replője lett az uralmi játszmáknak. Horváth
Ede pályája a Magyar Vagon- és Gépgyárból
indult, ahol előbb esztergályos volt, majd ké­
sőbb igazgató lett.584Sikereinek titkát ő maga
abban látta, hogy „... a munka szeretetét, az
erőszakos teljesíteni akarást látták bennem.
160
Az mindig megvolt nálam.”585 Horváth Ede vállalatvezetőként saját(os) stílust te­
remtett. A Szerszámgépgyár igazgatójaként egyszer állítólag Csergő János kohó- és
gépipari miniszternek arra a kérdésére, mi kellene neki ahhoz, hogy elképzeléseit
valóra váltsa, azt felelte: „Két vagon petróleum, hogy kimossam a gyárat a kosz­
ból.”586 Később, már a Vagongyár igazgatójaként a gyár második emberét amiatt
rúgta ki (korengedménnyel nyugdíjba küldte, ami ekkortájt nem volt szokás),
mert az irodájában egy pálma alatt a kezében újsággal, lábánál egy konyakosüveg­
gel aludt, amikor felkereste.587A Vagongyár egyik vezetőjének az irodája mellett
egy konyha volt. Horváth Ede egyszer rányitott, amikor éppen főzőcskézett, és
rögvest kocsit küldetett, amelyre fölpakolták a konyhát. Híres intézkedése volt
még, hogy eladatta a gyár vadászkastélyát.588
Horváth Ede az egyik legismertebb szo­
cialista vállalatvezető lett, és a pártvezetés
második vonalába (a PB után a KB számított
a második körnek, ahonnan azonban már nem
volt könnyű továbblépni) is eljutott pályafu­
tása során; emellett országgyűlési képviselő
is volt. A vezetésben új embernek számított a
régi arcok között, és kívülről jött emberként
új stílust honosított meg. A magyar kommu­
nista párt vezérkarát a második világháború
után szinte kivétel nélkül polgári származású
politikusok alkották.589A Rákosi-rendszerben
ők szimbolizálták a munkásosztály hatalomát­
Horváth Ede, a Győri Vagongyár
vételét; emiatt a nyilvános alkalmakkor szíve­ sztahanovistája, Győr, 1949
sen mutatkoztak együtt munkásokkal. Kádár
János a forradalom leverése után szintén a régi
nómenklatúra második-harmadik sorából válogatott. Az újonnan az elitbe lépők
kivétel nélkül a funkcionáriusi lét különböző grádicsait végigjárt politikusok vol­
tak.590A Kádár-rendszer éveiben csak látszólag nőtt meg a munkásszármazású
politikusok aránya, mivel az új emberek a hatalomba már hivatalnokként érkeztek,
és - ahogy Gyarmati György megfogalmazza - „az MSZMP pártmunkás-hivatal-
nokpárt arculatát erősítették tovább”.591 Az MSZMP vezetése később tudatosan
nevelte ki a pártvezetés utánpótlását. Többen a KISZ-ben befutott funkcionáriusi
karriert követően léphettek be az MSZMP legfelsőbb testületeibe, és a megyei
karrier is több funkcionáriust az országos vezetésbe repített.

161
 Bár ez - a jelek szerint - nem volt fontos része Horváth Ede identitásának, a
munkáshatalom képviselői között rajta kívül kevesen voltak, akik valóban mun­
kásként kezdték a pályájukat, és bizonyosan ő volt az egyetlen, aki még az ötvenes
években is fizikai munkásként dolgozott. (Hasonló vagy még nagyobb karriert
futott be Szabó István, aki parasztgazdából lett tsz-tag, tsz-elnök, majd pályája
csúcsán PB-tag.) Horváth Ede sok szempontból új stílust képviselt, mégis köny-
nyen beletanult a káderpolitizálásba. Használta azokat az eszközöket, amelyeket a
többi korabeli hatalmasság is bevetett karrierje érdekében. 1961-ben és 1962-ben
például a PB és a KB is foglalkozott a Győri Vagongyárban történt visszaélésekkel.
A gyár csónakmotorokat osztogatott ugyanis a helyi és az országos „potentátok­
nak”, ez azonban kitudódott, és a vizsgálat során többek között - jellemzően a
korra - megállapították, hogy a funkcionáriusok nem vezettek a „próbaüzemről”
„tesztnaplót” Ennél alighanem nagyobb visszásság volt, hogy a tesztelés után,
amely feltehetően a Balatonon zajlott, áron alul vásárolhatták meg a berendezé­
seket. Ekkor az ügyben mások mellett Horváth Edét is elmarasztalták.s92
Bár Horváth Ede alkalmazkodott a környezetéhez, neki mint az apparátusba
kívülről érkezett embernek több konfliktussal is szembe kellett néznie, a vállala­
tán, a megyén és a Politikai Bizottságon belül is. A hatvanas évek közepén például
a legnagyobb megyei hatalmassággal, Lombos Ferenc első titkárral csapott össze.
(A Lombos Ferenccel való ellentét származhatott a közös múltból is, ugyanis
Lombos annakidején szintén a Győri Vagongyár munkása, motorszerelője volt.)
A helyi pártvezető feleségéről a városban köztudott volt, hogy korábban egyszer
már megütötte a bokáját. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző
Bizottsága (KEB) 1961 májusában marasztalta el az asszonyt csempészés miatt.'’93
Horváth Ede 1965-ben nyilvánosan megvádolta a megyei első titkár nejét - ő
ugyanis Horváth beosztottjaként a Vagongyárban dolgozott hogy lop. Az ügyet
a Politikai Bizottság elé vitték. Lombos Ferenc nem is annyira a vádat cáfolta, mint
inkább Horváth Ede eljárását kifogásolta: „Jobb lett volna, ha jelenti a Politikai Bi­
zottságnak vagy behív engem, és azt mondja: te hülye, nézzél szét, mit loptok.”"’94
A pártvizsgálat során ismét előkerült a csónakmotorok ügye. (Lombos Ferenc mi­
niszteri engedéllyel vásárolt csónakmotort 2000 Ft-ért, amelyet használtan, 1963
augusztusában tízszeres áron adott tovább a Bizományi Áruházon keresztül a gyár
tornaszakosztályának.) 1965-ben a vád ezenkívül még az volt Lombosék ellen,
hogy az asszony a gyárból gerendákat vitetett tihanyi telkükre, és túlzott számlákat
csinált a vállalat tihanyi vendégházában (ő foglalkozott a gyár üdülési ügyeivel),
illetve hogy Lombos Ferenc a magántulajdonában lévő autóját a gyárban javíttat­

162
ta. A rendőrség - a tanúvallomásokra hivatkozva - azt állapította meg (Lombos
Ferenc, hogy tisztázza magát, maga kért rendőrségi vizsgálatot), hogy Lombosék
tihanyi telkén soha, semmiféle gerenda nem volt. A párt vizsgálata azonban a
másik két vádpontban elmarasztalta a helyi pártvezért, ugyanakkor megrótták az
ügyet kirobbantó vállalatvezetőt is: „Horváth elvtárs pártszerűtlen, elvtársiatlan
módon - előttünk ismeretlen indító okoknál fogva - Lombos elvtársat súlyosan
kompromittálta, az utcára vitte az ügyet.”59''
Horváth Ede az ország egyik legjelentősebb vállalatát irányító gazdasági ve­
zetőként országos szerepre tört. Szimbolikusnak tekinthetjük azt a fellépését,
amikor a munkásból lett teljesítményorientált vállalatigazgató a rendszerváltás
evében a Központi Bizottság egyik ülésén élesen bírálta és lemondásra szólította
tel az utolsó pártfőtitkárt, Grósz Károlyt. Elégedetlen volt ugyanis Grósz teljesít­
ményével, és azt kérte, hogy ,A Zúj Politikai Bizottság teremtsen olyan helyzetet,
hogy a kormány működőképes legyen, és a szavát tartani tudja”.596Jellemző az is,
hogy Grósz Károly a magánakció mögött - Horváth Ede visszaemlékezése szerint
- az Aczél György fémjelezte, zsidónak és értelmiséginek gondolt lobbi támadását
sejtette.39 A funkcionáriusok önmagukat azonosították a munkáshatalommal, és
időnként, amikor a pozíciójukról volt szó, akkor a munkásosztállyal is.
Az azonosulás a munkásosztállyal azonban csak elvi síkon és nyelvi szinten tör­
tént meg. Az uralmi pozíció eszmei alapja e korszakban egy viszonyulási rendszer
volt. A funkcionáriusok, amint beléptek a hivatalnokrétegbe, amely úgymond a
munkáshatalmat képviselte, visszautaló kapcsolatba kerültek a munkássággal.
Életpályájuktól függetlenül saját személyükben a munkásosztály képviselői let­
tek. Ez azonban nem volt más, mint metaforikus beszéd, az egyéni pozíció alátá­
masztása egy absztrakt viszonyrendszerben. Az igazi kérdés - az elit uralmának
megszilárdulásával - az egyének számára már nem a rendszer létének igazolása
volt, hanem a pozícióharcban az egyéni érdekek ideologikus alátámasztása, hogy
ki miért tör a korábbi viszonyok újrarajzolására, vagy miért érdekelt a status quo
fenntartásában. A harcot a rendszer legitimációjáért a funkcionáriusok valójában
egy másik fronton vívták.

163
 V.

LUXUS
N y il v á n o s é s f é l n y il v á n o s t e r e k
Vendéglátás, fogyasztási szokások

Közismert, hogy Budapest a kávéházak városa volt. Kevesebbet emlegetett tény,

hogy a fővárosban az ezerarcú kávézók mellett a századfordulótól kezdve sorra
nyíltak a zenés mulatók, a bárok, az orfeumok és a kabarék. A vendéglátóhelyek
nemcsak az irodalom, s általában a kultúra fellegvárai voltak, hanem egyben „a
duhajság és a szexuális szabadosság” szimbolikus színterei is. Ezek a helyek a nyil­
vánosság sajátos intézményeivé váltak: találkozó- és találkahelyként sajátos, a
köz- és a magánszféra között elhelyezkedő félnyilvános teret alakítottak ki.598 Az
új elitnek elemi érdeke volt, hogy ne csak a reprezentatív tereket vagy a sajtót,
hanem a vendéglátóhelyeket is az ellenőrzése alá vonja.599
Az új társadalmi rend képviselői nemcsak egyes jelenségek átfogalmazására
törekedtek, hanem deklaráltan bizonyos életformák eltüntetésére is. A vendéglá­
tás reprezentatív helyei a háború előtti „bűnös” polgári értékek szimbólumainak
minősültek az új rendszer ideológiájának doktrínái szerint, és a Horthy-rend-
szer társadalmának miliőjét jelképezték.600 Az államhatalom erőteljesen lépett
fel ezekkel szemben: az államosítások során a kávéházakat, lokálokat bezárták
vagy eszpresszóvá alakították át. Az iparengedélyek felülvizsgálatára hivatkozva,
de valójában az üzletvezető egyik irigyének feljelentése okán, 1946-ban például
vizsgálatot rendeltek el a Bagdad kávéház tulajdonosával szemben. Az ellenőrök
jelentései a kávéház olykor giccsbe hajló szecessziós stílusát alig leplezett ellen­
szenvvel erkölcstelennek minősítették. Az ellenőri jelentés megállapította: „Az
étterem bejárata egy tükrös ruhatár helyiségbe nyílik, ahol az érkezőket egy falra
mázolt erotikus festmény fogadja; egy estélyi ruhás pajzán hölgy felfedett comb­
jait fitogtató pózban. [...] A személyzet között két néger pincér is van.” Az eljárás
végül - hiába tiltakozott a Bagdad „szervezett munkássága”: a ruhatárosok, a ze­
nészek és a „néger” pikolópincér - a kávéház bezárásával zárult.601
Bár az államszocializmus időszakában, ahogy azt a legtöbb, a korszakkal fog­
lalkozó elemzés kiemeli, a jövedelmi különbségek csökkenésével, az árak és a
szolgáltatások egységesülésével mérséklődtek a korábban az egyes társadalmi

166
A Hungária kávéház Esküvői előkészületek a Hungária
márványtermében, 1956

csoportok életformájában megfigyelhető különbségek, e változások, átalakítások

korántsem szüntették meg a társadalmi egyenlőtlenségeket. Az államosított ven­
déglők üzletvezetői is gyakorta szembesültek azzal a ténnyel, hogy nem minden
vendég egyforma, s nem minden helyet ugyanaz a vevőkör látogat; mint ahogy,
ebből következően, a kávéházak, az éjszakai bárok és a kocsmák funkciója sem
ugyanaz. Szimbolikus jelentőséget tulajdoníthatunk annak az eseménynek, hogy
1953-ban a Reprezentatív Vendéglátó-ipari Vállalat megkapta a New York kávé­
ház - addig sportszerközpontként hasznosított - épületét, és ismét kávéházat
rendezett be ott (Hungária kávéház). Az asztalok mellett ekkor már nem a Nyugat
szerkesztői vagy „borszínű” kalmárok ültek; de az mindenki számára nyilvánva­
lóvá vált, hogy a kávéházakat Budapest utcáiról ezúttal sem sikerült eltüntetni.602
A legenda szerint a Lapkiadó Vállalat vezetője, aki sajtópalotát akart (kávéházzal),
nehezen győzte meg Vas Zoltánt, ám amikor megemlítette, hogy a kávéházat is
visszaállítanák, a funkcionárius rögtön rábólintott, majd megjegyezte: „De csak
a kávéház miatt.”603
Hetényi Károly, aki pikoló-, majd fizetőpincér volt a New Yorkban a második
világháború előtt, ma így idézi meg a régi híres vendégek alakját, büszkén a sze­
mélyes ismeretségre, emlékekre: „Kosztolányi egy unalmas fickó volt, aki el volt
telve saját magától, és hülye szokásai voltak, mert puha kenyérbelet evett, és hozzá
román kávét ivott, ő nevezte román kávénak, fél deci Puerto Ricó-i rum, forró
kávéval feltöltve a pohár, azt itta a Kosztolányi cukrosán, és puha kenyérbelet evett
hozzá. Mindegyiknek volt valami dilije. Az Ady Endre mindig ugyanazt rendelt:

167
lencsefőzeléket szafttal ( ...) A Karinthynek nem volt kedvenc étele, az mindent
megzabált, amit elétettek, szóval ő is dilis volt.” Később Hetényi láthatta, ahogy a
Hungária próbált valamit megmenteni a múltból, és bár a vendégkör megválto­
zott, a kávéház ismét az írók, költők társaságainak székhelye lett, „igaz, már nem
volt ugyanaz mint régen”.604 A pesti legenda szerint Aczél György egyszer meg­
unta a Hungária-beli vörös szalon békebeli szabadságát, és a hetvenes évek elején
bezáratta a New York-Hungáriát. A történet valóságtartalma ellenőrizhetetlen,
mindenesetre, az étterem-kávézót ekkor átépítették, és a vörös szalon helyét a
ruhatár foglalta el.605
Az egyes éttermek, kávéházak, büfék látogatói körének eltérő arculata mu­
tatja, hogy a különböző társadalmi csoportok tagjai hagyományos szórakozási
formáikat - ön- és csoportazonosságukat jelképező szokásaikat a nyilvános
terekben megtartották, s ezáltal újrateremtették a régi vendéglátást és az éjszakai
életet. A jelek szerint az éjszakai mulatók fülledt levegőjére is volt igény; a Bagdad
például az ötvenes évek végén már ismét éjszakai szórakozóhelyként működött.606
Fokozatosan éledt újjá a vendéglátásban a fogyasztói igények szerint differenciáló
szemlélet.60 A fővárosban a minőségi kiszolgálást, az „elit” vendéglátást az ’SO-es
évek közepétől újra megnyitó Múzeum, illetve az Astoria kávéház és a Gundel
képviselte, amelyek formavilágukban őrizték a második világháború előtti hagyo­
mányokat. A legnívósabb vendéglőknek is kötelezően üzemi étkezési lehetőséget
kellett biztosítaniuk, legalább kétfajta menüvel. A korabeli panaszokból kitűnik
azonban: mindent megtettek annak érdekében, hogy ezt a szolgáltatást minél
kevesebben vegyék igénybe.608
A vendéglátóiparnak a gazdaságpolitika korifeusai kitüntetett szerepet szántak
az államnak jelentős devizabevételt hozó idegenforgalom felvirágoztatásában.
Szocialista vendéglátásunk történetének egyik jellemző epizódja, amikor két bo­
hém latin művész, Miguel Ángel Asturias és Pablo Neruda egy békekongresszusra
Magyarországra érkezett. Feleségeik a világhírű budapesti Clara Salonban akarták
feltölteni a ruhatárukat. A férfiak először utánanéztek annak, hogy Magyarorszá­
gon mekkora összegű szerzői jogdíj illeti meg őket - ez az összeg azonban közel
sem lett volna elegendő. Végül úgy döntöttek: felajánlják a kormánynak, hogy
népszerűsítik az országot, pontosabban annak vendéglátóhelyeit.609 így született
a Megkóstoltuk Magyarországot című propagandakiadvány.610Asturias és Neruda
mulatott, evett-ivott, prózát írt és verselt, s mindeközben a magyar konyha és Ma­
gyarország dicséretét zengték.611 A két gourmand lelkesen méltatta a tovább élő
hagyományokat: „Ősi és boldog normák szerint működnek a fogadók, kocsmák,

168
A Royal cukrászata, 1961 Kurucz Antal séf és csapata,
1965 körül

éttermek és kávéházak.”612A könyv végén egy mézeskalácsszívrajzzal mondtak

köszönetét a „barátoknak”, „akiktől ízes tanácsokat” kaptak, például a költő-mű­
fordító Somlyó Györgynek vagy a kultúrpolitikus Aczél Györgynek.613
Kezdetben élesen elvált egymástól a vendéglők, eszpresszók, kocsmák, mula­
tók nyilvános világa és az uralmi elitnek ugyancsak a második világháború előtti
hagyományokhoz igazodó, ámde a nyilvánosság elől elzárkózó életvitele. A leg­
felsőbb pártvezetés tagjai részére az ötvenes években a Béla király úti vendégház­
ban tartottak közös „csapatépítő” vasárnapi ebédeket.614 A területen a Központi
Vezetőség már 1945-ben lefoglalt egy grófi villát hétvégi üdülőnek.615Az épületet
hatalmas park övezte, ahol a kádergyerekek is kikapcsolódhattak. A közös ebédek
alkalmával a fehér asztaloknál ült családjával a párt és a kormány valamennyi
prominense. Ezeken a rendezvényeken szinte kötelező volt a részvétel, hiszen
rendre megjelent a vendégházban Rákosi Mátyás is.616 Ám neki és feleségének
külön terítettek, ők a kertben álló külön kis épületben étkeztek. A főépületben
a nagyasztalnál azonban együtt ebédelt a többi kommunista méltóság, Farkas
Mihálytól kezdve egészen Kádár Jánosig.617 Kállai Gyula egyik vasárnap itt látta
baráti hangulatban kártyázni a négyesfogat tagjait: „Huszonegyeztek. Köztük volt
Rákosi is, aki valahányszor bankot ütött, sohasem felejtette el bemondani: Már
Marx megmondotta: a pénzügyekben nem ismerünk tréfát.”618
Több jel mutat arra, hogy a pártvezetők nem feledkeztek meg a második vi­
lágháború előtti világ hagyományairól, saját korábbi szokásaikról. Ha mulatoztak,
néha nótára is gyújtottak. A pártvezetésbe református lelkészcsaládból érkező

169
Losonczy Géza például, visszaemlékezések szerint, nemcsak a zsoltár-, hanem
a magyarnóta-éneklésben is jeleskedett. Egyik legkedvesebb nótája a „Tejben
fürdik az én rózsám, ha felkel” volt.619A közös poharazgatások alkalmával a funk­
cionáriusok többnyire cigányzenészekkel húzatták el kedvenc nótáikat, majd a
talpalávalót. A mulatozásnak ezt az oldottan elvtársias módját, „cigányozásnak”
is nevezték.620
A Kádár korban megszűntek a rendszeres hétvégi találkozások. A KB és a PB
tagjai a VI. kerületi Munkácsy Mihály utcában lévő pártüdülőben étkezhettek.621
(Az épületben volt egy protokollszoba is, ahol az elegánsabb fogadásokat tartot­
ták.) Kádár János hétköznap rendszeresen itt vacsorázott, szombat-vasárnap pedig
ebédelt a feleségével.622Jellemző a rendszerre, hogy a szervezett közös ebédeket a
hétköznapokra tolták át, és ezzel elválasztották a funkcionáriusok magánszférájá­
tól. Az úgynevezett „PB-ebédeket” mindig a Politikai Bizottság ülése után tartot­
ták meg. Gáspár Sándor szerint ez „levezetője volt annak a feszültségnek, ami a PB
ülésen felhalmozódott". 1958-ban néhány társaságkedvelő funkcionárius közös ta­
lálkozásokat szervezett Leányfalun, ahogy Gáspár Sándor emlékezik: „Egy időben
meghonosítottuk, hogy napirend nélkül leülünk és beszélgetünk.” Kádár azonban
ezeket „terméketlennek” találta, és alapvetően az ő elzárkózásán múlt, hogy nem
lett folytatásuk.62’ A hatalomgyakorlás mindinkább professzionalizálódott, és az
elit baráti, ismerősi társaságokból bürokratikus hivatás- és szokásrenddé vált.
A Munkácsy utcában az étteremnek menza hangulata volt, ám a luxus és a
kulináris élvezetek iránti vágy nem enyészett el a funkcionáriusokban. Szűkebb
baráti társaságokban hódoltak így szenvedélyeiknek. Onódy Lajos a Kádár kor­
ban - a szolgáltatások területén monopolhelyzetben lévő állami cég, az Étter­
mi és Büfévállalat vezetőjeként - a nekik tett szívességek révén vált az állami és
pártvezetés bizalmasává. Ünnepélyes alkalmakkor értékes italokkal lepte meg az
elvtársakat, például Biszku Bélát vagy Gáspár Sándort, és ezüsttálcán küldött ne­
kik hidegtálat (a tálcát nem kellett visszaadni). Mackó és Diana néven szűk körű
vadásztársaságokat alapított a számukra. A társaság törzshelye a Kígyó utcában a
Mézes Mackó pincehelyisége volt. Legendák szóltak - sokszor alaptalanul is -
a hétköznapi emberek számára láthatatlan világról, az Onódy felügyelete alá tar­
tozó mulatóhelyeken és vadászházakban tartott orgiákról.624
A korban a Gundel étterem bonyolította le a párt és a kormány protokolláris
rendezvényeit. Érdemes mélyebben megvizsgálnunk ezt a sajátos világot, a lu­
xusétterem szocialista kori hétköznapjait. A Gundel a Magyar Szocialista Mun­
káspárt, a Minisztertanács, az Elnöki Tanács, az Országgyűlési Iroda és a Külügy-

170
minisztérium protokollosztályaitól vehetett fel rendeléseket. A rendezvényeket
többnyire az étterem elegáns különtermeiben tartották, esetenként az Országház
épületében vagy a Külügyminisztérium vendégházában, s a Gundel gárdája főzött
és szolgált fel a követségek, kereskedelmi kirendeltségek fogadásain, az április
4-i, május elsejei ünnepségeken, a színházakban rendezett díszelőadásokon és a
különvonaton, hajón, erdőben, vadászházakban tartott lakomákon is. Jelentősebb
delegációk érkezésekor a vidéki rendezvények menüjének összeállítását és elké­
szítését is rájuk bízták. Előfordult, hogy a párt- vagy állami vezetőket külföldre is
elkísérték.625A forradalom napjaiban a Gundel személyzetének egy részét a Parla­
mentbe rendelték, hogy ők lássák el élelemmel az épületben rekedt elvtársakut.616
A fogadások alkalmával különleges ételeket kóstolhattak az újsütetű politikusok.
,A főúri csemegének számító fekete és vörös kaviárt akkor kezdtük ízelgetni, s be
kell vallanom, kezdetben nem valami sokra becsültük. A különböző füstölt halakat
sem. A vörösre főtt rákoktól pedig egyenesen megborzongtunk. Vas Zoltáné az
érdem, hogy megtanított bennünket, hogyan kell a rák farkát kihúzni, a lábait, az
ollóit letörölgetni, vörös páncéljától megtisztítani s az előbukkanó hófehér húsát
elfogyasztani. Nem kevés tiszteletet ébresztett a fácánkakassült sem, mely eredeti
tolldíszében, szinte felrepülésre készen ékeskedett a húsostálcák közepén”627 -
idézi fel könyvében a parlamenti fogadásokról őrzött emlékeit Kállai Gyula. So­
mogyi László, aki az ötvenes években a Gundelben dolgozott, meséli e fogadások
szereplőiről: .Általában normálisak voltak, akitől tartani kellett nagyon, az Farkas
Mihály volt, ő egy-kettőre elintézte az embernek, hogy bevonultassák katonának,

A Gundel étterem Vadászlakoma, Telki,

1970 körül

171
szóval óvatosak voltunk. Tőlünk ugyan senkit nem vittek el, de ennek biztos, volt
valami alapja.”628
A Gundel éttermet az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Éttermi Vállalat
(később: Hungária Szálloda és Éttermi Vállalat, közkeletű nevén HungarHotels)
felügyelte. A vállalat igazgatása alá tartozott a Gundelen kívül a Rózsadomb és a
Hármashatárhegy Étterem,629 és később az Alabárdos is.6,0 A hatvanas évek máso­
dik felében a Margitszigeti Nagyszálló éttermében tartottak még kormányfogadá­
sokat.631 Ezek számítottak a legelőkelőbb helyeknek a városban.
A Gundel „önelszámoló egységként” működhetett, ami a gyakorlatban azt
jelentette, hogy érdekeltté vált bevételeinek növelésében. Fő bevételi forrását
valójában nem a protokollrendezvények, hanem az úgynevezett „átmenő vendég-
forgalom” adta; sok nyugati turista látogatott el ugyanis a méltán híres étterembe.
Az étterem vezetői ennek megfelelően építették fel a Gundel „üzletpolitikáját”.
A nyári hónapokban, amikor megsokszorozódott a forgalom, felduzzasztották a
személyzetet, a szezon végén azonban elbocsátották az alkalmazottak jó részét,
mivel a téli hónapokban alig volt vendég. A belügyeseknek így nem kis gondot
okozott, hogy ellenőrizzék a szezon kezdetekor jóformán válogatás nélkül, munka-
közvetítő, újsághirdetés stb. útján felvett személyzetet. 1961-ben állambiztonsági
tisztek tekintették át az étterem „káderhelyzetét” 632 és a személyzet általánosság­
ban alkalmasnak találtatott a reprezentatív feladatok ellátására. „A terror-diverzió
elhárítás ütőképessége a raktár és a szállító dolgozók kivételével megfelelő” - fo­
galmazott a belügyi jelentés szerzője. Jellemző a korra, hogy az állambiztonság „a
vállalat dolgozói és a rendezvényekre más vállalattól bevont szakácsok, felszolgá­
lók között” huszonkét fővel tartott valami módon „kapcsolatot”, közülük két főt
informátorként, húsz főt úgynevezett társadalmi kapcsolatként tartottak számon.
Rajtuk kívül három „hivatalos kapcsolata” volt az étteremben a belügynek ek­
kor.633 E tényt persze árnyalja, hogy a „kapcsolatok” a Gundelben a jelek szerint
átaludták a hidegháború melegkonyhai évtizedeit. A belügyi vonal, amely a repre­
zentatív éttermekben „rombolás- és merényletelhárításért” felelt, alig-alig tudott
a felettesek felé eredményt felmutatni. A korabeli jelentések megemlítik példá­
ul, hogy Novotny csehszlovák elnök látogatásakor „egy egész kötözött sonkát
romlott, egészségre ártalmas állapotban” találtak, valódi szabotázs azonban nem
árnyékolta be az étterem életét.634 Nemcsak a Gundel tartozott a „rombolás- és
merényletelhárítás céljából kiemelt vendéglátó-ipari objektumok” közé, hanem a
belügyesek mindazokat a vállalatokat fokozottan felügyelték, amelyek ételei, italai,
süteményei felbukkanhattak a protokollrendezvényeken. A hatvanas évekre így

172
A Gundel bejárata

az államvédelem látókörébe került a Vörösmarty cukrászda, a Pannónia Éttermi

és Büfé Vállalat, a Puskin utcai Hidegkonyha, valamint a Fővárosi Ásványvíz és
Jégipari Vállalat Margitszigeti Töltőüzeme is.635
A Gundelt sajátos miliő vette körül; az egyik állambiztonsági jelentés szerzője
így tárja elénk e mikrovilágot: ,A vállalat környékén élénk és nagy a forgalom.
A közelben lévő állatkert, s a távolabbi szórakozóhelyek vonzzák a tömegeket.
A környéket látogató tömegek igen vegyes összetételűek, különböző nemzetisé­
gű turistáktól kezdve a hazai rétegeződés minden képviselője megfordul a kör­
nyéken.” A protokollrendezvények alkalmával „a járókelők széles sort képezve”
bámulták meg a fekete autóikkal a Gundel elé érkező potentátokat. Fejtörést oko­
zott az állambiztonsági tiszteknek, hogy nem messze innét „Vidám Park, Cirkusz
söröző központtal” egy huszonöt-harminc főt számláló galeri ütötte fel a fejét, s
tágította a szocialista erkölcs hivatalos értelmezését.636
A belügyeseknek biztosítaniuk kellett a Gundel étterem környékét; az egyik
operatív jelentés szerzője a következőképpen összegezte az objektum védelmét
célzó intézkedéseket:,A vállalaton belüli rendezvények op. [operatív - a szerző]
biztosításának fokozása céljából felvettük a kapcsolatot a XIV. kér. kapitányság

173
 vezetőjével. Megbeszélésünk alapján
a vállalat környékén mozgó hálózatu­
kat (fagylaltos, utcaseprő stb.) terror­
elhárító feladattal bízzák meg, hogy
tanulmányozzák a Gundelhez bejáró
személyek összetételét, magatartásu­
kat, esetleges ellenséges szándékukat
derítsék fel. A tapasztalatokról köl­
csönösen tájékoztatjuk egymást.”637
Mai fejjel nehéz elképzelni a fagylal­
tos vagy az utcaseprő hálózati embe­
reket, ahogy a terrorveszély elhárí­
tásán dolgoznak, és a Városligeti-tó
partjáról figyelik a járókelőket. A kor
szürreális világába azonban, ahol az
étterem felváltva szolgálta ki a nyuga­
ti vendégeket, a turistákat, a külföl­
di országok diplomatáit, valamint a
párt korifeusait, e jelenség jól illesz­
kedett.
A Gundel életében valójában a
legutolsó szempont volt a „terror-
elhárítás”. A rendszer hidegháborús
Grósz Károly az Astoria Szálló éttermében, doktrínájának való megfelelés para­
1980-as évek vége vánja mögött azonban zavartalanul
virágozhatott a második világháború
előtti hagyományokra építő vendég­
látókultúra, amely észrevétlenül bár, de egy fedél (kupola) alá hozta a Gundel
kulináris élvezeteknek hódoló honi és külföldi híveit. A reprezentatív vendéglátás,
amelynek ágensei, a vállalatvezető, a szakácsok vagy a pincérek a nyugati vendégek
pénzére hajtottak (és a háttérben a „szocialista” állam, a hivatalos hatalom szintúgy
igényt tartott a ropogós valutára), a régi hagyományok és a nyugatias minta sze­
rint formálta a korifeusok igényeit, ízlését. S az ő magatartásuk közvetve kihatott
a társadalom egészére. Az elit tagjai nem csupán elnézték azt a jelenséget, hogy
újjáélednek a luxusfogyasztás régi színterei, hanem politikájukkal támogatták, és
magatartásukkal erősítették is a minőségi fogyasztás és a luxus térnyerését.

174
f

A Gundelt 1973 decemberében általános felújítás és átalakítás miatt bezárták.

Dolgozóit különböző éttermekben, szállodákban, többségüket a Gellért Szállóban
helyezték el. Ettől fogva „a házon belüli és kívüli magas szintű állami és protokol­
láris rendezvények” lebonyolítását egy másik patinás hely, az ugyancsak a Hun-
garHotelshez tartozó Gellért Szálló étterme vette át.638Az államvédelem a Gellért
Szállóban is megtette a szükségesnek vélt operatív intézkedéseket. A Gundelt
1980 nyarán részleges üzemeltetéssel megnyitották, azonban ekkor még javában
tartott a felújítás.639A protokolláris rendezvények csak 1981. január elsejével tér­
hettek vissza a városligeti épületbe. Az étterem mellett átadták a többi helyiséget
is: a kongresszusi terem mellett hat különterem, kerthelyiség, fagylaltozó, bár és
ételbár fogadta a vendégeket.640
1980-ban a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei arról döntöttek, hogy
átalakítják a vendéglátóipar szervezetét. A Gellért Szállót 1981 januárjától a Da­
nubius Vendéglátó és Gyógyfürdő Vállalat felügyelete alá rendelték. Ezzel egy
időben a Gundelt az 1981. december elsején nyitó Fórum Szálló Területi Igazga­
tóságához csatolták az Alabárdos étteremmel együtt.641 Az intézkedés hátterében
az állt, hogy a vendéglátás és az idegenforgalom fő zászlóshajói ekkor már azok a
luxusszállodák voltak, amelyek a nyugati vendégeket csalogatták az országba. Ide
összpontosították mindazt a pénzt és szakértelmet, amely a korban mozgósítható
volt.

Valutáért luxust

A háború után a megmaradt budapesti szállók egy részét hivatali vagy más egyéb
célra foglalták le. 1948 márciusában a községi (fővárosi) tulajdonban levő Gellért
Szállón kívül csak néhány, magántulajdonban lévő panzió működött. Már a há­
ború után megkezdődött a Gellért renoválása; a luxushotelt a kormány a tervek
szerint a külföldi vendégek fogadására és a protokollesemények lebonyolítására
hasznosította volna. Némi vita ugyan volt arról, hogy a régi szecessziós vagy le­
egyszerűsített homlokzattal állítsák-e helyre, végül azonban az előbbi mellett
döntöttek.042
A szállóknak és a szállodásoknak általában nem ígért túl fényes jövőt a szocia­
lista rendszer kiépülése. 1948 márciusában, a nagyüzemek államosításakor állami
irányítás alá került a Nemzeti Szálloda, amely korábban a Dreher Haggenmacher
Sörgyár érdekeltségébe tartozott, majd 1948 májusában az Astoria, a Britannia

175

É
A Gellért Szálló az 1960-as évek végén

(később Béke), a Continental és a Bristol (később Duna) szálloda. Júliusban álla­

mosították a Gellértet is. Augusztusban állami vállalatként nyitott meg az újjáépí­
tett Margitszigeti Nagyszálló. Decemberben az újabb államosítások alkalmával az
állam, pontosabban a még májusban megalapított Szállodaipari Nemzeti Vállalat a
Szabadság (akkor Imperial), az Opera, az Erzsébet és a Szabó Szállodára tette rá a
kezét. (Az állam ekkor vette el a tulajdonosoktól a vidéki szállók többségét is.) Az
ötvenes években több patinás hotel nyitotta meg ismét a kapuit, ami azt mutatja,
hogy a pártállam nagy lehetőséget látott a vendéglátásban. 1951 decemberétől
ismét szállodaként működött a Palace, 1953-tól a Vörös Csillag (1950-ig Golf, ma
Panoráma), 1954-től a Royal, 1957-től a Park, 1958-tól a Metropol.643Az állam
ezeket szoros felügyelet alatt tartotta, és szigorú rangsort alakított ki közöttük.
A jelek szerint a vendéglátás és a kereskedelem irányítói hamarabb felismerték,
felismerhették a tovább élő régi struktúrákat, a társadalmi egyenlőtlenség meglé­
tét és sokrétűségét, mint a hatvanas évektől újjáéledő, a rendszer ideológiájával,
az egységes munkásosztály, parasztosztály, értelmiségi réteg sztálini modelljével
viaskodó szociológia. A szolgáltatások minőségét szem előtt tartva határozták
meg az éttermek és a szállodák rangsorát, és hasonló szempontok alapján osz­

176
tályozták a boltokat. A vendéglátás honi teoretikusa, Schnitta Sámuel először
1962-ben megjelent könyvében a következőképpen írta le a vendéglátóegysé­
gek hierarchiáját: osztályon felüli üzemek, első osztályba sorolhatók, másod-,
harmad-, illetve negyedosztályúak.644 A szállodáknál az osztályon felüli szállók
fölé még egy kategóriát emelt: a luxusszállókét.645 Ezeket követték az „A”, a „B”
és a „C ” osztályú szállodák. Berendezésük nem annyira a szocialista kor hivata­
los ideológiáját, mint inkább az uralmi elit historizáló, avítt ízlésvilágát, az általa
közvetített mintát tükrözte. Schnitta Sámuel kézikönyvében a következőképpen
összegezte a luxusszálló jellemzőit: ,A luxus-szálló típusát világviszonylatban is
a budapesti Gellért-szálló fejezi ki. Palotaszerű, oszlopos homlokzat, hatalmas
szárnyépületekkel, erkélyes szobák, impozáns főbejárat, felette a járda szegélyéig
érő esővédő üvegtetővel, kocsifelhajtó, előtte autó parkírozóhely.” Külön figyelmet
szentelt az apróbb kényelmi, dekorációs elemeknek: „A főbejárat előtt süllyesztett
lábszőnyeg, a szállodába vezető bejárati lépcsőn megfelelő színű szőnyeg, gyakran
a főbejárat mindkét oldalán örökzöld fák, mindez együtt adja a szállodának a lu­
xusjelleget.”646Jellemző, hogy Magyarországon is készítettek „perzsaszőnyegeket”,
és az ötvenes években leginkább a luxusszállodák vásároltak ezekből. A szőnyegek
jó minőségűnek számítottak: az eredetihez hasonlóan elegánsak és élénk színűek
voltak. Egy szállodai szakember így méltatta őket: „A jól elkészített 60 000 cso­
mós magyar perzsa súlya négyzetméterenként 3 kg, és igen tartós.”64' A drágább
szállodákban a lakosztályokat jellemzően antik bútorokkal rendezték be, a szobák
általában modern berendezést kaptak.
Érdemes közelebbről is megismerni a Royal Szálló történetét, amely a hatvanas
években a magyar vendéglátóipar fellegvárának számított. A második világháború
után a Royal két emeleten százhetven vendégszobával nyitotta meg a kapuit, az
épület többi részében irodákat rendeztek be; például itt volt a MÁV központja is.
1956-ban szovjet tankok lőtték a szállót, ahová forradalmárok vették be magukat.
Az épület kiégett, a tető beomlott. A szállodaipar vezetői már 1957-ben bejelen­
tették a Royal felújítását; az elegáns szálloda átadásával az 1958-as brüsszeli világ-
kiállítás valutával fizető vendégeit akarták Magyarországra vonzani. A munkálatok
azonban lassan haladtak, és a Rx>yal átépítése végül 1961-re fejeződött be. Az épü­
let helyreállítása és átalakítása összesen száznegyvenmillió forintba került. Ahogy
Kalmár-Maron György, a Royal egykori főportása meséli, vendégek már a nyitás
előtt is érkeztek: „Augusztus 21-ére tették a nyitást, és 20-án este a pécsi KISZ-
bizottságtól egy pár érkezett, hogy ők mára rendelték a szobát, természetesen,
senki nem igazolta vissza, de ők itt vannak!, és valami elképesztő arroganciával

177
 elintézték, hogy bekerüljenek a Royalba, ami csak
másnap nyitott meg.”648
A hatvanas években a Gellért mellett a Royal
számított Budapest és egyúttal Magyarország leg­
előkelőbb szállodájának; elegáns éttermeiben a pin­
cérek ezüsttálcákon kaszinótojást, kaviárt hordtak
körbe. A földszinten a Malév nyitott irodát.649
A Royalnak volt első és másodosztályú étterme,
ahol lehetett kaszinótojást vagy kaviárt is rendelni,
illetve zónaadag pacalt vagy szalontüdőt, és a ven­
dégek kiülhettek a pálmakertbe ötórai teára, volt
boxos söröző, a Royal kávéháznak saját cukrászdája,
és működött mellette a mozi, s esténként megnyi­
totta kapuit az éjszakai bár.650 Hasonlóan elegáns
hely volt a Béke Szálló. A hotel cukrászdájában a régi
Zsolnay-porcelán kávéfőző géppel főzték a feketét,
és kis csipketerítős kerek asztalok mellett kávézhat­
A Royal főportása, tak a vendégek. A szállóban emellett szintén volt éj­
Kalmár-Maron György, szakai bár, első osztályú étterem, söröző, borospince
aConcierge, 1961 és vadászterem. Híres volt az elegáns kupolaterem,
amelynek a teteje gombnyomásra nyílt ki, s tiszta
nyári éjszakákon a hold és a csillagok fényében mu­
lathattak a vendégek. Meskál Tibor emlékei szerint,
ahogy máshol, úgy a Békében „sem volt szokatlan
az egyenruha, mert az egyenruha hordása abban az
időben kötelező, sőt szinte divat volt”.651
A Royal harmonikus életét 1963-ban azonban
egy váratlan esemény zavarta meg. Két alkalmazott
a szállodában tartotta a lakodalmát, és az ifjú ara
testén másnapra gyanús kiütések jelentek meg; az
orvos himlőre gyanakodott. A diktatórikus rendszer
apparátusa azonnal működésbe lépett. A szállót a
hatóságok lezárták, a vendégeknek és a dolgozók­
nak az épületben kellett maradniuk. Az alkalma­
Meskál Tibor mindig két zottak közül azokat, akik éppen nem tartózkodtak
tálcával szolgált fel a Royalban, összegyűjtötték és a járványkórházba

178
Amerigo Tót grafikája A Royal Szálló bejárata, 1960-as évek közepe Feketét főznek a
a Royal emlékkönyvében, Royal bárj ában
1965

vitték.652Államvédelmisek biztosították a környéket. A kiütések a fiatalasszony tes­

téről hamar elmúltak, és kiderült, hogy tévedett az orvos, rossz volt a diagnózis.653
Sokan mégis azt gondolták, hogy a szállót egy előre megtervezett államvédelmi
akció során zárták be. A korban minden politikával telítődött, és a hétköznapi
emberek azt sem hitték el, hogy egy elzárt világban, Budapest közepén nyugati
vendégek élhetnek fényűzően. Az utcáról kíváncsiskodó járókelők próbálták ki­
kémlelni, hogy mi zajlik odabenn.
Vadnai Tibor a Royalban dolgozott ekkor, otthon hívták fel a karantén miatt,
hogy azonnal menjen be a szállóba: ,A legszükségesebbeket összepakoltam a
gitáromat meg egy üveg whiskeyt, és én is bevonultam. ( ...) Eleinte senki sem
tudta, hogy ez komoly most vagy nem komoly. Ki-ki a saját vérmérséklete szerint
élt, volt aki elhitte, hogy ez az utolsó három hét, és akkor eszerint szállt szobá­
ról szobára. Nem éreztem semmiféle pánikhangulatot, jó bulinak vettük, ami
kellemetlen volt, hogy beoltottak minket feketehimlő ellen.”654 Kalmár-Maron
György, aki a Royal portásaként mindenről tudott, hasonlóképpen emlékezik:
„Düböröghettek a numerák a szállodában éjszakánként, mivel a személyzet és a
vendégsereg együvé volt zárva.”655
Három hétbe telt, mire a vesztegzárat feloldották; nyolcszáz vendég - köz­
tük nagyszámú turista - rekedt erre az időre a szállóban. A márványborítású
termekben mindeközben zajlott az élet, az épületben - mint egykor a süllyedő
Titanicon - két zenekar is folyamatosan játszott. A személyzet tagjai is elmerül-

179
hettek ekkor abban az elérhetetlennek tűnő, fényűző világban, amelyet a rendszer
a nyugati turistáknak teremtett. Kilenc hónappal a karantén után a Royal több női
alkalmazottja is gyermeknek adott életet.6'6Még ugyanebben az évben, 1963-ban
filmet (Meztelen diplomata) forgattak Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben
című regényéből. Néhány jelenetét állítólag a Royalban vették föl, a díszletek
mindenesetre a szálló, a magyar Grand Hotel belső formavilágát idézték.
A fejlesztések, a luxusberuházások mindinkább a valutával fizető nyugati turis­
ták igényeit szolgálták. Lassan elválaszthatatlanokká váltak egymástól a pártveze­
tők és a nyugati turisták szokásai, életformája, hiszen az uralmi elit tagjai szintén
mindenből a legjobbat akarták, és többnyire ugyanott fordultak meg, ugyan­
azokat a helyeket látogatták. A Fővárosi Tanács VB-ülésén szóvá is tette az egyik
tanácstag, aki a családjával a hétvégeken feljárt a Citadellába ebédelni, hogy neki
is ki kell fizetnie a kétforintos belépőt, holott őt nem érdekli a panoráma.65’ Az
egykori belügyminiszter, Pap János elbeszéléséből is tudható, hogy az elit egyre
kevésbé zárkózott el a nyilvánosság elől, s nem érezte már vállalhatatlannak azt, ha
a munkáshatalom képviselőjeként a luxusnak is hódol. 1987-ben így nyilatkozott
„hétköznapi” szokásairól: „Nekem az volt a felfogásom és azóta is ez a felfogá­
som, hogy egy állami vezetőnek, főleg egy állami vezetőnek (!) úgy kell élnie,
hogy abban semmi bűn nincs, ha beül egy pohár sörre valahová délután, vagy egy
cukrászdában megiszik egy feketekávét. Vagy vasárnap azt mondja a feleségének,
menjünk, ebédeljünk meg a Fortunában, oda szerettünk járni, színvonalas hely
volt, vagy menjünk el a Szigetre, a Nagyszállóba, leszólt az ember, foglalt egy asz­
talt, beült a kocsiba, levitette magát, egy jó ebédet evett, ki tudta fizetni, jól érezte
magát, mi éltünk ezzel a lehetőséggel, voltak, akiknek nem tetszett. És valahogy
ez kezdett felerősödni. Én nem tudom, most hány ember van az ország vezetői
között, aki egy héten egyszer beül a Duna szállóba, a Fórumba vagy a Hiltonba és
megeszik egy vacsorát a feleségével, de én spéciéi egyről sem tudok.”658
A nyugati vendégeknek megépített első új szálloda 1967-ben a Szilágyi Erzsé­
bet fasori Budapest Szálló volt, majd a Budapest építészetébe üstökösként berob­
banó, és a város arculatát maradandóan átalakító Finta József tervei alapján meg­
kezdődött a pesti Duna-parton a Duna-lntercontinental építése (1967-1969).
Ezzel a szállodával lépettbe az első nemzetközi szállodalánc, az Intercontinental a
magyar piacra. Jellemző, hogy a környezetében a monumentalitást képviselő - és
ezzel feltűnő - szálloda terveit az illetékesek engedélyezték. Budapest közepén, a
Duna-korzón az egész városképet uraló épületet emeltek így a nyugati világnak,
holott a fővárosban - eltérően más kelet-közép-európai országoktól - nem volt

180
olyan új épület, amely a szocialista rendszer uralmát jelképezte volna.659Az új szál­
lodák szimbolikus helyek voltak. Az elit ugyanis nemcsak a második világháború
előtti és utáni világ között teremtett átjárást, hanem saját érdekeitől vezéreltetve
- a vendéglátóipar támogatása révén - kaput nyitott a nyugati világ felé is.
A budapesti Hilton megépítéséről a HungarHotels írt alá szerződést egy három
évig tartó tárgyalássorozat végén, 1968. augusztus 19-én.660A városi legenda sze­
rint Kádár János maga döntötte el, hogy a Hiltont a Várnegyedben kell megépíte­
ni, amikor az Intercontinental teraszáról nézte végig a tűzijátékot, és megragadta
őt a budai panoráma, illetve a kivilágított budai Vár látképe. A kiszemelt telken
ekkor a középkori Domonkos-rendi Szent Miklós-templom templomtornya és
a régi pénzügyminisztérium copf stílusú épületének romjai álltak.661 Mivel csak a
telek régészeti feltárása öt évig tartott, volt ideje az építészszakmának arra, hogy
a nyilvánosság előtt vitassa meg a Hilton terveit.662 Megoszlottak a vélemények
arról, hogy megfelelően illeszkedik-e majd a modern épület a műemléki környe­
zetbe, és a viták a szálloda felépítése után sem ültek el.663Az épület stílusjegyeinél
is nagyobb fejtörést okozott azonban a tervezők és az építtetők számára a szálló
belső formavilágának a megteremtése. Bár külön belsőépítész-, ipar- és képző­
művészcsapat irányította a munkát, a magyar bútoripar nem tudott megfelelni
az amerikai szállodalánc igényeinek, és a honi cégeknek nem voltak kiépített kül­
kereskedelmi kapcsolataik. Az egyes darabokat így külön-külön tervezték meg,
illetve Csehszlovákiából és Ausztriából hoztak be bútorokat. A megvalósítás már
ekkor éles kritikát váltott ki. A különböző formavilágú modern bútorok egészen
meglepő képet mutattak a historizáló enteriőr ölelésében.664A Hilton terveit és
enteriőrjét övező vitáknak ideológiai felhangjuk is volt, hiszen ami ott megvaló­
sult - a hagyományos és a modern, a historizmus és a nyugatiasnak ható giccs
ötvözete -, tökéletesen ellentmondott mindannak, amit a szocialista építészetnek
képviselnie kellett volna.
Némi felhangja volt annak is, hogy a valuta után áhítozó munkáshatalom lu­
xust kedvelő képviselői teljes erőbedobással küzdöttek az előkelő nyugati szál­
lodaláncokért. Pünkösti Árpád például az Új Tükörben megjelent írásában járt
utána annak, hogy egy munkásember bemehet-e a Hiltonba. A riport apropóját
az adta, hogy Hungler Géza és Hermann György asztalosokat a hírek szerint nem
engedték be a szállodába. A hivatalos magyarázat szerint a munkások - akik a be­
rendezés néhány darabját készítették - még a megnyitó előtt akartak körülnézni.
A Hilton illetékes vezetője azonban biztosította arról a szerzőt: „Foglalkozásától
függetlenül rendelhet bárki libamájat, békacombot, vagy ha kedve tartja, akár az

181
 elnöki lakosztályt is kibérelheti.”665
Az írásból kiderült, hogy Hungler
Géza és Hermann György nem egy­
szerű asztalosok voltak, hanem egy
olyan szövetkezetnél dolgoztak,
amelyik reprezentatív bútorokat
készített; korábban például a Parla­
mentben Losonczi Pál dolgozószo­
bájának faburkolatát cserélték ki. Az
elnök erkélyéről akkor meg is nézték
a Hiltont és gyönyörködtek a buda­
pesti panorámában. Most azonban
mégis elámultak a sokat tapasztalt
látogatók, látva a Trubadur bár vagy
a Tower étterem árait.666
1976. december 31-én szilveszte­
ri bállal nyitotta meg kapuit a budai
Hilton. A hotel - az előzmények elle­
nére - hamar turistacsalogató látványossággá és kedvelt fotóstémává vált. Korabeli
képeslapok is megörökítették azt a látványt, ahogy a Hilton jellegzetes aranybarna
üvegtáblái a Halászbástya kőcsipkéit tükrözik vissza. Az 1895-ben épült Halász-
bástya mintha csak egy megsárgult, régi fénykép volna a Hilton ablakában. A kor­
társak szemében a szálló a szocializmus kori gazdagságot és jólétet szimbolizálta.
A hetvenes években az ország legelőkelőbb helyének számított. A patinás Royal
Szálló azzal válaszolt a Hilton kihívására, hogy 1976-ban megnyitotta a vendége­
ket látványkonyhával csalogató új éttermét, és az ízek utcája menüjébe felvette
a hamburgert, a popkultúra jelképét.667A szállodák lassanként színtereivé váltak
mindannak, amitől az új rendszer ideológiája látszólag eltiltotta az embereket.
Magyarországon a prostitúció egyik terepét a hatvanas évektől a luxusszállók
jelentették. Az ötvenes években minden prostituáltat közveszélyes munkakerü­
lőnek minősítettek,668 az eredetileg engedéllyel rendelkező kéjnőket pedig ottho­
nokban nevelték át; bizonyos szakmákba előszeretettel küldték őket. A hetvenes
évekre emlékezve egyik írónk jegyzi meg némi malíciával: „Ha korosabb nő ült a
Pobjeda taxi volánjánál, biztosra lehetett venni, hogy a kuplerájok szétzavarásakor
írattákbe KRESZ-tanfolyamra.”669 1955-től a büntetőjog is büntette a „kéjelgést”,
amely esetenként közveszélyes munkakerülésnek, esetenként garázdaságnak mi­

182
nősült, s 1961-ben e büntetési kategóriákat beemelték a büntető törvénykönyv­
be is. A létező szocializmus azonban fennállásának hosszú évtizedei alatt nem
számolta fel a prostitúciót, sőt mindinkább megbarátkozott vele. A Royal Szálló
fekete panaszkönyvében olvasható például az egyik New York-i vendég bejegy­
zése 1962-ből; panasza szerint a biztonságiak megakadályoztak őt abban, hogy
vendéget vigyen föl a szobájába. A vendég, hogy őt idézzem, „történetesen egy
hölgy volt”.670A Royal éjszakai bárját a hatvanas években Somogyi László vezette,
ő ellenőrizte, hogy a prostituáltak betartják-e az éjszaki élet íratlan szabályait:
„Elbeszélgettem ezekkel a hölgyekkel. Az alapvető követelmény az volt, hogy ha
nincs vendég, akkor legalább egy kávét, üdítőt fogyasszanak el, ha vendégük volt,
akkor ők is, meg a vendég is fogyasszon. Kirívóan hangosnak lenni, átkiabálni má­
sik asztalhoz, balhét csinálni nem lehetett, ha valaki vétett ez ellen, azt egy hétre
kitiltottam. Talán két hölgy volt,
akit végleg el kellett tiltanom, a
portás ki volt oktatva, hogy kit le­
het beengedni, és kit nem. Utcáról
az, akit nem ismertünk, csak úgy
nem jöhetett be. Még egy alapsza­
bály volt, hogy ha elment a hölgy
egy vendéggel, akkor aznap már
nem jöhetett vissza.”671 A Hilton
szolgáltatási igazgatója - 1977-
ben - újságírói kérdésre árult el
egy apró titkot a szálloda üzletpo­
litikájáról: „Szigorúan vigyázunk
a hotel színvonalára, a külföldiek­
A Royal éjszakai bárja az üzletvezető
re vadászó lánykákat eltanácsol­ Somogyi Lászlóval
juk, de két-három viselkedni tudó
konzumlány megjelenése fölött
szemet hunyunk.”672
A hatvanas évektől a magyar állambiztonság szocialista Mata Harik segítségé­
vel monitorozta volna a külföldi szállóvendégeket, és rajtuk keresztül a nyugati
világot. A hírszerzésnél már 1967-ben felvetődött, hogy egy poloskákkal és rej­
tett kamerákkal felszerelt szállót létesítenek. Végül „egy szolid, kisebb méretű,
családias hangulatú, olaszos jellegű bár” mellett döntöttek, így nyitották meg a
Sole Mió-t.673 Itt prostituáltakat is alkalmaztak. A „Balikó Mária” nevű ügynök,

183
aki hivatalosan mixernőként dolgozott a bárban, 1967-ben még Esztergomban
kapott operatív feladatot; ott papok elcsábításával próbálkozott - sikertelenül.6"4
1989-ben a hírszerzés KOH-I-NOOR fedőnevű ügynöke nyitott volna „masz-
százsszalont” Solymáron külföldi tőkével és közreműködéssel. A nyugatnémet
üzlettársak szállították volna le a tizenöt thaiföldi lányt is. A jövedelmezőnek tűnő
vállalkozásba - a belügyi jelentés tanúsága szerint - magyar kormánytag, bankve­
zér, tanácsi vezető és vállalatigazgató is beszállt, ám az üzlet végül meghiúsult.675
A prostituáltak szocializmus kori világáról természetesen csak hézagos infor­
mációink vannak. Többnyire azt tudjuk, amit a belügyi jelentések megörökítettek.
Kevés az igazi életkép, a valóban élményszerű leírás. Az irodalomban azonban jó
néhány kurtizántörténettel találkozhatunk, és ismert egy emblematikus történet
is a korból: D. Kardos Éva Vörös alkony című önéletírásában beszélte el életútját,
amely Nógrádi Sándor partizáncsoportjából a hetvenes-nyolcvanas évek szállodai
prostituáltjai közé vezette. Rákosi Mátyás unokahúga a háború alatt a partizán­
csapatban ismerte meg Dékán Istvánt, későbbi férjét. Először Ukrajnában volt
partizánrádiós, ápolta a sebesülteket, majd a Nógrádi Sándor-féle csoporttal Szlo­
vákián keresztül tört be Magyarországra.6'6A háború után Kardos Éva - a magas
rangú rokonság okán is - bizalmi és bizalmas feladatokat kapott; volt Péter Gábor
titkársági munkatársa, a rádiólehallgatás vezetője. Férje államvédelmi tiszt lett,
1950-től a kémelhárítás vezetője. Dékán István sorsa jellemző a korra: elbocsá­
tották, majd visszahívták, s azonnal vezérőrnaggyá és belügyminiszter-helyettessé
léptették elő. A forradalom előestéjén, 1956. október 22-én váltották le ismét. Az
államvédelmi tiszt később iskolaigazgató lett, és nem utolsósorban szenvedélyes
vadász, több vadász témájú könyv szerzője. 1975-ben halt meg Moszkvában, az
56. születésnapján. (A második világháború befejezésének harmincadik évfordu­
lóját ünnepelni utazott Moszkvába, ahol holtan találtak rá szállodai szobájában.)
A visszaemlékezés, amelynek legtöbb életrajzi ténye - kivéve a prostituáltlét ese­
ményeit - ellenőrizhető, nem mentes a számmisztikától. A káderek életét meg­
rendítő ötvenhatos (év)szám újra és újra felbukkan a történetben.
Az asszony, aki keserűségében egyedül maradt, a bárok világa felé fordult. Az
első lépésre utóbb memoárjában így emlékezett: „Az egyedüllét, a magány kilö­
kött az utcára. Ötvenhat éves [kiemelés tőlem - a szerző] voltam, és megint ott
tartottam - mint már annyiszor hogy nem tudtam, mit kezdjek magammal.”6""
Átsétált így a lakásával szembeni szálloda bárjába, és már éppen távozott volna,
amikor „egy magas, szemüveges, intelligens arcú, félkarú férfi jött felfelé a lép­
csőn. Rám pillantott és minden teketória nélkül megszólított: - Jöjjön el velem.

184
Százötven márkát kap, elég lesz?”6"8 Százötven márka (nyolcezer forint) egyhavi
fizetésének felelt meg akkor. A félkarú férfi átkísérte innen egy másik szállodába,
ahol a portán adott kétezer forintot, hogy elnézzék neki a törvénytelenséget, hogy
prostituáltat visz fel a szobába. Kifelé menet, a szálloda előtt a londiner elkért még
az asszonytól is kétszáz forintot, ennyi volt a hallgatás ára.679 D. Kardos Éva lassan­
ként megismerte az éjszakai élet szabályait. Új barátai azt tanácsolták neki, hogy
tanuljon meg németül és angolul is: „Ebben a szakmában ugyanis nem volt túl
szerencsés, hogy csak oroszul beszéltem.”680 Törzshelye a Royal bárja lett, de meg­
fordult az Átriumban, a Gellértben és a Béke Szállóban is.681A rendőrök állítólag
ismerték belügyi múltját, és emiatt sem bántották, mivel magasabb kapcsolatokra
és célokra gyanakodtak, pedig ekkor már csak magának dolgozott.

Ö ltözködés, pesti divat

„Miről ismertek fel első látásra, tartóztattak le, és tettek ártalmatlanná egy im­
perialista kémet Budapesten? Nem viselt lódenkabátot és nem a sportrovatnál
kezdte el olvasni az újságot” - ez a vicc járta az ötvenes években a pesti utcát.
A pesti humor megalkotta a bonmot közerkölcsöket kipellengérező „női változa­
tát” is: „Miről ismertek fel első látásra, tartóztattak le, és tettek ártalmatlanná egy
imperialista kémnőt Budapesten?” - kérdezte az egyik lódenkabátos járókelő az
utca forgatagában a mellette haladót. Ha nem jött válasz, rá is vágta: „Mert nem
viselt lódenkabátot, és nem volt állapotos.”
A köztudatban az évtized emblémájává vált a szürke (vagy zöld) lódenkabát.
A letűnt kort általában a köztörténeti ábrázolások is szürkének, egyneműnek mu­
tatják, holott a második világháború utáni magyar társadalomban szükségszerűen
tovább éltek a korábbi hagyományok, és minden társadalmi csoportnak, így a kor
elitjének is alkalmazkodnia kellett az elődök szokásaihoz. Bár látszólag semmi
nem törte meg a lódenkabát egyeduralmát, monotóniáját, mégis, a felszín alatt
megmaradtak a különbségek, a színek és az árnyalatok.
Ebben a társadalmi környezetben kiemelkedő jelentősége volt annak, hogy az
elit milyen példát mutatott, hogyan tört utat a régi minták követésében. A nómen­
klatúra tárgyi kultúrája kezdetben kimutathatóan a háború előtti középosztály és
elit hagyományaiból építkezett (s konkrétan az ő hagyatékukra, értékeikre támasz­
kodott).682 Mint közismert, ha az uralmi elit valamely tagja kegyvesztett lett, akkor
az államvédelem lecsapott rá, lefoglalták a villáját, valamennyi ingóságát elvették,

185
és a lefoglalt tárgyakról az államvédelmisek részletes leltárt készítettek. E leltárak
jellemzője - sajnos hogy készítőik a kötelező alaposság ellenére nem értettek
sem a bútorokhoz, sem a ruhákhoz. Általában így a felsorolásokban darabszám­
mal, esetenként színükkel jelölték a kabátokat, öltönyöket, ingeket, nadrágokat,
alsóneműket, zoknikat, és csak ha egy-egy feltűnő darab felkeltette a figyelmüket,
csipke, selyem, például női fehérneműk, azt írták le részletesebben. A ruhákkal
együtt alkalmanként drága - hiánycikknek számító - anyagokat is lefoglaltak,
ami jelzi, hogy többen az általuk beszerzett, illetve saját maguk részére lefoglalt
szövetekből varrattak ruhát (a konfekcióruhák nem elégítették ki igényeiket, a
szabászatok, szalonok pedig nem dúskáltak az értékes kelmékben). Az államvéde­
lem egyik osztályvezetőjének lakásán például a feleség ruhatárából többek között
három kötött, tizenkét selyem-, két szatén- és egy csipkekombinét, negyvennyolc
új és két darab használt nejlon-, négy selyem- és egy csipkeharisnyát, összesen
negyvenhét bugyit (ebből huszonhárom volt selyem), valamint a férfi holmijai
között hat rövid, nyolc svájci és három habselyem, illetve monogramosból tizen­
egy rövid és hat hosszú alsónadrágot foglaltak le. A varratásra félretett méteráruk
közt találtak például fehér selymet, fehér nyersselymet, mintás selymet, rózsaszín
selymet vagy grádli selyemanyagot is.683
A példa jól érzékelteti, hogy a csipke alsóneműk és a selyemharisnyák - olykor
a szolid konfekcióruhák szigorú takarásában - igencsak hódítottak a korban. Jel­
lemző, hogy Péter Gábor az ÁVH reprezentatív pénzkeretéből vásároltatott fehér­
neműnek való csipkeanyagot a barátnőjének.684A „szocializmus” nem számolta fel
a hagyományt és a nyugati divatot, csak átmenetileg egy viszonylag szűk területre
szorította vissza. A kor körülményei között ugyanis csak korlátozott lehetőség kí­
nálkozott - például finomabb alsóneműk, jobb szabású, drágább anyagból készült
ruhák viselete - a nyugati divat követésére, a többi társadalmi csoportétól elütő,
és mégsem feltűnő öltözködésre.
A ruházkodás, az öltözet megválasztása minden korban társadalmi üzenetköz­
vetítő szereppel bír(t),685 s a korabeli elit tagjai ennek révén is hangsúlyozhatták
megkülönböztetett, kiváltságos helyzetüket.686A legfelsőbb pártvezetés öltözkö­
déséről viszonylag keveset tudunk. Egy-két „rendkívüli esemény” nyomán szü­
letett forrás tudósít csak részletesebben az ő ruhatárukról, szokásaikról. Ezek azt
sejtetik, hogy a protokoll követelményeinek, a pozíciójukkal szemben támasztott
elvárásoknak ők is megfeleltek. Ilyen eset volt például, amikor Hegedűs András
családjának 1956-ban menekülnie kellett, és Hegedűs Andrásné egy hosszú listá­
ban leírta, milyen tárgyakat hagytak hátra a villában.

186
 Tekintsünk most be egy pillanatra a ruhásszekrényükbe, pontosabban nézzük
meg, hogy mit vittek el onnan 1956-ban! A miniszterelnök két használaton kívüli
öltöny mellett eszerint hét öltönyt (egy világos börberi, egy világos gyapjú, egy
kávészínű, egy fekete gyapjú, egy sötétkék csíkos és egy középkék csíkos öltönyt
birtokolt, valamint egy barnát, amelyhez két nadrág is tartozott). Ruhatárát teljes
katonai ezredesi felszerelés egészítette ki, téli, nyári, ünnepi darabokkal. Nem
feledkezhetünk meg két vadászöltönyéről sem. Felesége saját ruhatárából, úgy
tűnik, csak azokat a darabokat vette fel a listára, amelyektől nem akart megválni,
illetve amelyeket éppen nem akart újabbakra cserélni. Ruhái közül egy drapp tro­
pikál kosztümöt, egy virágos „matlaszé” pongyolát, egy középkék gyöngyhímzéses
hosszú estélyi ruhát emelhetünk ki. Lódenkabátból ő is zöld színűt hordott.687 Rá­
kosi Mátyás unokahúga, D. Kardos Éva könyvében a következőképpen emlékezik
a káderfeleségek protokolláris kötelezettségeire: „A Váci utcában varrták nekem
az estélyi ruhákat, mert egymást követték a fogadások. Utáltam a fogadásokat,
ugyanakkor jólesett, hogy megcsodálták a ruhámat, és én ott libegtem Pista mel­
lett [Dékán István, a magyar hírszerzés vezetője - a szerző], aki olyankor felvette
a kitüntetésekkel díszített tábornoki egyenruháját.”688
Az elit - nem kitüntetett szerepéből, hanem kiemelkedő társadalmi pozíció­
jából fakadóan - minden korszakban mintaadó szereppel bír a társadalomban.
Az államosított ruhaipar azonban az ötvenes években nem volt képes megfelelni
sem az elit, sem a többi társadalmi csoport fogyasztói igényeinek. Ugyanazokkal
a nehézségekkel küzdött, mint az összes többi iparág: a rossz munkaszervezés, a
kereslet-kínálat egységének megbomlása rányomta bélyegét a termékekre. Jellem­
ző, hogy a minőségi árukat (öltönyöket, kosztümöket) gyártó üzemeket az álla­
mosítások után kisiparosokkal töltötték fel, „akik úgy jöttek oda, hogy magukkal
hozták dolgozóikat is”. Eleinte ők a szocialista vállalatnál is kisipari módszerrel
dolgoztak tovább, s csak fokozatosan kellett áttérniük a nagyüzemi termelésre.
A régi termékek minőségét azonban még így sem sikerült megőrizni. Midőn a
magyar állam a konfekcióipar termékeivel kilépett a nyugati piacra, csúfos kudar­
cot vallott.689
Érthető, hogy a nyugati termékek kultusza megmaradt Magyarországon az
ötvenes években is, sőt éppen elérhetetlenségük miatt - pontosabban amiatt,
hogy a többség számára elérhetetlenek voltak - tovább erősödött. Még 1948-
ban a következőképpen reklámoztak a Szabad Népben egy amerikai gyártmányú
bőrápoló krémet, ideológiai köntösbe burkolva a hirdetés tartalmát: „Vissza a
főzőkanálhoz, adták ki a jelszót a híres barna- és feketeinges vezérek. A nőket az

187
élet minden területén igyekeztek háttérbe szorítani. A demokratikus társadalom
ezzel a retrográd törekvéssel szemben a nőnek teljes jogot ád az érvényesüléshez,
a társadalom és a közélet minden vonatkozásában. A nő azonban nő, minden el­
sőrangú szellemi tulajdonsága ellenére a megjelenés kiválósága az előnyére válik.
Az érvényesüléshez viszont a kifogástalan megjelenés nagy előny, ennek pedig
legfontosabb kelléke az arcbőr tisztasága. A PARCOL-American Skinfood pom­
pás bőrtápláló krémje a női arcbőrre utolérhetetlen hatást gyakorol és 10,90-es
árban bármely szaküzletben kapható.”090
A minőség romlott, a boltok kínálata, a választék beszűkült, sokan mégis mó­
dot találtak rá, hogy az áhított ruhaneműket és anyagokat beszerezzék. Ennek
egyik útja az volt, hogy Nyugatról ruhát, ruhaanyagot hoztak vagy hozattak ma­
guknak. Sebes Sándor - az MKP, majd az MDP Gazdasági Osztályának vezetője -
emlékei szerint a kezdetekkor a párt pénzéből adott kölcsön egy üzletembernek,
aki azt ígérte, hogy annyi jó minőségű olasz szövetet szerez, hogy abból az appa­
rátus minden tagjának jut egy, a PB-tagoknak pedig két öltönyre való anyag.691
Emblematikus történet, hogy Péter Györgyöt, a KSH később öngyilkosságba
hajszolt (vagy meggyilkolt) elnökét, a gazdasági reform egyik teoretikusát 1968-
ban azzal vádolták meg, hogy Bécsben ezüsttárgyakat, érméket értékesített, és
onnan csempészárukat (nejlonharisnyát, stólát) hozott be az országba.692 Erre
a vád szerint gyakori külföldi útjai miatt nyílt lehetősége, és felhasználta hoz­
zá diplomata-útlevelét és „A”-rendszámú szolgálati autóját. Felrótták neki azt is,
hogy Nyugaton külön kérésre, ajándékként „divatos nylon alsószoknyát, 1 kg lila
gyapjúfonalat” vásárolt. Nehezen ellenőrizhető ma a Péter György lejáratására
szőtt államvédelmi konspiráció valóságtartalma, mindenesetre az „ügy” jellemzi
a nómenklatúra vásárlási szokásait, beszerzési lehetőségeit.693
Nemcsak az uralmi elit tagjai jártak el így, hanem a pártvezetés kliensei is.
A futballisták nem csupán autókat hoztak be, és autóalkatrészekkel kereskedtek;
Magyarországon nagy keletjük volt a japán kendőknek, sálaknak, nejlonharis­
nyáknak, pamutfonalaknak, selymeknek is, így külföldi útjaik során nagy tételben
vásárolták ezeket. S e tevékenység voltaképpen társadalmilag legitimált cselekedet
volt, hiszen a hiánygazdaságból adódó válságjelenségeket csak illegálisan lehetett
enyhíteni, „menedzselni”.694
Az ötvenes években a budapesti és a magyarországi divatot két Váci utcai sza­
lon diktálta, akárcsak száz évvel korábban: a Clara Szalon (Különlegességi Női
Ruhaszalon) és a Budapest Divatszalon (Fővárosi Tanács Mértékutáni Szabósá­
gainak Divatszalonja); itt vásároltak a párt- és állami vezetők feleségei. Az előbbi

188
üzletvezetője, Rotschild Klára a párizsi divatot követte és pestiesítette, vetélytársa,
Arató Ferencné valamivel konzervatívabb, angolos stílust képviselt; ő a szolidabb
eleganciát honosította meg az elitkörökben.695 Klára még apja, Ábrahám mellett
tanulta ki a divatszakmát; 1934-ben önálló üzletet nyitott, és az államosítások
után állami alkalmazottként - művészeti vezetőként - vitte tovább az üzletet.
Rotschild Klárának azonban a rendszer nem felejtette el teljesen polgári múltját,
haláláig szerepelt a Budapesti Rendőr-főkapitányság „politikailag kompromittált
személyekről” vezetett nyilvántartásában mint osztályidegen, és mint aki „hírszer­
ző gyanús személyekkel ápolt kapcsolatot”.696 A hírszerzés figyeltette Rotschild
Klárát, érdekelte a tiszteket, hogy a szalon alkalmazottai, illetve a külföldi újság­
írók, fotóriporterek, diplomaták közül kivel ápol bizalmas kapcsolatot.697 Ruhá­
inak azonban a legfelsőbb körök, az uralmi elit igényeit kellett kielégíteniük, így
Klára asszony mindvégig figyelemmel követte a nyugati divatot, és amikor csak
akart, külföldre utazhatott.698 A Gundelben vagy a Néphadsereg Tiszti Klubban
tartott divatbemutatókat is ő rendezhette meg.699
Párizsban Rotschild Klára nem egyszerűen járta az utcát, nézte a kirakatokat és
memorizálta a francia divatot, amiként a személyét övező legenda tartja, hanem

Divatbemutató a Gundelben, 1958. október 8. Divatbemutató a Gundelben,

1960. február 16.

189
kiépített kapcsolatai voltak. Halász Margit (Mme Achmed Tulgay), akinek a férje
török diplomata volt, és - kisebbségi tulajdonosként - Wessely Erzsébet a fran­
cia fővárosban előkelő kalapszalont működtetett. Rotschild Klára a két magyar
asszonyt rendszeresen felkereste, amikor Párizsban járt, és ők látták el a legújabb
divattervekkel. 00 1957 augusztusában a korabeli divatlap, az Ez a Divat hasábjain
Klára asszony lelkesen számolt be kéthetes párizsi tanulmányút járói: „Csipke és
szőrme, a két klasszikus divatalkatrész újból elfoglalta méltó helyét. Divatban van
a muszlin, estére a brokát.” 01 Rotschild Klára azonban nemcsak a párizsi divatot
követte, hanem a második világháború előtti mintákat is szem előtt tartotta. Min­
den alkalmazottjával szemben szigorú követelményeket támasztott annak érdeké­
ben, hogy a szalon és a patinás Rotschild márkanév rangját megőrizze; modelljei
például még a hetvenes években is kötelezően fűzőt hordtak."112
A szocialista haute-couture kezdetben azt jelentette, hogy a divatot az elit és a
hozzá igazodó, stílusát követő csoportok átvették Nyugatról, illetve nyugati(as)
minták alapján megterveztették maguknak. Az elit, mivel figyelő szemét Párizson
tarthatta, öltözködésével mintát mutatott a társadalom többi csoportjának. Az új
rendszer retrográd vezetői azonban, akik minden területen konzervatív ízlésűek
voltak, nem határozhatták meg teljes egészében a divatot. E tekintetben sem tu­
dott uralkodni az elit a társadalom felett, sőt, a különböző divatstílusok megte­
remtésében más - sokszor marginális helyzetű - társadalmi csoportoknak, szub­
kultúráknak jóval nagyobb szerepük volt.'03 Elemi érdeke volt az új rendnek, hogy
az egyének mozgásterét meghagyja a hétköznapokban, a fogyasztás szimbolikus
tereiben így mindenki a lehetőségei és ízlése szerint tájékozódhatott. Jellemző,
hogy 1967-ben még Kádár János is kifejtette álláspontját az új divatról a KISZ
kongresszusán, és egyértelmű rosszallással bár, de megengedően nyilatkozott:
„A vadnyugati nadrágokkal meg a szakállal meg a hajviselettel nem akarok foglal­
kozni (...) Ami itt fontos, az az, hogy a párt, az ifjúsági szövetség nem divatterve­
ző cég és nem fodrászipari ktsz, és nem is kell az ilyesmivel foglalkoznia.””04
Ahogy a fenti példák is jól mutatják, az ötvenes-hatvanas évek divatja - a lát­
szat ellenére - korántsem volt szürke és egynemű. S a fejlődés, az üzletek mind­
inkább szélesedő kínálata tovább erősítette a különbségeket. A hatvanas évektől
a rendszer vezetői meghatározták a boltok hierarchiáját/0- amelyek ellátását a
fogyasztási szokások figyelembevételével szabályozták, ellenőrizték. Mindinkább
törekedtek rá, hogy a megújult üzlethálózat alkalmas legyen a „luxuscikkek” iránti
kereslet kielégítésére.06 Újjáéledt a divatszakma is. „Zamuskin elvtárs ”, a moszkvai

190
Tretyjakov-képtár igazgatója, aki az ötvenes években látogatta meg az Iparművé­
szeti Főiskolát, kifogásolta, hogy a főiskolai „rajzokon látható ruhák túlnyomó
többségükben fiatal, karcsú és városi nők részére készültek”. Intőén azt emelte ki,
hogy a Szovjetunióban a kolhoz parasztjai ugyanazt a ruhát hordják, mint a városi
dolgozók. Hiába hangsúlyozta még a főiskola tanulmányi és fegyelmi szabályzata
is, hogy „a nyugat dekadens és formalista művészete az imperialisták és háborús
uszítok érdekeit szolgálja”, a párizsi, a londoni divatlapok a jelek szerint átjutot­
tak a határzáron. Az ötvenes-hatvanas években hódító útjára indult az op-art, a
maxi, divatos lett a koktélruha vagy a nadrágkosztüm. A főiskolán végeztek azok
a divattervezők, akiket később az 1958-ban életre hívott Magyar Divatstúdió al­
kalmazott. A stúdiót a művelődésügyi miniszter alapította azzal a deklarált céllal,
hogy formálja a közízlést. „Divatot a dolgozó nőnek!” volt a jelszó, de a tíz-tizenöt
darabos szériákból többnyire színésznők, a rádió és a televízió munkatársai vásá­
roltak. ir
A konfekciót árusító állami áruházak, a fővárosi Ruházati boltok és a Röltex
hálózata mellett 1954-től sorra nyíltak a finomkonfekciót és a kisszériás modelle­
ket értékesítő üzletek. 1955 nyarán adták át a Felszabadulás téren a Modellházat.
A hatvanas években a divat térhódításának jelentősebb állomása volt a Ruházati
Bolt Vállalat által piacra dobott elegáns „Pique Dame” kollekció vagy a 20 évesek
boltjának megnyitása, amely jelképezte, hogy a fiatalabb korosztályok az öltöz­
ködésben új, nyugatias irányzatokat követnek/08 A hatvanas évektől tűntek fel a
fővárosban az exkluzív cikkekre szakosodott áruházak, például a Vörösmarty téren
1963 novemberében nyitotta meg kapuit a Luxus Áruház. A Budapestre látogató
vidékieknek hosszú éveken át a Rákóczi út áruházai (Verseny, Corvin) jelentették
az elegáns bevásárlóhelyeket. A megyeszékhelyeken kezdetben a Centrum áruhá­
zak képviselték a legmagasabb minőséget. Budapesten 1976-ban adták át a Skála
Budapest Nagyáruházát, majd néhány év múlva a Marx téren (ma Nyugati tér) a
Skála Metró áruházat."09
Az 1970-es években tűntek fel a butikok. Az OKISZ Belle Boutique néven a
Budapest szállóban nyitott üzletet, majd Beauty Boutique néven a Duna Hotel
Intercontinentalban. A Módi butikok láncolata szintén finomkollekciót kínált a
vásárlóknak.'10 1982 októberében a Pierre Cardin cég megállapodott a magyar ál­
lammal termékeinek magyarországi gyártásáról és forgalmazásáról. 1983-ban nyílt
meg a Tanács körút (ma Károly körút) 8. sz. alatt az első külföldi márkatermékeket
forgalmazó butik, 1986-tól pedig a Skála Metró áruházban Benetton-üzlet fogadta

191
 Kapós a szandál
Szür-Szabó József rajza
E heti hirdetésünk

Divat-lélektan

Már akkor is
S íü r-S ia b ö Júzseí r a j* *

t %
_ jfc
Éva. fordítva vetted fel a szoknyád! ádí
CsacsiI Ez m ost a ■ ~ 3 ddivat!
legújabb iv a t!

Ludas Matyi-karikatúrák: Szandál - 1957, Corvin - 1959, Divatlélektan - 1966,

Divat - 1959

192
a vásárlókat. Megvetették a lábukat a városokban az exkluzív ruházati cikkeket
forgalmazó boltok is, mint például az S Modell lánc.711 A fogyasztói szokások a
szocializmusban is jellemezték a társadalmi viszonyokat, az egyenlőtlenséget, és
mindinkább láthatóvá váltak a különbségek. Félretéve a látszatot, lódenkabátjukat
többen a szekrénybe akasztották.
A társadalmi csoportok által kialakított gyakorlatok, szokások természetesen
hatottak a kor elitjére is. Amint a társadalomban egy új divatjelenség szélesebb
körben elterjed, az uralmi pozíciók birtoklói új mintákat kezdenek követni, hogy
különállásukat e téren is megjelenítsék. Magyarországon az ötvenes-hatvanas
években az elit és a hozzá közel álló csoportok kaput nyitottak a nyugati világ felé.
A nyugatias minták terjedésével az ő öltözködésük azonban egyre szigorúbbá,
konzervatívabbá vált, és a hagyomány felé fordult. Társadalmi különállásukat így
tudták megjeleníteni, s az őket körülvevő régi szakemberek, mint Klára asszony
is, a régi minták szerint alakították az ízlésüket. A Clara Szalonba például szinte
kizárólag állam- és kormányfők feleségei jártak vásárolni. Pesten úgy tartották - a
lapok a nyolcvanas években cikkeztek is róla hogy Jovanka Tito a mellszob­
rát küldte el Klárinak, amelyet márványból Mestrovic faragott ki. S ha az elnök
asszonya nem ért rá ruhát próbálni, akkor is ott volt a hatalmas márványkebel,
amelyre ráigazították a „hól”-okat, „raff ”-okat.712 E történet nem több, mint egy,
a szocialista vezetők életéről keringő legendák közül, de Titóné valóban állandó
vendége volt a Clara Szalonnak, ahol volt egy méretére készített próbababa. Időn­
ként pedig Klára asszony maga utazott el Belgrádba az „utolsó próbára”. Kádár
Jánosné így emlékezett: „Én nem voltam nekik jó vevő, mert ha egyszer-egyszer
megjelentem, akkor én vittem nemcsak az anyagot, de még a bélésnek valót is.
Jovanka, ő igen, mert ő egyszerre több ruhát is rendelt.”713
Jellemző epizód a divatüzlet - és a szocialista elitek - történetéből, amikor
1970. november 14-én Rotschild Kiára szalonjába érkezett Budisavljevic Nada a
barátnőjével, hogy Jovanka Tito részére ruhákat csináltasson. Az Astoria Szálló
előtt parkoltak le Citroenjükkel, szobát foglaltak, s megvacsoráztak a szálló ét­
termében. Az autót azonban időközben feltörték, és a poggyászaikat ellopták.
A bőröndökkel együtt megfosztották őket (valójában Titónét) a Klára asszony
szalonjába szánt értékes ruhadaraboktól, -anyagoktól (többek között egy fekete
színű perzsa turbántól és egy nercstólától). A rablásért bebörtönzött férfi felesé­
ge utóbb kegyelmi kérvényt fogalmazott férje szabadulása érdekében.’ 14 Leírta,
hogy férjével miképpen próbáltak kitörni a nyomorúságból. A férfi - aki marxista
egyetemet végzett - egy este elkeseredésében azt mondta, hogy „a büdös burzsu-

193
jókat nem kell sajnálni, az nem bűn, ha egy kicsit megrövidítjük őket”, magyarázta
a feleség kérvényében a tettet. Még ekkor sem sejtette, hogy valójában ki volt a
károsult.713

H agyom ánytisztelet, protokoll, etikett

Hiába képviselte azonban Rotschild Klára rendíthetetlen hivatás- és küldetéstu­

dattal a hagyományokat, s népszerűsítette továbbra is a párizsi divatot, időbe telt,
mire az új elit megismerte és elsajátította a régi szokásokat, a protokollt vagy a
diplomácia íratlan szabályait.
Számos anekdota szól a társasági eseményeken esetlenül mozgó funkcioná­
riusokról, rosszul szabott öltönyeikről, félrecsúszott nyakkendőikről. A levéltári
források tudósítanak arról is, hogy a kádereken olykor lötyögött a frakk, s a dip­
lomaták viselkedése és öltözködése esetenként nélkülözte a kellő eleganciát. Ráth
Károly görög követ például 1949-ben kelt, a külügyminiszterhez címzett levelében
a következőképpen fogalmazott: ,A frakk, a szmoking és a zsakett - amelyek kapi­
talista országokban nélkülözhetetlen ruhadarabok és gyakran szükségesek - köz­
pontunk szemében olyan kellékek, amelyeket alkalmanként kölcsön is lehet kap­
ni. Ebből is fakad, hogy népi demokráciánk képviselői sokszor a legképtelenebb
szabású és nagyságú ilyen ruhadarabokban jelennek meg hivatalos aktusokon,
mivel egymástól vagy jelmezkölcsönzőtől kölcsönzik ki azokat. Megbízólevelem
átadásakor hárman három különböző szabású és korból származó frakkban vol­
tunk, ami aligha járulhat hozzá országunk tekintélyének öregbítéséhez. Egyikünk
cilindere pl. olyan kicsi volt, hogy a fejére sem tudta tenni, a frakkja pedig legalább
40 évvel ezelőtt készült, és kétszer is belefért volna.”"16
Az új államhatalom képviselői azonban tanulékonynak bizonyultak, igyekez­
tek ellesni a diplomácia apró fortélyait. Sík Endre 1 memoárjában leírja: amikor
1948-ban diplomataként megérkezett Washingtonba, egyik első dolga volt, hogy
illően berendezze a magyar követséget. Visszaszerezte így egy ottani bútorraktár­
ból azokat a tárgyakat, amelyeket az amerikai állam még első világháborús hadba
lépésekor foglalt le a Monarchia követségétől: antik bútordarabokat, perzsasző­
nyegeket, drága függönyöket. „Néhány héttel később a követségre látogató angol
diplomaták elragadtatásuknak adtak kifejezést afelett, hogy milyen csodálatos
antik bútoraink vannak”’ 1* - emlékezett vissza utóbb követi ténykedése első lépé­
sére. Hasonló elégedettséggel nyugtázta, hogy egy pesti szabónál varratott frakkja

194
Diplomáciai kapcsolat létesül Magyarország és Kuba között, a jegyzőkönyvet dr. Sík Endre
külügyminiszter és dr. Ernesto Che Guevara írja alá, 1960. december 18.

elnyerte a brit nagykövet tetszését, s egyúttal biztosította számára a rokonszenvét

is, amelyet állítása szerint még a „Mindszenty-ügy” viharai alatt is sikerült meg­
őriznie.719
Amikor 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés Budapestre költözött, a Par­
lamentben tartott protokolláris fogadásoknak még sajátos, meghitt hangulatuk
volt. A képviselők és a vendégek, miután meghallgatták a kötelező köszöntőt,
„szétszéledtek az épület folyosóin, a Vadász- és a Gobelin-teremben, az üléstermek
szalonjaiban, a kupolacsarnokban s mindenfelé megkezdődött az eszem-iszom”.720
Kállai Gyula emlékei szerint, ahogy emelkedett a hangulat, többen nótára is gyúj­

195
tottak. A kommunisták általában munkásmozgalmi indulókat, a parasztpártiak
népdalokat énekeltek, így felcsendült a Harcban nem lehet megállni vagy a Megis­
merni a kanásztfürge járásárul kezdetű ének is. 20A koalíciós időszakban „a pártok
vezetői, egy-egy dal erejéig hol egyik, hol másik csoporthoz csatlakoztak”. Kállai
némi malidéval jegyzi meg: „Nagy királyaink: István, László, Nagy Lajos, Mátyás
szobrai - a kupolacsarnok galériájáról - csodálkozva néztek le ránk.” 22
Az újsütetű politikusok hamar átvették a „régiek” allűrjeit, stílusát. Jellemző
példa, hogy Erdei Ferenc társadalomtudományos műveltségű - nem mellesleg
plebejus lelkületű - földművelésügyi miniszter 1951-ben egy lipicai mént aján­
dékozott Bugyonnij szovjet marsallnak, majd elégedetten számolt be Rákosi Má­
tyásnak arról, hogy Bugyonnij megköszönte az ajándékot, és üdvözletét küldte a
Magyar Népköztársaság kormányának.'23 Nem feledkezhetünk meg arról sem,
hogy volt több olyan mértékadó személyiség, aki viselkedésével követendő ha­
gyományt teremtett az elítkörökben. 1961-ben Sík Endre, egykori piarista noví-
cius állítólag ezekkel a szavakkal adta át Péter János volt református püspöknek
a Külügyminisztériumban a stafétabotot: „Amit én nem oly dicstelenül kezdék,
folytasd te barátom teljes dicsőséggel.” '24 Szűrös Mátyás a rendszerváltás után így
emlékezett Péter Jánosra: „Már megjelenésében is tekintélyt sugárzó ember volt,
magas, szálfatermetű, rendszerint fekete öltönyt viselt. Megjelenését, egyenes
tartását, elegáns sötét ruházatát megőrizte püspöki múltjából.”725 Hogy megmu­
tassa a népi demokratikus hatalomhoz megtért püspök szigorú személyiségének
egy másik, rejtettebb oldalát, Péter portréját Szűrös ezzel az anekdotával színe­
sítette: „Péter János tudta, hogy Bolz [Lothar Bolz - az N D K külügyminisztere
- a szerző] műgyűjtő, s valamilyen évfordulójára egy szilajmarhafejet ajándéko­
zott neki a Hortobágyról, amely csak egy hatalmas ládában fért el. Amivel azt
akarom érzékeltetni, hogy volt humora is. (...) A humorát egyébként társaságban
is megcsillantotta olykor-olykor.” 26
Az új rendszer nagy súlyt fektetett a diplomaták képzésére. Először két- majd
hároméves Diplomata Akadémiát szerveztek, ide középiskolát végzett fiatalokat
vártak. Majd - mivel ez nem vált be - a diplomataképzésre a középiskolát vég­
zettek helyett történelmi, jogi, közgazdasági és nyelv szakokon főiskolát vagy
egyetemet végzetteket vettek fel, és utána egy évig diplomáciatörténettel, nem­
zetközi joggal és külkereskedelmi ismeretekkel pallérozták őket. Végül 1955-ben
megszüntették az akadémiát, és nyolc év szünet után a közgazdasági egyetemen
alapítottak egy speciális nemzetközi fakultást.-2-

196
 A hagyományok továbbélése és újraértelmezése kapcsán érdemes megvizs­
gálni a korabeli protokoll- és etikettirodalmat is, amely sajátos - sajnálatosan
elhanyagolt - történeti-szociológiai forrásegyüttest alkot. A protokoll regulái
továbbra is szabályozták a vezetők és a diplomaták viseletét: az úgynevezett „fé­
lig ünnepélyes öltözet” ruhadarabja nappalra a zsakett, estére a szmoking volt,
ünnepélyesnek pedig a frakk számított."28 A hazai etikettirodalom még a vezetés
körében oly elterjedt bajuszviselet vagy a pecsétgyűrűk divatja ellen is fellépett.
Egy 1961-es kiadványból idézek: „A legtöbb férfi borotvált arccal, bajusz és sza­
káll nélkül éli ma napjait nálunk. Higiénikusabb, megszokottabb.”"29, vagy: „Az
egyetlen férfiékszer a kézen a családi közösséget fémjelző jegygyűrű.”"30A dolgozó
nő otthon című tanácsadó könyv pedig külön fejezetben foglalkozott a szépségápo­
lással, szólt a „felesleges szőrszálakról” s az „esti szórakozás kozmetikájáról”. 51Az
etikettirodalom óvatosan bár, de igyekezett korlátozni az „elvtárs” szó használatát.
„Ha az a bántó mellékíz, amely az »uram « megszólításhoz akaratlanul is fűződik,
eltűnik majd - akkor bizonyára nem lesz akadálya, hogy ezt a szép és eredeti,
magyaros és megtisztelő megszólítást alkalmazzák, hiszen az országban valójában
ma mások az »urak«, mint ezelőtt kétszáz vagy akár húsz évvel” - olvasható egy
viselkedési tanácsadó könyvben."32
A lakberendezési útmutatók amellett, hogy kitértek a modern bútorok előnyei­
re, külön(ös) figyelmet fordítottak az antik darabok méltatására, és tanácsokat
adtak ízléses elhelyezésükre. „A mai bútorokat nyugodtan tehetjük »stílu s«-
bútorral egy szobába, nem hat zavaróan. A biedermeier és a neobarokk stílusú
bútorok illenek a legjobban a »modernekhez«; de egy empire szekrényke, vagy
egy barokk asztal két karosszékkel is igen kellemesen hat mellettük” - olvasható
Simon Blanka Házi mindentudójában. 33 Szerzőnk felhívta a figyelmet arra is:
„A jó kép a lakásban művészi ízlésünknek fokmérője, bizonyítéka a szép iránti
fejlett érzékünknek. Járjunk kiállításokra, tárlatokra, tanulmányozzuk a képeket,
szobrokat. Tanuljunk, képezzük magunkat ezen a téren is. S ne gondoljuk, hogy
csak a nagynevű, elismert mesterek műveivel díszíthetjük lakásunkat.”’34 Ellátta
még olvasóit az olajfestmény, a drágakő vagy a márvány tisztításával kapcsolatos
praktikus ismeretekkel is. " A kor lakberendezési tanácsadói szinte kívánalommá
tették, hogy a modern lakások berendezését egy-egy antik bútordarabbal kell
kiegészíteni, díszíteni. 36 Ennek egyik oka az volt, hogy a kor bútorgyártása nem
tudott megfelelni a kortárs igényeknek, 3" a másik pedig, hogy a hagyományos
ízlésvilág tovább élt, sőt virágzott. Jellemző mozzanat a hazai bútorgyártás tör­

197
ténetéből, hogy az egykori Lingel-gyárból alakult Budapesti Bútoripari Vállalat
(Bubiv) az ötvenes évek végén ismét gyártott neobarokk bútorokat, még szovjet
exportra is. ’8 Romhányi (Rímhányó) József „Egy szú végrendelete” című tréfás
verse - remek rímekkel - találóan jellemzi a kor érzületét, ízlésvilágát: „Végül az
anyósom, - megérdemli nagyon; / rá a vadonatúj szép csőbútort hagyom.”
A szocializmus korszakában Magyarországon virágzott a komikus műfaj.
A Vidám Színpad egyik legendás alakjának, Salamon Bélának’39 emlékezetes ala­
kítása volt „A papa helyezkedik” című jelenet. A rövid paródiában a család a férj
főnökét várja vacsorára, és a „papát” el kell távolítani valahogyan otthonról, mivel
„bezzeg az én időmben” kezdetű eszmefuttatásaival bajt hozhat a családfő fejére.
A „papa” viszont nem hajlandó moziba menni, majd a beszélgetés során rendre
elszólja magát. Lassanként kiderül azonban, hogy a „papa” világa nem is áll oly
távol a főnökétől. A történet végén a „papa” elindul, hogy elővegye az elrejtett
ezüst evőeszközöket. E komikus jelenet nem lehetett volna sikeres, ha nem valami
lényegesre mutat rá, mégpedig arra, hogy a szocialista társadalom szinte minden
szereplője nosztalgiával viszonyult a második világháború előtti világhoz.
Nemcsak a protokoll, az etikett és a hagyományos ízlésvilág élt tovább a szo­
cializmusban, hanem az egykori szokások, szerepek is. így míg az elit társasági
eseményein a férfiak államférfiúi beszélgetéseket folytattak vagy fraternalizáltak,
a nők jótékonykodtak és igyekeztek latba vetni informális befolyásukat. Szakasits
Árpád lánya a következőképpen emlékezett az egyik fogadásra, amelyet apja adott:
„A Múzeum téri Elnöki Palota kivilágított ablakai mögött gyülekező vendégek ár­
nyéka látszott a függönyön. A fogadó szobák ajtói tárva-nyitva. A nagyteremben a
régi és újabb garnitúrák mintha különböző pontokba tömörültek volna a magas,
fehér gipszmintás mennyezet alatt. Az étkészletek ezüstje és porcelánja ragyogott
a nehéz damasztabroszon. Olyan előkelő volt minden, ahogy azt a protokoll meg­
követelte. [...] Anyám pedig - ezt pontosan tudtam - a már befejezéshez közeledő
„Hóvirág” gyermekotthonra gondolt, arra, amit József főherceg Tapolcsányi utcai
palotájából óvodás korú gyermekek részére építettek át Szabó Anna tervei alapján.
[...] Figyeltem, amint éppen ígéretet csikar ki Olt Károly népjóléti minisztertől,
azután Ortutay Gyula közoktatásügyi minisztert faggatta, és végül Darvas József
építésügyi miniszterhez fordult. Felhasználta az alkalmat, hogy adományokat
csikarjon ki tőlük a gyermekotthon számára.” 40
Miután kiépült a rendszer, megszilárdultak az állami ünnepségek formái. Az
új ideológia jegyében szervezett rendezvények a régi szokásokhoz igazodtak,
és a hagyományos színtereken zajlottak. 1950. április 4-én például az ország hi-

198
vatalukba beletanult új vezetői nagyszabású ünnepséget
tartottak. Az eseményt a Nagybudapesti Pártbizottság
és a Külügyminisztérium, illetve egy külön erre a célra
alakított pártbizottság készítette elő, együttműködve a
honvédséggel, az ÁVH-val és a rendőrséggel.741 Az ün­
nepre meghívták a többi szocialista ország és a nyugati
kommunista pártok delegációit is. A kormányküldött­
ségekről a Külügyminisztérium, a pártküldöttségekről
a párt Külügyi Osztálya gondoskodott. A népi demok­
ráciák vezetőinek két-három szobás lakásokat biztosí­
tottak, a politikai bizottsági tagoknak és a miniszterek­
nek szintúgy. A vasútállomáson a kormánydelegációkat
díszszázad fogadta.742Az ünnepi hangulatot Budapesten
díszszemlével, látványos őrségváltással, tűzijátékkal te­
remtették meg. Az ország nagyobb városaiban megren­
dezett ünnepségek előadói a kormány és a párt promi­
nensei voltak: Tatabányára Házi Árpád, Salgótarjánba
Zsofinyecz Mihály, Pécsre Beér János, Miskolcra Riesz
István, Ózdra Prieszol József, Győrbe Olt Károly, Deb­
recenbe Sándor László, Szegedre Köböl József utazott.743
Április 5-én az MDP vezetői díszebédet adtak a rangos
külföldi vendégek tiszteletére a volt elnöki palotában (a
reprezentatív fogadásokra még ekkor is e patinás épületet
használták).744 S a hagyományoknak megfelelően az ün­
nep rangját ezúttal is az operaházi díszelőadás adta meg.
Mint általában, a rendezők a két díszteremben - a Vörös
Szalonban és a Székely Bertalan-teremben - fogadták a
vendégeket. Amikor az előadás szüneteiben a több mint
kéttonnás bronzcsillár megvilágította a nézőteret, a há­
romszintes, barokk kialakítású karzat huszonnégy karátos
aranyozású főhelyén, a királyi páholyban a nézők a párt

Rákosi Mátyás Zala megyei pártértekezleten, 1952

Rákosi Mátyás Vas megyébe látogat, 1952
Rákosi Mátyás Vas megyei pártértekezleten, 1952
Rákosi Mátyás az MTA küldöttségét fogadja, 1952

199
Rákosi Mátyás Kim Gagarin a tiszteletére rendezett fogadáson, 1961
ír Szén észak-koreai
pártfőtitkárt fogadja
a repülőtéren, 1952

prominenseit és külföldi vendégeiket pillanthatták meg. Nem csak a pártállam

képviselői foglaltak helyet azonban a karzaton. Darvas József népművelési minisz­
ter a párt javaslatára meghívta a díszelőadásra a katolikus püspöki kar képviselőit
is.745Jelenlétükkel ők is emelték az ünnep rangját.
A megyebálok a szocializmusban is békebeli hangulatot árasztottak, Szom­
bathelyen például a Savaria Nagyszállóban megtartott mulatozásoknak volt fő­
védnökük, rangos vendégeket hívtak meg a szervezők az országos közéletből,
és elegáns ételekkel, italokkal fogadták őket. Az 1959. évi megyebál fővédnöke
a meghívó tanúsága szerint Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, országgyűlési
képviselő; Ilku Pál miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő; Dabsi Pál minisz­
terhelyettes; Urbán Ernő Kossuth-díjas író, országgyűlési képviselő; Gosztonyi
János, a megyei pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő; dr. Zsigmond
László, a Hazafias Népfront megyei elnöke, országgyűlési képviselő és végül
Gonda György, a megyei tanács vb-elnöke volt. A kor stílusát jól jellemzi, hogy
az országos méltóságok mellett/után a megyebálok meghívóin védnökként rendre
üb-elnökök, rendőralezredesek, kiváló traktorosok, szövőnők vagy művezetők
nevei is megjelentek. A hangulat azonban a régi időket idézte. A bálon „elsőrendű

200
ételekről és kiváló italokról” a Vendéglátó Vállalat gondoskodott. A zenét a Savaria
tánczenekar, valamint Horváth Géza és Sallai Károly népi zenekara szolgáltatta,
s a táncrendben nyitótáncként körmagyar, majd csárdás, keringő, tangó, fox, an­
golkeringő, slowfox szerepelt.746Az országos potentátok, a helyi párt- és tanácsi
emberek, mint annak idején elődeik az ispánrendszerben, az alkalomhoz illő
ünnepélyességgel nyitották meg a mulatságot, és járták el a körmagyart.

H arc a helyekért

A háborús pusztítást követően az állam új vezetői a hagyományos ízlésvilág je­

gyében tettek erőfeszítéseket arra, hogy megteremtsék a hatalmi reprezentáció új
színtereit, szimbolikus helyeit. Többszörösen is kötelezték őket a korábbi elit ha­
gyományai, hiszen alkalmazkodtak új szerepükhöz, és többnyire olyan társadalmi
csoportokból érkeztek, amelyek már eleve a régi elit életvezetési mintáit követték
- igaz, szerényebb körülmények között. Értékvilágukat így valamiféle kispolgári
mondénság jellemezte: a szép számukra továbbra is egyenlő maradt a stílbútorral,
a historizmussal és a neobarokkal. 1946-ban Köztársasági Elnöki Palotának pél­
dául a volt Esterházy-palota reneszánsz épületét rendezték be.747 Többek között
a kiscelli kastélyból (Schmidt Miksa lakberendező és műgyűjtő hagyatékából)
szállítottak oda bútorokat, illetve cserép­
kályhákat.748 Az enteriőrt a királyi várból
átszállított festmények, szobrok egészítet­
ték ki. A várpalota más képzőművészeti
alkotásait a miniszterelnökségnek adták
át, és végül a maradékot, döntően azokat a
darabokat, amelyek a korban vállalhatatlan
történeti konnotációkat hordoztak (így a
Habsburg uralkodók festményeit vagy
Horthy Miklós mellszobrait), a Nemzeti
Múzeum kapta meg.749
Falus Elek készítette el a palota belső-
építészeti terveit. A belsőépítészeti átala­
kítás neobarokk stílusban történt, kivéve a
tálalót, ahová modern szekrényeket építet- Tildy Zoltán gépkocsival érkezik
tek be. Az épületbe Új, historizáló stílusú a Köztársasági Elnöki Palota elé, 1946

201
lámpákat, falikarokat és testőr- fogas-, illetve fegyverállványt is terveztek. E dísz­
letek között tették meg az első lépéseiket a hatalomba vezető úton a kommunista
politikusok is. Szakasits Árpád köztársasági elnök előtt például itt esküdött fel
1948. augusztus 5-én a Magyar Köztársaság törvényeire Kádár János, Rajk László
és Kossá István (a Dinnyés-kormány új tagjai). Amikor megszűnt a köztársasági
elnöki intézmény, új funkciót adtak az épületnek: a palota a Magyar Rádió tu­
lajdonába vándorolt."50 Később egy KISZ-klubnak nevezett helyiséget is kiala­
kítottak itt. A palota múltjára a tárgyak emlékeztettek az ifjúsági rendezvények
színterén. A fiatalok az épülettel egykorú kazettás mennyezet alatt táncoltak, a
teremben álló díszes kandalló és a falra erősített faragott tükör még az Esterházyak
alatt készült. A helyiség múltjára utalt a tükör fölött a gróf Esterházy család címere
is, egy balra forduló griffmadárral, amely az ovális címerpajzsban egy koronán
áll, és „bal mellső lábában három szál virágot tart, jobb mellső lábában szablyát
emel”. " Hiába fordult balra a történelem, a múlt itt sem múlt el nyomtalanul.
A rendszer népi demokratikus jellegét jelképezte, hogy a „nép” a birtokába vehette
a korábbi elit által használt reprezentatív épületeket. (Számos kastélyban alakí­
tottak ki így iskolát, kollégiumot vagy kórházat és más szociális intézményeket.)
A párt korifeusai azonban nem minden esetben törekedtek arra, hogy eltöröljék a
második világháború előtti történelem nyomait. Cél volt továbbá, hogy az elmúlt
rendszerek reprezentatív épületeit az új hatalom szolgálatába állítsák.
A kommunista párt korifeusai kezdetben a királyi palotát párt- és államigazga­
tási központtá kívánták átalakítani. A krisztinavárosi szárnyépület fogadta volna be
a központ hivatali egységeit, így az MDP Titkárságot és Rákosi Mátyás hivatalát."52
1951-ben a Középülettervező Iroda (Közti) neves építészek, Janáky István és id.
Kotsis Iván vezetésével készítette el a terveket."53 Rákosi Mátyás dolgozószobáját
a neobarokk ihletettségű tervek összekötötték a várpalota „kétszint magasságú”
tróntermével, amelynek fogadóterem-funkciót szántak.754A Vár rekonstrukciójá­
ról összehívott értekezleten Rákosi élesen kritizálta a tervdokumentációt, s sze­
rényen amellett érvelt, hogy inkább modern helyiségeket alakítsanak ki, és erre a
Kremlt hozta fel példaként. ''’ Végül a főtitkár mégis megbarátkozott a neobarokk
stílusjegyeket mutató felújítási tervvel, és az erről szóló határozatok közé az ő
javaslatára került be az a tétel, hogy „A rondellára ágyúkat is lehet állítani és kis­
kertet létesíteni”."'6 A funkcionáriusok általában is meglehetősen határozottnak,
és olykor, mint láttuk, „innovatívnak” bizonyultak művészeti kérdésekben."'" Id.
Kotsis Iván, aki közel három évig dolgozott a helyreállítás tervein, emlékiratában
keserűen jegyzi meg: „A bolsevista kormányzat üldözni kezdte a korszerű felfo­

202
gást az építészetben és hivatalos stílussá tette »az elmúlt építészeti formákat«,
méghozzá ázsiai variációban.” 38
A neobarokk a fordulat éveit is túlélte: a kezdetben határozottan elutasított ha­
gyományos ízlésvilág fokozatosan hatotta át az új elit szokásait, életvitelét, és tört
át az ideológusok által vont kordonokon. Bár a stílust hivatalosan mindvégig a leg­
szigorúbb elutasítás övezte e korszakban, a „neobarokk társadalom” bizonyos ha­
gyományainak átvételével mintha a stíl maga is polgárjogot nyert volna. A magyar
szocreál képviselői elviekben a leghatározottabban utasították el a két világháború
között uralkodó stílusvilágot (megjegyzendő, hogy hasonlóképp viszonyultak a
modern funkcionalizmushoz is). A hagyományos stíluselemek azonban rendre
felbukkantak a régi-új mesterek tervein, különösen, amikor a reprezentatív épü­
letek díszítésén, berendezésén gondolkodhattak el. Ilyenkor előszeretettel nyúltak
vissza a hagyományos formanyelvhez, saját korábbi terveikhez.
A pártvezetők sokáig készültek arra, hogy Horthy példáját követve a királyi
várba költözzenek. Bár a háborús károk helyreállítása elhúzódott, ők megtették
a szükséges előkészületeket. 1951-ben például antik bútorokat vásároltattak a
királyi várba, hogy a reprezentatív környezethez illően rendezhessék be irodái­
kat. y9 1953 és 1955 között készültek el végül a Várpalota berendezésének bú­
tortervei. A Hunyadi Mátyás-termet a tervezők hivatali elitszobának szánták.
(Szinte bizonyos, hogy ez lett volna Rákosi Mátyás dolgozószobája.760) „A szigorú
vonalvezetésű neoklasszicista bútorok copf és empire elemeket dolgoznak fel,
általában a nehézkedést, a stabilitást hangsúlyozó arányokkal és felépítéssel.” -
Ekként jellemzi Rostás Péter művészettörténész tanulmányában a Flach János
által készített bútortervek szellemiségét, historicista ihletettségét."61 Flach (ko­
rábban a Lingel-gyár alkalmazottja) a berendezés több darabját is ötágú csillaggal
díszítette volna a kor szellemiségéhez igazítandó a nemes, ódon stílt."62 A palota
átalakításának belsőépítészeti terve historizáló stílusirányával nemcsak igazodott
a miliőhöz, az egykori királyi palota atmoszférájához, hanem egyes helyiségekben
még a történeti enteriőrök helyreállítására is javaslatot tett.63A pártállami vezetők
végül kénytelen-kelletlen, ám lemondtak a királyi palotáról, amelynek felújítása
hosszabb időt vett volna igénybe.
1945-ben azMKP hivatalai átmenetileg az Akadémia utca 17. sz. alatti épületet
foglalták el. A ház első emeletén rendezkedettbe Rákosi titkársága. 64 Itt is ügyel­
tek azonban arra, hogy a reprezentativitást, a hivatalnak rangot adó környezetet
megteremtsék. Az ötvenes években Rákosi Mátyás irodájába például elegánsnak
ható koloniálbútort rendeltek, amely később a Párttörténeti Intézet főigazgatói

203
szobáját ékesítette.765 Ahogy a párt állampárt­
tá és az állam pártállammá vált, az apparátus,
mint a mesebeli kisgömböc, gyorsan növekedni
kezdett. Bekebelezte előbb a szomszédos sarok­
házat, majd az Akadémia utcából nyíló Árpád
utca mindkét oldalát. Ezt követően pártirodát
alakítottak ki az Akadémia utcával párhuzamos
Nádor utcára néző épületrészekben is: újabb és
újabb lakásokat nyelt el a falánk hivatal. Ahogy
Szász Béla megjegyzi, a párt „a permanens for­
radalom helyett a permanens költözködés lázá­
ban élt”766.
A minisztériumok és a legfontosabb állami
intézmények 1945 előtt a budai Várban, a Vár­
negyedben és annak környékén helyezkedtek
el. Csak a legfontosabbakat említve: a királyi
palotában volt a kormányzó székhelye, és a
Sándor-palotában székelt a miniszterelnökség.
Budapest ostromakor ezek az épületek súlyos
sérüléseket szenvedtek. Az állami hivatalok a
második világháború után így szükségképpen
költöztek át a pesti oldalra. A felsőház megszűn­
tével a Parlamentben helyiségek szabadultak
föl, az elnöki hivatal (Népköztársaság Elnöki
Tanácsa) például az Andrássy-palota után talált
itt új otthonra, és a Minisztertanács hivatala is
az Országházban rendezkedett be.767
Miután a párt és az állam legfőbb testületei
az V. kerületben, a Parlament környékén ütöt­
tek tanyát, új hivatali negyed formálódott e vá­
rosrészben. Jellemző, hogy míg a király nélküli
királyság a királyi palotában és környékén ren­
dezkedett be, addig a gyakorlatilag parlament
nélkül működő népi demokrácia a Parlamentet

Rákosi Mátyás a dolgozószobájában, 1952

204
A Parlament épülete az 1950-es években

és a környező pesti városrészt sajátította ki. A magyar államiság egy-egy félretett,

ám jelképes intézményének emlékhelyét birtokba véve kapcsolódtak így a koráb­
bi rendszer hagyományához, annak érdekében, hogy legitimálják saját létüket.
Az ötvenes években az új hivatali épületeket is a Parlament környékén emelték.
1950-ben a második világháború utáni évek első nagy reprezentatív épületeként
a Duna-parton építették meg a Belügyminisztérium új irodaházát a Parlament
közelében, a budapesti városkép meghatározó helyén. A később gomba módra

Választási nagygyűlés a Parlament előtt, 1952 Kádár János az Országgyűlésben, 1965

205
szaporodó minisztériumi épületek az V. kerületben, a szocialista rendszerben
megszülető, és máig létező (párt- és) kormányzati negyedben sűrűsödtek.'-68
A Rákosi korban végül nem került sor a királyi palota helyreállítására, és az
uralmi elit hosszú távra berendezkedett a pesti belvárosban. A Kádár-rendszer
idején a pártvezetésnek határozott célja volt, hogy megkülönböztesse magát a
korábbi elitektől. Ennek szimbolikus aktusa volt, hogy a budai Várnak Kádár
János országlása alatt új funkciót adtak a párt korifeusai. 1957 novemberében
Mihályi! Ernő vetette fel a Magyar Nemzetben, hogy a Királyi Palotát, amelyet a
„személyi kultusz idején zárt kormányzati negyeddé” kívántak alakítani, a kultúra
palotájává kell tenni.-69 A javaslatot nyilván felsőbb sugallatra tette, mivel cikkét
hamarosan hivatalos intézkedés követte. Megkezdődött a Várnegyed átrendezése,
aminek több historizáló stílusú épület is áldozatául esett. A megmaradt Horthy
kori minisztériumi épületekbe a Magyar Tudományos Akadémia intézetei és más
kulturális intézmények költözhettek be. A királyi palota belső tereit átépítették: a
történelmi falak között múzeumi kiállítótermeket és munkaszobákat alakítottak
ki, és mint oda nem illő elemeket elbontották a régi architektúrát idéző részlete­
ket. Az újonnan kialakított termekben a korszak egyik jellegzetes díszítő eleme, a
vörös és a fehér márvány dominált, s szolgálta a reprezentativitást. Az újjáépített
palota déli szárnyába a Budapesti Történeti Múzeumot, a keleti szárnyba és a
középső épületbe a Magyar Nemzeti Galériát költöztették be, az északi szárny
1989-ig a Munkásmozgalmi Múzeum otthona volt.--0
A rombolás és az építkezés e sajátos egyvelege szimbolikus cselekedet volt,
amely jelképezte a leszámolást a Horthy korral, az elhatárolódást a Rákosi-idő-
szaktól, és egyúttal a Kádár kori konszolidációt is. Ezt támasztja alá, hogy a Kádár­
rendszer nem minden esetben mondott le egykönnyen a reprezentatív épületek­
ről, még a budai Várban sem, holott a Vár sorsát jelképesnek tekintették. Az 1945
januárjában romba döntött Sándor-palotát például 1967-ben még Munkásmoz­
galmi Múzeumnak szánták, de 1969-ben már a kormány vendégházává alakították
volna át, és 1971-re el is készült a felújítás teljes kiviteli terve.--1
A Belügyminisztérium modern irodaházára a pesti Duna-parton a Kádár kor­
ban egy még hatalmasabb szervezet, az MSZMP Központi Bizottsága csapott le.
A költözködésben az épület lépcsőit korábban belügyminiszterként koptató
Kádár Jánosnak döntő szerepe lehetett. 2Az első titkár irodáját így ismét a régi
helyen rendezhette be. A Jászai Mari téri épületben volt a legfőbb párttestület, a
Politikai Bizottság ülésterme is. A bizottság tagjai egy nagy ovális asztalnál tárgyal­
tak, ahol mindenkinek kijelölt, állandó, a rangsort tükröző helye volt - nem úgy,

206
mint a legendában, amikor a lo­
vagok Artúr király kerekasztalát
ülték körbe -, s az asztal egyik
végén Kádár János, majd ké­
sőbb Grósz Károly elnökölt.773
A székház hallját Bernáth Aurél
és munkatársai hatalmas fali­
képpel, a Munkásállammal dí­
szítették, 1972-ben avatták fel
a szekkót. Az őrök utóbb úgy
emlékeztek, hogy ez volt a nagy
tojásrántották időszaka, mivel Kádár János dolgozószobája a pártszékházban
a képet, hogy dacoljon az idő
múlásával, Bernáthék lenolajjal
és tojással cementezték a falhoz.774 Az alakok közé a művész odafestette író- és
művészbarátait, sőt még maga Kádár János is látható a képen. Az első titkár sak­
kozik valakivel, mellette Aczél György kibicel. (A reneszánsz hagyomány nyomán
a művészek rendszerint a megrendelőt és a mecénást is megfestették.) Kádár vi­
lágossal éppen leüti az ellenfél vezérét, feje árnyékot vet a falra, glóriának látszik.
A kép egyes értelmezések szerint behódolás a diktátornak és rendszerének, mások
szerint irónia. A szekkón az alakok mindenesetre nem dolgoznak, csak mímelik a

Kádár János sakkozik, Munkások dolgoznak, Nagy Imre cvikker nélkül.

Részletek Bernáth Aurél Munkásállam című freskójából

207
munkát, valaki strandpapucsban talicskát tol, mások nézelődnek. Mintha az egész
munkásállam csak díszlet volna, a kép hátterében a ravasz sakkjátékossal. Bernáth
Aurél a kivégzett miniszterelnök, Nagy Imre alakját is megfestette, először állító­
lag a jellegzetes cvikkerel, később azonban eltüntette azt, hogy mégse legyen baj
belőle.7 ' A rendszerváltás után a pártszékházból képviselői irodaház lett, a faliké­
pet egy szürke lepellel takarták el, majd 2004-ben újból leleplezték. A szekkó ezt
követően ismét botrányt kavart, mivel az ellenzéki képviselők is felfedezték rajta
Kádár János alakját. 6 Hála a temérdek lenolajnak és tojásnak, a Munkásállam
dacolt az idő múlásával, és ma is az ország közelmúltjára figyelmeztet.
Az új elit tagjait kezdetben szoros informális kapcsolatok fűzték egymáshoz. Gya­
koriak voltak a fehér asztal melletti megbeszélések, a baráti, családi összejövete­
lek.777 Rákosi Mátyás valamiféle tágan értelmezett családfői szerepre törekedett.
Kakaózni hívta a gyerekeket, és előszeretettel mutogatta nekik a relikvia-gyűjte­
ményét. (Az emléktárgygyűjtés Rákosi által diktált korabeli divatja egy kispol­
gári biedermeier szokás továbbéléseként is felfogható.) Ignotus Pál jegyezte fel
Rákosiról: „Nem szerettem a sznobságát, ami elég gyakori tulajdonság mind a
kommunisták, mind pedig a forradalmárok körében. Jómódú vidéki kereskedő
fiaként sokat szenvedhetett szociális háttere miatt, mely sem elég magas, sem elég
alacsony nem volt ahhoz, hogy büszkélkedni lehessen vele.”" 8 Schifferné Szakasits
Klára visszaemlékezésében megörökített egy jellemző epizódot: „Este tíz óra tájt
a Rákosi Gyermekotthon egyik hálótermében, ahol 10-12 gyermek aludt. Ganzéi
Irén [a Rákosi gyermekotthon vezetője - a szerző] felkattintotta a villanyt, majd
így szólt: - Rákosi pajtás jött látogatóba! [...] Egyenest odament Palkó ágyához,
a többi gyermekre ügyet sem vetett. Megállt az ágynál: - Na, kis Schiffer, büszke
lehetsz - mondta a gyereknek -, mert a nagyapád lesz a köztársaság elnöke.”779
Nánási László parasztpárti politikus így emlékezett a pártfőtitkárra: „Rákosi
Mátyást az úgynevezett »négyes fogatból« (Rákosi, Gerő, Farkas, Révai) a leg­
többre értékeltem. Különösen az 1940-es évek végén volt számomra szimpatikus
egyéniség. Nem volt Gerőhöz hasonló »száraz em ber«, s nem »fagyott meg
körülötte a levegő« , mint Farkas Mihály és Révai körül. Szűkebb társaságban
tudott kedélyesen vitatkozni, még tréfálkozni is. Engem Nánási kollégámnak
nevezett.”780Az uralmi elitet Rákosi kezdetben mint egy szűk baráti, ismerősi tár­
saságot tartotta össze, de a társaságon belül megvoltak a törésvonalak már ekkor
is. A legmeghatározóbb ellentét az első időkben a Szovjetunióból hazatért vezetők
elkülönülése volt, ami túlhatalmukból következett. (Utóbb, a Kádár korban szíve­
sen állították be ezt úgy, mint az itthoniak és a szovjet vezetést követő politikusok
szembenállását, ám a valódi különbség a hatalomból való részesedés mértéke
volt.) Az ötvenes években nemcsak az országban, hanem az elittársaságon belül

212
A Rákosi Gyermekotthon megnyitása, 1945. április Rákosi Mátyás és Ratkó Anna,
a Szakszervezeti Tanács alelnöke mint
keresztszülők, 1945. szeptember 16.

is állandósult a terror, a fenyegetettség érzete. A „négyes fogat” ennek révén tette

kizárólagossá a hatalmát.781
A Rákosi-rendszerben az uralmi elit közösségén végigsöpörtek a terror hul­
lámai, a luxuskörülmények ellenére állandósult a fenyegetettség érzése. Ennek
emblematikus példája Zöld Sándor és családjának a tragédiája. 1951. április 19-én
Rákosi Mátyás magához hívatta Zöld Sándor belügyminisztert, majd a Politikai
Bizottság ülésén bejelentette, hogy a belügyminiszter leköszön posztjáról. Az
államvédelmisek figyelték Zöld Sándort, aki ezt követően a Városligetben sétált
és hajnalig beszélgetett a feleségével. (A funkcionárius a Városliget közelében,
egy Benczúr utcai villában élt a családjával.) Másnap a Minisztertanács ülésén
lemondott. Onnan hazament és agyonlőtte a feleségét, édesanyját, két gyermekét,
és végül magával is végzett. Búcsúlevélnek ezt hagyta hátra: „Kedves Elvtársak!
Tudom mi vár rám és családomra. Minek várjam meg, hogy hosszú tortúra után
legyen ez a sorsom. Inkább így fejezem be családommal együtt. Nem így képzel­
tem el a kommunista párt vezetését, ez nem kritika, amibe [n] részesültem, hanem
halálba ...”782 (A szöveg itt félbeszakad.) A villában talált holttesteket államvédel­
misek perzsaszőnyegekbe csavarták, és a megyeri dombok közt temették el.783
A pályatárs párttársak közül többen gondolták úgy, hogy államvédelmisek gyil­
kolták meg a Zöld családot.784
Hegedűs András egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a káderek számára
három menekülési út volt: )rA diliflepni. Az alkoholizmus. Az öngyilkosság.”785
 6>
Uifojt

V
í^ jm

v^Wíi-
nií KqS s g / f m m *** *. ; ^/f t r K j ’*

f f í J TUSNAK UpK ■<*"*'"

J J V T # 'u l 5afÍ5,

■ V 30
o«u* »uw*

# J #* «
tf *« r .

'^ lö A í l
* f i y

Gyermekrajzok Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjára, 1952

Apró Antal Rajk László rehabilitálásának harmincadik évfordulóján a következő­

képpen emlékezett: „Régebben, kezdetben úgy volt, hogy mi eléggé ilyen baráti
társaság voltunk, itthoniak, ez abban is megnyilvánult, hogy hol egyik családnál,
hol másiknál jöttünk össze, nálam elég sűrűn voltak ilyen összejövetelek, hogy
hát a harc közben, menet közben a napi politika kérdéseit megvitassuk, ki mit
hallott, hogy vannak?, a család hogy van? És a Rajk-ügy során mindez a sok éves
és néha több évtizedes baráti kapcsolat megszakadt. A bizalmatlanság, a félelem
légköre, ez uralkodott el. ( ...) Hol egyiket vitték el egyik nap, hol a másikat.”786
A problémák megoldását továbbra is mindenki a hol igazságtalannak, hol igazsá­
gosnak, hol kegyesnek, hol kegyetlennek tűnő páterfamiliastól, Rákosi Mátyástól
várta. Jellemző, ahogy Hegedűs András felidézi a Zöld Sándor tragédiája után
történteket: „Ezen a napon a Földművelésügyi Minisztériumban ültem majdnem
egész nap, Erdei Ferenc tartott valamilyen miniszteri értekezletet. Kora délután
lehetett, amikor titkárnője kihívta. Néhány perc múlva kérte, hogy menjek át a
dolgozószobájába, ahol közölte, hogy felesége, Joci telefonált, mert Zöldék la­
kásából lövéseket hallott és most, amikor le akart menni a kertbe, látta, hogy a
földszinti lakásból valami vérre hasonlító folyadék szivárog ki a bejárati ajtó alól.
Erdei tanácstalanul kérdezte, hogy mit tegyen; én tragédiát sejtve azt tanácsoltam,
hívja fel Rákosit. Ezt ő a jelenlétemben meg is tette, szerinte Rákosi akkor még
nem tudott semmiről, legalábbis ezt közölte vele.”787

214
 A mindenkori pártfőtitkárnak/első titkárnak a hatalom monolitikus ter­
mészetéből következő családfői szerepe a szűk elitközösségen belül mindvégig
megmaradt, ám kialakultak klikkek a különböző társadalmi, kulturális hátterű
kommunista politikusok között. Általánosságban megállapítható, hogy nem volt
olyan ideológia, sem olyan társadalmi azonosságtudat, amely az elitcsoportba,
egy zárt, kiváltságos helyzetű közösségbe való tartozás érzetét erősíthette volna
a pártvezetőkben. A rendszer ideológiája és az a körülmény hogy ők a „munkás­
hatalom” képviselői, a vezető funkcionáriusokban valamiféle munkásöntudatot
és -identitást is kialakíthatott - ez azonban inkább hivatkozási alap volt, semmint
összetartó erő. 88 Sőt, az eliten belüli törésvonalak mintha éppen a régi, hagyomá­
nyos identitások ütközése mentén rajzolódtak volna ki. A mártír miniszterelnök
például snagovi jegyzeteiben a nemzeti kérdéshez való viszonyában különböztette
meg magát más kommunista vezetőktől, megemlítve ellenfelei zsidó származását
is. 89 Érvelése jellemző példája annak, hogy a kommunista identitáson belül meg­
maradtak, tovább éltek az egyéni szociális identitás hagyományos elemei.
A pártvezetők különösebb kétségek nélkül lehettek tekintettel a magyar társa­
dalomban továbbélő előítéletekre. Grósz Károly egy 1990-ben készült interjúban
azzal söpörte le magáról az antiszemitizmus vádját, hogy őt már ennek az ellen­
kezőjével is megvádolták a pártban: „Egyszer a Kádár azt kérdezte tőlem, hogy
mondja, de őszintén, mondja, de őszintén mondja meg nekem, most zsidó maga
vagy nem zsidó? Hát nézze Kádár elvtárs, magának igazán módja van ezt leellen­
őriztetni, hát miért tőlem kér nyilatkozatot erről. Aztán elég durva is voltam, mert
mondtam, hogy fizikai bizonyítékot is lehet szolgáltatni vagy nyújtani ez ügyben,
de hát nem teszem. Ellenőrizzék le.” Kádár állítólag Grósz kérdésére, hogy mi­
ért vetődött ez fel, így reagált: „Hát csak a neve miatt, hogy nem-e kéne a nevét
megváltoztatni.” Sőt Grósz Károly úgy emlékezett: „Szirmai [Szirmai István -
a szerző] is egyszer azt mondta, hogy ezzel a névvel Magyarországon nem lehet a
pártban dolgozni.” 90 Aczél György Kádár-portréja szerint: „... ő vezette be ezt
a furcsa argót, hogy »nemzetiségi szempontból kell megnézni, hogy valaki lehet-e
miniszter vagy sem « (...) ő különválasztotta magában a szervezett antiszemitiz­
must annak pragmatikus tudomásulvételétől, hogy a népben van antiszemitizmus,
és emiatt nem kell provokálni.” 91Jellemző, hogy annak idején Rákosi Mátyásnak
a kor propagandája kisnemesi származást kreált,"92 s Farkas Mihály honvédelmi
miniszterről - aki törvénytelen gyermekként született - azt terjesztették, hogy
apja a k. u. k. hadsereg kassai hadtestének volt a parancsnoka.795

215
 Az életforma, a szokások közössége volt az az erő, amely mégis egységbe,
egyetlen közösségbe forrasztotta a párt különböző irányzatainak eltérő társadalmi
gyökerű képviselőit; bizonyos attitűdök, életvezetési minták egyaránt jellemezték
Rákosi Mátyás, Kádár János vagy Nagy Imre életvitelét. A szokások azonossá­
gát egy fogalmilag artikulálatlan identitásként (be nem vallott, de nyilvánvaló­
an létező azonosságtudatként) foghatjuk fel, amely segített nekik abban, hogy
minél könnyebben és gyorsabban azonosuljanak „államférfiúi” szerepükkel, új
társadalmi helyzetükkel és a korabeli uralmi elit közösségével. Jellemző például,
hogy a Nagy Imre-csoport sorsa körüli viták egyik sarkalatos pontja a számki­
vetett politikusok ellátása volt.94 Ez amellett, hogy mutatja a kádári pártvezetés
kisszerűségét, érzékelteti, hogy a részükre engedélyezett életvitel a honi pártve­
zetés szemében uralmi, politikai helyzetüket jelképezte, tudniillik azt, hogy vég­
érvényesen kiszorultak-e a pártvezetéséből; és erről ők maguk is hasonlóképpen
gondolkodhattak.
„Kucsera bácsi, nem tetszett látni a macskákat?” - állítólag ezt kérdezte Vásár­
helyi Pisti a Snagov-tó partján 1956 novemberében Szántó Zoltántól, s a kom­
munista mozgalom veteránja igencsak felháborodott, hogy fogolytársai a háta
mögött a rendszer parvenüjének címkézik őt.”9-' Az Irodalmi Újságban október
elején Háy Gyula „Miért nem szeretem?” című, nagy port felvert írásában tá­
madta meg a műveletlen, vaskalapos funkcionáriusokat, kifigurázva a kor káder­
rétegét, amely mereven ragaszkodott az előjogaihoz. (Korábban az író maga is
részesült azokból a kedvezményekből, amelyeket csak a hatalomhoz közel állók
élvezhettek. írását mégis érdemes felidézni, s nemcsak azért, mivel a kiváltságo­
kat közelről ismerhette, hanem mert a sértett funkcionáriusok, úgy tűnik, soha­
sem tudtak neki megbocsátani emiatt. Részben legalábbis ezzel magyarázható,
hogy a Kádár-rendszer éveiben mindvégig kegyvesztett maradt."96) Háy „Kucsera
elvtárs” képzelt, de valós személyiségjegyekkel felruházott alakjában jelenítette
meg a kor közutálatnak örvendő pártfunkcionáriusait: „Kucsera: parvenü. És a
parvenük, az újgazdagságukban, most szerzett hatalmukban tetszelgő újgazda­
gok, mindig gusztustalanok. Nem tudom, volt-e már a világtörténelemben olyan
fokú és annyira tömegjelenségként felburjánzó parvenüség, mint a Kucseráké.”79"
E megfogalmazás, a kortárs felháborodása is jelzi, hogy a pártállam elitje nemcsak
felügyelte az államosított javak szétosztását, hanem - a rendszer ideológiájával
homlokegyenest ellenkező módon - nagymértékben részesedett is azokból.
De mit jelenthet számunkra ma, hogyan érthető, értelmezhető a történész
nézőpontjából ez a parvenüség? Bizonyos magatartási szabályok betartásával,

216
illetve az attól való eltéréssel az egyén valamely csoporthoz való tartozását, attól
való elhatárolódását is kifejezheti. Oscar Wilde megállapítására hivatkozhatunk,
miszerint az élet misztériuma nem a láthatatlanban, hanem a láthatóban rejlik.
A kommunizmus utópiájánál sokkal megfoghatóbb volt a kádereknek az a háború
előtti világ, amellyel funkciójuk, valamint a tovább élő protokoll révén kapcsolat­
ba léptek. A kötet nyitómetaforájánál maradva: kinyílt a kapu, és feltárult előttük
a kastély minden titka. A hatalmat jelképező időben és térben megláttak egy olyan
világot, amely örvényként vonzotta őket. A magyarországi uralmi elit kultúrájának
mindig volt valamiféle okkult jellege, mivel a kiválasztottság érzetét a csoporton
belül különféle rituálék, esetenként például avítt öltözködés, anakronisztikus vi­
selkedésformák erősítették. A mindenkori elitet ezek a szertartások (a beavatás,
illetve a hagyományőrzés rituáléi) zárt, misztikus közösséggé változtatták.
Az elitcsoporton belül nagy szerepe volt annak, hogy ki milyen magatartás-
mintát követett. Míg az ötvenes években az elitet jellemző szokások inkább csak az
elért pozíciót, az uralmat jelképezték, addig később a közösséget összetartó erővé,
szokásrenddé váltak. Az elit tagjai közül természetesen ki-ki saját habitusának, a
csoporton belül tudatosan vállalt szerepének megfelelően alakította a stílusát. Az
eredetileg péklegény Marosán György - aki előszeretettel hivatkozott arra, hogy a
pártvezetésben a munkásosztályt képviseli - 1957-ben a győri színházban állítólag
ezzel a megszólítással indította a beszédét: „Stricik, kurvák, hölgyek, urak és elv­
társak! Remélem, mindenkit megszólítottam, és senkit se sértettem meg!”"98 Nem
tudjuk, hogy a történet igaz-e, mindenesetre jellemző Marosánra. Vas Zoltán
nagy társasági ember hírében állt, és előszeretettel látogatta a kávéházakat; látha­
tóan vonzódott a polgárinak mondott, ám egyben elvtársi világhoz. Az Országos
Tervhivatal élén is nagyvonalúan bánt a pénzügyekkel, apró fecniken utaltatott ki
milliókat. 1956-ban egy munkástanácsülésen - Gáspár Sándor elmondása szerint
- azzal kezdte a felszólalását: „Én világéletemben polgárember voltam és vagyok.”
(Ennek ellenére lehurrogták: „Fúj, kommunista, le vele”.)799 Horváth Ede így
emlékezett az idősödő Vas Zoltánra: „Az utolsó találkozásom a Váci utcán történt
vele. Két oldalról fiatal nők karoltak belé. »M ég mindig Győrben van?« - kérdez­
te. »Hát persze - mondtam -, és Vas elvtárs hogy van?« Nevetett. »Nézzen körül,
hát lehetnék ennél jobban?«”800
Aczél György amellett, hogy a kultúrpolitika mindenható irányítója volt, me-
cénási szerepet is vállalt. Vas István például a hetvenedik születésnapján versben
köszöntötte régi barátját, aki a háború alatt megmentette az életét,801 s később is
támogatta őt. A költemény így zárul: „Konzulom, édes öcsém, áldjon s éltessen az

217
Isten!” A vers 1987 augusztusában, a Magyar
Rádió Gondolat című műsorában hangzott
el, majd az Elet és Irodalomban is megjelent.802
Benjámin László egy Vas István paródiában
így ironizált a költő és a miniszter kapcso­
latán: „Fújjon hát oda- / kinn a száraz frank
szél, a misztrál, az én lelkemben már új, nagy /
gondolat motoszkál egy könyvről, amit / hőn
nőm, Hántó Piroska illusztrál. / És megdicsér
barátom, a helyettes minisztrál.”803
Mindenkinek viszonyulnia kellett a hagyo­
mányhoz, de követendő stílust a pártvezetők
közül egyedül csak Kádár János teremtett.
O volt a vezér a munkásöntudatú funkcioná­
riusok, bonvivánok és mecénások színes se­
regében. Amint a Rákosi-érában, úgy a Ká­
dár korban is a személyi kultusz elsődleges
jellemzője a figyelem középpontjában álló
személyiség gondosan felépített (k ö z s z e ­
replése volt. Kádár János - az uralom évtize­
deiben - mindig kerülte a fényűzést, puritán
emberként jelent meg a nyilvánosság előtt.
S nemcsak a közszereplésekkor, hanem az elit­
társaságon belül is így viselkedett, ennélfogva
az ő visszafogottabb viselkedése, tartózkodó
magatartása szabta meg a határokat. Mint an­
nak idején Horthy Miklós, a konszolidáció
letéteményesének mutatta magát, s nemcsak
a nyilvánosság előtt, hanem az elittársaságon
belül is.
A társadalom által előírt magatartásformák
változó tartalommal és kiterjedtséggel, de egy-

Kádár János Salgótarjánban, 1965

Kádár János átveszi Losonczi Páltól a „Szocialista
Munka Hőse” kitüntetést, 1972
Kádár János Miskolcon az új kenyér ünnepén, 1981

218
aránt jellemzik a különböző korok uralkodó csoportjait, uralmi elitjét, s néha
olybá tűnik, mintha tértől és időtől függetlenül kapcsolódnának össze. A hagyó-
mányozódó viselkedéselemek nemcsak egyszerűen meghatároznak és összetar­
tanak csoportokat, hanem a történelem folyamatában újra is teremthetik azokat.
A kor uralmi elitje egy olyan ütközőzónában (szimbolikus térben) szerveződött
meg, mely ellenséges kultúrák, korok határán feküdt. E mezsgye, amellett, hogy
egy jelképes harc (társadalmi puffer) színtere volt, már puszta létével is kapcso­
latot teremtett a két kor között, és oldotta a feszültséget. E csoport az életformák
hagyományozódása szempontjából valamiféle közvetítő szerepet töltött be: száraz
szivacsként szívta magába mindazt, amit a régi hagyományból befogadhatott, és
így a Horthy kori tradíciók egyik letéteményesévé, sőt folytatójává vált. Szokásait,
életvezetési mintáját vették át utóbb a mellé felzárkózó, vagyonosodó társadalmi
csoportok képviselői.
Az örökségen, amelyet az elit képviselt és közvetített, a történelem viharai
hagytak jól látható nyomokat. Merán Fülöp - már idézett - visszaemlékezésében
leírja, hogy 1944-ben a front miként hullámzott át Csákberényen. Egy alkalommal
szalonkázni voltak a testvérével, és amikor beléptek a szalonba, hogy felmutassák
szüleiknek a vadászzsákmányt, három német repülőtiszt ült a díványon. Egyikük
szenvedélyes vadász volt, így izgatottan tanulmányozta az elejtett madarakat:
„Közben vér csöpögött a kék díványra, nem vette észre senki, és a vér beszívódott
a kék szövetbe, maradandó foltot hagyva ott, mivel senki sem mosta le. Akkor
vettük észre a vérfoltot, amikor 1944. december 11-én utolsó ebédünk után, a
szalonban vettük magunkhoz az utolsó csákberényi kávét. Ugyanaznap délután
végleg elhagytuk szülőfalunkat.”804A hetvenes években a csákberényi kastély régi
vadászvendége egy vértesi disznóhajtás után az újonnan berendezett vadászház­
ban az ebédlő egyik sarkában pillantotta meg a kék díványt. Szépen kitisztítva, egy
eltüntethetetlen folttal a kék huzaton.805
A csákberényi szalon ékességét, a kék díványt megőrizte a történelem, illetve
mindazok, akik vigyáztak rá, és ott álltak (őrt álltak) a kapuban. Ők felügyelték
az utat a kastélyba, a kapun való áthaladást, a beavatás szertartását. A kapuőr fo­
galma a társadalomtudományokba a bevásárló háziasszony példájával vonult be.
A gondoskodó családanya - a hagyományos szerepfelfogás szerint - az a sze­
mély a családban, aki dönt arról, hogy milyen élelem juthat be a ház(tartás)ba.806
Sétál a boltban a pultok között, válogat - többnyire a saját ízlése szerint -, és
kosarába teszi a kiválasztott élelmiszereket. A család egészét érintő döntéseket
hoz: ő áll (őrt áll) a kapuban. Kapuőr ugyanis csak az lehet, aki képes ellenőrzése

219
alá vonni a csoportot, tehát aki felügyeli, őrzi a kaput. Az elmúlt kor káderei nem­
csak őrök, de (hagyomány)őrzők is voltak egy személyben, hiszen megvizsgálták,
átvették és továbbadták a hagyományt. S bár őröknek készültek, társadalmi kapu­
nyitók lettek egy olyan korban, amikor az ideológia, a politikai-hatalmi rendszer
falat emelt a jelen és a múlt, s az egyének különböző csoportjai közé. Az erődít­
mény falai szilárdnak bizonyultak, csak egy idő után a kaput nem őrizte senki.
 UTÓSZÓ

Kapuban áll a történész is, amikor arról dönt, hogy milyen történeteket enged be
a múltból a jelenbe, és hogyan írja, szerkeszti, alkotja meg őket. A történetírás sze­
mélyes műfaj, de vannak látható szabályai, úgy, mint a forráskritika, és láthatatlan
szabályosságai, mint a korszellem. A történész saját korának, kultúrájának részese,
azokat az eseményeket kezeli tényként, amelyeket ő maga valósnak, igaznak gon­
dol. Ez a könyv kommunista pártvezetőkről szól, akik megismerték és ápolták a
hagyományt, a Horthy kori elit szokásait, és továbbadták mindazt, amit ebből az
örökségből átmenthettek. A K-vonal, amelyet követve a történetben haladtunk,
egy képzeletbeli kastélyba vitt. A kastély falait én képzeltem e csoport, a káderek
köré, hogy a történetben egy helyen és együtt láthassuk őket. Aladdin a mesében,
amikor a szultán palotájával átellenben napnyugtától napkeltéig kastélyt építtetett,
ezt kívánta a szellemtől: ,A nagyterem kupolás legyen, négy fala arannyal és ezüst­
tel legyen bevonva, mind a négy falon legyen hat-hat rácsos ablak, gyémánttal,
rubinnal és smaragddal ékesítve, a huszonnégy ablak közül azonban egy maradjon
befejezetlenül.”80.
Lezártam a kéziratot; ez a történet itt, most véget ér. Van, aki ilyenkor rendet
tesz az asztalán a könyvek és a fénymásolatok között, s a munka végén összegez.
Lehet, hogy számon kérik majd rajtam ennek elmaradását: az egyenes vonalú el­
beszélést, amely apró adatok lassú hömpölygetésével hosszú összetett mondatok
általános kijelentéseibe fut, mint folyó a tengerbe (történet a történelembe). Én
azt gondolom, hogy az ember úgy olvas, ahogy ír, és ez megfordítva is igaz. Az
előadás erős, elválaszthatatlan része minden történetnek, számít a modor, az alkat.
Viszolygok az olvasót lebecsülő határozott állításoktól, amelyekhez csak a szerző
igénye szerint, egyféleképpen lehet viszonyulni.
Egyszer valaki úgyis egy másik, (nekem) meglepő szögből néz majd a témára.

221
 ÉLETRAJZOK
A c z é l G y ö rg y , 1 9 4 6 - ig A p p e l H e n rik
( 1 9 1 7 - 1 9 9 1 ) - politikus. Kezdetben építő-
munkásként dolgozott és műkedvelő előadó­
művészként lépett fel. A K M P-be 1935-ben
lépettbe. 1945-től 1949-ig az M K P budapes­
ti, majd vidéki funkcionáriusa volt. 1947-től
1949-ig országgyűlési képviselő. 1949-ben
életfogytiglani fegyházra ítélték. 1954-b en
kiszabadult, és még az évben rehabilitálták.
1954 és 1956 között a 23. sz. Állami É pítő­
ipari Vállalat igazgatója volt. 1956-ban részt
vett az M S Z M P megalapításában. 1957-től
1 9 5 8 -ig m ű v elő d ési m in isz terh e ly e ttes,
1 9 5 8 -tó l 1 9 6 7 -ig a m űvelődési m iniszter
első helyettese. 1967-tő l az M S Z M P T ud o­
mányos, Közoktatási és Kulturális Osztályát
felügyelő KB-títkárként, 1969-tól a K B Agi-
tációs és Propaganda Bizottságának e ln ö ­
keként tevékenykedett 1974-ig. 1970-tő l az
M S Z M P P B tagja (1 9 8 8 -ig ), 1958 és 1967
között és 1971-től országgyűlési képviselő.
1974 és 1976, majd 1980 és 1982 között az
O rszágos K özm ű velődési Tanács elnöke.
1974-től 1982-ig a M inisztertanács elnökhe­
lyettese, majd 1985-ig a KB kulturális titkára.
E m inőségeiben a korszak kultúrpolitikájá­
nak irányítója. 1985 és 1988 között a Társa­
dalomtudományi Intézet igazgatója.
A lp ár Ign ác, 1880-ig Schökl (1 8 5 5 - 1 9 2 8 )
- építész. E lőször kőm űvesinasnak tanult,
222
m ajd elvégezte a B erlini Építészeti A kadé­
m iát. D olgozott H auszm ann A lajos m u n­
katársaként, majd berlini építészirodákban.
1882-től 1889-ig a budapesti M űegyetem en
a díszépítéstani tanszéken tanársegéd; 1888-
tól önálló irodát működtetett. Elnöke volt a
Budapesti É pítőm esterek Ipartestületének
( 1 9 2 0 ) és a M agyar M érn ö k - és É p ítész­
egyletnek ( 1 9 0 4 - 1 9 0 7 ) , em ellett tagja volt
a M ű em lék ek O rszágos B izottságának, az
O rszágos Iparm űvészeti Társulatnak és az
Országos Középítési Tanácsnak is. 1900 és
1923, majd 1927 és 1928 között tagja a fő ­
város törvényhatósági bizottságának. Leghí­
resebb alkotása a millenniumi emlékkiállítás
T örténelm i Épületcsoportja (Vajdahunyad
vára). A számos általa tervezett épület közül
kiem elkednek egyes budapesti bankok ter­
vei (N em zeti Bank, Értéktőzsde).
A n talffy G yula (1 9 1 2 - 1 9 9 7 ) - író, újságíró.
1933 és 1945 között a Szabadság, a Kis Újság
és a Pesti Hírlap munkatársa. A második vi­
lágháború után a Szabadságnál helyezkedett
el, m ajd 1946-ban a Kis Ú jság felelős szer­
kesztője lett. 1 9 5 5 -tő l a K épes M agyaror­
szágnál, 1958 és 1975 között pedig a Magyar
N em zet olvasószerkesztőjeként dolgozott.
Újságírói tevékenysége m ellett főleg honis­
m ereti könyveket írt.
Apró A ntal, Klein ( 1 9 1 3 -1 9 9 4 ) - politikus.
Kezdetben szobafestőként dolgozott. 1931-
ben lépett be a KM P-be. 1930-tól tagja volt
a M agyarországi Építőm unkások Országos
Szö vetségén ek, m elyn ek 1 9 3 8 -b a n v eze­
tőségi tagja lett. 1945 első hónap jaiban az
M K P KV Szakszervezeti Osztályát, majd T ö ­
megszervezetek és Töm egm unka Osztályát
vezette, áprilistól újra a K V Szakszervezeti
Osztályát. 1946 és 1948 között a M K P P B
előbb pót-, majd rendes tagja. 1945-től nem ­
zet-, majd országgyűlési képviselő. 1948-tól
1951-ig a S Z O T főtitkára, 1949 és 1952 kö­
zött az Elnöki Tanács tagja. 1952-től 1953-ig
építőanyag-ipari miniszter. 1 9 5 3 -tó l ism ét
P B -tag és egyben a M inisztertanács elnök-
helyettese. 1956 júniusában a Hazafias N ép­
front Országos Tanácsának elnöke. O któber
2 7-tő l Nagy Imre korm ányában építésügyi
m iniszter, október 28-án az M D P hattagú
e ln ö k ség én ek is tag ja. N o v em b er 1 2-tő l
iparügyi m iniszter, tagja az M S Z M P IIB -
nek. 1956 és 1980 között a PB, és 1988-ig a
KB tagja volt. 1957 és 1961 között aM inisz-
tertanács elnökhelyettese, 1961-től Magyar-
ország állandó K G ST-képviselője. 1971-től
1984-ig az Országgyűlés elnöke.
A rató F erencné ( ? -? ) - A Fővárosi Tanács
M értéku táni Szabóságainak Divatszalonja
vezetője. Öngyilkos lett.
A s t u r ia s , M ig u e l Á n g e l ( 1 8 9 9 - 1 9 7 4 )
- guatem alai író. Jo g i tanulm ányai b e fe je ­
zése után európai egyetem eken fo lytatott
tanulmányokat, majd 1933-tól ism ét szülő­
hazájában élt. 1944-től diplomataként tevé­
kenykedett: 1947-től előbb argentínai, majd
salvadori nagykövet. 1954-ben visszavonult,
majd 1962 és 1966 között emigránsként Ar­
gentínában, m ajd Európában tartózkodott.
Az 1966-o s dem okratikus változások után
ism ét h azatért, és 1 9 7 0 -ig hazája párizsi
nagykövete. 1967-ben irodalmi N obel-díjat
kapott.
B á c s iJ ó z s e f ( 1 9 2 6 - ) - m u nkásv ezető.
1 9 4 5 -b e n a Budapesti Ő rezred ben teljesí­
tett szolgálatot, és még ez évben belépett az
M KP-ba. 1949-ben a Rajk-per okán kilépett
a pártból. 19 5 1 -ig vasesztergályos, ezután
egy iparitanuló-iskolában szakoktató 4 évig.
1 9 5 6 ok tób eréb en a C sep el Vas- és F é m ­
művek Ideiglenes M unkástanácsának tagja,
n o v em ber v égétő l eln ö kh elyettese. 1 9 5 7
februárjában letartóztatták, és a következő
évben tíz év b ö rtö n re ítélték . A z 1963-as
amnesztiával szabadult. Visszaem lékezései
1993-ban jelentek meg.
B a la s s a G yu la ( 1 9 0 3 - 1 9 7 4 ) - jogász, o r­
szágos rendőrfőkapitány. 1937-ben Pécsett
szerzett államtudományi doktorátust. 1938
és 1944 között az Igazságügy-minisztérium­
ban dolgozott. 1945-ben belépett az SZDP-
b e, és egy évig N ó g rá d -H o n t várm egye
főispánja, m ajd 19 4 6 -tó l 1950-ig országos
rendőrfőkapitány. 1 9 5 0 -b e n tö rv én y tele­
nül letartóztatták, bebörtönözték, ahonnan
1955-ben szabadult. 1956-ban rehabilitálták.
1 957 és 1966 között az Országos Erdészeti
Főigazgatóságot vezette miniszterhelyettesi
rangban.
B alázs B éla, 1913-ig Bauer H erbert ( 1 8 8 4 -
1949) - író, költő. 1906-ban m agyar-ném et
szakos tanári, 1 9 0 9 -b e n b ö lcsészd o k to ri
diplom át szerzett. Első verse 1900-b an lá ­
tott napvilágot. 1908-tó l 1919-ig a Nyugat
állandó szerzője, jelen tő s m unkája B artó k
B éla két színpadi m űvének szövegkönyve
is. A z első v ilágháború előtt tanárként és
könyvtárosként dolgozott. A Tanácsköztár­
saság alatt az írói direktórium tagja, valamint
a Közoktatásügyi Népbiztosság irodalmi és
művészeti ügyosztályának vezetője, továbbá
a Nemzeti Színház és az Operaház kormány­

223
biztosa. 1919 után előbb Bécsben, majd B er­
linben, végül a Szovjetunióban élt. 1945-ben
hazatért, és a Színművészeti Akadémia taná­
ra lett. N evéhez fűződik a Film tudom ányi
Intézet megalapítása. 1949-ben Kossuth-dí-
jat kapott.
B alo gh István ( 1 8 9 4 - 1 9 7 6 ) - római kato­
likus pap. 1918-ban szentelték pappá, 1930-
tó l Szeged A lsó v áro sb an v o lt p léb án o s.
1944-ben lépett be az FK gP-be és lett nem ­
zetgyűlési képviselő. 1 9 4 4 és 1 9 4 7 között
a m iniszterelnökség állam titkára. 1945-tő l
1949-ig nem zet-, majd országgyűlési képvi­
selő. A z állam i m űtárgy-kereskedelem m el
foglalkozó A R T E X vállalat egyik alapítója
és vezetője. 1947-ben az FK gP főtitkára lett,
de júliusban kilépett a pártból, és Független
Magyar Dem okrata Párt néven új pártot ala­
pított. 1949 és 1952 között az Elnöki Tanács
tagja. A békepapi m ozgalom egyik központi
alakja. 1951 után előbb K em en cén , m ajd
Budapesten plébános.
B á rd M ik ló s ( 1 9 1 4 - ) - diplom ata. 1939-
ben szerzett m a g y a r-o la sz szakos tanári
diplomát. 1939-tő l katona, 1945-b en beállt
a dem okratikus magyar hadseregbe, ekkor
lett tagja az M K P-nak is. 1945-től tanárként,
1949-től a Budapesti Tankerületi Főigazga­
tóságon, m ajd a Tankönyvkiadónál dolgo­
zott, 1953-tól a T IT -n él volt alkalmazásban.
1 9 6 0 -b a n a K ülügym in isztérium állom á­
nyába került. 1 9 6 0 -tó l a róm ai, 1 9 6 2 -tő l a
kartúm i nagykövetség m unkatársa, 19 6 9 -
ben D ar es-Salaam -i nagykövetté nevezték
ki. 1976-ban vonult nyugállományba.
B a ta Istv án ( 1 9 1 0 - 1 9 8 2 ) - politikus, ka­
tonatiszt. Eredeti foglalkozása villam oska­
lauz. 1930-tól párttag. 1947-től az M K P III.
kerületi pártbizottságának titkára. 1950-ben
a moszkvai katonai akadémia elvégzése után
országgyűlési képviselő (1 9 5 7 -ig ), és a M a­
224
gyar N éphadsereg vezérkari főnöke, majd
1953-tól honvédelm i miniszter, valamint az
M D P KV tagja, a PB póttagja lett. A forrada­
lom alatt felm entették tisztségeiből, ő pedig
a Szovjetunióba távozott. 1958-ban hazatért,
a következő évben m egfosztották rendfoko­
zataitól. Ezután a BKV-nál dolgozott közép­
vezetőként.
B atth y á n y L ajo s, gróf ( 1 8 0 7 - 1 8 4 9 ) - p o ­
litikus, állam férfi. Fiatal korában kato n ás­
kodott, majd jogi vizsgát tett és birtokainak
igazgatásával foglalkozott. 1 8 3 0 -tó l az o r­
szággyűlések aktív, ellenzéki tagja. 1 8 4 “ -
ben az ellenzéki párt elnökének választották.
1848. március 17. és szeptem ber 10. között
miniszterelnök. W indischgrátz 1849 január­
jában Pesten elfogatta. T öbb helyütt rabos­
kodott, végül felségárulási p erben halálra
ítélték és kivégezték.
B e é r J á n o s ( 1 9 0 5 - 1 9 6 6 ) - jogász. A b u ­
dapesti egyetem en 1 9 2 7 -b e n szerzett dip­
lomát. 1931 és 1 9 4 4 között egyéni ügyvéd­
ként dolgozott. 1945-től tagja az M K P-nek.
1945-től 1948-ig budapesti tiszti főügyész.
1948-tól a budapesti egyetem jogi karán az
állam jogi ta n sz é k v e z e tő je , m ajd 1 9 5 2 es
1 9 5 3 között a kar dékánja. Je le n tő s része
volt a szocialista állam rendszerét m eghatá­
rozó jogszabályok, így az 1949-es alkotmány
megalkotásában.
B e n já m in L á sz ló ( 1 9 1 5 - 1 9 8 6 ) - költő,
szerkesztő. 1931-től vett részt a munkásmoz
galom ban, versei 19 3 8 -tó l kezdve jelen tek
meg a Népszavában, a Szép Szóban, a Kelet
N épében és m ásutt. E lső kötete 1939-b en
látott napvilágot. 1 9 4 4 végén a debreceni
Néplap, m ajd a Népszava, 1 9 4 5 -b e n a V i­
lágosság munkatársa, illetve vidéki szociál­
demokrata lapokat szerkesztett. Az 1950-es
években dolgozott a N épjóléti Minisztérium
Sajtóosztályán és az írószövetségben. 1960
tói a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1963-
tól a Kortárs cím ű lap munkatársa. 1968-tól
a M agvető Kiadó szerkesztője. 19 7 6 -tó l az
Ú j T ü k ö r szerk esztő b izo ttság án ak tagja,
1979-től főszerkesztője. 1950-ben és 1952-
ben Kossuth-díjban részesült.
B en k ei A ndrás ( 1 9 2 3 - ) - politikus. Eredeti
foglalkozása géplakatos. 1948-tó l pártm un­
kás az M D P-ben. 1949-től 1950-ig szakszer­
vezeti beosztásban dolgozott, majd Szabolcs-
Szatmár m egyében volt pártfunkcionárius;
1 9 5 6 -tó l az M S Z M P m egyei első titkára.
1959 és 1985 között az M S Z M P K B tagja.
1963-tól 1980-ig belügym iniszter, 1980 és
1985 között országgyűlési képviselő, majd
1990-ig pótképviselő.
B erd aE rn ő (1 9 1 4 - 1 9 6 1 ) - festő, grafikus.
Először fényképésznek tanult, m ajd Szőnyi
István iskolájában és a Képzőművészeti F ő ­
iskolán képezte m agát. 1 9 3 5 -tő l m űszaki
rajzo lókén t d olgozott. 1 9 3 4 -tő l volt tagja
a K M P-nek, részt vett a Szocialista K épző­
m űvészek C so p o rtján ak m egalakításában
(1 9 3 3 ) és a csoport tevékenységében. 1945
után a festés mellett röplapokat is készített a
kom m unista párt számára, 19 4 8 -tó l 1950-
ig a Vasutas Szakszervezet Képzőművészeti
Iskolájának tanára.
B ern áth A u rél ( 1 8 9 5 - 1 9 8 2 ) - festő. M un­
káira a nagybányai hagyom ányok, az im p­
resszionizmus és az expresszionizmus hatása
jellem ző. 1945-tő l a Képzőm űvészeti F ő is­
kola tanára, 1 9 4 8 -1 9 4 9 -b e n a M agyar M ű ­
vészet című folyóirat szerkesztője.
B isz k u B é la (1 9 2 1 —) - politikus. 1937-től
lakatosinasként dolgozott. 1 9 4 3 -tó l a V a­
sas Szakszervezet, 1944-tő l a kom m unista
párt tagja, részt vett az angyalföldi fegyveres
ellenállásban. 1945 után a fővárosi, illetve
egyes kerületi pártbizottságok funkcionári­
usa. 1956 októberében fegyveres csoportot
szervezett a felkelők elleni harcra. A m eg­
alakuló M S Z M P K B, illetve az IIB tagja.
D ecem berben az M S Z M P Budapesti Párt-
bizottsága elnöke. 1957-től belügyminiszter
és a PB tagja, a forradalom utáni m egtorlá­
sok egyik irányítója. 1961-től a M iniszterta­
nács elnökhelyettese. 1962-ben előbb a KB
adm inisztratív ügyekért felelős titkára lett,
majd 1963 végétől a pártszervezésért felelt.
1966-ban pártszervező és egyben adminiszt­
ratív KB-titkár. 1973-tó l a K B Testnevelési
és Sportbizottságának vezetője. A Pártépíté­
si M unkaközösséget 1978-ig vezette, ekkor
felm entették tisztségei alól és nyugdíjazták.
1980-tól 1989-ig a S Z O T Számvizsgáló B i­
zottságának elnöke.
B o k assa,Jean -B éd el (1 9 2 1 - 1 9 9 6 ) - afrikai
politikus. E lő bb a francia hadsereg, m ajd a
függetlenné váló Közép-afrikai Köztársaság
katonája, ahol 1964-ben vezérkari főnök lett.
1966-b an puccsal m egszerezte a hatalmat,
m elyet diktatórikus eszközökkel gyakorolt.
1972-ben örökös elnökké kiáltatta ki magát,
majd 1976-ban a köztársaságot monarchiává
alakította, és a következő évben a „K özép­
afrikai B irod alom ” császárává koronáztatta
magát. 1 9 7 9 -b e n francia segítséggel m eg­
döntö tték hatalm át, ezután külföldön élt.
1986-b an visszatért hazájába, ahol bíróság
elé állították és elítélték. A börtönből 1993-
ban szabadult.
B o k ro s B irm an D ezső (1 8 8 9 - 1 9 6 5 ) fes­
tő, szobrász. Az Iparművészeti Főiskolán ta­
nult. Első kiállítását 1918-ban rendezhette.
1919-ben a Tanácsköztársaság alatt ösztön­
díjban részesült, ezért 1 9 2 0 -b a n B erlin b e
emigrált. 1926 és 1932 között Pozsonyban,
azután ism ét B u d ap esten élt és alkotott.
T ag ja v o lt a S zo cialista K ép ző m ű vészek
C so p o rtjá n a k . 1 9 4 9 -b e n K o ssu th -d íjb an
részesült.

22S
B olz, L o th ar ( 1 9 0 3 - 1 9 8 6 ) - ném et politi­
kus. Jogász végzettségű; 1929-tő l tagja N é­
metország Kommunista Pártjának. 1933-ban
a Szovjetunióba emigrált, itt újságíróként és
a M a rx -E n g e ls -L e n in Intézet tanáraként
m űködött. 1948-tól N ém etország N em zeti
D em okrata Pártjának tagja, parlamenti kép­
viselő és építésügyi miniszter, majd 1963 és
1975 között az N D K külügyminisztere.
B o rd ás A n d rás ( 1 9 2 1 - 1 9 5 6 ) - A Csepel
Vas- és Fém m ű vek esztergályosa. Ö téves
tervének teljesítéséért 1953-b an K ossuth-
díjat kapott. Az 1 9 5 6 -o s forradalom során
vesztette életét.
B o z sik J ó z s e f ( 1 9 2 5 - 1 9 7 8 ) - labdarúgó,
edző. 1 9 4 2 és 1 9 4 9 k ö zö tt a K isp est A C,
majd 1962-ig a Budapesti Honvéd focistája.
O lim piai b ajn o k ( 1 9 5 2 ) , világbajnoki m á­
sodikhelyezett (1 9 5 4 ), az aranycsapat tagja.
Ö tszörös magyar b ajn o k , százszoros válo­
gatott. 1 9 5 0 és 1 9 5 7 között országgyűlési
képviselő. 1963-tó l a Budapesti Honvédnál
d olg ozott m int szakosztályvezető, illetve
m int edző. 19 7 4 -b e n a magyar labdarúgó­
válogatott szövetségi kapitánya.
B re z sn y e v , L e o n y id I ljic s ( 1 9 0 6 - 1 9 8 2 )
- szovjet politikus. 1923-tó l a Kom szom ol,
1931-tő l a kom m unista párt tagja. A m áso­
dik világháború alatt politikai tiszt. 1946 és
1 9 5 0 k ö zö tt Z ap o ro zsjéb en és D ny ep ro-
petrovszkban volt városi párttitkár. 1 9 50-
től 1952-ig a M oldáv SzSzSzK első titkára.
1 952 és 195 3 , m ajd 1 9 5 6 és 1 9 6 0 között a
K B titkára. 1957-tő l haláláig PB-tag. 1960-
tól 19 6 4 -ig a L eg felső bb Tanács E ln ö k sé ­
gének elnöke (vagyis a Szovjetunió állam ­
fő je ). 1963-b an ism ét K B -titk ár lett, majd
H ruscsov lem ondatása után őt választották
első titkárnak 1964-ben (1 9 6 6 -tó l főtitkár).
1972-től ism ét ő töltötte be az államfői tiszt­
séget is.
226
B r u ty ó J á n o s ( 1 9 1 1 - 1 9 8 7 ) - politiku s.
1 9 3 0 és 1 9 4 5 között ácssegédként d o lg o ­
zott, a K M P -n ek 1934-tő l tagja. 1945 után
az M KP, majd az M D P vidéki funkcionári­
usa, 1 9 5 0 -1 9 5 1 -b e n az Építő-, Fa- és Épí-
tőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének
főtitkárhelyettese. 1951-tő l 1955-ig építés­
ügyi miniszter. 1955-tő l az építőanyag-ipari
szakszervezet elnökeként a S Z O T elnökségi
tagja. 1959 és 1965 között a S Z O T főtitkára,
1 9 6 5 -1 9 6 6 -b a n elnöke. 1959-től 1964-ig az
Elnöki Tanács, 1957 és 1966, m ajd 1982 és
1 986 között az M S Z M P K B tagja. 1966-től
1 982-ig az M S Z M P K E B elnöke. 1982-tő l
haláláig országgyűlési képviselő.
B u d ai II. László, Bednarik ( 1 9 2 8 - 1 9 8 3 ) -
labdarúgó (jobbszélső), edző. 1948 és 1950
között az F T C és az É D O S Z , majd 1961-ig
a Budapesti Honvéd focistája. Olim piai b aj­
nok (1 9 5 2 ), világbajnoki második helyezett
(1 9 5 4 ), az aranycsapat tagja. Ö tszörös m a­
gyar bajnok, 39 válogatottsága alatt 10 gólt
szerzett. 1959-től edzőként dolgozott.
B u d isav lje v ic , N ada - Jovanka T ito húga.
B u g y o n n ij, Szem jo n M ih a jlo v ic s ( 1 8 8 3 -
1 9 7 3 ) - szov jet m arsall. A cári had sereg
lovassági a ltisztje vo lt. A p o lg á rh á b o rú ­
ban a Vörös H adsereg lovasságának egyik
m egszervezője. 1 9 1 9 és 1 9 2 4 között az 1.
lovashadsereg parancsnoka. 1924-tő l 1937-
ig a lovasság v ezetője. 1 9 3 9 -tő l 1 9 4 1 -ig a
honvédelm i népbiztos helyettese. 1941-tő l
a délnyugati front irányítója, majd az észak­
kaukázusi front vezetője. 1943-ban a Vörös
H adsereg lovassága parancsnokának nevez­
ték ki.
C astro Ruz,, F id e l ( 1 9 2 6 - ) - kubai p oliti­
kus. A havannai egyetem jogi karán végzett.
1 9 5 6 és 1959 között a Batista-rezsim ellen
folyó fegyveres h a rco t vezette, m ely n ek
m egdöntése után a szocialista rendszer ve­
zéralakja. 1959 és 1976 között m iniszterel­
nök, 1963-tól 1965-ig a Szocialista Forrada­
lom Egységpártja első titkára, 1965-től a KP
KB első titkára, 1976-tól a PB tagja. 1976 és
2 0 0 8 között az Állam tanács és a M iniszter-
tanács elnöke (állam fő ). B eteg ség e m iatt
lem ond ott, a hatalm at öccsén ek, R aulnak
adta át.
C e d e n b a l, J u m ja a g iin ( 1 9 1 6 - 1 9 9 1 ) -
m ongol politikus. 1938-ban a Szovjetunió­
ban pénzügyi főiskolát végzett. Mongóliába
hazatérve pénzügyminiszter-helyettes, pénz­
ügyminiszter, 1940-től pedig a Kereskedelmi
és Ipari Bank elnöke, a Nagy Népi Hurál kép­
v iselője és az M N F P K B és P B tagja. 1945
és 1948 között az Állami Tervhivatal elnöke,
majd m iniszterelnök-helyettes. 1952-b en a
M inisztertanács elnöke, 1958-től pártja első
titkára (1 9 8 1 -tő l 1984-ig főtitkára). 1974-
ben megvált a miniszterelnöki tisztségtől, és
a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke (ál­
lam fő) lett. 1984-b en megvált tisztségeitől,
és a Szovjetunióba távozott.
C h u rch ill, S ir W in sto n L eo n ard S p en cer
(1 8 7 4 - 1 9 6 5 ) - angol politikus. Pályáját ka­
tonaként és had itud ósítóként kezdte. Első
ízben 1900-b an került b e a b rit parlam ent
alsóházába. 1 9 05-tő l 1908-ig gyarm atügyi
állam titkár, 1 9 0 8 -tó l kereskedelm i, 1910-
től belügyminiszter. 1911 és 1915 között az
A dm iralitás Első Lordja, 1917-tő l 1919-ig
hadfelszerelési miniszter, és az első világhá­
ború után is folyamatosan magas kormány­
zati tisztségeket viselt, 1924 és 1929 között
p énzü gy m iniszter volt. A m áso d ik világ­
háború kitörése után ism ét az Adm iralitás
Első Lordja, majd 1940-ben miniszterelnök
(1 9 4 5 -ig ). 1 9 5 1 -tő l 1955-ig ism ét m inisz­
tereln ök . Szám os tö rté n e lm i m űvet írt, a
m ásodik világháborúról szóló m unkájáért
1953-ban irodalmi N obel-díjat kapott.
227
C z ap ik G yula (1 8 8 7 - 1 9 5 6 ) - római kato­
likus pap, egri érsek. 1 9 1 0 -b e n szentelték
pappá. Különböző tisztségek mellett 1920 és
1939 között az Egyházi Lapok és a Szív című
újságokat szerkesztette. 1939-b en veszpré­
mi püspök lett, 1943-tól egri érsek. 1951 és
1 9 5 6 között a M agyar K atolikus Püspöki
Kar elnöke, a kom munista hatalommal való
együttműködés tám ogatója a magyar kato­
likus egyházon belül. 1 9 5 4 -tő l 19 5 6 -ig az
Országos Béketanács és a Hazafias Népfront
Országos Tanácsa elnökségének tagja.
C z ib o r Z o ltán ( 1 9 2 9 - 1 9 9 7 ) - labdarúgó
(balszélső). A kom áromi MÁV csapata után
az F T C , a Csepeli Vasas, az É D O SZ , majd a
Budapesti Honvéd focistája. 1956 után emig­
rált, 19 5 8 -tó l Spanyolországban élt; 1990-
ben visszaköltözött Magyarországra. Játszott
az A S Rom a, az F C Barcelona (1 9 5 8 -1 9 6 1 )
az Espanol ( 1 9 6 1 -1 9 6 2 ), az Austria W ien és
a Prim o H am ilton (Kanada) színeiben. H á­
romszoros magyar, kétszeres spanyol bajnok,
olimpiai bajnok ( 1 9 5 2 ), világbajnoki m áso­
dik helyezett (1 9 5 4 ), az aranycsapat tagja.
M agyarországon 150 bajnok i m érkőzésen
91 gólt, Spanyolországban 129 mérkőzésen
8 7 gólt szerzett. 4 3 m agyar válogatottsága
során 17-szervolt eredményes.
C zinege L ajo s ( 1 9 2 4 - 1 9 9 8 ) - katonatiszt,
politikus. Eredeti foglalkozása földmunkás,
illetve kovács. 1951 és 1 9 5 4 között p á rt­
funkcionárius a N éphadseregben. 1954-től
1957-ig az M D P KV, m ajd az M S Z M P K B
A dm inisztratív O sztályát vezette. 1 9 5 7 és
1960 között a Szolnok megyei Pártbizottság
első titkára, 1958-tó l 1967-ig országgyűlési
képviselő. 1 9 5 9 -tő l az M S Z M P K B tagja.
1960 és 1984 között honvédelmi miniszter,
1984-től 1987-ig a M inisztertanács elnökhe­
lyettese. 1989-ben lem ondott rendfokozatá­
ról és visszavonult a politikai élettől.
C zottn er Sán d o r (1 9 0 3 - 1 9 8 0 ) - politikus.
1922-től géplakatosként, majd kohómunkás­
ként dolgozott. 1 9 2 9 -tő l a Vasas Szakszer­
vezet, 1931-tő l az M S Z D P tagja. 1945-ben
az M K P csepeli szervezetének egyik m eg­
alapítója. 1948 és 1 9 4 9 között a Kohóipari
K özpont vezérigazgatója, m ajd az Iparügyi
M inisztériu m ban d olgozott; 1 9 4 9 - 1 9 5 0 -
b e n a N ehézip ari M in isztériu m p o litikai
államtitkára. 1950-től az M D P K V póttagja,
1951 és 1956 között rendes tagja. 1951-től
1 9 5 3 -ig bánya- és energiaügyi m iniszter,
1953 és 1954 között a nehézipari miniszter
első helyettese, 1954-től 1956-ig szénbányá­
szati m iniszter, 1 9 5 6 jú liusától novem ber
3-ig bánya- és energiaügyi miniszter. 1957
és 1963 között nehézipari miniszter.
C sá n y i S á n d o r ( 1 9 5 3 - ) - pénzügyi szak­
ember. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán,
valam in t az M K K E -n szerzett diplom át.
1 9 7 4 és 1983 között a Pénzügym inisztéri­
um ban d olgozott, m ajd a M ezőgazdasági
és É lelm ezésü g y i M in iszté riu m b an volt
osztályvezető. 1 9 8 6 -tó l 1 9 8 9 -ig az M H B
főosztályvezetője, m ajd 1992-ig az O K H B
vezérigazgató-helyettese. 1992-tő l az O T P
Bank elnök-vezérigazgatója, több részvény-
társaság igazgatótanácsának tagja.
C sapó A ndor, Czutrin ( 1 9 0 1 - ? ) - államvé­
delmi tiszt. Eredeti foglalkozása géplakatos.
19 5 3 -b a n alezredes és az ÁVH Gazdasági
Osztályának vezetője, amikor a Péter Gábor
elleni per kapcsán letartóztatták és életfogy­
tiglani börtönbü ntetésre ítélték. 1956-b an
szabadult. Ezután a V II. ker.-i Lakáskarban­
tartónál dolgozott részlegvezetőként.
C sém i K áro ly (1 9 2 2 -1 9 9 2 ) - politikus, ka­
tonatiszt. 1945-ig gyári munkásként és m ol­
nársegédként dolgozott. 1945-ben belépett
az M K P -b e és az ú jon nan alakuló magyar
h ad sereg be. 1 9 5 3 -b a n a S zo v je tu n ió b an
228
szerzett felsőfokú katonai végzettséget. 1953
és 1956 között a Honvéd Akadémia páncélos
tanszékének vezetője. 1956. október végén
Budapest egyik katonai körzetének parancs­
noka, majd ezredparancsnokként működött
közre a forradalom leverésében és a m egtor­
lásokban. 1957-től 1961-ig a Zrínyi Katonai
A kadém ia parancsnoka. 1 9 6 3 és 1 9 7 3 k ö ­
zött a M agyar Néphadsereg vezérkari főnö­
ke. 1963-tól honvédelmi miniszterhelyettes,
1 9 6 6 -tó l a m iniszter első h ely ettese és az
M S Z M P K B tagja. 1 9 7 3 -tó l honvéd elm i
minisztériumi államtitkár. 1984-ben vonult
nyugdíjba.
C s e rg ő J á n o s ( 1 9 2 0 - 1 9 8 0 ) - politiku s.
Eredeti szakmája vasesztergályos. Az 1950-
es években a m iskolci egyetem en szerzett
gépészm érnöki diplomát. 1945-tő l tagja az
M K P-nek. 1 9 4 8 - 1949-ben korábbi munka­
helye, az Oetl-gyár igazgatója, majd a Magyar
Posta főigazgatói székébe került. 1950-ben a
Nehézipari M inisztérium , 1 9 5 0 - 1 9 5 1-ben
a K ohó- és Gépipari M inisztérium állam tit­
kára. 1951-ben az M D P KV államgazdasági
osztályának helyettes vezetője, m ajd a M i­
nisztertanács nehézipari titkárságát, 1953 és
1954 között az M D P KV ipari és közlekedési
osztályát vezette. 1954-től az M D P K V tag­
ja, 1958-tó l 1967-ig országgyűlési képvise­
lő. 1954 és 1956, majd 1957 és 1963 között
koh ó- és gépipari m iniszter. 1 966-b an lett
tagja az M S Z M P K B-nak. 1963-tó l 1977-ig
a MAVAG vezérigazgatója.
C se rv e n k a F eren cn é (1 9 1 8 —) - politikus.
1 9 4 9 -b e n le tt az M D P K V m u nkatársa.
19 5 2 -tő l az A gitációs és Propaganda O sz­
tály alosztályvezetője, majd osztályvezető­
helyettese. 1 9 5 7 -tő l az M S Z M P K B tagja
(1 9 8 8 -ig ) és a Budapesti Pártbizottság tit­
kára (1 9 6 2 -ig ), majd 1983-ig a Pest megyei
Pártbizottság első titkára.
C s e te r k i L a jo s ( 1 9 2 1 - 1 9 8 3 ) - szakszer­
vezeti vezető, politikus. Kolozsvárott tanító
diplomát szerzett, majd tanítóként dolgozott
1944-ig. A frontra kerülése után átszökött a
szovjet csapatokhoz, és belépett a kom m u­
nista p ártba. 1 9 4 7 -b e n hazatért. 1 9 4 7 és
1950 között a S Z O T bud apesti iskoláján,
1 9 5 0 - 1 9 5 1 - b e n a P ártfő iskolán tan íto tt.
1951 és 1 9 5 3 k ö z ö tt a Ped agógus Szak-
szervezet főtitkára, m ajd 19 5 6 -ig a S Z O T
titkára. 1957-tő l 1963-ig az M S Z M P Fejér,
majd a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Párt-
bizottság első titkára; 1958-tól országgyűlési
képviselő. 1959 és 1980 között az M S Z M P
K B póttagja, 1962-tő l 1966-ig a PB póttag­
ja. 1963-tó l a KB, majd 1967-tő l 1978-ig az
Elnöki Tanács titkára.
D arvas Iván, Darvas Szilárd ( 1 9 2 5 - 2 0 0 7 )
- színész. A Színművészeti Akadémia elvég­
zése után a M űvész ( 1 9 4 6 - 1 9 4 9 ) , m ajd a
M adách Színház (1 9 4 9 - 1 9 5 6 ) társulatának
tagja. 1957 és 1959 között a forradalom alat­
ti tettei miatt börtö n ben volt, majd 1963-ig
segédm unkásként dolgozott. Ezután előbb
a m iskolci N em zeti Színház, m ajd a jó z s e f
Attila Színház, 1965-től pedig a Vígszínház
művésze. 1 9 8 5 és 1993 között nyugdíjas,
19 9 3 -tó l a M űvész Színházban, 19 9 5 -tő l a
szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1978-
ban és 1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
1990 és 1994 között az SZ D SZ országgyűlé­
si képviselője volt.
D arv as Jó z se f, 19 3 2 -ig D um itrás ( 1 9 1 2 -
1 9 7 3 ) - író, politikus. A kiskunfélegyházi
tanítóképző elvégzése ( 1 9 3 2 ) után B ud a­
pesten élt különböző munkákból. K om m u­
nista kapcsolatai miatt az 1930-as években
öt évig volt házi őrizetben. Első verseskötete
1932-ben jelen t meg. 1934-től újságíróként
is tevékenykedett. Az évtized második felé­
ben sorra jelentek meg regényei, riportjai és
szociográfiái, ekkor vált a népi írók mozgal­
229
m ának egyik központi alakjává. R észt vett
a M árciusi Fro n t és a M agyar T ö rtén elm i
E m lékbizottság létrehozásában , és 1 9 4 5 -
ben a N em zeti Parasztp árt aleln ö k e lett.
1949-ig szerkesztette a párt lapját, a Szabad
Szót. 1945-tő l nem zet-, majd országgyűlési
képviselő. 1 9 4 7 és 1 9 5 0 között építésügyi,
1 9 5 0 -1 9 5 1 -b e n vallás- és közoktatásügyi,
1 9 5 1 -tő l 1 9 5 3 -ig k ö z o k ta tá sü g y i, m ajd
1 9 5 6 -ig n ép m ű v elési m iniszter. 1 9 5 7 és
1959 között a Hunnia Filmstúdió igazgatója.
1951-tő l 1953-ig és 1959-től a Magyar írók
Szövetségének elnöke. 1960-tó l a Hazafias
N épfront alelnöke. 1972-b en az Elnöki Ta­
nács tagja. 1956-ban és 1960-ban Kossuth-
díjjal tüntették ki.
D ékán István ( 1 9 1 9 - 1 9 7 5 ) - államvédelmi
tiszt. Tanulmányait a székesfehérvári ciszter­
cita gim názium ban kezdte, m ajd Kőszegen
végezte el a 4. polgárit. P in cérn ek tanult,
s 1 9 3 6 - 1 9 3 7 - b e n , ille tv e 1 9 3 9 - 4 0 - b e n
Vasváron, H évízen, Kőszegen és B ud apes­
ten felszolgáló. 1937 őszétől 1939 végéig a
H am burg m elletti autópálya-építkezésén
dolgozott. 1940-ban bevonult és árkász lett.
1942-ben szovjet hadifogságba esett, 1943-
tól a K M P tagja. 1944 tavaszáig Naumov tá­
bornok partizánegységében a német vonalak
m ögött harcolt, m ajd ejtőernyős kiképzést
kap ott, és 1 9 4 4 augusztusában Észak-Er-
d ély ben v e tetté k b e. 1 9 4 4 d ece m b e ré tő l
1950-ig a Politikai Rendőrség, illetve utód­
szerveinek a tagja. Az Államvédelmi Hatóság
(Á V H ) kém elhárítási osztályának vezetője
alezred esi rangban, de 1 9 5 0 -b e n a b első
tisztogatások során őt is eltávolították. 1953
és 1 9 5 6 között ism ét az ÁVH főtisztje, ve­
zérőrnagy, illetve belügyminiszter-helyettes.
Az 1956-os forradalom alatt a Szovjetunió­
ba m enekült. 1962-b en kizárták a pártból.
Ezután a Vendéglátó-ipari Technikum, majd
a H o tel Silvanus igazgatójaként dolgozott.
H obbivadász volt. 1 9 7 5 -b e n M oszkvában,
tisztázatlan körülmények között halt meg.
D é n e s Is tv á n ( 1 9 1 4 —) - állam véd elm i
tiszt. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság
Vadászati Osztályának vezetője. 1952-ben a
Kádár Ján o s ellen indított perben elítélték,
1954-ben szabadult, visszanyerte a párttag­
ságát, és átm en etileg a V IT A X vállalathoz
h e ly e z té k g é p k o csiv e z e tő n e k . 1 9 5 6 -tó l
1963-ig az Országos Erdészeti Főigazgatóság
vadászati osztályvezetője. 1 9 5 9 -1 9 6 0 -b a n
A frika-expedíciót vezetett.
D ési H u b er Istv án ( 1 8 9 5 - 1 9 4 4 ) - festő,
grafikus. Az első világháború után D ésen ,
apja m ellett kezdett arany- és ezüstműves-
séggel fo glalko zn i. 1 9 2 4 és 1 9 2 7 k ö zö tt
Olaszországban ezüstművesként dolgozott,
m ajd Bud apesten teleped ett le. R észt vett
az illegális kom m unista mozgalomban, tag­
ja volt a Képzőm űvészek Új Társaságának.
Az 1930-as években több gyűjtem ényes ki­
állítást is rendezett. 1958-b an posztum usz
Kossuth-díjat kapott.
D obi István (1 8 9 8 - 1 9 6 8 ) - politikus. K ez­
detben mezőgazdasági m unkásként dolgo­
zott. 1930-tó l tagja volt az Országos M ező-
gazdasági K am arának. 19 3 6 -b a n b elép ett
az FK gP-be, ahol az Országos Választmány
tagja és a Földmunkás Tagozat elnöke lett, és
a Parasztszövetség titkáraként is tevékenyke­
dett. A m ásodik világháború után nem zet-,
majd országgyűlési képviselő. 1945 és 1946
között állam m iniszter, 1 9 4 6 februárjában
földm űvelésügyi, majd ism ét állam m inisz­
ter lett. K özben előb b az F K g P alelnöke,
m ajd 1 9 4 7 -tő l elnöke, a kom m u nistákkal
való együttm űködés szorgalm azója. 1948-
ban ism ét földművelésügyi miniszter, majd
1952-ig m iniszterelnök (1 9 5 2 -b e n m int a
M inisztertanács elnöke). 1952-tő l 1967-ig
az Elnöki Tanács elnöke. E m ellett 1 9 5 4 és
230
1968 között tagja volt a H N F Országos Ta­
nácsának, 1955 és 1956 között pedig a Ter­
m előszövetkezeti Tanácsnak. 1 9 5 9 -b e n az
M S Z M P és egyben a K B tagja is lett. 1968-
ban az Országos Szövetkezeti Tanács elnöki
tisztét töltötte be.
D o n áth F eren c ( 1 9 1 3 - 1 9 8 6 ) - politikus.
1935-ben szerzett jogi doktori diplomát, de
m ár egy évvel korábban b e lé p e tt a K M P -
be. R észt vett a M árciusi Fro n t ( 1 9 3 7 ) és
a N e m z e ti P a ra sz tp á rt ( 1 9 3 9 ) m e g a la ­
pításában. 1 9 3 9 és 1 9 4 2 kö zött a Szabad
Szó külpolitikai rovatvezetője. 19 4 5 -b e n a
földreform -előkészítő bizottság tagja, majd
az O rszágos Földbirtokrendező Tanács el­
nökhelyettese. Ez évben tagja lett az M K P
KV-nek, illetve a Földművelésügyi M inisz­
térium politikai államtitkárává nevezték ki.
Az év végétől az M K P K V Falusi Osztályát,
1948 és 1951 között az MKP, majd az M D P
K V Főtitkársági Irodáját vezette. 1951-b en
letartóztatták, 1952-b en koncepciós perben
15 évi fogházra ítélték. 1 9 5 4 -b e n kiszaba­
dult és rehabilitálták. Az M T A Közgazda­
ság-tudományi Intézetében helyezkedett el
igazgatóhelyettesként. 1956. október 24. és
26. között az M D P K V egyik titkára lett, de
lem ondott e tisztségéről. N ovem ber elején
részt vett az M SZ M P megalapításában, tagja
volt a párt Ideiglenes Intéző Bizottságának
is, m ajd Nagy Im réékkel együtt m enekült,
illetve internálták. 1958-ban 12 évi fegyház­
büntetésre ítélték a forradalomban betöltött
szerepe m iatt; 1960-b an szabadult. Ezután
az Országos Mezőgazdasági Könyvtár, a M a­
gyar Mezőgazdasági Múzeum, az M TA Köz-
gazdaság-tudományi Intézete, majd 1976 és
1983 között az M TA Szövetkezetkutató Inté­
zete munkatársaként agrártörténeti kutatás­
sal foglalkozott. Részt vett a dem okratikus
ellenzék kezdeti tevékenységében.
D ö b ren tei K áro lyn é, szül. N ém ety Aranka
( 1 9 1 3 - 1 9 8 7 ) - politikus. 1929-től Újpesten
az Egyesült Izzóban dolgozott, és bekapcso­
lódott a szakszervezet m unkájába is. 1937-
től az M S Z D P tagja lett, 1 9 4 5 -b e n pedig
a ko m m u n ista pártba lép ett be. 1 9 4 5 -tő l
1948-ig nem zet-, m ajd országgyűlési kép ­
viselő, m andátum áról lem on d ott, am ikor
Ú jpest polgárm estere lett (egyben az első
magyarországi női polgárm ester). 1948 m á­
jusától 1950. júniusig volt Újpest polgármes­
tere. 1950 és 1957 között a Fővárosi Tanács
Lakásgazdálkodási Osztályát és Házkezelési
Igazgatóságát vezette. 1 9 5 0 -tő l 1 9 5 4 -ig a
Fővárosi Tanács V B tagja. M iután levelezőn
elvégezte a budapesti jogi egyetemet, a Fővá­
rosi, majd 1961 és 1970 között a Legfelsőbb
Bíróság büntetőbírójaként dolgozott. A M a­
gyar N ők Tanácsa végrehajtó bizottságának
tagja is volt.
D r a p c s ik Istv á n ( 1 9 1 6 —) - gép k o csiv e­
zető.
E gri G yula ( 1 9 2 3 - 1 9 7 2 ) - politikus. 1945
m árciusától a M A D IS Z szervezője és üze­
mi bizalmi. Elvégezte az M K P pártiskoláját,
ezután pártmunkás, városi és megyei pártbi­
zottságokon dolgozott. 1950-től 1952-ig H e­
ves, majd 1952-től 1954-ig Baranya megyei
első titkár volt. 1954-tő l a belügym iniszter
első helyettese, m ajd 1955 és 1956 között
az M D P I<V titkára. 1956 novem berében a
Szovjetunióba menekült. 1957-tő l 1958-ig
egri városi párttitkár volt, 1962-b e n , majd
1969 és 1972 között a Baranya megyei Párt-
bizottság első titkára. 1962-től 1969-ig a M a­
gyar Testnevelési és Sporttanács (1 9 6 3 -tó l
Sportszövetség) elnöke. 1 9 5 8 és 1972 k ö ­
zött országgyűlési képviselő, 1962 és 1972
között az M SZ M P K B tagja.
E ichm ann, A d o lf Ottó (1 9 0 6 19 6 2 ) - SS-
tiszt. 1932-tő l az N SD A P tagja. Előbb a Z si­
231
dóügyi Tudom ányos Múzeum, majd a Zsi­
dó Kivándorlás K özponti Hivatala vezetője.
Tagja volt az SS-nek m int O bersturm bann-
führer és az SD -nek. 1939-ben a Birodalm i
B iztonsági Főhivatal zsidókkal foglalkozó
ügyosztályának élére került. E m inőségében
egyik fő szervezője és irányítója az európai
zsidók deportálásának. A háború után A r­
gentínába szökött. M iután 1960-ban izraeli
ügynökök elrabolták, Jeruzsálem ben bíróság
elé állították és kivégezték.
E rdei F erenc ( 1 9 1 0 - 1 9 7 1 ) - politikus, szo­
ciológus. Szegeden szerzett jogi diplom át.
E lő b b a Függetlenségi K ossuth Párt tagja,
m ajd a N em zeti Parasztpárt egyik alapító­
ja volt 1939-ben. Az 1930-as években több
nagy jelentőségű szociográfiája jelen t meg.
1944-től nemzetgyűlési képviselő és belügy­
miniszter. 1945-től a Nemzeti Parasztpárt al­
elnöke, 1947-től főtitkára. 1948-tól az M TA
levelező, 1956-tól rendes tagja. 1949 és 1953
között földm űvelésügyi, 1 9 5 3 -tó l 1955-ig
igazságügyi, majd 1955-ben újra földm űve­
lésügyi miniszter. 1 9 5 5 -1 9 5 6 -b a n a M inisz­
tertanács elnökhelyettese. 1956. novem ber
m ásodikán a szovjet csapatkivonásról tár­
gyalt, am ikor letartóztatták, de ham arosan
szabadon engedték. 1 9 5 7 -tő l az M T A A g­
rárgazdasági K utatóintézetének igazgatója.
E m ellett 1957 és 1964, majd 1970 és 1971
között az M T A , 1 9 6 4 -tő l 19 7 0 -ig a H N F
főtitkára, 1 9 6 5 -tő l az E ln ök i Tanács tagja.
1948-b an és 19 6 2 -b e n K ossuth -díjban ré­
szesült.
E sterházy László, gróf ( 1 8 9 1 - 1 9 6 6 ) - po­
litikus. A Pozsonyi Jogakadém ián diplom á­
zo tt; az első v ilágh áború ban három évet
szolgált. 1918-b an a Főrendiház, 1 9 3 9 és
1944 között a Felsőház tagja. Cikkei 1933-
tól jelen tek m eg a M agyar Vadászújságban.
R észt vett az Országos Term észetvédelm i
Tanács munkájában is.
F a lu s E le k , 1 9 0 7 -ig F ríed m an n ( 1 8 8 4 -
1 9 5 0 ) - grafikus, festőm űvész. Tanu lm á­
nyait Londonban, M ünchenben, Berlinben,
Budapesten és Nagybányán folytatta. Volt a
Vígszínház díszlettervezője; több nyugatos
író, költő m unkájához készített grafikákat,
borítólapokat szecessziós stílusban. Emellett
tervezett eklektikus és neobarokk bútorokat,
dísztárgyakat, enteriőröket.
F a rk a s M ih á ly , Löw y H erm ann, M ichail
W o lf ( 1 9 0 4 - 1 9 6 5 ) - politikus. 1 9 2 1 -b e n
belép ett a C sehszlovák K om m unista Párt­
ba, ekkor vette fel a M ichail W olf mozgalmi
nevet. Politikai tevékenysége miatt 1925-ben
hat és fél évi bö rtö n re ítélték. Szabadulása
után a Kom m unista Ifjúmunkás Internacio-
náléban tevékenykedett. Részt vett a spanyol
polgárháborúban, majd a szervezet m ásod­
titkára lett. 1944 novemberében az M K P KV
egyik megalapítója. 1945-től a K V Titkársá­
ga és a PB tagja, a Pártmunka (Pártmunkás,
Pártépítés) cím ű lap főszerkesztője. Az év
folyamán a Belügym inisztérium politikai ál­
lam titkáraként a rendőrség megszervezését
irányította. 1945 novem berétől az M K P fő ­
titkárhelyettese. 1948-ban a két munkáspárt
egyesülését előkészítő bizottság tagja. 1948
és 1953 között honvédelmi miniszter. 1953-
ban leváltották tisztségeiből, de nem sokára
ism ét P B -tag és a K V A gitácíós és P ropa­
ganda Osztályának, 1954-től Tudományos,
K ulturális és A dm inisztratív O sztályának
vezetője. 1956 tavaszán vizsgálatot indítot­
tak ellene, majd kizárták a pártból, megfosz­
tották tisztségeitől és lefokozták. O któ ber
13-tól őrizetben volt. 1 9 5 7 -b e n először 6,
majd 16 év börtönbüntetésre ítélték. 1960-
as szabadulása után a G o n d o lat K iadónál
volt lektor.
Farkas V lad im ír ( 1 9 2 5 -2 0 0 2 ) -Á V H -tiszt.
Farkas M ihály fia. A m ásodik világháború
232
alatt Moszkvában élt, ahol rádiós iskolát vég­
zett. 1946-ban az ÁVO, m ajd az ÁVH állo ­
mányába került. Kezdetben lehallgatásokkal,
később vizsgálati és hírszerzési ügyekkel is
foglalkozott. 1951-ben alezredessé léptették
elő. 1955-ben leszerelték. 1956-ban vád alá
helyezték, és a következő évben 12 évi bör­
tönre ítélték, ahonnan 1960-ban szabadult;
ezután bérelszám olóként, statisztikusként,
üzemgazdászként dolgozott. 1976 és 1985
k ö zö tt a V olán T rö sztn él v o lt tanácsadó.
V isszaem lék ezéseit N in cs m en tség cím en
1990-ben adta közre.
F eh ér L a jo s ( 1 9 1 7 - 1 9 8 1 ) - politikus, ú j­
ságíró. 1941-b en végzett D ebrecen ben tö r­
té n e le m -la tin szakon. 1 9 4 2 -tő l tagja volt
a K M P -n ek és részt vett az ellenállásban.
1 9 4 5 és 1 9 4 7 k ö zö tt a B u d ap esti R e n d ­
ő r-fő k a p itá n y sá g P o litik a i O sztály án ak
helyettes vezetője, m ajd 19 5 4 -ig a Szabad
Föld felelős szerkesztője. 1 9 5 5 -1 9 5 6 -b a n
a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igaz­
gatói tisztét tö ltötte be. 1 9 5 4 -1 9 5 5 -b e n a
Szabad Nép m unkatársa, 1956-b an a Nép-
szabadság szerkesztője, 1 9 5 7 -tő l 1 9 7 5 -ig
az M S Z M P P B tagja, 1 9 6 2 és 1 9 7 4 között
miniszterelnök-helyettes. 1959-től a Magyar
Partizánszövetség elnöke.
F e jti G y ö rg y ( 1 9 4 6 - ) - politikus. 1 9 69-
b e n a B u d apesti M űszaki E gyetem en g é ­
pészm érnöki diplom át szerzett, és ugyan­
itt tanársegéd lett. 1 9 7 2 és 1 9 7 6 k özött a
K IS Z K B m unkatársa, 1 9 7 7 -b e n elvégezte
az M S Z M P Politikai Főiskoláját. 1976-tó l
1979-ig a K IS Z K B titkára, majd rövid ideig
az M S Z M P K B Párt és Töm egszervezetek
O sztálya v ezető jén ek helyettese. 19 8 0 -tó l
az M S Z M P K B tagja, 19 8 4 -ig a K IS Z K B
első titkára. 1 9 8 4 és 1 9 8 7 k ö z ö tt a B or-
sod -A baúj-Z em plén m egyei Pártbizottság
első titkára. 1 9 87-tő l 1989-ig a K B titkára,
1 9 8 9 -b e n a Politikai Intéző B izottság tag­
ja. A N em zeti Kerekasztal-tárgyalásokon ő
vezette az M S Z M P küldöttségét. 1990 után
vállalkozó.
F in ta J ó z s e f ( 1 9 3 5 - ) - építész. 19S8-b an
szerzett építészm érnöki diplom át, és lett a
Lakóterv munkatársa, később osztályvezető­
je, majd igazgatóhelyettes-főépítésze. 1995-
től saját irodát működtet. 1966-tól a Magyar
Építészek Szövetsége vezetőségi tagja. 1999-
től a Magyar Építészkamara alelnöke. A B u ­
dapesti Műszaki Egyetem tanára, a műszaki
tudom ányok d oktora ( 1 9 8 5 ) . 1 9 8 S -tő l az
M TA levelező, 1993-tól rendes tagja. Főbb
m unkái: salgótarjáni városközpont, Duna-
parti szállodasor, budapesti rendőrpalota,
Westend City Center.
F lach J á n o s ( 1 9 0 2 - 1 9 6 5 ) - belsőépítész.
1 922-b en szerzett lakberendező diplomát,
majd 1948-ig a Lingel Bútorgyárban dolgo­
zott mint rajzoló és tervező. 1948-tól a K Ö Z ­
T I m űterem vezetője. Jelen tő seb b m unkái:
G ellért Szálló, Vígszínház, Közgazdaság-tu-
dom ányi E gyetem b erend ezése, b első k i­
képzése.
F o c k je n ő ( 1 9 1 6 - 2 0 0 1 ) - politikus. 1932-
b en b elép ett a K M P -b e és az M S Z D P -b e ,
de tevékenykedett a K IM S Z -b en és a Vörös
Segélyben is. 1945 első felében a X . kerületi
pártszervezet titkára, m ajd az M K P B ud a­
pesti P ártbizottság V égrehajtó B izottságá­
nak tagja. 1945 és 1 9 4 7 ,1 9 5 8 és 1967, majd
1971 és 1985 között országgyűlési képviselő.
1947-től a Nehézipari K özpontban osztály-
vezető, 1 9 4 8 -tó l főosztályvezető. 1951-tő l
1954-ig kohó- és gépipari miniszterhelyettes.
1 9 5 4 -1 9 5 5 -b e n külkereskedelm i tanácsos
az N DK-ban. 1955-től a S Z O T titkára, 1956
jú liusától az M D P K V póttagja. 1 9 5 6 n o ­
vem berében az M SZ M P K B tagja lett 1989-
ig. 1957 februárjától a K B gazdaságpolitikai
233
titkára volt, majd a P B tagja lett (1 9 8 0 -ig ).
1961-tő l a M inisztertanács elnökhelyettese
és a K B állam gazdasági bizottságának tag­
ja. 1 9 6 7 és 1975 között a M inisztertanács
elnökeként nagy szerepe volt az „új gazda­
sági m echanizm us” és a hozzá kapcsolódó
reform ok bevezetésében. 1975 m ájusában
nyugdíjazták. 1 9 8 0 -tó l a M T E S Z elnöke,
1 9 8 4 -tő l az A lk o tm án y jo g i T anács tagja,
1 9 8 8 - 1 9 8 9 -b e n a K B nem zetközi, jo g i és
közigazgatás-politikai bizottságának tagja.
F ö ld e s L á s z ló ( 1 9 1 4 - 2 0 0 0 ) - politikus.
M űbútorasztalos végzettséget szerzett, majd
fatelepeken, később a szakm ájában d olgo­
zott. 19 3 7 -tő l tagja a K M P-n ek. 19 4 4 -b e n
Ú jp esten vett részt az ellenállásban. 1948
és 1 9 6 7 k ö z ö tt országg yű lési képviselő.
1946-tól az M K P Budapesti Bizottsága ká­
derosztályát vezette, majd 1948-tól az M D P
káderosztályának helyettes vezetője. 1951
és 1954 között sztálinvárosi első titkár, majd
a csepeli vasm űben párttitkár. 1 9 5 5 -1 9 5 6 -
ban a külkereskedelmi miniszter helyettese.
1956. október 24. és 30. között a K V katonai
bizottságának tagja. A forradalom leverése
után előb b az M S Z M P káderosztályát ve­
zette, m ajd belü gym iniszter-h elyettes lett
( 1 9 5 8 -1 9 6 4 ) . 1964-től 1967-ig az Erdészeti
Főigazgatóság vezetője, majd a mezőgazda-
sági és élelm ezésügyi m iniszter helyettese
(1 9 6 7 - 1 9 7 1 ) , 1972 és 1981 között pedig a
Hungexpo vezérigazgatója volt.
F ö ld es L ász ló (H o b o ) ( 1 9 4 5 —) - előadó-
művész. Földes László miniszterhelyettes fia.
1978-ban végzett az E L T E történelem -nép-
rajz szakán, és m ég ez évben megalakította
H obo Blues Bánd nevű együttesét, mellyel
szám os lem ezt adott ki. E m ellett szerepelt
film ekben, egyéni előad óként, és je len te k
meg könyvei. 1996-tól az Új Színház, 2006-
tól a debreceni Csokonai Színház társulatá­
nak tagja.
F öldes M ih ály ( 1 9 0 S -1 9 8 4 ) - író, újságíró.
1 9 2 8 -tó l a Népszava, 1945 után a Szabad­
ság és a Szabad Föld munkatársa. 1947-ben
a Falu és Város szerkesztője, majd 1949-tő l
ism ét a N épszavánál d o lg ozo tt 1 9 5 7 -ig ,
am ikor a M agyarország című laphoz került
mint szerkesztő. A Magyar írók Szövetségé­
n ek titkára is volt. Regényeket, verseket és
drámákat is írt.
F ülöp, Edinburgh hercege (1 9 2 1 - ) . A brit
hadseregben szolgált a m ásodik világhábo­
rúban. 1947-től II. E rzsébet angol királynő
férje. T ö bb más tisztsége m ellett 1 9 5 8 -tó l
elnöke a N em zetközi M ezőgazdasági Tár­
saságnak, és 19 8 8 -ig a N em zetközi Lovas
Szövetségnek.
G áb o r A n d o r, 1 9 1 3 -ig G re in er ( 1 8 8 4 -
1953) - költő, író. 1902-től kezdett publikál­
ni különböző lapokban (A H ét, Pesti N ap­
ló, Egyenlőség, Jö v en d ő stb.), de fellépett
kabarékban is. 1919-b en a Közoktatásügyi
N ép biztosság on a színházi és sajtóü gy ek
előadója volt. 1919 és 1925 között Bécsben,
m ajd B erlinben élt, itt m int a Vörös Segély
sajtóirodájának, a R o te Fahne cím ű lapnak
a munkatársa, és a Pravda tudósítója. 1933
bán Moszkvába költözött. 1944-b en vissza­
tért Magyarországra, tagja lett az Ideiglenes
N em zetg y ű lésn ek . 1 9 4 5 és 1 9 4 8 k özött
szám os lap m unkatársa volt (Szabad Nép,
Szabadság, Új Szó stb.). Megalapította a L u­
das M atyit és az újság első főszerkesztője is
ő volt. Publicisztikai tevékenysége m ellett
írt verseket, színpadi m űveket, e lb eszélé­
seket. 1953-b an posztum usz Kossuth-díjat
kapott.
G ásp ár S á n d o r ( 1 9 1 7 - 2 0 0 2 ) - politikus,
szakszervezeti vezető. 1945 előtt m otorsze­
relőként dolgozott. 19 3 6 -b a n lépett be az
M S Z D P -b e . 1 9 4 6 - 1 9 4 7 -ben az M K P K V
m unkatársa. 1 9 4 7 és 1951 között a Vasas
234
Szakszervezetben futott be karriert. 1947-
től 19 8 8 -ig országgyűlési képviselő. 1952
és 1 9 5 6 között a S Z O T főtitkárhelyettese,
illetv e elnöke, m ajd 1 9 8 8 -ig a szervezet
első embere elnöki, illetve főtitkári címmel.
1 9 6 1 - 1 9 6 2 - b e n a K B gazd aságp olitikai
titkára, m ajd budapesti első titkár ( 1 9 5 9 -
1 9 6 1 ,1 9 6 2 -1 9 6 5 ). 1962-től PB-tag. 1978 és
1989 között a Szakszervezeti Világszövetség
elnöke. 1988-ban kikerült az Elnöki Tanács­
ból (1 9 5 4 óta volt tagja, 1963-tó l elnökhe­
lyettese), nem választották be a P B -b e és a
K B -ba, ő pedig lem ond ott a S Z O T elnöki
tisztségéről.
Gerő Ernő, Singer (1 8 9 8 -1 9 8 0 ) - politikus.
1919-ben vöröskatona, majd a szomszédos
országokban és Budapesten vett részt a kom ­
munista mozgalom szervezésében. 1922-ben
elítélték, de 1924-ben átadták a Szovjetunió­
nak. Ezt követően töb b európai országban
tevékenykedett, részt vett a spanyol polgár-
háború ban. A m ásodik világháború alatt a
K M P képviselője a K o m intern ben . 1945-
ben kereskedelem és közlekedésügyi, 1945
és 1949 között közlekedésügyi, 1 9 4 8 -1 9 4 9 -
ben pénzügy-, 1 9 4 9 és 1 9 5 2 között állam ­
miniszter, és a Népgazdasági Tanács elnöke.
1952-tő l 1956-ig miniszterelnök-helyettes,
1 9 5 3 -1 9 5 4 -b e n belügyminiszter is. 1954 és
1956 között az M D P K V gazdaságpolitikai
bizottságának elnöke. 1 9 49-tő l 1957-ig az
M T A tagja. 1 9 4 9 és 1953 között a magyar
gazdaság és belpolitika irányításának egyik
központi alakja, majd a Sztálin halála utáni
enyhülési folyam atok egyik fő fékezője. Az
1956-os forradalom előtti hónapokban a KV
első titkára. 1956. október 25-én leváltották
tisztségeiből. 1956-tól 1960-ig a Szovjetuni­
óban tartózkodott, hazatérve a K B felelős­
ségre vonta és kizárta a pártból. 1949-b en
Kossuth-díjat kapott.
G o n d a G yö rgy, G eiszler M iklós György védelm i M inisztériu m állam titkára, m ajd
( 1 9 2 3 - 2 0 0 0 ) - politikus. Aranym űvesnek 1929 és 1932 között honvédelmi miniszter.
tanult, 1965-b en jo g i d oktorátust szerzett. 1932-től 1936-ig miniszterelnök.
1943 és 1945 között az S Z D P tagja. 1945-
G ró sz K á ro ly ( 1 9 3 0 - 1 9 9 6 ) - politikus.
ben lépett be az M K P-ba és Vas m egyében
1945-ben lépett be az M KP-ba. 1949 és 1961
pártfunkciókat tö ltö ttb e . 1952-tő l 1957-ig
között B orsod -A baú j-Z em plén m egyében
különböző m inisztérium okban a lakásgaz­
pártfunkcionárius. 1961-től az M S Z M P KB
dálkodási részlegeket vezette. 1 9 5 6 -tó l az
Agitációs és Propaganda Osztálya munkatár­
M S Z M P tagja. 1 9 5 7 -b e n a korm ány tit­
sa, vezetőhelyettese, majd 1974-től vezetője.
kárságán és az Építésügyi M inisztérium ban
K özben 1 9 6 2 -tő l 1968-ig a M agyar Rádió
fő o sztály v ezető k én t d o lg ozo tt. 1 9 5 7 -tő l
és Televízió párttitkára. 1979-től a Borsod-
1 978-ig a Vas m egyei Tanács elnöke, 1963
A baúj-Z em p lén m egyei, 1 9 8 4 és 1 9 8 7 k ö ­
és 1 9 8 0 k ö zö tt országgyűlési képviselő.
zött a Budapesti Pártbizottság első titkára.
1978-tól 1984-ig az Országos Környezet- és
1 9 8 7 -1 9 8 8 -b a n a M inisztertanács elnöke.
Természetvédelm i Hivatal elnöke. 1989-től
1988-ban pártfőtitkárnak választották, 1990-
az M SZ P tagja.
ben visszavonult a politikától.
G o sz to n y i J á n o s ( 1 9 2 5 - 1 9 8 5 ) - p o liti­
G yilasz, M ilo v an , /Bilas/ ( 1 9 1 1 - 1 9 9 5 ) -
kus. A közgazdaság-tudom ányi egyetem et
m ontenegrói születésű jugoszláv politikus,
1 9 4 9 -b e n végezte el. 1 9 4 5 -b e n a Vas m e­
író. 1 9 3 3 -b a n jo g i v ég zettség et szerzett.
gyei N em zeti Bizottság földbirtokrendező
A második világháború alatt a jugoszláv par­
tanácsának tagja. 1 9 4 6 -tó l a N épi Ifjúsági
tizánmozgalom egyik vezetője. 1945 után a
Szövetség apparátusában dolgozott. 1948-
pártvezetés tagjaként tárca nélküli miniszter
tól az Egységes Parasztifjúsági Szervezetek
lett. 1954-ben kizárták a pártból és megfosz­
Országos Szövetségének főtitkára. A N em ­
tották tisztségeitől, m ajd töb b évet töltött
zeti Parasztpárt tagjaként 1947-ben ország-
börtönben. Az 1950-es évek végétől jelentek
gyűlési képviselő lett. 1948-ban átigazolták
meg művei, m elyekben bírálta a kom m unis­
az M D P -be. 1953-tól 1963-ig az Elnöki Ta­
ta rendszert.
nács tagja. 1959 és 1962 között a Vas megyei
Pártbizottság első titkára, majd 1964 és 1980 H ab sb u rg J ó z s e f Á go st, főherceg ( 1 8 7 2 -
között az M SZ M P KB tagja. 1971-től 1974- 1 9 6 2 ) - katonatiszt, politikus. Az első vi­
ig a művelődési m iniszter helyettese, majd lágháborúban hadsereg-, illetve hadsereg-
1980-ig oktatási államtitkár, ezt követően a csoport-parancsnok. 191 8 . októb er végén
Magyarok Világszövetsége főtitkári pozíció­ IV. K ároly király a m agyar csapatok főpa­
ját töltötte be haláláig. rancsnokává és királyi helytartóvá nevezte
ki. 1 9 1 9 augusztusában rövid ideig k o r­
G öm bös G yu la ( 1 8 8 6 - 1 9 3 6 ) - politikus.
mányzó, m ajd H o rthy M iklóst tám ogatta.
1919-ig katonatiszt volt, ekkor lett a Magyar
A két világháború között megírta első világ-
Országos Véderő Egyesület elnöke, Károlyi
háborús emlékiratait, részt vett a magyaror­
Gyula ellenkormányában pedig hadügyi ál­
szági közéletben, egyebek m ellett 1936-tól
lamtitkár. 1920-tó l nem zetgyűlési képvise­
az M T A elnöke volt. 1 9 4 4 -b e n a nyilasok
lő. 1923-ban létrehozta a M agyar N em zeti
szim patizánsai közé tartozott, hűséget es­
Függetlenségi (Fajvédő) Pártot. 1928-tól az
küdött Szálasi Ferencnek. A háború után az
Egységes Pártban politizált. 1928-tól a H on­

235
Egyesült Á llam okban, m ajd az N SZ K -ban
telepedett le.
H atv an y F eren c, báró ( 1 8 8 1 - 1 9 5 8 ) - fes­
tő, műgyűjtő. Képzőművészeti tanulmányait
Budapesten, Nagybányán és Párizsban vé­
gezte. Festészetében klasszicizáló, később
p o sztim p resszio n ista je g y e k uralkodtak.
1947-től Franciaországban élt. Jelen tős m ű­
kincsgyű jtem énye a m ásod ik világháború
alatt a náci, illetve a szovjet hatóságokhoz
került, a családnak csak kis részét sikerült
visszaszereznie.
H áy G yula ( 1 9 0 0 - 1 9 7 5 ) - író, műfordító.
A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi
Népbiztosságon dolgozott. 1919 és 1945 kö­
zött néhány évet leszám ítva N ém etország­
ban, Ausztriában, Svájcban, végül a Szovjet­
unióban élt. Drámákat, filmforgatókönyveket
írt, cikkezett. 1932-b en belépett a KM P-be.
1945-ben a Színház- és Filmművészeti Fő is­
kolán dramaturgiát oktatott, 1948 és 1950
között a Filmgyár fődramaturgja. 1951-ben
K ossuth-díjat kapott. 1953 és 1 9 5 6 között
íróként Nagy Im re irányvonalát támogatta.
1957-b en hat év börtö n bü n tetésre ítélték;
1 960-ban szabadult, majd 19 6 4 -b e n em ig­
rált és Svájcban telepedett le.
H ázi Á rp ád ( 1 9 0 8 - 1 9 7 0 ) - politikus. Sza­
b ó m esterség et tanult, tagja volt a szabók
szak szerv ezetén ek . 1 9 2 9 -b e n b e lé p e tt a
K M P-be, m ajd pártutasításra 1936-b an az
M SZ D P-be. 1945-ben P es t-P ilis -S o lt-K is-
kun v árm eg y e alisp án ja 1 9 4 9 -ig . E m i­
n ő ségéb en végzett m u n k ájáért 1 9 4 8 -b a n
Kossuth-díjban részesült. 1946-tól az M K P
K V tagja. 19 4 5 -b e n , illetve 1 9 4 9 és 1958
között nemzet-, illetve országgyűlési képvi­
selő. 1949-től 1951-ig az Állami Ellenőrzési
K ö z p o n tv e z e tő je . 1 9 5 0 -1 9 5 1 -b e n , m ajd
1953 és 1955 között az Elnöki Tanács tagja.
1951 - 1952-ben belügyminiszter, majd a M i­
236
nisztertanács elnökhelyettese. 1951 és 1953
között az M D P PB póttagja, 1 9 5 5-1956-b an
az állami ellenőrzés minisztere. 1956 októbe­
rében felm entették tisztségeiből. 1956 után
előbb az M S Z M P Pest megyei Bizottságán
osztályvezető, majd 1964-es nyugdíjazásáig,
a K ereskedelm i, A sztalos- és Lakatosipari
Vállalat igazgatója.
H egedűs A n d rás ( 1 9 2 2 - 1 9 9 9 ) - politikus.
1942-ben lett a KM P tagja, majd a M A D ISZ-
ban tevékenykedett. 19 4 7 -tő l az M K P K V
Mezőgazdasági és Szövetkezeti Osztályának
helyettes vezetője, majd vezetője. 1950-ben
tagja lett az M D P KV Titkárságának, 1951-
b e n a K V-nek, a P B -n e k és a K V Szervező
Bizottságának. 1 9 5 1 - 1 9 5 2 - b e n a föld m ű ­
velésügyi miniszter helyettese, 1 9 5 2 —1953-
ban az állam i m ező- és erdőgazdaságokat
felügyelő minisztérium élén állt. 1953-ban a
M inisztertanács első elnökhelyettese és föld­
művelésügyi miniszter lett. 1955-től 1956-ig
a M inisztertanács elnöke. 1956 októberében
a S zo v jetu n ió b a távozott. T áv olléte alatt
m egfosztották párttagságától és parlamenti
mandátum ától. 1958-as hazatérése után az
M TA Közgazdaság-tudományi Intézetének
m unkatársa, m ajd a K S H elnökhelyettese,
1963-tól pedig az M T A Szociológiai K uta­
tócsoportjának igazgatója, egyben a Valóság
főszerkesztője. 1966-tól a M K K E tanára, de
a rendszerrel kapcsolatos kritikái miatt meg
kellett válnia katedrájától, m ajd a pártból
is kizárták. 1 9 7 5 -b e n vonult nyugdíjba az
M TA Ipargazdasági Kutatócsoportjától.
H eged ű s A n d rásn é , sz. H ölzel Zsuzsanna
( 1 9 2 2 - 1 9 9 8 ) - 19 4 7 -tő l H egedűs András
felesége.
H em ingw ay, E rnest M ille r ( 1 8 9 9 -1 9 6 1 ) -
amerikai író, újságíró. A középiskola elvégzé­
se után riporterként kezdett dolgozni, majd
katonaként 1 9 18-ban az olasz frontra került.
Az első világháború után Párizsban telepe­
dett le, itt látott napvilágot első irodalm i
m unkája is. Irodalm i tevékenysége m ellett
újságíróként és haditudósítóként is dolgo­
zott, harcolt a spanyol polgárháborúban és
a második világháborúban, és vadászott Af­
rikában. 1954-ben A z öreg halász és a tenger
című művéért irodalmi N obel-díjat kapott.
Hofi G éza, H offm ann ( 1 9 3 6 - 2 0 0 2 ) - hu­
morista. 1960-tól, a Rózsahegyi Színiiskola
elvégzése után a debreceni C sokonai Szín­
házban játszott, majd 1963-tól saját kabaréi­
val, paródiáival lépett fel az ország különbö­
ző helyein. 1970-től a Mikroszkóp Színpad,
1 9 8 3 -tó l a M adách Színház m űvésze. A z
1970-es évektől a rádióban és a televízióban
is számtalan alkalom m al szerepelt nagy si­
kerrel. 1998-ban Kossuth-díjat kapott.
H om m P ál ( 1 9 0 7 - 1 9 8 7 ) - színész. A k o ­
lozsvári konzervatóriu m elvégzése után a
kolozsvári M agyar Színházban, később v i­
déki városok színházaiban játszott. 1949-től
a Fővárosi Operettszínház társulatának tagja
volt.
H o rth y Istv án ( 1 9 0 4 - 1 9 4 2 ) - korm ány­
z ó h ely ettes. H o rth y M ik ló s korm ány zó
idősebbik fia. 1928-ban végzett a m űegye­
tem en m int gépészm érnök. E lőbb a W eiss
M anfréd, m ajd a MÁVAG m érnöke, illetve
főm érnöke volt. 1 9 3 9 - 1940-b en e vállalat
vezérigazgatója, 1940 és 1942 között a MÁV
elnöke. 1942 februárjában a parlament kor­
mányzóhelyettessé választotta. 1942 májusá­
tól katonai szolgálatot teljesített m int repü­
lőtiszt. Augusztus 20-án repülőgép-baleset
áldozata lett.
H o rth y Jen ő ( 1 8 7 7 - 1 9 5 4 ) - utazó, vadász,
vadászati és lovászati szakíró. Horthy M iklós
korm ányzó öccse. A frikában együtt vadá­
szott többek között Kittenberger Kálmánnal
és Széchenyi Zsigmonddal is.
H o rth y M ik ló s, vitéz nagybányai ( 1 8 6 8 -
1 9 5 7 ) - tengerésztiszt, korm ányzó. 1886-
ban végezte el a fiumei tengerészeti akadé­
miát, és kezdte meg szolgálatát a haditenge­
részetnél. 1909-tő l 1914-ig I. Ferenc Jó z se f
szárnysegédje. 1 9 1 4 -tő l a N ovara cirkáló
parancsnoka. 1918 februárjában őt nevezte
ki IV. K ároly a M onarchia haditengerészete
parancsnokának. 1 9 1 9 -b e n előbb K árolyi
Gyula kormányában hadügyminiszter, majd
a „nem zeti hadsereg” fővezére. 1920. m ár­
cius elsejétől M agyarország korm ányzója.
194 4 . o k tób er 16-án lem ond ott. 19 4 8 -tó l
családjával Portugáliában élt.
Ifj. H o rth y M ik ló s (1 9 0 7 - 1 9 9 3 ) - H orthy
M iklós korm ányzó fiatalabbik fia. A keszt­
helyi gazdasági akadémia elvégzése után kü­
lönböző társaságok vezetőjeként tevékeny­
kedett. 1939 és 1942 között brazíliai követ.
1939-tő l 1948-ig a N O B magyar delegáltja.
1942 és 1944 között a felsőház tagja. 1 9 4 3 -
1944-ben a háborúból való kilépés és a nyu­
gati hatalmak felé való közeledés érdekében
tevékenykedett az úgynevezett kiugrási iroda
vezetőjeként. 1 9 4 4 -1 9 4 5 -b e n nyilas, illetve
ném et fogságban volt. 1945 után Portugáliá­
ban, majd Brazíliában telepedett le.
H orváth Ede (1 9 2 4 - 1 9 9 8 ) -vállalatvezető.
1938 és 1949 között a győri Magyar Vagon-
és Gépgyárban dolgozott m int esztergályos.
1 9 5 0 -b e n te rv te lje síté sé é rt K ossu th -d íjat
kapott. 1951-tő l 1962-ig a Győri Szerszám-
gépgyár, m ajd 1984-ig a R ába M agyar Va­
gon- és Gépgyár vállalat igazgatója. 1953 és
1 967 között országgyűlési képviselő, 1970-
től 1989-ig az M SZ M P KB tagja.
H o rváth M árto n , 1945-ig Schiller M arcell
( 1 9 0 6 - 1 9 8 7 ) - politikus, újságíró. Építész-
m érn ö k n ek tanult, 1 9 3 1 -b e n lép ett be az
illegális K M P-be. 1945 előtt szakszervezeti,
munkásmozgalmi tevékenységéért többször

237
elítélték. 1945-től tagja lett az M K P KV-nek,
és országgyűlési képviselő is volt. 1945-tő l
1953-ig az M D P P B és 1949-tő l 1953-ig az
E ln ök i Tanács tagja. 1 9 4 5 és 1 9 5 0 , m ajd
1 9 5 4 és 1 9 5 6 között a Szabad Nép felelős
szerkesztője, 1950-től 1954-ig az M D P KV
A gitációs és Propaganda Osztályát vezette.
A sztálinista művelődéspolitika egyik irányí­
tója. Az M S Z M P -b e nem vették fel. 1 9 5 6 -
1957-ben a Magyar M unkásmozgalmi Inté­
zet, majd 1960-ig a Petőfi Irodalmi Múzeum
munkatársa. 1960 és 1963 között a Hunnia
Film gyártó Vállalat igazgatója, majd igazga­
tóként ism ét a Petőfi Irodalm i M úzeum ba
került, 1966-os nyugalomba vonulásáig.
H u szár K ároly, Schorn ( 1 8 8 2 - 1 9 4 1 ) - p o ­
litikus. Tanítói oklevelének megszerzése után
a Katolikus Néppártban kezdett politizálni,
és szerkesztette a Néppárt című lapot. 1910-
ben országgyűlési képviselővé választották.
1918 őszén részt vett a Keresztényszociális
N ép p árt m egalap ításában. A T an ácsk ö z­
társaság alatt egy ideig őrizet alá helyezték.
1919 augusztusától novemberig a Friedrich-
korm ány vallás- és közoktatásügyi m inisz­
tere volt, m ajd novem ber 24-é n m iniszter-
elnök lett (1 9 2 0 janu árjától munkaügyi és
népjóléti m iniszter is) 1920. március 15-ig.
1920 és 1928 között képviselő, a képviselő­
ház alelnöke - a Keresztény Nemzeti Egység
Pártjában, majd a Keresztény N emzeti Gaz­
dasági Pártban politizált. 1928-tó l 1934-ig
az O T I elnöke.
Id i A m in D ada ( 1 9 2 5 - 2 0 0 3 ) - afrikai p o­
litikus. A brit, majd az ugandai hadseregben
szolgált tisztként. 1971-ben puccsal vette át a
hatalmat Ugandában. Hírhedt volt kegyetlen
m ódszereiről. A z elnöki székből 1979-b en
távolították el, 1981-től haláláig Szaúd-Ará-
biában élt.
238
Ignotus P ál (1 9 0 1 -1 9 7 8 ) - publicista, szer­
kesztő, író, műfordító. 1923-tól az Esti Kurír,
a Nyugat és a Toll munkatársa. 1936 és 1939
között a Szép Szót szerkesztette. 1939-b en
N ag y -B ritan n iáb a em igrált, ahol a B B C
magyar osztályának vezetője lett. 1945-tő l
a londoni magyar nagykövetség munkatár­
sa. 19 4 9 -b e n a korm ány hívására hazatért,
de letartóztatták, és 1950-ben koholt vádak
alapján 15 évre ítélték. 1956-ban szabadult,
rehabilitálták. A forradalom után Londonba
emigrált és az Irodalmi Újság főszerkesztője­
ként m űködött 1962-ig.
I lk u P á l ( 1 9 1 2 -1 9 7 3 ) - politikus. 1932-ben
Pozsonyban tanítói képesítést szerzett. 1937-
től a C SK P tagja, több magyar nyelvű balol­
dali lapban jelentek meg cikkei. 1 9 4 4 -1 9 4 5 -
ben Beregszász, 1946-ban Pécs MKP-titkára.
1947-tő l országgyűlési képviselő. E lő bb az
M D P KV, m ajd ( 1 9 4 8 ) a H onvédelm i M i­
nisztérium A gitációs és Propaganda O sztá­
lya vezetője. 1949-től a Magyar Néphadsereg
p olitikai főcsop ortfőnök -h ely ettese, majd
főnöke. 1 9 5 7 - 1958-ban a honvédelmi, 1958
és 1961 között a m űvelődésügyi m iniszter
helyettese. 1958-tól M S Z M P KB-tag. 1961-
től 1973-ig művelődési miniszter.
J a n á k y I s tv á n ( 1 9 0 1 - 1 9 6 6 ) - ép ítész.
1 9 2 9 -b e n végzett a bud apesti m ű eg y ete­
m en, m ajd 19 3 7 -ig különböző ép ítésziro ­
dák m u n k atársak én t d o lg ozott. 1 9 3 7 és
1948 között saját irodát működtetett. 1948-
tól az Építéstudom ányi és Tervező Intézet,
m ajd a M agasépítési Tervező Intézet, végül
a K ö zép ü letterv ező In tézet m u nkatársa.
A M agyar Építészek Szövetségének alapító
tagja. K iem elkedő m unkái a m argitszigeti
uszoda, a N épstadion (másokkal) és a M is­
kolci Egyetem épületegyüttese.
Ju stu s P ál ( 1 9 0 5 - 1 9 6 5 ) - politikus, költő,
m űfordító. 1924 és 1927 között a bolognai
és a párizsi egy etem en bölcsészh allgató .
1 9 2 7 -tő l 19 3 3 -ig előbb az Együtt, m ajd a
M unka cím ű folyóiratok m unkatársa. N é­
hány éves párizsi tartózkodás után 1936-ban
Budapesten volt bank- és magántisztviselő.
19 4 4 -b e n a bo ri m unkatáborba hurcolták,
de in n é t m eg szö k ött és a p artizán o k h o z
csatlakozott. 1945-ben lett a SZ D P tikára és
a Szocializmus című lap szerkesztője. Pártján
belül a kom m unista párttal való egyesülést
támogatta 1948-ban, majd az M D P KV tag­
ja, nemsokára pedig az M T I, utána a Magyar
Rádió alelnöke. 1949-ben koholt vádak alap­
ján letartóztatták és a Rajk-per nyolcadrendű
vádlottjaként életfogytiglani fegyházbünte­
tésre ítélték. 1955-ben szabadult, 1956-ban
rehabilitálták; ezután a Corvina Kiadó fele­
lős szerkesztőjeként dolgozott.
K ád ár J á n o s, 1945-ig C serm anek ( 1 9 1 2 —
1 9 8 9 ) - politikus. Eredeti szakmája írógép­
m űszerész. 1 9 3 1 -tő l a K IM S Z és a K M P
tagja. 1933-ban a K IM S Z titkára, tevékeny­
sége miatt két évig börtönben volt. 1935-ben
pártutasításra belépett azM SZ D P-be. 1942-
től a K M P K B tagja, 1943 és 1945 között a
Békepárt, majd az M K P K B vezető titkára.
1945-ben rövid ideig budapesti rendőrfőka-
pitány-helyettes. 1945-tő l 1951-ig az MKP,
majd az M D P KV és PB tagja. 1945 és 1948
között az M K P Nagy-budapesti Bizottságá­
nak titkára, 1947-ig a K V Káderosztályának
élén állt. 1947-tő l országgyűlési képviselő,
1 9 4 8 -tó l 19 5 0 -ig belügym iniszter, m ajd a
K V Párt- és Töm egszerv ezetek O sztályát
vezette. 1951 -ben koholt vádak alapj án le­
tartóztatták és életfogytiglani börtönbü nte­
tésre ítélték. 1955-ben szabadult, 1956-ban
visszakapta párttisztségeit. 1 9 5 6 . október
28-án a K V E ln ök ség ének elnöke lett, n o ­
vem ber 4-ig államminiszter. Tevékeny része
239
volt az M S Z M P m egalapításában: október
30-án az Intéző Bizottság tagja, majd az IIB
elnöke lett. A szovjet vezetés döntése nyo­
mán ő került az ország élére. 1957 és 1989
között az M S Z M P K B és 1988-ig a PB tagja.
1956-tól a Forradalmi Munkás-Paraszt K or­
mány, 1 9 58-tó l 1965-ig a M inisztertanács
elnöke. 1 9 6 4 -tő l a Hazafias N épfront O r­
szágos Tanácsa, 19 6 5 -tő l az E ln öki Tanács
tagja. 1957-tő l a K B első titkára, 1985-ben
pártfőtitkárrá választották. 1989 májusában
lem ondatták tisztségeiről.
K á lla i G y u la ( 1 9 1 0 - 1 9 9 6 ) - politiku s.
1931-ben lett az illegális K M P tagja. A deb­
receni egyetem bölcsészkarán szerzett diplo­
mát. Részt vett a M árciusi Front megalapítá­
sában, a Magyar Történelm i Emlékbizottság
tevékenységében, majd a Magyar Front Inté­
ző Bizottságának munkájában. 1945 elejétől
az M K P KV Propaganda Osztályát vezette, a
budapesti Nemzeti Bizottság titkára és 1990-
ig országgyűlési képviselő volt. M ég 1945-
ben lett a M iniszterelnökség adminisztratív,
majd politikai államtitkára. 1949 és 1951 kö­
zött külügyminiszter. 1951 -ben koholt vádak
alapján letartóztatták, és a következő évben
15 évi fegyházbüntetésre ítélték. 1954-ben
szabadult és ekkor rehabilitálták. Börtönévei
kivételével 1945-tő l 1956-ig az M KP, majd
az M D P K V tagja. 1956 októberében a PB
tagjává választották. Novem berben tagja lett
az M SZ M P IIB-nek; a KB Kulturális Osztály
vezetését bízták rá. 1957 és 1959 között a KB
ideológiai tikára. 195 7 -1 9 5 8 -b a n művelődé­
si miniszter. 1958 és 1989 között a H N F O r­
szágos Tanácsának elnöke, 1958-tól 1960-ig
állam m iniszter. 1 9 6 0 - 1 9 6 1-ben a M in isz­
tertanács első elnökhelyettese, 1961 és 1965
között elnökhelyettese, majd 1967-ig elnöke.
1967 és 1971 között az Országgyűlés elnö­
ke. 1957-től 1975-ig az Elnöki Tanács és az
M SZ M P K B és P B tagja.
K áln o k y L ászló ( 1 9 1 2 - 1 9 8 5 ) - költő, mű­
fordító. 1935-ben a pécsi egyetemen szerzett
államtudományi doktori oklevelet. 1941-től
a B elü gym inisztérium ban volt tisztviselő,
m ajd könyvtáros. 1953-b an elbocsátották,
és a Szépirodalm i Könyvkiadó lektora lett.
1948 és 1957 között nem jelentek meg a mű­
vei. 1960-ban A kegyelet oltára című munkája
által keltett botrány után ism ét elhallgatott.
A N yugat harm adik nem zedékéhez ta rto ­
zott, jelentősek műfordításai is.
K arak as L ász ló ( 1 9 2 3 - 1 9 8 9 ) - politikus.
Kezdetben sütőipari szakmunkásként dolgo­
zott. 1945-ben lépett be az M KP-ba. 1949 és
1962 között az É D O SZ KV munkatársa, osz­
tályvezetője, titkára, majd főtitkára. 1957-től
1966-ig az M S Z M P K B Ellenőrző Bizottság
tagja. 1963 és 1966 között a S Z O T titkára.
1966-tó l a párt H ajdú-Bihar megyei Bizott­
ságának első titkára és a KB tagja (1 9 8 8 -ig ).
1973-tól 1977-ig munkaügyi miniszter. 1977
és 1987 között a K B Pártgazdasági és Ügyke­
zelési Osztályának vezetője.
D. K ardos Éva ( 1 9 2 3 - ) - író. Édesanyja -
akit tízéves korában elvesztett - Rákosi M á­
tyás testvére, apja ügyvéd. Egy nem zetközi
gyerm ekotthon lakója volt a S zo v jetu n ió ­
ban, majd hírszerzővé képezték ki. A h ábo­
rú alatt egy partizáncsoport tagja. A háború
után P éter G ábor titkársági m unkatársa, a
rádiólehallgatás vezetője, később dolgozott
több minisztériumban mint tolmács, fordító.
Férje Dékán István, a hazai elhárítás főnöke
volt.
K a rin th y F eren c ( 1 9 2 1 - 1 9 9 2 ) - író, K a­
rinthy Frigyes író fia. 1946-ban szerzett b ö l­
csészdiplom át. 1 9 4 9 -1 9 5 0 -b e n a N em zeti
Színház dramaturgja. 1950 és 1953 között a
Szabad Nép, majd a Magyar Nemzet munka­
társa. 1953-tól 1956-ig a Madách Színházban
dramaturg, m ajd 1 9 5 7 -tő l ism ét a M agyar
240
Nemzet munkatársa. 1965 és 1975 között vi­
déki színházakban volt dramaturg. 1960-tól
1970-ig az F T C vízilabda-szakosztályának
elnöke. 1955-ben K ossuth-díjat kapott.
K áro lyi M ih ály, gróf ( 1 8 7 5 - 1 9 5 5 ) - politi­
kus. 1901-ben belépett a Szabadelvű Pártba,
1905-től pedig a Függetlenségi Párt ország-
gyűlési képviselője; 1910-ben függetlenként
került a parlamentbe. 1912-ben a Justh-féle
Függetlenségi Párt tagja, 1 9 1 3 -tó l elnöke.
1916-ban Károlyi Párt néven alapított pártot,
béke- és reformprogrammal. 1918. október
31 -tői Magyarország miniszterelnöke, 1919.
január 1 1-től köztársasági elnöke. 1919. már­
cius 21-én lem ondott, majd elhagyta az or­
szágot. 1 9 4 6 és 1949 között M agyarország
párizsi nagykövete volt.
K aw aw a, R a s h id i M faum e (1 9 2 6 / 1 9 2 9 -)
- tanzániai politikus. A Tanganyikai Afrikai
N em zeti U nió p ártján ak tagjak én t 1 9 6 1 -
1962-ben tárca nélküli miniszter, 1962-ben
Tanganyika m iniszterelnöke, és később is
fontos korm ányzati pozíciók at tö ltö tt be.
1 9 7 2 és 1977 között Tanzánia m iniszterel­
nöke, majd 1980-ig védelmi miniszter.
K ifut Já n o s (1 9 1 4 ) - az ÁVH századosa.
Az 1950-es években a Földművelésügyi M i­
nisztériumban a vadászati osztályt vezette.
K isházi Ö dön, 1945-ig Kühtreiber ( 1 9 0 0 -
1 9 7 5 ) - politikus. M iután szerszám eszter-
gályosi, m ajd technikusi végzettséget szer­
zett, különböző budapesti nagyüzem ekben
dolgozott. 19 1 6 -tó l a Vasas Szakszervezet,
1922-től az M S Z D P tagja. 1945 és 1948 kö­
zött a Szakszervezeti Tanács elnöke. 1952-
ben koholt vádak alapján letartóztatták, ki­
zárták az M D P-ből, és nyolc év fegyházbün­
tetésre ítélték. 1955-ben szabadult. 1958-ban
b e lé p e tt az M S Z M P -b e . 1 9 5 6 -1 9 5 7 -b e n
a S Z O T fő titk árh elyettese, m ajd 19 6 3 -ig
munkaügyi miniszter. 1958 és 1975 között
országgyűlési képviselő. 1 9 6 2 -tő l 1975-ig
az M S Z M P K B tagja, 1963 és 1975 között
az Elnöki Tanács elnökhelyettese. Tagja volt
a S Z O T ( 1 9 5 7 - 1 9 7 5 ) és a H N F Országos
Elnökségének ( 1 9 5 7 - 1 9 6 4 ).
K itten b erger K álm án (1 8 8 1 - 1 9 5 8 ) - uta­
zó, vadász. 1902-tő l tanítóként kezdett dol­
gozni. 1903 és 1913 között, majd az 1920-as
években több expedíciót vezetett Afrikába,
m egfigyeléseket végzett és gyűjtőm unkát
folytatott. A frikán kívül is szám os helyen
vadászott. Élm ényeiről több könyvet is írt,
valamint szerkesztette a N im ród vadászúj­
ságot.
K ocsis S á n d o r ( 1 9 2 9 - 1 9 7 9 ) - labdarúgó
(csatár). 1947 és 1950 között az F T C , majd
a B u d ap esti H onvéd, 1 9 5 7 -b e n a Young
Fellows (Svájc), 1958 és 1966 között az FC
B arcelon a játéko sa volt. O lim piai b a jn o k
( 1 9 5 2 ) , v ilág b ajn o k i m áso d ik h ely ezett
(1 9 5 4 ), az aranycsapat tagja. Hatszoros ma­
gyar és kétszeres spanyol kupagyőztes, ö t­
szörös magyar és kétszeres spanyol bajnok,
három szoros m agyar gólkirály. 68 váloga­
tottsága alatt 75 gólt szerzett. 1958-tó l Spa­
nyolországban élt. Öngyilkos lett.
K ó n ya L a jo s ( 1 9 1 4 - 1 9 7 2 ) - költő, író.
1950-ig vidéken, illetve Budapesten tanító
volt. 1 9 5 0 -b e n a M agyar író k Szövetsége
lektorátusának vezetője lett, 1951 és 1 9 5 4
között a szervezet főtitkára. 1959-től buda­
pesti gim názium okban nevelőtanár, illetve
könyvtáros. 1970-tő l a Petőfi Irodalm i M ú­
zeum m unkatársa. 1 9 5 0 -b e n és 1953-b an
Kossuth-díjat kapott.
K o ssá Is tv á n ( 1 9 0 4 - 1 9 6 5 ) - p o litiku s.
1 9 2 2 -tő l v illam o sk alau zk én t d o lg ozo tt.
19 3 2 -b e n belép ett az M S Z D P -b e. 1 9 3 3 és
1940 között a Villamos és H É V Alkalmazot­
tak O rszágos Szövetségének titkára. 1943-
ban katonaként a szovjet csapatokhoz szö­
241
kött. 1945-b en az M K P budapesti K B tagja,
és a K V Titkárságának titkára. 1945-től nem ­
zet-, majd országgyűlési képviselő, valamint
tagja a Szakszervezeti Világszövetség végre­
hajtó bizottságának. 1945 és 1947 között a
nem zetgyűlés alelnöke. 1945-tő l 1948-ig a
Szakszervezeti Tanács főtitkára. 1 9 4 8 -1 9 4 9 -
ben iparügyi, 1 9 4 9 -1 9 5 0 -b e n pénzügym i­
niszter. 1945 és 1950 között az M KP, majd
az M D P PB, majd a KV tagja, 1951-től 1956-
ig póttagja. 1950-b en az Országos M unka­
ügyi B izo ttság elnöke. 1 9 5 0 - 1 9 5 1 - b e n a
kohó- és gépipari m iniszter első helyettese,
1 9 5 1 -1 9 5 2 -b e n a z Állami Egyházügyi Hiva­
tal elnöke. 1952-ben kohó- és gépipari, majd
általános gépipari miniszter. 19 5 3 -1 9 5 4 -b e n
a M unkaerőtartalékok Hivatalának elnöke.
1954 és 1956 között az Országos Tervhivatal
első elnökhelyettese. 195 6 . október 27-tő l
31-ig pénzügyminiszter, majd a Forradalmi
M unkás-Paraszt Korm ányban is ezt a pozí­
c ió t tö ltö tte b e 1957-ig . 1 9 5 7 -tő l 19 6 3 -ig
közlekedési és postaügyi miniszter. 1957 és
1965 között az M S Z M P K B tagja.
K o tsis Iv án ( 1 8 8 9 - 1 9 8 0 ) - építész. É p í­
tészm érnökként végzett 1 9 1 1-ben a bud a­
pesti m ű egyetem en , 1 9 1 8 -b a n pedig m ű ­
szaki doktori cím et szerzett. 1 9 2 0 és 1949
között ugyanitt építészettörténetet tanított.
1950-tő l 1966-ig a Középülettervező Válla­
lat építésze. 1945-ben az M TA levelező tagja
lett. N eobarokk és funkcionalista stílusban
alkotott (Regnum M arianum-templom, szé­
kesfehérvári városháza), az 1950-es évektől
jelentős középületek átépítésén, felújításán
dolgozott.
K ozm a L ajo s, 1898-ig Fuchs ( 1 8 8 4 - 1 9 4 8 )
- építész, iparm űvész, grafikus. 1 906-b an
szerzett építészdiplom át. K ezdetben grafi­
kusként m űködött, Ady Endre barátjaként
több versét illusztrálta. 1919-ben a m űegye­
tem lakásm űvészeti tanszékének v ezetője
és a M űvészeti D irektóriu m tagja lett. Az
1920-as évektől főleg családi és bérházakat
tervezett (Atrium-ház, Kner-villa), de híre­
sek bú tortervei (ton ettbú to rok ) és a K ner
N yom da és K iadó részére készített könyv­
illusztrációi is. 1946-b an az Iparm űvészeti
Főiskola tanára, majd igazgatója lett. 1947-
ben egyik alapítója és első elnöke volt az Új
Építészek Körének. 1948-ban Kossuth-díjat
kapott.
K ö r n e r J ó z s e f ( 1 9 0 7 - 1 9 7 1 ) - ép ítész.
1 9 2 9 -b e n szerzett építészdiplom át. E gyik
alapítója a M od ern É pítészek N em zetközi
Kongresszusának (C1AM ). 1932 és 1947 k ö ­
zött önálló építészirodát működtetett, majd
a Lakóterv tervezőm érnöke volt. 1945 előtt
főleg lakóépületeket és üzleteket tervezett.
A m ásodik világháború utáni főbb munkái:
az óbudai kísérleti és a lágymányosi lakóte­
lep, a K ülkeresked elm i M inisztérium és a
M unkásmozgalmi Pantheon.
L a ta b á r K álm án ( 1 9 0 2 - 1 9 7 0 ) - színész.
R ák osi Szidi színésziskolájának elvégzése
után a Várszínházban, az O p erettszín h áz­
ban és külföldön lépett fel. 1937-től számos
film ben nagy sikerrel alakított kom ikus ka­
raktereket. 1945-től a Fővárosi O perettszín­
ház művésze volt. 1950-b en K ossuth-díjjal
tüntették ki.
L ázár G yö rgy (1 9 2 4 - ) - politikus. M űsza­
ki rajzoló és technikusi végzettséget szerzett.
A zM K P -b e 1945-ben lépett be. 1948-tól az
O rszágos T ervhivatalban előadó, 1 9 5 4 ja ­
nuárjától a Közgazdasági Főosztályvezető­
je, 1958-tól 1970-ig elnökhelyettes. 1970 és
1973 között a Munkaügyi M inisztérium élén
állt. 1973-tól 1975-igazO rszágosTervhivatal
elnöke és a M inisztertanács elnökhelyettese,
m ajd 1 9 7 5 - 1 9 8 7 között a M inisztertanács
elnöke. 1 9 7 0 -tő l az M S Z M P KB, 1975-tő l
a PB tagja és országgyűlési képviselő. 1987-
242
től az M S Z M P főtitkárhelyettese. 1988-ban
valamennyi tisztségéből felm entették.
L e n in , V la g y im ir Iljic s U lja n o v ( 1 8 7 0 -
19 2 4 ) - orosz politikus. Az 1890-es években
ügyvédként kezdett dolgozni, és ekkor kap­
csolódott b e a m unkásm ozgalom ba. 1903-
tól az O S Z D M P bolsevik frakcióját vezette.
T ö b b évig élt Szibériában szám űzetésben
és európai országokban em igránsként. Ez
idő alatt dolgozta ki a marxi elképzeléseken
alapuló elm é le té t. 1 9 1 7 tavaszától ism ét
O roszországban tartó zk o d o tt, vezette és
irányította a b olsev ikok hatalom átvételét,
amely után a N épbiztosok Tanácsának elnö­
kévé (tulajdonképpen kormányfő) választot­
ták. Gyakorlatilag ő volt az 1918-ban alakult
O roszország i K o m m u n ista Párt v ezető je
is. E m inőségeiben a következő évek szov-
jet-o ro sz p olitikájának irányítója, nevéhez
fűződik a későbbi Szovjetu nió politikai és
gazdasági rendszerének alapvetése.
L om bos F eren c ( 1 9 2 3 -) - politikus. Győr­
ben m otorszerelőként a M agyar Vagon- és
G ép g y árb an k ezd ett d olgozn i. 1 9 5 7 -tő l
1966-ig a G yőr-Sopron m egyei P ártbizott­
ság első titkára volt. 19 6 6 -tó l 1985. január
1-jéig, nyugdíjazásáig a megyei tanács vb el­
nöke. 1 959-b en a K özponti Bizottság tagja
lett. 1958-ban pártfőiskolát, 1 9 6 2 -1 9 6 4 kö­
zött iparüzem-gazdálkodási iskolát végzett,
m ajd 1 9 6 6 - 1 9 6 8 között a Z rínyi M iklós
Katonai Akadémián szerzett diplomát.
L o s o n c z i P á l ( 1 9 1 9 - 2 0 0 5 ) - p o litiku s.
1945-ben lép ettb e az M K P-be. 1 9 4 8 -ig m e ­
zőgazdasági m unkásként, m ajd önálló gaz­
dálkodóként dolgozott. 1948 és 1960 között
a barcsi Vörös Csillag Term előszövetkezet
elnöke. 1953-ban országgyűlési képviselővé,
1954-ben az M D P K V póttagjává és a H N F
Országos Tanácsa tagjává választották. 1956-
ban tsz-elnöki m unkájáért K ossuth-díjban
részesült. 1957 és 1989 között az M S Z M P tudományegyetemen. 1948-ban az M TA le­
KB tagja. 1960-tól 1967-ig földművelésügyi velező, 1949-ben rendes tagjalett. 1949-ben
miniszter. 1967 és 1987 között az Elnöki Ta­ bírálat érte a párt irányvonalától való elhajlás
nács elnöke, m ajd tagja, 1968-tó l 1989-ig a vádjával. 1956 októberében Nagy Imre kor­
H N F Elnöksége tagja, 1975 és 1987 között m ányában népm űvelési miniszter, m ajd az
az M SZ M P P B tagja. 1989-ben minden p o ­ M S Z M P IIB tagja. A forradalom után hosz-
zíciójából felm entették. szú ideig nem vett részt a közéletben. 1967-
ben visszakapta párttagságát. 1948-b an és
L o so n cz y G éza ( 1 9 1 7 - 1 9 5 7 ) - újságíró,
1955-b en K ossuth-díjjal tüntették ki.
politikus. 1940-ben szerzett m agyar-francia
szakos egyetem i végzettséget, de már e lő t­ M a h e n d ra B ir B ik ra m S h ah D ev (1 9 2 0
te részt vett a M árciusi F ro n t m unkájában, 1 9 7 2 ) - 1 9 5 5 -tő l 1 9 7 2 -ig N epál királya.
és kapcsolatba került az illegális KM P-vel. Belpolitikai feszültségek miatt 1960 és 1962
1 9 4 0 -tő l a N épszava ú jság író ja. 1 9 4 5 és között az alkotmányt félretéve kormányzott,
1951 között nem zet-, m ajd országgyűlési majd új alkotmányt léptetett életbe.
képviselő. 19 4 6 -tó l 1951-ig az M KP, m ajd
M ajo r Tam ás (1 9 1 0 - 1 9 8 6 ) - színész. 1930-
az M D P K V póttagja. 1948-tó l előbb a M i­
ban végzett a Színm űvészeti A kadém ián,
niszterelnökség, m ajd a N épm űvelési M i­
majd a Nemzeti Színház művésze lett. 1945-
nisztérium politikai államtitkára. 1951-ben
től 19 6 2 -ig a N em zeti Színház igazgatója,
koholt vádak alapján letartóztatták és 15 év
1 9 6 2 - 1 9 7 8 között főrendezője, 1947-tő l a
börtö n b ü n tetésre ítélték. 1 9 5 5 -b e n szaba­
Színház- és Film m űvészeti Főiskola tanára.
dult és ekkor rehabilitálták. Jelentős szerepet
1 9 4 9 -1 9 5 3 és 1 9 5 8 -1 9 7 1 között országgyű­
játszott az 1 9 5 6 -o s forradalm at m egelőző
lési képviselő. 1957-től 1966-ig az M S Z M P
közéleti esem ényekben. 1956 októberében
K B tagja. 1 948-b an és 1 9 5 5 -b e n K ossuth-
az M D P KV, majd az M SZ M P IIB tagja lett.
díjat kapott.
N agy Im re korm ányában állam m iniszteri
posztot töltött be. Letartóztatták, a fogság­ M aro sán G yö rgy ( 1 9 0 8 - 1 9 9 2 ) - politikus.
ban halt meg. Eredeti foglalkozása péksegéd. 1 9 2 7 -ben b e ­
lépett az M SZD P-be. 1939-től az Élelmezési
L u k ác s G yö rgy ( 1 8 8 5 - 1 9 7 1 ) - filozófus,
M unkások Országos Szövetségének főtitká­
esztéta. 1906-b an jogi, 1 909-b en irodalm i
ra, 1943-tól elnöke, 1941-től az SZ D P buda­
doktorátust szerzett. A Nyugatban és a H u­
pesti vezetőségének tagja, 1 9 4 4 - 1 945-b en
szadik Században publikált esszéket, kritiká­
a párt országos, 1945 és 1947 között vezető
kat. 1 9 i8 -b a n belépett a K M P-be. 1919-ben
titkára volt. 1948-ban a szociáldemokrata és
a Vörös Ú jságot szerkesztette és a közokta­
a kom m unista pártok egyesülésének egyik
tásügyi népbiztos helyettese volt. 1920-tól
fő támogatója. 1 9 4 8 -1 9 4 9 -b e n az M D P bu­
B écsb en élt a családjával, m ajd 1 9 2 9 -b e n
dapesti pártbizottságának első titkára, majd
Moszkvába költözött, ahol a M a rx -E n g e ls-
könnyűipari miniszter lett. 1950-ben koholt
Lenin Intézetben dolgozott, de munkatársa
vádak alapján letartóztatták, előbb halálra,
volt a Szovjetunió Tudományos Akadémiája
majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítél­
Filozófiai Intézetének is. 1938-tól a moszkvai
ték. 1 9 5 6 m árciusában szabadult, majd jú ­
Új Hangban is cikkezett. 1945-től ism ét M a­
liustól PB-tag és a M inisztertanács elnökhe­
gyarországon élt, 1 9 4 5 -1 9 4 9 között az esz­
lyettese lett. A forradalom alatt a felkelőkkel
tétika és a kultúrfilozófia tanára a budapesti

243
szembeni kemény fellépés híve volt. Novem­
berben tagja lett az M S Z M P IIB -nek. 1957
elejétől a K B adminisztratív titkára, áprilistól
a Budapesti Pártbizottság tikára lett. 1957 és
1960 között államminiszter. 1962-b en eltá­
volították a K B -b ó l és a P B -b ő l; 1 965-b en
kilépett a pártból. A következő években köz­
readta visszaem lékezéseit, majd 1 9 7 2 -b e n
ism ét belépett az M S Z M P -b e, és haláláig a
tagja maradt. Visszaemlékezéseinek további
részei az 1980-as években láttak napvilágot.
M aró th y L ászló ( 1 9 4 2 - ) - politikus. 1965-
ben a G ö d ö llő i A grártud om ányi E g y e te ­
m en agrármérnöki végzettséget szerzett, és
ugyanitt K ISZ -titkár lett. 1968 és 1970 k ö ­
zött a K ISZ Pest megyei bizottsága agitációs
és propagandaosztályának titkára volt, majd
szentendrei első titkár lett. 1973-tól 1980-ig
a K ISZ K B első titkára, majd 1984-ig a B u ­
dapesti Pártbizottság első titkára. 1973-tó l
1989-ig M S Z M P K B-, 1975 és 1988 között
PB-tag. 1981 és 1 9 9 0 között országgyűlési
képviselő. 1 9 8 4 és 1987 között m iniszterel­
nök-helyettes, 1 9 8 6 - 1987-ben az Országos
Tervhivatal elnöke.
M e rá n F ü lö p , g ró f ( 1 9 2 6 - ) - vadászati
szakíró. 1948-tól Grazban élt. Előbb egy va­
dászati múzeum munkatársaként, majd igaz­
gatójaként dolgozott hosszú időn keresztül.
Számos - magyarul is m egjelent - vadászati
témájú könyv és cikk szerzője.
M ih ály fi E rnő, 1931-ig M ihalovits (1 8 9 8 —
1 9 7 2 ) - politikus, újságíró. 1923-b an Sze­
geden szerzett bölcsészdiplom át. 1920-tó l
Az Est munkatársa. 1939-ben egyik alapítója
és 1944-ig szerkesztője, majd főszerkesztő­
je a Független M agyarország cím ű lapnak.
1 9 4 2 -b e n részt vett a M agyar T ö rtén elm i
Em lékbizottság megalakításában. 1943-tól
az F K g P tagja, 1945 után a kom m unisták­
hoz való közeledés híve, 1 9 4 8 -1 9 4 9 -b e n a
244
párt társelnöke. 1947-b en előbb tájéko zta­
tásügyi, majd külügyminiszter, szeptem ber­
től pedig a köztársasági elnök hivatalának
vezetője. 1 9 4 8 -1 9 4 9 -b e n az Országgyűlés
alelnöke. 1949 és 1951 között a Kultúrkap-
cso latok In té zeté n ek elnöke és a M agyar
N em zet főszerkesztője. 1949-tő l haláláig az
E ln ök i Tanács tagja. 1951 és 1 9 5 7 között
népművelési, majd 1958-ig művelődési m i­
niszterhelyettes. 1 9 5 5 -1 9 5 6 -b a n a Hazafias
Népfront főtitkára. 1956-tól a magyar evan­
gélikus egyház egyetemes felügyelője. 1958-
tól újra a M agyar N em zet főszerkesztője. Az
Országos Béketanács elnökségének tagja és
1966 és 1972 között a M agyar-Szovjet Bará­
ti Társaság elnöke, 1972-ben alelnöke.
M in d sz e n ty Jó zsef, 1942-ig Pehm ( 1 8 9 2 -
1 9 7 5 ) - róm ai katolikus főpap. 19 1 5 -b e n
szentelték pappá. 1919-tő l Zalaegerszegen
plébános, 1937-tő l pápai prelátus. 1944-ben
veszprémi püspöknek nevezték ki. Felem el­
te szavát az üldözött zsidóság és a béke ér­
dekében, ezért nyilas fogságot szenvedett
1 9 4 4 -1 9 4 5 -b e n . 1945. augusztus 16-án n e­
vezte ki X II. Pius pápa esztergom i érsekké.
19 4 6 -tó l bíboros. 1948-b an letartóztatták,
és a következő évben ham is vádak alapján
életfo g y tig lan i b ö rtö n b ü n te té sre ítélték .
1 9 5 6 októberében a felkelők szabadították
ki, n o v em b ertő l az U S A nagykövetségén
tartózkodott. Innen 1971-b en a Vatikánba,
m ajd még ez évben B écsbe távozott. Mivel
nem m ondott le érseki tisztéről, 1973-b an
a pápa üresnek nyilvánította az esztergomi
érseki széket. H ivatalosan 1 9 9 0 -b e n reha­
bilitálták, és 1991-ben Esztergom ba hozták
földi maradványait.
M o ln á r E rik ( 1 8 9 4 - 1 9 6 6 ) - politikus, jo ­
gász, történész. 1922-b en szerzett jogi dip­
lom át, m ajd 1944-ig K ecskem éten egyéni
ügyvédként dolgozott. Az 1920-as években
előbb az M SZDP, majd az illegális K M P tag­
ja lett. 1 9 2 9 és 1 9 3 2 között a perbe fogott
kom m u nisták egyik védőügyvédje. 194 4 .
n o v e m b e r-d e ce m b erb en K ecskem ét p o l­
gármestere. 1944 és 1947 között népjóléti,
1 9 4 7 - 1 9 4 8 - b a n tájé k o ztatási és kü lügy­
miniszter. 1 9 44-tő l 1948-ig nem zet-, majd
országgyűlési képviselő. 1 9 4 8 - 1 9 4 9 -b e n
m oszkvai nagykövet. 1 9 4 8 és 1 9 5 6 között
az M D P K V tagja. 1950-től 1952-ig igazság­
ügyi, 1 9 5 2 - 1953-ban külügy-, 1954 és 1956
között ism ét igazságügyi miniszter, közben
1 9 5 3 - 1954-ben a Legfelsőbb Bíróság elnö­
ke. 1 9 4 8 -b a n az M T A levelező, 1 9 4 9 -b e n
rendes tagja, a Történettudományi Bizottság
elnöke lett. 1949-től a budapesti tudomány-
egyetem en a történelm i materializmus tan­
szék v ezetője. 1948-b an és 1963-ban K o s­
suth-díjat kapott.
M o ln á r Im re ( 1 9 2 8 - ) - jogász. Az E L T E
jogi karán szerzett 1954-b en diplomát. E z­
után az M D P KV, majd az M SZ M P K B A d­
minisztratív Osztályának munkatársa. 1 9 5 7 -
1 9 5 8 -b a n a L eg fő b b Ü gyészség, illetve a
Fővárosi Főügyészség Politikai O sztályán
ügyész. 1 9 5 8 -1 9 5 9 -b e n V. kerületi vezető
ügyész. 1960-tó l a Földm űvelésügyi, majd
a M ezőgazdasági és Élelm ezésügyi M inisz­
té riu m jo g i O sztályátv ezette 1969-ig. Ezt
k öv etően a K N E B elnökhelyettese, m ajd
1980-tól az M SZ M P K E B tagja.
M u sz k a Im re ( 1 9 1 4 - ) - E sztergályos, a
Csepel Vas- és Fém m űvek dolgozójaként a
Kossuth-díj arany fokozatát kapta 1950-ben.
1957 januárjában elhagyta az országot.
M ü n n ich F eren c ( 1 8 8 6 - 1 9 6 7 ) - politikus.
1 9 1 0 -b e n jo g i doktorátust szerzett. 1 9 15-
ben orosz hadifogságba esett. 1917-ben b e ­
lépett az O S Z D M P -b e, később részt vett a
polgárháborúban. 1918-as hazatérése után
egyik alapítója volt a K M P-n ek. 1919-b en
a H adügyi N épbiztosság Szervezési O sz­
245
tályát vezette, m ajd politikai biztos volt a
V örös H adseregben. A Tanácsköztársaság
után B écsben , m ajd N ém etországban vég­
zett m ozgalm i tevékenységet. 19 2 2 -tő l - a
spanyol polgárháborúban való részvételének
idejét kivéve - a Szovjetunióban élt. A má­
sodik világháború alatt partizánkiképző és
katona, majd 1942-től a moszkvai rádió m a­
gyar adásának főszerkesztője. 1946 és 1949
között Budapest rendőrfőkapitánya, ezután
helsinki, szófiai, 1 9 5 4 -tő l m oszkvai, 1 9 5 6
augusztusától pedig belgrádi követ, illetve
nagykövet. A forradalom alatt tagja lett az
M D P KV-nak, október 26-án pedig a K ato ­
nai Bizottságnak, a következő naptól pedig
N agy Im re korm ányának belü gym iniszte­
re. N o v em berb en a Forradalm i M unkás-
Paraszt K orm ány elnökhelyettese, egyben
a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek
minisztere, az M S Z M P KB, IIB és PB tagja
lett. A forradalom utáni megtorlás egyik irá­
nyítója. 1 9 5 7 -1 9 5 8 -b a n a M inisztertanács
első elnökhelyettese, 1958 és 1961 között
a M inisztertanács elnöke, 1961-től 1965-ig
államminiszter.
N agy E ndre ( 1 9 1 3 - 1 9 9 4 ) - vadász. 1936-
ban Pécsett jogi diplom át szerzett. 1939 és
1 9 4 4 között a csendőrségnél volt lovasok­
tató. 1949-től 1951-ig a kormány fővadásza.
1951-b en bebörtönözték, de végül szabad­
lábra helyezték. E lő b b A usztriába, m ajd
Afrikába emigrált. Vadászatokat szervezett,
a nem zetközi vadászélet ism ert alakja volt.
1984-b en visszaköltözött M agyarországra,
és 1989-ben megnyitotta Balatonedericsen
az Afrika Múzeumot.
N ag y Im re ( 1 8 9 6 - 1 9 5 8 ) - politikus. E re ­
deti foglalkozása géplakatos. Az első világ­
háborúban orosz fogságba esett. B elépett a
bolsevik pártba és harcolt a Vörös Gárdában.
1921-ben hazatért és azM SZD P-ben kezdett
politizálni, de 19 2 5 -b e n kizárták. 1927-től
B écsb en , m ajd 1 9 3 0 -tó l a Szovjetu nióban ig tagja. 1 9 5 8 és 1 9 8 8 között országgyűlé­
élt. 1 9 4 4 - 1945-ben földművelésügyi, majd si képviselő. 1 9 8 5 -tő l 19 8 7 -ig az M S Z M P
rövid ideig belü gy m iniszter volt. 1 9 4 7 és főtitkárhelyettese, 1 9 8 7 és 1988 között az
1 949 között az Országgyűlés elnöke. 1949- Elnöki Tanács elnöke.
ben kizárták a P B -b ő l, az A grártudom ányi
N é m e th M ik ló s ( 1 9 4 8 - ) - politikus. Az
Egyetem en kapott tanári állást. 1950-ben az
M K K E -n végzett 1971-b en , m ajd ugyanitt
M D P KV Adminisztratív Osztályának veze­
tanársegéd , késő bb ad junktus. 19 6 8 -b a n
tője és az M TA tagja lett, 1 9 5 1-ben a P B-be
b elépett az M S Z M P -b e. 1 9 7 7 és 1981 k ö ­
is visszakerült. 1 9 5 1 - 1952-b en élelmezési,
zö tt az O rszágo s T erv h iv atal osztályve-
1 952-b en begyűjtési m iniszter, m ajd az év
zető-h ely ettese. 1 9 8 1 -tő l az M S Z M P KB
no vem berétől a M inisztertanács eln ö kh e­
Gazdaságpolitikai O sztályának m unkatár­
lyettese. 1 9 5 3 és 1955 között m iniszterel­
sa, vezetőhelyettese, m ajd 1 9 8 6 -1 9 8 7 -b e n
nök. 1 9 5 5 -b e n lem ond atták tisztségeiről,
osztályvezetője. 1 9 8 7 -tő l a K B, 1 9 8 8 -tó l a
és kizárták a p ártb ó l. 1 9 5 6 o k tó b e ré b e n
P B tagja 1989-ig , am ikor a P IB -n e k és az
visszavették a pártba, majd a forradalmárok
Elnökségnek is tagja lett. 1 9 8 7 -1 9 8 8 -b a n a
követelésére m iniszterelnökké nevezték ki.
K B gazdaságpolitikai titkára. 1988 és 1990
E m inőségében központi szerepe volt a for­
k ö z ö tt m in isz te re ln ö k . 1 9 8 9 - 1 9 9 0 - b e n
radalom esem ényeiben. A szovjet csapatok
a H N F O rszágos T anácsa eln ö k ség én ek
bevonulását követően a jugoszláv nagykövet­
tagja. 1989 és 2 0 0 4 között az M S Z P tagja,
ségen keresett m enedéket, majd Rom ániába
1 9 9 0 -tő l 19 9 1 -ig országgyűlési képviselő.
d eportálták, végül M agyarországon perbe
1991 és 2 0 0 0 között az Európai Ú jjáépítési
fogták és kivégezték. Rehabilitációjára és ú j­
és Fejlesztési Bank egyik alelnökeként tevé­
ratemetésére 1989-ben került sor.
kenykedett.
N e m e sk é ri K iss G éza vitéz ( 1 8 8 6 - 1 9 7 4 )
N eruda Pablo, Neftali Ricardo Reyes Baso-
- vadász, vadászati szakíró. 1921 és 1 9 4 4
alto ( 1 9 0 4 - 1 9 7 3 ) - chilei költő. Első versei
között a királyi vadászterületek felügyelője,
tizenöt éves korában jelen tek meg. 1927 és
illetve fővadászmestere volt. 1937-ben egyik
1943 között különböző országokban konzu­
alapítója és első elnöke a M agyar Solymász
li állást tö ltö ttb e . 1 945-b en a kom m unista
Egyletnek. 1949-b en bebörtönözték, ahon­
párt színeiben szenátor lett. 1948-tól 1952-
nan 1951-ben szabadult. 1956-ban családjá­
ig külföldön élt. 1971-ben irodalmi N obel-
val Franciaországba távozott.
díjat kapott.
N ém eth K áro ly ( 1 9 2 2 - 2 0 0 8 ) - politikus.
N ezvál F ere n c ( 1 9 0 9 - 1 9 8 7 ) - politikus.
Eredeti foglalkozása hentessegéd. 1945 és
1928-ban cipészsegédként lépett be a KM P-
1952 között az M KP, majd az M D P funkci­
be. 1931-b en a K IM S Z KV tagja lett. 1945
onáriusa. 1954-től 1960-ig Csongrád megyei
után budapesti kerületek pártbizottságaiban
első titkár, m ajd 1974-ig a Budapesti Párt-
tevékenykedett, majd 1949-től a főváros al­
bizottság első titkára. 1 9 5 7 és 1988 között
polgármestere, később a Fővárosi Tanács VB
az M SZ M P K B tagja. 1959-től 1963-ig a KB
elnökhelyettese. 1949 és 1985 között ország-
M ezőgazdasági O sztályát vezette. 1962-tő l
gyűlési képviselő. 1951-től 1956-ig az Elnöki
1965-ig a K B mezőgazdasági, 1974 és 1978
Tanács tagja, 1954 és 1956 között a város- és
k ö zö tt gazd aságpolitikai titkára. 1 9 6 6 és
községgazdálkodási m iniszter első h ely et­
1 9 7 0 között a P B póttagja, 1970-tő l 1988-

246
tese. 19 5 5 -b e n diplom át szerzett az E L T E
Á llam - és Jo gtu d o m ányi Karán. 1956-b an
Nagy Im re korm ányának város- és község­
gazdálkodási m inisztere. 1956 d ecem beré­
ben igazságügyi m iniszternek nevezték ki,
e minőségében aktív szerepet vállalt a forra­
dalmat követő megtorlásban. 1957 és 1966
között az M SZ M P K B tagja. 1966-ban nyug­
díjba vonult.
N ó g r á d i S á n d o r , 1 9 4 5 -ig K e lle rm a n n
( 1 8 9 4 - 1 9 7 1 ) - p o litik u s. 1 9 1 8 -b a n az
M SZ D P , m ajd 19 1 9 -b e n a K M P tagja lett.
A Tanácsköztársaság alatt vöröskatona, an­
nak bukása után Csehszlovákiában, N ém et­
országban, a Szovjetunióban, R om ániában
és nyugat-európai országokban végzett moz­
galmi munkát, miközben a C SK P tagja lett.
1940-ben visszalépett a KM P-be. A második
világháború alatt a moszkvai Kossuth Rádió­
nál dolgozott, m ajd a kijevi partizániskola
m agyar részlegének parancsnoka lett. M a ­
gyarországra visszatérve nemzetgyűlési kép­
viselő, 1945-tő l 1947-ig az Ipari M inisztéri­
um politikai államtitkára. 1947-ben néhány
hónapig az M K P A gitációs és Propaganda
Osztályát vezette, majd a M iniszterelnökség
politikai állam titkára lett. 1 9 4 8 -tó l a N ép­
hadsereg Politikai Főcsoportfőnökségének,
1955-től ism ét a K V Agitációs és Propagan­
da O sztályán ak vezetője. 1 9 5 6 o k tó b e ré ­
ben az M D P K atonai Bizottságának tagja,
de röv id esen elh agy ta B u d ap e ste t, és az
M S Z M P K B A gitációs és Propaganda O sz­
tályának helyettes vezetője, majd vezetője és
az M S Z M P IIB tagja lett. 1957-tő l 1960-ig
pekingi és hanoi nagykövet. 1957 és 1962,
majd 1966 és 1971 között az M S Z M P KB,
1963-tól 1967-ig az Elnöki Tanács tagja.
Novotny, A n to n in ( 1 9 0 4 -1 9 7 5 ) - cseh po­
litikus. Eredeti szakmája géplakatos. 1921-
ben lépett be a CSKP-ba. 1937-tő l a prágai,
m ajd a h o d on ín i területi bizottság titkára.
247
1 9 4 1 -tő l a m authauseni ko n cen trációs tá­
borban tartották fogva. 1945 és 1953 között
ism ét a prágai területi pártbizottság titkára.
1 9 5 1 -b e n a C S K P K B elnökségének tagja
és egyben egyik titkára. 1953-ban a K B első
titkárává, 1 9 5 7 novem berében köztársasá­
gi elnökké választották. 1968 január elején
m ondott le első titkári, márciusban államfői
pozíciójáról.
N yerere, J u liu s K am b arage ( 1 9 2 2 - 1 9 9 9 )
- afrikai politikus. 1952-b en megalapította
és elnöke lett a Tanganyikai Afrikai Nemzeti
Frontnak. 1 9 6 1 -1 9 6 2 -b e n Tanganyika m i­
niszterelnöke, majd 1964-ig elnöke. 1964 és
1985 között Tanzánia miniszterelnöke.
O d escalch i E ugén ie (1 8 9 8 - 1 9 8 5 ) - Férje
báró L ip th ayB éla ( 1 8 9 2 - 1 9 7 4 ) . Visszaem ­
lékezései 1 9 8 7 -b e n láttak napvilágot Egy
hercegnő em lékezik címmel.
O lc sa i-K iss Z o ltán ( 1 8 9 5 - 1 9 8 1 ) - kép ­
zőm űvész. 1 9 1 4 -b e n a K é p ző m ű v észeti
Főiskolán festészetet tanult, m ajd behívták
katon ának. 1 9 1 5 -b e n orosz hadifogságba
esett, később harcolt a Vörös Hadseregben.
1921-től Bécsben, Prágában, majd 1923-tól
Párizsban élt elsősorban kisplasztikák ké­
szítéséből, porcelán - és dísztárgyak terv e­
zéséből. 1945-tő l hazatért Magyarországra,
1951 -ben a Képzőművészeti Főiskola tanára
lett. Az 1950-es években számos szobrot ké­
szített állami megrendelésre. 1959-ben K os­
suth-díjjal tüntették ki.
O lt K á ro ly (1 9 0 4 - 1 9 8 5 ) - politikus. 1929
és 1944 között m agántisztviselőként dolgo­
zott. 1930-ban tagja lett a K IM S Z -n e k és a
K M P-n ek, m elynek m unkájában folyam a­
tosan részt vett. Tevékenykedett az Egyesült
Szakszervezeti Ellenzékben, és a Vörös S e ­
gély aktivistája is volt. 1 945-b en budapesti
törvényhatósági bizottsági képviselő lett.
19 45-tő l 19 4 7 -ig e testü let alelnöke. 1945
és 1967 között nem zet- majd országgyűlési nács tagja, 1957-től 1964-ig egyben a H N F
képviselő. 1 9 4 5 - 1 9 4 6 -b a n a M agánalkal­ tőtitkára is.
m azottak B iztosító E gyesü letén ek elnöke
Ö rkény István ( 1 9 1 2 - 1 9 7 9 ) - író. 1935
és 1 9 4 7 -ig a M ag án alk alm azo ttak Szak-
b e n gyógyszerész, 1 9 4 1 -b e n vegyészm ér­
szerv ezetén ek alelnök e. 1 9 4 6 - 1 9 4 7 - b e n
nöki diplom át szerzett és a családi gyógy­
az M K P K ád erosztályának vezetője. 1946
szertárban dolgozott. 1943 és 1 9 4 6 között
és 1 9 5 6 között az M K P, m ajd az M D P K V
a Szovjetunióban volt hadifogoly. 1949-től
tagja. 1947-tő l 1949-ig népjóléti miniszter,
színházi dramaturg, majd a Szépirodalmi Ki­
m ajd két hónapig az Országgyűlés elnöke,
adó lektora. Az 1956-os forradalomban való
ezt követően az Elnöki Tanács titkára. 1950
részvétele után az Egyesült G yógyszer- és
és 1956 között pénzügyminiszter. 1956-tól
Tápszergyár m érnökeként dolgozott 1963-
1 959-ig a korm ány titkársága, m ajd 1961 -
ig, ebben az időszakban nem is publikálha­
es nyugdíjazásáig az Á EH vezetője. Em ellett
tott. Az 1930-as évektől jelentek meg főként
1 9 5 7 -1 9 6 1 között az Elnöki Tanács tagja.
regényei és novellái. 1973-ban Kossuth-díjat
O nódy L ajo s ( 1 9 2 0 - 1 9 9 6 ) - v en d ég lá­ kapott.
tó-ipari szakember. 1 9 4 9 és 1 9 6 4 között a
Pap G yula ( 1 8 9 9 - 1 9 8 3 ) - festő, iparm ű­
Büfé- és É tterem Vállalat igazgatója. 1964-
vész. 1919-től Bécsben, 1926-tól Berlinben
ben letartóztatták és ko h olt vádak alapján
élt, ahol kapcsolatba került a Bauhaus m ű­
egy kirakatperben hét és fél évi börtönbü n­
vészeivel. 1 9 34-tő l M agyarországon textil­
tetésre ítélték. 1969-ben szabadult.
terv ezőként d olgozott. M űvészetére kora
O rtutay G yula ( 1 9 1 0 - 1 9 7 8 ) - néprajztu­ irányzatai közül több is nagy hatással volt.
dós, politikus. 1 9 3 4 -b e n végzett a szegedi 1945 után főleg művészpedagógusként te ­
egyetem en m a g y a r-la tin -ó g ö rö g szakon, vékenykedett, 1949 és 1962 között a Képző-
majd 1944-ig a Magyar Rádiónál dolgozott. művészeti Főiskola tanára volt.
1942-ben lépett be az FK gP-be és 1943-ban
Pap Ján o s ( 1 9 2 5 - 1 9 9 4 ) - politikus. 1946-
részt vett a párt polgári tagozatának megala­
ban lépett be az M K P-be. 1949 és 1956 kö­
kításában. 1 9 4 5 -tő l nem zet-, m ajd ország-
zött a párt Veszprém m egyei Bizottságán
gyűlési képviselő, az M T A tagja. 1 9 45-tő l
d o lg ozo tt. 1 9 5 6 -tó l 1 9 6 1 -ig az M S Z M P
1947-ig a M agyar K özponti H íradó Rt. el­
Veszprém megyei Bizottságának első titkára,
nöke, m ajd 1947 és 1 9 5 0 között vallás- és
ebben a m inőségében egyik vezetője volt a
közoktatásügyi m iniszter. E m inőségében
m egyéjében folyó megtorlásoknak. 1958 és
az iskolák államosításáról szóló törvény b e ­
1985 között országgyűlési képviselő, 1959-
terjesztője, az állam és az egyházak közötti
től 1985-ig az M S Z M P K B tagja. 1961 -töl
m egállapodások egyik m egalkotója. 1950-
1963-ig belügyminiszter, m ajd 1965-ig mi
tő l 1 9 5 2 -ig a M ú zeu m ok és M ű em lék ek
niszterelnök-helyettes. 1 9 6 5 - 1 9 8 5 között
O rszágos K ö zp on tján ak v ezetője. 1 9 4 6 és
ism ét Veszprém megyei első titkár. Ö ngyil­
1978 között a budapesti tudományegyetem
kos lett.
néprajzi, ill. folklór tanszékének egyetem i
tanára, 1 9 5 7 -tő l 1 9 6 3 -ig az E L T E re k to ­ Papp László (1 9 2 6 - 2 0 0 3 ) - öktlvívó (k ö ­
ra. 19 4 9 -tő l 19 7 8 -ig elnöke volt a M agyar zép- és nagyváltósúly). 1 9 4 5 -tő l a B V S C ,
N éprajzi Társaságnak, 1 9 6 4 és 1978 között 1 9 4 8 -tó l a B u d ap esti L okom otív , m ajd a
pedig a T IT -n e k . 1 9 5 8 -tó l az E ln ök i T a­ Budapesti Bástya, végül a Vasas bokszolója.

248
Hétszeres magyar, kétszeres Európa-bajnok
(1 9 4 9 , 1 9 5 1 ), három egymást követő olim ­
pián lett aranyérm es ( 1 9 4 8 , 195 2 , 1 9 5 6 ).
19 5 7 -tő l profiként 29 m érkőzéséből 2 7 -e t
m eg n yert, k e ttő d ö n te tle n re v ég ző d ött.
1 9 6 4 -tő l edzőként, 1 9 6 8 után egyben az
ökölvívó-válogatott szövetségi kapitánya­
ként dolgozott 1992-ig.
P eid l G yula ( 1 8 7 3 - 1 9 4 3 ) - politikus. B e ­
tűszedő szakmát tanult. 1900-tól a Typogra-
phia című szakmai lapot szerkesztette. 1900
és 1908 között a nyomdászszakszervezet el­
nöke. 1 9 0 8 - 1909-ben az Általános Fogyasz­
tási Szövetkezet (Á F O S Z ) titkára. 1909-ben
ism ét a nyom dászszakszervezet elnöke, és
egyben az M S Z D P országos vezetőségének
tagja. 1 9 1 9 -b e n a B erin key-k orm án yban
m egkapta a munkaügyi és n épjóléti tárcát.
A kom m u nista hatalom átv ételk or vissza­
vonult, m ajd augusztus 1. és 6. között m i­
niszterelnök. 1919-tő l 1921-ig Ausztriában
élt. 1921-től a nyomdászszakszervezet és az
Á F O S Z vezetője, az M S Z D P országos ve­
zetőségének tagja. 1922-tő l nem zet-, majd
országgyűlési képviselő. 1931 -ben visszavo­
nult a közélettől.
Péter Gábor, 1945-ig Eisenberger Benjámin
( 1 9 0 6 - 1 9 9 3 ) - politikus. Eredeti foglalko­
zása szabósegéd. 1923-tól az M SZD P, majd
az illegális K M P tagja. A Vörös Segélyben és
az Egyesült Szakszervezetek Ellenzékében
is tevékenykedett. 1945 elejétő l a politikai
rendőrség (ÁVO, ÁVH) vezetője. 1953-ban
le tartóztatták és az elkö v etett jo g sértések
miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítél­
ték. Ezt a bíróság perújrafelvétel keretében
1957-b en 14 évre m érsékelte, m ajd 1959-
ben egyéni kegyelem m el szabadult. N yug­
díjazásáig könyvtárosként dolgozott.
Péter János ( 1 9 1 0 - 1 9 9 9 ) - református lel­
kész, politikus. 1935-ben végzett a budapes­
249
ti teológián, és a B ethesd a Kórház lelkésze
lett. 1 9 4 5 -1 9 4 6 -b a n a Külügyminisztérium
m unkatársa, részt vett a békekonferencián
a magyar delegációban. 1 9 4 6 -1 9 4 9 között
a köztársasági elnök titkárságának vezetője.
1 9 4 9 -tő l 1956-ig a T iszántú li P^eformátus
Egyházkerület püspöke, a kom m unista ha­
talom m al való együttm űködés irányvona­
lának egyik fő képviselője a M agyarországi
Reform átus Egyházban. 1 9 5 6 -1 9 5 7 -b e n a
Kulturális K apcsolatok Intézete kormány-
m e g b ízo ttja, m ajd eln ö k e ( 1 9 5 7 - 1 9 5 8 ) .
1957 és 1961 között az Elnöki Tanács tagja.
1958-tól 1961-ig a külügyminiszter első he­
lyettese. 1961-b en b elépett az M SZ M P -be,
1966-tó l 1980-ig a K B tagja, 1961 és 1973
között külügyminiszter, 1953-tól 1990-ig or­
szággyűlési képviselő, 1973 és 1988 között
pedig az Országgyűlés alelnöke.
P ióker Ignác (1 9 0 7 - 1 9 8 8 ) - sztahanovista
munkás. 1945-tő l tagja az M K P-nek. 1951-
ben tervteljesítéséért K ossuth-díjat kapott,
em ellett számos más magas állami kitünte­
tésben is részesült. 1953 és 1985 között o r­
szággyűlési képviselő, 1 9 7 5 -tő l 1988-ig az
Elnöki Tanács tagja.
Piros László ( 1 9 1 7 - 2 0 0 6 ) - politikus. Kez­
detben hentessegédként dolgozott, majd ka­
tonai szolgálatot teljesített. M iután 1943-ban
szovjet fogságba esett, partizánnak képezték
ki. 1 9 4 5 -b e n tért haza, és n em zetgyű lési
képviselő lett. 1946 és 1950 között az MKP,
majd az M D P budapesti bizottságában tevé­
kenykedett, 1948-ban a K V tagja, 1950-ben
a P B p ó ttagja és az Á VH H atárőrségének
parancsnoka lett. 1 9 5 3 - 1954-ben a belügy­
miniszter első helyettese, 1954 és 1956 kö­
zött belügyminiszter. 1956. október 23-án az
M D P KV Katonai Bizottsága tagja lett, majd
pár nap múlva a Szovjetu nióba m enekült.
N ovem berben kizárták az M S Z M P -b ő l, a
következő évben parlamenti mandátumát is
elvesztette. 1958-ban hazatért, és a Szegedi
Szalámigyárban lett előbb főm érnök, majd
19 6 9 -tő l 1 9 77-e s nyugalom ba vonulásáig
igazgató.
P rieszo l Jó zsef ( 1 9 0 6 - 1 9 6 5 ) - politikus.
Kőművessegédként kapcsolódott be a m un­
k ásm o zg alo m b a. 1 9 3 7 -tő l M S Z D P -ta g .
1 9 3 9 -b e n a M É M O S Z p esterzséb eti c so ­
portjának elnöke. 1942-ben letartóztatták és
elítélték. Kiszabadulása után újra részt vett a
K M P m unkájában. 19 4 5 -b e n az M K P K V
tagja és nem zetgyűlési képviselő. 1 9 4 8 és
1956 között Borsod megyei párttitkár, 1949-
től 1953-ig az Elnöki Tanács tagja. 1957-től
az M S Z M P KB tagja és Borsod megyei első
titkár, 1962-től haláláig a közlekedés- és pos­
taügyi miniszter első helyettese.
P u sk ás F eren c, P u rczeld ( 1 9 2 7 - 2 0 0 6 )
- labdarúgó (csatár), edző. 1 9 4 2 és 1 9 4 9
között a Kispest, majd 1956-ig a Budapesti
H onvéd, 1 9 5 8 -tó l 1 9 6 7 -ig a R eál M adrid
futballistája. 349 magyar bajnoki m érkőzé­
sen 358 gólt, a Reál Madriddal 372 mérkőzé­
sen 3 2 4 gólt szerzett. 84-szeres magyar (8 3
gól) és 4-szeres spanyol válogatott. Olimpiai
bajnok (1 9 5 2 ), világbajnoki második helye­
zett (1 9 5 4 ), az aranycsapat tagja, három szo­
ros BEK-győztes. 1969-ben edzői oklevelet
szerzett, és számos klubcsapatnál (Spanyol-
országban, az U SA -ban, G örögországban,
Szaú d -A ráb iában , s tb .) tev ék en y k ed ett.
1 9 9 3 -b a n a m agyar v álogatott szövetségi
kapitánya volt.
R ah n , H elm u t ( 1 9 2 9 - 2 0 0 3 ) - n é m e t
labdarúgó. 1 9 3 8 és 1 9 6 5 között volt aktív
futballista. Az 1 954-e s világbajnoki döntő
egyik főszereplője. 4 0 nyugatnémet váloga­
tott m érkőzésén 28 gólt szerzett.
R a jk L ász ló ( 1 9 0 9 - 1 9 4 9 ) - p o litik u s.
1 9 3 1-től tagja volt a K IM SZ -n ek és a KM P-
250
nek. Részt vett a spanyol polgárháborúban.
1941-es hazatérése után internálták, szaba­
dulása után rövid ideig a K M P K B titkára
lett, majd 1 9 4 4 - 1945-ben ism ét letartóztat­
ták. A háború után nemzet- majd országgyű­
lési képviselő, az M K P K V tagja és a Buda­
pesti Pártbizottság titkára lett. 1946 és 1948
között belügyminiszter, a nevéhez fűződtek
az első kon cep ciós perek. 1 9 4 8 -1 9 4 9 -b e n
külügym iniszter. 1 9 4 9 m ájusában koh olt
vádak alapján letartóztatták, halálra ítélték
és kivégezték. 1955-ben rehabilitálták.
R a jk L ászló n é, Föld i Jú lia ( 1 9 1 4 - 1 9 8 1 )
- R a jk L ászló felesége. E red eti szakm ája
véd őnő. 1 9 3 6 és 1 9 3 9 k ö z ö tt P árizsban
élt, és belépett a francia kom m unista p árt­
ba. M ag y aro rszág ra v isszatérv e is részt
vett a kom m u nista m ozgalom ban, am iért
1 9 4 4 -1 9 4 5 -b e n bebörtönözték. 1945-tő l a
M agyar N ők D em okratikus Szövetségében
tevékenykedett: előb b titkára, m ajd 1946-
tól 1948-ig országos főtitkára, végül elnöke
(1 9 4 8 - 1 9 4 9 ) a szervezetnek. 1949-ben fér­
jével együtt letartóztatták, 1 9 5 0 -b e n 5 évi
fegyházra ítélték. 1 9 5 4 -b e n szabadult és a
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban helyez­
kedett el. Aktív tevékenységet folytatott férje
rehabilitálása ügyében. 1 9 58-tó l a M agyar
Országos Levéltárban dolgozott.
R ákosi M átyás, Rosenfeld ( 1 8 9 2 - 1 9 7 1 ) -
politikus. 1912-ben kereskedői végzettséget
szerzett. 1910-b en b elépett az M S Z D P -b e.
1918-ban részt vett a KM P megalapításában.
A Tanácsköztársaság alatt a kereskedelm i
népbiztos helyettese és a Forradalm i K o r­
mányzótanács, továbbá a Legfőbb Népgaz­
dasági Tanács tagja, júliusban pedig a Vörös
Ő rsé g o rszágos p aran csn o k a. 1 9 2 0 -b a n
Szovjet-Oroszországban a K om intern egyik
titkárává nevezték ki. 1 9 2 4 -b e n hazatért,
és a K M P K B tagjaként a párt szervezésé­
vei foglalkozott. 1925-b en letartóztatták és
1926-ban nyolc évi börtönbüntetésre ítélték,
amelyet 1935-ben életfogytiglanra hosszab­
b íto ttak . 1 9 4 0 -b e n a Szovjetu nióval való
megegyezésnek m egfelelően elhagyhatta az
országot. 1945-ben az M K P KV főtitkára és
államminiszter lett. 1947-től miniszterelnök­
helyettes. 1945 és 1956 között az MKP, majd
az M D P KB és PB tagja, 1960-ig országgyű­
lési képviselő. 1948-ban az M D P főtitkára,
1953-tól első titkára. 1 9 5 2 - 1953-ban a M i­
nisztertanács elnöke. 1956 júliusában levál­
tották első titkári tisztségéből és kizárták a
P B -ből, ami után a Szovjetunióba távozott.
1962-ben kizárták a pártból.
R áth K ároly, R o th ( 1 9 0 3 - 1 9 8 5 ) - újság­
író, diplom ata. 1 9 2 0 és 1 9 2 7 között aradi
és kolozsvári lapok m unkatársa. 1927-b en
kom m unista tevékenységéért b eb ö rtö n ö z­
ték; szabadulása után Franciaországba ment.
A spanyol polgárháborúban a köztársaságiak
oldalán harcolt. A vereséget követően Fran­
ciaországba tért vissza, ahonnan 1940-b en
Észak-Afrikába internálták. Miután a szövet­
ségesek elfoglalták a területet, a Vörös H ad­
sereghez kérte m agát, és azzal együtt tért
vissza Magyarországra. 1945 és 1948 között
az Ú j Szót szerkesztette, 1948-b an az ÁVO
ezredese, majd a Magyar Rádió munkatársa.
1949-b en letartóztatták, és 1950-b en ko n ­
cepciós perben nyolc évre ítélték. 1953-ban
szabadult, 1955-ben rehabilitálták. 1957-től
1961-ig athéni, 1961-ben limasszoli, 1961-
től bagdadi és egyben kabuli, majd 1 9 6 4 és
1967 között koppenhágai nagykövet volt.
R ejtő Jenő, R eich ( 1 9 0 5 - 1 9 4 3 ) - író. R á­
kosi Szidi színiiskolájának elvégzése után
néhány évig N yugat-Európában élt a leg­
különfélébb munkákból. Hazatérve írt ope­
rettlibrettókat és kabaréjeleneteket, de nevét
kalandregényei tették ism ertté. M unkaszol­
gálatosként halt meg.
251
R év ai Jó z se f ( 1 8 9 8 - 1 9 5 9 ) - p o litik u s,
publicista. K ezdetben banktisztviselőként
dolgozott. Tagja volt a Galilei Körnek. 1917-
ben rövid ideig a M a és a Tett munkatársa.
1 9 1 8 -b a n részt vett a K M P m egalap ításá­
ban, és m unkatársa lett a Vörös Ú jságnak.
A Tanácsköztársaság alatt a Budapesti K öz­
ponti M unkástanács tagja. 1920-tó l külön­
böző bécsi magyar munkásmozgalmi lapok
m unkatársaként tevékenykedett, de cikke­
zett hazai baloldali lapokban is. 19 3 4 -b e n
a magyarországi b örtönbü ntetése letöltése
után a Szovjetu nióba emigrált. A m ásodik
világháború alatt a moszkvai Kossuth Rádió
munkatársa. 1944-től nemzet- majd ország-
gyűlési képviselő, 1944-ben tagja a Nemzeti
Főtanácsnak. 1945 és 1950 között a Szabad
Nép főszerkesztője, a KM P, m ajd az M D P
K V és P B tag ja. 1 9 4 9 -b e n p ro p ag an d a­
m unkásságáért K ossuth-díjjal tüntették ki.
1949-től 1953-ig népművelési miniszter, és e
m inőségében a hazai kulturális élet első szá­
m ú irányítója. 1953-b an kikerült a P B -b ő l
és a korm ányból, viszont az Elnöki Tanács
elnökhelyettesévé nevezték ki. 1956 nyarán
ism ét PB-tag lett. O któber 31-én a Szovjet­
unióba menekült. 1957 tavaszán visszatért,
júniusban az M S Z M P KB, 1958-ban pedig
az Elnöki Tanács tagjává választották.
R ies István ( 1 8 8 5 - 1 9 5 0 ) - jogász, p oliti­
kus. 1912-tő l önálló ügyvédként tevékeny­
kedett Budapesten. Tagja volt a Társadalom-
tudományi Társaságnak és a Galilei Körnek.
1919-b en a Közoktatási N épbiztosság p ro ­
p ag an d acso p o rtjáb an előad ó és a V örös
Hadsereg katonája. Em iatt emigrálni kény­
szerült, de csaknem két év után visszatért,
és Bud apesten ügyvédként - kü lön ösen a
politikai üldözöttek jogi védelm ében - m ű­
ködött. Az 1920-as évektől a Népszavában és
a Szocializm usban publikált cikkeket. 1939
és 1 9 4 4 között az M SZ D P, majd az S Z D P
O rszágos Vezetősége, 19 4 3 -b a n az O rszá­
gos Elnökség tagja. A m ásodik világháború
után nemzet-, majd országgyűlési képviselő.
1945-ben tagja a budapesti törvényhatósági
bizottságnak. 1945-tő l 1950-ig igazságügyi
miniszter, 1 9 4 9 - 1950-ben a Népgazdasági
Tanács tagja. Az S Z D P PB, majd 1948-tó l
az M D P KV tagja. 1950-ben letartóztatták, a
súlyos bántalmazások következtében a b ö r­
tönben halt meg.
R ón ai Sán d o r ( 1 8 9 2 - 1 9 6 5 ) - politikus.
E red eti szakm ája kőm űves. 1 9 1 0 -b e n lett
az M S Z D P tagja. A Tanácsköztársaság alatt
a m iskolci m unkástanács tagja, 1 9 21-tő l a
párt megyei titkára és egyben a M E M O S Z
vezetőségének tagja. 1944-től nemzet-, majd
országgyűlési képviselő. 1945-b en közellá­
tási, 1945 és 1949 között kereskedelem - és
szövetkezetügyi, 1 9 4 9 -1 9 5 0 -b e n külkeres­
kedelm i m iniszter. 19 5 0 -tő l 1952-ig az E l­
nöki Tanács, majd 1963-ig az Országgyűlés
elnöke. 1956 és 1965 között ism ét az Elnöki
Tanács tagja, 1 9 5 6 -5 7 -b e n kereskedelem ­
ügyi miniszter.
R otschild K lára ( 1 9 0 3 - 1 9 7 6 ) - divatter­
vező. 1 9 3 4 -tő l férjével önálló szalont m ű­
köd tetett Budapesten. Az állam osítás után
újságárus, m ajd az 1 9 5 0 -e s évek elejétő l a
K ülönlegességi N ői Ruhaszalon (1 9 6 1 -tő l
Clara [Rotschild] Szalon) vezetője.
S ág v ári E ndre ( 1 9 1 3 - 1 9 4 4 ) - b alold ali
aktivista. 1936-b an szerzett jo gi diplom át,
m ajd tisztv iselők én t helyezkedett el. M ár
egyetem i évei alatt belépett az M SZ D P-be,
és a párt ifjúsági munkáját irányította. 1940-
től tagja v olt a K M P -n ek . R észt vett tö bb
baloldali megmozdulás megszervezésében,
1942 nyarán pedig a K M P Ifjúsági Bizottsága
megalapításában. A ném et megszállás után a
fegyveres ellenállást szervezte. Csendőrnyo­
mozókkal folytatott lövöldözésben vesztette
életét.
252
S alam o n B é la ( 1 8 8 5 - 1 9 6 5 ) - színész.
1913-tó l főleg kabarészínházakban játszott
B u d apesten. 1923 és 1931 között a Teréz
körúti Színpad igazgatója. 1940-től 1944-ig a
zsidótörvények miatt korlátozottan szerepel­
hetett. 1945 után elsősorban varietészínhá­
zakban lépett fel, 1951-től a Vidám Színpad
művésze volt. N apilapokba karcolatokat is
írt.
Sán do r László ( 1 9 1 0 - 1 9 8 8 ) - politikus.
1 9 4 5 előtt kőm űvessegéd ként dolgozott.
1 9 2 8 -b a n lett a K M P tagja. 1 9 4 5 -b e n az
M K P H ajdú-Bihar m egyei titkára, 1948 és
1 9 5 0 között első titkára. 1 9 5 0 -1 9 5 1 -b e n
építésügyi m iniszter. 1 9 51-tő l 1956-ig kü­
lö n b ö z ő trö sz tö k és vállalato k igazgatói
tisztét tö ltö tte be. 1 9 5 7 -tő l a H atárőrség
M S Z M P Bizottságának titkára. 1 9 7 0 -b e n
vonult nyugdíjba.
S árd y Ján o s ( 1 9 0 7 - 1 9 6 9 ) - énekes, szí­
nész. A pápai tanítókép ző elvégzése után
rövid ideig tanítóként helyezkedett el, ének­
m űvészetét autodidakta m ódon fejlesztet­
te. 1938-ban az Operaház rendes tagja lett.
1945 és 1949 között a Debreceni, majd a B u ­
dapesti Operettszínház, a Magyar Színház és
az Operaház művésze. 1949-tő l 1957-ig az
Operaházban, majd a Fővárosi O perettszín­
házban lépett fel. Az 1940-es évek elejétő l
tö bb nagy sikerű film es alakítás is fűződik
a nevéhez.
S c h iffe r P ál ( 1 9 1 1 - 2 0 0 1 ) - p o litik u s.
1 9 2 9 -tő l 1 9 3 8 -ig m a g á n tisz tv ise lő k é n t,
majd alkalmi, illetve segédmunkásként dol­
gozott. 1936-tól tagja az M SZ D P-nek, 1939
és 1941 k ö zö tt a N épszavában p u blikált.
1 9 45-tő l nem zet-, majd országgyűlési kép­
viselő. 1948-tó l 1950-ig az M D P K V tagja.
1950-ben letartóztatták, koholt vádak alap­
ján 1 9 5 1-ben halálra ítélték, majd 1954-ben
életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítették
az ítéletet. 1956-ban szabadult. Ezt követően
állami cégek (M T I, IB U S Z ) vezetőjeként, il­
letve diplomataként tevékenykedett: 1967 és
1971 között oslói nagykövet, 1972-től 1976-
íg a bécsi E N S Z -k ö zp o n t m ellett m űködő
magyar kirendeltség vezetője.
Schiffer P álné Szakasits K lára ( 1 9 1 8 —) -
Szakasits Árpád lánya, Schiffer Pál politikus
felesége. Iparm űvészeti fő iskolát végzett.
Férje börtönévei alatt, 19S0 és 1956 között
gyermekeivel kitelepítették D ebrecenbe. Az
1980-as években láttak napvilágot m e m o ­
árjai.
Schm idt M iksa (1 8 6 1 / 1 8 6 6 -1 9 3 5 ) - b ú ­
torgyáros, műkereskedő. B écsben született.
18 9 4 -b e n átvette apja gyárát, és néhány év
múlva bejegyeztette cégét Budapesten, va­
lamint gyárat is működtetett itt. Elsősorban
a m ódosabb körök számára készített b ú to ­
rokat, m elyek tervezésében a korszak több
je le n tő s m űvésze is részt vett. 1 9 1 0 -b e n
megvette a kiscelli kastélyt, és ideszállíttatta
m ütárgygyűjtem ényét, m elyet a fővárosra
hagyott.
Sebes Gusztáv, Scharenpeck ( 1 9 0 6 - 1 9 8 6 )
- labdarúgó, edző. 1918-ban kezdte pályafu­
tását a Haladás csapatában. További klubjai:
Vasas, M agyar N om ádok, C O Billancourt,
H ungária. E gyszeres m agyar v álog atott.
1 9 4 5 és 1 9 4 9 k ö zö tt a v álogatott edzője.
1 9 46-tó l az M KP, 1 9 47-tő l a S Z O T sport­
osztályát vezette. 1949-től 1956-ig a magyar
labdarúgócsapat szövetségi kapitánya. 1948
és 1 9 6 0 k ö zö tt a M O B elnöke. 1 9 5 0 -tő l
1956-ig az Országos Testnevelési és Sport-
bizottság elnökhelyettese. Az U E F A egyik
alapítója 1954-ben, alelnöke 1960-ig.
Sebes Sándor ( 1 9 0 2 - ? ) - politikus. 1920-
tól illegális kom m unista, többször letartóz­
tatták. A spanyol polgárháborúban a N em ­
zetközi Brigád tagja volt, m ajd F ran ciaor­
szágban részt vett a fegyveres ellenállásban.
253
1945-től az MKP, majd az M D P KV Gazda­
sági Osztályának vezetője.
Shvoy Lajos (1 8 7 9 -1 9 6 8 ) - római katolikus
pap, m egyés püspök. 1901-b en szentelték
pappá. 19 1 8 -tó l a Regnum M arianum első
plébánosa és házfőnöke. 1927-től székesfe­
hérvári megyés püspök. 1945-ben rövid ide­
ig a nyilasok fogságba vetették. 1950 és 1955
között az ÁVH házi őrizetben tartotta.
Sík Endre ( 1 8 9 1 - 1 9 7 8 ) - politikus. 1913-
ban végzett a bu d ap esti jo g i egyetem en,
és kezd ett p u blikálni a N épszavában és a
Szocializm us című lapban. 1915-b en orosz
fogságba esett, majd belépett a bolsevik párt
magyar cso p o rtjáb a. 1 9 2 4 és 1 9 3 0 között
M oszkvában a K eleti D olgo zók K o m m u ­
nista E g y etem én ek A frika Tanszékén ok­
tatott. 1930-tó l a N em zetközi Agrárintézet
m unkatársa és a N em zetközi Lenin Intézet
tanára. 1 945-b en visszatért M agyarország­
ra. 1 9 4 8 -1 9 4 9 -b e n washingtoni nagykövet,
1954-től külügyminiszter-helyettes, 1958 és
1961 között külügym iniszter. Az M S Z M P
K B tagja 1959-től 1970-ig. Em ellett a Béke
Világtanács tagja (1 9 6 3 -1 9 7 8 ), az Országos
Béketanács elnöke (1 9 6 4 - 1 9 7 8 ) .
Som lyó G yörgy ( 1 9 2 0 - 2 0 0 6 ) - költő, író,
m űfordító. 1 9 4 8 és 1 9 5 4 k ö zö tt színházi
dram aturg, d olgozott a Film gyárn ak és a
Franklin Könyvkiadónál, valamint az Irodal­
mi Újság munkatársaként. 1 9 5 4 -1 9 5 5 -b e n a
Magyar R ádió irodalmi osztályát vezette. Az
1970-es évektől jelentek meg önálló kötetek­
ben versei, regényei, esszéi és tanulmányai.
Szabó István ( 1 9 2 4 - ) - gazdasági vezető.
1952-tő l 1 990-e s nyugdíjazásáig a N ádud­
vari V örös C sillag Tsz, valam int 1 9 8 8 -tó l
19 9 0 -ig a H ajdúsági A gráripari Egyesület
Rt. elnöke. 19 5 8 -tó l 1990-ig országgyűlési
képviselő, 1 9 6 7 és 1 9 8 9 között a T Ó T el­
nöke. 1967-tő l 1975-ig tagja volt az Elnöki
Tanácsnak. 1962-től 1966-ig az M SZ M P KB
póttagja, 1966 és 1988 között a KB, 1985-től
1989-ig a PB tagja. 1958-ban K ossuth-díjat
kapott.
Szabó Lőrinc (1 9 0 0 - 1 9 5 7 ) - költő, műfor­
dító. 1921-től Az Est, 1928 és 1944 között a
Magyarország, 1939-től 1944-ig az Új Idők
munkatársa. 1945-ben korábbi jobboldali te­
vékenységéért részleges publikálási tilalom ­
mal sújtották. Az 1956-o s forradalom alatt
a Petőfi Párt ideiglenes vezető testületének
tagja. 1957-ben K ossuth-díjat kapott.
Szakasits Á rpád ( 1 8 8 8 - 1 9 6 5 ) - politikus.
1903-ban lépett be az M SZ D P-be. 1910-től
a párt bud apesti végrehajtó bizottságának
tagja és a Népszava munkatársa. A Tanács-
köztársaság alatt a Belügyi Népbíztosságon
közigazgatási o sztály v ezető i p o z íció b a n
dolgozott, valamint tagja volt a Szövetséges
Központi Intéző Bizottságnak és a Tanácsok
O rszágos G y ű lé sé n ek . A z 1 9 2 0 -a s évek
elején tö b b szö r letartóztatták . 1 9 2 8 -tó l a
M É M O S Z elnöke, 1938-tó l az M S Z D P fő ­
titkárhelyettese, m ajd 1939 és 1 9 4 2 között
főtitkára. 1 9 4 0 -tő l a Népszava főszerkesz­
tője. 1944 szeptem berében a M agyar Front
Intéző B izottsága elnökének választották.
1945-tő l ism ét az S Z D P főtitkára. 1945 és
1 9 5 0 között nem zet-, m ajd országgyűlési
képviselő. 1945-től 1948-ig m iniszterelnök­
h elyettes és állam m iniszter, az S Z D P PB
tagja. 1948-ban rövid ideig az M D P elnöke,
1950-ig az M D P KV, PB, a Szervező Bizott­
ság és a Titkárság tagja. 1948-ban iparügyi
m iniszter, m ajd köztársasági elnök, illetve
1949-től az Elnöki Tanács elnöke lett. 1950
tavaszán lemondatták, kevéssel utóbb koholt
vádak alapján letartóztatták és életfogytig­
lani b ö rtö n b ü n te té sre íté lté k . 1 9 5 6 -b a n
szabadult, és m ég az évben rehabilitálták.
A Kádár-rendszerben ism ét magas, de nem
kulcspozíciókba került: 1958-tól a M Ú O S Z
254
elnöke, 1963-tól pedig az Elnöki Tanács tag­
ja volt. 1959-től az M SZ M P KB tagja.
Szántó Piroska (1 9 1 3 - 1 9 9 8 ) - festő, grafi­
kus, író. 1931-től az Iparművészeti Főiskolán,
majd egy év után a Képzőművészeti Főisko­
lán, Szőnyi Istvánnál tanult, ahonnan - mint
kom m unistát - kizárták. 1 9 3 4 -tő l a Szoci­
alista K épzőm űvészek C soportjának tagja.
E lső önálló kiállítását 19 4 6 -b a n rendezte,
viszont 1949 és 1957 között nem állított ki.
1951-től Vas István költő felesége. Irodalmi
alkotásai az 1980-as években jelen tek meg.
1983-ban Kossuth-díjat kapott.
Szán tó Z o ltán , S ch e íb e r ( 1 8 9 3 - 1 9 7 7 )
- p olitiku s. R észt vett a szociáld em ok ra­
ta m ozgalom ban, tagja volt a G alilei K ö r­
nek. 1 9 1 8 -1 9 1 9 -b e n katonaként szolgált,
a V örös H adsereg ezred parancsnoka lett.
A K M P -n ek 1 9 1 8 végétől volt tagja. 1919
után Bécsben, Magyarországon, majd 1935-
től a Szovjetunióban tevékenykedett. 1936
és 1 9 3 9 közö tt a K M P k ép v iselő je v olt a
K o m in te rn b e n . 1 9 4 4 -tő l n em zetg y ű lési
képviselő. 1947-tő l 1949-ig belgrádi és tira­
nai, 1949 és 1 9 5 4 között párizsi nagykövet.
1954-ben egy ideig a Tájékoztatási Hivatalt
vezette, majd varsói nagykövet lett. 1954-tól
1956-ig az M D P KV tagja. 1956. október 28-
án tagja lett az M D P hattagú elnökségének.
A jugoszláv követségre m enekült Nagy Im ­
rével és társaival, később a per során Nagy
Imre ellen vallott.
Szász B éla ( 1 9 1 0 - 1 9 9 9 ) - újságíró. Az
1930-as évek elejétől részt vett a kom m unis­
ta mozgalomban, ezért 1932-b en rövid idő­
re bebörtönözték. Ezután Franciaországba,
majd Argentínába m ent, újságírással foglal­
kozott. 1946-ban hazatért, és az M K P tagja
lett, a Képes H ét és a Jövendő című lapokat
szerkesztette. 1948-b an a K ülügym iniszté­
rium sajtóo sztályának helyettes vezetője,
majd a Földművelésügyi M inisztérium saj­
tóosztályának vezetője. A Rajk-perhez kap­
csolódóan letartóztatták , 1 9 5 0 -b e n 10 év
fegyházbüntetésre ítélték. 1954-b en szaba­
dult, 1955-ben rehabilitálták. A Szépirodal­
mi és az Ú j M agyar Kiadó spanyol lektora­
ként dolgozott. Az 1956-os forradalom után
N agy-Britanniában telepedett le és 1963-ig
az Irodalm i Ú jság szerkesztőbizottságában
tevékenykedett, illetve 1959 és 1963 között
a brüsszeli Nagy Im re Politikai és Társada­
lo m tu d o m án yi In tézet, 1 9 6 5 -tő l ped ig a
B B C magyar adásának munkatársa volt. E m ­
lékiratait M inden kényszer nélkül. Egy m űper
kortörténete címmel jelentette meg.
Szász Im re ( 1 9 2 7 - 2 0 0 3 ) - író. 19 5 0 -b e n
m agyar-angol szakos végzettséget szerzett.
1949 és 1968 között a Franklin, majd a Szép-
irodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1968-tól
1975-ig a M agyar Szemle, majd 1977-ig az
Elet és Irodalom, 1989-ig pedig az Új Tükör
munkatársa. 1989-tő l a M agyar P E N Club
főtitkára. R egén yek, gyerm ek- és ifjúsági,
valam int ism ere tte rjesz tő m űvek m ellett
szociográfiát, vadász- és h orgásztörtén ete­
ket is írt.
Széchenyi Zsigm ond, gróf ( 1 8 9 8 - 1 9 6 7 ) -
utazó, vadász. Budapesti és nyugat-európai
egyetemi tanulmányai után családi birtokán
gazdálkodott. E lső afrikai utazására 1927-
ben került sor, amelyet további nyolc köve­
tett, de más földrészeken is megfordult. Ú ti
és vadászélményeiről nagy sikerű könyveket
írt. 1 9 4 7 és 1950 között az Országos E rdé­
szeti K özpont vadászati felü gyelője, m ajd
1 9 50-tő l m uzeológus volt a M ezőgazdasá­
gi M úzeum ban. 1951-b en kitelepítették, és
1955-ig könyvei sem jelenhettek meg. 1959-
től újra írt, és 1960-ban, valamint 1964-ben
ism ét részt vehetett afrikai expedíción.
255
Széchenyi Z sigm ondné, szül. H ertelendy
M argit ( 1 9 2 5 - ) - 1959-től Széchenyi Zsig­
mond utazó és vadász második felesége.
Szepesi György, Friedlánder ( 1 9 2 2 - ) - ú j­
ságíró, sportriporter. 1944-ben kereskedelmi
akadémiát végzett, majd 1954-ben a Testne­
velési F ő isko lán tanári oklevelet szerzett.
1945 áprilisától a Magyar Rádió munkatár­
sa, számos történelmi sportesemény közvetí­
tése fűződik a nevéhez. 1974 és 1978 között
bonni tudósító és a Magyar Labdarúgó Szö­
vetség elnökségének tagja. 1979-től 1986-ig
az M L S Z elnöke, m ajd tiszteletbeli elnöke.
1 9 8 2 és 1 9 9 4 között a F IF A végrehajtó b i­
zottságának tagja, majd örökös tagja. 1981-
től 1992-ig a Magyar Rádió Szórakoztató és
sportfőosztályának vezetője.
S zirm ai István ( 1 9 0 6 - 1 9 6 9 ) - politikus.
1929-től a román KP, 1943-tól a K M P tagja.
1944-től Szegeden a Délmagyarország című
lap szerkesztője, majd főszerkesztője. 1945
és 1953 között, majd 1958-tól nemzet-, illet­
ve országgyűlési képviselő. 1945-tő l 1947-
ig az M K P K V Töm egszervezési O sztályát
vezette. 1 9 4 8 és 1 9 5 3 között az M D P K V
póttagja. 1949-tő l 1953-ig a M agyar Rádió
elnöke. 1953-b an P éter G áborral együtt a
készülő cionista per kapcsán letartóztatták.
1954-b en ítélet nélkül szabadult, 1955-ben
rehabilitálták. 1956-b an a Budapesti Párt-
bizottság tagja, az Esti Budapest főszerkesz­
tője. 1 9 5 6 végén a Tájékoztatási Hivatal el­
nöke lett, 1957-tő l haláláig az M S Z M P K B
tagja, 1957 és 1959 között a K B Agitációs és
Propaganda Osztályának vezetője. 1959-től
1966-ig a K B ideológiai és kulturális ügye­
kért felelős titkára, majd 1959-től 1966-ig a
K B A gitációs és Propaganda Bizottságának
elnöke. 1959 és 1962 között az M S Z M P PB
póttagja, 1962 és 1969 között a PB tagja.
Sztahanov, A lekszej G rigorjevics ( 1 9 0 6 -
1 9 7 7 ) - bán y ász. 1 9 2 7 -tő l d o lg o z o tt a
D onyeck-vidéken vájárként. 1935-b en egy
műszak alatt termelési csúcsot ért el (gondo­
san előkészített és m egszervezett körülm é­
nyek között), ennek következtében állították
a munkaversenyekben részt vevők példaké­
péül. 1941-ben elvégezte az Ipari Akadémi­
át, ezután bányaigazgatóként, m inisztériu­
mi tisztviselőként, főm érnökhelyettesként,
szövetkezeti igazgatóhelyettesként dolgozott
1974-es nyugdíjba vonulásáig.
S z tálin , Jo sz ip V issz ario n o v ic s, D zsu-
gasvili ( 1 8 7 9 - 1 9 5 3 ) - politikus. 1898-ban
lépett be az O S Z D M P -b e. 1 9 0 4 után párt­
fu n k cio n á riu sk é n t a K au k ázu sban te v é ­
kenykedett. 1912-tő l a párt K B-tagja, 1917
februárjától a K B irodáján és a Pravda szer­
kesztő ség ében dolgozott. O k tó b e rb e n az
O sszoroszországí K özponti V B tagja lett,
m ajd 1 9 2 3 -ig a N ép b iztoso k Tanácsában
nem zetiségügyi népbiztos. 1 9 2 2 -tő l a K B
főtitkára. Lenin halála után magához ragadta
a hatalmat, amelyet diktatórikus eszközökkel
gyakorolt. 1941 m ájusában a N épbiztosok
Tanácsának elnökévé választották.
Szűcs Ernő, Szüsz ( 1 9 0 8 - 1 9 5 0 ) - ÁVH-
tiszt. 1 9 4 5 e lő tt a m u nkásm ozgalom ban
való részvételéért többször volt börtönben.
1931 és 1933 között M oszkvában elvégezte
a Nyugati N épek Egyetem ét. A második vi­
lágháború alatt a Szovjetunióban a moszkvai
Kossuth Rádió munkatársa is volt. 1946-ban
tért haza, 1947-ben ezredes a Belügym inisz­
térium Állam védelm i O sztályának állom á­
nyában, m ajd az Á VH -nál P éter G ábor h e ­
lyettese. 1950-ben a katonai elhárítás irányí­
tásával bízták meg, de hamarosan kémkedés
vádjával letartóztatták, és később a b ö rtö n ­
ben agyonverték.
256
Szűcs Ferenc ( 1 9 2 2 - 1 9 9 9 ) - vezérőrnagy.
1 9 4 0 -4 4 -b e n GyörfFy-kollégista, 1 9 4 3 -4 4 -
ben a Szociáldem okrata Párt tagja, majd az
illegális kom munista mozgalom résztvevője.
1945 és 1948 között a N em zeti Parasztpárt
vezető funkcionáriusa, országgyűlési kép ­
viselője. 1 9 5 7 februárjától a M agyar N é p ­
hadsereg Vezérkara 2. csoportfőnöke. 1961
novem berében vezérőrnaggyá léptették elő,
1 9 6 2 -től a M agyar N éphadsereg vezérkari
főnökének helyettese. Katonai vezetője volt
a V ietn am i N em zetközi E llenőrző és F e l­
ügyelő Bizottság magyar tagozatának.
Szűrös M átyás ( 1 9 3 3 —) - politiku s. T a ­
nulm ányait a moszkvai N em zetközi K ap ­
csolatok Intézetében ( 1 9 5 3 - 1 9 5 9 ) , illetve
a M K K E -n végezte (1 9 6 4 ). 1959-től a Kül­
ügyminisztériumban, 1962 és 1965 között a
berlini nagykövetségen dolgozott. 1965-től
1974-ig az M SZ M P KB Külügyi Osztályának
politikai munkatársa, majd helyettes vezető­
je ( 1 9 7 4 - 1 9 7 5 ) . 1975-tő l berlini, 1978-tól
moszkvai nagykövet. 1978 és 1989 között az
M S Z M P K B tagja, 1983-tól külügyi titkára
is. 1 9 8 2 - 1983-ban az M S Z M P K B Külügyi
Osztályának vezetője. 1985 és 2 0 0 2 között
országgyűlési képviselő (1 9 9 0 -tő l M S Z P -
tagként). 1989-ben az Országgyűlés elnöke,
1990-tő l 1994-ig alelnöke, 1 9 8 9 -1 9 9 0 -b e n
ideiglenes köztársasági elnök; e m inőségé­
ben ő kiáltotta ki a M agyar Köztársaságot.
2 0 0 3 -2 0 0 5 között a SZ D P elnöke.
T ábori K ornél ( 1 8 7 9 - 1 9 4 4 ) - újságíró,
író. A P e s ti N ap ló n ál k e z d e tt d olgozn i,
m ajd rend őrségi rip o rter és had itud ósító
volt az o ro sz -ja p á n háborúban, később az
első világháborúban. írt krim inalisztikai és
idegenforgalomm al foglalkozó műveket, és
bűnügyi regényt is. Az auschwitzi haláltá­
borban halt meg.
T eleki Jó zsef, gróf ( 1 9 0 0 - 1 9 8 5 ) - O k le ­
veles erd őm érnök. Az O rszágos Erdészeti
Egyesület alelnöke, m ajd elnöke. A két v i­
lágháború között felsőházi tag.
Teleki Pál, gróf ( 1 8 7 9 - 1 9 4 1 ) - földrajztu­
dós, politikus. 19 0 3 -b a n állam tudom ányi
doktor, majd rövid ideig szolgabíróként m ű­
ködött. 1 9 0 5 és 1 9 1 0 , m ajd 1 9 1 5 és 1 9 1 8
közö tt országgyűlési képviselő. 1 9 0 9 -tő l
1913-ig a Földrajzi Intézet igazgatója, 1910
és 1923 között a Magyar Földrajzi Társaság
főtitkára. 1 9 1 3 -tó l az M T A levelező tagja.
1 9 1 7 - 1 9 1 8 - b a n az O rszágos H ad ig on d o ­
zó Hivatal, 1 9 1 8 - 1 9 19-ben a Területvédő
Liga elnöke. K árolyi Gyula korm ányának
kultusz- és külügyminisztere, majd 1920-tól
ism ét külügyminiszter, július 19-től m inisz­
terelnök. 1921 áprilisában lemondott. 1920-
tól nem zet- illetve országgyűlési képviselő,
19 2 7 -tő l felsőházi tag. 1 9 2 2 -1 9 2 3 -b a n o r­
szágos főcserkész. 1925-tő l az M T A rendes
tagja. N evéhez kötőd ik egyebek m ellett a
S zociográfiai Intézet és az Á llam tu d om á­
nyi Intézet m egalapítása (1 9 2 6 ) , a Magyar
Táj- és Népkutató Intézet (1 9 3 8 ), valamint
a M agyar Revíziós Liga ( 1 9 2 7 ) létreh o zá­
sa. 1939-tő l 1941-ig ism ét m iniszterelnök.
Jugoszlávia m egtám adása m iatt öngyilkos
lett.
T eleki Sám uel, gróf ( 1 8 4 5 - 1 9 1 6 ) - felfe­
dező. Tanult a berlini és a göttingeni egye­
tem en, majd a honvédségben szolgált. 1881
és 1905 között, m ajd 1910-töl országgyűlési
képviselő. 1 8 8 6 -1 8 8 9 -e s kelet-afrikai útja
ered m ényeképpen került fel a térképre a
R udolf- és a Stefánia-tó, valam int a T eleki­
vulkán. 1893-ban Ázsiába, 1 895-b en ism ét
A frikába vezetett exped íciót. 1 8 9 4 -b e n az
M TA tagja lett.
T ich y L ajo s ( 1 9 3 5 - 1 9 9 9 ) - labdarúgó,
edző. 1947 és 1950 között a M É M O S Z SE,
257
majd a Budapesti Lokomotív, 1953-tól 1971 -
ig a Budapesti Honvéd focistája. 320 bajnoki
mérkőzést játszott, kétszeres magyar bajnok,
egyszeres kupagyőztes, többszörös gólkirály,
7 1 -szeres válogatott. 1 9 7 1 -tő l edzőként a
Honvédnál, majd Kuvaitban dolgozott.
T ild y Z oltán ( 1 8 8 9 - 1 9 6 1 ) - reform átus
lelkész, politikus. 1913-ban szerzett lelkészi
diplomát, majd tanárként, illetve lelkészként
szolgált. 1 9 1 7 -b e n b e lé p e tt az O rszágos
Függetlenségi és 48-as Gazdapártba, 1929-
b en pedig részt vett a Független Kisgazda
Földmunkás és Polgári Párt létrehozásában,
m elyn ek 1 9 3 0 -b a n ügyvezető alelnöke is
lett. 1 9 3 2 -tő l Szeghalm on lelkész, 1 9 3 6 és
1 9 4 4 között a település országgyűlési kép­
viselője. 1 9 34-tő l 1946-ig Békés vármegye
törvényhatósági bizottságának tagja. 1945-
től nem zet-, m ajd országgyűlési képviselő.
1945 novem berében m iniszterelnök, 1946
februárjában köztársasági eln ö k le tt. N oha
tevékenységével nem akadályozta a kom m u­
nista párt térnyerését, 1948 augusztusában
lem o n d atták és házi ő rize tb en tarto tták .
1956. október 17. és novem ber 4. között ál­
lamminiszter. 1958-ban 6 év bö rtö n b ü n te­
tésre ítélték, amit 1959-ben felfüggesztettek.
1989-ben rehabilitálták.
Tito, Jo van ka, Jovanka Budisavljevic Broz
( 1 9 2 4 -) - Josip Broz T ito harmadik felesé­
ge. A m ásodik világháború alatt a partizán­
m ozgalom ban tiszti rendfokozatot kapott.
T itóval 1 9 5 2 -b e n házasodott össze. 1 9 77-
ben házi őrizet alá helyezték, férje halála
után m egfosztották személyes okmányaitól
és vagyonától.
Tito, Jo sip Broz ( 1 8 9 2 - 1 9 8 0 ) - politikus.
H orvát-szlovén családban született. Az első
világháborút m egelőzően lakatosinasként,
illetve lakatosként dolgozott. 1910-től a szo­
ciáldemokrata, 1920-tól a kom munista párt
tagja. A z 1920-as, 1930-as években tö b b ­
ször is letartóztatták , ugyanakkor vezető
pozíciókat töltö tt be pártjában. A m ásodik
világháború alatt a Jugoszláv Népfelszabadí­
tó Antifasiszta Tanács vezetőjeként a ném et
m egszállók elleni p artizánh áború t irányí­
totta. 1945-ben Jugoszlávia miniszterelnöke
és külügym inisztere lett. 1 9 5 3 -tó l 1980-ig
Jugoszlávia elnöke.
Tóth M ih á ly ( 1 9 2 6 - 1 9 9 0 ) - labdarúgó
(balszélső). 1949-től az Ú jpest (1 9 5 0 -1 9 5 6 :
Budapesti Dózsa, 1 9 5 7 -1 9 6 3 : Ú jpesti D ó ­
zsa néven) focistája. 2 4 0 bajnoki mérkőzést
játszott, hat válogatottsága alatt egy gólt szer­
zett. 1964-től edzőként dolgozott.
Töm pe István ( 1 9 0 9 - 1 9 8 8 ) - politikus.
E red eti foglalkozása kárpitossegéd. 1 9 36-
tól az illegális K M P tagja. R észt vett a spa­
nyol polgárháborúban. 1 9 4 5 - 1946-ban Rajk
László titkára, majd Som ogy vármegye alis­
pánja. 1948 és 1950 között a Belügym inisz­
térium ban főosztályvezető, majd 1956-ig az
Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője.
1956-tól 1958-ig a fegyveres erők miniszter-
helyettese, illetve belügyminiszter-helyettes.
1 9 5 6 és 1988 között az M S Z M P K B tagja.
1962-tő l a M agyar Rádió és Televízió elnö­
ke, 1974-től 1983-as nyugdíjba vonulásáig az
Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke.
T yereskova, V alen tyin a V lag yim iro v n a
( 1 9 3 7 - ) - űrhajós. 1963-b an első nőkén t
ju tott az űrbe.
U rbán Ernő ( 1 9 1 8 - 1 9 7 4 ) - költő, író, ú j­
ságíró. 1 9 4 1 -b e n szerzett m ag y ar-fran cia
szakos tanári diplomát. K öltem ényei 1939-
tő l je le n te k m eg a P ester L loyd, a H íd, a
Napkelet és a Sorsunk című lapokban. 1945-
től volt az M K P tagja. 1946 és 1950 között a
Szabad Föld, 1947-tő l a Szabad Nép, 1953-
ban a C sillag társszerkesztője, 1 9 5 3 -tó l a
M agyar írók Szövetsége elnökségének tag­
258
ja. 1958-tó l a Népszabadság főmunkatársa,
1 9 5 9 - 19 6 0 -b a n a Falusi Vasárnap főszer­
kesztője. írt színm űveket is, és az 1960-as
évek elejétő l film forgatókönyveket. 1 9 52-
ben K ossuth-díjban részesült.
V ályiP éter ( 1 9 1 9 - 1 9 7 3 ) -p o litik u s. 1942-
ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett a J ó ­
zsef nádor Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem en. 1 9 4 5 -tő l volt párttag, 1 9 4 8 és
1950 között az Országos Tervhivatalban dol­
gozott, m ajd az M D P K V Államigazgatási,
Ipari, Közlekedési Osztályának munkatársa
lett. 1953-ban a Chinoin vezérigazgatójának
nevezték ki. 19 5 4 -tő l a N ehézipari M inisz­
térium ban dolgozott. 1 9 5 4 és 1961 között
az O rszágos T ervhivatal elnökhelyettese,
1961-től 1967-ig első elnökhelyettese. 1967
és 1971 kö zö tt pénzügym iniszter, m ajd a
M inisztertanács elnökhelyettese, 1970-ben
az M S Z M P K ö zp on ti Bizottságának tagja
lett. Balesetben vesztette életét.
V án c saje n ő ( 1 9 2 8 - ) - politikus. Az A g­
rártu d om ányi E g y etem et 19 5 3 -b a n , a ta ­
nárképzőt 1 9 6 6 -b a n végezte el. 1 9 5 4 -tő l
a K örnyei Á llam i G azdaságban, 1 9 5 7 -tő l
az Agárdi Á llam i Gazdaságban dolgozott,
1958-tól m int igazgató, majd az Agárdi M e ­
zőgazdasági K om binát vezérigazgatója lett.
1967 és 1975 között országgyűlési képviselő.
1972-től 1980-ig a mezőgazdasági és élelme­
zésügyi m iniszter helyettese és az A grártu­
dományi Egyesület elnöke. 1980-tól 1989-es
nyugdíjba vonulásáig mezőgazdasági és élel­
mezésügyi miniszter. 1985-tő l az M S Z M P
K B tagja.
Vas István ( 1 9 1 0 - 1 9 9 1 ) - költő, író, m ű ­
fordító. A Nyugat harmadik nem zedékének
tagja. 1 9 2 6 -tó l jelen tek m eg művei kü lön­
böző lapokban (D okum entum , Munka, K o ­
runk, Nyugat, Válasz). 1929 és 1 9 4 4 között
tisztviselőként dolgozott. 1 9 4 5 -1 9 4 6 -b a n
a Belügym inisztérium ban főtanácsos, majd
különböző kiadók (1 9 5 6 és 1971 között az
E urópa K iad ó) lektora, illetve szerkesztő­
je. E lső verseskötete 1 9 3 2 -b e n je len t meg,
1948-tól 1956-ig csak műfordításai láthattak
napvilágot. 1962-ben és 1985-b en Kossuth-
díjban részesült.
Vas Z oltán, W einberger (1 9 0 3 - 1 9 8 3 ) - p o­
litikus. 1919-b en lépett be a K M P-be. Szer­
vezkedés m iatt letartóztatták, de 19 2 2 -b e n
fogolycsere keretében a Szovjetunióba került.
19 2 5 -b e n a K M P K B tagja és a K IM S Z tit­
kára lett. H azatért, de ism ét letartóztatták.
A b ö rtö n b ő l 1 9 4 0 -b e n szabadult ism ét a
Szovjetunióval való m egállapodás alapján.
1941 és 1 9 4 4 között a Vörös H adsereg pro­
pagandistája. 1944-től 1956-ig az M KP, majd
az M D P KV tagja. 1945-ben Budapest főpol­
gármestere. 1945 és 1949 között a Gazdasági
Főtanács főtitkára, majd 1953-ig az Országos
Tervhivatal elnöke. 1951 és 1953 között PB-
tag. 1 9 5 4 -tő l a M inisztertanács titkárságát
vezette. 1956 októberében a Közellátásügyi
Korm ánybiztosság élén állt, illetve közellá­
tásügyi kormánybiztos volt. Nagy Imréékkel
együtt in tern álták , de a p erb ő l kim aradt,
egyéni keg yelem m el szabadult 1 9 58-b an .
Ezután visszavonult a politikától, és irodalmi
munkásságának élt.
V ed res M á rk , 1899-ig W einberger ( 1 8 7 0 -
19 6 1 ) - szobrász. M ünchenben és Párizsban
tanult, 1914-es hazatéréséig főleg Firenzében
élt. Kezdetben művészetére Rodin volt nagy
hatással, valamint a kubizmus, később pedig a
klasszicizmus felé fordult. 1948-ban és 1960-
ban Kossuth-díjat kapott.
259
Z ö ld S án d o r (1 9 1 3 -1 9 5 1 ) -politikus. 1939-
ben szerzett orvosi diplomát, 1932-tő l tagja
volt a K M P-n ek. 1944-b en Bihar vármegye
főispánja lett, ez évtől haláláig nem zet-, majd
országgyűlési képviselő. Előbb az Ideiglenes
Nemzeti K orm ány Belügym inisztérium ának
politikai államtitkára, majd az M K P K V Köz-
igazgatási és Közgazdasági Osztályának veze­
tője. 1946 novemberétől a szegedi pártbizott­
ság titkára. 1 9 4 8 -tó l a Belügym inisztérium
államtitkára, majd 1950-től belügyminiszter.
1 9 4 9 -tő l az M D P KV, 1 9 5 0 -tő l a P B tagja.
1951 -ben - a hivatalos hírek szerint - család­
tagjai m egölése után, a készülő kon cepciós
pertől való félelm ében öngyilkos lett.
Z sigm on d L ászló (1 9 1 0 -1 9 6 9 ) - állatorvos,
politikus. 1934-tő l vidéki városokban töltött
be állat-egészségügyi állásokat, 1951-től Vas
megye főállatorvosa, 1967-től a megyei Állat­
egészségügyi Á llom ás igazgatója. 1958-ban
országgyűlési képviselő lett. Autóbaleset kö­
vetkeztében hunyt el.
Zsofinyecz M ih á ly (1 9 0 6 - 1 9 8 6 ) - politikus.
E red eti foglalkozása kohász. Fiatal korától
részt vett a m unkásm ozgalom ban, 1934-tő l
M SZD P-tag, akom m unista pártba 1945-ben
lépettbe. 1 9 4 8 -1 9 4 9 -b e n a Hofherr-Schrantz
Gépgyár munkás-, majd vezérigazgatója lett.
1 9 4 9 -1 9 5 0 -b e n nehézgépipari, 1950 és 1952
között k o h ó- és gépipari, 1 9 5 2 -1 9 5 3 -b a n
középgépipari, m ajd 1954-ig ism ét kohó- és
gépipari miniszter. 1949-tő l 1952-ig a Nép-
gazdasági Tanács tagja. 1950 és 1956 között
az M D P KV, 1 9 5 1 -tő l 1 9 5 4 -ig a P B tagja,
majd 1956-ig a Rákosi Mátyás Művek igazga­
tója. 1957 és 1962 között a kohó- és gépipari
miniszter helyettese.
 JEGYZETEK
I. A KA STÉLYBA N .
1 Merán 2000: 53.
2 Ném i elfogultsággal hozzáteszi: „Később
megállapítjuk, hogy a kövérebbek az újgaz­
dagok és a pártemberek kísérői, a karcsú
szépségek inkább a hajdani osztályokból
származnak. Az orosz tisztek láthatólag
visszatartják magukat. Van köztük ezredes
is, aki igen jólnevelten viselkedik.” Merán
2000: 54.
3 Jávor 2000: 272.
4 Merán 2000: 53-54. „Játszott Rákosinak,
tudta Farkas Mihály nótáját, és nemegyszer
részt vett az egyházi ünnepeket követő m a­
jálisokon, ahol összejött Mindszenty, Shvoy
és Czapik püspökökkel is. Hihetetlen sza­
badságot élvezett, m ert nyíltan játszotta a
legreakciósabb, »in d e x en « levő nótákat is.
De hogyan játszotta!1' Merán 2006-. 71.
5 Az elit fogalmához, fogalomtörténetéhez
lásd: Bottomore 1993. Magyarul összefog­
lalóan: Takács 1998.; Kovács 2005. Az elit,
illetve a helyi elit fogalmáról: Takács 2008:
27-45.
6 Weber 1987: 77., 221.
7 Lüdtke 1991; Lindenberger 1999.
8 Bibó 1986: 226.
9 Tarde 1903; Zsolt 2007: 11-14. o.
10 Simmel 1973: 476, 479.
11 Spencer 1982: 33-34.
12 Veblen 1975: 303-304.; Simmel és követői
úgynevezett spirális vagy leszivárgás-mo-
delljének kritikája: King 1963.
13 Simmel szerint a divat például a másoktól
való különbözés kinyilvánításának az eszkö­
ze is. Simmel 1973: 479.
14 Cam pbell 1996.
260
Üj E L IT S Z Ü L E T IK
15 Elias 2005: 53-55.
16 A reprezentatív nyilvánosság fogalmához:
H aberm as 1993: 55-63.
17 A luxus klasszikus meghatározása szerint a
luxusjavak nem szükségesek, viszont költsé­
gesek (az előállításuk is), és csak keveseknek
jutnak osztályrészül. De LaVeleye 1891: 3.
18 Som bart 1998: 30.
19 Weber 1982: 268-270.
20 Sennett 1998: 356-360.
21 Van, aki szerint a szocialista rendszerek a
nyugati államokhoz képest egy alternatív
fogyasztói modellt alakítottak ki. (Merkel
1997.) M ások ezzel szemben azt hangsú­
lyozzák, hogy a fogyasztásnak hasonló, ha
nem nagyobb jelentősége volt a társadalmi
csoportok elkülönülésében, mint a nyugati
társadalmakban. A vonatkozó irodalom ösz-
szefoglalása: Bódy 2008.
22 A luxus kulcsot jelenthet a szovjetrendsze­
rek értelmezéséhez is. Jukka Gronow a sztá­
lini rendszer működését írta le az elitnek a
luxusjavakhoz való viszonya alapján. A sztá­
linizmus eszerint a harmincas években kí­
sérletet tett arra, hogy olyan fogyasztási kul­
túrát teremtsen, amelyik legalábbis riválisa
a nyugatinak. A kormány minisztereket kül­
dött Amerikába felfedezőútra, majd ennek
eredményeképpen töm egesen gyártottak
bizonyos luxuscikkeket, például csokolá­
dét, kaviárt, pezsgőt, parfümöt. Gronow a
szovjet stílusú luxustermékeket a Nyugatot
és a régi orosz elit szokásait utánzó giccsnek
tekinti. Ezek ugyanis finomabb, drágább
áruk tömegesen gyártott, olcsóbb utánza­
tai voltak. Az elit tagjai e cikkek tömeges
gyártásával próbálták az állampolgárok előtt
 a rendszert legitimálni. A fogyasztás terén
azonban csak jelképes eredményeket tudtak
felmutatni. Ilyen volt például az, hogy míg a
harmincas években - a szerző szerint - egy
gyári munkás az Egyesült Államokban elvét­
ve sem fogyasztott kaviárt vagy pezsgőt, ad­
II. K ( á d e r )v o n a l . F o g y a s z t á s i s z o k á s o k
26 Hegyvidék alatt ma többnyire a XII. kerü­
letet értik, korábban azonban használták az
elnevezést az I. és a II. kerületre is.
27 Gál Éva 2009: 45.
28 Az 1890-es évektől kezdődően vezették be
itt a vezetékes vizet. Ettől fogva áttervezték
az épületeket, és fürdőszobát alakítottak ki
bennük. B FL (Budapest Főváros Levéltára)
XV. 17. d. 329.
29 Gál Éva 2009: 49.
30 Gábor 1997: 38.
31 Ritoók 2000: 37.
32 G. D. S.: Szárnyaszegett fácános. Hegyvidék,
2005. november 16. 18.
33 Gál Éva 2009: 57-60.
34 Gál Éva 2009: 34.
35 M Ó L (M agyar O rszágos Levéltár) XIX-A-
83-a 221/20. Az Elhagyott Javak Kormány­
biztosságának felszámolása és az elhagyott
javak leltározása. 1800/1948. Korm. sz.
r., M K RT február 14., 37. sz.; 224/10. Az
Elhagyott Javak Kormánybiztosságának
megszűnése, Molnár Jenő kormánybiztos
felmentése. 236/3. Az Elhagyott Javak Kor­
mánybiztossága felszámolási határidejének
m eghosszabbítása. 5260/1948. Korm. sz.
r., M K RT m ájus 16., 111. sz. 245/5. Az
elhagyott javak kérdésének rendezéséről
szóló 1948. évi XXVIII. Te. végrehajtása.
8 920/1948. Korm. sz. r„ M K RT augusztus
27., 192. sz.
36 Schifferné Szakasits 1985: 64-70.
37 Nógrádi 1970: 277-278.
38 Á B T L (Állambiztonsági Szolgálatok Törté­
neti Levéltára) 2.1. V-150238. V I / 6 . Érsek
Tibor. Vas Zoltán a párt gazdasági osztályá­
nak vezetője a „legmagasabb párt- és állami
261
dig szovjet kollégája elvileg megtehette ezt.
Gronow 2003: 33., 145-152.
23 Sennett 1998: 356-360.
24 Merán 2000: 54-56.
25 Merán 2000: 56.
funkcionáriusok” részére villákat állíttatott
helyre és rendeztetett be az ÁVH V II/4.
m ajd X /4 . sz-ú gazdasági osztályával. Az
osztály vezetője C sapó Andor, helyettese
Kom endó János volt. De az úgynevezett
„útlevélakcióból” újították fel, alakították át
a Korvin Ottó Kórházat, a gyermeküdülőket
és a külföldi vendégek elszállásolására fenn­
tartott villákat is. Á B TL 2.1. V -150028/1.
V /l-a .
39 Péter Gábor barátnője a N orm afa úton,
majd a Mártonhegyi úton lakott, Péter „kü­
lönleges étkezést” biztosíttatott számára, és
állami személygépkocsit bocsátott a ren­
delkezésére. Alkalomszerűen pedig kisebb
ajándékokban részesítette, amelyeket Csapó
Andor reprezentációs pénzből fizetett ki, így
a fehérneműket is abból vásároltatta. Barát­
nője édesanyját Péter szintén új lakáshoz se­
gítette. N em csak Péter Gábor tett így, hanem
például Kom endó János is, aki lakást ren­
deztetett be barátnőjének, a VASAS kultúr-
gárda táncosnőjének (Á B T L 2.1. V-150244
V I/9. Kom endó János), s C sapó Andor is
hasonlóképpen cselekedett. (Á B T L 2.1.
V-150028/1 VI /1 -a Péter G ábor)
40 „Péter Gábor, aki a vádbeli időben magas
állami funkcióban volt, élvezte mindazokat
a különleges juttatásokat, amelyben a veze­
tők ekkor általában részesültek, illetve része­
sülhettek. így egy gyönyörűen berendezett
villát biztosítottak számára a Rózsadom bon.
A perújítási tárgyaláson felmerült bizonyí­
tékokból megállapítható, hogy abban az
időben a vezető párt- és állami funkcionári­
usok nem fizettek lakbért, közüzemi díjakat,
ellenszolgáltatás nélkül kapták a tüzelőt és
az élelmiszert. O lcsóbban jutottak hoz­
zá textilnemükhöz is” - szól a Legfelsőbb
 Bíróság Péter Gábor ügyében hozott íté­
lete. Á B T L 2.1. V -150028/3. VI/1-b. A
Legfelsőbb Bíróság ítélete (1 -4 7 .) 19-20.
o. 1953-ban a politikai bizottsági tagok fi­
zetésként a miniszteri fizetéssel megegyező
5750 Ft-os összeget kaptak, juttatásként
emellett még „élelmezési költségekére havi
3 -1 0 000 Ft-ot vehettek fel a háztartás nagy­
ságától függően. Fizették részükre a lakbért,
a közüzemi díjakat (a villanyt, a gázt, a tele­
font), biztosították tüzelőszükségletüket, a
„kertfenntartás” költségeit (az erre meghatá­
rozott norm a négyzetméterenként 2 Ft volt
évente), a háztartási alkalmazott, a gondnok
vagy a házmester fizetését a közterhekkel
együtt (a háztartás méretének megfelelően
legfeljebb három háztartási alkalmazottat
alkalmazhattak), a háztartással kapcsolatos
külön kiadásokat, vagyis a belső javításokat
(a víz-, a gáz-, a villanyszerelést stb.). Ha
költöztek, akkor az állam állta a költözködés,
valamint a lakás berendezésének egyszeri
költségeit, a helyreállítási vagy az átalakítá­
si munkálatok árát 50 000 Ft-ig (ennél na­
gyobb kiadás esetén a Titkárság határozott
a felhasználható pénzkeret nagyságáról).
A házak külső karbantartása és tatarozása
az Ingatlankezelő Vállalatot, illetve a pártot
terhelte. Az élelmiszer- és az italköltségeket
személyenként naponta 70 Ft-ig fizették ki
nekik. M Ó L M -KS 276. f. 53. cs. 131. ő. e.
41 Térítésmentes vadászjegyet az ötvenes évek­
ben elvileg a hivatásos vadászok kaphattak,
esetenként a diplomáciai testület tagjai.
Meghívásos vadászatokon a vadászjegyet
helyettesítette a (különleges) vadászati en­
gedély. Az elit vadászó tagjai sokszor vadász­
jegy nélkül vadásztak, vagyis orvvadásztak.
Először hallgatólagos megegyezésen múlt,
hogy ki és hol vadászhatott, később az
Egyetértés Vadásztársaság tagjai vadászhat­
tak a rezervátumok területén. Tóth Sándor
2 0 0 5 :1 3 0 -1 3 2 .
42 K ő -N agy 2002: 176-178.
43 Pünkösti 1996: 126.
44 A garázs mellett 1929-ben a tulajdonos so ­
főrszobát alakíttatott ki. B F L XV. 17. d. 329.
32769 XIV. k. S zab óJózsefu . 25.
45 B FL XV. 17. d. 329 32769 XIV. k. Szabó
József u. 25.
262
46 A Béla király út 28. sz. alatti 13 hektáros te­
rületen építettek Rákosi M átyásnak (ő soha
nem költözött ide), valamint Gerő Ernőnek,
Révai Józsefnek és Farkas Mihálynak szoc-
reál stílusú rezidenciát. Hegedűs 1985: 138.
Gáspár Sándor-interjú. (Kozák M árton ké­
szítette 1989-1990-ben.) O H A 220. 60.
47 A Körner által tervezett családi házak közül
kiemelhető a Palánta utca 16. szám alatti
kétlakásos villa 1940-ből. Az épületek ter­
vei nem maradtak fenn. A villák tervezé­
séről szól: Körner András: Körner József
(1 9 0 7 -1 9 7 1 ) építész emlékkiállítása a HAP
galériában (H AP sajtóközlemény), h ttp ://
epiteszforum .hu/node/10419 (U tolsó le­
töltés: 2009. július 10.)
48 Hegedűs 1985: 138.
49 1953-ban az M D P Titkárságának ülésén
arról döntöttek, hogy az eufemisztikusan
„szabadság-hegyi lakótelepnek” nevezett
épületegyüttesből három villát a Központi
Vezetőség és a Politikai Bizottság üdülőjé­
vé alakítanak át, a negyedik pedig a külföldi
pártvezetőknek fenntartott vendégház lesz.
(M Ó L M -KS-276. f. 54/280. ő. e.)
50 Az épületegyüttes sorsáról tudósít az Állami
Számvevőszék 2002. szeptemberi 0235. sz.,
,A Kormány által a miniszterelnök részé­
re állandó szálláshelyként kijelölt ingatlan
személyi védelemmel összefüggő átalakítási
költségeinek ellenőrzéséről” című jelentése.
51 A levéltári források alapján bizonyítható,
hogy az új vezetőknek és feleségeiknek
igenis voltak igényeik, előzetes kívánságaik,
és válogattak a rendelkezésre álló épületek
között. C sapó Andor például a következő­
képpen emlékezett vissza az egyik esetre:
„Vas Zoltán utasított, hogy Czottner minisz­
ternek egy villát szerezzek, de ez nem ment
gyorsan, mert Czottner felesége bizonyos tí­
pushoz ragaszkodott. Erre Gerő a következő
utasítást küldte: »Péter e.! Intézzék el soron
kívül a Czottner villa ügyét. Miért késedel-
meskednek? G e rő .«” C sapó Andor levele a
Gyűjtőfogházból Kiss Károlynak, a KEB el­
nökének. (1954. augusztus 13.) Á B T L 2.1.
V-150028/1 VI/1-a.
52 A villaépítészet M agyarországon mindvégig
megőrizte viszonylagos függetlenségét az
 egyes korszakokat uraló építészeti stílusok­
tól, mivel a tervezőknek nagymértékben
alkalmazkodniuk kellett az építtetők egyéni
ízlésvilágához, értékrendjéhez. (Sármány-
Parsons 1992.) A megrendelésre dolgozó
építészek mindazonáltal igyekeztek érvé­
nyesíteni egyéni stílusukat, esetenként úgy,
hogy félrevezették a tehetős, ámde naiv épít­
tetőt. Rácz György például, akinek illegális
kom m unista múltja miatt nem volt lehető­
sége arra, hogy önálló építési gyakorlatot
folytasson, 1940-ben egy iroda nevében úgy
tervezett „svájci stílusú” villát, hogy „svájci”
tetővel leplezte valójában m odern épületét.
Parmer 2001: 109-111.
53 A Hegyvidék villái a X IX . század első évtize­
deiben általában klasszicista stílusban épül­
tek, bejáratukat többnyire dór, jón vág)' ko-
rinthoszi oszlopfőre támaszkodó portikusz
díszítette. Az 1840-es években jelentek meg
a budai hegyekben az úgynevezett rom an­
tikus stílust képviselő épületek. A század
ötvenes, hatvanas éveiben az úgynevezett
svájci stílusú, favázas, többnyire kétszintes,
fatornácos, faoromzatos házak hódítottak.
Gál Éva 2 0 0 1 :2 6 -2 7 .
54 Ekkor a nemzeti stílus megteremtésének
igényével értelmezték újra, illetve vegyítet­
ték a korábban is használt stíluselemeket, és
ez meglehetősen eklektikus épületeket ered­
ményezett. Parmer 200 1 :2 1 2 .
55 M egjegyzendő, hogy művészetének „m o­
dern fordulata' előtt Kozm a Lajos maga is a
neobarokk ihletett képviselője volt. Parmer
2001: 30 -3 1 . Az úgynevezett Kozma-ba­
rokk mindazonáltal különbözik a korszak­
ban kedvelt historizáló neobarokk épületek­
től.
56 Horányi 2006: 112.
57 R ain erM . 1996: 345.
58 Lásd a Nagy Imre O rsó u. 43. sz. alatti villá­
jában 1957. április 30-án felvett leltárt. M Ó L
XX-5-b 1. k. 12. d. 19-22. Megjegyzendő,
hogy a ránk m aradt fényképek jelentős ré­
szén Nagy Imre kedvelt ülőalkalm atossá­
gában, egy historizáló stílusú füles fotelben
látható, amely ma a villában megnyílt Nagy
Imre Emlékház kiállítási darabja.
59 Schifferné Szakasits 1985: 322.
263
60 Ritoók 2000: 37,
61 Nógrádi 1970: 430.
62 Nógrádi 1970: 430.
63 Gál Éva 2009: 49.
64 M Ó L XX -5-hV 150 000 4.
65 M Ó L XX-5-h V 150 000 5.
66 Levelében a történéseket így összegezte:
„1950. október közepe óta lakom a XII. kér.
Lóránt út 9. sz. házban, ahová Tatabányáról
költöztem fel, mivel az írószövetség lekto­
rátusának vezetője lettem. A tegnapi napon
meglátogatott bennünket apám, ki még
Budapesten nem volt nálunk, 77 éves kora
miatt nehezen szánja rá magát ilyen utakra.
M ielőtt meghal, még látni akar bennünket,
ezzel jött m ost el. Apám (Koncser István,
szabó, anyja: Zám oly Rozália, sz. éve 1877.)
kb. 4 -5 éve nem dolgozik, öregségére meg-
süketült, rosszul is lát, beteges, megrokkant
ember. A mai napon a kertben játszott és b e­
szélgetett unokáival. Úgy déltájban kiment
az utcára is körülnézni. Átment a keskeny
utca másik oldalára is, nézelődött. Itt tör­
tént, hogy az ÁVH őr belelőtt. N em a lezárt
területen volt. Valószínűleg az őr szólt neki
előzőleg, de ezt nem hallotta, mert, mint
említettem, süket. Elfutni nem akart, mert
nehéz mozgású öregember, meglepetésként
érte a lövés. Feleségem kirohant az utcára,
de nem engedték ki, apámhoz közel sem en­
gedték. Apámat ott leültették a hideg köre,
megnézték a sebét. Feleségem oda akart
menni bekötözni, de durván kiabáltak vele
és nem engedték oda.” M Ó L M -KS-276. f.
65. cs. 379. ő. e.
67 Á B T L 3.1.9. V 150305 V I/59. Szatmári
Józsefné.
68 Péter Gábor letartóztatása után egy ÁVH-s
tiszt 19S3-ban kelt jelentésében felidézte,
hogy fél évvel korábban „az ÁVH Békés m e­
gyei osztályán m egjelent egy Dalmi nevű
hadnagy (műlábú), és közölte a követke­
zőket: Péter elvtárs bizalmas utasítására
szakácsnő után kutat. A szakácsnő Péter
részére kellene. Kért, hogy segítsek neki eb­
ben. Dalmi ezután ismertette a feltételeket,
illetve a vonásokat, amilyen alakú szakács­
nőt Péter e. elképzelt. Tekintettel arra, hogy
az elképzelt szakácsnő (emlékszem, hogy
 meg volt adva a magasság, hajszín, teltség és
megbízhatóság) felderítése nem volt bizta­
tó, lépéseket nem tettem ennek érdekében.”
K ö-N agy 2002: 153-154.
69 M Ó L M -K S-27ó.f. 5 3 /4 6 . ő. e.
70 M Ó L M -K S'27ó. f. 5 4 /11. ő. e. 4. o. (A
Központi Vezetőség 1950. április 25-i ülé-
se.)
71 Losonczy [1 9 4 8]: 20. Idézi Kövér 1998:
20 1 .
72 Kövér 1998: 200.
73 Pünkösti 2001: 373.
74 Á B T L 2.1. Zárt IX /9. Összefoglaló a Kádár
Ján os és társai ügyében őrizetbe vett, inter­
nált és rehabilitált személyekről.
75 Á B TL 2.1. V -150028/1 V I / 1-a. Péter Gá-
bor-per. Jegyzőkönyv C sapó Andor kihall­
gatásáról. (1957. április 3.)
76 ,A-zért Csapónak azt m ondta »csiná!jon
nekem is egy olyan gödröt mint Péternek
van, hadd áztassam ki benne a láb am «. Meg
azt is, hogy » a szomszéd kert jó lenne, ha
idetartozna, hadd tudjak én is úgy sétálni,
mint a Péter«.” Á B T L 2.1. V-150028 I /l- e
Közreadja: Kis-Kapin 2007.
77 Pünkösti Árpád idézi könyvében a Kádár­
villába beköltöző Katona Éva szavait: „Nem
tudtuk, hogy a volt belügyminiszter villá­
jába közben » lendülethől« medence épül,
így mire beköltöztünk - mint később m eg­
tudtuk, a Kádár villájába már ott állt az
úszómedence.” Pünkösti 1996: 322. Miután
Kádár János kiszabadult, a házaspár a Fokos
utcában lakott Kőbányán - Kádár Jánosné
visszaemlékezése szerint - egy egyszoba-
fürdőszobás lakásban, majd a Lékay téren
Földvári R udolf három szobás lakását kapták
meg. AvillábaneközbenBatalstván, majd egy
Zala megyei titkár lakott. [Jóban-rosszban.
Interjú KádárJánosnéval (V.) M agyarország.
1989. 44. sz., november 3. 4 -5 .] November
7-e után rövid ideig a Parlamentben, azután
pedig a Külügyi Szállóban laktak, egészen
1957 májusáig, amíg vissza nem szerezték a
Cserje utcai házat. [Jóban-rosszban. Interjú
Kádár Jánosnéval. (IX .) M agyarország.
1989. 48. sz., december 1. 4 -5 . o. 4.] Bata
István október 29-én a Szovjetunióba m e­
nekült. Novem ber m ásodikán tárgyalt a
264
Moszkvába érkezett Kádár Jánossal, jelen
volt a Szovjetunió Kom m unista Pártja KB
Elnöksége kibővített ülésén. 1956. novem­
ber 16-án mint sztálinistát kizárták a pártból,
csak 1958-ban tért vissza Magyarországra.
78 Jóban-rosszban. Interjú Kádár Jánosnéval
(V III.) Magyarország. 1989. 47. sz. novem­
ber 24. 4.
79 Borenich 1995: 182-183.
80 Berecz János am úgy Kádár egyik gyermek­
kori emlékével magyarázza, hogy kertjé­
ben baromfikat tartott: .A-z egyik meghitt
beszélgetésünk alkalmával megkérdeztem
tőle, honnan ered a baromfitartás iránti el­
kötelezettsége. Szíve szerint ő csak kakast
tartott volna, de hát tyúk nélkül nem teljes a
baromfiudvar ( . . . ) Kérdésemre, hogy mi ez
a kakasmánia, azt válaszolta: amikor gyerek­
ként a Dohány utca környékén laktak, olvan
egyedül volt, csak egy kakast birtokolt, és azt
m adzagpórázon tartva, sétálgatott.” Berecz
2003: 348.
81 Borenich 1995: 178.
82 Kádár Ján os állítólagos, viszonylagos puri­
tanizmusáról: Huszár 2006: 248-253. („A
főnök nagyon szerette a zsíroskenyeretis...”
A puritanizmus valósága és mítosza című al-
fejezet)
83 Huszár 2006: 251.
84 A Kádár Jánosné halálát követően m egtar­
tott árverés katalógusa alapján ismertetem
a lakás bútorzatát: Kádár Jánosné hagyaté­
kának árverése. A Bútor című katalógusrész
(oldalszám ok nincsenek) a 744.-től a 783.
tételig terjed.
85 A berendezésről így nyilatkozott: „Itt nincs
és nem is volt soha semmilyen luxus. Nekem
sem volt rá szükségem, az uram pedig nem
tűrt volna m eg semmit.” Még ferje halála
után sem engedte azonban, hogy a házról
fényképeket készítsenek. [Jóban-rosszban.
Interjú Kádár Jánosnéval (V.) M agyarország.
1989. 44. sz., november 3. 5.] Aczél György
így írt - mint látni fogjuk, igazságtalanul -
Kádárék lakásáról: ,.... vegyítve volt a laká­
sán is ... a legócskább giccses műkandalló
a nagyon szép Szönyi- és Egry-képekkel ...
minden autodidaktára jellemző ez, hogy
akármennyit fejlődik, bizonyos értelemben
vegyes az ízlése”. Aczél 1999: 120.
86 Rostás Péter művészettörténész szíves köz­
lése. Az árverési katalógus szerint Lajos
Fülöp kora és a harmadik császárság stílusa
(seconde empire) közötti átmeneti stílus­
irányt képviselt. 744.
87 Kedves, jó Kádár elvtárs! 727. 30. levél.
88 Aczél 1999:112. Egyedül Kádár Jánosné em ­
lékezett úgy, hogy náluk gyakoriak voltak a
vendégségek: „Mint köztudott, Kádár János
szerette a zsúrokat, s ilyeneket gyakran ren­
dezett is a lakásán.” Jóban-rosszban. Interjú
Kádár Jánosnéval (VI.) M agyarország. 1989.
45. sz., november 10. 4.
89 Aczél 1999: 120.
90 Jóban-rosszban. Interjú Kádár Jánosnéval
(V.) M agyarország. 1989. 44., sz. november
3. 5.
91 Aczél 1999: 122.
92 Kedves, jó Kádár elvtársi 691. 5. levél.
93 Kedves, jó Kádár elvtárs! 706. 15. levél.
94 Kedves, jó Kádár elvtárs! 714. 23. levél.
95 Aczél 1999: 124.
96 Jóban-rosszban. Interjú Kádár Jánosnéval
(X .) M agyarország. 1989. 49., sz. december
8.5.
97 M Ó L M-KS 288. f. 1957/1. ő. e.
98 Az M SZM P KB Titkársága 1971. november
8 -án, 1979. február 26-án, majd 1983. janu­
ár 24-én hozott határozatot a pártapparátus
lakásgazdálkodási alapjáról. „A lakásgazdál­
kodási alapot a közérdekű lakáscserék lebo­
nyolítására lehet felhasználni. A Budapesti
Pártbizottság és a megyei pártbizottságok
indokolt esetekben a Központi Bizottság
Pártgazdasági és Ügykezelési Osztályának
személyre szóló előzetes jóváhagyása alapján
adhatnak tám ogatást az áthelyezett elvtár­
saknak tanácsi rendelkezésű, illetve tanácsi
értékesítésű lakás megszerzéséhez” - szólt
a Titkárság 1971. november 8 -i határozata.
M Ó L M-KS 388 f. 7 /1 9 7 1 /3 8 9 . ö. e. 13.
99 B FL X V 17. d. 329 13045/4. Trom bitás u.
39.
100 BFLX V . 17. d. 329 15139/4. II. Szemlőhegy
utca 42.
101 E gy a pártvezetők körében végzett 1989.
évi szociológiai felmérés szerint a saját
jogcímen lakó pártmunkások 71%-a volt
265
tulajdonos, 22%-a pedig föbérlő. A tulaj­
don jellege alapján 31%-uk családi házban
lakott, m íg 41%-uk társasházban. Tóth
Pál: Az apparátus helyzetének komplex
vizsgálata. Zárójelentés I. 1989. Készült a
Társadalom tudományi Intézet m egbízásá­
ból az APB I. 2-01-04. alprogram keretében.
Témaszám: 2. 5. 7. Témafelelős: Lehóczky
Alfréd. (A forrásra Valuch Tibor hívta fel a
figyelmemet. A dokumentumot részletesen
elemzi Varga Balázs, 2009)
102 E társasházakról is közöl leírást, fényképe­
ket: Szendrői-A rnóth-Finta-M erényi-
N agy 1972: 40., 46.
103 György-ifj. Durkó 1993: 99.
104 Dr. Barta 1994.
105 Presich 1998a: 91.
106 Pünkösti 1996: 315-316.
107 Pünkösti 1992: 252.
108 Z. Karkovány 2007: 3-4.
109 Jóban-rosszban. Interjú Kádár Jánosnéval
(V.) M agyarország. 1989. 44. sz. november
3.4.
110 Berecz 2003: 348.
111 M Ó L M -KS 288. f. 7 /537. ö. e. (1977. no­
vember 2 1 .)
112 A hatásköri lista azoknak a tisztségeknek
jegyzéke, amelyekről elvileg közvetlenül
a pártvezetők döntöttek. 1950-ben az új
jegyzék kiadásával 3812-re emelték e po­
zíciók számát, az 1950-es évek közepén
2414-2261, 1966-ban 2789, 1987-ben
1241, 1988-ban 435 ilyen tisztség volt. T.
V arga-Szakadát 1992: 75.; T. Varga 1998.
113 M Ó L M-KS 288. f. 37/385. d.
114 Hegedűs 1988: 169.
115 Huszár 2005: 81.
116 Hegedűs 1988: 167-168. A N épaka ra t
1956. november 2-án tudósított arról, hogy
két újságírója bejutott a Rákosi-villába:
„De nemcsak a berendezésen álmélkodhat-
tünk. M egcsodáltuk a Hoenson-féle vastag
holland szivarokat, az előttünk eddig még
soha nem látott és ízlelt francia, spanyol és
m ég ki tudja hány más országból származó
likőröket, borokat, pezsgőket, konyakokat
és más italféleségeket." Baranyai György -
Nógrádi Gábor: A Rákosi-villa rejtelmei.
 Népakarat. 1956. november 2. 1. o. A berni
Kelet-Európa Könyvtárban őriznek néhány
1956-os fotót a Rákosi-villáról. Ezeket leír­
ja: Pünkösti 1996: 129.
117 Az otthonkultúra amellett, hogy nyilván
a művészettörténészektől is figyelmet ér­
demel, a társadalomtörténész számára jól
jellemzi az individuum személyiségét, ér­
tékrendjét, társadalmi kapcsolatrendszerét.
(Gyáni 1992: 51.) Ez esetben érzékelteti a
továbbélő hagyományok személyiség- és
csoportform áló erejét.
118 Á B T L 2.1. V-150244 V I/9. Kom endó János.
119 Hegedűs 1988: 168.; Pünkösti 1996: 326.
120 Á B T L 2.1. V-150262 V I/28. C sapó Aiv
dorné.
121 C sapó Andor az ÁVH X /4 . sz. gazdasági
osztályának volt a vezetője.
122 Á B T L 2.1. V -150262 V I/28. C sapó Andor-
né. (R ostás Péter művészettörténész segí­
tett az államvédelmi leltárak elemzésében.
Köszönettel tartozom neki a kutatáshoz
nyújtott önzetlen baráti segítségért.) Meg­
jegyzendő, hogy a „stíluspluralizmus”, a
különböző stílusú bútorok vegyítése már a
századforduló lakberendezési szokásait is
jellemezte. Sőt, miként Sármány-Parsons
Ilona megállapítja: „A sok drapéria és az
egyre szaporodó temérdek dísztárgy, emlék­
tárgy, keleti szőnyeg lassan minden felületet
elborított.” (Sármány-Parsons 1992: 189.)
A mindenkori villatulajdonosok - a kötele­
ző reprezentáció miatt - elsősorban a szalon,
illetve a fogadószoba bebútorozására fordí­
tottak nagy figyelmet, itt vetettek be minden
eszközt annak érdekében, hogy látogatóikat
lenyűgözzék.
123 Á B T L 2 . 1 . V-150244 V I/9. Kom endó János.
124 M Ó L M -KS 276. f. 65/79. ő. e.
125 Schifterné Szakasits 1985: 228.
126 M O LX IX -L-20-j 88-101. d.
127 Mravik 2003: 28.
128 Á B TL 2.1. V-150244 Jegyzőkönyv K om en­
dó Ján o s kihallgatásáról. (1953. febr. 4.)
129 M Ó L M-KS 288. f. 37/385. d.
130 Á B T L 2.1. V-150028/1 V I / 1-a.
131 Á B TL 2.1. V-150028/4. Idézi: Pünkösti
2001: 131-132.
266
132 H egedűs 1988: 169., 188.
133 M Ó L M -KS 276. f. 53/281. ő. e. A rehabi­
litáció m ódját 1956. április 19-i ülésén tár­
gyalta a Politikai Bizottság.
134 Dr. Tóth Sándor szóbeli közlése.
135 M Ó L M-KS 276. f. 5 3 /4 3 ő. e. M Ó L M-KS
276. f. 53. cs. 43. ö. e. (1950. január 12.)
M Ó L M -KS 276. f. 53. cs. 180. ő. e. (1954.
június 9.) Honvári 2006.
136 M Ó L M -KS 288. f. 7 /439. ő. e.; Bányai
Tam ás 2005.
137 A központi bérszabályozás, a progresszív
adórendszer és a jogrendszer megnehezítet­
te a magas fizetések kialakulását. 1983-ban a
vezetők havi jövedelme azonban az átlagot
jelentősen meghaladóan 9100 Ft volt, egy-
harmaduké a tízezret is meghaladta. A rend­
szerváltásig tovább nőttek a fizetések, de a
funkcionáriusok fizetése jelentősen elm a­
rad a magánszféra csúcsjövedelmei mögött.
Státusukat ekkor is a különféle kiváltságok
erősítették.
138 Az 1967. évi IV. földjogi törvénnyel hozták
létre a személyi földtulajdon intézményét.
Ennek értelmében 6000 m 2-ig belterületen,
tanyaterületen és zártkertben az állampol­
gárok földje személyi tulajdonban volt, m i­
vel ott „személyes szükségletre” termeltek.
E tulajdonformát megkülönböztették a
magántulajdontól - bár lényegében annak
szocialista metamorfózisa volt -, így külte­
rületen bárki személyi tulajdont szerezhe­
tett. Az 1987. évi 1. törvény megszüntette
a személyi földtulajdon intézményét, ezt
követően ezekre a területekre is a külterületi
földekre vonatkozó jogszabályokat kellett al­
kalmazni.
139 Valuch 2001: 289.
140 E visszaélések megtörténtére utalt Brutyó
János, a KEB vezetője, a „párt ökle” A k ö z ­
életi morálról, m oralizálás nélkül címmel köz­
readott beszédében: „Mindenkinek állam-
polgári joga például, hogy telket vásároljon,
hétvégi házat építsen, ha erre pénze van. De
ha valaki kihasználja azokat a lehetőségeket,
előnyöket, kedvezményeket, amelyek eset­
leg funkciója révén nyílnak számára (előnyös
parcellázás, fuvar, bontási anyagok szerzése
stb.), akkor ez már nem az állampolgári jog
körébe, hanem az erkölcstelen előnyszerzés,
 a funkcióval való visszaélés körébe tartozik."
Brutyó 1983: 199.
141 Schifferné Szakasits 1985: 192.
142 Az autózás Horthy kori társadalom történe­
téről összefoglalóan: Majtényi 2000: 101 —
109.
143 A u tó M o to r Sport. 1/5. sz., 1946. november
1.71.
144 Uo.
145 Katona 2002: 47., 49.
146 Katona 2002: 58.
147 A Szovjetunió történelmét vizsgáló szerzők
is az elitbe tartozás egyik jelképének tartják
az autóhasználatot, később az autótulajdon­
lást. Gronow 2003: 34.; Fitzpatrick 1999:
102.; Hoftmann 2003: 143.
148 P SZ L (Politikatörténeti és Szakszervezeti
Levéltár) 274. f. 2 6 /45. ő. e.
149 Á B T L 3.1.9. V-107373 Koch Hugó és tár­
sa. Ugyanezt a történetet meséli el Faludy
György is memorájában, igaz, másképp: Fa­
ludy 1989: 329-330.
150 Pünkösti 1992: 228.
151 Nógrádi 1970: 411-412.
152 65/1 9 5 0 . (III.2.) M.T. számú rendelet a kö­
zületi gépjárművek üzemben tartásával kap­
csolatos kérdések szabályozásáról; 66/1955.
(XII. 1.) M.T. számú rendelet a közületi gép­
járművek üzembentartásával kapcsolatos
kérdések szabályozásáról szóló 65/1950.
(III.2.) M.T. számú rendelet módosításáról.
153 K ő-N agy 2002: 116-117.
154 M O LX IX -H -12 l.d .
155 Pünkösti 1992: 9.
156 Dr. Ervin Haymann, a Societé de Secoure et
D ’Entr’ Aide elnöke 1955 márciusában a PB
hozzájárulásával érkezett Magyarországra.
(Az intézmény 1949-ben Svájcban alakult,
feladata a zsidóság szociális tám ogatása
volt.) Az első m egbeszélésen Haymann
először azt ajánlotta fel tárgyalópartnerei­
nek, hogy a tám ogatást két formában kül­
dik Magyarországra: Svájcban „IKKA” cso­
m agot rendel a társaság évi 250 000 dollár
értékben, és a segítség másik részét áruban
vagy dollárban utalja át. Végül arról született
m egállapodás, hogy a szervezet évi 300 000
dollárt juttat a magyarországi zsidók segélye­
267
zésére úgy, hogy ezért az összegért a magyar
állam megrendelést adhat különböző áruk
beszerzésére. M egállapodtak abban is, hogy
az első évben folyósítandó 300 000 dollá­
ros árukeret tartalmazzon 15 db Chevrolet
gépkocsit, a további összeget gyógyszerek és
orvosi gépek beszerzésére lehetett fordítani.
A hitközség segélyként - a magyar állam
közvetítésével - a dolláronként kb. 20 Ft-os
átszámítás alapján a 300 000 dollárnyi áruért
hatmillió forintot kapott. M Ó L M -KS 276. f.
6 5 /3 7 7 . ő. e., Pünkösti 2001: 277.
157 1966-ban feljelentőlevelet postáztak Bécs-
ből Magyarországra. A levélíró először a
S z a b a d N é p n e k ( !) a Korvin Palotába (!)
címezte a levelet, majd a hibát korrigálva a
M a g y a r Nem zet és a N ép sza b a d sá g „főszer­
kesztőségének” a Lenin körútra (a levelet
előbb Horváth, m ajd Kovács Katiként írta
alá). A feljelentőlevelet kisebb változtatások­
kal megküldték a Belügyminisztériumnak
is (itt más a kézírás). Á B T L 3.2.4. K-2795
(Főfezőr) 80-99.
158 Á B T L 3.2.4. K-2795 (Főfezőr) 81-82.
159 Jelentés. Bécs, 1966. júlis 22. Á B T L 3.2.4.
K-2795 (Főfezőr) 101.
160 Jelentés. Bécs, 1966. május 5. Á B T L 3.2.4.
K-2795 (Főfezőr) 69.
161 Bácsi József-interjú. (Vágvölgyí B. András
1989-ben készítette. 1956-os Intézet. Oral
History Archívum. /O H A / 214. sz.) 158.
162 Sík 1970-. 250.
163 Az a körülmény, hogy ki milyen típusú és
korú autóval járt, mindinkább jellemezte az
egyének vagyoni és társadalmi helyzetében
megfigyelhető különbségeket. A hetvenes
évekre az olcsó népautó a Trabant lett, a
Warsawa, Wartburg, Zaporozsec, Zastava,
Moszkvics, Skoda, Polski Fiat modelljei már
magasabb presztízsűek voltak. Bár a szeren­
csésebbek ekkor már nyugati autókat is be­
szerezhettek, nem szabad lebecsülni a keleti
tömb országaiból érkező autók presztízsét
sem. M Ó L XIX-G-4-ggg 58. d.
164 Jelentés. Bécs, 1966. május 5. Á B T L 3.2.4.
K-2795 (Főfezőr) 68-69.
165 164-2/80. sz. utasítás. Á B TL 3.2.4. K-2795
(Főfezőr) 120-121.
166 Á B T L 3.2.4. K-2795 (Főfezőr) 126.
167 Á B T L 3.2.4. K-2795 (Főfezőr) 129.
168 Katona 2002: 78.
169 A KPM Autófelügyelet évről évre kimuta­
tásokat készített az országos gépjárm űállo­
mányról, és külön a járandósági személy-
gépkocsik állományáról. M Ó L XIX-H-11
1-40. d.
170 Péteri 2009: 315.
171 1976-ban például reprezentatív, a korabeli
szóhasználattal élve: járandósági személy-
gépkocsiként csak egy ilyen modell futott:
a Minisztertanács tartalékautója, tehát ha
valakinek elromlott a Mercedese, akkor ő
kényszerült átmenetileg a „fekete sirályba”.
M O L X IX -H -1 1 40. d.
172 M Ó L XIX-L'3-a 004/1969.
173 Kiss Tibor: Talált tárgyak országa, avagy az
„Öreg kocsija”. Szoc.reál. 2 0 0 6 /8 . sz. www.
szocreal.hu (U tolsó letöltés: 2007. június
15.)
174 Jóban-rosszban. Interjú Kádár Jánosnéval
(V.) 5. M agyarország. 1989. 44. sz. novem­
ber 3. 4-5. o.
175 Berecz 2003: 360.
176 A kor reprezentatív különvonata ma a Vas-
úttörténeti Parkban tekinthető meg; a lá­
togató megszemlélheti a vonat utasterének
díszes kárpitjait, igényes belső kialakítását.
A szerelvény rendészeti biztosításához lásd
a következő dokumentumot: A „K ”-vonat
(kormányvonat) biztosítási tapasztalatai.
(1963.) O SA (O pen SocietyA rch ives) 357-
2-1 7. d.
177 A történetet elbeszéli, az erről szóló forráso­
kat közli: Baráth 2007.
178 Horváth Ede 1990: 38-39.
179 A Titkárság 1980. február 4-i határozata.
M Ó L M -KS 288. f. 37/374. d.
180 Azt, hogy ez egyhamar nem valósult meg,
mutatja, hogy az intézkedés eredményesse-
gét egy több mint tíz évvel korábbi adattal
próbáltak meg igazolni.:„A 18 megyei párt-
bizottságnál /P est megye a KMV-től bérel
gépkocsikat/ az 1972. júniusi 572 hivatali
gépkocsi helyett 1985. december 31-én 305
gépkocsit (53,3 %) üzemeltettek.” M Ó L
M -KS 288. f. 37/374. d.
181 A Minisztertanács 59/1982. (X I.16.) M.T.
sz. és a Minisztertanács Elnökhelyettesének
268
2/1982. (XI. 1.) M E sz. rendelete m ódosí­
totta a közületi szervek személygépkocsi­
használatának egyes kérdéseit, továbbá a
dolgozók belföldi hivatalos kiküldetése, il­
letve külszolgálat, valamint az áthelyezéskor
felszámítható költségek megtérítéséről szóló
33/1951 (1.31.) M .T sz. rendeletet. A párt­
vezetők által használt gépkocsikra ettől fog­
va a korábbi „általános célú gépjárművek”
kategória helyett az „üzemi gépjárművekre”,
illetve „szolgáltató gépjármüvekre” előírtak
vonatkoztak. Az üzemi személygépkocsikat
továbbra is csak a taxírendszerben lehetett
üzemeltetni. Feljegyzés (1982. dec. 30.)
M SZM P KB Pártgazdasági és Ügykezelési
Osztály. Közlekedési és Műszaki Vállalat.
M Ó L M-KS 288. f. 37/374. d.
182 A Központi Bizottság Pártgazdasági és
Ügykezelési Osztályát felügyelő KB titkára
- a budapesti és a megyei pártbizottság első
titkárainak, illetve a központi pártintézmé­
nyek vezetőjének javaslatára - engedélyez­
hette a pártapparátus dolgozói részére az
üzemi személygépkocsi lakás és munkahely
közötti rendszeres használatát, ha a dolgo­
zó munkába járása egészségi állapota miatt
egyébként rendkívüli nehézségekkel járt
volna. (Ezt félévente felül kellett vizsgálni.)
59/1982. (X I.16.) M.T. sz. rendelet
183 100 km-ig km-enként 5 Ft, 100-500 km-
enként 10 Ft, 500 km-t meghaladó igény-
bevétel esetén km-enként 15 Ft összegű
bírság megfizetésére kötelezhette. M SZM P
KB Pártgazdasági és Ügykezelési Osztály.
Közlekedési és Műszaki Vállalat. 374. d.
184 A Titkárság 1981. december 27-i határozata
a magasabb vezető állású dolgozók utazási
költségtérítésének béresítésére a párt és a
KISZ apparátusában. M Ó L M-KS 288. f.
37/374. d.
185 A pontos összeg 43 845 400, illetve
5 712 000 Ft volt. M SZM P KB Pártgazda­
sági és Ügykezelési Osztály. Közlekedési és
Műszaki Vállalat. M O L M -K S 288. f. 37/374.
d. 2. dosszié Feljegyzés a személgyépkocsi-
közlekedés alakulásáról 1985-ben. 1986.
május 4.
186 M SZM P KB Pártgazdasági és Ügykezelési
Osztály. Közlekedési és Műszaki Vállalat.
374. d. 2 . dossziéi Gépkocsi-közlekedési
▼
útmutatók, intézkedéstervezetek, levelezés,
1980-1986. Körlevél. 1986. m ájus 16. M Ó L
M-KS 288. f. 37 /3 7 4 . d.
187 M Ó L M -KS 288. f. 37/374. d.
188 Hegedűs 1988: 6-7.
189 Hegedűs 1988: 168.
190 H egedűs 1985: 132.
191 Hegedűs 1985: 132.
192 Hegedűs 1988: 186.
193 Révész 2008: 68-70.
194 Levél (1957. február 23.). Idézi Révész
2008: 76.
195 Levél (1957. június 14.). Közreadja: Moszk-
va-Budapest: H egedűs András levelezése.
10.
196 Levél (1957. február 23.). Idézi Révész
2008: 76.
197 A lakosság jövedelme és fogyasztása, 1960-
1978; Hoch Róbert-K ovács Ilona-Ö rdög
Miklós 1982: 156.
198 Levél (1957. november 26.). Közreadja:
M oszkva-Budapest: Hegedűs András leve­
lezése. 1 0 .
199 „...szeptem berben mi négyen, akik egy la­
kásban laktunk a Krasznaja Varotán épült
„m agas” házban (rajtam kívül Bata István,
Kovács István, Piros László) hazatérhettünk
( . . . ) . Családom (feleségem és 6 gyerme­
kem) már közel egy éve itthon élt és be­
rendezkedett egy szép rózsadombi, állami
tulajdonú villában, ahol mindmáig lakunk.
(Ez nem messze volt attól a háztól, amely­
ben az 50-es években laktam, miután a ház
elözö lakóját, Szűcs ÁVH ezredest saját hi­
vatala kínzókamrájában egy koncepciós
vizsgálat folyamán agyon verték...) ( . . . )
A lakás a gyerekekkel, a feleségemmel, aki
a fogadásom ra mindent a lehető legjob­
ban elrendezett, a béke szigetének tűnt.”
Visszaemlékezések, 1958-1960. Árnyékban
1. Diliflepni és a Szívós söröző, 1958-1960.
2. OSA 361 -0-4 29. d. A II. kér., Sarolta utca
5. sz. alatt lévő ház a rendszerváltás után ta­
nácsiból önkormányzati tulajdonú lett, majd
társasházzá alakították át. A H egedűs család
emellett m ég egy fonyódi nyaralóra is szert
tett. O SA 361-0-4 5. d.
200 Szántó M iklós a H egedűs András tiszteleté­
re megjelentetett emlékkötetben így írt róla:
269
„Úgy vélem, hogy H egedűs független, kriti­
kus szociológus - C. W. Mills alakjával fém ­
jelzett alkotó értelmiségi ideáltípusa akart és
tudott lenni.” Szántó 2001: 270.
201 H egedűs 1999: 24.
202 H egedűs 1985: 85.
203 H egedűs: 167.
204 Huszár 2007: 101.
205 Kornai 2005: 62.
206 H egedűs 1988: 167-168.; Gyarmati 2009:
85.
207 H egedűs 1988: 167-168.
208 Huszár 2005: 78-80.
209 Földes 1984: 226.
210 H egedűs 1988: 219.
211 M arosán 1989: 240.
212 M arosán 1989: 240.
213 Sík 1970: 234.
214 Jóban-rosszban. Interjú Kádár Jánosnéval
(IX .) M a g ya rorszá g. 1989. 48. sz., december
1.4.
215 Jóban-rosszban. Interjú Kádár Jánosnéval
(IX .) M a g ya rorszá g. 1989.48. sz., december
1 .4 -5 .
216 Kom iszár 2007: 94. Magyari 2005.
217 Kom iszár 2007: 95-99.
218 Kom iszár 2007: 95.
219 Földes 1984: 299.
220 Jóban-rosszban. Interjú Kádár Jánosnéval
(V IIL) M a g ya rorszá g. 1989. 47. sz., novem­
ber 24. 5.
221 Révész 1997: 73.
222 Vas Zoltánné 1990: 414.
223 Összefoglaló jelentés. 1979. november 14.
Á B T L 3.1.5. 0-20009. 62-63. o.
224 M Ó L M-KS 276. 58/4. ö. e.
225 Jelentés. Budapest, 1963. március 14. (K út­
völgyi Úti Állami Kórház és Rendelőintézet
operatív helyzetéről) Á B T L 3-1.5. 0 -2 0 0 0 9
Kútvölgyi Úti Állami Kórház 3.
226 Összefoglaló jelentés. 1984. július 23. Á B TL
3 .1 .5 .0 -2 0 0 0 9 Kútvölgyi Úti Állami Kórház
94.
227 Összefoglaló jelentés. 1979. november 14.
Á B T L 3.1.5. 0 -2 0 0 0 9 Kútvölgyi Úti Állami
Kórház 63-64.
228 Összefoglaló jelentés. 1979. november 14.
Á B T L 3.1.5. 0 -2 0 0 0 9 Kútvölgyi Úti Állami
Kórház 65.
229 Az, hogy „hivatalos kapcsolatként” tartot­
ták számon őket, azt jelentette, hogy nem
beszervezték őket, hanem pozíciójukból
adódóan kellett kapcsolatot tartaniuk az ál-
lambiztonsággal. Jelentés. Budapest, 1963.
március 14. (Kútvölgyi Úti Állami Kórház
és Rendelőintézet operatív helyzetéről)
Á B T L 3.1.5. 0 -2 0 0 0 9 4-5.
230 Jelentés. Budapest, 1963. március 14. Á B T L
3.1.5. 0 -2 0 0 0 9 . 3.
231 Jelentés (A Központi Állami Kórházban
történt eseményről), 1980. augusztus 30.
Á B T L 3.1.5. 0 -2 0 0 0 9 . 72-73.
232 Feljegyzés. 1980. szept. 2. Á B T L 3.1.5.
0-2 0 0 0 9 . 75.
233 Feljegyzés. 1980. szept. 2. Á B T L 3.1.5.
0 -2 0 0 0 9 . 74-75.
234 Tóth Vilmos 1999a: 99.
235 Apor 2002: 179-184.
236 A temető 1922-es rendezési terve szerint a
III. H a g y o m á n y é s ú j ít á s
250 H egedűs András: 1985: 85.
251 Am ikor a ’45-ös választások előtt a sajtó
megkérdezte a politikusokat, mivel töltik a
szabadidejüket, Nagy Ferenc említette egye­
dül, hogy szeret vadászni. Rákosi ellenben
azt válaszolta, hogy ő a szabadidejében is
politikával foglalkozik. Hajdű 1983: 5.
252 Pitlik Jó z se f m iskolci ingatlanközvetítőt bíz­
ták m eg a feladattal, hogy a derenki lakosok
részére „megfelelő ingatlanokat szerezzen és
azokra az összes derenki ingatlan-tulajdono-
sokat” áttelepítse. M Ó L K 27 1940. 05. 24.
(46.)
253 M Ó L XIX-K-I-y 342-343. d. A kitelepítés
történetének regényes m egformálása: Szűts
1965.
254 Derenk község korábban elnyerte a „leghűsé­
gesebb település” címet, mivel Trianon után
a falu lengyel származású lakói népszavazá­
Florthy-rendszer is árkádos sírboltokat ter­
vezett a Kossuth-mauzóleum körüli utakra,
hogy méltó környezetben rendezhessék meg
itt a dísztemetéseket. Tóth Vilmos 1999a:
64.
237 Tóth Vilmos 1999a: 1-85.
238 Apor 2002: 191.
239 Tóth Vilmos 1999a: 99.
240 Tóth Vilmos 1999a: 99.
241 Tóth Vilmos 1999b: 237-256.
242 Tóth Vilmos 1999a: 99-100.
243 Tóth Vilmos 1999a: 103.
244 Tóth Vilmos 1999a: 120.
245 Rendhagyó utószó. (Részlet a Vas Zoltánná-
val készült életútinterjúból. Az interjút K o­
zák Gyula készítette.) In Vas Zoltán Betiltott
könyvem. Életem III. Szabad Tér, Budapest,
1 9 9 0 :3 6 5 -4 1 5 .4 1 3 .0 .
246 Tóth Vilmos 1999a: 101.
247 Tóth Vilmos 1999a: 103.
248 Tóth Vilmos 2009: 29.
249 Tóth Vilmos 1999a: 121. o.
. E g y e t é r t é s a v a d á s z a t b a n
son döntötték el, hogy Magyarországhoz
akarnak tartozni, és nem Csehszlovákiához.
255 Utóbb Szederjei Ákos vezetésével sikeresen
telepítették le a szaporulatot. A szakértelem
időtállóságával kapcsolatban érdemes m eg­
jegyezni, hogy őt 1944. december 15-én
hívták át a szini erdőhivataltól a Földm űve­
lésügyi Minisztériumba. 1945-ös igazolása
után a Minisztérium Vadászati Osztályán
dolgozott, majd 1948-tól a M Á LLE R D osz­
tályvezetője lett. Pápai (szerk.) 2003: 263.;
Tóth Sándor 2 0 0 5 :4 0 .
256 A község a vadászterület határán feküdt, mi­
ként a magyar oldalon még Bódvaszilas és
Szögliget is.
257 M Ó L XIX-K-l-ii 4. d. 161.280/1946. A re­
zervátum alapját a m ásodik bécsi döntés
értelmében Csehszlovákiától visszakapott
területek és a szini birtok képezte. A pári­
270
 zsi békével húzott új határvonal azonban a
terület egy részét elvágta Magyarországtól.
A rezervátum szakértői 1947-ben javasolták
a magyar minisztertanácsnak, hogy lépjen
kapcsolatba a csehszlovák kormánnyal az ott
élő három medve érdekében. Ez a kezdem é­
nyezés azonban a lakosságcsere idején nem
volt „időszerű”, így az állatokat nem tudták
megvédeni a csehszlovák vadászok golyói­
tól. M O L-XIX-K-l-ii 8 . d. 125.725/1947;
Tóth 2007; 182., 191-192.
258 Az átalakítások, átalakulások ekkor a de­
mokrácia, a társadalmi igazságosság jelsza­
vával történtek. Sas Árpád, a Szakszervezeti
Tanács titkára, aki 1946-ban került a Föld­
művelésügyi Minisztérium Vadászati O sz­
tályára, felvételi kérelmében például a kö­
vetkezőképpen fogalmazott: „A munkásság
részére rendkívül megnyugtatólag hat az a
tudat, hogy az SZ T [Szakszervezeti Tanács]
részéről is van az FM vadászati osztályán egy
olyan egyén, ki a szervezett munkásság bi­
zalmát bírja.” Tóth Sándor 2005: 41.
259 Tóth Sándor 2009a.
260 A M agyar Közalkalmazottak Szabad Szak-
szervezete Sportszakosztályának KASÉ né­
ven alakult társasága választotta elnökéül
N agy Imrét. Tóth 2007: 138. N agy Imre
feltehetően később is vadászott: a lakásán
az 1957. április 30-i házkutatás során lefog­
lalt tárgyak jegyzékében szerepel: „ 1 drb.
kétcsöves kakasos vadászfegyver”, „36 drb.
vadászpuskatöltény”, „2 drb. arcképes fegy­
verviselési engedély”, „ 2 drb. lőszervásárlási
engedély ”. M Ó L XX-5-h 12. d. 1. k.
261 Tóth Sándor 2005.
262 M Ó L XIX-K-l-ii 11. d.; Tóth Sándor 2005:
65., 343.
263 A 15.120/1945. M E sz. rendelet alapján ala­
kult meg az „államerdészet első középirányí­
tó szerve”, a M a g y a r Á lla m i Erd ő gazd asági
Üzemek, a M Á LLERD .
264 S z a b a d Föld. 1947. november 20.
265 Pápai (szerk.) 2003: 271.
266 Pápai (szerk.) 2003: 272.
267 Pápai (szerk.) 2003: 275-276.
268 Beretz 2001: 27. (A fennmaradt jegyzeteket,
naplótöredékeket, interjűrészleteket Nagy
Endre özvegye, Beretz Katalin szerkesztette
egységes, egyes szám első személyű elbeszé­
léssé.)
269 Á B T L 3.2.4. K-2248 „Szarvas”.
270 N agyEndre 1938februárjától 1944m ájusáig
szolgált a csendőrségnél. Csendőrtiszti isko­
láit 1938 é sl9 4 0 között Budapesten végezte,
1940-től 1943-ig a hatvani csendörszárnyon
teljesített szolgálatot, m ajd 1943-tól 1944-ig
a kalocsai lovascsendőrszázadnál volt lovag­
lótanár, ahol századosi rangot kapott.
271 Á B T L (Állambiztonsági Szolgálatok Törté­
neti Levéltára) 3.2.4. K-2248 35., 66. Nagy
Endrét szülei válása után anyai nagyapja,
N agy Sándor keszthelyi adótiszt nevelte.
Abban az évben, 1938-ban, amikor nagyapja
meghalt, felvette az ő nevét. Kérdőív. Á B T L
3.2.4. K-2248 57.
272 Később akkori döntésére úgy emlékezett,
hogy nem akarta egész életét egy irodá­
ban eltölteni, így a lovascsendőrség jó vá­
lasztásnak tűnt. Interjú Beretz Katalinnal.
(Balatonederics, 2008. február 23.)
273 O maga 1949-ben fogalmazott önéletrajzá­
ban bebörtönzése okaként m ég egy konkrét
eseményt is említett: „1944 m ájusában a
Szálasi-féle tömeggyűlésen történt erélyes
fellépésem és a zsidó származású Hatvany
Alexandrával kötött titkos és engedélynélkü­
li házasságom, valamint az előzőleg több íz­
ben megnyilatkozott baloldali magatartásom
miatt bebörtönöztek és katonai rangomtól
megfosztottak.” Önéletrajz. (1949. január
8 .) Á B T L 3.2.4. K-2248 40. o. A vádiratnak
többek között része volt, hogy „1944. 7-én
a kir. csendőrség felügyelőjétől kapott azt a
szolgálati parancsot (!), hogy báró Hatvany
Alexandrával mindenféle kapcsolatot sza­
kítson meg, szándékosan nem teljesítette.”
Á B T L 3.2.4. K-2248 163. o.
274 1944. V. 5-től IX. 16-ig volt börtönben.
Kérdőív. Á B T L 3.2.4. K-2248 54. o.
275 Jelentés. Budapest, 1955. febr. 4. Á B TL
3.2.4. K-2248 6 8 . o. Velük raboskodott még
Ékes István is, aki 1945-ben minisztériumi
osztálytanácsosként a BM Közrendészeti
Osztályának lett a vezetője, 1947-től a Föld­
művelésügyi Minisztérium Vadászati O sztá­
lyának vezetője és a M AVOSZ elnöke volt.

271
276 Á BTL 3.2.4. K-2248 24. o. 1945 októberétől
1951-ig vadászati felügyelő volt, eközben,
1948 novemberében a Magyar Vadászok
Országos Szövetségében dolgozott egy h ó ­
napig. Önéletrajz. Budapest, 1949. január 8 .
Á B T L 3.2.4. K-2248 40.
277 Á B T L 3.2.4. K-2248 52. o. Kérdőív, ad
72.494/1948. sz. K.J. ügyirathoz. 1946 áp­
rilisában lett az M KP tagja, később állítólag
az M D P pártközpontja ajánlásával került a
M Á LLERD -hez. Egy róla jelentő ügynök
ugyanakkor megjegyezte: „Rejtélyes, visz-
szavonult, a társadalmi érintkezésre sokat
adó ember. Ez a rendszer egyáltalában nem
tetszik neki.” Á B T L 3.2.4. K-2248 29.
278 Jelentés. Miskolc, 1948. november 24.
Á B T L 3.2.4. K-2248.
279 Jelentés. Miskolc, 1949. január 8 .39. o. 1955.
március 31-én környezettanulmányt készí­
tett az ÁVH N agy Endre családjáról; ebben
felesége életvitelét így jellemezték: „Nagyúri
kényelemben nevelkedett. Termelő munkát
soha nem végzett. ( . . . ) Úgy felszabadulás
előtt, mint után fényűzően élt, állandóan
tartott háztartási alkalmazottat és gyerme­
ke mellett nevelőnőt. Abban az esetben,
amikor férje nem dolgozott, akkor is tartott
háztartási alkalmazottat, annak ellenére,
hogy szűkös anyagi körülmények között él­
tek. Rendszeresen kapott anyagi tám ogatást
Svájcban élő szüleitől, valamint külföldön
élő rokonaitól.” Á B TL 3.2.4. K-2248 96.
280 Egy ÁVH-s a jelentésében a következőkép­
pen jellemezte a „Nyírjes” zárt világát: ryA
N yírjesen lévő vadászlak egy egyedül álló
kétszobás lakás terasszal és a környéken csak
10 0 méterre van tőle a vadőr lakása, egyéb­
ként a környéken senki sem lakik. Nagy a
vadásziakban jóm ódú vendégeket fogad és
idegen vadászokat is visz le oda, ezért igen
komoly pénzeket vesz fel ezektől. Állandóan
látogatott hely ez, kizárólag azonban Nagy
vendégei mehetnek oda be annak ellenére,
hogy a vadászterület bérlőinek ugyanolyan
jogai lennének a lakáshoz.” Jelentés. Miskolc.
1948. decem ber 13. Á B T L 3.2.4. K-2248
35.
281 „Lenn volt a Nyírjesben az angol konzul is,
valamint Mihályffy Ernő [helyesen: Mihályfi
Ernő] a köztársasági elnöki iroda volt veze­
tője, a Földművelésügyi Minisztériumból
272
dr. Szendi és Moldovány [helyesen: Szendy-
Moldován László] nevezetű egyének, vala­
mint Simáczius vadászati felügyelő Egerből.”
Jelentés. Miskolc, 1948. december 13. 36.
282 Jelentés. Miskolc, 1948. december 30. Á B TL
3.2.4. K-2248 38.
283 Az államvédelmis jelentések szerint 1949.
január 23-án például Horváth Márton vadá­
szott a Nyírjesben (Jelentés. Miskolc, 1949.
jan. 31. Á B T L 3.2.4. K-2248 42.). 1950.
március 25-én ugyancsak ő érkezett meg
Dénes István államvédelmi őrnagy társasá­
gában. (Jelentés. Gyöngyös, 1950. március
31. Á B T L K-2248.)
284 Színben, m ajd Kohárszentlőrincen lett re­
zervátumvezető.
285 Jelentés. Miskolc, 1949. március 22. „1948.
szeptember 2 2 -én kelt budapesti utasítás­
ra nyomozást indítottunk dr. N agy Endre
vadászati felügyelő hatvani lakos ellen. Az
a gyanú merült fel, hogy dr. Nagy Endre
külföldi kapcsolatokkal rendelkezik.” Á BTL
3.2.4. K-2248 45.
286 Az egyik ÁVH-s a jelentésében például így
fogalmazott: „Kijelentette egyébként, hogy
ő ennek ellenére nem fél semmitől, mert
Révai Józseffel és más vezető pozícióban lévő
egyénekkel olyan szoros baráti nexusban
van, hogy bármit is tesznek ellene, neki sem ­
mi baja nem történhetik.” Jelentés. Miskolc,
1949. január 31. Á B T L 3.2.4. K-2248 42.
287 Jelentés. Miskolc, 1948. decem ber 13.Á B TL
3.2.4. K-2248 36.
288 Egy 1955-ben kelt feljegyzés szerzője idé­
zi a Budapesten, 1949. márc. 31-én írott
jelentést, melynek szövege nem maradt
fenn. (Feljegyzés. Budapest, 1955. febru­
ár 16. Á B T L 3.2.4. K-2248 75.) Ugyanő a
következőképpen jellemezte a helyzetet:
„A vadászatot rendező tisztviselők politikai
szempontból megbízhatatlanok, ellenséges
elemek, régi alkalmazottak. Közülük többen
az elmúlt rezsim vezetőinek is rendeztek va­
dászatokat. Addig, amíg akkor a legnagyobb
óvatosságot tanúsították és az államférfiak
biztonságát minden eszközzel biztosították,
jelenleg semmi intézkedést nem tettek a
M.D.P. vezetői életének biztosítása érdeké­
ben, sőt a vadászatok helyét és idejét m in­
denkivel nyíltan közölték.”
289 Pápai 2003: 275-276.
290 Koltai László em bercsempész menekítette
át őket a határon, akit 1953-ban halálra ítél­
tek és kivégeztek. Jelentés. Bp., 1955. február
15. Á B T L 3.2.4. K-2248 72.
291 Kifut Ján os a kapcsolatfelvétel tényéről a kö­
vetkezőképpen számolt be az államvédelem­
nek-. „Kb. 1953 őszén a MAVAD vezetője,
Ferenci Sándor említette, hogy Ausztriából
nagyobb mennyiségű gemenci szarvas iránt
érdeklődnek vásárlás céljából. Amikor m eg­
kérdeztem Ferenci Sándort, hogy honnan
tudják, hogy Gemencen van a legjobb m a­
gyar szarvasállomány, Ferenci elmondta,
hogy tudom ása szerint Nagy Endre disszi­
dált és ő forszírozza az üzletet. Valószínű,
hogy Ferencinek ő írt levelet és innen tudta,
hogy Nagy Endre kiszökött. Valószínűnek
tartom, hogy a Düsseldorf-i Nemzetközi
Vadászati Kiállításon való részvételünk is
úgy indult el, hogy Nagy Endre, aki a kiállí­
tást rendező bizottságnak az egyik tagja volt,
felhívta Ferenci figyelmét erre és Ferenci
már a W iíd und H u n d vadászati szaklapban
megjelent ezzel kapcsolatos tájékoztató le­
fordításával jött hozzám és javasolta, hogy
vegyünk részt a kiállításon. Lényegében
csak a kiállítás rendező bizottságával foly­
tatott levelezés folyamán jöttem rá, hogy a
levelezés lényegében Nagy Endrével folyik.’’
Feljegyzés. Budapest, 1955. március 10.
Á B T L 3.2.4. K-2248 8 8 .
292 A három vadászati csúcsszerv, a minisztéri­
um vadászati osztálya, a MAVAD, illetve a
MAVOSZ vezetője (Kifut János, P. Horváth
István és Ferenczi Sándor) rögvest koalíciót
alakított, és magukat nevezték a küldött­
ségbe. Nyugat-európai ringbe szállásukat
azonban több tényező gátolta; akadályt
jelentett például Kifut Ján os és P. Horváth
István belügyi státusa, magas tiszti rangja,
illetve a nyugati kapcsolatoktól való félelem.
Kifut kiutazását végül a Belügyminisztéri­
um Személyzeti Főosztálya engedélyezte.
Előzetesen a hírszerzés felkészítette őt az
útra, talán ennek eredménye lehetett, hogy
később kezdeményezte Nagy Endre be­
szervezését. P. Horváth István részvétele
forgott veszélyben a legtovább, az iratok­
ról a hivatalok útvesztőjében valahol lát­
hatatlan kezek kihúzták a nevét. Ő végül
273
a saját költségén utazhatott. 1954-ben a
kiutazás megszervezése, engedélyeztetése
meglehetősen bonyolult volt, több m inisz­
térium (a Földművelésügyi, a Belügy- és a
Külügyminisztérium) engedélye szükségel­
tetett hozzá. Külön etikai kódexek készültek
a korban a kapcsolattartás szigorú normák
közé szorításáról, a meghívások engedélye­
zésének útjáról. Miután a miniszterek, illet­
ve a miniszterhelyettesek rábólintottak az
utazásra, a személyzeti osztályok egyeztettek
az útlevélosztályokkal, és végül a szűkösnek
mondható devizakeret szabta meg a dele­
gáció létszámát. M Ó L XIX-K-1-I 2. d. 5 1 /
IX -1 2 6 /1954. A forrást ismerteti, a kiutazás
előtörténetét, történetét, hatásait összegzi:
Tóth Sándor 2008: 165-166.
293 Tóth 2008: 166.
294 Egy Kifut Jánosnak küldött levelében Nagy
Endre a jugoszláv példára hivatkozva sürget­
te a bérvadászat feltételeinek a megterem té­
sét: „Jövő héten visszatérve Seefeldre, azon­
nal feladom a Jugoszláviával kapcsolatos
prospektusokat. Véletlenül láttam a jugoszláv
listát. 484 egyén jelentkezett a következő
évekre vadászatra. Belga állam azonnal m eg­
rendelt 15 drb élő szarvast stb. Ök persze
már negyedik éve foglalkoznak vadeladással
és lelövéssel. M eggyőződésem, hogy nálunk
éppolyan eredménnyel dicsekedhetünk pár
év alatt, ha ügyesen csináljuk.” Nagy Endre
levele Kifut Jánosnak. Düsseldorf, 1954. n o ­
vember 14. Á B T L 3.2.4. K-2248.
295 Studinka László erdészeti szakember. 1954'
ben a MAVAD munkatársa volt.
296 Studinka 2002: 14.
297 Studinka2 0 0 2 :15.Id ézi:T óth Sán do r2008:
167.
298 Összefoglalóan ismerteti és jellemzi a törté­
netet: Tóth Sándor 2008: 167-172.
299 Szederjei Ákos közbenjárásával Sartorius er-
dőmester a W ild u nd H u n d b a n , a D ic Pirsch -
ben, illetve a Deutsche fagerzcitungb&n. is­
mertette a trófeát. Idézi: Tóth Sándor 2008:
168.
300 C. E. Bortm ann feltette a kérdést: .A vadá-
szat új híd Magyarország felé?” a Jaqerzeit-
imgban Sartorius „20 év után újra vadászat
M agyarországon” kommentárt fűzte a trófe­
ához. Idézi: Tóth Sándor 2008: 1 6 8 .
301 Pápai 2003: 300-301. Idézi: Tóth Sándor
2008: 249. Tömpe István 1956 decemberé­
től 1958-ig volt a belügyminiszter első he­
lyettese, egyben a Honvédelmi Tanács tagja,
a BM karhatalmi erők vezetője. 1964-ben,
feltehetően Szederjeiék kérésére Benkei
András belügyminiszter lépett fel végül az
állambiztonsági tisztek törvénytelen vadá­
szatai ellen. O SA (O pen Society Archives)
357-2-1 13. d. [41] A szabálytalan vadásza­
tok megszüntetése, 1964.
302 Tóth Sándor 2008: 172. A rekordot Nagy
Ján os név alatt regisztrálták. Tóth Sándor
2005: 240.
303 M Ó L XXVIII-K-10 1. d.
304 M O LX XV III-K-IO 1. d.
305 Interjú ifj. Rakeczky Bélával. (Gyulaj, 2008.
október 1 0 .)
306 Interjú Feiszt Ottóval. (Budapest, 2008. no­
vember 1 0 .)
307 Kedves Gyula: Ajándék Keletről. A nyugati
ipar remeke. Kaliber. Önvédelmi, vadász-,
katonai és sportfegyverek szaklapja. 1999.
április 14. 16-18.
308 Kedves Gyula: Kádár-vadászfegyverek.
Ajándék a túlsó partról. Kaliber. Önvédelmi,
vadász-, katonai és sportfegyverek szaklapja.
1999. augusztus. 34-36.
309 Magyar M ezőgazdasági Múzeum. Vadászati
kiállítás. Kaliber. 1999. augusztus. (16. sz.)
310 Interjú Bányai Józseffel. (Budapest, 2008.
november 1 0 .)
311 Soponyai vadászok pillantották meg először
a világrekord őzbakot. A helyi vadgazda­
ság igazgatója, Jankó János először Kádár
Jánosnak szánta a vadat, mivel azt gondolta,
hogy az első titkár nem lőtt még nagy bakot.
Sándorfalvi László fővadász Soponyán dol­
gozott ekkor, így testközelből figyelte az őz
körüli huzavonát. „Fölajánlották a miniszté­
riumon keresztül Kádár Jánosnak, hogy lője
meg ő a bakot, Kádár azonban lemondott
róla, és azt m ondta, hogy a gazdaság dönt­
se el a kérdést, és az erre érdemes vendéggel
az őzbakot ejtsék el. Ebben az időszakban a
megyei első titkár Cseterki Lajos volt, akit az
igazgatónk Jankó János beoltott a vadászat­
ra, és 6 nagyon sokat tudott nekünk ebben
a pozícióban segíteni. Akkor őt meghívták
274
erre az őzbak ra...” Fejér megye első titká­
ra, Cseterki Lajos éppen A lsóörsön nyaralt.
Jankó János igazgató még aznap este elment
hozzá, és előadta, mi Kádár János utasítása.
Reggel meg is érkezett Cseterki. Rávitték a
bakra, lőtt, de a sűrű búzatáblában az érett
kalászok közt eltévedt a golyó, és a bak el-
ugrott. A tordasi tsz-szel ekkor leállíttatták
az aratást, és felajánlották, hogy minden
kárt megtérítenek, csak a kom bájnok ne
induljanak még el. M ásnap Cseterki Lajost
újra „rávitték” a vadra, ám ő ismét elhibázta.
(Kádár Ján os feltehetően túl nagy terhet ra­
kott a vállára.) A harmadik napot így kihagy­
ták, hogy a vadász is erőt gyűjtsön, és a vad
is megnyugodjon. M ajd a negyedik napon,
amikor az aratást már folytatni kellett, gya­
logosan mentek rá a búzában a vadra, és ott
Cseterki hasba lőtte a kapitális állatot. Ekkor
már ott volt a fotós, N agysándor György is, ő
örökítette meg a világrekord bakot és a m ö­
götte guggoló boldog és megkönnyebbült
vadászt. (A fotó a Fejér megyei Néplapban
jelent m eg.) Interjú Sándorfalvi Lászlóval
(Soponya, 2008. október 10.)
312 Vadászati kiállítások és trófeabemutatók.
Bp., M É M Vadászati és Vadgazdálkodási
Főosztály, 1970. M Ó L XlX-K-9-aj 44. d.
313 Trófeakiállítás. A hazai vadászok 1969—
1970. évi arany- és ezüstérmes trófeái.
1970. VI. 20-30. M ezőgazdasági Múzeum.
Szarvasagancs 1969. aranyérmes: 1 . Kádár
János, 2. Kárpáti Ferenc, 3. Kádár János, 4.
Dr. Horváth Béla, 5. Kovács István, 6 . László
Andor, 7. C sém i Károly, 8 . Gáspár Sándor,
9. Földes László, 10. Mátyás László, 11.
Tímár Mátyás, 12. Borbándi János, 13. Fock
Jenő, 14. Czinege Lajos, 15. Cseterki Lajos.
Vadászati kiállítások és trófeabemutatók.
62. (M Ó L XlX-K-9-aj 44. d.) Az ugyaneb­
ben az évben megrendezett győri Vadászati
Kiállításon Horst Gerlach, Witzl Jürgens,
R udolf Hess és Helga Hess által elejtett szar­
vasok agancsai vezették a rangsort. Uo. 132.
314 A S z a b a d FöWben 1970-ben jelent m eg egy,
a vadászaink érdemeit méltató rövid hír. „A
jugoszláviai Újvidéken, szeptember 1 2 . és
október 5. között megtartott nemzetközi
vadászati kiállításon, a többi között kilenc­
ven magyar trófea szerepelt. Közülük 76
 arany-, tíz ezüst- és négy bronzérmet nyert.
Két szarvasagancsunk alig maradt el a világ­
rekordtól. Egy martonvásári őzagancs pedig
óriási fölénnyel utasította a m ásodik helyre
a 70 év óta világrekorderként nyilvántartott
lengyel agancsot, s ugyancsak világcsúcsot
javított az a dámlapát is, amelynek hordozó­
ja Gyulajnál került terítékre. M indent össze­
vetve, az európai nagyvadak versengésében
hazánk szerezte m eg az első helyet. A magyar
vadgazdálkodás nagy sikerével zárult kiállí­
tás hazai trófeáinak túlnyomó részét felso­
rakoztatták a M ezőgazdasági Múzeumban.
A trófeakiállítást november 7-ig a nagykö­
zönség is megtekintheti.” S z a b a d Föld. 1967.
október 29. 2.
315 Az esemény honi rangját és a vadászat kora­
beli népszerűségét mutatja, hogy a kiállítás
megnyitóján többek között részt vett Fehér
Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese,
Gáspár Sándor, a SZ O T főtitkára, Németh
Károly, a budapesti Pártbizottság első tit­
kára, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá
Óvári Miklós, az M SZM P KB titkára, Timár
Mátyás és Vályi Péter, a Minisztertanács el­
nökhelyettesei. M Ó L XIX-K-9-aj 40. d.
316 A Vadászati Világkiállítás, Bp., 1971.
Tájékoztató. M ÉM Kiállítási Iroda. 11. M Ó L
XIX-K-9-aj 40. d.
317 Kövér-G yáni 1998: 200.
318 Odescalchi 1987. 170. Idézi: Gyáni Gábor.
Kövér-G yáni 1998: 201.
319 Zoltán 1996: 46.
320 A vadászat történetét ekként elemzi: H adas
2003: 109-134.
321 Kopa 1999: 26. A cicerél vagy ciceréz szó
népnyelvi kifejezés, egyik jelentése-. „ » N ő t«
szerelmeskedve tapogat, simogat.” Magyar
Értelmező Kéziszótár. 173.
322 Interjú Tollner Györggyel. (Budakeszi,
2005. szeptember.)
323 Tóth Sándor 2005: 182.
324 Zoltán 1996: 81.
325 Interjú Földes (H obo) Lászlóval. (Bp., Old
M an’s Pub, 2005. október)
326 Interjú Rosenberger Pállal. (Solymár, 2008.
október 26.)
327 Interjú dr. Rácz Antallal. (Budakeszi, 2008.
november 6 .)
275
328 Dénes 1961: 313.
329 Krizsán 1998: 99.; Régi 2007: 152.
330 Széchenyi Zsigm ond szám os vadászkönyv
szerzője, legism ertebb alkotása a Csui, az eb­
ben leírt vadászatok másik főszereplője gróf
Károlyi István.
331 Dénes (szerk.) 1993: 5-6.
332 Dénes 1961: 9.
333 Dénes 1961: 9. E vadásztoposz Széchenyi
Zsigm ond több munkájában is felbukkan,
Dénes nyilván tőle kölcsönözte.
334 E sorok szerzője - fellapozva a szakirodai­
m at - ebben az okfejtésben találta egyetlen,
igaz, nem túl meggyőző magyarázatát annak,
hogy miért kell legyilkolt állatok preparátu­
mait kiállítani.
335 Beretz 2001: 71.
336 Dénes 1961: 10.
337 Az expedíció összköltsége 402 ezer forint
körül lehetett. Tóth Sándor 2005: 116.
338 Beszám olt „Zsiga” különcnek tűnő szokásai­
ról is, például hogy nem volt hajlandó két­
személyes hálókocsiban aludni a vonaton,
hanem csakis egyedül. Dénes 1961: 25-26.
339 Dénes 1961: 329-330. Schuller Imre is részt
vett az expedícióban, aki a vállalkozásról fil­
met készített Afrikában jártunk címmel.
340 Dénes 1961: 313.
341 Széchenyi 1968: 14.
342 H uszár (szerk.) 2002: 236.
343 Széchenyi 1968: 13.
344 Széchenyi 1968: 118.
345 M usil 1995: 274-275. Idézi: Nyíri 2004:
23-24.
346 Földes 1984:290.
347 Földes 1987: 57.
348 Fekete 1955a; Fekete 1955b. 1955-ben meg­
jelentek m ég Dékány András velencei-tavi
karcolatai (Dékány 1955) és Bástyái Lóránt
solymászkönyve (Bástyái 1955). M ajd
Széchenyi Zsigm ond írásait is sorra kiadták:
Széchenyi 1958; Széchenyi 1959; Széchenyi
1960a; Széchenyi 1960b; Széchenyi 1962;
Széchenyi 1963; Széchenyi 1964. A vadász-
irodalom történetéről összefoglalóan: Nagy
1996: 74.
349 Földes 1984'. 290. Földes László vadász-
könyvének kiadója e tényt a következőkép­
pen adta az olvasók tudtára: „ A szerzó azt
a két könyvét, amelyből m ost válogatást
tart kezében az olvasó, Szuhai István névvel
jegyezte. A m ajd’ húsz évvel ezelőtt m eg­
jelent írások kiállták az idő próbáját. B ő ­
velkednek érdekességekben, izgalmakban.
S megismerhetünk belőle egy igazi va­
dászt ... Ezért ajánljuk ezt a könyvet olvasó­
ink szíves figyelmébe.” Földes 1987: 6 .
350 Földes 1987.
351 Sebes 1967: 186.
352 Földes 1987: 7.
353 „Levett kalappal állok a kő előtt, leróva a
magyar vadászok kegyeletét. Egy kis csokor
virágot és egy névjegyet helyezek el az em ­
lékkő mellé.” Földes 1987: 120.
354 Földes 1987: 28.
355 Földes 1987: 12.
356 Földes 1987: 13.
357 Tóth Sándor 2009b.
358 Földes 1984: 290.
359 M agyar M ezőgazdasági Múzeum. Kézirat­
tár.
360 Földes László a következőképpen számolt
be könyvében Fülöp herceg látogatásáról:
„Fülöp herceg egy saját maga vezette repülő­
gépen érkezett. Pilótaruhában, pilótaszem ­
üvegben lépett ki a gépből. N em ismertük
fel mindjárt, az angol nagykövet jött segít­
ségünkre. Meglepő volt számunkra közvet­
len, egyszerű magatartása. Fülöp herceg
egyébként nem csak a lovassportban, hanem
vadászati és a természetvédelmi kérdések­
ben is otthonosan mozgott. Emlékszem,
egyszer szégyenben maradtam; valamit kér­
dezett tőlem, majd a kiállítás térképén ha­
marabb megtalálta a keresett helyet, mint
én. Elnézően mosolygott. Örömmel fogadta
a Herendi Porcelángyár gyönyörű ajándé­
kát, egy magyar lovas vitéz szobrát.” Földes
1984: 296.
361 Interjú H ajba Nándorral. (Budapest, 2008.
április 1 6 .)
362 Tóth Sándor 2005: 322.
363 Beretz 2001: 195.
364 Beretz 2001: 198.
276
365 A bérlet díja jelképes összeg, 10 Sh (1,5 S)
lett volna havonta. A közvetlen költségek
éves összege 2-3 kutató kint állomásoztatása
esetén azonban előzetes szám ítások szerint
évi 15-20 ezer dollárra rúgott volna. „Dr.
Nagy E. nagy segítséget nyújtott az Afrika-
expedíciók szervezeséhez, a Vadászati Vi­
lágkiállítással kapcsolatos ügyek bonyolítá­
sához. Ajánlata újabb gesztus felénk” - fo­
galmazott a minisztérium főosztályvezetője.
(Bp., 1971. okt. 7.) M O LX IX -K -9-b 11. d.
366 Magyarország tanzániai nagykövete a követ­
kezőképpen számolt be erről a belügynek
írt jelentésében: „Egy beszélgetésünk során
utalt arra is, hogy hozzá járhatnának vadász­
ni annak az állítólagos, szigorúan zártkörű
vadásztársaságnak a tagjai, amelynek saját
külön lapja is van, és amelynek a magyar
társadalom legkiemelkedőbb politikai és
társadalmi személyiségei lehetnek a tagjai.”
Á B T L 3.2.4. K-2248 244. o. (A magyar
nagykövet levele. 1972. március 24.)
367 Nagy Endre erről a mezőgazdasági és élel­
mezésügyi miniszternek címzett levelében
így számolt be: „Kádár Ján os főtitkár úr ez
ügyben magához kéretett és alkalmat adott
arra, hogy terveim megvalósítását személye­
sen is előadhassam. Kádár János főtitkár úr
megbeszélésünk végeztével felhatalmazott
arra, hogy ezt a kérdést Miniszter Úrnak elő­
terjesszem és felkérjem, hogy ezzel az ügy­
gyei érdemben foglalkozzék.” (1971. szept.
29.) N agy Endre levele a mezőgazdasági és
élelmezésügyi miniszternek. Á B T L 3.2.4.
K-2248 234. o. Nagy Endre levelének erede­
tije megtalálható az alábbi jelzet alatt: M Ó L
XIX-K-9-b 11. d. 49055/1972. ( 4 8 6 t.)
368 Az 1962-ben létrehozott Tesco Külkereske­
delmi Vállalat tudom ányos és technológiai
transzferrel, műszaki szakemberek kiutaz­
tatásával foglalkozott, és a külkereskedelem
egyik meghatározó szereplője volt.
369 Konkrét megoldási javaslatként felmerült,
hogy a szükséges devizakeretet a Chilében
folytatott kukoricakísérletekhez hasonlóan
a Magyar Tudom ányos Akadém iához helye­
zik ki. M Ó L XlX-K-9-b 11. d. 49055/1972.
( 4 8 6 1 .)
370 Memorandum. 1971. dec. 20. A vadgaz­
dálkodási együttműködésről szóló m em o­
 randum a következőképpen kezdődött:
„Oexcellenciáik R. M. Kawawa úr, Tanzánia
alelnöke és Fehér Lajos úr, a Magyar N ép ­
köztársaság Minisztertanácsának elnökhe­
lyettese között 1971. december 9-i találkozó
során többek között a vadgazdálkodás te­
rületén való együttműködés lehetőségei is
megtárgyalásra kerültek.” M Ó L XIX-K-9-e
485. d. 4 0 3 /C t. 6192/1973.
371 Godfriend J. Kileo levele Földes Lászlónak.
(1971. dec. 23.) M Ó L XIX-K-9-e 485. d.
4 0 3 /C t. 6 1 9 2 /1973. Fehér Lajos visszauta­
sította, hogy Nagy Endre szervezze meg afri­
kai vadászatát (mint fentebb olvasható, nem
is lőtt végül elefántot): „Fehér et. tanzániai
űtjával kapcsolatban meg kívánom jegyez­
ni, hogy a tanzánok vadászatot készítettek
elő Fehér et. részére, és ennek megszerve­
zését Nagyra bízták. Fehér et. a vadászatot
lemondta, de később máshová (!), nem
túl messze Arushától, mégis vadászott. Ez
feltételezhetően Nagy tudomására jutott.”
Czékus Sándor r.hdgy. jelentése. Budapest,
1972. február 12. a Bánkfn. tm .beszám olója
alapján. Á B T L 3.2.4. K-2248 224.
372 M Ó L XIX-K-9-e 485. d. 4 0 3 /C
6 192/1973.
373 M Ó L XIX-K-9-b 486. t 11. d. 49055/1972.
374 Rácz Antal feljegyzése a M agyar-Tanzán
közös Állami Vadgazdaság szervezéséhez
(1972. június 20.) M O LX IX-K -9-b 11. d.
375 Tanzán utazását követően, 1974. január
29-én tárgyalta a Politikai Bizottság Fehér
L ajos felmentését. Kádár Ján os és Fehér
Lajos kapcsolatának m egromlásáról: H uszár
2006: 239-240., 256-257.
376 A tanzániai magyar nagykövet levelében
erről így írt: „Meg kell jegyeznem, hogy e
tervének legfőbb akadályát Fehér et. szem é­
lyében látja, aki állítása szerint gyűlöli őt, s
ezért az ajánlatot el fogja utasítani. Fehér et.
- állítása szerint - ezen a nyáron is felhívta
őt, és felelősségre vonta, mert egy cikkben
elismerően nyilatkozott Földes elvtársról.”
Á B T L 3.2.4. K-2248 245. o. (A magyar
nagykövet levele. 1972. március 24.) Az
ekkor nála vendégeskedő Tárcsái fedőne­
vű ügynök jelentése szerint „megkérdezte,
hogy igaz-e, hogy Földes miniszterhelyet­
test leváltották, mert az ő vendége volt, és
dicsérőleg írt munkájáról, tevékenységéről
a vadásztémájú könyvében, mert Földes a
kinttartózkodási ideje alatt írással is foglal­
kozott.” Jelentés. (Budapest, 1972. május
30.) Á B T L 3.1.2. M -37530 161.o.
377 Földes 1984: 297.
378 Beretz 2001: 254.
379 Beretz 2001: 296.
380 Beretz 2001: 247.
381 Beretz 2001: 259.
382 A több mint három évtizeden keresztül
„nyitva tartott” államvédelmis aktájába is
bejegyezték, hogy 1986-ban Nagy Endre
„kétévi tartózkodási engedélyt kért a Veszp­
rém megyei Rendőr-főkapitányság Igaz­
gatásrendészeti Osztályától.” Á B T L 3.2.4.
K-2248 256. o.
383 „Az én vezetésemnek tudható be, hogy pár­
tunk vezetésében nem alakulhatott ki egész­
séges, széles kollektíva. Kollektív vezetés he­
lyett 2-3 elvtárssal - elsősorban Gerő, Farkas
és Révai elvtársakkal vittük a vezetést.” M Ó L
M -KS 276. f. 52. cs. 24. ő. e. 6 .
384 Nógrádi 1970: 433., Nánási 1983: 229.,
t. 252.
385 Hegedűs 1985: 85.
386 H uszár 2005: 35.
387 Interjű dr. Tóth Sándorral. (Budapest, 2005.
szeptember 1 0 .)
388 Tóth Sándor 2005: 126.
389 Interjú dr. Tóth Sándorral (Budapest, 2005.
szeptember 1 0 .)
390 F á cá n M atyi, 1964.
391 Interjú dr. Tóth Sándorral (Budapest, 2008.
szeptember 25.)
392 Tardos 1995; Laum ann-Pappi 1973.
393 M Ó L XIX-K-9-b 345. d.
394 Interjú M arton Károllyal. (Budapest, 2008.
november 6 .)
395 M Ó L XIX-K-9-b 346. d.
396 Egyetértés Vadásztársaság. 1979 (k.n. h.n.)
Tollner György tulajdona.
397 Tóth Sándor 2005: 91-92.
398 Tóth Sándor 2005: 132-133.
399 M Ó L XIX-K-9-ah 1-2. d.
400 Interjú Rosenberger Pállal. (Solymár, 2008.
október 26.)
277
401 Zoltán 1996: 23.
402 Gemencen a Duna-parton lévő vadászhá­
zon és a Keselyűsnek nevezett házon kívül
m ég egy faházat építettek a Pandúr-szigeten.
Gyulajon a horgásztavak feletti dom bon
épült, Rákosi-villának nevezett ház mellé
1982-ben m ég egy nagyobb házat is emel­
tek. Telkiben a Budavidéki Erdő- és Vad­
gazdaság központjában lévő, kétemeletes,
összkom fortos „vadászház” kifejezetten a
kormányvendegek fogadására épült. Gyar­
matpusztán kis vadászház állt a dom boldal­
ban. 1984-ben a tó feletti magaslaton há­
romszintes, sokszobás vendégházat építet­
tek. G ödöllőn csak két, viszonylag szerény
vadászház volt, ezért Valkón építettek egy
háromszintes házat. 197S után korszerű, 20-
30 fős épületeket emeltek (Gyarmatpuszta,
Soponya, Karapancsa), amelyek lehetőséget
kínáltak a vadgazdaságok exportforgalm á­
nak emelésére.
403 Rácz Antal, későbbi vadászati vezető G e­
mencen ismerte m eg a legendás vadászt és
a róla szóló történeteket. „Berek Ján o st még
’56-ban el is vitték, és amikor rendeződtek
’56 után az állapotok, Kádárék lementek
Germencre vadászni, Dénes István vadászati
osztályvezető kísérte, és Kádár kereste Berek
Jánost, mindenki hümmögött, nem merték
mondani, hol van. D e hát mégis, hol van a
Berek?, mondják, Kádár elvtárs elvitték őt a
rendőrök, hová?, hát, ahová vitték, ők nem
tudják, de elvitték. Azt m ondja a Kádár a
Dénesnek, Dénes elvtárs intézkedjen, hogy
a Bereket azonnal hozzák ki. Aztán mentek,
vadásztak, kártyáztak, éjfélkor, már régóta
kártyáznak, azt m ondja a Dénesnek, intéz­
kedett Dénes elvtárs?, azt m ondja, nem,
majd reggel. M icsoda!, reggel?, maga nem
tudja, hogy a börtönben öt perc is nehéz, mi
az, hogy reggel?, azonnal intézkedjen!, na,
intézkedett. A Berek Jani részéről meg a m á­
sik oldalt hallottam. Azt m ondta Berek Jani,
amikor fogva volt, hogy ő szeretne a Kádár
Jánosnak egy levelet írni. Erre a börtönőr
gumibottal szájba vágta, hogy m ég ezt a ne­
vet a szájára ne m erje venni. Na, és amikor
jött a parancs, hogy a Kádár Ján os kéri, hogy
a Bereket engedjék ki, akkor ez a börtönőr
pucolta a Berek János csizmáját. Úgyhogy
mondta a Berek János, ugye, megm ondtam
278
magának, hogyha írok, még maga is előrébb
léphetett volna, engedtem volna, így nem
engedem meg, hogy előrébb lépjen.” Interjú
dr. Rácz Antallal. (Budakeszi, 2008. novem ­
ber 6 .)
404 Zoltán 1996: 33.
405 A lap közgyűjteményben nem található meg.
Könyvében Zoltán János közölt karikatúrá­
kat (Zoltán 1996). A F á cá n M a t y i számait
dr. Tóth Sándor bocsátotta rendelkezésem­
re, akinek általában is köszönettel tartozom
a kutatáshoz nyújtott önzetlen segítségéért.
406 Zoltán 1996: 40.
407 Interjú Váncsa Jenővel. (Budapest, 2008.
szeptember 2 0 .)
408 Zoltán 1996: 34-36.
409 Zoltán 1996: 34-35.
410 Interjú M arton Károllyal. (Budapest, 2008.
november 6 .)
411 Interjú dr. Tóth Sándorral. (Budapest, 2008.
szeptember 25.)
412 Interjú Berényi Kálmánnéval. (Budapest,
2008. október 1 0 .)
413 Interjú Tollner Györggyel. (Budakeszi,
2008. szeptember 25.)
414 Interjú dr. Rácz Antallal. (Budakeszi, 2008.
november 6 .)
415 Interjú Váncsa Jenővel. (2008. szeptember
20.)
416 Jellem ző a korabeli irattározási és selejtezé­
si gyakorlatra, hogy a protokollvadászatok
iratanyagából a minisztérium levéltári anya­
gában jószerével semmi sem maradt fenn.
M Ó L XIX-K-9-ah,
417 A főosztály élére dr. Rácz Antal került.
418 Zoltán 1996: 15-18.
419 1979-ben a Politikai Bizottság határozata
korlátozta a reprezentatív gépjárművek hasz­
nálatát: M Ó L M-KS 288. f. 5 /1 9 7 9 /7 8 6 .
ő. e.
420 Zoltán 1996: 14.
421 Zoltán 1996: 23.
422 A gyarmatpusztai bölényeket Gesing len­
gyel erdészeti miniszter ajándékozta Balas­
sa Gyulának (1957-ben, illetve 1961-ben).
A minisztérium vadászati osztálya a tartá­
si nehézségek miatt 1965-ben a Fővárosi
 Állatkertnek adta át az állományt, a szaporu­
lattal együtt ekkor már hét bölény élt Gyar­
matpusztán. Innen - a további szaporulattal
együtt - a debreceni, a pécsi és a veszprémi
állatkertbe, és csereállatként külföldre is
szállították őket. Dr. Tóth Sándor szóbeli
közlése.
423 Interjú dr. Rácz Antallal. (Budakeszi, 2008.
november 6 .)
424 Interjú dr. Tóth Sándorral. (Budapest, 2008.
szeptember 25.)
425 Zoltán 1996: 63.
426 M O L X X V III-K -lO l.d .
427 A lőlap a lenesi vadászházban látható.
428 Bán 1996: 31.
429 Szász 1984: 268. Emellett egy kérdésre vála­
szolva megemlékezett arról is: „Van egy bi­
kám, amelyik egy ponttal van az aranyérem
határán túl, és egy bikám, ami egy ponttal
van innen. Az utóbbit Czinege elvtárs meg-
hívásának köszönhetem, Kaszópusztán lőt­
tem.” Uo. 270.
430 Szász 1984: 270.
431 Interjú Feiszt Ottóval. (2008. április 30.)
432 Tájékoztató a Politikai Bizottság részére
a vadászat és a horgászat területén jelent­
kező társadalmi igények kielégítéséről. A
Politikai Bizottság 1984. szeptember 25-i
ülésén a KB Gazdaságpolitikai Osztályának
javaslatát megvitatva a M ezőgazdasági és
Élelmezésügyi Minisztérium illetékeseinek
feladatául szabta, hogy foglalkozzanak „a
vadászat és a horgászat területén jelentkező
kérdésekkel, s a Minisztertanács megfelelő
időpontban tűzze napirendre az e kérdések
m egoldására vonatkozó javaslatot”. M Ó L
M-KS 288. f. 5 /1 9 8 4 /9 2 1 . ő. e.
433 1984-ben az ország vadászterületeinek 17
százalékát állami vadászatra jogosultak hasz­
nálták - az ő létszámuk a száz főt sem érte
el; 83 százalékán - 767 vadásztársaság keze­
lésében, 31 200 taggal - a M agyar Vadászok
Országos Szövetsége és tagegyesületei gaz­
dálkodhattak. Az 1985. évtől kezdődően a
párt direktíváinak megfelelően mind több
„sportvadász ” számára biztosítottak vadásza­
ti lehetőséget. Erre elsősorban a Budapesttől
távolabb eső területeken nyílt lehetőség.
A társaságok számára előírták, hogy fokoz­
279
zák „a vadtenyésztést, különösen az új sport­
vadászok által keresett apróvadból és zárttéri
nagyvadból”. A megyei tanácsok feladatává
tették, hogy vizsgálják meg, csökkenthető-e
az egy főre jutó vadászterület. „Bérkilövő va­
dásztársaságokat” alapítottak azzal a céllal,
hogy a „nagyvárosi lakosságin ak vadászati
lehetőséget teremtsenek. 1985-ben a vadá­
szatról szóló jogszabályok módosításával
„vadászati jo g o t” biztosítottak a term előszö­
vetkezeti tagok részére is. Egyedi elbírálás
alapján azok a gazdaságok kaphatták meg e
kiváltságot, amelyek „intenzív vadtenyész­
tést és vadgazdálkodást folytattak”. M Ó L
M-KS 288. f. 5 /1 9 8 4 /9 2 1 . ő. e.j Tóth Sándor
2005: 162-166.
434 M Ó L M-KS 288. f. 47. cs. 774. ő. e. (69.)
A pártfőtitkár az óbudai tsz-elnök társasági
tagsága érdekében járt közben Vallus Pál
MAVO S Z -elnökn él.
435 M Ó L X IX -L -l-v w 1. d. M agasabb rangú
személy felvételi kérelmére nem akadtam,
aminek oka vélhetően az, hogy mire valaki
miniszter lett, már bizonyosan vadászott.
436 Dr. Tóth Sándor a 70-es évek derekán java­
solta - sikertelenül - az összeférhetetlenség
kimondását, mivel gyakran keveredtek az
igazgatási-hatósági jogkörök az egyesületi
ügyekkel. Dr. Tóth Sándor 2005: 69.
437 1989-ban a Reform például, amellyel emiatt
a N im r ó d vadászújság hosszan tartó polé­
miába keveredett, rendszeresen foglalkozott
a vadászattal, a vadászok személyével.
438 Közelebbről egy 1983-as MÉM-rendelet
(13/1 9 8 3 . VI.9.) hatályon kívül helyezését
szorgalmazta. Tóth Sándor 2005. 137.
439 M Ó L M-KS 288. f. 5 /1 9 8 9 /1 0 5 1 . ő. e.
440 Interjú Váncsa Jenővel. (Budapest, 2008.
szeptember 2 0 .)
441 Ókori lexikon. II/2. k. 790.
442 M O LX XV III-K-IO 1. d.
443 Tóth Sándor 2 0 0 5 :1 2 9 -1 3 0 .
444 Interjú dr. Tóth Sándorral. (Bp., 2005. szep­
tember.)
445 Sághy Erna: Vadászgató magyar politikusok.
Figyelő. 2005. dec. 18.
446 N im ród. 2005. október 22. Az ő „legitimáci­
ós ideológiájuk”, úgy tűnik: a jótékonyság.
Az interneten elérhető közleményükben
 olvasható: „Terveink között szerepel auk­
ciók szervezése, a befolyt összeget vadvé­
delmi és jótékonysági célokra fordítva a
közvélemény szerepét szeretnénk kedve­
IV . T a l á l k o z á s o k . A
448 A munkáshatalom mítoszának árnyékában
a lótenyésztés mégis olyan versenylovakat
nevelt, mint Imperiál (már a név is beszé­
des), „aki” egykor Európa sztárja volt, vagy
az ügető Kabala. Gál László 2005: 194.
A lóversenysport történetét „Lóversenyzés
- a m ágnások sportja” alcím alatt foglalta
össze: Zeidler 2006: 76-83.
449 Az O rszágos Sporthivatal javaslata szerint
„a Szovjetunió példája nyomán” kellett ki­
alakítani „a sportegyesúletek új rendszerét”.
M Ó L M -KS 276. f. 5 4 /1 1 6 ő. e.
450 H adas-K arády 1995.
451 N agy 1987: 54.
452 Miként az ügyben készült feljegyzés megál­
lapította: „Vezető elvtársaink nevével takar­
nak visszás dolgokat. Politikai Bizottságunk
tagjainak a különböző fanatikus egyesületi
drukker-táborokban történő sajátságos osz­
tályozása is végső fokon hátrányos Pártunk
tekintélyére.” Hegyi Gyula leszögezte továb­
bá: „Sokszor az érintett elvtársak személyi­
ségét rossz irányban használják fel az egye­
sületek.” M Ó L M -KS 276. f. 5 4 /8 5 ő. e.
453 Földes 1984: 269.
454 Sebes 1981: 132.
455 H ám ori 1982: 149.
456 Hám ori 1982: 148.
457 Ember Mária „A kis magyar »focialista for­
radalom « ” című írásában összegzi a történ­
teket: Em ber 2001.
458 Sebes 1981: 260-263. A könyvben dőlt
betűvel kiemelten m egjegyzi azt is: „Nagy
hiba volt részemről, hogy félidőben, elnöki
utasításra, Czibort átküldtem balszélre és
Tóth Mihályt jobbszélre.” Sebes 1981: 266.
Feltehetően ezt Hegyi Gyula, az O TSB el­
nökének utasítására tette.
280
zően befolyásolni a vadászat érdekében.”
www.vadaszat.net/sci
447 Interjú Beretz Katalinnal. (Balatonederics,
2008. február 23.)
r e n d s z e r é s e m b e r e i
459 A párt a maga részére időről időre a helyi
funcionáriusokkal hangulatjelentéseket ké­
szíttetett. Ezek természetesen nem tükrözik
egy az egyben a lakosság akkori hangulatát,
inkább azt, amit a helyi pártemberek a la­
kosság nevében - némi tájékozódás után,
innen-onnan kapott információk alapján -
meg mertek fogalmazni.
460 B F L XXXV. 95. c. 308. ő. e. 1954. 07. 14.
461 B F L XXXV. 95-c. 308. ő. e. 1954.07. 14.
462 Em ber 2001: 42.
463 Sipos 2003: 20.
464 Em ber 2001: 44-45.
465 Rendőrségi jelentés „a labdarúgó világbaj­
noksággal kapcsolatos töm egtüntetésről”.
(1954. augusztus 14.) B F L XXIV. 1. 2 22-
208/1954.
466 H ajduska 1988: 101.
467 Rendőrségi jelentés az M DP Budapesti
Pártbizottsága első titkárának (1954. július).
BFL XXIV. 1.222-2 0 8 /1 9 5 4 -
468 A mindannapok történetírásában az „Eigen-
sinn” fogalmával jellemzik a szerzők a hét­
köznapi emberek cselekvési lehetőségeit.
A fogalom önfejűségként fordítható le, és va­
lamiféle autonómiát jelent, de nem a szabad
ember szabad akaratát, hanem a lehetősé­
gekhez alkalmazkodni képes állampolgárét.
Az egyéni érdekek, cselekedetek, az önfejű­
ség formáinak ábrázolása tette kézzelfogha­
tóvá azt a ném et történetírásban, hogy a p o ­
litika olykor nem a saját valóságában, hanem
a hétköznapok világában mutatkozott m eg a
kortársak számára, s hogy az egyének tetteit
elsősorban saját céljaik vezérelték. Majtényi
2005: 222-234.
469 Canetti 1991: 14.
470 Sebes 1 981:267-269.
471 Ember 2001: 45.
472 B FL XXXV. 95. c 275. ő. e. (1954. július 7.)
473 B F L XXXV. 95. c 275. ő. e. (1954. július 7.)
Az egyik hazai napilapban m egjelent az a hír,
h °g y Nyugat-Németországban „sovinisz­
ta” tüntetéshez vezetett a csapat győzelme,
amire valaki úgy reagált: „Minek erről írni,
amikor Magyarországon pontosan ugyanez
történt.” A hangulatjelentések szerint még a
Legfőbb Ügyészség dolgozói is „egyetértet­
tek a tüntetés tartalmával’'. B F L XXXV. 95. c.
308. ő. e. (1954. július 14.)
474 Rendőrségi jelentés az M D P Budapesti
Pártbizottsága első titkárának (1954. július)
B FL XXIV. 1. 2 2 2 -2 0 8 /1 9 5 4 ; Rendőrségi
jelentés „a labdarúgó világbajnoksággal kap­
csolatos tömegtüntetésről” (1954. augusz­
tus 14.) B F L XXIV. 1 .2 2 2 -2 0 8 /1 9 5 4 .
475 Rendőrségi jelentés az M D P Budapesti
Pártbizottsága első titkárának (1954. július)
B F L XXIV. 1. 2 2 2 -2 0 8 /1 9 5 4 ; Rendőrségi
jelentés „a labdarúgó világbajnoksággal kap­
csolatos töm egtüntetésről” (1954. augusz­
tus 14.) B F L XXIV. 1. 2 2 2 -2 0 8 /1 9 5 4 .
476 H ajduska 1988: 91.
477 Aczél-M éray 1982: 216.
478 A sajtóanyag elemzése: Virág 2006.
479 Az Adminisztratív Osztály jelentése a Poli­
tikai Bizottsághoz a magyar labdarúgó-válo­
gatott részvételéről a svájci labdarúgó világ-
bajnokságon. (1954. szeptember 13.) M Ó L
M -KS 276. f. 54/334. ő. e.
480 Rendőrségi jelentés „a labdarúgó világbaj­
noksággal kapcsolatos tömegtüntetésről”
(1954. augusztus 14.) B FL XXIV. 1. 222-
2 0 8 /1954.
481 Geertz 1994.
482 Victor Turnernek a reprezentáció vizsgála­
tán alapuló kultúrafogalma, amely a színház­
metaforát helyezi a vizsgálódás középpont­
jába, az írás uralmától való megszabadulást
hirdette meg. Turner 1989, Turner 1997.
483 Bahtyin 1982; Bürke 1991: 213-285.; Ginz-
burg 2 0 0 0 .
484 B F L XXXV. 95. c. 308. ö. e. (1954- július
14.)
485 Az M D P Adminisztratív Osztályának jelen­
tése a Központi Vezetőség 1954. decemberi,
281
sporttal kapcsolatos határozatának végrehaj­
tásáról. (1956. június 13.) M Ó L M-KS 276.
f. 69/50. ő. e.
486 A Legfőbb Ügyészség előterjesztése az MDP
Központi Vezetősége Titkárságának. M Ó L
M -KS 276. f. 6 9 /50. ő. e.
487 Egri Gyula előterjesztése a Titkárságnak.
(1956. július 23.) M Ó L M -KS 276. f. 69/50.
ő. e.
488 Ehhez hozzátette m ég: „Igen komoly figyel­
meztetésben kell részesíteni.” (Ami a jelek
szerint pusztán szóbeli megrovást jelentett.)
Gerő Ernő feljegyzése. (1956. július 25.)
M Ó L M -KS 276. f. 6 9 /50. ő. e.
489 Egri Gyulának, az M D P KV titkárának cím­
zett levelükben (1956. június 18.) ellentá­
m adásba mentek át, és azt is kérték, hogy
egy bizottság vizsgálja meg az O T SB mun­
káját. M Ó L M -KS 276. f. 6 9 /50. ő. e.
490 Az O TSB elnökének jelentése az olimpiai
labdarúgódöntőbe bekerülő csapatok játék­
erejéről. (1956. augusztus 16.) M Ó L M-KS
276. f. 6 9 /50. ő. e.
491 Kasza 2004: 53.
492 Szöllősi 1997: 128-130.
493 Á B T L 3.1.5. 0-11 9 1 1 „Vasutas” 16.
494 Czibor 1998: 37-39.
495 Garamvölgyi Ágoston önvallomása. Buda­
pest, 1958. március 20. Á B T L 1.5. O -l 1912
„Vándor” (8 -1 8 .) 13. o.
496 Határozat. Budapest, 1958. május 13. Á B TL
3 .1 .5 .0 -1 1 9 1 1 „Vasutas” 6 .
497 Határozat. Budapest, 1958. május 13. Á BTL
3 .1 .5 .0 -1 1 9 1 1 „Vasutas” 6 .
498 Ferencz József 1953-ban államvédelmi al­
hadnagyvolt a BM XIII. osztály állományá­
ba beosztva. 2.8.1. BM állományparancsok
1 -5 3 /1 9 5 3 (49. kötet), 2.8.1. BM Központi
Fogyaték 1396.
499 Á B T L 3.1.1. B-91315 „Eperjesi”.
500 Jelentés. Budapest, 1958. szeptember 21.
Á B T L 3 .1.5. 0-11911 „Vasutas” 7-8.
501 Jelentés. Budapest, 1958. április 11. Á BTL
3.1.5. O -l 1911 „Vasutas" 9. Czibor az állam­
védelemtől a „Sztojanovits Péter” fedőnevet
kapta. Uo. 7.
502 Jelentés. Budapest, 1958. április 11. „Átvé­
telével az » M « dossiéjában 4-5 db jelen­
 tés volt, amit előzőleg tartója Balassa János
vett le tőle, így összesen kb. 25 db jelentést
adott.” Á B T L 3.1.5. O -l 1911 „Vasutas” 12.
503 Jelentés. Budapest, 1958. április 11. A
Puskás Ferencről, K ocsis Sándorról,
Budai Lászlóról, Bozsik Józsefről, Grosics
Gyuláról, Kalm ár Jenőről, Kotász Antalról
közölt vélt és valós információkról Erdélyi
más forrásból is tudhatott. Á B T L 3.1.5.
O 11911 „Vasutas” 1 1 - 1 2 .
504 A fenti idézet így folytatódik: „Véleményem
szerint ezáltal sem lettem a lekötelezettje.
Végül igen gyakori eset volt, főleg válogatott
mérkőzések alkalmával, hogy kaptam tőle
egy jegyet, ezt azonban ő is mint játékos in­
gyen kapta és tőlem sem fogadott el pénzt.”
Á B T L 3.1.5. 0 -1 1 9 1 1 „Vasutas" 15.
505 Á B T L 3.1.5. 0 -1 1 9 1 1 „Vasutas” 15.
506 Á B T L 3.1.5. O -l 1911 „Vasutas” 10.
507 Á B T L 3.1.5. 0 -11 9 1 1 „Vasutas” 18. sz. borí­
ték. (A kutatótermi dossziéban a 25. oldal.)
Czibor 1959. január 15-én keltezte a képes­
lapot.
508 Ezt emelték ki ugyanis a belügyi jelentés
szerzői, némi m ódosítással: „ha majd az el­
lenségek kibékülnek, otthon találkozni fo­
gunk”. Jelentés. Budapest, 1959. szeptember
21. Á B T L 3.1.5. 0-11 9 1 1 „Vasutas” 8 .
509 Á B T L 3.1.5. 0-11 9 1 1 „Vasutas” 18. sz. borí­
ték. (A kutatóterm i dossziéban a 25. oldal.)
510 Á B T L 3.1.5. 0-11911 „Vasutas" 13.
511 Á B T L 3.1.5. 0-11 9 1 1 „Vasutas” 13.
512 Á B T L 3.1.5. 0 -1 1 9 1 1 „Vasutas” 14.
513 Á B T L 3 .1 .5 . 0 11912 „Vándor” 18.
514 Á B T L 3.1.5. O 11912 „Vándor” 17.
515 Á B T L 3.1.5. O -l 1912 „Vándor".
516 Puskás először 1959. június 17-i keltezésű
levelében válaszolt Erdélyi Jenőnek, majd
1959. szept. 24-én. Á B T L 1.5. 0 -1 1 9 1 2
„Vándor” 5 4-58., 59-61.
517 Á B T L 3.1.5. 0 -1 1 9 1 2 „Vándor” 55.
518 Á B T L 3.1.5. 0 -1 1 9 1 2 „Vándor” 54.
519 A gebin kifejezés feltehetően a német Ge-
winn szóból ered, amely magyarul többek
között nyereséget jelent. M agyarországon
1957-től voltak úgynevezett szabadkasszás
boltok, amelyek működésének lényege az
volt, hogy a vállalat lemondott a közvetlen
282
ellenőrzésről, és csak az összforgalmat ügyel­
te. A gebines megválogathatta a munkatársa­
it is, és mint egy igazi vállalkozó, bevonhatta
az üzlet vezetésébe a családtagjait is. Tamás
1997:50.
520 Á B T L 3.1.9. V-149869 12-118.
521 1974-benpéldáulaz Országos Testnevelési és
Sporthivatal készített tervezetet az M SZM P
Titkársága számára, mely a bajok okait ke­
reste, s egyben gyógyírt is kínált azokra.
A Titkárság határozatát utóbb eljuttatták a
M agyar Rádiónak, Magyar Televíziónak, és
később nyilvános tanácskozást is rendeztek
róla. A válogatott és a klubok „eredményeit
a közvélemény nagy figyelemmel kísérte”,
ezért a pártvezetés számára úgy tűnhetett,
hogy határozott fellépésük a párt iránti „bi­
zalm at” is erősítheti. M Ó L M-KS 288. f.
7 /445. ő. e.
522 Kő András: Szem étből mentett dicsőségünk.
Volt egyszer egy aranycsapat. Magyar
Könyvklub, Bp., 1997. 319-321. o.
523 H adas-K arády 1995: 104.
524 Németh M iklós ehhez m ég hozzáfűzte:
„Azzal sem értek egyet, hogy a M É M csapa­
ta a Ferencváros, vagy a HM-é a Budapesti
Honvéd, a BM-é pedig az Újpesti Dózsa.”
Szavai érzékeltetik, hogy az állam ekkor
már igyekezett m egszabadulni a nem zetkö­
zi színtéren szinte semmit sem produkáló, a
rendszernek kevés dicsőséget hozó, viszont
igencsak költséges futballkluboktól. ,A mi­
niszterelnöknek is megvan a vélem énye”
Gyárfás Tamás interjűja Németh Miklóssal.
Sp ort Plusz. 1989. január 1., I. évf. l.sz. 5.
525 TárgyalásijegyzőkönyvKádárJános,Donáth
Ferenc, Kállai Gyula és Haraszti Sándor per-
újrafelvételi tárgyalásáról. 1954. július 22.
Á B T L 3.1.9. V - 150 3 2 2 /2 1-90. 463-464.
Kádár János amúgy írógépműszerész volt,
amely kifejezetten „elit” szakmának szám í­
tott a harmincas évek elején.
526 Az első országos munkaversenyt a vállalatok
államosítását követően, 1948 márciusában
szervezték meg. Ennek nyomán 1948. ápri­
lis 30-án a Sportcsarnokban több száz mun­
kás vehette át az első munkaverseny-kitün-
tetést, az élmunkásjelvényt (azoknak, akik
nem fértek be a csarnokba, az üzemekben
háziünnepségeket rendeztek). Az 1949-es
 év vége a sztahanovista mozgalom kezdete.
Sztálin 70. születésnapja tiszteletére az M D P
Szervező Bizottsága határozatának értelmé­
ben 1949. október 28-tól decem ber 21-ig
munkafelajánlási mozgalmat indítottak, ez
jelentette a magyarországi sztahanovista
mozgalom nyitányát. 1950 februárjában ad­
ták át az első sztahanovista kitüntetéseket.
A kérdéskörről részletesebben lásd: Hor-
váth-M ajtényi-Tóth 1997; H orváth-M aj-
tényi-Tóth 1998.
527 P SZ L (Politikatörténeti és Szakszervezeti
Levéltár) SZT. (Szaktanács) 1 -2 /4 9 .; PSZL
SZT. 1948. 18/126. P SZ L SZOT. BT. 1949.
16/96.; P SZ L S Z T 1948. 19/132.
528 Siegelbaum 1988: 66-76.
529 P SZ L SZT. 1948. 19/132. P SZ L SZOT. BT.
1949. 11/66. P SZ L SZOT. BT. (Bér és ter­
melés) 1949. 13/77.
530 P SZ L SZT. 1948. 19/132.
531 Muszka Imre ötvenes évekbeli helyzetéről
beszám ol a következő propagandakiadvány:
Tokár 1951. Élettörténetének elemzése:
Horváth 2002.
532 P SZ L SZOT. BT. 1950. 11/71.
533 1948 és 1950 között több mint tizenhatezer
élmunkásjelvényt, majd 1950 és 1955 kö­
zött 115 ezer sztahanovista-oklevelet osz­
tottak ki. 1956-ban a kitüntetés megszűnt.
Kezdetben a Szaktanács központilag szab­
ta meg a kitüntetések számát, majd a párt
Szervező Bizottsága 1948 augusztusában
úgy határozott, hogy az élmunkásokat az
üzemek jelölik ki, és az ő felterjesztésüket
vizsgálja felül a párt Munkaverseny Bizottsá-
ga. M Ó L M -KS 276. f. 55. s. 15. ő. e. (1948.
augusztus 6 .)
534 PSZL. S Z O T BT. 1950. 10/65.
535 1948. augusztus elsején volt az első Élmun­
kás Kongresszus, ahol a pártvezetők közül
Piros László, Gerő Ernő és Szakasits Árpád
m ondott beszédet. M Ó L M -KS 276. f. 55.
cs. 15. ő. e. (1948. augusztus 6 .) 1950 feb­
ruárjában Sztahanovista Konferenciát szer­
veztek. M Ó L M -KS 276. f. 53. cs. 45. ő. e.
(1950. február 9.)
536 P SZ L SZOT. BT. 1950. 10./65.
537 P SZ L SZOT. BT. 1951. 23./157.
283
538 Jukka Gronow úgy értékeli, hogy azok a
kiváltságok, amelyeket a szovjet élmunká-
soknak, sztahanovistáknak biztosítottak, azt
jelképezték, hogy ők is az elitbe tartoznak.
Gronow 2003: 148-149. Sheila Fitzpatrick
megállapítása szerint az élmunkás- és a szta-
hanovistamozgalom olyan új fogyasztói kul­
túrát teremtett a m unkások körében, amely
a korábbi elit kultúráját idézte. Fitzpatrick
1999: 102-103.
539 S z a b a d Nép, 1949. december 6 . 9.
540 S z a b a d Nép, 1949. december 31. 3.
541 A S z a b a d N é p tudósítása szerint Muszka
Imre a következő szavakkal búcsúzott a szov­
jet diktátortól: „Meghalt a mi drága Sztá­
linunk. Meghalt a mi legigazabb barátunk.
Meghalt a mi édesapánk”, majd így folytatta:
„Nem volt nála szeretőbb édesapánk. Nem
volt jobb barátja Nála a mi magyar népünk­
nek, munkásosztályunknak.” S z a b a d Nép.
1953. március 10. 3. Muszkának a jelek sze­
rint többen nem felejtették el ottani a szerep­
lését. Állítólag ő zokogott a „leglelkesebben”
a tribünön. Kovács 2008: 1477.
542 Karinthy Ferenc: Hol van M uszka Imre?
S z a b a d Nép. 1953. szeptember 11. 2.
543 H asonlóan például a józsefvárosi tisztviselő-
telephez. Pap-dr. Pruzsinszky 2000-2003.
544 Az élmunkásházak története: Horváth Sán­
dor 2 0 0 7 :3 2 -4 1 .
545 S z a b a d Nép, 1950. február 8 . 7.
546 Prakfalvi 2009: 126., 138.
547 Prakfalvi 2009: 123-128.
548 A négy épület közül a „B’-ben MÁVAG-
alkalmazottak kaptak lakást. Prakfalvi 2009:
132. A választói névjegyzék mind a négy ház
lakóinak születési évét és foglalkozását tar­
talmazza. Volt köztük óvónő, kazánkovács,
háztartásbeli, mérnök, orvos, gyári munkás,
pártfunkcionárius, államvédelmi tiszt, tiszt­
viselő stb. Prakfalvi 2009: 137.
549 Prakfalvi 2009: 137.
550 Prakfalvi 2009: 134.
551 Egy élmunkásfeleség azt terjesztette a pia­
con, hogy az élmunkásokat valójában be­
csapták a magas lakbérű lakásokkal; a
MÁVAG-házban többen albérletbe adták
ki az egyik szobát. Horváth Sándor 2007:
36-37.
552 Prakfalvi 2009: 134-135.
553 Jelentés. (Budapest, 1955. januárS.) Adoku-
m entum ot közreadja: G áspár-Szabó 1984:
352.
554 Előterjesztés a lakásépítkezések m eggyorsí­
tására és olcsóbbá tételére, valamint a lakás-
elosztás módjára. M Ó L M -KS 276. f. 53. cs.
263. ö. e. (1955. december 29.)
555 SZ K L. SZT. 1948. 19/132.
556 A SZ O T előterjesztése az élmunkás-kitün-
tetésre. M Ó L M-KS 276. f. 55. cs. 77. ő. e. Az
M D P KV Szervező Bizottsága (1949. július
4.)
557 Karinthy Ferenc: Hol van Muszka Imre?
S z a b a d Nép. 1953. szeptember 11. 2.
558 Önéletírásábanígyemlékezetterre: „Idéztem
Muszka vasesztergályost, aki felszólalásában
őszinte kritikával beismerte, hogy eltitkolta
egész éven át módszerét, nehogy valamely
tanítványa felülmúlja.” Rákosi 1997: 820.
559 S z a b a d Nép, 1952. október 10. 2.
560 Dávid Ovidia a bolgár élmunkások dolgos
hétköznapjainak eseményeit és küzdelme­
it elevenítette meg: „Hatkor: első váltás a
gyárban, de ötkor én már cihelődtem. Vajon
ki indult m ég korábban? Csak a párttitkár
jött előttem'1. Párttaggyülésen az élmunkás
így felel a szabotázsakció hírére: „Holnaptól
kezdve én, elvtársak, / Én már két gépen
dolgozom.” Szigorú vonásai is megenyhül­
nek, amikor gyermekeire tekint: „S itt áll az
állam is velem, / Fiam boldognak nevelem.”
Majakovszkij szabad versének sorai az él­
m unkásmozgalom erejét dübörgik: „Eleget
rágtak / idő-fenék, túrt / az idő vakond! /
Élmunkás brigádok /' munkaütemét / idő,
/ rohamba / vondd!” Néhány élmunkások­
kal, sztahanovistákkal foglalkozó alkotás:
Dávid Ovidía: A z élm unkás; Vladimír M a­
jakovszkij: Élm u n ká so k ; Vladimír Majakov­
szkij: Termés-induló ; Vladimír Majakovszkij:
É lm u n k á s brigádok indulója.
561 Vas István 1986: 336-337.
562 Tóth Eszter: A munkamódszer-átadásról.
Kuczka Péter: Háromszázötven százalék.
(S z a b a d N é p 1949. decem ber 25. 13.)
563 Karinthy Ferenc: Hazai tudósítások. S za b a d
Nép. 1949. december 25. 15.; Karinthy
Ferenc: Knechtl Nándor élete. S za b a d Nép.
284
1949. december 11. 4.; Karinthy Ferenc:
Kőművesek. S z a b a d Nép. 1950. április 30.
14.; Karinthy Ferenc: A képviselőjelölt egy
napja. (Bátriás Sándor kétszeres sztahano­
vista esztergályosról). S z a b a d Nép. 1953.
május 3. 3.; Karinthy Ferenc: Az első m a­
gyar munkás, aki befejezte ötéves tervét.
S z a b a d Nép. 1951. december 1. 4.; Karinthy
Ferenc: Hol van Muszka Imre? S z a b a d Nép.
1953. szeptember 11. 2.; Karinthy 1950.;
Karinthy 1954.
564 „Kezét filmre fényképezték, nyilatkozatait
közölte a sajtó, sugározta a rádió. Két éve
együtt nyaraltunk Galyatetőn” - mutatta be
őt. - ,A nagy étteremben nem akadt senki,
aki ne tudta volna, hogy az a keskeny arcű,
simára fésült hajú fiatal férfi ott az ablak mel­
lett Muszka, a Kossuth-díjas esztergályos.
Reggeli után légpuskájával kisétált a szálló
elé, tízfillérest tett a kőfalra és huszonöt
lépésről beletalált.” Karinthy Ferenc: Hol
van Muszka Imre? S z a b a d Nép. 1953. szep­
tember 1 1 .2 . Egy másik írásában azt idéz­
te fel, amikor Pióker Ignáccal találkozott
az üdülőben. „Pióker Ignác Kossuth-díjas
sztahanovista, az ország legjobb gyalusa,
a Munkaérdemrend tulajdonosa, egyike
ma hazánk legismertebb embereinek. Ahol
megfordul, összesűgnak, arcképét ismerik az
újságokból, filmekből. Már könyvet is írtak
róla. Az ősszel Galyatetőn találkoztam vele, a
Nagyszállóban, ahol egyébként az ő arcképe
is ki van függesztve. De már azelőtt is renge­
teget hallottam Piókerről.” Karinthy Ferenc:
Az első magyar munkás, aki befejezte ötéves
tervét. S z a b a d Nép. 1951. december 2. 4.
565 Carnap 1972: 66-67. A párhuzamra Dóka
Péter hívta föl a figyelmemet.
566 Tóth Eszter Zsófia 2005: 89-90.
567 Interjú Bácsi Józseffel, a Csepel Vas- és
Fémművek Központi Munkástanácsának
elnökhelyettesével. (Készítette Majtényi
György és Tóth Eszter Zsófia, 1997.) Interjú
Nagy Elekkel, a C sepel Vas- és Fémművek
Központi M unkástanácsának elnökével.
In Kozák Gyula - Molnár Adrienne 1993:
21-22. Nagy József és társa. 1956 utáni
perek gyűjteménye. O SZ K Kézirattár. 3. d.
1991/57.
568 R. Ferenc-interjú. Készítette: Tóth Eszter
Zsófia, 1998. (kézirat).
569 M. Ferenc-interjú. Készítette: Tóth Eszter
Zsófia, 1998. (kézirat).
570 Á B T L 3.1.5. 0-16 3 9 1 Amnesztia alapján
hazatértek. Jegyzőkönyv Leéb András disz-
szidens kihallgatásáról. (Bp., 1960. április
28.) 240.
571 Á B T L 3.1.5. 0 -9 6 1 1 1957. április 2-án
Jugoszláviából amnesztiával hazatértek.
Jegyzőkönyv. (Szeged, 1957. március 8 .)
46.
572 Á B T L 3.1.5. 0 -9 6 1 1 Jegyzőkönyv. (Szeged,
1957. március 8 .) 54.
573 Á B T L 3.1.5. 0-16 3 9 1 Amnesztia alapján
hazatértek. Jegyzőkönyv. (Bp., 1960. április
28.) 240., 242.
574 Á B TL 3.1.5. 0 -1 6 6 6 5 Jugoszláviából am ­
nesztiával hazatértek. Jegyzőkönyv. (Bp.,
1959. július 22.) 102-106.
575 Á B T L 3.1.5. 0 -1 6 6 6 5 Jugoszláviából am ­
nesztiával hazatértek. Jegyzőkönyv. (Bp.,
1959. július 22.) 106.
576 B FL XXXV'. Ia4. 8. ő. e. (1957. október 7.)
124-125.
577 A csepeli munkástanács történetéről össze­
foglalóan: Tóth Eszter Zsófia 1999.
578 Á B T L 3.1.5. 0 -1 6 6 6 5 Jugoszláviából am ­
nesztiával hazatértek. Jegyzőkönyv. (Bp.,
1959. július 22.) 106.
579 Pünkösti 1979: 20.
580 1962 áprilisában egy Muszka Imre nevű em ­
bert jelöltek a szombathelyi K ISZÖ V elnö­
kének, de végül nem választottákmeg. Á B TL
3.1.5. 0 -1 2 8 5 7 Vegyes 56-os anyagok, „Kiss
L ajos” fn. ügynök. BM Vas megyei Rendőr­
főkapitányság. Jelentés. (Szombathely,
1962. április 17.) 167. Róla más adatot nem
találtam, de feltehető, hogy csak névazonos­
ságról van szó, és Muszka Imre külföldön élt
haláláig.
581 Bajor N agy Ernő: Korszerű eszmék - kor­
szerűtlen példaképek. S z a b a d Föld. 1967.
október 22. 9.
582 Az M D P Szervező Bizottsága már 1948-ban
megbízta a Munkaverseny Pártbizottságot,
hogy dolgozzon ki javaslatot csoport- (bri-
gád-) verseny megszervezésére. M Ó L M K S
285
276. f. 55. cs. 15. ő. e. (1948. augusztus 6 .)
K ésőbb a K á d á r korban a brigádok népsze­
rűsítése vált általánossá. Az 1.068/1957.
(VIII. 4.) Korm. sz. határozat: A termelési
tanácskozásokról és a szocialista munkaver­
senyben élenjáró dolgozók és vállalatok ju­
talmazásáról címmel szabályozta a brigádok
munkaversenyét. E határozat I. fejezetének
b) pontjában így fogalmaznak: ,A term e­
lési tanácskozáson a dolgozókkal m egtár­
gyalva kell kialakítani a célok eléréséhez a
helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő
versenyformát (egyéni, csoportos, brigád,
műhelyek közötti verseny stb.).” IV. fejezeté­
nek (1.) pontja szerint >fA z egyének és bri­
gádok termelési eredményeinek értékelése
1957. július 1-vel kezdődően történik.” Egy,
a szocialista brigád középpontba állításával
készült mikrotörténeti munka: Tóth Eszter
Zsófia 2007.
583 Pióker Ignác élettörténetét bemutató kora­
beli ábrázolások: Zolnay 1951; Déri 1952.
Élettörténetén keresztül a sztahanovista
mozgalom elemzése: H orváth-M ajtényi-
Tóth 1998.
584 Horváth Ede élettörténetének ötvenes
évekbeli feldolgozása: Kántor 1950. Újabb
összefoglalások: Horváth Ede 1990; Dusza
2003.
585 Horváth Ede 1990: 66.
586 Horváth Ede 1990: 17.
587 Horváth Ede 1990: 25-26.
588 Horváth Ede 1990: 28.
589 Hegedűs András szemléletesen így írta le
a négy legfőbb vezető társadalmi hátterét:
„Négy fiú elindul, érdekes, hogy a szárma­
zásuk nagyon hasonlatos egymáshoz. Mind
a négyen zsidók ugyan, de a zsidóságnak a
középrétegéből, mely még nem integráló­
dott be a magyar uralkodó osztályokba, de
már elhagyta a zsidó etnikumnak a szigorú
normáit. Elindultak az asszimiláció útján,
de nem volt sikeres az asszimilációjuk.
Rákosi 1892-ben születik Abdán. A millen­
niumi nagyon jó idő, a szülei kiskereskedők.
Viszonylag jól megy nekik. A századvég is
olyan, hogy bátorsága van ennek a kereske­
dőem bernek arra, hogy nagy családot ala­
pítson. Hat gyerek van. Gerő egy kis faluban
született, ma azt hiszem Csehszlovákiához
 tartozik, Tergemencen született 1898-
ban. Ugyanebben az évben születik Révai
Budapesten. Középpolgári zsidó kereske­
dőcsaládból. Farkas Mihály pedig hat évvel
később Abaújszántón. N em ismeretes, hogy
ki az apja. Az anyja m osodatulajdonos, ha
akarom, m osónőnek m ondom , ha akarom,
üzletasszonynak.” „A nagy M ezei András-
interjú”. I. 3. O SA 361-0-13 2 . d.
590 Gyarmati 2009: 79-82.
591 Gyarmati 2009: 82.
592 M Ó L M -K S 288. f. 5 /247. ő. e. Az M SZM P
PB ülésének jegyzőkönyve. (1961. október
17.), valamint M Ó L M -K S 288. f. 4 /4 5 . ő.
e. Az M SZM P KB ülésének jegyzőkönyve.
(1962. február 9.)
593 M Ó L M -K S 932. Központi Ellenőrző
Bizottság. Lom bos Ferencné (1961).
594 M Ó L M -K S 288. f. 5 /373. ő. e. (1965. au­
gusztus 31.)
595 M Ó L M -K S 288. f. 5 /373. ő. e. (1965. au­
gusztus 31.) Az eset elemzése: Szabó Csaba
2006.
V. Luxus. N y il v á n o s
598 Szigeti 2002.
599 Haberinas a görög demokrácia kapcsán
fogalmazta meg a nyilvánosság szerepét:
„Az, ami van, csak a nyilvánosság fényében
jelenik meg, csak itt válik minden m inden­
ki számára láthatóvá.” (H aberm as 1993:
5 3 -5 4 .) Emiatt is érdeke a különböző ural­
mi rendszereknek, hogy a nyilvános szíérát
visszaszorítsák vagy ellenőrizzék. Sennett
a nyilvánosság átalakulását a közélet jelen­
ségei felől jellemezte, vagyis a különböző
kifejezésmódokra koncentrált, arra, amikép­
pen az egyének, csoportok viselkedésükkel,
beszédükkel, öltözködésükkel átalakítják
a nyilvánosság tartalmát, mindazt, ami lát­
ható. (Sennett 1998.) Amellett, hogy az
uralmon levők időről időre reprezentálták
erejüket az alkalomszerűen összehívott, ösz-
szesereglett töm eg előtt (reprezentatív nyil­
vánosság), és hogy felügyelték a korabeli
596 Az eset a Központi Bizottság 1989. április
11-i ülésén történt. Horváth Ede 1990: 60.
Az ülés jegyzőkönyve szerint Horváth Ede
így fogalmazott: „Nagy töprengés után, és
nagy aggódás után tisztelettel az volna a kéré­
sem Grósz elvtárs felé, hogy ismételten gon­
dolja meg, az újonnan választandó Politikai
Bizottságban vállalja-e a főtitkári beosztást.”
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi
Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1.
kötet. 727. Érdekes, hogy a felszólítás szö­
vege a Horváth Ede-interjúkötet szerint -
Horváth állítólag a javaslat másolatát is be­
mutatta a kötet szerzőjének (H orváth Ede
1990: 111.) - ez volt: „...tisztelettel kérem
Grósz elvtársat, hogy az újonnan választásra
kerülő Politikai Bizottságban ne vállaljon fő­
titkári beosztást.’’ Horváth Ede 1990: 60.
597 „Szóval, tudja, mit híresztelt rólam Grósz?
Hogy összefogtam a zsidó elittel, hogy m ö­
göttem áll a nagyipari lobby, továbbá, hogy
biztos abban, hogy nekem Aczél súgott.”
Horváth Ede 1990: 60.
é s f é l n y il v á n o s t e r e k
médiát (manipulatív nyilvánosság), ezeknek
az eszközöknek idővel mind nagyobb szerep
jutott, és a rendszer képviselői is hamar felis­
merték jelentőségüket.
600 Havadi 2006: 320.
601 M Ó L XIX-G-5 480/1946. 2. d.
602 Ruffy 1965: 226-227. A New York kávéház
történetéhez lásd: C sapó 1996; Vadas 1996.
603 Saly 2005: 47.
604 Interjú Hetényi Károllyal. (Budapest, 2009.
március 23.)
605 Zelei 2003.
606 Budán ekkor a Bagdadban, a Sanghaiban
és a Zöldfa étteremben nyílott lehetőség
esti mulatozásra. (Gundel-H arm ath 1979:
48.) A negyvenes-ötvenes évek fordulóján a
legnépszerűbb éjszakai kávéházak közé tar­
tozott az Andrássy úti Savoy és az Abbázia.
Erki 1996: 59.
286
607 Havadi 2006: 347.
608 Havadi 2006: 338-339.
609 Szentgyörgyi 200S. Szentgyörgyi, aki tol­
mácsként tartott velük, m egjegyzi: „A két
nagy fellengzősen »la tin o s« eleganciával
és praktikus »k isp o lgári« alapossággal állt
hozzá a munkához.” Szentgyörgyi 2005: 79.
610 A sturias-N eruda 1968.
611 Magyarországét, „hol keverik a világ papri­
káját, borsát”. A sturias-N eruda 1968: 20.
612 A sturias-N eruda 1968: 22.
613 A sturias-N eruda 1968: 109.
614 H egedűs 1985: 137-138.
615 Kállai 1984: 208.
616 Kövér 1998. 119-120.
617 Pünkösti 1996: 324.
618 Kállai 1984: 208.
619 Kövér 1998: 199.
620 Zoltán 1996: 88.
621 M Ó L M-KS 288. f. 37/385. d.
622 Beretz 2003: 305.
623 Gáspár Sándor-interjú. O SZ K Történeti In­
terjúk Tára. 149.
624 Tischler 2004: 251.
625 Jelentés a Gundel étterem operatív helyze­
téről. Budapest, 1969. november 14. Á B TL
3 .1 .5 .0 - 2 0 0 0 4 /3 .9 .
626 A jelentés tanúsága szerint két fő vett részt
a forradalomban. Jelentés a Gundel étterem
operatív helyzetéről. Budapest, 1961. június
8 . Á B T L 3.1.5. 0 -2 0 0 0 4 /3 . 9.
627 Kállai 1984: 271.
628 Interjú Som ogyi Lászlóval. (Budapest,
2009. március 18.)
629 Jelentés a Gundel étterem operatív helyze­
téről. Budapest, 1961. június 8 . Á B T L 3.1.5.
0 -2 0 0 0 4 /3 . 8 .; Jelentés a Gundel étterem
operatív helyzetéről. Budapest, 1969. n o­
vember 14. Á B T L 3.1.5. 0 -2 0 0 0 4 /3 . 21.
630 Jelentés a Gundel étterem operatív helyze­
téről. Budapest, 1969. november 14. Á B TL
3 .1 .5 .0 -2 0 0 0 4 /3 .9 .
631 Határozat. Budapest, 1968. szeptember 9.
Á B T L 3.1.5. 0 - 2 0 0 4 /1 .4 .
632 Jelentés. Budapest, 1961. június 8. Á B TL
3.1.5. 0 -20004 3. 9.
287
633 Jelentés. Budapest, 1961. június 8, Á BTL
3 .1 .5 .0 -2 0 0 0 4 /3 .9 .
634 Jelentés. Budapest, 1961. június 8. ÁBTL
3 .1 .5 .0 -2 0 0 0 4 /3 . 11.
635 Határozat. Budapest, 1968. szeptember 9.
Á B T L 3.1.5. 0 -2 0 0 4 /1 .4 .
636 Jelentés a Gundel Vállalat környékének ope­
ratív helyzetéről. Budapest, 1962. augusztus
1. Á B T L 3.1.5. 0 -2 0 0 0 4 /3 . 14.
637 Jelentés. Budapest, 1961. június 8. Á BTL
3 .1 .5 .0 -2 0 0 0 4 /3 . 12.
638 Jelentés a Gundel étterem operatív helyze­
téről Budapest, 1980. október 28. Á B TL
3 .1 .5 .0 -2 0 0 0 4 /3 .2 5 .
639 Összefoglaló jelentés. Budapest, 1981. júni­
us 8 . Á B T L 3.1.5. 0 -2 0 0 0 4 /3 . 29.
640 Jelentés a Gundel étterem operatív helyze­
téről Budapest, 1980. október 28. Á B TL
3 .1 .5 .0 -2 0 0 0 4 /3 .2 5 .
641 Összefoglaló jelentés. Budapest, 1981. júni­
us 8 . Á B T L 3.1.5. 0 -2 0 0 0 4 /3 . 30.
642 Preisich 1998b: 148.
643 Rózsahegyi 1962: 20.
644 Schnitta 1965: 16.
645 Schnitta 1965: 285-286.
646 Schnitta 1965: 285.
647 Rózsahegyi 1962: 143.
648 Interjú Kalmár-Maron Györggyel. (Buda­
pest, 2009. március 11.)
649 Augustin é. n.: 113-120.
650 Interjú Meskál Tiborral. (Budapest, 2009.
november 27.)
651 Interjú Meskál Tiborral. (Budapest, 2008.
november 2 0 .)
652 Interjú Meskál T iborral (Budapest, 2008.
november 2 0 .)
653 Az Állambiztonsági Szolgálat Történeti L e ­
véltára csak a Royal 1956-os forradalom
alatt aktivizálódott munkatársainak dossziéit
őrzi. H a a karantént valóban állambiztonsági
akció eredményeképpen rendelték volna el,
akkor annak feltehetően nyoma marad az
iratokban. Á B T L 3.1.5. 0-16591.
654 Interjú Vadnai Tiborral. (Budapest, 2009.
március 13.)
655 Interjú Kalmár-Maron Györggyel. (Buda­
pest, 2009. március 11.)
656 Interjú Meskál Tiborral. (Budapest, 2008.
november 2 0 .)
657 Havadi 2008: 176.
658 Papjános-interjú. (K ozákM árton 1987-ben
készítette.) O H A 106. sz. 139-140.
659 Preisich 1998b: 148-149.
660 Az üzemeltető később megváltozott, mivel a
HungarHotels nem volt elég hitelképes, így
helyébe 1972-ben a gyógyturizm us ellátásá­
ra alakult Danubius Hotels lépett.
661 A m ásodik világháború alatt ugyanis kiégett
az épületegyüttes.
662 1969-ben a Középület-tervező Intézetnek
(Közti) a Hilton építésére kiírt belső pályá­
zatán Pintér Béla és munkatársai nyertek.
663 Bojár Iván András 1998.
664 Vadas József művészettörténész a megnyitó
után az Élet és Iro d alo m b an ékelődött a jó és
rossz m inőségű m odern használati tárgyak
és a historizáló biedermeier enteriőr disszo­
nanciáján. Vadas 1977.
665 Pünkösti 1977: 6 .
666 Pünkösti 1977: 8 .
667 Augustin é. n.-. 136.
668 Egy 1926-os BM-rendelet (160.100/1926.
BM sz. rendelet) értelmében nyilvántar­
tásba kellett venni a „kéjnőket”, s az állami
hatóságok elvileg csak azok ellen léphettek
fel, akik nem szerepeltek a nyilvántartásban.
E rendelet ugyan egészen 1955-ig érvényben
maradt (1955. évi 17. sz. tvr.), ám a háborű
után a hivatalos nyilvántartások m egszűn­
tek, és az állam üldözte a prostitúciót.
669 Zelei 2003: 61.
670 “I was going to take an old friend of mine
who happened to be a lady, intő my room
to visít whit me and discuss pivate matters.
In the elevátor I was rudely stopped by the
porter and huniliated in front of several
people.” A Royal Szálló panaszkönyve.
671 Interjú Som ogyi Lászlóval. (Budapest,
2009. március 18.)
672 Pünkösti 1977. 8 .
673 Az Ám or háza alapításáról hozott belügyi
határozat ezt a következőképpen fogalmaz­
ta meg. „A Vatikán és általában Olaszország
irányában folytatandó hírszerző tevékeny­
288
ség hatékonyságának növelése és eredm é­
nyesebbé tétele érdekében szükségessé vált,
hazai bázison olaszos jellegű bár és ugyan­
azon házban IB U SZ vendégszobák operatív
céljainkra történő létesítése és felhaszná­
lása, mely megfelelő ügynöki és technikai
feltételek megteremtése esetén alkalmas a
bennünket érdeklő célszemélyek ellenőrzé­
sére, tanulmányozására, kompromittálásá-
ra, valamint találkozók és egyéb ellenséges
tevékenység felfedésére.” Á B T L 3.2.5. 0 -8 -
143/1. t>Án^or háza”. Határozat. Budapest,
1968. m ájus 24. 7.
674 Tabajdi-Ungváry 2 0 0 8 :3 4 6 -3 6 0 . Az Á m o r
Háza”
675 Tabajdi-Ungváry 2008: 428-435. Szignali-
záció, luxusbordély, fegyverkereskedelem és
az elhárítás. Eset a Kádár-rendszer átmentő
elitjének mindennapjaiból
676 D. Kardos Éva és Dékán István közös, U tak
és ösvények című kötetében írta meg a parti­
záncsoport, valamint találkozásuk történe­
tét: Dékán-D . Kardos 1975. Dékán István
partizáncsoportjának története: Tóth Fe­
renc 2 0 0 2 .
677 D. Kardos 2004: 260.
678 D. Kardos 2004: 261.
679 D. Kardos 2004: 262-263.
680 D. Kardos 2004: 279.
681 D. Kardos 2004: 281., 298., 290., 293.
682 A háború végén mint „elhagyott javakra”, a
ruhadarabokra, -anyagokra is az államvé­
delem tette rá a kezét; a funkcionáriusok
között osztották szét ezeket. H asonló sorsra
jutottak utóbb a disszidálásra kényszeritett
jóm ódú polgárok vagy a kitelepítettek érték­
tárgyai, még később a kegyvesztett funkcio­
náriusoké.
683 Á B TL 3.1.9. V-150262.
684 Á B T L 3.1.9. V-150262.
685 A divat, az öltözködés hasonló a nyelvi
kommunikációhoz; szemiotikái jelenség­
ként értelmezendő. A ruházatnak mindig a
„kontextus” adja meg a jelentését. Barthes
1999: 112.
686 Papp Barbara N agy Imre titkárnőjének em­
lékeit idézve a következőket állapítja meg:
,A kezén átmenő aktákról, az irodájában
 megforduló politikusokról viszont semm ifé­
le előhozható emlékképet nem talált. Annál
meglepőbbnek éreztem, hogy mint ahogy
Horthy nagyszerű tulajdonságainak felsoro­
lása a felesége ruhájának aprólékos leírásába
fordult (az eucharisztikus kongresszuson vi­
selt öltözetre ismerni a jellemzésben, melyet
feltehetően ő is csak fényképről ismerhe­
tett), Nagy Imréről vagy Vorosilovról is csak
homályos »drága jó ember v olt«, utóbbiról:
„udvarias ember volt” szövegei maradtak, de
a társaságukban lévő hölgyek ruháit szinte
tapintható közelségbe helyezte szavaival.
„Jaj, hogy is hívják, Vorosilov úr, az egy u d ­
varias úriember volt; mikor jöttek elbúcsúz­
ni, volt vele egy fiatal orosz katonahölgy is,
talán a lánya.” (Felháborodva folytatja, mint
aki már előre kikéri magának a rosszindu­
latú feltételezést:) „De nem ám nadrágban,
neeem! Szép kis kosztüm volt rajta...” Papp
2006: 216-217. (A szerző 2004-ben interjút
készített egy 98 éves asszonnyal, aki egykor
Nagy Imre titkárnője volt.)
687 O SA (O pen Society Archives) 361-0-6 (A
forrásra Tamási Miklós hívta fel a figyelme­
met.)
688 D. Kardos 2004: 199.
689 jellem ző eset volt, amikor a Magyar Kűlfor-
galmi N V Svájcból importált ballonanyag­
ból, a Férfiruha-ipari N V által konfekcionált
ballonkabátokat szállított Hollandiába. A
holland fél nem vette át a termékeket, és a
következő kifogásokat tette: „ 1 ./ A kabátuj-
jak a mérethez képest abnormálisán rövidek
voltak. 2 ./ A galléron tintaceruza jelzéseket
találtak. 3 ./ A zsebek túlzottan kicsik vol­
tak és a kabáton olyan magasra helyezték,
hogy annak egy részét az öv eltakarta. 4 ./
A zsebek kétféle anyaggal voltak bélelve. 5./
A steppelés csúnya és rossz volt. 6 ./ A gom b­
lyukakat nem vágták ki. 7 ./ A kapucniknak
csak a fele volt kibélelve.” Az államvédelem
nyomozást is indított az eset kapcsán, mely
többek között azt állapította meg, hogy: „Az
NV termelési vezetői mind kispolgári sze­
mélyek, akik konfekciótulajdonosok voltak
és jelenleg is lenézik a dolgozókat.” Á B TL
3.1.5. 0 -9478.
690 S z a b a d Nép. 1948. március 11. 3.
691 Pünkösti 1992: 285.
289
692 H egedűs András egyik, hagyatékaban fenn­
maradt kéziratában a következőképpen
ír Péter György tragédiájáról: „El tudom
képzelni, amikor ezt a Grand seniort, aki
olyan büszke magateremtette birodalmára,
őrizetbe veszi néhány politikai tiszt, akiket
rendszerint be sem engedett hivatalába.
Milyen megalázó lehetett számára, amikor
szerencsétlen éremgyújtő társairól vallatták,
ő sokkal nehezebb körülmények között, a
Horthy rendőrségnek sem vallott. Mindezt
a megaláztatási szörnyűséget átérzem, meg
nem értem, miként jutott el odáig, hogy
belügyi kórház szigorúan őrzött betegszobá­
ján almahámozó késsel szíven szúrja magát.
» Minden csupa vér v olt« - m ondta nekem
egy szemtanú évekkel később. Élt és él a
gyanúm, hogy hozzásegítették a magyarhoz
nem illő harakirihez.” Visszaemlékezések:
Portrék. Péter György. O SA 361-0-4 30. d.
693 Á B TL 3.1.9. V -155912/1-4.
694 Á B T L 3.2.4. K-2795, Á B TL 3.1.5. 0-11911,
Á B T L 3.1.9. V-149869.
695 F. D ózsa 2003: 110. (A Clara Sálon a Váci u.
12. sz. alatt, a Budapest Szalon a Váci utca és
a Haris köz sarkán működött.)
696 Á B T L 3.1.5. 0-15671.
697 Jelentés. (Budapest, 1967. szeptember 15.)
Á B T L 3.2.4. K-839 „Szöszi” 17.
698 F. D ózsa-H egyiné Déri (szerk.) 2003: 155.
699 Á B T L 3.2.4. K-458.
700 Á B T L 3.2.4. K-1058.
701 Rotschild Klára: Ez Párizs. E z a Divat.
1957/8. sz. 4 -5 . Idézi: Valuch 2004: 62-63.
702 Simonovics 2008: 212.
703 Barthes 1999: 217.
704 Kádár János felszólalása a K ISZ VII. kong­
resszusán (1967), In Kádár 1968. Idézi:
Valuch 2009: 99.
705 Belkereskedelmi szervezeti dokumentáció.
(1964. január 1.) M O LX IX -G -4-xx 130. d.
706 Munkaterv a 10-32/49/1965. BK. M. sz.
utasítás végrehajtásához; Jelentés a 10-
3 2 /4 9 /1 9 6 5 . BK . M. sz. utasítás alapján
elkészített munkaterv végrehajtásának vizs­
gálatáról. M Ó L XIX-g-4-xx 130. d.
707 Az Iparművészeti M úzeumban 2006. janu­
ár 12. és június 4. között rendeztek Divatot
 a dolgozó nőnek1. Divatrajzok az 1950-es,
1960-as évekből, válogatás az Adattár anya­
gából. Re-Vízió sorozat I. címmel kiállítást.
A kiállításon bemutatott divatterveket és
történetüket összefoglalóan elemzi és jel­
lemzi, Zamuskin, a Tretyjakov-képtár igaz­
gatójának szavait, valamint a főiskola 1953-
ban készült tanulmányi és vizsgaszabályzatát
idézi: Fekete 2006: 8-10.
708 Simonovics 2008: 209.
709 Valuch 2006: 85.
710 Ekkor még az elegánsabb szalonokat nevez­
ték butiknak, később a kisebb maszek bolto­
kat. Simonovics 2008: 209-
711 Valuch 2006: 85.
712 Ungvári Tamás: A herceg, Zsazsa és a szép-
ségkirálynö. Új Tükör. 1987. december 7.
www.molnarcsilla.hu/sajto_h alal/u j_
tukor87dec7.htm (Utolsó letöltés: 2009.
július 10.)
713 Jóban-rosszban. Interjú Kádár Jánosnéval
(V ili.) Magyarország. 1989. 47. sz., novem­
ber 24. 5.
714 Férje öt évet kapott, ö bűntársként másfél év
szigorított börtönbüntetést. B FL (Budapest
Főváros Levéltára) XX-41 (PK K B) 394. d.
9 6 4/1971. (A forrásra Horváth Sándor hív­
ta fel a figyelmemet.)
715 B F L XX-41 394. d. 964/1971.
716 M Ó L XIX-J-1'j Gör.41-13 t.-004821-1957.
Közreadja: Kurecskó Mihály: Diplomaták
cilinderben. ArchivNet 2001./2. sz. (www.
archivnet.hu)
717 Sík Endre, aki Vácott piarista novícius volt,
majd jogi egyetemet végzett, természetesen
nem tartozott a munkáskáderek közé. Dip-
lomatapályája azonban ekkor, 1947-1948-
bán indult.
718 Sík 1966: 239.
719 Sík 1966: 247.
720 Kállai 1984: 270-271.
721 Kállai 1984: 271-272.
722 Kállai 1984: 272.
723 M Ó L XlX-K-l-ah 2. d.
724 Református püspökből külügyminiszter. Pé­
ter János külügyminiszterről beszél Szűrös
Mátyás diplomata politikus. In Bakó Endre-
290
H ajdú Im re-M arik Sándor (szerk.) 2005:
276.
725 Bakó Endre-H ajdú Im re-M arik Sándor
(szerk.) 2005: 276.
726 Bakó Endre-H ajdú Im re-M arik Sándor
(szerk.) 2005: 278.
727 Sík 1970: 15-22.
728 R éczey-Pekáry-G ondi 1961: 226.
729 R éczey-Pekáry-G ondi 1961: 232.
730 R éczey-Pekáry-G ondi 1961: 234.
731 Almár György etal 1961: 152-163.
732 „így az »e lv társ«, »e lv társn ő « megszólítás
is megmaradhat azon politikai kapcsolatok
kitüntető megnevezésére, ahol a politikai
és pártmunka még jobban összekovácsolja
az egyének érzelmeit.” Egyúttal felhívta a
figyelmet arra is, hogy „ne használjuk ism e­
retlenekkel szemben a »k artárs«, »szak-
társ«, m ég az »ö re g e m « elnevezést sem.”
Réczey-Pekáry-G ondi 1961: 60-61.
733 Simon 1957: 19.
734 Simon 1957: 22.
735 Sim on 1957: 157., 168., 173.
736 K oós 1959: 77. 38. kép; K oós 1960: 72.;
Kovács 1968. 99., 103., 142., ill. 85. 87.,
239-, 240., 249., 361. kép.
737 Amiatt, hogy bizonyos bútorok hiánycikk­
nek számítottak, m ások rossz minőségben
készültek, ilyen és ehhez hasonló m egfo­
galmazásokat találunk a lakberendezési
tanácsadókban: >fA biedermeier szekreter
célszerű író- és munkaalkalmatosság. A kis­
sé előrehúzott felső fiók, és a lehajtott eleje
alkotja az írólapot. A belső fiókok iratok
és értéktárgyak megőrzésére szolgálnak.
M odern környezetben is megállja helyét.”
Kovács 1968: 103., 249. kép. Jellemző, hogy
1961-ben m indösszesen három m odern bú ­
tor volt forgalomban: a Varia szekrénysor, a
Hangulat névre keresztelt szobabútor, illetve
egy konyhabútor. Vadas é. n.: 179.
738 Fóris-K ozári'N ém eth -T óth -Z oh n a (szer­
kesztőbizottság) 1964.
739 Pomócsi, az „örök kisem ber” alakjában ne­
vettette a közönséget. Az ő szájából hangzott
el talán először és bizonyosan a legtöbbször
a szállóigévé vált mondat: „Ha én egyszer
 kinyitom a szám at!” amellyel Pom ócsi az
egyik jelenetben főnökeinél elérte, hogy ne
helyezzék le vidékre. E lelemény természe­
tesen nem magától Pomócsitól, hanem a
főnök titkárnőjétől származott, ő vértezte
fel a hétköznapok hősét a bűvös mondattal,
mondván: „mindenkinek vaj van a fején”.
740 Schifferné 1985:284.
741 A párt Központi Vezetőségének Titkársága
nyolc alkalommal is foglalkozott az ünnep­
ségek megszervezésével. M Ó L M -KS 276. f.
54. cs. 83. ő. e., 84. ő. e., 86. ő. e., 87. ő. e., 89.
ő. e., 90. ö. e., 91. ő. e., 92. ó. e. Április máso-
dikán délelőtt a vecsési Emlékműnél a párt
nevében Kovács István, a kormány nevében
Zsofinyecz Mihály koszorúzott. Április m á­
sodikén a szabadság téri H álaszobor leleple­
zésén a kormány és az Elnöki Tanács két-két
tagja vett részt. Az április 3-i koszorúzások
alkalmával a fő helyeken, a Gellért-hegyen,
a Szabadság téren a párt és a kormány pro­
m inensei koszorúztak. A Gellért-hegyen az
uralmi elit első sorát, a Szabadság téren a
m ásodik sort vetették be. A Gellért-hegyen
a pártot Gerő Ernő, az Elnöki Tanácsot Sza­
kasits Árpád, a kormányt Dobi István mi­
niszterelnök, a honvédséget Farkas Mihály
miniszter, az ÁVH-t Péter Gábor, a rendőr­
séget Balassa Gyula képviselte. A Szabadság
téren a párt képviseletében Kádár János, az
Elnöki Tanács egyik elnökhelyettese, a kor­
mány részéről M arosán György, a Honvéd­
ség képviseletében Nógrádi Sándor, az ÁVH
nevében Péter Gábor és a rendőrség részéről
Balassa Gyula helyettese koszorúzott. M Ó L
M-KS 276. f. 54. cs. 92. ő. e.
742 Vorosilov szovjet marsall látogatására külön
készültek: úgy tervezték, ha nappal érkezik
meg a vonata, akkor nagy7 „töm egfogadást’’
szerveznek Nyíregyházára, Debrecenbe,
Szolnokra és Budapestre. M Ó L M -KS 276.
f. 54. cs. 92. ó. e.
743 Azzal az eshetőséggel is számoltak, hogy
a miniszterek közül valaki nem tud eleget
tenni a feladatnak. Fel kellett készülnie
így a szereplésre Molnár Imrének, Földes
Mihálynak, Döbrentei Károlynénak és
Szirmai Istvánnak is. M Ó L M -KS 276. f. 54.
cs. 92. ő. e.
291
744 Dobi István fogadásának előkészületeit
ugyanakkor a párttestületek is ellenőriztek,
nehogy a Minisztertanács kevés hatáskörrel
rendelkező elnöke és stábja politikai hibát
vétsen. M Ó L M-KS 276. f. 54. cs. 92. ö. e.
745 M Ó L M-KS 276. f. 54. cs. 92. ő. e.
746 VaM L XIV-64 47. d.
747 A Pollack Mihály téri palota a PolIackMihály
tér, a Szentkirályi és a Múzeum utca által
határolt telkeken épült neoreneszánsz stí­
lusban Baumgarten Antal tervei alapján. Az
épület történetét összegzi Rozsnyai 2009.
748 1947-ben az Elnöki Hivatal a Nemzeti
M úzeumból utaltatott ki még hatvan darab
letétben lévő cotillon széket, amelyekre a pa­
lotában a fogadások alkalmával volt szükség.
Rostás 2001 a: 36., 74-75. (A bútorok 1949
végén, az intézmény megszüntetését követő­
en nem kerültek vissza eredeti helyükre, egy
részük elkallódott.)
749 Az átadott műtárgyak jegyzékét a tanulmány
függelékben közli: Szvoboda Dománszky
2001: 447-453.
750 Rozsnyai 2009: 29-31.
751 Rozsnyai 2009: 23. A tanulmányban leírt
szárnyas oroszlán valójában griffmadár.
752 Prakfalvi 2001: 348. M Ó L M-KS-276. f.
65/276. ő. e. Közreadja: Kókay 2001: 327.;
M Ó L M -KS-276. f. 54/191. ő. e. Közreadja:
Prakfalvi 2001: 352.
753 Prakfalvi 2001: 345-348.
754 M Ó L M -KS-276. f. 65/276. ő. e. Közreadja:
Kókay 2001: 327.
755 M Ó L M -KS-276. f. 65/276. ő. e. Közreadja:
Kókay 2001: 328-329.
756 M Ó L M -KS-276. f. 65/276. ö. e. Közreadja:
Kókay 2 0 0 1 :3 3 0 ,3 3 1 .
757 Lásd például Gerő Ernő határozott állás­
pontját a palota rekonstrukciójáról: „Véle­
ményem szerint ugyanolyannak kell lennie
a helyreállított várpalotának, mint amilyen a
régi volt. Ez nem jelenti persze azt, hogy a
díszítésnél nem lehet egyszerűsíteni, felesle­
ges cirádákat elhagyni stb. A Margit-hidat is
lényegileg ugyanűgy állítottuk helyre, mint
amilyen régen volt, de a sok barokk díszítést
elhagytuk és az egészet egyszerűbbé s ezál­
tal szebbé tettük.” Gerő Ernő feljegyzese a
 budai Várpalota újjáépítéséről. M Ó L M-KS-
276. f. 65/276. ő. e. Közreadja: Kókay 2001:
325.
758 Kotsis Iván: Életrajzom. (Kézirat) Idézi:
Prakfalvi 200 1 :3 4 5 .
759 M Ó L XIX-D-3-j (Szabó János miniszter-
helyettes iratai) 2. d. 18. tétel. A Beruházási
Bank jelentése (1961. augusztus 15.) 28.
760 Vö. M Ó L M -KS-276. £ 65/276. ő. e.
Közreadja: Kókay 2001: 327.
761 Rostás 2001b: 511.
762 Ha megvalósul a terv, akkor a teremben a
rózsafa mennyezeti borítású 24 karú díszes
csillár fényében szikrázott volna a márvány­
borítás, az arany és a sárgaréz. Flach a dol­
gozószoba asztalaira pálmatörzset imitáló,
aranyozott fa és sárgaréz kombinációjával
készült, pergamenernyős lámpákat terve­
zett. Rostás 2001b-. 511-513.
763 Rostás 2001b: 513-514.
764 Pünkösti 1992: 275.
765 Pünkösti 1992: 274.
766 Szász Béla 1963: 15.
767 Preisich 1998b: 123-124.
768 Honvédelmi Minisztérium: V. Balaton u.
7 -11. (Falk Miksa u-i szárny 1949, Honvéd
u.-Balaton u. 1952; Építésügyi és Város-
fejlesztési Minisztérium: V., Zoltán u. 2-4.
VI. F o l t a k é k d ív á n y o n
777 Schifferné 1985: 228.
778 Ignotus 1993: 62.
779 Schifferné 1985: 261-262.
780 Nánási 1983: 229.
781 Hegedűs András így emlékszik erre: .A m i­
kor a titkárság tagja lettem, akkor szereztem
tudom ást arról, hogy az MDP-ben van egy
csúcstitkárság, amelyikbe Rákosi, Gerő,
Révai és néha Farkas is beletartozott. Ez a
csúcstitkárság elnevezte magát a párt tisz­
taságára ügyelő bizottságnak (valami ilyen
szörnyű neve volt),” Hegedűs András vissza­
emlékezése 1945 utáni tevékenységéről. 25.
O SA 361-0-4 29. d.
(bérházak átépítésével) V. Zoltán u. 2-4.
1950. Népjóléti Minisztérium: V., Arany
Ján os u. 6-8. 1968. Országos Tervhivatal:
V., R oo sevelttér7-8., 1979. Preisich 1998b:
124.
769 M a g y a r Nemzet. 1956. november 27. Idézi:
Potzner-Sinkó 2003: 51.
770 Preisich 1998b: 129.
771 Potzner-Sinkó 2003: 50-53.; A Sándor-
palota átalakítási tervei: M Ó L XIX-D-6-ee
(Szilágyi Lajos építésügyi miniszterhelyet­
tes iratai) 171. d. Közti-tervek.
772 A Belügyminisztérium székháza, később az
M SZM P Központi Bizottságának épülete,
a Pártszékház az V. kér., Széchenyi rakpart
19. sz. alatt épült 1950-ben. Preisich 1998b:
126.
773 Váczi 1989: 45.
774 Rózsa 2008: 11.
775 Dávid 1971; György 2005: 21-31. György
Péter a szekkót „a Kádár-rendszer hiteles és
igazi önarcképének” nevezi. Rózsa T. Endre
ellenben az iróniát, a gúnyt emeli ki: Nagy
Imre, Kádár, Bernáth Aurél. Balkon. 2008. 3.
sz. Rózsa 2008: 10-11.
776 Bányai György: Képzavar. A munkásállam
mecénásai. In J 68 Óra. 2004. június 3. 24-
27.
. Az e l it é s a l u x u s
782 Jelentés Zöld Sándor haláláról. 1962. márci­
us 29. Á B T L 2.1. IX /27. 2-4. Varga (szerk.,
bev.) 2001: 199.
783 Jelentés Zöld Sándor haláláról. 1962. márci­
us 29. Á B T L 2.1. IX /27. 2-4. Varga (szerk.,
bev.) 2001: 200.
784 Hegedűs András Intelmek túlélőknek című
könyvében Szabó Dezsőt idézte: „Sokszor
minden elkövetett bűnnél nagyobb bűn az:
ha valamit elmulasztunk megtenni.” (Szabó
Dezső 1990: 51.) „Ez jellemzi egész élete­
met. Nem annyira azért van lelkiismeret-fur-
dalásom, amit elkövettem, hanem amit el­
mulasztottam elkövetni. Legjellem zőbb pél­
da erre talán a „Zöld-ügy”. Elhallgathatnám,
 hogyan éltem át Zöld Sándor drámáját, s
hogy azóta is örökösen él bennem a lelki-
ismeret-furdalás, amiért nem követeltem
az igazság kiderítését. Beletörődtem abba,
hogy minden kiadványban úgy szerepeljen a
tragédia, mintha Zöld maga irtotta volna ki
a családját, és utána öngyilkosságot követett
volna el. Beletörődtem abba, hogy az úgy­
nevezett párttisztaságért felelős bizottság,
„a négyes” szőnyeg alá söpörje az egészet,
holott majdnem biztos, hogy Zöld Sándort
és családját az Államvédelmi Hatóság Ölte
meg. Ilyen Zöld-ügy nem egy akadt az éle­
temben.” Hegedűs 1999: 21. Jellemző, hogy
1988-ban megjelent visszaemlékezésében
még így írt a tragédiáról: >tA hivatalos ver­
zió szerint, amit az Államvédelmi Hatóság
által lefolytatott vizsgálat megerősített, Zöld
hisztérikus rohamában kiirtotta családját
és végzett önmagával. Ezzel az állásponttal
szemben máig is él az a verzió, hogy Zöld
Sándort le akarták tartóztatni, védekezett
és a családirtás tüzpárbajban következett be.
Ismereteim inkább az első változatot erősítik
m eg ” Hegedűs 1988: 150.
785 ,A nagy Mezei András-interjú I.” O SA 361-
0-13 2. d.
786 Apró Antal interjó. O SZ K Történeti Interjúk
Tára. 283.
787 Hegedűs 1988: 150-151. Ugyanezt a tör­
ténetet kisebb változtatásokkal, de hason­
lóképpen meséli el: Hegedűs 1985: 125.;
Hegedűs András visszaemlékezése 1945 utá­
ni tevékenységéről. 26. O SA 361-0-4 29. d.
788 Érdemes felidézni Sheila Fitzpatrick tételét,
amely szerint a „szocialista” rendszer termé­
szetesen nem valósította meg a m unkásosz­
tály uralmát, ugyanakkor azok az egyének,
akiknek biztosította a társadalmi előrelépés
lehetőségét, a saját szempontjukból mégis
megvalósulni látták azt. Fitzpatrick 1979a;
Fitzpatrick 1979: 377-402.; Fitzpatrick
1984.
789 Nagy Imre 2006: 93.
790 Grósz Károly-interjú. O SZ K Történeti In­
terjúk Tára. 383.
791 Aczél 1999: 119.
792 Lányi 1994: 37-38.
793 „A nagy Mezei András-interjú". I. O SA 361-
0-13 2. d. 4.
293
794 Nagy Imre és felesége részére a román part
kezdetben a „vendéglátás feltételeinek m eg­
felelő ellátást” biztosított; januártól azonban,
amint kilátástalanabbá vált a csoport politikai
jövője, ez is megromlott. N agy Imréék ekkor
már ugyanazt az ellátást kapták, mint a cso­
port többi tagja. „Megvonták [tőlük - a szer­
ző] a csokoládét, a bonbonokat, a dzsemet, a
szalámit, a kekszet, a mazsolás kekszet (török
kenyér), a kalácsot, a sós stanglit, fehér ke­
nyeret, a tejet, a tejszínt, a kakaót, a barom­
fihúst, az almát, narancsot és gyüm ölcsöt, az
ásványvizet, a bort, a sört, a konyakot, ver­
mutot stb.” Vida 2006: 14-15. Kállai Gyula
az M SZM P Ideiglenes Intéző Bizottságának
ülésén ügy vélekedett, hogy „A csoport fe­
jedelmien van ellátva. Romániában, de még
M agyarországon sem élnek úgy az emberek,
ahogyan ezek el vannak látva [...] A fejedel­
mi szintet polgári szintre kell leszállítani.”
Barát-Sipos (szerk.) 2006: 411.
795 A történetet ismerteti: Murányi 2006: 7 5 -
77.
796 Standeisky 1996: 320-326. Az írók Kádár
kori kiváltságait és a korabeli mecenatúrát
bemutató dokumentumkötet: Tóth Gyula
(szerk.) 1992.
797 Háy Gyula: Miért nem szeretem? Irodalm i
Újság. 1956. október 6. Míg Háy Gyula
idézett cikkében úgy vélte: „Kucserának
egyáltalán nincs osztályhelyzete, mert az az
osztálytársadalom, amelybe ő beleillenék,
nem tud létrejönni”, addig Szelényi Iván egy,
a rendszerváltás évében írt tanulmányában a
következőképpen jellemezte a káderbürokrá­
cia helyzetét: „A magyar káderbürokráciának
ereje se, igazán kedve sincs a visszarendező­
déshez. O maga is túlságosan »elpolgároso-
d o tt«. Villákat épített magának, antik búto­
rokkal rendezte be lakásait, gyerekeit angol
nyelvű iskolába járatta... M indennek alapján
úgy gondolom, a kommunizmus kísértete,
a monolitikus államgazdasághoz s az azzal
adekvát társadalmi és politikai struktúrához
való visszatérés veszélye már nem fenyegeti
Magyarországot.” Szelényi 1991: 205. A ta­
nulmány alapjául szolgáló szöveg a Magyar
Szociológiai Társaság Faluszociológiai Szak­
osztályának Polgárosodástanácskozására ké­
szült, és megjelent a Hitel 1989. évi 16. szá­
mában is.
798 Horváth Ede 1990: 58.
799 Gáspár Sándor-interjú. O SZ K Történeti In­
terjúk Tára. 149. Vas Zoltán 1990: 276.
800 Horváth Ede 1990: 56.
801 Az akkori Aczél Györgyöt Alapi Ján os né­
ven idézi meg Vas István önéletrajzi regé­
nyében. Vas István 1990: 11-39. Kettőjük
kapcsoklatához: Révész 1997: 13-23., 262.,
366., 384.
802 Vas István: „Köszöntő”. Elhangzott a Rádió
Gondolat című műsorában 1987. augusztus
28-án, és m egjelent az Élet és Iro d alo m b an
1987. szeptember 4-én. Révész 1997: 384.
803 Benjámin László: „Locspocs és misztrál”.
A H ántó Piroska név természetesen egy
Szántó Piroska nevéből gyártott asszonánc.
A „helyettes minisztrál” szójátékot Révész
Sándor fejezetcímmé tette Aczél-könyvé-
ben. Révész 1997. 73-89.
804 Merán 2006: 62. Szerzőnk felvillantja a kár­
pit apróbb foltjainak történetét is: „Antatelle
például beleült egy szendvicsbe, a fiatal taní­
tó nem bírta a whiskyt..., és a háborús erő­
szak is pecsétnyom okat hagyott rajta.’’ M e­
rán 2006. 61-65.
805 Merán 2006: 65.
806 Kurt Lewin sokat idézett, klasszikus foga­
lomalkotó írása a táplálkozási szokásokról
szól: Lewin 1943. Lásd m égW hite 1950.
807 Aladdin csodalámpája.
 HIVATKOZOTT IRODALOM

Aczél György 1999: Egy Kádár-portré töredékei. Beszélő> 10. sz., 1 0 1-129.
Aczél Tamás-Méray Tibor 1982: Tisztító vihar. Griff Kiadó, München.
Aladdin csodalámpája. (Ford.: Benedek Elek) In A z Ezeregyéjszaka legszebb meséi. Móra, Budapest,
1956.
A lakosság jövedelme és fogyasztása, 1 9 6 0 -1978. KSH, Budapest, 1980.
Almár György et al. 1961: A dolgozó nő otthon. (A kötetet kezdeményezte és szerkesztését meg­
kezdte: Simon Blanka.) Táncsics, Budapest.
Apor Péter 2002: Immortalis imperator: a Munkásmozgalmi Panteon születése. Aetas, 2002/ 2-3.
sz., 179-205.
Asturias, Miguel Angel-Neruda, Pablo é. n. [1 968]: M egkóstoltuk M agyarországot Corvina, Bu­
dapest.
Augustin, Andreas é. n.: Grand Hotel Royal Budapest. (Saly Noémi közreműködésével. Ford.:
Nemes Tamás.) The M ost Famous Hotels in the World, h. n.
Bahtyin, Mihail 1982: Francois Rabelais művészete. A középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Európa
Könyvkiadó, Budapest.
Bakó Endre-Hajdú Imre-M arik Sándor 2005: Kilencvenkilenc interjú három megyéből. In Általuk
híres eföld. Szerk.: Esik Sándor. Nyíregyháza, In-Forma Kiadó.
Dr. Bán István 1996: A vadászat általános etikai normái. In Vadászetika I. Szerk.: Dr. Bán István.
Lipták Kiadó, Budapest.
Bányai Tamás 2005: A kommunista hatalmi elit életmódja. Szakdolgozat. Kézirat.
Baráth Magdolna 200 7 : Kis októberi forradalom. Hruscsov leváltása és a magyar pártvezetés.
Múltunk, 4. sz., 170-212.
Baráth M agdolna-Sipos Levente (összeállította, a jegyzeteket és a bev. tanulmányt írta) 2006:
A snagovi foglyok. Nagy Imre és társai R om ániában. Iratok. Napvilág-Magyar Országos Levéltár,
Budapest.
Barthes, Roland 1999: A divat mint rendszer. Helikon, Budapest.
Bástyái Lóránt 1955: Vadm adárból vadászmadár. Művelt Nép. Budapest.
Berecz János 2003: Vállalom. Budapest-Print, Budapest.
Beretz Katalin 2001: Puskák, pajzsok, fohászok. Zeusz, Budapest.
Dr. Berta Erzsébet 1994: Egy új építészet felől. M agyar Építőművészet, 1994. 3 -4 . sz., 2 -6 .

295
Bibó István 1986: Elit és szociális érzék. InB ibó István: Válogatott tanulmányok. Első kötet. 1935—
1944. Magvető, Budapest, 22 1 -2 4 1 .
Bódy Zsombor 2008: A vásárlás és a történészek. A fogyasztás története a politikatörténet, a gaz­
daságtörténet és a társadalom/kultúrtörténet metszéspontján a német nyelvű történetírásban.
Múltunk, 3. sz., 17-39.
Boremch Péter 1995: A Kádár-villa titka. In Borenich Péter: A Kádár-villa titka. Mécs László Lap-
és Könyvkiadó, Budapest, 1 7 5-194. (1993. november 11., Kossuth rádió, 17 óra 5 perc.)
Bottomore, Tóm 1993: Elites and Societies. Routledge, London, 2. kiadás.
Brutyó János 1983: A választott úton. Népszava, Budapest.
Bürke, Peter 1991: N épi kultúra a kora újkori Európában. Századvég Kiadó-H ajnal István Kör,
Budapest.
Campbell, Colin 1996: A modern fogyasztói étosz rejtélye. Replika. Május. 117-137.
Canetti, Elias 1991: Tömeg és hatalom. Ford.: Bor Ambrus, Európa, Budapest.
Carnap, Rudolf 1972: A metafizika kiküszöbölése a nyelvi logika elemzésén keresztül. In: A bécsi
kör filozófiája. Szerk.: Aitrichter Ferenc. Budapest.
Csapó Katalin 1996: A százéves irodalmi kávéház, a „Newyork”. Budapesti Negyed, 2 -3 . sz., 177—
198.
Czibor Zoltán 1998: A forradalomban. (Szövegközlő: Szöllősi György; előszó és lábjegyzetek:
N. Páljózsef.) Kortárs, 1998, 10. sz., 34 -4 0 .
De LaVeleye, Emilé 1891: Luxury. Swan Sonnenshein & Co., 2. kiadás, London.
Dékán István-D. Kardos Éva 1975: Utak és ösvények. Magvető, Budapest.
Dénes István (szerk.) 1993: Idegen tájakon. Nimród Alapítvány, Budapest.
Déri Károly 1952: Hogyan teljesítette Pióker Ignác ötéves tervét 23 hónap alatt. K. n., Budapest.
Dékány András 1955: N áderdőben vadmadár. Magvető, Budapest.
Dusza András 2003: A birodalom végnapjai. így láttam Horváth Edét. Győr.
Elias, Norbert 2005: A z udvari társadalom. Napvilág, Budapest.
Ember Mária 2001: A kis magyar „focialista forradalom”. Eső, 1. sz., 4 0 -4 5 .
Erki Edit 1996: Pest-Budától Budapestig. Képek egy város életéből. Officina, Budapest.
F. Dózsa Katalin 2003: Jó reggelt, búbánat! - Állami Áruház. In Párizs és Budapest a divat tükrében,
1750-2003. Kiállítás a Budapest Történeti Múzeumban. Szerk.: F. Dózsa Katalin-Hegyiné Déri
Erzsébet. 2003. május 30.-szeptem ber 30. BTM , Budapest, 109-112.
Faludy György 1989: Pokolbéli víg napjaim. Magyar Világ, Budapest.
Fekete István 1955a: Lutra. Ifjúsági, Budapest.
Fekete István 1955b: Kele. Magvető, Budapest.
Fekete Judit 2006: Divatot a dolgozó nőnek! Zamuskin elvtárs és az ötvenes-hatvanas évek divatja.
M agyar Iparművészet, 2006/2. sz., 8 -1 0 .
Fitzpatrick, Sheila 1979: Education and Social Mobility in the Soviet Union, 1921-1934. Cambridge
University Press, Cambridge.
Fitzpatrick, Sheila 1979: Stalin and the Making of the New Elité. Slawic Review, 3. sz., 3 7 7 -4 0 2 .
Fitzpatrick, Sheila 1984: The Russian Revolution and Social Mobility: a Reexamination o f the
Question o f Social Support fór the Soviet Régimé in the 1920s and 1930s. Politics and Society,
Fali. 119-142.

296
Fitzpatrick, Sheila 1999: Everyday Stalinism. Ordinary Life in Extraordinary Times: Soviet Russia in
the 1930s. Oxford University, New York.
Fóris Zoltán-Kozári László-Ném eth M ihály-Tóth Tibor-Z ohna György (szerkesztőbizottság)
1964: 100 éves a Budapesti Bútorgyár (1 8 6 4 -1 9 6 4 ). K. n., Budapest.
Földes László 1984: A m ásodik vonalban. Kossuth, Budapest.
Földes László 1987: Vadászkalandok vad tájakon. Népszava, Budapest.
Földes (Hobo) László (é. n.): H obo Sapiens. Hírlapkiadó Vállalat, Budapest.
Gábor Eszter 1997: Budapesti villák a kiegyezéstől a m ásodik világháborúig. Fővárosi Önkormányzat,
Főpolgármesteri Hivatal, Budapest.
Gál Éva 2001: A Hegyvidék betelepülése a török kiűzésétől a X IX . század közepéig. In H egytör­
ténet. Hegytörténeti konferencia. Szerk.: Noéh Ferenc. X II. k.-i Önkormányzat-Tarsoly Kiadó,
Budapest, 19-27.
Gál Éva 2009: Lakás vagy nyaraló. Budapesti Negyed, 2009. tavasz, 63. sz., 3 5 -6 4 .
Gál László 2005: „Csak a szépre... "Budapesti életképek az 195 0 -6 0 -as évekből. Fekete Sas, Buda­
pest.
Gáspár Ferenc-Szabó Klára 1985: Adalékok a főváros lakóinak 1955. évi hangulatáról. Budapest
Főváros Levéltára Közleményei '84. 3 5 1 -3 8 3 .
Geertz, Clifford 1994: A z értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Vál., utószó: Niedermüller Péter.
Ford.: Andor Eszter et al. Századvég, Budapest.
Ginzburg, Carlo 2000: Rituális fosztogatások. In: Sebők Marcell (szerk.): Történeti antropológia.
M ódszertani írások és esettanulmányok. Replika Kör, Budapest.
Gronow, Jukka 2003: Caviar with Champagne: Common Luxury and the Ideals o fth e G ood Life in
Stalins Russia. Oxford, Berg.
Gundel Imre-Harmath Judit 1979: A vendéglátás emlékei. Közgazdasági és Jogi, Budapest.
Gyáni Gábor 1992: Polgári otthon és enteriőr Budapesten. In Polgári lakáskultúra a századfordulón.
Összeáll, és bev. Hanák Péter. M TA Történettudományi Intézete, Budapest, 2 7 -5 9 .
Gyarmati György 2009: Hatalmi elit Magyarországon a 20. század második felében. 1945-1989.
Korunk, 2009. március, III/3. sz., 7 5 -8 8 .
György Péter 2005: K á d ár köpönyege. Magvető, Budapest.
György Péter—ifj. Durkó Zsolt 1993: Utánzatok városa - Budapest. Cserépfalvi, Budapest.
Habermas, Jürgen 1993: A társadalm i nyilvánosság szerkezetváltozása. Századvég-Gondolat, Bu­
dapest.
Hadas M iklós-Karády Viktor 1995: Futball és társadalmi identitás. Adalékok a magyar futball
társadalmi jelentéstartalmainak történelmi vizsgálatához. Replika, 17-18. sz., 8 9 -1 2 1 .
Hadas Miklós 2003: A modern férfi születése. Helikon, Budapest, A vadászattól a lóversenyig című
fejezet, 109-134.
Hajdú Tibor 1983: Kérdőjelek R. M. hiányzó portréjához. Élet és Irodalom, 6. sz., 5.
Hajduska István 1988: Tollforgató forgószélben. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Buda­
pest.
Hámori Tibor 1982: Puskás. Legenda és valóság. II. kiadás, Sportpropaganda, Budapest.
Havadi Gergő 2006: Az új „népi szórakozóhely”. A „hosszú” ötvenes évek Budapestjének élet­
világa a szocialista vendéglátásban. FONS. Forráskutatás és Történeti Segédtudományok, 3. sz.,
3 1 5 -3 5 4 .

297
Havadi Gergő 2008: Állambiztonság és a vendéglátás szigorúan ellenőrzött terei a szocializmusban.
A „Koccintós”-csoport leleplezése. In Horváth Sándor (szerk.:) M indennapok Rákosi és K ádár
korában. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 1 7 2-186.
Hegedűs András 1985: Elet egy eszme árnyékában. Zsillé Zoltán interjúja. Bécs.
Hegedűs András 1988: A történelem és a hatalom igézetében. Kossuth, Budapest.
Hegedűs András 1999: Intelmek túlélőknek. Munkásakadémia Alapítvány, Budapest.
Hoch Róbert-Kovács Ilona-Ö rdög Miklós 1982: Fogyasztás és jövedelem. Tervezés, elemzés, m ód­
szerek. Közgazdasági és Jogi, Budapest.
Hoffmann, Dávid Lloyd 2003: Stalinist values: the eultural norms o f Soviet modernity, 1917-1941.
Cornell University Press.
Honvári János 2006: A hatalmi „elit" jövedelm e az SO-es években. Archivnet 1. sz., www.archivnet.
hu. (Utolsó letöltés: 2007. június IS.)
Horányi Éva 2006: Kozma Lajos modern villái. In uő. (szerk.): K ozm a Lajos modern épületei. Tere,
Budapest, 120-173.
Horváth Ede 1990: En volnék a vörös báró? (Szerk.: Cserhalmi Imre.) IPV, Pécs.
Horváth Sándor 2002: Dér Ungarische Stachanow. Imre Muszka. In: Sozialistische Eleiden. Eine
Kulturgeschiehte von Propagandafiguren in Osteuropa und dér DDR. Szerk.: Rainer Gries-Silke
Satjukow. Links, Berlin, 2 1 4 -2 1 9 .
Horváth Sándor 2007: A lakás és a fürdő: a munkás- és szociálpolitika prototípusai az ötvenes
években. Múltunk, 2 0 0 7 /2 . sz., 3 1 -4 9 .
Horváth Sándor-M ajtényi G yörgy-Tóth Eszter Zsófia 1997: Élmunkások és sztahanovisták.
Budapest, kézirat.
Horváth Sándor-M ajtényi G yörgy-Tóth Eszter Zsófia 1998: Élm unkások és sztahanovisták.
História, 1998/8. sz., 2 9 -3 2 .
Huszár Tibor (szerk.) 2002: Kedves, jó K á d ár elvtárs! Válogatás K á d á r János levelezéséből 1 9 5 4 -
1989. Osiris, Budapest.
Huszár Tibor 2005: A Kádár-rendszer intézményesített káderpolitikája és az erőszakszervezetek
(1 9 5 7 -1 9 8 9 ). In uő.: N óm enklatúra M agyarországon (1 9 S 7 -1 9 8 9 ). E LTE Társadalomtudo­
mányi Kar, Budapest, 5 -9 0 .
Huszár Tibor 2006: Kádár. A hatalom évei, 1 9 5 6 -1989. Corvina, Budapest.
Huszár Tibor 2007: A z elittől a nómenklatúráig. A z intézményesített káderpolitika kialakulása M a­
gyarországon (1 9 4 5 -1 9 8 9 ). Corvina, Budapest.
Ignotus Pál 1993: Fogságban. Cserépfalvi, Budapest.
Jávor Kata 2000: Életmód és életmód-stratégiák a pécsi Zsolnay család történetében. Akadémiai Kiadó,
Budapest.
Kádár János 1968: H azafiság és internacionalizmus. Kossuth, Budapest.
K ád ár Jánosné hagyatékának árverése. 1993. március. Műgyűjtők galériája, Aukciósház.
Kántor László 1950: A nagy műszak. Ifj. Horváth Ede útja a Kossuth-díjig. Budapest.
D. Kardos Éva 2004: Vörös alkony. Papirusz Book, Budapest.
Karinthy Ferenc 1950: Kőművesek. Athenaeum, Budapest.
Karinthy Ferenc 1954: H azai tudósítások. K. n., Budapest.

298
Z. Karkovány Judit 2007: A balatonarácsi Brázay-villa. Füredi História, VTI. évf., 2. sz., 2007. de­
cember 2 -7 .
Kasza, Peter 2004: Am ikor a futball történelmet ír. A berni csoda. Alexandra, Budapest.
Katona András 2002: M agyar Autóklub. 2., jav. kiadás. Magyar Autóklub, Budapest.
King, Charles W. 1963: Fashion adoption: a rebuttal to the ’trickle-down’ theory. In: Greyser,
Stephen A. (ed.): Toward ScientificMarketing. American M arketing Association, Chicago, 108-
125.
Kis-Kapin Róbert 2007: „Úgy éltem itt, mint a bugyborék a vizen... " Péter Gábor börtönben írt
feljegyzései, 1954. május-augusztus. Betekintő, 2. sz. www.betekinto.hu (Utolsó letöltés: 2007.
június 15.).
Kiss Tibor 2006: Talált tárgyak országa, avagy az „Öreg kocsija”. Szoc.reál., 8. sz. www.szocreal.hu
(Utolsó letöltés: 2007. június 15.).
Kókay György 2001: Dokumentumok a volt Királyi Palota háborús veszteségeiről és újjáépítésé­
nek előzményeiről. In A Budavári Királyi Palota évszázadai. Tanulmányok Budapest múltjából.
XXIX. Szerk.: F. Dózsa Katalin-Szvoboda Dománszky Gabriella. Budapest Történeti Múzeum,
Budapest, 2 9 3 -3 4 2 .
Komiszár Dénes 2007: M ezőgazdaság és protokoll - Losonczi Pál kitüntetései a sajtó tükrében. Somo­
gyi Múzeumok Közleményei, 2006., (17.) 9 1 -1 0 8 .
K oósjudith 1959: A művészet otthon kezdődik. Magyar Nők Országos Tanácsa, Budapest.
Koós Judith 1960: Modern otthon. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest.
Kopa János 1999: M agyar vadászati szó- és szokásgyűjtemény. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Kornai János 2005: A gondolat erejével. Rendhagyó önéletrajz. Osiris, Budapest.
Kovács Gábor 2005: Elitek és társadalmak. A globalizáció és az információs forradalom korában.
In Nyíri Kristóf-Palló Gábor (szerk.): Túl az iskolafilozófián. A 21. sz á za d bölcseleti élménye.
Áron Kiadó, Budapest, 3 5 5 -3 7 1 .
Kovács Péter 2008: Szilánkok felnőtté válásom történetéből. Holmi, XX. évf./l 1. sz. (november),
1469-149 0.
Kovács Zsuzsa 1968: A lakásberendezés ábécéje. Kossuth, Budapest.
Kő András-NagyJ. Lambert 2002: Levelek Rákosihoz. Maecenas, Budapest.
Kövér György 1998: Losonczy Géza, 1917-1957. 1956-os Intézet, Budapest.
Kövér György-Gyáni Gábor 1998: M agyarország társadalom története a reform kortól a m ásodik
világháborúig. Osiris, Budapest.
Kozák Gyula-M olnár Adrienne (szerk.) 1993: „Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni!" Válogatás
1956-os m unkástanács-vezetők visszaemlékezéseiből. Századvég K iadó-1956-os Intézet, Buda­
pest.
Dr. Krizsán László 1998: M agyar vadászutazók a nagyvilágban. Terraprint, Budapest.
Kurecskó Mihály 2001: D iplom aták cilinderben. ArchivNet 2. sz., www.archivnet.hu (Utolsó letöl­
tés: 2007. június 15.).
Lányi Gusztáv 1994: „Rákosi Mátyás politikai antiszemitizmusa”. Világosság, 10. sz., 2 1 -4 7 .
Laumann, E. O.-Pappi, F. 1973: New directions in the study of elites. American Sociological Review,
38. sz., 2 1 2 -2 3 0 .

299
Lewin, Kurt 1943: Forces behind food habits and methods of change. In: Bulletin o fth e National
Research Council, 1943., 108., 3 5 -6 5 .
Lindenberger, Thomas, 1999: Die Diktatur dér Grenzen. Zűr Einleitung. In: Lindenberger, Thomas
(Hrsg.): Herrschaft und Eigensinn ín dér Diktatur. Köln-W eim ar-W ien.
Losonczy Géza [1948]: Kommunista erkölcs. Szemináriumi füzetek 8., é. n., h. n.
Lüdtke, A lf (Flrsg.): Herrschaft als soziale Praxis. Historische und sozialanthropologische Studíen.
Göttingen, 1991.
M agyar Értelm ező Kéziszótár 1978: Akadémiai, Budapest, 3. kiadás.
A M agyar Szocialista M unkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet. M ÓL,
Budapest, 1993.
Magyari Péter 2005: Losonczi: TSZ-elnök a z A zték Sas Szalagrendjével, www.origo.hu/20050329/
losonczi.htm (Utolsó letöltés: 2008. március 10.).
M ajtényi György 2000: Életstílus és szubkultúra. Az autózás története ( 1 9 2 0 -1 9 6 0 ). Korall,
1. sz., 101-118.
Majtényi György 2005: A tudomány lajtorjája. „Társadalmi mobilitás" és „új értelmiség" M agyaror­
szágon 1945 után. Gondolat-M OL, Budapest.
Majtényi György 2006: „Nem mehet akárki vadásznak.” Az elit és a vadászat a második világháború
után. FONS. Forráskutatás és Történeti Segédtudományok, 1. sz., 3 -2 0 .
Marosán György 1989: A tanúk még élnek. Hírlapkiadó, Budapest.
Merán Fülöp 2006: A z em lékek nem hazudnak. Nimród, Budapest.
Merán Fülöp é. n. [2 000]: A vadászat megmaradt. Nimród Alapítvány, Budapest.
Merkel, Ina 1997: Afogyaztói társadalomba vezető út. Replika, 26. sz., Június. 5 5 -6 6 .
Moszkva-Budapest: Hegedűs András levelezése. „Sokszor vágytam az elméleti kérdésekkel való
foglalkozásra...” Közreadja: Révész Béla-Tamási Miklós. Élei és Irodalom, L1II. évf., 7. sz., 2009.
február 13. 9 -1 0 .
Mravik László 2003: „Hercegek, grófok, naplopók, burzsoák...” Száz év magyar képgyűjtése. In
Modern magyar festészet, 1892 -1 9 1 9 . Kiadó: Kieselbach Tamás, Budapest, 10-33.
Murányi Gábor 2006: Kucseráék Snagovban - Akik cserbenhagyták Nagy Imrét. HVG, 24. sz.,
június 17., 7 5 -7 7 .
Musil, Róbert 1995: A tulajdonságok nélküli ember. (Ford.: Tandori Dezső.) III. k. Kalligram, Po­
zsony.
Nagy Béla 1987: Ki kicsoda a Ferencvárosi Torna Club történetében? FTC , Budapest.
Dr. Nagy Domokos Imre 1996: A vadászirodalom. Terraprint, Budapest. (Az írással egy kiadásban,
kötésben jelent meg: Zsindely Ferenc: Debrecennek van egy vize.)
Nagy Imre 2006: Gondolatok, Emlékezések. In Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. Gondolatok, em léke­
zések, 19S6-19S7. Felelős szerkesztő: Vida István. Szerk.: Szántó László-Vida István. Gondolat
Kiadó-Nagy Imre Alapítvány, Budapest.
Nánási László 1983: Emlékezetből. Kossuth Kiadó, Budapest, 1983.
Nógrádi Sándor 1970: Történelmi lecke. Kossuth, Budapest.
Nyíri Kristóf 2004: Hálózat és megismerés. In A kreativitás mintázatai. M agyar tudósok, magyar
intézmények a modernitás kihívásában. Szerk.: Békés Vera. Áron Kiadó, Budapest, 2 2 -3 3 .
Odescalchi Eugénie 1987: Egy hercegnő emlékezik. Gondolat, Budapest.

300
Ókori lexikon. II/2. k. Franklin Társulat, 1904, Budapest.
Ortega y Gasset 2000: Elmélkedés a vadászatról. Mérleg, Európa, Budapest.
Pap Zsolt-Pruzsinszky József dr. 20 0 0 -2 0 0 3 .: Száz meg tizenöt év. A budapest-józsefvárosi Tisztvise­
lőtelep 115 éves története. I. kötet 1886-1920, 2. kötet 1921-1945, 3. kötet 1 9 4 5 -1 9 9 0 ,4 . kötet
1990 -2 0 0 1 . Kiadja a Széchenyista Öregdiákok Baráti Társasága, Budapest.
Pápai Gábor (szerk.) 2003: Gyökerek és lombok. 3. k. Országos Erdészeti Egyesület, Budapest.
Papp Barbara 2006: „Az a drága Nagy Imre”, és „az Erzsi lány rémséges ruhája”. A történeti interjú
lehetőségei. Sic itur ad astra, 1-2 . sz., 2 0 9 -2 3 6 .
Parmer György 2001: M agyar építészet a két világháború között. Tere, Budapest (Második, bővített
kiadás.).
Percy, W. 1958: Metaphor as Mistake. The Sewanne Review, 66. 7 9 -9 9 .
Péteri György 2009: Az autós a ludas. Az automobilizmus magyarországi recepciójának történeté­
hez az 1960-as években. In A felhalm ozás míve. Történeti tanulmányok Kövér György tiszteletére.
Századvég, Budapest, 3 0 2 -3 1 5 .
Potzner Ferenc-Sinkó Katalin 2003: Előzmények. In A Sándor-palota írásban és képben. Főszerk.:
Sinkó Katalin. Akadémiai, Budapest, SO-53.
Prakfalvi Endre 2001: Adatok a budavári palotaegyüttes 1945 utáni építéstörténetéhez. In A Buda­
vári Királyi Palota évszázadai. Tanulmányok Budapest múltjából. XXIX. Szerk.: F. Dózsa Katalin-
Szvoboda Dománszky Gabriella. Budapest Történeti Múzeum, Budapest, 3 4 3 -3 5 9 .
Prakfalvi Endre 2009: Lehel (Élmunkás) tér 2. A., B., C., D. Budapesti Negyed, 2009. tavasz., 63.
sz., 123-138.
Preisich Gábor 1998a: A lakásépítés és a lakásállomány változása. In Preisich Gábor (szerk.):
Budapest városépítésének története, 1945-1990. Tanulmányok. Műszaki Könyvkiadó, Budapest,
6 7 -1 2 0 .
Preisich G áborl998b: Intézmények, középületek. In Preisich Gábor (szerk.): Budapest városépítés­
ének története, 1945-1990. Tanulmányok. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 121-156.
Pünkösti Árpád 1977: A munkásosztály a Hiltonba megy. Új Tükör, XIV. évf., 41. sz., 1977. októ­
ber 9 .6 -8 .
Pünkösti Árpád 1979: Márványaink. Filmvilág, 12. sz., 2 0 -2 2 .
Pünkösti Árpád 1992: Rákosi a hatalomért, 1 9 4 5 -1948. Európa, Budapest.
Pünkösti Árpád 1996: Rákosi a csúcson, 1 9 4 8 -1953. Európa, Budapest.
Pünkösti Árpád 2001: Rákosi bukása, száműzetése és halála, 1 9 5 3 -1 9 7 1 . Európa, Budapest.
Rainer M. János 1996: Nagy Imre. Politikai életrajz, 1 8 9 6 -1 9 5 3 . Első kötet, 1956-os Intézet, Bu­
dapest.
Rákosi Mátyás 1997: Visszaemlékezések, 1940-1956. 2. kötet. Napvilág, Budapest.
Dr. Réczey Ferenc-Pekáry Dagmar-Gondi Ferenc 1961: Etikett - társasélet - protokoll. A hazai és
a nemzetközi érintkezés szabályai egykor és ma. Minerva, Budapest, 2. kiadás.
Régi Tamás 2 007: Vadászok és vadászók. Vadászkultúra és gyarmatosítás a 20. század első felében
Kelet-Afrikában. BUKSZ, 2007. nyár., 19. évf. 2. sz., 150-159.
Révész Sándor 1997: Aczél és korunk. Sík Kiadó, Budapest.
Révész Sándor 2008: A Homo Stalinicus halála. Beszélő, 13. évf., 5. sz., Május, 6 8 -7 8 .

301
Ritoók Pál 2000: „Aki villát épít, Budára megy, Rózsadomb, Pasarét, ez van divatban”: (Pesti Futár,
1935). Intérieur 2., 2000. 3., 3 7 -4 0 .
Rostás Péter 2001a: Schmidt Miksa hagyatéka. In Egy közép-európai vállalkozó Budapesten. Schmidt
M iksa bútorgyáros tevékenysége és hagyatéka. BTM , Budapest, 11-83.
Rostás Péter 2001b: Egy helyiség helye. A Budavári Palota Hunyadi Mátyás-termének története. In
A Budavári Királyi Palota évszázadai. Tanulmányok Budapest múltjából. XXIX. Szerk.: F. Dózsa
Katalin-Szvoboda Dománszky Gabriella. Budapest Történeti Múzeum, Budapest, 4 8 7 -5 3 8 .
Rózsa T. Endre 2008: Nagy Imre, Kádár, Bernáth Aurél. Balkon, 3. sz., 10-11.
Rózsahegyi György 1962: Szállodai ismeretek. Közgazdasági és Jogi, Budapest.
Rozsnyai József 2009: A pesti Esterházy-palota és lakói. Budapesti Negyed, 2009. tavasz, 63. sz.
5 -3 4 .
Ruffy Péter 1965: Húsz év históriája. In A New Yorktól a Hungáriáig. Szerk.: Konrádyné Gálos
Magda. Minerva, Budapest.
Saly Noémi 2005: Törzskávéházam ból zenés kávéházba. Séta a budapesti körutakon. Osiris, Buda­
pest.
Sármány-Parsons Ilona 1992: Villa és családi ház. In Polgári lakáskultúra a századfordulón. Összeáll,
és bev.: Hanák Péter. M TA Történettudományi Intézete, Budapest, 179-223.
Síegelbaum, Lewis H. 1988: Stakhanovism and thepolitics o f productivity in the USSR, 1935-1941.
Soviet and East European Studies, Cambridge University Press, Cambridge-New York.
Simonovics Ildikó 2008: Az államosított divat célja: felöltöztetni az országot. A Ruhaipari Tervező
Vállalattól Rotschild Klára szalonjáig. In Horváth Sándor (szerk.:) M indennapok Rákosi és K ádár
korában. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 187-213.
Sípos Péter 2003: Sport és politika, 1 9 49-54. História, 2003/ 8-9. sz., 16-20.
Schifferné Szakasits Klára 1985: Fent és lent, 1945-1950. Magvető, Budapest.
Schnitta Sámuel 1965: Felszolgálói ismeretek. Közgazdasági és Jogi, Második, változatlan kiadás
(első kiadás: 1962), Budapest.
Sebes Gusztáv 1981: Ö römök és csalódások. Egy sportvezető emlékei. Gondolat, Budapest.
Sebes Tibor 1967: Jam bó, Kilimandzsáró! Táncsics, Utikalandok65., Budapest.
Sennett Richard 1998: A közéleti em ber bukása. Helikon, Budapest.
Sík Endre 1966: Egy diplom ata feljegyzései. Kossuth, Budapest.
Sík Endre 1970: Bem rakparti évek. Kossuth, Budapest.
Simmel, Georg 1973: Adivat. In uő.: Válogatott társadalomeléleti tanulmányok. Gondolat, Budapest,
4 7 3 -5 0 7 .
Simon Blanka 1957: H ázi mindentudó. Bibliotheca Kiadó, Budapest.
Sombart, Werner 1998: A luxus kibontakozása. Ford.: Bognár Bulcsu. Symposion, (1998. március­
április), 30 -4 5 .
Spencer, Herbert 1982: A divat. In: Klaniczay G ábor-S. Nagy Katalin (szerk.:) Divatszociológia.
Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 3 3 -3 7 .
Standeisky Éva 1996: A z írók és a hatalom, 1956 -1 9 6 3 . 1956-os Intézet, Budapest.
Studinka László 2002: Minden nap vadásznap. Dénes Natúr Műhely Kiadó, Budapest.
Szabó Csaba 2006: Gigászok harca Győr-Sopron megyében (1 9 6 5 ). In Tanulmányok az 50 éves
Bana ]ocó tiszteletére. Szerk.: Katona Csaba. Palatia Nyomda és Kiadó, Győr.

302
Szabó Dezső 1990: A m agyar káosz. Pamfletek. Szépirodalmi, Budapest.
Szántó Miklós 2001: Hegedűs András emlékezete. In Búcsú Hegedűs Andrástól, 1922-1999. Szerk.:
Rozgonyi Tamás-Zsille Zoltán. Osiris, Budapest, 2 6 6 -2 7 0 .
Szász Béla (Vincent Savarius) 1963: Minden kényszer nélkül. Nagy Imre Intézet, Brüsszel.
Szász Imre 1984: Ez elment vadászni... M agyarország felfedezése. Szépirodalmi, Budapest.
Széchenyi Zsigmond 1948: A szarvas selejtezése. Nimród, Budapest.
Széchenyi Zsigmond 1958: Nahar. Szépirodalmi, Budapest.
Széchenyi Zsigmond 1959: A frikai tábortüzek. Szépirodalmi, Budapest.
Széchenyi Zsigmond 1960a: N ahar 1-11. Szépirodalmi, Budapest.
Széchenyi Zsigmond 1960b: A laszkában vadásztam. Gondolat, Budapest.
Széchenyi Zsigmond 1962: Csui. Szépirodalmi, Budapest, 6., jav. kiadás.
Széchenyi Zsigmond 1963: Ünnepnapok. Szépirodalmi, Budapest.
Széchenyi Zsigmond 1964: Hengergő homok. Szépirodalmi, Budapest.
Széchenyi Zsigmond 1968: Denaturált A frika. (Feleségemmel a fek ete földrészen.) Szépirodalmi,
Budapest.
Széchenyi Zsigmond 2003: Szarvasok nyomában és egyéb írások. Mérték, Budapest.
Szelényi Iván 1991: A magyar polgárosodás esélyei. Századvég, 2 -3 . sz., 2 0 2 -2 1 1 . (A tanulmány
alapjául szolgáló szöveg a Magyar Szociológiai Társaság Faluszociológiai Szakosztályának Pol­
gárosodástanácskozására készült, és megjelent a Hitel 1989. évi, 16. számában is.)
Szendrői Jenő-A rnóth Lajos-Finta József-M erényi Ferenc-Nagy Elemér 1972: M agyar építészet,
194S -1970. Corvina, Budapest.
Szentgyörgyi N. Jó zsef 200 5 : M egkóstolták Magyarországot. A z irodalom visszavág, 3 -4 . sz.,
7 6 -8 2 .
Szigeti Péter 2002: A szexualitás nyilvánossága a századforduló Budapestjén. Médiakutató, 2002/1.
sz.tavasz.
Szöllősi György 1997: Czibor: dribli az égig. Print City, Sárbogárd.
Szűts László 1965: A kormányzó úr medvéi. Kossuth, Budapest.
Szvoboda Dománszky Gabriella 2001: Az újkori Budavári Palota belső díszítése. In A Budavári
Királyi Palota évszázadai. Tanulmányok Budapest múltjából. XXIX. Szerk.: F. Dózsa K atalin-
Szvoboda Dománszky Gabriella. Budapest Történeti Múzeum, Budapest, 4 1 1 -4 5 6 .
Tabajdi Gábor-Ungváry Krisztián 2008: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rend­
őrség működése Magyarországon, 19 S 6 - 1990. 1956-os Intézet-Corvina, Budapest.
Takács Károly 1998: Az elit szociológiai fogalmáról. Szociológiai Szemle, 1. sz., 139-148.
Takács Tibor 2008: Döntéshozók. Városi elit és városi önkormányzat Nyíregyházán a XX. század első
felében. L’Harmattan, Budapest.
Tamás Ervin 1997: Agebin története. História, 1997, 9 -1 0 . sz., 5 0 -5 3 .
Tarde, Gábriel 1903: The Laws oflm itation. Henry Holt, New York.
Tardos, R. 1995: Kapcsolathálózati megközelítés: új paradigma? Szociológiai Szemle, 4., 7 3 -8 0 .
Tischler János 2004: Az Onódy-ügy, 1964. In ,Jía tv an as évek" M agyarországon. Tanulmányok.
Szerk.: Rainer M. János. 1956-os Intézet, Budapest, 23 9 -2 7 1 .
Tokár Péter 1951: M uszka Imre munkamódszere és újításai. K. n., Budapest.

303
Tóth Eszter Zsófia 1999: A Csepel Vas- és Fémművek munkástanácsainak története. Múltunk,
1999/4. sz., 162-199.
Tóth Eszter Zsófia 2005: Munkásság és oralhistory. Múltunk, 200S/4. sz., 7 8 -9 9 .
Tóth Eszter Zsófia 2007: „Puszi K ádár Jánosnak". Munkásnők élete a Kádár-korszakban mikrotörténeti
megközelítésben. Napvilág, Budapest.
Tóth Ferenc 2002: M agyar ejtőernyős partizánok. A repüléstörténeti konferencia közleményei. Magyar
Repüléstörténeti Társaság. 9 -1 2 .
Tóth Gyula (szerk.) 1992: írók pórázon. A K iadói Főigazgatóság irataiból, 1961-1970. Dokumen­
tumválogatás. M TA Irodalomtudományi Intézete, Budapest.
Dr. Tóth Sándor 2005: A hírnév kötelez. Vadgazdálkodás és vadászat Magyarországon. Nimród,
Budapest, 2., bőv. kiadás.
Dr. Tóth Sándor 2 007: Nyitány a hírnévhez. Vadászat és vadgazdálkodás Magyarországon, 1 9 4 5 -
1951. Nimród, Budapest.
Dr. Tóth Sándor 2009a: Vadászat történelmi váltógazdálkodással (kézirat).
Dr. Tóth Sándor 2009b: Vadászati Világkiállítás, 1971. Rubicon, 1 9 7-198. sz., 101.
Tóth Vilmos 1999a: A Kerepesi úti temető másfél évszázada. Budapesti Negyed, VII. évf., 2. sz.,
1999. nyár, 3 -1 2 6 .
Tóth Vilmos 1999b: A Kerepesi úti temető 1999-ben. Budapesti Negyed, 1999. ősz, VII. évf., 3.
sz., 174-472.
Tóth Vilmos 2009: Újratemetések Magyarországon a 1 9 -2 0 . században. Rubicon, 2009/3. sz.,
2 4 -3 3 .
Turner, Victor 1989: Vöm Ritual zum Theater. Das Ernst des menschlichen Spiels. Frankfurt/M.
Turner, Victor 1997: Liminalitás és communitas. In: Zentai Violetta (szerk.): Politikai antropológia.
Budapest, 5 1 -6 3 .
Váczi Tamás 1989: Újra a reformok élén. A beszélgetőtárs: Nyers Rezső. Bács-Kiskun Megyei Lapki­
adó Vállalat, Kecskemét.
Vadas Ferenc 1996: Belsőépítészet és térhasználat a New Yorkban. Budapesti N egyed, 2 -3 . sz.,
199-214.
Vadas József é. n.: A m agyar bútor 100 éve. Fortuna, Budapest.
Valuch Tibor 2001: M agyarország társadalom története a XX. század m ásodik felében. Osiris, Bu­
dapest.
Valuch Tibor 2004: A lódentől a miniszoknyáig. A XX. század m ásodikfelének magyarországi öltöz­
ködéstörténete. Corvina K iadó-1956-os Intézet, Budapest.
Valuch Tibor 2006: H étköznapi élet K ád ár János korában. Corvina, Budapest.
Valuch Tibor 2009: A városi öltözködés változásai Magyarországon 1 9 4 8 -2 0 0 0 . In Simonovics
Ildikó-Valuch Tibor (szerk.:) Öltöztessük fel a z országot! Divat és öltözködés a szocializmusban.
Argumentum, BTM , 1956-os Intézet, Budapest, 9 9 -1 2 9 .
Varga Balázs 2009: Az 1 9 4 5 -1 9 5 6 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg társadalmi
összetétele és életútjai. Doktori disszertáció. Kézirat.
T. Varga György-Szakadát István 1992: íme, a nómenklatúrák! Az M DP és a volt M SZM P hatás­
köri listái. Társadalmi Szemle, 3. sz., 7 3 -9 5 .

304
T. Varga György 1998: Adalékok és szempontok a Magyar Dolgozók Pártja hatalmi helyzetéhez.
Múltunk, 2. sz., 175-182.
Varga László (szerk., bev.) 2001: K á d á r János a bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949 -1 9 5 6 .
Osiris-Budapest Főváros Levéltára, Budapest.
Vas István 1986: Levél egy szocialistához. (Válasz, 1936, 7 - 8 . sz.) In Válasz. 1 9 3 4 -3 8 . Szerk.
Széchenyi Ágnes. Magvető, Budapest.
Vas István 1990: Azután. II. k. Szépirodalmi, Budapest.
Vas Zoltán 1990: Betiltott könyvem. Életem III. Szabad Tér, Budapest.
Vas Zoltánná 1990: Rendhagyó utószó. (Részlet a Vas Zoltánnéval készült életútinterjúból. Az
interjút Kozák Gyula készítette.) In Vas Zoltán Betiltott könyvem. Életem III. Szabad Tér, Bu­
dapest, 3 6 5 -4 1 5 .
Veblen, Thorstein 1975: A dologtalan osztály elmélete. Közgazdasági és Jogi, Budapest.
Vida István 2006: Bevezető. In Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. Gondolatok, emlékezések, 1956-1957.
Felelős szerkesztő: Vida István. Szerk.: Szántó László-Vida István. Gondolat Kiadó-Nagy Imre
Alapítvány, Budapest, 7 -4 7 .
Virág Gyula 2006: A döntő előtt és után: az 1954-es labdarúgó-világbajnokság sajtóvisszhangja
Magyarországon. Múltunk, 2006/3. sz., 190-213.
Weber, Max 1987: G azdaság és társadalom. A m egértő szociológia alapvonalai. 1. Közgazdasági és
Jogi, Budapest.
Weber, Max 1982: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Gondolat, Budapest.
W hite, D. M. 1950: The „Gatekeeper”: A Case Study in the Selection o f News. In: Journalism
Quarterly 21 (4 ).
White, Hayden 2003: A modern esemény. In Kisantal Tamás (szerk.): Tudomány és művészet között.
L’ Harmattan, Budapest, 156-173.
Zeidler M iklós 2006: A m odern sport a nemzet szolgálatában a 19. századi Magyarországon.
Századvég, 4. sz., 7 1 -1 0 4 .
Zelei Miklós 2003: Tamás bácsi? Korunk, 5. sz. (Május), 5 9 -6 2 .
Zolnay Vilmos 1951: Pióker Ignác, az ország legjobb gyalusa. K. n., Budapest.
Dr. Zoltán János 1996: Legenda és valóság. Dénes Natúr Műhely, Budapest.
Zsolt Péter 2007: Divatszociológia. Pro Die Kiadó, Budapest.

30S
 RÖVIDÍTÉSEK

ÁBTL Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

ÁVH Államvédelmi Hatóság
ARTEX ARTEX Külkereskedelmi Vállalat
BFL Budapest Főváros Levéltára
BHSE Budapesti Honvéd Sportegyesület
BM Belügyminisztérium
Bt. Bér és Termelés
Bubiv Budapesti Bútoripari Vállalat
d. doboz
DKW Dampf-Kraft-Wagen
GAZ Gorkovsky Avtomobilny Zavod
HM Honvédelmi Minisztérium
IBUSZ Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási Részvénytársaság
IIB Ideiglenes Intéző Bizottság
KB Központi Bizottság
KEB Központi Ellenőrző Bizottság
KISZ Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség
KMAC Királyi Magyar Automobil Club, Központi Magyar Automobil
Club
Komsumex Komsumex Külkereskedelmi Vállalat
Korm. kormány
Közti Középülettervező Intézet
KPM Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium
KSH Központi Statisztikai Hivatal

306
M.T. Minisztertanács
MAVAD Magyar Vadkereskedelmi Szövetkezeti Vállalat
MAVOSZ Magyar Vadászok Országos Szövetsége
MDP Magyar Dolgozók Pártja
ME Miniszterelnök
MEDOSZ Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete
MÉM Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium
MKP Magyar Kommunista Párt
MOGURT Magyar Országos Gépkocsi Üzemi Részvénytársaság
MÓL Magyar Országos Levéltár
MSZMP Magyar Szocialista Munkáspárt
OHA 1956-os Intézet, Órai History Archívum
OKISZ Országos Kisiparosok Szövetsége
OSA Open Society Archives
OTBA Országos Társadalom Biztosítási Tisztviselő Alap
OTP Országos Takarékpénztár
OTSB Országos Testnevelés és Sportbizottság
ő. e. őrzési egység
PB Politikai Bizottság
Röltex Fővárosi Rövidáru és Lakástextil Kiskereskedelmi Vállalat
SZOT Szakszervezetek Országos Tanácsa
Szövosz Szövetkezetek Országos Szövetsége
SZT Szaktanács
t. tétel
Tesco Technical Scientific Cooperation (Nemzetközi Műszaki Együtt­
működési Iroda)
TÓT Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa
USA United States of America
VaML Vas megyei Levéltár
ZIM Zavod imeni Molotowa
ZISZ Zavod imeni Stalina

307

Aczél György 32-33, 68, 75,
76, 86, 104, 123, 163,169,
207,215,217, 222, 264,
265, 286,293
Aczél Györgyné 86
A czé l T a m á s 139
Alpár Ignác 23, 222
Altai Emil 80
Antalffy Gyula 222
Antos Zoltán 105, 123
Apró Antal 38, 75,76, 87, 102,
123, 151,214,223, 293
Arató Ferencné 189,223
Árva Károly 120
A stu rias, M ig u e l A n g e l 168,
223, 287
Bácsi József 223, 267, 284
B ah tyin , M ih a il140, 281
Balassa Gyula 102, 107, 223,
278, 291
Balázs Béla 74, 223
Bálint József 104, 123
Balogh István 43, 224
Bán Béla 157
Bárd Miklós 99, 224
BarthaLajos 119,123
Bata István 142, 264, 269, 224
Batthyány Lajos, gróf 72, 224
Baumgarten Antal 291
Beér János 199, 224
B en jám in L á sz ló 218,224,294
Benkei András 57, 102,225,
274
NÉVMUTATÓ
Benkő Imre 160
Benkő, Matthías 147
BerdaErnő 154,225
Berecz János 3 1 ,264,265,268
Berek János 110,120,278
Berényi Kálmánná 112, 278
Beretz Katalin 124,275,276,
271,277,280, 287
Bernáth Aurél 207-206, 225,
292
B ib ó István 15,260
Biszku Béla 32, 57, 86-87,
102, 112, 123, 170,225
Boda 50
Bodnár Ferenc 105, 123
Bokassa, Jean-Bédel 66, 225
Bokros Birman Dezső 154,
225
Bolz, Lothar 196, 226
Borbándi János 105, 274
Borbély Sándor 107,123
Bordás András 157,226
Borione, Pierre-Elie 97
Bortmann, C. E. 273
Bozsik József 131, 141, 147,
226, 282
Böröczky Kornél 120
Brázay Zoltán 39
Brezsnyev, Leonyid Iljics 57,
96, 226
Budai II. László 146, 226, 282
Budisavljevic, Nada 193
Bugyonnij, Szemjon
Mihajlovics 196, 226
308
Canetti, E lia s 136,280
Castro Ruz, Fidel 88, 226
Cedenbal, Jumjaagiin 87-86,
227
Che Guevara, Ernesto 195
Churchill, Sir Winston 63,
227
Czapik Gyula 227, 260
Czibor Zoltán 142-146,227,
280, 281
Czinege Lajos 75, 89, 100,
102, 227, 274, 279
Czottner Sándor 74, 228, 262
Csányi Sándor 116,228
Csapó Andor 23, 30, 42, 228,
261,262, 264, 266,286
Csapó Andorné 266
Csémi Károly 71, 105,228,
274
Csergő János 161,228
Cservenka Ferencné 41,228
Cseterki Lajos 87, 102, 108,
229, 274
Dabsi Pál 200
Dalmi 263
Darvas Iván 144, 229
Darvas József 41, 198, 200,
229
Dégenlmre 105,107
Dékán István 184, 187, 229,
240, 288
Dénes István 30, 91-92, 230,
272, 275, 278
Dési Huber István 74, 230
Dinnyés Lajos 49, 202
Dobi István 66, 74, 79, 81-82,
230, 291
Donáth Ferenc 81, 230, 282
Döbrentei Károlyné 231,291
Drapcsik István 50,231
Dudinszki László, báró 80
Egri Gyula 141,231,281
Eichmann, Adolf 23, 231
Elias, N o rb e rt 17,260
E m b e r M á r i a 280,281
Engels, F riedrich 43
Erdei Ferenc 196,214,231
Erdélyi Jenő 143-146,282
Erdélyi Károly 65
Erdősi József 106
Esterházy család 202
Esterházy László, gróf 80, 231
Faluvégi Lajos 107,123
Farkas József 107, 120
Farkas Mihály 25, 28, 38,79,
81, 101, 128, 129, 130, 142,
169,171,212,215,232,
260, 262, 277,286, 291,292
Farkas Vladimir 232
Fassbinder, R a in e r W erner 134
Fehér Lajos 57, 80, 86-87,
93-94, 98-99, 103,232,
275, 277
Fehér Lajosné 86
Feiszt Ottó 86, 121, 274, 279
Fejti György 118,122-123,
232
Ferenc József 96, 100, 237
Ferenczi Sándor 84, 273
Ferencz József 143,281
Finta József 180, 233
FockJenő 57, 86, 93,103,
109, 123, 233, 274
Földes! Jenő 118, 123
Földes László 63, 67, 87,
94-99, 102-103, 125,233,
269, 274, 275, 276, 277, 280
Földes Mihály 234, 291
Fülöp, Edinburgh hercege 96,
234, 276
Gábor Andor 51, 75, 234
Gábor István 105
Gagarin, Jurij Alekszejevics
53, 200
Gál László 106,123
Ganzéi Irén 212
Gáspár Sándor 36, 52, 86, 88,
103, 112, 119, 123, 170,
217, 234,262, 274,275, 294
Gergely István 105
Gerlach, Horst 274
Gerő Ernő 25,4 9 ,6 8 ,1 0 1 ,
130, 141, 153,212, 234,
262, 277,281,283, 285,
291, 292
Gonda György 200, 235
Gosztonyi János 200, 235
Gömbös Gyula 72, 235
Göncz Árpád 66
Grantnerjenő 12
Gronow , Ju k k a 260, 261,267,
283
Grósz Károly 74-75,
120-123, 163, 207,215,
235, 286, 293
Groza, Petru 48
G y a rm a ti G y ö rg y 161,269,
286
Gyenes Vilmos 107
G yilasz, M ilo v a n 63, 235
H ab e rm a s, Jürgen 17,260,286
Flalász Margit (Mme Achmed
Tulgay) 190
Hámori Csaba 118, 123
Haraszti Sándor 282
Hatvany Ferenc 81,236
Háy Gyula 216, 236, 293
309
Hazai Jenő 142
Házi Árpád 199,236
Hegedűs András 26, 60-62,
65,78, 186,213-214, 236,
262, 265, 266, 269, 270,
277, 287, 289, 292, 293
Hegedűs Andrásné 60-61,
186,236
Hegyi Gyula 280
Flem ingw ay, E rn est 95, 236
Hermann György 181-182
Hess, Helga 274
Hess, Rudolf 87, 274
Hetényi Károly 167-168,286
Hofi Géza 111, 237
Hollailmre 105
Homm Pál 144, 237
Horn Dezső 105
Horthy István 48, 237
Horthyjenő 91, 237
Horthy Miklós 48, 57, 66,
80, 97, 201,203,218, 235,
237, 289
Horthy Miklós, ifj. 237
Horváth Ede 57, 160-163,
217, 237,268, 285, 286, 294
Horváth Géza 201
P. Horváth István 106, 108,
123, 273
Horváth Márton 79 ,8 1 -8 3 ,
237, 272
H o rv á th S á n d o r 283, 290
Hruscsov, Nyikita Szergejevics
56-57, 64-65, 67, 226
Hungler Géza 181-182
Huszár Károly 72, 238
Ickovits, Alfréd 53
Idi Amin, Dada 66, 238
Ignotus Pál 212,238,292
Uku Pál 74-75, 200, 238
Iványi Pál 118,123
Janáky István 202, 238
JankóJános 274
Jassó Mihály 118,123
József Attila 74-75
József főherceg 198
Jugyin, Pável Fjodorovics 156
Justus Pál 48, 239
Jürgens, Witzl 274
Kabai Gyula 135
Kádár János 30-35, 39-40,
5 6 -5 8 ,6 3 ,6 5 -6 7 ,7 2 ,
74-7 5 ,7 6 , 80-81, 86-87,
89, 90, 93, 9 7 -9 8 ,1 0 1 -1 0 4 ,
108-110, 112-118, 121-
122, 148-150, 152, 154,
161, 164,169-170,181,
190, 202, 205, 206-208,
215-216,218, 230,239,
264, 265, 274, 276, 277,
278,282,289,291
Kádár Jánosné 193, 264, 265,
268,269,290
Kállai Gyula 75, 169, 171,
195-196,239, 282,293
Kalmár-Maron György
177-179,287
Kálnoky László 42, 240
Kamara János 118,123
Karakas László 35, 240
D. Kardos Éva 184-185,187,
240, 288, 289
Karinthy Ferenc 153,155,
157, 168,240, 283, 284
Károlyi István, gróf 275
Károlyi Mihály, gróf 72, 240
Kása Ferenc 51-53, 131,
145-147
Katona Éva 264
Kawawa, Rashidi 98-99, 240,
277
Kazareczki Kálmán 105, 107
Kifut János 84, 240, 273
Kileo, GodfriendJ. 98, 277
Kim ír Szén 61, 200
Kisházi Ödön 200, 240
Kiss Dezső 105,123
Kiss Károly 262
Kittenberger Kálmán 80,
9 0 -9 2 ,9 4 ,2 3 7 , 241
Koch Hugó 49, 267
Kocsis (Kocka) Sándor 144,
241,282
Komendó János 4 3,261,266
Koncser István 263
Kónya Lajos 24, 29, 241
Kónyi Lajos 157
Kossá István 74, 202, 241
Kossuth Lajos 72
Kotsis Iván, id. 202,241,292
Kovács Jenő 118, 123
Kozma Lajos 27, 241, 263
Köböl József 35, 199
Körner József 26, 72, 242, 262
Kuczka Péter 42, 157,284
Kurucz Antal 169
Lakatos Ernő 118,123
László Andor 105, 123, 274
Latabár Kálmán 144,242
Lázár György 106, 108, 117,
123, 242
Lelovich György 80
Lénárt Lajos 106, 120, 123
Lenin, Vlagyimir Iljics 29,43,
242, 256
Lessing, Erich 27
Lombos Ferenc 162-163,242
Lombos Ferencné 286
Losonczi Pál 66, 103, 182, 242
Losonczy Géza 29, 170, 243,
264
Lukács György 74, 243
Madarasi Attila 107, 123
Madas András 106
Mádl Ferenc 66
Mahendra Bir Bikram Shah
Dev 96, 243
Major Tamás 30, 243
Marjai József 106, 123
Marosán György 32, 65, 75,
217, 243, 269,291
Maróthy László 100, 107,
123, 244
Márta Ferenc 107,123
Marton Károly 112, 277, 278
310
Marton Tibor 107
Marx, Kari 43, 169
Maszkovszku Miklós 135
Merán Fülöp 14, 18, 219, 244,
260,261,294
Méray Tibor 139,281
Meskál Tibor 178,287,288
Mestrovic 193
Mihályfi Ernő 206, 244, 272
Mindszenty József 15, 244,
260
Molnár Erik 74, 244
Molnár Frigyes 105
Molnár Imre 245, 291
Musil, Róbert 94, 275
Muszka Imre 150,152-153,
1 55-159,245,283, 284,
285
Münnich Ferenc 73, 74, 129,
245
Nagy Endre 8 1-85,91,
95-100, 124-125, 245, 271,
272, 273, 276, 277
Nagy Ferenc 79,270
Nagy Imre 2 0 ,2 7 -2 9 ,7 4 ,7 9 ,
2 08,216,223,230, 236,
2 4 3 ,2 4 5,247,254,255,
259, 263, 271, 288, 289,
292, 293
NagyRichárd 107
K. NagySándor 105-106
NagySándor 118,123
Nagysándor György 274
Nemeskéri Kiss Géza 97, 246
Németh Ferenc 105
Németh Károly 103,108,112,
123, 246, 275
Németh Miklós 149,246,282
Neruda, Pablo 168,246,287
Neuschlosz-család 23
Nezvál Ferenc 46, 103, 246
Nógrádi Sándor 184,247,
261,263, 267, 277, 291
Novotny, Antonin 172,247
Nyerere,Julius 99,247
Odescalchi Eugénie 88, 247,
275
Oláh György 106, 123
Olcsai-Kiss Zoltán 72, 247
Olt Károly 75, 198-199, 247
Onódy Lajos 170,248
Orbán László 32
Ortutay Gyula 198,248
O vid ia, D á v i d 284
Ö rk é n y Istv á n 157,248
Pádár Sándor 135
Pallavicini Alfonz 88
Pál Lénárd 118-119, 123
Pap Gyula 154,248
Pap János 41, 100, 103, 119,
125, 180, 248, 288
Papp Árpád 105
K. Papp József 105
Papp Lajos 105,119,123
Papp László 24, 52, 248
Pataki László 105,107
Peidl Gyula 72, 249
Péter Gábor 26, 29-30, 43,
45, 184, 186,228, 240, 249,
255,256, 261,263, 264,291
Péter György 188,289
Péter János 196, 249, 290
Petri G y ö rg y 35
Petrovszky István 118, 123
Pióker Ignác 159-160, 249,
284, 285
Piros László 136,218,249,
269, 283
Pozsgaylmre 86, 107, 123
Puskás (Öcsi) Ferenc 128,
130-136,139, 142,
146-149,250, 282
P ü n k ö sti Á r p á d 49, 181, 262,
264, 265, 266, 267,285,
287, 288, 292
Rácz Antal 90, 107-108, 113,
120, 275,277, 278, 279
Rácz György 263
Rácz Sándor 107-108,119
Radnai Pálné 43 Schmidt Miksa 2 0 i,2 5 3
Rahn, Helmut 134,250 Schnitta Sámuel 177,287
Rajk László 7 4 -7 5 ,8 1 -8 2 , Schuller Imre 275
2 0 2,214,250,258 Schwarz 141, 145-146
Rajk Lászlóné 45, 250 Sebes Gusztáv 132,135-139,
Rakeczky Béla, ifj. 86,274 148,253,280
Rákosi Mátyás 12, 15, 24-25, Sebes Sándor 188,253
2 9 ,3 8 ,4 2 -4 3 , 49-51, Sebestyén Ferenc 108,123
6 8 ,7 4 ,7 8 -8 3 ,8 6 ,1 0 1 , Sennett, R ic h a r d 17-18,260,
126, 147, 151, 152, 153, 261,286
156,169,184,187,196, Shvoy Lajos 253, 260
199, 200, 202-206, 210, Sík Endre 52, 74, 194, 196,
212-218, 240,250, 260, 253, 267, 269, 290
262, 270, 285, 292 Sím m el, G eorg 16, 260
Ráth Károly 194, 251 S im o n B la n k a 197,290
RatkóAnna 213 Sólyom László 66
R ejtő Jenő 180, 251 Somi Benjámin 105, 107
Révai József 26, 74, 101, 212, Somlyó György 169, 253
251,262, 272,277, 286,292 Somogyi László 171,183,
Riesz István 199 287, 288
RományPál 107 Spencer, H erb ert 16, 260
R o m h á n y i (R ím h á n y ó ) József Strauss, Franz Joseph 87
198 S tu d in k a L á sz ló 84-8 5 ,2 7 3
Rónai Rudolf 107,123 Sumet Lajos 144
Rónai Sándor 74-75, 252
Rosenberger Pál 90, 275,277 S z a b ó D e z s ő 292
R ostás Péter 203, 265, 266, Szabó István 105, 123, 162,
291.292 253
Rotschild Klára 189-190, S z a b ó L ő r in c 132,254
193-194,252,289 Szabópál Antal 105, 123
Szabó Zoltán 103, 106
Ságvári Endre 74, 252 Szakali József 108, 119, 123
Salamon Béla 198,252 Szakasits Árpád 27,74-75,
Sallai Károly 201 198, 202,253,254,283, 291
Sándorfalvi László 274 Szántó Piroska 254, 294
Sándor László 199,252 Szántó Zoltán 216,254
Sándor Móric 109 Szász Béla 204, 254, 292
Sárdi János 144 S z á s z Im re 120,255,279
S á rm á n y -P a rso n s Ilo n a 263, Szatmári Józsefné 263
266 Széchenyi Zsigmond, gróf 33,
Sartorius, Ottó 273 80 ,9 0 -9 4 , 237, 255, 275
Sartre, Jean-P aul 63 Széchenyi Zsigmondné 255
Schifferné S za k a sits K iá r a 212, Szederjei Ákos 80,85,270,
253, 261,263, 266, 267, 273
291.292 Szekér Gyula 106,123
Schiffer Pál 252 Szénási Géza 105,107
Schmidt, Helmut 87 Szentesi Zoltán 144
311
Szepesi György 131, 134, 139,
148, 255
Szili Géza 106,123
Szirmai István 32, 215, 255,
291
Szirmaijenő 106
Sztálin, Joszip Visszarí onovics,
Dzsugasvili 43, 64, 152,
234, 256, 283
Szűcs Ernő 45, 256
Szűcs Ferenc 45, 86, 103, 108,
112-113,119,123, 256
Szűrös Mátyás 196, 256, 290
T áb ori K o rn é l 38, 256
T a m á si M ik ló s 289
T arái, G áb riel 16, 260
Teleki József, gróf 80, 257
Teleki Pál, gróf 72, 257
Teleki Sámuel, gróf 90, 257
Tichy Lajos 147,257
Tildy Zoltán 48-49, 79, 81,
83, 201,257
Timár Mátyás 105, 123, 274,
275
Tito, Josip Broz 67-68, 110,
257
Tito, Jovanka 193,226,257
Tollner György 113, 275, 277,
278
Tolnai Ferenc 105,107
Tót, Amerigo 179
Tóth Mihály 133,258,280
Tóth Sándor, dr. 102-103,105,
112,115-116, 262,266,
270, 271,273, 274, 275,
276, 277, 278, 279
Tóth V ilm o s 74, 270
Tömpe András 61
Tömpe István 85, 103, 258,
274
Turner, Victor 281
Tyereskova, Valentyina
Vlagyimirovna 89, 258
Urbán Ernő 200, 258
Vadnai Tibor 179,287
Vallus Pál 105, 279
Valuch T ib o r 265, 266, 289,
290
Vályi Péter 74, 105-106, 258,
275
Váncsa Jenő 111,115,119,
122,258, 278, 279
Vándor Ferenc 44
Varga Béla 79
Varga Ferenc 31
Varga József 108
Várkonyi Péter 106, 108, 119
Vásárhelyi István 216
Va s Istv á n 157,217-218,254,
258, 284, 294
Vas Zoltán 23, 25, 27, 38,68,
74, 101, 167, 171,217, 259,
261, 262,269, 270,294
Vedres Márk 154, 259
Veres József 105, 118, 123
Villányi Miklós 122
Weber, M a x 15,17,260
Wessely Erzsébet 190
White, D á v id M a n n in g 294
W ilde, O sc a r 217
Zajách Mihály 135
Zámoly Rozália 263
Zamuskin, Igor 10, 191, 290
Zoltán János, dr. 106-107,
112, 120, 278
Zöld Sándor 213-214,259,
286, 292, 293
Zsigmond László, dr. 200, 259
Zsofinyecz Mihály 199,259,
291
Zsolnay család 14