A BERETTY6-VÖLGY KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSI-,

KÖZLEKEDÉSI- ÉS ÁRUCSEREVISZONYAI
Dankó Imre

Bihar megye középkori történetével többen foglalkoztak és így a Berettyó-

völgy történetével is, ami Bihar megye kialakulása óta mindig szerves része
ennek a több kistájból álló közigazgatási egységnek . Bunyitay Yince egyház
történeti szempontok alapján els őként készített összefoglalást a megye egy
része településeir ől.l K. Nagy Sándor nagyszerű helyismerettel rendelkezett és
Bihar megye aprólékos ismertetésénél inkább ezt, mint a történeti kutatásokat
hasznosította .2 Történeti vonatkozásban Rómer Flórishoz, Ipolyi Arnoldhoz és
Bunyitay Vincéhez utasította olvasóit .3 Rómer Flóris bihari útjának egyes fel-
jegyzéseit csak napjainkban adtuk közre.4 Mindezek és még sok más, itt most
fel nem sorolható korábbi kutatás, feldolgozás eredményét foglalta össze Jakd
Zsigmond, illetve részletekbemen ő, eredeti levéltári kutatásokon alapuló, min-
den elérhető középkori oklevél, irat feltárásával és felülvizsgálatával megírta
Bihar megye középkori történetét. 5 Jakó Zsigmond 1940-ben megjelent össze-
foglalása valóságos kézikönyv, adatai aligha szaporíthatók, megállapításain az
esetlegesen még ezután előkerülő adatok sem változtathatnak . Arra, hogy ez
valóban így van, két példát is hozhatunk fel. Az első Mezősi Károly, aki az
1692 . évi összeírás alapján ismertette Bihar megye XVII. századvégi települési
képét, változásait ; alapul, kiindulási pontként szükségszerűen Jakó Zsigmond
művét vette .s Hasonlóképpen járt el Györffy György is, aki Magyarország
Árpád-kori földrajzában ugyancsak Jakó adataiból indult ki .' Györffy György
munkája, ami történeti földrajz, tárgyát tekintve a lehető legközelebb áll hoz-
zánk, amikor a Berettyó-völgy középkori települési-, közlekedési- és árucsere-
viszonyait vizsgáljuk . Vizsgálódásaink nem alapulnak új, eddig feltáratlan, az
előzőekben említett feldolgozásokban nem szereplő adatokon . Azonban még-
sem ismétlésről, már korábbról ismert adatok újbóli közreadásáról van szó.
Hanem arról, hogy egy kevéssé ismert tájra, a Berettyó-völgyre vonatkoztatva

1 Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától ajelenkorig. I-III. Nagyvárad, 1883-
1884 .
2 K. Nagy Sándor : Biharország. I-III. Nagyvárad, 1884-1888. Vö . : Bihar vármegye és Nagyvárad
(Szerk . : Borovszky Samu) Bp . é. n. (1901.)
3 K. Nagy S. : i. m. I. 7-8. old.
4 Sz. Máthé Márta : Rómer Flóris bihari munkássága . A bihari útinapló . DMÉ. 1974 . Db . 1975 .
283 345. old.
5 Jakó Zsigmond : Bihar megye a török pusztítás el őtt. Település- és Népiségtörténeti Értekezések
5. Bp ., 1940 .
6 Mezősi Károly : Bihar vármegye a török uralom megszűnése idején (1692.), Bp . 1943 .
7 Györffy György : Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza . Bp . 1966 .
vizsgáljuk át, csoportosítjuk az adatokat úgy és azért, hogy érthet ő legyen két
kelet-magyarországi nagyváros, Nagyvárad és Debrecen, valamint a környe-
zetükben lev ő, hozzájuk már a középkorban is számtalan szállal kapcsolódó
település települési-, közlekedési- és legfőképpen árucserehelyzete.
A Berettyó-völgy középkori települési-, közlekedési- és árucsereviszonyai-
val azért szükséges foglalkoznunk, mert a települési rendszer, a vám- és vásár-
helyek alakulása, a települések bels ő rendjét, formáját befolyásoló ereje, sok,
máig élő hagyomány, hatás magyarázatát adhatja. Egyrészt képet alkothatunk
vizsgálódásaink során a középkori falu általános települési rendjéről, a telepí-
tést alakító, formáló földrajzi-, gazdasági- és társadalmi tényezőkről, a falu-
rendszerről, illetőleg a mezővárosi fejl ődésformáról. Mindezeknek a kérdések-
nek a közelmúltban készültek el nagy, korszerű feldolgozásaik . Szabó István
munkája a magyar falurendszer kialakulásáról tárgyunkat tekintve is fontos .
Sok adatot, értékes megfigyelést tartalmaz, bár példáit nem területünkről, a
Berettyó-völgyből vette. $ Hasonlóképpen Szabó István másik munkája is, ami
a középkori magyar falut mutatja be, alapvetően fontos számunkra, bár ada-
tait, példáit tekintve ez sem a Berettyó-völgyre vonatkozik . ° Még Szabó István
munkáit megelőző en utalnunk kell egyrészt Mendöl Tibor általános település-
földrajzára, másrészt Maksay Ferencnek a középkori magyar települési viszo-
nyokkal foglalkozó, összegez ő jelleg ű munkájára.l° Mindezekre az összefogla-
íásokra épülten vizsgáljuk meg a Berettyó-völgy középkori települési viszonyait,
és igyekszünk a levonható tanulságok segítségével a közlekedés- és vele kap-
csolatosan az árucsere itteni alakulásának néhány érdekes kérdését megvála-
szolni .
A Berettyó-völgy ma nem tűnik önálló kistájnak, mint ahogy a Berettyó
sem jelent ős folyóvíznek. A múltszázadi folyószabályozás és ármentesítés (le-
csapolás) a Berettyót szerény kis vízfolyássá fokozta le, olyan kicsivé, jelenték
telenné tette, hogy aszályos, száraz, meleg nyarakon alig van benne víz. A Be-
rettyó szabályozásával a Sárrétet is felszámolták, a hatalmas mocsárvilág, vizes
rét kiszáradt, termő földdé alakult át . Természetes, hogy nekünk nem ezeket
a mai viszonyokat kell szem előtt tartanunk, hanem a középkori állapotokat,
amelyek - bár már a XVI. századtól kezdődően történtek kezdeti és csak
helyijelentőséggel bíró intézkedések a Berettyó szabályozására -végeredmény-
ben hosszú évszázadokon át, egészen a múlt század derekáig változatlanok
voltak . Különben a Berettyó és a Sárrét lecsapolásának, ármentesítésének tör-
ténetét igen jól ismerjük . A róla szóló nagyszer ű, nemcsak a szigorúan vett
vízügyi munkálatokkal foglalkozó, kétkötetes monográfia behatóan tárgyalja
az eseményeket, értékeli az eredményeket és ezekből következtethet ően meg-
ismerhetjük a korábbi állapotokat is.~l
Ezek a korábbi állapotok, amelyek a települések kialakulása, fejl ődése
szempontjából rendkívül jelent ősek, amelyek er őteljesen befolyásolták a köz-
lekedés alakulását, ami viszont az árucsere egyik alapját képezi, méltán érde-
melnek nagyobb figyelmet. Mielőtt a Berettyó középkori viszonyairól szól-
nánk, csak annyit jegyzünk meg, hogy a Berettyó korábbi nagyságára és ebből

8 Szabó István : A falurendszer kialakulása Magyarországon X-XV . század . Bp . 1966 .

9 Szabó István : A középkori magyar falu . Bp . 1969 .
10 Mendöl Tibor: Általános településföldrajz. Bp . 1963 .; Maksay Ferenc : A középkori falutelepülés
Magyarországon. Bp. 1971 .
11 Monográfia a Körös-Berettyó-völgy ármentesítéséről. I-II. (Szerk. : Gallacz János) Nagyvárad,
1896 .

6
következőleg jelent őségére ma, a ma is meglev ő rendkívül széles medréből,
illetőleg völgyéből következtethetünk leginkább.l2 A meder", illetve a völgy,
kiérve az Alföldre, különösen elszélesedett, elannyira, hogy a Berettyó volta-
képpen elveszett, szétfolyt a Sárréten.l3 Geográfusaink a Sárrét kialakulását
egyenesen annak tudták be, hogy a Berettyó (és számtalan ága, amelyek ugyan-
csak számtalan ággal, érrel, kisebb-nagyobb folyóvízzel összeköttetésben álltak
a Körösökkel) elöntötte ezt a különben is alacsony fekvés ű, lapályos területet.
Nagy, állandó vízfelületeket is alkotott, de jellemzőbb volt rá a nádas, kákás,
zsombékos ; a vizes rét . Ez a régi vizes világ - a régi Sárrét világa - vált is-
mertté Szűcs Sándor írásaiban, különböz ő, nem egyszer irodalmi igényekkel
megírt feldolgozásaiban .l4 Mi azonban nem a Sárréttel, hanem a Berettyó-
völgy települési-, közlekedési- és árucsereviszonyaival kívánunk foglalkozni.
A Berettyó a Szilágyságban, a Réz hegység északi oldalán, a Ponor nevű
csúcs alatt ered, illetve egyesül több kisebb patakból .ls Kanyargó völgyben
először északnyugatra folyik, majd Nagyfalunál nyugatra fordul . Ez az irány
lesz aztán a továbbiakban meghatározó a számára, a számtalan kanyar, a rövid
távolságon belüli gyakori irányváltoztatások ellenére is. Ez a nyugatra való tar-
tás, a völgy végeredményében kelet-nyugati iránya az egyik dönt ő tényező a
Berettyó-völgy közlekedését, árucseréjét illetően . Különben a Berettyó Nagy-
fálutól mindinkább szélesed ő völgyben Széplaknál ér Bihar megye területére .
Mindjárt Széplaknál irányt változtat és északnak tart egy hatalmas kanyarral.
Margittónál változtatja meg ismét folyási irányát ; határozottan délnyugati
folyást vesz fel. Szalárdnál éri el az Alföldet, de a völgye itt már olyan széles,
hogy nem is tűnik völgynek . Szalárdtól nyugati lesz a folyása és Újfaluig,
illetve Szentmártonig így folyik, sőt még tovább is egy kicsit . Bakonszegig le-
hetett követni a folyását, itt veszett el a Sárrétben. A Sárrét nemcsak a Be-
rettyót vette fel", hanem többek között a Hortobágyot is. A Sárrét felesleges"
vize aztán rendkívül lassú folyással, Mezőtúr alatt folyt bele a Hármas-Körösbe .
Mindezt jó, ha néhány adattal is alátámasztjuk. A Berettyó egész hossza
364 km, de eredete és a torkolata közti távolság csak 144 km. Egész esése az
eredetét ől kezdve a torkolatáig 553 m, de ez közelr ől sem oszlik meg egyenlete-
sen. Szalárdtól kezdve, tehát az Alföldre kiérve, 230 km-en, csak 34 m. Víz-
gy űjtő területe elég nagy, 5180 km 2.is Szabályozása leglényegesebb része az
volt, hogy a múlt század ötvenes éveiben Bakonszegt ől Szeghalomig, tehát mint-
egy 20 km hosszan ásott medret készítettek neki, ami a Berettyó vizét még
mielőtt szétfolyhatott volna a Sárréten, a Sebes-Körösbe vezette. A másik
nagyjelent őségű szabályozási művelet pedig az volt, hogy Szalárd és Kismarja
között körülbelül 15 km hosszú csatornát ástak a részére. Ez a csatorna is le-
hetetlenné tette a kanyargást, a szétterülést, megrövidítette a Berettyó hosszát,
útját. A folyó hossza a szabályozás által 178 km-re rövidült. A Berettyónak
több mellékvize is van, amelyek települési, illetőleg a Berettyó-völgy közleke-
dését, árucseréjét tekintve sem hagyhatók figyelmen kívül. Közülük csak a
12 Vö. : Osváth Pál: A Bihar vármegyei Sárréti Járás leírása . Nagyvárad, 1874 .
13 Papp Antal: A Nagy- és Kissárrét vidékének régi vízrajza . Acta Universitatis Debreceniensis
IIL/2. 1956 . Db . 1957 .
14 Süfcs Sándor : A régi Sárrét világa . Bp . év . n.
15 Kéry Menyhért : Bihar-vármegye vízrajza. Bihar-vármegye . (Szerk. : Nadányi Zoltán) Bp . 1938 .
45 . old.
16 Benedek Pál: A Hármaskörös középvizeinek természete . Bp. 1935 .; Kreybing Lajos-Berényi
Dénes-Hank Olivér : A Berettyó és Körösök tája . Bp . 1950 . ; Yányi Ferenc : A Hármas-Körös
vízvidékére vonatkozó oklevéltári adatok az Árpád-házi királyok idejében . Kolozsvár, 1909 .

7
melvényeivel és termékeivel itt, ezen a területen cserélte ki javait . Azonban
nemcsak helyi cserér ől volt szó már a középkorban sem, hanem a völgy föld-
rajzi irányultságának megfelelően egy kelet-nyugati irányú árucseréről is be-
szélhetünk . Ennek a már a középkorban meglevő kelet-nyugati irányú áru-
cserének a jobb. megismerése szempontjából meg kell vizsgálnunk a Berettyó-
völgy települési- és útviszonyait . Miel őtt a Települések ily szempontú ismerteté-
sére térnénk, ajánlatos felidéznünk Györffy György jellemzését a középkori
Berettyó-völgyről. GyörfJ`y György azt írja, hogy a Körössel párhuzamosan
széles völgyben fut a Kraszna megyében eredő és Szalárd alatt az Alföldre érő
Berettyó . A két völgy között elterülő hegység (a mai Réz) régi neve volt Igyfan ;
bükkösökkel borított rengetege a XI. században a hercegek fő vadászterülete
volt ; lealacsonyodó nyugati vége Avas nevet viselt . A Berettyó völgyét ala-
csony, szőlőművelésre alkalmas hegyvonulat (ma Érmelléki hegyek) választja
el az Alföld peremét jelz ő Omsó ér, vagy röviden Ér folyó mocsaras völgyétől,
az ún. Érmelléktől." 2° Véleményünk szerint ebben a.z összefogott ismertetésben
benne van mindaz, ami a továbbiak szempontjából lényeges, hogy tudniillik a
Berettyó-völgy a. maga teljes egészében peremterület", azaz olyan vidék, ahol
két különböző földrajzi-, gazdasági-, termelési viszonyokkal rendelkező táj
találkozik egymással. A Berettyó-völgyben kialakult árucsere szempontjából
ez a leglényegesebb megállapítás .
A Berettyó-völgyben létrejött települések a Berettyó mindkét, de leginkább
a jobboldalán alakultak ki, mind alföldi jellegűbbek, annak ellenére, hogy az
árterület-völgy legmagasabb, vízmentes részein létesültek . A települések hatá-
rait azonban vízjárta, nagyrészt mocsarasak, nádasok voltak . Az évenként
rendszeresen visszatérő áradások a vízmosásokban, szakadékokban, lapályos
helyeken nagy mennyiségű vizet hagytak hátra és lehetetlenné tették a nagyobb
arányú földművelést . A szántók, a különféle kertek területe minden falunál
kicsi volt és rendszerint a település közvetlen közelében levő alacsony hátakon,
laponyagokon foglalt helyet . A határok nagyobbik hányadát halászattal, rá-
kászattal, csíkászattal hasznosították, a.z állattartás - fő leg szarvasmarha -
ugyancsak számottevő volt, illetőleg nádfással éltek . A völgyet szegélyező
dombvonulatokon, hegyoldalakon, ahol az erdő engedte, már a középkarban
sz ől őskerteket telepítettek . Az erdőkben pedig széleskörű vadászat folyt .
A Berettyó-völgy falvaiban a középkorban folytatott kézműves tevékenységre
csak következtetni tudunk, főleg személynevekb ől (Kovács, Ács, Fazekas,
stb.). Kivéve egyet, a molnárt . A Berettyó-völgy több településén már a közép-
korból nagy, nemcsak a helység életében jelent ő s, hanem kisebb-nagyobb kör-
nyék szempontjából is fontos malmot ismerünk . A malmok működtetéséhez a
Berettyó vizét használták fel, a különben is sok ágra szakadt folyót több ma-
lomárokkal" továbbosztották. A Berettyó-völgy malmainál vetődik fel elsőnek
a közlekedés, az utak kérdése. A malmok a Berettyó-völgyben is, mint minde-
nütt másutt, bizonyos központot képeztek, a települést, ahol működtek, egy-
egy kisebb-nagyobb terület központjává fejlesztették. Ahhoz, hogy a malom
működni tudjon, hogy a malom betölthesse a település életében az őt megillet ő
helyet és feladatot, utakra volt szükség. Eltekintve most attól, hogy a malmok
maguktól is jól megközelíthet ő, a közlekedés szempontjából fontos helyeken
létesültek, a hozzájuk vezető utak, az oda és az onnan való szállítás feltételei
~gen lényegesek a továbbiak szempontjából.

20 Györffy György : i . m . 570. old .

legfontosabbakról essék szó . A Kis-Körös Váncsod alatt ömlik a Berettyóba,
ami Nagyvárad alatt a Sebes-Körösb ől szakad ki . A Kösmő három ágból ered ő
patak, Újlaknál fut össze a három ág és Nyüved mellett elfolyva Paptamásinál
ömlik bele a Berettyóba, mint baloldali mellékvíz. A Berettyó jobboldali mel-
lékvizei közül kettő érdemel különösebb figyelmet. Közülük a Hortobágyról
már volt szó, az Érről azonban még nem. Az Er eredetileg rendkívül sok ágból,
apró vízfolyásból állt és az elnevezés nem is egy meghatározott folyóvizet je-
lölt, hanem inkább egy kiterjedt területet, amit számos vízjárás, meder, ág,
folyás mocsarassá tett. Az Ér, mint ezekből a vizekb ől alakult, többé-kevésbé
egyesült folyó Asszonyvásárától kísérhető figyelemmel ; Kiskerekit, Székely-
hidat, Kis- és Nagykágyát, Csokolyt, Diószeget és Jankafalvát érintve, Po-
csajnál ömlik a Berettyóba . Az Érvölgye éles táji elválasztó vonal is ; a Nyírsé-
get választja el az Érmelléktől, illetőleg az Érmelléktől délkeleti irányban,
északkelet-délnyugatra álló hegyvonulattól . A Berettyó-völgy sokmindenben
hasonló az Érvölgyéhez. Mindkett ő önálló kistáj, amelyeket azonos földrajzi
tényezők alakítottak ki.t' Essék szó a Berettyóból Hencidánál kiszakadó Kék-
Kállóról is, ami nagy kanyargásokkal Konyár felé vette az útját.
A Berettyó-völgy nem más, mint egy alacsony hegyek, majd mindinkább
dombok és végül alacsony hátságok közt egyre inkább kiszélesedve keletr ől
nyugatra tartó, az Alföld felé nyitott medence. Voltaképpen meder, a Berettyó
és számtalan ága, szakadék medre, vagy még inkább árterülete . Ennek az ár-
területnek a magasabb pontjain, hátasabb részein, a völgy széleihez közel eső,
még a hegyekhez, dombokhoz tartozó alacsony magaslatokon alakultak ki az
első települések. A terület ősid ő k óta lakott, szinte minden történelem előtti
korból találhatók itt településnyomok, emlékek. Nemcsak a Berettyó-völgy
halmaira, mint amilyen a szentmártoni Korhán-halom is, kell gondolnunk,
hanem több más halomra, őskori várra, erődített helyre is, amikről Roska
Márton azt írta, hogy a régészeti feltárások előrehaladtával számolni kell szá-
mos hasonlóval a Berettyó mentén.l8 A honfoglaló magyarság a síkságot
szállta meg els őnek .l 9 A gyepű a Berettyó síkságra érkezése körül lehetett .
Azonban őseink a gyepűket itt különösen korán, rövid idő múlva átlépték .
Aszéles völgy egyenesen kínálkozott a megtelepedésre, a gyepű hátrahagyására .
A Berettyó-völgy településeinek zöme X-XII. századi eredet ű. Néhány szór-
vány szláv helynévtől, illetőleg az ebből is következtethető csekély számú szláv
lakosságtól eltekintve, a Berettyó-völgy települései magyarok . A települések
koraközépkori történetére vonatkozóan sok adat található a Váradi Regest-
rumban, a XIII. század elejéről . Mind ezek és még sok más adat alapján, elem-
zésével írta meg ezeknek a Berettyó-völgyi településeknek a középkori törté-
netét Jakó Zsigmond, illetve Györffy György . Az egyes településekkel kapcso-
latosan elmondottaknál rájuk fogunk hivatkozni .
Az általános településföldrajz eredményeiből kiindulva az eddig elmon-
dottakból is azt állapíthatjuk meg, hogy a Berettyó-völgy összeköt ő csatorna,
széles útvonal, közlekedési lehetőség volt a hegyvidék és a síkság között .
A két különböz ő földrajzi táj, a maga különböz ő termelési viszonyaival, ter-

17 K. Nagy Sándor : Bihar vármegye földrajza Nagy-Várad város leírásával . Nagyvárad, 1886 . - Vö .
HunyadiFerenc : A kismarjai választókerület. Bp. 1936 .
18 Roska Márton : Bihar-vármegye múltja a legrégibb id őktől a honfoglalásig. Bihar-vármegye.
(Szerk . : Nadányi Zoltán) i. m. 67 . old. - Vö . : Makkay János: A bihari Berettyó-völgy őskori
leletei. DMÉ. 1948-1956. Db . 1957 . 21-46. Bő séges irodalommal .
19 Mendöl Tibor: Bihar-megye földrajza. Bihar-vármegye . (Szerk . : Nadányi Zoltán) i. m. 40. old.
 0

A Berettyó-vögy természetes útja maga a Berettyó folyó . Ez a vízfút azon-

ban alig volt használatos, mert a folyó sodrát a sok-sok mellékág, a medret
mindkét oldalon szélesen elterülve követő mocsaras terület nem engedte meg-
közelíteni, nem is szólva a számtalan kanyarról, ami hosszúvá tette a viszonylag
rövid utat is. De nem is szóltunk a rendkívüli kis esésér ől, illetve lassú folyásról,
ami ugyancsak jelent ős akadálya volt a Berettyónak, mint vízútnak a hasznosí-
tásában. A Berettyón azért például volt faúsztatás, lápolás, azonban nagyon
idényszerűen, csak az áradásokkor, amikor a nagytömegű víz gyorsabban vitte
a fát, mint egyébkor . A Berettyó, mint vízfút inkább az átjárói miatt érdemel
figyelmet . A Berettyón való átkelés egyetlen esetben sem csak egy kisebb-na-
gyobb hidat jelent, hanem egy szélesen elterülő, több ágra szakadt folyóval ren-
delkez ő mocsaras területen való átjutás többféle lehetőségét. Az átjárók tehát
nem elsőrenden hidak, hanem töltések, sok esetben természetes, a mocsarakba
mélyen benyúló földnyelvek, fokok, szögek, ahogy a középkorban nevezték az
ilyen képz ő dményeket. Az átjárókhoz pedig inkább révek, mint hidak csatla-
koztak, és minden esetben vámok. A révek, hidak és vámok emléke néhány
helynévben is él (Pelbárthida, stb.).
A Berettyó-völgyben a településeket egymással összeköt ő utakból végül is,
már a XII. századra egy kelet-nyugati irányú útvonal állott össze. A Berettyó
mindkét oldalán alakult ki út, de nem egyforma nagyságban, jelent őségben . Az
egymással nagyjából párhuzamosan futó két út néhol, az átjáróknál, összeköt-
tetésben állt egymással. A jobboldali, a Berettyó északi oldalán vonuló út volt
a fontosabb, mert a Berettyó-völgy falvainak zöme a folyó jobboldalán, a völgy
északi részén létesült . Ebben az elhelyezkedési módban nagy része van annak,
hogy az északi oldalt szegélyező, délre néző hegy-, illetve domboldalak inkább
voltak alkalmasak az alájuk települt falvak mezőgazdasági területeiül, beleértve
a szőlőtermesztést is, mint a baloldali falvak északra néző domb-, illetve hegy-
sor-oldalai .
A Berettyó-völgy, illetve a folyó medrével párhuzamosan futó út kelet-nyu-
gati iránya határozta meg az itt települt falvak települési formáját, rendjét. Leg-
többjük utcás település és kelet-nyugati kiterjedtségű volt. A középkorban ez az
utca gyakran egyoldalas volt. A mederkanyarulatoknál, a völgy irányváltozá-
sainál települt falvak környezetükb ől korán kinőttek és kis központokká fej-
lődtek . Települési formájukban ez úgy látszott meg, hogy az eredeti utcás tele-
pülési formájuk felbomlott és a település halmaztelepüléssé alakult át. A Bihar
hegységből az Alföldre tartó folyók kelet-nyugati irányú völgyeiben kialakult
kelet-nyugati irányú utak önmagukban azonban nem kedveztek a területszer-
vezésnek, a megyei vagy hasonló területi igényekkel szervezett intézményeknek,
mert területünkön is a megyei szervezet kialakulása Biharral, illetve Nagyvá-
raddal mint központtal, észak-déli irányú utakat is kívánt . Természetesen ilyen
utak is voltak és az előzőekben felvázoltakhoz hozzátehetjük, hogy a Berettyó-
völgyben is azok a települések fejlődtek fokozottabban, amelyeken ezek az
észak-déli utak is átmentek, azaz amelyek a kelet-nyugati és az észak-déli utak
találkozásánál alakultak ki. Maga a Berettyó-völgy túl rövid ahhoz, de más té-
nyez ők is akadályozták, hogy bennejelentősebb észak-déli irányú út menjen át.
Annál fontosabbak viszont a hegyvidék nyugati szélén elterülő peremvidéken
nagyjából észak-déli irányú utak, amelyek közül ezúttal csak az Ermihályfalva,
Székelyhíd, Diószeg, Várad, Szalonta, Arad útvónalat emelem ki. Ez a nagy-
fontosságú út élénk kapcsolatban állt a Berettyó-völgy településeivel, illetve a
Berettyó-völgy kelet-nyugati irányú útvonalaival .

10
 Miel őtt a Berettyó-völgy útjainak tüzetesebb ismertetésébe fognánk, ismét
jó lesz Györffy György véleményét meghallgatnunk . Györffy szerint A Várad-
Szatmári út Bihar mezővárosán áthaladva Szalárdon kelt át a Berettyón s itt
kettéágazott . Egyik vonala a vámos Székelyhídon és Asszonyvásáron, a másik
a vásáros Szentjobbon és vámos Olaszín át vezetétt Szalacs városba. Az utóbbit
Védnél 1478-ban Zalachywth . al nom. Hadiwth néven emlegetik s így ez lehetett
az ősi hadi út". Szalacson ezt keresztezte a szabolcsi és szolnoki nagy sószállító
út, Olaszín pedig a Krasznából jövő s Székelyhídon át nyugatra viv ő út . Szé-
kelyhídon ágazott ki észak felé a Nagymihályon átvezető nagy út. A Biharból
nyugat felé futó út környékét Nagyszántó határában mais Hadi út-nak nevezik.
Ez csatlakozott a várad-debreceni nagy útba, melyet Pelbárthida mellett em-
lítenek s a vámos Észtárnál kelt át a Berettyón" .zi Vagyis az ősi hadi út csak
néhol ment át a Berettyó-völgyben, különben elkerülte. Ellenben a só-út részét
képezte. Mindez nem mond ellent annak a megállapításnak, amit Jakó Zsig-
mond tett a Berettyó-völgy úthálózatával kapcsolatosan . Jakó szerint a Be-
rettyó-völgy közlekedése fejletlen volt, nehézkes a sok víz, vízjárás, nádas, la-
pos miatt, mert nehezen alakulhattak ki megfelelő utak . A Berettyó-völgy tele-
pülésének korai alakulása miatt fontos Jakó erre alapozott véleménye is. Sze-
rinte a vizek közti nehéz közlekedés lehetett az oka annak, hogy a Zovárd-bir-
tokokon korán megindult a pusztásodás.22 A pusztásodás azonban egyes te-
lepülések fejl ődését, környezetéből való kiemelkedését is jelentette . A Berettyó-
völgyben megfigyelhet ő, hogy az efféle település-fejlődés a közlekedésileg jó
helyzetben levő, esetleg a kelet-nyugati és az észak-déli útvonal keresztez ődé-
sénél levő falvakat érintette.
Az utóbbi Györffy-idézet is, de az eddig elmondottak több része is utalt a
Berettyó-völgy középkori árucseréjére . A Berettyó-völgy árucseréje egyrészt a
völgy hangsúlyos településein (vámhelyein, útkereszteződésnél lévő falvakban,
átjárók mellé települt községekben), másrészt a kelet-nyugati irányú út mentén
mindig nyugatra tartva alakult ki. E~~ a nyugatra tartó árucsere főleg állat
{szarvasmarha)- és fakereskedelemből állt, a már más vonatkozásban említett
só-szállításon, árusításon kívül. Minthogy a Berettyó-völgynek közvetlen kap-
csolata nem volt Váraddal, mivel a Berettyó-völgy kelet-nyugati útvonalai nem
Váradra vezettek (hanem mint végső vásárhelyre Szentmártonra és Újfalura),
a Berettyó-völgy kialakította a maga sajátos vásárhelyeit . Ezek a Berettyó-
völgyi vásárhelyek egy, a Kis-Körös mentén haladó, Bagost, Pályit érintő út-
tal inkább Debrecenhez kapcsolódtak árucsere, vásárhely tekintetében, sem-
mint a közelebb levő Váradhoz . Ez az elrendez ődés magyarázza Szentmámon
és Újfalu különleges szerepét a bihari középkori árucserében. A Berettyó jobb
oldalán települt falvak hosszú sora (Péterszeg, Gáborján, Heneida, Észtár,
Poesaj, stb.) a rajtuk átvonuló kelet-nyugati irányú út miatt Újfaluhoz, illetve
Szentmártonhoz kötődött . A kötődést csak fokozta, erősítette, hogy Újfalu és
Szentmámon közt a Berettyón mindig nagy jelentőségű átkelőhely volt. Az át-
kelőhely jelent őségét az adta meg, hogy az egyik legfontosabb keletmagyaror-
szági észak-déli útvonal ment rajta keresztül, az az út, ami Újfalut előbb Debre-
cenhez, távolabb pedig Tokajon keresztül Kassához, Eperjeshez, Krakkóhoz
kötötte. Szentmártont pedig Furta, Darvas, Szeghalom érintésével Békés, Gyu-
la, Arad, illetve Szeghalomnál kettéágazva, a másik ágon, Szegeddel és azon
túli nagyvárosokkal, vásárhelyekkel kötötte össze.
zt uo . ssa. old.
22 Jakó Zs . : i. m. 73 . old.
 A Berettyó-völgy vásárhelyeit illetően azt kell még megemlítenünk, hogy a
völgyön belül mindegyik kialakította a maga vonzáskörzetét . Ezek a vonzás-
körzetek a Berettyó-völgy és a benne kifejl ődött utak irányának megfelelően,
kelet-nyugati irányban el őrehaladva álltak kapcsolatban egymással. A Berety-
tyó-völgy legjelentősebb két vásárhelye a völgy kezdeténél és végénél alakult ki :
a völgy elején Margitta, a völgy végénél, ott, ahol völgyr ől már voltaképpen
nem is beszélhetünk, Szentmámon és Újfalu . Újfalunak, mint vásárhelynek a
Váradtól való viszonylagos függetlenségét ezek a földrajzi, illetve fejl ődéstör-
téneti körülmények magyarázzák és adtak Újfalunak már a középkorban is je-
lentős, Váradtól nem függ ő árucsereszerepet.
Az elmondottak alátámasztására adattári rendszerezésben 30 Berettyó-
völgyi település idevágó adatait az alábbiakban adom közre :

1 . Asszonyvásár (Jakó 197., Györffy 595 .) voltaképpen nem tartozik a szigorúan vett Be-
rettyó-völgyi települések közé . Ősi vásárhely. 1203-ban, amikor Imre király a bihari
vásárvámok kétharmadát a váradi püspökségnek adta, három másik vásár vámj~íval
együtt ennek a vámját is megtartotta ; nem engedte át a püspökségnek . A település
neve az árucserében betöltött fontos szerepéből származik ; a királyné vására (Forum
Reginae) volt . A Berettyó-völgyhöz való középkori kapcsolatára, útviszonyaira némi
fényt vet Fedák András 1823-ban készített térképe?a
2. Bajom (Jakó 203 ., Györffy 502.) tulajdonképpen nem nevezhető Berettyó-völgyi tele-
pülésnek . A Sárrét kell ő s közepén települt, gyors fejl ődésnek indult, sajátos mezővárosi
fejl ődést mondhat magáénak z4 A középkorban semmi különösebb köze sem volt a
Berettyóhoz, a szabályozás után azonban a város déli oldalán vezették a Berettyó csa-
tornáját . Ősi vásárhely, három országos vásárt tartott, hetivására pedig pénteken volt .
Régi, a középkorra sokbanutaló életével, többek között szövevényes vízrajzával is, Sz űcs
Sándor több munkájában foglalkozott?s Víz- és útviszonyairól egy 1811-b ől származó,
egy 1859 körül készített és Németh János 1862-ből való térképe tájékoztat zs
3. Bakonszeg (Jakó 203., Györffy 592.) az toka és a Zovárd nem ősi birtoka, a XIII . század
végén már egyházas hely volt . 1434 óta szerepel ezen a néven, amit a Berettyóba öml ő
Kálló-ér képezte zugról, azaz szegről kapott . A Berettyó-völgy legtávolabbi, leginkább
nyugatra eső települése . A Berettyó a~falu alatt folyik el, sok hal volt benne mindig,
halászata jelent ő s volt . A szabályozás előtt itt tűnt el a Sárrétben a Berettyó . Fontos út
kötötte össze Újfaluval, ami része volt a Berettyó-völgy kelet-nyugati útjának. Rajta
keresztül lehetett megközelíteni Rábét, illetve Bajorrot . Víz- és útviszonyairól három
térkép is tájékoztat, a Szász József-féle 1842-b ől, a Mikusay Geyza-féle 1864-b ől és
egy másik 1870-ben készült?~

23 Fedák András : Mappa territorü Asszonyvásáriensis . 1823 . HBmL . BmT. 42 . - Vö. : Hajdú-
Bihari kéziratos térképek . (Szerk . : Komoróczy György) Db . 1972 .
24 Dankó Imre : Bajom történetének vázlata. Bajomi Krónika. Néprajzi és helytörténeti antológia
Szűcs Sándor 70 . születésnapjára . (Szerk . : Dankó Imre) Biharnagybajom, 1973 . 8-36 . old.
25 Szűcs Sándor : Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása . Db . 1934 .
26 Cursus Chrysü Minoris ab Orificio Suo usque Molom Püspökiensem Decurrentis . 1811 . HBmL .
BmT. 35-1 . ; A biharnagybajomi határ dűlőbeosztása. 1859 . körülről. HBmL . BmT. 117. ;
Németh János : Nagybajom és Nagyrábé községek közt az uzsoki határdombtól a Berettyó folyóig
megállapított a nagyréteken végigvonuló határszélek térképe. 1862. HBmL . BmT. 135. - Vö . :
Komoróczy Gy . : i. m.
27 Szász Jó .~sef: Bihar megyében kebelezett Bakonszeg helység határában levő úrbéri földek jelen
állapotfának térképe. 1842 . HBmL . BmT. 87 . ; Mikusay Geyza: Bakonszeg térképe ajelen állapot-
ról. 1864 . HBmL . BmT. 149. ; Uő.: Úrbérrendezés és elkülönítési térképe Bakonszeg község hatá-
rának. 1870. HBmL . BmT . 164., Vö . : Komoróczy Gy.: i . m.

12
 4. Csohaj (Berettyócsohaj, Jakó 229 ., Györffy 608-609 .) a XIII. század végén már temp-
lomos hely volt, valószínűleg a szentjobbi apátság alapította. Tekintélyes helység volt,
a Berettyó-völgy keletről nyugatra irányuló útjának fontos állomása. Utcás település,
Szentjobb vonzáskörébe tartozik.
5. Észtár (Jakó 237-238 ., Györffy 615-616.) a Berettyó-völgy fontos települése. 1215-
ből ismeretes els ő említése. A Berettyó jobboldali településeinek egyike, a középkorban
vámhely volt. A Berettyó keresztülfolyta és itt szakadt ki bel őle a Kék Kálló ér és ment
Konyár felé. A települést a Berettyóba ömlő Nagykálló ér befolyásolta . A község utcás
település, az első utca a Nagykálló-érrel párhuzamosan alakult ki, észak-déli irányú.
Két, később kialakult mellékutcája viszont a Berettyóval párhuzamos és kelet-nyugati
irányú . A két újabbkeletű utca közt átlós összeköt ő utca is van, ami a település ezen
részét halmazossá teszi . Újfalu vonzáskörzetébe tartozott és tartozik ma is.
6. Félegyháza (Biharfélegyháza, Jakó 241-242 ., Györffy 617 .) a Gutkeled nemzetség
birtoka, már a XIII. század végén virágzó falu, a Berettyó-völgy jelentős helye volt.
Eredetileg a Berettyó jobb oldalán települt (Ó-Berettyó), utcás település . Utcája, ami
részeya Berettyó-völgy kelet-nyugati útjának, párhuzamos a Berettyóval. Utcája azért is
fontos, mert itt ágazott el egy út, ami Nagyjankán át Bihardiószegre ment. A települést
északról az Ér határolta, a Berettyó Közepes nevű szakadéka ismert jó halászóhely volt.
A környék életében betöltött szerepének fontosságára utal régi földvára, illetőleg ké-
s őbbi, XVII. századi hajdútelepítése .
7. Gáborján (Jakó 244 ., Győrffy 618-619 .) 1217-ben monostoros hely, a Gyóvad nem-
zetség birtoka. A falu Berettyó menti része szétszórt település volt, bár a Berettyóval
párhuzamosan létesült, kelet-nyugati irányú fő utca" itt is megtalálható . Határát ma
is keresztülfolyja a Berettyó, a falut pedig a déli oldalon körülfogja a Kis-Körös.
Mindig jelentős malomhely volt, Újfalu vonzáskörzetébe tartozott és tartozik ma is.
Határának víz- és útviszonyairól, bizonyos vonatkozásban a középkorra is érvényes
Mikusay Geyza 1869-ben készített határtérképe tájékoztat za
8. Hencida (Jakó 256-257., Győrffy 658 .) eredetileg Sálhida része volt. A sálhidai vám
megosztásával kerülhetett sor önállóságára . A Berettyó mellé települt község, a Be-
rettyó egy nagy kanyarjában, amiért is a falu főutcája, ami párhuzamos a Berettyóval,
észak-déli irányú . De ennek ellenére a Berettyó-völgy egésze irányultságának meg-
felelően, kelet-nyugati irányú. Utcás település, de a Berettyó kanyarban települt ré-
sze halmazos. Fontos átkelőhely a Berettyón, amin keresztül út vezet Nagykerekibe,
illetve Váradra . A község Újfalu vonzáskörzetébe tartozott és tartozik ma is.
9. Hodos (Jákóhodos, Jakó 259-260 ., Győrffy 625 .) a hodosi nemesek birtoka volt, a
Berettyó bal partjára települt, a Berettyóra merőleges észak-déli főutcája mindmáig
mutatja ugyan az egykori utcás települést, de a későbbi települési részek halmazossá
alakftották . Határát rendszeresen járták a vizek, halászata, rákászata jelent ős volt.
Nagy vízimalmáról is nevezetes volt.
10 . Királyi (Berettyókirályi, Jakó 279 ., Győrffy 634 .) királyi alapítású telep, majd a Hont-
pázmány nemzetségbe tartozó Újhelyiek birtoka lett. A Berettyó-völgy neves települése,
Marguta vonzáskörzetébe tartozott .
11 . Kismarja (Marja, Jakó 296., Győrffy 641 .) az Ákos nembeli Ó- vagy Kismarjaiak birtoka
volt, ősi telepítés ű község . Nevét Szűz Máriáról elnevezett templomától kapta . Hatá-
rában folyik a Berettyó, ami elválasztotta az Ákos nem többi falvaitól . Határában a
XIII. század végén új falu - Nagymarja - települt . Ő si vásárhely. Évente 3 országos
vásárt tartott és minden hétfőn hetivására volt. Már a középkorban mezővárosi jel-

28 Mikusay Geyza: Gáborján község határának térképe . 1869. HBmL. BmT. 163 .

13
 leggel bírt, amit aztán Bocskai István kiváltságolása megerősített, teljessé tett?s A vá-
roska a Berettyó-völgy szarvasmarha kereskedésének jeles helye volt.
12. Farnos (Berettyófarnos, Jakó 240 ., Györffy 616 .) Szalárd közelében települt, a Berettyó-
völgy jellegzetes, utcás települése.
13. Margitta (Jakó 294-295 .) a Berettyó, a Bisztra és a Hosszúaszó patak összefolyásánál
települt, a háromágú völgy központja . 1370-ben Lackfi Miklós megerősítette Nagy
Lajostól kapott vásárszabadalmát, aminek alapján évente 6 országos vásárt és heten-
ként 2 hetivásárt (szerdán és pénteken) tartott . Margittát jó fekvése, kiváló közlekedési
lehetőségei és nem utolsó sorban vásártartási joga korán kiemelte a Berettyó-völgy
többi települése közül és mezővárossá formálta . Nagy malmáról is híres volt. 1454 után
az itt kialakult uradalom (Margittat uradalom, Csáky család) központja lett ; már a kö-
zépkorban is bizonyos városias külsővel rendelkezett .
Monospetri (Petri, Jakó 322.) Közép-Szolnok megyéhez is tartozott, nevével először
a Váradi Regestrumban találkozunk (1215) . A'XIII. század végén a Gutkeled nemzet-
ség egyedi monostorának volt a birtoka. A Berettyó-völgy jellegzetes települése . A
Berettyó jobbpartján levő Alsó Yét nevű ingoványos részen felül települt, utcás tele-
pülés, a fő utca kelet-nyugati irányú .
Nyüved (Jakó 307-308., Györffy 647 .) els ő említése 1208-ból ismeretes . A kis Berety-
tyó-völgyi falut Gutkeled és a Csáky-birtokok közé beszorítva az adorjáni uradalom
szinte teljesen elnyelte . A Berettyó baloldalára települt falucskát számos vízfolyás, a
Berettyó több ága vette körül. Utcás település, főutcája a Berettyóval párhuzamosan
északnyugat-délkeleti irányú . Itt ömlik a Berettyóba a Kösmő.
Pelbárthida (Pelbárthíd, Jakó 318 ., Györffy 652-653.) a nevét a Gutkeled nembeli
Privárd comestől nyerte, aki a Berettyón hidat építtetett és arra vámszedésijogot nyert.
Malma is híres, széles környéken ismert és keresett volt . Jellegzetes Berettyó-völgyi
település, utcás, főutcája északnyugat-délkeleti irányú, mindkét végén szétágazással,
a Berettyóval párhuzamos .
17. Pocsaj (Jakó 325., Györffy 654.) a Berettyó jobboldalán települt, az Ákos nem birtoka
volt, erődített hely. Utcás település volt, főutcája párhuzamos a Berettyóval, azonban
mindkét végén halmazosodott, kelet-nyugati irányú. Az Észtári országút és a Diószegi
út a szomszédos településekre vezetett . Határának víz- és útviszonyai felől több régi
térkép is tájékoztat, mint például a Szász Józsefé 1841-b ő l, egy 1860 körüli és egy 1862
körüli név nélküli térkép és Basa István 1863-ból való mappája so
18. Rábé (Jakó 328 .) olykor Békés megyéhez is tartozott. Jószerint nem sorolható a Be-
rettyó-völgyi települések közé, mert már jóval túl a völgyön, a Sárréten települt . .Itteni
említését egyrészt az indokolja, hogy a Berettyó körülfolyta, a Berettyó mellé települt,
másrészt, hogy a Berettyó-völgyb ől jövő jobboldali út folytatása a főutcája, ami ere-
detileg Bakonszegből jött Rábéba és megy tovább Bajomba, a Berettyóval párhuzamo-
san .
19. Szalárd (Jakó 345-346 ., Györffy 664-665 .) a Berettyó-völgy másik, Margitta mellett
legjelent ősebb települése . Királyi birtokon alakult ki a XIII. századot megel őzően, első
említése 1291-b ől ismeretes . Előbb a Gergye, majd a Barsa nemzetség birtoka, az ador-
jáni uradalom része volt. Már a XV. században túlszárnyalta Adorjánt és az uradalom
központja lett. Ferences kolostora, sókamarája, vásárjoga korán kiemelték környezeté-

29 Yarga Gyula : Kismarja. Egy szabad paraszt község a feudalizmus bomlásának korszakában .
Agrártörténeti tanulmányok . (Szerk . : Szabó István) Bp. 1960 . 71-137 . old .
30 Szász József: Tek. n. Bihar megyében kebelezett Pocsaj helysége határának térképe. 1841. HBmL.
BmT . 8 1 ; Pocsaj község határának úrbéri szabályozási terve. 1860 körül. HBmL. BmT. 128.;
Pocsaj térképe . 1862. körül. HBmL. BmT. 134 . ; Basa István : Pocsaj kiosztási térképe . 1863.
HBmL. BmT . 142. - Vö . : Komoróczy Gy.: i. m.

14
 ből és mezővárossá formálták . Jelentőségén semmit sem csökkentett, hogy 1325-ben
a Szalárdról Szatmárra vezető út vámját Székelyhídra helyezték . A Berettyó baloldalán
települt . Főutcája a Berettyóval párhuzamos északkelet-délnyugati irányú . A főutca és
a sárszeghegyközkovácsi út közé eső településrész erősen halmazos.
20. Szeghalom voltaképpen nem tartozik a Berettyó-völgy települései közé. Nem is Bihar
megyei helység. Felemlítenünk azért szükséges, mert a település fontos hely a Berettyó
életében . Nemcsak most, a lecsapolás után, amikor a Berettyót Szeghalomnál vezették
be a Körösbe, hanem régen, a középkorban is, amikor Szeghalom a Berettyó és a Körös
Sárrétjének egyik legjelent ősebb települése volt. A falu szerkezete eredetileg utcás volt
és a volt főutca párhuzamos a Berettyóval, északkeleti-délnyugati irányú . A főutca és
a Berettyó medre közti - az Érmellék és a Kenderes kert közti - településsáv azonban
erősen halmazos. Mint útközpont is jelentős, innen indultak ki, illetve találkoztak a
Sárrét településeit összeköt ő és a Berettyó-völgy .kelet-nyugati irányú útjaival össze-
függésben álló Szentmámon-Furta-Csökm ő-Darvas, illetve a Püspökladány-
Bajom-Füzesgyarmat-Vésztő útvonalak .
21 . Szeptimre (Hegyközszentimre, Jakó 350 ., Györffy 667 .) els ő említése 1220-ból ismere-
tes, monostoros hely, bencés apátsága korán megszűnt. A Berettyó-völgy közlekedésé-
ben jelentős helye volt Berettyómonostor, út vitt innen Szalárdra, Jákóhodosra, aztán
jól délre kerülve Benedekpusztán át Paptamásiba .
22. Szentjobb (Jakó 350-351 ., Györffy 668-669 .) ősi monostoros hely. A település két
részből állt, Belső-Szentjobb halmazos, régi település a Berettyó partján, míg a tőle
északra, kelet-nyugati irányban elnyúló Külső-Szentjobb utcás település . Viszont ez az
újabb település-rész az úgynevezett Nagy hegy alatt létesült. Főutcájának folytatása
nyugat felé, a Nyulasi Erd őn, a Nagy Erd őn, a Buckó-hegy alatt Diószegre megy.
Erődített hely volt, nagy malma volt, környezetében központi szerepet töltött be.
23. Szentlázán (Jakó 351 ., Györffy 669 .) a váradi püspökség birtoka volt (1291). A Berettyó-
völgy jellegzetes települése . Utcás település a Berettyó baloldalán . A falu utcája párhu-
zamosan halad a Berettyó medrével, itteni nagy kanyarjával .
24. Szentmámon (Berettyószentmárton, Jakó 351-352 ., Györffy 669-670.) a Berettyó-
völgy egyik legfontosabb középkori települése, a Berettyó baloldalán, igen fontos át-
kelőhelynél, Újfaluval átellenben. Első említése 1213-ból ismeretes, Bolcsból vált ki,
a Berettyó-völgy egyik zárótelepülése, utak találkozási helye (Bakonszegi út, Furtai út,
Hídláb, Hídköz, Hídsziget, Sasi út), malmos település . A település jellege utcás, a fő-
utca észak-déli irányú és folytatásában keresztezi a Berettyót. Belsőségének és határá-
nak víz- és útviszonyairól több régi térkép is tájékoztat : Kováts Györgyé 1759-ből,
Gaszner Lőrincé 1807-b ől és Tóth Sámuelé 1848-bó13 1
25. Szentpéterszeg (Péterszeg, Jakó 353-354., Györffy 370-371 .) Gáborján határában
alakult ki, els ő említése 1285-b ől ismeretes . Templomos hely, nevét temploma véd őszent-
jét ől kapta. A Berettyó jobboldalán létesült, utcás település . A falu utcája híven követi
az Ó-Berettyó itteni hajlatát. Az utca iránya északkelet-déli. A főutcától nyugatra hal-
mazos településrész jött létre. Völgyi település, út köti össze Gáborjánnal, Újfaluval .
Középkori víz- és útviszonyaira is fényt vet ő térképei 1838-ból, 1845-b ől valók32

31 Kováts György : Geometrica Delineatio Praediorum Szentmámon, Újlak, et Szomajom. . . 1759.

HBmL. BmT. 65.; Gaszner Lőrinc : Planus Libellationis déG~rsuBuvü Petze a Mola 8uviali Ron-
toiensi usque ad Molam Sz. Mártoniensem . . . 1807. HBmL. BmT 30. ; Tóth Sámuel : Berettyó-
szentmártonhoz tartozó Szent Dénesi puszta térképe. 1848. HBmL. BmT . 97. - Vö. : Komoróczy
Gy . : i. m.
32 Tóth Sándor : T. Nemes Bihar megyében kebelezett Szentpéterszeg helység határa térképe . 1838.
HBmL. BmT. 68. ; Tóth Sámuel : Biharmegyében kebelezett Sz . Péterszeg hellysége határának az
1842. évben végbevitt úrbéri rendbeszedését előmutató térképe . 1845. HBmL. BmT . 93 . - Vö. :
Komoróczy Gy.: i. m.
 26 . Széplak (Berettyószéplak, Jakó 356-357., Györffy 671 .) a Berettyó-völgy egyik leg-
fontosabb települése. A Turul nemzetség birtoka, vámhely. Itt volt a nemzetség mo-
nostora. A Berettyó mellé települt, vásárhely. Lakói létesítették Baromlakot és talán
Várvizet is .
27 . Tamási (Paptamási, Jakó 361 ., Györffy 673.) a XIII . század végén tűnt föl. Területe vár-
föld volt, majd a váradi káptalan birtoka lett . A Berettyó mellé települt falunak a köz-
lekedésben volt nagy szerepe.
28 . Újfalu (Berettyóújfalu, Jakó 373., Györffy 679.) Herpály tartozéka volt. Hangsúlyos
helyen települt, korán, már a XV . század elején többutcás ; egyik utcája a Szent Miklós
utca volt . A Berettyó jobboldalán létesült, fontos átkelőhelynél, jelent ős szárazföldi
utak találkozásánál (Bakonszegi út, Debreceni út, Péterszegi út, Tordai út, stb.) tele-
pült . Ősi vásárhely, jóllehet korábban csak hetivására volt ss Eredetileg utcás település.
Főutcája észak-déli irányú, a Berettyóra mer őleges, az átkelőhelyhez vezet . Bels ősé-
gének és határának víz- és útviszonyairól több múltszázadi térkép is tájékoztat, mint a
Pusztai Andrásé 1815-bő l, a Gasparits Ferencé 1818-ból és Keresztszeghi Antalé 1864-
bŐl 34
29 . Váncsod (Jakó 379., Györffy 681.) 1213-ban szerepel el őször, azonban sokkal korábbi
településű falu. A Berettyótól délre, az itt beömlő Kis-Körös mellett települt . Kissé
félreeső volta ellenére is beletartozott a Berettyó-völgy településeinek körébe ; útjai,
árucseréje Szentmámon, Újfalu felé irányult .
30 . Vedresábrány (Ábrány, Jakó 199 ., Györffy 590.) monostora a pályi monostor fikája-
ként létesült (1234 előtt). Királyival határos falu, a Berettyó mellé települt . A XV . szá-
zadban a Csákyak margutai uradalmába került . Utcás település a Berettyó jobboldalán,
a főutca kelet-nyugati irányú, de a Berettyóra mégismer őleges,mert a Berettyó itt éppen
egy nagy kanyarulatot tesz, ezért az utca voltaképpen észak-délnyugati irányú. Vedres-
ábrány a Berettyó-völgy közlekedésének és így árucseréjének is lényeges láncszeme
volt .

Összegzésül - a fenti adattári részre is hivatkozva - azt állapíthatjuk

rneg, hogy a Berettyó-völgy falvai a gyep űk itteni felszámolása után, a X-XII.
században települtek. A Berettyó-völgy nagy része eredetileg királyi birtok
(várbirtok) volt, amin a feudalizálódás előrehaladásával, a XII-XIII . század-
ban nagy családok osztoztak. Két jelentős uradalom is kialakult a vidéken, a
margutai és az adorjáni . A Berettyó-völgy önálló kistájnak is vehető. A Réz-
hegységben eredő Berettyó el őbb szűk, majd egyre táguló, mind szélesebb és
szélesebb völgyben Szalárdnál éri el az Alföldet és Bakonszegnél veszett el a
Sárrétben. A Berettyó-völgy voltaképpen ártér, a számtalan ágra bomló, nagy
kanyarulatokkal folyó, több kisebb vizet felvevő Berettyó rendszeresen elárasz-
totta a falvak határait . A falvak határaiban nagy volt a vízjárásos terület, a vi-
zes rét, a nádas, a mocsár. Minden Berettyó-völgyi településen fontos foglala-
tosság volt a halászat, rákászat, a csíkfogás. Ettől függetlenül a mezőgazdasági
kultúra is fejlett és virágzó volt. A kisterület ű szántók a falvak közelében lévő,
a völgyet szegélyező hegyek, illetve dombok aljában, a magasabb fekvésű, víz-
től nem járt területen alakultak ki . A Berettyó jobb, azaz az északi oldalán te-

33 Dankó Imre : Berettyóújfalu vásárai. Vásártörténet-hídivását . (Szerk. : Szöllősi Gyula) Db . 1976 .

43-46.
34 Pusztai András : Herpályi pusztának földképe . . . 1815 . HBmL . BmT. 37-a. ; Gasparits Ferenc :
Berettyóújfalu város belső telkei és környékének rajzolattya. 1818. HBmL . BmT. 40 . ; Kereszt-
szeghi Antal: Térképe Berettyóújfalu határának. 1864 . HBmL. BmT. 145. - Vö . : Komoróczy
Gy.: i. m.
lepült falvak életében jelent ős volt a szőlőművelés is a hegyek, dombok, ala-
csony hátak délre néző oldalain . A Berettyó-völgy falvaiban sok szarvasmar-
hát tartottak, a réteket legeltetéssel hasznosították . A Berettyó-völgy települé-
sei főleg a folyó jobboldalán keletkeztek, utcás települések, az utcák párhuza-
mosak a Berettyóval, azaz végeredményében kelet-nyugati irányúak . Így, a Be-
rettyóval párhuzamosan alakultak ki a völgy útjai is a falvakat egyenként össze-
kötő ösvényekből, utakból . A jobb, a Berettyó északi oldalán az ott települt
falvak jelentőségének megfelelően, az ottani utak fejlettebbek, mint a bal, a déli
oldalon levők. Az északi utak Újfaluba, a déliek Szentmártonba tartottak, ahol
a két helység között fontos, a Berettyó folyó leglényegesebb átkelőhelye (rév,
híd) alakult ki. Az itteni átkel őhely fontosságát fokozta, hogy itt keresztezte a
Berettyó-völgyb ől jövő kelet-nyugati utat a Gyula, illetve Szeged fel ől jövő és
Debrecenbe, Kassára tartó déli-északi útvonal. A Berettyó-völgy útjainak irá-
nya alakította a helyi árucserét is kelet-nyugati irányúvá és tette Újfalut, illetve
Szentmártont - Váradtól is bizonyos mértékben független, önálló - vásár-
hellyé, központtá.
A Berettyó-völgy települései többségükben jobbágyfalvak . Az utak, illetve
átkelőhelyek, az árucsere, illetve az ezekkel kapcsolatos vámok, jogok (vásár-
jogok) révén több mezőváros alakult ki : Marguta, Szalárd, Újfalu, illetve
Szentmámon, Szentjobb, Széplak . A Berettyó-völgy útvonalainak Újfaluba va-
ló torkollása, illetőleg még ezt megelőzően a kelet-nyugati irányú völgyi út
északnyugatra való elágazása Kismarján, Pályin keresztül Debrecenbe, az egész
völgy árucseréjét már a középkorban Debrecenhez kötötte .
Ezek a település- és gazdaságföldrajzi tényez őkön alapuló hagyományok
magyarázzák meg számunkra a Debrecen és Várad között települt Újfalu vi-
rágzó árucseréjét, s a későbbi kereskedelemben is betöltött és mindmáig megtar-
tott jelent ős szerepét, központ voltát .

The conditions of habitation, transport and exchange

of goods in the Berettyó-Valley in the Middle Ages
by Imre Dankó

The author brings forward no new information, but relies on earlier research by Zsigmond Jakó
(1940) and György Györffy (1966) when writing on the conditions of habitation, transport and
exchange of goods in the Berettyó-Valley in the Middle Ages .
Villages in the Berettyó-Valley were founded after breaking up the bordering waste lands in
the loth - 12th centuries. The Berettyó-Valley can be looked upon as an independent region . The
river Berettyó springs in the Réz mountains, and flows through a narrow, but gradually widening
valley to reach the plain at Szalárd. At Bakonyszeg, its water got lost in the Sárrét . The Berettyó-Val-
ley was as a matter of fact a river Bats, divided into countless small reeks, making big curves, captu-
ring a number of smaller waters and flooding villages regularly; an area with moors, marshes and
reeds. It was an important occupation at every settlement to catch fish, crab and loath. There were
small arable lands on higher patches near the villages . Even grapes were grown on the slopes of the
hills to the north of these villages . Plenty of cattle was kept, and the fields were used as pastures .
The settlements came into being mainly on the right hand side, that is to the north of the Berettyó,
and consisted of streets that ran parallel to the river from the east to the west . Thus, the roads in the
valley were formed of these paths between these villages. Those to the north of the Berettyó were
more developed than those to the south. The former led to Ujfalu, the latter to Szentmárton, where
the most important crossing point joined the two places . The significance of this crossing place was
enhanced by the fact that the east-west bound traffic was met here by the south-north route from
Gyula and Szeged via Debrecen and Kassa. This direction of roads in the valley made the exchange
of goods have an east-west direction, and turned Újfalu and Szentmárton into a to some extent inde-
pendent market centre.

2. Évkönyv VI . 17