A - Romantikus - Rend - Woodstock - Es - A - Romantikus - Elet - Hattyudala

Doorman.
qxd 3/19/2006 7:11 PM Page 54
Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
2.
WOODSTOCK ÉS A ROMANTIKUS ÉLET
HATTYÚDALA
Footsteps. Adventures of a Romantic Biographer (1985) címû könyvé-

ben Richard Holmes leírja, hogy 1968 tavaszán a Radio Luxemburgot
hallgatta, ahol éppen egyenes adásban számoltak be a párizsi tõzsde
ostromáról: kiabáló tömeg, könnygázgránátok robbanása, törött ki-
rakatüveg csörömpölése, és éljenzés. És akkor – folytatja a romanti-
ka tudósa, Shelley és Coleridge kiváló életrajzírója – egyszerre meg-
ragadott a „forradalom” szelleme:
Nem a rombolástól lettem olyan izgatott, hanem attól az ér-

zéstõl, hogy valami egészen új van születõben, a politikai
élet fiatalos, határtalan lehetõsége, egy reményteli, új tár-
sadalom. De leginkább az a lelkesültség volt szembeötlõ,
amely a jelenlevõk hanghordozásán érzõdött – mintha új
nyelv lett volna születõben. Ízelítõt kaptunk „a valóra vált
álom”-ból, az aranykorból, az ígéret földjébõl.
Ráadásul ezt – minden átmenet nélkül és naivan – a nagy
francia forradalommal azonosítottam –,ahogyan azt az an-
gol romantikusok látták (…). Mert azt, amit akkor éreztem,
amit a barátaim éreztek, mintha már tökéletesen megfogal-
mazták volna a romantikusok, és csakis õk.
Ezután Holmes Wordsworth-nek a Bastille ostromának elsõ évfordu-

lójára írt sorait idézi:
www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

Doorman.qxd 3/19/2006 7:11 PM Page 55
Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
2. WOODSTOCK ÉS A ROMANTIKUS ÉLET HATTYÚDALA 55
s Európa borzongott az örömtõl.

Arany napokat élt Franciaország,
Mintha emberlétünk születne újjá!
Majd párhuzamot von az egykori forradalmi események és az 1968-as

legendás májusi napok között: az orvosi kar falán rikító vörös felira-
tok hirdették: Imagination au Pouvoir – Hatalmat a képzeletnek –, és
ha Robespierre-je nem is volt a hatvannyolcas eseményeknek, a rend-
zavarók egyike-másika így is jobbkezére, a fiatal, lobogó hajú Saint-
Just-re hasonlított.
Holmes szerint a sixties, az ellenkultúra egész étosza „a hagyomá-
nyos társadalom, a régi rend, a hatalom, a klasszikussá vált dolgok,
bármiféle szögletesség mélyen romantikus elutasításán” alapult.1
1968-ban ez a hipotézis talán nem számított újnak, de még mindig
elég ingerlõ és bosszantó volt. Fõként azoknak, akik az ellenkultúrát
nem pusztán a hatvannyolcas Párizs nagyrészt politikai követelései-
nek szempontjából, hanem tágabb kulturális összefüggésben vizsgál-
ják.2 Mivel a politikai törekvések mögött egy másfajta, az auten-
ticitás és önmegvalósítás elõzõ fejezetben már érintett eszményei
jegyében fogant emberkép és életforma iránti vágy húzódott meg.
Elég egy pillantást vetnünk minden idõk leghíresebb popfesztivál-
jára, amelyre egy évvel késõbb az amerikai Woodstock közelében ke-
rült sor, és máris világossá válik, miféle vágyakról volt is szó. Hiszen
milyen szokások kerültek ennek az eseménynek kapcsán a hatvanas
évek fókuszába, és milyen értékek hatottak az új nemzedék képzele-
tére? És egyáltalán, milyen szerepet játszott ezeknek a fiataloknak
az életében maga a képzelet? Ha eltekintünk az események politikai
dimenziójától – az ébredés Párizsban elsõsorban az egyetemek de-
mokratizálásának követelésében, Woodstockban pedig a vietnami há-
ború elleni tiltakozásban nyilvánult meg –, azonnal feltûnik egy sor
dolog.
Legelõször is a fiatalság primátusa: az elõzõ generációk leszere-
peltek, mert elképzeléseik elavultak, és ha még nem is mindenben
lenne ez így, az új nemzedék képviselõinek akkor is igaza van, egysze-
rûen azért, mert fiatalok. Márpedig akik Woodstockba csõdültek, fi-
atalok voltak, ez kiderül Michael Wadleigh errõl a fesztiválról készí-
1 Richard Holmes: Footsteps. Adventures of a Romantic Biographer. London, 1985, 73–75.

Vö. uõ.: The Romantic Poets and Their Circle. London, 1997, 7.
2 Vö. Bas van Stokkom: Emotionele democratie. Over morele vooruitgang. Amszterdam,
1997, 11–26.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
56 A ROMANTIKUS REND
tett dokumentumfilmjébõl, amelyen több napig dagasztotta a sarat a

tömeg. Vajon nem éppen gyermeki spontaneitása adta-e a váratlanul
nagy tömegeket vonzó összejövetelnek a szinte álomszerû utópiára
emlékeztetõ jellegét?3 Az esemény négy rendezõje ugyancsak fiatal
ember volt: a legidõsebb sem volt több huszonhét évesnél. A filmben
Joe Cocker Woodstockban
3 Woodstock. Three days of Peace, Music… and Love. Michael Wadleigh dokumentumfimje,
1970 (1989 Warner Bros home video). Egyébként nem egészen igaz, hogy maguktól
mozdultak volna meg a tömegek, mivel az eseményt kiterjedt reklámkampány elõzte meg.
Ld. pl. Alf Evers: The Catskills. From wilderness to Woodstock. New York, 1972, 711–712,
714. Az amerikai Woodstock-nemzedék körében elterjedt elképzelések statisztikai
áttekintéséhez ld. Rex Weiner, Deanne Stillman: Woodstock Census. The Nationwide
Survey of the Sixties Generation. New York, 1979. Jól használható beszámoló a woodstocki
fesztiválról a The Times Heraldból átvett, név nélkül közölt ‘How Woodstock happened…’,
http://www.geocities.com/~music-festival/how-w.htm.
Vö. http:/ / www.woodstock69.com/Woodstock-songs.htm.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
az érintettek közül többen szánakozva nyilatkoztak az idõsebbekrõl

és saját szüleirõl is. A fellépõ zenészek többsége harmincnál fiatalabb
volt. A Who általános ováció kíséretében játszotta el a My generationt:
People try to put us down

Just because we get around
Things they do look awful cold
I hope I die before I get old
A zene választóvíz volt a fiatalok és az idõsebbek között. Olyannyira,

hogy még az ellenkultúra egyik élharcosának és teoretikusának,
Theodore Roszaknak sem sikerült teljesen azonosulnia az új nemze-
dékkel. 1968-ban készségesen elismerte, hogy „a pop és rock együtte-
sek (…) a felnövekvõ, most hangjára találó generáció igazi ’prófétái’”,
„hangzásuk és elõadásmódjuk nyerseségét” azonban már elviselhe-
tetlennek tartotta. Úgy találta, sok minden „túlságosan, brutálisan
hangos” és „elektronikusan túlságosan felturbózott”.4
A „Woodstock-nemzedék” feltûnése elõtt a muzsikusok életkora
jószerivel egyáltalán nem játszott szerepet a zenében, így a szórakoz-
tatózenében sem. Az idõs operaénekes vagy dzsesszzenész nem volt
kivételes jelenség, és ma sem számít annak; de azóta valami megvál-
tozott. Manapság egyre gyakrabban kárhoztatják a Rolling Stones
tagjait, amiért még mindig színpadra állnak. Woodstock egyenlõ volt
a fiatalsággal, és Woodstocknak köszönhetõ, hogy mára a fiatalság
kritériummá vált. A huszonegyedik századra a popikonok életkora
egyes esetekben már tizenöt év alá szorult.
A jelenség máshonnan is ismerõs lehet. A romantikusok elsõ an-
gol és német nemzedéke ugyanis szintén fiatal volt, és nagyon is tu-
datában volt a fiatalságának, sõt egyenesen többletértéknek tekin-
tette életkorát. Heinrich Steffens így ír jénai éveirõl, az 1800 körüli
idõkrõl:
Új korszak jelezte jöttét, és nyilvánult meg minden erre fo-

gékony fiatal bensõjében. – Egy új szellemi korszak virágzó
tavaszát láttuk beköszönteni, amelyet ujjongva, fiatalos
hévvel üdvözöltünk.5
4 Theodore Roszak: The Making of a Counter Culture. Reflections on the Technocratic

Society and Its Youthful Opposition. London, 1970 (1968), 291.
5 Idézi Eduard Engel: Geschichte der Deutschen Literatur des Neunzehnten Jahrhunderts
und der Gegenwart. Bécs/Leipzig, 1913, 23, Vö. Robert J. Richards: The Romantic

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
A fiatalságot pozitívan értékelõk két tizennyolcadik századi kassza-

sikerben találtak kapcsolódási pontokat: Goethe Wertherében (1774)
és Rousseau Emil vagy a nevelésrõl (1762) címû mûvében. Mindkét
szerzõ addig soha nem tapasztalt figyelmet tanúsított a serdülõk fe-
szült lelki világa, az egyre inkább kitolódó felnõtté válás és a nyila-
dozó szexualitás iránt. Ráadásul nagy hatású könyvében Rousseau a
fiatalkor korábbi szakaszainak lelkivilágát is feltárta, és síkraszállt
a gyermek lehetõ legtermészetesebb fejlõdése mellett; ezeket a felis-
meréseket aztán a romantikus pedagógusok, Pestalozzi és Fröbel ki-
dolgozták és átültették a gyakorlatba.
Ezáltal a fiatalkor mint a felnõttkort megelõzõ különleges életko-
ri szakasz nemcsak hogy reflektorfénybe került, hanem elkezdték
pozitívan is értékelni, mivel a serdülõket, Rousseau kifejezésével,
még nem rontotta meg a kultúra. A forradalmak utáni Európában,
ahol a húszas éveiben járó Napóleon volt az úr, az öngyilkos hajlamú
Werther fiatal kora iránti ambivalens érdeklõdés ellentétébe, a tett-
erõs, életrevaló fiatalság csodálatába, a fiatalokban pedig öntudatos-
ságba és erõbe csap át. A francia forradalom és az azt követõ konflik-
tusok sora Novalis szerint tulajdonképpen arról a kérdésrõl folyt,
hogy melyik elõrébb való: az idõskor érettsége-e vagy a fiatalság bim-
bózása. És a romantikusok, legalábbis amíg maguk is fiatalok voltak,
az utóbbit többre tartották.
Bliss was it in that dawn to be alive.

But to be young was very heaven!
írta az Elõszóban (1805) Wordsworth. Noha társadalmi szempontból

a fiatalság gyõzelme egyelõre a felsõ rétegre korlátozódott – a tizen-
kilencedik században mindenhol virágkorukat élték a diákmozgal-
mak, ami komoly következményekkel járt, mert alapvetõen megvál-
toztatta a politikai erõviszonyokat –, abban, hogy mit érzékeltek
fiatalnak, több fronton is véglegesen megváltozott valami. És nem
Conception of Life. Science and Philosophy in the Age of Goethe. Chicago/London, 2002,
193–194, 18.
6 Gerald N. Izenberg: Romanticism, Revolution, and the Origins of Modern Selfhood,
1782–1802. Princeton, 1992, 51–52; Anita Brookner: Romanticism and Its Discontents.
New York, 2000, 56. A fiatalos lelkesedés szó szerint harcias formájával találkozunk Victor
Hugo Gyermekkorom címû költeményében; egy fiatal katona a hadjáratok során bejárja
egész Európát, miközben széjjelviszi a francia forradalmat: „A haddal, mely egész világot
leigázott, /Születésem elõtt bejártam a világot, / S összegyûlt öregek figyelték mámoros /
Gyerekszájam szavát, mert mind hallani vágyott, / Hogy zsenge életem élményben mily

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
pusztán csak arról van szó, amit Anita Brookner így nevez: „annak
joga, hogy viselt dolgaival idõsebb családtagjai nemtetszését váltsa ki
az ember”.6
Mindazt, amit addig csupán elítélõleg emlegettek, a gyermeki na-
ivitást, fantáziát és fogékonyságot, most elkezdik jóként értelmezni;
elfogulatlanságnak, képzelõerõnek és spontán kreativitásnak neve-
zik, melyek, mint könyvünkben késõbb még szóba kerül, a zsenit is
jellemzik. Ez a magyarázata, hogy Schopenhauer azt írja, a diákok-
nál néha még meg lehet figyelni némi zseniális excentrikusságot, de
amint felnõnek, „bebábozódnak, hogy aztán megcsontosodott filisz-
terként bújjanak elõ, akitõl, ha késõbb szembetalálkozik vele, megré-
mül az ember.” Ez a mondat akár az Emilben is szerepelhetne, mint
ahogy Novalis sóhaja is: „wo Kinder sind, da ist ein goldenes Zeit-
alter”, vagy Runge, a festõ kijelentése: „Kinder müssen wir werden,
wenn wir das Beste erreichen wollen”.7 És Schiller még ennél is
messzebb megy, amikor A naiv és szentimentális költészetrõl (1759-
1796) írt mûvében a gyermekeket a növényekhez, parasztokhoz és
természeti népekhez hasonlítja, akik mind megõrizték azt a termé-
szetességet, amely egykor mindannyiunkra jellemzõ volt. „Akként
vannak, ami mi voltunk; akként, amilyenné nekünk kell újra vál-
nunk. Természet voltunk, mint õk. (…) és kultúránknak (…) kell új-
ra visszavezetnie bennünket a természethez.”8
Mi volt még feltûnõ Woodstockkal kapcsolatban? Sokan szóltak elra-

gadtatással vagy felháborodással a szabad szerelemrõl. Mindazonál-
tal nincs sok jele annak, hogy háromnapos orgia lett volna, habár a
szabad szexualitás gondolata általánosan elterjedt volt a fiatalok kö-
rében. Ez érzõdik például a résztvevõk által felszabadítónak megélt,
de a konzervatív kritikusokban félelmet keltõ tömeges meztelen
úszáson, amely körül csaknem ugyanakkorra hûhót csaptak, mint az
ugyanabban az évben bemutatott Oh! Calcutta! Broadway-elõadás
kapcsán, melynek szereplõi kicsit túlzásba vitték a meztelenkedést.
Két együtt élõ fiatal alig titkolt büszkeséggel mondja el Wadleigh do-
kumentumfilmjében, hogy a fesztivál idejére elválnak útjaik. Naná,
koros!” Victor Hugo: Gyermekkorom (Ford. Kálnoky László). In Szegzárdy-Csengery

József (vál.), Victor Hugo versei. Európa, Budapest, 1975.
7 Arthur Schopenhauer: Werke in zehn Bänden. Zürich 1977, 4.k., 469; Novalist és Rungét
idézi Eckart Klessmann: Die deutsche Romantik. Köln, 1987, 161. Vö. továbbá M. H.
Abrams: Naturalsupernaturalism. New York/London, 1973, 413–415.
8 Idézi Hugh Honour: Romanticism. Harmondsworth, 1991, 311.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
hogy nem engedik magukat egy fantáziátlan, sótlan házasság merev

fûzõjébe kényszeríteni.
Itt megint érdekes párhuzam kínálkozik a romantika és a hatva-
nas évek ifjúsági mozgalma között, már csak azért is, mert kapcso-
lódási pontokat találhatunk azzal a hosszú regényhagyománnyal,
amely Rousseau korábban már említett, Júlia vagy az új Héloïse cí-
mû mûvével és Goethe Wertherével kezdõdött. Ezek a regényszerzõk
az igazi, mindent lebíró szerelem elsõbbségét hirdették a nyomasztó
házassági kötelékekkel szemben. A romantikus szerelem teljes oda-
adást ébreszt és kíván; márpedig ennek már nincs sok köze az ókor-
tól a tizennyolcadik századig uralkodó, az értelmet és az érzelmet
összeegyeztetõ konvencióhoz, amelynek a házasság intézménye is-
mert tartósságát köszönhette.9 Az új, béklyókat nem tûrõ szerelem
irányította az angol költõk nemritkán meglehetõsen gyorsan változó
örök kapcsolatait, s még inkább a jénai és a berlini romantikusok ér-
zéseit. Ha csak ezt nézzük, hányszor szakítanak és milyen gyorsan
állnak össze mással a német romantikusok, akár azt is hihetnénk, itt
is a tizennyolcadik századra jellemzõ hedonisztikus kapcsolatokról
van szó, ám ennek ellentmond az a komolyság, amellyel ezek a barát-
ságok és szerelmek kezdõdnek és végzõdnek. Éppen az autenticitás
és a kölcsönös önkiteljesítés vágya kölcsönöz komolyságot ezeknek a
kapcsolatoknak. Ebbõl a körbõl származik Friedrich Schlegelnek
már megjelenésekor botrányt kavart regénye, a Lucinda (1799) is.
A Lucinda különös kevercs: arabeszk, jóformán minden cselek-
mény nélkül, részben levélregény, részben fantázia, dialógus, allegó-
ria, önéletrajz és vitairat. A kísérletezõ mû, melyet August Wilhelm
Schlegel, Friedrich bátyja, a híres kritikus Unromannak nevezett,
Julius és a házas Lucinda szerelmét beszéli el. A regény megbotrán-
kozást keltett, mert, az Új Héloïse-zel és Goethe Wertherével ellen-
tétben a könyvben végül nem a hagyományos házasság gyõzedelmes-
kedik, hanem a romantikus szerelem. Az emancipált Lucinda nem
érez bûntudatot, és a szubjektumnak az elõzõ fejezetben leírt kölcsö-
nös gazdagodása „viszályos alakzatok során” (a romantikus
Verwirrung) odáig megy, hogy a férfi és nõi közti hagyományos két-
pólusúság feloldódik, a férfi nõi vonásokat mutat, és viszont. Mint
Schlegel írja, ez izgató az ágyban, egyszersmind „ki-ki ugyanazt ad-
ja, amit kap, egyik mint a másik, minden egyforma és egész és önma-
gában teljes.” A nemek e keveredése erõsen emlékeztet az oly sok ro-
9 Vö. John Armstrong: Conditions of Love. The Philosophy of Intimacy. London, 2002, 1–7.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
mantikus portrén megjelenõ androgünitásra, és a romantikus (hím-

nemû) zseni feltételezett nõi vonásaira.10
Túl a botrányt kavaró személyes lelki ömlengéseken, és Schlegel köz-

vetett utalásain Dorothea Veittel folytatott törvénytelen viszonyára,
a könyv még egy vonatkozása megbotránkoztatást kelthet. Ugyanis
a testi szerelem ugyanúgy terítékre kerül benne, mint a lelki, és a
testi szerelmet Schlegel addig szokatlan módon, minden tapintat nél-
kül ecseteli. Annak ellenére, hogy ennek leírása idõrõl idõre a lelki
szerelmet dicsõítõ részekkel váltakozik, a könyvet pornográfnak ítél-
ték. De vajon nem ez a szenvedélyes és sokoldalú szerelem volna-e az
igazi házasság – bõszítette gáncsoskodó bírálóit Schlegel –, összeha-
sonlítva azzal az általuk védelmezett, érdekeken alapuló hagyomá-
nyos házassági kötelékkel, amelybõl hiányzik a szerelem?11
Egy másik markáns téma, amely újra meg újra elõkerül

Woodstockkal kapcsolatban: a visszatérés a természethez és a rom-
latlan vidéki élethez. „I wanna leave the city…”, énekli a sejtelmes-
nek éppen nem mondható nevû Country Joe, és Canned Heats
„Going Up the Country”-ját ugyanez az elvágyódás hatja át. Abban
is jelentkezik ez a vágy, hogy színpadra hívják Max Yasgurt, annak a
területnek a tulajdonosát, ahol végül megrendezésre került a feszti-
vál, hogy szóljon a megjelent százezrekhez. És az egyszerû tejterme-
lõ szerény elsõ mondatából sem hiányzik némi paraszti ravaszság: „I
am a farmer”, kiáltja, és üdvrivalgás a válasz. A szervezõk tudatosan
választottak vidéki helyszínt, körülbelül százötven kilométerre
Manhattantõl, mert ez megfelelt a „back-to-the-land spirit of the
counterculture”-nak. (A terület már nem volt egészen érintetlen: pa-
rasztokon kívül egy sor zenész, Bob Dylan, Van Morrison, Jimi
Hendrix és Janis Joplin is tanyát vert itt).12
Mármost a kellemetlen és lélekölõ városi élettel szembeállított vi-
dék magasztalásának témája valószínûleg egyidõs magával a város-
sal. Vergilius Georgicájától a bukolikus költészetig és a reneszánsz
10 Klessmann 1987, 164–165; Ld. pl. Friedrich Overbeck Franz Pforr által festett
képmását (1810), 119, vagy Pforr másik festményét, A barátság allegóriáját (1808), 47. A
romantikus zsenihez ld. e könyv 5. fejezetét.
11 Maurice Cranston: The Romantic Movement. Oxford/ Cambridge (Mass.), 1995, 33–34;
Lilian R. Furst: Romanticism in Perspective. A comparative study of aspects of the
Romantic movement in England, France and Germany. New York, 1970, 224; Isaiah
Berlin: The Roots of Romanticism (szerk. Henry Hardy) London, 1999, 113–14.
12 ‘How Woodstock happened..:, http://www.geocities.com/-music-festival/how-w.htm.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
árkádiai festészetéig, újra és újra feltör az egyszerû vidéki élet irán-

ti vágy. Azonban Woodstock esetében a természetes egyszerûség irán-
ti vágy jellegzetesen romantikus vonásokat mutat, mert nem egysze-
rûen a paraszti élet egyszerûségérõl van szó, hanem a természetes
életvezetésrõl általában, amelyet Rousseau nyomán szokás volt a tár-
sadalmi szokásrenddel szembeszegezni. Ahogy a romantika megjele-
nésével a pásztorjátékot, az unatkozó arisztokrácia kedvelt „szabad-
idõs tevékenységét”, másfajta igény váltja fel – immár magát az
életet szeretnék visszavezetni természetes forrásához –,úgy vágynak
Woodstock résztvevõi vissza a természetbe, melyet önmagukban és
maguk körül fedeznek fel. A fiatalság lelkesen hódol a szabad szere-
lemnek, és a társadalom által rákényszerített prüdériát is – szó sze-
rint – levetkõzi, mikor a mesterkélt nõi make-up-ot a természetes
férfi szakállra, a természetellenes melltartót és a konfekcióruhát sza-
badon lógó és fantáziadús öltözékre cseréli. És ez a nemzedék csodál-
ja a terület természetes õslakóit, az indiánokat; Karl May
Winnetoujának azt a hosszú hajú, bölcs, a természettel meghitt kö-
zelségben élõ, hallucinogén szereket használó válfaját, amely aztán
újra feltûnik Carlos Castaneda kultuszkönyveinek oldalain.13
Ez a rajongás Rousseau eszményéhez, az homme savage-hoz, a ter-
mészet gyermekéhez kapcsolódik, aki még teljesen azonos önmagával.
Rousseau természet iránti rajongása nem korlátozódik a könyvben
már korábban bemutatott autenticitásra. A francia filozófus közel
akar lenni mindenhez, ami csak él és virul, és ez kitûnik az Egy ma-
gányos sétáló álmodozásaiból is, melynek lapjairól egy, a mezõkön kó-
száló és botanizáló filozófus lép elénk. A természet iránti rajongás
– melynek során a „természet” olyan jelentést nyer, amelyben még
ma is használjuk olyan szavakban, mint a „természetvédelem” – csen-
dül fel az angol romantikus költõk mûveiben. Például Wordsworth
verseiben, aki ugyanolyan nyughatatlan, saját kedvtelésére botanizá-
ló és sétáló (természetjáró) volt, mint Rousseau. Wordsworth, vagy
13 Carlos Castaneda: The Teachings of Don Juan: A Yaqui Way of Knowledge. Berkeley/Los
Angeles/London, 1968. (Ezt késõbb további három rész követte.)
14 William Wordsworth: Mogyorószedés (Ford. Rakovszky Zsuzsa). In Szenczi Miklós (vál.):
Wordsworth és Coleridge versei. Európa, Budapest, 1982, 131. (A költeményben
Wordsworth nem csak a természetet énekli meg, mert a versbéli „én” a következõ
sorokban olyan vadul húzza le az ágat, hogy letörik – amit késõbb megbán.) Az angol
romantikus költõk látásmódjához ld. Max Oelschlaeger: The ldea of Wilderness. From
Prehistory to the Age of Ecology. New Haven/London, 1991, 110–121; Vö. Alan Day:
Romanticism. London/New York, 2001, 39–64. Város és falu viszonyához ld. Keith
Thomas: Man and the Natural World. Changing Attitudes in England 1500–1800. London,
1983, 243 és tovább; a tájhoz kapcsolódó természetviziókhoz ld. Honour 1991, 2 fej.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
legalábbis versbéli alteregója, lehever egy mogyoróbokor alá: „leültem

a fák alá s virágokat becéztem”, olvassuk a Mogyorószedésben,
S én láttam csillámló habot,

és arcomat egy nagy zöld kõre hajtva –
amelybõl, zöld mohától gyapjasan
több is hevert ott, szétszórt birkanyájként –
hallottam mormolást és mormoló dalt,
olyan derûvel, melyet csak a
nyugalom ad, mikor a szív pazarlón
apró dolgokban lel biztos gyönyört (…)14
A természetben való felüdülés itt érintett gondolata még város és vi-

dék klasszikus ellentétének körébe tartozik. A költõ alter egójának
gyermeki elfogulatlansága, amikor arcát a mohával benõtt kõre hajt-
ja és biztonságban érzi magát a fák árnyékában, viszont már kevésbé,
és a szcéna kifejezetten romantikussá válik ott, ahol a kövek egy ha-
sonlatban birkanyájjá változnak és átlelkesül a természet. Ez utóbbi
már a vers záró sorát elõlegezi meg: „érintsd – az erdõben lélek la-
kik.” Novalis holisztikus szavaival: „Embereknek, állatoknak, növé-
nyeknek, köveknek és csillagoknak, lángoknak, hangoknak, színek-
nek (..) együtt, egy családként vagy társadalomként, egy
nemzetségként kell cselekedniük és beszélniük.”15 Heinrich Heine a
rá jellemzõ melankolikus iróniával írt a természet e magasztos tiszte-
letérõl (A romantikus iskola, 1833): „Novalis mindenütt csodát látott,
csupa szépséges csodát; kihallgatta a növények beszélgetését, ismerte
minden sarjadó rózsa titkát, végül azonosította magát az egész termé-
szettel, és amikor õszre fordult az idõ, és lehullottak a levelek, akkor
meghalt.”16
A természetben való feloldódás vágya még valamiben megfigyelhetõ

Woodstock kapcsán: a spirituális dolgok és a misztika iránti fogé-
konyságban, vagyis abban, hogy igyekeznek kitágítani a képzelet ha-
tárait. Joe Cocker tiszteletes végül maradék kapcsolatát is elveszti
hallgatóságával – valamiféle transzba esik; és hasonló történik, ami-
kor Santana fellépésekor a közönség tapsolni kezd, mintha hipnoti-
15 Idézi Klessman 1987, 79.

16 Heinrich Heine: A romantikus iskola (Ford. Eörsi István). In Heinrich Heine: Vallás és
filozófia. Három tanulmány. Magyar Helikon, Budapest, 1967, 88.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
zálná magát. Amikor ledõlnek a területet körülvevõ kerítések, és ez-

rek ingyen léphetnek a fesztivál területére, a rendezõk csak a vállu-
kat vonogatják. Nekik nem számít a pénz, biztos iszonyú sokat veszí-
tenek majd rajta, de ez teljesen lényegtelen az összetartozás e nagy
ünnepén: „People communicate!”, mondja egyikük, és ez láthatólag
mindennél többet ér.17 Az összetartozás megtapasztalása mindenkit
magasabb dimenziókba emel – amiben sokat segít a zene. Például Sly
& the Family Stone, amely hosszan elnyújtott „I wanna take you
higher” kiáltással ejti transzba a tömeget.
Az ilyesfajta tömeges, közös spirituális élmény idegen volt az indi-
viduum-központú romantikától. De ennek az élménynek a tartalma
rögtön romantikus reminiszcenciákat ébreszt, ugyanis a bölcseletben
már a tizennyolcadik századtól komoly érdeklõdés mutatkozott a te-
ozófia, a panteizmus, a magnetizmus és a somnambulizmus (alvajá-
rás) iránt. A romantikusok viszolygása a pénzügyektõl és az anyagi-
aktól, és a meggazdagodásra épülõ polgári életformától ugyanolyan
erõs, mint rokonszenvük egy másik szellemi szféra megmagyarázha-
tatlansága, rejtélyessége iránt, melyet titokzatos erõk irányítanak.
Ezek az erõk lehetnek félelmetesek, és megtestesíthetik a létezés „éj-
szakai oldalát”, mint például a Rege a vén tengerészrõl (1798) kísér-
tethajója, átokverte vitorlása, vagy számtalan gothic novel-beli jele-
net, vagy az író-költõ-muzsikus-színidirektor E. T. A. Hoffmann
írásainak természetfeletti mozzanatai. Hoffmann életmûve például
Heine szerint „egyetlen húszkötetes félelemkiáltás”.18
Azonban a titokzatos hatalmak üdvösebb hatást is kifejthetnek,
mint Novalis versében, a Himnuszok az éjszakáhozban – melyben az
éjszaka éppen a másik világ vigaszát hozza el –, vagy Gustav
Carusnál, aki a spiritualitás és egészség közti kapcsolat manapság is-
mét népszerûvé vált elképzelését hirdette. Vagy a látnokköltõ és gra-
fikus, William Blake-nél, aki ugyan fenyegetõ hatalmakat idézett
meg, de Swedenborg misztikus írásainak hatására írt mûveiben elsõ-
sorban mégis Krisztust lépteti fel, angyalokat és emblematikusabb
hatalmakat szerepeltet, akik reményt csepegtetnek vagy a teremt-
mény mellé állnak bajában. A természetfeletti számos romantikus
képzeletét felkorbácsolta. „Nem sok alkalmam adódik arra, hogy
17 Itt természetesen az ideológiáról van szó. A fesztivál pénzügyi lebonyolításában ez

természetszerûleg csekélyebb szerepet játszott, ld. ‘How Woodstock happened’,
http://www.geocities.com/~music-festival/how-w.htm.
18 Heinrich Heine: A romantikus iskola, 89.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
Mr. Blake társaságát élvezzem”, mondta egyszer felesége, Catherine.

„Ugyanis folyton a Paradicsomban van.”19
A természettel való eggyéválás kultuszától és a spiritualitásra való

fogékonyságtól csak egy lépés a nyíltan vállalt kábítószer-fogyasztás,
amely már nem is meglepõ Woodstockkal kapcsolatban. A marihuá-
nán kívül még egy sor különféle pszichodelikus szer talált utat a fia-
talokhoz. Tízezrek ültek vagy hevertek elszállva, „utazva” vagy tel-
jes kábulatban a hatalmas pódium körül, és szemmel láthatólag a
fellépõk közül is sokan kábítószer hatása alatt álltak. Woodstockban
a tömeges drogfogyasztás nem annyira tomboló, bacchanáliaszerû
mámorban nyilvánult meg: a lelkesen a szabad szerelemnek hódoló,
a természetbe visszakívánkozó, spirituális fiatalok inkább elernyed-
tek, elengedték magukat Timothy Leary drogguru ezekbõl az évek-
bõl származó jelszavát követve: „Turn on, tune in, drop out”.20 Való-
színûleg magukra ismertek annak a számnak néhány sorában,
amelyet Jimi Hendrix hétfõ reggel, a három napig tartó „love, peace
and… music” végén énekelt:
Purple haze all in my eyes

Don’t know if it’s day or night
You got me blowin’, blowin’ my wind
Is it tomorrow, of just the end of time?
És jóllehet a szám utolsó sorát legfeljebb csak a kevés, még nem egé-
szen elhomályosult tudatú ember érthette volna esetleg a fesztivál
végére való célzásként, azonban alighanem még ennél is kevesebben
értelmezték a keresztény Utolsó Ítéletként, amellyel hosszú évszá-
zadokon keresztül riogatták az embereket. Az utolsó sor, „the end of
time” inkább a mámor élményére utal, egy olyan világtól való eloldo-
19 Holmes 1997, 17, Vö. Marilyn Butler: Romantics, Rebels & Reactionaries. English
Literature and its Background. Oxford/New York, 1981, 41–53; Honour 1991, 286–293;
Berlin 1999, 49–51; Joseph Viscomi: ‘The Lessons of Swedenborg; or, The Origin of
William Blake’s The Marriage of Heaven and Hell. In Thomas Pfau, Robert F. Gleckner
(szerk.): Lessons of Romanticism. A Critical Compendium. Durham/London, 1998,
173–212. Továbbá Gerhard Schulz: Romantik. Geschichte und Begriff. München, 1996,
119–125; Abrams 1973, 169 és tovább; Paul Kluckhohn: Das Ideengut der deutschen
Romantik. Tübingen, 1966, 31–34, 50–54, 135 és tovább. A francia romantikusok
spirituális érdeklõdéséhez Auguste Viatte: Les sources occultes du romantisme.
Illuminisme – Théosophie 1770–1810. Deuxième Partie: La génération de l’Empire
(1800–1810). Párizs, 1979.
20 Weiner, Stillman 1979, 73–74.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
zottság érzésére, ahol létezhet olyasmi, hogy hétfõ reggel. Egy trip a
valóság más tartományain keresztül, utazás a képzelet tájain, kirán-
dulás „to The Other Side of This Life” (Jefferson Airplane).
A menekülésszerû vágy rokon az álom, a hipnózis és az alvajárás
iránti érdeklõdéssel. „Hiszünk a lélek belsõ életében, és a szellem ma-
gasabb szemléletében. Hétköznapi tudatállapotban mind a kettõ el
van zárva elõlünk, ám rendkívüli körülmények közt megnyílnak.” – ír-
ta Justinus Kerner orvos-költõ, aki egy rom lábánál lakott, Die Seherin
von Prevost (1829) címû könyvében.21 „Az álomban vagy az önkívület
pillanataiban lehetséges az átjárás a létezés másik oldalára, az önkívü-
letet pedig kábítószerek vagy az alkohol különféle fajtái idézhetik elõ,
melyeket nem egy romantikus használt tudatmódosító szerként.
Thomas de Quincey ugyan elõször fájdalomcsillapítóként folyamodott
az ópiumhoz, de nemsokára rabjává vált a szernek, és rendszeres ópi-
umevõ lett. Az ópium ablakot nyitott számára egy másik világra, mint
arról a hatvanas években ismét felfedezett és nagyon népszerûvé vált
könyvében, az Egy angol ópiumevõ vallomásaiban (1821) beszámolt.
Lelki rokona és kortársa, Coleridge is élvezte az akkor könnyen
beszerezhetõ orvosság gyönyöreit és kínjait, melyet általában tinktú-
raként, laudanumként, borban feloldva fogyasztottak. Töredékben
maradt versét, a Kubla kánt, általános vélekedés szerint ópiummá-
morban vetette papírra. Charles Rosen úgy véli, ebben a különös köl-
teményben példaszerûen valósul meg Novalis programja, mely sze-
rint a költõk elsõsorban olyan „jelentés- és logikamentes, tisztán
asszociatív verseket vagy elbeszéléseket írjanak, amilyen az álom
vagy a zene”. Coleridge és De Quincey kábítószer-élvezete megelõle-
gezi Prosper Mérimée-ét, aki, talán keleti utazásainak köszönhetõen,
jobban tudott bánni ezekkel a szerekkel, de Baudelaire-ét (és késõbb
Rimbaud-ét) is. Baudelaire22 így írt: „Azt hiszitek, hogy a pipátok-
ban ültök, és hogy ti vagytok, akiket a pipátok szív, és hogy saját ma-
gatokat látható füstfelhõ formájában kipöfékelitek”. Vonzódott más,
egzotikus világokhoz, melyeket a hasis segítségével képes volt fel-
idézni, még ha nem is gyõzte figyelmeztetni olvasóit a függõség ve-
szélyeire, „a mennyország keresõi a poklukat ássák meg”.23
21Kluckhohn 1966, 42.

22Charles Baudelaire: Mesterséges paradicsomok. 184.
23Charles Rosen: Romantic Poets, Critics, and Other Madmen. Cambridge (Mass.), 1998,
47; Jerrold Seigel: Bohemian Paris. New York, 1986, 116; Abrams 1973, 416; Richard
Davenport-Hines: The Pursuit of Oblivion. A Global History of Narcotics 1500–2000.
London, 2001, 35–47.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
És nem kevésbé kedvelt példa a Baudelaire által csodált, sokat

próbált Edgar Allan Poe sem, aki kalandos életében rendszeresen
félre tudta tenni az ópiummal és itallal szembeni fenntartásait.
Arthur Gordon Pym, a tengerész (1838) címû könyve egy déli Jeges-
tengeri csónakút szakadozott leírásával ér véget, melyet nehéz más-
hogy olvasni, mint egy ópiumélvezõ vízióját. A fõszereplõ társaival
egy tejfehér óceánon suhan, a tenger mélyébõl fény dereng fel, amely
körülöleli õket, fehér hamuszerû por hull rájuk, hatalmas zuhatag
magasodik elõttük, melynek falából villódzó ködalakok bukkannak
fel, a zuhatag ködfüggönye mögül fakó madarak rebbennek fel, majd
megnyílik elõttük a köd, mélyébõl hatalmas emberalak lép ki, bõre
színe a makulátlan hó fehérségéé…
Ugyanígy a zene is õsidõk óta táplálja a mámoros álmot, és vi-
szont: az ébren álmodás a zenei élvezeteket is fokozza, s talán mégis-
csak ez, a zene hatalmas szerepe a legfeltûnõbb Woodstockban, és az
utóbbi évtizedek popkultúrájában is, melynek Woodstock az elõképe.
Ezeket a hippiket és fiatalokat legfõképp a zene ejti elragadtatásba,
ez kínál számukra menekülést a mindennapi lét és a társadalmi kon-
venciók világából. „Érted”, kiabálja Janis Joplin a hatvanas évek jel-
legzetes nyelvén, „úgy értem, nem kell más szarságaival foglalkoz-
ni… csak szeresd a zenét… Érted, ez egyszerûen csak zene.” A zene
volt az ellenkultúra kötõanyaga, mely rövid idõ alatt a fiatalok kul-
túrája lett szerte az egész világon. A zene a popkoncerteken érvénye-
sült leginkább, ahol totális hatást gyakorolhat az összes érzékszerv-
re. És hála az új technikának, hangos is lett; amint kilépett a
koncertterem szûk falai közül, szabadon lehetett táncolni rá, és
transzbaejtette a lelket. Tudattalan hangulatokkal lépett szövetség-
re, a kölcsönös együvé tartozás érzésével és a transzcendencia utáni
vággyal. A zene megnyitotta az érzékelés kapuit („The Doors of
Perception”).24
Reményeink szerint könyvünk következõ fejezeteibõl kiderül
majd, hogy a romantikusok számára azért is vált ily fontos mûvésze-
ti formává a zene, mert ez a mûvészet képes a legközvetlenebb mó-
24 Http://www.lyrics.net.ua/song/61425; Vö. Jan Stroop: ‘Popmuziek als romantisch

fenomeen’. In Jan Stroop e.a.: PopmuLd.k. Kunst, kultuur of koopwaar? Amersfoort 19770
13–31 (18–19) ‘The Doors of Perception’ William Blake kijelentésére utal, hogy vannak
dolgok, amelyeket ismerünk, és vannak, melyeket nem, ‘és köztük kapuk’: ‘If the Doors of
Perception were cleansed everything would appear to man as it is, infinite’; The Doors of
Perception a címe Aldous Huxley 1954-es regényének, amelyben drogokkal kapcsolatos
élményeit írta le. A Doors együttes neve Blake kijelentésére – The Doors of Perception –
utal (http://www.rockmine.music.co.uk/Doors/DrkStrI8.html).

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
don kifejezni a belsõ lelki életet, amire közvetettsége, illetve eltávolí-

tó és statikus jellege miatt sem a nyelv, sem képzõmûvészet nem ké-
pes. A muzsikában tobzódhat csak igazán a képzelet: a zene, akár-
csak a tudatmódosító szerek, átjárást kínál to the other side of this
life. A zene nem pusztán az érzés nyelve, írja August Wilhelm
Schlegel, hanem a filozófia felé közelít: benne a téma fejlesztése
ugyanúgy alakul, mint egy filozófiai eszmesorban. E. T. A. Hoffmann
szavaival, ez a legromantikusabb mûvészet, sõt talán az egyetlen
„tisztán romantikus” mûvészet. A zene a romantikusoknál szinte
már a vallás rangjára emelkedik: Ludwig Tieck „a már csaknem tel-
jesen feltárult vallás (…) utolsó titká”-nak nevezte.25 Mai szemmel
feltûnõ, hogy a romantikában mekkora tekintélyre tesz szert a (né-
met) dal, miközben a korábbi idõk népdalait is a romantika korában
kezdik elõadni és feldolgozni, mégpedig oly módon, amely hasonlósá-
got mutat a hatvanas évektõl kezdõdõ folk and country revival-lel.
Woodstockban ezeket a zenéket unalomig játszották.
Csábító lehetõség, hogy további párhuzamokat vonjunk, és egyes
költõk – Shelley, Coleridge, Keats, Novalis, Rückert vagy Hölderlin –,
zeneszerzõk – Schumann és Beethoven –, írók – Gogol, Chamisso,
Wackenroder, Heine, Constant, Balzac –, valamint festõk – Millet,
Gros és David – hosszú haját Woodstock férfi hõseinek loboncához
hasonlítsuk. Vagy még inkább: az öltözködésbeli és más külsõdleges
hasonlóságokban keressünk párhuzamokat. Ám, noha ezek kétségkí-
vül gondolatébresztõk, itt egész másról van szó, egy életformáról, és
a valóság megértésérõl és átélésérõl, ami az ilyen külsõségekben leg-
feljebb csak megnyilvánul.
Mármost mivel a fentiekkel legalábbis sugalltuk, hogy a hatvanas

évek végének kulturális forradalma romantikus változásokból tevõ-
dik össze, adódik a kérdés: ezek a változások mennyiben jelentettek
szakítást a korábbi évtizedekkel? Nem lehetséges-e, hogy inkább egy
hosszabb idõszak tágabb értelemben vett kultúrája virágzott fel ily
módon? Foucault szerint nem mindig célravezetõ, ha politikai forra-
dalmak alapján osztjuk korszakokra a történelmet, és ez felettébb
25 M. H. Abrams: The Mirror and the Lamp. Romantic Theory and The Critical Tradition.
London/Oxford/New York, 1971, 50–51, 91 és tovább.; H. G. Schenk: De geest van de
Romantiek. Bilthoven, 1966, Arnold Whittal: Romantische muziek. Van Schubert tot
Sibelius. Utrecht, 1991, 10; 187 Paolo d’ Angelo: L ‘estetica del romanticismo. Bologna,
1997, 186–188.
26 Michel Foucault: ‘Sur les façons d’ écrire l’histoire’. In uõ.: Dits et écrits. I. (1954–1969)’
585–600 (586). Vö. Michel Foucault: A szavak és a dolgok, 64 és tovább.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
hasznos szempontnak bizonyult.26 Vagyis nem árt alaposabban meg-

vizsgálni a feltételezett diszkontinuitást. Vajon tényleg forradalmi
változást jelentettek-e a hatvanas évek, és mennyiben mondható el,
hogy Woodstock a semmibõl jött?
Már korábban is rendeztek popkoncerteket nagyon hasonló tarto-
zékokkal, csak Woodstock sokkal nagyobb tömegeket vonzott, és er-
rõl a fesztiválról felvételek is készültek, amelyek késõbb hatalmas
üzleti sikert hoztak készítõiknek. A fesztivál ettõl – hogy hanghordo-
zókon és filmen rögzítették – lehet máig élõ mítosz. Még nem vála-
szoltuk meg a kérdést, vajon ezekben az években forradalmi átalaku-
lás zajlott-e le a kultúra területén. A történelem olyan gazdag, hogy
a hasonló átalakulások során természetesen mindig egész sor olyan
jelenség figyelhetõ meg, amely mind a feltételezett szakítás ellen
szól. Az Egyesült Államok nyugati partján már a negyvenes évek vé-
gén találkozunk a fiatalság kultúrájának és a fiatalok születõben lé-
võ új öntudatának elsõ jeleivel. A Baudelaire-re és Rimbaud-ra hivat-
kozó beat-költõk, William S. Burroughs, Allen Ginsberg és az író,
Jack Kerouac voltak ennek az 1950-tõl kivirágzó ellenkultúrának az
ikonjai, melynek hatására fiatalok kísérletezni kezdtek kábítószerek-
kel és alkohollal, és kipróbálták a szabad szerelmet, így fejezve ki el-
lenérzésüket a polgári életformával szemben. A spontaneitás, a kép-
zelõerõ és az új „spirituális” értékek már ekkor csaknem olyan
fontosak voltak, mint Woodstockban.27
A húszas években szervezõdõ különbözõ avantgarde-csoportok
fennállásuk rövid ideje alatt, a világ legkülönbözõbb pontjain szintén
ugyanezeket a polgárellenes és romantikus jellegzetességeket mutat-
ták; például a dadaisták vagy Hollandiában a Cobra csoport. A sár
gyermekeiben (1974) Octavio Paz utal az avantgarde és a romantika
közti párhuzamokra. Azt is megvilágítja, hogy a megszakítottságok
fogalmában való gondolkodás maga is a romantikus eszköztár része,
nagyrészt romantikus artefaktum. Ugyanis a korai romantikusokra
kezdetben óriási hatással volt a francia forradalom, és gondolataikra,
mint már láttuk, erjesztõleg hatott, hogy végérvényesen szakítani kí-
vántak a múlttal.28 De már az avantgarde-mozgalmak megjelenése
elõtt is megfigyelhetõk az ellenkultúra egyes jegyei. Franciaország-
27 Andrew Jamison, Ron Eyerman: Seeds of the sixties. Berkeley/Los Angeles, 1994, 152;
Vö. Greil Marcus: Lipstick Traces. A Secret History of The Twentieth Century. London,
1989, 268 és tovább.
28 Octavio Paz: De kinderen van het slijk. Van de Romantiek tot de avant-garde.
Amszterdam, 1990.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
ban, jobban mondva Párizsban a tizenkilencedik század közepén kezd

kialakulni a bohém mûvész hagyománya. A fiatal mûvészek, újság-
írók és lecsúszott elemek, félvilági alakok „kamaszos lázadásukkal és
kivonulásukkal”, már puszta életformájukkal is ingerelték a polgár-
ságot, lett légyen az dandyzmus vagy a társadalom számkivetettjeivel
való közösségvállalás. Ugyan ezeknek az embereknek a köreiben álta-
lában nyoma sincs a természet és a vidék iránti rajongásnak, és a ká-
bító hatású szerek használata lényegében az alkoholra korlátozódott,
és az sem igaz, hogy a zene lett volna számukra az egyetlen, kiválasz-
tott mûvészet, mégis minden gesztusuk olyan polgáriéletforma-elle-
nességrõl tanúskodik, amely sokban megfelel a fiatalok fent bemuta-
tott tiltakozásának.29
Ehhez jön még a huszadik század elsõ felében született ifjúsági
mozgalmak hagyománya. Ezek skálája igen széles: a politikai idealiz-
mustól áthatott, forradalmi (kommunista, fasiszta és szocialista)
pártokhoz csatlakozó fiatalok éppúgy beletartoznak, mint Baden
Powell cserkészei és a számos természetjáró egylet tagjai. Ezeknek
az ifjúsági mozgalmaknak mindegyikében felfedezhetõ a fent emlí-
tett vonások egyike-másika; a polgári életforma elutasítása, a prüdé-
ria elleni harc, a természet, a tánc és a zene bálványos tisztelete, még
ha az a hetvenes évektõl idejétmúltnak ítélt népzene, néptánc és
mozgalmi dal volt is.
Ennek fényében Woodstock ugyan szubverzív, de korántsem any-
nyira forradalmi, mint amilyennek látszik. Vagy másként:
Woodstockot tömegessége tette forradalmivá, valamint az ellenkul-
túra elterjedésében játszott szerepe, amely a terjesztéséhez rendelke-
zésre álló eszközöknek (rádió, hanglemez, film és televízió) és az egy-
re növekvõ jólétnek köszönhetõen idõvel mainstreammé válhatott.
Az ilyen tömeges tiltakozás kétségkívül fenyegetett egyes hagyomá-
nyos értékeket, amilyen a vallás és a család. Azonban hosszabb idõ
távlatából Woodstock, ha „népének” elképzeléseit és egy új életforma
iránti vágyát nézzük, nemigen nevezhetõ forradalminak, mivel ezek-
nek igen tiszteletre méltó hagyományuk és ugyancsak szerteágazó
elõtörténetük volt. A fent felsorolt hat pont a huszadik és a tizenki-
lencedik század számos jelenségében kimutatható, még ha nem is
annyira koncentráltan és olyan színtiszta formában, mint a három-
napos popfesztivál „tenyészetében”. Vagyis a híres-nevezetes sixties
29 M. Easton: Artist and Writers in Paris. The Bohemian Idea, 1803–1867. London, 1964;
Seigel 1986 (id. h. 270); Vö. könyvünk 5. fejezetével.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
inkább a romantika feléledésnek jellegzetes vonásait mutatják, és

nem jelentenek végleges szakítást a múlttal.
Woodstock és a ’68-as Párizs romantikus hõsei lefújták a port egy
sor kulturális berögzõdésrõl, régi, ám elavultnak semmiképp sem ne-
vezhetõ klisérõl; ennek a kultúrának szemlátomást állandó eleme a
változás iránti vonzódás és az ettõl elválaszthatatlan forradalmi
retorika.30 Ezt a kultúrát közel kétszáz éve a tiltakozás és a vágy di-
namikája mozgatja.
Ez valószínûleg ugyanígy elmondható a tizennyolcadik századról
is, sõt, igaz lehet más korszakokra és kultúrákra is. Csakhogy ezt egy
olyasfajta erõ tartotta állandó mozgásban, amely a tizennyolcadik
században kezdett éledezni, és csak a romantikában nyilvánult meg
teljes valójában: a képzelet. Annak a gondolatnak a térnyerése, hogy
kitalálható egy másik világ, egy vonzó új élet a keresztény hitelvek
szerinti túlvilágon kívül is, ami egyben azt is jelentette, hogy az em-
berek ettõl fogva másként érzékelték a világot. Ez a világ többet rejt
magában, más, mint amilyennek mutatkozik, és amennyiben még-
sem elég más, akkor a képzelet segítségével sürgõsen át kell változ-
tatni. A tizenkilencedik század elsõ éveiben ezt az igyekezetet követ-
hetjük nyomon a tudományban, a mûvészetben, és a politikában is;
a képzelet mozgósításával mindegyik egy másik, egy jobb világot tár
elénk. Ezért aztán 1968 vörössel felmeszelt kiáltása, hogy segítsük
hatalomra a képzeletet, felesleges hangulatkeltés volt: a képzelet
már csaknem kétszáz éve élen járt.
A képzelet születésének, a világ megismerésének és érzékelésének
módjában az episztemológia, esztétika és etika területén bekövetkezõ
éppoly összetett, mint amilyen átfogó fordulattal késõbb, fõleg az ötö-
dik fejezetben, bõvebben foglalkozunk majd.31 A képzelet feladatát
kezdetben a világ átpoetizálásában, vagy ahogy a német romantiku-
sok mondták, romantizálásában látták, ez volt a romantikus program
lényege. Novalis a kor sajátságos nyelvén így fogalmazza meg ezt:
A világot romantizálni kell. Akkor újra megleljük eredeti ér-

telmét. Romantizálni annyi, mint minõségileg meghatvá-
30 Vö. Maarten Doorman: Steeds mooier: Over vooruitgang in de kunst. Amszterdam, 1997,
66–69, 79 és tovább.
31 Alapmû James Engell: The Creative Imagination. Enlightenment to Romanticism.
Cambridge (Mass.)/London, 1981; ld. még Furst 1970, 136–209; J. J. A. Mooij: Fictional
realities. The use of literary imagination. Amszterdam/Philadelphia, 1993; Vö. Doorman
1997, 52–62.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
nyozni [Potezierung]. Ebben a mûveletben [Operation] az

alacsonyabb én egy jobb énnel azonosul. (…) Ha a közönsé-
gest a magas értelemmel, a megszokottat a titokzatosság-
gal, az ismerõst az ismeretlen méltóságával, a végest végte-
len ragyogással ruházom föl: romantizálom õket. (…)32
Novalis (1772–1801)
32Novalis: Töredékek (Ford. Rónay György). In Horváth Károly (vál.): A romantika.

Gondolat, Budapest, 1978. 147–148. Idézi Klessmann 1987, 79; Vö. Richards 2002. 200. 32
René Wellek: ‘The concept of Romanticism in literary history’. In Stephen Bygrave:
Romantic Writings. New York, 1996, 326–335. Ld. még Forest Pyle: The Ideology of
Imagination. Subject and Society in the Discourse of Romanticism. Stanford 1995; 6–10.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
Az effajta fennkölt nyelvezet csak látszólag emelkedik el a valóságtól.

Novalisnak és kortársainak a nyelvezete annak a kétértelmûségnek
a kezdete, amely azóta is uralja az életet; mert ez a nyelv biztosítja a
lehetséges tapasztalat elõfeltételét; ennek a nyelvnek a megváltozá-
sa egyben a segítségével leírható világ megváltozását jelentené.
Ez a kétértelmûség ugyan a világ inherens tulajdonsága, de min-
denekelõtt olyasmi, amit az ember tulajdonít a világnak. Olyan ambi-
valencia, amely – ha most a filozófiát nézzük – a kanti ismeretelmé-
letre, de mindenekelõtt Fichtének az elõzõ fejezetben ismertetett
rendszerére vezethetõ vissza. Az Én fichtei „belsõ megragadásra”
való törekvése és a mindenek alapjául szolgáló képzelet a legfõbb pár-
huzam a romantika és a német idealizmus között: a teremtõ képesség,
amely a világot, a kultúrát és a politikát elkerülhetetlenül „hajtja”, az
ember erõit a valósággal való gyümölcsözõ küzdelemben bontakoztat-
hatja ki. Az eszme a valóság alakító erejeként fogható fel. És akként
is kell felfogni. Ezért válik oly fontossá a mûvészet, mint ennek legal-
kalmasabb eszköze. A legfõbb cél, Blake szállóigévé vált soraival:
Egy porszem világot jelent,

S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.33
Az, hogy a képzelet a romantika óta az emberi tapasztalat egyik meg-

határozó vonásává vált, nem egyértelmûen pozitív fejlemény. A kép-
zelet tereit félelmek és fenyegetõ fantáziaképek töltik meg, ahogy
Goya a szörnyeivel illusztrálta, és ez kiderült Woodstock sebtében
felállított orvosi barakkjában is, ahol nem egy „belõtt”, a speedtõl fel-
korbácsolt fantázia szörnyûségeitõl szabadulni nem tudó hippinek
kellett kezeltetnie magát. A képzelet által felkorbácsolt vágy a fele-
lõs azért is, ami Mario Praz a romantika titkon csodált vadhajtásai-
ról írt alapmûve angol kiadásának köszönhetõen romantic agony-
ként, „fekete romantika”-ként híresült el; ezt a világot dekadens
homály és buja, erotikus vágyak, sátánizmus, halálvágy, szadoma-
zochizmus, spleen uralták.34 Mégis, a képzelet által felkorbácsolt
33 Az ártatlanság jövendölései (Ford. Kálnoky László). In W. Blake versei. Európa,

Budapest, 1977, 125.
34 Mario Praz: The Romantic Agony. (Ford. Angus Davidson). Oxford/New York, 1970
(1930); Az ebbe a hagyományba tartozó elbeszélések gyûjteménye Anton Haakman:
Afgronden. Verontrustende literatuur uit de Romantiek. Amszterdam/ Antwerpen, 1997.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
vágy a romantikusok többsége számára elsõsorban a remény meg-

nyilvánulása volt. Annak a fajta reménynek a megnyilatkozása, me-
lyet e fejezet legelején oly találóan jellemzett Holmes.
A forradalom utáni években – Coleridge sógorának és barátjának,
az író Robert Southey-nak a szavaival – a képzelet „vizionárius vilá-
got” idézett fel. Az õ írásaiból ugyanazok a hangok csendülnek ki,
mint Wordsworth korábban már idézett soraiból: „Úgy tûnt, a régi
dolgok elmúlnak, és az emberek semmi másról nem álmodtak, mint
az emberi újra nemessé tételérõl”. Röviden: új kor köszöntött be, és
mint késõbb George Steiner kifejezte, „annak a szédítõ érzésnek a
korszaka, hogy minden lehetséges”.35 Jóllehet a német és angol ro-
mantikusok forradalom iránti lelkesedése a tizenkilencedik század
elsõ évtizedében gyorsan alábbhagyott s végül teljesen eltûnt, egy
jobb világ utáni politikai színezetû vágy továbbra is a romantikus
gondolkodás része maradt.
Azonban a bujtogató képzelet mûve, a remény nem csak utópisz-
tikus és társadalmi jellegû volt, ugyanígy jelentkezett a világ és a Má-
sik szélsõségesen személyes átélésében is, amint az kifejezésre jut
Hölderlin A reményhez írt versében:
Zöldellõ völgyben, ott, hova friss vizét

hegyrõl a forrás ontja naponta, és
kedves idõtlenség virul rám,
õsszel, a csöndben akarlak, nyájas,
keresni téged, (…)36
Woodstockban és a ’68-as Párizsban ezt a képzelet keltette tiltako-

zást valamint utópisztikus és személyes vágyat látjuk viszont, ez je-
lentkezik a szerelemben és a természet iránti vágyban. Van, hogy ez
a remény néhány évtized múltán szánakozást ébreszt. A romantika
ezekben az években újrafogalmazott ideáljai számos szempontból na-
ivnak tûnnek, sõt néha az az ember érzése, mintha ezeket az ideálo-
kat kiforgatták volna eredeti jelentésükbõl. Ahogyan Horkheimer és
Adorno a felvilágosodás szabadság és emancipáció utáni vágyát az el-
lentétébe látta átcsapni, aminek következtében a szubjektum is egy-
35 Az idézetek lelõhelye David Duft: ‘From Revolution to Romanticism: The Historical

Context to 1800’. In Duncan Wu (szerk.): A Companion to Romanticism. Oxford, 1999,
23–34 (25).
36 Friedrich Hölderlin: A reményhez (Ford. Rónay György) In: Rónay György (szerk.):
Friedrich Hölderlin verse. Európa, Budapest, 1980. 137.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
re inkább az általa uralni vágyott dolgok uralma alá kerül, felmerül

a kérdés, vajon a fent említett felszabadulás iránti vágy nem korcso-
sult-e el, nem vált-e valami mássá, görcsös ragaszkodássá az önmeg-
valósításhoz és az élvezetek habzsolásához.
Alain Finkielkraut La défaite de la pensée (A gondolkodás
veresége) címû könyvében már 1987-ben utalt rá, hogy az ifjúsági kul-
túra hangadó ideológiává vált, underground-jellege a múlté. A mai
kultúrát a serdülõ életstílusa határozza meg. Ez a stílus mindenkire
kötelezõ, ezt tukmálja ránk a tömérdek reklám, a televízió és a szám-
talan rádióadó. Idõközben eljutottunk oda, hogy már nem a tizenéve-
sek vonulnak ki a világból: éppen fordítva, ebben a világban az idõsek
futnak a serdülõk után. „A tinédzserek”, élcelõdik Kolakowski lengyel
filozófus, „sokszor irritálóak és elviselhetetlenek, de még sokkal irri-
tálóbbak és elviselhetetlenek azok a felnõttek és élemedett korúak,
akik úgy tesznek, mintha tinédzserek volnának.”37
A romantikus infantilizmuson kívül, ami nyugdíjasokat arra indít,
hogy vidám pólókban, tettetett örömmel a tengerparti diszkotékákban
táncoljanak, felnõtt diákokat, hogy gyerekkönyveket olvassanak, a ro-
mantikus szerelem diktátuma is helyteleníthetõ. Már nem Denis de
Rougemont módján, aki a klasszikus mintát követve úgy vélte, hogy az
ilyesfajta szerelem szenvedélyessége összeegyeztethetetlen a keresz-
tény felebaráti szeretettel, és nem is azon az absztrakt módon, ahogy
René Girard bírálta a romantikus szerelmet.38 Sokkal inkább egy új-
fajta hedonizmus miatt, amely messze távolodott a tizennyolcadik szá-
zadi, számító és kiszámított szerepjátszástól, és melynek fogyasztás-
orientáltságában mintha valósággá – valóságos rémálommá – vált
volna mindaz, amitõl a Frankfurti Iskola teoretikusai a kultúripar
kapcsán annyira féltek.
Azonban ehhez a Frankfurti Iskola filozófusainak a szubjektum
felszabadításáért vívott romantikus küzdelme is ugyanígy hozzájá-
rult. Herbert Marcuse és Erich Fromm, amikor felemelte szavát az
ember szexuális felszabadításáért, a teljesítményközpontú kapitalis-
ta társadalom nyomasztó keretei közül való megváltásáért, hatalmas
lökést adott a szexuális forradalomnak. Ez a forradalom romantikus
felszabadításnak indult, de most már látjuk, hogy egyszersmind az új
37 Alain Finkielkraut: La defaite de la pensée. Párizs, 1987. 157–162; Leszek Kolakowski:

Over het alledaagse leven. Amszterdam, 2000, 99. Másrészt viszont ld. Piet Joostens: ‘De
wereld met kind bekleed. Over deugd en ondeugd van het infantiele’. In Yang, 2003 április,
9–22.
38 Denis de Rougemont: L’Amour et l’Occident. Párizs, 1956 (1939); René Girard:
Mensonge romantique et vérité romanesque. Párizs, 1961; Ld. 1. fejezet, 26.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
hedonizmus elõhírnöke volt, melyben fogyasztás és erotika felcserél-

hetõ fogalmakká váltak, és a kultúripar pervertálja az egyének által
hajszolt romantikus szerelmet, amit jól szimbolizálnak a televíziós
reklámblokkok és a monoton szoftpornó.39
Lehet, hogy ez a megfogalmazás túl retorikusra sikerült, mégis,
ettõl a hedonizmustól egész más színben tûnnek fel Woodstock és a
korábbi idõszakok ideáljai, és ez nem csupán az ifjúság és a szabad
szerelem ideáljára érvényes. Ez jól látható abból, hogy a bálnák meg-
mentésért küzdõ Greenpeace reklámhadjáratában milyen szenti-
mentális körítéssel próbálja eladni a természettel való összetartozás
érzését. De a vidék természetessége is hasonló módon jelenik meg a
reklámokban, és az egész világra kiterjedõ tömeges turizmus céljaira
is ilyen eszközökkel bocsátják áruba a természetet. Ez a hedonizmus
még a másik világ iránti romantikus vágyódást is spirituális „szük-
séglet”-té változtatja, amelynek céljait a hatalmas posztmodern
Egészség és lelki egyensúly szupermarket szolgálja. Ez a hedonizmus
jut kifejezésre a világszintû dance-kultúrában; az ezért rajongó fiata-
lok a zene és drogok segítségével próbálnak önfeledten szórakozni,
szem elõl tévesztve az eredeti célt. Vagyis azt, hogy felfedezõútra in-
duljanak egy másik, ismeretlen világban, önmagukban vagy magu-
kon kívül.
Ezt a hedonizmust könyörtelenül leplezte le regényeiben a már
említett Michel Houellebecq. Elemi részecskék (Les particules
élémentaires) címû könyve keserû vádirat a hatvannyolcas nemzedék
ellen, amely szexuális szabadságának ünneplése közben szemet hunyt
ennek következményei, a zátonyra futott házasságok és a szülõi törõ-
dés nélkül felnövõ gyerekek kérdése felett. Ugyanez a kritika fogal-
mazódik meg szarkasztikusan A csúcson-ban (Plateforme, 2001),
melyben Houellebecq a romantikus szerelem elkorcsosulásaként mu-
tatja be a nyugati szexturizmust.
Az életminõség iránti növekvõ figyelem, amelyet viszontlátha-
tunk a kései Foucault-nál, és néhány éve olyan gondolkodóknál is,
mint Michel Onfray, ennek a kulturális váltásnak a filozófiai megfe-
lelõje, amely már adottnak veszi az élet bûntudat és felelõsségérzet
nélküli élvezetét. Ha Foucault-nál még átgondolt létezésetikáról van
39 Vö. Eva Illouz: Consuming The Romantic Utopia. Love and The Cultural Contradictions
of Capitalism. Berkeley/Los Angeles/London, 1997, 7, 145 és tovább. Stijn Reijnders nem
minden ok nélkül érvel a mellett ‘De Romantiek voorbij? Representaties van liefde in de
contemporaine populaire cultuur’ címû cikkében (In Skript. Historisch tijdschrift, 21.évf.,
3.sz., 1999 õsz, 198–209), hogy a romantikus szerelem Illouz által elénk tárt vége még nem
érkezett el.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
is szó, Onfray, az úgynevezett „hedonista materializmus” hirdetõje

kész örömmel elejti az ilyesfajta megalapozás igényét, hogy aztán fe-
lelõtlenül vitesse magát a nietzschei tiltakozás divatjával, elfeledve,
hogy az a filozófia eredetileg, megszületésekor a filozófiában és az er-
kölcsökben eluralkodni látszó hagyományos aszketizmus ellen
irányult.40
Hogyan válhattak ilyen közönségessé a romantikus vágyak? Ez a
kérdés nem válaszolható meg néhány oldalon, már csak azért sem,
mivel regényekben, filmekben, reklámokban és a legkülönfélébb
színházi formákban szinte már végtelen sokszínûségben nyilvánul
meg a képzelet. De talán Herman Franke kulcsot adhat a jelenség
megértéséhez. 2000-ben tartott Kellendonk-elõadásában azt állítot-
ta, hogy meg kell különböztetni azt, amit õ az egyszerûség kedvéért
irodalmi romantikának nevez, attól a romantikától, amely
… nap mint nap ömlik ránk a képernyõrõl, és sokak visel-

kedési repertoárjának a részévé vált. A romantikának ez a
fajtája, akkor is, ha XTC használatából tudatmódosító
house partykon, bungeejumpingozásból vagy túlélõ kaland-
túrából áll is, nélkülöz minden iróniát, nem hívja ki maga
ellen a valóságot, nincs mélyen áthatva a mélyben megbúvó
káosz tudatától.41
Franke itt mindenekelõtt a kierkegaardi iróniára gondol, azonban az

irónia fogalma a romantikus rend egészében is fontos helyet foglal el.
A romantikusok számára az irónia az a feszültség, amely elkerülhe-
tetlen folyománya az általuk kultivált abszolút nyelvhasználatnak. A
vágyódás nem e világi, hanem transzcendens vágy; a romantikusok
nem itt és most, egy konkrét élõ személy iránt éreznek szerelmet, ha-
nem a meghalt kedves iránt, vagy „távoli szerelmet” dédelgetnek
magukban; önismeretre vágynak, de nem a saját viselkedésüket sze-
retnék jobban megérteni, hanem önnön bensõjük sejtelmes homályá-
ba alászállani, hogy a lélek legyen a minden figyelmet magára vonó
potencia; a mûvészet sem csak kellemes idõtöltés vagy díszítõ tevé-
kenység, hanem egy boldog és végtelen másik világ nyílhat meg álta-
40 Michel Foucault: Le souci de soi. Histoire de la sexualité III. Párizs 1984; Michel Onfray:
L’art de jouit: Pour un matérialisme hédoniste. Párizs, 1991; uõ.: Théorie du corps
amoureux. Pour une érotique solaire. Párizs, 2000.
41 Herman Franke: ‘De ironie van de Romantiek’. Kellendonklezing 2000. Nijmegen. 2000,
18–19.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
la. Ilyen feltétlen igények mellett elkerülhetetlen a csalódás, sõt,

gyakran a világ és a saját Én elvi kudarcra ítéltségének letaglózó
belátása is. Az a tudat, hogy a végtelen és a transzcendens iránti le-
gyûrhetetlen vágyódás, mivel nem teljesülhet be, éppoly elkerülhe-
tetlenül kétségbeeséshez és reménytelenséghez vezet, maga a ro-
mantikus irónia.42
Itt romantikus fogalmak és sejtelmek kibogozhatatlan szövevényé-
vel állunk szemben. Nem könnyû megállapítani, vajon a korábban fel-
tétlen romantikus vágyódás lett-e egészségesebb és köznapibb, feles-
legessé téve az iróniát, aminek következtében még inkább köznapivá
vált a vágyódás, vagy irónia híján maguk a vágyak lettek-e földhözra-
gadtak, mivel nem kíséri õket a szükségszerû betelejesülhetetlenség
tudata, ami nélkül az irónia végül tompa unalomba fullad. Vagy ha-
ragtartó, gyerekes csalódottságba csap át, amely néhol még megnyil-
vánul a szülõkkel, az államvezetéssel vagy a társadalommal szembe-
ni szemrehányás formájában.
Mindezek mélyén viszont még mindig a romantikában kivirágzott
képzelet bújik meg; ez a reflektálatlanul, fenntartás nélkül magasz-
talt képesség, mely nélkül kultúránk már alig képzelhetõ el, melytõl
már nehezen tudnánk elvonatkoztatni, mert képtelenek lennénk
megérteni magunkat és a világot, ha közben nem tudnánk egy másik
világot is elképzelni magunknak. Ez a képzelet vágyódást és elvágyó-
dást, Sehnsuchtot ébreszt egy másik világba. Mivel a vágyott soha-
sem teljesülhet be, a Sehnsucht Weltschmerzet, csalódást szül. Az iró-
nia ébred rá a Sehnucht és a Weltschmerz közti feszültségre, és úgy
békíti ki e kettõt, hogy alkotó erõvé alakítja e feszültséget. Így aztán
végül képzelet és irónia úgy állnak szemben egymással, mint Akhil-
leusz és Hektór.
Azonban mi van akkor, ha egyszer a mindenhol jelen levõ képzelet,

mint azt a fentiekkel sejttettük, már nem egyértelmûen pozitív képes-
42 Az iróniafogalom klasszikus áttekintése Ernst Behler: Klassische Ironie, Romantische

Ironie, Tragische Ironie. Zum Ursprung dieser Begriffe. Darmstadt, 1972. Az
iróniafogalom romantikus elméletéhez, fõleg Friedrich Schlegel elképzeléseihez ld. még
Paolo d’Angelo: L’estetica del romanticismo. Bologna, 1997, 98–106; Terry Pinkard:
German Philosophy 1760–1860. The Legacy of Idealism. Cambridge, 2002. 160 és tovább.
Az iróniáról a mûvészetben ld. könyvünk 5. fejezetét.
43 Ld. pl. Lilian R. Furst: Romanticism. The Critical Idiom. London, 1971, 2, 64. E kifogás
ellen tiltakozik Charles Larmore: The Romantic Legacy. New York, 1996, 16–21. A
romantikus képzelet által táplált, gyanúsnak ítélt utópia kritikáját olvashatjuk Forest Pyle
tanulmányában, ahol a képzelet ideológia tartalmát elemzi Coleridge, Wordsworth,
Shelley, Keats és George Eliot mûveiben (Pyle 1995).

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
ség; mert hiszen ez hívja életre a Mario Praz-féle romantic agony-t, ez

alkotja annak lényegét, amit Goethe „romantikus betegség”-nek
nevezett?43 Ha azt mondhatjuk, kialakult a képzelet diktatúrája?
Ha így nézzük, feltûnõ, hogy az utóbbi évek számos regénye olvas-
ható a képzelet elleni vádiratként, miközben a regény mûfaja éppen
a képzelet egyik legjellegzetesebb terméke. Cervantes annak idején
hatalmas képzelõerõrõl tanúságot téve Don Quijotéjával váltig hada-
kozott a képzelet vadhajtásai ellen; jóllehet a romantikusok éppen
ennek a szertelen képzeletnek a dicshimnuszaként olvasták a köny-
vet. Mindazonáltal Cervantes óta nem támadták olyan kíméletlenül
és szellemesen a képzeletet, mint számos mai angol regényben. Ian
McEwans Atonement-jében (2002) például egy élénk fantáziájú lány
olyan dolgokat lát, vagy vél látni, amelyek miatt meggyanúsít máso-
kat. Több ember életét tönkreteszi, és íróként próbál vezekelni azzal,
hogy beszámol a történtekrõl. Azonban kiengesztelõdésre nincs lehe-
tõség, mert mint írónõnek, a képzelete révén, abszolút hatalma van
– vagyis szó sem lehet megbocsátásról. Mintha McEwan könyvének
az lenne az üzenete, hogy a képzelet végzetesen meggyengíti a fele-
lõsségérzetet.
A képzelettel szembeni hasonló vádiratként olvasható Martin
Amis Night Trainje (1997), melyben egy rendõrfelügyelõnõ különös
öngyilkossági esettel találja szembe magát, amely azonban ugyanúgy
lehet megrendezett gyilkosság is.44 A felügyelõnõ annyira azonosul
az áldozattal, hogy a végén nem egyértelmû, vajon ez a két nõ nem
egy és ugyanaz a személy-e. Ez a kétértelmûség Amis és a fõszerep-
lõnõ képzeletének a mûve (vagy a bûne). Az is érdekes, hogy ebben a
könyvben a rendõrségi ügy csak halvány utánérzése annak, amit
bûnügyi történet címén nap mint nap mutatnak a tévében. Ettõl
azután a rendõrök számára kevésbé valóságosnak tûnik a valóság.
Ahogy maga a rendõrnõ is egyre valószerûtlenebbé válik, mivel a
nyomozás érdekében mozgósítania kell képzeletét: lassan elveszíti
önmagát. Lehet, hogy nem csak az õ túlfeszített képzeletének szülöt-
te az egész öngyilkosság, ám ha így van, akkor pedig mindenképp az
áldozat képzeletének az eredménye. Ugyanis a képzelet teheti olyan
iszonyatossá a létezést, hogy az ember végül a legradikálisabb lépés-
re szánja el magát. Schopenhauer jegyzi meg az öngyilkosságról,
hogy ez nem annyira az élet tagadása általánosságban, mint inkább
44 Ian McEwan: Atonement. London, 2002; Martin Amis: Night Train. London, 1997. Ezt
a részt korábban már publikáltam. In Maarten Doorman: Genealogie van de verbeelding.
Maastricht, 1998, 20–22.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
a saját, konkrét életé. Az öngyilkos nem a nem-létet akarja, hanem

egy másik életet szeretne, olyat, amely láthatólag nem lehetséges.45
Az a másik élet a képzelet, ebbõl a szempontból ráadásul végzetes,
szüleménye.
A képzelet iránti feltétlen csodálatnak az irodalomban megjelenõ
kritikája nem függetleníthetõ a reprezentáció iránt más mûvészeti
ágakban is tapasztalható posztmodern érdeklõdéstõl. Akár David
Lynch posztmodern filmjeirõl legyen szó, akár a filmes közhelyekbõl
építkezõ képzeletrõl Quentin Tarantino filmjeiben, a Ponyvaregény-
ben (1994) és a Kill Bill-ben (2003), egyre sokasodnak a képzelet nyo-
masztó kiiktathatatlanságával kapcsolatos kérdések. Ez igaz a kép-
zõmûvészetre is. „Magasabb rendû lények”, olvasható Sigmar Polke
egyik híressé vált festményén, „Magasabb lények parancsolták: feke-
tére fested a jobb felsõ sarkot!” 1969-ben, amikor a kép készült, ez
még az irónia egy formája volt, Polke gúnyos gesztussal istenivé ma-
gasztosította a képzelõerõt, és legalábbis megkérdõjelezte annak fon-
tosságát. Polke megelõzte a korát, azóta mûvészek egész sora intett
búcsút a képzeletnek, a nyolcvanas-kilencvenes évektõl olyan mûvé-
szi alkotásokat készítenek, melyekben lassan az idézet lépett az ere-
deti teremtés helyére, az ábrázolás más ábrázolásra, illetve az ábrá-
zolás és képzelet formájára utal, és egyre kevésbé magára az
ábrázolás tárgyára.
Amennyiben a képzeletnek kitüntetett szerepe van a romantikus

rendben, akkor helyénvaló a kérdés, vajon tényleg 1968-ban Párizs-
ban és a Woodstock mellett megrendezett fesztiválon mutatkozott-e
meg utoljára teljes gazdagságában. És a romantikus sixties fent be-
mutatott lezüllése az egész romantikus rend megrendülésére utal-e,
tekintve, hogy a képzelet, a vele egyedül szembeszegezhetõ irónia nél-
kül elõre megjósolható, kiszámítható, kommerciális és kielégíthetõ
vágyak tömegévé silányult, melyeket aztán ennek megfelelõ módon is,
romantikus klisék végtelen felhasználásával igyekeznek kielégíteni;
széles a skála a szerelmi daloktól és télisport-vakációtól kezdve egé-
szen a fókaóvodáig, a számítógépes játékokig, a természetfilmekig és
a homeopátiáig. Vagy talán a képzelet beleolvad az egyre inkább a mé-
dia által uralt valóságba, amely már nem szegezi szembe a világgal a
képzeletet, hanem egymásban oldja fel a képzeletet és a valóságot,
45 Schopenhauer 1977. 2.k., 492–494.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
ahogy azt például a hírek, a propaganda és a szórakoztatás egyre na-

gyobb méretekben tapasztalható összevegyítése sejteti?
Senki sem lehet igazán saját korának eszmetörténésze. Ráadásul
még az sem kizárt, hogy a képzelet iránti megbecsülés fogyatkozásá-
val és a képzelet jellegének megváltozásával még nem tûnik el az
egész romantikus rend, miközben még egyáltalán nem világos: azál-
tal, hogy a romantikus irónia felszívódik a mindennapi életben, való-
ban megváltozóban van-e maga a képzelet. A következõ fejezetekben
különbözõ módon, többször is elõkerül majd ez a kérdés. Egyelõre
csak annyit vonhatunk le következtetésként, hogy a hatvanas évek
végének forradalmi jellege az itt bemutatott nézõpontból nem olyan
nagy, érvénye korlátozottabb, mint várni lehetett volna. Igazán for-
radalmivá csak akkor válhat, ha a grafitti nem hatalomra akarja jut-
tatni a képzeletet, hanem fordítva, hadat üzen a képzeletnek.

Szőlősi Dominika
© Typotex Kiadó
2018-05-08 12:52:08
Michelet 1842-ben, Conture rajza

Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)

A - Romantikus - Rend - Woodstock - Es - A - Romantikus - Elet - Hattyudala

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A - Romantikus - Rend - Woodstock - Es - A - Romantikus - Elet - Hattyudala

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Doorman.

qxd 3/19/2006 7:11 PM Page 54

Footsteps. Adventures of a Romantic Biographer (1985) címû könyvé-

Nem a rombolástól lettem olyan izgatott, hanem attól az ér-

Ezután Holmes Wordsworth-nek a Bastille ostromának elsõ évfordu-

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

2. WOODSTOCK ÉS A ROMANTIKUS ÉLET HATTYÚDALA 55

s Európa borzongott az örömtõl.

Majd párhuzamot von az egykori forradalmi események és az 1968-as

1 Richard Holmes: Footsteps. Adventures of a Romantic Biographer. London, 1985, 73–75.

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

tett dokumentumfilmjébõl, amelyen több napig dagasztotta a sarat a

Joe Cocker Woodstockban

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

2. WOODSTOCK ÉS A ROMANTIKUS ÉLET HATTYÚDALA 57

az érintettek közül többen szánakozva nyilatkoztak az idõsebbekrõl

People try to put us down

A zene választóvíz volt a fiatalok és az idõsebbek között. Olyannyira,

Új korszak jelezte jöttét, és nyilvánult meg minden erre fo-

4 Theodore Roszak: The Making of a Counter Culture. Reflections on the Technocratic

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

A fiatalságot pozitívan értékelõk két tizennyolcadik századi kassza-

Bliss was it in that dawn to be alive.

írta az Elõszóban (1805) Wordsworth. Noha társadalmi szempontból

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

2. WOODSTOCK ÉS A ROMANTIKUS ÉLET HATTYÚDALA 59

Mi volt még feltûnõ Woodstockkal kapcsolatban? Sokan szóltak elra-

koros!” Victor Hugo: Gyermekkorom (Ford. Kálnoky László). In Szegzárdy-Csengery

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

hogy nem engedik magukat egy fantáziátlan, sótlan házasság merev

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

2. WOODSTOCK ÉS A ROMANTIKUS ÉLET HATTYÚDALA 61

mantikus portrén megjelenõ androgünitásra, és a romantikus (hím-

Túl a botrányt kavaró személyes lelki ömlengéseken, és Schlegel köz-

Egy másik markáns téma, amely újra meg újra elõkerül

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

árkádiai festészetéig, újra és újra feltör az egyszerû vidéki élet irán-

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

2. WOODSTOCK ÉS A ROMANTIKUS ÉLET HATTYÚDALA 63

legalábbis versbéli alteregója, lehever egy mogyoróbokor alá: „leültem

S én láttam csillámló habot,

A természetben való felüdülés itt érintett gondolata még város és vi-

A természetben való feloldódás vágya még valamiben megfigyelhetõ

15 Idézi Klessman 1987, 79.

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

zálná magát. Amikor ledõlnek a területet körülvevõ kerítések, és ez-

17 Itt természetesen az ideológiáról van szó. A fesztivál pénzügyi lebonyolításában ez

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

2. WOODSTOCK ÉS A ROMANTIKUS ÉLET HATTYÚDALA 65

Mr. Blake társaságát élvezzem”, mondta egyszer felesége, Catherine.

A természettel való eggyéválás kultuszától és a spiritualitásra való

Purple haze all in my eyes

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

21Kluckhohn 1966, 42.

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

2. WOODSTOCK ÉS A ROMANTIKUS ÉLET HATTYÚDALA 67

És nem kevésbé kedvelt példa a Baudelaire által csodált, sokat

24 Http://www.lyrics.net.ua/song/61425; Vö. Jan Stroop: ‘Popmuziek als romantisch

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

don kifejezni a belsõ lelki életet, amire közvetettsége, illetve eltávolí-

Mármost mivel a fentiekkel legalábbis sugalltuk, hogy a hatvanas

www.interkonyv.hu © Balogh Tamás, Fenyves Miklós (ford.)

2. WOODSTOCK ÉS A ROMANTIKUS ÉLET HATTYÚDALA 69