Erdélyi Református Egyházkerület

Református Kántor - Tanítóképző Intézet

Marosvásárhely, Forradalom utca 6 sz.
2019/2020 –as tanév

Fejlődéslélektan szemináriumi dolgozat

A kisiskoláskori fejlődés jellegzetességei

Összeállította
Iszlai Júlia
II. évfolyam, Levelező t.

1
 A kisiskoláskori fejlődés jellegzetességei
- fejlődéslélektani megközelítés –

A címben jelzett időszak a gyermeki fejlődés és élet egyik jellegzetes szakasza,

éspedig kiemelkedően a testi-intellektuális fejlődésé. Kezdete, a 6-7 éves életkor számos
változás ideje testileg és gondolkodásmódban egyaránt, illetve ezekkel összefüggésben az
iskolakezdés önállósulást, családtól való függetlenedést, új képességeket segít elő.
Jellegzetes testi változások zajlanak le: a testarány kialakulása, a fogváltás, a szervezet
állandósulása és teherbírása, fizikai képességek magas szintre emelkedése,
mozgáskoordináció.
Érzelmileg ezt az időszakot leginkább a saját érzelmeiknek a szabályozásában tett
lépések és fejlődés jellemzi. Családhoz, társakhoz, felnőttekhez és másokhoz való
viszonyításban is képesek a gyerekek saját érzelmeiket felfedezni, érzékeltetni vagy akár
leplezni.
Az értelmi szférát ebben az időszakban leginkább a műveleti gondolkodás jellemzi,
ami meghatározó változásokat is eredményez. A fantázia szerepét átveszi a valóság,
ugyanakkor a fizikai tulajdonságoktól a gyermek képes elvonatkoztatni és műveleteket
elvégezni, tulajdonságokat, arányokat felfedezni, több szempont alapján kombinálni,
csoportosítani. Ezen képesség az elvont, racionális gondolkodás alapja, amely már ebben a
korban rugalmas alkalmazkodást, gondolkodási és ítéletalkotási önállóságot, együttműködési
képességet idéz elő. A konkrét műveleti időszak jellegzetességeit számos kísérlettel Jean
Piaget tárta fel.
Az értelmi működéshez számos részfunkció és metakogníció tartozik, vagyis a saját
tudásunkról való tudásunk. Kisiskoláskorra a kognitív funkciókhoz egyfajta tudat
kapcsolódik, vagyis tud a gyerek arról, hogy figyel, emlékezik, megoldást keres stb.
A figyelem kb. 8-9 éves korra alakul úgy ki, hogy a gyerek rendszeres és alapos
megfigyeléssel képes legyen kizárni a felesleges információkat és részleteket, de kiszúrni és
megtartani minden fontos vagy kért információt. A korábbi korlátozott figyelemhez képest 9-
10 éves korra képes a gyerek a figyelme terjedelmét is lényegesen növelni és azt az
elvégzendő feladatra összpontosítani elvárások szerint akár. A figyelemkoncentrációs
képesség 12 éves korra alakul ki igazán.

2
 Az emlékezet kisiskolás korra a felnőttekéhez hasonló szintet és el: a rövidtávú
memória képes 7+2 elemet tárolni, az emlékezeti kapacitás 7 éves korra látványosan változik,
majd 12 éves kor után képes a gyerek ezt hatékonyan kezelni, tudatosan használni is. Az
emlékezet összefügg a tanulással és felejtéssel, 8-9 éves korig nem válik el tisztán és
tudatosan a többi kognitív funkciótól, bizonytalanok az emlékezeti folyamatokról való
tapasztalatok és tudás. Az emlékezetben tartás hatékonyságának növelésére rögzítési és
felidézési stratégiák alkalmazandók, éspedig az ismétlés mindenekelőtt, amelyet a kor
előrehaladtával a gyerekek képesek a feladat követelményeihez igazítani. A rögzítést az
információk szervezése, kategorizálása, osztályozása is elősegíti. A kategorizálás előbb
hangzásbeli vagy más felületi tényezők alapján történik, aztán később logikai,
fogalomköröknek megfelelő. A rendszeres tanulás a memória fejlődésének és fejlesztésének
egyik fő tényezője. Az általános tudás az emlékezeti képességek javulásához vezet.
A problémamegoldó gondolkodás egyik részfunkciója az osztályozás képessége,
amelynek csírái nagyon korán jelentkeznek, kisiskoláskorban viszont kialakul a logikai
szempontok szerinti és a több szempontot tekintetbe vevő osztályozási képesség. Ez az iskolai
előrehaladás fontos szempontja, ugyanakkor csakis ezen szempontok figyelembe vételével
lehet a gyerekeket korosztályuknak megfelelően fejlettségi szintjük szerint kezelni, megérteni.
A mentális reprezentáció szintjét a hamisság vizsgálata is nagyban segít felmérni.
Leekam kísérlettel bizonyította, hogy a tréfás hazugság és a valódi becsapás között a 8-9 éves
úgy tesz különbséget, hogy felismeri az általa okozott lelkiállapotok közötti különbséget.
A problémamegoldó gondolkodásban, tanulásban, feladatmegoldásban és mindennapi
helyzetekben nagyon fontos szerepet játszik a motiváció.
A vizsgált időszak fejlődési jellegzetességeit nagyban befolyásolják a környezeti
tényezők. A család és a korábbi intézményes keret helyébe leghatásosabbként talán belép
ebben az időszakban az iskola, amely jóval fontosabb és meghatározóbb, mint az óvoda.
Fontos szerepet tölt be a tanulás és értékrend, a barátok, az iskolai események, a teljesítmény
kihat a későbbi pályára, a szokások és munkamorál a későbbi szokásokra; a szervezett tanulás
az értelmi fejlődésre, gondolkodásra, műveleti készségekre, a társas és szociális
kapcsolatokra.
Egyik – a tanulásban fontos szerepet játszó – kognitív részterület a számolás és
matematikai tudás és gondolkodás. A fejben számolás kisebb tévedési lehetőséget rejt, míg az
írásos hibákra a szóbeli ellenőrzés és számolás világít rá könnyedén. A szöveges feladatok
által a gyerekek a logikai szerkezeteket különböző helyzetekben és feladatokban tanulják meg
alkalmazni.

3
 Az általános műveltség nélkülözhetetlen tartozéka az olvasás, bármennyire teret
hódítana is a digitális eszközök világa. Az olvasástanítás komplex folyamat, értelmi
fejlettséget igényel, amelyben egyes gyerekek kivételt képezhetnek. Általában 5-6 éves kor
előtt korai a tanítása. Szótagokkal könnyebben boldogulnak, mint szavakkal vagy hangokkal,
illetve nyelvfüggő is a tanulás könnyű vagy nehéz volta. Az olvasási képesség több
részképességből áll. Nélkülözhetetlen a szófelismerés képessége, a betű és hang felismerése, a
rövidtávú memória terjedelme, a szavak dekódolása és emlékezetben tartásának képessége,
majd a kognitív képességek életkori és gyakorlat által előidézett javulása által más-más
képességek is előtérbe kerülnek. Az olvasás folyékonysága a szövegértést is befolyásolja. A
tanítás módja is nagyon fontos az olvasástanulásban. A leghatékonyabb a hangolvasás
módszere. Mindemellett a tanítói gyakorlati tapasztalatok segíthetnek a hatékonyság
növelésében.
Bár hasonló képességeket igényel az írás tanulása, a gyenge olvasás kihat az írásra.
Az írás elmélyíti a tudást, akkor, amikor már nem maga az írás folyamata köti le a tanuló
figyelmét, hanem annak tartalma.
Az iskolai tanulás, mint az eddigi tanulási formáktól eltérő folyamat, három fő
motivációs szempontot hordoz. Először is, tudatos erőfeszítést igényel. Az iskolai
teljesítmény szempontjából nagy jelentősége van a motivációnak. A kicsikori kíváncsiság
helyére a célirányosabb, egyéni érdeklődés lép, így adódhatnak motivációs nehézségek. Az
iskolai tudás, másodsorban, dekontextualizált tudás, vagyis nem minden esetben tart fenn
közvetlen kapcsolódási pontot a gyerekek mindennapi tapasztalatával. Mindazonáltal, a
spontán érdeklődést fokozhatja a lényegesen nagyobb információmennyiség; a szervezett
tanulás összetett képességek kifejlődését teszi lehetővé; addig nem ismert területek iránti
érdeklődést kelthet fel, különleges és szakszerű motivációs eszközei révén hat és a motiváció
hatásfokát növeli. Harmadsorban, a tanító vagy tanár és az értékelés a motiváció különleges
lehetőségeit hordozza. A tanító személye motiváció forrása nagyon sokszor, az értékelés, a
társas összehasonlítás és az osztálylégkör a tanulási sikerességet növelheti.
E motiváltság feltétele, hogy jelentkezzen a teljesítmény igénye és a mérlegelés. Ebben fontos
a tanító reális értékelése, szerepet játszik a családi és szociális elvárás, értékrend.
A kisiskolás időszaknak fontos életkori kategóriái és elemzési szempontjai az énkép, az
erkölcsi döntés és a társas viselkedés. Az énkép az a dimenzió, amelyben és ahogyan
önmaguk számára minősítik önmagukat. Az iskoláskor küszöbén az önminősítés legfőbb
szempontja a kedvenc tevékenység. 10-11 éves korban már társas összehasonlítást is
végeznek, mesehősökhöz hasonlítják magukat és azonosulnak velük. A sokféle

4
összehasonlítás és társas kontextusban való látás ellenére az elvont értékek csak a serdülőkor
táján válnak az énkép részévé.
Az időszak sajátossága az egyre nagyobb önállóság. Ez az ítéletalkotásra és az
erkölcsi mérlegelésre is kiterjed. Kohlberg szerint mindazonáltal ez a konvencionális erkölcs
időszaka, amelyben a törvények betartása feltétlenül fontos. Blasi szerint az értelem és
érzelem együttese gyenge kisiskoláskorban. A morális megértésben a hétéves a konkrét
helyzetben az okozott kárt, a következményt és a szándékot volt képes értékelni. Többnyire a
tekintélyszemélyek és felnőttek véleményén alapuló erkölcsi tudat dominál. Ez hatékony
közösségi tevékenységet és részvételt eredményez, bizalmat a felnőttek véleményében és
ítéleteiben, a szabályok betartásából fakadó dicséret örömét, lojalitást.
Az értelmi, érzelmi és énfejlődés síkján történő párhuzamos és arányos fejlődés a
társas viselkedésben is fejlődést eredményez. Az eddigiek mellett ezt elősegítik az egyre
javuló kommunikációs képességek, hanghordozás, mimika, a dialogizáló készség, az
önkontroll. Bővül az emberek véleményezésével kapcsolatos szókincs, az embertársak
megfigyelése, jellemzése, működni kezd a rejtett tulajdonságok észrevétele, az indítékok
megfejtése, a viselkedések magyarázata. A jellemzések mindazonáltal többnyire inkoherensek
és kategorikusak. Az árnyaltság hiányát a szabályokkal való konformitással magyarázhatjuk.
A mások szempontjainak tudatos mérlegelése és a beavatkozás megítélése is erre a korra kezd
kialakulni.
Kisiskoláskorra az empátia és a segítségnyújtás koherens társas viselkedésben szoros
kapcsolatba kerül egymással. Egyéni különbségek öröklött eredetűek is lehetnek, míg a nemi
különbözőség e tekintetben nem számottevő, annál inkább a szocializációs és kulturális
körülmények.
Az agressziónak ugyanakkor tágabb tere nyílik a kisiskoláskorban, mint annakelőtte,
egyértelművé válik az irányultsága, akkor is, ha mértéke és aránya mint életkori sajátosság,
csökken. Mint pozíciószerzés eszköze, a kor előrehaladtával egyre inkább visszaszorul.
Az ezen életkorra jellemző csoportos együttlét és tevékenység a fejlődés
elengedhetetlen tartozéka. Az együttműködés a szociális kompetenciákat segíti elő; az
énfejlődés és érvényesítés támasza; érzelmi biztonságot nyújt; az intimitás térhódítását
favorizálja; irányítást és szerepvállalást engedélyez; a hovatartozást, közösséget, társaságot
nyújtja és érezteti. Az azonos neműek választása a csoportalkotásban és társválasztásban
szinte kizárólagos ebben a korban. Jellegzetes ellentéteket és eltéréseket mutatnak a fiú- és
lánycsoportok. Fontosak a barátok, lehetőleg magukhoz hasonlóak. A barátság szempontjai

5
előbb külső és fizikai tényezők, a játék, aztán normák, erkölcsi alapok, később a kölcsönös
megértés, a segítség viszonzása.
Végül, a jellemző kortársi kapcsolatok fejlődésében fontos szerepe van a
magányosságnak, elutasítottsának, amelyek jelzésértékűek szülő és pedagógus számára. A
társas elszigeteltség gyakran agresszióval párosul. Az elutasítást kiválthatja maga az
agresszió, az előnytelen külső, a furcsa viselkedés, vagy éppen a túlzott átlagosság. Ezekre
később is figyelni kell, hiszen későbbi viselkedészavarok és deviáns viselkedések előrejelzői
lehetnek.

Felhasznált irodalom:
Vajda Zsuzsa, A gyermek pszichológiai fejlődése, Saxum, 2014
Mérei Ferenc-V.Binét Ágnes, Gyermeklélektan, Gondolat, Bp, 1993
Vekerdy Tamás, Felnőttek és gyerekek, Saxum, 2006
Kádár Annamária, Mesepszichológia, Kulcslyuk Kiadó, 2012
Kim John Payne, Egyszerűbb gyermekkor, Kulcslyuk Kiadó, 2013