44 - 2018 - VHSZ - H.1.4 - Utasitas - Vasúti Vasbeton, Feszített Vasbeton És Betonhidak Tervezése

MAGYAR ÁLLAMVASUTAK ZRT.
H.1.4.
H.1. VASÚTI HÍDSZABÁLYZAT
H.1.4. UTASÍTÁS
Vasúti vasbeton, feszített vasbeton és betonhidak tervezése
- 44/2018. (XII. 21. MÁV Ért. 13.) EVIG sz. utasítás -
BUDAPEST
2019.
VHSz H.1.4.
Jóváhagyta
dr. Homolya Róbert

elnök-vezérigazgató
Budapest
2018.
Felelős kiadó:
MÁV Zrt.
2/159
VHSz H.1.4.
PÓTLÉKOK ÉS MÓDOSÍTÁSOK ELŐJEGYZÉSE
A módosítás A MÁV Zrt. Ért.

Sorszám A módosítás tárgya, pótlék száma
száma éve, száma
3/159
VHSz H.1.4.
TÁJÉKOZTATÓ
A vasúti hidakra és átereszekre, valamint a nevesített egyéb műtárgyakra vonatkozó MÁV

H.1. Vasúti Hídszabályzat (továbbiakban: VHSz) utasításgyűjtemény a következő
utasítás-kötetekből épül fel:
• H.1.1. utasítás: Vasúti hidak és egyéb műtárgyak létesítésének általános előírásai
• H.1.2. utasítás: Vasúti hidak és egyéb műtárgyak méretezésének általános előírásai
• H.1.3. utasítás: Vasúti acélhidak tervezése
• H.1.4. utasítás: Vasúti vasbeton, feszített vasbeton és betonhidak tervezése
• H.1.5. utasítás: Vasúti öszvérszerkezetű hidak tervezése
• H.1.6. utasítás: Vasúti hidak és egyéb műtárgyak geotechnikai tervezése
• H.1.7. utasítás: Meglévő vasúti hidak értékelése erőtani szempontból
• H.1.8. utasítás: Vasúti pálya keresztezése közmű jellegű létesítménnyel
• H.1.9. utasítás: Vasúti hidak és egyéb műtárgyak műszaki felügyelete
Az Utasításban szereplő nemzeti szabványokból átvett tartalmak szerzői jogával a Magyar

Szabványügyi Testület rendelkezik, szerepeltetésük az MSZT engedélyével történt.
A szabványok megvásárolhatók vagy megrendelhetők az MSZT Szabványboltban

(1082 Budapest, Horváth Mihály tér 1., telefon: 456-6893, telefax: 456-6884, levélcím:
1450 Budapest 9., Pf.: 24.), illetve elektronikus formában beszerezhetők a
www.mszt.hu/webaruhaz címen.
Amennyiben eltérés van a hivatkozott nemzeti szabványokban és az Utasításban szereplő

tartalom között, akkor – hacsak nincs kifejezett utalás az eltérés okára – a nemzeti
szabványokban szereplő tartalom tekintendő hitelesnek (az eltérést MÁV Zrt. felé jelezni
kell).
Az Utasítás alkalmazása előtt meg kell győződni az Utasítás hatályosságáról, az

időközben hatályba lépett módosítások átvezetéséről. Az Utasítás mindenkor hatályos
verziója a MÁV intranet portálján és a MAÚT e-VASUT rendszerén érhető el.
Az Utasítással kapcsolatos szakmai észrevételek, felvetések a vhsz@mav.hu címen

oszthatók meg az Utasítás kidolgozásáért és karbantartásáért felelős szervezettel.
4/159
VHSz H.1.4.
TARTALOMJEGYZÉK
1. AZ UTASÍTÁS CÉLJA ..................................................................................... 9
2. HATÁLY- ÉS FELELŐSSÉG MEGHATÁROZÁSA ....................................... 10

2.1. Az Utasítás hatálya ......................................................................................... 10
2.1.1. Területi hatály ................................................................................................. 10
2.1.2. Tárgyi hatály ................................................................................................... 10
2.1.3. Személyi hatály ............................................................................................... 11
2.2. Az utasítás kidolgozásáért és karbantartásáért felelős ................................... 11
3. FOGALMAK MEGHATÁROZÁSA ................................................................. 12

3.1. Jelölések ......................................................................................................... 12
3.2. Fogalommeghatározások ............................................................................... 13
4. ANYAGOK ..................................................................................................... 14
4.1. Betonacél ........................................................................................................ 14
4.1.1. Anyagjellemzők ............................................................................................... 14
4.1.1.1. Szilárdsági, duktilitási és merevségi jellemzők ............................................... 14
4.2. Feszítőacél ..................................................................................................... 15
4.2.1. Anyagjellemzők ............................................................................................... 16
4.2.1.1. Szilárdsági, duktilitási és merevségi jellemzők ............................................... 16
4.2.1.2. Relaxáció ........................................................................................................ 17
4.3. Feszítési rendszerek és feszítési szerelvények .............................................. 19
4.4. Injektáló és kitöltőanyagok feszítő- és egyéb kábelekhez............................... 19
4.5. Szerkezeti acél ............................................................................................... 20
4.6. Beton .............................................................................................................. 20
4.6.1. A beton megnevezése .................................................................................... 20
4.6.2. Anyagjellemzők ............................................................................................... 21
4.6.3. Többtengelyű feszültségállapotban lévő beton ............................................... 23
4.6.4. Zsugorodás ..................................................................................................... 23
4.6.5. Kúszás ............................................................................................................ 25
4.6.6. Tartóssági követelmények .............................................................................. 27
4.6.6.1. Környezeti osztályozás ................................................................................... 27
4.6.6.2. Minimális betonszilárdsági osztályok .............................................................. 28
4.6.6.3. Minimális betonfedés ...................................................................................... 29
4.7. Anyagi parciális tényezők ............................................................................... 31
4.7.1. Csökkentett anyagi parciális tényezők ............................................................ 32
4.7.1.1. Monolit szerkezetek ........................................................................................ 32
4.7.1.2. Előregyártott szerkezetek ............................................................................... 33
5. ERŐTANI VIZSGÁLAT .................................................................................. 34

5.1. Betonszerkezetek modellezése ...................................................................... 35
5.1.1. A statikai modell felvétele ............................................................................... 35
5.1.1.1. A szerkezeti elemek azonosítása ................................................................... 36
5.1.1.2. Támaszköz ..................................................................................................... 36
5.1.1.3. Együttdolgozó lemezszélesség ....................................................................... 38
5.1.1.4. Effektív merevségek a szeizmikus analízis során ........................................... 38
5.1.2. A méreteltérések (imperfekciók) figyelembevétele ......................................... 39
5.1.2.1. Globális és szerkezeti elem szintű lokális imperfekciók .................................. 40
5.1.2.2. Keresztmetszeti szintű lokális méreteltérés .................................................... 41
5.2. Analízis módszerek ......................................................................................... 41
5/159
VHSz H.1.4.
5.2.1. Anyagmodellek ............................................................................................... 42

5.2.1.1. Anyagi lineárisan rugalmas analízis ................................................................ 44
5.2.1.2. Anyagi lineárisan rugalmas analízis korlátozott igénybevétel-átrendeződés
figyelembevételével ........................................................................................ 44
5.2.1.3. Anyagi nemlineáris analízis ............................................................................ 45
5.2.2. A beton kúszásának figyelembevétele ............................................................ 51
5.2.3. A geometriai nemlinearitás figyelembevétele.................................................. 53
5.3. Feszített vasbetonszerkezetekre vonatkozó előírások ................................... 54
5.3.1. Feszültségveszteségek................................................................................... 54
5.3.1.1. Hőérlelési veszteség ....................................................................................... 54
5.3.1.2. A beton rugalmas összenyomódásából származó veszteség......................... 54
5.3.1.3. Súrlódási veszteség ........................................................................................ 55
5.3.1.4. Lehorgonyzási veszteség ............................................................................... 56
5.3.1.5. Rövid idejű relaxációs veszteség .................................................................... 56
5.3.1.6. Időtől függő veszteségek ................................................................................ 56
5.3.2. A feszítés hatásainak figyelembevétele a határállapotok igazolásakor .......... 57
5.3.2.1. A feszítési hatás karakterisztikus értéke használhatósági határállapotban..... 57
5.3.2.2. A feszítési hatás figyelembevétele teherbírási határállapotban ...................... 58
5.4. Kiegészítő szabályok földrengésvizsgálathoz ................................................. 58
6. TEHERBÍRÁSI HATÁRÁLLAPOTOK ............................................................ 59

6.1. Erőtani követelmények.................................................................................... 59
6.2. A szilárdságok tervezési értékei ..................................................................... 60
6.2.1. Beton .............................................................................................................. 60
6.2.2. Betonacél ........................................................................................................ 62
6.2.3. Feszítőacél ..................................................................................................... 62
6.3. Axiális igénybevétellel terhelt keresztmetszetek és szerkezeti elemek
teherbírása...................................................................................................... 63
6.3.1. Hajlított-nyomott keresztmetszet ..................................................................... 63
6.3.2. A ridegtörés elkerülése ................................................................................... 64
6.3.3. Külpontosan nyomott szerkezeti elemek......................................................... 65
6.3.3.1. Zömök elemek ................................................................................................ 66
6.3.3.2. Kihajlási hossz ................................................................................................ 67
6.3.3.3. A görbület meghatározásán alapuló eljárás .................................................... 68
6.3.3.4. Ferde külpontos nyomás................................................................................. 70
6.3.4. Karcsú gerendák kifordulása .......................................................................... 71
6.4. Tangenciális igénybevétellel terhelt keresztmetszetek és szerkezeti elemek
teherbírása...................................................................................................... 71
6.4.1. A nyírási teherbírás számítása ....................................................................... 71
6.4.1.1. A nyíróerőt módosító tényezők ....................................................................... 73
6.4.1.2. Méretezett nyírási vasalást nem tartalmazó keresztmetszetek nyírási
teherbírása...................................................................................................... 75
6.4.1.3. Méretezett nyírási vasalást tartalmazó keresztmetszetek nyírási teherbírása 77
6.4.1.4. A hosszvasalásban keletkező (nyírás miatti) többleterő számítása ................ 81
6.4.1.5. A fejlemezes gerenda gerince és az övek közötti nyírás ................................ 82
6.4.1.6. Különböző időpontban betonozott szerkezetek együttdolgozása ................... 83
6.4.2. A csavarási teherbírás számítása ................................................................... 85
6.5. Átszúródási teherbírás .................................................................................... 88
6.5.1. Kritikus átszúródási vonal ............................................................................... 89
6.5.2. Az átszúródási fajlagos nyíróerő tervezési értéke ........................................... 90
6.5.3. Átszúródási vasalás nélküli szerkezetek ......................................................... 91
6.5.4. Átszúródási vasalással ellátott szerkezetek .................................................... 92
6/159
VHSz H.1.4.
6.6. Pecsétnyomási teherbírás .............................................................................. 94

6.7. Fáradási teherbírás ......................................................................................... 95
6.7.1. A hatások kombinációja fáradásvizsgálat esetén ........................................... 96
6.7.2. A feszültségamplitúdó meghatározása ........................................................... 96
6.7.3. A fáradási ellenállás meghatározása .............................................................. 97
6.7.3.1. A halmozódó kárelméleten alapuló eljárás ..................................................... 98
6.7.3.2. Káregyenértékű, állandó feszültségamplitúdó meghatározásán alapuló eljárás .
....................................................................................................................... 99
6.7.3.3. A fáradás egyszerűsített, közelítő vizsgálata ................................................ 100
6.8. Gyengén vasalt vagy vasalatlan szerkezetek ............................................... 101
7. HASZNÁLHATÓSÁGI HATÁRÁLLAPOTOK .............................................. 103

7.1. A normálfeszültségek korlátozása ................................................................ 103
7.2. A repedezettség ellenőrzése ........................................................................ 105
7.2.1. Minimális vasalás .......................................................................................... 105
7.2.2. A repedéstágasság számítása...................................................................... 109
7.3. Az alakváltozások ellenőrzése ...................................................................... 111
8. SZERKESZTÉSI SZABÁLYOK ................................................................... 114

8.1. Az acélbetétek elhelyezésére és alakjára vonatkozó általános szabályok ... 114
8.1.1. Az acélbetétek elrendezése és minimális távolsága ..................................... 114
8.1.2. Meghajlított acélbetétek ................................................................................ 116
8.2. Tapadás, erőátadódás, lehorgonyzás és toldás ........................................... 117
8.2.1. Tapadási szilárdság ...................................................................................... 117
8.2.2. Előfeszített betétek erőátadódása ................................................................ 119
8.2.3. Betonacélok lehorgonyzása és toldása......................................................... 120
8.2.3.1. Különálló elrendezésű betonacélok lehorgonyzási módjai ............................ 120
8.2.3.2. Különálló elrendezésű betonacélok lehorgonyzása hegesztett keresztirányú
acélbetéttel ................................................................................................... 123
8.2.3.3. Lehorgonyzási hossz .................................................................................... 125
8.2.3.4. Átfedéses toldások ....................................................................................... 128
8.2.4. Feszítőbetétek lehorgonyzása és toldása ..................................................... 133
8.2.4.1. Előfeszített betétek lehorgonyzása ............................................................... 133
8.2.4.2. Utófeszített betétek lehorgonyzása ............................................................... 134
8.2.4.3. Elő- és utófeszített szerkezeti elemek lehorgonyzási zónái (tartóvégek) ...... 134
8.2.4.4. Utófeszített betétek lehorgonyzó, toldó és iránytörő szerelvényei ................ 136
8.3. A szerkezeti elemek szükséges acélmennyiségei ........................................ 136
8.3.1. Gerendák ...................................................................................................... 136
8.3.2. Lemezek ....................................................................................................... 137
8.3.3. Oszlopok ....................................................................................................... 138
8.3.4. Rövid konzolok ............................................................................................. 139
8.3.5. Kéregvasalás ................................................................................................ 140
8.4. Szerkesztési szabályok szeizmikus hatással terhelt duktilis szerkezetek
esetén ........................................................................................................... 141
9. HIVATKOZÁSOK, HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉSEK ............................... 142

9.1. Törvény és szabványhivatkozások ............................................................... 142
9.2. Szakirodalom hivatkozások .......................................................................... 143
9.3. Hatályon kívül helyezések ............................................................................ 143
10. HATÁLYBA LÉPTETŐ RENDELKEZÉS ..................................................... 143
7/159
VHSz H.1.4.
11. MELLÉKLETEK ........................................................................................... 143
1. sz. melléklet: Betonacélok tervezési jellemzői ............................................. 144

1.1. Betonacélok egyéb jellemzői ........................................................................ 144
1.2. A tervezési jellemzők meghatározása teljesítménynyilatkozat hiányában .... 145
2. sz. melléklet: Feszítőacélok tervezési jellemzői ........................................... 146

2.1. Feszítőacélok tervezési jellemzői ................................................................. 146
2.2. A tervezési jellemzők meghatározása teljesítménynyilatkozat hiányában .... 148
2.3. Feszítőacélok egyéb jellemzői ...................................................................... 149
3. sz. melléklet: Betonok tervezési jellemzői .................................................... 151

3.1. Az anyagjellemzők számítási összefüggései ................................................ 151
3.2. A fiatalkorú betonok szilárdsági és merevségi jellemzői ............................... 152
3.3. A zsugorodás időfüggvényei ......................................................................... 153
3.4. A kúszás időfüggvényei ................................................................................ 155
4. sz. melléklet: Betonok környezeti osztályozása ........................................... 158
8/159
VHSz H.1.4.
1. AZ UTASÍTÁS CÉLJA
A H.1. Vasúti Hídszabályzat részét képező H.1.4. Vasúti vasbeton, feszített vasbeton és
betonhidak tervezése utasítás (továbbiakban: Utasítás) célja, hogy egységes
szerkezetben tartalmazza a beton, vasbeton és feszített vasbeton anyagú vasúti hidakra
és műtárgyakra, illetve valamennyi műtárgy beton, vasbeton és feszített vasbeton anyagú
teherviselő szerkezeti elemeire vonatkozó, EUROCODE alapú MSZ EN (továbbiakban:
EC) szabványokkal harmonizált tervezési-műszaki követelményeket és vasút-üzemeltetői
igényeket. Az Utasítás célja, hogy kellő iránymutatást és segítséget nyújtson e műtárgyak
tervezésében és megvalósításában részt vevő valamennyi szereplő (beruházók, tervezők,
hatóság, kivitelezők, mérnöki szervezetek, üzemeltetők) számára.
Az Utasítás újonnan tervezett és létesített, illetve átépített vasúti műtárgyakra vonatkozó

előírásokat tartalmaz. Meglévő vasúti műtárgyak részbeni átépítésének, átalakításának,
megerősítésének, felújításának stb. tervezése esetén elsősorban a VHSz H.1.7. utasítás
előírásai érvényesek, értelemszerűen alkalmazva jelen Utasítás releváns és hivatkozott
részeit.
Az Utasítás szövege további dokumentumokra vonatkozó, évszám nélküli hivatkozásokat

tartalmaz. Az Utasítás 9.1. szakaszában megtalálható a hivatkozott dokumentumok
évszámmal ellátott pontos megnevezése, továbbá iránymutatás arra az esetre, ha a
hivatkozott dokumentumot időközben helyesbítették, módosították, visszavonták vagy
egyéb dokumentumokkal helyettesítették.
Az Utasításban szereplő előírásokat és az EC hivatkozott alkalmazási szabályait

(„P” nélküli bekezdések) − és a hozzájuk tartozó, NA mellékletekben szereplő előírásokat
− a tervezés során kötelező jelleggel kell alkalmazni (a szabványok alkalmazásának
önkéntes jellegével szemben), melytől eltérni kizárólag a MÁV Zrt. előzetes
hozzájárulásával, a hozzájárulásban megfogalmazott szempontok alapján lehet.
9/159
VHSz H.1.4.
2. HATÁLY- ÉS FELELŐSSÉG MEGHATÁROZÁSA
2.1. Az Utasítás hatálya
2.1.1. Területi hatály
Az Utasítás területi hatálya Magyarország vasúti hálózatát képező, a Magyar Állam

tulajdonában és a MÁV Zrt. vagyonkezelésében, vagy a MÁV Zrt. tulajdonában lévő
mindazon normál, keskeny és széles nyomtávolságú vasúti pályáira terjed ki, amelyek
üzemeltetési jogosultságát a vasúti hatóság – a vasútbiztonsági engedélyen keresztül – a
MÁV Zrt.-re (továbbiakban: Üzemeltető) vonatkoztatva állapítja, illetve állapította meg.
Az Utasítás területi hatálya nem terjed ki a helyi vasutakra, valamint a vasút-villamos

(tram-train) városi infrastruktúrájára.
2.1.2. Tárgyi hatály
Az Utasítás előírásai kötelező jelleggel a v ≤ 160 km/h sebességtartományra érvényesek.

Az Utasításban szereplő előírások – az MSZ EN 1990 és az MSZ EN 1991-2
szabványokban megadott szabályok szerint – kiterjeszthetők a legfeljebb 350 km/h
sebességre tervezett vasúti műtárgyakra is.
Az Utasítás tárgyi hatálya a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény
(továbbiakban: Vtv.) 2. § 2.21. pont és alpontjai, valamint 2. § 2.22. pont alapján
meghatározott alábbi elemek beton, vasbeton és feszített vasbeton anyagú teherviselő
szerkezeti elemeinek tervezésére, továbbá létesítésére, illetve átépítésére terjed ki:
1. műtárgyak
• vasúti hidak és átereszek
Az Utasítás szempontjából a vasúti terhet viselő hidak (össznyílás > 2,00 m) és
átereszek (össznyílás ≤ 2,00 m) együttesen vasúti hídnak tekintendők.
• vasúti terhet viselő egyéb műtárgyak

• vasbeton tálca (lefejtő, töltő, kegyeleti mosó, kocsimosó),
• akna (vizsgáló, buktató, ürítő),
• vizsgáló csatorna (egyaknás, háromaknás),
• ürítőhíd, ürítőgarat,
• vasúti járműmérleg,
• fordítókorong,
• tolópad;
• alagutak, galériák, szárítótárók;
10/159
VHSz H.1.4.
• vasúti pályán kívüli hidak és átereszek

• vágány melletti vagy feletti gyalogos, kerékpáros, közúti híd és áteresz,
• vágány feletti gyalogos, kerékpáros felüljáró,
• vágány feletti jelzőhíd, jelzőkonzol, védőműtárgy;
• geotechnikai műtárgyak
• támszerkezetek (tám- és bélésfalak),
• görgetegfogók (fal, borda, háló);
2. felépítmény
• mozdonyfordító korongok és tolópadok (a vasúti terhet viselő egyéb műtárgyak
közé sorolva).
Az Utasítás előírási nem vonatkoznak az alábbi létesítményekre:

• földterületek,
• pályatest és alépítmény
• útátjárók,
• megközelítést biztosító utak,
• nem a MÁV Zrt. üzemeltetésében lévő saját célú pályahálózat,
• felsővezetéki, távközlési, biztosítóberendezési létesítmények (kivéve vágány feletti
jelzőhíd, jelzőkonzol),
• vasúti épületek.
Az Utasítás tárgyi hatálya kiterjed továbbá valamennyi olyan újonnan tervezett, létesített,
illetve átépített műtárgyra és azok teherviselő szerkezeti elemeire, melyek az Utasítás
területi hatálya alá tartozó vasúti pályába kerülnek betervezése, beépítésre és vasúti
terhet viselnek (függetlenül a műtárgy tulajdonosától, vagyonkezelőjétől).
2.1.3. Személyi hatály
Az Utasítás személyi hatálya kiterjed mindazon MÁV Zrt. munkavállalóra és külső

közreműködőre (tervezők, kivitelezők, beruházók stb.), akik az újonnan tervezett, létesített,
illetve átépített műtárgyak munkáit betervezik, megtervezik, jóváhagyják, szabályozzák,
irányítják, végzik, felügyelik és ellenőrzik, illetve abban közreműködnek.
Az Utasítás hatálya alá tartozó munkavállalók kötelesek a számukra kimutathatóan átadott

Utasítást (illetve annak kivonatát) megőrizni, a módosításokat átvezetni és
áthelyezésükkor magukkal vinni. Amennyiben az új munkakörükben nincs szükségük az
Utasításra, akkor azt le kell adniuk az előző szolgálati helyükön.
2.2. Az utasítás kidolgozásáért és karbantartásáért felelős
Az Utasítás kidolgozásáért és karbantartásáért a Pályalétesítményi igazgatóság, mint

központi pályalétesítményi irányító szervezet a felelős.
11/159
VHSz H.1.4.
3. FOGALMAK MEGHATÁROZÁSA
3.1. Jelölések
Latin nagybetűk
Ac a betonkeresztmetszet területe
As a hosszvasalás keresztmetszeti területe
Ec a beton (σc=0 ponthoz tartozó) érintőmodulusának várható értéke 28 napos
korban
Ecm a beton (a σc=0 és σc=0,4fcm pontokat összekötő húrhoz tartozó) rugalmassági
(szelő)modulusának várható értéke 28 napos korban
Ecm(t) a beton rugalmassági modulusának várható értéke t [nap]-os korban
Ep a feszítőacél rugalmassági modulusa
Es a betonacél rugalmassági modulusa
MEd a hajlítónyomaték tervezési értéke a vizsgált keresztmetszetben
MRd a keresztmetszet hajlítónyomatéki teherbírásának tervezési értéke
NEd a normálerő tervezési értéke a vizsgált keresztmetszetben
NRd a keresztmetszet normálerő teherbírásának tervezési értéke
Pk,inf, Pk,supa feszítőerő alsó és felső karakterisztikus értéke
Pm,t(x) a feszültségveszteségekkel csökkentett (effektív) feszítőerő várható értéke a
betonozás időpontjától számított t időpontban a feszítőbetét hossza mentén
mért x távolságban (a lehorgonyzástól kezdve)
TEd a csavarónyomaték tervezési értéke a vizsgált keresztmetszetben
TRd a keresztmetszet csavarónyomatéki teherbírásának tervezési értéke
TRd,max a csavarónyomatéki teherbírás felső korlátjainak tervezési értéke a vizsgált
keresztmetszetben
VEd a nyíróerő tervezési értéke a vizsgált keresztmetszetben
VRd a keresztmetszet nyírási teherbírásának tervezési értéke
VRd,max nyírási teherbírás felső korlátjainak tervezési értéke a vizsgált
keresztmetszetben
Latin kisbetűk
b a keresztmetszet szélessége
beff gerendával együttdolgozó lemezszélesség
d a feszítőacél névleges átmérője; a keresztmetszet hasznos magassága
f0,2k a betonacél 0,2% maradó nyúláshoz tartozó névleges folyáshatárának
karakterisztikus értéke
fcd a beton-nyomószilárdság tervezési értéke
fctd a beton-húzószilárdság tervezési értéke
fck a beton szabványos (150 mm átmérőjű és 300 mm magasságú) hengeren mért
nyomószilárdságának karakterisztikus értéke 28 napos korban
fck(t) a beton szabványos hengeren mért nyomószilárdságának karakterisztikus
értéke t [nap]-os korban
fck,cube a beton szabványos (150°mm élhosszúságú) kockán mért
nyomószilárdságának karakterisztikus értéke 28 napos korban
12/159
VHSz H.1.4.
fcm a beton szabványos (150°mm átmérőjű és 300 mm magasságú) hengeren mért

nyomószilárdságának várható értéke 28 napos korban
fctk,0,05 a beton húzószilárdságának alsó karakterisztikus értéke 28 napos korban
fctk,0,95 a beton húzószilárdságának felső karakterisztikus értéke 28 napos korban
fctm a beton húzószilárdságának várható értéke 28 napos korban
fp0,1k a feszítőacél 0,1% maradó nyúláshoz tartozó névleges folyáshatárának
karakterisztikus értéke
fpd a feszítőacél szilárdságának tervezési értéke
fpk a feszítőacél szilárdságának karakterisztikus értéke
fR relatív bordakeresztmetszet betonacél esetén
ftk a betonacél húzószilárdságának karakterisztikus értéke
fyd a betonacél szilárdságának tervezési értéke
fyk a betonacél folyási szilárdságának karakterisztikus értéke
h a keresztmetszet teljes magassága
k=(ft/fy)k a betonacél húzószilárdsága és folyási szilárdsága arányának karakterisztikus
értéke
rk,inf, rk,sup használhatósági határállapotban a feszítőerő alsó és felső karakterisztikus
értékeinek meghatározásához alkalmazott szorzótényezők
Görög kisbetűk
αcT a beton lineáris hőtágulási együtthatója
εcs(t) a beton zsugorodása t [nap]-os korban
εuk a legnagyobb erőhöz tartozó fajlagos nyúlás karakterisztikus értéke betonacél
vagy feszítőacél esetén
φ(t,t0) az első megterhelés időpontjában t0 [nap] korú beton kúszási tényezője t [nap]-
os korban
φnl(t,t0) az első megterhelés időpontjában t0 [nap] korú betonnak a kúszás nemlineáris
jellegét figyelembe vevő elméleti kúszási tényezője t [nap]-os korban
γC a beton anyagi parciális tényezője
γS a betonacél és a feszítőacél anyagi parciális tényezője
ν a beton Poisson-tényezője
ρ1000 a feszítőacél relaxációja [%]-ban 1000 óra alatt, 20°C-on
σpm0 a feszítőbetétben kialakuló feszültség a feszítőerő tartóra való ráengedését
követően (utófeszített szerkezetnél a lehorgonyzást követően)
θi kezdeti ferdeség a geometriai méreteltérések figyelembevételére
3.2. Fogalommeghatározások
Az Utasításban
• az MSZ EN 1990 1.5. szakaszának, az MSZ EN 1992-1-1 1.5. szakaszának és az
MSZ EN 1993-1-1 1.5. szakaszának szakkifejezései és azok meghatározása
érvényes;
• a VHSz H.1.1. és H.1.2. utasítás 3.2. szakaszaiban ismertetett szakkifejezések és
azok meghatározása érvényes.
13/159
VHSz H.1.4.
4. ANYAGOK
A szeizmikus hatásokra duktilis viselkedésű szerkezet tervezése esetében az

MSZ EN 1998-2 – az e fejezetben szereplő előírásokon túlmenően – további
megkötéseket tesz az alkalmazható anyagokra vonatkozóan.
4.1. Betonacél
Vasúti műtárgyakba az MSZ EN 10080 alapján (hosszú távú, folyamatos gyártás során
garantált minőségi szint figyelembevételével) kiadott teljesítménynyilatkozattal rendelkező
betonacélok tervezhetők.
Meglévő szerkezet esetén, ha teljesítménynyilatkozat nem áll rendelkezésre, a

tervezéshez szükséges szilárdsági és duktilitási jellemzőket az 1. melléklet 1.2. szakasza
szerint kell meghatározni.
4.1.1. Anyagjellemzők
Teherviselő szerkezetbe olyan bordázott vagy bemélyedéses felületű betonacélt szabad

tervezni, amely esetén
• a húzószilárdság karakterisztikus értéke (ftk), a folyási szilárdság karakterisztikus
értéke (fyk) vagy ezek arányának k=(ft/fy)k karakterisztikus értéke, továbbá a
legnagyobb erőhöz tartozó fajlagos nyúlás karakterisztikus értéke (εuk) ismert (lásd
4-1. ábra),
• szilárdsági és duktilitási jellemzői megfelelnek a 4-1. táblázat feltételeinek,
• egyéb jellemzői (pl. relatív bordakeresztmetszet, hegeszthetőség, hajlíthatóság,
fáradási szilárdság, tömeg) pedig teljesítik az 1. sz. melléklet 1.1. szakaszában
szereplő követelményeket.
4.1.1.1. Szilárdsági, duktilitási és merevségi jellemzők
Az fyk, k=(ft/fy)k és εuk értékek sorrendben azonosnak tekinthetők az MSZ EN 10080 szerinti
jelölésekkel kiállított teljesítménynyilatkozaton szereplő Re, Rm/Re és Agt értékekkel.
Teljesítménynyilatkozat hiányában a tervezési jellemzők az 1. sz. melléklet 1.2. szakasza
szerint határozhatók meg.
A kifejezett folyáshatár nélküli (pl. hidegen alakított) betonacél esetén az fyk helyett a 0,2%
maradó nyúláshoz tartozó névleges folyáshatár karakterisztikus értékét (f0,2k) kell
számításba venni (lásd 4-1. ábra).
14/159
VHSz H.1.4.
σ σ
ft ft
f0,2
fy
ε ε
εu 0,2% ε
u
a) Melegen hengerelt betonacél b) Hidegen alakított betonacél

4-1. ábra: A betonacélok anyagjellemzői (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 3.7. ábrájának).
Az alkalmazható betonacélok duktilitási osztályait és az azokba való besorolás feltételeit a

4-1. táblázat tartalmazza. Teherviselő szerkezetekbe „A” duktilitási osztályú betonacél
nem tervezhető.
Egyedi betonacélok A karakterisztikus értékhez

Termék (rúdban vagy tekercselve) tartozó alulmaradási
és hegesztett hálók valószínűség, [%]
Duktilitási osztály A B C
fyk vagy f0,2k [N/mm2] 400-600 (2)
5
k = (ft/fy)k ≥1,05 ≥1,08 1,15≤ k <1,35 10
εuk [%] ≥2,5 ≥5,0 ≥7,5 10
(2) 2
Egyedi esetekben (pl. emelőkampókhoz) használható kisebb (pl. fyk=240 N/mm ) folyási
szilárdságú, de legalább C duktilitási osztályú betonacél is.
4-1. táblázat: A betonacélok szilárdsági és duktilitási feltételei
(megfelel az MSZ EN 1992-1-1 C1. táblázatának).
A betonacél rugalmassági modulusát − pontosabb adatok hiányában − Es=200 kN/mm2-re

szabad felvenni.
4.2. Feszítőacél
Vasúti műtárgyakba a prEN 10138 alapján (hosszú távú, folyamatos gyártás során
garantált minőségi szint figyelembevételével) kiadott teljesítménynyilatkozattal rendelkező
betonacélok tervezhetők.

tervezéshez szükséges szilárdsági és duktilitási jellemzőket a 2. sz. melléklet
2.2. szakasza szerint szabad meghatározni.
15/159
VHSz H.1.4.
Feszített vasbeton teherviselő szerkezetbe olyan feszítőacélt (huzal, pászma, rúd) szabad
tervezni, amely esetén
• a húzószilárdság karakterisztikus értéke (fpk), a 0,1% maradó nyúláshoz tartozó
névleges folyáshatár karakterisztikus értéke (fp0,1k) vagy ezek arányának (fp/fp0,1)k
karakterisztikus értéke, a legnagyobb erőhöz tartozó fajlagos nyúlás
karakterisztikus értéke (εuk) (lásd 4-2. ábra), valamint a relaxációs osztály ismert,
• duktilitása megfelelő,
• egyéb jellemzői (pl. méret, tömeg, felületi kialakítás, hajlíthatóság, fáradási
ellenállás, feszültségkorrózióval szembeni ellenállás) pedig teljesítik a 2. sz.
melléklet 2.3. szakasza szerinti követelményeket.
4.2.1.1. Szilárdsági, duktilitási és merevségi jellemzők
Az fpk, fp0,1k és εuk értékek sorrendben azonosnak tekinthetők a prEN 10138 szerinti
jelölésekkel kiállított teljesítménynyilatkozaton szereplő Fm/Sn, Fp0,1/Sn és Agt értékekkel.
Teljesítménynyilatkozat hiányában a tervezési jellemzők a 2. sz. melléklet 2.2. szakasza
szerint vehetők fel.
A leggyakrabban előforduló feszítőacélok tervezési jellemzőit a 2. sz. melléklet

2.1. szakasza tartalmazza. Az fpk és az fp0,1k értékek 5%-os alulmaradási valószínűséghez
tartoznak, míg az εuk minimális értéket jelent (lásd 4-2. ábra).
fp
fp0,1
ε
0,1%
εu
4-2. ábra: A feszítőacélok anyagjellemzői (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 3.9. ábrájának).
A feszítőacél duktilitás szempontjából megfelelő, ha teljesül az εuk értékére vonatkozó,

M11-2. táblázatban, M11-3. táblázatban vagy M11-4. táblázatban szereplő és az alábbi
feltétel:
(fpk/fp0,1)k ≥ 1,1
16/159
VHSz H.1.4.
A feszítőacélok rugalmassági modulusát – pontosabb adatok hiányában – a

következőképpen szabad felvenni:
• feszítőhuzalok, valamint melegen hengerelt és előnyújtott feszítőrudak esetén:
Ep = 205 kN/mm2,
• feszítőpászma esetén: Ep = 195 kN/mm2.
4.2.1.2. Relaxáció
A relaxáció mértéke szempontjából a feszítőacélokat a következő három relaxációs

osztály egyikébe kell besorolni:
• feszítőhuzalok vagy pászmák − szokásos relaxáció (R2),
• feszítőhuzalok vagy pászmák − kis relaxáció (R1),
• feszítőrudak.
A feszítőhuzalok és feszítőpászmák csak ún. stabilizált (R1 osztály, feszültség alatt

megeresztett) minőségben tervezhetők. Ezek relaxációja 20°C-on, 1000 óra alatt, 0,7fp,
illetve 0,8fp kezdeti feszítési feszültség esetén legfeljebb ρ1000 = 2,5%, illetve 4,5%, ahol fp
a vizsgált próbatest tényleges húzószilárdsága (tervezéskor az fpk karakterisztikus értéket
kell alkalmazni).
Melegen hengerelt feszítőrudak relaxációja 20°C-on, 0,7fp kezdeti feszítési feszültség

esetén, d ≤ 15 mm, ill. d > 15 mm esetén legfeljebb ρ1000 = 6,0%. ill. 4,0%.
Ha a feszítőbetétben kialakuló tartós (a kvázi-állandó hatáskombináció alapján számított)

feszültség a megfeszítést követően nem változik jelentős mértékben, akkor − a gyártó
erre vonatkozó adatának hiányában − a megfeszítést követően, szokásos hőmérsékleten
(20°C-on) bekövetkező relaxáció miatti feszültségcsökkenés mértéke (∆σpr) a következő
módon számítható:
• feszítőhuzalok és pászmák − kis relaxáció (R1) esetén:
0,75 (1−µ )
9,1 µ  t 
∆σpr = σpm00,66 ρ1000 e   10−5
 1000 
• feszítőrudak esetén:
0,75 (1− µ )
8µ t 
∆σ pr = σ pm0 1,98 ρ1000 e   10 −5
 1000 
ahol:
t a megfeszítés időpontjától kezdve eltelt idő [óra]-ban. A ∆σpr végértékét
t = 500 000 óra figyelembevételével célszerű számítani,
µ = σpm0/fpk a feszítés fajlagos mértéke,
σpm0 a feszítőbetétben kialakuló feszültség közvetlenül a feszítőerő tartóra való
ráengedését követően (utófeszített szerkezetnél a lehorgonyzást követően).
17/159
VHSz H.1.4.
Ha a feszítőbetétben kialakuló tartós feszültség a megfeszítést követően jelentős

mértékben (akár több alkalommal, tetszőleges irányban) változik (pl. eredetileg már
feszített szerkezet utólagos megfeszítése vagy a feszítőerő korrekciója miatt), akkor a ti
időpontban létrejövő ∆σp,i (rugalmas) feszültségváltozás eredményeként kialakuló σp,i
feszültség relaxáció miatti, ∆ti időtartam alatt kialakuló további ∆σpr,i csökkenésének
meghatározásához (lásd 4-3. ábra).
σp
σp,i-1
∆σpr,i-1
∆σp,i
σp,i
∆σpr,i
ti-1 ti ti+∆ti t
4-3. ábra: Relaxáció miatti feszültségcsökkenés változó feszítőerő esetén
(megfelel az MSZ EN 1992-1-1 D1. ábrájának).
Elsőként az előző összefüggések felhasználásával (jelentős mértékben nem változó

feszítőbetét-feszültséget feltételezve) ki kell számítani egy ún. te [óra] egyenértékű időt,
mely során a kezdeti megfeszítést követően kialakuló, relaxáció miatti
feszültségcsökkenés mértéke megegyezik a megelőző élettartam során már kialakult
i -1
relaxáció miatti feszültségcsökkenések ∑ ∆σ
1
pr összegzett mértékével. Ez pl. pászmák
esetén
i-1
σp,i + ∑ ∆σpr
µi = 1
fpk
fajlagos feszítési mérték alkalmazásával a következő összefüggés te-re való megoldásából

adódik:
0,75 (1−µi )
i -1
 i -1
  te 
∑1 pr  p,i ∑1 ∆σpr  0,66ρ1000 e9,1µi  1000
∆σ =  σ + 

10−5
Ezt követően a keresett, ∆ti időtartam során fellépő ∆σpr,i relaxáció miatti
feszültségcsökkenés a következőképpen számítható (pászmák esetén):
0,75 (1−µi )
 i-1
  t + ∆ti  i-1
∆σpr,i =  σp,i + ∑∆σpr  0,66ρ1000 e9,1µi  e  10−5 − ∑∆σpr
 1   1000  1
18/159
VHSz H.1.4.
Ha a beton szilárdulását hőérleléssel (pl. előregyártott szerkezetek esetén) gyorsítják,

akkor a fenti összefüggésekben a t [óra] vagy te [óra] időt meg kell növelni a következő,
hőérlelés hatását figyelembe vevő teq [óra] egyenértékű idővel:
1,14 (Tmax −20 )

∑ (T( )
n
teq = ∆t i ) − 20 ∆t i
Tmax − 20 i =1
ahol:
T(∆ti) a ∆ti időintervallumban működő hőmérséklet [°C]-ban,
Tmax a hőérlelés során fellépő legmagasabb hőmérséklet [°C]-ban.
4.3. Feszítési rendszerek és feszítési szerelvények
Vasúti műtárgyakba csak a teljes rendszer egészének megfelelőségét egyben szavatoló

(európai vagy nemzeti műszaki értékelés alapján kiadott) teljesítménynyilatkozattal
rendelkező feszítési rendszerek tervezhetők. A betervezett feszítési rendszerek
előirányzott tervezési élettartama legalább a vasúti műtárgy előirányzott tervezési
élettartama legyen. A feszítési rendszer forgalmazójának rendelkeznie kell az ennek
megfelelő teljesítménynyilatkozattal.
A tervezett feszítési rendszerek lehetnek tapadásos vagy tapadásmentes, a szerkezeten

belül vagy kívül vezetett, utólag szabályozható/cserélhető vagy utólag nem
szabályozható/cserélhető rendszerek, továbbá függesztett vasúti műtárgyak függesztő-,
ferde- vagy egyéb kábelei, ill. függesztőrúdjai.
E feszítési rendszerek egyedi elemeinek (lehorgonyzások, toldások, kábelcsatornák,

kábelburkoló csövek, rongálás elleni védőcsövek, iránytörő saruk stb.) megfelelőségét − a
feszítési rendszer részeként − a teljes rendszer teljesítménynyilatkozata kell, hogy
igazolja.
A feszítőerőnek a feszítési rendszerről a szerkezetre való átadásához a lehorgonyzások

és az iránytörések környezetében szükséges, szerkezeti acél anyagú egyedi
szerelvények, teherelosztó alátétlemezek, iránytörő szerelvények, rögzítő szerelvények
stb. anyagát a 4.5. szakasz szerint kell megválasztani.
A szerkezeten kívül vezetett feszítési rendszerekhez alkalmazott, nem a rendszer részét

képező acél anyagú burkolócsövekre vonatkozó követelményeket az MSZ EN 523
tartalmazza.
4.4. Injektáló és kitöltőanyagok feszítő- és egyéb kábelekhez
Vasúti műtárgyak utófeszített vasbeton szerkezeti elemeiben alkalmazott tapadásos

utófeszítő kábelek esetén a kábelcsatornán belül, a feszítőbetétek közötti tér
(cementhabarccsal való) kitöltéséhez az MSZ EN 447 alapján kiadott
teljesítménynyilatkozattal rendelkező injektálóhabarcsok tervezhetők.
19/159
VHSz H.1.4.
A tapadásmentes utófeszítő kábelekben vagy feszítőrudakban, továbbá függesztett vasúti

műtárgyak függesztő-, ferde- vagy egyéb kábeleiben és függesztőrúdjaiban
korrózióvédelmi okból alkalmazott zsírt vagy viaszt, valamint a kábelt alkotó, egyedi
korrózióvédő burkolattal ellátott pászmák feszítés közbeni pozíciójának rögzítése céljából
a burkolócsövön belülre (a pászmák közötti térbe) juttatott térkitöltő anyagot a feszítési
rendszer részének kell tekinteni, annak megfelelőségét (európai vagy nemzeti műszaki
értékelés alapján kiadott teljesítménynyilatkozattal) a feszítési rendszer forgalmazójának
kell igazolni.
4.5. Szerkezeti acél
Vasúti műtárgyak beton-, vasbeton és feszített vasbeton szerkezeteibe a VHSz H.1.3.

utasítás előírásainak megfelelő szerkezeti acél anyagú szerelvények és merev acélbetétek
tervezhetők.

tervezéshez szükséges szilárdsági és duktilitási jellemzőket a VHSz H.1.7. utasítás
előírásai szerint kell meghatározni.
4.6. Beton
Vasúti műtárgyakba az MSZ 4798 szerint, szabványos próbatestek alapján minősített és

szabványos nyomószilárdsági osztályokba sorolt betonok tervezhetők.
Meglévő szerkezetből kifúrt próbatesteken végzett roncsolásos és a szerkezeten végzett

roncsolásmentes szilárdságvizsgálati módszerek, továbbá ezek kombinációjának
alkalmazása esetén a nyomószilárdsági osztályozást az MSZ EN 13791 szerint kell
elvégezni.
E szakasz legfeljebb C90/105 szabványos nyomószilárdsági osztályú, normál (kiszárított

állapotban 2000 és 3000 kg/m3 közötti) testsűrűségű adalékanyaggal készült betonokra
(normálbeton) vonatkozik. Az ennél nagyobb szilárdságú normálbetonok, a könnyű
(kiszárított állapotban <2000 kg/m3 testsűrűségű) adalékanyagos betonok
(könnyűbetonok) és egyéb betonok vasúti műtárgyakban való alkalmazása csak az
Üzemeltető engedélyével lehetséges. A könnyű adalékanyagos betonra vonatkozó
kiegészítő előírásokat az MSZ EN 1992-1-1 11. fejezete tartalmazza. Az Utasítás egyéb
helyein szereplő „beton”-on minden esetben normálbetont kell érteni.
4.6.1. A beton megnevezése
A beton jelét a tartószerkezeti terveken fel kell tüntetni és a jelben legalább a következő
adatokat kell szerepeltetni (az MSZ 4798 szerinti jelöléseknek megfelelően):
• a beton nyomószilárdsági osztálya (pl. C50/60) a 4-2. táblázat szerint,
• környezeti osztály(ok) (pl. XC4-XD3-XF4(H)-XV3(H)) a 4.6.6.1. szakasz és az
MSZ 4798 szerint,
• az adalékanyag legnagyobb szemnagysága [mm]-ben (pl. 16) MSZ 4798 szerint.
20/159
VHSz H.1.4.
Az így megnevezett beton jele pl.:
C50/60 − XC4-XD3-XF4(H)-XV3(H) – 16
A beton megnevezésében szereplő esetleges további adatokat az MSZ 4798 szerint kell
feltüntetni.
A szabványos nyomószilárdsági osztályozás alapja a szabványos hengeren (fck) vagy

kockán (fck,cube) mért, 28 napos korú, egytengelyű nyomószilárdság karakterisztikus értéke.
Az fck és fck,cube értékek 5%-os alulmaradási valószínűséghez tartoznak.
Meglévő szerkezetek esetén (vagy egyéb különleges esetekben), ha a nyomószilárdsági

osztályozáshoz alkalmazott próbatest mérete, ill. tárolási módja (a gyártás és a vizsgálat
közötti időszakban) eltér a szabványostól (MSZ 4798), akkor a tényleges méretű, illetve
tárolású próbatesteken mért szilárdsági eredmények szabványos próbatesteknek
megfelelő értékké való átszámítási módját a vonatkozó szakirodalom ([1]-[3]) tartalmazza.
A betonok szabványos nyomószilárdsági osztályait és az ezekhez tartozó legfontosabb

anyagjellemzőket a 4-2. táblázat, azok számítási összefüggéseit a 3. sz. melléklet
3.1. szakasza tartalmazza.
A fiatalkorú (t<28 nap) betonok szilárdságainak és merevségének számításához

felhasználható összefüggéseket a 3. sz. melléklet 3.2. szakasza tartalmazza.
Az fctm,fl hajlító-húzószilárdság és az fctm,sp hasító-húzószilárdság, valamint az

fctm tengelyirányú húzószilárdság várható értékei a következő összefüggésekkel
számíthatók át:
fctm,fl = max [(1,6 - h/1000)fctm; fctm]
fctm,sp = 1,11fctm
ahol h [mm] a keresztmetszet magassága. Az összefüggések a húzószilárdságok

karakterisztikus értékeire is alkalmazhatók.
A beton Poisson-tényezője repedésmentes beton esetén ν=0,2-re, berepedt beton esetén

zérusra vehető fel.
A beton lineáris hőtágulási együtthatójának értéke: αcT=10-5 1/°C.
21/159
VHSz H.1.4.
Ha a szabványos nyomószilárdságot t>28 [nap] korú betonon végzett

szilárdságvizsgálatok alapján, az utószilárdulás figyelembevételével végzik, akkor a
28 napos kori szilárdságot a beton összetételétől (pl. az alkalmazott cementfajtától) függő
utószilárdulás mértéke és időbeli lefolyása alapján kell meghatározni. Az utószilárdulást
leíró jellemzők szakirodalmi adatok [1] vagy erre vonatkozó vizsgálatok eredményei
alapján vehetők fel; ennek hiányában az
fck = kt fck(t)
összefüggés alkalmazható, ahol kt=0,85, ha a vizsgált beton kora t ≥ 180 nap, míg
28 < t < 180 napos korú beton esetén a kt értéke 1,0 és 0,85 között lineáris interpolációval
határozható meg a kor függvényében.
C90/105
C16/20
C20/25
C30/37
C35/45
C40/50
C45/55
C50/60
C55/67
C60/75
C70/85
C80/95
(1)
Szilárdsági jel
2
fck [N/mm ] 16 20 30 35 40 45 50 55 60 70 80 90
2
fck,cube [N/mm ] 20 25 37 45 50 55 60 67 75 85 95 105
2
fcm [N/mm ] 24 28 38 43 48 53 58 63 68 78 88 98
2
fctm [N/mm ] 1,9 2,2 2,9 3,2 3,5 3,8 4,1 4,2 4,4 4,6 4,8 5,0
2
fctk,0,05 [N/mm ] 1,3 1,5 2,0 2,2 2,5 2,7 2,9 3,0 3,1 3,2 3,4 3,5
2
fctk,0,95 [N/mm ] 2,5 2,9 3,8 4,2 4,6 4,9 5,3 5,5 5,7 6,0 6,3 6,6
(2)
Ecm [GPa] 29 30 32 34 35 36 37 38 39 41 42 44
εc1 [‰]
(3)
1,9 2,0 2,2 2,25 2,3 2,4 2,45 2,5 2,6 2,7 2,8 2,8
εcu1 [‰]
(3)
3,5 3,2 3,0 2,8 2,8 2,8
εc2 [‰]
(3)
2,0 2,2 2,3 2,4 2,5 2,6
εcu2 [‰]
(3)
3,5 3,1 2,9 2,7 2,6 2,6
εc3 [‰]
(3)
1,75 1,8 1,9 2,0 2,2 2,3
εcu3 [‰]
(3)
3,5 3,1 2,9 2,7 2,6 2,6
(1)
A szilárdsági jelben lévő első szám (fck) a szabványos (150 mm átmérőjű és 300 mm magas)
hengeren, míg a törtvonal utáni szám (fck,cube) a szabványos (150 mm élhosszúságú) kockán mért,
28 napos korú beton nyomószilárdságának karakterisztikus (5% alulmaradási valószínűséghez
2
tartozó) értéke [N/mm ]-ben.
(2)
Az Ecm táblázatban szereplő értékei és a vonatkozó (3.1. szakasz szerinti) összefüggés
kvarckavics adalékanyagú beton esetén érvényesek. Ezeket az értékeket mészkő, ill. homokkő
adalékanyag esetén 10%-kal, ill. 30%-kal csökkenteni, bazalt adalékanyag esetén 20%-kal növelni
kell.
A beton 6-1. ábra szerinti σ-ε diagramjaihoz tartozó fajlagos összenyomódási értékek [‰]-ben.
(3)
4-2. táblázat: A betonok legfontosabb anyagjellemzői

(megfelel az MSZ EN 1992-1-1 3.1. táblázatának).
22/159
VHSz H.1.4.
4.6.3. Többtengelyű feszültségállapotban lévő beton
Ha a beton fő terhelési irányra merőleges keresztirányú alakváltozását többirányú vasalás

gátolja, akkor a fő terhelési irányban nagyobb szilárdság és nagyobb alakváltozások
érhetők el.
A többtengelyű feszültségállapotban lévő beton (28 napos korhoz tartozó) megnövelt

nyomószilárdságának fck,c karakterisztikus értéke, valamint a megnövelt εc2,c és εcu2,c
fajlagos alakváltozások a következő összefüggésekből számíthatók:
fck,c = fck (1,0 + 5,0 σ2/fck), ha σ2 ≤ 0,05fck,
fck,c = fck (1,125 + 2,5 σ2/fck), ha σ2 > 0,05fck,
εc2,c = εc2 (fck,c/fck)2,
εcu2,c = εcu2 + 0,2 σc2/fck ,
ahol σ2(=σ3) a hatékony keresztirányú feszültség teherbírási határállapotban a

keresztirányú (körülzáró) vasalás eredményeként, míg az fck, εc2 és εcu2 értékek a
4-2. táblázat szerintiek.
A körülzáró vasalást olyan zárt kengyelekkel vagy összekötő acélbetétekkel kell

biztosítani, melyek a beton keresztirányú nyúlásának hatására képlékeny állapotba
kerülnek.
Többtengelyű feszültségállapotban lévő beton esetén az előzőek szerinti

fck,c nyomószilárdságon, valamint az εc2,c és εcu2,c fajlagos alakváltozásokon túlmenően a
többi anyagjellemzőt a 4.6.2. szakasz szerint kell felvenni.
4.6.4. Zsugorodás
A beton zsugorodása egy időben lejátszódó, iránytól független fajlagos megrövidülés,

melynek mértéke és időbeli lefolyása függ a környező levegő páratartalmától, a szerkezeti
elem geometriai méreteitől és a beton összetételétől.
Egy adott t időpontban a beton εcs(t) teljes zsugorodási alakváltozása két időbeli folyamat
összegére bontható:
εcs(t) = εca(t) + εcd(t)
ahol εca(t) ülepedési (autogén) zsugorodás, mely a beton szilárdulási folyamata során
alakul ki és legnagyobb része a betonozást követő napokban lejátszódik, míg az
εcd(t) száradási zsugorodás a szilárduláshoz nem szükséges víz megszilárdult betonból
való eltávozása miatt jön létre.
23/159
VHSz H.1.4.
Ha nem szükséges nagy pontosság és a zsugorodás időbeli lefolyásának

figyelembevétele, akkor a teljes zsugorodás εcs,∞ végértéke a két összetevő végértékeinek
összegeként számítható:
εcs,∞ = εca,∞ + εcd,∞
ahol az εca ülepedési (autogén) zsugorodás végértéke (a fajlagos megrövidülésre való

tekintettel az előjel negatív) az
εca,∞ = -2,5 (fck [N/mm2] – 10)×10-6
összefüggésből, míg az εcd száradási zsugorodás végértéke a következőképpen

számítható:
εcd,∞ = kh εcd,0
melyben εcd,0 a gátolatlan száradási zsugorodás (normál (N) cement esetén) becsült
alapértéke, mely a 4-3. táblázatból, a kh értékei pedig a 4-4. táblázatból vehetők
(a közbenső értékek lineáris interpolációval számíthatók).
Szilárdsági Relatív páratartalom [%]

osztály 20 40 60 80 90 100
C20/25 -0,64 -0,60 -0,50 -0,31 -0,17 0
C40/50 -0,51 -0,48 -0,40 -0,25 -0,14 0
C60/75 -0,41 -0,38 -0,32 -0,20 -0,11 0
C80/95 -0,33 -0,31 -0,26 -0,16 -0,09 0
C90/105 -0,30 -0,28 -0,23 -0,15 -0,05 0
4-3. táblázat: A gátolatlan száradási zsugorodás (εcd,0) alapértékei [‰]-ben
Elméleti vastagság, h0 [mm] kh

100 1,00
200 0,85
300 0,75
≥ 500 0,70
4-4. táblázat: A kh tényező értékei (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 3.3. táblázatának).
ahol:
h0 = 2Ac/u az elméleti vastagság,
Ac a betonkeresztmetszet területe,
u a keresztmetszet külső levegővel érintkező, száradásnak kitett kerülete
(szekrénytartóknál a belső kerület fél értékkel vehető számításba).
Ha nagyobb pontosság, vagy a zsugorodás időbeli lefolyásának figyelembevétele

szükséges, akkor az εcd,0 részletes számítására és az egyes zsugorodási összetevők
időfüggvényeire vonatkozó összefüggések a 3. sz. melléklet 3.3. szakaszában találhatók.
24/159
VHSz H.1.4.
4.6.5. Kúszás
A beton kúszása egy időben lejátszódó, tartós terhelés (nyomás vagy az alóli
tehermentesülés) hatására kialakuló fajlagos alakváltozás (megrövidülés vagy annak
csökkenése), melynek mértéke és időbeli lefolyása függ a környező levegő
páratartalmától, a szerkezeti elem geometriai méreteitől, a beton összetételétől, a
betonnak az első megterhelés t0 időpontjában érvényes korától, és a terhelés nagyságától.
A betonra a t0 [nap] időpontban felhordott, állandó intenzitású terhelésből a vizsgált

t időpontban kialakuló εcc(t,t0) kúszási alakváltozás számítható a következőképpen:
εcc(t,t0) = ϕ(t,t0) ε0(t0)
ahol:
ε0(t0) a t0 időpontban felhordott terhelésből a (t0 időpontban) kialakuló rugalmas
alakváltozás mértéke,
ϕ(t,t0) a t0 és t időpontokhoz tartozó kúszási tényező.
Ha nem szükséges nagy pontosság, akkor a kúszási tényező (t≈70 éves betonkorhoz
tartozó, εcc(∞,t0) teljes kúszási alakváltozásnak megfelelő) ϕ(∞,t0) vagy ϕnl(∞,t0) végértéke
az első terhelés hatására fellépő σc(t0) átlagos nyomófeszültség mértékétől függően a
következőképpen számítható.
Ha az átlagos nyomófeszültség σc(t0)≤0,45fck(t0) az első terhelés időpontjában, akkor a

kúszási tényező ϕ(∞,t0) végértéke a 4-4. ábra és a 4-5. ábra alapján határozható meg
(lineáris interpolációval). A h0 értékét a 4.6.4. szakasz szerint kell számítani. Ha az első
terhelés időpontja t0 > 100 nap, akkor a ϕ(∞,t0) értékét t0 = 100 nap alapulvételével
(a kezdeti érintő alapján) kell számolni.
A 4-4. ábra és a 4-5. ábra -40°C és +40°C hőmérsékletek között és 40% ≤ RH ≤ 100%
relatív páratartalom esetén érvényesek. Az alkalmazott cementekre vonatkozó jelölések
értelmezése:
• gyorsan szilárduló (R) cement : CEM 42,5R, CEM 52,5N, CEM 52,5R,
• normál (N) cement: CEM 32,5R, CEM 42,5N,
• lassan szilárduló (S) cement: CEM 32,5N.
Ha az átlagos nyomófeszültség σc(t0)>0,45fck(t0) az első terhelés időpontjában (pl.

előfeszített szerkezetek esetén), akkor a kúszás nemlineáris jellegét is figyelembe vevő
kúszási tényező ϕnl(∞,t0) végértéke az alábbi összefüggéssel számítható:
ϕnl(∞,t0) = ϕ(∞,t0) e 1,5 (k σ − 0 , 45 )
ahol kσ=σc(t0)/fck(t0) az átlagos beton-nyomófeszültség/szilárdság arány az első terhelés

időpontjában.
25/159
VHSz H.1.4.
4-4. ábra: A kúszási tényező végértéke RH=50% relatív páratartalom (belső

környezet) esetén (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 3.1. a) ábrájának).
4-5. ábra: A kúszási tényező végértéke RH=80% relatív páratartalom (általában

szabadban) esetén (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 3.1. b) ábrájának).
A fentiek szerint meghatározott ϕ(t,t0) vagy ϕnl(t,t0) kúszási tényezőket az Ec = 1,05Ecm

érintőmodulussal együtt alkalmazni a tartós terhek hatására bekövetkező alakváltozás
számításához. A beton Ecm rugalmassági (húr)modulusának értékeit a 4-2. táblázat
tartalmazza.
26/159
VHSz H.1.4.
Ha nincs szükség nagy pontosságra, akkor σc(t0)≤0,45fck(t0) estén a szerkezet

alakváltozásának meghatározásához felhasználható a kúszás hatását figyelembe vevő
1,05Ecm
1+ ϕ(∞,t 0 )
Ec,eff =
alakváltozási tényező (ezzel kapcsolatban lásd az 5.2.2. szakaszt).
4.6.6. Tartóssági követelmények
E szakasz a beton anyagú vasúti műtárgyak üzemszerű működési körülményeit leíró

környezeti besorolás szabályait, valamint az előirányzott tervezési élettartamot biztosító,
előírt minimális betonfedés formájában megfogalmazott tartóssági követelményeket
tartalmazza.
4.6.6.1. Környezeti osztályozás
A betont a szerkezet üzemszerű működése során várható környezeti hatások alapján

környezeti osztályokba kell besorolni, amit a beton 4.6.1. szakasz szerinti
megnevezésében is fel kell tüntetni. A környezeti osztályba való besorolásnak elsődleges
szerepe van a betonösszetétel, valamint a szerkezetre vonatkozó – tartóssággal
összefüggő – erőtani követelmények meghatározásakor.
A környezeti osztályokat az MSZ 4798 tartalmazza. A leggyakrabban előforduló, erőtani

tervezéshez szükséges környezeti osztályokat a 4-5. táblázat tartalmazza.
A szerkezetre vonatkozó erőtani követelményeket nem érintő, MSZ 4798 szerinti további
környezeti osztályokat a 4. sz. melléklet M11-6. táblázata tartalmazza (a csak
Magyarországon használt környezeti osztályokat (H) betű jelöli).
Az XA környezeti osztályokba való besoroláshoz a természetes talaj és talajvíz-

összetevőkre vonatkozó határértékeket a 4. sz. melléklet M11-7. táblázat tartalmazza.
27/159
VHSz H.1.4.
Jelö- A környezeti hatás
Tájékoztató példák a környezeti osztályok előfordulására
lés leírása
Karbonátosodás okozta korrózió
Száraz vagy tartósan
XC1 Állandóan víz alatt lévő beton
nedves
XC2 Nedves, ritkán száraz Hosszú időn át vízzel érintkező betonfelületek. A legtöbb alapozás
XC3 Mérsékelt nedvesség Esőtől védett, szabadban lévő beton
Váltakozva nedves és Vízzel érintkező betonfelületek, amelyek nem tartoznak az XC2
XC4
száraz osztályba
Nem a tengervízből származó kloridok által okozott korrózió
Levegő által szállított kloriddal (sópárával) érintkező, de jégolvasztó
XD1 Mérsékelt nedvesség
sóknak közvetlenül ki nem tett beton
Kloridot tartalmazó talaj- és ipari vizekkel érintkező, de jégolvasztó
XD2 Nedves, ritkán száraz
sónak közvetlenül ki nem tett beton
Váltakozva nedves és Klorid tartalmú vízpermettel közvetlenül érintkező hídelemek. Járdák és
XD3
száraz útburkolatok
Fagyási/olvadási korrózió jégolvasztó anyaggal vagy anélkül
Mérsékelt víztelítettség Függőleges vagy 5%-nál meredekebb betonfelületek, melyeket
XF1
jégolvasztó anyag nélkül csapadék és fagy ér
Mérsékelt víztelítettség Közlekedési szerkezetek függőleges vagy 5%-nál meredekebb
XF2
jégolvasztó anyaggal betonfelületei, amelyeket fagy és jégolvasztó sós víz permete ér.
Vízszintes vagy legfeljebb 5%-os lejtésű betonfelületek, amelyeket fagy
és csapadék vagy víz közvetlenül ér. A pályaburkolattól legfeljebb 10
Nagymérvű víztelítettség
XF3 méterre lévő vízszintes vagy legfeljebb 5%-os lejtésű betonfelületek,
jégolvasztó anyag nélkül
amelyeket a közlekedési felületről felfröccsenő víz vagy onnan
származó víz permete ér.
Vízszintes vagy legfeljebb 5%-os lejtésű útburkolatok, valamint egyéb
közlekedési és más felületek, továbbá hídpályalemezek és
Nagymérvű víztelítettség, hídszegélyek, amelyeket fagy és csapadék, valamint jégolvasztó
XF4
jégolvasztó anyaggal anyagok érnek. A pályaburkolattól legfeljebb 10 méterre lévő vízszintes
vagy legfeljebb 5%-os lejtésű betonfelületek, amelyeket a közlekedési
felületről felfröccsenő sós víz vagy onnan származó sós víz permete ér.
Kémiai korrózió
Enyhén agresszív kémiai
XA1
környezet
Mérsékelten agresszív
XA2 Természetes talajjal vagy talajvízzel érintkező beton az MSZ 4798
kémiai környezet
szerinti osztályozás szerint
Nagymértékben
XA3 agresszív kémiai
környezet
4-5. táblázat: Az erőtani tervezéshez szükséges környezeti osztályok
(megfelel az MSZ 4798 1. táblázatának).
4.6.6.2. Minimális betonszilárdsági osztályok
A környezeti hatásoknak kitett beton megfelelő tartóssága érdekében a vasúti műtárgyak

tervezett betonjainak szilárdsági osztálya − a leggyakrabban előforduló környezeti
osztályok esetén − legalább a 4-6. táblázat szerinti legyen még akkor is, ha ez erőtanilag
nem szükséges.
28/159
VHSz H.1.4.
Jelölés Minimális betonszilárdsági osztály

Karbonátosodás okozta korrózió
XC1 C20/25
XC2 C25/30
XC3 C30/37
XC4 C30/37
Nem a tengervízből származó kloridok által okozott korrózió
XD1 C30/37
XD2 C35/45
XD3 C35/45
Fagyási/olvadási korrózió jégolvasztó anyaggal vagy anélkül
XF1 C30/37
1)
XF2 (XF2(H)) C25/30 (C35/45)
1)
XF3 (XF3(H)) C30/37 (C40/50)
1)
XF4 (XF4(H) C30/37 (C40/50)
Kémiai korrózió
XA1 C30/37
XA2 C30/37
XA3 C35/45
1)
Az XF2, XF3 és XF4 jelű betonok légbuborékképző
adalékszerrel készülnek, az XF2(H), XF3(H) és XF4(H) jelű
betonok légbuborékképző adalékszert nem tartalmaznak. Lásd az
MSZ 4798-at.
4-6. táblázat: Minimális betonszilárdsági osztályok
(megfelel az MSZ 4798 F1. táblázatának).
4.6.6.3. Minimális betonfedés
Az erőtani számításban figyelembevett legkülső acélbetéteken értelmezett, az acélbetétek

megfelelő lehorgonyzódása és a tartóssági követelmények biztosítása érdekében
alkalmazott – és a kiviteli terven feltüntetett – betonfedés minimális értéke (cmin) a
következő:
cmin = max (cmin,b; cmin,d)
ahol:
cmin,b az acélbetétek megfelelő lehorgonyzódása miatt szükséges minimális
betonfedés,
cmin,d a tartóssági követelmények miatt szükséges minimális betonfedés.
A cmin,b értékét a következőképpen kell felvenni:

• cmin,b = φ különálló acélbetét esetén,
• cmin,b = φn csoportos acélbetét esetén,
ahol
φ az különálló elrendezésű acélbetét átmérője,
φn az acélbetét-csoport helyettesítő átmérője a 8.1.1. szakasz szerint.
Hegesztett keresztirányú acélbetéttel való lehorgonyzás esetén a lehorgonyzott

acélbetéten
cmin,b ≥ max(3φ; 50 mm)
29/159
VHSz H.1.4.
alkalmazandó (lásd 8-6. ábra), ahol φ a lehorgonyzott acélbetét átmérője.

Ha a legnagyobb szemcseméret 32 mm-nél nagyobb, akkor a cmin,b értékét 5 mm-rel meg
kell növelni.
Utófeszített szerkezeteknél alkalmazott kábelcsatornák esetén a cmin,b értéke:

• kör keresztmetszetű kábelcsatornánál az átmérő, de maximum 80 mm,
• négyszög keresztmetszetű kábelcsatornánál a nagyobbik méret fele, illetve a
kisebbik méret közül a nagyobb, de maximum 80 mm.
Kábelcsatorna nélküli (előfeszített) feszítőbetétek esetén a cmin,b értéke:
• feszítőpászma és sima felületű feszítőhuzal esetén az átmérő 1,5-szerese,
• rovátkolt felületű feszítőhuzal esetén az átmérő 2,5-szerese.
A cmin,d értékeinek meghatározásához elsőként a vizsgált szerkezeti elem vizsgált

felületének szerkezeti osztályát kell meghatározni (az 50 éves tervezési élettartamhoz
tartozó 4. szerkezeti osztályból kiindulva) a 4-7. táblázat szerinti módosító körülmények
figyelembevételével.
Ezt követően − a szerkezeti osztály sorszámának ismeretében − a cmin,d értékét a 4-5.

táblázat szerinti környezeti osztályok esetére betonacél estén a 4-8. táblázat, feszítőacél
esetén a 4-9. táblázat alapján kell meghatározni.
Környezeti osztály
XC4, XD1, XD2,
Körülmény XC2, XF1, XF2, XF3, XF4 XD3, XF4(H),
XC1
XC3 XF2(H), XF3(H), XA3
XA1, XA2
100 éves tervezési
+2
élettartam esetén
-1, ha
Szilárdsági osztály
≥ C30/37 ≥ C35/45 ≥ C40/50 ≥ C45/55
Felületszerkezet esetén -1
Kiemelt szintű
minőségellenőrzés -1
esetén
4-7. táblázat: A szerkezeti osztályba való besorolás módosító körülményei
(megfelel az MSZ EN 1992-1-1 4.3N táblázatának).
A cmin,d [mm] értéke betonacél esetén

Szerkezeti
XD1, XD2, XF2(H),
osztály XD3, XF4(H),
XC1 XC2, XC3 XC4, XF1 XF2, XF3, XF3(H), XF4,
sorszáma XA3
XA1 XA2
1 10 10 15 20 25 30
2 10 15 20 25 30 35
3 10 20 25 30 35 40
4 15 25 30 35 40 45
5 20 30 35 40 45 50
6 25 35 40 45 50 55
4-8. táblázat: A cmin,d értékei betonacél esetén
30/159
VHSz H.1.4.

A cmin,d [mm] értéke feszítőacél esetén
Szerkezeti
XD1, XD2, XF2(H),
osztály XD3, XF4(H),
XC1 XC2, XC3 XC4, XF1 XF2, XF3, XF3(H), XF4,
sorszáma XA3
XA1 XA2
1 15 20 25 30 35 40
2 15 25 30 35 40 45
3 20 30 35 40 45 50
4 25 35 40 45 50 55
5 30 40 45 50 55 60
6 35 45 50 55 60 65
4-9. táblázat: A cmin,d értékei feszítőacél esetén
Egymásra betonozott szerkezeti elemek esetén a csatlakozási felület mentén alkalmazott

betonfedés mértékét a tapadás miatt szükséges cmin,b értékig lehet csökkenteni abban az
esetben, ha:
• az alkalmazott beton szilárdsági osztálya legalább C25/30,
• a csatlakozó felület az egymásra betonozást megelőzően a környezeti hatásoknak
rövid ideig (legfeljebb 28 napig) van kitéve,
• a csatlakozási felület durvított.
Utólag érdesített betonfelület esetén a cmin,d 4-8. táblázat és 4-9. táblázat szerinti értékét
5 mm-rel meg kell növelni.
Koptató hatásnak kitett szerkezetek esetén cmin értékét meg kell növelni
• XK1(H) környezeti osztályban 5 mm-rel,
• XK2(H) környezeti osztályban 10 mm-rel,
• XK3(H) és XK4(H) környezeti osztályban 15 mm-rel.
XA környezeti osztályok esetén a beton felületvédelméhez speciális bevonatok

alkalmazására lehet szükség.
Talajra betonozott szerkezetek esetén a cmin értéke nem lehet kisebb:

• előkészített talajra való betonozás esetén (a szerelőbetont is beleértve) 40 mm-nél,
• előkészítetlen talajra való betonozás esetén 75 mm-nél.
4.7. Anyagi parciális tényezők
Tartós és ideiglenes, valamint rendkívüli tervezési állapotokban a teherbírási

határállapotok vizsgálata során a 4-10. táblázat szerinti (szokásos színvonalú
kivitelezésnek és ellenőrzésnek megfelelő) anyagi parciális tényezőket kell alkalmazni.
31/159
VHSz H.1.4.
Beton Betonacél Feszítőacél

Tervezési állapot
γC γS γS
Tartós és ideiglenes 1,5 1,15 1,15
Rendkívüli 1,2 1,0 1,0
4-10. táblázat: Az anyagok parciális tényezői
Az 5.2.1.3. szakasz szerinti anyagi nemlineáris analízis esetén, az ellenállás-oldali globális

biztonsági tényezőn alapuló eljárás alkalmazásakor γO`=1,27 értéket kell alkalmazni.
A bennmaradó béléscső nélküli, helyszínen betonozott cölöpök γC anyagi parciális

tényezőjét 1,1-del meg kell szorozni.
A fáradásvizsgálatokhoz a tartós tervezési állapotra vonatkozó parciális tényezőket kell

alkalmazni.
Szeizmikus tervezési állapotok esetén, ha az anyagok ismétlődő terhelés miatti szilárdsági

degradációját másképpen nem veszik figyelembe, akkor a tartós tervezési állapotra
vonatkozó parciális tényezőket kell alkalmazni.
4.7.1. Csökkentett anyagi parciális tényezők
A következő feltételek teljesülése esetén tartós és ideiglenes tervezési állapotokban a

teherbírási határállapotok vizsgálata során az anyagok 4-10. táblázat szerinti parciális
tényezőinek értékei – Üzemeltetővel előzetesen egyeztetve – csökkenthetők.
4.7.1.1. Monolit szerkezetek
Az anyagok 4-10. táblázat szerinti parciális tényezőinek értékei több lépcsőben

csökkenthetők.
A) Megfelelő minőségellenőrzési rendszer és csökkentett tűrések alkalmazása esetén

• Ha a keresztmetszeti méretek és az acélbetét (feszítőbetét) elhelyezési pontossága
megfelel a 4-11. táblázat szerinti tűréseknek (lineáris interpoláció alkalmazható),
akkor γS,red1 = 1,1 és γC = 1,5 értékek alkalmazhatók.
Csökkentett tűrések [mm]

Keresztmetszeti
Acélbetét elhelyezésének
méretek Keresztmetszeti
tervezettől való eltérése, + ∆c
h vagy b [mm] méretek, ± ∆h, ∆b [mm]
[mm]
≤ 150 5 5
400 10 10
≥ 2500 30 20
4-11. táblázat: A keresztmetszeti méretek és az acélbetét elhelyezésének tűrései
(megfelel az MSZ EN 1992-1-1 A1. táblázatának).
32/159
VHSz H.1.4.
• Ha az előző – csökkentett tűréseken alapuló − követelményeken túl a

betonszilárdság relatív szórása ≤ 10%, akkor γS,red1 = 1,1 és γC,red1 = 1,4 értékek
alkalmazhatók.
B) Csökkentett, vagy a megvalósult geometriai méreteken alapuló számítás esetén

• Ha az erőtani számítás a 4-11. táblázat szerinti tűrésekkel csökkentett, vagy a
megvalósult szerkezeteken mért, valós geometriai méreteken alapul, akkor
γS,red2 = 1,05 és γC,red2 = 1,45 értékek alkalmazhatók.
• Ha az előző követelményeken túl a betonszilárdság relatív szórása ≤ 10%, akkor
γS,red2 = 1,05 és γC,red3 = 1,35 értékek alkalmazhatók.
C) Megvalósult szerkezeten mért betonszilárdsági adatok alkalmazásakor

Ha az erőtani számításban szereplő betonszilárdsági adatok a megvalósult
szerkezetből kivett próbatestek vizsgálati eredményein alapulnak, akkor a γC értéke
0,85-szorosára csökkenthető (lásd az MSZ EN 13791-et). Ez a csökkentés az előző A)
és B) feltételekkel egyidejűleg is alkalmazható, azonban a γC értéke ez esetben sem
lehet kisebb, mint γC,red4 = 1,3.
4.7.1.2. Előregyártott szerkezetek
A monolit szerkezetekre vonatkozó 4.7.1.1. szakasz szerinti anyagi parciális tényezőket

(az ott megadott feltételekkel) általában alkalmazni lehet előregyártott szerkezetek esetén
is, ha az üzemben megfelelő minőségellenőrzési rendszer működik. A minőségellenőrzési
rendszerrel kapcsolatos követelményeket a termékszabványok (pl. MSZ EN 13369)
tartalmazzák.
33/159
VHSz H.1.4.
5. ERŐTANI VIZSGÁLAT
E fejezet a beton, vasbeton és feszített vasbeton anyagú vasúti műtárgyak teherbírási

(6. fejezet) és használhatósági (7. fejezet) határállapotaira vonatkozó erőtani
követelmények teljesülésének igazolására irányuló erőtani vizsgálat azon témaköreit
tárgyalja, melyre a VHSz H.1.2. utasítás 7.1. és 7.2. szakaszainak előírásai nem, vagy
nem teljes körűen terjednek ki.
Az erőtani vizsgálat keretében a szerkezet erőjátékát idealizált geometriai méreteken és

megtámasztási feltételeken alapuló statikai modellen, kézi vagy numerikus számítási
módszeren alapuló analízissel kell meghatározni. A statikai modell és az analízis
részletességének a szükséges szintjét úgy kell megválasztani, hogy a vizsgált
határállapotban a szerkezeti viselkedés kellő részletességgel leírható legyen, melynek
során beton, vasbeton és feszített vasbeton anyagú vasúti műtárgyak esetén elsősorban a
következőket kell figyelembe venni:
• az anyagi viselkedésben megjelenő nemlinearitás (pl. a repedezettség vagy
képlékenyedés miatt) mértéke a vizsgált határállapothoz tartozó teherszinten
(anyagi nemlinearitás),
• a beton kúszásának a hatása a belső erők (igénybevételek) eloszlására és az
alakváltozások mértékére,
• a szerkezet terhelés miatti alakváltozásai (vizsgált határállapothoz tartozó
teherszinten) milyen mértékben módosítják a szerkezet kezdeti geometriáját
(geometriai nemlinearitás).
A statikai modell felvételével kapcsolatban lásd az 5.1.1. szakaszt.
A teherbírási határállapotok igazolásakor a szerkezeti méretek tervezettől való

kedvezőtlen irányú eltérését, valamint a terhek elhelyezésének bizonytalanságait, továbbá
az anyagszilárdság szerkezeten belüli egyenetlenségének a hatását geometriai
méreteltérések (imperfekciók) formájában kell figyelembe venni. A méreteltérések
felvételének módját az 5.1.2. szakasz tárgyalja.
Az erőtani vizsgálat módszerétől függően az analízis irányulhat

a) a szerkezet belső erőinek (igénybevételeinek vagy feszültségeinek), illetve
alakváltozásainak a meghatározására (akár használhatósági, akár teherbírási
határállapotok igazolásához), vagy
b) ezen túlmenően a teherbírás közvetlen meghatározására is.
Ettől függően a teherbírási határállapotok igazolása, és ezen belül a szükséges
megbízhatóság biztosítása eltérő módon történik:
a) Ha az analízis csak a belső erők, illetve alakváltozások meghatározására irányul,
akkor a teherbírási határállapotok igazolása általában
• vagy a szerkezet globális modelljének kritikus helyein az adott (pl. gerenda)
keresztmetszet szükséges ellenállásának igazolásával (keresztmetszet szintű
igazolás),
34/159
VHSz H.1.4.
• vagy a globális modellből a csatlakozó szerkezeti elemekhez való kapcsolat

figyelembevételével „elkülönített”, kritikus helyzetű szerkezeti elem (pl. oszlop)
szükséges ellenállásának igazolásával (szerkezeti elem szintű igazolás)
történik a 6. fejezet szerinti eljárások alapján, adott esetben az analízis során
feltételezettől eltérő (pl. képlékenyedést figyelembevevő) anyagmodellek
alkalmazásával. Ez esetben a szükséges megbízhatóság „hatás-oldali” részét az
analízisben figyelembevett hatások tervezési értékeiben, míg az „ellenállás-oldali”
részét az előzőek szerinti keresztmetszet vagy elkülönített szerkezeti elem
ellenállásának számításához alkalmazott anyagjellemzők tervezési értékeiben
szereplő biztonsági paraméterek (parciális tényezők, lásd a 6.2. szakaszt)
biztosítják.
b) Ha az analízis a teherbírás közvetlen igazolására is kiterjed, akkor – a
teherbíráshoz közeli viselkedés megfelelő részletességű leírásához −
szükségszerűen egy numerikus számítási modellen végrehajtott, nemlineáris
analízist kell végezni, melynek során a teherintenzitás fokozatos, tönkremenetelig
tartó növelésével a teherbírásnak megfelelő teher tervezési értéke (qd) közvetlenül
az analízisből adódik. Ez esetben a szükséges megbízhatóság biztosításának
lehetséges módjait az 5.2.1.3. szakasz ismerteti.
Az analízis lehetséges módszereit az 5.2. szakasz tárgyalja.
5.1. Betonszerkezetek modellezése
E szakasz a beton, vasbeton és feszített vasbeton anyagú vasúti műtárgyak geometriai

modelljeinek felvételét, valamint a teherbírási határállapotok vizsgálatakor a számítási
modellt terhelő bizonytalanságokat leíró geometriai méreteltérések felvételét tárgyalja.
5.1.1. A statikai modell felvétele
E szakasz elsősorban a kézi számítási módszerek esetén alkalmazott statikai modellek,

valamint a szerkezet globális modelljéből elkülönített betonszerkezeti elemek statikai
modelljének a felvételével (az elkülönítés módjával) foglalkozik.
Emiatt numerikus számítási módszerek, numerikus modellek alkalmazása esetén e

szakasz előírásai általában nem relevánsak. A szerkezet numerikus modellezési kérdéseit
a VHSz H.1.2. utasítás 7.2.2.-7.2.3. szakaszai tárgyalják.
A talaj-tartószerkezet kapcsolat modellezését a VHSz H.1.2. utasítás 7.2.1. szakasza

tárgyalja.
Cölöpalapozások esetén, ha a több sorban elhelyezett cölöpök tengelytávolsága kisebb,

mint a cölöpátmérő háromszorosa, akkor a csoporthatást figyelembe kell venni
VHSz H.1.6. utasítás szerint.
35/159
VHSz H.1.4.
5.1.1.1. A szerkezeti elemek azonosítása
A rúdszerkezetek elméleti tengelye általában a betonkeresztmetszetek súlypontjait

összekötő vonal az esetleges kiékelések elhanyagolásával. Felületszerkezetek elméleti
modellfelülete a középfelület lehet. A méretezés során az erők külpontosságát az elméleti
tengelyre, illetve a középfelületre kell értelmezni.
Egy szerkezeti elem akkor tekinthető gerendának, ha a hossza legalább 3-szorosa a

keresztmetszet nagyobbik méretének (magasságának). Egyéb esetekben a szerkezeti
elemet faltartónak kell tekinteni.
Egy szerkezeti elem akkor tekinthető lemeznek, ha a kisebbik alaprajzi mérete legalább
5-szöröse a vastagságának. Egy lemez akkor tekinthető egyirányban teherviselőnek, ha
• kettő, egymással közel párhuzamos, szabad (megtámasztás nélküli) pereme van,
vagy
• négy oldalán megtámasztott lemez olyan közbenső szakasza, mely esetén a
figyelembe vett hosszabb és rövidebb oldalak aránya nagyobb, mint 2.
Egy szerkezeti elem akkor tekinthető oszlopnak, ha a keresztmetszetének a nagyobbik

mérete nem haladja meg a kisebbik méret 4-szeresét, egyéb esetekben a szerkezeti
elemet falnak kell tekinteni. Oszlop esetén további feltétel, hogy az elem hossza legalább
3-szorosa legyen a keresztmetszet nagyobbik méretének.
5.1.1.2. Támaszköz
Szabadon felfekvő, valamint az alátámasztó szerkezetekkel monolitikusan összeépített, de

független elemként számított vasbeton gerendák és lemezek elméleti támaszközét a
következőképpen kell meghatározni:
leff = ln + a1 + a2
ahol ln a szabad nyílás. Az a1 és a2 méreteket az 5-1. ábra szerint kell felvenni a szerkezet
mindkét végén.
A támaszával (alátámasztó szerkezettel) monolitikusan egybeépített gerenda vagy lemez

esetén támasznyomatékként a támasz szélének síkjában számított nyomatékot szabad
figyelembe venni. A monolit kapcsolat miatt a támaszra átadódó nyomatékot figyelembe
kell venni az alátámasztó szerkezet méretezésekor.
36/159
VHSz H.1.4.
h h
ai=min{h/2; t/2} ai=min{h/2; t/2}

ln ln
leff
leff
t t
a) Egyszerű megtámasztás b) Többtámaszú tartó közbenső támasznál
sarutengely
h leff
ai = min {h/2; t/2}
ln
ai ln
leff
t
c) Befogás d) Sarus megtámasztás
ai=min{h/2; t/2}
ln
leff
t
e) Konzol
5-1. ábra: Az elméleti támaszköz meghatározása különböző megtámasztások esetén
(megfelel az MSZ EN 1992-1-1 5.4. ábrájának).
Folytatólagos tartók elfordulást nem gátló támaszként figyelembe vett közbenső

támaszainál (pl. falak felett) a közbenső támasz tengelye, mint elméleti támasz
feltételezésével számított támasznyomatékot az alábbi MEd értékkel szabad csökkenteni:
FEd, sup t
MEd =
8
ahol:
FEd,sup a támaszreakció tervezési értéke,
t a támasz szélessége.
Ha a vasbeton szerkezeti elem egygerincű acéltartóra támaszkodik, az elméleti

alátámasztási vonal ennek tengelye. Ha az acéltartó többgerincű, a rátámaszkodó
vasbeton tartó alátámasztási vonala az acéltartó nyílás felőli gerinclemezének a tengelye.
37/159
VHSz H.1.4.
5.1.1.3. Együttdolgozó lemezszélesség
A lemez egy részének a gerendával való együttdolgozását (nyírási alakváltozás hatása,

shear lag) mind a merevségek számítása, mind a keresztmetszet méretezése során
figyelembe kell venni. Ha a lemez vastagsága legalább 80 mm, a gerendával
együttdolgozónak számítható lemez (melyben keresztirányban állandó normálfeszültség-
eloszlás vehető figyelembe) szélessége − ha pontosabb vizsgálat nem készül − a
következőképpen vehető fel:
beff = bw + Σbeff,i ≤ b
ahol:
beff,i = 0,2bi + 0,1l0 ≤ min (0,2l0; bi) az 5-2. ábra alapján,
l0 a nyomatéki zéruspontok távolsága, folytatólagos többtámaszú tartón az
5-3. ábra szerint.
beff
beff, beff,
bw
b1 b1 bw b2 b2
b
5-2. ábra: Az együttdolgozó lemezszélesség meghatározása

l0 = 0,85l1 0,15(l1+l2) l0=0,7l2 l0=0,15l2+l3

l1 l2 l3
5-3. ábra: A nyomatéki zéruspontok figyelembe vehető távolsága folytatólagos

többtámaszú tartón (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 5.2. ábrájának).
Közelítő számítás esetén elfogadható, ha a teljes támaszköz mentén azonos, a mezőben

érvényes együttdolgozó szélességet alkalmaznak.
5.1.1.4. Effektív merevségek a szeizmikus analízis során
A szeizmikus analízis során a számításokban a beton rövid idejű rugalmassági

modulusából (Ecm) kell kiindulni, de a beton és vasbeton szerkezeti elemek
berepedésének hatását figyelembe kell venni.
38/159
VHSz H.1.4.
A vasbeton pályaszerkezet külpontosságát a modellben figyelembe kell venni. Pontosabb

vizsgálat hiányában a nem berepedt keresztmetszet merevségének 25%-át lehet effektív
merevségként figyelembe venni.
Lineáris analízis esetén a legnagyobb számított teherszinthez tartozó húrmerevséget kell

effektív merevségként figyelembe venni. A részletes vizsgálatot az MSZ EN 1998-2 C
melléklete tartalmazza.
A vasbeton szerkezeti elemek hajlítási merevségének tekintetében − pontosabb vizsgálat

hiányában − az alábbi egyszerűsítések tehetők:
• vasbeton pillérek esetén az elméleti folyási teherszinthez tartozó húrmerevség, mint
hajlítási merevség alkalmazható,
• vasbeton és feszített vasbeton pályaszerkezet esetében a nem berepedt
keresztmetszet merevsége figyelembe vehető,
• korlátozottan duktilis szerkezet esetén a vasbeton és feszített beton szerkezeti
elemek nem berepedt keresztmetszetének merevsége alkalmazható a modellben.
Duktilis és korlátozottan duktilis szerkezetek esetén a vasbeton felszerkezeti elemek

csavarási merevségének meghatározásában az alábbi egyszerűsítések tehetők:
• nyitott vagy lemezes szerkezetű vasbeton pályalemezek csavarási merevsége
elhanyagolható;
• szekrény keresztmetszetű feszített vasbeton felszerkezet csavarási merevsége a
nem berepedt keresztmetszet csavarási merevségének 50%-ával vehető
figyelembe,
• szekrény keresztmetszetű vasbeton felszerkezet csavarási merevsége a nem
berepedt keresztmetszet csavarási merevségének 30%-ával vehető figyelembe.
Nemlineáris analízis esetén alkalmazandó anyagmodellekre vonatkozó előírásokat az

MSZ EN 1998-2 tartalmazza.
5.1.2. A méreteltérések (imperfekciók) figyelembevétele
A méreteltérések figyelembevételének általános elveit a VHSz H.1.2. utasítás

7.2.5. szakasza tárgyalja. E szakasz csak a beton, vasbeton és feszített vasbeton anyagú
vasúti műtárgyak esetén alkalmazandó méreteltéréseket és azok figyelembevételének
módját tárgyalja.
A következőkben meghatározott geometriai méreteltérések (imperfekciók)

• a tényleges szerkezeti méretek tervezettől (névleges mérettől) való kedvezőtlen
irányú eltérését,
• a szerkezetre működő terhek elhelyezésének bizonytalanságait,
• az anyagszilárdság szerkezeten belüli egyenetlenségének a hatását
veszik figyelembe. Az erőtani számítás során a méreteltéréseket csak a teherbírási
határállapotok vizsgálata során kell figyelembe venni. A használhatósági határállapotok
vizsgálata során a névleges méreteket kell alkalmazni.
39/159
VHSz H.1.4.
Beton, vasbeton és feszített vasbeton anyagú vasúti műtárgyaknál

• a külső terhekből származó tengelyirányú nyomóerővel számottevő mértékben
terhelt szerkezeti elemek (pl. oszlopok, falak) esetén (globális vagy szerkezeti elem
szintű lokális imperfekció),
• függőleges teherrel terhelt gerendák kifordulással szembeni ellenállásának
igazolásakor (szerkezeti elem szintű lokális imperfekció),
• a vasalás keresztmetszeten belüli pozíciójának, továbbá a nehezen és nem
ellenőrizhető módon kibetonozható szerkezeti elemek keresztmetszeti méreteinek a
tervezés során való figyelembevételekor (keresztmetszeti szintű lokális imperfekció)
van szükség.
A szerkezeti elemek keresztmetszeti méreteinek a tervezettől való eltérésének

kedvezőtlen hatását az anyagi parciális tényezők tartalmazzák, így ennek
figyelembevétele az erőtani számításban általában nem szükséges. Ez alól kivételt
jelentenek a bennmaradó béléscső nélküli, helyszínen betonozott cölöpök, melyek esetén
– a kibetonozás bizonytalanságaira való tekintettel – a cölöpátmérőt csökkenteni kell (lásd
az 5.1.2.2. szakaszt).
Az erőtani számításban alkalmazott méreteltérések mértékét az adott építési módszer

esetén a vizsgált szerkezettípusra vagy szerkezeti elemtípusra vonatkozó, szokásos
kivitelezési színvonalnak megfelelő mérettűrések (toleranciák) értékével összhangban kell
felvenni. Egyéb előírás hiányában az MSZ EN 13670 szerinti mérettűréseket szabad
figyelembe venni.
5.1.2.1. Globális és szerkezeti elem szintű lokális imperfekciók
Külső terhekből származó tengelyirányú nyomóerővel számottevő mértékben terhelt

szerkezeti elemek esetén egy θl kezdeti ferdeséget kell figyelembe venni, mely elsősorban
a fellépő nyomóerő véletlen jellegű, kedvezőtlen irányú külpontosságát és a vizsgált
szerkezeti elem szilárdsági tengelyének kezdeti görbeségét veszi figyelembe. A θl kezdeti
ferdeség mértéke a következő:
θl = θ0 αh
ahol:
θ0 = 1/200 a kezdeti ferdeség alapértéke,
αh= 2 l ≤ 1,0 a hossz szerinti csökkentő tényező,
l a vizsgált szerkezeti elem tényleges hossza vagy magassága [m]-ben.
Az erőtani számítás során a θl ferdeség figyelembe vehető

• globális imperfekcióként, ha a szerkezet analíziséhez használt globális geometriai
modellben az adott szerkezeti elem θl kezdeti ferdeséggel szerepel (imperfekt
globális geometria), vagy
• szerkezeti elem szintű lokális imperfekcióként, ha a szerkezet analíziséhez használt
globális geometriai modellben az adott szerkezeti elem ferdeség nélkül szerepel
40/159
VHSz H.1.4.
(perfekt globális geometria), de az e modellből elkülönített, vizsgált szerkezeti elem

ellenállásának meghatározásakor a globális modellen meghatározott tengelyirányú
nyomóerő külpontossága a θl kezdeti ferdeségnek megfelelő mértékben meg van
növelve (lásd a 6.3.3. szakaszt).
Beton anyagú vasúti műtárgyak esetén a θl kezdeti helyettesítő vízszintes terhekkel való
figyelembevétele általában nem alkalmazható.
Ívhidak esetén az ívalak függőleges és vízszintes síkú méreteltéréseit az ív függőleges és

vízszintes síkú, első kihajlási alakjaival azonos alakú szinuszfüggvények formájában
célszerű felvenni, melyek maximális amplitúdója θll/2, ahol l az ívhossz.
Karcsú gerendák kifordulás vizsgálata során (6.3.4. szakasz) a nyomott öv

hossztengelyének egy kezdeti oldalirányú eltolódását (vízszintes kardosság) figyelembe
kell venni, melynek maximális értéke l/300, ahol l a gerenda tényleges hossza.
E méreteltérés globális imperfekcióként való alkalmazásakor az oldalirányú eltolódás
hossz menti eloszlását szinuszfüggvény formájában célszerű felvenni.
5.1.2.2. Keresztmetszeti szintű lokális méreteltérés
A keresztmetszetek ellenállásának meghatározásakor a vasalás pozíciójának a tervezettől

való eltéréseit legalább a következő ∆cdev értékkel kell figyelembe venni:
• helyszíni monolit szerkezetek esetén (szokásos kivitelezési színvonal esetén):
∆cdev=10 mm,
• előregyártott szerkezetek esetén (ahol feltételezhető, hogy a vasalás
bebetonozását megelőzően − a minőségbiztosítási rendszer részeként − a
betonfedés értékének ellenőrzésére irányuló méréseket végeznek): ∆cdev=5 mm.
Olyan esetekben, ahol a gyártástechnológia és a minőségbiztosítási rendszer együttesen

kizárja a vasalás tervezett pozíciójának a vasszerelés és a betonozás során való
elmozdulását, ott ∆cdev=0 mm alkalmazása is elfogadható.
A bennmaradó béléscső nélküli, helyszínen betonozott cölöpök esetén – a geometriai

méretek szokásosnál nagyobb mértékű bizonytalansága miatt – a Φ névleges (tervezett)
cölöpátmérőt az erőtani számításban Φred csökkentett értékkel kell figyelembe venni, a
következők szerint:
Φred = Φ - 20 mm ha Φ < 400 mm
Φred = 0,95Φ ha 400 mm ≤ Φ ≤ 1000 mm
Φred = Φ - 50 mm ha Φ > 1000 mm
5.2. Analízis módszerek
Az analízisre vonatkozó általános elveket tartalmazó VHSz H.1.2. utasítás 7.2.6. szakasza
tartalmazza. Jelen szakasz a beton, vasbeton és feszített vasbeton anyagú vasúti
műtárgyak analízisével kapcsolatos azon szempontokat tárgyalja, melyekre a VHSz H.1.2.
utasítás 7.2.6. szakasza nem kellő részletességgel tér ki.
41/159
VHSz H.1.4.
A szerkezetre működő hatások és a szerkezet válasza (feszültség, igénybevétel,

alakváltozás stb.) közötti összefüggésben megjelenő nemlinearitás forrása lehet anyagi
jellegű (anyagi nemlinearitás) és/vagy geometriai jellegű (geometriai nemlinearitás,
beleértve ebbe a szomszédos szerkezeti elemek közötti topológiai/kontakt nemlinearitást
is). Attól függően, hogy e nemlinearitást az analízis figyelembe veszi-e vagy sem, az
analízis lehet
• lineáris (sem anyagi, sem geometriai nemlinearitás nincs figyelembe véve) vagy
• nemlineáris (anyagi és/vagy geometriai nemlinearitás figyelembevétele esetén).
A szuperpozíció elve kizárólag lineáris analízis esetén alkalmazható. Nemlineáris analízis
esetén a fellépő hatásokat kombinálva kell figyelembe venni, így az analízist a vizsgált
határállapotban szükséges összes hatáskombinációra külön-külön el kell végezni.
A beton, vasbeton és feszített vasbeton anyagú vasúti műtárgyak analízise − az erőtani

számítás elvárt részletességétől függően − kézi vagy numerikus számítási módszerekkel
is elvégezhető. A kézi számítási módszerek – értelemszerűen – általában lineáris
analízisre alkalmasak. Numerikus (végeselemes) számítási módszerekkel (az alkalmazott
szoftver képességeitől és – adott esetben – a felhasználó szándékától függően) lineáris és
nemlineáris analízis is végezhető.
Az anyagi nemlinearitás analízisben való figyelembevételével kapcsolatos szempontokat,

a vonatkozó anyagmodelleket és számítási módszereket az 5.2.1. szakasz tárgyalja.
Az analízisnek tartalmaznia kell a beton tartós terhelés okozta kúszásának az erőtani

következményeit. A beton kúszása miatt − a terhelés változása nélkül – növekednek a
szerkezet alakváltozásai, mely statikailag határozatlan szerkezetek esetén igénybevétel-
átrendeződést is eredményez. A beton kúszásának a lehetséges figyelembevételi módjait
− az analízis módszerétől függően − az 5.2.2. szakasz tárgyalja.
A geometriai nemlinearitás (másodrendű hatások) analízisben való figyelembevételével

kapcsolatos szempontokat az 5.2.3. szakasz tárgyalja.
Beton anyagú vasúti műtárgyak esetén mind az esetleges anyagi, mind az esetleges
geometriai nemlinearitás általában csak magasabb teherszinteken jelentkezik. Ezért az
analízis lineáris vagy nemlineáris jellegének megválasztásakor elsősorban a következőket
kell mérlegelni:
a) a vizsgált (teherbírási vagy használhatósági) határállapothoz tartozó teherszint,
b) az analízis célja (igénybevételek és/vagy alakváltozások meghatározása vagy ezen
túlmenően a teherbírás közvetlen meghatározása is az 5. fejezet bevezetőjében
leírtak szerint).
E szempontok részletes kifejtését az 5.2.1. és 5.2.3. szakaszok tartalmazzák.
5.2.1. Anyagmodellek
Az e szakaszban szereplő anyagmodellek kizárólag rövid idejű terhelés esetén

érvényesek. A beton kúszásának hatását − az analízis anyagi szempontból lineáris vagy
nemlineáris jellegétől függetlenül − mindegyik anyagtörvény esetén figyelembe kell venni.
Ezzel kapcsolatban lásd az 5.2.2. szakaszt.
42/159
VHSz H.1.4.
A) Az analízis megválasztása a szerkezet igénybevételeinek meghatározásához
Általános esetben (használhatósági és teherbírási határállapotok vizsgálatához is) a

szerkezet igénybevételeinek maghatározása az anyagok lineárisan rugalmas
viselkedésen alapuló analízissel (anyagi lineárisan rugalmas analízis) végezhető.
Amennyiben az igénybevételek meghatározásakor (akár használhatósági, akár

teherbírási határállapotok vizsgálatakor) szükség van az anyagok nemlineáris
viselkedésének (pl. a beton repedezettségének vagy az acélok képlékenyedésének) a
figyelembevételére, akkor anyagi nemlineáris analízist kell végezni.
Az 5.2.1.2. szakaszban leírt feltételek teljesülése esetén a teherbírási határállapotok

vizsgálata során lehetőség van az anyagi lineárisan rugalmas analízissel meghatározott
igénybevételek korlátozott mértékű átrendeződésének a figyelembevételére (anyagi
nemlineáris analízis alkalmazása nélkül).
Az 5.2.1.3. szakasz szerinti anyagi képlékeny analízis kizárólag a rendkívüli vagy

szeizmikus tervezési állapotoknak megfelelő teherbírási határállapotok vizsgálatához
alkalmazható.
B) Az analízis megválasztása a szerkezet alakváltozásainak meghatározásához
Használhatósági határállapotokban a szerkezet alakváltozásainak meghatározása csak

akkor végezhető anyagi lineárisan rugalmas analízissel, ha igazolható, hogy a vizsgált
teherszinten a beton repedésmentes (vagy azok záródnak) és az acélok alakváltozása
a rugalmas tartományban marad. Lineárisan rugalmas analízisen alapuló, de a beton
repedezettségének hatását közelítő módon figyelembevevő módszert tartalmaz a
7.3. szakasz, mely az ott részletezett alakváltozási határállapotok igazolásához
használható (anyagi nemlineáris analízis alkalmazása nélkül).
Ha szükség van az alakváltozások teherbírási határállapotban való meghatározására,

akkor minden esetben anyagi nemlineáris analízist kell alkalmazni.
C) Az analízis megválasztása a teherbírási határállapot közvetlen igazolásához
Ha az analízis célja a teherbírási határállapot közvetlen igazolása (vagyis az 5. fejezet

bevezetőjében szereplő b) módszerről van szó), akkor – az analízis anyagilag
nemlineáris jellegén túlmenően – a szükséges megbízhatóság biztosítása érdekében
szükség van mind az alkalmazott teherszintben, mind az anyagok nemlineáris
feszültség-alakváltozás összefüggéseiben a megfelelő megbízhatósági paraméterek
(biztonsági tényezők) figyelembevételére. Az ilyen anyagi nemlineáris analízis
végrehajtásának menetét az 5.2.1.3. szakasz ismerteti.
43/159
VHSz H.1.4.
5.2.1.1. Anyagi lineárisan rugalmas analízis
Anyagi lineárisan rugalmas analízishez kizárólag az anyagok 5-4. ábra szerinti (húzásra
és nyomásra egyaránt érvényes) lineáris feszültség-alakváltozás összefüggései
alkalmazhatók.
σs σp σccσ
σ σ 0,4fcm
σ/ε=Es σ/ε=Ep 0,4fcm/ε≈Ecm
ε εs ε εp ε εcc
a) betonacél b) feszítőacél c) beton ε
5-4. ábra: Az anyagok σ-ε diagramjai anyagi lineárisan rugalmas analízishez
(húzásra és nyomásra egyaránt).
Ha a szerkezet repedezettsége számottevően befolyásolja az igénybevételek vagy az

alakváltozások mértékét és eloszlását, akkor ezt közelítő módon, megfelelő mértékben
csökkentett merevséggel végrehajtott anyagi lineárisan rugalmas analízis alkalmazásával
is figyelembe szabad venni, különösen a következő esetekben:
• teherbírási határállapotok vizsgálata során a berepedt szerkezetek terhelő
alakváltozásokból (pl. zsugorodás, hőmérséklet-változás) származó
igénybevételeinek és alakváltozásainak meghatározásakor a húzott zóna merevítő
hatásának figyelembevétele nélkül,
• használhatósági határállapotok vizsgálata során a berepedt szerkezetek
alakváltozásainak számításakor (pl. a 7.3. szakasz szerinti közelítő módszerrel).
5.2.1.2. Anyagi lineárisan rugalmas analízis korlátozott igénybevétel-átrendeződés

figyelembevételével
Az e szakaszban szereplő eljárás csak teherbírási határállapotban alkalmazható a

szerkezet igénybevétel-eloszlásának a meghatározásához.
Statikailag határozatlan, folytatólagos többtámaszú, döntően hajlításra igénybevett

gerendák és lemezek teherbírási határállapotban való vizsgálata során, ha a szomszédos
támaszközök aránya 0,5 és 2,0 között van, akkor a külső terhekből származó
hajlítónyomatékok – a keresztmetszetek elfordulási képességének a számszerű
ellenőrzése nélkül − az egyensúlyi, és az alábbi feltételek egyidejű teljesülése esetén
rendezhetők át:
δ ≥ 0,44 + k xu/d fck ≤ 50 N/mm2 esetén,

δ ≥ 0,54 + k xu/d fck > 50 N/mm2 esetén,
δ ≥ 0,85 kizárólag B vagy C duktilitási osztályú betonacélok és olyan
tapadásos feszítőacélok alkalmazása esetén, melyekre
igazolható, hogy fpk/fp0,1k ≥ 1,1 és εuk ≥ 5%,
44/159
VHSz H.1.4.
ahol:
δ az átrendezett és az anyagi lineárisan rugalmas analízissel számított
nyomatékok aránya,
xu a semleges tengely és a nyomott szélső szál távolsága az átrendezett
nyomaték hatására,
k = 1,25 (0,6 + 0,0014/εcu2)
d a vizsgált keresztmetszet hasznos magassága.
Az előzőekben ismertetett igénybevétel-átrendezés nem hajtható végre

• ha a feszítőacélokra megadott feltétel nem igazolható,
• ha szerkezeti okokból nem nyilvánvaló, hogy a szükséges elfordulási képesség ki
tud alakulni (pl. íves vagy ferde hidak esetén, feszített keretek sarkaiban),
• oszlopok esetén (ahol minden esetben az anyagi lineárisan rugalmas analízisből
származó nyomatékokat kell figyelembe venni).
5.2.1.3. Anyagi nemlineáris analízis
Anyagi nemlineáris analízis végrehajtható

A) nemlineáris anyagmodell(eke)t alkalmazó, numerikus (végeselemes) analízisként a
vizsgált határállapotoknak megfelelő teherszintekre kiterjedően (ha az alkalmazott
szoftver képességei ezt lehetővé teszik). Ezen belül az analízis irányulhat
1) a szerkezet igénybevételeinek (feszültségeinek) és/vagy az
alakváltozásainak a meghatározására a teherbírási határállapot vizsgálata
(és annak közvetlen igazolása) nélkül (az 5.2.1. szakasz A) és/vagy B)
pontja szerint, ha erre szükség van). Ilyen analízisre elsősorban a
használhatósági határállapotok igazolásakor lehet szükség. Ennél magasabb
teherszintek esetén csak akkor alkalmazható, ha az analízis eredményeként
a szerkezet nem kerül tönkremenetelhez közeli állapotba. Mivel ez esetben
az analízisnek nem célja a teherbírási határállapot igazolása, így sem az
alkalmazott teherszint, sem az anyagok esetében nincs szükség
megbízhatósági paraméterek figyelembevételére.
2) a szerkezet igénybevételeinek (feszültségeinek) és/vagy az
alakváltozásainak a meghatározására a teherbírási határállapotok közvetlen
igazolásával együtt (az 5.2.1. szakasz C) pontja szerint). Ilyen analízisre
elsősorban a teherbírási határállapotok (közvetlen) igazolásakor van
szükség. Ez esetben mind az alkalmazott teherszintben, mind az anyagok
esetében szükség van az előírt megbízhatósági paraméterek
figyelembevételére.
B) képlékenységtani elveken (töréselméleten) alapuló, kizárólag a teherbírási
határállapotbeli igénybevétel-eloszlás meghatározására irányuló képlékeny
analízisként (kizárólag az 5.2.1. szakasz A) pontjában említett esetben). Ilyen
analízisre elsősorban a teherbírási határállapotok (közvetett) igazolásakor van
szükség. Ez esetben a teherbírás igazolása az analízis eredményeként kapott
igénybevételek és a vizsgált keresztmetszetek, vagy az elkülönített szerkezeti
elemek (6. fejezet szerint) meghatározott ellenállásainak összehasonlításával
45/159
VHSz H.1.4.
történik (az 5. fejezet bevezetőjében szereplő a) pont szerint); mind a képlékeny

analízisben figyelembe vett teher, mind az ellenállásban szerepet játszó anyagok
esetén az előírt megbízhatósági paraméterek figyelembevételével.
Anyagi nemlineáris, numerikus (végeselemes) analízis esetén olyan anyagjellemzőket és

feszültség-alakváltozás összefüggéseket kell alkalmazni, melyek az analízis által lefedett
teljes teherintervallumban érvényesek és a tényleges viselkedéshez közeli (reális)
merevséget eredményeznek.
Túlnyomóan statikus terhelés esetén a korábbi terhelések hatásait figyelmen kívül szabad
hagyni. A szükséges (vizsgált határállapotban működő hatások vizsgált kombinációjának
megfelelő) teherszintet általában a terhelés intenzitását szabályozó, egyetlen (α)
teherparaméter zérustól induló, fokozatos, monoton jellegű növelésével kell elérni (vagyis
az összes hatás azonos teherlépcsőben éri a vizsgált teherszinthez tartozó értékét).
Az anyagi nemlineáris analízis geometriailag lehet lineáris (elsőrendű) vagy nemlineáris

(másodrendű), ezzel kapcsolatban lásd az 5.2.3. szakaszt.
A1) Anyagi nemlineáris analízis használhatósági határállapotok vizsgálatához
Az analízishez alkalmazott nemlineáris anyagmodelleket az 5-5. ábra szerinti idealizált

feszültség-alakváltozás összefüggések szerint kell felvenni.
Az összefüggések (B és C duktilitási osztályú) betonacélok és feszítőacélok esetében

húzásra és nyomásra egyaránt érvényesek, a k értéke a 4-1. táblázat szerint vehető fel.
A beton -εctm≤εc≤εcu1 (nyomás: pozitív, húzás: negatív) esetén érvényes σ-ε diagramját a
következő összefüggés írja le:
k cm η − η 2
σ c = fcm
1 + (k cm − 2)η
ahol:
η = εc/εc1
εc 1
kcm = 1,05 Ecm
fcm
εc1, εcu1 a 4-2. táblázat szerinti értékek.
46/159
VHSz H.1.4.
σs σp σc
kfyk fpk fcm

fyk fp0,1k
0,4fcm
fyk/εyk=Es fp0,1k/εp0,1k=Ep εctm 0,4fcm/ε≈Ecm

εyk εuk εs εp0,1k εuk εp ε εc1 εcu1 εc
fctm
a) betonacél b) feszítőacél c) beton

5-5. ábra: Az anyagok σ-ε diagramjai a használhatósági határállapotok igazolására
irányuló anyagi nemlineáris analízishez (belső erők és alakváltozások
meghatározásához).
A2) Anyagi nemlineáris analízis teherbírási határállapotok vizsgálatához
A teherbírás közvetlen meghatározására irányuló anyagi nemlineáris analízis esetén a

tönkremenetel
• vagy a szerkezet egy − elegendően nagy – részére kiterjedő szilárdsági törés,
• vagy egy szerkezeti elem vagy a teljes szerkezet stabilitásvesztése miatt kialakuló
lokális vagy globális mechanizmus
formájában adódik.
Az analízis célja az e tönkremenetelhez tartozó, szükséges megbízhatóságot tartalmazó

qEd teher tervezési értékének a meghatározása. Az ellenállás-oldali megbízhatósági
paraméterek analízisben való figyelembevétele a következő két eljárás egyike szerint
történhet.
Az anyagjellemzők és a merevségi jellemzők tervezési értékein alapuló eljárás

Az első (konzervatív) esetben az analízishez (az 5-5. ábra szerinti idealizált diagramok
helyett) az 5-6. ábra szerinti, az anyagszilárdságok és a merevségek tervezési értékeit
tartalmazó tervezési diagramokat kell alkalmazni. (Az eljárás esetén a beton Ecm/1,2
rugalmassági modulusa miatt az alacsonyabb teherszinteken a reálisnál kisebb szerkezeti
merevség érvényesül).
47/159
VHSz H.1.4.
σs σp σc
kfyd fpk/γS fcd

fyd fpd
0,4fcd
fyd/εyd=Es fpd/εpd=Ep εctd 0,4fcd/ε≈Ecm/1,2

εyd εud εuk εs εpd εud εuk εp ε εc1 εcu1 εc
fctd

5-6. ábra: Az anyagok tervezési értékeken alapuló σ-ε diagramjai a teherbírási határállapot
közvetlen igazolására irányuló anyagi nemlineáris analízishez.
Az összefüggések acélok esetében húzásra és nyomásra egyaránt érvényesek, a k értéke

a 4-1. táblázat szerint vehető fel. A diagramok fajlagos alakváltozási korlátja εud=0,9εuk
(pontosabb adatok hiányában feszítőacélok esetén εud≤0,02 és fpk/fp0,1≤1,1 alkalmazandó).
A beton -εctd≤εc≤εcu1 esetén érvényes σ-ε diagramját a következő összefüggés írja le (εc1
és εcu1 a 4-2. táblázat szerinti értékek):
k cd η − η 2
σ c = fc d
1 + (k cd − 2 )η
ahol
η=εc/εc1
Ecm ε c 1
kcd = 1,05
1,2 fcd
Ellenállás-oldali globális biztonsági tényezőn alapuló eljárás

Ez esetben az anyagszilárdságok és a merevségek várható értékein alapuló (nemlineáris)
anyagmodelleket kell alkalmazni az 5-7. ábra szerint. (Így az alacsonyabb teherszinteken
reális szerkezeti merevség érvényesül, de az analízis ellenállás-oldali megbízhatósági
paraméterek nélkül folyik).
Az összefüggések acélok esetében húzásra és nyomásra egyaránt érvényesek, a k értéke

a 4-1. táblázat szerint vehető fel.
48/159
VHSz H.1.4.
σs σp σc
1,1kfyk 1,1fpk αccfck

1,1fyk 1,1fp0,1k
0,4×
αccfck
1,1fyk/εyk=Es 1,1fp0,1k/εp0,1k=Ep εctm 0,4αccfck/ε≈Ecm

εyk εuk εs εp0,1k εuk εp ε εc1 εcu1 εc
fctm

5-7. ábra: Az anyagok várható értékeken alapuló σ-ε diagramjai a teherbírási határállapot
közvetlen igazolására irányuló anyagi nemlineáris analízishez.
A beton -εctm≤εc≤εcu1 esetén érvényes σ-ε diagramját a következő összefüggés írja le (εc1
és εcu1 a 4-2. táblázat szerinti értékek):
k ck η − η 2
σ c = α cc fck
1 + (k ck − 2)η
ahol:
η=εc/εc1
ε c1
kck = 1,05 Ecm
α cc fck
αcc a 6.2. szakasz szerinti csökkentő tényező.
Az így végrehajtott analízis eredményeként meg kell határozni a tönkremenetelhez tartozó

qud teherszintet, majd ezt a szükséges megbízhatóság teljes „ellenállás-oldali” részét
lefedő globális ellenállás oldali biztonsági tényezővel (γO`) osztva adódik a teherbírásnak
megfelelő teher tervezési értéke (qEd=qud/γO`). A γO` értéke a 4.7. szakaszban található.
B) Képlékeny analízis teherbírási határállapotok vizsgálatához
Képlékenységtani elven (töréselméleten) alapuló analízis csak a teherbírási

határállapotbeli igénybevétel-eloszlás meghatározásához alkalmazható és ez esetben is
csak akkor, ha a kritikus keresztmetszetek elfordulási képessége elegendő a figyelembe
vett mechanizmus kialakulásához.
49/159
VHSz H.1.4.
Gerendák, keretek és lemezek esetén a kritikus keresztmetszetek elfordulási

képességének számszerű ellenőrzése nélkül csak a következő feltételek egyidejű
teljesülése esetén szabad képlékeny analízist alkalmazni:
• A húzott (kizárólag B vagy C duktilitási osztályú) vasalás mértéke oly mértékben
korlátozott, hogy
xu/d ≤ 0,15 fck ≤ 50 N/mm2 esetén,

xu/d ≤ 0,10 fck > 50 N/mm2 esetén,
• A közbenső támasz- és mezőnyomatékok aránya 0,5 és 2,0 között van.
Az oszlopokat a csatlakozó szerkezetek által az oszlopra áthárítható legnagyobb

képlékeny nyomatékra kell ellenőrizni. Síklemezek esetén ezt a nyomatékot a síklemez
átszúródási teherbírásának számításakor figyelembe kell venni.
Folytatólagos többtámaszú gerendák és egyirányban teherviselő folytatólagos

többtámaszú lemezek esetén a kritikus (képlékeny csukló) keresztmetszetek megfelelő
elfordulási képességének egyszerűsített számítással történő igazolása során azt kell
kimutatni, hogy:
θs ≤ θpl,d
ahol:
θs a képlékeny csukló feltételezett helyének a tartó hossza mentén mért 1,2h
hosszúságú környezetében (a képlékeny csukló tartománya) összegzett
elfordulás várható értéke a vizsgált teherbírási határállapotban (az
anyagjellemzők és a vizsgált időpontban érvényes feszítési hatás várható
értékeinek a figyelembevételével),
h a tartó teljes magassága a képlékeny csukló keresztmetszetében.
A θpl,d megengedett képlékeny elfordulás a
θpl,d = kλ θpl,0
összefüggésből számítható, ahol:

θpl,0 a megengedett képlékeny elfordulás alapértéke a képlékeny csukló
keresztmetszetében az 5-8. ábra szerint (az 50<fck<90 N/mm2 betonok
esetén lineáris interpoláció alkalmazható).
50/159
VHSz H.1.4.
θpl,0 [mrad] C duktiltási osztályú betonacél

B duktiltási osztályú betonacél
35
≤ C50/60
25
C90/105
15 ≤ C50/60
5 C90/105
xu/d
0 0,05 0,15 0,25 0,35 0,45
5-8. ábra: A keresztmetszetek képlékeny elfordulásának alapértéke

(megfelel az MSZ EN 1992-1-1 5.6N ábrájának).
kλ a λ=ℓ0/d, vagy egyszerűsítésként a λ = MEd/VEd összefüggéssel számított

nyírási karcsúságtól függő tényező, melynek értéke:
• kλ = 1,0 λ = 3,0 esetén,
• kλ = λ 3 λ ≠ 3,0 esetén,
ℓ0 a nyomatékátrendezés utáni nyomatéki zéruspont és a maximális nyomaték
helye közötti távolság a tartó hossza mentén mérve,
MEd, VEd az egyidejű hajlítónyomaték és nyíróerő tervezési értékei a képlékeny
csuklóban.
A képlékeny csukló tartományában teljesülnie kell még a következő feltételnek is:
xu/d ≤ 0,30 fck ≤ 50 N/mm2 esetén,

xu/d ≤ 0,23 fck > 50 N/mm2 esetén.
A szükséges jelöléseket lásd az 5.2.1.2. szakaszban.
5.2.2. A beton kúszásának figyelembevétele
Az analízis során minden esetben szükséges a beton tartós terhelés hatására

bekövetkező kúszásának a figyelembevétele a szerkezet alakváltozásában.
A beton kúszása a szerkezetet terhelő alakváltozásként működik, így statikailag

határozatlan szerkezetek esetén az igénybevétel-eloszlást is befolyásolja.
A kúszás figyelembevételéhez a beton 5.2.1. szakasz szerinti – rövidterhelés esetén

érvényes – anyagmodelljeit leíró feszültség-alakváltozás diagramokat úgy kell módosítani,
hogy a beton εc fajlagos nyomási összenyomódását a 4.6.5. szakasz szerinti εcc(t,t0)
értékkel, − vagy fejlettebb kúszásmodellek alkalmazása esetén a terhelés okozta, időtől
függő fajlagos alakváltozással − kell helyettesíteni. Ez – az analízis részletességétől
függően – a következő módokon végezhető el.
51/159
VHSz H.1.4.
Kizárólag a statikailag határozott szerkezeteken végzett lineáris analízis esetén a beton

kúszásának hatása figyelembe vehető oly módon, hogy az analízisben a beton Ecm
rugalmassági modulusát a 4.6.5. szakasz szerinti Ec,eff alakváltozási tényezővel
helyettesítik.
Ha a lineáris analízis a szerkezet belső erői (igénybevételek vagy feszültségek)

eloszlásának a meghatározására is irányul, akkor a statikailag határozatlan szerkezetek
esetén fellépő igénybevétel-átrendeződés miatt a beton kúszása − közelítően − figyelembe
vehető egy olyan terhelő alakváltozással, melynek eredményeként a szerkezet alakja
megegyezik az előző bekezdés szerinti Ec,eff alakváltozási tényezővel meghatározott
alakkal.
Az 5. fejezet bevezetőjének a) pontja szerint a lineáris analízissel vizsgált szerkezetből

„elkülönített” szerkezeti elemek (pl. oszlopok, falak) teherbírásának a geometriai
nemlineritás figyelembevételével végzett igazolásakor a kúszás miatti másodrendű
igénybevétel-többlet a következő ϕef kúszási többlet-tényezővel vehető számításba (a
6.3.3. szakasz szerint):
M 0Eqp
ϕef = ϕ(∞,t0)
M 0Ed
ahol:
ϕ(∞,t0) a kúszási tényező végértéke a 4.6.5. szakasz szerint,
M0Eqp a kvázi-állandó kombinációból származó elsőrendű (lineáris analízisből
származó) nyomaték,
M0Ed az elsőrendű nyomaték tervezési értéke a teherbírási határállapot
vizsgálatához.
Ha a tartós teherből és a teljes teherből származó igénybevételek aránya (M0Eqp/M0Ed) a

szerkezet különböző részein eltér egymástól, akkor egy megfelelő módon megválasztott
átlagértékkel, vagy a maximális nyomaték helyén meghatározott aránnyal szabad
számolni.
A kúszás hatása figyelmen kívül hagyható (azaz ϕef = 0 alkalmazható) az alábbi feltételek
egyidejű teljesülése esetén:
ϕ(∞,t0) ≤ 2,0
λ ≤ 75
M0Ed/NEd ≥ h
ahol:
λ az elkülönített szerkezeti elem karcsúsága a 6.3.3. szakasz szerint,
NEd az M0Ed-vel egyidejű normálerő tervezési értéke teherbírási határállapotban,
h a vizsgált keresztmetszet teljes magassága.
Nemlineáris analízis esetén a kúszás hatása az alkalmazott végeselem szoftver

anyagmodelljébe épített kúszásfüggvényekkel vehető figyelembe.
52/159
VHSz H.1.4.
5.2.3. A geometriai nemlinearitás figyelembevétele
A geometriai nemlinearitás analízisben való figyelembevétele akkor indokolt, ha a

szerkezet tervezett alakjának a szerkezetre működő (elsőrendű) hatásokból származó
belső erők (igénybevételek, feszültségek) okozta deformációja miatti megváltozásából
számottevő mértékű többlet (másodrendű) hatások (belső erő és alakváltozás többletek)
keletkeznek.
A másodrendű hatások a geometriailag „lágy”, azon belül is elsősorban a terhelés
hatására lágyuló viselkedést mutató szerkezetek, vagy szerkezeti elemek (oszlopok, falak,
ívek, héjak oldalirányban hosszú szakaszon megtámasztatlan cölöpök) esetén lehetnek
számottevőek, így figyelembevételükre is ez esetekben van szükség.
Általános esetben a másodrendű hatások az analízis során akkor hagyhatók figyelmen

kívül, ha azok mértéke az elsőrendű hatás 10%-ánál kisebb.
Mivel a másodrendű hatások mértékét az anyagi nemlinearitás növeli, ezért az erőtani

számítás során a geometriai nemlinearitás a következő módokon vehető figyelembe:
a) az analízis keretében, a szerkezet globális imperfekcióval terhelt modelljén végzett,
geometriailag és anyagilag nemlineáris analízis alkalmazásával,
b) az elkülönített szerkezeti elemek ellenállásának igazolása keretében, a szerkezet
imperfekcióval nem terhelt modelljén, lineáris analízisből származó (elsőrendű)
igénybevétel (M0d nyomaték) szerkezeti elem szintű imperfekciónak megfelelő
mértékű megnövelése utáni érték (M0Ed) további növelésével, a következő két
módszer egyike szerint:
i. a névleges (csökkentett) merevségű szerkezeti elem nyomóerő-
kihasználtságának függvényében meghatározott nyomatéknövelő szorzó (Ψ)
alkalmazásával, azaz:
MEd = M0Ed Ψ
ii. a kritikus keresztmetszetet terhelő nyomóerő külpontosságának (az anyagi

és geometriai nemlinearitást is figyelembevevő kiegészítő külpontosság-
növekmény (e2) formájában való) megnövelésével meghatározott nyomaték-
többlet (M2) formájában, azaz:
MEd = M0Ed + M2
Beton anyagú vasúti műtárgyak esetén a geometriai nemlinearitás hatása – részben az

anyagi nemlinearitás miatti többlet alakváltozások, részben a geometriailag „lágy”
viselkedés miatti nagy alakváltozások okán − elsősorban a teherbírási határállapotok
vizsgálata során szükséges. E tekintetben az előző b) pont szerinti módszerek
alkalmazását a 6.3.3. szakasz ismerteti.
Ha a geometriailag „lágy” viselkedés számottevő hatása alacsonyabb teherszinten is

jelentkezik, akkor a használhatósági határállapotok igazolásához vagy az előző a) vagy a
b/i. pont szerinti módszert kell alkalmazni. A b/ii. pont szerinti módszer – az
alapfeltevéseiből adódóan – csak teherbírási határállapotok igazolásához alkalmazható.
53/159
VHSz H.1.4.
5.3. Feszített vasbetonszerkezetekre vonatkozó előírások
A jelen utasításban feszített szerkezeteken olyan vasbetonszerkezetet kell érteni, melyben

a feszítésből származó alakváltozást mechanikailag megfeszített feszítőbetétekkel hozzák
létre.
5.3.1. Feszültségveszteségek
E szakasz vagy a feszítési technológia, vagy az anyagok időtől függő alakváltozásai

(zsugorodás, kúszás, relaxáció) miatt a kezdeti feszítőerő csökkenését eredményező, ún.
feszültségveszteségek számítási módját tartalmazza elő- és utófeszített szerkezetek
esetén.
5.3.1.1. Hőérlelési veszteség
Ha az előfeszített szerkezetek gyártása során a betont hevítéssel olyan módon érlelik,

hogy ezzel egyidejűleg a lehorgonyzási pontok távolsága nem változik, az ebből származó
∆σT feszültségveszteséget a tényleges hőmérsékleti viszonyoknak megfelelően a
következőképpen szabad meghatározni:
∆σT = 0,5 Ep αcT (Tmax – T0)
ahol:
Tmax a hőérlelés során a feszítőbetétek magasságában elért maximális
hőmérséklet [0C]-ban,
T0 a hőérlelés kezdetén ugyanott fellépő hőmérséklet [0C]-ban.
5.3.1.2. A beton rugalmas összenyomódásából származó veszteség
Utófeszített szerkezetek esetén, ha a feszítőbetéteket a betonozástól számított

t időpontban nem egyidejűleg, hanem egymás után, több lépcsőben feszítik meg, akkor a
beton rugalmas alakváltozásából származó ∆σel feszültségveszteséget a következő
módon szabad figyelembe venni:
n − 1 ∆ σ c (t )
∆σel = Ep
2n E cm (t )
ahol:
n a t időpontban megfeszített feszítőbetétek száma,
∆ σ c (t ) a t időpontban megfeszített összes feszítőbetétből származó, a
feszítőbetétek hossza mentén átlagosított betonfeszültség a feszítőbetétek
súlypontjában.
54/159
VHSz H.1.4.
Előfeszített szerkezetek esetén a feszítő-ráengedés következtében a szerkezeten

kialakuló rugalmas alakváltozás miatt a feszítőbetétekben feszültségcsökkenés keletkezik,
melyet, ha ez szükséges, megfelelő módon figyelembe kell venni.
5.3.1.3. Súrlódási veszteség
Utófeszített szerkezetek esetén a feszítőbetétben, a feszítőbetét és a kábelcsatorna fala

közti súrlódásból származó ∆σs feszültségveszteség a feszítési helytől a feszítőbetét
hossza mentén mért x távolságban lévő keresztmetszetben az alábbi értékkel vehető
figyelembe:
∆σs = σmax (1-e-µ [α(x) + k x])
ahol:
σmax a feszítőbetétben lévő feszültség a feszítőberendezésnél a lehorgonyzást
közvetlen megelőzően,
k az egységnyi hosszra eső véletlen jellegű irányváltozási szög értéke
[1/m]-ben,
µ a súrlódási tényező a feszítőbetét és a kábelcsatorna fala között,
α(x) a feszítőbetét íves szakaszaihoz tartozó középponti szögek abszolút
értékeinek összege [rad]-ban a feszítés helyétől a vizsgált keresztmetszetig.
A súrlódási tényező értékét a kábel és a kábelcsatorna kialakításától, a kábelcsatorna

anyagától, a beton bedolgozásának módjától stb. függően esetenként kísérletekkel, ennek
hiányában a rendelkezésre álló (pl. irodalom vagy a gyártó által megadott) adatok alapján
kell megállapítani. Pontosabb adatok hiányában az 5-1. táblázat szerinti tájékoztató
értékeket szabad figyelembe venni. Másként kialakított kábelek (pl. nagy köteg) súrlódási
értékei irodalmi adatok vagy a gyártó cég hitelesített adatai alapján vehetők fel.
Belső Külső, tapadásmentes feszítőbetét

Nem olajozott Nem olajozott Olajozott Olajozott
feszítő-
(zsírozott) acél (zsírozott) KPE (zsírozott) acél (zsírozott) KPE
betét kábelcsatorna kábelcsatorna kábelcsatorna kábelcsatorna
Hidegen húzott
0,17 0,25 0,14 0,18 0,12
feszítőhuzal
Feszítőpászma 0,19 0,24 0,12 0,16 0,10
Hidegen
alakított 0,65
feszítőrúd
Sima felületű,
körszelvényű 0,33
feszítőrúd
5-1. táblázat: A µ súrlódási tényező értékei
55/159
VHSz H.1.4.
A k értékét a kivitelezés pontosságától és gondosságától függően kell megállapítani.

Értéke általában 0,005 < k < 0,01 között van, pontosabb adat hiányában k = 0,007/m-rel
szabad számolni. Külső kábelek esetén k = 0 alkalmazható.
5.3.1.4. Lehorgonyzási veszteség
Előfeszített szerkezetek esetén a feszítőbetéteknek a feszítőpadon való lehorgonyzása

következtében a feszítőbetétekben létrejövő feszültségcsökkenést kell figyelembe venni.
Utófeszített szerkezetek esetén a feszítőkábelek ékes lehorgonyzásánál a lehorgonyzási

veszteség mértékét a lehorgonyzás módjától és mérési eredményektől függően kell
figyelembe venni. Erre vonatkozó kísérleti adatok vagy technológiai leírás hiányában a
feszítőbetétek (huzal vagy pászma) megcsúszását 10 mm-rel célszerű számításba venni.
A terven a számításba vett veszteséget és a mozgások értékét közölni kell. A tényleges
mozgás mérését és az esetleges eltérés esetén szükséges teendőket elő kell írni.
5.3.1.5. Rövid idejű relaxációs veszteség
Előfeszített szerkezetek esetén a feszítőbetétek feszítőpadon való megfeszítésének

időpontja és a feszítőerő szerkezetre való ráengedése között eltelt időtartam hosszától
függően bizonyos esetekben indokolt lehet a feszítőacél rövid idejű relaxációja miatti
feszültségcsökkenés figyelembevétele a feszítőbetétekben. Ez esetben a feszítőbetétek
rövid idejű relaxációjának mértékét a gyártó adatai alapján, ennek hiányában a
4.2.1.2. szakaszban szereplő összefüggésekkel (a megfelelő időtartam
figyelembevételével) kell meghatározni.
5.3.1.6. Időtől függő veszteségek
A beton zsugorodása, valamint a tartós terhelés következtében a beton kúszása és a

feszítőbetét relaxációja miatt létrejövő időtől függő feszültségveszteségek együttes
mértéke a szerkezet vizsgált keresztmetszetében az alábbi összefüggéssel számítható,
ami tartalmazza a beton zsugorodásának és kúszásának a relaxációs veszteség
mértékére gyakorolt kedvező hatását is:
Ep
ε cs (t )E p + 0,8∆σ pr (t ) + ϕ(t , t 0 )σ c,QP
E cm
∆σp,c+s+r =
E p Ap  A 2 
1+ 1 + c z cp [1 + 0,8ϕ(t, t 0 )]
E cm Ac  Ic 
ahol:
∆σp,c+s+r a beton kúszása, zsugorodása és a feszítőbetét relaxációja miatt a
feszítőberendezéstől a feszítőbetét hossza mentén mért x távolságban, a
vizsgált t időpontban fellépő feszültségveszteségek összege,
56/159
VHSz H.1.4.
εcs(t) a zsugorodás mértéke (abszolút értékkel) a vizsgálat t időpontjában a

4.6.4. szakasz szerint,
∆σpr(t) a feszítőbetét relaxációja miatti feszültségcsökkenés mértéke a vizsgálat t
időpontjában a 4.2.1.2. szakasz szerint,
ϕ(t,t0) a beton kúszási tényezője a vizsgálat t időpontjában a 4.6.5. szakasz szerint,
σc,QP betonfeszültség a feszítőbetétek magasságában a kvázi-állandó terhek
hatására (nyomófeszültség pozitív előjellel),
Ap a feszítőbetétek keresztmetszeti területe,
Ic a betonkeresztmetszet inercianyomatéka,
zcp a feszítőbetétek súlypontja és a betonkeresztmetszet súlypontja közötti
távolság.
Az előző összefüggésben a t jelentése eltérő; az εcs(t) és a ϕ(t,t0) mennyiségek esetén a

beton korát jelenti [nap]-okban a vizsgálat időpontjában, míg a ∆σpr(t) mennyiség esetén a
feszítőbetét megfeszítésétől a vizsgálat időpontjáig eltelt időt jelenti [óra]-ban.
A feszítőbetétben létrejövő feszültségek számításakor a feszítőbetét tapadásos vagy

tapadásmentes jellegére tekintettel kell lenni. A fenti összefüggéssel meghatározott
feszültségveszteséget tapadásmentes feszítőbetétek esetén a feszítőbetét (vagy a
szerkezet) vizsgált hossza mentén állandó értéknek szabad tekinteni, míg tapadásos
feszítőbetétek esetén az a feszítőbetét egy adott pontjában érvényes.
5.3.2. A feszítés hatásainak figyelembevétele a határállapotok igazolásakor
A feszültségveszteségekkel csökkentett Pm,t(x) hatásos (effektív) feszítőerőt az erőtani

számításban várható értéknek kell tekinteni, ahol t a vizsgálat időpontját jelenti és x a
feszítőbetét hossza mentén mért távolság a lehorgonyzástól kezdve.
Egyéb előírás hiányában az e feszítőerő által a szerkezeten előidézett hatást a feszítési

hatás karakterisztikus értékének kell tekinteni, azaz: Pk,t(x) = Pm,t(x).
5.3.2.1. A feszítési hatás karakterisztikus értéke használhatósági határállapotban
A használhatósági határállapotok vizsgálata során a feszítőerő esetleges

bizonytalanságaira − rendszeresen végrehajtott feszítőerő-mérések hiányában –
tekintettel kell lenni, ami a feszítőerő következők szerint meghatározott alsó (Pk,inf) vagy
felső (Pk,sup) karakterisztikus értékei közül az adott vizsgálat szempontjából
kedvezőtlenebbik alkalmazásával lehetséges:
Pk,inf = rinf Pm,t(x)

Pk,sup = rsup Pm,t(x)
ahol:
rk,sup = 1,05 és rk,inf = 0,95 előfeszítés, vagy tapadásmentes feszítés esetén,
rk,sup = 1,10 és rk,inf = 0,90 tapadásos utófeszítés esetén.
57/159
VHSz H.1.4.
Ha az adott szerkezet üzemszerű működése során a feszítőerő közvetlen mérésének a

lehetősége biztosított, akkor rk,sup = rk,inf = 1,0 alkalmazható.
5.3.2.2. A feszítési hatás figyelembevétele teherbírási határállapotban
Teherbírási határállapotban a feszítési hatás parciális tényezőjét − a feszítésnek a

vizsgálat szempontjából kedvező vagy kedvezőtlen hatásától függően − a
következőképpen kell felvenni:
• A legtöbb esetben a feszítés kedvező hatású és a teherbírási határállapot igazolása
során γP,fav = 1,0 értéket kell alkalmazni. Ez az érték alkalmazható a fáradással
szembeni ellenállás igazolásakor is (γF,fat = 1,0).
• Külső feszítés esetén, ahol a feszítőerő megnövekedése kedvezőtlen hatású lehet,
a stabilitási határállapot igazolásakor γP,unfav = 1,3 értéket kell alkalmazni.
• Lokális hatások igazolása (pl. utófeszített betétek véglehorgonyzásai
környezetének vizsgálata) esetén általában γP,unfav = 1,2 értéket kell alkalmazni.
Tapadásmentes feszítés esetén a keresztmetszet alakváltozásából a feszítőbetétben nem

jön létre többlet-alakváltozás.
A teljes szerkezet alakváltozásából azonban a feszítőbetétben többlet-alakváltozás (ennek
hatására ∆σp többletfeszültség) keletkezhet, melyet az esetek döntő többségében − a
biztonság javára történő közelítéssel − el szabad hanyagolni.
Ha a ∆σp értékét részletes (nemlineáris) vizsgálattal meghatározzák, akkor az ebből

származó hatásokat teherbírási határállapotban egy γ∆P parciális tényezővel meg kell
szorozni, melynek értéke (a hatás kedvező vagy kedvezőtlen jellegétől függően)
γ∆P,inf = 0,8 vagy γ∆P,sup = 1,2. Ez esetben a teljes szerkezet alakváltozásából a
tapadásmentes feszítőbetétekben fellépő többletfeszültség teherbírási határállapotban
figyelembe vehető mértékét (∆σp,ULS) a következőképpen kell korlátozni:
∆σp,ULS = (γ∆P,inf vagy γ∆P,sup) ∆σp ≤ 100 N/mm2
Ha a teljes szerkezet alakváltozásából származó ∆σp többletfeszültséget repedésmentes

keresztmetszet feltételezésével végrehajtott lineáris analízissel határozzák meg, akkor
γ∆P,inf = γ∆P,sup = 1,0 értékeket szabad figyelembe venni.
5.4. Kiegészítő szabályok földrengésvizsgálathoz
Szeizmikus tervezési állapotban az igénybevételeket a VHSz H.1.2. utasítása szerinti

analízis módszerrel és hatáskombinációk figyelembevételével kell meghatározni.
A szeizmikus hatás számítása során a szerkezet energiaelnyelő képességét jellemző

viselkedési tényezők (q) értékét a VHSz H.1.2. utasítás 8.2.3.2. szakasza szerint kell
felvenni.
58/159
VHSz H.1.4.
6. TEHERBÍRÁSI HATÁRÁLLAPOTOK
A teherbírási határállapotokra vonatkozó erőtani követelmények teljesülését tartós,

ideiglenes, rendkívüli és szeizmikus tervezési állapotokban a VHSz H.1.2. utasítás szerinti
vonatkozó hatáskombinációk alapján kell igazolni.
E fejezet az 5. fejezet bevezetőjében leírtak alapján a teherbírási határállapotok

• keresztmetszeti szintű igazolásához, és
• (az „elkülönített” szerkezetei elemek) szerkezeti elem szintű igazolásához
a keresztmetszeti vagy a szerkezeti elem szintű ellenállás tervezési értékének a
meghatározásához szükséges ellenállás-oldali számítási modelleket tartalmazza.
Ennek megfelelően a tartós, ideiglenes és rendkívüli tervezési állapotokhoz tartozó

teherbírási követelményeket a 6.1. szakasz, az ellenállások meghatározásának módját a
6.3.-6.8. szakaszok tartalmazzák.
A szeizmikus tervezési állapottal kapcsolatos ellenállás oldali vizsgálatokat az

MSZ EN 1998-1-1 és az MSZ EN 1998-2 tartalmazza.
6.1. Erőtani követelmények
A teherbírási követelmények teljesüléséhez a következő erőtani követelmények igazolása

szükséges.
a) Az axiális igénybevételekre vonatkozóan a vizsgált keresztmetszetekben

• tiszta hajlítás esetén az
MEd ≤ MRd
• ferde hajlítás és ferde külpontos nyomás esetén az
 M y,Ed (N )  (N ) 
a a
M
  +  z,Ed ≤ 1,0
 M y,Rd (N )   M (N ) 
   z,Rd 
feltételeket kell kielégíteni, ahol:

MEd, ill. MRd a hajlítónyomaték, ill. a hajlítónyomatéki teherbírás tervezési értéke,
My,Ed(N), ill. Mz,Ed(N) a keresztmetszet egymásra merőleges y, ill. z tehetetlenségi
irányaiban az N normálerő szinten meghatározott hajlítónyomatékok
tervezési értéke,
My,Rd(N), ill. Mz,Rd(N) a keresztmetszet egymásra merőleges y, ill. z tehetetlenségi
irányaiban az N normálerő szinten meghatározott hajlítónyomatéki
teherbírások tervezési értéke,
a lásd 6.3.3.4. szakaszt.
59/159
VHSz H.1.4.
b) A tangenciális igénybevételekre vonatkozóan a vizsgált keresztmetszetekben

• tiszta nyírás, ill. tiszta csavarás esetén a
VEd ≤ VRd ill. TEd ≤ TRd
• egyidejű nyírás és csavarás esetén a
VEd TEd
+ ≤ 1,0
VRd,max TRd,max
feltételeket kell kielégíteni, ahol:

VEd, ill. TEd a nyíróerő, ill. a csavarónyomaték tervezési értéke,
VRd, ill. TRd a nyíróerő-, ill. a csavarónyomatéki teherbírás tervezési értéke,
VRd,max, ill. TRd,max a nyíróerő-, ill. a csavarónyomatéki teherbírás felső korlátjainak
tervezési értéke.
6.2. A szilárdságok tervezési értékei
E szakasz az anyagszilárdságok tervezési értékeit és a kapcsolódó tervezési feszültség-

alakváltozás diagramokat ismerteti.
6.2.1. Beton
A beton nyomószilárdságának tervezési értéke:
fcd = αcc fck /γC
ahol:
γC a betonacél parciális tényezője a 4.7. szakasz szerint,
αcc a tartós nyomószilárdság figyelembe vételére szolgáló csökkentő tényező,
értéke állandó (100 éves tervezési élettartamú) hidak esetén αcc = 0,85
(legfeljebb 50 év tervezési élettartam esetén αcc = 1,0).
A beton húzószilárdságának tervezési értéke:
fctd = αct fctk,0,05/γC
ahol αct = 1,0 a tartós húzószilárdság figyelembe vételére szolgáló csökkentő tényező.
A keresztmetszetek teherbírásának meghatározásához a 6-1. ábra vagy a 6-2. ábra

szerinti σ-ε diagramok alkalmazhatók.
60/159
VHSz H.1.4.
σcc σcc
fck fck
fcd fcd
εcc εcc
εc2 εcu2 εc3 εcu3
6-1. ábra: Parabola alakú és bilineáris tervezési σ-ε diagram
(megfelel az MSZ EN 1992-1-1 3.3. és 3.4. ábráinak).
A 6-1. ábra szerinti parabola alakú diagram függvénye a következő:
  εc  
n
σc = fcd 1 − 1 −   0 ≤ εc ≤ εc2 esetén

  ε c 2  
 
σc = fcd εc2 ≤ εc ≤ εcu2 esetén,
ahol:
n = 1,4 + 23,4 [(90 − fck)/100]4 ≤ 2,0, ahol az fck értéke [N/mm2]-ben értendő
εc2 és εcu2 értékei a 4-2. táblázatban találhatók.
εcu3 ηfcd
Fc
Ac x λx
d
As Fs
εs
6-2. ábra: A beton négyszög alakú tervezési σ-ε diagramja
A 6-2. ábra paraméterei a következők:
λ = 0,8 és η = 1,0 ha fck ≤ 50 N/mm2,
λ = 0,8 – (fck – 50)/400 és η = 1,0 – (fck – 50)/200 ha 50 < fck ≤ 90 N/mm2.
61/159
VHSz H.1.4.
6.2.2. Betonacél
A betonacél szilárdságának tervezési értéke:
fyd = fyk/γS
ahol γS a betonacél parciális tényezője a 4.7. szakasz szerint.
A keresztmetszetek teherbírásának meghatározásához a 6-3. ábra látható σ-ε diagram

alkalmazható.
σs
kfyd
(2)
fyd
(1)
εs
fyd/Es εud εuk
6-3. ábra: A betonacél tervezési σ-ε diagramja
Vízszintes felső szakasz (1) fajlagos nyúláskorlát nélkül csak „B” vagy ”C” duktilitási
osztályú betonacélok esetén alkalmazható. A felkeményedő szakasz (2) figyelembevétele
esetén εud = 0,9εuk fajlagos nyúláskorlátot kell alkalmazni. A k és az εuk étékét a 4-1.
táblázat szerint kell felvenni.
6.2.3. Feszítőacél
A feszítőacél szilárdságának tervezési értéke:
fpd = fp0,1k/γS
ahol γS a feszítőacél parciális tényezője a 4.7. szakasz szerint.
A keresztmetszetek teherbírásának meghatározásához a 6-4. ábra látható σ-ε diagram

alkalmazható.
62/159
VHSz H.1.4.
σp
fpk/γS
(2)
fpd
(1)
εp
fpd/Ep εud εuk
6-4. ábra: A feszítőacél tervezési σ-ε diagramja
Vízszintes felső szakasz (1) használata esetén εud = εuk (az εuk ismeretének hiányában
εud ≤ 3,5%), felkeményedő szakasz (2) figyelembevétele esetén εud = 0,9εuk (az εuk
ismeretének hiányában εud ≤ 0,02) fajlagos nyúláskorlátot kell alkalmazni (A
leggyakrabban előforduló feszítőacélok adatai a 2. sz. melléklet M11-2. táblázatában
találhatók meg. Az fp0,1k ismeretének hiányában fp0,1k/fpk=0,9 alkalmazható).
6.3. Axiális igénybevétellel terhelt keresztmetszetek és szerkezeti elemek

teherbírása
A keresztmetszetek teherbírását általában képlékeny elven, III. feszültségi állapot alapján

kell meghatározni.
6.3.1. Hajlított-nyomott keresztmetszet
Hajlított, illetve külpontosan nyomott keresztmetszetek hajlítási teherbírásának tervezési

értékét (MRd, ill. MRd(N)) a 6.2. szakaszban szereplő σ-ε diagramok alapján, a következők
szerint kell megállapítani:
• Az eredetileg sík keresztmetszetek síkok maradnak.
• A betonban húzófeszültséget figyelembe venni nem szabad.
• Tapadásmentes feszítés esetén a keresztmetszet alakváltozásából a
feszítőbetétben nem jön létre többlet-alakváltozás. A teljes szerkezet
alakváltozásából a feszítőbetétben többlet-alakváltozás keletkezhet, melyet az
5.3.2.2. szakasz szerint kell figyelembe venni.
• A keresztmetszet jobban nyomott szélső szálától számított (1−εc2/εcu2)h, illetve
(1−εc3/εcu3)h távolságban εc2-nél, illetve εc3-nál nagyobb összenyomódást nem
szabad figyelembe venni, ahol h a keresztmetszet teljes magassága, az εc2, εcu2, εc3
és εcu3 fajlagos összenyomódások értékei a 4-2. táblázatban találhatók.
63/159
VHSz H.1.4.
6.3.2. A ridegtörés elkerülése
A hajlított-nyomott feszített keresztmetszetek tervezése során a ridegtörés elkerülését az

alábbi módon kell igazolni.
Meg kell állapítani azt a feszítőbetét mennyiséget (np,res), melynek alkalmazása esetén a
húzószilárdság várható értékével (fctm) számított Mrep(np,res,fctm) repesztőnyomatékra
teljesül az alábbi feltétel:
Mrep(np,res, fctm) ≤ Mfr
ahol Mk a gyakori kombinációból számított hajlítónyomaték.
Ezt követően az np,res darabszámú feszítőbetét-mennyiség, és az anyagokra vonatkozóan

a 4.7. szakaszban a rendkívüli tervezési állapotra megadott parciális tényezők (γacc)
alapján ki kell számítani a hajlítási teherbírás MRd(np,res,γacc) tervezési értékét. A ridegtörés
elkerülésére vonatkozó vizsgálat akkor tekinthető megfelelőnek a szükséges biztonsági
szinten, ha:
MRd(np,res,γacc) ≥ Mfr
Alternatívaképpen, a ridegtörés elkerülése biztosítható az alábbi összefüggéssel megadott

minimális betonacél mennyiség keresztmetszetben való elhelyezésével is. E mennyiségbe
a más célból elhelyezett acélmennyiség beszámítható.
∗
M rep
As,min =
z s f yk
ahol:
Mrep* a feszítés hatása nélkül, fctm feltételezésével számított repesztőnyomaték,
zs a betonacélok belső karja.
E módszer alkalmazása esetén még az alábbi feltételeket is ki kell elégíteni:

• Az As,min betonacél mennyiséget abban a zónában kell elhelyezni, ahol a gyakori
kombinációból származó igénybevétel hatására húzófeszültségek keletkeznek.
• Előrefeszített szerkezetek esetén a feszítőbetétek (az As,min terhére) az alábbi
módon számíthatók be a szükséges húzóerő felvételébe:
• csak a legalább 2cmin,d (a 4.6.6.3. szakasz alapján) betonfedéssel rendelkező
feszítőbetétek közül azok vehetők figyelembe (aktív feszítőbetétek),
melyekben a karakterisztikus kombináció hatására keletkező feszültség
kisebb, mint 0,6fpk;
• képezni kell az aktív feszítőbetétekhez tartozó zs értéket;
• az aktív feszítőbetét mennyiség és az ahhoz tartozó zs alapján, Mrep*-ból
számított feszültségnövekmény nem haladhatja meg az 500 N/mm2-t, a
teljes feszítőbetét feszültség pedig fp0,1k-t.
64/159
VHSz H.1.4.
• A szerkezet megfelelő duktilitása érdekében az As,min betonacél mennyiséget

folytatólagos többtámaszú T és I keresztmetszetű tartóknál a szomszédos
támaszokon túl kell vezetni. Szekrénytartóknál akkor kell alkalmazni ezt a szabályt,
ha teherbírási határállapotban a szomszédos támaszok felett teljesül az alábbi
feltétel:
As fyk + Ap fp0,1k ≥ tinf b0 αcc fck
ahol:
tinf, b0 a szekrény alsó övének minimális vastagsága és szélessége,
As , Ap a húzott zónában lévő betonacélok és feszítőacélok keresztmetszeti
területe az egyes támaszok felett, teherbírási határállapotban.
6.3.3. Külpontosan nyomott szerkezeti elemek
Külpontos nyomásra igénybe vett keresztmetszetek teherbírásának tervezési értékét

növelt külpontossággal kell számítani a névleges görbületen alapuló, elkülönített oszlop
módszerrel.
A nyomott elemek esetén a külpontosság tervezési értékének (eEd) meghatározása során

az elem tényleges tengelyének a terv szerinti tengelytől való véletlen jellegű, kedvezőtlen
irányú geometriai eltérését (ea), továbbá ha ez szükséges, akkor az igénybevételekből
származó, a kúszás hatását is tartalmazó elmozdulását (e2) (másodrendű hatás) is
számításba kell venni a 6-5. ábra szerint.
eEd
e0 ea e2
Terv szerinti alak

Véletlen eltérés
Terhelt alak
6-5. ábra: A külpontosság-növekmények értelmezése.
65/159
VHSz H.1.4.
Az elkülönített oszlop-módszer alkalmazása esetén a vizsgált szerkezeti elemet (oszlopot)

a teljes szerkezet lineáris analízissel meghatározott igénybevétel-eloszlásának
meghatározását követően − a ráeső igénybevételekkel együtt − a szerkezetből „ki kell
emelni”, azaz el kell különíteni. A továbbiakban a vizsgálat már csak ezen az elkülönített
elemen folytatódik az alábbiak szerint.
6.3.3.1. Zömök elemek
Az elkülönített elemen a másodrendű hatás figyelmen kívül hagyható abban az esetben,

ha annak karcsúsága (λ) kisebb, mint az alábbi karcsúsági határ (λlim), azaz:
ABC
λ < λlim = 20
n
ahol:
λ az elkülönített elem karcsúsága a 6.3.3.2 szakasz szerint,
1
A=
1+ 0,2φef
B = 1+ 2ω
C = 1,7 – rm
ϕef kúszási többlet-tényező az 5.2.2. szakasz szerint; ha ϕef nem ismert, akkor
A = 0,7, B = 1,1 és C = 0,7 alkalmazható,
Asfyd
ω= fajlagos acélhányad,
Ac fcd
As a teljes hosszvasalás keresztmetszeti területe,
NEd
n= fajlagos normálerő,
Ac fcd
rm = M01/M02 a végnyomatékok aránya, mely akkor pozitív, ha a nyomatéki ábra az
oszlop hossza mentén nem vált előjelet, azaz M01 és M02 az oszlop azonos
oldalán okoz húzást. Ellenkező esetben értéke negatív.
A következő esetekben rm = 1,0 értéket kell alkalmazni:
• fix csomópontú oszlopok, amelyekhez kizárólag − külső teherből, vagy
geometriai méreteltérésekből származó − elsőrendű nyomaték terhel,
• elmozduló csomópontú oszlopok általában,
M01, M02 az elsőrendű nyomatékok az oszlopvégeken, amelyekre: M02≥M01
Ferde külpontos nyomás esetén a fenti karcsúsági feltételt mindkét vizsgált irányban
ellenőrizni kell, és ennek eredményétől függően, a másodrendű hatástól csak abban az
irányban végzett vizsgálat esetén lehet eltekinteni, melyben a λ < λmin feltétel teljesül.
66/159
VHSz H.1.4.
6.3.3.2. Kihajlási hossz
Az elkülönített elemek karcsúsága az alábbiak szerint számítható:
λ = l0/i vagy négyszög keresztmetszetek esetén: λ = 12 l0/d
ahol:
l0 a kihajlási hossz az alábbiak szerint,
i a repedésmentes keresztmetszet alapján számított inerciasugár,
d a hasznos magasság.
A kihajlási hosszat a szokásos esetekben (állandó keresztmetszet, statikailag tiszta

erőjátékú szerkezeteknek megfelelő befogási viszonyok) a 6-6. ábra szerint szabad
felvenni.
l
θ
l0 = l l0 = 2l l0 = 0,7l l0 = 0,5l l0 = l 0,5l < l0 < l l0 > 2l

6-6. ábra: A kihajlási hossz meghatározása szokásos esetekben
Nem szokásos esetekben, pl. változó keresztmetszetű oszlop, vagy változó normálerő
esetén a kihajlási hosszt iteratív módon az alábbiak szerint lehet megállapítani:
EI
l0 = π
NB
ahol:
EI a helyettesítő hajlítási merevség,
NB az EI hajlítási merevséghez tartozó kihajlási erő.
67/159
VHSz H.1.4.
6.3.3.3. A görbület meghatározásán alapuló eljárás
A módszer elsősorban állandó normálerővel terhelt oszlopok másodrendű nyomatékának

meghatározására szolgál. Ettől jelentősen eltérő esetekben a 6.3.3.2. szakasz alapján
számítható kihajlási hosszt kell figyelembe venni, vagy másodrendű (geometriailag
nemlineáris) vizsgálatot kell végezni.
A hajlítónyomaték tervezési értéke a kritikus helyen az alábbi összefüggéssel számítható:
MEd = M0Ed + M2
ahol:
M0Ed az elsőrendű nyomaték tervezési értéke a geometriai méreteltérések (ea a
normálerő véletlen jellegű külpontosságát és az elem kezdeti görbeségét
figyelembe vevő külpontosság-növekmény) figyelembevételével,
M2 a másodrendű nyomaték (az M2 nyomaték hossz menti eloszlása parabola,
vagy sinus függvénnyel közelíthető).
A geometriai méreteltérésekből származó külpontosság-növekmény értékét a θl ferdeség

figyelembevételével alábbi módon kell meghatározni:
ea = θl l0/2
ahol:
θl az 5.1.2.1. szakasz szerint,
l0 az oszlop kihajlási hossza.
Az elem végein fellépő, különböző mértékű elsőrendű végnyomatékok (M02≥M01)

esetén az elem végén figyelembe veendő M0Ed értékét az alábbi módon kell számítani:
M0Ed = 0,6 M02 + 0,4 M01 ≥ 0,4 M02
ahol M01 és M02 előjele akkor azonos, ha az oszlop azonos oldalán okoznak húzást.
A másodrendű nyomatékot az alábbi módon kell meghatározni:
M2 = NEd e2
ahol:
NEd a normálerő tervezési értéke teherbírási határállapotban,
e2 a másodrendű hatásokat figyelembe vevő külpontosság-növekmény.
A másodrendű hatásokat figyelembe vevő külpontosság-növekmény állandó

keresztmeszet – és szinusz kihajlási alak − esetén a következőképpen határozható meg:
68/159
VHSz H.1.4.
2
1 l 
e2 =  0 
rπ
ahol:
1/r a görbület,
l0 az oszlop kihajlási hossza.
A görbület értéke egyszeresen szimmetrikus, állandó keresztmetszet esetén:
1/r = Kr Kϕ 1/r0
ahol:
Kr a normálerő mértékétől függő módosító tényező,
Kϕ a kúszás hatását figyelembe vevő tényező,
εyd
1/r0 =
0,45 d
εyd = fyd/Es
d a hasznos magasság.
A normálerő mértékétől függő módosító tényező az alábbiak szerint határozható meg:
nu − n
Kr = ≤ 1,0
nu − nbal
ahol:
NEd
n= a normálerő átlagos fajlagos értéke,
Ac fcd
NEd a normálerő tervezési értéke,
nu = 1 + ω
nbal az n értéke a keresztmetszet maximális nyomatéki teherbírásának megfelelő
normálerő szinten; általában nbal = 0,4 alkalmazható,
Asfyd
ω=
Ac fcd
As a keresztmetszetben lévő összes vasalás keresztmetszeti területe,
Ac a betonkeresztmetszet területe.
A kúszás hatását figyelembe vevő tényező az alábbi módon számítható:
Kϕ = 1 + β ϕef ≥ 1,0
ahol:
ϕef kúszási többlet tényező az 5.2.2. szakasz szerint,
β = 0,35 + fck/200 − λ/150 , ahol fck [N/mm2]-ben szerepel,
λ karcsúság a 6.3.3.2. szakasz alapján.
69/159
VHSz H.1.4.
6.3.3.4. Ferde külpontos nyomás
Általános esetben a 6.1. szakaszban ferde külpontos nyomásra megadott követelményt

kell igazolni, ahol az My,Ed(N), ill. Mz,Ed(N) mennyiségek tartalmazzák a másodrendű hatást
is. A másodrendű hatások a 6.3.3.1. szakaszban megadott követelmények teljesülése
esetén hanyagolhatók el.
A 6.1. szakasz szerinti követelményben szereplő a kitevő értéke a következőképpen

határozható meg:
• kör és ellipszis alakú keresztmetszet esetén: a = 2,0
• négyszög keresztmetszet esetén:
NEd/NRd = 0,1 0,7 1,0 értékekhez az a értéke
a= 1,0 1,5 2,0 értékek között interpolálható,
ahol:
NEd, ill. NRd a normálerő, ill. a normálerő-teherbírás tervezési értéke,
NRd = Acfcd + Asfyd az elméleti központos normálerő-teherbírás tervezési értéke.
Ha a karcsúságra és a külpontosság mértékére vonatkozó alábbi feltételek egyidejűleg

teljesülnek, akkor elegendő a két főirányban egy-egy egymástól független, síkbeli kihajlási
vizsgálatot végezni az előző 6.3.3.3. szakasz alapján. E vizsgálatok során a külpontosság-
növekményeket csak abban az irányban kell figyelembe venni, amelyikben azok
(összegzett) hatása a legkedvezőtlenebb.
A karcsúságra vonatkozó feltétel:
0,5 ≤ λy/λz ≤ 2,0
A külpontosság mértékére vonatkozó feltétel:
ey h
5,0 ≤ ≤ 0,2
ez b
ahol:
b, h a keresztmetszet szélessége és teljes magassága, szabálytalan alakú
keresztmetszet esetén: b = iy 12 és h = iz 12
λy, λz az y és z irányú karcsúságok,
ey, ez az y és z irányú külpontosságok a 6-7. ábra szerint.
70/159
VHSz H.1.4.
z
ey
iy NEd ez y
b
iy
iz iz
h
6-7. ábra: A külpontosságok értelmezése ferde külpontos nyomás esetén
6.3.4. Karcsú gerendák kifordulása
A karcsú gerendák kifordulásának veszélyét figyelembe kell venni a méretezés során

(pl. előregyártott tartók szállítása, beemelése stb.).
A vizsgálat során a kedvezőtlen irányú geometriai méreteltéréseket (imperfekciókat) az

5.1.2.1. szakasz szerint kell figyelembe venni.
A másodrendű hatások elhanyagolhatók, ha teljesülnek az alábbi feltételek:
l 0t 50
• tartós tervezési állapotban: ≤ és h/b ≤ 2,5
(h b )
13
b
l0t 70
• ideiglenes tervezési állapotban: ≤ és h/b ≤ 3,5
b ( h b )1 3
ahol:
l0t az elcsavarodással szembeni megfogások távolsága,
h az l0t hossz közepén lévő keresztmetszet teljes magassága,
b a nyomott öv szélessége.
6.4. Tangenciális igénybevétellel terhelt keresztmetszetek és szerkezeti elemek

teherbírása
E szakasz a nyíróerővel és a csavarónyomatékkal terhelt keresztmetszetek ellenállásának

számítási eljárását ismerteti.
6.4.1. A nyírási teherbírás számítása
A 6.1. szakaszban megadott erőtani követelmény alapján igazolni kell, hogy a következő
követelmények mindegyike egyidejűleg kielégül:
71/159
VHSz H.1.4.
• a keresztmeszet nyírási teherbírására vonatkozóan:
min(VEd, VEd,red) ≤ VRd,s
• a beton (nyírásból származó) ferde nyomási teherbírására vonatkozóan:
VEd ≤ VRd,max
ahol:
VEd a külső terhekből és terhelő hatásokból (terhelő mozgásokból és terhelő
alakváltozásokból, pl. feszítésből) az elméleti (vonalszerű) statikai vázon
meghatározott nyíróerő tervezési értéke,
VEd,red a külső terhekből és terhelő hatásokból (terhelő mozgásokból és terhelő
alakváltozásokból, pl. feszítésből) meghatározott nyíróerő tervezési értéke,
mely tartalmazza az elméleti (vonalszerű) statikai vázon meghatározott
nyíróerő (VEd) és az adott szerkezeti méretek és szerkezeti kialakítás
következtében a vizsgált tartószerkezet vizsgált keresztmetszetében
ténylegesen fellépő nyíróerő közötti eltérést is (lásd a 6.4.1.1. szakaszt),
amely általában a következőkből származik:
• az axiális igénybevételek tangenciális összetevőinek nyíróerőt
módosító hatásából,
• a tartószerkezet ellentétes oldalán működő terhelés és megtámasztás
között (a megtámasztás környezetében) létrejövő közvetlen, nyomott
ívnek megfelelő (a tartószerkezeten nyíróerőt nem okozó) teherátadás
jelensége („ívhatás”),
VRd,s a méretezett nyírási vasalással ellátott keresztmetszet nyírási teherbírása,
VRd,max a beton ferde nyomási teherbírása alapján számított nyírási teherbírás.
A keresztmetszetben csak minimális (nem méretezett) nyírási vasalást kell elhelyezni az

5.1. szakasz alapján abban az esetben, ha:
min(VEd, VEd,red) ≤ VRd,c
ahol VRd,c a méretezett nyírási vasalás nélküli keresztmetszet nyírási teherbírása a

6.4.1.2. szakasz szerint.
A minimális nyírási vasalás csak olyan lemezek (tömör, bordás, takaréküreges) esetén
hagyható el, ahol a kétirányú teherviselés ki tud alakulni. A minimális nyírási vasalásnál
kevesebb nyírási vasalást tartalmazó (gyengén vasalt) szerkezetek nyírási teherbírásának
számítását a 6.8. szakasz szerint kell végezni.
Szeizmikus tervezési állapot és korlátozottan duktilis szerkezet vizsgálatakor:

• a számított nyírási teherbírást egy további γbd = 1,25 parciális tényezővel kell
osztani;
• a szeizmikus analízisből kapott nyíró igénybevételt a q viselkedési tényezővel
felszorzott értékével kell figyelembe venni.
Duktilis szerkezet esetén az MSZ EN 1998-2 kapacitástervezési szabályait figyelembe kell
venni.
72/159
VHSz H.1.4.
6.4.1.1. A nyíróerőt módosító tényezők
Egy tartószerkezet adott keresztmetszetében az elméleti (vonalszerű) statikai vázon

meghatározott nyíróerők (VEd) és a vizsgált keresztmetszetben ténylegesen fellépő
nyíróerők (VEd,red) értéke bizonyos esetekben különbözhet egymástól. Ezt az eltérést
annak kedvezőtlen/kedvező voltától függően kell a nyíróerő számításakor figyelembe
venni.
Az axiális igénybevételek tangenciális összetevői
Az axiális igénybevételek tangenciális összetevői csökkentik a nyíró igénybevételt, ha a

keresztmetszet magassága a nyomatéki igénybevétel változásának megfelelően változik
(azzal együtt növekszik vagy csökken).
Az elem változó keresztmetszetű szakaszán az elméleti (vonalszerű) statikai vázon

számított nyíróerőt (VEd) a 6-8. ábra és a következő összefüggés szerint módosítani kell
az egyidejű axiális igénybevétel tangenciális összetevőjével, majd ezt a VEd* értéket kell
alkalmazni a 6.4.1. szakaszban szereplő erőtani követelményekben is (az ott szereplő
VEd helyett):
VEd* = VEd − Vccd − Vtd
ahol:
Vccd =N tan(βn) a keresztmetszet nyomott zónájában keletkező belső erő (N) nyíróerőt
csökkentő tangenciális összetevője a 6-8. ábra szerint,
Vtd = H tan(βh) a hosszvasalásban keletkező belső erő (H) nyíróerőt csökkentő
tangenciális összetevője a 6-8. ábra szerint.
βn
N
Vccd
Tengely
VEd
Vtd
H βh
6-8. ábra: Az axiális igénybevételek nyíróerőt csökkentő komponensei.

Mivel a szerkezeti elem alakjától függően a nyíróerő előzőek szerinti módosítása (VEd*)
kedvező vagy kedvezőtlen hatású is lehet, ezért ezt a módosítást kedvezőtlen hatás
esetén feltétlenül figyelembe kell venni.
73/159
VHSz H.1.4.
A megtámasztás környezetében kialakuló közvetlen teherátadás
Amennyiben a teher a szerkezetnek az alátámasztással ellentétes oldalán működik, és a

támadáspontja a támasz szélétől (rugalmas támasz esetén a támasz tengelyétől) av ≤ 2d
távolságra van (pl. rövid konzol vagy a támasz közelében terhelt gerendák stb.), akkor − a
támaszra történő közvetlen teherátadásra való tekintettel − az e tartományban ható
terhekből a tartószerkezeten fellépő VEd,red nyíróerőt a 6-9. ábra szerint a
VEd,red = β VEd
ahol:
VEd a külső terhekből az elméleti (vonalszerű) statikai vázon meghatározott
nyíróerő tervezési értéke,
av
β= redukciós tényező (ha a teher az av ≤ 0,5d szakaszon működik, akkor a
2d
redukciót av = 0,5d figyelembevételével kell elvégezni),
av a teher támadáspontja a támasz szélétől (rugalmas támasz esetén a támasz
tengelyétől),
d a szerkezeti elem hasznos magassága, melyet ez esetben a terhek
támadáspontjának szintje és a megtámasztás szintje közötti szerkezeti
magasságból kell meghatározni (pl. ha a terhek a tartó alsó síkjára vannak
felkötve, akkor d = 0 veendő figyelembe).
A fenti eljárás csak akkor alkalmazható, ha a vizsgált keresztmetszetben lévő

hosszvasalás a támasz mögött megfelelően le van horgonyozva.
x < 2d
F
F p
p
d
d
0,5d
0,5d d
av 2d
2d
F
VEd,max F
VEd,max
βVEd VEd,red
VEd
VEd
a) Teher csak az av < 2d szakaszon működik b) Az av < 2d szakaszon belül csak megoszló teher működik
6-9. ábra: A nyíróerő redukciója a megtámasztás környezetében.
74/159
VHSz H.1.4.
A nyíróerő 6-9. ábra szerinti redukciójának hatása a szerkezeten ténylegesen fellépő

nyíróerő (VEd.red) meghatározásakor jelentős, ha a szerkezeten döntően csak az av ≤ 2d
tartományban működik teher. Ha a teher közel a teljes hosszon működik, akkor e redukció
– mely csak az av ≤ 2d tartományban ható terhekre vonatkozik − hatása jelentősen
csökken.
Ennek következtében megengedett az az eljárás, hogy döntően egyenletesen megoszló

teherrel (közel a teljes hosszban) terhelt szerkezetek esetén a támasz szélétől (rugalmas
támasz esetén a támasz tengelyétől) d (= hasznos magasság) távolságon belül működő
(egyenletesen megoszló) terheket a nyírási vasalás méretezése céljából meghatározott
VEd,red nyíróerő számításakor nem kell figyelembe venni (eszerint tehát egyenletesen
megoszló terhelés esetén a támasz szélétől d távolságon belül a VEd,red állandó értékű
(lásd 6-9. ábra)).
Ha a közel teljes hosszban működő egyenletesen megoszló teher mellett a támaszok

környezetében jelentős koncentrált terhek is fellépnek, akkor azokat a VEd,red nyíróerő
számításakor nem szabad figyelmen kívül hagyni, de a 6-9. ábra szerinti redukciót szabad
rájuk alkalmazni.
Mivel a megtámasztások környezetében kialakuló közvetlen teherátadás a szerkezeten

ténylegesen fellépő VEd,red nyíróerő számításakor általában kedvező hatású, ezért a beton
ferde nyomási teherbírásának 6.4.1. szakasz szerinti igazolásakor ezt a lehetőséget nem
szabad alkalmazni. A támasz környezetében a 6.4.1. szakasz szerinti igazolást a támasz
tengelyében meghatározott VEd nyíróerőre (a 6-9. ábra esetén VEd,max jelöli) vagy szükség
esetén a 6-8. ábra szerint módosított VEd* nyíróerőre kell elvégezni (a 6-9. ábra szerinti
redukciók nem alkalmazhatók).
6.4.1.2. Méretezett nyírási vasalást nem tartalmazó keresztmetszetek nyírási

teherbírása
A 8.3. szakasz szerinti minimális mennyiségű nyírási vasalást tartalmazó

keresztmetszetek nyírási teherbírását a következők szerint kell meghatározni.
Általános esetben a nyíróerővel terhelt tartószakaszon hajlítási repedések kialakulására

kell számítani, azaz:
σEd > fctd
ahol:
σEd a külső terhekből és a terhelő hatásokból (pl. feszítésből) számított
normálfeszültség tervezési értéke,
fctd a húzószilárdság tervezési értéke.
Ez esetben a méretezett nyírási vasalást nem tartalmazó keresztmetszet nyírási

teherbírását (VRd.c) a (hajlításból) nyomott zóna nyírási teherbírása biztosítja. A nyomott
zóna kiterjedése (magassága) a vizsgált keresztmetszetben elhelyezett húzott vasalás
75/159
VHSz H.1.4.
mennyiségétől (Asl) és a nyíróerővel egyidejűleg a vizsgált keresztmetszetre ható

normálerő (NEd) mértékétől függ. A keresztmeszet nyírási teherbírása ez esetben a
következőképpen számítható:
 0,18
VRd,c = 
1/3 
( )
k (100 ρ l fck ) + 0,15 σ cp  bw d ≥ vmin + 0,15 σcp bwd
 γC 
ahol:
fck [N/mm2]-ben értendő,
200
k = 1+ ≤ 2,0, ahol d [mm]-ben értendő,
d
A
ρℓ = sl ≤ 0,02
bwd
Asl a vizsgált keresztmetszetben megfelelően lehorgonyzott hosszvasalás
keresztmetszeti területe, melybe a tapadásos feszítőbetét is beszámítható,
bw a keresztmetszet legkisebb szélessége a húzott zónában,
σcp = NEd/Ac ≤ 0,2fcd, ahol σcp értékét [N/mm2]-ben kell számítani (nyomás esetén
pozitív),
NEd a vizsgált keresztmetszetben a külső terhekből és a feszítésből származó
normálerő tervezési értéke (nyomás esetén pozitív); a terhelő mozgásokból
származó normálerő figyelmen kívül hagyható,
vmin = 0,035 k3/2fck1/2
Repedésmentes tartószakaszok (pl. feszített szerkezetek) esetén, a méretezett nyírási

vasalást nem tartalmazó keresztmetszetek nyírási teherbírásában a teljes magasságú
(nyomott) keresztmetszet szerepet játszik. A fentiek szerint tartószakasz akkor tekinthető
repedésmentesnek, ha:
σEd ≤ fctd
A repedésmentes szakaszok nyírási teherbírását (a főfeszültségek ellenőrzésén alapuló)

alábbi összefüggéssel kell meghatározni. A számítást nem kell elvégezni a súlyvonal és a
támasz szélétől 45°-ban húzott vonal metszéspontjától a támasz felé eső szakaszon.
I bw
VRd,c =
2
fctd + α l σ cp fctd
S
ahol:
I a keresztmetszet inercianyomatéka,
bw a keresztmetszet szélessége a súlypont magasságában, melyet
kábelcsatornába helyezett feszítőbetéteket tartalmazó gerinc esetén az
alábbi bw,nom értékkel kell figyelembe venni:
76/159
VHSz H.1.4.
• kiinjektált kábelcsatornába helyezett tapadásos feszítőbetét esetén, ahol

∅ > bw/8:
bw,nom = bw – 0,5Σ∅
• tapadásmentes feszítőbetét esetén
bw,nom = bw – 1,2Σ∅
ahol ∅ a kábelcsatorna külső átmérője,

S a súlypont feletti keresztmetszetrész statikai nyomatéka a súlypontra,
αℓ = lx/lpt2 ≤1,0 előfeszített betétek esetén,
= 1,0 más típusú feszítőbetétek esetén,
lx a vizsgált keresztmetszet és az erőátadódási hossz kezdete közötti távolság,
lpt2 az erőátadódási hossz felső tervezési értéke a 8.2.2. szakasz szerint,
σcp = NEd/Ac (nyomás esetén pozitív).
Változó vastagságú gerinc esetén a számítást a maximális főfeszültség magasságában

kell elvégezni.
6.4.1.3. Méretezett nyírási vasalást tartalmazó keresztmetszetek nyírási

teherbírása
A méretezett nyírási vasalást tartalmazó keresztmetszetek nyírási teherbírásának

számítását a rácsostartó modellen alapuló, változó dőlésű rácsrúd módszere alapján kell
végezni a 6-10. ábra szerinti modell alapján.
A B
Fcd V(cotθ−cotα)
α θ
0,5z N M
d z = 0,9d
V 0,5z
V
Ftd
D s C
A − nyomott öv B − ferde nyomott betonzóna C − húzott öv D − nyírási vasalás
bw bw
6-10. ábra: A változó dőlésű rácsrúd módszer modellje

77/159
VHSz H.1.4.
A ferde nyomott betonzónának a tartó hossztengelyével bezárt θ szögét a következő

korlátok betartásával úgy célszerű felvenni, hogy a vasalás kialakítása optimális legyen.
1,0 ≤ cotθ ≤ 2,5
A beton ferde nyomási teherbírása a következő összefüggéssel számítható:
VRd,max = αcw bw z ν fcd cot θ + cot α

1 + cot 2
θ
ahol:
αcw értéke:
1,0 feszítés nélküli szerkezetek esetén,
σcp
1+ ha 0 < σcp ≤ 0,25fcd
fcd
1,25 ha 0,25fcd < σcp ≤ 0,5fcd
 σ cp 
2,5  1 −  ha 0,5fcd < σcp < fcd
 fcd 
σcp átlagos nyomófeszültség az ideális keresztmetszeten meghatározva
(a támasz szélétől 0,5dcotθ távolságon belül értékét zérusnak lehet
tekinteni),
bw a húzott és nyomott öv közötti legkisebb keresztmetszeti szélesség, melyet
kábelcsatornába helyezett feszítőbetéteket tartalmazó gerinc esetén a fenti
bw,nom értékkel kell figyelembe venni,
z a belső kar, melyet állandó magasságú tartószakaszon a nyomatéki
maximum helyén kell meghatározni; normálerő (feszítés) nélküli elemek
esetén általános esetben z = 0,9d érték alkalmazható,
 f 
ν = 0,6  1 − ck  hatékonysági tényező,
 250 
ha a nyírási vasalás 0,8fyk feszültségnél nincs jobban kihasználva, akkor a ν
alábbi értékei alkalmazhatók:
• ν = 0,6 ha fck ≤ 60 N/mm2
f
• ν = 0, 9 − ck > 0,5 ha fck > 60 N/mm2
200
α a nyírási vasalás síkjának a tartó hossztengelyével bezárt szöge.
Ha a vizsgált tartószakaszon csak a tartótengelyre merőleges síkú nyírási vasalás

(kengyel) készül (α = 900), akkor a beton ferde nyomási teherbírása a következő
összefüggéssel számítható:
1
VRd,max = αcw bw z ν fcd
tan θ + cot θ
78/159
VHSz H.1.4.
A méretezett nyírási vasalást tartalmazó keresztmetszet nyírási teherbírása általános

esetben a következő összefüggéssel határozható meg:
Asw
VRd = VRd,s = z fywd (cotθ + cotα) sinα
s
ahol:
Asw a nyírási vasalás keresztmetszeti területe,
fywd a nyírási vasalás szilárdságának tervezési értéke (a ν-re vonatkozó fenti,
betonszilárdságtól függő alternatív összefüggések alkalmazása esetén fywd
helyett 0,8fywd értéket kell figyelembe venni),
s kengyeltávolság a tartó hossztengelye mentén mérve.
Ha a vizsgált tartószakaszon csak a tartótengelyre merőleges síkú nyírási vasalás

(kengyel) készül (α = 900), akkor a méretezett nyírási vasalást tartalmazó keresztmetszet
nyírási teherbírása a következőképpen határozható meg:
Asw
VRd = VRd,s = z fywd cotθ
s
A nyírási vasalás maximális mennyiségét (Asw,max) az alábbi összefüggésből kell

meghatározni:
Asw,max fywd 1 α c ν fcd sin α

≤
bw s 2 1 − co s α
Amennyiben a teher a szerkezetnek az alátámasztással ellentétes oldalán működik és a

támasz szélétől (rugalmas támasz esetén a támasz tengelyétől) av ≤ 2d tartományban
működő terhekre a 6-9. ábra szerinti redukciót (az ott felsorolt feltételek teljesülése mellett)
alkalmazzák, akkor az av ≤ 2d tartományban működő terhekből számított redukált nyíróerő
(VEd,red2d) felvételét az av szakaszon elhelyezett nyírási vasalással kell biztosítani a 6-11.
ábra és a következők szerint:
VEd,red2d ≤ Asw fywd sinα
ahol:
Asw a 6-11. ábra szerinti 0,75av szakaszon elhelyezett nyírási vasalás
keresztmetszeti területe,
fywd a nyírási vasalás szilárdságának tervezési értéke,
α a nyírási vasalásnak a nyírt elem hossztengelyével bezárt szöge a 6-11. ábra
szerint.
79/159
VHSz H.1.4.
0,75av 0,75av
α
α
av av
6-11. ábra: Tartóvégek és rövid konzolok nyírási teherbírásának számítása

Mindez összefoglalva azt jelenti, hogy a támasz szélétől (rugalmas támasz esetén a
támasz tengelyétől) av ≥ 2d tartományban működő terhekből számított nyíróerő
felvételéhez szükséges vasalást − melyet a megtámasztás széléig (rugalmas támasz
esetén a támasz tengelyéig) el kell vezetni – az av ≤ 2d tartományban működő terhek
felvételéhez az előző összefüggés (VEd,red2d) szerint (a cotθ figyelembevétele nélkül)
meghatározott vasmennyiséggel ki kell egészíteni az av ≤ 2d tartószakaszon.
Ha a teljes tartószakaszon működik egyenletesen megoszló teher, és az abból számított

VEd,red redukált nyíróerő (6.4.1.1. szakasz szerinti) számításakor a támasz szélétől
(rugalmas támasz esetén a támasz tengelyétől) d távolságon belül ható egyenletesen
megoszló terheket figyelmen kívül hagyják, lásd pl. a 6-9. ábra (de a d távolságban
szükséges nyírási vasalást a támasz széléig (rugalmas támasz esetén a támasz
tengelyéig) végigvezetik), akkor az előző összefüggés (VEd,red2d) szerinti vasalást
természetesen csak az av ≤ 2d tartományban működő koncentrált terhekre kell elhelyezni.
80/159
VHSz H.1.4.
6.4.1.4. A hosszvasalásban keletkező (nyírás miatti) többleterő számítása
A nyírás miatt a hosszvasalásban keletkező többlet-húzóerő felvételéről gondoskodni kell.
Általános esetben ehhez az MEd nyomatéki ábrát a kedvezőtlenebb irányba aℓ távolsággal

el kell „csúsztatni”, ahol az elcsúszatás mértéke:
• méretezett nyírási vasalást nem tartalmazó elemek esetén: aℓ = d
• méretezett nyírási vasalást tartalmazó elemek esetén: aℓ = z/2 (cotθ - cotα)
Méretezett nyírási vasalást tartalmazó szerkezetek esetén a nyírás miatti többlet-húzóerő

figyelembevétele a fenti „elcsúsztatási” szabály helyett történhet a hosszvasalásban
keletkező többlet-húzóerő (∆Ftd) közvetlen meghatározásával, és a hosszvasalásban
keletkező teljes erőre vonatkozó feltétel egyidejű kielégítésével is, az alábbiak szerint:
MEd M
∆Ftd = 0,5 VEd (cotθ - cotα) és +∆Ftd ≤ Ed,max
z z
ahol:
VEd, MEd a nyíróerő és a hajlítónyomaték tervezési értéke a vizsgált helyen,
MEd,max a hajlítónyomaték tervezési értéke a nyomatéki maximum helyén.
Rövid konzolok húzott fővasalásában fellépő erő (Fs) meghatározásakor a következő két
feltételnek egyidejűleg kell teljesülnie:
• a belső erők z0 karja legfeljebb z0 ≤ 0,8h lehet, ahol h a rövid konzol magassága
(lásd 6-12. ábra),
• a nyomott zóna ferdesége 1,0 ≤ tanθ ≤ 2,5 tartományban kell, hogy maradjon.
ac
FEd
HEd
Fs
θ Fsw
Fc
h d z0
z0 d h
Fs
θ
HEd FEd
Fc Fsw ac
FEd
6-12. ábra: Rövid konzolok erőjátéka

(részben megfelel az MSZ EN 1992-1-1 J5. ábrájának).
A rövid konzolok vasalásának kialakítására vonatkozó szabályokat lásd a 8.3.4.

szakaszban.
81/159
VHSz H.1.4.
6.4.1.5. A fejlemezes gerenda gerince és az övek közötti nyírás
Fejlemezes gerendáknál a gerinc és az öv közötti nyírás számítását általában a 6-13. ábra

szerinti modell alapján kell végezni.
Fd
Fd bf
∆x
θ sf
A
hf
B
Fd + ∆Fd
Asf
Fd + ∆Fd
bw
A − ferde nyomott betonzóna
B − e szakaszon túl lehorgonyzott hosszirányú acélbetét
6-13. ábra: Fejlemezes gerenda gerince és öve közötti nyírás modellje
A gerinc és az egyik oldali öv között keletkező hosszirányú nyírófeszültséget az alábbi

összefüggéssel lehet meghatározni:
∆Fd
vEd =
hf ∆x
ahol:
∆Fd a normálerő változása az egyik oldali övben a ∆x hosszon,
hf a fejlemez vastagsága,
∆x a számításba vett tartószakasz hossza; a ∆x hosszat úgy kell megválasztani,
hogy mértéke ne haladja meg
• általános esetben a nyomatéki maximum hely és a nyomatéki zéruspont
közötti távolság felét,
• koncentrált terhek esetén a koncentrált terhek egymástól való távolságát.
A fenti nyírófeszültségek felvételére nem szükséges keresztirányú vasalást elhelyezni az

övben, ha teljesül az alábbi feltétel:
vEd ≤ 0,4fctd
ahol fctd a beton húzószilárdságának tervezési értéke.
82/159
VHSz H.1.4.
A nyírófeszültségek felvételére elhelyezett keresztirányú vasalás mennyiségét (Asf) az

alábbi összefüggés alapján kell meghatározni:
Asf fyd cot θ f

vEd ≤ vRd =
sf hf
ahol:
sf az övben elhelyezett keresztirányú (vízszintes) acélbetétek távolsága,
θf a ferde nyomott betonzónáknak az öv hossztengelyével bezárt szöge; értékét
a következő korlátok között kell felvenni:
• 1,0 ≤ cotθf ≤ 2,0 ha az öv nyomott,
• 1,0 ≤ cotθf ≤ 1,25 ha az öv húzott.
A ferde nyomott betonzóna teherbírására vonatkozó feltétel:
vEd ≤ vRd,max = ν fcd sinθf cosθf
Ha az övet egyidejűleg keresztirányú hajlítónyomaték is terheli, akkor a fentiek szerint

számított vasalás Asf mennyiségét meg kell növelni. A teljes mennyiség minden esetben
nagyobb kell, hogy legyen, mint a fentiek szerint számított érték 0,5-szerese (0,5Asf) + a
hajlítónyomatékok felvételéhez szükséges mennyiség.
6.4.1.6. Különböző időpontban betonozott szerkezetek együttdolgozása
A különböző időpontban betonozott szerkezeti részek csatlakozási felületén keletkező

nyíró(csúszató)feszültségekre az alábbi feltételt kell igazolni:
vEdi ≤ vRdi
ahol:
vEdi a csatlakozási felületen keletkező nyíró(csúsztató)feszültség tervezési
értéke,
vRdi a csatlakozási felületen figyelembe vehető nyírási teherbírás tervezési
értéke.
A vEdi értéke a következőképpen számítható:
β VEd
vEdi =
z bi
ahol:
β a rábetonozott szerkezeti részben (felbetonban) keletkező normálerő és a
(teljes) együttdolgozó keresztmetszet nyomott (vagy húzott) zónájában
keletkező teljes (belső) normálerő hányadosa a vizsgált keresztmetszetben
meghatározva,
VEd a csatlakozási felületen fellépő nyíró(csúsztató)erő tervezési értéke,
z az együttdolgozó keresztmetszeten meghatározott belső kar, amelyet
általános esetben 0,9d értékkel lehet számításba venni, ahol d az
együttdolgozó keresztmetszeten meghatározott hasznos magasság,
bi a csatlakozási felület szélessége a 6-14. ábra szerint.
83/159
VHSz H.1.4.
bi
bi
bi
6-14. ábra: Az együttdolgoztató kapcsolat szélessége

A vRdi értéke − a nyomott betonzónák teherbírását is figyelembe véve − a

következőképpen határozható meg:
vRdi = c fctd + µ σn + ρ fyd (µ sinα + cosα) ≤ 0,5 ν fcd
ahol:
c, µ a csatlakozó felületek érdességétől függő tényezők; a felületeket a
következőképpen kell osztályozni:
• nagyon sima: acél, vagy speciálisan megmunkált fa zsaluzatok
alkalmazásával készült felületek (c = 0,25, µ = 0,5),
• sima: csúszózsaluzattal, vagy extruderes betonozással készült, utólagos
érdesítés nélküli felület (c = 0,35, µ = 0,6),
• érdes: utólagosan, egymástól 40 mm távolságban lévő 3 mm mélységű
barázdákkal érdesített felület (c = 0,45, µ = 0,7),
• fogazott: a 6-15. ábra szerinti felület (c = 0,5, µ = 0,9),
fctd a beton húzószilárdságának tervezési értéke,
σn = NEd/Ai a csatlakozási felületen működő: nyíró(csúsztató)erővel egyidejű
nyomófeszültség (nyomás esetén pozitív); a σn < 0,6fcd feltételnek teljesülnie
kell; ha σn értéke negatív (húzás), akkor c = 0 alkalmazandó,
NEd a csatlakozási felületen működő, nyíró(csúsztató)erővel egyidejű normálerő
tervezési értéke,
ρ = As/Ai,
As a csatlakozási felületet átmetsző, mindkét szerkezeti részben megfelelően
lehorgonyzott vasalás keresztmetszeti területe,
Ai a csatlakozási felület mérete,
α a csatlakozási felület síkja és az átmenő vasalás által bezárt szög a 6-15.
ábra szerint 45° ≤ α ≤ 90° korlátok alkalmazásával,
 f 
ν = 0,6  1 − ck  hatékonysági tényező.
 250 
84/159
VHSz H.1.4.
45° ≤ α ≤ 90°
h2 ≤ 10d NEd
A C
α d ≥ 5mm
B h1 ≤ 10d VEd
C
≤ 30°
A − utólagos rábetonozás (felbeton) B − meglévő betonszerkezet

C − lehorgonyzási hossz
6-15. ábra: Együttdolgoztató kapcsolat
Az együttdolgoztató kapcsolatban elhelyezett vasalást a 6-16. ábra szerint lehet kiosztani,

ahol a sraffozott rész jelenti az együttdolgoztató vasalás nyírási teherbírását. Az
együttdolgoztató kapcsolaton átmenő vasalásra nincs szükség abban az esetben, ha:
vEdi ≤ c fctd + µ σn
Előregyártott elemek közötti kibetonozott fúgák (6-14. ábra) hosszirányú nyírási

teherbírása a fentiek szerint számítható. Ha a kapcsolat számottevő mértékben
repedezett, akkor nagyon sima, sima és érdes csatlakozási felületek esetén c = 0, fogazott
felületek esetén c = 0,5 értéket kell alkalmazni.
vEdi
ρfyd (µsinα+cosα)
cfctd + µσn
6-16. ábra: Az együttdolgoztató vasalással ellátott kapcsolat nyírási teherbírása

Fárasztó vagy dinamikus hatással járó terhelés esetén a fenti összefüggésekben c helyett
0,5c értékkel kell számolni.
6.4.2. A csavarási teherbírás számítása
Statikailag határozatlan szerkezetek esetén, ahol a csavarási igénybevétel csak a

szerkezeti elemek kompatibilitása miatt jelentkezik, azonban ez a szerkezet
teherbírásában nem játszik központi szerepet, a csavarás vizsgálata teherbírási
határállapotban mellőzhető. Ez esetben is szükség van azonban a szerkesztési szabályok
szerinti minimális vasalás (kengyelezés és hosszvasalás) alkalmazására.
85/159
VHSz H.1.4.
A keresztmetszetek csavarási teherbírásának számítását az alábbiak szerint, a

vékonyfalú, zárt keresztmetszetek csavarási elmélete alapján kell végezni (lásd
6-17. ábra).
A tömör keresztmetszeteket egyenértékű vékonyfalú, zárt keresztmetszetekké kell

alakítani.
Összetett (tömör) keresztmetszeteket (T, I, L alakú keresztmetszetek) rész-
keresztmetszetekre kell bontani, melyek között a teljes keresztmetszetet terhelő
csavarónyomatékot a repedésmentes állapot feltételezésével számított csavarási
merevségek arányában kell szétosztani, majd a rész-keresztmetszeteket pedig egyedileg,
a fenti módszer szerint kell vizsgálni. Ez esetben a teljes keresztmetszet csavarási
teherbírása a rész-keresztmetszetek csavarási teherbírásának összegeként számítható.
A tiszta csavarásból származó nyírófolyam a keresztmetszet i-edik fala mentén az alábbi

összefüggéssel határozható meg:
TEd
τt,i tef,i =
2Ak
míg az i-edik fal mentén működő nyíróerő (VEd,i), melyből az i-edik falban szükséges
nyírási vasalást a 6.4.1.3. szakasz alapján lehet számítani, az alábbiak szerint határozható
meg:
VEd,i = τt,i tef,i zi
ahol:
TEd a keresztmetszetben működő csavarónyomaték tervezési értéke,
Ak a keresztmetszet középvonala által körbezárt terület,
τt,i az i-edik falban keletkező nyírófeszültség a csavarás hatására,
tef,i = A/u egyenértékű falvastagság: értéke nem lehet kisebb, mint a hosszvasalás
tengelye és a közelebb eső betonfelület távolságának 2,0-szorosa (üreges
keresztmetszeteknél a tényleges falvastagságnál nagyobb érték nem
alkalmazható),
A a keresztmetszet külső kerülete által határolt terület (a belső üregeket is
beleszámítva),
u a keresztmetszet külső kerülete,
zi az i-edik fal hossza a középvonalon mérve.
86/159
VHSz H.1.4.
zi A
C
B
TEd
tef/2
tef
A − középvonal B − külső kerület C − betonfedés

6-17. ábra: A csavarási teherbírás meghatározásának modellje
Egyidejű nyíró és csavaró igénybevétel esetén a nyírási és a csavarási vizsgálatokból

adódó, szükséges keresztirányú vasalások (kengyelezés) mennyiségét össze kell adni, de
mind a nyírási, mind a csavarási vizsgálatok során a ferde nyomott betonzóna
dőlésszögére ugyanazt a θ értéket kell alkalmazni. A θ értékét a 6.4.1.3. szakaszban
megadott korlátok között kell felvenni.
Szekrénytartók (üreges keresztmetszetek) esetén, a szekrény egyes falainak

keresztirányú vasalását (kengyelezését) az adott falban nyírásból fellépő nyíróerő és a
csavarásból származó, − a fenti összefüggéssel meghatározott − nyíróerő összegére kell
meghatározni a 6.4.1.3. szakasz alapján.
A csavarás miatt szükséges hosszvasalás mennyiségét (Asl) az alábbi összefüggéssel

lehet meghatározni:
∑ Aslfyd TEd
= cot θ
uk 2 Ak
ahol uk az Ak terület kerülete, azaz a keresztmetszet középvonalának hossza.
A fenti hosszvasalást a keresztmetszet kerülete mentén közel egyenletesen, − kisebb

keresztmetszetek esetén a sarkok környékén koncentrálva − kell kiosztani. A
keresztmetszet nyomott zónájába kerülő mennyiség a rendelkezésre álló nyomóerő
arányában csökkenthető, míg a húzott zónába kerülő mennyiséget összegezni kell a már
meglévő hosszvasalás mennyiségével. A fenti hosszvasalás terhére a tapadásos
feszítőbetétek figyelembe vehetők, de a bennük keletkező feszültségnövekmény a
∆σp ≤ 500 N/mm2-t nem haladhatja meg.
Egyidejű nyíró és csavaró igénybevétel esetén, a ferde nyomott betonzóna teherbírását a

6.1. szakaszban szereplő módon, az alábbiak szerint kell igazolni:
87/159
VHSz H.1.4.
• Tömör keresztmetszetek esetén:

TEd VEd
+ ≤ 1,0
TRd,max VRd,max
ahol:
TEd a csavarónyomaték tervezési értéke,
VEd a nyíróerő tervezési értéke,
TRd,max a ferde nyomott betonzóna teherbírása egyidejű nyíróerő nélkül, melynek
értéke:
TRd,max = 2 ν αcw fcd Ak tef,i sinθ cosθ,
ahol:
 f 
ν = 0,6  1 − ck  hatékonysági tényező,
 250 
αcw a 6.4.1.3. szakasz szerint,
tef,i egyenértékű falvastagság (tömör keresztmetszet esetén minden
falra azonos),
VRd,max a ferde nyomott betonzóna teherbírása egyidejű csavarónyomaték nélkül, a
6.4.1.3. szakasz alapján.
• Szekrénytartók (üreges keresztmetszetek) falaiban a nyírásból és a csavarásból

származó összegzett nyíróerőre (VEd) a nyírási vizsgálatnál alkalmazott VEd ≤ VRd,max
feltételt kell igazolni.
Külső kábeles feszítéssel, szegmensekből összeépített szerkezetek esetén, ahol a húzott

zónában nincs átmenő tapadásos vasalás, a fugák megnyílásakor a fenti Bredt-féle
csavarási modellhez képest a csavarásból származó nyírófeszültségek jelentősen
átrendeződnek, melynek következtében a gerincek túlterhelődnek. Ezen esetekben a De
Saint Venant-féle csavarási modellt kell alkalmazni és a keresztmetszet torzulását
megfelelő módon figyelembe kell venni.
A gátolt csavarás hatása zárt és tömör keresztmetszetek esetén általában elhanyagolható.

Vékonyfalú, nyitott keresztmetszetek esetén szükség lehet a gátolt csavarásból származó
öblösödési feszültségek figyelembevételére; ez esetekben a vizsgálatot a hajlítónyomaték,
a normálerő, a nyíróerő és a csavarónyomaték egyidejű figyelembevételével kell elvégezni
megfelelő rácsmodellek alapján.
6.5. Átszúródási teherbírás
Relatívan kis felületen működő koncentrált terhelések esetén (pl. oszlop-lemez

kapcsolatban) a megfelelő átszúródási teherbírást igazolni kell. Az alábbi átszúródási
vizsgálat tömör lemezekre, az oszlop körül tömör lemezként kialakított bordás lemezekre
és alaptestekre alkalmazható.
88/159
VHSz H.1.4.
Az átszúródási teherbírás meghatározását a 6-18. ábra látható modell alapján lehet

végezni:
d h
θ θ
2d A
θ = arctan(1/2) = 26,6°
A − kritikus átszúródási vonal

6-18. ábra: Az átszúródási teherbírás meghatározásának modellje
Az átszúródást a 6.5.1. szakaszban részletezett kritikus átszúródási vonal mentén, és ha

szükséges, akkor az azon kívül eső, további átszúródási vonalak mentén kell vizsgálni.
Az átszúródási vizsgálat során az alábbi feltételek teljesülését kell igazolni:
vEd ≤ vRd,cs és vEd ≤ vRd,max
ahol:
vEd az átszúródási fajlagos nyíróerő tervezési értéke,
vRd,cs az átszúródási teherbírás tervezési értéke átszúródási vasalás esetén,
vRd,max a ferde nyomott betonzóna teherbírásának tervezési értéke átszúródás
esetén.
Nem szükséges átszúródási vasalást alkalmazni az alábbi feltétel teljesülése esetén:
vEd ≤ vRd,c
ahol vRd,c az átszúródási teherbírás tervezési értéke átszúródási vasalás nélkül.
Az átszúródási erő (VEd) tervezési értékének számítása során a lemez átellenes oldalán, a
figyelembe vett átszúródási vonalon belül működő terhek az átszúródási erőt csökkentik,
így azokkal az átszúródási erőt csökkenteni lehet.
A figyelembe vett átszúródási vonalat keresztező, ferde feszítőbetétekben lévő erőnek az

átszúródási erővel párhuzamos Vpd komponense az átszúródási erőt csökkenti, így azzal
az átszúródási erőt csökkenteni lehet.
6.5.1. Kritikus átszúródási vonal
A kritikus átszúródási vonal meghatározásakor a lemez hasznos magasságát az alábbi

értékkel kell figyelembe venni:
89/159
VHSz H.1.4.
dy + dz
d = deff =
2
ahol dy és dz az egymásra merőleges y és z irányú, a kritikus átszúródási vonalon belül

elhelyezett hajlítási vasalás helyzetéből számított hasznos magasságok.
A kritikus átszúródási vonalat általános esetben a 6-19. ábra szerint, a közvetlenül terhelt
felület szélétől 2,0d távolságban, azaz cotθ = 2,0 érték alkalmazásával kell kijelölni.
A sarkoknál kör alakú lekerekítést kell figyelembe venni.
u1 u1 u1
2d
2d 2d
2d
bz
by
6-19. ábra: A kritikus átszúródási vonal felvétele általános esetben

Ha a fentiek szerint felvett kritikus átszúródási vonalon belül jelentős mértékű koncentrált
terhek működnek, vagy a lemez átellenes oldalán nagy nyomófeszültségek lépnek fel
(pl. alaptesteknél), akkor cotθ < 2,0 értékek figyelembevételével kijelölt átszúródási
vonalakat is vizsgálni kell.
6.5.2. Az átszúródási fajlagos nyíróerő tervezési értéke
Az átszúródási fajlagos nyíróerő tervezési értéke az átszúródási vonalra központosan

működő átszúródási erő (VEd) (pl. támaszreakció) esetén:
VEd
vEd =
ud
i
ahol:
ui a vizsgált átszúródási vonal kerülete,
d hasznos magasság a 6.5.1. szakasz alapján.
Az átszúródási fajlagos nyíróerő tervezési értéke az átszúródási vonalra külpontosan

működő átszúródási erő (VEd) (pl. támaszreakció) esetén:
VEd
vEd = β
ud
i
Ha a szerkezet vízszintes terhekkel szembeni teherbírását nem az oszlop-lemez kapcsolat

merevségéből adódó kerethatás biztosítja és a szomszédos támaszközök hosszai nem
90/159
VHSz H.1.4.
térnek el egymástól 25%-nál nagyobb mértékben, akkor alkalmazhatók a β tényező

6-20. ábra szerinti közelítő értékei is:
C
β = 1,5
B A
β = 1,4 β = 1,15
A – belső oszlop B – lemezszélen lévő oszlop C – sarokoszlop

6-20. ábra: A β tényező közelítő értékei
(megfelel az MSZ EN 1992-1-1 6.21N ábrájának).
6.5.3. Átszúródási vasalás nélküli szerkezetek
Az átszúródási teherbírás tervezési értéke átszúródási vasalás alkalmazása nélkül az

alábbi összefüggéssel számítható:
0,18
k (100 ρlfck ) + 0,10 σcp ≥ vmin + 0,10 σcp
1/3
vRd,c =
γC
ahol:
200
k=1+ ≤ 2,0 ahol d [mm]-ben értendő,
d
ρℓ = ρ ly ρ l z ≤ 0,02
ρℓy, ρℓz az oszlop körüli együttdolgozó lemezszélességben elhelyezett tapadásos
vasalásra meghatározott átlagos acélhányadok az y és z irányokban a
6.4.1.2. szakasz alapján (itt az együttdolgozó lemezszélességen az oszlop-
szélességet + az oszlop mindkét oldalán 3d szélességű lemezsávot kell
érteni),
σcy + σcz
σcp =
2
σcy, σcz átlagos normálfeszültségek a lemezben az átszúródási vonalon belül az y és
a z irányokban (nyomás esetén pozitív),
vmin = 0,035 k3/2fck1/2
A 6.5.1. szakasz alapján meghatározott kritikus átszúródási vonalon belül felvett

átszúródási vonalak figyelembevételével végzett átszúródási vizsgálatok során a
legkedvezőtlenebb jelenti a szerkezeti elem átszúródási teherbírását. E vizsgálatok során
az átszúródási teherbírás a következőképpen számítható:
91/159
VHSz H.1.4.
0,18 1/3 2d 2d
vRd,c = k (100 ρlfck ) ≥ vmin
γC a a
ahol a a közvetlenül terhelt felület (oszlop) széle és a figyelembe vett átszúródási vonal
távolsága.
6.5.4. Átszúródási vasalással ellátott szerkezetek
Az átszúródási teherbírás tervezési értéke átszúródási vasalás alkalmazása esetén az

alábbi összefüggéssel számítható:
d Asw fywd,ef
vRd,cs = 0,75 vRd,c + 1,5 sin α ≤ kmax vRd,c
sr uid
ahol:
Asw az oszlop körül koncentrikus körök mentén elhelyezett átszúródási vasalás
esetén az egy körön lévő acélbetétek keresztmetszeti területe,
sr a koncentrikus körök távolsága,
fywd,ef az átszúródási vasalás szilárdságának csökkentett tervezési értéke:
fywd,ef [N/mm2] = 250 + 0,25d [mm] ≤ fywd
d hasznos magasság a 6.5.1. szakasz alapján,

α az átszúródási acélbetétek tengelyének a lemez síkjával bezárt szöge,
kmax = 1,5 + ∆kmax, az átszúródási vasalással elérhető legnagyobb teherbírást korlátozó
tényező, ahol a ∆kmax értékét az átszúródási vasalás típusától és
lehorgonyzottságának mértékétől függően a következők szerint szabad
felvenni:
a) ∆kmax ≤ 0,3, ha az átszúródási vasalás körülfogja a lemez (hajlításból)
húzott oldali hálóvasalásnak legalább a belső oldali acélbetétjeit, a
nyomott oldali külső síkja eléri legalább a nyomott oldali hálóvasalás
belső síkját, a nyomott oldalon körülfogott elosztóvasalás átmérője
legalább az átszúródási acélbetét átmérőjének 1,0-szerese.
b) ∆kmax ≤ 0,5, ha
b1) az átszúródási vasalás körülfogja mind a húzott, mind a nyomott
oldali hálóvasalásnak legalább a belső oldali acélbetétjeit, vagy
b2) zömített fejű csapokból kialakított átszúródási vasalás esetén, ha a
fejátmérő legalább a szárátmérő háromszorosa (vagy a fej területe
a szárkeresztmetszetnek legalább a 9-szerese) és a csap hossza
(a fejek külső síkja közötti távolság) megegyezik a kétoldali
betonfedéssel csökkentett lemezvastagsággal.
c) ∆kmax ≤ 1,0, ha az előző b) feltétel teljesülésén túlmenően az átszúródási
vasalás fajlagos mennyisége az erőtanilag szükségeshez képest
50%-kal több és az u1 kerületen belül az árszúródási acélbetétek
sugárirányú távolsága (sr) legfeljebb 0,5d.
92/159
VHSz H.1.4.
d) A lemez húzott és nyomott oldali vasalása közé helyezett (azok egyik

rétegét sem átfogó) átszúródási vasalás teherbírásának számításba
vétele 0,5 m-es lemezvastagság alatt nem megengedett. E feletti
lemezvastagságok esetén
∆kmax = h − 0,5 ≤ 0,5
érték alkalmazható, ahol h a lemezvastagság [m]-ben. Ez esetben a

meghajlított átszúródási acélbetétek sarkaiba a lemeznek mind a húzott,
mind a nyomott oldalán hossz-acélbetéteket kell elhelyezni, melyek
átmérője legalább az átszúródási acélbetét átmérőjének 1,0-szerese.
Amennyiben az átszúródási vasalást a lemez húzott és nyomott oldali
vasalása közé helyezett átszóródási vasalás (pl. kengyelezés) és mind a
húzott, mind a nyomott oldali hálóvasalásnak legalább az egyik rétegét
átfogó, az u1 kerületen belül sugárirányban legfeljebb 0,75d távolságban
elhelyezett, lehorgonyzott vasalás (pl. S alakú átkötő acélbetétek)
kombinációjaként alakítjuk ki legalább 50-50% arányban, akkor
∆kmax = 1,25(h − 0,5) ≤ 0,625
érték alkalmazható.
e) Átszúródási vasalás céljára minősített termékekből kialakított átszúródási
vasalás a vonatkozó európai műszaki engedély (ETA), továbbá hazai
akkreditált szervezet által kiadott nemzeti műszaki értékelés (NMÉ) vagy
építőipari műszaki engedély (ÉME) alapján is tervezhető. Ez esetben a
∆kmax (vagy kmax) értéke az engedélyben szereplő értékkel vehető
figyelembe.
Egyetlen sor felhajlított acélbetéttel kialakított átszúródási vasalás esetén d/sr = 0,67 érték
vehető figyelembe.
A ferde nyomott betonzóna teherbírását a következőképpen kell ellenőrizni:
VEd
vEd = β ≤ vRd,max = 0,5 ν fcd
u0d
ahol:
u0 belső oszlop esetén: u0 = az oszlop kerülete,
lemezszélen lévő oszlopnál: u0 = c2 +3d ≤ c2 + 2c1,
sarokoszlopnál: u0 = 3d ≤ c1 + c2,
c 1, c 2 négyszög keresztmetszetű oszlop keresztmetszeti méretei,
 f 
ν = 0,6  1 − ck  hatékonysági tényező.
 250 
93/159
VHSz H.1.4.
Az átszúródási vasalást a 6-21. ábra szerint úgy kell elhelyezni, hogy a külső acélbetét-sor
1,5d-nél ne kerüljön távolabb attól az átszúródási vonaltól, amelyre a fentiek szerint
átszúródási vasalás nélkül igazolható a megfelelő átszúródási teherbírás.
< 2d
≤ 2d 1,5d
d
1,5d
d
6-21. ábra: Az átszúródási vasalás elhelyezése
6.6. Pecsétnyomási teherbírás
A pecsétnyomási vizsgálat során a nyomófeszültségek hatására létrejövő lokális

tönkremenetellel, és a keresztirányú húzófeszültségek hatására keletkező felhasadással
szembeni megfelelő teherbírás egyidejűleg igazolható.
Az Ac0 felületre merőleges, azon egyenletesen megoszlóan működő teherrel szembeni,

koncentrált erőként értelmezett FRdu pecsétnyomási teherbírás az alábbi összefüggéssel
határozható meg:
FRdu = Ac0 fcd Ac1 Ac0 ≤ 3,0 fcd Ac0
ahol:
Ac0 a közvetlenül terhelt felület,
Ac1 az Ac0-lal azonos alakú, erő-szétterjedési terület.
Az Ac1 erő-szétterjedési terület a 4.20. ábra és az alábbi feltételek alapján határozható

meg:
• Az Ac0 és Ac1 felületek közötti erő-szétterjedési zóna h magassága meg kell, hogy
feleljen a 6-22. ábra és az alábbi feltételeknek: h ≥ 0,5(b2 – b1) és h ≥ 0,5(d2 – d1).
• Az Ac0 és Ac1 felületek súlypontjai a terhelő erő hatásvonalában kell, hogy legyenek.
• Több terhelő erő (azaz több Ac0 felület) esetén az erő-szétterjedési területek nem
fedhetik át egymást.
94/159
VHSz H.1.4.
b1
d1 Ac0
A
h d2 ≤ 3d1
Ac1
b2 ≤ 3b1
A − a terhelő erő hatásvonala

6-22. ábra: A pecsétnyomási teherbírás meghatározásához szükséges mennyiségek
értelmezése (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 6.29. ábrájának).
Ha az Ac0 terhelő felületen működő teher nem merőleges az Ac0 felületre (azaz egyidejű
nyíróerők is fellépnek), akkor az Ac1 erő-szétterjedési felület meghatározásakor az Ac0
terhelő felületen működő eredő erő hatásvonalát kell figyelembe venni.
A keresztirányú húzófeszültségek felvételére a megfelelő helyre vasalást kell elhelyezni.
6.7. Fáradási teherbírás
Vasbeton szerkezeteket fáradás szempontjából megvizsgálni általában nem kell, kivéve,

ha azt az Üzemeltető vagy az illetékes Hatóság külön előírja, ill. ha nyilvánvaló fáradási
probléma merül fel (pl. darupálya-tartók, jelentős forgalmi terhelésnek kitett hidak vagy
jelentős mértékű szélhatás esetén, ahol a szélhatás domináns esetleges teher).
Beton anyagú hidak esetén általában nem kell fáradásvizsgálatot végezni a következő
esetekben:
• gyalogoshidak esetén, a szélből származó rezgésekre rendkívül érzékeny
szerkezeti elemek kivételével,
• közúti hidak esetén legalább 1,0 m, vasúti hidak esetén legalább 1,5 m
földtakarással ellátott ív- vagy kerethidak esetén,
• a felszerkezethez nem mereven csatlakozó alépítményi szerkezetek esetén (üreges
hídfők födémlemezeinek kivételével),
• közúti és vasúti töltést megtámasztó támfalak esetén,
• a hatások gyakori kombinációjának megfelelő igénybevételre (a gyakori
igénybevételre) dekompressziós állapotban lévő szerkezetek betonacéljai és
feszítőacéljai esetén.
Vasbeton és feszített vasbeton szerkezetek fáradásvizsgálata esetén a fáradással

szembeni ellenállás igazolását külön el kell végezni a betonra és külön az acélra
(betonacélra és feszítőacélra).
95/159
VHSz H.1.4.
6.7.1. A hatások kombinációja fáradásvizsgálat esetén
Fáradásvizsgálat esetén a VHSz H.1.2. utasítás 5.3.1.4. szakasza szerinti fáradást okozó
ismétlődő terhet (Qfat) a fáradást nem okozó, nem ismétlődő terhek gyakori
kombinációjával kell egyidejűnek feltételezni a következő összefüggés szerint:
 
( )
 ∑Gkj" + " Pk,inf vagy Pk,sup " + "ψ11Qk1" + "∑ψ2iQki  + Qfat
 j≥1 i>1 
A Qfat ismétlődő teher – típusától függően – lehet alternáló és nem alternáló jellegű is.
Jellemzően alternáló teher származik excentrikusan forgó terhek esetén. Folytatólagos
többtámaszú gerendaszerkezetek esetén is alternáló teher származik egy irányban mozgó
terhek hatására (pl. hídszerkezetek esetén).
Az alternáló teherből egy adott helyen fellépő igénybevétel vagy feszültség szélső
értékeinek előjele különböző. Nem alternáló teher minimális értéke lehet zérus, vagy attól
különböző is.
6.7.2. A feszültségamplitúdó meghatározása
A fáradásvizsgálat során meg kell határozni a vizsgált anyagban (betonban vagy acélban)
a fáradást okozó terhek működése során fellépő legkisebb (σmin) és legnagyobb (σmax)
jellemző (normál- vagy nyíró) feszültséget és azok (előjelhelyes) különbségét, azaz a
feszültségamplitúdó mértékét:
∆σ = σmax − σmin
A σmin értékét a 6.7.1. szakasz szerinti hatáskombinációból, a fáradást okozó teher

(előjelhelyesen) legkisebb értékének (Qfat,min) figyelembevételével kell meghatározni. A
σmax értékét ugyanilyen módon, de a fáradást okozó teher (előjelhelyesen) legnagyobb
értékének (Qfat,max) figyelembevételével kell kiszámítani.
A feszültségek számítását berepedt keresztmetszet feltételezésével, a húzott betonöv

merevítő hatásának figyelmen kívül hagyásával kell meghatározni.
Ha a vizsgált keresztmetszetben betonacél és tapadásos feszítőacél egyidejűleg előfordul,

akkor a különböző tapadási tulajdonságok miatt a betonacélban számított ∆σ
feszültségamplitúdót meg kell szorozni a következő η tényezővel:
As + Ap
η=
As + ξ1Ap
96/159
VHSz H.1.4.
ahol:
As a betonacélok keresztmetszeti területe,
Ap a feszítőacélok keresztmetszeti területe,
ξ1 a tapadási szilárdság módosító tényezője, értéke:
(
ξ1 = ξ φs φp )
φs legnagyobb betonacél-átmérő,
φp a feszítőacélok átmérője, csoportos feszítőacélok esetén az egyenértékű
átmérő a következők szerint:
φp = 1,6 Ap párhuzamos vezetésű feszítőhuzal-köteg esetén,
φp = 1,75 φwire különálló 7-eres pászmák esetén,
φp = 1,2 φwire különálló 3-eres pászmák esetén,
ahol φwire a feszítőhuzal átmérője,
ξ a tapadásos feszítőbetétek és a bordás betonacélok tapadási
szilárdságainak aránya. Pontosabb adatok hiányában a 6-1. táblázat szerinti
értékek alkalmazhatók (a közbenső betonszilárdsági osztályok esetén
lineáris interpoláció alkalmazható).
ξ
feszítőbetét tapadásos utófeszített
előfeszített
≤ C50/60 ≥ C70/85
sima felületű
feszítőrudak és nem alkalmazható 0,3 0,15
feszítőhuzalok
pászmák 0,6 0,5 0,25
rovátkolt feszítőhuzalok 0,7 0,6 0,3
bordás feszítőrudak 0,8 0,7 0,35
6-1. táblázat: A feszítőbetétek és a bordás betonacélok tapadási szilárdságainak ξ aránya
A ferde nyomott betonzónáknak a tartó hossztengelyével bezárt θfat szögét a

fáradásvizsgálat során a következőképpen kell felvenni:
tanθfat = tanθ ≤ 1,0
ahol θ a nyírási teherbírás vizsgálata során alkalmazott dőlésszög.
6.7.3. A fáradási ellenállás meghatározása
A betonszerkezetek fáradási ellenállása – a vizsgálat részletességétől függően − (külön a

betonra és külön az acélokra vonatkozóan) egyaránt meghatározható
• fáradási szilárdsági görbék (Wöhler-görbék) alkalmazásával a Palmgren-Miner féle
halmozódó kárelmélet alapján,
• káregyenértékű, állandó feszültségamplitúdó meghatározásán alapuló módszerrel,
• egyszerűsített, közelítő vizsgálatokkal.
97/159
VHSz H.1.4.
6.7.3.1. A halmozódó kárelméleten alapuló eljárás
A VHSz H.1.2. utasítás 8.2.2.2. szakaszában ismertetett, „üzemi forgalom” alapján végzett
részletes vizsgálati módszer alkalmazása során az N(∆σi) ismétlődési számokat a betonra
és az acélra meghatározott fáradási szilárdsági görbék (Wöhler-görbék) alapján lehet
meghatározni. Ezek a görbék (a 6-23. ábra kettős logaritmikus léptékben) tetszőleges
N ismétlődési számhoz megadják a hozzá tartozó, fáradási tönkremenetelt okozó
∆σRsk állandó feszültségamplitúdót. Az acélokra vonatkozó fáradási szilárdsági görbét a
6-23. ábra adja meg, míg az ahhoz tartozó adatokat betonacél esetén a 6-2. táblázat,
feszítőacél esetén a 6-3. táblázat tartalmazza.
log ∆σRsk
folyáshatár
fy k1
1
∆σRsk N* k2
1
log N
N*
6-23. ábra: Acélokra vonatkozó fáradási szilárdsági görbe
A betonacél típusa N* k1 k2 ∆σRskN* [N/mm2]

Egyenes és meghajlított
106 5 9 162,5
betonacélok
Hegesztett betonacélok és
107 3 5 58,5
hegesztett hálók
Mechanikus toldóelemek 107 3 5 35
A táblázatban megadott ∆σRsk N*
érték egyenes betonacélokra vonatkozik.
Meghajlított betonacélok esetén a táblázatban szereplő ∆σRskN* értéket a
következő ζ csökkentő tényezővel szorozni kell:
D
ζ = 0,35+0,026
φ
ahol D a hajlítótüske, φ a betonacél átmérője.
6-2. táblázat: A betonacélhoz tartozó fáradási szilárdsági görbe adatai
98/159
VHSz H.1.4.
∆σRskN*
A feszítőacél típusa N* k1 k2
[N/mm2]
Előfeszített szerkezetben
106 5 9 185
alkalmazott feszítőbetétek
Utófeszített szerkezetben
alkalmazott
Különálló elrendezésű
pászmák műanyag 106 5 9 185
kábelcsatornában
Egyenes vagy íves
feszítőbetétek műanyag 106 5 10 150
kábelcsatornában
Íves feszítőbetétek acél
106 5 7 120
kábelcsatornában
Mechanikus toldóelemek 106 5 5 80
6-3. táblázat: A feszítőacélhoz tartozó fáradási szilárdsági görbe adatai
Betonra vonatkozó fáradási szilárdsági görbéket szakirodalmi adatok alapján célszerű

felvenni.
6.7.3.2. Káregyenértékű, állandó feszültségamplitúdó meghatározásán alapuló

eljárás
A VHSz H.1.2. utasítás 8.2.2.1. szakaszában ismertetett, LM71 tehermodell alapú

egyszerűsített vizsgálati módszer alkalmazása során a fárasztó terhelésből meghatározott
∆σ feszültségamplitúdót egy λ káregyenértékűségi tényezővel kell megnövelni a
következők szerint:
∆σS,equ(N*) = ∆σ λN*
ahol:
λN* N* ismétlődési számra vonatkoztatott káregyenértékűségi tényező, mely
• a vizsgált keresztmetszethez tartozó hatásábra vagy hatásfelület
jellemzőit,
• a forgalom éves nagyságát,
• a szerkezet tervezési élettartamát,
• a fárasztó terhelés térbeli elhelyezkedését
veszi figyelembe,
∆σS,equ(N ) káregyenértékű feszültségamplitúdó, melynek egyetlen alkalommal történő
*
előfordulása a vizsgált anyagban azonos károsodást okoz az alkalmazott

fárasztó terhelés adott N* ismétlődési számú előfordulásakor fellépő
összegzett károsodással.
99/159
VHSz H.1.4.
Az acélokra vonatkozó λN* káregyenértékűségi tényező meghatározására vonatkozó

részletes eljárást az MSZ EN 1992-2 NN melléklete tartalmazza.
A fáradással szembeni ellenállás akkor megfelelő, ha teljesül következő összefüggés:
1
γF.fat ∆σS,equ(N*) ≤ ∆σRsk(N*)
γS,fat
ahol:
∆σS,equ(N*) N* ismétlődési számra vonatkoztatott káregyenértékű feszültségamplitúdó,
∆σRsk(N*) N* ismétlődési számhoz tartozó, fáradási tönkremenetelt okozó
feszültségamplitúdó, melyet a betonra és az acélra (6-23. ábra, valamint a
6-2. táblázat és a 6-3. táblázat) meghatározott fáradási szilárdsági görbék
(Wöhler-görbék) alapján lehet meghatározni,
γF,fat a fáradást okozó hatáshoz rendelt parciális tényező,
γS,fat a fáradási szilárdsághoz rendelt biztonsági tényező.
6.7.3.3. A fáradás egyszerűsített, közelítő vizsgálata
A következőkben a betonacélra, a feszítőacélra és a betonra vonatkozó közelítő

összefüggések találhatók, melyek teljesülése esetén a fáradással szembeni ellenállás –
további vizsgálatok nélkül is − megfelelőnek tekinthető.
Hegesztés nélküli húzott betonacélok fáradással szembeni ellenállása megfelelőnek

tekinthető, ha a 6.7.2. szakasz szerint számított ∆σs feszültségamplitúdóra teljesül a
következő feltétel:
∆σs ≤ 70 N/mm2
Hegesztett betonacélok esetén ugyanez a feltétel a következő:
∆σs ≤ 35 N/mm2
Feszített betonszerkezetekben alkalmazott hegesztett és mechanikus toldások fáradással

szembeni ellenállása megfelelőnek tekinthető, ha a hatások gyakori kombinációja esetén
(ahol a feszítőerőhöz rendelt 5.3.2.1. szakasz szerinti rk,inf tényező értéke 0,9) a vizsgált
feszítőbetét vagy betonacél körüli 200 mm-es zónában dekompressziós állapot van.
A nyomott betonzóna fáradással szembeni ellenállása megfelelőnek tekinthető, ha teljesül

a következő feltétel:
σc,max σc,min 0,9 ha fck ≤ 50N mm2

≤ 0,5 + 0,45 ≤
0,8 ha fck > 50N mm
fcd,fat fcd,fat 2
100/159
VHSz H.1.4.
ahol:
σc,max a keresztmetszetben fellépő legnagyobb nyomófeszültség a hatások gyakori
kombinációjának hatására (a nyomófeszültség pozitív),
σc,min a keresztmetszetben a σc,max helyén fellépő legkisebb nyomófeszültség a
hatások gyakori kombinációjának hatására (ha σc,min húzófeszültség, akkor
σc,min = 0 N/mm2 veendő figyelembe),
továbbá:
 f 
fcd,fat = 0,85 βcc(t0) fcd 1− ck 
 250 
ahol:
βcc(t0) a beton nyomószilárdságának időfüggvénye,
t0 a beton kora az ismétlődő terhelés működésének kezdetekor [nap]-okban.
A nyírásból származó nyomott betonzóna fáradással szembeni ellenállásának

vizsgálatakor az előző összefüggés alkalmazható, azonban ekkor a támasz szélétől
(rugalmas támasz esetén a támasz tengelyétől) av ≤ 2d távolságban ható terhekből
származó ferde nyomás esetén a 6.4.1.1. szakasz szerinti β tényezővel az fcd,fat értékét
csökkenteni kell.
Méretezett nyírási vasalást nem igénylő szerkezetek fáradással szembeni ellenállása

megfelelőnek tekinthető, ha teljesülnek a következő feltételek:
VEd,min VEd,max VEd,min 0,9 ha fck ≤ 50 N mm2

• ha ≥ 0 , akkor ≤ 0,5 + 0,45 ≤
0,8 ha fck > 50 N mm
VEd,max VRd,c VRd,c 2
VEd,min VEd,max VEd,min

• ha < 0 , akkor ≤ 0,5 −
VEd,max VRd,c VRd,c
ahol:
VEd,max a terhek gyakori kombinációjából számított legnagyobb nyíróerő,
VEd,min a tartón a VEd,max helyén a terhek gyakori kombinációjából számított
legkisebb nyíróerő,
VRd,c a méretezett nyírási vasalást nem tartalmazó keresztmetszet nyírási
teherbírása a 6.4.1.2. szakasz szerint.
6.8. Gyengén vasalt vagy vasalatlan szerkezetek
Egy adott igénybevételre gyengén vasalt betonszerkezeten olyan szerkezeti elemet kell
érteni, amelyben az adott igénybevétellel szembeni ellenállásban szerepet játszó µ
acélmennyiség kisebb, mint a 8.3. szakaszban megadott, vonatkozó µmin minimális
101/159
VHSz H.1.4.
acélmennyiség (µ < µmin). Egy adott igénybevételre vasalatlan betonszerkezet esetén az

adott igénybevétellel szembeni ellenállásban szerepet játszó acélmennyiség zérus (µ = 0).
Vasalatlan betonszerkezetként vagy gyengén vasalt betonszerkezetként nem tervezhetők

olyan szerkezetek, melyeken közvetlen dinamikus hatások (pl. forgó gépek hatása,
forgalmi terhek) lépnek fel.
A gyengén vasalt betonszerkezetben lévő, minimálisnál kisebb acélmennyiség a

teherbírási határállapotok erőtani követelményeinek igazolásakor − a következők szerint −
beszámíthatók. Ez esetben a nem gyengén vasalt szerkezetre vonatkozó 6.1. szakaszban
szereplő összefüggések segítségével meg kell határozni a gyengén vasalt szerkezet
teherbírását a szerkezetben lévő (minimálisnál kisebb) acélmennyiség (µ)
figyelembevételével, majd ezt a teherbírási értéket meg kell szorozni a µ/µmin hányadossal.
A gyengén vasalt szerkezet figyelembe veendő teherbírása az így kapott érték, valamint a
vasalatlannak tekintett szerkezetre (µ = 0) meghatározott teherbírás közül a nagyobbik.
102/159
VHSz H.1.4.
7. HASZNÁLHATÓSÁGI HATÁRÁLLAPOTOK
A beton, vasbeton és feszített vasbeton anyagú vasúti műtárgyak használhatóságát a

vonatkozó hatáskombinációk alapján, az alábbi követelmények révén kell igazolni:
• a normálfeszültségek korlátozása,
• a repedezettség ellenőrzése,
• az alakváltozások korlátozása.
A szerkezet rezgéseire vonatkozó határállapotokat a VHSz H.1.2. utasítás 8.3.1.-8.3.2.
szakaszaiban szereplő követelmények alapján kell értékelni, illetve igazolni.
A használhatósági határállapotok igazolása során a szerkezet feszültségeit és

alakváltozásait akkor szabad repedésmentes állapot (lineáris analízis) feltételezésével
számítani, ha a teherbírási határállapotok vizsgálatakor figyelembe veendő
hatáskombinációnak megfelelő igénybevétel hatására repedésmentes állapot
feltételezésével számított beton-húzófeszültség vagy nem haladja meg a
7.2.1. szakaszban szereplő fct,eff értéket, vagy meghaladja azt, de a vizsgált
használhatósági határállapotban figyelembe veendő hatáskombinációnak megfelelő
igénybevételből az előző módon számítva nem keletkezik húzófeszültség
(repedészáródás). Az fct,eff értékként a 4.6.2. szakasz szerinti fctm vagy fctm,fl érték vehető
figyelembe attól függően, hogy 7.2.1. szakasz szerinti minimális vasalást melyik érték
alapján határozták meg.
Berepedt állapotban a betonban húzófeszültséget figyelembe venni nem szabad.

A normálfeszültségek változását a keresztmetszet mentén lineárisnak kell feltételezni.
7.1. A normálfeszültségek korlátozása
Tartós és ideiglenes tervezési állapotokban a betonban és az acélokban fellépő

normálfeszültségeket a következő okok miatt korlátozni kell.
A hosszirányú repedések megelőzése, a tartósság csökkenése és a túlzott mértékű

kúszás elkerülése érdekében a beton-nyomófeszültségeket korlátozni kell. Egyéb előírás
hiányában az XD és XF környezeti osztályba sorolt szerkezetek esetén ez a korlát a
hatások karakterisztikus kombinációjából számított beton-nyomófeszültségekre
vonatkozóan 0,6fck. Rövid idejű terhelés (pl. feszítés) esetén ez a követelmény a 7-1.
táblázat szerint enyhíthető.
Ha a hatások kvázi-állandó kombinációjából számított beton-nyomófeszültségek nem

haladják meg a 0,45fck értéket, akkor elegendő lineáris kúszást feltételezni. Ellenkező
esetben a nemlineáris kúszás hatását is figyelembe kell venni.
Az acélbetétek képlékeny alakváltozásának megelőzése és a jelentős repedezettség, ill. a

túlzott mértékű alakváltozások elkerülése érdekében az acélbetétekben keletkező
húzófeszültségeket korlátozni kell. A fenti kedvezőtlen jelenségek elkerülhetők, ha a
hatások karakterisztikus kombinációjából számított acél-húzófeszültségek nem haladják
meg betonacél esetén a 0,8fyk (csak terhelő mozgásokból származó igénybevételek
103/159
VHSz H.1.4.
esetén az fyk), feszítőacél esetén a 0,75fpk értéket. Rövid idejű terhelés (pl. feszítés)
esetén ez a követelmény a 7-1. táblázat szerint enyhíthető.
Tartós és ideiglenes tervezési állapotok esetén a beton és az acélok megengedett

feszültségeit összefoglaló jelleggel a 7-1. táblázat tartalmazza, melyben a betonra
vonatkozó értékek − a beton korára utaló (t) jelzés hiányában − a 4-2. táblázat szerinti, 28
napos korú szilárdságon alapulnak.
Megengedett
Igénybevétel Tervezési
feszültség, Megjegyzés
típusa állapot
σSLS [N/mm2]
Beton
Tartós és 0,6fck általában
(általában) ha a nyomott öv megfelelő
0,66fck
ideiglenes keresztirányú vasalást tartalmaz
Nyomásra 0,6fck(t) Általában ha a feszítőerő
Ideiglenes
Előrefeszített ráengedése
0,7fck(t) *** elemek t < 28 napos
feszítéskor*
esetén korban történik
Betonacél
Húzásra és Tartós és 0,8fyk erő jellegű terhelés esetén
nyomásra ideiglenes fyk terhelő mozgások esetén
Feszítőacél
Tartós 0,75fpk általában
maximális feszültség
min(0,8fpk; 0,9fp0,1k)
Húzásra és Ideiglenes a feszítési művelet során
nyomásra 0,95fp0,1k túlfeszítés esetén**
feszítéskor közvetlenül a feszítőerő
min(0,75fpk; 0,85fp0,1k)
ráengedése után
*
A feszítőerő ráengedésének időpontjában (t) a beton nyomószilárdságának várható értéke
minden esetben el kell, hogy érje a 0,5fcm értéket. Ha a feszítőerő ráengedésének időpont (t)
a beton nyomószilárdságának várható értéke 0,5fcm ≤ fcm(t) ≤ fcm, akkor a szerkezeti elemre a
t időpontban ráengedhető feszítőerő a beton 28 napos, tervezett nyomószilárdságának
figyelembevételével ráengedhető maximális feszítőerő és annak 30%-a közötti tartományban
interpolálható az fcm(t) értékének a rá vonatkozó fenti korlátok közötti mértéke alapján.
**
A feszítőbetét túlfeszítése csak abban az esetben lehetséges, ha a feszítő berendezésben a
feszítőerő aktuális értékét ±5% tűréssel mérni lehet a feszítési művelet során.
***
Az előfeszített elemekre történő feszítőerő-ráengedéskor a vonatkozó megengedett
feszültség értéke a gyártási tapasztalatok birtokában legfeljebb 1,0fck(t) értékre megemelhető
abban az esetben, ha a termék funkcióját, tartósságát és megjelenését kedvezőtlenül
befolyásoló körülmények (pl. repedések) nem keletkeznek, továbbá ha erőtanilag
kimutatható, hogy a tervezett erőtani működés figyelembevételével a feszítőerő-
ráengedéskor fellépő nyomófeszültség értéke a teljes élettartam során a legnagyobb.
7-1. táblázat: Megengedett feszültségek összefoglaló táblázata.
104/159
VHSz H.1.4.
7.2. A repedezettség ellenőrzése
A vasbeton műtárgyak funkciója, megfelelő tartóssága és a kedvezőtlen megjelenés

elkerülése érdekében a repedezettség mértékét korlátozni kell.
A szerkezeten, vagy annak egyes részein megjelenő repedéstágasság megengedett

legnagyobb értékeit a 7-2. táblázat tartalmazza a környezeti osztályokba való besorolástól
függően.
Vasbeton szerkezetek és
tapadásmentes Tapadásos feszítőbetéteket
Környezeti feszítőbetéteket tartalmazó tartalmazó feszített
osztály feszített vasbetonszerkezetek
vasbetonszerkezetek
Gyakori kombináció Gyakori kombináció
X0, XC1 0,4 mm 0,2 mm
0,2 mm, továbbá
XC2, XC3, XC4 kvázi-állandó kombinációban
0,3 mm
dekompressziós állapot
XD1, XD2, XD3 dekompressziós állapot
7-2. táblázat: A repedéstágasság megengedett legnagyobb értékei
A 7-2. táblázat szerinti hatáskombinációk figyelembevételével tapadásos feszítőbetéteket

tartalmazó feszített vasbetonszerkezetekre vonatkozóan előírt dekompressziós állapot
igazolásakor azt kell számítással bizonyítani, hogy a feszítőbetétek körüli legalább 25 mm
távolságon belül tengelyirányú húzófeszültségek nem lépnek fel.
Kizárólag tapadásmentes feszítést tartalmazó szerkezeti elemek esetén a vasbeton

szerkezetekre vonatkozó követelményeket kell kielégíteni. A tapadásos és tapadásmentes
feszítést egyaránt tartalmazó szerkezeti elemek esetén a tapadásos feszítést tartalmazó
feszített vasbeton szerkezetekre vonatkozó követelményeket kell kielégíteni.
7.2.1. Minimális vasalás
Ha a repedéstágasság mértékét korlátozni kell, akkor a húzófeszültségek várható

megjelenésének helyén minimális mennyiségű, tapadásos vasalást kell elhelyezni. Ennek
mértékét a következő összefüggéssel lehet meghatározni. Összetett keresztmetszetek
(pl. T alakú keresztmetszetek) esetén a minimális vasalás mennyiségét keresztmetszeti
részenként (külön az övre és külön a gerincre) kell meghatározni az alábbiak szerint.
kc k fct,eff Act
As,min =
σs
105/159
VHSz H.1.4.
ahol:
As,min a húzott betonzónába elhelyezendő minimális acélmennyiség,
Act az első repedés megjelenése előtti (repedésmentes állapot) húzott
betonzóna területe,
σs az első repedés megjelenése után az acélbetétben megengedett maximális
feszültség, melynek értéke általában fyk
fct,eff a beton húzószilárdságának várható értéke az első repedés megjelenésének
időpontjában, amely legfeljebb:
fct,eff = fctm(t) ha az első repedés a 28 napos kor előtt várható,
fct,eff = fctm egyéb esetben,
k a gátolt alakváltozásokat leépítő sajátfeszültségek hatását figyelembe vevő
tényező, melynek értéke:
= 1,0, ha a gerinc magassága h ≤ 300 mm, vagy az öv szélessége
b ≤ 300 mm
= 0,65, ha a gerinc magassága h ≥ 800 mm, vagy az öv szélessége
b ≥ 800 mm
(közbenső méretek esetén lineáris interpoláció alkalmazható),
kc a keresztmetszeten belüli feszültségeloszlás jellegét és a belső kar repedés
felléptekor bekövetkező változásának hatását figyelembe vevő tényező,
értéke:
• tiszta húzás esetén: kc = 1,0
• hajlítás, vagy hajlítással egyidejű nyomás esetén:
− tömör négyszögkeresztmetszetek, valamint szekrényes és T alakú
keresztmetszetek gerince esetén:
 σc 
kc = 0,4 1−  ≤ 1,0
 ( )
 k1 h h∗ fct,eff 

− szekrényes és T alakú keresztmetszetek öve esetén:
Fcr
kc = 0,9 ≥ 0,5
Act fct,eff
ahol:
σc a keresztmetszet a vizsgált részén (övben) keletkező átlagos
betonfeszültség a következő összefüggés szerint:
NEd
σc =
bh
NEd a vonatkozó használhatósági kombináció alapján, a

keresztmetszet vizsgált részén (övben) meghatározott
normálerő tervezési értéke (nyomás esetén pozitív),
106/159
VHSz H.1.4.
h* értéke:
h* = h ha h < 1,0 m
h = 1,0 m ha h ≥ 1,0 m
*
k1 a normálerőnek a keresztmetszeten belüli

feszültségeloszlásra gyakorolt hatását figyelembe vevő
tényező, értéke:
k1 = 1,5 ha NEd nyomóerő,
2h∗
k1 = ha NEd húzóerő,
3h
Fcr az fct,eff feszültség alapján meghatározott repesztő-
nyomatékból repedésmentes állapot feltételezésével számított
húzóerő az övben.
A minimális vasalásba a tapadásos feszítőbetétek is beszámíthatók a következő módon:
As,min σs + ξ1 Ap ∆σp = kc k fct,eff Act
ahol:
Ap az Ac,eff területen lévő tapadásos feszítőbetétek keresztmetszeti területe,
Ac,eff hatékony húzott betonzóna, azaz a húzott vasalás körüli, hc,ef magasságú
betonterület a 7-1. ábra alapján, ahol:
2,5(h − d )
h − x

hc,ef = min
 3
h / 2
x
ε2 = 0
h d
hc,ef
A ε1
B
A − az acélbetétek súlypontja
B − hatékony húzott betonzóna
107/159
VHSz H.1.4.
a) Nyomott zónát tartalmazó keresztmetszet több sorban elrendezett húzott acélbetétekkel

(pl. nagy külpontosságú nyomás vagy nagy külpontosságú húzás gerenda esetén)
x ε2 = 0
d
h
hc,ef
ε1
B
B − hatékony húzott betonzóna
b) Nyomott zónát tartalmazó keresztmetszet egy sorban elrendezett húzott acélbetétekkel
(pl. nagy külpontosságú nyomás vagy nagy külpontosságú húzás lemez esetén)
B ε2
hc,ef
d
h d
hc,ef
C ε1
B − hatékony húzott betonzóna a felső övben

C − hatékony húzott betonzóna az alsó övben
c) Nyomott zónát nem tartalmazó keresztmetszet egy sorban elrendezett, kétoldali húzott
acélbetétekkel (pl. kis külpontosságú húzás lemez esetén)
7-1. ábra: A hatékony húzott betonzóna meghatározása
ξ1 a tapadási szilárdság módosító tényezője a 6.7.2. szakasz szerint. Ha a

repedezettség korlátozására csak feszítőbetétet alkalmaznak, akkor:
ξ1 = ξ
ahol ξ a tapadásos feszítőbetétek és a bordás betonacélok tapadási

szilárdságainak aránya a 6-1. táblázat szerint,
∆σp a feszítőbetétben lévő feszültségnövekmény a feszítőbetétet körülvevő beton
feszültségmentes állapotában meglévő feszítőbetét-feszültséghez képest.
Olyan feszített szerkezetekben, ahol a karakterisztikus kombinációból számított

igénybevételek hatására a szerkezetben lévő nyomó-normálfeszültség mindenhol
nagyobb, mint 1,0 N/mm2, repedéskorlátozás céljából minimális vasalás alkalmazására
nincs szükség.
108/159
VHSz H.1.4.
7.2.2. A repedéstágasság számítása
A repedéstágasság a következő összefüggéssel határozható meg:
wk = sr,max (εsm − εcm)
ahol:
sr,max a legnagyobb repedéstávolság,
εsm az acélbetét átlagos nyúlása a vonatkozó kombinációból származó
igénybevétel hatására, a húzott betonzóna merevítő hatásának
figyelembevételével (a számítás során csak az acélbetétet körülvevő beton
feszültségmentes állapotában meglévő acélbetét-feszültséghez képesti
acélfeszültség-növekményt (∆σp) kell figyelembe venni),
εcm átlagos nyúlás a betonban a repedések közötti repedésmentes szakaszokon.
Az (εsm − εcm) nyúláskülönbség a következőképpen számítható:
( )
fct,eff
σs − k t 1 + α eρp,eff
ρp,eff σs
εsm − εcm = ≥ 0,6
Es Es
ahol:
σs a húzott acélbetétben lévő feszültség berepedt keresztmetszet
feltételezésével a vonatkozó kombináció alapján számított igénybevételből
(feszített szerkezetek esetén σs értékét az εsm fenti értelmezésében szereplő
∆σp értékkel kell helyettesíteni),
αe = Es/Ecm,
As +ξ12Ap
ρp,eff =
Ac,eff
kt a teher tartósságától függő tényező, értéke:
kt = 0,6 rövididejű terhelés esetén,
kt = 0,4 tartós terhelés esetén.
Ha a tapadásos acélbetétek egymáshoz közel helyezkednek el, azaz egymástól való

távolságuk kisebb, mint 5(c + φ/2), a legnagyobb repedéstávolságot 4.23. ábra alapján a
következőképpen kell számítani:
φ
sr,max = 3,4 c + 0,425 k1 k2
ρp,eff
109/159
VHSz H.1.4.
ahol:
φ az acélbetét átmérője. Különböző átmérőjű acélbetétek esetén a φeq
egyenértékű átmérőt kell alkalmazni az alábbiak szerint:
n1φ12 + n 2 φ 22
φeq =
n1φ1 + n 2 φ 2
ahol:
n1 a φ1 átmérőjű acélbetétek darabszáma,
n2 a φ2 átmérőjű acélbetétek darabszáma,
c a betonfedés,
k1 az acélbetét és a beton közti tapadási tulajdonságokat figyelembe vevő
tényező:
k1 = 0,8 bordás felületű acélbetét esetén
k1 = 1,6 sima felületű acélbetét esetén (pl. feszítőbetétnél)
k2 a keresztmetszeten belüli feszültség(nyúlás)eloszlást figyelembe vevő
tényező:
k2 = 0,5 hajlítás esetén,
k2 = 1,0 tiszta húzás esetén,
ε +ε
k2 = 1 2 külpontos húzás esetén,
2ε1
ahol ε1 a nagyobbik, ε2 a kisebbik a berepedt
keresztmetszet szélső szálaiban számított nyúlások
közül a 7-2. ábra szerint.
φ h-x
c B
w
C D
c
5(c + φ/2)
A − semleges tengely B − húzott betonzóna

C − repedéstávolság egymástól távol elhelyezett acélbetétek esetén
D − repedéstávolság egymáshoz közel elhelyezett acélbetétek esetén
7-2. ábra: A repedéstágasság és a repedéstávolság mértéke az acélbetétek egymástól
való távolságának függvényében (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 7.2. ábrájának).
110/159
VHSz H.1.4.
Ha a tapadásos acélbetétek egymástól távol helyezkednek el, azaz egymástól való

távolságuk nagyobb, mint 5(c + φ/2), vagy a húzott zónában nincs tapadásos acélbetét, a
legnagyobb repedéstávolságot a 7-2. ábra alapján a következőképpen kell számítani:
sr,max = 1,3 (h − x)
Két, egymásra merőleges irányú vasalással ellátott szerkezetek esetén, ahol a

főfeszültségek iránya jelentősen (> 15°-kal) eltér a vasalás irányától, a legnagyobb
repedéstávolság értéke a következőképpen határozható meg:
1
sr,max =
cos θ1 sin θ1
+
sr,max,y sr,max,z
ahol:
θ1 az y irányú vasalás és a húzó főfeszültség iránya által bezárt szög,
sr,max,y, sr,max,z az y, ill. a z irányokban, a fentiek szerint számított legnagyobb
repedéstávolság.
7.3. Az alakváltozások ellenőrzése
A beton, vasbeton és feszített vasbeton vasúti műtárgyak esetén a megfelelő

forgalombiztonság, az utasok megfelelő komfortérzete, a vasúti üzem funkcionális
működésének biztosítása, valamint a szerkezet kedvezőtlen megjelenésének az
elkerülése érdekében a szerkezet alakváltozásainak mértékét korlátozni kell.
Vasúti forgalmi terhet viselő felszerkezetek esetén

• a vasúti üzem funkcionális működésének biztosítása és a szerkezet kedvezőtlen
megjelenésének az elkerülése érdekében a felszerkezeteket függőleges síkban túl
kell emelni, melynek mértékét a VHSz H.1.2. utasítás 8.4. szakasza szerinti
terhelésre kell meghatározni,
• a megfelelő forgalombiztonság és az utasok megfelelő komfortérzetének
biztosítása érdekében a felszerkezetek függőleges síkú merevségét korlátozni kell,
melynek során figyelembe veendő terhelést és a hozzá tartozó alakváltozási
korlátokat
• a forgalombiztonság tekintetében a VHSz H.1.2. utasítás 8.3.1.3. szakasza,
• az utasok megfelelő komfortérzete tekintetében a VHSz H.1.2. utasítás
8.3.2.2. szakasza
tartalmazza.
A tervezett, és a szerkezeten kialakuló alakváltozások mértéke eltérhet egymástól,

különösen akkor, ha a működő hajlítónyomaték értéke a repesztőnyomaték közelében
van. Az eltérés mértéke függ az anyagjellemzők szórásától, a környezeti feltételektől, a
terhelési történettől, a támaszok alakváltozást gátló hatásának mértékétől, az altalaj
jellemzőitől stb.
111/159
VHSz H.1.4.
Az alakváltozások számítása során a szerkezet repedésmentességének megítélésekor a

7. fejezet bevezetőjében leírtak szerint kell eljárni. A nem repedésmentes szerkezetek
alakváltozásainak számításakor a szerkezet viselkedését a repedésmentes és a teljes
hosszban berepedt állapotok közti átmenettel szabad figyelembe venni, ahol az átmenet
leírására az alábbi összefüggés alkalmazható:
α = ζ αII + (1 - ζ) αI
ahol:
α alakváltozási paraméter, mely lehet pl. nyúlás, görbület, elfordulás, lehajlás
stb.,
αI, αII az α paraméter repedésmentes (I), ill. teljes hosszban berepedt (II) állapot
alapján számított értéke,
ζ a húzott betonzóna merevítő hatását figyelembe vevő tényező, a következő
összefüggés szerint:
2
 σsr 
ζ=1-β  
 σs 
ahol:
β a teher tartósságát és ciklikusságát figyelembe vevő tényező az
alábbiak szerint:
β = 1,0 egyszeri, rövididejű terhelés esetén,
β = 0,5 tartós, vagy ismétlődő terhelés esetén,
σs a húzott acélbetétben keletkező feszültség a vonatkozó
hatáskombináció alapján, berepedt keresztmetszet feltételezésével
számítva,
σsr a húzott acélbetétben keletkező feszültség a repesztőnyomaték
hatására, berepedt keresztmetszet feltételezésével számítva.
A σsr/σs hányados tiszta hajlítás esetén az Mcr/M, tiszta húzás esetén az

Ncr/N hányadosokkal helyettesíthető, ahol Mcr a repesztőnyomaték, és Ncr a
repesztő húzóerő.
Az erő jellegű terhelésből származó alakváltozások számítása során a beton

húzószilárdságát az fctm mennyiséggel célszerű figyelembe venni. Ha a
normálfeszültségek nagyrészt terhelő mozgásokból (pl. zsugorodás, hidratációs hő)
származnak, akkor az alakváltozások számítása során a beton húzószilárdságát az fctm,fl
hajlító-húzószilárdsággal célszerű figyelembe venni.
A tartós terhelés hatására bekövetkező kúszás hatását az alakváltozások számítása során

a beton 4.6.5. szakasz szerinti Ec,eff alakváltozási tényezőjének alkalmazásával szabad
figyelembe venni.
112/159
VHSz H.1.4.
A zsugorodásból származó görbület az alábbi összefüggésből számítható:
1 S
= εcsαe
rcs I
ahol:
1/rcs a zsugorodásból származó görbület,
εcs a gátolatlan zsugorodás mértéke a 4.6.4. szakasz szerint,
S a vasalás statikai nyomatéka a keresztmetszet súlypontja körül,
I a keresztmetszet inercianyomatéka,
αe = Es/Ec,eff.
Az S és I mennyiségek figyelembe veendő értékeit a fenti α alakváltozási paraméter

segítségével kell kiszámítani azok repedésmentes (I) és teljes hosszban berepedt (II)
állapotban számított értékei alapján.
Pontosabb vizsgálat esetén az alakváltozásokat az α alakváltozási paraméter alkalmazása

helyett numerikus integrálással kell meghatározni a görbületnek a szerkezeti elem
szükséges számú pontjában való számítása után.
113/159
VHSz H.1.4.
8. SZERKESZTÉSI SZABÁLYOK
8.1. Az acélbetétek elhelyezésére és alakjára vonatkozó általános szabályok
E szakasz előírásai bevonat nélküli, túlnyomó mértékben statikus teherrel terhelt

betonacélokra és abból készült hálókra, valamint elő- és utófeszítéshez használt
feszítőbetétekre és ez utóbbiak belső vezetésű kábelcsatornáira vonatkoznak.
8.1.1. Az acélbetétek elrendezése és minimális távolsága
Az acélbetéteket (betonacélok, tapadásos feszítőbetétek) és az utófeszített betétek

kábelcsatornáit egymástól legalább olyan távolságban kell elhelyezni, hogy azok felületén
a betonnal megfelelő tapadás tudjon kialakulni és ennek érdekében a beton megbízhatóan
bedolgozható és tömöríthető legyen. Az acélbetétek csoportos elrendezését vasúti terhet
viselő szerkezeti elemeknél általában kerülni kell; ha ez nem lehetséges, akkor csoportos
elrendezésű acélbetétekre vonatkozó, következőkben szereplő szabályokat kell
alkalmazni.
Emiatt egymás felett elhelyezkedő vízszintes acélbetét (betonacél, előfeszített betét vagy
kábelcsatorna) sorok esetén az egyes sorokban lévő acélbetéteket függőleges értelemben
lehetőleg egymás fölé kell pozícionálni.
Betonacélok esetén a különállóan elrendezett szomszédos betonacélok felületei közötti

minimális (vízszintes vagy függőleges) távolságot (amin,s) − melyet az egymással nem
toldott betonacélok között a toldási szakaszon is biztosítani kell − a következőképpen kell
felvenni:
amin,s ≥ max (φ; dg+5 mm; 20 mm)
ahol:
φ az acélbetétek átmérője,
dg az adalékanyag legnagyobb szemnagysága.
Az egymással toldott betonacélok az átfedési hosszon érinthetik egymást.
Azonos típusú és szilárdsági osztályú betonacélok csoportos elrendezése esetén az egy

csoportban lévő betonacélok átmérőinek aránya legfeljebb 1,7 lehet. A tervezés során a
betonacél-csoportot helyettesítő fiktív betonacél φn helyettesítő átmérőjét a
φn = φ nb ≤ 55 mm
114/159
VHSz H.1.4.
ahol
nb a csoportban lévő acélbetétek száma, a következők szerint:
nb ≤ 4 függőleges, nyomott acélbetét esetén és átfedéses
toldásokban,
nb ≤ 3 minden egyéb esetben.
„Jó” tapadási körülmények (lásd 8-3. ábra) esetén két, függőleges értelemben egymás
felett elhelyezkedő, egymással érintkező betonacélt nem kell csoportos elrendezésűnek
tekinteni.
A szomszédos betonacél-csoportok felületei közötti minimális távolságokat a különálló

elrendezésű betonacélokra vonatkozó előző szabályok szerint kell felvenni a φn
helyettesítő átmérő figyelembevételével.
Előfeszített (tapadásos) betétek esetén a különállóan elrendezett szomszédos betétek

felületei közötti minimális vízszintes és függőleges távolságokat (amin,p) a következőképpen
kell felvenni (lásd 8-1. ábra):
amin,p ≥ max (2φ; dg+5 mm; 20 mm) vízszintes irányban,

amin,p ≥ max (2φ; dg) függőleges irányban,
ahol φ az előfeszített betét átmérője.
8-1. ábra: Előfeszített betétek felületei közötti legkisebb távolság

Az előfeszített betétek csoportos elrendezését általában el kell kerülni, de indokolt esetben

− ha a beton bedolgozhatósága és tömöríthetősége biztosított − alkalmazása
megengedett.
Utófeszített betétek a különállóan elrendezett kábelcsatornái esetén a szomszédos

kábelcsatornák felületei közötti minimális vízszintes és függőleges távolságokat (amin,Φ) a
következőképpen kell felvenni (lásd 8-2. ábra):
amin,Φ ≥ max (Φ; dg+5 mm; 50 mm) vízszintes irányban,

amin,p ≥ max (Φ; dg; 40 mm) függőleges irányban,
ahol Φ a kábelcsatorna átmérője, illetve négyszög keresztmetszetű kábelcsatorna esetén

Φ = max(ad, bd/2), ahol ad a kisebbik, bd pedig a nagyobbik keresztmetszeti méret.
115/159
VHSz H.1.4.
8-2. ábra: Utófeszített betétek kábelcsatornái közötti legkisebb távolság

Utófeszített betétek kábelcsatornái vízszintes értelemben nem csoportosíthatók,

függőleges értelemben pedig kizárólag a belül injektáló anyaggal kitöltött kábelcsatornák
közül kettő helyezhetők el közvetlenül egymás felett (lásd 8-2. ábra).
Íves vezetésű kábelcsatornák esetén a kábelcsatornák közötti legkisebb távolságok

meghatározásakor azt is biztosítani kell, hogy az iránytörési helyeken a betonra átadódó
erők sem a megfeszítéskor, sem azt követően ne okozzák a beton lokális tönkremenetelét.
8.1.2. Meghajlított acélbetétek
Az acélbetétek meghajlításához használt hajlítótüske átmérőjét az acélbetétben fellépő

repedések és a meghajlítás környezetében a beton lokális tönkremenetelének az
elkerülése érdekében korlátozni kell.
Az acélbetétek károsodásának elkerülése érdekében szükséges legkisebb hajlítótüske-

átmérőket a 8-1. táblázat tartalmazza.
Legkisebb hajlítótüske-átmérő, φm,min

Az acélbetét átmérője
meghajlítás, kampó és hurok esetén
Különálló elrendezésű betonacélok és huzalok
φ ≤ 16 mm 4φ
φ > 16 mm 7φ
Meghajlítás után hegesztett egyedi betonacélok és hegesztés után hajlított hálók
5φ
vagy
d ≥ 3φ esetén: 5φ
d < 3φ vagy a meghajlítási zónába kerülő
vagy
hegesztés esetén: 20φ
8-1. táblázat: Legkisebb hajlítótüske-átmérők
116/159
VHSz H.1.4.
A 8-1. táblázat szerinti φm,min értékek teljesülése esetén, továbbá

• ha olyan közbenső (nem a betonfelülethez legközelebb eső) φ átmérőjű acélbetétről
van szó, melynek meghajlításán belül egy legalább φ átmérőjű, keresztirányú
acélbetét található, valamint
• ha az acélbetét meghajlítást követő egyenes hossza legfeljebb 5φ,
feltételezhető, hogy a meghajlítás környezetében a beton lokális károsodása nem
következik be. Ellenkező esetekben a hajlítótüske átmérőjét a következőképpen kell
felvenni:
Fbt  1 1 
φm,min ≥  + 
f cd  a b 2φ 
ahol:
Fbt az acélbetétben vagy a meghajlítás kezdetén egymással érintkező
acélbetétek csoportjában teherbírási határállapotban fellépő húzóerő,
ab az acélbetétek (vagy acélbetét-csoportok) meghajlítás síkjára merőlegesen
mért tengelytávolságának a fele; szélső (betonfelülettel szomszédos)
acélbetét (vagy acélbetét-csoport) esetén az ab értékét általában a
betonfedés és a φ/2 összegére kell felvenni.
Az fcd értéke legfeljebb a C55/67 betonszilárdsági osztálynak megfelelő legyen.
8.2. Tapadás, erőátadódás, lehorgonyzás és toldás
Az acélbetétek erőátadódási (pl. lehorgonyzási, toldási) zónáit úgy kell kialakítani, hogy az
elégtelen tapadás miatti repedések és a betonfelület lepattogzása elkerülhető legyen.
8.2.1. Tapadási szilárdság
Bordás felületű acélbetétek lehorgonyzódása mentén figyelembe vehető tapadási

szilárdság tervezési értéke a következőképpen számítható:
fbd = 2,25 η1 η2 fctd
ahol:
fctd a beton húzószilárdságának tervezési értéke (lásd 6.2.1. szakasz), melynek
számításához felhasznált fctk,0,05 értéket − a nagyobb szilárdságú betonok
nagyobb ridegtörési hajlama miatt − a C60/75 betonszilárdsági osztálynak
megfelelő értékben korlátozni kell, hacsak nem igazolható, hogy az átlagos
tapadási szilárdság az ebből számított határértéknél nagyobb,
η1 a tapadási körülményeket (az acélbetét betonozás során elfoglalt helyzetét)
leíró tényező (lásd 8-3. ábra)
η1 = 1,0 „jó” tapadási körülmények esetén,
η1 = 0,7 minden egyéb esetben, továbbá csúszózsaluval készülő
szerkezeti elemekben lévő acélbetétek esetén, hacsak nem
mutatható ki, hogy „jó” tapadási körülmények állnak fenn,
117/159
VHSz H.1.4.
η2 az acélbetét átmérőjét (φ) figyelembevevő tényező:

η2 = 1,0 φ ≤ 32 mm esetén,
η2 = 132 − φ φ > 32 mm esetén.
100
a) 45°≤ α ≤ 90° b) h ≤ 250 mm c) h > 250 mm d) h > 600 mm

A nem sraffozott zónák „jó” tapadási körülményeket jelentenek. A – a betonozás iránya
8-3. ábra: Tapadási körülmények (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 8.2. ábrájának).
Előfeszített betétek esetén feltételezhető, hogy a feszítőerő ráengedésekor a betonra

átadódó fbpt tapadási feszültség állandó, melynek értéke a következőképpen számítható:
fbpt = ηp1 η1 fctd(t)
ahol:
ηp1 a feszítőbetét típusát és a feszítőerő ráengedésekor érvényes tapadási
feltételeket figyelembe vevő tényező, értéke:
ηp1 = 2,7 rovátkolt feszítőhuzalok esetén,
ηp1 = 3,2 3 és 7 eres pászmák esetén,
fctd(t) = αct0,7fctm(t)/γC a beton húzószilárdságának tervezési értéke a feszítőerő
ráengedésekor (a beton t [nap]-os korában) (lásd a 3. sz. melléklet 3.2.
szakaszát és a 6.2.1. szakaszt).
Teherbírási határállapotban az előfeszített betét lehorgonyzódása mentén figyelembe

vehető tapadási szilárdság tervezési értéke a következő:
fbpd = η1 ηp2 fctd
ahol:
ηp2 a feszítőbetét típusát és a lehorgonyzásnál érvényes tapadási feltételeket
figyelembevevő tényező, melynek értéke:
ηp2 = 1,4 rovátkolt feszítőhuzalok esetén,
ηp2 = 1,2 7 eres pászmák esetén.
118/159
VHSz H.1.4.
8.2.2. Előfeszített betétek erőátadódása
A feszítőerő szerkezeti elemre való ráengedését követően az előfeszített betétekben lévő

erő a tapadás révén lpt erőátadódási hosszon adódik át a betonra (lásd 8-4. ábra).
lineáris feszültségeloszlás a
keresztmetszet magassága mentén
8-4. ábra: Erőátadódási (lpt) és erő-szétterjedési (ldisp) hossz

Az erőátadódási hossz lpt alapértéke a következőképpen számítható:
σpm0
lpt = α1 α2 φ
fbpt
ahol:
α1 a feszítőerő ráengedés fokozatosságát figyelembevevő tényező, értéke:
= 1,0 fokozatos feszítőerő ráengedés esetén,
= 1,25 hirtelen feszítőerő ráengedés esetén,
α2 a feszítőbetét típusát figyelembevevő tényező, értéke:
= 0,25 kör keresztmetszetű feszítőbetétek esetén,
= 0,19 3 és 7-eres pászmák esetén,
φ a feszítőbetét névleges átmérője (az M11-2. táblázat, az M11-3. táblázat és
az M11-4. táblázat szerint). Feszítőpászma-csoport esetén az egyedi
pászmák névleges átmérőjének és a hozzá tartozó előző α2 értéknek az
alkalmazása a biztonság kárára történő közelítést jelenthet; az ilyen
esetekben az előző összefüggésben alkalmazott φ és α2 értékeket
szakirodalom, vagy külön erre irányuló vizsgálat alapján javasolt
meghatározni.
σpm0 a feszítőbetétben lévő feszültség közvetlenül a feszítőerő ráengedését
követően.
A tényleges erőátadódási hossz számított értéktől való eltérése egyes esetekben kedvező,
más esetekben kedvezőtlen erőtani következménnyel jár (pl. a 8.2.4.3. szakasz szerinti
tartóvég-vizsgálat esetén a rövidebb, a tartóvégi nyírási ellenállás esetében a hosszabb
erőátadódási hossz kedvezőtlenebb). Ezért tervezéskor meg kell különböztetni az
erőátadódási hossz alsó (lpt1) és felső (lpt2) tervezési értékét és a kettő közül a vizsgált
esetben kedvezőtlenebbiket kell alkalmazni:
119/159
VHSz H.1.4.
lpt1 = 0,8 lpt lpt2 = 1,2 lpt
A tapadás révén átadódó feszítőerő szerkezeti elemben kialakuló keresztirányú

szétterjedésével kapcsolatban szabad azt feltételezni, hogy a szétterjedő feszítőerő az
erőátadódási hossz kezdetétől mért ldisp távolságban eredményez lineáris
normálfeszültség-eloszlást a szerkezeti elem keresztmetszete mentén, ami a 8-4. ábra
alapján a következőképpen számítható:
2
ldisp = lpt,i + d2
ahol
lpt,i az erőátadódási hossz kedvezőtlenebbik tervezési értéke (lpt1 vagy lpt2),
d a feszítőbetét hasznos magassága az erőátadódási hossz végén.
8.2.3. Betonacélok lehorgonyzása és toldása
Betonba ágyazott különálló elrendezésű betonacélokat vagy betonacél hálókat úgy kell
lehorgonyozni, hogy a vizsgált keresztmetszet és az acélbetét közelebbi vége között (az
acélbetét-vég alakját is figyelembe véve, lásd a 8.2.3.1. szakaszt) legalább akkora
távolság legyen, amely mentén fellépő tapadási erők összege azonos az acélbetét vizsgált
keresztmetszetében az erőtani számítás szerint figyelembevett erővel.
A betonacélok vagy betonacél hálók a következő módokon toldhatók:

• egyenes vagy nem egyenes végű acélbetétek átfedéses toldásával,
• hegesztéssel,
• mechanikai (húzó- és nyomó-, vagy csak húzóerő átadására alkalmas)
toldószerelvényekkel.
Betonacélok hegeszthetőségével és hegesztési módszereivel az 1. sz. melléklet 1.1.

szakasza foglalkozik.
8.2.3.1. Különálló elrendezésű betonacélok lehorgonyzási módjai
A különálló elrendezésű vagy hálóban alkalmazott, húzott betonacélok lehorgonyozhatók

egyenes véggel vagy a 8-5. ábra szerint kialakított végekkel, illetve hegesztett
keresztirányú acélbetét alkalmazásával. A nyomott acélbetéteket egyenes véggel kell
lehorgonyozni.
A lehorgonyzás szükséges hossza a lehorgonyzási zónában elhelyezett (de a

lehorgonyzott acélbetéttel nem összehegesztett) keresztirányú acélbetétekkel rövidíthető,
ezzel kapcsolatban lásd 8.2.3.3. szakaszt.
Kengyelek és egyéb nyírási acélbetétek lehorgonyzásához az acélbetét-végeket a

8-6. ábra szerint kell kialakítani. A kampó és a meghajlítás belsejében minden esetben
acélbetétet kell elhelyezni.
120/159
VHSz H.1.4.
≥ 5φ
α
lbd φ lb,eq
lb,rqd 90° ≤ α < 150°
a) Az lbd és az lb,rqd lehorgonyzási hosszak b) Meghajlítás
értelmezése (az acélbetét tengelyében mérve) (α = 90° esetén: merőleges kampó)
tetszőleges alak esetén
≥ 5φ
≥ 150 φt ≥ 0,6φ ≥ 5φ
lb,eq lb,eq lb,eq
c) Kampó d) Hurok e) Lehorgonyzás hegesztett

keresztirányú acélbetéttel
8-5. ábra: Különálló elrendezésű betonacélok lehorgonyzásakor alkalmazott acélbetét-vég
alakok és az lb.eq egyenértékű lehorgonyzási hossz értelmezése
φt ≥ 1,4φ
α=150° α=90°
φt ≥ 0,7φ
a) b) c) d)
8-6. ábra: Kengyelek és nyírási acélbetétek lehorgonyzásakor alkalmazott acélbetét-vég
alakok (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 8.5. ábrájának).
A nagy átmérőjű (φ > 32 mm) betonacélokat − a lehorgonyzási zónában fellépő jelentős

hasítóerők miatt − elsősorban mechanikai szerelvényekkel kell lehorgonyozni, de −
megfelelő mennyiségű, elsősorban kengyelek formájában elhelyezett keresztirányú
(körülzáró) vasalás esetén − egyenes véggel is lehorgonyozhatók. Ez esetben a
(körülzáró) keresztirányú vasalás szükséges mennyisége a következő (lásd 8-7. ábra):
• a húzott betonfelülettel párhuzamos irányban:
Ash = 0,25 As1 n1
121/159
VHSz H.1.4.
• a húzott betonfelületre merőleges irányban:
Asv = 0,25 As1 n2
ahol
As1 egyetlen lehorgonyzott acélbetét keresztmetszeti területe (lásd 8-7. ábra),
n1 a vizsgált keresztmetszetben lehorgonyzott acélbetét-sorok száma
(a 8-7. ábra a) esetében: n1 = 1, a b) esetben: n1 = 2),
n2 az egyes acélbetét-sorokban lehorgonyzott acélbetétek száma (a 8-7. ábra
a) esetében: n2 = 2, a b) esetben: n2 = 2).
a) b)
○ a vizsgált zónában lehorgonyzott acélbetét
● folytatódó (a vizsgált zónában nem lehorgonyzott) acélbetét
8-7. ábra: Keresztirányú (körülzáró) vasalás egyenes véggel lehorgonyzott nagy átmérőjű
(φ > 32 mm) acélbetétek lehorgonyzási zónáiban
Nagy átmérőjű acélbetétek lehorgonyzásához egyéb végalakok nem használhatók.
A nagy átmérőjű acélbetétek lehorgonyzási zónái körül repedéskorlátozás céljából

célszerű kéregvasalást alkalmazni. A kéregvasalás kialakítását és szükséges mennyiségét
a 8.3.5. szakasz szerint célszerű felvenni.
A csoportos elrendezésű acélbetéteket a támaszok felett, egyenes véggel kell

lehorgonyozni.
Ha az acélbetét-csoport 8.1.1. szakasz szerinti helyettesítő átmérője φn < 32 mm, akkor a

lehorgonyzás a csoportban lévő acélbetétek lépcsőzetes elhagyása nélkül is kialakítható.
Ha a helyettesítő átmérő φn ≥ 32 mm, akkor

• húzott acélbetét-csoport lehorgonyzásakor a csoportban lévő acélbetéteket
lépcsőzetesen kell elhagyni a 8-8. ábra szerint. Ez esetben, ha a csoportban lévő
egyedi acélbetétek 1,3lb,rqd-nél hosszabb lépcsőkkel vannak elhagyva (ahol az lb,rqd az
egyedi acélbetét átmérőjén alapul), akkor az acélbetét-csoport lbd lehorgonyzási hossza
az egyedi acélbetétek átmérője alapján határozható meg. Ha a lépcsőhosszra
vonatkozó előző feltétel nem teljesül, akkor az acélbetét-csoport lbd lehorgonyzási
hosszát az acélbetét csoport φn helyettesítő átmérője alapján kell meghatározni.
122/159
VHSz H.1.4.
≥ lb,rqd ≥ 1,3lb,rqd
Fs
8-8. ábra: φn ≥ 32 mm helyettesítő átmérőjű, húzott acélbetét csoport lehorgonyzása

• nyomott acélbetét-csoport lehorgonyozásakor a csoportban lévő egyedi acélbetétek

lépcsőzetes elhagyására nincs szükség. Azonban a lehorgonyzási zónában legalább
négy, az acélbetét-csoport vége után pedig legalább egy darab, ≥ 12 mm átmérőjű
kengyelt kell elhelyezni az acélbetét-csoportot körülzáró vasalás céljából.
8.2.3.2. Különálló elrendezésű betonacélok lehorgonyzása hegesztett

keresztirányú acélbetéttel
A lehorgonyzandó acélbetétre a lehorgonyzási zónában felhegesztett keresztirányú

acélbetétekkel (lásd 8-5. ábra f) eset és 8-6. ábra c) és d) esetek) hatékonyabb
lehorgonyzás érhető el. A hegesztést az EN ISO 17660 szerint kell végrehajtani.
Kis átmérőjű (≤ 12 mm) hegesztett keresztirányú acélbetétek lehorgonyzási teherbírását a

hegesztett kapcsolat teherbírása határozza meg. Ha mind a lehorgonyzott, mind a
lehorgonyzó, hegesztett keresztirányú acélbetét átmérője legfeljebb 12 mm, akkor
egyetlen keresztirányú acélbetét lehorgonyzási teherbírásának Fbtd tervezési értéke a
Fbtd = Fwd ≤ 16 As fcd φt/φl
ahol:
Fwd a varrat nyírási szilárdságának tervezési értéke (lásd 8-9. ábra), mely a
Fwd = 0,5 As fyd
ahol fyd a lehorgonyzott acélbetét folyáshatárának tervezési értéke

As a lehorgonyzott acélbetét keresztmetszeti területe,
φt a (lehorgonyzó) keresztirányú acélbetét névleges átmérője (φt ≤ 12 mm),
φ a lehorgonyzott acélbetét névleges átmérője (φ ≤ 12 mm).
Ha a lehorgonyzott acélbetét azonos oldalán két, egymástól a minimális φt távolságban

felhegesztett keresztirányú acélbetétet alkalmaznak, akkor az előző összefüggés szerinti
teherbírás 1,41-szerese vehető figyelembe.
123/159
VHSz H.1.4.
φt
Fwd
σcm
8-9. ábra: Lehorgonyzás hegesztett keresztirányú acélbetéttel − jelölések
Nagyobb átmérőjű (> 12 mm) hegesztett keresztirányú acélbetétek lehorgonyzási

teherbírását a keresztirányú acélbetét környezetében kialakuló beton-nyomófeszültség
mértéke határozza meg. Ha a lehorgonyzó, hegesztett keresztirányú acélbetét átmérője
12 mm-nél nagyobb (de legfeljebb 32 mm), akkor egyetlen, a lehorgonyzott acélbetét
belső (a legközelebbi betonfelülettel ellentétes) oldalára felhegesztett keresztirányú
acélbetét lehorgonyzási teherbírásának Fbtd tervezési értéke a következő:
Fbtd = ltd φt σtd ≤ Fwd
ahol:
φt a (lehorgonyzó) keresztirányú acélbetét névleges átmérője (φt > 12 mm),
ltd a hegesztett keresztirányú acélbetét hosszának tervezési értéke a következő
összefüggés szerint:
ltd = 1,16 φt fyd σtd ≤ lt
ahol:
fyd a lehorgonyzott acélbetét folyáshatárának tervezési értéke,
lt a (lehorgonyzó) keresztirányú acélbetét hossza, de legfeljebb a
lehorgonyzott acélbetétek távolsága,
σtd a hegesztett kapcsolat környezetében kialakuló beton-nyomófeszültség
tervezési értéke, mely a következőképpen számítható:
fctd + σcm
σ td = ≤ 3fcd
−0,18  2( c φ t )+1
0,015 + 0,14e
ahol:
σcm a mindkét acélbetétre merőleges irányú átlagos beton-
nyomófeszültség (nyomás esetén pozitív) (lásd 8-9. ábra),
c a mindkét acélbetétre merőleges irányú betonfedés a lehorgonyzott
acélbetéten mérve (lásd 8-9. ábra).
Ha a lehorgonyzott acélbetét egy adott keresztmetszetének mindkét oldalára azonos

átmérőjű keresztirányú acélbetétet hegesztenek fel, akkor az előző összefüggés szerinti
Fbtd lehorgonyzási teherbírás kétszerese vehető figyelembe. Ez esetben a külső
(legközelebbi betonfelület felé eső) keresztirányú acélbetéten is biztosítani kell a 4.6.6.3.
szakasz szerinti szükséges betonfedést.
124/159
VHSz H.1.4.
Ha a lehorgonyzott acélbetét azonos oldalára hegesztenek két azonos átmérőjű

keresztirányú acélbetétet egymástól a minimális 3φ távolságban, akkor az előző
összefüggés szerinti teherbírás 1,41-szerese vehető figyelembe.
8.2.3.3. Lehorgonyzási hossz
Egyenes végű, különálló elrendezésű betonacélokban működő erő betonra való

átadásához szükséges lehorgonyzási hossz lb,rqd alapértéke − állandó értékű fbd tapadási
szilárdság feltételezésével és minden egyéb befolyásoló hatás figyelembevétele nélkül − a
következőképpen határozható meg:
φ σ sd
lb,rqd =
4 f bd
ahol:
φ az acélbetét átmérője,
σsd az acélbetétben működő húzófeszültség tervezési értéke abban a pontban,
ahonnan kezdve a lehorgonyzási hosszat mérik,
fbd a tapadási szilárdság a 8.2.1. szakasz szerint.
Az acélbetétben működő erő hatékonyabb lehorgonyzása érhető el az egyenestől eltérő

acélbetét-vég alak, a minimálisnál nagyobb betonfedés, a lehorgonyzási zónában
elhelyezett (hegesztett és nem hegesztett) keresztirányú vasalás alkalmazása, valamint a
felhasadás síkjára merőlegesen működő keresztirányú nyomás figyelembevétele esetén.
E körülményeket figyelembe véve az acélbetétek lehorgonyzási hosszának lbd tervezési
értéke a következő összefüggésből számítható:
lbd = α1 α2 α3 α4 α5 lb,rqd ≥ lb,min
ahol:
α1 az acélbetét-vég alakjától (lásd 8-5. ábra) függő tényező (lásd 8-2. táblázat),
α2 a lehorgonyzási zónában értelmezett cd betonfedés (lásd 8-10. ábra)
mértékétől függő tényező (lásd 8-2. táblázat),
a) egyenes végű acélbetét b) kampózott végű acélbetét c) hurkolt végű acélbetét

cd = min(a/2, c1, c) cd = min(a/2, c1) cd = c
8-10. ábra: Az α2 tényező meghatározásához szükséges cd betonfedés
125/159
VHSz H.1.4.
α3 az lbd hosszon elhelyezett (nem hegesztett) keresztirányú vasalás

mennyiségétől függő tényező (lásd 8-2. táblázat),
As φt, Ast As φt, Ast As φt, Ast
K = 0,1 K = 0,05 K=0

8-11. ábra: Az α3 tényező meghatározásához szükséges K értéke gerendák és lemezek
esetén (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 8.4. ábrájának).
α4 az lbd hosszon elhelyezett hegesztett keresztirányú vasalás (lásd

8.2.3.2. szakasz) mennyiségétől függő tényező (lásd 8-2. táblázat),
α5 az lbd hosszon a felhasadás síkjára merőlegesen ható nyomás mértékétől
függő tényező (lásd 8-2. táblázat),
lb,min a minimális lehorgonyzási hossz a következők szerint:
• húzott zónában lévő lehorgonyzás esetén:
lb,min ≥ max(0,3lb,rqd, 10φ, 100 mm)
• nyomott zónában lévő lehorgonyzás esetén:
lb,min ≥ max(0,6lb,rqd, 10φ, 100 mm)
Az α2, α3 és α5 tényezőkkel figyelembevett körülmények együttes fennállása esetén a

következő feltételt kell biztosítani:
α2 α3 α5 ≥ 0,7
Közvetlen megtámasztások esetén, ha a megtámasztás hossza mentén, a támasz

széleitől legalább 15 mm-re van legalább egy hegesztett keresztirányú acélbetét, akkor az
lbd < lb,min feltétel megengedett. A hegesztett keresztirányú vasalás lehorgonyzási
teherbírásával kapcsolatban lásd a 8.2.3.2. szakaszt.
126/159
VHSz H.1.4.
Befolyásoló Acélbetét-vég Húzott Nyomott

tényező alak acélbetét
egyenes α1 = 1,0 α1 = 1,0
Az acélbetét nem egyenes
alakja α1 = 0,7, ha cd > 3φ (1)
(lásd 8-5. ábra b), α1 = 1,0
α1 = 1,0 egyéb esetben
c) és d) esetek)
egyenes 0,7 ≤ α2 = 1 − 0,15(cd − φ)/φ ≤ 1,0 (1) α2 = 1,0
nem egyenes
Betonfedés
(lásd 8-5. ábra b), 0,7 ≤ α2 = 1 − 0,15(cd − 3φ)/φ ≤ 1,0 (1) α2 = 1,0
c) és d) esetek)
A fővasalással
nem
összehegesztett minden típus 0,7 ≤ α3 = 1 − Kλ ≤ 1,0 (2)(3) α3 = 1,0
keresztirányú
vasalás
minden típus, az
Hegesztett
átmérő és az
keresztirányú α4 = 0,7 α4 = 0,7
vasalás elhelyezés a 8-5.
ábra e) eset szerint
Keresztirányú
minden típus 0,7 ≤ α5 = 1 − 0,04p ≤ 1,0 -
nyomás
(1)
A cd értékeit az acélbetét-vég alakjától függően a 8-10. ábra mutatja.
(2)
A λ a (nem hegesztett) keresztirányú vasalás fajlagos mennyisége a következők
szerint:
λ = (ΣAst − ΣAst,min)/As
ahol:
ΣAst az lbd hosszon elhelyezett keresztirányú vasalás keresztmetszeti területe
ΣAst,min a minimális keresztirányú vasalás keresztmetszeti területe, melynek
értéke:
• = 0,25As gerendák esetén
• = 0 lemezek esetén
As a legnagyobb átmérőjű lehorgonyzott acélbetét keresztmetszeti területe
(3)
A K értékét a 8-11. ábra mutatja.
(4)
A p [N/mm2] az lbd hosszon működő keresztirányú nyomás értéke teherbírási
határállapotban.
8-2. táblázat: Az α1 − α5 tényezők értékei
Nem egyenes végű betonacélok esetén az előzőek szerinti lb,rqd és lbd lehorgonyzási
hosszakat minden esetben az acélbetét tengelye mentén kell mérni (lásd 8-5. ábra a)
eset).
127/159
VHSz H.1.4.
A 8-5. ábra b-e) esetek szerinti nem egyenes végű acélbetétek húzott zónában szükséges
lehorgonyzási hossza az előző lbd érték helyett alternatívaképpen a következő lb,eg
egyenértékű lehorgonyzási hosszal is meghatározható (az lb,eq értelmezését a 8-5. ábra
mutatja):
• a 8-5. ábra b-d) esetek szerinti acélbetét-végek esetén:
lb,eq = α1 lb,rqd
• a 8-5. ábra e) eset szerinti acélbetét-vég esetén:
lb,eq = α4 lb,rqd
ahol az α1 és α4 tényezők értékeit a 8-2. táblázat tartalmazza.
8.2.3.4. Átfedéses toldások
A különálló elrendezésű betonacélok vagy betonacél hálók átfedéses toldásait a szerkezet

kis igénybevételű szakaszaira, keresztmetszeti értelemben szimmetrikus elrendezésben
kell megtervezni.
Különálló elrendezésű betonacélok átfedéses toldásai
Különálló elrendezésű betonacélok átfedéses toldásait általában úgy kell megtervezni,

hogy a szomszédos átfedéses toldások a hossz mentén egymáshoz képest eltolva
helyezkedjenek el (lásd 8-12. ábra). Az egymást átfedő acélbetétek közötti legnagyobb
(tiszta) távolságot, valamint a szomszédos átfedéses toldások egymástól mért legkisebb
távolságát a 8-12. ábra mutatja.
≥ 0,3l0 l0
≤ 50 mm
Fs ≤ 4φ φ Fs
Fs a ≥ 20 mm
≥ 2φ Fs
Fs
Fs
8-12. ábra: Átfedéses toldások elrendezése

Ha az egymást átfedő acélbetétek legnagyobb távolságára vonatkozó 8-12. ábra szerinti

min(4φ, 50 mm) méret nem teljesül, akkor az l0 átfedési hosszt meg kell növelni a toldott
acélbetétek közötti tényleges távolsággal.
128/159
VHSz H.1.4.
Ha a szomszédos átfedéses toldások közötti, hossz menti minimális távolságra (0,3l0)

vonatkozó szabály kivételével a 8-12. ábra szerinti további szabályok teljesülnek, akkor
• az egy sorban elrendezett húzott acélbetétek legfeljebb 50%-a toldható a szerkezeti
elem azonos keresztmetszetében,
• több sorban elrendezett húzott acélbetétek esetén ez az arány szintén legfeljebb
50% lehet,
• a nyomott acélbetétek és a másodlagos (elosztó) acélbetétek 100%-a toldható a
szerkezeti elem azonos keresztmetszetében.
Az átfedési hossz l0 tervezési értéke a következőképpen határozható meg:
l0 = α1 α2 α3 α5 α6 lb,rqd ≥ l0,min
ahol:
α1, α2, α3, α5 a 8-2. táblázat szerinti tényezők,
α6 a vizsgált átfedési hossz középpontjától mért 0,65l0 távolságon belül
átfedéssel toldott acélbetétek (lásd 8-13. ábra) százalékos arányától függő
tényező a 8-3. táblázat szerint (a közbenső értékek interpolációval
határozhatók meg).
l0
A vizsgált tartományba
eső acélbetétek
(%-os arány: 50%)
→ α6 = 1,4)
0,65l0 0,65l0
8-13. ábra: Az azonos keresztmetszetben toldott acélbetétek százalékos arányának

értelmezése (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 8.8. ábrájának).
Az átfedéssel toldott acélbetétek százalékos

aránya az összes acélbetét keresztmetszeti < 25% 33% 50% > 50%
területére vonatkoztatva
α6 1 1,15 1,4 1,5
8-3. táblázat: Az α6 tényező értékei
Az átfedéses toldásban fellépő keresztirányú húzóerők felvételére a toldási zónában

keresztirányú vasalást kell elhelyezni. A keresztirányú vasalás szükséges mennyiségét és
elrendezését a következőképpen kell meghatározni:
129/159
VHSz H.1.4.
• Húzott acélbetétek átfedéses toldásakor

• keresztirányú vasalásra nincs szükség (az egyéb szerkesztési okokból (lásd
8.3. szakasz) elhelyezett keresztirányú vasalás vagy kengyelek mennyisége
elegendő), ha
• az átfedéssel toldott acélbetétek átmérője φ < 20 mm, vagy
• az egy keresztmetszetben átfedéssel toldott acélbetétek százalékos
aránya < 25%
• egyéb esetben a keresztirányú vasalás szükséges ΣAst teljes
keresztmetszeti területe
ΣAst ≥ As
ahol As egyetlen átfedéssel toldott acélbetét keresztmetszeti területe.

Ezt a keresztirányú vasalást az átfedéssel toldott vasalással párhuzamos
síkban, arra merőleges irányban, az átfedési hossz külső harmadaiban kell
elhelyezni (lásd 8-14. ábra a) eset).
Ha az egy keresztmetszetben átfedéssel toldott acélbetétek százalékos
aránya > 50%, vagy ha az egy keresztmetszetben lévő, szomszédos
átfedéses toldások közötti távolság a ≤ 10φ (lásd 8-12. ábra), akkor a
keresztirányú vasalást általában kengyelekkel vagy U alakú acélbetétekkel
kell kialakítani és azokat a keresztmetszet átfedéstől távolabbi részében kell
lehorgonyozni.
ΣAst/2 ΣAst/2
l0/3 l0/3
≤ 150 mm
Fs
Fs
l0
a) húzott acélbetétek átfedéses toldása
ΣAst/2 ΣAst/2
≤ 150 mm
Fs Fs
l0
4φ l0/3 l0/3 4φ
b) nyomott acélbetétek átfedéses toldása

8-14. ábra: A keresztirányú vasalás elrendezése különálló elrendezésű betonacélok
átfedéses toldásaiban (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 8.9. ábrájának).
130/159
VHSz H.1.4.
• Nyomott acélbetétek átfedéses toldásakor a keresztirányú vasalás szükséges

mennyiségére ugyanazon szabályok érvényesek, mint a húzott acélbetétek esetén,
de azon túlmenően el kell helyezni egy-egy darab keresztirányú acélbetétet az
átfedési hosszon kívül, annak végeitől mért 4φ távolságon belül (lásd 8-14. ábra b)
eset).
Nagy átmérőjű acélbetétek átfedéssel csak abban az esetben toldhatók

• ha a keresztmetszet legkisebb mérete ≥ 1,0 m, vagy
• ha a teherbírási határállapotban számított feszültség legfeljebb 0,8fyd.
Csoportos elrendezésű betonacélok átfedéses toldásai
Átfedéssel a legfeljebb három betonacélt tartalmazó acélbetét-csoportot szabad toldani.
Fs Fs
1,3l0 1,3l0 1,3l0 1,3l0
8-15. ábra: Acélbetét-csoport átfedéses toldása folytonossági acélbetét (4) alkalmazásával

A csoportban lévő acélbetétek számától függően az átfedéses toldást a következőképpen

kell kialakítani:
• két darab acélbetétet tartalmazó, φn < 32 mm helyettesítő egyenértékű átmérőjű
acélbetét-csoport esetén a toldás az egyedi acélbetétek lépcsőzése nélkül is
kialakítható. Ekkor az átfedési hossz l0 tervezési értékének a számításához az
acélbetét-csoport φn helyettesítő egyenértékű átmérőjét kell alkalmazni.
• két darab acélbetétet tartalmazó, φn ≥ 32 mm helyettesítő egyenértékű átmérőjű,
vagy három darab acélbetétet tartalmazó acélbetét-csoportok esetén az egyedi
acélbetéteket hosszirányban 1,3l0 hosszúságú lépcsők alkalmazásával kell elhagyni
a 8-15. ábra szerint, ahol az l0 meghatározása az egyedi acélbetét alapján történik.
Ez esetben egy negyedik, ún. folytonossági acélbetétet elhelyezésére is szükség
van.
Hegesztett betonacél hálók átfedéses toldásai
Hegesztett betonacél hálók átfedéses toldásait vagy a szomszédos hálók egymásba

csúsztatásával (8-16. ábra a) eset) vagy a hálók átfedésével (8-16. ábra b) eset) kell
kialakítani. Fárasztó terhelés esetén csak egymásba csúsztatott hálók alkalmazhatók.
131/159
VHSz H.1.4.
Fs Fs
l0
a) egymásba csúsztatott hálók

Fs
Fs
l0
a) egymást átfedő hálók

8-16. ábra: Hegesztett betonacél hálók átfedéses toldásai
Egymásba csúsztatott hálók esetén

• a fővasalás átfedéseit az különálló elrendezésű betonacélok átfedéses toldásaira
vonatkozó, előzőekben leírt szabályok szerint kell kialakítani α3 = 1,0
figyelembevételével (a keresztirányú acélbetétek kedvező hatásainak figyelmen
kívül hagyásával).
• az egy keresztmetszetben átfedéssel toldható fővasalás megengedett százalékos
aránya tekintetében a 8-3. táblázat alapján kell eljárni.
Egymással átfedésben lévő hálók esetén

• a fővasalás átfedéseit általában olyan tartományokban kell elhelyezni, ahol a
vasalásban teherbírási határállapotban számított feszültség legfeljebb 0,8fyd. Ha ez
a feltétel nem teljesül, akkor az axiális igénybevétellel szembeni teherbírás
számításakor (6.3. szakasz) az acélbetétek hasznos magasságát a húzott
betonfelülettől legtávolabbi acélbetét-sor alapján kell felvenni.
• az egy keresztmetszetben átfedéssel toldható fővasalás megengedett százalékos
arányát a fővasalás (As/s)prov fajlagos keresztmetszeti területétől függően (ahol s a
fővasalás acélbetéteinek távolsága) a következőképpen kell felvenni:
− 100% ha (As/s)prov ≤ 1200 mm2/m
− 60% ha (As/s)prov > 1200 mm2/m
• a fővasalás több réteget tartalmazó átfedéseit egymáshoz képest legalább 1,3l0
távolsággal eltolva kell kialakítani (az l0-t az különálló elrendezésű betonacélokra
vonatkozó előző összefüggés alapján kell meghatározni).
Az elosztó acélbetét Átfedési hosszak, l0

(φ) átmérője [mm]
≥ 150 mm; legalább egy hálóosztás az átfedési hosszon
φ≤6
belül
6 < φ ≤ 8,5 ≥ 250 mm; legalább két hálóosztás
8,5 < φ ≤ 12 ≥ 350 mm; legalább két hálóosztás
8-4. táblázat: Hegesztett betonacél hálók másodlagos vasalásának átfedési hosszai
132/159
VHSz H.1.4.
Mindkét hálótípus másodlagos (elosztó) vasalásának

• 100%-a toldható azonos keresztmetszetben,
• az l0 átfedési hossz tervezési értékét a 8-4. táblázat szerint kell felvenni.
8.2.4. Feszítőbetétek lehorgonyzása és toldása
8.2.4.1. Előfeszített betétek lehorgonyzása
A tapadásos előfeszített betétekben működő erő betonra való átadásához szükséges

lehorgonyzási hossz lbpd tervezési értéke a következőképpen határozható meg:
σ pd − σ pm ∞
lbpd = lpt2 + α2 φ
fbpd
ahol:
lpt2 az erőátadódási hossz felső tervezési értéke a 8.2.2. szakasz szerint,
α2 a feszítőbetét típusát figyelembe vevő tényező a 8.2.2. szakasz szerint,
σpd a feszítőbetétben működő feszültség (melynek maximális értéke teherbírási
határállapotban: fpd),
σpm∝ a feszítőbetétben működő feszültség az összes feszültségveszteség
lejátszódása után,
fbpd a tapadási szilárdság a 8.2.1. szakasz szerint.
A lehorgonyzási zónában működő feszítőbetét feszültségek értelmezését a 8-17. ábra

mutatja.
σp
σpd
σpm0
σpm∝
A
B
lpt1 l
lpt2 (végkeresztmetszettől mért távolság)
lbpd
A − feszítőerő ráengedés B − teherbírási határállapot

8-17. ábra: Előfeszített betétekben működő feszültségek a lehorgonyzási zónában
133/159
VHSz H.1.4.
8.2.4.2. Utófeszített betétek lehorgonyzása
Az utófeszített betétek lehorgonyzásához szükséges áttörések és fészkek a pályalemez

felső síkján nem alakíthatók ki.
A lehorgonyzó fejek mögötti betonzóna tervezését a következő fázisokban kell végezni:

a) ellenőrizni kell a lehorgonyzó fej szerkezetre való feltámaszkodása miatt
közvetlenül terhelt betonfelület pecsétnyomási ellenállását a 6.6. szakasz szerint,
b) meg kell határozni a lehorgonyzó fejek mögötti betonzónákban a koncentrált
erőbevitel hasító jellege miatt fellépő keresztirányú húzóerők felvételére alkalmas
(elsőrendű) vasalás mennyiségét. E vasalást lehorgonyzó fejenként külön-külön el
kell helyezni.
c) az alkalmazott lehorgonyzások számának és elrendezésének figyelembevételével
meg kell határozni a szerkezeti elemvégnek a feszítőerő szétterjedéséből származó
erőjátékát és ennek eredményeként a húzott zónákban fellépő húzóerők
felvételéhez szükséges (másodlagos) vasalás mennyiségét és elrendezését a
8.2.4.3. szakasz szerint.
Az előző b) pont szerinti keresztirányú húzóerők megfelelő rácsmodellekkel, vagy egyéb

elfogadott módszerrel határozhatók meg. Az (elsőrendű) vasalást a lehorgonyzó fej
mögötti erőátadó elem (trombita) körül körkörös (spirális) vagy legalább két irányban
elhelyezett, két oldalról egymást átfedő (egymásba csúszatott) kengyelsoros vasalás
formájában kell elhelyezni. Az (elsőrendű) vasalás szükséges mennyisége és kialakítása
tekintetében megfelelő megoldás, ha az az alkalmazott feszítési rendszer alkalmazási
útmutatója szerint készül.
8.2.4.3. Elő- és utófeszített szerkezeti elemek lehorgonyzási zónái (tartóvégek)
Mind előfeszített, mind utófeszített szerkezeti elemek esetén a feszítőerő szerkezeti

elemben való szétterjedése miatt a szerkezeti elemek végein (tartóvég) a feszítőbetétek
típusától (tapadásos vagy véglehorgonyzásos), azok számától és elrendezésétől függően
számottevő keresztirányú (a feszítőerőre merőleges irányú) erők keletkeznek, melyek
vasalással való felvételéről gondoskodni kell. A fellépő keresztirányú erők mértékét a
tartóvég egyensúlyi feltételei alapján kell meghatározni. A vizsgált tartóvég hosszát a
feszítőerő szétterjedésének figyelembevételével kell felvenni.
Előfeszített szerkezeti elemek esetén a vizsgált tartóvég hosszát a 8.2.2. szakasz szerinti
ldisp értékkel azonosra kell felvenni. A vizsgálat során egyszerűsítésként a feszítőbetétek
erőátadódási hossza mentén állandó értékű fbpt tapadási feszültség (lásd 8.2.1. szakasz)
feltételezhető.
Utófeszített szerkezeti elemek tartóvégei esetén a feszítőerő szerkezeti elemben való

szétterjedése a 8-18. ábra szerint vehető figyelembe, a szétterjedés „mértéke”
tekintetében β = arctan(2/3) = 33,7° feltételezésével. A szükséges (másodlagos) vasalást
rúd jellegű szerkezeti elemekben elsősorban zárt kengyelezéssel célszerű kialakítani.
134/159
VHSz H.1.4.
Széles gerincű gerendák, illetve lemezes szerkezeti elemekre lehorgonyzott utófeszítő

betétek esetén a feszítőerőnek a gerinc szélessége menti vagy a lemez síkjában való
szétterjedése is számottevő keresztirányú húzóerőket ébreszthet, így a (másodlagos)
vasalást ezen irányokban is biztosítani kell.
Az előző vizsgálatokban meghatározott (másodlagos) tartóvég vasalások tervezésekor

teherbírási határállapotban a szilárdság tervezési értéke (fyd) vehető figyelembe.
Tekintettel azonban arra, hogy a tartóvégek terhelése használhatósági határállapotban is
jelentős mértékű, ez az erőbevezetés környezetében erőteljes repedezettséget
eredményezhet. Ennek megelőzése érdekében − és a repedezettség mértékének e
zónában való meghatározására irányuló megbízható modell hiányában − a vasalások
teherbírási határállapotban meghatározott mennyiségét − egyéb befolyásoló körülmények
figyelembevétele (pl. acélhányad, környezeti osztály) mellett − korlátozott acélfeszültség
(σs << 300 N/mm2) figyelembevételével célszerű végrehajtani.
β feszítőbetét
8-18. ábra: A feszítőerő szétterjedése utófeszített fejlemezes gerendában

Az utófeszített betétek közbenső (nem tartóvégi) lehorgonyzásai esetén (akár egy külső
bordán kialakított fészekben, akár a szerkezeti elem belsejében elhelyezett lehorgonyzás
esetén) ellenőrizni kell, hogy a hatások gyakori kombinációja eredményeként a
lehorgonyzott feszítőerőnek megfelelő irányban a lehorgonyzás magasságában legalább
3,0 MPa nyomófeszültség kialakul-e (ezt a nyomófeszültséget nem kell ellenőrizni, ha a
feszítőbetét a vizsgált lehorgonyzásban toldva is van).
Ha ez a minimális nyomófeszültség nem biztosított, akkor a lehorgonyzás mögötti helyi

húzóerők felvétele érdekében vasalást kell elhelyezni, melynek mennyiségét −
repedéskorlátozási célból − korlátozott acélfeszültség (σs << 300 N/mm2)
figyelembevételével célszerű meghatározni.
135/159
VHSz H.1.4.
8.2.4.4. Utófeszített betétek lehorgonyzó, toldó és iránytörő szerelvényei
Utófeszített betétekhez a 4.3. szakasz szerinti szerelvények alkalmazhatók.
Toldó szerelvényeket a közbenső támaszoktól távol kell elhelyezni. Az azonos

keresztmetszetben toldó szerelvénnyel toldott feszítőbetétek százalékos aránya legfeljebb
50% legyen. A szomszédos toldó szerelvények hossz menti legkisebb a távolsága
• h ≤ 1,5 m szerkezeti elemmagasság esetén: a = 1,5 m,
• 1,5 m < h < 3,0 m szerkezeti elemmagasság esetén: a = h,
• h ≥ 3,0 m szerkezeti elemmagasság esetén: a = 3,0 m
legyen.
Az iránytörési zónában alkalmazott iránytörő csövek

• alkalmasak kell, hogy legyenek a feszítőbetétekről átadódó sugárirányú nyomás és
érintőirányú erők betonra való továbbítására azokon a szakaszokon is, melyeken −
a feszítőbetét görbületkorlátozás miatt szükséges megvezetése következtében − a
csőpalást nincs közvetlen érintkezésben a szerkezeti elemmel,
• végeit (pl. trombitaszerűen) ki kell szélesíteni a szerkezet mozgása során a
kábelburkoló csövekkel való közvetlen érintkezés üzembiztos megelőzése
érdekében,
• görbületi sugarát a feszítőbetétre vonatkozó prEN 10138 szerinti görbületi
követelményekkel összhangban kell felvenni.
8.3. A szerkezeti elemek szükséges acélmennyiségei
A következőkben megadott acélmennyiségnél kevesebbet tartalmazó szerkezeti elemeket

gyengén vasalt szerkezetnek kell tekinteni, és ekkor figyelembe kell venni a 6.8. szakasz
előírásait.
8.3.1. Gerendák
Vasbeton és feszített vasbeton gerendaelemek húzott övében alkalmazandó minimális

hosszirányú acélmennyiséget az alábbi összefüggéssel kell meghatározni. A minimális
acélmennyiségbe a tapadásos feszítőbetétek is beszámíthatók.
f c tm
As,min = 0,26 bt d ≥ 0,0013 bt d,
fyk
ahol bt a húzott zóna átlagos szélessége, T keresztmetszetű gerendák esetén a

gerincszélesség.
A szerkezetben alkalmazott acélmennyiség meghatározásakor a fenti mennyiségen kívül

figyelembe kell még venni a repedezettség csökkentése miatt szükséges 7.2.1. szakasz
szerinti minimális acélmennyiséget, valamint a ridegtörés elkerülése érdekében
alkalmazandó minimális mennyiséget is az 6.3.2. szakasz szerint.
136/159
VHSz H.1.4.
A húzott vagy a nyomott övben az átfedéses toldások helyeinek kivételével alkalmazott

maximális vasmennyiség 0,04Ac lehet, ahol Ac a betonkeresztmetszet területe.
A mezőben alkalmazott húzott hosszvasalás legalább 0,25-szorosát a támaszig végig kell
vezetni és mögötte le kell horgonyozni.
A szükséges nyírási vasalás legalább 50%-át függőleges kengyelekkel kell kialakítani.

A nyírási vasalás fajlagos mennyiségét (ρw) és annak minimális értékét az alábbi
összefüggéssel kell meghatározni:
Asw 0,08 fck

ρw = ≥
s bw sin α fyk
ahol:
fck a beton nyomószilárdságának karakterisztikus értéke [N/mm2]-ben,
fyk a betonacél húzószilárdságának karakterisztikus értéke [N/mm2]-ben,
Asw az s hosszúságú szakaszon elhelyezett nyírási vasalás keresztmetszeti
területe,
s a nyírási acélbetétek távolsága a gerenda hossztengelye mentén mérve,
bw gerincszélesség,
α a nyírási vasalás és a gerenda hossztengelye által bezárt szög.
A nyírási acélbetétek maximális távolsága a hossztengely mentén mérve:

• kengyeleknél: smax = 0,75 d (1 + cotα),
• felhajlított acélbetéteknél: smax = 0,6 d (1 + cotα).
A kengyelszárak maximális keresztirányú távolsága 0,75d ≤ 600 mm lehet.
A fenti szabályok szerint biztosított kengyelmennyiség a csavarási vasalás szempontjából

elegendő. A csavarási kengyelek egymástól mért távolsága azonban nem lehet nagyobb
u/8-nál, vagy a gerenda keresztmetszetének kisebbik méreténél, ahol u a keresztmetszet
külső kerülete.
A csavarási hosszirányú acélmennyiségből legalább egy-egy acélbetétet kell helyezni a

keresztmetszet sarkaiba, a többit a kerület mentén egyenletesen kell kiosztani, egymástól
maximálisan 350 mm távolságban.
8.3.2. Lemezek
A fő teherviselési irányban alkalmazott hosszirányú acélbetétek minimális és maximális

mennyiségeire a 8.3.1. szakaszban megadott, gerendára vonatkozó szabályok
érvényesek.
Egyirányban teherviselő lemezek esetén, ha a mellékirányban szükséges vasalás, annak

mennyisége nem lehet kevesebb, mint a főirányban alkalmazott mennyiség 20%-a.
137/159
VHSz H.1.4.
A hosszirányú acélbetétek távolsága nem lehet nagyobb

• fő teherviselési irányban: min(3,0h, 400 mm),
• mellékirányban: min(3,5h, 450 mm),
koncentrált terhek környékén:
• fő teherviselési irányban: min(2,0h, 250 mm),
• mellékirányban: min(3,0h, 400 mm),
ahol h a lemezvastagság.
A mezőben alkalmazott húzott hosszvasalás legalább 0,5-szeresét a támaszig végig kell

vezetni és mögötte le kell horgonyozni.
8.3.3. Oszlopok
A hosszirányú acélbetétek minimális átmérője 8 mm kell, hogy legyen.
A hosszirányú acélmennyiség minimális (As,min) értéke:
0,1 NEd
As,min = ≥ 0,002 Ac,
f yd
ahol NEd a normálerő tervezési értéke.
A hosszirányú acélmennyiség maximális értéke 0,08Ac, ahol Ac a betonkeresztmetszet

területe.
A kengyelek legkisebb átmérője nem lehet kisebb 6 mm-nél, és a hosszirányú acélbetétek

átmérőjének 0,25-szorosánál.
A kengyelek maximális távolsága az oszlop tengelye mentén mérve nem lehet kisebb,
mint:
• 20φmin, ahol φmin a hosszvasalás átmérője,
• a keresztmetszet legkisebb oldalhossza,
• 400 mm.
A fenti maximális távolságokat a gerendákba és a lemezekbe való becsatlakozások

helyein 0,6-tal szorozni kell.
138/159
VHSz H.1.4.
8.3.4. Rövid konzolok
A 6.4.1.4. szakasz szerint meghatározott mennyiségű húzott fővasalást (As) mindkét

oldalon le kell horgonyozni (lásd 8-19. ábra). A megtámasztó szerkezet felőli oldalon a
lehorgonyzást a távolabbi felület mentén célszerű kialakítani, a lehorgonyzási hosszat a
megtámasztó elem közelebbi felülete mentén elhelyezett (függőleges) fővasalástól kezdve
kell mérni. A rövid konzol felőli oldalon a lehorgonyzáshoz vagy hurkos kialakítású
acélbetéteket vagy véglehorgonyzó szerelvényeket kell alkalmazni; a lehorgonyzási
hosszat a teherátadó lemez belső szélétől kezdve kell mérni.
ac FEd ac FEd
As A As A
a a
h h
ΣAs,lnk B
a
A − hurkok vagy lehorgonyzó szerelvények B − másodlagos vasalás (kengyelek)
a) ac ≤ 0,5h b) ac > 0,5h
8-19. ábra: Rövid konzolok vasalása (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 J8. ábrájának).
A fővasaláson túlmenően a rövid konzolban kengyelekből kialakított másodlagos vasalást

(As,lnk) is el kell helyezni, melynek együttes mennyisége
ΣAs,lnk ≥ 0,5As
legyen.
Az ac ≤ 0,5h méretű rövid konzolok (lásd 8-19. ábra a) eset) esetén a másodlagos vasalást
elsősorban vízszintes vagy ferde síkú, zárt kengyelek formájában kell kialakítani és azokat
a rövid konzol h magasságának a középső fele mentén (azaz 0,25h és 0,75h közötti
tartományban) egyenletesen elosztva kell elhelyezni.
Az ac > 0,5h méretű rövid konzolok (lásd 8-19. ábra b) eset) esetén a másodlagos vasalást
elsősorban függőleges síkú, zárt kengyelek formájában kell kialakítani és azokat a
megtámasztó szerkezet és a teherelosztó lemez belső széle közötti szakaszon
egyenletesen elosztva elhelyezni. Ez esetben a ΣAs,lnk másodlagos vasalás beszámítható
a 6-11. ábra szerinti (és ahhoz kapcsolódóan a 6.4.1.3. szakasz szerint meghatározott)
nyírási vasalás mennyiségébe.
139/159
VHSz H.1.4.
8.3.5. Kéregvasalás
Vasbeton és feszített vasbeton szerkezetű elemek esetén a kéregvasalás alkalmazása a

következő okokból merülhet fel:
a) tűzhatás miatti betonfedés-lepattogzás megelőzése,
b) nagy átmérőjű (φ > 32 mm) acélbetétek lehorgonyzásának és toldásának
környezetében (lásd 8.2.3.1. és 8.2.3.4. szakaszok) a repedezettség csökkentése
érdekében,
c) φn > 32 mm egyenértékű átmérőjű acélbetét-csoportok lehorgonyzásának és
toldásának környezetében (lásd 8.2.3.1. és 8.2.3.4. szakaszok) a repedezettség
csökkentése érdekében,
d) extrém környezeti hatásnak kitett szerkezeti elemek tartóssági okból szükséges
nagy vastagságú (> 50 mm) betonfedései (lásd 4.6.6.3. szakasz) esetén a
betonfelülettől távol lévő húzott vasalás csökkent hatékonyságú repedéskorlátozó
hatásának a javítása érdekében.
A kéregvasalást kis átmérőjű (≤ 6 mm) betonacélokból, célszerűen hegesztett betonacél

hálókból kell elkészíteni és az erőjátékban figyelembevett vasaláson (kengyelek) kívül, a
szerkezeti elem húzott zónájában kell elhelyezni a 8-20. ábra szerint.
x As,surf ≥ 0,01Act,ext
Act,ext
d−x≤
600 mm
As,surf
sl ≤ 150 mm st ≤ 150 mm
x − a semleges tengely helye teherbírási határállapotban

8-20. ábra: Kéregvasalás kialakítása (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 J1. ábrájának).
A kéregvasalást alkotó háló hosszirányú acélbetéteket általában a szerkezeti elem

fővasalásával párhuzamosan, a keresztirányú acélbetéteket pedig a szerkezeti elem
fővasalására merőlegesen célszerű elhelyezni, de indokolt esetben a kéregvasalás hossz-
és keresztirányú acélbetéteinek irányítottsága ettől eltérhet.
A kéregvasalás As,surf mennyisége (a kéregvasalást alkotó acélbetétek keresztmetszeti
területének összege hossz- és keresztirányban külön-külön) mennyisége legalább
• 0,01Act,ext legyen az előző a)-c) okokból alkalmazott kéregvasalás esetén,
• 0,005Act,ext legyen az előző d) okból alkalmazott kéregvasalás esetén,
ahol Act,ext az erőjátékban figyelembevett vasaláson (kengyelek) kívüli húzott
betonkeresztmetszet területe (lásd 8-20. ábra).
140/159
VHSz H.1.4.
Az előző a)-c) esetekben acél anyagú kéregvasalást célszerű alkalmazni úgy, hogy a
kéregvasaláson mért betonfedés vastagsága feleljen meg a 4.6.6.3. szakasz előírásainak
(a kéregvasalás átmérőjének és az adott esetben érvényes környezeti osztály
figyelembevételével).
Az előző d) esetben (extrém környezeti hatás) acél anyagú kéregvasalás alkalmazása

nem javasolt, mert a kéregvasalás esetében a 4.6.6.3. szakasz előírásai nem
teljesülnének. Ilyen esetekben nem acél anyagú betétekből készült hálóvasalás vagy nem
acél anyagú szálak felhasználásával készült szálerősítésű beton alkalmazása lehet
indokolt.
8.4. Szerkesztési szabályok szeizmikus hatással terhelt duktilis szerkezetek

esetén
A szeizmikus hatással terhelt duktilis szerkezetre vonatkozóan az MSZ EN 1998-2 további

előírásokat fogalmaz meg.
141/159
VHSz H.1.4.
9. HIVATKOZÁSOK, HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉSEK
9.1. Törvény és szabványhivatkozások
• 2005. évi CLXXXIII. törvény a vasúti közlekedésről (Vasúti tv.)

• 305/2011/EU rendeletet (CPR) az építési termékek forgalmazására vonatkozó
harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK irányelv hatályon kívül
helyezéséről (Építési Termék Rendelet) (hatályos 2013. július 1-jétől)
• MSZ 4798:2016: Beton. Műszaki követelmények, tulajdonságok, készítés és
megfelelőség, valamint az EN 206 alkalmazási feltételei Magyarországon
• prEN 10138-1:2006: Prestressing steels. Part 1: General requirements
• prEN 10138-2:2006: Prestressing steels. Part 2: Wire
• prEN 10138-3:2006: Prestressing steels. Part 3: Strand
• prEN 10138-4:2006: Prestressing steels. Part 4: Bar
• MSZ EN 13670:2010: Betonszerkezetek kivitelezése
• MSZ EN 447:2008: Injektálóhabarcs feszítőkábelekhez. Alapvető követelmények
• MSZ EN 523:2004: Acélszalagból készült burkolócsövek feszítőkábelekhez.
Fogalommeghatározások, követelmények, minőségellenőrzés
• MSZ EN 1992-1-1:2010 (+MSZ EN 1992-1-1:2004/A1:2016) Eurocode 2:
Betonszerkezetek tervezése. 1-1. rész: Általános és az épületekre vonatkozó
szabályok
• MSZ EN 1998-1:2008 Eurocode 8: Tartószerkezetek tervezése földrengésre. 1.
rész: Általános szabályok, szeizmikus hatások és az épületekre vonatkozó
szabályok
rész: Hidak
rész: Hidak
• MSZ EN 10080:2005: Betonacél. Hegeszthető betonacél. Általános követelmények
• MSZ EN 13369:2018: Előregyártott betontermékek általános szabályai
• MSZ EN 13791:2007: Betonszerkezetek és előre gyártott betonelemek helyszíni
nyomószilárdságának becslése
• MSZ EN ISO 15630-1:2011: Betonacél és feszítőacél. Vizsgálati módszerek. 1.
rész: Betonacél rúd és huzal
• MSZ EN ISO 15630-3:2011: Betonacél és feszítőacél. Vizsgálati módszerek. 3.
rész: Feszítőacél
• MSZ EN ISO 17660-1:2007: Hegesztés. Betonacélok hegesztése. 1. rész:
Teherhordó hegesztett kötések
A fenti felsorolás az Utasításban szereplő törvények, illetve évszám nélküli jelzettel idézett
szabványok, egyéb előírások adatait tartalmazza. Amennyiben e dokumentumok a
tervezés időpontjában már hatályukat vesztették és ennek oka
• helyesbítés, úgy a helyesbített – és egyben hatályos – tartalom lép az Utasításban
szereplő hivatkozás helyébe;
142/159
VHSz H.1.4.
• módosítás, úgy a módosítás és a hatályos/érvényben lévő korábbi változat együttes

alkalmazhatóságát MÁV Zrt.-vel előzetesen egyeztetni kell;
• visszavonás, úgy javasolt az Utasításban hivatkozott dokumentum helyettesítő
korszerűsített dokumentumának alkalmazása, de ezt MÁV Zrt.-vel előzetesen
egyeztetni kell.
Az Utasítás alkalmazása előtt meg kell győződni arról, hogy a vonatkozó tartalmat
helyesbítették vagy módosították-e, illetve az nincs-e visszavonva.
9.2. Szakirodalom hivatkozások
Könyv
[1] Palotás L., Balázs Gy. (1980): Mérnöki szerkezetek anyagtana 3. (Budapest,
Akadémiai Kiadó)
[2] Halász I.: A beton anyagvizsgálata. A beton minőségellenőrzése. 8.3. fejezet
(Budapest, Szabvány Kiadó)
[3] Szalai K. (1998): Vasbetonszerkezetek (Budapest, Műegyetemi Kiadó)
9.3. Hatályon kívül helyezések
Jelen Utasítás hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a MÁV Zrt. Építési és Pálya-
fenntartási Szakosztály által 108050/1981. sz. alatt bevezetett 1976. évi Vasúti
Hídszabályzat III. fejezet: Beton- és Kőanyagú szerkezetek utasítás.
10. HATÁLYBA LÉPTETŐ RENDELKEZÉS
Az Utasítás a MÁV Értesítőben történő megjelenést követően, 2019. január 1. napjával lép
hatályba.
11. MELLÉKLETEK
1. sz. melléklet: Betonacélok tervezési jellemzői

2. sz. melléklet: Feszítőacélok tervezési jellemzői
3. sz. melléklet: Betonok tervezési jellemzői
4. sz. melléklet: Betonok környezeti osztályozása
143/159
VHSz H.1.4.
1. sz. melléklet:
Betonacélok tervezési jellemzői
E melléklet a 4.1. szakasz szerinti betonacélok – 4.1.1. szakaszban nem szereplő –

tervezési jellemzőit tartalmazza.
1.1. Betonacélok egyéb jellemzői
A teherviselő szerkezetekbe tervezett betonacéloknak teljesíteniük kell az

M11-1. táblázatban szereplő feltételeket. A vizsgálati módszereket az MSZ EN 10080
tartalmazza.
Betonacél A karakterisztikus értékhez

Hegesztet
Termék (rúdban vagy tartozó alulmaradási
t hálók
tekercselve) valószínűség, [%]
Hajtogatási vizsgálat
MSZ EN 10080 és
Hajlíthatóság -
MSZ EN ISO 15630-
1 szerint
Nyírószilárdság (As km-i
− 0,25Asfyk legkisebb érték
területű betonacél esetén)
Fáradási
feszültségtartomány
2 6
[N/mm ] (N ≥ 2×10 ≥150 ≥100 10
ismétlődési szám esetén)
0,6fyk felső korláttal
Legkisebb Átmérő:
relatív 5-6 mm 0,035
5
bordakeresztm 6,5-12 mm 0,040
etszet, fR,min >12 mm 0,056
Legnagyobb Átmérő:
eltérés a ≤ 8 mm ± 6,0%
5
névleges > 8 mm ± 4,5%
tömegtől
M11-1. táblázat: Betonacélok egyéb jellemzőire vonatkozó feltételek
(megfelel az MSZ EN 1992-1-1 C1. táblázatának).
A betonacélokat hegeszthetőség szempontjából a vegyi összetétel alapján kell minősíteni

az MSZ EN 10080 szerint. Hegeszthető, húzott betonacélok tompaillesztése aktív fémíves
hegesztéssel egyáltalán nem megengedett, kézi ívhegesztéssel pedig csak túlnyomóan
statikusan terhelt, 20 mm-nél nagyobb átmérőjű betonacélok esetén megengedett.
Hegesztett hálók ponthegesztett illesztéseinek szilárdsága legalább 0,25Asfyk legyen, ahol

As az illesztett acélbetétek keresztmetszeti területe közül a nagyobbik.
Az egyéb hegesztési módszereket és illesztési lehetőségeket lásd az MSZ EN 1992-1-1

3.2.5. szakaszában.
144/159
VHSz H.1.4.
1.2. A tervezési jellemzők meghatározása teljesítménynyilatkozat hiányában
Ha a betonacélról nem áll rendelkezésre MSZ EN 10080 alapján kiállított

teljesítménynyilatkozat, akkor a tervezéskor figyelembevett szilárdsági és duktilitási
osztályhoz tartozó fyk-ra, k-ra és εuk-ra előírt követelményeket legalább 9 (i ≥ 9) elemszámú
vizsgálati mintára rendelkezésre álló, MSZ EN 10080 szerint meghatározott Re,i, (Rm/Re)i
és Agt,i kísérleti eredmények birtokában a következőképpen kell igazolni:
• fyk esetén (ha fyk alsó karakterisztikus érték):
Re,i,min ≥ fyk és Re,i,max ≤ 1,3fyk (1. feltétel)
vagy
Re,i ≥ fyk + 10 N/mm2 és Re,i,min ≥ 0,97fyk és Re,i,max ≤ 1,3fyk (2. feltétel)
• k = (ft/fy)k esetén:
(Rm Re )i ≥ k és (Rm/Re)i,min ≥ 0,98k
• εuk esetén:
Agt,i ≥ εuk és Agt,i,min ≥ 0,8εuk
ahol Re,i,min (Re,i,max), (Rm/Re)i,min és Agt,i,min, ill. Re,i , (Rm Re )i és Agt,i rendre a folyási
szilárdság (Re), a húzószilárdság/folyási szilárdság arány (Rm/Re) és a legnagyobb erőhöz
tartozó fajlagos nyúlás (Agt) vizsgálati mintában szereplő kísérleti eredményeinek
legkisebbike (legnagyobbika), ill. átlaga. A kísérleti adatokból a szilárdságokat a névleges
keresztmetszet alapján kell számítani.
145/159
VHSz H.1.4.
2. sz. melléklet:
Feszítőacélok tervezési jellemzői
E melléklet a 4.2. szakasz szerinti feszítőacélok − 4.2.1. szakaszban nem szereplő −

tervezési jellemzőit tartalmazza.
2.1. Feszítőacélok tervezési jellemzői
A leggyakrabban alkalmazott feszítőacélok tervezési jellemzőit az M11-2. táblázat

(feszítőhuzalok), az M11-3. táblázat (feszítőpászmák) és az M11-4. táblázat (feszítőrudak)
tartalmazza (a zárójelben szereplő Sn, Fm, Fp0,1, Agt mennyiségek a prEN 10138 szerinti
megfelelő jelöléseket jelentik, magyarázatukat lásd a 2.2. szakaszban).
Névleges Névleges Húzószilárdság Névleges Legnagyobb erőhöz

2
(1) átmérő keresztmetszeti fpk [N/mm ] folyáshatár, tartozó fajlagos
Jelölés 2
d [mm] terület (=Fm/Sn) fp0,1k [N/mm ] nyúlás
εuk [%], (=Agt)
2
Sn [mm ] (=Fp0,1/Sn)
5,0 19,6
6,0 28,3
0,88fpk
7,0 38,5
8,0 50,3
8,5 56,7
8,8 60,8
Y1570C 9,0 63,6 1570
9,4 69,4
9,5 70,9 0,87fpk
9,7 73,9
10,0 78,5
10,5 86,6
11,0 95,0
4,5 15,9
Y1620C 1620 0,88fpk
7,11 39,7
4,0 12,6
5,0 19,6
5,5 23,8 > 3,5
6,0 28,3
Y1670C 6,5 33,2 1670 0,88fpk
6,9 37,4
7,0 38,5
7,5 44,2
8,0 50,3
3,0 7,1
3,2 8,0
4,0 12,6
4,5 15,9
Y1770C 1770 0,88fpk
5,0 19,6
5,5 23,8
6,0 28,3
7,0 38,5
3,0 7,1
Y1860C 4,0 12,6 1860 0,89fpk
5,0 19,6
(1) 2
A jelölésben az „Y” a feszítőacélt jelenti, az ezt követő szám az fpk értéke N/mm -ben, a „C” jel a
hidegalakításra utal. A feszítőhuzal felülete sima vagy rovátkolt lehet.
M11-2. táblázat: Hidegen alakított feszítőhuzalok tervezési jellemzői
(megfelel a prEN 10138-2 4. táblázatának).
146/159
VHSz H.1.4.
Névleges Névleges Húzószilárdság Névleges Legnagyobb erőhöz

(1) 2
Jelölés átmérő keresztmetszeti fpk [N/mm ] folyáshatár fp0,1k tartozó fajlagos
[N/mm ](=Fp0,1/Sn) nyúlás εuk [%], (=Agt)
2 2
d [mm] terület Sn [mm ] (=Fm/Sn)
5,6 9,7
Y1770S2
6,0 15,1 1770
Y1770S3 7,5 29,0
Y1860S2 4,5 7,95
4,85 11,9
6,5 21,2 0,88fpk
1860
Y1860S3 6,9 23,4
7,5 29,0
8,6 37,4
6,3 19,8
Y1920S3 1920
6,5 21,2
4,8 12,0
5,2 13,6
Y1960S3 1960
6,5 21,2
0,89fpk
6,85 23,6
Y2060S3 5,2 13,6 2060
Y2160S3 5,2 13,6 2160
Y1670S7 15,2 139 1670
Y1700S7G 18,0 223 1700
6,9 29,0
9,0 50,0
9,3 52,0
9,6 55,0
11,0 70,0
Y1770S7 12,5 93,0 1770
12,9 100
15,2 139
15,3 140 > 3,5
15,7 150
18,0 200
Y1820S7G 15,2 165 1820
6,9 29,0
0,88fpk
7,0 30,0
8,0 38,0
9,0 50,0
9,3 52,0
9,6 55,0
11,0 70,0
Y1860S7
11,3 75,0
1860
12,5 93,0
12,9 100
13,0 102
15,2 139
15,3 140
15,7 150
12,7 112
Y1860S7G
15,2 165
9,0 50,0
Y1960S7 1960
9,3 52,0
6,4 25,0
6,85 28,2
0,89fpk
Y2060S7 7,0 30,0 2060
8,6 45,0
11,3 75,0
Y2160S7 6,85 28,2 2160
(1) 2
A jelölésben az „Y” a feszítőacélt jelenti, az ezt követő szám az fpk értéke N/mm -ben, „S” a pászmát, míg az
ezt követő szám a pászmát alkotó feszítőhuzalok számát jelenti. A „G” jel sajtolt vagy egyéb módon
mechanikailag alakított keresztmetszetre utal. Egy pászmában eltérő felületű (sima vagy rovátkolt) feszítőhuzalok
alkalmazása is lehetséges.
M11-3. táblázat: Feszítőpászmák tervezési jellemzői
(megfelel a prEN 10138-3 3. és 4. táblázatának).
147/159
VHSz H.1.4.
Névleges Névleges Húzószilárdság Névleges Legnagyobb

(2) 2
átmérő keresztmetszeti fpk [N/mm ] folyáshatár erőhöz tartozó
(1) 2
Jelölés d [mm] terület (=Fm/Sn) fp0,1k [N/mm ] fajlagos
2
Sn [mm ] (=Fp0,1/Sn) nyúlás
εuk [%], (=Agt)
26,0 P 531
26,5 R 552
P
32,0 804
R
Y1230H 1230 0,88fpk
P
36,0 1018
R
P
40,0 1257
R
15,0 177
Y1100H R 1100 0,81fpk
20,0 314
17,5 R 241
26,0 P 531
26,5 R 552
P
32,0 804
R
Y1050H 1050 0,90fpk
P > 3,5
36,0 1018
R
P
40,0 1257
R
47,0 R 1735
25,5 P 511
26,0 P 531
26,5 R 552
27,0 P 573
P
32,0 804
Y1030H R 1030 0,81fpk
P
36,0 1018
R
P
40,0 1257
R
50,0 P 1964
(1) 2
A jelölésben az „Y” a feszítőacélt jelenti, az ezt követő szám az fpk értéke N/mm -ben, „H” a melegen
hengerlést jelenti.
(2)
A „P” sima, az „R” bordázott felületű feszítőrudat jelent.
M11-4. táblázat: Melegen hengerelt és előnyújtott feszítőrudak tervezési jellemzői
(megfelel a prEN 10138-4 2. táblázatának).
2.2. A tervezési jellemzők meghatározása teljesítménynyilatkozat hiányában
Ha a feszítőacélról nem áll rendelkezésre prEN 10138 alapján kiállított

teljesítménynyilatkozat, akkor a tervezéskor figyelembevett szilárdsági és duktilitási
jellemzőkre (fpk-ra, fp0,1k-ra és εuk-ra) előírt követelményeket legalább 9 (i ≥ 9) elemszámú
vizsgálati mintára rendelkezésre álló, prEN 10138 szerint meghatározott Fm,i, Fp0,1,i és Agt,i
kísérleti eredmények birtokában a következőképpen kell igazolni:
• fpk esetén (ha fpk alsó karakterisztikus érték):
Fm,i,min/Sn ≥ fpk és Fm,i,max/Sn ≤ 1,18fpk
148/159
VHSz H.1.4.
• fp0,1k esetén (ha fp0,1k alsó karakterisztikus érték):
Fp0,1,i,min/Sn ≥ fp0,1k
• εuk esetén:
Agt,i,min ≥ εuk
ahol Fm,i,min (Fm,i,max), Fp0,1,i,min és Agt,i,min rendre a legnagyobb erő (Fm), a 0,1% maradó
nyúláshoz tartozó névleges erő (Fp0,1) és a legnagyobb erőhöz tartozó fajlagos nyúlás (Agt)
vizsgálati mintában szereplő legkisebb (legnagyobb) kísérleti eredménye, míg Sn a
feszítőacél névleges keresztmetszeti területe.
2.3. Feszítőacélok egyéb jellemzői
Teherviselő szerkezetekbe tervezett feszítőacéloknak teljesíteniük kell az M11-5.

táblázatban szereplő feltételeket. A vizsgálati módszereket a prEN 10138 tartalmazza.
Termék Feszítőhuzal Feszítőpászma Feszítőrúd

Hajtogatási
vizsgálat MSZ EN
Hajlíthatóság - -
ISO 15630-3
szerint
Ha a felület:
Fáradási feszültségtartomány
2 6 Ha a felület: Ha a felület: sima: ≥ 200 (d ≤ 40 mm)
[N/mm ] (N ≥ 2×10 ismétlődési
(1) sima: ≥ 200 sima: ≥190 ≥ 150 (d > 40 mm)
szám esetén) 0,7fp felső
rovátkolt: ≥ 180 rovátkolt: ≥ 170 bordázott: ≥ 180 (d ≤ 40 mm)
korláttal
≥ 120 (d > 40 mm)
Sima vagy
Sima vagy Sima vagy
prEN 10138-4 szerinti
Felületi kialakítás prEN 10138-2 prEN 10138-3
jobbmenetes csavarbordázat
szerint rovátkolt szerint rovátkolt
≤°0,8d menetemelkedéssel
Feszültségkorrózióval
átmérő [mm] minimum átlag
szembeni ellenállást kifejező
minimum átlag minimum átlag d=15 ≥ 20 ≥ 50
élettartam [óra] 0,8fp esetén
≥2 ≥5 ≥2 ≥5 15<d≤25 ≥ 60 ≥ 250
(MSZ EN ISO 15630-3 szerint,
25<d≤32 ≥ 100 ≥ 400
„A” j. vegyület)
Legnagyobb eltérés a − 2,0%
± 2,0%
névleges tömegtől + 6,0%
(1)
fp (=Fm,i/Sn) az előírt vizsgálatra kiválasztott próbatest melletti próbatesten meghatározott tényleges
húzószilárdság.
M11-5. táblázat: Feszítőacélok egyéb jellemzőire vonatkozó feltételek
(megfelel a prEN 10138-2 5. táblázatának, a prEN 10138-3 5. táblázatának és a prEN
10138-4 3. táblázatának).
149/159
VHSz H.1.4.
A feszítőhuzalok és a feszítőrudak nem tartalmazhatnak hegesztési varratot; a

feszítőpászmák huzaljai tartalmazhatnak egymáshoz képest eltolt helyzetben kialakított, a
hideg alakítást megelőzően elkészített varratokat.
150/159
VHSz H.1.4.
3. sz. melléklet:
Betonok tervezési jellemzői
E szakasz (a 4.6. szakasszal összhangban) normál testsűrűségű adalékanyaggal készült

betonokra (normálbeton) érvényes.
3.1. Az anyagjellemzők számítási összefüggései
E szakasz a 28 napos korú betonok 4-2. táblázatban szereplő anyagjellemzőinek

(fck-n alapuló) számítási összefüggéseit tartalmazza.
A nyomószilárdság várható értéke állandó értékűnek tekintett szórás figyelembevételével

határozható meg:
fcm = fck + 8 N/mm2
ahol a 8 = 1,64s szorzatból s = 4,878 N/mm2 az állandónak tekintett szórás értéke.
A húzószilárdság fctm [N/mm2] várható értéke a következőképpen számítható (az fck és az

fcm értéke [N/mm2]-ben szerepel):
fctm = 0,3 f ck2 3 fck ≤ C50/60 esetén,
 f 
fctm = 2,12 ln 1+ cm  fck > C50/60 esetén.
 10 
A húzószilárdság karakterisztikus értékei (5% és 95%-os kvantilisek) a következőképpen

számíthatók:
fctk,0,05 = 0,7 fctm
fctk,0,95 = 1,3 fctm
A beton Ecm [N/mm2] rugalmassági modulusa a következőképpen számítható (az fcm

értéke [N/mm2]-ben szerepel):
0 ,3
f 
Ecm = 22000  cm 
 10 
A beton 6.2.1. szakasz szerinti tervezési σ-ε diagramjainak jellegzetes pontjaihoz tartozó,
4-2. táblázatban szereplő fajlagos összértékek a következő összefüggésekkel
határozhatók meg (az fck és az fcm értéke [N/mm2]-ben szerepel):
0,31
εc1 = 0,7 fcm < 2,8 [‰]
151/159
VHSz H.1.4.
εc2 = 2,0 + 0,085 (fck − 50)

0,53
[‰] fck > 50 N/mm2 esetén,
 f − 50 
εc3 = 1,75 + 0,55  ck  [‰], fck > 50 N/mm2 esetén,
 40 
4
 98 − f cm 
εcu1 = 2,8 + 27   [‰] fck > 50 N/mm2 esetén,
 100 
4
 90 − f ck 
εcu2 = εcu3 = 2,6 + 35   [‰] fck > 50 N/mm2 esetén.
 100 
3.2. A fiatalkorú betonok szilárdsági és merevségi jellemzői
E szakasz a fiatalkorú (t<28 nap) betonok szilárdságainak és merevségének a

számításához felhasználható összefüggéseket tartalmazza.
A t [nap]-os korban figyelembe vehető nyomószilárdság várható értéke

(20°C átlaghőmérséklet esetén):
fcm(t) = βcc(t) fcm
ahol:
 28 
s 1− 
βcc(t) = e  t 
továbbá s a cement típusától függő tényező, melynek értéke:

• gyorsan szilárduló cement (R) esetén: 0,20 (CEM 42,5R, CEM 52,5N, CEM
52,5R),
• normál cement (N) esetén: 0,35 (CEM 32,5R, CEM 42,5N),
• lassan szilárduló cement (S) esetén: 0,38 (CEM 32,5N).
Az előző összefüggés nem alkalmazható t>28 napos korú betonokon mért fcm(t)
nyomószilárdsági értékekből (az utószilárdulás figyelembevételével) a t=28 napos korú
betonra vonatkozó fcm érték igazolásához.
Ha a beton szilárdulását pl. előregyártott elemek estén (0-80°C hőmérsékleti

tartományban) hőérlelés alkalmazásával gyorsítják, akkor a t<28 napos korban figyelembe
vehető nyomószilárdság várható értéke az előző összefüggéssel (βcc≤1,0 alkalmazásával)
becsülhető, ha az abban szereplő t értéket a beton nagyobb értettségét figyelembe vevő
tT-re cserélik.
 4000 
− − 13,56 
n 273 + T ( ∆t )  ∆t
tT = ∑ e i
i
i =1
152/159
VHSz H.1.4.
ahol:
tT a hőmérséklettel módosított betonkor,
T(∆ti) a hőérlelés során ∆ti [nap] időintervallumban működő hőmérséklet [°C]-ban.
Ha a termékkel azonos hőérlelési folyamaton átesett próbatesteken mért szilárdsági

adatok állnak rendelkezésre, akkor t<28 napos korban a nyomószilárdság várható értéke
az alábbi összefüggéssel számítható:
f cm − f cmp
log (t − t p + 1)
log (28 − t p + 1)
fcm(t) = fcmp +
ahol fcmp a tp<t<28 [nap] időpontban, a termékkel azonos hőérlelési folyamaton átesett
próbatesteken mért szilárdság várható értéke.
A t [nap]-os korban figyelembe vehető nyomószilárdság karakterisztikus értéke a 3.1.

szakasz szerinti összefüggés alapján, de a következőképpen feltételekkel számítható (Az
összefüggés t≤3 [nap] korú betonok esetén nem érvényes):
fck(t) = fcm(t) - 8 N/mm2 3 < t < 28 nap esetén,
fck(t) = fck t ≥ 28 nap esetén.
A t [nap]-os korban figyelembe vehető húzószilárdság várható értéke:
fctm(t) = [βcc(t)]α fctm
ahol t < 28 nap esetén α = 1, míg t ≥ 28 nap esetén α = 2/3.
A t [nap]-os korban figyelembe vehető rugalmassági modulus várható értéke:
 fcm (t ) 
0,3
Ecm(t) =   Ecm
 fcm 
3.3. A zsugorodás időfüggvényei
E szakasz a beton zsugorodásának időbeli lefolyását leíró összefüggéseket tartalmazza a

4.6.4. szakasz kiegészítéseként.
A teljes zsugorodás mértéke a betonozás időpontjától számított t [nap]-os korban a

εcs(t) = εca(t) + εcd(t)
ahol εcs(t), εca(t) és εcd(t) rendre a teljes zsugorodás, az ülepedési (autogén) zsugorodás és
a száradási zsugorodás mértéke a vizsgált időpontban.
153/159
VHSz H.1.4.
Az ülepedési (autogén) zsugorodás mértéke az alábbi összefüggéssel számítható:
εca(t) = βas(t) εca,∞
ahol:
−0,2 t 0,5
βas(t) = 1 − e
εca,∞ az ülepedési (autogén) zsugorodás végértéke a 4.6.4. szakasz szerint.
A tapasztalatok szerint az ülepedési (autogén) zsugorodás végértékének 97%-a

betonozást követő 3 hónapon belül lejátszódik.
A száradási zsugorodás mértéke az alábbi összefüggéssel számítható:
εcd(t) = βds(t) kh εcd,0
ahol:
t − ts
βds(t) =
t − t s + 0,04 h0
3
továbbá:
ts a beton kora [nap]-okban az utókezelés végén (a száradási zsugorodás
kezdetén),
h0 elméleti vastagság [mm]-ben a 4.6.4. szakasz szerint,
kh a 4-4. táblázat szerinti tényező.
A gátolatlan száradási zsugorodás εcd,0 alapértéke a következő összefüggéssel

számítható (a fajlagos megrövidülésre való tekintettel az előjel negatív):
 f [N mm 2
]
− α ds2 cm
εcd,0 = - 0,85 (220 + 110 α ds1 ) e 10
 10-6 βRH
 
ahol:
  RH 3 
βRH = 1,55 1−   
  100 
154/159
VHSz H.1.4.
továbbá:
RH a környezet relatív páratartalma [%]-ban, pontosabb adatok hiányában a
következő értékek alkalmazása javasolt:
beltéri környezet: RH = 50
általában szabadban: RH = 80
közvetlenül víz felett: RH = 90
αds1 a cement típusától függő tényező, értéke:
6 gyorsan szilárduló cement (R) esetén,
4 normál cement (N) esetén,
3 lassan szilárduló cement (S) esetén,
αds2 a cement típusától függő tényező, értéke:
0,11 gyorsan szilárduló cement (R) esetén,
0,12 normál cement (N) esetén,
0,13 lassan szilárduló cement (S) esetén.
3.4. A kúszás időfüggvényei
E szakasz a beton kúszásának időbeli lefolyását leíró összefüggéseket tartalmazza a

4.6.5. szakasz kiegészítéseként.
A kúszási tényező értéke a betonozás időpontjától számított t [nap]-os korban a

ϕ(t,t0) = ϕ0 βc(t,t0)
ahol:
ϕ0 a kúszási tényező alapértéke,
t0 az első megterhelés időpontjában érvényes betonkor [nap]-okban a
betonozás időpontjától számítva,
βc(t,t0) a kúszás időbeli lefolyását leíró tényező.
A kúszási tényező alapértéke a következőképpen számítható:
ϕ0 = ϕRH β(fcm) β(t0)
ahol:
ϕRH a relatív páratartalom hatását figyelembe vevő tényező, mely a következő
módon számítható:
RH
1−
ϕRH = 1 + 100 ha fcm ≤ 35 N/mm2
0,1 3 h0
155/159
VHSz H.1.4.
 RH 
 1 − 100 
ϕRH = 1 + α1 α 2 ha fcm > 35 N/mm2
 0,1 3 h0 
 
RH a környezet relatív páratartalma [%]-ban (lásd a 3. sz. melléklet

3.3. szakaszát),
h0 az elméleti vastagság [mm]-ben a 4.6.4. szakasz szerint,
α1, α2, α3 a beton szilárdságától függő módosító tényezők:
0,7 0,2 0,5

 35   35   35 
α1 =   α2 =   α3 =   ;
f
 cm  f
 cm  f
 cm 
β(fcm) a nyomószilárdság hatását figyelembe vevő tényező, mely a következő

16,8
β(fcm) =
fcm
β(t0) a megterhelés t0 [nap] időpontjában érvényes betonkort figyelembe vevő

tényező, mely a következőképpen számítható:
1
β(t0) =
0,1 + t 0
0,2
Gyorsan (R), vagy lassan (S) szilárduló cementek alkalmazása esetén a β(t0)
előző összefüggésében szereplő t0 betonkort a következő t0* módosított
betonkorral kell helyettesíteni:
α
 9 
t0* = t0  + 1 ≥ 0,5
 2 + t 1,2 
 0 
ahol
α a cement típusától függő tényező, melynek értéke:
-1 lassan szilárduló cement (S) esetén,
0 normál cement (N) esetén,
1 gyorsan szilárduló cement (R) esetén.
A kúszásnak az első megterheléstől számított időbeli lefolyását leíró tényező a következő

156/159
VHSz H.1.4.
0,3
 t − t0 
βc(t,t0) =  
 t − t 0 + βH 
ahol βH a környezet relatív páratartalmától függő tényező, mely a következő

összefüggéssel számítható:
[ ]
βH = 1,5 1 + (0,012 × RH )18 h0 + 250 ≤ 1500 ha fcm ≤ 35 N/mm2
[ ]
βH = 1,5 1 + (0,012 × RH )18 h0 + 250 α3 ≤ 1500α3 ha fcm > 35 N/mm2
Ha a betont (0-800C hőmérsékleti tartományban) hőkezelik (pl. a szilárdulást hőérleléssel

gyorsítják), akkor az β(t0) és a βc(t,t0) előző összefüggéseiben szereplő t, ill. t0
betonkorokat a 3. sz. melléklet 3.2. szakasza szerinti összefüggéssel számított tT, ill. t0,T
hőmérséklettel módosított betonkorokkal kell helyettesíteni. (A βc(t,t0)-ra vonatkozó
összefüggés esetében a hőmérséklettel módosított betonkorok figyelembevételének csak
akkor van jelentősége, ha a hőkezelés az első megterhelés időpontját követően is
folytatódik.)
157/159
VHSz H.1.4.
4. sz. melléklet:
Betonok környezeti osztályozása
A Magyarországon előforduló, de a tartóssággal kapcsolatos erőtani követelményeket

nem befolyásoló környezeti osztályokat az M11-6. táblázat tartalmazza.
Az XA környezeti osztályokba való besorolás feltételeit a természetes talaj és talajvíz

összetevőitől függően az M11-7. táblázat tartalmazza.
Az A környezeti hatás leírása Tájékoztató példák a környezeti

osztály osztályok előfordulására
jele
1. Nincs korróziós kockázat

Környezeti hatásoknak (nedvesség, Korróziónak ki nem tett kis szilárdságú
karbonátosodás, kloridhatás, fagyás/olvadás, aljzatbetonok, beton alaprétegek
XN(H) kémiai korrózió, koptatóhatás vagy víznyomás)
nem ellenálló, szilárdsági szempontból
alárendelt jelentőségű beton
Vasalás vagy beágyazott fém nélküli beton Vasalás nélküli, korróziónak ki nem tett
esetén: valamennyi környezeti körülmény, kitöltő és kiegyenlítő beton
X0b(H) kivéve azokat, ahol nedvesség, karbonátosodás,
kloridhatás, fagyás/olvadás, kémiai korrózió,
koptatóhatás vagy víznyomás fordul elő.
Vasbeton vagy beágyazott fémet tartalmazó Legfeljebb 35% relatív páratartalmú,
beton esetén: valamennyi környezeti körülmény, belső helyiségben lévő vasbeton
X0v(H) kivéve azokat, ahol nedvesség, karbonátosodás,
kloridhatás, fagyás/olvadás, kémiai korrózió,
koptatóhatás vagy víznyomás fordul elő.
7. Koptatóhatás okozta károsodás
Amikor a beton csiszoló, csúszó, gördülő, súrlódó igénybevételnek, ütésnek, vagy vízáramlás által
mozgatott gördülő hordalék koptató hatásának van kitéve, akkor az ezekből származó igénybevételt a
következők szerint kell osztályozni:
Könnyű szemcsés anyagok koptató Könnyű adalékanyagok, termények stb.
igénybevétele; Gyalogos forgalom, puha tárolására alkalmas silók, bunkerek,
XK1(H)
abroncsú kerekek koptató igénybevétele tartályok; Járdák, lépcsők,
garázspadozatok
Gördülő igénybevétel okozta koptatóhatás nehéz Betonút, durva, nehéz szemcsés
XK2(H) terhek alatt anyagok tárolói, gördülő hordalékkal
érintkező betonfelületek
Csúsztató-gördülő igénybevétel okozta koptató Repülőtéri kifutópályák, felszállópályák,
XK3(H) hatás igen nehéz terhek alatt nehézipari szerelőcsarnokok, konténer-
átrakó állomások
Csúszó-gördülő igénybevétel okozta koptató Nehéz tehernek és targonca forgalomnak
hatás igen nehéz terhek alatt, nagy felületi kitett csarnokok és raktárak
XK4(H)
pontosság és pormentesség igénye esetén keményfelületű, pormentes ipari
padlóburkolata
158/159
VHSz H.1.4.
8. Igénybevétel víznyomás hatására
Amikor a beton ki van téve víznyomás hatásának, akkor az igénybevételt a következők szerint kell
osztályozni
A szabványos víznyomás hatására legfeljebb 60 Kis üzemi víznyomásnak kitett, legalább
XV1(H) mm vízbehatolás 300 mm vastag beton (például pincefal,
csatorna)
A szabványos víznyomás hatására legfeljebb 40 Kis üzemi víznyomásnak kitett,
mm vízbehatolás legfeljebb 300 mm vastag beton, vagy
XV2(H) nagy üzemi víznyomásnak kitett,
legalább 300 mm vastag beton (például
vízépítési szerkezet)
A szabványos víznyomás hatására legfeljebb 20 Nagy üzemi víznyomásnak kitett,
XV3(H)
mm vízbehatolás legfeljebb 300 mm vastag beton
M11-6. táblázat: Magyarországon figyelembe veendő további környezeti osztályok
(megfelel az MSZ 4798 1. táblázatának).
A következőkben osztályozott agresszív kémiai igénybevételek 5 °C és 25 °C közötti hőmérsékletű

természetes talajokra, talajvizekre vonatkoznak, amikor a nyugalmi körülményeket megközelítő,
elegendően lassú a vízáramlás.
Minden egyes kémiai jellemzőre a legveszélyesebb érték határozza meg az osztályt.
Ha két vagy több agresszív jellemző ugyanahhoz az osztályhoz vezet, akkor a környezeti hatást a
következő magasabb osztályba kell sorolni, hacsak az adott esetre vonatkozó egyedi vizsgálat nem
bizonyítja ezt szükségtelennek.
Referencia vizsgálati
Kémiai jellemző XA1 XA2 XA3
módszer
Talajvíz
SO 2−
4
, mg/l EN 196-2 ≥ 200 és ≤ 600 > 600 és ≤ 3000 > 3000 és
≤ 6000
pH ISO 4316 ≤ 6,5 és ≥ 5,5 < 5,5 és ≥ 4,5 < 4,5 és ≥ 4,0
agresszív CO2 mg/l prEN 13577:1999 ≥ 15 és ≤ 40 > 40 és ≤ 100 > 100 telítésig
+
NH , mg/l
4
ISO 7150-1 vagy ≥ 15 és ≤ 30 > 30 és ≤ 60 > 60 és ≤ 100
ISO 7150-2
2+
Mg , mg/l ISO 7980 ≥ 300 és ≤ 1000 > 1000 és > 3000 telítésig
≤3000
Talaj
a b c
SO 2−
4
, mg/kg EN 196-2 ≥ 2000 és > 3000 és > 12000 és
összes ≤ 3000
c
≤ 12000 ≤ 24000
Savasság, ml/kg DIN 4030-2 > 200
A gyakorlatban nem fordul elő
Baumann Gully
a -5
A 10 m/s áteresztőképesség alatti agyagtalajokat alacsonyabb osztályba szabad sorolni.
b 2-
A vizsgálati módszer az SO4 sósavval való kivonását írja elő, alternatívaként vízzel való kivonás is
használható, ha a beton alkalmazásának a helyén van erre tapasztalat.
c
A 3000 mg/kg határértéket 2000 mg/kg értékre kell mérsékelni, ha fennáll a szulfátionok
felhalmozódásának a kockázata a betonban a száradás és a nedvesedés ciklikus változása vagy a
kapillárisfelszívás következtében.
M11-7. táblázat: Természetes talaj és talajvíz-összetevőkre vonatkozó határértékek az XA
környezeti osztályokba való besoroláshoz (megfelel az MSZ 4789 2. táblázatának).
159/159

44 - 2018 - VHSZ - H.1.4 - Utasitas - Vasúti Vasbeton, Feszített Vasbeton És Betonhidak Tervezése

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

44 - 2018 - VHSZ - H.1.4 - Utasitas - Vasúti Vasbeton, Feszített Vasbeton És Betonhidak Tervezése

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

MAGYAR ÁLLAMVASUTAK ZRT.

H.1. VASÚTI HÍDSZABÁLYZAT

- 44/2018. (XII. 21. MÁV Ért. 13.) EVIG sz. utasítás -

dr. Homolya Róbert

PÓTLÉKOK ÉS MÓDOSÍTÁSOK ELŐJEGYZÉSE

A módosítás A MÁV Zrt. Ért.

A vasúti hidakra és átereszekre, valamint a nevesített egyéb műtárgyakra vonatkozó MÁV

Az Utasításban szereplő nemzeti szabványokból átvett tartalmak szerzői jogával a Magyar

A szabványok megvásárolhatók vagy megrendelhetők az MSZT Szabványboltban

Amennyiben eltérés van a hivatkozott nemzeti szabványokban és az Utasításban szereplő

Az Utasítás alkalmazása előtt meg kell győződni az Utasítás hatályosságáról, az

Az Utasítással kapcsolatos szakmai észrevételek, felvetések a vhsz@mav.hu címen

1. AZ UTASÍTÁS CÉLJA ..................................................................................... 9

2. HATÁLY- ÉS FELELŐSSÉG MEGHATÁROZÁSA ....................................... 10

3. FOGALMAK MEGHATÁROZÁSA ................................................................. 12

5. ERŐTANI VIZSGÁLAT .................................................................................. 34

5.2.1. Anyagmodellek ............................................................................................... 42

6. TEHERBÍRÁSI HATÁRÁLLAPOTOK ............................................................ 59

6.6. Pecsétnyomási teherbírás .............................................................................. 94

7. HASZNÁLHATÓSÁGI HATÁRÁLLAPOTOK .............................................. 103

8. SZERKESZTÉSI SZABÁLYOK ................................................................... 114

9. HIVATKOZÁSOK, HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉSEK ............................... 142

10. HATÁLYBA LÉPTETŐ RENDELKEZÉS ..................................................... 143

11. MELLÉKLETEK ........................................................................................... 143

1. sz. melléklet: Betonacélok tervezési jellemzői ............................................. 144

2. sz. melléklet: Feszítőacélok tervezési jellemzői ........................................... 146

3. sz. melléklet: Betonok tervezési jellemzői .................................................... 151

4. sz. melléklet: Betonok környezeti osztályozása ........................................... 158

Az Utasítás újonnan tervezett és létesített, illetve átépített vasúti műtárgyakra vonatkozó

Az Utasítás szövege további dokumentumokra vonatkozó, évszám nélküli hivatkozásokat

Az Utasításban szereplő előírásokat és az EC hivatkozott alkalmazási szabályait

2. HATÁLY- ÉS FELELŐSSÉG MEGHATÁROZÁSA

2.1. Az Utasítás hatálya

2.1.1. Területi hatály

Az Utasítás területi hatálya Magyarország vasúti hálózatát képező, a Magyar Állam

Az Utasítás területi hatálya nem terjed ki a helyi vasutakra, valamint a vasút-villamos

2.1.2. Tárgyi hatály

Az Utasítás előírásai kötelező jelleggel a v ≤ 160 km/h sebességtartományra érvényesek.

• vasúti terhet viselő egyéb műtárgyak

• alagutak, galériák, szárítótárók;

• vasúti pályán kívüli hidak és átereszek

Az Utasítás előírási nem vonatkoznak az alábbi létesítményekre:

2.1.3. Személyi hatály

Az Utasítás személyi hatálya kiterjed mindazon MÁV Zrt. munkavállalóra és külső

Az Utasítás hatálya alá tartozó munkavállalók kötelesek a számukra kimutathatóan átadott

2.2. Az utasítás kidolgozásáért és karbantartásáért felelős

Az Utasítás kidolgozásáért és karbantartásáért a Pályalétesítményi igazgatóság, mint

fcm a beton szabványos (150°mm átmérőjű és 300 mm magasságú) hengeren mért

A szeizmikus hatásokra duktilis viselkedésű szerkezet tervezése esetében az

Meglévő szerkezet esetén, ha teljesítménynyilatkozat nem áll rendelkezésre, a

Teherviselő szerkezetbe olyan bordázott vagy bemélyedéses felületű betonacélt szabad

4.1.1.1. Szilárdsági, duktilitási és merevségi jellemzők

a) Melegen hengerelt betonacél b) Hidegen alakított betonacél

Az alkalmazható betonacélok duktilitási osztályait és az azokba való besorolás feltételeit a

Egyedi betonacélok A karakterisztikus értékhez

A betonacél rugalmassági modulusát − pontosabb adatok hiányában − Es=200 kN/mm2-re

Meglévő szerkezet esetén, ha teljesítménynyilatkozat nem áll rendelkezésre, a

4.2.1.1. Szilárdsági, duktilitási és merevségi jellemzők

A leggyakrabban előforduló feszítőacélok tervezési jellemzőit a 2. sz. melléklet

4-2. ábra: A feszítőacélok anyagjellemzői (megfelel az MSZ EN 1992-1-1 3.9. ábrájának).

A feszítőacél duktilitás szempontjából megfelelő, ha teljesül az εuk értékére vonatkozó,

A feszítőacélok rugalmassági modulusát – pontosabb adatok hiányában – a

A relaxáció mértéke szempontjából a feszítőacélokat a következő három relaxációs