Szerkezeti anyagok és tulajdonságaik

Szerkezeti anyagok csoportosítása

Ipari anyagok: - Fémes anyagok: - Vasötvözetek: - Öntöttvasak
- Acélok

- Nemvasfémek és ötvözeteik: - Könnyűfémek és ötvözeteik

- Nehézfémek és ötvözeteik

- Nemfémes anyagok: - Természetes anyagok

- Mesterséges anyagok

- Összetett anyagok: - Szálerősítésű anyagok

- Rétegelt anyagok
- Részecskékből összeerősített anyagok

Ipari anyagok főbb tulajdonságai:

- fizikai tulajdonságok,
- kémiai tulajdonságok,
- technológiai tulajdonságok.
Fizikai tulajdonságok
A fizikai tulajdonságok az anyag fizikai állapotát tükrözik, változásuk nem okoz összetétel
változást az anyagban. A fizikai változások során új anyag nem keletkezik.
A fizikai tulajdonságok leírják az anyag:
- külső állapotát pl: halmazállapotát, sűrűségét stb.
- állapotváltozásait pl: alakváltozását, hőtágulását, halmazállapot-változását stb.
- állapotváltozással nem járó tulajdonságait pl: hő- és elektromos vezetőképességét stb.
A fizikai tulajdonságok az anyagok igénybevétele alapján az alábbiak szerint
csoportosíthatók:
- mechanikai tulajdonságok (erő hatására megjelenő tulajdonságok)
- termikus tulajdonságok (hő hatására megjelenő tulajdonságok pl: hőtágulás)
- villamos tulajdonságok (feszültség és áram hatására megjelenő tulajdonságok pl:
elektromos vezetőképesség stb.)
Mechanikai tulajdonságok:
A mechanikai tulajdonságok határozzák meg az anyag külső erőkkel szembeni viselkedését.
Fontosabb mechanikai tulajdonságok például:
- szilárdság,
- rugalmasság,
- szívósság,
- ridegség,
- keménység.
A szilárdság az anyag külső erők ellenében kifejtett ellenállása. Megkülönböztetünk húzó-,
nyomó-, hajlító-, nyíró- és csavarószilárdságot.
A rugalmasság a szilárd anyagoknak az a tulajdonsága, hogy az alakváltoztató erők hatása
után mennyire képes visszanyerni az eredeti alakját.
A szívósság a szilárd anyagoknak az a tulajdonsága, hogy a külső erőkkel mennyire
deformálhatók anélkül, hogy eltörnének.
A ridegség a szilárd anyag azon tulajdonsága, hogy mennyire áll ellen a deformációnak. A
rideg anyagok az erők hatására, különösen ütés vagy lökésszerű igénybevételek esetén nem
deformálódnak, hanem eltörnek.
A keménység a szilárd anyag azon tulajdonsága, hogy mennyire áll ellen annak, ha egy
nálánál keményebb anyagot akarnak a felületébe belenyomni. Minél keményebb egy anyag
annál kopásállóbb is.

Kémiai tulajdonságok 1
Az anyagok kémiai tulajdonságai leírják:
- az anyag felépítését pl: atomszerkezetét, az atomok kötési hajlandóságát,
- vegyületeit,
- átalakulásait például elégetéskor stb.
Fontosabb kémiai tulajdonságok pl: a korrózióállóság, savállóság, éghetőség, hőállóság
(reveállóság), stb.

Technológiai tulajdonságok
A technológiai tulajdonságok leírják az anyag viselkedését a feldolgozás és megmunkálás,
vagyis a gyártási eljárások során.
Fontosabb technológiai tulajdonságok például az önthetőség, kovácsolhatóság,
hengerelhetőség, forgácsolhatóság, hegeszthetőség, edzhetőség stb.

Fémes szerkezeti anyagok

¿ 4,5−5 g/c m3
Ötvözet

Az ötvözet olyan fémes anyag, amely legalább két kémiai elemből áll, amelyek
közül legalább az egyik fém. Általánosságban az ötvözetek nem tekinthetők vegyületnek
(inkább szilárd oldatok), bár bizonyos körülmények között az egyes ötvözők meghatározott
arányban kémiai kötéseket alkotnak egymással. Az ötvözés általában javítja a fém
tulajdonságait.

Fémes szerkezeti anyagok jellemzői, vas- és acélfajták

A színvas olvadáspontja 1536 °C. Sűrűsége 7,8 kg/dm 3. Kis szilárdságú, lágy, nem
korrózióálló fém. Fő ötvözője a szén, mely nagymértékben növeli a szilárdságát és
keménységét.

Az ipari vasötvözeteken belül megkülönböztethetünk öntöttvasakat és acélokat.

Az öntöttvasak olyan vas-szén ötvözetek, amelyekben a szén mennyisége 2,3 – 4,5 % közötti.

Öntöttvasak fajtái:
- lemezgrafitos öntöttvas (grey cast iron)
- gömbgrafitos öntöttvas (ductile cast iron)
- temperöntvény (melleable iron)
A lemezgrafitos öntöttvasban a grafit lemezes szerkezetű. Az öntés utáni lassú lehűlés
közben a grafit általában lemezek alakjában válik ki az anyag kristályai között. A grafit
adja az öntöttvas törésfelületének jellegzetes szürke színét. Viszonylag kis olvadáspontú,
nagyon jól önthető ötvözet. Jó csúszási tulajdonságokkal rendelkezik és jó rezgéscsillapító
hatású, jól forgácsolható, korrózióálló ötvözet. Hátránya, hogy a grafitlemezek nagyon
csökkentik a szakítószilárdságot és a szívósságot (nyúlást), és nagyon növelik a
ridegséget (törékenységet).
Alkalmazása: alacsony szívósságú és kis koptató igénybevételnek kitett, nagy
rezgéscsillapító képességű öntött alkatrészek gyártásához pl: hajtóműház, motorblokk,
gépkeret stb.
A gömbgrafitos öntöttvasban a kivált grafit gömb alakú. Az üstben lévő olvasztott
öntöttvashoz magnéziumot vagy nikkelt adva, megszilárduláskor a grafit gömb alakban
válik ki. A kiindulási anyag kis kén- és foszfortartalmú, különleges öntöttvas. Az
öntöttvasban lévő grafitgömbök sokkal kevésbé gyengítik az anyagot, így javul a
szakítószilárdság és a szívósság. Mechanikai tulajdonságai hasonlók, mint az
acélöntvényeké, nagymértékben kopásálló, jók a súrlódási jellemzői és korrózióálló is.
Alkalmazása: nagy szilárdságú és szívósságú öntvények gyártásához pl: forgattyús
tengely, hajtórúd, fogaskeréktest stb. Ezen kívül különösen alkalmas kopásnak kitett
alkatrészek pl: fékpofa, féktárcsa, fékbetét stb. gyártására.
 Lemezgrafitos (balra) és gömbgrafitos (jobbra) öntött vas mikroszkópos képe
A temperöntvény hőkezeléssel (úgynevezett temperálással) szívóssá tett öntöttvas. A
nagy hőmérsékletű hőkezelés hatására nyeri el az acéléhoz hasonló tulajdonságait. Szívós, –
70 °C-ig ütésálló, alakítható (kovácsolható, jól forgácsolható) lesz.
Alkalmazása: hajtóműházak, fékdobok, forgattyús tengelyek stb. gyártására.