FORGÁCSOLHATÓSÁG

A forgácsolhatóság a munkadarab anyagminőségével összefüggő komplex jellemző, amely a

forgácsolás közbeni viselkedésének és a műveletben előállított felület minőségének
megítélésére vagy minősítésére szolgál.
Definíció részletei:
• A munkadarab anyagminőség az anyag szabványos jelére valamilyen jól ismert
szabvány (rendszerint DIN/ISO/MSZ) szerint, vegyi összetételére (százalékos ötvöző
tartalmát, mikro adalékolását illetve szennyezőinek még elfogadható arányát),
hőkezeltségére (a szokásos szilárdsági és/vagy keménységi jellemzőkkel megadva) és
az előgyártás módjára utal.
• A komplex jelleg azt fejezi ki, hogy egyetlen jellemzőt kiragadni a forgácsolhatóság
jellemzésére nem tanácsos.
• A forgácsolás közbeni viselkedés azt jelenti, hogy egyszerre kell a különböző
jellemzőket figyelni (például erőhatások, anyagleválasztási sebesség, a szerszámot ért
koptató hatás stb.).
• A forgácsolhatóság fogalmába tartozik még a műveletben előállított felület
minőségét kifejező, különböző jellemzők (pontosság, mikro-geometria,
rétegtulajdonságok stb.) sokasága.
Forgácsolhatóság megítélése tapasztalati (kvalitatív) úton, verbálisan történik és általában
négy tényezőre vonatkozik. Általánosságban jól (kedvezően) forgácsolható az az anyag,
amely kis erőkkel, kedvező forgácsalak képződése közben, megfelelő felületi érdességgel
munkálható még, miközben a szerszám éltartóssága is kedvező.
A forgácsolhatóság minősítése műszeres mérésekkel alátámasztva, kvantitatív úton történik.
A minősítés fő és kiegészítő jellemzők meghatározását foglalja magában.

1
A forgácsolhatóság fő jellemzői a kopás és az erre épülő éltartam.
A kiegészítő jellemzők egy része a forgácsolás termelékenységével kapcsolatos: pl.
• a forgácsolási hőmérséklet,
• az anyagáram (percenként leválasztott forgácstérfogat), stb.
Más része a munkadarab minőségével függ össze:
• forgácsolóerő,
• felületi érdesség,
• forgácsalak.
Megállapítható, hogy C = 0,4% tartalom mellett legjobb a forgácsolhatóság (akár ötvözetlen,
akár gyengén ötvözött acélról van is szó).
Az ötvöző és szennyező tartalom szintén befolyásolja a forgácsolhatóság értékeit. A
különböző ötvöző tartalmú acéloknál például az ún. szénegyenérték meghatározására
törekszenek.

A forgácsolhatósági anyagcsoportok
• A forgácsolás közben hasonlóan viselkedő, ötvöző tartalmukban rendszerint csekély
különbséget mutató anyagok forgácsolhatósági anyagcsoportokat alkotnak.
• Az anyagcsoportok létrehozására azért volt szükség, mert a nemzeti szabványokban
olyan sokféle anyagminőség szerepel, hogy egyenként lehetetlen (illetve nem
kifizetődő) a forgácsolhatóságuk megállapítása.
Munkadarab anyagcsoportok
ISO P
• Az acélok a legnagyobb anyagcsoport, az ötvözetlentől az erősen ötvözött anyagokat
is magában foglalja, beleértve az acélöntvényeket, illetve a ferrites és martenzites
rozsdamentes acélokat.
• A megmunkálhatóság általában jó, de jelentősen eltérhet az anyag keménységétől,
széntartalmától stb. függően.

ISO M
• A rozsdamentes acélok minimum 12% krómot tartalmaznak és esetleg további
ötvözőket, mint például nikkel és molibdén.
• A többi anyagállapotú acélok, mint például ferrites, martenzites, ausztenites és
ausztenit-ferrites (duplex) is egy nagycsaládot alkotnak.
• Ezekben a típusokban az a közös, hogy a forgácsoló élek hatalmas hőhatásnak,
csorbulásos kopásnak és élrátét-képződésnek vannak kitéve.

2
ISO K
• Az öntöttvas, az acéllal ellentétben, rövid forgácsú anyag.
• A szürke öntöttvasak (GCI) és temperöntvények (MCI) könnyen megmunkálhatók,
míg a gömbgrafitos öntöttvasak (NCI), tömör öntöttvasak (CGI) és ausztemperált
öntöttvasak (ADI) nehezebben.
• Minden öntöttvas tartalmaz SiC-t, ami nagyon abrazív hatással van a forgácsolóélre.

ISO N
• A nemvas anyagok puhábbak. Ilyen például az alumínium, réz, bronz, stb.
• A 13% Si-t tartalmazó alumínium nagyon abrazív.
• Nagy forgácsolási sebesség és hosszú szerszám-élettartam éles élű lapkáktól várható.

ISO S
• A hőálló szuperötvözetek közé tartozik számos erősen ötvözött vas, nikkel, kobalt és
titán alapú anyag.
• Ezek ragadósak, élrátét képződik, felkeményednek és hőt adnak le.
• Nagyon hasonlóak az ISO M területhez, de sokkal nehezebben forgácsolhatók, és
csökkentik a lapkaélek éltartamát.

ISO H
• Ez a csoport 45-65 HRc közötti keménységű acélokat és 400-600 HB körüli, edzett
öntöttvasakat tartalmaz.
• Keménységük miatt nehezen megmunkálhatók.
• A forgácsolás során magas hő keletkezik, és nagymértékű abrazív koptató hatással
van a forgácsolóélre.