A Holland Drogpolitika A Nemzetközi Környezetben

Budapesti Corvinus Egyetem
Társadalomtudományi Kar
Nemzetközi Tanulmányok Intézet
Holland Drogpolitika
A holland drogpolitika a nemzetközi környezetben
Wurm Viktor
Nemzetközi Tanulmányok (BA) szak
Európai Integráció szakirány
2012
Szakszeminárium vezető: Kőváriné Ignáth Éva
Wurm Viktor Szakdolgozat Nemzetközi Tanulmányok BA
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés .................................................................................................................................. 1
1.1. Drogok ................................................................................................................................ 2
1.2. Drogpolitika, Drogstratégia ................................................................................................ 2
2. Holland drogpolitika .................................................................................................................. 3
2.1. Történeti Áttekintés ........................................................................................................... 3
2.2. A holland drogpolitika mai arca ......................................................................................... 5
3. Holland drogpolitika a nemzetközi környezetben .................................................................. 10
3.1. Holland drogpolitika és az ENSZ ....................................................................................... 10
3.2. Hollandia és az Egyesült Államok ..................................................................................... 15
4. A holland drogpolitika Európában .......................................................................................... 18
4.1. Az Európai Unió drogpolitikája......................................................................................... 18
4.2. Holland drogpolitika és az európai államok számokban .................................................. 24
4.2.1. Csehország ................................................................................................................ 24
4.2.2. Magyarország ............................................................................................................ 27
4.2.3. Németország ............................................................................................................. 29
5. Összefoglalás ........................................................................................................................... 31
6. Irodalomjegyzék ...................................................................................................................... 32
1. Bevezetés
A drogkérdés egy rendkívül aktuális téma napjainkban. Jól példázza ezt az Egyesült
Államok drogháborúja Közép- és Dél-Amerikában1, Brazíliában a kormány és a
kartellek közötti folytonos összetűzések2, vagy az afganisztáni máktermesztőkkel3 való
problémák. Manapság minden állam, vagy nagyobb nemzetközi szervezet rendelkezik
valamiféle drogpolitikával. Eme drogstratégiák hol megengedőek, máshol pedig
egyenesen retorzívak, de egy dolog közös bennük: mindet kritikák ezrei éri.
Szakdolgozatom témájául a holland drogpolitikát választottam. Gyakran hallani

manapság, hogy Hollandia hozzáállása a drogokhoz túlságosan liberális mind az
európai, mind a szélesebb nemzetközi környezetben. Célom ennek az állításnak a
megvizsgálása. Vajon tényleg annyiban különbözik a hollandok hozzáállása a
drogpiachoz más európai országokétól? Vajon a holland felfogás káros-e, vagy ez a
követendő példa? Vajon a drogpolitika befolyásolja a fogyasztást, vagy a fogyasztás
befolyásolja a drogpolitikát? Ezen kérdésekre keres választ a dolgozat.
Mindenekelőtt szükséges megértenünk a holland drogpolitika jelenlegi arculatát. Így a

dolgozat eme politika történelmi kialakulásának feltérképezésével kezdődik. Ezt a
jelenlegi politika és a drogstratégia bemutatása követi. A drogpolitika bemutatásához a
dolgozatnak nem célja a jogi dokumentumok teljes körű elemzése csupán azok
szellemiségét, lényegét mutatja be. Mindemellett, mivel a dolgozat nem történelmi
leírás, a történelmi áttekintés csupán a legfontosabb események kiemelésére törekszik.
A drogpolitika áttekintése után, a teljesebb megértés érdekében, a dolgozat

megvizsgálja, hogy milyen helyet tölt be a holland álláspont a nemzetközi
környezetben, illetve hogyan viszonyul mindehhez. Ezt az ENSZ UNODC által
meghatározott drogstratégiája bemutatásával, és a holland drogstratégiával való
összehasonlítással éri el a dolgozat. Mindemellett összehasonlítja még az USA
drogstratégiai, és drogpiaci statisztikáit, illetve drogpolitikáját a holland drogpiac
adataival. A dolgozat eme része kifejezetten az ENSZ drogpolitikai keretébe igyekszik
belehelyezni a holland álláspontot, mivel ezt nevezhetjük a konvencionális,
nemzetközileg elfogadott, általános drogpolitikának. Napjainkban több nemzetközi
1
http://www.bbc.co.uk/news/world-latin-america-13883721 letöltve 2012-05-01
2
http://www.globalpost.com/dispatch/101129/brazil-rio-de-janeiro-gangs-slums-security-forces
letöltve 2012-05-01
3
Karolian Bais (2006): The Netherlands in Afganistan, Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands
1
2012
szervezetnek is van drogpolitikai állásfoglalása, illetve drogstratégiája, ám ezekre a

dolgozat nem tér ki.
Az ezt követő részben, a nemzetközi környezetet leszűkítve, a dolgozat a regionális

térben helyezi el a holland drogpolitikát. Ez alatt kifejezetten az Európai Uniós (EU) tér
értendő. Eme rész célja, hogy a politika regionális környezetre való káros, vagy nem
káros hatásait vizsgálja. Kifejezett figyelmet fordítva az áruk, és személyek szabad
áramlására. Itt említésre kerülnek a drogok kiszivárgásának veszélyei, illetve a
drogturizmus. Ugyancsak feladata ennek a résznek az európai drogpolitikák
feltérképezése. Tehát néhány EU-s ország drogpolitikai szellemiségének bemutatása,
majd e drogpolitikák hatásainak statisztikai elemzése. A dolgozat 3 EU tagállamot emel
ki: Csehországot, Magyarországot, illetve Németországot. Ezeket az országokat a
drogpolitikájuk valamely különlegesebb dimenziója, avagy a Holland drogpolitikával
való különleges viszonya miatt emeli ki a dolgozat. A többi európai állammal a
dolgozat csak statisztikai összehasonlítás céljából foglalkozik. Azok drogpolitikájának
konkrét leírására, bemutatására csupán részben kerül sor. Ez a rész csupán érintőlegesen
tárgyalja a drogcsempészet elleni küzdelmet, mivel az inkább operatív probléma.
Végül a dolgozat a szerzett adatok segítségével igyekszik megválaszolni a fent említett

kérdéseket.
1.1. Drogok
Fontos látnunk, hogy a drogoknak minden országban több fajtája létezik. Vannak
legálisan fogyaszthatóak, legálisan orvosi célokra használtak és vannak az illegálisak. A
dolgozatban többször, mint gyűjtőfogalom jelenik meg a drogok kifejezés. A dolgozat
ezt a kifejezést a rekreációs drogok leírására használja. Tehát, ahol a dolgozat a drogok
kifejezést alkalmazza, ott ez alatt a rekreációs szereket érti. (pl.: kokain, heroin,
cannabis, hasis, ecstasy stb.)
Továbbá a dolgozat nem foglalkozik azokkal a szerekkel, melyeket bár rekreációs

célokra használnak, ám jelenleg törvényi szabályozás alá nem esnek.
1.2. Drogpolitika, Drogstratégia

A dolgozatban többször előfordulnak a drogpolitika és a drogstratégia kifejezések. A
dolgozat a drogpolitikát, mint az ország általános drogokhoz való hozzáállását
2
2012
használja, míg a drogstratégiát, mint a drogokkal kapcsolatos helyzet kezelésére

kialakított konkrét akciótervet.
2. Holland drogpolitika
2.1. Történeti Áttekintés
A holland drogpolitika jelenlegi formájának megértéséhez vissza kell tekintenünk
azokra a történelmi eseményekre, melyek annak kialakulásában szerepet játszottak.
Hollandia történelmében igen messzire nyúlik a drogokkal való kapcsolat. Elsőnek a
17.-18. században végbemenő drogkereskedelem említhető, melyből a Holland Kelet-
Indiai Társaság (hollandul Vereenigde Oost-Indische Compagnie, VOC) hatalmas
profitot realizált.4
A VOC 1800-as csődjét követően a társaság műveleteinek teljes körű irányítását átvette
a Holland állam. Ezáltal Hollandia masszívan érdekelté vált a drogkereskedelemben a
19. században, melynek folyományaként a 20. századra a világ legnagyobb
kokaintermelőjévé vált.5 A drogkereskedelemből származó profit érdektelenné tette egy
drogellenes törvény kidolgozását. Ugyanakkor két másik ok is közre játszott a holland
kormány nemtörődömségéhez a drogok iránt. Egyrészről az, hogy míg más nyugat-
európai országok, és az Egyesült Államok komoly drogfüggőségi problémákkal
küzdöttek a katonáik körében, addig Hollandia nem. Másodsorban az, hogy sem a
holland lakosság, sem a holland tudományos élet nem foglalkozott a drogfüggőség
problémájával.6
1909-ben az Egyesült Államok kezdeményezésére Sanghajban rendeztek egy

konferenciát, mely az ópiumkereskedés visszaszorítását tűzte ki céljául. Ám végül a
konferencia csupán egy sor ajánlás elfogadásával ért véget, mely nagyban köszönhető a
holland, és brit ellenállásnak. Ugyanakkor az USA nem adta fel drogellenes politikáját,
mely egy újabb ópiumellenes konferencia megrendezéséhez vezetett 1911-ben,
Hágában. Eme konferencia eredménye az 1912-es Hágai Drogkonvenció, melynek 9.
cikke kimondja, hogy a drogtermelés, és a drogkereskedelem kizárólag orvosi célokat
4
Scheltema, J.F.(1907): The Opium trade int he Dutch East Indies II, American Journal of Sociology sz. 13
old 224-251
5
Scheltema, J.F.(1907): The Opium trade int he Dutch East Indies II, American Journal of Sociology sz. 13
old 224-251
6
Dolin Benjamin (2001): National Drug Policy: The Netherlands, Parliament of Canada, law and
goverment division
3
2012
szolgálhat7. Habár Hollandia az aláíró államok között volt, a konvenció holland

ratifikációja az 1. Világháború végéig még váratott magára. Végül, a 9. cikkely
szellemében 1919-ben megszületik az Ópiumtörvény (Opium Act)8, mely mai napig is a
Holland drogpolitika alapköve.
A két Világháború között ugyanakkor az Ópiumtörvényt csupán szelektíven

alkalmazták.9 Ennek legfőbb oka a gyarmatokon végbemenő, a Holland állam számára
hasznot hajtó drogkereskedelemben keresendő. A gyarmatok elszakadását követően ez a
szelektivitás megszűnt, és a törvényt teljes körűen alkalmazni kezdték.
A holland drogtörténelem következő fontos állomása az Ópiumtörvény 1953-as

kiegészítése, melyben a tiltott drogok közé sorolják a marihuánát.10 Ezt a kiegészítést a
’60-as évekre egyre nagyobb számban támadták, mondván a klasszikus liberális
hozzáállás, miszerint az aziránti igyekezet, hogy az embereket megvédjék attól, hogy
magukban kárt tegyenek, nem teszi lehetővé a kormánynak a szabad választás
korlátozását.11
Mindehhez párosult, hogy a rendőrség vonakodott letartóztatni a marihuána

fogyasztókat, melyet az 1966-os diáklázongások idején történt rendőri túlkapásokkal
szembeni nyilvános rosszallás eredményezett. Ezek folyományaként 1976-ban
alapjaiban módosították az Ópiumtörvényt,12 melyen csupán kismértékű változtatásokat
hajtottak végre azóta.
Az 1976-os törvénymódosítás le is zárja a holland drogtörténelem legfontosabb formáló

eseményeinek sorát. Eme eseményeknek köszönhető, hogy Hollandia ma milyen
drogpolitikát folytat. Ám mi is tulajdonképpen a holland drogpolitika?
7
goverment division
8
Dolin, Benjamin (2001): National Drug Policy: The Netherlands, Parliament of Canada, law and
goverment division
9
Dolin, Benjamin (2001): National Drug Policy: The Netherlands, Parliament of Canada, law and
goverment division
10
Duncan, David F., Nicholson, Tomas (1997): Dutch Drug Policy; Journal of Health and Social Policy 8. sz.
old. 1-13
11
Duncan, David F., Nicholson, Tomas (1997): Dutch Drug Policy; Journal of Health and Social Policy 8.
sz. old. 1-13
12
Duncan, David F., Nicholson, Tomas (1997): Dutch Drug Policy; Journal of Health and Social Policy 8.
sz. old. 1-13
4
2012
2.2. A holland drogpolitika mai arca

A holland drogpolitika három fő alappilléren nyugszik, melyek azon irányelvek, amik
mentén a politika arculatát alakítják.13 Ezek a következőek:
1. Kárcsökkentés (Harm reduction)

2. Tolerancia politikája (Policy of toleration)
3. Az Ópium törvény.
A drogpolitika törvényi hátterét direkt módon hat törvény és reguláció adja, melyek: az
Ópiumtörvény, az Ópiumtörvény Döntés (királyi rendelet), Ópiumtörvény Direktívák
(ügyészség által), a Victor Törvény (büntetőjogi törvény), a Szabályozás a Heroinos
Kezelésről (miniszteri szabályozás), és a Szabályozás az Ópiumtörvény alóli
Kivételekről (miniszteri szabályozás). Mindemellett számos törvény és reguláció
megemlíthető, melyek indirekt módon hatnak a drogpolitikára, úgymint a Börtön
Törvény, vagy az Egészségügyi Biztosításról szóló törvény stb. 14
Vizsgáljuk azonban meg egyenként mit is képviselnek a fent említett irányelvek.
Elsőként lássuk a kárcsökkentést, mint irányelvet. A holland kormány hivatalosan a

következőképpen magyarázza ezt az alappillért:
„Szakértők gyakran kárcsökkentésként utalnak droghasználat megelőzésére, illetve a

droghasználókra és a környezetükre leselkedő veszélyek minimalizálására. A holland
kormány kifejezetten érdekelt a fiatalok droghasználatának megelőzésében és
megfékezésében, mert a fiatalok gyakran nem tudják felmérni a drogokkal összefüggő
kockázatokat. A kormány mindezt oktatási kampányokon keresztül teszi, melyek közé
tartozik Drogok és az Egészséges Iskola (Drugs and the Healthy School) speciális
projekt, amelyben az iskolák közel fele részt vesz.
A droghasználókat hatásos kezelések alá vonják, hogy felülkerekedjenek a

függőségükön. Ha a teljes rehabilitáció nem opció, a cél a függő személy egészségének
javítása, és a kockázatok minimalizálása. Például:
13
http://www.government.nl/issues/alcohol-and-drugs/drugs letöltve 2012-04-04
14
EMCDDA (2010): The Netherlands Drug Situation 2010
5
2012
A droghasználók kicserélhetik a használt tűiket új, steril darabokra teljesen

ingyen. Ez csökkenti a HIV illetve Hepatitis B vagy C megfertőződések
kockázatát.
A drogfüggőket metadonnal és heroinnal látják el, melyhez drop-in centerekben
juthatnak hozzá, ahol használhatják is ezeket a szereket.”15
Tehát a kárcsökkentés nem más, mint a drogokkal szorosan összefüggő kockázatok

minimalizálása. Ilyen kockázatok lehetnek egészségügyi jellegűek, úgymint a fent
említett HIV fertőzés veszélye, de lehetnek szociális jellegűek is, úgymint a bűnözés
növekedése.
A kárcsökkentés azonban nem pusztán a droghasználat, vagy a drogkereskedelem

visszaszorításáról szól, hiszen ez egymagában nem elég. Aki csak a megfékezéssel
törődik, az érmének csupán az egyik oldalát látja, és a másikról igyekszik tudomást sem
venni. Ám a másik oldal is sürgető probléma, nevezetesen, hogy mit lehet azokkal tenni,
akik már használják ezeket a szereket. Sajnos manapság sok helyen nem ismerték föl a
probléma ezen oldalának a fontosságát.
A holland kormány, mint az a fenti idézetből is kitűnik felismerte a felhasználókkal való

törődés fontosságát, és szerves részévé tette drogpolitikájának. A holland
kárcsökkentésnek ugyanakkor a legfontosabb eleme a megelőzés, és legfőképpen a
gyermekek drogoktól való védelme.
Az, hogy a holland kormány felismerte, hogy a drogfüggőkkel való törődés szerves
része kell, hogy legyen drogstratégiájának, egyenesen elvezet a második pillérhez, mely
a tolerancia politikája.
A holland kormány honlapján a következőképpen írnak erről a politikáról. „Hollandia a

tolerancia politikáját követi. Ez azt jelenti, hogy bár a könnyű drogok birtoklása és a
velük való kereskedelem vétségeknek számítanak, általában nem vonnak magukkal
büntetőeljárásokat.”16
Mit is jelent mindez? A holland kormány egyetért azzal, hogy a marihuánával, hasissal,
vagy egyéb könnyű drogokkal való kereskedelem ugyanannyira illegális kell, hogy
15
16
6
2012
legyen, mint mindez a kemény drogokkal. Ugyanakkor az előbbiekhez kapcsolódó

kockázatok lényegesen kisebbek. Ezt az állítását alá is támasztja azzal, hogy limitált, és
jól ellenőrzött környezetben engedélyezi a könnyű drogokkal való kereskedelmet, és
ezek fogyasztását. Ezt a környezetet pedig a Hollandiában sok helyen fellelhető
coffeeshop-ok (vendéglátó ipari egységek, melyek könnyű drogokkal kereskednek)
biztosítják. Természetesen mindemellett a kemény drogokkal való kereskedelmet
Hollandiában keményen büntetik.
Jelen korlátozások szerint a coffeeshopok a következő megkötésekkel működhetnek és

árulhatnak könnyű drogokat.
1. 18 év alattiak kiszolgálása szigorúan tilos

2. 18 év alattiak nem tartózkodhatnak a létesítmény területén
3. Kemény drogokat semmilyen körülmények között nem árulhat
4. Nem adhatnak el alkoholt
5. Egy napon egy személynek 5 gramm marihuánánál több nem adható el
6. Legalább 350 m-re kell lennie bármilyen iskolától
7. Nem zavarhatja a környezetét
8. Nem reklámozhatja magát
9. Bizonyos határ menti régiókban nem működhetnek (pl. Tilburg)17
A fenti regulációk mellett még több operatív megkötést is tartalmaz a drogpolitika,

úgymint a raktáron tartható maximum mennyiséget, ellenőrizhetőséget stb. Mindezen
szabályozások mellett a holland könnyű és kemény drog piac teljesen elkülönül, hiszen
míg a könnyűdrogokat megtűrik, és fogyasztásuk, illetve szabályozott kereskedelmük
nem tilos, addig a kemény drogokat üldözik.
A környező európai államok nem nézik jó szemmel a hollandok könnyű drogokhoz való
hozzáállását, hiszen a nyitott határok miatt a náluk illegális drogokat könnyűszerrel az
országba csempészhetik Hollandiából. 2010-ben be is nyújtottak egy törvényjavaslatot
az európai országok megnyugtatása céljából, mely megtiltotta volna a könnyű drogok
külföldieknek való eladását. Ám ez a törvény a kormányváltással háttérbe került. Habár
2011-ben az új kormány kijelentette, hogy a fent említett politikát folytatni kívánja,
17
7
2012
csupán 2012 végétől nem lesz hozzáférhető külföldiek számára a coffeeshopok teljes
kínálata.18
A tolerancia politika tehát a könnyű drogok, illetve kemény drogok közötti

különbségtételen alapszik. Míg a könnyű drogokat megtűrik, szemet hunynak felettük,
addig a keményeket nem. Ámde mi dönti el, hogy mi minősül kemény, vagy könnyű
drognak. Erre van a harmadik pillér, az Ópiumtörvény.
Az Ópiumtörvény, mint azt korábban kifejtettem, alapvetően az 1912-es Hágai

Ópiumkonvenció eredménye. Ugyan az évek folyamán többször változtatták, az
alapkoncepció, miszerint ez egy drogellenes törvény, nem módosult egészen 1976-ig.
Az Ópiumkonvenció, és az Ópiumtörvény, mint azt a nevük jól mutatja, az
ópiumkereskedelem visszaszorítása érdekében születtek. Később azonban azon anyagok
listája, melyeket a törvény szabályozott, igencsak kibővült. Amikor 1919-ben az
Ópiumtörvényt elfogadják, a törvény tartalmaz egy listát azon vegyi és természetes
anyagokról, melyeket a törvény illegális drogként kezel. Ezt a listát először 1928-ban
bővítik ki.
1976-ban alapjaiban változik meg a törvény. Ekkor kerül sor a drogok könnyű és
kemény kategorizálására. Átrendezik a listákat úgy, hogy a Schedule 1 a kemény, és
mai napig illegális drogokat, míg a Schedule 2 a könnyű, tőrvényileg szabályozott
keretek közt legális anyagok listája lett. A listákat 3 ismérv alapján kategorizálták:
1. A szer elmebefolyásoló hatásának mértéke

2. Az egészségre mennyire káros
3. Milyen hatásai vannak a társadalomra19
A Holland drogpolitika tehát eme 3 pilléren nyugszik, és ennek a három pillérnek a

szellemében kerül kidolgozásra a mindenkori holland drogstratégia. A jelenlegi holland
drogstratégia az 1995-ös „White paper”-t (fehér papír) követi, ami a Drogpolitika:
Folytatólagosság, és Változás (Drug Policy: Cotinuity and Change) nevet viseli. Habár a
2010/11-es évben tervbe volt véve a drogstratégia megújítása, esetleges átalakítása, a
18
http://www.bbc.co.uk/news/world-europe-17865151 letöltve 2012-04-27
19
8
2012
politikában beállt változások, nevezetesen a kormány lecserélődése miatt a konkrét

megújítás elmaradt.20
Tehát a jelenlegi drogellenes stratégia 1995-ben lett kialakítva, és mai napig ez a

mérvadó. Ez a drogstratégia különbséget tesz a könnyű és kemény drogok között, és
négy fő célkitűzést tesz,21 amelyek:
1. A droghasználat megelőzése, és a droghasználók kezelése, valamit

rehabilitációja
2. A droghasználók kárának csökkentése
3. A droghasználók által okozott társadalmi károk csökkentése
4. A drogtermelés és kereskedelem elleni harc
A ’95-ös stratégia támogatására létrejöttek egyéb párhuzamosan futó stratégiák. Ezek: a

2001-es extasy gyártás megfékezésére létrejött stratégia, a 2002-ben létrejött, a légi úton
történő kokain csempészet megakadályozását célzó iniciatíva, és a 2004-ben a
marihuána nagyüzemi termelésének visszaszorítására létrehozott stratégia. Ezek a
stratégiák szerves részét képezik a holland drogellenes stratégiának.
A holland drogstratégia magába foglalja természetesen az általános holland

drogpolitikát, ugyanakkor magától értetődően hozzá is ad. Hozzáad, mert a törvények
ugyan valóban tiltják a kemény drogokkal való kereskedelmet, de a problémával
szembe is kell nézni, hiszen a törvények önmagukban kevesek a probléma orvoslására.
Hollandia napjainkban kereskedelmi központ mivoltának köszönhetően egy

drogkereskedelmi gócpont. Ma az ország a legnagyobb drog tranzit országok közé
tartozik.22 Az országon átfolyó drogok közül a legjelentősebb a kokain. Ezt felismerve
jött létre a 2002-es kiegészítő stratégia, mely kifejezetten a kokain szállítmányok
felszámolását célozza. Eme stratégia része például a Holland Antillákról, Suriname-ből
és Nyugat-afrikai országokból Hollandiába érkező repülők 100 százalékos átvizsgálása.
Ha valakit Hollandiában kokain csempészetért elfognak az ítélet 12 éves
börtönbüntetés, bűnszervezetben elkövetett csempészet esetén 18 év.
20
http://www.emcdda.europa.eu/publications/country-overviews/nl letöltve 2012-04-16
21
http://www.emcdda.europa.eu/publications/country-overviews/nl letöltve 2012-04-16
22
U.S. Department of State: 2012 International Narcotics Control Strategy Report (INCSR) elérhető:
http://www.state.gov/j/inl/rls/nrcrpt/2012/vol1/184101.htm letöltve 2012-04-20
9
2012
Mindemellett Hollandia tradicionális gyártója a szintetikus drogoknak, úgymint az

MDMA (extasy). A hollandiai gyártást az ország kiterjedt vegyipara teszi vonzóvá. A
szintetikus drogok visszaszorítását a 2001-es támogató stratégia célozza meg. Habár
eme drogok termelésének súlypontja napjainkra más országokba tevődött át, Hollandia
a mai napig az egyik fontos termelő maradt. Ezt az is igazolja, hogy 2010-ben a holland
rendőrség jelentésében kijelentette, hogy a szintetikus drogok termelése megnövekedett;
2011-ben pedig a Trimbos Institute, egy holland kutatóintézet, amely a mentális
egészség, és a függőség kutatásával foglalkozik, azt jelentette, hogy új, jobb minőségű
extasy jelent meg a holland piacon.23
Összefoglalva, a holland drogpolitika három pilléren nyugszik, melyek egyaránt

fontosak. A drogpolitika törvényi háttere biztosított. Hollandia drogokhoz való viszonya
abban különleges, hogy törvényileg különbséget tesz illegális, és megtűrt drogok között.
Eme drogpolitika megvalósítását pedig az 1995-ben létrehozott drogstratégia ülteti át a
gyakorlatba, melyet több kiegészítő stratégia támogat.
Összességében a holland drogpolitika egy jól működő gépezet, melynek következtében

Hollandia rendkívül jó drogellenes mutatókkal rendelkezik. Meglepő módon a
droghasználat Hollandiában alacsonyabb, mint sok szigorúbb drogpolitikával
rendelkező országban. (lásd a Hollandia és az Egyesült Államok fejezetet)
Említésre méltó még, hogy Hollandia tagja az ENSZ Drogkonvenciónak. A következő

fejezet azt mutatja be, hogy a Holland drogpolitika hogyan illeszkedik az ENSZ
drogpolitikájába, illetve megvizsgálja, hogy a konvenció legnagyobb támogatójához, az
Egyesült Államokhoz, képest Hollandia milyen mutatókkal rendelkezik.
3. Holland drogpolitika a nemzetközi környezetben

3.1. Holland drogpolitika és az ENSZ
Az ENSZ drogpolitikájának alakítására létezik egy szakosított szerv, az UNODC
(United Nations Office on Drugs and Crime), melyet 1997-ben alapítottak.24 Fő célja az
illegális drogok elleni harc, azok visszaszorítása, és végleges eltüntetése a piacról. Ez a
szerv minden évben kiad egy éves jelentést, amely összefoglalja az előző éves
23
24
http://www.unodc.org/unodc/en/about-unodc/index.html?ref=menutop letöltve 2012-04-21
10
2012
drogpolitikai sikereket, és fő irányvonalakat. Eme jelentéseket tekinthetjük az ENSZ

éves drogpolitikai nyilatkozatának is, amely megszabja a tagoktól elvárt drogstratégia
irányát.
A UNODC által kiadott éves jelentésekben egy fontos fordulatot figyelhetünk meg a
2009 és 2010-es években. Ekkor ugyanis a drogpolitika arculata eltolódott a retorzív,
drogellenes megközelítéstől a drogproblémákkal küzdőkre való odafigyelés felé. Az
ENSZ egyre nagyobb hangsúlyt fektet a drogfüggők egészségének megőrzésére, és
felismeri, hogy a drogprobléma megoldását nem a drogkereskedők elleni harccal kell
megoldani, hanem a droghasználók gondolkodásának megváltoztatásával. Ezt jól
példázza a 2010-es jelentés címe: Az egészség, biztonság és törvényesség
előmozdítása.25
A 2009-es jelentés volt az első, melyben az egészség megőrzése, és védelme, mint

fontos elem megjelent, de ekkor még csak mint mellékesen megjegyzett téma fordult
elő.26 2010-re azonban már az egyik fő irányvonallá vált. Ugyanakkor természetesen
továbbra is alapvető részét képezi a politikának a gyártók elleni harc.
Az új politikai irányvonal nagyban eltér a korábbitól, hiszen különbséget tesz a

felhasználó, és a terjesztő között. Ez egy korszakalkotó hozzáállás, ám egészen más
eszközök használatára van szükség a véghezvitelhez, mint a korábbiakban.
Eme cél érdekében előirányoz programokat, melyek a megvalósításban segítenek. Ilyen

például a fiatalok oktatása a drogokkal járó veszélyekről, vagy a droghasználók
kezelése. De mindenekelőtt a UNODC legfőbb célja a drogok elleni nemzetközi
összefogás.27
A UNODC fontosnak tartja, hogy a törvény legyen mindenhol uralkodó, ugyanis csak
így lehet megtörni a szervezett bűnözés körét, melynek esszenciális része a nemzetközi
drogkereskedelem. Emellett központi téma még a biztonságos, és stabil társadalmak
építése, melyek nélkül a küzdelem szélmalomharc lenne, hiszen ahol nincs stabilitás, ott
elburjánzik a bűnözés, és a drogkereskedelem. Fontosnak tartja még az átláthatóságot,
25
UNODC: Annual Report 2010
26
27
11
2012
és a jó, stabil kormányzatot, hiszen ez által válik kontrollálhatóvá az illegális

drogkereskedelem.28
Az UNODC ezek után megszabja azt az irányvonalat, hogy az egészségnek kell a

drogpolitika fókuszában állnia. Ezt a kijelentését arra alapozza, hogy míg a ’90-es évek
végétől 2009-ig az drogok elleni harc állt a fókuszban, addig ártatlanok százai haltak
meg a drogok, és a drogfogyasztásból következő okok miatt. Eme okok közé nem csak
a drogok túladagolása okozta halálok sorolhatók, hanem a drogkartellek folytatta
háborúk áldozatai, vagy az intravénás droghasználatból következő HIV fertőzések, és az
így megbetegedettek által megfertőzöttek halála is.29
Ebből következően a UNODC előirányoz olyan programokat, melyek a droghasználók

ellenőrzött, egészséges, és biztonságos droghasználatát segíti elő. Ilyen programok a
steril tűk osztása, vagy a drogfüggők droggal való ellátása ellenőrzött körülmények
között. Természetesen a drogfüggők anonimitásának megőrzése az ilyen esetekben
rendkívül fontos.
Emellett a UNODC a tagországokat – az együttműködés előmozdítása érdekében –

kiszolgálja statisztikai adatokkal, és szakértőket is biztosít számukra. A UNODC
büdzséjét szinte teljes mértékben a tagországok önkéntes befizetése adja. 90%-ban a
tagországok finanszírozzák a szervezet akcióit.30 Ezért is nagy szükség van az
összefogásra, hiszen minél többen kívánják kivenni a részüket a finanszírozásból, és
minél nagyobb részben, annál nagyobb volumenű akciókat hajthatnak végre, és annál
sikeresebbek lehetnek ezek az akciók.
Ahogy az jól kitűnik, az ENSZ drogpolitikai céljai és eszközei a 2010-es fordulatot

követően nagyban közeledtek a holland megközelítéshez. Ugyanakkor az ENSZ mind a
mai napig egy kalap alá veszi a könnyű és kemény drogokat, amely egy erős ütközési
pont a két drogpolitikai megközelítés között.
Az ENSZ drogellenes attitűdjét azonban nem a UNODC megalapítása, és annak politika

formálása indította. Az igazi drogellenes nyilatkozat az 1988-ban megszületett
drogkonvenció, melynek aláírói kinyilatkoztatták, hogy az illegális drogok elleni harc
28
29
30
http://www.unodc.org/unodc/en/about-unodc/index.html?ref=menutop letöltve 2012-04-21
12
2012
közös ügy, mely nagy fontossággal bír.31 Ez a konvenció az, amely egyértelműen
megszabja az ENSZ illegális drogokkal szembeni harcát.
Hollandia aláírója az 1988-as ENSZ Drogkonvenciónak,32 mely jól mutatja, hogy

tevékenyen részt vesz az ENSZ drogellenes harcában. Habár a mai napig akadnak
ellentétek a holland drogpolitika, és az ENSZ iránymutatás között, a két politika célja
nem ellentétes. Mind a kettőnek célja az illegális drogok kiszorítása a piacról, és a
droghasználat csökkentése. Természetesen 2010-re a két politika még közelebb került
egymáshoz, hiszen Hollandiában már a ’70-es években is a felhasználók álltak a
drogpolitika fókuszában.
Az ENSZ, és a nemzetközi közösség szempontjából Hollandia az utóbbi időben több

fontos lépést is tett a drogellenes harc érdekében.33
1. Elfogadtak egy törvényt, mely szerint 2012 végétől nem holland állampolgárok
számára a coffeeshopoknak tilos az árusítás.
2. Hoztak egy törvényt, mely bünteti az autóvezetést cannabisos befolyásoltság
alatt.
3. A cannabis fajtákat kategorizálják a THC (a cannabis egyik hatóanyaga)
tartalom alapján, és egy bizonyos szint felett a termékek kemény drogoknak
minősülnek.
4. Büntetik az illegális marihuána termesztést, és az ehhez szükséges termékek
árusítását.
Az első lépés rendkívül fontos, hiszen Hollandia toleráns hozzáállása a

könnyűdrogokhoz komoly problémát okozott a környező államoknak. Ez a tolerancia
vezetett a Hollandia felé irányuló drogturizmus kialakulásához. A drogturizmus komoly
probléma. Nem csupán azért, mert a turisták anyaországának drog prevenciós
törekvéseit ássa alá, hanem azért is, mert a Hollandiába látogató drogturisták nem
ismerik a drogokkal járó konkrét veszélyeket, tapasztalatlanok a használatukban. Ezáltal
31
ENSZ: United Nations Convention Against Illicit Traffic In Narcotic Drugs AND Psychotropic Substances
1988
32
33
13
2012
komoly veszélybe sodorják magukat az ismeretlen szerek használatával. Mindemellett a

drogturizmus táptalaja a drogcsempészetnek is, ami természetesen nem kívánatos.
A második egy már régen fennálló hiányosság pótlása, melyet a cannabis okozta
bódultság tett szükségessé.
A harmadik egy korszakalkotó lépés, mely akár egy új drogpolitikai irányzat kezdetét is
jelentheti. Ez ugyanis egy olyan lépés, mely a régi toleranciától némileg elfelé mutat, és
előirányozhatja a cannabis használók hosszútávon való leszoktatásának igényét. Ez egy
komoly lépés annak irányába, hogy az ENSZ drogkategorizálása, nevezetesen, hogy
nincs különbség a könnyű és kemény drogok között, összhangba kerüljön a Holland
kategorizálással.
Az illegális cannabis termesztés visszaszorítása pedig az átláthatóságot szolgálja, ami az

UNODC által megszabott fő irányvonalak egyike. Ezáltal ugyanis átláthatóbbá válik a
cannabis kínálat, és termesztés alakulása, és a termék áramlása kontrollálhatóbbá válik.
Látható tehát, hogy a holland drogpolitika nem tér el nagyban az ENSZ drogpolitikai
útmutatásától. Sőt, mondhatjuk, hogy meg is előzi azt, hiszen az egészség, és a
droghasználókkal való tolerancia központba helyezése már korábban lényegi eleme volt
a drogpolitikának Hollandiában.
Láthatjuk azt is, hogy Hollandia tevékenyen és aktívan részt vesz a UNODC által
előmozdított nemzetközi drogellenes harcban. Ezt jól mutatja az afganisztáni Holland
misszió illegális drogokkal való fellépése.34
Azonban bizonyos pontokon mai napig ellentmond a holland drogpolitika az ENSZ

drogpolitikai hozzáállásának, hiszen a könnyűdrogok legális fogyasztása ellenkezik az
ENSZ drogpolitikájával. Ugyanakkor ezt a problémát Hollandia úgy próbálja meg
orvosolni, hogy a könnyű drogokat külföldiek számára hozzáférhetetlenné igyekszik
tenni. Eme próbálkozás eredményességéről azonban csak a jövőben alkothatunk
teljesebb képet, hiszen a törvény csak 2012 végével lép életbe.35
34
Karolian Bais (2006): The Netherlands in Afganistan, Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands
35
14
2012
A nemzetközi közösség ennek ellenére Hollandiát a drogellenes harc egyik éllovasának

tekinti, hiszen a kemény drogokkal szembeni fellépése példamutató.
Hollandia tehát a nemzetközi drog elleni harc egyik éllovasa. Hasonlítsuk hát össze a
drogellenes harc egy másik éllovasával, akinek az első nemzetközi drogellenes
konvenció köszönhető, az Egyesült Államokkal.
3.2. Hollandia és az Egyesült Államok

Az Egyesült Államok a 20. század elejétől egészen 2010-ig egyértelműen retorzív
drogellenes politikát folytatott. Ennek kinyilatkoztatása volt a Sanghaji drogellenes
konferencia folytatásának erőltetése, melynek eredménye a Hágai Drogkonvenció lett.
Az Egyesült Államok tehát már lassan 100 éves drogellenes történelemmel rendelkezik.
Az első lokális, állami drogellenes törvények már a 19. század vége felé megszülettek,
de az első föderális drogellenes törvény 1914-ben született (Harrison Narcotics Tax
Act)36. Ezt követte 1919-ben az alkotmány 18. kiegészítése, mely az illegális drogok
használatát, terjesztését, és termelését tiltotta be.37 Majd 1930-ban létrehoztak egy
drogellenes irodát (Federal Bureau of Narcotics),38 amely elődje a mai Kábítószer
Ellenes Hivatalnak a DEA-nek (Drug Enforcement Administration)39.
Ezt számos egyéb drogellenes politikai nyilatkozat és törvény követte, de a

legfontosabb a Nixon érában meghozott 1970-es Comprehensive Drug Abuse
Prevention and Control Act,40 mely törvény az illegális drogok elleni harc alapját
képezte. Erre a törvényre a hadsereg köreiben Vietnamban elburjánzó droghasználat, és
az Egyesült Államokon belüli drogkereskedelem virágzása egyaránt okot szolgáltatott.
A Nixon adminisztrációnak tulajdonítható a kifejezés „War on Drugs”, azaz háború a

drogok ellen. Ez jól mutatja a Nixoni politika drogellenes attitűdjét. Eme hadüzenet
azonban nem csak a hazai droghasználók, és termelők ellen irányult, hanem a
nemzetközi drogpiacnak is.
36
http://www.umsl.edu/~keelr/180/drughistory.htm letöltve 2012-04-22
37
http://www.archives.gov/exhibits/charters/constitution_amendments_11-27.html#18 letöltve 2012-
05-01
38
39
http://www.justice.gov/dea/history.htm letöltve 2012-05-01
40
http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/shows/drugs/cron/ letöltve 2012-05-01
15
2012
A Nixoni drogellenes politika vajmi keveset változott egészen 2010-ig41, amikor az

Egyesült Államok is felismerte, hogy nem a kínálat ellen kell harcolni, hanem a
keresletet kell visszaszorítani. Erre többek közt az is okot adott, hogy míg az USA
szélmalomharcot vívott a drogtermelőkkel, és üldözte a drogfogyasztókat, addig
Hollandiában, ahol más utat választottak, a droghasználat az USA-hoz képest
alacsonyabb szinten maradt.
Fontos látnunk, hogy miért mondható eredménytelennek az USA 2010 előtti

megközelítése a hollandhoz képest.
Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az Egyesült Államok drogpolitikája

eredménytelenebb volt a Hollandnál. Tekintsünk hát meg pár drogstatisztikai adatot
arról, hogy mekkora különbségeket eredményezett a különböző drogfajták
használatában a két politika.
Első, és legfontosabb adat a drogok okozta halálesetek számának összehasonlítása.

Fontos, hiszen ha egy adott politika nem az emberek védelmét szolgálja, akkor az rossz.
Az Egyesült Államokban 2006-ban (legutóbbi adat) 38396 halálos esetet regisztráltak,42
melyek direkt módon drogokhoz köthetőek. Ez 182,4 haláleset minden egymillió
amerikai között.43 Ebben az arányban feltehetőleg az óta sem állt be szignifikáns
változás. Ehhez képest Hollandiában 2008-ban 129 halálos esetet regisztráltak, mely
11,6 haláleset minden egymillió holland között.44 Ez egy szignifikáns különbség,
amelyen nem lehet csak úgy túllépni.
Mindemellett az Egyesült Államokban minden drogkategóriában magasabb a

drogfogyasztók aránya, mint ahogyan az a következő ábrán is jól látszik.
41
http://www.whitehouse.gov/ondcp/2012-national-drug-control-strategy letöltve 2012-05-01
42
UNODC: World Drug Report 2011
43
44
16
2012
A Droghasználók aránya a társadalomban a 15-

64 éves korosztályban (%)
Hollandia USA
13,7
5,9 5,4
2,4
1,5 1,2 1,4
0,31 0,6 0,3
Ópiátok Kokain Cannabis Amfetaminok Extasy
1. ábra Droghasználók eloszlása45

Jól látható tehát, hogy az USA drogpolitikája nemhogy az emberek egészségének
megőrzését sem biztosította, de még a droghasználók számát sem szorította vissza.
Ebből természetesen következik, hogy mivel a felhasználók száma, azaz a kereslet nem
csökkent, a kínálati piac sem szorult vissza a kívánt mértékben.
Hozzá kell tenni, hogy az Egyesült Államokban a drogpiac méretéhez nagyban

hozzájárul a tradicionális dél-amerikai drogtermelő országok közelsége. Azonban a
hozzáférhetőségre nem lehet fogni a halandóságot. Létezik olyan megközelítés, hogy a
könnyű hozzáférhetőség miatt nagy a kereslet, és a nagyobb kereslet több halálos
áldozatot von maga után. Ezzel az érveléssel az egyetlen probléma, hogy a halálos
áldozatok számának a drogfogyasztók számához viszonyított aránya közel konstans
kellene, hogy maradjon. Ugyanakkor az USA-ban, míg a droghasználók aránya a
társadalomban két-háromszorosa a hollandiainak, addig a halálos áldozatok aránya több
mint tizenötszöröse.
Mindez az USA drogpolitikájának a hibáit tükrözi, nevezetesen azt, hogy nem törődött a
felhasználók egészségével. Ez a hozzáállás olyan, mintha egy betegséget próbálnánk
legyőzni miközben nem törődünk azzal, hogy a beteg túléli-e.
Ezzel a Nixoni hagyományos felfogással szakított 2010-ben – egy időben az ENSZ

fordulattal – az Obama adminisztráció, amely immáron központi kérdéssé tette az
45
17
2012
egészséget, és a nemzetközi porondon is igyekszik ezt promotálni. 46 Eme a lépésével az

USA bemutatta, hogy az általa eddig követett út nem a helyes irány volt, és egyúttal arra
is rávilágított, hogy a holland toleránsabb hozzáállás eredményesebb lehet.
Összefoglalva, az USA drogpolitikája a 20. század elejétől fogva egyike a leginkább

drogellenes politikáknak. A legismertebb kinyilatkozása ennek a politikának a Nixoni
háború a drogok ellen. Ugyanakkor, bármilyen lelkes zászlóvivője is volt az Egyesült
Államok a 20. században a drogellenes háborúnak, a drogok piacán sem a keresletet,
sem a kínálatot nem sikerült leküzdenie. A szélmalomharc, melyet az elmúlt közel 100
évben folytatott több száz ember életébe került, és ki tudja hány ember élete lett
megnyomorítva a drogok elleni háború oltárán. 2010-ben azonban az USA szakított a
hagyományos felfogásával, és az emberi egészséget helyezte drogpolitikájának
központjába. Míg 2010-ig a holland és az amerikai álláspont igen távol állt egymástól,
addig 2010 után a két drogpolitika közeledni látszik.
Ma már az Egyesült Államok sem a kínálat ellen harcol, sokkal inkább a kereslet
visszaszorítására törekszik az oktatás, a modern orvostudomány és sok más eszköz
segítségével.
Korábban a holland drogpolitikát számos bírálat érte a „túlzott” megengedő voltáért.

Ugyanakkor úgy látszik, napjainkra egyre inkább mint követendő példa jelenik meg a
nemzetközi politikában. Mint azt láthatjuk az ENSZ, és az Egyesült Államok
drogpolitikája is közelít a holland példa felé. De vajon mi a helyzet a regionálisabb
környezetben? Hogyan fogadják el a holland drogpolitikát az Európai Unióban?
4. A holland drogpolitika Európában

4.1. Az Európai Unió drogpolitikája
Hollandia tagja az Európai Uniónak, és a Schengeni Egyezménynek is. Ez azt jelenti,
hogy Hollandia határai nyitva állnak az EU polgárai előtt. Mindez nagymértékben
hozzájárul a drogturizmus problematikájához, illetve táptalaja a drogcsempészetnek.
Ezek alapján felvetődik a kérdés, hogy vajon a holland drogpolitika hogyan is
illeszkedik bele az Európai Unió kereteibe. Ehhez mindenekelőtt fontos átlátni, hogy mi
is az EU drogpolitikája. Az Unió rendelkezik drogstratégiával, hiszen felismeri, hogy a
46
18
2012
drogproblémával az országok önmagukban nem képesek megküzdeni. Ugyanakkor a

drogpolitika alakítását a nemzeti szervek feladatának tekinti, hivatkozva a
szubszidiaritás elvére.47
Az Európai Bizottság a következőként írja le az Unió drogpolitikáját:
„Az elmúlt két évtizedben az EU-tagállamok és az Európai Bizottság együtt

dolgozott ki európai megközelítést a kábítószerek problémájának tartós
megoldására. A 27 EU-tagállam megegyezett abban, hogy szorosan
együttműködnek annak érdekében, hogy:
1. leküzdjék a kábítószerekkel kapcsolatos bűnözést és megszüntessék a kábítószer-

kereskedelmet;
2. hatékonyan kezeljék az új pszichoaktív anyagok megjelenését;
3. megosszák egymással a drogfogyasztás megelőzésére és kezelésére kidolgozott jól
működő gyakorlati lépéseiket és kutatásaikat;
4. a világ minden országának segítséget tudjanak nyújtani a kábítószer-termelés és
kereskedelem megelőzésében.
Az Európai Bizottság segít az együttműködés előmozdítását szolgáló európai keret

megteremtésében. Feladatunk:
1. az EU-tagállamok arra irányuló lépéseinek figyelemmel kísérése és értékelése,

hogy visszaszorítsák a droghasználatot, és megelőzzék a kábítószerekkel
kapcsolatos bűnözést és a kábítószer-kereskedelmet;
2. szükség esetén az EU egészére vonatkozó ellenőrzési intézkedések végrehajtását
célzó javaslatok tétele az új drogokkal kapcsolatosan, alapos kockázatértékelést
követően;
3. uniós jogszabályok érvényre juttatása annak érdekében, hogy korlátozzák és
megelőzzék a vegyi anyagok illegális kábítószerek előállítására való
felhasználását;
4. az európai együttműködés elősegítése pénzügyi támogatás nyújtásának formájában
az illegális kábítószerek területén.”48
Ha jobban megnézzük, az EU drogpolitikája nem kezeli az egészséget, mint központi

témát. Az Európai Unió iránymutatása mind a mai napig a drogellenes harcot tekinti
47
http://ec.europa.eu/justice/anti-drugs/european-response/index_en.htm letöltve 2012-04-25
48
http://ec.europa.eu/justice/anti-drugs/index_hu.htm letöltve 2012-04-25
19
2012
járható útnak, és bár az egészség megjelenik a második rész 2. pontjában, az csupán

mint mellékes, és analizálandó tételként jelenik meg.
Ez a hozzáállás lényegesen eltér a holland megközelítéstől, és elmaradottnak mondható,

figyelembe véve a nemzetközi környezetben kialakuló trendeket. Ez a közeljövőben
remélhetőleg változni fog, hiszen a jelenlegi drogstratégia, melyet 2005-ben alkottak,
2012-re lejár. Az elkövetkezőekben a holland és EU drogpolitikák közötti
összehasonlításban tett megállapítások ennek figyelembe vételével kezelendőek.
Az EU drogstratégiáját az Európai Bizottság fenti nyilatkozata jól tükrözi, ám mégis

vegyük azt pontról pontra. A stratégiában a különböző pontok a következő sorrendben
jelennek meg: 1. Koordináció, 2. Keresletcsökkentés, 3. Kínálatcsökkentés, 4.
Nemzetközi Kooperáció, 5. Információ, Kutatás, Kiértékelés.49 Vegyük észre, hogy a
konkrét stratégiában már fel sem lelhető a főbb témák között az egészség védelme. Az
igaz, hogy a bevezető, és a keresletcsökkentés részekben kiemelik az egészség
megőrzésének fontosságát, ám a nemzetközi trendhez képest, mely fő célként kezeli az
egészség megőrzését, ez komoly eltérés. A Holland példától pedig végképp
szignifikánsan eltér, ahol a drogpolitika első pontja, a kárcsökkentés, az
egészségmegőrzésre irányul.
Ettől függetlenül a holland drogpolitika azon része, amely harcol a kemény drogok
ellen, tökéletesen beleillik az Európai Uniós képbe. Az egészségmegőrzés pedig egy
olyan pluszt ad hozzá az EU-s megközelítéshez, ami nem elvesz, csupán pozitívumokat
ad az Unió drogpolitikájához. Ezzel tökéletesen beleilleszkedve a kemény drogok
területén az európai normakörbe.
Ugyanakkor a könnyű drogok terén Hollandia itt is komoly eltérést mutat az EU

drogokhoz való viszonyától. Az Európai Unió ugyanis nem tesz különbséget a könnyű
és kemény drogok között, mindkettőt egyaránt illegálisnak tekinti. Ez komoly
súrlódásra adhat okot. Komolyabbra, mint az eddigiekben vizsgált területeken, hiszen
mind az ENSZ, mind az Egyesült Államok könnyen elszigetelheti magát a holland
könnyűdrog piactól. Meghagyva azt a Németalföld liberális drogpolitikai kísérletének.
Az Európai Unió azonban már más kérdés, hiszen a személyek szabad áramlása, az áruk
49
EU: Az Európai Unió drogstratégiája 2005-2012
20
2012
szabad mozgása együtt a Schengeni Egyezmény nyújtotta nyílt határokkal nagyban

megnehezíti a könnyű drogok, és a drogturizmus áramlásának kontrollálását.
A drogturizmus megfékezésére Hollandia megtette az első lépéseket azzal, hogy

meghozta azt a törvényt, mely megtiltja külföldiek kiszolgálását a coffeeshopokban.
Ugyanakkor erről a törvényről, és hatásairól majd csak a 2012-es év végi bevezetése
után bizonyosodhatunk meg, ahogy már korábban is említésre került. Illetőleg mindez
nem feltétlenül elégséges, hiszen a törvény betartatását is biztosítani kell, amihez magas
fokú ellenőrzésnek, és átláthatóságnak kell párosulnia.
A másik probléma az áruk szabad mozgásából következik. Mégpedig, hogy a

könnyűdrogokat könnyen kicsempészhetik az országból más EU tagországokba. Ennek
a problémának a megoldását a Schengeni Egyezmény pedig csak nehezíti, hiszen a nyílt
határok ellenőrzés híján megkönnyítik a csempészek dolgát. Eme probléma orvoslására
a Holland állam magasabb fokú közúti ellenőrzésekkel válaszol, de ez a módszer nem
igazán mondható hatékonynak. Ennek oka, hogy ugyan évről évre rendszeresen kapnak
el embereket, akik valamilyen drogot kívánnak kivinni az országból, de a rendőri
jelenlét, mivel nem állandó, nem tudja hatékonyan megnehezíteni a csempészek dolgát.
Ez természetesen minden, a schengeni határokon belüli országra igaz. De mivel eddig
Hollandiában a könnyű drogokhoz való hozzáférés külföldiek számára is megoldható
volt, a probléma hatványozottan jelentkezett.
Mivel az EU alapvetően – a szubszidiaritás elvét figyelembe véve – a drogpolitika

alakítását a tagállamok nemzeti szerveire hagyja, és csak egy alapvető iránymutatást ad,
a holland drogpolitika tökéletesen beleillik az Európai Unió drogpolitikájába. Hiszen a
holland megközelítés magába foglalja mindazt, amit az Unió előirányoz, és ezen az
egészség központba helyezésével még túl is mutat, hiszen a nemzetközi trendeknek
megfelelő szükséges pluszt is hozzáadja.
Összefoglalva, Hollandia és az EU drogpolitikája tökéletesen kiegészíti egymást. A két

drogpolitikai megközelítés közti ellentéteket, nevezetesen a könnyű drogok legalitását,
pedig megfelelő lépések meghozatalával ellensúlyozza. Habár az is tény, hogy eme
lépések közül az elmúlt időszak legfontosabbika a külföldiek coffeeshopok kínálatától
való eltiltása még nem hozott eredményeket, mert csak az év végétől kerül bevezetésre,
így még nem értékelhető érdemben.
21
2012
A következőekben arra törekszik a dolgozat, hogy számokban is megismertesse a

holland droghelyzet volumenét az Európai Unióban. Eme adatokat a Kábítószer és
Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontjának (EMCDDA) adatai alapján teszi
meg a dolgozat. Az EMCDDA az EU egy decentralizált, drogmegfigyeléssel foglalkozó
szerve, melynek feladata a tagállamok számára az információgyűjtésen, és tanácsadáson
keresztüli segítségnyújtás. Lássuk, hogy Hollandia hol is helyezkedik el az európai
drogstatisztikai térképen!
2. ábra: Hollandia drogfogyasztói prevalenciái50

A fenti táblázat a különböző drogfajták használatának megoszlását hivatott
reprezentálni. A különböző bal oldali adatok az aktív felhasználók számát mutatják az
adott populáció – minden felnőtt (15-64 éves korig), vagy iskolások – minden 1000
főjében. A jobb oldal pedig azt hivatott bemutatni, hogy azon országok közül,
melyekről az adott drogkategóriában az EMDCCA rendelkezik adatokkal, Hollandia hol
helyezkedik el.
Látható, hogy a megfigyelt mutatók jelentős részében Hollandia elmarad az átlagtól,

ami a megfigyelés tárgyát tekintve pozitívum. Két mutató haladja meg az átlagot,
50
EMCDDA: http://www.emcdda.europa.eu/publications/country-overviews/nl/barometer letöltve
2012-05-01
22
2012
melyek a korábban vázolt problémákat igazolják, név szerint a holland ecstasy piac
kibővülését, amely ellen Hollandia igyekszik megtenni a megfelelő lépéseket.
A másik mutató ahol Hollandia meghaladja az átlagot, az a cannabis iskolákban való

fogyasztása. Ez csalóka lehet, hiszen az iskolai tanulók között, aki elmúlt 18 éves, és
cannabist fogyaszt az nem követ el a holland jogszabályok szerint semmi olyat, amit a
társadalom ellenezne. Ugyanakkor természetesen ez a mutató azon fiatalokat is magába
foglal, akik 18. életévüket még nem töltötték be.
Végül, ami még érdekes a fenti táblázatban az, hogy Hollandiában a felnőttek körében
az ecstasyfogyasztók számán kívül minden mutató átlagon aluli. Ugyanakkor az
iskolások körében való droghasználat több helyen alig marad el az átlagtól, sőt a fent
említett két mutató esetén meg is haladja azt. Tehát a holland fiatalok semmivel sem
kezelik eltérőbben a drogkérdést, mint az európai átlag. Ennek orvoslására,
visszaszorítására alkalmaz Hollandia olyan oktatóprogramokat, melyek a drogok
veszélyeire hivatottak felhívni a diákok figyelmét. Ezáltal csökkentve igényüket a
szerek kipróbálására.
Fontosabb adatok még a droghoz köthető halálesetek száma, illetve a problémás

droghasználat (PDU).
Hollandiában a drogokhoz köthető halálesetek száma is az átlag alatt van. 2009-ben 139
halálos esetet regisztráltak, amelyek közvetlenül köthetőek a droghasználathoz. Ez a
szám az EMCDDA adatai alapján Európában a 6 (Málta) és 2481 (Nagy-Britannia)
között mozgott.51 Ez a szám azonban önmagában természetesen nem sokat mutat,
hiszen a nagyobb populációval rendelkező országokban kisebb arány mellett is lehetett
több halott. Ám Hollandia a teljes populációhoz viszonyított drogok okozta halálesetek
statisztikájában is megállja a helyét. 2009-ben a holland népesség mindössze 0.1%-a
halt meg drogok miatt. 2009-ben a legalacsonyabb mutatóval rendelkező ország 0,05%
alatti értéket mutatott (Csehország), míg a legmagasabb érték 0,8% (Észtország) volt.
Az EU-s átlag pedig 0,2% volt.52
A PDU-ról – melyet minden ország maga definiál – általánosságban elmondható, hogy

a kemény drogok aktív használóinak a társadalomhoz viszonyított arányát mutatja meg.
51
EMCDDA
52
EMCDDA
23
2012
A meghatározás általában az aktív használat definíciójában különbözik. Hollandia

ebben a mutatóban is jól áll, hiszen 2008-ban csupán 1,6 problémás droghasználó volt
minden 1000 ember között. Ez az arány megközelíti az EU minimumot, ami 2008-ban
0,5fő/1000 fő volt. Ehhez képest a maximum 10,1/1000 fő lényegesen magasabb.53
Látható tehát, hogy Hollandia jó drogmutatókkal rendelkezik Európában, ami

alátámasztja, hogy az ország drogpolitikája igenis helyes út. De, hogy teljesebb képet
kapjunk a Holland drogpolitika közvetlen környezetéről, vizsgáljunk meg pár EU
tagállami drogpolitikát.
4.2. Holland drogpolitika és az európai államok számokban

4.2.1. Csehország
A cseh drogpolitika azért érdekes a holland drogpolitika szempontjából, mert rendkívül
hasonlóak a célokat, és az eszközöket tekintve. Ugyanakkor a cseh drogpolitika
jelenlegi arculata közel sem tekinthet vissza olyan hosszú történelemre, mint a holland.
Mindemellett, ami még érdekessé teszi, hogy a cseh megközelítés bár közel áll a
hollandhoz, közel sem rendelkezik olyan kedvező mutatókkal, mint Hollandia.
Csehország drogpolitikája 2010-ben nyerte el mai arculatát, amikor a drogok

birtoklásának jelentős mértékbeli dekriminalizációjára került sor.54 1999-ig
Csehországban a drogok birtoklása nem minősült bűncselekménynek.55 Ám ’99-től ez
nagymértékben megváltozott, mert a parlament meghozott egy törvényt, mely a drogok
„nagyobb, mint kismértékű” birtoklását bűncselekménynek nyilvánította. Azonban a
törvény nem specifikálta, hogy mi is a határvonal a kis, és a nagy mennyiség között.
Ennek a mennyiségnek a definiálására csupán 2000-ben került sor bírói szinten.56
Akinél tehát nagy mennyiségű drogot találtak, az börtönbüntetésre számíthatott. Akinél
ellenben csak kis mennyiséget, attól csak elkobozták a szereket, és megrótták, vagy
pénzbírsággal büntették. Mindez természetesen csak a nem kereskedelmi célú
birtoklásra volt igaz.
53
EMCDDA
54
http://www.origo.hu/nagyvilag/20091214-drogszabalyok-15-grammig-nem-buntetik-a-fuvezest-
januartol-csehorszagban.html letöltve 2012-05-01
55
http://www.emcdda.europa.eu/html.cfm/index5174EN.html?pluginMethod=eldd.countryprofiles&co
untry=CZ letöltve 2012-05-01
56
untry=CZ letöltve 2012-05-01
24
2012
2010-ben végül egy nagy lépést tett Csehország a drogpolitika területén. 2010. január 1-
ével bizonyos mennyiség alatt dekriminalizálta a saját fogyasztásra tartott, vagy
termesztett drogokat. Ez marihuána esetén 15 gramm, heroinnál 1,5 gramm, kokainnál 1
gramm, hasisnál 5 gramm, ecstasy esetén 4 tabletta, és LSD esetén 5 adag. 57 Ezzel a
lépéssel Csehország nemhogy közelített Hollandia drogpolitikájához, de a kemény
drogok, mint heroin, vagy kokain esetében túl is lépett rajta.
Természetesen a drogokkal való kereskedelem továbbra is tilos az országban, ami

ugyan paradox, de a felhasználót legalább védi. Ebből a szempontból Csehország
különbözik Hollandiától, ahol szabályozott körülmények között a könnyű drogokkal
való kereskedelem megengedett dolog.
2010-től Csehország tehát dekriminalizált, és ezzel egyúttal megalkotta az új

drogpolitikáját. Ez ugyan az előző 2005-09-ig kihirdetett drogstratégiára épül, de sokkal
hosszabbtávra szól egészen 2018-ig.58 Az új drogstratégia nagyon hasonló a hollandhoz,
amelynek okán a cseh drogstratégia is beleillik a nemzetközi drogstratégiai képbe.
A cseh drogstratégia 4 fő pontot tartalmaz:59
1. A drogok kipróbálásának és alkalmankénti használatának csökkentése,

hangsúlyozottan a fiatalkorúak körében.
2. A problematikus és intenzív droghasználat szintjének csökkentése.
3. A drogokhoz kapcsolható kockázatok csökkentése az egyénekre és a
társadalomra nézve.
4. A drogok hozzáférhetőségének csökkentése, különös tekintettel a fiatalokra.
Észrevehetjük, hogy a cseh drogpolitika dekriminalizációs lépése azonos célokat

szolgál, mint a holland tolerancia politika, illetve a drogstratégia fő pontjai egyeznek a
holland kárcsökkentési ponttal. Ebből láthatjuk, hogy a két drogpolitika igen közel áll
egymáshoz. Ugyanakkor mutatók terén Csehország már nem áll ilyen jól. (ld.3. ábra)
57
58
http://www.emcdda.europa.eu/publications/country-overviews/cz/data-sheet letöltve 2012-05-01
59
http://www.emcdda.europa.eu/publications/country-overviews/cz/data-sheet letöltve 2012-05-01
25
2012
3. ábra Csehország drogfogyasztói prevalenciái60

Mint az tisztán kivehető, Csehországban a hallucinogének, és a cannabis fogyasztása
jócskán meghaladja az európai átlagot. Sőt az iskolákban való hallucinogén fogyasztás,
és az iskolákban való cannabis fogyasztás terén vezet. Tény, hogy az említett mutatók a
mostani drogstratégia kialakulása előttről valók, de feltehetően a mutatók nem változtak
nagymértékben. Látható, hogy a csehek között napjainkban sok a drogfogyasztó, ami
Hollandiára a ’70-es években volt igaz, amikor a tolerancia politikáját elkezdték
alkalmazni. Húzható egy párhuzam a két dekriminalizációs folyamat között, hiszen
mindkét esetben akkor került sor drogtörvény enyhítésre, amikor megnőtt a
felhasználók száma.
Összefoglalva, Hollandia nem egyedülálló a drogpolitikáját tekintve Európában. Habár

a két drogpolitika nagyon hasonló, a két ország drogmutatói nagyban eltérnek
egymástól. Ezt foghatjuk az időre, hiszen Csehországban a drogokhoz való effajta
hozzáállás még nagyon fiatal, míg Hollandiában már régebb óta létezik. Tehát nem
mondható meg egyértelműen, hogy vajon a cseh út helyes-e, de ha a Holland példát
követi, akkor nagy baj nem lehet.
60
EMCDDA: http://www.emcdda.europa.eu/publications/country-overviews/cz/barometer letöltve
2012-05-01
26
2012
4.2.2. Magyarország
Magyarország drogpolitikai helyzete több szempontból is érdekes. Elsősorban azért,
mert jelen pillanatban nem rendelkezik drogstratégiával. Emellett az ország abban a
szerencsés helyzetben van, hogy drogfogyasztása EU-s mértékben átlagon aluli (lásd 4.
ábra), ezért könnyebben alkalmazhat büntetőbb drogpolitikát, amit meg is tesz, hiszen
kevés az ellenállás.
Magyarország drogpolitikája kifejezetten drogellenes. A Büntető Törvénykönyv (BTK)

tiltja a drogok birtoklását, előállítását, gyártását, beszerzését, importálását, exportálását,
transzportálását, és a velük való kereskedelmet. Aki ezeket megszegi, börtönbüntetésre
számíthat. Fontos megemlíteni, hogy 2003-ban úgy módosították a jogszabályt, hogy a
drogfogyasztás kikerült a büntetendő tételek közül. Ez azonban sokban nem változtatott
a helyzeten, hiszen ha valaki drogokat fogyaszt, az általában birtokolja is azokat. Ezzel
csupán a véletlen droghasználókkal szemben tette egyszerűbbé az ügymenetet a BTK.61
Az egészség megőrzésére való igény megjelenik a törvény szellemében, hiszen az

orvosi elvonást, mint opciót, drogfüggők esetében megadja. Ugyanakkor nem jelenik
meg, mint központi kérdés a drogpolitikában.
Magyarország előző drogstratégiája 2000-09-ig volt érvényben.62 2009-ben e stratégia

eredményeinek kiértékelését követően megalkottak egy új drogstratégiát, amely 2010-
18-ig lett volna érvényben. Ám a 2010-es kormányváltást követően ezt a drogstratégiát
elutasították, és a helyére újat azóta sem alkottak.63 Az új drogstratégia előreláthatólag
2012 végére várható.64 Ha a nemzetközi, és hazai trendeket figyelembe vesszük,
valószínűsíthető, hogy az egészség megőrzése, és a kárcsökkentés kiemelt szerepet fog
kapni az új stratégiában, de a tolerancia politikája bármely fajtájával szemben nem
valószínű.
Mint az már említésre került Magyarország jó mutatókkal rendelkezik a drogfogyasztás

területén. (Ld. 4. ábra)
61
untry=HU letöltve 2012-05-01
62
http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=900 letöltve 2012-05-01
63
http://www.emcdda.europa.eu/publications/country-overviews/hu letöltve 2012-05-01
64
http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=178365 letöltve 2012-05-01
27
2012
4. ábra Magyarország drogfogyasztói prevalenciái65

Magyarország csupán az iskolákban való ecstasy használat terén haladja meg az európai
átlagot. Habár minden más tekintetben alatta van az átlagnak, azért sok helyen
megközelíti azt.
Hollandiáéhoz képest Magyarország drogpolitikája igen távoli. Ennek oka, hogy a

tolerancia politikája nem jelenik meg a magyar példában, és jelen pillanatban a
kárcsökkentés, és az egészség védelme is csak marginális szerepet kap. Ám
Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy kevés droghasználóval
rendelkezik, így komolyabb társadalmi defektus nélkül kriminalizálhatja a
droghasználók csoportját. Az alacsony, bár emelkedő halálozási rátának köszönhetően
pedig az egészség kérdése sem sürgető számára még.
Levonhatjuk a konklúziót, hogy nem feltétlenül a drogpolitika az, ami megszabja a

drogkeresletet, hanem sokkal inkább a drogpiac az, ami meghatározza a drogpolitikát.
Tehát Hollandia drogpolitikája, ahogy előzőleg kiderült, hatásos, és nem káros, mert
igazodik a környezethez. Ez éppen úgy igaz a Magyarországi példára, ahol szintén
sikeresnek mondható a drogpolitika, hiszen mind a drogokhoz köthető halálozások,
mind maga a droghasználat átlagon aluli.
65
EMCDDA http://www.emcdda.europa.eu/publications/country-overviews/hu/barometer letöltve
2012-05-01
28
2012
4.2.3. Németország
Németország azért érdekes a téma szempontjából, mert közvetlen szomszédságban van
Hollandiával. Ennek okán a határ mentén problémák léphetnek fel a könnyűdrogokkal
való visszaélések, és a drogturizmus kérdése miatt.
Németországban jelenleg tilos a mindennemű drogbirtoklás, illetve az előállítás és

kereskedelem. Ugyanakkor a fogyasztás éppen úgy, mint Magyarországon, kivételt
képez a büntetendő területek közül. Azonban van egy fontos különbség a német és a
magyar példa között. Nevezetesen, hogy a fogyasztót büntetés nélkül elengedhetik a
bíróság bevonása nélkül, ha a bűncselekményt kismértékűnek minősítik, nem sérült
közérdek, és a drogokat csupán saját felhasználásra szánták. Ez egy olyan fontos
különbség, mely Németország drogpolitikáját egyértelműen közelebb hozza a
hollandhoz.
Németország drogstratégiája 2003-tól 2010-ig 4 pilléren nyugodott:66
1. megelőzés, tanácsadás, kezelés

2. kárcsökkentés, és segítség a túléléshez
3. kontroll
4. kínálatcsökkentés
A 2012 februárjában kiadott új stratégia megtartotta a korábbi 4 pillért, de a

megelőzésre nagyobb hangsúlyt kíván fektetni.67
Ha megnézzük, ez a drogpolitika igen közel áll a holland drogpolitikához. Mind a

kárcsökkentés, mind a tolerancia fellelhető benne, illetve a kemény drogok elleni harc
is.
Mindettől függetlenül a holland könnyűdrog piac egyszerű elérhetősége miatti

drogturizmus turistáinak egyik legfőbb kiinduló helye Németország. Ennek orvoslására
a német határ menti holland városok coffeeshopjainak nagy részét bezárták.
Nézzünk meg végül pár drogfogyasztási adatot Németországról is.
66
http://www.emcdda.europa.eu/publications/country-overviews/de#nlaws letöltve 2012-05-01
67
German National Strategy for Drug and Addiction Policy
29
2012
5. ábra Németország drogfogyasztói prevalenciái68

Megfigyelhetjük, hogy Németországban a cannabis fogyasztás átlagon aluli európai
szempontból. Tehát a holland drogpolitika nem is okoz valójában akkora problémát,
mint azt gondolhatnánk.
A drogokhoz köthető elhalálozások száma jelentősen nagyobb a hollandhoz képest, de

csökkenő tendenciát mutat, amely jól mutatja, hogy az egészség központba helyezése
pozitív hatásokkal bír. 2009-ben 1331-en haltak meg drogok okozta okok miatt
Németországban, amely 0,2%-a a teljes német populációnak. Ez kevesebb, mint 2008-
ban volt, amikor 1449-en haltak meg a droghasználat következtében.69
68
EMCDDA: http://www.emcdda.europa.eu/publications/country-overviews/de/barometer letöltve
2010-05-01
69
EMCDDA
30
2012
5. Összefoglalás
Mindent összevetve láthatjuk, hogy Hollandia drogpolitikája nem is annyira
egyedülálló, mint azt gondolnánk. Számos ponton hasonlít, vagy azonos más országok
drogpolitikájával, és minden tekintetben megfelel a nemzetközi fő irányvonalnak, az
egészség központba helyezésének. A könnyűdrogok fogyasztásának liberális
megközelítése sem egyedülálló. Gondoljunk itt Csehország drogpolitikájára.
Vajon Hollandia drogpolitikája káros-e? Erre a kérdésre a statisztikai mutatók

segítségével válaszolhatunk. A válasz pedig az, hogy semmiben sem károsabb, mint
bármely más hozzáállás. Hiszen az ellenkező megközelítések rendelkeznek jobb
(Magyarország), de sokkal rosszabb (USA) mutatókkal is. Az a tény azonban, hogy
Hollandia statisztikai mutatói a legtöbb esetben átlagon aluliak, azt bizonyítja, hogy a
megközelítés működőképes.
Mennyire árt a drogpolitika a környező államoknak? Nem árt jobban, legalábbis nem
fog jobban ártani, ha a 2012-es év végén bevezetendő törvény sikeres lesz, mint
bármely más állam drogpolitikája. Hollandiában eddig is csak a drogturizmus okozott a
környező államoknak nagyobb problémát, de ezt véleményem szerint a 2012-es törvény
kellően orvosolja.
Végül az utolsó kérdés, miszerint a drogpolitika alakítja-e a drogfogyasztást, avagy

éppen fordítva? A kérdést az országokról szóló részek összehasonlításával
válaszolhatjuk meg. Magyarország drogpolitikája éppoly retorzív, ezáltal eltérő, mint az
USA-é volt 2010 előtt. Ehhez képest a magyar mutatók alatta maradnak a hollandénak,
míg az USA mutatói többszörösen meghaladják azt. Illetőleg a holland, és a cseh
drogstratégia igen közel áll egymáshoz, ám a cseh drogmutatók meghaladják a
hollandét, bár az USA-éit nem érik el. Ez alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a
drogpolitika nem befolyásolja a drogfogyasztást csupán a kezelésére alkalmas. Azaz a
megfelelő drogfogyasztói társadalom a megfelelő drogpolitika mellett egészséges, és jó
életet élhet.
A Holland drogpolitika tehát egy hosszú ideje jól működő politika, mely a holland
társadalomnak a megfelelő mindaddig, míg a hollandok érdekeit szolgálja, amit jelen
pillanatban meg is tesz.
31
2012
6. Irodalomjegyzék
Könyvek, és cikkek
goverment division
Duncan, David F., Nicholson, Tomas (1997): Dutch Drug Policy; Journal of Health and Social
Policy 8. sz. old. 1-13
http://www.bbc.co.uk/news/world-latin-america-13883721 letöltve 2012-05-01
http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=178365 letöltve 2012-05-01
http://www.globalpost.com/dispatch/101129/brazil-rio-de-janeiro-gangs-slums-security-forces
letöltve 2012-05-01
Karolian Bais (2006): The Netherlands in Afganistan, Ministry of Foreign Affairs of the
Netherlands
Scheltema, J.F.(1907): The Opium trade int he Dutch East Indies II, American Journal of
Sociology sz. 13 old 224-251
Vuijsje, Herman (2008): Korrekt Hollandia; Gondolat Kiadó, Budapest
Internet honlapok:
EMCDDA honlapja és oldalai: http://www.emcdda.europa.eu/
http://ec.europa.eu/justice/anti-drugs/european-response/index_en.htm letöltve 2012-04-25
http://ec.europa.eu/justice/anti-drugs/index_hu.htm letöltve 2012-04-25
http://www.archives.gov/exhibits/charters/constitution_amendments_11-27.html#18 letöltve
2012-05-01
http://www.justice.gov/dea/history.htm letöltve 2012-05-01
32
2012
http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/shows/drugs/cron/ letöltve 2012-05-01
http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=900 letöltve 2012-05-01
UNODC honlapja és oldalai: http://www.unodc.org/
Jelentések, szerződések:
EMCDDA: Annual Report 2011
ENSZ: United Nations Convention Against Illicit Traffic In Narcotic Drugs AND Psychotropic
Substances 1988
EU: Az Európai Unió drogstratégiája 2005-2012
German National Strategy for Drug and Addiction Policy
Magyar Országgyűlés: Nemzeti Stratégia a Kábítószer-probléma kezelésére 2010-2018
U.S. Department of State: 2012 International Narcotics Control Strategy Report (INCSR)
elérhető: http://www.state.gov/j/inl/rls/nrcrpt/2012/vol1/184101.htm letöltve 2012-04-20
33
2012

A Holland Drogpolitika A Nemzetközi Környezetben

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Holland Drogpolitika A Nemzetközi Környezetben

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Budapesti Corvinus Egyetem

Szakdolgozatom témájául a holland drogpolitikát választottam. Gyakran hallani

Mindenekelőtt szükséges megértenünk a holland drogpolitika jelenlegi arculatát. Így a

A drogpolitika áttekintése után, a teljesebb megértés érdekében, a dolgozat

szervezetnek is van drogpolitikai állásfoglalása, illetve drogstratégiája, ám ezekre a

Az ezt követő részben, a nemzetközi környezetet leszűkítve, a dolgozat a regionális

Végül a dolgozat a szerzett adatok segítségével igyekszik megválaszolni a fent említett

Továbbá a dolgozat nem foglalkozik azokkal a szerekkel, melyeket bár rekreációs

1.2. Drogpolitika, Drogstratégia

használja, míg a drogstratégiát, mint a drogokkal kapcsolatos helyzet kezelésére

1909-ben az Egyesült Államok kezdeményezésére Sanghajban rendeztek egy

szolgálhat7. Habár Hollandia az aláíró államok között volt, a konvenció holland

A két Világháború között ugyanakkor az Ópiumtörvényt csupán szelektíven

A holland drogtörténelem következő fontos állomása az Ópiumtörvény 1953-as

Mindehhez párosult, hogy a rendőrség vonakodott letartóztatni a marihuána

Az 1976-os törvénymódosítás le is zárja a holland drogtörténelem legfontosabb formáló

2.2. A holland drogpolitika mai arca

1. Kárcsökkentés (Harm reduction)

Vizsgáljuk azonban meg egyenként mit is képviselnek a fent említett irányelvek.

Elsőként lássuk a kárcsökkentést, mint irányelvet. A holland kormány hivatalosan a

„Szakértők gyakran kárcsökkentésként utalnak droghasználat megelőzésére, illetve a

A droghasználókat hatásos kezelések alá vonják, hogy felülkerekedjenek a

A droghasználók kicserélhetik a használt tűiket új, steril darabokra teljesen

Tehát a kárcsökkentés nem más, mint a drogokkal szorosan összefüggő kockázatok

A kárcsökkentés azonban nem pusztán a droghasználat, vagy a drogkereskedelem

A holland kormány, mint az a fenti idézetből is kitűnik felismerte a felhasználókkal való

A holland kormány honlapján a következőképpen írnak erről a politikáról. „Hollandia a

legyen, mint mindez a kemény drogokkal. Ugyanakkor az előbbiekhez kapcsolódó

Jelen korlátozások szerint a coffeeshopok a következő megkötésekkel működhetnek és

1. 18 év alattiak kiszolgálása szigorúan tilos

A fenti regulációk mellett még több operatív megkötést is tartalmaz a drogpolitika,

A tolerancia politika tehát a könnyű drogok, illetve kemény drogok közötti

Az Ópiumtörvény, mint azt korábban kifejtettem, alapvetően az 1912-es Hágai

1. A szer elmebefolyásoló hatásának mértéke

A Holland drogpolitika tehát eme 3 pilléren nyugszik, és ennek a három pillérnek a

politikában beállt változások, nevezetesen a kormány lecserélődése miatt a konkrét

Tehát a jelenlegi drogellenes stratégia 1995-ben lett kialakítva, és mai napig ez a

1. A droghasználat megelőzése, és a droghasználók kezelése, valamit

A ’95-ös stratégia támogatására létrejöttek egyéb párhuzamosan futó stratégiák. Ezek: a

A holland drogstratégia magába foglalja természetesen az általános holland

Hollandia napjainkban kereskedelmi központ mivoltának köszönhetően egy

Mindemellett Hollandia tradicionális gyártója a szintetikus drogoknak, úgymint az

Összefoglalva, a holland drogpolitika három pilléren nyugszik, melyek egyaránt

Összességében a holland drogpolitika egy jól működő gépezet, melynek következtében

Említésre méltó még, hogy Hollandia tagja az ENSZ Drogkonvenciónak. A következő

3. Holland drogpolitika a nemzetközi környezetben

drogpolitikai sikereket, és fő irányvonalakat. Eme jelentéseket tekinthetjük az ENSZ

A 2009-es jelentés volt az első, melyben az egészség megőrzése, és védelme, mint

Az új politikai irányvonal nagyban eltér a korábbitól, hiszen különbséget tesz a

Eme cél érdekében előirányoz programokat, melyek a megvalósításban segítenek. Ilyen

és a jó, stabil kormányzatot, hiszen ez által válik kontrollálhatóvá az illegális

Az UNODC ezek után megszabja azt az irányvonalat, hogy az egészségnek kell a

Ebből következően a UNODC előirányoz olyan programokat, melyek a droghasználók

Emellett a UNODC a tagországokat – az együttműködés előmozdítása érdekében –

Ahogy az jól kitűnik, az ENSZ drogpolitikai céljai és eszközei a 2010-es fordulatot

Az ENSZ drogellenes attitűdjét azonban nem a UNODC megalapítása, és annak politika

Hollandia aláírója az 1988-as ENSZ Drogkonvenciónak,32 mely jól mutatja, hogy

Az ENSZ, és a nemzetközi közösség szempontjából Hollandia az utóbbi időben több

Az első lépés rendkívül fontos, hiszen Hollandia toleráns hozzáállása a

komoly veszélybe sodorják magukat az ismeretlen szerek használatával. Mindemellett a

Az illegális cannabis termesztés visszaszorítása pedig az átláthatóságot szolgálja, ami az

Azonban bizonyos pontokon mai napig ellentmond a holland drogpolitika az ENSZ

A nemzetközi közösség ennek ellenére Hollandiát a drogellenes harc egyik éllovasának