8.b.

2017

Ismertesse a káros szenvedélyek formáit! Fejtse ki részletesen a dohányzás veszélyeit, megelőzési

lehetőségeit!
 szenvedélybetegség fogalma
 káros szenvedélyek csoportosítása, formái
 a dohányzás egészségkárosító hatásai
 egészségnevelés a dohányzás megelőzésére

A szenvedélybetegségek (addikció): kóros viselkedési formák, amelyeket az egyén kényszeresen ismétel, és

amelyekkel nem képes felhagyni, annak ellenére sem, hogy viselkedése ártalmas az egészségére.
Az ember szenvedélye rabjává válik, függőségbe kerül.
A szenvedélybetegségek közös vonása, hogy az egyén valamilyen szükségletét elégítik ki: csökkentik, levezetik
feszültségeit, oldják rossz hangulatát, kellemesebbé teszik közérzetét. Ez utóbbi hatásokkal magyarázható, hogy
kínzó vágyat, erős késztetést érez a kóros viselkedésre, és ez a vágy készteti a cselekvés minduntalan ismétlésére.
A kóros tevékenység elmaradása elvonási tünetekkel jár.A szenvedélybetegeket az a tévhit vezérli, hogy képesek
kontrollálni cselekedeteiket, bármikor felhagyhatnak rossz szokásukkal.

A szenvedélybetegségeket két nagy csoportja

A kémiai szenvedélybetegségek (kémiai addikció) esetében valamilyen szer használata alakítja ki a lelki, illetve
a testi függőséget. A kóros viselkedés az anyag megszerzésére és elfogyasztására irányul.
 Legismertebb fajtái a dohányzás, az alkoholizmus, a koffeinizmus, a heroinizmus, a kokainizmus stb. A
kémiai szenvedélybetegségek a legtöbb esetben nemcsak lelki, hanem testi függőség kialakulásával
járnak.
Az ún. viselkedési szenvedélybetegségek (viselkedési addikció) az önkontroll és az önszabályozás zavaraira
vezethetők vissza.
 Ebbe a csoportba tartozik többek között a kényszeres vásárlás, a kleptománia, a játékszenvedély, a
munkaszenvedély, a számítógép-függőség, szex, társ és kapcsolati függőség, evészavarok.
Életének egy-egy szakaszában az emberek nagy százaléka küzd különböző szenvedélyekkel, mégsem mindenki
válik függővé, viselkedése nem válik kórossá, nem hatalmasodik el rajta a szenvedélybetegség.

A dohányzás egészségkárosító hatásai

A dohányfüst több ezer kémiai összetevőt tartalmaz, amelyek közül a szénmonoxid, a nikotin és a policiklusos
aromás szénhidrogének (PAH) rendelkeznek a legkifejezettebb egészségkárosító hatással. A dohányzó a füstnek
csak egy részét szívja be, ez az ún. „főfüst", a "mellékfüst" a szívási szünetekben is képződik, és a környezet
levegőjébe jut.
A fő- és mellékfüst összetétele különbözik, így például a - passzív dohányosok által belégzett - mellékfüst
szénmonoxid, nikotin- és PAH tartalma magasabb.
A szénmonoxid a füst egyik leglényegesebb összetevője, jóval erősebben kötődik a haemoglobin molekulához
(300-szor nagyobb), mint az oxigén. A dohányosok szervezetében a vér haemoglobin molekuláinak egy része
állandóan karboxihaemoglobin formában van jelen, rontva a szövetek oxigénellátását, amely elsősorban az
idegrendszer és a szívizom folyamatos, relatív vagy abszolút hypoxiáját okozza.
A dohány égésekor keletkező nikotin erős méreg. Egyetlen cigaretta elszívásával átlagosan 1 mg nikotin jut a
szervezetbe, mely felszívódva mind a központi, mind a perifériás idegrendszerre hat, s ilymódon befolyásolja a
keringési, a mozgási és az endokrin rendszert is.
Pszichotróp hatása specifikus, stimuláló vagy szedáló effektusa a szervezet állapotától, a nikotin dózisától, a
rágyújtás időpontjától függ. Fokozza a koncentrálóképességet, emeli a hangulatot, figyelemfokozó hatású és a
memóriát is erősíti. A magasabb nikotin szintnek stressz szituációban anxiolitikus, relaxációt fokozó hatása is van.
A dohányzás során kialakult dependenciáért elsősorban a nikotin a felelős.
 A szívizom oxigénellátása az emelkedett CO koncentráció miatt csökken, oxigénigénye a nikotin hatására
fokozódik.
 A dohányzás elősegíti a keringési rendszer betegségeinek kialakulását is. A dohányosok körében
gyakoribb az agyvérzés, a szívkoszorúér-elmeszesedés, az infarktus, az érszűkület.
 A dohány égésekor keletkező sűrű aeroszol szilárd komponense a policiklusos aromás
szénhidrogénekben (PAH) igen gazdag kátrány, mely jól ismert humán karcinogén hatású. A benne
8.b. 2017

található fenolok a légzőtraktus csillószőreinek működését bénítják, ezáltal károsítják a szervezet

védekező mechanizmusát.
 Az erős dohányosok emésztőrendszere is károsodik, mivel a nikotin fokozza a gyomor savelválasztását.
A fokozott gyomornedvtermelés pedig fekélybetegség kialakulásához, súlyosabb esetben
gyomorvérzéshez vezethet.
 Igen jelentős a dohányzás károsító hatása a szaporító szervek működésére is. A férfiaknál korai
impotenciát, rendellenes ivarsejtképzést okozhat. Nőkben megnehezíti a fogamzást.
Fokozza a máj enzimrendszerének aktivitását, Így számos gyógyszer (gyulladáscsökkentők, fájdalomcsilapítók)
metabolizmusát gyorsítva, azok kevésbé hatásossá válnak.
A dohányfüstben számos olyan ingerlő anyag is található, amelyek a légutak nyálkahártyáját irritálva az idült
légzőszervi betegségek - krónikus bronchitis, emphysema - kialakulásában játszanak jelentős szerepet. Döntően
a kátrány a felelős a dohánytermékekkel kapcsolatos daganatok: a tüdő-, a szájüregi, a gége- és hólyagrák
kialakulásában.

Passzív dohányos az a nem dohányzó személy, aki a dohányosok által a zárt környezetbe juttatott, ún. mellékfüst
által károsodik. A passzív dohányosok mennyiségileg kevesebb, minőségileg más összetételű égéstermékkel
érintettek.
 Körükben leggyakoribb panasz a szemirritáció, a fejfájás, a gyakori köhögés és tüsszentés.
 A dohányzó szülő/szülők gyermekei között magasabb a légzőszervi megbetegedések (asthma, bronchitis,
pneumonia), otitis media prevalenciája, mint a nem dohányzó környezetben felnövekvők körében.
 A dohányfüstben élő gyermekek testmagassága elmarad az átlagtól. A terhesség alatti dohányzás
magzatkárosító hatása ma már bizonyított.
 Szerepe van a spontán vetélések kialakulásában, megnő a koraszülés valószínűsége is. Egyértelmű
negatív korreláció van a terhesség alatt elszívott cigaretták száma és a születéskor mért testtömeg között.
A dohányzó nők csecsemőinek fejlődése mind fizikálisan, mind intellektuálisan lassúbb ütemű.

Magyarországon a dohányzás elleni küzdelem nehéz és komplex feladat.

A prevenció fő stratégiái
 a rászokás megelőzése, a kiemelten veszélyeztetettek védelme,
 az össznépesség dohányzási arányának csökkentése,
 dohányzásmentes környezet kialakításával a passzív dohányzás csökkentése,
 a dohányról leszokni kívánók segítése,
 a dohányipari termékek keresletének és kínálatának ésszerű befolyásolása és szabályozása.
 A prevenciós stratégiáknak megfelelően az elsődleges megelőzés elveit támogatja a nemdohányzók
védelméről és a dohány termékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvény is.
A primer prevenció célja az, hogy megelőzze a dohányzás kialakulását.
 Erre számos lehetőség kínálkozik, így például az egészségnevelés eszközeinek alkalmazása az
iskolákban, a tanárok bevonása a megelőzésbe,
 az egészségügyi dolgozók példamutatása, a dohányzásmentes környezet feltételeinek megteremtése,
 a dohány termékek reklámozásának megszüntetése, a forgalomba kerülő cigaretták kátrány tartalmának
10 mg alá csökkentése
 ennek folyamatos ellenőrzése, kiskorúak számára a dohány termékek eladásának tilalma stb.
A másodlagos megelőzés célja :
 a már dohányzók leszokásának segítése, mely hosszabb idő alatt kialakítható új életformát igényel, s
amelyhez az egyén akarat erején túl a környezet segítő megértésére is szükség van
A harmadiagos megelőzés során
 a már megbetegedett egyént - a dohányzással összefüggésbe hozható betegsége esetén - el kell attól
tiltani, az arról leszokni képteleneket pedig arra kell késztetni, hogy gyakrabban vegyenek részt
szűrővizsgálatokon.
A dohányzás elleni küzdelem végső célja olyan társadalompolitika megvalósítása, amely megváltoztatja a
lakosságnak a dohányzással kapcsolatos álláspontját, és a nem dohányzást jelöli követendő példaként,
magatartásként. A dohányosok számának csökkentése kiemelten fontos népegészségügyi feladat, tekintettel arra,
hogy a dohányzás egészségkárosító hatása miatt kialakuló betegségek annak elhagyásával megelőzhetőek.