Budapesti Metropolitan Egyetem

Üzleti, Kommunikációs és Turisztikai kar

A nyugati és keleti országok közötti

eltérő termékminőségek

Témafelelős: Készítette:
Dr. Gál Márk István Skita Réka
Juhász Barbara
Gábor Zoltán
2020. 04. 30.
Bevezetés:

Kutatásunk során a csapatunk a nyugati és a keleti országok közötti eltérő

termékminőségek problémájának feltárására fektette a hangsúlyt, ugyanis úgy gondoltuk, túl
kevesen foglalkoznak érdemben ezzel a tulajdonképpen mindenkit érintő problémával.
Mára már számos teszt és felmérés kimutatta, hogy az élelmiszergyártók – jellemzően Közép-
és Kelet-Európában figyelmen kívül hagyják az EU-s fogyasztóvédelmi előírásokat és
félrevezetik a vásárlókat. Kiderült ugyanis, hogy egyes cégek ugyanazon márkanév és
csomagolás mellett teljesen más minőségű árukat forgalmaznak például Olaszországban,
Ausztriában vagy éppen Magyarországon. Az uniós tagállamokban elvégzett tesztek
kimutatták, hogy az azonos márkájú halrudak egyikében kevesebb a hal, az azonos nevű
szeletelt kenyér egyikében kevesebb a liszt, az egyik narancslében pedig nincs narancs. Sőt, a
legutolsó vizsgálatok során az is bebizonyosodott, hogy a mosószereknél, a
kozmetikumoknál, a higiéniai termékeknél és még a bébitermékeknél sem egyezett az
összetevők minősége és mennyisége.
A téma kiválasztása igen egyszerű volt, ugyanis ez volt az egyetlen olyan tematika,
melyről csapatunk mindhárom tagjának első perctől kezdve volt személyes véleménye és
tapasztalata. Rövid egyeztetés után mindannyiunk számára világossá vált, hogy kutatásunk
célja egyértelműen az lesz, hogy felmérjük, a magyar lakosságra milyen hatással van a
vizsgált jelenség (eltérő termékminőségek különböző országokban), hogy kiderítsük, mit is
gondolnak róla az emberek, illetve az, hogy megtudjuk, miért is teszik ezt a különböző
nagyvállalatok.

Elméleti háttér:

Kutatásunk hipotézise az volt, hogy a nyugati országokban, például, Németországban,

Franciaországban, Olaszországban, ha távolabbra megyünk az Egyesült Államokban, de már
akár a szomszédos Ausztriában is egyes élelmiszeripari, elektronikai, ruházati cikkek
egyszerűen jobb minőségben kerülnek forgalmazásra, mint idehaza, közel ugyanazon az árért.
A csoportos munka megkezdésének első hetében mindhárman meglepődve tapasztaltuk, hogy
mennyire alacsony a téma médiai reprezentáltsága. Ha az ember szemfüles, és sokat kutat,
akár több fórumra is rá tud találni, ahol a kutatott problémáról írnak és azzal foglalkoznak,
azonban hamar rá kellett jönnünk, hogy egy olyan tematikát választottunk, melyről a cégek
nem igazán szeretnek beszélni, így mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy a
fontosabb információkat a kutató csak a legutolsó fiók legmélyén találja meg.
Az Európai Parlament 2018-ban azt a minden európai vállalat számára kötelezően
betartandó szabályt hozta meg, hogy ugyanolyan márkanév alatt, ugyanolyan csomagolásban
árult termékeknek kötelezően ugyanolyan alkotóelemekből kell állnia. Ha vállalatok egész
Európában forgalmaznak egy terméket, amelynek országonként eltérő a minősége, akkor nem
címezhetik fel ugyanúgy és látszólag ugyanazzal a márkával, mert az a fogyasztók
félrevezetését jelenti, fogalmaztak a képviselők. Számos teszt és felmérés mutatta ki, hogy
elsősorban Közép- és Kelet-Európában az ugyanazon márkanév alatt és csomagolásban árult,
látszólag a máshol árulttal egyforma termékek összetétele valójában eltérő, és ez az eltérés
jellemzően a vásárló kárára megy.
A különbségek nem csak élelmiszerek, például halrudak, porlevesek, kávé vagy üdítőitalok
esetében mutathatók ki, hanem gyakran felmerülnek nem-élelmiszer termékeknél, így többek
között mosószereknél, kozmetikumoknál, higiéniai termékeknél és bébitermékeknél is.
Magyarországon a Nébih 2017-es felmérése 71 féle eltérést talált 96 Magyarországon,
Olaszországban és Ausztriában egyaránt forgalmazott termék esetében.

Az Európai Parlament 2018-ban a következő javaslatokat fogalmazta meg az Unió és a

tagállamok számára az eltérő minőségű termékek problémájának megoldására:

 Határon átnyúló együttműködés

 Összehasonlító vizsgálatok
 Jobb végrehajtás

Az Európai Unió a következőképp fogalmazta meg álláspontját: „Nem szabad a fogyasztói

preferenciákat ürügyként felhasználva csökkenteni a minőséget és/vagy eltérő minőségi
színvonalú termékeket kínálni a különböző piacokon" – áll az állásfoglalásban, leszögezve,
hogy a vállalatok eltérő összetevőjű és jellemzőkkel rendelkező termékeket Unió-szerte csak
„legitim tényezők alapján" és az uniós jogszabályok tiszteletben tartásával hozhatnak
forgalomba.

Az álláspontra reagálva, a képviselők többek között az alábbiakat javasolták:

 az esetleg nem megfelelő termékekkel és nem tisztességes gyakorlattal kapcsolatban
gyors határokon átnyúló együttműködést és adatcserét a nemzeti fogyasztóvédelmi és
élelmiszer-felügyeleti hatóságok, a fogyasztói szervezetek és a Bizottság között;
 megbízható és összevethető bizonyítékok összegyűjtése, és a probléma súlyosságának
megítélése érdekében közös vizsgálati módszertant; valamint
 2018 vége előtt az eredmények nyilvánosságra hozatalát egy nyilvánosan elérhető
adatbázisban.
A képviselők továbbá felvetették, hogy a gyártók és forgalmazók logóval jelezzék, ha egy
termék minősége az egész Unió területén egyforma.

Kutatási módszerek:

Kutatásunk alapjául a szándékosan erre a célra létrehozott kérdőívünk szolgált,

melynek segítségével kevesebb mint egy nap alatt több ország helyzetébe is betekintést
nyerhettünk – de ami a legfontosabb: megtudtuk, hogy általánosságban mi a magyar emberek
véleménye. Azért döntöttünk a kérdőív használata mellett, mivel úgy gondoltuk, a jelenleg
fennálló társadalmi és egészségügyi helyzetben – és egyébként is – mindenki számára ez a
leggyorsabb és legkényelmesebb módja a minőségi információgyűjtésnek. Kérdőívünk négy
fő szakaszból épült fel, melyekben vegyesen alkalmaztunk nyitott, illetve zárt kérdéseket is:

 Alapadatok – melyben a kitöltő demográfiai adataira voltunk kíváncsiak (nem,

életkor, lakhely stb.)
 Eltérő termékminőség a mindennapokban – melyben azt mértük fel, hogy a kitöltők
hány százaléka találkozott már a jelenséggel, illetve azt, hogy melyik fogyasztási
szektorban tapasztalták azt.
 A jelenség hatása életünkre - melyben azt szerettük volna megtudni, hogy a
kitöltőnek hogyan befolyásolja a mindennapjait, vásárlási szokásaikat a vizsgált
jelenség.
 A megoldás – melyben lezárásként a kitöltő a vizsgált jelenségről való összefoglaló
véleményére voltunk kíváncsiak, továbbá arra, hogy milyen megoldási javaslattal állna
elő a probléma megszüntetésének érdekében.

Kérdőívünket végül egyheti aktivitás után zártuk le és szerencsére sikeresnek könyvelhettük

el. Több mint tíz országból, többek között Franciaországból, Németországból, Belgiumból,
Ausztriából, Romániából, Hollandiából, Norvégiából az Egyesült Királyságból, Bulgáriából,
az Egyesült Államokból és természetesen hazánkból érkeztek hozzánk személyes
tapasztalatok, vélemények, történetek, melyekből több fontos következtetést is le tudtunk
vonni.

A kérdőív mellett természetesen más forrásokból is tájékozódtunk, ilyenek voltak a

különböző internetes portálok, fórumok, például az Európai Parlament Magyarországi
Kapcsolattartó Irodájának a weboldala, illetve több külföldi oldal angol nyelvű cikke is a
segítségünkre volt, például a The Guardian és az Euronews.

Eredmények:
A kérdőívünkre összesen 121 válasz érkezett, melyek eredményéből a Google segítségével
különböző diagramokat készítettünk, ezeknek tartalmát szeretnénk ismertetni a következő
bekezdésekben.

1. szakasz: Alapadatok

A válaszadóink között 70 %-os arányban találhatóak a nők, és 30 %-ban a férfiak. 18-tól 70

éves korig bezárólag minden korosztályból érkeztek válaszok, de a legtöbb választ a 18 és 22
év közöttiek adták. A legtöbb kitöltő, vagyis 80% magyar származású, ezen kívül a második
legtöbb válasz Romániából érkezett (8,3%), a harmadik legtöbb pedig Franciaországból
(2,5%). Ebben a szakaszban utolsó kérdésként arra voltunk kiváncsiak, hogy a kérdőívünket
olvasók milyen gyakran látogatnak külföldi országokat. Erre a kérdésre az „évente egyszer”,
„havonta” és a „hetente” válaszlehetőségek között 75-,23-, és 2%-ban oszlottak el az arányok.
Az erről szóló diagramokat az alábbiakban
láthatjuk.
 2. szakasz: Eltérő termékminőség a mindennapokban

A második szakasz, mint feljebb leírtuk annak felméréséről szól, hogy a kitöltők hány
százaléka találkozott már a jelenséggel, illetve arról, hogy melyik szektorban tapasztalták azt.

Feltevéseink szerint a külföldi

országokat látogató kitöltők
nagyrészének érzékelnie
kellett a különbséget
bizonyos termékek közt,
amiket fogyasztottak kint és
itthon egyaránt, mely
feltevésünk be is igazolódott,
hiszen csak
hárman jelölték a
„Nem”, illetve
„Nem
találkoztam”
válaszokat.
Mint a diagramon
láthatjuk a legtöbb
minőség eltérést
az
élelmiszeriparban találjuk, ez igazolja a hivatalos felméréseket is, de ugyanúgy vannak
eltérések a ruházati cégek, szépségápolási termékek és okos eszközök szektoraiban is, az
alkoholos italokról már nem is beszélve. A sok eltérés tapasztalásának ellenére viszont egy 1-
5-ig terjedő skálán a 121 válaszadó közül csupán 29 találja a problémát nagyon zavarónak, a
legtöbben, 48-an pedig csak közepesen zavarónak. Az erről készült oszlopdiagramot itt
láthatja:
Ebben a szakaszban továbbá lehetőséget adtunk a kitöltőknek arra, hogy ha van olyan
személyes tapasztalatuk, amit szívesen megosztanának velünk, azt meg tudják tenni. Az erre
kapott válaszokból csak néhányat szeretnénk kiemelni, amelyek a következők:
„Hozzánk Bulgáriába hozzák a legsilányabb termékeket, bármelyik más országba utazok,
csak jobb minőségű termékekkel találkozom. A bolgár Cola pl. szerintem ihatatlan, a magyar
egészen jó, de köze sincs egyiknek sem ahhoz, amit az USA-ban kapsz.”

„A Coca Cola termékek minden országban más ízűek, minél nyugatabbra megyünk, annál
finomabb.”

„Néhány (ugyanolyan márkájú) csokinak és kólának sokkal erősebb, intenzívebb az íze pl.
Franciaországban, Németországban, Svájcban, de még Ausztriában is, mint itthon. Angliában
ezt a pékáruknál tapasztaltam, tovább volt friss és puha (Magyarországon már háromszor ki
kellett volna dobni x idő alatt, de ott még mindig ugyanolyan volt, mint aznap, amikor
megvettem).”

„A görögországi Fanta narancsosabb mint a magyar!!!!!!!!!!!!!”

A további válaszokban szóba került még a cyprusi áruházak húsárujának kifogásolható

minősége, az osztrák mosószer hatékonyabb összetétele és kedvezőbb ára, illetve a keletebben
elhelyezkedő országok alkoholos termékeinek határozottan rossz minősége, de volt, aki
személyes tapasztalatként azt kívánta velünk megosztani, hogy egyszerűen „Nincs ilyen.”.

3. szakasz: A jelenség hatása életünkre

A következőkben a vásárlási szokások felmérése lett a téma. Ez azért fontos, hogy lássuk
befolyásolja-e a mindennapi vásárlási szokásokat az, hogy rosszabb minőségű termékek
kerülnek nálunk polcra bizonyos márkáktól, mint a nyugati országokban. Kitérünk
kérdéseinkben arra, hogy egy átlag bevásárlásnál a válaszadók a hazai vagy import
termékeket részesítik-e előnyben, melyből betekintést nyerhetünk arra, melyiket tartják
megbízhatóbbnak. Ezenkívül megkérdeztük szoktak-e külföldön vásárolni. Ez utóbbi
különösen fontos a témánkkal kapcsolatban, hiszen hogyha a válaszadók nagyrésze ismeri az
említett jelenséget, azt gondolnánk, valamilyen úton-módon megpróbálná kikerülni azt, hogy
rosszabb minőségű terméket vásároljon, melynek ésszerű módja az, hogyha az ember
megteheti, külföldről vásárol, jobbat. Ezekre a kérdésekre kapott válaszok megoszlását a
következő két diagramon láthatjuk:

Az első diagram alátámasztja a felvetéseinket, feltéve, hogy a vásárlók azért választanak

inkább hazai terméket, mert a minőségkülönbség miatt nem bíznak az importcikkekben. A
második diagram szintén nekünk ad igazat, hiszen a válaszadók 61,2 százaléka jár külföldre
vásárolni, ezzel alátámasztva azt, hogy jobban bízik a külföldre szállított termékekben, legyen
az élelmiszer, ruházat, vagy tisztálkodószer. Az első három leggyakrabban látogatott külföldi
ország vásárlás céljából a válaszok alapján Ausztria, Németország és Románia. Ezután, ismét
lehetőséget adtunk a kitöltőknek, hogy kifejtsék személyes gondolataikat arról, miért is járnak
külföldre vásárolni, és bár a válaszok többsége „Jobb minőség, kedvezőbb ár” volt, ezekből is
szeretnénk kiemelni párat:

„Románia - kedvezőbb ár, Németország - magasabb minőség.”

„Van, ami jobb, finomabb, tartósabb, van, amit egyáltalán nem lehet itthon kapni, és olyan is
van, ami külföldön sokkal olcsóbb.”

„Sok termék jobb minőségű, vagy csak külföldön kapható.”

„Gyakran látogatjuk a németországi családtagokat, a látogatások során pedig mindig

bevásárlunk, hiszen magasabb minőségű termékeket kapunk akár a magyar ár töredékéért.”

Az ebben a szakaszban feltett utolsó kérdésünk annak kiderítésére szolgált, hogy megtudjuk
pontosan mely márkák azok, amelyekben elérő minőséget észleltek, hiszen ez volt az az
információ, amelyről internetes kutatásaink során a legkevesebbet találtunk.
A korábban már sokszor említett Cola-Cola cég jár az élen melynek termékcsaládjába tartozik
a Fanta is, de a Nutella és a Milka is alig marad le tőle, utánuk pedig a legtöbb minőség
eltérés a Kinder által forgalmazott termékek közt van, a kapott válaszok alapján. Itt egy
kitöltő válaszában megemlítette, hogy: „Élelmiszeriparban teljesen elfogadott/bevált mentség
a különböző ételek-italok személyre szabása egyes országokra. Ruházati, illetve informatikai
cikkeknél nem tapasztaltam eltérést.”
Mi is találtunk ezt igazoló cikkeket, melyekben a gyártók azt nyilatkozták a termékeik azért
eltérőek különböző országokban, mert az ott élő emberek ízlése különböző, például az
olaszok erősebb, rövidebb kávét szeretnek, míg van, ahol a lágyabb ízeket kedvelik.

4. szakasz: A megoldás

A kérdőívnek ebben a részében csupán egy konkrét kérdést tettünk fel, amiben arra voltunk
kíváncsiak büntetnék-e pénzbírsággal az adott cégeket, erre a válaszok a következőképp
alakultak:
Nagyobb százalékra számítottunk a pénzbírság mellett, de felkészülve erre az eshetőségre is
utoljára azt kértük válaszadóinktól, fejtsék ki azon személyes gondolataikat a témáról,
olyanokat, amikre esetleg nem kérdeztünk rá, és nem volt módjuk megemlíteni ezelőtt, pedig
szeretnék. Itt összesen 24 választ kaptunk, ismét csak néhány gondolatébresztőbb példát
emelnék ki ezek közül:

„Meglepő, hogy fontosságának ellenére milyen sokan nem foglalkoznak, sőt, nem is tudnak
erről a jelenségről, ugyanis a mindennapi vásárlásaink során jelen van.”

„Ideje lenne, hogy valaki felfigyeljen erre a jelenségre, mert a keleti régióban a fizetések is
alacsonyabbak és ahhoz képest drágábban veszik meg az emberek a silányabb minőségű
árut!”

„Lealacsonyítónak és diszkriminációnak tartom, hogy Magyarországra gyengébb minőségű

termékeket szállítanak.”

„Sajnos sokszor bizonyos termékek nevét fizetjük meg, előítéletekkel állunk az új, illetve
ismeretlen termékek felé, így alkalmunk sem nyílik a hazai termékek megismerésére. Pedig
sokszor tapasztaltam, főleg élelmiszerek terén, hogy a hazai nem feltétlenül rosszabb, mint a
külföldi.”

„Nem tartom fairnek, de ahogy például a Coca-Cola, lehet, hogy más cég is direkt a területi
igény szerint alakítja egy-egy termékének az ízét, ami lehet, jobban ízlik a többségnek, csak
akadnak kivételek. Megszoktam már, különösebben nem zavar”
„A minőség csak akkor fog változni, ha a gyártó cégek megkérdeznek önmaguktól, hogy ők
szívesen fogyasztanák-e, avagy viselnék-e az általuk készített terméket?”

Következmények

Kutatásunk alapfeltevéseként azt vettük, hogy a nagyobb cégek rosszabb minőségű

termékeket forgalmaznak hazánkban és más Kelet-Európai országokban, mint Nyugaton,
vagy akár a tengerentúlon. A minőségbeli különbségeket számos területen feltételeztük, ezek
között a legegyértelműbb különbségeket az élelmiszeripar termékei között véltük felfedezni.
Az internetes cikkek ebben a témában mindenféleképpen alátámasztják a
hipotézisünket. Számtalan cikk jelent meg, melyben a különböző közép és kelet-európai
országok nyíltan támadják a cégeket a diszkrimináló tevékenységeik miatt. Ugyan ezekre a
támadásokra a cégek, mint például a Manner és a Coca-Cola azzal válaszolt, hogy nem létező
különbségekről van szó, számos politikus kiállt a keleti országok mellett és követelte az
egyenlőséget. Ezzel is csak erősítve a feltevést, miszerint a probléma létezik és befolyásolja
az emberek mindennapjait.
A NÉBIH, a szlovák és cseh felelős hatóságainak termék tesztjei is bizonyították a
termékek inferioritását a nyugati párjukhoz képest.
Feltétlenül érdemes említeni, hogy számos cég azzal védekezett, hogy meg van a
joguk ahhoz, hogy termékeiket külön-külön hozzá igazítsák egy megadott piachoz. Erre
érdekes példa a Nutella esete volt, mikor is azt állították az olasz Nutella azért krémesebb,
mert az ottani kenyér sokkal omlósabb és szétmorzsolódna a kevésbe krémes, keleti
Nutellától. Erre viszont nincsen valós bizonyíték. Arra viszont van, hogy a Nutella nyugaton
drágább alapanyagokból készül, mint akár hazánkban.
A hipotézisünk nem csupán cikkek és tesztek, de a kérdőívünkre adott válaszok
alapján is többnyire helyesnek igazolható. Az eredmények azt mutatják, a kitöltők
meghatározó arányban érintettek a témában és legtöbbjük egyetért velünk, miszerint a
termékek valóban más minőségűek és egyes esetekben még drágábbak is, mint külföldön.
Ez természetesen egy nagyon erős általánosítás. Bár az eredmények arra mutatnak rá,
hogy a többség érzékeli a különbséget és változást akar, nem hagyhatjuk említés nélkül az
állításunkkal nem megegyező válaszokat. A válaszadók majdnem fele semlegesnek találta a
helyzetet, illetve olyanok is akadtak, akik egyáltalán nem találkoztak a jelenséggel és nem is
tartják valósnak. Előfordult olyan is, aki elismerte a jelenség létezését, de azon az állásponton
volt, hogy a helyzet nem igényel további intézkedéseket.
Fenn áll a kérdés, hogy ezeket a véleménybeli különbségeket mi is okozhatja. Sajnos
kérdőívünk nem tért ki részletesebb adatokra, csak a felületet súroltuk meg a személyesebb
kérdésekkel. Ahhoz, hogy részletesebb képet kaphassunk miért születtek ilyen eredmények,
fontos lenne több adatot szerezni az emberek iskolázottságáról, országon belüli lokációjukról,
keresetükről. Ezek az adatok pontosabban betudnák határolni, pontosan mennyire érinti a
jelenség a különböző társadalmi csoportokat és korosztályokat.
Arra sem kaptunk választ, hogy milyen büntetést érdemelnének a cégek, amelyek részt
vesznek ebben a gyakorlatban. Az általunk felajánlott lehetőség a kérdőívünkben ugyan
pénzbírság volt, melyet a válaszadók 57,9%-a tartott helyesnek, ez egy homályos
megfogalmazás. Mi alapján derülne ki a szabálysértés, milyen összeg lenne a megfelelő
bírság, kinek fizetnének a cégek? Az Európai Unió által hozott rendeletben ugyan szó esik
erről, ott is olvashatjuk, hogy maga a rendelet ad kiskapukat, amiket a cégek szabadon
kihasználhatnak. Nem beszélve arról, hogyha a cégek nem árusíthatják olcsóbban a
termékeiket, ráadásul még bírságokat is fizettetnek velük, nincs rá garancia, hogy a kisebb
nemzetközi cégek nem mondhatnák azt, hogy kivonják magukat a piacról.
Végső konklúzióként levonhatjuk, hogy a Nyugat-Európai országok előnyt élveznek
Kelet és közép-európai szomszédjaikhoz képest az áruk minőségét illetően. A hipotézisünk
helytálló, a probléma jelen van és hatással van az országok lakosainak mindennapi életére.