MÉSZÁROS ÁDÁM ZOLTÁN:

378 Az új típusú kábítószerek értelmezési kérdései az Alkotmánybíróság 3284/2017. (XI.14.) számú határozata kapcsán

Dr. Mészáros Ádám Zoltán
bíró, PKKB
Az új típusú kábítószerek
értelmezési kérdései
az Alkotmánybíróság
3284/2017. (XI.14.) számú
határozata kapcsán
I. A kábítószer piac új fejleményei
A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai
Megfigyelőközpontja (továbbiakban: megfi-
gyelőközpont) a 2013. évről közzétett európai
kábítószerjelentésében már konstatálta, hogy a
kábítószerhelyzet átalakulóban lehet, és a meg-
jelenő „új” problémák komoly kihívások elé
állítják a jelenlegi szakpolitikai és gyakorlati
modelleket. Ennek az Európában és azon kívül
máig ható jogalkotási és jogalkalmazási prob-
lémát felvető helyzetnek az oka közismert,
mind a tiltott kábítószerek piacán, mind a nem
ellenőrzött anyagok között olyan új szinteti-
kus kábítószerek és használati minták jelentek
meg, melyek sok esetben több anyag keverékét
tartalmazzák, így kevésbé ismert kémiai cso-
portokba tartoznak és azzal a céllal készültek,
hogy utánozzák az ellenőrzött kábítószerek
hatásait. Az EU korai előrejelző rendszeréhez
2012 óta egyre több bejelentés érkezett ezeknek
az összefoglaló nevükön új pszichoaktív anya-
goknak (new psyhoactive substances) a megje-
lenéséről, melyeket a hétköznapi szóhasználat-
ból dizájner drogokként is ismerhetünk. Ezen
innováció létjogosultsága azon az egyszerű
felismerésen alapult, hogy ezidáig a kábítószer
elleni küzdelem jogi keretei nagyjából kons-
tans, jól ismert vegyületek körében zajlottak,
azonban ez a fajta specifikáció az ellenőrizet-
len és az egészségre az ismert kábítószerekhez
hasonlóan legalább annyira ártalmas anyagok
irányába joghézagot jelentett. Mind a keresleti,
mind a kínálati oldal (utóbbi esetben elsősor-
ban a szervezett bűnözés) ezért érdekelt volt
abban, hogy akár kisebb mérvű kémiai vál-
toztatásokkal, a már ellenőrzött kábítószerek
hatásait megtartva vagy azokat tovább fokoz-
va büntetlenül, de legalábbis nehezebben el-
lenőrizhető módon a kívánt hatást tartalmazó
anyagok a fogyasztókhoz eljussanak.
Az utóbbi évek európai kábítószerjelenté-
seit vizsgálva megállapítható, hogy jelenleg az
újonnan felismert anyagok összesített száma
alacsonyabb, mint a korábbi években, de így is
átlagosan hetente jelentenek be egy új típusú
kábítószert, a megfigyelőközpont 2016. év vé-
gére több mint 620 új pszichoaktív anyagot kí-
sért figyelemmel az európai kábítószerpiacon.
Látható, hogy ezen a területen gyors a fejlődés,
gyors ütemben jelennek meg az új anyagok,
kínálatuk és forgalmazásuk főként az online
szférában bonyolódik nehezen ellenőrizhető
módon. A fenti jelentésekből az is megállapít-
ható, hogy az új pszichoaktív szerek leggyak-
rabban lefoglalt csoportját a szintetikus kan-
nabinoidok és szintetikus katinonok jelentik,
ami tükrözi a kannabisz és a stimulánsok iránti
viszonylag nagy keresletet, melynek veszélye
abban áll, hogy farmakológiai és toxikológi-
ai adatok hiányában a használat hosszú távú
következményei nehezen kiszámíthatók, sőt
ezen szerek némelyike klinikai beavatkozást
igénylő problémát idézett elő és halálesetek is
előfordultak már.
A hazai büntető jogalkotás a fenti jelensé-
gekre a többi európai országhoz képest meg-
lehetősen gyorsan reagált, hiszen már a koráb-
ban hatályos a Büntető Törvénykönyvről szóló
1978. évi IV. törvény 2012. március 1. napjá-
tól hatályba lépő módosítása új tényállásként
rendelte büntetni aki új pszichoaktív anyagot
az országba behoz, onnan kivisz, vagy az or-
szág területén átvisz, valamint ha ilyen anya-
got előállít, kínál, átad, forgalomba hoz, vagy
azzal kereskedik. Így első lépcsőben a kínála-
ti oldal elleni fellépés lehetőségét teremtette
meg a jogalkotó. A hatályos Btk. (a Büntető
Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény)
2014. január 1. napjától eszközölt módosítása
azonban már koncepcionális szinten újította
meg az új pszichoaktív anyaggal visszaélés
bűncselekmény tényállását, ugyanis a kábító-
szerrel elkövetett bűncselekmények mintájára
való átalakításról döntött a jogalkotó. Ahogy a
miniszteri indokolás kifejtette a korábbi szabá-

JURA 2019/1.
MÉSZÁROS ÁDÁM ZOLTÁN:
Az új típusú kábítószerek értelmezési kérdései az Alkotmánybíróság 3284/2017. (XI.14.) számú határozata kapcsán 379

lyos szerint szemben a kábítószerrel elkövetett „hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos
visszaélésekkel, az új pszichoaktív anyagok adagjának” valahányszoros mértékével szá-
esetében a megszerzés és a tartás nem minősült mol, ami a hazai judikatúrában jogértelmezési
bűncselekménynek, így az a személy nem volt problémák forrását képezi, mely alkotmányos-
felelősségre vonható, aki nagyobb mennyiségű sági aggályokat is felvető kérdéskör tárgyában
anyagot tartott magánál. Ezzel az új pszichoak- az Alkotmánybíróság 3284/2017. (XI.10.) szá-
tív anyagok vonatkozásában az elkövetési ma- mú friss határozatában fejtette ki ezzel kapcso-
gatartások és azok minősítési rendszere a ká- latos álláspontját.
bítószerrel elkövetett cselekményekkel szinte Jelen dolgozat a fenti Ab. határozatban fog-
egyező módon került megfogalmazásra (elté- lalt megállapításoknak a gyakorlatra vonatko-
rés egyedül az enyhébb büntetési tételkeretek- zó hatásait és a támadott jogszabályi rendelke-
ben érzékelhető, illetve a jelentős mennyiségre zés értelmezési kérdéseit kívánja számba venni,
történő elkövetés nem került szabályozásra), különös tekintettel a jogbiztonság követelmé-
ami a kábítószerek és az azzal egy tekintet alá nyének szempontjából. Emellett szükségesnek
eső anyagok egységes büntetőjogi szabályozá- tartom megvizsgálni az új típusú kábítószerek
sának helyeselhető igényét juttatta érvényre. szabályozásának lehetséges metódusát, figye-
E körben azonban fontos kiemelni, hogy az lemmel a külföldi megoldásokra is.
új pszichoaktív anyaggal visszaélés ún. tranzit
tényállásként szolgál a kábítószerrel kapcsola-
II. Történeti áttekintés
tos bűncselekmények tekintetében. Az újabb
pszichoaktív szerek megjelenésekor ugyanis
Hazánkban a kábítószerrel visszaélés bűncse-
hosszabb eljárás (kockázatértékelés) eredmé-
lekmények tekintetében a mennyiség, mint mi-
nyeként a jogalkotás egyedik aktusokkal (mó-
nősítő körülmény meghatározásáról az 1961.
dosításokkal) szélesíti a kábítószer fogalmának
évi Büntető Törvénykönyv módosításáról és
hatókörét.1 Mindaddig, amíg erre nem kerül
kiegészítéséről szóló 1971. évi 28. törvényere-
sor, az adott vegyülettel kapcsolatos tényállás-
jű rendelet 44. §-a rendelkezett, azzal, hogy a
szerű magatartások enyhébb büntetési tételke-
jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel
retek között javarészt új pszichoaktív anyaggal
visszaélést súlyosabban rendelte büntetni. A
visszaélés bűncselekményként bírálhatók el,
jogszabály miniszteri indokolása azon gya-
amely megoldás nem - a büntetőjogtól egyéb-
korlati tapasztalatra hivatkozott, miszerint a
ként elvárt - állandóság igényét, hanem a jogal-
tárgyalt bűncselekményt gyakran nagy meny-
kotás folyamatos lépéshátrányát és lépéskény-
nyiségű vagy értékű kábítószerrel követik el,
szerét, azaz átmenetiségét tükrözi.
azonban az üzletszerűség nem mindig állapít-
Mindemellett a fenti jogalkotási koncepció
ható meg, ezért szükséges volt ezen súlyosabb
sajátja, hogy bizonytalan hatásfokú szintetikus
elbírálását igénylő eseteket kiemelni és külön
vegyületeket kíván a szabályozás egy relatíve
szabályozni. A jelentős mennyiség meghatá-
egzakt mennyiségi adatokra építő tényállásba
rozásának kérdését az indokolás elsősorban
implementálni, ami a jogbizonytalanság prob-
szakértői kompetenciának tekintette, figye-
lémáját eleve felveti. Figyelemmel arra, hogy
lembe véve a forgalomban rendelkezésre álló
a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények
készletek nagyságát és az egy személy részére
minősítési rendszere elsősorban az adott cse-
szükséges adagot. A jelentős, valamint az 1978.
lekmény vonatkozásában megállapítható ká-
évi Btk. hatálybalépésével a csekély mennyiség
bítószer mennyisége szerint alakul, a Btk. az
(mint privilegizált esetkör) fogalmát azonban
értelmező rendelkezések között (461. § (1)-(3)
nem túl szerencsés módon a Legfelsőbb Bíró-
bekezdései) a tiszta hatóanyag tartalmának tö-
ság határozta meg jogszabályi definíció hiá-
mege (vagy a növényegyedek száma) alapján
nyában, előbb büntető elvi állásfoglalásban,
konkrétan számszerűsített mennyiségét ve-
majd büntető elvi döntésben.
szi figyelembe egyes, régebb óta ismert kábí-
Ennek megfelelően a a Bk. 513. számú, illet-
tószereknek. Ezzel szemben az új szintetikus
ve 75. számú állásfoglalás a jelentős mennyiség
anyagok vonatkozásában a törvény (461. § (4)
fogalma alatt az átlagos kábítószerélvező mint-
bekezdés) a mennyiség meghatározásakor a

JURA 2019/1.

380 Az új típusú kábítószerek értelmezési kérdései az Alkotmánybíróság 3284/2017. (XI.14.) számú határozata kapcsán
egy egy évi fogyasztásának megfelelő meny-
nyiségű kábítószert értette2, amely megoldás
véleményem szerint a hatályos (Btk. 461. § (4)
bekezdése szerinti) megfogalmazáshoz megle-
hetősen hasonló módon kevésbé egzakt, relatív
szempontrendszert feltételezett. Ezt követően a
Legfelsőbb Bíróság VI. számú büntető elvi dön-
tésében határozta meg a joggyakorlat számára
a jelentős és csekély mennyiségű kábítószer fo-
galmát hosszú időn át.3 Eszerint jelentősnek az
a mennyiség volt tekinthető, mely sok ember
– legalább tíz személy – életének vagy egészsé-
gének veszélyeztetésére alkalmas mennyiségű
kábítószer. Míg csekélynek számított ha az
egy személyre vonatkoztatva gyógyszerként
is alkalmazott kábítószereknél az egy alka-
lommal kiadható gyógyszermennyiséget nem
haladta meg. A gyógyászatban nem használt
(fel nem írható) kábítószereknél a mérgezést
okozó mennyiséget el nem érő mennyiség volt
tekinthető csekély mértékűnek. Utóbbi meg-
határozások vonatkozásában így már megfi-
gyelhető volt némi objektív elem megjelenése
is. Fentiek tekintetében koncepcióváltásként
értékelhetjük a büntető jogszabályok módo-
sításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény 83.
§-ának rendelkezését, amely már jogszabályi
szinten (a Btké.-ben) rögzítette az egyes kábító-
szerfajták konkrét mennyiségi mértékét és ren-
dezte azon kábítószerek kérdését is, melyeket
a törvény értelmezési köre nem érintett. Ahogy
a miniszteri indokolás kifejtette, a törvény a
morfinhoz (mint egy konkrétan meghatározott
körből, szakértői alapon kiválasztott kábító-
szerfajtához) képest állapította meg a csekély
és a jelentős mennyiségét mindannak a kábító-
szernek , amelyeknek ritka előfordulása miatt
nem indokolt külön szabályozni. E tekintetben
csekély mennyiségűnek számított a kábítószer
ha a tiszta hatóanyag-tartalmának élettani ha-
tása legfeljebb 0,9 gramm morfinbázis élettani
hatásával megegyezett, míg jelentősnek, ha a
18 grammot fentiek tekintetében meghaladta
ez a mérték. Álláspontom szerint a szabályo-
zás javára írható, hogy a korábbiakhoz képest
objektív és természettudományos módszerrel
alátámasztható módon kívánta a kábítószerek-
kel kapcsoaltos bűncselekmények mennyiségi
kérdését rendezni. A morfin élettani hatása
szerinti közös nevező ugyanis kiszámíthatóbb
szempontrendszert jelentett a judikatúra és a
JURA 2019/1.
MÉSZÁROS ÁDÁM ZOLTÁN:
szakértők számára is. Erre példaként szolgál-
hat, hogy a büntetőjogi kodifikáció során a
tárgykörben megjelent tervezet a korábbi sza-
bályozás megoldását tartotta volna fenn.4 Ter-
mészetesen érdemes figyelembe venni, hogy
ezidőben a kábítószer piacon nagyságrendileg
kevesebb és jobban behatárolható szertípus
volt jelen.
Az új típusú kábítószerek elterjedése azon-
ban jogalkotási kényszert generált. A hatályos
Btk. előestéjén ugyanis már egyértelművé vált,
hogy a morfinbázis élettani hatásának alapul-
vétele – a szakértői szerv tájékoztatása szerint
– egyéb anyagok tekintetében bizonytalan jog-
alkalmazói gyakorlatot eredményezhet. Ezen
problémára adott jogalkotói válasz illetve an-
nak módja úgy vélem egyfajta visszatérésként
értékelhető a hazai mennyiségi kérdés szabá-
lyozásának a kezdeteihez, azzal, hogy a Btk.
értelmező rendelkezései között elhelyezett, a
„hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos
adagja” fentebb már említett meghatározása
az új anyagok vonatkozásában tudományos és
jogi szempontból is kevésbé egzakt iránymu-
tatást ad.
III. A hatályos szabályozás
kritikája és az Alkotmánybíróság
tárgykört érintő döntése
Véleményem szerint a maihoz hasonló, bi-
zonytalan, ki nem fejtett jogi fogalmak korábbi
használata egy olyan folyamat részét képezte
melynek kezdetén szakértői szempontból a
kábítószerek jellemzői és hatásának vizsgálha-
tósága egyszerűbb feladatot jelentett, és amely
folyamat a Btké. már említett rendelkezéseivel
ért végett. A jelenlegi állandóan változó .áéé-
kevésbé egzaktól a konkrétabb közös nevező
felállításáig) úgy vélem nem alkalmazható
anélkül, hogy az ne járjon konstans módon a
jogbiztonság sérelmével.
Ezen álláspontot látszanak alátámaszta-
ni a jogirodalmban megjelent vélemények és
szakértői állásfoglalások valamint a joggya-
korlatban felmerült értelmezési problémák is
erre engednek következtetni. Szakértői szem-
pontból Csesztregi Tamás szerint a Btk. 461. §
(4) bekezdésének alkalmazása a gyakorlatban
MÉSZÁROS ÁDÁM ZOLTÁN:
Az új típusú kábítószerek értelmezési kérdései az Alkotmánybíróság 3284/2017. (XI.14.) számú határozata kapcsán
azért jelent kihívást mert a piacon megjelenő
új, korábban nem ismert hatóanyagok eseté-
ben nem áll a szakértő rendelkezésére meg-
felelő referencianyag, amellyel az ismeretlen
komponensre kapott vizsgálati eredmények
összevethetők lennének. A kábítószereknek
azonosítására ugyanis ismert kémiai jellem-
zőknek (mintáknak) az összevetésén alapszik.
A szerző álláspontja szerint, az újonnan meg-
jelenő anyagok vizsgálata szükségessé teheti új
technikák, vizsgálati módszerek kifejlesztését,
ami jelentősen megnövelheti a feladat időigé-
nyét.5
Ráadásul a tárgyalt fogalom jogi szem-
pontból is nehezen értelmezhető. Ha a hozzá
nem szokott fogyasztó fogalmának megha-
tározására kísérletet szeretnénk tenni, akkor
annak lehetséges támpontját a negatív jellegű
megfogalmazása képezi, ugyanis az implicite
feltételezi a hozzá szokott fogyasztó (kábító-
szerfüggő) meghatározásának lehetőségét. Ko-
rábban az 1978. évi Btk. privilegizált esetkör-
ként kezelte a kábítószerfüggő személy (mint
delictum proprium) által elkövetett kábítószer-
rel kapcsolatos bűncselekményeket, mellyel a
hatályos büntetőkódex - véleményem szerint
helyesen - szakított. A miniszterin indokolás
ezt a korábbinál nagyobb jogbiztonságot je-
lentő szabályozás kialakítása érdekében tette,
ugyanis a jogalkalmazói gyakorlat és szakértői
kar nem tudott megnyugtató objektív szem-
pontokat meghatározni annak eldöntésére,
hogy ki számít kábítószerfüggő személynek,
ugyanis egymásnak ellentmondó szakértői
vélemények és ítéletek születtek. Elég ha csak
megemlítem, hogy a tárgykört érintő iránymu-
tatás, a SOTE Igazságügyi Orvostani Intézeté-
nek 21. számú módszertani levele lehetőséget
adott arra, hogy ha a szakkérdés véleményezé-
se nehéznek bizonyul, a szakértő akként nyi-
latkozzon, hogy a vizsgált személy „valószínű-
leg kábítószerfüggő”, ill., hogy „nem valószínű
kábítószer függősége.”, mely megfogalmazás
használata önmagában is kiszámíthatatlan
jogalkalmazást eredményezhet. Mindezek elő-
rebocsátása után rögzíthető, hogy a jogalkotó
azok után, hogy a kábítószerfüggő személy
meghatározását jogbiztonsági aggályok miatt
mellőzte a törvény szövegéből, az ilyen álla-
potra jellemző (jogi szempontból nem kellően
egzakt) elemek hiányára épülő hozzá nem szo-
381
kott fogyasztó meghatározásával operál a Btk.
értelmező rendelkezései között, ami nyilván-
valóan ellentmondásos megoldásnak tűnik.
Hiszen ha pontosan tudnánk ki a kábítószer-
függő, azt is meg tudnánk határozni, hogy kit
tekinthetünk hozzá nem szokott fogyasztónak
és fordítva is.
Ezen elméleti fejtegetésen túl az eddigi gya-
korlati tapasztalatok alapján szakértői szem-
pontból sem egyértelmű ezen kifejezés pontos
jelentéstartama, továbbá nem tisztázott az
sem, hogy egy adott szerre vonatkozólag vagy
hasonló hatásmechanizmusú egyéb szerre vo-
natkozólag is hozzá nem szokott fogyasztónak
kell-e tekinteni az adott személyt a jogszabály
értelmében.6 Ezen aggály alapját tovább látszik
erősíteni az is, hogy a betegségek nemzetközi
osztályozására szolgáló kódrendszer mentá-
lis és viselkedés zavarok közötti részében az
egyes szerektől való függőséget egymástól
függetlenül is megállapíthatónak tartja (inverz
módon így a hozzá nem szokás kérdése is esze-
rint alakul).
Itt felmerülhet az a kérdés is, hogy ha egy
adott szerhez hozzászokott az elkövető, meny-
nyi idő elteltével lehet hozzá nem szokott fo-
gyasztónak tekinteni, ugyanis ennek kezdete
és a lefolyása időben behatárolt, a szer típusá-
tól nagy mértékben függ. A hatályos szabályo-
zás értelmében ugyanakkor nem képezi külön
vizsgálát tárgyát, hogy a terhelt kábítószer-
függő vagy sem, a mennyiség meghatározása
szempontjából csupán viszonyítási pontként
szolgál. Ugyanezen mezsgyén haladva számí-
tásba kell venni azt is, hogy biológiai alapon
jelentős egyéni különbségek is lehetnek a ha-
tást kiváltó adagok tekintetében. Így értelme-
zési kérdést vet fel a „hatásos adag” átlagos
mivolta is. Konkrét törvényi meghatározás
hiányában végtére is természettudományos
eredményekre, megállapításokra vagyunk
ezen mennyiségi tényező definiálása terén
hagyatva. Az új típusú szerek folyton változó
összetétele, valamint az idő rövidsége miatt a
tudományos vizsgálatok és azok eredményei-
nek hiánya miatt a szakértők – sok esetben –
nem tudnak megalapozottan állást foglalni az
ilyen szerek szervezetre gyakorolt hatásáról és
arról sem, hogy mennyit fogyaszt egy hozzá
nem szokott fogyasztó átlagosan a kívánt hatás
elérése érdekében.
JURA 2019/1.

382 Az új típusú kábítószerek értelmezési kérdései az Alkotmánybíróság 3284/2017. (XI.14.) számú határozata kapcsán
Ezen mennyiségi definíció jogalkalmazói
gyakorlatban felmerült értelmezési problémá-
ját jól mutatja az alábbi bírósági döntés is.7 Az
ügyben irányadó tényállás szerint a vádlottak
azért találkoztak egymással, hogy II. rendű
vádlott az átvett 9,75 gramm mennyiségű pen-
tedron vegyületet tartalmazó port egy másik
településen élő fogyasztóknak továbbértéke-
sítse. A minősítés szempontjából döntő jelen-
tőségű kérdésként merült a II. rendű vádlott
által kereskedés céljából megszerzett kábító-
szer mennyisége, e körben azonban a kiren-
delt orvosszakértő akként nyilatkozott, hogy
lefoglalt anyag pentedron-bázis tartalma a cse-
kély mennyiség felső határát meghaladta, de
ugyanakkor nem bizonyítható, hogy a jelentős
mennyiség felső határát eléri.
Mint azt a szakértő kifejtette, az iránymu-
tatást a Btk. 461. § (4) bekezdése tartalmazza,
azonban a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos
hatásos adagjának megállapításához kísérleti
és objektív tényadatokon alapuló joggyakorlat
az ilyen jellegű kábító hatású anyagok vonat-
kozásában még nem alakult ki, ezért azokat az
un. irodalmi adatokat tudta csak figyelembe
venni, amelyek a fogyasztói tapasztalatokat
rögzítik, internetes hozzászólások, bejegyzé-
sek formájában. Ennek fényében fejtette te-
hát ki a szakértő azt a legkisebb mennyiséget,
amely az un. irodalmi adatok szerint egy fo-
gyasztónál már hatást vált ki, figyelembe véve
azt is, hogy minden embernél más-más módon
jelentkezhet az adott anyag hatása, illetve más-
más adaggal érhető el az úgymond kívánt ha-
tás, hasonlóan az alkoholhoz.
A bíróság végül kifejezetten a bizonytalan
joggyakorlatra hivatkozva – és így a Be. 4. § (2)
bekezdésében foglaltakat alkalmazva - mind-
két vádlott esetében a legkedvezőbb mértéket
vette figyelembe a hozzá nem szokott fogyasz-
tó egyszeri hatásos adagja mértéke megállapí-
tása tekintetében.
A fent vázolt jogalkalmazási és alkotmá-
nyos problémát felvető helyzetben a tavalyi
évben két ügyben eljáró bíróság is a büntetőel-
járás egyidejű felfüggesztése mellett a Btk. 461.
§ (4) bekezdésének alaptörvény-ellenessége
megállapítását és megsemmisítését kezdemé-
nyezte az Alkotmánybíróságnál. Az indítvá-
nyozók álláspontja szerint az előttük kábító-
szer birtoklásának és kábítószer kereskedelem
JURA 2019/1.
MÉSZÁROS ÁDÁM ZOLTÁN:
bűntette miatt folyamatban volt büntetőeljárá-
sok során lefoglalt szintetikus cannabinoidok
mennyiségi meghatározására vonatkozó azon
jogszabályi rendelkezés, mely a hozzá nem
szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának
valahányszoros mértékét rendeli figyelembe
venni, szemben más kábítószerek konkrétan
számszerűsített mennyiségi meghatározá-
sával alaptörvényellenes. Ennek indokaként
az indítványozók előadták, hogy a támadott
rendelkezés nem vagy kizárólag önkényesen
értelmezhető, nem egyértelmű, ezért kiszámít-
hatatlan jogalkalmazáshoz vezethet, ami sérti
a jogbiztonságot. Tehát az indítványozó bírák
lényegében a nullum crimen/nulla poena sine
lege certa azaz a pontos törvényi meghatáro-
zás követelménye és a határozatlan büntetőtör-
vény és jogkövetkezmény tilalmára vonatkozó
büntetőjogi, alkotmányos rangú alapelv sérel-
mét látták megállapíthatónak, ezért szükséges-
nek tartották a nem egyértelmű terminológia
pontosabb meghatározását, mivel a törvény-
hozó elmulasztotta megfelelő részletességgel
rögzíteni bizonyos kábítószerek mennyiségi
meghatározásának szabályait.
Az Alkotmánybíróság a 3284/2017. (XI.14.)
számú bírói kezdeményezéseket elutasító AB
határozatában utalva korábbi gyakorlatának
azon részére, mely szerint a jogbiztonságot a
jogállamiság nélkülözhetetlen részének tekin-
ti kifejtette, hogy a régóta ismert összetételű
kábítószerek tekintetében nem volt akadálya
annak, hogy mennyiségüket a jogalkotó szám-
szerűsítse a több évtizedes szakértők által is
alakított gyakorlatra figyelemmel. Az indítvá-
nyokkal támadott egyéb kábítószerek mennyi-
ségi meghatározása esetében a jogalkotó pedig
egy olyan absztrakt mércét alkotott, amelynek
célja, hogy a különböző típusú és összetételű
kábítószerek mindegyike esetén általánosan
alkalmazható legyen. Ezen álláspont tehát egy-
bevág a határozatban említett, az igazságügyi
miniszter által is előterjesztett véleménnyel,
mely szerint a kifogásolt fogalom konkrétan
nem beazonosítható, általában a kábítószerhez
hozzá nem szokott és orvos/egészségügysta-
tisztikai szempontból átlagos tömegű, magas-
ságú, egészséges emberre pszichoaktív hatást
kifejtő mennyiséget jelenti. E megfogalmazás
indokaként az Alkotmánybíróság hivatkozott a
jogalkotás már a fentiekben említett lépéskény-
MÉSZÁROS ÁDÁM ZOLTÁN:
Az új típusú kábítószerek értelmezési kérdései az Alkotmánybíróság 3284/2017. (XI.14.) számú határozata kapcsán
szerére, a gyorsan változó drogpiaci helyzetre
és a mérce univerzális használhatóságára, va-
lamint az átlagot a középpontba állító objektív
meghatározás biztosítására, amely a mennyi-
ségi meghatározások állandó módosításának
is gátat szab. Kitért arra is a határozat ennek
kapcsán, hogy a kábítószer mennyisége nem a
konkrét elkövető személyes tulajdonságaitól, a
kábítószer konkrét használati módjától függ.
Az Alkotmánybíróság a kifogásolt norma
által használt fogalom pontosabb jogalkotói
meghatározására irányuló indítvány tárgyá-
ban kifejtette, hogy a jogállamiság alkotmá-
nyos elvéből nem következik, hogy kizárólag
a részletekre kiterjedő szabályozási mód felel
meg az egyértelműség követelményének. Sok-
szor éppen az általános jellegű szabályozás
segíti elő a jogbiztonságot, különös tekintettel
a folytonosan változó életviszonyokra. Jelen
esetben a testület értelmezése szerint olyan
fogalmat használ a jogszabály , amely az erre
kompetenciával rendelkező szakértők és bíró-
ságok számára megfelelően értelmezhető, an-
nak ellenére, hogy azt a jogalkotó részletesen
nem határozta meg. A jogalkalmazók feladata
tehát, hogy tartalommal töltsék ki a támadott
rendelkezést, a természettudományos meg-
alapozottságot szolgáló szakvéleményekre is
tekintettel, egyfajta kezdeti alkalmazási nehéz-
ségnek aposztrofálva az indítványban foglal-
takat. E körben utalt a határozat a Kúria jog-
egység megteremtésére vonatkozó feladatára
és annak az újdonságból fakadó esetleges jogy-
gyakorlatban is testet öltő értelmezési bizony-
talanság kiküszöbölésére szolgáló lehetséges
eszközére.
A fenti döntés egyes részeinek elemzése
előtt érdemesnek tartom absztrakt módon a
jogbiztonság fogalmának büntetőjogi relációját
alkotmányos nézőpontból röviden felvázolni,
tekintettel arra, hogy maga az Alkotmánybíró-
ság ezen alapelvre hivatkozva fejtette ki állás-
pontját.
A testület már ítélkezésének korai szakaszá-
ban a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban leszö-
gezte, hogy a jogrendszerre vonatkozó alkot-
mányos normák érvényesítése a jogállamiság
elvéből következnek, így az állami büntető-
hatalom gyakorlásának is alapvető követelmé-
nye, hogy megfeleljen az alkotmányos elvek-
nek: a büntetőhatalom gyakorlásának alapja
383
jogállamban kizárólag az alkotmányos bünte-
tőjog lehet, ami egyrészt tartalmi követelményt
közvetít, másrészt a jogállamiságból eredő jog-
biztonság a normatartalmat illetően formai kö-
vetelmények érvényesítését is megköveteli.
A jelenleg tárgyalt jogbiztonság fogalom
- az Alkotmánybíróság értelmezésében - az
államtól és elsősorban a jogalkotótól azt vár-
ja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és
egyes szabályai is világosak, egyértelműek,
hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma
címzettjei számára a büntetőjogban is előre lát-
hatóak legyenek. A jogbiztonság megköveteli
a jogszabályok olyan világos és egyértelmű
fogalmazását, hogy mindenki akit érint, tisz-
tában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazít-
hassa döntését és magatartását, s számolni tud-
jon a jogkövetkezményekkel. Ideértendő az is,
hogy ki lehessen számítani a jogszabály szerint
eljáró más jogalanyok és állami szervek maga-
tartását.
Érdemes utalni arra, hogy a jogbiztonság
elvéből fakadó követelmény az is, hogy a bün-
tetőjog által védett jogtárgy és a szankcionált
magtartás a jogalkalmazó számára határozot-
tan, világosan, és körülhatároltan kiderüljön (a
1026/B/2000. számú AB határozatban kifejtet-
tek szerint).
Nagy Ferenc szerint a törvényhozó felada-
ta e körben az, hogy a büntetendő magatartás
illetve a jogkövetkezmények körét lehetőleg
egzaktan állapítsa meg, e nélkül ugyanis a bíró
az értelmezését csaknem állandóan változtat-
hatná, a törvényi tényállás a törvényhozási
szférából megengedhetetlenül áthelyeződne a
bírói szférába.8 Habár az analógia alkalmazá-
sának lehetősége valós veszélyt jelent, generá-
lis nézőpontból elfogadhatjuk német szerzők
azon álláspontját miszerint önmagában a ha-
tározatlan büntető törvény megléte hordozza
a jogbiztonság sérelmének igazi kockázatát.9
Egyetértve Naggyal a jogbiztonság gyakorla-
ti próbája szempontjából lényegi szempont,
hogy határt kell tudni találni és szabni a még
megengedhető, nem precíz meghatározottság
és a megengedhetetlen határozatlanság között,
amikor a határozatlanság már alkotmányelle-
nes (alaptörvényellenes). E tekintetben az Al-
kotmánybíróság is döntő jelentőséget tulajdo-
nít a bírói jogértelmezésnek, mint ahogy erre
az alapul fekvő Ab. határozat is utalt. Tehát ha
JURA 2019/1.

384 Az új típusú kábítószerek értelmezési kérdései az Alkotmánybíróság 3284/2017. (XI.14.) számú határozata kapcsán
az adott norma által megtestesített szabályozá-
si keret, jogszabály-értelmezéssel még kitölt-
hető tartalommal, alaptörvényellenessége nem
állapítható meg, még akkor sem ha a sérelme-
zett jogszabály tartalma esetlegesen nyelvtani
értelmezéssel tisztázatlan.
Az azonban megjegyezhető, hogy meglehe-
tősen nagy mozgási szabadsággal rendelkezik
az Alkotmánybíróság annak megállapítása te-
rületén, hogy az adott norma még a bírói mér-
legelés segítségével kitölthető-e tartalommal
vagy sem.
Rátérve az alkotmánybírósági döntés egyes
megállapításainak vizsgálatára, elsőként rög-
zíthető, hogy már a fogalom teleologikus ér-
telmezésének segítségével felsejlik előttünk,
hogy a Btk. 461. § (4) bekezdésének a kábító-
szer mennyiségére vonatkozó rendelkezése
egy objektív szempontrendszert kívánt lefek-
tetni éppenséggel egy ingoványos talajra. A
jogalkotó tehát nem egy meghatározott terhelt
egyéni tulajdonságainak vizsgálatát írja elő,
hanem a gyakorlati tapasztalatok alapján le-
vont általános mércét állít. Természetesen nem
vitatható az egzakt jogi fogalmak használatára
való törekvés, mint jogalkotási koncepció, fő-
ként a büntetőjog területén de csupán akkor ha
az alapul fekvő élethelyzet ezt lehetővé teszi.
Példának okáért az „ittas állapot” büntetőjogi
fogalma esetében a szervezetben lévő szeszes
ital fogyasztásából származó alkohol mennyi-
sége alapján állapítható meg az ittasság ténye
(a tényleges befolyásoltság, alkoholtűrőképes-
ség stb. indifferens) ami orvosilag egzakt mó-
don mérhető feltételrendszert tükröz. Tehát
egyet lehet érteni a fenti határozat azon állás-
pontjával, mely szerint önmagában nem kifo-
gásolható alkotmányosan az, hogy konkrét tö-
megmérték helyett egy absztrak mérce alapján
került meghatározásra bizonyos kábítószerek
mennyiségi mértéke.
De jelen esetben osztva Czine Ágnes alkot-
mánybíró különvéleményében foglaltakat, ket-
tős problémával állunk szembe, hiszen nincs
egységes mérce a gyakorlatban, ráadásul a fo-
galmat a Btk. sem definiálja. Az új típusú kábí-
tószerek esetében ugyanis az eddigi tapaszta-
latok alapján egy generális mennyiségi mérce
(a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos
adagja) nem vagy csak annak büntetni rendelt-
ségét követően jóval később határozható meg
JURA 2019/1.
MÉSZÁROS ÁDÁM ZOLTÁN:
szakértői szempontból (lásd például: 2018. ja-
nuár 1. napjától az AB-CHMINACA vegyület
és más hasonló új típusú szer vonatkozásában
0,05 gramm tömegben került meghatározásra a
csekély mennyiség felső határa, holott az előb-
bi kábítószer már 2015-ben megjelent a forga-
lomban). Emellett tévedés lenne azt hinni az
Alkotmánybíróság interpretációjával szemben,
hogy csupán egy új jogi fogalommal kapcso-
latos kezdeti jogalkalmazói bizonytalanságá-
ról van szó. Ugyanis pro futuro borítékolható,
újabb és újabb típusú vegyületek megjelenése,
ahogy ezt Csesztregi Tamás szakértő kifejtette,
a kémia kifogyhatatlan tárháza a kombinációk-
nak, eszméletlen mennyiségű vegyületet ösz-
sze lehet kombinálni, e körben felfoghatatlan
mennyiségű lehetőség van, mivel már pici vál-
tozás a vegyület kémiai szerkezetében elég je-
lentős hatásváltozást tud okozni.10 Tehát objek-
tív mérce vagy nem létezik, vagy az adott szer
kriminalizációját követően csak jóval később
állapítható meg, így az állandóan megjelenő új
vegyületek léte szinte „garantálja” a bizonyta-
lan jogalkalmazását, a jogbiztonság sérelmét.
Ezzel együtt, bár úgy gondolom ez kisebb
súlyú probléma, a jogalkotó a fogalom tisztá-
zásához semmifajta iránymutatást (értelmező
rendelkezést) nem adott jogszabályi szinten,
így elvi síkon kérdésként merül fel, hogy a sé-
relmezett fogalom a bírói jogértelmezés, mér-
legelés lehetőségével részletes törvényi meg-
határozás hiányában kitölthető-e tartalommal,
amit az Alkotmánybíróság többségi álláspont-
ja, véleményem szerint tévesen igennel döntött
el.
Alapvetés, hogy a jogdogmatika szabályo-
zó, döntés előkészítő és problémafeldolgozó
szerepe a jogalakítás szempontjából kiemelt
jelentőségű a gyakorlatban, melynek funkciója
Szabó András találó megfogalmazása szerint a
pozitív jog alapján koherens rendszert alkotni,
a jogi fogalmak logikailag ellentmondásmentes
építményét megteremteni és a fogalmak jelen-
téstartalmát egyértelművé tenni.11 Egy olyan
eszköznek tekinthetjük, ami a bírót egy adott
normának az eldöntendő eset tényeire vetíthe-
tő jelentésének feltárása során segíti. Ha a jo-
gértelmezés eredménye az, hogy több jogszerű
megoldás is kínálkozik az alapul fekvő jogkér-
dés megoldására, akkor a bíró azon hatalmát,
MÉSZÁROS ÁDÁM ZOLTÁN:
Az új típusú kábítószerek értelmezési kérdései az Alkotmánybíróság 3284/2017. (XI.14.) számú határozata kapcsán
mely szerint választhat ezen lehetőségek kö-
zött a bírói mérlegelés folyamatának nevezzük.
Jelen esetben azonban a bírói jogértelme-
zésnek nincs ésszerű terrénuma, mert azon
kérdés megválaszolása, hogy mennyi a hozzá
nem szokott fogyasztó átlagos, hatásos adagja
tisztán szakértői kompetencia, természettudo-
mányos ismeretek létét feltételezi a fogalom.
Az e körben a testület által a bírói értelmezés
lehetőségére utaló korábbi Ab. határozatok
jogkérdések értelmezése tárgyában születtek,
(például a bűncselekmény eredménye illetve
célzata tekintetében)12 ahol a rendelkezésre
álló bírói gyakorlat valamint az oktatást célzó
és tudományos szakirodalom jól eligazító ori-
entációs pontokat alakított ki, tehát a tárgyalt
problémakörrel nem összehasonlítható állás-
foglalásokról van szó.
Lényegében az Ab. határozat álláspontja
szerint nem is a konkrét fogalom vizsgálata
esetében beszélhetünk a jogértelmezés lehető-
ségéről, hanem azután, hogy az orvosszakértő
adatot szolgáltat arra vonatkozólag, hogy a
hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos
adagja mennyi, melyre tekintettel a mennyi-
ségi fogalom „jog”értelmezését végzi el a bíró,
ezzel egyenesen jogkérdéssé avanzsálva a tár-
gyalt kérdéskört. Egy a praktikumban ezzel
egyező problémát felvető ügyben13 a bíróság
a vádlot által tovább értkesítés céljából meg-
szerzett kábítószerek mennyiségi meghatáro-
zását értékelte hasonlóan. A 2C-B vegyületet
tartalmazó anyagok vonatkozásában ugyanis
a szakértő a minősítésre is kihatóan eltérően
fogalmazta meg a fenti kábítószer mennyiségi
határait. A bíróság a rendelkezésre álló bizony-
talan adatokra figyelemmel a vádlottak számá-
ra kedvezőbb szakértői megállapítást fogadta
el jogértelmezési kérdés keretein belül. Állás-
pontom szerint ezzel ellentétesen téves az a jo-
girodalomban is megjelent felvetés14miszerint
ha a szakértő részéről kétséget kizáróan nem
adható egy kérdésre válasz (a tudományterület
jelenlegi eredményei alapján) akkor jogi kér-
déssé válik a mennyiségi értelmezés. E körben
szükséges utalni arra, hogy önmagában azon
tény miatt, hogy egy a bűncselekmény minő-
sítése szempontjából döntő jelentőségű fogal-
mat a Btk. tartalmazza, de az erre vonatkozó
határozott definíció és szakértői állásfoglalás
385
hiányzik nem sorolható szükségképpen a jog-
alkalmazói értelmezés terrénumába.
A jelen sorok írásakor hatályos Be. 99. § (1)
bekezdése szerint ha a bizonyítandó tény meg-
állapításához vagy megítéléséhet különleges
szakértelem szükséges, szakértőt kell alkal-
mazni. Úgy vélem ha a szakértő a tudomány ál-
lása (mint objektív tényező) miatt a témát érin-
tő szakkérdésben kétséget kizáró véleményt
nem tud előterjeszteni, attól még az szakértői
kompetencia marad, ugyanakkor felvetődik a
jogalkotó felelőssége a kellően át nem gondolt
jogalkotási koncepció, a jogszabály szakmai
tartalma kialakításának hiánya miatt.15 A jogal-
kalmazó ilyen sziutációban tehát nem jogkér-
désben dönt, hanem a Be. 4. § (2) bekezdésében
foglalt alapelv alapján egyfajta kényszerpályán
mozogva megállapítja a nem kellően egzakt
szakértői véleményből a terhelt vonatkozásá-
ban legkedvezőbb értelmezési módot.
A gyakorlatban meglehetősen sűrűn fordul
elő és ezt a határozat sem vitatja, hogy tág ha-
tárokat adnak meg a szakértők a hatásos adag
tekintetében, ami a testület érvelése szerint
azért nem okoz problémát mert átlagos adag-
ként lett meghatározva a fogalom. Így végered-
ményben arra a végkövetkeztetésére jutott a
többségi vélemény, hogy ha a törvényesen be-
szerzett bizonyítékok alapján nem állapítható
meg aggálytalanul egy adott mennyiség, akkor
az „in dubio pro reo” elv alkalmazása alapján
csak a biztosan megállapítható mennyiség sze-
rinti minősítés lesz irányadó.
A probléma tehát akként ragadható meg,
hogy a szakértői kompetencia és tudományos
háttér hiánya arra ösztönzi a bírót, hogy rend-
szerszintűvé váljon a fenti elvre való hivatko-
zás, ami álláspontom szerint megengedhetet-
lenül határozatlanná teszi a bűncselekmény
minősítésének kérdését, ezért ellentétes a jog-
biztonság követelményével. Emellett úgy vé-
lem eljárásjogi kritikaként az is megemlíthető,
hogy ezen gyakorlat az anyagi igazság felde-
rítésének igényét is csorbítja, ami a korábbi és
megítélésem szerint a büntetőeljárásról szóló
új törvény egyik alaptézise.
Előbbiekből következik az is, hogy mivel
nem tekinthetjük jogkérdésnek az indítvá-
nyokkal támadott fogalmat, nem lenne szeren-
csés ha szakkérdésben a Kúria próbálna meg
iránymutatást adni akár a judikatúra akár a
JURA 2019/1.

386 Az új típusú kábítószerek értelmezési kérdései az Alkotmánybíróság 3284/2017. (XI.14.) számú határozata kapcsán
szakértői kar számára. E téren a jövőben in-
dokolt lehetne egy módszertani levél formá-
jában rögzíteni az elemzett fogalom szakmai
támpontjait, azonban egyelőre tudományos ta-
pasztalatok hiányában ez a jogbiztonság sérel-
mének orvoslására kétséges kimenetelű lenne.
Egyebekben a határozathoz fűzött különvé-
leményben foglaltakkal ellentétben úgy vélem,
hogy a vizsgált általános jogi fogalom defini-
álásának kevesebb jelentőség tulajdonítható.
Kétségtelen, hogy ennek kodifikálása hasznos
kiindulópontot jelentene a szakértők számára
és egyértelművé tenné az objektív szempont-
rendszer érvényesítését, azonban ez a mennyi-
ségi meghatározás területén kevésbé jelentene
előrelépést. Mindezekre tekintettel vélemé-
nyem szerint az indítványozók által kifogált
rendelkezést az Alkotmánybíróságnak meg
kellett volna semmisítenie, ugyanis az nem
tesz eleget a jogbiztonság követelményének.
Végezetül érdemesnek tartom megemlíteni,
hogy ha a fenti koncepciót szerinti mennyiségi
meghatározását kívánja fenntartani a jogalko-
tó a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmé-
nyek körében, megfontolandó szempont lehet
a fogyasztás céljából megszerzett vagy tartott
kábítószer vonatkozásában, hogy az adott ter-
helt tényleges biológiai tulajdonságainak fi-
gyelembevételével kerüljön sor a hatásos adag
megállapítására. Az objektív viszonyási pont
alkalmazása terjesztői és beszerzői típusú ma-
gatartásoknál igazolható érv, ezzel szemben
igazságosabb végeredményre juthatunk, ha a
fenti két fogyasztói magatartás tekintetében
egyénenként kerül meghatározásra a csekély
mennyiség mértéke, ami adott esestben a Btk.
178. § (6) bekezdése szerinti enyhébb minősí-
tést és elbírálást lehetővé teszi.
IV. Összegzés és javaslat
Összegezhető, hogy a büntetés mértékének
differenciálása és így a minősítési rendszer-
nek a kábítószer mennyisége szerinti felosztá-
sa nemzetközi tapasztalatokra is figyelemmel
megfelelő szempontrendszert jelentett koráb-
ban, de a jelenlegi helyzetben a tárgyalt delik-
tum minősítési struktúráját részben más krité-
rium szerint lenne szükséges meghatározni.
JURA 2019/1.
MÉSZÁROS ÁDÁM ZOLTÁN:
Ha néhány európai ország szabályozási
módját megvizsgáljuk e körben meglehetősen
heterogén képet láthatunk. Lévén, hogy kábító-
szerrel kapcsolatos cselekmények büntetendő-
ségéről van szó a szankció mértékének megha-
tározása az általam vizsgált legtöbb országban
általában a terjesztői típusú magatartások köré-
ben mindig függ a kábítószer „milyenségétől”
és „mennyiségétől”. Ott ahol ezen szempontok
a fogyasztói magatartások vonatkozásában
törvényi szinten nem jelennek meg a büntetés
kiszabása során jöhetnek számításba enyhítő
vagy súlyosító körülményként. Véleményem
szerint ezen két tényező együttes alkalmazása
a leggyakoribb módszere a minősítési struktú-
ra felépítésének (lásd például: svéd, dán, olasz
vagy spanyol megoldást).
Ez alól például kivételt jelent az Egyesült Ki-
rályságban a kábítószerrel kapcsolatos vissza-
éléseket szabályozó törvény (Misuse of Drugs
Act 1971.), amely kizárólag a szertípus szerint
differrenciálja a büntetés mértékét. Ezen jog-
szabály az ellenőrzött kábítószereket három
csoportba (A,B és C jegyzék) osztva rendszere-
zi és a két elkövetési magatartást (birtoklás és
terjesztés) aszerint rendeli büntetni, hogy azo-
kat melyik kábítószer tekintetében tanúsították
az elkövetők.16
Úgy vélem nem vitatható, hogy az új típu-
sú szerekkel kapcsolatos visszaélésszerű cse-
lekmények pönalizálása szükséges, hiszen a
közegészségre legalább ugyanakkora veszélyt
jelentenek mint a „hagyományos”, a gyakor-
latban jól ismert kábítószerek. Ugyanakkor a
folyton megjelenő, változó hatásfokú és ösz-
szetételű anyagok valós veszélyét kiszámít-
hatatlanságuk adja, ezért a jogalkotó legjobb
szándéka ellenére sem konzerválható az ed-
digi szempontrendszer. Jelen dolgozat tárgyát
illetően, a hazai gyakorlatban felmerült problé-
mák megoldása során akkor járnánk el helye-
sen, ha a külföldi példákhoz hasonlóan az új
típusú szerek esetében együttesen figyelembe
venné a jogalkotó a veszélyességüket és a le-
foglalt mennyiséget. E tekintetben a kábítósze-
rek több fokozatú osztályozása során az emberi
egészségre való ártalmasságot, valamint a hoz-
zászokás esélyének fokát lenne szükséges szá-
mításba venni, akár a fent említett brit három
súlyossági fokú rendszerhez hasonlóan. Erre
jó alkalmat adhat a már ismertetett vonatkozó
MÉSZÁROS ÁDÁM ZOLTÁN:
Az új típusú kábítószerek értelmezési kérdései az Alkotmánybíróság 3284/2017. (XI.14.) számú határozata kapcsán
szabályozás szerint az új pszichokatív anyagok
tekintetében kötelezően elvégzendő kockáza-
tértékelés folyamata (melynek időtartama in-
dokolt esetben tovább tarthatna). Míg ehhez
kapcsolódóan a lefoglalt kábítószer mennyi-
sége (az új pszichoaktív anyaggal visszaélés
tényállásához hasonlóan) szerinti meghatáro-
zása az átlagos hatásos adag megfogalmazá-
sához képest szintén egy objektívabb mércét
jelentene a könnyebb mérhetősége révén.
Tehát álláspontom szerint összegezhető,
hogy a „miből és mennyit” kérdések együt-
tes megválaszolása jelentheti a jogbiztonság-
nak megfelelő büntetési szempontrendszert
az Alkotmánybíróság tárgyalt határozatának
álláspontjával szemben, egészen addig amíg a
szakértői gyakorlat egy adott szer vonatkozá-
sában a csekély mennyiség határát – a benne
levő tiszta hatóanyagra figyelemmel – egzakt
módon (grammban megjelölve) nem tudja
meghatározni.
Jegyzetek
1 Ennek részletes szabályait az emberi alkalmazásra kerülő
gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvé-
nyek módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény 15/B. és 15/C.
§-a szabályozza, melynek lényege szerint valamely anyag vagy
vegyületcsoport előzetes szakmai értékelését követően minősít-
hető új pszichoaktív anyaggá. Az új pszichoaktív anyaggá mi-
nősítést követő egy éven belül el kell végezni az új pszichoaktív
anyag kockázatértékelését. Ha a vizsgált új pszichoaktív anyag-
ról az elvégzett kockázatértékelés eredményeképpen bebizonyo-
387
sodik, hogy hasonló mértékű fenyegetést jelenthet a közegész-
ségügyre, mint az 1. § 4. pontjában meghatározott kábítószerek
vagy a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben az 1971. évi feb-
ruár hó 21. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 1979.
évi 25. törvényerejű rendelet I-II. jegyzékén, valamint a 2. számú
melléklet A) és B) jegyzékén szereplő anyagok, a megfelelő pszi-
chotróp anyag jegyzékre kell felvenni, és meg kell szüntetni az új
pszichoaktív anyaggá minősítését.
2 Bagi Dénes: A Büntető tőrvénykönyv magyarázata, Köz-
gazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986. 800. o.
3 Erdősy Emil – Földvári József: A magyar büntetőjog külö-
nös részre, JPTE, Pécs, 1995.
4 Frech Ágnes: Javaslat a Büntető Törvénykönyv kábító-
szerrel visszaélés tényállásainak normaszövegéhez, Büntetőjogi
Kodifikáció, 2007/2,
5 Csesztregi Tamás: Kábítószerek és dizájnerdrogok a ma-
gyarországi kábítószerpiacon, Belügyi Szemle 2016/4, 125. o.
6 Ritter Ildikó: Mennyi az annyi?, Ügyészek Lapja 2017/1,
75. o.
7 Az Egri Törvényszék B.36/2015/32. számon közzétett
döntése.
8 Nagy Ferenc: A nullum crimen/nulla poena sine lege
alapelvről, Magyar Jog 1995/5, 263. o.
9 Nagy Ferenc fenti műve 263. oldalán idézi Welzel és
Jescheck álláspontját.
10 Csesztregi Tamás: Kábítószerek, designer drogok - a ’sö-
tét oldal’ kémiája című Szegedi Tudományegyetemen 2016. feb-
ruár 17.napján elhangzott előadása.
11 Szabó András: Büntetőjogi dogmatika – alkotmányjogi
dogmatika, Jogtudományi Közlöny 1997/7, 293. o.
12 A 3258/2015. (XII.22.) és a 334/B/2000. AB határozat.
13 A Budapest Környéki Törvényszék B.13/2015/33. szá-
mon közzétett döntése.
14 Ritter Ildikó: i.m. 82. o.
15 Ami egyebekben jogalkotási alapelv a Jat. 16. § (1) bekez-
dése alapján.
16 Forrás: https://www.legislation.gov.uk/ukp-
ga/1971/38/contents
JURA 2019/1.
388 NORBERT NADRAI: Questions and answers about the protection of personal and special data of voters
Norbert Nadrai
PhD student, Doctoral School of the Faculty of
Law at the University of Pécs
Questions and answers
about the protection of
personal and special data
of voters*
What is the attitude of voters
towards data protection?
To study the changing data protection regula-
tions, we should first examine the expectations
arising from social changes in the domain of
elections and referendums. We cannot ignore
the of course varied, historical experience of
people who are old enough to vote. Older gen-
erations have a deep fear that roots back to
the era when they were classified according to
their world view, political opinions (class alien
elements kulak, reactionary) and greatly deter-
mines their voting behaviour.
At the four-part referendum on 26 Novem-
ber 1989, with a nearly 60% turnout rate1, then
at the free elections on 25 March 1990 and 8
April 19902, the feeling of change and the im-
portance of belonging were strong determin-
ing factors in the development of the parlia-
mentary democracy after the dictatorship.
At the time, under the strong social impact
of injuries and expectations, a wide range of
voters did not bother with the processing of
their personal data. There was a tense histor-
ic sentiment; abandoning and confronting the
old regime were dominant. Being a leftist or
a rightist did not only mean a choice of val-
ues but an attitude towards occupation and
dictatorship. The so-called Duna-gate eaves-
dropping scandal, started by József Végvári,
a retired police major of the Internal Security
* This paper has been made within the framework of the program-
mes initiated by the Hungarian Ministry of Justice to raise the standard
of legal education.
JURA 2019/1.
Service, was the first sign of the surveillance
of the opposition parties, which still did not
raise the question in the voters that they could
also be subjects to surveillance. The major who
revealed the secret was decorated with the
Commander’s Cross of the Order of Merit of
the Hungarian Republic twenty years later, on
the national holiday of 15 March 2010, and on
the same day, dr. Bertalan Kaposvári, the re-
tired vice president of the Supreme Court, was
decorated with the same, as he, as a military
judge, reprimanded the major for his revealing
of state secret in 1990.
After the first freely elected parliament
formed itself on 2 May 19903, surveillance ac-
tivities of the various internal security ser-
vices started to be revealed to the public, for
the exploration of which activity many bills
were drafted, and it shaped how lawyers later
thought about data protection.
How could the citizens be efficiently pro-
tected, what regulations could ensure the free-
dom of expression and the protection of per-
sonal data? In this context, besides personal
data, we must consider special data such as
political views or party affiliation.
The right to the protection of personal data
appeared in Section 34 of Act XXXI of 1989 on
the Amendment of the Constitution, having
entered into force on 23 October 1989, with
the proclamation of the Republic of Hungary.
In the Republic of Hungary everyone has the
right to the good standing of his reputation, the
privacy of his home and the protection of se-
crecy in private affairs and personal data.4
It is quite understandable, after the decades
of dictatorship, that the amendment of the
Constitution entering into force with the proc-
lamation of the third Republic of Hungary sep-
arately specifies the protection of personal data
among the fundamental rights.
The Parliament, the Constitutional Court
and the previous commissioners of data pro-
tection5 played a key role in the development
of data protection law in Hungary; after the lat-
ter position was discontinued, it is the National
Authority for Data Protection and Freedom of
Information (hereinafter referred to as NAIH)
which acts as the data protection authority.
In the electoral procedure, voter personal
data need to be processed and protected in var-
NORBERT NADRAI: Questions and answers about the protection of personal and special data of voters
ious fields, including the handover of contact
details in the voter register to the candidates,
to the nominating organisations, the system of
nominating candidate MPs, the signatures col-
lected for a referendum initiative, rules of the
election campaign, or the assurance of the se-
crecy of the election itself.
Sometimes the regulations need to be
changed due to the changing technical setting
or the newer methods of candidates and nom-
inating organisations, recommended by Hun-
garian or international political consultants.
Data protection issues of each domain of the
electoral procedure should be examined with-
in this context, considering the changes in the
regulation, decisions of legal protection organ-
isations relating to them, and the reasons for
the current practice
I. Publicity of the voter register
According to Section 153 of Act XXXI of 2013
on the Electoral Procedure (hereinafter referred
to as Electoral Procedure Act), names and ad-
dresses of the voters in the voter register of the
relevant ward are, subject to the provisions of
Section 89,
(a) provided, at the request of the candidate,
for the election district concerned, by the elec-
tion office attached to the election commission
having jurisdiction over the registration of the
candidate,
(b) provided, at the request of the nominat-
ing organisation setting up a list, for the elec-
tion district specified by the nominating organ-
isation, by the National Election Office, within
5 days, but after their registration under Sec-
tion 132 at the earliest.
According to Paragraph (1) of Section 154
of the Electoral Procedure Act, the provision of
data under Point (a) of Section 153 is subject
to the candidate’s verification of the payment
of the one month’s amount of the mandato-
ry minimum wage6 as a fee for the data pro-
vision to the account of the National Election
Commission. According to Paragraph (2) of
the same Section, the provision of data under
Point (b) of Section 153 is subject to the fact that
the nominating organisation setting up the list
verifies the payment of one month’s amount
389
of the mandatory minimum wage7 as a fee for
the data provision for each of the electable MPs
in the election district based on lists to the ac-
count of the National Election Commission.
According to Paragraph (1) of Section 155,
data provided within the context of such data
provision may be used for the purposes of po-
litical campaigns only.
It is forbidden to use them for other pur-
poses, to copy them, or to disclose them to
third persons. According to Paragraph (2) of
this Section, the candidate or the nominating
organisation setting up a list, registered under
Section 132, shall destroy data so provided on
the day of the election at the latest, and they
shall provide the election office having provid-
ed the data with the relevant protocol within
three days.
The candidate or the nominating organisa-
tion gets the names and addresses in the voter
register of the election district if they verify the
payment of the amount of one month’s man-
datory minimum wage, on the condition that
such data may be used for the purposes of di-
rect political campaign, and they shall be de-
stroyed on the day of the election at the latest.
To keep voters who will surely vote and
are strongly affiliated to their party and to get
newer ones, modern party campaigns continu-
ously update their voter databases.
It is hard to imagine that they do not check
data provided lawfully and voluntarily by the
voters and correct them according to the latest
address list due to a change of name, family
status (marriage, divorce) or a new name un-
der a given address, whom they could contact
directly. It is forbidden to copy purchased vot-
er register data, it is however difficult to prove
such an act; it is, however, beyond doubt that
it is in the interest of the candidates and nomi-
nating organisations.
Any unauthorised processing of personal
data, misuse of personal data affects the legiti-
macy of MPs elected in the electoral procedure
and their bodies; legislation should, therefore,
consider not only the revealed,8 but also the
hard-to-prove, hidden — but still reasonable —
phenomena. The NAIH issued a position con-
cerning the nomination slips9. In this case, po-
tential cases should be modelled according to
the potential misuses and these options should
JURA 2019/1.