Name: Novák Krisztina

Order: 72725
Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő
nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az
elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális
kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb
legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan
viszontlátjuk.
 Dr. Joe Dispenza
Válj természetfelettivé!
Hétköznapi emberek nem hétköznapi csodái
 A könyvről
„Ez az egyedülálló és gyakorlatias útmutató, amelyet egy tehetséges
tudós, egyben szenvedélyes tanító írt, lépésről lépésre magyarázza el,
hogyan lépjünk túl az ismert határain, és hogyan lépjünk be fantasztikus,
új életünkbe.”
– Tony Robbins, az Unshakeable című New York Times-
bestseller szerzője

„Régóta nagy rajongója vagyok dr. Joe Dispenza munkásságának.

Ebben a könyvben azt tanítja meg, hogyan lehet felülemelkedni a múlt
korlátain – beleértve az egészségügyi problémákat – és hogyan lehet szó
szerint új testet, új elmét és új életet teremteni. A könyvben rejlő
döbbenetes tudás gyökeresen változtatja meg az életed, ugyanakkor
hihetetlenül gyakorlatias.”
– Dr. Christiane Northrup, a Goddesses Never Age című New
York Times-bestseller szerzője

„Dr. Joe Dispenza orvos, tudós és modern misztikus. Egyszerű,

lényegre törő és könnyen érthető stílusban ötvözte egyetlen kötetbe a
kvantummechanika paradigmaváltó felfedezéseit és azokat a mély
bölcsességeket, amelyeket a régmúlt mesterei egy életen át
tanulmányoztak.”
– részlet Gregg Braden, a Human by Design és a The Divine
Matrix című New York Times-bestsellerek szerzőjének előszavából

„A Válj természetfelettivé! a bennünk rejlő lehetőségek

kiaknázásának döbbenetesen új szintjét tárja elénk. Joe Dispenza kiváló
munkát végzett, amennyiben sikerült megalkotnia egy 21. századi
kezelési útmutatót az emberi testhez és agyhoz azzal, hogy óriási
tapasztalatát ötvözni tudta lenyűgöző esettanulmányokkal, izgalmas
tudományos eredményekkel, valamint olyan gyakorlatokkal, amelyeket a
 tanítványai már régóta alkalmaznak olyan területeken, mint az
öngyógyítás vagy ez élet egészének drámai átformálása. A szerző
küldetésen van, és ezt a missziót a könyv maradéktalanul be is teljesíti.”
– Cheryl Richardson, a Take Time for Your Life című New York
Times-bestseller szerzője

„Dr. Joe Dispenza ebben a provokatív és lenyűgöző könyvben

rámutat, hogy jóval többek vagyunk lineáris elménknél. Tudós
kalauzként vezet el minket a hétköznapi tudaton túlra, ahol megértjük a
tudat végtelen kvantummezejét, amely az érzékeken, a téren és az időn
túl terül el. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki meg akarja ismerni
a tudat és a gyógyulás rendkívüli természetét.”
– Dr. Judith Orloff, A The Empath’s Survival Guide című könyv
szerzője

„Dr. Joe Dispenza missziója egyszerű: segíteni mindannyiunknak

levetkőzni a jelen korlátait és visszaszerezni azt a többdimenziós életet,
amelyre valójában születtünk. Dr. Joe megtévesztően egyszerű
gyakorlatait kőkemény tudományos eredményekkel támasztja alá, és
ezzel bebizonyítja, hogy a természetfeletti valójában az ember
természetes létmódja – és könnyedén el is érhető. Öveket bekapcsolni!
Olvasd el a könyvet, próbáld ki a paradigmaromboló technikákat, és
készülj fel a korlátlan lehetőségek birodalmába vezető utazásra.”
– Lynne McTaggart, a The Field (Az energiamező, Agykontroll
Kiadó, 2008), a The Intention Experiment és a The Power of Eight
című nemzetközi bestsellerek szerzője

„Sok mindent olvastam már, de dr. Dispenza könyvétől teljesen

leesett az állam. Csúcsmodern, fantasztikus áttörést jelent a test-elme
gyógyászat terén. Bravó!”
– Dr. Mona Lisa Schulz, a Heal Your Mind (Gyógyítsd meg az
elméd, Édesvíz Kiadó, 2017) és az All Is Well (Minden rendben,
Édesvíz Kiadó, 2018) című könyvek szerzője
 „Azta! Ha valaha is hinni akartál a csodákban, de hiányzott hozzá
a tudományos magyarázat, akkor ez a könyv épp neked való. Dr. Joe
rendkívüli meglátásokat és kristálytiszta instrukciókat ismertet, amelyek
birtokában megtanulhatsz természetfeletti módon élni.”
– Dr. David R. Hamilton, a How Your Mind Can Heal Your
Body (Az elme gyógyító ereje, Édesvíz Kiadó, 2011) című könyv
szerzője
 DR. JOE DISPENZA

Hétköznapi emberek nem hétköznapi csodái

 A mű eredeti címe: Becoming Supernatural
A művet eredetileg a Hay House Inc. adta ki 2017-ben.
www.hayhouse.com®
© Joe Dispenza, 2017
© Hay House Inc., 2017
© Bioenergetic Kiadó Kft., 2020

ISBN 978-963-291-448-0

Kiadja a Bioenergetic Kiadó Kft.

Felelős kiadó: Schneider Gábor

© Fordította: Kozma Gyula

Főszerkesztő: Kajtár-Schneider Krisztina
Felelős szerkesztő: Mikes Vivien

Borítóterv: John Dispenza

Belső design: Karim J. Garcia
Belső illusztrációk: John Dispenza
Illusztrációk a következő oldalakon: 58., 61., 75., 82., 86., 98., 120., 126., 127., 129., 131., 142., 144., 149., 159., 267.:
Icon: John Dispenza a www.flaticon.com weboldalról
A 198., 199., 201. és 328. oldalon, valamint a színes melléklet 22. oldalán található képek: A HeartMath®
Intézet jóvoltából
A 287. oldalon található fotó reprodukciója a jogtulajdonos engedélyével készült az alábbi kiadványból:
Simon Baconnier et al., “Calcite microcrystals in the pineal gland of the human brain: First physical and
chemical studies”, Bioelectromagnetics 23, no. 7 (October 2002): 488–495.
A 305. oldalon található fotó: © Steve Alexander
A színes melléklet 1., 5., 6., 23. és 24. oldalának képei: dr. Konstantin Korotkov jóvoltából
A mutatót Joan D. Shapiro készítette

Minden jog fenntartva. A könyv egyetlen része sem reprodukálható sem mechanikai, sem fényképészeti,
sem elektronikus eljárással, sem hangfelvétel formájában, és nem tárolható lekérdezőrendszerben, nem
továbbítható vagy más módon sem másolható sem nyilvános, sem magáncélú felhasználásra – kivéve a
cikkekben és kritikákban megjelent rövidebb idézetek méltányos felhasználását – a kiadó előzetes írásbeli
engedélye nélkül.
A könyv szerzője nem ad orvosi tanácsot és nem ír elő semmiféle kezelést sem fizikai, sem érzelmi, sem
orvosi problémák kezelésére közvetlen vagy közvetett orvosi szakvélemény nélkül. A szerző célja csak
általános jellegű információk nyújtása, amelyek segítenek elérni az érzelmi, fizikai és szellemi jólétet.
Amennyiben a könyvben szereplő információkat felhasználja, a szerző és a kiadó nem vállal felelősséget
az ön tetteiért.

A szerző megjegyzése: Noha a workshopjaimon a gyógyulást tapasztalt emberek története igaz, a nevük és
egyéb, az azonosításukat lehetővé tevő részleteket a magánélet védelme érdekében a könyvben
megváltoztattuk.
 Tartalomjegyzék

Gregg Braden előszava

Bevezetés: Készülj fel a természetfelettivé válásra!

1. fejezet: Nyiss ajtót a természetfeletti felé!

2. fejezet: A jelen pillanat
3. fejezet: Hangolódj rá az új lehetőségekre a kvantum birodalmában!
4. fejezet: Az energiaközpontok megáldása
5. fejezet: Átkondicionálni a testet az új elméhez
6. fejezet: Esettanulmányok: Az igazság élő példái
7. fejezet: A szív intelligenciája
8. fejezet: A mentális mozi és a kaleidoszkóp
9. fejezet: Sétáló meditáció
10. fejezet: Esettanulmányok: Valóra váltott elméletek
11. fejezet: Téridő és időtér
12. fejezet: A tobozmirigy
13. fejezet: A koherenciaprojekt: Úton egy jobb világ felé
14. fejezet: Esettanulmányok: Veled is megtörténhet

Utószó: A béke te magad légy!

Köszönetnyilvánítás
Hivatkozások
Mutató
A szerzőről
Melléklet
 Előszó

Az emberiség történelme során többször is előfordult, hogy hétköznapi

emberek arról számoltak be, hogy olyan élmény érte őket, amely túlrepítette
őket eladdig áthághatatlannak vélt korlátaikon. Kezdve az évszázadokon
átívelően hosszú élettel megáldott Li Csing-jüentől, aki 1677-ben látta meg a
napvilágot, 14 feleségétől több mint kétszáz gyermeke született, és 1933-ban, 256
éves korában halt meg, egészen a Noetikus Tudományok Intézete (IONS) által
több mint nyolcszáz folyóiratból összegyűjtött és a legkülönfélébb betegségeket
érintő, 3500 spontán gyógyulási esetről beszámoló, húsz nyelven megjelent
cikkekig a bizonyítékok azt mutatják, hogy nem azok vagyunk, akiknek eddig
hittek minket, hanem még annál is többek, mint amennyit el tudunk képzelni
magunkról.
Az emberi lehetőségek kibővülésének széles körű elfogadásával már nem
az a kérdés, hogy mire vagyunk képesek, hanem az, hogy hogyan kell csinálni.
Hogyan ébresszük fel a bennünk szunnyadó képességeket a gyakorlatban? Erre
a kérdésre ad feleletet a Válj természetfelettivé! – Hétköznapi emberek nem
hétköznapi csodái.
Dr. Joe Dispenza orvos, tudós és modern misztikus. Sikeresen ötvözi a
tudást egy olyan vízióval, amely túlmutat egyetlen tudományág szűk határain.
Gondolkodásának alapját a természettudományok egyes ágai – az epigenetika,
a molekuláris biológia, a neurokardiológia és a kvantumfizika – adják, és rájuk
alapozva hágja át azokat a hagyományos korlátokat, amelyek mindeddig a
tudományos gondolkodás és az emberi tapasztalat közé álltak. Ily módon utat
nyit egy egészen új és merész paradigma felé, amelyet az önerőből elért
képességek jellemeznek – egy olyan gondolkodás- és életmód felé, amely azon
alapul, mit tekintünk lehetségesnek az életben és mit fogadunk el tudományos
ténynek. A valóra vált lehetőségek új horizontja újradefiniálja a képességeinek
maximálisan birtokában levő emberi lény fogalmát. Ez a horizont mindenki
számára ígéretet tartogat a háziasszonyoktól, diákoktól és szakmunkásoktól
kezdve a tudósokig, mérnökökig és egészségügyi szakemberekig.
Joe azért tud ilyen széles közönséghez szólni, mert olyan modellt
alkalmaz, amelyet a tanítómesterek már évszázadok óta sikerrel használnak
tanítványaik körében. A modell egy rendkívül egyszerű alapvetésre épül: ha
egyszer közvetlenül megtapasztaljuk, hogy többre vagyunk képesek, mint
hittük, akkor a hétköznapjainkban is könnyebben magunkhoz tudjuk engedni
az ilyen képességeket.
A Válj természetfelettivé!, amelyet az Olvasó a kezében tart, a maga
nemében az első olyan gyakorlati útmutató, amely pontosan ezt tűzi ki célul:
lépésről lépésre segít elérni lehetőségeink maximumát testi síkon, egészségi
állapotunkban, kapcsolatainkban és életcéljainkban, miközben végig a saját
tempónkban haladhatunk.
Jómagam egy tibeti barlang falának láttán győződhettem meg arról, hogy
ugyanezt a modellt használta egy jóganagymester is, hogy felszabadítsa
tanítványait korlátozó hiedelmeik alól. Ez a tanítás ma ugyanolyan érvényes, és
a mai napig látható a sziklabarlang oldalába vésve, ahol a mester nyolc
évszázaddal ezelőtt élt és fogadta tanítványait.

1998 tavaszán egy csoportos zarándoklatot vezettem a nyugat-tibeti hegyek

közé. Az út egyenesen egy 11. századi költő, misztikus és jógi, Dzsecün
Milarepa barlangjához vitt, akit életében egyszerűen csak Milarepának hívtak.
Akkor hallottam először a legendás jógiról, amikor egy szikh misztikus
tanítványa voltam, aki később a jógaoktatóm is lett a nyolcvanas években.
Évekig tanulmányoztam a Milarepa életét körülvevő misztériumokat – előkelő
családból származott, mégis lemondott a földi javakról; a családját és szeretteit
brutális és tragikus körülmények között, egy tömeges mészárlásban vesztette el,
és a bosszú, majd a rákövetkező szenvedés vezette őt a Himalája hegyei közé,
ahol elkötelezett jógiként felfedezte rendkívüli képességeit. Saját szememmel
akartam látni azt a helyet, ahol megszegte a fizika törvényeit, hogy így
szemléltesse, hogy csupán saját meggyőződéseink szorítanak korlátok közé
minket. Tizenkilenc napja voltunk úton, amikor végre elértük azt a helyet.
Miután akklimatizálódtunk a 10 százalék alatti páratartalomhoz és a 4500
méteres tengerszint feletti magassághoz, egyszer csak azon a szent helyen
álltunk, ahol Milarepa és tanítványai nyolcszáz évvel ezelőtt. Arcom csak pár
centire volt a barlang falától, és egyenesen belebámulhattam abba a megoldatlan
rejtélybe, amelyet a modern tudománynak se megmagyaráznia, se
megismételnie nem sikerült. Milarepa pontosan itt helyezte nyitott tenyerét a
sziklára vállmagasságban, majd tovább nyomta a karját, egyenesen bele a kőbe,
mintha a sziklafal ott se lett volna. A szikla annyira megpuhult a tenyere alatt,
hogy megadta magát. A jógi tenyerének nyomát nem csak saját tanítványai
csodálhatták meg: ma is látható. Végigpásztáztuk a barlang falát és
mennyezetét, és további kéznyomokat vettünk észre. Milarepa nyilván nem csak
egy alkalommal mutatta be a tudását.
Kinyitottam a tenyerem, és belehelyeztem a kéznyomba. Éreztem, ahogy
az ujjaim pontosan felveszik ugyanazt a pozíciót, amelyben a jógi ujjai álltak
évszázadokkal ezelőtt. Annyira tökéletesen illeszkedtek a mélyedésbe, hogy
minden kétségem azonnal szertefoszlott a kéznyom eredetiségével
kapcsolatban. Az érzés, amelyet átéltem, egyszerre volt szerénységre intő és
felemelő. Gondolataim a jógira terelődtek. Tudni akartam, mi történt vele,
miközben megmunkálta a sziklát. Mire gondolhatott? De ami talán még ennél
is fontosabb: mit érezhetett? Hogy győzte le a fizikai „törvényeket,” amelyek
értelmében a szikla és a kéz egyszerre nem foglalhatja el ugyanazt a helyet a
térben?
Tibeti vezetőnk mintha csak megérezte volna, mi jár a fejemben, és
megszólalt: „A gese [nagy tanító] azt tanította, hogy ő is része a sziklának, nem
áll tőle külön. A szikla nem tudja befogadni őt. A gese számára ez a barlang
nem a korlátokat testesítette meg, hanem a tapasztalat helyszínét. Itt szabad
volt, és úgy tudott mozogni, mintha a szikla nem is létezne.” E szavak teljesen
logikusan hangzottak. Amikor Milarepa tanítványai azt tapasztalták, hogy a
mesterük valami olyasmit demonstrál, ami a hagyományos meggyőződésük
szerint lehetetlen, ugyanazzal a dilemmával szembesültek, mint manapság mi,
amikor úgy döntünk, hogy felszabadítjuk magunkat korlátozó hiedelmeink
alól.
A dilemma a következő: az a gondolkodás, amelyet a tanítványok családja,
barátai és társadalma vallott akkoriban, a világot korlátok és határvonalak
mentén fogta fel. E gondolkodás értelmében a barlang fala korlátot jelent az
emberi test számára. Amikor azonban Milarepa belenyomta a kezét a sziklába,
a tanítványok azt látták, hogy léteznek kivételek az efféle „törvények” alól.
Ironikus módon mindkét valóságértelmezés tökéletesen igaz. Mindkettő attól
függ csupán, hogy egy adott pillanatban mit gondolunk magunkról.
Ahogy abban a mélyedésben pihent a tenyerem, amelyet a jógi keze
évszázadokkal ezelőtt hagyott a sziklában, felmerült bennem a kérdés: vajon
ma is ugyanazokkal a korlátozó hiedelmekkel vesszük körbe magunkat, mint
amelyeket Milarepa tanítványai tapasztaltak a maguk korában? És ha ez így
van, hogyan ébreszthetjük fel magunkban azt az erőt, amellyel meghaladhatjuk
önnön korlátozó hiedelmeinket?
Úgy látom, hogy ha valami igaz, ez az igazság számos formában tud
megjelenni. Ezért aztán nem is lepődöm meg azon, hogy a Joe foglalkozásain
elért eredmények ugyanarra a következtetésre vezetnek, amelyre Milarepa és a
múlt misztikusai jutottak az elmúlt századokban – arra, hogy az univerzum
azért olyan, amilyen, a testünk azért olyan, amilyen és az életünk körülményei
azért olyanok, amilyenek, mert ilyen a tudatunk és ilyennek gondoljuk
magunkat a világban. Azért meséltem el Milarepa történetét, hogy ezt a
láthatóan egyetemes alapelvet szemléltessem.
A jógi tanításának kulcsa a következő: ha észreveszünk magunkban vagy
másokban valami olyasmit, amit lehetetlennek ítéltünk, felszabadulunk
hiedelmeink alól, és lehetőségünk nyílik áthágni saját életünk korlátait.
Pontosan ezért tudja ez a könyv, amelyet kezedben tartasz, megváltoztatni az
életed. Megmutatja, hogyan tudod elfogadni a jövőre vonatkozó álmaidat úgy,
mintha már be is teljesedtek volna, mégpedig oly módon, hogy a tested is
elhiggye, máris a valóra vált álmot éli, és így felfedezd, hogyan indíts be egy sor
érzelmi és fiziológiai folyamatot, amelyekben új valóságod tükröződik vissza.
Az agyadban levő idegsejtek, a szívedben levő szenzoros neuritok, valamint
egész tested kémiája harmóniába kerül, és új gondolkodásod nyilvánul meg
bennük, az élet kvantumlehetőségei pedig átrendeződnek, és a régi,
nemkívánatos körülmények helyét olyan új körülmények veszik át, amelyeket
jelennek fogadtál el.
Ebben rejlik a könyv ereje.
Joe Dispenza egyszerű, lényegre törő és könnyen érthető stílusban ötvözte
egyetlen kötetbe a kvantummechanika paradigmaváltó felfedezéseit és azokat a
mély bölcsességeket, amelyeket a régmúlt mesterei egy életen át
tanulmányoztak – hogy megmutassa, hogyan válhatunk természetfelettivé.
Gregg Braden
A Human by Design és a The Divine Matrix című New York Times-
bestsellerek szerzője
 Bevezetés

KÉSZÜLJ FEL A
TERMÉSZETFELETTIVÉ
VÁLÁSRA!

Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a könyvvel kockára teszem a hírnevem. Jó

néhányan – ideértve a tudományos közösség egyes tagjait – áltudománynak
minősíthetik a munkásságomat, különösen akkor, ha a könyv majd napvilágot
lát. Korábban túlságosan is aggódtam az efféle kritikusok véleménye miatt.
Pályafutásom kezdetekor mindig igyekeztem úgy írni, hogy a szkeptikusok se
találjanak kifogásolnivalót a munkámban. Valamilyen szinten fontosnak
tartottam, hogy ez a közösség is elfogadjon. Egyszer azonban, amikor
Londonban egy előadásomon átadtam a mikrofont egy nőnek, aki elmesélte,
hogyan győzte le a betegségét – hogyan gyógyította meg magát a többi
könyvemben ismertetett gyakorlatok segítségével –, megvilágosodtam.
Világossá vált, hogy azok a szkeptikusok és merev tudósok, akik meg
vannak győződve arról, hogy tudják, mi lehetséges és mi nem, akkor sem fogják
elismerni a munkásságom, ha a fejem tetejére állok. Amint ezt felismertem,
tudtam, hogy feleslegesen vesztegetem az energiám. Innentől kezdve már nem
érdekel, hogy meg tudom-e győzni a tudóstársadalmat – különösen azokat,
akik a normálist és a természetest kutatják – az emberben rejlő lehetőségekről.
Engem mindig is az nyűgözött le, ami eltér a normálistól, és a természetfelettit
akartam tanulmányozni. Egyértelmű lett számomra, hogy fel kell adnom arra
irányuló hiábavaló erőfeszítéseimet, hogy bármiről meggyőzzem ezt a
közösséget, helyette inkább azokra kell koncentrálnom, akik hisznek a
lehetőségekben és hajlandók meghallgatni a mondanivalóm.
Micsoda megkönnyebbülés volt teljesen átadni magam ennek a
gondolatnak, és elengedni a próbálkozást, hogy bármit is megváltoztassak
abban a világban! Miközben hallgattam ezt a kedves nőt Londonban, aki nem
volt se szerzetes, se apáca, se akadémikus, se tudós, rájöttem, hogy azzal, hogy
elmeséli a történetét a közönségnek, segít nekik, hogy meglássanak benne
valamit önmagukból. Akik hallották őt, talán jobban elhiszik, hogy ők is
képesek elérni azt, amit ő. Én már eljutottam oda, hogy nem nagyon érdekel,
mások mit mondanak rólam – nyilván nekem is vannak hibáim –, de azt
jobban tudom, mint valaha, hogy nagy hatással vagyok sok ember életére, és ezt
a legnagyobb szerénységgel állítom. Éveket töltöttem azzal, hogy érthető nyelvre
fordítsam le komoly kutatómunkám eredményeit és lehetővé tegyem gyakorlati
alkalmazhatóságukat.
Az elmúlt négy évben a kutatócsoportommal és kollégáimmal óriási
lépéseket tettünk afelé, hogy tudományosan megmérjük, leírjuk és kielemezzük
az emberek biológiájában bekövetkező változásokat, és ezzel az egész világnak
bebizonyítsuk, hogy hétköznapi emberek is képesek nem hétköznapi dolgokra.
Ez a könyv messze nem csupán a gyógyításról szól – jóllehet vannak benne
történetek arról, egyesek hogyan értek el jelentős javulást az egészségi
állapotukban, vagy hogy fordították vissza a betegségüket olyan eszközökkel,
amelyekkel te is képes lehetsz ugyanerre. Az efféle eredmények egyre
gyakrabban fordulnak elő tanítványaink körében. A következő fejezetekben
olvasható anyag kívül esik a konvenciókon, és az emberek nagy része általában
értetlenül áll hozzá. A könyv olyan tanításokon és gyakorlatokon alapul,
amelyek folyamatosan fejlődnek, és a tanítványainknál abban csúcsosodtak ki,
hogy mélyebben el tudtak merülni a misztikában. Természetesen remélem,
hogy hidat tudunk verni a tudomány világa és a miszticizmus világa között.
Azért írtam meg a könyvet, hogy azt, amit mindig is lehetségesnek hittem,
a megértés újabb szintjére emeljem. Meg akartam mutatni az egész világnak,
hogy képesek vagyunk jobb életet teremteni magunknak, és nem lineáris lények
vagyunk, akik lineáris életet élnek, hanem többdimenziós lelkek, akik
többdimenziós életet élnek. Remélem, hogy ha elolvasod a könyvet, jobban
megérted, hogy már most rendelkezel azokkal az anatómia, kémiai és
fiziológiai jellemzőkkel, amelyek ahhoz kellenek, hogy felébreszd és aktiváld a
benned szunnyadó természetfeletti lényt.
Régebben nem szívesen beszéltem a valóságnak e birodalmáról, mert attól
féltem, hogy megosztaná a közönséget a személyes meggyőződéseik mentén.
Ezt a könyvet azonban már rég meg akartam írni. Az évek során mély
misztikus élményekben volt részem, amelyek örökre megváltoztattak. E belső
események formáltak olyanná, amilyen vagyok. Szeretnélek téged is
megismertetni ezzel a többdimenziós világgal, és megmutatni neked pár mérési
és kutatási eredményünket, amelyeket haladó workshopjainkon értünk el szerte
a világon. Azért kezdtem adatokat gyűjteni a tanítványaimról ezeken a
workshopokon, mert szignifikáns egészségügyi változásokat tapasztaltunk
náluk, én pedig felismertem, hogy ezek a biológiai változások ott, meditáció
alatt következnek be – valós időben.
Többezernyi olyan agyi EEG-felvételünk van, amelyek azt bizonyítják,
hogy ezeket a változásokat a tanítványok nemcsak beképzelték maguknak,
hanem valóban bekövetkeztek az agyukban. Számos tanítványunk négy napon
belül elérte ezeket a változásokat (ennyi ideig tart egy haladó workshop). Az
általam összeválogatott tudóscsapat kvantitatív elektroenkefalogram (EEG)
segítségével mérte meg a tanítványok agyi aktivitását a workshopok előtt,
közben és után, valós időben a meditációk és a gyakorlatok alatt. A változások
nem csupán lenyűgöztek, hanem egyenesen megdöbbentettek, annyira
drámaiak voltak.
A tanítványok agya összehangoltabban és koherensebben működik a világ
bármely pontján megrendezett haladó workshop után. Ez a pozitív
idegrendszeri változás segít kristálytisztán megfogalmazni, mit várnak a
jövőtől, és ezt a szándékot képesek is lesznek megőrizni, függetlenül attól, hogy
a külső környezetben milyen körülményeket tapasztalnak. Ha pedig az agyuk
jól működik, ők maguk is jól működnek. A későbbiekben tudományos
adatokkal támasztom alá, hogy az agyuk mindössze néhány nap alatt
rengeteget változott – ami azt jelenti, hogy te is képes vagy erre.
2013 vége felé valami rejtélyes dolog vette kezdetét. Olyan EEG-felvételek
bukkantak fel, amelyek előtt értetlenül álltak a kutatók és a neurológusok, akik
a workshopon történő eseményeket tanulmányozták. Most először jelentkezett
egy olyan magas agyi energiaszint az egyik tanítványnál meditáció közben,
amelyet korábban még soha nem tapasztaltunk. Innentől kezdve azonban egyre
gyakrabban bukkantak fel ilyen értékek a megfigyelésekben.
A résztvevőkkel készített interjúk során az érintettek arról számoltak be,
hogy a meditáció alatt átélt szubjektív élmény tökéletesen valóságos és
misztikus volt, és ez vagy alapjaiban változtatta meg világlátásukat, vagy drámai
javulást idézett elő az egészségi állapotukban. Én már ekkor tudtam, hogy a
résztvevők olyan transzcendens élményt tapasztaltak meg a meditáció belső
világában, amely valóságosabb volt számukra annál, mint ami épp a
külvilágban történt. Mi pedig objektív felvételeket készítettünk ezekről a
szubjektív élményekről.
Mára az ilyesmit már egészen megszoktuk, sőt az évek során összegyűjtött
tapasztalatokra alapozva bizonyos jegyekből gyakran előre meg tudjuk
mondani, mikor fog ilyen magas energiaszint jelentkezni az agyban.
Könyvemben demisztifikálni szeretném az interdimenzionális élményt,
egyúttal szeretném elmagyarázni, milyen tudományos, biológiai és kémiai
jelenségek állnak a szervek, szervrendszerek és neurotranszmitterek működése
mögött, amelyek lehetővé teszik az ilyen változásokat. Remélem, hogy ez az
információ neked is segít majd, hogy hasonló élményeket teremts.
A szívritmus-variancia (HRV) terén is bámulatos változásoknak lehettünk
szemtanúi. Ilyenkor tudjuk, hogy a tanítvány megnyitja a szívét, és hosszan
olyan emelkedett érzelmeket él át, mint például a hála, az ihletettség, az öröm,
a kedvesség, az elismerés és az együttérzés, amelyek koherensebb ritmusra
késztetik a szívet – tehát arra, hogy ritmusosan, rendezetten és
kiegyensúlyozottan működjön. Tudjuk, hogy világos szándékra (koherens
agyra) és emelkedett érzelemre (koherens szívre) van szükség ahhoz, hogy az
ember biológiája a múltban való életről átváltson a jövőben való életre. Test és
elme – érzelem és gondolat – efféle ötvözete, úgy tűnik, még az anyagra is
hatással van. Így teremtheted meg a saját valóságodat.
Ha tehát valóban, teljes szívvel hiszel abban a jövőben, amelyet
megálmodsz magadnak, tárd ki a szíved, és használd megfelelően! Ehhez pedig
nem árt, ha gyakorlással és kvantitatív visszacsatolással tökélyre fejleszted
magadban ezt a képességet.
Ezért fogtunk össze a kaliforniai Boulder Creekben működő HeartMath
Intézettel (HMI), egy kitűnő tudósokból álló kutatócsoporttal, akik több ezer
mérést segítettek elvégezni a tanítványaink körében. Azt szeretnénk, ha a
hallgatóink kifejlesztenék magunkban azt a belső képességet, amellyel
szabályozni tudják a belső környezetüket, függetlenül attól, milyenek a külső
körülmények, és fel tudják ismerni, mikor vannak a szívkoherencia
állapotában. Más szóval az ilyen belső változások mérésekor tudtára adjuk a
résztvevőnek, hogy kiegyensúlyozottabb minta jött létre a szívritmusában, ami
nagyszerű, tehát csináljon továbbra is mindent pontosan úgy, ahogy eddig. Ha
pedig a mérések nem ezt mutatják, megmondjuk neki, hogy nem tapasztalható
semmilyen biológiai változás, és elmagyarázzuk, mit és hogyan csináljanak és
hogyan gyakoroljanak, hogy jobban menjen. Erről szól a visszacsatolás:
megtudjuk belőle, mikor csinálunk valamit jól és mikor nem.
Ha megváltoztatunk magunkban valamilyen érzést vagy gondolatot, látni
fogjuk a változást magunkon kívül is, ha pedig megértjük, mit csináltunk jól,
jobban oda tudunk figyelni arra, mit csináltunk, így meg tudjuk ismételni. Ez
aztán konstruktív szokásokat eredményez. Mások sikereinek bemutatásával az a
célom, hogy rámutassak: te is csodálatos dolgokra vagy képes.
A tanítványaink tudják, hogyan befolyásolják az autonóm
idegrendszerüket – azt a szervrendszert, amely segít az egészség és a belső
egyensúly megőrzésében azzal, hogy automatikusan gondoskodik az összes
testfunkcióról, miközben mi szabadon élhetjük az életünket. Ennek a tudat
alatt működő rendszernek köszönhetjük az egészségünk és ez telíti meg élettel
a testünk. Ha már tudjuk, hogyan érhetjük el ezt a rendszert, nemcsak az
egészségünkön tudunk javítani, hanem a nemkívánatos, önkorlátozó
szokásainkat, hiedelmeinket és meggyőződéseinket is át tudjuk formálni
eredményesebbé. Az évek során összegyűjtött adatok egy részét közzé is teszem
a könyvben.
Azt is megtanítottuk a hallgatóinknak, hogy amikor szívkoherenciát
teremtenek, a szívük mérhető, a testükön túlnyúló elektromágneses mezőt hoz
létre. Ez az elektromágneses mező nem más, mint energia, az energia pedig
rezgés, azaz frekvencia, márpedig minden frekvencia információt hordoz. Az
adott frekvencián kódolt információ lehet egy szándék vagy gondolat, amely
hatást tud gyakorolni egy másik, teljesen máshol tartózkodó ember szívére
azzal, hogy koherenciát és egyensúlyt teremt benne. Be fogom mutatni, hogy
egy csoport, amelynek tagjai egy szobában üldögélnek, el tudja érni, hogy egy
másik csoport tagjainál, akik ugyanebben a helyiségben, tőlük kissé távolabb
ülnek, pontosan ugyanakkor alakuljon ki szívkoherencia. A bizonyítékok
egyértelműen azt mutatják, hogy mindannyiunkat összeköt egy láthatatlan
fény- és információs mező, amely hatással van ránk és mindenki másra.
Ennek fényében képzeld el, mi minden történhet, ha az összes ember
egyszerre csinálja ezt, hogy megváltoztassa a világot! Mi pontosan erre teszünk
kísérletet. Közösségünk olyanokból áll, akik szenvedélyesen fáradoznak a Föld
jövőjének megváltoztatásán, beleértve a rajta élő embereket és más életformákat
is. Ezért hoztuk létre a Koherenciaprojektet, amelyben több ezren gyűlnek
össze egy adott időpontban, hogy növeljék a bolygó és összes lakója
frekvenciáját. Lehetetlennek hangzik? Pedig egyáltalán nem az. Több mint 23,
szakértők által bírált cikk és több mint ötven békehozó projekt bizonyítja, hogy
az ilyen események csökkenteni tudják az erőszak, a háború, a bűntények és a
közlekedési balesetek előfordulását, egyúttal növelik a gazdasági teljesítményt.1
Szeretném, ha megértenéd a tudományos alapjait annak, hogyan tudsz te is
hozzájárulni a világ megváltoztatásához.
A workshopok alatt megmértük a terem energiáját is, és megfigyeltük,
hogyan változik, amikor 550–1500 ember egyszerre növeli az energiáját és
teremt szív- és agykoherenciát. Újból és újból szignifikáns változásoknak
lehettünk tanúi. Bár a mérésnél használt eszközt az Egyesült Államok
tudományos közössége nem ismeri el, más országokban, például
Oroszországban elfogadott. Minden eseménynél meglepődve tapasztaltuk, hogy
egyes csoportok micsoda energiákat képesek demonstrálni.
Több ezer tanítvány láthatatlan, a testet körülvevő életenergia-mezőjét is
megmértük, hogy megtudjuk, képesek-e megnövelni saját fénymezőjüket.
Végül is az anyagi univerzumban minden szüntelenül fényt és információt
áraszt magából – beleértve téged is. Ha a stresszhormonok (például az
adrenalin) terhe alatt görnyedve túlélőmódban éled az életed, ebből a
láthatatlan energiamezőből merítesz, és ezt alakítod át kémiává – közben pedig
a testedet körülvevő mező zsugorodik. Felfedeztünk egy nagyon fejlett műszert,
amely képes megmérni a fotonok, vagyis a fényrészecskék kibocsátását, így meg
tudtuk állapítani, hogy egy adott ember épp növeli-e az őt körülvevő fénymezőt,
vagy csökkenti.

Ahol nő a fénykibocsátás, ott több az energia – következésképp az élet is.

Ha viszont valakinek kisebb a fénye és kevesebb információ veszi körül a testét,
akkor inkább anyagi a természete, így kevesebb életenergiát áraszt magából.
Széles körű kutatások bizonyítják, hogy a test sejtjei és szervrendszerei
nemcsak ismert kémiai módszerek útján kommunikálnak egymással, hanem
koherens energia- vagy fénymező révén is, amely olyan üzenetet (információt)
hordoz, amely a sejt külső és belső környezetét arra készteti, hogy utasításokat
adjon a többi sejtnek és szervrendszernek.2 Megmértük, hogyan változik a
tanítványaink teste által kibocsátott életenergia mértéke a meditációs
gyakorlatok következtében beálló belső változások hatására, és ha megismered
az adatokat, látni fogod, hogy te is hatalmas változásokra vagy képes mindössze
négy nap vagy még kevesebb idő alatt.
A szív mellett több más olyan központ is található a testben, amelyek
szintén az autonóm idegrendszer irányítása alatt állnak – ezeket hívom én
energiaközpontoknak. Minden ilyen energiaközpontnak saját frekvenciája,
saját szándéka vagy tudata, saját mirigyei, saját hormonjai, saját kémiája, saját
és egyéni miniagya, tehát egyedi elméje van. Ezek a központok tudatosan
késztethetők arra, hogy kiegyensúlyozottabb, összeszedettebb módon
működjenek. Ehhez azonban először azt kell megtanulni, hogyan változtassuk
meg az agyhullámokat oly módon, hogy be tudjunk lépni ebbe a tudat alatti
operációs rendszerbe. Ennek pedig az a kulcsa, hogy béta-agyhullámokból
(amikor a gondolkodó agy szüntelenül elemez és túlságosan a külvilágra
fókuszál) átkerüljünk alfa-agyhullám-állapotba (amikor nyugodt vagy, és
inkább a belső világra összpontosítod a figyelmed). Ha tudatosan lelassítod az
agyhullámaidat, sokkal sikeresebben tudod átprogramozni az autonóm
idegrendszered. A különféle meditációs technikáimat elsajátító tanítványaim
évek alatt megtanulták megváltoztatni az agyhullámaikat, egyúttal kiélesíteni
figyelmük fókuszát, hogy elég hosszú ideig jelen tudjanak lenni ahhoz, hogy
mérhető változásokat produkáljanak. Felfedeztünk egy eszközt, amellyel ezek a
változások mérhetők; természetesen az ezzel kapcsolatos kutatás eredményeit is
bemutatom.
Számos, a génkifejeződéssel (egy epigenetikai változásokat kiváltó
folyamattal) kapcsolatos biológiai markert megmértünk. A könyvből kiderül,
hogy valójában nem vagy a génjeid rabja, és a génkifejeződés megváltoztatható
– amennyiben elkezdesz másként gondolkodni, cselekedni és érezni.
Workshopjainkon a tanítványaink négy-öt napra maguk mögött hagyják jól
ismert életüket, és belépnek egy olyan környezetbe, amely nem emlékezteti őket
arra, kinek vélik magukat. Ily módon leválasztják magukat az ismert
emberekről, dolgokról, megszokott, hétköznapi cselekedeteikről, valamint
életük tipikus helyszíneiről, és elkezdenek változást előidézni belső
állapotukban négyféle meditáció segítségével – járkálva, ülve, állva és fekve.
Ezek mindegyike segít abban, hogy megtanuljanak valaki mássá válni.
Mindezt onnan tudjuk, hogy kutatásaink szerint jelentős változások
mentek végbe a tanítványok génkifejeződésében, ők maguk pedig alapvető
egészségi változásokról számoltak be. Ha mérhető eredményekkel tudjuk
bizonyítani, hogy valaki valós változásokat ért el a neurotranszmitterek,
hormonok, gének, proteinek és enzimek terén pusztán a gondolat révén, az
egyfajta önigazolást jelent neki, és megnyugodhat, hogy valóban változik.
E könyvben nem csupán megosztom veled ezeket a gondolatokat, hanem
végig is vezetlek a folyamaton, és elmagyarázom az előttünk álló munka mögött
rejlő tudományos alapokat, közben pedig egy sor, meglehetősen részletes
információ birtokába jutsz. De ne aggódj: az egyes fejezetekben mindig újra
átvesszük a fontosabb kulcsfogalmakat. Ez azért is fontos, mert segít felidézni
az eddig tanultakat, így újabb szintre emelhetjük a megértést. Előfordulhat,
hogy az anyag, amelyet ismertetek, nehezen érthető. Mivel már évek óta
tanítom, tisztában vagyok vele, hogy terjedelmét tekintve is meglehetősen nagy.
De mindig újra átvesszük a tanultakat, ezért nem kell visszalapoznod, ha nem
emlékszel valamire, de bármikor újraolvashatod a korábbi fejezeteket, ha
szükségét érzed. Természetesen az összes információ a személyes
átalakulásodat készíti elő. Tehát minél jobban megérted e fogalmakat, annál
könnyebben át tudod magad adni a legtöbb fejezet végén található meditációs
gyakorlatnak, amelyek a saját, személyes tapasztalatodat segítik elő.

Mit tartalmaz a könyv?

Az 1. fejezetben három olyan történetet mesélek el, amelyek alapján nagyjából
megérthető, mit értek az alatt, hogy természetfelettivé válni. Az első történet egy
Anna nevű nőről szól, akinél számos súlyos betegség alakult ki egy olyan
trauma következtében, amely a múlthoz láncolta. A stresszes érzelmek
bekapcsolták a génjeit, az így termelődő hormonok pedig igen komoly
betegségeket idéztek elő. Durva történet. Szándékosan választottam ezt a
sztorit, és direkt mesélem el ilyen részletesen, ugyanis szemléltetni szeretném,
hogy bármilyen rosszra fordulnak is a dolgok, megvan hozzá az erőd, hogy
megváltoztasd – ahogy ennek a fantasztikus nőnek is sikerült. Anna a könyv
különféle meditációinak segítségével módosította a személyiségét és gyógyította
meg magát. Számomra ő az igazság élő példája. Ám nem ő az egyetlen, aki
napi szinten lépett túl önmagán mindaddig, amíg valaki mássá nem vált. Anna
egy olyan csoport tagja volt, akik mindegyikének sikerült a változás – ha pedig
ők képesek voltak rá, akkor te is az vagy.
Két személyes történetemet is elmesélem – olyan élményeket, amelyek
mélyreható változásokat idéztek elő bennem. Ez a könyv legalább annyira szól
a misztikáról, mint a gyógyításról, valamint az új életlehetőségek
megteremtéséről. Azért mesélem el ezeket az eseteket, mert fel akarlak
készíteni arra, hogy mi minden lehetséges, ha kilépünk ebből a téridőből (abból
a newtoni világból, amelyről a középiskolai fizikaórákon tanultunk), és
aktiváljuk a tobozmirigyünket, hogy beléphessünk az időtér birodalmába (a
kvantum világába). Számos hallgatónk élt át hasonló misztikus és
interdimenzionális élményt, amelyek épp olyan valóságosnak tűntek, mint a
jelen anyagi valósága.
Mivel a könyv második fele a fizika, az idegtudomány, a
neuroendokrinológia, sőt az ezek mögött húzódó genetikai alapok mélységeit
boncolgatja, remélhetőleg a történetek felkeltik az érdeklődésed, és mentálisan
megnyílsz a valódi lehetőségeid felé. Létezik egy jövőbeli éned – igen, már
most létezik az örök jelenben –, aki keresi a kapcsolatot azzal az általad jobban
ismert énnel, aki épp a könyvet olvassa. Ez a jövőbeli éned szeretettelibb,
fejlettebb, tudatosabb, elérhetőbb, kedvesebb, gazdagabb, éberebb, céltudatosabb,
összeszedettebb, természetfelettibb és teljesebb. Ő az, aki csak arra vár, hogy az
energiád rendszeresen arra a szintre emelkedjen, mint az övé, így rátalálj erre a
jövőbeli énedre – amely valójában már most létezik az örök jelenben.
A 2. fejezet az egyik kedvenc témámat taglalja. Azért írtam ezt a részt,
hogy jobban megértsd, mit jelent jelen lenni a pillanatban. Minthogy az ötödik
dimenzióban, más néven a kvantum birodalmában (tehát az egyesült
mezőben) minden lehetőség az örök jelenben létezik, csak úgy tudsz új életet
teremteni magadnak, meggyógyítani a tested vagy megváltoztatni a
kiszámítható jövőd, ha túllépsz önmagadon.
Ez a nagyszerű pillanat – amelyet több ezer agyi EEG-nél
megfigyelhettünk – akkor jön el, ha valaki végül lemond önmaga emlékéről
valami olyanért, ami meghaladja azt. Rengetegen élik úgy az életüket, hogy
tudattalanul napi szinten a megszokott rutint ismétlik, vagy automatikusan
szépnek hazudják maguknak a múltat, miközben ugyanazokat az érzéseket
élik át mindennap. Ennek az lesz az eredménye, hogy arra programozzák az
agyukat és testüket, hogy egy kiszámítható jövőben vagy egy jól ismert múltban
éljen, és soha nincsenek jelen a pillanatban. A jelenléthez valóban gyakorlás
kell, de mindig megéri az erőfeszítést. A nagylelkű pillanat optimális pontját
csak úgy tudod megtalálni, ha olyan határozottságot tanúsítasz, ami
meghaladja az összes automatikus programod – de én majd segítem minden
egyes lépésed.
A fejezet néhány tudományos alapelv vázlatos ismertetésével indul, hogy
legyen egy közös terminológia, amely mentén felépíthetjük a könyv egészének
megértéséhez szükséges modelleket. A lehető legegyszerűbb leszek. De ha el
akarunk jutni valahová, mindenképpen beszélnem kell az agyfunkciókról
(azaz az elméről), az idegsejtekről és az idegi hálózatokról, az idegrendszer
egyes részeiről, a kémiai anyagokról, az érzelmekről és a stresszről, az
agyhullámokról, a figyelemről és az energiáról, valamint pár hasonló témáról.
Először is a fogalmakat, a közös nyelvet kell tisztázni, hogy el tudjam
magyarázni, miért csináljuk azt, amit csinálunk, mielőtt megtanítanám,
hogyan alkalmazzuk az ismereteket a gyakorlatban, konkrétan a könyv több
részén is feltűnő meditációkban. Ha explicitebb, mélyebb információkra vágysz,
javaslom, olvasd el valamelyik korábbi könyvemet (például az Engedd el
önmagad – …és válj új emberré! vagy A placebo te magad légy! című írásaimat).
A 3. fejezetben megismerjük a kvantum világát – az ötödik dimenziót.
Szeretném, ha tudnád, hogy túl a tér és idő háromdimenziós birodalmán
létezik egy láthatatlan energia- és információs mező – az ember pedig hozzá
tud férni ehhez. Sőt ha jelen tudsz lenni a pillanatban és beléptél ebbe az
érzékszerveken túli birodalomba, már készen is állsz arra, hogy megteremtsd
magadnak azt a valóságot, amelyet szeretnél. Ha el tudod terelni a figyelmed a
testedről, a környezetedben élő emberekről, a tárgyaidról, életed ismert
helyszíneiről, de még magáról az időről is, akkor szó szerint el fogod felejteni
azt az identitást, amely úgy alakult ki, hogy testként éltél ebben a térben és
időben.
Ez lesz az a pillanat, amikor tiszta tudatként be tudsz lépni a
kvantummezőnek nevezett birodalomba – amely ezen a téren és időn túl terül
el. A problémáidat, a nevedet, a beosztásodat, a napi teendőidet, a terveidet és
az érzéseidet nem tudod bevinni erre az anyagtalan helyre. Amíg valaki vagy,
nem léphetsz be – ide senkiként tudsz csak bejutni. Valójában ha megtanulod
az ismert dolgokról (az anyagi, fizikai valóságról) átirányítani a figyelmed az
ismeretlenre (a lehetőségek anyagtalan világára), és megszoksz itt, meg tudod
változtatni az energiádat úgy, hogy illeszkedjen bármilyen olyan lehetőség
frekvenciájához, amely már most létezik a kvantummezőn. (Figyelem, spoiler:
valójában az összes potenciális jövő létezik itt, úgyhogy azt teremtesz
magadnak, amit csak akarsz.) Ha rezgésszámbeli egyezés alakul ki a saját
energiád és az egyesült mezőből kiválasztott potenciál energiája között,
magadhoz fogod vonzani az adott élményt. Megmutatom majd, hogy működik.
A 3. fejezet egy olyan meditáció rövid ismertetésével ér véget, amelyet azért
dolgoztam ki, hogy tényleges tapasztalatot szerezhess a kvantumról. Ettől a
ponttól kezdve az összes tanító jellegű fejezet valamilyen meditáció rövid
leírásával végződik. Ha szeretnéd hallani is a hangom, megvásárolhatod a CD-t
vagy letöltheted bármelyik meditáció hanganyagát a DrJoeDispenza.com
weboldalról. Természetesen egyedül is elvégezheted a könyvben található
meditációkat, anélkül hogy meghallgatnád a felvételeket. Ezért ingyenesen
elérhető útmutatókat írtam a meditációk minden egyes lépéséhez, amelyek
szintén megtekinthetők a DrJoeDispenza.com/bsnmeditations webhelyen.
Ha egyedül meditálsz, javaslom, hallgass zenét közben. A legjobb az olyan
zene, amelyben nincs ének, viszont lassú és andalító. Az a jó, ha a zene leállítja
a gondolataidat és nem idéz fel emlékeket. A fent említett weboldalamon van is
egy lista a konkrét zenékről, amelyeket javaslok.
A 4. fejezetben megismertetlek a körünkben egyik legnépszerűbb
meditációval, amelyet úgy hívunk: Energiaközpontok megáldása. Minden
energiaközpont az autonóm idegrendszer irányítása alatt áll. Tudományosan
elmagyarázom, hogyan lehet ezeket a központokat átprogramozni a jobb
egészség és a legfőbb jó érdekében meditáció közben. Ha már túl vagy a
bevezető szintű meditációimon, ahol megtanultad a tested különböző tájaira és
a testedet körülvevő térre fókuszálni a figyelmed, itt az ideje, hogy elmondjam:
e tréningek az erre a meditációra történő felkészülést szolgálták. A gyakorlás
abban segített, hogy kiélesítsd figyelmed fókuszát és megváltoztasd az
agyhullámaid, hogy be tudj lépni az autonóm idegrendszer operációs
rendszerébe. Ha sikerült, a megfelelő parancsokkal utasítani tudod az operációs
rendszert arra, hogyan gyógyítson meg, hogyan állítsa vissza az egészséged
egyensúlyát és hogyan fokozza az energiád és az életerőd.
Az 5. fejezetben megtanítok egy olyan légzéstechnikát, amelyet számos
meditáció elején alkalmazunk. Ez lehetővé teszi, hogy megváltoztasd az
energiád, elektromos áramot futtass végig a testeden, és erősebb
elektromágneses mezőt építs ki magad körül. Kitérek rá, hogy a legtöbb ember
energiája a testében van elraktározva, ugyanis azzal, hogy éveken át ugyanúgy
gondolkodtak, cselekedtek és éreztek, arra kondicionálták a testüket, hogy töltse
be az elme szerepét. Ez a – túlélési módhoz köthető – folyamat okozza azt,
hogy a legtöbb kreatív energia megreked a testben. Így hát meg kell találnunk a
módját, hogyan nyerhetjük ki ezt az energiát a testből, és hogyan juttathatjuk
vissza az agyba, ahol elérhetővé válik az életben maradáson túli, magasabb
rendű célokhoz is.
Elmagyarázom a légzés fiziológiáját, hogy jobban tudj hozzá szándékot
társítani, ha elkezded felszabadítani magad a múlt alól. Ha elkezded
felszabadítani és az agyba áramoltatni ezt az energiát, megtanulod, hogyan
kondicionáld át a tested egy új elméhez. Meg fogom mutatni, hogyan tanítsd
meg a tested, hogy úgy érezze, máris a jövő-jelen valóságában él a múlt-jelen
valósága helyett, ahol a legtöbb időnket töltjük. A tudomány azt mondja, hogy a
környezet adja meg a jelet a génnek. Minthogy az érzelmek nem mások, mint a
környezetben átélt tapasztalatok kémiai végtermékei, ezért ha emelkedett
érzelmeket élsz át meditáció közben, akkor nemcsak a tested energiáját fogod
megnövelni, hanem elkezdesz új jeleket adni új géneknek – még mielőtt a
környezeted ténylegesen megtenné ezt.
Nincs is jobb egy jó történetnél. Esetleg kettőnél. A 6. fejezetben ezért
olyan tanítványokat mutatok be, akik kipróbálták az előző fejezetekben
ismertetett meditációkat. Ezek az esettanulmányok jó segédeszközök ahhoz,
hogy jobban megértsd az eddig elmondottakat. A legtöbb ember, akikről olvasni
fogsz, épp olyan, mint te vagy – hétköznapi emberek, akik nem hétköznapi
csodákat vittek véghez. A másik ok, amiért elmesélem ezeket a történeteket, az
az, hogy azonosulni tudj a résztvevőkkel. Ha végre úgy fogsz gondolkodni, hogy
Ha nekik ment, akkor nekem is fog, automatikusan elkezdesz hinni magadban.
Mindig azt mondom a közönségnek, hogy „Ha úgy döntötök, hogy
bebizonyítjátok magatoknak, mekkora dolgokra vagytok képesek, akkor teljesen
váratlan helyről is segítséget kaphattok.” Ezek ez emberek a bizonyság rá, hogy
te is képes vagy minderre.
A 7. fejezetben a szívkoherencia fogalmával ismertetlek meg. Az agyi
koherenciához hasonlóan a szív is ugyanilyen rendezett módon működik, ha
valóban jelen vagyunk a pillanatban, és hosszabb ideig meg tudunk maradni az
emelkedett érzelem állapotában, továbbá ha kellőképpen biztonságban érezzük
magunkat ahhoz, hogy teljes szívvel megnyíljunk a lehetőségek felé. Az agy
csak gondolja, de a szív tudja az igazat. A szív az egység, a teljesség és az
összetartozás-tudat központja. Itt találkoznak az egymással szemben álló
dolgok, ezért a szív az ellentétek egyesítésének szimbóluma. Úgy is fel lehet
fogni ezt a központot, mint az egyesült mezőhöz fűző kapcsot. Ha aktiválod, az
önzés helyét átveszi az önzetlenség. Ha pedig ezt a belső állapotot a külső
körülményektől függetlenül is fent tudod tartani, te fogod uralni a környezeted.
Sok gyakorlás kell ahhoz, hogy nyitva maradjon a szíved, de ha sikerül,
hosszabb ideig fog dobogni.
A 8. fejezetben a workshopjaink másik kedvelt tevékenységéről olvashatsz:
a kaleidoszkóp és a Mind Movies nevű programmal készült mentális mozik
ötvözéséről, amelyet a tanítványaink arra használnak, hogy megtervezzék a
jövőjüket. A kaleidoszkóp segítségével érjük el a transzállapotot, transzban
ugyanis fogékonyabbá válsz az új ismeretekre. A fogékonyság azt a képességet
jelenti, hogy elfogadod és elhiszed az új információt, és megadod neki magad
anélkül, hogy elemezgetni kezdenéd. Ha ezt jól csinálod, valóban lehetővé
válik, hogy átprogramozd a tudat alatti elméd. Logikus tehát, hogy ha
kaleidoszkóp segítségével változtatod meg az agyhullámaidat – nyitott
szemmel, nem pedig lehunyt szemmel, meditáció közben –, vissza tudod fogni
az analitikus elméd, és meg tudod nyitni az átjárót a tudatos elme és a tudat
alatti elme között.
Ha pedig mindezt egy mentális mozi követi – olyan képekkel és
jelenetekkel, amelyekben már jövőbeli énedként szerepelsz –, erre az új jövőre
programozod magad. Nagyon sok tanítványunk teremtett már magának
fantasztikus új életet, amikor időt szakított arra, hogy elkészítse saját mentális
moziját, majd a kaleidoszkóppal megnézte. Van olyan hallgató, aki már a
harmadik mentális moziján dolgozik, mert amit az első kettőbe rakott, abból
már minden valóra vált!
A 9. fejezetben a sétáló meditációt ismertetem meg veled. Ebben a
meditációban a járásé és az állásé a kulcsszerep. Azért érzem ezt a gyakorlatot
annyira hasznosnak, mert az ember szó szerint belesétál a jövőjébe. Sokszor
ülve is nagyszerű meditációs élményt élünk át, és képesek vagyunk valami
nálunk nagyobbra csatlakozni, ha azonban kinyitjuk a szemünket és
visszatérünk az érzékeinkhez, újra tudattalanná válunk, visszamegyünk a
tudattalan programjainkhoz, az érzelmi reakcióinkhoz és az automatikus
attitűdjeinkhez. Azért dolgoztam ki ezt a meditációt, mert azt szeretném, ha a
közösségünk képes lenne megtestesíteni a jövő energiáját – mind nyitott, mind
csukott szemmel. Ha már sokat gyakoroltad, magadtól elkezdesz úgy
gondolkodni, mint akinek nagy vagyona van, nincsenek korlátai és átjárja az
életöröm, mivel telepítetted a megfelelő áramköröket, és arra kondicionáltad a
tested, hogy ezzé a személlyé váljon.
A 10. fejezetben újabb esettanulmányok olvashatók, hogy allegóriák
segítségével még jobban elmélyítsék a megértést. E csodálatos történetek
segítenek majd összekötni az egyes pontokat, hogy más szemszögből is
megismerd az információkat, és olyan emberektől halld, akik személyesen élték
át. Remélem, hogy e történetek arra ösztönöznek majd, hogy még nagyobb
elszántsággal, magabiztossággal és bizalommal vesd bele magad a gyakorlásba,
hogy saját magad is megtapasztald az igazságot.
A 14. fejezet megnyitja az elméd az érzékeken túli, dimenziók közti világ
lehetőségei felé. Nyugodt pillanatokban gyakran azt veszem észre, hogy az
elmém a misztikus birodalmába sodródik – ez az egyik kedvenc témám.
Imádom az ilyen transzcendens élményeket, amelyek annyira élénkek és
valószerűek, hogy nem is tudok visszatérni ahhoz, amit előtte csináltam, mert
túl sokat tudok. Az ilyen belső élmények alatt a tudatom és az energiám annyira
elmélyül, hogy amikor visszatérek az érzékeimhez és személyiségemhez,
gyakran automatikusan arra gondolok, hogy félreértettem az egészet. „Egész”
alatt pedig a valóság valódi mivoltát értem, nem pedig azt, ahogy a hétköznapi
megszokások mentén észlelem.
E fejezetben a téridő birodalmából – ahol a tér örök, és az időt úgy
tapasztaljuk meg, hogy közben a térben mozgunk – átkalauzollak az időtér
birodalmába; ahol az idő örök, és a teret (avagy tereket/dimenziókat)
tapasztaljuk meg, miközben az időben mozgunk. Ezek fényében alapjaiban
kell átgondolnod mindazt, amit eddig a valóság természetéről gondoltál. Csak
annyit mondhatok, ha majd ott leszel, megérted. Lehet, hogy el kell olvasnod
párszor, hogy felfogd, de ha tanulmányozod az anyagot, és elgondolkodsz rajta,
lassan kialakulnak az agyadban azok az áramkörök, amelyek felkészítenek az
élményre.
Ha pedig sikerült túllépned az anyagi világhoz kapcsolódó
asszociációkon, és megérkeztél az egyesült mezőbe – amely színültig tele van
végtelen lehetőségekkel –, a szervrendszereid azon fognak munkálkodni, hogy
az anyag rezgésén túli energiát befogadják, és a segítségével képeket alkossanak
az agyban. Itt kerül elő a tobozmirigy, a tizenkettedig fejezet témája. A
tobozmirigyet – ezt a kis mirigyet ott, az agyad hátsó részén – úgy is
felfoghatod, mint antennát, amely frekvenciát és információt észlel, és élénk
képekké formálja. Ha aktiválod a tobozmirigyed, teljes érzékszervi élményt élsz
át az érzékszerveid nélkül. Ez a belső, lehunyt szemmel átélt esemény
valóságosabbnak fog tűnni bárminél, mint amit korábban nyitott szemmel
tapasztaltál. Más szóval: ahhoz, hogy tökéletesen elmerülj a belső élményben,
annyira valóságosnak kell lennie, mintha ott lennél. Ha ez megtörténik, ez a kis
mirigy a melatoninból roppant hatékony metabolitot gyárt, amely lehetővé teszi
ezt az élményt. Meg fogjuk vizsgálni ennek a mirigynek a tulajdonságait, majd
megtanuljuk, hogyan kell aktiválni.
 A 13. fejezetben az egyik legfrissebb vállalkozásunkról, a
Koherenciaprojektről számolok be. Amikor azt tapasztaltuk, hogy számos
tanítványunknál pontosan ugyanazon a napon, ugyanazon a meditáción,
ugyanabban a pillanatban alakult ki a szívkoherencia, már tudtuk, hogy
nonlokális (tehát energetikai, nem pedig fizikai) hatást gyakoroltak egymásra.
Az emelkedett érzelmek formájában kibocsátott energia azt a szándékot
hordozta, hogy mindenkivel, aki a helyiségben tartózkodik, a lehető legjobb
történjen. Képzelj csak el egy csomó embert, akik mind magasabb szintre
emelik az energiájukat, majd azt a szándékot társítják hozzá, hogy mindenki
élete legyen gazdagabb, a testük gyógyuljon meg, az álmaik váljanak valóra, a
jövő teljesedjen be és a misztikum váljon hétköznapivá az életünkben.
Amikor láttuk, hogy a tanítványaink képesek mások szívét is kitárni,
tudtuk, hogy eljött az ideje a globális meditációknak, hogy megváltoztassuk a
világot. Több ezren csatlakoztak hozzánk a Föld minden tájáról, hogy
segítsenek megváltoztatni és meggyógyítani a bolygót és a rajta élő embereket.
Hiszen végső soron mindannyian azon munkálkodunk, hogy ez a világ jobb
hely legyen. Tudományosan el fogom magyarázni, hogyan működik ez – szó
szerint tudományosan. Elegendő olyan, szakértők által ellenőrzött tanulmány
látott már napvilágot a békehozó projektek hatékonyságáról, amelyek bizonyító
erejűek, így ahelyett hogy csak tanulmányozzuk a történelmet, most már mi
magunk írhatnánk.
A könyvet a 14. fejezet zárja, amely egészen meghökkentő
esettanulmányokat ismertet olyan emberekről, akik a belső munka végzésével
elképesztő misztikus eseményeket éltek át. Ezeket is azért teszem közzé, hogy
lásd, hogy még a legmisztikusabb kalandokat is átélheted, ha dolgozol rajta.
Nos tehát, készen állsz, hogy természetfelettivé válj?
 1. fejezet

NYISS AJTÓT A
TERMÉSZETFELETTI FELÉ!

2007 júniusában a tavasz már a végéhez közeledett, lassan a nyár első jelei
mutatkoztak, amikor egy szokásos vasárnap délután egész máshogy alakult,
mint ahogy Anna Willems várta.
A nappaliból a kertbe nyíló kétszárnyú ajtó ki volt tárva, a vékony fehér
függöny pedig lágyan táncolt a szellőben, amely édes illatokat hozott a kertből.
Mindenhol fénysugarak ragyogtak, Anna pedig kényelmesen üldögélt egy
fotelben. Kint csiripeltek a madarak, és távolról odahallatszott a szomszéd ház
medencéjében pancsoló gyerekek vidám nevetgélése. Anna 12 éves fia a
kanapén hevert, egy könyvet olvasott, 11 éves lánya pedig a közvetlenül felettük
levő szobában játszott; hallani lehetett, ahogy magában énekelget.
Anna vezető pszichoterapeutaként és az igazgatótanács tagjaként
dolgozott egy nagy amszterdami pszichiátriai intézetben, amely évente több
mint tízmillió eurós hasznot könyvelt el. Gyakran hétvégén is szakirodalmat
olvasott, most is épp piros bőrfoteljében üldögélve tanulmányozott egy
tudományos cikket. Nem sejtette, hogy a világ, amely egy külső szemlélő
számára tökéletesnek tűnhetett, perceken belül valóságos rémálommá fog
változni.
Anna kicsit dekoncentráltnak érezte magát, és nehezére esett teljes
figyelmét a tanulmánynak szentelni. Letette a folyóiratot, és hirtelen eszébe
jutott, hogy a férje még mindig nem jött haza. Anna épp a zuhany alatt állt,
amikor a férje anélkül ment el, hogy megmondta volna, hová igyekszik. A
gyerekek azt mondták, tőlük elköszönt, és megölelte őket, mielőtt elindult.
Anna többször is próbálta hívni, de nem hívta vissza. Most újra megpróbálta, és
megint nem vette fel. Kezdett nagyon különössé válni a helyzet.
Délután fél négykor csöngettek. Anna kinyitotta az ajtót, és két rendőrrel
találta szemben magát.
– Ön Mrs. Willems? – kérdezte egyikük. Anna igennel felelt, mire a
rendőrök megkérdezték, hogy bejöhetnek-e néhány szóra. Zavartan és idegesen
beengedte őket. A rendőrök odabent elmondták, miért jöttek: aznap délelőtt
Anna férje leugrott a város egyik legmagasabb épületének a tetejéről. A zuhanás
természetesen végzetes volt. Anna és a két gyerek hitetlenkedve, teljes
megdöbbenéssel fogadta a hírt.
Annának elakadt a lélegzete, elkezdett levegőért kapkodni, majd hirtelen
remegni kezdett az egész teste. Mintha megállt volna az idő. A gyerekek
megdermedve ültek a kanapén, ő pedig megpróbálta elrejteni előlük a
felindultságát. Hirtelen éles fájdalom hasított a fejébe, ugyanakkor görcs
rántotta össze a gyomrát. Nyaka és válla egy pillanat alatt megmerevedett,
elméjében őrülten kavarogtak a gondolatok. Eluralkodtak rajta a
stresszhormonok. Átváltott túlélőmódba.

Hogyan veszik át az uralmat a stresszhormonok?

Tudományos szempontból a folytonos stressz olyan, mintha szüntelenül
túlélőmódban élnénk. Ha stresszes élményt élünk át, amely valamiféle
fenyegetést jelent számunkra (tehát előre kiszámíthatatlan, az irányításunkon
kívül eső helyzetbe kerülünk), egy primitív idegrendszer, az úgynevezett
szimpatikus idegrendszer lép működésbe, testünk pedig óriási energiákat
mozgósít, hogy reagálni tudjon a stresszre. Fiziológiai értelemben a test
automatikusan rácsatlakozik azokra a forrásokra, amelyek ahhoz kellenek, hogy
meg tudjon birkózni az aktuális veszéllyel.
A pupillák kitágulnak, hogy jobban lássunk; szaporábbá válik a
pulzusunk és a légzésünk, hogy el tudjunk futni, felvegyük a harcot vagy el
tudjunk rejtőzni; több glükóz kerül a véráramba, hogy a sejtek több energiához
jussanak, a vér pedig a végtagokba áramlik a belső szervek helyett, hogy gyorsan
tudjunk mozogni, ha úgy hozza a szükség. Az immunrendszer működése
fokozódik, majd visszaesik, miközben az adrenalin és a kortizol elárasztja az
izmokat, és energiát ad ahhoz, hogy vagy elmeneküljünk a stressz kiváltója elől,
vagy felvegyük vele a harcot. A keringés csökken a racionális előagyban, viszont
megnövekszik az utóagyban, így kevésbé tudunk kreatívan gondolkodni,
ehelyett inkább az ösztöneinkre hagyatkozva hozunk azonnali döntéseket.
Anna teste és agya férje öngyilkosságának felkavaró hírére azonnal
túlélőmódra váltott. Rövid távon minden organizmus el tudja viselni a
kedvezőtlen körülményeket úgy, hogy elmenekül vagy elbújik a közelgő
stresszor elől, illetve felveszi vele a harcot. Mindannyian úgy vagyunk felépítve,
hogy meg tudjunk küzdeni a rövid ideig fennálló stresszel. Az esemény
elmúltával a test néhány órán belül önmagától visszanyeri az egyensúlyát,
növeli energiaszintjét, és helyreállítja létfontosságú erőforrásait. Ha azonban a
stressz nem ér véget néhány órán belül, a test soha nem nyeri vissza az
egyensúlyát. Igazság szerint a természetben egyetlen élőlény sem képes elviselni
hosszú ideig a szükségállapotot.
Nagyméretű agyuknak köszönhetően az emberi lények képesek
elgondolkodni a problémákon, újra átélni a múlt eseményeit, sőt képesek
felkészülni a jövőre vetített legrosszabb eshetőségekre is, így egyedülálló módon
pusztán a gondolat erejével képesek előidézni a stresszhormonok áradását.
Képesek vagyunk kizökkenteni agyunkat és testünket normális fiziológiai
állapotából pusztán azzal, hogy felidézzük a jól ismert múltat vagy
megpróbáljuk irányítani a kiszámíthatatlan jövőt.
Anna gondolatban minden egyes nap átélte ezt az eseményt, azt azonban
nem ismerte fel, hogy a teste nem észlelte a különbséget a stresszválaszt kiváltó
eredeti esemény, illetve az esemény emléke között, amely újra és újra
ugyanazokat az érzelmeket váltotta ki belőle, mint az eredeti történés.
Ugyanolyan kémiai anyagokat választott ki az agyában és a testében, mintha a
tragédia újból és újból ténylegesen megtörténne. Ebből következően az agya
egyre jobban behuzalozta a csapást az emlékezetébe, teste pedig érzelmi
szempontból naponta legalább száz alkalommal ugyanolyan kémiai anyagokkal
volt kénytelen találkozni, mint a múltban. Az esemény ismétlődő előhívásával
akaratlanul is a múlthoz láncolta agyát és testét.
Az érzelmek a múltbeli tapasztalatok kémiai következményei (vagy
visszacsatolásai). Ahogy az érzékeink észlelik a környezetből beérkező
információkat, az egyes neuroncsoportok hálózatokba szerveződnek. Amint
mintázatba rendeződnek, az agy egy kémiai anyagot állít elő, amely aztán
végigáramlik a testen. Ezt a kémiai anyagot hívjuk érzelemnek. Jobban fel
tudunk idézni egy eseményt, ha emlékszünk a hozzá kapcsolódó érzésekre.
Minél intenzívebb élmény társul egy adott eseményhez – akár jó, akár rossz –,
annál jelentősebb változás következik be a test kémiájában. Ha pedig jelentős
változást észlelünk önmagunkon belül, az agy keresni kezdi, milyen rajtunk
kívül álló tényező okozta a változást – és pillanatképet készít a külső élményről.
Ezt a képet hívjuk memóriának.
Ebből következően egy esemény emléke neurológiailag be tud vésődni az
agyba, és a jelenet időben megmerevedve beivódik a szürkeállományunkba,
ahogy ez Annával is történt. A stresszes esemény helyén és idejében jelen levő
különféle emberek és tárgyak kombinációja holografikus képként vésődik be
idegi architektúránkba. Így jönnek létre a maradandó emlékek. Az élmény
tehát bevésődik az idegi áramkörbe, az érzelem pedig elraktározódik a testben
– így válik a múltunk a biológiánkká. Más szóval: ha traumatikus eseményt
élünk át, hajlamosak vagyunk ezen élmény neurológiai áramkörének keretein
belül gondolkodni, és hajlamosak vagyunk kémiailag olyan érzelmeket átélni,
amelyek az eseményhez kapcsolódó emóciók határain belül esnek, így teljes
létmódunk – gondolkodásunk és érzelmeink – biológiailag a múltban reked.
Képzelheted, hogy Annán a negatív érzelmek micsoda áradata söpört
végig: mérhetetlen bánat, fájdalom, önmarcangolás, gyász, bűntudat, szégyen,
kétségbeesés, harag, gyűlölet, frusztráció, sajnálat, döbbenet, félelem, szorongás,
aggodalom, letaglózottság, gyötrelem, reménytelenség, tehetetlenség,
elszigeteltség, magány, hitetlenkedés és cserbenhagyottság, és ezek egyike sem
szűnt meg rövid időn belül. Azzal, hogy Anna a múlt érzelmi keretein belül
elemezte az életét, egyre nagyobb szenvedésnek tette ki magát. Mivel képtelen
volt gondolkodásában meghaladni mindenkori érzéseit, és mivel az érzelmek a
múlt lenyomatai, gondolkodása megrekedt a múltban – és ettől napról napra
rosszabbul érezte magát. Pszichoterapeutaként képes volt racionálisan és
intellektuálisan megragadni, mi történik vele, ám semmiféle tudás nem segített
neki felülemelkedni a szenvedésein.
A környezetében élők is kezdtek úgy tekinteni rá, hogy „ez az a nő, akinek
meghalt a férje”, és ez lassan az új énképévé vált. Emlékeit és érzéseit ahhoz az
emberhez kapcsolta, aki egykor volt. Ha valaki rákérdezett, miért olyan
szomorú, elmesélte az öngyilkosság történetét – ezzel minden alkalommal
átélve a fájdalmat, a gyötrelmet és a szenvedést. Mindvégig ugyanazokat az agyi
áramköröket használta és a régi érzelmeket teremtette újra, amivel egyre
inkább a múlthoz kondicionálta testét és agyát. Mindennap úgy gondolkodott,
cselekedett és érzett, mintha a múlt ma is élne. Mivel gondolkodásunk,
cselekedeteink és érzelmeink együttesen alkotják a személyiségünket, Anna
személyisége mindenestül a múltból táplálkozott. Biológiai nézőpontból azzal,
hogy újra és újra elmesélte férje öngyilkosságának történetét, szó szerint
képtelen volt túllépni a történteken.

Beindul a lefelé tartó spirál

Egy idő után már nem tudta ellátni a munkáját, szabadságra kellett mennie.
Ekkor derült ki, hogy a férje, annak ellenére hogy sikeres ügyvéd volt, jókora
pénzügyi káoszt hagyott maga után. Annának komoly adósságokat kellett
törlesztenie, amelyek létezéséről korábban nem is tudott – ráadásul nem is volt
rá pénze. Nem meglepő tehát, hogy még nagyobb érzelmi, pszichés és mentális
stressz kezdett felhalmozódni benne.
Körbe-körbejártak a gondolatai, és egyre csak zúdította magára a
kérdéseket: Hogyan fogok gondoskodni a gyerekekről? Hogyan birkózunk meg
ezzel a traumával a jövőben, és milyen hatással lesz az életünkre? Miért hagyott itt
úgy a férjem, hogy még csak el sem köszönt? Hogy lehet, hogy nem is sejtettem, hogy
ennyire boldogtalan? Megbuktam feleségként? Hogyan hagyhatott itt két gyerekkel,
és hogyan fogom felnevelni őket egyedül?
Ekkor szivárgott be gondolatai közé a vádaskodás: Nem lett volna szabad
megölnie magát és itt hagynia engem ekkora pénzügyi zavarban! Micsoda gyáva
alak! Hogy merte itthagyni a gyerekeit apa nélkül? Még egy üzenetet sem írt, se a
gyerekeknek, se nekem. Gyűlölöm őt, hogy még egy sort sem írt. Igazi barom, hogy
magamra hagyott a két gyerekkel. Vajon volt fogalma róla, milyen nehéz egyedül
felnevelni két gyereket? Ezekhez a gondolatokhoz erős érzelmi töltet társult, ami
további változásokat idézett elő a testében.
Kilenc hónap múlva, 2008. március 1-jén egy reggel úgy ébredt fel, hogy
deréktól lefelé lebénult. Néhány órán belül már egy kórházi ágyon feküdt,
mellette tolószék. A perifériás idegrendszer gyulladását állapították meg. Az
orvosok számos vizsgálatot elvégeztek, ám semmiféle strukturális kiváltó okot
nem találtak, ezért azt mondták neki, hogy minden bizonnyal autoimmun
reakcióról van szó. Immunrendszere megtámadta az idegrendszerét a gerinc
alsó szakaszánál, lebontotta az idegrostokat körülölelő védőréteget, és bénulást
idézett elő mindkét alsó végtagjában. Nem tudta tartani a vizeletét, nehezen
tudta kontrollálni a bélmozgását, nem tudta mozgatni a lábát, és nem érezte.
Amikor aktiválódik az üss vagy fuss idegrendszer, és a krónikus stressznek
köszönhetően aktív is marad, a test felhasználja az összes energiatartalékát,
hogy megbirkózzon a külső környezet felől érkező vélt vagy valós
fenyegetésekkel. A testnek ezért nem jut energiája a belső növekedésre és
gyógyításra, ami károsítja az immunrendszert. A folytonos belső konfliktusnak
köszönhetően tehát Anna immunrendszere megtámadta a testét. Végül a
mentálisan folyton jelen levő fájdalom és szenvedés fizikálisan is
manifesztálódott. Röviden: képtelen volt megmozdítani a testét, ugyanis
életében sem haladt előre – megrekedt a múltban.
A következő hat hétben az orvosok hatalmas adag intravénás
dexametazonnal és más kortikoszteroiddal kezelték, hogy lehúzzák a
gyulladást. A megnövekedett stressz és a kapott gyógyszerek miatt – amelyek
tovább tudják gyengíteni az immunrendszert – agresszív bakteriális fertőzés
támadta meg, amelyre az orvosok óriási adagok antibiotikumot írtak fel. Anna
két hónap múlva hagyhatta el a kórházat, de csak járókerettel vagy mankóval
tudott közlekedni. Bal lábát továbbra sem érezte, és nehezére esett az állás.
Járni sem tudott rendesen. Bár a bélmozgását már kicsit jobban tudta
kontrollálni, a vizeletét továbbra sem tudta tartani. Képzelhetjük, hogy ez az új
helyzet csak fokozta Anna eleve magas stressz-szintjét. A férje öngyilkos lett, ő
nem tudott eleget dolgozni ahhoz, hogy eltartsa magát és a gyerekeit, súlyos
anyagi válságba került, és végül több mint két hónapot kórházban kellett
töltenie félig lebénulva. Az édesanyjának kellett hozzáköltöznie, hogy segítsen.
Annából érzelmi, mentális és fizikális roncs lett, ám hiába kezelték a
legjobb orvosok és hiába kapta meg a legújabb gyógyszereket egy jó nevű
kórházból, az állapota egyáltalán nem javult. 2009-re, két évvel a férje halálát
követően klinikai depressziót állapítottak meg nála, ami újabb gyógyszereket
jelentett. A hangulata szélsőségesen ingadozott a harag, a gyász, a fájdalom, a
szenvedés, a reménytelenség, a frusztráció, a félelem és a gyűlölet között.
Minthogy ezek az érzelmek erősen befolyásolták, a viselkedése némiképp
irracionálissá vált. Eleinte szinte mindenkivel veszekedett, kivéve a gyerekeit.
Később azonban a kisebbik lányával is konfliktusai támadtak.
A lélek sötét éjszakája
Mindeközben egy sor újabb testi tünet is jelentkezett nála. Egy másik
autoimmun betegség, az úgynevezett lichen ruber planus következtében a
szájnyálkahártyáján hatalmas fekélyek keletkeztek, amelyek átterjedtek a
nyelőcső felső szakaszára is. A betegség miatt kortikoszteroid-tartalmú
kenőccsel kellett kezelnie a száját, és újabb gyógyszereket kapott. Ez utóbbi
miatt leállt a nyáltermelődése. Nem tudott szilárd ételt magához venni, amitől
elment az étvágya. Anna egyszerre élte át a stressz mindhárom típusát: a
fizikális, kémiai és érzelmi stresszt.
2010-ben egy diszfunkcionális kapcsolatban találta magát egy férfival, aki
verbálisan bántalmazta őt és a családját, hatalmi játékokat játszott velük, és
folyamatos fenyegetésben tartotta őket. Anna elvesztette az összes pénzét, a
munkáját és a biztonságérzetét. Amikor el kellett adnia a házát is,
összeköltözött a barátjával, aki bántalmazta. Egyre csak nőtt a stressz az
életében. A fekélyek átterjedtek további, nyálkahártyával borított területekre,
többek között a hüvelyére, a végbelére, valamint a nyelőcső mélyebb
szakaszaira. Az immunrendszere teljesen összeomlott, és súlyos bőrbetegségek,
ételallergia, valamint súlyproblémák is jelentkeztek. Aztán nyelési nehézségei
támadtak, és gyomorégés jelentkezett, ezért újabb gyógyszereket kapott.
Októberben elkezdett pszichoterápiás kezeléseket tartani az otthonában.
Csak napi két beteget tudott fogadni délelőttönként, heti három alkalommal,
amíg a gyerekek iskolában voltak. Délutánra így is annyira elfáradt, hogy csak
feküdt az ágyban, amíg a gyerekek haza nem értek. Igyekezett a lehető
legtöbbet velük lenni, de nem volt semmi energiája, és nem érezte elég jól
magát ahhoz, hogy elhagyja a házat. Alig találkozott egy-két emberrel. Nem élt
társas életet.
Testi állapota és életkörülményei folyton arra emlékeztették, hogy milyen
rosszul állnak a dolgai. Mindenre és mindenkire automatikusan reagált.
Gondolkodása kaotikussá vált, és képtelen volt koncentrálni. Már nem maradt
semmi életereje. Ha meg kellett erőltetnie magát, pulzusa gyakran 200 fölé
szökött. Egyfolytában izzadt és levegőért kapkodott, és állandóan erős fájdalmat
érzett a mellkasában.
Anna a lélek sötét éjszakáján ment keresztül. Hirtelen megértette, miért
lett öngyilkos a férje. Elbizonytalanodott, vajon meddig bírja még, és elkezdett ő
is az öngyilkosságon gondolkozni. Úgy érezte, hogy ennél rosszabb már úgysem
lehet…
De mégis az lett. 2011 januárjában daganatot találtak a gyomorszája
közelében, és nyelőcsőrákot állapítottak meg nála. Természetesen ez a hír
rendkívüli mértékben megnövelte a stresszt az életében. Az orvosok szigorú
kemoterápiát javasoltak. Az érzelmi vagy mentális stresszre senki nem
kérdezett rá; egyedül a fizikai tüneteket kezelték. Csakhogy Anna
stresszválasza teljes mértékben aktiválódott, és nem lehetett deaktiválni.
Fantasztikus, hogy mennyi embernél történik hasonló. Valamilyen trauma
vagy megrázkódtatás éri őket, és nem képesek felülemelkedni az élményhez
társuló érzelmeken, míg végül rámegy az egészségük és az egész életük. Ha azt
hívjuk függőségnek, amin az ember önerőből képtelen felülemelkedni, akkor
objektíven kimondhatjuk, hogy az Annához hasonló emberek az olyan stresszes
érzelmek rabjai, amelyek megbetegítik őket. Az adrenalin és a többi
stresszhormon magas szintje felpörgeti az agyukat és a testüket, és
energialöketet ad nekik.1 Idővel a rabjává válnak ezeknek a kémiai anyagoknak
– a környezetükben élő embereket és egyéb körülményeket használják arra,
hogy megerősítsék az érzelemtől való függőségüket, és megmaradjanak ebben a
felfokozott állapotban. Anna a stresszes körülményeit arra használta, hogy
újraélessze velük az energiáját, és anélkül hogy észrevette volna, érzelmileg a
rabjává vált egy olyan életnek, amelyet gyűlölt. A tudomány szerint a krónikus,
hosszú távú stressz olyan genetikai kapcsolókat hoz működésbe, amelyek
betegségeket okoznak. Anna bekapcsolta a stresszválaszt azzal, hogy pusztán
rágondolt a múlt problémáira, ezért a gondolatai megbetegítették. Mivel a
stresszhormonokban óriási erő lakozik, Anna a saját gondolatai rabjává vált,
pedig éppen ezektől érezte magát olyan rosszul.
Beleegyezett a kemoterápiába, de az első kezelés után érzelmileg és
mentálisan összeomlott. Egy délután, amikor a gyerekek iskolában voltak,
zokogva összeesett a padlón. Végre leért a gödör aljára. Megértette, hogy ha így
megy tovább, nem sok van már hátra, és a gyerekei apátlan-anyátlan árvák
lesznek.
Elkezdett segítségért könyörögni. Lelke mélyén tudta, hogy valaminek
változnia kell. Végső őszinteségében teljes megadással fohászkodott
útmutatásért, támogatásért és kiútért, és megfogadta, hogy ha imái
meghallgatásra találnak, élete hátralevő részének minden egyes napjáért hálás
lesz, és segíteni fog másoknak is, hogy ugyanígy tegyenek.
Anna fordulóponthoz érkezik
A változás akarása lett Anna életének központi célja. Először is felhagyott az
összes kezeléssel és gyógyszerrel, amelyeket a különféle testi betegségeire
kapott, kivéve az antidepresszánsokat. Nem szólt az orvosoknak és ápolóknak,
hogy nem megy vissza a kezelésre, egyszerűen csak nem ment el többé. Senki
nem kérdezte, miért, egyedül a háziorvosa hívta fel, hogy kifejezze az aggályait.
2011 februárjában, azon a hideg téli napon, amikor a padlón fekve
rimánkodott segítségért, meghozta azt a határozott döntést, hogy megváltozik
és megváltoztatja az életét is. Ennek a döntésnek az ereje olyan energiát hozott
magával, amely arra kényszerítette a testet, hogy reagáljon az elmére. A
változásra irányuló döntés adta meg neki azt az erőt, hogy kivegyen egy házat
magának és a gyerekeinek, és maga mögött hagyja azt a negatív párkapcsolatot,
amelyben élt. Mintha ez a pillanat újradefiniálta volna. Tudta, hogy mindent
elölről kell kezdenie.
Egy hónappal ezután találkoztam először vele. A megmaradt néhány
barátja közül valaki befizette az egyik péntek esti előadásomra. Ez a barát a
következő ajánlatot tette: ha tetszik neki az előadás, marad a kétnapos hétvégi
workshopra is. Anna beleegyezett. Amikor először láttam, egy zsúfolt
konferenciaterem bal oldalának külső részén üldögélt, mankóit a fal mellé
támasztva.
Aznap este szokás szerint arról beszéltem, hogy a gondolataink és
érzéseink milyen hatással vannak a testünkre és az életünkre. Elmondtam, hogy
a stresszhormonok hogyan hoznak létre betegségeket. Szót ejtettem a
neuroplaszticitásról, a pszichoneuroimmunológiáról, az epigenetikáról, a
neuroendokrinológiáról, sőt még a kvantumfizikáról is. A könyvben még
részletesen kitérek ezekre a témákra, de most elég annyit tudni, hogy e
tudományterületek legújabb eredményei a lehetőségek erejére hívják fel a
figyelmet. Aznap este Anna, aki tele volt lelkesedéssel, így gondolkodott: Ha én
magam teremtettem ezt az életet, benne a bénulással, a depresszióval, a legyöngült
immunrendszerrel, a fekélyekkel, sőt a rákkal együtt, akkor talán a visszájára
fordíthatok mindent, ha ugyanolyan szenvedéllyel látok neki. Ennek az új, energiát
adó szemléletnek a birtokában úgy döntött, hogy meggyógyítja magát.
Közvetlenül az első hétvégi workshop után elkezdett naponta kétszer
meditálni. Az ülve meditálás természetesen eleinte elég nehezen ment. Egy
csomó kételyt kellett eloszlatnia magában, és egyes napokon nem érezte jól
magát mentálisan vagy fizikálisan – de mégis végigcsinálta a meditációkat.
Ráadásul sok félelem is volt benne. Amikor a háziorvosa felhívta, hogy miért
hagyta abba a kezeléseket és a gyógyszereket, azt mondta neki, hogy naiv és
hülye, az állapota hamarosan rosszabbra fog fordulni, és nemsokára meghal.
Képzeljük csak el, hogy egy tekintélyes ember ilyet mond nekünk! Anna mégis
folytatta a napi meditációkat, és lassan felülkerekedett a félelmein. Gyakran
nyomasztották anyagi gondok, a gyerekei szükségletei és a fizikai korlátai,
mégsem használta e körülményeket kifogásként, hogy ne végezze el a belső
munkát. Sőt még ugyanabban az évben eljött négy másik workshopomra is.
A befelé tekintéssel és a tudattalan gondolatok, automatikus szokások és
reflexszerű érzelmi állapotok megváltoztatásával – amelyek addigra bevésődtek
az agyába, és érzelmileg rabul ejtették a testét – Anna immár jobban tudott
hinni egy új jövőben, mint amennyire jól ismert múltjában. A meditációk
révén, amelyek során a világosan megfogalmazott szándékait felfokozott
érzelmekkel ötvözte, meg tudta változtatni létállapotát: biológiai értelemben
kezdett elszakadni a jól ismert múlttól, és elkezdett élni egy új jövőben.
Nem szerette, ha a meditáció után ugyanaz kel fel a fotelből, mint aki
leült; elhatározta, hogy addig nem hagyja abba, amíg egész lénye szerelembe
nem esik az élettel. A materialista számára, aki a valóságot az érzékek mentén
határozza meg, Annának természetesen semmi kézzelfogható oka nem volt,
hogy szeresse az életet; egy depressziós, özvegy, egyedülálló szülő volt, aki
pénzügyi nehézségekkel küzdött, nem volt valódi állása, rákos volt, le volt
bénulva, tele volt a teste fekélyekkel, rossz körülmények között élt, nem volt
társa, és semmi energiája nem maradt a gyerekeire. Meditációi során azonban
rájött, hogy meg tudja tanítani a testének, hogy érzelmi szempontból milyen
lesz a jövő, még mielőtt a tényleges esemény bekövetkezne. Teste tudattalan
elmeként nem érzékelte a különbséget a valós esemény és az élénken elképzelt,
érzelmileg elfogadott esemény között. Epigenetikai ismeretei révén azt is tudta,
hogy az olyan felfokozott érzelmek, mint a szeretet, az öröm, a hála, a
lelkesedés, az együttérzés vagy a szabadság új géneket képesek aktiválni és arra
késztetni, hogy egészséges fehérjéket állítsanak elő, amelyek jó hatással vannak
a test szerkezetére és működésére. Megértette, hogy ha a testében áramló
stresszhormonok egészségtelen géneket kapcsoltak be, akkor a stresszes
érzelmeknél nagyobb szenvedéllyel megragadott, felfokozott érzelmek
segítségével új géneket tud bekapcsolni – és meg tudja gyógyítani magát.
Egy évig nem sokat változott az egészségi állapota, de folytatta a
meditációt. Sőt elvégezte az összes meditációt, amelyet a hallgatóim számára
dolgoztam ki. Tisztában volt vele, hogy hosszú évek alatt alakította ki jelenlegi
egészségi állapotát, ezért időbe fog telni, ha valami újat szeretne alkotni belőle.
Így hát tette a dolgát, igyekezett minél jobban tudatosítani a tudattalan
gondolatait, viselkedését és érzelmeit, és nem hagyta, hogy bármi elkerülje a
figyelmét. Az első év után azt vette észre, hogy lassan kezd mentálisan és
érzelmileg helyrejönni. Kezdett lassan leszokni önmagáról, és egy telesen új ént
kialakítani.
A workshopjaimból már tudta, hogy helyre kell állítania az autonóm
idegrendszer egyensúlyát, ugyanis ez irányítja az összes olyan automatikus
életfunkciót, amelyek nem érik el az agy tudatos szintjét – az emésztést, a
kiválasztást, a vércukorszintet, a testhőmérsékletet, a hormonelválasztást, a
pulzust és így tovább. Csak úgy tudott belépni az operációs rendszerbe és hatást
gyakorolni az autonóm idegrendszerre, ha rendszeresen változást idéz elő belső
állapotában.
Ezért minden meditációt azzal kezdett, hogy megáldotta az
energiaközpontjait. Ezek a területek a testben az autonóm idegrendszer
irányítása alatt állnak. Ahogy a bevezetésben említettem, minden központnak
van saját energiája vagy frekvenciája (amely bizonyos információkat sugároz,
vagyis saját tudattal bír), saját mirigyei, saját hormonjai, saját kémiája, saját,
egyéni miniagya, következésképp saját elméje. Minden központot a tudatos
gondolkodás mögött megbújó tudat alatti agytevékenység irányít. Anna
megtanulta megváltoztatni az agyhullámait, hogy be tudjon lépni az autonóm
idegrendszer operációs rendszerébe (amely egyébként a köztiagyban található),
és átprogramozza az egyes központokat egy harmonikusabb működésre.
Mindennap kellő koncentrációval és szenvedéllyel végigvezette a figyelmét az
egyes testrészein, valamint az egyes központok körüli téren, és megáldotta őket
a jobb egészség és a nagyobb jó érdekében. Lassan, de biztosan elkezdett hatást
gyakorolni az egészségére azzal, hogy átprogramozta az autonóm
idegrendszerét és helyreállította az egyensúlyát.
Emellett megtanult egy konkrét légzéstechnikát is, amelyet azzal a céllal
szoktam ismertetni, hogy segítsen felszabadítani azokat az érzelmi energiákat,
amelyek akkor halmozódnak fel a testben, ha érzéseink és gondolataink
változatlanok maradnak. Azzal, hogy egyre csak ugyanazok a gondolatok
kavarogtak Annában, és egyre csak ugyanazokat az érzéseket teremtette meg
magában, folyton a jól ismert érzések maradtak meg benne, amelyek pedig újra
csak az ezeknek megfelelő gondolatokat váltották ki. Megtanulta, hogy a múlt
érzelmei a testében raktározódnak el, ám ezzel a légzéstechnikával fel tudja
szabadítani a felhalmozódott energiát, és meg tud szabadulni a múlttól. Ezért
mindennap olyan intenzitással vetette bele magát a meditációba, amely
meghaladta a régi érzelmekhez fűződő függését, gyakorolta a légzést – és egyre
jobb lett benne. Miután megtanulta, hogyan mozgósítsa a testében elraktározott
energiát, megtanulta a testét is átkondicionálni az új elméhez azzal, hogy már
akkor magához engedte jövőre vonatkozó felfokozott érzésit, mielőtt a jövő
ténylegesen eljött volna.
Mivel megismerkedett az epigenetika azon modelljével is, amelyet a
workshopjaimon és előadásaimon tanítok, megtanulta, hogy nem a gének
hozzák létre a betegségeket, hanem a környezet ad jelzést a génnek, hogy hozza
létre a betegséget. Megértette, hogy mivel érzelmei nem mások, mint a
környezetéből származó tapasztalatok kémiai következményei, és mivel ő
napról napra a múlt érzelmei mentén éli az életét, ezért egyre csak ugyanazokat
a géneket választja ki, és azokat működteti, amelyek esetleg felelőssé tehetők
egészségi állapotáért. Ha viszont képes lenne megtestesíteni az eljövendő
érzelmeit már most, mielőtt a jövő ténylegesen bekövetkezne, meg tudná
változtatni a génkifejeződést, és olyanná tudná alakítani a testét, hogy az
biológiailag megfeleljen az új jövőjének.
Anna egy másik meditációt is végzett, amely során figyelmét mellkasa
közepére irányította, és felfokozott érzelmi állapotban aktiválta az autonóm
idegrendszert, hogy létrehozzon és hosszabb ideig fenntartson egy rendkívül
hatékony szívritmust, amelyet koherens szívritmusnak hívunk (erre még később
bővebben is kitérek). Megtanulta, hogy amikor olyan érzéseket dédelgetett
magában, mint a neheztelés, a türelmetlenség, a frusztráció, a harag vagy a
gyűlölet, ezek az állapotok stresszválaszt idéztek elő, és arra késztették a szívét,
hogy inkoherens módon, rendszertelenül verjen. A workshopjaimon
megtanulta, hogy ha fenn tudja tartani ezt az emelkedett érzelmi állapotot,
éppúgy, ahogy korábban hozzászokott a negatív érzelmek rendszeres
jelenlétéhez, idővel majd ezeket az új érzéseket is teljesebben és mélyebben át
tudja érezni. Természetesen jókora erőfeszítésébe került lecserélni a haragot, a
félelmet, a depressziót és a neheztelést az örömre, szeretetre, hálára és
szabadságra – ám nem adta fel. Tudta, hogy ezek a felfokozott érzelmek több
mint ezer különféle anyagot szabadítanak fel a szervezetében, amelyek helyre
tudják állítani a testét… Ő pedig állt elébe.
 Ezután egy általam kidolgozott sétáló meditációba kezdett, amely során
mindennap új énjeként járkált. Ahelyett hogy lehunyt szemmel üldögélve
meditált volna, először állva, csukott szemmel kezdett meditálni. Ebben a
pozícióban jutott el abba a meditatív állapotba, amelyről tudta, hogy
megváltoztatja a létállapotát, majd kinyitotta a szemét, és így, ebben az
állapotban maradva sétálni kezdett új énjeként. Ily módon napi
rendszerességgel testesítette meg az új gondolkodást, cselekvést és érzéseket.
Amit ekkor teremtett, hamarosan az új személyiségévé fejlődött. Soha többé
nem akart visszasüllyedni a tudatalattiba és visszatérni régi énjéhez.
A kitartó munka eredményeképp Anna látta, hogy gondolkodási sémái
megváltoztak. Már nem a megszokott agyi áramköröket hozta működésbe a
megszokott módon, ezért ezek az áramkörök már nem működtek együtt, és
lassan szétestek. Ebből adódóan ő sem gondolkodott már a megszokott módon.
Ami az érzelmeket illeti, évek óta először kezdett hálát és örömöt érezni.
Meditációi segítségével mindennap egy kicsit többet hódított vissza a testéből és
az elméjéből. Egyre nyugodtabb lett, és sokkal kevésbé volt a
stresszhormonokból eredő érzelmek rabja. Már szeretetet is tudott érezni. Egyre
csak ment tovább – mindennap egy kicsit jobban felülemelkedett a megszokott
dolgokon, és egyre inkább valaki mássá vált.

Anna megragadja a lehetőséget

2012 májusában Anna beiratkozott egy négynapos progresszív workshopomra,
amelyet New York állam északi részén tartottam. A harmadik nap, a négy
utolsó meditáció egyikén teljesen megadta magát, és végül sikerült neki az
elengedés. Amióta elkezdett meditálni, először történt meg vele, hogy azt
érezte, egy végtelen, sötét űrben lebeg, és tudatában van annak, hogy tudatában
van önmagának. Végre túllépett régi énje emlékezetén, és a testétől, az anyagi
világ kötődéseitől és a lineáris időtől tökéletesen független, tiszta tudattá vált.
Olyan szabadnak érezte magát, hogy már egyáltalán nem érdekelte az egészségi
állapota. Olyan határtalannak érezte magát, hogy nem tudott azonosulni
jelenlegi önmagával. Olyan felfokozott érzelmei voltak, hogy végre elszakadt a
múlttól.
Ebben az állapotban nem voltak gondjai, megszűntek a fájdalmai, és
életében először valóban szabad volt. Nem volt többé azonos sem a nevével, sem
a nemével, sem a betegségével, sem a kultúrájával, sem a hivatásával – túllépett
téren és időn. Egy információs mezővel, az úgynevezett kvantummezővel lépett
kapcsolatba, ahol az összes lehetőség megtalálható. Hirtelen egy vadonatúj
jövőben látta magát, egy hatalmas színpadon állt, kezében mikrofonnal, és
elmesélte a hallgatóságnak gyógyulása teljes történetét. Nem csak elképzelte
vagy vizualizálta ezt a jelenetet, inkább mintha bepillantott volna egy új
valóságba, ahol teljesen más nőként látta magát. Belső világa sokkal
valóságosabbnak tűnt fel előtte, mint a külső, és teljes érzékszervi élményt élt át
anélkül, hogy használta volna az érzékszerveit.
Amint megtapasztalta ezt az új életet a meditációban, elárasztotta az
öröm és a fény, és mély, zsigeri szintű boldogságot érzett. Most már tudta, hogy
sokkal nagyobb, mint hitte, sokkal több a fizikai testénél. Az öröm e felfokozott
állapotában olyan örömöt és végtelen hálát érzett, hogy kirobbant belőle a
nevetés. Ettől a perctől kezdve tudta, hogy rendbe fog jönni. Attól kezdve olyan
mérvű bizalom, öröm, szeretet és hála alakult ki benne, hogy meditációi egyre
könnyebbé váltak, ő pedig egyre mélyebbre tudott hatolni.
Amikor kilépett a múltból, úgy érezte, hogy ez az új energia egyre
szélesebbre tárja a szívét. Meditációit se kényszerű napi tehernek fogta már fel,
alig várta őket. Ez lett az új élete – a belső munka vált a szokásává. Visszatért
az energiája és az életereje. Abbahagyta az antidepresszánsok szedését.
Gondolkodási sémái teljesen megváltoztak, érzései mások lettek. Úgy találta, új
létállapotba került, így tettei is gyökeresen megváltoztak. Abban az évben élete
és egészsége döbbenetes javuláson ment át.
A következő évben további eseményekre is ellátogatott. Folytatta a lelki
munkát, amivel újabb kapcsolatokat épített ki a közösségünkben, és egyre több
segítséget kapott ahhoz, hogy visszanyerje egészségét. Sok más
tanítványunkhoz hasonlóan időnként nehezére esett elkerülni, hogy ne
zuhanjon vissza a régi gondolkodási, cselekvési és érzelmi sémákba, amikor a
workshopok után hazatért. De bármi történt, a napi meditációit soha nem
hanyagolta el.
2013 szeptemberében alapos és mindenre kiterjedő orvosi vizsgálaton esett
át. Egy évvel és kilenc hónappal azután, hogy rákot diagnosztizáltak nála, és hat
évvel azután, hogy a férje öngyilkos lett, Anna teljesen felépült a betegségből, a
nyelőcsövén fejlődő daganat is eltűnt. Vérképében nem találtak rákra utaló
jeleket. A nyelőcső, a hüvely és a végbél nyálkahártyája is meggyógyult. Csupán
apróbb problémái maradtak: a szájnyálkahártya kissé piros volt, bár a fekélyei
eltűntek, és a korábban fekélyekre szedett gyógyszerek miatt azóta sem indult
meg a nyálelválasztása.
Új emberré vált – egy új, egészséges emberré. A betegség a régi
személyiséghez kapcsolódott. Azzal, hogy máshogy kezdett gondolkodni, új ént
alakított ki magából. Bizonyos értelemben még ebben az életében újjászületett.
2013 decemberében eljött egy barcelonai eseményre azzal a barátjával, aki
megismertette őt a munkásságommal. Amikor meghallotta, hogy elmesélem a
résztvevőknek egy másik hallgató bámulatos gyógyulását, úgy döntött, ő is
megosztja velem a saját történetét. Leírt mindent, és odaadta a levelet a
személyi titkáromnak. Sok más tanítványom leveléhez hasonlóan ez is azzal
kezdődött, hogy „Nem fogja elhinni, mi történt velem…” Elolvastam a levelet,
és másnap megkértem rá, hogy jöjjön fel a színpadra, és ossza meg történetét a
közönséggel. Tehát másfél évvel azután, hogy New Yorkban (a tudtom nélkül)
meditáció közben látta magát egy színpadon beszélni a gyógyuláshoz vezető
utazásáról, ez a valóságban is bekövetkezett.
A barcelonai esemény után kedvet kapott, hogy még intenzívebben
dolgozzon a száján. Körülbelül fél évvel később Londonban adtam elő, ő pedig
oda is követett. Részletesen beszéltem az epigenetikáról, amikor hirtelen fény
gyúlt az agyában. Meggyógyítottam magam ebből a sok betegségből – még a rákból
is – gondolta. – Akkor képesnek kell lennem arra is, hogy bekapcsoljam azt a gént,
amely a nyálelválasztásért felelős. Pár hónap múlva, 2014-ben, egy másik
workshopomon hirtelen azt érezte, hogy elkezd csorogni a nyála. A
nyálkahártyája és a nyálelválasztása azóta is rendben van, a fekélyek sem tértek
vissza.
Anna ma egészséges, életerős, boldog és kiegyensúlyozott ember,
kristálytiszta és éles tudattal. Spirituális tekintetben annyit fejlődött, hogy
meditációiban rendkívül mélyre tud merülni, és számos misztikus élményen
van túl. Teljes életet él, tele teremtéssel, szeretettel és örömmel. Azóta már a
trénereim egyike, és rendszeresen tart előadásokat különféle cégeknek és
szervezeteknek. 2016-ban létrehozott egy sikeres pszichiátriai intézetet, több
mint húsz terapeutával és szakemberrel. Anyagi gondjai megoldódtak, annyit
keres, hogy gazdag életet élhet. Sokat utazik, gyönyörű helyekre látogat el és
inspiráló emberekkel találkozik. Van egy szerető és örömteli partnere, és olyan
barátok és ismerősök veszik körül, akik megbecsüléssel bánnak vele és a
gyerekeivel.
 Ha rákérdezünk a korábbi egészségi problémáira, elmondja, hogy
életében a betegsége volt a legjobb dolog. Gondoljunk csak bele: mi lenne, ha a
legrosszabb dologról, amit életünk során átéltünk, kiderülne, hogy valójában a
legjobb, ami valaha történt velünk? Gyakran mondja nekem, mennyire szereti a
mostani életét, mire én mindig azt felelem: „Hát persze, hiszen te magad
teremtetted magadnak azzal, hogy egyetlen nap sem keltél fel úgy a
meditációból, hogy nem szeretted az akkori életed. Most pedig végre van is
miért szeretni.” Anna az átalakulás révén vált lényegében természetfelettivé.
Felülemelkedett az identitásán, amely a múlthoz láncolta, és szó szerint egy új,
egészséges jövőt teremtett magának – biológiája pedig reagált erre az új elmére.
Anna immár az igazság és a lehetőség élő példája. Márpedig ha Anna meg
tudta magát gyógyítani, akkor te is meg tudod.

Misztikussá válni
A különféle testi betegségek gyógyítása elég lenyűgöző velejárója a belső
munkának, ám korántsem az egyetlen. Minthogy ez a könyv a misztikáról is
szól, szeretném, ha megnyílnál a valóság azon birodalma felé, amely éppolyan
jelentős átalakulást hoz, mint a gyógyulás, ám egy másik, mélyebb szinten
működik. A természetfelettivé válás sokszor azzal jár, hogy jobban megismerjük
magunkat és azt, hogy mi a szerepünk ebben a világban – sőt más világokban
is. Hadd meséljek el néhány történetet a saját életemből, amelyek remekül
illusztrálják, mire gondolok és hogy milyen lehetőségek állnak nyitva előtted is.
Egy esős téli estén a Csendes-óceán északi partvidékén üldögéltem a
kanapén egy hosszú és fárasztó nap végén, és hallgattam, ahogy az ablakom
előtt álló sudár fenyők ágai között fütyül a szél. A gyerekek már mélyen aludtak
az ágyukban, így végre volt egy percem magamra. Kényelmesen
elhelyezkedtem, és elkezdtem átnézni a másnapi feladataimat. Mire a lista
végére értem, túlságosan elfáradtam ahhoz, hogy gondolkodjak, kiüresedett
aggyal üldögéltem pár percig. Csak bámultam, ahogy a kandallóban lobogó
lángnyelvek árnyéka táncol a falon, és lassan elrévedtem. A testem fáradt volt,
de az elmém tiszta. Nem gondolkodtam, nem elemezgettem, csupán bámultam
a levegőbe, és jelen voltam a pillanatban.
Ahogy a testem egyre jobban ellazult, lassan és tudatosan hagytam, hogy
elaludjon, miközben az elmém éber és tudatos maradt. Nem engedtem meg a
figyelmemnek, hogy egyetlen tárgyra szűküljön a szobában, hanem
megpróbáltam megőrizni a nyitott fókuszt. Gyakran merültem el ebben a
játékban. Azért is szerettem, mert időnként, ha minden jól sikerült, mély
transzcendens élményt éltem át. Mintha megnyílt volna egy ajtó valahol az
ébrenlét, az alvás és a rendes álom között, én pedig valamiféle világos,
misztikus pillanatot éltem volna át. Figyelmeztettem magam, hogy ne legyenek
elvárásaim, egyszerűen csak maradjak nyitott. Óriási türelem kellett hozzá,
hogy semmit ne siettessek és erőltessek, ne kedvetlenedjek el, hanem lassan
süllyedjek bele ebbe a másik világba.
Aznap fejeztem be egy cikket, amelyet a tobozmirigyről írtam. Hónapokig
kutattam a melatonin varázslatos származékait, amelyeket ez a kis alkímiai
központ rejteget, és rendkívül boldog voltam, hogy megtaláltam a kapcsolatot a
tudományos világ és a spiritualitás között. Heteken át másra se gondoltam,
mint arra, hogy a tobozmirigy metabolitjai milyen szerepet játszhatnak
azokban a misztikus élményekben, amelyeket a legtöbb ősi kultúra elő tudott
idézni például a bennszülött amerikai sámánok látomásaiban vagy a hindu
szamádhi élményében, illetve más, hasonló rituálékban, amelyek megváltozott
tudatállapottal járnak. Egyes fogalmak, amelyek éveken át homályosak voltak
előttem, hirtelen kivilágosodtak, felfedezéseim következtében pedig kezdtem
teljesebbnek érezni magam. Úgy éreztem, egy lépéssel közelebb kerültem
ahhoz, hogy megértsem a tér és az idő magasabb dimenzióihoz vezető hidat.
Az újonnan szerzett információk arra ösztönöztek, hogy mélyebben
megértsem az emberi lények előtt álló lehetőségeket. Mégis többre voltam
kíváncsi – elég kíváncsi ahhoz, hogy a figyelmemet oda összpontosítsam, ahol a
tobozmirigy található a fejben. Hirtelen arra gondoltam, hogy megszólítom a
mirigyet, és megkérdezem tőle: Tulajdonképp hol is vagy te?
Miközben arra a térre fókuszáltam a figyelmem, amelyet a tobozmirigy
elfoglal az agyban, és lassan magával ragadott a sötétség, hirtelen, szinte a
semmiből, megjelent lelki szemeim előtt a tobozmirigy élénk képe: egy
háromdimenziós gömbkilincs. Szája nyitva volt, görcsbe merevedett, és fehér,
tejszerű anyag csordogált belőle. Megdöbbentem a holografikus kép
intenzitásán, de túlságosan el voltam lazulva ahhoz, hogy felkavarodjak vagy
reagáljak rá, ezért egyszerűen csak megadtam magam, és csöndben figyeltem.
Annyira valóságos volt. Tudtam, hogy amit magam előtt látok, nem más, mint a
saját, kicsi tobozmirigyem.
 A következő pillanatban egy hatalmas óra jelent meg az orrom előtt. Afféle
régimódi zsebóra volt, amelyet láncon hordtak, és ez a kép is hihetetlenül
valószerű volt. Amint figyelmemet az órára szegeztem, azonnal világos
információhoz jutottam. Hirtelen ráébredtem, hogy az a fajta lineáris idő,
amelynek eddig hittem a létezésében – határozott múlttal, jelennel és jövővel –,
nem jól tükrözi a világ valós működését. Megértettem, hogy valójában minden
egyetlen, örök pillanatban történik. Ebben a végtelen időben léteznek a
végtelen terek, dimenziók vagy lehetséges valóságok, amelyeket
megtapasztalunk.
Ha csupán egyetlen, örök pillanat létezik, akkor nyilvánvaló, hogy nincs
múltunk ebben a megtestesülésben, előző életekről pedig még kevésbé
beszélhetünk. Én azonban az összes lehetséges múltat és jövőt úgy láttam,
mintha egy régi mozifilmet néznék, végtelen számú képkockával – amelyben a
képkockák nem az egyes pillanatokat jelentik, hanem korlátlan lehetőségekre
nyíló ablakokat, amely lehetőségek vázlat formájában léteznek, és minden
irányban örök fejlődés vár rájuk. Olyan volt ez az élmény, mintha két,
egymással szembeállított tükörbe tekintenék, és mindkét irányban végtelen
terekbe vagy dimenziókba pillantanék be. Fontos különbség azonban, hogy
ezeket a dimenziókat felfelé-lefelé, előre-hátra és jobbra-balra is észleltem. Már
abban a pillanatban létezett az összes határtalan lehetőség. Tudtam, hogy ha
bármelyik lehetőségre összpontosítom a figyelmem, konkrét valóságként fogom
megélni.
Arra is ráébredtem, hogy nem vagyok külön létező. Éreztem, hogy egy
vagyok mindennel, mindenkivel, minden hellyel és idővel. Csak úgy tudom
megfogalmazni, hogy ez volt a legismerősebb ismeretlen érzés, amelyet valaha
éreztem.
E látomásból azonnal megértettem, hogy a tobozmirigy többdimenziós
időmérőként funkcionál, amelyet bármilyen időre be lehet állítani, ha
aktiválják. Amikor megláttam, hogy az óra mutatói előre-hátra forognak,
megértettem, hogy a tetszőleges időpontra beállítható időgéphez hasonlóan egy
adott térben is létezik valamiféle valóság vagy dimenzió, amelyet meg lehet
tapasztalni. Ez a lenyűgöző látomás azt mutatta meg, hogy a tobozmirigy olyan,
mint egy kozmikus antenna: képes ráhangolódni a fizikai érzékeinken túli
információkra, és össze tud kötni minket más, az örök pillanatban már létező
valóságokkal. Az információ áramlása végtelennek tűnt. Nincsenek szavak arra,
milyen fenséges volt ez az élmény.
Múltbeli és jövőbeli énem egyidejű megtapasztalása
Miközben az óra mutatói visszafelé forogtak, életre kelt egy dimenzió a térben
és az időben. Azonnal egy olyan valóságban találtam magam, amely személyes
jelentőséggel bírt számomra – jóllehet, csodálatos módon, ez az elmúlt pillanat
abban a pillanatban még mindig zajlott, amikor a nappaliban, a kanapén
üldögéltem. Ezután arra ébredtem rá, hogy egy fizikai térben vagyok abban a
konkrét időben. Kisfiúként láttam magam – de ugyanakkor megint átéltem azt
az élményt is, hogy felnőttként ott vagyok a kanapén. A gyermeki énem hétéves
lehetett, és nagyon magas láza volt. Eszembe jutott, mennyire szerettem
akkoriban a lázat, mert mélyen el tudtam merülni magamban, és olyan
absztrakt álmaim és látomásaim voltak, amelyek gyakran jelentkeznek a magas
testhőmérséklet által kiváltott önkívületben. Ebben a konkrét időpontban a
szobámban voltam, feküdtem az ágyban, csak az orrom látszott ki a takarók
alól, az anyukám pedig épp akkor ment ki a szobából. Örültem, hogy egyedül
lehetek.
Amint becsukódott az ajtó anyám mögött, valahogy belül tudtam, hogy
mit csinálok épp felnőttként a nappaliban – szüntelenül lazítom a testem, és
egyfolytában valahol az álom és az ébrenlét között lebegek, miközben nem
zárkózom el előle, bármi történjen is. Felnőtt életem során soha nem jutott
eszembe az a gyermekkori élmény, de amikor abban a pillanatban újra átéltem,
láttam magam, ahogy épp egy tudatos álmot álmodok, és úgy értelmezem a
lehetséges valóságokat, mint a mezőket a sakktáblán.
Figyeltem magam kisfiúként. Mélyen megindított, hogy mit próbál
belátni, és nem értettem, hogyan képes ilyen fiatalon ilyen bonyolult fogalmakat
felfogni. Abban a pillanatban, ahogy néztem, beleszerettem ebbe a kissrácba –
és amint elfogadtam ezt az érzést, valamiképp megéreztem egy szimultán
kapcsolatot mind azzal a régi időpillanattal, mind pedig a jelenlegi pillanattal,
amikor Washington államban ültem a kanapén. Olyan erős volt bennem a
tudás, hogy amit akkor tettem és amit most tettem, egyszerre történt meg, és a
két pillanat jelentőségteljes kapcsolatban állt egymással. Abban a szent
pillanatban a jelenlegi, felnőtt énem kisfiú iránt érzett szeretete odavonzotta a
fiút abba a jövőbe, amiben épp éltem.
Aztán még különösebbé vált az élmény. A jelenet eloszlott, és újra
megjelent az óra. Ráébredtem, hogy a mutatói előrefelé is tudnak mozogni. Az
ámulat érzésével eltelve, minden félelem vagy felindultság nélkül egyszerűen
csak megfigyeltem, ahogy az óra előrehalad az időben. A következő pillanatban
máris ott álltam mezítláb a washingtoni kertemben a hideg éjszakában. Nehéz
megmondani, mikor történt, mivel ez ugyanaz az este volt, amikor a
nappaliban ültem, de az az énem, aki odakint volt, egy olyan én volt, aki az
akkori mosthoz képest a jövőből jött. A szavak itt megint csődöt mondanak, de
annyit mondhatok, hogy a jövőbeni Joe Dispenza egy egészen más személy
volt. Sokkal fejlettebb voltam, és nagyszerűen éreztem magam – mondhatni,
euforikusan.
Annyira tudatos voltam – jobban mondva tudatos vagyok azon énemként.
Tudatos alatt valójában tudat felettit értek, mintha minden érzékszervem száz
százalékkal felfokozódott volna. Minden, amit láttam, tapintottam, éreztem,
ízleltem és hallottam, felerősödött. Érzékeim annyira kiélesedtek, hogy
tudatában voltam mindennek magam körül, és át akartam élni a pillanatot a
maga teljességében. Mivel az éberségem ilyen drasztikusan felfokozódott, vele
együtt nőtt a tudatom és az energiám is. Annyira tele voltam ezzel az intenzív
energiával, hogy ettől még tudatosabban éltem meg mindent, amit magam
körül érzékeltem.
Csak úgy tudom leírni ezt az érzést, mint állandó, egyenletes, magasan
szervezett energiát. Egyáltalán nem olyan, mint azok a kémiai érzelmek,
amelyeket mi, emberi lények általában érzünk. Sőt abban a pillanatban nem is
tudtam volna normális emberi érzelmeket átélni. Túlfejlődtem rajtuk. Ennek
ellenére szeretetet éreztem, bár egy olyan, magasabb rendű formában, amely
nem kémiai, hanem elektromos alapokon nyugodott. Úgy éreztem, hogy szinte
lángolok az élet iránti szenvedélyes szerelemtől. Az öröm hihetetlenül tiszta
formája árasztott el.
Emellett a tél közepén cipő és kabát nélkül sétálgattam kint a kertben –
mégis annyira tudatában voltam a hidegnek, hogy egyenesen élveztem. Nem
formáltam véleményt arról, milyen jéghideg a föld a meztelen talpam alatt;
egyszerűen csak imádtam a fagyott fű érintését, és szoros közelséget éreztem
mind az érzéssel, mind a fűvel. Megértettem, hogy ha olyan gondolatok és
ítéletek fogalmazódtak volna meg bennem, amelyeket normál esetben a
hideghez társítok, egyfajta kettősség keletkezett volna, amely megosztja az átélt
energiát. Ha ítélkeztem volna fölötte, elveszett volna a teljesség érzése. A testem
belsejében érzett fantasztikus energia sokkal hatalmasabb volt, mint a külső
környezet körülményei (a hideg). Ennek eredményeképp gond nélkül el
tudtam fogadni a zord téli hideget. Egyszerűen csak éltem! Annyira élvezetes
volt, hogy azt akartam, soha ne érjen véget a pillanat. Azt akartam, hogy örökké
tartson.
Énemnek ez a fejlettebb szinten álló változata az erő és a tudás birtokának
tudatában sétálgatott a kertben. Erősnek és nyugodtnak éreztem magam,
ugyanakkor elárasztott a létezés és az élet iránt érzett öröm és szeretet. Direkt
fellépdeltem azokra a hatalmas bazaltoszlopokra, amelyek padok helyett az
oldalukra döntve hevertek a kertben a tűzrakóhely körül, és élveztem, hogy
mezítláb ilyen hatalmas kőtömbökön sétálhatok. Őszintén csodáltam a kövek
nagyszerűségét. Továbbmenve egy kúthoz értem, amelyet én építettem, és
mosolyogtam, mert arra gondoltam, hogy milyen csodálatos dolgot hoztunk
létre a testvéremmel.
Egyszer csak megpillantottam egy apró asszonyt ragyogó, fehér
öltözetben. Mindössze fél méter magas lehetett, és egy normális méretű nő
mellett állt a kút mögött. A másik nő hasonlóan volt öltözve, ő is ragyogott,
áradt belőle a fény, de kissé hátrébb álldogált és figyelt, mintha a kicsi asszonyt
vigyázná.
Amikor ránéztem a pindurka asszonyra, felém fordult és a szemembe
nézett. Ettől még nagyobb szeretetet és energiát kezdtem érezni, mintha ő
küldte volna. Még ez a fejlettebb szinten álló énem is felismerte, hogy soha
életemben nem éreztem hasonlót. A teljesség és a szeretet érzése
exponenciálisan felerősödött, én pedig azt mondtam magamban: Hűha, létezik
még annál is nagyobb szeretet, mint amit az imént éreztem? Mégsem szerelemről
volt szó, inkább egyfajta üdítő, felvillanyozó energiáról, amely a saját
bensőmből fakadt. Tudtam, hogy a nő elismeri, hogy még ennél is nagyobb
szeretet van bennem, amit át tudok élni. Azt is tudtam, hogy ő nálam is
fejlettebb szinten áll. Amikor megéreztem ezt az elektromosságot, arra
késztetett, hogy forduljak a konyhaablak felé, és erről rögtön eszembe jutott,
hogy mit keresek odakint.
Megfordultam, benéztem a konyhába, ahol a jelenlegi énem, néhány
órával azelőtt, hogy átmentem a kanapéra pihenni, épp mosogatott.
Elmosolyodtam a kertben. Annyira szerettem ezt a férfit! Láttam az
őszinteségét, a küzdelmeit, a szenvedélyét, a szeretetét, és láttam, hogy az agya
szüntelenül zakatol, és megpróbálja az egyes fogalmakat értelmes egésszé
összeilleszteni. Sok más mellett láttam a jövőjét is. Mintha csak az apja lettem
volna, büszke voltam rá, és csak csodálni tudtam azért, aki abban a pillanatban
volt. Miközben figyeltem, és éreztem, ahogy egyre nő bennem ez a hatalmas
energia, azt láttam, hogy hirtelen abbahagyja a mosogatást, kinéz az ablakon, a
tekintete végigpásztázza az udvart.
Továbbra is jövőbeli énemként eszembe jutott a jelenlegi énem, és ezzel
együtt az is, hogy abban a pillanatban valóban megálltam és kinéztem az
ablakon, mert egyszer csak spontán szeretetet éreztem a mellkasomban, és az
az érzésem támadt, hogy valaki figyel vagy valaki van odakint. Eszembe jutott
az is, hogy miközben egy poharat mostam, még előre is dőltem, hogy
beárnyékoljam a mennyezeti lámpát, és jobban kilássak. Pár percig bámultam
kifelé a sötétbe, majd folytattam a mosogatást. A jövőbeni énem ugyanazt tette
a jelenlegi énemmel, mint amit a gyönyörű, ragyogó hölgy tett velem pár
perccel korábban. Most már értettem, mit keresett ott.
Épp úgy, mint a gyermek az előző jelenetben, jövőbeli énem jelenlegi
énem iránt érzett szeretete valamiképp összekapcsolt engem a jövőbeli
énemmel. A jövőbeli énem azért volt ott, hogy elhívja a jelenlegi énemet abba a
jövőbe, én pedig tudtam, hogy ezt a köteléket a szeretet teszi lehetővé. A
fejlettebb szinten álló énem ekkora tudással bírt. Mindebben az a paradox, hogy
mindegyik énem egyszerre él bennem egymás mellett. Ami azt illeti, végtelen
számú én létezik bennem – nem csupán egy jelenlegi, egy múltbeli és egy
jövőbeli. Ezeken kívül még rengeteg lehetséges én létezik a végtelen
birodalmában, és végtelenből sem csak egy létezik, hanem nagyon sok. Mindez
most történik meg, az örök jelenben.
Amikor visszatértem a kanapéra, a fizikai valóság ismert formájához,
amely sokkal haloványabbnak érződött ahhoz a másik dimenzióhoz képest,
ahonnan épp megérkeztem, az volt az első gondolatom: Hűha! Nem is tudtam,
milyen korlátozott képem van a valóságról! A gazdag belső tapasztalat olyan
kristálytiszta tudáshoz juttatott, amely ráébresztett, hogy hiedelmeim – vagyis
mindaz, amit úgy véltem, tudok az életről, Istenről, önmagamról, az időről, a
térről és egyáltalán arról, hogy mi mindent lehetséges megtapasztalni ebben a
végtelen birodalomban – végtelenül korlátoltak, és ez addig a pillanatig fel sem
tűnt. Olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki alig sejti, hogy milyen lenyűgözően
hatalmas is az, amit valóságnak hívunk. Életemben először félelem és
szorongás nélkül megértettem az „ismeretlen” kifejezés valódi jelentését.
Tudtam, hogy már soha többé nem leszek az, aki addig voltam.
Képzelhetjük, hogy ha ilyesmi történik, és megpróbáljuk elmesélni a
családtagjainknak vagy a barátainknak, agyunk kémiai egyensúlya felborul.
Haboztam, hogy bárkinek is beszámoljak-e arról, amit átéltem, mivel szavakat
sem találtam az élményre, és attól is féltem, hogy ha elmesélem, soha többé
nem történik meg újra. Hónapokon át az kötött le, hogy újra áttekintettem az
egész folyamatot, amelyről úgy véltem, hogy kiváltotta az élményt. Az idő
fogalma is rendkívül izgatott, nem tudtam nem gondolni rá. Az örökkévaló
pillanattal kapcsolatos paradigmaváltás mellett mást is felfedeztem. Az aznap
este átélt transzcendens élményt követően, amikor visszatértem a
háromdimenziós valóságba, ráébredtem, hogy az egész nem tartott tovább tíz
percnél. Két nagyszabású élményben is részem volt, ez pedig sokkal több időbe
telt volna. Ez az időtágulás tovább csigázta az érdeklődésemet, és még több
energiát fektettem abba, hogy kiderítsem, mi is történt. Amikor már többet
tudtam róla, abban reménykedtem, hogy talán képes leszek reprodukálni az
élményt.
Az ezt a fontos estét követő időszakban több napon át megmaradt a
mellkasomban az a felvillanyozott állapot, amelyet akkor éreztem, amikor az a
gyönyörű, apró nő aktivált bennem valamit. Egyre csak az járt a fejemben,
Hogy lehet az, hogy ez az érzés még mindig bennem van? Akkor bizonyára valami
valóságos történt! Ha a figyelmemet a mellkasomra fókuszáltam, éreztem, hogy
az érzés felfokozódik. Érthető módon a társas érintkezés nem igazán érdekelt
ebben az időszakban, ugyanis a külső világ körülményei és teremtményei csak
elvonták a figyelmemet a belső világomban lakozó érzéstől, és elhalványult ez a
különös érzelem. Idővel aztán teljesen el is tűnt, de soha többé nem tudtam
nem gondolni arra, hogy az átélhető szeretetnek nincs felső határa, és hogy az
energia, amelyet abban a birodalomban tapasztaltam, továbbra is bennem él.
Szerettem volna ismét működésbe hozni, de nem tudtam, hogyan.
Hosszú ideig próbáltam újra előidézni valahogy az élményt, de semmi
nem történt. Ma már tudom, hogy egy eredmény elvárása és az elkeseredett
próbálkozás az előidézésére valójában a lehető legrosszabb kombináció, ha
misztikus élményt szeretnénk átélni (vagy, ami azt illeti, bármi mást).
Elvesztem az önelemzésben, abban a próbálkozásban, hogy megpróbáljak
rájönni, mi is történt és hogyan tudnám újra előidézni. Úgy döntöttem,
megkísérlek másfajta megközelítést alkalmazni. Ahelyett hogy este
próbálkoztam volna, korán reggel felkeltem, és meditálni kezdtem. Mivel a
melatonin szintje éjjel 1 és 4 óra között a legmagasabb, és a melatonin
misztikus kémiai származékai tehetők felelőssé a tiszta tudattal átélt
megtapasztalásokért, úgy döntöttem, hajnali négykor látok neki a belső
munkának.
 Mielőtt rátérnék, mi történt ezután, szeretném felhívni a figyelmet arra,
hogy ez egy rendkívül nehéz időszak volt az életemben. Azon morfondíroztam,
megéri-e folytatnom a tanítást. A 2004-ben megjelent Mi a csudát tudunk a
világról? című dokumentumfilm után, amelyben én is szerepeltem, eléggé
felfordult az életem. Vissza akartam vonulni a közélettől, el akartam tűnni egy
egyszerűbb életben. Sokkal könnyebbnek tűnt szimplán csak odébbállni.

A múlt megtestesülésében élni a jelen pillanatban

Egy hajnalon, körülbelül másfél órával azután, hogy ülő helyzetben elkezdtem
meditálni, egyszer csak hátrahanyatlottam. Párnát tettem a térdem alá, hogy ne
aludjak el túl gyorsan, és meg tudjam őrizni az ébrenlét és az alvás közti
állapotot. Ahogy lefeküdtem, arra a területre koncentráltam, amelyet a
tobozmirigy elfoglal az agyamban. Ezúttal azonban nem próbáltam semmit
kierőszakolni, egyszerűen csak elengedtem, és azt mondtam magamban:
Mindegy… Úgy tűnik, ez volt a varázsszó. Most már tudom is, miért.
Megadtam magam, félreálltam az útból, nem ragaszkodtam semmilyen
konkrét eredményhez, csak megnyíltam a lehetőségek előtt.
A következő, amire emlékszem, az, hogy egy kövérkés férfi vagyok valami
meleg országban, amely úgy néz ki, mint a mai Görögország vagy Törökország.
A táj csupa szikla, a talajt kiégette a nap, a görög-római időkre emlékeztető
kőépületeket pedig sok apró, színes szövetből készült sátor tarkítja. Egyetlen
darabból álló, tógaszerű öltözet van rajtam, amely a vállamtól a combom
közepéig takar, a derekamon pedig egy kötél fogja össze. Szandál is van rajtam,
pántjai a vádlimra tekerednek. Sűrű, göndör, fekete haj borítja a fejem, a testem
erőtől duzzad. Vállam széles, karom és lábam csupa izom. Filozófus vagyok,
egy karizmatikus mozgalom régi tanítványa.
Egyszerre voltam az élményt átélő énem és a jelenlegi énem, aki
megfigyelte magát abban a konkrét időben, azon a konkrét helyen.
Tudatosságom ismét a normálisnál jobban felfokozódott – szupertudatossá
váltam. Minden érzékem kiélesedett, és tökéletesen tudatában voltam
mindennek. Éreztem testem megszokott illatát és éreztem az arcomon csorgó
verejték sós ízét. Finom volt. Szilárdnak éreztem magam egy ilyen izmos
testben. Erős fájdalmat éreztem a vállamban, de ez nem kötötte le a figyelmem.
Láttam az ég kékjének ragyogását, a zöld fák és hegyek pompáját, mintha csak
egy Technicolor-filmben lettem volna. A távolból elért hozzám a sirályok
hangja, és tudtam, hogy valami nagy víz közelében vagyok.
Valamiféle zarándoklattal vagy küldetéssel voltam elfoglalva. Jártam az
országot, és azt a filozófiát tanítottam, amelyet én is tanultam, és amely mentén
egész életemet berendeztem. Egy híres mester volt a tanítóm, akit nagyon
szerettem gondoskodása, türelme és bölcsessége miatt, amelyet velem is
megosztott az évek hosszú során. Most jött el a beavatásom ideje, és át kellett
adnom egy üzenetet, amely kihívás elé állítja majd e kultúra tagjainak szívét és
elméjét. Tudtam, hogy az üzenet, amelyet át kell adnom, szembemegy a kor
általánosan elfogadott hiedelemrendszerével, és ezt a világi és egyházi hatalmak
nem fogják tétlenül nézni.
A filozófiai iskolának, amelyet képviseltem, a legfőbb üzenete
felszabadította az embereket annak kényszere alól, hogy bármiféle kívülről
származó parancs szerint éljenek. Emellett arra ösztönözte őket, hogy egy
olyan szabályrendszert testesítsenek meg, amely gazdagabb, értelmesebb életet
tesz lehetővé a számukra. Szenvedélyesen izgatott ez az idealizmus, és minden
napomat e tanítások szerint éltem. Az üzenet természetesen szükségtelenné
tette a vallást, illetve bármiféle kormányzást, egyúttal felszabadította az
embereket a személyes fájdalom és szenvedés alól.
Amikor a jelenet életre kelt, épp túl voltam egy beszéden, amelyet egy
viszonylag nagy lélekszámú falu lakosai előtt tartottam. Az összegyűltek
kezdtek szétoszlani, amikor egy csomó férfi vágott át a tömegen, hogy
letartóztasson. Mielőtt észbe kaphattam volna, már a foglyuk voltam. Tudtam,
hogy jól eltervelték: ha akkor kezdtek volna felém indulni, amikor a tömeghez
beszéltem, észrevettem volna őket. Tökéletesen időzítettek.
Ellenállás nélkül megadtam magam, ők pedig zárkába vetettek és
magamra hagytak. Üldögéltem ebben a szűk kőkockában, amelyre vékony
rések voltak vágva ablak gyanánt, és tudtam, mi vár rám. Semmit sem tehettem
az ellen, ami ezután történt. Két nap múlva a város főterére vonszoltak, ahol
már több százan gyűltek egybe – köztük sokan olyanok, akik pár nappal
korábban az én beszédemet is meghallgatták. Ezúttal azonban arra vártak,
hogy végignézzék a peremet és az azt követő megkínzásomat.
Letépték a ruháimat, csak egy kis ágyékkötő maradt rajtam, majd egy
hatalmas, fekvő kőtömbhöz kötöztek, amelynek sarkaiban nagy lyukak voltak,
ezeken keresztül vezették át a köteleket. A kötelekhez fémbilincsek
csatlakoztak, amelyeket a csuklómra és bokámra erősítettek. Aztán elkezdték.
Egy férfi, aki a bal oldalamon állt, egy emelő segítségével lassan függőleges
pozícióba állította az addig fekvő kőtömböt. Ahogy felfelé emelkedett, a kötelek
megfeszültek, és a végtagjaimat széthúzták mind a négy irányba.
Akkor kezdett igazán fájni, amikor a kőtömb körülbelül 45 fokos szögbe
került. Egy elöljáró-kinézetű férfi rám ordított, és azt kérdezte, hogy továbbra is
tanítani fogom-e a filozófiámat. Nem néztem fel és nem feleltem. Ekkor arra
utasította kínzómat, hogy tekerje tovább az emelőt. Eljött az a pont, amikor
már hallottam a recsegést-ropogást, ami azt jelezte, hogy a csigolyáim lassan
kifordulnak a helyükből. A jelenet külső megfigyelőjeként láttam az arcom,
ahogy fokozódik rajta a fájdalom. Olyan volt, mintha egy tükörben a saját
arcomba néznék – ekkor ébredtem rá teljes bizonyossággal, hogy én magam
vagyok a kőtömbön.
A bilincsek lassan a bőrömbe vájtak a csuklóm és a bokám körül, az éles
fém felhasította a bőröm. Vérezni kezdtem. Az egyik vállam kiugrott, én pedig
ziháltam és hörögtem a fájdalomtól. A testem remegett és rángatózott, ahogy
megpróbáltam ellazítani és megfeszíteni az izmaim, és megakadályozni, hogy
kitépjék a tagjaimat. Nem bírtam volna elviselni, ha megadom magam. Az
elöljáró hirtelen felüvöltött, és azt kérdezte, hogy tanítok-e tovább.
Arra gondoltam: Megfogadom, hogy nem tanítok tovább, aztán ha majd
elengednek, és véget ér a nyilvános kínzás, egyszerűen újrakezdem. Ez tűnt a
logikus megoldásnak. Ez megnyugtatta volna az elöljárót, és elejét vette volna a
fájdalomnak (és a halálomnak), én pedig betölthettem volna a küldetésem.
Csendben és lassan nemet intettem a fejemmel.
Az elöljáró ki akarta kényszeríteni, hogy hangosan is kimondjam, de én
nem szólaltam meg. Ekkor arra utasította kínzómat, hogy még szorosabbra
tekerje az emelőt. Lenéztem a férfira, aki tovább tekerte a kerekeket, azzal a
nyilvánvaló szándékkal, hogy még nagyobb fájdalmat okozzon. Láttam az arcát,
és amikor egymás szemébe néztünk, felismertem benne Joe Dispenzát:
ugyanaz a személy volt ő is, csak más testben. E jelenet láttán valami hirtelen
összeállt bennem. Rájöttem, hogy ez a kínzó azóta is kínozza az embereket –
beleértve önmagamat is – mostani megtestesülésemben, és megértettem, mi a
szerepe ennek az embernek az életemben. A felismerés furcsán ismerős érzése
fogott el, és minden értelmet nyert tőle.
Ahogy a kőtömb felfelé emelkedett, a derekam megroppant, és
elvesztettem az uralmat a testem fölött. Ekkor törtem meg egészen. Zokogtam
a vakító fájdalomtól, egyúttal azt éreztem, hogy valami végtelen szomorúság
keríti hatalmába egész lényem. Amikor végre lekerült rólam a kőtömb súlya, és
visszanyertem vízszintes helyzetem, csak csendben feküdtem és
kontrollálhatatlanul remegtem. Ezután visszavonszoltak a börtöncellámba, ahol
összegömbölyödtem a sarokban. A kínzás fel-felvillanó emlékképei még három
napon át gyötörtek.
Annyira megalázottnak éreztem magam, hogy soha többé nem tudtam
nyilvánosan beszélni. Már maga a gondolat, hogy visszatérjek a küldetésemhez,
olyan zsigeri választ váltott ki a testemből, hogy már nem is gondoltam rá. Egy
éjjel elengedtek, én pedig észrevétlenül, mélyen szégyenkezve eltűntem. Soha
többé nem tudtam senki szemébe nézni. Úgy éreztem, elbuktam a küldetésem.
Életem hátralevő részét egy tengerparti barlangban töltöttem, halakat fogtam
magamnak, és csöndes remeteként éldegéltem.
Miután végignéztem ennek a szegény férfinak a szenvedését, és hogy
miért döntött úgy, hogy elvonul a világtól, megértettem, hogy az üzenet
egyenesen nekem szól. Tudtam, hogy mostani életemben nem tűnhetek el és
nem rejtőzhetek el ismét a világ elől, a lelkem azt akarja, hogy belássam, hogy
muszáj folytatnom a munkát. Ha nehezemre esik is, ki kell állnom a tanítás
mellett, és soha többé nem szabad elmenekülnöm a nehézségek elől. Azt is
felismertem, hogy igazából nem buktam el – mindent megtettem. Tudtam,
hogy az ifjú filozófus ma is él az örök jelenben, a miriádnyi másik lehetséges
énem mellett, én pedig képes vagyok megváltoztatni a jövőmet és az övét is
azzal, hogy nem félek az igazságért élni, ahelyett hogy meghalnék érte.
Mindannyiunknak miriádnyi lehetséges megtestesülésünk van, amelyek
mind az örök jelenben élnek, és csak arra várnak, hogy felfedezzék őket. Ha az
én misztériumáról lehull a fátyol, ráébredhetünk arra a tudásra, hogy nem
lineáris lények vagyunk egy lineáris időben, hanem többdimenziós lények
többdimenziós élettel. A ránk váró végtelen lehetőségek mögött az a szépség
rejtőzik, hogy csak úgy tudjuk megváltoztatni ezeket a jövőket, ha
megváltoztatjuk magunkat a jelen, végtelen pillanatban.
 2. fejezet

A JELEN PILLANAT

Ha szeretnéd megtapasztalni a természetfelettit a saját életedben – azzal, hogy

meggyógyítod a tested, hogy új lehetőségeket teremtesz, amelyekről korábban
álmodni se mertél, és hogy transzcendens, misztikus élményeket szerzel –,
először is tökéletesen meg kell értened a jelen pillanat, az örök most fogalmát.
Manapság sokat beszélnek a jelenlétről vagy a jelenben való létről. A legtöbb
ember nagyjából érti is, miről van szó (nem gondolni a jövőre és nem a
múltban élni), de én egész máshonnan szeretném megközelíteni ezt a
koncepciót. Ehhez azonban arra lesz szükség, hogy felülemelkedj a fizikai
valóságon – beleértve a tested, az identitásod és a környezeted –, sőt még
magán az időn is. Csak így tudod a lehetőséget valósággá változtatni.
Végső soron ha nem vagy képes felülemelkedni azon, akiről azt hiszed,
vagy, valamint azon a meggyőződésen, amelyet a világ működésével
kapcsolatban kialakítottál magadban, nem fogsz tudni új életet vagy új sorsot
teremteni magadnak. Így hát egész konkrétan arról van szó, hogy el kell állnod
a saját utadból, felül kell emelkedned azon emlékeiden, amelyek mentén
meghatározod az identitásod, és hagynod kell, hogy valami nálad nagyobb erő,
valami misztikus dolog vegye át az irányítást. Ebben a fejezetben ezt a
folyamatot írom le.
Először is nézzük meg, hogy működik az agy. Ha bármiféle idegszövet
aktiválódik az agyban vagy a testben, elme keletkezik. Ebből adódóan
neurológiai szempontból az elme nem más, mint az agy működés közben. Az
egyik elmédet, mondjuk, csak arra használod, hogy autót vezess. Egy másik
elméddel zuhanyozol. Egy harmadik akkor lép működésbe, ha énekelsz vagy
zenét hallgatsz. Minden ilyen összetett feladathoz saját, külön mentális szint
tartozik, hiszen valószínűleg mindegyiket már több ezerszer csináltad, így az
agyad egy egészen konkrét működési módba lép, ha újra el kell végezned
valamit.
Amikor az agyad működésbe lép, ha mondjuk autót vezetsz, valójában
idegi hálózatok egy adott szekvenciáját, mintázatát vagy kombinációját
kapcsolod be. Ezek az idegi hálózatok (vagy hálók) nem mások, mint
neuroncsoportok, amelyek közösségként működnek együtt – mint egy
automata szoftver vagy makró –, mivel már annyiszor végezted el a konkrét
feladatot. Más szóval az egy bizonyos feladat elvégzése érdekében együtt tüzelő
neuronok egyre jobban összekapcsolódnak.1 Amikor tudatosan úgy döntesz,
hogy beülsz a kormány mögé, akkor, mondhatni automatikusan, ezeket a
bizonyos neuronokat választod ki és hozod működésbe az agyadban, hogy
létrehozz egy bizonyos mentális szintet.
Agyad legnagyobbrészt a múlt terméke. Úgy alakítottad és formáztad,
hogy élő lenyomata legyen mindannak, amit életed e pontjáig megtanultál és
átéltél. A tanulás neurológiai szempontból azt jelenti, hogy az agyban levő
idegsejtek összeállnak, és több ezer szinaptikus kapcsolatot hoznak létre, ezek a
kapcsolatok pedig bonyolult, háromdimenziós neurológiai hálózatokká állnak
össze. Gondolj úgy a tanulásra, mintha szoftverfrissítést végeznél az agyadon.
Amikor ismereteket szerzel vagy információt gyűjtesz, és ennek értelmét is
látod, ez a környezeteddel végzett interakció biológiai lenyomatot hoz létre az
agyadban. Ha valami újat élsz át, érzékeid neurológiailag beleírják a történetet
az agyadba, és további neuronok állnak össze, hogy még gazdagabb kapcsolatok
alakuljanak ki és az agyad újabb szoftverfrissítésen essen át.
A tapasztalatok nemcsak az agyi áramköröket erősítik, hanem érzelmeket
is kiváltanak. Gondolj úgy az érzelmekre, mint a múltból származó élmények
kémiai szermaradványaira – vagy mondjuk kémiai visszajelzésekre. Minél
erősebb érzelem társul életed egy-egy eseményéhez, a tapasztalat annál
maradandóbb bevésődést hagy az agyadban; így alakulnak ki a hosszú távú
emlékek. Ha tehát a tanulás új agyi kapcsolatok kialakulását jelenti, akkor az
emlékek nem mások, mint e kapcsolatok megőrzései. Minél többször
ismétlődik egy gondolat, döntés, viselkedés, élmény vagy érzelem, annál jobban
kötődnek össze és tüzelnek együtt ezek a neuronok, és annál tovább fennmarad
köztük ez a hosszú távú kapcsolat.
Anna előző fejezetben olvasható történetéből azt tudhattuk meg, hogy a
legtöbb tapasztalatunk forrása a külső környezettel történő interakció. Mivel
érzékszerveink a külső környezetre csatlakoznak, és neurológiailag bevésik az
agyban futó narratívát, ha erős érzelmi töltéssel bíró élményt élünk át – akár
jót, akár rosszat –, a pillanat neurológiailag bevésődik az agyba, és létrejön az
emlék. Ha tehát egy élmény megváltoztatja azt, ahogy kémiailag általában
érezzük magunkat, és felhívja a figyelmünket ennek kiváltó okára, akkor egy
adott személyt vagy dolgot társítunk ahhoz a helyhez és időponthoz, ahol és
amikor az esemény történt. Így jönnek létre az emlékek a külső környezettel
történő interakció révén. Bátran kijelenthetjük, hogy a múlt nagyon is létezik
az agyunkban – és a testünkben.

Hogyan válik a múltunk a jövőnkké?

Vizsgáljuk meg közelebbről, mi is történik a testünkkel biokémiai értelemben,
amikor valamilyen gondolat vagy érzés keletkezik. Ha megfogalmazódik
bennünk egy gondolat (vagy felidéződik egy emlék), az agyban beindul egy
biokémiai reakció, amely arra készteti, hogy bizonyos kémiai jelzéseket
bocsásson útjukra. Így válnak az anyagtalan gondolatok szó szerint anyaggá –
kémiai hírvivőkké. E kémiai jelzések arra késztetik a testet, hogy az adott
gondolatnak megfelelő érzés keletkezzen benne. Ha észreveszed, hogy egy
bizonyos módon érzed magad, akkor további, olyan gondolatokat generálsz,
amelyek megfelelnek ennek az érzésnek, az agyadban pedig további kémiai
anyagok szabadulnak fel, hogy továbbra is a gondolataidnak megfelelően érezd
magad.
Ha például valamilyen félelmetes gondolat fogalmazódik meg benned,
elkezdesz félelmet érezni. Amint félni kezdesz, az érzés arra késztet, hogy még
több félelmetes gondolatod támadjon, e gondolatok pedig további kémiai
anyagokat szabadítanak fel az agyadban és a testedben, amelyek miatt tovább
fogsz félni. Ezután már csak azt veszed majd észre, hogy beleragadtál egy
ördögi körbe, amelyben a gondolkodásod érzelmeket teremt, az érzelmeid
pedig gondolatokat hoznak létre. Ha a gondolatokat az agy nyelvének fogjuk fel,
az érzéseket pedig a test nyelvének tekintjük, és a gondolkodás-érzés ciklusa
válik a létállapotoddá, akkor teljes léted valójában megreked a múltban.
Ha folyton ugyanazokat az áramköröket használod – mivel folyton
ugyanazok a gondolataid –, akkor ugyanazokra a sémákra huzalozod az agyad.
Ennek az lesz a következménye, hogy az agyad a múlt termékévé válik, idővel
pedig egyre könnyebb lesz a megszokott módon gondolkodnod. Ugyanakkor ha
újra meg újra ugyanazok az érzések keletkeznek benned – hiszen, mint
mondtam, az érzelem egyfelől a test nyelve, másfelől pedig a múltbeli
tapasztalatok kémiai szermaradványa –, a múlthoz kondicionálod a tested.
Nézzük most meg, mit is jelent ez a hétköznapi gyakorlatban. A fentiek
fényében, tehát tudva, hogy az érzelmek és az érzések nem mások, mint
múltbeli események kémiai végtermékei, amint felkelsz reggel, és keresni
kezded azt a jól ismert érzést, amit önmagadnak hívsz, máris a múltban
kezdődik a napod. Amikor tehát elkezdesz gondolkodni a problémáidon –
amelyek különféle emberekhez, dolgokhoz, helyszínekhez és időpontokhoz
kapcsolódó emlékekhez kötődnek –, olyan megszokott érzések jönnek létre
benned, mint a boldogtalanság, a hiábavalóság, a bánat, a fájdalom, a gyász, a
szorongás, az aggodalom, a frusztráció, az értéktelenség vagy a bűntudat. Ha az
efféle érzelmek irányítják a gondolataidat, és nem tudod meghaladni az
érzéseidet a gondolkodásoddal, valójában a múltban is gondolkodsz. Ha pedig
ezek a megszokott érzelmek hatást gyakorolnak az aznap meghozandó
döntéseidre, viselkedésedre vagy az önmagad számára teremtett
tapasztalatokra, kiszámíthatónak fogsz tűnni – és az életed is megmarad
ilyennek.
Tegyük most fel, hogy miután felébredsz, kikapcsolod az ébresztőt, és még
ágyban fekve megnézed a Facebookot, az Instagramot, a WhatsAppot, a
Twittert, az sms-eidet, az e-mailjeidet és elolvasod a híreket. (Most aztán jó
alaposan felidézted magadban, ki vagy, ugyanis megerősítetted a személyiséged
és rácsatlakoztál a múltbeli és jelenbeli személyes valóságodra.) Aztán kimész a
fürdőszobába, használod a vécét, fogat mosol, lezuhanyozol, felöltözöl, és irány
a konyha. Iszol egy kávét, és megreggelizel. Esetleg újra ránézel a hírekre vagy
az e-mailjeidre. Mindennap ugyanazt a rutint csinálod végig.
Ezután munkába mész a megszokott útvonalon, és amikor megérkezel,
ugyanazokkal a munkatársakkal lépsz interakcióba, akikkel előző nap.
Lényegében ugyanazokat a feladatokat hajtod végre, amelyeket előző nap.
Lehet, hogy még az egyes kihívásokra adott érzelmi reakcióid is ugyanazok.
Munka után hazamész; útközben valószínűleg a megszokott közértbe mész be,
és olyan ételt veszel, amelyet szeretsz és mindig eszel. Megszokott ételt főzöl
tehát vacsorára, és a megszokott időpontban megnézed a megszokott
tévéműsort, miközben a nappali megszokott részén ülsz. Aztán alváshoz
készülődsz, ahogy mindig szoktál – fogat mosol (jobb kézzel, a szád jobb felső
részétől kezdve), bebújsz az ágy ugyanazon oldalára, esetleg olvasol egy kicsit,
majd elalszol.
Ha a megszokott tevékenységeket végzed nap nap után, előbb-utóbb
szokássá válnak. A szokás nem más, mint automatikus, tudattalan gondolatok,
viselkedések és érzelmek redundáns összessége, amelyekre a gyakori ismétlés
során tettél szert. Lényegében azt jelenti, hogy a tested robotpilóta-
üzemmódban van és programokat futtat, így idővel a test átveszi az elme
szerepét. Annyiszor csináltad már ezeket a dolgokat, hogy a tested jobban tudja,
mit hogyan végezzen el, mint az agyad vagy a tudatos elméd. Egyszerűen csak
robotpilóta-üzemmódba kapcsolsz, és a tudatalatti átveszi az irányítást, ami azt
jelenti, hogy másnap felkelsz, és lényegében megint mindent ugyanúgy fogsz
csinálni. A tested tehát szó szerint magával ragad ugyanabba a kiszámítható
jövőbe, amely azon alapul, amit újra és újra csináltál a megszokott múltban.
Ugyanolyan gondolataid lesznek, aztán ugyanolyan döntéseket hozol, amelyek a
megszokott viselkedéshez vezetnek és a megszokott élményeket teremtik meg,
amelyek viszont a megszokott érzelmeket hozzák létre. Idővel létrejön egy
mélyen bevésődött idegi hálózat az agyban, és érzelmileg arra kondicionálod a
tested, hogy a múltban éljen – és ez a múlt válik a jövőddé.
Ha végignéznéd a napod, kezdve onnan, hogy reggel felkelsz, egészen
addig, hogy este lefekszel, kiválaszthatnád akár a mai vagy a tegnapi napod (a
múltad), és beilleszthetnéd a másnapi helyére (a jövődbe), hiszen lényegében
másnap is ugyanazt fogod csinálni, amit ma – és másnap is és másnap is. Be
kell látnod, hogy ha minden napod egyforma, a holnapod egészen olyan lesz,
mint a tegnapod. A jövőd csupán visszatérés a múltba. Ez azért van, mert a
tegnapod teremti a holnapod.
Vess egy pillantást a 2.1 ábrára. A függőleges vonalkák a megszokott
gondolatokat jelölik, amelyek a megszokott döntésekhez vezetnek, amelyek
automatikus viselkedést váltanak ki, ami pedig egy már megszokott érzelmet
vagy érzést kiváltó, jól ismert tapasztalatot eredményez. Ha egyre csak ugyanazt
a szekvenciát járod végig, idővel az összes különálló lépés egyetlen automata
programmá olvad össze. Így adja meg magát a szabad akarat egy programnak.
A nyíl egy ismeretlen tapasztalatot jelez, amely beékelődik valahová, amikor épp
munkába tartasz, de dugó van, és tudod, hogy el fogsz késni, közben meg be
kéne nézni a tisztítóba is.
Mondhatjuk, hogy az elméd és a tested egyaránt az ismertben él –
ugyanabban a kiszámítható jövőben, amely a jól ismert múlt megszokott
eseményein alapul –, és ebben az ismert, biztos jövőben nincs helye az
ismeretlennek. Sőt, ha valami új történne, valami ismeretlen próbálná megtörni
ebben a pillanatban a napi rutinod kiszámítható menetét, bizonyára
bosszankodnál rajta, amiért változtatásra kényszerít. Valószínűleg gondnak,
problémának és egyértelműen kellemetlennek ítélnéd meg. Mintha azt
mondanád: „Nem tudnál visszajönni holnap? Most nem alkalmas.”

2.1 ábra
A szokás nem más, mint automata, tudattalan gondolatok, viselkedések és érzelmek redundáns összessége,
amelyek az ismétlés során alakulnak ki. Akkor jön létre, ha valamit olyan sokszor csináltál már, hogy a tested
arra programozódik, hogy átvegye az elme szerepét. Idővel a tested egy kiszámítható jövőbe ragad téged, amely
azon alapul, amit a múltban csináltál. Következésképp ha nem vagy jelen a pillanatban, valószínűleg benne vagy
egy programban

Tény, hogy nincs helye az ismeretlennek egy kiszámítható jövőben. De nem is a

kiszámíthatóság az ismeretlen működési módja. Az ismeretlen valami
szokatlan, bizonytalan dolog – egyúttal izgalmas is, mivel előre nem látható
módon történik meg. Hadd tegyek hát fel egy kérdést: mennyi teret hagysz
rutinszerű, kiszámítható életedben az ismeretlennek?
Ha megmaradsz az ismeretlenben – és minden egyes nap ugyanazt a
szekvenciát követed, ugyanazok a gondolataid, ugyanolyan döntéseket hozol,
ugyanolyan beprogramozott cselekvéseket hajtasz végre és ugyanazokat az
élményeket teremted újra, amelyek ugyanazokat az idegi hálózatokat rendezik
ugyanolyan mintákba, amelyek megerősítik azt a jól ismert érzést, amit
önmagadnak hívsz –, ugyanazt a mentális szintet testesíted meg újra meg újra.
Idővel az agyad automatikusan arra programozódik, hogy minden egyes
alkalommal egyre könnyebben és erőfeszítés nélkül hajtsa végre ezeket a
szekvenciákat.
Ha ezek a különálló lépések lassan összeolvadnak egyetlen egységes
lépéssé, akkor – mivel egy megszokott gondolat fogalmazódik meg bennünk
egy adott helyen és időben, egy adott személyhez vagy dologhoz kapcsolódó
élmény átélésekor – automatikusan ugyanazt az érzést várjuk el az élményhez
kapcsolódóan. Ha előre meg tudod mondani, milyen érzés fog társulni egy
adott élményhez, az ismertben élsz. Például ha arra gondolsz, hogy találkozol
ugyanannak a teamnek a tagjaival, akikkel már évek óta együtt dolgozol, ez
automatikusan elő tud hívni egy érzést azzal kapcsolatban, milyen lesz majd
átélni ezt az élményt. Ha pedig előre meg tudod mondani, hogyan fogod
magad érezni az eljövendő esemény idején – mivel elég múltbeli tapasztalatra
tudsz támaszkodni ehhez –, valószínűleg továbbra is ugyanazt fogod teremteni,
mint eddig. Természetesen igazad is lesz. Ám ez csak azért van így, mert te
magad is ugyanaz vagy. Ebből következően ha az automatikus programban élsz,
és nem tudod előre megmondani, hogy egy adott eseményhez milyen érzések
fognak társulni, valószínűleg vonakodsz részt venni benne.
Meg kell vizsgálnunk a gondolkodás és az érzés egy újabb aspektusát
ahhoz, hogy teljes képet kapjunk arról, mi történik akkor, amikor változatlanul,
a megszokott létállapotban élsz. Az érzés-gondolkodás ördögi köre mérhető
elektromágneses mezőt generál, amely körülveszi a fizikai testeket. A testünk
valójában szüntelenül fényt sugároz magából, energiát és olyan rezgéseket,
amelyek konkrét üzeneteket, információkat vagy szándékokat közvetítenek.
(Megjegyzem, amikor fényről beszélek, nemcsak az ember által látható
fénytartományra gondolok, hanem a fény teljes spektrumára – beleértve a
röntgensugarakat, a rádiósugárzást vagy a mikrohullámot.) Ráadásul nem csak
adunk, hanem kapunk is fontos információkat különféle frekvenciákon. Tehát
szüntelenül küldünk és fogadunk elektromágneses energiát.
Lássuk, hogyan működik ez. Ha megfogalmazódik bennünk egy
gondolat, akkor az agyban tüzelő idegi hálózatok elektromos töltést hoznak
létre. Ha ezek a gondolatok kémiai reakciót is kiváltanak, amely valamilyen
érzést vagy érzelmet eredményez, illetve ha egy megszokott érzés vagy érzelem
irányítja a gondolkodásunkat, ezek az érzések mágneses töltést generálnak. Az
érzések összeolvadnak a gondolatokkal, és egy sajátos elektromágneses mezőt
hoznak létre, amely megfelel a létállapotunknak.2
 Fogjuk fel úgy az érzelmet, mint mozgásban levő energiát. Ha egy erős
érzelmet átélő személy lép be a helyiségbe, energiája (a testnyelvtől függetlenül
is) gyakran szinte kézzelfogható. Mindannyian éreztük már másvalaki
energiáját vagy felindultságát, ha nagyon feldúlt vagy frusztrált volt. Azért
éreztük, mert egy ilyen, információt közvetítő, erős energiajelzést sugárzott
magából. Ugyanez elmondható arról, akinek erős a szexuális kisugárzása,
szenved, vagy nyugodt, szerető energiája van: az összes efféle energia
érzékelhető és érezhető. Ahogy várnánk, a különféle érzelmek különféle
rezgéseket generálnak. A kreatív, felfokozott érzelmek, mint a szeretet, az öröm
vagy a hála rezgésszáma sokkal magasabb, mint a stresszes érzelmeké, például
a félelemé és a haragé, mivel ezek más tudati és energiaszintet képviselnek.
(Lásd a 2.2 ábrát, amelyen a különféle érzelmi állapotokhoz kapcsolódó
frekvenciák láthatók.) Erről még bővebben szó lesz a könyv későbbi részében.

2.2 ábra
Az érzelem nem más, mint mozgásban levő energia. Minden energia rezgés, és minden rezgés információt
hordoz. Személyes gondolataink és érzéseink alapján szüntelenül információkat adunk és kapunk

Amennyiben tehát nap nap után a múltat teremtjük újra, és folyton ugyanolyan
gondolataink és érzéseink vannak, mindig ugyanolyan elektromágneses mezőt
sugárzunk, vagyis ugyanolyan energiát küldünk ugyanazzal az üzenettel. Az
energia és az információ felől nézve ez azt jelenti, hogy a múlt megszokott
energiája továbbra is ugyanazt az információt hordozza majd, ami pedig egyre
csak ugyanolyan jövőt teremt nekünk. Energiánk tehát lényegében a múltunkat
tükrözi. Csak úgy tudunk változtatni az életünkön, ha változtatunk az
energiánkon – ha megváltoztatjuk a szüntelenül sugárzott elektromágneses
mezőnket. Más szóval: ha meg akarjuk változtatni a létállapotunkat,
változtatnunk kell azon, ahogyan gondolkodunk és érzünk.

2.3 ábra
Ha az energia oda áramlik, ahová a gyelmünket fókuszáljuk, ez azt jelenti, hogy amint egy ismerős érzés vagy
emlék kerül gyelmünk középpontjába, elvezetjük az energiát a jelen pillanat felől, és átáramoltatjuk a múltba.
Hasonlóképpen: ha a gyelmünket folyton arra összpontosítjuk, hogy kikkel kell találkoznunk, hová kell mennünk
és mi mindent kell csinálnunk a jól ismert valóság egy adott pillanatában, akkor is elvezetjük az energiát a jelen
pillanat felől, és átáramoltatjuk a kiszámítható jövőbe

Mivel az energia oda áramlik, ahová a figyelmünket fókuszáljuk (erről a

kulcsfogalomról még bővebben szó lesz a könyv hátralevő részében), ezért
amint egy jól ismert érzelem kerül figyelmünk középpontjába, figyelmünk és
energiánk máris a múltban van. Ha ez a jól ismert érzelem valamilyen múltbeli
esemény emlékéhez kapcsolódik, amelyben szerepet játszott valaki vagy valami
egy adott helyen és időben, figyelmünk és energiánk is a múltban van. Ebből
következően a jelen pillanat energiáit átáramoltatjuk a múltba. Hasonlóképp:
ha azon kezdünk gondolkodni, kikkel kell találkoznunk, hová kell mennünk és
mi mindent kell csinálnunk egy átlagos hétköznapon, akkor is elvezetjük az
energiát a jelen pillanat felől, és átáramoltatjuk a kiszámítható jövőbe. A 2.3
ábra kitűnően szemlélteti ezt.
Energiánk egésze így teljesen összekeveredik ennek az adott idővonalnak
a jól ismert élményeivel. Egyre ugyanazt teremti, testünk pedig követi az elmét
ugyanazokhoz az eseményekhez ugyanabban a valóságban. Energiánk a jelen
pillanattól elvezetődik a múltba és a jövőbe. Ennek eredményeképp alig marad
erőnk arra, hogy ismeretlen élményeket teremtsünk magunknak egy új
idővonalon.
A 2.3 ábra azt is megmutatja, hogy a kisugárzó elektromágneses energia
rezgésszámát tekintve megegyezik minden olyan dologgal, amely ismert
előttünk. Ha tehát egy reggel arra gondolsz, hogy ki kéne menned pisilni, a
következő pillanatban azon kapod magad, hogy már mész is a vécé felé. Aztán
a zuhany jut eszedbe, és máris azt veszed észre, hogy alatta állsz, és a víz
hőmérsékletét igyekszel beállítani. Eszedbe jut a kávéfőző, figyelmed és
energiád felé irányítod, és miközben automatikusan elindulsz a konyha felé,
hogy elkészítsd a megszokott reggeli kávéd, a tested megint csak az elméd után
megy. És ha az elmúlt 22 évben ez mindennap így ment, a tested erőfeszítés
nélkül mindezt megteszi. Tested mindig az elméd után megy – de ebben az
esetben újra és újra az ismertbe követi. Ez azért van, mert idekoncentrálódik a
figyelmed és ebből következően az energiád is.
Hadd tegyek hát fel egy kérdést: el tudnád képzelni, hogy egyszer a tested
az ismeretlenbe is követné az elméd? Ha igen, akkor könnyen belátható, hogy
ehhez át kellene helyezned a figyelmed fókuszát, ez elvezetne az energiád
változásához, ami viszont azt követelné tőled, hogy változtass a
gondolkodásodon és az érzéseiden, mégpedig elég hosszú időre ahhoz, hogy
valami új történhessen. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de ez nagyon is
lehetséges. Logikus, hogy ha a tested eddig minden ismert tapasztalatodba
követte az elméd (például a reggeli kávézásnál), ha elkezded az ismeretlenbe
fektetni a figyelmed és az energiád, a tested képes lesz követni az elméd az
ismeretlenbe – egy új, jövőbeni tapasztalat felé.

Elméd és tested előhangolása egy új jövőre

Ha ismered a munkásságom, tudod, hogy imádom a mentális gyakorlást.
Lenyűgöz, hogy pusztán a gondolat erejével képesek vagyunk változásokat
előidézni az agyban és a testben. Gondolj csak bele! Ha a figyelmed egy
konkrét, elképzelt képre összpontosítod, és maradéktalanul jelen tudsz lenni az
ismétlődő gondolatok és érzések kialakulásánál, az agyad és a tested nem fogja
érzékelni a különbséget a külvilág aktuális eseményei és a belső világodban
történő események között. Ha tehát tökéletesen fókuszált marad a figyelmed, a
képzelet belső világa olyan lesz, mint egy külső élmény – és a tested biológiája e
szerint változik. Ez azt jelenti, hogy a tested és az agyad olyanná tudod
változtatni, mintha valamilyen fizikai tapasztalat érte volna, anélkül hogy a
tényleges esemény valóban megtörtént volna. Amire a figyelmed fókuszálod és
amit mentálisan előre elpróbálsz újra meg újra, az nem csupán biológiai
szempontból határoz majd meg, hanem a jövődet is eldönti.
Lássunk egy példát. Egy harvardi kutatócsoport olyan önkénteseket
válogatott össze egy kísérlethez, akik korábban soha nem zongoráztak, és két
részre osztotta őket. A résztvevők egyik fele egyszerű, ötujjas
zongoragyakorlatokat végzett öt napon át, napi két órában. A csoport másik fele
ugyanezt tette, de ők csak elképzelték, hogy a zongoránál ülnek – és az ujjaikat
sem mozgatták semmilyen módon. A kísérlet előtt és után készült agyi CT-k
azt mutatták, hogy mindkét csoport agyában drámai mértékben megnőtt az új
idegi áramkörök és az új neurológiai kapcsolatok száma azon az agyterületen,
amely az ujjak mozgásáért felelős, jóllehet az egyik csoport pusztán a
gondolataival érte el mindezt.3
Gondolj csak bele! Azoknak, akik csak mentálisan gyakoroltak, olyan lett
az agyuk, mintha tényleg megtörtént volna velük, amit elképzeltek – bár a
kisujjukat se mozdították. Ha leültették őket egy zongorához az ötnapi
mentális gyakorlás után, sokan el tudták játszani azokat a gyakorlatokat,
amelyeket addig csak elképzeltek, pedig előtte hozzá sem értek az elefántcsont
billentyűkhöz. Azzal, hogy napi szinten mentálisan elképzelték a
tevékenységet, az élményre felkészülés közben telepítették a hozzávaló idegi
hardvert. Figyelmükkel és szándékaikkal újra meg újra ugyanazokat az agyi
áramköröket hozták működésbe, így idővel ez a hardver automata szoftverré
vált az agyukban, és minden soron következő alkalommal könnyebben
hajtódott végre. Ha tehát az ötnapos mentális gyakorlás után elkezdtek
játszani, viselkedésük könnyen alkalmazkodott tudatos szándékaikhoz, hiszen
már előre felkészítették az agyukat az eseményre. Ilyen csodálatos dolgokra
képes az elme, ha megfelelően tanítják.
Más, hasonló kutatások hasonló eredményekre jutottak izomerősítés terén.
Egy, a Cleveland Klinikán végzett úttörő kísérletben tíz, 25 és 35 év közötti
résztvevő elképzelte, hogy a lehető legkeményebben edzi az egyik bicepszét heti
öt alkalommal, 12 héten át. A kutatók minden második héten feljegyezték a
résztvevők elektromos agytevékenységét edzés közben, és megmérték
izomerejüket. A kísérlet végére a résztvevők bicepszének erőssége átlag 13,5
százalékkal nőtt, jóllehet egyáltalán nem használták az izmaikat. Ez az
izomerősödés még három hónappal az edzések befejezését követően is mérhető
volt.4
Frissebb történet, hogy egy kutatócsoport, amelynek tagjai a San Antonió-i
székhelyű Texasi Egyetem, a Cleveland Klinika, valamint a New Jersey
államban található West Orange-i Kessler Alapítványi Kutatóközpont
munkatársaiból álltak össze, arra kért tesztalanyokat, hogy képzeljék el, hogy
megfeszítik a könyökhajlító izmaikat. Az alanyoknak eközben biztatniuk
kellett az izmaikat, hogy minél jobban feszüljenek és hajoljanak – vagyis
határozott szándékot társítottak az erős mentális energiájuk mellé – naponta 15
percig, heti öt napon, 12 héten át. Az egyik csoportnak azt mondták, hogy
alkalmazzák az úgynevezett harmadik személy technikát, vagyis képzeljék el,
hogy kívülről nézik saját magukat, amint a gyakorlatot végzik (mintha egy
filmet néznének saját magukról). Egy másik csoport belső vagy más szóval
egyes szám első személyű vizualizációt alkalmazott, úgy képzelve, hogy a teste
valós időben végzi a gyakorlatot, így az élményt még közvetlenebbé és
valószerűbbé tették. Egy harmadik csoport, a kontrollcsoport nem végzett
semmiféle gyakorlatot. A külső vizualizációt végző csoport (valamint a
kontrollcsoport) nem mutatott szignifikáns változást, ám a belső vizualizációs
technikát alkalmazó csoport izomereje 10,8 százalékkal nőtt.5
Az Ohiói Egyetem egy kutatócsoportja odáig ment, hogy 29 önkéntes
csuklóját egy teljes hónapra begipszelte, így biztosítva, hogy még véletlenül se
mozdítsák meg a csuklójukat. A csoport egyik fele mentális vizualizációs
gyakorlatokat alkalmazott naponta 11 percig, heti öt napon át, azt képzelve,
hogy meghajlítják a mozdíthatatlan csuklójukat, miközben az természetesen
teljesen merev volt. A többiek, a kontrollcsoport nem csinált semmit. A hónap
végén, amikor mindenkiről levették a gipszet, a vizualizációt végző csoport
tagjai kétszer olyan erősek voltak, mint a kontrollcsoporté.6
A fenti három izomerő-kísérlet azt bizonyítja, hogy a mentális gyakorlás
nemcsak az agyat, hanem a testet is képes megváltoztatni, mégpedig pusztán a
gondolkodás révén. Más szóval egy viselkedés mentális gyakorlásával, illetve a
tevékenység tudatos és rendszeres értékelésével a tesztalanyok teste olyanná vált,
mintha valóban fizikai aktivitást végeztek volna – pedig valójában nem
végeztek. Azok pedig, akik érzelmi töltést is társítottak a feladat elvégzéséhez,
hogy minél inkább fokozzák az élményhez kapcsolódó mentális képeket, még
valószerűbbé tették az élményt, eredményiek pedig még jobbak lettek.
A zongoralecke-kísérletben a tesztalanyok agya olyanná változott, mintha
az élmény, amelyet csak elképzeltek, tényleg megtörtént volna, hiszen erre a
jövőre hangolták elő az agyukat. Hasonlóképp: az izomhajlításos kísérletekben
részt vevők teste úgy változott meg, mintha ténylegesen megtapasztalták volna
azt a valóságot, amelyet valójában csak elképzeltek a mentális gyakorlás során,
tehát pusztán a gondolat segítségével. Könnyen belátható, hogy valójában te is
ezt csinálod, amikor reggel felkelsz, és elkezdesz azon gondolkodni, kikkel kell
találkoznod aznap, hová kell menned és milyen feladatok várnak rád a hosszú
listáról (ez is mentális gyakorlás), majd felfokozott érzelmeket társítasz hozzá –
mondjuk szenvedést, boldogtalanságot vagy frusztrációt –, csakúgy, mint a
könyökhajlító izom erősítésével kapcsolatos kísérletben részt vevő önkéntesek,
akik anélkül fejlesztették az izmaikat, hogy megmozdították volna őket, és te is
arra kondicionálod az agyad és a tested, hogy olyan legyen, mintha a jövő már
meg is történt volna. Mivel az élmény gazdagabbá teszi az agyat, és olyan
érzelmet hoz létre, amely jelzést ad a testnek, ha szüntelenül egy olyan belső
élményt teremtesz magadnak, amely éppolyan valóságos, mintha valódi, külső
élmény lenne, idővel megváltozik az agyad és a tested – éppen úgy, ahogy egy
valóságos élmény hatására történne.
Ha felkelsz és elkezdesz gondolkodni a napodon, az neurológiai,
biológiai, kémiai, sőt genetikai értelemben (ez utóbbit részletesebben a
következő szakaszban fejtem ki) éppen olyan lesz, mintha a napod már meg is
történt volna. Tulajdonképpen tényleg meg is történt. Amikor ténylegesen
elkezded az aznapi tevékenységeidet, mint a fenti kísérletek résztvevői, a tested
automatikusan, önmagától a tudatos és tudattalan szándékaidnak megfelelően
fog viselkedni. Ha évről évre mindig ugyanazt csinálod, akkor agyi áramköreid
– és tested biológiájának többi része – könnyebben és gyorsabban aktiválódik
majd. Ez azért van, mert nem elég, hogy mindennap előhangolod a biológiádat
az elméddel, ráadásul újra és újra ugyanazokat a fizikai cselekvéseket végzed,
amelyek egyre jobban bevésik ezeket az élményeket az agyadba és a testedbe.
Így aztán napról napra egyre könnyebben tudsz átmenni tudattalan
üzemmódba, hiszen mentálisan és fizikálisan újra meg újra ugyanazokat a
szokásokat erősíted magadban – és az válik a megszokásoddá, hogy
megszokásból cselekszel.
Genetikai változások előidézése
Korábban úgy gondoltuk, hogy a gének okozzák a betegségeket, és az ember ki
van szolgáltatva a DNS-e kényének-kedvének. Ha például valakinek a
családjában sokan haltak meg szívbetegség következtében, azt tételeztük fel,
hogy az illetőnek is nagyobb az esélye a szívbetegség kialakulására. Ma már
azonban az epigenetika tudományának köszönhetően tudjuk, hogy nem maga
a gén okozza a betegséget, hanem a környezet, amely utasítja a géneket a
betegség kialakítására – és itt nemcsak a testen kívüli, külső környezetről van
szó (például a dohányzásról vagy a rovarirtó szerekről), hanem a testen belüli
környezetről is: a sejtjeinken kívüliről.
Mit értek testen belüli környezet alatt? Ahogy már mondtam, az érzelmek
valójában kémiai visszajelzések, a külső környezetből származó tapasztalataink
végtermékei. Amikor tehát egy, a külső környezetünkben történő szituációra
reagálunk valamilyen érzéssel, akkor az így létrejövő belső kémiai változások
jelet adhatnak a génjeinknek akár arra, hogy kapcsolódjanak be (ez a
felerősítés, más szóval fokozott génkifejeződés), akár arra, hogy kapcsolódjanak
ki (ez a leszabályozás, más szóval csökkentett génkifejeződés). Maga a gén
fizikailag nem változik – a gén kifejeződése változik meg, márpedig a
kifejeződés számít a leginkább, hiszen ez gyakorolja a legnagyobb hatást
egészségünkre és életünkre. Így hát annak ellenére, hogy valaki genetikailag
hajlamos egy bizonyos betegségre, ha a génjei továbbra is egészségesen
fejeződnek ki, ahelyett hogy betegséget hoznának létre, nem alakul ki a
betegség, az ember egészséges marad.
Képzeljük el úgy a testet, mint finomra hangolt szerkezetet, amely
protein, más néven fehérje előállítására van berendezkedve. Minden egyes
sejtünk (a vörösvértestek kivételével) állít elő fehérjét, amely a test fizikai
felépítésében és fiziológiai funkcióiban játszik fontos szerepet. Az izomsejtek
például az aktin és a miozin nevű fehérjéket állítják elő, a bőrsejtek pedig a
kollagént és az elasztint. Az immunsejtek antitesteket gyártanak, a pajzsmirigy
sejtjei tiroxint, a csontvelő sejtjei pedig hemoglobint. A szemben található egyes
sejtek keratint állítanak elő, a hasnyálmirigy sejtjei enzimeket, például proteázt,
lipázt és amilázt. Egyetlen szerv vagy szervrendszer sincs a testünkben,
amelynek ne lenne szüksége fehérjékre vagy ne állítana elő fehérjéket. A
proteinek kulcsszerepet játszanak az immunrendszerben, az emésztésben, a
sejtregenerációban, a csont- és izomstruktúrában – igazából a test minden
funkciójában. Túlzás nélkül mondhatjuk tehát, hogy a protein kifejeződése
nem más, mint az élet kifejeződése, és egyenlő magával a testi egészséggel.
Ahhoz, hogy egy sejt proteint tudjon előállítani, ki kell fejeződnie egy
génnek. A géneknek ez a dolguk: lehetővé teszik a fehérje-előállítást. Ha a
sejten kívüli környezetből származó jelzés eléri a sejtmembránt, a kémiai anyag
rácsatlakozik a sejt külső felületén levő receptorra, majd bejut a sejten belüli
DNS-hez. Ezután egy gén a jelzésnek megfelelő proteint állít elő. Ha tehát a
sejten kívülről származó információ nem változik, a sejt változatlanul az eddigi
proteint állítja elő, és a test ugyanolyan marad. Idővel a gén elkezd
leszabályozódni; vagy leállítja az egészséges proteinkifejeződést, vagy lassan
elkopik, mintha a másolat másolatának másolatát készítené, és így a testet más
minőségű fehérje előállítására készteti.
A különféle osztályokba sorolható ingerek felfokozzák vagy leszabályozzák
a géneket. A tapasztalatfüggő géneket például akkor aktiváljuk, ha új dolgot
csinálunk vagy új információt tanulunk. E gének felelősek azért, hogy az
őssejtek megkapják a differenciálódáshoz szükséges információt, és olyan
típusú sejtté alakuljanak, amelyre a testnek épp szüksége van ahhoz, hogy
pótolja a sérült sejteket. A viselkedésiállapot-függő géneket akkor aktiváljuk,
amikor megnő bennünk a stressz, izgatottá válunk vagy módosult
tudatállapotba kerülünk, mint amilyen például az álmodás. Az efféle gének
jelentik a test és az elme közti kapcsolat érintkezési pontját, hiszen
összeköttetést teremtenek a gondolat és a test között, lehetővé téve, hogy fizikai
egészségünket különféle cselekvésekkel (meditációval, imával vagy társas
rituálékkal) befolyásoljuk. Ha a gének ily módon változnak, néha perceken
belül, akkor e módosult gének átörökítődhetnek a következő nemzedékre is.
Amikor tehát megváltoztatjuk az érzelmeinket, meg tudjuk változtatni a
génkifejeződést is (ki-be tudunk kapcsolni egyes géneket), hiszen másfajta
kémiai jelzést küldünk a DNS-ünknek, amely aztán utasítani tudja a géneket
másfajta fehérjék előállítására – felerősítéssel vagy leszabályozással, hogy olyan,
újfajta építőelemek jöjjenek létre, amelyek meg tudják változtatni a testünk
működését és szerkezetét. Ha például az immunrendszerünk túl sokáig volt
kitéve annak, hogy stresszes érzések hatása alatt éljen, és már aktiválódtak a
gyulladásért és a betegségért felelős gének, be lehet kapcsolni új géneket,
amelyek a növekedést és a regenerációt segítik, és ki lehet kapcsolni a régi
géneket, amelyek a betegségért felelősek. Ugyanakkor ezek az epigenetikailag
megváltozott gének elkezdenek új utasításokat követni, új fehérjéket előállítani
és növekedésre, regenerációra és gyógyulásra programozni a testet. Így lehet
sikeresen átkondicionálni a testet egy új elméhez.
Ahogy a fejezet elején olvashattuk, ez azt jelenti, hogy ha napról napra
ugyanolyan érzelmek hatása alatt élsz, a tested azt fogja hinni, hogy ugyanolyan
környezeti körülmények között van. Ezek az érzések ugyanolyan döntések
meghozatalára ösztönöznek, ami ugyanolyan cselekedetekre késztet, amelyek
aztán ugyanolyan tapasztalatokhoz vezetnek, amelyek pedig ismét csak
ugyanolyan érzelmeket váltanak ki. Az ilyen automatikus, előreprogramozott
cselekedeteknek köszönhetően sejtjeid szüntelenül ugyanolyan kémiai
környezetnek lesznek kitéve (mind a testen kívüli környezetben, mind a
sejteken kívüli, testen belüli környezetben). Ez a kémia egyre csak a
megszokott géneknek ad jelzéseket a megszokott módon – és a fejlődés
megreked, hiszen ha te ugyanolyan maradsz, akkor a génkifejeződésed is
ugyanolyan marad. Máris a kijelölt genetikai végzeted felé haladsz, hiszen
semmilyen új információt nem kapsz a környezetedből.
De mi van akkor, ha az életed körülményei jobbra fordulnak? Ez vajon
nem változtatja-e meg a sejteket körülvevő kémiai környezetet? Nos, ilyen is
előfordul, de nem mindig történik így. Ha éveken át a gondolkodás-érzelem,
érzelem-gondolkodás ördögi köréhez kondicionáltad a tested, akkor anélkül,
hogy tudtában lettél volna, tested ezen érzelmek rabjává vált. Pusztán tehát
attól, hogy megváltozik a külső környezeted – például munkahelyet váltasz –,
még nem feltétlenül szűnik meg ez a függőség, éppúgy, ahogy egy drogfüggő
sem gyógyul meg hirtelen attól, hogy mondjuk megnyeri a lottófőnyereményt
vagy elköltözik Hawaiira. A gondolkodás-érzelem körforgása miatt előbb-utóbb
– miután az újdonság varázsa eloszlik – a legtöbben visszakerülnek ez eredeti
érzelmi állapotukba, a testük pedig azt hiszi, hogy ugyanazt a régi, megszokott
valóságot éli, amely a régi, megszokott érzelmekhez vezetett.
Ha tehát az előző munkahelyed szörnyű volt, de sikerült újat találnod,
lehet, hogy néhány hétig vagy hónapig boldog vagy. Ha azonban előtte éveken
át a szörnyűséghez szoktattad a tested, előbb-utóbb vissza fogsz térni ehhez a
régi érzelemhez, mivel a testednek szüksége van a vegyszeradagjára. Lehet,
hogy a külső környezeted megváltozott, ám a tested jobban fog hinni a belső
kémiájának, mint a külső körülményeknek, ezért érzelmileg megreked a régi
létállapotban, és továbbra is a régi érzések rabja marad. Ezt úgy is mondhatjuk,
hogy még mindig a múltban élsz. Mivel a belső kémiád nem változott,
génkifejeződéseden sem tudsz változtatni, így a sejtek sem tudnak az eddigitől
eltérő proteineket előállítani, hogy javuljon a tested felépítése vagy működése,
így egészségi állapotod sem fog jelentős mértékben változni. Ezt én úgy
szoktam megfogalmazni, hogy meg kell haladnod az érzelmeidet a
gondolkodásoddal ahhoz, hogy valódi, maradandó változásokat tudj elérni.
2016 telén, a tacomai haladó workshopunkon a csapatommal elvégeztünk
egy kísérletet azzal kapcsolatban, hogy a felfokozott érzelmek milyen hatással
vannak az immunműködésre. 117 tesztalanytól vettünk nyálmintát a workshop
elején, majd négy nappal később, a workshop végén. Az immunoglobulin (IgA)
mértékét mértük. Ez a protein az immunrendszer erősségét jelzi.
Az IgA egy hihetetlen dolgokra képes kémiai anyag, az egészséges
immunrendszer és a test belső védelmi rendszerének egyik legfontosabb
fehérjéje. Szüntelen harcban áll a baktériumokkal, vírusokkal, gombákkal és
más organizmusokkal, amelyek megpróbálnak bejutni a testbe vagy már a test
belső környezetében élnek. Annyira hatásos, hogy többet ér bármilyen
influenza-védőoltásnál vagy immunerősítőnél. Ha aktiválódik, ez alkotja az
emberi test belső védelmének első számú vonalát. Ha a stressz (és ebből
következően a stresszhormonok, például a kortizol) szintje megnő, csökken az
IgA szintje, ami leszabályozza az immunrendszer e proteint előállító génjének
kifejeződését. A négynapos workshopunkon arra kértük a résztvevőket, hogy
kerüljenek érzelmileg felfokozott állapotba, például éljenek át szeretetet,
örömöt, ihletettséget vagy hálát naponta kilenc-tíz percen át. Azt akartuk
megtudni, hogy ha az érzelmeinket fel tudjuk fokozni, vajon nem tudjuk-e
felfokozni az immunrendszerünket is. Más szóval: vajon a tanítványaink
fokozni tudják-e az IgA kiválasztódásáért felelős gént pusztán azzal, hogy
változtatnak az érzelmi állapotukon?
Az eredmények mindenkit megdöbbentettek. Az IgA szintje átlagosan 49,5
százalékkal emelkedett. Az IgA normál értéke 37–87 milligramm
deciliterenként (mg/dl), ám volt olyan, akinél a workshop végére 100 mg/dl-es
értéket mértünk.7 Tesztalanyaink szignifikáns, mérhető epigenetikai
változásokat mutattak anélkül, hogy szignifikáns tapasztalatot éltek volna át a
külső környezetükben. Azzal, hogy a felfokozott érzelem állapotába kerültek
akár csak néhány napra, a testük elkezdte azt hinni, hogy új környezetben
vannak, így képesek lettek a megszokottól eltérő géneket aktiválni, és
megváltoztatni a génkifejeződésüket (ez esetben az immunrendszer
fehérjekifejeződését). (Lásd a 2.4 ábrát.)
 2.4 ábra
Ha gyakoroljuk az emelkedett érzelmeket és az energiánk megváltoztatását, akkor szó szerint fel tudunk
erősíteni olyan, a megszokottól eltérő géneket, amelyek újfajta, egészséges proteineket állítanak elő a belső
védelmi rendszerünk megerősítésének érdekében. A túlélési érzelmek visszaszorításával, valamint a külső
védelmi rendszer szükségességének minimalizálásával szabályozzuk a stresszhormonok kiválasztódásáért
felelős géneket. (A fenti ábrán a SIgA a nyálban található immunoglobulin A-t jelenti, a kortizol pedig egy
stresszhormon. Mindkettőt a nyálban mértük.)

Ez azt jelenti, hogy talán nincs is szükség gyógyszerre vagy bármilyen külső
anyagra ahhoz, hogy meggyógyuljunk – megvan bennünk a belső erő ahhoz,
hogy néhány nap alatt felerősítsük az IgA-t előállító gének működését. Néha
már annyi is elég, hogy az öröm, a szeretet, az ihletettség vagy a hála
emelkedett állapotába kerülünk napi öt-tíz percre, és ez szignifikáns
epigenetikai változásokat képes előidézni a testünkben és az egészségi
állapotunkban.

Az energia oda áramlik, ahová a figyelem összpontosul

Minthogy az energia oda áramlik, ahová a figyelmed összpontosítod, amikor
reggel felkelsz, és arra összpontosítod az összes figyelmed és energiád, hogy
kikkel kell találkoznod, hová kell elmenned, mi minden van a birtokodban és
milyen feladataid lesznek a háromdimenziós világban, az energiád
szétaprózódik. Elfolyik az összes kreatív energiád, ahogy a 2.5 ábra szemlélteti,
és ahhoz áramlik, ami a külső világban leköti a figyelmed – a mobiltelefonod, a
laptopod, a bankszámlád, a házad, a munkád, a kollégáid, a házastársad, az
ellenségeid, a kutyád, a macskád, az egészségi állapotod és így tovább. Vess egy
pillantást a 2.5 ábrára. Világos, hogy a legtöbb ember figyelmét és energiáját a
külső, anyagi világ köti le. Felvetődik tehát a kérdés: mennyi energiád marad a
gondolatok és érzelmek belső világában ahhoz, hogy új valóságot teremts?
Gondolj bele, hogy az a sok ember és dolog, amelyeknek a figyelmed
szenteled, mind ismert az életedben, hiszen már dolgod volt velük. Ahogy
korábban említettem e fejezetben, minden ilyen dologhoz külön idegi hálózat
tartozik az agyadban. Minthogy be vannak vésődve, valójában a múltadból
észleled és éled át őket. Minél többször éled át, annál automatikusabbá és
gazdagabbá válnak a hozzájuk tartozó idegi hálózatok, mivel az egyes
tapasztalatok újbóli átélése egyre több áramkört hoz létre, és tökéletesíti őket.
Ez a tapasztalat dolga: gazdagabbá teszi az agyat. Van tehát külön idegi
hálózatod a főnöködhöz, a pénzhez, a társadhoz, a gyerekeidhez, a pénzügyi
helyzetedhez, a házadhoz, de külön idegi hálózat tartozik minden egyes evilági
javadhoz, mivel más-más helyen és időben tapasztaltad meg az összes embert és
dolgot.

2.5 ábra
Minden ember, tárgy, dolog, hely vagy szituáció, amely a jól ismert zikai valóságunk része, rendelkezik egy
hozzá tartozó neurológiai hálózattal, valamint egy ehhez társuló érzelmi összetevővel, mivel mindegyiket
megtapasztaltuk már. Így ejti rabul energiánkat a múlt és a jelen valósága. Ha tehát ezekre összpontosítod a
gyelmed, az energia elfolyik tőled, és nem sok marad arra, hogy segítségével valami újat teremts a gondolataid
és érzelmeid belső világában

A két kinagyított rész az ábrán, ahol az oválisok metszi egymást, azt ábrázolja, hogy a külvilágunk egyes elemeit
hogyan vesszük igénybe azért, hogy megerősítsük érzelmi függőségünket. A barátainkat például arra
használhatjuk, hogy megerősítsük velük a szenvedésfüggésünket, az ellenségeinket pedig arra, hogy
megerősítsük a gyűlöletfüggésünket. Adja magát a kérdés: Mennyi kreatív energiád marad arra, hogy új sorsot
teremts magadnak?

Ha a figyelmed és ebből következően az energiád megoszlik a külvilágban levő

sok-sok tárgy, ember, probléma és feladat között, nem marad energiád a
gondolatok és érzelmek belső világára, így arra sem, hogy valami újat teremts
magadnak. Miért? Mert szó szerint a gondolataid és érzéseid teremtik meg a
személyes valóságod. Ha tehát mindannak megfelelően gondolkodsz és érzel,
amit ismersz (tehát az ismert szerint), egyre csak ugyanazt az életet erősíted
meg. Akár azt is mondhatjuk, hogy már nem a személyiséged teremti a
személyes valóságod, hanem a személyes valóságod teremti a személyiséged. A
külső környezeted uralja a gondolataidat és az érzéseidet. Biológiai megfelelés
áll fenn a gondolatok és érzelmek belső világa, valamint a külső, múltbeli és
jelen valósága között, amelyet a különböző helyeken és időpontokban
megismert emberek és dolgok alkotnak. Azért marad ugyanolyan az életed,
mert változatlanul ugyanoda fókuszálod a figyelmed (a gondolataid) és az
energiád (az érzéseid).
Végül pedig: ha a gondolataid és érzéseid elektromágneses szignált
sugároznak, amely életed minden területére hatással van, akkor folyton
ugyanazt az elektromágneses energiát sugárzod, és az életed soha nem fog
megváltozni. Mondhatjuk, hogy az energiád egyenlő a múltbeli és jelenlegi
valóság összességével – te pedig egyre a múltadat teremted újra – és ez nem az
egyetlen korlát. Ha a külvilágra fókuszálod a figyelmed és energiád teljes
egészét, miközben a megszokott módon reagálsz a megszokott körülményekre
– a krónikus stressz állapotában, amely szüntelen izgalmi állapotot tart fenn az
agyban –, akkor a belső világod kibillen az egyensúlyából, agyad pedig elkezd
nem kielégítő módon működni. Így bármit próbálsz is létrehozni, sokkal
kevésbé lesz hatékony. Más szóval életed áldozatává válsz, ahelyett hogy életed
teremtője maradnál.

Stresszhormonok által irányított élet

Vizsgáljuk meg most közelebbről, hogyan válunk a negatív érzelmeink rabjaivá
– pontosabban az úgynevezett stresszhormonok rabjává. Amint bármilyen olyan
körülményre reagálunk, amelyet fenyegetésként élünk meg, testünkben
stresszhormonok szabadulnak fel. Ez hatalmas energiákat szabadít fel annak
érdekében, hogy reagálni tudjunk a figyelmeztetésre. Ha ez bekövetkezik, a test
kibillen egyensúlyából – ami egyenlő magával a stresszel. Ez természetes és
egészséges reakció, hiszen ősidők óta ez az adrenalinból, kortizolból és más
hormonokból álló koktél szabadul fel a szervezetben, ha a külvilág veszélyeivel
kell szembenéznünk. Mondjuk üldözőbe vett minket egy ragadozó, nekünk
pedig döntenünk kellett, hogy felvesszük a harcot, elfutunk vagy elbújunk.
Túlélőmódban automatikusan materialistává válunk, és a valóságot az
érzékszervi benyomások, a látás, hallás, szaglás, tapintás és ízlelés mentén
határozzuk meg. Tudatunk beszűkül, teljes figyelmünket az anyagra
fókuszáljuk – a testünkre, ahogyan a konkrét térben és időben létezik. A
stresszhormonok azért irányítják figyelmünk egészét a külvilágra, mert a
veszély ott leselkedik ránk. Az őskorban ez a reakció természetesen még
hasznunkra vált, az alkalmazkodást szolgálta, segítette az életben maradást.
Miután elmúlt a veszély, figyelmünk felengedett, a stresszhormonok szintje
pedig visszatért a normális, egyensúlyi állapotba.
De ez ma már nincs így. Egyetlen telefon vagy e-mail a főnökünktől vagy
egy családtagunktól elég ahhoz, hogy erős érzelmi reakciót, például haragot,
frusztrációt, félelmet, szorongást, bánatot, bűntudatot, szenvedést vagy szégyent
váltson ki belőlünk, bekapcsolódjon a primitív üss vagy fuss idegrendszer, és mi
elkezdünk úgy viselkedni, mintha egy ragadozó lenne a nyomunkban. Ez a
kémiai állapot pedig automatikusan fennmarad, mert úgy tűnik, hogy a külső
fenyegetés soha nem szűnik meg. Az az igazság, hogy a legtöbben idejük nagy
részét ebben a felfokozott idegállapotban töltik. A stressz krónikussá válik.
Mintha a ragadozó nem kint az erdőben élne, ahonnan időnként előtör, hanem
ugyanabban a ketrecben, ahol mi magunk – például egy mérgező munkatárs
személyében, akinek pont velünk szemben van az asztala.
Az efféle krónikus stresszválasz már nem adaptív, hanem maladaptív. Ha
túlélőmódban élünk, és a stresszhormonok, mint például az adrenalin és a
kortizol elárasztják a testünket, érvényben marad a vörös riasztás, és soha nem
nyerjük vissza a belső egyensúlyunkat. Ahogy Anna, akiről az 1. fejezetben volt
szó, személyesen is megtapasztalta: ha hosszú ideig fennmarad ez a kibillent
egyensúlyi helyzet, nagy valószínűséggel betegség lesz a vége, ugyanis a tartós
stressz leszabályozza az egészséges génkifejeződést. Sőt a test úgy hozzá tud
szokni az efféle kémiai anyagokhoz, hogy valóságos függőségi viszony alakul ki.
A testünk egyenesen sóvárog utánuk.
Ilyenkor az agy túlműködik és túlpörög, mivel megpróbál mindent előre
kiszámítani, kézben tartani és olyan eredményeket kikényszeríteni, amelyek
fokozzák az életben maradás esélyét. Minél tovább csináljuk ezt, annál
erősebbé válik a függőség, és annál inkább elhisszük, hogy azonosak vagyunk a
testünkkel, amely kapcsolatban áll a környezetükkel és az identitásukkal, és a
lineáris időben él. Azért hisszük ezt, mivel figyelmünk egésze erre a világra
összpontosul.
Amikor az agy felfokozott állapotban van, túlélési üzemmódba kerülünk,
és a figyelmünk ide-oda ugrál; hol a munkánk vonja magára, hol a hírek, az
exünk, a barátaink, az e-mailek, a Facebook vagy a Twitter, és az ezekhez
tartozó neurológiai hálózatok egymás után, villámgyorsan aktiválódnak. (Nézd
meg újra a 2.5-ös ábrát.) Ha ez hosszú ideig így marad, a figyelem megszokott
beszűkítése és megosztása az agy szegmentálódásához vezet, így az már nem
képes kiegyensúlyozottan működni. Ezzel arra tanítjuk az agyunkat, hogy
rendezetlen, inkoherens mintázatokban tüzeljen, ami rendkívül kevéssé
hatékony működést eredményez. A zivatarfelhőkhöz hasonlóan a különféle
idegi hálózatok is rendezetlenül tüzelnek, és az agy szinkronizálatlan módon
működik. Így olyan hatás jön létre, mintha egy csomó dobos egyszerre püfölné
a hangszerét, de mindenféle ritmus vagy egymásra figyelés nélkül. A koherencia
és az inkoherencia fogalmát sokkal részletesebben tárgyaljuk egy későbbi
fejezetben; egyelőre elég annyit tudni, hogy ha az agy inkoherenssé válik, az
ember is inkoherens lesz. Ha az agy nem működik optimálisan, akkor te
magad sem.
Minden külső személyhez, dologhoz vagy helyhez, amelyet életed során
megismertél, egy konkrét érzelem társul, hiszen az érzelem – amely nem más,
mint mozgásban levő energia – voltaképpen a tapasztalat kémiai
szermaradványa. Ha pedig nagyrészt az efféle addiktív stresszhormonok szerint
éled az életed, előfordulhat, hogy arra használod a főnököd, hogy megerősítsd
az ítélkezéstől való függésed, a munkatársaidat, a barátaidat, az ellenségeidet
pedig arra, hogy megerősítsd a versengéstől, szenvedéstől, gyűlölettől való
függésed. A szüleid megerősítik a bűntudattól való függésed, a Facebook a
biztonság hiányától való függésed, a hírek a haragtól való függésed, az exed a
sajnálkozástól való függésed, a pénzhez fűződő viszonyod pedig a
nélkülözéstől való függésed.
Ez azt jelenti, hogy az érzelmeid – az energiád – összevegyülnek, sőt
össze is kovácsolódnak minden általad ismert személlyel, hellyel vagy dologgal,
amely részét képezi a megszokott valóságodnak. Emiatt pedig nem marad
energiád arra, hogy új munkát, új kapcsolatot, új pénzügyi helyzetet, új életet
vagy akár új, gyógyult testet teremts magadnak.
 Hadd fogalmazzam meg másképp. Mivel gondolkodásod és érzelmed
határozza meg azt, milyen frekvencián milyen információt sugárzol magadból
a saját energiameződben, ami jelentős hatást gyakorol az életedre, és mivel
figyelmed (következésképp energiád) egésze az emberek, tárgyak, dolgok,
helyszínek és időpontok külső világához van kötve, nem marad energiád a
belső világodban a gondolatokra és érzésekre. Minél erősebb tehát az érzelem,
amely rabul ejtett, annál nagyobb figyelmet fogsz szentelni ennek a
személynek, tárgynak, helynek vagy körülménynek a külső világodban – és
elpazarolod kreatív energiáid nagy részét, ami azt eredményezi, hogy az ismert
dolgoknak megfelelően fogsz gondolkodni és érezni; nehézzé válik a
megszokottól eltérő módon gondolkodni és érezni, ha a külső világ rabul ejtett.
Nagyon is lehetséges, hogy olyan emberek és dolgok bűvöltek el, amelyeknek
eleve a problémáidat köszönheted. Így folyik el az erőd, és így csúszik ki a
kezedből az energiáid irányítása. Ha újra megnézed a 2.5 ábrát, találsz benne
néhány példát, amelyek azt szemléltetik, hogyan alakulnak ki energetikai
kötések a külső világ elemeivel.
Nézzük meg a 2.6 ábrát is. A diagram bal oldalán két atom látható,
amelyeket egy láthatatlan energiamező köt össze. Információt osztanak meg
egymással. Az energia az, ami összeköti őket. A diagram jobb oldalán két
ember látható, akik a neheztelés élményén osztoznak, és őket is összeköti egy
láthatatlan energiamező, amely energetikai kötést képez közöttük. Valójában
közös energián, tehát közös információn osztoznak.

2.6 ábra
Hasonlóan két atomhoz, amelyek egymáshoz kapcsolódnak és molekulát alkotnak – osztozva a közös energián
és információn –, ha két ember ugyanolyan érzelmeken és energián osztozik, ugyanolyan gondolatokat és
információkat kommunikál, össze fog kapcsolódni. Mindkét esetben egy láthatatlan energiamező köti össze
őket. Ha energiára van szükség ahhoz, hogy két atomot szétválasszunk, akkor energia és tudat kell ahhoz is,
hogy eltereljük a gyelmünket azokról az emberekről és körülményekről, amelyek már annyi kreatív energiánkat
elszívták
Két atom szétválasztásához energiára van szükség. Hasonlóképp: ha a
figyelmünk és energiánk is a külső, fizikai világ ugyanazon személyeihez,
helyeihez és dolgaihoz köt minket, érthető, hogy energia kell ahhoz, hogy
meditáció közben el tudjuk szakítani ezeket a kötelékeket. Adja magát a
kérdés: vajon mennyi kreatív energiánkat köti le a bűntudat, a gyűlölet, a
neheztelés, a nélkülözés vagy a félelem? Pedig ezt a sok energiát mind
fordíthatnánk arra is, hogy új végzetet teremtsünk magunknak.
Ehhez az kell, hogy felülemelkedjünk a külső világ dolgain azzal, hogy
elirányítjuk róluk a figyelmünket. Ezért használjuk a meditációt belső
állapotunk megváltoztatására. Így lehetővé válik, hogy elszakadjunk a külső
személyektől, dolgoktól, helyszínektől és időpontoktól, és a belső utazásra
összpontosítsunk. Ha sikerül felülemelkedni a test érzelmein és elterelni a
figyelmünket mindenről, amit a külső világban ismerünk, visszanyerjük az
energiánkat és elszakítjuk azokat a kötelékeket, amelyek a múlt-jelen
(változatlan) valóságához láncolnak minket. Egy olyan átalakulást kell
megtennünk, amely során valakiből senkivé válunk – ami azt jelenti, hogy el
kell terelni a figyelmünket a testünkről, a fájdalmunkról és az éhségünkről. Ha
eddig valaki voltál, mostantól senkinek kell lenned (el kell terelned a figyelmed
az olyan identitásfogalmakról, mint társ, szülő vagy alkalmazott). A valamikről
a semmire kell irányítanod a figyelmed (elfelejteni a mobiltelefonod, az e-
maileket vagy a kávézgatást). Ha eddig voltál valahol, mostantól sehol sem kell
lenned (túl kell emelkedned az olyan gondolatokon, hogy például milyen a
szék, amelyben ülve meditálsz, vagy hová fogsz még aznap menni). Túl kell
lépned a lineáris időn az időtlenségbe (ahol nem vonják el a figyelmed az
emlékek vagy a jövőre vonatkozó gondolatok).
Ezzel nem azt mondom, hogy a mobiltelefon, a laptop, az autó vagy a
bankszámla rossz lenne, hanem azt, hogy ha túlságosan kötődsz ezekhez a
dolgokhoz, és már annyira rabul ejtették a figyelmed, hogy gondolkodásoddal
nem tudod meghaladni őket (a hozzájuk társított erős érzelmi töltés miatt), e
birtoktárgyak veszik át az uralmat fölötted. Így aztán semmi újat nem tudsz
teremteni. Az egyetlen megoldás, ha megtanulod visszaszerezni
szétforgácsolódott energiád és felülemelkedsz a túlélési érzelmeken,
amelyeknek rabjává váltál, és amelyek a múlt-jelen valóságához láncolják
energiáid. Ha sikerül elterelni a figyelmed az ilyen külső elemekről, elkezdhet
gyengülni az e dolgokhoz láncoló érzelmi kötelék, és végül annyi szabad
energiát tudsz majd felszabadítani, amely elegendő egy új jövő
megteremtéséhez. Ehhez azonban az kell, hogy tudatára ébredj annak, hogy
eddig tudattalanul hová irányítottad a figyelmed, és – mintha csak két atomot
választanál szét – energiára is szükség lesz ahhoz, hogy tudatosan felszámold
ezeket a kötelékeket.
A workshopjaimon sokszor jönnek oda hozzám azzal, hogy elromlott a
számítógépük merevlemeze, vagy hogy ellopták a kocsijukat, vagy hogy
elvesztették az állásukat, ezért nincs pénzük. Tudod, mit mondok nekik,
amikor arról panaszkodnak, hogy elvesztettek valakit vagy valamit?
„Nagyszerű! Nézd, mennyi energiád maradt most arra, hogy új sorsot teremts
magadnak!” Egyébként ha jól csinálod, és sikerül visszanyerned az összes
energiád, valószínűleg először nem lesz kellemes érzés, sőt talán kicsit össze is
zavar. Készülj fel rá, hogy életed egyes területei esetleg szétesnek. De ne aggódj!
Ennek így is kell lennie, hiszen épp most szakítod el az önmagad és a
megszokott valóság között feszülő energetikai kötelékeket. Minden, ami
rezgésszámát tekintve nem illeszkedik az új jövődhöz, szét fog hullani. Hadd
hulljon! Ne is próbáld meg egyben tartani a régi életed, hiszen úgyis túlságosan
elfoglal majd az az új sors, amelyet most fogsz magadhoz vonzani.
Hadd mondjak egy példát. Az egyik barátom, aki rektorhelyettes volt egy
egyetemen, három héttel azután, hogy meditálni kezdett, elment egy
értekezletre. Ő volt az egyetem tartóoszlopa. Mind a hallgatók, mind a
tantestület szerette. Ám alig ült le az értekezleten, kiderült, hogy menesztik.
Felhívott, és azt mondta: „Figyelj csak, biztos, hogy ez a meditációs izé
működik? Épp most rúgtak ki. Nem arról volt szó, hogy remek dolgok fognak
történni velem, ha a belső növekedésemen dolgozom?” „Nézd – mondtam neki
–, ne ragaszkodj a túlélési érzelmekhez, mert azok a múlthoz láncolnak.
Keresd inkább a jelen pillanatot, és ott láss neki a teremtésnek.” Két hét sem
telt el, és a barátom beleszeretett egy nőbe, akit később feleségül vett.
Hamarosan egy sokkal nagyobb és jobb egyetemtől kapott állásajánlatot,
amelyet örömmel el is fogadott. Egy év múlva megint felhívott, hogy az előző
egyetem, ahonnan menesztették, vissza akarja hívni őt rektori pozícióba.
Soha nem lehet tudni, hogy az univerzum mit tartogat számodra, ha
szétesik a régi valóságod, és egy új valóság kezd testet ölteni. Egyet azonban
mondhatok: az ismeretlen még soha nem hagyott cserben engem.
Nyerd vissza az energiád!
Ha le akarsz csatlakozni a külvilágról, meg kell tanulnod megváltoztatni az
agyhullámaid. Ejtsünk ezért néhány szót az agyhullám-frekvenciákról. A
tudatos ébrenlét nagy részében a béta-frekvenciatartomány jellemzi az
agyhullámokat. Ezen belül megkülönböztetünk alacsony, közepes és magas
frekvenciájú béta-hullámokat. Az alacsony hullámhossz ellazult állapot,
amikor nem érzékelünk fenyegetést a külvilág felől, de tudatában vagyunk a
testünk térbeli és időbeli helyzetének. Ebben az állapotban vagyunk, amikor
olvasunk, a lányunkkal beszélgetünk vagy például egy előadást hallgatunk. A
közepes frekvenciájú béta-hullám kissé izgatottabb állapotot jelent, például
amikor emberek közé mész, és mindenkinek be kell mutatkoznod úgy, hogy
meg kell jegyezned az összes nevet. Az ember ilyenkor már éberebb, de azért
nem kimondottan stresszes, és nem billen ki az egyensúlyából. Ezért a közepes
frekvenciájú béta-hullámot hívhatjuk „jó stressznek” is. A magas frekvenciájú
béta-állapotot a stresszhormonok magas szintje jellemzi. Ebben az állapotban
az olyan túlélési érzelmek kerülnek előtérbe, mint a harag, a veszélyérzet, a
zaklatottság, a szenvedés, a gyász, a szorongás, a frusztráció vagy akár a
depresszió. A magas frekvenciájú béta-hullám háromszor olyan magas is lehet,
mint az alacsony, és kétszer olyan magas, mint a közepes.
Bár ébrenléti időnk nagy részét béta-állapotban töltjük, néha nap közben
is alámerülünk az alfa-frekvenciájú tartományba. Alfa-agyhullámok akkor
keletkeznek, amikor ellazultak, nyugodtak, kreatívak, sőt intuitívek vagyunk –
vagyis amikor nem gondolkodunk és nem elemzünk, hanem álmodozunk,
fantáziálunk és elrévedünk. Ha az alfa-hullámot úgy fogjuk fel, mint amikor
figyelmünket elsősorban a külvilágra fókuszáljuk, akkor az alfa-hullámról
elmondható, hogy ilyenkor elsősorban a belső világra koncentrálunk.
A théta-agyhullámok abban a szürkületi zónában jelentkeznek, amikor az
elme még ébren van, de a test már az álom felé sodródik. Ugyanez a frekvencia
jellemzi a mély meditációt is. A delta-agyhullámok általában mély, pihentető
alvás közben mérhetők. Az utóbbi négy év alatt azonban kutatócsoportommal
számos hallgatómnál regisztráltunk rendkívül mély delta-hullámot meditáció
közben is. Testük mélyen, álomtalanul alszik, az agyi CT-ken azonban az
látszik, hogy rendkívül nagy amplitúdójú energiafeldolgozás zajlik az
agyukban. A hallgatók ilyenkor mély misztikus élményekről, a teljesség
érzéséről, illetve arról számolnak be, hogy úgy érzik, azonosak mindenkivel és
mindennel az egész univerzumban. A különböző agyhullámok összevetéséhez
segítséget nyújt a 2.7 ábra.
A gamma-frekvenciájú agyhullámokat én csak szupertudatos állapotnak
hívom. Ez a magas frekvenciájú energia akkor jelentkezik, amikor az agy egy
belső esemény hatására izgatott állapotba kerül (az egyik leggyakoribb példa a
meditáció, amikor becsukjuk a szemünk, és elmerülünk önmagunkban)
anélkül, hogy valamilyen testen kívüli esemény szerepet játszana benne.

2.7 ábra
A különböző agyhullámok összehasonlítása

Az egyik legnagyobb kihívás, amellyel meditáció közben szembe kell néznünk,

átváltani a magas (vagy közepes) frekvenciájú béta-hullámokról az alfa-, majd
théta-agyhullámtartományba. Pedig ez elengedhetetlen feltétele a
meditációnak, mivel ha az agyhullámok ilyen mély frekvenciatartományba
süllyednek, az ember már nem figyel oda a külvilág zavaró ingereire,
amelyekhez egyébként annyira hozzászokott az állandó stressz állapotában.
Mivel ilyenkor nem elemezgetünk vagy tervezgetünk, illetve nem próbálunk
felkészülni a jövőben esetleg bekövetkező legrosszabb forgatókönyvre, amelyre a
múlt félelemmel teli emlékei alapján következtetünk, lehetőségünk nyílik jelen
lenni, kizárólag a mostban létezni.
Nem lenne csodálatos egy meditáció közben megszüntetni az összes olyan
kapcsot, amely a külső környezethez köt, felülemelkedni a testünkön, a
félelmeinken és a feladatainkon, és megfeledkezni a jól ismert múltról és a
kiszámítható jövőről? Ha jól csináljuk, még az időérzékünket is elveszítjük. Ha
meditáció közben sikerül felülemelkedni az automatikus gondolkodáson, az
érzelmeken és a megszokáson, pontosan ez fog történni: túljutunk a testünkön,
a környezetünkön, de még az időn is. Meggyengülnek azok az energetikai
kötések, amelyek a múlt-jelen valóságához kötnek minket, és hirtelen a jelen
pillanatban találjuk magunk. Csakis a jelen pillanatban tudjuk visszaszerezni
az energiánkat.
Ehhez persze erőfeszítés kell (bár gyakorlással egyre könnyebb lesz),
hiszen általában a stresszhormonok irányítanak bennünket. Nézzük meg tehát,
mi történik, ha mégsem vagyunk jelen a pillanatban meditáció közben; így
tudni fogjuk, mi a teendő ebben az esetben. Fontos elsajátítani ezt a készséget,
mivel ha nem tudunk felülemelkedni a stresszen, a problémákon és a
fájdalmakon, nem tudunk olyan jövőt teremteni magunknak, ahol mindezek a
dolgok nem léteznek.
Tegyük fel például, hogy meditáció közben elkezdenek elkalandozni a
gondolataid. Az efféle gondolkodás a szokásoddá vált, mivel már évek óta
ugyanúgy gondolkodsz és ugyanazokra az emberekre, dolgokra, időpontokra és
helyszínekre összpontosítod a figyelmed. Napi szinten, automatikusan
ugyanazokat a jól ismert érzéseket éled meg, amelyek megerősítik azt a régi
személyiséget, amely a megszokott személyi valóságodhoz kötődik – így egyre
csak a múltra kondicionálod a tested. Mindössze annyi a különbség, hogy most
épp meditálsz, ezért csukva van a szemed.
Miközben lehunyt szemmel üldögélsz, fizikailag nem látod a főnököd.
Tested azonban érezni akarja a haragot, hiszen valahányszor meglátod őt éber
óráidban – naponta ötvenszer, hetente öt napon –, megszokott keserűséget és
agressziót érzel. Ha e-mailt kapsz tőle (ami naponta legalább tízszer
megtörténik), tudat alatt ugyanazzal az érzelmi reakcióval felelsz rá, a tested
ezért teljesen hozzászokott ahhoz, hogy vele erősítse meg a haragfüggőséged. A
testednek szüksége van azokra az érzelmekre, amelyeknek a rabjává vált, és
mint egy drogfüggő, a test is a megszokott kémiai anyagok után sóvárog. Érezni
akarja a főnöködre irányuló, jól ismert haragot, amiért nem te kaptad meg az
előléptetést, és érezni akarja a munkatársad iránti megvetést, amiért mindig
falaznod kell neki. Azután eszedbe jut a többi kolléga, aki folyton bosszant,
illetve még egy csomó dolog, ami miatt dühös lehetsz a főnöködre. Üldögélsz és
meditálni próbálsz, de a tested nem hagyja. Azért nem hagyja, mert kell neki
az a kémiai koktél, amely azokhoz az érzésekhez társul, amelyeket nyitott
szemmel, ébrenléti óráidban rendszeresen átélsz.
Amint felismered, mi történik – hogy ennek az érzelemnek szenteled a
figyelmed egészét –, tudatára fogsz ébredni annak is, hogy a múltba fekteted az
energiád (hiszen az érzelmek a múlt lenyomatai), leállítod a gondolataidat,
visszatérsz a jelen pillanathoz, és elkezded elterelni a múltról a figyelmed és az
energiád. Csakhogy alig telik el egy kis idő, máris újból frusztrációt, haragot és
neheztelést érzel, és felismered, mi folyik. Eszedbe jut, hogy a tested azért
próbálja átélni ezeket az érzelmeket, hogy megerősítse az e kémiai anyagok
iránti függőségét, és eszedbe jut az is, hogy ezek az érzelmek a magas
frekvenciájú béta-hullámtartományba vezetik az agyad, és megint leállítod a
gondolataid. Valahányszor szünetet tartasz, megnyugtatod magad, és
visszatérsz a jelen pillanathoz, azzal győzködöd a tested, hogy már nem az övé
az elme szerepe, hanem a tiéd.
Csakhogy ekkor elkezdenek elárasztani az olyan gondolatok, hogy kikkel
kell találkoznod, hová kell menned és mi mindent kell még csinálnod aznap.
Azon töprengsz, vajon a főnököd válaszolt-e már arra a bizonyos e-mailre, és
eszedbe jut, hogy elfelejtetted visszahívni a testvéred. Ráadásul ma jön a
szemetes is, ki kell vinni a kukát. Ekkor hirtelen rájössz, hogy a jövő
forgatókönyvének elképzelésével megint csak a már jól ismert valóságra
irányítod a figyelmed és az energiád. Ezért megint leállítod a gondolataid,
visszatérsz a jelen pillanathoz, ismét eltereled az energiád a kiszámítható,
ismert jövőről, és helyet csinálsz az ismeretlennek az életedben.
Nézd meg a 2.8 ábrát. Azt mutatja, hogy amint a jelen optimális
pillanatában találod magad, energiád (amelyet a nyilak szimbolizálnak) nem
áramlik el tőled a múltba vagy a jövőbe, mint ahogy a 2.3 ábrán történik. Most
már eltereled az energiád a jól ismert múltról és a kiszámítható jövőről. Már
nem a megszokott áramköröket hozod működésbe a megszokott módon, és
már nem a megszokott géneknek adsz utasítást a megszokott módon azzal,
hogy a megszokott érzéseket éled át. Ha nem adod fel, lassan visszanyered az
összes energiád azzal, hogy felszámolod azokat az energetikai kötéseket,
amelyek a jelen-múlt valóságához láncolnak. Ez azért történik így, mert
eltereled a külvilágról a figyelmed és az energiád, és helyette a belső világodra
irányítod, így saját elektromágneses mezőt alakítasz ki a tested körül. Így már
marad energiád arra is, hogy valami újat teremts.

2.8 ábra
Ha eltereled a gyelmed a múlt-jelen valóságáról vagy a kiszámítható jövő valóságáról, visszaáramlik hozzád az
energia, és saját elektromágneses mezőt alakítasz ki. Így már marad energiád arra is, hogy meggyógyítsd
magad vagy új tapasztalatokat szerezz

Nem meglepő módon a figyelmed újra kezd elkalandozni. Ha nem hagyod

abba a meditációt, a tested egyre ingerültebbé és türelmetlenebbé válik, mivel
nem bírja a tétlenséget. Végső soron te programoztad arra, hogy mindennap
felkeljen és ugyanazt a rutint csinálja végig. Abba akarja hagyni a meditációt, ki
akarja nyitni a szemét, és látni akar valakit. Hallani akar valamit a tévéből vagy
a telefonból. Jobban szeretné megízlelni a reggelit, mint csak tétlenül ücsörögni.
Szeretné megszagolni a friss kávét, ahogy minden reggel szokta, és szeretne
érezni valamit, mondjuk egy forró zuhanyt, mielőtt elkezdődne a nap.
A test az érzékszerveken keresztül akarja megtapasztalni a fizikai
valóságot, hogy átélhessen egy érzelmet, a te célod azonban az, hogy egy
érzékszerveken túli világot teremts, amelyet nem az elme szerepét betöltő test
ural, hanem te magad funkcionálsz elmeként. Valahányszor tehát tudatára
ébredsz a programnak, visszahozod a tested a jelen pillanathoz. A test újra
megpróbál visszatérni a jól ismert múlthoz, hiszen egy kiszámítható jövőben
szeretne gondolkodni, de te nem engeded. Valahányszor felülemelkedsz ezeken
az automatikus szokásokon, az akaratod meghaladja a programot. Ahányszor
csak visszavezeted a tested a jelen pillanathoz, mintha csak egy állatot
idomítanál, új elméhez kondicionálod át a tested. Ahányszor csak tudatára
ébredsz a programnak, és erőfeszítést teszel a jelen pillanat érdekében, azt
állítod, hogy az akaratod meghaladja a programod. Ha kitartóan visszavezeted
a jelen pillanathoz a figyelmed (következésképp az energiád), és minden
alkalommal megfigyeled, mikor vagy jelen és mikor nem, előbb-utóbb a tested
megadja magát. Valahányszor észreveszed, hogy elkalandoztál a jelentől, de
kitartóan visszavezeted a figyelmed a pillanathoz, gyengülni fognak a jól ismert
valóságodhoz fűződő energetikai kötelékek. Amikor visszatérsz a pillanathoz,
valójában mindig felülemelkedsz a fizikai világban létező éneden, és közelebb
kerülsz a kvantummezőhöz (erről a fogalomról részletesebben a következő
fejezetben lesz szó).
Minden háború legnehezebb része az utolsó csata. Ez azt jelenti, hogy ha
a tested dühöngeni kezd az elme szerepében, és olyan gondolatokat ébreszt
benned, hogy nem tudsz továbbmenni, és azt akarja, hogy állj meg és térj vissza
az érzékszervi valósághoz, te csak tarts ki. Most tényleg az ismeretlenbe lépsz –
és előbb-utóbb sikerül elkezdened felszámolni a belső érzelmi függőséget. Ha
felülemelkedsz a bűntudaton, a frusztráción, a neheztelésen vagy a
kisebbrendűségi érzésen, megszabadítod a tested azoknak a szokásoknak és
érzelmeknek a kötelékeitől, amelyek a múlthoz láncolnak – és így energia
szabadul fel, amely most visszaáramlik hozzád. Ahogy a testben felszabadul ez
a sok érzelmi energia, megszűnik elmeként funkcionálni. Felfedezed, hogy a
félelem másik oldala a bátorság, a nélkülözés másik oldala a teljesség, a
kételyen túl pedig ott a tudás. Ha belépsz az ismeretlenbe, és feladod a dühöd
vagy a gyűlöleted, felfedezed a szeretetet és az együttérzést. Ugyanarról az
energiáról van szó, amely eddig elraktározva szunnyadt a testedben, de most
elérhetővé vált, és a segítségével új sorsot teremthetsz magadnak.
Amikor tehát megtanulsz felülemelkedni önmagadon – vagy inkább
önmagad és életed emlékén –, felszámolod a dolgokhoz, személyekhez,
helyszínekhez és időpontokhoz láncoló kötelékeket, amelyek miatt nem tudsz
elszakadni a múlt-jelen valóságától. Ha végre felülemelkedsz a haragodon vagy
a frusztrációdon, és felszabadítod a múltadban csapdába esett energiát, ez az
energia visszaáramlik hozzád. Ha felszabadítod a mindeddig a túlélési
érzelmek börtönében rekedt kreatív energiát – mind önmagadban, mind a
környezetedben –, saját energiamezőt alakítasz ki a tested körül.
Haladó workshopjainkon meg is mértük a visszaáramló energia mértékét.
Vannak szakértőink, akik egy rendkívül érzékeny műszert, úgynevezett
gázkibocsátás-vizualizáló (GDV) készüléket használnak, amelyen még egy
speciális szenzor is van (úgynevezett Sputnik antenna), amelyet dr.
Konsztantyin Korotkov fejlesztett ki. Ez a műszer az elektromágneses
háttérsugárzást méri a termekben, és regisztrálja a workshop előrehaladtával
bekövetkező energiaváltozásokat. Egyes haladó workshopjaink első teljes
napjának végén néha azt tapasztaljuk, hogy az energia visszaesik a teremben.
Ez azért történik, mert valahányszor meditálni kezdünk, és a tanítványoknak
felül kell emelkedniük önmagukon azzal, hogy elszakítják az ismert valóságuk
személyeihez és tárgyaihoz fűződő kötelékeket, ez a sok energia mind
visszaáramlik hozzájuk. Energiát vonnak el a nagyobb mezőből, a terem
energiamezője pedig csökken, ahogy a résztvevők elkezdik saját, egyéni
energiamezőjüket létrehozni a testük körül – és így már lesz elég energiájuk
ahhoz, hogy új sorsot teremtsenek maguknak. Természetesen miután az első
napon mindenki felülemelkedik önmagán, saját fénymezőt épít ki, majd napról
napra növekszik az energiája, lassan elkezd hozzájárulni a terem közös
energiájához. Ezért aztán a workshop végére azt tapasztaljuk, hogy megint
emelkedik az energia szintje. Ezt a folyamatot ábrázolja vizuális formában a
színes betétlapok 1A és 1B ábrája.
Nagymértékben növeli a sikeres meditáció esélyét, ha elég időt adsz
magadnak, és nem vonja el a figyelmed az, hogy megpróbálod siettetni az
élményt. Én például két teljes órát szánok a meditációra. Nem mindig van
szükség ilyen hosszú időre, de mostanra már eléggé ismerem magam ahhoz,
hogy tudjam, hogy ha csak egy órát szánok rá, azt fogom érezni, hogy nincs
elég időm. Ha viszont két órám van, nyugodt maradok, tudván, hogy van elég
időm rátalálni a jelen pillanatra. Néha könnyen és gyorsan rátalálok a pillanat
optimális pontjára, máskor viszont egy egész órán át kell próbálkoznom, hogy
visszahozzam az agyam és a testem a jelenbe.
Rendkívül elfoglalt ember vagyok. Előfordul, hogy mindössze három
napra utazom haza két workshop vagy más esemény között. Ilyenkor reggel alig
nyitom ki a szemem, máris azokon a találkozókon jár az eszem, amelyeket
aznapra terveztem a csapatom tagjaival, és mentálisan elpróbálom, amit meg
kell beszélnünk. Azután végiggondolom, milyen e-maileket kell elintéznem,
mielőtt elmegyek a meetingekre. Azután a délutáni repülőutamra gondolok.
Végül végigmegyek rajta, kiket kell felhívnom, miközben kimegyek a reptérre.
Nem részletezem tovább.
Miközben a fejemben csupa ismert ember jár, akivel találkoznom kell,
csupa ismert hely, ahová el kell mennem, csupa ismert teendő, amit el kell
végeznem és csupa ismert időpont a megszokott valóságomból, ráébredek, hogy
arra hangolom elő az agyam és a testem, hogy olyan legyen, mintha ez az előre
elképzelt jövő már is megtörtént volna. Tudatára ébredek, hogy egy ismert
jövőre irányítom a figyelmem, megpróbálom leállítani, és visszatérek a jelen
pillanathoz. Ezzel elkezdem leépíteni az ehhez tartozó idegrendszeri
kapcsolatokat. Néha előfordul, hogy elérzékenyülök, elfogy a türelmem vagy
frusztrációt érzek egy-egy aznapi történés miatt. Mivel az érzelem a múlt
lenyomata, az energia pedig oda áramlik, ahová a figyelmem irányítom,
ráébredek, hogy a múltba fektetem az energiám. Aztán, mivel a
stresszhormonok valószínűleg felizgatják az agyam, a testem pedig magas
frekvenciájú béta-hullám-állapotot idéz elő, meg kell nyugtatnom magam, és
visszatérni a jelen pillanathoz. Eközben már nem a megszokott áramköröket
hozom működésbe az agyamban, amivel visszanyerem az energiám a múltból.
Ha tudatára ébredek azoknak a megszokott gondolatoknak, amelyek a
megszokott és jól ismert érzésekhez kapcsolódnak, és leállítom a megszokott
érzéseim, a testem többé nem a múlthoz kondicionálom és többé nem a
megszokott géneknek adok jelzést a megszokott módon. Mivel pedig az
érzelem nem más, mint a környezeti tapasztalatok végterméke, és a környezet
adja a jelzéseket a génnek, ha már nem a megszokott érzéseket érzem, többé
nem a megszokott géneket választom ki, és nem nekik adok utasítást a
megszokott módon. Ez nem csupán egészségi állapotomra lesz hatással, hanem
egyúttal a testemet sem egy előre kiszámítható jövőre hangolja elő az alapján,
hogy eddig valójában a múltban éltem. Azzal tehát, hogy meggátolom ezeket a
megszokott érzéseket, megváltoztatom a testem genetikai programját. Mivel a
tartós stressz hormonjai leszabályozzák az egészséges gének kifejeződését, és
betegséget okoznak, valahányszor képes vagyok leállítani magam, ha
észreveszem, hogy a stresszhez kapcsolódó érzelmek jelentkeznek, többé nem
kondicionálom arra a testem, hogy a stresszes érzelmek rabja legyen.
 2.9 ábra
Ha az ember megtalálja a bőkezű pillanat optimális pontját, megszűnik létezni megszokott múltja és
kiszámítható jövője, és készen áll arra, hogy új lehetőségeket teremtsen

Ha jól csinálom, és túlemelkedem az ismert múltam és jövőm megszokott

gondolatain és érzésein, ez a kiszámítható jövő (és vele együtt a jól ismert múlt,
amellyel mindeddig megerősítettem) energetikailag, neurológiailag,
biológiailag, kémiailag, hormonálisan és genetikailag is megszűnik létezni. Ha
pedig többé nem a jó öreg, megszokott idegi hálózatokat hozom működésbe
(azzal, hogy nem gondolok többé az egyes helyszínekhez és időpontokhoz
köthető személyekre és dolgokra), és újra meg újra visszatérek a jelen
pillanathoz, visszanyerem az energiám. Nézd meg a 2.9 ábrát, és megérted,
hogyan szűnik meg létezni a megszokott múlt és a kiszámítható jövő.
Immár a bőkezű jelen pillanat optimális pontján vagyok, és marad
energiám teremteni. Saját energiamezőt építettem ki a testem körül.
Valahányszor azon dolgoztam – néha órákon át –, hogy felülemelkedjek
önmagamon, és rátaláljak az örök mostnak hívott helyre, és valóban sikerült is
az áttörés, mindig ugyanarra gondoltam: Hogy ez mennyire megérte!
 3. fejezet

HANGOLÓDJ RÁ AZ ÚJ
LEHETŐSÉGEKRE A KVANTUM
BIRODALMÁBAN!

Felülemelkedni a testen, a környezeten és az időn nem könnyű – mégis megéri,

hiszen ha lecsatlakozunk a háromdimenziós valóságról, belépünk egy teljesen
más valóságba, a kvantum valóságába; vagyis a végtelen lehetőségek
birodalmába. Ezt a valóságot elég nehéz leírni, mivel nem hasonlít semmihez,
amihez a fizikai univerzumban hozzászoktunk. A newtoni fizika törvényei, a
világ működéséről alkotott gondolataink itt egyszerűen érvényüket vesztik.
A kvantummező (avagy egyesült mező) egy olyan, láthatatlan energia- és
információs mező – de hívhatjuk értelem- vagy tudatmezőnek is –, amely téren
és időn kívül létezik. Itt nincs semmi fizikai vagy anyagi dolog. Túlmutat
minden érzékszervi tapasztalaton. Ez az egyesült energia- és információs mező
uralja a természeti törvények egészét. A tudósok régóta fáradoznak azon, hogy
kvantifikálják ezt a folyamatot, és jobban megérthessük, így egyre többet
tudunk róla.
Saját, személyes ismereteim és tapasztalatom alapján úgy vélem, hogy
létezik egy önszervező értelem, amely energiából áll, és amely a megfigyelés
révén formálja rendbe az univerzumokat és galaxisokat. Gyakran mondják
nekem, hogy ez az elmélet kissé tudománytalanul hangzik. Erre mindig a
következő kérdéssel felelek: Mi jön létre egy robbanást követően – rend vagy
rendezetlenség? Rendezetlenség – válaszolják. Mire én: Akkor hogy lehet az,
hogy az ősrobbanás után, amely a valaha történt legnagyobb robbanás volt,
ekkora rend keletkezett? Minden bizonnyal valamiféle értelem szervezi az
energiát és az anyagot formába, és egyesíti a természeti erőket annak érdekében,
hogy létrejöhessen egy ilyen remekmű. Ez az értelem, ez az energia pedig nem
más, mint a kvantummező vagy egyesült mező.
Hogy érzékeltetni tudjam, mégis milyen ez a mező, képzeljük el, hogy az
összes ember, állat, növény és tárgy – mind a természeti, mind az ember alkotta
– eltűnik a Földről, majd eltűnnek a kontinensek, a tengerek, végül maga a
Föld is. Ezután eltűnik az összes bolygó, a Hold és maga a Nap is a
naprendszerünkből. Majd eltűnik az összes naprendszer a galaxisból, aztán az
összes galaxis az univerzumból. Nincs levegő, még fény sincs, amelyet a
szemünk észlelhetne. Csak a teljes sötétség marad, az űr, a nullpontmező. Ezt
azért fontos észben tartanod, mert amikor tudatként a jelen pillanatban belépsz
az egyesült mezőbe, egy végtelen, sötét térben találod magad – ahol nincs
semmi anyagi.
Most képzeld el azt, hogy nemcsak hogy semmit sem látsz itt, de mivel a
fizikai tested nélkül lépsz be ebbe a birodalomba, látásod sincs, amellyel
felfoghatnád a világot – és persze nincs képességed a hallásra, a tapintásra, a
szaglásra vagy az ízlelésre sem. Egyáltalán, semmiféle érzékszervvel nem
rendelkezel. A kvantummezőben az egyetlen létmód a tudatosság. Pontosabban
szólva e birodalom megtapasztalásának egyetlen útja nem az érzékszerveken,
hanem a tudatosságon át vezet. Mivel a tudatosság éberséget is jelent, vagyis
odafigyelést és észrevevést, ha felülemelkedsz az érzékszervi világon, és
odafigyelsz a kvantummező energiájára, a tudatod magasabb szintű
információkkal és frekvenciákkal kerül kapcsolatba.
Mindezek fényében furcsán hangozhat, hogy a kvantummező mégsem
üres. Ez a végtelen mező rezgéssel és energiával van tele, és minden rezgés
információt hordoz. Fogjuk fel tehát a kvantummezőt úgy, mint ami tele van
végtelen mennyiségű energiával, amely a fizikai világon túli tartományban, az
érzékszervek világán túl rezeg, és a láthatatlan energiahullámok segítségével mi
is részt tudunk venni a teremtésben. De pontosan mit is teremthetünk ezzel a
rengeteg, a lehetőségek tengerének végtelenjében úszkáló energiával? Ez
egyedül tőlünk függ, hiszen – tömör megfogalmazásban – a kvantummező az
az állapot, amely az összes lehetőséget magában hordozza. Ahogy az imént
mondtam: amikor a kvantumuniverzumban találjuk magunk, akkor tiszta
tudatként vagy éberségként létezünk: olyan éberségként, amely megfigyeli a
lehetőségek végtelen mezőjét, amely egy még hatalmasabb tudaton és egy még
magasabb szintű energián belül létezik.
Amikor tudatként belépsz ebbe a hatalmas térbe, nincsenek körülötted
testek, emberek, tárgyak, helyek és nincs idő se. A lehetőségek azonban
végtelenek, ugyanis energia formájában ezrek léteznek itt. Ha tehát az életed
ismert dolgaira gondolsz, visszakerülsz a téridő háromdimenziós valóságába.
Ám ha elég hosszú ideig tudsz megmaradni az ismeretlen sörétjében, képessé
válhatsz arra, hogy ismeretlen dolgokat teremts az életedben. Amikor az előző
fejezetben arra kértelek, hogy térj vissza a jelen pillanathoz, azt mondtam,
állítsd le magad, ha észreveszed, hogy a kiszámítható jövőn gondolkodsz vagy
épp a jól ismert múltat idézed fel, és helyette egyszerűen csak lépj be ebbe a
végtelen térbe puszta tudatként, hogy ne a háromdimenziós, anyagi világ
szereplőire és tárgyaira összpontosítsd a figyelmedet – úgymint a saját tested, a
körülötted élő emberek, a tárgyaid, az egyes helyszínek vagy maga az idő. Ha
jól csinálod, nem marad más belőled, mint a tiszta tudat. Így juthatsz el ide.
Most pedig támasszuk alá egy kicsit ezt az elméletet, vizsgáljuk meg,
hogyan fedezték fel a kvantumuniverzumot a tudósok. Ez akkor történt, amikor
elkezdték tanulmányozni a szubatomi világot. Felfedezték, hogy az atomok, a
fizikai univerzum összes létezőjének alkotóelemei egy atommagból és az azt
körülvevő nagyméretű mezőből állnak, amelyben egy vagy több elektron
helyezkedik el. Ez a mező az aprócska elektronokhoz képest olyan óriási, hogy
99,999999999999 százalékban üres térnek tűnik. Ám, ahogy fentebb írtam, ez a
tér valójában nem üres: óriási energiarezgések sora található benne, amelyek
együttesen egy láthatatlan, összekapcsolódó információs mezőt alkotnak. Az
ismert univerzumban tehát – bármilyen tömörnek tűnnek is a dolgok –
valójában minden 99,999999999999 százalékban puszta energia vagy
információ.1 Mi több, az univerzum legnagyobb részét ez az „üres” tér alkotja;
az anyag egy összemérhetetlenül kicsi alkotóelem a fizikai tulajdonságokkal
nem rendelkező tér tágasságához képest.
A kutatók hamarosan felfedezték, hogy az ebben a hatalmas térben mozgó
elektronok tökéletesen kiszámíthatatlan módon viselkednek – mintha nem
ugyanazok a törvények vonatkoznának rájuk, mint a makrokozmoszban
található anyagra. Az egyik pillanatban még jelen vannak, a másikban pedig
már eltűntek – nem tudjuk megmondani például, hogy az elektronok hol és
mikor fognak a legközelebb felbukkanni. Ez azért van, mert – ahogy a kutatók
végül felfedezték – az elektronok párhuzamosan léteznek a valószínűségek
végtelen sorában. Csak akkor omlik össze a láthatatlan energia- és információs
mező egy olyan részecskévé, amelyet mi elektronként észlelünk, amikor egy
megfigyelő a figyelmét valamilyen anyagi „dolog” keresésére összpontosítja. Ezt
hívják hullámfüggvény-összeomlásnak, más szóval kvantumeseménynek. Ám
amint a megfigyelő félrenéz, és már nem figyeli az elektront, hanem elirányítja
a figyelmét a szubatomi anyagról, az megintcsak eltűnik az energiában. Más
szóval a fizikai anyag adott részecskéje (az elektron) mindaddig nem tud
létezni, amíg meg nem figyeljük. Abban a pillanatban, amikor már nem
szenteljük neki a figyelmünk, visszaváltozik energiává (konkrétan
energiafrekvenciává, amelyet a tudósok hullámnak hívnak) és lehetőséggé. Ily
módon az elme és az anyag kapcsolatban áll egymással a kvantum szintjén.
(Egyébként nemcsak mi, emberek vagyunk képesek szubjektív tudatként az
elektront megfigyeléssel formába önteni, hanem létezik egy objektív, egyetemes
tudat is, amely szüntelenül megfigyel mindannyiunkat és a háromdimenziós
valóságot, így alakítva ki a valóság formáját.)
De mit jelent ez ránk nézve? Nos, ha mindennap ugyanarról a mentális
szintről szemléled az életed, és egy bizonyos jövőt vársz a múltad alapján, a
végtelen energiamezőket ugyanazokba az információs mintázatokba omlasztod
össze, és ezt hívod életnek. Ha például felkelsz, és azt mondod magadban: Hol
van a fájdalmam?, a jól ismert fájdalom hamarosan megjelenik, hiszen ezt
vártad el tőle.
Képzeld csak el, mi történne, ha képes lennél elvonni a figyelmed a fizikai
világról és a környezetedről. Ahogy az előző fejezetben olvashattad,
amennyiben elirányítod a figyelmed a testedről, testtelenné válsz – és nem lesz
többé hozzáférésed az érzékeidhez (nem is vennéd hasznát nekik). Ha
elirányítod a figyelmed az életed szereplőiről, senkivé válsz – és megszűnik
identitástudatod szülőként, társként, testvérként, barátként vagy akár egy
szakma, vallási csoport, politikai párt vagy nemzet tagjaként. Nem tartozol
semmilyen rasszhoz, társadalmi nemhez vagy szexuális orientációhoz, és
eltűnik a korod is. Ha eltereled a figyelmed a fizikai környezeted tárgyairól és
helyszíneiről, megszűnsz valahol lenni. Végül pedig ha eltereled a figyelmed a
lineáris időről (amely a múlttól a jövő felé tart), megszűnsz az időben lenni – a
jelen pillanatba kerülsz, ahol a kvantummező összes lehetősége párhuzamosan
létezik. Mivel nem azonosítod magad többé a fizikai világgal, és nem
kapcsolódsz hozzá, többé nem próbálod anyag segítségével megváltoztatni az
anyagot – túllépsz az anyagi világon és azon, hogy a téridőben létező testként
tekints önmagadra. Egészen konkrét értelemben a kvantummező végtelen
sötétségébe kerülsz, ahol nem található semmilyen anyagi létező. Ez lesz a
közvetlen hatása annak, ha szüntelenül azon dolgozol, hogy elérd a jelen
pillanatot, amelyet az előző fejezetben leírtam.
Amint ez megtörténik, figyelmed és energiád egy anyagon túli, ismeretlen
mezőbe kerül, ahol a végtelen lehetőségek léteznek – egy olyan mezőbe,
amelyet kizárólag a láthatatlan energia- és tudathordozó rezgések alkotnak. A
kvantumkutatókhoz hasonlóan, akik felfedezték, hogy ha a figyelmükből
kikerül az elektron, azonnal visszahúzódik az energia és a lehetőségek
birodalmába, neked is csupán annyit kell tenned, hogy elirányítod a figyelmed
az életedről vagy az életed emlékéről, és az életed rögtön csupa lehetőséggé
változik. Végső soron ha az ismertre fókuszálsz, az ismert lesz az osztályrészed.
Ha viszont az ismeretlenre szegezed a figyelmed, lehetőséget teremtesz
magadnak. Minél tovább maradsz a végtelen lehetőségek mezején tiszta
tudatként – tudatában annak, hogy tudatos vagy ebben a végtelen, sötét térben –
anélkül, hogy a testedre, dolgokra, emberekre, helyszínekre vagy az időre
irányítanád a figyelmed, és minél tovább fekteted az energiád az ismeretlenbe,
annál több új élményt vagy új lehetőséget teremtesz magadnak. Ez a törvény.

Változások az agyban
A kvantummezőre nyíló kapu küszöbét nem tudod valakiként átlépni. Senkivé
kell válnod – puszta tudattá vagy éberséggé, gondolattá vagy lehetőséggé,
magad mögött hagyva minden anyagit, miközben egyedül a jelen pillanat
létezik számodra. Ehhez a folyamathoz pedig, ahogy az előző fejezetben is
mondtam, arra lesz szükség, hogy felszámold kémiai függőségeid (legalábbis
átmenetileg), amelyek miatt rabja vagy a gondolataidat mindeddig vezérlő
megszokott érzelmeknek, és ne érezd magad úgy, ahogy eddig, mert csak így
tudod a háromdimenziós anyagi világról (a részecskéről) áthelyezni a
figyelmed az energiára vagy lehetőségre (a hullámra). Mindennek ismeretében
valószínűleg nem lesz túl meglepő, ha azt mondom, hogy egy ilyen élmény
meglehetősen komoly változásokat tud előidézni az agyban.
 Először is, mivel a fizikai létet meghaladó lényként tekintesz önmagadra,
ami azt jelenti, hogy nincs okod külső veszélytől tartani, gondolkodó agyad – a
neokortex, a tudatos gondolkodás helye – lelassul, kevésbé izgatottá válik, és
elkezd holisztikusabb módon működni. Korábban szó volt már arról, hogy a
stresszhormonok szerinti élet azt váltja ki, hogy az agyhullámok rendkívül
zavaros, rendezetlen mintázatokba rendeződnek (ami pedig azt jelenti, hogy a
testünk nem tud hatékonyan működni), mivel megpróbálunk mindent előre
kiszámítani és kézben tartani. Túl erősen koncentrálunk, figyelmünk egyik
személyről, tárgyról, helyről és időpontról a másikra ugrál, ami a már ismert
dolgokhoz rendelt különböző idegrendszeri hálózatokat hozza működésbe.
Ha belesimulunk a jelen pillanatba, és tudatosítjuk ezt a végtelen
információs mezőt – az örök űrt –, ahol semmi fizikai nem létezik, és ha a
gondolataink végre eltávolodnak az egyes személyektől, dolgoktól, helyszínektől
és időpontoktól, már nem az eddig megszokott agyi szegmensek idegrendszeri
hálózatait hozzuk működésbe. Ha pedig tudatunkat, amely mindeddig az
anyagra (tárgyakra, emberekre, helyszínekre, a testünkre és az időre) volt
beszűkülve a külső környezetünkben, most kitágítjuk végre, és tudatosítjuk
magunkban ezt a végtelen sötétséget azzal, hogy figyelmünk középpontjába a
semmit, a teret, az energiát és az információt állítjuk, az agyunk változásnak
indul.
 3.1 ábra
Ha eltereljük a gyelmünket az anyagi világról, helyette megnyitjuk a tudatunk az ismeretlen birodalma felé, és
megmaradunk a jelen pillanatban, az agy koherens módon működik. Ha az agy koherens, holisztikusabb
állapotban tud működni, az egyén pedig teljesebbnek érzi magát

Ha az agy a stresszhormonok hatására izgatottá válik, gyelmünk beszűkül és ide-oda cikázik az ismert külső
világ személyei, dolgai, tárgyai és helyszínei között, akkor az agy inkoherens módon tüzel. Ha pedig az agy
kibillen az egyensúlyából, az ember szétaprózódik, a gyelme szétesik, és a dualitás és a szeparáció uralkodik el
rajta

A különböző agyi szegmensek, amelyek korábban további részekre oszlottak,

most elindulnak az egyesülés útján, és megkezdődik egy koherensebb, teljesebb
agyi állapot kialakulása. A különböző neuronközösségek elkezdik keresni a
kapcsolatot egymással, és nagyobb közösségekké szerveződnek.
Szinkronizálódnak, organizálódnak és integrálódnak. Márpedig ami az agyban
szinkronra lép egymással, az össze is kapcsolódik benne. Ha az agyad koherenssé
válik, te magad is koherenssé válsz. Ha rendezettebb lesz, te is rendezettebb
leszel, ha pedig jól működik, te is jól fogsz működni. Röviden: ha
holisztikusabb módon működik, te magad is teljesebbnek érzed majd magad.
Más szóval: amint elkezdesz éber tudatként kapcsolódni az egyesült mezőhöz
(vagy ha jobban tudatosítod magadban azzal, hogy rá összpontosítod a
figyelmed), a biológiád is teljesebbé és egységesebbé válik, hiszen az egyesült
mező, amint neve is mutatja, nem más, mint egyesült energia.
Hogy tisztábban lássuk a koherencia és az inkoherencia közti
különbséget, nézzük meg a színes betétlapokon található második rajzot, illetve
a 3.1 ábrát. Amint látható, ha az agyhullámok koherensek, akkor fázisban
vannak egymással; a hullámok tetőpontjai és mélypontjai egybeesnek. Mivel a
koherens agyhullámok rendezettebbek, egyúttal nagyobb erő is van bennük –
mondhatni, közös nyelvet beszélnek, ritmusban vannak egymással, ugyanarra
az ütemre táncolnak és ugyanazon a frekvencián osztoznak, ami megkönnyíti
közöttük a kommunikációt. Szó szerint egy hullámhosszon vannak. Ha
azonban az agyhullámok inkoherensek, akkor az egyes agyterületek és
testrészek felé kibocsátott elektrokémiai üzenetek vagy jelzések zavarossá és
rendezetlenné válnak, így a test nem képes kiegyensúlyozott, optimális módon
működni.
A másik változás, amelyet az agy a kvantummezőbe történő belépéssel
tapasztal, az, hogy az agyhullámok egy alacsonyabb frekvenciatartományba
kerülnek – a béta-hullámok felől elmozdulnak a koherensebb alfa- és théta-
agyhullámok irányába. Ez azért fontos, mert ha az agyhullámaink lelassulnak,
tudatunk székhelye kimozdul a gondolkodásért felelős neokortex területéről, és
áthelyeződik a köztiagyba (a limbikus rendszerbe), ahol kapcsolatba lép az
autonóm idegrendszerrel – a test tudat alatti operációs rendszerével (lásd a 3.2
ábrát). Ez az idegrendszer azon része, amely az olyan folyamatokért felelős,
mint az emésztés, a hormonkiválasztás, a testhőmérséklet és a vércukorszint
szabályozása, a szívverés, a fertőzésekkel szembeszálló antitestek előállítása, a
sérült sejtek helyreállítása, valamint miriádnyi egyéb testfunkció, amelyek a
tudomány jelenlegi ismeretei szerint kívül esnek tudatos irányításunk alól.
Lényegében az autonóm idegrendszer tart minket életben. Legfőbb feladata az,
hogy rendet és homeosztázist teremtsen, amelyek kiegyensúlyozottabbá teszik
az agyat, ebből következően pedig a testet is. Minél tovább meg tudunk
maradni a jelen pillanatban senkiként, semmiként, időn és téren kívül, annál
integránsabbá és koherensebbé válik az agyunk. Ekkor lép működésbe az
autonóm idegrendszer, és kezdi el gyógyítani a testet – mivel a tudatunk
összeolvad az ő tudatával.

3.2 ábra
Az agyhullámok lelassulásával, amikor elkezdesz kevésbé gyelni a testedre, a környezetedre és az időre, a tudat
kiáramlik a neokortexből, és áthelyeződik a limbikus rendszerbe – az autonóm idegrendszer székhelyébe (az
ábrán az agy középső része felé mutató sötét nyilak jelölik ezt a folyamatot). Ugyanakkor ha a két rendszer
keresztezi egymást, az autonóm idegrendszer – amelynek feladata az egyensúly megteremtése – közbelép, és
koherenciát teremt a neokortexben, a gondolkodó elme székhelyében (ez utóbbi folyamatot az agy pereme felé
mutató világosabb nyilakkal jelöltük)

Más szóval: ha megmaradsz a jelen pillanatban, elállsz az útból saját magad

elől. Ha tiszta tudattá, tiszta éberséggé válsz, és az agyhullámaid elmozdulnak
béta felől alfa, sőt théta felé, az autonóm idegrendszer – amely sokkal jobban
tudja, mint a tudatos elme, hogyan kell meggyógyítani a testet –
közbeavatkozik, és végre lehetősége nyílik nagytakarítást végezni. Így jön létre a
koherencia az agyban. A színes betétlapok 3A–3C tábláin három különböző
agyi CT látható. A 3A tábla egy normális, béta-hullámhosszon gondolkodó
személy agyát ábrázolja. A 3B táblán látható képet akkor készítettük, amikor
egy tanítványunk a nyitott fókuszt demonstrálta, így létrejöttek nála a koherens,
szinkronizált alfa-agyhullámok. A 3C tábla egy mélyebb agyhullámállapotot
mutat be koherens, szinkronizált thétával.
Ha ebben az állapotban felhagysz az ismert dolgok – a megszokott életed
– megerősítésével, és helyette az ismeretlenbe fekteted az energiád (mintha csak
pénzt fektetnél be egy bankszámlára), képessé válsz arra, hogy új, ismeretlen
lehetőségeket teremts magadnak. Hasonlóképp ahhoz, ahogy az anyagi
természetű elektron azonnal visszaváltozik anyagtalan energiává a
kvantummezőben, amint kikerül a tudósok megfigyelése alól, ha nem figyelsz
többé a fájdalmadra, a rutinszerű életedre és a problémáidra, visszaváltoznak
energiává – végtelen számú lehetőséggé, tiszta eshetőséggé. Csak ha már
valóban jelen vagy ezen a nagy lehetőségeket kínáló, téren és időn kívül eső
helyen – ott, ahonnan az összes anyagi dolog származik –, akkor tudod
elkezdeni megteremteni az igazi változást.
2016-ban egy négynapos, haladó tacomai workshopunkon elvégeztünk egy
kísérletet, hogy demonstráljuk, hogyan is történik mindez. A workshop 117
résztvevőjének agyhullámát mértük elektroenkefalogram segítségével.2 Az
EEG-vizsgálatokat a workshop előtt és után is elvégeztük. Arra voltunk
kíváncsiak, hogy észlelhetők-e változások az agyfunkciók két paraméterében.
Az első paraméter azt jelölte, mennyi ideig tartott a tesztalanyoknak eljutni a
meditációs állapotba, vagyis egy olyan állapotba, amikor legalább 15
másodpercen át meg tudtak maradni az alfa-agyhullám szintjén. Azt találtuk,
hogy a résztvevők a négynapos workshop végére 18 százalékkal gyorsabban
érték el a meditációs állapotot.
A második paramétert a delta-agyhullámok (amelyek a tudatalatti
mélyebb rétegeibe történő belépésre utalnak) és a magasabb frekvenciájú béta-
hullámok (amelyeket rendszerint a stressz magas szintjéhez kötünk)
egymáshoz viszonyított aránya adta. A szorongó emberek általában magas
frekvenciájú béta-hullámokat és alacsonyabb szintű delta-hullámokat
produkálnak. Azt szerettük volna megtudni, hogy a meditáció – konkrétan a
kvantum birodalmában történő sikeres elmerülés, a senkivé és semmivé válás, a
téren és időn kívül kerülés – javítja-e ezeket az értékeket, és erre pozitív választ
kaptunk. A résztvevők magas frekvenciájú béta-agyhullámai átlag 124
százalékkal lejjebb süllyedtek (ami arra utal, hogy csökkent bennük a stressz),
delta-agyhullámaik pedig átlag 149 százalékkal emelkedtek (ami azt jelzi, hogy
meditáció közben jobban átélték az egység érzését). A magas frekvenciájú béta-
hullámok delta-hullámokhoz viszonyított mennyisége két százalékkal csökkent
– mindössze négy nap alatt. A 3.3 ábra foglalja össze az eredményeket.
Megfigyelhető, hogy egyes paraméterek száz százaléknál nagyobb mértékben
változtak, ami arra utal, hogy a résztvevők szokatlanul jelentős javulást értek el
viszonylag rövid időn belül. Ez aztán a természetfeletti!

3.3 ábra
A fenti táblázat a 2016 januárjában, Tacomában megrendezett haladó workshopunkon tapasztalt, az agyhullám-
tevékenységekben végbement változásokat mutatja

Változtasd meg az energiád: a világos szándék és a felfokozott

érzelmek ötvözése
Ha eljutsz a nagylelkű jelen pillanat optimális pontjára, ahol az összes
lehetőség létezik a kvantummezőben, hogyan tudod ezen anyagtalan
lehetőségek egyikét-másikát valóra váltani az anyag háromdimenziós
világában? Nos, ehhez két dolog kell: világos szándék és felfokozott érzelem. A
világos szándék pontosan az, aminek hangzik – világosan meg kell
fogalmaznod, mit akarsz létrehozni, és a lehető legkonkrétabb módon,
részletesen le kell írnod. Tegyük fel például, hogy el akarsz menni nyaralni.
Hová akarsz utazni? Hogyan akarsz eljutni oda? Kivel akarsz menni vagy kivel
akarsz találkozni, ha odaértél? Milyen szállást szeretnél? Mit akarsz csinálni,
ha ott vagy? Milyen ételeket akarsz enni? Mit akarsz inni? Milyen ruhákat viszel
majd magaddal? Mit akarsz onnan hazahozni? Legyen minél részletesebb –
legyen olyan valószerű, amilyen csak lehet, mert majd a lehetőség
szimbólumaként egy betűt fogsz hozzárendelni minden egyes paraméterhez.
Ahogy az előző fejezetben olvastad, ezek a gondolatok, amelyekből összeállnak
a szándékaid, adják azt az elektromos töltést, amelyet kiküldesz az egyesült
mezőbe.
Ezután ötvöznöd kell ezt a szándékot egy emelkedett érzelemmel, mint
amilyen például a szeretet, a hála, az inspiráció, az öröm, az izgalom vagy a
csodálat, hogy csak néhányat említsünk. Azt az érzést kell megcsapolnod,
amelyben szerinted majd részed lesz, ha megvalósul a szándékod, és már a
konkrét élmény előtt át kell élned ezt az érzelmet. Az emelkedett érzelem
(amely magasabb energiaszintet képvisel) az a mágneses töltés, amelyet
kisugárzol a mezőbe. Ahogy már mondtam, ha az elektromos töltést (a
szándékot) mágneses töltéssel (emelkedett érzelemmel) ötvözöd, az adott
létállapotodat tükröző elektromágneses jelzést hozol létre.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ilyen emelkedett érzelmek szívből jövő
érzelmek. Általában amikor a fent említettekhez hasonló érzelmeket élünk át,
azt vesszük észre, hogy a szívünk dagadni kezd. Ez azért történik így, mert az
energiánk erre a területre áramlik, és ennek következtében jönnek létre az ilyen
csodálatos, emelkedett érzelmek, amelyek arra késztetnek minket, hogy adjunk,
hogy gondoskodjunk, tápláljunk, bízzunk, teremtsünk, összekapcsolódjunk,
biztonságban érezzük magunk, szolgáljunk és hálásak legyünk. A stresszes
érzelmekkel ellentétben, amelyekről az előző fejezetben volt szó, és amelyek
elvesznek a testet körülvevő információs mezőből, az efféle, szívből jövő
érzelmek hozzájárulnak a test energiamezőjéhez. Mi több, az efféle, a szívünk
megnyílásakor teremtődő energia rendezettebbé és koherensebbé teszi nemcsak
az agyat, de magát a szívet is, és ez mérhető módon megmutatkozik a mágneses
mezőben.3 Ez a cselekvéssor az, amely összekapcsol minket az egyesült
mezővel. Ha pedig párosítjuk a szándékot (az elektromos töltést) ezzel az
energiával (a mágneses töltéssel), új elektromágneses mező jön létre. Mivel az
energia nem más, mint rezgés, és minden rezgés információt hordoz, ez az
emelkedett energia lesz gondolataink vagy szándékaink hordozója.
Ne feledd: a kvantummező lehetőségei kizárólag elektromágneses
rezgések (információhordozó frekvenciák) formájában léteznek, és ilyen
állapotukban érzékszervi úton egyelőre hozzáférhetetlenek. Logikus tehát, hogy
az új elektromágneses szignálod olyan elektromágneses frekvenciákat vonz
magához a mezőben, amelyek rezgésszámukban megegyeznek vele. Más szóval:
ha rezgésszámbeli egyezés áll fenn az energiád és az egyesült mezőn már
létező bármiféle lehetőség között, elkezded magadhoz vonzani ezt az új
élményt. Az fog rád találni, miközben saját jövőd örvényévé válsz. Ily módon
tehát nem kell azon dolgoznod, hogy magadhoz vonzd azt, amit meg szeretnél
valósítani, és nem is kell sehová elmozdulnod ahhoz, hogy megszerezd
magadnak (ez az anyag anyaggal történő megváltoztatása). Tiszta tudattá kell
válnod (testtelenné, senkivé, téren és időn kívülivé), és az energiádat kell
megváltoztatnod – a magadból sugárzott elektromágneses szignált –, így ezt az
eljövendő tapasztalatot automatikusan magadhoz vonzod (az energiát anyaggá
változtatod). Szó szerint ráhangolódsz egy új jövő energiájára, közben pedig a
megfigyelő (az egyesült mező) azt figyeli, hogyan figyeled meg az új sorsod,
majd áldását adja a teremtésedre. Vess egy pillantást a 3.4 ábrára.

3.4 ábra
Ha benne vagyunk a jelen pillanatban, végtelen számú lehetőség nyílik meg előttünk, amelyek elektromágneses
frekvencia formájában léteznek a kvantummezőn. Ha a világos szándékot emelkedett érzelmekkel ötvözzük,
teljesen új elektromágneses szignált küldünk a mezőbe. Ha pedig rezgésszámbeli egyezés áll fenn saját
energiánk és az adott potenciál energiája között, akkor minél hosszabb ideig tartjuk tudatunkban ezt az energiát,
annál jobban magunkhoz vonzzuk az élményt.
Mindegyik betű egy-egy potenciált szimbolizál: a K új kapcsolatot jelent, az M új munkát, a P egy olyan
problémát, amely megoldódik az életedben, az M misztikus élményt, a Zs zseniális ötletet, az E egészséget, a B
bőséget, az L pedig új lehetőséget

Mielőtt továbbmennénk, szeretném hangsúlyozni, hogy az emelkedett

érzelmek mennyire fontos szerepet játszanak abban, hogy ez az egyenlet
működjön. Hiszen ha úgy döntesz, hogy megfigyelsz egy olyan jövőt a
kvantummezőn, amelyet szeretnél megvalósulni látni, akkor, amennyiben
áldozatként vagy olyasvalakiként teszed ezt, aki szenved, boldogtalan vagy
korlátok közé szorítva érzi magát, az energiád nem lesz összhangban a
létrehozni kívánt dologgal, és nem fogod tudni magadhoz vonzani az új jövőt.
Csak a múlt fog ismétlődni. Lehet, hogy világos a szándékod, így elméd már a
jövőben van, mert el tudod képzelni, amit akarsz, ám ha ezeket a jól ismert,
korlátozó érzelmeket éled át, a tested továbbra is azt hiszi majd, hogy még
mindig a megszokott, korlátozó múlt élményvilágában él.
Ahogy az előző fejezetből kiderült, az érzelem nem más, mint mozgásban
levő energia, az emelkedett érzelmek pedig magasabb frekvenciát hordoznak,
mint a túlélési érzelmek. Ha tehát változást akarsz teremteni, azt magasabb
energiaszintről kell kezdeményezned, mint amilyet a bűntudat, a fájdalom, a
félelem, a harag, a szégyen vagy az értéktelenség képvisel. Valójában semmilyen
alacsony rezgésszámú energia nem tudja a jövőbeni álmaid gondolatát
hordozni. Csupán olyan tudatszintet tud képviselni, amely ezekkel a korlátozott
érzelmekkel egyenértékű. Ha tehát valamilyen korlátlan dolog végrehajtására
vállalkozol, érezd is magad korlátlannak! Ha szabadságot akarsz teremteni,
érezd magad szabadnak! Ha pedig valóban meg akarod gyógyítani magad,
emeld az energiád teljesebb szintre. Minél emelkedettebb az érzelem, amelyet
átélsz, annál nagyobb energiát sugárzol magadból, és annál nagyobb hatást
tudsz majd gyakorolni az anyagi világ dolgaira. Minél nagyobb az energiád,
annál rövidebb idő kell ahhoz, hogy szándékod testet öltsön a világban.
E folyamat során ellazulsz, és hagyod, hogy egy nagyobb elme – az
egyesült mező tudata – olyan eseményt teremtsen, amely pont megfelelő.
Lényegében félreállsz az útból. Ha valamilyen ismeretlen élmény meglepetést
okoz, mert olyan, mintha a semmiből lépett volna elő, azért lehet, mert valóban
a semmiből teremtetted. Valami előbújt a semmiből, mivel a semmiben
teremtetted meg. Azért tud megtörténni egyetlen pillanat alatt, mert a lineáris
időn kívül eső birodalomban, a kvantummezőn teremtetted meg, ahol az idő
nem létezik.
Egy francia kutató, bizonyos dr. René Peoc’h frissen kikelt kiscsibékkel
demonstrálta a szándék hatalmát.4 A kibújó kiscsibékbe általában bevésődik az
anya képe, akihez kötődni fognak és akit a későbbiekben követnek. Ám ha az
anya nincs jelen a csibék kibújásakor, az első mozgó tárgyat kezdik követni. Ha
például egy csibe egy embert lát meg először, őt fogja.
Peoc’h készített a kísérletéhez egy speciális véletlenesemény-generátort,
egy számítógép által vezérelt robotot, amely véletlenszerűen fordult ide-oda az
udvaron; az idő 50 százalékában balra, 50 százalékában pedig jobbra.
Kontrollkísérletként Peoc’h először felvette a robot mozgását a ketrecben úgy,
hogy a csibék nem voltak jelen. Azt találta, hogy kellő idő elteltével a robot
pályája egyenletesen lefedi az udvar egészét. Ezután frissen kikelt csibéket
rakott a robot mellé. A csibék a várakozásnak megfelelően követni kezdték a
robotot körbe az udvaron. Miután megtörtént a bevésődés, Peoc’h kivitte a
csibéket az udvarról, és berakta őket egy ketrecbe úgy, hogy látták a robotot, de
nem tudtak elindulni felé.

3.5 ábra
René Peoc’h kiscsibekísérletének szemléltető ábrája. Az A jelzésű rajz a véletlenesemény-generátor mozgását
mutatja üres ketrec esetén. A B jelű rajz a véletlenesemény-generátor mozgását mutatja akkor, amikor a
csibéket áthelyezték az udvar jobb oldalán álló ketrecbe. Ha a csibék szándéka hatást tudott gyakorolni a
véletlenesemény-generátor mozgására az idő nagy részében, képzeld csak el, te mire vagy képes a jövő feléd
vonzása érdekében

Ekkor valami megdöbbentő történt – a kiscsibék szándéka, hogy a közelébe

kerüljenek annak, amit az anyjuknak hittek (ez esetben a robotnak), valóban
befolyásolta a robot véletlenszerű mozgását: pályája nem fedte le az udvar
egészét, hanem megmaradt azon a felén, amelyik közelebb esett a csibékhez.
(Lásd a 3.5 ábrát.) Ha a kiscsibék szándéka képes volt befolyásolni egy
számítógép vezérelte robot mozgását, képzeld csak el, te mire vagy képes a jövő
feléd vonzása érdekében.
Az egyesült mező e részén tudatosítod magadban, mi az, ami már létezik,
és szándékod és figyelmed révén életre kelted. Itt válhatsz géniusszá. Itt
válhatsz gazdaggá. Itt válhatsz egészségessé. Itt élhetsz át misztikus élményt. Itt
teremthetsz magadnak új munkahelyet. Itt oldhatod meg életed problémáit.
Ne feledd: mindezek a lehetőségek puszta elektromágneses potenciál
formájában léteznek a kvantummezőn – érzékszervileg nem tapasztalhatók
meg, hiszen még nem léteznek térben és időben. Kizárólag frekvenciaként vagy
információhordozó energiaként léteznek, amelyet be kell hangolni és bele kell
szemlélni ebbe a térbe és időbe. Márpedig ha ezt helyesen akarod csinálni, rá
kell csatlakoztatnod saját energiád és szándékod erre az információra és
energiára.
Nézhetjük ezt a következőképp is: ha azonos vagy minden, mindenki,
minden dolog, hely és idő tudatával és energiájával a lehetőségek hatalmas,
közös mezőjében, akkor a kvantummező egy adott potenciáljának megfigyelése
épp olyan, mintha tudatára ébrednél mondjuk a kezednek a fizikai valóságban
– már most kapcsolatban állsz vele, már most létezik. Ha ráhangolódsz a jövőd
energiájára, és szándékosan megfigyeled ezt a potenciált a kvantummezőn, a
végtelen energiamezők részecskékké omlanak össze. Ezt hívják
kvantumeseménynek, és ez válik olyan élménnyé, amely aztán manifesztálódni
tud a fizikai, háromdimenziós valóságban.
Ha pedig vége a meditációnak, és felkelsz, hiába térsz vissza az anyag
háromdimenziós világába, nincs más választásod, mint úgy érezni, mintha a
szándékod már meg is valósult volna vagy mintha az imáid máris
meghallgatásra találtak volna, mivel már megtapasztaltad az emelkedett
érzelmet azelőtt, hogy a tényleges tapasztalat bekövetkezett volna. Bensőséges
kapcsolat alakul ki közted és az új jövőd között, hiszen tudod, hogy előre nem
megjósolható formában fog megvalósulni (hiszen ha kiszámítható lenne, már
az ismert dolgok közé tartozna). Lényegében a meditáció után új emberként
kelsz fel – olyan énként, aki inkább energiának érzi magát, mintsem anyagnak.
Ám tudatosnak kell maradnod, hiszen amint megfeledkezel magadról, és
elkezdesz azon stresszelni, mikor és hogyan fog bekövetkezni az esemény,
máris visszatérsz a régi énedhez – megpróbálod megjósolni a jövőt a múlt
alapján. Azonnal elkezded átélni a jól ismert érzéseket (a megszokott alacsony
energiaszinten), ezek pedig a már ismert gondolatokat eredményezik, így
akaratlanul meghozod azt a döntést, hogy megmaradsz az ismert csapdájában.
Mondhatjuk úgy is, hogy lecsatlakozol a jövőd energiájáról, amint megérzed a
múltad jól ismert energiáját.
Ha viszont újra és újra sikerrel rá tudsz hangolódni erre a választott, új
potenciálra, és kezded megszokni, nemcsak meditáció alatt fog sikerülni,
hanem például akkor is, ha sorban állsz a bankban. Rá tudsz hangolódni akkor
is, ha épp dugóban ülsz. Sikerülni fog akkor is, ha borotválkozol, főzöl vagy
elmész sétálni. Újra és újra sikerülni fog, nyitott szemmel is épp olyan jól,
mintha lehunyt szemmel meditálnál. Csak egyet ne feledj: valahányszor
ráhangolódsz a jövőd energiájára a jelen pillanatban, a jövődet vonzod magad
felé.
Ha elég gyakran és helyesen csinálod, a biológiád múlt-jelen valósága
átvált egy jövő-jelen valóságra. Más szóval: agyad neurológiai szempontból a
múlt lenyomatából átváltozik a jövő térképévé. Ugyanakkor ha érzelmileg
megtanítod a testednek, milyen lesz átélnie a jövőt, átkondicionálod erre az új,
emelkedett érzelemre. Képessé válsz arra, hogy a megszokottól eltérő géneknek
adj utasítást a megszokottól eltérő módon, a tested pedig olyanná teszed, hogy
már most úgy nézzen ki, mintha az a jövő, amelyet világos szándékoddal
kiválasztottál, máris megtörtént volna. Ez azt jelenti, hogy biológiai
szempontból elkezded viselni a jövődet.

Jace átmegy kvantumba

Miután legidősebb fiam, Jace lediplomázott, egy nagy Santa Barbara-i cégnél
helyezkedett el, amely csúcstechnológiás kamerákat gyártott a hadsereg
számára. Szerződése lejártával átköltözött San Diegóba, és beállt egy
startupcéghez. Egy idő után azonban csalódott a vezetőségben, úgy döntött,
kilép, és utazgatni kezd. Imád szörfözni, ezért gondosan kidolgozott egy
részletes útitervet, amely szerint hét hónap alatt bejárja Indonéziát, Ausztráliát
és Új-Zélandot. Becsomagolta a bőröndjét a szörfdeszkákkal együtt, és útra
kelt. Ez lett élete legnagyobb kalandja. Hat hónap múlva felhívott Új-
Zélandról, és azt mondta:
– Figyi, apa, el kéne kezdenem gondolkodni azon, mihez kezdjek, ha
visszatérek a való világba. Szeretnék valami jobb munkahelyet teremteni, mint a
korábbiak, de most máshogy akarom csinálni. Sokat tanultam, amíg
szabadságon voltam.
– Jól van – feleltem. – Minden bizonnyal létezik olyan potenciál a
kvantummezőn, amelyre rá tudsz hangolódni, és amely új munkahelyet fog
eredményezni. Fogj egy papírt, írd rá az M betűt, majd rajzolj köréje két
kígyózó vonalat, amelyek az elektromágneses mezőt jelképezik.
(Erre érdemes neked is odafigyelned, mert a fejezet végén található
meditációban mi is valami hasonlót fogunk csinálni.)
Amikor kész lett, azt mondtam:
 – Ez az M betű a lehetőséget szimbolizálja – azt a világos szándékot,
milyen munkát akarsz. De most egész pontosan meg is kell ezt, úgyhogy írjuk
össze, mit tartasz fontosnak ezzel kapcsolatban. Gondolkodj el, milyen
körülményeket jelent neked ez, az M betűvel szimbolizált új munkahely. Írd az
M betű alá a „szándék” szót, és írd össze a munkával szemben támasztott
elvárásaidat konkrét formában. Leírhatsz bármit, kivéve azt, hogy mikor vagy
hogyan fog megtörténni.
– Azt akarom, hogy a világon bárhonnan tudjak dolgozni – mondta Jace
–, és legalább annyit akarok keresni, mint az előző munkahelyemen. Hat
hónaptól egy évig terjedő, határozott idejű szerződést szeretnék, és imádnom
kell a munkám.
– Jó. Még valami? – kérdeztem.
– Igen, én akarok lenni a főnök, és saját csapatot akarok vezetni – mondta.
– Jól van, ez már elég világos szándék – feleltem. – Most valahányszor erre
az M betűre gondolsz, társítsd hozzá azt a jelentést, amelyet most fogalmaztál
meg – az összes olyan konkrétumot, amelyet meg akarsz valósítani, és most
szedtél össze. Menni fog?
Azt mondta, menni fog.
Ekkor arra kértem, képzelje el, hogyan fogja magát érezni, ha sikerült
megszereznie a munkát.
– A munka jellemzőivel kapcsolatos, imént összegyűjtött alszándékaid
mellé vagy alá – mondtam neki – írd fel ezt: „Emelkedett érzelmek – a jövőm
energiája.” Most pedig írjuk össze őket egyenként. Sorold!
– Azt akarom érezni, hogy erős vagyok, szeretem az életet, szabad vagyok,
és hálás – mondta, és ezzel be is azonosította azokat az emelkedett érzelmeket,
amelyeket arra akart használni, hogy magához vonzza a munkát. Most már
csak rendbe kellett állítani a dolgokat. Vess te is egy pillantást a 3.6 ábrára, hogy
megértsd, mit csinált Jace.
– Van egy csomó szabadidőd. Lényegében csak szörfözöl meg nyaralgatsz
– mondtam neki –, úgyhogy nem lesz nehéz most megteremteni a jövőd.
Elkötelezed magad amellett, ami ahhoz kell, hogy új szignált küldj magadról a
mezőbe minden egyes nap?
Igennel felelt.
Ekkor átvettem vele újra a jelen pillanatra való rátalálás koncepcióját, az
összeszedettséget és az energiaszint növelését, hogy energiája képes legyen a
jövőre vonatkozó szándékát hordozni.
 – Csak az M betű lebegjen a szemed előtt, miközben ezt az energiát
sugárzod magad köré, a testedet körülölelő térbe – mondtam. – Mintha csak
egy rádióállomásra próbálnál ráhangolódni, és megkeresni az információt
hordozó frekvenciatartományt. Minél tovább időzik a tudatod ebben az
energiában vagy minél tovább vagy tudatában a jövőd energiájának, annál
valószínűbb, hogy képes leszel magadhoz hívni az élményt. Ezért hát
hangolódj csak a jövőd energiájára mindennap. Ne feledd: bármit sugárzol az
egyesült mezőbe, a sorsoddal kísérletezel. Ha rezgésszámbeli egyezés áll elő a
saját energiád és ennek a potenciálnak az energiája között, rád fog találni.
Szóval, Jace, meg tudsz maradni ebben az állapotban?
– Igen – felelte ő.

3.6 ábra
Jace am így teremtett magának új munkahelyet. Az M betű egy potenciális új élményt szimbolizál. A bal
oldalon, a Szándék felirat alatt Jace az elképzelt munkahely vágyott konkrétumait írta le. A jobb oldalon, az
Emelkedett érzelem alá azt írta össze, milyen érzelmeket él majd át, ha az élmény bekövetkezik. E két elem
ötvözésével mindennap úgy változtatta meg az energiáját, hogy egyre közelebb vonzotta magához az új
munkáját

– Ha már ebben az új létállapotban leszel egy ideje, gondolkodj el azon is, mit
akarsz csinálni az új munka keretében – folytattam. – Milyen döntéseket fogsz
hozni? Milyen tevékenységeket fogsz végezni? Milyen élmények várnak rád, és
ezek milyen érzésekkel járnak majd? Éld át már most, itt, a jelen pillanatban
ezt az eljövendő valóságot. Emlékezz a jövődre ebben az új létállapotban.
Vannak emberek, akik rögeszmésen aggódnak azon, mi lehet a
legrosszabb, ami történhet velük. Én épp az ellenkezőjét kértem a fiamtól:
rögeszmésen gondoljon arra, mi lehet a legjobb, ami történhet vele, ha megvan
az új munkahelye.
– Gondolj csak arra, hogy mennyi időd lesz szörfözni, hová tudsz majd
elutazni, milyen remek csapattal fogsz együtt dolgozni, mik lesznek az
erősségeik és hogy össze tudsz majd spórolni egy új házra és kocsira valót –
bátorítottam. – Mindennap játszadozz el ezekkel a gondolatokkal.
Hasonlóan azokhoz a zongoristákhoz és izomfejlesztőkhöz, akikről az
előző fejezetben volt szó, Jace is előfeszítette az agyát és a testét, hogy már most
úgy nézzen ki, mintha a vágyott jövő be is következett volna.
– Mivel az energia oda áramlik, ahová a figyelmed fókuszálod – folytattam
–, fektesd a figyelmed és az energiád ebbe az új jövőbe. Ahogy a tested is követi
az elméd minden reggel a zuhany alá – az ismertbe –, ha nem hagyod abba a
gyakorlást, a tested az ismeretlenbe is követni fogja az elméd.
Jace azt mondta, mindennap meditálni fog.
Egy hónap múlva hazajött. Amint leszállt Los Angelesben, kaptam tőle
egy sms-t, amely így szólt: „Szia, Apa, itthon vagyok. Fel tudsz hívni?”
Ajaj, gondoltam magamban. Most ugrik a majom a vízbe. Felhívtam, és
megkérdeztem, hogy van.
– Remekül – felelte. – Csak egy kicsit le vagyok égve. Nem tudom, mit
csináljak.
A bennem élő apa már majdnem kibökte, hogy „Ne aggódj, fiam, küldök
egy kis pénzt, amíg talpra állsz”, de a tanítói énem átvette az irányítást, és így
szólt:
– Szuper! Most aztán muszáj lesz nekilátnod a teremtésnek! Most az
ismeretlenben vagy. Majd meséld el, mi volt! – ezzel letettem a kagylót.
Éreztem, hogy ez kellemetlenül érinti, de ismertem, és tudtam, hogy összeszedi
magát, és nekilát a munkának.
Most, hogy sürgetővé vált a helyzet, Jace-nek is komolyan kellett vennie a
játékot. Elment Santa Barbarába az egykori egyetemi szobatársaihoz, akik épp
egy négynapos snowboardkirándulásra készültek, mint minden évben. A
négynapos hétvége után Jace megállt Santa Barbarában, mielőtt hazajött volna,
és csak úgy beugrott egy szörfboltba. Egyszer csak megpillantotta a világ
legjobb szörfdeszkaszkeg tervezőjét, aki véletlenül szintén ott volt.
Beszélgetni kezdtek, és a tervező hamarosan azt mondta neki: „Épp
mérnököt keresek szörfdeszkaszkegek tervezéséhez. Forradalmasítani fogjuk az
ipart. Hat hónap–egy év közötti időtartamra lenne rá szükségem, és teljesen
szabad kezet kapna – azt csinálhat, amit akar. Engem csak az érdekel, hogy a
végeredmény egy csúcsminőségű termék legyen.”
A történet folytatását könnyen ki lehet találni. Jace megkapta a munkát.
Egyéves szerződést kötött, amelyet bármikor megújíthat. Több pénzt keres,
mint az előző munkahelyén. Imádja az új munkáját, hiszen a szörf a
szenvedélye. Néha sms-eket kapok tőle, hogy „Nem hiszem el, hogy pénzt
kapok ezért.” A saját főnöke, bárhonnan dolgozhat, és fizetnek neki azért, hogy
kipróbálja az új szkegeket. Imádja az életét. Nem kellett CV-t írnia, se
telefonálnia, se e-mailt írnia, állásinterjúra mennie, sőt még egy jelentkezési
lapot sem kellett kitöltenie. Az élmény találta meg őt.
Ha senkivé és semmivé válunk, és az időn és téren kívül kerülünk,
eltereljük a figyelmünk a külvilág eseményeiről, amelyek megakadályozzák,
hogy jelen legyünk az egyesült intelligenciamezőben, amely ott van bennünk és
körülvesz minket. Befelé fordulunk, és egy olyan tudat számára vagyunk jelen,
amely szintén mindig jelen van bennünk. Amint ráhangolódunk erre a
mindenütt jelen levő tudatra, mintha csak tükörbe néznénk, ez a tudat néz
vissza ránk. Végre vissza tudja tükrözni azt, amit várunk tőle. Minél többet
időzünk el ezen a helyen, ahol nincs semmi anyagi, és minél több figyelmet és
energiát fektetünk bele, annál közelebb kerülünk az egyesült mezőhöz. Ha
megérkeztünk a végtelen lehetőségek oltárához, ha megváltoztatjuk az
energiánkat, megváltozik az életünk.
Ahogy közeledünk felé, és bizalmunkat az ismeretlenbe helyezzük –
anélkül hogy a figyelmünk visszatérne az érzékek anyagi világához a
háromdimenziós valóságban –, egyre jobban átéljük a belső egységet és
teljességet. Ez a folyamat elkezdi helyreállítani az ürességünket, a
szeparációnkat, a kettősségünket, a betegségünket és a szétforgácsolódott
személyiségünket. Ha mi magunk teljesebbé válunk, a biológiánk is teljesebbé
válik. Hiszen ha teljesek vagyunk, nem szenvedünk hiányt semmiben. Nem
hiányozhat semmi. Ezen a ponton pusztán csak megfigyeljük azt, ami már
létezik a lehetőségek és potenciálok kvantummezőjében, és a figyelmünk és
energiánk segítségével életre keltjük.
Most már tehát csak az a kérdésem: Milyen élmények várnak a
kvantummezőben rád?

Felkészülni a ráhangolódásra
Ez a meditáció némi előkészületet igényel. Először is ki kell találnod, milyen
élményt szeretnél átélni. Ne feledd: az anyagi részecskévé összeomló
elektronhoz hasonlóan a tapasztalat már létezik a kvantummezőben tiszta
energia vagy frekvencia formájában. Ez az az energia, amelyre rá fogsz
hangolódni. Néhány tanítványunk pusztán azzal csökkentette a
koleszterinszintjét, hogy ráhangolódott egy potenciálra. Csökkentették a
tumormarkerek számát. Daganatokat tüntettek el. De teremtettek maguknak
nagyszerű munkahelyet, fizetett vakációt, egészséges kapcsolatot, több pénzt,
mély misztikus élményeket, sőt még a lottón is sikerült nyerniük. Elhiheted,
hogy már mindent láttam. Úgyhogy ne habozz, vesd bele magad az
ismeretlenbe!
Ha megvan, hogy milyen élményt akarsz teremteni, rendelj hozzá egy
nagybetűt, és írd fel egy papírra. Gondolj úgy erre a betűre, mint az életed e
konkrét lehetőségét jelképező szimbólumra. Fontos, hogy tényleg papírra vesd,
ne csak gondolatban képzeld el, mert az írás aktusa megszilárdítja, hogy tényleg
ezt akarod. Ezután rajzolj két kacskaringós körvonalat a betű köré – ez fogja
ábrázolni azt az elektromágneses mezőt, amelyet meg kell teremtened a tested
köré, hogy egyenértékűvé válj a kvantumszinten létező potenciállal.
Most pedig rendelj jelentést ehhez a betűhöz, hogy még világosabb legyen,
mi a szándékod. Gondolj a vágyaddal kapcsolatos konkrétumokra, és írj fel
legalább négy ilyet. (Az egyetlen, amire nem szabad gondolnod, az, hogy
időkeretet rendelsz a megvalósuláshoz.) Ha például nagyszerű munkahelyre
vágysz, valami ilyesmi legyen a listád:

Évi 50 000 dollárral többet keresni, mint most;

saját, kiváló szakemberekből álló gárda élén állni;
körbeutazni a világot bőséges költőpénzzel a zsebemben;
különlegesen jó egészségbiztosítást és vállalati részesedést kapni;
változást előidézni a világban.

Most pedig ugyanerre a papírlapra írd fel azokat az érzelmeket, amelyeket

akkor élsz majd át, ha ezek az elképzelt lehetőségek megvalósulnak. Ilyesmikre
gondolj:

cselekvőképesség
 korlátlanság
hála
szabadság
csodálat
az élet imádata
öröm
értékesség

Írj le mindent, amit fontosnak tartasz. Ha bizonytalan vagy abban, hogyan

fogod érezni magad – hiszen még nem volt részed ilyen élményben –, próbáld
meg a hálát; az mindig beválik. A hála hatalmas és erős érzés, és nagyon jól
használható a manifesztációhoz, hiszen általában hálásak vagyunk, ha kapunk
valamit. A hála érzelmi szignálja tehát azt jelenti, hogy a dolog már megtörtént.
Ha hálát vagy elismerést érzel, a befogadás lehető legjobb állapotában vagy. Ha
magadhoz engeded a hála érzését, a tested tudattalan elmeként elkezdi azt
hinni, hogy már most, a jelen pillanatban a jövő valóságát éli át.
Ezek a most összeírt különféle érzelmek jelentik azt az energiát, amely a
szándékaidat fogja hordozni. Ez a folyamat nem intellektuális, inkább zsigeri.
Valóban érezned kell ezeket az érzéseket. Meg kell tanítanod a testednek,
milyen érzés lesz a jövő, még mielőtt tényleg bekövetkezne – és mindezt a jelen
pillanatban.
Most már készen állsz a meditációra. Megvásárolhatod a Ráhangolódni az
új lehetőségekre című CD-t, vagy letöltheted az MP3-fájlt a DrJoeDispenza.com
weboldalról, és követheted az ott elhangzottakat, de meditálhatsz egyedül is.

Ráhangolódás az új lehetőségekre – meditációs gyakorlat

Kezdd azzal, hogy végigvezeted a figyelmed az egyes testrészeiden, valamint az
ezeket a testrészeket körülölelő téren. (Erről a folyamatról és a fontosságáról a
következő fejezetben részletesen is olvashatsz. Most elég annyit tudnod, hogy
ha a testedet körülvevő térre koncentrálsz, az segít megváltoztatni az
agyhullámaidat és elmozdulni az inkoherens béta-hullámoktól a koherensebb
alfa- és théta-agyhullámok felé.) Tudatosítsd magadban a végtelent, a szemed
mögötti hatalmas űrt és ezt az örök sötétséget, a fejed közepében levő teret, a
torkod és a fejed hátsó része közötti teret, majd a fejeden túli teret. Aztán
tudatosítsd a torkod közepén levő teret, az azon túli teret, a nyakad körüli teret,
a mellkasod közepében levő teret, a tested körüli teret, a köldököd mögötti
teret, végül pedig a csípőd körüli teret ebben a végtelen, fekete űrben. Minden
egyes lépésre adj elég időt magadnak, érezd át, tudatosítsd, és maradj vele egy
ideig.
Tudatosítsd azt a hatalmas teret, amelyet a helyiség, ahol vagy, elfoglal a
térben, majd terjeszd ki a figyelmed a helyiségen túli tér tágasságára, végül
pedig mindarra a hatalmas térre, amit a tér egésze elfoglal a térben.
Most már elvezetheted a figyelmed a testedről, a környezetedről és az
időről. Eljött az idő, hogy senkivé és semmivé válj, téren és időn kívül kerülj, és
tiszta tudattá változz, amely éberségként beleáramlik ebbe a végtelen, sötét
űrbe, a végtelen lehetőségek kvantummezőjébe. Ha valami elvonja a figyelmed,
egyszerűen térj vissza a jelen pillanathoz (ahogy az előző fejezetben
tárgyaltuk). Egyre csak áramolj ebbe az anyagtalan űrbe azzal, hogy szünet
nélkül, újra és újra belefekteted a figyelmed.
Gondolj mindazon lehetőségekre, amelyek már most léteznek a
kvantummezőn, és amelyekre rá akarsz hangolódni azzal, hogy felidézed
magadban a választott betűdet. Érezd az ebben a jövőbeli lehetőségben rejlő
erőt – magadban és körülötted –, és hangolódj rá a jövődre. Ha így teszel, új
létállapotba kerülsz, és vadonatúj elektromágneses szignált sugárzol a
kvantummezőbe. Ha rezgésszámbeli egyezés jön létre saját energiád és az adott
potenciál között, az új esemény rád fog találni – semmit nem kell tenned érte.
Nem fogok hazudni: valószínűleg jó néhány meditációra szükség lesz ahhoz,
hogy a jövőbeli lehetőség valósággá váljon. Lehet, hogy egy héten vagy egy
hónapon belül bekövetkezik, de lehet, hogy tovább tart. Az a lényeg, hogy addig
csináld, amíg meg nem történik.
Ha már új létállapotba kerültél és új elektromágneses szignált sugárzol
magadról, idézd fel a jövődet még azelőtt, hogy ténylegesen megtörténne, és
kezdd el mentálisan elpróbálni, milyen lesz az a jövő, mintha már most benne
élnél. Legyen olyan valószerű, amilyen csak lehet. Keltsd életre a kilistázott
emelkedett érzelmeket, hogy meg tudd tanítani a testednek érzelmileg, milyen
lesz a jövő.
Hódoltasd be a teremtésed egy hatalmasabb elme előtt, és vesd el a
magvakat a lehetőségek végtelen mezején – aztán engedd el! Végül áldd meg a
tested az új elméddel. Áldd meg az életed, a kihívásokat, a lelked, a múltad és a
jövőd. Áldd meg magadban az isteni éned, tárd ki a szíved, és köszönd meg az
új életet, mielőtt tényleg valóra válik.
Lassan vezesd vissza a figyelmed a szobához, és ha kész vagy, nyisd ki a
szemed. Állj fel úgy, mintha a jövő már meg is történt volna – és hagyd, hogy a
szinkronicitások és az új lehetőségek találjanak meg téged.
 4. fejezet

AZ ENERGIAKÖZPONTOK
MEGÁLDÁSA

Az eddigiekben sok szó esett a fényről és az információról vagy energiáról,

illetve a tudatról. Itt az ideje, hogy kicsit jobban leássunk ezeknek a
fogalmaknak a mélyére, és jobban megértsük, hogyan működik a következő
meditáció. Amint már tudod, az ismert világegyetemben minden vagy fényből
és információból, vagy energiából és tudatból áll, illetőleg azt bocsát ki.
Mindkét fogalom az elektromágneses energiát írja le. Valójában ezek az elemek
olyan szoros kapcsolatban állnak egymással, hogy lehetetlen szétválasztani őket.
Nézz csak körül! Lehet, hogy csupa anyagi dolgot látsz – tárgyakat, dolgokat,
embereket vagy helyszíneket –, de létezik közben egy végtelen, láthatatlan
frekvenciatenger, amely kódolt információkat hordoz. Ez nem csupán azt
jelenti, hogy a tested fényből és információból, vagyis energiából és tudatból áll,
hanem azt is, hogy tudatos, ám testtel rendelkező lényként gravitációsan
szervezett, információhordozó fényből állsz, aki szüntelenül különféle
frekvenciákat fogad és ad le, amelyek mindegyike különböző jeleket hordoz,
akárcsak a rádió vagy a mobiltelefon.
Természetesen minden frekvencia hordoz információt. Gondolj csak a
rádióhullámokra. A rádióhullámok most is ott vannak körülötted a levegőben.
Ha bekapcsolnád a rádiót, rá tudnál hangolódni egy adott hullámhosszra vagy
jelre, a rádió apró jelvevője pedig elkapná ezt a jelet, és hallható hanggá
alakítaná, mondjuk a kedvenc számoddá, hírekké vagy reklámmá. Az, hogy
nem látod a rádióhullámokat a levegőben, nem jelenti azt, hogy nincsenek ott
és nem hordoznak frekvenciánként különböző információt minden egyes
pillanatban. Ha csak egy kicsit is változtatsz a frekvencián, és másik állomásra
hangolódsz, az a hullámhossz már más üzenetet fog közvetíteni.
Vess egy pillantást a 4.1A ábrára, amely a teljes fényspektrumot ábrázolja,
és az összes ismert elektromágneses frekvenciát bemutatja. A látható
fénytartomány – amelyen belül a különféle színárnyalatokat észleljük a
világban, amelyben élünk – kevesebb mint egy százalékát adja a létező összes
fényfrekvenciának. Ez azt jelenti, hogy a frekvenciák nagy része emberi
szemmel láthatatlan, következésképpen az ismert valóságunk legnagyobb része
érzékszervi úton hozzáférhetetlen számunkra. Amellett tehát, hogy képesek
vagyunk észlelni a dolgokról és tárgyakról visszaverődő fényt, az az igazság,
hogy a valóság csupán nagyon szűk spektrumát tudjuk érzékelni. Rengeteg
olyan információ áll a rendelkezésünkre, amelyet testi szemünkkel képtelenek
vagyunk felfogni. Ne feledd, hogy amikor fényről beszélek, a fény minden
formáját beleértem, így a teljes elektromágneses spektrum látható és láthatatlan
frekvenciáit is, nem csupán a látható fénysugarakat.

4.1A ábra
Az ábrán az elektromágneses frekvenciák teljes spektruma látható, a nullpontmezőtől kezdve a lassuló
frekvencián át egészen az anyagig. Az energia növekedésével (avagy a frekvencia gyorsulásával) arányosan
csökken a hullámhossz. Az energia csökkenésével (avagy a frekvencia lassulásával) arányosan nő a
hullámhossz. Középen, a látható fény feliratnál található a valóságnak az a szelete, amelyet érzékszervileg
észlelni tudunk

Hiába nem látjuk például a röntgensugarakat, attól azok még léteznek. Ezt
onnan tudjuk, hogy mi, emberi lények képesek vagyunk röntgensugarakat
előállítani, sőt meg is mérni. Valójában a röntgensugarakon belül is végtelen
számú frekvencia létezik. A röntgensugárzás frekvenciája magasabb, mint a
látható fényé, ezért nagyobb az energiája is (hiszen, ugye, minél magasabb a
frekvencia, annál nagyobb az energiája). Az anyag maga a legsűrűbb frekvencia,
mivel ez a fény és az információ leglassabb és legtömörebb formája.

4.1B ábra
Az ábrán a frekvencia és a hullámhossz összefüggése látható. Az egy teljes hullám alatt megtett ciklusok száma
– amelyeket az a és b, a b és c stb. betűkkel jelzett pontok közé eső tartományok ábrázolnak – egy
hullámhosszt ad ki. A két, lefelé mutató, függőleges nyíl közötti rész egy másodperces időintervallumot jelent.
Ebben az esetben, mivel öt teljes hullám esik az egy másodperces időintervallumra, azt mondjuk, hogy a
frekvencia öt ciklus másodpercenként, más szóval 5 Hz

Nézd meg a 4.1B ábrát. Vezesd végig a tekinteted a hullámok csúcsain és

völgyein végigfutó vízszintes vonalon, amely az a betűnél kezdődik és a b-n át a
c-ig tart. Valahányszor új betűhöz érkezel, megtettél egy teljes ciklust. Ezt
hívjuk hullámhossznak. Az a és b betűk közötti távolság tehát egy hullámhossz.
Egy hullám frekvenciája azt jelenti, hogy hány hullámhossz vagy ciklus esik egy
másodpercre, amit hertzben (Hz) fejezünk ki. Minél gyorsabb tehát egy hullám
frekvenciája, annál rövidebb a hullámhossz. Ez fordítva is igaz – minél lassabb
a frekvencia, annál hosszabb a hullámhossz (4.1C ábra). Az infravörös
tartományba eső fénynek például lassabb a frekvenciája, mint az ultraibolya
fénysugaraknak, ezért az infravörös sugarak hullámhossza hosszabb, míg az
ultraibolya sugarak hullámhossza rövidebb. Íme egy újabb példa, ezúttal a
látható fénytartományból: a vörös színnek lassabb a frekvenciája (450
ciklus/másodperc), mint a kéknek (kb. 650 ciklus/másodperc). A vörös
hullámhossza tehát hosszabb, mint a kéké.

4.1C ábra
A frekvencia növekedésével a hullámhossz csökken. A frekvencia csökkenésével a hullámhossz nő
A történelem folyamán számos kísérlet történt a fénymezők lefotózására és
mérésére. Híres például a Kirlian-fotográfia, amelyet Szemjon Davidovics
Kirlian, egy orosz villanyszerelő és amatőr feltaláló fedezett fel 1939-ben. E
technikával Kirlian le tudta fotózni mind az élő organizmusok, mind az
élettelen tárgyak körüli elektromágneses mezőt. Rájött, hogy ha fényérzékeny
filmet helyez egy fémlapra, és ráteszi a filmre a tárgyat, majd magas
frekvenciájú áramot vezet a fémlemezbe, a tárgy és a fémlemez közti
elektromos kisülés képe megjelenik a filmen, mintha ragyogó fénysziluett
venné körbe azt, amiről a fotó készült.
Kirlian számos kísérletet végzett, például állítólag lefotózott két, látszólag
azonos levelet, amelyek egyike egy egészséges növényről származott, a másikat
viszont egy halott növényről vágta le. Az egészséges növényről származó levél
erős fénymezőt mutatott, a másik viszont sokkal gyengébb ragyogást, amiből
Kirlian arra következtetett, hogy eljárása alkalmas lehet az egészségi állapot
felmérésére. Bár a tudomány ma már vitatja a Kirlian-fotók diagnosztikai
alkalmazásának hasznát, az eljárással kapcsolatban jelenleg is folynak a
kutatások.
Hasonló jellegű, frissebb eredmények származnak egy német
biofizikustól, dr. Fritz-Albert Popptól, aki több mint három évtizede
tanulmányozza a biofotonokat, ezeket az apró, alacsony intenzitású
fényrészecskéket, amelyek megtalálhatók minden élő szervezetben, és onnan
áradnak ki. Popp 1996-ban megalapította a Nemzetközi Biofizikai Intézetet
(IIB), amely olyan, tucatnyinál is több ország kutatólaboratóriumaiból álló
hálózat, amelyek tagjai a biofotonokat tanulmányozzák. Popp és munkatársai
úgy vélik, hogy a DNS-ben található fényrészecskék által közvetített információ
rendkívül hatékony kommunikációt tesz lehetővé egy organizmus sejtjei között,
így kulcsszerepet játszhat az organizmus működésének szabályozásában.1 A
biofotonok csak különlegesen érzékeny kamerával észlelhetők, amelyek
kimondottan a biofoton-kibocsátás mérésére készültek: minél erősebb a
kibocsátás, egyúttal minél intenzívebb és koherensebb a fénymező, annál
jobban működik a kommunikáció a sejtek között, és annál egészségesebb az
organizmus.
Az élet és az egészség fenntartása érdekében sejtjeink között
kommunikáció zajlik: fontos információkat cserélnek egymással különféle
fényfrekvenciákon. Popp felfedezte, hogy ez megfordítva is igaz: ha egy sejt
nem bocsát ki elég rendezett és koherens elektromágneses energiát,
megbetegszik, ugyanis nem tudja hatékonyan átadni az információt a többi
sejtnek, ennek hiányában pedig nem kapja meg azt, amire szüksége lenne.
Amit tehát a biológiaórán a sejt mechanikus működéséről tanultunk, mára
elavult. A sejt működéséért nem az egymást vonzó és taszító, töltéssel
rendelkező molekulák a felelősek, hanem a sejtek által kibocsátott és fogadott
elektromágneses energia adja azt az életerőt, amely a molekulák működését
szabályozza. Ez egy vitalista szemlélet, amely az igazságot képviseli lényünkkel
kapcsolatban.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szó szerint fénylények vagyunk,
mindannyian vitális életerőt sugárzunk magunkból, és konkrét fénymező veszi
körül a testünket – az összes sejtünk kifejezi magát, és hozzájárul ehhez az
információhordozó, vitális fénymezőhöz. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy
minél inkább az érzékszerveink mentén határozzuk meg magunkat, és minél
inkább materialista módon élünk, elsősorban a fizikai valóságra fókuszálva (és
ebből következően minél inkább a stresszválaszt kapcsoljuk be), annál kevésbé
jutunk hozzá értékes információkhoz. Ez azért van, mert minél inkább
leszűkítjük a figyelmünket az anyagra, a tárgyakra, a dolgokra, az emberekre és
helyekre a külső valóságban, annál kevésbé leszünk képesek észlelni a puszta
szemmel láthatatlan frekvenciákat. Márpedig ha nem vagyunk ezek tudatában,
nem is léteznek számunkra.
Ahogy már olvastad – és, remélem, el is kezdted átélni az előző fejezetben
ismertetett meditáció révén –, te is képes vagy ráhangolódni a körülötted levő
frekvenciákra, mintha csak egy rádiót hangolnál például a 107,3-as sávra. Ha
behunyod a szemed, csendben ülsz, és kizárod a külső környezetet (azt az
alapzajt, amely általában megakadályozza, hogy észleld a többi frekvenciát),
meg tudod tanulni, hogyan találd meg a tiszta jelet és hogyan nyerj belőle
információt. Ha pedig ezt újra és újra elismétled, egy olyan szintjére
hangolódsz a fénynek és az információnak, amely segítségével hatást tudsz
gyakorolni az anyagra. Ily módon a tested szintrópiát (rendezettséget) él át
entrópia (rendezetlenség, fizikai összeomlás és káosz) helyett. Ha sikerül
lecsendesítened az analitikus, gondolkodó elméd, és jobban rá tudsz
hangolódni erre a rendezettebb információra, a tested önmagától ezt az új
tudatfolyamot és energiát kezdi feldolgozni, ebből adódóan pedig
hatékonyabbá, koherensebbé és egészségesebbé válik.
Konvergens és divergens fókusz
Az előző fejezetben ismertetett meditáció elején arra kértelek, hogy irányítsd a
figyelmed a tested különböző részeire, valamint az őket körülvevő térre. Most
pedig el is magyarázom, miért kérem ezt szinte minden meditációm esetében.
Ha így meditálsz, kétféleképp is megtanítod koncentrálni az agyad: a
konvergens és a divergens fókusz útján.
A konvergens fókusz egyirányú, összetartó, beszűkült fókusz, amikor
valamilyen anyagi tárgyra összpontosítasz. Ez történik az általam kifejlesztett
meditációkban, amikor egy adott helyre koncentrálsz a testeden belül.
Ugyanerről van szó akkor is, amikor a környezetedben levő tárgyakra
koncentrálsz. Amikor például fogsz egy poharat, felhívsz valakit vagy sms-t
írsz, vagy mondjuk bekötöd a cipőfűződ, összetartó fókuszt alkalmazol. Az
összetartó fókusz alkalmazásakor a legnagyobbrészt tárgyakra, anyagi dolgokra,
személyekre vagy a külvilág egyes helyszíneire koncentrálsz – rendszerint
háromdimenziós létezőkre.
Emlékszel azonban az előző témánkra, amikor arról beszéltem, hogy
túlélőmódban a stresszhormonok szüntelenül áramlanak a testünkben, és
készenlétben tartanak minket, hogy visszaüssünk vagy elfussunk? Nos, ebben
az állapotban még inkább beszűkül a figyelmünk, ugyanis rendkívül fontossá
válik, hogy minél erősebben koncentráljunk a külső, fizikai valóságra.
Lényegében materialistákká válunk, és az érzékszerveinkkel határozzuk meg a
valóságot. Az agy egyes rekeszei, amelyek normális esetben együttműködnek,
elkezdenek elkülönülni egymástól, és megszűnik közöttük a hatékony
kommunikáció, így már nem képesek zökkenőmentesen együttműködni egy
koherens (rendezett) állapotban. Inkoherens állapotba kerülnek és inkoherens
üzeneteket küldenek végig a gerincoszlop mentén a test egyes részei felé.
Számtalanszor megfigyelhettük ezt a folyamatot az agyhullámokról készült
EEG-felvételeken.
Ahogy már mondtam, ha az agy inkoherens, te magad is inkoherens vagy.
Ha pedig az agyad nem működik megfelelően, te magad sem működsz
megfelelően. Olyan ez, mintha gyönyörű szimfónia helyett az agyad és a tested
kakofóniát szólaltatna meg. Az ilyen kiegyensúlyozatlan, inkoherens állapot
miatt arra kényszerülsz, hogy életed külső körülményeit próbálod uralni vagy
befolyásolni. Megpróbálsz megjósolni egy olyan jövőt, amely a múltra épül, és
ezt részben azzal éred el, hogy jobban figyelsz a tárgyak és dolgok külső
világára, mint a gondolatok és érzelmek belső világára. Más szóval megmaradsz
a beszűkült, konvergens fókusznál, és rögeszmésen újra meg újra ugyanazokon
a dolgokon jár az agyad. Ezt műveli a stressz. Arra késztet, hogy rögeszmésen a
problémáidon rágódj, és folyton a korábbi élményeid alapján várható lehető
legrosszabb forgatókönyvre készülj. Ha a lehető legrosszabbra készülsz, jobbak
a túlélési esélyeid, hiszen bármi történjék is, készen állsz rá.
Ha azonban felcseréled ezt a beszűkült figyelmet egy nyíltabb, tágabb
fókuszra, amit ebben a meditációban is gyakorolni fogsz, tudatára ébredhetsz a
tested körüli térnek, így a benne levő fénynek és energiának is. Ezt hívják
divergens, azaz széttartó fókusznak. Figyelmed a valamiről a semmire tevődik
át – a hullámra (energiára) a részecske (anyag) helyett. A valóság egyszerre
részecske- és hullámtermészetű; egyszerre anyag és energia. Amikor tehát a
szűk fókuszt gyakorlod, és ezzel a technikával vezeted végig a figyelmed a
tested egyes részein – tudatosítva a részecskét –, majd kinyílik a fókuszod, és
befogadod a tested körüli teret is, tudatosítva a hullámot, az agyad koherensebb,
kiegyensúlyozottabb állapotba kerül.

Belépni a tudat alatti elmébe

A hetvenes években dr. Les Fehmi, a New Jersey-i Princeton
Biofeedbackközpont vezetője fedezte fel, hogy a figyelem ilyen jellegű
eltolódása a szűk fókusz felől a nyílt felé milyen változásokat idéz elő az
agyhullámokban. Fehmi a figyelem és a biofeedback kutatásának úttörőjeként
egy olyan módszert igyekezett kifejleszteni, amely segítségével megtanítható,
hogyan lehet a béta-agyhullámokról (a tudatos gondolkodásról) átváltani alfa-
hullámokra (a relaxációra és a kreativitásra). Szerinte ennek leghatékonyabb
módja, ha az embereket arra utasítjuk, hogy koncentráljanak a térre vagy a
semmire – ezt hívta ő nyitott fókusznak.2 A buddhista hagyomány már
évezredek óta alkalmazza ezt a meditációt. Ha megnyílik a fókuszod, és az
anyag helyett az információt érzékeled, az agyhullámaid lelassulnak béta-
szintről alfára. Ez logikus is, hiszen ha érzékelsz és érzel, nem gondolkodsz.
Amikor a gondolkodó agyad – a neokortex – lelassul, képessé válsz
túllépni a tudatos és a tudattalan elme közé ékelődő analitikus elmén (amelyet
kritikai elmének is hívnak; lásd a 4.2 ábrát). Most már be tudsz lépni a tested
operációs rendszerének központjába – az autonóm idegrendszerbe, amelyről az
előző fejezetben olvashattál –, így az agyad holisztikusabb módon tud
működni.

4.2 ábra
A meditáció egyik legfőbb célja az analitikus elme meghaladása. A tudatos és a tudattalan elmét az analitikus
elme választja el egymástól. Az agyhullámok lelassításával kilépsz tudatos, gondolkodó agyadból, túljutsz az
analitikus elmén, és belépsz a tudattalan elme operációs rendszerébe, ahol az összes automata program és
szokás található

Az Energiaközpontok megáldása elnevezésű meditáció során – amelyet e

fejezet későbbi részében ismertetek – a test energiaközpontjaira helyezed a
figyelmed (ezeket hívják a kelet-indiai védikus szövegek csakráknak, azaz
kerekeknek), majd kitágítod a fókuszod. Mivel az energia oda áramlik, ahová a
figyelmed összpontosítod, amikor végigvezeted a figyelmed az egyes
központokon, beléjük áramlik az energia, és minden egyes központ
aktiválódik.
Közismert például, hogy ha valamilyen szexuális ábránd tölti ki az elméd
és az agyad, az energia ebbe a testi központba áramlik, és egész konkrét módon
aktiválja. Ha ez történik, a szervek, szövetek, kémiai anyagok, hormonok és
idegsejtek mind reagálnak rá. Ha éhes vagy, és arra gondolsz, mit fogsz enni,
nem véletlen, hogy az emésztőnedveid beindulnak, elkezdődik a
nyálelválasztást, a tested felkészül a vacsorára, mivel az energia ezt a területet
aktiválja. Ha arra gondolsz, hogy odamondasz a főnöködnek vagy vitatkozol a
lányoddal, már a konkrét konfrontáció előtt megindul az adrenalinelválasztás.
Minden ilyen esetben a gondolat maga válik élménnyé. A következő
szakaszban, amikor az egyes energiaközpontokról lesz szó, részletesen is
kitérek erre, de most elég annyit tudnod, hogy mindez azért történik, mert az
egyes központoknak megvan a saját hormonális kifejeződésük, ami aztán
aktiválja a szerveket, szöveteket és sejteket az adott területen.
Képzeld csak el, mi történne, ha meditációval le tudnád lassítani az
agyhullámaid és be tudnál lépni ezeknek az energiaközpontoknak az operációs
rendszerébe azáltal, hogy az egyes központok körüli térre helyezed a figyelmed
és megnyitod a fókuszod. Ettől minden központ rendezettebbé és koherensebbé
válna, ami arra utasítaná a neuronokat, hogy új mentális szintet teremtsenek, és
aktiválják az adott terület szerveit, szöveteit és sejtjeit, amelyek a központ
hormonjait és kémiai hírvivőit állítják elő. Ha rendszeresen gyakorolnád ezt,
idővel konkrét, fizikai változásokat kezdenél produkálni.
Az ilyen belső munkát végző hallgatók közül többen gyógyították már ki
magukat krónikus húgyúti fertőzésből, prosztatabántalomból, impotenciából,
bélgyulladásból, Crohn-betegségből, ételallergiából, lisztérzékenységből,
petefészek-daganatból, májműködési zavarokból, refluxbetegségből,
szívdobogásból, szívritmuszavarokból, asztmából, tüdőbetegségekből,
hátfájásból, pajzsmirigybetegségekből, gégerákból, nyakfájásból, krónikus
migrénből, fejfájásból, agydaganatból és más betegségekből. Számos javulásnak
lehettünk tanúi olyanok körében, akik ezt a konkrét meditációt végezték, néha
már az első alkalom után is. Az ilyen drámai gyógyulásokra azért kerülhetett
sor, mert a hallgatók képesek voltak epigenetikai úton változást előidézni a
DNS-kifejeződésükben, ki és be tudtak kapcsolni egyes géneket, és meg tudták
változtatni azt, ahogy ezek a gének proteint állítanak elő a fizikai testükben
(amint erről már szó volt a 2. fejezetben).

Hogyan működnek a test energiaközpontjai?

Az alábbiakban közelebbről megvizsgáljuk a test egyes energiaközpontjait, ám
először hadd ejtsek néhány szót a működésükről. Fogjuk fel őket úgy, mint
különálló információs központokat. Mindegyik rendelkezik saját energiával,
amelyhez tartozik egy bizonyos tudatszint, egyfajta saját fény, amely egész
konkrét információt hordoz, más szóval üzenetet közvetít egy adott frekvencián.
Emellett mindegyiknek megvannak a saját mirigyei, a saját egyedi hormonjai, a
saját kémiája és a saját idegi csomópontja. Az ilyen csomópontok olyanok,
mintha miniagyak lennének. Ha pedig minden ilyen központnak saját agya
van, mindegyikhez tartozik saját elme is. (Nézd meg a 4.3 ábrát, amely a
központok elhelyezkedését, valamint a hozzájuk kapcsolódó anatómiai és
fiziológiai jellemzőket ábrázolja.)

4.3 ábra
A test minden energiaközpontjának megvan a saját biológiai felépítése. Rendelkezik saját mirigyekkel,
hormonokkal, kémiai anyagokkal és saját miniaggyal (idegközponttal), így saját elméje is van

Ahogy a 2. fejezetben már szó esett róla, ha a tudat idegszövetet aktivál, elme
jön létre. Az elme nem más, mint az agy működés közben, ha tehát minden
egyes energiaközpont saját idegközponttal rendelkezik, akkor mindegyiknek
van külön elméje is – pontosabban szólva mindegyik központ saját elmével
rendelkezik. Az elmét pedig az iránnyal és szándékkal bíró energia aktiválja,
ami nem más, mint a tudatos szándék. Ha mindegyik központ aktiválódik,
aktiválódnak a hormonok, a szövetek, a vegyületek és a sejtfunkciók is – és
megindul az energiakibocsátás.
Ha például az első energiaközpont (a szaporítómirigyek központja)
aktiválódik energiával, akkor elméje saját tervvel és szándékkal rendelkezik. Ha
tudatos lényként valamilyen gondolatod vagy fantáziád támad – ami egyébként
nem más, mint idegszövet mentén létrejövő tudat –, egyszer csak azt veszed
észre, hogy a tested fiziológiai változást mutat, így változás áll be az
energiádban is. Tested kémiai anyagokat és hormonokat választ ki a megfelelő
mirigyekből, hogy érzelmileg felkészítsen az aktusra. Most már több az energia
ebben a központban, az pedig saját, konkrét frekvenciát bocsát ki, amely
szándékos üzenetet hordoz.
Ez a tudatos szándékot hordozó energia aztán aktiválja a
szaporítóközpontot, az agyban lévő elme pedig hatást gyakorol a testben levő
elmére a saját idegi központjának szintjén. Ez az elme, amely a test e részében
lakik, a miniagy révén a tudattalan szintjén fejti ki hatását az autonóm
idegrendszeren keresztül. Ez kívül esik a tudatos irányításunkon. Mondhatjuk
úgy is, hogy a test immár az elmét követi, miközben az adott
energiaközpontban levő miniagy aktiválja a kapcsolódó mirigyeket, amelyek
pedig aktiválják a megfelelő hormonokat, amelyek jelt adnak a megfelelő
kémiai anyagoknak, hogy változtassák meg a test érzelmi állapotát és
fiziológiáját. Így aztán egészen tiszta energiát kezdesz sugározni, amely
konkrét utasítást közöl az adott központból. Mindannyian éreztük már ezt az
energiát erős szexuális kisugárzással bíró személyekkel kapcsolatban. Ha az
energiaáramlás megindul az idegszövetből vagy az idegi központból, egy elme
jön létre ezen a szinten, ha tehát megtörténik az aktiválás, a központ saját
elmére tesz szert.
A második központnak is megvan a saját elméje. Ha aktiváljuk ezt a
miniagyat és vele együtt ezt az elmét, a zsigeri ösztöneinkre hagyatkozunk – és
ugyanaz az eseménysor játszódik le a központban, mint amit az első
energiaközpontban láttunk, ám eltérő idegrendszeri háttérrel, eltérő
hormonokkal, kémiai anyagokkal, érzelmekkel, energiával és információkkal.
Ezt a területet második agynak is szokás nevezni az itt található több száz millió
idegsejt és idegi kapcsolat miatt (ez több mint amennyi akár a gerincvelőben,
akár a környéki idegrendszerben található). Sőt a szerotonin nevű
boldogsághormon 95 százaléka nem az agyban, hanem a belekben található.3
Ha tehát a zsigereinkre hagyatkozunk, az ösztöneinkre bízzuk magunkat.
Szinte már azt mondhatjuk, hogy a testünk és ennek a központnak az agya
felülírja az analitikus, racionális, gondolkodó agyunkat és elménket.
No és mi a helyzet a szívközponttal? Mi történik, ha a szívünk vezet
minket? Az első két központhoz hasonlóan a mellkas közepén elhelyezkedő
negyedik központnak is megvan a saját frekvenciája, a saját hormonjai, a saját
kémiai anyagai, saját érzelmei és saját miniagya, amely a körülötte levő
energia- és információs mezőből táplálkozik. Akit a szíve vezet, az
gondoskodóbb, kedvesebb, ihletettebb, önzetlenebb, együttérzőbb, odaadóbb,
hálásabb, bizakodóbb és türelmesebb. Ha ez a miniagy megkapja az
információt, utasításokat és üzeneteket küld a test e részén található szerveknek
és szöveteknek, és az ember szerető energiát sugároz ebből az információs
központból.
Most pedig vizsgáljuk meg az egyes energiaközpontokat részletesebben is.
Az egyes központok funkciói között tapasztalható némi átfedés, de ha csak
minimális tudással is rendelkezünk a testről, meglehetősen egyértelműek. Ha
szükségét érzed, nézd meg újra a 4.3 ábrát.

Ismerd meg jobban az energiaközpontokat!

Az első energiaközpont a nemi szervek tájékát irányítja, beleértve a gátat, a
medencefeneket, a nemi szervekhez kapcsolódó mirigyeket, a férfiaknál a
prosztatát, továbbá a húgyhólyagot, a végbelet és a végbélnyílást. Ennek az
energiaközpontnak a feladata a szaporodás és a nemzés, a felszámolás, a
szexualitás, valamint a szexuális identitás. Az ösztrogén és a progeszteron nevű
női hormon, a férfiaknál pedig a tesztoszteron szintje kapcsolódik hozzá. Ez a
központ hozható összefüggésbe az alsó bélfodor idegközpontjával is.
Az első energiaközpont hatalmas kreatív energiát rejt magában. Gondolj
csak bele, mekkora energia kell az élet létrehozásához, egy gyerek
megteremtéséhez. Ha ez a központ kiegyensúlyozottan működik, a kreatív
energiák szabadon áramlanak, és az ember szilárd szexuális identitással
rendelkezik.
A második energiaközpont közvetlenül a köldök alatt és mögött található.
Ez irányítja a petefészket, a méhet, a vastagbelet, a hasnyálmirigyet és a
derekat. Feladata a fogyasztás, az emésztés, a felszámolás, valamint az étel
energiává alakítása – beleértve az emésztőenzimeket és -nedveket, valamint a
vércukorszintért felelős enzimeket és hormonokat is. Ez a központ a felső
bélfodor idegközpontjával áll kapcsolatban.
Ez az energiaközpont felelős továbbá a társadalmi hálózatokért és
struktúrákért, a kapcsolatokért, a támogatói rendszerekért, a családért, a
kultúráért és a személyes kapcsolatokért. Úgy is felfoghatjuk, hogy ez a központ
felel a megtartásért és az elengedésért – a fogyasztásért és a felszámolásért. Ha
ez a központ kiegyensúlyozott, biztonságban érzed magad mind a szűkebb
környezetedben, mind a tágabb világban.
A harmadik energiaközpont a gyomorszájnál helyezkedik el. Ez irányítja a
gyomrot, a vékonybelet, a lépet, a májat, az epehólyagot, a mellékvesét és a
vesét. A hormonok közül az adrenalin és a kortizol köthető hozzá, valamint az
olyan vegyületek, mint a renin, az angiotenzin, eritropoetin és a májenzimek,
továbbá a gyomor enzimei, mint a pepszin, tripszin, kimotripszin és a sósav. Ez
az energiaközpont kapcsolódik a gyomorszáj-idegközponthoz is.
Ez a központ felel az akaratért, a hatalomért, az önhittségért, az
irányításért, a hajtóerőkért, az agresszióért és a dominanciáért. Ez a versengés
és a személyes hatalom, az önértékelés és az irányított szándék központja. Ha a
harmadik központ egyensúlyban van, arra használod akaratod és hajtóerőd,
hogy felülkerekedj a környezeteden és életed körülményein. A második
központtól eltérően ez a központ magától aktiválódik, ha azt észleled, hogy a
környezet nem biztonságos vagy nem kiszámítható, ezért meg kell védened a
törzsed és benne önmagad. A harmadik központ lép működésbe akkor is,
amikor vágysz valamire, és a tested kell használnod ahhoz, hogy megkapd.
A negyedik energiaközpont a szegycsont mögött található. A szívet, a tüdőt
és a csecsemőmirigyet irányítja (ez utóbbi a test immunitásmirigye, az ifjúság
forrásának is nevezik). Az e központhoz kapcsolható hormonok közé tartozik
az oxitocin nevű növekedési hormon, valamint 1400 más kémiai anyag, amelyek
az immunrendszer egészségéért felelnek a csecsemőmirigy révén (amely a
növekedést és a test regenerációját szabályozza). A központot a
szívidegközpont irányítja.4
Az első három központ az életben maradást segíti, és állati vagy emberi
természetünk tükröződik bennük. Ám e negyedik központnál az önzés helyét
átveszi az önzetlenség. Ez a központ felel az olyan érzelmekért, mint a szeretet,
a törődés, a nevelés, az együttérzés, a hála, a lekötelezettség, a kedvesség, az
inspiráció, az önzetlenség, a teljesség és a bizalom. Innen fakad isteni
mivoltunk: ez a lélek székhelye. Ha a negyedik központ egyensúlyban van,
törődünk másokkal is, és a közösség közös érdekében, másokkal összefogva
cselekszünk. Őszintén szeretjük az életet. Teljesnek érezzük magunk és meg
vagyunk elégedve azzal, akik vagyunk
Az ötödik energiaközpont a torok közepén helyezkedik el. Ez szabályozza a
pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, valamint a nyálmirigyek és a nyaki szövetek
működését. Ehhez a központhoz köthetők a T3 és T4 (tiroxin)
pajzsmirigyhormonok, a mellékpajzsmirigy által termelt, a test anyagcseréjét
szabályozó kémiai anyagok, valamint a kalcium szintjének szabályozása. Az
energiaközpont a pajzsmirigy-idegközpont felügyelete alatt áll.
Ez a központ felelős a negyedik központban érzett szeretet
kifejeződéséért, az igazság kimondásáért, valamint a nyelv és a hangok révén
történő önkifejezés képességéért. Ha az ötödik központ egyensúlyban van,
hangot adsz aktuális igazságodnak, amibe beletartozik a szeretet kifejezése is.
Annyira elégedett vagy önmagaddal és az életeddel, hogy egyszerűen meg kell
osztanod másokkal a gondolataidat és érzéseidet.
A hatodik energiaközpont a tarkó és a fej hátsó része közötti térben
helyezkedik el (ha ezt nehéz elképzelni, akkor gondolj az agyad közepére, kissé
hátrafelé a koponyádban). Ez felelős a tobozmirigyért, amely szent mirigy.
Egyesek harmadik szemnek is hívják, de valójában ez az első szem. A felsőbb
dimenziók felé vezető kapuval és az érzékelés megváltozásával áll
összefüggésben. Segítségével bepillanthatsz a fátyol mögé vagy nem lineáris
módon tudod szemlélni a valóságot.
Ha ez a központ megnyílik, rádióantennaként funkcionál, amellyel rá
tudsz hangolódni az öt érzékszerven túl levő frekvenciákra. Ez ébreszti fel
benned a szunnyadó alkimistát. A könyv későbbi részében egy egész fejezetet
szentelek a tobozmirigynek, ezért most elég annyi, hogy a tobozmirigy választja
ki az olyan hormonokat, mint a szerotonin vagy a melatonin (több más
csodálatos metabolit mellett), amelyek a cirkadián ritmusért felelnek. E
hormonok miatt érzed magad ébernek a látható fény hatására és ezért
álmosodsz el az éj sötétjében. A tobozmirigy igazából az összes, a látható
fényen túli elektromágneses frekvenciát érzékeli, és ennek megfelelő
melatoninszármazékokat tud kiválasztani, amelyek hatással vannak a
valóságérzékelésre. Ha ez a mirigy egyensúlyban van, az agy világosan
működik. Egyszerre vagy tudatában a külső és a belső világodnak, és
mindennap egyre többet érzékelsz belőlük.
A hetedik energiaközpont a fej közepében helyezkedik el, és az agyalapi
mirigyet foglalja magába. Ezt a mirigyet vezérmirigynek is szokták nevezni,
mivel ez irányítja és hangolja össze a mirigyek sorát az agyban található
tobozmirigytől kezdve a pajzsmirigyen, csecsemőmirigyen, mellékvesén és
hasnyálmirigyen át egészen a nemi mirigyekig. Ez az a testi központ, ahol az
isteni lét legmagasabb rendű kifejeződését élhetjük át. Innen fakad isteni
természetünk és legmagasabb fokú tudatunk. Ha ez a mirigy egyensúlyban van,
akkor harmóniában vagy mindennel.
 A nyolcadik energiaközpont mintegy 40 centiméterrel a fej fölött
helyezkedik el, tehát ez az egyetlen olyan energiaközpont, amely nem a fizikai
testhez kapcsolódik. Egyiptomban Kának hívták. Ez felelős a kozmoszhoz, az
univerzumhoz, a mindenséghez fűződő kapcsolatodért. Ha ez a központ
aktiválódik, érdemesnek érzed magad arra, hogy kapj – ez pedig megnyitja az
utat a megérzések, az isteni dolgok feltárulkozása, a mélyebb összefüggések
megértése és a kreatív rezgések és információk felé, amelyek nem a testedben
vagy az agyadban elraktározott emlékekből származnak, hanem a kozmoszból,
az univerzumból, a kvantummezőből – vagy bárminek is hívod ezt a hatalmat,
amely meghaladja a különálló én határait. A kvantummezőből származó
adatokhoz ezen a központon keresztül jutunk hozzá.

Fejlesszük az energiánk!
Most, hogy az összes energiaközpontot részletesen leírtam, nézzük meg azt is,
hogyan működnek. A testünk természetesen úgy lett kitalálva, hogy az összes
energiaközpont energiáját a fentebb felvázolt módon használja. De mi történik
akkor, ha az energiánkat a puszta életben maradásnál többre is használjuk? Mi
történne, ha ahelyett, hogy az összes energiánkat külső tevékenységekre
fordítanánk (nemzésre, emésztésre, menekülésre és hasonlókra), elkezdenénk
mind magasabb szintre emelni ezt az energiát, egyik központról a másikra,
minden szinttel növelve a frekvenciáját?
Nos, ez a következőképp nézne ki: először mindig a kreatív energiákat
csapoljuk le az első központból. Ha eléggé biztonságban érezzük magunk
ahhoz, hogy teremtsünk, ez a teremtő energia fejlődésnek indul, és átáramlik a
következő központba. Ha túl kell lépnünk valamilyen korláton vagy külső
környezeti körülményen, akkor képesek vagyunk jól felhasználni ezt a kreatív
energiát, az pedig átáramlik majd a harmadik központba – az akarat és a
hatalom székhelyébe.
Ha sikeresen felülemelkedünk az élet nehézségein, amelyek növekedésre
és győzelemre sarkalltak minket, lehetőségünk nyílik arra, hogy teljesebbnek,
szabadabbnak és elégedettebbnek érezzük magunkat, és képessé válunk rá,
hogy őszinte szeretetet érezzünk önmagunk és a többi ember iránt, miközben
az energia átáramlik a negyedik központon, és aktiválja. Ha ez megtörtént, ki
akarjuk fejezni az aktuális igazságot – amit épp tanultunk, vagy pedig azt a
szeretetet vagy teljességet, amelyet épp átélünk –, és ez lehetővé teszi, hogy az
energia továbbáramoljon, és bekapcsolja az ötödik központot. Ezekután, ha az
energia fejlődése aktiválja a hatodik központot, az agy eddig alvó területei
megnyílnak, fellebben az illúzió fátyla, és a valóság szélesebb spektrumát
fogjuk érzékelni, mint korábban bármikor. Ekkor kezdődik a
megvilágosodottság érzése, a test harmonikusabbá és kiegyensúlyozottabbá
válik, külső körülményeink pedig (beleértve a körülöttünk levő természeti
világot) szintén harmonikusabbá és kiegyensúlyozottabbá válnak, miközben az
energia feljebb emelkedik, és aktiválja a hetedik központot. Ha megérezzük ezt
a megvilágosodott energiát, azt érezzük, hogy értékesek vagyunk, az energia
pedig továbbléphet az utolsó állomásra, a nyolcadik központba, ahol
fáradozásunk elnyeri jutalmát – látomásokat, megérzéseket, testet öltéseket és
olyan tudást kapunk, amely nem a testi vagy agyi emlékeinkből származik,
hanem egy bennünk és körülöttünk élő erőből. Ezt a szüntelen, az elsőtől a
nyolcadik központ felé történő energiaáramlást ábrázolja a 4.4A ábra.

4.4A ábra
A kreatív energia magasabb szintre emelése úgy történik, hogy az energiát az első központtól felfelé
áramoltatjuk az agyba, sőt azon is túl. Mindegyik energiaközpontnak megvan a saját, egyéni frekvenciája, amely
saját, egyéni szándékot hordoz

Ez a fajta személyes evolúció, amely az energia akadálytalan áramlásával

valósul meg, valójában az ideális eset. Jóval gyakrabban történik azonban az,
hogy életünk eseményei és a rájuk adott reakcióink miatt az energia áramlása
elakad, és az imént felvázolt nagyszerű minta nem tud megvalósulni. Az
energia a test azon központjánál akad el, amely központ kapcsolatban áll az
aktuális problémánkkal. A 4.4B ábra azt szemlélteti, mi történik, ha az energia
elakad és nem tud továbbáramlani a magasabb központok felé.

4.4B ábra
Ha az energia elakad a testben, nem tud eljutni a magasabb központokba. Minthogy az érzelem is energia, ezek
az érzelmek megrekednek az egyes szinteknél, és megáll a fejlődés

Ha például valakit szexuálisan bántalmaztak vagy gyerekkora óta arra

kondicionálták, hogy a szex rossz, az energiája elakadhat az első, a
szexualitásért felelős központnál, és gondjai lehetnek a kreativitással. Más
esetleg hozzáfér a kreatív energiákhoz, de nem feltétlenül érzi magát
biztonságban ahhoz, hogy kiélje a világban a kreativitását (hanem a szociális és
személyes kapcsolatai áldozatának véli magát), vagy ha valaki traumatizálta
vagy elárulta, esetleg nem tudja továbbengedni az energiát a második
központból. Az ilyen személy valószínűleg jó adag bűntudatot, szégyent,
szenvedést, alacsony önbecsülést vagy félelmet él át. Ha pedig valaki el tudja
juttatni az energiáit a harmadik központig, de egóproblémái vannak,
felfuvalkodottá válik, fontoskodik, uralkodik, és haragos, versengő és keserű
lesz, akkor az energiája megreked a harmadik központnál, és uralkodási vagy
motivációs problémái támadnak. Ha nem tudja megnyitni a szívét, és nem tud
szeretetet és bizalmat érezni, vagy fél kifejezni a szeretetét és a valódi érzéseit,
az energia befagy a negyedik és az ötödik központnál.
Bár az energia bármelyik energiaközpontnál meg tud rekedni, a
leggyakrabban az első három központ valamelyikénél akad el. Ha pedig
elakadt, nem tud továbbfejlődni, nem tud a fent leírt módon, zökkenőmentesen
áramlani, és nem tudja bekapcsolni azokat a magasabb energiaközpontokat,
ahol szeretjük az életet és hálásak vagyunk érte. Az Energiaközpontok
megáldása nevű meditációnak pontosan az a lényege, hogy az energiaáramlás
újra meginduljon abban a formában, ahogy kell – azért áldjuk meg az
energiaközpontokat, hogy a megrekedt energia újra meginduljon.

Energiamezőnk kimerítése
Ahogy korábban már szó volt róla, a testünket láthatatlan elektromágneses
energiamezők veszik körül, amelyek minden pillanatban tudatos szándékot
vagy valamilyen irányt hordoznak magukban. A test mind a hét
energiaközpontjának aktiválásával tulajdonképpen energiát fejezünk ki a
központok révén. Egyszerűen megfogalmazva: ha tudatos lényként egy
bizonyos energiát aktiválunk mindegyik energiaközpontban, a hozzájuk
tartozó idegközpontokat késztetjük arra, hogy egy bizonyos mentális szintet
hozzanak létre, amely aztán aktiválja a megfelelő mirigyeket, szöveteket,
hormonokat és vegyületeket mindegyik energiaközpontban. Ha az összes
energiaközpont működésbe jött, a test olyan energiát bocsát ki, amely rá
jellemző információ vagy szándék kisugárzásába kezd.
Ha azonban folyton túlélőmódban vagyunk, és túlzott mértékben van
jelen életünkben a szex, a fogyasztás vagy a stressz – mivel az első három
energiaközpont határozza meg az életünket –, a testet körülvevő láthatatlan
információs és energiamezőből merített energiát szüntelenül kémiai anyagokká
változtatjuk. E folyamat ismételgetése idővel azt eredményezi, hogy a test körüli
elektromos mező zsugorodásnak indul (lásd a 4.5 ábrát). Ennek következtében
csökken a fényünk, és nem marad olyan energia, amely tudatos szándékot
hordozva keresztülhatolhatna a központokon, és létrehozhatná bennük a
hozzájuk kapcsolódó elmét. Lényegében az történik, hogy a saját
energiamezőnket csapoljuk le és használjuk fel. Ez a korlátozott mentális szint
és a vele járó korlátozott energiamennyiség minden központban odavezet, hogy
az adott központ korlátozott jeleket küld az azt körülvevő sejteknek,
szöveteknek, szerveknek és szervrendszereknek. A végeredmény az lesz, hogy a
test életfontosságú információkat hordozó energiafrekvenciája csökken, a jelek
frekvenciájának lelassulása pedig betegséget okoz. Kijelenthetjük, hogy
energetikai szempontból minden betegség a lecsökkent frekvenciából és az
inkoherens üzenetekből fakad.

4.5 ábra
Az első három energiaközpont fogyasztja az energiát. Ha túlságosan igénybe vesszük ezeket a központokat,
akkor folyton kémiai anyagokká változtatjuk a láthatatlan energiamezőből kinyert energiát, és a testünket
körülvevő mező zsugorodni kezd

Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy a test három alsó energiaközpontja az

életben maradást szolgálja, ezért önző énünk mutatkozik meg bennük? A
hatalom, az agresszió, az erő és a versengés eszközeivel élnek, hogy elég hosszú
ideig életben tudjunk maradni a környezetünkben ahhoz, hogy táplálkozzunk
és szaporodjunk, ezzel biztosítva a faj fennmaradását (szemben az öt felsőbb
energiaközponttal, amelyek a nagylelkű énünket képviselik, és önzetlenebb
gondolatok és érzelmek köthetők hozzájuk). A természet azért kapcsolt
örömteli élményeket e három alsó energiaközponthoz, hogy folyton olyan
tevékenységeket végezzünk, amelyben ezek működése nyilvánul meg. A szex
(első központ) és az evés (második központ) élvezetes dolog, csakúgy, mint az
emberi kapcsolatok és a kommunikáció (szintén a második központ). A
személyes hatalom (harmadik központ) mámorító lehet. Idetartozik az
akadályok elhárítása, az akaratunk érvényesítése, a másokkal folytatott
küzdelem, a vetélytársak legyőzése, az életben maradás az adott környezetben,
valamint a testmozgások.
 Érthető tehát, miért esnek egyesek abba a hibába, hogy túlhasználják
egyik-másik alsóbb energiaközpontjukat, ami aztán oda vezet, hogy felélik a
testet körülvevő életenergia- és információs mezőt. A szexuálisan túlságosan
aktív ember például extra energiákat von el az első központ körüli
energiamezőből. A szégyenérzet vagy a bűntudat csapdájában megrekedt
személy, aki áldozatnak érzi magát, a múlt érzelmeihez ragaszkodik, és
szüntelenül szenved, a második központot körülvevő energiamezőtől von el
extra energiákat és e központ energiáit éli fel. Az uralkodni és irányítani vágyó
vagy stresszben élő a harmadik központtól vesz el plusz energiát. Ha a
tudatunk nem fejlődik, az energiánk sem képes rá.

A szubatomi szint
Mindez a szubatomi, avagy kvantumszinten kezdődik – vizsgáljuk meg tehát,
hogyan megy végbe. Nézd meg a 4.6 ábrát. Ha fogsz két, saját atommaggal
rendelkező atomot, és összeilleszted őket egy molekulává, a két körlap
átfedésével ábrázolt kötés lesz az a pont, ahol a fényt és az információt
megosztják egymással. Mivel információt osztanak meg, az energiájuk is
hasonló lesz, ugyanazt a frekvenciát képviselik. Egy láthatatlan energiamező
kapcsolja össze a két atomot egyetlen molekulává. Ha pedig a két atom közösen
kialakított egy molekulát, és információt oszt meg egymással, új fizikai
tulajdonságok és jellemzők jelennek meg: megváltozik például a sűrűség, a
forráspont vagy az atomtömeg – hogy csak néhányat említsünk – ahhoz az
állapothoz képest, amikor még egymástól külön, egymás mellett léteztek.
 4.6 ábra
Amikor az atomok összekapcsolódnak, és energiát meg információt osztanak meg egymással, molekulák
jönnek létre. A molekulát energiából és információból álló láthatatlan fénymező veszi körül, és ez adja azokat a
zikai tulajdonságokat, amelyek egyben tartják. Ha további atomok csatlakoznak a molekulához, még
összetettebbé válik, vegyület jön létre, amelynek szintén megvan a maga láthatatlan fénymezője abból az
energiából és információból, amely a vegyületet összetartó zikai tulajdonságokat adja.

Ha további atomok csatlakoznak a vegyülethez, még összetettebbé válik, és sejt jöhet létre. A sejtet saját,
energiából és információból álló láthatatlan fénymező veszi körül, ez adja a sejt működéséhez szükséges
utasításokat. Ha pedig a sejtek szövetté állnak össze, a szövetnek is lesz energia- és információs mezője, amely
lehetővé teszi, hogy a sejtek harmonikusan együttműködjenek. A szövetek szervekké kapcsolódnak össze,
szintén saját energia- és információs mezővel, amely lehetővé teszi a szerv egészséges működését.

A szervek együtt szervrendszert alkotnak. Ezt is saját, láthatatlan fénymező veszi körül, ez adja azokat a zikai
tulajdonságokat, amelyeknek köszönhetően a szervrendszer egészként tud működni. A szervrendszerek végül
testté szerveződnek. A testet körülvevő fénymező energiája és információja adja azokat a zikai
tulajdonságokat, amelyek egyben tartják a testet, és ellátják az élethez szükséges utasításokkal

Fontos megjegyezni, hogy a molekula konkrét tulajdonságait, egyúttal formáját

és szerkezetét – anyagi jellemzőit – az azt körülvevő láthatatlan energiamező
adja. A molekulák energia és információ megosztása nélkül nem tudnának
létrejönni.
Újabb atom hozzáadásával újabb molekula jön létre, amelynek ismét
megvannak a maga fizikai tulajdonságai és jellemzői, valamint saját
atomszerkezete. Ha pedig újabb és újabb atomokat adunk hozzá, vegyület jön
létre, és vele együtt egy láthatatlan energiamező a vegyület körül, amely egyben
tartja fizikai formáját, és életet ad neki. Ezek az atomi erők valóságosak és
mérhetők.
Ha elegendő vegyületet veszünk és rakunk össze, kialakul a sejt. A sejtnek
is saját, láthatatlan energiamezője van, amely körülveszi és életet ad neki. A sejt
valójában különféle hullámhosszú fényhullámokból táplálkozik. Nem a
molekulák és a pozitív/negatív töltések utasítják a sejtet valamilyen irányú
működésre. A biológia új ága, az úgynevezett kvantuminformációs biológia
szerint konkrétan a sejtek által kibocsátott és észlelt biofotonok – amelyekről
korábban már szót ejtettem – fény- és frekvenciamintázata az, ami átadja az
utasításokat. Minél egészségesebb a sejt, annál koherensebb biofotonokat bocsát
ki magából. A könyvben eddig ismertetett információk alapján tudhatjuk, hogy
a koherencia nem más, mint a frekvencia rendezett formában történő
kifejeződése. Az elektromágneses fényfrekvenciák útján történő
információátadás a sejt és az azt körülvevő energiamező között fénysebességnél
is gyorsabban történik, ami azt jelenti, hogy kvantumszinten kell
megvalósulnia.5
Ha továbbmegyünk, és sejteket kapcsolunk egymáshoz, szövet jön létre, és
ennek a szövetnek is lesz egyesítő erejű, koherens frekvenciából és energiából
álló láthatatlan mezője, amely arra utasítja a különálló sejteket, hogy
harmonikusan együttműködjenek és közösségként funkcionáljanak. Ha ezt a
szövetet továbbfejlesztjük egy speciálisabb funkció felé, szerv alakul ki, és a
szervnek is lesz láthatatlan mágneses energiamezője. A szerv szó szerint ebből a
láthatatlan energiamezőből nyeri az információkat. Sőt a szerv emlékezete
valójában ebben a mezőben kap helyet.
Ennek bámulatos következményeit figyelhetjük meg a szervátültetésen
átesett betegeknél. A leghíresebb példa talán Claire Sylvia esete, aki A Change of
Heart (A szív hangjai, Alexandra Kiadó, Pécs, 1998) címen tette közzé szív- és
tüdőátültetés után átélt tapasztalatait 1988-ban.6 Eredetileg csak annyit tudott,
hogy szerveit egy 18 éves férfi donortól kapta, aki motorbalesetben vesztette
életét. A szervátültetést követően a 47 éves hivatásos táncos-koreográfus
elkezdett vágyakozni a rántott csirke, a sült krumpli, a zöldpaprika és a Snickers
csoki iránt, pedig azelőtt nem kedvelte ezeket az ételeket. A személyisége is
megváltozott – asszertívebb, magabiztosabb lett. A tizenéves lánya azzal cikizte,
hogy olyan a testtartása, mint egy férfinek. Amikor Sylvia végül felkutatta a
donor családját, megtudta, hogy azok az ételek, amelyeket a szervátültetés után
megkedvelt, valóban a fiatalember kedvencei voltak. Ez a létfontosságú
információ a szervet körülvevő energiamezőben tárolódott.
A legdrámaibb, ezt a jelenséget szemléltető történet azonban egy nyolcéves
kislányhoz fűződik, akinek, miután megkapta egy tízéves kislány szívét,
rémálmai kezdtek lenni arról, hogy megölik.7 Kiderült, hogy a donort valóban
megölték, az elkövetőt pedig nem kapták el. A beteget elvitték egy
pszichiáterhez, aki meg volt győződve arról, hogy a lány ténylegesen megtörtént
eseményeket él át álmában. Felvették a kapcsolatot a rendőrséggel, ahol
nyomozást indítottak az alapján, ahogy a lány leírta a gyilkosságot, megnevezve
a bűntény helyét és idejét, a gyilkos fegyvert, az elkövető fizikai jellemzőit,
valamint a gyilkos ruházatát. A gonosztevőt azonosították, elfogták és elítélték.
Az ilyen esetekben tehát az átültetett szervet körülvevő energiamező
információja változást idézett elő az illető energiamezőjének kifejeződésében,
miután szervátültetésen esett át – eltérő fénye és információja összekeveredett
már létező mezőjével. A beteg hozzáfért ehhez az energiamezőben tárolt
információhoz, ami hatással volt az elméjére és a testére. A konkrét információs
tartalommal bíró energia hatást gyakorolt az anyagra.
Ha aztán egymáshoz kapcsoljuk a szerveket, szervrendszer jön létre –
úgymint a vázizomrendszer, a szív- és érrendszer, az emésztőrendszer, a
szaporítórendszer, a hormonrendszer, a nyirokrendszer, az idegrendszer vagy
az immunrendszer, hogy csak néhányat említsünk. E szervrendszerek úgy
működnek, hogy információt merítenek az őket körülvevő láthatatlan energia-
és tudatmezőből. Ha egybekovácsoljuk az összes szervrendszert, létrejön a test,
amelynek szintén megvan az elektromágneses mezője, és ez a létfontosságú
elektromágneses mező az, aki valójában vagyunk.
De térjünk vissza a stresszhormonokhoz. Ahogy már említettem, ha
túlélőmódban vannak, és túl sok energiát vonnak el ettől a láthatatlan
energiamezőtől, és kémiai anyagokat csinálnak belőle a fizikai testben – legyen
szó akár túl sok szexről, evésről, stresszről vagy egyszerre mindháromról –, a
test körüli energiamező összezsugorodik. Ez azt jelenti, hogy nem marad elég
energia vagy fény a test körül, és nem tud megfelelő utasításokat adni az
anyagnak a homeosztázis, a növekedés és a regeneráció terén. Ha ez
bekövetkezik, az egyes energiaközpontok nem kapnak többé energiát, nem lesz
mit feldolgozniuk és továbbadniuk, ezért nem is tud kialakulni egészséges
neurológiai elme, amely kibocsáthatná a szükséges üzeneteket a test azon
részeinek, amelyek az adott központhoz vannak beidegződve. Mivel a tudatos
szándékot hordozó, az idegszöveteken áthaladó vagy azokat aktiváló energia
hozza létre a tudatot, az energiaközpontok elmeképző tevékenysége csökken, és
kevésbé sikeresen tudják szabályozni a sejteket, szöveteket, szerveket és
szervrendszereket, mivel az energia nem áramlik bennük. A test – megfelelő,
koherens fény- és információs energia hiányában – elkezd úgy funkcionálni,
mintha csupán anyag lenne. A miniagyak az agyhoz hasonlóan inkoherenssé
válnak.
Ráadásul ha az agy inkoherens és szegmentált a stresszhormonok miatt,
ez az inkoherens agy inkoherens üzenetet fog küldeni – a rádió háttérzajához
hasonlóan – az idegrendszer teljes hosszában, az összes idegközpont felé,
amelyek a testtel való kommunikációt végzik. Ha pedig ezek a miniagyak
inkoherens üzeneteket kapnak, akkor inkoherens üzeneteket adnak tovább az
egyes energiaközpontokhoz kapcsolódó testrészeken található szerveknek,
szöveteknek és sejteknek. Ez aztán hatással lesz a hormonális kifejeződésre és a
test különféle szervei, szövetei és sejtjei felé közvetítő idegek vezetőképességére,
és ez az inkoherencia elkezd betegséget vagy egyensúlyhiányt okozni. Ha az
összes különálló agy inkoherenssé válik, annak az lesz az eredménye, hogy a
test összes kapcsolódó része is inkoherens lesz. Ha pedig ezek nem működnek
jól, akkor mi magunk sem működünk jól.

Energiánk növelése
Az Energiaközpontok megáldása nevű meditációban, amikor megtanulod,
hogyan időzz el figyelmeddel az egyes energiaközpontoknál és hogyan
tudatosítsd a körülöttük levő teret, koherenciát hozol létre ezekben az
agyacskákban éppúgy, ahogy koherenciát teremtesz a két füled között levő
agyban is. Miközben tudatosítod a részecskét (az anyagot) azzal, hogy
figyelmed a gáttájékra (az első központra) irányítod, vagy a köldököd mögötti
térre (második központ), vagy a gyomorszájadra (harmadik központ), vagy a
mellkasod közepére (negyedik központ) és így tovább, lehorgonyzod a
figyelmed az adott központnál. Márpedig az energia oda áramlik, ahová
összpontosítod a figyelmed.
A következő lépésben áthelyezed a figyelmed az egyes központok körüli
térre – más szóval megnyitod a figyelmed fókuszát feléjük –, és ráhangolódsz
az e központ mögött rejlő energiára. Eközben rendkívül fontos, hogy
emelkedett érzelmi állapotba kerülj, például a szeretet, a hála vagy az öröm
állapotába. A korábbi fejezetekből már tudod, hogy ez azért fontos, mert az
emelkedett érzelem nem más, mint energia, és minél tovább meg tudod őrizni
ezt a nyitott fókuszt az emelkedett érzelem állapotában, annál inkább egy
magas frekvenciájú, koherens mezőt építesz ki a tested körül.
Ha egy adott központ körül kész a koherens mező, akkor ennek a
központnak a rendelkezésére fog állni egy koherens energia, amely révén
hozzájuthat a megfelelő instrukciókhoz. A test szervrendszereit és szerveit
alkotó szöveteket felépítő sejtek vegyületei, molekulái és atomjai egy új fény- és
információs mezőből és egy koherensebb energiából tudnak meríteni, amely
célirányosabb üzenetet közvetít és új instrukciókkal látja el a test egyes
központjait. A test pedig elkezd reagálni az új elmére. Ha megadod magad, és
belépsz a jelen pillanatba, és megérted, hogy az energia oda áramlik, ahová a
figyelmed helyezed, akkor új fény- és információs mezőt tudsz építeni, és
emelni tudod a szignál frekvenciáját. Ez a célirányos gondolat pedig az egyes
központok felé tereli az energiát, és új elme jön létre az adott individuális
agyban. Ahogy az egyes központok merítenek az új frekvencia- és információs
mezőből, a test egy lépéssel közelebb kerül az egyensúly és a homeosztázis felé.
Ebben az új állapotban az ember inkább lesz energia, mint anyag, inkább lesz
hullám, mint részecske. Minél emelkedettebb az érzelem, annál több energia
keletkezik, és annál drámaibb elmozdulás várható.
Másfelől viszont, ha megrekedsz az olyan túlélési érzelmeknél, mint az
aggodalom, a félelem, a szorongás, a frusztráció, a harag, a bizalmatlanság és
így tovább, nem jutsz hozzá ehhez, a testedet körülvevő energiához,
információhoz és fényhez. Ha a frekvencia, fény és energia lelassul, és minden
központban inkoherensebbé válik, az ember inkább anyag lesz, mint energia, és
a test lassan elkezd megbetegedni. Ez ennek a meditációnak a lényege:
felgyorsítani a frekvenciát, hogy az alacsonyabb, rendezetlenebb frekvencia újra
koherensebbé és rendezettebbé váljon, ezáltal az anyag frekvenciájának
fokozódásával új, koherensebb elme jöjjön létre.
Ne feledd azonban, hogy ezt nem lehet „izomból lenyomni”. Nem lehet
akarattal kikényszeríteni. Nem lehet elérni próbálkozással, reménykedéssel vagy
vágyakozással, mert a tudatos elme képtelen rá. A tudat alatti elmébe kell
belépned, mert itt helyezkedik el az operációs rendszer – az autonóm
idegrendszer, amely az összes központot működteti és irányítja.
 Ki kell lépned a béta-agyhullám-állapotból, mivel a béta a tudatos
tartományban tartja az elmét, elszigetelve a tudat alatti autonóm
idegrendszertől, márpedig valójában ez utóbbi a főnök Minél mélyebbre jutsz a
meditáció során – a béta-agyhullámtól az alfa-agyhullámig, sőt akár a théta-
agyhullámig (egy mély, az álom és az ébrenlét határán levő meditációs állapot)
–, annál jobban lelassul a frekvenciád és annál jobban hozzáférsz az operációs
rendszeredhez. Ezért tehát az Energiaközpontok megáldása nevű meditációnál
az a feladatod, hogy lelassítsd az agyhullámaid, ötvözd az emelkedett érzelmet
egy célirányos törekvéssel, és megáldj minden energiaközpontot a lehető
legjobb szándékkal – szeresd őket életre –, majd lépj hátra, és hagyd, hogy az
autonóm idegrendszer vegye át az irányítást, hiszen az már tudja a dolgát a
tudatos elme közbeavatkozása nélkül is. Nem gondolkodsz, nem vizualizálsz,
nem analizálsz. Valami olyat teszel, ami elsőre sokkal nehezebbnek tűnhet:
elülteted egy információ magvát, majd elengeded, és hagyod, hogy a kapott
energia és információ felhasználásával nagyobb egyensúlyt és rendet teremtsen
a testben.
A kutatócsoportommal meg is mértük, milyen hatékonyan tudják a
hallgatóink alkalmazni ezt a meditációjuk során egyfelől az energiaközpontok
energiaszintjének emelésére, másfelől pedig az energiaközpontok közötti
egyensúly kialakítására. Ehhez azt a gázkibocsátás-vizualizációs eszközt
használtuk, amelyről korábban már írtam. Megmértük vele a résztvevők
energiamezőjét az előtt és után, hogy elvégezték az Energiaközpontok
megáldása meditációt. A gázkibocsátás-vizualizációs technológia (GDV) egy
speciális kamera segítségével képeket készít az alany ujjáról, miközben gyenge
(és teljesen fájdalommentes) elektromos áramot vezetnek az ujjbegybe a
másodperc ezredrészénél is rövidebb időre. A test az áramra adott reakcióul egy
fotonokból álló elektronfelhőt bocsát ki. Bár maga a kibocsátás puszta szemmel
láthatatlan, a GDV kamerája fel tudja venni, és digitális fájlt képes alkotni
belőle. Ezután egy Bio-Well nevű szoftver képet alkot az adatok segítségével –
ilyen kép van a színes betétlapok 4. ábráján.
A 4A–4D ábrákon látható, mennyire kiegyensúlyozottak (vagy épp
kiegyensúlyozatlanok) az illető energiaközpontjai meditáció előtt és után. A
Bio-Well ugyanezen GDV-adatok segítségével megbecsüli az egyes
energiaközpontok frekvenciáját, és összeveti az átlaggal. A kiegyensúlyozott
energiaközpontok esetében tökéletes az összhang, míg a kiegyensúlyozatlan
központok eltávolodást mutatnak a középponttól. Az egyes energiaközpontokat
ábrázoló körök mérete azt mutatja, hogy az energia kisebb, ugyanakkora vagy
nagyobb, mint az átlag, és milyen mértékben tér el. A 4. ábra bal oldala mindig
a tesztalany energiaközpontjának workshop előtt mért értékét mutatja, míg a
jobb oldalon a néhány nappal később mért adatok láthatók.
Most pedig nézzük meg az 5A–5D ábrákat. A bal oldal a tanítvány egész
testét körülvevő energiamezőre vonatkozó, az eseményt megelőzően mért
értéket mutatja, míg a jobb oldalon a test egészét körülvevő energiamező
workshop utáni mértéke látható.
A GDV-vel azt is mértük, hogy ez a meditáció (és a könyvben található
többi meditáció) hogyan fokozza a test egészét körülölelő energiamezőt. Ahogy
hamarosan magad is látni fogod, a meditáció elején újra és újra azt kérem, hogy
ne csak a tested egyes részeire összpontosítsd a figyelmed, hanem az egyes
testrészeket körülvevő térre is – majd, a meditáció végén, a tested egészét
körülvevő térre is. Már tudod, hogy az energia oda áramlik, ahová a figyelmed
összpontosítod, ezért ha erre a térre fókuszálsz, az energia magától ide fog
áramlani. Ily módon arra használod a figyelmed, az éberséged és az energiád,
hogy építsd és fejleszd vele a testedet körülvevő fény- és információs mezőt. Ez
aztán rendezetlenség és entrópia helyett szintrópiát eredményez. Immár inkább
vagy koherens energia, semmint anyag – és saját, továbbfejlesztett fény- és
információs meződ van, amelyből bármikor meríthetsz, ha teremteni akarsz.

Energiaközpontok megáldása – meditációs gyakorlat

Ez a meditáció vált az egyik legnépszerűbbé a hallgatóink körében, amellyel
rengeteg természetfeletti élményt éltek át. Ahogy az előző fejezetben, most is
néhány alapvető instrukciót adok, hogy tudd, hogyan csináld, ha úgy döntesz,
hogy egyedül végeznéd.
Először is összpontosíts az első energiaközpontra, majd nyisd meg
figyelmed az e központot körülvevő tér felé. Ha már érzed az első
energiaközpont körüli teret, áldd meg ezt a központot a legjobb szándékkal,
majd fordulj az emelkedett érzelmek – a szeretet, a hála vagy az öröm – felé,
hogy megnöveld e központ frekvenciáját, egyúttal koherens energiamezőt
teremts.
Végezd el e lépéseket a test mind a hét energiaközpontján, aztán ha
elértél a nyolcadikhoz, amely körülbelül 40 centivel a fejed fölött található, áldd
meg azt is hálával vagy elismeréssel, mivel a befogadás legvégső állapota a hála.
Ez a központ elkezdi megnyitni az ajtót a kvantummezőből származó mélyebb
információk felé.
Most pedig nyisd meg a fókuszod, és fordítsd a figyelmed a tested egészét
körülvevő elektromágneses energia felé, hogy új energiamezőt építhess. Ha a
tested az új elektromágneses energiamezőből kezd meríteni, egyre inkább
fénnyé és energiává válsz és egyre kevésbé leszel anyag – egyúttal felgyorsul a
tested frekvenciája is.
Ne feledd: ha a korlátok nélküli teremtés a célod, korlátlannak is kell
érezned magad. Ha fantasztikus gyógyításokat akarsz véghezvinni,
fantasztikusan kell érezned magad. Csatlakozz rá az emelkedett érzelmekre, és
őrizd meg őket a meditáció végéig.
Ha minden energiaközpontot megáldottál, maradj fekve még legalább 15
percig. Lazíts, hátrálj meg, és hagyd, hogy az autonóm idegrendszer vegye át az
irányítást és építse be ezt a sok információt a testedbe.
 5. fejezet

ÁTKONDICIONÁLNI A TESTET
AZ ÚJ ELMÉHEZ

E fejezetben meg fogunk ismerkedni egy légzéstechnikával, amelyet számos

meditáció előtt alkalmazhatunk. Részletesen el fogom magyarázni, mivel
működésének megértése életbe vágóan fontos abból a szempontból, hogy
mennyire vagyunk képesek valódi változást előidézni az energiánkban és
mennyire tudjuk megszabadítani a testünket a múlttól. Ahogy látni fogod, a
légzés helyes használata az egyik kulcs a természetfeletti felé vezető úton. Úgy
tudod maximálisan kiaknázni az e technikában rejlő lehetőségeket, ha
tökéletesen tisztában vagy vele, mit csinálsz és mit fogsz csinálni, így
rendelkezésedre áll majd az élményhez szükséges alap, és a hogyan már
könnyebb lesz – nem beszélve arról, hogy a technikád is hatékonyabbá válik. Ha
megérted a légzés folyamatát fiziológiai szempontból, értelmet tudsz társítani a
tevékenységhez, világosabb célt tudsz adni neki, helyesen tudod elvégezni és át
tudod élni az összes jótékony hatását annak, hogy a légzés segítségével a testen
kívülre helyezed az elmét, majd a tested átkondicionálod az új elméhez.
Mielőtt elkezdjük, nézzük át még egyszer a gondolkodás-érzés
körforgását, amelyről a 2. fejezetben volt szó részletesen, ugyanis az ott tárgyalt
fogalmak központi jelentőségűek az e fejezetben ismertetett meditáció
szempontjából. Emlékezz: a gondolatok biokémiai reakciókat váltanak ki az
agyban, amely kémiai jeleket bocsát ki; ezek a jelek pedig olyan érzést idéznek
elő a testben, amely pontosan megfelel az iménti gondolatoknak. Ezek az
érzések aztán további, hasonló gondolatokat eredményeznek, és ez megint csak
a már ismert érzéseket szüli. Tehát a gondolat táplálja az érzést, az érzés pedig
a gondolatot, ez a körforgás pedig végül merev mintákat éget az agyba, a test
pedig a múlthoz kondicionálódik. Mivel az érzelmek a múltbeli élmények
lenyomatai, ha nem tudjuk meghaladni az érzelmeinket a gondolatainkkal,
akkor a gondolkodás-érzés körforgása megakaszt minket a múltban, és állandó
létállapotot teremt. Így válik a test elmévé – idővel így veszik át az uralmat
felettünk a gondolataink és az érzéseink.
Amikor tehát a test válik az adott érzelem elméjévé, akkor ez a test szó
szerint megreked a múltban. Mivel a test a tudattalan elme, olyan objektíven
működik, hogy nem ismeri fel a különbséget az érzelmet kiváltó esemény és a
pusztán gondolati úton kiváltott érzelem között. Ha az ember megreked a
gondolkodás és az érzés körforgásában, a test azt hiszi, hogy a nap 24 órájában,
az év minden napján ugyanazt a múltbeli élményt éli át. A test azért hiszi, hogy
ugyanazt a múltbeli élményt éli át újra meg újra, mert számára az érzelem szó
szerint maga az élmény.
Tegyük fel például, hogy volt néhány súlyos tapasztalatod, amelyek
érzelmileg mély nyomot hagytak benned, és soha nem jutottál túl az általuk
kiváltott félelmen, keserűségen, frusztráción és sértettségen. Ezért valahányszor
olyan élmény ér a külső környezetedben, amely hasonlít ahhoz, ami korábban
történt, az reakciót vált ki belőled, és ugyanazok az érzések támadnak fel
benned, mint amilyeneket az első eseménynél éreztél. Ha pedig ugyanazt
érzed, amit harminc évvel korábban, amikor először történt meg, könnyen
lehet, hogy ugyanúgy fogsz viselkedni, mint akkor régen, hiszen ezek az
érzelmek irányítják tudatos és tudattalan gondolkodásod és viselkedésed.
Mostanra ezek az érzések olyan jól ismertté váltak számodra, hogy azt hiszed,
azonos vagy velük.
Mire eléred a harmincas éveid közepét, és ugyanúgy gondolkodsz,
cselekszel és érzel, anélkül hogy bármit változtatnál magadon, lényed nagy
részét automatikus gondolatok, reflexív érzelmi reakciók, tudattalan szokások
és viselkedések, tudatalatti hiedelmek és percepciók, valamint rutinszerű,
megszokott attitűdök beidegződött gyűjteménye alkotja. Valójában egy felnőtt
ember lényének 95 százalékát a megszokott, ismétlődő cselekvések teszik ki, és
a teste úgy programozódott, hogy átvegye az elme szerepét, ezért nem a tudatos
elméje, hanem a teste irányítja.1 Ez azt jelenti, hogy lényünknek mindössze 5
százaléka tudatos, a fennmaradó 95 százalék pedig egy tudat alatti test-elme
program. Ezért tehát ha valami jelentősen mást akarunk teremteni
magunknak, meg kell találnunk a módját, hogy leválasszuk az elmét a testről,
és megváltoztassuk a létállapotunkat –pontosan ezt fogjuk tenni az e fejezet
végén ismertetett meditáció segítségével.

Hogyan tárolódik az energia a testben?

Vizsgáljuk most meg, hogy a gondolkodás-érzés körforgása milyen viszonyban
van a test energiaközpontjaival – elsősorban az első hárommal, a
túlélőközpontokkal, ahol ez a legtöbb probléma forrása. Azért okoz itt gondot,
mert a legtöbb ember gondolatai és érzései ezeket az energiaközpontokat
aktiválják. Az előző fejezetekből emlékszünk, hogy a test minden
energiaközpontjának van saját energiája, információja, mirigyei, hormonjai,
kémiája és idegi áramkörei – és van saját, egyéni miniagya vagy elméje (jobban
mondva saját elmével rendelkezik). Ezek a miniagyak úgy programozódnak a
testben, hogy tudat alatt, az autonóm idegrendszer révén működjenek. Ily
módon minden központ saját energiával és ennek megfelelő tudatszinttel
rendelkezik, és mindegyikhez bizonyos, az adott központra jellemző érzelmek
társulnak.
Tegyük fel például, hogy van egy gondolatod, mondjuk az, hogy a főnököm
igazságtalan. Az 5.1 ábra azt mutatja, hogyan kapcsol be ez a gondolat egy idegi
hálózatot az agyban. Ekkor jön egy másik gondolat: nem vagyok megfizetve – és
ez bekapcsol egy második idegi hálózatot. Aztán arra gondolsz: túl sokat
dolgozom – és máris nyakig benne vagy. Mivel az elme nem más, mint az agy
működés közben, ha egyre csak ugyanazon séma mentén gondolkodsz, és
elegendő számú, egyszerre tüzelő idegi hálózatot aktiválsz – adott sorrendben,
mintázatban és kombinációban –, létrejön egy bizonyos mentális szint, amely
aztán létrehoz egy belső képet önmagadról az agy frontális lebenyében. Itt
válhatnak a belső gondolatok valóságosabbá a külső környezetednél. Jelen
esetben dühösnek látod magad. Ha elfogadod vagy elhiszed ezt a gondolatot,
fogalmat vagy képet, és megadod neki magad anélkül, hogy elemezni
kezdenéd, a neurotranszmitterek – a kémiai hírvivők, amelyek információt
közvetítenek az agy idegsejtjei között, és egy adott mentális szintet hoznak létre
– elkezdenek befolyást gyakorolni a neuropeptidekre, amelyek az agy limbikus
rendszerében levő autonóm idegrendszer által létrehozott kémiai hírvivők. A
neuropeptideket felfoghatjuk úgy is, mint az érzelem molekuláit. E
neuropeptidek a hormonális központoknak adnak jelzéseket, jelen esetben a
harmadik energiaközpont adrenalinmirigyeit hozzák működésbe. Amint az
adrenalinmirigyek kiválasztják a hormonokat, idegesnek érzed magad. Ekkor
elkezdesz egy adott energiaszignált sugározni a harmadik energiaközponton
keresztül, amely lényegében a következő üzenetet hordozza: „Küldj még
valami olyat, amitől azt érezhetem, amit már most is érzek – küldj még egy
okot, amitől dühös lehetek.” Amikor ez a központ aktiválódik, kibocsát
magából egy bizonyos frekvenciát, amely adott üzenetet hordoz.

5.1 ábra
A fenti ábra azt szemlélteti, hogyan tároljuk el az energiát érzelmek formájában a harmadik központban annak
következtében, hogy megrekedtünk a gondolkodás-érzés körforgásában

Az agyad figyelemmel követi a kémiai állapotod, és amint dühösnek érzed

magad, azonnal további, hasonló gondolatokat kezd produkálni, amelyek
megfelelnek az érzéseidnek. A főnököm egy kretén! Ki kéne lépnem. Ezt a hülye
sofőrt! A kollégám lenyúlta az ötletemet. Nekem van igazam. Ugyanazok az
áramkörök tüzelnek újra és újra a megszokott módon, és ha elegendő ilyen
áramkört aktiválsz, egyre csak ugyanazt a mentális szintet teremted újra. Ez
pedig a már jól ismert énképed erősíti meg a homloklebenyben. A limbikus
rendszer ekkor további, az eddigiekkel megegyező neuropeptidek előállításába
kezd, ez pedig a megszokott hormonális szignált generálja a harmadik
energiaközpontodban, és kezded még dühösebbnek és frusztráltabbnak érezni
magad – ami azt eredményezi, hogy még több hasonló gondolatod támad. Ez a
körforgás évtizedekig fennállhat, függetlenül attól, hogy a gondolataid
érvényesek-e, végül erősen bevésődik az agyadba egy bizonyos mintázat (ez
esetben a harag mintázata), és ez érzelmileg újra meg újra a múlthoz
kondicionálja a tested.
A test a harag elméjévé válik, ezért a harag már nem az agyadban levő
elmében kap helyet (abban az 5 százaléknyi gondolatban, amely tudatosul),
hanem a harag érzelme energiaként raktározódik el a testelmében, az elme
tudat alatti 95 százalékában. Mivel tudat alatti, ezért nem is tudsz arról, hogy
mi történik veled, mégis megtörténik. Ez a sok érzelem tehát, amelynek eredeti
forrása a gondolat volt (hiszen minden gondolathoz tartozik valamiféle
energia), energiaként raktározódik el a testben, és megreked a harmadik
központnál, a gyomorszájnál.
Ez az elraktározódott energia aztán létrehozza a neki megfelelő szintű
biológiai hatásokat – ez esetben például mellékvese-kifáradást, emésztési
zavarokat, vesebetegséget vagy meggyengült immunrendszert –, nem beszélve
az olyan, egyéb pszichológiai hatásokról, mint a lobbanékonyság, a
türelmetlenség, a frusztráció vagy az intolerancia. Az évek során egyre csak
ugyanazok a gondolatok fogalmazódnak meg benned, amelyek ugyanazokhoz
az érzésekhez vezetnek, és egyre csak ezt a véges mintát vésed bele az agyadba
– ily módon pedig egyre csak arra kondicionálod a tested, hogy a harag
elméjévé váljon. Ebből adódóan tehát hatalmas mennyiségű energia
raktározódik el a test harmadik energiaközpontjában harag, keserűség,
frusztráció, intolerancia, türelmetlenség, uralkodni akarás vagy gyűlölet
formájában.
Mi van akkor, ha nem haragról van szó, hanem olyan gondolatokról,
amelyek miatt áldozatnak vagy bűnösnek érzed magad? Az élet nehéz. Rossz
szülő vagyok. Nem kellett volna ilyen bunkónak lennem. Valamit elrontottam? Ha
megnézed az 5.2 ábrát, láthatod, hogy ugyanaz történik: az ilyen gondolatok is
egy adott idegi hálózatot aktiválnak az agyadban. Ha elég sokáig működteted
ezt az idegi hálózatot, szintén létrejön egy mentális szint, az agyad pedig egy
olyan belső énképet alkot rólad, amely megerősíti ezt az identitást (jelen
esetben a bűnös ember képét). Elkezdesz olyasmiket gondolni, hogy Isten meg
fog büntetni. Senki nem szeret. Értéktelen vagyok. Ha elfogadod és elhiszed
ezeket a gondolatokat, és megadod magad nekik anélkül, hogy elemzésbe
bocsátkoznál, az agyi ideghálózatokat aktiváló neurotranszmitterek ezúttal is
egy neuropeptid-koktélt indítanak be (olyan neuropeptideket, amelyek
megfelelnek a bűntudattal kapcsolatos gondolatoknak), majd e neuropeptidek
egy másik hormonközpontnak adnak jelzést – ez esetben a második
központnak. Idővel pedig, ahogy folyton ugyanazt a gondolkodás-érzés ciklust
teremted meg magadban, az energia a második energiaközpontban fog
elraktározódni. Ennek is meglesznek a maga biológiai hatásai: mivel a
bűntudatot a gyomrodban érzed, hányingert vagy hányást válthat ki, vagy pedig
fájni kezd a gyomrod, és szenvedés, boldogtalanság, sőt szomorúság társul
hozzá.

5.2 ábra
A fenti ábra azt szemlélteti, hogyan tároljuk el az energiát érzelmek formájában a második központban annak
következtében, hogy megrekedtünk a gondolkodás-érzés egy másfajta körforgásában

Ha sokáig lelkiismeret-furdalást érzel, újabb és újabb bűntudattal teljes

gondolataid támadnak, amelyek további idegsejteket aktiválnak, amelyek
további neuropeptideknek adnak jelzést, amelyek pedig további hormonokat
szabadítanak fel a második központban. Ily módon továbbra is arra
kondicionálod az elméd, hogy a bűntudat és szenvedés elméje legyen, ezért
egyre több energiát raktározol el érzelem formájában a második központban.
Továbbra is egy adott információt hordozó energiaszignált sugárzol a második
energiaközpontodon keresztül a test energiamezője felé.
Tegyük most fel, hogy egész más jellegű gondolataid támadnak. Mi
történik, ha szexuálisan fantáziálsz valakiről? Ez esetben más idegi hálózatot
hozol működésbe az agyadban, és más mentális szintet hozol létre. Az eddig
elmondottakhoz hasonlóan ha elég nagyszámú idegsejtet hozol működésbe,
más belső énkép alakul ki az agyad homloklebenyében. Abban a pillanatban,
amikor a gondolat vagy kép, amely leköti a figyelmed, valószerűbbé válik a
külvilágnál, a gondolat szó szerint élménnyé válik, az élmény végterméke pedig
egy ennek megfelelő érzés lesz.
Ez azt eredményezi, hogy a tested felizgul. Aktiválódik az
energiaközpont, egy bizonyos üzenet vagy szándék születik, amely bekapcsolja
az egyes neuronkötegeket ebben a központban, és létrejön egy adott elme,
amely jelt ad a megfelelő mirigyeknek, hogy válasszanak ki a gondolatnak
megfelelő vegyületeket és hormonokat. Ekkor már úgy érzed, te vagy a világ
legnagyobb csődöre vagy kancája. Ha elfogadod és elhiszed ezt a gondolatot, és
megadod neki magad anélkül, hogy elemzésbe bocsátkoznál, ezek az agyi
neurotranszmitterek elkezdenek aktiválni egy másik neuropeptid-koktélt a
limbikus rendszerben. Jelet küldenek az első energiaközpont hormonjainak, és
arra programozzák az autonóm idegrendszert, hogy készítse fel ezt a központot
az aktiválásra. Felteszem, hogy nem kell részleteznem a biológiai
következményeket.
Az ilyen biológiai reakciók azt fogják eredményezni, hogy egy bizonyos
módon érzed magad, és további, ennek az érzésnek megfelelő gondolatok
támadnak benned. Az energia most az első központban raktározódik el, és
ebből a központból fogsz vibrációs szignált küldeni a tested energiamezőjébe.
Az agyad folyton figyeli, hogy érzed magad, és további, ennek megfelelő
gondolatokat generál – folytatódik a körforgás. Így reagál a test az elmére, és
végül így válik a test elmévé.
Most már érted, hogy a gondolataid hogyan kondicionálják arra a tested,
hogy az elme szerepét töltse be, attól függően, milyen érzelmet érzel épp, és ha
ez megtörténik, hogyan raktározod el az energiát az ezen érzelemhez
kapcsolódó energiaközpontban. Az energia nagy része abban a központban fog
elraktározódni, amely azokhoz az érzelmekhez kapcsolható, amilyeneket újra
meg újra átéltél.
Ha túlteng benned a nemi vágy, vagy túlságosan leköt, hogy szexuálisan
vonzónak láttasd magad, az energia megreked az első központban. Ha a
bűntudat, a szomorúság, a félelem, a depresszió, a szégyen, az alacsony
önértékelés, a kisebbrendűségi érzés, a szenvedés és a fájdalom, akkor az
energia a második központban reked meg. Ha pedig az olyan érzelmekkel
vannak gondjaid, mint a harag, az agresszió, a frusztráció, az önuralom, az
ítélkezés vagy az önhittség, az energiád a harmadik központnál akadt el.
(Remélhetőleg mostanra elvégezted Az Energiaközpontok megáldása nevű
meditációt, és elkezdted megtapasztalni, hogyan tud a következő szintre
áramolni az egyes energiaközpontok energiája, és hogyan növekszik a
frekvencia emelkedés közben.)
A test idővel az adott érzelem elméjévé alakul, és ha ez az energia
érzelemként elraktározódik (pontosabban szólva csapdába esik) egy
alacsonyabb energiaközpontnál vagy központoknál, a test szó szerint megreked
a múltban. Ez azt jelenti, hogy nincs már mozgósítható energiád egy új sors
megteremtéséhez. Ha ez bekövetkezik, a tested elkezd inkább anyaggá változni
energia helyett, hiszen, ahogy olvashattad, az első három központ (amely a
túlélési érzelmeken alapul) összezsugorítja a testet körülvevő létfontosságú
energiamezőt.
Csak hogy egyértelmű legyen: nem azt mondom, hogy soha ne szexelj, ne
élvezd az ételt vagy hogy soha nem szabad stresszesnek érezned magad.
Csupán annyit állítok, hogy ha kizökkensz az egyensúlyból, az azért van, mert
az első három központ is kizökkent az egyensúlyából. Képzeld csak el, mi
történik, ha mindhárom túlélési központ egyszerre túlstimulálódik – könnyű
belátni, hogy a test energiája idővel elfogy. Ha ez bekövetkezik, nem marad
energia a növekedésre, a regenerálódásra, a gyógyulásra, a teremtésre, de még
csak az egyensúly visszanyerésére se.
Hasonlóképp: sokan, akik úgy érzik, kibillentek az egyensúlyukból,
esetleg hátat fordítanak az életnek, és még az ennivalót is szűkösre fogják. Ha
azonban kevesebb étel jut be a szervezetükbe, a testnek nem marad energiája
visszanyerni az egyensúlyát. Előfordul, hogy a szex terén is megtartóztatják
magukat egy időre, hogy a testüknek legyen ideje regenerálódni. Ez idő alatt
távol tartják maguktól azokat az ingereket is, amelyek normál esetben
szüntelenül bombázzák őket a környezetük felől, beleértve a barátokat, a
gyerekeket, a munkatársakat, a találkozókat, a beosztásukat, a munkájukat, a
számítógépet, a lakást vagy a mobiltelefont. Ez segít megóvni a testet attól,
hogy reagáljon (tudatosan vagy tudattalanul) a külvilág megszokott ingereire,
amelyeket az ember a múlthoz kötődő gondolatokhoz és érzelmekhez társít.
Az alábbiakban ismertetett légzéstechnika lehetővé teszi, hogy
felszabadítsuk az első három központban csapdába esett energiát, és az
szabadon áramolhasson az agyba – ahonnan származik. Ha pedig a légzést
arra használod, hogy felszabadítsd ezeket az érzelmeket, ez az energia
magasabb célok számára is elérhetővé válik. Több energiád marad arra, hogy
meggyógyítsd magad, hogy másik életet teremts magadnak, hogy anyagilag
előrelépj vagy hogy misztikus élményben legyen részed – hogy csak néhány
lehetőséget említsünk. Ezek a testben energiaként elraktározott érzelmek úgy
tudnak más jellegű, másfajta üzenetet hordozó energiává alakulni, ha
emelkedett érzelmeket – ihletettséget, szabadságot, feltétlen szeretetet és hálát –
érzünk. Ugyanarról az energiáról van szó – csupán megrekedt a testben. A
lélegzet lehetővé teszi, hogy az elme elszakadjon a testtől. A tudat eszközeként
fogod használni a tested ahhoz, hogy magasabb szintre emeld az energiád és
kreatív érzelmekké nemesítsd a túlélési érzelmeket. Ha megszabadítod a tested
a múlt kötelékeitől, és felszabadítod ezt az energiát, marad energiád arra is,
hogy valami szokatlant csinálj – hogy elérd a természetfelettit.

A test mint mágnes

Képzelj magad elé egy mágnest, mint amilyen az 5.3 ábrán is látható. Minden
mágnes kétpólusú. Van egy északi és egy déli pólusa; az egyik vége pozitív
töltést hordoz, a másik pedig negatívat. A mágnes két vége közötti polaritásnak
köszönhetően jön létre az elektromágneses mező. Minél erősebb a polaritás a
két pólus között, annál nagyobb a mágnes által létrehozott elektromágneses
mező. Ez az elektromágneses mező láthatatlan, de attól még létezik – és meg is
lehet mérni.
 5.3 ábra
A mágnest mérhető, láthatatlan elektromágneses mező veszi körül. Minél erősebb a polaritás az északi és a déli
pólus között, annál nagyobb töltés áramlik át a mágnesen, és annál nagyobb az elektromágneses mező

A mágnes elektromágneses mezőjének ereje még az anyagra is képes hatást

gyakorolni. Ha apró fémforgácsokat helyezünk egy papírlapra, és letakarjuk egy
másikkal, majd mágnest helyezünk a második papírlapra, a fémforgácsok a
mágnes elektromágneses mezőjének erővonalai mentén rendeződnek el. A
mágnes elektromágneses mezője annyira erős, hogy hatást tud gyakorolni az
anyagi valóságra – jóllehet a mező frekvenciája érzékszerveinkkel nem
észlelhető. Az 5.4 ábra ezt szemlélteti.

5.4 ábra
A mágnes elektromágneses mezője mintázatokba rendezi az alátett fémforgácsokat
A Föld is egy mágnes. Az összes többi mágneshez hasonlóan a Földnek is van
északi és déli pólusa, és elektromágneses mező veszi körül. Bár maga a mező
láthatatlan, mindannyian ismerünk egy fantasztikus jelenséget, amelyben
megnyilvánul: a Föld elektromágneses mezője eltéríti a Napból kiáramló
fotonokat, és napkitörés vagy koronakidobódás esetén ez a mező több trillió
tonnányi, a Föld felé száguldó fotont térít el egy pulzáló, színes jelenség
formájában, amelyet északi fénynek hívunk.
A tested is mágnes. Az ősi kultúrák (különösen Ázsiában) már évezredek
óta tudják ezt. Az északi pólus az elme és az agy, a déli pólus pedig a tested a
gerinc alsó végénél. Ha a stresszhormonok (túlélési hormonok) vezérlik az
életed, vagy túlhasználod a másik két túlélésienergia-központod, szüntelenül
ebből a láthatatlan energiamezőből táplálkozol. Az energia így már nem tud
végigáramlani a testeden, mivel a test túlélőmódban elvonja a mezőtől az
energiát, és elraktározza a testben – konkrétan az első három
energiaközpontban. (Ez történik akkor, ha a gondolkodás/érzés körforgása,
amelyről korábban szó volt, aktiválódik.)
Ha ez elég sokáig így folytatódik, a testben teljesen megszűnik az
elektromos áram, márpedig elektromos töltés nélkül nem tudja létrehozni
maga körül azt az elektromágneses mezőt, amely normál esetben körülveszi.
Ha ez bekövetkezik, a test már nem olyan többé, mint egy mágnes. Már csak
olyan, mint egy egyszerű fémdarab – egy olyan mágnes, amely elvesztette a
töltését. Az 5.5 ábra azt szemlélteti, hogyan kezd a test inkább anyagivá,
mintsem energiává válni (más szóval inkább részecske-, semmint
hullámtermészetűvé lenni.)
 5.5 ábra
Ha energia áramlik át a testen, akár egy mágnes esetében, mérhető elektromágneses mező alakul ki a test körül.
Túlélőmódban, amikor a testet körülvevő energiamezőből táplálkozunk, kimerítjük ezt az elektromágneses
mezőt. Ráadásul ha az energia megreked az első három túlélőközpontnál annak köszönhetően, hogy
megrekedtünk a gondolkodás-érzelem körforgásánál, kevesebb áram fut végig a testben, és az
elektromágneses mező összezsugorodik

Természetesen ha újra mozgásba lehetne hozni ezt az első három központnál

megrekedt energiát, az áramlás ismét megindulna, és a test újra kiépítené maga
körül az elektromos mezőt. A lélegzet pontosan ezt teszi – lehetőséget ad rá,
hogy a testen kívül helyezzük az elmét, és a három központtól végigvezessük
ezt a rengeteg elraktározott energiát a gerinc mentén egészen az agyig, és
helyreállítsuk a testet körülvevő elektromágneses mezőt. Ha ez történik, az
életben maradáson túl másra is fel tudjuk használni az energiát. Vessünk egy
pillantást a fizikai test felépítésére, hogy megértsük, hogyan lehetséges ez.
 5.6 ábra
A keresztcsont, a gerincoszlop és a koponya alkotja azt a csontszerkezetet, amely megvédi a test
legki nomultabb szervrendszerét: a központi idegrendszert, amely az összes többi szervrendszert irányítja és
összehangolja

Nézd meg az 5.6 ábrát. A gerinc aljánál található a keresztcsont, amely

leginkább egy csúcsával lefelé néző háromszögre emlékeztet, a tetején egy sík
lappal. Ezen a sík felületen ül a gerincoszlop, amely egészen a koponyáig
nyúlik. Ebben a zárt rendszerben kap helyet a központi idegrendszer, amelyet
az agy és a gerincvelő alkot. A gerincvelő voltaképp az agy egyik nyúlványa. A
koponya és a gerincoszlop védi ezt a rendkívül kifinomult rendszert.
A központi idegrendszer a test egyik legfontosabb szervrendszere, mivel ez
irányítja és hangolja össze a test összes többi szervrendszerét. A központi
idegrendszer segítsége nélkül nem tudnánk megemészteni az ételt, nem
tudnánk kiüríteni a hólyagunkat, nem tudnánk mozogni és még a szívünk is
leállna. Még pislogni sem tudnánk idegrendszer nélkül. Ezért úgy is
felfoghatjuk az idegrendszert, mint a test gépezetét működtető elektromos
hálózatot.
Ebben a zárt rendszerben található az agy-gerincvelői folyadék, amely az
agyban levő vérből szűrődik ki. Ebben a folyadékban úszik az agy és a
gerincvelő, és ez biztosítja a központi idegrendszer lebegését. Az a szerepe,
hogy párnaként védje az agyat és a gerincvelőt a sérülésektől, és mint egy folyó
vagy út, elszállítsa a tápanyagokat és egyéb vegyületeket az idegrendszer
legtávolabbi pontjára is. Ez a folyadék természeténél fogva elektromos
vezetőként is funkcionál az idegrendszerben.
 De most térjünk vissza a keresztcsonthoz. Valahányszor belélegzünk, a
keresztcsont enyhén hátrahajlik, és valahányszor kilélegzünk, egy picit
előredől. Ez egy rendkívül finom folyamat, és akkor sem észlelhető, ha nagyon
odafigyelünk rá, de létezik. Valahányszor belélegzünk, a koponya varratai (a
kirakós darabjaihoz hasonlóan egymáshoz illeszkedő koponyacsontok közötti
illesztékek, amelyek némi rugalmasságot biztosítanak a koponya számára) kissé
szétnyílnak, és valahányszor kilélegzünk, újra összezáródnak.2 Ez is annyira
finom mozgás, hogy lehetetlen érezni. A keresztcsont légzés közbeni előre-
hátra történő mozgása a koponyavarratok kitágulásával és összezáródásával
egyfajta hullámzást kelt ebben a zárt folyadékrendszerben, és lassan felfelé
pumpálja a gerincvelői folyadékot a gerinc mentén az agy felé, átpréselve a négy
agykamrán. Ha meg lehetne jelölni egyetlen molekulát az agy-gerincvelői
folyadékban, és végigkövetni az útját a gerincoszlop aljától egészen az agyig,
majd vissza a keresztcsontig, azt látnánk, hogy mintegy 12 óra alatt tesz meg
egy teljes ciklust.3 Lényegében tehát naponta kétszer átöblítjük az agyunkat. Az
5.7 ábra ezt a folyamatot szemlélteti.

5.7 ábra
Belégzés közben a keresztcsont enyhén hátrahajlik, a koponyavarratok pedig kitágulnak. Kilégzés közben a
keresztcsont kissé előrehajlik, a varratok pedig bezáródnak. A légzés ezen automatikus velejárója segíti, hogy az
agy-gerincvelői folyadék fel-le mozogjon a gerincvelő mentén és az agy körül

Képzeld csak el, mi történne, ha összehúznád a medencefenék belső izmait

(ezeket az izmokat használod szexuális aktusnál és ürítésnél), majd lezárnád
őket, és miközben le vannak zárva, összehúznád az alhasi izmokat. Ezeket az
izmokat is lezárnád, majd ugyanezt tennéd a has felső izmaival is. Ha egyre
csak összehúznád és szorítva tartanád az első három energiaközpont izmait, a
központi idegrendszerben levő folyadék felfelé áramlana, ahogy az 5.8 ábra is
szemlélteti. Az agy-gerincvelői folyadék felfelé áramlana a központi
idegrendszerben, végig a gerinc mentén. Valahányszor megfeszítenéd az
ezekhez a központokhoz kapcsolódó izmokat, a folyadék felfelé áramlana.
Most pedig képzeld el, hogy a fejed tetejére összpontosítod a figyelmed.
Ahová összpontosítasz, oda áramlik az energia, ha tehát a fejed tetejére figyelsz,
akkor ez lesz az áramló energia célpontja. Most pedig képzeld el, hogy veszel
egy nagy, mély levegőt az orrodon át, és ugyanakkor megfeszíted és
összeszorítod a medencefenék izmait, majd az alhasi izmokat, végül a has felső
részének izmait – és közben követed, ahogy a levegő végighalad a gerinced
mentén, át a mellkasodon, a torkodon és az agyadon, egészen a fejed búbjáig.
Képzeld el, hogy amikor elérsz a fejed tetejéhez, visszatartod a levegőt,
miközben összeszorítod az izmaid. Ily módon az agy-gerincvelői folyadékot
egyenesen az agyadba pumpálnád.

5.8 ábra
Ha összehúzod a belső izmaid az altestedben, ugyanakkor lassan mély levegőt veszel az orrodon át, a gyelmed
pedig a fejed búbjára összpontosítod, felgyorsítod az agy-gerincvelői folyadék mozgását az agy felé, és
megindul az áramlás a testedben a gerinc központi tengelye mentén felfelé

Ez azért fontos, mert az agy-gerincvelői folyadékot fehérje- és sóoldatok

alkotják, márpedig az oldatban levő fehérjék és sók töltéssel rendelkeznek. Ha
egy töltéssel bíró molekulát felgyorsítunk – mondjuk végigvezetjük a gerinc
mentén –, indukciós mező jön létre. Az indukciós mező egy láthatatlan
elektromágneses energiamező, amely körkörös mozgással halad a töltéssel
rendelkező molekulák mozgási irányával megegyezően. Minél több, töltéssel
bíró molekulát gyorsítunk fel, annál nagyobb és erősebb lesz az indukciós
mező. Nézd meg az 5.9 ábrát, amely az indukciós mező felépítését szemlélteti.

5.9 ábra
Az agy-gerincvelői folyadékot töltéssel rendelkező molekulák alkotják. Ha ezeket a molekulákat mozgásba
hozzuk a gerinc mentén felfelé, indukciós mező jön létre, amely a töltéssel rendelkező molekulákkal megegyező
irányban mozog

5.10A és 5.10B ábra

Az agy-gerincvelői folyadék felfelé áramlásakor létrejövő indukciós mező visszapumpálja az első három
központban elraktározott energiát az agyba. Ha létrejött a gerincoszlop aljától az agyig terjedő áram, a test
elkezd mágnesként viselkedni, és elektromágneses tóruszmező jön létre

Fogd fel úgy a gerincoszlopot, mint egy üvegszálas kábelt, amely kétirányú
csatornaként közvetíti az információt egyrészt a testtől az agy felé, másrészt az
agytól a test felé. Minden pillanatban fontos információk indulnak el az agyból
a testhez (például annak vágya, hogy keresztülmenj a szobán vagy megvakard,
ami viszket). Ugyanakkor a testtől is rengeteg információ áramlik a gerinc
mentén az agy felé (például annak tudása, hogy a tested hol helyezkedik el a
térben, vagy annak jelzése, hogy éhes vagy). Ha ezek a töltéssel rendelkező
molekulák felgyorsulnak egy irányba, a gerinc mentén felfelé, a létrejövő
indukciós mező megfordítja az agy felől a test felé tartó információ áramlását,
energiát nyer ki az alsó három központból, és a gerinc mentén az agyba
továbbítja. Az 5.10A ábra ezt a folyamatot szemlélteti. Így létrejön egy áram,
amely végigvonul a testen és a központi idegrendszeren – mint a mágnesnél –,
ennek következtében egy ugyanolyan elektromágneses energiamező alakul ki a
test körül, mint a mágnes esetében, ahogy ezt az 5.10B ábra is szemlélteti.
A létrejött elektromágneses energiamező egy háromdimenziós
képződmény, amely mozgás közben torziós mezőt vagy tóruszmezőt hoz létre.
Egyébként ennek az elektromágneses mezőnek a formája nem ismeretlen az
univerzumban; ez a forma jelenik meg az almában is, valamint egy távoli
galaxis fekete lyukának alakjában. (Lásd az 5.11 ábrát.)

5.11 ábra
A tórusz gyakori forma a természetben; az almától a fekete lyukig sok helyen megjelenik

Most már érted, hogy ezzel a légzéstechnikával alaposan felkavarod a testedben

elraktározott energiát. Ha helyesen és elég gyakran alkalmazod, felébreszted
magadban a szunnyadó sárkányt.

Az agyba juttatni az energiát

Ha ez az energia aktiválódik, a szimpatikus idegrendszer – az autonóm
idegrendszer egyik része, amely izgalmi állapotot idéz elő az agyban és a
testben, ha fenyegetést észlel a külvilág felől – bekapcsol, és az energia
megindul a test három alsó energiaközpontjától az agy felé. Ám a test nem
valamilyen külső körülmény miatt kerül izgalmi állapotba; a szimpatikus
idegrendszer a légzés belső élményének hatására kapcsol be. Ha a szimpatikus
idegrendszer elkezd összeolvadni a paraszimpatikus idegrendszerrel (az
autonóm idegrendszer egy másik alrendszerével, amely ellazítja az agyat és a
testet, mondjuk egy kiadós ebéd után), az energia szinte kilökődik az alsóbb
központokból, és megindul az agy felé. Ha ez az energia eléri az agytörzset,
megnyílik a talamuszkapu, és ez a sok energia bebocsátást nyer az agyba.
Ha az eredetileg a testben elraktározott energia belépett az agyba, elkezd
gamma-agyhullámokat generálni. (Számos tanítványunknál detektáltuk ezek
meglétét e légzéstechnika gyakorlása közben.) A gamma-agyhullámok –
amelyeket én szupertudatnak hívok – nemcsak azért érdekesek, mert ezek
képviselik a legmagasabb energiájú agyhullámokat, hanem azért is, mert
közvetlenül a testből származik, és nem a külső környezetből származó ingerre
adott reakció szabadítja fel.
Ezzel szemben akkor keletkeznek az agyban magas frekvenciájú béta-
hullámok, ha a test stresszhormonokat szabadít fel, lehetővé téve, hogy az
ember a szokottnál is élesebben figyeljen oda a környezet felől érkező veszélyre.
Béta-állapotban a külvilág valóságosabbnak tűnik a belsőnél. Bár a gamma-
hullámok is hasonló izgalmi állapotot váltanak ki az agyban – amely aztán
felfokozott éberséget, tudatot, figyelmet és kreatív, transzcendens vagy misztikus
élményekhez vezető energiát kelt –, a különbség az, hogy gamma-állapotban a
belső világ történései sokkal valószerűbbnek hatnak, mint a külvilágból
származó tapasztalatok. Nézd meg az 5.12 ábrát, és figyeld meg a béta- és a
gamma-agyhullámok közötti hasonlóságokat.
 5.12 ábra
A test első három energiaközpontjában elraktározott energia felszabadítása révén az agy izgalmi állapotba kerül,
és gamma-agyhullámokat kezd produkálni. Ilyenkor az agy áthaladhat a magas frekvenciájú tartományon,
mielőtt eléri a gamma-hullámokat. A magas frekvenciájú béta-hullámok jellemzően a külső környezetből
származó ingerek hatására keletkeznek, ami arra készteti az embert, hogy keresse a kiváltó okot.

A gamma-agyhullámokat jellemzően a belső környezet ingerei váltják ki, ami arra készteti az embert, hogy a
belső, lelkivilágára gyeljen. Ez az összevetés rávilágít a magas frekvenciájú béta-hullámok és a gamma-
hullámok közötti hasonlóságra, jóllehet, a gamma-hullámoknak magasabb a frekvenciájuk

Számos hallgatónk ér el e légzéstechnika alkalmazásával szignifikáns, magas

frekvenciájú béta-agyhullámokat a gamma-tartomány (a legmagasabb
agyhullám-frekvencia) felé vezető úton – vagy egyszerűen csak megmarad
ebben a rendkívül magas szintű béta-állapotban. Úgy találjuk, hogy a
legmagasabb szintű béta-állapot is jelezheti azt, hogy az illető jobban figyel a
belső világára, mint a külvilágra. Amellett, hogy e légzéstechnika után nagyobb
energia észlelhető az agyban, azt is többször megfigyeltük, hogy az agy
koherensebb módon működik.
Nézd meg a színes betétlapok 6A és 6B grafikáit. Ezeken két hallgató
látható, akik sikeresen alkalmazták a légzéstechnikát. Rendkívül magas
frekvenciájú béta-hullámokat mutatnak, amelyek átmennek gamma-
hullámokba. Figyeld meg a gamma-agyhullámok magas amplitúdóját. Minél
magasabb az amplitúdó, annál magasabb az agyi energia. A hallgatók 160 és
260 standard eltérést mutatnak a tipikus gamma-agyhullámokhoz képest.
Összehasonlításképp: három standard eltérés már általában magasnak
tekinthető. A 6A(4) grafikán az is látható, hogy a légzésgyakorlat után
jelentősen megnőtt az agy koherenciája. Az agyban látható vörös minták
rendkívül magas agyi koherenciáról árulkodnak az összes mért
agyhullámállapot esetében.
 5.13 ábra
A pránacső egy fény- vagy energiacső, amely a gerincvelő mentén fel-le áramló életerő mozgása nyomán alakul
ki. Minél nagyobb energia áramlik végig a gerinc mentén, annál erősebb a pránacső mezője. Minél kevesebb
energia halad végig a gerincen, annál gyengébb a prána és annál kisebb életerőt közvetít a testben

E hatékony légzéstechnika alkalmazásával előcsalogatod a három alsó

energiaközpontban mindeddig elraktározódott energiát – azt az energiát,
amelyet az orgazmushoz, a gyermeknemzéshez, az emésztéshez vagy a
ragadozók előli meneküléshez használsz –, és ahelyett, hogy kémiai anyagokká
változtatnád őket, felszívod a gerinceden, mintha csak szörpöt szívnál fel egy
szívószállal, és beengeded az agyadba.
Még egy energia- vagy fénycső is kíséri ezt a folyamatot, az úgynevezett
pránacső, amely végigfut a gerincoszlop mentén (lásd az 5.13 ábrát). A prána
egy szanszkrit szó, jelentése „életerő”. A jógik évezredek óta tudnak erről a
nem fizikai, hanem energiajellegű csőről. Éterinek tartják a gerincben
szüntelenül áramló elektromos információk miatt. Minél több energia áramlik
végig a fizikai gerincvelőben, annál több energia keletkezik fényként ebben a
csőben, és minél több energia keletkezik ebben a csőben, annál több energia
áramlik végig a gerincen és annál nagyszerűbb lesz az élet kifejeződése.
Előfordul, hogy amikor ezt a meditációt tanítom, odajönnek hozzám, és azt
mondják: „Nem igazán érzem ezt a pránacsövet.” Nos, a bal füledet sem érzed
mindaddig, amíg oda nem figyelsz rá, ugye? Amikor tehát azt kérem, hogy
húzd össze az izmaid és szívd fel az energiát, az energia meg fog indulni a
gerincben, és létrejön az erőteljes pránacső a gerincvelő mentén.
 Itt szeretném megjegyezni, hogy nem passzív légzésről van szó, hanem
rendkívül aktív, szenvedélyes folyamatról. Ennek az elraktározott energiának a
beindításához határozott szándékra és akaraterőre van szükség, hiszen ez az
energia adott esetben évek, sőt talán évtizedek óta tétlenül szunnyad. A
korlátozott túlélési érzelmek magasabb szintre emelése során – amely hasonló
folyamat az alkimista azon törekvéséhez, hogy a közönséges fémekből, például
az ólomból aranyat csináljon – az önkorlátozó érzelmeket, például a haragot, a
frusztrációt, a bűntudatot, a szenvedést, a gyászt és a félelmet változtatod olyan
emelkedett érzelmekké, mint a szeretet, a hála vagy az öröm. Hasonló
emelkedett, számbajöhető érzelmek az inspiráció, az izgalom, a lelkesedés, az
elbűvöltség, a lenyűgözöttség, a csodálat, az elismerés, a kedvesség, a
bővelkedés, az együttérzés, a nemesség, a tisztelet, a legyőzhetetlenség, a
megalkuvást nem ismerő akarat, az erő és a szabadság – nem említve magát az
isteni létet, amikor megindít a szentlélek, és az ismeretlenbe vagy a benned élő
misztikusba vagy gyógyítóba helyezed a bizalmad.
Ne feledd, hogy ennek az energiának a magasabb szintre emelése olyan
mértékű intenzitást igényel, amely meghaladja az elme szerepében működő
test szintjét és meghaladja a túlélési érzelmekhez fűződő rabságod erejét.
Inspirációt kell merítened, hogy inkább energia-, mint anyagi természetűvé
válj, és ehhez a tested kell használnod eszközül, amellyel magasabb szintre
emelheted az energiád. Ne hagyd tehát, hogy a tested legyen az elméd. Ne
feledd: a megrekedt energiák felszabadításán fáradozol, a bűntudatot,
szenvedést, haragot vagy agressziót tiszta energiává változtatod, és miközben a
testedben felszabadul ez az energia, megszabadítod önmagad, és eltelsz az élet
iránti szeretettel, örömmel és lelkesedéssel.
Miközben felszívod ezt az energiát a gerinced mentén a meditáció során,
a lélegzetedet kell követned egészen a fejed búbjáig. Ha elértél idáig, tartsd bent
a levegőt, miközben megfeszíted a medencefenék és a has izmait. Ezzel megnő
a nyomás a gerincvelőben és a gerincoszlopban. Ez a nyomás, az úgynevezett
intratekális nyomás egy zárt rendszerben mérhető. Ugyanarról a nyomásról van
szó, ami akkor fejtődik ki, ha levegőt veszel és felemelsz valami nehezet – a
belső szerveidet helyezed nyomás alá. Csakhogy e légzéstechnika során az
összes nyomást, energiát és gerincvelői folyadékot határozottan az agyad felé
irányítod.
 5.14 ábra
A talamuszkapu feltárulásával a korábban a testben elraktározott kreatív energiák áthaladnak a retikulációs
aktiválórendszeren a talamuszhoz és az agyalapi mirigyhez. Ekkor ez az energia átkerül a neokortexbe, és
gamma-agyhullámokat generál

Ha ez a nyomás alatt álló folyadék eléri az agytörzs hátsó részét, az alacsonyabb

szintű agyi központok – az agytörzs, a kisagy és a limbikus rendszer – hirtelen
megnyílik az energia előtt az úgynevezett retikuláris formáció nevű
idegsejtcsoporton keresztül. Az energia ekkor áthalad a talamuszkapun a
talamuszhoz (az agy azon részéhez, amely az érzékszervi receptoroktól
továbbítja a jeleket), a köztiagyba, amely egyfajta csatlakozódobozként
funkcionál. Ezután az elraktározódott energia egésze közvetlenül a nagyagy
központjába, a neokortexbe jut. Ekkor kezdenek kialakulni a gamma-
agyhullámok. Ha az energia eléri a talamuszt, a tobozmirigy felé is
továbbítódik, és valami fantasztikus történik. Ez a mirigy néhány rendkívül
hatékony elixírt választ ki, amelyek egyike elaltatja az analitikus elmét és a
gondolkodó agyat.
Nézd meg az 5.14 ábrát, amelyen a talamusz, a retikuláris formáció és a
talamuszkapu látható abban a pillanatban, amikor az energia eléri a magasabb
szintű agyközpontokat.
A tobozmirigy működéséről részletesen egy későbbi fejezetben lesz szó,
ezért most elég, ha azt mondjuk, hogy ez olyan, mintha orgazmus lenne a
fejedben. Ezt a rendkívül nagy erejű energiát a kundalinimozgásnak is szokták
hívni. Személy szerint én nem szeretem ezt a szót, mert olyan asszociációk is
tapadnak hozzá, amelyek ennek az energiának a hiányos megértéséből
fakadnak, és ez néhány embert eltántoríthat a légzéstechnika alkalmazásától.
Ugyanakkor szeretném világossá tenni, hogy ez a légzéstechnika ezt az energiát
kelti életre.
Ha megnézed a 6B(4) grafikát a színes betétlapokon, látni fogod, hogy a
tobozmirigyet körülvevő terület meglehetősen aktív a gamma-agyhullámot
produkáló hallgató esetében. Nézd meg a kék nyilakat. A piros terület az
energia aktiválódását mutatja a tobozmirigynél, valamint az erős érzelmekért és
az új emlékek kialakulásáért felelős agyterületen, a limbikus rendszerben. A
6B(5) tábla egy háromdimenziós kép ugyanannak a hallgatónak az agyáról. A
tobozmirigy ismét csak azt mutatja, hogy jelentős energiamennyiség érkezik az
agyon belülről.

Felkarolni az emelkedett érzelmeket

Az előzőekben arról volt szó, hogy a fejezetben ismertetett légzéstechnika
hogyan emeli ki az elmét a testből azzal, hogy felszabadítja az első három
központban – a túlélési központokban – elraktározott energiát. Ha ez
megtörtént, itt az ideje átkondicionálni a testet egy új elméhez. Ebben segít a
meditáció második fele, amely az emelkedett érzelmi állapot eléréséről szól.
Szeretném tisztázni, miért olyan fontos az emelkedett érzelmek
felkarolása. A 2. fejezetben, amikor a génekről volt szó, megtanultuk, hogy a
környezet ad jelt a génnek, nem pedig fordítva. Ha a külső környezetből
származó élmény végterméke mindig egy érzelem, akkor az érzelem az, amely
ki- vagy bekapcsolja a génkifejeződést.
Ha e meditáció segítségével sikerül emelkedettebb érzelmeket elérned,
valójában már a környezeted előtt jelzéseket adsz a géneknek. A test nem tesz
különbséget aközött, hogy egy adott érzést egy külvilágból érkező élmény
váltott-e ki, vagy egy olyan belső, amelyet te teremtettél magadnak azzal, hogy
magadhoz engedted ezt az új, emelkedett érzelmet. Ha tehát kialakul benned
egy emelkedett érzelem, és ettől olyan gondolataid támadnak, amelyek
meghaladják azokat az önkorlátozó gondolatokat, amelyek mindeddig a
múltban tartottak, a tested elkezd kémiailag felkészülni a jövőre (ugyanis azt
hiszi, hogy a jövő már most megtörténik). Más szóval: ha megfelelő módon és
elég sokszor elvégzed a meditációkat, a tested úgy fog reagálni, mintha a
gyógyulás vagy bármilyen más körülmény, amely a környezetedben kialakul,
máris megtörtént volna.
Ezek az emelkedett érzelmek magasabb (és gyorsabb) frekvenciával
bírnak, mint az alantas érzelmek, például a bűntudat, a félelem, az irigység
vagy a harag. Mivel minden rezgés információt hordoz, ha változik a
frekvenciánk, változik az energiánk is. Ez az új energia aztán új információ
hordozójává válik – új tudattá vagy új szándékok és gondolatok közvetítőjévé.
Minél emelkedettebb az érzelem, annál gyorsabb a frekvencia és annál inkább
érzed magad energiának anyag helyett – és annál több energia válik elérhetővé
ahhoz, hogy koherensebb energiamezőt teremts, távolabb kerülj a betegségtől és
közelebb juss az egészséghez (vagy, ami azt illeti, hogy jelt adj bármelyik
génnek). Ha viszont az érzelmeid korlátok közé szorítanak, a frekvenciájuk is
alacsonyabb, és inkább anyagnak, mint energiának érzed magad – tovább tart
változást előidézni az életedben.
Lássunk egy példát. Ha volt egy olyan pillanat a múltban, amikor
megdöbbentett, elkeserített vagy traumát okozott neked egy nagy érzelmi
töltéssel bíró esemény, és te ott maradtál tele fájdalommal, bánattal vagy
félelemmel, ez az élmény valószínűleg többféleképp is beleégett a biológiai
lényedbe. Az is lehet, hogy az élmény által aktiválódott gének akadályozzák,
hogy meggyógyuljon a tested. Ha tehát meg akarod változtatni a tested
genetikai kifejeződését, akkor a belsőleg keletkező érzelemnek is meg kell
haladnia a múltban átélt külső élményt. Az inspiráció mértékének vagy az
energia nagyságának meg kell haladnia a fájdalmad vagy a szomorúságod.
Most a tested belső környezetét változtatod meg, amely a sejt külső környezete;
az egészségért felelős gének felszabályozhatók, a betegségért felelősek pedig
leszabályozhatók. Minél mélyebb az érzelem, annál hangosabban dörömbölsz a
gének kapuján, annál inkább afelé ösztönzöd a géneket, hogy változtassák meg
a tested felépítését és működését. Ez így működik.
Be is tudjuk bizonyítani ezt. 2017-ben az egyik tampai, haladó
workshopunkon megmértük a génkifejeződést harminc, véletlenszerűen
kiválasztott résztvevőnél.4 Az eredmények azt mutatták, hogy a hallgatóink a
négynapos kurzus alatt nyolc gén kifejeződését tudták megváltoztatni azzal,
hogy változást generáltak a belső, lelki állapotukban. Annak esélye, hogy ez a
véletlen műve, mindössze egy a húszhoz – a statisztikusok általában ehhez a
küszöbhöz kötik, hogy egy eredmény szignifikáns-e. E gének funkciói
rendkívül széles körűek. Szerepük van a neurogenezisben, vagyis az új
élmények és ismeretek következtében kialakuló idegsejt-növekedésben; a sejtek
öregedésére hajlamosító hatások elleni védelemben; a sejtregeneráció
szabályozásában, beleértve az őssejtek továbbításának képességét oda, ahol a
testben a legnagyobb szükség van a sérült vagy öregedő szövetek megjavítására;
a sejt alkotóelemeinek felépítésében (különösen a citoszkeleton, vagyis a sejt
alakját biztosító merev molekulákból álló váz kialakításában); a szabad gyökök
kiiktatásában és ezáltal az oxidatív stressz csökkentésében (ez az öregedéssel és
számos komoly betegséggel hozható összefüggésbe); valamint abban, hogy
segítik a testnek felismerni és elpusztítani a rákos sejteket, így csökkentve a
rákos daganatok növekedését. A neurogenezisért felelős gének aktiválása
különösen fontos, hiszen a legtöbbször a tanítványaink meditáció közben
annyira elmerültek a képzelet belső világában, hogy az agyuk azt hitte, valós
eseményt élnek át. Nézd meg az alábbi, 5.15 ábrát, amely azt listázza, mi az
egyes gének feladata, és milyen hatást gyakorolnak az egészségre.
 Szabályozza a sejtekben az oxidatív egyensúlyt, segíti az oxidatív stresszt okozó szabad gyökök számának
CHAC1 csökkentését (ezek az öregedés legelterjedtebb okozói). Segíti az idegsejtek optimális kialakulását és
növekedését.

Segíti a sebgyógyulást, a csontok fejlődését, valamint a porcok és kötőszövetek regenerálódását. A

CTGF csökkent kifejeződés összefüggésbe hozható a rákkal és az olyan autoimmun betegségekkel, mint a
bromialgia.

Segíti a sejtek regenerálódását és gyógyulását, beleértve az őssejtek szabályozását (ezek a

TUFT1 differenciálatlan, avagy „üres” sejtek, amelyek képesek bármilyen olyan szövetté alakulni, amire a testnek
épp szüksége van). Szerepe van a fogzománc mineralizációjában.

A méhlepény és a pajzsmirigyfunkció egészségében játszik szerepet (a pajzsmirigy termeli a T3 hormont).

Segíti az anyagcsere szabályozását az inzulinrezisztencia csökkentésével, így csökkenti a potenciálisan
DIO2
evési zavarokhoz és függőséghez vezető anyagcserezavarok kockázatát. Segíti továbbá a hangulat,
különösen a depresszió szabályozását.

C5orf66-
Gátolja a daganatok kialakulását azzal, hogy segíti a rákos sejtek azonosítását és elpusztítását.
AS1

Az egészséges sejtfelépítésben játszik szerepet. Szintén gátolja bizonyos típusú rákos sejtek, például a
KRT24
vastagbélrák kialakulását.

ALS2CL Gátolja a daganatok, elsősorban a laphámsejtes rák, egy bőrrákfajta kialakulását.

Segíti a sejtek szilárd felépítését biztosító molekulák szerveződését. Segíti továbbá az idegsejtek
RND1 növekedését, és szerepe van bizonyos típusú rákos sejtek (például a torokrák vagy a mellrák)
kialakulásának megakadályozásában.

5.15 ábra
A fenti gének működésének szabályozódását gyeltük meg a négynapos haladó workshopunk során a oridai
Tampában, 2017-ben

Ha a hallgatóink meg tudták változtatni a génkifejeződésüket azzal, hogy

mindössze néhány napon át emelkedett érzelmeket éltek át, képzeld el, mire
lennél képes, ha néhány hétig gyakorolnád ezt a meditációt. Ha ezzel a
légzéstechnikával felszabadítod azokat a jól ismert érzelmeket, amelyek
elraktározódtak a testedben, miután éveken át ugyanúgy gondolkodtál és
éreztél, majd napi szinten elpróbálod az új érzelmi állapotokat, idővel ezek a
korlátlan érzelmek válnak megszokottá. Az agyad új, az emelkedett
érzelmeknek megfelelő gondolatokat fog produkálni. Végül pedig – azzal, hogy
e korlátlan érzelmeket fogadod el magadénak a korlátozottak helyett, és
megérted, hogy így új géneknek adsz jelzéseket, és új, a tested felépítésének és
működésének változásáért felelős fehérjéket kezdesz előállítani –
értelmesebbnek fogod érezni a feladatot. Ez határozottabb szándékhoz vezet,
ami pedig még látványosabb eredménnyel kecsegtet.
Tudományos tény, hogy a DNS-állományunk mintegy 1,5 százalékát
használjuk. A többi úgynevezett „hulladék-DNS”. A biológia egyik alapelve,
hogy a természet nem veszteget forrásokat olyasmire, amit nem fog használni.
Más szóval ha létezik hulladék-DNS, annak oka van – különben a természet a
maga végtelen bölcsességében ki se fejlesztette volna (az általános törvény
szerint ugyanis amit nem használsz, az elvész). Fogd fel tehát úgy a génjeid,
mint a lehetőségek könyvtárát. Végtelen számú génvariáció fejezhető ki ezekből
a látens génekből. Ezek csak arra várnak, hogy aktiváld őket. Vannak génjei a
végtelenül zseniális elmének, a hosszú életnek, a halhatatlanságnak, a
hajthatatlan akaratnak, a gyógyulási képességnek, a misztikus
tapasztalatoknak, a sejt- és szövetregenerációnak, az energiáért és életerőért
felelős ifjúsághormonok aktiválásának, a fotografikus memóriának és a
szokatlan képességeknek, hogy csak néhányat említsünk.
Minden a képzelőerőd és a kreativitásod függvénye. Ha egy ilyen gént
aktiválsz, megelőzve a környezeted, a tested nagyobb potenciált fejez majd ki
annak révén, hogy új fehérjéket kezd előállítani az élet nagyszerűbb
kifejeződése érdekében. Amikor tehát arra kérlek, hogy élj át egy bizonyos,
emelkedett érzelmet, hogy egy új elméhez kondicionáld át a tested, jusson
eszedbe, hogy az érzelem elfogadásával a genetikai ajtódon kopogtatsz. Add
meg tehát magad ennek a folyamatnak, és éld át maradéktalanul az élményt.

A test átkondicionálása az új elmére – meditációs gyakorlat

Mielőtt nekilátunk a formális meditációnak, elvégzünk pár felkészítő
gyakorlatot. Ezek egyedi instrukciókra épülnek, tehát lépésről lépésre
elsajátíthatók. Ha minden szükséges lépést begyakoroltál, már csak össze kell
rakni őket. Kezdjük tehát azzal, hogy egyenes háttal leülsz egy székbe, és a
padlóra helyezed mindkét talpad, vagy lótuszülésben (keresztbe tett lábbal) egy
párnára ülsz a padlón. A tenyered helyezd az öledbe, anélkül hogy a két karod
keresztezné egymást. Ha szeretnéd, be is csukhatod a szemed.
Ha felkészültél, emeld meg a medencefeneked azokkal az izmokkal,
amelyeket aktus és ürítés közben használsz. Közben ne tartsd vissza a
lélegzeted – lélegezz normálisan. Szorítsd össze ezeket az izmokat minél
erősebben, és tartsd is úgy öt másodpercen át, majd lazítsd el őket. Azután
szorítsd össze újra, és tartsd megfeszítve ugyanennyi ideig. Csináld meg
harmadszor is; tartsd megfeszítve öt másodpercig, aztán lazítsd el. Azt
szeretném, ha tudatos kontrollt szereznél ezen izmaid fölött, ugyanis
nemsokára máshogy fogod használni őket.
Most megint húzd össze ezeket a gáttájéki izmokat, de egyúttal feszítsd
meg az alhasi izmaidat is. Húzd felfelé és befelé az alhasad, és zárd az első két
központot. Tartsd így öt másodpercig, majd lazítsd el. Húzd ismét felfelé és
befelé ugyanezen izmokat, és szorítsd őket. Tartsd így őket öt másodpercen át,
majd lazíts. Ismételd meg újra. Gyakorlat közben folyamatosan lélegezz – ne
tartsd vissza a lélegzeted.
Most pedig szorítsd össze a gáttáji izmokat és az alhasi izmokat, és vedd
hozzá a has felső részének izmait is. Ezzel megfeszíted az egész törzsed – az
első három központot. Szorítsd össze az összes izmot öt másodpercig, majd
lazítsd el. Ismételd meg, és ezúttal kicsit erősebben húzd össze az izmokat.
Tartsd így öt másodpercig, majd lazíts. Most ismételd meg, és miközben
összehúzod és összeszorítod az izmokat, próbáld kicsit szorosabbra és
magasabbra húzni őket. Tartsd így egy ideig, aztán lazíts.
Minthogy a tapasztalás idegi hálózatokat aktivál az agyban, amikor az
előző lépés alapján megteszed a következőt, a tapasztalatra való
előkészülésképp installálod az agyadban ezt a neurológiai hardvert. Én is csak
azt kérem, hogy a már hosszú évek óta használt izmokat mozgasd meg, csak
épp kicsit másképp, mint megszoktad. Ennek köszönhetően megindul az
áramlás az energiaközpontokban, és felszabadul a testedben oly hosszú idő
alatt felhalmozódott energia.
Most pedig váltunk. Helyezd az ujjad a fejed búbjára, és nyomd jól oda a
közepére, hogy akkor is emlékezz erre a pontra, ha már elvetted az ujjad. Ne
feledd: az energia oda áramlik, ahová a figyelmedet összpontosítod, és most ez a
pont lesz a cél. Tedd vissza a kezed az öledbe, és anélkül hogy egyelőre bármilyen
izmot összehúznál, vegyél egy lassú, mély levegőt az orrodon át. Csak annyit
kérek tőled, hogy kövesd végig a lélegzeted a gáttájéktól az alhason át a
mellkasod közepén át, a torkodon át, az agyadon át egészen a fejed búbjáig,
ahol az előbb az ujjad volt. Ha elértél a fejed búbjához, tartsd vissza a
lélegzeted és összpontosítsd a figyelmed a fejed tetejére, majd hagyd, hogy az
energia kövesse a figyelem útját. Tartsd bent tíz másodpercig a levegőt, majd
lazíts.
Ismét helyezd az ujjad a fejed búbjára, majd vedd el, de úgy, hogy érezd
ezt a pontot akkor is, amikor az ujjad már nincs ott. Pihentesd a kezed a
combodon. Most lélegezz még egyet anélkül, hogy összehúznád az izmaidat.
Ezúttal, amikor beszívod a levegőt az orrodon, képzeld azt, hogy felfelé szívod
ezt az energiát ezen a csövön – mintha folyadékot szívnál fel egy szívószálon át
–, egészen a fejed búbjáig. Ha elértél a fejtetőig, tartsd bent a levegőt megint
csak annyi ideig, mint az előbb, és hagyd, hogy az energia kövesse a figyelem
fókuszának útját – aztán lazíts.
Most pedig itt az ideje, hogy a folyamat összeálljon egy egésszé. A
következő levegővételnél, amikor beszívod az orrodon a levegőt, egyszerre húzd
be és fel ezeket az izmokat. Kezdd a medencefenék izmaival, aztán jöhetnek az
alhas izmai, de közben húzd össze a has felső részének izmait is. Miközben
összeszorítod az egyes központok izmait – azzal a szándékkal, hogy az
alacsonyabb központokban elraktározódott energiát az agyba juttasd –, kövesd
a légzés útját, ahogy végighalad ezen a három központon. Miközben tovább
szorítod az izmokat, és lezárod az első három központot, szívd fel a levegőt a
mellkasodon (a negyedik központon) át, a torkodon (az ötödik központon) át,
majd az agyadon (hatodik központon) át. Szívd fel egészen a fejed tetejéig,
tartsd itt a figyelmed fókuszát, és tartsd bent a levegőt, miközben egyre szorítod
a törzs izmait. Maradj így körülbelül tíz másodpercig, majd lazíts, miközben
kilégzel.
Ismételd meg ezt a levegővételt legalább még kétszer: összehúzod az első
három központ izmait, miközben felszívod a levegőt a gerinc mentén, végig az
egyes energiaközpontokon, egészen a fejed búbjáig. Ezután tartsd bent a
levegőt, végül lazulj el, ahogy kiengeded.
Közben ne feledd, hogy a tested a tudatod eszköze, és teljes erőddel azon
kell lenned, hogy kiemeld az elmét a testből. Olyan energiákat szabadítasz így
fel, amelyek mindeddig meg voltak rekedve az alsó három energiaközpontban,
és feljuttatod őket a felsőbb energiaközpontokba, ahol arra tudod használni,
hogy meggyógyítsd a tested, és valami újat teremthetsz belőlük ahelyett, hogy
kizárólag az életben maradásra fordítanád.
Érdemes ezt sokszor végigcsinálni, hogy alaposan begyakorold az egyes
lépéseket, és csak utána belefogni a könyv egyes meditációiba. Légy türelmes
önmagadhoz; mint minden másra, erre is igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert.
Lehet, hogy eleinte kicsit nehézkesnek érzed majd, mivel egybe kell hangolnod
a testi cselekedeteket a mentális szándékoddal. Egy idő után azonban, ha eleget
gyakorolsz, egyetlen lendülettel végig fogod tudni hajtani az összes lépést.
Tisztában vagyok vele, hogy számos különféle légzéstechnika létezik, és
könnyen lehet, hogy korábban már szép sikereket értél el egyikkel vagy
másikkal. Ennek ellenére azt javaslom, próbáld ki ezt is, még akkor is, ha már
van másik kedvenced, ugyanis ha valami újat csinálsz, új tapasztalatokra
tehetsz szert. Ha mindig ugyanazt csinálod, ugyanazt az élményt teremted meg
magadnak. Ha pedig nem csinálsz semmit, nem is jutsz el sehová. Elismerem,
hogy ez a technika komoly erőfeszítést kíván, ha azonban ügyesebb leszel,
meglátod, bőven megéri az erőfeszítést.
Most már készen állsz a formális meditációra. Ha megvásárolod a
Reconditioning the Body to a New Mind (A test átkondicionálása az új elmére)
című CD-met, vagy letöltöd az audiofájlt a DrJoeDispenza.com weboldalról, a
szöveg mellett találsz egy zeneszámot is, amelyet direkt azért választottam ki,
hogy az energiaszinted növelésére ösztönözzelek. Azt szeretném, hogy a zenét
az energia áramlásaként értelmezd. Ha egyedül végzed a meditációt, olyan
számot válassz a légzőgyakorlathoz, ami négy és hét perc között van. Ezután
nyisd meg figyelmed fókuszát, és összpontosítsd a tested különböző tájaira,
valamint az ezt a testrészt körülvevő térre. Ezután tiszta tudatként áramolj bele
az egyesült mezőbe, maradj meg a nagylelkű jelenben, és válj senkivé és
semmivé, téren és időn kívülivé.
Most már egyenként elkezdhetsz foglalkozni az emelkedett érzelmekkel,
és egymás után elpróbálhatod őket. Ne feledd: minél erősebbek az érzéseid,
annál inkább felszabályozod a saját génjeidet. Áldd meg a tested, az életed, a
lelked, a jövőd és a múltad, az életedben eléd kerülő kihívásokat, valamint azt a
benned levő értelmet, amelynek az életet köszönheted. Legvégül mondj
köszönetet az új életedért már azelőtt, hogy valóra vált volna.
 6. fejezet

ESETTANULMÁNYOK: AZ
IGAZSÁG ÉLŐ PÉLDÁI

Az évek során megtanultam, hogy történetmeséléssel remekül meg lehet

erősíteni a gyakorlatban a kapott ismeretek elsajátítását. Ha azt halljuk, hogy
valaki más ugyanilyen tapasztalatokat élt át, az még valóságosabbá válik
számunkra. Ha azonosulni tudunk azokkal a kihívásokkal és sikerekkel,
amelyeket valaki más élt át az egyik tudatállapot felől a másikhoz vezető úton,
elkezdünk hinni benne, hogy velünk is megtörténhet. A történetek segítségével
a tanítások mögött meghúzódó elméletek is kevésbé elvonttá, sokkal
személyesebbé tehetők.
Az alábbi esettanulmányok valódi emberekkel estek meg, akik kipróbálták
magukon az előző fejezetben ismertetett módszereket. Először is
intellektuálisan megértették a fogalmakat az elméjükkel, majd alkalmazták és
átélték a testükkel, végül pedig bölcsességgé változtatták a lelkükben. E
tanítványok csak úgy tudtak természetfeletti változásokat elérni, hogy a
mestereivé váltak egyfajta korlátozásnak önmagukban – és ha nekik sikerült,
neked is fog.

Ginny kigyógyítja magát a krónikus derék- és lábfájásból

2013. december 9-én Ginny egy Las Vegas-i autópályán haladt, amikor hátulról
belerohant egy másik kocsi. Hiába taposott a fékre, az ütközés ereje az előtte
haladó kocsinak lökte, így kettős erőhatás jött létre. Azonnal égő érzése támadt
a derekánál, a fájdalom belehasított a jobb lábszárába. Amikor megérkeztek a
mentősök, azt mondta, elviselhető a fájdalom a lábában, de a következő néhány
napban egyre fokozódott, míg végül állandó, súlyos kín kezdte gyötörni. A
legjobban a gerincoszlop deréktáji részében érezte a fájdalmat, amelyet két
elmozdult csigolya (L4 és L5) okozott. A fájdalom kisugárzott a jobb
lábszárába, egészen a jobb lábfejéig.
Ginny heti három alkalommal csontkovácshoz járt, ám a fájdalom csak
fokozódott. Ekkor felkeresett egy fájdalomkezelésre specializálódott szakorvost,
aki izomlazítókat, Neurontint (idegfájdalom-csillapítót) és Mobicot (nem
szteroid gyulladáscsökkentőt) írt fel. Kilenc hónap múlva Ginnyt még mindig
heves fájdalmak gyötörték, ezért elkezdték injekciózni a derekát, de ez sem
segített.
A fájdalom miatt nehezére esett a járás, a vezetést pedig szinte
lehetetlennek érezte. Az alvással is gondjai voltak, csak négy-öt órát tudott
aludni éjszakánként. Az állandó derékfájás akkor volt a legrosszabb, amikor ült,
felemelt valamit vagy hosszabb ideig állt egy helyben. Előfordult, hogy húsz
percnél tovább nem tudott ülni. Mindezek miatt ideje nagy részét ágyban
töltötte, ahol némileg enyhült a fájdalom, ha a jobb oldalára feküdt és
behajlította a térdét.
Nem tudott gondoskodni a három- és ötéves gyerekeiről sem, és nem
tudott annyit dolgozni, mint korábban. A férje segítségére szorult, ha autóval
kellett mennie, mivel nem tudott vezetni. Mindezek súlyos anyagi problémák és
érzelmi stressz elé állították az egész családot. Depressziós lett, haragudni
kezdett az egész világra. Bár még a baleset előtt járt nálam egy workshopon, és
megtanult meditálni, a baleset után abbahagyta a meditációt, mert olyan erős
fájdalmai voltak, hogy képtelen volt ülni vagy koncentrálni.
Két év elteltével az orvos azt javasolta, hogy műtéti úton állítsák helyre az
elmozdult porckorongokat. Ha ez sem segít, mondta az orvos, meg kell fontolni
a további műtéti beavatkozást, például a gerincfúziót. Genny úgy döntött,
próbálják meg az első műtétet.
A férje közben rábeszélte, hogy jöjjön el hozzám Seattle-be egy másik,
haladó szemináriumomra, amely egy héttel a műtét kitűzött dátuma előtt
kezdődött. A repülőút fájdalmas volt, de kibírta. Örült neki, hogy találkozhat a
régi barátaival, és újakkal ismerkedik meg, de ugyanakkor szomorú is volt, hogy
nem tudott olyan lelkesnek mutatkozni, mint a többiek. Csak arra vágyott, hogy
bevegye a fájdalomcsillapítóit, és ágyba bújhasson. Amikor véget ért az első esti
találkozó, egyik barátja, Jill, aki tele volt együttérzéssel és reménnyel, így szólt
hozzá: „Ginny, holnap meggyógyulsz – itt, a workshopon!”
Másnap reggel hatkor kezdtünk. Ginny nem vett be semmilyen
gyógyszert, hogy jelen lehessen a meditációban, és élvezhesse. A fájdalom miatt
sajnos nagyon nehezen tudott koncentrálni, és felmerült benne, hogy talán hiba
volt eljönni.
A második meditáción, reggeli után azonban minden megváltozott.
Ginny elhatározta, hogy megadja magát és félreteszi az összes kritikus
gondolatát. A meditáció a szokásos módon, légzőgyakorlattal kezdődött, amely
során kiemeljük az elmét a testből, és amely alatt arra kértem a résztvevőket,
hogy koncentráljanak két-három negatív élményre vagy személyiségük egy-két
negatív vonására. Azt mondtam, hogy ezt a sok, az első három
energiaközpontban eltárolt energiát áramoltassák fel a gerincük mentén,
egészen az agyukig – és végül engedjék szabadjára a fejtetőn keresztül.
Ginny úgy döntött, hogy először a haragot veszi elő, mert úgy vélte, hogy a
harag jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a teste ennyi fájdalmat él át.
Meditáció közben érezte, ahogy az energia fölfelé áramlik a gerince mentén,
majd észlelte, hogy óriási energia távozik a testéből a tarkóján át. Másodiknak
magát a fájdalmat választotta. Amikor a lélegzet segítségével a testéből az
agyába áramoltatta a fájdalommal kapcsolatos energiákat, ugyanazt az energiát
érezte, mint amit akkor, amikor a haraggal dolgozott, ám ezúttal ragyogni is
látta az energiát, lilás árnyalatokkal. Ezután hirtelen azt érezte, hogy az energia
lelassul, és kevésbé intenzívvé válik. A zene megváltozott, és elkezdődött a
meditáció fő része. Úgy érezte, teljesen ellazult. Kiszabadította az energiát a
testéből.
Mint mindig, most is arra kértem a csoport tagjait, hogy érezzék az egyes
testrészeik térben elfoglalt helyét és a testük körüli teret. Ezután elvezettem
őket a végtelen, sötét térbe, amelyet kvantummezőnek hívnak. Azt kértem
tőlük, váljanak testetlenné, senkivé és semmivé, és lépjenek ki a térből és
időből, hogy tiszta tudattá válhassanak – tudatában annak, hogy tudatosan jelen
vannak e végtelen térben. Először, amikor elmondtam az instrukciókat, Ginny
határozottan azt érezte, hogy lebeg. A béke és a feltétlen szeretet érzése
uralkodott el rajta, elvesztette a tér- és időérzékét. Egyáltalán nem érezte a
fizikai testét, és nem érzett semmilyen fájdalmat se. Mégis teljes lényével jelen
volt, hallotta és követte az instrukcióimat.
„Soha nem éltem át hasonlót – mondta később. – Olyan mély élmény volt,
hogy szavakkal le sem tudom írni. Az érzékeim kiélesedtek, és úgy éreztem,
össze vagyok kötve mindennel, mindenkivel, minden hellyel és idővel. Része
voltam az egésznek, az egész pedig részem volt. Nem voltunk elválasztva
egymástól.”
Felülemelkedett a testén, a környezetén és az időn. Tudata
összekapcsolódott az egyesült mező tudatával (azzal a térrel, amelyet úgy írt le,
hogy itt csak teljesség létezik, elkülönülés nélkül). Rátalált a nagylelkű jelen
pillanat optimális pontjára, az autonóm idegrendszere pedig közbelépett, és
megkezdte a gyógyítást.
Haladó workshopjaink résztvevői minden meditáció után lefekszenek, és
megadják magukat annak érdekében, hogy az autonóm idegrendszer átvehesse
az irányítást és beprogramozza a testüket. E meditációt követően, amikor arra
kértem a résztvevőket, hogy térjenek vissza az új testükbe, Ginny meglepődve
tapasztalta, hogy semmilyen fájdalmat nem érez, miközben felkel a padlóról –
pedig ehhez normál esetben segítségre lett volna szüksége. Elkezdett sántikálás
nélkül, egyenes háttal lépkedni.
Eljött az ebédszünet, de Ginny nem akart enni, sőt beszélni se. Még
mindig a meditációs élmény hatása alatt állt. Kétévnyi, szinte állandó fájdalom
után hihetetlenül felszabadító volt fájdalom nélkül létezni. Örömében és
zavarában zokogni kezdett. Megkereste két barátnőjét, hogy elmondja nekik a
jó hírt. Az egyikük Jill volt, aki előző este biztosította, hogy aznap meg fog
gyógyulni. A két barátnő arra biztatta, próbáljon ki olyan mozdulatokat,
amelyeket nem tudott végrehajtani, amíg fájdalmai voltak – ő pedig minden
további nélkül végre is hajtotta. Lassan eltelt a nap, de a fájdalom nem tért
vissza, és továbbra is azt érezte, hogy össze van kapcsolva az egyesült mezővel.
Még aznap este felhívta a férjét, aki azt mondta, valahogy érezte, hogy
meg tudja majd gyógyítani magát a workshopon. Ginny a barátaival
vacsorázott, amikor pedig lefeküdt, nem vett be sem fájdalomcsillapítót, sem
izomlazítót. Hosszú évek óta először aludta át az éjszakát, és energiával tele
ébredt. Másnap egy sétáló meditációs foglalkozást tartottam a csoportnak (erről
később még bővebben szó lesz, és te is kipróbálhatod). Ginny egyenes háttal,
fájdalom és nehézség nélkül tudott járni. Mondanom sem kell, hogy a műtétet
lemondta, és azóta is fájdalom nélkül él.
Daniel és az elektromágneses hiperérzékenység
Körülbelül öt éve Daniel még egy (saját megfogalmazása szerint) „őrült,
stresszes izraeli vállalkozó” volt, aki a húszas évei közepén járt, és heti hatvan
órában, mindennap teljes erőbedobással dolgozott azon, hogy sikeres üzleti
vállalkozást hozzon létre. Egyszer aztán, amikor épp tele tüdőből ordított egy
ügyféllel a telefonba, azt érezte, hogy valami pukkan egyet az agya jobb felében,
és elvesztette az eszméletét. Amikor felkelt, nem emlékezett pontosan, mi
történt és mennyi ideig volt öntudatlan, de élete legszörnyűbb fejfájását élte át.
Abban reménykedett, hogy a pihenés majd rendbe hozza, de nem így lett.
Rejtélyes módon a fájdalom exponenciálisan megnőtt, amikor olyan tárgy
közelébe került, amely elektromágneses rezgést bocsátott ki, beleértve a
mobiltelefont, a laptopot, a számítógép-kijelzőt, a mikrofont, a
fényképezőgépet, a wifihálózatot és az átjátszóállomásokat. Ha valaki a
közelében felvett egy mobiltelefont, Daniel megérezte. Korábban soha nem
tapasztalt effélét – sőt azelőtt informatikai területen dolgozott, és soha nem
érezte, hogy bármiféle elektromos berendezés káros hatással lenne rá.
Több orvoshoz és szakemberhez is elment, de senki nem tudta
megmondani, mi lehet a baja. Teljes vérképet néztek nála, agyi CT-t és más
fizikai vizsgálatokat végeztek, de minden eredmény negatív lett. Volt olyan
orvos is, aki egyszerűen nem hitt neki, és a szemét forgatta, mintha Daniel csak
megjátszotta volna a tüneteket. Volt, aki antidepresszánssal akarta kezelni, de ő
nem egyezett bele. Azt mondták neki, csak úgy érzi, hogy fáj a feje (ami persze
hogy igaz, de nem úgy, ahogy az orvosok értették).
Ezután elkezdett holisztikus szemléletű orvosokhoz járni, akik úgy vélték,
hogy egy ritka betegség, úgynevezett elektromágneses hiperérzékenység (EHS)
alakult ki nála. Bár az orvostársadalom álláspontja nem egységes az EHS
tekintetében, a WHO elismeri a létét.1 A működési mechanizmusa nem ismert,
de ha belegondolunk, hogy az agy 78 százalékát víz alkotja, és az oldott ásványi
anyagokat (például a testben is megtalálható kalciumot vagy magnéziumot)
tartalmazó víz vezeti az áramot, belátható, hogy az elektromágnesességre
hiperérzékeny emberek számára az egyébként természetes elektromágneses
töltés valamiképp felfokozódhat az elektromágneses jeleket kibocsátó dolgok
közelében.
Sok más, EHS-ben szenvedő beteghez hasonlóan Daniel is krónikus
fájdalmat és fáradtságot élt át a fejfájások mellett. Hiába aludt 12 órát,
törődötten ébredt. Az egyik holisztikus orvos azt javasolta, hogy napi negyven
különböző táplálékkiegészítőt szedjen a káros hatások ellensúlyozására, ám
ezek sem segítettek, így is szinte állandóan halálos fájdalom gyötörte.
Hamarosan búcsút kellett mondania a vállalkozásának. Eladósodott, és
elvesztett mindent, amit addig megszerzett. Végül is csődöt jelentett, és
visszaköltözött az édesanyjához.
„Lényegében lemondtam az életről – mesélte. – Olyan lettem, mint egy
zombi, aki nem képes se gondolkodni, se koncentrálni, se cselekedni. Bármivel
próbálkoztam, kudarcot vallott, és valahányszor a való világ közelébe
merészkedtem, rám tört a szörnyű fejfájás.” Azt is elmondta, hogy ha bármiféle
jelkibocsátó tárgy közelébe került, a fejfájása az ezerszeresére fokozódott –
mígnem érzelmileg belerokkant. Ideje nagy részét az anyja házának egy kis
szobájában, az ágyon összekuporodva töltötte, és zokogott. „Elment mellettem
az élet. Csak néztem, ahogy a barátaim megházasodnak, gyerekeik születnek,
előléptetik őket, házat vesznek meg minden.” Amikor az öngyilkosság szélére
sodródott, a barátai és a családja nem hagyták magára, és ösztönözték, hogy
keressen valamilyen megoldást.
Krónikus fáradtsága, depressziója és súlyos fájdalmai miatt naponta
mindössze körülbelül félórányi energiája maradt, így ezt az időt arra kezdte
használni, hogy megoldást találjon a betegségére. Három évvel az első tünetek
jelentkezése után elolvasta A placebo te magad légy! című könyvemet.
„Ez valamit beindított – mesélte, amikor nemrég találkoztam vele egy
workshopon. – Tudtam, hogy ez lesz a megoldás.” Ezért hát elkezdte csinálni A
hiedelmek és percepciók megváltoztatása meditációval című fejezet gyakorlatait. A
fájdalmai lassan-lassan elkezdtek csökkenni, ezért nem hagyta abba. Egy idő
után felfedezte Az energiaközpontok megáldása nevű meditációmat, és elkezdte
azt gyakorolni.
„Már a legelső alkalommal történt valami olyan, amit nem tudtam
megmagyarázni” – mesélte később. Amikor eljutott a hatodik
energiaközpontig, úgy érezte, mintha lézershow indult volna el a fejében. A
mindaddig a működésből kiesett agyterületei hirtelen elkezdtek felragyogni és
egymással kommunikálni. Ezután egy hatalmas – ahogy ő fogalmaz –
„szeretetsugár-nyaláb” tört elő a feje búbján át. Belső tapasztalata abban a
pillanatban erősebb volt, mint a fájdalmait előidéző, múltbeli tapasztalatok
emléke.
Attól a pillanattól kezdve fontos változást figyelt meg magán. A meditáció
után tíz percen át semmilyen fájdalmat nem érzett. Egyre nőtt ennek a
szakasznak a hossza, mígnem, néhány hónap múlva, a fájdalmai teljesen
eltűntek. Ekkor gondolt arra, hogy meditációval megváltoztathatná a belső
állapotát, miközben ki van téve olyan elektromágneses sugárzásnak, amely
megbetegítette. Ezért elkezdett meditálni a mobiltelefonja és a laptopja előtt.
Eleinte fájdalmas volt, de végül elérte, hogy meditáció után egy időre elmúljon
a fájdalom, és ez az idő lassan egyre hosszabb lett.
Végül felkészültnek érezte magát, hogy újabb nagy lépést tegyen. Bérelt
egy íróasztalt egy közös irodában, és úgy döntött, ott fog meditálni, ahol
körbeveszi őt a wifi, a számítógépek, a mikrohullámú sütők és sok más
elektromágneses kütyü. Bár az első néhány hét nehéz volt, úgy találta, hogy
idővel egyre könnyebben megy. Egy idő után már képes volt naponta öt órán át
meditálni ebben a környezetben. Végül a fejfájásai teljesen megszűntek – és
velük együtt elmúlt a krónikus fájdalma és fáradtsága is.
Ma már száz százalékig gyógyultnak tekinti magát. Visszament dolgozni,
kikeveredett az adósságaiból. Most jön a lényeg: mindössze napi egy-másfél
órát dolgozik, mégis sokkal több pénzt keres, mint amikor azon igyekezett és
görcsölt, hogy minden az akarata szerint menjen. Maradéktalanul élvezi az
életet.

Jennifer betegségben, egészségben

Öt évvel ezelőtt az orvos azt állapította meg, hogy Jennifernél a sok régi
betegség mellett számos új betegség alakult ki. Mindent egybevetve
diagnosztizáltak néhány autoimmun betegséget (lupusz eritematózuszt és
Sjögren-szindrómát szemszárazsággal), néhány emésztőszervi zavart
(lisztérzékenységet, szalicilát-intoleranciát és laktózérzékenységet), krónikus
asztmát, vesebetegséget, ízületi gyulladást, valamint olyan súlyos szédülést,
amely gyakran hányáshoz vezetett.
Minden nap újabb küzdelem volt a számára. Már a fogmosás is kihívást
jelentett, mert nem volt ereje, hogy huzamosabb ideig magasra emelve tartsa a
karját. Sokszor a társa, Jim mosta meg a haját is. Amikor Jimnek máshol volt
dolga – és ez gyakran volt így –, Jennifernek munka után szundítania kellett,
hogy erőt gyűjtsön a vacsora elkészítéséhez.
 „Az volt a legrosszabb, hogy szörnyű anyának éreztem magam, mivel
semmit nem tudtam kezdeni a fiaimmal, és ettől megszakadt a szívem –
mesélte. – A hétvégéket gyakorlatilag végigaludtam, hogy erőm legyen hétfő
reggel munkába menni. A Facebookra feltöltött vidám hétvégi képeket egyetlen
óra leforgása alatt készítettem.”
Eddigre már csak 49 kiló volt, és a járás is nehezére esett az ízületi
gyulladása, valamint súlyosan megdagadt bokája és térde miatt. A jobb kezével
már nem tudta kinyitni az üvegeket, és nem tudott zöldséget se aprítani.
Előfordult, hogy csak feküdt az ágyban, és az éjjeliszekrényt püfölte a karjával,
hogy megszüntesse a fájdalmat. Teste szüntelenül gyulladásban volt, és a
szakorvosok, akiket felkeresett, azt mondták, nem tudnak többet tenni érte,
meg kell tanulnia valahogyan együtt élni a betegséggel. Bár ezt senkinek nem
mondta, titokban attól félt, hogy már csak néhány éve van hátra. Ő már talán
fel is adta volna, Jim azonban nem így állt hozzá.
Jim minden este könyveket bújt, alternatív megoldásokat keresett, és egyre
bátorította, hogy ne adja fel. Végül rátalált A placebo te magad légy! című
könyvemre, amelyben van egy történet egy hasonló betegségben szenvedő nőről,
akinek sikerült meggyógyítania magát. Megbeszélték, hogy részt vesz egy
foglalkozásomon.
Két hónappal később, 2014 júniusában el is jött egy hétvégi workshopomra
Sydney-be. Elkezdte kicsit jobban érezni magát, és feliratkozott egy haladó
workshopomra Mexikóban. Sajnos épp amikor indulnia kellett volna, egy 8,5
milliméteres vesekövet vettek észre nála, és az orvos megtiltotta neki a repülést.
Így kihagyta, de folytatta a meditációkat (minden reggel 4:50-kor kelt), és
amikor egy év múlva ismét haladó workshopot tartottam Ausztráliában, Jimmel
együtt vettek részt rajta.
„Emlékszem, az első este alig tudtam felmenni a lépcsőn a szobánkba, de
ez általában így volt – mesélte. – A workshop végére viszont úgy tudtam járni,
mint egy egészséges ember, és az asztmagyógyszeremet sem kellett elővennem.
Egy nappal a hazautazásunk előtt Jim azt mondta, olyan jól nézek ki, hogy
megpróbálhatnék enni valamit. Bár undorodtam a gondolattól, de
megkíséreltem – és nem történt semmi! Se fájdalom, se asztma, se görcs, se
fejfájás – semmi! Azt hiszem, életemben nem ettem olyan finom pizzát.”
A meditációkba Jennifer mindent beleadott. Újra meg újra rácsatlakozott
az egészségpotenciálra, és azt érezte, hogy bőségesen áramlik a testében az
energia, ami a nap végéig kitart. Amikor azt kértem a tanítványoktól meditáció
közben, hogy éljenek ebben az új létállapotban, Jennifer elképzelte, ahogy a
lába felszabadult futás közben érinti a talajt, és hallotta a saját lélegzetét. A
meditáció végére örömkönnyeket hullatott. Végül sikerült arra kondicionálnia a
testét, hogy elfelejtse, milyen a betegség érzése, külleme, hangja és íze. Ezt úgy
érte el, hogy megemelte az energiaszintjét, megváltoztatta a frekvenciáját,
átkondicionálta a testét az új elmére, és új géneknek adott jelzést, hogy
gyógyítsák meg a testét.
„Ma már normális ételeket eszem – meséli –, és 2015 júniusa óta nem
használtam az asztmagyógyszerem. Akár napi 15 km-t is tudok gyalogolni, és
megemelek húsz kilót. Edzek, és az a célom, hogy lefussak egy félmaratont,
amire hamarosan sort kerítek.”

Felicia legyőzi a súlyos ekcémát

Felicia kisebb-nagyobb megszakításokkal három hónapos kora óta szenvedett
ekcémától és bőrgyulladástól. A rövid távú enyhülést hozó szigorú diéták és
gyógyszeres kúrák (krémek, szteroidok, antihisztaminok, gombaölők,
antibiotikumok és hasonlók) soha nem tudták hosszú időre visszaszorítani a
betegségét.
A 2016-ban még csak 34 éves, az Egyesült Királyságban orvosként dolgozó
Felicia egyre csalódottabban vette tudomásul, hogy szakmája mennyire
korlátozott eredményeket tud csak felmutatni. Évtizedes kórházi praxis után,
amely során több mint hetvenezer beteggel volt dolga, azt kezdte látni, hogy a
betegek is hasonló csalódást éreznek az orvostudomány iránt. Miközben
továbbra is kereste a tudományosan megalapozott megoldást, rátalált a
könyvemre. Fellelkesítette az új lehetőség és a tapasztalatokon alapuló
alternatív bizonyítékok, ezért feliratkozott egy hétvégi workshopomra.
„Az egész életemet megváltoztatta – mondja. – Kezembe adta azokat az
eszközöket, amelyekkel lehetővé vált a saját magamról alkotott korábbi,
korlátozott hiedelmeim átértékelése, valamint a testem valódi képességeinek
megismerése.” A légzéstechnikát különösen érdekesnek találta. „Bevallom,
hogy kicsit szkeptikus és visszafogott maradtam, és nem adtam át magam
teljesen a folyamatnak.”
A következő hónapokban folytatta a napi meditációt. Bőre javulni kezdett,
és még egy új kapcsolatra is szert tett. Inspirációtól hajtva új utakat próbált ki
orvosi gyakorlatában is, a holisztikusabb szemlélet jegyében. Legnagyobb
csalódására azonban az Egyesült Királyság összes orvosi biztosítója elzárkózott
attól, hogy a hagyományostól eltérő megközelítés esetén biztosítást kössön. Úgy
érezte, csapdába esett, és 2016 decemberében az ekcémája és bőrgyulladása is
visszatért.
Ennek ellenére tovább meditált, sőt még egy haladó workshopra is
beiratkozott, és mentális mozit készített magának (ez egy rendkívül hatékony
eszköz, amely segít elérni, amire vágysz, és egy későbbi fejezetben még szó lesz
róla). Egészen világos szándékokat fogalmazott meg magának a jövőjével
kapcsolatban, például elképzelte, hogy egészséges a bőre, egyúttal vizualizált
egy mikrofont egy színpadon, és azt a megerősítést társította hozzá, hogy
„Azzal inspirálok másokat, hogy félelem nélkül elmondom nekik az igazságot.”
A haladó workshop első napján a légzéstechnikát gyakoroltuk, hogy
aktiváljuk a tobozmirigyet, és ezúttal Felicia úgy döntött, hogy teljesen átadja
magát a folyamatnak. „Észrevettem, hogy egyre gyorsabban lélegzem –
emlékszik vissza. – Egy ellenállhatatlan erejű energia kezdett felhalmozódni a
torkomban. Ez addig fokozódott, mígnem úgy éreztem, hogy bezáródik a
torkom. Úgy megijedtem, hogy inkább kibillentettem a testem ebből a
helyzetből, és a meditáció hátralevő részére visszatértem a megszokott
létállapotomba.”
Másnap, az utolsó meditációra Feliciára szereltük az egyik agyi képalkotó
műszert. Úgy érezte, ez kiváló alkalom arra, hogy megtapasztalja az információ
új szintjét. Azt érezte, hogy a szakmája olyan korlátok közé szorítja, amelyek
csapdába ejtik, de így gondolkodott: Mi lenne, ha meg tudnám mutatni mind a
szkeptikusoknak, mind a hívőknek, milyen végtelenek is vagyunk valójában? E
gondolatnak a jegyében próbált meg csatlakozni az egyesül mezőhöz – a
korlátlan és feltétlen szabadság felfokozott érzésének segítségével –, bármi
történjék is.
Amikor elkezdődött a meditáció, Felicia megnyílt a lehetőségek és az
ismeretlen előtt. Azonnal észrevette, hogy a légzése kezd megváltozni, és az
ellenállhatatlan energia elkezd felgyülemleni a torkában. Valahányszor
felerősödött ez az érzés, ahelyett hogy megpróbált volna ellenállni neki, mint
előző nap, folytatta. Testét visszavezette a jelen pillanathoz, nem hagyta
elterelni a figyelmét, és minden energiáját és tudatát az egyesült mezőhöz, az
igazsághoz és a szeretethez történő csatlakozásra fordította. A teste kitartóan
ellenkezett, ám miután többször is a tudat nyerte meg a belső küzdelmet, végül
megadta magát.
„A másik oldalon egy hihetetlen erejű energiarobbanást éreztem az
agyamban, és azonnal rácsatlakoztam egy szerető tudatra, amely teljesen
kitöltött belülről és körülvett kívülről – mondja. – Abszolút tudásra tettem
szert, megismertem a tiszta szeretetet és vele együtt egy olyan ellenállhatatlan
örömöt, amelyet még soha életemben nem tapasztaltam. Mintha hazaértem
volna. Mély együvé tartozást éltem át. Mindeközben végig tökéletesen tisztában
voltam az összes külső érzékszervemmel. Szinte hallottam, ahogy megszólal
bennem a tudós: »rohama van«.” Az idegtudósaink között volt pár új kolléga is,
akik még soha nem láttak efféle energiát az agyban.
Orvosként normál esetben Feliciát aggasztotta volna ez a kijelentés, de
megértette, hogy abban a pillanatban, életében először az abszolút igazságot és
szabadságot éli át. A meditációt követő néhány órában kissé zavartnak érezte
magát, de egyúttal fizikailag könnyebbnek is.
Ha megnézzük a 7A–7C táblákat, láthatjuk közöttük a Felicia agyáról
készült képeket is, amelyeken azok a klasszikus változások láthatók, amelyeket
magas energia jelenlétekor tapasztalunk az agyban. Felicia normális béta-
agyhullámokkal kezd, majd átvált magas béta-hullámhosszra, végül elérkezik a
magas energiájú gamma-állapotba. A gamma-agyhullámok energiája 190
standard eltérést mutat a normálishoz képest. A tobozmirigyet körülvevő
terület, valamint az erős érzelmekért felelős agyterület magas aktivitást mutat.
A következő néhány napban Felicia azt érezte, hogy elkezd áradni belőle a
félelemnélküliség és a játékosság érzése. Egy sor szinkronicitást is átélt – többek
között a mentális mozijában elképzelt kép is megvalósult, amikor egy
mikrofonba kellett beszélnie a színpadon. Valójában anélkül hogy tudtam volna
erről a mentális moziban megalkotott képről, én hívtam fel a színpadra, hogy
ossza meg velünk a tapasztalatait. Csak hazatérte után vette észre, hogy
kigyógyult az ekcémából.
„Ránéztem a bőrömre, és az összes kiütés, ami még néhány napja ott volt,
teljesen eltűnt” – számolt be. (Nézzük csak meg a 7D táblát a színes
betétlapokon. Az első képek az esemény előtt készültek, a második képsorozat
pedig az esemény utáni nap. Az ekcéma eltűnt.)
Felicia ma sem szed gyógyszert, a bőre tiszta. Élete továbbra is újabb és
újabb meglepetésekkel és izgalmas élményekkel örvendezteti meg.
„Annyira hálás vagyok annak felismeréséért, hogy mindannyian
korlátlanok vagyunk – mondta. – Márpedig ha egy egykor szigorú, analitikus
gondolkodású orvos el tudott jutni erre a felismerésre, bárki másnak is
sikerülhet.”
 7. fejezet

A SZÍV INTELLIGENCIÁJA

Amióta csak az ősember először véste a barlang falára és kőtáblákra a

történeteit, a szív szimbóluma vörös fonalként vonul végig az emberiség
históriáján, mint az egészség, a bölcsesség, az intuíció, az útmutatás és a
felsőbb intelligencia jelképe. Az ókori egyiptomiak, akik az ieb szóval nevezték
meg, úgy vélték, hogy nem az agy, hanem a szív az élet és az emberi bölcsesség
központja. Mezopotámiában és az ókori Görögországban egyaránt úgy
gondolták, hogy a lélek központja. A görögök azonban független hőforrásnak
tartották a testen belül, míg Mezopotámiában azt hitték, hogy a szív a Nap
melegének egy darabkája. Még emberáldozatot is bemutattak, amely során a
még dobogó szívet kitépték a testből, és felajánlották a Napistennek. A rómaiak
úgy tartották, hogy a szív a test leglétfontosságúbb szerve.
A 17. században, a tudományos forradalom kezdetén a francia filozófus,
René Descartes amellett érvelt, hogy az elme és a test két, egymástól radikálisan
különböző szubsztancia. A világegyetem mechanisztikus szemléletének
jegyében az emberek kezdtek a szívre valamiféle rendkívüli gépként tekinteni.
A szív fizikaiszivattyú-funkciójának felismerése lassan elhomályosította azt a
tudást, hogy milyen fontos szerepet tölt be a velünk született intelligenciában. A
tudományos kutatásnak köszönhetően a szív az emberi gondolkodásban lassan
megszűnt az érzelmek, az érzések és a felsőbb én felé nyíló kapu lenni. Csupán
az elmúlt évtizedek új tudományának köszönhetően kezdjük felismerni,
megérteni és elismerni a szív valódi jelentőségét mind elektromágneses tereket
generáló forrásként, mind pedig az egyesült mezőre nyíló kapuként.
Tudjuk, hogy a szív, túl az élet fenntartásában elfoglalt nyilvánvaló
szerepén, nem csupán egy izmos szivattyú, amely vért pumpál át a testen,
hanem egyúttal olyan szerv is, amely képes hatást gyakorolni az érzelmeinkre
és érzéseinkre. A szív egy érzékszerv, amely a döntéshozói képességünk mellett
annak megértését is segíti, kik vagyunk és hol a helyünk a világban. Olyan
szimbólum, amely átível téren, időn és kultúrákon. Általánosan elfogadott tény,
hogy ha kapcsolatban vagyunk a szív belső tudásával, meríteni tudunk a
bölcsességéből mint a szeretet és a felsőbb iránymutatás forrásából.
Talán megfordult a fejedben, hogy a test összes szerve (például a lép, a
máj vagy a vese) közül miért egyedül a szív az, amely intelligenciával
rendelkezik. 2013 óta nagy energiákat mozgattunk meg annak érdekében, hogy
megmérjük és számszerűsítsük a koherenciát és a transzformációt, amelyek
központi fontossággal bírnak a szív funkciójának megértésében. Szinte
mindenki elismeri, hogy a szív emelkedett érzelmei közelebb viszik az embert a
szeretethez, az együttérzéshez, a hálához, az örömhöz, az összetartozáshoz, az
elfogadáshoz és az önzetlenséghez. Ezek mind olyan érzések, amelyek
kitöltenek minket, és teljesnek érezzük magunkat tőlük, szemben azokkal a
stresszes érzésekkel, amelyek közösségeket bomlasztanak és elszívják az
életenergiánkat. Az a probléma, hogy ezek az emelkedett, szívből jövő érzések
gyakran csak a véletlennek köszönhetően jönnek létre – tehát valamilyen külső
feltételtől függnek –, nem pedig úgy, hogy saját magunk hozzuk létre őket
kedvünk szerint.
Kétségtelen, hogy nem könnyű megőrizni mentális és érzelmi
egyensúlyunkat a mai felgyorsult, stresszes, eredményközpontú, legyünk-túl-
rajta típusú világban, és az egyensúly elvesztése súlyos károkat okoz az
egészségi állapotunkban. A 20. század fordulóján például alig haltak meg
szívbetegségben, míg ma ez a vezető halálok mind a nők, mind a férfiak
körében. Egyedül az Egyesült Államokban a szívbetegségek 207 milliárd
dolláros költséget jelentenek az egészségügyi ellátás, a gyógykezelés és a
termeléskiesés miatt.1 A stressz a szívbetegségek egyik leggyakoribb kiváltó oka,
és járványszerű méreteket kezd ölteni. Szerencsére azonban van rá gyógyszer. A
szívkoherencia területén végzett kutatásaink során azt találtuk, hogy az ember
képes a belső állapot szabályozására, függetlenül a külső környezet hatásaitól.
Mint minden más képesség, a szívkoherencia tudatos létrehozása is
háttérismereteket, gyakorlati alkalmazást és sok gyakorlást igényel.
 A szív megismerése érdekében folytatott munkánk szerves részét képezi a
HeartMath Intézettel (HMI; Szívmatek Intézet) együtt végzett úttörő kutatás.
A HMI egy nonprofit kutatási és oktatási szervezet, amely a szív-agy
koherencia mélyebb megértését tűzte ki célul. 1991 óta megbízható,
tudományosan megalapozott eszközöket fejlesztett ki annak érdekében, hogy
segítsék áthidalni a szív és az elme közti szakadékot, egyúttal elmélyíteni a
többi ember szívéhez fűződő kapcsolatot. Küldetésük, hogy segítsék az
emberek fizikális, mentális és érzelmi egyensúlyának megőrzését a szív intuitív
útmutatása révén.
Együttműködésünk alapját az a közös meggyőződés adja, hogy egy új
jövő megteremtése érdekében társítani kell a világos szándékot (koherens agyat)
és az emelkedett érzelmet (koherens szívet). A HMI kutatása bebizonyította,
hogy a szándék vagy gondolat (amely, mint már tudjuk, elektromos töltésként
viselkedik) és az érzés vagy érzelem (amelyről pedig tudjuk, hogy mágneses
töltésként viselkedik) ötvözésével meg tudjuk változtatni a biológiai
energiánkat – ha pedig meg tudjuk változtatni az energiánkat, akkor meg
tudjuk változtatni az életünket is. E két elem egyesítése az, ami mérhető hatást
gyakorol az anyagra, kiemeli biológiánkat a megszokott múltban élésből, és
áthelyezi az új, jövőbeni életbe. Világszerte megrendezett workshopjainkon
megtanítjuk a hallgatóinknak elérni és fenntartani az emelkedett érzelmi
állapotokat, hogy ne kelljen többé a körülmények áldozataként élniük, egyik
érzelemtől a másikig hányódva, és elkezdhessenek saját valóságuk
megteremtőjeként létezni. E folyamat révén tudunk új létállapotot teremteni –
vagyis új személyiséget, amely új személyes valóságot eredményez.
Az elmúlt néhány évben a HMI-vel való együttműködésünk egyik fő célja
az volt, hogy megtanítsuk hallgatóinknak, hogyan érjék el és tartsák fent
tudatosan azt, amit mi szívkoherenciának hívunk. Az ütemes doboláshoz
hasonlóan a szívkoherencia és a szív azon fiziológiai funkciójára utal, amely a
következetes, ritmikus, rendezett szívműködésért felel (ennek ellenkezője a
szív-inkoherencia). Ha a szívünk koherensen működik, képesek vagyunk
elérni a „szív intelligenciáját”, amelyet a HMI a következőképp definiál:
A tudat és intuíció áramlása, amelyet akkor tapasztalunk, ha az elme és az
érzelmek között egyensúly és koherencia alakul ki egy belső indíttatású
folyamat révén. Az intelligencia e formáját közvetlen, intuitív tudásként
tapasztaljuk meg, és olyan gondolatok és érzelmek alakjában ölt testet, amelyek
javára válnak mind önmagunknak, mind másoknak.2
 Ahogy ebből a fejezetből is kiderül, a szívkoherencia számos előnnyel jár,
többek között a vérnyomás csökkenésével, az idegrendszer és a hormonális
egyensúly erősödésével, valamint az agyfunkciók javulásával. Ha a külső
környezeti körülményektől függetlenül fenn tudod tartani az emelkedett
érzelmi állapotot, eléred azt a magasabb szintű intuíciót, amely segíti önmagad
és mások jobb megértését, segít megelőzni a stresszes mintázatok kialakulását,
növeli a mentális tisztaságot és elősegíti a jobb döntéshozatalt.3 A HMI kutatási
eredményein túl a mi adataink is erősen azt sugallják, hogy a tartós,
szívközpontú érzelmek elősegítik az egészségesebb génkifejeződést.4
A szívkoherencia a folyamatos, koherens szívveréssel veszi kezdetét,
amelyet az olyan emelkedett érzelmek ápolása, gyakorlása és fenntartása révén
érünk el, mint például a hála, az elismerés, az inspiráció, a szabadság, a
kedvesség, az önzetlenség, az együttérzés, a szeretet és az öröm. A koherens
szívverés jótékony hatásai az egész testben érződnek. Tudatosan vagy tudat
alatt, de sokan napi szinten gyakoroljuk a boldogtalanság, a harag vagy a
félelem érzését. Miért ne gyakorolhatnánk helyette az örömteli, szerető,
önzetlen érzelmeket? Nem vezetne ez el végül egy új belső rendhez, amely jó
általános egészségi állapotot és boldogságot okozna?

A szív hídja
Amint az előző, az energiaközpontok megáldásáról szóló fejezetben is
említettem, a közvetlenül a szegycsont mögött megbújó szív a test negyedik
energiaközpontja. A szív jelenti a hidat a magasabb szintű tudat és energia felé,
egyúttal ez az a központ, ahonnan isteni voltunk ered. A szív a három
alacsonyabb (a földi testünkhöz kapcsolódó) energiaközpont és a három
magasabb (a felsőbb énünkhöz kapcsolódó) energiaközpont metszéspontjában
fekszik. Összeköttetést biztosít az egyesült mezővel, és az ellentétek egyesítését
testesíti meg. Itt oldódik fel az elkülönültség, a széttagoltság és a polarizált
energia – itt egyesülnek az olyan ellentétek, mint a jin és a jang, a jó és a rossz,
a pozitív és a negatív, a férfi és a nő, a múlt és a jövő.
Ha a szív koherenssé válik, az idegrendszer azzal reagál, hogy megnöveli
az agy energiáját, kreativitását és intuícióját, ami pozitív hatással lesz a test
szinte minden szervére. Szív és agy immár együtt dolgozik, az ember pedig
teljesebbnek, egészebbnek és elégedettebbnek érzi magát – nemcsak a saját
testén belül, hanem a többi emberhez és dologhoz való viszonyában is. Ha
eléred a szívközpontú állapotot, a teljesség érzése elhomályosítja minden
hiányérzeted. A teljesség és egység e kreatív állapotában kezdenek feltűnni a
csodák az életedben, hiszen már nem a kettősség és a szeparáció nyomja rá a
bélyegét a teremtéseidre – nem külső segítségtől várod, hogy enyhülést nyújtson
az olyan belső érzésekre, mint a hiány, az üresség vagy a szeparáció. Ehelyett
kezded jobban megismerni az új, ideális éned, és új élményeket teremtesz
magadnak. Ha a mindennapos kreatív folyamat alatt megfelelő módon és elég
gyakran aktiválod a szívközpontodat, idővel azt fogod érezni, hogy a jövőd már
meg is történt. Hogyan is érezhetnél hiányt, ha egyszer teljes vagy?
Az első három központban állati természetünk tükröződik vissza, amely
alapja a polaritás, az ellentétek, a versengés, a hiány és a szűkölködés, míg a
negyedik központnál kezdődik az isteni természetünkhöz vezető út. Ebből a
szívközpontból tudjuk megváltoztatni az elménket és az energiánkat, és innen
tudunk az önző szintről az önzetlenség szintjére emelkedni, ahol már kevésbé
érint a szeparáció és a kettősség, következésképp hajlamosabbak vagyunk olyan
döntéseket hozni, amelyek az összes ember javát szolgálják.
Mindannyian éreztük már a szív tudatosságát egyszer-kétszer. Ez az
energia akkor bukkan fel, ha megbékélsz önmagaddal és a környezeteddel. Ha
magunkévá tesszük a szívhez köthető érzéseket – amelyek arra késztetnek,
hogy adjunk, tápláljunk, szolgáljunk, törődjünk, segítsünk, megbocsássunk,
szeressünk, bízzunk és így tovább –, óhatatlanul is teljesnek, egésznek és
hiánytalannak érezzük majd magunk. Hiszek abban, hogy az emberi
lényeknek ez a természetes belső állapota.

Homeosztázis, koherencia és reziliencia

Most már tehát tudjuk, hogy az autonóm idegrendszer, az idegrendszer
akarattal nem vezérelhető része két alrendszerből áll: a szimpatikus
idegrendszerből és a paraszimpatikus idegrendszerből. Tudjuk azt is, hogy a
szimpatikus idegrendszer bekapcsolt állapotában a test tudattalan cselekedeteit
és reakcióit szabályozza, tehát a szapora légzést, heves szívverést, verejtékezést,
a pupillák kitágulását és így tovább. Elsődleges szerepe, hogy kiváltsa az üss
vagy fuss reakciót, amikor vélt vagy valós veszély fenyeget. Ez a rendszer a külső
környezetben való életben maradást segíti. A paraszimpatikus idegrendszer
kiegészíti a szimpatikus idegrendszert, amennyiben pontosan ellentétes a
szerepköre. Az a funkciója, hogy megőrizze az energiát, ellazítsa a testet és
lelassítsa a szimpatikus idegrendszer nagy energiákat felemésztő funkcióit. A
paraszimpatikus rendszer a belső környezetben látja el a védelem szerepét. Ha
az autonóm idegrendszert egy autóhoz hasonlítanánk, a paraszimpatikus
rendszer lenne a fék, a szimpatikus rendszer pedig a gáz. Az autonóm
idegrendszer mindkét ága folyamatosan kommunikációban áll a szívvel és az
aggyal; sőt a szív és az agy között több idegsejtkapcsolat van, mint a test
bármely másik két szervrendszere között.5 E két idegrendszer, a szimpatikus és
a paraszimpatikus mindig a homeosztázis, tehát a testen belüli szervrendszerek
közötti relatív egyensúly megőrzésén munkálkodik. Ha a test a homeosztázis
állapotában van, általában kipihentnek érezzük magunkat, és úgy véljük, nem
fenyeget veszély a környezetünkben. Ebben a homeosztatikus állapotban,
amikor a test összes szervrendszere harmóniában működik, és minimális az
energiaveszteség, tudatosan rávehetjük az idegrendszert, hogy koherenciát
teremtsen. A koherencia érzésének kialakulásához a szív és az agy közti idegi
kapcsolatoknak optimálisan, kiegyensúlyozottan és egybehangoltan kell
működniük. Ha a szív ilyen rendezett, koherens módon ver, koherenciára
készteti az autonóm idegrendszert is, amely aztán javítja az agyfunkciókat
azzal, hogy kreatívabbnak, összeszedettebbnek, racionálisabbnak, éberebbnek
és nyitottabbnak érezzük magunkat.
Amint már tudod, a koherencia ellentéte az inkoherencia. Ha a szív
inkoherens módon ver, elveszítjük belső egyensúlyunk, idegessé, türelmetlenné
és szétszórttá válunk. Mivel a test túlélőmódban van, működésünk állatiasabb,
primitívebb, mintha magasabb rendű emberi és isteni, szívközpontú érzelmek
vezérelnének. Az inkoherenciát a stressz váltja ki, ami nem más, mint a test és
az elme reakciója a külső környezet felől érkező zavaró és nyugtalanító
ingerekre. A paraszimpatikus idegrendszer akkor működik a legjobban, amikor
biztonságban érezzük magunkat, a szimpatikus idegrendszer pedig olyankor
lép működésbe, ha ez a biztonságérzet megszűnik. A biztonságérzet hiányából
fakadó stressz nem feltétlenül magáról az eseményről szól, hanem sokszor az
eseményre adott érzelmi reakciók nem megfelelő kezeléséről.
A homeosztázis állapotában a test olyan, mint egy kifinomult, olajozottan
működő gépezet, ám ha bizonyos érzelmek, például a neheztelés, a harag, az
irigység, a türelmetlenség vagy a frusztráció hosszú ideig kitart, felbomlik a
belső egyensúly. Ha felidézel egy esetet a közelmúltból, amikor stresszt éltél át,
valószínűleg a szakadozott ritmus érzése jut eszedbe. (Ami azt illeti, pontosan
ez történik a szívvel – szakadozott ritmusban kezd el verni.) A krónikus stressz
állapotában a test csak nagy nehezen tudja fenntartani a homeosztázist, és
milliónyi, stresszhez köthető tünet üti fel a fejét. Ez az állandó stressz a testet
körülvevő energiamezőből vonja el az energiát, és kimeríti az életerőnket, így
alig tudunk a feltöltődéssel és a regenerálódással foglalkozni. A
stresszhormonoktól való függés eredményeképp a test egy addiktív hurokba
kerül, ahol az inkoherencia és a káosz már normálisnak érződik – de milyen
áron?
A stressz hosszú távon katasztrofális hatásokkal járhat. A Mayo Klinika
egyik kutatása szerint, amelyet szívbetegek körében végeztek, a pszichológiai
stressz a jövőben bekövetkező szív-érrendszeri problémák, például a szívhalál,
a szívmegállás és a szívinfarktus legmegbízhatóbb előjele.6 Sokan annyira
hozzászoktak az állandó stresszhez, hogy fel sem ismerik, hogy szüntelen
stresszben élnek, amíg be nem következik a probléma, például egy szívroham.
Logikus tehát, hogy ha a szív hosszú ideig inkoherens módon ver, és felbomlik
belső egyensúlya, előbb-utóbb felmondja a szolgálatot.
A stressz kezelésében kulcsszerepet játszik a rezilienciaként ismert
fogalom, amelyet a HMI a következőképp határoz meg: „Azon képességünk,
amely révén a stresszre, a nehézségekre, a traumákra és kihívásokra fel tudunk
készülni, ezekből fel tudunk gyógyulni, illetve alkalmazkodni tudunk
hozzájuk.”7 A reziliencia és az érzelmek kezelése fontos szerepet játszik egy sor
fiziológiai folyamatban, például abban, hogyan szabályozzuk az energiát,
hogyan nyeri vissza a test az egyensúlyát a stresszválaszt követően, vagy hogyan
tudjuk megőrizni az egészséget és a homeosztázist.

HRV: kommunikáció a szív és az agy között

Általánossá vált az a nézet, hogy az agy uralja a test biológiáját. Ez
részben igaz is, ám a szív egy autoritmikus szerv, ami azt jelenti, hogy a
szívverést maga a szív szabályozza, nem pedig az agy. Közismert például, hogy
ha bármelyik állatfaj szívét kiemeljük a testéből, és Ringer-féle sóoldatba
helyezzük, hosszú ideig tovább dobog – jóllehet semmilyen idegrendszeri
összeköttetésben nem áll az aggyal. A magzat szíve már azelőtt dobogni kezd,
hogy agya egyáltalán kifejlődne (háromhetes kor körül), az agy elektromos
tevékenysége pedig csak öt- vagy hathetes korban kezdődik.8 Ez azt szemlélteti,
hogy a szív képes kommunikációt kezdeményezni a központi idegrendszerrel.
A szív azért is különleges, mert az autonóm idegrendszer mindkét ágából
találhatók benne idegrostok, ami azt jelenti, hogy mind a szimpatikus, mind a
paraszimpatikus idegrendszerben bekövetkező bármiféle változás minden egyes
szívdobbanásnál kihat a szív működésére. Ez azért fontos, mert akár tudatában
vagyunk, akár nem, minden átélt érzelmünk hatást gyakorol a szívritmusra,
mégpedig közvetlenül a központi idegrendszeren keresztüli kommunikáció
révén. Ily módon a szív, a limbikus rendszer és az autonóm idegrendszer
rendkívül közeli kapcsolatba kerül egymással, mivel az egyikben bekövetkező
egyensúlyi változás mindig kihat a másikra. (Mellékesen megjegyzem, hogy a
limbikus agyat – az autonóm idegrendszer székhelyét – emocionális agynak is
szokták nevezni, tehát amikor megváltoztatod az érzelmeid, az autonóm
funkcióidra is hatással vagy.) A tudomány ma már 75 százalékos biztonsággal
meg tudja mondani, hogy egy adott ember mit érez, pusztán azáltal, hogy
szívfrekvencia-variabilitási elemzés segítségével megvizsgálja a szív
ütemenkénti aktivitását.9
A HRV (szívfrekvencia-variabilitás) egy olyan fiziológiai jelenség, amely a
környezeti és pszichológiai kihívásokat méri a szívdobbanások között eltelt
időintervallumok variációi segítségével (innen a variabilitás kifejezés). A HRV
többek között meg tudja mutatni szívünk és idegrendszerünk rugalmasságát
(ami jól tükrözi egészségünket és fittségünket), valamint azt, hogy mentális és
érzelmi életünk mennyire kiegyensúlyozott.10 A szív ritmusának a HRV
segítségével történő tanulmányozásával a tudomány képes felismerni olyan
mintákat, amelyek révén jobban megértjük, miként dolgozzák fel az érzelmeket
az emberek, valamint hogy az érzések és érzelmek milyen hatást gyakorolnak a
jóllétünkre. Ily módon a folyamatos HRV-kutatás fantasztikus betekintést nyújt
a szív, az agy és az érzelmek közötti kommunikáció rejtelmeibe.11
Számos tanulmány azt mutatja, hogy a közepes szintű variabilitás révén
jobban tudunk alkalmazkodni az élet kihívásaihoz.12 Az alacsony
szívfrekvencia-variabilitás azonban megbízható és független előrejelzője a
jövőbeli egészségügyi problémáknak, beleértve az összes halálokot.13 Az
alacsony HRV számos betegséggel hozható összefüggésbe. Amikor fiatalok
vagyunk, nagyobb a variabilitásunk, ám ez az öregedéssel csökken. A HRV
mintázatai annyira konzisztensek, hogy a tudósok pusztán a HRV alapján
mintegy két év hibahatáron belül meg tudják becsülni a beteg életkorát.
A stabil szívritmust sokáig a jó egészség jelének tartották, de ma már
tudjuk, hogy szívritmusunk minden egyes szívveréssel változik, még alvás
közben is. Az évek során a HMI kutatói rájöttek, hogy a HRV-nél nem az egyes
szívveréseket jelző kiugrások az érdekesek, hanem a szívdobbanások közötti
intervallumok. Az ily módon kinyert információ kódolása némiképp hasonlít a
morzekódhoz, ahol a kommunikáció az egyes jelek között eltelt időközök révén
valósul meg.14 A szív esetében a ritmusok közötti intervallumok bonyolult
információkat tartalmaznak, amelyek az agy és a test közötti
kommunikációban játszanak szerepet.
A kilencvenes években a HMI kutatói felfedezték, hogy amikor az
emberek a szívükre összpontosítanak, és olyan érzelmek alakulnak ki bennük,
mint például az elismerés, az öröm, a hála és együttérzés, ezek az érzések
koherens mintákként is megjelennek a szív ritmusában. Ennek az ellenkezője
igaz a stresszes érzésekre, amelyek következtében a szív ritmusa inkoherenssé
vált, egyenetlennek és szabálytalannak tűnt. Ez a felfedezés rámutatott az
érzelmi állapotok és a HRV-mintázatok közötti kapcsolatra (lásd a 7.1. ábrát).15
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a pulzusszám (percenkénti ütem) és a
szívritmus két különálló biológiai jelenség. Elképzelhető például, hogy
valakinek magas a pulzusa, de fennmarad nála a koherencia állapota;
megállapították tehát, hogy a szív ritmusai koherens belső testi állapotokat
hozhatnak létre.
 7.1 ábra
A HeartMath Intézet ajándéka. A felső HRV-görbe inkoherens szívritmust ábrázol, amely olyan érzések
következtében jön létre, mint a neheztelés, a türelmetlenség vagy a frusztráció. Az alsó HRV-görbe koherens
szívritmust mutat, amely olyan érzések következtében alakul ki, mint a hála, a nagyrabecsülés vagy a kedvesség

Ha a HRV-nk mintázata koherens, az azt jelzi, hogy magas fokú szinkron és

harmónia áll fenn az autonóm idegrendszer két ága között. Mindabból, amit a
nyugati orvoslásból megtanultunk, arra következtetünk, hogy az autonóm
idegrendszert nem tudjuk kontrollálni (például a szívritmust vagy a
vérnyomást), mivel ezek a funkciók kívül esnek a tudatos elme birodalmán,
nem is beszélve az akaratlagos és az akaratlan idegrendszer szétválasztódásáról.
Tudjuk azonban, hogy nem kell se jóginak, se misztikusnak lenni ahhoz, hogy
szert tegyünk ilyen képességekre. Elég természetfölöttinek lenni, az pedig
tanulható. Ez az egyik oka, amiért a HMI a szívkoherencia fontosságát
hangsúlyozza, mégpedig nem csupán az egyén számára, hanem a katonaság, a
büntetés-végrehajtás, az oktatás, a sport és más, nagy igénybevétellel járó
területeken dolgozók számára is, mert csak ennek birtokában tudják megőrizni
tisztánlátásukat, döntési képességüket és hidegvérüket a nagy stresszel járó
helyzetekben.
A szívkoherencia jótékony hatásai
Ha úgy döntünk, hogy az emelkedett érzelmeinket fogjuk ápolni és átélni,
és az emelkedett érzelmekből származó koherens jelzés eléri az agyat –
amennyiben a jelzés amplitúdója elég magas –, az agyban az ezen érzéseknek
és érzelmeknek megfelelő kémiai anyagok szabadulnak fel. Ezt hívjuk
érzésnek, és az efféle pozitív érzéseknek köszönhetően érezzük magunkat
könnyűnek és szabadnak – más szóval egész létállapotunk energiája
megemelkedik. Ha emelkedett, kellemes érzést élsz át biztonságos
környezetben, az efféle érzések energiája legalább 1400 olyan, különböző
biokémiai változást indít be a testben, amelyek a növekedést és a regenerációt
segítik.16 Így nem elvonod az energiát a testedet körülvevő energiamezőtől, hogy
kémiává alakítsd, hanem táplálod és növeled ezt a mezőt, és ez újfajta, az
energiaváltozásokat tükröző kémiai kifejeződést fog eredményezni. De hogyan?
Ha a test első három energiamezője csak fogyasztja az energiát, amikor nem
vagyunk egyensúlyban, akkor a szív energiát generál, ha figyelmedet a szívedre
fókuszálod, hogy emelkedett érzéseket teremts és tarts fent, ez a koherens
energia pedig olyan szívritmust eredményez, mint a dobverés. Ez a koherens,
ritmikus szívverés teremt mérhető mágneses mezőt a szíved és ebből adódóan a
tested körül. Az ütemes dobveréshez hasonlóan, amely mérhető hanghullámot
produkál, minél erősebb a szívkoherencia, annál kiterjedtebbé válik az
energiameződ.
Ha olyan érzéseid vannak, mint a fájdalom, a harag, a stressz, az irigység,
a düh, a versengés vagy a frusztráció, akkor viszont a szívből az agyba jutó jel
inkoherenssé válik, és ez mintegy 1200, ezeknek az érzéseknek megfelelő
kémiai anyagot szabadít fel.17 Ez a kémiai áradás 90–120 másodpercig tart.
Rövid távon az ilyen stresszes érzések nem okoznak kárt, sőt ha megoldódnak,
még a rezilienciát is fokozzák. A megoldatlan túlélési érzelmek hosszú távú
hatásai azonban az egész testet az inkoherencia állapotába taszítják, így az
ember sérülékennyé válik a stresszel kapcsolatos egészségügyi problémákkal
szemben. Az ilyen túlélési érzelmek energiát vonnak el a testedet körülvevő
mezőtől, fokozzák a szeparáció és az anyagiság érzését, hiszen szinte a teljes
figyelmedet az anyagra, a testedre, a környezetre, az időre és a problémáid
forrására fókuszálod.
A HMI egyik legfontosabb felfedezése, hogy a pillanatnyi érzelmeink
hatással vannak a szívre, érzéseink és érzelmeink pedig kulcsfontosságú
szerepet játszanak a „szív intelligenciájának” felszabadításában. Minthogy az
érzések és érzelmek olyan energiák, amelyek erőteljes mágneses mezőket
bocsátanak ki, minél erősebbek az emelkedett érzések, annál erősebb a
mágneses mező. Valójában a szív generálja a legerősebb mágneses mezőt a
testben – ötezerszer erősebbet, mint amilyet az agy generál.18
Helyezd az ujjad a csuklódra, és tapintsd ki a pulzusod. A pulzus
valójában energiahullám, amelyet vérnyomáshullámnak hívunk, végighalad az
egész testen, közben pedig hatással van mindenre, beleértve az agy működését
is. A szív mágneses pulzusa nem csupán a test minden egyes sejtjében rezonál
végig, hanem a testtől két-három méterre is mérhető a magnetométer nevű
érzékeny detektorral.19 Ha emelkedett érzések segítségével aktiválod a szíved,
nem csupán energiát sugárzol minden egyes sejtednek, hanem kifelé, a világba
is sugárzod ezeket az érzéseket. Ez az a pont, ahol a szív meghaladja a biológia
és a fizika korlátait.
A HMI-laboratórium kutatói elektroenkefalográf segítségével felfedezték,
hogy ha a szív a koherencia állapotába kerül, az agyhullámok
összehangolódnak a szívritmussal, mégpedig a 0,10 Hz-es frekvencián, és az
agy-szív szinkronizációt fokozza, ha az alany a szívkoherencia állapotában van.
A 0,10 Hz-es koherens frekvenciáról kimutatták, hogy ez az optimális
teljesítőképesség állapota, és az jellemzi, hogy ilyenkor jobban hozzá tudunk
férni a mély intuíciónkhoz és a belső iránytűnkhöz. Ha az analitikus elme
félreáll az útból, az ember megkezdheti az utazást a tudatos alfa-hullámtól a
thétán át a delta-agyhullámokig – vagyis eljuthat abba az állapotba, ahol a test
regeneráló funkciói zajlanak. Érdekes egybeesés, hogy a hallgatóink gyakran
számolnak be arról, hogy intenzív misztikus élményeket élnek át mély delta-
állapotban, 0,09-0,10 Hz körül (a 0,09 Hz csupán egyszázadnyira tér el a
másodpercenkénti optimális koherenciától), miközben a szívük rendkívül
koherens állapotban van. A szív által keltett energiaamplitúdó azonban növeli
az agy energiaszintjét, egyes esetekben a normális érték 50–300-szorosára vagy
még többre.
A szív-agy koherencia további bizonyítékát szolgáltatta egy sor olyan
kísérlet is, amelyet dr. Gary Schwartz és munkatársai végeztek el az Arizonai
Egyetemen. Kísérletük során számos olyan jelét találták a szív és az agy közötti
kommunikációnak, amelyet neurológiai vagy más ismert csatornákkal nem
lehetett magyarázni. Ez a felfedezés arra utal, hogy a szív és az agy közötti
energetikai interakció az elektromágneses mezők révén jön létre.20 Mindkét
példa azt támasztja alá, hogy ha a szívünkre és az érzelmeinkre fókuszáljuk a
figyelmünket, a szívverés mintegy erősítőként működik. Ez fokozza a szív-agy
szinkronizációját, és nemcsak a fizikai szervekben hoz létre koherenciát,
hanem a testet körülvevő elektromágneses térben is.
Figyelemre méltó az is, hogy közvetlenül a szegycsont mögött van egy apró
mirigy, a csecsemőmirigy, amely szoros kapcsolatban áll a szívközponttal. A
csecsemőmirigy az immunrendszer egyik fő szerve, és mint ilyen kulcsszerepet
játszik a testet a baktériumoktól, vírusoktól és más patogénektől védő T-sejtek
támogatásában. A csecsemőmirigy a pubertás kezdetéig az optimumon
működik, később azonban zsugorodni kezd a növekedési hormon szintjének
természetes csökkenése következtében.
Számos más létfontosságú szervhez hasonlóan a csecsemőmirigy is ki van
téve a tartós stressz negatív hatásainak. Amikor hosszú ideig
vészhelyzetüzemmódban élünk, és feléljük létfontosságú energiamezőnket,
kifelé irányítjuk az összes energiánkat, hogy védelmet nyújtson a külső
fenyegetésektől, és alig marad energiánk a belső veszélyek elhárítására. Ez
végül az immunrendszer zavarához vezet. Logikus tehát, hogy ha a
szívközpont energiával aktiválódik, akkor a növekedésért és regenerálódásért
felelős paraszimpatikus idegrendszer mobilizálásával a csecsemőmirigynek is
aktiválódnia kell, mivel most már ehhez a mirigyhez is juttatunk energiát. A
csecsemőmirigynek tehát javára válik, ha fennmarad a testen belüli koherencia,
hiszen óriási szerepe van az immunrendszer és az általános egészség
megőrzésében.
Korábban már szó volt arról, hogy saját, független kutatásaim során,
amikor a hallgatók képesek voltak hálát és más emelkedett érzéseket érezni és
négy napon át naponta legalább 15-20 percig fenntartani, az érzelmek energiája
az immunsejtek génjeinek azt a jelzést adta, az immunoglobulin A (IgA) nevű
proteint kezdjék előállítani. Az IgA mértékének jelentős növekedése tökéletesen
példázza a szívkoherenciából fakadó számtalan pozitív hatást.
Végső soron arról van tehát szó, hogy a szívritmusunk minősége a teljes
egészségi állapotunkra kihat. Ha a szív harmonikus ritmusban ver, a
hatékonysága csökkenti a stresszt a test többi szervrendszerében, maximalizálja
az energiát, és olyan állapotokat teremt, amelyek révén lehetővé válik a
mentális, érzelmi és fizikai gyarapodás. Ha azonban szívünkben megbomlik a
harmónia, mindennek az ellenkezője következik be. Az inkoherencia miatt
kevesebb energiánk marad a gyógyulásra és az egészség megőrzésére, valamint
a hosszú távú építő folyamatokra, vagyis felbolydul belső nyugalmi állapotunk,
ami fokozott stressz alá helyezi a szívet és más szerveket.21 Például akkor
következik be szívinfarktus vagy szívbetegség, ha a test hosszabb ideig
stressznek van kitéve. Ha azonban tudatosan az emelkedett érzelmeket
választjuk, és figyelmünket nem a diszharmóniára, hanem a hálára
fókuszáljuk, a testünk pozitív módon reagál, egészségi állapotunk pedig javulni
kezd.
Ha legközelebb egy emelkedett érzés segítségével kívánsz ráhangolódni a
jövődre, és már azelőtt átéled az érzéseket, mielőtt maga az esemény
bekövetkezne – sőt hálát érzel, hogy az esemény megtörtént –, ne feledd, hogy a
legrosszabb, ami történhet veled, az, hogy gyógyulni kezdesz.

A krónikus stressz hatásai

Ha állandó stresszben élünk, szívközpontunk inkoherenssé válik, ez pedig
gátolja a kreativitást. A kaotikus szívritmusra az agy azzal reagál, hogy
szétesetté és inkoherenssé válik, ez pedig megmutatkozik az autonóm
idegrendszer két ágában is. Ha azt mondjuk, hogy a paraszimpatikus rendszer
a fék, a szimpatikus rendszer pedig a gáz, akkor – amennyiben egymás ellen
dolgoznak – a test olyan üzenetet kap, mintha egyik lábaddal a gázra taposnál,
a másikkal pedig a féket nyomnád. Nem kell autószerelőnek lenni ahhoz, hogy
belásd, milyen romboló hatása van ennek a két, egymással szemben álló erőnek
– nemcsak a fék kopik el, hanem a hajtási lánc is túlterhelődik, az ellenállás
pedig energiát pazarol és megnöveli a fogyasztást. A stressz is hasonlóan teszi
tönkre a testet, míg végül nem marad erőnk arra, hogy megőrizzük az
egészségünk vagy regenerálódjunk, mivel életerőnk és rezilienciánk a végéhez
ér.
Mivel a reziliencia alapja a hatékony energiafelhasználás, nem csoda,
hogy a krónikus stressz hatásának következtében fáradtnak, kimerültnek, sőt
akár betegnek érzed magad. Minél inkább a rabjává válunk az efféle stressznek,
annál valószínűtlenebb, hogy képesek leszünk megnyitni a szívünket, befelé
fordulni és tudatosan létrehozni a szívkoherenciát.
Hadd mondjak el egy élményt, amely Washington állam vidéki részén
esett meg velem, és jól példázza a fentieket. Egy novemberi estén hazaértem a
munkából, leparkoltam a kocsit, és mint mindig, gyalog indultam el a
házunkhoz vezető negyvenméteres úton. Koromsötét volt. Mintegy harminc
méterre a bejárati ajtótól, jobbra tőlem baljós morgást hallottam néhány
nagyobb sziklatömb mögül. Figyelmem azonnal az anyagra (valamire) szűkült,
és arra gondoltam: Vajon mi rejtőzhet ott a sötétben? Elkezdtem kutakodni az
elmémben, majd a környezetemben, hogy találjak valami ismertet az emlékeim
között, ami alapján meg tudom jósolni a jövőt. Talán az egyik kutyám az – ötlött
fel bennem. Elkezdtem hívni a kutyáimat, de nem válaszoltak. Ahogy pár
lépéssel közelebb mentem, a morgás erősödött.
Anélkül, hogy tudatosan energiát fektettem volna bele, a szőr hirtelen
felállt a hátamon, felgyorsult a pulzusom és a légzésem, az érzékeim
kiélesedtek, ahogy a testem felkészült az üss vagy fuss válaszra. Elővettem a
telefonom, bekapcsoltam a zseblámpafunkciót, hogy figyelmemet a potenciális
veszélyforrásra fókuszáljam, de így sem láttam, honnan ered a zaj. A morgás
nem maradt abba, én pedig meghátráltam, bemenekültem az istállóba, ahol az
alkalmazottaim a lovakat zárták be éjszakára. Fogtunk néhány puskát és
zseblámpát, és visszatértünk a helyszínre, ahol még épp láthattunk egy pumát
és a kölykét, amint eltűnnek a bokrok között.
Gondolom, a történetből világos, hogy az extrém stresszt kiváltó helyzetek,
mint a fenti is, nem igazán alkalmasak arra, hogy az ember megnyissa a szívét
és az ismeretlenbe helyezze a bizalmát. Nem ilyenkor kell a figyelmet a külső,
anyagi világ dolgairól az elme új lehetőségeire áthelyezni. Ilyenkor elfutni,
elrejtőzni vagy küzdeni kell. Ha azonban örökre megrekedsz az üss vagy fuss
állapotban – még akkor is, ha nem leselkedik puma a bokrok között –, kevésbé
valószínű, hogy szívesen becsukod a szemed és befelé fordulsz, ugyanis
figyelmedet az előtted lebegő, vélt vagy valós veszély köti le. Nem tudja olyan új
információ elérni az idegrendszered, amely ne az épp átélt élménnyel lenne egy
szinten, ezért a testedet sem tudod új sorsra programozni. Logikus tehát, hogy
minél inkább a stresszhormonok rabságában éled a hétköznapjaid, annál
valószínűtlenebb, hogy teremteni vagy meditálni akarsz, vagy hogy megnyitod a
szíved, és mersz sérülékeny lenni.

A szívagy
 1991-ben dr. J. Andrew Armour úttörő munkája rávilágított, hogy a
szívnek szó szerint saját elméje van. A szív saját idegrendszere – a maga
mintegy 40 000 idegsejtjével – az agytól teljesen függetlenül működik.
Tudományos nyelven ezt hívják belső szívidegrendszernek, de
mindközönségesen csak szívagynak szokták nevezni.22 A felfedezés olyan nagy
hatású volt, hogy egy egészen új tudományterület, a neurokardiológia jött létre
a nyomán.

7.2 ábra
Ha a szív a koherencia állapotába kerül, akkor erősítőként funkcionálva koherens információkat küld az afferens
idegeken keresztül egyenesen a talamuszba, ami összehangolja a neokortexet és az agy túlélőközpontjait

A szív és az agy között efferens (leszálló) és afferens (felszálló) idegpályák

biztosítják az összeköttetést; az idegrostok 90 százaléka azonban a szívből az
agy felé mutató, felszálló idegek közé tartozik.23 Armour rájött, hogy ezek a
közvetlen, afferens idegpályák szüntelenül jeleket küldenek és információkat
továbbítanak, amelyek aktív hatással vannak az agy magasabb szintű kognitív és
érzelmi központjaira.24 A szívből az agyba érkező jelzések a nervus vaguson
keresztülhaladva egyenesen a talamuszba jutnak (ahol az agykéreg-
tevékenységek, úgymint a gondolkodás, észlelés és nyelvi feldolgozás
összehangolása történik), onnan pedig a homloklebenyekbe (amely a motoros
funkciókért és a problémamegoldásért felel), végül pedig az agy
túlélőközpontjába, az amigdalába (amely az érzelmi memóriát rögzíti). Az
amigdala magsejtjei még a szívveréssel is egybehangolódnak25 (lásd a 7.2 ábrát).
Ez azt jelenti, hogy ha a szívközpont nyitva van, akkor sakkban tartja az agy
túlélőközpontjait. Lehet tehát, hogy minél inkább szívközpontú vagy, annál
kevésbé reagálsz a stresszhatásokra. Ez megfordítva is igaz: minél kevesebb az
energia a szívközpontodban, annál valószínűbb, hogy túlélőmódban élsz.
Ez arra utal, hogy az érzéseink és a szívritmusunk hatással van arra,
milyen az érzelmi memóriánk és milyen reakciók történnek bennünk; a stressz
és a szorongás tehát olyan agyhullámmintázatokat tud kiváltani, amelyek
megfelelnek a múltban gyökerező, megszokott szorongásainknak. Megfordítva:
mintha csak számítógépek lennénk – az emelkedett szívbéli érzelmek koherens
agyhullámokat tudnak kiváltani; ha tehát jövőbeli érzelmeket idézel meg azzal,
hogy emelkedett érzelmi állapotot hozol létre, az agyad elkezdi lefektetni a
jövőbeni érzelmek vagy az új sors idegi hálózatának alapjait. Az Armour által
felfedezett, a szívből az agyba vezető afferens idegpályák azt bizonyítják, hogy a
szív önállóan dolgozza fel az érzelmeket, közvetlenül reagál a környezetre és
szabályozza saját ritmusát – anélkül, hogy az agyból információkat kapna. Ez
azért van, mert a szív és az autonóm idegrendszer együttműködik. Figyelemre
méltó, hogy a kommunikációt segítő idegek lehetővé teszik azt is, hogy a szív
érzékeljen, emlékeket tároljon, saját magát szabályozza és a keringési rendszer
szabályozásával kapcsolatos döntéseket hozzon az idegrendszertől függetlenül.26
Egyszerűen megfogalmazva: a szívben keletkező érzelmek és érzések
fontos szerepet játszanak abban, hogyan gondolkodunk, hogyan dolgozzuk fel
az információkat, hogyan érzünk és hogyan fogjuk fel a világot, benne
önmagunkkal.27 Ha a szívközpont aktiválódik, az lökést ad az agynak,
amelynek felfokozódik a működése; a test egészében létrejön az egyensúly, a
rend és a koherencia.

A szívközpontú élet
Ahogy már említettem, minden gondolatod olyan kémiát eredményez, amely
ennek a gondolatnak felel meg, ez a kémia pedig valamilyen érzést hoz létre.
Így aztán csupán az olyan gondolatokra leszel fogékony, amelyek megfelelnek
az érzelmi állapotodnak. Ma már tudjuk, hogy ha hallgatóink szívközpontúak,
és jobban átélik a teljességet és az egységet, közelebb kerülnek az álmaikhoz is.
Ha hálát, bőséget, szabadságot vagy szeretetet éreznek, akkor érzéseik nyitottak
a velük egyenértékű gondolatokra. Az ilyen szívközpontú érzelmek megnyitják
a kaput a tudattalan felé, hogy úgy tudd beprogramozni az autonóm
idegrendszered, hogy az a jövőbeni gondolatokkal legyen egyenértékű. Azt is
tudjuk, hogy ha a hallgatókat a félelem vagy a hiányérzet jellemzi, hiába
próbálják az ellenkezőjét gondolni magukról, nem alakul ki mérhető változás,
mivel az csak úgy következhet be, ha a gondolatok összhangban vannak a test
érzelmi állapotával. Bármilyen pozitívan is gondolkodnak, ha a gondolathoz
nem társul egy azzal egy szinten levő érzés, az üzenet nem jut el a test többi
részébe.
Hiába ismételgeted tehát orrvérzésig, hogy „nem félek”, ha közben
valójában félsz, akkor ez a gondolat nem jut túl az agytörzseden, ami viszont
azt jelenti, hogy nem küldesz előremutató jeleket az autonóm idegrendszer és a
test felé. Az érzés az, ami létrehozza azt az érzelmi töltést (energiát), amely új
irányba tudja elindítani az autonóm idegrendszert. Érzés nélkül megmarad a
hiátus az agy és a test között – az egészség gondolata és az egészség érzése
között –, így nem fogod tudni megtestesíteni az új létállapotot.
Csak akkor érhetsz el maradandó változást, ha megváltoztatod az
energiád. Ha napi szinten fent tudod tartani az emelkedett érzelmeket, a test –
belső intelligenciája révén – egy idő után elkezd olyan relatív genetikai
változásokat elindítani, amelyeket korábban ismertettem. Ez azért történik így,
mert a test azt hiszi, hogy az érzelem, amely eluralkodik rajtad, külső
környezeti forrásból származik. Amikor tehát megnyílik a szívközpont, és már
a tapasztalat megtörténte előtt megtanulod érezni az emelkedett érzelmet,
valamint világos szándékot társítasz hozzá, a test úgy fog reagálni, mintha már
most a jövőbeli élményt élné át. A szív és az elme összhangja aztán kihat a test
kémiájára és energiájára, mégpedig egy sor különböző módon.
Ha a szív és az agy közti koherencia forrása szívből fakad, és az
egymáshoz hangolódás optimális teljesítményt és egészséget eredményez, akkor
mindennap érdemes időt szakítani arra, hogy aktiváld a szívközpontod. Ha
tudatosan úgy döntesz, hogy a szív emelkedett érzelmeit fogod átélni, ahelyett
hogy külső forrásra várnál, amely kiválthatja ezeket az érzéseket, azzá válsz,
akinek valójában lenned kell: szívből élő egyéniséggé. Ha szívből élsz,
automatikusan a szeretetet választod, és ösztönösen demonstrálod az önmagad
és mások jóléte iránti együttérzés és törődés révén, beleértve az egész Földet. A
HMI-vel kötött partnerság révén a hallgatóink bizonyítékot szolgáltatnak arra,
hogy kellő gyakorlással valóban kialakíthatók, irányíthatók és fenntarthatók az
emelkedett érzések és érzelmek – függetlenül attól, hogy mi történik a
külvilágban.
Világszerte megrendezett workshopjainkon megtanítjuk a hallgatóinknak,
hogy az emelkedett érzelmek szívritmus általi szabályozása révén hogyan
tudják elérni az agy és a szív közötti koherenciát. Ezután HRV-monitor
segítségével megmérjük a képességeiket. Irányított meditáció közben arra
kérjük őket, hogy adják át magukat a hála, az öröm és a szeretet érzésének, és
szorgalmazzuk, hogy mindennap gyakoroljanak. Ha ugyanis sokat gyakoroljuk,
milyen a koherencia állapotában lenni, megszokássá válik. Reményeim szerint
elég gyakorlással hallgatóink felül tudják írni régi énképüket, amely
értéktelennek, félénknek vagy bizonytalannak láttatja őket, így ezek helyére
emelkedettebb érzések kerülhetnek, így mélyen beleszeretnek az életükbe. Elég
sok hallgatót láttunk már ahhoz, hogy kijelenthessük: valóban lehetséges
pozitív, mérhető, kézzelfogható hatásokat produkálni pusztán azzal, ha
megváltozik gondolkodásunk és érzéseink paradigmája. Az ilyen, elkötelezett
tanítványok aztán hazamennek, ahol a saját életükben elért pozitív változások
továbbgyűrűznek, és hasonló folyamatokat indítanak el a családban és a
közösségben, így a harmónia és a koherencia rezgései idővel kiterjednek az
egész világra.
Egy idő után a felfokozott érzelmi állapotok irányításának gyakorlásával
az állandó, emelkedett érzelmek új érzelmi minimumot állítanak be. Ez az
alapérték innentől kezdve szüntelenül olyan gondolatokat fog ébreszteni,
amelyek ugyanazon a szinten vannak, mint a felfokozott érzések. Az új
gondolatok együtt új mentális szintet teremtenek, ami pedig további olyan
érzelmekhez vezet, amelyek megfelelnek ezeknek a gondolatoknak, ami még
jobban erősíti az alapértéket. Ha létrejön ez a visszacsatolási körforgás a szív
(test) és az elme (agy) között, egészen új létállapotban találod magad – a
határtalan elme tudatának, valamint a mély szeretet és hála energiájának
állapotában. Ennek folyamatos ismétlése jelenti a test átkondicionálását, az agy
áthuzalozását, valamint a test biológiai felépítésének átkonfigurálását az új
létállapothoz alkalmazkodva. Most már automatikusan és rendszeresen
másfajta elektromágneses energiaszignált sugárzol a mezőbe. Ez az, aki vagy,
vagyis akivé lettél.
Végtelenül sok történelemkönyvet lehetne írni az inkoherens érzelmek
szemüvegén át. Akár Shakespeare-drámáról, akár népirtásról, akár
világháborúról van szó, az olyan túlélési érzelmek, mint a hibáztatás, a
gyűlölet, a harag, a versengés és a bosszúvágy számtalanszor eredményeztek
teljesen fölösleges szenvedést, fájdalmat, elnyomást és halált. Ezek miatt aztán
az emberi együttélést a szembenállás és a konfliktus jellemzi, nem pedig a béke
és a harmónia. Most jött el az az idő, amikor kitörhetünk ebből a körből. Az
emberiség fordulóponthoz érkezett, amikor is az ősi bölcsesség és a modern
tudomány egymásra talál, és metszéspontjukban elérhetővé válnak olyan
technológiák és tudományos eredmények, amelyek segítségével nemcsak azt
tanulhatjuk meg, hogyan lehet hatékonyabban és hatásosabban kezelni az
érzelmeket, hanem azt is, milyen következményekkel jár ez az egészségre, a
kapcsolatokra, az energiaszintre, valamint a személyes és kollektív fejlődésre
nézve. Nem kell hozzá hegyeket megmozgatni – elég megváltoztatni a belső
létállapotunkat. Ez lehetővé teszi, hogy változtassunk azon, ahogyan
egymáshoz viszonyulunk, hogy a stresszes helyzeteket olyan, pozitív
élményekre cseréljük, amelyek energiával töltenek fel, hogy spirituálisabbá
váljunk és hogy jobban átérezzük a teljességet, a kölcsönösséget és az
összetartozást. Az agy gondolhat, amit akar – ha a szíveddel kezdesz észlelni,
akkor nemcsak gondol, hanem tud is.

Néhány példa workshopjainkról

Kitűnően szemlélteti a szívkoherencia és az agykoherencia közti ok-okozati
összefüggést a színes betétlapok 8A és 8B táblája. Az első kép egy viszonylag
alacsony, normális béta-hullám-mintázatot mutat, még a szívkoherencia
kialakítása előtt. A második képen már jelentősebb változás látszik, mivel a
tesztalany mindössze néhány perccel később eléri a szívkoherenciát. Ez azért
történhet így, mert a szív mintegy erősítőként hat az agyra, és rendkívül
koherens, szinkronban levő alfa-agyhullámokat generál.
A 7.3A és 7.3B ábrán az egyik haladó workshopunkon részt vevő hallgató
HRV-analízise látható, akinek fantasztikus napja van. Az első ábra, a 7.3A két
meditációt mutat – egyet reggel, egyet pedig közvetlenül ebéd előtt, az egyes
blokkok pedig ötperces időközöket jelentenek. Ahová az első szürke nyíl mutat
a felső képen, ott érte el a hallgató a tartós szívkoherencia állapotát. A reggel 7
órás meditációnál több mint 50 percen át megőrizte ezt az állapotot – a vége ott
látható, ahol a második nyíl lefelé mutat. A kép alsó részén, a második jobbra
mutató nyílnál érte el ismét a szívkoherenciát az ebéd előtti meditáció alatt, és
ezt fent is tartotta 38 percen át. A végét a második lefelé mutató szürke nyíl
jelzi. Amint látjuk, fejlődés mutatkozik.

7.3A ábra

7.3B ábra

A befelé mutató szürke nyilak mindkét ábrán azt jelzik, ahol a hallgató belépett a szívkoherencia állapotába a
tartósan emelkedett érzelmi állapot segítségével. Az egyes négyzetek ötperces időközöket jelentenek. Mind a
7.3A, mind a 7.3B ábra azt mutatja, hogy a tesztalanynál fejlődés gyelhető meg a belső állapot
szabályozásának képességében

A 7.3B ábránál, alul, ahol a két nyíl befelé mutat, a tanítvány több mint egy
órára spontán módon a szívkoherencia állapotába kerül. A teste éppen most
kondicionálódik az új elméhez.
Most pedig nézd meg a 7.3B ábrát. A délutáni meditációról készült ábra
tetején már az látható a két szürke nyíl között, hogy az alany csaknem 45 percre
újra a szívkoherencia állapotába kerül. Ez az ábra azért rendkívüli, ami aznap
este 8 óra körül történt (lásd a befelé mutató nyilakat a második ábrán). Mivel
ekkor nem meditáltunk, később rákérdeztünk, mit élt át abban a pillanatban. A
szíve több mint egy órára a szuperkoherencia állapotába került, közben pedig
teljesen normál ébrenléti állapotban volt.
Azt mondta, hogy már lefekvéshez készülődött, amikor hirtelen rátört a
szeretet érzése. Annyira erős volt, hogy le kellett feküdnie és át kellett adnia
magát. A szíve spontán módon a szívkoherencia állapotába került, és 70 percen
át, miközben az ágyon feküdt, mély szeretetet érzett a saját élete iránt.
Megőrizte az autonóm idegrendszerében bekövetkezett változást. Az utolsó nyíl
azt a pillanatot mutatja, amikor oldalra fordult és elaludt. Gondolom,
egyetértünk abban, hogy nem lehet rossz így befejezni egy napot.

7.4 ábra
Három hallgató, akik 45 percen át fenntartották a szívközpontú érzelmeket

Gondolkodjunk el: tudjuk, milyen könnyen magával ragadhat a félelem vagy a

szorongás, ha egy olyan jövőbeli eseményre gondolunk, amely még meg sem
történt, de mi már lélekben újra és újra átéltünk. Azt is tudjuk, hogy minél több
energiát fektetünk abba, hogy tápláljuk ezt a gondolatot, és minél többet
rágódunk a lehetséges következményeken, annál valószínűbb, hogy a
gondolataink a lehető legrosszabb forgatókönyvbe torkollnak. Az efféle
gondolatokat az érzelmek vezérlik. Ahhoz kondicionáltuk a testünket, hogy
félelemben és szorongásban élő elme legyen. Ha ez hosszú ideig fennáll, a
tested pánikrohamot élhet át – egy autonóm, spontán testfunkciót, amelyet a
tudatos elme nem képes uralni.
De mi van akkor, ha ahelyett, hogy a félelemre és a szorongásra
kondicionálod a tested, maradandó emelkedett érzelmeket élsz át, a testedet
pedig a szeretet és a koherencia elméjéhez kondicionálod? Ha ahelyett, hogy
rettegsz az újabb pánikrohamtól, izgatottan várod, mikor következik be egy
újabb autonóm szeretetroham?
A 7.4 ábra további három olyan hallgatót mutat, akik képesek hosszabb
ideig megmaradni a szívkoherencia állapotában. Láthatod, hogy a szívük
tartósan emelkedett érzelmi állapotban van legalább 45 percen keresztül – más
szóval a testük reagál az új elmére. Szerintem ez eléggé természetfeletti.
A 7.5A és 7.5B ábra példa két olyan személyre, akiknek természetes
ébrenléti állapotban nagyon rossz a HRV-jük – ezt jelölik a felfelé mutató fekete
nyilak. De nézd csak meg, mennyire megváltozik a HRV, amikor a
szívkoherenciát gyakorolják: ez látható a befelé mutató szürke nyilak közötti
területen. Jóllehet csak 8-15 percről van szó, a hallgatók változást idéznek elő a
biológiájukban.

A szívkoherencia-meditáció
Ez a meditáció a HMI által kifejlesztett Heart Lock-In technikán alapul.
Csukd be a szemed, hagyd, hogy ellazuljon a tested, és koncentrálj a szívedre.
Kezdj el ki- és belélegezni a szívközpontodból, egyre lassabban és mélyebben.
Ha a figyelmed elkalandozik, vezesd vissza a mellkasodra, a szívedre és a
légzésedre.
Ezután, miközben a negyedik központodra összpontosítod a figyelmed,
idézz fel valamilyen emelkedett érzelmet, miközben tovább lélegzel ki-be a
szívközpontodból.
 7.5A ábra

7.5B ábra

A két ábrán egy-egy olyan hallgatót látunk, akiknek HRV-je nagyon alacsony (ezt mutatják a felfelé mutató fekete
nyilak). Amikor azonban végre megnyílik a szívük, a két szürke nyíl közötti területen komoly változás gyelhető
meg. Ha csak 8-15 percre is, de megváltozik a ziológiájuk

Ha már érzed ezeket a szívből jövő érzéseket a mellkasodban, kezdd el

sugározni az energiát a testedbe és azon kívülre, és társíts hozzá egy szándékot.
A lehető legtovább sugározd az energiát és szándékot magad körül. Kezdd tíz
perccel, és mindennap próbáld egyre tovább.
Egy idő után, ha már tudod, milyen érzést okoznak a testedben ezek az
emelkedett érzelmek, gyakorolhatsz egész nap nyitott szemmel is (erről
bővebben a 9. fejezetben lesz szó, a sétáló meditáció kapcsán). Akár
emlékeztetőt is beállíthatsz a telefonodon, hogy naponta négyszer
figyelmeztessen, és ilyenkor egy-két percen át éld át az emelkedett érzéseket.
 8. fejezet

A MENTÁLIS MOZI ÉS A
KALEIDOSZKÓP

Egy szombat este vitaindító előadást tartottam a floridai Orlandóban. Másnap

reggel, miközben épp bepakoltam a délutáni repülőútra, bekapcsoltam a tévét,
hogy tájékozódjam az Egyesült Államok politikai helyzetéről. A 2016-os
elnökválasztás sűrűjében jártunk, és mivel az elmúlt három hétben ide-oda
utaztam az országban, és előadásokat tartottam, kíváncsi voltam, mi történt a
távollétem alatt. Váltogattam a csatornákat, míg végre találtam egy hírállomást.
Leraktam a távkapcsolót, és miközben fél szemmel a tévét néztem, folytattam a
csomagolást. Hirtelen reklám szakította meg a közvetítést, megragadta a
figyelmem, és egy pillanat alatt megértettem, miért használjuk a „televíziós
program” kifejezést.
Először egy pár házát mutatják kívülről, éjjel. Ahogy a kamera a házra
közelít, a képernyőn megjelennek a „14. éjszaka övsömörrel” szavak. Amikor a
felvétel átvág a belsőbe, halk, baljós zene hallatszik, miközben egy idős ember
fájdalmasan nyöszörög az ágyon. Az aggódó feleség belép a szobába, és
megkérdezi, hogy érzi magát. „Fáj” – feleli a férfi. A jobb alsó sarokban apró
betűkkel, amelynek színe majdnem megegyezik a háttérével, „A film csak
illusztráció” szavak tűnnek fel. A feleség kétségbeesett arckifejezéssel odamegy
a férjéhez, lassan felhúzza az ingét, így láthatóvá válik, hogy a hátát hatalmas
vörös foltok borítják. A kép sokkoló, groteszk és szörnyű – olyan, mint egy
harmadik fokozatú égési sérülés. Harmincegy évnyi praxisom alatt több száz
övsömörrel volt dolgom, de még soha nem láttam olyan súlyos esetet, mint amit
a reklámban a színészre sminkeltek. Azonnal tudtam, hogy a készítők célja az
volt, hogy erős érzelmi választ váltsanak ki a nézőkben – bennem legalábbis
sikerült.
Miután megcsodálhattuk a férfi kiütéseit, a reklám elérte a célját:
megragadta a figyelmünket. A betegség annyira hatásosan van ábrázolva, hogy
azonnal elkezded magad máshogy érezni, mint pár perccel azelőtt. Amint a
reklám jelentős változást idéz elő érzelmi állapotodban, arra késztet, hogy
figyelmedet a külső környezetből származó felkavaró élményre összpontosítsd.
Minél erősebb a kiváltott élmény (inger), annál jobban magához vonja a
figyelmed (reakció). Az inger és a reakció összekapcsolásával, más szóval
kondicionálásával jönnek létre az emlékek.
A kondicionálás folyamata úgy kezdődik, hogy egy szimbólumot vagy
képet az érzelmi állapotunkban bekövetkező változáshoz társítunk; ez a társítás
aztán megnyitja az átjárót a tudatos és a tudat alatti elme között. Miután az
övsömörös reklámban megragadták a figyelmet (és ezzel elkezdték a
programozást), önkéntelenül is azon kezdesz gondolkozni, mi fog elhangzani
ezután. A reklám egy komor hangú narrátorszöveggel folytatódik: „Ha már volt
bárányhimlője, az övsömört okozó vírus ott van önben is. Az öregedéssel
gyengül az immunrendszer, és egy idő után nem tudja kordában tartani a
vírust.” Ez az érzelmi márkaépítés etikai aggályokra ad okot, amennyiben
kijelenti, hogy az immunrendszer az életkor előrehaladtával meggyengül. A
következő snittben azt látjuk, hogy a férfi a fürdőszobai tükörben nézi magát.
Az arca szorongást, letörtséget és levertséget tükröz. A kamera ezután átvált a
feleségre, aki a konyhában telefonál. „Nem bírom elviselni, hogy így kell látnom
őt” – mondja. Ezután ismét a férfit mutatják, aki kétrét görnyedve fekszik az
ágyban, tenyerét a homlokához szorítja, és görcsbe rándul a fájdalomtól. A
narrátor ezután egy konkrét adattal sokkolja a nézőt, amely a képernyőn is
megjelenik: „Élete folyamán háromból egy embert érint az övsömör.” Ezután
azt mondja, miközben a felirat a képernyőn marad: „Az övsömör akár harminc
napig is eltarthat.” Majd ismét a nőt látjuk, amint közvetlenül a kamerába
mondja: „Bárcsak tudnék segíteni valahogy.”
Most újra a fájdalmában fetrengő férfit látjuk, a képernyőn pedig a
következő felirat tűnik fel: „Minden ötödik, övsömörben szenvedő beteg tartós
idegfájdalmaktól szenved.” A felirat a képernyőn marad, miközben a narrátor
azt mondja: „Az övsömör sok esetben tartós idegi fájdalommal jár, amely
néhány hónaptól néhány évig tarthat. Ne várja meg, amíg környezetében
kialakul valakinél az övsömör. Kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét, hogy
milyen kockázatnak van kitéve.”
Vizsgáljuk meg közelebbről, mire is vállalkozik ez a reklám. Először is
kialakít a nézőben egy bizonyos érzelmi állapotot. Ha már megragadta a
figyelmünket, nyitottabbá és könnyebben befolyásolhatóvá válunk az ezután
következő információkra. Ha pedig hajlamosabbak vagyunk elfogadni ezt az
információt, elhinni és megadni magunkat neki (anélkül, hogy elemezni
kezdenénk), fogékonyabbak leszünk az ilyen érzelmekkel egy szinten álló
információk elfogadására, ha félelmet, kiszolgáltatottságot, sebezhetőséget,
aggodalmat, megdöbbenést, gyengeséget, fáradtságot vagy fájdalmat érzünk.
Felötlik bennünk, hogy ez velünk is megtörténhet.
A reklám egyes pontjain a képernyőn bizonyos „tények” jelennek meg
felirat formájában, amelyeket kényelmesen el lehet olvasni. Ez a programozás
erősítését szolgálja. Amíg a gondolkodó agy azzal van elfoglalva, hogy elolvassa
a szöveget, a narráció bekúszik a tudatos elme mögé, a tudattalanba. Mint egy
diktafon, felveszi az egész szkriptet, és létrehoz egy belső programot.
Ezután közvetlen, verbális szuggesztió következik: a narrátor félelmet
csepegtet a nézőbe azzal, hogy azt mondja, a vírus már ott van a
szervezetünkben, az öregedés természetes folyamatával pedig az
immunrendszer egy idő után már nem tudja felvenni vele a harcot. Ez beindítja
érzelmi agyunkat (az autonóm idegrendszer székhelyét), és lehetővé teszi, hogy
programozhatóvá váljon. Ha a szuggesztió eljut az autonóm idegrendszerbe,
kérdezősködés nélkül elfogadja az utasításokat, és nekilát, hogy a verbális
szuggesztióknak megfelelő kémiai változásokat hozzon létre a testben. Más
szóval a tested tudat alatt és automatikusan arra programozódik, hogy gyengítse
az immunrendszered. Ennek következtében valóban veszélybe kerülsz, és
jobban teszed, ha nem várod meg, amíg kialakul benned a betegség. A reklám
hatása azonban még ennél is továbbmegy: ha már voltál bárányhimlős, és
megnézed a filmet, azt fogod „gondolni”, hogy az immunrendszered gyenge az
életkorod miatt, és úgy érzed, még nagyobb szükséged van az övsömör
megelőzésére, ezért még erősebb lesz a motiváció, hogy megvedd a gyógyszert.
Ha történetesen övsömöröd van, és nézed a reklámot, és azt látod, hogy
nálad nem ilyen súlyos a helyzet, talán arra gondolsz, hogy Meg kéne vennem ezt
a gyógyszert, mielőtt nálam is súlyosbodik az övsömör. Nem szeretném úgy végezni,
mint ő. Ha pedig nincs övsömöröd, valószínűleg akkor is elgondolkodsz rajta,
hogy Vajon beleesek-e a népességnek abba a kétharmadába, aki biztonságban van?
Vagy én is azok közé tartozom, akik el fogják kapni? Ha úgy gondolkodsz, hogy
Remélem, nem tartozom az egyharmadba, az még mindig azt jelenti, hogy van
esély arra, hogy elkapd a vírust, és tudat alatt ott fog munkálkodni benned a
gondolat, hogy lehet, hogy már el is kaptad.
Tudod, mi a legabszurdabb ebben a reklámban? Szerintem az, hogy még
csak meg sem említik a gyógyszert, ezért nem is kell közölniük a
mellékhatásokat. Minthogy a reklám magára vonta a figyelmemet,
abbahagytam a pakolást, és kerestem a neten egy másik reklámot ugyanettől a
gyógyszercégtől. Kíváncsi voltam, vajon miféle gyógyszer gyógyítja meg
szerintük az olyan súlyos, eltúlzott kiütéseket, mint amiket a színész hátára
maszkíroztak. Rövid keresés után több hasonló reklámot is találtam a témában,
hasonló szavakkal, de némileg eltérő variációban. Egy dolog azonban közös volt
bennük: mindet úgy tervezték, hogy magára vonja a figyelmet.
Abban a reklámban, amelyet megnéztem, egy nő volt látható, amint
úszószemüvegben szeli a vizet egy medencében. Minden fekete-fehér. Annyi a
csavar, hogy most a narrátor (aki egy parancsoló hangnemben beszélő, brit
akcentusú nő) maga az övsömörvírus, és a nő fejéből beszél:
„Lenyűgöző, Linda. Ugyanolyan gyors vagy, mint régen, az
immunrendszered azonban a kor előrehaladtával egyre gyengül, nekem, az
övsömörvírusnak pedig nőnek az esélyeim. Azóta bujkálok benned, amióta
bárányhimlős voltál, és bármikor felbukkanhatok fájdalmas, hólyagos kiütés
formájában.” A film ezután színesre vált, és egy férfit mutat, akin soha nem
látott súlyosságú övsömör jelei láthatók. A groteszk, hólyagos kiütés óhatatlanul
magával ragadja a figyelmet. A film, amilyen gyorsan színesre váltott, most
olyan hirtelen megint fekete-fehér lesz, amint visszatérünk az úszó nőhöz.
A reklám hasonló szellemben és formában folytatódik, mint az előző:
először szembesülünk egy megdöbbentő kijelentéssel vagy képpel, amely
megváltoztatja a néző érzelmi állapotát, így fogékonyabbá teszi az
információra, végül pedig autoszuggesztióval elgondolkodtatja, hogy nincs-e
máris övsömörvírusa. Ez a hirdetés is azt sugallja, hogy lehet, hogy egészséges
vagy, rendszeresen edzel, vigyázol magadra, de ettől még a vírus áldozatává
válhatsz, hiszen senki sem immunis. A képernyőn megjelenő szavak ismét csak
megerősítik ezt az üzenetet: „Háromból egy ember élete során elkap engem.
Linda, te vajon köztük leszel?” Ha bármilyen módon azonosulsz a nővel, a
hang máris közvetlenül hozzád szól.
A reklám hangneme ezután megváltozik. Egy új, férfi narrátor szólal meg
magabiztos, könnyed stílusban, hangjában nyoma sincs aggodalomnak. Szintén
brit akcentussal azt mondja: „Hát ezért fordult Linda hozzám, az X
gyógyszerhez.” A jelenet fekete-fehér marad, kivéve a nő fürdőruháját,
úszósapkáját, valamint a gyógyszer nevét, amely nagy, gyönyörű betűkkel
jelenik meg a képernyőn. A gyógyszer így egy újabb szinten is bevésődik a néző
agyába. A reklám asszociációt teremtett az egészség és a gyógyszer között,
amely majd megvéd. Megjelenik a szlogen a képernyőn, a narrátor pedig
hangosan felolvassa, azt állítva, hogy a gyógyszer segít „felpörgetni az
immunrendszert az övsömör ellen. Megvédeni őt tőled, övsömör.”
A reklám végén a narrátor azt mondja: „Az X gyógyszert az övsömör
megelőzésére használják ötvenéves kor felett. A gyógyszer övsömör kezelésére
nem használható, és nem segít mindenkin.” És most jön a csattanó: „Ne
alkalmazza a gyógyszert, ha legyengült az immunrendszere.”
Hogy mi van? Álljunk csak meg! Épp most mondták, hogy ahogy az
öregedéssel meggyengül az immunrendszer, az övsömör fokozott kockázatot
jelent. A gyógyszer elvileg erősíti az immunrendszert, csakhogy nem szabad
beadatni, ha az immunrendszered le van gyengülve. Most jön a dilemma: ha
mégis a gyógyszer mellett döntesz, akkor úgy véled, hogy a gyógyszer erősebb,
mint az esetleg meggyengült immunrendszered. A programozás bevált.
Az okos, ám nem túl erkölcsös hirdető jól tudja, hogy ez az üzenet
összezavarja a tudatos elmét, és elveszíti a tájékozódást. Ezzel egyidejűleg
azonban azzal a gondolattal programozza a tudattalan elmét, hogy az
immunrendszered gyenge, valószínűleg már ott is van a vírus a szervezetedben,
és jó eséllyel kialakul nálad az övsömör még akkor is, ha egészséges vagy.
Ráadásul – mondja a reklám – gyógyszer nélkül valószínűleg szenvedni fogsz,
bár arra sincs garancia, hogy a betegség könnyen elmúlik, és akkor sem biztos,
hogy működik, ha gyenge az immunrendszered.
Végül pedig jönnek a mellékhatások (amelyek nem is mellékhatások,
hanem közvetlen hatások): „Övsömörszerű kiütés, bőrpír, fájdalom, viszketés,
duzzanatok, forróság vagy gyulladás jelentkezhet az injekció beadásának helye
körül, és fejfájás is előfordulhat. Kérdezze meg orvosát, ha újszülött, várandós
anya vagy legyengült immunrendszerű személy közelébe kerülhet, mert a
vakcina a bárányhimlővírus legyengített változatát tartalmazza, és
megfertőzheti őket.”
 Azta! Itt kezdtem el gondolkodni, hogy melyik bolygón vagyunk. Az efféle
programozás láttán az ember erősen elgondolkodik, valóban van-e szabad
akaratunk, vagy pedig mindannyian az alapján döntünk, amire kondicionáltak
minket – legyen szó akár sörről, akár samponról vagy hajbalzsamról, a legújabb
okostelefonról vagy épp gyógyszerről, amely vagy védelmet nyújt az övsömör
ellen, vagy nem, amely egyébként vagy benne van a szervezetedben, vagy nincs.
A reklám legtöbbször a hiányra és szeparációra épít azzal, hogy vágyat ébreszt
benned olyan dolgok iránt, amelyek nincsenek a birtokodban, amelyek ahhoz
kellenek, hogy beilleszkedj a társadalomba, vagy amelyek az üresség és a
magány érzését enyhítik. És persze, mint ebben az esetben is, ha betegnek
érzed magad vagy beteg vagy, a hirdető tudja a választ a problémádra.
Még egyszer rákerestem a reklámokra a témában, és találtam is egy
hasonlót – a szereplő már 17 napja szenved, feltárja döbbenetes sebeit, a
képernyőn pedig szavak jelennek meg, hogy befolyásolják a néző gondolatait,
miközben ugyanazt a tartalmat erősítik. A többi reklámhoz hasonlóan ez is
explicit kimondja, hogy a szer nem az övsömör kezelésére való, de a hirdetés
végén a jóképű férfi mosolyog, és azt mondja: „Azt hiszem, kipróbálom.” Az
nem derül ki, hogy minek próbálja ki, ha egyszer már 17 napja övsömörje van,
és a gyógyszer nem arra való, hogy kezelje a betegséget. Teljesen
összezavarodtam.
Évekkel ezelőtt azt tanultam, hogy a hipnózis nem más, mint a tudatos
elme gátló folyamatainak dezorientációja, amely kikerüli az analitikus elmét,
így rendkívül fogékonnyá válunk a szuggesztiók és a tudattalan elmetartalmak
iránt. Míg a tudatos elme azzal van elfoglalva, hogy mindent megfejtsen, addig
a tudattalan fenntartás nélkül mindent elhisz. Ha az embereket információkkal
dezorientálni tudod (vagy épp, a mai világban, dezinformációkkal), illetve
megdöbbentő, zavarba ejtő dolgokkal, máris megnyitottad az ajtót a tudattalan
elme programozhatósága felé.
Ebben a fejezetben ennek az ellenkezőjét fogjuk megtanulni: hogyan
programozzuk át pozitívan azokat a negatív programokat, amelyekre éveken át
kondicionálódtunk.

Három elme egy agyon belül: a tudatos, a tudat alatti és az

analitikus elme
Mostanra már tudod, hogy ha az agyhullámok bétáról alfára váltanak, a
neokortex (az analitikus, gondolkodó agy) lelassul. Az agy lelassulásával
elhagyod a tudatos elme birodalmát, és belépsz a tudatalattiba. Úgy is
mondhatjuk, hogy ha kissé tudatodnál vagy, de nem gondolkodsz aktívan, a
tudatod kikerül a neokortexből, és belép a köztiagyba, amit tudattalannak is
hívnak – mivel ez az autonóm idegrendszer központja –, valamint a kisagyba.
Biztosan te is tapasztaltad már, hogy valaki annyira belefeledkezik egy
tévéműsorba, hogy hiába szólsz hozzá, nem is hallja. Ilyenkor általában alfa-
állapotban van – olyan állapotban, amikor rendkívül fogékony az
információkra. A fogékonyság az a képesség, amikor az ember az információkat
elfogadja, elhiszi, és anélkül adja meg magát, hogy analizálni kezdene. Ilyen
állapotban annyira beszűkül a néző figyelme, hogy olyan, mintha el lenne
varázsolva. A figyelme tárgyán kívül az egész világ megszűnik számára.
Ha nem analizálja a beérkező információkat, azért hajlamos elfogadni,
elhinni azokat, valamint megadni magát nekik, mert nincs analitikus szűrő.
Logikus tehát, hogy minél fogékonyabb vagy, annál kevésbé vagy analitikus. Ez
fordítva is igaz: minél analitikusabb vagy, annál kevésbé vagy fogékony az
információkra, következésképpen valószínű, hogy az agyad alfa-agyhullámban,
más szóval transzban van. Nézd meg a 8.1 ábrát, amely segít megérteni a
fogékonyság, az analitikus elme, a transz és az agyhullámok közti összefüggést.

8.1 ábra
Amikor az agyhullámaid lelassulnak, és túljutsz az analitikus elmén, az agyad transzba kerül, és fogékonyabbá
válsz az információkra. Ez fordítva is igaz. Ha az agyhullámok felgyorsulnak, analitikusabbá válsz, az agy kikerül
a transzból, és kevésbé fogékonnyá válsz az információkra. A fogékonyság az a képesség, amikor az ember az
információkat elfogadja, elhiszi, és megadja magát nekik anélkül, hogy analizálná őket

A fent tárgyalt reklám készítői tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a

legjobban úgy lehet az emberek agyát programozni, ha alfa-agyhullám-
állapotba juttatjuk őket, hogy ne analizálják a kapott információkat. Ha a
reklámot megismétlik vagy egy hasonló, ugyanezzel az üzenettel bíró hirdetést
ismételgetnek újra meg újra, a program előbb-utóbb be fog lépni a néző
tudatalattijába. Minél inkább ki vagyunk téve az ingernek (jelen esetben a
reklámnak), annál automatikusabbá válik a programozott válasz. Végül,
amikor már tudat alatt memorizáltuk az ingert, a reakció pedig automatikussá
vált, a tudatos elmének már nem is kell gondolkodnia vagy elemeznie a bejövő
információkat. Eközben a tudat alatti elme feltérképezi az információt, majd
feljegyzi és eltárolja, akárcsak egy hangfelvételt vagy videofilmet. Ha ez
belevésődik az agyba, valahányszor újra meglátod a reklámot, az tovább
hangolja az idegi hálózatokat, ezáltal egyre jobban megerősíti ugyanazt a
programot, gondolatot vagy meggyőződést. Mármost az információ nem
csupán hatást tud gyakorolni az egészségedre, hanem megoldást is nyújthat
arra a problémára, amelyet a reklám valójában generál.
Hasonlóképpen fogékonnyá teszi az embert a sokk, a trauma és az erős
érzelmi reakciók. Gyakran előfordul például, hogy annak, aki megdöbben vagy
erős érzelmi töltéssel bíró helyzetbe kerül, megváltozik a tudatállapota. Mivel
az agy megtorpan a szenzoros túlterheléstől – mondjuk egy autóbalesetnél –,
az illető fogékonyabb állapotba kerül. Súlyos esetben megadja magát a sokknak,
lefagy, átmenetileg lebénul, gondolkodási képessége pedig lecsökken. Ha tehát
valaki agresszív bőrkiütést lát, és úgy érzi, rosszul van a látványtól (amelyhez
még hatásos zene és narráció is társul, fokozva a baljós hangulatot), felnyílik a
tudatalattihoz vezető ajtó, és az ember könnyebben programozhatóvá válik.
Ha emlékszel, a tudatalatti közvetlenül a tudatos elme alatt helyezkedik el.
A limbikus agy a tudatalatti és az autonóm idegrendszer székhelye. Ez vezérli
azokat az automatikus biológiai funkciókat, amelyeket minden pillanatban
átélünk. Ha egy gondolat beprogramozódik, az autonóm idegrendszer – mint
egy szolga, aki teljesíti ura parancsát – végrehajtja azt, amire a gondolat
utasítja.
Ha újra meg újra azt hallod, hogy az immunrendszer gyengül az életkor
előrehaladtával, és hogy minden harmadik embernél, aki átesett bárányhimlőn,
ki fog alakulni az övsömör, az erős érzelmi töltéssel bíró élmény lehetővé teszi,
hogy az üzenet túlhaladjon a gondolkodó, analitikus elmén. Az autonóm
idegrendszer úgy reagál erre, hogy végrehajtja a parancsot, és tényleg elkezdi
gyengíteni a belső védelmi rendszeredet.
A hirdetőknek akkor éri meg a reklámkampányba invesztálni, ha újra és
újra leadják a filmecskét a tévében, mégpedig késő este, amikor a
legfogékonyabbak vagyunk a szuggesztióra. Miért? Mert a melatoninszintünk a
sötétség hatására megnő, ez lelassítja az agyhullámokat, előkészíti az agyat az
alvásra és az álmodásra. Minthogy az este folyamán az agyhullámok bétából
alfába, majd thétába, végül deltába mennek át, az ember ilyenkor kevésbé
gondolkodik analitikusan, a tudatalatti kapuja pedig megnyílik. Amikor aztán a
reggeli napfény felébreszti az embert, és az agy elkezdi gyártani a szerotonint,
megkezdődik egy ellentétes irányú folyamat: az agyhullámok deltából thétába,
alfába (ahol a tudatalatti megint csak programozható), végül pedig bétába
váltanak.
Ha tehát egy hirdető tisztában van azzal, hogy a vásárlók nagy része nem
ismeri a tudatalatti-programozás működését, miért is ne gyártana le egy sor,
késő este sugározandó reklámot a kívánt üzenettel, teletűzdelve gondosan
kiadagolt félelemmel és aggodalommal, amelyek megragadják a néző figyelmét,
és miért ne programozná át az autonóm idegrendszerüket arra, hogy kezdje el
végrehajtani a parancsot közvetlenül elalvás előtt?
A végére egy jó tanács: ne nézz semmi olyat se a tévében, se az interneten,
se máshol, amit nem szeretnél átélni – ne csak lefekvés előtt, hanem soha.

Kaleidoszkópszemek: transzba esni

Éveken át foglalkoztam azzal, hogyan programozzuk magunkba szüntelenül
az önkorlátozó meggyőződéseket; konkrétan azt a hiedelmet, hogy valami
külső dologra van szükség ahhoz, hogy megváltozhasson az, ahogy belül
érzünk. A reklám lényegében erről szól – arról, hogy soha véget nem érő függés
alakul ki bennünk a fogyasztás és a külső dolgok iránt, és ezektől várjuk, hogy
jobban érezzük magunkat. Ezt a meggyőződést, amely a teljességtől való
elszakadásra emlékeztet minket, a média, a tévéműsorok, a reklámok, a hírek,
a videojátékok, a weboldalak, de néha még a zene is szüntelenül sulykolja. A
stratégia nem túl bonyolult: ha az emberekben meg tudod tartani a hiány, a
félelem, a harag, a szembenállás, az előítélet, a fájdalom, a bánat és a szorongás
érzését, függő viszonyba kerülnek valami rajtuk kívül eső személytől vagy
dologtól, és tőle várják, hogy elmulassza a negatív érzéseket. Ha folyton el vagy
foglalva valamivel, és állandóan a túlélési érzelmek kötnek le, soha nincs igazán
időd arra, hogy higgy önmagadban.
 De mi lenne, ha lehetséges volna visszacsinálni vagy megfordítani ezt a
programozást, és ledönteni az önmagadról és az életedről alkotott
meggyőződések korlátait? Nos, mi évek óta pontosan ezt tesszük a haladó
workshopjainkon két egyszerű eszköz segítségével, amelyek egyike egy olyan
játék, amely már évszázadok óta szórakoztatja a gyerekeket – ez a kaleidoszkóp.
A különbség csupán annyi, hogy mi már a modern technológiát is segítségül
hívjuk, hogy kiváltsuk a transzállapotot.
Mindeddig úgy léptünk be az alfa- és théta-agyhullámokkal járó
transzállapotba, hogy a szemünk csukva volt meditáció közben. Ha azonban
nyitott szemmel is elő tudunk idézni alfa-, sőt théta-agyhullám-állapotokat, és
tudatosan keressük az olyan információkat, amelyek segítenek elérni álmainkat
és céljainkat, akkor át tudjuk programozni magunkat természetfeletti
állapotokra a hétköznapokban megszokott tudattalan állapotok helyett. De
hogy jön ide a kaleidoszkóp?
Évek óta a misztika a legnagyobb szenvedélyem. Valahányszor mély és
kristálytiszta élményt élek át, maradandó változás jön létre bennem, amely
elmélyíti az önismeretem és az élet misztériumaival való kapcsolatom. Ha
természetfeletti élményt élsz át, és először pillantasz be a fátyol mögé, a világ
már soha nem lesz olyan, mint rég, és minden egyes újabb transzcendens
élménnyel közelebb kerülsz a forráshoz, a teljességhez, az egységhez és az
oszthatatlan egyesült mezőhöz. A jó hír az, hogy a misztikus élmények ma már
nem csak az olyan emberek számára elérhetők, mint Teréz anya, Assisi Ferenc
vagy a negyven éve meditáló buddhista szerzetesek. Mindenki képes elérni,
átélni és megismerni.
Misztikus élmény közben maga az élmény valóságosabbnak tűnik, mint
bármi, amit életem során megismertem, tér- és időérzékelésem pedig csődöt
mond. Transzállapotban lelki szemeim előtt (de néha a valóságos szemeim
előtt is) fényből és energiából álló, körkörös, geometrikus mintákat látok.
Olyanok, mint a mandalák, csak nem statikusak; valójában interferenciában
levő állóhullám-frekvenciák, amelyek fraktálmintázatokban jelennek meg. A
legjobban úgy tudnám leírni őket, hogy élnek, változnak és szüntelenül egyre
bonyolultabb mintázatokat öltenek a már meglévő mintázatokon belül.
Ezek a minták olyanok, mintha kaleidoszkópba tekintene az ember, csak
az élmény nem két-, hanem háromdimenziós. Amint ezek a folyton változó,
isteni geometrikus minták kötik le a figyelmem, tudom – miközben az agyam
élénk képek formájában tárja elém az információt –, hogy mély misztikus
élmény vár rám. A csapatommal ezért döntöttünk úgy, hogy
kaleidoszkópképeket vetítünk a tanítványainknak, abban a reményben, hogy
náluk is kiválthatjuk az ilyen élményeket. Csakhogy nem találtunk valódi
kaleidoszkópos filmanyagot. Akkoriban az összes ilyen fraktálgeometrikus
médiafájl számítógéppel készült, de én valami realisztikusabbra vágytam.
Hosszas keresgélést követően végre találtam egy családot, amely három
nemzedék óta készít kaleidoszkópokat, így tőlük vásároltunk egy kitűnő
darabot.
Béreltünk egy Red márkájú, professzionális digitális kamerát, amilyet a
hollywoodi filmeknél leggyakrabban használnak. Elláttuk egy olyan lencsével,
amely egy száloptika végéhez csatlakozott, és ezt vezettük be a kaleidoszkópba.
Ezután motort csatlakoztattunk rá, amely megforgatta, így a belső kristályok és
a folyadék simán, szép átmenetekben mozgott. Egy seattle-i stúdióban fekete
háttér előtt órákon át filmeztük a gyönyörű formákat és színeket. A feketeség a
fizikai létező hiányát jelképezi (azt a helyet, ahol megszűnik tér és idő, és mi is
megszűnünk valaki és valami lenni). Ez az a végtelen fekete űr, amelyről a 3.
fejezetben volt szó.
A felvétel több napig tartott. A kristályok a gravitáció hatására minden
fordulatnál leestek és felgyorsultak, ezért egy technikusnak minden egyes
másodperc minden egyes kockáját pontosan időzítenie kellett, hogy simák
legyenek az átmenetek. Ha nem zökkenőmentes, megtörhet a néző figyelme, és
kieshet a transzból. Hónapokba telt, mire a nyersanyagból sikerült összeállítani
egy egyórás videót, amelyet ma is használunk haladó workshopjainkon. Végül
felkértünk egy tehetséges zeneszerzőt, Frank Pisciottit, hogy írjon zenét hozzá.
Azt akartuk, hogy a hallgatókat teljesen elbűvölje a változó geometrikus formák
gyönyörű szimmetriája.

Mentális mozi: jövőd filmes feldolgozása

Haladó workshopjaink minden résztvevője kap egy jópofa, könnyen
használható szoftvert, a Mind Moviest, amelynek segítségével mozifilmet
készíthetnek a jövőjükről és az életükről. Ezt a kaleidoszkópos videóval együtt
használjuk. Attól függően, hogy a tanítvány mit akar teremteni magának, a
jövőjéről készült mozi olyan képeket és konkrét, szöveges szuggesztiókat
biztosít a számára, amelyek segítik, hogy megvalósulhassanak a vágyai –
ahogyan az övsömörös reklám is segíti célba juttatni az üzenetet. A mozi – sok
más mellett – szólhat a gyógyulásról, az immunrendszer megerősítéséről, új
munka teremtéséről, új lehetőségek létrehozásáról, utazgatásról, bőség
bevonzásáról, új párkapcsolatról vagy misztikus élmények átéléséről. Célja
emlékeztetni a hallgatót, hogy el tudja érni a vágyait, be tudja teljesíteni az
álmait, létre tud hozni a megszokottól eltérő dolgokat, és természetfelettivé tud
válni. A személyre szabott médiatartalom céljait így foglalhatjuk össze:
1. Segíteni a hallgatónak világosan megfogalmazni, hogy mit akar elérni.
2. Beprogramozni mind a tudatos, mind a tudattalan elméjét erre a jövőre.
3. Megváltoztatni az agyát és a testét biológiailag, hogy olyanná váljanak,
mintha a jövő már megtörtént volna.
4. Újra és újra zenét társítani ezekhez a képekhez, hogy új idegi hálózatok
jöjjenek létre az agyban, és hogy a test érzelmileg átkondicionálódjon az új
elmére. Úgy is mondhatjuk, hogy a videó segít emlékezni a jövőre.
A Mind Movie technológiát két ausztrál üzletember, Natalie és Glen Ledwell
dolgozta ki. Nemcsak megalapították a céget, de személyükben is
demonstrálják a technológiában rejlő lehetőségeket. Kalandjuk 2007-ben
kezdődött, amikor egy barátjuk mutatott nekik egy filmet, amelyet a saját
életéről készített. Később azzal kereste meg őket, hogy alapítsanak vállalkozást
arra az ötletre építve, amelyből később a Mind Movies szoftver lett. Az üzlet
beindításához létre kellett hozniuk egy weboldalt, ahonnan le lehetett tölteni a
programot, és ahol el tudták mondani a felhasználóknak, hogyan készítsék el a
saját filmjüket. Már így is négy másik vállalkozást igazgattak, nem nagyon
értettek sem az internethez, sem az e-kereskedelemhez. Glen szinte azt sem
tudta, hogy kell bekapcsolni a számítógépet, Natalie pedig még a YouTube-ról
sem hallott. Azt azonban felismerték, hogy a mentális moziban nagy
lehetőségek rejlenek, mert segíthet az embereknek megerősíteni azt a hitet,
hogy valós eredményeket tudnak elérni.
Ezért úgy döntöttek, hogy feltesznek egy videót a YouTube-ra arról, mire
képes a Mind Movies. A videó végén a weboldalukra invitálták a nézőket, ahol
mindenki megtudhatja, hogyan készítheti el a saját moziját.
2008 elején, miután Natalie és Glen számtalan e-mailt kapott olyan
felhasználóktól, akik azt írták, hogy a Mind Movies megváltoztatta az életüket,
úgy döntöttek, mindent egy lapra tesznek fel. Elrepültek az Egyesült
Államokba, elvégeztek egy internetmarketinges szemináriumot, beléptek a
Marketing Mastermind csoportba, és elkezdték tervezni a Mind Movies globális
jelenlétét. Amikor azonban megérkeztek Amerikába, a bankszámlájuk
csaknem teljesen kimerült, és nem maradt pénzük arra se, hogy fizessenek
azokért a szolgáltatásokért, amelyekkel beindíthatnák az üzletet. Ez azt
jelentette, hogy nekik maguknak kellett mindent megtanulniuk és a gyakorlatba
átültetniük. Tizenkét órát dolgoztak naponta az irodájukban – amely egyben a
hálószobájuk is volt. Eközben olyan szinten el kellett távolodniuk a
komfortzónájuktól, hogy már azt sem tudták, mi az. A mindennapos
technológiai, üzleti és személyes kihívásokkal szemben csupán egyetlen titkos
fegyvert tudtak felmutatni – saját mentális mozijukat.
Ebben Natalie és Glen meghatározta, hány vásárlót szeretne bevonzani, és
hogy kik lesznek. Megfogalmazták az üzletág többi résztvevője iránti
tiszteletüket, és felvázolták, mit fognak csinálni, ha beindul az üzlet – milyen
éttermekben fognak vacsorázni, hová mennek nyaralni a családdal –, végül
pedig célul tűzték ki az egymillió dolláros bevételt. (Ha lúd, legyen kövér –
gondolták. Marketinges barátaik egymillió dolláros üzleteket indítottak útjára
ötezer dolláros programokkal.) Naponta többször megnézték a mentális
mozijukat, hogy oldják a stresszt, és megtartsák a koncentrációjukat és
inspirációjukat annak ellenére is, hogy a konkrét valóságukban minden ellenük
dolgozott. Ám ők tudták, hogy az a sok erőfeszítés, kockázat és álmodozás
összeáll majd egy egésszé, ha a globális üzlet beindul. Már a célegyenesben
jártak, amikor megtörtént az elgondolhatatlan.
Az üzlet 2008 szeptemberére tervezett elindítása egybeesett a pénzügyi
világválsággal. A bankok világszerte óriási veszteségeket szenvedtek, családok
vesztették el a megtakarításaikat, befektetéseiket és megélhetésüket egy olyan
mélyrepülésben, amelyre az 1929-es nagy gazdasági válság óta nem volt példa.
Mindeközben Glen és Natalie is pénzügyi nehézségekkel küzdött, 120 000
dolláros hitelkártya-adósságot halmoztak fel. Ha az üzlet megbukik, mindent
elvesztenek – az otthonukat, a kocsijukat, a befektetésüket; és az adósság örökre
maga alá temeti őket.
Az üzlet elindításának délelőttjén – anélkül, hogy tudtak volna róla – épp
karbantartották a levelezőrendszerüket, ezért egyik vevőjük sem kapott
visszaigazoló e-mailt a vásárlásról. Ebédidőre több ezer vásárlói panasz érkezett
be hozzájuk, miközben az online bankjukkal is problémák adódtak (a bank be
akarta fagyasztani a számlájukat a szokatlan tevékenység miatt). Estére életük
legemlékezetesebb napján voltak túl.
Az első nap első órájában elérték a 100 000 dolláros határt, a nap végére
pedig 288 000 dollár jött össze. Végül Glen és Natalie 700 000 dolláros bevételt
hozott össze egy 97 dolláros programmal, pusztán az alapverziókkal. A történet
azonban ezzel még nem ért véget.
Természetesen elégedettek voltak, ám szembe kellett nézniük még egy
óriási nehézséggel. A bizonytalan pénzügyi helyzet miatt a bank befagyasztotta
a számlájukat, így nem tudtak hozzáférni a pénzükhöz. Ez azt jelentette, hogy
nem tudták kifizetni sem a jutalékot a partnereiknek, sem a 120 000 dolláros
tartozást a hitelezőiknek, sem pedig a részesedést azoknak, akik segítettek az
üzlet beindításában. Minden azon állt vagy bukott, hogy feloldják-e a zárolást.
Végül, miután fél év után sem engedtek a víziójukból, és naponta megnézték a
mentális mozijukat, megkapták a hozzáférést a számlájukhoz, így elhárult a
fejük fölül a pénzügyi teher, amely csaknem a teljes csődbe taszította őket. De
még csak most jön az igazi csavar.
Minthogy a világgazdaság közben továbbra is gyengélkedett, az amerikai
és az ausztrál dollár közti különbség meglehetősen nagy maradt, így amikor
visszautalták a pénzüket Ausztráliába, az átváltásnak köszönhetően további 250
000 dollárt nyertek. Ezzel, valamint a partnerprogramok népszerűsítésével Glen
és Natalie végül elérte az egymillió dolláros, kitűzött célt.
Sikerüket – amely tökéletesen ellentétben állt mindazzal, amit a világ
többi része ekkoriban tapasztalt – nagyrészt annak a ténynek tulajdonítják,
hogy minden egyes nap megnézték a mentális mozijukat.
Bár ez csupán egyetlen példa a mentális moziban rejlő lehetőségekre, és
bár a saját mentális mozid egészen más is lehet, a folyamat lényegében
ugyanaz. A tanítványok először kiválasztanak egy dalt – olyat, amelyet soha
nem unnak meg hallgatni. Ezután kiválasztanak néhány képet és/vagy videót
akár önmagukról, akár egy jövőbeli eseményről, és sorozatba rendezik,
létrehozva egy történetet arról, hogyan fog kinézni a jövőjük. Végül arra kérjük
őket, hogy találjanak ki konkrét szavakat, mondatokat és megerősítéseket a
jelenetekhez, amelyek feliratként jelennek meg a képeken. Pontosan úgy, ahogy
a tévéreklámok arra programozzák a nézőt, hogy áldozatnak tartsa vagy
szegénynek érezze magát, a mentális mozik a korlátok nélküli életre
programozzák a tanítványainkat, amelyben bármit meg tudnak teremteni
maguknak.
 Haladó workshopjainkon diákjaink a mentális mozi előtt megnézik a
kaleidoszkópos videót, mivel ez segít elérni és nyitott szemmel is fenntartani az
alfa- és théta-transzállapotot, amelyben megnyílik az ajtó a tudatos és a
tudatalatti között. Meditáció közben, amikor végig alfa- vagy théta-agyhullám-
állapotban vannak, sokkal fogékonyabbak a saját programozásukra. Ez azért
fontos, mert minél fogékonyabbak a mentális mozi nézése közben, annál
kevésbé valószínű, hogy az analitikus gondolkodás olyan megjegyzéseket tesz,
hogy Na de hogy fog ez sikerülni? vagy Ez képtelenség! vagy Ezt nem engedhetem
meg magamnak! vagy A legutóbb sem sikerült, miért éppen most jönne össze?
A kaleidoszkóp nyitja meg az utat a transzállapot és ezáltal a tudattalan
programozásának lehetősége felé, de magát a programot a mentális mozi
jelenti. A mentális mozik ugyanúgy programozzák át tanítványaink agyát,
ahogyan a tévéreklámok a nézőt, csakhogy pozitívabb, határtalanabb és
konstruktívabb módon. Ha az agyunkban keletkező gondolatokat
elhallgattatjuk, a tudatos elme nem analizálja tovább a beérkező információkat.
Ennek eredményeképpen bármilyen információval is találkozunk ebben az
állapotban, az közvetlenül a tudatalattiba kódolódik. Pont úgy, mint amikor
felveszünk valamit videóra, és később automatikusan lejátsszuk: ezzel a
módszerrel is egy új programot veszünk fel a tudatalattiba.
Az utóbbi években sok kutatás vizsgálta a neokortex jobb és bal
agyféltekéje közti viszonyt. Ma már tudjuk, hogy a jobb agyfélteke a térbeli,
nem lineáris, absztrakt és kreatív gondolkodásért felel, a bal pedig a logikus,
racionális, lineáris, módszeres és matematikai gondolkodásért. A legfrissebb
kutatási eredmények azonban azt is mutatják, hogy a jobb agyfélteke végzi a
kognitív újdonságok feldolgozását, a bal pedig a kognitív rutinért felelős.1 Ez
azt jelenti, hogy ha új dolgot tanulunk, inkább a jobb agyfélteke aktív, amikor
pedig a tanult dolgok rutinná válnak, azok a bal agyféltekében raktározódnak
el.
A legtöbb embert agyának bal agyféltekéje működteti, mivel elsősorban a
mélyen bevésődött automatikus szokások és programok határozzák meg. Ezért
tárolódik a nyelv a bal agyféltekében – a nyelv rutin. A jobb agyféltekét úgy is
felfoghatjuk, mint az ismeretlen birodalmát, a balt pedig, mint az ismert
territóriumot. Logikus tehát, hogy a jobb agyfélteke romantikus, kreatív és nem
lineáris, a bal pedig módszeres, logikus és strukturált. Ezt a kettősséget
alaposan megfigyelhettük a tanítványaink agyáról valós időben készült EEG-
felvételeken.
 Minthogy a kaleidoszkóp geometrikus ábráinak váltakozása nem hasonlít
senkihez és semmihez, és olyan, mintha téren és időn kívül állna, könnyen
megkerüli az agy perceptuális hálózatát és azokat az asszociációs központokat,
ahol az ismert emberekkel, dolgokkal, tárgyakkal, helyszínekkel és
időpontokkal kapcsolatos emlékeinket tároljuk. Ősi geometriai mintái olyan
fraktálokat ismételgetnek, amelyek a természetben is jelen vannak, ezért tudják
aktiválni az alacsonyabb szintű agyi központokat. Ezért van, hogy ha
kaleidoszkópba nézel, akkor nem Mary nagynénédet látod, vagy a biciklit,
amelyet hatodikban kaptál, vagy a házat, ahol felnőttél, mivel nem hozod
működésbe azokat az asszociációs központokat, amelyek az elsősorban a bal
agyféltekében tárolt emlékekhez kötődnek. Ha pedig abbahagyod a
gondolkodást és az elemzést, és elkezdesz alfa- vagy théta-agyhullám-állapotra
váltani, megnő a jobb agyfélteke aktivitása. Ha a bal agyfélteke működési
területe az ismert, a jobbé pedig az ismeretlen, a jobb agyfélteke aktivitásának
növekedésével jobban megnyílsz az ismeretlen, új dolgok teremtése felé.
A színes betétlapok 9A(1) és 9A(2) ábráin két olyan hallgató EEG-je
látható, akik koherens alfa- és théta-állapotban vannak. A 9A(3) ábrán egy
másik hallgató agya látható théta-állapotban, miközben a kaleidoszkópot nézi.
A 9A(4) egy olyan hallgató agyát mutatja, aki a kaleidoszkópot nézi; agyának
jobb fele aktívabb, miközben transzállapotban átadja magát az élmény
újszerűségének.
Haladó workshopjainkon a kaleidoszkópot mindig sötét szobában
vetítjük, hogy megnőjön a melatonin szintje, és így könnyebben
megváltozhasson az agyhullámok frekvenciája. Arra kérem a tanulókat, hogy
lazuljanak el, és tudatosan lassítsák le a légzésüket. Eközben lassulnak az
agyhullámaik is, és lassanként átmennek bétából alfába. Ezután azt mondom
nekik, hogy továbbra is lazítsák el a testüket, és kerüljenek hozzá minél
közelebb. Azt akarom, hogy az alvás és az ébrenlét határán maradjanak, ahol a
legfogékonyabbak, és a legjobban előhangolhatók arra, hogy elfogadják a
mentális mozi programozását.
A késő este vetített reklámokhoz hasonlóan, amelyek azért tudják jobban
befolyásolni a nézőt, mert ekkorra már megnőtt a melatoninszintje (felkészítve
őt a pihentető alvásra), és kevésbé van felvértezve a befolyásolás ellen, azt
akarom, hogy a tanítványok melatoninszintje megnőjön, agyuk pedig alfa- és
théta-állapotba kerüljön, ahol teljesen nyitottak a mentális mozifilmjük által
közvetített információkra és lehetőségekre.
Eljövendő életed filmzenéje
A zene képes előhívni egy adott helyhez és időhöz kapcsolódó emlékeket. Ezért
mondhatta Dick Clark showman, hogy a zene aláfesti az egész életet. Amint
felcsendül egy mágikusan nosztalgikus zene, az agyad elkezdi felidézni az
adott helyhez és időponthoz kötődő emlékeket, ezek pedig közelebb hozzák a
többi emberrel és eseménnyel kapcsolatos élményeidet. Neurológiai értelemben
a zene olyan, mint egy külső inger, amely egy adott idegi hálózatot aktivál az
agyban. Asszociáció révén olyan képek is felidéződhetnek, amelyek már régóta
meg voltak fagyva. Ezt hívjuk asszociatív memóriának.
Ha még mélyebben átéled ennek a zenének az emlékét, és hagyod, hogy
magával ragadjon, esetleg még el is énekled vagy táncra perdülsz, feltűnhet,
hogy az ilyenkor feltörő, az adott emlékhez kapcsolódó érzelmek elkezdenek
jönni-menni a testedben. Mindegy, hogy a zene emléke mihez kapcsolódik: az
első szerelmedhez, a tavaszi szünethez, az első egyetemi évedhez vagy ahhoz,
amit akkor éreztél, amikor életed legfontosabb meccse előtt besétáltál a pályára
– minden egyes emlék mélyen össze van fonódva érzésekkel és érzelmekkel. Ha
elég mélyen átéled az érzést, rácsatlakozol a múlt energiájára; minél erősebb az
érzelmi reakció, annál élénkebb az emlék. Amikor érzed és átéled az élményt,
egy mentális időgéppel visszarepülsz a múltba, az élmény kellős közepébe. A
tested pedig, pontosan úgy, ahogy a múltban, ugyanazokat az érzéseket fogja
átélni, mint akkor, és az emléknek megfelelő szintű mentális szintre kerülsz.
Egy pillanatra a teljes lényed visszatér a múltba.
A hosszú távú emlékek erősebbek, ha nagy az eseményhez kapcsolódó
érzelem amplitúdója. Az azonban, hogy ez a hosszú távú emlék pozitív vagy
negatív, nem játszik szerepet abban, hogy az elme hogyan dolgozza fel az
emléket. A traumák, csalódások és sokkoló események például ugyanolyan erős
érzelmekkel járnak, azzal a különbséggel, hogy nem örömteliek, hanem
negatívak. Ha emlékezetünk segítségével újra átéljük azt a fájdalmat, félelmet,
haragot és szomorúságot, amelyet az ilyen traumatikus emlékekhez kapcsolódó
érzelmek kiváltanak, megváltozik belső kémiai állapotunk. Emiatt nagyobb
figyelmet kap az, aki vagy ami a külső környezetünkben kiváltotta az eredeti
érzelmet.
Mi lenne tehát akkor, ha létre tudnál hozni egy filmet a jövődről, és hozzá
tudnál kapcsolni egy olyan zenét, amely annyira motivál és inspirál, hogy
kiemel a nyugalmi állapotodból, megváltoztatja létállapotod, és jövőbeli
emlékeid energiájához kapcsol? Ha a zene az életet festi alá, és bizonyos zenék
képesek rá, hogy a múltba repítsenek, nem tudnád ugyanígy életre kelteni a
jövődet is?
Itt kerül képbe a mentális mozi. Ha tudatosan úgy döntesz, hogy
rendkívül erős és hatásos képeket társítasz a jövődről alkotott képzeteidhez,
majd olyan szavakat és kifejezéseket adsz hozzá, amelyek megerősítik a képek
tartalmát, végül pedig emelkedett érzelmeket és inspiráló zenét keversz alá,
olyan hosszú távú emlékeket hozol létre, amelyek kimozdítják a biológiádat a
múltból, és a jövőbe repítik. Más szóval a képek olyan érzelmeket hívnak elő,
amelyek megfelelnek azoknak az élményeknek, amelyeket a jövőben akarsz
átélni. Ilyen kép lehet például egy ház, ahol élni szeretnél, egy nyaralás, amelyre
el szeretnél menni, egy új munka, az önkifejezés szabadsága, egy helyrehozott
kapcsolat, gyógyulás, interdimenziós élmények és így tovább. Ez csupán néhány
a végtelen lehetőségek közül, amelyek már most léteznek a jövődben. Ha
megnézed a mentális mozidat, és közelebb kerülsz a jövőbeli érzéseidhez és
érzelmeidhez, minél magasabb szintű érzelmeket élsz át, annál jobban a
figyelmed középpontjába kerülnek azok a képek, amelyek kiváltották ezeket az
érzelmeket. Így már a jövőd hosszú távú emlékeit hozod létre – és életre kelted.
A jövőd varázslatos, interdimenzionális összetevője pedig a zene, mivel a
zenéhez kapcsolódó érzelmek emelik az energiádat arra a szintre, amelyen
majd a valóban átélt élmény kiváltotta érzés áll. Ezért a legjobb olyan zenét
választani, amely inspirál, motivál és aspirál.
Ezután olyan megerősítésekkel egészíted ki a mentális mozidat, amelyek
arra emlékeztetnek, hogy ki vagy és milyen meggyőződésed van a jövőddel
kapcsolatban. Még idővonalat is adhatsz hozzá, ha úgy tartja kedved. Íme
néhány példa:

Megnyílnak előttem a dimenziókapuk, és misztikus élményt élek át.

A testem napról napra gyógyul.
A szavam törvény.
Mindennap azt érzem, hogy mélyen szeretnek.
Áramlik hozzám a pénz.
Nem szenvedek hiányt semmiben.
A testem mindennap egyre fiatalabb lesz.
 Mindennap megjelenik az életemben az isteni.
A partnerem velem egyenrangú, és jó példával jár elöl.
Egyfolytában szinkronicitásokat tapasztalok.
Mindennap egyre teljesebbnek érzem magam.
Az immunrendszerem mindennap egyre erősebb lesz.
Bátran élem az életem.
Határtalan géniusz vagyok.
Mindig tudatában vagyok a bennem és a körülöttem levő erőnek.
Hiszek önmagamban.
Nem futok el az ismeretlen elől.
Ha a Szellemhez szólok, válaszol.

Ha felidézed a kedvenc videokliped vagy egy jelenetet a kedvenc musicaledből,

valószínűleg eszedbe jut az összes dalszöveg, valamint az egyes hangokhoz,
taktusokhoz, melódiákhoz és harmóniákhoz tartozó kép. Nagy valószínűséggel
ez felidéz egy időt és helyet az életedből, amelyhez bizonyos emberek, érzések
és élmények kapcsolódnak. A mentális mozik ugyanezt a folyamatot váltják ki,
csak épp nem a múltból hívsz elő emlékeket, hanem a jövőre vonatkozó
emlékeket hozol létre. Ha elégszer hallottad azt a bizonyos dalt, miközben
elképzelted a jövőd, miért ne volna lehetséges, hogy ha a mentális mozid nélkül
hallod, automatikusan visszakerülj az új jövőd képei közé, mint ahogy a
múltba is visszarepültél? Kellő gyakorlással nemcsak azokat az érzelmeket éled
majd át, amelyek a jövő emlékeit hozzák közelebb, hanem a biológiád is
alkalmazkodik ehhez a jövőhöz.
Most már tudod, hogy miért van így: ha a tested tölti be a tudattalan elme
szerepét, és mint ilyen nem érzékeli a különbséget az érzelmet kiváltó élmény
és a pusztán a gondolat kiváltotta érzés között, akkor a jelen pillanatban a
tested elkezdi azt hinni, hogy máris a jövő valóságában él. Minthogy a
környezet jelzéseket ad a géneknek, az érzelmek pedig a külső környezetben
átélt élmények következményei, ha magadhoz engeded az érzést, mielőtt maga
az élmény bekövetkezne, elkezded biológiailag hozzáidomítani a tested a
jövőhöz a jelen pillanatban. Minthogy az összes gén proteint állít elő, és a
protein felelős a test felépítéséért és működéséért, a tested biológiailag elkezd
olyanná válni, mintha a jövő már most megtörténne.

Összeáll a kép
Vajon mi történne, ha meghívnál néhány embert, hogy hagyják ott megszokott
életüket négy-öt napra, és vonuljanak el egy olyan helyre, ahol nem stimulálják
őket a külső környezet azon ingerei, amelyek folyton arra az énjükre
emlékeztetik őket, akinek hiszik magukat? Ha elég hosszú ideig el tudnád
vágni őket az ismerőseiktől, életük megszokott helyszíneitől és azoktól a
dolgoktól, amelyeket mindennap pontosan ugyanabban az időpontban
csinálnak, eszükbe jutna, kik is ők valójában: határok nélküli emberi lények.
Ha pedig arra szánnád az első két napot, hogy megtanítod nekik, hogyan
hozzanak létre nagyobb koherenciát a szívükben és az agyukban – ők pedig
naponta többször gyakorolnák ezt –, logikus, hogy előbb-utóbb jobban ki
tudnák tárni a szívüket és hatékonyabb működésre tudnák bírni az agyukat. Sőt
sokkal jobban tudnának figyelni az új jövő látomására, mivel nem vonná el
semmi a figyelmüket, és közben sokkal jobban át is tudnák élni az ehhez az új
jövőhöz kapcsolódó érzéseket. A koherensebb szív- és agyműködés létrejöttével
koherensebbé válna a saját energiamezőjük is, ez pedig tisztább
elektromágneses szignált eredményezne.
Ha ezek az emberek tovább dolgoznának azon, hogy felülemelkedjenek
önmagukon, a testükön, a környezetükön és az időn – lelassítva és
megváltoztatva az agyhullámaikat, közelebb kerülve az egyesült mezőhöz és
túllépve ezen a háromdimenziós valóságon –, egyre könnyebben menne nekik a
szívközpont aktiválása és a teremtés. Miután begyakorolták a test, az érzelmek,
a fájdalom, a betegség, a korlátozó hiedelmek, az analitikus elme és a tudat
alatti programok meghaladását, mire eljutnának a mentális mozi
megismeréséhez, készen is állnának befogadni az olyan információkat, amelyek
annak a szintnek felelnek meg, ahová tartanak; ez pedig tovább növelné
bennük azt a képességet, hogy közelebb engedjék magukhoz a jövőt. Mi
pontosan így használjuk a mentális mozikat a workshopjainkon.
Úgy is felfoghatod a mentális mozit, mint a vizualizációs tábla 21. századi
megfelelőjét (a vizualizációs tábla bizonyos életcélok tisztább megfogalmazását,
fókuszba állítását és szem előtt tartását segíti), azzal a különbséggel, hogy míg
a tábla statikus, a mozifilm dinamikus. A mentális mozi a kaleidoszkóppal
ötvözve remekül segít életre kelteni a jövőt azzal, hogy újra meg újra át tudod
élni. Arra is kiváló, hogy tisztán lásd magad előtt, mit szeretnél elérni az
életben – és hogy napi szinten emlékeztesd magad arra, mi mindent tartogat
számodra a jövő. Ezt hívják szándéknak.
Mivel a Mind Movies technológia végtelenül sokszínű, számos
alkalmazási területe van és igen sokféle környezetben használható. Nemcsak
arra jó például, hogy kapcsolatokat, vagyont, egészséget, karriert és más anyagi
dolgokat teremtsünk vele, hanem arra is, hogy segítsen a gyerekeknek és
kamaszoknak megteremteni a jövő vízióját, és azt érezhessék, hogy valamilyen
mértékben irányítani tudják a saját életüket. Manapság nagyon sok fiatalt szinte
letaglóz a modern társadalom és a közösségi média őrült tempója, nyomása és
elvárásai. Az Egyesült Államokban az öngyilkosság vezető halálok a tizenévesek
körében, a Mind Movies megalapítói ezért iskolákban is alkalmazzák a
technológiát, hogy segítsenek a kamaszoknak szebb, konkrétabb jövőképet
kialakítani.
A Mind Movies technológia vállalati környezetben is alkalmazható
csapatépítésnél és a jövőre vonatkozó terveknél. A vállalkozók arra használják,
hogy a segítségével fejlesszék az üzletet, küldetési nyilatkozatot fogalmazzanak
meg, valamint üzleti tervet alkossanak és dolgozzanak ki. Képzelj el egy csapat
motivált embert, akik nemcsak elolvassák és megértik a küldetési nyilatkozatot,
hanem látják maguk előtt, ahogy dinamikusan, vizuálisan lejátszódik – még
mielőtt valóban megtörténne.
Az integratív gyógyítás is egy olyan terület, ahol a technológia művelői
segítenek a betegeknek elképzelni önmaguk legegészségesebb változatát,
támogatni a gyógyulás folyamatát és olyan gyakorlatokat végezni, amelyek napi
szinten segítenek fenntartani az új életstílust. Ebbe beletartozik az
addikciókezelés is olyan szanatóriumokban, ahol a betegek világosan
elképzelik, milyen jövőt szeretnének maguknak teremteni a gyógyulás soron
következő szakaszában. A mentális mozik a munka nélküli fiataloknak is
segítettek már állást és karriert találni és előretekintőbb, produktívabb életet
élni, beleértve a családjukat is.
Amint látható, a technológia alkalmazási területe végtelen. Bárhogyan
alkalmazzák, a mentális mozi ereje abban rejlik, hogy a felhasználók képesek
új valóságot teremteni maguknak azáltal, hogy emlékeztetik magukat, milyen
döntéseket kell napi szinten meghozniuk, hogyan kell cselekedniük és milyen
érzések mentén kell élniük. Ha beprogramoztad ezeket az érzéseket és
cselekvési mintákat a tudatalattidba, le tudsz számolni a régi szokásaiddal, a
megszokott életstílusoddal és a tudattalan reakciókkal. Kizárólag tőled függ,
mennyire vagy kreatív a jövőd összeállításában.
Mentális mozit bármikor jó nézni, én mégis azt javaslom, hogy reggel,
közvetlenül ébredés után, illetve este, közvetlenül lefekvés előtt nézd, ugyanis
ilyenkor vagyunk a legfogékonyabbak. Ha rögtön ébredés után nézed meg,
lendülettel tudsz nekiugrani a napnak, mert az áll a figyelmed középpontjában,
mit akarsz elérni aznap, illetve a távolabbi jövőben. Ha este nézed meg, mielőtt
aludni mész, alvás közben a tudatalattid el tud gondolkodni rajta, a tested és az
elméd ráhangolódik a jövődre, és olyan megoldások jönnek elő, amelyeket az
autonóm idegrendszered el tud végezni alvás közben. Lényegében bármikor
megnézheted, ha motivációra van szükséged vagy döntést kell hoznod, a lényeg,
hogy közben tökéletesen jelen légy.
Mióta a Mind Movies technológiát alkalmazzuk, megtapasztaltam, hogy
egyes hallgatók új otthonhoz jutottak, vagy elkelt a lakásuk, amelyet már évek
óta árultak. Előfordult, hogy spontán nyaralásra indultak vagy a semmiből új
kapcsolatok épültek ki. Számtalan történetet hallottam bőségről, szabadságról,
karrierről, új kocsikról, gyógyulásról, elviselhetetlen nehézségek megszűnéséről
és persze mély misztikus élményekről, amelyek tartós változást idéztek elő
azoknál, akik átélték. De szó sincs varázslatról vagy boszorkányságról, pusztán
arról, hogyan lehet tudatos teremtővé válni – és megtanulni, hogyan simulj bele
a saját sorsodba.
Fogd fel úgy a saját mentális mozidat, mintha egy radarernyőt forgatnál,
amellyel a jövődet pásztázod végig. Miközben újra és újra ellátogatsz a jövődbe
mind szívben, mind mentálisan, az összes gondolatod, döntésed, cselekedeted,
tapasztalatod és érzésed, amelyet a jelen valósága és az eljövendő valóság között
tapasztalsz, olyan iránymutatóvá válik, amely végül eljuttat a célba. Minél
jobban életben tartod a jövődet a szándékoddal, a figyelmeddel, az energiáddal
és a szereteteddel, annál inkább elkezd kibomlani az új valóságod, mivel már
úgy emlékszel a jövőre, mintha a múltadra emlékeznél. Az tehát a feladat, hogy
újra és újra beleszeress a jövőképedbe, fenntartsd a magas energiaszinted, és ne
engedd, hogy a körülmények (a környezet), a beidegződések, a jól ismert
negatív érzések és a tudattalan megszokások letérítsenek a céljaid felé vezető
útról.
Ez a technika azért tud olyan mélyre hatolni, mert az ember
mintázatokon keresztül észleli a valóságot – olyan kapcsolatokon keresztül,
amelyek összekötik az agy neurális hálózatait a külső környezet tárgyaival,
embereivel és helyszíneivel. Ha például meglátsz valakit, és felismered, az agy
neurális hálózatai azonnal előhívják a hozzá kötődő emlékeket és élményeket.
Ha viszont valaki még nincs behuzalozva az agyadba, nem ismered fel. Ha az
agy nem rendelkezik a megfelelő hardverrel (a mentális mozidban szereplő
képek, gondolatok és érzelmek bevésődésével), mielőtt a jövő megtörténik –
tehát ha nincs kialakulva a megfelelő idegi hálózat az agyadban –, hogyan
fogod felismerni az új partnered, az új munkád, az új házad vagy az új tested?
(Úgy is felfoghatod, hogy mindaddig nem tudsz megnyitni egy Microsoft Word-
dokumentumot egy Apple számítógépen, amíg nem telepíted a Microsoft Word
szoftvert.) Ha nem érzed a jövőd érzelmeit, és nem tudod megteremteni a
jövőd energiáját, akkor fel sem ismered a jövőbeli élményt, amikor rád talál,
vagy ha fel is ismered, nem bízol benne. Ez azért van, mert az energiád és az
érzelmi állapotod nincs összhangban ezzel az élménnyel, ezért ahelyett, hogy
bizonyosságot vagy tudást éreznél, a bizonytalanságtól való félelem kerül
előtérbe.
Nagyon sok, a haladó workshopjaimon részt vevő tanítványom mesélte,
hogy a harmadik, negyedik, sőt ötödik mentális mozijánál jár, mert az
előzőkből már minden valóra vált. Mindig lenyűgöz és alázatra int, ha
meghallom, hogy egy-egy teremtés beteljesült. Bármennyire változatosak is az
ilyen manifesztációk, a tanítványokban egyvalami közös: mindannyian
megtanították a testüket, hogy kövesse az elmét egy céltudatosan kijelölt jövő
felé. Ez logikus is, hiszen ha időt fektettél abba, hogy megtanuld, memorizáld
és kialakítsd a jövő neurális hálózatait az agyadban, erre összpontosítottad a
figyelmed. Azt pedig már tudod, hogy az energia oda áramlik, ahová a
figyelmedet fókuszálod.
Nézd csak meg a színes betétlapok 10. tábláját. Ezen egy olyan hallgató
agytevékenysége látható, aki épp mentális mozit néz. Óriási mennyiségű
energia figyelhető meg az agyában, ugyanis mindenestül átadja magát az
élménynek.

Egy újabb lépés: dimenzionálj!

A Mind Movies technológiát máshogy is alkalmazzuk a munkánk során. Ha a
tanulók neurológiailag már feltérképezték a teljes prezentációjukat, arra kérem
őket, hogy válasszanak ki egy jelenetet a mentális mozijukból, és helyezzék
konkrét térbe és időbe, mentálisan három dimenzióban átélve a jelenetet. Ha
figyeltél, feltűnhetett, hogy soha nem használom a „vizualizáció” szót a
tanításaim során. A vizualizáció csupán azt öleli fel, amit az ember a lelki
szemei előtt lát, ezért az élmény laposnak és kétdimenziósnak tűnhet. Ha
például vizualizálod egy autó képét, akkor egy autó képét teremted meg.
Csakhogy én azt akarom, hogy úgy élj át mindent, hogy mind az öt
érzékszervedet használod, és az élmény teljesen olyan lesz, mint egy valódi,
háromdimenziós tapasztalat.
Sokan, akik először találkoznak a munkámmal, nem értik, miért szentelek
olyan sok időt annak, hogy meditáció közben tudatosítsuk azt a „teret”, amelyet
a test elfoglal, és hogy nyissuk meg a figyelmünk fókuszát a testet körülvevő,
valamint afelé a tér felé, amelyet a helyiség a térben elfoglal. Nos, ez nemcsak
az agyi koherenciát segíti, hanem arra is felkészít, hogy meditáció közben
ötvözzük a mentális mozit a kaleidoszkóppal.
Ha egy hallgató elkezdi a dimenzionálást, mielőtt bármit is látna a lelki
szemei előtt, arra kérjük, hogy folyjon bele a jelenetbe tudatként. Amikor
nekilát, tudatosítania kell magában, hogy puszta tudatként van a jelenetben. Ez
azt jelenti, hogy nem azonos a testével, és nincsenek érzékszervei. Tudatként
kezd létezni a tér ürességében, mintha képes lenne látni, hallani, érezni, ízlelni
vagy szagolni.
Amikor tudatára ébrednek, hogy tudatként vannak jelen, arra kérem őket,
hogy válasszanak egy jelenetet a mentális mozijukból. Az agyuk ettől
automatikusan elkezd új szenzoros inputokat kreálni, ami dimenziót ad a
mentális jelenetnek. Ezután arra kérem őket, hogy kezdjék el észlelni, mi van
tőlük jobbra, balra, fölöttük és alattuk. Az érzékelés aktusa háromdimenziós
struktúrákkal, formákkal és térrel tölti meg a jelenetet. Miközben kiterjesztik
tudatukat arra, ami még szerepel a jelenetben, az érzékszerveik újabb érzékeket
vonnak be, és még több forma, struktúra, idom, textúra, illat, kép, érzés és tér
kerül a jelenetbe. Végül, ha már a jelenet életre kelt az elméjükben, elkezdik
belakni a testüket a jelenet eljövendő terében és idejében – nem azt a testet,
amely ott ül a székben, és meditál, hanem az eljövendő fizikai testüket. Arra
kérem őket, hogy érezzék a karjukat, a lábszárukat, a törzsüket, az izmaikat és
így tovább, mígnem azt érzik, hogy egész testükkel benne vannak a jelenetben.
Ekkor már készen állnak arra, hogy mozogjanak is ebben a térben, és
megtapasztalják ezt a valóságot.
Elméletem szerint ha elég nagy részt aktiválnak abból az idegi hálózatból,
amely a konkrét helyen és időben létező tárgyak, dolgok és emberek számára
van fenntartva, megnő a teljes, holografikus, IMAX-szerű élmények
valószínűsége. Ez azért van, mert amikor a tanítvány végre valóban jelen van, és
belefolyik egy többdimenziós térbe, az agy nagy része bekapcsol, beleértve azt
az idegi architektúrát, amely egyrészt a test szenzoros (érzékszervi), másrészt
motoros (mozgató) funkcióit végzi, illetve az úgynevezett propriocepciót, vagyis
a testünk térben betöltött helyének érzékelését. A hallgatók ezután már csak azt
veszik észre, hogy valódi, szenzoros élményt élnek át a jövőjükkel kapcsolatban,
csukott szemmel, a jelen pillanatban.
Nézd meg a színes betétlapok 11. tábláját. Ezen egy olyan tanítványunk
EEG-je látható, aki egy látszólag valóságos mentális mozijelenetet él át
meditáció közben. Jókora adag energia figyelhető meg az agyában, miközben a
jelenetet dimenzionalizálja. Később úgy írta le, hogy teljes, virtuális érzéki
tapasztalást élt át. Szubjektív élményének valóságosságát ez az objektív EEG-
felvétel bizonyítja.
Sok tanítványunk számolt be arról, hogy a meditációs élmény
valóságosabb volt számára bármi más korábbi, ténylegesen megtörtént
tapasztalatnál. Érzékeik felfokozódtak, és külső inger nélkül léptek ingerületbe,
miközben lehunyt szemmel üldögéltek a székben. Sokan mondták azt is, hogy
illatokat éreztek, például kölnit, jázmin- és gardéniaillatot, vagy az új kocsi
sajátos bőrillatát, ahogy képzeletben beleültek. Hallottam olyanról is, aki
konkrét emléket mesélt el, például hogy érezte a borostát az arcán, a szelet a
hajában, vagy azt, hogy a teste megtelt energiával. Sok hallgató ilyenkor
hangokat is hall: harangszót egy európai templomban, a helységben, ahol épp
nyaral, vagy a kutyája ugatását az új lakásban. Többen azt is mondták, hogy az
ilyenkor érzékelt színek hihetetlenül tiszták és élénkek, nem beszélve az
ízekről, például a kókuszról, a csokoládéról vagy a fahéjról. A különféle érzékek
együttes jelenléte komplex, új élményt jelentett a számukra.
Az ember az öt érzékszerve révén csatlakozik rá a külső valóságra. Ha új
élmény ér minket, általában minden, amit látunk, hallunk, tapintunk, ízlelünk
és szagolunk ezen az öt szenzoros útvonalon jut el az agyba. Ha ez történik, a
neuroncsoportok elkezdenek hálózatokba szerveződni. Amint a neuronok a
helyükön vannak, a limbikus agy kiválaszt egy kémiai anyagot, amelyet
érzelemnek hívunk. Mivel az élmény gazdagabbá teszi az agyat, és olyan
érzelmet vált ki, amely új géneket aktivál a testben, a tanítványnak a gazdag
belső, érzéki élmény pillanatában – anélkül, hogy a külső érzékszervei
valójában működésbe lépnének – megváltozik az agya és a teste, és olyanná
válik, mintha a jövő máris megtörtént volna. Hát nem így működik minden
élmény? Imádom, amikor valaki, aki épp most élt át egy ilyen tapasztalatot, azt
mondja: „Úgysem érted – ott voltam! Tudom, hogy meg fog történni, mivel már
megtörtént, és már át is éltem!” Jól érzi: az élmény valóban már meg is történt.
Ha teljes körű tapasztalást élünk át ezen a tudatmezőn, és megismerjük a
testetlen energiát, a fizikai valóság sablonként tudja hasznosítani az új élmény
energiáját. Minél több energiát fektetsz a jövőbe, és minél jobban átéled és
érzelmileg megtapasztalod, mielőtt ténylegesen bekövetkezne, annál erősebb
energialenyomat keletkezik az eljövendő valóságodban. A testednek pedig
követnie kell az elmédet ebbe az ismeretlen jövőbe, ugyanis az energiád már ott
van. Ha szüntelenül erre a jövőre fókuszálod a figyelmed és az energiád, mély
szerelembe esel iránta, és mivel a szeretet köt össze mindent, te is
összekapcsolódsz ezzel a jövővel, és magadhoz vonzod.
A Mind Movies és a kaleidoszkóp kapcsán további információt a
weboldalamon találsz: drjoedispenza.com/mindmovies vagy
drjoedispenza.com/kaleidoscope.

Kaleidoszkóp és mentális mozi – meditációs gyakorlat

Haladó workshopjainkon azt mondjuk a tanítványoknak, hogy hozzanak létre
egy mentális mozit, mielőtt megérkeznek a foglalkozásra, hogy meditáció
közben kombinálni tudják a kaleidoszkópos videóval. Először is a szívünket
helyezzük középpontba – erről a 7. fejezetben olvashattál –, majd perceken át
megmaradunk az emelkedett érzelmek állapotában, és ezt az energiát
sugározzuk ki a testünket körülvevő térbe. Ezután az alábbi, irányított
meditáció következik:
Folyj bele a jelen pillanatba, és ha elérted ezt az állapotot, nyisd ki a
szemed, és nézz bele a kaleidoszkópba. Ha már transzban vagy, válts át a
mentális mozidra. Körülbelül nyolc percet tölts el a kaleidoszkóppal, majd
újabb nyolc percet mentális mozinézéssel, ezután ismételd meg a ciklust. Ha
már annyiszor megnézted a mentális mozidat, hogy előre tudod a következő
jelenetét, akkor neurológiailag bevésted az agyadba. Idővel a választott zenéd
egyes részeit is össze fogod kapcsolni a mentális mozi egyes képeivel.
Végül hét percig nézd a kaleidoszkópot, miközben a mentális mozid
zenéjét hallgatod. Miközben transzállapotban a kaleidoszkópba révedsz, és
hallod a zenédet, az agyad asszociáció segítségével automatikusan előhívja a
mentális mozid egyes képeit. Ez még erősebben bevési a jövőre vonatkozó
emlékeket a biológiádba – bizonyos idegi hálózatok automatikusan újra és újra
együtt tüzelnek. Az agyad immár arra programozódott, hogy olyan legyen,
mintha az új jövő már meg is történt volna, miközben az érzelmek új géneket
utasítanak arra, hogy biológiai változásokat idézzenek elő a testedben, és
felkészítsék az új jövődre.
Nézd együtt a kaleidoszkópot és a mentális mozit a fent leírt módon
mindennap egy egész hónapon át, vagy legalább próbáld meg minden másnap
megnézni a mozidat – közvetlenül ébredés után és elalvás előtt. Naplót is
vezethetsz azokról a csodálatos és látszólag véletlen, szerencsés eseményekről,
amelyek – ha utólag visszatekintesz – mintha térképen jelölnék ki a jövőd
megvalósulásának egyes állomásait. Fontold meg, hogy több mentális mozit is
létrehozol – egyet például az egészség és jóllét érdekében, egy másikat pedig a
szerelem, párkapcsolatok és a vagyon érdekében.
 9. fejezet

SÉTÁLÓ MEDITÁCIÓ

A legtöbb spirituális hagyomány négy meditációs testtartást ismer, mi pedig

mind a négyet alkalmazzuk haladó workshopjainkon. Ezek a következők: az
ülés, amelyben mostanra remélhetőleg már gyakorlatot szereztél; az állás és a
járás, amelyeket az e fejezetben ismertetett meditáció ötvöz; végül pedig a
fekvés. Bár mindegyik testtartásnak megvan a maga haszna, helye és ideje,
egymásra is épülnek, és együttesen segítenek fenntartani és szabályozni a belső
állapotunkat – függetlenül attól, mi történik a külső környezetünkben.
De miért lenne jó ötlet összekötni az ülő meditációt az álló és sétáló
meditációval? Bár ideális úgy kezdeni a napot, hogy ébredés után rögtön
meditálsz, amennyiben nem tudod fenntartani az energiádat és figyelmedet a
nap hátralevő részében, valószínűleg visszazuhansz abba a tudattalan
programba, amely évek óta meghatározza az életed.
Tegyük fel például, hogy ebben a pillanatban fejezted be az ülő
meditációt. Amikor kinyitod a szemed, valószínűleg élénkebbnek, éberebbnek,
tisztábbnak és erősebbnek érzed magad, és készen állsz arra, hogy elinduljon a
nap. Talán a szíved is nyitottabb, befogadóbb és közelebb van a többi emberhez,
vagy lehet, hogy épp most kerekedtél felül valamilyen tulajdonságodon,
magasabb szintre emelted az energiád, és érzelmileg közel engedtél magadhoz
egy új jövőt. A legtöbbször azonban rögtön visszaesel a tudattalan
programokba, és az összes munka, amit abba fektettél, hogy emelkedett belső
állapotot hozz létre magadban, azonnal szertefoszlik egy véget nem érő
feladatlista miatt: ebédet kell főzni, iskolába kell vinni a gyerekeket, munkába
rohanni, rádudálni a másik autósra, aki eléd vág az autópályán, telefonálni, e-
maileket írni, megbeszélésekre rohanni és így tovább. Röviden: ez nem egy
kreatív állapot, hiszen visszatértél a múlt beidegződött programjaihoz és
túlélési érzelmeihez. Ha ez megtörténik, lecsatlakozol a jövőd energiájáról,
lényegében elveszíted azt az energiát, amelyet meditáció közben nyertél,
ahelyett hogy magaddal vinnéd a nap hátralevő részére. Energetikai értelemben
visszatértél a múltadba.
Minthogy én is estem már ebbe a hibába, elkezdtem azon törni a fejem,
hogy a tanulóink hogyan tudnák magukkal vinni ezt az energiát, és
megtestesíteni a nap folyamán. Ezért fejlesztettem ki egy olyan meditációt,
amely az állásra és a járásra épül – így tehát ha már ügyesen tudod emelni az
energiaszinted és a frekvenciád, és világos jövőképet tudsz társítani hozzá, ez a
gyakorlat egész nap segít megőrizni a magas energiaszintet, így lassan ez válik
majd a természetes létmódoddá. Ennek a fejezetnek az a célja, hogy
hozzásegítsen ehhez.

Sétálj be a jövődbe!
Azt már tudod, hogy a nap nagy részében tudattalanul cselekszel, és fogalmad
sincs, mit és miért teszel. Például nem is emlékszel arra, hogyan jutottál el a
munkahelyedre, mert közben egészen máshol járt az eszed, mondjuk egy pár
nappal korábbi veszekedésen, vagy azon gondolkodtál, hogy mit fogsz írni a
párod dühös sms-ére. Az is lehet, hogy egyszerre három program fut az
agyadban – sms-ezel, beszélgetsz és csekkolod az e-mailjeidet. Észre sem
veszed, hogy közben tikkelsz, nem vagy tudatában a fura testtartásodnak,
amelyből mások észreveszik, hogy félénk vagy, és azt sem tudod, hogy a
beszéded, a mimikád és az energia, amelyet magadból árasztasz, milyen hatást
gyakorol a munkatársaidra. Ezek a tudattalan programok és viselkedési formák
azért történnek, mert a tested vette át az elme szerepét, és ezeknek a
programoknak a kombinációjából áll össze a személyiséged. Mostanra már
tudod, hogy ha a test veszi át az elme szerepét, már nem a jelenben élsz és nem
vagy kreatív állapotban; ami azt jelenti, hogy a céljaid, álmaid és vízióid
elérhetetlenek maradnak.
 Ha azonban tudatosítod magadban ezeket a tudattalan tetteket és
programokat, akkor aktívan tudsz munkálkodni azon, hogy olyan új
elektromágneses jelet sugározz, amely összhangban van a jövőddel – és minél
többet sugárzod ezt az elektromágneses szignált a kvantummezőbe, annál
hamarabb válsz azzá és válik az a te lényeddé. Ha rezgésszámbeli egyezés áll
fenn az energiád és a kvantummezőben már most létező, jövőbeli potenciál
között, az eljövendő esemény meg fog találni – vagy, ami még jobb, az új
valóság odavonzza majd a tested. Te magad leszel az új sorsod mágnese, ez a
sors pedig ismeretlen, új élményként fog manifesztálódni.
Egy pillanatra képzeld el, hogy már most létezik a jövőbeli valóságod, és
egyfajta anyagtalan energiaként vibrál a kvantummezőben. Képzeld el, hogy a
jövőd egy olyan rezgés, amely most tör elő egy imént megzendített
hangvillából. A kibocsátott hang nem más, mint egy bizonyos frekvencián
vibráló rezgés. Ha te magad is hangvillaként létezel, és úgy változtatod meg az
energiád, hogy a jövőd kvantumpotenciáljaival harmóniában rezonálj,
rákapcsolódsz és ráhangolódsz erre a frekvenciára. Minél tovább tartod az
energiád ezen a frekvencián, annál inkább ezen a harmonikus energián fogsz
vibrálni. Most már rá vagy csatlakozva a jövőbeli valóságra, hiszen ugyanazon a
frekvencián működsz. Minél közelebb kerülnek egymáshoz a rezgések térben
és időben, annál jobban befolyásolják egymást, míg végül összeolvadnak
egyazon frekvenciává. Ez az a pillanat, amikor a jövőd megtalál. Így teremtesz
magadnak új valóságot.
Logikus tehát, hogy abban a pillanatban, amikor az energiád megváltozik,
mert alacsonyabb, túlélési érzelmek kerülnek előtérbe, disszonancia és
inkoherencia alakul ki közted és a jövőbeli valóság között. Immár nem ennek a
lehetőségnek a frekvenciáján rezonálsz, ez pedig azt eredményezi, hogy
elszakadsz attól a jövőtől, amelyet teremteni próbálsz magadnak. Ha nem
tudsz ezzel a reakcióval leszámolni, mivel az adott érzelmek rabjává váltál, a
továbbiakban is ugyanilyen valóságot teremtesz majd, hiszen az energiád annak
a valóságnak felel meg, amelyre reagálsz.
A 3. fejezetben megtanultuk, hogy az összes elképzelhető lehetőség már
most létezik az örök jelenben, és ha túl tudsz lépni azon az identitásodon,
amely testként definiál téged, és hozzáláncol az emberekhez, tárgyakhoz,
helyszínekhez és időhöz, tiszta tudattá válsz. Senki és semmi leszel, kívül
kerülsz téren és időn. Ebben a finom pillanatban tudod meghaladni az anyag
materiális világát és tudsz belépni kvantumszinten az információs és
energiamezőbe. Most, hogy már túljutottál azokon a kötelékeken, amelyek a
fizikai valósághoz fűznek, elkezdődhet a teremtés az egyesült mezőn; ily
módon egy, az anyagi szintet meghaladó energiaszinten végezheted a teremtést.
A tanítványaink legtöbbször ülő pozícióban végzik ezt. Az álló-sétáló meditáció
célja az, hogy segítsen tudatosítani a jelen pillanatot, hogy egész nap meg tudd
őrizni az emelkedett állapotot, hogy nyitott szemmel is közelebb tudj maradni a
jövődhöz és hogy könnyebben és szó szerint be tudj lépni az új jövődbe.
Ha elkezded gyakorolni a sétáló meditációt, az lesz a legjobb, ha keresel
egy nyugodt helyet a természetben, ahol kevés a zavaró tényező. Minél kevesebb
körülötted az ember és minél kisebb a nyüzsgés, annál könnyebb megőrizni a
koncentrációt. Később aztán, ha már jobban megy, akár egy plázában,
kutyasétáltatás közben vagy bármilyen nyilvános helyen is gyakorolhatsz majd.
Az álló-sétáló meditáció sok szempontból ugyanolyan, mint az ülő
változat. Először is lecsendesedsz, behunyod a szemed, a figyelmed pedig a
szívedre összpontosítod, miközben légzésed lelassul, és a szívközpontodból
lélegzel ki-be. Ha már érzed, hogy a szívközpontod vezérel, akárcsak az
üldögélős meditációnál, elkezded azokat az érzelmeket ápolni, amelyek a
jövődhöz kötnek.
Ha már teljesen otthon érzed magad ezekben az emelkedett érzelmekben,
néhány percre tárd ki figyelmed fókuszát, és sugározd ezt az energiát a testeden
túlra, míg már nemcsak önmagadban, hanem magad körül is érzed. Ezután
töltsd meg ezeket az emelkedett érzelmeket szándékkal attól függően, hogy mit
szeretnél elérni aznap és a távolabbi jövőben, legyen szó akár szinkronicitás
sugárzásáról, nemesebb életről, a világ jobbá tételéről, új munkahelyről vagy
kapcsolatról vagy bármi másról. Most már új elektromágneses szignált sugárzol
a mezőbe. A különbség csupán annyi, hogy nem csukott szemmel üldögélve
sugárzod magadból a szeretetet és az emelkedett érzéseket, hanem állva,
behunyt szemel, így amikor kinyitod a szemed, és elkezdesz sétálni, meg tudod
őrizni ezt az emelkedett energiát.
Miközben állva maradsz csukott szemmel és nyitott fókusszal, eltereled a
figyelmed a külvilágról, az agyhullámaid pedig bétáról alfára lassulnak. Ez
lecsendesíti a fejedben a gondolatokat, az elemzést és a zajt, és olyan transz-
állapotot idéz elő, amelyben fogékonyabbá válsz a sugalmazásra. Az előző
fejezetből már tudod, hogy minél tovább tudsz megmaradni ebben a
transzállapotban, annál kisebb az ellenállás, hogy új információk hatoljanak be
a tudatalattidba. Amikor emelkedett érzelmi állapotban vagy, ez az állapot
összhangba kerül a jövőddel, és könnyebben elfogadod és elhiszed az ezeknek
az érzelmeknek megfelelő akaratlagos gondolatokat, és könnyebben megadod
magad nekik. Ez azt jelenti, hogy azok a gondlatok, látomások és képek,
amelyeket az elméd ilyenkor hoz létre, túl tudnak jutni az analitikus elmén, és
be tudod úgy programozni az autonóm idegrendszert, hogy az új jövőd
biológiáját teremtse meg.
Miután állva, csukott szemmel megteremtetted az új jövőd energiáját, itt
az idő, hogy kinyisd a szemed, és elkezdj lépkedni. Ne nézz senkire, ne figyelj
oda a körülötted levő dolgokra és tárgyakra. Egyszerűen csak tartsd nyitva a
fókuszod, szegezd a látóhatárra a figyelmed, és maradj meg transzállapotban.
Minél inkább transzban vagy, annál kevésbé valószínű, hogy a régi, jól ismert
minták mentén kezdesz gondolkodni. Közben pedig az elméd közelebb kerül
az új jövőd képeihez, ahelyett hogy a múlt programjait játszaná le újra meg
újra. Most már készen állsz arra, hogy valaki másként lépj be az új jövődbe.
Mivel most már a jövőbeli énedként lépdelsz, tudatosítanod kell
magadban, hogy az eddigi éned hogyan járt mindeddig anélkül, hogy tudatában
lett volna. Meg kell változtatnod a testtartásod, a tempód, a lépteid, a légzésed
és a testmozgásod. Mosolyoghatsz is ahelyett, hogy üresen bámulnál. Meg fogod
látni, hogy ha úgy járkálsz, mint egy gazdag ember, olyan érzésed lesz, mintha
máris gazdag lennél. Lemásolhatod egy bátor ember testtartását, akit csodálsz,
sétálhatsz a jövőbeli, egészséges tested megnövekedett energiájával, vagy
járkálhatsz úgy is, mint egy nyíltszívű, szerető, elfogadó ember. Lényegében
tudatosan megtestesíted így azt, aki mindig is lenni szerettél volna, de a
legfontosabb, hogy úgy járkálj, mint a jövőbeli éned. Elképzelheted például,
hogy eltelt egy-két év, és birtokában vagy azoknak a dolgoknak, amelyekre
vágysz. Az a legfontosabb, hogy a jelenben megtestesítsd ezt az eljövendő
személyt. Ha már most ez az illető vagy, nem kell arra vágynod, hogy
valamilyen legyél, hiszen az átváltozás már meg is történt – már most
megtestesíted a jövőbeli tulajdonságaidat. Egyszerűen csak úgy gondolkodsz,
cselekszel és érzel, mint a jövőbeli éned.
Ha elkezdesz másképp járni, és mindennap gyakorolsz, lassan
megszokod, hogy olyan a járásod, mint egy gazdag embernek, úgy
gondolkodsz, mint egy egészséges ember, úgy állsz, mint egy magabiztos ember
és úgy érzed magad, mint egy szabad, korlátlan és hálás ember (a hála itt azt
jelenti, hogy már meg is történt), ahelyett hogy egy levert, kizsigerelt, megviselt
valaki lennél. Minél többet gyakorolsz, annál inkább megszokássá válik ez az új
létállapot, a megszokás pedig új automatikus gondolkodási, cselekvési és
érzelmi mintákat teremt. Ha elkezded automatikusan érezni és megtestesíteni
ezeket az érzelmeket, beléd költöznek, te pedig valóban azzá válsz, aki lenni
akarsz. A színes betétlapok 12. tábláján egy olyan tanítvány látható, aki
változásokat idéz elő az agyában mindössze egy órával a sétáló meditáció után.

Az agy előhangolása a jövőbeli emlékekre

A sétáló meditáció arra is jó, hogy létrehozza azokat az emlékeket, amelyek a
lineáris időben még nem történtek meg – lényegében segít emlékezni a jövőre.
Ha emelkedett érzéseket hozol létre csukott szemmel, ezt az energiát sugárzod
ki a tested energiamezőjén túlra, majd kinyitod a szemed, és elkezdesz úgy
sétálni, hogy a szíved vezet (és nyitott szemmel átéled ezeket az emelkedett
érzelmeket). Minél inkább érzed az érzést, annál jobban azokra a képekre és
gondolatokra fogsz figyelni, amelyek létrehozzák ezeket. Ez a folyamat
automatikusan frissíti az idegi áramköreidet, azzal, hogy új, belső élményt hoz
létre. Az élmény gazdagabbá teszi az agyat, és emlékeket raktároz el, így már
nem a múltban él, hanem a jövőben. Minél jobban testesíted meg az
emelkedett érzelmeket, az agyad és a tested annál inkább olyan lesz, mintha a
jövőbeli élmény már meg is történt volna. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a
jövődre emlékszel.
A transzállapot megőrzése azért fontos, mert ahogy ráhangolod a tested a
jövőre, és megváltoztatod a belső világod, hosszú távú emlékeket hozol létre.
Mivel az energia oda áramlik, ahová a figyelmedet összpontosítod, akár a
mentális mozidból is bevillanthatsz részleteket, miközben elképzeled,
megtestesíted és érzed a jövőd. Mindeközben a mentális mozik a jövőd
energetikai és biológiai térképévé válnak. A jövőbeli érzelmek (a jelen
pillanatban történő) átélésének aktusa és az ilyen érzések szándékokkal való
párosítása két dolgot eredményez: egyfelől új áramköröket telepít az agyadba,
hogy létrejöjjön a jövő útját ábrázoló térkép, másfelől pedig létrehozza a
jövőbeli érzelmi vegyületeket, ami új géneknek ad jelzést új módon, így
kondicionálva arra a tested, hogy készüljön fel az új sorsára.
Ne feledd, hogy ez a meditáció nem arról szól, hogy mit kapsz az élettől,
hanem arról, hogy kivé válsz – vagy hogy ki vagy a valakivé válás folyamatában.
Ha meg akarod „kapni” vagy „szerezni” a vagyont, a sikert, az egészséget vagy a
párkapcsolatot, továbbra is arra kondicionálod magad, hogy azt hidd, te magad
és az a valami, amit meg akarsz szerezni, két különálló dolog. Valójában
azonban minél inkább a jövőbeni éneddé válsz, annál jobban fog a valóság
alkalmazkodni az új létállapotodhoz. A szüntelen és tudatos átváltozás az, ami
segít megőrizni az új sorsoddal való összhangot. Minél többet gyakorlod a
sétáló meditációt, és minél tovább járkálsz eljövendő énedként, annál inkább
képessé válsz arra, hogy nyitott szemmel megváltoztasd a létállapotodat, mint
ahogy korábban behunyt szemmel. Ha eleget gyakoroltad, akkor nemcsak
magaddal viszed az energiát egész nap, hanem meg is testesíted. Az efféle
ismétlés növeli benned a tudatos jelenlétet az ébrenléti órákban, és hamarosan,
anélkül hogy észrevennéd, automatikusan elkezdesz máshogy cselekedni,
gondolkodni és érezni. Ezzel az új személyes valóságodra programozod az új
személyiséged.
Egyszer csak, ki tudja, mikor, azt veszed észre, hogy automatikusan úgy
járkálsz, mint egy boldog ember, úgy viselkedsz, mint egy bátor és együttérző
vezető, úgy gondolkodsz, mint egy nemes, hatalmas géniusz és úgy érzed
magad, mint egy rátermett, gazdag vállalkozó. A nap közepén talán felfigyelsz
rá, hogy eltűnt a testedből a fájdalom, mivel annyira teljesnek, korlátlannak és
életvidámnak érzed magad. Az eddig elvégzett munka megszokássá tette, hogy
úgy viselkedsz, mint az, aki lenni szeretnél. Ez azért van, mert kiépítetted az
áramköröket, és azt az utasítást adtad a látens génnek, hogy gondolkodjon,
cselekedjen és érezzen az eddigitől eltérő módon. Biológiai értelemben azzá a
személlyé váltál.
A tudatos jelenlét és a jövőbeli éned megtestesítése naponta többször is
megtörténhet. Képzeld csak el, hogy várod egy barátod, aki késik, de te ahelyett,
hogy idegeskednél, a jövőd energiáját generálod. Amikor dugóban ülsz, ahelyett
hogy dühöngenél, gyakorold azt, hogy nyitott szemmel a jövőd energiájára
hangolódsz. Legközelebb, ha sorban állsz a közértben, nem azon merengsz,
hogy az előtted álló mi mindent vásárolt össze, hanem a gondolataidat abba az
irányba tereled, ahol hihetetlenül hálás vagy az új életedért, és úgy sétálsz,
mintha a jövőbeli éned lennél. Amikor a kocsihoz sétálsz a parkolóban, vagy
kiüríted a postaládát, automatikusan erővel tölt el az új életed gondolata.
Ezután elkezded elfogadni és elhinni az ennek az érzelmi állapotnak megfelelő
gondolatokat, és megadod magad nekik, közben pedig a tested olyan kémiai
anyagokat kezd előállítani, amelyek megfelelnek ennek az érzelmi állapotnak.
Így kezded el programozni az autonóm idegrendszered az új sorsra. Minél
többet gyakorolod, annál kisebb a valószínűsége, hogy visszatérsz robotpilóta-
üzemmódba, és elmulasztod a jelen pillanatot.

Sétáló meditáció – gyakorlat

Először is keress egy csöndes helyet a természetben. Próbálj meg eltávolodni a
külső környezettől, és horgonyozd le magad a jelen pillanatnál azzal, hogy
behunyod a szemed. Add át az irányítást a szívközpontnak, ahol a lélek és a
szív találkozik az egyesült mezővel, és irányítsd az emelkedett érzelmeket –
hálát, örömöt, inspirációt, együttérzést, szeretetet és így tovább – ebbe a
központba. Ha teljes szívből akarsz hinni az új jövődben, tárd ki és aktiváld.
Összpontosítsd a figyelmed a szívre, és hagyd, hogy a lélegzeted ki-be
áramoljon ezen a központon – egyre lassabban, egyre mélyebben és egyre
ellazultabban – mintegy két percen át. Ezután két-három percre térj vissza a
szívből jövő, emelkedett érzelmek teremtéséhez. Sugározd ki ezt az energiát a
testedet körülvevő térbe, és maradj vele. Hangolódj rá a jövőd energiájára.
Néhány perc után fogalmazz meg magadban egy világos szándékot.
Kiválaszthatsz egy szimbólumot is, amely a jövőd energiájához fűződő
kapcsolatot jelképezi, ahogyan a 3. fejezetben olvashattad. Változtasd meg a
létállapotod ezekkel az emelkedett érzelmekkel, és fókuszálj arra, hogy ezt az
új elektromágneses szignált sugározd ki a mezőbe. Maradj meg ebben az
állapotban két-három percig.
Most nyisd ki a szemed, és anélkül hogy ránéznél bármire vagy bárkire,
nyisd meg a fókuszod, miközben rajta tartod a figyelmed a testedet körülölelő
téren, és megőrzöd a transzállapotot. Kezdj el nyitott szemmel sétálni, de ne ess
ki a transzból. Minden egyes lépéssel ezt az új energiát testesítsd meg – annak
a frekvenciáját, amit az új jövődben teremtesz, bármi legyen is az. Ha
magaddal viszed ezt az energiát a nap hátralevő részére, az éber óráidra, és új
énedként járkálsz, ugyanazokat a neurológiai hálózatokat aktiválod és ugyanazt
a mentális szintet hozod létre, mintha csukott szemmel meditálnál.
Ezután jusson eszedbe a jövőd. Hagyd, hogy a képek jöjjenek-menjenek,
csak érezd és testesítsd meg őket. Urald őket. Válj eggyé velük. Járkálj tovább
nagyjából tíz percig, majd állj meg, hogy újrakalibrálj. Hunyd le újra a szemed,
és emeld meg az energiaszinted. Maradj jelen ezzel az energiával öt-tíz percen
át. A következő tíz percben nyitott szemmel, céltudatosan, de még transzban
sétálgass jövőbeni énedként. Minden megtett lépéssel ezt az új energiát
testesítsd meg, így ugyanis közelebb kerülsz a sorsodhoz, és a sorsod is közelebb
kerül hozzád.
Csinálj meg két ilyen ciklust. A második kör után állj meg, még egyszer
utoljára állj mozdulatlanul, és erősen összpontosíts arra, hogy érzed magad úgy,
hogy a negyedik energiaközpontod nyitva van. Ezt a lehetőséget arra is
használhatod, hogy megerősítsd, kinek gondolod magad az érzéseid alapján.
Ha például korlátlannak érzed magad, ezt szavakkal is kimondhatod:
„Korlátlan vagyok.” Ezután tedd a kezed a gyönyörű szívedre, és merd elég
értékesnek érezni magad ahhoz, hogy megkapd mindazt, amit teremtettél
magadnak. Emeld energiádat a csúcsra, érezz hálát és megbecsülést.
Végül ismerd fel magadban az istenit – az energiát, amely mindent eltelít
élettel. Köszönd meg az új életed, mielőtt valóra válna. Miközben elismered
magadban az erőt, kérd azt, hogy az életed teljen el nem várt csodákkal és
egybeesésekkel, amelyek a létezés örömét váltják ki belőled. Sugározz
magadból szeretetet, miközben a létezésbe szereted az új életed.
 10. fejezet

ESETTANULMÁNYOK: VALÓRA
VÁLTOTT ELMÉLETEK

Az alábbi esettanulmányokban hozzád hasonló embereket ismerhetsz meg,

akik szintén időt szakítottak arra, hogy számtalan elfoglaltságuk mellett új
jövőt teremtsenek maguknak. Mindennap e jövőkép mentén határozták meg
magukat, nem pedig a múlt emlékei alapján. Mondhatjuk úgy is, hogy jobban
szerették a jövőjüket, mint a múltjukat. A mindennapos gyakorlás és az előző
három fejezetben ismertetett módszerek elsajátításával természetfelettibbé
váltak. Figyeld csak, milyen egyszerűen csinálták!

Tim megszerzi jövője kulcsát

Egy seattle-i haladó workshopon, amely általában egybeesik halloweennel, arra
szoktuk kérni a hallgatókat, hogy az első este öltözzenek úgy, ahogyan jövőbeli
énjükként fognak. Tim természetfeletti szváminak öltözött. Mindig is szvámi
akart lenni, azt az életmódot élte, már egész fiatalon elköltözött szülőföldjéről,
Connecticutból, hogy egy asramban tanulhasson. A foglalkozás elején a
résztvevők egy kis ajándékot kaptak – egy kulcsot, amely a jövőbeli énjükhöz
vezető út megnyitását jelképezte.
Tim már számos haladó workshopon vett részt. Amikor először készített
mentális mozit, egy arany- és ezüstérméket ábrázoló képet is bevágott a
jelenetek közé. Éveken át próbálta magát megadni a félelem érzésének, ám
egyszer csak rájött, hogy a félelem mögött valójában az értéktelenség érzése
lapul. Tim számára tehát az érmék az értékességet szimbolizálták.
„Mindenki vagyont akar szerezni – mondta egyszer –, de mivel én a
spiritualitás útját jártam, jógáztam meg csupa olyan dolgot csináltam, ami
ezzel jár, az a mentalitás alakult ki bennem, hogy szegénynek kell lennem, el
kell fogadnom a szegénységet, ha nem akarok bort inni és vizet prédikálni. Az
arany- és ezüstérmék tehát számomra nem az anyagi javakat jelentik, csupán
azt, hogy elég értékes vagyok ahhoz, hogy kapjak.”
Tim Seattle-ben újabb képeket adott a mentális mozijához, hogy
továbbfejlessze a jövőképét. Az értékesség újabb jelképeként belevett egy kínai
írásjelet, a vagyon jelét, ám mivel soha nem vágyott pénzre, azt írta a
szimbólum alá, hogy befolyás. Azért tetszett neki ez a szó, mert úgy érezte, jól
kifejezi azt, ahogyan a dolgok az emberhez folynak vagy áramlanak.
Bár Tim gondolkodása meglehetősen analitikus, miután elégszer
megnézte a mentális moziját a kaleidoszkóppal együtt, rájött, hogy könnyedén
ki tudja kerülni az analitikus elmét, és be tud jutni a tudatalattiba, az operációs
rendszerbe, ahol át tudja programozni a jövőjét.
A workshop alatt, amikor a mentális mozi egyik jelenetének
dimenzionálására került sor, mély élményt élt át. Boldogságot érzett, majd
rendkívül lelkes életimádatot, amely szinte égette a szívét. Úgy érezte, az egész
világot lángra tudná lobbantani. Ezután meditáció közben azt mondtam a
tanítványoknak, hogy ideje megnyílni és elfogadni. Tim energiája ekkor kezdett
bejutni a testébe.
„Nem tudom, honnan jött ez az energia, de olyan volt, mintha valaki
kinyitott volna egy csapot – mesélte. – Azonnal elteltem vele. Az energia a
fejem tetején áramlott be és a kezemen át távozott. Tenyérrel lefelé ültem, ám
az energia tudatos kontroll nélkül felemelte és felfelé fordította a kezem.
Elvesztettem a térbeli és időbeli tájékozódást, és fogalmam sem volt, hol
vagyok. A meditáció hátralevő részét eksztatikus, egzaltált állapotban csináltam
végig. Valahogy tudtam, hogy minden megváltozik, és soha többé nem leszek
ugyanaz, mint aki addig voltam.”
Amikor az energia elárasztotta, úgy érezte, hogy az értékesség üzenetét
hordozza magában, ezután ugyanis soha többé nem lett a régi önmaga.
„Biztos vagyok benne, hogy az új információ, amely elárasztotta a testem,
átírta a DNS-em és kitörölte a régi énem, mivel a személyiségem e része örökre
eltűnt” – mesélte. Amikor hazament Phoenixbe, ahol egy bútorboltot vezetett,
hétfő reggel szokott módon munkába állt. Csütörtökön beállított hozzá egy nő,
aki évekkel azelőtt vett tőle egy kanapét. Összebarátkoztak, és a nő azóta is két-
három hetente benézett hozzá egy kis beszélgetésre. Közben nyugdíjba ment,
és most azért jött el hozzá, hogy bejelentse, elkészítette a végrendeletét, és arra
kérte, legyen ő a végrehajtója. Tim megtisztelve érezte magát, és köszönetet
mondott. „Itt van – mondta a nő, és letette a papírt az asztalra egy kulcs
kíséretében. – Olvasd el!” Tim elkezdte olvasni, és kiderült, hogy a barátja
nemcsak végrehajtónak jelölte ki, de ráhagyott 110 000 dollár értékű arany- és
ezüstérmét. A kulcs, amelyet az asztalra tett, a széf kulcsa volt, ahol az érméket
tartotta (amelyek természetesen pont olyanok voltak, mint Tim mentális
mozijában). Timnek azonnal eszébe jutott a kulcs a jövőhöz, amelyet a seattle-i
haladó workshopon kapott. Ugye hogy megérdemelte?

Sarah nem éri el a talajt

2016. május 1-jén Sarah háta súlyosan megsérült, amikor megpróbálta
megakadályozni, hogy egy öttonnás hajó egy dokkba ütközzön. Csaknem két
hónapig szörnyű kínokat állt ki, miközben gyógytornát végzett, egy csomó
gyógyszert szedett és számtalan látogatást tett a csontkovácsnál. Miután semmi
nem segített, az orvosok műtétre jegyezték elő. Előtte azonban még úgy
döntött, eljön egy haladó workshopomra Cancúnba.
Olyan kínokat állt ki, hogy a fia azt javasolta, hozzon magával
kerekesszéket. Sarah ezt nem akarta. Amikor azonban megérkezett a
szállodába, fájdalmában összeesett. Később, amikor habszivacson lebegett a
medencében, súlyos görcsök törtek rá, ahogy ki akart szállni.
Sarah már ismerte a munkásságom, így Cancúnba eleve magával hozott
egy meditációs párnát és a mentális moziját. Filmjében egészségesnek és
erősnek ábrázolta magát, és újra tudott futni. Kosárlabdázott a fiával és
lacrosse-t játszott a lányával. Valahányszor azt látta a mozijában, hogy jógázik,
átérezte azt az örömöt, amelyet akkor érezne, ha újra tudna jógázni, és ha csak
meghallotta a mentális mozija zenéjét, megnőtt az energiája.
Az első néhány nap alatt, amikor a törzsizmait edzette és energiát szívott
fel a gerince mentén a légzéstechnikával, úgy érezte, lüktetni kezd az ülőidege.
Mintha csak egy meleg elektromos áram futott volna végig az idegein.
Ugyanakkor azt képzelte el, hogy az energia gyógyító fény formájában
emelkedik fel a gerincoszlopa mentén.
Azzal kezdte a harmadik napját, hogy addig keresgélt az interneten, amíg
talált egy képet egy légi jógát gyakorló nőről. Egész nap ez a kép járt a fejében.
Aznap délután a hallgatóink a kaleidoszkóppal és a mentális mozijukkal
dolgoztak. Miután tiszta tudatként a kvantummezőbe áramoltak, arra kértem
őket, hogy dimenzionalizáljanak egy jelenetet a mentális mozijukból. A
meditációt követően azt mondtam nekik, feküdjenek le a földre – csakhogy
Sarah, ahogy később elmondta, nem találta a padlót. Egyre mélyebbre nyúlt, de
nem volt sehol. Hirtelen azt vette észre, hogy egy másik dimenzióban van, és
teljes, IMAX-szerű érzéki tapasztalatot él át – de érzékszervek nélkül. A
mentális mozijának egy jövőben játszódó jelenetét élte meg. Elég áramkör
aktiválódott az agyában ahhoz, hogy belső élménye éppolyan valóságos legyen,
mint akármelyik külső tapasztalása élete során. Nem pusztán vizualizálta a
jelenetet – benne volt, benne élt.
„Rájöttem, hogy egy másik valóságban vagyok, egy másik időben és térben:
a saját jövőmben – mondta később. – Tényleg jógáztam. Fejjel lefelé lógtam, és
a padló nem volt sehol. Hiába nyújtottam ki a karom, egyre csak ide-oda
lengtem egy gyönyörű vörös selyemkendőben. Azt éreztem, hogy
megszabadultam a fájdalmaimtól. Szabadon hintáztam a térben.” Végül mégis
lefeküdt, miközben örömkönnyek folytak végig az arcán. Mire a meditáció
véget ért, Sarah fájdalma semmivé lett.
„Rögtön tudtam, hogy meggyógyultam – mondta. – Le voltam nyűgözve
az elmém hatalmától, és óriási hálát éreztem. Azóta is egyre több dolog válik
valóra a mentális mozimból – sőt a mozim nem is tud lépést tartani az
életemmel.”

Terry besétál az új jövőjébe

2016 szeptemberében, miközben Terry épp sétáló meditációt végzett Ausztrália
egyik gyönyörű tengerpartján, mély élményben volt része. A meditáció vége
felé, amikor megállt, azt érezte, hogy közelebb került a világhoz, felderült,
jókedve lett, és szinte szétáradt. Az instrukcióimat követve megnyílt a mező
felé, és megfogalmazta, hogy megérdemli az eljövendő életét. Hirtelen, minden
előzmény nélkül azt érezte, hogy elektromos áramütés éri a fejtetőn keresztül,
ami végighalad egészen a szívéig. Ahogy az energia végigfutott a testén, a
combján, majd a lábán, a lábszárai elkezdtek fékezhetetlenül remegni.
„Csak úgy tudom leírni, hogy intenzíven rázkódtam belülről – mesélte
később. – De ez olyan energiaáram volt, amelyet a testem soha nem tapasztalt.
Úgy éreztem, el fogok esni. Ekkor vesztettem el végképp a tudatos kontrollt a
testem alsó része fölött.” Sírásban tört ki, és ezzel együtt a teste és az elméje is
elengedte magát. Mintha megállt volna az idő. Megértette, hogy a teste most
adja meg magát az évek alatt feloldatlan érzelmeknek. Az elektromosság
továbbáramlott, ő pedig azt érezte, hogy egy hatalmas, sűrű, sötét anyag zuhan
le a testéről.
„Azt hiszem, ez az anyag olyan trauma volt, amely nemcsak a jelenlegi,
hanem a korábbi életeimben halmozódott fel – emlékezett vissza. – Benne volt
az is, amit akkor éltem át, amikor apám nyolcéves koromban majdnem belehalt
egy öngyilkossági kísérletbe, ami az egész életemre árnyékot vetett, mert
megakadályozta, hogy elfogadjam a feltétlen szeretetet.” Azt érezte, hogy
korlátozó meggyőződései – amelyek jó részére mély érzelmi kondicionálással és
mások tudattalan meggyőződései révén tett szert – egyszerűen feloldódnak.
„Minden, ami nem illett bele abba, aki valóban vagyok, egyszerűen
lezuhant rólam – mondta. – Átéltem az igazi felszabadulást, valami olyasmit,
ami iránt a lelkem nagyon régóta vágyakozott. Abban a pillanatban tudtam,
hogy a lelkem azért vezetett épp erre a tengerpartra épp ebben az időben, ezek
közé az emberek közé, hogy elvégezhessem ezt a fontos munkát.”
Térdre zuhant, és azt érezte, hogy mindent elsöprő szeretet áramlik végig
rajta. Letaglózva ettől az erőtől, a homokban térdelve megértette, hogy az
összes döntése, amelyet eddig a pillanatig hozott, kellett ahhoz, hogy
eljuthasson ehhez a megrendítő pillanathoz. Ráébredt, ki is volt az az énje az
elmúlt évben, aki mindennap szorgalmasan elvégezte a meditációkat, és
közben szerelmes lett saját magába. Tudta, hogy abban a pillanatban a jövőbeli
énje szólította fel a múltbeli énjét, hogy élje át a mély szeretet élményét.
Amikor visszatért a háromdimenziós, érzékszervi valóságba, mindent
elsöprő békét érzett, és azt, hogy eggyé vált mindennel maga körül. Azt
mondja, visszatalált fizikai, mentális, érzelmi és spirituális énjéhez, és sokkal
inkább önmagának érezte magát, mint korábban bármikor.
 „Ez az élmény arra figyelmeztetett, hogy én magam is, mint az összes
többi ember, az isteni energia része vagyok, és én is érdemes vagyok rá, hogy
megkapjam.”
 11. fejezet

TÉRIDŐ ÉS IDŐTÉR

Háromdimenziós univerzumban élünk (az uni jelentése egy), ahol minden

létezőt emberek, tárgyak, helyszínek és időpontok alkotnak. Legnagyobbrészt
tehát a részecskék és az anyag dimenziójáról van szó. Érzékszerveink révén
formaként, struktúraként, tömegként és sűrűségként érzékeljük a dolgokat. Ha
mondjuk egy jégkockát, egy telefont vagy egy szelet almás pitét raknék eléd, az
érzékszerveid nélkül nem tudnád megtapasztalni őket: az érzékszervek
teremtik meg a fizikai valóság élményét.
A jégkockának, a telefonnak és az almás pitének magassága, szélessége és
mélysége van, és csak azért létezik számodra, mert látod és hallod, meg tudod
tapintani, érzed az ízét, az illatát. Ha elvesztenéd mind az öt érzékszerved,
képtelen volnál megtapasztalni a fizikai tárgyakat, mivel nem kerülnének be a
tudatodba; szó szerint nem léteznének a számodra, hiszen ebben a
háromdimenziós valóságban nem tudod megtapasztalni őket az érzékszerveid
nélkül. Vagy mégis?
Az asztrofizika szerint ebben a háromdimenziós birodalomban – az
ismert univerzumban (amit hívjunk csak téridőnek) – végtelen mennyiségű tér
van. Gondolkodj el ezen egy percre! Ha erről a kakasülőről, amelyet Földnek
hívunk, feltekintünk az éjjeli égboltra, az univerzum aprócska szeletét látjuk
csupán. Számunkra végtelennek tűnik, a végtelen azonban még ennél is
nagyobb. Más szóval a téridő birodalmában a tér örök – sehol nincs vége,
örökké tart. De mi a helyzet az idővel?
 Az ember az időt általában úgy tapasztalja meg, hogy a testével halad a
térben. Öt percig tart például, amíg leteszed ezt a könyvet, kimész a konyhába,
töltesz egy pohár vizet, és visszajössz. Ez azért van, mert az elmédben
keletkező gondolat hatására létrejött benned egy kép arról, mit fogsz csinálni a
konyhában, te pedig ezt a gondolatot végre is hajtottad, és közben
megtapasztaltad az időt azzal, hogy a tér egyik pontjáról átmentél a másikba.
Mielőtt kimentél a konyhába, és miközben a széken üldögéltél, amikor
tudatosult benned a konyha és a jelenlegi pozíciód közti viszony, a tudat két
pontjának elszakadását élted meg: az ülőhelyedét és a konyháét. Ahhoz, hogy
áthidalj egy hézagot két tudatpont között, térben kellett mozognod, ez pedig
időbe telt. Logikus tehát, hogy minél nagyobb a tér vagy a távolság két pont
között, annál tovább tart eljutni egyik pontból a másikba. Ugyanez megfordítva
is igaz: minél nagyobb sebességgel mozogsz két pont között, annál rövidebb
időt vesz igénybe.
A tárgyak térbeli mozgásához szükséges mérhető időtartam képezi az
alapját a newtoni fizikának (más szóval a klasszikus mechanikának). A
newtoni világkép szerint ha ismerjük egy adott tárgy bizonyos tulajdonságait,
például az erőt, a gyorsulást, az irányt, a sebességet és a megtett út hosszát,
előrejelzéseket tehetünk az idővel kapcsolatban. A newtoni fizika tehát az
ismert dolgokra és a kiszámítható következményekre épül. Mondhatjuk tehát,
hogy ha két tudatpont között távolság van, akkor az egyik tudatponttól a
másikhoz vezető út során összeomlik a tér. A térösszeomlás eredményeképpen
tapasztalod meg az időt. Nézd meg a 11.1 ábrát, így jobban megérted a tér és idő
összefüggését háromdimenziós világunkban.
Lássunk egy újabb példát. Ha be akarom fejezni ezt a fejezetet, ahhoz
időre van szükségem. Lehet, hogy nem nagyon kell mozognom térben, mégis
megtapasztalom az időt. Miért van ez? Azért, mert ahol épp állok e fejezet írása
közben, az a tudatom egyik pontját jelenti, a fejezet befejezése pedig egy másik
tudatpont. A fejezet befejezése egy jövőbeli pillanatot jelent, amely különbözik
a jelen pillanattól. A kettő között eltelt idő, vagyis a tudat két pontja közti rés
bezárása nem más, mint az idő élménye. Ha megnézed még egyszer a 11.1
ábrát, jobban megérted az idő természetét.
Ahhoz, hogy eljussak a fejezet végére, újra és újra meg kell tennem
valamit. Ha abbahagyom az írást, és valami másba fogok, például megnézek
egy filmet, több időmbe fog kerülni, hogy elérjem a kitűzött célom; ezért tehát
ahhoz, hogy elérjem azt a célom, hogy befejezem a fejezetet, a tetteimet
folyamatosan hozzá kell igazítanom a szándékaimhoz.

11.1 ábra
Miközben az egyik tudatponttól a másikig haladunk, megtapasztaljuk az időt. Ha összeomlik a tér a
háromdimenziós világunkban, idő jön létre

Ebben a háromdimenziós, anyagi világban – minthogy az érzékszerveink

segítségével tájékozódunk a térben – a figyelmünket legnagyobbrészt a fizikai
létezőkre, emberekre, tárgyakra és helyszínekre fókuszáljuk. Ezek mind anyagi
és lokalizált dolgok (ez azt jelenti, hogy a térben és az időben helyezkednek el).
Mind olyan tudatpontok, amelyek révén a szeparáció élményét tapasztaljuk
meg. Ha például a legjobb barátodat nézed, aki szemben ül veled az asztal
másik végén, vagy kitekintesz a parkolóban álló kocsidra, észleled a barátod
vagy a kocsid és a közted levő teret. Te itt vagy, a barátod vagy a kocsid amott.
Hasonlóképp: az álmaid és céljaid esetében a jelen pillanatban elfoglalt helyed,
valamint az álmaid jövőbeli valósága közötti tér szintén a szeparáció élményét
teremti meg. Nyugodtan kijelenthetjük tehát a következőket:
1. Ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk ebben a háromdimenziós valóságban,
szükségünk van az érzékszerveinkre.
2. Minél többet használjuk az érzékszerveinket arra, hogy a valóságunkat
definiáljuk velük, annál inkább átéljük a szeparáció élményét.
3. Minthogy a háromdimenziós valóság nagy része az érzékszerveinken
alapul, a tér és az idő élményt teremt, amelyben elkülönülve érezzük
magunkat mindenkitől, mindentől, minden helytől és minden időponttól.
4. Minden anyagi dolog egyetlen helyet foglal el a térben és az időben. A
fizikában ezt hívják lokalitásnak.
Ebben a fejezetben a valóság két modelljét hasonlítjuk össze és tárjuk fel: a
téridőt és az időteret. A téridő nem más, mint a newtoni fizika világa, amely az
ismert dolgokra épül, megjósolható eredményeket tud adni és anyagi
természetű, tehát nem más, mint az a háromdimenziós univerzum, amelyben
mindannyian élünk (és amely végtelen térből áll). Az időtér, a kvantum nem
fizikai jellegű világa nem más, mint egy fordított valóság, amely az ismeretlen
dolgokra, a végtelen lehetőségekre, az energiára, a többdimenziós
multiverzumra épül, amely szintén életünk valós színtere (és amelyet a végtelen
idő alkot).
A valóság természetével és észlelésével kapcsolatos meggyőződéseidet
fogom tehát megkérdőjelezni. Ha ugyanis többdimenziós lényként szeretnéd
átélni az én misztériumát, bizonyos útmutatóra lesz szükséged.

A stressz és a túlélőmód általánossá válásának következményei

Minthogy az érzékszerveinkkel figyeljük meg és határozzuk meg a
valóságunkat, olyan testeknek tekintjük magunkat, amely térben és időben él,
ám nem azonos a környezetével. Idővel ez az interakció alakítja ki az
identitásunk élményét. Egész életünk során – a különböző időpontokban és
helyszíneken az egyes emberekkel, tárgyakkal és dolgokkal történő interakciók
során – fejlődik identitásunk személyiséggé. A külső környezetünkkel történő
interakciók minősége maradandó emlékeket teremt, és ezek az emlékek
határozzák meg, kivé válunk. Ezt a folyamatot hívjuk tapasztalásnak, és az
életben szerzett tapasztalataink alakítják ki énünket. Mint tudod, a legtöbb
ember személyisége a múltban átélt élményeken alapul.
Ahogy a 8. fejezetben már szó volt róla, az agyunk számára az anyagi
tárgyak, dolgok, emberek és helyszínek, amelyeket mindennap átélünk,
bizonyos minták formájában jelentkeznek, és ezeket a mintákat hívjuk
emlékeknek. Amennyiben az én a múltból származó emlékeink terméke, akkor
az emlékek az ismert dolgokon alapulnak; következésképpen háromdimenziós
világunk legnagyobbrészt ismert dolgokon alapul. A legtöbb ember figyelme
erre a világra irányul. Ha a külső világod minden anyagi összetevője
összhangban van a múltból származó emlékeiddel, ismerősnek érzékeled őket.
Ilyenkor a fizikai valóságot veted össze az agyadban található neurológiai
hálózatokkal. Ezt hívják mintafelismerésnek, és a legtöbb ember e folyamat
révén érzékeli a valóságot a múlt szemüvegén keresztül.
Mondhatjuk tehát, hogy nem elég, hogy anyagi lények vagyunk ebben a
dimenzióban, de egyenesen korlátok közé szorítva, rabszolgaként élünk –
hiszen olyan testként értelmezzük magunkat, amely egy adott környezetben,
egy adott időpontban él, figyelmünk fókusza pedig sokkal inkább az anyagra
helyeződik, mintsem az energiára. A kvantum felől nézve a figyelmünket a
fizikai részecskére (az anyagra) összpontosítjuk, nem pedig a lehetőségek
anyagtalan hullámára (az energiára). Így történik aztán, hogy teljesen
elmerülünk ebben a háromdimenziós valóságban.
Ha mindehhez még stressz is társul, a testünk elkezd energiát elvonni a
minket körülvevő láthatatlan elektromágneses energiamezőből annak
érdekében, hogy kémiai anyagokat állíthasson elő. Minél nagyobb a stressz
frekvenciája, intenzitása és időtartama, a testünk annál több energiát használ
el. Ezeknek a kémiai anyagoknak olyan a természetük, hogy megerősítik az
érzékeinket, emiatt pedig még inkább az anyagi, az ismert dolgokra figyelünk.
Ha ez a testünket körülvevő, létfontosságú energiamező zsugorodni kezd,
sokkal inkább anyagnak, mintsem energiának érezzük magunkat. Valójában ha
lelassul a frekvenciánk, a testünk sűrűbbé válik, energiánk pedig elfogy.
Ahogy korábban már volt róla szó, rövid távon ez nem is okoz problémát;
ha például valamilyen veszély, krízis vagy ragadozó leselkedik ránk – igazából
az üss vagy fuss reakció az emberi evolúció egyik sarokköve. Ebben az
állapotban a stresszhormonok kiélesítik az érzékeinket, figyelmünk fókuszát
pedig beszűkítik arra az anyagi dologra, amely veszélyt jelent ránk a külső
környezetben. Ha ez történik, a neokortex – az agyunknak a szenzoros
érzékelésért, a motoros parancsokért, a térbeli logikáért és nyelvhasználatért
felelős része – aktiválódik és izgalmi állapotba kerül. A túlélés érdekében
testünkre és a külső fenyegetésre irányítja figyelmünk fókuszát, így a vélt vagy
valós veszély pillanata, valamint a fizikai biztonság elérésének pillanata között
eltelt időre, tehát két tudatpont közti hézagra összpontosítunk. Minél több
stresszt élünk át, annál inkább a szeparáció élményét tapasztaljuk meg.
A 2. fejezetből már tudjuk, hogy a túlélési mód hosszú távú
következményeinek egyike, hogy elkezdünk rabjává válni ezeknek a
stresszhormonoknak. Minél inkább rájuk szokunk, annál jobban elhisszük,
hogy a tér adott pontjához kötődő testek vagyunk – vagyis hogy egy adott térbeli
helyen élünk és egy adott pontot foglalunk el a lineáris időben. Ez mániákus,
őrült állapotot eredményez, amelyben a figyelmünket folyton az egyik
személyről, problémáról, dologról vagy helyszínről a másikra összpontosítjuk a
külső környezetünkben. Az az evolúciós vonás, amely valaha még a
védelmünket szolgálta, ellenünk fordult, mi pedig szüntelenül
vészhelyzetüzemmódban élünk és egyfolytában az idő miatt aggódunk.
Minthogy nem tartjuk elég biztonságosnak a külső környezetünket, figyelmünk
egészét erre fordítjuk.
Mivel külvilágunk így valóságosabbnak tűnik számunkra, mint a belső,
rabjává válunk egy külső dolognak vagy személynek. Minél tovább maradunk
ebben az állapotban, az agyunk annál inkább magas frekvenciájú béta-
agyhullámokat generál. Azt pedig már te is tudod, hogy ha túl sokat vagyunk
magas frekvenciájú béta-állapotban, az fájdalmat, szorongást, aggodalmat,
frusztrációt, ítélkezést, agressziót és versengést eredményez. Az agyunk végül
inkoherenssé válik, ahogy mi magunk is.
Ha rabjává válunk a túlélési érzelmeknek, szükségünk lesz a külső
világunkra (az egyes emberekkel való konfliktusokra, pénzügyi nehézségekre, a
terrorizmustól való félelemre, a munkánk megvetésére), hogy megerősítsük az
ilyen érzelmektől való függésünket. Az efféle érzelmi függőségek következtében
egyre inkább azokra a dolgokra irányul a figyelmünk, amelyeket a probléma
okozóinak vélünk – akár „valakiről”, akár „valamiről” van szó –, így aztán a
túlélési gének kapcsolódnak be. A jóslat végül önmagát teljesíti be.
Ha tisztában vagy vele, hogy az energia oda áramlik, ahová a figyelmed
fókuszálod, azt is tudod, hogy minél erősebb érzelmi reakciót társítasz a kiváltó
okhoz, annál inkább a külvilágra és az abban levő emberekre, dolgokra és
problémákra fókuszálsz. Ha így teszel, energiád nagy részét valakire vagy
valamire fordítod. Figyelmed és energiád egésze tehát ehhez a háromdimenziós
anyagi valósághoz kötődik, érzelmi állapotod pedig azt eredményezi, hogy újra
és újra megerősíted a jelen valóságát. Érzelmileg könnyen függővé válhatsz
attól a valóságtól, amelyet meg akarsz változtatni. Az energiák helytelen
kezelése miatt mindörökre az ismert dolgok rabja maradsz, a múltad alapján
próbálod megjósolni a jövőt; sőt túlélőmódban félelmetesnek is érzed az
ismeretlent és a kiszámíthatatlant. Ha tehát valódi változásokat akarsz
előidézni magad körül, be kell lépned az ismeretlenbe – ha nem teszed meg,
soha semmi nem fog megváltozni.
A newtoni háromdimenziós téridő valósága: valakiként élni
valamivel, valahol a térben és időben
Mivel az érzelmek és érzések a múlt lenyomatai, és ezek az érzések vezérlik a
bevésődött gondolatokat és cselekvéseket, ezért egyre a múltadat ismétled,
ennek következtében pedig kiszámíthatóvá válsz. Jó erősen be vagy betonozva a
newtoni világba; a newtoni fizika ugyanis a kiszámítható eredményekre épül.
Minél inkább stresszben élsz, annál inkább anyagi természetű vagy, aki hatást
próbál gyakorolni az anyagra – anyagként próbálsz harcolni, manipulálni,
jósolni, irányítani és versengeni. Ez azt eredményezi, hogy minden, amit
megpróbálsz megváltoztatni, létrehozni vagy befolyásolni, rengeteg időt vesz
igénybe, hiszen ebben a téridővalóságban a térben kell mozgatni ahhoz a
fizikai tested, hogy elérd az áhított eredményeket.
Minél inkább túlélőmódban élsz és az érzékeid mentén határozod meg a
valóságod, annál inkább azt kell tapasztalnod, hogy távol áll tőled az új jövő.
Jelenlegi helyzeted mint tudatpont, és vágyott helyzeted mint másik tudatpont
nagyon messze esik egymástól Nem beszélve arról, hogy a megvalósulás
mikéntjén történő szüntelen aggódás alapját azt képezi, hogy szerinted hogyan
kellene a megvalósulásnak bekövetkeznie. Csakhogy az efféle gondolkodás és
jósolgatás az ismert dolgokon alapul, így nem is marad hely az ismeretlennek
vagy az új lehetőségeknek az életedben.
Ha például házat akarsz venni, össze kell spórolnod a kezdőrészletet,
keresned kell egy házat, kölcsönt felvenni, végigcsinálni a hiteligénylés
folyamatát, ráígérni a többi vásárlóra, aztán harminc éven át ide-oda vonszolni
a tested a munkahelyed és az otthonod között (a téren át), hogy valahogy
kifizesd. Ez a két tudatpont – a házvásárlás gondolata, illetve a jelzálog
kifizetésével megvalósuló vásárlás – csak jó hosszú idő után tud egyesülni
egymással. Hasonlóképp: ha új kapcsolatra vágysz, felmész az internetre,
létrehozol egy profilt, megnézed a többiekét, listát készítesz azokról, akikkel fel
akarod venni a kapcsolatot, megkeresed őket, és végül sok-sok randevúra mész
el abban a reményben, hogy találsz valakit, akit érdekesnek találsz. Ha pedig új
munkát szeretnél, akkor valószínűleg időt szakítasz rá, hogy önéletrajzot írj,
álláslehetőségek után kutass és felvételi elbeszélgetéseken vegyél részt.
A fenti folyamatokban az a közös, hogy időre van hozzájuk szükség,
amelyet lineáris egyenesként érzékelsz. Lehet, hogy sikerül megszerezned, amit
akarsz, de minél inkább túlélőmódban élsz, annál több idő kell hozzá, hiszen
anyag vagy, aki anyagot próbál megváltoztatni, így a jelenlegi és vágyott pozíció
térben és időben jól elkülönül egymástól.
Egyetérthetünk tehát abban, hogy ebben a háromdimenziós valóságban az
idő élményén belül elkülöníthető egy határozott múlt, jelen és jövő. Minthogy
lineáris időben élsz, az időtől való távolságot is átéled, hiszen a múlt, a jelen és
a jövő külön-külön pillanatként jelenik meg az időben: te itt vagy, a jövőd pedig
ott. A 11.2 ábra vizuálisan ábrázolja, hogy a múlt, a jelen és a jövő mind
egymástól elkülönülő pillanatokként létezik.

11.2 ábra
A háromdimenziós valóságban a múlt, a jelen és a jövő lineáris, jól elkülönülő pillanatokként jelenik meg az
időben

Ahogy korábban már mondtam, a newtoni fizikának köszönhetően

megfejtettük az olyan természeti törvényeket, mint az erő, a gyorsulás és az
anyag, és ez lehetővé teszi, hogy jóslatokat tegyünk a jövőre vonatkozóan.
Amennyiben tisztában vagyunk egy tárgy mozgásának irányával, sebességével
és forgásával, amint az a térben halad, a legtöbbször meg tudjuk jósolni, hová
fog kerülni és mennyi ideig marad ott. Ezért lehetséges a repülőút New Yorkból
Los Angelesbe, ezért tudjuk megmondani, mennyi ideig fog tartani az út és
mikor fog leszállni a gép.
A newtoni fizika és a háromdimenziós valóság berkein belül sokan
életünk nagy részében kifelé irányítjuk a figyelmünket, és megpróbálunk
valakik vagy valamik lenni, valamit birtokolni, valahová eljutni vagy valamilyen
élményt átélni. Ha nincsenek a birtokunkban azok a dolgok, amelyeket
szeretnénk, hiányt élünk át, a hiány és a szeparáció pedig azt eredményezi,
hogy a dualitás és a polaritás állapotába kerülünk. Természetes, hogy meg
akarjuk kapni azt, ami nincs. Sőt valójában így teremtjük meg a dolgokat. Ha
azt éljük át, hogy távolság választ el minket a jövőbeli vágyainktól, először is
gondolkodunk és álmodunk azokról a dolgokról, amelyeket meg szeretnénk
kapni, majd egy cselekvéssort hajtunk végre a lineáris időben, hogy
megszerezzük őket.
Ha például szüntelenül pénzügyi gondjaink vannak, pénzt akarunk; ha
betegek vagyunk, egészségre vágyunk; ha magányosnak érezzük magunkat,
emberi kapcsolatokat vagy társaságot szeretnénk. A dualitás és a szeparáció
élménye miatt teremteni kényszerülünk, így lépünk automatikusan a fejlődés
útjára, valamint így kerülünk egyre közelebb az álmainkhoz. Ha azonban
anyagként az anyagra fókuszálva próbálunk hatást gyakorolni az anyagra, és így
próbálunk pénzhez, egészséghez és szeretethez jutni, bizony jó sok időre és
energiára lesz szükségünk.
Ha végül megszerezzük, amit akartunk, a teremtés beteljesedésekor
(vagyis a két tudatpont találkozásakor) átélt érzelem végre kielégíti a korábban
tapasztalt hiányérzetünket. Ha megszerezzük az új munkát, biztonságban
érezzük magunk; ha kialakul az új párkapcsolat, szeretetet és örömöt élünk át;
ha meggyógyulunk, teljesebbnek érezzük magunkat. Ha ebben az állapotban
élünk, folyton valami rajtunk kívül álló dologtól vagy személytől várjuk, hogy
megváltoztassa azt, ahogyan belül érezzük magunkat. Ha felszabadulunk a
hiányérzet alól, mivel átéljük a külső esemény megvalósulásakor tapasztalt
érzést, jobban odafigyelünk arra, aki vagy ami a megkönnyebbülést kiváltotta.
Ok és okozat együttesen új emléket teremt, így bizonyos mértékben
előrelépünk a fejlődésben.
Ha pedig valami nem történik meg a világunkban, vagy úgy látszik, jó sok
idő kell ahhoz, hogy megtörténjen, még nagyobb hiányt tapasztalunk, hiszen
még inkább elkülönülve érezzük magunkat attól, amit meg szeretnénk
teremteni. Így a saját érzelmi állapotunk – a hiányérzet, a frusztráció, a
türelmetlenség és a szeparáció – tartja tőlünk távol az álmokat és nyújtja tovább
a vágyott eredmények eléréséhez szükséges időt.

Valakiből senkivé és valamiből semmivé válni, és kikerülni téren és

időn túlra
Ha azt mondjuk, hogy a newtoni törvények külső kifejeződései a téridő fizikai,
anyagi törvényeinek – egy olyan dimenziónak, ahol több a tér, mint az idő –,
bizonyos értelemben kijelenthetjük, hogy a kvantumfizika törvényei inverzek. A
kvantum a természeti törvények belső kifejeződése: egy olyan információs és
energiamező, amely összeköt minden anyagi dolgot. Ez az anyagtalan mező
szervezi egybe, köti össze és irányítja a természet valamennyi törvényét. Ebben a
dimenzióban több az idő, mint a tér; más szóval ebben a dimenzióban örök az
idő.
A 2. és a 3. fejezetből már tudjuk, hogy ha a figyelmünk fókuszát a
külvilágban levő emberekről és dolgokról elvonjuk – vagyis figyelmünket többé
nem a testünkre összpontosítjuk, és nem az időn és az időpontokon
gondolkodunk –, megszűnünk valaki és valami lenni, kívül kerülünk a téren és
az időn. Ezt egy olyan folyamat révén érjük el, amely során leválunk a
testünkről, az identitásunkról, a társadalmi nemünkről, a betegségekről, a
nevünkről, a problémáinkról, a személyes kapcsolatainkról, a fájdalmainkról, a
múltunkról és így tovább. Ez azt jelenti, hogy meghaladjuk az énünket: tudati
szinten valakiből senkivé válunk, valamiből semmivé válunk, és túllépünk a
téren és az időn (lásd a 11.3 ábrát).

11.3 ábra
Ha a gyelmünk fókuszát elvonjuk a testünkről, a környezetünkről, az időről, és túlemelkedünk az „énünkön” –
tehát a zikai valóságunkon, a valakiként meghatározott identitásunkon, a birtokolt tárgyainkon és az adott
helyen és időben való léten –, és senkivé és semmivé válunk, továbbá kívül kerülünk téren és időn, akkor
gyelmünket és tudatunkat a newtoni zika anyagi valóságáról áthelyezzük a kvantummező anyagtalan világára

Nézd meg a 11.4 ábrát is.

 11.4 ábra
Az anyag és az energia világa közti különbségek

Amikor beszűkült fókuszról átváltunk nyílt fókuszra, és elkezdjük feladni

énünk összes vonását, eltávolodunk az emberek, dolgok, helyszínek, teendők és
hasonlók világától, és figyelmünket az energia, a vibrálás, a frekvencia és a
tudat belső világára irányítjuk. Kutatásaink szerint ha elvonjuk figyelmünket a
tárgyakról és az anyagról, és helyette megnyitjuk figyelmünk fókuszát az
energia és az információ felé, az agy különböző részterületei harmóniába
kerülnek egymással. Az agy ilyen irányú összehangolása azt eredményezi, hogy
teljesebbnek érezzük magunkat.
Ha ezt a folyamatot helyesen végezzük, megnyílik a szívünk, elkezd
ritmusosabban verni, tehát koherensebbé válunk. Ha pedig a szívünk a
koherencia állapotába kerül, az agyunk is koherenssé válik, és mivel már
félreállítottuk az útból az identitásunkat – vagyis felülemelkedtünk a
testünkön, az ismert környezetünk konkrét helyszínein, valamint az időn –, a
dolgok kiiktatásával lehetővé válik, hogy alfa- és béta-agyhullám-állapotba
kerüljünk, és kapcsolatba lépjünk az autonóm idegrendszerrel. Ha az autonóm
idegrendszer aktiválódik, helyreállítódik a test belső rendje és egyensúlya, így
koherencia és teljesség jön létre a szívben, az agyban, a testben és az
energiamezőben. Ezt a koherenciát aztán a biológia egésze átveszi.
 Ez az az állapot, amelyben közelebb kerülünk az egyesült
kvantummezőhöz.

A szeparáció illúziójától az egység valóságáig

Amennyiben a newtoni fizika a természet törvényeit és a világegyetem külső
jellemzőit írja le a makrokozmosz szintjén – például a Nap bolygókra gyakorolt
tömegvonzását, a fáról lehulló alma sebességét és így tovább –, a kvantumfizika
az apró dolgok legalapvetőbb természetét írja le mikrokozmikus szinten,
például az atomok és a szubatomi részecskék vonatkozásában. A newtoni
törvények a természet fizikai állandói, ezért a newtoni fizika a mérhetőség és a
kiszámítható eredmények objektív világa.
A kvantumfizika ezzel szemben a kiszámíthatatlannal és az ismeretlennel
foglalkozik – az energia, a hullámok, a frekvencia, az információ, a tudat és a
fényspektrum világával. Ebben a világban egy láthatatlan állandó uralkodik –
egy összefüggő információs mező, amelyet kvantummezőnek is hívunk.
Mondhatjuk úgy is, hogy a newtoni fizika az objektív létezőkkel foglalkozik –
ahol elme és anyag elkülönül egymástól –, míg a kvantum tárgya a szubjektív,
ahol az energia az elmét és az anyagot egyesíti, vagy még inkább ahol az elme
és az anyag olyan szorosan összekapcsolódik egymással, hogy lehetetlen a
szétválasztásuk. A kvantummezőben két tudatpont nem különül el egymástól.
Ez az egység, más szóval az egyesült tudat birodalma.
Míg a háromdimenziós valóságban a tér végtelen, addig a kvantum
világában az idő az. Ha pedig az idő végtelen és örök, akkor nem lineáris többé
– ami azt jelenti, hogy múlt és jövő nem különül el egymástól. Ha azonban
nincs múlt és jövő, akkor minden most történik meg, az örök jelen
pillanatában. Mivel az idő végtelen ebben az időtérvalóságban, az időben
történő mozgás során tapasztaljuk meg a teret (vagy tereket).
A dolgok anyagi világában a térben történő mozgás során az időt
tapasztaljuk meg – azonban az energia és a frekvencia anyagtalan
kvantumvilágában ennek az ellenkezője igaz:

A téridőben az A pontból B pontba vezető út során elért sebesség

növekedésével vagy csökkentésével megváltozik a B pontba jutáshoz
 szükséges idő.
Ha az időtér világában tudatára ébredünk az energia frekvenciájában
vagy rezgésében bekövetkező változásoknak, akkor egyik térből a
másikba vagy egyik dimenzióból a másikba kerülünk.

Amennyiben a tér összeomlik, az anyagi valóságban az idő élményét éljük át.

Ha viszont az idő omlik össze, tereket vagy dimenziókat tapasztalunk meg az
anyagtalan valóságban. Minden egyes frekvencia információt vagy bizonyos
tudatszintet hordoz, amelyeket különböző valóságokként tapasztalunk meg,
amennyiben tudatosítjuk őket. A 11.5 ábrán az látható, hogy a térben történő
mozgás során különféle dimenziókat tapasztalsz meg az örök jelen pillanatban.

11.5 ábra
A kvantum világában, ahol az idő örök, minden az örök jelen pillanatban történik. Az időben történő mozgás
során más teret vagy tereket, más dimenziókat, más létsíkokat, más valóságokat és végtelen lehetőségeket
tapasztalsz. Olyan ez, mintha két tükör között állnál, és mind a két irányban a végtelen dimenziókba tekintve
látnád önmagad. Az egyes dobozkák a lehetséges énjeid végtelen számát jelképezik, amelyek mindegyike a jelen
pillanatban él

Az időtérben környezetedet a testeddel, az érzékszerveiddel és az idő révén

tapasztalod meg. Az idő lineárisnak tűnik, hiszen elkülönül a tárgyaktól,
dolgoktól, emberektől és helyszínektől – csakúgy, mint a múlttól és a jövőtől.
Az időtérben azonban ezt a birodalmat a tudatoddal tapasztalod meg – tehát
tudatként és nem testi érzékszervek útján. Ez a birodalom az érzékszerveken
túl terül el. Ebbe a birodalomba akkor tudsz belépni, ha tökéletesen jelen vagy a
pillanatban, ahol nincs se múlt, se jövő, csak egyetlen hosszú most. Minthogy a
tudatod túl van az anyag birodalmán, hiszen a figyelmedet teljes mértékben
elfordítottad az anyagtól, tudatosítani tudod magadban az összes
információhordozó frekvenciát, ezek a frekvenciák pedig lehetővé teszik, hogy
hozzáférj az ismeretlen dimenziókhoz.
Ha tehát az érzékeken túli birodalomba kerültél, és tudatként beáramolsz
az egyesült mező energiájába, számos többdimenziós valóságot tapasztalhatsz
meg. (Tudom, hogy ez így most kicsit sok egyszerre, de kérlek, ne add fel. Ha
nem értesz mindent, az csak azt jelenti, hogy épp valami újat tanulsz.)
Ha azt mondom, hogy miközben teret vagy tereket tapasztalsz meg,
ezalatt az összes lehetséges dimenziót és lehetséges valóságot értem.
Mondhatjuk úgy is, hogy az időtér ezen valóságában az összes lehetséges tér
vagy dimenzió a végtelen időben létezik. Ez maga az egyesült mező: a
lehetőségek, az ismeretlen és az új, potenciális valóságok birodalma, amelyek
mindegyike a végtelen időben létezik.
De közelítsük meg máshonnan is. Az ismerőseim folyton azt mondják,
több időre lenne szükségük ahhoz, hogy több dolgot végezzenek el. Ha több
időd lenne, több élményt tudnál teremteni magadnak, így több mindent tudnál
elvégezni. Ez azt jelentené, hogy több lehetőséged adódna jobban megélni az
életet.
Képzeld el tehát, hogy végtelen mennyiségű időd van (hiszen a múlt és a
jövő már nem létezik, tehát az idő egy helyben áll); annyi időd van, amennyit
csak akarsz. Bizonyára egyetértesz velem abban, hogy ez esetben végtelen
lehetséges élményben lehet részed, tehát több életet is élhetsz. Mondhatjuk
tehát, hogy a számodra elérhető lehetséges élmények végtelen számának
csupán a képzeleted szab határt. De mondhatjuk másképp is:

Ha az idő örök, akkor több tér létezhet ebben a végtelen időben.

Ha egyre csak nyújtjuk vagy meghosszabbítjuk az időt, akkor logikus,
hogy több teret tudunk az időbe zsúfolni.
Ha az idő végtelen, akkor végtelen számú teret tölthetünk meg idővel
– vagyis végtelen lehetőségekkel, potenciális valóságokkal és
élményekkel.

A kvantum világában múlt és jövő nem különül el egymástól, hiszen minden,

ami van, a jelen, örök pillanatban létezik. Ha minden, ami van, az egyesült
kvantummezőn létezik, akkor ezek a végtelen frekvenciák mindenkiről,
mindenről, minden helyszínről és minden időpontról rendelkeznek
információval. Amikor a tudatod elkezd eggyé válni az egyesült mező tudatával
és energiájával, tudati szinten először valakiből senkivé, majd mindenkivé
válsz; valamiből semmivé, majd mindenné válsz; először a tér egy pontjából a
semmibe kerülsz, majd mindenütt jelenvalóvá válsz; először az idő egy
pontjából kikerülsz az időn kívülre, majd kiterjedsz az idő egészére. (Nézd
meg a 11.6 ábrát.)

11.6 ábra
Amint a tudatod összeolvad az egyesült mező tudatával, és mélyebbre merül benne, kiteljesedik mindenkire,
mindenre, minden helyre és minden időre. Ebben a birodalomban két tudatpont nem különül el egymástól, ami
azt jelenti, hogy csupán az egység létezik

Az atom: tények és fikciók

Hogy jobban megértsd, hogyan épül fel a kvantummező, először is meg kell
értened az atomban rejlő lehetőségeket. Ha az anyagot a legkisebb
alkotóelemeire bontjuk, eljutunk az atomhoz, amely rendkívül magas
frekvencián rezeg. Ha meg tudnánk hámozni az atomot, mint egy narancsot,
találnánk benne egy atommagot, valamint szubatomi részecskéket, úgymint
protont, neutront és elektront, de a legnagyobbrészt azt találnánk, hogy az atom
99,999999999999 százalékban üres tér, vagyis energia, ahogy korábban már
elmagyaráztam.
Nézd meg a 11.7 ábrát. A bal oldalon a klasszikus atommodell látható,
amelyet a gimnáziumban tanítanak – ez azonban valójában már elavult. Az
elektronok igazából nem kötött pályán keringenek az atommag körül, ahogy a
bolygók a Nap körül. Valójában, ahogy a jobb oldalon látható, az atommagot
körülvevő tér sokkal inkább egy láthatatlan információs térhez vagy felhőhöz
hasonlít – azt pedig már tudjuk, hogy az információt fény, frekvencia és energia
alkotja. Hogy megértsük, mégis milyen kicsik ezek a szubatomi részecskék,
képzeljük el, hogy az atommagot egy Volkswagen bogár méretére nagyítjuk fel.
Ekkor az elektron akkora lenne, mint egy borsószem, az elektronok számára
fenntartott tér pedig 220 000 négyzetkilométert tenne ki – vagyis kétszer akkora
lenne, mint Kuba. Ez jókora mozgásteret jelent a kis elektron számára.

11.7 ábra
A klasszikus atommodell, amelyben az elektronok a központi atommag körül keringenek, már elavult. Az
elektronok az atommagot körülvevő láthatatlan energiafelhőben léteznek valószínűséghullámként. Az atom
ezért legnagyobbrészt anyagtalan energiából és rendkívül kevés anyagból áll

A Heisenberg-féle határozatlansági elv értelmében soha nem tudhatjuk, hogy

az elektron hol fog felbukkanni az elektronfelhőben, a semmiből mégis valami
lesz. Ezért olyan izgalmas és kiszámíthatatlan a kvantumfizika világa: az
elektron nem mindig fizikai anyag, hanem egy hullám energiájaként vagy
valószínűségeként létezik, és kizárólag egy megfigyelő általi megfigyelés révén
jelenik meg. Ha jön egy megfigyelő (egy elme), és keresni kezdi, a megfigyelés
aktusa (a célirányos energia) következtében az összes potenciális energia
elektronná (anyaggá) omlik össze, vagyis a végtelen lehetőségek ismeretlen
birodalmából átkerül az ismert dolgok közé. Térben és időben lokalizálttá
válik. Ha a megfigyelő abbahagyja a megfigyelést, az elektron visszaváltozik
valószínűséggé – ez a hullámfüggvény. Más szóval az elektron visszaváltozik
energiává, és visszatér az ismeretlen birodalmába a saját dolgai közé. Amikor
energiává és valószínűséggé válik, megszűnik a lokalizációja is. A kvantum
birodalmában az elme és az anyag elválaszthatatlan egymástól. Ha tehát a
newtoni fizika a kiszámítható dolgok világát írja le, akkor a kvantumfizika a
kiszámíthatatlan világával foglalkozik.
 Amikor meditáció közben behunyjuk a szemünket, és megnyitjuk a
figyelmünket a végtelen tér felé, pontosan ezt csináljuk. Több figyelmet
szentelünk az energiának, a térnek, az információnak és a lehetőségnek, mint
az anyagnak. Kevésbé leszünk tudatában az anyagi világnak és jobban tudatára
ébredünk az anyagtalan birodalomnak. Energiánkat a kiszámíthatatlanba és az
ismeretlenbe fektetjük, és figyelmünket és energiánkat elirányítjuk a
kiszámítható és ismert dolgokról. Valahányszor így teszünk, mélyebben
megértjük, mit is jelent az egyesült mező.
Mielőtt továbbmennénk, röviden tekintsük át, mit is tanultunk. Egy
pillanatra nézd meg újra a 11.8 ábrát. A newtoni fizika háromdimenziós világát
tárgyak, emberek, helyszínek, anyag, részecskék és idő alkotja (lényegében tehát
a főnevek, avagy minden, amit ismerünk a külső világban), és ebben a világban
több tér van, mint idő. Testként az érzékszerveink révén határozzuk meg ezt a
végtelen teret, amelyben élünk – a formák, struktúrák, dimenziók és sűrűség
univerzumát. Ez az ismert és megjósolható dolgok birodalma.

11.8 ábra
Rövid összefoglalása a háromdimenziós newtoni téridővilágnak, valamint annak a hídnak, amely lehetővé teszi
számunkra, hogy tudatként belépjünk az időtér ötdimenziós kvantumvilágának birodalmába
 11.9 ábra
A kvantum ötdimenziós időtérvalóságának összefoglalása

Minthogy az anyagi univerzumot az érzékeinken keresztül tapasztaljuk meg,

az érzékszerveink olyan információkkal látnak el minket, amelyek
mintázatokként léteznek az agyunkban, és amelyeket struktúrákként ismerünk
fel. E folyamat révén válnak ismertté számunkra a külső környezetünk dolgai.
Ugyanezen folyamat által válunk mi magunk is valakivé, valamivé, és foglalunk
el egy adott helyet a térben és az időben. Végül pedig, minthogy az
univerzumot az érzékszerveinkkel észleljük, szeparációt élünk át. Ebből
következően ez a világ a dualitás és a polaritás birodalma.
Most nézd meg újra a 11.9 ábrát. Ha a newtoni fizika világa anyagi világ,
amelyet az érzékeink határoznak meg, akkor a kvantum világában ennek az
ellenkezője igaz. Ez egy anyagtalan világ, amelyet az érzékek hiánya jellemez;
más szóval itt nincs semmi olyan, amit érzékeink útján megtapasztalhatnánk,
mivel nincs anyag. Amíg a newtoni fizika a kiszámítható és ismert dolgokon
alapul, mint például az anyag, a részecskék, az emberek, a helyszínek, a
dolgok, a tárgyak és az idő, addig ez egy kiszámíthatatlan dimenzió, amelyet
fény, frekvencia, információ, rezgés, energia és tudat alkot.
Ha a háromdimenziós világunk egy anyagi dimenzió, ahol több a tér,
mint az idő, akkor a kvantum világa az antianyag világa – egy olyan hely, ahol
több az idő, mint a tér. Mivel több itt az idő, mint a tér, az összes lehetőség a
jelen pillanat örökkévalóságában létezik. Míg a háromdimenziós világ az
univerzumunk, ami azt jelenti, hogy „egyetlen valóság”, addig a kvantum világa
egy multiverzum, vagyis több valóság. Míg a téridő valósága a szeparációra épül,
addig a kvantum anyagtalan világa, más néven az egyesült mező az egységre, az
összetartozásra, a teljességre és az oszthatatlanságra (a lokalitás hiánya).
Ha az általunk ismert (háromdimenziós) téridő-univerzumból, vagyis a
dualitásként és polaritásként megélt anyagi univerzumból át akarunk kerülni
az időtér ötdimenziós, ismeretlen multiverzumába – egy olyan helyre, ahol
nincs anyag, csupán fény, információ, frekvencia, rezgés, energia és tudat –, át
kell mennünk egy hídon. Ez a híd nem más, mint a fénysebesség. Ha tiszta
tudattá válunk, senki és semmi lesz belőlünk, kívül kerülünk téren és időn,
átlépjük az anyag és az energia között húzódó küszöböt.
Amikor Einstein közzétette az E=mc2 egyenletet a speciális
relativitáselmélet keretében, a tudomány történetében először sikerült
matematikai úton bizonyítania, hogy az energia és az anyag egymással rokon
fogalmak. Az anyagot a fénysebesség változtatja át energiává – ami azt jelenti,
hogy minden anyagi dolog, amely gyorsabban mozog, mint a fény, elhagyja a
három- dimenziós valóságunkat, és anyagtalan energiává alakul. Más szóval a
háromdimenziós világban a fénysebesség jelenti az anyag – illetve az összes
fizikai létező – küszöbét, és biztosítja a forma megmaradását. Semmi sem
képes meghaladni a fénysebességet, még az információ sem. Bármi, ami egy
adott pontból a fénysebességnél lassabban jut el egy másik pontba, időt vesz
igénybe. Ezért aztán az idő a negyedik dimenzió. Az idő jelenti azt a
kapcsolódási pontot, amely összeköti a háromdimenziós világot az ötödik
dimenzióval és az azon túli birodalmakkal. Amint valaminek a sebessége
meghaladja a fénysebességet, eltűnik a különbség két tudatpont között, hiszen
minden anyagi dolog energiává változik. Így tudsz átkerülni a harmadik
dimenzióból az ötödik dimenzióba, az univerzumból a multiverzumba, a mi
dimenziónkból az összes dimenzióba.
Hadd világítsam meg ezt az összetett gondolatot egy egyszerű példával.
Egy francia fizikus, Alain Aspect a nyolcvanas évek elején végrehajtott egy híres
kvantumfizikai kísérletet, amelyet Bell-teszt-kísérletnek hívnak.1 A kísérlet
során a kutatók összekuszáltak két fotont, hogy összekapcsolódjanak. Ezután
kilőtték őket egymással ellentétes irányban, hogy távolság (tér) jöjjön létre
közöttük. Amikor eltüntették az egyik fotont, a másik foton, pontosan
ugyanabban az időpontban, szintén eltűnt. Ez a kísérlet jelentette a
kvantumfizika nagy áttörésének egyik sarokkövét, ugyanis azt bizonyította,
hogy Einstein relativitáselmélete nem teljesen helytálló.
A kísérlet rámutatott, hogy létezik egy egyesült információs mező a
háromdimenziós téren és időn túl, amely az anyag egészét összeköti. Ha a két
fényrészecskét nem kötné össze egy láthatatlan energiamező, az információnak
időre lenne szüksége ahhoz, hogy a tér egy lokális pontjától eljusson a tér egy
másik lokális pontjáig. Einstein elmélete szerint ha egy részecske eltűnik, a
másiknak egy pillanattal később kell eltűnnie – kivéve akkor, ha ugyanazt a
teret foglalják el ugyanabban az időpillanatban. Még ha a második foton csak
egy milliszekundummal később is tűnik el, köszönhetően annak, hogy
elkülönülnek egymástól térben, az időnek szerepet kellett volna játszania az
információ átadásában. Ez megerősítette volna, hogy fizikai valóságunk
plafonja nem más, mint a fénysebesség, és minden anyagi, ami itt létezik,
elkülönül egymástól.
Minthogy azonban a két részecske pontosan ugyanabban az
időpillanatban tűnt el, bizonyítást nyert, hogy az anyag egésze – testek,
emberek, dolgok, tárgyak, helyszínek –, sőt maga a tér is összeköttetésben áll
egymással rezgések és információ révén, egy, a háromdimenziós valóságon és
az időn túl elterülő birodalomban. Az anyagi valóságon túl minden egy nagy
egységben egyesül egymással. A két foton közötti információátadás nem lokális
úton történt. Minthogy az ötdimenziós valóságban két tudatpont nem különül
el egymástól, a lineáris idő nem létezik. Szüntelenül az idő teljessége áll fenn.
David Bohm, egy misztikus kvantumfizikus a kvantum birodalmát belső
rendnek nevezte, ahol minden kapcsolatban áll egymással. Ezzel szemben a
külső rendet az elkülönülés anyagi birodalmaként definiálta.2 Ha újra
megnézed a 11.8 és 11.9 ábrát, jobban megérted e két világot.
Ha többé nem arra fordítod a figyelmed, hogy valaki és valami vagy a tér és
az idő egy adott pontján, hanem tudati szinten senkinek és semminek, téren és
időn kívül állónak tekinted önmagad, tiszta tudattá válsz. Tudatod összeolvad
az egyesült mezővel – amely kizárólag tudatból és energiából áll –, ahol
közelebb kerülsz a mindenkit, mindent, minden helyszínt és minden időpontot
magába foglaló, önszervező tudathoz. Amennyiben tehát tudatként (érzékek
nélkül) visszavonulsz ebbe az egyesült mezőbe, ahol nem létezik szeparáció, és
egyre mélyebbre merülsz az űr sötétjében, ahol semmilyen fizikai dolog nem
létezik, akkor tudatként kevésbé különülsz el az egyesült mező tudatától. Ha
képes vagy egyre jobban tudatosítani magadban az egyesült mezőt, és csak neki
szentelni a figyelmed, akkor közvetlenül ebbe az energiamezőbe fekteted az
energiád és a figyelmed. Így tehát, miközben egyre közelebb kerülsz hozzá,
egyre teljesebbnek érzed magad.
Végül, minthogy az egyesült mezőben kizárólag az örök jelen pillanat
létezik, hiszen nincs lineáris idő (csupán az idő teljessége), az anyagot formába
szervező egyesült mező tudata és energiája mindig az örök pillanat jelen
valóságában létezik. Következésképpen ahhoz, hogy közelebb kerülj hozzá, és
egyesülj vele, neked is maradéktalanul a jelen pillanatban kell lenned. Ha
megnézed újra a 11.10 ábrát, megérted, hogyan tudod előidézni saját szeparációd
és individuális tudatod összeomlását annak érdekében, hogy megtapasztald a
teljességet és az egyesült mezővel történő összeolvadást.
Még egy utolsó gondolat a fénysebességről. Ebben az anyagi valóságban a
látható fény egy olyan frekvencia, amely a polaritásra épül (elektronokra,
pozitronokra, fotonokra és így tovább). Ha előrelapozol, és megnézed a 11.11
ábrát, látni fogod, hogy a legalacsonyabb frekvenciától számítva a felső
egyharmad tájékán történik meg a fény megoszlása. E frekvencia fölött az
anyag elveszíti formáját, energiává és szingularitássá válik, e frekvencia alatt
pedig a megosztás és a polaritás uralkodik. Ha bekövetkezik a fényeloszlás,
fotonok, elektronok és pozitronok jönnek létre, mivel a látható fénymező
tartalmazza az anyag információs sablonját a fénymintákba szerveződött
frekvenciák révén. Ez az a fényeloszlás, ahol az ősrobbanás történt – ahol a
szingularitásból dualitás és polaritás lett, és ahol az univerzum végül organizált
információvá és anyaggá vált. A kvantummezőben ezért uralkodik örök
sötétség: itt nem létezik látható fény.3
 11.10 ábra
Minél inkább a külvilágra irányítjuk a gyelmünket, és valamiként és valakiként élünk, van valamink és létezünk
valahol a háromdimenziós valóság egy adott időpontjában, annál inkább az elkülönülést és a hiányt éljük át. Ha
azonban gyelmüket a külvilágról átirányítjuk a belső világra és a jelen pillanatra, a tudatunk harmóniába kerül
annak tudatával, és jelen leszünk vele. Ha tudatként mélyebbre merülünk az egyesült mezőben, kisebb mértékű
szeparációt és hiányt, egyúttal nagyobb mértékű egységet és teljességet tapasztalunk meg. Ha két tudatpont
nem különül el egymástól, akkor sem tér, sem idő nem létezik – kizárólag az idő és tér teljessége áll fenn. Így
tehát minél teljesebbnek érezzük magunkat és minél kevésbé tapasztalunk hiányt, annál jobban azt érezzük,
hogy a jövőnk már meg is történt. Így már nem a dualitás, hanem az egység állapotából teremtünk

Minthogy az anyag igen alacsony frekvencián rezeg, ahhoz, hogy belépjünk az

időtér, avagy az egyesült mező dimenziójába, el kell hagynunk anyagi testünket,
és senkivé kell válnunk, mivel ide nem tudjuk bevinni az identitásunkat.
Dolgokat sem tudunk bevinni, ezért semmivé kell válnunk. Itt nem lehetünk
valahol, ezért kívül kell kerülnünk a téren. Végül pedig ha a jól ismert múlt és a
kiszámítható jövő mentén éljük az életünket, amelyben az idő lineárisnak
tűnik, akkor csak úgy tudunk belépni az időtérbe, ha megtapasztaljuk az
időnkívüliséget. Hogyan érhetjük el ezt? Úgy, hogy szüntelenül az egyesült
mezőre fókuszáljuk a figyelmünket – nem az érzékszerveinkkel, hanem a
tudatunkkal. Ha megváltozik a tudatunk, megnő az energiánk. Minél inkább
tudatára ébredünk ennek a láthatatlan mezőnek, annál távolabbra kerülünk az
anyagi világ szeparációjától és annál közelebb jutunk az egységhez.
 Most már a kvantumban vagy, az egyesült mezőben. Ez az az információs
birodalom, amely összeköt mindenkit, minden dolgot, helyszínt és időpontot.

Az egyesült mező: mindenkivé, mindenné, minden hellyé és minden

idővé válni
Az anyag roppant sűrű, és sűrűsége miatt az univerzum legalacsonyabb
frekvenciáján rezeg. A 11.11 ábrán az látható, hogy ha megnöveled az anyag
frekvenciáját azzal, hogy egyre gyorsabban vibráltatod, az általunk ismert anyag
energiává dematerializálódik. A látható fényspektrumon túl, egy adott ponton –
a dualitás és a polaritás birodalmán túl – az anyag minden információja
egységesebb energiává alakul át. Amint látható, minél magasabb a frekvencia,
annál rendezettebbé és koherensebbé válik ez az energia. Ezen a rezgés- és
energiaszinten a dualitás és a polaritás egyesül. Ezt hívjuk szeretetnek vagy
teljességnek, mivel itt már nem létezik elkülönülés. Itt egyesül egymással a
pozitív és a negatív, a hímnemű és a nőnemű, valamint a múlt és a jövő. Itt már
nincs jó és rossz, és érvényüket vesztik az olyan kategóriák, mint a helyes és a
helytelen. Az ellentétek egyesülnek egymással.
Ha megyünk tovább felfelé a skálán az anyag és a szeparáció felől, egyre
nagyobb mértékben tapasztaljuk meg a teljességet, a rendet és a szeretetet.
Ennek a koherens energiának a rendezettsége információt hordoz, ez az
információ pedig egyre inkább a szeretet. Ha még tovább gyorsítod az anyag
rezgését, végül olyan magas frekvencia jön létre, hogy egy teljesen egyenes vonal
alakul ki. Ezen a vonalon végtelen rezgések léteznek, ami azt jelenti, hogy itt a
lehetőségek is végtelenek. Ez a nullpontmező, avagy a kvantum szingularitása –
egy mindenütt jelen levő információs mező, amely olyan energiaként és
frekvenciaként létezik, amely egyetlen pontból szemléli a valóság egészét
rendezett formában.
 11.11 ábra
Minden a tudatos gondolattal veszi kezdetét. Amennyiben a tudatos gondolatok frekvenciája lelassul, az energia
is lelassul, mígnem végül formát ölt és anyaggá válik.

A fénysebesség frekvenciáján minden anyagi mintázat sablonként funkcionál és struktúrává válik. A

fénysebesség az a pont, ahol az energia polaritássá, avagy dualitássá válik, és elektronok, pozitronok stb. jönnek
létre. A fénysebesség fölött nagyobb fokú a rend, ami a teljesség nagyobb mértékében érhető tetten.

Ha a tudat szintjén elindulunk az anyag felől, és túllépünk önmagunkon, a gyelmünket befelé, az egyesült mező
felé irányítva, akkor, ha túljutunk a látható fény spektrumán, senkivé és semmivé válunk, és kívül kerülünk téren
és időn. Ez az a birodalom, ahol tudatként megtapasztaljuk a többi dimenziót, a többi valóságot és a további
lehetőségeket, valamint az itt elterülő létsíkokat.

Ha megnézed az anyag felől az egyesült mező – a felső, egyenes vonal – felé mutató nyilakat, látni fogod, hogy
át kell utaznod az anyag és a fény közti alacsonyabb frekvenciákon, amelyek valójában különféle gondolati és
érzelmi szintek. Nézd csak meg, hogy milyen tudati szinteken kell túljutnod, hogy megérkezz az egység
állapotába, és meg fogod érteni, hogy a legtöbb embernek miért nem sikerül ez az utazás

Hívhatjuk ezt Isten elméjének, egységtudatnak, forrásenergiának vagy aminek

csak akarjuk, de mindenképpen az univerzum önszervező erejéről van szó. Ez
az a hely, ahol az összes lehetőség gondolat formájában létezik – a szerető
intelligencia és az intelligens szeretet végső forrása, amely a fizikai valóság
egészét formába szemléli. Ebből következően:

Minél nagyobb frekvenciát tapasztalunk, annál nagyobb az energia.

Minél nagyobb az energia, annál több információhoz van
hozzáférésünk.
 Minél több az információ, annál nagyobb a tudat.
Minél nagyobb a tudat, annál nagyobb az éberség.
Minél nagyobb az éberség, annál nagyobb az elme.
Minél nagyobb az elme, annál nagyobb hatást tudunk gyakorolni az
anyagra.

Az egyetemes törvények hierarchiájában a kvantumtörvények ütik a newtoni

(avagy klasszikus) fizikai törvényeket. Ezért mondhatta Einstein, hogy „a mező
a részecske egyetlen irányító ágense”, hiszen a kvantummező irányítja, szervezi
és egyesíti a természet összes törvényét, és szüntelenül az energia rendezését
végzi azzal, hogy formákká alakítja a fényt. Elég, ha körülnézünk saját
bolygónk természeti környezetében, és látni fogjuk, hogy a Fibonacci-
szekvencia, más szóval aranymetszés (egy, a természetben mindenütt jelen levő
matematikai formula, amely rendet és koherenciát teremt) hogyan visz rendet
az anyagba. A lehetőségekből vagy gondolatokból álló nullpontmező az (hiszen
a gondolatok nem mások, mint lehetőségek), ami lelassítja a frekvenciát és
létrehozza a rendet és a formát.
Az egyesült mező egy önszervező intelligencia, amely szüntelenül azon
munkálkodik, hogy az anyagi világot rendbe és formákba szemléli. Minél
jobban megadod magad neki, minél közelebb kerülsz hozzá és minél jobban
egyesülsz vele, annál kisebb mértékű szeparációt és hiányt fogsz érezni,
következésképpen annál több teljességet és egységet tapasztalsz meg. Ha tiszta
tudatként beleáramolsz a lehetőségek végtelen birodalmába, érezni fogod, hogy
kapcsolatban állsz minden ember, minden dolog, minden hely és minden idő
tudatával – beleértve a jövőre vonatkozó álmaidat is. Minthogy a tudat nem
más, mint éberség, az éberség pedig odafigyelés, az egyesült mező
megtapasztalásához vezető út első lépése az, hogy tudatára ébredsz, hiszen az
mindaddig nem is létezik, amíg nem tudatosítod. Így tehát minél jobban erre a
mezőre összpontosítasz, annál inkább tudatosítod.
Van azonban itt egy tényező, amely óvatosságra int. Amint láttuk,
kizárólag úgy tudsz belépni a tiszta tudat birodalmába, ha magad is tiszta
tudattá válsz; más szóval csakis gondolatként léphetsz be a gondolatok
birodalmába. Ez azt jelenti, hogy túl kell lépned az érzékeiden azzal, hogy
figyelmedet az anyag és a részecskék helyett az energiára vagy a hullámra
irányítod. Ha tudatként tudsz beáramolni a végtelen sötétség láthatatlan,
anyagtalan birodalmába, és felismered, hogy te magad is tudat vagy egy nálad
nagyobb tudat jelenlétében, akkor tudatod összeolvad ezzel a hatalmasabb
tudattal.
Ha erre képes vagy, ha félre tudsz állni az útból, és tudatként tudsz jelen
lenni ezen a mezőn, és ha képes vagy rá, hogy szüntelenül megadd magad
ennek az intelligens szeretetnek – annak az örök intelligenciának, amely az
univerzumot teremti és amelytől te is kapod az életet –, akkor ez az
intelligencia bekebelez. Ez a szerető intelligencia egyszerre személyes és
univerzális, egyszerre van benned és körülötted, és amikor bekebelez,
létrehozza és helyreállítja a rendet és az egyensúlyt a biológiádban. Ugyanis
természeténél fogva, automatikusan koherensebbé szervezi az anyagot.
Áthaladtál tehát a tű fokán, és a túloldalon a tudatpontok már nem különülnek
el egymástól. Csupán egyetlen tudat létezik, az egységtudat. Ez az, ahol az
összes lehetőség jelen van.
Minthogy a tudat, a gondolat, az információ, az energia és a frekvencia
birodalmába lépsz be, a téridőtől az időtérbe vezető híd azt követeli meg, hogy
valakiből és valamiből, a tér és idő egy adott pontjára korlátozott létezőből
átalakulj senkivé és semmivé, és kívül kerülj téren és időn. Ez az átjáró az
egyesült, avagy kvantummezőhöz vezető út küszöbe (nézd meg újra a 11.8 és a
11.9 ábrát).
A végtelen és ismeretlen lehetőségek e birodalmában korlátlan számú új
lehetőség és élmény vár rád – nem azok a jól ismert és megszokott élmények,
amelyeket újra és újra átélsz. Végső soron erről szól az ismeretlen, nem igaz?
Az ismeretlen nem más, mint egy olyan lehetőség, amely új gondolat
formájában létezik számodra. Ha gondolatként vagy jelen a tiszta gondolat
birodalmában, kizárólag a képzeleted szabhat határt neked. Ha azonban ebben
a gondolati birodalomban azon kapod magad, hogy megint csak valamire,
valakire, egy konkrét helyre vagy ismert időre gondolsz, a tudatod
(következésképpen az energiád) azonnal visszazuhan a háromdimenziós tér és
idő jól ismert valóságába – a szeparáció birodalmába.
Minthogy minden egyes gondolatodnak van frekvenciája, amint elkezdesz
gondolkodni a testi fájdalmaidon, a betegséged előrehaladásán, a munkahelyi
problémákon, az anyádhoz fűződő kapcsolatodon vagy azokon a dolgokon,
amelyeket egy adott időn belül meg kell csinálnod, már vissza is kerültél ebbe a
téridőbe. Tudatod újra az anyagi világban van, gondolataid pedig ismét az
anyagnak és a részecskéknek megfelelő frekvencián rezegnek (nézd meg újra a
11.1 ábrát). Energiád is a háromdimenziós fizikai valóság ismert világának
szintjére zuhan vissza, így kisebb hatást tudsz gyakorolni személyes
valóságodra. Ismét anyagként rezegsz, és azt már tudjuk, hogy milyen.
A frekvencia egyre sűrűbbé válásával egyre messzebb kerülsz az egyesült
mezőtől, tehát távolabb is érzed magad tőle. E forgatókönyv szerint
amennyiben az álmaid gondolat formájában léteznek az egyesült mezőn, jó sok
időre lesz szükség ahhoz, hogy valóra váltsd őket.
Ha valakire vagy valamire, egy adott helyre vagy időre gondolsz, nem lépsz
túl a személyes identitásodon, amelyet a múltban átélt tapasztalatok összessége
alakított ki. Szó szerint megrekedsz a régi emlékeknél, megszokott
gondolatoknál és kondicionált érzéseknél, amelyeket az ismert valóságodban
tapasztalt emberekhez, dolgokhoz, helyszínekhez és időpontokhoz kapcsolsz –
ami azt jelenti, hogy a figyelmed és az energiád a múlt-jelen személyes
valóságához van láncolva. Gondolataid az identitásoddal vannak összhangban,
ezért életed ugyanolyan marad. Ugyanaz a személy maradsz, aki megpróbál új
személyiséget teremteni.
Amikor azt mondom, hogy meg kell haladni önmagad, azt értem ezalatt,
hogy felejtsd el az énedet – irányítsd el a figyelmed a személyiségedről és a
múlthoz kötődő személyes valóságodról. Logikus tehát, hogy a testi
gyógyuláshoz felül kell emelkedned a testeden. Ha valami újat akarsz
teremteni magadnak, el kell felejtened a régi, megszokott életedet. Ha meg
akarsz változtatni valamilyen problémát a külső környezetedben, túl kell lépned
az ehhez a problémához kapcsolódó emlékeken és a hozzá társított érzelmeken.
Ha pedig valami új, váratlan eseményt szeretnél tapasztalni a jövőd során, nem
szabad többé tudattalanul a megszokott és kiszámítható, a múlt jól ismert
emlékein alapuló jövőt várnod. Egy magasabb tudati szintre kell emelkedned
annál, mint amilyen szinten ezeket a valóságokat teremtetted.
Az egyesült mezőn nincs hová menned, mert mindenütt ott vagy; nincs
semmi, amire vágyhatnál, mert annyira teljes és egész vagy, hogy úgy érzed,
megvan mindened; nem ítélhetsz meg másokat, mert mindenki más is te vagy;
éppen ezért már nem is kell senkivé lenned. Na és miért aggódnál az időhiány
miatt, ha egy olyan birodalomban élsz, ahol végtelen az idő?
Minél teljesebbnek érzed magad, annál kevesebb hiányt tapasztalsz, tehát
annál kevesebb dologra vágysz majd. Hogyan is szűkölködhetnél vagy lehetne
hiányérzeted, amikor ennyire teljes vagy? Ha kevesebb a hiány, nincs akkora
szükség arra, hogy a dualitás, a polaritás és a szeparáció állapotából teremts.
Hogyan is hiányozna bármi, ha egyszer teljes vagy? Ha a teljesség állapotából
teremtesz, úgy érzed, már meg is van mindened. Nincs több akarás,
próbálkozás, kívánság, erőlködés, jósolgatás, harc vagy remény – hiszen a
remény végső soron csak egy koldus. Amikor a teljesség állapotából teremtesz,
csak a tudás és a megfigyelés létezik. Ez a valóság manifesztálásának kulcsa:
egyesülés a szeparáció helyett.
Mivel a háromdimenziós világodban az időt két tárgy vagy két tudatpont
közt észlelt tér illúziója kelti, minél inkább eggyé válsz az egyesült mezővel,
annál kevésbé különülsz el az összes anyagi dologtól. Ha a tudatod egybeolvad
vagy közelebb kerül az egyesült mezőhöz – a teljesség és az egység
birodalmához –, a tudatpontok közti távolság megszűnik létezni. Ez a teljesség
jelentkezni fog a biológiádban, a kémiádban, az agyi áramkörökben, a
hormonokban, a génekben, a szívedben és az agyadban, így helyreáll egész
szervezeted egyensúlya. Nagyobb frekvencia vagy energia áramlik át az
autonóm idegrendszereden – egy olyan szervrendszeren, amely szüntelenül
életet ad neked, és amelynek az a feladata, hogy egyensúlyt és rendet teremtsen.
Ez az energia a teljesség üzenetét hordozza magában, így te magad is teljesebbé
válsz. Minél magasabb frekvenciákat tapasztalsz, annál rövidebb időre lesz
szükséged ahhoz, hogy teremtésed megvalósuljon a téridő háromdimenziós
valóságában.
Korábban már mondtam ebben a fejezetben, hogy ha csökken a tér két
tudatpont között, az idő összeomlik. Amennyiben az elkülönülés ezen illúziója
nem létezik többé, kevesebb teret észlelsz önmagad (egy testi, fizikai
környezetben és a lineáris időben élő identitás), illetve az emberek, tárgyak,
dolgok, helyszínek, anyag, sőt az álmaid között. Következésképpen minél
közelebb kerülsz az egyesült mezőhöz, annál közelebb érzed magadhoz az
összes többi embert és az összes többi dolgot.
Tudatként létezel az egység birodalmában, és mivel itt nincs szeparáció,
az idő örök. Ne feledd: ha az idő végtelen, akkor végtelen számú tér, lehetséges
dimenzió és valóság nyílik meg a tapasztalás számára. Ha azt gondolod, hogy
valahol vagy, ott is vagy. Ha azt gondolod, valaki vagy, az is vagy. Valójában meg
sem kell próbálnod bármit teremteni, hiszen az máris létezik gondolat
formájában a gondolatok birodalmában. Neked csak annyi a dolgod, hogy
tudatosítod és létezővé szemléled a tapasztalás által.
 11.12 ábra
Ha mindenki, minden dolog, minden hely és minden időpont tudatává válunk, elméleti szempontból meg tudunk
teremteni bármit, bárkivé tudunk válni, megszerezhetünk bármit, és bárhol és bármikor élhetünk

Nézd meg újra a 11.2 ábrát. Amikor átirányítod a figyelmed arról, hogy valaki
vagy, arra, hogy senki légy, majd arra, hogy mindenkivé válj, képessé leszel
bármit megteremteni. Amikor már nem valakiként, hanem senkiként, majd
mindenkiként létezel, bárkivá tudsz válni. Ha elfordítod a valamiről a
figyelmed, és belépsz a semmi birodalmába, összeolvadsz a mindennel, így
bármi a tiéd lehet. Ha egy adott pontról a semmire irányítod a figyelmed,
mindenütt leszel és bárhol élhetsz. Végül pedig ha egy adott időpontról
eltereled az időn kívülre a figyelmed, és az idő egészévé válsz, az idő bármelyik
pontján jelen lehetsz.
Ilyen az, amikor természetfelettivé válsz.
Világszerte végzett munkám során hosszú évekig dolgoztam azon, hogy
megtanítsam a tanítványaimnak, hogyan lépjenek túl önmagukon. Ma már
tudom, hogy ennek a folyamatnak az első lépése az, hogy megtanulják
tökéletesen uralni a testüket, túllépni a külső környezeti körülményeiken, és
meghaladják az időt. Ha ez sikerül, már csak egy lépésre vannak attól, hogy
megtapasztalják az egyesült mezőt. Amennyiben azonban elérnek erre a
küszöbre, meg kell nekik tanítani, hogy az élményeknek itt még nincs végük.
Ha a tanulás azt jelenti, hogy új szinaptikus kapcsolatok épülnek ki, minél
többet tanulsz valamiről, annál többre értékeled, tudatára ébredsz, és
megtapasztalod, hiszen most már egy új neurális hálózat birtokában tudod
értelmezni. A tanulás folyamatán keresztül mélyíted el a tapasztalatod, hiszen –
végső soron – ha semmi újat nem tanultál, a tapasztalataid ugyanolyanok
maradnak, mivel ugyanazzal az idegi áramkörrel észleled a valóságot, mint
korábban. A legjobban az új tudás jelzi előre a tapasztalás fejlődését.
Én például imádom a vörösbort, és évente számos bortúrát vezetek a világ
minden tájára. Sokan, akik eljönnek ezekre az egyhetes programokra, azt
mondják, hogy semmit nem „tudnak” a borról. Én ezt úgy fordítom le, hogy
valószínűleg soha nem tanultak semmit róla vagy nagyon kevés élményük van
az erjesztett szőlővel kapcsolatban. Az az igazság, hogy mivel nagyon kevés
ilyen irányú tudást és tapasztalatot szereztek a múltban, rendkívül korlátozott
az agyukban az a neurális hálózat, amelyekkel a finom ízárnyalatokat érzékelni
tudnák. Mondhatjuk úgy is, hogy nem tudják, mit kell keresni a borkóstolás
élménye közben.
De mi van akkor, ha megtanulják, hogy a borászok hogyan készítik a bort,
megismerik a borászat történetét, a különböző szőlőfajtákat és hogy melyik
mire használható? Ebben az esetben megtanulják például, hogyan, mennyi
ideig és miért tárolják a borászok a bort tölgyfa hordóban. Ettől közelebb kerül
hozzájuk az egész folyamat, és jobban megértik, mitől lesz egy adott bor olyan
élvezetes.
Ez még csak a folyamat, de gondolj magára a remek, palackozott borra is.
Ha a kóstoló nincs tudatában a szilvaíznek, a fekete cseresznye és a szeder
árnyalatainak, a vanília és a bőr aromáinak, a virágillatnak, a tannin arányának
és annak, hogy a bor tölgyfa hordóban vagy acélhordóban érlelődött, mégpedig
hosszú vagy rövid ideig, akkor nem fogja tudni, mit kell keresnie, és nem is lesz
képes maradéktalanul átélni az élményt. Az élmény, a tapasztalat csak akkor
jön létre a számára, ha már tudja, mit kell keresnie és minek kell tudatára
ébrednie. Mondhatjuk tehát, hogy a tudatuk az, ami megváltoztatja a
tapasztalatot.
Onnan tudom mindezt, hogy azok az emberek, akik először azt mondták,
hogy nem szeretik a vörösbort vagy hogy nem tudnak róla semmit, egy hét
múlva egy egészen új, közvetlen élmény birtokában távoznak. A többnapos
tanulás során, miközben megtanulják, mit keressenek, újra és újra jelen
vannak, konkrét ízekre és aromákra összpontosítják a figyelmüket, napról
napra újabb és újabb vörösborfajtákat ismernek meg, és eldöntik, mi ízlik
nekik, és mi nem, közben pedig egyvégtében figyelnek, ezért az együtt tüzelés
következtében új idegi kapcsolatok alakulnak ki az agyukban – az ilyen
emberekben egészen konkrét kép alakul ki arról, milyen bort szeretnek.
Egyetlen hét alatt megtanulják értékelni, megérteni és tudatosítani az élményt.
A tapasztalat változtatta meg őket. Ez az egyesült mezővel kapcsolatban is így
van. Ha nem vagy a tudatában, nem is létezik számodra, ám ha minél többet
megtudsz róla és minél jobban tudatosítod, mit kell keresned, annál jobban rá
tudod fókuszálni a figyelmed és annál mélyebben át fogod élni. Így a belső
változás sem marad el.
Az embert már születése pillanatától kezdve arra tanítják, hogy az anyagra
és ne az energiára fókuszálja a figyelmét. Arra kondicionálnak, hogy a valóság
megismeréséhez az érzékszerveiden át vezet az út; más szóval ha nem látsz,
hallasz, tapintasz, ízlelsz vagy szagolsz meg valamit, az nem is létezik. Emiatt
aztán a legtöbb ember a figyelmét az anyagra, a tárgyakra és a részecskékre
összpontosítja, és csak nagyon kevés időt szentel az energiának, az
információnak és a hullámnak. Mindaddig nem vagy tudatában például a bal
nagylábujjadnak, amíg rá nem fókuszálod a figyelmed. Valójában mindig is
létezett, csak nem voltál tudatában. Abban a pillanatban azonban, hogy
elkezdesz figyelni rá, életre kel. Ugyanez érvényes az egyesült mezővel
kapcsolatban is. Minél jobban odafigyelsz rá, annál inkább létezni fog
számodra a valóságban. Ha az ember kizárólag az anyagra fókuszál, kizárja
életéből a lehetőségeket. A hullám ugyanis nem más, mint a lehetőségek
energiája. Minél jobban figyelsz rá, annál több lehetőség nyílik meg az
életedben.
Mivel az energia oda áramlik, ahová a figyelmedet összpontosítod, amint
tudatosítod magadban az egyesült mezőt, a ráirányuló figyelmed következtében
elkezd tágulni. Ha például a fájdalmadra összpontosítod a figyelmed, elkezd
nőni, ugyanis jobban átéled. Ha a fájdalmadra fókuszálod a figyelmed, és
jobban átéled, életed részévé válik. Ugyanez történik az egyesült mezővel is; ha
rá összpontosítod a figyelmed, és jobban a tudatára ébredsz, elkezd kitágulni.
Ahogy a fájdalommal kapcsolatban is mondtam: ha jobban átéled, életed
részévé válik.
Pusztán azzal, hogy az egyesült mezőre összpontosítod a figyelmed –
tudatosítod, észreveszed, átéled, érzed, kommunikálsz vele és jelen vagy vele
minden egyes pillanatban –, napi szinten fog megjelenni a valóságban. Hogyan
jelenik meg és hogyan mutatja meg magát? Ismeretlen dolgok formájában:
megszaporodnak a szerencsés véletlenek, a szinkronicitások, a lehetőségek, a
végtelen egybeesések, a mázli vagy éppen az, hogy jókor vagy a jó helyen, és
egyre gyakrabban esik le az állad.
Saját tapasztalatom szerint ez az egyesült mező egy isteni, szerető
intelligencia és intelligens szeretet, amely ott van benned és körülötted, ezért
valahányszor ráirányítod a figyelmed, tudatosítod az isteni jelenlétét mind
önmagadban, mind magad körül. Ha fókuszálod a figyelmed, az isteni
gyakrabban megjelenik az életedben. Minthogy a tudat nem más, mint éberség,
az éberség pedig figyelem, ezért ha odafigyelsz rá és tudatosítod magadban,
összeolvadsz vele. A róla szóló tapasztalatod következtében szó szerint eggyé
válsz vele, és minél mélyebben merülsz el ebben az egyesült mezőben, annál
több új lehetőség nyílik meg előtted.
Ha újra megnézed a 11.11 ábrát, látni fogod, hogy a forrásenergiát, azaz
egységet szimbolizáló egyenes vonal felé közeledve jól látszik, hogy csak úgy
tudsz közelebb kerülni hozzá, ha ráirányítod a figyelmed és minél jobban
tudatosítod magadban. Ha ezt helyesen csinálod, a dualitástól és a szeparációtól
az egység felé történő utazás során – mivel az érzések a tapasztalat végtermékei
– egyre magasabb szintű szeretetet, egységet és teljességet kell érezned. Ha
érzed és megtapasztalod ezt az intelligens szeretetet, három dolog fog történni
az életedben.
Először is amikor az egyesült mező felé fordítod a figyelmed és a tudatod,
és egyre közelebb kerülsz a forráshoz, egyre több mindent tapasztalsz meg
belőle. Ez az utazás neurológiai utat épít a gondolkodó agy felől egyenesen az
autonóm idegrendszerhez. Így valahányszor elmélyülsz benne, az agyhullámok
lelassulásával egyre szélesebb neurológiai szupersztrádát építesz ki, ami egyre
szélesebbé és sűrűbbé válik, mivel egyre többet használod. Idővel ez lehetővé
teszi, hogy egyre könnyebben össze tudj olvadni a mezővel.
A másik, amire számíthatsz, hogy mivel a tapasztalat gazdagítja az agyat,
valahányszor kapcsolatba lépsz az egyesült mezővel, és megtapasztalod, az
agyad egy kicsit megváltozik. Erről szól a tapasztalás; gazdagítja és finomítja az
agyi áramköröket. Olyan hardvert telepítesz az agyadba, amely segítségével
legközelebb még inkább tudatában leszel az egyesült mezőnek, amikor
összeolvadsz vele. Hasonlóképp: mivel a tapasztalat érzelmeket generál,
amennyiben érzed az egyesült mezőt, elkezded megtestesíteni. Így még inkább
az isteni énedet testesíted meg.
A valóság kvantumfizikai modellje szerint mivel minden betegséget a
frekvencia csökkenése és inkoherenciája okoz, amint a tested megtapasztalja
ezt az új, koherens, magas szintű frekvenciát, az adott esemény energiája
helyreállítja a test rezgésének rendjét és koherenciáját. Haladó workshopjaink
során világszerte tapasztaltuk, hogy amikor a tanítványaink teste a frekvencia és
az információ magasabb szintjére került, azonnali gyógyulás következett be.
Mivel az autonóm idegrendszernek az a feladata, hogy egyensúlyt és
egészséget tartson fent, amint félreállunk az útjából – nem analizálunk és
okoskodunk tovább, hanem teljesen megadjuk magunkat –, ez az intelligencia
közbelép, és megteremti a rendet. Ezúttal azonban új, önszervező, magasabb
frekvenciájú üzenetet hoz magával az egyesült mezőből. Olyan ez, mintha egy
zajos rádióállomásról egy kristálytiszta adóra tekernél: a test sokkal
koherensebb üzenethez jut.
Ha ez bekövetkezik, mély szeretet és öröm keletkezik benned a létezés
iránt. Nagyfokú szabadságot, hihetetlen boldogságot, életimádatot és erős hálát,
valamint szerénységre tanító erőt érzel. Ebben a pillanatban az egyesült
mezőből származó energia – érzelem formájában – új tudatra és új elmére
kondicionálja át a tested. Az emelkedett érzelmek egy pillanat alatt az
eddigiektől eltérő jelet küldenek az eddigiektől eltérő géneknek, amitől
megváltozik a tested, és kikerül a biológiai múlt fogságából.
Az egyesült mezőhöz közeledve a harmadik dolog, ami be fog következni,
a tudás és az információ megtapasztalásának megváltozása. Ez azért van, mert
megváltoztak az agyi áramköreid, és már nem ugyanaz az ember vagy, aki
voltál. Az igazság egy magasabb szintjét ismered meg, és az eddig ismertnek
hitt dolgok új arcukat mutatják majd. Belső tapasztalatod megváltoztatta a
külvilágban történő események érzékelését. Más szóval felébredtél.
Ha megtapasztalod, megérzed vagy jobban megérted az egyesült mezőt –
ha tehát megváltoztatod az agyi áramköreidet –, lehetővé válik, hogy az
eddigitől eltérő módon tapasztald meg a valóságot. Egész sereg olyan dolog lesz,
amelynek értékeléséhez az agyad korábban nem rendelkezett kellő
áramkörökkel. Legközelebb pedig, amikor az agyadban ezek a hálózatok
tüzelni kezdenek, már rendelkezésedre fog állni az a hardver, amely révén még
jobban átéled, jobban érzékeled azt a valóságot, amely mindig is létezett, csupán
nem álltak rendelkezésedre azok az agyi áramkörök, amelyekkel észlelni
tudtad volna.
Ha rendszeresen megteszed ezt az utazást a Forráshoz (nézd meg újra a
11.11 ábrát), és közelebb kerülsz hozzá, amint kialakul a valódi interakció,
elkezdesz hozzá hasonló módon viselkedni. Az ő természete a te természeteddé
válik, és mostantól intelligensebb szeretet fejeződik ki rajtad keresztül. Mik
ezek az eredendően meglévő tulajdonságok? A türelem, a megbocsátás, a
jelenlét, a tudat, az éberség, a céltudatosság, az önzetlen adakozás, a szeretet és
az éber figyelem, hogy csak néhányat említsünk. Felismered, hogy amit kerestél,
szintén keresett téged. Eggyé válsz vele és ő is eggyé válik veled.
A következőket kell tehát tenned:
 Hagyd, hogy a tudatod összeolvadjon egy nagyobb tudattal.
Merülj el mélyebben az intelligens szeretetben.
Bízz meg az ismeretlenben.
Korlátozott éned újabb és újabb részét add fel, hogy egyesülni tudj
ezzel a felsőbb énnel.
Veszítsd el magad a semmiben, hogy mindenné lehess.
Merülj el a koherens energia végtelen tengerében.
Újra és újra engedd el az irányítást.
Tiszta tudatként pillanatról pillanatra tudatosítsd ezt a körülötted levő
egyesült mezőt, figyelj rá, éld át, légy vele jelen és egyre jobban érezd
át, anélkül hogy a tudatod visszazuhanna a háromdimenziós
valóságba.
Amennyiben helyesen csinálod, nem fogod használni az
érzékszerveidet, hiszen felülemelkedtél az érzékeiden. Egyszerűen
csak tiszta tudat leszel.

Téridő-időtér – meditációs gyakorlat

Kezdd azzal, hogy a szívedre összpontosítasz, és ha már tudatosan figyelsz arra
a térre, amelyet a szíved elfoglal a térben, tudatosítsd a légzésed. Hagyd, hogy a
légzés ki és be áramoljon a szívedből, közben pedig egyre mélyítsd és lazítsd el
a légzésed. Figyelmed maradjon a szíveden, és idézz fel egy emelkedett
érzelmet, majd őrizd meg ezt az érzést egy darabig, miközben mindvégig a
légzésedre összpontosítasz. Sugározd ki ezt az energiát a testeden túli térbe.
Ezután válassz egy olyan zenét, amelyből inspirációt tudsz meríteni
(például azt, amelyet az 5. fejezet meditációs gyakorlatához használtál), és
ennek a meditációnak a segítségével emeld ki a testből az elméd. A testben
túlélési érzelemként elraktározott összes energiát szabadítsd fel emelkedett
érzelmek formájában, egy olyan fokú intenzitás segítségével, amely meghaladja
az elmeként funkcionáló tested intenzitását.
Az ezt követő 10-15 percben hallgass meg egy-két olyan, szöveg nélküli
zenét, amely segíti a transzállapot kialakulását. Válj tiszta tudattá, senkivé és
semmivé, téren és időn kívülivé, és tudatként áramolj be az egyesült mezőbe.
Most már közelebb tudsz kerülni mindenki, minden dolog, minden hely
és minden idő tudatához, és egyesülhetsz a nagyobb tudattal az egyesült
mezőben. Csupán annyit kell tenned, hogy tudatosítod ezt a mezőt, odafigyelsz
rá, jelen vagy vele, és minden pillanatban átéled. Elkezdesz majd nagyobb
teljességet és egységet érezni, ami megmutatkozik majd a biológiádban is, a
tested ugyanis koherensebb energiát tapasztal majd meg, és jobban kiépül az
energiameződ. Maradj ebben az állapotban tíz-húsz percig, és merülj el benne
egyre mélyebben. Ha kész vagy, irányítsd vissza a figyelmed az új testedre, az új
környezetedre és a vadonatúj időre.
 12. fejezet

A TOBOZMIRIGY

Amint már tudod, amikor tudatként felülemelkedünk az érzékek birodalmán

és ezen a háromdimenziós valóságon, rá tudunk csatlakozni azokra a
frekvenciákra, amelyek konkrét információkat tartalmaznak az anyagi rezgésen
és a fénysebességen túli tartományban. Ha ez bekövetkezik, az agy rendkívül
magas energiaállapotba kerül. Haladó workshopjainkon számos alkalommal
figyelhettük és mérhettük meg ezt a jelenséget a tanítványaink agyi EEG-
felvételei segítségével. Azt is tudod már, hogy ha az agyban megnő az energia
szintje, akkor minden esetben megnő a tudatosság és az éberség szintje is – és
fordítva. Valójában nehéz megmondani, hogy az energia vagy a tudat magas
szintje idézi-e elő ezeket a szélsőséges mérési eredményeket, de én azt hiszem,
nem is lehet elválasztani a kettőt egymástól, mivel energiaváltozás nem létezik
tudatváltozás nélkül, sem frekvenciaváltozás információváltozás nélkül.
Ha közelebb tudsz kerülni az egyesült mező mélyebb szintjeihez, akkor
egy olyan, nagyobb energia aktiválja az agyat, amely konkrét információt
hordoz gondolatok és képek formájában. Az agy szó szerint leköveti és rögzíti
ezt a mély belső élményt, és az élményt átélő személy számára a mentális
történések valóságosabbnak érződnek, mint bármilyen külső élmény, amelyet a
múltban élt át. Ebben a pillanatban az agy biológiailag magasabb szintre kerül.
Ha valaki képes arra, hogy meditáció közben lehunyt szemmel, egy
székben üldögélve felfokozott érzékszervi élményt éljen át az érzékszervei
nélkül, felvetődik a kérdés: Mi történik az agyban, ami megmagyarázhatja ezt a
természetfeletti jelenséget? Az élményt átélő személy számára, annak ellenére,
hogy mozdulatlanul ül, az élmény valóságosabbnak tűnik, mint bármilyen
korábbi tapasztalata, amelyet az érzékszervei útján élt át. Ez újabb kérdéseket
vet fel: Hogyan lehet teljes szenzoros élményünk az érzékszerveink nélkül? Melyek
azok a konkrét testi és agyi funkciók, amelyek a kvantummezővel folytatott
interakciókat mély, belső élményekre fordítják le?
Más szóval ha kapcsolatba tudunk lépni egy koherensebb információs
mezővel, amely aztán stimuláló belső eseményeket hoz létre, akkor kell hogy
legyen valamilyen neurológiai, kémiai és biológiai magyarázata az efféle
természetfeletti jelenségeknek. Mely szervek, mirigyek, szövetek, kémiai
anyagok, neurotranszmitterek és sejtek vesznek részt ebben az intenzív és mély
tapasztalásban? Elképzelhető-e, hogy vannak olyan szunnyadó fiziológiai
tényezők, amelyek csak arra várnak, hogy aktiváljuk őket?
A négy tudati állapot megértése jó elméleti hátteret biztosít e fejezet
értelmezéséhez. Az első ilyen állapot az ébrenlét, vagyis az, amikor éberek és
tudatosak vagyunk. A másik az alvás, amikor tudattalanok vagyunk, a testünk
pedig pihen és regenerálódik. Ezután következik az álmodás, amely módosult
tudatállapot, és amely során a test katatón állapotba kerül, az elmét azonban
élénk belső képek és szimbólumok töltik ki. Végül pedig ott vannak a
transzcendentális tudatpillanatok, amelyek túlmutatnak a valóságunkról
alkotott fogalmainkon. Az ilyen, transzcendens események örökre
megváltoztatnak minket és világlátásunkat. Szeretném átadni neked az efféle
transzcendens tapasztalások mögött álló biológiai, kémiai és neurológiai
háttérrel kapcsolatos ismereteimet. Kezdjük először a melatonin nevű
molekulával, amely lényegében az egész jelenségért felelős.

Melatonin: az álom-neurotranszmitter
Amikor reggel felkelsz, és visszatérsz az érzékek birodalmába, amint a
szemeden áthalad az első fénysugár, látóideg-receptoraid jelzést küldenek az
agy szuprakiazmatikus mag nevű részébe. Ez aztán jelet küld tovább a
tobozmirigybe, amely válaszul szerotonint, egy nappali neurotranszmittert
kezd kiválasztani.
Amint már tudod, a neurotranszmitterek kémiai hírvivők, amelyek
információkat közvetítenek az idegsejtek között. A szerotonin nevű
neurotranszmitter azt jelzi a testednek, hogy ideje felkelni és elkezdeni a napot.
Az érzékszervi információk integrálásával jön létre az értelmes jelentés külső és
belső világ között, a szerotonin pedig arra készteti az agyad, hogy delta-
állapotból thétába, majd alfába, végül pedig bétába kerüljön, te pedig újra
felismerd, hogy fizikai testben vagy, a tér és az idő egy adott pontján. Amikor
tehát az agyad béta-agyhullám-állapotban tüzel, akkor figyelmed nagy részét a
környezetednek, a testednek és az időnek szenteled. Ez így normális.
Amikor viszont leszáll az est, és besötétedik, egy hasonló, ám ellentétes
irányú folyamat veszi kezdetét. A fény csökkenése ugyanezen az útvonalon
keresztül ismét jelzést küld a tobozmirigybe, az azonban ezúttal szerotonin
helyett melatonint, egy éjszakai neurotranszmittert kezd el kiválasztani. A
melatonin termelődése és kiválasztódása lelassítja az agyhullámokat bétáról
alfa-szintre, amitől fáradttá és álmossá válsz, és nem lesz kedved gondolkodni
és elemezgetni. Ha az agyad alfa-hullámra lassul, a külvilágról egyre inkább a
belső világ felé fordítod a figyelmed. Végül aztán, amikor a tested elalszik és
katatón állapotba kerül, az agyhullám alfából thétába, majd deltába vált, így
megkezdődik az álmodás és a mély, regeneráló alvás szakaszainak váltakozása.
Amennyiben életritmusunkat a külső környezet, az ébrenlét és az alvás
ritmikus váltakozása határozza meg (attól függően, hogy a világ melyik pontján
élünk), agyunk automatikusan beáll egy egészen konkrét időpontra, amikor
reggel és este elkezdi kiválasztani ezeket a kémiai anyagokat. Ezt hívjuk
cirkadián ritmusnak. A legtöbben tudjuk, hogy ha ez a természetes ritmus
megtörik, kizökkenünk, például amikor a világ egy másik pontjára utazunk,
ahol a Nap a mi időzónánktól több órával eltérő időpontban kell fel és nyugszik
le. Ez a közismert jetlag jelensége, és némi időre van szükségünk ahhoz, hogy
újra felvegyük a ritmust. De ha a test kizökkent természetes cirkadián
ritmusából, általában néhány napra van szükség, hogy hozzászokjunk az új
környezet nappal-éjszaka ritmusához. Ez a sok kémiai anyag tehát a külső,
háromdimenziós világunkkal történő interakció miatt állítódik elő – annak
megfelelően, hogy a szemünk hogyan reagál a Napra és a látható fény
frekvenciájára.
A melatonin az alvás REM fázisát váltja ki. Ez a cirkadián ritmus azon
szakasza, amelyben az álom dominál. Ahogy a gondolatok és zajok elhalkulnak
a fejünkben, és átadják a helyet az alvásnak, majd később az álmodásnak, az
agy elkezd belső képeket és szimbólumokat látni és érzékelni. De mielőtt
rátérnénk, hogy miért olyan fontos a melatonin, vizsgáljuk meg közelebbről
ennek az álom-neurotranszmitternek a molekuláris szerkezetét.
A melatonintermelődés egy esszenciális aminosav, az L-triptofán
kiválasztódásával veszi kezdetét. Ez a nyersanyaga mind a szerotoninnak, mind
a melatoninnak. Ahhoz, hogy melatoninná alakuljon, egy sor kémiai változáson
kell keresztülmennie. Ezt hívjuk metilációnak. A metiláció az a folyamat,
amely során egy szénatom és három hidrogénatom (tehát egy metilcsoport)
összeáll, és számos létfontosságú funkciót hajt végre a testünkben a
gondolkodástól kezdve a DNS kijavításáig, gének ki- és bekapcsolásáig, a
fertőzések leküzdéséig és így tovább. Jelen esetben a melatonin előállításában
vesz részt.
A 12.1 ábrán a metilációt látjuk működés közben. Minthogy a
metilcsoportot igen stabil molekulák alkotják, az öt- és hatoldalú gyűrűk
alapszerkezete nem változik a kémiai reakciók során. Miközben azonban
különböző molekulacsoportok kapcsolódnak ezekhez a gyűrűkhöz,
megváltoznak a molekula tulajdonságai és jellemzői.
Kezdve az L-triptofánnal, amelyet a tobozmirigy 5-hidroxitriptofánná (5-
HTP) alakít, amelyből aztán a szerotonin lesz. A szerotonin stabilabb
molekula, mint az 5-HTP, képes önmagában fennmaradni az agyban, és
hasznosabb funkciót tölt be, amint azt hamarosan meglátjuk. Egy másik
kémiai reakció révén a tobozmirigy a szerotonint N-acetil-szerotoninná
alakítja, majd egy újabb reakció melatonint csinál belőle. Az egész folyamat a
tobozmirigyben történik. Egy 24 órás cikluson belül a melatonintermelés éjjel 1
és 4 között a legmagasabb. Ennek az információnak később még fontos szerepe
lesz.
 12.1 ábra
Az L-triptofán aminosav metilációja szerotoninná és melatoninná

Ma már tudjuk, hogy fordított kapcsolat áll fent a mellékvesehormonok és a

melatonin között. Ha a kortizol nevű mellékvesehormon szintje megnő, a
melatoniné csökken. Ezért nem tudunk aludni, ha stresszelünk. Az őskorban
ez biológiai védekező mechanizmusként funkcionált. Ha például a
víznyerőhelyhez vezető utunk során egy ragadozó a nyomunkba eredt, és
további bestiákat észleltünk a közelben, testünk, veleszületett intelligenciájánál
fogva meg akarta akadályozni, hogy áldozattá váljunk. Ilyenkor az álom és a
regeneráció kevésbé fontos lesz, mint maga az életben maradás. Úgy is
mondhatjuk, hogy az ébrenlét révén történő életben maradás értékesebb, mint
aludni egyet, és ezzel kockára tenni az életet.
Ha a test megpróbál pihenni ebben a felfokozott állapotban, soha nem
fogja elérni a regeneráló alvás állapotát, mivel az olyan túlélőhormonok, mint a
kortizol, túlélőgéneket kapcsoltak be. Amennyiben a stressz kiváltója nem egy
kardfogú tigris, hanem az exférjed vagy -feleséged, akivel kénytelen vagy napi
szinten beszélni, ez a krónikus stressz szüntelenül aktivált állapotban tartja a
túlélőrendszered. A biztonsági szelep tehát maladaptívvá vált. Az efféle
krónikus stressz megváltoztatja a melatonin normális szintjét (de még a
szerotonint is), és kizökkenti a testet a homeosztázisból.
Ha viszont csökken a kortizolszint, megemelkedik a melatonin szintje.
Más szóval ha gátat szabsz a stresszválasznak azzal, hogy felülkerekedsz az
ilyen kémiai anyagoktól való függőségeden, a tested hosszú távú építkezésbe
kezdhet, ahelyett hogy szüntelenül a vélt vagy valós veszély elhárításán
munkálkodna. Nézd meg a 12.2 ábrát, amely a melatonin és a kortizol
kapcsolatát ábrázolja.
 12.2 ábra
A stresszhormonok emelkedésével a melatoninszint csökken. A stresszhormonok csökkenésével a
melatoninszint nő

12.3 ábra
A melatonin néhány előnye röviden

A melatoninnak számos egyéb érdekes alkalmazási területe is van.

Bebizonyították például, hogy segíti a szénhidrátok lebontását. Ez azért fontos,
mert néhányan azzal reagálnak a stresszre, hogy extra szénhidrátot visznek be,
ez pedig zsírként raktározódik el – a zsír nem más, mint elraktározott energia.
Ez a primitív géneknek köszönhető, amelyek energiatárolásra ösztönzik a testet
egy váratlan éhínség esetére. A melatoninról azt is tudjuk, hogy segít a
depresszión. Sőt még a DHEA nevű öregedésgátló hormon szintjét is növeli.
Ennek az érdekes és fontos álom-neurotranszmitternek további előnyei láthatók
a 12.3 ábrán.1
Most pedig mélyítsük el mindazt az információt, amelyet eddig
megtudhattunk a könyvből.

A tobozmirigy aktiválása
Éveken át rengeteg időt töltöttem a tobozmirigy tanulmányozásával és olyan
kutatók keresésével, akik kiterjedt méréseket végeztek a tobozmirigy kapcsán.
Leginkább az érdekelt, hogy ezeket az ismereteket hogyan lehetne összhangba
hozni az ősi misztériumokkal. Egy absztrakt különösen megragadta a
figyelmemet:
 A tobozmirigy egy neuroendokrin transzducer, amely melatonint, a
fiziológiai cirkadián ritmus irányításáért felelős hormont választ ki. A
biomineralizáció egy új formáját figyeltük meg az ember tobozmirigyében,
és olyan apró kristályokat találtunk, amelyek hossza nem haladja meg a 20
mikront. Ezek a kristályok felelősek a tobozmirigy elektromechanikai és
biológiai transzdukciós mechanizmusaiért strukturális és piezoelektromos
tulajdonságaiknak köszönhetően.2
Ez így jó sok egyszerre, de bontsuk le értelmes alpontokra! A kulcsszavak
(fordított sorrendben) a piezoelektromos tulajdonságok és a transzducer.
Piezoelektromos hatások akkor fordulnak elő, amikor nyomás alá helyezel
bizonyos anyagokat, és a mechanikai stressz elektromos töltéssé alakul át.
Egyszerűen fogalmazva a tobozmirigy kalciumból, szénből és oxigénből álló
kalcitkristályokat tartalmaz, és a fenti hatás ezek struktúrájának köszönhető. A
tobozmirigy olyan, mint egy antenna: elektromosan aktiválható, és olyan
elektromágneses mező generálására képes, amely rá tud hangolódni az
információkra. Ez az egyes pont. Emellett, ahogy az antenna is bizonyos
ritmust vagy frekvenciát állít elő, amely illeszkedik a bejövő jel frekvenciájához,
a tobozmirigy is képes láthatatlan elektromágneses mezőben kódolt
információk befogadására. Minthogy minden frekvencia hordoz információt,
amint az antenna rákapcsolódik az elektromágneses mező pontos jelzésére, kell
hogy legyen egy módszer, amellyel a jel átalakítható értelmes üzenetté.
Pontosan ez a transzducer funkciója – és ez lesz a második pont.
Transzducer lehet bármi, ami egy bizonyos energiatípusú jelet képes fogni
és átalakítani más formájú jellé. Nézz csak szét magad körül! A tér, amelyben
ülsz, tele van tévé-, rádió- és wifihullámokkal, amelyek mind láthatatlan
elektromágneses energiák. (Szabad szemmel ugyan nem láthatók, de azért
nagyon is ott vannak.) A tévéállomás jelét vevő antenna például az észlelt
frekvenciát képpé alakítja át a televízió képernyőjén. Amikor ráhangolódsz egy
FM állomásra, az antennát egy adott elektromágneses frekvenciára hangolod.
Az ezen a frekvenciasávon belül kódolt információ aztán a transzducer
segítségével koherens jellé alakul, vagyis azzá a zenévé, amelyet a füleddel
hallasz.
A fent idézett tanulmány szerint a tobozmirigy egy neuroendokrin
transzducer, amely képes az agyon belüli jelzések észlelésére és átalakítására.
Ha a tobozmirigy transzducerként funkcionál, akkor képes olyan frekvenciákra
is ráhangolódni, amelyek a háromdimenziós téridőnkön és érzékszervi
valóságunkon túlról származnak. Az aktiválódott tobozmirigy a tér és idő
magasabb dimenzióira is rá tud hangolódni – ezekről a dimenziókról az előző
fejezetben, az időtér kapcsán volt szó. A tobozmirigy ezután, mint a tévé, az
adott frekvencián kódolt információt élénk képekké és szürreális, transzcendens
tapasztalásokká alakítja az elmében, amelyek között találunk olyan,
mélységesen felfokozott multiszenzoros víziókat is, amelyeket szavakkal le sem
tudunk írni. Egy kicsit olyan ez, mintha egy többdimenziós IMAX mozit
néznél.
Ezen a ponton felmerülhet a kérdés: Ha ez a kis mirigy a koponyámon
belül van, hogyan fogok mechanikai stresszt gyakorolni a benne levő kristályokra,
hogyan váltom ki a piezoelektromos hatást és hogyan aktiválom a tobozmirigyet,
hogy antennaként funkcionáljon? Hogyan fogja észlelni ez az antenna az anyagon
és fényen túli frekvenciákat és információkat, és hogyan alakítja át ezeket az
elektromágneses szignálokat értelmes képekké, például a háromdimenziós valóságot
meghaladó transzcendens élménnyé?
Ahhoz, hogy a tobozmirigy aktiválódjon, négy tényezőnek kell
megvalósulnia. Először az első hármat ismertetem, a negyediket pedig akkor
mondom el, amikor eljött a meditáció ideje.
1. A piezoelektromos hatás
A tobozmirigyben jelentkező elektromos hatás létrejöttében kulcsszerepe van a
fent említett és a 12.4 ábrán látható kalcitkristályoknak. Emlékszünk, ezek
nagyon apró kristályok, nagyjából 1–20 mikron átmérőjűek. Jobban megértjük
ezt a léptéket, ha belegondolunk, hogy az emberi hajszál keresztmetszetének
egy századrésze és negyedrésze közötti tartományról van szó. Formáját tekintve
a legtöbb ilyen kristály oktaéder-, hexaéder- és romboéderalakú.
Ahogy az 5. fejezetből már tudjuk, a meditáció előtt végzett
légzéstechnikával az a célunk, hogy az elmét a testen kívül helyezzük az alsó
három energiaközpontban érzelem formájában elraktározott potenciális
energia felszabadításával. Beszívjuk a levegőt, majd követjük a lélegzet útját a
medencefenéktől, végig a gerincoszlop mentén, egészen a fejünk búbjáig,
visszatartjuk, majd még jobban összehúzzuk ezeket az izmokat, és intratekális
nyomást hozunk létre. Ahogy korábban már említettem, az ilyen belső nyomás
akkor jön létre, amikor a belső szerveidre gyakorolsz erőhatást – például amikor
visszatartod a levegőt és felemelsz valami nehezet.
 Maga a piezoelektromos kifejezés a görög piezein, „nyomni, szorítani”
jelentésű szóból származik. Nem véletlenül kérem tehát, hogy tartsd vissza a
lélegzeted és húzd össze a belső izmaid. Ha így teszel, felfelé áramoltatod az
agy-gerincvelői folyadékot a tobozmirigy felé, és mechanikai nyomás alá
helyezed. Ez a nyomás töltéssé fordítódik le, és pontosan ez fogja összepréselni
a tobozmirigyben felhalmozódott kristályokat, és alakítja ki a piezoelektromos
hatást: a tobozmirigy kristályai elektromos töltést generálnak a rájuk gyakorolt
nyomás hatására.

12.4 ábra
A tobozmirigyben található kalcitkristályról készült fotó

A piezoelektromos hatás egyik különleges jellemzője a reverzibilitás, ami azt

jelenti, hogy a közvetlen piezoelektromos hatást mutató anyagok (azaz a
kristályok) ellenirányú piezoelektromos hatásra is képesek. Ha a mirigyben
található összenyomott kristályok elektromágneses töltést hoznak létre, a
tobozmirigyből áradó elektromágneses mező megnyújtja a kristályokat. Amikor
az elektromágneses mezőt generáló kristályok elérik a határt, és nem képesek
tovább nyúlni, összehúzódnak, az elektromágneses mező iránya pedig
megfordul, és befelé, a tobozmirigy felé mozdul el. Ha az elektromágneses
mező eléri a tobozmirigy kristályait, ismét összenyomja őket, és újabb
elektromágneses mező jön létre. A tágulás és összehúzódás ciklikus mozgása
egy pulzáló elektromágneses mezőt eredményez.

12.5 ábra
Amikor az orrunkon beszívjuk a levegőt, és közben összehúzzuk a belső izmainkat, az felgyorsítja az agy-
gerincvelői folyadék áramlását. Ha követjük az energia mozgását a fejünk búbja felé, majd visszatartjuk a
lélegzetünket és összehúzzuk az izmainkat, intratekális nyomás alakul ki. A megnövekedett nyomás az agy-
gerincvelői folyadékot a negyedik kamrából egy kis csatornán át a harmadik agykamrába nyomja (lásd a
nyilakat). Ugyanakkor a kisagy körül áramló folyadék (lásd a nyilakat) összenyomja a tobozmirigyben található
kristályokat. Az így kialakuló mechanikai nyomás elektromágneses töltést hoz létre a tobozmirigyben, és
piezoelektromos hatás alakul ki

Nem csoda tehát, hogy arra kérlek, tartsd vissza a lélegzeted és szorítsd össze
ezeket az izmokat – és az sem meglepő, hogy azt mondom, minél többször
gyakorold ezt. A légzéstechnika gyakorlásával és az izmok újbóli
összehúzásával minden egyes légzésnél piezoelektromos tulajdonságokat
aktiválsz a tobozmirigyedben. Minél gyakrabban teszel így, annál gyorsabbá
válik az elektromágneses mező összehúzódásának és kitágulásának
másodpercenkénti ciklusa, így egyre gyorsabb pulzálás keletkezik. A
tobozmirigy immár olyan, mint egy lüktető antenna, amely képes egyre
finomabb és egyre gyorsabb elektromágneses frekvenciák észlelésére.
Nézd meg alaposan a 12.5 ábrát. Az 5. fejezetben beszéltünk már arról,
hogyan áramlik az agy-gerincvelői folyadék légzés közben, de most szeretnék
továbbmenni. Amikor a folyadék belép az agyba a központi csatornán, tehát a
gerincoszlop és a gerincvelő közti résen keresztül, két út áll előtte. Az egyik
úton a folyadék a negyedik, majd a harmadik kamrába kerül. A negyedik
kamrából a harmadikba történő áramlás közben egy szűk csatornán folyik át,
majd megállapodik a harmadik agykamra hátsó részén, amely úgy néz ki, mint
egy fenyőtoboz (innen a tobozmirigy név). Ez a tobozmirigy, amely akkora,
mint egy nagyobb rizsszem. A folyadék másik útja a kisagy hátsó részéhez
vezet, a tobozmirigy másik oldalára – így az egész mirigyet körülöleli a nagy
nyomású folyadék.
Az intratekális nyomás növelésével nagyobb mennyiségű folyadék áramlik
a harmadik agykamrába is a kisagy körüli részből. Ha tehát visszatartod a
lélegzeted és összehúzod az izmaid, ez az extra folyadékmennyiség mindkét
irányból nyomást gyakorol a kristályokra, összenyomja őket és piezoelektromos
hatást vált ki bennük. Ez az első tényező, amely feltétlenül szükséges a
tobozmirigy aktiválásához.
2. A tobozmirigy metabolitokat választ ki
Az agy-gerincvelői folyadék egy zárt rendszeren, az úgynevezett ventrikuláris
rendszeren áramlik keresztül (nézd meg újra a 12.5 ábrát). A ventrikuláris
rendszer lehetővé teszi, hogy ez a folyadék a gerincoszlop aljától indulva
végighaladjon a gerinc mentén, beáramoljon a négy agykamrába (más néven
ventrikulákba), és visszajusson a keresztcsonthoz (a gerinc aljához). Ha veszel
egy levegőt, és követed a lélegzeted a fejed búbjáig, majd bent tartod és felfelé
szorítod, felgyorsítod az agy-gerincvelői folyadék áramlását.
A tobozmirigy felületét apró, ciliának nevezett, szőrszálszerű képletek
borítják (cilia latinul szempillát jelent; lásd a 12.6 ábrát). A ventrikuláris
rendszer kamráin a szokásosnál nagyobb sebességgel átáramló folyadék
csiklandozza ezeket az apró szőrszálakat, ami túlingerli a tobozmirigyet. Mivel
a tobozmirigy falloszalakú, a felgyorsult folyadék áramlásának ingerlő hatására,
valamint a zárt rendszerben bekövetkező intratekális nyomás megnövekedése
következtében a mirigy rendkívül kifinomult, magasabb szintű melatonin
metabolitokat ejakulál az agyba. Így még közelebb kerülsz a tobozmirigy
aktiválásához és a transzcendens élményhez.

12.6 ábra
A tobozmirigy apró szőrszálai stimulálódnak, amikor az agy-gerincvelői folyadék áramlása felgyorsul a
 ventrikuláris rendszerben

3. Az energia közvetlenül az agyba jut

A rakétakilövésnél is akkor van szükség a legnagyobb energiára, amikor le
akarjuk győzni a gravitációt, tehát az energia alsó energiaközpontokból felfelé
áramoltatásához is rendkívüli intenzitás és erőfeszítés kell. A lélegzet lesz az a
szenvedélyes akarat, amellyel megszabadítjuk magunkat a múlt önkorlátozó
érzelmeitől. A gerincoszlop lesz az eszköz, amely eljuttatja az energiát az egyik
pontból a másikba, a cél pedig a fejünk búbja.
Amint már tudod, valahányszor légzőgyakorlatot hajtasz végre, töltéssel
rendelkező részecskéket juttatsz fel a gerincoszlop mentén. A részecskék
sebességének növekedésével úgynevezett indukciós mező jön létre (lásd a 12.7
ábrát). Ez az indukciós mező megfordítja a kétirányú információ áramlását,
ami rendszerint megkönnyíti az agy és a test, valamint a test és az agy közti
kommunikációt. A vákuumhoz hasonlóan az indukciós mező is szívó hatást
gyakorol az alsóbb központokban tárolt energiára – tehát az orgazmussal, a
táplálkozással, az emésztéssel, az üss vagy fuss reakcióval, a stresszel és az
irányítással kapcsolatos energiára –, és közvetlenül az agytörzsbe juttatja azt
egy spirális mozgás révén. Ahogy az energia végighalad az egyes csigolyákon,
maga mögött hagyja a gerinchúrból a test különböző részeihez vezető
idegpályákat, az energia egy része pedig a perifériás idegrendszerhez jut, ami a
test szöveteire és szerveire gyakorol hatást. Az idegcsatornákon végigfutó áram
aktiválja a test meridiánrendszerét, ami azt fogja eredményezni, hogy a test
összes többi szervrendszere több energiához jut.3
 12.7 ábra
A testből az agyba áramló energia elhalad minden egyes gerincvelői ideg mellett, amelyek az egyes csigolyák
között lépnek ki a gerincből. Ezeknek az idegeknek az izgalmi állapota további idegeket kapcsol be a perifériás
idegrendszerben, amelyek aztán több energiát juttatnak a test különböző szerveihez és szöveteihez. Ez azt
eredményezi, hogy a test több energiához jut

Amikor az energia eléri az agytörzset, át kell haladnia a formatio reticularison.

A formatio reticularis feladata, hogy szüntelenül felügyelje az agyból a testbe,
illetve a testből az agyba áramló információkat. Ez a szerv az úgynevezett
retikuláris aktiváló rendszer (RAS) része, és ez felel az éberség szintjéért. Ha
például felriadsz egy mély álomból, mert valami zajt hallasz a házban, az RAS
ébreszt fel és állítja vissza az éberséged. Ez a fő funkciója. A szimpatikus
idegrendszer aktiválódásával és a paraszimpatikus idegrendszerrel történő
összeolvadásával azonban az RAS a test elraktározott energiáját nem kimeríti,
hanem visszajuttatja az agyba. Ha ez az energia eléri az agytörzset, megnyílik
a talamuszkapu, az energia pedig átáramlik a formatio reticularison a
talamuszba, ahol átadja az információt a neokortexnek. A formatio reticularis
így már nyitva van, és magasabb szintű éberséget élsz meg. Bizonyos
értelemben tudatosabbá és éberebbé válsz. (Fogd fel úgy a talamuszt, mint egy
pályaudvart, ahonnan számos vágány vezet az agy magasabb központjai felé.)
Így jut el az agy gamma-agyhullám-állapotba.

12.8 ábra
A köztiagyban található két talamusz között helyezkedik el az apró, fenyőtoboz alakú tobozmirigy, és az agy
hátulsó része felé néz

Mellékesen megjegyzem, hogy a köztiagyban két külön talamusz is található

(mindkét oldalon egy-egy), amelyek a két agyféltekét látják el. A tobozmirigy a
kettő között helyezkedik el, és az agy hátsó része felé fordul (nézd meg a 12.8
ábrát). Ha az energia eléri a talamuszelágazást (emlékszünk, a talamusz olyan,
mint egy elosztóállomás az agy többi része felé), a talamuszok üzenetet
küldenek közvetlenül a tobozmirigybe, amely ennek értelmében metabolitokat
választ ki az agyba. Ennek következtében a gondolkodó neokortex izgalmi
állapotba kerül, és magasabb szintű agyhullámmintázatok, például gamma-
hullám alakul ki. Az efféle melatoninszármazékok ellazítják a testet, de közben
felébresztik az elmét.
Ha emlékszel, amikor béta-agyhullám-állapotban vagy, a szimpatikus
idegrendszered a veszélyforrást keresi a külső környezetedben, és energiát
mozgósít a túléléshez. A gamma-agyhullám annyiban különbözik ettől, hogy
nem elpazarolja az életenergiát, hanem további energiákat szabadít fel és
teremt a testedben. Ilyenkor nem vészhelyzet- vagy túlélőüzemmódban vagy,
hanem a boldogság állapotában, a szimpatikus idegrendszered pedig azért
kapcsol be, hogy még jobban oda figyelj arra, ami az elmédben történik.
Az 5. fejezetben azt mondtam, hogy amikor az energia a testből az agyba
áramlik, egy tóruszmező jön létre a test körül. Ha felgyorsítod az agy-
gerincvelői folyadék áramlását a gerincoszlop mentén, a tested olyan lesz, mint
egy mágnes, és elektromágneses mező jön létre körülötte. A tóruszmező a
dinamikus energiaáramlás jele. Miközben ez a tóruszmező felfelé és kifelé
mozog a tested körül, a tobozmirigy aktiválódásával egy inverz elektromágneses
tóruszmező energiát pumpál a testedbe a fejed búbján át. Minthogy minden
frekvencia információt hordoz, a tobozmirigy a látható fénytartományon és az
érzékszervi valóságon túli területekről szállít információkat (lásd a 12.9 ábrát).
Ha ez a három dolog egyszerre történik, azt fogod érezni, mintha
orgazmus lenne a fejedben. Egy antennát hoztál létre az agyadban, és ez az
antenna az anyagon, a téren és az időn túli birodalmak felől származó
információkat fogad be. Az információ már nem a szemed vagy az egyéb
érzékszervek és a külső környezeted közti interakcióból származik, hanem a
kvantummezőből, a harmadik szemnek is nevezett, valójában az agy hátsó
részében elhelyezkedő tobozmirigynek köszönhetően.
 12.9 ábra
Amikor az alsó három energiaközpontból származó energia légzés közben aktiválódik és a gerincoszlop mentén
az agyba jut, egy elektromágneses tóruszmező jön létre a test körül. A tobozmirigy aktiválódásával egy inverz
elektromágneses tóruszmező indul el a másik irányba, és szivattyúz át energiát a fejed búbjáig a testedben az
egyesült mezőből. Minthogy az energia nem más, mint frekvencia, a frekvencia pedig információt hordoz, a
tobozmirigy élénk képzetek formájában tárja eléd ezt az információt

Ha frissíted a melatonint, csodákra lesz képes

Ha a tobozmirigyed (más szóval a harmadik szemed) felébred, mivel magasabb
frekvenciatartományra hangolódik, a magasabb energiák megváltoztatják a
melatonin kémiáját; minél magasabb a frekvencia, annál nagyobb a változás.
Az információ kémiai anyagokra történő fordítása révén hangolódsz rá a
transzcendens, misztikus pillanatokra. Megnyílik az ajtó a tér és az idő felsőbb
dimenziói felé. Ezért szeretem a tobozmirigyet alkimistának hívni – hiszen a
melatoninból rendkívül mély, radikális neurotranszmittereket állít elő.
 12.10 ábra
A melatonin különféle metabolitjai, amelyek akkor jönnek létre, amikor a tobozmirigy a normális, látható fénynél
magasabb frekvenciákra kapcsolódik, és a misztikus molekula biológiailag egy magasabb szintre kerül

Nézd meg a 12.10 ábrát. Amikor a magasabb frekvenciák és a magasabb szintű

tudatállapotok interakciót létesítenek a tobozmiriggyel, általában először az
történik, hogy ezek a frekvenciák a melatonint benzodiazepin nevű kémiai
anyagokká alakítják. A benzodiazepinek olyan hatóanyagok, amelyekből a
válium is készül, és amelyek érzéstelenítik az analitikus elmét, így a
gondolkodó agy hirtelen ellazul és abbahagyja az elemezgetést. A funkcionális
agyi EEG-felvételek szerint a benzodiazepinek elnyomják az idegi
tevékenységet az amigdalában, az agy túlélőközpontjában. Ez gátolja az olyan
kémiai anyagokat, amelyeknek a félelem, a harag, az idegesség, az agresszió, a
szomorúság vagy a fájdalom köszönhető.4 A tested ilyenkor nyugodt és ellazult,
az elméd viszont éber.
A melatoninból egy másik kémiai anyag is előállítódik: a pinolin nevű
rendkívül hatékony antioxidáns (nézd meg a 12.10 ábrát). A pinolin azért fontos,
mert megtámadja a szabad gyököket, amelyek károsítják a sejteket és öregedést
okoznak. Ezek az antioxidánsok gátolják a rákot, az öregedést, a szívbetegséget,
a sztrókot, a degeneratív idegrendszeri elváltozásokat, a gyulladásokat és a
mikrobákat. Így lesz a sima antioxidáns melatoninból egy tökéletesre
felturbózott antioxidáns, amely a melatoninnál is hatékonyabban és nagyobb
mértékben állítja helyre a test egészségét. (A 12.10 ábrán olyan antioxidánsok
láthatók, amelyek mind a melatonin metabolitjaiból állítódnak elő.)
Ugyanebből a molekulából előállítható a melatonin egy másik változata is,
amely az állatok téli álmában játszik szerepet. Ha a melatonin (amelytől eleve
álmosak leszünk) csak egy kicsit is megváltoztatja ennek a molekulának a
szerkezetét, a pihenés és a regeneráció még hosszabbra nyúlik. A molekula által
közvetített üzenet a test anyagcseréjét is lelassítja, bizonyos esetekben akár
hosszú hónapokra. Logikus tehát, hogy az emlősök téli álmuk során levetkőzik
az egyébként rájuk jellemző szokásokat. Elvesztik például a párzási ösztönt, az
étvágyat, a környezet megismerése és bejárása iránti érdeklődést, és
megszűnnek közöttük a szociális kapcsolatok. Elbújnak egy olyan helyre, ahol
védve vannak és biztonságban érzik magukat, és miközben befelé fordulnak, a
testük statikus állapotba kerül. Ugyanez ránk is igaz lehet, ha ezek az értékek
megemelkednek. Minthogy a test már nem funkcionál elmeként, átmenetileg
elveszítjük a külvilág iránti érdeklődésünket, és mivel nem hajtanak biológiai
ösztönök és nem vonják el a figyelmünket a testi késztetések, mélyebben el
tudunk merülni a jelen pillanatban, és jobban befelé tudunk fordulni. Ha a
jövő álmát akarod álmodni, akkor a legjobb, ha félreállítod az útból a tested.
A melatoninmolekula további átalakításával az elektromos angolnákban is
megtalálható kémiai anyag állítódik elő – egy foszforeszkáló, biolumineszcens
anyag, amely megnöveli az energiát az idegrendszerben. Érdemes újra
megnézned a 12.10 ábrát. Ez a kémiai anyag elég erős tud lenni ahhoz, hogy
komoly sokkot váltson ki. Van egy olyan érzésem, hogy ez az a ritka kémiai
anyag, amely arra készteti az agyat, hogy a tanítványainknál gyakran mért
megnövekedett energiaszintet produkálja. Képzelj csak el egy elektromos
angolnát, amely szó szerint világítani kezd az energiától, ha ingerlik. Ez
történik az agyban is a molekula aktiválódásakor. Ám az így létrejövő energia
és információ nem az érzékszerveinken keresztül tapasztalt külső
környezetünkből származik, hanem az agyon belülről, a megnövekedett
frekvencia hatására. Amikor ilyen, magas szintű energiát észlelünk az agyban,
tudjuk, hogy az illető mély, szubjektív, ám objektíve mérhető élményt él át.
Gondolj csak bele! A szemen keresztül észlelt szenzoros, környezeti input
hatására a tobozmirigy szerotonint és melatonint állít elő. A Napból érkező
látható fény hatására harmóniába kerülünk a külső környezetünkkel, amit
cirkadián ritmusnak hívunk. E folyamat eredményeképpen a szerotonin és a
melatonin olyan információk hordozójává válik, amelyek a fizikai
valóságunkból érkező frekvenciákkal egy szinten állnak. Minthogy a látható
fényt az érzékszerveinken keresztül tapasztaljuk, ezek a molekulák
elválaszthatatlanok az embertől, vagyis a háromdimenziós valóság birodalmába
tartoznak.
Emlékszünk, Einstein azt mondta, hogy az anyagi világ plafonja a
fénysebesség. De mi történik akkor, ha az agy az érzékszerveken és a
fénysebességen túl elterülő birodalomból származó frekvenciát és információt
dolgoz fel? Lehetséges-e, hogy az egyesült mezőről származó információ és
energia megváltoztatja a melatonin kémiai struktúráját, és másfajta kémiai
anyagot hoz létre az agyban? És vajon az agy le tudja-e fordítani ezeket a
frekvenciákat érthető üzenetté? Ha az energia az anyag epifenoménje, akkor
logikus, hogy a fénysebességnél gyorsabb frekvenciából származó információ
képes lehet megváltoztatni a melatonin molekuláris szerkezetét, és mély elixírt
tud előállítani belőle az agyban. Az információ melatoninvariációvá történő
lefordítását a tobozmirigy végzi; ez a molekula tehát ennek a frekvenciának
megfelelő üzenetet hordoz. Ez az új frekvencia segíti egy szupervegyület
létrejöttét. Ez már nem természetes, hanem természetfeletti. A melatonin
magasabb szintre lép.
Ám ez a fluoreszkáló, biolumineszcens kémiai anyag nemcsak az energiát
növeli meg az agyban, hanem felfokozza az elme belső képeit is, ezért minden
olyan lesz, mintha élénk, szürreális, lumineszcens fény hatná át. Ezért van az,
hogy ilyenkor az emberek azt mondják, hogy korábban soha nem tapasztalt
színeket látnak, amelyek kívül esnek a látható fény általuk eddig ismert
spektrumán. Olyanok ezek a színek, mintha egy gyönyörű, túlvilági fényekben
ragyogó világról látnának színes, szélesvásznú mozifilmet. Minden olyan,
mintha élénk, sugárzó, szinte tapintható energiából álló, gyönyörű fényt
árasztana magából. Az aranyló, tündöklő glóriák kívül és belül egyaránt
ragyogó világa pompásabbnak tűnik az érzékszervek által megtapasztalt
valóságnál. Természetesen nehéz elterelni a figyelmed erről a gyönyörű
világról. Minthogy figyelmed egészét ennek az élménynek szenteled, úgy érzed
majd, mintha te is teljes valódban ott lennél ebben a másik világban vagy másik
dimenzióban.
Nézd meg újra a 12.10 ábrát. Ha a melatonin még egy változáson megy
keresztül, létrejön a dimetiltriptamin (DMT), az ember által ismert egyik
legerősebb hallucinogén anyag. Ugyanez az anyag található meg az ayahuasca
nevű növényben is, amelyet az Amazonas környéki bennszülött indiánok
régóta használnak spirituális gyógyításra különféle ceremóniák keretében. A
DMT elsődleges aktív hatóanyaga állítólag spirituális látomásokat eredményez,
és segítségével betekinthetünk az én rejtelmeibe. Ha az ember elfogyasztja az
ayahuascát vagy más ilyen molekulát tartalmazó növényt, a test DMT-hez jut.
Ha azonban a tobozmirigy aktiválódik, a fent említett kémiai anyagok egész
skálája árasztja el – ami aztán mély belső élményeket eredményez. Az ilyen
élményeket átélők arról számoltak be, hogy az időt végtelennek érezték, vagy
időutazásban volt részük, átjutottak a paranormális birodalmába, komplex
geometriai formák jelentek meg előttük, szellemi lényekkel találkoztak vagy
más misztikus, dimenziók közötti valóságokat tapasztaltak meg. A
tobozmirigy-meditációt végző tanítványaink fantasztikus találkozásokról
számolnak be az ismert fizikai világokon túli tartományban.
Amikor ezek a kémiai anyagok felszabadulnak az agyban, az elme olyan
élményeket él át, amelyek valóságosabbnak tűnnek mindennél, amit valaha az
érzékszervi valóságban tapasztaltak. Ezt az új dimenziót nehéz szavakban
kifejezni. Az élmény újszerűsége teljesen ismeretlen, és ha megadod magad
neki, nem marad el a jutalom.

Hangolódj rá a magasabb dimenzióra: A tobozmirigy mint jelvevő

kristály
Máté evangéliumának 6:22 verse egyes értelmezések szerint a következőképp
adható vissza: „Ha egyetlen szemed lesz, akkor az egész tested eltelik fénnyel.”
Úgy gondolom, Jézus itt a tobozmirigy-aktiválásról beszélt, hiszen a
tobozmirigy teszi lehetővé a valóság szélesebb spektrumának megtapasztalását.
Számos tanítványunk tanúsíthatja, hogy a tobozmirigy aktiválódásával –
amikor teljesen rácsatlakoznak az egyesült mezőre – egész testük telítődik
energiával és fénnyel. A kozmikus mezőből és az érzékszerveken túli
birodalomból származó energia a fejük tetején lép be a testükbe, és
végigáramlik egész lényükön. Amikor ez megtörténik, az emlékezetükön
túlmutató és a kiszámítható jövőjükön kívül eső információk válnak
letölthetővé számukra – és mindez a melatonin kémiai átalakulásával veszi
kezdetét a tobozmirigyben. A tobozmiriggyel kapcsolatos kutatásaim során és
eredményeképp a következő definíciót dolgoztam ki: A tobozmirigy egy
kristályos szerkezetű szupervezető, amely információkat küld és fogad vibrációs
energiajelzések transzdukciójával az érzékszerveken túl elterülő kvantummezőből,
és ezeket biológiai szövetté fordítja le (az agyban és az elmében) jelentéssel bíró
képek formájában, éppen úgy, ahogy az antenna fordítja le az egyes állomások
jelzéseit a tévé képernyőjén látható képpé.
Amikor a tobozmirigy, ez a kis agyi antenna aktiválódik, minél nagyobb
frekvenciát észlel, annál több energiát tud befektetni a melatonin kémiai
szerkezetének megváltoztatásába. Ennek a kémiai változásnak köszönhetően
egész más élményt élsz át, mint amit a melatonin általában produkál.
Mondhatjuk úgy is, hogy tisztább képet kapsz a dolgokról, hogy minél
magasabb a frekvencia, annál inkább azt fogod érezni, mintha egy hatvanas
években készült tévé képernyőjéről átváltanál egy 360 fokos, 3D-s IMAX
mozira az ezzel járó surround hangzással együtt. A melatonin, ez az álom-
neurotranszmitter így válik még hatékonyabb neurotranszmitterré, hogy
valóságosabbnak érezhessük az álmainkat.
Ebben a folyamatban a tobozmirigynek van egy cinkostársa is, az agyalapi
mirigy. Az agyalapi mirigy úgy néz ki, mint egy körte, és az orrnyereg mögött,
az agy kellős közepén helyezkedik el. Az első (anterior) része felelős a legtöbb
olyan kémiai anyag előállításáért, amelyek az egyes energiaközpontokkal
kapcsolatos mirigyekre és hormonokra vannak hatással. Ha a tobozmirigy
aktiválódik, és bizonyos magasabb szintű metabolitokat választ ki, az agyalapi
mirigy hátsó (poszterior) része felébred, és két fontos kémiai anyagot kezd
kiválasztani – oxitocint és vazopresszint.6
Az első anyag, az oxitocin, emelkedett érzelmeket produkál, amelyektől a
szíved eltelik örömmel és szeretettel (ezért a kémiai vagy érzelmi kapcsolatok
hormonjának is szokták nevezni.) Az oxitocin szintjének jelentős
emelkedésével a legtöbb ember intenzív szeretetet, megbocsátást, együttérzést,
örömöt, teljességet és empátiát él át – tehát olyan belső állapotba kerül, amit
nem szívesen cserélne el valami külső dologért. (Az ilyen állapotok jelentik
végső soron a feltétlen szeretet előszobáját.)
A kutatások szerint ha az oxitocin szintje egy bizonyos szint fölé
emelkedik, nehéz haragot tartani. A Zürichi Egyetem munkatársai által végzett
kísérlet során 49 tesztalany az úgynevezett bizalmi játék egy variációját játszotta
egymás után tizenkétszer. Ebben a játékban a befektetőnek, aki egy bizonyos
összegű pénzzel száll be, el kell döntenie, hogy megtartja-e az összeget, vagy
megosztja egy másik játékossal, az úgynevezett megbízottal. Az az összeg,
amelyet a befektető megoszt a megbízottal, automatikusan
megháromszorozódik. A megbízottnak ezután a következő döntést kell
meghoznia: vagy megtartja a pénzt, és a befektetőnek semmi sem marad, vagy
pedig megosztja a megháromszorozódott összeget a befektetővel, aki nyilván
profitra törekszik. Lényegében tehát azt kell eldönteni, hogy eláruljuk-e a
másikat. Az önző döntés a megbízottnak kedvez, a befektetőt azonban
kisemmizi.
De mi történik akkor, ha az oxitocint is bevonjuk az egyenletbe? A
kísérletben a kutatók oxitocint fecskendeztek a játék előtt egyes játékosok
orrába, a többieknek pedig placebót adtak. A kutatók ezután fMRI-vel
(funkcionális mágneses rezonancia képalkotással) képet készítettek a
befektetők agyáról, miközben azok azon gondolkodtak, hogy mennyit
fektessenek be és mennyire bízzanak meg a másikban.
Az első hat kör végén a befektetők visszajelzést kaptak a befektetésekről,
és elmondták nekik, hogy a bizalmuk az esetek mintegy felében nem járt
sikerrel. Azok a résztvevők, akik placebót kaptak a játék előtt, dühösek lettek és
becsapva érezték magukat, ezért a második körben már sokkal kevesebbet
fektettek be. Azok a résztvevők azonban, akik oxitocin kaptak, ugyanannyit
fektettek be, mint az első hat körben, annak ellenére hogy elárulták őket. Az
fMRI megmutatta, hogy a leginkább érintett agyterületek az amigdala (a
félelem, a szorongás, a stressz és az agresszió központja), valamint a dorzális
striátum (amely a pozitív visszacsatolásra épülő jövőbeni döntéseinkért felel).
Azoknak a résztvevőknek, akik oxitocint kaptak, jóval kevésbé volt aktív az
amigdalájuk, ami azt eredményezte, hogy kevésbé voltak dühösek, kevésbé
tartottak attól, hogy elárulják őket, és kevésbé féltek az anyagi veszteségtől.
Náluk a dorzális striátum is jóval kevésbé volt aktív, ami azt jelenti, hogy nem
volt szükségük pozitív eredményekre ahhoz, hogy jövőbeni döntéseket
hozzanak.7
Ez a kutatás is azt demonstrálja, hogy amint az agyalapi mirigy hátsó
része kiválasztja a hormonjait, és megnő az oxitocin szintje, az agy
amigdalájában leáll a túlélőközpont, vagyis lecsendesednek a félelem, a
szomorúság, a fájdalom, a szorongás, az agresszió és a harag idegi áramkörei.
Semmi mást nem érzünk, csak életszeretetet. Mi magunk is megmértük az
oxitocin szintjét a tanítványainknál a workshop előtt és után. A foglalkozás
végére néhányuknál jelentősen emelkedett. A velük készült interjúk során így
fogalmaztak: „Imádom az életemet és benne mindenkit. Azt akarom, hogy ez
az érzés soha ne múljon el. Örökké emlékezni akarok rá. Ez az, aki valójában
vagyok.”
A másik kémiai anyag, amelyet az agyalapi mirigy a tobozmirigy
aktiválódásakor előállít, a vazopresszin névre hallgat, és valójában egy
antidiuretikus hormon. A vazopresszin szintjének emelkedésével a test
automatikusan visszatartja a folyadékokat, ezért a test sokkal inkább
vízbázisúvá válik. Ez azért fontos, mert ha nagyobb frekvenciát kell feldolgozni,
akkor több vízre van szükség ahhoz, hogy a test a megnövekedett frekvenciát el
tudja vezetni és le tudja fordítani a sejtek számára. Amint megnő a
vazopresszin szintje, a pajzsmirigy stabilabbá válik – ami hatást gyakorol a
csecsemőmirigyre és a szívre, ami hatást gyakorol a mellékvesére, ami hatást
gyakorol a hasnyálmirigyre, ami pedig pozitív láncreakciót indít el egészen a
nemi szervekig.8
Ha ráhangolódunk ezekre a magasabb frekvenciákra, hozzáférésünk
nyílik a fény különböző formáihoz – a látható fénynél gyorsabb frekvenciákhoz
–, és magasabb intelligenciaszintet aktiválunk magunkban. A tobozmirigy
aktiválódásával magasabb frekvenciákat tudunk befogadni, ami kémiai
változások egész sorát indítja el. Minél magasabb frekvenciát fogunk be, annál
jobban megváltozik testünk kémiája – ami azt jelenti, hogy magasabb
energiájú, vizuálisabb, hallucinogénebb élményeink leszek. A tobozmirigyben
lévő kristályok kozmikus antennaként mutatják az utat a fény és az információ
magasabb szintű birodalmai felé. Így teszünk szert olyan belső tapasztalatokra,
amelyek valóságosabbak a külsőknél.
A test által termelt tobozmirigy-metabolitok ugyanazokba a receptorokba
illeszkednek, mint a szerotonin és a melatonin, de ezek egészen más kémiai
üzenetet hoznak az érzékszerveken túli, anyagtalan valóságból. Ennek
következtében az agy előhangolódik a misztikus élményekre, és megnyílik az
ajtó a további dimenziók felé, vagyis az egyén a téridő valóságából átkerül az
időtér valóságába. Minthogy minden frekvencia hordoz üzenetet, ez az üzenet
pedig kémiai változásként jelentkezik, a tobozmirigy aktiválódásával elkezded
észlelni és feldolgozni ezeket a magasabb frekvenciákat, energiákat és
magasabb tudati állapotokat, amelyek gyakran komplex, változó geometriai
formákban jelentkeznek lelki szemeid előtt. Ami jó. Ez ugyanis információ.
Az ilyen misztikus élményeknél, minthogy az idegrendszer rendkívül
koherens állapotban van, képes ráhangolódni ezekre a szuperkoherens
üzenetekre. A végtelen űr sötétségében a tobozmirigy válik a rendezett minták
és információcsomagok központjává, amelyek kaleidoszkópszerűen,
szüntelenül változnak és fejlődnek. Ahogy a tévé antennája is fogja a
frekvenciát, és látható képpé alakítja, a tobozmirigy kémiai úton alakítja át a
magasabb frekvenciákat élénk, szürreális képekké.
A színes betétlapok 13. tábláján ilyen geometrikus minták láthatók,
amelyeket isteni vagy szent geometriának is szoktak nevezni. Az ilyen minták
évezredek óta velünk vannak. A 8. fejezetben említettem, hogy az ilyen minták
olyanok, mint az ősi mandalák. Energiából és információból álló frekvenciák,
és ha megadod nekik magad, az agyad (a tobozmirigy révén) átalakítja ezeket a
formákat, üzeneteket és információkat rendkívül élénk képekké és élményekké.
Ilyen mintázatok átélésekor a legjobb, amit tehetsz, ha megadod nekik magad,
és nem próbálsz előidézni semmit.
Az ilyen minták és formák általában nem kétdimenziós vagy statikus
formában jelentkeznek, hanem élő, mélységgel bíró és bonyolult fraktálokként,
amelyek hihetetlenül összetettek, és sehol nincs végük. Értelmezésükhöz
segítségül hívhatjuk a kimatika fogalmát is. Ez a kifejezés a görög „hullám”
szóból származik. A kimatika jelensége a vibráción és a frekvencián alapul. A
következőképp lehet megérteni: képzeld el, hogy leveszed egy régi hangszóró
hátlapját, és magad elé fekteted. Ha megtöltenéd a hangszórót folyadékkal,
megvilágítanád fénnyel, és elkezdenél klasszikus zenét játszani rajta, a zene
frekvenciája és vibrálása egy idő után koherens állóhullámokat eredményezne.
Ezek a hullámok egy idő után interferenciába kerülnének egymással, és végül
egymásba záródó geometriai minták alakulnának ki. A kaleidoszkóphoz
hasonlóan azt tapasztalnád, hogy ezek a változó geometriai alakzatok egyre
magasabb rendbe szerveződnek. A kaleidoszkópban megjelenő kép és a
kimatika között az a különbség, hogy a kaleidoszkóp kétdimenziós, a kimatikus
geometriai minták azonban mintha élnének, és három-, sőt még több
dimenziósnak tűnnek. A víz mellett a kimatika vibrációs hatásai a homok vagy
a levegő szerkezetében is megjeleníthetők, más szóval ezek a médiumok
vibrációt és frekvenciát észlelnek és alakítanak át koherens geometrikus
mintákká. (A YouTube-on számos videót találsz ebben a témában.)
Ha a tobozmirigy észleli az információt, ugyanilyen típusú hullámokat
vesz a külső környezetből. Ezek a koherens, magasan szervezett állóhullámok,
amelyek a látható fény tartományán túl léteznek, szüntelenül
információcsomagokba tömörülnek, és a tobozmirigyed képek formájában tárja
őket eléd. Olyan információmintázatokról van szó, amelyek roppant koherens
módon kapcsolódnak egymásba, és ha rájuk fókuszálod a figyelmed,
megváltoznak, egyre fraktálszerűbbek, bonyolultabbak, szebbek és istenibbek
lesznek. Mindez teljes mértékben információ, és a rádiókristályhoz hasonlóan a
tobozmirigyed ezt az információt alakítja át képekké. Ez az egyik oka, hogy
kaleidoszkópot használok a haladó workshopjaimon, mert ezzel lehet
lefegyverezni a tanítványaim agyát, amikor ilyen komplex képekkel találkoznak,
egyúttal könnyebben felismerhetővé teszi számukra az ilyen típusú információt.
Emellett a kaleidoszkóp arra készteti az agyat, hogy alfa- vagy théta-agyhullám-
állapotba kerüljön, ahol az ember fogékonyabbá válik. Szemmel látható, hogy a
kaleidoszkóp nézése hogyan idézi elő a transzállapotot és hogyan hangolja elő a
tudattalant a misztikus élményre.
Ha a tobozmirigy észleli a képeket, tessék bekapcsolni a biztonsági öveket,
mert a dolgok hamarosan izgalmassá válnak. Könnyen kiléphetsz a testedből,
és végigzuhanhatsz egy fényalagúton, vagy az egész tested eltelítődhet fénnyel.
Még azt is érezheted, hogy te magad vagy az egész univerzum, és ha letekintesz
a testedre, aggódni kezdesz, hogyan jutsz vissza bele.
Az ilyen mély, ismeretlen élmények átélésekor két út áll előtted: vagy
megrettensz az ismeretlentől, vagy megbízol benne, épp azért, mert ismeretlen.
Minél inkább megadod neki magad, és megbízol benne, annál mélyebbé válik
az élmény, az élmény mélysége pedig azt eredményezi, hogy nem akarsz
visszatérni az ébrenléti állapotba, és nem akarod, hogy az agyad újra béta-
hullámokat generáljon. Meg kell adnod magad, ellazulni és még mélyebbre
merülni a tudat transzcendens állapotába. Ilyenkor nem alszol, nem vagy ébren
és nem is álmodsz, hanem kívül vagy ezen a valóságon. Ha az agyad kémiája
rendben van, a tested teljesen szedált állapotba kerül. Erre készítjük fel
magunkat: átélni a teljesség, az egység, a szeretet és a felsőbb tudat minél
magasabb szintjét.
Ám ez még nem minden…

A kémiai változások új valóságot teremtenek

Képzeld el, hogy a következő pillanatban minden érzékszerved élessége 25
százalékkal megnő. Minden, amit látsz, hallasz, megízlelsz, megszagolsz vagy
megtapintasz, azt eredményezné, hogy tudatosabban észleled magad körül a
valóságot. Ha az éberség és a tudat egy és ugyanaz, a tudat élesedésével az
agyadba jutó energia szintje is megnőne (hiszen nem létezik tudatváltozás
energiaváltozás nélkül, és fordítva). Ha az agyad rákapcsolódik egy másik
frekvenciára, amely egy új tudatfolyamot dolgoz fel, az agyad szó szerint
bekapcsol, és mivel érzékszerveid felfokozódnak, magasabb tudati szint áll elő.
Minél nagyobb az energia vagy a frekvencia, annál nagyobb a változás a
kémiádban, és minél nagyobb a változás a kémiádban, annál tisztább az
élmény. Ebben a transzcendens állapotban tehát éberebbnek érzed magad, mint
a hétköznapi valóságban. Az éberség fokozódásával úgy érzed magad, mintha
valóban ebben a transzcendens valóságban lennél.
Ha olyan, az érzékszervi valóságon túli információhoz jutsz hozzá, amely
nem a Nap fényének látható spektrumából származik, logikus, hogy a
tobozmirigyet harmadik szemnek hívjuk. Mivel ilyen mély belső élményt éltél
át, és mivel az új élmények új neurális hálózatok létrejöttét eredményezik, az
ilyen tapasztalat gazdagítja az agyi áramköröket. Ha az agyad feldolgozta
ezeket a magasabb energiákat, megváltozik a kémiád, és amennyiben az
élmény végterméke mindig egy érzés, úgy ez az élmény emelkedett
érzelmekhez vezet. Ezek aktiválódásakor más szemmel, belső látással látsz.
Mivel az érzések felhalmozódását hívjuk érzelemnek, az érzelem pedig
energia, tudjuk, hogy túlélési érzelmek átélésekor sokkal inkább anyagi és
kémiai természetűnek érzed magad, hiszen ezek az érzelmek a frekvencia
alacsonyabb szintjét képviselik. Ha azonban magasabb tudati szinteket
tapasztalt meg, kevésbé érzed magad anyagi és kémiai természetűnek, mivel
ezek az érzelmek egy magasabb frekvenciatartományban rezegnek. Ezért
hívom az ilyen érzések formájában jelentkező energiákat emelkedett
érzelmeknek.
Mivel a környezet a sejtekben található géneknek ad jelzéseket, a külső
környezetből származó tapasztalatok pedig érzelmeket váltanak ki – és az
érzelmek nem mások, mint a környezetben átélt élményekre adott kémiai
válaszreakciók –, ha soha semmi nem változik a külső környezetben, semmi
nem fog megváltozni a test belső környezetében sem (ami a sejt számára a
külső környezetet jelenti). Ha például éveken át ugyanazon önkorlátozó
érzelmek mentén élsz, a tested biológiailag sohasem fog megváltozni, hiszen
nem érzékeli a különbséget a külső környezetből származó érzelem és a belső
környezetből származó érzelem között. A test azt hiszi, hogy ugyanolyan
környezeti körülmények között él, mivel a megszokott érzelmek a megszokott
kémiai jelzéseket sugározzák. A testhez hasonlóan, amely soha nem változó
külső környezetben él, a sejt is egy olyan kémiai környezetben él, ahol semmi
nem változik.
 Ha azonban elkezdesz ilyen belső élményeket átélni a felfokozott éberség
és kitágult tudat állapotában – olyan élményeket, amelyeket valóságosabbnak
élsz meg az összes múltbeli tapasztalatnál –, amint megérzed ezt az új,
felfokozott érzelmet vagy extatikus energiát, már meg is változott a belső
állapotod, és ennek következtében nagyobb figyelmet szentelsz a saját belső
valóságodban keletkező képeknek. Ha pedig az új élmény annyira valóságos,
hogy teljesen leköti az agy figyelmét, ez az új tapasztalat (avagy ébredés)
neurológiailag bevési az eseményt az agyadba. Az új érzelem hosszú távú
memóriát hoz létre, az új érzelmek pedig az eddigiektől eltérő géneknek adnak
jelzéseket, ám ezúttal a hosszú távú emléket bevéső tapasztalat nem a külső
környezetből származik, hanem a belsőből – ami azonban külső környezet a
sejt számára.
Mivel az esemény akkora erővel bír, hogy nem tudsz nem figyelni rá, a
következő tényekkel számolhatsz:

Minél magasabb az energia, annál magasabb a tudat szintje.

Minél magasabb a tudat szintje, annál nagyobb fokú az éberség.
Minél nagyobb fokú az éberség, annál mélyebb a valóság élménye.

Amint tudjuk, az érzékelés attól függ, hogy a múltban szerzett tapasztalatok

milyen hálózatokat alakítottak ki az agyban. A világ dolgait nem olyannak
érzékeljük, amilyenek valójában, hanem olyannak, amilyenek mi magunk
vagyunk. Ha épp most estél át egy olyan belső élményen, amelyben mély
misztikus lényeket, ragyogást vagy glóriát láttál minden körül, érezted a
teljességet, az egységet és a minden létező közt fennálló kapcsolatot, vagy
megtapasztaltál egy egészen más időt és teret, akkor, miután kinyitod a szemed
az élmény után, az ébrenléti állapotban tapasztalt valóságod is kitágul. Ez azért
van, mert a belső tapasztalat megváltoztatta az agyad, és most már
neurológiailag a valóság mélyebb kifejeződését tudod érzékelni. Így kezdődik a
lényed belülről fakadó változása, és így változik meg a háromdimenziós anyagi
valóságról szerzett tapasztalatod.
Az evolúció mind az egyén, mind a faj szintjén lassú folyamat.
Tapasztalatokat szerzel, megsérülsz, megtanulod a leckét és nősz egy kicsit.
Aztán újabb fájdalmakat élsz át, megtanulod a következő leckét, újabb kihívás
ér, sikereket érsz el, megvalósítod a céljaidat, újabb célokat tűzöl ki,
továbbnövekedsz, és folytatódik a körforgás. Ez egy lassú folyamat, mivel alig
kapsz új információt a külső környezetből.
Ha azonban efféle ismeretlen, belső élmények érnek, amelyek
valóságosabbak a külső világodban tapasztalt élményeknél, soha többé nem
látod olyannak a valóságot, mint korábban, mivel az élmény mély változásokat
idézett elő benned. Mondhatjuk úgy is, hogy frissítetted a szoftvert. Ha az
észlelt valóság egésze tapasztalatokon alapul, neked pedig épp most volt részed
egy interdimenzionális élményben, az agyad már képes arra, hogy észleljen
olyan dolgokat is, amelyek mindig is léteztek, csak épp a te agyad nem
rendelkezett az észlelésükhöz szükséges áramkörökkel.
Ha újra és újra átélsz ilyen élményeket, akkor újra és újra a valóság
szélesebb spektrumát fogod megtapasztalni. Ez fellebbenti az illúzió fátylát, a
fátyol fellebbentésével pedig megpillantod a valóságot a maga teljességében –
vibráló, ragyogó, egybefüggő és csillogó lumineszcens fényként –, és az egész
folyamatot az energia hajtja. Így már az információ szélesebb spektrumára
tudsz hangolódni, ahol hirtelen minden valóságosabbnak és másabbnak
érződik, mint amikor még csak anyagnak láttad. Így aztán megváltozik a hozzá
fűződő viszonyod is. A misztikusok és a mesterek is ezt az utat követték: a belső
világra hangolódással kiszélesítették a valóságérzékelés spektrumát. Képzeld
csak el, kivé válhatnál, ha már nem az alsó három energiaközpont, tehát a
túlélés, a félelem, a fájdalom, a szeparáció, a harag és a versengés határozna
meg, hanem a szívből jövő szeretet, az egység, valamint a mindent és
mindenkit összekötő látható és láthatatlan kötelékek.
A misztikusoknak és mestereknek annyi interdimenzionális
tapasztalatban volt részük az érzékeken túli tartományból, hogy már nem azon
a szinten láttak, amilyen szintet a velük született gének lehetővé tettek volna.
Már nem úgy dolgozták fel a dolgokat, ahogy az agyuk születésükkor be volt
huzalozva – ahogy az emberek agya évezredek óta. Ők az egyesült mezővel
történő interakciónak köszönhetően kiépítették azt a tudatot, idegi alapot és
elmét, amellyel a másfajta valóság érzékelhetővé válik – egy olyan valóság,
amely mindig is létezett.
A tobozmirigy – az agy alkimistája – misztikus és mágikus
tulajdonságainak felfedezése nem jelent új tudást, jóllehet a modern tudomány
még csak most kezdi kapiskálni azt, amit az ősi civilizációk mindig is tudtak.
 12.11 ábra
Egy 2011. július 23-án, az angliai Roundway mellett felfedezett gabonakör a melatonin struktúráját mutatja…
Lehet, hogy valaki mondani akar nekünk valamit

A melatonin, a matematika, az ősi szimbólumok és a tobozmirigy

2011. július 23-án egy olyan gabonakör jelent meg az angliai Roundway
közelében, Devizes mellett, Wiltshire megyében, amely rendkívüli
hasonlóságokat mutat a melatonin szerkezetével (lásd a 12.11 ábrát). Vajon ez a
gabonakör is csupán egy gondosan kidolgozott vicc? Vagy pedig valaki valahol,
egy másik dimenzióban mondani akar nekünk valamit? Az alábbi szakaszban
eldöntheted, hogy az efféle dolgok a véletlen egybeesés vagy az intelligens
dizájn eredményei-e.
Az agy két féltekéből áll. Ha kettévágnád középen, úgynevezett nyílirányú
keresztmetszetet kapnál. Ha megnézed a 12.12 ábrán látható nyílirányú
keresztmetszetet, jól kivehető a tobozmirigy, a talamusz, a hipotalamusz, az
agyalapi mirigy és a kérgestest együttese. Nem emlékeztet ez az együttes
valamire? Az egyiptomi Hórusz-szem, a védelem, a hatalom és a jó egészség
szimbóluma épp így néz ki. Nem lehet, hogy az ókori Egyiptomban már tudtak
az autonóm idegrendszerről, a retikuláris aktiválórendszerről, a
talamuszkapuról és a tobozmirigyről? Az egyiptomiak minden bizonnyal
tisztában voltak az autonóm idegrendszer jelentőségével, és felismerték, hogy a
tobozmirigy aktiválásával be tudnak lépni a másvilágba vagy más
dimenziókba.9
 12.12 ábra
Ha az agyat középen kettévágjuk, láthatóvá válik a limbikus rendszer. Nem lehet nem észrevenni a döbbenetes
hasonlóságot az egyiptomi Hórusz-szemmel

Az egyiptomi mérésrendszerben a Hórusz-szemnek más jelentése is volt: a rész

és az egész közt fennálló arányszámot jelölték vele. A modern matematikában
ezt hívjuk Fibonacci-állandónak vagy Fibonacci-sorozatnak. Ahogy korábban
már említettem, ez egy olyan matematikai formula, amely mindenütt
megfigyelhető a természetben, az olyan mintákban, mint a napraforgó, a
kagyló, az ananász, a fenyőtoboz, a tojás vagy a Tejútrendszer struktúrája.
Aranyspirálnak vagy aranymetszésnek is nevezik. A Fibonacci-állandó
jellemzője, hogy az első két számjegy után minden soron következő szám az
előző két szám összege.
Ha rávetítjük az agyra ezt a formulát, és elkezdjük négyzetekre osztani
úgy, hogy újabb és újabb négyzeteket rajzolunk bele, egy soha véget nem érő
fraktált kapunk, amely egyre kisebb léptékben ismétli meg önmagát. A
tobozmirigytől indulva ez a formula pontosan kirajzolja az agy szerkezetét
(lásd a 12.13 ábrát). Ugye kezdesz már hinni benne, hogy a tobozmirigyben
valami különleges történik?
 12.13 ábra
Ha az aranymetszést vagy Fibonacci-állandót felrajzoljuk az agy kerülete köré, a spirál pontosan a
tobozmirigynél ér véget

A görög mitológiában Hermész az istenek hírnöke volt, aki szabadon

közlekedett a földi és az isteni birodalmak között. Ő volt az átalakulás és a
dimenziók istene, valamint az a kalauz, aki a túlvilágra kísérte a lelkeket.
Leggyakrabban úgynevezett kaduceusszal, hírnökbottal ábrázolták. Ez nem
más, mint két kígyó, amelyek feltekerednek egy olyan botra, amelynek a tetején
szárnyak vagy madarak láthatók (lásd a 12.14 ábrát). A kaduceusz, Hermész
botja gyakran jelenik meg az egészség szimbólumaként. Ugye a boton felfelé
kúszó kígyók szerinted is a testből a gerinc mentén az agyba jutó energiát
szimbolizálják, a szárnyak pedig az én felszabadulását, amit akkor ér el, ha az
energia megérkezik a tobozmirigybe, és megtörténik a megvilágosodás? A
korona a bennünk rejlő lehetőségek maximumát és az isteni legmagasabb
rendű kifejeződését jelképezi, amelyet a tobozmirigy aktiválásával érhetünk el
(a tobozmirigyet fenyőtoboz jelképezi). Az én megkoronázása nem más, mint
az én meghódítása. Ezért választottam ezt a képet a könyv borítójához.
 12.14 ábra

Ráhangolódás a tér és az idő dimenziójára – meditációs gyakorlat

Minthogy a melatonin szintje éjjel 1 és 4 óra között a legmagasabb, ilyenkor a
legjobb meditálni. Kezdd azzal, hogy egy zeneszám erejéig aktiválod a
szívközpontod. Ezután áldd meg az energiaközpontokat, kezdve a legalsóval,
ahogy Az energiaközpontok megáldása nevű meditációban tanultad a 4.
fejezetben. Áldd meg ezt az energiaközpontot úgy, hogy figyelmedet először az
energiaközpont által elfoglalt, majd az azt körülvevő térre fókuszálod. Először
külön az első, majd külön a második energiaközpontra koncentrálj, utána
viszont egyszerre mindkettőre. Így menj végig az összes energiaközponton,
hogy egyre nagyobb energiamező jöjjön létre a soron következő
energiaközpontok bekapcsolásával. Így végül mind a nyolc központot
egymáshoz és a testedet körülvevő energiához hangolod. Ehhez nagyjából 45
percre van szükség. Utána feküdj le húsz percre, és hagyd, hogy az autonóm
idegrendszered végrehajtsa a parancsokat és egyensúlyba hozza a tested.
Most pedig ülj fel, és végezz légzőgyakorlatokat, hogy az energia eljusson
a fejed búbjáig. Tartsd bent a levegőt, szorítsd össze, hogy összenyomd a
kristályokat a tobozmirigyben, és létrejöhessen az elektromágneses mező. Ez a
mező akkorára tágul, amekkorára csak lehet, majd visszafordul, és összenyomja
a kristályokat. A frekvencia növelésével egyre magasabb rezgéstartományt
észlelsz, az agyad pedig ezt az információt képekké alakítja. Még egy dolog a
légzéstechnikával kapcsolatban: szeretném hangsúlyozni, hogy nem kell gyors,
mély levegőt venni, majd összehúzni a mélyizmaidat, aztán addig tartani vissza
a lélegzeted, amíg el nem lilul a fejed. Lassú, hosszú lélegzetvételre van
szükség, hogy a lélegzet és a mélyizmok összehangolódjanak belégzéskor, és ezt
a lélegzetet kell lassan végigkövetned egészen a fejed búbjáig.
A tobozmirigy aktiválásának van még egy módja. A légzőgyakorlat után
fordítsd a figyelmed a torkod hátsó részére és a tarkódra, hogy megtaláld a
mirigyet. Ha ugyanis ide fókuszálod a figyelmed, az energia is ide áramlik.
Koncentrálj erre a részre öt-tíz percig. Gondolatként, éberségként és tudatként
zsugorodj össze, bújj be a tobozmirigy kamrájába, érezd magad körül a teret,
amelyet ez a szerv elfoglal. Maradj itt öt-tíz percig. Ezután érezd a mirigyen
túli frekvenciákat és teret. Sugározd ki az energiát ezen a kamrán kívül a sötét,
üres térbe. Irányítsd úgy az energiát, hogy közvetítse a szándékodat, hogy ez a
mirigy szent metabolitokat válasszon ki a misztikus élményhez. Sugározd ki
ezt az információt a fejeden túli térbe.
Most pedig nyílj meg, hangolódj rá a fejeden túli hatalmas, örök
sötétségben levő energiára. Minél tovább tudatában vagy ennek az energiának,
és minél többet be tudsz fogadni ebből a frekvenciából, annál inkább
megváltoztatod a melatonint, és arra készteted, hogy radikális metabolitokká
alakuljon át. Ne várd, hogy valami történni fog – csak fogadj el mindent. Végül
feküdj le újra, és hagyd, hogy az autonóm idegrendszer átvegye az irányítást.
Élvezd a látványt!
 13. fejezet

A KOHERENCIAPROJEKT:
ÚTON EGY JOBB VILÁG FELÉ

A szélsőségek korát éljük, ezek a szélsőségek pedig egyszerre tükrözik régi

tudatunkat, amely képtelen fennmaradni, valamint eljövendő tudatunkat,
amellyé maga a Föld bolygó és a Föld minden lakója válik épp. Ezt a régi
tudatot az olyan túlélési érzelmek tartják életben, mint a gyűlölet, az erőszak,
az előítéletesség, a harag, a félelem, a szenvedés, a versengés és a fájdalom –
olyan érzelmek, amelyek azt hitetik el velünk, hogy nem vagyunk azonosak
egymással. A szeparáció illúziója megosztja az egyéneket, közösségeket,
társadalmakat, országokat és magát a természetet is. Az esztelenség, a
nemtörődömség, a kapzsiság és a tiszteletlenség, amely ott rejlik minden
emberi tevékenységben, veszélyezteti az élet jelenlegi formáját. A tiszta logika
útján is belátható, hogy az effajta tudatosság már nem sokáig képes fenntartani
önmagát.
Minthogy minden a szélsőségek felé mozog, kétségtelen, hogy a jelenlegi
rendszerek nagy része – legyen szó politikáról, közgazdaságról, vallásról,
kultúráról, oktatásról, egészségügyről vagy környezetvédelemről – az elavult
paradigmák összeomlásával együtt szétesik. Ez a folyamat a
legszembetűnőbben a médiában érhető tetten, mert már senki nem tudja,
kinek higgyen. A változásokban helyenként az emberi döntések, helyenként
pedig az egyéni tudat szintjének növekedése tükröződik. Egyvalami azonban
nyilvánvaló: az információs korban minden, ami nem áll összhangban az új
tudat evolúciójával, kilökődik a felszínre.
Ha nem vagy tudatában a megnövekedett frekvenciának és energiának – a
fokozódó szorongásnak, feszültségnek és szenvedélynek –, esetleg nem is
figyelsz oda a saját létállapotodra és az emberiség ezen energiához fűződő
viszonyára. A túlhevült politikai, társadalmi, gazdasági és személyes légkör
mellett sokan azt is érzik, hogy gyorsul az idő – vagyis nagyobb volumenű
dolgok történnek rövidebb idő alatt. Attól függően, hogy állsz hozzá, érezheted
ezt a megvilágosodás izgalmas korszakának vagy a történelem szorongást keltő
pillanatának. Ettől függetlenül a réginek le kell omlania, hogy valami
funkcionális léphessen a helyére. Ez az emberek, fajok, tudatok, sőt a bolygó
fejlődésének is az útja.
Ez az emberekben és a természetben tapasztalható izgatott energia
számos kérdést felvet: Lehetséges, hogy valamilyen nagyobb erő működik a
háttérben, amely kihat az erőszakra, a háborúkra, a bűnözésre és a
terrorizmusra – vagy épp mindezek ellenkezőjére, a békére, az egységre, a
koherenciára és a szeretetre? Továbbá van-e valami oka annak, hogy mindez
épp most történik?

A békehozó projektek története

A békehozó projektek történetét a mai napig ötven alkalommal tesztelték le és
szemléltették a gyakorlatban, és 23, szakértők által ellenőrzött tudományos cikk
készült róluk független kutatók tollából szerte a világon.1 Az eredmények
következetesen azt mutatják, hogy pozitív változások váltak kimutathatóvá a
bűnözés, a háborúk és a terrorizmus azonnali, átlag több mint 70 százalékos
csökkenésével.2
Gondolj csak bele: ha néhány ember összegyűlik azzal a konkrét
szándékkal vagy kollektív tudattal, hogy megváltoztasson valamit vagy hogy
elérjen valamilyen eredményt, és ezt a béke, az egység és a teljesség energiájával
és érzelmeivel teszi – anélkül hogy fizikailag bármit csinálna –, az egységbe
kovácsolódott közösség 70 százalékos változást tud elérni. Az efféle kutatások
eredményeinek kvantifikálásához a kutatók az úgynevezett lead/lag analízist
használják.
 A lead/lag analízisnek az a célja, hogy feltárja a korrelációkat az emberek
és események között. Ha például egy láncdohányos lead/lag analízisét vesszük,
az derül ki belőle, hogy minél többet dohányzik, annál nagyobb valószínűséggel
alakul ki nála rákos megbetegedés. A békehozó projektek kapcsán végzett
kutatások azt mutatják, hogy minél nagyobb a projektben részt vevő meditálók
száma (és a meditációra fordított idő hossza), annál nagyobb hatással lesz az
esemény a társadalomban tapasztalható bűnesetek és erőszakos események
számának csökkenésére.
A libanoni békeprojekt kiválóan példázza mindezt. Ezen esemény során
egy csoport meditáló gyűlt össze Jeruzsálemben 1983 augusztusában és
szeptemberében, hogy demonstrálja a békehozó kisugárzást. Bár a meditálók
száma ingadozott az esemény során, gyakran elég nagy volt ahhoz, hogy
kialakuljon a szupersugárzás-hatás mind Izraelben, mind a közeli Libanonban.
Ilyen hatás akkor alakul ki, amikor egy csoport speciálisan kiképzett meditáló
mindennap, ugyanabban az időpontban összegyűlik, hogy pozitív hatást
teremtsen és sugározzon a társadalom felé. A két hónapos kutatás eredménye
azt mutatja, hogy azokon a napokon, amikor nagyszámú meditáló vett részt az
eseményen, 76 százalékkal csökkent a háborús halálesetek száma. Emellett
visszaesett a bűnözés, a tűzesetek, a közlekedési balesetek és a terrortámadások
száma is, miközben a gazdaság növekedése felgyorsult. Ezeket az
eredményeket még hét egymást követő kísérlet során sikerült megismételni egy
kétéves időtartam alatt, a libanoni háború tetőpontján.3 Mindezt pusztán úgy
sikerült elérni, hogy ötvözték az emberek békére és koherenciára irányuló
szándékát az olyan emelkedett érzelmekkel, mint a szeretet és az együttérzés.
Ez világosan szemlélteti, hogy minél egységesebb egy embercsoport tudata egy
adott, emelkedett energián belül, annál jobban meg tudja változtatni mások
tudatát és energiáját nonlokális úton.
A nyugati féltekén megszervezett három legnagyobb békehozó kísérlet
egyikének során a RAND Corporation egyik agytrösztje egy csaknem nyolcezer
fős (sőt néha nagyobb) csoportot gyűjtött össze csupa tapasztalt meditálóból,
hogy koncentráljanak a világbékére és koherenciára három, egyenként 8–11
napos időszakban 1983 és 1985 között. Az eredmények azt mutatták, hogy ez
idő alatt a terrorizmus világszerte 72 százalékkal csökkent.4 Képzeld el, milyen
eredményekkel és pozitív hatásokkal járna, és milyen gyorsan valósulhatna meg
mindez, ha az efféle meditáció és mindfulness részét képezné a közoktatásnak.
Egy másik kísérlet során, amelyre ezúttal Indiában került sor 1987 és 1990
között, hétezren gyűltek össze, hogy a világbékére koncentráljanak. E
hároméves időszakban rendkívül figyelemre méltó folyamatok indultak el a
világbéke irányában: véget ért a hidegháború, leomlott a berlini fal, véget ért az
Irak–Irán-háború, Dél-Afrika elkezdte felszámolni az apartheidet és visszaesett
a terrorcselekmények száma. Az volt a legmegdöbbentőbb, hogy ezek a
világesemények milyen gyorsan és viszonylag milyen békés módon következtek
be.5
1993. június 7-e és július 30-a között körülbelül kétezer-ötszáz meditáló
gyűlt össze Washington DC-ben egy szigorúan ellenőrzött kísérletben, és a
békére és a koherens energiára koncentrált. Azt megelőzően, az év első öt
hónapjában az erőszakos bűncselekmények száma folyamatosan emelkedett, a
kísérlet kezdetét követően azonban hamarosan szignifikánsan csökkenő
tendencia jelei kezdtek mutatkozni az FBI által vezetett statisztikákban a
városban elkövetett erőszakos bűncselekmények terén.6 Ezek az eredmények azt
mutatják, hogy egy viszonylag kisszámú ember, aki szeretetben és céltudatosan
egyesül, statisztikailag szignifikáns változásokat képes előidézni a
populációban.
2001. szeptember 11-én a globális médiának köszönhetően az emberek
világszerte félelmet, sokkot, rettegést és fájdalmat éltek át, amikor repülőgépek
csapódtak be a New York-i World Trade Centerbe, a washingtoni Pentagonba,
valamint egy Shanksville melletti mezőbe Pennsylvaniában. A világ kollektív
tudata egy pillanat alatt erre az eseményre hangolódott. Óriási érzelmi
kitörések jelentkeztek világszerte, amikor az emberek összefogtak, közösségeket
alakítottak és gondjukba vették egymást.
A 9/11-es események közben a Princeton Egyetem globálistudat-
projektjében részt vevő tudósok adatokat gyűjtöttek az interneten keresztül
több mint négyszáz eszközről a világ minden tájáról. Amikor az adatok
áramlása megkezdődött a New Jersey államban található Princeton városába, a
tudósok drámai változásokat észleltek a random eseménygenerátor
mintázatában. (A random eseménygenerátor olyan, mint egy számítógépes
pénzfeldobás. Fej vagy írás, avagy 1 és 0 állapotokat regisztrál, és statisztikailag
közel 50-50 százalékos eredményt kell mutatnia.) Az eseményt követő drámai
mintaváltozásokból a tudósok azt szűrték le, hogy az emberek kollektív érzelmi
reakciójának kiáradása elég nagy volt ahhoz, hogy a Föld elektromágneses
mezőjében is mérhető változásokat hozzon létre.7
Ez a sok esemény végső soron afelé mutat, hogy megfelelő méretű és
tapasztalatú meditálókból álló meditációs csoportok a saját érzelmük és
energiájuk megváltoztatásával mérhető, nonlokális hatásokat tudnak gyakorolni
a békére és a globális koherenciára. Ha ezek a békehozó projektek sikerrel
növelik a koherenciát a társadalomban, vajon nem léteznek-e ellenirányú erők,
amelyek az emberek koherenciára irányuló törekvései ellenében hatnak?

A Föld és a napciklusok kapcsolata

A Föld napi forgásának következében a Nap minden reggel fényt hoz a
sötétségbe, meleget és komfortot visz az éj hűvösségébe, fotoszintézist biztosít a
növények számára és biztonságérzettel tölti el az emberi lényeket. Érthető hát,
hogy már Krisztus előtt 14 000-ben a napimádat szertartását kőtáblákba és
barlangok falába vésték. Számos mitológia (például az ókori Egyiptom és
Mezopotámia, a maják és az aztékok, valamint az ausztrál bennszülöttek, hogy
csak néhányat említsünk) imádatra érdemesnek ítélték a Napot, és a
megvilágosodás, az illumináció és a bölcsesség forrását látták benne. A legtöbb
kultúra helytől függetlenül felismerte, hogy a földi élet elsődlegesen a Nap
bolygónak köszönhető, a Nap nélkül nem létezne.
Az emberek a legnagyobbrészt elektromagnetikus lények (olyan entitások,
amelyek szünet nélkül küldenek és fogadnak üzeneteket vibrációs energián
keresztül), és testük gravitációsan szerveződött fényből és információból áll.
(Valójában ebben a háromdimenziós világban minden anyagi dolog
gravitációsan szerveződött fény és információ.) Igaz, hogy minden egyes ember
külön elektromágneses lény, ugyanakkor mindenki egy apró láncszem az
elektromágneses világban, amelynek egyes részei elválaszthatatlanok az
egésztől.
Globálisan lehetetlen tagadni a Nap energiája, a Föld energiája és az
összes élőlény energiája közötti kapcsolatot. Mikroszinten pedig elég, ha
megnézzük egy gyümölcs vagy zöldség életciklusát, és máris megértjük ezt a
kölcsönös egymásrautaltságot. A zöldség vagy gyümölcs magként kezdi életét,
és ha a környezeti feltételek – például a víz, a hőmérséklet, a tápanyagban
gazdag talaj és a fotoszintézis – egyszerre vannak jelen, megindul a csírázás. A
magból kifejlődött virág végül szerves részévé válik az ökoszisztémának, és
létfenntartó, tápláló forrása lesz számos különböző életformának. Az
események komplex láncolata és finom egyensúlya a Föld Naprendszerben
elfoglalt különleges helyzetének köszönhető. A Föld az úgynevezett
csillagkörüli lakható zónában helyezkedik el, vagyis olyan távolságra egy
csillagtól (jelen esetben a Naptól), amelyben a bolygón a víz folyékony
állapotban tud fennmaradni.
Bár a nap csaknem 150 millió kilométerre van innen, ha aktiválódik, az
szignifikáns következményekkel jár a földi életre nézve, ugyanis a Napot és a
Földet elektromágneses mező köti össze. A Föld elektromágneses mezőjének
(lásd a 13.1 ábrát) az a célja, hogy megvédje a bolygót a napsugárzás és a
napfoltok, a kozmikus sugárzás és hasonló kozmikus időjárási jelenségek káros
hatásaitól. Bár a napfoltokat nem teljesen értjük, viszonylag sötétebb és
hűvösebb területeket értünk alattuk a Nap felszínén, amelyeket a Nap mágneses
mezőjén belüli interakciók váltanak ki, és akár az 50 000 kilométeres átmérőt is
elérhetik. A napfolt olyasmi, mint az ásványvizes üveg kupakja: ha felrázod az
üveget és leveszed a kupakot, óriási mennyiségű foton (fény) és más, magas
frekvenciájú sugárzás távozik belőle.8

13.1 ábra
A Föld elektromágneses mezője

A Föld elektromágneses mezőjének védő és szigetelő hatása nélkül az élet nem

létezhetne jelenlegi formájában, hiszen szüntelenül bombáznak minket a
halálos részecskék. Napkitörések esetén például a Föld elektromágneses
mezője védi meg a bolygót úgy, hogy eltéríti az úgynevezett
koronakidobódásból származó több trillió tonnányi fotont. A koronakidobódás
valójában egy hatalmas plazma- és mágnesesmező-robbanás, amely több millió
kilométerre lövell ki a Nap koronájából. Hatása általában 24–36 óra késéssel éri
el a Földet.
Az ilyen kilövések összenyomják a Föld mágneses mezőjét és felhevítik a
Föld vasmagját. A Föld magjának megváltozásával megváltozik a bolygó
elektromágneses mezője is. Az ilyen kilövellések a nagyjából 11 évenként
bekövetkező napciklusok részét képezik – és megvan bennük a képesség, hogy
a Föld összes élő organizmusát megzavarják.
A napciklusok megfigyelése 1755-ben kezdődött, de igazán akkor lépett
szintet, amikor 1915-ben egy 18 éves orosz fiú, Alekszandr Csizsevszkij egész
nyáron át a Napot figyelte, és új megvilágításba helyezte a Nap és a Föld
viszonyát. A fiú ezen a nyáron tételezte fel először, hogy a naptevékenység
hatással lehet az élővilágra. Egy év múlva bevonult az első világháborúba, és
amikor épp nem Oroszországért harcolt, ismét a Nap megfigyelésének szentelte
idejét. Megfigyelte például, hogy a csaták gyakran a napkitörések erősségének
függvényében dőlnek el (lásd a 14. táblát a színes betétlapokon).9 Csizsevszkij
később 72 ország történelmi eseményeit gyűjtötte össze az 1749 és 1926 közötti
időszakból, és összevetette a fontos politikai és társadalmi események éves
számát (például a háborúk, forradalmak és járványok kitörését) a
megnövekedett naptevékenységgel, így kimutatta, hogy korreláció áll fenn a
naptevékenység és az emberi ingerlékenység között. Szintén érdekes, hogy a
naptevékenységet gyakran kísérik virágzó időszakok, például építészeti,
tudományos és művészeti innovációk, valamint társadalmi változások.10
Ahol azt látod a táblán, hogy a piros vonal kicsúcsosodik, ott aktív
napkitörés vagy napfoltjelenség történt 1750 és 1922 között. A kék vonalak nagy
történelmi eseményeket jelölnek ugyanebben az időszakban. Csizsevszkij végül
megállapította, hogy ezekben az országokban a jelentős események 80
százaléka napkitörés és geomagnetikus tevékenység idején következett be.11 A
Napból kiáradó energia – amely mindig információt is hordoz – szinte
tökéletes koherenciában van bolygónk tevékenységeivel, energiájával és
tudatával. Történetesen jelen sorok írása közben, 2017-ben is épp egy aktív
napciklus kellős közepén vagyunk.
Az elmúlt évtizedben sokat hallottunk arról, hogy ez a napenergia milyen
hatással van a bolygóra és a rajta élő élőlények életére. 2012-ben többen azt
jósolták, hogy a maja naptár vége, amely a decemberi napfordulóval esik egybe,
azt jelenti, hogy hamarosan itt a világvége. Ma az asztrológusok a
vízöntőkorszakról beszélnek (az asztrológiai korszakok körülbelül 2150 évet
ölelnek át, ugyanis a tavaszpont ennyi idő alatt mozdul el a zodiákus egyik
csillagképéből a másikba), és azt jósolják, hogy az emberiség új tudatkorszakba
lép. A csillagászok és a kozmológusok egy olyan galaktikus együttállásról
beszélnek, amely 12 960 évente következik be, és amely során a Nap a
Tejútrendszer központjával kerül egy vonalba.
Függetlenül attól, hogy miben hiszel, ezek az események mind olyan
napciklusok felé mutatnak, amelyek megnövelik a Napból a Föld felé áramló
energia mértékét. Minthogy mi magunk is elektromágneses lények vagyunk,
akik összeköttetésben állnak a Föld elektromágneses mezőjével, és akiket
szintén elektromágneses mező véd meg a Naptól, ez a Napból jövő
energianövekedés hatással lesz mind a Föld energiájára, mind a személyes
energiákra. Ez azt jelenti, hogy ez az energia potenciálisan pozitív vagy negatív
irányba befolyásolhatja az emberiséget, az egyéni energiaszinttől függően. Ha
például a szeparáció élményét éled át, mivel a túlélési érzelmek határoznak
meg, és a stresszhormonok rabjává váltál, agyad és szíved inkoherens módon
fog működni. Ez megosztja energiádat és tudatodat, így kizökkent az
egyensúlyodból, a Napból jövő energia növekedése pedig ezt a létállapotot fogja
erősíteni benned. Ha tehát inkoherens állapotban élsz, akkor az inkoherencia
fog felfokozódni benned.
Hasonlóképp: ha a szíved és az agyad egy vonalban vannak, és
meditációidban mindennap hozzákapcsolódsz az egyesült mezőhöz, és
túllépsz korlátozott meggyőződéseiden és attitűdjeiden, még messzebbre jutsz
el az igazságban és jobban megérted lényed és célod.
A lényeg tehát az, hogy épp egy beavatás közepén vagyunk, és óriási
akaraterőre, éberségre és tudatosságra lesz szükségünk ahhoz, hogy megőrizzük
fókuszunkat és ne adjuk meg magunkat a felkavaró energiáknak. Ha meg
tudjuk őrizni a fókuszunkat, akkor ahelyett hogy a bizonytalanság áldozatául
esnénk, ezt az energiát nagyobb fokú renddé, koherenciává, sőt békévé tudjuk
változtatni mind egyéni, mind globális szinten. Egyszerűen fogalmazva: ez az
energia azt hozza ki belőled, aki épp vagy – vagyis azt, ahogy éppen
gondolkozol és érzel.

A Schumann-rezonancia
1952-ben egy német fizikus és egyetemi tanár, W. O. Schumann azt feltételezte,
hogy mérhető elektromágneses hullámok találhatók a légkörben, a földfelszín
és az ionoszféra közötti térben. A NASA meghatározása szerint az ionoszféra
egy elektronokban, ionizált atommagokban és molekulákban gazdag réteg,
amely a Föld felszíne fölött mintegy 45 kilométer magasságban kezdődik és
körülbelül ezer kilométer vastag. Ez a dinamikus régió hol kitágul, hol
összeszűkül (és további alrégiókra oszlik) a naptevékenység függvényében, és
nélkülözhetetlen láncszemet jelent a Nap és a Föld közötti kapcsolatban.12 Ez
az Égi Erőmű teszi lehetővé a rádiókommunikációt is.
1954-ben Schumann és H. L. König megerősítette Schumann hipotézisét,
amikor rezonanciát mértek az átlag 7,83 hertzes frekvencián. A Schumann-
rezonancia léte tehát bizonyítást nyert. Olyan globális elektromágneses
rezonanciát értünk alatta, amelyet az ionoszférában bekövetkező
elektromágneses kisülések váltanak ki. Olyan ez a frekvencia, mintha az élet
hangvillája lenne. Más szóval egy olyan háttérfrekvenciáról van szó, amely
hatással van az emlősök agyának biológiai áramköreire (a neokortex alatti,
tudattalan agyra, amely egyben az autonóm idegrendszer székhelye). A
Schumann-frekvencia hatással van testünk egyensúlyára, egészségére és
emlősként általában véve a természetünkre. A Schumann-rezonancia hiánya
súlyos mentális és fizikális betegséget képes okozni az emberi testben.
Mindezt egy német kutató, Rütger Wever, a Max Planck
Viselkedéspszichológiai Intézet (Erling-Andechs, Németország) munkatársa
bizonyította be. A kutatás során Wever fiatal, egészséges, önkéntesen jelentkező
egyetemi hallgatókat figyelt meg négy héten át hermetikusan lezárt föld alatti
bunkerekben, ahová a Schumann-frekvencia nem tudott behatolni. A négy hét
alatt a hallgatók cirkadián ritmusa megváltozott, és érzelmi stresszt és migrénes
fejfájást tapasztaltak. Amikor Wever Schumann-frekvenciát idézett elő a
bunkerekben, az önkéntesek egészségügyi mutatói a 7,83 hertznek történő rövid
idejű kitettség után a normális értékekre álltak vissza.13
Amennyire tudjuk, a Föld elektromágneses mezője mindig is védelmet
nyújtott az összes élőlény számára ezzel a 7,83 hertzes pulzáló frekvenciával.
Mondhatjuk úgy is, hogy a Schumann-rezonancia nem más, mint a Föld
szívverése. Az ókori indiai risik ezt hívták ómnak, vagyis a tiszta hang
megtestesülésének. Véletlen vagy sem, de a 7,83 hertzes frekvenciáról kiderült,
hogy rendkívül hatékonyan használható az agyhullám-szinkronizáció során,
ugyanis alacsony frekvenciájú alfa- és magas frekvenciájú théta-hullámok
társíthatók hozzá. Ez az az agyhullámtartomány, amely lehetővé teszi, hogy
túllépjünk az analitikus elmén és belépjünk a tudatalattiba. Ezt a frekvenciát
ezért gyakran társítják a befolyásolhatósághoz, a meditációhoz, a növekedési
hormonok szintjének emelkedéséhez és az agyi véráram fokozódásához.14 Úgy
tűnik tehát, hogy az agy frekvenciájának és a Föld frekvenciájának nagyon
hasonló a rezonanciája, és a Föld elektromágneses mezője hatással lehet az
idegrendszerünkre. Talán ezért van, hogy ha kimegyünk a városból a
természetbe, gyakran nyugalmat élünk át.

Az emergencia fogalma
1996-ban a HeartMath Intézet kutatói felfedezték, hogy ha az egyén szíve a
koherencia, azaz a harmonikus ritmus állapotába kerül, több koherens
elektromágneses jelet küld a környezetbe – és ezt a szignált más emberek, sőt
állatok is képesek észlelni az idegrendszerükkel. Valójában, ahogy már tudod, a
szív generálja a legerősebb mágneses mezőt a testben, amit a testtől több
méterre is lehet érzékelni.15 Ez érthető magyarázatot ad arra, miért érezzük meg
a szobába lépő érzelmi hangulatát a testnyelvtől függetlenül is.16 A tisztán
tudományos álláspont szerint tehát feltehetjük a kérdést: ha ez a jelenség az
egyén szintjén létezik, vajon globális szinten is működhet-e?
2008-ban, több mint tíz évvel később, a HeartMath Intézet útjára indította
a Globális Koherenciakezdeményezést (Global Coherence Initiative, GCI), egy
tudományos alapokon álló nemzetközi erőfeszítést, amelynek célja, hogy
segítsen aktiválni az emberiség szívét a béke, a harmónia és a globális tudat felé
történő elmozdulás érdekében. A GCI alapelvei a következők:

1. Az ember egészségére, gondolataira, cselekedeteire és érzelmeire hatást

gyakorol a Nap és a Föld elektromágneses tevékenysége.
2. A Föld elektromágneses mezője olyan biológiailag fontos információkat
hordoz, amelyek összekötik az összes élő organizmust.
3. A létfontosságú információkat tartalmazó földi elektromágneses mezőre a
bolygó minden élőlénye hatást gyakorol.
4. A kollektív emberi tudat (amikor emberek nagyobb csoportja
céltudatosan szívközpontú állapotot alakít ki) hatást gyakorol a globális
információs mezőre. Ebből adódóan az olyan emelkedett érzelmek, mint
 a törődés, a szeretet vagy a béke koherens környezeti mezőt tudnak
generálni, ami javára válik mindenkinek és segít megszüntetni a bolygó
jelenlegi diszharmóniáját és inkoherenciáját.17

Minthogy az ember szívritmusa és agyfrekvenciája (valamint szív-érrendszere

és autonóm idegrendszere) átfedésben van a Föld rezonanciamezőjével, a GCI
tudósai szerint az ember egy biológiai feedbackkörforgás része, amely során
nemcsak mi kapunk fontos biológiai információkat a mezőről, hanem mi is
információkat adunk át.18 Más szóval az emberi gondolatok (a tudat) és érzések
(az energia) interakcióban állnak a Föld mágneses mezőjével, és ezt az
információt bele is kódolják, majd hordozóhullámok segítségével eljuttatják a
földgolyó minden részébe.
A HeartMath Intézet kutatói azonban nem álltak meg itt. Tovább akarták
tesztelni feltevéseiket, ezért a legmodernebb szenzorokat helyeztek el a
földgolyó különféle pontjain, így létrehozták a Globális Koherenciafigyelő
Rendszert (Global Coherence Monitoring System, GCMS), amely a Föld
elektromágneses mezőjében bekövetkező változásokat regisztrálja. A GCMS a
globális koherencia szintjét méri rendkívül érzékeny magnetométerek
segítségével, és folyamatosan figyeli azokat a mágneses jelzéseket, amelyek az
ember fiziológiai frekvenciatartományába esnek, beleértve az agyat és a
keringési rendszert is. A GCMS napviharokból, napkitörésekből és
napszéltevékenységekből származó jelenségeket, valamint a Schumann-
rezonancia kilengéseit is figyeli, amelyek előrejelezhetnek olyan globális
eseményeket, amelyekben az érzelem fontos szerepet játszik.19
Miért csinálják ezt a kutatók, mi az értelme? Nos, ha szándékosan létre
tudsz hozni egy koherens elektromágneses mezőt a tested körül, és
kapcsolatban állsz valaki mással is, aki szintén szándékosan elektromágneses
mezőt hoz létre a saját teste körül, a közös mező hullámai elkezdenek
nonlokális módon szinkronba kerülni egymással. Ha a két ember hullámai
összehangolódnak, nagyobb hullámok és erősebb mágneses mező alakul ki
körülöttetek, és nagyobb hatást tudtok gyakorolni a Föld elektromágneses
mezőjére.
Ha létre lehetne hozni egy olyan közösséget, amelynek tagjai szét vannak
szóródva a világ minden táján, ám minden tagja tudatosan megnöveli saját
személyes mezőjének energiáját a béke érdekében, nem volna-e lehetséges,
hogy e közösség globális hatást kezdjen kiváltani a Föld elektromágneses
mezőjére? Ez a közös szándékkal bíró összefogás aztán koherenciát tudna
teremteni ott, ahol most inkoherencia van, és rendet tudna tenni ott, ahol
jelenleg káosz uralkodik.
A békehozó kísérletekből származó adatok valóban azt sugallják, hogy
gondolataink és érzéseink mérhető hatást gyakorolnak minden élő szervezetre.
Hallhattál erről az emergencia fogalmának kapcsán. Képzeld magad elé egy
halraj vagy madárcsapat egybehangolt mozgását, ami olyan, mintha az
élőlények összességét egy közös elme vezérelné, mintha láthatatlan
energiamező kötné őket össze nonlokális módon. Ebben a jelenségben az az
érdekes, hogy nem fentről lefelé szerveződik, vagyis nincs egyetlen vezetője,
hanem alulról felfelé, vagyis mindenki vezet, hiszen egyetlen közös elmeként
működnek együtt. Ha egy globális közösség a béke, a szeretet és a koherencia
nevében egybegyűlik, az emergenciának köszönhetően képesnek kell lennünk
hatást gyakorolni a Föld elektromágneses mezőjére, illetve egymás mezőjére.
Képzeld csak el, milyen lenne, ha mindannyian egységben próbálnánk
cselekedni, élni és boldogulni. Ha megértenénk, hogy egyetlen közös elmét
alkotunk – egyetlen organizmust, amelyet a tudat köt össze és egyesít –,
megértenénk, hogy ha bántunk valakit vagy bármi mást teszünk vele,
lényegében magunkkal tesszük. Ez az új gondolkodási paradigma lehetne a
legnagyobb evolúciós ugrás a faj történetében, és általa a múltba
száműzhetnénk az olyan fogalmakat, mint a háború, a versengés, a harc, a
félelem vagy a szenvedés. De vajon hogy lehetne megvalósítani ezt a
gyakorlatban?

Koherencia kontra inkoherencia

Ahhoz, hogy valamilyen hatást gyakoroljunk a Föld elektromágneses mezőjére
(ami aztán hatással lehetne egy másik ember személyes mezőjére), két fontos
központot kell aktiválni az emberi testben – a szívet és az agyat. Amint a 4.
fejezetből már tudjuk, igaz, hogy az agy az éberség és a tudat központja, a
szívnek – az egység, a teljesség, valamint az egyesült mezőhöz fűződő
kapcsolatunk központjának – saját agya van. Ha az emberek megtanulják
szabályozni belső állapotukat, tehát a törődést, a kedvességet, a békét, a
szeretetet, a hálát és az elismerést, szívük koherensebbé és
kiegyensúlyozottabbá válásával rendkívül erős jelzést küldenek az agynak,
amely maga is koherensebbé és kiegyensúlyozottabbá válik. Ez azért történik
így, mivel a szív és az agy szüntelen kommunikációban áll egymással.
Hasonlóképp: ha valaki tudati szinten leválik a testéről, a környezetéről,
az időről, az anyagról és a tárgyakról, senkivé és semmivé válik és kívül kerül
téren és időn. Amint már tudod, ha az ember túllép önmagán, és figyelmét az
energia anyagtalan világára fókuszálja, közelebb kerül az egyesült mezőhöz,
ahol nem létezik különbség emberek, dolgok, helyszínek és időpontok között.
Így az egyén egyesül minden ember, minden dolog, minden hely és minden idő
tudatával. Tudatként belépett a kvantum energia- és információs mezőjébe,
ahol a tudat és az energia nonlokális módon képes hatást gyakorolni az anyagi
világra.
E folyamat egyik mellékhatása, hogy fokozza a koherenciát az agyban és
az energiában, ezért biológiánk teljesebbé válik. Kutatásaink során azt találtuk,
hogy ha az agy koherensebbé válik, hatást tud gyakorolni az autonóm
idegrendszerre és a szívre. A szív, az egyesült mezőhöz fűződő kapcsolódási
pontunk ilyenkor katalizátorként segíti, hogy a koherencia ismét kialakuljon az
agyban. Mivel a szív több információt küld az agyba, mint az agy a szívbe,
minél nagyobb koherenciát tudsz elérni a szív emelkedett érzelmeivel, annál
inkább összhangba kerül a szíved és az agyad. Ez a szinkronizáció nemcsak a
testen belül vált ki mérhető hatásokat, hanem a testet körülvevő
elektromágneses mezőben is – és minél nagyobb mezőt hozunk létre a testünk
körül, annál nagyobb hatást tudunk gyakorolni másokra nonlokális módon.
Honnan tudjuk? Onnan, hogy számos alkalommal tapasztalhattuk a
tanítványaink HRV-mérési eredményeiben.
Egy másik, a HeartMath Intézet által végzett kísérletből is tudjuk, hogy a
szív elektromágneses mezője hatást gyakorol a többi ember szívére. Az e
kísérletben részt vevő negyven tesztalanyt négyfős csoportokra osztották és tíz
kártyaasztal köré ültették. Mind a négy, egy-egy asztalnál ülő személy
szívritmusát figyelemmel követték, ám közülük csupán hármat képeztek ki
arra, hogy a HeartMath által kidolgozott technikákkal emelkedett érzelmeket
éljenek át. Amikor a három kiképzett résztvevő emelte a saját energiaszintjét,
és pozitív érzéseket küldött a kiképzetlen résztvevőknek, ez a négy személy is a
koherencia magasabb állapotába került. A tanulmány szerzői azt a
következtetést vonták le hogy „bizonyítást nyert az egyének szíve közti
szinkronizáció, ami valószínűsíti a szívek közötti biokommunikáció
létezését”.20
A koherencia folyamatának egyik kulcsfontosságú mozzanata az
analitikus elme meghaladása. (Ezt onnan tudjuk, hogy elégszer megfigyeltük
már a tanítványaink anyáról készült EEG-felvételeken. A tanítványok
részvétele azt is alátámasztotta, hogy kellő gyakorlással a koherencia viszonylag
rövid idő alatt is elérhető.) Ha a gondolkodó agy lecsendesül, alfa- vagy théta-
agyhullám-állapotba kerül, ami megnyitja az átjárót a tudatos és tudattalan
elme között. Az autonóm idegrendszer így jobban befogadja az információt.
Ha emelkedett érzelmek segítségével megnöveljük az energiánkat, inkább
energiává, semmint anyaggá, inkább hullámmá, semmint részecskévé válunk.
Minél nagyobb mezőt tudunk teremteni ezekkel az energiákkal – energiaként,
éberségként és tudatként –, annál jobban tudunk hatni másokra nonlokális
módon.
Minél nagyobb energiát tudunk teremteni a szív emelkedett érzelmeinek
segítségével, annál közelebb kerülünk az egyesült mezőhöz, ami azt jelenti,
hogy nagyobb fokú teljességet, egységet és összetartozást élünk át. Ezt azonban
inkoherens állapotban, a szeparáció érzésével vagy a stresszhormonok által
vezérelt élettel nem érhetjük el. Ha a stressz közben felszabaduló hormonok
felizgatják az agyat, elkülönülve érezzük magunkat az egyesült mezőtől, és
kevésbé bölcs döntéseket leszünk hajlamosak meghozni. Kétségtelen, hogy az
olyan érzelmek, mint a félelem, a harag, a kisebbrendűség, a bűntudat és a
szégyen elválasztanak minket egymástól, amennyiben lassabb és alacsonyabb
frekvenciákat produkálnak, mint az olyan emelkedett érzelmek, mint a szeretet,
a hála, a törődés és a kedvesség, amelyek gyorsabb és magasabb frekvenciákat
generálnak. Azt is tudjuk, hogy minél gyorsabb a frekvencia, annál több energia
van jelen. Mindez számos kérdést vet fel:

Mi lenne, ha több száz embert összegyűjtenénk egy terembe, akik

kitárnák szívüket és emelkedett energiákat hoznának létre, majd
megkérnénk őket, hogy jó szándékukat küldjék át egy olyan
kiválasztott csoportnak, amelynek tagjai ugyanebben a teremben
gyűltek össze?
Mi történne, ha az egyes emberek testét körülvevő elektromágneses
mezők összeolvadnának a mellettük ülők mezőjével?
Lehetséges volna-e, hogy ezek az emelkedett érzelmi állapotok
 elkezdenék megváltoztatni a terem energiáját?
Lehetséges volna-e, hogy mindenki, aki emelkedett érzelmet és
energiaszintet tapasztal, elkezdjen koherenciát teremteni egy
közösségen belül?

Koherens kollektív mező létrehozása

2013 eleje óta kapcsolatban állunk a HeartMath Intézet munkatársaival, és
közös kutatásokat végzünk. Amióta elkezdtük mérni a tanítványaink fiziológiai
mutatóit, több ezer agyi és szív-CT-t készítettünk, így jelentős mennyiségű
információ áll a rendelkezésünkre. Megdöbbenéssel tapasztalatuk, milyen az,
amikor a hétköznapi emberek nem hétköznapi tetteket visznek véghez.
A HeartMath Intézettel való együttműködésünk során bámulatos mérési
eredményeknek lehettünk tanúi a hallgatóinknál. Hasonlóan csodálatos
méréseket tapasztalhattunk a terem kollektív energiájában, ahol a hallgatók
összegyűltek. Ezek a mérések, amelyeket egy Sputnik nevű kifinomult orosz
műszerrel végeztünk (és amelyet a 2. fejezetben már röviden említettem), az
energia folyamatos, napról napra történő emelkedését mutatják.
Minthogy az emelkedett érzelmek, amelyek az autonóm idegrendszer
tevékenységéhez köthetők, elektromágneses mezőt hoznak létre, az ilyen
érzelmek fokozása változásokat idéz elő a vér mikrokeringésében, a verejték
elválasztásában és más testfunkcióban. Minthogy a Sputnik rendkívül érzékeny,
kvantifikálni tudja a környezeti fluktuációkat a légköri nyomás, a páratartalom,
a hőmérséklet, az elektromágneses mező és további paraméterek változásainak
mérésével.21
Nézd meg a színes betétlapok 15A és 15B tábláját. Ezeken a
workshopjainkon készült mérési eredményeken egy olyan tendencia figyelhető
meg, amely jól szemlélteti a terem kollektív energiájának növekedését. Az első,
vörös vonal az alapértéket jelenti és a terem energiáját mutatja az esemény
előtti napon. Ha megnézed a piros, kék, zöld, majd végül a barna vonalakat
(minden vonal más-más napot jelent), látni fogod, hogy az energia napról
napra stabilan növekszik. A 15C és 15D táblánál ugyanez a színkód érvényes.
Ezek a mérések azonban konkrét, a délelőtti meditációk során vizsgált
időszakokat tükröznek. Ez azt jelenti, hogy a tanítványaink egyre sikeresebben
emelik a terem energiáját azzal, hogy növelik a koherencia mértékét.
A Sputnikkal végzett mérések azt mutatják, ahogy a tanítványaink által
létrehozott kollektív energia a workshop első napjától az utolsóig stabilan
növekszik. A tendencián belül azt is megállapítottuk, hogy a legtöbb csoport
rendkívül koncentrált, és az energia mindennap emelkedik. Az idő
negyedrészében az energia viszonylag állandó marad az első egy-két napon, ám
ezt követően jelentős növekedést mutat. Ez valószínűleg azért van, mert az első
egy-két napon a csoport még azon dolgozik, hogy meghaladja önmagát és
eltépje azokat az energetikai és érzelmi kötelékeket, amelyek a múlt-jelen
valóságához láncolják. Ez idő alatt tehát még az egyesült mezőből vonnak el
energiát, hogy kiépíthessék saját elektromágneses mezőjüket. A mező
lecsapolása tehát a terem kollektív energiájának csökkenésével jár. Amikor
azonban az egyéni energiamezők megnőnek, kifejezettebbek és koherensebbek
lesznek, elkezdenek egymáshoz hangolódni, és ekkor következik be a terem
energiájának drámai növekedése.
A 13.2 ábrán látható, hogy amikor két koherens hullám találkozik
egymással, nagyobb hullám jön létre. Ezt hívják konstruktív interferenciának.
Minél nagyobb a hullám, annál nagyobb az energia amplitúdója. Annak
köszönhetően, hogy a tanítványaink koherens hullámai egymásra találtak
workshopjainkon, a csoport mezőjének energiája emelkedik, így több energia
marad a gyógyításra, valamint a magasabb mentális szintek megteremtésére
vagy elérésére, ami néha misztikus élményekhez vezet.

13.2 ábra
Akkor beszélünk konstruktív interferenciáról, amikor két koherens hullám találkozik és egy nagyobb hullám jön
létre. Az amplitúdó nem más, mint a hullám magassága. Minél magasabb az amplitúdó, annál magasabb az
energia. Ha összegyűlik egy embercsoport, és koherens elektromágneses mezőt hoz létre, logikus, hogy az
energiáik interferenciájakor megnő a terem energiája
Csapatommal együtt mindig megdöbbenéssel tapasztaltuk a tanítványainknál
jelentkező csodálatos gyógyulásokat, az emelkedett állapotok növelésének és
szabályozásának képességét, valamint a misztikus élményekről szóló
beszámolókat, illetve azt a tudást, amelyre úgy tettek szert, hogy megtanulták
szabályozni az agyhullámokat, kitárni szívüket és elérni a koherenciát. Néhány
ilyen esetre ráillik a csoda fogalma, mi azonban úgy véljük, hogy ez is a
természetfelettivé válás folyamatának része. Ezért gondolkodtunk el azon, hogy
amennyiben tanítványaink mások idegrendszerére is hatást tudnának
gyakorolni, az vajon milyen következményekkel járna. Az ilyen kérdések
vezettek el a koherenciaprojekt születéséhez.

A koherenciaprojekt
A HeartMath Intézettel karöltve számos kísérletet hajtottunk végre, amelyek
során véletlenszerű, 50–75 fős mintát vettünk a haladó workshopjainkon részt
vevő tanítványaink közül, HRV-monitort csatlakoztattunk a mellkasukra, és az
első sorba ültettük őket három meditáció idejére, amelyekre 24 órán belül
került sor. Minthogy a HRV nemcsak a szív koherenciájába enged betekintést,
hanem az agyról és az érzelmekről is kapunk információt, a tesztalanyokat 24
órás HRV-mérésnek vetettük alá.
A meditáció kezdetekor minden teremben levő résztvevő a
szívközpontjára fókuszált, majd lassan, mélyen elkezdett lélegezni ezen a
központon keresztül, a 7. fejezetben ismertetett módon. Ezután egy emelkedett
érzelmet váltottak ki magukban, és őriztek meg két-három percen át, miközben
szívük elektromágneses mezője kitágult, ők pedig az önzés állapotából
elmozdultak az önzetlenség felé. Ezután 550–1500 tanítvány egyszerre
sugározta az emelkedett érzelem energiáját a testén kívülre, a terem levegőjébe.
Ezután arra kértük őket, hogy a legjobb szándék frekvenciáját küldjék a terem
első soraiban, HRV-monitorral ellátott tanítványok felé, és kívánják nekik azt,
hogy életük váljon gazdaggá, testük gyógyuljon meg, és találjanak rájuk a
misztikus élmények.
Az volt a célunk, hogy megmérjük a terem kollektív energiáját, valamint
azt a talán nonlokális hatást, amelyet ez az energia a HRV-monitorokat viselő
emberekre gyakorolt. Vajon ez az emelkedett energia- és frekvenciaszint, amely
szeretet, hála, teljesség és öröm formájában jelentkezik, képes-e egy másik
ember szívét a koherencia állapotába juttatni – még úgy is, ha az illető a terem
másik végében van? A mérési eredmények megerősítették a hipotézisünket. A
kisugárzott energia nem csupán koherens hatást gyakorolt a HRV-monitorokat
viselő emberekre, hanem a szívük is ugyanabban a pillanatban, ugyanazon
meditáció közben, ugyanazon a napon jutott el a koherencia állapotába – és ez
nem csupán egyszer történt így. Újra és újra ilyen eredményekkel találkoztunk
rendezvényeink során. Mit jelenthet ez?
A mérési adatok megerősítik a HeartMath Intézet globális
koherenciakezdeményezésének azon feltevését, miszerint létezik egy
láthatatlan energiamező, amely lehetővé teszi az információ átadását. E
mezőnek köszönhetően az információ nonlokális módon kommunikálódik az
emberek között a tudattalan szintjén, az autonóm idegrendszer segítségével.22
Más szóval egy láthatatlan energiamező köt össze minket, és ez az energiamező
hatással van minden ember cselekedetére, érzelmi állapotára, valamint tudatos
és tudattalan gondolatára.
Minthogy minden frekvencia információt hordoz, a tanítványok szívében
keletkező mágneses mező vált az információ hordozójává. Ha a
workshopjainkon nonlokális hatásokat tudunk produkálni, akkor az
emelkedett, szívközpontú érzelmeinkkel képesnek kell lennünk arra is, hogy
nonlokális hatásokat gyakoroljunk a gyermekeinkre, társainkra, kollégáinkra
vagy bárki másra, akivel bármiféle kapcsolatban állunk.
Ha megnézed a 13.3 ábrát, azt látod rajta, hogy 17 embernél ugyanabban
az időpontban, ugyanazon a napon, pontosan ugyanazon meditáció közben
alakult ki a szívkoherencia. Az összes ilyen hallgató, akinél kialakult a
szívkoherencia, ráhangolódott a többiek energiájára. Az energiát küldő
tanítványok a legjobb szándékot sugározták azok felé, akiken a szívmonitor
volt. Az eredmények azt mutatják, hogy ha félreállunk saját utunkból, egy
közös elmévé válhatunk, és nonlokális módon össze tudunk kapcsolódni
egymással. E kapcsolat révén hatással tudunk lenni mások autonóm
idegrendszerére, így azok kiegyensúlyozottabbnak, koherensebbnek és
teljesebbnek érzik magukat. Képzeld csak el, mi történhetne, ha több ezer
ember csinálná ugyanezt szerte a világon!
A globális meditációs események után a tanítványaink hamarosan kezdtek
olyan e-maileket kapni, amelyek feladói arra kérték őket, hogy ha már
demonstráltuk, hogy mérhető változást tudunk elérni egy 550–1500 fős
teremben, nem tudnánk-e ugyanezt a hatást globális szinten is elérni. Tehát a
tanítványaink azt kérték, szervezzünk globális meditációkat; ebből született a
koherenciaprojekt. Az első koherenciaprojektünket a Facebook sugározta 2015
novemberében. Több mint hatezren csatlakoztak hozzánk online a világ
minden tájáról, hogy közösen teremtsünk meg egy szerető és békésebb világot.
A második meditáción már több mint 36 000 online néző vett részt, a harmadik
globális meditációban pedig már több mint 43 000-en egyesítettük erőinket.
Szándékaink szerint folytatjuk ezeket a koherenciaprojekteket, és minden
alkalommal erősebb sugárzó hatást gyakorlunk a bolygó békéjére és szeretetére.
Idővel, reményeink szerint, meg is tudjuk mérni ezeket a hatásokat.

13.3 ábra
Ezen a gra konon 17 olyan személy értékei láthatók, akinek a szíve ugyanazon a napon, ugyanazon meditáció
során, ugyanabban az időpontban érte el a koherenciát. A függőleges vonalak közti terület azt mutatja, hogy
 mindenkinél kialakult a szívkoherencia

Koherenciaprojekt – meditációs gyakorlat

Először is keresd meg a szívközpontodat. Koncentráld erre a központra a teljes
elméd és éberséged, nyisd meg figyelmed fókuszát, és kezdd el tudatosítani azt
a teret, amelyet a szíved elfoglal a térben, valamint azt a teret, amely körülveszi
azt a teret, amelyet a szíved elfoglal a térben.
Ezután gondolatként és tudatként lépj be a Föld középpontjába, és
sugározz fényt a Földön túl, ki a világűrbe. Csak annyit kérek, hogy növeld a
frekvenciád és tarts ki az érzés mellett. Továbbra is mint tudat és éberség lassan
távolodj el a Földtől, majd helyezd a szívedbe a Földet gondolatként. Miközben
az egész bolygót a szívedben tartod, gondolatként emeld meg a Föld
frekvenciáját, és sugározd ki ezt az energiát a testeden túli térbe. Sugározd a
szeretetedet a Földbe.
 14. fejezet

ESETTANULMÁNYOK: VELED IS
MEGTÖRTÉNHET

Ez az utolsó fejezet, amelyben természetfeletti esettanulmányokat ismertetek.

Ne feledd: e történetek szereplői semmit sem próbáltak előidézni. Csupán volt
egy szándékuk, és előre megadták magukat annak, ami történni fog – bármi
legyen is az. Amikor eljött ez a pillanat – gyógyulás vagy misztikus élmény
formájában –, nem a személyiségüknek köszönhették a sikert. Valami náluk
nagyobb erő működött közre bennük. Rácsatlakoztak az egyesült mezőre, és
valamiféleképpen az ezen intelligenciával való interakció mozdította meg őket.
A könyv végére most már te is tudod, hogy ez az intelligencia benned is ott van.

Isten, hallasz engem?

2014-ben súlyos fejfájások kezdték gyötörni Stacyt. Huszonöt éve dolgozott az
egészségügyben hivatásos ápolóként és akupunktúraterapeutaként. Mindig
egészségesen élt és ritkán vett be gyógyszert, ezért a szinte ájulásig fokozódó,
kínzó fejfájások megjelenése megijesztette. Egy éven át kísérletezett különféle
alternatív terápiákkal, míg végül egy orvos agyi CT-re küldte.
A vizsgálat meningiómát, jóindulatú daganatot állapított meg nála, amely
a gerinc egyes idegszövetei körül jelentkezik. Stacy esetében a tumor a
nyolcadik koponyaidegen és amellett helyezkedett el, elkezdte akadályozni a
hallóideg működését, valamint komoly változásokat idézett elő az idegrendszer
működésében. A hallóidegnek két ága van – az egyik a hallást, a másik az
egyensúlyozást segíti –, ezért Stacy a szűnni nem akaró fájdalom és a
halláskárosodás mellett folyton szédült és hányingere volt. Ahogy növekedett a
lézió – ami egy anatómiai struktúra vagy fiziológiai funkció sérülése –, egy
másik, az arc felől a vállba futó koponyaideget is nyomni kezdett, ezért fájni
kezdett a válla. A fájdalom hamarosan átterjedt a szemére is.
Orvosa szerint az egyetlen lehetséges megoldás a koponya sebészi
megnyitása volt, ami lényegében azt jelenti, hogy egy nagy lyukat vágnak a
koponya hátsó részébe, és ezen keresztül távolítják el a tumort. Stacy nem
akarta ezt, így további gyógymódok után kutatott. Amikor eljött az első hétvégi
workshopomra Seattle-be 2015-ben, úgy becsülte, hogy a bal fülén már csak 30
százalékos a hallása. 2016 őszén elment az első haladó workshopra Cancúnba,
ahol úgy érezte, hogy teljesen képes megadni magát. Ezután, 2017 telén, egy
másik haladó workshopot is elvégzett Tampában.
Csütörtökön rendkívül erős fülfájás gyötörte, amely másnap fokozódott.
Azt mondta, úgy érzi, hogy bezáródik a bal füle. A nap végére, az
Energiaközpontok megáldása elnevezésű meditáció után a fülfájás furcsa
módon véget ért. A vasárnap délelőtti tobozmirigy-meditáción teljesen
elvesztette a tájékozódását térben és időben.
„Azt éreztem, hogy le fogok esni a székről – mondta később. – Abban a
pillanatban egy fantasztikus fényjelenség elborította a fejem bal oldalát. Úgy
képzeld el, mintha ezer gyémántot gyűjtenél egybe, és megvilágítanád őket – és
ez még semmi ahhoz a csillogáshoz képest, amit láttam. Aztán hirtelen:
bumm!” A teste kiegyenesedett, és egy kékesfehér fény, amelyhez foghatót még
soha nem tapasztalt, belebújt a fülébe.
„Soha nem éreztem ehhez fogható, isteni, szerető érzést – mesélte. –
Olyan volt, mintha az isteni kegyelem simogatott volna meg. Olyan hatalmas és
csodálatos volt, hogy képtelen vagyok szavakba önteni, de valahányszor
rágondolok, elfog a sírás.”
Először az arcürege tisztult ki, majd fejének egész bal fele, végül pedig a
válla is ellazult és helyrejött. Végül, három év után először, végre hallott a bal
fülére.
„Csak ültem ott, letaglózva, egyszerre sírtam és nevettem, miközben a
könnyeim lefolytak az arcomon. Szólt a zene, és én kristálytisztán hallottam.
Olyan volt, mintha az angyalok égi kórusa zengett volna a dal fölött. Tudom,
hogy amit akkor hallottam, kívül esett a normális hallástartományon. Az
energia folyamatosan átáramlott a fejem bal oldalának hátsó részén, amelyet
évek óta betonnak éreztem.”
Amikor azt mondtam a csoportnak, hogy feküdjenek le, lazuljanak el, és
hagyják, hogy az autonóm idegrendszer végrehajtsa a parancsokat, az energia
végigáramlott Stacy egész testén, a karján és a kezén. Elkezdett
kontrollálhatatlanul remegni.
„Olyan volt, mintha minden egyes szinapszist és izmot éreztem volna a
testemben – a lábujjamban, a lábszáramban, a fejemben, a nyakamban és a
mellkasomban. Úgy éreztem, tárva-nyitva van a szívközpontom. Arra
gondoltam, hogy bármi legyen is ez, benne vagyok.” Meghátrált az ismeretlen
előtt, és ismét elvesztette tér- és időérzékét.
Amikor véget ért a meditáció ezen szakasza, azt vette észre, hogy a
székében ül, és az energia lassan lecsendesedik. A gondolkodása visszatért. Bár
a hallása rendben volt, elkezdett kételkedni a történtekben; lehet, hogy a füle
nem is gyógyult meg teljesen, a tumor még mindig ott van, sőt az is lehet, hogy
meg sem érdemli, hogy meggyógyuljon. Alig gondolta végig ezeket, újra
megjelent előtte a fény és az energia. Ez azonban más volt.
„Piros volt, mint a szív, és kék, mint az energia, és háromdimenziós volt –
emlékezett vissza. – Körülbelül fél méterre lehetett előttem, és vonaglott, mint
egy kígyó. Közben a szemem végig csukva volt. Aztán ez a többdimenziós,
gyönyörű, őrült, fantasztikus fraktál egyenesen az arcomba mászott. Olyan volt,
mintha azt akarta volna mondani: »Kételkedsz? Na majd most megmutatjuk!«
– ezzel beugrott a szívembe és felnyitotta a mellkasom. Hátrahanyatlottam a
széken, a két karom kitárult. Tudtam, hogy ez a mindenség energiája – a csí, a
Szent Szellem, az Isten, az univerzum. Azóta máshogy élek. A hallásom
százszázalékos. De ennél többről van szó. Nehéz szavakba önteni, de tudom,
hogy bármi történjék is, nem lesz semmi baj. Az élet örökre megváltozott, mert
most már tudom, hogy minden mögött ott a szellem, aki csak arra vár, hogy
meghalljuk őt, és meggyógyulunk.”

Janet azt hallja: „Az enyém vagy”

Janet időnként meditált ugyan, de nem rendszeresen – huszonöt évvel ezelőtt
azonban, egy délutáni meditáció során valami olyasmit élt át, amit ő csak
spontán élményként emleget. Csukott szemmel üldögélt, amikor hirtelen egy
ragyogó fény jelenlétét észlelte, ám ez a fény olyan puha volt, hogy nem
bántotta a szemét. Azt mondja, ez volt a legtisztább, legintenzívebb,
legtökéletesebb szeretet, amelyet valaha átélt. Az ezt követő huszonöt évben
imádkozott, meditált és mindenféle mással próbálkozott, hogy újra átélje ezt a
transzcendens élményt.
2015 tavaszán eljött egy haladó workshopra az arizonai Carefreebe.
Mélyen deprimált és kimerült volt, nem látta a megoldást élete egyetlen
problémájára sem, mégis elhatározta, hogy meg fog gyógyulni és áttörést ér el.
Annak örült a legjobban, hogy együtt lehet több mint ötszáz olyan emberrel,
akiket az a meggyőződés köt össze, hogy nem azonosak a fizikai testükkel.
A workshop alatt Janet olyan intenzitással vetette bele magát a misztikába,
ami erősebb volt a depressziójánál is. A tobozmirigy-meditáció során
lótuszülésben üldögélt, és szerető figyelmét a tobozmirigy térben elfoglalt
helyére irányította. A mirigy hirtelen aktiválódott, és ragyogó fehér fény tört elő
a fejéből, amely megvilágította a tobozmirigyét. Ugyanaz a fény volt, amelyet
huszonöt évvel korábban látott.
„A fény betört a tobozmirigy terébe, és megvilágította a kristályokat ennek
az apró mirigynek a barlangjában – mondta később. – A fény átvilágította a
teljes lényemet, egészen a sejtek szintjéig. Kiegyenesedett a gerincoszlopom,
hátrahanyatlott a fejem, én pedig hagytam, hogy történjen, aminek történnie
kell. Egyszerre voltam az extázis, a boldogság, a hála és a szeretet állapotában.”
Ezután egy csúcsával lefelé fordított fényháromszög ereszkedett le a feje
fölül, a feje búbján keresztül. Tudta, hogy ez a háromszög nem más, mint a
szerető intelligencia jelenléte. A háromszög csúcsa rácsatlakozott a tobozmirigy
csúcsára, és egy kettős geometriai alakzat jött létre. A koherens fény intenzív
frekvenciája üzenetet hozott neki. Egyre csak azt mondta: „Az enyém vagy. Az
enyém vagy.” Ezt Janet úgy értelmezte, hogy „Jobban szeretlek téged bármi
másnál ezen a világon.”
„Kérlek, gyere, és vedd át az életem irányítását” – felelte Janet, és
miközben megadta magát az élménynek, érezte, hogy ragyogó fény formájában
információ töltődik le a feje búbján át. A fényt olyan sávok szőtték át, amelyek
világító, kobaltkék gyöngyökre emlékeztettek. Lassan végighaladt Janet egész
testén. Ez az energia a fordított tóruszmező eredménye (azé a mezőé, amely a
légzés közben felfelé mozgó mezővel ellentétes irányban mozog), és az egyesült
mezőből, a látható fényen és az érzékeken túli birodalomból származik. A belső
tapasztalat annyira valóságos volt, hogy áthuzalozta Janet agyát, és új érzelmi és
energetikai szignált küldött a testének, egy pillanat alatt elmosva egész múltját.
A frekvencia, a koherencia és a teljesség biológiailag magasabb szintre emelte a
testét. A workshop végére depressziója és kimerültsége tökéletesen eltűnt. „Ez
az eksztatikus élmény örökre megváltoztatta az életem.”

A szeretet legyőzi a teret és az időt

Az olaszországi Garda-tónál rendezett koherenciaprojekt-meditációhoz a világ
minden tájáról csatlakoztak résztvevők, akik mind osztották azt a hitet, hogy az
ember több puszta anyagnál, testnél és részecskéknél, és a tudat képes befolyást
gyakorolni az anyagra és a világra. A meditáció során Sasha New Jersey-ben
volt, és azt vizualizálta, hogy befogadja a Földet a szívébe.
„Amikor eljutottunk a szívhez, úgy éreztem, hogy ágak és levelek
fakadnak a szívközpontomból a testemen keresztül – mondta később. –
Gallyak, levelek és virágok nőttek ki a karomból, az ujjaimból, a fülemből, és
fehér szirmok borították az egész arcom. Szó szerint én lettem a Föld kertjének
felszíne.”
A meditáció után ránézett a telefonjára, és azt látta, hogy a legjobb barátja,
Heather küldött neki egy képet Írországból. Miközben mi a meditációt
végeztük, Heather épp egy kerten haladt át. Véletlenül lenézett, és meglátott
egy szívalakú mohapárnát egy kősziklán. Lefotózta és elküldte Sashsának,
ezzel az üzenettel: „Megláttam ezt, és hirtelen úgy éreztem, mintha te is itt
lennél. Szeretettel: Heather.”

Donna segít a lelkeknek átjutni a másik oldalra

Amikor Donna az első hétvégi workshopján vett részt 2014-ben a kaliforniai
Long Beachen, eszébe sem jutott volna magára gyakorlott meditálóként
tekinteni – azelőtt mindössze néhány alkalommal meditált. Műszaki íróként
rendkívül analitikus volt a gondolkodása. De épp ez a szép ebben a munkában:
ha nincs semmi elvárásod, sokszor nyitottabban be tudsz fogadni bármilyen
élményt. Donnát is teljesen váratlanul érte, amikor az egyik hétvégi meditáció
során egyszer csak kiesett megszokott, hétköznapi tudatából, és azt vette észre,
hogy több száz interdimenzionális lény veszi körbe.
„Nem voltak gonoszak vagy rosszindulatúak – mondta később –, de az
teljesen egyértelmű volt, hogy valamit akarnak tőlem. Voltak köztük egész
fiatalok is, 12-13 évesek. Azonnal tudtam, hogy ők azok az emberek, akiket a
vőlegényem megölt.”
Donna vőlegénye ugyanis korábban az Egyesült Államok hadseregében
szolgált, mesterlövészként vett részt az iraki háborúban. Amikor Donna
hazament a workshopról, és elmesélte vőlegényének az élményt, a férfi
megerősítette, hogy bajtársai védelmében néha egészen fiatalokat is meg kellett
ölnie.
Bár Donna furcsának és csodálatosnak élte meg az élményt, nem tudta,
mit kezdjen az információval. Abban azonban nem kételkedett, hogy az
élmény valós volt, hiszen magától nem tudott volna kitalálni ilyet.
Két évvel később Donna eljött egy haladó workshopra az arizonai
Carefreebe. Az első meditáció után odafordult a mellette ülő barátjához, és
anélkül hogy tudta volna, azt mondta neki: „Lények vannak ebben a szobában,
és segíteni akarnak nekünk.”
Vasárnap reggel Donnát előkészítettük, hogy EEG-t végezhessünk rajta a
tobozmirigy-meditáció alatt. E meditációnál is eljött az a pont, amikor hirtelen
ugyanolyan interdimenzionális lények között találta magát, mint akik két évvel
korábban körülvették. Most azonban felsorakoztak a jobb oldalán.
„Megint csak azt éreztem, hogy akarnak tőlem valamit, de nem tudtam,
mit – mesélte. – Aztán a lelki szemeim előtt, mintha csak valamilyen
virtuálisvalóság-szemüvegen keresztül nézném, megláttam egy másik sort is a
bal oldalamon. Ebben a sorban kétfajta lény volt. Az egyik emberszerű, csak
jóval nagyobb, és aranyszerűen ragyogott. A másiknak pedig mintha kékes
árnyalata lett volna.”
Ösztönösen tudta a feladatát: a jobb oldalán felsorakozott embereket –
akiket a vőlegénye megölt a háborúban – át kell adnia a bal oldalán álló
lényeknek. A mesterlövész olyan hirtelen, figyelmeztetés nélkül végzett az
áldozataival, hogy néha megzavarodtak, és nem tudták, élnek-e még, vagy már
meghaltak. Voltak köztük, akik nem tudták, mitévők legyenek, mások pedig itt
akartak maradni, ebben a dimenzióban, mert nem tudtak elszakadni a
szeretteiktől. Megrekedtek anyag és fény között, de valahogyan felismerték,
hogy Donna lehet számukra az a híd, aki segít átjutni a másik oldalra. Donna
mindezt egy rendkívül valóságos élményen keresztül tapasztalta meg.
„Nem egészen úgy történt, hogy megfogtam őket, és átadtam a lényeknek,
de valahogy mégis rajtam keresztül jutottak át a másik oldalra. Szavakkal nem
lehet elmondani, de amikor átjutottak a másik oldalra, mintha áthaladtak volna
a többi lényen. Aztán láttam, ahogy átfutnak egy derékig ködben úszó mezőn.
Láttam rajtuk, hogy milyen szabadok és boldogok, ahogy átfutnak a mezőn.”
Továbbra is azt érezte, hogy egy virtuálisvalóság-szemüveg van a fején, és
jobbra fordulva, lelki szemei előtt egy kanyargós földutat látott, amelyen hosszú
sorban várakoztak az emberek. Tudta, hogy Boszniából és Szerbiából jöttek, de
nem értette, miért vannak itt.
„Valami olyasmit éreztem, hogy elterjedt a hír. Nem azt éreztem, hogy
nem tudják, hogy meghaltak. Olyan volt inkább, mintha megrekedtek volna a
köztes létben – nem tudták, hogyan jussanak át a másik oldalra.” Ez volt a
workshop leghosszabb meditációja, két- vagy háromórás, számára azonban
nem tűnt hosszabbnak tíz percnél.
2016 őszén eljött egy másik haladó workshopra is, Cancúnba. Ezúttal,
amikor arra kértem a tanítványokat, hogy olvasszák össze az egyesült mező
tudatával a tudatukat, Donna azt érezte, hogy az univerzummá válik.
Megszűnt valaki és valami lenni, kívül került téren és időn, hogy senki és
semmi lehessen belőle, majd eggyé vált minden ember, minden tárgy, minden
hely és minden idő tudatával. Amint tudata összeolvadt az egyesült mezővel –
az információs mezővel, amely az univerzum törvényeit igazgatja –, ő lett az
univerzum. Végtelenül örült neki.
„Életem azóta varázslatos, és olyan új életenergiát és vitalitást érzek, mint
korábban soha – mondta később. – Az egyik csodálatos élmény ér a másik után,
és már soha nem térhetek vissza ahhoz az életemhez, amelyet a belső munka
megkezdése előtt éltem.”

Jerry megmenekül a halál torkából

2015. augusztus 14-én Jerry épp valamit össze akart állítani a háza hátsó
teraszán. Az instrukciókat olvasta, amikor hirtelen éles fájdalom hasított bele a
szegycsontja alatt. Gondolta, hogy csak a szél bántja, ezért bevett egy
gyógyszert, de a fájdalom nem múlt el. Ezért lefeküdt, de egyre rosszabbul lett.
Amikor később megpróbált felállni, már erre sem volt képes, és attól félt,
hogy el fog ájulni. A fájdalom fokozódásával egyre nehezebben vett levegőt is,
ezért kihívta a mentőket. Utolsó erejével kivonszolta magát a ház elé, hogy ne
kelljen betörniük az ajtót. Ott, a kocsibejárón esett össze, miközben a segítséget
várta. A mentők szívrohamra gyanakodtak, és azonnal elkezdték végrehajtani
az ilyenkor érvényes protokollt.
„Úgy látom, nem értitek – mondta nekik Jerry. – Alig kapok levegőt.
Azonnal kórházba kell mennünk.” Tudta, mit beszél. Harmincnégy évig
dolgozott ápolóként a sürgősségi osztályon, ahová most beszállították.
Mindenkit ismert a sürgősségin, és amint bevitték, az összes orvos, ápoló
és szakember a segítségére sietett. Amikor egyikük, aki egyébként a barátja volt,
megmondta neki, hogy milyen rossz a vérképe, Jerry már tudta, hogy nagy a baj.
Az egyik érték különösen aggasztó volt: a proteáz, amiláz és lipáz, vagyis a
hasnyálmirigy által kiválasztott enzimek szintje 4–5000 egység/liter között
mozgott, ami magasan meghaladja a 100–200 körüli normális értéket. Azonnal
az intenzív osztályra vitték.
„A fájdalom hamarosan még rosszabb lett, és semmilyen gyógyszer nem
hatott – mesélte. – Azt mondták, hogy elzáródott egy epevezetékem, és ez
okozza a problémát a hasnyálmirigyben. Ráadásul a tüdőm elkezdett telítődni
vízzel. Mindkét tüdőm csupán 20 százalékon működött. Lélegeztetőgépre
kapcsoltak, én pedig tudtam, hogy baj van.” Az orvos azt mondta a kollégáinak,
hogy „kapcsolják be a bostoni tévét”, ami azt jelentette, hogy azonnali
telekonferenciát kezdeményezett a legközelebbi nagyváros egy nagyobb
kórházában dolgozó orvosaival.
„Az ápolóként eltöltött hosszú évek során alig néhány alkalommal történt,
hogy tévékapcsolatot létesítettünk Bostonnal, és olyankor mindig rendkívül
súlyos traumáról vagy haldoklókról volt szó. Olyankor fordul a kórház ehhez az
eszközhöz, ha fogalma sincs, mi történik. Amikor egy orvos, akiben évek óta
bízol, azt kiabálja, hogy nem tudja, mi történik, nos, akkor a stresszhormonok
ötödik sebességbe kapcsolnak.” Mindeközben a személyzet szólt Jerry
feleségének, hogy ha van valami, amit Jerrynek még életében el kell intéznie,
gyorsan menjen, és hozza ide a papírokat. Az asszony zokogva ment haza.
Jerry hamarosan rájött, hogy saját magának is gondoskodnia kell
önmagáról. Tudta, hogy ha hagyja, hogy a stresszhormonok átvegyék az
uralmat, nem nyerhet.
„Hiába nem voltam beteg évek óta, hiába jógáztam és hiába étkeztem
egészségesen, hirtelen ott találtam magam az intenzív osztályon. Azt
mondogattam magamban: Ez még nem az én utam. Nem adhatom át magam a
félelemnek – hát nem is adtam.” Nem sokkal korábban olvasta A placebo te
magad légy! című könyvemet, így gondolkodni kezdett: Meg kell változtatnom a
gondolkodásom mintázatát. Nem hagyhatom, hogy ezek a gondolatok még több
kortizolt juttassanak a testembe és még nagyobb kárt okozzanak abban, ami még
megmaradt belőlem.
Az orvosok végül rájöttek, hogy Jerrynek el van záródva az egyik
hasnyálmirigy-vezetéke. Az elzáródás miatt a váladék nem tudott ürülni, így a
mirigy tartalma visszaáramlott és a véráramba került.
„Az orvosok három teljes napon át mellettem voltak – mesélte. –
Oxigénmaszkot kaptam, mert már lélegezni se tudtam. Mindkét karomba
infúzió volt kötve, én meg közben egyre csak arra gondoltam: Vigyázz a
gondolataidra, lazulj el, tégy valamit a kvantummezőbe, ami segít, és nem árt, mert
már ott állsz a küszöbön. Rendbe fogsz jönni. Ez is el fog múlni. Minden rendbejön
majd.” Amikor épp tudatánál volt, arra irányította az energiáját, hogy
meghaladja önmagát, megváltoztassa létállapotát, és az eddigiektől eltérő
eredményt hozzon létre – szüntelenül az egyesült mező új lehetőségeire
hangolta magát. Szerencsére egyágyas szobában volt, így akkor meditált,
amikor csak akart.
Egy hetet töltött az intenzív osztályon. Amikor a félintenzív osztályra
került, már nem volt szüksége oxigénmaszkra, és járni is tudott. Ennek ellenére
még kilenc héten át semmit nem tudott enni vagy inni. (Ha bármit evett vagy
ivott, akár vizet is, a hasnyálmirigye savat választott ki a testébe, ami végül
megölte volna.) Kizárólag infúzión keresztül táplálták.
Jerry 65 kilósan került kórházba, és 53 kiló volt, amikor hazaengedték.
Amikor végre, infúzióval a karjában, hazamehetett, folytatta a belső munkát.
Közeledett az október, de a hasnyálmirigy-vezetéke még mindig el volt záródva.
Orvosai azt javasolták, hogy műttesse meg magát Bostonban egy szaksebésszel.
Mivel Jerry is egészségügyi szakember volt, a műtét előtt két nappal azt kérte,
csináljanak néhány utolsó vizsgálatot, hogy az operáló orvosok a lehető
legfrissebb információk birtokában kezdhessék meg a műtétet.
„Ismertem az összes röntgenorvost, de amikor azt mondták, hogy az
elzáródás eltűnt, nem hittem nekik. Odahívtam a radiológusokat és az
orvosokat. De ők is csak azt mondták: Jerry, hiába nézzük a felvételeket, nincs
rajtuk semmi. Megyek, felhívom a bostoniakat, hogy a műtét elmarad.”
Jerry később rájött, hogy azzal, hogy szüntelenül magasabb szintre emelte
az energiáját, hogy egészségesnek érezze magát, és azzal, hogy betegségtudatát
egészségesebb gondolatokra cserélte le, meggyógyult.
„Nem hagytam, hogy az járjon a fejemben: most aztán jaj nekem! Egyre
csak ezen a problémán dolgoztam, amilyen gyakran csak tudtam. Helyes
üzenetet, szándékot és energiát küldtem a kvantummezőbe, azzal a céllal, hogy
meggyógyuljak – és végül meg is gyógyultam.”
 Utószó

A BÉKE TE MAGAD LÉGY!

Remélem, azt szűröd le a könyvből, hogy nem elég, ha csupán meditáció

közben kerülsz más létállapotba. Nem elég, ha csak akkor érzed és gondolod a
békét, amikor csukva van a szemed, aztán ha kinyitod, azonnal visszatérsz a
hétköznapok korlátozott, tudattalan állapotába mind testi, mind mentális
szinten. A 13. fejezetben említett békehozó projektek és kutatások szerint a
kísérletek után az erőszak és a bűnözés visszatért az eseményt megelőző
szintre. Ez azt jelenti, hogy konkrétan demonstrálnunk kell a békét, ami azt
kívánja meg tőlünk, hogy a testünket is bevonjuk, ehhez pedig nem elég a
gondolat, cselekvés is kell.
Valahányszor megváltoztatjuk a létállapotunkat, és nyitott szívvel és olyan
emelkedett érzelmekkel indítjuk a napot, amelyek segítenek közelebb kerülni
az életszeretethez, az életigenléshez, az életörömhöz, a mások iránti
kedvességhez, valamint a hálához, amelyet azért érzünk, mert a jövőnk már
meg is történt, fent kell tartanunk az energiát és létállapotot egész nap –
függetlenül attól, hogy épp ülünk, állunk, járkálunk vagy fekszünk. Ha
felkavaró események történnek az életünkben vagy a világban, és mi azzal
reagálunk, hogy a békét testesítjük meg, ahelyett, hogy tudattalanul
belecsúsznánk a kiszámítható, úgynevezett „természetes” reakciókba (tehát
haragot, frusztrációt, erőszakot, félelmet, szenvedést vagy agressziót
mutatnánk), nem a Föld régi tudatát növeljük tovább. Ha kilépünk a
körforgásból és a békét testesítjük meg, engedélyt adunk másoknak arra, hogy
ugyanígy tegyenek. Minthogy a tudás az elmére, a tapasztalás pedig a testre
tartozik, amikor a gondolkodásból átlépünk a cselekvés birodalmába – és
átéljük az ennek megfelelő érzéseket, a békét és a belső egyensúlyt –, amint
elkezdjük a békét demonstrálni, végre valóban változást tudunk előidézni a
programban.
Az automatikus reakciók lecsillapításával – ha tehát nem a megszokott
élményeket és érzelmeket teremtjük újra – az agyunk sem a megszokott
áramköröket aktiválja. Így már nem arra kondicionáljuk a testünk, hogy az
elme önkorlátozó érzelmei mentén éljen, így nemcsak mi magunk változunk
meg, hanem a világhoz fűződő viszonyunk is. Valahányszor így teszünk, szó
szerint arra tanítjuk a testünket, hogy kémiailag megértse azt, amit az elme
már intellektuálisan megértett. Így választjuk ki és instruáljuk azokat a látens
géneket, amelyeknek köszönhetően nem a puszta életben maradást célozzuk
meg, hanem a gyarapodást. A béke most már bennünk van, és azért
kopogtatunk a genetika kapuján, hogy mi magunk is békévé váljunk. Hát nem
ezt prédikálta az összes karizmatikus vezető, szent, misztikus és mester a
történelem folyamán?
Eleinte persze természetellenesnek fogjuk érezni, ha szembemegyünk
hosszú évek automatikus kondicionálásával, tudattalan szokásaival, reflexszerű
érzelmi reakcióival, a beidegződött hozzáállásokkal és több nemzedék
genetikai programjával, de pontosan ez a természetfelettivé válás útja. Ha azt
tesszük, amit természetellenesnek érzünk, akkor szembe kell mennünk
mindazzal, amire veszély esetére genetikailag és társadalmilag kondicionálva
lettünk. Biztos vagyok benne, hogy bármelyik élőlény, amelyik elszakadt a törzs,
a falka, a horda vagy a nyáj tudatától, hogy alkalmazkodjon a változó
környezethez, érezte az ismeretlenből fakadó bizonytalanságot és
diszkomfortérzést. De ne felejtsük el, hogy ha az ismeretlenben élünk, a
lehetőségek birodalmában maradunk.
Az igazi kihívást az jelenti, hogy ne térjünk vissza a középszerűség
szintjére, amelyet csupán azért szorgalmaz az uralkodó társadalmi tudat, mert
senki nem érti, mit is csinálunk. Az igazi vezetőnek nincs szüksége arra, hogy
megerősítést kapjon a többiektől. Elég neki egy erős vízió és a hozzá társuló
energiaváltozás – tehát egy új létállapot –, amely elég hosszú ideig fennmarad
és elég erős akarattal hajtódik végre. Így majd a többiek energiája is megnő,
ami arra ösztönzi őket, hogy kövessék a vezetőt. Ha pedig ők is kimozdították
magukat saját, korlátozott létállapotukból, és magasabb energiaszintre
emelkedtek, látni fogják azt a jövőt, amit a vezér. Ez a nagy számok törvénye.
Miután éveken át tanítottam a személyes átalakulásról, jól tudom, hogy
mindaddig senki nem változik meg, amíg nem változik az energiája. Valójában
ha valaki őszintén elkötelezett a változás mellett, nem igazán beszél róla,
hanem cselekedeteivel testesíti meg. Maga az élete bizonyítja, hogy dolgozik
rajta. Ehhez persze éberség, szándék, jelenlét és szüntelen befelé figyelés kell. A
legnagyobb kihívás talán az, hogy ne csak beletörődjön a diszkomfortérzetbe,
hanem el is fogadja, ugyanis a diszkomfortérzet a változás legmegbízhatóbb
jele. Ettől érezzük, hogy élünk.
Végső soron – mivel a stressz és a túlélőreakciók annak köszönhetők, hogy
nem tudjuk megjósolni a jövőnket (azt hisszük vagy gondoljuk, hogy nem
vagyunk képesek irányítani a dolgok kimenetelét, vagy hogy úgyis minden
rosszabbra fordul) – a szív és az elme megnyitása a lehetőségek felé azt követeli
meg tőlünk, hogy több ezer év alatt bevésődött genetikai túlélőösztönökkel
menjünk szembe. Félre kell tennünk mindazt, amit eddig használtunk, hogy
megszerezzük, amit akarunk, mert csak így történhet velünk valami sokkal
jobb. Számomra ezt jelenti az igazi nagyság.
Ha egyszer sikerül megzavarni a haraggal, nehezteléssel és bosszúval
kapcsolatos idegi hálózatokat, és helyettük olyan idegi hálózatokat aktiválni,
amelyek a törődést, az odaadást és a táplálást (valamint ezekhez társuló
érzelmeket) váltanak ki, másodszor is sikerülni fog – az újra és újra meghozott
döntések pedig neurokémiailag arra kondicionálják az elménket és a testünket,
hogy eggyé váljanak. Ha már a test is olyan jól műveli ezt, mint az elme, egyre
könnyebben fog menni és egyre ismerősebb lesz. Így a béke gondolata és
megtestesítése, amihez korábban még koncentrációra és éberségre volt szükség,
tudat alatti programmá válik. Új, automatikus, békés létállapotot teremtettünk,
ami megint csak azt jelenti, hogy a béke bennünk van.
Így véssük emlékezetünkbe az új belső neurokémiai rendet, amely
meghaladja külső környezetünk összes körülményét. Már nemcsak béke
vagyunk, hanem a béke nagymesterei, egyben önmagunk és a környezetünk
urai. Ha elég sokan elérik ezt a létállapotot – ha tehát mindenki ugyanazt az
energiát, frekvenciát és emelkedett tudatot testesíti meg –, az egy irányba
mozgó halrajokhoz és madárcsapatokhoz hasonlóan mi is elkezdünk egyetlen
elmeként cselekedni, és új faj jön létre. Ha azonban úgy viselkedünk, mint egy
rákos szövet, amely önmagával áll harcban, az emberi faj nem marad fenn, és
folytatódik az evolúció nagy kísérlete.
Szakíts időt arra, hogy önmagadba fektetsz be, mert ha így teszel, a
jövődbe fektetsz be. Ha a jól ismert környezeted határozza meg a
gondolkodásod és az érzéseid, itt az ideje, hogy hátralépj egyet, és befelé fordulj,
hogy visszájára tudd fordítani azt a folyamatot, amely áldozatot csinált belőled,
ahelyett hogy magad teremtenéd az életed. Most, hogy elolvastad ezt a könyvet,
már tudod, hogy képes vagy megváltoztatni belülről önmagad, és ha ez sikerült,
az a külvilágodban is megnyilvánul.
Eljött a pillanat a történelemben, amikor már nem elég egyszerűen tudni;
most azt is tudni kell, hogyan. A kvantumfizika, a neurológia és az epigenetika
tudományos tényei és filozófiai következtetései alapján már tudjuk, hogy
szubjektív elménk hatással van az objektív világra. Mivel az elme hatással van
az anyagra, az elme természetét kell tanulmányoznunk, hogy ismereteink
értelmet nyerjenek. Minthogy a tudás a tapasztalat előszobája, minél jobban
ismerjük saját hatalmukat és minél inkább tisztában vagyunk a dolgok
működésének tudományos alapjaival, annál jobban megértjük lehetőségeink
korlátlan voltát mind az egyén, mind a közösség szintjén.
Minthogy az összes élőlényt összekötő kapcsolatról szóló ismereteink
egyre mélyülnek és szélesednek, és mivel mindannyian hozzájárulunk a Föld
elektromágneses mezőjéhez, úgy vélem, hogy közösen egy új, békés és virágzó
jövőt tudunk megteremteni a bolygón. Ehhez először is természetes szokássá
kell válnia, hogy a szívünk vezet minket, hogy megemeljük az energiánkat és
hogy a szeretet és a teljesség magasabb rendű információjára és frekvenciájára
hangolódunk. Kellő erőfeszítéssel és szándékkal képesnek kell lennünk arra,
hogy koherens elektromágneses szignált hozzunk létre. Mintha kavicsokat
dobálnánk egy tóba: ha egyre csak emeljük az energiánkat és megnyitjuk a
szívünket, egyre nagyobb elektromágneses mezőt hozunk létre. Ez az energia
nem más, mint információ, és mindannyiukban megvan az erő, hogy arra
irányítsuk az energiánkat és a hozzá társított szándékot, hogy nonlokális
hatások jöjjenek létre a valóság természetében.
Ha megfigyelőként, tudatként vagy gondolatként irányítjuk energiánkat, el
tudunk indítani egy lefelé haladó ok-okozati folyamatot az anyagban – más
szóval szó szerint anyaggá változtatjuk az elmét. Ha rendszeresen gyakoroljuk
ezeket a szokásokat – a túlélési energiákat magasabb szintre, az éberség, az
együttérzés, a szeretet, a hála és más emelkedett érzelmek szintjére emeljük –,
e koherens elektromágneses szignálok egymáshoz hangolódnak. Ennek az lesz
a hatása, hogy egyesítjük azokat a közösségeket, amelyeket mindaddig
szétválasztott az a meggyőződés, hogy pusztán anyagból állunk. Ha át tudjuk
alakítani szeretetté, hálává és teremtéssé túlélő létállapotunkat, akkor ahelyett,
hogy az erőszakra, a terrorizmusra, a félelemre, az előítéletekre, a versengésre,
az önzésre és a szeparációra reagálnánk (annak ellenére, hogy a média, a
reklámok, a videojátékok és egy sor más inger szüntelenül ezt várja tőlünk és
arra programoz minket, hogy ebben éljünk), válság esetén össze tudunk fogni.
Nem lesz szükség arra, hogy szétszakadjunk, vádaskodjunk vagy bosszút
esküdjünk.
Valahányszor globális közösségként meditálunk, nagyobb és erősebb,
koherens szeretet- és önzetlenséghullámot generálunk a világ körül. Ha ezt
elég sokszor tesszük meg, nemcsak mérhető energia- és
frekvenciaváltozásoknak kell kialakulniuk a világ körül, hanem az
erőfeszítéseink a jövőben bekövetkező pozitív változásokban is mérhetők
lesznek.
Az igazság és a béke melletti kiállást tehát azzal kell kezdeni, hogy
megtalálod a békét saját magadban. Ezután ezt a békét ki kell mutatni a többi
ember felé is, ami azt jelenti, hogy nem lehetsz béke úgy, hogy közben
háborúban állsz a szomszédoddal, utálod a munkatársad vagy kritizálod a
főnököd.
Képzeld el, hogy ha mindenki (de tényleg mindenki) a békét választaná,
és összegyűlnénk egy adott időpontban, milyen pozitív változásokat tudnánk
előidézni a közös jövőnkben. Megszűnnének a konfliktusok. Legalább
ugyanilyen nagy hatása van annak is, ha a béke megtestesítőjeként élünk, a
többi ember számára kiszámíthatatlannak tűnünk, ezért elkezdenek figyelni
ránk. A tükörneuronoknak köszönhetően (ezeknek a különleges agysejteknek,
amelyek akkor tüzelnek, ha valaki mást figyelünk, miközben csinál valamit)
biológiailag úgy vagyunk felépítve, hogy egymás viselkedését utánozzuk. A
béke, az igazság, a szeretet, a kedvesség, a törődés, a megértés és az együttérzés
megtestesítése lehetővé teszi, hogy a többi ember is megnyissa a szívét, és a
félelem és az agresszivitás túlélési ösztönei helyett a teljességet és az
összetartozást élje át. Képzeld csak el, mi történne, ha mindannyian
megértenénk, hogy milyen szorosan össze vagyunk kötve egymással és a
mezővel, ahelyett hogy a szeparációt és az elszigetelődést tapasztalnánk: végre
talán elkezdhetnénk felelősséget vállalni a gondolatainkért és az érzelmeinkért,
hiszen végre megértenénk, hogy a létállapotunk az élet egészére kihat. Ha tehát
meg akarjuk változtatni a világot, magunknál kell kezdenünk.
A jövő emberiségének nem egyetlen olyan személyre, vezetőre vagy
messiásra van szüksége, aki felsőbb tudattal rendelkezik és mutatja az utat,
hanem a kollektív tudatosság evolúciójára, hiszen egyedül az emberi tudat teljes
összefonódásának felismerésével és figyelembevételével tudjuk megváltoztatni a
történelem menetét.
A régi struktúrák és paradigmák összeomlásának láttán nem szabad hogy
a félelem, a harag vagy a szomorúság szálljon meg minket, erre az összeomlásra
ugyanis feltétlenül szükség van az evolúcióhoz és az új dolgok megjelenéséhez.
Szemléljük tehát ezt a jövőt új fényben, egy új energia és új tudat birtokában.
Ahogy már mondtam, a réginek szét kell hullania és el kell múlnia, hogy
valami új borulhasson virágba. Ehhez az is hozzátartozik, hogy energiánkat
nem vesztegetjük arra, hogy érzelmi reakciókat adunk a hatalmi pozíciókban
levő emberek tetteire. Ha ugyanis megragadják az érzelmeinket, akkor
megragadják a figyelmünket is, tehát megragadták az energiánkat. Így
szereznek hatalmat felettünk. Álljunk ki inkább az elveink, az értékrendünk és
az olyan erkölcsi imperatívuszok mellett, mint a szabadság, az igazság, a jog és
az egyenlőség. Ha mindezt együttes erővel tudjuk elérni, akkor egyesülni
tudunk az összetartozás energiája alatt, ahelyett hogy a széthúzás vezérelne
minket. Az igazság melletti kiállás ekkor már nem személyes érdek, hanem a
közösség építése és egyesítése révén egyetemes fontosságú.
Úgy érzem, hatalmas evolúciós ugrás peremén állunk. Mondhatnám úgy
is, hogy egy beavatási folyamaton megyünk keresztül. Hiszen a beavatás nem
más, mint rituális átkelés egyik tudatszintről a másikra, aminek lényege, hogy
megkérdőjelezze önmagunkról alkotott képünket, és így nagyobb lehetőségekre
tegyünk szert. Talán ha megértjük, felidézzük és tudatosítjuk azt, akik
valójában vagyunk, az emberiség közös tudatként át tud lépni a túlélés
állapotából a gyarapodás állapotába. Ekkor végre felszínre kerülhet valódi
természetünk, és maradéktalanul kiaknázhatjuk belső emberi lényegünket –
ami azt jelenti, hogy adunk, szeretünk, szolgálunk és gondját viseljük
egymásnak és a bolygónak.
Kérdezd tehát meg mindennap magadtól: Mit tenne a szeretet?
Ez az, akik valójában vagyunk, és ez az a jövő, amelynek teremtésén én is
fáradozom – egy olyan jövő, amelyben mindannyian természetfelettivé válunk.
 Köszöne yilvánítás

A Válj természetfelettivé! ötlete egy rögtönzött beszélgetésből származik,

amelyet a Hay House döntéshozóival folytattam néhány évvel ezelőtt. Amikor
leültem ebédelni Reid Tracy vezérigazgatóval, Margarete Nielsen pénzügyi
igazgatóval, valamint Patty Gift alelnökkel, nem is sejtettem, hogy olyan
gondolatokat beszélünk meg, amelyek egy új könyv alapjait képezik.
Így visszagondolva már úgy látom, be lettem ugratva. De persze utólag
könnyű okosnak lenni.
Mondhattam valami olyat, ami tetszett nekik, mert egy hét múlva kész volt
a szerződés, hogy megszülök egy olyan könyvet, amely az új paradigmákon
alapul, és amelynek érthető, egyszerű formába öntése, úgy éreztem, iszonyatos
energiákat igényel. A folyamatos kutatás eredményeinek felhalmozása, a véget
nem érő adatgyűjtés, a szigorú mérések és elemzések, a logisztikai feladatok, az
események megszervezése, a több ezer EEG-felvétel a workshopjainkon,
valamint a tudósokkal és a kutatócsoportom tagjaival folytatott, hosszú órákig
tartó, fáradhatatlan párbeszédek csak a legelszántabbaknak valók. Minthogy a
megfigyeléseink jelentős része kívül esett a tudományos konvenciók határán,
rengeteg időt kellett eltölteniük velem – és szenvedélyes elköteleződés kellett
ahhoz is, hogy megértsük ezeket az újdonságokat.
Csak a legkiválóbbak képesek rá, hogy higgyenek egy olyan látomásban,
amely valaki más elméjében létezik csupán, különösen akkor, ha ez a látomás
nem is egészen világos előttük. Ha azonban kitartóan hiszel a lehetőségben, és
szenvedélyesen azon fáradozol, hogy kézzelfogható valósággá változtasd,
megtörténik a csoda. Ezért érzem kiváltságnak, hogy olyan csodálatos
emberekkel dolgozhattam együtt, akik csapattá tudtak egyesülni. Igazi áldás
volt számomra, hogy része lehettem ennek a fantasztikus csapatnak.
Ismételten szeretném őszinte hálámat kifejezni a Hay House család felé,
amiért hittek és bíztak bennem. Öröm, ha az ember magához hasonló
szellemek közösségének tagja lehet, akik ilyen óriási kedvességgel, támogatással
és szekértelemmel segítik a munkát. Köszönöm nektek, Reid Tracy, Patty Gift,
Margarete Nielsen, Stacey Smith, Richelle Fredson, Lindsay McGinty, Blaine
Todfield, Perry Crowe, Celeste Phillips, Tricia Breidenthal, Diane Thomas,
Sheridan McCarthy, Caroline DiNofia, Karim Garcia, Marlene Robinson, Lisa
Bernier, Michael Goldstein, Joan D. Shapiro és a család többi tagja. Remélem,
mindannyian nőni tudtunk, miközben együtt dolgoztunk.
Külön köszönet Anne Barthelnek, szerkesztőmnek a Hay House-nál, aki
oly elegánsan és kecsesen éli az életét. Köszönöm a végtelen törődést és
szakmai segítséget – és hogy kitartottál mellettem. Szerénységed engem is
szerénységre int.
Elismerésemet szeretném kifejezni Katy Koontz és Tim Shields
szerkesztőknek, amiért annyit kaptam tőlük. Kimagasló mértékben járultatok
hozzá a munkámhoz. Köszönöm, hogy hajlandók voltatok ilyen mélyre ásni.
Meg szeretném említeni az összes munkatárunkat, akik az EEG-
csapatban vettek részt és támogattak. Köszönöm, Paula Meyer, Katina
Dispenza, Rhadell Hovda, Adam Boyce, Kristen Michaelis, Belinda Dawson,
Donna Flanagan, Reilly Hovda, Janet Therese, Shashanin Quackenbush,
Amber Lordier, Andrew Wright, Lisa Fitkin, Aaron Brown, Vicki Higgins,
Justin Kerrihard, Johan Pool és Ariel Maguire. Szeretnék köszönetet mondani a
csapatom tagjai házastársainak és partnereinek is, amiért annyira megértők
voltak, és hagyták, hogy a társuk ennyi időt és energiát fektessen abba, hogy
megpróbálja velem jobbá tenni az emberek életét.
Külön adag hálát érzek Barry Goldstein, a mesés zeneszerző iránt, aki a
legtöbb meditációs zenénket szerezte. Köszönöm, hogy segítettél újra
beleszeretni a zenébe.
Natalie Ledwell a Mind Moviestól nagyon sokat tett hozzá az ügyünkhöz.
Nagyra értékelem mind az átalakulás iránti szenvedélyed, mind a kettőnk
barátságát. Segítettél, hogy megváltoztassak sok-sok életet.
Elismerésem legjobb barátomnak, John Dispenzának. Nagyra értékelem
türelmed és lelkesedésed. Imádom a belső illusztrációkat, az ábrákat és a mesés
borítótervet. Tehetséged tényleg égi adomány.
Szeretném megemlíteni fantasztikus neurológuscsapatunkat. Név szerint:
dr. Danijela Debelic, Thomas Feiner, az Institute for EEG-Neurofeedback
igazgatója; Normen Schack, OT, I.F.E.N.; Frank Hegger, OT, I.F.E.N; Claudia
Ruiz és Judi Stivers. Köszönöm a kiváló munkát és azt a képességet, hogy
ekkora életenergiával tudtok adni és szolgálni, köszönöm a szenvedélyt,
amellyel meg akarjátok változtatni a világot, és köszönöm, hogy ilyen nyitott
szívvel és elmével teszitek mindezt. Igazi áldás, hogy ismerhetlek titeket.
Szeretném megköszönni, hogy segítettetek létrehozni az EEG-felvételeket,
hogy a rendelkezésünkre bocsátottátok a legmodernebb eszközöket, hogy
elemeztétek az adatokat, összegyűjtöttétek őket, és időt szakítottatok a sok
elfoglaltságotok mellett arra is, hogy hosszasan elbeszélgessünk arról, mi
természetes és mi természetfeletti. De ami a legfontosabb: köszönöm, hogy
tanítottatok és hittetek bennem. Ti vagytok a friss levegő és tiétek a jövő.
Köszönöm Melissa Watermannak szakértő támogatását a GDV-vel és a
Sputnikkal végzett méréseknél. Köszönet mindazért, amit adtál, és hogy
lehetővé tetted számomra a kutatást. És persze hogy mindig ott voltál
mellettem.
Nagy pacsi dr. Dawson Churchnek zsenialitásért és barátságáért. Te voltál
az, aki hitt abban, hogy képesek vagyunk átlagembereknél is megváltoztatni a
génkifejeződést a workshop néhány napja alatt. Hálás vagyok, amiért benne
vagy a csapatban, és mindig fordulhattunk hozzád, ha tudományos
gyakorlatiasságra volt szükség. Áldott vagyok, hogy ismerhetlek.
Külön köszönet dr. Rollin McCratynak, Jackie Watermannak és Howard
Martinnak, valamint a HeartMath Intézet összes munkatársának.
Nélkülözhetetlen szerepetek volt a kutatásban, és valahányszor adtatok, mindig
önzetlenül tettétek. Áldás a kapcsolatunk.
Szeretném hálámat kifejezni a vállalati tréningeket végző cégemnek, név
szerint Suzanne Qualiának, Beth Wolfsonnak és Florence Yaegernek.
Köszönöm, hogy segítettek megőrizni a látomásomat. Külön hálás vagyok az
összes vállalati trénernek világszerte, akik fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy
személyükben mutassanak példát arra, milyen a változás és milyen a jó vezető.
Köszönöm Justine Ruszczyknak, aki időt szakított rá, hogy minél
mélyebben megértse ezt a munkát. Köszönöm, hogy segítettél a
coachingprogramok fejlesztésében. Alig várom, hogy útjaink ismét
keresztezzék egymást.
Köszönöm Gregg Bradennek a szívből jövő és erős előszót. Maga vagy a
két lábon járó jó példa. Barátságunk nagyon fontos nekem.
Nem tudom eléggé megköszönni Roberta Brittinghamnek a szeretetet és
támogatást. Továbbra is te vagy a legcsodálatosabb, legrejtélyesebb és
legszívközpontúbb ember, akivel valaha találkoztam. Szeretném kifejezni a
hálámat azért a munkáért is, amelyet a kaleidoszkóp kifejlesztésében fejtettél ki.
Senki más nem tudta volna ilyen művészi szinten megoldani ezt a feladatot.
Köszönöm gyermekeimnek, Jace-nek, Giannának és Shennek, akik mind
különleges és egészséges fiatal felnőttek, hogy hagytak időt arra, hogy a
szenvedélyemnek éljek.
Végül szeretnék köszönetet mondani azoknak a tanítványaimnak, akik
részt vettek ebben a munkában. Nagyon sok inspirációt kapok tőletek. Ti épp
most váltok természetfelettivé.
 Hivatkozások

Bevezetés
1. Global Union of Scientists for Peace, “Defusing World Crises: A Scientific
Approach,” https://www.gusp.org/defusing-world-crises/scientific-research/.
2. F. A. Popp, W. Nagl, K. H. Li, et al., “Biophoton Emission: New Evidence for
Coherence and DNA as Source,” Cell Biophysics, vol. 6, no. 1: pp. 33–52 (1984).
1. fejezet
1. R. M. Sapolsky, Why Zebras Don’t Get Ulcers (New York: Times Books, 2004).
Az érzelmi függőségről a Ramtha hool of Enlightenment is tanít; lásd: JZK
Publishing, a division of JZK, Inc., the publishing house for RSE,
http://jzkpublishing.com vagy http://www.ramtha.com.
2. fejezet
1. Úgy is mint Hebb-szabály vagy Hebb-törvény; lásd: D. O. Hebb, The
Organization of Behavior: A Neuropsychological Theory (New York: John Wiley &
Sons, 1949).
2. L. Song, G. Schwartz, and L. Russek, “Heart-Focused Attention and Heart-
Brain Synchronization: Energetic and Physiological Mechanisms,” Alternative
Therapies in Health and Medicine, vol. 4, no. 5: pp. 44–52, 54–60, 62 (1998); D. L.
Childre, H. Martin, and D. Beech, The HeartMath Solution: The Institute of
HeartMath’s Revolutionary Program for Engaging the Power of the Heart’s
Intelligence (San Francisco: HarperSanFrancisco, 1999), p. 33.
3. A. Pascual-Leone, D. Nguyet, L. G. Cohen, et al., “Modulation of Muscle
Responses Evoked by Transcranial Magnetic Stimulation During the
Acquisition of New Fine Motor Skills,” Journal of Neurophysiology, vol. 74, no. 3:
pp. 1037–1045 (1995).
4. P. Cohen, “Mental Gymnastics Increase Bicep Strength,” New Scientist, vol.
172, no. 2318: p. 17 (2001), http://www.newscientist.com/article/dn1591-mental-
gymnastics-increase-bicep-strength.html#.Ui03PLzk_Vk.
5. W. X. Yao, V. K. Ranganathan, D. Allexandre, et al., “Kinesthetic Imagery
Training of Forceful Muscle Contractions Increases Brain Signal and Muscle
Strength,” Frontiers in Human Neuroscience, vol. 7: p. 561 (2013).
6. B. C. Clark, N. Mahato, M. Nakazawa, et al., “The Power of the Mind: The
Cortex as a Critical Determinant of Muscle Strength/Weakness,” Journal of
Neurophysiology, vol. 112, no. 12: pp. 3219–3226 (2014).
7. D. Church, A. Yang, J. Fannin, et al., “The Biological Dimensions of
Transcendent States: A Randomized Controlled Trial,” Elhangzott a francia
Energia- és pszichológiakonferencián, Lyon, Franciaország, 2017. március 18.
3. fejezet
1. N. Bohr, “On the Constitution of Atoms and Molecules,” Philosophical
Magazine, vol. 26, no. 151: pp. 1–25 (1913).
2. Church, Yang, Fannin, et al., “The Biological Dimensions of Transcendent
States: A Randomized Controlled Trial.”
3. Childre, Martin, and Beech, The HeartMath Solution.
4. “Mind Over Matter,” Wired (April 1, 1995),
https://www.wired.com/1995/04/pear.
4. fejezet
1. Popp, Nagl, Li, et al., “Biophoton Emission: New Evidence for Coherence
and DNA as Source.”
2. L. Fehmi and J. Robbins, The Open-Focus Brain: Harnessing the Power of
Attention to Heal Mind and Body (Boston: Trumpeter Books, 2007).
3. A. Hadhazy, “Think Twice: How the Gut’s ‘Second Brain’ Influences Mood
and Well-Being,” Scientific American Global RSS (February 12, 2010),
http://www.scientificamerican.com/article/gut-second-brain/.
4. C. B. Pert, Molecules of Emotion (New York: Scribner, 1997).
5. F. A. Popp, “Biophotons and Their Regulatory Role in Cells,” Frontier
Perspectives (The Center for Frontier Sciences at Temple University,
Philadelphia), vol. 7, no. 2: pp. 13–22 (1988).
6. C. Sylvia, W. Novak, A Change of Heart: A Memoir (New York: Warner Books,
1997).
7. P. Pearsall, The Heart’s Code: Tapping the Wisdom and Power of Our Heart
Energy (New York: Broadway Books, 1998), p. 7.
5. fejezet
1. M. Szegedy-Maszak, “Mysteries of the Mind: Your Unconscious Is Making
Your Everyday Decisions,” U.S. News & World Report (February 28, 2005).
2. M. B. DeJarnette, “Cornerstone,” The American Chiropractor, pp. 22, 23, 28, 34
(July/August 1982).
3. Uo.
4. D. Church, G. Yount, S. Marohn, et al., “The Epigenetic and Psychological
Dimensions of Meditation,” Elhangzott az Omega Intézetben, 2017. augusztus
26-án. Publikáció alatt.
6. fejezet
1. “Electromagnetic Fields and Public Health: Electromagnetic Sensitivity,”
World Health Organization backgrounder (December 2005),
http://www.who.int/peh-emf/publications/facts/fs296/en/; WHO workshop on
electromagnetic hypersensitivity (October 25–27, 2004), Prague, Czech
Republic, http://www.who.int/peh-
emf/meetings/hypersensitivity_prague2004/en/.
7. fejezet
1. D. Mozzaffarian, E. Benjamin, A. S. Go, et al. on behalf of the American
Heart Association Statistics Committee and Stroke Statistics Subcommittee,
“Heart Disease and Stroke Statistics—2016 Update: A Report from the
American Heart Association,” Circulation, 133:e38–e360 (2016).
2. Childre, Martin, and Beech, The HeartMath Solution.
3. HeartMath Institute, “The Heart’s Intuitive Intelligence: A Path to Personal,
Social and Global Coherence,” https://www.youtube.com/watch?
v=QdneZ4fIIHE (April 2002).
4. Church, Yang, Fannin, et al., “The Biological Dimensions of Transcendent
States: A Randomized Controlled Trial.”; Church, Yount, Marohn, et al., “The
Epigenetic and Psychological Dimensions of Meditation.”
5. R. McCraty, M. Atkinson, D. Tomasino, et al., “The Coherent Heart: Heart-
Brain Interactions, Psychophysiological Coherence, and the Emergence of
System-Wide Order,” Integral Review, vol. 5, no. 2: pp.10–115 (2009).
6. T. Allison, D. Williams, T. Miller, et al., “Medical and Economic Costs of
Psychologic Distress in Patients with Coronary Artery Disease,” Mayo Clinic
Proceedings, vol. 70, no. 8: pp. 734–742 (August 1995).
7. R. McCraty and M. Atkinson, “Resilience Training Program Reduces
Physiological and Psychological Stress in Police Officers,” Global Advances in
Health and Medicine, vol. 1, no. 5: pp. 44–66 (2012).
8. M. Gazzaniga, “The Ethical Brain,” The New York Times (June 19, 2005),
http://www.nytimes.com/2005/06/19/books/chapters/the-ethical-brain.html.
9. R. McCraty, “Advanced Workshop with Dr. Joe Dispenza,” Carefree Resort
and Conference Center, Carefree, Arizona (February 23, 2014).
10. W. Tiller, R. McCraty, and M. Atkinson, “Cardiac Coherence: A New,
Noninvasive Measure of Autonomic Nervous System Order,” Alternative
Therapies in Health and Medicine, vol. 2, no. 1: pp. 52–65 (1996).
11. McCraty, Atkinson, Tomasino, et al., “The Coherent Heart: Heart-Brain
Interactions, Psychophysiological Coherence, and the Emergence of System-
Wide Order.”
12. R. McCraty and F. Shaffer, “Heart Rate Variability: New Perspectives on
Physiological Mechanisms, Assessment of Self-Regulatory Capacity, and Health
Risk,” Global Advances in Health and Medicine, vol. 4, no. 1: pp. 46–61 (2015); S.
Segerstrom and L. Nes, “Heart Rate Variability Reflects Self- Regulatory
Strength, Effort, and Fatigue,” Psychological Science, vol. 18, no. 3: pp. 275–281
(2007); R. McCraty and M. Zayas, “Cardiac Coherence, Self- Regulation,
Autonomic Stability, and Psychosocial Well-Being,” Frontiers in Psychology; vol.
5: pp. 1–13 (September 2014).
13. K. Umetani, D. Singer, R. McCraty, et al., “Twenty-Four Hour Time
Domain Heart Rate Variability and Heart Rate: Relations to Age and Gender
over Nine Decades,” Journal of the American College of Cardiology, vol. 31, no. 3:
pp. 593–601 (March 1, 1998).
14. D. Childre, H. Martin, D. Rozman, and R. McCraty, Heart Intelligence:
Connecting with the Intuitive Guidance of the Heart (Waterfront Digital Press,
2016), p. 76.
15. R. McCraty, M. Atkinson, W. A. Tiller, et al., “The Effects of Emotions on
Short-Term Power Spectrum Analysis of Heart Rate Variability,” The American
Journal of Cardiology, vol. 76, no. 14 (1995): pp. 1089–1093.
16. Pert, Molecules of Emotion.
17. Uo.
18. Song, Schwartz, and Russek, “Heart-Focused Attention and Heart-Brain
Synchronization.”
19. Childre, Martin, and Beech, The HeartMath Solution, p. 33.
20. Song, Schwartz, and Russek, “Heart-Focused Attention and Heart-Brain
Synchronization.”
21. Childre, Martin, and Beech, The HeartMath Solution.
22. J. A. Armour, “Anatomy and Function of the Intrathoracic Neurons
Regulating the Mammalian Heart,” in I. H. Zucker and J. P. Gilmore, eds.,
Reflex Control of the Circulation (Boca Raton, FL: CRC Press, 1998), pp. 1–37.
23. O. G. Cameron, Visceral Sensory Neuroscience: Interoception (New York:
Oxford University Press, 2002).
24. McCraty and Shaffer, “Heart Rate Variability: New Perspectives on
Physiological Mechanisms, Assessment of Self-Regulatory Capacity, and Health
Risk.”
25. H. Martin, “TEDxSantaCruz: Engaging the Intelligence of the Heart,”
Cabrillo College Music Recital Hall, Aptos, CA, June 11, 2011,
https://www.youtube.com/watch?v=A9kQBAH1nK4.
26. J. A. Armour, “Peripheral Autonomic Neuronal Interactions in Cardiac
Regulation,” in J. A. Armour and J. L. Ardell, eds., Neurocardiology (New York:
Oxford University Press, 1994), pp. 219–44; J. A. Armour, “Anatomy and
Function of the Intrathoracic Neurons Regulating the Mammalian Heart,” in
Zucker and Gilmore, eds., Reflex Control of the Circulation, pp. 1–37.
27. McCraty, Atkinson, Tomasino, et al., “The Coherent Heart.”
8. fejezet
1. E. Goldberg and L. D. Costa, “Hemisphere Differences in the Acquisition
and Use of Descriptive Systems,” Brain Language, vol. 14, no. 1 (1981), pp. 144–
73.
14. fejezet
1. A. Aspect, P. Grangier, and G Roger, “Experimental Realization of Einstein-
Podolsky-Rosen-Bohm Gedankenexperiment: A New Violation of Bell’s
Inequalities,” Physical Review Letters, vol. 49, no. 2 (1982): pp. 91–94; A.
Aspect, J. Dalibard, and G. Roger, “Experimental Test of Bell’s Inequalities
Using Time-Varying Analyzers,” i, vol. 49, no. 25 (9182): pp. 1804–1807; A.
Aspect, “Quantum Mechanics: To Be or Not to Be Local,” Nature, vol. 446, no.
7138 (April 19, 2007): pp. 866–867.
2. D. Bohm, Wholeness and the Implicate Order volume 135 (New York:
Routledge, 2002).
3. I. Bentov, Stalking the Wild Pendulum: On the Mechanics of Consciousness
(New York: E. P. Dutton, 1977); Ramtha, A Beginner’s Guide to Creating Reality
(Yelm, WA: JZK Publishing, 2005).
12. fejezet
1. W. Pierpaoli, The Melatonin Miracle: Nature’s Age-Reversing, Disease-Fighting,
Sex-Enhancing Hormone (New York: Pocket Books, 1996); R. Reiter and J.
Robinson, Melatonin: Breakthrough Discoveries That Can Help You Combat
Aging, Boost Your Immune System, Reduce Your Risk of Cancer and Heart
Disease, Get a Better Night’s Sleep (New York: Bantam, 1996).
2. S. Baconnier, S. B. Lang, and R. Seze, “New Crystal in the Pineal Gland:
Characterization and Potential Role in Electromechano-Transduction,” URSI
General Assembly, Maastricht, Netherlands, August 2002.
3. T. Kenyon and V. Essene, The Hathor Material: Messages from an Ascended
Civilization (Santa Clara, CA: S.E.E. Publishing Co., 1996).
4. R. Hardeland, R. J. Reiter, B. Poeggeler, and D. X. Tan, “The Significance of
the Metabolism of the Neurohormone Melatonin: Antioxidative Protection and
Formation of Bioactive Substances,” Neuroscience & Biobehavioral Reviews, vol.
17, no. 3: pp. 347–57 (Fall 1993); A. C. Rovescalli, N. Brunello, C. Franzetti, and
G. Racagni, “Interaction of Putative Endogenous Tryptolines with the
Hypothalamic Serotonergic System and Prolactin Secretion in Adult Male
Rats,” Neuroendocrinology, vol. 43, no. 5: pp. 603–10 (1986); G. A. Smythe, M. W.
Duncan, J. E. Bradshaw, and M. V. Nicholson, “Effects of 6-methoxy-1,2,3,4-
tetrahydro-beta-carboline and yohimbine on hypothalamic monoamine status
and pituitary hormone release in the rat,” Australian Journal of Biological
Sciences, vol. 36, no. 4: pp. 379–86 (1983).
5. S. A. Barker, J. Borjigin, I. Lomnicka, R. Strassman, “LC/MS/MS Analysis of
the Endogenous Dimethyltryptamine Hallucinogens, Their Precursors, and
Major Metabolites in Rat Pineal Gland Microdialysate,” Biomedical
Chromatography, vol. 27, no. 12: pp.1690–1700 (December 2013), doi:
10.1002/bmc.2981.
6. Hardeland, Reiter, Poeggeler, and Tan, “The Significance of the Metabolism
of the Neurohormone Melatonin.”
7. David R. Hamilton, Why Kindness Is Good for You (London: Hay House UK,
2010), pp. 62–67.
8. R. Acher and J. Chauvet, “The Neurohypophysial Endocrine Regulatory
Cascade: Precursors, Mediators, Receptors, and Effectors,” Frontiers in
Neuroendocrinology, vol. 16: pp. 237–289 (July 1995).
9. D. Wilcox, “Understanding Sacred Geometry & the Pineal Gland
Consciousness,” lecture available on YouTube at
https://youtu.be/2S_m8AqJKs8?
list=PLxAVg8IHlsUwwkHcg5MopMjrec7Pxqzhi.
13. fejezet
1. Global Union of Scientists for Peace, “Defusing World Crises: A Scientific
Approach.”
2. Uo.
3. D. W. Orme-Johnson, C. N. Alexander, J. L. Davies, et al., “International
Peace Project in the Middle East: The Effects of the Maharishi Technology of
the Unified Field,” Journal of Conflict Resolution, vol. 32, no. 4 (December 4,
1988).
4. D. W. Orme-Johnson, M. C. Dillbeck, and C. N. Alexander, “Preventing
Terrorism and International Conflict: Effects of Large Assemblies of
Participants in the Transcendental Meditation and TM-Sidhi Programs,” Journal
of Offender Rehabilitation, vol. 36, no.1–4: pp. 283–302 (2003).
5. “Global Peace—End of the Cold War,” Global Peace Initiative,
http://globalpeaceproject.net/proven results/case-studies/global-peace-end-of-
the-cold-war/.
6. J. S. Hagelin, M. V. Rainforth, K. L. C. Cavanaugh, et al., “Effects of Group
Practice of Transcendental Meditation Program on Preventing Violent Crime in
Washington, D.C.: Results of the National Demonstration Project, June–July
1993,” Social Indicators Research, vol. 47, no. 2: pp. 153–201 (June 1999).
7. R. D. Nelson, “Coherent Consciousness and Reduced Randomness:
Correlations on September 11, 2001,” Journal of Scientific Exploration, vol. 16, no.
4: pp. 549–70 (2002).
8. “What Are Sunspots?” Space.com, http://www.space.com/14736-sunspotssun-
spots-explained.html (February 29, 2012).
9. A. L. Tchijevsky (V. P. de Smitt trans.), “Physical Factors of the Historical
Process,” Cycles, vol. 22: pp. 11–27 (January 1971).
10. S. Ertel, “Cosmophysical Correlations of Creative Activity in Cultural
History,” Biophysics, vol. 43, no. 4: pp. 696–702 (1998).
11. C. W. Adams, The Science of Truth (Wilmington, DE: Sacred Earth
Publishing, 2012), p. 241.
12. “Earth’s Atmospheric Layers,” (January 21, 2013),
https://www.nasa.gov/mission_pages/sunearth/science/atmosphere-
layers2.html.
13. R. Wever, “The Effects of Electric Fields on Circadian Rhythmicity in Men,”
Life Sciences in Space Research, vol. 8: pp. 177–87 (1970).
14. Iona Miller, “Schumann Resonance,” Nexus Magazine, vol. 10, no. 3 (April–
May 2003).
15. Childre, Martin, Rozman, and McCraty, Heart Intelligence: Connecting with
the Intuitive Guidance of the Heart.
16. R. McCraty, “The Energetic Heart: Bioelectromagnetic Communication
Within and Between People, in Bioelectromagnetic and Subtle Energy
Medicine,” in P. J. Rosch and M. S. Markov, eds., Clinical Applications of
Bioelectromagnetic Medicine (New York: Marcel Dekker, 2004).
17. Childre, Martin, Rozman, and McCraty, Heart Intelligence: Connecting with
the Intuitive Guidance of the Heart.
18. R. McCraty, “The Global Coherence Initiative: Measuring Human-Earth
Energetic Interactions,” Heart as King of Organs Conference, Hofuf, Saudi
Arabia (2010); R. McCraty, A. Deyhle, and D. Childre, “The Global Coherence
Initiative: Creating a Coherent Planetary Standing Wave,” Global Advances in
Health and Medicine, 1(1): pp. 64–77 (2012); R. McCraty, “The Energetic
Heart,” in Clinical Applications of Bioelectromagnetic Medicine.
19. HeartMath Institute, “Global Coherence Research,”
https://www.heartmath.org/research/global-coherence/.
20. S. M. Morris, “Facilitating Collective Coherence: Group Effects on Heart
Rate Variability Coherence and Heart Rhythm Synchronization,” Alternative
Therapies in Health and Medicine, vol. 16, no. 4: pp. 62–72 (July–August 2010).
21. K. Korotkov, Energy Fields Electrophotonic Analysis in Humans and Nature:
Electrophotonic Analysis, 2nd edition (CreateSpace Independent Publishing
Platform, 2014).
22. D. Radin, J. Stone, E. Levine, et al., “Compassionate Intention as a
Therapeutic Intervention by Partners of Cancer Patients: Effects of Distant
Intention of the Patients’ Autonomic Nervous System,” Explore, vol. 4, no. 4
(July–August 2008).
 Mutató

Megjegyzés: a dőlt számmal szedett oldalszámok az ábrákat jelölik

A
adrenalin 72
agy
előhangolása a jövő emlékeire 218–220
agy-gerincvelői folyadék 151–153, 152–155, 288, 288, 289, 290
bal/jobb agyfélteke 216, 306
belépés a tudatalattiba 135–137, 144
elektroenkefalogramok (EEG) 15, 95
elme teremtése 53–55
energia fejlődése 156–162, 157, 159, 161
energiaközpontok miniagya 36, 119–121, 120, 141
idegi hálózatok 54, 70, 223
mentális gyakorlás és 62–65
neokortex 91, 117, 208–210, 216
neurogenezis 163
neurokardiológia 192
neuropeptidek 141, 142, 143
szívagy 192–194
test mint mágnes és 150–156, 150-156
tudatos, tudat alatti és analitikus elme összevetése 208–210, 209
agyalapi mirigy
funkciója 298–299
mint energiaközpont 120, 96–99
agy-gerincvelői folyadék 151–156, 152–155, 290, 289–290
agyhullám-frekvenciák
áttekintés 77–80, 79
belépés a tudatalattiba 115–119, 118
kaleidoszkópvideó és 211–212
kvantummező és koherens/inkoherens agyhullámok 91–94, 92
kvantummező és változás 94, 96
szerotonin és 280
szív koherenciája és 189
agy jobb féltekéjének folyamatai 216, 306
agykamra-rendszer 288, 289
alfa-agyhullámok
átkerülni bétából alfába 117–119, 118, 135–136
jelen pillanat és 77–81, 79
kaleidoszkópvideó 211–212, 216–217
kvantummező és 93–95, 94
álom 280, 298
analitikus elme
belépés a tudatalatti elmébe 117–118, 118
koherenciafolyamat és meghaladása 322
antioxidánsok 294–295
anyag
befolyásolja az energia 148, 148–50, 149
figyelem 274–2275
háromdimenziós univerzum és 243–245
Arizonai Egyetem 189
Armour, J. Andrew 192
Aspect, Alain 263
atomok
áttekintés, példa a kötésre 76, 75–76
klasszikus és kvantummodellek 258, 257–259
kvantumuniverzum fogalma és 89
szubatomi energiaszint 130–134, 131
autonóm idegrendszer (ANS)
áttekintés 16, 36–37
koherencia kontra inkoherencia 321
szív koherenciája és 183–185, 191–192

B
bal agyfélteke folyamatai 216, 306
békehozó projektek
lead/lag elemzése 312–314
története 312–314
béke mint létállapot 341–346
benzodiazepinek 294
béta-agyhullámok
átmenni bétából alfába 117–119, 118, 135
energiát fejleszteni az agyban gamma-hullámokkal 156–158, 157, 291–292
jelen pillanat és 77–80, 79
kvantummező és 93–99, 94
biofotonok 114, 132
Bio-Well szoftver 136
bizalomkísérlet 298–299
Bohm, David, 264
bűntudat, tárolás 143–145, 144

C, CS
cilia 289, 290
cirkadián ritmus 281
Cleveland Klinika 63
csecsemőmirigy
mint energiaközpont 120, 123
Csizsevszkij, Alekszandr 316

D
delta-agyhullámok 78, 79, 94, 189
Descartes, René 179
DHEA 284
dimenzionalizálási folyamat 224–226
dimetil-triptamin (DMT) 297
düh tárolása 141–142, 142

E, É
ébrenlét 280
egyesült mező 262, 266–277, 265, 272
egyiptomiak (ókori)
szívről 179
tobozmirigy és 306, 306–308
egységtudat
áttekintés 23, 42
egyesült mező 265, 266–277, 267, 272
forrásenergia 268, 275–277
Einstein, Albert 262–263, 296
elektroenkefalogram (EEG) 15, 95, 189–190
elektromágneses energia
érzelmek és 59, 60, 60–62, 96–102, 98, 100
Föld elektromágneses tere 324–318, 316
test mint mágnes 147–156, 147–156
elme
belépés a tudatalattiba 134–137, 144, 135–136
energiaközpontok miniagya 18, 119–122, 120, 141
létrehozása 53–55
emelkedett érzelmek
epigenetika és 162–165, 164
immunoglobulin A (IgA) és 68–69, 68
mozgásban lévő energiaként 59
példa 38–41
szív koherenciája és 181
szív koherenciájának fenntartása és 197–202, 198, 199, 201
szándékkal ötvözve 96–102, 98, 100
tobozmirigyből 302–305
emergencia 319–321
emésztő- és hasnyálmirigyek (energiaközpont) 120, 122–124
energia
áttekintés 18
emelkedett érzelmek és szándék ötvözése 96–102, 98, 100
energia visszaszerzése meditációval 81–86, 82
 energia visszaterelése a jelen pillanathoz 77–86, 79, 82, 86
figyelem és az energia áramlása a jelen pillanathoz 70–72, 71
forrásenergia (egység) 267, 275–276
kvantummező és annak változásai 96–102, 98, 100
megváltoztatása a jelen pillanatban 60, 60–62
önszervező intelligenciaként 87–91
tobozmirigy és az energia áramlása az agyba 290–293, 291–293
energiahullám 90, 301
energiaközpontok 119–124, 120
áramlása 125–128, 126, 127, 141–147, 142, 144
áttekintés 18
belép a tudat alatti elmébe 117–119, 118, 109–110
csakrák meghatározása 118
elektromágneses energia 111–115, 112–114
energiamező kimerítése 128–130, 129
megáldása 111–137
konvergens és divergens fókusz 116–117
miniagya 36, 119–121, 120, 141
növelni az energiát 134–137
nyolc energiaközpont leírása 122–124
a szív mint híd a többi energiaközpont felé 182–183
szubatomi energiaszint 130–134, 131
entrópia 115
epigenetika
emelt érzelmek felkarolása 162–165, 164
jelen pillanat és 65–69, 69
stressz és környezeti hatások 37–38
érzelmek
energia és információ megosztása 75, 75–77
energia visszaszerzése meditációval 76
epigenetika és 91–95
lineáris idő és 250
mozgásban lévő energiaként 59, 60–61
negatív érzelmek 72–77
esettanulmányok 169–178, 237–241, 331–339
áttekintés 23, 24, 26, 169, 237, 331

F
Fehmi, Les 117
félelem
anyagra kontra energiára irányuló 274–275
energiaáram a jelen pillanatban 61, 70–72, 71
energia és figyelem iránya 152–156, 153–156
jelen pillanat fogalma és 55
fény
elektromágneses energiában 111–114, 112–114
meghatározása 59
figyelem
 konvergens fókusz 117
megváltoztatni az energiáját 195–196
Fibonacci-állandó, 306, 307
forrásenergia (egység) 267, 275
fotók, elektromágneses formában
példák 114
Föld elektromágneses mezője 314–318, 316
frekvencia
elektromágneses energiában 111–115, 112–114
kimatika 301
megtanulni megváltoztatni 18
óm 319

G, GY
gabonakörök (Roundway, Anglia) 305, 306
gamma-agyhullámok
agyba juttatott energia és 291
agyba szublimálni az energiát 156–158, 157
gátizmok 152–153, 153, 160
gázkibocsátás-vizualizáló készülék (GDV) 83, 136
Globálistudat-projekt (Princeton Egyetem) 314
gondolkodás-érzés ciklus
mint létállapot 55, 57, 68
test átkondicionálása az új elmére és 139–147, 142, 144
görögök (ókori)
a szívről 179
tobozmirigy és 307–308, 308
gyors szemmozgás (REM) alvásfázis 281

H
harmadik szem 293–294, 302
harmadik személy technika 64
háromdimenziós valóság
áttekintés 211–212
univerzum 243–246, 245
lineáris idő 246–251, 250
Harvard Egyetem 63
HeartMath Intézet (HMI)
áttekintés 16, 180–181
fény és frekvencia 111–115, 112–114
globális koherenciafigyelő rendszer (GCMS) 320
Globális Koherenciakezdeményezés (GCI) 296–297, 303–304
kollektív koherens adatok, 324–326, 325
pulzusszám-variabilitás (HRV) elemzése, 185–188, 187
Schumann-rezonancia és 318–319
szív elektromágneses mezőjének vizsgálata 322
szív intelligenciájáról 179–182
a szív elektromágneses terével kapcsolatos kutatás, 322
Hermész (görög mitológia) 307, 308
homeosztázis 183–185
Hórusz-szem 306, 306
hulladék-DNS 165
hullámfüggvény-összeomlás 89
hullámhossz az elektromágneses energiában 113–114, 114–115

I
idegrendszer
áttekintés 183–185
autonóm (ANS) 16, 36–37, 93, 191–194
központi 150
paraszimpatikus 156, 183–185, 190–192
perifériás 290–291, 291
szimpatikus 156, 183–185, 291
immunoglobulin A (IgA), 68–69, 69
melatonintermelés és 48, 210, 217, 280
mentális mozik és napszak 222
indukciós mező 153, 153–155, 154, 290, 291
inkoherencia és 321–323
intratekális nyomás 160, 286, 289
ismeretlen
jelen pillanat és 55–62, 58, 61–62, 61
kémiai átalakítás és 302–305
lehetőséget teremteni és 91
találkozás vele 47
ismert
meghatározása 72
szokások és 56–59, 58, 80, 140, 230–233
isteni geometria 300–301
izomfejlesztés mentális gyakorlással 63–64

J
jelen pillanat 53–86
áttekintés 19–20, 53–55
epigenetika és 65–69, 69
figyelem és energiaáramlás 60–62, 70–72, 58
ismeretlen és 55–62, 58, 60, 61
mentális próba és 62–65
stresszhormonok leküzdése 72–77, 75
visszaszerezni vele az energiát 77–86, 79, 82, 86
Jézus 297
jövőbeli valóság
agy felkészítése a jövő emlékeire 233–235
elképzelni 230–233
jelen pillanat és 41–48
létrehozása 15–16
ráhangolódni 108–109
K
Ká 120, 124
kaduceusz 307, 308
kalcitkristályok 285–287, 287
képek, külső 64
keresztcsont 150, 150–151
Kessler Alapítványi Kutatóközpont 64
kimatika 301
Kirlian, Szemjon Davidovics 114
koherencia
koherens energia építése 135–136
koherens/inkoherens agyhullámok 91–94, 92
koherens szívritmus 37
Koherenciaprojekt 311–329
áttekintés 17, 25, 311–312
emergencia és 319–321
események 326–327, 328
esettanulmány 334–335
Föld elektromágneses tere és 314–318, 316
koherencia kontra inkoherencia 321–323
kollektív koherens mező kiépítése 324–326
konstruktív interferencia 325, 325
Schumann-rezonancia és 318–319
kondicionálás 203–208
konstruktív interferencia 325, 325
konvergens fókusz 116–117
Korotkov, Konsztantyin 83
kortizol
immunrendszer és 28, 68–69, 69
krónikus stressz és 73
melatonin és kortizol inverz kapcsolata 282–283, 283
König, H. L. 318
központi idegrendszer 151
kreatív energia áramlása
energiaközpontok között 125–128, 126, 127
energiatárolás és 141–147, 142, 144
krónikus stressz 72, 184–185, 191–192
külső képek 64
külső környezet zaja 115
kvantummező 87–109
agyba juttatott energia 292
agyi változások és 91–95, 92, 94
áttekintés 21, 87–91
biofotonok 114, 132
előnyei 39
energiaváltozások és 96–102, 98, 100
időtér meghatározása 246
 kvantumesemények 89–101
mint a természet belső törvényei 251–254, 252, 253
ráhangolódás meditációban (példa) 102–106, 104

L
Ledwell, Glen és Natalie 213–217
légzéstechnikák
előnyei 22
piezoelektromos hatás és 285–289, 287, 2288
létállapot
elektromágneses energiája 96
jelen pillanat fogalma és 55, 59, 68
megtestesítve a békét mint 341–346
libanoni békeprojekt 312
lineáris idő 249–250, 250
L-triptofán 281–282, 382

M
mandalák 212, 300
Marketing Mastermind csoport 214
Máté 6:22 297
Max Planck intézet 318
Mayo Klinika 184
meditáció
agyhullám frekvenciája 77–80, 79, 91–95, 94
békéért mint a létállapotért 341//346
belső állapot megváltoztatására 76
előnyei 34–38
energia visszaszerzése meditációval 80–85, 82
időt hagyni rá 84
kóbor gondolatok közben 80–83
testtartások 229–230
meditációs gyakorlatok
Energiaközpontok megáldása 137
kaleidoszkóp és mentális mozi 227
Koherenciaprojekt 329
ráhangolódás az előkészületek során 106–108
ráhangolódni az idő és tér felsőbb dimenzióira 308–309
ráhangolódni az új lehetőségekre 108–109
sétáló meditáció 235–236
test átkondicionálása az új elmére 166–168
téridő, időtér 277
melatonin
anyagcserehatásai 289, 294–297, 294
belőle előállított metabolitok 289, 294–297, 294
előnyei 25, 124, 280–284, 284, 292
késő esti termelődése 48, 210, 217, 282
mellékvese-hormonokhoz fűződő inverz kapcsolata 282, 283
 metilációs folyamat 282, 282
ősi szimbólumok a tobozmirigyről és 306–308, 306, 307
piezoelektromos tulajdonságok és 285–286
mellékvesék (energiaközpont) 120, 122–124
mélyizmok 152, 153
memória
mintafelismerés és 246
múlt tapasztalatainak megismétlése 28–20, 54–55
zene és 218–221
mentális mozi és kaleidoszkóp 203–227
dimenzionálási folyamat 224–226
elmerülés benne és felhasználásai 221–224
kaleidoszkóp a háromdimenziós valóság vizuális észleléséhez 211–212, 216–217
kaleidoszkóp a kimatikával összevetve 301
kondicionálás és 203–208
mentális mozi fejlesztése 213–217
zene ereje 218–220
mentális próba 62–65
metilációs eljárás 281, 281
mezopotámiaiak a szívről 179
Mi a csudát tudunk a világról? (dokumentumfilm) 48
mintafelismerés
valóságérzékelés és 246

N, NY
napciklusok és a Föld kapcsolata 314–318, 316
nemi mirigyek (energiaközpont) 120, 122–124
Nemzetközi Biofizikai Intézet (IIB) 114
neokortex
jobb és bal agyfélteke 216
mint gondolkodó agy 91, 117
neurális hálózatok 54, 70, 224
neurogenezis 163
neurokardiológia 192
neuropeptidek 141
nyílt fókusz 119–122, 118

O, Ó
Ohiói Egyetem 64
oxitocin 298–299
óm 319

Ö, Ő
önértékelés (esettanulmány) 237–239
ötdimenziós multiverzum
idő és hely közötti kapcsolat 255, 260, 261, 262–265
övsömörreklám, példa 203–208
őssejtek 67
P
pajzsmirigy (energiaközpont) 120, 122–124
Peoc’h, René 99
piezoelektromos tulajdonságok 285–289, 287
pinolinok 94–295
Pisciotti, Frank 212
Popp, Fritz-Albert 114
pránacső 159, 159–160
Princeton Biofeedbackközpont 117
Princeton Egyetem 314
pulzusszám-variabilitás (HRV) elemzése
agy és szív közötti kommunikáció 185–188, 187
áttekintés 16
Koherenciaprojekt 326–327, 328
összehangolódni másokkal 323
példa 197–202, 198, 199, 201

R
ráhangolódás
éberség 44, 101
példa 102–106, 104
RAND Corporation 313
reklám, kondicionálás általa 203–208
retikuláris aktiváló rendszer (RAS) 291
retikuláris képződmény 161
reziliencia 183–185
Ringer-oldat 185
rómaiak (ókori) a szívről 179

S, SZ
Schumann-rezonancia 318–319
Schumann, W. O. 318–319
Schwartz, Gary 189
sétáló meditáció 229–236
agy felkészítése a jövő emlékeire 233–235
elképzelni a jövőt vele 230–233
meditációs testtartások, áttekintés 229–230
öntudatlan viselkedés és 230–233
példa 38
speciális relativitáselmélet 262–263
Sputnik antenna (érzékelő) 83, 324
stressz
állandósult túlélőmód következményei 246–248
epigenetika és 65–69, 69
érzelmi stressz mint függőség 32–34
immunválasz 31–32
krónikus stressz 73, 184, 191–192
 melatonin előnyei 283, 282–284
stresszes események emléke 28–30, 54–55
stresszhormonok, áttekintés 28–30, 34
stresszhormonok leküzdése a jelen pillanatban 72–77, 75
stresszhormonok túlélési módban 133–134
Sylvia, Claire 132–133
szándék
emelkedett érzelmek 96–102, 98, 100
energiaközpontok és 120
koherencia és 181
példa 102–106, 104
szénhidrátok lebontása 284
szent geometria 300
szeparáció (látszólagos) és az összetartozás valósága 245–247, 251, 254–257, 255, 257
szeptember 11-i események, kollektív érzelmi válasz 314
szerotonin 280–284, 282–284
szexuális fantáziák 145
szimpatikus idegrendszer
agyba juttatott energia és 156–157, 2929
szívkoherencia és 183–185, 191–192
szintrópia 115
szívkoherencia 179–202
agy koherenciája és 94
áttekintés 23, 179–182
autonóm idegrendszer (ANS) és 183–185
előnyei 188–191
idő-tér kontinuum és 253–254
koherens szívritmus 37
krónikus stressz és 184, 191–192
meditáció 200
meghatározása 181
őszinte érzelmek 97
példák 197–202, 198, 199, 201
szívagy 192–194, 193
szívintelligencia és 189
szívközpont 121, 194–196
szív mint híd a többi energiaközpontok felé 182–183
szokások
ismétlésük 140
legyőzni őket meditáció során 80, 230
kialakulása, 55–60, 58
szubatomi energiaszint 130–134, 131
szupertudatos tudatállapot, gamma-frekvenciájú agyhullámok 78–80, 79, 157–158, 157

T
talamusz 292, 291–292
talamuszkapu 161, 161
televízió, kondicionálás általa 203–208
téridő és időtér 243–277
áttekintés 25
egyesült mező és 266–277, 267, 272
háromdimenziós univerzum és 243, 246, 245
időtér, meghatározása 246
kvantummező kiépítése 257–266, 258, 260–261, 265
kvantumtörvények és 251–254
meghatározása 246
ötdimenziós multiverzum 255, 260, 261, 262–266
stressz következményei 246–248
szeparáció (látszólagos) és az összetartozás valósága 245–247, 251, 254–257, 255, 257
3D-s téridővalóság 248–251
természetfeletti 27–51
fejleszteni az agy energiáját 157, 158
felkészülés rá 13–19
misztikus élmény és kaleidoszkópos videó 217
misztikus élmények, példák 41–51
szerző tapasztalatai vele kapcsolatban 41–51
tudat transzcendentális pillanatai 280
Willems-példa 27–41
test átkondicionálása az új elmére 139–168
áttekintés 23–24
emelkedett érzelmek felkarolása 162–165, 164
fejleszti az agy energiáját 156–162, 157, 159, 161
Test átkondicionálása az új elmére (CD) 168
test mint mágnes 147–162, 147–156
Texasi Egyetem, San Antonio 64
théta-agyhullámok
áttekintés 78–79, 79, 93–94, 94
kaleidoszkópvideó 211–212, 216–217
tobozmirigy 279–309
aktiválása 284–286
áttekintés 279–280
egységtudat 23, 42, 95, 265, 266–277, 267, 272
emelkedett érzelmek 302–305
energia eljuttatása az agyba 290–293, 291, 292, 293
Én megkoronázása és 308
idő és tér viszonyában 243–244, 245
meghatározása 298
megváltozott tudatállapot mint misztikus élmény 41
melatoninból előállított metabolitok 294–297, 294
melatonin és szerotonin, áttekintés 280–284, 282–284
metabolitok belőle 289, 290
mint jelátalakító 297–302
a négy tudatállapot 280
ősi szimbólumok 306–308, 306–307
példa 41–42
piezoelektromos hatása 285–289, 287
tobozmirigy (energiaközpont) 120, 122–124
tóruszmező 156, 156, 293
transz
agyhullám frekvenciája 211
szokások levetkőzése vele 232–233
transzplantációs betegek 132–133
T-sejtek 190
tudatalatti
belépni 135–136, 141–142, 142
tudatos, tudat alatti és analitikus elme összevetése 208–210, 209
tudatlan elme, szokások és cselekedetek 56–59, 58, 80, 140, 230–233
tudatosság
ráhangolódás 101–102
szupertudatos állapot 78–80, 79, 157–158, 157
tudatos, tudat alatti és analitikus elme összevetése 208–210, 209
tudattalan elme 56–59, 58, 80, 140, 231–233
tudat transzcendentális pillanatai 280
túlélőmód
állandósult túlélőmód következményei 246–248
energiaközpontjai 128–130, 129
energiatárolás a testben 141–147, 142, 144
félelem 55, 194–195
inkoherens állapot 188
stresszhormonok 133–134
test mint mágnes és 149
üss vagy fuss reakció 31, 73, 116, 183

V
valóságérzékelés 305
változás
teremtése 99
választás szerint, 34–38
vazopresszin 298–300
véletlenesemény-generátor (csibék/robot) kísérlet, 99–100, 100
vízöntő kora 317
vizualizáció és dimenzionálás folyamatának összevetése 224

W
Wever, Rutger 318
WHO 173
Willems, Anna 27–41

Z, ZS
zene, ereje 218–220
zongoragyakorlat mint mentális próba 63–64
zsigerek 120, 120–124
zsír 284
5-hidroxitriptofán (5-HTP) 282
 A szerzőről

Fotó: Syvonne Kozuch

Joe Dispenza nemzetközileg ismert előadó, kutató, vállalati tanácsadó, író és

tanító, akit öt kontinens több mint 32 országába hívtak már meg beszédet
tartani. Előadói és tanítói tevékenységét az a meggyőződés vezérli, hogy
mindannyiunkban megvan a korlátlan képességek kifejlesztésének lehetősége.
Könnyen érthető, bátorító és együttérző stílusával több ezer embernek adta már
át a tanításait, részletesen elmagyarázva, hogyan lehet áthuzalozni az agyat és
hogyan lehet a testet átkondicionálni úgy, hogy maradandó változások jöjjenek
létre.
 Nemcsak online és telekurzusokat tart, hanem személyes, háromnapos
progresszív workshopokat és ötnapos haladó workshopokat vezet Amerikában
és világszerte. 2018 óta workshopjai egyhetesre nyúlnak, a progresszív és haladó
workshopok tartalma pedig online is elérhető. (Részletes információ az
eseményekről a www.drjoedispenza.com weboldalon található.) Joe a honolului
Kvantum Egyetem oktatója, a rhinebecki (New York állam) Holisztikus
Kutatások Omega Intézetének munkatársa, valamint a stockbridge-i
(Massachusetts) Kripalu Jóga- és Egészségközpont tagja. Emellett ő az atlantai
(Georgia) Life Egyetem kutatási bizottságának meghívott elnöke is.
Kutatóként szenvedélyesen érdeklődik a spontán remissziók mögött álló
tudományos háttér iránt, amely az idegtudomány, az epigenetika és a
kvantumfizika metszéspontjában fekszik. Megszerzett tudását arra használja,
hogy segítsen az embereknek meggyógyítani magukat egyszerű betegségekből,
krónikus elváltozásokból, sőt halálos megbetegedésekből, hogy teljesebb,
boldogabb életet tudjanak élni, miközben a tudatuk is magasabb szintre lép.
Világszerte megrendezett haladó workshopjain tudóstársaival kiterjedt
kutatásokat végeznek a meditáció hatásait vizsgálva, beleértve az epigenetikai
teszteket, az agyi képalkotó eljárásokat (EEG), valamint individuális
energiamező-mérést gázkibocsátás-vizualizáló (GDV) készülékkel. A kutatás
során emellett HeartMath monitorral megmérik a szívkoherenciát, illetve a
GDV Sputnik szenzorral a workshop környezetének energiáját a foglalkozások
előtt, alatt és után.
Vállalati tanácsadóként dr. Joe helyszíni előadásokat és workshopokat tart
olyan vállalkozások és vállalatok számára, amelyek érdeklődnek az
idegtudomány eredményeinek olyan célú felhasználása iránt, amely fokozza az
alkalmazottak kreativitását, az innovációt, a termelékenységet és még sok mást.
Dr. Joe vállalati programja felsővezetők számára privát foglalkozásokat is kínál.
A szerző személyesen képzett ki és hitelesített több mint hetven vállalati trénert,
a világ minden táján cégeknek tanítják átalakulási modelljét.Nemrégiben
elkezdett független trénerek hitelesítésével foglalkozni, akik saját ügyfeleik
részére tartanak foglalkozásokat az ő modellje alapján.
A The New York Times bestsellerszerzőjeként dr. Joe jegyzi A placebo te
magad légy! Az elme hatalma az anyag fölött című könyvet, amely a gyógyszerek
és sebészeti beavatkozások nélküli, pusztán a gondolat általi gyógyulás
képességével foglalkozik. Ő írta az Engedd el önmagad… és válj új emberré! és
az Evolve Your Brain: The Science of Changing Your Mind (Fejleszd az agyad: A
mentális változás tudománya) című könyveket is, amelyek a változás és az
epigenetika idegtudományi hátterével foglalkoznak. A Válj természetfelettivé! dr.
Joe negyedik könyve. A szerző a következő filmekben szerepelt: HEAL (2017);
E-Motion (2014); Sacred Journey of the Heart (2012); People v. the State of
Illusion (2011); What IF – The Movie (2010); Unleashing Creativity (2009); és
What the #$*! Do We Know? & Down the Rabbit Hole (Mi a csudát tudunk a
világról?), bővített DVD-verzió (2005).
Dr. Joe sebészi diplomáját az Evergreen Állami Főiskolán szerezte,
kiropraktőri fokozatát pedig a Life Egyetemen, ahol cum laude végzett.
Posztgraduális képzése során a neurológia, az idegtudomány, az agyműködés
és agyi kémia, a sejtbiológia, az emlékek kialakulása, az öregedés és a hosszú
élet kutatása terén folytatott tanulmányokat. Dr. Joe a www.drjoedispenza.com
weboldalon érhető el.
 A szerző további munkái
You are the Placebo: Making Your Mind Matter* (A placebo te magad légy!
– Az elme hatalma az anyag fölött, Bioenergetic Kiadó, 2019)

Breaking the Habit of Being Yourself: How to Lose Your Mind and Create
a New One* (Engedd el önmagad… és válj új emberré!, Édesvíz Kiadó, 2012)

Evolve your Brain: The Science of Changing Your Mind (Fejleszd az

agyad: A mentális változás tudománya)

*A Hay House kiadásában

Bővebb információ:
Hay House USA: www.hayhouse.com®
Hay House Australia: www.hayhouse.com.au
Hay House UK: www.hayhouse.co.uk
Hay House India: www.hayhouse.co.in
 Melléklet
Energiaváltozások egy haladó workshop alatt

1A tábla

1B tábla
Néhány haladó workshopunkon, ahol a hallgatók elszakítják azokat az energiakötelékeket, amelyek a jelen-múlt
valóságának személyeihez és dolgaihoz láncolják őket, a közös mezőből merítenek, hogy saját elektromágneses mezőt
hozzanak létre. Ha ez sikerül, a helyiség energiaszintje néha csökken. Mindkét ábra ezt a jelenséget szemlélteti két
ausztráliai haladó workshopunk során, 2015-ben, illetve 2016-ban. A piros vonal jelzi a szerdán, vagyis az esemény
kezdetét megelőző napon mért kiindulási értéket, amikor senki nem tartózkodott a teremben. A kék vonal a csütörtöki
érték – ez volt az első teljes nap. Amint látható, a terem energiája kissé csökkent. A zöld vonal a péntek – a második
nap. Látni, ahogyan a terem energiája egyre nő, miközben a hallgatók áttöréseket érnek el pénteken. Innentől már nem
elvonják az energiát a közös mezőből, hanem növelik.
 Koherencia és inkoherencia

2. tábla
Az első képen a két kör egy-egy személyt ábrázol felülnézetből, akik EEG-sapkát viselnek. A fej felfelé néz, tehát az orr a
lap teteje felé mutat, a két fül pedig a kör jobb és bal oldalán látható. A kis fehér köröcskék az egyes agyterületeket jelzik,
ahol meg tudjuk mérni az adott területre érvényes agyhullámokat. A bal oldalon azt látjuk, hogy a nyilak tökéletes
rendben állnak, ami azt mutatja, hogy a hullámok fázisban vannak. Ez a koherencia. A jobb oldalon az látható, hogy az
agyhullámok nincsenek fázisban, a nyilak pedig nem illeszkednek a hullámhegyekhez és -völgyekhez. Ez az
inkoherencia. Mivel a következő oldalakon különböző agyi CT-felvételeket fogok mutatni, szeretném, ha megértenéd,
hogyan mérjük a koherenciát és az inkoherenciát. Nézd meg a fenti ábra alsó részét. Ha sok kék van az agyban, az
alacsony koherenciát (hipokoherenciát) jelent; ilyenkor az egyes agyterületek kevésbé kommunikálnak egymással. Ha
sok az agyban a piros, az magas koherenciát (hiperkoherenciát) jelent; ilyenkor az egyes agyterületek többet
kommunikálnak egymással. Ha se kék, se piros nem látható, az normális vagy átlagos koherenciát jelent.
Normális béta-agyhullámok

3A tábla
Szinkronban levő, koherens alfa-agyhullámok

3B tábla
 Szinkronban levő, koherens théta-agyhullámok

3C tábla
Nézd meg a vékony függőleges kék vonalakat a 3A, 3B és 3C táblákon, és kövesd őket a kép aljáig. Amint látod, egy
másodperces időközöket jelölnek. A 19 vízszintes hullámos vonal mindegyike egy-egy mért agyterülethez tartozik – elöl
az agyban, a két oldalon felül és az agy hátsó részén. Ha megszámolod a ciklusok számát (az egyik hullám
csúcspontjától a másik hullám csúcspontjáig) a két kék függőleges vonal között, megismered az egyes agyterületekhez
kapcsolódó agyhullámokat. Így határozzuk meg a béta-, alfa-, théta- és gamma-agyhullámokat. Ha nem emlékszel
pontosan a különféle agyhullám-frekvenciákra, nézd át újra a 2.7 ábrát.

Ha beszűkült fókuszról átváltasz nyílt fókuszra, és gyelmedet az anyagról (valamiről) áthelyezed az űrre vagy az
energiára (a semmire), az agyhullámaid bétáról alfára vagy thétára váltanak. A 3A tábla egy átlagos, béta-agyhullám
állapotban levő, gondolkodó agyat ábrázol. A 3B tábla egy olyan személyt mutat, aki a koherens alfa-agyhullám
állapotában van. Figyeld meg, milyen gyönyörű szinkronban vannak az egyes agyterületek, ha az illetőnek felnyílik a
fókusza. A hullám csúcsai felé mutató kék nyíl azt mutatja, hogy az agy egésze másodpercenként 12 ciklusú, koherens
alfa-állapotban van. A 3C tábla egy olyan személyt ábrázol, akinél koherens théta-agyhullámok gyelhetők meg. A
hullámcsúcsok irányába mutató kék nyíl itt is azt mutatja, hogy az agy egésze szinkronizált körülbelül hét
ciklus/másodperces hullámokkal, ami a théta-agyhullám-tartományba esik.
 Az Energiaközpontok megáldása meditációval elért
energiaváltozások

A bal oldali képek a hallgatók energiaközpontjairól készült méréseket ábrázolják, mielőtt a haladó workshop elkezdődött
volna. A jobb oldali képek néhány nap múlva készültek, és az Energiaközpontok megáldása nevű meditáció elvégzése
utáni állapotot mutatják. Figyeld meg, mennyit változott az egyes központok mérete és pozíciója.
 Az általános energiaszint változása a haladó workshop előtt és után

A képpárok bal oldali része egy-egy résztvevő GDV-készülékkel mért energiáját ábrázolja a haladó workshop előtt. A jobb
oldali képek azt mutatják, hogyan változott meg az életerő-energiájuk néhány nappal a workshop után.
Egy hallgató gamma-agyhullám-állapotba kerül a légzés segítségével

6A(1) tábla

6A(2) tábla
 6A(3) tábla

6A(4) ábra
A 6A(1), 6A(2) és 6A(3) táblákon azt látjuk, ahogyan egy hallgató gamma-agyhullám-állapotba kerül a légzés
segítségével, miközben átmegy a magas frekvenciájú bétán. Agya rendkívül magas energiájú aktivitást mutat. Jól
látható az eközben bekövetkező agyhullámfrekvencia-változás (ide mutatnak a kék nyilak). Az agyban mért energia 160
standard eltérést mutat a normálistól. Most nézd meg a 6A(4) ábrát. A sok piros az agyban nagy mennyiségű energia
jelenlétére utal. A kék szín alacsony energiaszintet jelent. A teljesen piros körre mutató piros nyíl tehát azt jelenti, hogy
óriási mennyiségű energia van jelen magas béta-állapotban a gammába történő átmenet során. Az itt alkalmazott
szoftver magát a gamma-hullámot nem méri, de a táblázat többi adataiból tudjuk, hogy a teljesen piros körben levő agy
energiája gammára és magas bétára utal. A Koherencia feliratú sorra mutató kék nyilak azt jelzik, hogy élénk
kommunikáció és magas szintű energia van jelen az összes mért agyfrekvenciában.
Egy másik hallgató, aki gamma-agyhullám-állapotba kerül a légzés
segítségével

6B(1) tábla

6B(2) tábla
 6B(3) tábla
Hasonló átmenetet láthatunk a fenti táblákon is. A sávos ábra aljánál levő kék nyíl a 6B(2) táblán azt a pillanatot
ábrázolja, amikor az agy magas bétáról gammára vált. A 6B(3) táblán az látható, hogy az agy energiája 260 standard
eltérést mutat a normálistól. Hogy ez mit is jelent, ahhoz gondoljuk el, hogy a népesség 99,7%-a a normálistól felfelé
vagy lefelé 3 standard eltérést mutató tartományon belülre esik. Bármi, ami a 3 standard eltérésen kívül esik,
természetfeletti.
 Az aktivált tobozmirigy körüli területet ábrázoló EEG-felvételek

6B(4) tábla

6B(5) tábla
A vörös agyterület, ahová a kék nyilak mutatnak a 6B(4) táblán, nem más, mint a tobozmirigyet körülvevő terület,
valamint a 30-as Brodmann-területnek nevezett régió, amely az erős érzelmekhez és az új emlékek kialakulásához
köthető. Kutatócsoportunk gyakran látja ezt a mintázatot az agyban, amikor a hallgatók gamma-agyhullám-állapotban
vannak. A 6B(5) tábla egy háromdimenziós kép ugyanannak a hallgatónak az agyáról, alulnézetből ábrázolva, és azt
mutatja, hogy jelentős mennyiségű energia érkezik a limbikus agy belsejéből.
Felicia EEG-i

7A(1) tábla

7A(2) tábla

7A(3) tábla
Felicia EEG-i

7A(4) tábla

7A(5) tábla

7B tábla
 Felicia anamnézise, folytatás

7C tábla

7D tábla
A 7A(1)-től 7A(5)-ig terjedő táblák azt mutatják, hogyan tolódtak el Felicia agyhullámai a normális béta-állapot felől a
magas béta-állapotba, majd a magas energiájú gamma-állapotba. (A kék nyíl mutatja az átmenetet.) A gammában mért
energia 190 standard eltérést mutat a normálistól, miközben Felicia az egyesült mezőhöz csatlakozik. A tobozmirigy
területe, valamint az erős érzelmekért felelős agyterület magas aktivitást mutat, ahogyan a 7B táblán is látható. A 7C kép
alulról ábrázolja az agyat. A piros terület azt mutatja, hogy gammában az energia a limbikus agy belsejéből érkezik. Nézd
meg a 7D táblát, amelyen az látható, hogy Felicia bőrbetegsége mennyit javult másnapra, miután biológiai frissítést
kapott az egyesült mezőtől.
 A szívkoherencia és az agykoherencia

8A tábla

8B tábla
Az első felvételen azok a mérések láthatók, amelyek akkor készültek a tesztalany agyáról, mielőtt aktiválta a
szívközpontját. Az agyat a deszinkronizált béta-hullámok dominálják, ami élénken működő és szétszórt agyra utal. A
második EEG ugyanerről az agyról készült, mintegy tíz másodperccel később, amikor az alany elérte a szívkoherenciát.
Az agy egésze átvált a koherens alfa-agyhullám állapotába.
 Koherens alfa- és théta-agyhullámok
kaleidoszkóp nézése közben

9A(1) tábla

9A(2) tábla
A 9A(1) táblán egy olyan hallgató EEG-je látható, aki koherens alfa-agyhullám-állapotban van, miközben kaleidoszkópot
néz. A 9A(2) tábla egy olyan személy koherens théta-agyhullám-állapotát ábrázolja, aki transzba esve nézi a
kaleidoszkópot. A 9A(3) tábla egy másik hallgató háromdimenziós agytérképét ábrázolja, amely szinte teljesen piros, és
azt jelzi, hogy szinte az egész agy théta-állapotban van.
 Az agytevékenység változásai kaleidoszkóp nézése közben

9A(3) tábla

9A(4) tábla
A jobb oldali piros ovális azt mutatja, hogy az agy thétában van. A 9A(4) tábla egy eltérő agyhullám-frekvencián levő
hallgató agyát ábrázolja kaleidoszkóp nézése közben. Az agyak jobb oldalán levő piros és narancssárga területek, ahová
a kék nyilak is mutatnak, erős delta-, théta-, alfa- és béta-agyhullám-aktivitásról tanúskodnak.
 Magas energiák az agyban a mentális mozi nézése közben

10. tábla
Ez a kép egy olyan agyat ábrázol, amely éppen teljesen átadja magát a mentális mozi élményének. Szigni káns mértékű
koherens, magas béta- és gamma-agyhullám-aktivitást mérhetünk az agy egészében.
 Agytevékenység mentális mozijelenet dimenzionálása közben

11A tábla

11B tábla
Amikor ez a tesztalany egy jelenetet dimenzionált a mentális mozijában meditáció közben, arról számolt be, hogy teljes
szenzoros élményt élt át a zikai érzékszervei nélkül. A 11A táblán látjuk, hogy az agya koherens magas béta- és
gamma-állapotban van. Az agyi energiája 230 standard eltérést mutat a normális fölött. A 11B táblán látható piros nyíl
arra utal, hogy jelentős mennyiségű energia van jelen magas bétában, miközben a tesztalany átmegy gammába. A kék
nyilak azt jelzik, hogy az agyban a koherencia szintje is meglehetősen magas. Fontos megjegyezni, hogy az agyat nem
lehet tudatosan így manipulálni. Az alany tényleg átéli ezt az élményt.
 Agyi változások sétáló meditáció előtt és után

12A tábla

12B tábla
A 12A tábla a kiinduláskor mért értékeket mutatja egy normális béta- és alfa-agyhullámokat produkáló személynél sétáló
meditáció előtt. A 80 perccel később, meditáció után készült EEG (12B tábla) azt mutatja, hogy az agya magas energiájú
gamma-állapotba került.
 Információs állóhullámok

13A tábla
A bonyolult geometriai alakzatok formájában megjelenő fraktálok nem mások, mint frekvenciával és információval
rendelkező állóhullámok, amelyeket az agy fantasztikus képekké tud alakítani. Bár ezek itt kétdimenziós ábrák,
megmutatják, milyenek is ezek a mintázatok.
 A naptevékenység és a történelmi események összefüggése

14. tábla
Alekszander Csizsevszkij az 1749 és 1926 közötti időszak egy évre jutó fontos politikai és társadalmi eseményeinek
számát vetette egybe a megnövekedett naptevékenységgel. A görbén a kék vonal a napkitöréseket ábrázolja, a vörös
pedig az emberi ingerlékenységet. Vegyük észre, hogy az élénk naptevékenység és a felfokozott emberi tevékenység
korrelál egymással.

Alekszander Csizsevszkij Physical Factors of the Historical Process (A történelmi folyamatok zikai tényezői) című
tanulmányának adatai alapján szerkesztett ábra
A teljes napi energia összevetése Szerda, csütörtök, péntek, szombat
Tacoma, Washington állam, 2016

15A tábla
 A teljes napi energia összevetése Szerda, csütörtök, péntek, szombat
Carefree, Arizona állam, 2015

15B tábla
A 15A és 15B tábla azt szemlélteti, hogy a helyiség kollektív energiája megnőtt a haladó workshop három napja alatt. Az
első, piros vonal a kiindulási érték, vagyis a helyiség energiaszintje azelőtt, hogy szerdán elkezdődött volna a workshop.
Ha megnézzük a piros, kék, zöld és barna vonalakat (mindegyik szín egy-egy napot jelöl), látható, hogy az energia
fokozatosan emelkedik.
A reggelente mért energiák összevetése Szerda, csütörtök, péntek,
szombat Cancún, Mexikó, 2014

15C tábla
A reggeli meditációkon mért energiák összevetése Szerda, csütörtök,
péntek, szombat, vasárnap München, Németország, 2015

15D tábla
A 15C és 15D táblák esetében ugyanezek a színkódok érvényesek; ezek az értékek azonban adott időközönként
készültek minden reggel, meditáció közben. A 15D táblán egy további zöld vonal látható, mivel megmértük a helyiség
energiáját a hajnali 4 órás tobozmirigy-meditáció közben is. Amint látható, az energia rendkívül magas volt ezen a
reggelen.
 Könyvajánló
www.bioenerge c.hu
A placebo te magad légy!
Az elme hatalma az anyag fölött
Dr. Joe Dispenza

Elképzelhető a gyógyulás pusztán a gondolat által

– gyógyszer vagy műtéti beavatkozás nélkül?
Valójában sokkal gyakrabban történik ilyesmi,
mint gondolnánk. Ebben a könyvben dr. Joe
Dispenza számos olyan, dokumentált esetet oszt
meg az olvasókkal, amelyek során betegek
depresszióból, ízületi gyulladásból,
szívbetegségekből, sőt, akár Parkinson-kórból
gyógyultak meg annak köszönhetően, hogy
placebóban hittek.
„Vajon lehetséges-e megtanítani a placebo működési
elvét, és bármiféle külső anyag nélkül ugyanolyan
belső változásokat elérni az egyén egészségében,
végső soron pedig az egész életében?” – teszi fel a
logikus kérdést dr. Joe.
A szerző az idegtudomány, a biológia, a pszichológia, a hipnózis, a kondicionálás és a
kvantumfizika legújabb eredményeit ötvözve oszlatja szét a placebo-hatásal
kapcsolatos tévképzeteket, és rávilágít, hogyan válhat a látszólag lehetetlen is
lehetségessé. Tudományos bizonyítékokat (többek között színes agyi CT-felvételeket)
tár elénk, amelyeket a személyes átalakulás modelljét elsajátító és jelentős
gyógyuláson átesett hallgatói szolgáltattak.
A könyv egy irányított meditáció szövegével zárul, amely segít megváltoztatni a
gyógyulás első lépésének megtételét akadályozó hiedelmeinket. A meditáció szövege
Szalay Ádám előadásában a könyvben található kóddal MP3 formátumban
weboldalunkról (www.bioenergetic.hu) letölthető.
Dr. Joe Dispenza szenvedélyesen tanít másokat arra, hogyan használják az
idegtudomány és a kvantumfizika legújabb felfedezéseit arra, hogy átprogramozzák
agyukat, kigyógyuljanak betegségeikből, és teljesebb életet éljenek. Dr, Joe, a What
the Bleep Do We Know!? (Mi a csudát tudunk a világról?) című filmben is megszólal,
emellett világszerte tart workshopokat és előadásokat. Saját fejlesztésű vállalati
programja az üzleti világban segít kamatoztatni a szerző transzformációs modelljét.

Tovább a könyvhöz

Olvasson bele: Dr. Joe Dispenza - A placebo te magad légy!

Az éber tudatosság: szabadság
A pszichológia és a spiritualitás kalandja
Itai Ivtzan

„Ahogy tágul a tudatunk, úgy fejlődnek a

képességeink, és úgy találunk rá arra a belső térre
és időre, ahol le tudjuk állítani az automatikus,
kondicionált reakciókat. Ha belevágunk ebbe a
folyamatba, és elkötelezzük magunkat mellette,
akkor hamarosan felfedezzük, hogy életünk
tökéletesen megváltozott: éberebbé, érzékenyebbé
váltunk, egyúttal közelebb kerültünk mind
önmagunkhoz, mind másokhoz.”
A könyv a pszichológiai és a spirituális tanítások
egyedülálló ötvözetével vezet el a nagyobb
önismeret és jóllét felé. A nyolc lecke egy-egy
pszichológiai és spirituális aspektust állít
fókuszába, a gyakorlati feladatok pedig segítik az
elméleti ismeretek feldolgozását.
Kedves magyar Olvasóm!
Nagy öröm számomra, hogy könyvemet magyar nyelven ajánlhatom neked.
Mélyen átalakító, személyes utazásra invitállak, melynek során jobban megismered
önmagad, és az itt megszerzett tudás birtokában tovább haladsz a belső növekedés
útján. Terapeutaként, pszichológusként, kutatóként és spirituális tanítóként szerzett
húszéves tapasztalatom segített, hogy a pszichológia és a spiritualitás legfontosabb
eszköztárát egyesítsem. Egy praktikus könyvet tartasz a kezedben, melynek inspiráló
feladatai az elméletet gyakorlattá formálják.
Szeretettel: dr. Itai Ivtzan
Dr. Itai Ivtzan a pozitív pszichológia elkötelezett híve, egyetemi adjunktus, a Kelet-
londoni Egyetem (UEL) alkalmazott pozitív pszichológiai mesterképzés (MAPP)
programjának vezetője.
Információ a szerző további munkáival és elérhetőségeivel kapcsolatban:
www.AwarenessIsFreedom.com

Tovább a könyvhöz

Olvasson bele: Itai Ivtzan - Az éber tudatosság: szabadság

A tudatalatti tízparancsolata
Balogh Béla

Jó szándékkal, pozitív gondolatokkal, nagy

lendülettel és szép reményekkel hozzákezdünk
valamihez, ám az eredmény messze elmarad
elvárásainktól. A tudatos gondolkodás és döntés –
úgy tűnik, nem mindig segít. A tudatalattiban
rögzült rossz programok, beidegződések
„felülírásához” nyújt hatékony segítséget Balogh
Béla könyve.

Tovább a könyvhöz

Olvasson bele: Balogh Béla - A tudatalatti

tízparancsolata
A végső valóság - Tizedik, jubileumi
kiadás
Balogh Béla

A Végső valóság talán az első olyan mű, ami

áthidalja a materialista, az idealista és az
ezoterikus világnézet közötti szakadékot.
Tudományos eredményeink, képességeink és
élményeink felülvizsgálata után tarthatatlanná
válik az elképzelés, miszerint gondolatainkat az
agy hozza létre, és tarthatatlanná válnak az
evolúció kezdeteiről alkotott feltételezések is.
A halál utáni, valamint a születés előtti élet
lehetősége már nem hit kérdése, hanem fizikai
törvényszerűség. Megdöbbentően új világkép ez,
ami a léttel kapcsolatos kérdéseink többségére
választ adhat.

Tovább a könyvhöz

Olvasson bele: Balogh Béla - A végső valóság - Tizedik, jubileumi kiadás

A meditáció művészete
Matthieu Ricard

A tudósok a világ legboldogabb emberének tartják

azt a francia genetikust, aki több évtizede a Dalai
Láma követőjeként, segítőjeként a Himalájában él
buddhista szerzetesként. A kutatásban a
meditáció, az együttérzés és a boldogság
összefüggését vizsgálták és azt tapasztalták, hogy a
70 éves Matthieu Ricard agyát meditációs
gyakorlata teljesen átalakította. Egészen másképp
működik, mint a többi emberé, és boldogabb, mint
mindenki más.
Ricard szenvedélyesen terjeszti a világban, hogy a
meditáció megváltoztatja az agyműködést, és segít
abban, hogy az emberek megtalálják
boldogságukat. Meggyőződése, hogy minél többet
meditálunk, annál boldogabbnak érezzük
magunkat.
A meditáció művészete megmutatja, hogy ha naponta meditálunk, változtathatunk a
saját magunkról és a világról alkotott elképzelésünkön. Zseniálisan inspiráló
munkájában Matthieu Ricard a meditáció elméleti és gyakorlati aspektusain
keresztül szól hozzánk. Tanítása minden állomását példákkal és képekkel illusztrálja,
melyek egyre mélyebbre vezetik az olvasót saját gyakorlatában.

Tovább a könyvhöz

Olvasson bele: Matthieu Ricard - A meditáció művészete

Az Univerzum mindenben támogat
Jóskártya
Gabrielle Bernstein

Ez az inspiráló, 52 lapos kártyacsomag spirituális

útmutatást nyújt számodra, hogy erőt meríts,
amikor lemerültél, támogatást kapj és szinkronba
kerülj, amikor elveszettnek érzed magad,
biztonságra lelj a bizonytalansággal szemben,
öröm járjon át, bármilyen körülmények között is
legyél. Most már a te kezedben van. Fogadd el a
kártyák által nyújtott útmutatást, gyakorolj
türelmet és békét, és bízz benne, hogy az
Univerzum mindenben támogat.
Gabrielle Bernstein és Micaela Ezra varázslatos
kártyáit a magyar kiadásban külön ajándékkal
szeretnénk a kezedbe adni. Bizony, ez itt a Csodák
ideje, kedves Csodagyáros, ahogy Gabby is szólít
minket!
Meggyőződésünk, hogy a kártyákkal való munkát tökéletesen kiegészítik azok a
fontos gondolatok, amelyeket Gabby Miracles now (Csodák ideje) című könyvéből
gyűjtöttünk össze számodra. Olyan részeket válogattunk, amelyek leginkább
támogatnak abban, ami a kártyák fő célja: hogy mi magunk teremtsük a csodát. Hogy
miként? Leginkább azzal, hogy belső gazdagságunkra támaszkodva a boldogságot
választjuk.
Gabrielle Bernstein, a New York Times bestseller szerzője, Oprah Winfrey SuperSoul
Sunday című műsorában, mint a jövő nemzedék egyik új eszmei vezetője.
Rendszeresen látható a Dr. Oz című tévéműsorban.
www.gabriellebernstein.com
A csomag tartalma:
■ Az Univerzum mindenben támogat – 52 lapos kártyacsomag
■ Csodák ideje – szemelvényeket tartalmazó könyv

Tovább a könyvhöz

Olvasson bele: Gabrielle Bernstein - Az Univerzum mindenben támogat

A lélek nyelve: a betegség
A kórképek értelmezése és a betegség adta esély
Ruediger Dahlke

„Ennek a könyvnek az a célja, hogy segítsen

megtalálni az összefüggést a testünkben
megtapasztaltak és a lelkünk között.”
Ruediger Dahlke a spirituális pszichoszomatika
egyik legjelentősebb európai képviselője, könyveit
Magyarországon is jól ismerik az érdeklődő
olvasók. Megújult formában megjelenő,
klasszikusnak számító művében hangsúlyozza,
mennyire fontos, hogy betegségeink tüneteit,
üzeneteit értelmezve megtaláljuk a háttérben
meghúzódó lelki okokat.
A legrettegettebb betegségek, a rák, a szklerózis
multiplex, az epilepszia, a Parkinson-kór és az
Alzheimer-kór mögött is kezeletlen, feldolgozatlan
lelki sérülések rejtőznek. Ha ezeket felismerjük és feldolgozzuk, azzal az
önmegismerés és az önmegvalósítás útját járva előreléphetünk magának a
betegségnek a kezelésében is.
A betegségek értelmezése nem más, mint az árnyékkal végzett munka, ezért gyakran
kellemetlen. Ha egy értelmezés találó, akkor arra általában spontán elutasítással
reagálunk, ez azonban nem szabad, hogy elriasszon minket, hiszen a gyógyulás útja
éppen erre vezet.
„Ha nem veszünk tudomást erről a tudásról és a vele járó felelősségről, akkor alig
változik valami, marad minden a régiben. Ha ezzel szemben vállaljuk a felelősséget a
saját sorsunkért, akkor a betegség eséllyé válik számunkra, és lehetővé teszi, hogy
válaszolhassunk mindarra, amire saját mintánk utal.”
A kórképek értelmezése mind szakembereknek, mind laikusoknak, egészségeseknek
és betegeknek egyaránt esélyt kínál a gyógyulásra és a megelőzésre.

Tovább a könyvhöz

Olvasson bele: Ruediger Dahlke - A lélek nyelve: a betegség

Szabadulj meg a fájdalomtól
örökre!
Izom- és ízületi fájdalmak tartós gyógyítása - forradalmi
terápiás módszer
Ming Chew

Képzelj el egy fájdalom nélküli életet!

Fájdalomcsillapítókon élsz, akár már egy műtétre
is rászánnád magad? Évek óta izom- vagy ízületi
fájdalmak gyötörnek? Mindez a múlté lehet: a
fájdalomterápia mestere, Ming Chew egyedülálló
módszerével gyógyszer és műtéti beavatkozás
nélkül segít megszabadulni a fájdalomtól –
ÖRÖKRE!
A MING-MÓDSZER ALAPJAI:
■ Állapotfelmérő, öndiagnosztizáló technikák,
melyek segítségével egyéni panaszodra szabhatod
a gyakorlatokat.
■ Tizenöt perces nyújtó- és erőfejlesztő
gyakorlatsorok, amelyeket akár a nappalidban is végezhetsz.
■ Megfelelő hidratáció és ásványianyag-pótlás az optimális egészségi állapot elérése
érdekében.
Ming Chew fizioterapeuta több mint húsz éve kezeli pácienseit saját módszerével.
Úgy véli, a fájdalom oka sokszor a merev, összehúzódott izompólya (fascia), mely
összenyomja az idegeket. Programja ezért ezt a csontjainkat, izmainkat és
ízületeinket körülvevő kötőszövetet veszi célba, véglegesen orvosolva ezáltal a
probléma gyökerét, nem csupán elfedve a tüneteket.
Próbáld ki Te is a Ming-módszert, és nyerd vissza mindössze napi tizenöt perc
időráfordítással a mozgás szabadságát és az életkedvedet. Kezdj el fájdalommentesen
élni!
Ming Chew fizioterapeuta, egykori testépítőbajnok és harcművész, aki munkája
során a kínai orvoslás alapelveit is alkalmazza. Módszerével számos élsportolónak
segített, sikereiről a New York Times, a Men’s Healthés a Daily News is többször hírt
adott. Magánpraxist visz New York Cityben.
Tovább a könyvhöz

Olvasson bele: Ming Chew - Szabadulj meg a fájdalomtól örökre!

Könnyekkel a győzelemig
Spirituális gyógyulás a szorongás és a depresszió modern
kori betegségeiből
Marianne Williamson

Mindannyian szembesülünk olyan időszakokkal,

amikor a létezés fájdalma szinte elviselhetetlennek
tűnik. Egyeseknél e tapasztalatok ritkák és enyhe
fájdalommal járnak, másokra viszont
nyomasztóan hat a gyötrő kín; s egyre mélyebbre
süllyednek egy feneketlennek tűnő sötétségbe.
Ha te vagy egy szeretted épp egy ilyen időszakon
mentek keresztül, akkor jó, hogy kézbe vetted ezt a
könyvet. Talán megtalálod benne a kirakós játék
néhány olyan darabját, melyekre eddig még nem
leltél rá. Egy rejtélyt. Esetleg egy csodát. Most
gondold végig azt a lehetőséget, hogy bármi
megtörténhet. Nem arra kérlek, hogy higgy ebben,
csak vedd fontolóra, hogy ez igaz lehet.
Pusztán e gondolat – hogy a csodák lehetségesek –
többet tesz a gyógyulásod útjának kikövezésében, mint képzelnéd. Ez nem jelenti azt,
hogy semmiféle erőfeszítést nem kell tenned. A csodák nem gyors megoldásokban
vagy egyszerű válaszokban rejlenek. De aktiválnak egy olyan, mindenkiben meglévő
spirituális erőt, mely segít majd neked. Isten itt van. Itt, még a szenvedésed kellős
közepén is. És amint megszólítod, válaszolni fog.
Mai világunkban járványszerűen terjed a depresszió, és számtalan mód született a
kezelésére. Ez a könyv spirituális tükröt tart az emberi szenvedés elé, bemutatva
annak okát és a módot, hogyan juss túl rajta. Mélyreható magyarázattal szolgál arról,
miként működik az elme, és hogyan szűri meg tapasztalatainkat. Bemutatja a szeretet
utáni sóvárgásunk rendkívüli mélységét, és azt a mérhetetlen fájdalmat, amit érzünk,
ha nem találunk rá. A jövődet nem az a fájdalom fogja meghatározni, amit épp most
átélsz; a jövődet az fogja meghatározni, aki te vagy, miközben keresztülmész a
fájdalmadon.
Marianne Williamson megmutatja nekünk, hogyan is változtathatjuk át
szenvedésünket személyes fejlődésünkké, függetlenül attól, hogy valamilyen
betegséggel, depresszióval vagy személyes veszteséggel szembesülünk. Arra buzdít,
hogy fájdalmunk eltompítása vagy elfojtása helyett ‒ ahogy azt túlságosan is gyakran
tesszük ‒ mi magunk változtassunk az életünkben, hogy a csodák valóban
lehetségessé váljanak!
– NEW YORK TIMES BESTSELLER –
Tovább a könyvhöz

Olvasson bele: Marianne Williamson - Könnyekkel a győzelemig