Biologia 6 Osztaly Teljes Tananyag

Forrás: http://www.doksi.
hu
Biológia 6. osztály teljes tananyag

Miről tanulunk az idén?
HAZÁNK ÉLŐVILÁGA
1. Termesztett növények, tenyésztett állatok
2. Erdeink élővilága
3. A rétek élőlényei
4. A vizek és vízpartok élőlényei
5. Védett területeink
6. Környezetünk élővilágának védelme
TÁVOLI TÁJAK TERMÉSZETES ÉLŐVILÁGA

7. Útleírások, vadászkalandok
8. Az esőerdők növényei
9. A dél-amerikai esőerdők állatai
10. A dél-amerikai esőerdők állatai
11. Afrikai, ázsiai esőerdők
12. Az afrikai szavannák növényei
13. Az afrikai szavannák állatai 1
14. Az afrikai szavannák állatai 2
15. A sivatagos és mediterrán területek élővilága
16. Távoli tájakon termesztett növények
17. A tajga növényei
18. A tajga állatai
19. A tajga állatai
20. Élet a tundrán
21. A tengerek élővilága
22. A tengerekben élő halak
23. Tengeri emlősök és tengerparton élő madarak
24. Távoli tájak védett területei
25. Távoli tájak természetes élővilágának összefoglalása
AZ ÉLETKÖZÖSSÉGEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

26. Az élőlények környezete
27. Az élőlények tűrőképessége
28. Az életközösségek
29. Az életközösségek felépítése
30. Az életközösségek anyagforgalma
31. A természetes és mesterséges életközösségek
32. A talaj, a víz és a levegő szennyezettségének hatása
33. A talaj, a víz és a levegő szennyezettségének vizsgál
34. Az életközösségek általános jellemzőinek összefoglalása
Forrás: http://www.doksi.hu
AZ ÉLŐÉNYEK RENDSZEREZÉSE
35. Az élőlények rendszerezése
36. A baktériumok törzse. A moszatok törzsei és a gombák
37. A mohák törzse és a harasztok törzse
38. A nyitvatermők törzse és a zárvatermők törzse
39. A kétszikűek osztálya és az egyszikűek osztálya
40. A növények rendszerezése
41. Növényfelismerési és növényhatározási gyakorlatok
42. Az egysejtűek törzsei. A szivacsok törzse.
43. A gyűrűsférgek törzse. A puhatestűek törzse
44. Az ízeltlábúak törzse
45. A halak, a kétéltűek és a hüllők osztálya
46. A madarak osztálya
47. Az emlősök osztálya
48. Az állatok rendszerezése
49. Állatfelismerési gyakorlatok
50. Év végi összefoglaló áttekintés
51. Kislexikon
01 - Miről tanulunk az idén?
Az idei tanévben három új tantárgyat kezdünk tanulmányozni: a biológiát, a földrajzot és a fizikát. Valójában
nem egészen újak ezek a tárgyak, hiszen a Környezetismeret tantárgyban is sokat foglalkoztunk a természettel.
Tantárgyunk, a Biológia keretében először a tőlünk messzebb fekvő trópusi és hideg éghajlati övek; a tengerek
és óceánok élőlényeivel ismerkedünk meg. Keressük az összefüggést a különböző élőhelye éghajlata; felszíne és
élővilága között. Tanulunk arról is, hogy egy terület növényei és állatai miért nem nélkülözhetik egymást.
A környezetvédelem fontosságáról és jelentőségéről a Környezetismeret tantárgyban is szó volt már. E
tanévben megismerjük, hogy az élőlények védelme miért elsőrendű feladat mindnyájunk számára. Tanulunk a
talaj, a víz és a levegő szennyezettségének káros hatásáról. Végül az eddig megismert növény és állatfajokat
rendszerezzük egyező és eltérő tulajdonságaik alapján. Földünk élővilágának sok faja között csak akkor
igazodunk el, ha csoportosítjuk, rendszerezzük őket. Az előző évekből tudjuk, hogy az élővilágot nem lehet
kizárólag a tan-könyv szövegéből megismerni. Megfigyelés is kell hozzá. Ebben a tanévben már kevesebb
lehetőség van arra, hogy mindazt bevigyük az iskolába, amiről éppen tanulunk. A csimpánz, a jegesmedve vagy
az oroszlán tanulmányozásához nélkülözhetetlen a Biológiai album. Természetesen az a legjobb, ha az
állatkertben is végzünk megfigyeléseket. Gyakran használjuk a Földrajzi atlaszt is. A tankönyvön, a Biológiai
albumon és a Földrajzi atlaszon kívül csak a munkafüzetre lesz szükségünk, más füzetre nem. A leckék szövegét
nem kell szó szerint megtanulni. A lényege kell megérteni és megjegyezni. Ezt segítik elő a kérdések és
feladatok. Ha a szöveget alaposan és figyelmesen elolvasod, akkor a leckék utáni kérdésekre pontos, szabatos
választ tudsz adni. Így ellenőrizheted önmagadat.
A leckék végén emlékeztetőt találunk. Ez figyelmeztet arra, hogy mit kell felidézni a következő órára
ahhoz, hogy az új ismereteket könnyebben megértsük. Olykor arra is találunk tájékoztatást, hogy a következő
órán mire lesz szükségünk az élőlények megfigyeléséhez, a vizsgálódáshoz. A tanév folyamán 64 órában
foglalkozunk biológiával. Ebből 36 órán új ismeretekről lesz szó. Lesz 9 olyan óránk, amelynek a jele: M. Ezek
többsége olyan tanítási óra, amelyeken nem új ismereteket dolgozunk fel, hanem vizsgálódásokat, kísérleteket
végzünk, gyakoroljuk az élőlények rendszerezését. Más az órákon ismételjük, összefoglaljuk a már megfigyelt,
megismert dolgokat. A K jelű órákon kiegészítő anyag feldolgozására van lehetőség. Van közöttük olyan anyag,
amelyhez csak a tankönyvben található olvasnivaló, de van olyan kiegészítő anyag is, amelyhez munkafüzeti
feladat vagy egyéb tennivaló kapcsolódik: Ezek elvégzése, elolvasása nem kötelező, de mindenki számára
hasznos. A kiegészítő anyagrészek segítenek mélyebben elsajátítani a tananyagot. Saját kedvedre is
feldolgozhatod ezeket! Ne felejtsd el! A tankönyvet csak akkor tudod hasznosan forgatni, ha a munkafüzeteddel
és a Földrajzi atlaszoddal együtt használod.
02 - Hazánk élővilága
Termesztett növények, tenyésztett állatok
A gyümölcsösben, a zöldségeskertben és a szántóföldön termesztett növények nélkülözhetetlenek számunkra,

mert ezekkel táplálkozunk. A háziállatokat is termesztett növényekkel takarmányozzuk, és az iparnak is fontos
nyersanyagai. Háziállatok nélkül sem tudjuk életünket elképzelni. A Kisalföldön és a Dunántúli-dombság
legelőin sok szarvasmarhát tenyésztenek. Keress összefüggést az említett tájak természeti adottságai és
élőlényei között! Haszonállataink között madarak is vannak. Közülük a házityúkról és a házi kacsáról tanultunk.
Termesztett növényeink termését és más szerveit is gyakran támadják meg a kártevők. A peronoszpóra nevű
apró gomba betegséget okoz. A májusi csere-bogár és a káposztalepke állati kártevők.
03 - Erdeink élővilága
Hazánk területének kb. 1/6-át borítják erdők.

Az erdők kialakulása és fennmaradása leginkább az éghajlattól és a domborzattól, kisebb mértékben a talaj
minőségétől függ. Hazánkban legtöbb a tölgyerdő. Tölgyesek borítják a középhegységeket 400-600 méteres
magasságig, de előfordulnak a dombvidékeken és az Alföld nedvesebb részein is. Ezek az erdők a melegebb
nyarat kedvelik, és viszonylag kevesebb csapadékkal is beérik. Ahol hűvösebb van és több a csapadék
bükkösökkel, találkozunk. 800 m felett az Alpokalján a hűvös, csapadékos éghajlatot kedvelő fenyőerdők élnek.
Hazánk más, alacsonyabban fekvő területein telepített fenyvesek vannak. Lombos erdeink emeletes házhoz
hasonlíthatók. A legfelső szinten a fák koronája helyezkedik el, alattuk cserjék élnek, ezek alatt lágyszárú
virágos és virágtalan növények nőnek. Közöttük ehető és mérgező gombák is vannak. Az erdők talaján, a
köveken és a fakérgeken mohák telepszenek meg. A talajba behatolnak a fák, a cserjék, a lágyszárú növények
gyökerei és a gombák fonalai. A talajban sok baktérium is él. A legtöbb fényt a lombkoronaszint kapja.
Kevesebb jut a cserjeszintnek, még kevesebb a gyepszintnek. A levegő páratartalma viszont éppen fordítva
változik: felülről lefelé haladva fokozatosan növekszik. A tölgyerdők lombkoronája laza, jól átengedi a fényt,
ezért belsejük világos. Alsóbb szintjeikbe is elegendő fény jut egész évben. Ezért gazdag és változatos
aljnövényzet alakulhat ki bennük. Az aljnövényzet cserjeszintjében gyakori a fénykedvelő kökény. A
gyepszintben már kevesebb a fény. Itt nő az erdei pajzsika, a hóvirág és a sok fűféle. Gombákkal és lombos
mohákkal is találkozunk. A bükkerdőkben szorosan záródik a lombkorona. A lombosodás után, áprilisvégétől
már kevés fény jut az alsóbb szintekbe. Aljnövényzete ezért csak kora tavasszal dús, később egyhangúbb,
szegényesebb. A fenyőerdő más, mint a lombhullató erdő. A fenyőerdőben a fák sűrűn állnak, nem engedik át a
napfényt. A kevés fény miatt nagyon kevés az alj-növényzet is. Lombos erdeinkben sokféle állat él. Az itt élő
állatoknak fészkük, vackuk, otthonuk az erdő. Az erdőben kedvező szárnyukra a hőmérséklet, a fény mennyisége
és a páratartalom. Minden állatfaj azon a növényszinten él, amelyen megtalálja a táplálékát. Táplálékuk szerint
az erdő állatai lehetnek növényevők, állatevők és mindenevők. Az erdő növények és állatok együtt élő
közössége. Valamennyi erdei élőlénye itt születik, itt pusztul el, mindegyik egész életében az erdőhöz tartozik.
Másutt és egymás nélkül nem élhetnek. A zöld növények a talajból és a levegőből felvett anyagokból a napfény
energiájával építik fel testüket. Belőlük élnek a növényevő állatok. A növényevőket az állatevők fogyasztják.
Az elhullott növények és állatok testét az erdők talajában élő baktériumok és parányi gombák lebontják. Ilyen
módon a növények számára ismét fel-vehető tápanyagokká válnak.
Az élőlények táplálkozásuk révén láncszemekként kapcsolódnak egymáshoz.
A gyapjaslepke lárvája például levelekkel táplálkozik, a fülemüle viszont a gyapjaslepkét eszi meg.
Levél - gyapjaslepke - fülemüle - baktériumok: ezek az élőlények ilyen-formán egy tápláléklánc tagjai.
Hogyan függ össze az éghajlat, a domborzat és az erdők elterjedése?

Ismertesd a tölgyerdő szintjeit!
Miként változnak a környezeti tényezők az egyes szintekben?
Hasonlítsd össze a tölgyeseket a bükkösökkel és a fenyőerdőkkel!
Táplálékuk szerint miféleképpen csoportosíthatók az erdők állatai?
Sorolj fel erdőben élő növényevőket, állatevőket és mindenevőket!
Keress olyan állatokat, amelyek a lombkoronaszintben szerzik meg táplálékukat!
Sorolj fel olyan állatokat, amelyek a cserjeszintben szerzik meg táplálékukat!
Sorolj fel olyan állatokat, amelyek szürkületkor kezdenek vadászni!
Állíts össze táplálékláncokat az erdő élőlényeiből!
Az erdő az ember szármára nagy érték. Igaz, hogy manapság már sok más anyag helyettesíti a fát, de az
építkezéshez, bútorkészítéshez, bánya-folyosók alátámasztásához, papírkészítéshez, tüzeléshez még mindig sok
fára van szükségünk. A fát pedig az erdő adja. Ezért kell okosan gazdálkodni az erdővel, ezért kell az életét is
megismerni.
Szomorú, hogy sok helyen még ma sem kímélik eléggé a növendékfákat.
Megtépni, letördelni, kivágni a fát pillanatok alatt lehet, felnevelni azonban évtizedekig tart. Kevés erdőnkre
vigyáznunk kell. Az erős szélviharok megtépik az erdőket is. Derékba törik vagy gyökerestül, kifordítják az erdő
sok fáját, de az egész erdő mégis megmarad. Az erdőtűz sokkal veszedelmesebb. Napok, sőt órák alatt nagy
erdőrészeket, egész erdőket elpusztíthat. A szélvihart nem emberek keltik, az erdőtűznek viszont legtöbbször
gondatlan emberek az okozói.
Ügyelj arra, hogy vigyázatlanságoddal tüzet ne okozz!

Kirándulásokon ne zavard az erdő csendjét céltalan kiabálással! A zaj nyugtalanítja, riasztja az erdei állatokat,
zavarja a csendre, pihenésre vágyó embereket. Gondod legyen arra, hogy papírhulladék, üres doboz ne
árulkodjék pihenőhelyedről, szemét ne csúfítsa az erdőt! Ne feledkezz meg minderről, amikor vidáman élvezed
az erdő szépségét! Az erdő növényeit a törvény óvja, de légy te is az erdő védelmezője, szépségének őre!
Hasznos vadjaink védelme fontos gazdasági érdek. Húsuk, bőrük nagy érték. Vadjainkat a vadászati törvény
védi, mely vadászásuk idejét pontosan meghatározza. A vadőrök kemény teleken gondoskodnak a vadetetők
felállításáról, arra is ügyelnek, hogy a vadak életét feleslegesen senki és semmi ne háborgassa.
04 - A rétek élőlényei
A Dunántúli-középhegységnek, a Mecsek vidékének meleg, napos, sziklás lejtőin, valamint az Alföld

homokbuckáin kisebb-nagyobb facsoportok váltakoznak füves térségekkel, rétekkel, legelőkkel. Az ember is
létesített réteket, legelőket, szántóföldeket az erdők kiirtásával. Elevenítsd fel, hogy mit tanultál a rét természeti
adottságairól! Bár a réteken kora tavasztól késő őszig sokféle színes virág nyílik, az uralkodó növények mégis a
fűfélék. Az olyan magasra növőket, mint amilyen például a nádperje, szálfüveknek nevezzük. Az alacsonyabbak
az aljfüvek. Ilyen az angolperje is.
A rét lekaszált és megszárított füve a széna. Növényevő haszonállataink fontos tápláléka. A száraz rétek,
legelők füvei között gyakori a liláskék virágú mezei zsálya. A réti sás és a mocsári zsurló a nedves rétek
növénye. Az ilyen rétek üde zöldjéből messzire sárgállik a már kora tavasszal virító réti boglárka.
A rét, a legelő, a szántóföld összefoglaló neve: mező. A mezőn nagyon sok és sokféle állat él. Legtöbb itt a
rovar. Közülük is az olaszsáska fordul elő a legnagyobb tömegben. A sáskák erős rágó száj-szerveikkel válogatás
nélkül eszik a rétek, legelők füvét, és ezzel nagy kárt okoznak a mezőgazdaságnak. Számukra kedvező
körülmények között nagyon elszaporodhatnak, bár sok pusztítójuk akad: a sün, a barna varangy, a fehér gólya,
valamint az ügyes, villámgyors rovarragadozó, a fürge gyík. Az emlősök közül a rágcsálók pusztítják leginkább
a mező növényeit. Legnagyobb termetű a mezei nyúl: Réteken, szántóföldeken, mindenütt megtalálható, ahol
bőséges a tápláléka. A szántóföldek legkisebb, de szaporasága miatt mégis a legkártékonyabb rágcsálója a mezei
pocok. A mezei pocok és a rovarok elszaporodását főképp ellenségeik fékezik meg. Ahol a mezei rágcsálók
nagyobb számban megjelennek, ott csakhamar elszaporodnak, vagy máshonnan odasereglenek pusztítóik, a
különféle ragadozók is. Sohasem véletlen, hogy egy területen milyen növények és állatok élnek együtt, hiszen
táplálkozásuk miatt egymásra vannak utalva.
A mező állatai közül egyesek a nedves réteken találják meg életfeltételeiket. A szabad szemmel nem látható
egysejtű óriásamőba a rétek mélyedéseiben összegyűlő sekély vízben él.
A szúnyogok is a nedves területek jellegzetes állatai. A nősténygyötrő
Szúnyog vérszívó. Nyári estéken néha nagy rajokban támadják meg az embert
És az állatokat. A hímek növényi nedvekkel táplálkoznak. A barna varangy szárazföldön él, de peterakás idején
felkeresi a vizet. Kora tavasszal itt rakják le a nőstények a kocsonyás burokkal körülvett petéiket. A fehér gólya
a száraz és nedves réteken egyaránt előfordul. Ott él, ahol bőségesen talál élelmet.
A baktériumok és a parányi gombák a mezők talajában éppen olyan fontosak, mint az erdőében.
Sorold fel a rétek természeti adottságait!

Melyek a száraz rétek uralkodó növényei? Mi jellemző rájuk?
Hasonlítsd össze az erdei pajzsikát a mocsári zsurlóval!
Mondj példákat a rét állatai közül növényevőkre és állatevőkre!
Állíts össze a rétre jellemző táplálékláncot!
Fűz nő a réten is, a legelőn is. A kettő között az a különbség, hogy a rétet kaszálják, a legelőre pedig ráengedik,
ráhajtják az állatokat (ménest, gulyát, csordát, nyájat, kondát, libafalkát), hogy legeljék a friss füvet. Az ápolt
parkok, sporttelepek fűtakaróját pázsitnak hívják. A rétek, legelők gondozásakor a talaj felső rétegét
fogasolással lazítják, mélyebb rétegeit munkagépek késeivel hasogatják, porhanyítják. így elősegítik a füvek
sarjadását, bokrosodását, és a talajt is meglazítják, szellőztetik. A talajt a lehetőségek szerint permetező,
csörgedeztető vagy árasztó öntözéssel tartják kellőképpen nedvesen.
Rétek, legelők trágyázására legjobb a jól megérett, morzsalékos, egyenletesen széthinthető trágya. A
természetes trágyát helyettesíteni lehet műtrágyával. A szakemberek azt is pontosan megállapítják, hogy a
különféle rétekre, legelőkre milyen és mennyi műtrágya szükséges ahhoz, hogy rajtuk minél több és értékesebb f
teremjen.
05 - A vizek és a vízpartok élőlényei
Elevenítsétek fel a víz és a vízpart természeti adottságaival kapcsolatos megfigyeléseiteket, ismereteiteket!
A vizek világában éppúgy növények és állatok élnek együtt, mint az erdőkben és a réteken. A vízben azonban
másképpen kell mozogni, táplálkozni, lélegezni, egyszóval élni, mint a földön vagy a levegőben. Érthető, hogy a
vízi élőlények teste és életmódja különbözik a szárazföldiekétől. A moszatok a víz napsütötte rétegében lebegve
élnek. Legtöbbjük egysejtű, mint amilyen a zöld szemes-ostoros. A fonalas zöldmoszat sejtjei fonal-szerűen
egymáshoz kapcsolódnak, testük több sejtből áll. A gombákhoz hasonlóan a moszatoknak sincs gyökerük,
száruk, levelük, virágjuk, tehát telepes növénye
A vizekben virágos növények is élnek. Az állóvizek felületét gyakran ellepi az egyik legkisebb virágos
növény, a békalencse. A hínáros békaszőlő többnyire álló vizeink iszapos talajában gyökerezik. Olykor lassan
folyó vizekben is feltűnik. A vízpartok nagy részét nádasok borítják. A nádasok tövében él a hosszú, keskeny
levelű gyékény, a vizek partszegélyén pedig a nedvességkedvelő fűzfa. Az állatok között is vannak olyanok,
amelyeknek az élete vízhez kötött. Ilyenek például a papucsállatka, az orvosi pióca, a folyami rák, a tavi kagyló,
a ponty, a dévérkeszeg és a lesőharcsa. A szitakötő és a kecskebéka élete szaporodásuk miatt elválaszthatatlan a
víztől, mivel lárváik vízi állatok. A vízi sikló, a tőkés réce és a barna rétihéja szárazföldi állatok táplálékukat
azonban a vizekben és a vizek partján szerzik meg. A táplálkozásnak a vízi és vízparti élőlények között is
bonyolult láncolata jön létre. E láncolat legelső tagjai a moszatok és más vízi növények. A vizek és vízpartok
állatai közül sok nem növényevő, hanem állatokból vagy állati részekből él. Tanultunk vért szívó állatokról, és
olyanokról is, amelyek növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyasztanak. A vízpartok és a nedves rétek
állatai kölcsönösen átlátogatnak egymás területére, miközben táplálékukat keresik. A két terület táplálékláncai
összekapcsolódnak.
Csoportosítsd a vizek, vízpartok növényeit aszerint, hogy virágtalanok vagy virágosak!

Mivel magyarázod, hogy a vízben élő állatok teste és életmódja eltér az Szárazföldiekétől?
Melyek azok a szervek, amelyeket csak a halakon találhatunk meg?
Miért van a szitakötők élete is a vízhez kötve?
Csoportosítsd a vizek és vízpartok állatait táplálkozásuk szerint!
Állíts össze olyan táplálékláncot, amelyben csak a vizek és a vízpartok élőlényei találhatók!
Állíts össze olyan táplálékláncot is, melyben a nedves rétek élőlényei
Is szerepelnek!
Érdekességek: moszatok - más néven algák - a világ minden vizében, sőt mintegy fél méter mélységig a
talajban is élnek. Egyre világosabbá válik, hogy ezek az egyszerű növények milyen fontosak. Táplálék
készíthető belőlük az ember és főleg a háziállatok számára. Sok vitamin van bennük. Az ipar is mindinkább
felhasználja az algákat. Gyógyszereket, kozmetikai készítményeket gyártanak belőlük.
A fehér fűz és a kosárkötő fűz hajlékony vesszőiből kosarat fonnak. Temetők, parkok szép fája a szomorúfűzfa.
Ágai lecsüngenek.
A szitakötőket népünk sokféle néven nevezi: acsa, anyalégy, őrző, fátyolka, hosszaspille, kígyópásztor,
kígyóőrző, szitaszövő, ördöglova, üveges, vizilány, vízipásztor, vízipille. Lárváját a székelyek vízi-bornyúnak
hívják. A rákkal kapcsolatos szólások: Frissen jár, mint a rák. Halad, mint a rák. Ráklábon jár. Rákparipán jár.
Rákmódra jár. Lágy hónapban kemény a rák. Érted ezeket a szólásmondásokat? Tudsz-e még hasonlókat?
Figyelem! A hazai kígyók általában ártalmatlanok, de óvakodjunk az olyan kígyótól, amely kurta, hirtelen
vékonyodó farkú, s háromszögletes fején oldalt nincs világos folt. Ez a veszedelmes mérgű vipera. Hazánkban
többfelé él keresztes vipera és parlagi vipera. Ezeken a vidékeken, főképpen a reggeli napsütés idején, jól teszi a
járókelő, ha a lába elé néz, hogy rá ne lépjen egy sütkérező viperára. A vipera sohasem támad, csak a meglepett
állat mar azonnal, marása pedig halálos is lehet. Viperamarással azonnal orvoshoz kell sietni. Aki viperával
találkozik, viselkedjék nyugodtan, és adjon időt az állatnak a menekülésre. Kinn a határban a viperák hasznot
hajtanak, mert pusztítják az egereket és a sáskákat.
Hazánkban számuk egyre fogy, ezért védelem alatt állnak.
06 - Védett területeink
Országunk területének 5 %-a védett terület. A nagy kiterjedésű védett területek a nemzeti parkok, amelyeknek
élővilága nemzeti és nemzetközi tudományos értéknek tekinthető. Megőrzésük, fenntartásuk és fejlesztésük az
egyik legfontosabb természetvédelmi feladatunk. A Hortobágyot, Közép- és Nyugat-Európa egyetlen
megmaradt nagy kiterjedésű pusztáját 1973-ban nyilvánították nemzeti parkká. Erről az országos jelentőségű
természeti értékünkről környezetismeret-órán már tanultál. Az ország közepén, a Duna-Tisza közén terül el a
Kiskunsági Nemzeti Park, mely 1975-ben alakult. Tájait változatossá teszik a hangulatos folyószakaszok, a
kisebb-nagyobb legelők, a puszták, a homokbuckák, a szikes tavak, a nádasok, az erdők, a szőlők, a
gyümölcsösök és a jellegzetes tanyavilág. Területe nem összefüggő, hat különálló egységből áll. Valamennyi
egység jellegzetes kiskunsági táj,
Bugac-puszta egész Európában egyedülálló. A bugaci Nagyerdő különösen széppé teszi ezt a tájat. Az
"ősborókás"-ban teljesen érintetlen állapotban található az eredeti élővilág. Számos rovar- és csigafaj csupán itt
fordul elő. Bugac-pusztán ősi típusú állattartás folyik. Messze földön híres szürke gulyája, rackanyája és
ménese.
A nemzeti park másik nagy egysége: Apajpuszta. Ez a szikes talajú, összefüggő puszta sajátos növény- és
állatvilága miatt védett. Jellemző sziki növénye a kamilla, más néven az orvosi székfű. Egyik legértékesebb
madara a túzok, amely 1 méter magasra is megnő. Itt is ősi módon tartják a haszonállatokat. A Bükki Nemzeti
Park 1976-ban alakult meg. Meredek sziklafalaival, barlangjaival, hegyi rétjeivel, hatalmas erdőségeivel, bővizű
patakjaival méltán érdemel védelmet. ősidők óta összefüggő erdőterület. A Bükk-hegységben számos olyan
növény él, amely az országban másutt nem található. Állatvilága is gazdag. Különösen madarak találhatók nagy
faj- és egyedszámban, például: holló, fehérhátú harkály, fekete gólya, parlagi sas.
A Bükki Nemzeti Park területének 96%-án gazdálkodnak. Gazdálkodás folyik az erdőkben, a mezőkön, a
legelőkön, a réteken és a vizekben. A vad- és halgazdálkodás sok hasznot hajt. A védett területek nagy részét
úgy hasznosítják, hogy a természeti környezet minél kevésbé és minél rövidebb idő-re változzék meg.
Számos bükki barlangból kerültek elő nemzetközi jelentőségű leletek: kőszerszámok, pengék, nyílhegyek,
csiszolt állatcsontok. A későbbi korból származó díszített edénytöredékek azt bizonyítják, hogy a bükki
ősemberek az agyagművesség mesterei voltak. Az Aggteleki Nemzeti Park tájvédelmi körzetből alakult, 1985-
ben. Az északi országhatár mentén, az Aggteleki-karszt területén, több mint 400 barlang, sok ritka növény- és
állatfaj, valamint kultúrtörténeti emlékek képviselik a védelemre érdemes értékeket. Az Aggteleki-
cseppkőbarlangban és más barlangokban is néhány érdekes rovar- és denevérfaj él. Rendkívül gazdag
madárvilága, az emlősállatok közül gyakoriak a kisemlősök (pele, menyét, nyest, borz stb.), nem ritka a
vadmacska és Szlovákiából néha egy-egy farkas, hiúz, sőt medve is átkóborol. Kisebb védett területek a
tájvédelmi körzetek. Egy-egy környék jellegzetességét tükrözik. Ilyenek például a Tihanyi félsziget, Badacsony,
a Kis-Balaton.
A szarvasi arborétum, a szegedi Fehér-tó, a budapesti Sashegy, természetvédelmi terület.
Földrajzi atlaszod és a tankönyv segítségével keresd ki azokat a védett területeket, amelyek a legközelebb
vannak lakóhelyedhez! Melyikben jártál már közülük?
Megfigyelted-e a terület természeti adottságait, élővilágát?
A természet értékeit már évtizedek óta jogszabályok védik. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának
1961. évi törvényerejű rendelete kimondja: "A természetnek azokat a tárgyait, amelyeknek megőrzése és
fenntartása tudományos vagy kulturális érdek, védelem alá kell helyezni, és óvni kell minden olyan hatástól,
amely fennmaradásukat vagy sajátos természeti tulajdonságúkat sérti vagy veszélyezteti!"
Ezek betartásán az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal őrködik.
Tudományos módszerekkel felkutatják az ország megóvásra érdemes természeti tárgyait és tájait, s
gondoskodnak róla, hogy azokban kár ne essék. A megóvandó fákat, pl. védőráccsal veszik körül, és felírással
látják el, figyelmeztető táblákat helyeznek el a védett területeken, hogy ott virágot szedni, növényt kiásni nem
szabad: Védett erdőből engedély nélkül egyetlen fát sem szabad kivágni. A parkokban őrök vigyáznak. A félénk
vízimadarak fészkelőhelyeiről kitiltják a járókelőket, s csak szakemberek kapnak engedélyt a belépésre. Aki
ezeket a rendelkezéseket megszegi, arra a törvény szigorú büntetést mér.
Az 1971. áprilisi természetvédelmi kormányrendelet Magyarország 330 vadon élő madarából 300-at védetté
nyilvánított. Mindennél hatásosabb azonban az a szeretet, amely népünk minden értelmes, gondolkodó tagjában
él hazánk természeti ritkaságai iránt. Az évek során a természetvédelem tágabb értelmet kapott, kialakult a
környezetvédelem. A környezet védelme csak a természet védelmével lehet teljes. Ez az alapelve az 1976-ban
alkotott Környezetvédelmi Törvényünknek is, amely kimondja: "A Magyar Népköztársaságban az emberi
környezet védelme a társadalom érdeke és feladata."
07 - Környezetünk élővilágának védelme
Az ember állandó küzdelmet folytat azok ellen a rovarok és rágcsálók ellen, amelyek termesztett növényeit és
erdeit pusztítják. Ebben legjobb segítőtársai a madarak. Ezért nem elegendő a meglevő madarak védelme,
hanem arra is törekedni kell, hogy az erdőben, mezőn, ligetben és a gyümölcsösökben megtelepedjenek,
fészkeljenek, elszaporodjanak madaraink. A feladat tehát mindenütt kettős: 1. madárvédelem, 2. madártelepítés.
Felsoroljuk a legfontosabb tudnivalókat és tennivalókat. Azt már mindenki tudja, hogy a védett madarakat
lelőni, tőrbe csalni, fészküket kifosztani, bármiképpen zavarni őket tilos. Az ilyen gonosz és oktalan cselekedetet
a törvény szigorúan bünteti. Fontos tennivaló a madarak téli etetése. Az etetést a hideg idő beálltakor kell
elkezdenünk. Igen fontos, hogy folyamatosan gondoskodjunk élelemről, különben több kárt okozunk, mintha el
sem kezdtük volna. A madarak ugyanis, ha nem találnak élelmet a megszokott etetőben, a téli hidegben
tömegesen elpusztulnak. Ha viszont rendszeresen élelemhez jutnak, akkor a legzordabb telet is átvészelik.
Áztatott kenyérrel, morzsával azonban soha ne etessünk, mert a hamar megsavanyodik, és a madarak,
megbetegedését okozza. Az eleséget madáretetőkben helyezzük el. Ezeket magunk is könnyen elkészíthetjük:
- napraforgótányérokat egymás fölé rögzítünk
- nagyobb konzervdoboz éles vágási felületeit gondosan lekalapáljuk, a fedőlapját pedig kampószerűen
hátrahajlítjuk, így könnyen ráakaszthatjuk egy fa vagy bokor ágára;
- műanyag mosószeres edényt gondosan kimosunk, és az oldalán ablakot
Vágunk;
- száraz lopótök oldalán ablakokat faragunk.
Az etetőket ajánlatos sűrű bokrok, facsoportok közvetlen közelébe állítani, hogy a kis madarak ott védelmet is
találhassanak. A madarak téli etetéséről már az előző években is volt szó. Tudjátok, hogy a napraforgó-mag, a
kendermag, a tökmag, a dió kiváló madáreleség. Egyszerű vizsgálattal mutasd ki a felsorolt magvak közös
tulajdonságát! Készíts madárkalácsot is, hogy legyen mit kihelyeznetek a madáretetőkbe, ha az idő hidegre
fordul! A madártelepítés tulajdonképpen fészkelőkről való gondoskodás. Legkönnyebb az odúlakó madarak
megtelepítése. Mivel ma már nincsen annyi természetes, harkályvájta odú, mint amennyi kellene, mesterséges
fészekodúkkal kell azokat pótolnunk. Ha technikaórán készítettetek fészekodút, helyezzétek el ezeket tavasszal a
megfelelő helyre! Ügyeljetek rá, hogy a fészekodúk röpnyílása dél vagy kelet felé nézzen, és az odú kissé előre
dőljön! Eleven fába soha ne verjetek szeget, inkább dróttal erősítsétek fel az odút.
A madáretetés és madártelepítés szép és hasznos teendőit hosszú idén át folyamatosan kell végeznünk.
A munka megkezdése előtt meg kell állapítani, hogy
- A közvetlen és a távolabbi környék mely részein volna ajánlatos
Madáretetőket és mesterséges odúkat elhelyezni?
- miféle madarakról kell leginkább gondoskodni?
- hová lehet elhelyezni az etetőket és az odúkat?
- hogyan biztosítható a madarak folyamatos téli etetése?
Szervezzétek meg a madárvédelmi tennivalókat!

Mindenki olyan feladatot vállaljon, amit teljesíteni tud!
TÁVOLI TÁJAK TERMÉSZETES ÉLŐVILÁGA
08 - Útleírások, vadászkalandok
A párás, fülledt esőerdő, a szavanna, a forró sivatag, a zord sarkvidék, a végtelen tenger. csupa tőlünk messze
fekvő táj. Más, mint a mi hazánk. Más a táj képe, más az élővilága is. Kalandos kedvvel sokan vágyakoznak
ilyen távoli tájakra. Bátor kutatók, felfedezők, gyűjtők és tudósok fáradságot nem ismerő munkájának
köszönhetjük, hogy ma már e messzi tájak élete sem titok számunkra. Alig van a Földnek olyan zuga, hová a
kíváncsi, tudni vágyó ember szeme be ne kukkantott volna. Hazánkban is más az élet az erdőben, mint a mezőn
vagy a vizek partján. Hogyne volna merőben más a Föld különböző tájain. Földünket a Nap melege és fénye
nem egyformán éri. Az Egyenlítőtől a sarkokig, az alföldektől a hegycsúcsokig fokozatosan csökken a meleg. A
Földnek vannak trópusi, mérsékelt és hideg éghajlati övei.
A csapadék sem egyenlő mértékben és egyenletesen hull mindenhová. Az Egyenlítő környékén egész évben
esik az eső. Az állandó meleg és a sok csapadék miatt esőerdők alakulnak ki. Északra és délre haladva csökken a
csapadék mennyisége, az esőerdők elmaradnak, a tájat fás-füves szavanna borítja. Az Egyenlítőtől még távolabb,
a térítők mentén oly nagy a szárazság, hogy sivatagok keletkeznek. Az esőerdők és a szavannák területe, a
sivatagok és a sarkvidéki hideg tájak: szárazföldek. Földünk felszínének közel 3/4-ét víz borítja. Az óceánok és
a tengerek vizében is nagyon sok növény és állat él.
A távoli tájak élőlényeiről sok könyvet olvashatsz. Trópusi tájakon magyar tudósok, kutatók is jártak.
Tanulmányozták a sokszor még ismeretlen vidékeket és gyűjtötték, figyelték az állatvilágot. Bíró Lajos (1856-
1931) hét évet töltött az Ausztráliától északra fekvő Új-Guinea szigetén. Kittenberger Kálmán (1881-1958)
pedig lelkes Afrika-kutató és vadász volt. Életüket, munkásságukat részletesebben megismerheted a Magyar
utazók, földrajzi felfedezők című könyvből (Tankönyvkiadó, Bp., 1973.). Gyűjtésük gazdag eredményével
megajándékozták a Nemzeti Múzeumot, ahol szakemberek feldolgozták, rendszerezték a nagy anyagot.
Mindketten szak-cikkekben, érdekes könyvekben számoltak be tapasztalataikról, élményeikről. Élvezetes és
tanulságos a távoli tájak élővilágát bemutató könyveket olvasni.
Adamson, Joy : Oroszlánhűség, Gondolat, Bp. 1972.

Bíró Lajos: Uj-Guinea őserdeiben. Az Ébred a dzsungel című kötetből.
Móra Kiadó, Bp. 1967.
Grzimek, Bernhard: Afrika kincsei: Táncsics Kiadó, Bp. 1968.
Harald Lange: Kelet-Afrika állatparadicsomában. Gondolat, Bp. 1977.
Ignácz Rózsa: Zebradobhíradó. Gondolat, Bp. 1968.
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban. Móra Kiadó, Bp. 1966.
Kittenberger Kálmán: A Kilimandzsárótól Nagymarosig. Ifjúsági Kiadó,
Bp. 1957.
Kittenberger Kálmán: Utolsó afrikai vadászatom. Gondolat Kiadó,
Bp. 1969.
Széchenyi Zsigmond: Afrikai tábortüzek. Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1966.
Széchenyi Zsigmond: Denaturált Afrika 2. kiadás,
Szépirodalmi Kiadó, Bp. I971.
Széchenyi Zsigmond: Csui!. . . Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1973.
Széchenyi Zsigmond: Hengergő homok. Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1964.
Centkiewicz, Alina és Czeslaw: A hatodik világrész titkai (Úti kalandok).
Táncsics Kiadó, Bp. 1963.
Durrell, Gerald: Vadászat felvevőgéppel (Úti kalandok). Táncsics Kiadó,
Bp. 1970.
Róna István : Híres vadászkalandok. Gondolat, Bp. 1960.
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött... Ünnepnapok. Szépirodalmi Kiadó,
Bp. 1978.
Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam. Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1980.
Cousteau, Jacques-Yves-Dumas, Frédéric: A csend világa. Gondolat,
Bp. 1958.
Hass, Hans: Vadászok a tenger mélyén (Világjárók). Bibliotheca,
Bp. 1957.
Grizmek, Bernhard: Ausztrália különös állatai. Gondolat, Bp. 1981.
Balogh János: A bioszféra-expedíció. RTV-Minerva, Bp. 1981.
Heyerdahl, Thor: Tutajjal a Csendes-óceánon. Gondolat, Bp. 1980.
Smuul, Yuhan : Déli jégmezőkön (Úti kalandok). Táncsics, Bp. 1961.
Figyeljétek az újabban megjelenő könyveket is! A távoli tájak élőlényeit

Gyakran láthatod a televízióban, hallhatsz róluk a rádióban.
09 - Az esőerdők növényei
A trópusi éghajlati övben, az Egyenlítő környékén forrón tűz a nap. Az itt kialakult egyenlítői éghajlaton a
csapadék évi átlaga több mint 1500mm. A csaknem mindennapos esők miatt nagyon párás itt a levegő. Mivel az
Egyenlítő mentén más az éghajlat, mint nálunk, így az ott kialakult erdők is mások, mint a mi erdeink. Az
egyenlítői éghajlat kedvező feltételeket teremt a gazdag növényzet kialakulásához. Itt fejlődik és nő Földünk
legdúsabb, csaknem áthatolhatatlan növénytakarója: a trópusi esőerdő. őserdőnek is mondják, azért, mert nem az
ember telepítette. Földünkön a legnagyobb összefüggő trópusi esőerdő Dél-Amerikában alakult ki, de hatalmas
kiterjedésűek az afrikai és dél-ázsiai esőerdők is.
Keresd meg ezeket a területeket a Földrajzi atlaszodban is!
Míg a tölgyest, a bükköst csak kevés fafaj alkotja, a trópusi esőerdőben igen sokféle fa él. Az egyenlítői
éghajlaton nincsenek évszakok. A fák állandóan lombosak, vagyis örökzöldek. Levélváltás itt is van, de nincs
évszakhoz, időszakhoz kötve, mint nálunk. A fák lombja több éven át folyamatosan cserélődik ki. A trópusi
esőerdőkben kedvezőek a tápanyagképződés feltételei, mert meleg van, és a fák állandóan hullatják a leveleiket.
A talajba szivárgó sok csapadék miatt azonban a vízben oldható táp-anyagból csak kevés marad a talajban. Ezt
is azonnal felhasználják a gyorsan növő fák. így az esőerdők talaja nagyon tápanyagszegény. Az esőerdők főleg
a fák magasságában - és az erdő szintjeinek a nagy számában különböznek a mi erdőinktől. Nálunk a fák
magassága általában nem haladja meg a 30 métert, az esőerdőkben az óriásfák 50-60 méter magasra is
megnőnek.
A fák lombkoronája többszörösen sűrűn összezáródik, az erdő aljára így nagyon kevés fény jut. Ennek
következtében itt olyan növények vannak, amelyek az állandó félhomályban is képesek élni. Mások a fák
törzsére, ágaira támaszkodva kapaszkodnak fel a magasba, a fény felé, és ott lombosodnak ki. Ezeket a
növényeket liánoknak nevezzük. Amíg a liánok a talajban gyökereznek, a fán lakó növények a fák törzsén,
ágain és a lombkoronában telepszenek meg. Az életük fenntartásához szükséges vizet közvetlenül csapadékból
és a levegő páratartalmából szerzik meg.
Jellemezd az egyenlítői éghajlatot!

A csapadék mennyisége hogyan befolyásolja a növényzet kialakulását?
Miben különböznek a forró öv erdői a mi erdőinktől?
Miért kevés a fény még napsütéses órákban is az esőerdők belsejében?
Jellemezd a liánokat!
Mi a különbség a liánok és a fán lakó növények között?
"Valódi fenségében, meglepő nagyszerűségében csak akkor tárul fel előttünk az őserdő, ha olyan oldalról
közelítjük meg, ahol a szélén kiirtották az újranőtt, átmenetes erdőt. Vastagságával imponáló fa nem sok van
benne, ellenben koronájuk egyformán nyúlik fel a magasba, olyan magasba, mintha a mi legmagasabb fáinkból
kettőt állítanánk egymás tetejébe. Koronáik ott fent folynak egybe, oly sűrűn, hogy egész félhomály terjed el
alattuk: Odafent folyik a nagyszerű küzdelem a létért, a világosságért és a napfényért. Kígyóként kúsznak fel a
megerősödött törzseken a tollszár vastagságútól majdnem emberderék vastag venyigés kúszónövények,
melyeknek itt alant levelét, virágát sohase találjuk, mert csak fenn, a fák koronáján fejlődhet ki, hozzájuk
támaszkodva nyúlnak fel a leendő faóriások pálca vastagságú, de öt-hat méter hosszú csemetéi, alig néhány
levelet viselő silány koronával, mert majd csak azután vastagodik és lombosodik, ha elérte a világosságot."
(Bíró Lajos: Új-Guinea őserdeiben című írásából. Az Ébred a dzsungel című kötetből.)
"Csepeg, csurog a vizes erdő, a párás melegben valóságos ködfelhők szállnak fel, különösen az őserdő
mélyebben fekvő részeiből, ahol a felhő-szakadás után meggyúlt a víz. Indák, kövér levelek, haraszt, s felettük ki
tudja milyen vastag növénytömeg. A napfény nem szüremlik le, félhomály üli meg a sűrűt, s ezt is csak a levelek
közt beszüremkedő fény adja.” (Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben.)
A sok ezer lián közül a kúszópálma a legismertebb. "A sűrűségben cserkészve régi ismerős állít meg lépten-
nyomon. Meg kell állanunk, hogy megszabadítsuk magunkat a ruhánkba kapaszkodótól. Szárát ismerem már
hazulról, de levelével csak itt kötöttem ismeretséget, s mond-hatom, ez se jobb a száránál. Levele a szokott
pálmalevél alakú és nagyságú, de a végéről méternyi hosszú, vékony fonal nyúlik le, megrakva sorban álló, erős,
horgas tüskével. A fonalakat alig látja az ember maga előtt csüngeni a homályos erdőben, még jó, ha csak a
ruhájába akad, s nem a fülénél, orránál fogva, mint az apróhal a horgon. Az ilyen nádpálcabozótokat tanácsos a
vadásznak messziről elkerülnie."(Bíró Lajos: Vadászírók elbeszélései című kötetéből.)
A fán lakó növények közül a legszebbek az orchideák. Mintegy 22000 fajukat ismerik, s ezek legtöbbje a
trópusokon él. Kis termetű növények és 30-40 m magasan, a fák koronájában telepszenek meg. Csodálatos
illatú, szép formájú és remek szirmú virágai vannak. Az üzletekben az orchidea rendkívül drága.
Megszerzésükért az "orchideavadászok" valaha az életüket kockáztatták. Ma már elsősorban üvegházakban
termesztik, de az áruk ezzel alig csökkent. Az esőerdőben egy négyzetkilométernyi területen 100 fafaj is
előfordul-hat. így ezen a területen egyféle fából mindössze 5-10 példány él.
10 - A dél-amerikai esőerdők állatai I.
A legnagyobb és leggazdagabb esőerdő-terület Dél-Amerikában, az Amazonas medencéjében van. A "zöld

pokol"-nak nevezett, szinte járhatatlan esőerdő területe megközelíti az 5 millió km2-t.
A trópusi esőerdők állatvilága is jelentősen különbözik a többi erdőétől.
Az esőerdők félhomályában rengeteg apró és nagy bogár, parányi és tenyérnyi tarka lepke, veszedelmes légy,
halálos mérgű darázs, pók meg kígyó, madár és emlősállat él.
Nappal az állatok többsége zsákmányra les, csendben lapul, félti, védi életét. Zajt csak akkor csapnak, ha
menekülnek, vagy ha támadnak.
Az éjszaka folyamán a hangok megszaporodnak. A brazilok szerint az eső-erdő ott kezdődik, ahol a jaguár
üvölt. Valóban, Dél-Amerika esőerdőinek legnagyobb, legveszedelmesebb lakója a jaguár. Nagymacska.
Kedvenc tartózkodási helye a nagy folyók erdő borította partja és a nádas. Rövid lábaival ügyesen mászik a
fákra, de inkább a földön szerzi meg táplálékát. Szürkületkor kezd vadászni. Gerinces állatokkal táplálkozik.
Főleg emlősöket, madarakat zsákmányol, de nem veti meg a hüllőket sem. Nagyon jól és kitartóan úszik.
Mancsával a nagyobb halakat is kihalássza. Az anya egy-három kölyköt szül, előre kiválasztott, jól elrejtett és
biztonságos zugban. A többi macskaféléhez hasonlóan nagy gonddal neveli kicsinyeit. Két hónapos korukban
vadászataira is elvezeti őket.
A bőgőmajmok karéneke a nap minden órájában hallható. Nevüket onnan kapták, hogy hangjukat különleges
hanghólyagjuk felerősíti, s szinte elviselhetetlen lármát csapnak, főként, ha valami szokatlant vesznek észre.
Színük változatos. Feketék, rézvörösek, szalmasárgák vagy barnák. Végtagjaik fel-tűnően hosszúak. Ujjaik
végén köröm van. A fákról ritkán jönnek le. Hosszú farkukkal kapaszkodva himbálóznak. Több méteres
ugrásokkal lendülnek át egyik ágról a másikra. Levelekkel, pókokkal, madárfiókákkal és tojással táplálkoznak.
A forró övi erdőkben, főleg a vizek közelében nagy termetű hüllők is élnek. Ilyenek az óriáskígyók. Közülük a
dél-amerikai anakonda a leghatalmasabb, 10 m-re is megnő. Az óriáskígyók egyik faja sem mérges, de hatalmas
erejük veszedelmet jelenthet. Nappal igen keveset mozognak, rendszerint a fákra csavarodva pihennek. Éjszaka
megelevenednek. Zsákmányukat - elsősorban az emlősöket és a madarakat - erős fogaikkal megragadják,
testükkel körülfogják, összeroppantják, majd egészben lenyelik. Az óriáskígyók szaporodása eltér a vízi sikló és
a fürge gyík szaporodásától. Utódaikat elevenen hozzák a világra, mert a tojások már a testükben kikelnek.
Ivadékaik meglehetősen nagyok, és életük első éveiben igen gyorsan nőnek. Pikkelyes bőrüket növekedés
közben levedlik.
Melyek a jaguárok jellemző sajátosságai?

Mi jellemző a bőgőmajmok életmódjára?
Keresd meg a térképeden, hogy hol élnek a jaguárok és a bőgőmajmok!
Miben hasonlítanak az óriáskígyók a vízi siklóhoz?
Miben különbözik az óriáskígyók és a vízi sikló életmódja?
A bőgőmajmok lármájának egyik jellegzetessége, hogy egyszerre, mint egy karmester beintésére, halálos csend
következik, ami egy, esetleg néhány percig tart, hogy azután ismét elkezdődjék az éktelen lárma. A vezér elő-
üvöltése után ismét rázendít az egész horda. Fülsiketítő ez a "kórus". Aki többet szeretne tudni a jaguárról,
olvassa el Molnár Gábor Jaguárországban című könyvét! Egy 5 méter hosszú anakonda 20-30 ivadékot szül.
Ezek átlagosan 70 cm hosszúak.
"A brazil társadalom és a világ összes tropikus tájain élő néphálás Vital Brazilnak, a nagy kutatónak és
felfedezőnek, hogy megmentette őket a mérges kígyók és a mérges pókok, okozta haláltól. Vital Brazil szérumai
- minden más kutatót megelőzve - biztos és gyors gyógyulást hoztak."(Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai
őserdőkben) Vital Brazil munkásságáról szól Molnár Gábor: A dzsungel doktora című könyve is.
A következő órára nézd át az 5. osztályos Környezetismeret tankönyvből, hogy mit tanultál a nagy fakopáncsról
és a koronás keresztes pókról!
11 - A dél-amerikai esőerdők állatai II.
Dél-Amerika esőerdőiben élnek a legapróbb termetű madarak, a kolibrik. Közülük a legkisebbek cserebogár
nagyságúak, a legnagyobbak akkorák, mint a fecskék. Különösen a hímek tollazata színes, csillogó. Csőrük
olyan, mint egy cső, amelyből nyelvüket messze kiölthetik. Rovarokkal táplálkoznak, vagy a virágok nektárját
szívogatják. Gyakran felkeresik a virágokat, s ilyenkor elősegítik a megporzást is. Mivel folytonosan repülnek,
surrannak, lebegnek, sok táplálékra van szükségük. A papagájok is főleg a trópusi erdők lakói, de másutt is
megtalálhatók. Számos fajuk van. A legkisebbek veréb nagyságúak: Az ara-papagájok 70-80 cm hosszúak.
Tarka tollú, társasan élő, hangosan rikoltozó madarak. Lábukkal jól kapaszkodnak. Kapaszkodáshoz erős
csőrüket is használják. A legtöbb papagáj a fákon otthonos, de nem ugrálnak ágról ágra, mint más, fán élő
madár, hanem repülve, futva, tornázva és kúszva mozognak. Magvakkal, gyümölcsökkel, rovarokkal
táplálkoznak. Sok fajuk faodúba fészkel, a fiókák fészeklakók. A kolibrik veszedelmes ellensége a szőrös testű
közönséges madárpók. Hosszú ízelt lábával együtt 18 cm átmérőjű. Általában szürkés- vagy barnás fekete. A
madárpókok a nappalt kövek alatt, faodvakba rejtőzve töltik. Éjszaka vadásznak. Rendkívül ügyesen, gyorsan
futnak és másznak. Zsákmányukat csáprágóikkal kapják el. Főleg rovarokkal táplálkoznak, de kisebb
gerinceseket: békákat, gyíkokat, kígyókat, apróbb madarakat is fogyasztanak.
A táplálkozásnak az esőerdők élőlényei között is bonyolult láncolata alakult ki, melynek alapját itt is a zöld
növények jelentik. Belőlük élnek a növényevő állatok, melyeket az állatevők fogyasztanak. Ilyen módon az
állatevők a növényevő állatokból, a növényevők pedig a növényekből építik fel saját testük anyagát.
Miről ismerhetők fel a kolibrik?

Hasonlítsd össze a papagájokat a kolibrikkel!
Miben hasonlít a közönséges madárpók a koronás keresztes pókhoz?
Miben különbözik a közönséges madárpók és a koronás keresztes pók életmódja?
A legkisebb kolibri faj fészke fél dióhéj nagyságú, tojásának tömege pedig a grammnak csak egynegyed része.
A kolibrik a madárvilág törpéi. Csodálatos szikrázó színes tollazatuk miatt a kolibrit a brazilok”repülő
drágakőnek" nevezik. Néhány kolibri faj egyedei a helikopterhez hasonlóan nemcsak előre, hanem hátrafelé is
tudnak repülni, sőt egyhelyben is képesek lebegni. Él olyan kolibri is, amelyik a szárnyával másodpercenként
nyolcvanszor csapkod. Az ügyesen kúszó papagájokat tréfásan "tollas majmoknak" is mondják. Egy papagájról
hitelesen igazolták, hogy 54 évig élt, de emlegetnek nem egyet, amelyik állítólag 100 évnél is öregebb volt.
Annyi bizonyos, hogy ezek a madarak hosszú életűek. Ausztrália belső, száraz területeiről származik a hullámos
papagáj. A fiatal állatok könnyen megszelídíthetők és sok örömet okoznak tanulékonyságukkal. Egyes
példányok felismernek rövid hangsorokat. Sok madár néhány szót vagy mondatot felismerhetően utánozni is tud.
A madárpókok a legnagyobb termetű és egyúttal a leghosszabb életű pókok. Egyes fajok több mint 20 esztendőt
is megélnek. Átlagos élettartamuk 10-14év. Többnyire a földön táplálkoznak, étkezésük helyét vékony, de sűrű
szövedékkel borítják be. Fogságban mindig ugyanazon helyre vonulnak enni, de mindig új "terítőt" szőnek a régi
fölé.
12 - Afrikai, ázsiai esőerdők
Afrikában, a Kongó-medence középső és északi részén elterülő esőerdő-terület "csak" 1, 5 millió km2. Az
esőerdő területe az utóbbi évezredekben csökkent. A peremvidékeken a pásztorok gyújtják fel az erdőt, hogy
minél több legelőt teremtsenek nyájaik számára. Az erdőben lakók is égetéssel szereznek maguknak
letelepedésre, földművelésre alkalmas helyet. A termő-talaj hamar kimerül. Az itt lakók pedig nem újítják fél
trágyázással a talaj termőképességét, hanem új esőerdőt gyújtanak fel, ahol az el-hamvadt óriás fatörzsek hamuja
néhány évre ismét biztosítja a jó termést. A trópusi fák közül gazdasági szempontból nagy jelentőségűek az
ébenfák és a mahagónifák. Faanyagukat sokoldalúan hasznosítják. Az ébenfák fekete fájából bútorokat
készítenek. A mahagónifák vörösbarna színük, nagy szilárdságuk és tartósságuk miatt értékesek. Az afrikai
esőerdők állataiban él az álomkór-ostoros. Nagyon veszélyes, csak mikroszkóppal látható egysejtű élőlény. Ezt
az egysejtűt a vérszívó cecelégy viszi át az állatokból az ember vérébe. E szörnyű betegség valaha egész néger
törzseket irtott ki, megyényi területeket tett lakatlanná.
A betegség lefolyását így írja le egy magyar orvos, aki az 1930-as évek végén hosszabb időt töltött Kongóban, a
mai Zairéban. "A cecelégy mindenütt ott van, lecsap, szúr, és máris tovaröppen. Afrikának ez az átka gyilkos
betegséget hord magával, az álomkórt. Sok száz év óta ismerik ezt a gyilkos betegséget, amelyből soha nem volt
gyógyulás. Amikor az álomkór-ostorosok bekerülnek a vérbe, egy-két hétig semmit sem érez az áldozat. Aztán
egyszerre daganatok nőnek a nyakán, duzzadt nyirok-csomók lázadoznak a betolakodott idegen élőlény ellen.
Megint egy-két hétig nincs ezen kívül semmi baj. De aztán kínzó, őrjöngő fejfájás és állandóan viharzó, dobogó
szívműködés kezdi sanyargatni a beteget.
A kórokozók betörnek a gerincvelőbe, az agyvelőbe, ellepik az egész központi idegrendszert. Erre a beteg idegei
tombolni kezdenek. Vad őrület tör ki rajta: a legbékésebb emberekből gyilkosokat, vérengző fenevadakat,
gyújtogatókat varázsol az álomkór. A dühös tomboló őrületet csakhamar fel-váltja a kábult, alélt álom. Álom,
álom egész nap, egész éjjel. Magába roskadva, mint egy marék csont, alszik a beteg, akit fel lehet ébreszteni
még, de azonnal visszazuhan a nehéz kómába, míg végre megváltja a szenvedéseitől az ilyenkor már jótékony
halál. "
Ez ellen a szörnyű betegség ellen vette fel a küzdelmet a nagyszerű emberbarát, orvos, Albert Schweitzer.
Eredményes munkásságáért Nobel-díjat kapott. Ma már megfelelő gyógyszer áll rendelkezésre a betegség
leküzdésé-re. A gyógyszer létezik, de az álomkór nem szűnt meg teljesen. (A kóma eszméletlen állapotot jelent.)
a közegészségügy ma még nem áll olyan fokon Afrikában, hogy minden eldugott faluba eljusson ez az
egyébként sem olcsó gyógyszer. Afrika trópusi erdeiben él a gorilla. Hatalmas testű, roppant nagy erejű
emberszabású majom. Szőrzete sötétszürke. Sokat jár a földön, de éjszakára a nőstények a fák alacsonyabb
ágaira fészket készítenek. A hímek a földön alszanak. Növényevők. Csoportosan élnek.
A harmadik esőerdő-terület a Földön Délkelet-Ázsia. Szigetvilágát csaknem összefüggően borítja az erdő: Itt él
az orangután. Emberszabású majom. Karja sokkal hosszabb a lábánál, és sohasem jár felegyenesedve. A fákon
levelekkel bélelt fészket készít. Csak a legritkább esetben jön le a fáról. Kevéssé tanulékony.
Szintén a lombkoronaszintben lakik a nagy repülőmókus. Törzse mellett a mellső és a hátsó végtagok között
széles bőrredő fejlődött ki. Ennek segítségével a fákról siklórepüléssel éri el a talajt. Egy-egy ilyen "repülés" a
30 métert is elérheti.
A reggeli és az esti órákban sokszor hangos az erdő a színpompás paradicsommadarak kiáltásaitól. Hiába
hallható a hangjuk, mivel folyton ugrálnak, alig lehet meglátni őket. A díszes tollú, öreg hímeket tollai-kért
vadásszák.
13 - Az afrikai szavannák növényei
A növénytakaró kialakulását főleg két éghajlati elem, a hőmérséklet és a csapadék határozza meg. Az
Egyenlítőtől északra és délre, a 10-20. szélességi fokok között az évi középhőmérséklet lényegében ugyanolyan,
a csapadék évi mennyisége viszont kevesebb, mint az Egyenlítő vidékén. Ezeken a területeken, a csapadék
mennyisége és annak évi elosztása szerint két évszakot különböztetünk meg. Egy csapadékos évszak váltakozik
egy csapadékszegény időszakkal.
A csapadékszegény időszak az Egyenlítőtől távolodva egyre hosszabb. Az ilyen éghajlati területen
facsoportokkal, ligetekkel tarkázott magas füvű térségek: szavannák találhatók. Ahol még több a csapadék és
rövid a száraz időszak, ott erdős szavanna alakul ki. Ezek az erdők is összefüggőek, mégis sok mindenben
különböznek a trópusi esőerdőtől. Még a legmagasabb fák sem érik el a 40 métert. Lomb-koronaszintjük laza.
Az erdő aljára viszonylag sok fény jut, így gazdag az aljnövényzete. A fák nem örökzöldek, mert a száraz
időszakban a lombjuk lehull. A fák és a facsoportok között 2-3 méter magasra nő a fűtakaró. A szavannák
jellegzetes fái az akáciák 20-30-as csoportokban nőnek. A szavanna talaja tápanyagban gazdagabb, mint a
trópusi esőerdő talaja. A száraz időszakban elpusztult növényekből keletkező tápanyagot nem mossa ki a
csapadék.
Ahogyan tovább csökken a csapadék mennyisége és a csapadékos időszak hossza, úgy elmaradnak a
facsoportok, és alacsonyodik a fű is. Ez a terület a füves szavanna. A fatermetű növények közül csak a
majomkenyérfák élnek itt. Magányosan fordulnak elő. Ágaik vízszintesen szétterülnek. Nagy, uborka alakú
termésük a majmok legkedvesebb csemegéje. Innen kapták a nevüket is.
Ahol a száraz évszak 10-12 hónapig tart, ott, a talajt már nem borítja összefüggő növényzet. Ezen a területen
alakul ki a sivatag.
Tanulmányozd a csapadék eloszlása és a növényzet alakulása közötti összefüggést!

Miként változik a csapadék évi mennyisége az Egyenlítőtől távolodva?
Hogyan változik a természetes növénytakaró az Egyenlítőtől távolodva?
Milyen összefüggés van a csapadék évi mennyisége és a növénytakaró változása között az Egyenlítőtől észak
felé haladva?
Jellemezd a szavanna növényzetét!
A szavanna arab szó, fás-füves területet jelent.

A majomkenyérfák között 4-5000 éves életkort és 20-méteres törzskerületet elérő "famatuzsálemek"
(matuzsálemi kor = nagyon idős) is vannak. Ritkás lombozatuk alatt több mint 100 ember találhat menedéket a
tűző nap heve elől. Egy egész nyáj delelhet alatta. A szalámifa magyar nevét a szalámira emlékeztető terméséről
kapta. Az akáciának és a nálunk élő akácfának csak a neve hasonló egymáshoz. A sivatagban évek telnek el eső
nélkül, növényzete emiatt gyér, vagy teljesen hiányzik. Nappal, az állandóan derült alatt a levegő néha 50 C -ra
is felmelegszik. Éjszaka viszont ugyanott a fagypont alá is leszállhat a hőmérséklet. A sivatagban igen nagy a
napi hőingás.
14 - Az afrikai szavannák állatai I.
Az erdős és füves szavannák egymástól eltérő növénytakaróit jól elválaszthatjuk egymástól. A szavanna
állatvilágát azonban már nem különíthetjük így el, mert az állatcsordák - nagyjából az esős évszakhoz igazodva -
hatalmas vándorutakat tesznek meg. A természetes növényzet”határait" rendszeresen és évenként többször is
átlépik. Földünkön az afrikai szavannák állatvilága a leggazdagabb. A füves térségeken tömegesen legelésznek
a növényevő emlősök. A legkecsesebbek a kisebb-nagyobb csordákban élő antilopok. Nagyon sok fajuk van. A
legkisebbek nyúl nagyságúak, a legnagyobbak jól megtermett szarvasmarha méretűek. Tülkös szarvuk rendkívül
sokféleformájú, fajonként különböző. Lábuk felépítése olyan, mint a szarvasmarháké, hiszen rokonok. Az
antilopokkal rendszerint együtt legelésznek Afrika szavannáin a zebrák. Rövid szőrzetük csíkos rajzolatú, ezért
tigrislovaknak is nevezik őket. Az antilopokhoz hasonlóan patás állatok, de páratlanujjúak. Növény-evők, de
nem kérődzők. Érzékszerveik igen fejlettek, nehezen közelíthetők meg. Valószínűleg éberségük miatt
csatlakoznak hozzájuk más állatok is. Társasan élnek. Olykor százan is összeverődnek egy ménesbe.
Az erdős szavannáknak az esőerdőkkel határos területén él a csimpánz. Emberszabású majom. 32 foga van.
Gumós zápfogai elárulják, hogy mindenevő, bár legjobban a gyümölcsöt kedveli. A banán és a majomkenyérfa
termése a kedvenc csemegéje. Tenyere, talpa csupasz. Kezén, lábán az 5 ujj végét köröm fedi. A csimpánz mind
a négy végtagjával ügyesen fog és fogódzkodik. Nem tartózkodik állandóan a fákon, de éjszakára, 8-10 méter
magasságban fészket épít, és ezt naponta újra készíti. A nőstény egy kölyköt szül, melyet a hátán hordoz.
Csoportokban élnek. A legerősebb hím gondosan vigyáz a csoportra.
Miben hasonlítanak az antilopok a szarvasmarhához?

Hasonlítsd össze az antilopokat a zebrákkal is!
Miért mondhatjuk, hogy a csimpánz emberszabású majom?
Hasonlítsd össze a csimpánz végtagjait az antilop, a zebra és a jaguár végtagjaival!
Az afrikai szavannákon él a szárazföld legnagyobb állata, az elefánt. Ezek a hatalmas testű állatok oszlopszerű
lábaikon könnyed rugalmassággal mozognak. Ujjaik apró patákban végződnek, de mögöttük vastag, rugalmas
párna fejlődik. Azon lépegetnek vagy vágtatnak. Ugrani nem tudnak, de jól úsznak. Az elefántok felső ajka és
orra, földig leérő ormánnyá fejlődött. Az ormány kiváló szagló, tapintó és fogó szerv. Fogazatuk hiányos. Két
metszőfoguk tömör agyarrá alakult át. Ez az értékes”elefántcsont". Záp-fogaik redősek, növényevők. Az
elefántok kihalt rokona a mamut. Súlyosabb volt az elefántnál. Az ősember még vadászott rá. Afrika
szavannáinak jellegzetes állata a zsiráf is. Aránylag kis feje és hosszú nyaka van. Magassága elérheti az 5 métert
is. Háta lejtős, mert hátsó lábai rövidebbek a mellsőnél. A fák lombját tép, vagy néha szét-vetett mellső lábakkal
legel. A zsiráfok többnyire kis falkában élnek, de szeretnek más állatokkal, pl. antilopokkal, elefántokkal,
zebrákkal együtt legelni. Békések, de veszély esetén hosszú lábuk erőteljes rúgásaival védekeznek.
Az afrikai szavannák állatai II.
Afrika legrettegettebb ragadozója az oroszlán, az "állátok királya". A mesékben olvashatjuk ezt a kitüntető
címet, amire elsősorban hangjával szolgál rá. Amikor bömböl, valamennyi állat riadtan keres menedéket.
Nagymacska. Teste hajlékony, rugalmas. Mozgása méltóságteljes. A hím nyakát, mellét hosszú és dús sörény
borítja, a nősténynek soha sincs sörénye. Az oroszlánok falkába verődve közösen vadásznak. A zsákmányt is
együttesen fogyasztják el. Áldozatukat nem üldözik, hanem félkörben vagy körben körülfogják. Amikor a vad ki
akar törni a körből, az éppen azon a helyen tartózkodó oroszlán üti le a menekülő állatot. Hatalmas mancsának
egyetlen csapásával leteríti és erős fogaival összeroppantja nyakcsigolyáját. Főként alkonyatkor és éjszaka
vadásznak. Ha jóllakottak, kényelmesek és lusták, de bátrak és gyorsak, ha az éhség kergeti őket. Fő eledelük a
növényevő patás állatok húsa, de szükségből sáskákkal vagy más apróbb állatokkal is megelégszenek.
Elevenítsd fel, hogy mit tanultál a jaguárról!
Afrika meleg vizű folyóiban és tavaiban él a nílusi krokodil. Hatalmas testű hüllő. Testének alakja a fürge
gyíkéhoz hasonló. Ivadékaik is akkorák, mint a nálunk élő legnagyobb gyíkok. A krokodilok hosszú életük alatt
átlagban 4-6 méteres óriásokká nőnek, de előfordul közöttük 10 méteres is. Testüket pikkelyek, szarupajzsok és
csontos pajzsok fedik. Ezek páncélt alkotnak rajtuk, ezért nevezik a krokodilokat páncélos hüllőknek. Halakkal,
kisebb-nagyobb emlősállatokkal, mocsári és vízimadarakkal táplálkoznak. Alkonyatkor és éjszaka vadásznak. A
krokodil nem tud rágni, a nagyobb falatokat egészben nyeli le. A nagyobb termetű zsákmányt általában többen
veszik körül, és széttépik. Ragadozók. A vigyázatlan ember is áldozatául eshet falánkságuknak. Nagy étkűek, de
a koplalást is hónapokig bírják. A vizet csak sütkérezés vagy tojásrakás idejére hagyják el. A nőstény földbe
kapart gödörbe rakja 20-100, lúdtojás nagyságú, mészhéjú tojását, és a kiköltést a Nap melegére bízza. Az
anyaállat az ivadékok kikelése közben a "fészek" közelében tartózkodik, őrzi tojásait. A kis krokodilok röviddel
kibúvásuk előtt, még a tojásban, elkezdenek vartyogni. A nőstény ekkor odasiet és a kikelő kis állatkákat a
vízhez, vezeti. A krokodilokat mindenütt irtják, értékes bőrükért vadásszák. A szavannák élőlényei sem
függetlenek egymástól. A táplálkozási kapcsolatok révén közöttük is táplálékláncok jönnek létre. Például: - a
növényeket legelik az antilopok, rájuk az oroszlánok leselkednek, - a szavanna füveivel táplálkoznak a zebrák,
őket az oroszlánok pusztítják.
Hasonlítsd össze az oroszlán és a jaguár életmódját!

Miben különbözik az oroszlán a jaguártól?
Miben hasonlítanak a krokodilok a fürge gyíkhoz?
Miben különbözik egymástól a nílusi krokodil és a fürge gyík?
Miért nem élhetnek krokodilok és gyíkok a hideg övben?
Az oroszlánok elejtése mindig nagy vágya volt az Afrikában járó vadászoknak. Érdekes oroszlánvadászatokról
számol be útikönyveiben Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán, a két nagy magyar vadász. Amikor ők
Afrikában jártak, akkor a vadállatok még nagy számban éltek ott. Azóta változott a helyzet. Ahogy az emberek
terjeszkednek Afrika területén, úgy csökken az a terület, ahol az állatok nyugalomban élhetnének. Azért jelöltek
ki Afrika területén hatalmas természetvédelmi területeket, ahol ezek az érdekes állatok háborítatlanul élhetnek.
Itt tilos a vadászat, csupán védett helyről lehet nézegetni, fényképezni, filmezni őket. Sok érdekeset olvashatsz
ezekről a vadvédelmi parkokról Bernhard Grzimek Afrika kincsei című könyvében. Az oroszlán az
állatkertekben jól tűri a fogságot. Rendszeresen világra hozza 2-3 házimacska nagyságú kölykét. Ezek játék
közben ügyesednek, erősödnek. Piciny korukban szelídíthetők: Joy Adamson híres regényei, az Oroszlánhűség
és az Elza és kölykei egy nőstényoroszlán "vadon és szelíden eltöltött életét ismerteti" rendkívül érdekes módon.
Olvasd el! Aki többet szeretne tudni az állatokról, olvassa el Kittenberger Kálmán Kelet-Afrika vadonjaiban
című könyvét, amelyet a nagy vadász a természet-kedvelő ifjúságnak ajánlott. A dél-afrikai szavannák nagy
testű futómadara a strucc. Feje, nyaka, combja csupasz. A szárny- és a farktollaik lazák, ezekért a”strucc-
tollakért" vadászták régen, ma pedig strucc-farmokon tenyésztik az óriási madarakat. A strucc főleg növényevő.
Csapatosan legel. Nagy tojásait a homokba vájt gödörbe rakja. Egy-egy tojás kb. 16 cm hosszú és 1-1, 5 kg
tömegű! Mintegy 40 napig ül a hím és a nőstény felváltva a tojásokon, gyakran a hím egyedül költi ki a
tojásokat.
16 - A sivatagos és mediterrán területek élővilága
A trópusi éghajlati övnek azokon a területein, ahol a csapadék évi mennyisége 200 mm-nél kevesebb, sivatag
alakul ki. Földünknek legnagyobb forró sivatagja a Ráktérítő mentén, Afrikában a Szahara. Körülbelül 7 millió
km2-nyi területű, s nagyjából akkora, mint az összes többi trópusi sivatag együttvéve. Ahol a sivatagban víz tör
a felszínre, ott oázisok alakulnak ki. A Szahara és az Arab-félsziget oázisainak jellegzetes növénye a
datolyapálma, melynek termése az oázislakók mindennapi tápláléka. A sivatag növényei képesek arra, hogy a
vízhiányt eltűrjék. A párolgás ellen apró leveleikkel, a homok betemetése ellen pedig gyorsan növő szárukkal
védekeznek.
A kaktuszok olyan száraz helyen is képesek megélni, ahol esetleg évekig sincs csapadék. Leveleik tövisekké
alakultak. Meghúsosodott, zöld színű száruk részben táplálékot készít, részben vizet raktároz. Az óriáskaktusz
egy-egy példánya több hektoliter vizet is tartalékol, mely 2-3 évig biztosítja a növény vízszükségletét. A
kaktuszoknak igen sok fajuk van. Van közöttük néhány centiméteres, alig észrevehető példány, az óriáskaktusz
viszont 10 méter magasra is megnő. Formájuk is rendkívül változatos. A sivatagokban kevés állat él. A
peremvidékeken, a szomszédos szavannáról be-betévednek a már megismert állatok. így a Szahara déli részén
nem ritkák az antilopok és a zebrák csapatai. Ahogy haladunk a sivatag belseje felé, úgy csökken az állatok
száma. Élnek azonban olyan állatok is, amelyek a legszárazabb éghajlatot is elviselik. Ilyenek a tevék. A
mérsékelt éghajlati övnek a trópusi területekkel határos vidékén, általában a tengerek mellett mediterrán
éghajlatú területek alakultak ki. Legjellegzetesebbek ezek közül a Földközi-tenger mentiek.
A hőmérséklet alapján itt négy évszakot különböztetünk meg. A hosszú, forró nyár száraz, ezért csak olyan
növények tudnak megélni, amelyek meg-felelő módon védekeznek a hosszantartó száraz időszakban az erős
párologtatás ellen. A tél sem olyan, mint a mi telünk, mert a fagy és a hó itt igen ritka. Mindössze 3-4 hónapig
tart, és inkább a sok csapadék, mint az alacsony hőmérséklet jellemzi. A leghidegebb hónap középhőmérséklete
is 5 C feletti, tehát a tél enyhe. A Földközi-tenger mellett az alacsonyabban fekvő területeket örökzöld erdők
borítják. A nyugati részeken az örökzöld paratölgy az erdőalkotó. Puha, vastag kérge a parafa, a műanyagok
korában is fontos világkereskedelmi cikk.
A mediterrán tűlevelű erdők már nem alkotnak összefüggő erdőséget. Jellegzetes a libanoni cédrus. Ágai
vízszintesen terülnek szét, tűlevelűek ugyan, de nem hasonlítanak a nálunk élő fenyőkhöz. Igen hosszú életű
fák. Valamikor nagy tömegben éltek itt. Ma négy kis cédrusligetet nyilvánítottak védetté, és mindössze 300 fát
tartanak nyilván. Ezek a védett példányok 2000-3000 évesek. Ha a növényvilágnak nem is a legnagyobbjai, de
kétségtelenül a legöregebbjei közé tartoznak. A mediterrán éghajlatú területek jellegzetes növénytakarójához
hozzátartoznak a 2-3 méter magasra megnövő, többnyire örökzöld cserjék, mint például a nemesbabér.
Az alacsony termetű növények közül sok erős illóolajat tartalmaz. Ilyen a kakukkfű, a levendula és a
rozmaring. Ezeket a növényeket gyűjtik, sőt termesztik is, mert az illatszeriparban és fűszerként használják. A
mediterrán éghajlatú terület nagyobb állatai - a szarvas, a vaddisznó és az őz - a mérsékelt övből jönnek
vendégként. ősszel sok olyan madár vonul át, amelyik nyáron nálunk él és költ, de a hideg telet a mediterrán
tájakon tölti. A hüllők közül a közönséges kaméleon él itt. Különlegessége, hogy két szemét egymástól
függetlenül is tudja forgatni. Rovarokkal táplálkozik, amelyeket ragadós végű kiölthető nyelvével zsákmányol.
Rejtő színe miatt szinte észrevehetetlen.
A Földön az eddigi legmagasabb hőmérsékletet a Szahara északi peremén mérték, + 58 C-ot. A szörnyű
forróságtól a sziklák még jobban felmelegszenek. Richter Felejthetetlen Szahara című könyvében a következőket
olvas-hatjuk: "A kora délelőtti órákban vagyunk, de máris embertelen hőség uralkodik. Amerre csak nézünk,
előttünk, mögöttünk, jobb- és bal felé mindenütt csak ezeket a szörnyű bazaltmezőket látjuk. A kövek olyan
forrók, hogy puszta kézzel meg sem lehet érinteni őket.” Növénynek, állatnak, embernek nagyon sok vízre van
szüksége a sivatagban, éppen az erős párolgás miatt. A sivatag lakói naponta 4-5 liter vizet fogyasztanak
szomjúságuk oltására (hazánkban egy-másfél liter víz elegendő). Ha valaki a sivatagban nem jut vízhez, 14-15
óra alatt szomjan hal; ha sikerül árnyékos helyre menekülnie, akkor sem bírja ki víz nélkül két napnál tovább.
50 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt a sivatagban való közlekedés teve nélkül, mert a szomjúságot az állatok
közül a legjobban bírja. Ezeken a vidékeken háziasították is. Általában csak 2-3 naponként szokták itatni, ezért
egyik oázistól a másikig víz nélkül kibírja, tehát nem kell felesleges teherként a vizet magával cipelnie.
Rendkívül szívós állat. A hátas tevék 100 kilométert is meg tudnak tenni naponta. Ma a gépkocsik, a
repülőgépek, a helikopterek világában a teve jelentősége csökken. A babérkoszorú a győzelem, dicsőség,
kitüntetés jelképe. Az ókori görögök örökzöld babérlevelekből font koszorúval ékesítették a győztes atléták,
költők és énekesek homlokát. A mediterrán éghajlatú területek jellegzetes fája a szelídgesztenye.
A következő órára hozz magaddal néhány tealevélkét, egy kevés kakaóport és őrölt kávét! Ha tudsz, egy kis
darab pamutból és műanyagból készült textilanyagot is hozzál!
17 - Távoli tájakon termesztett növények
A forró éghajlati övben élő lakosság egyre nagyobb területet hódít el az erdőktől, és a hatalmas ültetvényeken
számos melegkedvelő növényt termeszt. Ezek a növények nem csak az ott lakóknak fontosak, hanem a
földkerekség többi népének is. Mi is sokat ismerünk közülük, és fel is használjuk őket. A teacserje ősi hazája
Kína déli területei és az Indokínai-félsziget. Örökzöld növény. Virágai fehérek vagy halvány sárgák, illatosak.
Leveleit rendszeresen szedik. Ezeket azonnal feldolgozzák, majd gondosan légmentesen csomagolják, nehogy az
illata, zamata elillanjon. Frissítő hatású ital készíthető belőle.
Fűszereink közül Dél-Ázsiából származik a bors. A trópusokon többfelé termesztik. A bors kúszócserje, az
ültetvényeken magas karókra futtatják. Egy magvú, csonthéjas termését éretlenül szedik le. Így a termésfal
rászárad a magra, és megfeketedik. Ez a "feketebors". Nálunk ezt kedvelik. Ha érettebben szüretelik, a termésfal
leválik, s ekkor, mint”fehérbors" kerül forgalomba. A kakaófa eredeti hazája a trópusi Amerika, de nemesítve
ma már az Egyenlítő környékén mindenütt termesztik. Gyakran magasabb fák alá, a nap-sütéstől védve ültetik. A
levelei bőrneműek, virágai pedig a törzsén és az ágakon csomókban nyílnak. A toktermésben levő magokat
kakaóbabnak nevezik. Belőle kakaóport, kakaóvajat és csokoládét készítenek. A kakaófák 40-50 évig
termőképesek. Azután újra telepítik az ültetvényt.
A kávéfa ősi hazája az Etióp-magasföld. A legtöbb kávét Dél-Amerikában termesztik. Alakját inkább cserjévé
nevelik, mert így könnyebben szüretelhető. Örökzöld. Virágai illatosak. Bogyószerű csonthéjas termésében két
kemény mag van. A magban levő koffein nevű vegyi anyag az agy és a szív ereit tágítja. Fontos ipari növény a
gyapot. Csak ott termeszthető, ahol évente legalább 2000 órán átsüt a nap, és ahol öntözhetik is. A fás szárú
gyapotcserjéből ma már lágyszárú egyéves növényt is nemesítettek. Szép sárga vagy vörös virágai vannak. A
toktermésben levő magvakat vékony repítő szőrök borítják. Ezekből a finom szálakból készítik a vattát,
felsodorva pedig a pamutfonalat. A fonalból fonják, kötik, szövik a sok-féle pamutárut szerte a világon.
A trópuson mindenütt termesztik a banánt, 6-8 méter magasra is megnő. Látszólag fatermetű növény, valójában
azonban fűféle. Olyan, mintha törzse volna, de az csak nagy leveleinek egymásra boruló hüvelye. A termések
hatalmas fürtökbe tömörülnek. Ízes és tápláló gyümölcse gyakran vásárolható nálunk is. Az emberiség felének
fő élelme a rizs. A búza után a legfontosabb kenyérgabona a világon. Kedveli a vizet és a meleget. Fontos ipari
nyers-anyag is. Keményítőt készítenek belőle, szalmája pedig a papírgyártás egyik alapanyaga. A mediterrán
tájakon termesztik a citromfát és a narancsfát. Viráguk fehér, jó illatú. Lédús, húsos termésük nálunk is ismert.
Mind a citromban, mind a narancsban sok a C-vitamin, ezért fogyasztása különösen télen és kora tavasszal
egészséges. Amerika forró vidékeiről származik a vanília, de ma főként Madagaszkár mellett, egy kis szigeten
termesztik. A vanília a fákra kapaszkodó növény. Éretlen toktermését szedik, megszárítva pompás illatú fűszer.
300 évvel ezelőtt Srí Lanka (Ceylon) szigete a hollandoké volt. A gyarmatosítók minden 12 éven felüli férfira
évente 28, majd később 30 kilo-gramm fahéj beszolgáltatását rótták ki. Aki nem tett eleget, kivégezték. Rengeteg
könny és vér hullott a tengerentúli fűszerekért, élvezeti növényekért. Az új világrészeket, s az oda vezető utakat
a portugálok, a spanyolok, a hollandok és az angolok gyarmatosították. Egymással is véres csatákat vívtak, az
őslakókat pedig leigázták. Rabszolgákkal dolgoztattak, hogy a drága fűszerekből meggazdagodjanak. A
középkorban csak a gazdagok használták a fűszereket. Ezekért hajózott át Kolumbusz Kristóf az Atlanti-óceánon
és kerülte meg Vasco da Gama Afrikát. Mindketten Indiába és a Fűszerszigetekre akartak eljutni.
18 - A tajga növényei
A mérsékelt éghajlati övben többféle növényzet alakult ki. Ahol az óceáni éghajlat hatása érvényesül, ott a
tölgyesek és a bükkösök jellemzőek. A szárazabb és melegebb területeken nagy kiterjedésű füves puszták
találhatók. A szélsőséges éghajlatú eurázsiai és észak-amerikai tájakat fenyő-őserdő, a tajga borítja.
Ezen a területen hosszú, rendkívül hideg a tél és igen rövid, de viszonylag meleg a nyár. Mivel a tavasz és az
ősz mindössze néhány hétig tart, gyakorlatilag két évszak alakul ki. Az évi hőingás az egész Földön itt a
legnagyobb. A kevés csapadék többnyire a nyári hónapokban esik. Nemcsak az éghajlat, hanem a rossz
termőképességű talaj is igen kedvezőt-len az itt élő növények számára. Bár a lehullott fenyőtűk vastagon borítják
a talajt, ezek lassan bomlanak el a hideg és a fenyőtűket borító viasz miatt. Csak néhány fafaj képes ilyen
körülmények között élni, ezek viszont hatalmas erdőségeket alkotnak. Sok négyzetkilométeren keresztül szinte
ugyanaz a fafaj az uralkodó, a tajga mégsem egyhangú. Erdeit a 30-40 méter magas, millió és millió oszlopszerű
fenyőfa nagyon széppé teszi. A fákon zuzmók telepszenek meg. A fenyves erdő felépítése sokkal egyszerűbb,
mint a tölgyerdőé. Csak a lombkoronaszint és a mohaszint fejlett. A lombkorona-szint szorosan záródik, az erdő
aljára így kevés fény jut. A mohaszint vastagsága egyik-másik helyen a fél métert is megközelíti. A lehullott
fenyőtűkkel keveredve azt az érzést kelti, mintha puha szőnyegen lépkedne az ember.
A tajgában a lucfenyő a leggyakoribb. Ágain egyesével, sűrűn állanak az alig 2 cm hosszúságú, szúrós,
sötétzöld tűlevelek. Örökzöldek. Tobozai hosszúak, hengeresek. Fája szép fehér, kérgéből cserzőanyagot
állítanak elő. A leghidegebb és legszárazabb területeken a lombhullató vörösfenyőfajok terjedtek el. Világoszöld
tűlevelei csomókban fejlődnek az ágakon. Tobozai aprók. Fája vörösbarna, innen kapta a nevét: Jól tűri a
mostoha körülményeket az erdeifenyő is. A fenyőfák között világosabb foltokat alkotnak a lombhullató nyírfák.
Hófehér kérgük idővel feketén megrepedezik. Ágaik vékonyak, hosszan lecsüngők. Barkavirágzatú egylaki fák.
Mivel kora tavasszal - már lomb-fakadás előtt - virágzanak, a virágport akadálytalanul viheti a szél a termős
virágokra.
Milyen annak a területnek az éghajlata, amelynek a növénytakarója a tajga?

Mely fenyőfajok alkotják a tajgát?
Hasonlítsd össze az erdeifenyőt a lucfenyővel!
Mi a különbség a lucfenyő és a vörösfenyő között?
Mi jellemző a tajga erdeinek mohaszintjére?
A tajgán nem tanácsos a nyári séta, mert annyi a szúnyog, hogy ezek zaklatását nem lehet hosszú időn keresztül
elviselni. Sokkal kellemesebb télen a havas tajga. Bár kevés a csapadék, a hótakaró februárra, márciusra úgy
megvastagszik, hogy csak sível lehet rajta közlekedni. Észak-Amerika tajgáin jó néhány olyan fenyőfaj is él,
amely Eurázsiában egyáltalán nem fordul elő. Ilyen például a balzsamfenyő, amelynek gyantájából készítik a
kanadabalzsamot. A mikroszkópi metszetekre ezzel ragasztják rá a fedőlemezt. Becslések szerint a tajgák
fenyőállományának több mint a fele felhasználatlanul pusztul el. Sok fát kidönt a vihar is, s egy-egy öreg faóriás
zuhanása közben magával ránt sok fiatal fenyőszálat is. Ezek a kidőlt, elhalt és korhadó fenyőtörzsek szinte
járhatatlanná teszik a tajgát. Aki hangosan kiáltozik, veszekszik, arra jól ráillik a mondás: Pattog, mint a száraz
fenyő!
A tajga adja az ipar számára fontos puhafát, amely az építőiparban, bútoriparban, a papírgyártásban és még
nagyon sok más iparágban nélkülözhetetlen. A tajgák rendkívül ritkán lakottak, kevés az út és vasút, amelyen a
fenyőfa a feldolgozó üzemig eljuthatna.
A következő órára nézd át, hogy mit tanultál 5. osztályban az erdei egér fogazatáról, és 4. osztályban a
házityúkról!
19 - A tajga állatai I.
A tajgák óriási fenyőrengetegében sok prémes állat él. Közülük a mókus a mi erdeinkben is megtalálható.
Többnyire a magas törzsű száraz és árnyas erdőkben tartózkodik. A nedvességet és a napsütést kerüli. Teste
könnyű, alkalmas a lombok közötti életre. Hátsó lába hosszabb a mellsőnél. Remekül ugrik, s közben farkával
kormányoz. Éles, hegyes karmainak is jó hasznát veszi. Nagy, élénk tekintetű szemével jól lát. Hajlékony testét
tömött bunda fedi. Prémjéért rendszeresen vadásszák. Nagyon hideg, fagyos időben melegen bélelt fészkükben
meghúzódnak anélkül, hogy igazi téli álmot aludnának. Télire készletet gyűjtenek, és azt odvakba, hasadékokba
rejtik. Melegebb téli napokon kimerészkednek a fészkükből.
A mókusok fő tápláléka a fenyők rügye, hajtása, magja. A rovarokat és a madártojásokat sem vetik meg.
Fogazatuk olyan, mint az erdei egéré. Rágcsálók. Az erdészek szerint a rovarok után a mókusok okozzák a
legtöbb kárt az erdőben. A mókus évente egyszer-kétszer kölykezik. Az újszülöttek aprók, fejlet-lenek,
csupaszok. Gyorsan nőnek, és kéthónapos korukban már éppoly ügyesek, mint a szüleik. Nagyon tiszta állatok.
Mosdanak, mint a macska. A kicsinyek könnyen szelídíthetők. Az öregek azonban mogorvák, gyakran
harapósak. A tajgák csendes, sötét erdeiben élnek a fajdok. Tyúk nagyságú, tömzsi testű madarak. Évről évre
ugyanazon a vidéken tanyáznak. Közülük a siketfajd a legnagyobb. Rövid és erős lábát toll borítja. Nappal a
földön tartózkodik. Estefelé egy fára telepszik, és ott tölti az éjjelt. Fő tápláléka a fenyők tűlevele. Télen
előfordul, hogy napokig ugyanazon a fenyőfán marad, és lassanként az összes tűlevelet leeszegeti. Nyáron és
ősszel a lombos fák levelét, némelykor rovarokat, férgeket is eszik. Csőre rövid, vastag, nagyon domború. A
nőstény fészkét a földön, jól elrejtve készíti. Fiókái fészekhagyók, és gyorsan nőnek, fejlődnek.
Miért alkalmas a mókus a lombok közötti életre?

Mely ismert állatok rokona a mókus?
Milyen módon él a mókus télen?
Melyek a fajdok ismertetőjegyei?
Milyen a siketfajd életmódja?
A mókus fészkéhez a szükséges anyagot legtöbbször madárfészkekből rabolja. Fészke hasonlít a madarakéhoz,
de teteje is van. A rendszerint kelet felé néző főbejáraton kívül még egy menedéklyukat is nyit rajta. A mókus
kb. 10 évig él. Az időjárás viszontagságaira nagyon érzékeny. Az esőtől, vihartól nagyon fél. A rossz időt már
jóval előtte megérzi. Eleinte nagyon nyugtalan, majd elrejtőzik, fészke járatait mohával gondosan betömi, s
összegömbölyödve várja a vihar elvonulását. A siketfajd lábujjain szarulemezkék vannak, az úgynevezett
"fésűk". Ezek "hótalpak" módjára megkönnyítik télen a madár futását. Tavasszal fokozatosan leszáradnak és
lehullanak. A földrajzi helyzet szerint különböző időben kerül sor a dürgésre, a fajdkakas táncára, mellyel a
tyúkokat igyekszik meghódítani. A siketfajd híres dürgésének 4 része van: a kappogás többnyire kéttagú hang,
mintha két fadarabot össze-összecsattintanának, ezt követi a szaporázás. Majd a főcsattintás hallatszik, mely a
vízbe eső kő csobbanásához hasonlít. Végül a 3-5 percig tartó köszörülés hallható.
20 - A tajga állatai II.
A hiúz a nagy összefüggő erdőségekben és a bokros területeken, a síkságon és a hegyvidéken egyaránt

otthonos. Erőteljes és fürge macskaféle ragadozó. A legkisebb emlősöktől és madaraktól kezdve az őzig és a
fajdokig jóformán egyetlen állat sincs tőle biztonságban. Vérszomjas. Többet öl, mint amennyit elfogyaszt. Néha
a fákra is felmászik és onnan les zsákmányára, majd ráveti magát á. kiszemelt áldozatra. Érzékszervei igen jók,
különösen a hallása fejlett. Hangja erős, rikácsoló, éles. A hiúz bundája nagyon változatos. Más nyáron, mint
télen, más a hegyvidéken és a síkságokon. Függ az állat életkorától is. A nőstény hiúz kora tavasszal,
valamilyen rejtett helyen hozza világra a kölykeit. A kicsinyei születéskor vakok. Az anya legalább egy, de néha
két évig is gondozza, óvja őket. A barnamedve nagy testű ragadozó. Általában magányosan jár. Lassú
cammogással vagy gyors futással hatalmas területeket kutat át, keresi a táplálékát. Megeszi a halat, csigát,
rovarokat és a dögöket is. Ha teheti, elragadja a juhokat és leüti a szarvasmarhát. Mivel ügyesen mászik a fákra,
a madarak fészkét is kifosztja. Zápfogainak felülete elárulja, hogy növényeket is fogyaszt. Nagyon kedveli a
mézet és az erdei gyümölcsöket.
Amikor a táplálékban szegény tél közeledik, minden medve búvóhelyet keres magának valamilyen csendes
zugban, ahol elrejtőzhet. Vackát mohával, lomblevéllel kibéleli, és itt pihen a hideg évszakban. Téli álmot nem
alszik. A nőstény medve a téli rejtekben, januárban vagy februárban 2-3kölyköt hoz a világra, amelyek alig
nagyobbak a patkánynál. A bocsok lassan nőnek, hároméves korukra fejlődnek ki teljesen. A farkasok a
legkülönbözőbb környezetben is megtalálják életfeltételeiket. Ragadozók. Vadászataik során nagy területeket
járnak be. Az éhes far-kasok egyetlen éjszaka folyamán nemegyszer 50 km-es utat is megtesznek.
Kóborlásaikban nem akadályozzák őket sem a folyók, sem a kisebb-nagyobb állóvizek, mert kitartóan és jól
úsznak. Megtámadják a nagyobb emlősöket, például a lovakat, rénszarvasokat, de az egereket és a rovarokat is
jóízűen elfogyasztják. A meleg évszakokban általában egyesével járnak vadászterületükön. A tél közeledtével
azonban nagyobb falkákba verődnek össze. Ilyenkor vakmerőkké, veszedelmesekké válnak. Félelmetes
üvöltésük vagy vonyításuk messzire elhallatszik. Az anyafarkas védett vackot keres vagy készít kicsinyeinek.
Két hónapig abban táplálja, tisztogatja, óvja kölykeit. Majd lassanként, fokozatosan hozzászoktatja őket a
vadászathoz. A tajga növény- és állatvilága is szoros kapcsolatban van egymással.
Hasonlítsd össze a hiúzt és a barnamedvét!

Milyen módon él a barnamedve?
Hogyan szerzi meg a farkas a táplálékát?
A hiúz "hangkészlete" igen gazdag: a dühödt morgástól és fújtatástól kezdve, a figyelmeztető mormogáson
keresztül a hívogató nyávogásig és jól-eső dorombolásig terjed. Hegyes fülük csúcsán a szőrpamacs 5 cm-re is
megnő. A barnamedve újszülöttei fejletlenek, mindössze 25 cm hosszúak. Amíg tehetetlenek, anyjuk minden
élelem nélkül velük marad a tanyáján, szoptatja, védelmezi őket. Veszély esetén a fogai között, gyakran jó
messzire elszállítja kölykeit. A negyedik hónap táján megtanítja őket kúszni, majd élelmet keresni, és zsákmányt
ejteni. A kölykeit védő anyamedve mindig rettenetes ellenféllé válik, ha az ember valamelyik kicsinyét
megsebesíti. "A farkas falkát a szülők és utódaik alkotják. Támadásukat meglepő szervezettséggel és
előrelátással hajtják végre. Mindig az idős hím a kezdeményező. A vadjuhok ellen például az idős hím magasra
feloson a szirtek alá, s a kiszemelt áldozatot a falkával terelteti oda. A falka szétszórt tagjai között szinte
hihetetlenül pontos az összműködés. Erejükkel, ügyességükkel és bátorságukkal még a legnehezebb testű
vadaknak is veszélyes ellenfelei. "Egy alkalommal sebesült jávorszarvast találtam, mellette kimúlt farkas feküdt.
A ragadozó keresztcsontja és leszakadt füle bizonyította, hogy a jávorszarvas mellső lábaival alaposan elbánt a
farkassal. A küzdelem során azonban a szarvas is halálos sebet kapott. A hóban a nyomokból félreérthetetlenül
megállapítottuk, hogy a farkas a nála tízszer nehezebb jávorszarvast egyedül támadta meg."(Jékely Endre:
Nagyvadak közelről)
Magyarországról a farkas kipusztult. Elvétve kóborol hozzánk néhány példány, főleg kemény teleken,
Jugoszláviából és Romániából.
Nézd át a következő órára, hogy mit tanultál 5. osztályban a cserjékről, a lombosmohákról és az őzről!
21 - Élet a tundrán
A hideg éghajlati övben, az északi-sarkkör közelében két évszak alakul ki: a hosszú hideg tél és a rövid hűvös
nyár. A csapadék kevés, annak is nagy része hó. A jeges-tengeri partvidéken és a Jeges-tenger szigetein a talaj
egész évben fagyott. Csak a felszíne enged fel a rövid nyár idején. A víz azonban nem szivároghat be a fagyos
talajba, ezért nyáron mocsárrá változik a terület jelentős része. A Sarkvidékek felől szinte állandóan erős szél fúj.
A kedvezőtlen körülmények ellenére is élnek itt növények és állatok. Ez a terület a tundra. A növénytakaró kevés
fajból áll, de össze-függő. Legfőbb sajátossága, hogy hiányoznak belőle a fák. A törpecserjék ágai a talaj
felszínéhez közel terülnek szét. Kihasználják a talaj által felfogott meleget, de még így is nagyon lassan
fejlődnek. A fagyott és hideg talaj miatt a gyökérzet is a felszín közelében ágazik szét.
A virágos növények, az évelő fűfélék sem nőnek nagyobbra 10-20 cm-nél. A legmostohább körülmények
között már csak virágtalan növények élnek. A nedvesebb részeken a mohák, a szárazabbakon zuzmók alkotnak
összefüggő növényzetet. A zuzmók telepeiben gombák és moszatok élnek együtt. Ilyen növény például a
rénszarvas-zuzmó. A gombafonalak felveszik a tápanyagokat, a moszatok pedig táplálékot készítenek. A kész
táplálékot a gombák is hasznosítják. A zuzmók és a mohák igen jelentősek, mivel ezeket a növényevő állatok
egész éven át megtalálhatják. A tundra télen csaknem teljesen kihalt, a rövid nyáron azonban benépesítik az
állatok. Jellegzetes növényevő állata a rénszarvas. Testének felépítése a nálunk élő őzhöz hasonló, de termete
nagyobb annál. Lábszárai vaskosabbak, patája szélesebb. Bundája sokkal vastagabb, tömöttebb, és alul a nyakán
sörény nőtt. A teheneik is viselnek agancsot, de a bika agancsa nagyobb. A rénszarvasok csordákban élnek,
igénytelen állatok. Táplálékukat - a mohát, a zuzmót - a hó alól is kikaparják. Az itt lakó emberek
nélkülözhetetlen háziállatai, bár teljesen sohasem szelídülnek meg. Szán vontatására használják. Húsát, tejét
fogyasztják, bőréből meleg ruhát készítenek.
A tundra területe és a sarkok között már csak egyetlen évszak van, a rendkívül hideg, állandóan fagyos tél. A
növények közül csak néhány moszat-faj él itt, mégis talál táplálékot ezen a területen néhány emlős és madár. Az
Északi-sarkvidéken él a fehéres színű, tömött bundájú jegesmedve. Ragadozó. Tápláléka túlnyomóan hús, a
rövid nyár folyamán azonban mohát és zuzmót is fogyaszt. Fő zsákmánya a fóka, de halakkal is szívesen
táplálkozik. Kitűnő úszó, a víz alá bukva két percig is képes a mélyben maradni. A fókát is a víz alatt úszva
közelíti meg, majd hirtelen felbukkanva lepi meg és teríti le áldozatát. Telhetetlen étvágya van. Mindent üldöz,
ami mozog. Téli álmot nem alszik, mindig a tápláléka után jár. Hóba ásott mély gödörben hozza világra egy
vagy két, bocsát. Tanyájához több méter hosszú járatot váj a hóba. A medvebocsok életének első hónapjaiban az
anya ki sem mozdul a vackából. Saját testének zsírtartalékaiból él. Mire a kicsinyeket először kivezeti a "hó
kunyhójukból", a bocsok már nyitott szemű, hófehér bundájú állatok.
Jellemezd a tundra területének éghajlatát!

Miféle növényzet borítja a sarkkörök környékét?
Miben különbözik a rénszarvas a nálunk élő őztől?
Mi mutatja a rénszarvas testén, hogy a tundrán való élethez módosult?
Hogyan szerzi a jegesmedve a táplálékát?
"Nyelvünkben nincsen szó a tundrára, minthogy hazánkban ilyesmi nincs is. Mert a tundra se nem puszta, se
nem láp; se nem mocsár, se nem ingovány, ha sok helyen emlékeztet is ezek egyikére-másikára. A tundra
szúnyograja tíz hétig repül csaknem szüntelenül, mintha fekete füstfelleg szállna. Szinte sűrű ködbe burkolnak
minden teremtményt, amely környezetükbe merészkedik. Elkergetni őket teljes lehetetlenség. Ha az ember
megáll, a raj köréje tömörül; ha tovább megy, elkíséri; ha fut, amilyen gyorsan csak bír, hosszú uszályként követi
a raj, de el nem marad. Ha mérsékelt szél fúj a vándorral szemben, a raj gyorsítja röptét, hogy a levegő sodrát
legyőzze. Ha a szél erősebb, a raj minden tagja a legnagyobb mértékben erőlködik, hogy áldozatát valahogy el
ne veszítse, és mint pattogó jégszemék verődnek neki az ember arcának, nyakának. Észre sem veszi, már tetőtől
talpig ellepték. A ruháján ide-oda futva keresik a födetlen testrészt, s a következő pillanatban már belemerítik
szipókájukat a bőrbe. Haragosan lapítja agyon az ember a förtelmes vérszopót. Mialatt azonban a büntető kéz
felemelkedik, máris négy, öt, tíz másik szúnyog ül rajta." (Részletek Brehm Az Egyenlítőtől az Északi-fokig
című könyvéből.)
". a medvék megriadtak s futásnak eredtek, mint a trojka jól begyakorolt lovai, szerteszét fröccsentve a vizet.
Kiderült, hogy egy nőstény-medve látogatott meg bennünket két bocsával. ... Hiszen ez már valóságos
tudományos felfedezés. A medvék mai látogatása végképpen meggyőzött bennünket arról, hogy Nansen tévedett,
amikor azt állította, hogy a központi sarki medence legészakibb szélességi körein nincs élet. Ez különösen
jellemző, mert semmi kétségünk nincs afelől, hogy a nőstény medve itt a sodródó hómezőn szülte meg a
bocsokat. A medvéknek táplálkozniuk is kell valamivel. Táplálékuk pedig tengeri állat. Tehát fókáknak is
lenniük kell a közelben. Határozottan megállapíthatjuk, hogy a központi sarki medence szívében különféle
állatok élnek." (l. D. Papanyin: Úszó jégtáblán)
A rénszarvasoknak a háziasítás tanulmányozása szempontjából nagy a jelentőségük. Azon kevés állatfaj közé
tartoznak, amelyeknek vadon élő és háziasított változataik ma is egymás mellett élnek. A vadon élők a tél be-
köszönte előtt délre vándorolnak a tajgákba, ahol védelmet kapnak a hatalmas hóviharok elől. "Évente kétszer,
tavasszal és ősszel hosszú vándorútra indul ez a vad; tavasszal északnak, a tundrák frissen sarjadzó legelőire,
ősszel pedig délnek, az erdős területekre, hogy védelmet keressen az irtózatos téli hózivatarok ellen. Hatalmas
csapatokba, néha több száz főre rúgó seregekbe verődve vándorol. És csodálatosképpen évről évre ugyanazt az
útirányt követi. Ez korántsem egyenes, hanem nagyon is kanyargós, hatalmas kerülőkkel, érthetetlen
vargabetűket ír le. Az útjába eső folyókon is megszokott, évtizedek - talán évszázadok óta betartott helyeken kel
át." (Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam című könyvéből.)
22 - A tengerek élővilága
A tenger felszínét nagyon sok fény éri, de 150 méter mélyen már félhomály van, 400 méternél mélyebben pedig
teljes a sötétség. Érthető tehát hogy egészen más élőlények élnek a sekély vizekben, mint a mély vízben. A víz
és a szárazföld felmelegedése is különböző. Ugyanannyi napsugárzás a talaj hőmérsékletét kétszer gyorsabban
növeli, mint a vizét. A nap-sugarak viszont sokkal vastagabb vízréteget melegítenek fel, mint talajréteget.
Ezekből az következik, hogy a tengervíz nehezebben melegszik fel, de lassabban is hűl le, mint a szárazföld. Az
óceánok felső vízrétegének évi hőingása lényegesen kisebb, mint a szárazföldé. Az óceánok vizének
hőmérséklete nem csupán az Egyenlítőtől, való távolságtól függ, hanem befolyásolják az óceánokban haladó
meleg- és hideg-áramlások is. A mélyebb tengerekben vastagabb vízoszlop nehezedik az élőlényekre, mint a
sekélyebb vizekbe. Ehhez a nagy nyomáshoz a mély tengerben élő állatok szervezete alkalmazkodott. A
tengerben töméntelen növény és állat él. A növények elterjedésének határát a fény szabja meg. Állatok azonban
nagyobb mélységben, teljes sötétségben, alacsonyabb hőmérsékleten, nagy nyomáson is élnek.
A tengerek napsütötte rétegében rendkívül sokféle, szemmel alig, vagy egyáltalán nem látható élőlény lebeg. A
vizekben lebegő apró élőlényeket gyűjtőnéven planktonnak nevezzük. A planktont részben növények, részben
állatok alkotják, amelyek a vízben kedvező körülmények között gyorsan szaporodnak. A plankton növényei
igen aprók, legtöbbjük csak mikroszkóppal látható. Egysejtűek, főleg zöldmoszatok. Amilyen kicsik, olyan
jelentősek. A vizek állatvilágát elsősorban ezek a milliméter tizedrészénél is kisebb egysejtű élőlények táplálják.
A plankton állatai közé az egysejtűeken kívül apró rákocskák, férgek, rovarlárvák, kis méretű medúzák és még
sok más vízi állatka tartozik. A legtöbb plankton a hideg tengerek felszínén és a partok közelében él.
A plankton állatai a plankton növényeiből táplálkoznak, míg az egész plankton tömege kimeríthetetlen
táplálékforrása a nagyobb állatoknak, amelyekkel azután a még nagyobbak, sőt a legnagyobbak is táplálkoznak.
A tengerekben telepes testfelépítésű moszatok is élnek, például a barna-moszatok. Néhány fajuk 300-400
méteres hosszúságával és óriási tömegével a Föld legnagyobb növényei, közé tartozik. A melegebb tengerek
sekély vizében a parthoz közel kezdetleges szervezetű állatok; szivacsok élnek. A tengerfenékhez tapadnak. A
mosdószivacs testét szarufonalak szövedéke szilárdítja, más fajok testében mésztűk vannak. Csak kevés fajuk él
egyenként, többségük telepeket alkot. A telepek alakja lehet gömbölyded, gumószerű, ágbogas; méretük néhány
milliméternyi, de akad köztük másfél méteres is. Az egyes állatkák testének likacsain folyamatosan áramlik
befelé a víz, mert az ostoros sejtek áramlásban tartják. A víz az űrbélbe jut, és onnan a kivezető nyíláson
keresztül távozik el. Az állatka az átáramló vízben levő emészthető anyagokkal táplálkozik. A parti öv és a
nyílt tengerek felszíni rétegeinek lebegő állatai a medúzák: Félgömb, harang vagy korong alakú testükön
tapogatók vannak. Átlátszó testük 95 %-a víz. A medúzák többségének az átmérője pár mm-től néhány cm-ig
terjed, de akadnak közöttük méteres nagyságúak is; például a szakállas medúza. Teste csodálatosan szép színű és
mintázatú. Számtalan tapogatója 40 méterre is lenyúlik. A medúzák mind ragadozók, főleg a plankton állataival
táplálkoznak. Testük felületén - főleg a tapogatóikon - csalánsejtek sorakoznak. Ha ezekhez valami hozzáér, egy-
egy csalánfonal vágódik ki. A fonalban bénító hatású méreg van, amely az áldozatot megöli. A táplálék a
szájnyíláson keresztül az űrbélbe jut.
Mely tényezők befolyásolják a tenger élővilágának a kialakulását?

Miféle élőlények alkotják a planktont?
Miért gazdagabb a partmenti, mint a nyílt tengeri élővilág?
Milyen módon táplálkoznak a szivacsok?
Hogyan táplálkoznak a medúzák?
Miben különbözik a szivacsok és a medúzák életmódja?
A plankton növényei és állatai milliárdszám élnek együtt. Egy liter hideg tengervízben 100000 élőlény is
lehet. Ahol sok a plankton, ott a tengervíz zöldesszürke, ahol kevés, ott inkább kék. A moszatok és algák
jelentősége egyre növekszik. Több ezer éve gyűjtik a tengerekben élő, nagytermetű fajokat, és állati
takarmányként hasznosítják. Kolumbusz Kristóf vitorlásai Közép-Amerika előtt olyan algamezőbe kerültek,
amelyből alig tudtak kivergődni. Ezt a területet a kisebb hajók ma is elkerülik. A különösen nagy, egy méter
átmérőjű szivacsok korát több mint 50 esztendőre becsülik. Bármilyen módon is kerüljenek a szivacsok a
felszínre, csak némi előkezelés után válnak értékesíthetővé. A szivacsok több órán áthevernek a halászhajó
fedélzetén, ez alatt elpusztulnak. Megmaradt vázrészeiket alapos áztatás és mosás után felfűzik, és a levegőn
megszárítják. Az így kezelt szivacsokat osztályozzák, ollóval megfelelő formára szabják, világosítják, esetleg
megfestik. (Ma már nemigen használnak "igazi" szivacsot mosdáshoz, inkább műanyag szivacsot.) a medúzák
"rakétaszerűen" mozognak. Az űrbelükben levő vizet kipréselik magukból, és ennek ellenhatása viszi előre az
állatot.
23 - A tengerekben élő halak
A tengerekben gerinces állatok is élnek. Gazdaságilag jelentős tengeri hal a hering. Mindenütt előfordul, de
főleg az Atlanti- és Csendes-óceán északi hidegebb részében honos ez a mindössze 30 cm-es kis hal. A heringek
nagy tömegekbe, több kilométer hosszú és több száz méter széles rajokba verődnek. A heringrajok a tenger
felszíni rétegében vándorolnak, így keresik táplálékukat és a megfelelő helyet ikráik lerakására. A plankton
állataival, halikrával, apróbb halakkal, rákokkal, csigákkal táplálkoznak. Rájuk viszont a fókák és a ragadozó
halak leselkednek. A Föld halászzsákmányának nagy részét is a hering adja. A tengerpartok lakosságának
legfontosabb tápláléka. ők frissen fogyasztják, de füstöléssel, sózással, pácolással és olajosan tartósítva a világ
minden táján szívesen eszik. A tonhal 2-5 méter hosszú, tömege 150-300 kg. Elülső testfelének pikkelyei
megnagyobbodtak, és páncéllá nőttek össze. Tápláléka főleg heringekből és más halakból áll. Világszerte
elterjedt, tulajdonképpeni hazája azonban a Földközi-tenger. A telet a tenger mélyebb rétegeiben tölti, tavasszal
felemelkedik és a partok, közelébe rakja le ikráit. Ilyenkor a partok mentén tömegesen fogják. A legtöbb tonhalat
olajos konzervvé dolgozzák fel.
A meleg vizű tengerekben otthonos halak a különféle cápák. Gerincesek, de testük váza nem csontos, hanem
porcos. Páros úszóik fejlettek. Függőlegesen álló farkúszójuk részaránytalan. Bőrüket apró, fogas pikkelyek
teszik érdessé. Kopoltyúnyílásaik hegyesedő fejükön kétoldalt sorakoznak, kopoltyúfedőjük nincs. A kék cápa
félelmetes ragadozó, falánk hal pusztító. Főként csapatosan élő halakkal, például heringekkel táplálkozik.
Szájüregében több sorban éles fogak ülnek. Egyes fajok az emberre is veszedelmesek. A legnagyobb az
óriáscápa, amely 15 méterre is megnőhet. Ez a hatalmas hal planktonevő. A legtöbb cápafaj elevenen hozza
világra ivadékait, mert nagy petéik már a testükben kikelnek. A tengerekben sokféle tápláléklánc alakulhat ki.
Valamennyinek az alapja a növényi plankton. Ahol sok az egysejtű moszat, ott gazdag a hozzá kapcsolódó
állatvilág is. Az állati plankton a heringek fontos tápláléka. Velük viszont sokféle állat táplálkozik.
Mivel magyarázható a tonhal és a hering gazdasági jelentősége?

Magyarázd meg, hogy a tonhal halászatára miért éppen tavasszal kerül sor?
Hasonlítsd össze a cápákat a nálunk is élő lesőharcsával!
Mi a különbség a kék cápa és az óriáscápa táplálékszerzése között?
A heringek vándorlásaik közben ellenségeik elől a magasabb vízrétegekbe menekülnek, ott annyira
összeszorulnak, hogy testük egymáshoz ér, s csak-nem kiemelkednek a vízből. így keletkezik az a különös
jelenség, amit "heringhegy" néven írtak le. A hering első életévében általában 9 cm-re nő meg, a másodikban
16-I8 cm-re, a harmadikban 21-23 cm-re, s azután évente egy-egy cm-rel, vagyis nem sokat nő. A piacra kerülő
heringek többnyire 8-9 esztendősek. Az általuk elérhető legidősebb kor valószínűleg 25 év. A tonhalat
különbözőképpen fogják hely és évszak szerint. Legnagyobb mértékben az olasz partok mentén folyik a
halászata. Itt a tonhalak meg-szokott útját hatalmas hálókkal rekesztik el, s kedvező esetben egyetlen
alkalommal, ezrével fogják őket. Ezeket a hálókat, amelyek valóságos épületek, tonnáráknak nevezik. A
hálónak ütköző hal először a nagy kamrába kerül, melynek nyílása szabadon áll. Mindenképpen át akarja vágni
magát rajta, s így betéved a következő kamrákba. Ha a háló eléggé megtelt, a halászok beterelik a halakat abba a
kamrába, amelyiknek alja is van, és ebben húzzák fel a tonhalakat a felszínre.
Mintegy 150 cápafaj ismeretes, legtöbb a meleg vizű tengerekben otthonos. A Földközi-tenger és a nyugat-
európai partok moszat benőtte vagy köves részeinek legmelegebb helyeit, kedveli a kistestű macskacápa. A
heringek legádázabb ellensége. Követik a heringek vonulását, és ott szaporodnak el, ahol a heringek
rendszeresen előfordulnak. Számuk ilyen helyeken néha rendkívül nagy. Ha heringrajokra bukkannak, annyi
halat falnak fel, amennyi csak beléjük fér. A cápáknak kitűnő szaglóérzékük van, meglehetősen nagy
távolságról megérzik a vér szagát. Ezért, ha valahol, valamelyik állat megsebesült, nagy tömegben sereglenek
oda. Mindenről megfeledkezve bámultam a halak táncát, amelyet karmesterként, a lámpám fényével
irányítottam. Egy cápa, egy hatalmas cápa bukkant fel a csónak mellett: farkúszójának felső része jóval nagyobb
az alsónál. A hátára fordulva közeledett felém. Valamennyi foga villogott a villanylámpa fényében: hasa fehér.
Mindig azt hallottam, hogy valahányszor a cápa harapni készül, a hátára fordul. Eloltottam a lámpámat, remélve,
hogy akkor elkotródik. Végtelennek tűnő pillanatokig csak farkcsapásait hallottam, melyek úgy durrogtak, mint
egy ostor, s tetőtől talpig befröcsköltek vízzel. (Alain Bombard: Önkéntes hajótörött)
24 - Tengeri emlősök és tengerparton élő madarak
A hideg tengerekben élő emlősóriások a bálnák vagy cetek. Annyira vízi-állatokká váltak, hogy soha el nem
hagyhatják a tengert. Hatalmas tömegük-kel csak a vízben mozoghatnak könnyedén. Testük hengeres vagy orsó
alakú. Csupán a mellső végtagjaik maradtak meg, s ezek is széles úszókká alakultak. Fő mozgásszervük azonban
a vízszintesen álló farki úszólemez. Csupasz, csaknem szőrtelen bőrük alatt félméteres szalonnaréteg védi
testüket a le-hűléstől. Orrlyukaik a fejük tetején helyezkednek el, ezeken keresztül lélegeznek. Légzőszervük a
tüdő. A bálnák ragadozók vagy planktonevők. Az anyabálna 2-3 évenként egyetlen kölykét a vízben hozza
világra. A több méteres újszülöttet ott is szoptatja. A bálnák igen fejletten születnek. A leghosszabb emlős a
kék bálna. 25-33 méter, tömege 80-100 tonna. Ez a hatalmas állat planktonevő. Torka igen szűk, s csak kisebb
állatokat tud lenyelni. Fogai nincsenek, szájpadlásáról több száz szarulemez, szila csüng le. A szilákkal szűri ki a
tenger vizéből a plankton apró állatait. A bálnavadászatot nemzetközi szerződések szabályozzák, mert egyes
fajait kipusztulás fenyegeti. A hideg sarki vizek lakói a fókák. Testük orsó alakú. Szőrük rövid, sima, testhez
simuló. A bőrük alatti vastag szalonnaréteg védi őket a hidegtől. Kicsi, gömbölyű fejükön elzárható orr- és
fülnyílásuk van, fülkagylójuk legtöbbször hiányzik. Rövid végtagjaikon az ujjak megnyúltak, s közöttük
úszóhártya van. Hátrafelé álló hátsó lábaikkal eveznek. Ragadozók, zsákmányukat a fogaikkal ragadják meg.
Főképpen halakkal táplálkoznak. Szaporodás idején elhagyják a vizet, és amíg a kicsinyeket szoptatják, a
tenger-parton tartózkodnak. Nagy családokban élnek, és szívesen sütkéreznek a szárazföldön, sziklákon,
jégtáblákon, de veszély esetén a tengerbe menekülnek. Sok fókafajt már csaknem kipusztítottak a prémvadászok.
Az igen jól úszó és repülő sirályok főként halakkal és más apróbb álla-tokkal táplálkoznak. Erős csőrük oldalról
összenyomott. Lábaikon jól fej-lett úszóhártyák találhatók. Hangjuk jellegzetes, felhívja rájuk a figyelmet.
Nemcsak a tengerpartokon élnek, hanem szívesen mennek táplálék után a szántóföldekre is. Vizeink mellett
nálunk is gyakoriak. Az Északi- és a Balti-tenger partjain élő hering-sirály fő tápláléka a hering. Sziklás
tengerpartokon, szigeteken, mocsarakban telepesen fészkel. Hazánkon tavasszal és ősszel átvonul. A
kárókatona vagy kormorán tengerpartokon, a szárazföld belsejében pedig mocsarak mellett vagy ártéri erdőkben
él. Lúd nagyságú vízimadár. Lábujjai között úszóhártya feszül. Kizárólag halakkal táplálkozik. Halászat
közben 1-3 méter mélyre is lebukik a víz alá. A partokon, sziklákon gyakran üldögél félig szétnyitott
szárnyakkal. így szárítgatja tollait. Csoportokban él. Rendszerint telepekben költ, ahol a párok, ezrei
fordulhatnak elő. Fészküket fákra rakják. A gallyakból rakott fészekben, melyet náddal, fűvel bélelnek ki, a hím
és a tojó felváltva kotlik. A fiókák gyorsan nőnek, hamarosan elhagyják a fészket. A kárókatona hazánkban is
rendszeresen költ.
Miben különböznek a bálnák a szárazföldön élő emlősöktől?

Miben hasonlítanak a bálnák a szárazföldi emlősökre?
Mi mutatja a fókák testén, hogy a vízi életre alkalmasak?
Hasonlítsd össze a kárókatona és a heringsirály életmódját!
A bálnákat régen alakjuk miatt halnak hitték. Innen származik a "cethal" elnevezés. A Föld legnehezebb állata,
a grönlandi bálna, szintén szilás cet. Testének tömege a 200 tonnát is eléri. Ez a bálnafaj a kíméletlen irtás
következtében ma már csak nagyon ritkán fordul elő. Valamennyi tenger jól ismert állatai a delfinek. Ezek is
cetek, de abban különböznek a kék bálnától és a grönlandi bálnától, hogy állkapcsukban sok éles fog sorakozik.
Falánk halpusztítók, de minden más állatot is megesznek. 1-2 méter hosszúak, akadnak 6-8 m-re megnövő fajok
is. Csapatosan kísérik a hajókat. úszás közben fel-felvetik magukat a vízből. Ilyenkor szívnak levegőt. A vízbe
visszacsobbanva rohanvást úsznak tovább. Elszórakoztatják a hajók utasait. Néha a tengerpartról is
megfigyelhetők ugrándozó delfincsapatok. Amerikában tengervízzel töltött medencékben betanított delfineket
tartanak. Nagyszámú közönség gyönyörködik a tanulékony állatok mutatványaiban. A fókák értékes prémjét a
kereskedelemben szilszkinnek nevezik. Kínában a nagy kárókatonákat már évezredek óta
használják”halászatra", s külön erre a célra tenyésztik őket. Tojásaikat tyúkokkal költetik ki. Kéthónapos
gyakorlás után a nagy kárókatonák már alkalmasak a halászatra. A nyakuk köré gyűrűt kapnak, ez akadályozza
meg, hogy a zsákmányolt halat lenyeljék. A kínai halász rendesen 4-5 kárókatonát visz magával hosszú, lapos
csónakjához kötve. A madarak buzgón fogdossák a sekély vízben a halakat, majd nyakuk simogatásával
gazdájuk arra kényszeríti őket, hogy a bekapott halat visszaöklendezzék.
25 - Távoli tájak védett területei
Az első nemzeti parkot az Amerikai Egyesült Államokban létesítették. A Yellowstone (jelosztón) Nemzeti
Park megalakítása óta ezernél is több nemzeti parkot és egyéb természetvédelmi területet hoztak létre szerte a
világon. A Yellowstone Nemzeti Parkban nem csupán a természet szépségében, a hegyekben, a tavakban,
folyókban gyönyörködhet a látogató, hanem a természeti erők működésében is.
A gejzírekből és hévforrásokból sűrű fehér gőz gomolyog felfelé. Az "Öreg Hűséges" gejzír szabályos
időközben lövelli magasra a mélyben össze-gyűlt forró vizet. A vízoszlop 30-40 m magasra tör fel, a vízgőz
pedig több száz méterre is felemelkedik, mielőtt szétoszlana. Mindez csaknem száz év óta átlagosan 66
percenként ismétlődik, és 2-5 percig tart. A parkban szinte mindenütt él a felszín. Fortyognak a kisebb-nagyobb
tavak, lövell ki a kis mészkőkúpokból, néhány sziklarepedésből sisteregve tör elő a gőz. A gejzírek között
fapallón kell járni, mivel a felszín vékony és törékeny. A parkban fekete medvék és grizzly medvék élnek. Az
ott járók aránylag közelről láthatják a legelésző bölénycsordákat is. Kaliforniában, az 1890-es években
létesítették az első nemzeti parkokat, így tudták megmenteni a mamutfenyőket a végpusztulástól. Ma csaknem
Duna-Tisza köze nagyságú területen őrzik és védik a mamutfenyőket. A nemzeti parkok kedvenc fáit külön
névvel nevezik, tisztelettel veszik őket körül. Adataikat, méreteiket pontosan rögzítik. Például a "Sherman
Tábornok"-nak nevezett faóriás törzsátmérője 12 méter. Magassága 91 méter. Életkorát 4000 évre becsülik.
Érdekessége ezeknek a faóriásoknak, hogy tobozaikban a magok nagyon picik. Egy mag alig néhány milligramm
tömegű. A magok gyűjtésében a mókusok óriási segítséget jelentenek az erdészeknek. Az apró tobozokat
tömegével dobálják le a 70-80 méter magasságból.
A nagyvadak több ezres tömegét Afrikában is természetvédelmi területeken, nemzeti parkokban mentették
meg. E védett területek óriásiak, például Kenyában a nemzeti parkok összterülete megközelíti hazánk nagyságát.
Az Egyenlítőtől délre mintegy 570 km2-es "Aberdare Nemzeti Park” kelet felé húzódó csücskében létesült a
híres " Fatető Szálloda". Széchenyi Zsigmond Denaturált Afrika című könyvében így ír róla: "A Fa-tető
Szálloda vagy harminc szál egyenként tizenhárom méter magas, fél méter vastag cédrusfa cölöpön nyugszik, és
immár háromemeletes. Húsz méterre emelkedik a föld színe fölé. A legfelső emelet, tágas, nyitott tető-terasz,
melyről a nagyvadak sokaságát láthatják, fényképezhetik a látogatók.” A tanzániai Manyara Nemzeti Park 320
km2-nyi kiterjedésével afrikai viszonylatban kicsinek számít. Ám kevés helyen él olyan változatos állatvilág,
mint éppen itt. Madárvilága szinte egyedülálló. Nemcsak azért, mert 350-nél több madár-faj található itt,
hanem azért is, mert egyes fajokból időnként ezres tömegek láthatók a Manyara-tavon és környékén. A mi fehér
gólyánk is itt és Dél-Afrikában tölti a telet.
A park jellegzetes és gyakori állatai az oroszlánok. Ezek a nagymacskák itt a fák ágain töltik a nap legnagyobb
részét. Tanzánia legismertebb nemzeti parkja, vagy ahogy gyakorta mondják: "legnagyobb szabadtéri "
állatkertje a világhírű Szerengeti. E hatalmas kiterjedésű parkban sokféle állat él, például elefánt, orrszarvú,
különböző antilopfajok, zebra, hiéna. A félelmetes hírű oroszlánok egyébként a nemzeti parkoknak a
legkönnyebben megszelídülő állatai. Nem félnek sem az embertől, sem a gépkocsiktól. A füves térségeken él a
Föld legnagyobb madara - a strucc. A nemzeti park keleti, szárazabb részén novembertől májusig tart az esős
időszak. Ilyenkór az állatok milliói találnak itt megfelelő életlehetőséget. Az év másik fele csaknem teljesen
csapadékmentes. A száraz időszakban a folyók, a patakok, a tavak majdnem teljesen kiszáradnak. Ezt az idő-
szakot csak a gazellák tudják átvészelni. A többi állatfaj tízezres csordákban vonul a park hűvösebb, kedvezőbb
vízellátású északnyugati része felé. Ez a nagy állatvándorlás minden évben kétszer ismétlődik meg, először
májusban és júniusban, majd novemberben. Erről az állatvándorlásról ír dr. Bernhard Grzimek és Michael
Grzimek: A Serengeti nem halhat meg című könyvében.
Eurázsiában a Szovjetunió egyik jelentős természetvédelmi területe a Bajkál Tájvédelmi Körzet. "Nem is járt
Szibériában, aki nem látta a Bajkált" - járja a közmondás. Csendes időben a Bajkál nemcsak páratlan kékségével,
vizének tisztaságával vonja magára a figyelmet! Sehol a földkerekén nincs hozzá hasonlóan mély, édesvizű tó.
Viharok idején azonban zorddá, megközelíthetetlenné, veszélyessé válik a terület. Az északkeleti szél, ha erőre
kap, tör, zúz, pusztít. Még ennél is kegyetlenebb az északnyugatról előtörő vihar, mely mindent elsöpör az
útjából. A Bajkál-tó környékén 560-féle növényt és 1200-féle állatot tartanak nyilván. Közülük több élőlény
másutt nem is fordul elő. A fekete-tengeri természetvédelmi területet 1927-ben alapították, nem összefüggő,
zárt egység. Nagy része a tenger területére esik, szárazföldi része pedig a kontinensen és a szigeteken terül el. Az
eltérő földrajzi és éghajlati viszonyoknak megfelelően gazdag és változatos a növény- és állatvilága is. A
védett területen 595 növényfajt tartanak számon. Ezek közül 24 gyógy-növény. Állatvilágát tekintve a madarak a
legjelentősebbek, 280 madárfaj él itt.
A védett táj tavai, tengeröblei, szigetei megfelelő pihenőhelyül szolgálnak a költöző madaraknak. Néhány öböl
vize télen sem fagy be teljesen, így alkalmas számtalan madárfaj telelésére is. Megközelítően 13000 madár telel
itt évenként. A tengerben, a meleg évszakban az apró heringfélék, a szardínia és a makréla a leggyakoribbak.
Csehszlovákiában a Tátrai Nemzeti Park területe a legszigorúbb védelemben részesül. A Tátrai Nemzeti Park
nevének betűszóvá lett rövidítése - a TANAP - ott látható minden eligazítást, tiltást jelző táblán és turistaházon.
A látogatót a Magas-Tátra jelképe fogadja. Sokfelé találhatunk olyan magyarázó táblákat is, amelyek a tájegység
legjellemzőbb növény- és állatfajait mutatják be. A TANAP Igazgatósága fontos feladatának tekinti a Magas-
Tátra élővilágának, kulturális, néprajzi hagyományainak széles körű megismertetését. Ezt szolgálja a
Tátralomnicon levő Tátrai Nemzeti Park Múzeum gazdag kiállítási anyaga is. A nemzeti park területe 500
km2. Magashegységi növény- és állattársulások tekintetében egyedülálló természeti egység. Több mint 3000
növényfaj él itt, közöttük számos ritkaság is található. A nemzeti parkban a barna medvén, a kárpáti hiúzon és
a zergén kívül mormoták és farkasok is élnek.
Keresd meg a távoli tájak védett területeit a Földrajzi atlaszodban is!

26 - Távoli tájak természetes élővilágának összefoglalása
A napfény és a csapadék mennyisége, a hőmérséklet Földünk egyes tájain nagyon különböző. A növények és az
állatok környezete éppen ezért más a hideg övben, mint a mérsékelt övben, és ismét más a forró övben. Más
élőlények élnek a tengerekben, mint a szárazföldön. A növénytakaró a Föld nagy éghajlati öveinek megfelelően
alakult. A növényekhez hasonlóan az állatok is a környezetüknek megfelelően fejlődtek és alakultak ki. Az
élőlények azonban nemcsak a környezetükkel, hanem egymással is szoros kapcsolatban állnak. A kapcsolat igen
sokoldalú. Az együtt élő növény- és állatfajok számára az egyik létfeltételt a táplálkozási kapcsolatok jelen-tik.
A táplálékláncok alapjai a zöld növények. A növények emellett még megfelelő tartózkodási helyet, búvóhelyet,
fészkelő helyet is biztosítanak az állatok számára. Az állatfajok viszont fontos szerepet játszanak a virágok
megporzásában, a növényi magvak terjesztésében. Van közöttük olyan faj is, mely az elpusztult élőlények
testének lebontásával, újra felvehető anyagokat szolgáltat a növények számára. A növények és az állatok
közötti táplálkozási kölcsönkapcsolatok a vízi életközösségekben is megtalálhatók. Az itt kialakuló sokféle
tápláléklánc alapját a növényi plankton jelenti. A növények és az állatok tehát csak ott élhetnek, ahol a
környezeti tényezők és az élőlények közötti kölcsönkapcsolatok biztosítják létfeltételeiket.
Hogyan változik a természetes növénytakaró az Egyenlítőtől észak felé?

Hasonlítsd össze a forró öv erdőit az erdős szavannákkal!
Sorold fel a dél-amerikai esőerdők állatait!
Hasonlítsd össze az antilopokat a zebrákkal!
Mely fenyőfajok alkotják a tajgát?
Jellemezd a hideg öv élővilágát!
Sorolj fel olyan állatokat, amelyek csak az esőerdőkben élnek!
Keress olyanokat is, amelyek különböző éghajlatú területeken is megélnek!
Miért különböznek a tengerek és a szárazföldek élőlényei egymástól?
A távoli tájak madarai közül melyekről tanultunk?
Az Összefoglaláshoz használd a tankönyvet!
AZ ÉLETKÖZÖSSÉGEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI
27 - Az élőlények környezete
A trópusi, a mérsékelt és a hideg éghajlati övben eltérő földrajzi adottságú területek vannak. Más az éghajlatuk,
mások a domborzati viszonyaik. A talajuk összetétele, szerkezete is különböző. Az eltérő földrajzi adottságok
ellenére is szinte az egész földet benépesítik az élőlények. Számukra az élettelen környezeti tényezők közül a
legfontosabbak: a víz, a levegő, a fény, a hő és a talaj. Jelentőségük azonban nem egyforma a különböző
élőlények számára. A víz minden élőlénynek egyaránt fontos. A levegő oxigénje nélkül is csak kevés élőlény
élhet. A fény a zöld növények táplálékkészítéséhez nélkülözhetetlen. A hőmérséklet valamennyi élőlény
elterjedésére hatással van. A talaj viszont csak a szárazföldi növények egy csoportjának létfeltétele. Ahol sok a
napfény, mint a tengerek felső rétegében, a szavannákon, a réteken ott a fénykedvelő élőlények számára
kedvezőek az életfeltételek. Lombos erdeink gyepszintjének növényei és sok, erdőben élő állatfaj viszont
árnyékkedvelő. A talaj élőlényei, például a közönséges földigiliszta és a vakondok a barlangi állatok és a
tengerekben 400 méternél mélyebben tartózkodó álla-tok sötétségkedvelők.
A napsugárzás a Föld különböző területeit eltérő mértékben melegíti fel. A trópusi élőlények kivétel nélkül
melegkedvelők. Alacsony hőmérsékleten elpusztulnak. A bükk viszont a hűvösebb éghajlatot kedveli. Az északi
területek tajgaerdőinek fenyőfái még -60 C-os hőmérsékleten is megélnek. A sarkkörön túl élő mohák,
rénszarvaszuzmók és a jegesmedve hidegkedvelők. A levegő összetételén kívül az áramlásával is hat az
élőlényekre. A szél fokozza a párologtatást, szárítja a Föld felszínét. A növényzet alól néha ki is sodorja a talajt,
esetleg homokkal temeti be a növényeket. Fákat, sőt faóriásokat is kidönthet. A csapadék mennyisége és a
levegő páratartalma szintén befolyásolja a szárazföldi élőlények elterjedését. A trópusi esőerdők élőlényei
nedvesség kedvelők. A száraz rétek növényei és állatai pedig szárazságtűrők. Nedvességkedvelő a közönséges
földigiliszta és az éti csiga is, a mókus viszont jól tűri a szárazságot. A talaj elsősorban a növények,
előfordulását határozza meg. A tápanyagban gazdag, laza szerkezetű, állandóan nedves talajon változatos
élővilág alakulhat ki. Ilyen például a tölgyerdő. A tajgák silány talaján azonban csak néhány fafaj tud megélni.
Ezek az élettelen környezeti tényezők együttesen szabják meg, hogy valamely növény- vagy állatfaj a Föld mely
részein fordulhat elő.
Sorold fel az élettelen környezeti tényezőket!

Mondj példákat fénykedvelő, árnyékkedvelő, sötétségkedvelő élőlényekre!
Sorolj fel melegkedvelő és hidegkedvelő élőlényeket!
Hasonlítsd össze csapadékigényük szerint a trópusi esőerdők és a sivatagok élőlényeit!
Miért elsősorban a növények, előfordulását befolyásolja a talaj?
Mi az oka annak, hogy az egymástól eltérő területeken különböző növény- és állatvilág van?
28 - Az élőlények tűrőképessége
Az élőlények csak akkor maradhatnak életben, ha a környezetükkel állandóan szoros kapcsolatban vannak.
Minden élőlény csak olyan éghajlati övben, olyan területen él, amelyben a környezeti tényezők kedvezőek
számára. A hőmérséklet, a fény mennyisége, a levegő páratartalma nemcsak éghaj-lati övenként, hanem
napszakonként és évszakonként is változik. A trópusi éghajlati öv egyes területein a csapadék évi eloszlása nem
egyenletes. A mérsékelt éghajlati övben a hőmérséklet évi ingása jelentős. A sarkkörön túl a több hónapig tartó
nappalt, több hónapos éjszaka váltja fel. Egy-egy terület élővilágának tehát ezeket a változásokat is el kell
viselnie. A réti sás és a mocsári zsurló a nagy hőségben kiszárad, a mezei zsálya, az angolperje és a nádperje
viszont jól tűri a nagy meleget és a szárazságot. A mohák nedves és száraz területeken is megélnek. A zuzmók a
sarkvidékektől az Egyenlítőig, az óceánok partjaitól a szárazföldek belsejéig mindenütt előfordulnak. A nagy
meleget és a nagy hideget is elviselik. A vizet a levegő páratartalmából is fel tudják venni.
Vannak olyan állatok - például a farkasok - amelyek az alacsonyabb és a magasabb hőmérsékletű területeken
egyaránt megtalálják életfeltételeiket. A majmok viszont alig tűrik el a hőmérséklet változását. A sötétben élő
állatokra a fény károsan hat. A talajban élő földigiliszták a nappali fényben rövid idő alatt elpusztulnak. A
jegesmedvék viszont nem érzékenyek a fény változására: megélnek a sarkvidéken, ahol nyáron a nappal hosszú,
télen pedig az éjszaka. A környezeti tényezők változásának a legfelső határát, amelyet az élő-lény még éppen
elvisel maximumnak, nevezzük, az alsó határát pedig minimumnak. A trópusi esőerdő növényei esetében a
maximum + 45 C, a minimum pedig + 5 C. A maximum és a minimum közötti távolság a tűrés vagy másképpen
a tűrőképesség, amelynek a nagysága az illető élőlényre jellemző. A tűrő-képesség alsó és felső határa között
vannak olyan értékek, amelyek az élő-lények számára a leginkább kedvezőek. A környezeti tényezőknek ezeket
az értékeit optimumnak nevezzük. A trópusi esőerdők növényei számára ez az optimum: 20-30 C között van. Az
olyan növény- és állatfajok, amelyek nagy környezeti változásokat is el tudnak viselni, tág tűrésűek. Más
élőlények viszont egyes környezeti tényezőknek csupán kis mértékű ingadozását viselik el, ezek szűk tűrésűek.
A mérsékelt övben élő hiúz, mókus és tonhal egyaránt tág tűrésű. Optimumukat figyelembe véve így ábrázoljuk
őket: A hiúz inkább hidegkedvelő, a mókus optimuma a közepes hőmérsékleten van, a tonhal pedig
melegkedvelő. A bálna, a siketfajd és a csimpánz szűk tűrésűek. Optimumuk azonban szintén eltérő. A bálna
hidegkedvelő, a siketfajd közepes hőmérsékletet igényel, a csimpánz melegkedvelő. Ugyanannak a fajnak a
tűrőképessége - ha különböző környezeti tényezőket nézünk - más és más. A szúnyogok például a hőmérséklet
szempontjából tág tűrésű állatok. Életműködésükhöz kedvező a nyári meleg, télen viszont a -30 C-ot is elviselik.
Ezzel ellentétben nagyon érzékenyek a levegő pára-tartalmának a változására. A szárazabb levegőt alig vagy
egyáltalán nem képesek elviselni. Ezzel a környezeti tényezővel szemben tehát szűk tűrésűek. Vannak olyan
élőlények, amelyek nem csupán egy, hanem több tényezőt tekintve is tág vagy szűk tűrésűek. Minél több
szempontból tág tűrésű egy élőlény, pl. a farkas és a hering annál nagyobb az elterjedési területe.
Mit jelent az élőlények tűrőképessége?

Mely értéket tekinthetjük maximumnak?
A környezeti tényezőknek mely értéke a minimum?
Magyarázd meg, hogy a majmok miért szűk tűrésűek?
Mondj példát tág tűrésű élőlényekre!
Milyen összefüggés áll fenn az élőlény tűrőképessége és elterjedési területének nagysága között?
Minden állatnak sajátos hőmérsékletigénye és egyben optimuma van. Az állatok többsége a téli hideg miatt
kényszerhelyzetbe kerül. Közülük a rovarok lárvái, bábjai a fák kérge alatt húzódnak meg. Némelyik halfaj
egyedei ősszel a maguk ásta gödrökben, gyülekeznek, és ott csoportosan telelnek át. Ilyen például a dévérkeszeg
vagy a fogassüllő. A kétéltűek és a hüllők az avarban, a kövek alatt vagy a föld alatti üregekben vészelik át a
telet. A kecskebéka gyakran a tavak iszapjába fúródva telel. Némely emlősállat - például a sün - gondosan
kibélelt vackában téli álmot alszik. Azok az állatok, amelyek nem képesek alkalmazkodni környezetük
hőmérsékletének évenkénti megváltozásához, vagy nem találnak táplálékot, elköltöznek, elvándorolnak
élőhelyükről. Ez elsősorban a madárvilágra jellemző, de az emlősöknél is előfordul. Például a rénszarvasok a tél
beköszönte előtt csordákba verődnek, elhagyják a tundrát és délebbre, a tajgába vonulnak. A paradicsom és
a paprika melegigényes növények. Ezért magvaikat február végén védett helyre, palántaágyba, üvegházakba
vagy fólia alá vetik el. A palántákat csak május elején ültetik ki a szabadba.
29 - Az életközösségek
A tölgyerdőkben vagy a vizekben és a vizek partján más élőlények találják meg életfeltételeiket, mint az
állandó művelés alatt álló szántóföldön. A többi élőhelyhez hasonlóan azonban ezeken a területeken is növények
és állatok élnek együtt. Hogy egy-egy élőhelyen mely növények és állatok fordulnak elő, nem csupán az
élettelen környezeti tényezőktől függ. Az élő-lények egymással is szoros kapcsolatban vannak. Az erdei
pajzsika a zárt lombkoronájú erdőkben talál kedvező életfeltételeket. A fülemüle a sűrű aljnövényzetű erdőt
kedveli. A cserjék vagy a magas füvek közé, a talajra rakja fészkét. A virágjáró rovarok búvóhelyet vagy
leshelyet találnak a virág sziromlevelei között. Számos rovar él olyan üregekben, amelyeket a madarak vagy az
emlősök vájtak a talajba. A harkály fészekodújában gyakran megtelepszik a mókus is. Az élőlények
táplálkozásuk szempontjából is egymásra vannak utalva. Egy-egy élőhely élőlényei tehát nem függetlenek
egymástól. Az egyes élő-helyek egymással kapcsolatban levő élőlényeinek az összességét életközösségnek
nevezzük. Az életközösségek nagyon sokfélék. Vannak közöttük egyszerűek, mint például a száraz rétek
életközössége. Az ilyen élőhelyeken kevés faj él, közöttük kevesebb kapcsolat alakulhat ki, mint például egy
erdőben. Az erdőben, ahol a növények több szintet alkotnak, a különböző szintek élő-lényei egymással is
kapcsolatban vannak. Ezáltal a kapcsolatok hálózata is kialakulhat közöttük.
Bármilyen is azonban az életközösségek összetétele, abban kivétel nélkül megegyeznek, hogy az élőhely és az
életközösség egymás nélkül nem létezhet. Nemcsak a környezeti tényezők hatnak az életközösségekre, hanem
az élet-közösségek is befolyásolják a környezetet, visszahatnak arra. Például az erdő, mint életközösség
befolyásolja a talaj tápanyagtartalmát, nedvesség-tartalmát, a levegő páratartalmát, összetételét, hőmérsékletét és
a fény-viszonyokat. Ha megváltozik az élőhely, akkor megváltozik az életközösség is. Például a Dinári-
hegységnek azon a részein, ahol a fákat kivágták, a csapadék és a szél lemosta, lehordta a termőtalajt. Jóformán
csak a sziklák maradtak meg, melyeken igénytelen fűfélék telepedtek meg. A növényzet megváltozása az
állatvilág alakulását is meghatározta. Ilyen módon az előzőtől eltérő életközösség alakult ki. Ez az új
életközösség is visszahat az élőhelyre. Ezáltal ismét egyen-súlyi állapot jön létre. Az egyensúly kialakításának
alapjai tehát az élő-lények, valamint az élőlények és az élőhelyük közötti kapcsolatok, amelyek állandóan
formálják a környezetet.
Mit értünk életközösségen?

Miféle kapcsolatok jellemzőek az életközösségek élőlényeire?
Milyen összefüggés áll fenn az élőhely és az életközösség között?
Az együtt élő fajok közötti kölcsönkapcsolatok is nagyon sokfélék. Gyakran a puszta együtt-tartózkodást az
egyik faj azért kedveli, mert ez által a másik, nálánál rendszerint erősebb faj védelmét élvezi. Például a vörös-
nyakú lúd szívesen fészkel ölyvek közelében, hogy a rókák ellen védelmet remélhessen. Számos kis testű tengeri
halfaj szívesen tartózkodik medúzák közelében. Gyakori az olyan kapcsolat is az egyes állatfajok között,
amelynek során az egyik táplálékából a másik, rendszerint jóval kisebb testű állat is megél. A sarki hófajd a
rénszarvas nyomában jár, hogy a már hó alól kikapart növényzet le nem legelt maradékából megélhessen.
A cápákat - főleg a Földközi-tengerben - mindig követik 30 cm hosszú, kékesszürke halacskák. Kalauzhal a
nevük, mert az volt a hiedelem, hogy ezek vezetik a cápákat az élelemhez. Ma már tisztázódott, hogy mi az
igazság. Az élelem miatt követik a halacskák a cápákat. Nem félnek tőlük, hiszen ők kicsinyek és fürgék. Sőt: a
nagy halak körül védve érzik magukat, és a cápák zsákmányából számukra is jut egy-egy "morzsa", így hát
szívesen élnek együtt az erőssel, s követik mindenhová védelmezőiket. Az orrszarvúk hátára többnyire
csapatosan telepednek meg bizonyos seregélyfélék, amelyek kiszedegetik az orrszarvúk bőréből a légylárvákat.
Az orrszarvú nem védekezik ellenük, s meg sem kísérli elkergetni őket. Ezek a madarak nemcsak a sebek
gyógyulását segítik elő, hanem figyelmeztetik is az orrszarvút a következő veszélyre, ugyanis ha ember jelenik
meg a közelben, a madarak ösztönösen felrebbennek.
30 - Az életközösségek felépítése.
Az élőlények a természetben egymástól nem elszigetelten, hanem életközösségekben élnek. Az életközösségen

belül együtt élő növények és állatok között sokféle kapcsolat alakul ki. Közülük a táplálkozási kapcsolatok a
legfontosabbak. Például: füvek - sáskák - fürge gyík - fehér gólya virágok nektárja - kolibri - bőgőmajom -
jaguár növények nedvei - szúnyogok - kecskebéka - vízi sikló a táplálkozási kapcsolatok révén az élőlények
között táplálékláncok alakulnak ki. Mind a három tápláléklánc növényekkel, növényi részekkel kezdődik, ezeket
a növényevő állatok, őket pedig az állatevők fogyasztják. A zöld növények vízből, szén-dioxidból és ásványi
sókból, a napfény energiája segítségével állítják elő saját testük anyagát. Az élettelen környezet egyszerűbb
anyagaiból tehát összetettebb anyagokat készítenek. A zöld növényeket ezért termelő szervezeteknek nevezzük.
Mivel összetett anyagok készítésére csak a zöld növények képesek ez által minden élő szervezet létezésének
alapjai, a táplálékláncok első láncszemei. Belőlük élnek a fogyasztók. A növényevő állatok az elsődleges
fogyasztók, mivel közvetlenül, a termelő szervezeteket fogyasztják. ők képezik az állatevők, vagyis a
másodlagos fogyasztók táplálékát. Az olyan állatok pedig, amelyek más állatevő állatokkal táplálkoznak, a
harmadlagos fogyasztók. A táplálékláncban a fogyasztók utolsó tagjai a csúcsragadozók. A lehulló levelek, az
elpusztult növények és állatok teste összetett anyagokból áll. Ezeket a lebontó szervezetek, például a talajban élő
baktériumok és gombák visszaalakítják egyszerű anyagokká. így a növények számára ismét felvehetővé válnak.
A lebontó szervezetek is a tápláléklánchoz tartoznak. Az életközösségek tagjai a táplálékfogyasztás alapján
táplálékszinteket alkotnak: a termelő, a fogyasztó szervezetek szintjét. Minden élőlény az előtte levő
táplálékszint egyedeiből táplálkozik és maga is táplálékul, szolgál a következő táplálékszint élőlényei számára.
A korszerű növényvédelem megkívánja a táplálékláncban részt vevő fajok és azok tevékenységének az
ismeretét. Az életközösségek tanulmányozásakor valamennyi összetevőre tekintettel kell lenni. Vegyszeres
gyomirtáskor, a rovarkártevők elleni védekezéskor mindig mérlegelni kell az alkalmazott vegyszer várható
hatását a termelő és a fogyasztó szervezetekre egyaránt. Ennek hiányában az emberi beavatkozás a tápláléklánc
megszakadását okoz-hatja.
Melyek az életközösségek összetevői?

Magyarázd meg, hogy miért függ minden élő szervezet létezése a termelő szervezetek létezésétől?
Gyűjts példákat a fogyasztó szervezetekre!
Mi a szerepe a táplálékláncban a lebontó szervezeteknek?
Állíts össze táplálékláncokat!
"Az undok hernyókból lesznek a tarka pillangók. De belőlük élnek a fúrós darazsak is. A fúrós darazsakat
elkapja a légykapó. A légykapót a karvaly. De a karvaly se él örökké, egyszer elhull, s elemésztik a nyüvek, a
hangyák. A hangyákat a nyaktekercs írtja: kilyukasztja a hangyabolyt, s a ki-tóduló hangyák úgy tapadnak
hosszú nyelvére, mint a lépvesszőre. Még a hangyatojást is felpicizgeti a nyelve hegyére. Míg el nem kapja
egyszer a róka. Aztán a róka is elpusztul egyszer, s testét nyüvek és hangyák mellett gyakran a fürge cickányok
is kikezdik. A cickányokat viszont megint bekaphatja a róka, de a vadmacska is. A baglyok is kapkodják meg az
egerészölyv, a bakcsó. Fészkét a vaddisznó túrja ki. És így tovább."
(Varga Domokos Herman Ottó című életrajzi regényéből.)
31 - Az életközösségek anyagforgalma
A vízben elsősorban az algák, a szárazföldön a zöld növények jelentik a táplálékot az elsődleges fogyasztók
számára. Az anyag, amelyét a zöld növények készítenek a fogyasztókon keresztül, eljut a csúcsragadozókig. A
csúcsragadozók testanyagát, miután elpusztulnak, a lebontó szervezetek a növények számára ismét felvehetővé
teszik. Vagyis az anyagok állandó körforgást végeznek az életközösségekben. Az anyagok körforgását a termelő,
a fogyasztó és a lebontó szervezetek biztosítják. Ez az anyagforgalom egyirányú, meg nem fordítható folyamat.
Például: növényi nedvekkel táplálkozik a szúnyog, a szúnyogot megeszi a kecskebéka, a kecskebékát megfogja a
vízi sikló, a vízi siklót pusztítja a sün. Ennek a sorrendnek a fordítottja sohasem fordul elő. Mivel egy adott
területen a zöld növények száma korlátozott, minden élő-hely csak meghatározott számú fogyasztót képes
eltartani. A száraz réteken nagyon sok fű nő. A füveket pusztító sáskák egyedszáma már kisebb. Ugyanezen a
területen a sáskákat fogyasztó fürge gyíkokból még kevesebb található. A gyíkokra vadászgató fehér gólyák
közül pedig csupán néhány fordul elő a réteken. A réteken tehát a termelő szervezetektől a csúcsragadozókig az
egyedszám csökken. Ha megmérnénk, hogy egy-egy táplálékszinten mekkora össztömegű élőlény él, akkor is
csökkenő számsort kapnánk. A táplálékszintek egyedszáma és össztömege a termelő szervezetektől a
csúcsragadozókig minden életközösségben csökken. Ezeket a mennyiségi összefüggéseket táplálékpiramis
segítségével ábrázolhatjuk is úgy, hogy az egyes táplálékszinteket a termelő szervezetekkel kezdve alulról felfelé
egymás fölé helyezzük. Az élőlények közötti táplálkozási kapcsolatok azonban nem minden esetben állandóak.
A kecskebéka nem csupán szúnyogokkal táplálkozik és a sünnek sem egyedüli tápláléka a vízi sikló. A
csúcsragadozók is azért jutnak mindig elegendő táplálékhoz, mert egy időben és egyazon élőhelyen több
tápláléklánc utolsó tagjai. Ilyen módon tápláléklánc-hálózatok jönnek létre. A baglyok például rágcsáló és
rovarevő emlősöket, cinegéket és rovarokat egyaránt pusztítanak. Ilyen módon több táplálékláncot
összekapcsolnak. Ez-által a tápanyagforgalom jellemzője is, hogy nem korlátozódik csupán egy életközösségre,
hanem a vízrendszerek, a vándorló állatok. útján a szomszédos, esetleg távolabbi életközösségekkel is
kapcsolatba kerül.
A táplálékláncnak milyen összefüggését nevezzük táplálékpiramisnak?

Milyen mennyiségi összefüggés áll fenn a tápláléklánc egymást követő tagjai között?
Mi jellemzi a tápanyagforgalmat?
Mondj példát annak igazolására, hogy a tápanyagáramlás nem megfordítható folyamat!
A tápanyagforgalom energiaáramlással jár együtt. Az élőlények a fennmaradásukhoz szükséges energiát a Nap

sugárzó energiájából nyerik. Az energiát a zöld növények kötik meg. Egy részt felhasználják életfolyamataikhoz,
a fennmaradó energia pedig a tápláléklánc következő szintjére, az elsődleges fogyasztóhoz kerül. Ez az energia
megoszlás a tápláléklánc végéig ismétlődik. Közben az élőlények által hasznosított energiamennyiség egyre
csökken. Míg az anyagok a körforgás révén ismételten felhasználódnak, addig az energia egy része
folyamatosan eltávozik az életközösségből. Az élő szervezetek ugyanis az életfolyamataik közben hővé alakult
energiát leadják a környezetüknek. Az életközösségből eltávozó energiát a Nap sugárzó energiája pótolja. "A
süllő például ragadozó. Csak húst eszik és csak élőt. Elsősorban küszt, ezt az értéktelen, békés kis halat, és így
lesz az értéktelen küsz-húsból nagyon értékes süllőhús. Majdnem ugyanezt teszi a csuka is, ámbár ez már nem
válogat. Elkapja a békát, kis vadrécét, vízipatkányt és - ha veszélyben van - Tutajosunk ujját is. A természet
bölcs, de könyörtelen. Ami van, annak kell is lennie, és az egyensúly megbontása csak rövid ideig lehetséges.”
(Fekete István Tüskevár című regényéből.)
32 - A természetes és mesterséges életközösségek
Az erdő, a tó, egy tengerrész vagy a megművelt mezőgazdasági terület élőlényei egy-egy sajátos
életközösség tagjai. Az életközösségeket nem lehet elválasztani az őket körülvevő élettelen környezettől.
Közöttük állandó kölcsönhatás áll fenn. Kedvező körülmények között jellemzőjük a zavartalan anyagáramlás, az
egyensúly állapota. Az emberi beavatkozástól mentes életközösségeket természetes, az emberi tevékenységgel
szabályozott életközösségeket mesterséges életközösségeknek nevezzük. Természetes életközösség például egy
háborítatlan erdő, amelyben az el-korhadt fák kidőlnek, helyettük azonban mások nőnek, ezáltal biztosítják a
termelő szervezetek állandó mennyiségét. A fogyasztók közül az elszaporodott rovarok elpusztítanák a
növényeket, ha a sok madár nem irtaná őket. A rovarevő madarak elszaporodását viszont a ragadozó madarak
akadályozzák meg. Az egyik féken tartja a másikat. így érthető, hogy egy-egy területen az élőlények évről évre
csaknem ugyanazok. Egyik a másik rovására nem szaporodik el túlságosan, de nem is pusztul ki egészen. A
természetes életközösségek tehát önszabályozó rendszerek, amelyekben a változásokat a rendszer maga egyenlíti
ki, és állítja helyre az egyensúlyt. Ma már igen ritkák a természetes életközösségek. Hazánk területének közel
85%-át mesterséges életközösségek foglalják el. Ide tartoznak a szakszerűen művelt szántóföldek, a gondozott
rétek, legelők, erdők, halastavak. Bár itt is érvényesül az élőlények kölcsönhatása, a hangsúly az ember
tevékenységén van. A mesterséges életközösségekben egyensúlyt, az ember tart-ja fenn. Míg a természetes
életközösségekben zavartalan az anyag körforgása, a mesterséges életközösségekből a növények betakarításával
az anyagok jelen- tős része eltávozik. Ha nem történik meg az elvitt anyagok pótlása, a talaj kimerül, és a
növények nem jutnak elég tápanyaghoz. A mesterséges életközösségekben a trágyázás biztosítja a folyamatos
anyagforgalmat. Jó terméshozamot csak akkor várhatunk, ha a talajerő fenntartásáról, a növények kártevői elleni
védekezésről gondoskodunk. Az eredményes tevékenység érdekében jól kell ismernünk az életközösségek
alaptörvényeit. Minden egyoldalú beavatkozást a viszonylagos egyensúly felbomlása követhet. Az ember
igyekszik az anyagok körforgását a maga számára kedvező irányban befolyásolni. Az ipar és a mezőgazdaság
tevékenysége során azonban egyre több olyan anyag is keletkezik, amely szennyezi a környezetet, és a természet
anyagforgalmában zavarokat okoz. Ha a szennyező anyagokat a tápláléklánc valamely szintjén élő egyedek
felveszik, akkor a következő szint élőlényeiben még nagyobb mennyiségben találhatók meg. Ezáltal a táplálék-
piramis csúcsán álló ember egészségét is jelentősen veszélyeztetik. Mindent meg kell tenni, tehát, hogy a káros
anyagok felhalmozódását megelőzzük, és a még meglevő természetes életközösségeket megóvjuk.
Mi jellemző a természetes életközösségekre?

Mi a különbség a természetes és a mesterséges életközösségek között?
Miért rövidül le a tápláléklánc a mesterséges életközösségekben?
Hogyan biztosíthatja az ember a megfelelő terméshozamot?
Hogyan védhetjük környezetünket?
Párizsban, az 1968-ban megtartott környezetvédelmi kongresszuson állapították meg: "Az ember

környezetváltoztatása olyan tájrendszereket alkothat, amelyek egyenértékűek vagy magasabb rendűek is lehetnek
a természetes rendszernél a termelékenység. . .szempontjából." A KGST-ben, 1971-ben elkészült az egyezmény
"intézkedések kidolgozása a természet védelmére" címmel. Ebben hazánk is részt vett. Hazánkban két módon
térítik vissza a hulladékot a termelési folyamatba. Az egyik a hulladékok gyűjtése: vasgyűjtés, papírgyűjtés. A
másik szerves hulladékok visszatérítése, 1949 óta folyik üzemi keretekben. Ezek az üzemek évente 160-170 ezer
vagon ipari szerves trágyát juttatnak vissza a mezőgazdaságba. Emellett környezetvédő hatásuk is jelentős.
33 - A talaj, a víz és a levegő szennyezettségének hatása az életközösségekre
Figyeld meg, hogy az emberi tevékenység hatására hogyan változott meg a környezet! Az emberi tevékenység
következtében a természetes táj mind szűkebb területre korlátozódik. A mesterséges környezet alakítása a talajok
pusztulását, a vizek tisztulásának megváltozását, levegőszennyeződést is eredményezhet. A környezeti tényezők
jelentős megváltozása nem csak az adott táj, hanem a vele szoros összefüggésben levő élővilág, sőt az ember
létét is befolyásolja. A termőtalaj a mezőgazdálkodás alapja. Nagyüzemi növénytermesztés gépesítés, öntözés,
műtrágyázás, szakszerű növényvédelmi eljárások nélkül ma már nem képzelhető el. A talajművelés és a talajba
vitt vegyszerek egyaránt megváltoztatják a talaj tulajdonságát, és ezzel a termőképességét. Például a természetes
tápanyagokat műtrágyával pótolhatják. Ez megfelelő mennyiségben hasznos az élőlények számára, túladagolása
azonban elpusztít-hatja őket. A talajba jutó gyomirtó, rovarirtó, gombaölő szerek is károsíthatják a talaj
élővilágát, és az azokat fogyasztó állatokat. A különböző mezőgazdasági eljárások közül csak azok a
célravezetőek, a-melyek a talaj szerkezetét és élővilágát nem veszélyeztetik. A talaj sokoldalú védelme fontos
feladat. A talajban bekövetkezett változások nehezen módosíthatók. Védelmét a vizekkel és a légkörrel való
közvetlen kapcsolata is indokolttá teszi. Az élőlények számára alapvető környezeti tényező a víz. A vízkészlettel
gazdálkodni kell. A vízgazdálkodás nemcsak azt jelenti, hogy megfelelő mennyiségű vizet tudjunk biztosítani,
hanem lényeges a víz minősége is. Vizeinket gyakran szennyezik az ipartelepek, a mezőgazdaság és a
háztartások is. A vízbe kerülő szennyező anyagok károsítják a vizek élővilágát. Amennyiben a szennyezés
nagyobb, mint az ott élő növények és állatok tűrő-képessége, az élőlények el is pusztulnak. Az ember ipari és
mezőgazdasági tevékenységével a levegőbe is rengeteg szennyező anyag kerül. A szilárd halmazállapotú
szennyeződések, például a cementpor, rárakódnak a növények levelére, és ezzel akadályozzák azok működését.
A permetezőszereket a szél messzire viheti, és ahová kerülnek, ott károsítanak. Városok és ipartelepek
közelében a növényeket károsító mérgező gázok is juthatnak a levegőbe. Ilyen például a barnaszenek
elégetéséből származó kén-dioxid. A különböző növényfajok nem egyformán érzékenyek a szennyeződésre,
hiszen eltérő a tűrőképességük. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a hosszantartó vagy rendszeresen
ismétlődő levegőszennyeződés következtében mindenféle növényzet visszamarad a fejlődésben. Ezáltal csökken
a termés mennyisége is.
A levegőszennyeződés hatása az élőlényekre. (Táblázat!)

Kísérleti növény: bab (50-50 növény)
A vizsgálat helye Dunaújváros négy különböző pontja
Összes levélfelület (a hüvelyterméscm2-ben, a magvak tömege g-ban)

1. Ellenőrző hely 3174 cm2 2, 5 g
2. Strandfürdő 2420 cm2 1, 94 g
3. Szállítási raktár
(a vasgyár közelében 710 cm2 1, 7 g
4. Vegyi üzem
(a vasgyár területén) 0 cm2 0g
A szennyező anyagok közvetlenül vagy a növényeken keresztül az állatok és az ember testébe is bejuthatnak, és
így megváltoztatják azok életfolyamatait. A talaj, a víz, a levegő szennyezése rontja az élet feltételét, csökkenti
minden szervezet ellenálló képességét. A környezet védelme tehát mindenélőlény védelme is.
Mi szükséges a nagyüzemi növénytermesztéshez?

Hogyan befolyásolják a talajba vitt anyagok és a talajt érő hatások a talaj termőképességét?
Miért érdeke minden embernek a meglevő vízkészlet védelme?
Hogyan károsítja a levegőszennyeződés az élőlényeket?
Szakértők becslése szerint mintegy egymilliárd tonnányi korom, pernye és mérgező gáz jut a levegőbe. A
becslésben a 10 mikrométernél (1 mikrométer a mm ezredrésze) nagyobb átmérőjű szennyezőket nem vették
figyelembe, mivel azok gyorsan visszahullanak a földre. A szennyező források közelében havonta 100 tonnánál
is több rakódhat le az ilyen anyagokból km2-enként. Az erdőt a legjelentősebb természetes porszűrőnek
tekinthetjük. Egy hektár erdő kb. 30-70 tonna port képes a levegőből lekötni évente többször is. A kiskörei
vízrendszer szocialista társadalmunk alkotása. 400 millió m3 vizet "állít" meg abból a mennyiségből, amely
azelőtt a Tisza vizéből át-folyt az országon. A tengerszennyezés jelentős forrása az olajszállítás. Évente 5-6
millió tonna olajüledék kerül a tengerekbe. Jacques Cousteau három esztendei óceánkutatásból partra szállva
kijelen-tette, hogy a világtengerekben fél évszázad alatt elpusztul az élet, ha nem tesznek komoly lépéseket a
szennyezés felszámolására. 1953 és 1960 között Japánban a Minimata öböl lakosait rejtélyes betegség támadta
meg. Izmuk elgyengült, látásuk romlott, szellemi képességük csök-kent, majd rövid idő múlva meghaltak. A
betegség oka a higany volt, amely az öböl mellé telepített üzemből került a tenger vizébe, majd a kagylókkal és a
halakkal az emberek szervezetébe. Ne felejtsd el! A környezet védelme csak akkor jár igazi eredménnyel, ha
minden felnőtt és gyermek egyaránt védi, óvja azt. Biológia-, fizika-, földrajz- és majd kémiaórákon részletesen
tanulsz a környezetedről. A levegő, a víz, a talaj szennyeződésének megakadályozása, a növény- és állat-világ
zavartalan fejlődésének a biztosítása, a természeti tájak szépségének megőrzése igen szép és komoly feladat.
Vállalj te is részt belőle!
34 - A talaj, a víz és a levegő szennyezettségének vizsgálata
(Nem a Vakok Iskolájának tananyaga!)

A talaj vízáteresztő képessége.
1. Állíts három kémcsövet kémcsőállványba! Mindegyikbe helyezz egy-egy tölcsért! Tegyél a tölcsérekbe
megnedvesített szűrőpapírt, majd mindegyikbe háromnegyed részig más és más, jól megnedvesített talajfajtát!
Tölts mind a háromra gyorsan egymás után 10-10 ml vizet! Figyeld meg, hogy melyik talajon szivárgott át
leggyorsabban a víz! 2. Ismételd meg a vizsgálatot, de úgy, hogy keverj mind a három talajfajtához néhány
csepp étolajat, mielőtt a 10 ml vizet ráöntöd!
A természetes vizek szennyezettsége.

3. Oldj fel 1 dl desztillált vízben 1 g alumíniumszulfátot! Az oldat felét töltsd hozzá 1 liter természetes vízhez,
másik felét pedig 1 liter csapvízhez! 5 perckevergetés után a szennyező anyagok mennyiségétől függően apró
pelyhecskék képződnek a vízben, melyek a kevergetés abbahagyása után leülepednek az edény aljára. Az
üledékből következtethetsz a szennyező anyag mennyiségére.
A levegő szennyezettsége.
4. Állapítsd meg, hogy lakóhelyed, iskolád levegője tartalmaz-e szilárd szennyező anyagokat! Alufóliára vagy
üveglapra kenj egészen vékonyan vazelint, és helyezd el az ablakpárkányon, erkélyen, kertben. Nézd meg egy fél
óra múlva, hogy történt-e változás! Nagyító segítségével meg is tudod számolni a szilárd szennyező anyagok
részecskéit! Mivel magyarázod a szennyeződést?
A kén-dioxid-gáz hatása.
5. A kén-dioxid-gáz a magvak csírázását is befolyásolja. Égess ként duzzasztott magvak felett főzőpohárban!
(A kén-dioxidszúrós szagú, mérgező gáz. Vigyázz, ne lélegezd be! A kísérlet elvégzése után szellőztessetek ki!)
a poharat fedd le üveglappal! Fél óra elteltével szedd ki a magvakat és helyezd nedves vattára vagy itatóspapírra!
Ugyanekkor olyan magvakat is helyezz el egy másik edényben nedves vattára vagy itatóspapírra, amelyeket nem
kezeltél mérgező gázzal. Ha mind a kettőből azonos mennyiségű magot helyezel el, a kikelés arányát is össze
tudod hasonlítani.(Figyelj rá, hogy a vatta vagy az itatóspapír, amelyre a magvakat elhelyezted, ne száradjon ki!)
35 - Az életközösségek általános jellemzőinek összefoglalása
Az erdők, a rétek, a vizek és vízpartok, az esőerdők, a szavannák, a tajga és a tundra élőhelyek.

Valamennyinek meghatározott életközössége van. Az élőhelyek és a rajtuk kialakult életközösségek csak
együttesen vizsgálhatók. Az élőlényeket a környezetükből számos olyan hatás éri, amelyek valamilyen módon
befolyásolják életműködéseiket. Ilyen például a napfény, a hőmérséklet, a szél és a csapadék. Ezeket a hatásokat
közös néven környezeti tényezőknek nevezzük.
A környezeti tényezők eltérő hatást gyakorolnak a különböző élőlényekre. Hogy az élőlények miképpen tudják
elviselni a külső környezet állandó változásait, lényegében az élőlények tűrőképességétől függ. Ahhoz, hogy az
élőlények adott élőhelyen megélhessenek a szükséges, hogy a tűrőképességük és a környezeti tényezők hatása
között megfelelőösszhang alakuljon ki. Az élőlények létfeltételei közül jelentős még az elegendő táplálékkészlet
és a megfelelő nagyságú élőhely is. Az élőlények nem csupán a környezeti tényezőkkel, hanem egymással is
kölcsönhatásban állnak. A termelő, a fogyasztó és a lebontó szervezetek tevékenysége állandó anyagforgalmat
tart fenn. A termelő szervezetek a tápláléklánc kiindulópontjai. A tápláléklánc tagjainak össztömege a
termelőktől a fogyasztókig egyre csökken. A mennyiségi összefüggéseket piramisok segítségével ábrázolhatjuk.
Az élet nem képzelhető el a környezeti tényezők állandó hatása nélkül. Ezért a levegő, a talaj, a víz tisztaságának
megőrzése minden ember érdeke és kötelessége. A környezet az egész emberiség tulajdona. A megfelelő
környezetvédelem csak nemzetközi összefogással, közösen tervezett és összehangolt intézkedésekkel valósítható
meg. Ezt a célt szolgálja az 1977 tavaszán, aláírt egyezmény is. Az egyezményben részes államok
kötelezettséget vállalnak arra ". hogy hatékony módon eltiltják a környezetmódosító eljárások katonai vagy
bármely más ellenséges szándékú alkalmazását, hogy elősegítik a környezet megóvását, javítását és a békés célú
hasznosítását szolgáló nemzetközi, gazdasági és tudományos együttműködést."
Miért nem választhatók el egymástól az élőhelyek és az életközösségek?

Mely szervezetek tevékenysége tartja fenn az állandó anyagforgalmat?
Miért a termelő szervezetek a táplálkozási lánc kiindulópontjai?
Ismertesd a táplálékpiramis felépítését!
Miért lényeges környezetvédelmi szempontból a nemzetközi összefogás?
36 - Az élőlények rendszerezése
Az elmúlt években már gyakran esett szó a halmazokról. Beszélhetünk például a páros számok, a háromszögek
halmazáról, egy ország városainak a halmazáról, az osztály tanulóinak a halmazáról. Ugyanígy halmazt alkotnak
a növények és az állatok is. Egy halmazba tartoznak a bizonyos szempont alapján csoportosított élőlények.
Környezetük szerint egy-egy halmazba rendezhetjük a levegőben, a vízben, a talajban és a föld felszínén élő
növényeket, állatokat. Más halmazokat kapunk, ha élőhelyük szerint csoportosítjuk az erdők, a mezők, a vizek
és vízpartok élőlényeit. Az állatokat megkülönböztettük táplálkozásuk szerint is, például növényevők, állatevők,
mindenevők. A növények közül a paprikát, paradicsomot, búzát, vöröshagymát a termesztett növények, a mezei
zsályát, a réti boglárkát, a réti sást a vadonélő növények közé soroltuk. Az élőlények tehát sokféle szempont
alapján csoportosíthatók. A tudományos rendszertan testfelépítésük és életműködésük alapján csoportosítja az
élőlényeket. Az őz éppen úgy gerinces, emlős, mint a róka. Ennél több szempontból hasonlít a szarvasmarhára,
mert mind a kettő párosujjú patás. Még több jegyben egyezik a rénszarvassal, mert mind a kettőnek agancsa is
van. Minél több tulajdonságban hasonló egymáshoz két élőlény, annál közelebbi rokona egymásnak. A
tudományos rendszertan az élőlények rendszerezésénél figyelembe veszi azok rokonságát. A legkisebb
rendszertani egység a faj. Egy fajba azok az élőlények tartoznak, amelyek minden lényeges tulajdonságban
megegyeznek. Például minden farkasnak, bárhol is él, ugyanolyan a testfelépítése, az életmódja. Egy fajt
alkotnak. Ugyanígy minden jegesmedve egy másik fajt alkot. E két faj sok tulajdonságban különbözik
egymástól, de testfelépítésükben, szaporodásukban sok hasonlóságot is találunk. E hasonlóságok alapján egy
nagyobb rendszertani egységbe, osztályba soroljuk őket. Több osztály együtt ismét nagyobb rendszertani
egységet, törzset alkot. A fajok, osztályok, törzsek közötti kapcsolatot halmazábrával is kifejezhetjük.
Mit jelent a halmaz kifejezés?

Milyen szempontok szerint csoportosítottuk az élőlényeket?
Milyen alapon rendszerezi a tudomány az élőlényeket?
Mi a lényeges különbség a csoportosítás és a tudományos rendszerezés között?
A rendszertan az osztályokon belül rendeket, azokon belül családokat, majd nemzetségeket is megkülönböztet.
A rokon fajokat tehát először nemzetségekbe csoportosítja. Például a házimacska a macskák nemzetségébe, a
macskafélék családjába, a ragadozók rendjébe, az emlősök osztályába és a gerincesek törzsébe tartozik.
37 - A baktériumok törzse. A moszatok törzsei és a gombák törzsei
Földünkön csaknem 800 ezer növényfaj él. Ezt a sok fajt a növényrendszertan 16 törzsbe sorolja. A
baktériumok törzsébe nagyon egyszerű felépítésű élőlények tartoznak. Szabad szemmel nem láthatók, méretük
alig halad-ja meg a milliméter ezredrészét. Alakjuk nagyon változatos. A baktériumok osztódással szaporodnak.
A Föld legelterjedtebb élőlényei. A természetben mindenütt előfordulnak. Különösen a talajban találhatók nagy
tömegben. Legtöbbet a betegségokozó baktériumokról hallunk, pedig a baktériumfajok túlnyomó többsége nem
kórokozó. A talajban élők közül egyes fajok az elpusztult szervezetek anyagait bontják le, és teszik ismét
felvehetővé a növények számára. A lucerna és a hozzá hasonló növények gyökérgümőiben élő baktériumok
összegyűjtik és megkötik a levegő nitrogénjét. így azt a növény a saját testébe építheti be. A káposztát, a tejet az
erjesztő baktériumok savanyítják meg. A moszatok vagy algák törzseibe tartozó fajok legtöbbje vízinövény, de
élnek a talajban, a köveken és a fák törzsén is. Igen különböző nagyságúak. Sok fajuk egysejtű, de vannak
többsejtű, telepeket alkotó algák is. Osztódással szaporodnak. Ismerünk olyan egysejtű moszatokat, amelyek a
vízben hosszú nyúlványuk - az ostor - segítségével változtatják helyüket. Közülük egyik-másik arról nevezetes,
hogy fényben növények, sötétben állatok módjára táplálkozik, mint például a zöld szemesostoros. Ezek az
ostorosok az állatokra és a növényekre jellemző tulajdonságokat is magukon viselik. A moszatok jelentősége
igen nagy. Sok élőlény táplálékai. A szennyvizeket is tisztítják. A borélesztőgomba, a szőlőperonoszpóra, a
közönséges csiperke és a gyilkos galóca a gombák közé tartoznak. A gombák két törzsbe sorolhatók. Egyes
fajaik egysejtűek. Mások, pl. a kalapos gombák, mint a közönséges csiperke és a gyilkos galóca, többsejtűek.
Közös vonásuk, hogy se gyökerük, se száruk, se levelük nincsen, gomba-fonalakból álló telepes növények.
Valamennyi spórával szaporodik. Korhadó anyagokból vagy élő szervezetekből táplálkoznak. Ezért korhadék-
lakóknak, együtt élőknek vagy élősködőknek nevezzük őket. Sötétben is meg-élnek. A nedvességet,
nyirkosságot azonban egyik faj sem nélkülözheti. A gombák egyes fajai fontos szerepet játszanak az elhalt
élőlények maradványainak lebontásában. Több gombafaj a gyógyászat terén vált nagy jelentőségűvé. Az ehető
gombák fehérje-, ásványi só -és vitamintartalmuk miatt jelentősek a táplálkozásban. A hazánkban élő jóízű,
ehető gombafajok száma közel 100, a mérgezőké 24. A mérgezők közül legveszedelmesebb a gyilkos galóca.
Ne felejtsd el! Az ehető és a mérgező gombák megkülönböztetésére semmi-féle általános szabály nincs! Ha
gombát szedsz, mindig fordulj tanácsért a gombaszakértőhöz!
Miért jelentősek a baktériumok?

Melyek a moszatok jellemző tulajdonságai?
Miben egyezik a moszatok és a gombák testfelépítése?
Miért jelentősek a gombák?
Mondjunk példákat együtt élő és élősködő gombákra!
Mi a különbség közöttük?
A baktériumok osztódása kedvező körülmények között igen gyors egymásutánban, 20-30 percenként
ismétlődik. Egy apróbb baktérium 48 óra alatt 20 percenkénti osztódás esetén a Föld tömegénél 4000-szer
nagyobb baktérium-tömeget termelne. Természetesen a tápanyag hiánya miatt ennek bekövetkezése lehetetlen.
A bacilus a pálcika alakú baktériumok tudományos neve. Elméletileg nem tartották lehetetlennek, hogy a Hold
mostoha körülményei között valamiféle baktériumszerű élet legyen. Ezért a Földre hozott hold-kőzetet és
holdport eleinte igen gondosan elzárták, nehogy esetleg valami új betegséget terjesszenek el. Kísérleti állatokon
kipróbálták, hogy okoznak-e bármilyen betegséget. Ezek a kísérletek is bizonyították, hogy a Holdon semmiféle
élet nincs. Termesztett növényeink átlagosan a napfény energiájának 0, 5-2, 0 %-áthasznosítják, az algák viszont
2-3%-ot, olykor ennél is többet. Ennek oka, hogy kicsiny méretükhöz képest óriási felületűek. Testük kb. 50%
fehérjét tartalmaz. Mesterséges termesztésük jelentős az emberiség élelmiszer utánpótlása szempontjából. A
penicillin, a sztreptomicin és több más hozzájuk hasonló gyógyszer szintén gombából készül. A penicillin
felfedezése és elnevezése Fleming angol tudós nevéhez fűződik. A penicillin előállításában közreműködő két
társával munkájuk elismeréseként 1945-ben megkapták a Nobel-díjat. A boltban vásárolható élesztő a
borélesztőgombákhoz hasonló, úgynevezett szeszélesztő gombák préselt tömege.
A következő órára, ha teheted, hozzál magaddal egy moha párnadarabkát és egy erdei pajzsika levelét!
38 - A mohák törzse és a harasztok törzse
A mohák törzsébe tartozó növények a hideget, a meleget, a szárazságot és a nedvességet egyaránt jól tűrik. A
Föld minden részén megtalálhatók. Fakérgeken, sziklákon, talajon élnek. A trópusokon a fák levelén élő fajok is
gyakoriak. A mohanövényke vékony szálacskákkal kapaszkodik a földbe, fakéregbe. Ezek a szálak csak
gyökérszerű szőrök, nem igazi gyökerek. Föld feletti részei, sem tekinthetők igazi szárnak, levélnek. A vizet és
az oldott tápanyagokat egész felületükön veszik fel. A mohák többsége szárazföldi növény. Szaporodásukhoz
azonban víz szükséges. Spórákkal szaporodnak. Nagy jelentőségük, hogy a talajt borító sűrű mohapárnák sok
vizet raktároznak. Ezzel egyrészt megakadályozzák a talaj gyors kiszáradását, más-részt a meredek lejtőkön
csökkentik a víz talajlehordó, romboló tevékenységét. Elhalt maradványaikkal részt vesznek a termőtalaj
kialakításában. A mocsári zsurló és az erdei pajzsika alakja különbözik egymástól. Közös tulajdonságuk
azonban, hogy van gyökerük, száruk, levelük. Virágjuk nincsen. Spórákkal szaporodnak. Szaporodásuk csak víz
jelenlétében lehetséges. E közös tulajdonságaik alapján egy törzsbe, a harasztok törzsébe soroljuk őket.
A spóratokokban fejlődnek a szabad szemmel nem is látható spórák. A spórákból, ha nedves talajra hullanak,
előtelep fejlődik. Később ebből az előtelepből alakul ki az új növény, amelynek gyökere, szára, levele van, és
spóratokjaiban ismét spórákat termel.
Hol élnek a mohák és a harasztok?

Mennyiben egyszerűbb növények a mohák az erdei pajzsikánál?
Hogyan szaporodnak a mohák?
Hogyan szaporodik az erdei pajzsika?
Mi a jelentősége a moháknak?
Mely növények tartoznak a harasztok törzsébe?
A moháknál a Földön mintegy 20 ezer faja él. Magyarországon kb. 600 az ismert fajok száma. Sok százmillió
évvel ezelőtt csak virágtalan növények éltek a Földön. Ezek közül a harasztok erdőket alkotó fává is megnőttek.
Föld alá került törzsükből lett a kőszén. A ma élő harasztok, így az erdei pajzsika is, a régen kihalt ősi fajok
késői rokonai. Az erdei pajzsikát és rokonait páfrányoknak is nevezik. Ezek szép nagy leveleit koszorúk,
csokrok díszítésére használják. Kertek árnyékos helyein is szépen díszlenek a páfrányok.
39 - A nyitvatermők törzse és a zárvatermők törzse
A réti boglárkán, a kökényen, a tölgyfán, az erdeifenyőn, a lucfenyőn és a vörösfenyőn ugyanúgy megtaláljuk a

gyökeret, a szárat, a levelet, mint a harasztokon. A harasztoktól eltérő tulajdonságuk, hogy nem csupán hajtásuk,
hanem viráguk is fejlődik. így nem spórákkal, hanem valamennyien magvakkal szaporodó virágos növények.
Szedj szét egy tobozt! Keresd meg rajta a pikkelyszerű termőleveleket és a magkezdeményeket!
Az erdeifenyő, a lucfenyő és a vörösfenyő termős virágában a termőlevelek nem alkotnak zárt magházat.
Magvaik a tobozvirágzat termőlevelein, szabadon, fedetlenül fejlődnek. Az ilyen növényeket nyitvatermőknek
nevezzük. Porzós virágaik nagy mennyiségű virágport termelnek. A virágport a szél viszi a termős virágokra.
Egylaki, szélporozta növények. Valamennyi nyitvatermő növény fás szárú.
Vizsgálj meg egy gyümölcsfavirágot is!
A gyümölcsfa virágában a termőlevelek összenőnek, zárt magházat alkotnak. Ugyanez figyelhető meg a réti
boglárka, a hóvirág és a kökény virágában is. Az ilyen növények zárvatermők. A zárt magház, majd a belőle
fejlődő termés megvédi a magvakat a hidegtől, a kiszáradástól, a kártevőktől. A zárvatermő növények között
szélporozta és rovarporozta fajok, egyaránt vannak. A zárvatermő fajok többsége lágyszárú, de van közöttük fás
szárú is. A virágos növényeket 2 törzsbe a nyitvatermők és a zárvatermők törzsébe soroljuk.
Mely törzsekbe tartoznak a virágos növények?

Mi jellemző a nyitvatermő növényekre?
Mire utal a "zárvatermő" név?
Hasonlítsd össze a nyitvatermők és a zárvatermők megporzását!
Feketefenyő: igénytelensége, szárazságtűrő tulajdonsága miatt kopár, sziklás vagy homokos területek fásítására
nálunk is alkalmazzák, különösen a Budai-hegység és a Balaton-felvidék környékén. Nemcsak a fenyők
tartoznak a nyitvatermők törzsébe. Díszparkokban nálunk is látni páfrányfenyőt, amelynek nem tűlevelei, hanem
lapos, legyezőhöz hasonló levelei vannak. Ebbe a törzsbe tartozik még a ciprusfa, a boróka, a tiszafa és a
libanoni cédrus is. Egy libanoni cédrust ábrázol Csontváry Kosztka Tivadar híres festménye a "Magányos
cédrus".
Sok zárvatermő növény magházán, illetve termésfalán ma is jól látni a hajdani termőlevél részeit: az erezetet és
az összenőtt széleket.
Nézd át a következő órára, hogy mit tanultál 4. osztályban a paradicsomról, a fejes káposztáról, a
vöröshagymáról és a búzáról; 5. osztályban a tölgyfáról és a nádról! Ha teheted, hozzál magaddal egy
babnövényt vagy tulipánt is!
40 - A kétszikűek osztálya és az egyszikűek osztálya
A zárvatermő növények az egész Földön elterjedtek. Jelenleg a növényvilág fajokban leggazdagabb törzsét
alkotják. Nem minden zárvatermő növény egyformán közeli rokona egymásnak. A zárva-termők törzsébe
tartozó fajokat tulajdonságaik alapján két nagy csoportba oszthatjuk.
Vizsgálj meg egy babnövényt, meg egy tulipánt is! Keresd meg rajtuk a szerveket! Hasonlítsd össze a két
növényt!
A kétszikűek osztályába tartozó fajok közös elnevezése onnan ered, hogy magjukban két sziklevél van. Az
egyszikűek osztályának fajai egy sziklevéllel csíráznak.
Miben hasonlítanak egymáshoz a kétszikű és az egyszikű növények?

Miben különböznek egymástól a kétszikű és az egyszikű növények?
Melyik osztályba soroljuk az angolperjét és a mezei zsályát, és minek alapján?
Az egyszikűek levelei vékonyak, hegyesek, lándzsa alakúak. A levél erek párhuzamosan futnak egymással.
Szárukon rendszerint csomókat figyelhetünk meg. Gyökérzetük sok, vékony, elágazó szálból áll. Egyszikűek, pl.
a fűfélék, a kalászosok (búza, rozs, rizs, stb.), de a banán is fűféle növény! A kétszikűek leveleiben az erek
többfelé elágazhatnak. Egy nagyobb, vastagabb főgyökerük van, a többi vékonyabb ebből ágazik ki. Szinte
minden fánk - a fenyők ill. a tiszafák kivételével - a kétszikűekhez tartozik.
41 - A növények rendszerezése
Az élőlények, s így a növények is, alapvető hasonlóságaik mellett rendkívül változatosak. Földünk
élővilágának óriási tömegében a rendszerezés igazit el bennünket. A tudományos rendszertan az élőlények
rendszerezésénél figyelembe veszi azok rokonságát. A rendszertani egységek közül mi a fajokról; az
osztályokról és a törzsekről tanultunk. A növénytörzsek közül a baktériumok törzsébe, a moszatok törzseibe, a
gombák törzseibe, a mohák és harasztok törzsébe virágtalan növények tartoznak. A nyitvatermők és a
zárvatermők virágos növények. A baktériumok az élővilág nagyon egyszerű felépítésű, szabad szemmel nem
látható tagjai. A moszatok és a gombák törzseibe egysejtű és telepes növények tartoznak. A mohák szárazföldi
növények. Szaporodásuk azonban vízhez kötött. Nincs valódi gyökerük, száruk, levelük. A harasztok törzsébe
tartozó növényeknek gyökerük, száruk, levelük van, de a gombákhoz és a mohákhoz hasonlóan spórákkal
szaporodnak. A nyitvatermők és a zárvatermők törzsébe olyan növények tartoznak, amelyeknek virágjuk is van.
A nyitvatermő növények magkezdeményei a tobozvirágzat termőlevelein, szabadon fejlődnek. A zárvatermők
magjait zárt magház védi. A zárvatermők törzsén belül a kétszikűek és az egyszikűek osztályát különböztetjük
meg a gyökérzet felépítése, a szál elágazódása, a levélerezet, a virág felépítése és a magban levő sziklevelek
száma alapján.
42 - Növényfelismerési és növényhatározási gyakorlatok
Nem Vakok Iskolája tananyag!

Az élőlények pontos és alapos megismerésének egyik eszköze a határozás. E munka végzéséhez
határozókönyvekre van szükséged. Ilyenek például Simon-Csapody: Kis növényhatározó; Csapody I.-Csapody
V.-Jávorka S. Erdő-mező növényei című könyve. A határozás módszerének lényege, hogy a
határozókönyv”kulcsában” foglalt jellemvonásokat összehasonlítod a kezedben levő növény tulajdonságaival.
Elősegíti a határozás megtanulását, ha ismert növények határozásával kezded el a munkát. A Kis növényhatározó
a határozás menetének megismerésére példaként bemutatja a petúnia (tölcsérke) meghatározását, a határozó-
kulcs használatát. Az "a" és "b" szövegrészek tulajdonképpen ellentétes tulajdonságokat, ellentétpárokat
tartalmazó jellemzések. Minden esetben el kell döntened, hogy az "a"-n vagy a "b"-n haladsz-e tovább. A
megfelelő sorok végén szám jelzi, hogy a következőkben a hányadik számú ellentétpár között kell ismét
választanod, amíg végül eljutsz egy növényfajhoz, azaz meghatározod a növényt. Megkönnyíti a munkádat, ha
többször átlapozod a színes képmellékletet. Ilyen módon a határozás eredményét is ellenőrizheted. Az Erdő-
mező növényei című képes növényhatározó a növényeket élőhelyük és virágzási idejük szerint csoportosítja. Ezt
feltétlenül vedd figyelembe, ha ennek a könyvnek a segítségével határozol. A növények felismerésében sok
segítséget nyújtanak a Búvár zsebkönyvek megfelelő kötetei is.
43 - Az egysejtűek törzsei. A szivacsok törzse és a csalánozók törzse
Földünkön több mint másfélmillió állatfaj él. Ezeket a tudomány rokonságuk alapján 24 törzsbe sorolja. E
törzsek közül azokat tanulmányozzuk, amelyek számunkra fontosabbak. Az egysejtűek a legősibb állatok. A
vizekben, a nyirkos talajban, sőt az élőlényekben is nagyszámmal élnek. Két törzsükbe sok faj tartozik. Közülük
a papucsállatkáról és az óriásamőbáról tanultunk. Testük egyetlen sejt. Ez az egyetlen sejt éppen úgy képes élni,
akárcsak egy többsejtű élőlény. Táplálkozik, növekszik, mozog, szaporodik. A papucsállatkák sok apró csilló
csapkodásával változtatják helyüket, az óriásamőba állábakat nyújt ki magából, és így halad lassan előre.
Osztódással valamennyi egysejtű állat gyorsan szaporodik. Ha életkörülményeik kedvezőtlenre fordulnak,
például szárazabb és alacsony hőmérsékletű környezetbe kerülnek, akkor összehúzódnak, és tokot választanak ki
maguk körül. így betokozódva akár évekig is fennmarad az életképességük. A betokozódott egysejtűek
százmilliói sodródnak a széllel mindenfelé.
A szivacsok törzsébe helyhez kötött életű víziállatok tartoznak. Többségük tengerekben él, kisebb számban,
édesvizekben is előfordulnak. Az édesvízi szivacsok közül a balatoni szivacs Európában csakis a Balatonban
található. A szivacs nem egyetlen állat, hanem több állatból álló állattelep. A csalánozók törzsébe olyan állatok
tartoznak, amelyeknek a testfelületén csalánsejtek találhatók. A csalánozók sok faja közül a tengerekben élő
szakállas medúzáról tanultunk. Testükön csak egyetlen nyílás van, a száj-nyílás. A keresztül jut be a táplálék a
testükbe, és ugyanitt távoznak el a megemésztetlen anyagok is.
Hogyan mozognak a különböző egysejtűek?

Jellemezd a szivacsok testfelépítését!
Honnan nyerték nevüket a csalánozók?
Hogyan táplálkoznak a csalánozók?
Mi a különbség a szivacsok és a medúzák testfelépítése között?
Az édesvízi szivacsok közül hazánkban is gyakran előfordul a tavi szivacs. Tiszta vizű állóvizekben fa alakúan
elágazó telepeket alkot. Vízbe vert cölöpökre, csónak aljára, vízi növényekre telepszik. Jó látási viszonyok
mellett a zöld vagy zöldessárga szivacstelepeket az aljzattól könnyen eltávolíthatjuk. Dús növényzetű
akváriumban sokáig el is tarthatjuk. Növényzet nélküli edényben viszont gyakran kell a vizet cserélni. A tengeri
rózsák nem növények, hanem a csalánozók törzsébe tartozó álla-tok. Sok fogókarjuk, színük, valamint
helyhezkötöttségük miatt kapták növénynevüket. Ugyanebbe a törzsbe tartoznak a korallok is, melyeknek telepei
óriási közös vázat választanak ki. A nemes korall vázából ékszert készítenek.
Nézd át a következő órára, hogy mit tanultál 5. osztályban a közönséges földigiliszta, az orvosi pióca, az éti
csiga és a tavi kagyló testfelépítéséről! Ha teheted, földigilisztát és éti csigát hozzál magaddal!
44 - A gyűrűsférgek törzse. A puhatestűek törzse
Valamennyi féreg hosszúkás, lágy testű, lábatlan állat. Bőrük csupasz, nyálkás. A férgeket a tudomány hét
törzsbe sorolja. Ezek közül egyik a gyűrűsférgek törzse. Ide tartozik a közönséges földigiliszta és az orvosi
pióca, mivel testük gyűrűkből, más néven szelvényekből áll. Akár a földben, akár a vízben élnek nedves
bőrükön keresztül lélegeznek. Vékony bőrük szorosan összenőtt az alatta levő izomrétegekkel, bőrizom-tömlőt
alkot. A gyűrűsférgek bőrizom tömlőjük összehúzódásával és elernyedésével féregmozgást végeznek.
Bélcsatornájuknak kivezető nyílása is van, így folytonosan táplálkozhatnak, és a táplálék nem keveredik össze a
salakanyaggal. Petékkel szaporodnak. A csigákat és a kagylókat a puhatestűek törzsébe soroljuk. A puhatestűek
törzsére a köpeny a legjellemzőbb. Ez termeli az állat külső meszes vázát: a csigák felcsavarodott házát, és a
kagylók szimmetrikus héját. A puhatestű állatok, ugyanúgy, mint a férgek, bőrizom tömlővel mozognak. Az éti
csiga a csigák osztályába tartozik. Teste fejre, lábra, és a belső szerveket tartalmazó zsigerzacskóra tagolódik. A
zsigerzacskót azért nem láthatjuk, mert betakarja a csigaház. Veszély esetén és télire visszahúzódik a házába.
Felcsavarodott háza a kiszáradás ellen is megvédi. A szárazföldi csigák tüdővel lélegeznek. Tüdejük csupán egy
üreg, amelynek a fala a köpeny. A vízben élő csigák kopoltyúval lélegeznek. A puhatestűek másik osztálya a
kagylók osztálya. A kagylóknak nincs fejük. Izmos, kinyújtott lábukkal lassan másznak a víz fenekén, és közben
kiszűrik az iszapból a táplálékot. Még a csigáknál is lassabban változtatják helyüket. A tavi kagyló vízi állat,
kopoltyúval lélegzik. Testét a szimmetrikus kagylóhéj két teknője teljesen körülveszi.
Mely tulajdonságok jellemzőek a gyűrűs férgekre?

Mi az azonosság a csigák és a kagylók testfelépítése között?
Miben különböznek a csigák a kagylóktól?
Miféle kapcsolat van a köpeny és a külső váz között?
A féreg szó használata nem egészen egyértelmű. A gyümölcsben, húsban, fában levő "féreg" nem a férgek,
közé tartozik, hanem a lepkék, bogarak, legyek lárvája. Arany János hőse, Toldi Miklós, az egyik
toportyánférget a másikkal verte agyon, de ez a népnyelvi kifejezés a farkast jelöli. Főleg Franciaországban és
Olaszországban az éti csigát, valamint többféle kagylófajt, például az éti osztrigát csemegeként fogyasztják.
Népünk szólás-mondásaiban a csigák két tulajdonságát emlegeti. Az egyik: "Lassú, mint a csiga", vagy "úgy
mászik, mint a csiga". A másik: "Magával hordja a házát, mint a csiga". A puhatestűek törzsébe tartoznak a
fejlábúak is, pl. a nyolckarú polip és a tintahal. Az utóbbi természetesen nem hal. Nevét arról kapta, hogy
menekülés közben sötét váladékot bocsát ki magából.
45 - Az ízeltlábúak törzse
A májusi cserebogár, a koronás keresztes pók és a folyami rák tulajdonságai nagyon eltérőek egymástól. Mégis
van néhány olyan közös vonásuk, amelyek alapján egy törzsbe soroljuk őket. A legszembetűnőbb tulajdonságuk
az, hogy ízelt lábaik vannak. Innen kapták közös nevüket is, valamennyien az ízeltlábúak törzsébe tartoznak. Az
állatország legnépesebb törzse az ízeltlábúaké. Az állatfajoknak háromnegyede ebbe a törzsbe tartozik. A ma élő
állatvilágnak nem csupán fajokban, hanem egyedszámban is a leggazdagabb törzse. Az ízeltlábúak zöme apró,
igazán nagy termetű állat egy sem akad közöttük. Testük gyűrűkből, szelvényekből áll, mint a gyűrűs férgeknek.
Szelvényeik azonban testrészekbe csoportosulnak. Testüket kemény kitin borítja. A kitin könnyű anyag és igen
ellenálló, jól védi testüket. Kitinvázuk belső falához nagyon sok izmocska tapad. Lábuknak minden ízét,
testüknek minden gyűrűjét ezek az izmok mozgatják. Érzékszerveik igen fejlettek. Például a szúnyogok
szaglással kutatják fel táplálékukat, a szitakötők hatalmas összetett szemükkel tájékozódnak, a folyami rák
csápjai kiváló tapintó- és szaglószervek. Petékkel szaporodnak. Átalakulással vagy átalakulás nélkül fejlődnek.
Azok az ízeltlábú fajok, amelyekről tanultunk: a rovarok, a pókok és a rákok osztályaiba tartoznak. Közülük a
rovarok osztálya a legnépesebb. Rovarok a földben, vízben, levegőben, a világ minden részén élnek. A rovarok
osztályába az olyan ízeltlábú állatokat soroljuk, amelyeknek a teste 3 részre tagolódik és 3 pár járólábuk, van. A
rovarok légcsövekkel lélegeznek. Táplálékuk igen eltérő. Vannak közöttük növényevők, állatevők, ürülékkel
élők, és nagy számban élősködők is. A férgekhez és a puhatestűekhez hasonlóan petékkel szaporodnak. A
petékből kifejlődő lárvák fejlődésük közben átalakulnak. A közönséges madárpók és a koronás keresztes pók a
pókok osztályába tartozik. Testrészeik a fejtor és a potroh. 4 pár járólábuk van. Ragadozók, zsákmányukat
csáprágójukkal marják meg és méregmirigyük váladékával pusztítják el. A rákok osztályába tartozó fajok közül
a folyami rákról tanultunk. Testük két részre tagolódik: a fejtorra és a potrohra. 5 pár járólábuk van. Külső
vázuk mészben gazdag, kemény kitinpáncél. Mindenevők. A rákok vízi-állatok. Az édesvizekben és a
tengerekben egyaránt elterjedtek. Kopoltyúval lélegeznek. A pókok és a rákok átalakulás nélkül fejlődnek.
Hasonlítsd össze a gyűrűs férgeket az ízeltlábú állatokkal! Miben hasonlítanak, és miben különböznek
egymástól?
Az ízeltlábúak törzsének melyik három osztályáról tanultunk?
Mi jellemző a rovarokra, a rákokra és a pókokra egyaránt?
Miben különbözik a rovarok testfelépítése a rákok és a pókok testfelépítésétől?
A rovarok kis testű állatok. Legnagyobb egy borneói botsáska faj. Ez 33 cm hosszú. Legkisebbek a rovarok
petéiben fejlődő fürkészdarazsak. Testük mérete 0, 1 mm. Több rovarfaj hímje és nősténye nem egyforma: pl. a
szarvasbogáré vagy a gyapjaslepkéé. Ez az ivari kétalakúság. A rovarok csak lárvakorukban vedlenek és nőnek.
A kifejlett rovar mérete attól függ, hogy mennyi volt a tápláléka, és milyenek voltak az életfeltételei
lárvakorában. Sok közülük ilyenkor már nem is táplálkozik. Egyes lepkéknek be is nőtt a szájnyílásuk. Vannak
szárazföldi rákok is; ilyenek az ászkarákok, amelyeket köznyelvi elnevezéssel "pincebogárnak" is neveznek.
Csak nedves helyen élnek, mert különben kopoltyújuk kiszáradna.
46 - A halak, a kétéltűek és a hüllők osztálya
A lesőharcsa, a kecskebéka, az óriáskígyó, a kolibri, az oroszlán testfelépítése nagyon különböző. Abban

azonban megegyeznek, hogy a testüket belső csontos váz támasztja. A csontváz tengelye a gerincoszlop. így
valamennyien egyetlen egy állattörzsbe, a gerincesek törzsébe tartoznak. Azokat a gerinces fajokat, amelyekről
tanultunk a halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök osztályába soroljuk. A halak osztályának fajai vízben élő
gerincesek. Hazánk vizeiben is igen sok fajuk él, de a fajok igazi sokasága a tengereket népesíti be. Az édes-
vizekben élők közül a pontyot, keszeget, lesőharcsát ismertük meg. A tengerek halai közül a cápáról, a heringről
és a tonhalról tanultunk. A halak áramvonalas teste, kopoltyúja, úszói, síkos pikkelyei a vízi életmód jellegzetes
vonásai. A halak úszói előrehaladó mozgásukat segítik. Különleges szervük, az úszóhólyag pedig a vízben való
lebegést, a le- és fölmerülést teszi lehetővé. Kopoltyúval lélegeznek. Testüket általában síkos pikkelyek fedik.
Ikrákkal szaporodnak. A barna varangy és a kecskebéka a kétéltűek osztályába tartozik. Lárva-korukban csak
vízben, kifejlett korukban szárazföldön is élhetnek. Ezért nevezik őket kétéltűeknek. A békalárva kopoltyúval
lélegzik, köznyelvi szóhasználattal ebihalnak hívják. A kifejlett békák légzőszerve a tüdő, de bőrükön keresztül
is jelentős mértékben lélegeznek. Csupasz, nyálkás bőrük nem védi őket a kiszáradástól. Egész életükben
nedves, páratelt környezetben élnek. Petéiket is mindig vízbe rakják. A kikelő lárvák fejlődésük közben
átalakulnak.
A fürge gyíkot, a vízi siklót, az óriáskígyót és a nílusi krokodilt a hüllők osztályába soroljuk. Közös vonásuk,
hogy a szárazföldön élnek. Egész életük folyamán tüdővel lélegeznek, és még szaporodni sem térnek vissza a
vízbe. Testüket szarupikkelyek, szarupajzsok védik a kiszáradástól. Többnyire lágyhéjú tojásaikat a szárazföldön
helyezik el, és a Nap melege költi ki. A halak, kétéltűek, hüllők testhőmérséklete a környezetével együtt
változik. Hazánkban a kétéltűek és a hü118k minden faja védett.
Miben különböznek a gerincesek minden más állattól?

Mi jellemző a halakra?
Miért nevezzük a békákat kétéltűeknek?
Miben különböznek az ebihalak a kifejlett békáktól?
Mi a különbség a kétéltűek és a hüllők élőhelye között?
Hasonlítsd össze a halak és a hüllők kültakaróját!
A 24 állattörzs közül egyetlenegybe tartoznak a gerincesek. A hazánkban élő állatfajoknak csak 2 %-az a
gerinces. A halak régi neve nagyrészt máig megmaradt és ma is használatos. Régi, 1200-ból, 1300-ból
származó oklevelekben már találkozunk írásban is a csuka, süllő, kárász, keszeg. nevekkel. Ha a halak nem is,
annál inkább megváltozott a híres magyar ősi foglalkozás, a halászat módja. Herman Ottó: A magyar halászat
könyve című remek munkájával még megmentette a feledéstől a halát régi módjainak, eszközeinek emlékét.
Négy éven keresztül (1883-1887) járta a halas vidékeket, be-szélt öreg halászokkal, gyűjtötte a régi
halászszerszámokat, összehasonlította idegen múzeumok anyagával, és megírta kétkötetes nagy művét. Érdemes
Herman Ottónak ezt a szép könyvét valamelyik könyvtárban megkeresni és belelapozni. "A Balaton heringhala
a garda, az ezüstösök között a legragyogóbb, s alak szerint a legfeltűnőbb, óriási seregekbe verődik, s valami
titokzatos nyüzsgést, vándorlást végez. Természetes, hogy amerre a haltömeg mozog, megváltozik tőle a víz
színe, csillogása is. Az a pont, ahol a halsereg van, sötét, sajátságosan bíborbarnás színt öltve, kivált csöndes
időben, magasabb helyről már messziről látható." így írja le Herman Ottó a "látott halat", melyet azért neveznek
így, mert a tapasztalt halászok a part menti hegyekről annak idején észrevették a nagyobb gardacsapatokat. A
kétéltűek osztályába tartoznak olyan állatok is, amelyeknek kifejlett állapotukban is megmarad a farkuk. Ezek a
farkos kétéltűek. Hazai vizeinkben gyakori a tarajos gőte, a nedves erdőkben pedig a foltos szalamandra.
47 - A madarak osztálya
A házityúkot, a házi kacsát, a nagy fakopáncsot, a széncinegét, a fülemülét, az erdei fülesbaglyot, a tőkés récét,
a barna rétihéját, a fehér gólyát, a kolibrit, a papagájokat, a heringsirályt, a kárókatonát, a siketfajdot a madarak
osztályába soroljuk. Testüket apró, laza pehelytollak, azokat pedig nagyobb fedőtollak takarják. Legnagyobbak
a farktollak és a szárnyak tollai. Lábukat szarupikkelyek borítják. A madártoll könnyű és mégis erős.
Vizsgálj meg egy tollat!
Tüdővel lélegeznek. Tüdejükhöz légzsákok csatlakoznak. A légzsákok csontjaikba is behatolnak, ezért olyan
könnyű a madarak teste. Testhőmérsékletük nem követi a környezet hőingadozását, hanem állandóan 40 C fok
körüli. Valamennyi madár meszes héjú tojásokkal szaporodik. A tojásokat testük melegével költik ki. Sok
madárfaj hosszabb időn keresztül gondozza is fiókáit. A madarak osztályán belül nagyon jellegzetes csoportokat
figyelhetünk meg. Főleg csőrük és lábuk szerint rendszerezzük a fajokat. A madarak csőrének és lábának a
felépítése életmódjukkal, táplálkozásukkal függ össze. Például: egyes ragadozók csőre horgas, hegyes, lábuk
fogóláb; a vizet, iszapot szűrő-kavaró fajok csőre széles, lapos, lemezes, lábuk úszóláb; a harkályok lába erős,
izmos kúszóláb, csőrük véső alakú.
Melyek a madarak legjellemzőbb tulajdonságai?

Hasonlítsd össze a hüllők és a madarak tojását!
Mondj példákat a csőr és a láb felépítése és a madarak táplálkozása közötti összefüggésekre!
A legnagyobb és a legkisebb madárfaj egyaránt Dél-Amerikában él. A 7000 méter magasra is felrepülő
kondorkeselyű kiterjesztett szárnyainak távolsága 4 méter, a kolibrik között viszont olyan aprók is vannak, hogy
tömegük még a 2 grammot sem éri el. A mi madaraink közül az ökörszem a legkisebb, alig 5 gramm. A rétisas
szárnyainak fesztávolsága elérheti a 240 cm-t is. Herman Ottó írja a madarak hasznáról és káráról című híres
könyvében: "Hajdanában keselyűk követték a hódító népek seregeit, így hadverő őseinkét is, mert nyomukon
hullott a keselyűk eledele. Ezzel kapcsolatos a magyarságnak a Turulról szóló regéje is, amely madár a hadak
útját mutatta volna."
48 - Az emlősök osztálya
A közönséges denevér, a jaguár és a fóka testfelépítése sokmindenben különbözik. Abban viszont

megegyeznek, hogy a testüket szőr borítja. Tüdővel lélegeznek. Testhőmérsékletük állandó, kb. 37 C fok. Abban
is hasonlítanak egymáshoz, hogy megtermékenyített petéjük az anyaméhben fejlődik utóddá, vagyis
elevenszülők. A kicsinyeket anyjuk emlőiből szoptatja. Ezért kapták az emlős elnevezést. Az ilyen testfelépítésű
gerinces állatfajok az emlősök osztályát alkotják. Az emlősök benépesítik az egész földet. Többségük
szárazföldön él, de vannak közöttük földben vagy vízben élők is. Sőt repülő emlősök is akadnak. Végtagjaik
életmódjuktól, élőhelyüktől függően nagyon sokfélék és egy-egy csoportra jellemzőek. Táplálkozási módjuknak
megfelelően fogazatuk is eltérő. A farkas és a fóka nagy szemfogai, tarajos zápfogai elárulják, hogy ragadozók.
Zsákmányukat fogaikkal ragadják meg. A vakondok, a sün és a közönséges denevér is állatevő, rovarokkal
táplálkoznak. A mezei nyúl, a zebrák, az őz, az antilopok, a rénszarvas növényevők, zápfogaik redősek. Azok
az állatok, amelyeknek a zápfogai gumósak, mindenevők, például a barnamedve, az erdei egér, a bőgőmajom.
Vizsgálj gumós, redős, tarajos zápfogakat!
Érzékszerveik és agyuk nagyon fejlett, ezért olyan tanulékonyak. Az egész állatvilágban a csimpánz agya a
legfejlettebb. Emberszabású majom. Sok tulajdonsága megegyezik az emberével.
Melyek az emlősök legjellemzőbb tulajdonságai?

Mivel lélegeznek a vízben élő emlősök?
Hogyan szaporodnak az emlősállatok?
Fogazatuk alapján hogyan csoportosíthatjuk az emlősöket?
Az emberszabású majmoknak mely tulajdonságai egyeznek meg az ember tulajdonságaival?
A repülő emlősök közül mindnyájan ismerjük az alkonyatkor csapongó denevéreket. Arany János találóan írja
róluk Családi kör című költeményében: "Csapong a denevér, az ereszt sodorván". A denevérek látása nem jó, de
a radar működéséhez hasonló hallásuk révén sötétben - világosban egyaránt tökéletesen tájékozódnak. Kipling:
A dzsungel könyve című művében olvashatunk Riki-Tiki-Téviről, a nevezetes kígyópusztító mongúzról. Ez
éppúgy a ragadozók, közé tartozik, mint Fekete István Lutra című könyvének hőse, a halakkal táplálkozó vidra.
A legnagyobb emlősök a cetek, melyeknek már 31 méter hosszú példányát is elejtették. A legapróbb emlősök a
rovarevő cickányok, melyeknek kifejlett példányai mindössze 3, 5-4 cm hosszúak. A téli hideg beálltával a
táplálékhiány és a hideg elől a rovarevő emlősök nem költöznek el, mint több madárfaj, hanem védett helyet
keresnek, vackukat kibélelik. A sün és a denevérek téli álmot alszanak. A vakondok nem alszik téli álmot,
hanem fagyos időben mélyebbre ássa magát. A medvék télire barlangjaikba vonulnak. Ezek az állatok ilyenkor a
testükben tartalékolt zsírból fedezik az életük fenntartásához szükséges energiát. Tavaszra bizony
megsoványodnak.
49 - Az állatok rendszerezése
Az állatok megismert fajait az egysejtűek, szivacsok, csalánozók, férgek, puhatestűek, ízeltlábúak és a

gerincesek törzseibe soroljuk. Az állatokat is - ugyanúgy, mint a növényeket - rokonságuk alapján
rendszerezzük. Az egysejtű állatok két törzsbe, a szivacsok és a csalánozók egy-egy törzsbe, a férgek hét törzsbe
tartoznak. A puhatestűek törzsének három osztályába a csigák, kagylók és a fejlábúak tartoznak. Az ízeltlábúak
törzsébe tartozó valamennyi fajnak ízelt lába van, de ízelt lábaik száma és a testrészeik eltérőek. Ennek alapján a
rovarok, a pókok és a rákok osztályába soroltuk az ismert fajokat. A gerincesek törzsének öt osztályával
foglalkoztunk: halakkal, kétéltűekkel, hüllőkkel, madarakkal, emlősökkel. A halak és kétéltűek természetes
környezete a víz. A hüllők már valódi szár földi állatok. Egész életük folyamán tüdővel lélegeznek, és még
szaporodni sem térnek vissza a vízbe. A halak, a kétéltűek és a hüllők osztályába tartozó állatok
testhőmérséklete változó. A madarak és az emlősök osztályába állandó testhőmérsékletű állatok tartoznak.
Mely egysejtű állatokról tanultunk?

Hogyan táplálkoznak a szivacsok?
Mi jellemzi a csalánozók táplálékszerzését?
Miben hasonlít egymáshoz minden féreg?
Hasonlítsd össze a rovarok, a rákok és a pókok testfelépítését!
Mi a különbség a csigák és a kagylók között?
Mi a hasonlóság a halak, a kétéltűek és a hüllők között?
Melyek a madarak legjellemzőbb tulajdonságai?
Melyek az emlősök legjellemzőbb tulajdonságai?
50 - Állatfelismerési gyakorlatok
Nem Vakok Iskolája tananyag!

Az állatokat ugyanúgy meg lehet határozni, mint a növényeket. Az állatok felismeréséhez, meghatározásához
az állathatározók mellett Varga Zoltán: Állatismeret; Peterson-Mountfort-Hollom: Európa madarai című könyve
és a Búvár zsebkönyvek megfelelő kötetei is segítséget nyújtanak. Az állathatározásnak is választhatod azt a
módját, hogy először kikeresed azokat a fényképeket, rajzokat a színes képek közül, amelyek legjobban
hasonlítanak a vizsgált állathoz. A képpel való összehasonlítást az állat-határozásnál is minden esetben
egyeztetned kell a megfelelő határozószöveggel! Csak akkor határoztál helyesen, ha az előtted levő állat
jellemzői a határozószöveggel mindenben megegyeznek. Határozás alkalmával a határozókönyveken kívül kézi
nagyítókra, parafa lapocskákra vagy dugókra, óraüvegekre vagy Petri-csészékre, csipeszekre és gombostűkre is
szükséged lehet. Időnként a rovart a parafára tűzheted, vagy a Petri-csészébe helyezheted, így nem kell
állandóan kézben tartani. Ha az általad ismert élőlények határozásában már gyakorlatot szereztél, más állatok
határozását is megpróbálhatod. Az állatok megismerésére, tanulmányozására sok lehetőséget biztosítanak a
kirándulások. Ilyenkor az élőlények környezetét is tanulmányozhatod.
Gyakoroljuk az állathatározást!
51 - Év végi összefoglaló áttekintés
Hazánk természetes élővilága.

Miért nevezzük életközösségnek az erdőt, a mezőt, a vizet és a vízpartot?
Miféle növények élnek az erdőben, a mezőn, a vízparton?
Hasonlítsd össze az erdő, a mező és a vízpart növényeinek gyökerét,
Szárát, levelét, virágát!
Melyek az erdők, mezők, vízpartok emlősállatai?
Sorold fel az erdőben, a mezőn és a vízparton élő madarakat!
Mely hüllőkről beszéltünk, és hol élnek azok?
Mely békafajokról tanultunk?
A halak közül melyeket ismertük meg?
Hasonlítsd össze az erdei és a mezei állatok életmódját!
Távoli tájak természetes élővilága.

Miben különbözik a tengerek élővilága a szárazfölditől?
Miféle állatokról tanultunk, amelyek a nagy tengerekben élnek?
Hogyan változik a forró öv természetes növényzete az Egyenlítőtől a Rák-
Térítő, illetve a Baktérítő felé?
Jellemezd a hideg öv növényzetét!
Miféle állatokról tanultunk a hideg övben?
Sorold fel a dél-amerikai esőerdők állatait!
Mely madarakról beszéltünk, és hol élnek azok?
Az életközösségek általános jellemzői.

Ismertesd az élettelen környezeti tényezőket!
Miért különbözőek az egyes élőhelyek élőlényei?
Mondj példákat az élőlények és a környezeti hatások kapcsolatára!
Mit értünk életközösségen?
Melyek az életközösségek összetevői?
Miért lényegesek az élőlények közötti táplálkozási kapcsolatok?
Miért függ minden élő szervezet létezése a termelő szervezetek létezésétől?
A táplálékláncnak milyen összefüggését nevezzük táplálékpiramisnak?
Jellemezd az anyagforgalmat!
Mi a különbség a természetes és a mesterséges életközösségek között?
Miért érdeke minden embernek a környezet védelme?
Az élőlények rendszerezése.
Mi szerint csoportosítja a rendszertan az élőlényeket?
Melyek a legfontosabb rendszertani egységek?
Sorold fel a növények megismert törzseit!
Miben egyezik a moszatok és a gombák testfelépítése?
Miben különböznek a harasztok a többi virágtalan növényektől?
Hasonlítsd össze a nyitvatermő növényeket a zárvatermőkkel!
Miben hasonlítanak, és miben különböznek a kétszikűek és az egyszikűek?
Hogyan mozognak a különböző egysejtűek?
Ismertesd a szivacsok testfelépítését!
Honnan nyerték nevüket a csalánozók?
Mi mutatja a puhatestűek és a férgek rokonságát?
Miben különböznek a rákok a rovaroktól?
Miben hasonlítanak a pókok a rovarokhoz?
Miben különböznek a gerincesek minden más állattól?
Melyek a gerinces osztályok legfőbb jellemzői?
52 - Kislexikon
Állandó testhőmérséklet: csak a madarak és az emlősök osztályára jellemző, hogy testük hőmérséklete
függetlenné vált a külső hőmérséklet ingadozásaitól. Az állandó testhőmérséklet a szervezetben termelődő hő és
a környezetnek leadott hő egyensúlyának következménye. Ez egyrészt egy belső szabályozó működés
eredménye, melyről 8. osztályban tanulunk részletesen; másrészt az állatok testét borító tollazat, illetve szőrzet
minősége ha- tározza meg. A hideg övben élő állatok tollazata, szőrzete tömöttebb, vastagabb, bőrük alatt
szigetelő zsírréteg rakódik le. Az állandó test- hőmérsékletű állatok testhőmérséklete különböző. Például a
vakondok testhőmérséklete 33-36 C fok közötti, a denevéreké 35, 5 C, a csimpánzé 38, 1 C, a mezei nyúlé 39 C.
A madarak testhőmérséklete magasabb. Például a galamboké 41 C, a kacsáké 43 C, a fecskéké pedig 44 C.
állatország: az állatrendszertan legmagasabb rendszertani egysége. Latinul: regnum animale. Magába foglalja az
egész állatvilágot. állatrendszer: az állatvilág összes ismert élő és kihalt szervezeteinek összefoglalása. Az
állatok rendszerének felállításával az állatrendszer- tan foglalkozik. A fejlődéstörténeti állatrendszertan az
állatok származása és rokonsága alapján sorolja az állatokat állatrendszertani egységekbe (faj, nemzetség, család,
rend, osztály, törzs). Az állatrendszert folyamatosan kiegészítik a feltárt ősmaradványok és az újonnan
felfedezett ma élő fajok rendszerbe sorolásával. állattan: (latinul: zoológia) a biológiának az állatokra vonatkozó
ismereteit összefoglaló tudományága. Az állattan több ágazatra tagolódik. Például az állatok viselkedésével,
szokásaival a szokástan=etológia foglalkozik, az állatok földrajzi elterjedését vizsgálja az állatföldrajz=zoo-
geográfia. Az állatok meghatározását, rendszerezését az állatrendszertan =zooszisztematika tudományága végzi,
az állatok életjelenségeit kutatja a zoofiziológia, állatélettan. állattelep: azonos fajú állatok lazább vagy
szorosabb kapcsolata egymással, illetve az anyaállattal. Az állattelep úgy keletkezik, hogy osztódás után az
egyedek nem válnak szét. Ilyen telepképződés csak a vízi gerinctelen állatok között lehetséges. Jellegzetes
állattelepek a szivacsok telepei. Ezekben a telepet alkotó egyedek felépítése és működése azonos. anyagok
körforgása: A növények az élettelen környezetből veszik fel tápanyagaikat. A növények tápanyagai a víz, a
levegő szén-dioxid-tartalma és a talaj ásványi sói, melyeket vízben oldva vesznek fel. Ezek egyszerű felépítésű,
kis molekulájú, úgynevezett szervetlen anyagok. Az élőlények szervezetét viszont többnyire nagy molekulájú,
bonyolultabb összetételű szerves anyagok építik fel. Kizárólag a zöld növények képesek egyszerű, szervetlen
anyagokból összetett, szerves anyagokat (cukrokat, zsírokat, fehérjéket) előállítani. A zöld színtestekben levő
klorofill segítségével, a napfény energiájának felhasználásával alakítják át saját testük anyagává a szervetlen
anyagokat. A növények által előállított szerves anyagok szolgáltatják a növényevő állatok táplálékát. Ezért is
nevezzük őket termelő szervezeteknek. Az elsődleges, másodlagos, harmadlagos fogyasztók más élőlények
szerves anyagaiból építik fel a saját testük anyagait. Az egyes anyagok tehát az egyik élőlény testéből a másik
élő- lény testébe kerülnek. A lehulló falevelek, az elpusztult növények és állatok testének anyagait a talajlakó
baktériumok ismét átalakítják. A szerves anyagokat kis- molekulájú, szervetlen anyagokká alakítják vissza, így
az élőlények testének anyagai visszakerülnek a természetbe, újra felhasználhatóvá válnak a növények számára. A
talajbaktériumok lebontó szervezetek. Működésük zárja körré az anyagok forgalmát a természetben. arborétum:
különleges vagy ritka élő fákkal és cserjékkel beültetett terület. Gyakran kutatási vagy oktatási célokat szolgál.
Minden növénye védett. Magyarországon a legnevezetesebb a szarvasi, a vácrátóti, a zirci és az alcsúti
arborétum. bio-: szóösszetételekben előtagként fordul elő. A görög biosz=élő, élet szóból származik, így
jelentése a szóösszetételekben is ezt fejezi ki. Például: biofizika= az élő szervezetekben lejátszódó fizikai
folyamatokkal foglalkozó tudományág; biokémia: az élő szervezet vegyi összetételét és a bennük lejátszódó
vegyi folyamatokat vizsgáló tudományág. biológia: biosz = élet és a logosz = tudomány görög szavakból
képezett szóösszetétel. A biológia a természettudományok egyike. Az élő természetre vonatkozó tudományos
ismeretek rendszere. Fő ágai a mikrobiológia, a növénytan (botanika), az állattan (zoológia) és az embertan
(antropológia), valamint az új, gyorsan fejlődő molekuláris biológia, az örökléstan (genetika), a környezettan
(ökológia). biológiai egyensúly: az életközösségeken belül kialakuló és fennmaradó dinamikus állandóság. A
biológiai egyensúly sohasem szilárdan állandó, hanem a külső és belső tényezők hatására kisebb-nagyobb
mértékben ingadozó, változó. Ha a változás nem túl nagy mértékű, akkor a biológiai egyensúly hosszabb-
rövidebb idő után visszatér eredeti állapotába. Átmeneti egyensúly eltolódást okozhat a belső tényezők közül
valamely termelő vagy fogyasztó szervezet elszaporodása, a külső tényezők közül pedig a hőmérséklet vagy a
csapadék mennyiségének ingadozása. A biológiai egyen- súly végleg felbomlik, ha az életközösség egyes tagjai,
fajai teljesen kipusztulnak, illetve ha a környezeti tényezők tartósan megváltoznak. Az emberi beavatkozás egy
életközösség életébe például növény- vagy állat- fajok betelepítése vagy kiírása, vagy a vízelvezetés, erdőirtás
olyan tartós változást eredményez, hogy teljesen új egyensúly alakul ki. A környezetszennyezés, mint az
emberi”beavatkozás” egyik leggyakoribb formája, erősen veszélyezteti a biológiai egyensúlyt. bioszféra: a
biosz=élő, élet és a szféra=réteg szavakból származó szóösszetétel. Az élet elterjedési területét jelenti
Földünkön, vagyis a bioszféra a föld felső rétege, a földet borító víz- és levegőréteg olyan mélységig, illetve
magasságig, ahol még élőlények előfordulnak. A bioszféra vastagsága kb. 15-16 km. "Alsó határa" a tengerek,
óceánok 8000- 9000 méteres mélysége, "felső határa" pedig a hegycsúcsok, illetve a levegő 6000--7000 m
magasságig. A bioszférát a különböző életközösségek együttese alkotja. Bíró Lajos (1856-1931); Új-Guinea
állat- és növényvilágának első tudományos feldolgozója. Gyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeumba került.
citrancs: más néven grapefruit nálunk is kapható déligyümölcs. Bogyótermé- se ugyanúgy hártyás falakkal
rekeszekre osztott, mint a narancsé, a citromé és a mandariné. íze savanykás, kesernyés. Sok C-vitamint
tartalmaz. Darwin, Charles Robert (1809-1882); angol természettudós. 22 éves korában öt évig tartó Föld körüli
hajóutat tett, és számos biológiai és őslény- tani szempontból érdekes vidékre eljutott. Hatalmas anyagot
gyűjtött. 1859-ben megjelent művében (A fajok eredete) írta le nevezetessé vált származástani elméletét.
Kifejtette, hogy az élővilág kialakulása természetes fejlődési folyamat eredménye. Megállapította, hogy az
élőlények között származástani és rokonsági kapcsolatok vannak. Ezt az evolúciós tant róla nevezték el
darwinizmusnak. A rendszertan ezeket a származási kapcsolatokat veszi figyelembe, amikor az élőlények
természetes rendszerét felállítja. (Az élőlények származásáról 8. osztályban tanulunk részletesen.)
Együttélés: idegen szóval szimbiózis. Az együtt élő szervezetek többnyire fontos szerepet játszanak egymás
táplálkozásában. Jellegzetes együttélés a zuzmó, melyben moszatok és gombafonalak élnek együtt. A
gombafonalak a tápanyagok felszívását, a moszatok a táplálékkészítést végzik - zöld színanyaguk és a napfény
energiájának segítségével. A kész tápanyagot, a szerves anyagokat a gombafonalak is beépítik saját
szervezetükbe. Együtt- élés a nitrogéngyűjtő baktériumok megtelepedése az egyes növények (bab, borsó)
gyökerén. Baktériumok, például cellulózbontó baktériumok élnek a kérődző patás állatok (szarvasmarha)
bélcsatornájában. Ezek a baktériumok az állatok számára egyébként emészthetetlen növényi részeket lebontják,
felhasználhatóvá teszik. ehető és mérgező gombák: az emberi és az állati táplálkozásban is jelentős szerepe van
az ehető gombáknak. Tápértékük nagy, sok ásványi anyagot és vitamint (A-, B-, C- és D-vitamin) tartalmaznak.
Hazánkban mintegy 100 kiváló minőségű, ehető gombafaj fordul elő. A mérgező fajok száma 24, ebből 10
okozhat súlyos mérgezést. A frissen szedett és szakértővel meg- vizsgáltatott gombákból készült ételek is csak
frissen fogyaszthatók, nem szabad tárolni, mert gyorsan romlanak. A legismertebb ehető gombák a
szarvasgomba, a vargánya, a nagy őzlábgomba és a csiperke. (Utóbbit Japánban és Kínában már 2000 éve
termesztik. Nálunk is vásárolható termesztett csiperke.) a csiperkével téveszthető össze a legveszélyesebb
mérgező gomba, a gyilkos galóca. Pedig a gyilkos galóca jellegzetes gallérjáról és bocskoráról felismerhető,
mert ez minden más gombafajtól el-térő sajátossága. A gombák megismerése, határozása szaktanfolyamokon el-
sajátítható. A hazánkban előforduló gombafajok ismertetésével számos szakkönyv foglalkozik. életközösség:
növényföldrajzi és ökológiai szakkönyvekben inkább a szó- összetétel görög eredetű megfelelőjével találkozunk
(biosz = élet, cönos= =közös szavakból biocönózis.) Általában valamely élőhely élővilága, vagyis a benne
előforduló növények és állatok összessége. Fő jellemzői: 1. megbonthatatlan egységet képez az élőhellyel. 2.
időben megismétlődik, vagyis évről-évre ugyanazon változásokon megy át (például az évszakok váltakozásával).
3. önszabályozó képességű, vagyis a közösség fajai állandó viszonyban maradnak egymással és környezetükkel,
ez a biológiai egyensúlyban nyilvánul meg. Az életközösséget alkotó fajok és egyedek száma csak kis mértékben
változik, ingadozik. 4. általában szintekre tagolódik (lombkoronaszint; cserjeszint; gyepszint, talajszint). 5. az
életközösségek az esetek túlnyomó többségében növénytársulásokból és ál- lattársulásokból állnak. Az
életközösségek tagjai között sokféle kapcsolat alakul ki, melyek közül a táplálkozási kapcsolatok a
legfontosabbak. élőhely: tudományos könyvekben többféle meghatározásával találkozhatunk. Görög eredetű
szóösszetétellel biotópként említik a szakkönyvek. Jelenti egyrészt egy-egy életközösség életterét, azt a helyet,
ahol él, másrészt pedig olyan területet, melyen belül a környezeti tényezők azonosak, de más, szomszédos
területekétől eltérnek. Az élőhely és az életközösség elválaszthatatlan egymástól. Egy-egy élőhely
jellegzetességét az élő és élettelen környezeti tényezők határozzák meg. élősködés: idegen szóval parazitizmus.
Az élőlények olyan”együttélése", melyben az egyik élőlény (élősködő, parazita) a másikat (gazdaszervezet)
károsítja, annak rovására él, esetleg el is pusztítja azt. Az élősködők többsége a baktériumok, illetve a gombák,
közé tartozik (például a betegségokozó baktériumok és gombák). 8. osztályban tanulunk majd róluk. Élősködés
előfordul fejlettebb növények és állatok között is. Élősködő növény például az aranka és a fagyöngy (a
gazdanövény tápanyagait használja fel), élősködő állatok egyes férgek. energiaáramlás: míg az anyagok a
természetben körforgást végeznek, a természetes életközösségekben, körfolyamat formájában állandóan
vándorolnak, addig az energia csak egy irányba áramlik. Az élőlények élete szempontjából egyetlen
energiaforrás a Nap sugárzása. Ha ezt az energiát 100 %-nak tekintjük, akkor ennek az energiának mindössze 1
%-áthasznosítja, köti le, pl. egy erdő. A többi elnyelődik, visszaverődik a légkörből, illetve a Föld felszínén. A
növények testének anyagaiban kémiai energia formájában megkötött energia fele felhasználódik a növények
életműködése közben. A másik felének egy része a növényevő állatok táplálékaként hasznosul. A felvett energia
nagy része itt, ezen a szinten is az élet- folyamatok, a mozgás során felhasználódik, így a másodlagos fogyasztók
szervezetébe csak kevesebb, mint fele jut át az energiának, a tápanyagok kémiai energiájaként. Az energia tehát
a termelő szervezetektől a fogyasztók felé áramlik (a csúcsragadozókig), visszafelé sohasem jut energia, hiszen a
lebontó szervezetek is saját életműködéseikhez termelnek energiát az összetett anyagok lebontása során. fauna:
A Földön, illetve valamely kisebb-nagyobb területen élő állatok összessége. így például beszélhetünk
Magyarország vagy a Balaton jellegzetes faunájáról, de vizsgálhatjuk egyrét vagy egy erdő faunáját is. flóra: a
faunafogalom növénytani megfelelője, tehát valamely terület növényfajainak összessége. Az Európán kívüli
területek flórája és faunája még nem ismeretes olyan pontosan, mint az európai. fogyasztók:= konzumensek
mindazok a szervezetek, amelyek kész szerves anyagot használnak fel testük felépítéséhez. A konzumenseket
tovább osztályozzuk aszerint, hogy szerves táplálékuk milyen eredetű. Elsődleges fogyasztóknak vagy primer
konzumenseknek a növényevő állatokat nevezi a szakirodalom. A másodlagos fogyasztók vagy szekunder
konzumensek az ál- latevők. A csúcsragadozók a harmadlagos, tercier konzumensek. gejzír: szabályos vagy
szabálytalan időközökben kitörő hév-forrás. Vulkáni területeken a földfelszín alatt összegyűlő vizet a mélyből
felszálló víz- gőz felmelegíti, s a forró víz és vízgőz olykor 100 m magasra is kilövell. A szakaszos működés
oka, hogy a kitörés akkor következik be, amikor az összegyűlő vízgőz nyomása elég nagy. A víz újból
összegyűlik a földben, és az egész folyamat kezdődik elölről. Herman Ottó (1835-1914): természettudós,
néprajzkutató. A Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában dolgozott. Elsősorban madártani kutatásai ismeretesek,
de leírta Magyarország pókfaunáját is. Néprajzi és őstörténeti munkái is jelentősek. A halászat és a pásztorélet
ismereteit és tárgyi emlékeit gyűjtötte össze. Nevéhez fűződik az ősemberkutatás megkezdése és a Magyar
Ornitológiai (madártani) Központ létrehozása. illóolajok: sok növény gyökerében, levelében, virágában,
termésében képződik és raktározódik könnyen illanó, párolgó olajos anyag. A növények jellegzetes illatát
okozzák. Illóolajokat tartalmaznak a fűszernövények, a kakaó, a kávé, a tea. Illóolajok okozzák a zsálya, a
kamilla, a kakukkfű illatát is. Illóolaj képződik a petrezselyem és a hagyma leveleiben is. ivari kétalakúság: több
állatfaj esetében előfordul, hogy a különböző nemű egyedek alakja, nagysága, színe eltér egymástól.
Megfigyelhető például a szarvasbogaraknál, a házityúknál, a fácánoknál, az oroszlánoknál. kén-dioxid: az egyik
legnagyobb mennyiségben előforduló környezetszennyező anyag. Kéntartalmú anyagok égetésekor keletkező
gáz. (Barnaszenek égése- kor sok keletkezik.) Növényre, állatra, emberre egyaránt mérgező hatású. Az
esővízben oldódik, s vele savas vegyületet képez, (savas esők), s így a talajba is bejut. kígyómérgek: egyes
kígyófajok, viperák méregmirigyében mérgező anyagok termelődnek. Ezek barázdás vagy csöves méregfogon
keresztül a megmart élőlénybe jutnak. Légzésbénulást, görcsöket okoznak. A mesterségesen "le-fejt"
kígyóméregből viszont gyógyszereket állítanak elő. Kitaibel Pál (1757-1817); természettudós, világhírű
botanikus, a magyar flórakutatás úttörője. 1787-től az egyetemi botanikus kert igazgatója. Kutatóútjain óriási
anyagot gyűjtött össze. 200 növényfajt és sok állat- fajt fedezett fel. 50-nél több növény viseli a nevét. A
növényökológia előfutára volt. Korhadékbontás: a növények táplálkozásának egyik típusa. A korhadéklakó
növények elhalt növényi és állati maradványokon élnek. A baktériumok és a gombák egyes típusai képesek arra,
hogy részben vagy állandóan táplálékként használják az elpusztult szervezetek anyagait. A korhadéklakó
növényeket szaprofitáknak nevezik. A virágos növények közül az orchideák között találunk szaprofitákat.
környezeti tényezők: az élőlényt körülvevő környezet jellemzői. Az élőlények elválaszthatatlanok a
környezetüktől, annak élő (biotikus) és élettelen (abiotikus) környezeti tényezőitől. Az élettelen környezeti
tényezőkhöz tartozik a fény, a hő, a környezet anyagai (oxigén, szén-dioxid, víz). Az élő környezeti tényező alatt
a többi élőlényt értjük. A környezeti tényezők és az életközösségek között szoros kölcsönhatás áll fenn. A
környezeti tényezők szabják meg egy-egy élőlény előfordulási, elterjedési területét. Az életközösségek pedig
visszahatnak a környezeti tényezőkre, módosítják azt. környezettan: - ökológia. A biológiának az élőlények
(növények és állatok), valamint az őket körülvevő környezet viszonyával, kapcsolatával foglalkozó
tudományága. lebontó szervezetek: a szerves anyagokat egyszerűbb anyagokká átalakító élőlényeket soroljuk
ide. Latin elnevezésük reducensek, ami szó szerinti fordításban visszavezetést jelent. Ez kifejezi az anyagok
körforgásában betöltött szerepüket, hiszen a lebontó szervezetek teszik lehetővé, hogy az elpusztult élőlények
testanyagai egyszerű anyagokká alakulva ismét újabb termelő szervezetek testanyagát alkothassa. madárvonulás:
a madarak évszakos vándorlása. Nyár végén vagy ősszel délebbre, enyhébb éghajlatú területekre költöznek, ahol
áttelelnek. Az északibb területek felé haladva a költöző madarak száma nő. Tavasszal a vonulás,
költözésellenkező irányban folyik. A vonulások útvonalát madárgyűrűzésekkel derítik fel az ornitológusok.
mikro-: szóösszetételekben előforduló görög eredetű előtag. Jelentése kicsi. Például a mikroorganizmusok
(baktériumok, gombák, moszatok) közös neve. Kicsi szervezetet (organizmus) jelent. A mikroorganizmusok
vizsgálatával a mikrobiológia foglalkozik. Mivel ezek az apró élőlények szabad szemmel nem láthatók, a
mikrobiológia csak a mikroszkóp feltalálása után alakult ki. A mikroszkóp összetett nagyító. (Mikro - kicsi,
szkopenézek). 7. osztályban tanulunk a mikroszkópról és használatáról. mikroklíma: a makroklímával, azaz a
nagyobb összefüggő területek éghajlatától kisebb területek éghajlati viszonyai eltérhetnek (fény-, hőmérséklet-,
csapadékviszonyok). Például a hegyek, dombok északi és déli lejtőinek eltér a mikroklímája. Ennek megfelelően
a déli napos lejtőkön a fénykedvelő, szárazságtűrő fajok, az északi lejtőn pedig az árnyékkedve- lő, és
nedvességkedvelő élőlények fordulnak inkább elő Sajátos mikroklímája, van egy erdőnek is, mely jelentősen
eltérhet a közvetlen közelében levő rét klimatikus viszonyaitól. nevezéktan: latinul nómenklatúra. A növény- és
állatrendszertani egységek elnevezésének és névalkotásának rendszere. A nevezéktanokat nemzetközi
bizottságok dolgozzák ki. Elsőként Karl Linné svéd biológus foglalkozott növények és állatok rendszeres
leírásával és elnevezésével. Azóta a növény- és állatfajok kettős nevet kapnak (kettős nevezéktan, binomiális
nómenklatúra). Növényeknél is, állatoknál is elöl nagy kezdőbetűvel a nemzetség (nem) neve áll, ezután kis
betűvel a fajnév. Például a mezei zsálya neve: Salvia pratensis, a jegesmedvéé: Thalarctos maratimus.
növényrendszertan: a növényvilág összes élő és kihalt képviselőjének rendszeres összefoglalása. A
rendszerezés célja mindig az volt, hogy lehetővé váljék az eligazodás a fajok sokaságában. A ma használatos
természetes rendszerek a növények hasonlósága és különbsége alapján a rokonságot veszi figyelembe. A
fejlődéstörténeti rendszerek a rokonságot nem csak a megjelenés hasonlósága alapján, hanem a származási
kapcsolatokkal együtt veszik figyelembe. növénytan: botanika, a növényvilág kutatásával foglalkozó biológiai
tudomány. Számos résztudományra tagolódik. Például a növényi test szerveződésével foglalkozik a
növényalaktan - fitomorfológia. A növények föld- rajzi elterjedését a fitogeográfia vizsgálja. A növények és a
környezet kapcsolatát kutatja a növényökológia. A növények rendszerezésével a növényrendszertan
(fitoszisztematika) foglalkozik. növényvédő szerek: a termesztett növényeket az ember igyekszik megvédeni a
kártevőktől. Erre a célra egyre nagyobb mennyiségben alkalmaz különböző vegyszereket, növényvédő szereket.
Ezek lehetnek gombaölő szerek, gyom-irtó szerek, rovarölő szerek vagy rágcsálók elleni szerek. A növényvédő
szerek alkalmazásával csökkenthető a kártevők pusztítása, így nő a terméshozam. Alkalmazása azonban
veszélyekkel is jár. Károsíthatja a talaj élővilágát, a virágjáró rovarok és a talajvízzel a folyókba jutó vegyszerek
a halak tömeges pusztulását okozhatják. Ezért használatukhoz szakértelem és nagy körültekintés kell. A
nagyüzemekben már helikopterekkel juttatják nagy területekre a növényvédő szereket. A vegyszerezést táblákkal
jelzik, hogy az emberre is veszélyes mérgek nehogy mérgezést okozzanak. oázis: sivatagokkal körülvett kisebb-
nagyobb termékeny terület. Ahol források törnek fel a sivatagban, vagy mélyedésekben víz gyűlik össze ott
mezőgazdasági művelés, emberi település alakulhat ki a sivatagban. Jellegzetes fája a datolyapálma. szén-
dioxid: a levegőnél sűrűbb, színtelen, szagtalan gáz. A levegő szén- dioxid-tartalma állandóan 0, 03 % körül van.
Szén-dioxid keletkezik és kerül a levegőbe szén és széntartalmú anyagok égésekor. így a levegő szén-dioxid-
tartalma az élőlények szervezetében lejátszódó lassú égésből (légzéskor távozik a szervezetből) és a tüzelő
anyagok égetéséből származik. A zöld növények tápanyagként használják fel a szén-dioxidot. A szárazföldi
növények a légköri szén-dioxidot, a vízi növények pedig a vízben oldott szén-dioxidot alakítják át saját testük
anyagává, szerves anyaggá. Az esőerdők, a növénytakaró irtásával a növényzet kevesebb széndioxidot használ
fel, így a szén-dioxid felszaporodhat a levegőben. szűk tűrésű: az egyes környezeti tényezőkkel szemben a
különböző növény-, illetve állatfajok igen eltérően viselkednek. Ha több környezeti tényezőnek csak kis mértékű
ingását viselik el, akkor az adott fajt szűk tű- résű (sztenoők) fajnak nevezzük (sztenosz - szűk). Szűk tűrésű
tehát egy faj, ha a hőmérséklet (sztenoterm) és a csapadék mennyiségének (sztenohigrikus) csak szűk határok
közötti váltakozását viseli el. tág tűrésű: egyes növény- és állatfajok kevésbé "igényesek" a környezetük- kel
szemben, vagyis a környezeti tényezők jelentősebb ingadozását is elviselik. Ezek a tág tűrésű (euriők) fajok.
Például egyes pázsitfűfélék euritermek, azaz a hőmérséklettel szemben is tág tűrésűek, jelentős hő- ingást
képesek elviselni, és eurihigrikusak is, ami azt jelenti, hogy a csapadékos és a száraz időjárást is jól tűrik. Az
ilyen tágtűrésű fajok többféle, különböző életközösségben (száraz és nedves rét, erdő stb.) előfordulnak.
talajbaktériumok: már több mint 250 fajuk ismeretes. Legtöbbjük életműködése fontos, a talaj keletkezését,
termőerejének fenntartását eredményezik. Élettevékenységükkel részt vesznek az anyagok körforgásában.
Fontos szerepet játszanak az elpusztult élőlények testanyagának ásványi anyagokká alakításában, tehát a lebontó,
reducens szervezetek közé tartoznak. Mások szerepet játszanak a nitrogénmegkötésben, a humuszképzésben. A
kellően meleg, nyirkos, levegős (morzsás szerkezetű) talajban gyorsan szaporodnak. A levegőtlen, tömör,
kiszáradt talajban viszont elpusztulnak. A talajművelés (lazítás, porhanyítás, öntözés) egyik célja éppen a
talajbaktériumok életfeltételeinek és szaporodásának biztosítása. téli álom: főleg a mérsékelt és a hideg éghajlati
övben fordul elő, hogy egyes fajok a téli időszakban téli álmot alszanak. Rovaroknál, kétéltűeknél, hüllőknél és
emlősöknél figyelhető meg ez a normális alvástól el- térő nyugalmi állapot. A téli álmot alvó állatok hónapokig
nem táplálkoznak. A testükben felhalmozott, elraktározott tápanyagtartalékot használják fel, de igen lassan, mert
minden életműködésük alacsony szintre csökken, lelassul. Lecsökken a légzés, a szívverés, csökken a
testhőmérséklet. A sünök és az ürgék 3-4, a denevérek 5-6 hónapot alszanak. tenger: Földünk 71 %-átborítja
tenger. A tengerek hatalmas és változatos élővilága nem csak a szárazföldi élővilágtól különbözik jelentősen, ha-
nem eltér a folyók, tavak élővilágától is. Ennek számos oka van. Legjelentősebbek ezek közül a tenger nagyobb
sótartalma, kisebb hőingása és a mélyén uralkodó nagyobb nyomás. A tengervíz 3, 5 % sót tartalmaz, ezért sós
vizek is nevezik, szemben a folyók, tavak kisebb sótartalmú”édes” vizeivel. A tengerek óriási víztömegében
jelentéktelen a napi és az évi hőingás. A tengeri élőlények szervezete a tengerben uralkodó viszonyok-, hoz
alkalmazkodott. Többségük sötétségkedvelő, valamennyi só tűrő, édes- vízben nem él meg, és az édesvízi állatok
is elpusztulnak a tengerben. tengeri gyöngykagyló: az Indiai- és Csendes-óceánban élő kagylófaj. 30 cm- re is
megnő. Gyöngyháza ós igazgyöngye miatt halásszák. A testébe kerülő idegen anyag, szennyeződés köré
választja ki a mésztartalmú gyöngyházréteget. Egy kagyló egy szem igazgyöngyöt képez, ezért igen drága az
igaz- gyöngy. A tenyésztett gyöngykagylóba mesterségesen juttatnak idegen anyagot, így gyöngyképzésre
késztetik. visszamentő szervezetek: a termelő, a fogyasztó és a lebontó szervezetek együtt biztosítják az anyagok
körforgását a természetben. Az elpusztult élőlények testanyagából nem lesz azonban teljes egészében újra
szervetlen anyag, hanem egy részét a visszamentő szervezetek (rekuperánsok), a korhadékon és ürüléken élők,
ismét szerves anyaggá alakítják, visszamentik.

Biologia 6 Osztaly Teljes Tananyag

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Biologia 6 Osztaly Teljes Tananyag

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

Biológia 6. osztály teljes tananyag

TÁVOLI TÁJAK TERMÉSZETES ÉLŐVILÁGA

AZ ÉLETKÖZÖSSÉGEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

01 - Miről tanulunk az idén?

Termesztett növények, tenyésztett állatok

A gyümölcsösben, a zöldségeskertben és a szántóföldön termesztett növények nélkülözhetetlenek számunkra,

Hazánk területének kb. 1/6-át borítják erdők.

Hogyan függ össze az éghajlat, a domborzat és az erdők elterjedése?

Ügyelj arra, hogy vigyázatlanságoddal tüzet ne okozz!

A Dunántúli-középhegységnek, a Mecsek vidékének meleg, napos, sziklás lejtőin, valamint az Alföld

Sorold fel a rétek természeti adottságait!

05 - A vizek és a vízpartok élőlényei

Elevenítsétek fel a víz és a vízpart természeti adottságaival kapcsolatos megfigyeléseiteket, ismereteiteket!

Csoportosítsd a vizek, vízpartok növényeit aszerint, hogy virágtalanok vagy virágosak!

07 - Környezetünk élővilágának védelme

Szervezzétek meg a madárvédelmi tennivalókat!

TÁVOLI TÁJAK TERMÉSZETES ÉLŐVILÁGA

Adamson, Joy : Oroszlánhűség, Gondolat, Bp. 1972.

Figyeljétek az újabban megjelenő könyveket is! A távoli tájak élőlényeit

Keresd meg ezeket a területeket a Földrajzi atlaszodban is!

Jellemezd az egyenlítői éghajlatot!

10 - A dél-amerikai esőerdők állatai I.

A legnagyobb és leggazdagabb esőerdő-terület Dél-Amerikában, az Amazonas medencéjében van. A "zöld

Melyek a jaguárok jellemző sajátosságai?

11 - A dél-amerikai esőerdők állatai II.

Miről ismerhetők fel a kolibrik?

12 - Afrikai, ázsiai esőerdők

13 - Az afrikai szavannák növényei

Tanulmányozd a csapadék eloszlása és a növényzet alakulása közötti összefüggést!

A szavanna arab szó, fás-füves területet jelent.

14 - Az afrikai szavannák állatai I.

Miben hasonlítanak az antilopok a szarvasmarhához?

Az afrikai szavannák állatai II.

Elevenítsd fel, hogy mit tanultál a jaguárról!

Hasonlítsd össze az oroszlán és a jaguár életmódját!

16 - A sivatagos és mediterrán területek élővilága

17 - Távoli tájakon termesztett növények

Milyen annak a területnek az éghajlata, amelynek a növénytakarója a tajga?

Miért alkalmas a mókus a lombok közötti életre?

20 - A tajga állatai II.

A hiúz a nagy összefüggő erdőségekben és a bokros területeken, a síkságon és a hegyvidéken egyaránt

Hasonlítsd össze a hiúzt és a barnamedvét!

Jellemezd a tundra területének éghajlatát!

Mely tényezők befolyásolják a tenger élővilágának a kialakulását?

23 - A tengerekben élő halak

Mivel magyarázható a tonhal és a hering gazdasági jelentősége?

24 - Tengeri emlősök és tengerparton élő madarak

Miben különböznek a bálnák a szárazföldön élő emlősöktől?

25 - Távoli tájak védett területei

Keresd meg a távoli tájak védett területeit a Földrajzi atlaszodban is!

26 - Távoli tájak természetes élővilágának összefoglalása

Hogyan változik a természetes növénytakaró az Egyenlítőtől észak felé?

AZ ÉLETKÖZÖSSÉGEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

Sorold fel az élettelen környezeti tényezőket!

Mit jelent az élőlények tűrőképessége?

Mit értünk életközösségen?

Az élőlények a természetben egymástól nem elszigetelten, hanem életközösségekben élnek. Az életközösségen

Melyek az életközösségek összetevői?

A táplálékláncnak milyen összefüggését nevezzük táplálékpiramisnak?

A tápanyagforgalom energiaáramlással jár együtt. Az élőlények a fennmaradásukhoz szükséges energiát a Nap

32 - A természetes és mesterséges életközösségek

Mi jellemző a természetes életközösségekre?

Párizsban, az 1968-ban megtartott környezetvédelmi kongresszuson állapították meg: "Az ember