Volt egyszer, mint a mesében,

Mint nem vala még soha,

Császári család körében,
Egy csodaszép leányka.

Egy gyermeke szüleinek,

Csodásan szép leány volt,
Mint a Szűz, s körül a szentek,
S csillagok között a hold.

Magas boltív árnyékából

Odaosont a lányka
A sarki ablakhoz, ahol
Esthajnalcsillag várja.

Láthatáron tengert kémlelt,

Mint kelt fel, és mint ragyog,
Mint szelik által a tengert
Fényében sötét hajók.

Nézte aznap, nézte másnap,

S lám megszületett a vágy;
Ő is hetek óta látta,
És kedvére volt a lány.

Mikor a lány tenyerébe

Hajtja bájos homlokát,
Szerelem éled szívében,
S lelkében vágyakozás.

S ó mily fényesen tündökölt

Ezután minden esten
A sötét kastélyárny fölött,
S várta, hogy megjelenjen.

                   *