Lu

Jü
Teá s
könyv
 Lu Jü
TEÁSKÖNYV
A TEÁZÁS SZENT KÖNYVE
A NYOLCADIK SZÁZADI KÍNÁBÓL

Terebess Kiadó
Budapest, 2005
 Fordította és a záró tanulmányt írta:

Nyiredy Barbara
Tokaji Zsolt

A verseket fordította, a jegyzeteket írta és

a mutatót készítette:

Tokaji Zsolt

Lektorálta és a kínai függeléket gondozta:

Prutkay Csaba
 ELSÕ FEJEZET

1. EREDETE

A tea a délvidék egyik pompás fájáról származik,

melynek magassága egy-két lábtól egészen több tíz
lábig fölérhet. A Hsziacsuan-béli Pa-hegyen1 él egy
oly hatalmas fajta, amelyhez két ember karja kell,
hogy körbeérje. Ahhoz pedig, hogy a teát leszedhes-
sék, ki kellene vágni a fát.
Maga a fa a kua-lu-hoz2, levele a gardéniához, virá-
ga a fehér vadrózsához, gyümölcse a pálmáéhoz, szára
a szegfûszegéhez, gyökere pedig a dióéhoz hasonlatos.
5
[A kua-lu Kuangcsouból származik, hasonló a teához,
ám borzalmasan keserû és fanyar ízû. A pálma cang-
kuj fajtájú3, gyümölcse a teáéhoz hasonlít. A diófa és
a teacserje gyökerei egyaránt lefelé fejlõdnek; ha ka-
vicsba vagy törmelékbe ütköznek, a fiatal növények
újból felfelé törnek.]
A tea írásjegyét hol ’fû’ gyökkel, hol ’fa’ gyökkel,
hol pedig a ’fû’ és a ’fa’ gyökökkel4 együttesen jelölik.
[A ’fû’ gyökkel a csa írásjegyet5 alkotják, ez szerepel
az Az írásjegyek kiejtése és jelentése a Kaj-jüan kor-
ban címû munkában6; a ’fa’ gyökkel a csia írásjegyet7
alkotják, ez jelenik meg a Füvészkönyvben8; a ’fû’ és
a ’fa’ gyökkel együtt a tu írásjegyet9 alkotják, ez sze-
repel az Er-jaban10.]
A következõ elnevezései léteznek: csa, csia, sö, ming
és csuan.11 [Csou herceg12 mondotta: „A csia biz’
keserû tea (ku-tu)].” Jang hivatalnok13 mondotta: „Su
tartomány14 délnyugati részének lakói sö-nek hívják
a csa teát.” Kuo hivatalnok15 mondotta: „Ha korán
szüretelik, csa-nak hívják, ha késõn szedik, ming-nek
nevezik, de olykor csuan-nak is mondják.”]
Ami pedig a termõföldjét illeti, legjobban a málló
kõzetben gazdag talajon növekszik, közepesen terem
 a kavicsos talajon, és silányan fejlõdik az agyagos
földben. Általában, ha az ültetése nem magról történik,
hanem palántával, kevésbé dúsan fejlõdik. Plántálásá-
nak módja hasonlatos a tökfélékéhez. Három év múl-
tán szüretelhetõ.
A vadon termõk a legkiválóbbak, az ültetvényeken
termesztettek kevésbé értékesek. Teremjenek bár
napfényes lankákon vagy árnyas erdõk védelmében,
akkor a legértékesebbek, ha hajtásaik bíborszínûek;
ha zöldek, kevésbé jók. Hajtásuk akkor a legjobb
minõségû, ha a bambuszéhoz hasonlatos; ha hegyes
akár az agyar, kevésbé értékes. A pöndörödött leve-
lek a legértékesebbek; a nyitottak silányabbnak számí-
tanak. Azokat pedig leszedni sem érdemes, melyek
árnyékos hegyoldalakon, vagy völgyekben nõnek,
6 hiszen dermesztõ és gyöngítõ hatásúak, sõt gyomor-
panaszokat okozhatnak.
A tea fogyasztása, rendkívül hûsítõ természete miatt,
elsõsorban mértéktartó és szerény embereknek ajánlott.
Kiszáradás, levertség, fejfájás, szemszárazság, a
négy végtag fájdalma és a száz izület16 merevsége
esetén négy-öt korty javallott. Ezen ital felér a legföl-
ségesebb tejszínnel17 és a legédesebb harmattal18. Ha
azonban nem a kellõ idõben szüretelik, nem elég
körültekintõen dolgozzák fel, vagy mindenféle füvek-
kel elegyítik, fogyasztása beteggé tesz.
A teának lehetnek káros hatásai is, akárcsak a gin-
szengnek. A ginszengek legjobbika Sangtangban
terem, a Paekche- és Silla-béli közepes minõségû,
a legsilányabb pedig a Koguryo-beli19. A cöcsoui, a
jicsoui, a jocsoui és a tancsoui viszont nem gyógy-
hatású. Ha pedig ginszeng helyett pásztortáskát
szedünk, az a „hat kórságot”20 s azok gyógyíthatat-
lanságát idézi elõ.
Amennyiben tisztában vagyunk a ginszeng káros
hatásaival, úgy a teáét is teljes egészében ismerni
fogjuk.
2. KELLÉKEI

Puttonyok (jing)
A puttonyokat lan-nak, lung-nak és csü-nek is
mondják ezeket bambuszból fonjuk, némelyik ötpin-
tes, de létezik egy, két, vagy három köböl ûrtartalmú
is. A szüretelõk a hátukon viszik és ebbe gyûjtik a
teát. [A ’puttony’ írásjegy a Han dinasztia története21
szerint jing-nek ejtendõ, akárcsak a következõ mon-
datban: „Az arannyal telt puttony sem ér fel egyetlen
szent könyvvel.” Jen Si-ku22 megjegyzi: „A puttony
bambuszból készült tárolóeszköz és ûrtartalma négy
köböl.”]

Tûzhely (cao) és üst (fu)

A tûzhelynek ne legyen kéménye, az üst pedig legyen 7
öblös.

Gõzölõ (ceng)
A gõzölõ fából vagy cserépbõl készüljön. Kosár-
formájú legyen, középtájon abroncs fussa körbe,
agyaggal borítsuk. Tartályként egy varsához hasonló
kosár használatos, melyet bambuszlapocskák tartanak.
A gõzölés megkezdéséhez – a megfelelõ hõmérséklet
elérésekor – a teát a varsába helyezzük, a gõzölés
befejezéséhez a teát kivesszük. Az üstbõl elpárolgott
vizet a gõzölõbõl pótoljuk. [Az üst és a gõzölõ nin-
csenek összeszíjazva; a rést agyaggal tömítsük.] A teát
a papíreperfa hármas ágával kevergessük, mert félõ,
hogy a levelek, a rügyek és a hajtások elveszítik érté-
kes illóolajaikat.

Mozsártörõ (csu-csiu)
A mozsártörõt tuj-nak is mondják. A régóta haszná-
latban lévõk a legjobbak.
 Présforma (kuj)
A présformát mo-nak és csüan-nak is mondják. Vas-
ból készül, lehet kerek, szögletes vagy virágalakú.

8
Pad (cseng)
A padot taj-nak és csen-nek is mondják. Kõbõl
készül. Amennyiben gyöngyakácot vagy fehér eper-
fát használnánk, ássuk feléig a földbe, hogy ne inogjon.

Szövet (jen)
A szövetet ji-nek is mondják. Könnyû és fényes se-
lyembõl készül, de egy közönséges, elhasznált esõ-
köpönyeg darabja is megteszi. A tea feldolgozásához
a szövetet a padra terítjük, majd ráhelyezzük a prés-
formát, a tea megmunkálásának befejeztével pedig
kicseréljük.

Gyékény (pi-li)
A gyékényt lej-nek vagy pang-lang-nak is mondják.
Elkészítéséhez két, egyenként három arasz hosszú
fiatal bambuszdarabot használjunk: a testhez két arasz
öt hüvelykeset, a nyélhez pedig öt hüvelykeset. Néhány
bambuszcsíkot fonjunk össze szögletes szemekké,
olyanokká akár a kertész homokrostái. A gyékény
legyen két arasz széles, a teatéglákat száradáskor erre
helyezzük.
Lukasztó (csi)
A lukasztót csuj-tao-nak is mondják. Nyele kemény-
fából készüljön, a teatéglák átfúrására használjuk.

Sulyok (pu)
A sulykot pien-nek is mondják. Bambuszból készítjük,
ezzel fûzzük fel az átfúrt teatéglákat.

Szárítókamra (pej)
A szárítókamra két láb mélyen a földbe ásott, két láb
öt hüvelyk széles, egy öl hosszú üreg. Köré két láb
magas falacskát emelünk, és agyaggal fedjük.

Fûzõpálca (kuan)
A fûzõpálca háncsolt bambuszból készül, két láb öt
hüvelyk hosszú. A szárításhoz ezt fûzzük át a tea-
téglákon.

Szárítóállvány (csa)
A szárítóállványt csan-nak is mondják. A szárító-
gödör fölé ácsolt kétszintes faszerkezetbõl áll, egy
láb magas és a tea szárítására szolgál. Amikor a tea
félig kiszáradt az alsó szintre helyezzük, amikor
pedig egészen száraz, felhelyezzük a felsõ szintre.

Fûzõ (csuan)
A fûzõ Csiangtungban és Huajnanban bambuszcsí-
kokból, a Pa-hegyen és Hsziacsuanban összevarrt
papíreperfa-háncs darabokból készül. Csiangtungban
az egyben felfûzött tea súlya legföljebb az egy fontot
 érheti el, a fél font közepes mennyiségnek számít, a leg-
kevesebb pedig négy vagy öt uncia lehet. Hsziaban az
egyben felfûzött tea legnagyobb súlya százhúsz font,
nyolcvan font a közepes és ötven font a legkisebb
mennyiség.
A csuan ’fûzõ’ írásjegy a régi idõkben azonos volt
a csuan, ’karkötõ’ írásjeggyel, mint például a csaj-
csuan, ’melltû és karkötõ’ összetételben vagy a csuan
írásjeggyel, mint például a kuan-csuan, ’összefûzni’
összetételben. Manapság azonban már nem tartják
ezt. Ugyanez érvényes a mo, san, tan, cuan és feng öt
írásjegy esetében, amelyek csupán írott formájukban
tekintendõk „sima” hangsúlyúaknak, az eredetitõl el-
térõ jelentésüket viszont „belépõ” hangsúllyal ejtik.
A mi esetünkben a csuan ’fûzõ’ írásjegynek a kiejtése
10 határozza meg a jelentését.23

Tárolóedények (jü)
A tárolóedények fából készüljenek, oldalaik fonott
bambuszból és azokra ragasztott papírból készüljenek,
középütt egy vízszintes osztással. Tetejükön fedél, al-
jukon fenék legyen. Az egyik oldalukon lévõ nyílást
egyszárnyú ajtócska fedje. Belsejébe izzó parázzsal
teli edényt állítsunk, amely majd kellemes meleget
biztosít. Csiangnanban az esõs évszak idején a teát
tûzzel melegítik fel. [A jü – szó szerint ’nevelni’,
’táplálni’ – arra utal, hogy a teának a legmegfelelõbb
körülményeket biztosítja.]
3. FELDOLGOZÁSA

A tea begyûjtésére mindenkor a második, harmadik

és negyedik holdhónapban24 kerül sor.
A málló kõzetben gazdag és termékeny talajon
kifejlõdött teahajtásokat – mikor négy-öt hüvelyk
hosszúak, és a bükkönyhöz, saspáfrányhoz25 hasonló-
an kezdenek kinyílni – a hajnali harmattal szedjük le.
A sûrû bokorban fejlõdõ teahajtások három, négy
vagy öt ágra is oszlanak; ezek közül a legdúsabbakat
válasszuk ki és szedjük le.
Esõs napon ne szüreteljünk, sem pedig napos, ám
felhõs idõben. Kizárólag tiszta idõben szedjük le a
hajtásokat.
A teafeldolgozás teljes mûveletsora magában
foglalja a gõzölést, az õrölést, a formázást, a szárítást, 11
a téglák felfûzését és a tárolást.
A teának ezerszer tízezer fajtája létezik. Lehet
ráncos és merev, akár a barbárok csizmája; sima és
petyhüdt, mint a zebu szügye; pödrött, mint a hegyek
közibõl elõgomolygó felhõk; enyhén hullámos, akár
a lágy szellõ fodrozta víz. Ám lehet olyan is, mint
a fazekas vízzel szûrt és tisztított agyagja, vagy a fris-
sen szántott talaj, melynek barázdáiban zivatar után
patakok folydogálnak. Mindezen változatok a tea
legkiválóbbjai.
Más teák azonban arra a hártyára emlékeztetnek,
amely a bambuszhajtásokat borítja: ágacskái merevek,
gõzzel alig puhíthatók, és nehezen õrölhetõk, ezért
tégláik olyanok lesznek akár a bambuszszita. Mások
a dércsípte lótuszhoz hasonlatosak: gallyai, levelei
fonnyadtak, és tönkremennek, formájuk, kinézetük is
egészen megváltozik, a teatéglák pedig aszottak és
sárgultak lesznek. Ezek a teák silányak, életerõ nél-
küliek.
A szedéstõl a tárolásig a mûveletsor tehát hét
lépésbõl áll.
A „barbárcsizmájú” teától egészen a „dércsíptéig”
összesen nyolc fokozat létezik.
 Némelyek a tea kiválóságának megállapítását a
fényességére, feketeségére és a teatéglák felszínének
egyenletességére alapozzák, ám õk a legkontárabb
ítészek. Mások a tea minõségének megállapítását a
ráncosságra, a sárga színére, homorú-domború voltá-
ra bízzák, õk a közepes bírák. A legavatottabb ítészek
a tea valamennyi erényét és hibáját számba veszik.
Mely szempontokra hagyatkozzunk hát?
Ha a tea kiadta magából illóolajait, felszíne fényes
lesz, ha magában tartja, ráncossá válik. Ha éjjel dol-
gozták fel, színe fekete, ha nappal, sárga. Ha gõzölték
és préselték, felszíne egyenletes, ha nem préselték,
egyenetlen. Ebben a tekintetben a tea megegyezik bár-
melymás fûvel, fával és levéllel.
A tea zamatának legfõbb döntnöke pedig az ízlelés.
12
 MÁSODIK FEJEZET

4. Eszközök

Parázstartó (feng-lu) és hamugyûjtõ [huj-cseng]

A parázstartót bronzból vagy vasból öntik, formája
olyan, mint az õsi háromlábú bronzüstnek. Fala három
ujj vastag, a szegélye kilenc ujj széles, az így fenn-
maradt hatujjnyi területet pedig gipsszel kell bélelni.
Az én parázstartóm mindhárom lábát huszonegy
régi stílusú írásjegy26 díszíti. Az egyik lábon ez áll:
„A víz trigrammja (kan) felül, a szél trigrammja (hszün)
alul, a tûz trigrammja (li) középen.”27 A másik láb 13
szövege így szól: „A testben egyensúlyban tartva az
öt elemet, távol tartjuk a száz nyavalyát.”28 A harma-
dik lábán pedig ezt olvashatjuk: „Öntetett, a dicsõ
Tang dinasztiának, a barbárok leigázását követõ esz-
tendejében.”29
A lábak között egy nyílást képeztek ki, s úgyszin-
tén egyet a fenéken, hogy huzatot biztosítsanak, no
meg hogy a hamut kivehessék. Ezek fölött összesen
hat régi stílusú írásjegy olvasható: az egyik felett a
„Ji” és a „herceg”; a másik felett a „leves” és a „Lu”;
a harmadik felett pedig az „úr” és a „tea”. Ez egybe-
olvasva: „Levesnek Ji herceg; teának Lu úr.”30
 A parázstartó belsejében magas támaszték található
a parázs számára, felsõ részében három négyszögletes
nyúlvánnyal. Ezek közül az elsõn a „fácán” írásjegy
áll, mivel ez az állat a tûzhöz kötõdik, a hozzákap-
csolódó trigramm pedig a li. A másodikon a „tigris”
írásjegy található, mivel a tigris a szélhez kötõdõ vad-
állat, és a neki megfelelõ trigramm a hszün. A harma-
dik kiszögellésen a „hal” írásjegy szerepel, merthogy
a hal vízi teremtmény, így hozzá a kan trigramm kap-
csolódik. A hszün a szélen, a li a tûzön, a kan pedig a
vízen uralkodik. A szél képes táplálni a tüzet, a tûz
képes felmelegíteni a vizet. Ezért látták el e három
trigrammal.31 A parázstartó díszítményei lehetnek
virágfüzérek, csüngõ indák, kanyargós patakok vagy
mértani formák. A parázstartók készülhetnek ková-
14 csoltvasból vagy korongozott agyagból. A hamugyûj-
tõ könnyen mozgatható háromlábú vastálca.

Kosár (csü)
A kosár fonott bambuszból készüljön, egy láb két
hüvelyk magas, átmérõje pedig hét hüvelyk legyen.
Olykor a kosár formájához hasonló fasablont készíte-
nek, és azt fonják körül nádpálmával (teng). Felszíne
hatszögletes szövésû, alja és fedele dobozéra (csie)
hasonlít, pereme fényesített.

Piszkavas (tan-csua)
A piszkavas hatszögletû és vasból készül, egy láb
hosszú. A végén hegyes, a közepén kiszélesedik,
majd elkeskenyedik a nyelénél, ahová egy aprócska
díszgyûrû kapcsolódik. Hasonló a holungi32 katonák
fadorongjához. Olykor kalapács, olykor fejsze formá-
jú, attól függõen, mikor, melyiknek kényelmesebb a
használata. 15

Tûzfogóvas (huo-cö)
A tûzfogóvasat csu-nak is mondják. Épp olyan, akár
a hétköznapi: körátmérõjû, egyenes, egy láb, három
hüvelyk hosszú, végei laposak. Felszíne sima, egyen-
letes. Kovácsoltvasból vagy rézbõl készül.
 Üst (fu)
Az üst nyersvasból készül. Manapság erre a célra
a megrongálódott ekevasakból öntött nyersanyagot
használnak, amit az öntõk „gyorsvasnak” neveznek.
Az öntés mûveletekor az öntõforma belsejét agyag-
gal, külsejét pedig homokkal borítják. Az agyag sima
felületet biztosít a belsejének, ami megkönnyíti tisztá-
ra dörzsölését, a homok pedig érdessé teszi a külsejét,
hogy jobban magába szívhassa a lángok melegét.
Füleit szögletesre formálják, hogy biztosítsák egyen-
súlyát, peremét szélesre, hogy a hõ egyenletesen
áramoljék az edényben. Az üst aljának középsõ fele
legyen nyújtott, hogy a forrás középen történjék.33
Amennyiben a középsõ rész hosszúkás, úgy a forrás
középütt megy végbe. Amennyiben a forrás középütt
16 megy végbe, úgy a teapor könnyebben elkeveredik.
Ha pedig a teapor könnyebben elkeveredik, úgy
zamata tisztább lesz.
Az üstöt Hungcsouban cserépbõl készítik, Lajcsou-
ban34 pedig kõbõl. A cserép- és a kõedények egyaránt
kifinomult eszközök, ám természetük szerint nem
erõsek, s bajosan lesznek hosszú életûek. Az ezüstbõl
készültek a legmaradandóbbak, ez azonban már túl-
zott fényûzés.
Kifinomultság, maradandóság ide vagy oda, gya-
kori használatra mégis mindig visszatérünk a vashoz.
Állvány (csiao-csuang)
Az állvány lábai kereszt alakban metszik egymást.
Középütt legyen rajta nyílás, hogy az üstöt elhelyez-
hessük.

17

Csipesz (csia)
A csipesz fiatal zöld bambuszból készül, egy láb két
hüvelyk hosszú. A bambuszszáron egyhüvelykenként
bütyök található, e bütyök felett válasszuk ketté a
szárat, hogy a teatéglákat pörköléskor megtarthassuk
vele.
A vékony és fiatal bambusz a tûz hatására kiizzad-
ja nedvességét, és illatával és üdeségével javítja a tea
zamatát. Ha azonban nem erdõben vagy völgyben
tartózkodunk, kár is evvel próbálkozni, ilyenkor nyers-
vasból vagy kovácsolt rézbõl készült csipeszt használ-
junk, melyek hosszú életûek.
 Papírtasak (cse-nang)
A papírtasak olyan fehér és vastag rattan-papírból
készüljön, amilyent a Sanhszi mentén35 állítanak elõ,

18

amit aztán préselnek és összevarrnak. A megpörkölt

tea tárolására és aromájának megõrzésére szolgál.

Henger (nien) [tollseprõ (fu-mo)]

A henger készüljön narancsfából. Ennek hiányában
használhatunk körte-, fehér eper-, császár- vagy eper-
fát is. A mozsárkád belsejét alakítsuk homorúra, külse-
je pedig legyen szögletes. Belül azért homorúra, hogy
az elõre-hátragörgetést lehetõvé tegye, külsejét pedig
azért szögletesre, hogy fel ne dûljön. Belsejében õrlõ-
henger található, kívül pedig teljesen sima. Az
õrlõhenger formája éppolyan, akár egy küllõk nélküli
kocsikerék, közepén tengellyel. Hossza kilenc hüvelyk,
szélessége egy hüvelyk, hét ujj; az õrlõhenger átmé-
rõje három hüvelyk, nyolc ujj, vastagsága középütt
egy, szélein pedig fél hüvelyk, a tengely középen
szögletes, míg a nyelénél henger alakú.
Az õrlés során keletkezett port madártollból készült
seprõvel távolítsuk el.

Rosta (luo) és doboz (ho)

Az átszitált teapor fedeles dobozban tárolandó. A mé-
rõkanalat helyezzük a dobozba. A rosta elkészítéséhez
hasítsunk egy darabot egy nagyobb bambusztörzsbõl,
majd hajlítsuk kör alakúra. Ezt követõen borítsuk
gézzel vagy vékony selyemmel. A doboz vagy bam-
buszbütyökbõl készüljön, vagy ciprusból hajlítsuk,
majd lakkozzuk. A doboz magassága három hüvelyk: 19
fedele egy, alja két hüvelyk; szájának átmérõje négy
hüvelyk.

Mérõkanál (cö)
A mérõkanál valamilyen kagylóhéj, réz-, vas- vagy
bambuszkanálka, esetleg egy bambuszcsík is lehet.
A cö jelentései a következõk: ’mérni’, ’mértéket
szabni’, ’számlálni’. Általában minden egyes pintnyi
forralt vízhez egy négyzethüvelykes kanálnyi teaport
adunk. Aki a gyengébb teát kedveli, vegyen el a tea-
 porból, aki az erõsebbet, adjon hozzá. Ezért nevezik
[ezt az eszközt] mérõkanálnak.

Vizes csöbör (suj-fang)

A vizes csöbör tölgy, gyöngyakác vagy bármely szi-
varfa- vagy trombitafa-36 lécek összeillesztésével
készül. A réseket kívül-belül lakkal tömítik és vonják
be. Ûrtartalma egy köböl legyen.

20

Szûrõ és tokja (lu-suj, nang)

A szûrõ olyan, mint az általánosan használatban lévõk.
Anyaga nyers öntött réz, hogy nedvesség hatására el
ne mohásodjék, és ne árasszon avas, fanyar ízt. A ková-
csoltréz bizony mohásodik, a vas pedig avas, fanyar
ízt áraszt. Az erdõk, völgyek rejtekén élõk olykor
bambuszt vagy fát használnak. Ám sem a bambusz-,
sem a faeszközök nem valami hosszú éltûek, és messzi
útra sem vihetõk. Ezért használjunk hát nyersrezet.
 Tok gyanánt zöld bambusz-csíkokat fonjunk, haj-
togassunk össze. Szabjunk ki egy könnyû nefritzöld
selyemdarabot, és varrjuk rá. Jádegyöngyökkel és
filigránokkal díszítsük. Készítsünk ezen kívül egy
sötétzöld szütyõt, amelyben tárolhatjuk.
A [szûrõ] kerek felének átmérõje öt hüvelyk, a nye-
lének hossza pedig egy hüvelyk öt ujj.

Merõkanál (piao)
A merõkanalat mondják még hszi-sao-nak is, és egy
félbemetszett futótökbõl (hu), vagy egy kivájt fadarab-
ból készül. A Csin-dinasztia idején élt magas rangú
hivatalnok, Tu Jü mûvében, a Dal a teárólban37 ez
olvasható: „Merd tökhéjjal (pao)!” A pao, ’tökhéj’
tehát megfelel a piao, ’merõkanálnak’.
A merõkanál feje széles, középsõ része keskeny, 21
nyele pedig rövid.
Az „Örök Kiválóság” korszakában38 a Jüjao-béli39
Jü-hung a Pupu-hegyre40 ment teát szedni, ahol egy
taoista szerzetesbe botlott, aki ekként szólott hozzá:
„Cinóber-dombi mester41 volnék. Kérlek, hagyd meg
nékem alamizsnául, mi holnap csészédben és kana-
ladban (hszi) megmarad.” A hszi egy fából készült
kanalat (sao) jelent. Manapság leginkább a körtefából
faragottak használatosak.

Bambuszcsipesz (csu-cö)
A bambuszcsipesz õszibarack-, fûz-, pu-kuj-pálmá-
ból készül, de készíthetjük még kaki-szilvafából is.
Egy láb hosszú, végét ezüsttel vonjuk be.
 Sótartó (cuo-kuj) [és kanál (csie)]
A sótartó cserépbõl készül, szája kerek, négy hüvelyk
átmérõjû; doboz, váza vagy csupor formájú lehet.
A só tárolására szolgál. A hozzávaló kanalat bambusz-
ból faragják, négy hüvelyk egy ujj hosszú, és kilenc
ujj széles. A csie írásjegy magára a bambuszcsíkra
utal.

Forró vizes edény (su-jü)

A forró vizes edény a felforralt víz tárolására szolgál.
Porcelánból vagy cserépbõl készül. Ûrtartalma két
pint legyen.

22

Csésze (van)
A Jüecsouban42 készült csészék a legkiválóbbak. Ezt
követik minõségük szerint rangsorolva a Tingcsou,
Vucsou, [a másik] Jüecsou, Soucsou és Hungcsou43
mûhelyeiben készültek.
Némelyek vélekedése szerint a Hszingcsouban44
készültek jobbak a jüecsouiaknál, ez azonban egyál-
talán nem igaz. Ha a Hszing-béli porcelán az ezüst-
höz hasonlítható, úgy a Jüe-béli a jádéhoz fogható. Ez
bizony az elsõ legjelentõsebb különbség, amiért
Hszing nem fogható Jüehez. Ha a Hszing-béli porcelán
olyan akár a hó, úgy a Jüe-béli a jéghez hasonlatos.
Ez a második legjelentõsebb különbség, amiért Hszing
nem fogható Jüehez. Míg a Hszing-béli porcelán –
fehér lévén – a teának cinóbervörös színt kölcsönöz,
addig a Jüe-béli zöldeskék voltából fakadóan a teát
zölddé varázsolja. Ez pedig a harmadik legjelentõ-
sebb különbség, amiért Hszing nem fogható Jüehez.
A Csin-dinasztia idején élt Tu Jü mûvében, a Dal
a teárólban45 így ír: „A legjobb minõségû cserép és
edény Tungoutól keletre46 készül.” Tungou pedig
nem más, mint Jüe. A csészék legkiválóbbjai tehát a
Jüecsou-béliek, melyeknek pereme kifelé kerekített, 23
akárcsak keskenyebb alja is. Ûrtartalmuk fél pint,
vagy még ennél is kevesebb.
A Jüecsouban készült porcelán zöldeskék, amely
szín felerõsíti a tea színét, s ekként az halvány vörös
árnyalatot nyer. A Hszing-béli porcelán fehér, s így
a teának vörös árnyalatot kölcsönöz. A Soucsou-béli
porcelán sárga, s ilyenmód a tea benne bíborszínûnek
tetszik. A Hungcsou-béli porcelán mélybarna, s benne
a tea sötétnek látszik, mely színhatás viszont egyálta-
lán nem illik hozzá.
 Csészetartó kosárka (pen)
A csészetartó kosárka sodrott és fonott fehér fûzháncs-
ból készüljön. Tíz csésze (van) helyezhetõ el benne.
Néha egyszerû kosarat (csü) használnak, ilyenkor bé-
lésként Sanból származó, préselt és szögletesre varrt
rattan-papír47 szolgál, ebben szintén tíz csésze tárol-
ható.

24

Kefe (csa)
A kefe elkészítéséhez néhány csík pálmakéreg szük-
ségeltetik, melyeket egybefogunk, egy somfadarabba
illesztünk, majd összekötözünk. Esetleg bambuszt
vékony csíkokra vágva, belõle csokrot formálva egy
csõbe illesztünk, amely ily módon formájában egy
hatalmas ecsetre emlékeztet.

Hulladéktartó (ti-fang)
A hulladéktartóban tároljuk a mosogatáskor keletkezõ
felesleget. A vizes csöbörhöz hasonlóan ez is szivar-
fa lécek összeillesztésével készül. Ûrtartalma nyolc
pint.

Üledéktartó (ce-fang)
Az üledéktartó mindenféle üledék egybegyûjtésére
szolgál. Épp úgy készítendõ, mint a hulladéktartó, ám
ûrtartalma öt pint.
Törlõruha (csin) 25
A törlõkendõ vastag selyembõl készül, és két láb hosz-
szú. Egyszerre két darabot készítsünk, és valamennyi
eszközünk tisztántartásához használjuk.

Eszköztartó (csü-lie)
Az eszköztartó éppúgy készülhet alacsony ágy, mint
polc formájúra. Ácsolhatjuk egyféle fából, esetleg bam-
 buszból, vagy bármilyen bambuszszerû fából. Sárga
és fekete színû, felülete lakkozott, három láb hosszú,
két láb széles és hat hüvelyk magas. Az eszköztartón
elhelyezhetjük és rendben tarthatjuk valamennyi, a
tea elkészítéséhez szükséges eszközünket.

Mindentartó-kosár (tou-lan)
A mindentartó-kosár nevét onnét kapta, hogy benne
rendben tárolhatjuk valamennyi eszközünket. Belse-
jében bambuszháncs-csíkokból négyzetes rekeszeket
alakítunk ki, melyeket két-két háromszögletû részre
osztunk. Külsején széles, kettõzött háncscsíkokkal
készítjük el a szövést, melyet vékony, egyrétû csíkok-
kal fogunk össze. A szövés kettõzött csíkjait váltakoz-
va beljebb nyomogatjuk, hogy négyzetes szemeket
26 alkossanak, és ily módon faragvány hatását keltsék.
Magassága egy láb öt hüvelyk, alsó részének ma-
gassága két hüvelyk, hossza két láb négy hüvelyk,
szélessége két láb.
 HARMADIK FEJEZET

5. ELKÉSZÍTÉSE

A teatéglák pörkölését mindenkoron olyan helyen vé-

gezzük, ahol nem érheti huzat a parazsat, ekkor ugyan-
is a hirtelen felcsapó lángok miatt a hõ nem oszlana
el egyenletesen. A lángon tartva állandóan forgassuk,
amíg a meleg hatására felszíne olyan göcsörtössé
nem válik, akár a varangy háta. Ekkor öt hüvelyknyire
távolítsuk el a tûztõl. Mikor az eleddig rücskös tégla
kezd kisimulni, pirítsuk tovább az elõzõekben ismer-
tetett módon. A tûzön kiszárított teát addig pirítsuk, 27
amíg a nedvesség belõle teljesen el nem párolog, a
napon kiszárított teát pedig, míg meg nem puhul.
A [frissen leszedett] teát melegítsük gõzön, majd
még melegen préseljük, míg a levelek pépessé nem
válnak; a hegyes és a bambuszszerû rügyek viszont
épen maradjanak. Ha valaki erõnek erejével fogna
hozzá, s egy ezer csün súlyú roppant mozsártörõt ragad-
na meg, azzal sem lenne képes egyenletessé mor-
zsolni. Miként egy bivalyerõs fickó még ha képes is
tenyerében lakkgolyócskákat gyúrni, sohasem fogja
tudni ujjának lenyomatát hagyni bennük. A megmun-
kálás végeztével úgy tûnik a teatéglában nincsenek
levélszárak és -erek. Pörköléskor a növényi ízek oly
puhákká lesznek, akár a kisded karja.
Pörkölés után rögvest tegyük papírzacskókba, hogy
értékes aromája el ne vesszen. Porításához várjuk meg,
míg kihûl. [A teapor akkor kiváló minõségû, ha olyan
finom, akár a rizsliszt, a gyengébb minõségû vastag,
akár a vízigesztenye-liszt.]
Tüzelõnek használjunk faszenet vagy keményfát
[mint például a fehér eper, gyöngyakác, császárfa vagy
tölgy]. Semmiképp ne égessünk olyan szenet, melyen
elõzõleg már húst sütöttünk, és melyet birkasült illata
 és zsírja járt át, sem pedig gyantás fákat, vagy korhadt
és szemétre való faeszközöket. [Gyantás fa például
a tuja, a fahéjfa és a boróka.] Ezek ugyanis olyan ízt
adnak, mint a „régszolgáló tûzifa íze” – miként ezt
a régiek nevezték48.
A vízrõl elmondható, hogy leginkább a hegyi vizek
javallottak, a folyók vize kevésbé alkalmas, s a kútvíz
a legkevésbé jó. [A Dal a teárólban49 ez áll: „Víz le-
gyen Min-hegybõl50 fakadó, s én meghajolok e tiszta
nedû elõtt.”] A hegyek vizei közül elsõsorban azt
válasszuk, mely cseppkövekrõl csöpög alá, sziklák
közi tócsákban gyülemlik fel, s onnét lassanként
csordogál. Vízesések, föltörõ források és hordalékkal
teli sebes patakok vize ivásra nem alkalmas, tartós
fogyasztásuk torokbajokat okozhat. A hegyi völgyek-
28 ben számos holtág található, ezek bár tiszta, de mégis
csak álló vizek, melyek a legforróbb nyári napoktól
kezdve, egészen az elsõ dér leszálltáig51 az olykor
bennük megbúvó sárkányok mérgétõl szennyesek.
Akik mégis inni szeretnének e vizekbõl, a torlaszt
átszakítva folyassák ki az ártalmas részt, ezáltal egy
csobogó, hömpölygõ új patakot fakasztva. Ekkor már
iható. Folyók vizébõl csak emberlakta vidékektõl
távol merítsünk; csak sûrûn használt kutak vizébõl
húzzunk.
A forralásról elmondható, hogy ha a víz olyan
buborékokat vet, mint a hal szeme, s hangja gyönge,
az az elsõ forralás. Ha a buborékok, mint buzgó for-
rásban, gyöngysorként összegyûlnek az edény fala
mentén, az a második forralás. Ha a víz megtörõ hul-
lámokhoz, vad tajtékokhoz hasonló, az a harmadik
forralás. A harmadik forralás után a víz elöregszik és
ihatatlanná válik.
A forralás kezdetekor a felhasznált vízmennyiség
arányában ízesítésképp, sózzunk.52 Idevág az a mon-
dás, miszerint „dobjuk el, mi a kóstolás után meg-
maradt”. Inkább tûnjék a víz sótlannak, hisz kinek
ízlenék a túl sós? A második forralás során vegyünk
ki a vízbõl egy merõkanálnyit, és a bambuszcsipesszel
középütt körkörösen kevergessük. Vegyünk egy mé-
rõkanálnyi teaport és hintsük a közepébe. Kevéssel
késõbb, midõn a víz ereje, akár a háborgó hullámok,
kiveti a tea habját, adjuk hozzá az elõzõleg kimert
vizet, hogy megfékezzük és eszenciáját53 tápláljuk.
A teát közvetlenül a csészékbe töltsük, ügyelve,
hogy a gyöngyözés (mo) és a hab (po) egyenlõen oszol-
jon el. [A szótárak és a Füveskönyv54 szerint a po a
ming-tea habját jelenti.] Amikor az eszencia vékony,
gyöngyözésnek (mo) nevezzük, ha vastag, habnak (po)
mondjuk. Ha tünékeny és könnyû, virágnak (hua)
hívjuk, mert a kerek tócsákban lebegõ jujuba virágai-
hoz, kerek tavak kanyargós partjai mentén frissen
sarjadó zöld békalencsékhez, vagy a derült égen úszó
pikkelyszerû felhõpamacsokhoz hasonlatosak. A
gyöngyözés (mo) hasonlatos azon vízinövényekhez, 29
melyek parányi zöld érmékként sodródnak a folyó-
part mentén, vagy kelyhekbe (cun) és tálcákba (cu)
hullatott krizantémszirmokhoz. A habhoz (po) az üledék
továbbforralásával jutunk. Ha a már erõsen lobogó
vízben egybegyûjtjük és összekeverjük a virágot és
a gyöngyözést, oly pihe-puha habot nyerünk, akár a
friss hótakaró. A Dal a teárólban55 olvasható: „Vakító,
akár a hótakaró, ragyogó, akár a tavaszi virágok.”
A víz elsõ forralásakor távolítsuk el a gyöngyözés
tetején képzõdött réteget, mely sötét felhõként borít-
ja, mert az kellemetlen íze miatt ihatatlan. Az elõször
kitöltött teát „örök ízûnek” hívjuk.56 Olykor félretesz-
szük, és a forró vizes edényben tároljuk, azért, hogy
ezzel tápláljuk a tea eszenciáját, enyhítsük forrását.
Ezután az elsõ, a második és a harmadik csésze tea
a legjobb, a negyedik, ötödik után már ne igyunk
belõle, hacsak nem vagyunk csillapíthatatlanul szom-
jasak. Általában ötcsészényi teához egy pint vizet
forralunk fel. [A csészék száma legkevesebb három,
de legfeljebb öt legyen; amennyiben vendégeink szá-
ma elérné a tizet, használjunk két parázstartót.] A teát
addig igyuk, amíg meleg, mivel a nehéz és zavaros
része az alján sûrûsödik össze, míg legnemesebb része
 a színén lebeg. Ha hagyjuk kihûlni, e legnemesebb
része a gõzzel együtt elvész, s ugyanez történik, ha
nem innánk meg mindet.
A tea természete szerint igen szerény, ezért hát
nem illõ hozzá a túlzott mennyiségû víz. Ha túl sok
vízzel készítjük, íze szerfelett enyhe lesz, ezenkívül
mire csészénket feléig ürítjük, a tea íze is meggyöngül,
mi lesz hát akkor, ha túl sok vízzel készítettük?
A tea színe halványsárga, aromája kellemes illatú.
Ha íze édes, csia-nak mondjuk; ha nem édes, hanem
kesernyés, csuan-nak mondjuk; ha íze szánkban
kesernyés, ám torkunkban édes, csa-nak mondjuk.57

30
6. FOGYASZTÁSA

Ég és Föld teremtményeinek három fajtája létezik:

azok, melyeknek szárnya van és repülnek; azok
melyeket szõr borít és járnak; azok melyeknek nagy
szájuk van és beszélnek. Az élethez mindháromnak
szüksége van evésre és ivásra, s mély értelem rejlik
abban, hogy mit s mikor isznak. A szomjúság vízzel
oltható, a bú s a bánat borral orvosolható, levertség,
álmatagság teával ûzhetõ messze.
A tea italként történõ fogyasztását Sen Nung, az
Isteni Földmûves58 vezette be, majd a Lu-béli Csou
herceg idején kezdett szokássá válni. Nagy teafogyasz-
tó hírében állt a Csi fejedelemségbéli Jen Jing, a Han-
dinasztia idején élt Jang Hsziung és Sze-ma Hsziang-
zsu, a Vu királyságbéli Vej Jao, a Csin dinasztia ide- 31
jén pedig Liu Kun, Csang Caj, távoli õsöm,59 Lu Na,
Hszie An és Co Sze és még sokan. A teaivás szokása
idõvel elterjedt és mélyen meggyökeresedett hagyo-
mányainkban, olyannyira, hogy mára roppant népsze-
rûségnek örvend, a birodalom mindkét fõvárosában60
fogyasztják, Csingtõl egészen Jüig, 61 szerte az ország-
ban valamennyi házban teáznak.
A tea létezhet durva, leveles, por és tégla formá-
ban. Metélik, hevítik, melegben szárítják, õrölik és
cserépedényekben (ping), tömlõkben (fou) tárolják.
Ha forró vizet öntenek rá je-csa-nak62 nevezzük. Né-
melyek adnak hozzá téli hagymát, gyömbért, jujubát,
narancshéjat, somot, mentát vagy egyebet. Vannak,
akik százszor átforralják, mások átszûrik, hogy folyé-
konnyá tegyék, megint mások pedig elfõzik a habját.
Noha ezen levek olyanok, akár az árkokban, csator-
nákban csorgó víz, fogyasztásukkal mindmáig nem
hagytak fel.
Ó jaj! Bár a miriádnyi létezõ mindegyike, melyek-
nek az Ég gondját viseli, eléri tökéletességét, az embe-
rek mégis csak a felszínt karcolgatják s a legkönnyebb
utat választják minden munkájukban: a ház otthont
teremt, ezért túlcifrázzák, a ruha öltöztet, hát cico-
 mázzák, az étel s az ital jóllakat és megtölt, ezért hát
mértéktelen lakomákat ülnek.
A tea készítésekor kilenc nehézségbe ütközünk:
elsõ a megmunkálás; második a válogatás; harmadik
az eszközök; negyedik a tûz; ötödik a víz; hatodik
a pörkölés; hetedik a porítás; nyolcadik a fõzés;
kilencedik a fogyasztás.
A teát borús napokon szedni és éjjel szárítani: hely-
telen megmunkálás. Leveleit rágcsálva ízlelni és
illatukat szaglászni: ez elítélendõ válogatás. Egy avas
szagú háromlábú üst vagy egy áporodott cserépedény:
alkalmatlan eszközök. A gyantás tûzifa vagy a kony-
hában használatos közönséges szén: nem megfelelõ
tüzelõk. Magasról alázúduló folyóvíz vagy állott esõ-
víz: teavízként elfogadhatatlanok. A téglákat kívül
32 megpirítva belsejüket nyersen hagyni: gyatra pörkölés.
Nefritzöld vagy halványzöld porrá õrölni: gondatlan
porítás. Ügyetlenül kezelni és kapkodva összekever-
ni: szakszerûtlen fõzés. Nyáron vedelni, télen pedig
hanyagolni: felelõtlen fogyasztás.
Ha azt akarjuk, hogy a tea értékes illata és intenzív
aromája legjobban érvényesüljön, csak három csészé-
nyit készítsünk, ha kevésbé nemes ízre törekszünk, öt
csészével fõzzünk. Öt vendég esetén három csészét
járassunk körbe. Ha a vendégek száma eléri az hetet,
öt csésze járjon körbe. Ha hat vagy kevesebb vendég
gyûlik össze, rögzítsük a csészék számát.63 Ha csupán
egyetlen adag hiányoznék, az „örök ízû”64 pótolni
fogja azt.
7. TÖRTÉNETEI

A három császár kora65:

Sen Nung, az Isteni Földmûves, Jen császár66

Csou-dinasztia:
A Lu állambéli Tan, Csou hercege67
Jen Jing, Csi állam minisztere68

Han-dinasztia:
Cinóberdombi mester, a halhatatlan, a Sárga-hegy
ura69
Sze-ma Hsziang-zsu, Ven Császár sírkertjének feje70
Jang Hsziung, alabárdos71

Vu királyság: 33
Kuj-ming Hou72
Vej Hung-sze, udvari tanító73

Csin-dinasztia:
Huj-ti császár74
Liu Kun, munkaügyi miniszter75
Liu Jen, Liu Kun unokája, Jencsou tartomány pre-
fektusa76
Csang Meng-jang, császári ajtónálló77
Fu Hszien, városparancsnok78
Csiang Tung, istállómester79
Szun Csu, tábori segéd80
Co Taj-csung, levéltárnok81
Lu Na Vuhszing kormányzója82
A Kuajcsi-béli Lu Su, Lu Na unokaöccse, hivatal-
nok83
Hszie An-si, fõtábornok84
Kuo Pu, Hungnung kormányzója85
Huan Ven, Jangcsou kormányzója86
Tu Jü, a trónörökös udvaronca87
Fa Jao, a vukangi Kis-hegy kolostor buddhista szer-
zetese88
 A Pej királyságbéli Hszia Hou-kaj89
A Jüjao-béli Jü-hung90
A Pejti-béli Fu Hszün91
A Tanjang-béli Hung Csün-csü92
A Kaoan-béli Zsen Jü-csang93
A Hszüancseng-béli Csin Csing94
A Tunhuang-béli San Tao-kaj95
A San tartománybéli Csen Vu felesége96
Egy Kuangling-béli öregasszony
A Honej-béli San Csien-cse97

Kései Vej-dinasztia98:
A Lanje-béli Vang Szu99

Szung-dinasztia100:
34 Ce-luan, Hszinan hercege101
Ce-sang, Jücsang hercege, Ce-luan fivére102
Pao Ling-huj, Pao Csao nõvére103
Tan Csi, a Pakung-hegyi remete104

Csi-dinasztia105:
Vu-ti császár106

Liang-dinasztia107:
Liu, kamarás108
Tao Hung-csing mester109

Jelen-dinasztia110:
Hszü Csi, Jing hercege111

Sen Nung, az Isteni Földmûves: Ételek könyve

„A tea rendszeres fogyasztása erõt ad a testnek, s
megörvendezteti a lelket.”

Csou herceg: Er-ja112

„A csia írásjegy a keserû teát (ku-tu) jelenti”
Kuan-ja113
„Csingcsou és Pacso114 között leszedik a tealeveleket,
és téglákat készítenek belõle. Ha a levelek túl öregek,
rizsnyákkal tapasztják egybe azokat. Mielõtt a teát
felforralnák, hogy italt készítsenek belõle, a téglát
vörösesre pörkölik, porrá õrlik, majd cserépedénybe
helyezve vízzel felöntik. Ízesíthetõ téli hagymával,
gyömbérrel, naranccsal. Ezen ital fogyasztása sem-
legesíti a bormámort, s elûzi az álmosságot.”

Jen-ce: Tavaszok és õszök115

„Jen a Csi-béli Csing herceg minisztereként kizárólag
hántolatlan rizst, háromfajta húst, ötféle tojást, teát és
zöldségeket fogyasztott”

Sze-ma Hsziang-zsu: Fan csiang pien 35

„Sisakvirág, harangvirág, boroszlán, lókörmû mar-
tilapu, koronaliliom, parásfa, üröm, csukóka, fahéj,
szamárkenyér, bogáncs, huan-gomba, tea, szõlõ, ark-
angyalfû, kálmos, glaubersó116, kuan-bors, som.”

Tájszótár117
„Su tartomány délnyugati részében élõk a teát (tu) sö-
nek mondják.”

A Vu feljegyzései: Vej Jao élettörténete118

„Mindannyiszor, mikor Szun Hao fogadást adott,
egyetlen vendége sem merte megszegni rendeletét
mely szerint hét pint bort kell elfogyasztani. S bár az
egészet meginni nem bírták, mégis újra és újra töltöt-
tek, míg el nem fogyott. Vej Jao két pintnél sehogyan
sem bírt többet legyûrni, Szun Hao pedig a ceremó-
nia szabályai alól elsõ alkalommal õt felmentvén,
titokban bor helyett teát töltetett neki.”

A Csin-ház visszaállításának története119

„Mikoron Lu Na Vuhszing kormányzója volt, Hszie
An, a testõrség parancsnoka gyakorta meg akarta õt
látogatni. Lu Na unokaöccse, Lu Su igen furcsának
 találta, hogy nagybátyja semmiféle elõkészületeket
nem tesz, ám nem merte õt efelõl faggatni. Így aztán
titkon több mint egy tucat embernek elegendõ ételt-
italt gyûjtött egybe. Majd midõn Hszie An megérke-
zett, csupán teával és gyümölccsel kínálták, semmi
egyébbel. Lu Su ekkor pazar lakomát tálalt: nem volt
az a pompás étek, mely asztaláról hiányzott volna.
A vendég távoztával Lu Na negyven botütést mért
unokaöccsére, mondván:
– Mindig is képtelen voltál tiszteli nagybátyádat!
Hogy vetemedhettél arra, hogy beárnyékold szerény
életmódomat?”

A Csin dinasztia története120

„Amikor Huan Ven Jangcsou kormányzója volt, ter-
36 mészete szerint mértéktartó lévén minden fogadása
alkalmával csupán hét tál gyümölcsöt és teát szolgál-
tak föl, semmi egyebet.”

A szellemek fürkészésének története121

„Hszia Huo-kaj betegségben halt meg. Egy rokona, a
szellemlátó Kou Nu egyszer csak megpillantotta Huo-
kaj szellemét amint az visszajött a lováért, valamint,
hogy feleségét is megbetegítse.122 Elválaszthatatlan
turbánjában, egyszerû ruhában belépett a házba, majd
szokott helyére, a nyugati falnál lévõ nagy ágyra
telepedett és teát kért.”

Liu Kun levele unokaöccséhez, Liu Jenhez, Jancsou

prefektusához
„Nemrégiben egy-egy font Ancsouban szárított gyöm-
bérhez, fahéjhoz és csukókagyökérhez jutottam, me-
lyekre igen nagy szükségem volt. Gyakorta fordulok
az igazi teához, hogy elûzzem magamtól a testemen
elúrhodott bágyadtságot s búskomorságot. Tedd meg,
hogy kerítesz nekem belõle.”

Fu Hszien városparancsnok följegyzései

„Jelentették nekem, hogy a délvidéken, Su tartomány-
ban öregasszonyok eladásra teakását készítettek. Mi-
után a poroszlók összetörték edényeiket, teatéglákat
kezdtek árulni a piacon. A teakása árusításának betil-
tása ellehetetleníti a Su-béli öregasszonyokat. Miért
tegyük hát?”

Istenek és szellemek történetei123

„A Jüjao-béli Jü Hung a hegyekbe ment teát szedni.
Egy taoista szerzetesbe botlott, aki három fekete biva-
lyát istrángon vezette. Hungot a Pupu-hegyre kísérte,
majd ekként szólt hozzá:
– Cinóberdombi mester volnék. Azt hallottam reme-
kelsz a teakészítésben, mindig is vágytam rá, hogy
megtisztelj egy kóstolóval. E hegyen hatalmas növé-
nyekre lelsz, melyeket a fõzéshez fölhasználhatsz.
Kérlek, hagyd meg nékem alamizsnául, mi holnap 37
csészédben és kanaladban megmarad.
Jü Hung ekkortól fogva áldozati ceremóniát iktatott
be a Cinóberdombi mester tiszteletére, családtagjait
pedig gyakorta elküldte a hegyre, és õk mindannyi-
szor hatalmas teafákat találtak ott.”

Co-sze: Gyönyörû lánykáim

„Két szép leányom családom fénye,
Tiszta ragyogásuk kápráztató.
Kisebbik neve: Selyemfehérke.
Mosolya üde és hívogató.
…
Nõvére neve: Kegyes Szépségû.
Szemöldje íves, mint ecset nyoma.
…
Ha póni hátán nyargalnak éppen,
Kertem fáin gyümölcs alig marad.
Ha virágot szednének, esõben és szélben,
Százszor fordulnak szemhunyás alatt.
…
Ha teafõzést játszanának õk,
Lám, aláfújnak a fõzõüstnek.”
 Csang Meng-jang: Fölhágok Csengtu tornyára
„Jang mester124 háza merre áll? – kérdem,
– s vajon merre élt Csang Csing125, az öreg?
Cseng s Cso126 vagyona több ezer arany,
Rangot játszanak, hiúk s gõgösek.

Nemes vendégek egymás sarkában,

Míves szablyájuk ékít zöld övet.
Bronzüstjeikben fönséges étkek,
Százféle ízük évszakot követ.

Õsszel narancsot szednek az erdõn,

Tavasszal halért folyóra jönnek.
A pöttyösebbik pástétomnál jobb,
Gyümölcstáljaik ráknál különbek.
38
Fönséges tea mindenekfelett,
Illatával telt kilenc körzetet.
Vidám békesség akinek vágya,
Nyugalmat lelni ide eljöhet.”

Fu Hszün: Hét intelem

„Ha õszibarack, akkor Pu;
ha vadalma, akkor Jüan;
ha kaki-szilva, akkor Csi;
ha gesztenye, akkor Jen;
ha sárgakörte, akkor Hengjang;
ha piros narancs, akkor Vusan;
ha tea, akkor Nancsung;
ha finomított cukor, akkor Hszicsi127.”

Hung Csün-csü: Szózat az étkekrõl

„A hideg s a meleg elmúltával oly teát kell inni,
melynek felszínén a virág, mint a dér. Ám csak három
csészével, s ne tovább. E felett fogyasszunk olyan
leveseket, melyek cukornádból, birsbõl, szilvából,
myricából, kadsurából, canariumból, futótökbõl vagy
fodrosmályvából készültek. Mindegyikbõl egy csészé-
nyit.”
Szun Csu verse
„A sombogyót aromás fákról szedik, a pontyok a Lo-
folyó forrásaiban tanyáznak. A hófehér sót Hotungban
termelik ki, a fönséges erjesztett szója Luból kerül. A
gyömbért, a fahéjat és a teát Pasuban szedik, a bors,
a narancs és a magnólia magas hegyvidékrõl származ-
nak. A baracklevelû keserû és a perilla árokparton nõ,
a rizs és a köles szántóföldön terem.128”

Hua To: Értekezés az ételekrõl129

„A keserû tea (ku-csa) tartós fogyasztása megerõsíti
az elme élet.”

Hu Csü-si: Babonák az ételekrõl130

„A keserû tea rendszeres ivása halhatatlanná tesz,
míg illatos hagymával együtt fogyasztva elhájasasít.” 39

Kuo Pu: Kommentár az Er-ja-hoz

„Maga a növény kicsi és a gardéniához hasonló, télen
is hoz leveleket, melyek forrázhatók és ital készíthetõ
belõlük. Manapság csa-nak nevezik az idény elején
szedett leveleket, ming-nek vagy csuan-nak a késõbb
szüretelteket. A Su-béliek ku-csa-nak, azaz keserû
teának hívják.”

Korunk történeteinek új traktái131

„Zsen Csan, másik nevén Jü-csang már ifjú korában
jó hírnévnek örvendett. Ám akkortól kezdve, hogy
átkelt a Jangcén, egyszeriben semmivé lett minden
ügybuzgalma… A pohárköszöntõ alkalmával így
szólt a jelenlévõkhöz:
– Ez vajon elsõ- (csa) avagy másodikszedésû tea
(ming)? – Látván, hogy a többiek igencsak furcsállják
kérdését, ekként vágta ki magát: – Csupán afelõl ér-
deklõdtem, hogy az italok hidegek (jin), avagy me-
legek (su)-e.”

Kiegészítés A szellemek fürkészésének történetéhez132

„A Csin-dinasztiabéli Vu-ti császár idején, a Hszüan-
 csengbõl származó Csin Csing gyakorta ellátogatott
a Vucsang-hegyre133 teát szedni. Egyszer csak össze-
találkozott egy több mint egy öl magas, szõrös teremt-
ménnyel, aki elvezette egészen a hegy lábáig, majd
ott egy teabokrot mutatott neki s egyszeriben eltûnt.
Kevéssel késõbb újra felbukkant, s egy keblébe rejtett
narancsot húzott elõ és Csin Csingnek ajándékozta.
A halálra rémült Csin Csing vállára kapta a teát és
hazáig meg sem állt.”

A négy herceg rebelliójának története a Csin idõkben134

„Huj-ti, a Nyugati Csin-dinasztia uralkodója megszö-
kött a fõvárosból, majd Lojangba való visszatértekor
a heréltek teával színültig töltött agyagcsészével
kínálták urukat.”
40
Furcsaságok kertje135
„A San-körzetbéli Cseng Vu felesége fiatalon özvegy-
ségre jutott s két fiával éldegélt. Mindhárman igen
kedveltek teázgatni. S mivelhogy birtokukon állt egy
õsrégi sír, mielõtt teázni kezdett volna, mindig áldoz-
tak az ott nyugvók szellemének. A két fiú azonban ezt
nem igen szívlelhette, s egyre csak ezt hajtogatták:
– Ugyan mit számít egy ódon kripta? Ez csak hiába-
való veszõdség! – Legszívesebben kiásták volna, hogy
végre-valahára megszabaduljanak tõle.
Anyjuk azonban határozottan ellenezte, ezért hát
a fiúk letettek szándékukról. Még azon az éjszakán az
asszony álmot látott, melyben valaki ekként szólott
hozzá:
– Több, mint háromszáz esztendeje pihenek e sírban,
s bár két fiad szíve szerint szétdúlná nyughelyem,
számítok hát oltalmadra és pompás teaáldozatodra.
S bár testem semmivé porladt, hogy is lehetne feled-
ni a jiszangi hálát136?
Pirkadatkor aztán az asszony százezer pénzt talált
az udvarban, melyek úgy tûnt, régóta földbe temetve
hevertek, ám a zsineg, melyre felfûzték õket vadonatúj
volt. Az asszony beszámolt minderrõl két fiának, akik
igencsak elszégyellték magukat, és attól fogva egyre
többet áldoztak és imádkoztak.”

A Kuanling-béli vének élettörténete137

„A Keleti Csin-dinasztiabéli Jüan-ti császár138 idején
élt egy asszony, aki minden áldott reggel fogott egy
teával teli edényt, s a piacra ment, hogy eladja. Annak
dacára, hogy az emberek kapkodtak utána, a tea az
edénybõl reggeltõl estig el nem fogyott. Az így kere-
sett pénzt az asszony szétosztotta az útszéli árvák és
koldusok között. Némelyek igencsak furcsállták ezt,
így aztán a tartományi elöljáró láncra verette és bör-
tönbe vettette. Az éj leszálltával az asszony beleka-
paszkodván teásvödrébe elrepült a börtön rácsain át.”

Mesteremberek élete139 41
„A Tunhuang-béli San Tao-kaj bizony nem félte sem
a hideget, sem a forróságot, s gyakorta apró kavicso-
kat evett, gyógyszereinek pedig fenyõ, fahéj és méz íze
volt. Kizárólag tea- és perillafõzetet ivott, semmi mást.”

Tao Kaj-jüe: Kiegészítés a híres szerzetesek élettörté-

neteihez
„Történt egyszer, hogy a Hotung-béli Jao szerzetes,
kinek vezetékneve Jang volt, az Örök Kiválóság
korszakában140 átkelt folyón és összetalálkozott Sen
Taj-csennel, aki meginvitálta a Vukang-béli Kis-hegy
kolostorba. Élete alkonyán teával táplálta magát. Az
Örök Fényesség korszakának141 idején Vu-ti császár
megparancsolta a vuhszingi hatóságnak, hogy a leg-
nagyobb tisztelettel hívják meg a fõvárosba a szerze-
test, aki ekkor hetvenkilencedik évében járt.”

A Csiang család krónikája142

„Midõn Csiang Tung, másik nevén Jing Juan, a császá-
ri trónörökös Min Huaj istállómestere lett, gyakorta
ekként panaszkodott felirataiban: „A nyugati parkban
oly terményeket árusítanak, mint ecet, liszt, karalábé,
és tea, s ez felettébb rontja a birodalom tekintélyét.”
 Szung feljegyzések143
„Hszinan hercege, Ce-luan és Jücsang hercege Ce-sang
meglátogatták Tan Csi taoista szerzetest a Pakung-
hegyen. A taoista teával kínálta õket, melyet Ce-sang
megízlelvén, ekként dicsért:
– Ez valójában az istenek édes harmata! Miért nevezed
hát teának?”

Vang Vej: Vegyes versek144

„Csönd szállt magas pagodára,
Magánytól kong tágas terem.
Jöttöd várom, de hiába,
Elmegyek, hol tea terem.”

Pao Ling-huj: Dal az illatos teáról145

42 Vu császár végakarata
„Ravatalomnál állatot ne öljetek áldozatképpen. Kizá-
rólag pogácsát, gyümölcsöt, teát, szárított rizst, bort,
szárított húst helyezzetek el, és semmi mást.”

Liu Hsziao-cso: Köszönet a Csin-béli An herceg rizs

és egyéb ajándékaiért
„Li Meng-szun szószóló kihirdette a herceg akaratát,
miszerint õ nyolcféle ajándékot méltóztat nékem eljut-
tatni: rizst, bort, tököt, bambuszrügyet, halat, szárított
húst, ecetet, teát. Borának fenséges illata belengi egész
Hszincsenget, íze még a jünszunginál146 is pazarabb.
A folyók s tavak partjáról származó bambusz érté-
kesebb a kálmosnál s a tavi nimfavirágnál. A szántó-
földek szélérõl származó tök különb a válogatott
ínyencségek színe-javánál. A szárított húsról meg nem
mondanám, hogy vad szarvas-é, ám nékem úgy tûnik,
hófehér szamár az. A tengeri hal különb a kádakban
nevelt pontynál; kézbe véve tapintása, akár a hántolt
rizsé, s fényesebb még a csiszolt jádénél is. A tea íze
akár a fehér rizsé, az ecet színe, mint a narancsé.
Az ajándékok, melyekben részesültem ezer mérföldes
úttól kíméltek meg, s attól, hogy éjszakáim gabona-
rostálással töltsem, sõt, megtakaríthattam így a vetés
és aratás háromhónapnyi fáradtságos munkáját.
Szívemben õrzöm apró szívességeit és soha nem fele-
dem e nagy kegyet, melyben részesülhettem.”

Tao Hung-csin: Mindenféle feljegyzés

„A keserû tea könnyebbé teszi a testet s halhatatlanná
a lelket. Hajdanán a Cinóberdombi mester, a Sárga-
hegy ura gyakorta fogyasztotta.”

A kései Vej-dinasztia feljegyzései147

„Mikoron a Lanje-béli Vang Szu a déli dinasztia szol-
gálatában állott, felettébb kedvelte a teát és a tündér-
rózsalevest, ám az északi területekre visszatérvén
kedvence a birkahús és az erjesztett tej lett.
– Miben hasonlít hát a tea és az erjesztett tej? –
kérdezte egyszer tõle valaki. 43
– A tea arra sem méltó, hogy az erjesztett tejnek
akár csak a szolgája is legyen! – felelte Szu.148”

Tung Csün feljegyzései149

„Hszijangban, Vucsangban, Lucsiangban és Csiling-
ben150 az emberek szeretik a teát. A keleti tartomá-
nyok mindegyikének lakói világos teát készítenek.
A teának habja van, melynek fogyasztása rendkívül
áldásos. Az italok közül sokat levelekbõl fõznek, ám
a spárgából és a kínagyökérbõl készültekhez a gyöke-
reket használják fel; mindkettõ igen jótékony hatású.
Ezenkívül a patungi tea, ha fõzetként fogyasztják, ál-
matlanságot okoz. Az általános szokás szerint sokan
dalbergia- és bengeleveleket fõznek ki tea helyett,
s hagyják a fõzetet kihûlni, mielõtt elfogyasztanák.
Mindezeken túl, délen él a kua-lu-fa, mely hasonlatos
ugyan a teához, ám leveleinek íze keserû és fanyar, s
ha leszedvén alaposan megõrlik és tea helyett isszák,
egész éjjel nem alhatik tõle az ember. A sóbányászok
igen nagyra becsülik ezen italt, ám Csiaocsou és
Kuangcsou lakói tartják a legnagyobb becsben. Ha
vendég érkezik legelébb is fõznek neki ebbõl, s illatos
füvekkel ízesítik”
 Kun jüan feljegyzések151
„Háromszázötven mérföldnyire északnyugatra Hszüpu
tartománytól, Csen körzetben található a Vusö-hegy.152
Azt mondják, a helyi szokás szerint egy-egy család
tagjai a megfelelõ alkalmakkor összegyûlnek, s a hegy-
re mennek énekelni, táncolni. A hegyen temérdek a
teafa.”

Átfogó térkép153
„Linszuj tartománytól154 száznegyven mérföldnyire
keletre található a Csahszi, azaz a teacsermely.”

Szan Csien-cse: Vuhszingi feljegyzések155

„Vucsengtõl156 húszmérföldnyire nyugatra található
a Ven-hegy, melyen a császárnak szánt teát termelik.”
44
Jiling atlasza157
„Huangniu, Csingmen, Nükuan, Vangcsou hegyein158
– és még számos másikon – teát termelnek.”

Jungcsia atlasza159
„Jungcsia tartománytól háromszáz mérföldnyire ke-
letre található a Pajcsasan, azaz a ’fehér tea hegye’.”

Huajjin atlasza160
„Sanjang tartománytól délre húsz mérföldre található
a Csapo, azaz a ’Tea lanka’.”

Csaling atlasza161
„A Csaling, a ’teadomb’ nevét a völgyeiben növõ teá-
ról kapta.”

Füveskönyv: Fák
„A ming-tea ugyanaz mint a ku-csa, azaz a ’keserû
tea’. Íze édes és kesernyés. Igen hûsítõ, nincs semmi
káros hatása. Leginkább kelevények érlelésére, víz-
hajtóként, köptetõként alkalmazható, köhögéscsillapí-
tónak kiváló, mulasztja a forróságot és az álmosságot.
Az õsszel szedett tea kesernyés ízû, szél- és hashajtó
hatású. A kommentár még hozzáteszi: Tavasszal szed-
jétek!”

Füveskönyv: Ehetõ növények

„A ku-csa teát mondják még tu-nak, hszüan-nak és
ju-tung-nak. Jicsouban a folyók mentén, a völgyekben,
a hegyeken, a dombokon, az út szélen is megterem.
A téli fagy nem pusztítja el. A harmadik holdhónap
harmadik napján szedik és kiszárítják. A kommentár
azt mondja: ’Bizonytalan, hogy ez vajon a mai csa-
val – amit tu-nak is mondanak – azonos-e, melytõl az
ember nem alszik.’ A Füvészkönyvhöz íródott kom-
mentár szerint: ’A Dalok könyvében162 az áll: Ki állít-
ja, hogy a tu az keserû ku lenne?’ Ezenkívül: ’csin és
tu, akár a szirup.’ Mindkét mondat a ku-caj-ra, azaz
a ’keserû fûre’ értendõ. Tao Hung-csing ku-csa-nak, 45
keserû teának nevezi, és a fák közé, nem pedig az
ehetõ növények körébe sorolja. A ming-teát, ha tavasz-
szal szüretelik ku-csa-nak nevezik.”

A vánkos metódusai163
„Több éves sebek orvoslásához használjunk ku-csa-t
és százlábút. Ezeket addig fõzzük egybe, míg aromá-
jukat ki nem adják. Majd egyenlõ részekre osztva
õröljük meg és rostáljuk át. Igazi édesgyökérbõl készít-
sünk fõzetet és a sebet ezzel mossuk. Majd hintsük be
az imént leírtak szerint elkészített porral.”

Javallatok gyermekeknek164
„Azon gyermekek gyógyítására, akiknek minden szem-
mel látható ok nélkül görcseik vannak, készítsünk
fõzetet ku-csa-ból és téli hagymából, és ezt itassuk
velük.”
 8. TERMÕVIDÉKEI

Tartomány165 Körzet Vidék Minõség

Sannan166 Hsziacsou Jüanan Kiváló
Sannan Hsziacsou Jitu Kiváló
Sannan Hsziacsou Jiling Kiváló
Sannan Hsziangcsou Nancsang Közepes
Sannan Csingcsou Csiangling Közepes
Sannan Hengcsou Hengsan Gyenge
Sannan Hengcsou Csaling Gyenge
Sannan Csincsou Hszicseng Silány
Sannan Csincsou Ankang Silány
Sannan Liangcsou Hsziangcseng Silány
Sannan Liangcsou Csinniu Silány
Huajnan167 Kuangcsou Kuangsan Kiváló
Huajnan Jijang Csung-hegy Közepes
Huajnan Sucsou Tajhu Közepes
Huajnan Soucsou Sengtang Gyenge
46 Huajnan Csicsou Huangmej Silány
Huajnan Huangcsou Macseng Silány
Csöhszi168 Hucsou Csangcseng Kiváló
Csöhszi Hucsou Sanszang-temp. Kiváló
Csöhszi Hucsou Zsusi-temp. Kiváló
Csöhszi Hucsou Pajmao-hegy Kiváló
Csöhszi Hucsou Fengting-hegy Kiváló
Csöhszi Hucsou Fejjün-temp. Kiváló
Csöhszi Hucsou Csüsuj-temp. Kiváló
Csöhszi Hucsou Csomu-hegy Kiváló
Csöhszi Hucsou Ancsi Kiváló
Csöhszi Hucsou Vukang Kiváló
Csöhszi Csangcsou Jihszing Közepes
Csöhszi Csangcsou Csün-hegy Közepes
Csöhszi Csangcsou Csüan-hegy Közepes
Csöhszi Csangcsou Sancsüan-temp. Közepes
Csöhszi Csangcsou Siting-hegy Közepes
Csöhszi Hszüancsou Hszüancseng Gyenge
Csöhszi Hszüancsou Tajping Gyenge
Csöhszi Hangcsou Lingan Gyenge
Csöhszi Hangcsou Jücsien Gyenge
Csöhszi Hangcsou Csientang Gyenge
Csöhszi Mucsou Tunglu Gyenge
Csöhszi Söcsou Vujüan-hegy Gyenge
Csöhszi Zsuncsou Csiangning Silány
Csöhszi Szucsou Csangcsou Silány
Csiennan169 Pengcsou Csiu Lung Kiváló
Csiennan Pengcsou Maan-hegy Kiváló
Csiennan Pengcsou Csetö-temp. Kiváló
Csiennan Pengcsou Pengkou Kiváló
Csiennan Miencsou Lungan Közepes
Csiennan Miencsou Csihszicsang Közepes
Csiennan Miencsou Csangming Közepes
Csiennan Miencsou Sencsüan Közepes
Csiennan Sucsou Csingcseng Közepes
Csiennan Csiungcsou Közepes
Csiennan Jacsou Pajcsang-hegy Gyenge
Csiennan Jacsou Ming-hegy Gyenge
Csiennan Lucsou Gyenge
Csiennan Mejcsou Tanling Silány
Csiennan Hancsou Miencsu Silány
Csötung170 Jüecsou Jü Jao Kiváló
Csötung Mingcsou Jü Közepes
Csötung Vucsou Tungjang Közepes
Csötung Tajcsou Feng Gyenge
Csiencsung171 Szecsou (nem ism.)172
Csiencsung Pocsou (nem ism.)
Csiencsung Fejcsou (nem ism.) 47
Csiencsung Jicsou (nem ism.)
Csiangnan173 Ocsou (nem ism.)
Csiangnan Jüancsou (nem ism.)
Csiangnan Csicsou (nem ism.)
Lingnan174 Fucsou (nem ism.)
Lingnan Csiencsou (nem ism.)
Lingnan Saocsou (nem ism.)
Lingnan Hsziangcsou (nem ism.)
 9. ÁLTALÁNOSSÁGOK

A megmunkálás kellékeirõl megjegyzendõ, hogy

amennyiben tavasszal, a „Tûz kivitele” ünnepének175
idején, erdei templomban vagy hegyek közt búvó kert-
ben az emberek közösen teát gyûjtenek, s azonmód
gõzölik és õrlik, majd tûzön kiszárítják, a következõ
hét kellék, a lukasztó, a sulyok, a szárítókamra, a
fûzõpálca, a szárítóállvány, a fûzõ és a tárolóedények
használata elhagyható. Ily módon az ezekhez kapcso-
lódó munkafolyamatokat is mellõzhetjük.
Az elkészítés eszközeirõl megjegyzendõ, hogy fe-
nyõk között sziklán ülve nélkülözhetõ az eszköztartó.
Ha tüzelõ gyanánt szárazfát használunk és fõzõüs-
tünk háromlábú bronzüst, mellõzhetjük a parázstartó,
48 a hamugyûjtõ, a piszkavas, a tûzfogóvas és az állvány
használatát.
Forrás vagy hegyi patak közelében mellõzhetjük
a vizes csöbör, a hulladéktartó és a szûrõ használatát.
Ha öt vagy ennél kevesebb vendégünk van, a teát
poríthatjuk és töményen tarthatjuk, így nélkülözhetjük
a rostát.
Ha indákba fogódzkodva kapaszkodunk föl a hegy-
csúcsra, vagy vastag kötél segítségével jutunk be egy
barlangba, a teát még a hegy lábánál pörköljük és po-
rítsuk, vagy már elõkészített – papírba csomagolt és
dobozban tárolt – teát vigyünk magunkkal. Ebben az
esetben nélkülözhetjük a hengert és a tollseprõt. Épp
így nélkülözhetjük a mindentartó-kosarat, amennyiben
a merõkanál, a csészék, a bambuszcsipesz, a kefe, a
forró vizes edény és a sótartó egy közönséges kosár-
ban is mind elfér.
Ha azonban városban, király vagy herceg jelenlété-
ben akár csak egyetlenegy is hiányzik az elõírt huszon-
négy eszközbõl, jobban tesszük, ha inkább teljes egé-
szében lemondunk a teakészítésrõl.
10. A MÛ ELHELYEZÉSE

Egyszerû fehér, egyenként négy-hatrõfnyi selyemdara-

bokra másoljuk át a Teáskönyvet fejezetrõl fejezetre.
S helyezzük el mindet rendbe szokott ülõhelyünk kö-
rül. Ekként az Eredete, a Kellékei, a Feldolgozása, az
Eszközei, az Elkészítése, a Fogyasztása, a Történetei,
a Termõvidékei és az Általánosságok mindenkor szem
elõtt lévén, észben tarthatók.
Ezen a ponton pedig a Teáskönyv elejétõl a végéig
egybefoglaltatott.

49
 LU JÜ ÉS A KÍNAI TEÁZÁS TÖRTÉNETE

A Tang-dinasztia (618–907) korától a mandzsu Csing-dinasztia

(1644–1911) idejéig terjedõ mintegy tizenhárom évszázad alatt
Kínában közel száz mû született a tea termesztésérõl, feldolgozá-
sáról és élvezetérõl. Ezek közül az elsõ, és egyben a legjelentõ-
sebb a „tea apostolaként” számon tartott, Lu Jü mûve, a Teásköny
(Csa csing). A méltán világhíres kínai teakultusz inspirációjára
a 11. századtól kezdõdõen kialakult japán teaszertartás szintén e
nemes gyökerekre nyúlik vissza. A Könyv jelentõségét azonban
nem csupán Kínában és Japánban ismerik el, de századunkban
egyre több európai ország is felfigyelt a világ kulturális örök-
ségének részét képezõ alkotásra, és így mára többek között
angol, orosz és olasz fordításban is olvasható.
A mû szerzõjének bemutatása és szerkezetének, tartalmának
ismertetése elõtt talán nem érdektelen, ha röviden áttekintjük
azt, amit magáról a teanövényrõl, a tea hatóanyagairól, a manap-
ság létezõ kínai teafajtákról és a kínai tea történetérõl tudunk.

A NÖVÉNY
A teacserjefélék családjából (Theaceae) a legismertebbek a tea-
cserje és a kamélia. A körülbelül 35 nemzetségnek több mint
600 faja tartozik ebbe a rokonságba. Elterjedésük leginkább a
trópusi, szubtrópusi tájakra jellemzõ. Sokuk hazája Délkelet-
Ázsia, de elõfordul Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi
részén, néhány faj még Afrikában is nõ. Legtöbbjük az alsó lom-
bkoronaszintet alkotó hegyvidéki erdõkben található. A tea-
cserje (Camellia sinensis) egyik legközelebbi rokona a nálunk is
dísznövényként ismert kamélia (Camellia japonica), amely nevét
Georg J. Camellus (1661–1706) morva származású jezsuita misz-
szionárius-gyógyszerészrõl kapta, aki 1639-ben a Fülöp-szigete-
ken gyûjtött növénynek elsõként adta meg a leírását. Ez a fehér,
krémszínû, rózsaszín vagy piros virágú pompás dísznövény Dél-
nyugat-Kína hegyvidékein õshonos, onnan jutott el Japánba,
majd Európába, ahová elõször – 1731-ben – Angliába érkezett
meg. A teacserje (Camellia sinensis) mind a mai napig vadon él
például Felsõ-Asszámban, Burma (Mianmar) északi részén
és a Hajnan-szigetek erdõségeiben. Az elsõ botanikai leírás
1654-ben jelent meg Marsigli Novus Atlas címû munkájában, de
tudományosan Linné adott róla elsõként meghatározást. Képes
ábrázolása Európában elõször 1700-ban jelent meg. A Camellia
sinensisnek két fajta-csoportját különböztetik meg, ezek: a C. s.
var. assamica és a var. sinensis, melyek az asszámi és a kínai

63
teára vezethetõk vissza. E két csoport alaktanilag is eltérõ. Az
asszámtea cserjéje 6 m magasra is megnõhet, nagyobb levelû
kínai társánál, és a nedvességigénye is nagyobb. A tea örökzöld
cserje, melynek levelei sötétzöldek, bõrszerûen kemények és
fényesek. A friss leveleknek a cserjén egyáltalán nincs illatuk.
A kifejlett levelek hossza 5-7 cm, szélességük 3-4 cm.

TERMESZTÉSE, FELDOLGOZÁSA
A teacserjét magról, vagy hajtásdugványokkal szaporítják. A
teaültetvényeken a természetes körülmények között 10 m ma-
gasságot is elérõ fát cserjévé nyesik, és kb. embermagasságúra
nevelik, melyet oly gondosan mûvelnek, metszenek és szüretel-
nek, mint nálunk a szõlõt. Manapság a gépi mûvelésre sorokba,
sövényszerûen ültetik, bár megjegyzendõ, hogy minõségi tea-
leveleket csak kézzel lehet szedni.
Az új ültetvényeken számottevõ termést a harmadik évben
takaríthatnak be. A teakertekben, -ültetvényeken az elsõ szüret
március elején kezdõdik, majd 5-15 naponként ismétlõdik.
A sorban az elsõ szedõ a cserje csúcsán lévõ elsõ levelet csípi le,
ebbõl készül a legfinomabb tea. A többiek egymás után a soron
következõ leveleket szedik le. Az alsó nagy levelek használha-
tatlanok. A levelek feldolgozása már a kezdetek óta – amint azt
késõbb a mûben is láthatjuk – igen bonyolult mûveletsor. Elõször
a tealeveleket mérsékelten magas rétegben sûrû szövésû drót-
hálóra helyezik, és szellõs helyiségben huszonnégy órán át, kb.
30oC-on szárítják. A fonnyasztás által a tealevelek annyi nedves-
séget veszítenek, hogy így könnyen sodorhatók lesznek, frissen
ugyanis a szklereidetartalom miatt törékenyek. A sodrás lényege,
hogy e mûvelet során sok sejt megsérül, és a sejttartalom a sej-
tek közötti járatokba jut. Eközben oxidációs folyamatok mennek
végbe, minek következtében cseranyagok és a velük kötött al-
kaloidok felszabadulnak. Ezután a besodort leveleket 40oC
hõmérsékleten fermentálják, erjesztik nyolc órán keresztül. Az
erjesztés befejezésekor a tealevek rézvörösre színezõdnek.
Eközben a cseranyagok és alkaloidok egy része elbomlik, majd
glikozidkötésû éterikus olajok szabadulnak fel. A feldolgozást a
szárítás zárja, melynek célja, hogy a tealevelek tartóssá váljanak.
A tealevelek víztartalma ekkor 3-6%-ra csökken. Ezt nevezik
fekete teának, amely a legáltalánosabb, és talán legismertebb
teafajta. Az elkészült teát gondosan, fémdobozba légmentesen
elzárva csomagolják, így az akár három évig is megõrzi aromáját
és színanyagait. Ma Kína mellett a teát nagyobb mennyiségben
Japán, India és Ceylon exportál a világba.

KÉMIAI ÖSSZETEVÕI
A teában lévõ cseranyagok többsége a polifenolok és flavonol-
származékok, olyanok mint pl. az epikatechin, a gallokatechin,

64
a kvercetin, a vitexin, a teogallin, az ellagsav stb. A cseranyagok,
amennyiben a teát fermentációval fekete teává érlelik – ahogy
azt fentebb bemutattuk –, lényegesen megváltoznak. A színanya-
gok közül elsõsorban a teaflavin adja meg a tea színét, erejét és
ízét. Az aromaanyagok fajtája és mennyisége a legfontosabb
szempont a teafajták megítélésében, értékelésében, hiszen az
aromában gazdag teafajták két-háromszor drágábbak mint a ke-
vésbé aromások. A tea erjesztése, fermentálása a legjobb eszköz
az aromaanyagok mennyiségének növelésére. E nagy számú
anyagok a következõ kémiai csoportba oszthatók: aldehidek,
ketonok, észterek, piridinek, pirazinok, tiazolok, kinolinok, aro-
más aminok, amidok. Az oxidációs mechanizmuson kívül egyéb
enzimes folyamatok is segítik az aromák létrejöttét. Az aroma
növelésére a zöld teát például az olajfélék családjába tartozó
Osmanthus fragrans virágaival keverik. Máshol a Jasminum
sambac vagy a Chloranthus spicatus virágát használják. Ezek
éterikus olajai adják a tea különleges jellegét. A teanin (5-N-etil-
glutamin) a tea jellegzetes aminosava, az összes aminosav
50%-a a tea szárazanyag-tartalmának csaknem 1%-át teszi ki.
A teanin elsõsorban a zöld teában fordul elõ, és jellegzetes
ízének kialakításában játszik szerepet. A tea közismert élénkítõ
hatását koffeintartalmának köszönheti, de ennek az íz létrehozá-
sában is van szerepe. A koffein a teában 2,5 – 5,5%-ban fordul
elõ szárazanyagra számítva. Régebben a teában lévõ koffeint
teinnek nevezték. Általában az a különbség a tea és a kávé élén-
kítõ tulajdonsága között, hogy a teában lévõ koffein lassan és
tartósan fejti ki hatását a kávé gyors, robbanékony effektusával
szemben. Mindezek mellett a tea forró vízben kioldódó ásványi
anyagokban is gazdag. Olyan anyagokat tartalmaz, mint pl. bór,
cink, fluor, foszfor, kalcium, kálium, magnézium stb. A teában
nagyon kevés nátrium található. A nyomelemek közül a mangán,
a nikkel, a króm és a vas mennyisége emelkedik ki.

A KÍNAI TEÁK
A történeti teaféléket nem számítva manapság a legnagyobb
kínai „teaenciklopédiák” és szakkönyvek (CHEN 111–270) 8 fõbb
teatípus több mint 300 fajtáját különböztetik meg. Ezek ismerte-
tésére nem vállalkozunk, de talán a legismertebb kínai teatípusok
rövid áttekintése hasznosnak bizonyulhat.
Kínában a legnépszerûbb a zöld tea (lü-csa), melynek magá-
ban 138 fajtáját ismerik. A zöld teát is ugyanúgy készítik, mint
a fentebb ismertetett fekete teát, csakhogy a sodrás, és a szárítás
után a fermentálás elmarad, így a levelek megtartják zöld színü-
ket. Ennek a teának az íze fanyarabb, mint a feketéé, mert a cser-
savak megmaradnak, az aromaanyagok pedig nem tudnak teljesen
kibontakozni. A zöld teák közül is a legkeresettebb a Lung-csing
(Sárkány-kút), amely a Csöcsiang tartománybeli Hangcsou

65
városban található Nyugati-tó (Hszi-hu) vidékén termett elõször,
és ez az a fajta, amellyel ma a világon bárhol találkozhat az em-
ber, ha kínai zöld teát vásárol. Egyéb híres zöld tea fajták a Si-
feng (Oroszlán-csúcs), amely nagyon hasonlít a Lung-csinghoz,
a Paj-jün (Fehér felhõ), a Pao-jün (Kincs felhõ), Shou-mej (Apó
szemöldök) stb.
A fekete tea – amelyet a kínaiak vörös teának (hung-csa) ne-
veznek – elkészítésérõl már ejtettünk szót. A fekete teát az angol
nyelvben Keeman-ként ismerik, amely az Anhuj tartománybeli
Csimen körzet nevébõl származik. A 19. századtól kezdve
ugyanis jó ideig kizárólag Csimenben állítottak elõ fekete teát.
A leghíresebb fekete teák legtöbbje a termõvidékük után kapta
nevét, úgy mint a Min-hung (Fucsieni vörös), Csuan-hung (Sze-
csuani vörös), Csen-hung (Jünnani vörös) stb.
A harmadik legismertebb, és egyben legnépszerûbb kínai
teafajta a félig fermentált Vu-lung tea (Fekete sárkány;
Oolong). Kínában még kékes-zöld teaként (csing-csa) is ismerik.
A Vu-lung különlegességét a kínaiak leginkább úgy szokták
megfogalmazni, hogy „egyszerre rendelkezik a zöld tea tiszta
virágillatával és a fekete tea vaskos ízével.” Ezek közül a legis-
mertebb a Vu-ji, amely a Fucsien tartományban található hegyrõl
kapta a nevét. Ez a vidék a Tang-kor óta híres teatermõ vidéknek
számít, és azóta a történelem folyamán, mindig ismertek teát
Vu-ji néven. A Vu-jit a holland W.H. Ukers már 1607-ben be-
mutatta teákkal foglakozó mûvében. Ma a Vu-jinak több alfajtá-
ját is megkülönböztetik. A Vu-lung egy másik jelentõs fajtája,
amelyet mindenképpen meg kell említeni a Tie Kuan-jin (Vas
Kuan-jin), a könyörületesség istennõje, Kuan-jin után kapta
a nevét. E Fucsien tartományban készített teát már 1736-tól
kezdve jegyzik. Ma már gyakorta találkozni vele Európában és
Amerikában egyaránt. 1810-óta Tajvanon is jelentõs Vu-lung tea
termelést folytatnak.
A fehér tea (paj-csa) nálunk szinte egyáltalán nem ismert,
gyengén fermentált teafajta. Ez a Kínában is különlegességszám-
ba menõ tea a Szung-kor óta ismert. A teacserje legértékesebb,
már-már fehér színû leveleibõl készül, amely a feldolgozás után
is megõrzi fehéres színét. Legismertebb ezek közül a Jin-csen
(Ezüst tû), amely külföldön a legkeresettebb fehér teának számít
és a Paj-mu-tan (Fehér peónia) és a Jing-mej (Nemes szépség).
A sárga tea (huang-csa) jellegzetessége, hogy a fermentációt
félidõben túlfûtéssel meggátolják, majd különféle illatosító
anyagokat adnak hozzá. Az így kapott teát aztán ízlésüknek
megfelelõen keverik. Ma Kínában mintegy tízféle sárga teát
ismernek, melyek egyikét sem exportálják Európába.
Kínában is létezik fekete tea (hej-csa), amely nem keverendõ
össze a nálunk fekete tea néven ismert, fentebb ismertetett vörös
teával (hung-csa). Ennek a leghosszabban fermentált teafajtának

66
a története a 11. századra nyúlik vissza. Ezt a rettenetesen erõs,
keserû teát ma fõként Hunan, Hupej, Szecsuan, Jünnan és Kuang-
tung tartományokban állítják elõ, és mintegy fél tucat fajtája ismert.
Kínai kedveltsége ellenére Európában szinte alig találkozni vele.
A sajtolt tea (csin-ja-csa) –félék csoportjának elnevezése a
tea elõállítása során nyert végsõ formájára utal. A téglaalakúra
sajtolt tömbtea már a Tang-kor óta ismert, jóllehet a manapság
alkalmazott sajtolási eljárás némiképp különbözik a Lu Jünél is
olvasható hagyományos metódustól. A sajtolt teához fõként vörös
(fekete), zöld és fekete teát használnak. Ma a sajtolt teának
mintegy 16 fajtáját tartják számon, melyek közül a legismertebb
változat a Jünnan tartományban elõállított Pu-er, amely
10×10×2,2 centiméteres, 250 grammos tömbökben kerül forga-
lomba. Történeti népszerûségéhez nagyban hozzájárult könnyû
tárolása és szállítása, épp ezért a mongol Jüan-dinasztia ural-
kodójának Kubláj kán harcosainak rendszeres ellátmánya közt is
ott találjuk. Az adóként behajtott teát is szinte mindig sajtolt
teatömbök formájában szolgáltatták be.
Végül meg kell említeni a virágteákat (hua-csa). A virágteák
esetében fõként a zöld teák aromáját erõsítik fel különféle éterikus
olajokban gazdag virágokkal. Nálunk a legismertebb a jázmin
(mo-li), de készítenek virágteát a Chloranthus spicatus (csu-lan)
zöldes, erõs illatú virágainak, a kassziafa (kuj) virágainak, a lonc
(Lonicera japonica var. Chinensis, kínaiul: csing-jin-hua), a liliom-
fával (Magnolia) rokon Michelia (paj-lan) virágainak, a japán ró-
zsa (mej-kuj) és a citrusok (taj-taj) virágainak felhasználásával is.

A KÍNAI TEA TÖRTÉNETE

A tea legkorábbi kínai elõzményeirõl sajnos biztosat nem tudha-
tunk. A tea kínai meghonosodását elbeszélõ egyik változat
szerint az i. sz. 520 körül Indiából Kínába érkezett Bódhidharma
buddhista szerzetes – akit a csan-budhizmus megalapítójaként
tisztelnek – égi adományként kapta a teát. A hegyekbe elvonult
szerzetessel olykor elõfordult, hogy hosszú és kitartó meditációi
közepette el-elszunyókált. Egy alkalommal aztán ezen feldühöd-
ve szempilláin állt bosszút és kitépte õket. A legenda szerint
a földre hullott pillákból sarjadtak ki az elsõ teacserjék. Azóta
isszák a csan szerzetesek a teát, hogy legyûrjék az elmélkedésü-
ket megzavaró, idõrõl-idõre rájuk törõ álmosságot.
A hagyományos változat szerint a teát az emberekkel valami-
kor a réges-régi mitikus aranykorban élt uralkodó Sen Nung, az
Isteni Földmûves (i. e. 2737–2697) ismertette meg. E legendás
kultúrhérosznak tulajdonítják szinte valamennyi jelentõs mezõ-
gazdasági munka és haszonnövény megjelenését az emberek
világában. Ezt az eredetlegendát ismerteti Lu Jü is.
A filológiai vizsgálódások alapján megállapítható, hogy az
ókorban létezett egy tunak nevezett növény, amely akár a ma ismert

67
tea vagy annak egy változata is lehetett. A fõzetébõl készült levet
azonban kezdetben gyógyhatása miatt fogyasztották. A Keleti-
Han-dinasztia idejérõl (i. sz. 25–220) már biztosabb forrásaink
vannak a teafogyasztást illetõen, bár elterjedési körét tekintve
szokásról még nem beszélhetünk. A teaivási láz igazából a Tang-
korban (618–907) tetõzött, és sikerét igazolja az ekkor íródott
Teáskönyv (Csa csing) is. A Tang-dinasztia idejére tehetõ, hogy
az addig fõként csak Dél-Kínára jellemzõ teaivás Észak-Kínában
is széles körben elterjedt. Még a külföldi kereskedõk is siettek
felkeresni a fõváros teapiacát, ahol – mint azt Lu Jü mûvében is
olvashatjuk – ekkoriban préselt teatéglát és porteát vásárolhat-
tak. Egy Szulejmán nevû arab kereskedõ, aki a 9. század elsõ
felében, a Tang-dinasztia uralta Kínában járt, beszámol arról,
hogy látott „valamiféle szárított füvet, amelyet a kínaiak meleg
vízbe tesznek, és úgy isznak. Ezt a szárított füvet óriási összege-
kért árusítják minden városban, és szahnak nevezik. Ez az ital
valamivel illatosabb, mint a lóhere, de keserû ízû. Úgy készítik,
hogy vizet forralnak, és ráöntik erre a fûre. Ez a fõzet igen alkal-
mas gyógyszer minden gyengélkedésre.” Szulejmán leírásából
kiderül, hogy annak ellenére, hogy a tea – fõként Dél-Kínában –
igen népszerû volt, a jelek szerint nyugatra ekkor még nem
szállították, ám két évszázaddal késõbb Észak-Kína kivitelének
legfontosabb árucikkévé vált, maga mögé utasítva még a sely-
met is (BOULNOIS 144). A tea sikerét támasztja alá az a tény is,
hogy a Tang-korban egyre gyakrabban megjelenik az irodalmi
alkotásokban: az addig leginkább a borért lelkesedõ poéták
felismerték a tea különlegességét, illetve – ami talán még jelen-
tõsebb – a teaivás társaságszervezõ erejét, nyugalmát. A teát az
elmélkedõ magányhoz éppúgy nélkülözhetetlennek tartották,
mint baráti összejövetelek eszmecseréjéhez. Lu Jü után a kínai
teakultusz második legnagyobb alakjaként számon tartott Lu
Tung (795?–835) a barátjához írott egyik hosszabb költeményé-
ben ekként dicséri a tõle kapott teát:

„Az elsõ csésze tea ajkamat és torkomat nedvesíti meg.

A második csésze megtöri magányomat.
A harmadik csésze átjárja beleimet, és ötezer kötet mûvet idéz fel
bennem.
A negyedik csésze könnyû verítékezést okoz, s az élet minden
igaztalansága távozik pórusaimból.
A hatodik csésze a halhatatlanok birodalmába vezet.
A hetedik csésze, jaj, már nem bírom tovább…”

A Tang-kor költõóriása, Po Csü-ji (772–846) pedig ekként

énekli meg gondolatait a Teafõzés a hegyipataknál címû versében:

68
„Guggolok, töltöm a habzó levet,
nézem a zöldes tea-levelet.
Miért nincs valaki velem ideki,
aki a finom teát szereti?”
(Weöres Sándor fordítása)
A Tang-dinasztia utolsó évtizedeiben Lu Jü úttörõ munkáján
kívül még három jelentõsebb, említésre méltó alkotás született
(vagy legalábbis ennyi maradt fenn) a teázás témakörében. Az
egyik, a 825-ben megjelent A teavízforralás története (Csien csa-
suj csi), más néven a Víz kánonja vagy a Vizeskönyv (Suj csing).
Szerzõje, Csang Jou-hszin mintegy 900 írásjegy terjedelemben
a teafõzésre alkalmas 20 féle vizet rangsorolja. A 860-ban kiadott
Feljegyzés a tea szüretelésérõl (Caj csa lu) címû alkotás szerzõje,
Ven Ting-jün csupán 400 írásjegyet szentel a témának, gyakorta
Lu Jüre hivatkozva. Végül 900-ban született meg Szu Ji négy
kötetes (csüan) mûve, a Forró víz tizenhat fajtája (Si-liu tang pin),
melyben az alkalmas teavíz kiválasztásától egészen a helyes
forralási metódusig összesen tizenhat mozzanatot különít el és
elemez.
A Szung-dinasztia idején (960–1279) a szeszesitalokon kívül
az egyetlen általánosan fogyasztott ital a tea volt. Ekkortól kezd-
ve adó formájában is megkövetelték a tea beszolgáltatását, pl. az
1098–1100-ig terjedõ két esztendõ alatt 9 tonna teát szolgáltattak
be az udvar számára, míg a 12. században már évi 24 tonna tea
került adó formájában az államkincstárba. Többször próbálkoztak
kivitelének állami monopolizálásával is. A feljegyzések tanúsága
szerint Hangcsou város lakossága rendkívül nagy mennyiségben
ivott teát. Számos különbözõ fajtája volt, ezeket kedvelõi illatok
és ízek érzéki változatai szerint különböztették meg. Hangcsou
környékén csak háromfélét termesztettek: kincses teát, illatok
erdeje teát és fehér felhõk teát, de Közép-Kína tartományaiból
és Szecsuánból is szállítottak ide különféle teákat. A teafélék
között az árkülönbség igen tekintélyes is lehetett. Az utcán vagy
a piacokon kapható tea a 12. század végén csak egy garasba
került, ezzel szemben azok, melyeket divatos teaházakban szol-
gáltak fel, épp olyan drágák voltak, mint némelyik jobb fajtájú
szeszesital. A 13. században élt Vu Ce-mu mûvében, a Meng-
liang luban (A régi fõváros álomszerû ragyogásának elbeszélése)
eleven leírását találjuk a korabeli Hangcsou teaházainak: „A
fõváros, Kajfeng vendéglõiben szokás volt híres képeket kifüg-
geszteni, hogy felkeltsék az arra haladók figyelmét, és becsalogas-
sák a vendégeket. Manapság ugyanezt teszik Hang városában
a teaházak: a helyiségben négy évszak virágait rendezgetik el,
ünnepelt mûvészek festményeit függesztik ki, feldíszítik a
falakat, és újszerû teákat, különleges leveseket árusítanak egész
esztendõben. A téli hónapokban ezenfelül igen finom porított

69
teát, lepényeket, hagymateát, s néha sózott babból készült levest
is árulnak. A forró évszakban ehhez még különlegesség gyanánt
szilvavirágbor járul tojáshabbal, epehólyagot összehúzó ital,
hõség elleni gyógyfüvek és így tovább… A teaházak ma valóságos
virágkiállítást rendeznek, különös fenyõkkel, furcsa ciprusokkal
és más növényekkel. A helyiség falait feldíszítik és kereplõcsat-
togás, énekszó mellett folyik az árusítás. Csak porceláncsészéket
használnak, és lakktálcákon szolgálnak fel, ezüstbõl való csésze
vagy egyéb használati tárgy nem lévén. Az éjszakai piacon s a
fõutcán utcai árusok és házalók járnak kézikocsival, s egy-egy
fõzet teát vagy levest kínálnak az arra haladóknak.
A teaházak (csa-lou) rendszerint a vagyonos családból
származó ifjaknak, a különbözõ hivatalok szolgálatból érkezõ
tisztviselõinek stb. a találkozóhelyei, akik hangszereken játszanak
és mindenféle dalokat meg nótákat énekelnek. Ezeket a teaháza-
kat nevezik „függõ cégtáblásoknak”. Az emberek egyáltalán
nem a teaivás kedvéért járnak teaházba, és nem is a levesekért;
mivel azonban a tea az ürügy, sok pénzt lehet keresni vele. Bizo-
nyos teaházak a háziszolgák találkozóhelyei, másutt a munkások
és a különbözõ céhekbe tartozó kézmûvesek jönnek össze.”
(BALÁZS 146-47)
Nagy mennyiségben fogyasztva a tea is mámorít, ezért az iro-
dalmárok mûveket alkottak dicsõítésére, odáig merészkedve,
hogy összehasonlították a tea és a bor érdemeit. Egy ilyen vetél-
kedésrõl olvashatunk a Tunhuangból elõkerült, a Szung-kor ele-
jén, 970-ben készült A tea és a bor vetélkedése (Csa csiu lun)
címû pien-ven mûfajú prózaversben, melynek szerzõje Jen Haj-
csen. Az általunk választott rövid idézetben a tea ekként dicsõíti
önönmagát:

A növények növényérõl,
virágáról szólok néktek.
Csipegetik a levelét,
sarját szintúgy: kincset érnek.
Egyszer hívják teafûnek,
máskor illatos nedûnek.
Hordják adóba urakhoz,
a császárhoz kedvességnek;
ha beérik, mindjárt viszik.
Nincs nálánál becsre vénebb.
Természettõl híres-neves,
mért dicsérje hát az ének?
(Donga György fordítása)
A tea elõnyei és értékei között mindenképpen meg kell említeni,
hogy – mivel elkészítésekor feltétlenül fel kell forralni a nem
mindig túl tiszta vizet – állandó és állhatatos fogyasztása haté-

70
kony védelmet jelentett a járványok ellen. Ez pedig nem csak
régmúltra érvényes, de manapság is fennáll.
A tea-szakirodalom tekintetében a Szung-kor nem marad le a
Tang-dinasztia mögött. A számon tartott hét jelentõsebb mû kö-
zött azonban természetesen a Lü Jüéhez hasonlóan átütõ erejû,
a késõbbi korokban is inspirálóan ható alkotást nem találunk.
A Ming- (1368–1644) és a Csing-dinasztia (1644–1911) ide-
jén a teatermelés mértéke egyre növekedett, a teaivás szokása
sohasem látott méreteket öltött. Kifinomult élvezete kötelezõen
hozzátartozott az arisztokraták mindennapjainak manírjához,
éppen úgy, mint a köznép hétköznapi szokásaihoz. A mûvészi
tökélyre fejlesztett kultuszához hozzájárultak a remekbe készült
porceláncsészék, kannák stb. Ezen kiegészítõ kellékek nem ke-
vésbé fontosnak számítottak, mint maga a tea. Errõl tanúskodik
Cao Hszüe-csin (1715?–1764?) regényében, a Vörös szoba álmá-
ban olvasható részlet is: „Végre aztán az apáca talált két megfele-
lõ teásedényt a két lány számára. Az egyik értékes régi ónserleg
volt a Szung-korszakból, amint azt a belevésett felirat tanúsította:
»A Szung-dinasztia Jüan-feng idõszakának ötödik évében, a
negyedik hónapban, Szu Tung-pót beválasztják a Han-lin Aka-
démiába.« A háromlábú füles serleg tehát nyilvánvalóan a híres
költõ, Szu Tung-po tulajdona volt valaha. Az apáca ezt a serleget
Pao-csaj elé tette. A másik teásedény, mely ugyancsak fémbõl
készült, egy patrára, azaz olyan alamizsnás csészére hasonlított,
amilyeneket kolduló buddhista szerzetesek használtak, csak
kicsit kisebb volt. Felirata még sokkal régibb eredetre engedett
következtetni. Mert a pecsétírás jellegzetes jegyeivel, melyek
lehulló gyöngycseppek benyomását keltik, a csészére a követ-
kezõt írták: »Ven Csiao, aki a rinocérosz-szarvat meggyújtotta.«
A csésze tehát valószínûleg Ven Csiao tulajdona volt, a keleti
Csin-dinasztia egyik irodalmi és politikai hírességéé, akitõl a
hagyomány szerint az a pompás ötlet származott, hogy egy folyó
mélyét meggyújtott és a vízbe alábocsátott rinocérosz-szarvval
világította meg. Az apáca ezt az emlékezetes edényt Kék Drága-
kõ elébe tette. Végül aztán egy saját maga által naponta használt
szép zöld nefritcsészét is teletöltött, és odanyújtotta Pao-jünek.
Pao-jü csalódott volt.
– Unokanõvéreim elé ilyen csodálatos, régi ritkaságot teszel,
nekem pedig valami közönséges, hétköznapi edénnyel kell
megelégednem. Hát hogyne, hiszen unokanõvéreim különleges
egyéniségek, én pedig csak hétköznapi valaki vagyok – biggyesz-
tette le tréfásan a száját.
– Ezt te hétköznapi edénynek nevezed? – vetette ellene sértõ-
dött hangon az apáca. – Igazán nem szeretnék szerénytelen lenni,
de azt hiszem, nálatok odahaza nem lehetne ilyen hétköznapi
edényt felhajtani.
– Kitüntetõ közelségedben persze köznapi semmiségekké

71
válnak az olyan elismert drágaságok, mint amilyen az arany, a
gyöngy vagy a nefrit – helyesbítette szavait gálánsan Pao-jü.
Erre az apáca újra megbékült, s Pao Jüt valami különös, torz
alakú kupával kárpótolta, melyet kígyó módra sokszorosan teker-
gõzõ, görcsös bambuszgyökérbõl fontak, s amelyet most az õ
számára keresett elõ. Pao-jü az apáca kedvenc teáját, melyet
ebbõl a hatalmas tengerkupából szürcsölt, páratlannak találta, s
el nem fáradt áradozó dicséretében.
– Ez a tea is idei esõvízzel készült? – tudakolta Kék Drágakõ.
Az apáca megvetõ mosolyra húzta száját.
– Itt derült ki, milyen hétköznapi az ilyen magatokfajta ember
– mondta. – Az ilyenek még a teavíz minõségét se tudják ízre
megállapítani! Azt a vizet, amelybõl ezt a teát fõztem, öt évvel
ezelõtt, amikor még a Sikoron Égetett Tömjénfüst Sötét Karikái-
nak Templomában idõztem, behavazott szilvavirágok havából
nyertem. A havat abban a szellemfejekkel díszített kékmázas
korsóban gyûjtöttem, a korsót pedig érintetlenül õriztem öt éven
át a föld mélyében. Csak most a nyáron ástam ki, s most fordul
elõ másodszor, hogy ebbõl a drága készletbõl teát készítek. Hogy
is tételezheted fel, hogy közönséges idei esõvízzel elérhetõ volna
az a tiszta, finom zamat, mely ennek sajátja.” (CAO 298-300)
A tea európai sikerét megelõzték azok a beszámolók, melyek-
kel a Kínában járt európaiak szolgáltak. Ezek közül az egyik
leghitelesebb a 16. századból Matteo Ricci, olasz jezsuita tudó-
sítása a korabeli, Ming-kori Kínáról. Mûvének azon fejezetében,
melyben az Európa számára ismeretlen termékeirõl értekezik,
így ír: „az egyik egy gyümölcstelen fácskáról származik, mely-
nek leveleibõl a ciat [csa] készítik, egy arrafelé, s a környezõ
vidékeken nagy becsben tartott dolgot, melynek élvezete
Kínában nem õsrégi, hiszen betûje [ti. írásjegye] nem található
meg a klasszikus könyvekben; ezért aztán meglehet, hogy ez
a cserjefajta a mi erdeinkben is fellelhetõ. Leveleit tavasszal
szedik, árnyékban szárítják és forró vízzel fõzetet készítenek
belõle, melybõl jó sokat fogyasztanak, mert kortyolgatása élve-
zetes, jó kedélyállapotot biztosít és segíti az emésztést, forrón
isszák, és mondhatni egész álló napon át. Így aztán nemcsak
étkezésekkor, hanem minden alkalommal, ha vendég érkezik, az
elsõ dolog, amivel fogadják: egy csésze cia, hogy igyon, majd
így folytatják tovább, ha pedig soká maradna, három vagy négy
alkalommal is kínálják. Igen sok fajtája létezik, egyik fensége-
sebb a másiknál; épp ezért fontja [libra sic!] egy, két vagy akár
három tallért is ér.
Japánban drágább, a legfinomabbakért tíz, tizenkét tallért is
elkérnek. Ám elkészítése egynémely dologban eltér a kínaitól;
mert Japánban a leveleket õrlik, akár a lisztet, aztán minden
csészébe egy vagy két kiskanálnyit hintenek és ilyeténképpen, a
vízzel együtt isszák meg. Kínában egy melegvizes edénybe fél

72
unciányit tesznek a levelekbõl, és abból a vízbõl isznak, a leve-
leket pedig az edényben hagyják.” (RICCI III.32.26. o. Ny. B.
fordítása)
Egy másik helyen Ricci kiváló megfigyelõ, elemzõ képessé-
geirõl tesz tanúbizonyságot, amikor is kiemeli a forró italok, így
a tea élettani szempontból jótékony hatását: „Mindenkor forró
italokat fogyasztanak, még nyár közepén is, legyen az akár az õ
cia-fõzetük, bor vagy bármely folyadéknemû dolog; mely úgy
tûnik az egészségnek felettébb jót tesz. Épp ezért magas kort
élnek meg, és hetven-nyolcvan esztendõsen is életerõsebbek,
mint a mieink. S gondolom ezért, hogy nem szenvednek kõ- és
homokbajokkal, miként oly gyakran a mieink Európában, akik
minduntalan hideget isznak.” (RICCI VII.128.76. o. Ny. B. fordí-
tása) A 18. századra tehetõ a tea világkarrierjének megindulása.
Annak ellenére, hogy az elsõ teát a Holland Kelet-indiai Társaság
hozta Európába, a tea fogyasztása mégis Angliában lett általá-
nos, így érthetõ, hogy a 18. századtól kezdve õk uralták a világ
teakereskedelmét. Akkoriban a teát speciálisan kiképzett vitor-
lás hajókon szállították Európába. Ez azonban nem kedvezett a
tea minõségének. A hajókon uralkodó kátrányszag, a tenger sós
levegõje és a szakszerûtlen csomagolás kedvezõtlenül befolyá-
solta a tea érzékeny aromáját. A 19. században már ólommal
bélelt, jól záródó ládákban szállították a teát, így a károsodás
megszûnt. A kereskedelem mellett azonban az európaiak meg-
próbálkoztak a termeléssel is. Az angolok 1748-ban Asszám
környékén vadon termõ teafákat találtak. Az angol gyarmati
adminisztráció azonnal nagy gondot fordított a teaültetvények
elterjesztésére és a vadon termõ cserjék nemesítésére. Kínából is
szállítottak ide nemesített, mezõgazdasági mûvelésre alkalmas
fajokat, azonban erõfeszítéseik szolid eredménye is csak 1832-
ben mutatkozott meg. Elsõ teaszállítmányuk – amely mindössze
207 kg volt – pedig csak 1838-ban érkezett meg Angliába.
A megfeszített munka eredményeként az 1870-es években az
indiai ültetvények már szép hasznot hajtottak a briteknek. Az
angolok kezdeti nehézségeihez természetesen nagy mértékben
hozzájárult, hogy a kínaiak oly féltve õrizték titkukat a teater-
mesztés fortélyát illetõen, hogy azt a 18. században még nem
sikerült kideríteni. A kínaiak gondosan ügyeltek rá, hogy a világ
e téren tapasztalható tudatlansága meg is maradjon. Errõl tanús-
kodnak azok az akvarellek, amelyeket Rennes város 1746-ban
meghalt bírósági elnökének magángyûjteményében találtak.
Ezek szemléletes képsorozat formájában mutatják be a teater-
mesztéssel kapcsolatos fõbb munkafolyamatokat – ahogy azt a
kínaiak az európaiakkal el akarták hitetni. Ebben az albumban
elõször is parasztok láthatók, amint egy szûzföldet tisztítanak
meg a fatönköktõl és villákkal irtanak ki apró termetû, kutyákhoz
hasonló furcsa állatokat. Egy másik képen a tea oly meredek

73
sziklákon nõ, hogy emberek nem is érik el, épp ezért idomított
majmokkal szüretelik le. Végül talán a legnagyobb félrevezetés
az a kép, amelyen a kínaiak egy szorosban vadlovakat ejtenek
foglyul, és ölnek le, kibelezik õket, majd belsõ részeikbõl
valamilyen nedvet nyernek, amelyet rögtön rá is szórnak a teára,
hogy ezzel adják meg annak felülmúlhatatlan illatát. Mindez
arra szolgált, hogy megértessék az európaiakkal: ha el is jutnak
valaha odáig, hogy teát termesszenek hazájukban, akkor sem
tudják majd soha megfelelõen kezelni e kényes, gondos kínai
kezek áldozatos munkáját igénylõ növényt (BOULNOIS 162).
Az újkori teakultusz Kínában a 15. századtól kezdve alakult
ki, s azóta a kínaiak szinte változatlan formájában hódolnak e
szenvedélynek. A tea és a kínaiak mára elválaszthatatlan kap-
csolatáról Lin Jü-tang ekként ír a Mi kínaiak címû mûvében:
„Hanem a teaivás önmagában is mûvészet. Sok embernél úgyszól-
ván kultusszá emelkedik. Külön könyvek szólnak a teaivásról,
mint ahogy vannak könyvek a tömjénrõl, a borról, vagy a díszí-
tésül szolgáló sziklákról. A teaivás valamennyi ilyen természetû
emberi találmánynál erõsebben jellemzi nemzetünk mindennapi
életét s létrehozta a teaház intézményét, amely körülbelül meg-
felel a közönségesebb nyugati kávéháznak. Az emberek teáznak
otthon és a teaházban, egyedül és társaságban, bizottsági ülése-
ken és pörös ügyek elintézése közben. Teáznak reggeli elõtt és
éjfélkor. Egy teáskannával a kínai akárhol is boldog tud lenni.
Általános szokás ez, és nincs semmiféle káros hatása, egészen
ritka esetek kivételével, – például az én szûkebb hazámban, ahol
a hagyomány szerint egyes emberek anyagilag tönkreteázzák
magukat. Ezt csak rendkívül drága teával tehették meg, de az
átlagos tea olcsó s az átlagos kínai teát egy herceg is megihatja.
A legjobb tea enyhe zamatú s valami utóíze van, amely egy-két
perc múlva jelentkezik, amikor kémiai hatása megkezdõdött a
nyálmirigyekben. Az ilyen jó tea mindenkit jó kedélyre hangol.
Hiszem, hogy meghosszabbítja a kínaiak életét, mert emésztésü-
ket elõsegíti és fenntartja nyugodt kedélyüket.” (Lin 345-346)
Szintén Lin Jü-tanghoz, ezúttal a Bölcs mosoly címû
könyvéhez fordulhatunk akkor is, ha magát a kínai teaszertartást
– amely magába foglalja a víz kiválasztását, a tea elkészítését és
elfogyasztását – kívánjuk megismerni. Mint azt késõbb látni
fogjuk, Lu Jü Teáskönyve igen nagy hatást gyakorolt a kínai
teázás alapjaira, és maga Lin Jü-tang is több helyütt felidézi Lu
Jü mûvének egy-egy passzusát: „A tea tehát szimbóluma a földi
tisztaságnak s készítése a legkényesebb tisztaságot követeli meg
a leszedéstõl, a szárítástól és eltevéstõl befõzéséig és megivásáig,
mert könnyûszerrel elronthatja a piszkos kéz vagy piszkos csésze
legkisebb érintése is. Élvezése ennélfogva olyan légkörbe való,
ahol a bujaság minden mutogatása vagy sejtetése számûzve van
az ember szeme elõl és gondolataiból. Az énekes-leányok tár-

74
saságát végtére is borivás, nem pedig teaivás közben élvezi az
ember s ha ezek a leányok méltók arra, hogy teát igyunk velük,
akkor már ahhoz az osztályhoz tartoznak, amelyet a kínai költõk
és tudósok kedvelnek.
Ne feledjük, hogy a Csa lu szerint „a tea élvezésének lényege
színének, illatának és zamatának méltánylásában rejlik s készí-
tésének alapelvei: finomság, szárazság és tisztaság.” A csönd és
nyugalom szükséges tehát ezeknek a tulajdonságoknak méltány-
lásához, mert arra csak az olyan ember képes, aki „hûvös fejjel
nézi a forró világot”.
Ezért tehát nem is beszélve az elõkészítés végtelen korrektsé-
gérõl és tisztaságáról, a teáról író kínaiak mindig hangoztatták,
hogy személyesen kell felügyelnünk a tea fõzésére, vagy mivel
ez természetesen kényelmetlen, két férficselédet külön rá kell
nevelni erre a munkára. A teát rendszerint külön kis tûzhelyen
fõzik, benn a szobában vagy közvetlen közelében, távol a kony-
hától. A férficselédeket úgy kell szoktatni, hogy a teát gazdájuk
jelenlétében készítsék el s megtartsák a tisztaság szabályait, a
csészéket minden reggel kimossák (és ne kendõvel töröljék ki),
kezüket sûrûn mossák és tartsák tisztán a körmüket. Igazi hoz-
záértõk azonban külön élvezetnek tekintik a tea személyes elké-
szítését. A tea készítése és megivása anélkül, hogy olyan merev
rendszerré fejlõdött volna, mint Japánban, mindig oly mûvelet,
amelyben szeretõ gyönyörködés, jelentõség és elõkelõség találko-
zik össze. Valóban, a teaivás fele gyönyörûsége a tea elkészítése.
Rendszerint ablak elé állítják a tûzhelyet s jó kemény faszén
ég benne. A házigazda érzi a maga fontosságát, amikor a tûzhe-
lyet legyezgeti s látja az üstbõl felszálló gõzt. Módszeresen
elrendez egy tálcán egy kis kannát és négy pici csészét, amely
rendszerint kisebb egy kis kávéscsészénél. Ügyel, hogy ezek
rendben álljanak, odaviszi a tealevelekkel teli cinedényt a tálca
közelébe s készen tartja, közben beszélgetve vendégeivel, de nem
oly élénken, hogy kötelességeirõl megfeledkezzék. Visszafor-
dul, hogy a tûzhelyet nézze s mihelyt az üst zümmögni kezd,
nem mozdul el tõle, hanem legyezgeti a tüzet, erõsebben, mint
eddig. Esetleg abbahagyja, hogy levegye az üst fedõjét, megnéz-
ze az alján megjelenõ apró buborékokat, aztán újra visszateszi a
fedõt. Ez az „elsõ forrás”. Figyelmesen hallgatja a szelíd züm-
mögés erõsödését, amíg „bugyborékolássá” nem válik s az üst
oldalán apró buborékok nem jelennek meg, amit szakszerûen
„második forrásnak” neveznek. Ekkor figyeli leggondosabban a
gõzt, amely a teaüst száján kitör s pontosan a „harmadik forrás”
elõtt, amikor a víz már úgy bugyborékol, „mint a tornyosuló
hullámok”, leveszi az üstöt a tûzrõl s a kannát kívül-belül lefor-
rázza a forró vízzel, azonnal beleteszi a megfelelõ mennyiségû
tealevelet és befõzi a teát. Az ilyenfajta teát igen erõsre fõzik.
A kis kanna tartalma alig felel meg négy feketekávés-csészének

75
s egyharmadáig tele van tealevéllel. Minthogy a levelek mennyi-
sége ilyen nagy, a teát azonnal kitöltik a csészékbe és rögtön
megisszák. Ezzel a kanna már ki is ürült, az üstöt friss vízzel töl-
tik meg, ismét a tûzre állítják, hogy a második kannát megfõzze.
Voltaképpen a második kannát tekintik a legjobbnak; az elsõt
tizenhárom esztendõs leányhoz szokták hasonlítani, a másodikat
tizenhat esztendõs édes teremtéshez, a harmadikat asszonyhoz.
A hozzáértõk elméletben nem helyeslik ugyanazoknak a levelek-
nek harmadik leforrázását, de a valóságban az emberek igyekez-
nek megférni az „asszonnyal”.
Amit itt elmondtam, az pontos leírása egy bizonyos fajta tea
készítésének, ahogy szûkebb hazámban láttam, – Észak-Kínában
nemigen ismerik ezt a mûvészetet. A kínaiak általában nagyobb
teáskannákat használnak s a tea ideális színének egy tiszta, halvány-
aranysárga színt tekintenek, sohasem az angol tea sötétvörös
színét.
Az igazi teakedvelõ önmagáért is élvezi a tea elkészítését,
mint például Caj Hsziang, aki öregkorában nem ihatott teát, de
ragaszkodott a teakészítés mindennapos szokásához. Volt egy
másik tudós is, név szerint Csou Ven-fu, aki naponta hatszor
készített és ivott teát, megszabott órákban, hajnaltól estig s kan-
náját úgy szerette, hogy halálakor magával temettette el.
A tea élvezésének mûvészete és technikája tehát a követke-
zõkbõl áll: mindenekelõtt a teát, minthogy igen könnyen szív
magába idegen zamatot, mindvégig a legnagyobb tisztasággal
kell kezelni, távol tartani bortól, tömjéntõl, más illatos anyagoktól
s olyan emberektõl, akik ilyenekkel foglalkoznak. Másodszor
hûvös, száraz helyen kell tartani s nedves évszakok idején
a használatra szánt mennyiséget külön kis edényekben (legjobb a
cinedény), a tartalékot pedig csak szükség esetén szabad kibon-
tani s ha mégis megnedvesedik, enyhén pirítani kell lassú tûzön,
födetlenül s állandó legyezgetés közben, nehogy a levelek meg-
sárguljanak vagy elfakuljanak. Harmadszor: a teakészítés
mûvészetének fele, hogy jó kemény vizet szerezzünk; a hegyi
forrásvíz a legjobb, utána a folyóvíz következik s csak harmad-
sorban a kútvíz; a vízvezeték vize, ha hegyek közül jön, kielégítõ.
Negyedszer: egy csésze finom tea méltánylásához csöndes bará-
tok kellenek s azokból is kevés egyszerre. Ötödször: a tea
megfelelõ színe általában a halvány-aranysárga, minden sötét-
vörös teát tejjel, citrommal vagy borsos mentával kell inni vagy
akármivel, ami szörnyû erõs ízét ellensúlyozza. Hatodszor: a
legjobb teának „utóíze” van, amit körülbelül fél perccel megivása
után érzünk, amikor kémiai alkatrészei már hatottak nyálmiri-
gyeinkre. Hetedszer: a teát frissen kell készíteni és tüstént
meginni s jó teának nem szabad soká állni a kannában. Nyolcad-
szor: a víznek éppen a forráspontjáig kell eljutni. Kilencedszer:
tilos minden hamisítószer, ámbár egyéni árnyalatok megenged-

76
hetõk, ha szeretjük valami idegen zamat enyhe hozzákeveredését
(például jázmin vagy kasszia). Tizedszer: a legjobb tea zamata
a finom „kisbabahús-zamat”. (LIN 222-224)
A Ming- és a Csing-dinasztia idején tengernyi teatermesztési,
teázási kézikönyv látott napvilágot. Ekkoriban már a korábbi
szerénynek számító (az eddigi könyvek ritkán haladták meg a
pár ezer írásjegynyi terjedelmet) mûvek mellett monumentálisnak
ható leírások születtek. Ezek közül is kiemelkedik a Liu Jüan-
csang szerkesztésében 1669-ben kiadott Tea története (Csa si),
melynek érdeme nem annyira terjedelmében rejlik (noha a 33 000
írásjegyet tartalmazó két kötetével és harminc fejezetével, az
addigi legterjedelmesebb mûnek mondható, amely a témában
született), hanem, hogy a Tang-kor óta megjelent valamennyi
alkotást igyekezett összegyûjteni. Az elsõ kötetében a tea erede-
tével, feldolgozásával, tárolásával és a teafajtákkal foglalkozó
leírások kaptak helyet, míg a másodikban olyan írásokat találunk,
melyek a tea fõzéséhez használatos víz minõségével, kiválasztá-
sával, a forralással stb. kapcsolatosak. 1734-ben Lu Ting-can
megírta a Kiegészítés a Teáskönyvhöz (Hszü Csa csing) címû
mûvét, melynek nem titkolt célja, hogy a Lu Jü által ismertetett
tudnivalókat kiegészítse az azóta eltelt majd egy évezred tapasz-
talatával, melyet ezen a területen szereztek. Mûvét Lu Jühöz ha-
sonlóan 3 kötetre és 10 fejezetre osztotta, csakhogy annak közel
tízszeres terjedelmében, mintegy 70 ezer írásjegyben.

LU JÜ ÉS A TEÁSKÖNYV
Lu Jü (733–804) lelencként csöppent abba a világba, amely késõbb,
a „Tea apostolaként” vagy a „Tea isteneként” ismerte meg, és
tiszteli õt a mai napig.
Életét a Tang-dinasztia újabb történetének (Hszin Tang su), a
Tang-kori tehetségek története (Tang caj-ce csuan) címû fejeze-
tébõl ismerhetjük meg. Lu Jü kitett gyermek volt, aki három-
esztendõsen került a Fucsou tartománybeli Csingli városban (ma
Hupej tartomány Tienmen városa) található Lung-kaj buddhista
kolostorba, ahol is Cse-csi apát vette õt pártfogásába. Nevét is
az apáttól kapta, aki a Változások könyve (Ji csing) segítségével
jóslatot kért a gyermek életének további alakulásáról. A jóslat
eredményeképpen az 53. hexagramm állt össze, amely a csien
’fokozatos haladás’ nevet viseli. A hexagramm vonásainak
magyarázatában pedig többek között ez olvasható: „A vadliba
(hong) lassan a part (lu) felé tart, tollait (jü) szertartási táncok-
hoz lehet használni.” Az apát e mondatból választotta a gyermek
számára a Lu Jü nevet, amely a jóslat ’szárazföld, part’ jelentésû
lu-jára és a toll jelentésû jü-ére utal. Lu Jü élete során több nevet
használt, gyakorta felbukkan még a Hong-csien név is, amely a
’vadlibára’ és a hexagramm nevére, a ’fokozatos haladásra’ utal.

77
 Az éles eszû gyermek buddhista nevelésben részesült, és
kilenc évesen már szútrákat recitált. Feltehetõen a kolostorban
ismerte és kedvelte meg a teaivás szokását is, amely ekkorra a
buddhista szerzetesek mindennapjainak elválaszthatatlan részét
képezte. A kolostorban töltött gyermekévei alatt bizonyára keve-
set tudott a külvilág dolgairól, illetve koráról, pedig a Tang-dinasz-
tia (618 – 907) uralta majd három évszázad Kína politikailag és
kulturálisan is az egyik legjelentõsebb korszaka. Felvirágzik a
kereskedelem. Kína az akkori világ leghatalmasabb birodalma,
fõvárosa, Csangan pedig talán a világ legnagyobb városa. Ekkorra
tehetõ a kínaiak elsõ jelentõs találkozása a világgal. A Tang-
birodalomban megfordulnak az arab, szír, szogd, iráni, zsidó,
japán, koreai, indiai kereskedõk, utazók, aki éppúgy megis-
mertetik Kínát számos új termékkel, mint új vallásokkal.
Tizenkét esztendõsen aztán, ráunva a kolostori életre, titok-
ban megszökik és egy vándor színjátszótársulathoz szegõdik,
ahol kitanulja a színészmesterséget, és vásári csepûrágóként
keresi kenyerét. Tehetségével itt is gyorsan kitûnik, még néhány
vígjátékot is ír, mint például a Vicces beszélgetéseket (Hszüe
tan), melyek mára elvesztek. Egy 746-ban rendezett ünnepség
alkalmával, Fucsou kormányzója, Li Csi-vu felfigyel a tizennégy
esztendõs Lu Jü tehetségére és kinevezi a helyi színjátszók veze-
tõjének, sõt elhatározza, hogy a reményteljes ifjú taníttatását is
vállalja. Így kerül Lu Jü a Huomen-hegyen élõ Cou mesterhez.
Lu Jü huszonkét esztendõs, amikor 755-ben kirobban az An Lu-
san vezette lázadás, amely nyolc évre felforgatta a birodalom
nyugalmát, és romba döntötte Kína jelentõs részét. A lázadás
véget vet a Tang-birodalom virágzásának is. A felkelõ An Lu-
san tábornok elfoglalta Lojang városát és császárrá kiáltatta ki
magát. A legitim császár délre menekült, és fia javára lemondott
a trónról.
A felfordulás éveiben Lu Jü is, mint számos kortársa a Jangcén
átkelve délre menekül. Ez idõ tájt több versében is megénekli az
ország szenvedését, sanyarú állapotát. 760-ban a mai Csöcsiang
tartomány területén található egykori Tiaohsziben telepedik le.
Itt a világtól visszavonultan, szinte szerzetesi magányban tölti
napjait, csak legközelibb barátaival tartja a kapcsolatot. Barátai
közt számos költõt, buddhista és taoista szerzetest találunk.
Gyakorta látták õt egyszerû vászonköpenyben, szalmapapucsban
a hegyek közt kóborolni, miközben dalolgatott, vagy épp budd-
hista szútrákat kántált. Ezen magányos évei alatt fejlesztette
tökélyre a teázás ceremóniáját is, hiszen ekkor, huszonnyolc
éves kora körül fejezi be fõmûvét, a Teáskönyvet (Csa csing),
amelyet saját bevallása szerint több év kutatásai és tanulmányai
elõztek meg.
Lu Jü Tiaohsziben töltött és az ezt követõ éveirõl keveset
tudunk. A feljegyzések szerint többször ajánlottak neki magas

78
hivatalnoki állást, de ezt sohasem fogadta el. Élete végén vissza-
tért Csinglibe, ahol 804-ben, hetvenegy évesen érte a halál.
Noha Lu Jü Teáskönyvével került be a halhatatlanok kínai
panteonjába, már kortársai is elismerték elvitathatatlan irodalmi
és tudományos érdemeit. Kiváló poéta volt, aki emellett éppoly
otthonosan mozgott a geográfia, a meteorológia, az asztronómia
és a botanika területén, mint a filozófia és az irodalom számos
mûfajában. Ezekben a témákban számos mûvet is írt, melyek
egy része ma is olvasható.
Lu Jü mûve, a több mint ezerkétszáz esztendeje íródott Teás-
könyv a világ elsõ, és máig a legértékesebb átfogó alkotása a
teázásnak és teához kapcsolódó szokásoknak. Lu Jü könyve
címéül a ’tea’ (csa) szó mellett a csinget választotta, amely jóval
több jelentést takar, mint amit mi a címben szereplõ ’könyv’-vel
érzékeltetni tudunk. A csing nem csupán könyv, jóval több annál,
a ’könyvek könyve’. Az elsõ csingek a konfucianizmus szent,
kanonizált könyvei, az olyanok mint a Változások könyve (Ji
csing), a Dalok könyve (Si csing) az Írások könyve (Su csing)
stb. Ekkortól kezdve a kanonizált könyvek gyûjtõneveként hasz-
nálták, így pl. a buddhista szútrákat éppúgy csingnek nevezik,
mint a taoizmus szent írásainak gyûjteményét, de még a Biblia
kínai nevében is megtaláljuk. Ezen valóban jelentõs alkotásokon
túl azonban a kínaiak, e kánon-formában foglalták össze minda-
zon fontosnak tartott szokásaikat, szenvedélyeiket, melyek talán
számunkra sokkal profánabbak, mint a vallás vagy filozófia külön-
bözõ területei. Így aztán léteznek csingek a kövekrõl, kõgyûjtés-
rõl, a tücsöktartásról, a galambászatról, az aranyhaltartásról, a
füstölõszerekrõl stb.
Lu Jü a valamivel több, mint hétezer írásjegybõl álló mûvét
három kötetre (csüan) osztotta, amely további tíz fejezetet (csie)
tartalmaz. A kötetként fordított csüant nem a mi felfogásunk
szerinti kötetként kell érteni. A 8. században a könyvek, írásbeli
alkotások legfõbb hordozója a papír és a selyem vagy vászon
volt, amelyet ekkor még nem lapokból álló könyvformában terjesz-
tettek, hanem tekercsbe feltekerve került az olvasókhoz. A csüan
eredeti jelentése tekercs. Lu Jü esetében ez úgy érthetjük, hogy
mûvét három tekercs terjedelemben készítette el, amelyek közül
az elsõ tekercs tartalmazta az elsõ három fejezetet, a második a
negyedik fejezetet, a harmadik pedig az ötödik-tizedik fejezetet.
Lu Jü az elsõ fejezetben a tea eredetérõl, kínai elõzményeirõl,
a vadon termõ teanövényekrõl és lelõhelyeikrõl értekezik.
A második fejezetet a tea szüreteléséhez és a feldolgozásához
szükséges eszközök leírásának szenteli, ügyelve arra, hogy min-
den esetben kitérjen arra, mely anyagok felhasználása javallott,
illetve kerülendõ. Leírásai alapján akár el is lehetett készíteni
a szükséges eszközöket. A harmadik fejezet a tea feldolgozását
tárgyalja, a szürettõl egészen a tárolásig, amely mûveletsoroza-

79
tot Lu Jü hét fázisra különíti el. A negyedik fejezetben, amely a
mû leghosszabb fejezete, hiszen a teljes második tekercs terje-
delmét elfoglalja, a teafõzés majd harminc kellékét taglalja a
szerzõ, minden egyes tárgynak pontos leírását adva az üsttõl
egészen a gyûjtõdobozig, melybe a teázás valamennyi kelléke
tárolható. Az ötödik fejezetben Lu Jü a teafõzés metódusát
fejtegeti, amely egyben a mû irodalmilag legértékesebb része.
Hosszú-hosszú évszázadokon át a Teáskönyv leggyakrabban
idézett részletei is ebbõl a fejezetbõl kerültek ki. A fejezet külö-
nösen értékes szakasza az, amely a teafõzéshez legalkalmasabb
víz kiválasztását taglalja. Ez oly inspirálóan hatott a késõbbi
korok teaszerelmeseire, hogy Lu Jüt idézve, rá hivatkozva külön
hosszabb-rövidebb mûveket szenteltek e témának. A hatodik
fejezetet a teafogyasztásának szenteli Lu Jü, megemlékezve az
addig leghíresebb teamesterekrõl, de szabályszerûen meghatá-
rozza a teáscsészék számát és elhelyezését is, ha különbözõ
számú vendégek körében történne a teázás. A hetedik fejezetben
Lu Jü aprólékos, türelmes filológiai munkával azon történeteket,
verseket válogatta össze, melyek koráig születtek a teázás téma-
körében. Egy-egy mû részletében épp csak említik a teát, míg
másokban valóban központi helyet foglal el a tea, a teázás. E
fejezet érdemeként meg kell említeni, hogy számos mû egykori
létezésérõl csak az alapján van tudomásunk, hogy Lu Jü egy-egy
történet erejéig utalást tesz rá, illetve merít belõle. A nyolcadik
fejezet annak ellenére, hogy a nagy közönség számára a legérdek-
telenebb, szintén hasznos forrása a kínai teatermesztés Tang-
kori epizódjának tudományos rekonstrukciójához. A kilencedik
fejezetben, amely az Általánosságok címet viseli Lu Jü röviden
néhány jó tanáccsal szolgál egészen a szüreteléstõl a tea fogyasz-
tásáig, melyekre érdemes odafigyelni és megszívlelni annak, aki
a tea élvezetének hibátlanul akar hódolni. A záró, tizedik feje-
zetben Lu Jü a tekercsekre kalligrafálva felírt mûvének pontos
elhelyezésérõl ad tanácsot.
Noha mára a Lu Jü által leírtak egy része aktualitását
vesztette, kultúrtörténeti jelentõsége mindenképpen számottevõ.
A Teáskönyv jelentõségét ékesen bizonyítja, hogy a Lü Jüt
követõ ezer esztendõ alatt mintegy fél tucat mû született a Teás-
könyv kiegészítéseként, folytatásaként, de a tengernyi teázással
foglalkozó szakirodalom között szinte alig találni olyat, amely
ne hivatkozna Lu Jüre, vagy ne idézné õt.

* * *
A fordításunk alapjául a Lu Jü Csa csing si cung (l. bibl.) szöve-
ge és Marco Ceresa olasz nyelvû fordításában megjelent (1990)
kétnyelvû kiadás szolgált. A jegyzetek összeállításakor elsõsor-
ban Marco Ceresa gazdag jegyzetapparátusára támaszkodtunk.
Az elõszóban és a mûben emlegetett dinasztiák azonosításához

80
külön táblázatot mellékeltünk. A szakértõ közönség igényeit
kielégítendõ, a szövegben elõforduló személy-, hely-, növény-,
eszköz- és anyagneveket, mûcímeket és mértékegységeket
külön írásjegymutató táblázatban foglaltuk össze, mely remé-
nyeink szerint nem csupán a kínaiul tudók, tanulók számára
nyújthat segítséget.

81
 JEGYZETEK
1
A Pa-hegy (巴山) alatt a Tapasan (大巴山) hegyláncot értjük,
amely Közép-Kínában található. Azonban létezik egy Pa-hegy
Hupej (湖北) tartományban is, amely híres teatermő vidék.
2
A kua-lu (瓜蘆) azonosítása bizonytalan, vagy a Thea sinensis,
L var. macrophylla, vagy a Cecrodendron fortunatum lehet.
Dél-Kínában honos növény, melynek levelei a teáéhoz
hasonlítanak, de annál valamivel nagyobbak.
3
Livistonia chinensis (藏葵 cang-kuj, vagy helyesen 蒲葵 pu-
kuj)
4
A kínai írásjegyek nagy többsége alapvetően két fő részből
tevődik össze. Az egyik a jelzett szóhoz kapcsolódó fogalmi
körre utal, a másik a szó hangalakjára, kiejtésére. Itt az elsőről,
a ‘fű’ (艸) és a ‘fa’ (木) fogalmi gyökökről van szó, hiszen a
tea éppúgy kapcsolható az egyikhez, mint a másikhoz.
5
A kínai nyelv a mai napig a csa (茶) szóval jelöli a teát.
6
Kaj-jüan ven-ce jin-ji. A Tang-dinasztia idején, a Kaj-jüan
korban (713–742) összeállított, mára elveszett, harminc
fejezetes kommentárja klasszikus műveknek.
7
A ‘tea’ fa-gyökkel alkotott írásjegye a 檟 (csia).
8
Pen-cao, teljes címen „Az új füvészkönyv” (Hszin hsziu pen-cao).
659-ben Szu Csing (蘇敬) vezetésével összeállított gyógy-
növénykönyv. Kínában elveszett, töredékes formában Japánból
került elő.
9
A ‘tea’ fű- és a fa-gyökkel együtt alkotott írásjegye a 荼 (tu).
10
Az Er-ja a legrégibb fennmaradt, a Han-dinasztia idején
összeállított írásjegy magyarázó szótár.
11
A tea elnevezései: csa 茶, csia 檟, sö 蔎, ming 茗, csuan 荈
12
L. 67. jegyzet
13
L. 71. jegyzet
14
Su a mai Szecsuan (四川) tartomány régi neve.
15
L. 85. jegyzet
16
A baj-csie (百節) valamennyi izület közös elnevezése.
17
A ti-hu (醍醐) eredetileg a tej többszöri forralása és lefölözé-
se után nyert krémszerű anyagot jelentette. A buddhizmusban
gyakori magasztaló, dicsőítő kifejezés.
18
A hagyomány szerint az „édes harmat” (kan-lu 甘露) az ország-
ban uralkodó harmónia idején hull az égből. A buddhizmusban
(szanszkrit amrta) a buddhák vagy bódhiszattvák könyörületessé-
gére utal, vagy magát Buddha tanát is jelentheti.

82
19
Peakche (Pajcsi), Silla (Hszinluo) és Koguryo (Kaoli) az i.e.
1. században alakult koreai királyságok, a Koreai-félsziget
dél-nyugati, dél-keleti és északi részén. A Tang-dinasztia
idején Silla a másik két királyság fölébe kerülve egyesítette a
félszigetet, dinasztiája i.sz. 935-ig tartott.
20
A ‘hat kórság’ (六疾 liu csi) kifejezés a hat időjárási fajtától
(a szél, a hideg, a forróság, a nedvesség, a szárazság és a tűz)
származható betegségekre utal.
21
Han-su. Az itt szereplő idézet némileg eltér az eredetitől,
amely a 73. fejezetben olvasható.
22
A Han-su egyik kommentátora.
23
A régi kínai nyelvben eredetileg négy zenei hangsúlyt, azaz
szótaghanglejtést (seng聲) különböztettek meg: 1. „sima”
(ping 平); 2. „emelkedő” (sang 上); 3. „elmenő” (csü 去); 4.
belépő (zsu 入). A szavak hangsúlyai, sőt maguk a hangsúlyok
is folyamatosan változtak, azonban írott formában továbbra is
az írásjegyek hagyományos hangsúlyai számítottak. Ez leg-
inkább a verselés miatt volt fontos, amelyben az írásjegyek
hangsúlyaik alapján kerülhettek különböző helyzetekbe.
Ebben a szakaszban a szerző – lévén, hogy a korának meg-
felelő tudományos igénnyel értekezik – a csuan (穿) ‘fűző’
szó hangsúlyára és etimológiájára vonatkozó sajátságokat
elemzi a csaj-csuan (釵釧) ‘melltű és karkötő’ illetve a kuan-
csuan (貫串) ‘összefűzni’ szavak segítségével. A továbbiak-
ban példaként felhozott öt szó, a mo (磨), a san (扇), a tan
(彈), a cuan (鑽) és a feng (縫) jelentései: ‘dörzsöl’,
‘legyező’, ‘golyósíj’, ‘fúr’ és ‘varr’.
24
A régi Kínában nem szoláris, hanem lunáris naptárt hasz-
náltak, azaz a holdévben számoltak, vagyis kb. egy hónap
eltérés mutatkozik. Így a pl. a második holdhónap nagyjából a
mi márciusunkra esik.
25
A Vicia gigantea vagy Vicia angustifolia vagy Osmunda
regalis var. japonica (薇 vej), és a Pteridium aquilinum vagy
Pteris aquilina (蕨 csüe). Mindkét növény meghatározása
bizonytalan bükköny- vagy páfrányfélékről van szó.
26
A régi stílus (ku-ven 古文) a kínai írásjegyek legősibb for-
mája, amelyben a i.e. II. évezred közepétől megjelent jósló-
csont-feliratok (csia-ku-ven 甲骨文) és az ókori bronzfeliratok
(csin-ven 金文) íródtak, és használatban maradtak egészen a
Csin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 206) idejéig, az írásjegyek szab-
ványosításáig, a kispecsétírás (hsziao-csuan 小篆) megjelené-
séig.

83
27
Az ókori jóskönyvben, a Változások könyve (Ji csing 易經)
hatvannégy hexagrammot (kua 卦), azaz hat vonásból álló
jelet tartalmaz, amelyet nyolc fajta három vonásból álló
trigramm változata hoz létre. A trigrammok mindegyikének
megvan a maga szimbolikája, így a kan (坎)-hoz a ‘víz’, a
hszün (巽)-höz a szél, a li (離)-hez pedig a tűz elem kapcso-
lódik.
28
Az öt elem (vu-hszing 五行) a víz, a tűz, a fa, a fém és a föld.
A száz nyavalya (baj-csi 百疾) valamennyi betegség gyűjtő
fogalma.
29
I. sz. 761.
30
A szöveg kínaiul: 伊公羹。陸氏茶. Ji herceg, teljes nevén Ji
Jin (伊尹) a Sang-dinasztiát (i. e. 16.sz. – i. e. 1066) meg-
alapító uralkodó minisztere volt. A Lu úr pedig magát a
szerzőt, Lu Jüt jelöli.
31
A ‘fácán’: csin 禽; a ‘tigris’: hu 虎; a ‘hal’: jü 魚.
32
A mai Kanszu (甘肅) tartomány keleti részén.
33
Az „egyensúly”-ként fordított cseng-ling (正令), illetve a „hő
egyenletesen áramoljék”-ként fordított vu-jüan (務遠)
kifejezések értelmezése bizonytalan. A szakértők vélekedése
élesen eltérő. E helyen a szövegromlás sem elképzelhetetlen,
vagy mára elveszett Tang-kori beszéltnyelvi kifejezésekről
lehet szó. Mi a szövegbe leginkább beileszthető változatot
fogadtuk el, azok közül, amelyeket Marco Ceresa tett közzé.
(Erről bővebben l. CERESA, 99., 100. o. 23., 24. jegyzet.)
34
A mai Csianghszi (江西) és Santung (山東) tartományokban.
35
A mai Csöcsiang (浙江) tartományban található folyók
vidéke. Régtől fogva híres rattan-papír gyártásáról.
36
Két különböző katalpa-fa fajtáról van szó, melyeknek kiváló
minőségük miatt épületek ácsolásától kezdve a fanyomatok
dúcának készítéséig számtalan felhasználási formáját ismerték.
37
A Dal a teáról (Csuan fu) a Csin-dinasztia (265–419) idején
ritmikus prózában (fu 賦) íródott mű, szerzője Tu Jü.
38
Jung-csia (永嘉), i. sz. 307–313.
39
A mai Csöcsiang tartomány keleti részén.
40
A mai Santung tartományban.
41
Híres halhatatlan a 6–7. század idején. A nevében szereplő
„Cinóber-domb” (tan-csiu丹丘) megnevezés a taoista halhatat-
lanok tartózkodási helyére, világára utal. Ilyen néven egyébként
a mai Csöcsiang tartományban is ismerünk egy várost.
42
Körzet a Tang-dinasztia idején, a mai Csöcsiang tartomány
területén. Később a szövegben a helynév csou (州) ‘tartomány’
részét elhagyva, egyszerűen csak Jüe (越)-ként emlegeti a
szerző.

84
43
Körzet, illetve város nevek a Tang-dinasztia idején, Tingcsou,
Jüecsou a mai Hunan (湖南) tartományban, Vucsou a mai
Csöcsiang tartományban, Soucsou a mai Anhuj (安徽) tarto-
mányban, Hungcsou pedig a mai Csianghszi tartományban
találhatók.
44
Porcelán készítéséről híres körzet a mai Hopej (河北) tarto-
mány területén. Később a szöveg a helynév csou (州) ‘körzet’
részét elhagyva, egyszerűen csak Hszing (邢)-ként emlegeti a
szerző.
45
L. 37. jegyzet.
46
Gyakran Ou-nak rövidítik, Jüecsou régi neve (l. 42. jegyz.)
47
L. 35. jegyzet.
48
Utalás egy régi történetre (a Si-suo hszin-jüből), amelyben
Hszü Hszün egy fogadás alkalmával Vu császár (uralk. 266–
290) előtt kijelentette, hogy a felszolgált italoknak „régszolgá-
ló tüzifa ízük van”. Később megbizonyosodtak róla, hogy
tüzifának, melynek lángján az italt készítették, csakugyan egy
ócska szekér rúdját használták.
49
L. 37. jegyzet.
50
A Min-hegy a mai Szecsuan tartományban található.
51
„az első dér leszálta” (suang-csiao 霜郊vagy suang-je 霜野)
kifejezés a hagyományos kínai időszámítás szerint az október
23-án kezdődő időszakot jelöli.
52
A teakészítés metódusával foglalkozó szerzők közül Lu Jü az
egyetlen, aki só hozzáadását javasolja. Nem világos, hogy a
szerző szerint mi indokolná ezt. Laboratóriumi kísérletek
igazolták, hogy nátriumklorid hozzáadása a teát könnyebbé
teszi, aromáját gyengíti (vö. CERESA 124. o. 27. jegyz.). Egyéb
források nem igazolják, hogy a tea sózása a Tang-korban
általános szokás volt-e, vagy csupán Lu Jü ajánlja. Ahogy arra
a szövegben a későbbiekben utalás történik, nem kifejezetten
sós teát kell készíteni, hanem feltehetően csak a teavíz minő-
ségének javítása a cél. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy
Kína egynémely nemzetiségénél (pl. tibeti, nahszi, miao stb.)
máig szokás a teát sóval ízesíteni.
53
Az esszencia (hua 華) kifejezésen a szerző a tea legkiválóbb,
legnemesebb részét, azaz a tea habját érti. Miként a későb-
biekben olvashatjuk, több fajtáját is megkülönbözteti, úgy
mint gyöngyözés (mo 沫) vagy hab (po 餑). Kínaiul mindkét
kifejezés habot jelent. A virág (hua 花) kifejezés pedig az
esszencia egyik lehetséges, jó minőségű állagát jelöli.
54
L. 8. jegyzet.
55
L. 37. jegyzet.

85
56
A szöveg eredeti kommentárja: „A tea legjobb részét nevez-
zük örök ízűnek (csüan-jung 雋永), a csüan ízt, a jung
hosszantartót jelent. Tehát a hosszantartó ízt mondjuk csüan-
jungnak. A Han-dinasztia története szerint (Han-su) Kuaj
Tung egy húszkötetes művet írt Csüan-jung címmel.” Kuaj
Jüan életrajza a Han-su 45. fejezetében olvasható.
57
A csia (檟), a csuan (荈) és a csa (茶) szók mindegyike teát
jelent (vö. 11. jegyz.). A szöveg eredeti kommentárja még
hozzáfűzi: „Egyik forrásunk szerint ha a tea íze keserű, nem
pedig édes, az a csia, ha viszont édes és nem keserű, az a
csuan.” Nem tudni mely forrásműre hivatkozik a szerző.
58
L. 66. jegyzet.
59
A „távoli ős” apai vonalon az ükapánál is távolibb felmenőre
utal, jelen esetben azonban csak udvarias megnevezésként
használja a szerző, lévén, hogy rokonai ismeretlenek voltak.
60
Csangan és Lojang
61
Csing a mai Hupej (湖北) tartományban található egykori
Csingcsoura, a mai Csiangling körzete. Jü teljes nevén Jücsou,
a mai Csungcsing Szecsuanban. A kifejezés annyit tesz
„Hupej és Szecsuan”.
62
Ezen a helyen szövegromlás feltételezhető. A szövegben
használt je egy betegség neve. Minden bizonnyal ez a teának
egy nem szabályos elkészítési módjára utal.
63
A szöveg ezen a helyen következetlen, máig több értelmezése
létezik. Annyi bizonyosan elmondható, hogy a teázás alkalmá-
val páratlan számú vendégnek kell jelen lenni, ezért aztán „a
hat vagy kevesebb” meghatározás a kettő, négy és hat (tehát
páros számú) vendégre utal, akiket úgy kell kezelni, mintha
hárman vagy öten lennének.
64
L. az 5. fejezet és az 56. jegyzet
65
Ez az időszak a kínai gondolkodásban, írásbeliségben mindig
a történelem kezdeteire utal. Fu Xi, Sen Nung és Huang-ti
mitikus uralkodók korszaka, a hagyomány szerint, valamikor
az i. e. III. évezredben. Történetileg sem a személyek, sem a
korszak nem hitelesíthető.
66
Sen Nung mitikus uralkodó, aki az embereket megtanította a
földművelésre, ezért annak isteneként tisztelik. A Csa csing-
ban idézett Ételek könyve című művének keletkezési ideje és
írója ismeretlen, maga a mű mára elveszett.
67
A Csou-béli Ven király fia, Vu király öccse. Az egykori Lu
állam a mai Santung tartomány területén volt, Konfuciusz
szülőhelye.
68
Híres államférfi (? – i. e. kb. 493) a mai Santung tartomány-
ban található egykori Csi fejedelemségben (i. e. 479–502).
69
L. 41. jegyzet.

86
70
A korai Han-dinasztia híres költője (i. e. 179–117), a fu (賦),
prózavers legjelesebb képviselője a kínai irodalomban. A Csa
csingban idézett Fan csiang pien című rövid lexikográfikus
jellegű műve csak idézetekből ismert, mely címét a kezdő sor
első három írásjegyéből kapta. Feltehetően különböző téma-
körök szerint csoportosított katalógusszerű, felsorolásokat
tartalmazó műről lehetett szó, mely elsőként említi a teát mint
gyógynövényt.
71
Filozófus, költő és filológus (i. e. 53 – i. sz. 18), többek között a
műben idézett Tájszótár (Fang jen) szerzője. Az ‘alabárdos’
kifejezés egy magas tisztséget jelöl.
72
Mo Ti (末帝) császár (uralkodott: i. sz. 264–280) személy-
neve.
73
Eredeti neve Vej Jao, akinek történetét Lu Jü a Három
királyság történetéből (Szan-kuo cse) idézi. Titulusa, az
„udvari tanító” (taj-fu太夫), a császári udvar egyik leg-
nagyobb tiszteletben álló címe volt.
74
A Nyugati Csin-dinasztia második uralkodója (uralkodott:
290–306).
75
Költő (271–318). Lu Jü művében az unokaöccséhez írott
levelét idézi, mely a tea gyógyhatásáról is említést tesz.
76
A mai Csiangszu (江蘇) tartomány északkeleti területének
egykori prefektusa, kormánytisztviselője.
77
Az író és költő Csang Caj írói álneve (? – kb. 289). Műveiből
csak igen kevés maradt fenn.
78
A Nyugati Csin-dinasztia fővárosának, Lojangnak a város-
parancsnoka (239–294).
79
?–310. Az „istállómester” (szószerint: „ló csutakoló” hszien-
ma) kifejezés a császári udvar egyik magas méltóságát jelölte.
80
218–293.
81
Co-sze költő (218–293) másik neve. Alig húsz verse maradt
fenn. Lu Jü Gyönyörű lánykáim (Csiao-nü si) című versének
negyvenhat sorából csak tizenkettőt idéz.
82
Lu Na életrajzát a Csin-su 77. fejezete tartalmazza. Vuhszing,
a mai Csöcsiang tartomány egykori kormányzója.
83
Személyéről pontosabbat nem tudunk. A „hivatalnok”-nak
fordított nej-si (內史) kifejezés, feltehetőleg a kamarást jelöli.
84
321–385. Életrajza a Csin-su 79. fejezetében olvasható.
85
Filológus, aki a műben idézet Er-jahoz (l. 10 jegyz.) írt kom-
mentárt (Er-ja csu). Hungnung kormányzójává halála után
nevezték ki.
86
Életrajza a Csin-su 98. fejezetében olvasható (313–374),
ahonnan a Csa csingban olvasható részlet is származik.
87
Tudós, hadvezér (222–284) a Nyugati Csin-dinasztiában (l.
még 37. jegyzet).

87
88
Vukang a mai Csöcsiang tartományban található Vuhszingtől
délnyugatra volt. Tao Kaj-jüe művében, a Kiegészítés a híres
szerzetesek élettörténeteihezből idézett részletben szerepel.
89
Személye azonosítatlan. Pej királyság nagyjából a mai Anhuj-
jal (安徽) azonos. A műben a Szellemek fürkészésének
történetéből kiemelt idézetben szerepel.
90
Személye azonosítatlan. A műben az Istenek és szellemek
történetéből idézett részletben szerepel. Jüjao a mai Csöcsiang
tartományban található Jüjaoval azonos.
91
A Csa csingban idézett Hét intelem (Csi huj) szerzője. Élet-
rajza hiányos. Pejti a mai Senhszi (陝西) tartománybeli Jao
járásnak felel meg.
92
A Csa csingban idézett Szózat az étkekről (Si jao) szerzője.
Életéről nincsenek megbízható források. Tanjang a mai
Nanking régi neve.
93
A Korunk történeteinek új traktáiból idézett részletben sze-
repel. Korában (3–4. század) különböző tisztségeket látott el.
94
A Kiegészítés A szellemek fürkészésének történetéhezből
idézett részletben szerepel. Személyéről nincsenek forrásaink.
Hszüancseng a mai Anhujbeli Hszüancsenggel azonos.
95
A Csa csingban idézett Mesteremberek élete című műben szere-
pel. Tunhuang a mai barlangtemplomairól híres Tunhuanggal
azonos.
96
A műben idézett Furcsaságok kertjében szereplő személy,
nevét máshonnan nem ismerjük. San-körzet a mai Csöcsiang
tartomány Seng-körzet déli részének felel meg.
97
A műben idézett Vuhszingi feljegyzések szerzője. Életéről
keveset tudunk, feltehetően Liu Szung-dinasztia idején (420–
479) élt. Honej, a mai Honan (河南) tartományban található
Csinjanggal azonos.
98
Másnéven Északi Vej. Az Északi és Déli dinasztiák korának
egyik északi dinasztiája 386–534.
99
A műben idézett A kései Vej dinasztia feljegyzéseiben
szerepel. Műveltségéről híres köztisztviselő (464–501), aki
kezdetben a Déli Csi (479–502), majd a Kései Vej-dinasztia
szolgálatában állt.
100
Vagyis a Liu Szung-dinasztia (420–479), egyike a déli dinasz-
tiáknak az Északi és Déli dinasztiák korában. Nem keverendő
össze a 960–1279. fennállt híres dinasztiával.
101
A Hsziao Vu-ti császár (孝武帝) (453–465) nyolcadik fia.
102
Ce-luan bátyja. Fej-ti császár trónralépésekor (465) öccsével
együtt az új uralkodó akarata szerint öngyilkosok lettek.
103
Pao Csao (414–466) a Hat dinasztia korának egyik leg-
híresebb költője. Verseinek gyűjteménye tartalmaz hat verset
nővérétől, Pao Ling-hujtól. Ezek közé tartozik a Lu Jü által

88
 említett Xiang ming fu (Dal az illatos teáról) című is,
melynek szövege azonban nem maradt fenn.
104
A Pakung-hegy („A nyolc herceg hegye”) a mai Anhuj
tartományban található.
105
Két Csi dinasztiát ismerünk a Déli és Északi dinasztiák
korából, az egyik a Déli Csi (479–502), a másik az Északi
Csi (550–577). Ebben az esetben a Déli Csiről van szó.
106
A Déli Csi-dinasztia második császára (482–493). Az ő
végakaratát idézi Lu Jü.
107
A Déli és Északi dinasztiák korából két Liang-dinasztia
ismert, a Déli Liang (502–557) és a Kései Liang (555–587),
jelen esetben a Déli Liang-dinasztiáról van szó.
108
Liu Hsziao-cso (481–539) híres költő és irodalmár a 6.
század első felében. Mára mintegy hatvan verse ismert, Lu Jü
a Csin-béli An herceghez írott köszönő levelét (Hszie Csin
An-vang hsziang mi teng csi) idézi.
109
Tao Hung-csing (452–536) taoista orvosdoktor. A híres Pen-
caohoz (l. 8. jegyz.) egy kommentárgyűjteményt állított
össze. Lu Jü egy mára elveszett művéből idéz, amely a Ca lu
(Mindenféle feljegyzések) címet viseli.
110
Azaz a Tang-dinasztia (618–907).
111
A Tang-dinasztia híres hadvezére.
112
L. 10. jegyzet. Az Er-jat tévesen tulajdonítják Csou herceg
művének.
113
Az Er-ja bővített változata, feltehetően a 3. század első
felében állították össze.
114
A mai Hupej és Szecsuan közti terület.
115
A Tavaszok és őszök (Csun Csiu) címet viseli az egyik
legkorábbi történeti mű.
116
Kristályos kénsavas nátrium (az orvoslás hashajtóként
alkalmazza).
117
Fang jen. A kor különböző dialektusainak szógyűjteménye.
118
A Három királyság korának (220–280) legfontosabb történeti
műve, a Három királyság története, ennek egyik szakasza a
Vu-cse Vej Jao csuan.
119
A Csin csung-hszing su egy mára elveszett, egykor hetven-
nyolc fejezetből álló történeti mű. A Keleti Csin-dinasztia
(317–420) időszakát tárgyalta.
120
A Csin-su hivatalos történeti mű 98. fejezetét idézi Lu Jü.
121
A Szou-sen csi híres anekdota gyűjtemény, melyet Kan Pao
állított össze a Keleti Csin-dinasztia idején.
122
Az eredeti szöveggel összevetve nem egyértelmű, hogy a
beteg feleségét látogatta-e meg, vagy, hogy megbetegítette a
feleségét.

89
123
A Sen-ji csi szerzőjének kiléte és keletkezési ideje máig bi-
zonytalan. Természetfeletti és mitológiai anekdoták gyűjte-
ménye.
124
Jang Hsziung l. 71. jegyzet.
125
Sze-ma Hsziang-zsu másik neve, l. 70. jegyzet.
126
Cseng Cseng és Cso Vang-szun híres kovácsok voltak Vu-ti
császár idején, a Korai Han-dinasztia korában. Cso Vang-
szun Sze-ma Hsziang-zsu apósa volt. Mindkét kovács óriási
vagyonáról volt híres.
127
Egykor két város is létezett Pu néven, az egyik a mai Honan,
a másik a mai Santung tartomány területén. Jüan teljes nevén
Ta Jüan a Közép Ázsiában található egykori Fergana király-
sággal azonos. Csi a mai Santungban található. Jen nagyjából
a mai Hopej tartománynak felel meg. Hengjang esetében
vagy a Heng-hegy déli lejtőjéről vagy a Hopej-béli Csüjang
körzetről lehet szó, mindkét terület körtetermeléséről híres.
Vusang a mai Szecsuánban található. A Nancsung Kína déli
területeinek általános elnevezése. Hszicsi India régi kínai
neve.
128
A Lo-folyó a mai Senhszi tartomány területén ered és a
Sárga-folyóba ömlik. Hotung a mai Sanhszi (山西) tarto-
mánynak felel meg. Lu Santung tartománybeli Csüfu vidéké-
vel azonos. Pasu Szecsuánra utal.
129
A Si lun című műről nincsenek egyéb ismereteink.
130
A mű (Si csi) és a szerzője is azonosítatlan.
131
Si-suo hszin-jü. A történet megértéséhez tudnunk kell, hogy
Zsen Csang, aki északról származott, nem ismerte a Dél-
Kínában (Jangcétől délre) ekkor már oly népszerű teát, így
amikor észreveszi, hogy kérdése döbbenetet keltett, kihasz-
nálja a kiejtésbéli hasonlóságokat. Ugyanis az „első szedésű
tea” és a „meleg” jelentésű szavak, akárcsak a „második
szedésű tea” és a „hideg” jelentésű szavak kiejtése ebben a
korban igen közel esett egymáshoz. Mára ezt a hasonlóságot
nem érzékeljük.
132
Hszü Szou-sen csi.
133
A mai Hupejben található hegy.
134
A Csin Sze-vang-csi si történelmi mű a Keleti Csin-dinasztia
idejéből, amely mára elveszett.
135
A Ji jüan, a rendkívüli és csodás történetek, események
tízfejezetes gyűjteménye, amely az 5. században íródott.
136
A „jiszangi hála” története az ókori történeti műben, a Co-
csuan-ban szerepel. A történet Jiszang városában játszódik,
ahol Csao Tun enni adott az éhes Ling Csönek. Amikor
pedig a Csin-béli Ling herceg csapdát állított Csao Tunnak,
fegyveresei között ott volt Ling Csö is, aki felismevén

90
 egykori jótevőjét, megmentette őt a biztos haláltól. Azóta a
„jiszangi hála” kifejezés azt jelenti „viszonozni egy korábbi
szívességet”.
137
A Kuang-ling csi-lao csuant a Taj-ping jü-lan című gyűjte-
mény 860. fejezete tartalmazza.
138
A Keleti Csin-dinasztia első császára, aki 317–322. uralko-
dott.
139
Ji-su csuan a Csin-dinasztia történetének (Csin-su) 95.
fejezete.
140
Itt nem az Örök Kiválóság (Jung-csia 永嘉) korszakról
(307–303) van szó, hanem az Első Kiválóság (Jüan-csia
元嘉) korszakról (424–453), Ven-ti (文帝) császár uralko-
dása alatt.
141
Itt nem az Örök Fényesség (Jung-ming 永明) korszakról
(483–494) hanem a Nagy Fényesség (Ta-ming 大明)
korszakról (457–465) van szó.
142
A Jiang-si csia-csuant a Taj-ping jü-lan 867. fejezete
tartalmazta, mára csak a címe ismert.
143
A Szung lut szintén a Taj-ping jü-lan 867. fejezete tartalmaz-
ta, szövege mára elveszett.
144
Vang Vejnek Ca si címmel két verse is ismert. Az itt részle-
teiben idézett vers összesen huszonnyolc vessorból áll,
amelynek Lu Jü az utolsó négy sorát idézi. E helyen a tea
növényről van szó, melynek fájából olykor koporsókat is
készítettek.
145
A Hsziang ming fu szövege elveszett.
146
Hszincseng a mai Hszinteng területettel azonos Csöcsiang
tartományban. Jünszung („Felhő-fenyő” 雲松) kifejezés a
korabeli kínai költői nyelv gyakori fordulata.
147
A Hou-vej lu mára ismeretlen mű.
148
A történetből kiderül, hogy az 5–6. században mennyire isme-
retlen volt még a tea Észak-Kínában.
149
A Tung Csün lu című műről nincsenek ismereteink.
150
Hszijang, Vucsang és Lucsiang a mai Hupej tartományban
található Huangkanggal és Ecsenggel illetve az Anhuj-beli
Huocsiuval azonos, Csiling pedig a Csiangszu tartománybeli
Vucsinnak felel meg.
151
A Kun jüan lu tíz fejezetes földrajzi mű, amely a Tang-dinasz-
tia idején íródott, de mára elveszett.
152
A Hszüpu a mai Hszüpuval azonos Hunan tartományban.
153
A Kua ti tu mára elveszett földrajzi mű.
154
A Tang-diansztia idején nem ismerünk Linszuj nevű tarto-
mányt.
155
A Vuhszing csi egy mára elveszett három fejezetes földrajzi mű.
156
A mai Csöcsiang tartománybeli Vuhszinggel azonos.

91
157
Jiling a mai Hupej tartományban található Jicsang körzet régi
neve. A Jiling tu-csing egy mára elveszett földrajzi mű.
158
Az említett négy hegy mind a mai Hupej tartomány területén
található.
159
Jungcsia a mai Csöcsiang tartományban található Jungcsiával
azonos. A Juncsia tu-csing egy mára elveszett földrajzi mű.
160
Huajjin a mai Csiangszu tartománybéli Jin városának felel
meg. A Huajjin tu-csing mára elveszett.
161
Csaling a mai Hunan tartományban található Csalinggal
azonos. A Csaling tu-csing mára elveszett.
162
A Si king az ókorban összeállított népdalok, munkadalok,
himnuszok stb. gyűjteménye, melynek összeállítását a hagyo-
mány Konfuciusznak tulajdonítja. Magyar fordításban
számos kiadása ismert. Az itt idézett két részlet a 35. vers 2.
versszakából való: „Nem fanyar a tu, az íze / mint a
pásztortáska méze.” (Szabó Magda fordítása) és a 237. vers
3. versszakából való: „...tu-fű, kin-fű, mint a színméz.” (Szabó
Magda fordítása).
163
A Csen csung fangról nincsenek ismereteink, feltehetően
orvosi mű lehetett.
164
A Zsu-ce fang mára elveszett, feltehetően gyermekorvosi
traktátus lehetett.
165
A Tang-dinasztia idején kezdetben 10 majd később 15 tarto-
mányra volt felosztva (tao 道) a birodalom, Lu Jü a 15 tartomá-
nyos felosztást írja le. A körzet (csou 州) a tartománynál eggyel
kisebb közigazgatási egység. A vidék (hszien 縣) a körzetnél
eggyel kisebb közigazgatási egység.
166
Sannan a Jangcétól északra eső terület, a mai Szecsuan és
Hunan tartomány területén.
167
Huajnan a mai Huaj-folyó vidéke.
168
Csöhszi (浙西) a mai Csiangszu, Csöcsiang, Anhuj és
Csianghszi tartományok területének egykori neve.
169
Csiennan a mai Szecsuan, Jünnan és Kujcsou (貴州) terü-
letének régi elnevezése.
170
Csötung a mai Csöcsiang tartomány területének a Pujang és
Csücsiang folyóktól nyugatra fekvő része.
171
Csiencsung nagyjából a mai Kujcsou területének felel meg.
172
Lu Jü a 8. fejezet kommentárját a következő szavakkal zárja:
„A következő tizenegy körzet: Sze, Po, Fej, Ji, O, Jüan, Csi,
Fu, Csien, Kuan, Sao és Hsziang teáját nem eléggé ismerem,
noha gyakorta kapok belőlük, ízük pedig kiváló.” A listán
valójában tizenkét körzet szerepel, nem pedig tizenegy, mint
ahogy azt Lu Jü említi, épp ezért a későbbi szerkesztők nagy-
része kihagyja Kuant, hogy kiküszöböljék a következetlen-
séget.

92
173
Csiangnan a mai Csöcsiang, Fucsien, Csianghszi és Hunan
tarományok területének felel meg, illetve a Jangcétól északra
fekvő területek Csiangszuban és Anhujban, Hupej és
Szecsuan egyrésze és Kujcsou északkeleti vidéke.
174
Lingnan a mai Kuangtung (廣東) tartományt foglalta magá-
ban, valamint Kuanghszi (廣西) tartomány nagyrésze tartozott
ide.
175
A tavaszi ünnepsorozat jelentős eseménye a régi Kínában,
amikor is a házi tűzhelyek tüzét a lakóházakból kivitték a
szántóföldekre, jelezvén a mezőgazdasági munkálatok meg-
kezdését.

93
 IDŐRENDI TÁBLÁZAT

Hszia (夏)-dinasztia i. e. 21. sz. – i. e. 16. sz.

Sang (商)-dinasztia i. e. 16. sz. – i. e. 11. sz
Csou (周)-dinasztia i. e. 11. sz. – i. e. 221
Nyugati Csou (西周)-dinasztia i. e. 11. sz. – i. e. 771
Keleti Csou (東周)-dinasztia i. e. 770 – i. e. 221
Tavasz és ősz (春秋) korszak i. e. 770 – i. e. 475
Hadakozó fejedelemségek (戰國) kora i. e. 475 – i. e.221
Csin (秦)-dinasztia i. e. 221 – i. e. 206
Han (漢)-dinasztia i. e. 206 – i. sz. 220
Nyugati Han (西漢)-dinasztia i. e. 206 – i. sz. 24
Keleti Han (東漢)-dinasztia 25–220
A három királyság (三國) kora 220–280
Vej (魏) 220–265
Su (蜀) 221–263
Vu (吳) 222–280
Csin (晉)-dinasztia 265–420
Nyugati Csin (西晉)-dinasztia 265–316
Keleti Csin (東晉)-dinasztia 317–420
Tizenhat állam (十六國) kora 304–439
Déli és Északi (南北) dinasztiák 420–589
Déli (南) dinasztiák 420–589
Szung (宋) 420–479
Csi (齊) 479–502
Liang (梁) 502–557
Csen (陳) 557–589
Északi (北) dinasztiák 386–581
Északi Vej (北魏) 386–534
Keleti Vej (東魏) 534–550
Északi Csi (北齊) 550–577
Nyugati Vej (西魏) 535–557
Északi Csou (北周) 557–581
Szuj (隋)-dinasztia 581–618
Tang (唐)-dinasztia 618–907
Az öt dinasztia (五代) 907–960
Kései Liang (後梁) 907–923
Kései Tang (後唐) 923–936
Kései Csin (後晉) 936–946
Kései Han (後漢) 947–950
Kései Csou (後周) 951–960

94
Szung (宋)-dinasztia 960–1279
Északi Szung (北宋)-dinasztia 960–1127
Déli Szung (南宋)-dinasztia 1127–1279
Jüan (元)-dinasztia 1279–1368
Ming (明)-dinasztia 1368–1644
Csing (清)-dinasztia 1644–1911
Köztársaság (中華民國) 1912–1949

95
 MUTATÓ

Mértékegységek:

arasz cse 赤 = kb. 35,81 cm

csün csün 鈞 = 30 csin = 17,88 kg
font csin 斤 = 596,8 gr
hüvelyk cun 寸 = 1/10 cse = 3,581 cm
köböl tou 斗 = 10 seng = 10,355 liter
láb cse 尺 = 0,3581 m
öl csang 丈 = 10 cse = 3,58 m
mérföld li 里 = 576 méter
négyzethüvelyk fang-cun 方寸 = 12,82 cm2
pint seng 升 = 1,0355 liter
rőf fu 幅 = 0,787 m
ujj fen 分 = 1/10 cun 0,3581 cm
uncia liang 兩 = 1/16 csin = 37,3 gr

Eszközök:

ágy: csuang (床)

állvány: csia-csuang (交床)
bambuszcsipesz: csu-cö (竹策)
csésze: van (碗)
csészetartó kosárka: pen (畚)
csipesz: csia (夾)
doboz: csie (篋); ho (合)
fadorong: mu-vu (木吾)
fejsze: fu (斧)
forró vizes edény: su-jü (熟盂)
fűző: csuan (穿)
fűzőpálca: kuan (貫)
gőzölő: ceng (甑)
gyékény: lej (羸); pang-lang (篣筤); pi-li (芘莉)
hamugyűjtő: huj-cseng (灰承)
háromlábú bronzüst: ting (鼎)
henger: nien (碾)
kalapács: csuj (鎚)
kanál: csie (揭); hszi (犧); pi (匕); sao (杓)
kosár: csü (筥); lan (籃); lung (籠)
láda: csie (篋)

96
lukasztó: csi (棨); csuj-tao (錐刀)
merőkanál: hszi-sao (犧勺); piao (瓢)
mérőkanál: cö (則)
mozsártörő: csu-csiu (杵臼); tuj (碓)
öntőforma: csu (鑄)
pad: csen (砧); cseng (承); taj (臺)
papírtasak: cse-nang (紙囊)
parázstartó: feng-lu (風爐)
piszkavas: tan-csua (炭檛)
polc: csia (架)
présforma: csüan (棬); kuj (規); mo (模)
puttony: csü (筥); jing (籯); lan (籃); lung (籠)
rosta: luo (羅)
sótartó: co-kuj (鹺簋)
sulyok: pien (鞭); pu (撲)
szárítóállvány: csa (柵); csan (棧)
szárítókamra: pej (焙)
szövet: jen (檐); ji (衣)
szűrő: lu-suj (漉水)
tasak: nang (囊)
tárolóedény: jü (育)
tok: nang (囊)
tollseprő: fu-mo (拂末)
tökhéjkanál: pao (匏)
tűzfogóvas: csu (箸); huo-cö (火策)
tűzhely: cao (灶)
üst: fu (釜 vagy 鍑)
vizes csöbör: suj-fang (水方)
zacskó: nang (囊)

Növények:

arkangyalfű: baj-cse (白芷) Angelica anomala

bambusz: csu (竹) Bambusoideae
baracklevelű keserűfű: liao (蓼) Polygonum persicaria
benge: másn. japán benge; ta-cao-li (大皁李) Rhamus japonicus
békalencse: csing-ping (青萍) Lemna paucicostata
birs: mu-kua (木瓜) Cydonia sinensis
bogáncs: fej-lien (蜚廉) Carduus crispus
boroszlán: jüan-hua (芫華) Daphne Genkwa
boróka: kuj (檜) Juniperus chinensis
bors: csiao (椒) Piper nigrum

97
bükköny: másn. királypáfrány vej (薇) Vicia gigantea / V. angustifolia
/ Osmunda regalis var. japonica
canarium: kan-lan (橄欖) Canarium album
cang-kuj pálma: cang(sic!) [pu]-kuj (藏 [pu蒲] 葵) Livistonia
chinensis
ciprus: másn. japánciprus; san (杉) Cryptomeria japonica
cukornád: csö (蔗) Saccharum officinarum
császárfa: tung (桐) Paulownia imperialis
csukóka: sao-jao (芍藥) Scutellaria baicalensis / S. macrantha
dalbergia: tan (檀) Dalbergia hupeana
dió(fa): hu-tao (胡桃) Juglans regia
eperfa: csö (柘) Cudrania triloba
édesgyökér: kan-cao (甘草) Glycyrrhiza glabra
fahéj(fa): kuj (桂) Cinnamomum Loureiri
fehér eperfa: szang (桑) Morus alba
fodrosmályva: kuj-keng (葵羹) Malva verticillata
futótök: hszüan-pao (sic!) (懸豹) [-piao瓢] Cucurbitales
fűz(fa): liu (柳) Salix babylonica
gardénia: cse-ce (梔子) Gardenia florida
gesztenye: li (栗) Castanea vulgaris
ginszeng(gyökér): zsen-sen (人參) Panax ginseng
gyömbér: csiang (薑) Zingiber officinale
gyöngyakác: másn. japánakác; huaj (槐) Sophora japonica
harangvirág: csie-keng (桔梗) Platycodon grandiflorum
illatos hagyma: csiu (韭) Allium odorum
jujuba: cao (棗) Zizyphus vulgaris
kadsura: vu-vej (五味) Kadsura japonica / Schizandra chinensis
kaki-szilva: si (柿) Diospyros kaki
kálmos: csang-pu (菖蒲) Acorus gramineus
karalábé: caj (菜) Brassica oleracea, L. var. gongylodes
kínagyökér: pa-csie (菝揳) Smilax China
koronaliliom: másn. császárkorona; pej-mu (貝母) Fritillaria
köles: ko (棵) Panicum Crusgalli
körte(fa): li (梨) Pirus sinensis
krizantém: csü (菊) Chrysanthemum sinense
kua-lu teafa: kua-lu (瓜蘆) Thea sinensis, L var. macrophylla /
Cecrodendron fortunatum
kuan-bors: kuan-csiao (莞椒) Xanthoxylum Ala-tum
lókörmű martilapu: kuan-tung (款冬) Tussilago farfara
lótusz: másn. tündérrózsa; ho (荷) Nelumbo nucifera
magnólia: mu-lan (木蘭) Magnolia obovata
menta: po-ho (薄荷) Mentha arvensis
myrica: jang-mej (楊梅) Myrica rubra

98
narancs(fa): másn. királynarancs; csü (橘) Citrus nobilis / C. japonica
őszibarack(fa): tao (桃) Prunus Persica
papíreperfa: ku (穀) Broussonentia papyrifera
parásfa: nie-lou (蘗蔞) Phellodendron amurense
pálma(fa): ping-lü (栟櫚) Chamaerops excelsa
pásztortáska: csi-caj (薺菜) Capsella Bursapastoris
perilla: szu (蘇) Perilla nankinensis / P. ocimoides
pu-kuj pálma: pu-kuj (蒲葵) Livistonia chinensis
saspáfrány: csüe (蕨) Pteridium aquilinum / Pteris aquilina
sisakvirág: vu-huj (烏喙) Aconitum uncinatum
som(fa): csu-jü (茱萸) Cornus officinalis
spárga: tien-men-tung (天門冬) Asparagus lucidus
szamárkenyér: lou-lu (漏蘆) Echinops dahuricus / E. sphaerocephalus
szegfűszeg: ting-hsziang (丁香) Eugenia caryophyllata / Charyophyllus
aromaticus
szilva(fa): jüan-li (元李) Prunus communis
szivarfa: másn. trombitafa; ce (梓), csiu (楸) Catalpa Kaempferi /
C. Bungei
szőlő: paj-lien (白斂) Vitis serjanifolia
tea: csa (茶), csia (檟), csuan (荈), ming (茗), sö (蔎), tu (荼)
Camellia sinensis
téli hagyma: cung (蔥) Allium fistulosum
tök: hu (瓠) Lagenaria vulgaris
tölgy: li (櫪) Quercus serrata
tölgyfa: csou (椆) Quercus
trombitafa: másn. szivarfa; ce (梓), csiu (楸) Catalpa Kaempferi /
C. Bungei
tuja: paj (柏) Thuja orientalis
tündérfátyol: csang-hszing (昌荇) Nymphoides peltata
tündérrózsa: csun (蓴) Brasenia peltata
üröm: csin-cao (芩草) Artemisia Stellriana
vadalma: naj (柰) Pirus Malus
vadrózsa: csiang-vej (薔薇) Rosa multiflora / R. indica
vízigesztenye: ling (菱) Trapa natans

Személynevek:

Ce-luan 子鸞
Ce-sang 子尚
Co Sze 左思
Csang Caj 張載
Csang Csing 長卿

99
Csang Meng-jang 張孟陽
Cseng (Cseng) 裎(鄭)
Csen Vu 陳務
Csin Csing 秦精
Csing herceg 景公
Cso (Vang-sun) 卓(王孫)
Csou herceg 周公
Fa Jao 法瑤
Fu Hszian 傅咸
Fu Hszün 傅巽
Jao 瑤
Jang 楊
Jang alabárdos 楊執戟
Jang Hsziung 楊雄
Jang mester 楊子
Jen-ce 晏子
Jen Jing 晏嬰
Jen Si-ku 顏師古
Ji herceg 伊公
Ji-szang 翳桑
Jing 嬰
Jü Hung 虞洪
Jüan császár 元帝
Hszia Hou-kaj 夏侯愷
Hszie An(-si) 謝安(石)
Hua To 華佗
Hu Csü-si 壺居士
Huan Ven 桓溫
Huj császár 惠帝
Hung Csün-csü 弘君舉
Kou Nu 苟奴
Kuaj Tung 蒯通
Kuo hivatalnok 郭弘農
Liu 劉
Liu Kun 劉琨
Lu Jü 陸羽
Lu Na 陸納
Lu úr 陸氏
Lu Su 陸俶
Pao Csao 鮑昭
Pao Ling-huj 鮑令暉
San Csien-cse 山謙之
San Tao-kaj 單道開

100
Sen Nung 神農
Sen Taj-csen 沈臺真
Sze-ma Hsziang-zsu 司馬相如
Szun Csu 孫楚
Szun Hao 孫皓
Tao Hung-csing 陶弘景
Tao Kaj-jüe 道該說
Tan Cse 譚濟
Tan-csiu-ce 丹丘子
Tu Jü 杜毓 (vagy 預)
Vang Szu 王肅
Vej Jao 韋曜
Vu császár 武帝
Zsen Csan 任瞻
Zsen Jü-csang 任育長

Helynevek:

Ancsi 安吉
Ankang 安康
Cicsou 澤州
Csaling 茶陵
Csangcseng 長城
Csangcsou 常州
Csangcsou 長洲
Csangming 昌明
Csetö-templom 至德寺
Csi 齊
Csiangling 江陵
Csiangnan 江南
Csiangning 江寧
Csiangtung 江東
Csicsou 蘄州
Csicsou 吉州
Csiencsou 建州
Csihszicsang 其西昌
Csincsou 金州
Csiencsung 黔中
Csiennan 劍南
Csientang 錢塘
Csinniu 金牛
Csing 荊

101
Csingcseng 青城
Csingcsou 荊州
Csiu Lung 九龍
Csiungcsou 邛州
Csöhszi 浙西
Csötung 浙東
Csung-hegy 鍾山
Csuomu-hegy 啄木嶺
Csüan-hegy 圈嶺
Csün-hegy 君山
Csüsuj-templom 曲水寺
Ecsou 鄂州
Fejcsou 費州
Fejjün-templom 飛雲寺
Feng 豐
Fenting-hegy 鳳頂山
Fucsou 福州
Hancsou 漢州
Hangcsou 杭州
Hengcsou 衡州
Hengjang 恒陽
Hengsan 衡山
Hszia 峽
Hsziacsou 峽州
Hsziacsuan 峽川
Hsziangcseng 襄城
Hsziangcsou 襄州
Hsziangcsou 象州
Hsziaosan 小山
Hszicse 西極
Hszicseng 西城
Hszinan 新安
Hszingcsou 邢州
Hszüancseng 宣成
Hszüancsou 宣州
Holung 河隴
Honej 河內
Hupej 湖北
Huajnan 淮南
Huangcsou 黃州
Huangmej 黃梅
Hucsou 湖州
Hungcsou 洪州

102
Hungnung 弘農
Jacsou 雅州
Jangcsou 揚州
Jen 燕
Jicsou 易州
Jicsou 夷州
Jihszing 義興
Jijang 義陽
Jiling 夷陵
Jing 英
Jitu 宜都
Jocsou 幽州
Jü 俞
Jü 榆
Jüan 苑
Jüanan 遠安
Jüancsou 袁州
Jücsang 豫章
Jücsien 於潛
Jüjao 餘姚
Jüecsou 越州
Jüecsou 岳州
Kaoan 高安
Koguryo (Kaoli) 高麗
Kuajcse 會稽
Kuangcsou 廣州
Kuangcsou 光州
Kuangling 廣陵
Kuangsan 光山
Lajcsou 萊州
Langje 瑯琊
Liangcsou 梁州
Linan 臨安
Lingnan 嶺南
Lu 魯
Lucsou 瀘州
Lungan 龍安
Maan-hegy 馬鞍山
Macseng 麻城
Mejcsou 眉州
Miencsou 綿州
Miencsu 綿竹
Min-hegy 岷山

103
Mingcsou 明州
Ming-hegy 名山
Mucsou 睦州
Nancseng 南鄭
Nancsung 南中
Pacsou 巴州
Pa-hegy 巴山
Pajcsang-hegy 百丈山
Pajmao-hegy 白茅山
Pakungsan 八公山
Peakche (Pajcsi) 百濟
Pejti 北地
Pengcsou 彭州
Pengkou 棚口
Pocsou 播州
Pupu-hegy 瀑布山
San 剡
Sancsüan-templom 善權寺
Sanhszi 山西
Sangtang 上黨
Sannan 山南
Sanszang-templom 山桑寺
Saocsou 韶州
Sencsüan 神泉
Sengtang 盛唐
Silla (Hszinluo) 新羅
Siting-hegy 石頂山
Soucsou 壽州
Söcsou 歙州
Su 蜀
Sucsou 舒州
Sucsou 蜀州
Szecsou 思州
Szecsuan 四川
Szucsou 蘇州
Tajcsou 台州
Tajhu 太湖
Tajping 太平
Tancsou 檀州
Tanjang 丹陽
Tanling 丹校
Tingcsou 鼎州
Tunglu 桐廬

104
Tungou 東甌
Tunhuang 燉煌
Tungjang 東陽
Vu 吳
Vucsou 婺州
Vujüan-hegy 婺源山
Vukang 武康
Vusan 巫山
Vuhszing 吳興
Zsuncsou 潤州
Zsusi-templom 儒師寺

A szövegben előforduló művek:

Ca lu 雜錄
Ca si 雜詩
Csa csing 茶經
Csa-ling tu-csing 茶陵圖經
Csen csung fang 枕中方
Csi huj 七誨
Csiang-si csia-csuan 江氏家傳
Csiao-nü si 嬌女詩
Csin csung-hszing su 晉中興書
Csin-su 晉書
Csin Sze-vang-csi si 晉四王起事
Csuan fu 荈賦
Er-ja 爾雅
Er-ja csu 爾雅注
Fan csiang pien 凡將篇
Fang-jen 方言
Jen-ce Csun-csiu 晏子春秋
Ji-jüan 異苑
Ji-ling tu-csing 夷陵圖經
Ji-su csuan 藝術傳
Jung-csia tu-csing 永嘉圖經
Han-su 漢書
Hou-vej lu 後魏錄
Hsziang ming fu 香茗賦
Hszie Csin An-vang
hsziang mi teng csi 謝晉安王餉米等啟
Hszin hsziu pen-cao 新修本草
Hszü Ming-szeng csuan 續名僧傳

105
Hszü Szou-sen csi 續搜神記
Huaj-jin tu-csing 淮陰圖經
Kaj-jüan ven-ce jin-ji 開元文字音義
Kua ti tu 括地圖
Kuang-ja 廣雅
Kuang-ling csi-lao csuan 廣陵耆老傳
Kun jüan lu 坤元錄
Pen-cao 本草
Sen-ji csi 神異記
Si csi 食忌
Si csing 食經
Si hszi 食檄
Si king 詩經
Si lun 食論
Si-suo hszin-jü 世說新語
Szan-kuo cse 三國志
Szou-sen csi 搜神記
Szung-lu 宋錄
Taj-ping jü-lan 太平御覽
Teng Csengtu lou si 登成都樓詩
Tung Csün lu 桐君錄
Vucse Vej Jao csuan 吳志韋曜傳
Vu-hszing csi 吳興記
Zsu-ce fang 孺子方

Nyersanyagok:

agyag: tu (土)
bronz: tung (銅)
cserép: ce (瓷); sa (沙); va (瓦)
ezüst: jin (銀)
fa: mu (木)
géz: sa (紗)
gipsz: man (墁)
gyorsvas: csi-tie (急鐵)
háncs: pi (皮)
jáde: jü (玉)
hamu: csin (燼)
homok: sa (沙)
korongozott agyag: jün-ni (運泥)
kovácsoltréz: su-tung (熟銅)
kovácsoltvas: tuan-tie (鍛鐵)

106
kő: si (石)
lakk: csi (漆)
nyersréz: seng-tung (生銅)
nyersvas: seng-tie (生鐵); csing-tie (精鐵)
papír: cse (紙)
porcelán: ce (瓷)
rattan: teng (籐)
selyem: csien (縑)
só: jen (鹽)
madártoll: niao-jü (鳥羽)
tüzifa: hszin (薪)
vas: tie (鐵)
(vékony)selyem: csüan (絹)

107
 IRODALOM
Balázs, Étienne. Gazdaság és társadalom a régi Kínában.
(Ford.: Ecsedy Ildikó) Budapest. Európa Könyvkiadó. 1976.
Blofeld, John. The Chinese Art of Tea. Boston. Shambala
Publications Inc. 1985.
Boulnois, Luce. A Selyemút. (Ford.: Litván György) Budapest.
Kossuth Könyvkiadó. 1972.
Cao Hszüe-csin. A vörös szoba álma. (Ford.: Lázár György)
Budapest. Európa Könyvkiadó. 1964.
Carpenter, Francis Ross (ford.). The Classic of Tea. Boston-
Toronto. Little Brown and Co. 1974.
Ceresa, Marco (ford.). Lu Yu: Il canone del tè. Milano. Leonardo
Editore s.r.l. 1990.
Csen Cung-mao陳宗懋 (szerk.). Csungkuo csa csing 中國茶經
(Kínai teáskönyv). Sanghaj. 1994.
Csen Tung-ta 陳東達. Jin csa cong-heng tan 飲茶縱橫談
(Beszélgetés a teázásról széltében-hosszában). Peking 1986.
Csu Csi-fa 竺濟法. Ming-zsen csa si 名人茶事 (Híres emberek
teatörténetei). Sanghaj. 1992.
Gernet, Jacques. Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén
1250-1276. (Ford.: Gyáros Erzsébet) Budapest. Gondolat. 1980.
Jao Caj-fan 姚在藩 (szerk.). Csa-je csia-kung 茶葉加工 (A tealevél
feldolgozása). Peking. 1985.
Horváth Iván, Dr. Teázóknak való. Budapest. Mezőgazdasági
Kiadó 1985.
Lin Yutang. Mi kínaiak. (Ford.: Benedek Marcell) Budapest.
Révai. 1943.
Lin Yutang. A bölcs mosoly. (Ford.: Benedek Marcell) Buda-
pest. Révai. 1944.
Lu Jü 陸羽. Csa csing 茶經 (Teáskönyv). Peking. 1985.
Needham, Joseph. Science and Civilisation in China. Vol. 6.
Biology and Biological Technology. Part III. Agro-Industries
and Foresty by Christian Daniels – Nicholas K. Menzies.
Cambridge. University Press. 1996.
Okakura Kakudzó. Teáskönyv. (Ford.: Nemes Ágnes) Budapest.
Terebess Kiadó 2003.
Okakura Kakuzo. Teakönyv. (Ford.: Magyar László András)
Budapest. Édesvíz Kiadó 1998.
Ricci, Matteo. Storia dell’introduzione del Cristianesimo in
Cina I-III. (Szerk.: P. M. D’Elia) Roma. Reale Accademia
dello Stato 1942.
Vang Ling 王玲. Csungkuo csa ven.hua 中國茶文化 (Kínai
teakultúra). Peking. 1992.

108
 FÜGGELÉK
A Csa csing eredeti kínai szövege

109
 茶經
陸羽撰
一之源
茶者，南方之嘉木也，一尺二尺，乃至數十尺。其巴山峽
川有兩人合抱者，伐而掇之，其樹如瓜蘆，葉如梔子，花
如白薔薇，實如栟櫚，葉如丁香，根如胡桃。其字或草，
或從木，或草木並。其名一曰茶，二曰檟，三曰<艸設>，
四曰茗，五曰荈。其地：上者生爛石，中者生櫟壤，下者
生黃土。凡藝而不實，植而罕茂，法如種瓜，三歲可采。
野者上，園者次；陽崖陰林紫者上，綠者次；筍者上，牙
者次；葉卷上，葉舒次。陰山坡穀者不堪采掇，性凝滯，
結瘕疾。茶之用，味至寒，飲最宜精行儉德之人，若熱渴
、凝悶、腦疼、目澀、四支煩、百節不舒，聊四五啜，與
醍醐、甘露抗衡也。采不時，造不精，雜以卉，莽飲之成
疾，茶累也。亦猶人參，上者生上黨，中者生百濟、新羅
，下者生高麗。有生澤州、易州、幽州、檀州者，藥無效
，況非此者！設服薺<艸尼>，使六疾不瘳。知人參累，則
茶累盡矣。

二之具
一曰籃，一曰籠，一曰筥。以竹織之，受五升，或一鬥、
二鬥、三鬥者，茶人負以采茶也。無用<穴犮>者，釜用唇
口者。甑，或木或瓦，匪腰而泥，籃以簞之，篾以系之。
始其蒸也，入乎簞，既其熟也，出乎簞。釜涸注於甑中，
又以穀木枝三亞者制之，散所蒸牙筍並葉，畏流其膏。杵
臼，一曰碓，惟恒用者佳。規，一曰模，一曰棬。以鐵制
之，或圓或方或花。承，一曰台，一曰砧。以石之，不然
以槐、桑木半埋地中，遣無所搖動。簷，一曰衣。以油絹
或雨衫單服敗者之，以簷置承上，又以規置簷上，以造茶
也。茶成，舉而易之。芘莉，一曰羸子，一曰<三赤，軀二
赤五寸，柄五寸，以篾織，方眼如圃，人土羅闊二赤，以
列茶也。棨，一曰錐刀，柄以堅木之，用穿茶也。撲，一
曰鞭。以竹之，穿茶以解茶也。焙，鑿地深二尺，闊二尺
五寸，長一丈，上作短牆，高二尺，泥之。貫，削竹之，
長二尺五寸，以貫茶焙之。棚，一曰棧，以木構於焙上，
編木兩層，高一尺，以焙茶也。茶之半幹升下棚，全幹升
上棚。穿，江東淮南剖竹之，巴川峽山紉谷皮之。江東以
一斤上穿，半斤中穿，四兩五兩小穿。峽中以一百二十斤
上，八十斤中穿，五十斤小穿。字舊作釵釧之“釧”，字或
作貫串，今則不然。如磨、扇、彈、鑽、縫五字，文以平
聲書之，義以去聲呼之，其字以穿名之。育，以木制之，
以竹編之，以紙糊之，中有隔，上有覆，下有床，傍有門
，掩一扇，中置一器，貯煻煨火，令然，江南梅雨時焚之
以火。

110
三之造
凡采茶，在二月三月四月之間。茶之筍者生爛石沃土，長
四五寸，若薇蕨始抽，淩露采焉。茶之牙者，發于叢薄之
上，有三枝四枝五枝者，選其中枝穎拔者采焉，其日有雨
不采，晴有雲不采。晴采之，蒸之，搗之，拍之，焙之，
穿之，封之，茶之幹矣。茶有千萬狀，鹵莽而言，如胡人
靴者蹙縮然，犎牛臆者廉簷然，浮雲出山者輪菌然，輕拂
水者涵澹然。有如陶家之子羅，膏土以水澄泚之。又如新
治地者，遇暴雨流潦之所經，此皆茶之精腴。有如竹籜者
，枝幹堅實，艱於蒸搗，故其形者，至葉凋，沮易其狀貌
，故厥狀委萃然，此皆茶之瘠老者也。自采至於封七經目
，自胡靴至於霜荷八等，或以光黑平正，言嘉者，斯鑒之
下也；以皺黃坳垤言佳者；鑒之次也。若皆言嘉及皆言不
嘉者，鑒之上也。何者？出膏者光，含膏者皺，宿制者則
黑，日成者則黃，蒸壓則平正，縱之則坳垤，此茶與草木
葉一也，茶之否臧，存於口訣。

四之器
風爐：風爐以銅鐵鑄之，如古鼎形，厚三分，緣闊九分，
令六分虛中，致其圬墁，凡三足。古文書二十一字，一足
雲“坎上巽下離於中”，一足雲“體均五行去百疾”，一足雲
“聖唐滅胡明年鑄”。其三足之間設三窗，底一窗，以通漏
燼之所，上並古文書六字：一窗之上書“伊公”二字，一窗
之上書“羹陸”二字，一窗之上書“氏茶”二字，所謂“伊公
羹陸氏茶”也。置墆曰離；其一格有彪焉，彪者，風獸也，
畫一卦曰巽；其一格有魚焉，魚者，水蟲也，畫一卦曰坎
。巽主風，離主火，坎主水。風能興火，火能熟水，故備
其三卦焉。其飾以連葩、垂蔓、曲水、方文之類。其爐或
鍛鐵之，或運泥之，其灰承作三足，鐵柈台之。筥：筥以
竹織之，高一尺二寸，徑闊七寸，或用藤作，木楦，如筥
形，織之六出，固眼其底，蓋若利篋口鑠之。炭撾：炭撾
以鐵六棱制之，長一尺，銳一豐，中執細頭，系一小展，
以飾撾也。若今之河隴軍人木吾也，或作鎚，或作斧，隨
其便也。火筴：火筴一名箸，若常用者圓直一尺三寸，頂
平截，無蔥台勾鎖之屬，以鐵或熟銅制之。鍑：鍑以生鐵
之，今人有業冶者所謂急鐵。其鐵以耕刀之趄煉而鑄之，
內摸土而外摸沙土。滑于內，易其摩滌；沙澀於外，吸其
炎焰。方其耳，以正令也；廣其緣，以務遠也；長其臍，
以守中也。臍長則沸中，沸中則末易揚，末易揚則其味淳
也。洪州以瓷之，萊州以石之，瓷與石皆雅器也，性非堅
實，難可持久。用銀之，至潔，但涉於侈麗。雅則雅矣，
潔亦潔矣，若用之恒而卒歸於銀也。交床：交床以十字交
之，剜中令虛，以支鍑也夾：夾以小青竹之，長一尺二寸
，令一寸有節，節已上剖之，以炙茶也。彼竹之筱津潤於
火，假其香潔以益茶味，恐非林谷間莫之致。或用精鐵熟

111
銅之類，取其久也。紙囊：紙囊以剡藤紙白厚者夾縫之，
以貯所炙茶，使不泄其香也。碾：碾以橘木之，次以梨、
桑、桐柘臼，內圓而外方。內圓備於運行也，外方制其傾
危也。內容墮而外無餘木，墮形如車輪，不輻而軸焉，長
九寸，闊一寸七分，墮徑三寸八分，中厚一寸，邊厚半寸
，軸中方而執圓，其拂末以鳥羽制之。羅合：羅末以合蓋
貯之，以則置合中，用巨竹剖而屈之，以紗絹衣之，其合
以竹節之，或屈杉以漆之。高三寸，蓋一寸，底二寸，口
徑四寸。則：則以海貝蠣蛤之屬，或以銅鐵竹匕策之類。
則者，量也，准也，度也。凡煮水一升，用末方寸匕。若
好薄者減之，嗜濃者增之，故雲則也。水方：水方以椆木
、槐、楸、梓等合之，其裏並外縫漆之，受一鬥。漉水囊
：漉水囊若常用者，其格以生銅鑄之，以備水濕，無有苔
穢腥澀。意以熟銅苔穢、鐵腥澀也。林棲穀隱者或用之竹
木，木與竹非持久涉遠之具，故用之生銅。其囊織青竹以
卷之，裁碧縑以縫之，紐翠鈿以綴之，又作綠油囊以貯之
，圓徑五寸，柄一寸五分。瓢：瓢一曰犧杓，剖瓠之，或
刊木之。晉舍人杜毓《荈賦》雲：“酌之以匏。”匏，瓢也
，口闊脛薄柄短。永嘉中，餘姚人虞洪入瀑布山采茗，遇
一道士雲：“吾丹丘子，祈子他日甌犧之餘乞相遺也。”犧
，木杓也，今常用以梨木之。竹筴：竹筴或以桃、柳、蒲
、葵木之，或以柿心木之，長一尺，銀裹兩頭。鹺簋：鹺
簋以瓷之，圓徑四寸。若合形，或瓶或罍，貯鹽花也。其
揭竹制，長四寸一分，闊九分。揭，策也。
熟盂：熟盂以貯熟水，或瓷或沙，受二升。碗：碗，越州
上，鼎州次，婺州次，嶽州次，壽州、洪州次。或者以邢
州處越州上，殊不然。若邢瓷類銀，越瓷類玉，邢不如越
一也；若邢瓷類雪，則越瓷類冰，邢不如越二也；邢瓷白
而茶色丹，越瓷青而茶色綠，邢不如越三也。晉·杜毓《荈
賦》所謂器擇陶揀，出自東甌。甌，越也。甌，越州上口
唇不卷，底卷而淺，受半升已下。越州瓷、嶽瓷皆青，青
則益茶，茶作白紅之色。邢州瓷白，茶色紅；壽州瓷黃，
茶色紫；洪州瓷褐，茶色黑：悉不宜茶。畚：畚以白蒲卷
而編之，可貯碗十枚。或用筥，其紙帕，以剡紙夾縫令方
，亦十之也。劄：劄緝栟櫚皮以茱萸木夾而縛之。或截竹
束而管之，若巨筆形。滌方：滌方以貯滌洗之餘，用楸木
合之，制如水方，受八升。滓方：滓方以集諸滓，制如滌
方，處五升。巾：巾以絁之，長二尺，作二枚，玄用之以
潔諸器。具列：具列或作床，或作架，或純木純竹而制之
，或木法竹黃黑可扃而漆者，長三尺，闊二尺，高六寸，
其到者悉斂諸器物，悉以陳列也。都籃：都籃以悉設諸器
而名之。以竹篾內作三角方眼，外以雙篾闊者經之，以單
篾纖者縛之，遞壓雙經作方眼，使玲瓏。高一尺五寸，底
闊一尺，高二寸，長二尺四寸，闊二尺。

112
五之煮
凡灸茶，慎勿於風燼間灸，正，候炮出培塿狀，蝦蟆背，
然後去火五寸，卷而舒則本其始，又灸之。若火幹者，以
氣熟止；日幹者，以柔止。其始若茶之至嫩者，茶罷熱搗
葉爛而牙筍存焉。假以力者，持千鈞杵亦不之爛，如漆科
珠，壯士接之不能駐其指，及就則似無禳骨也。灸之，則
其節若倪，倪如嬰兒之臂耳。既而承熱用紙囊貯之，精華
之氣無所散越。候寒末之其火用炭，次用勁薪。其炭曾經
燔灸，膻膩所及，及膏木敗器不用之。古人有勞薪之味，
信哉！其水，用山水上，江水中，井水下。其山水，揀乳
泉石地慢流者上，其瀑湧湍漱勿食之，久食令人有頸疾。
又多別流於山谷者，澄浸不泄，自火天至霜郊以前，或潛
龍畜毒於其間，飲者可決之以流其惡，使新泉涓涓然酌之
。其江水，取去人遠者。井取汲多者。其沸如魚目，微有
聲一沸，緣邊如湧泉連珠二沸，騰波鼓浪三沸，已上水老
不可食也。初沸則水合量，調之以鹽味，謂棄其啜餘，無
乃■■而鍾其一味乎？第二沸出水一瓢，以竹筴環激湯心，
則量末當中心，而下有頃勢若奔濤，濺沫以所出水止之，
而育其華也。凡酌置諸碗，令沫餑均。沫餑，湯之華也。
華之薄者曰沫，厚者曰餑，細輕者曰花，如棗花漂漂然于
環池之上。又如回潭曲渚，青萍之始生；又如晴天爽朗，
有浮雲鱗然。其沫者，若綠錢浮于水渭，又如菊英墮於鐏
俎之中。餑者以滓煮之。及沸則重華累沫，《荈賦》所謂“
煥如積雪，燁若春艸敷”，有之。第一煮水沸，而棄其沫之
上，有水膜如黑雲母，飲之則其味不正。其第一者雋永，
或留熟以貯之，以備育華救沸之用。諸第一與第二第三碗
，次之第四第五碗，外非渴甚莫之飲。凡煮水一升，酌分
五碗，乘熱連飲之，以重濁凝其下，精英浮其上。如冷則
精英隨氣而竭，飲啜不消亦然矣。茶性儉，不宜廣，則其
味黯澹，且如一滿碗，啜半而味寡，況其廣乎！其色緗也
，其馨■也。其味甘也；不甘而苦，荈也；啜苦咽甘，茶也
。

六之飲
翼而飛，毛而走，去而言，此三者俱生於天地間。飲啄以
活，飲之時，義遠矣哉。至若救渴，飲之以漿；蠲憂忿，
飲之以酒；蕩昏寐，飲之以茶。茶之飲，發乎神農氏，間
于魯周公，齊有晏嬰，漢有揚雄、司馬相如，吳有韋曜，
晉有劉琨、張載遠、祖納、謝安、左思之徒，皆飲焉。滂
時浸俗，盛于國朝，兩都並荊俞間，以比屋之飲。飲有粗
茶、散茶、末茶、餅茶者，乃斫，乃熬，乃煬，乃舂，貯
於瓶缶之中，以湯沃焉，謂之■茶。或用蔥、薑、棗、橘皮
、茱萸、薄荷之等，煮之百沸，或揚令滑，或煮去沫，斯
溝渠間棄水耳，而習俗不已。於戲！天育萬物皆有至妙，

113
人之所工，但獵淺易。所庇者屋屋精極，所著者衣衣精極
，所飽者飲食，食與酒皆精極之。茶有九難：一曰造，二
曰別，三曰器，四曰火，五曰水，六曰炙，七曰末，八曰
煮，九曰飲。陰采夜焙非造也，嚼味嗅香非別也，膻鼎腥
甌非器也，膏薪庖炭非火也，飛湍壅潦非水也，外熟內生
非炙也，碧粉縹塵非末也，操艱攪遽非煮也，夏興冬廢非
飲也。夫珍鮮馥烈者，其碗數三；次之者，碗數五。若坐
客數至，五行三碗，至七行五碗。若六人已下，不約碗數
，但闕一人而已，其雋永補所闕人。

七之事
王皇炎帝。神農氏。周魯周公旦。齊相晏嬰。漢仙人丹丘
子。黃山君司馬文。園令相如。楊執戟雄。吳歸命侯。韋
太傅弘嗣。晉惠帝。劉司空琨。琨兄子兗州刺史演。張黃
門孟陽。傅司隸鹹。江洗馬充。孫參軍楚。左記室太沖。
陸吳興納。納兄子會稽內史俶。謝冠軍安石。郭弘農璞。
桓揚州溫。杜舍人毓。武康小山寺釋法瑤。沛國夏侯愷。
餘姚虞洪。北地傅巽。丹陽弘君舉。安任育。宣城秦精。
敦煌單道開。剡縣陳務妻。廣陵老姥。河內山謙之。後魏
琅琊王肅。宋新安王子鸞。鸞弟豫章王子尚。鮑昭妹令暉
。八公山沙門譚濟。齊世祖武帝。梁·劉廷尉。陶先生弘景
。皇朝徐英公勣。《神農·食經》：“茶茗久服，令人有力
、悅志”。周公《爾雅》：“檟，苦茶。”《廣雅》雲：“荊
巴間采葉作餅，葉老者餅成，以米膏出之，欲煮茗飲，先
灸，令赤色，搗末置瓷器中，以湯澆覆之，用蔥、薑、橘
子芼之，其飲醒酒，令人不眠。”《晏子春秋》：“嬰相齊
景公時，食脫粟之飯，灸三戈五卯茗萊而已。”司馬相如《
凡將篇》：“烏啄桔梗芫華，款冬貝母木蔞，芩草芍藥桂漏
蘆，蜚廉雚菌荈詫，白斂白芷菖蒲，芒消莞椒茱萸。”
《方言》：“蜀西南人謂茶曰葭。”《吳志·韋曜傳》：“孫
皓每饗宴坐席，無不率以七勝限。雖不盡入口，皆澆灌取
盡，曜飲酒不過二升，皓初禮異，密賜茶荈以代酒。”《晉
中興書》：“陸納吳興太守，時衛將軍謝安常欲詣納，納兄
子俶怪納，無所備，不敢問之，乃私蓄十數人饌。安既至
，所設唯茶果而已。俶遂陳盛饌珍羞必具，及安去，納杖
俶四十，雲：‘汝既不能光益叔父，柰何穢吾素業？’”
《晉書》：“桓溫揚州牧，性儉，每燕飲，唯下七奠，拌茶
果而已。”《搜神記》：“夏侯愷因疾死，宗人字苟奴，察
見鬼神，見愷來收馬，並病其妻，著平上幘單衣入，坐生
時西壁大床，就人覓茶飲。”劉琨《與兄子南兗州刺史演書
》雲：“前得安州幹薑一斤、桂一斤、黃芩一斤，皆所須也
，吾體中潰悶，常仰真茶，汝可置之。”傅咸《司隸教》曰
：“聞南方有以困蜀嫗作茶粥賣，簾事打破其器具。又
賣餅於市，而禁茶粥以蜀姥何哉！”《神異記》：“餘姚人
虞洪入山采茗，遇一道士牽三青牛，引洪至瀑布山曰：‘予

114
丹丘子也。聞子善具飲，常思見惠。山中有大茗可以相給
，祈子他日有甌犧之餘，乞相遺也。’因立奠祀。後常令家
人入山，獲大茗焉。”
左思《嬌女詩》：“吾家有嬌女，皎皎頗白皙。小字紈素，
口齒自清曆。有姊字惠芳，眉目粲如畫。馳騖翔園林，果
下皆生摘。貪華風雨中，倏忽數百適。心茶荈劇，吹噓對
鼎曆。”張孟陽《登成都樓詩》雲：“借問楊子舍，想見長
卿廬。程卓累千金，驕侈擬五侯。門有連騎客，翠帶腰吳
。鼎食隨時進，百和妙且殊。披林采秋橘，臨江釣春魚。
黑子過龍醢，果饌逾蟹蝑。芳茶冠六情，溢味播九區。人
生苟安樂，茲土聊可娛。”《傳巽七誨》：“蒲桃、宛柰、
齊柿、燕栗、峘陽黃梨、巫山朱橘、南中茶子、西極石蜜
。”弘君舉食檄：寒溫既畢，應下霜華之茗，三爵而終，應
下諸蔗、木瓜、元李、楊梅、五味橄欖、懸豹、葵羹各一
杯。孫楚歌：‘茱萸出芳樹顛，鯉魚出洛水泉，白鹽出河東
，美豉出魯淵。姜桂茶荈出巴蜀，椒橘、木蘭出高山，蓼
蘇出溝渠，精稗出中田。’”華佗《食論》：“苦茶久食益意
思。”壺居士《食忌》：“苦茶久食羽化。與韭同食，令人
體重。”郭璞《爾雅注》雲：“樹小似梔子，冬生葉，可煮
羹飲，今呼早取茶，晚取茗，或一曰荈，蜀人名之苦茶。”
《世說》：“任瞻字育長，少時有令名。自過江失志，既下
飲，問人雲：‘此茶茗？’覺人有怪色，乃自分明雲：‘向問
飲熱冷？’”《續搜神記·晉武帝》：“宣城人秦精，常入武
昌山采茗，遇一毛人長丈餘，引精至山下，示以叢茗而去
。俄而複還，乃探懷中橘以遺精，精怖，負茗而歸。”晉四
王起事，惠帝蒙塵，還洛陽，黃門以瓦盂盛茶上至尊。《
異苑》：“剡縣陳務妻少，與二子寡居，好飲茶茗。以宅中
有古塚，每飲，輒先祀之。二子患之曰：‘古塚何知？徒以
勞。’意欲掘去之，母苦禁而止。其夜夢一人雲：吾止此塚
三百餘年，卿二子恒欲見毀，賴相保護，又享吾佳茗，雖
潛壤朽骨，豈忘翳桑之報。及曉，於庭中獲錢十萬，似久
埋者，但貫新耳。母告，二子慚之，從是禱饋愈甚。”《廣
陵耆老傳》：“晉元帝時有老姥，每旦獨提一器茗，往市鬻
之，市人競買，自旦至夕，其器不減，所得錢散路傍孤貧
乞人。人或異之，州法曹縶之獄中，至夜，老姥執所鬻茗
器，從獄牖中飛出。”《藝術傳》：“敦煌人單道開不畏寒
暑，常服小石子。所服藥有松桂蜜之氣，所余茶蘇而已。”
釋道該說《續名僧傳》：“宋釋法瑤姓楊氏，河東人，永嘉
中過江遇沈台真，請真君武康小山寺，年垂懸車，飯所飲
茶，永明中敕吳興禮致上京，年七十九。”《宋江氏家傳》
：“江統字應遷，湣懷太子洗馬，常上疏諫雲：‘今西園賣
醯面藍子菜茶之屬，虧敗國體。’”《宋錄》：“新安王子鸞
、豫章王子尚，詣曇濟道人于八公山，道人設茶茗，子尚
味之曰：此甘露也，何言茶茗。”王微《雜詩》：“寂寂掩

115
高閣，寥寥空廣廈。待君竟不歸，收領今就檟。鮑昭妹令
暉著《香茗賦》。南齊世祖武皇帝遺詔：“我靈座上，慎勿
以牲祭，但設餅果、茶飲、乾飯、酒脯而已。”梁劉孝綽、
謝晉安王餉米等，傳詔：李孟孫宣教旨，垂賜米、酒、瓜
、筍、菹、脯、酢、茗八種，氣苾新城，味芳雲松。江潭
抽節，邁昌荇之珍；疆場擢翹，越葺精之美。羞非純束野
，裛似雪之驢；鮓異陶瓶河鯉，操如瓊之粲。茗同食粲酢
，望楫免，千里宿舂，省三月種聚。小人懷惠，大懿難忘
。陶弘景《雜錄》：“苦茶輕換膏，昔丹丘子青山君服之。
”《後魏錄》：“琅琊王肅仕南朝，好茗飲蓴羹。及還北地
，又好羊肉酪漿，人或問之：茗何如酪？肅曰：茗不堪與
酪奴。”
《桐君錄》：“西陽武昌廬江昔陵好茗，皆東人作清茗。茗
有餑，飲之宜人。凡可飲之物，皆多取其葉，天門冬、拔
揳取根，皆益人。又巴東別有真茗茶，煎飲令人不眠。俗
中多煮檀葉，並大皂李作茶，並冷。又南方有瓜蘆木，亦
似茗，至苦澀，取屑茶，飲亦可通夜不眠。煮鹽人但資此
飲，而交廣最重，客來先設，乃加以香芼輩。《坤元錄》
：“辰州漵浦縣西北三百五十裏無射山，雲蠻俗當吉慶之時
，親族集會，歌舞於山上，山多茶樹。”《括地圖》：“臨
遂縣東一百四十裏有茶溪。”山謙之《吳興記》：“烏程縣
西二十裏有溫山，出禦荈。《夷陵圖經》：“黃牛、荊門、
女觀望州等山，茶茗出焉。”《永嘉圖經》：“永嘉縣東三
百里有白茶山。”《淮陰圖經》：“山陽縣南二十裏有茶坡
。”《茶陵圖經》雲：“茶陵者，所謂陵穀，生茶茗焉。”《
本草·木部》：“茗，苦茶，味甘苦，微寒，無毒，主瘡，
利小便，去痰渴熱，令人少睡。秋采之苦，主下氣消食。
注雲：春采之。”《本草·菜部》：“苦茶，一名荼，一名選
，一名遊冬。生益州川谷山陵道傍，淩冬不死。三月三日
采幹。注雲：疑此即是今茶，一名荼，令人不眠。本草注
。”按《詩》雲“誰謂荼苦”，又雲“堇荼如飴”，皆苦菜也
。陶謂之苦茶，木類，非菜流。茗，春采謂之苦茶。《枕
中方》：“療積年，苦茶、蜈蚣並灸，令香熟，等分搗篩，
煮甘草湯洗，以末傅之。”《孺子方》：“療小兒無故驚蹶
，以蔥須煮服之。”

八之出
山南以峽州上，襄州、荊州次，衡州下，金州、梁州又下
。淮南以光州上，義陽郡、舒州次，壽州下，蘄州、黃州
又下。浙西以湖州上，常州次，宣州、杭州、睦州、歙州
下，潤州、蘇州又下。劍南以彭州上，綿州、蜀州次，邛
州次，雅州、瀘州下，眉州、漢州又下。浙東以越州上，
明州、婺州次，台州下。黔中生恩州、播州、費州、夷州
，江南生鄂州、袁州、吉州，嶺南生福州、建州、韶州、

116
象州。其恩、播、費、夷、鄂、袁、吉、福、建、泉、韶
、象十一州未詳。往往得之，其味極佳。

九之略
其造具，若方春禁火之時，於野寺山園叢手而掇，乃蒸，
乃舂，乃以火乾之，則又棨、樸、焙、貫、相、穿、育等
七事皆廢。其煮器，若松間石上可坐，則具列，廢用槁薪
鼎櫪之屬，則風爐、灰承、炭撾、火筴、交床等廢；若瞰
泉臨澗，則水方、滌方、漉水囊廢。若五人已下，茶可末
而精者，則羅廢；若援藟躋嵒，引入洞，於山口灸而末之
，或紙包合貯，則碾、拂末等廢；既瓢碗、筴、劄、熟盂
、醝簋悉以一筥盛之，則都籃廢。但城邑之中，王公之門
，二十四器闕一則茶廢矣！

十之圖
以絹素或四幅或六幅，分佈寫之，陳諸座隅，則茶之源、
之具、之造、之器、之煮、之飲、之事、之出、之略，目
擊而存，於是《茶經》之始終備焉。

117
 Kiadta a Terebess Kiadó Budapesten, 2005-ben
http://www.terebess.hu
A kötetet tervezte és a kiadásért felel Terebess Gábor
Szerkesztette: Prutkay Csaba
Mûszaki szerkesztõ: Bozzay Kristóf
Készült a Kapitális Nyomda Kft. üzemében
ISBN 963 9147 69 9
TE 103