11

Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről.

2
Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
3
Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.
4
Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet.
5
És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a
te jobb kezed.
6
Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.
7
Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája.
8
Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
9
Mirrha, áloe, káciaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
10
Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.
11
Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
12
Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!
13
Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.
14
Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
15
Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket.
16
Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.
17
Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön.
18
Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!

Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

2
Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

3
Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

4
Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

5
Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

6
Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

7
Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

8
Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.

9
Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

10
 Akiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

11
Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

12
Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.

2
Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj
rajtam és halld meg az én imádságomat!
3
Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek
hazugságot? Szela.
4
Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
5
Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
6
Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
7
Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arcodnak világosságát, oh Uram!
8
Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint amikor sok az ő búzájok és boruk.
9
Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
1
Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
2
Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
3
Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
4
Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orcád előtt;
5
Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
6
Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
7
Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, amiket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
8
Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
9
És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
10
És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
11
Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged.
12
Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
13
Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
14
Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, amely gyűlölőim miatt van, aki felemelsz engem a
halál kapuiból;
15
Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
16
Besülyedtek a pogányok a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábok.
 17
Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
18
Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, amely elfeledkezik Istenről.
19
Mert a szegény nem lesz végképpen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
20
Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
21
Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.