Fejezetek

1
Engedtem, hogy megkeressenek azok, akik nem is kérdeztek; hagytam, hogy megtaláljanak
azok, akik nem is kerestek. Ezt mondtam: Íme, itt vagyok. Itt vagyok annak a népnek, amely
nem hívta segítségül nevemet.

2
Egész nap kitártam kezemet a pártütő nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját
gondolatai szerint.

3
A nép felé, amely szemtől szembe szüntelen ingerel engem, kertekben áldozik, és
téglaoltárokon mutat be illatáldozatot.

4
Sírok közt üldögél, és az éjszakát titkos helyeken tölti, disznóhúst eszik, és förtelmes leves
van tálaiban.

5
Azt mondja: Maradj távol, ne jöjj hozzám, mert szent vagyok neked! E nép olyan, mint a füst
az orromban, mint a szüntelen égő tűz.

6
Íme, föl van írva színem előtt: nem hallgatok, amíg meg nem fizetek nekik. Mielőbb megfizetek
nekik!

7
Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért egyaránt – így szól az ÚR –, akik a hegyeken tömjéneztek és
a halmokon csúfoltak meg engem, visszamérem keblükbe előbbi tetteik büntetését.

8
Így szól az ÚR: Amikor mustnak valót lelnek a fürtök között, azt mondják: „Ne veszítsd el, mert
áldás van benne!”, ekként cselekszem szolgáimmal is: nem veszítem el mindnyájukat.

9
Utódot sarjasztok Jákóbból és Júdából, olyat, aki hegyeim örököse lesz. Választottaim fogják
birtokolni, és szolgáim laknak majd ott!

10
A Sáron nyájak legelőjévé lesz, az Ákor völgye pedig a jószág pihenőhelyévé népem
számára, amely engem keres.

11
Titeket pedig, akik az URat elhagytátok, akik elfeledkeztetek szent hegyemről, titeket, akik a
szerencseistennek készítetek asztalt, a sorsistennőnek töltötök italáldozatot,

12
titeket kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok, hogy levágjanak benneteket. Mert
hívtalak, de nem feleltetek, szóltam, és nem hallottátok meg. Gonoszt cselekedtetek
szememben, és azt választottátok, amit nem szeretek.

13
Azért így szól az ÚR Isten: Íme, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, íme, szolgáim isznak, ti
pedig szomjaztok, íme, szolgáim örvendeznek, de ti megszégyenültök.

14
Íme, szolgáim vigadoznak, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, megtört lélekkel fogtok
jajgatni.
 15
Átok gyanánt használják majd választottaim hátrahagyott neveteket. Így öl meg titeket az én
Uram, az ÚR! Szolgáinak pedig más nevet ad.

16
Hogy aki áldást mond e földön, az az igaz Isten által mondjon áldást, és aki esküszik e földön,
az az igaz Istenre esküdjék, mert feledésbe merül a régi nyomorúság, és eltűnik szemem elől.

17
Mert íme, új egeket és új földet teremtek, nem emlékeznek a régiekre, eszébe sem jut
senkinek.

18
Ezért örüljetek és örvendezzetek mindörökké azoknak, amiket teremtek. Mert íme,
Jeruzsálemet jókedvre teremtem és népét örömre.

19
Vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népemnek, és nem hallatszik ott többé siralom és
kiáltás hangja!

20
Nem lesz ott többé olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem vénember, aki napjait be
nem töltötte volna, mert a legifjabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz
évet, az átkozottnak számít.

2
1
Házakat építenek, és laknak is bennük, szőlőket ültetnek, és esznek gyümölcséből.

2
2
Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más egye gyümölcsét.
Mert népem élete olyan hosszú lesz, mint a fáké, és kezük munkáját élvezik választottaim.

2
3
Nem fáradnak hiába, nem szerencsétlenségre szülnek, mivel az ÚR áldottainak utódai ők, és
ivadékaik megmaradnak.

2
4
Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.

A farkas és a bárány együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint az ökör, és a kígyónak por
lesz a kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen – így szól az ÚR.

• « Ézsaiás 64. Fejezet

• Ézsaiás 66. Fejezet »