Hodozsó Bítia 6.

A térképek

Az ember nagyon régóta használ térképeket ahhoz, hogy tájékozódni tudjon.

Az égbolt

Az első kérdés, amibe botlunk a téma kapcsán, hogy mégis pontosan hol és mikor kezdődik a
térképek, illetve a térképészet története. Forrás rengeteg van, abban azonban nincs
konszenzus, hogy mi tekinthető a legeslegelső térképnek. Arról viszont tudunk mesélni, hogy
melyek voltak a legkorábbi darabok. A legrégebbi térkép esetében még az is felmerül, hogy
térképről beszélünk-e egyáltalán.

A Lascaux-ban feltárt, 16 ezer éves barlangrajzok némelyike is tekinthető valamiféle

térképnek, csakhogy az ősemberek még nem a Földet, hanem az eget vették alapul, így a
csillagokat figyelték meg. A barlangrajzokon rögzítették a legfontosabb fénylő pontokat,
például a Nagy Nyári Háromszög csillagait, a Vegát, a Denebet és az Altairt is.

Már az ősember is használt térképet, a mamutagyarra felvéste az általa megismert útvonalat,

ahol sikerült az állatot elejtenie. Az is könnyen meglehet, hogy a világ első térképe
megközelítőleg 27 ezer éves, és egy mamutagyarra vésték fel. A leletet a mai Csehország
területén lévő Pavlov közelében találták.

Mamutagyarra faragott térkép

Térképészeti emlék az az anatóliai Çatal Hüyük-ben talált városképet ábrázoló falfestmény is,
mely i.e. 6200 környékén készülhetett, azaz ma több mint 8000 éves. Ennél jóval fiatalabb az
a körülbelül 3500 éves égetett agyagtáblán lévő térkép, mely a sumér birodalom korabeli
fővárosát, Nippurt ábrázolja.
 Catal Hüyükben talált falfestmény

Ezek mind valamiféle kezdemények, nem igazi térképek, legalábbis nem úgy, ahogy a mai
értelemben használjuk a szót. Azonban nagyon fontos előzmények, melyek mind azt
mutatják, hogy már az ősidők óta mennyire fontos volt az ember számára valamiféleképpen
leképezni az őt körülvevő világot, amiben él – és a leképezéssel együtt valahogy ismerőssé,
otthonossá, biztonságosabbá tenni.

Természetesen nem a mai, pontos térképekre kell gondolnunk: az első térképeket inkább
"ábrázolásoknak" nevezhetjük, és ezeket a földön készítették, kis faágak, kavicsok és kövek
segítségével. Ilyen "térképet" rajzolt egy öreg indián Kolumbusz Kristófnak 1502-ben. Így
hajózhatott tovább Guanaja-szigetéről dél felé és eljuthatott Honduras partjáig.

Kolumbusz térképe Állatbőrre rajzolt térkép

Szerte a Földön, a természeti népek ilyen vázlatokat használtak, de csak az európai felfedezők

feljegyzéseiben maradt tanúbizonyság róluk.
Olyan népek is voltak, akik tartósabb anyagokból készítették térképeiket, közülük feltétlenül
meg kell említenünk a csendes-óceáni Marshall-szigetek őslakói által készített
pálcikatérképeket. A térképek alapanyagait a tengerparton találták: kagylók, kókuszdiók,
pálmalevél erezet és vékony pálcikák. Csónakjaikkal egyik szigetről a másikra utaztak és
ebben nagy segítséget nyújtottak ezek a térképek: a hosszú pálcikák a hullámtörések vonalait
jelképezték és a rájuk erősített kagylók a szigetek helyét jelölték.
Marshall-szigetek Pálcika térképek

A térképek igazi varázseszközök. Egy-egy név rengeteg képet, illatot, emléket szabadít fel
bennünk, míg mások új kalandokat ígérnek. Távoli, egzotikus szigetek, európai városok,
havas hegycsúcsok és hömpölygő folyók nevei népesítik be ezeket a színes oldalakat, melyek
lekicsinyítve az egész világot az asztalunkra varázsolják. A mai térképek precízek és
tökéletesek, ám ha a régi korok emlékeit lapozzuk végig, akkor nemcsak azt láthatjuk, amit
több száz vagy több ezer évvel ezelőtt élt emberek láttak a világból, hanem azt is, amit hittek,
amitől féltek és amiben reménykedtek.

A térkép hagyományos definíció szerint a Föld vagy más égitest felszínének, vagy a felszínre

vonatkoztatott természeti és társadalmi típusú tárgyaknak és jelenségeknek meghatározott
matematikai szabályok vagy mértani törvények szerint síkba vetített, méretarányosan
kisebbített, általánosított, és sajátos grafikai jelrendszerrel bemutatott felülnézeti ábrázolása.
Modernebb megközelítésben nevezhetjük inkább térbeli vonatkozások mértékhez kötött
és rendezett modelljének.
Más megfogalmazásban, szűkebben a Földre értelmezve: a térkép a földfelszínnek, vagy
valamely részletének arányosan kisebbített, felülnézetben, tehát alaprajzszerűen készült képe,
méghozzá olyan, ami a terepet a valósághoz hűen ábrázolja.
Térképszerű ábrázolásnak nevezzük a térbeli sajátosságokat nem térképi formában jelölő
grafikus ábrázolásmódokat. Ide tartoznak a panorámatérképek, madártávlati és műholdképek,
térhatású térképek, metszetek, tömbszelvények, perspektívák stb.
A térképek készítésének elméletével és gyakorlatával a térképészet vagy más néven
kartográfia foglalkozik.
Az első térképek

1502-ből világtérkép 1570-ben kiadott világtérkép(forrás:internet)

Az első atlasz születése

Majd jött a középkor, és bár túlzás lenne azt mondani, hogy minden feledésbe merült, amit
addig a nagy elmék kutattak, mindenesetre sokat vesztett a jelentőségéből. A reneszánsz korig
inkább csak olyan térképek születtek, amelyek vallásos tárgyúak voltak. Rengeteg leírást
pakoltak rá a szerzők, és gyakran telezsúfolták mindenféle fantasztikus teremtménnyel. Ebből
a korból leginkább kör alakú térképek származnak, ezek az úgynevezett O-T térképek: az O
az alakra, a T pedig a benne lévő osztásra utal. Illetve a rövidítésre magyarázat az „Orbis
Terrarum" kifejezés is, amely latinul világtérképet jelent. A kor egyik legismertebb alkotása
az 1275-ben készült herefordi térkép, mely több mint másfél méter széles és magas, és
nagyrészt bibliai jelenetek láthatóak rajta. Nagyon fontos alkotás Fra Mauro 1457 és 1459
között készült térképe is. Rajzolója Ptolemaiosz művét vette alapul, azt pontosította, a
végeredmény pedig információban gazdag, és nem mellesleg nagyon szép lett.

Fra Mauro világtérképe

A reneszánsz csodálatos alkotásokat hozott a térképészet területén is. Például a flamand

Gerardus Mercator 18 lapból álló világtérképét, mely 1569-ben készült, illetve ő készítette
1585 és 1595 között az első térképgyűjteményt, melynek az Atlas nevet adta – azóta nevezik
az egységes térképészeti munkákat atlaszoknak. Mercator egy földgömb készítési eljárást is
kifejlesztett, az ilyen faállványra szerelt földgömbből szerencsére 22 darab máig fennmaradt;
többek között az olasz Urbaniában lévő Palazzo Ducale Múzeumban is meg lehet nézni egyet.

A térkép részei
A térképek sok különböző részből tevődnek össze.

 Térképlap

A térkép teljes területe.

 Térképtükör
 A térkép térképrajzzal, illetve nem térképes részeivel (jelmagyarázattal, egyéb
szöveges információkkal) fedett része.

 Kivágat

A térképtükörnek a ténylegesen térképrajzzal kitöltött része(i).

 Térképkeret

A térképtükör határvonala, amely egy, kettő vagy több vonalból is állhat. Több vonal
esetén a külső és belső keretvonal közötti rész a keretmező, amely tartalmazhatja
például a keresőhálózat és a fokhálózat megírásait, illetve egyéb információkat
(például utak kivezető irányai stb.).

 Cím, szelvényszám
 Méretarány, aránymérték
 Jelmagyarázat

A jelmagyarázat a térképi jelkulcs legfontosabb jeleit és azok rövid magyarázatát

tartalmazza a térképolvasás megkönnyítésére. A térképi jeleket szigorú rendben,
csoportosítva, meghatározott sorrend szerint mutatja be. A jelmagyarázat tartalma
függ a térkép típusától, céljától, a rendelkezésre álló helytől és a célközönség
térképismereti fokától.

 Fokhálózat vagy keresőhálózat

 Északjel

A északi irányt jelző nyíl a térkép szélén. A térképek keretvonalai (kifutós tükör
esetén a lap szélei) általában egybeesnek a fő világtájak irányával, és a térkép felső
széle az északi irány (a térkép „északfejes"). Amennyiben a térkép ehhez képest
elforgatva ábrázolja a területet, az északjel nem hagyható el a térképről.
Az északjel a térképeken általában a mágneses északi irányt mutatja, topográfiai
szelvényeken a földrajzi (csillagászati) és a mágneses északi irány eltérését
(deklináció) is feltüntetik.

 Áttekintőtérkép

A főtérkép méretarányánál kisebb, a célterületet ábrázoló térkép, amely a

melléktérképek kivágatának, illetve, szelvényezett térképmű esetén az egyes
szelvények kivágatának határvonalait mutatja be.

 Kolofon: a térkép szerkesztésére, kiadására vonatkozó információkat

tartalmazó jegyzet a térkép szélén

o A térkép szerzője, kiadója

o Az adatgyűjtés lezárásának és/vagy a térkép
kiadásának dátuma
o ISBN szám
o Szerzői jogok