-----------------A-----------------

PETER–ELV
–––––––––––––AVAGY––––––––––––
MIÉRT FORDULNAK MINDIG ROSSZRA A
DOLGOK?

KOSSUTH KÖNYVKIADÓ – 1989

 A könyv eredeti címe
DR. LAURENCE J. PETER AND RAYMOND HULL
THE PETER PRINCIPLE.
WHY THINGS ALWAYS GO WRONG.
William Morrow and Company, Inc.,
New York 1969.

Fordította NAGY IMRE

A fordítást átdolgozta
és az eredetivel egybevetette
SZUHAY-HAVAS ERVIN
 EZT A KÖNYVET MINDAZOKNAK AJÁNLJUK,
AKIK A MAGUK INKOMPETENCIA-SZINTJÉN DOLGOZVA,
JÁTSZVA, SZERETVE, ÉLVE ÉS HALVA
ELLÁTTAK BENNÜNKET A HIERARCHOLÓGIA
ÜDVÖS TUDOMÁNYÁNAK MEGALAPOZÁSÁHOZ
ÉS KIFEJLESZTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ADATOKKAL

Másokat megmentettek: önmagukat nem tudták.

 ELŐSZÓ

Egy elv felfedezőjének néha nehéz pontosan azonosítania

azt a pillanatot, amikor bekövetkezett a megvilágosodás.
A Peter-elv sem hirtelen, egyik pillanatról a másikra vált
bennem tudatossá, hanem fokozatosan ismertem fel, miu-
tán sok éven át tapasztaltam az emberi inkompetenciát.
Ezért helyesnek vélem, ha az olvasónak elbeszélem
felfedezésem történetét.

Minden zsák megtalálja a maga foltját

Noha vannak emberek, akik hozzáértően látják el felada-

taikat, mások kompetenciája nem megfelelő. Ezek rend-
szerint elpuskázzák a dolgaikat, akadályozzák munkatár-
saikat munkájuk végzésében, és rontják a szervezet mű-
ködésének hatékonyságát. Logikus volt arra a következ-
tetésre jutnom, hogy a világ minden munkájához létezik
valahol valaki, aki nem képes a szóban forgó feladat
elvégzésére. Megfelelő időben és kellő számú előléptetés
után az illető végül megkapja ezt a munkakört!
Ebből a szempontból nem érdekes a véletlen tévedés,
a nyelvbotlás, a ballépés, amely oly sokszor okoz kelle-
metlenségeket bárkinek. Tévedni emberi dolog. A világ-
történelem legkompetensebb embereinek is voltak bot-
lásaik. Ez fordítva is igaz: a leginkompetensebb alakok is
cselekedhetnek néha helyesen. Én nem ezeket, hanem azt
az általános alapelvet próbáltam megkeresni, amely ma-
gyarázattal szolgál arra, miért foglalnak el olyan sok
posztot olyanok, akik feladataik ellátására alkalmatlanok.
 Fejétől bűzlik a hal

A Peter-elv első nyilvános ismertetésére 1960 szep-

temberében egy szemináriumon került sor, ahol szövetsé-
gi pénzalapból támogatott oktatási kutatóprogramok ve-
zetői számára tartottam előadást. Minthogy a résztvevők
mindegyike sikeres pályázatot körmölt le, azzal jutal-
mazták őket, hogy egy vagy több kutatóprogram élére ne-
vezték ki őket. Egyik-másik pályázónak valóban voltak
kutatási tapasztalatai, de kinevezésükben ez semmi
szerepet sem játszott. Sokan viszont alkalmatlanok voltak
kutatások tervezésére, ezért kétségbeesésükben úgy
döntöttek, hogy egyszerűen megismételnek néhány, már
gyakran elvégzett statisztikai vizsgálatot.
Amikor rájöttem, hogy ezek az emberek pusztán arra
fecsérlik az időt és az adófizetők pénzét, hogy újra felfe-
dezzék a kocsikereket, úgy döntöttem, hogy helyzetük
magyarázataképp ismertetem velük a Peter-elvet. Előadá-
somra egyesek ellenségesen, mások jóízű nevetéssel rea-
gáltak. Egy fiatal statisztikus valósággal gurult a neve-
téstől, és szó szerint leesett a székéről. Később bevallotta,
azért reagált így, mert szörnyű dolgokat humorosan
adtam elő, és ugyanakkor látta, hogy a kutatások élére
került urak arca előbb vörös, majd céklaszínű lesz.

Gúnyolódás két pofára

Noha konkrét esetekre vonatkozó valóságos adatokat

gyűjtöttem össze, úgy döntöttem, hogy a Peter-elvet kizá-
rólag szatirikus formában adom elő. Ennélfogva 1960 és
1974 között tartott előadásaimban és cikkeimben humo-
ros példákra hivatkoztam, és költött neveket használtam,
nehogy pellengérre állítsam az érintetteket.
 Minden jog fenntartva

1963 decemberében egy gyalázatosan előadott színdarab

szünetében elmagyaráztam Raymond Hullnek, hogy a fő-
szerepet játszó színész miért darálja el a szövegét háttal a
nézőtérnek, taglejtései pedig miért szólnak a színfalak-
nak. Ez a színész, aki korábban kompetens volt, a maga
inkompetencia-szintjét azáltal érte el, hogy színész, igaz-
gató és rendező akart lenni egy személyben. Amikor azu-
tán hosszasabban elbeszélgettünk a témáról, Hullnak si-
került meggyőznie: nem helyénvaló, ha a Peter-elvet csak
azzal a néhány emberrel ismertetem, akik előadásaimat
látogatják. Makacsul azt javasolta, hogy az elvet a világ-
gal könyv alakban is ismertetni kell. Arra is rámutatott,
hogy publikáció és jogfenntartás (copyright) hiányában
másvalaki elcsenheti tőlem a nagy felfedezést. Abban
maradtunk, hogy együtt írjuk meg a könyvet, amelynek a
kézirata 1965 tavaszán készült el.

A Peter-elv első áldozatai leszünk

A kéziratot benyújtottuk néhány nagy kiadóvállalathoz.

Az első kiadó a paksamétát a következő megjegyzéssel
küldte vissza: „A mű nem számíthat sikerre; nem javasol-
juk, hogy továbbra is foglalkozzék a témával. A könyv
még közös kiadás esetén sem lenne kifizetődő.”. A követ-
kező kiadó ezt írta: „Nem lenne szabad ennyire könnye-
dén bánnia egy ilyen komoly témakörrel.”. A harmadik
kísérőlevélben ez állt: „Ha komédiát ír, ne legyen benne
annyi tragikus eset.”. A negyedik vélemény így hangzott:
„Újból megfontolás tárgyává teszem a könyv kiadását, ha
átírja vagy humoros, vagy komoly tudományos művé.”.
Tizennégy visszautasítással és két esztendővel később
kezdtek kételyeim támadni, készen áll-e a világ felfede-
zésem befogadására.
 A kis lépések politikája

Minthogy a kiadók nem voltak hajlandók sajtó alá ren-

dezni a remekművet, elhatároztuk, hogy a Peter-elvet né-
hány rövid tanulmánnyá tömörítve, kis lépésekben tes-
szük közzé. Hull cikke az Esquire magazin 1966. decem-
beri számában jelent meg. Valamivel később én írtam cik-
ket a West Magazine (Los Angeles Times, 1967. április
17.) számára. Ez a cikk átütő sikert aratott. Néhány hóna-
pon belül több mint négyszáz levelet kaptunk. Valósággal
özönlöttek a felkérések, tartsunk előadásokat és írjunk
cikkeket. A felkéréseknek, amennyiben tudtunk, eleget
tettünk.

1968: végre fogyunk!

1968 márciusában jelentkezett nálunk a William Morrow

kiadó igazgatója, nem lenne-e kedvünk könyvet írni a
Peter-elvről. Leporoltam a kéziratot, és átadtam az egyik
szerkesztőnek.
A könyv 1969 februárjában jelent meg, és a nem szép-
irodalmi művek bestseller-jegyzékén lassanként az első
helyre kúszott, majd húsz héten át ott is maradt. Végül is
több mint egy évig tündökölt a legjobban fogyó könyvek
listáján, és a mai napig tizennégy nyelvre fordították le.
Kötelező olvasmány lett számos egyetemi fakultáson, és
szemináriumok tucatjain kaptak hajba fölötte, de jó
néhány komoly kutatási programot is ösztönzött, amelyek
során megvizsgálták, valóban érvényes-e az elv. Minden
kutatás megfigyeléseim helyességét igazolta.

Ha lemaradsz, add fel nyugodtan

A könyv megjelenése óta számos alkalmam lett volna ar-

ra, hogy egyetlen hatalmas lépéssel elérjem a magam in-
kompetencia-szintjét. Sok ajánlatot elutasítottam, hogy
vállaljak el vállalatszervezés-tanácsadói tisztet és tartsak
szemináriumokat üzletkötőknek. Bár ezeket az ajánlato-
kat visszautasítottam, a Peter-elv következményeitől
mégsem maradtam mentes. Nemrégiben egy kereskedel-
mi főiskolára hívtak előadásra, és nem kevesebb, mint öt
tanteremben kellett volna egy időben jelen lennem. Az
üzemmérnökök és rendszer-szakértők egyik egyesülete
felkért, hogy kongresszusukon tartsak előadást, de elfe-
lejtették közölni velem a dátumot, az időpontot és a hely-
színt. Újonnan vásárolt háztartási készülékeim továbbra
sem működnek, úgy harminc nap leforgása alatt elromla-
nak, gépkocsimat a szervizből rejtélyes hibákkal kapom
vissza, a kormány pedig egyre több rendeletet ad ki, ame-
lyekkel beavatkozik az életembe, miközben a bürokrácia
azzal a bizonyos vörös szalaggal önmagát is gúzsba köti.

A halál: a természet figyelmeztetése, hogy lassíts

Egyénekként hajlamosak vagyunk arra, hogy felkapasz-

kodjunk a magunk inkompetencia-szintjére. Úgy viselke-
dünk, mintha a felfelé haladás és a több egyúttal jobb is
lenne, holott körülöttünk mindenhol ott láthatjuk ennek
az esztelen törekvésnek a tragikus áldozatait.
Látható, hogy az emberi faj nagy csoportjai hogyan
próbálnak a feledés taposómalmán egyre feljebb kerülni,
a hadvezetést és a fegyverkezést olyan szintre emelve,
hogy el lehetne pusztítani a Föld egész népességét.
Annyira növeljük az energia és az ipari javak termelését,
hogy elszennyezzük a környezetünket, és felborítjuk az
életet lehetővé tevő ökológiai egyensúlyt.
Ha azt szeretnénk, hogy az emberiség jövőbeni léte ne
legyen elviselhetetlen, először azzal kell tisztába jön-
nünk, hogy hová vezetnek ezek az esztelen törekvések.
Át kell értékelnünk célkitűzéseinket, és rá kell jönnünk,
hogy igazi haladást csak akkor érhetünk el, ha az élet
jobb minősége felé, előre haladunk, és nem törekszünk
felfelé, a teljességgel inkompetens életre. Az emberiség-
nek be kell látnia, hogy a tapasztalatszerzés minőségének
javítása fontosabb, mint haszontalan ipari termékeknek és
anyagi javaknak a megszerzése. Újra át kell gondolnunk,
mi az élet értelme, értelmünket és a technikát pedig az
emberi faj életben maradása és humanisztikus jellemvo-
násainak kifejlesztése érdekében akarjuk-e felhasználni,
vagy pedig alkotóerőinket továbbra is kolosszális halál-
csapdánk mélyítésére pazaroljuk-e.
Az emberiségnek néha alkalma nyílt, hogy a tükörbe
tekintsen, és minthogy nem ismerte fel rögtön saját ma-
gát, hahotázni kezdett, mielőtt rájött volna, hogy mit is
cselekszik, pedig az ilyen pillanatok teszik lehetővé,
hogy jobban megértsük önmagunkat. A könyv ilyen
tükröt próbál tartani az olvasó elé.

1970. augusztusLaurence J. Peter

 BEVEZETÉS

Íróként és újságíróként kiváló alkalmam volt a civilizált

társadalmak működésének tanulmányozására. Vizsgálata-
im alapján sok mindent írtam kormányokról, ipari, keres-
kedelmi, oktatási és művészeti kérdésekről. Sokféle fog-
lalkozású és hivatású emberrel, magas, közepes és ala-
csony beosztású lénnyel beszélgettem.
Eközben rájöttem, hogy az emberek kevés kivétellel
rosszul végzik a munkájukat. Mindenütt az inkompeten-
ciát látom uralkodni, mindenütt a hozzá nem értés
diadalát.
Láttam, hogy egy háromnegyed mérföld hosszú híd
összeomlik, és a tengerbe zuhan, mert az ellenőrzések és
a többszöri próba ellenére valaki rosszul tervezte meg az
egyik tartópillért.
Láttam várostervezőket, akik életművüket egy nagy
folyó árterületére tervezték, amelyet időnként biztosan
elönt az árvíz.
Nemrégiben olvastam, hogy egy brit erőműben össze-
omlott három óriási hűtőtorony, amelyek egyenként
ugyan egymillió dollárba kerültek, de nem voltak elég
szilárdak ahhoz, hogy kibírjanak egy erősebb szélvihart.
A texasi Houstonban tető alá került fedett baseballsta-
dionról utólag kiderült, hogy baseball-játékra alkalmat-
lan, ugyanis napfényes időben a szélsők az égbolt
ragyogó hátterében nem látják a labdát.
Azt tapasztaltam, hogy a háztartási készülékek gyártói
eleve szervizhálózatot létesítenek, arra számítva – számí-
tásaikat igazolja is a tapasztalat –, hogy a garanciális
időszakban sok gépük meghibásodik.
Miután végighallgattam számtalan vezető panaszát új
gépkocsijának hibáiról, egyáltalában nem lepett meg,
amikor megtudtam, hogy a nagyobb gyárak által az
utóbbi években gyártott gépkocsiknak kerek egyötödét
potenciálisan veszélyes gyártási hibák jellemzik.
Ne gondolják, hogy mindent feketén látó ultrakonzer-
vatív vagyok, aki minden kortársat és korabeli terméket
egyszerűen azért szid, mert az korabeli. Az inkompeten-
cia nem ismer időbeli vagy térbeli határokat.
Macaulay, a remek történetíró, Sámuel Pepys híres
naplójának beszámolója alapján hű képet fest a brit hadi-
tengerészet 1684. évi állapotáról: „A haditengerészet ad-
minisztrációja a pazarlás, korrupció, tudatlanság és ha-
nyagság melegágya... semmilyen költségelőirányzatban
nem lehetett bízni... egyetlen szerződést sem teljesítet-
tek... semmilyen ellenőrzést sem végeztek... Néhány új
hajó annyira korhadt volt, hogy ha nem javították ki
gyorsan őket, már a sólyában elsüllyedtek. A matrózok
annyira pontatlanul kapták a bérüket, hogy boldogok vol-
tak, ha találtak egy uzsorást, aki negyven százalék levo-
nása ellenében beváltotta az utalványukat. A vízre bocsá-
tott hajók többségének olyan ember volt a parancsnoka,
aki jóformán tengert sem látott.”
Amikor Wellington elolvasta az 1810. évi portugál
hadjáratra csapataihoz kinevezett tisztek névsorát, így só-
hajtott fel: „Csak azt remélhetem, hogy ha az ellenség is
elolvassa a nevüket, ugyanúgy fog reszketni a félelemtől,
mint jómagam.”
Az észak-amerikai polgárháború egyik tábornoka,
Richard Taylor, amikor az úgynevezett hétnapos csatáról
nyilatkozott, ezt mondta: „A konföderáció tábornokai a
Richmond városától egynapi járóföldre fekvő terület
földrajzi viszonyairól semmivel sem tudtak többet, mint...
Közép-Afrikáról.”
 Robert E. Lee, a déliek főparancsnoka keserűen pana-
szolta: „Képtelen vagyok elérni, hogy teljesítsék paran-
csaimat.”
A második világháború elején a brit hadvezetés, azo-
nos súlyra vonatkoztatva, sokkal gyengébb robbanóanya-
gokat alkalmazott a lövedékekben és bombákban, mint a
németek. A brit tudósok már 1940-ben rájöttek, hogy ha
némi olcsó alumíniumport kevernek a robbanóanyagba,
az megkétszerezi a romboló hatást. Ezt az egyszerű
módszert mégis csak 1943 végén kezdték alkalmazni.
Ugyancsak a második világháború idején egy kórház-
hajó ausztrál parancsnoka, amikor javítás után ellenőrizte
a hajó víztartályát, felfedezte, hogy belülről ólomtartalmú
míniummal festették le. A hajón mindenkit megmérgezett
volna az ivóvíz.
Mindezeket az eseteket – és még több százat sorolhat-
nék fel – láttam, olvastam vagy hallottam róluk. Kényte-
len voltam elfogadni az inkompetencia egyetemes voltát.
Ezek után azon sem csodálkoztam, hogy egy holdra-
kéta nem emelkedett fel a földről, mert valamit kifelejtet-
tek belőle, vagy hogy valami eltörik, valami nem műkö-
dik, vagy valami idő előtt felrobban.
Már azon sem csodálkozom, ha egy házassági tanács-
adóról kiderül, hogy homoszexuális.
A politikusokról is tudom, hogy választási kampányuk
során tett ígéreteik beváltásakor kiderül róluk: inkompe-
tensek. Arra kell gondolnom, ha egyáltalában tesznek
valamit, inkább választási ellenfeleik ígéreteit fogják
beváltani.
Az inkompetencia már akkor is rendkívül bosszantó
volna, ha csak a közművekkel, politikával, űrhajózással
és az emberi vállalkozások hasonlóan távoli tevékenysé-
geivel kapcsolatban fordulna elő. Csakhogy nem ez a
helyzet. Jóval közelebb is előfordul – mindig jelenlévő,
járványos ártalomként.
Miközben ezt az oldalt írom, a szomszéd lakásban va-
laki telefonál. Jól értem minden egyes szavát. Még csak
este tíz óra van, de másik szomszédom már lefeküdt. Meg
van fázva, hallom, hogy fel-felköhög. Amikor a másik ol-
dalára fordul, hallom az ágy rugóinak a nyikorgását. Nem
olcsó bérlakásban élek: drága, modern, betonból készült
házban lakom, magas lakbért fizetek. Miért terveztek,
miért építettek ilyen silány, kacsalábon forgó palotát?
A minap egyik barátom fémfűrészt vásárolt. Hazavitte
és nekilátott, hogy elfűrészeljen egy vascsavart. A
második húzásnál a fűrészlap elpattant, és a kereten levő,
állítható csatlakozó vas eltört, így azután a fűrészt nem is
tudja többé használni.
A múlt héten magnetofonról szerettem volna lejátszani
valamit egy új előadóterem katedráján. A gépet nem tud-
tam üzembe helyezni. Az épületgépész elmondta, hogy
egy éve, amióta átvették az épületet, sehol nem talál
olyan kapcsolót, amellyel áram alá tudná helyezni a
katedrába szerelt hálózati csatlakozókat. Kénytelen azt
hinni, hogy ezeket be sem kötötték a hálózatba.
Ma reggel útnak eredtem, hogy íróasztali lámpát vásá-
roljak. Egy bútorokat és háztartási készülékeket reklámo-
zó óriási üzletben találtam is egy lámpát, amely megtet-
szett. Az eladó már csomagolni kezdte, amikor megkér-
tem, hogy előbb azért próbálja ki. (Néha óvatos vagyok.)
Az eladónak bizonyára nem sok gyakorlata volt a villa-
mos berendezések kipróbálásában, mert meglehetősen so-
káig tartott, amíg talált egy csatlakozó aljzatot. Amikor
azután végre sikerült a vezetéket csatlakoztatnia, nem
tudta bekapcsolni a lámpát! Gyorsan elővett egy másikat:
azt sem lehetett bekapcsolni. Az egész szállítmány min-
den kapcsolója hibás volt. Távoztam az üzletből.
A közelmúltban hatszáz négyzetláb felületű üvegrost
hőszigetelőt rendeltem nyaralóm renoválásához. Ott áll-
tam az eladó mellett, amíg felírta a rendelést, ellenőrizve,
hogy helyesen jegyzi-e fel az adatokat. Mindhiába! Az
építőanyag-szállító vállalat hétszáz négyzetlábról küldött
számlát, majd kilencszáz négyzetláb hőszigetelőt
szállított le!
Az oktatás, amelyről gyakran azt állítják, hogy min-
den bajt képes orvosolni, úgyszintén nem mentes az in-
kompetenciától. Az inkompetencia szinte burjánzik az
oktatási intézményekben. Minden harmadik érettségizett
tanuló még olyan szinten sem tud olvasni, mint az ötödik
általánosban kellene. Az egyetemek, főiskolák gyakran
kénytelenek írás-olvasást tanítani a gólyáknak. Bizonyos
felsőoktatási intézményekben az elsőévesek húsz
százaléka nem tud elég jól olvasni ahhoz, hogy megértse
a tankönyvek szövegét!
Egy nagy egyetemtől rendszeresen kapok postai kül-
deményeket. Tizenöt hónapja lakhelyet változtattam. Az
egyetemmel közöltem új lakcímemet: postámat továbbra
is a régi címre küldték. Miután még kétszer megírtam az
új címemet, sőt még telefonáltam is, személyesen keres-
tem fel az egyetemet. Nyilvántartásukban ujjal mutattam
rá a hibás címre, lediktáltam az újat, ellenőriztem, hogy a
hivatalnok helyesen írja-e le. Postám továbbra is a régi
címemre járt. Két napja új fejlemény történt. Felhívott te-
lefonon az a hölgy, aki régi lakásomba költözött, és aki-
hez persze rendben érkezett a postám. Közölte, hogy már
ő is elköltözött onnan, de a postám az ő új címére
érkezik!
Mint már mondtam, végül feladtam minden reményt e
mindenütt jelenlevő inkompetenciával szemben. De nem
hagyott nyugodni a gondolat, hogy ha sikerülne felfedez-
nem az okot, talán gyógymódot is találnék.
A magyarázatra számos elméletet hallottam.
Egy bankár az iskolát hibáztatta: „A srácok ma nem
tanulják meg, hogyan kell rendesen dolgozni.”
Egy oktató a politikusokat vádolta: „Ha egyszer a kor-
mány tagjai maguk sem értenek a munkájukhoz, mit vár-
hatunk az állampolgároktól? Amellett állandóan eluta-
sítják a megfelelő oktatásügyi költségvetésre irányuló
jogos kéréseinket. Hiszen ha minden iskola kaphatna egy
számítógépet...”
Egy ateista az egyházakat okolta: „Teletömik az
ember fejét a másvilágról szóló mesékkel, elterelve így a
figyelmüket a gyakorlati dolgokról.”
Egy lelkész a rádióban, a televízióban és a moziban
találta meg a hibát: „A modern élet rengeteg szórakozási
lehetősége miatt az emberek fittyet hánynak az egyházak
erkölcsi tanításaira.”
Egy szakszervezeti aktivista a vezetőket szidta: „Túl
pénzsóvárak ezek, semhogy becsületes bért fizessenek.
Az embereket nem érdekli a munkájuk, ha éhbért kapnak
érte.”
Egy gyáros a szakszervezetekről szedte le a keresztvi-
zet: „A munkásokat ma semmi egyéb nem érdekli, csakis
a béremelés, a fizetett szabadság és a nyugdíj.”
Egy individualista szerint a szociális gondoskodás
rendszere okozza a nemtörődömséget. Egy szociális dol-
gozó szerint az erkölcsi lazaság és a családi kötelékek
felbomlása okozza a munkához kapcsolódó
felelősségérzet hiányát. Egy pszichológus állítása szerint
a szexuális ösztönök korai elfojtása hozza létre a
tudatalatti vágyat a hibázásra; így vezekel mindenki
bűnös vágyai miatt. Egy filozófus szakvéleménye: „Az
emberek emberiek; a bajok bekövetkezése ennélfogva
szükségszerű.”
Ha valamire sokféle magyarázatunk van, az ugyano-
lyan rossz, mintha semmilyen magyarázatunk sem volna.
Az az érzésem támadt, hogy soha az életben nem fogom
megérteni az inkompetenciát.
Azután egyik este a színház előcsarnokában, egy unal-
mas színdarab második felvonásközi szünetében éppen
mérgelődtem magamban az inkompetens színészek és
igazgatók miatt, amikor beszédbe elegyedtem dr.
Laurence J. Peterrel, aki tudományos módszerek révén
már esztendők óta tanulmányozta az inkompetencia prob-
lémáját.
A szünet túl rövid lévén, amit elmondott, csak arra
volt elég, hogy kíváncsivá tegyen. A beszélgetést színház
után az ő lakásán folytattuk, ahol hajnali háromig hallgat-
tam megdöbbentően eredeti elméletének világos kifej-
tését; ez a teória végre választ adott kérdésemre: „Mi az
inkompetencia oka?”
Dr. Peter felmentette a bűn alól Ádámot, az agitátoro-
kat és a véletlent, s ehelyett társadalmunk egyik jellegze-
tes vonását említette az inkompetencia okozójaként.
Végre itt a magyarázat az inkompetenciára! Szinte
lángoltam a lelkesedéstől. A következő lépés talán az
inkompetencia megszüntetése lesz!
Dr. Peter, a rá jellemző szerénységgel, addig beérte
annyival, hogy felfedezését néhány barátjával és
kollégájával közölje; alkalmanként pedig előadást tartott
kutatási eredményeiről. Az, inkompetencia számos esetét
tartalmazó gyűjteménye, inkompetencia-elméleteinek és
képleteinek bámulatos tárháza nyomtatásban még nem
jelent meg.
Peter kijelentette: „Meglehet, hogy elvem még az
emberiség hasznára válik. De rengeteg munkát ad nekem
a rutinszerű oktatás és a velejáró papírtenger, valamint a
bizottsági ülések, nem utolsósorban pedig kutatásaim
folytatása. Talán egy szép napon majd kiválogatom és
sajtó alá rendezem az anyagot, de erre tíz-tizenöt éven
belül aligha lesz időm.”
Rámutattam, milyen veszélyekkel járhat a halogatás,
így aztán végre sikerült rábeszélnem az együttműködésre:
rendelkezésemre bocsátja terjedelmes kutatási beszámo-
lóit és hatalmas kéziratát, én pedig könyvvé gyúrom az
anyagot. A következő oldalakon található Péter pro-
fesszor elvének magyarázata, amely a század legátfogóbb
társadalmi és lélektani felfedezése.
Ezek után el merik olvasni ezt a könyvet?
Szembe mer nézni az olvasó egyetlen káprázatos reve-
láció alakjában ezzel az okkal, amiért az oktatás nem okít
senkit, a kormányok képtelenek fenntartani a közrendet, a
bíróságok nem képesek igazságot szolgáltatni, amiért az
anyagi jólét nem tesz boldoggá, az utópisztikus tervek
pedig sohasem sikerülnek?
Ne döntsön könnyelműen az olvasó a könyv elolvasá-
sa mellett. Az olvasás melletti döntés megmásíthatatlan.
A könyv elolvasása után senki sem térhet vissza az áldott
tudatlanság jelen állapotába; soha többé nem fogja
ugyanúgy tisztelni feletteseit, nem lesz képes ugyanúgy
uralkodni az alárendeltjein. Soha! Aki egyszer tudomást
szerzett a Peter-elvről, soha többé el nem felejtheti.
Mit nyerhet az olvasó a könyv elolvasásával? Ha felis-
meri önmaga inkompetenciáját és megérti másokét, kön-
nyebben elvégezheti addigi munkáját, előléphet a ranglét-
rán és magasabb fizetést kaphat. Elkerülheti a gyötrő be-
tegségeket. Igazi vezetővé válhat, nyugodtan élvezheti
szabadidejét. Örömet szerezhet barátainak, zavarba hoz-
hatja ellenfeleit, üdvös hatással lehet gyermekeire, tartal-
masabbá teheti és új élettel töltheti meg a házasságát.
Az elv ismerete tehát, röviden megfogalmazva, forra-
dalmasíthatja az olvasó életét – esetleg meg is menti a
haláltól.
Ha tehát az olvasónak megvan hozzá a mersze, olvas-
sa el, jegyzetelje ki, memorizálja, majd alkalmazza is a
Peter-elvet.

Raymond Hull
 1. FEJEZET

A PETER-ELV
»Patkánybűzt szimatoltam.«
M. De Cervantes

Kisfiú koromban arra tanítottak, hogy a felnőttek tudják,

mit cselekszenek. Azt mondogatták: „Peter, mentől többet
tudsz, annál magasabbra jutsz.” Így azután egészen az
egyetemi diploma megszerzéséig tanultam, és a világba
ezekhez az elgondolásokhoz és új tanári diplomámhoz ra-
gaszkodva léptem ki. Oktatásom első esztendejében na-
gyon felzaklatott, hogy számos tanár, főtanár, tanfelügye-
lő és főfelügyelő nem állt hivatása magaslatán, és inkom-
petens módon tette a dolgát. Közvetlen főnökömnek pél-
dául az volt a mániája, hogy minden ablakredőny azonos
szinten legyen, az osztályokban a légy zümmögését is
hallja, és senki se lépjen a rózsaágyaknak még a közelébe
se. A tanfelügyelőket jóformán más sem érdekelte, mint
hogy egyetlen kisebbségi csoportot se érjen sértés, bármi-
lyen fanatikusak legyenek is, és hogy minden hivatalos
jelentést időben adjanak be. A gyermekek oktatása az
igazgatók gondolatában a szilárd utolsó helyet foglalta el.
Eleinte azt hittem, hogy csak az én tanodám speciális
hibáiról van szó. Ezért kértem: helyezzenek át egy másik
iskolába. Kitöltöttem az előírásos nyomtatványokat, mel-
lékeltem a szükséges iratokat, és teljesítettem a bürok-
rácia minden óhaját. Néhány héttel később visszakaptam
a kérvényemet és a mellékelt iratokat!
Nem, nem, semmi baj sem volt az irataimmal; a
nyomtatványokat helyesen töltöttem ki; a hivatalos pecsét
azt bizonyította, hogy a postás elballagott velük a cím-
zetthez. A kísérőlevélben viszont ez állt: „Az új szabály-
zat szerint az oktatási osztály csak akkor veheti át az el-
küldött iratokat, ha a postánál biztosítja elkallódás ellen.
Volna szíves Osztályunknak újból elküldeni az iratokat,
ezúttal biztosítással?”
Az a gondolatom támadt, hogy a helyi iskolának talán
még sincs monopóliuma az inkompetenciára.
Amikor azután az iskolákon túl is kezdtem vizsgá-
lódni, rájöttem, hogy minden szervezetben vannak olyan
emberek, akik képtelenek ellátni a munkakörüket.

Egyetemes jelenség

Foglalkozási inkompetenciával mindenhol találkozha-

tunk. Feltűnt ez már az olvasónak? Alighanem valamen-
nyien észleltünk ilyesmit.
Láthatunk határozatlan politikusokat, akik eltökélt ál-
lamférfiak álarcát öltik, és találkozhatunk az információk
olyan „megbízható forrásaival”, akik a „helyzet felismer-
hetetlenségét” okolják dezinformációikért. Légiónyi a ha-
nyag és arcátlan közalkalmazottak száma; vannak magas
rangú katonatisztek, akiknek a gyávasága meghazudtolja
hősi szövegelésüket, és vannak kormányzók, akiket a ve-
lük született szolgalelkűség megakadályoz abban, hogy
valóban kormányozzanak. Kellően tapasztaltak lévén,
vállvonogatással intézzük el az erkölcstelen lelkészt, a
korrupt bírót, a zavaros fejű ügyvédet, az analfabéta írót
és az angol nyelv tanárát, aki nem ismeri az angol helyes-
írást. Az egyetemeken a hirdetményeket olyan hivatalno-
kok fogalmazzák, akik még a hétköznapi életben is re-
ménytelenül zavarosan csacsognak; vannak előadók, akik
halkan és érthetetlenül motyognak előadás ürügyén.
Minthogy inkompetenciát minden hierarchia – politi-
kai, jogi, oktatásügyi és ipari – minden szintjén tapasztal-
tam, úgy gondoltam, hogy a hibaforrás az alkalmazottak
besorolását irányító szabályokban keresendő. Komolyan
tanulmányozni kezdtem hát, hogyan is vergődnek az al-
kalmazottak a hierarchiában egyre feljebb, és mi történik
velük előléptetésük után.
Tudományos vizsgálódás céljaira több száz esettanul-
mányt végeztem. Néhány tipikus példa az alábbiakban.

VÁROSI TANÁCS, 17. sz. ESET – Mini Jani* karbantartási

ellenőr volt Csudaváros tanácsának közmű-osztályán. A
városháza főtisztviselői mind kedvelték, szinte ömlengve
beszéltek róla, milyen rendkívül megnyerő modorú ez a
Mini.
– Kedvelem Minit – mondta a főellenőr. – Van józan
esze, azután mindig kedves és barátságos.
Ez a viselkedés jól megfelelt Mini pozíciójának: nem
lévén vezető beosztású, nem volt oka arra, hogy ellent-
mondjon a feletteseinek.
Aztán a főellenőr nyugdíjba vonult, és Mini lett az
utóda. Mini továbbra is mindig egyetértett mindenkivel.
Válogatás nélkül továbbított a beosztottjainak minden fe-
lülről kapott utasítást. Az ebből adódó konfliktusok és az
állandó tervmódosítás csakhamar demoralizálta az osz-
tályt. A polgármestertől és a többi városatyától, az adófi-
zetőktől és a karbantartási dolgozók szakszervezetétől
csak úgy özönlöttek a panaszok.
Mini továbbra is mindenkinek azt válaszolta: „Hát
persze, így igaz!” –, és gyorsan a megfelelő helyre továb-
bította a felülről és alulról érkező üzeneteket. A névleges
főellenőr valójában levélirányítói feladatkört látott el. A
karbantartási osztály rendszeresen túllépte költségvetési
keretét, mégsem teljesítette feladatait. Mini Janiból tehát,
*
Néhány nevet az illető védelmében megváltoztattunk.
aki ellenőrként kompetens volt, inkompetens főellenőr
lett.

JAVÍTÓIPAR, 3. sz. ESET – Babra Béla a Rozoga Taliga gép-

kocsijavító vállalatnál ipari tanulóként rendkívül szorgal-
masan, hozzáértően melózott, ezért hamarosan szakmun-
kás lett. Ezután is rendkívül ügyesen diagnosztizálta a
rejtett hibákat, és végtelen türelemmel javította ki a
karburátort meg a kuplungot. Szegény fiú! Előléptették a
javítóműhely főnökévé.
Ebben a beosztásban ugyanis Babra Bélának a gépek
és a tökéletesség iránti olthatatlan szeretete hátránnyá
vált. Az érdekesnek látszó munkákat mind elvállalta, a
műhely kapacitásától teljesen függetlenül. – Majd csak
összeütjük valahogy – mondogatta.
A gépkocsikat addig vissza sem adta a pilótáknak,
amíg a javítással nem volt tökéletesen elégedett.
Állandóan ott sündörgött a gépkocsik körül, íróasztala
mellett nem is látták. Az volt a szokása, hogy belevetette
magát egy halom olajos csavar közé, miközben az a
szerelő, akinek a munkát el kellett volna végeznie, ott
toporgott mellette, és csak guvasztotta a szemeit. A
műhely többi dolgozója is körülállta a műtőasztalt, egyre
csak lesve, hátha akad valami más szerelnivaló. Az lett a
nóta vége, hogy a műhelyben mindig egész gépkocsipark
várt javításra, óriásivá duzzadt a „nem forgalmi” dugó, a
határidőket pedig a kutya sem tartotta be.
Babra Béla ugyanis nem képes megérteni, hogy az át-
lagos ügyfelet eléggé hidegen hagyja a tökéletes javítás –
neki fontosabb, hogy időben visszakapja a kocsiját! Azt
sem érti Babra, hogy beosztottjainak többségét nem an-
nyira a futószalag, mint inkább a fizetési szalag érdekli.
Így azután Babra sem az ügyfelekkel, sem az alárendelt-
jeivel nem volt képes szót érteni. Szerelőként kompetens
volt, műhelyfőnökként viszont inkompetens.

HADSEREG, 8. sz. ESET – Nézzük az egykori hadihős, Ga-

lamb G. Alfonz tábornok esetét. Szívélyes, fesztelen mo-
dora, zamatos beszédmódja, a kicsinyes szabályok iránti
megvetése és tagadhatatlan személyes bátorsága miatt
bálványozták a katonái, akiket sokszor vezetett a győze-
lem ormaira.
Amikor Galambot tábornaggyá nevezték ki, többé
nem közkatonákkal, hanem politikusokkal és NATO-
tábornokokkal akadt dolga.
Galambot kétségbe ejtette a protokoll. Nem volt képes
kinyögni a szokásos udvariassági formulákat és hí-
zelgéseket. Összeveszett minden brüsszeli diplomatával,
és napokig feküdt részegen duzzogva a lakókocsijában. A
stratégia az ő kezéből alárendeltjei kezébe csúszott át.
Gömbölyded fenekével négyszögletes trónra emelték.

Egy fontos nyom!

Idő múltán rájöttem, hogy minden hasonló esetnek van

egy közös jellemzője. Az érintett személyt kompetens
pozícióból inkompetens pozícióba emelték. Előbb-utóbb
rá kellett jönnöm, hogy ez minden hierarchia bármely
lépcsőfokán fenyegeti a felfelé bukottakat.

KITALÁLT ÜGYEK, 1. SZ. ESET – Tegyük fel, hogy az ol-

vasónak saját pirulagyártó üzeme van, a Pergő Panacea
Rt. A művezető perforált gyomorfekélyben meghal. Szo-
morú ez nagyon, de valakit ki kell nevezni a helyére. Az
utódot persze a pirulagömbölyítő szakmunkások között
keresik.
Ovál Olga, Henger Hanna, Tojás Tamás és Kocka
Károly mind többé-kevésbé inkompetens módon gömbö-
lyítik a pirulát. Őket mégsem lehet előléptetni. Ha az ol-
vasó lenne a tulajdonos – az egyéb körülmények azonos-
sága esetében – a legjobb pirulagyártó munkást, Gömb
Gézát választja, és őt nevezi ki művezetővé.
Tegyük fel ezután, hogy Gömb szaki művezetői minő-
ségében kompetens lesz. Amikor a művezető előlép
üzemvezetővé, Gömb az esélyes utódjelölt.
De ha Gömb szakiból inkompetens művezető lesz,
többé nem lép elő. Elérte azt a szintet, amelyet én az ő
inkompetencia-szintjének neveznék. Ebben a beosztásá-
ban megmarad egészen a nyugdíjkorhatárig.
Egyesek, például Tojás Tamás és Kocka Károly, in-
kompetenciájuk szintjét már a hierarchia legalacsonyabb
lépcsőfokán elérték, így azután gömbölyíthetik tovább a
pirulákat. Egyesek, mint Gömb Géza (amennyiben nem
lesz belőle jó művezető), egy előlépés után érik el a
maguk inkompetencia-szintjét.
Babra Béla, a gépkocsijavító műhely főnöke, a maga
inkompetencia-szintjét a hierarchia harmadik fokán érte
el, Galamb tábornok viszont a hierarchia legmagasabb
lépcsőfokán.
A foglalkozási inkompetencia sok száz esetének rész-
letes tanulmányozása alapján végül megfogalmaztam a
Peter-elvet:

A HIERARCHIÁKBAN ELŐBB-UTÓBB
MINDENKI FELEMELKEDIK
SAJÁT INKOMPETENCIA-SZINTJÉRE
 Új tudományág!

Miután megfogalmaztam az elvet, rájöttem, hogy egészen

véletlenül a tudomány egy új ágát, a hierarchológiát, a hi-
erarchiákat tanulmányozó tudományt sikerült megalapoz-
nom.
A „hierarchia” kifejezést eredetileg az egyházi rang-
fokozatok rendszerének jelölésére használták. Manapság
minden olyan szervezetre ráillik, amelynek tagjait vagy
alkalmazottait rang, iskolai végzettség vagy osztályalap
szerint rangsorolják.
A hierarchológia, bár meglehetősen új tudományág,
széles körben alkalmazható mind a közigazgatás, mind a
magánüzemek adminisztrációja területén.

Az olvasóról is szó van!

Elvem minden hierarchikus rendszer megértésének, így

az egész civilizációs struktúra megértésének is kulcsa.
Néhány különc megpróbál kibújni a hierarchiák hatása
alól, de az üzleti életben, az iparban, a szakszerveze-
tekben, a politikában, a kormányban, a fegyveres erőknél,
az egyházakban és az oktatásügyben mindenki a hatásuk
alá kerül. Mindannyiukra érvényes a Peter-elv.
Egyszer-kétszer persze sokan előlépnek közülük, mi-
közben egyik kompetencia-szintről a következőre jutnak.
De az új posztjukon bizonyított kompetencia további elő-
lépésre is alkalmassá teszi őket. A végső előlépés min-
denkinél, az olvasónál is, nálam is, kivétel nélkül a kom-
petencia szintjéről az inkompetencia szintje felé irányul.*
*
A perkusszív szublimáció (amit általában felfelé buktatásnak neveznek) és a
 Ha tehát elég hosszú idő áll rendelkezésre – feltételez-
ve továbbá, hogy a hierarchiában megfelelő a rangfoko-
zatok száma –, minden alkalmazott felemelkedik a maga
inkompetencia-szintjére, és ott is marad. Péter korollári-
uma tehát így szól:

IDŐVEL MINDEN POSZTOT

OLYAN ALKALMAZOTT TÖLT BE,
AKI FELADATAINAK
VÉGREHAJTÁSÁRA
INKOMPETENS.

Ki áll a kormánykerék mögött?

Természetesen ritka eset, amikor egy rendszer minden
alkalmazottja eléri a maga inkompetencia-szintjét. Az
esetek többségében mégis történik valami, ami
előmozdítja azoknak a céloknak az elérését, amelyek
érdekében a hierarchia létrejött.

A MUNKÁT AZOK AZ
ALKALMAZOTTAK VÉGZIK EL,
AKIK MÉG NEM ÉRTÉK EL A
MAGUK INKOMPETENCIA-
SZINTJÉT.

laterális arabeszk nem kivétel az elv alól, mint ezt egy felületes megfigyelő
gondolná. Ezek csupán álelóléptetések, amelyekről a 3. fejezetben lesz szó.
 2. FEJEZET

AZ ELV MŰKÖDÉSE
»Iskoláról mondok ím mesét.«
J. Heywood

Egy tipikus hierarchiának, Csudaváros iskolarendsze-

rének a vizsgálata jól szemléleti, hogyan működik a
Peter-elv az oktatásügyben. Ezt az esetet tanulmányozva
érthető lesz, hogy bármely más intézményben miként
működik a hierarchológia.
Kezdjük az ismertetést az egyszerű oktatókkal. Vizs-
gálati megfontolásból három csoportba osztom őket:
kompetensek, közepesen kompetensek és inkompetensek.
A matematikai eloszláselmélet szerint, amelyet a ta-
pasztalat igazol, az oktatók egyenlőtlenül oszlanak meg e
három csoport között. Legtöbb a közepesen kompetens,
kevesebb a kompetens és inkompetens. Az alanti grafikon
szemlélteti az eloszlást:
mediáns (felezőének)

inkompetens mérsékelten kompetens • kompetens

Az önállótlan tanbetyár esete

Inkompetens oktatót nem lehet előléptetni. Dettó Dóra

például rendkívül réveteg tanuló volt a főiskolán. Dolgo-
zatait vagy kimásolta a tankönyvekből és szakfolyóira-
tokból, vagy a professzorok előadásait fogalmazta át.
Mindig pontosan azt tette, amit mondtak neki, sem
többet, sem kevesebbet. Kompetens tanuló hírében állt.
Csudaváros Tanárképző Főiskoláján kitüntetéssel végzett.
Amikor oktató lett, pontosan ugyanúgy tanított, aho-
gyan őt tanították. Betű szerint követte a tankönyvet, a
tantervet és az órarendet.
Munkáját tűrhetően végzi, kivéve azokat az eseteket,
amelyekre nincsen szabály vagy precedens. Például ami-
kor egy vízvezetékcső eltörött, és víz árasztotta el a tan-
terem padlóját, Dettó tanárnő tovább tanított mindaddig,
amíg az igazgató be nem rontott, és az osztályt ki nem
mentette a vízözönből.
– Dórácska! – bömbölte a diri. – Az isten és minden
szentek nevében! A padlón három hüvelyk magasan áll a
víz. Miért tartotta itt ezeket a kis kenyérpusztítókat?
Dettó Dóra így felelt: – Nem szólt a vészcsengő. Az
ilyen dolgokra mindig nagyon figyelek, ezt ön is tudja.
Kéjnő legyek, ha másvalaki a helyemben megnyomta
volna a vészcsengőt. – Az igazgató, akit egészen megza-
vart Dóra energikus, de tiszteletteljes válasza, az iskolai
rendtartás egyik pontjára hivatkozott, amely a tanbetyárt
vészhelyzetben kivételes hatalommal ruházza fel, azzal a
bőrig ázott osztályt kivezette az épületből.
Dettó Dóra tehát annak ellenére, hogy sohasem szeg
meg szabályt és minden előírástól hanyatt esik, sohasem
fog előlépni. Tanulóként még kompetens volt, de oktató-
ként elérte a maga inkompetenciaszintjét, és ezen a szin-
ten marad tanári pályafutása végéig.

Az előléptethető többség

A kezdő oktatók többsége közepesen kompetens vagy

kompetens – lásd a grafikonon a B és D pont közti
területet – vagyis előléptethető. Íme, egy ilyen kóreset
ismertetése.

Egy rejtett gyenge tulajdonság

Csőr Csaba kompetens diák volt, és népszerű kémiatanár

lett. Óráit és laboratóriumi foglalkozásait tátott szájjal
ülte végig a diákság. Tanítványai repestek az örömtől, ha
segíthettek neki és rendben tarthatták a labort. Csőr a
papírmunkában ugyan nem jeleskedett, de felettesei
elnézték ezt a gyarlóságát, mert jó oktató volt.
Csőrt kinevezték kémiai tanszékvezetővé. Ebben a
minőségében mindent neki kellett megrendelnie a kémiai
laboratórium számára, esténként pedig körmölhette a
leltárkönyvet. Hogy inkompetens e poszt betöltésére, az
hamarosan világossá vált! Három éven át egyre csak új
Bunsen-égőket rendelt, de a csatlakoztatásukhoz
szükséges gumicsövekről minduntalan megfeledkezett.
Valahányszor egy gumicső kilyukad, mindig csökken a
használható égők száma, holott az új égők ott sorakoznak
a polcokon.
Csórt soha többé nem léptetik elő. Végső posztjára
inkompetensnek bizonyult.

Feljebb a hierarchiában

Lump Lajos kompetens diák, oktató és tanszékvezető

volt, majd igazgatóhelyettessé nevezték ki. Ezen a posz-
ton is szót értett az oktatókkal, diákokkal és a szülőkkel;
értelmi szempontból is kompetensnek bizonyult. Újból
előléptették, ezúttal igazgatóvá.
Amíg igazgató nem lett, egyszer sem tárgyalt közvet-
lenül az iskolaszék tagjaival és a kerületi tanfőfelügyelő-
vel. Nagyon hamar kiderült, hogy nincsen érzéke ahhoz,
hogyan kell szót érteni a magas rangú tisztviselőkkel.
Történt, hogy jól megvárakoztatta a főfelügyelőt, miköz-
ben jómaga két gyermek csúzlizása ügyében intézkedett.
Máskor pedig egy beteg oktató helyett olyan időpontban
ment órára, amikorra a főfelügyelő helyettese összehívta
a tantervet revideáló bizottság ülését.
Oly keményen dolgozott iskolájának vezetésén, hogy
nem maradt energiája közösségi szervezetek vezetésére.
Nem vállalta a szülői munkaközösség és a városvédő
egyesület elnökségét, nem vállalta a pedagógiai (és
magógiai) tanácsadói tisztséget sem egy irodalmi
egyesületben.
Iskoláját többé nem támogatta a város, sőt a főfelü-
gyelő kegyeit is elveszítette. Lumpot a közvélemény és
felettesei inkompetens igazgatónak minősítették. Amikor
megürült a főfelügyelő-helyettesi poszt, az iskolaszék
nem volt hajlandó Lumpot kinevezni. Lump egészen
nyugdíjazásáig boldogtalan és inkompetens igazgató
maradt.

Az AUTOKRATA – Hajtós Henriket, miután bebizonyította

a kompetenciáját diákként, oktatóként, tanszékvezető-
ként, igazgatóhelyettesként és igazgatóként, előléptették
tanfelügyelő-helyettessé. Addig csupán az volt a feladata,
hogy megértse és iskolájában érvényre juttassa az iskola-
szék politikáját. Csakhogy a tanfelügyelő helyetteseként
demokratikus módon részt kellett vennie az iskolaszék
politikai vitáiban.
De Hajtós utálta a demokratikus eljárásmódot. Ra-
gaszkodott hozzá, hogy ő a szakember. Az iskolaszék tag-
jait ugyanolyan módszerekkel igyekezett fegyelmezni,
mint amikor még a gyermekeket fegyelmezte virgáccsal.
És ugyanúgy igyekezett dirigálni az iskolaszéket, aho-
gyan az oktatókat dirigálta igazgató korában.
Az iskolaszék ezért azt tartja: Hajtós inkompetens
tanfelügyelő-helyettes. Soha többé nem léptetik elő.
GYORSAN KIDERÜLT ALKALMATLANSÁG – Tallér Tihamér
kompetens diák, angol nyelvoktató, tanszékvezető, igaz-
gatóhelyettes és igazgató volt. Ezután kompetens módon
dolgozott hat éven át tanfelügyelő-helyettesként – jó ha-
zafiként, diplomatikusan, mindenkivel jó barátságban és
testvéri szeretetben. Elő is léptették vezető tanfelügyelő-
vé. Ezen a poszton az iskola pénzügyeivel is foglalkoznia
kellett. Hamarosan kiderült, hogy erre aztán alkalmatlan.
Tallér egész iskolai pályafutása során nem sokat törte
a fejét a tallérok rejtelmein. Fizetésnapon a felesége ké-
zenállásra késztetve kizsebelte, az asszony fizette ki a
háztartási költségeket, ő adagolta neki hetenként a zseb-
pénzét.
Tallér Tihamér inkompetenciája így pénzügyi téren
csakhamar kiderült. Egy kétes hírű vállalattól rengeteg
oktatógépet vásárolt, de a vállalat tönkrement, mielőtt
még beprogramozta volna a gépeket. A város minden tan-
termében televíziókészülékeket állíttatott fel, holott a he-
lyi tévéadó csak középiskolák számára sugárzott műsoro-
kat. Tallér ekkor érte el igazán a maga inkompetencia-
szintjét.
Másféle előléptetési mechanizmus

Az előző példák az úgynevezett lineáris előlépés szem-

pontjából tipikusak. Van azonban az előlépésnek egy má-
sik módja is: a stáb-előlépés. Erre Holt Hanna esete
tipikus.
Holt kisasszonyt, aki kompetens diák és kitűnő általá-
nos iskolai oktató volt, előléptették továbbképző intézeti
tanárrá. Itt nem hátulgombolós gyermekeket, hanem
felnőtt oktatókat kellett tanítania. Ő azonban továbbra is
ugyanazokat a módszereket alkalmazta, amelyek a
hátulgombolósoknál jól beváltak.
Amikor az oktatókhoz intézett szózatot, lassan és ta-
goltan beszélt: többnyire egy vagy két szótagú szavakkal.
Mindent többször, többféleképpen magyarázott el, hogy a
hülye is megértse. Közben derűs mosoly lebegett az
ajkán.
Az oktatóknak határozottan nem tetszett az általuk
erőltetettnek érzett vidámság és leereszkedő modor. El-
lenérzésük olyan szintre hágott, hogy meg sem próbálták
végrehajtani a javaslatait, hanem a drága időt arra paza-
rolták, hogy kifogásokat agyaltak ki, miért nem teszik
meg azt, amit Holt Hanna javasol nekik.
Holt Hanna az oktatókkal való bánásmód tekintetében
inkompetensnek bizonyult. Ennélfogva további előlépte-
tésre nem számíthat, és a maga inkompetencia-szintjén
mindörökké továbbképző intézeti tanár marad.

Ítélkezzék az olvasó

Az olvasó maga is találhat hasonló példákat bármely

hierarchiában. Ajánlom, hogy nézzen körül a
munkahelyén és keresse meg azokat az embereket, akik
már elérték a maguk inkompetencia-szintjét. Az olvasó
maga is rájöhet, hogy a krém minden hierarchiában addig
emelkedik, amíg meg nem savanyodik. Nézzen a tükörbe,
és tegye fel a kérdést, vajon...
Nem, nem! Az olvasó bizonyára inkább ezt kérdezi:
„Vajon nincs is kivétel az elv alól? Nincs hát menekülés a
hatása alól?”
Ezekről a kérdésekről majd a továbbiakban.
 3. FEJEZET

LÁTSZÓLAGOS KIVÉTELEK
»Ha rosszul áll a széna, bűnözőnk
Utál a zsűri engem – így hőzöng«
I. Dryden

Azok közül, akiknek kifejtettem a Peter-elvet, sokan csak

a körmüket piszkálták. Szorgosan keresték – és néha azt
hitték, meg is találták – a hibákat hierarchikus struktú-
rámban. Kénytelen vagyok most figyelmeztetni az olva-
sót: ne dőljön be a látszólagos kivételeknek.

1. SZ. LÁTSZÓLAGOS KIVÉTEL:

A PERKUSSZÍV SZUBLIMÁCIÓ

„Hogyan is volt az a dolog Szikla Szilárd előléptetésével?

Reménytelenül inkompetens, vállalati szűk keresztmet-
szet volt, ezért a felső vezetés felfelé buktatta, hogy eltá-
volítsa az útból.”
Ilyen kérdéseket gyakran tesznek fel nekem. Vizsgál-
juk meg közelebbről ezt a jelenséget, amelyet – a közért-
hetetlenség kedvéért – perkusszív szublimációnak nevez-
tem el. Vajon Szikla Szilárdot inkompetens posztjáról
kompetens posztra léptették volna elő? Szó sincs róla!
Csupán az egyik improduktív posztról egy másik impro-
duktív posztra tolták át, mint valami sakkfigurát.
Nagyobb-e a felelősségi köre, mint volt azelőtt? Nem.
Több munkát végez-e új posztján, mint amennyit a régin
végzett? Hajjaj!
A perkusszív szublimáció ál-, azaz pszeudo-előlépte-
tés. A Szikla típusú alkalmazottak között akadnak olya-
nok, akik azt hiszik, hogy igazi és nem ál-előléptetés lett
a részük, mások viszont tudják az igazat. A pszeudo, va-
gyis ál-előléptetés fő célja azonban a hierarchián kívüliek
megtévesztése. Ha ezt sikerül elérni, a manőver sikeres.
Csakhogy a tapasztalt hierarchológusokat nem lehet
megtéveszteni. Hierarchológiai szempontból az egyetlen
olyan áthelyezés, amely valódi előléptetésként fogadható
el, a kompetencia-szintről történő áthelyezés.
Mi a sikeres perkusszív szublimáció hatása? Tegyük
fel, hogy Szikla munkaadója, bizonyos Kő Karcsi, a
maga posztján kompetens. Szikla Szilárd áthelyezésével
három legyet üt egy csapásra:
1. Elkendőzi előléptetési politikájának kudarcát. Ha
ugyanis beismerné, hogy Szilárd szilárdan inkompetens,
a többiek azt gondolhatnák: „Karcsinak még Szilárd elő-
léptetése előtt tudnia kellett volna, hogy lökött kollégánk
nem alkalmas erre a posztra.” A perkusszív szublimáció
ezenkívül igazolja is a megelőző előléptetést (az alkal-
mazottak és kívülállók, de nem a hierarchológusok előtt).
2. Javítja az alkalmazottak hangulatát. Egyes alkalma-
zottak fejében ugyanis megfordulhat a következő lázá-
lom: „Ha ez a tökkelütött Szilárd előléphet, még én is
előléphetek.” A perkusszív szublimáció az alkalmazottak
számára olyan, akár a mézesmadzag.
3. Fenntartja a hierarchiát. Szilárdot, még ha inkom-
petens is, nem szabad elbocsátani; valószínűleg eleget
tud ahhoz Karcsi sötét üzelmeiről, hogy egy versenytárs
hierarchiájába jutva veszélyessé válhasson.

Mindez – akár égen a Nap

A hierarchológia tudatosíthatja bennünk, hogy a jól. mű-

ködő szervezetekben a legfelső vezetés szintjén mindig
található egész sereg hasznavehetetlen ember, akik per-
kusszív szublimáció révén kerültek bársonyszékbe, vagy
a perkusszív szublimáció várományosai. Ismerek egy hí-
res háztartásikészülék-gyártó vállalatot, amelynek hu-
szonhárom alelnöke van!

Paradox eredmény!

A Rezgő Hullám Rádiótársaság termelési osztálya kreati-

vitásáról nevezetes. Ezt a perkusszív szublimáció alkal-
mazása tette lehetővé. Recsegő Róbert nem-kreatív, nem-
produktív, fölösleges embereit nagyszerű, hárommillió
dollárért épített irodaházba telepítette át.
Az irodaházban nincsenek kamerák, mikrofonok és
adóberendezések. Éppen ellenkezőleg, jó néhány kilomé-
terre emelkedik ez a pokoli torony a legközelebbi stúdió-
tól. Az irodaház-toronyban mindenki rettentő szorgalma-
san dolgozik, jelentéseket és diagramokat körmöl-gépel,
konferenciákon zsibbad.
A közelmúltban átszervezés történt, azzal a bejelentett
céllal: korszerűsítik a munkát. Korszerűsítették is: az al-
elnökök számát négyről nyolcra növelték, sőt kineveztek
egy elnöki összekötőt.
Látható tehát, hogy a perkusszív szublimáció alkalmas
arra, hogy a heréket távol tartsa a dolgozóktól!

2. SZ. LÁTSZÓLAGOS KIVÉTEL:

A LATERÁLIS ARABESZK

A laterális arabeszk a pszeudo-előléptetés másik formája.

Az inkompetens alkalmazott anélkül, hogy rangban
emelkednék – néha még a fizetése sem emelkedik –, új és
hosszabb címet kap, azzal betuszkolják az épület egy jó
távoli irodájába.
Fáskerti-Fasírt Manó az Ürlapterjesztő Vállalatnál –
mint irodavezető – fényesen bebizonyította, hogy men-
nyire inkompetens. Laterális arabeszk révén ím épp ezért
az osztályközi kommunikációk koordinátora lett. (Jól
hangzik, nemde?) Ő táplálja lyukkártyákra a különféle
irodák egymásnak küldött lyukkártya-másolatait.
GÉPKOCSIALKATRÉSZ-GYÁRTÁS. 8. ESET – A Kerek Kerék
Autóalkatrész Kft. a laterális arabeszket merészebben
alkalmazza, mint sok más hierarchia. A Kerek Keréknek
tengersok telephelye van, így azután tizenöt vezető
beosztású alkalmazottat sikerült száműzni Mucsára; helyi
alelnökké nevezték ki őket.
A vállalat ráadásul motelt is vásárolt, amelynek
direktorává (direkt) egy magas rangú vezetőt nevezett ki.
Egy másik fölösleges alelnököt azzal foglalkoztattak
három hosszú éven át, hogy írja meg a vállalat történetét.
Saját konklúzióm tehát: mennél népesebb a hier-
archia, annál könnyebb a laterális arabeszk alkalmazása.
LEBEGTETÉS – Egy kisebb állami hivatalnak mind a
nyolcvankét tintanyalóját más szervhez helyezték át, csu-
pán az évi kétszáztizenhatezret élvező igazgató maradt a
fenekén, miután nem maradt semmi munkája, sőt egyet-
len alárendeltje sem. Itt azzal a ritka esettel találkozunk,
amikor a hierarchikus piramist csupán a felső zárókő
(görögül: a piramidion) alkotja, amely alapzat nélkül a
levegőben lebeg. Ezt az érdekes esetet szabadon lebegő
csúcsnak (vagy piramidionnak) neveztem el.

3. SZ. LÁTSZÓLAGOS KIVÉTEL:

A PETER-INVERZIÓ

Egyik barátom olyan országba utazott, ahol a szeszes

italok árusítása állami monopólium. Mielőtt hazautazott
volna, betért az Állami Só- és Szeszhivatalba, hogy az
illetékes tisztviselőnek a következő zseniális kérdést
tegye fel: – Mennyi szeszes italt szabad hazavinnem?
A tisztviselőnek a szeme se rebbent: – Ezt a kérdést a
határon kell feltennie a fináncoknak.
Az utas nem érte be ezzel a logikus válasszal: – De én
most szeretném tudni, hogy annyit vásároljak, amennyit
ki szabad vinnem, vagyis ne vásároljak annyit, amelynek
egy részét elkobozzák.
Ám a tisztviselő csak vigyorgott: – Ezt a vámszabály-
zat határozza meg. Nekünk az ilyesmihez semmi közünk.
Az utas nem bírt a vérével: – De hiszen ön bizonyára
ismeri a vámszabályokat.
– Persze, hogy ismerem – ismerte el a sunyi tisztvise-
lő. – Csakhogy a vámszabályzat tekintetében nem vagyok
illetékes, ezért nem szabad a kérdésére válaszolnom.
Volt-e az olvasónak is hasonló tapasztalata? Vajon
mondták-e neki is: „Nem adhatjuk meg a kért informáci-
ót”? Az illető ismeri a választ, mi is tudjuk, hogy ismeri;
de valamilyen okból az illetékes nem hajlandó válaszolni.
Amikor a sors egy másik egyetemre vetett. mint
professzort, az egyetem bérszámfejtő osztályától speciális
azonosító kártyát kaptam, amely felhatalmazott rá, hogy
az egyetemi könyvesboltban csekk ellenében vásároljak.
Elgurultam a könyvesboltba, felmutattam azonosító
kártyámat és – én balga! – az American Express utazási
csekkjével akartam fizetni.
A könyvesbolt pénztárosa szigorúan mért végig: –
Csakis bérfizetési vagy személyi csekket fogadunk el.
– De hiszen ez jobb, mint a személyi csekk – válaszol-
tam naivan. – Sőt még a bérfizetési csekknél is. Bár-
melyik üzletben speciális kártya nélkül is beválthatom.
Az utazási csekk éppen olyan, mint a készpénz.
– De nem bérfizetési, illetve személyi csekk – kötötte
az ebet a karóhoz a pénztáros.
Némi vita után a boltvezetőhöz fordultam. Türelmesen
végighallgatott, majd távolba meredő arckifejezéssel,
röviden közölte: – Nem fogadunk el utazási csekkeket.
Vannak kórházak, ahol egész kötetre való nyomtat-
ványt kell kitölteni, mielőtt hajlandók volnának segíteni a
baleset miatt vérző áldozaton. Olyan ápolónővérről is
hallottam már, aki így szólt a szendergő pácienshez: –
Ébredjen már! Épp itt az ideje, hogy bevegye az altatót.
Az olvasó talán hallott már az ír Michael Patric
O'Brien esetéről, akit tizenegy hónapig nem engedtek le-
szállni a Hongkong és Macao között ingázó kompról,
mert nem voltak rendben a papírjai, ezért sem Hongkong-
ban, sem Macaóban nem voltak hajlandók kiállítani sze-
gény vörös hajú írnek a kiszállási engedélyt.
Főként a belátásuk szerinti eljárásra fel nem hatalma-
zott, alacsonyabb rangú tisztviselők ragaszkodnak maka-
csul a nyomtatványok helyes kitöltéséhez, akár van vala-
mi értelmes oka, akár nincs. A rutintól eltérni? Ki látott
még ilyesmit?

Foglalkozási automatizmus

Az előzőekben ismertetett viselkedési formát

foglalkozási automatizmusnak neveztem el. A
foglalkozási automaták számára az eszköz fontosabb,
mint a cél, a papírmunka elvégzése is fontosabb, mint a
cél, amelynek elérésére az űrlapokat megtervezték. Az
ilyen tisztviselő többé nem tekinti magát a köz
szolgájának, éppen ellenkezőleg: a közösség az a
nyersanyag, amelynek őt, a nyomtatványokat, a
formaságokat és a hierarchiát kell szolgálnia!
A foglalkozási automaták az ügyfelek szempontjából,
legyenek azok akár védencek, akár áldozatok, inkompe-
tensek. Joggal feltehetjük tehát a kérdést: „Hogyan lehet-
séges, hogy olyan sok foglalkozási automata mégis elő-
lép? Vajon a foglalkozási automatákra nem lenne érvé-
nyes a Peter-elv?”
A válasz előtt egy másik kérdést kell feltennem: „Ki
határozza meg, hogy valaki kompetens-e?"

A minősítés kérdése

Az alkalmazottak kompetens vagy nem kompetens voltát

nem kívülállók, hanem a hierarchián belüli feletteseik ha-
tározzák meg. Ha a felettes netán még kompetens, beosz-
tottjait aszerint ítéli meg, hogy milyen munkát végeznek
– például hogyan végzik munkájukat az egészségügyben,
az információk özönítésében, a hurkatömésben vagy asz-
tallábak gyalulásában, röviden: hogyan valósítják meg a
hierarchia megfogalmazott céljait. A felettes tehát ilyen-
kor az eredmény, vagyis az output szerint értékel.
De ha a felettes már elérte a maga inkompetencia-
szintjét, beosztottjait valószínűleg az intézményi érték-
rend szerint fogja minősíteni: azt tekinti kompetensnek,
aki betű szerint ragaszkodik a szabályokhoz, a formasá-
gokhoz, szóval ragaszkodik a „nagykönyvhöz”. Becsülik
a szorgalmat, az ápolt külsőt, a felettesek iránti udvarias-
ságot, a belső papírmunkát. A felettes tehát ebben az eset-
ben a munkába befektetett energia, vagyis az input szerint
értékel.
„Jancsi megbízható.”
„Lujzi gondoskodik a sima ügyvitelről.”
„Robi mószeresen dolgozik.”
„Tapsi Tamara rendszeresen, egyenletesen dolgozik.”
„Baráthné jól együttműködik kollégáival.”
Ilyen esetekben a belső állandóságot magasabbra
értékelik, mint a jó munkát: ez a Peter-inverzió. A
foglalkozási automatát Peter-invertáltnak is nevezhetjük.
Invertálta, azaz megfordította az eszköz-cél kapcsolatot.
Ezek után már fölfogható a Peter-invertáltaknak az
előzőkben ismertetett viselkedése.
Ha a Só- és Szeszhivatal tisztviselője nyomban felelt
volna a vámszabályzatot illető kérdésre, az utas ezt gon-
dolja; Jé, milyen udvarias tisztviselő!” Felettese azonban
megrótta volna az informátort, amiért megszegte a
hivatali előírásokat.
Ha a könyvesbolt pénztárosa elfogadta volna utazási
csekkemet, akkor szélesen rávigyorgok; az üzletvezető
viszont megszidta volna, mert túllépte a hatáskörét.

A Peter-invertáltak előlépési esélyei

A Peter-invertáltak, másként foglalkozási automaták,

mint láttuk, nemigen képesek az önálló véleményalkotás-
ra. Mindig csak engedelmeskednek, sohasem döntenek. A
hierarchia szempontjából ez kompetencia, tehát a Peter-
invertáltak előléptetés szempontjából számításba jöhet-
nek. Mindaddig előléphetnek, amíg végül – a szerencsét-
lenek! – olyan posztra nem kerülnek, ahol dönteniük kell.
Ezen a poszton érik el a maguk inkompetencia-szintjét.*
Lássák be végre, hogy a foglalkozási automatizmus –
bármennyire berzenkedik is ellene az olvasó – egyálta-
lában nem kivétel a Peter-elv érvénye alól. Diákjaimnak
gyakran mondogatom: „A kompetencia az igazsághoz, a
szépséghez és a kontaktlencsékhez hasonlóan, az illető
*
Peter-invertáltaknál – előléptetés után – néha a következő kétféle,
kisebb jelentőségű döntést tapasztaltam:
a) szigorítják az előírások végrehajtását,
b) új előírásokat agyainak ki olyan szélsőséges esetekre, amelyek-
re a meglévő előírások nem érvényesek.
Az ilyesmi csupán erősíti az inverziót.
szemében van.”

4. SZ. LÁTSZÓLAGOS KIVÉTEL:

HIERARCHIKUS EXFOLIÁCIÓ

Hát ez olyan eset, amely talán a legjobban zavarja a

beavatatlanokat: a pompás, produktív dolgozó esete, akit
nemcsak hogy nem léptetnek elő, hanem még szélnek is
eresztik.
Előbb néhány példa, aztán jöhet a titok kulcsa.
Csudavárosban minden új oktatót egyesztendei próba-
időre alkalmaznak. Könyv-Moly József kitűnő angolos
volt az egyetemen. Angol nyelvtanítási próbaévében a di-
ákok szívében sikerült lángra lobbantania a klasszikus és
modern irodalom iránti lelkesedést. Némelyik tanítványa
– szinte eszét vesztve a buzgalomtól – beiratkozott a csu-
davárosi kölcsönkönyvtárba, mások pedig antikváriu-
mokban váltak könyvmollyá, és könyvekre kezdtek
vadászni. A lelkes kis csapat jó néhány olyan könyvet is
elolvasott, amely nem is szerepelt az ajánlott könyvek
jegyzékében.
Kis idő múltán dühös szülők és két szigorú lelkész
rohanta le az iskolafelügyelőt, elpanaszolva, hogy
gyermekeik „nem-kívánatos” irodalmat olvasnak.
Könyv-Mollyal közölték, hogy a következő
szemeszterben nem tartanak igényt a szolgálataira.
Cápa Cecil próbaéves oktatót előbb szellemileg vis-
szamaradt gyermekek oktatásával bízták meg. Noha előre
figyelmeztették, hogy az efféléktől ne várjon túl sokat,
igyekezett nekik lehetőleg minél többet megtanítani. Az
év végén Cecil szellemileg visszamaradott gyermekei az
előírásos olvasási és számtani teszteket jobban oldották
meg, mint a „normális” osztályokba járó gyermekek.
Amikor Cecil megkapta a felmondólevelét, közölték
vele, hogy gyalázatosan elhanyagolta a gyöngyfűzést, a
homokszóró ládák barkácsolását és egyéb olyan foglalko-
zásokat, amelyeket a szellemileg visszamaradott gyerme-
kek számára a tanterv előír. Továbbá nem használta meg-
felelően a gyurmát, a csapos deszkákat és a vízfestéket,
pedig mindezt költséget nem kímélve vásárolta meg
Csudaváros oktatási osztálya.
Borz Bella roppant értelmes, intelligens próbaidős ta-
nítónő volt. Tapasztalatlan lévén, megpróbálta a gyakor-
latba átültetni, amit a főiskolán a tanulók közti egyéni kü-
lönbségekről tanult. A „zöld” tanerő ennélfogva elérte,
hogy a jobb képességű tanulók két-három év tananyagát
egy év alatt magolták be.
Az igazgató nagyon udvariasan elmagyarázta Bellá-
nak, miért nem javasolhatja véglegesítését. Borz kisas-
szony bizonyára megérti, mondta, hogy mivel nem tartot-
ta be a tanmenetet, zavart okozott azoknak a nebulóknak
a körében, akiknek a tudása és a következő évi tanmenet
között immár nincs kellő összhang. Zavart idézett elő a
hivatalos osztályozási rendszerben és a tankönyvkiadás-
ban, azok a tanerők pedig, akiknek a jövő évben az ő di-
ákjait kell oktatniuk, aludni sem bírnak, hiszen a gyere-
kek szinte már náluk is többet tudnak.

A paradoxon magyarázata

A tárgyalt esetek azt bizonyítják, hogy a hierarchiák

többségében a szuper-kompetencia jóval nagyobb baj,
mint az inkompetencia.
A közönséges inkompetencia, mint láttuk, nem elbo-
csátási indok, csupán az előléptetés akadálya. Szuper-
kompetencia miatt viszont gyakran nyomban (és két láb-
bal) kirúgják a bűnöst, hiszen széttöri a hierarchia kere-
teit, ezáltal sértve meg a hierarchiák első parancsolatát:
 a hierarchiát fenn kell tartani.
Emlékeztetem az olvasót, hogy a 2. fejezetben az
alkalmazottak három típusát tárgyaltam: az inkompetens,
a közepesen kompetens és a kompetens alkalmazottat. Az
egyszerűség kedvéért ott levágtam az eloszlásgörbe két
végét, figyelmen kívül hagyva az alkalmazottak két
további csoportját. Most közlöm a teljes görbét:

A két szélső csoportba tartozó alkalmazottak – a

szuper-kompetensek és a szuper-inkompetensek egyaránt
kirúgandók. Alkalmazásuk után rendszerint hamarosan
szélnek eresztik őket, mégpedig ugyanazon okból:
bomlasztják a hierarchia kereteit. A szélsőségeknek ezt a
megnyirbálását az érthetőség kedvéért hierarchikus
exfoliációnak nevezem.

Néhány szörnyű példa

Néhány szuper-kompetens alkalmazott sorsáról már volt

szerencsém csevegni. Az alábbiakban a szuper-inkompe-
tencia néhány elrettentő példáját közlöm.
Csini Zsanettet eladóként alkalmazták a Lópiac áruház
háztartásikészülék-osztályán. Kezdettől fogva kevesebbet
adott el, mint az átlagos eladók. Emiatt még nem kötöttek
volna útilaput a talpa alá, hiszen némely más eladók is az
átlag alatt teljesítettek. Csakhogy a szép Zsanett iszonyú
dolgokat művelt az eladási jegyzékekkel: a pénztárgépen
rossz helyre tette a tizedespontot, elfogadta a konkurens
vállalatok hitelkártyáit, és – ez volt a leghitványabb húzá-
sa – az indigót fordítva tette be, amikor az eladási blok-
kokat kitöltötte, majd az ügyfélnek a blokk eredeti (!)
példányát nyújtotta át. Az ügyfél megkapta mindkét
szöveget (egyet az előlapon, egyet pedig tükörkép
alakjában a hátlapon), Zsanettnél pedig egy példány sem
maradt. Ráadásul még pimaszul vonogatta is a vállát,
amikor a főnök lekapta a tíz körméről. Egy hónap múlva:
felmondólevél.
Templomi-Harangh Vilmos protestáns lelkésznek ra-
dikális nézetei voltak az istenség természetéről, a szentsé-
gek hatásáról, Krisztus ítéletnapi eljöveteléről, életről és
halálról – nézetei éles ellentmondásba kerültek a hivata-
los vallási tanításokkal. Így azután Templomi-Harangh
inkompetens volt ahhoz, hogy a báránykák lelki atyja le-
gyen. Persze nem is léptették elő püspökké, de posztjáról
éveken át nem is mozdították el. Ekkor azonban szörnyű
és ördögi bűnbe esett: könyvet írt, támadva a nehézkes
egyházi hierarchiát, és észérveket hozott fel amellett,
hogy minden áldott egyházat alaposan meg kellene adóz-
tatni. Javasolta továbbá, hogy az egyháznak foglalkoznia
kellene szociális problémákkal, úgymint a homoszexuali-
tás, a kábítószerezés, a fajüldözés és így tovább. A lelkész
az inkompetencia deszkájáról egyetlen ugrással a szuper-
inkompetencia trambulinján termett. Persze azonnal
elbocsátották.
A szuper-inkompetensek két fő tulajdonsága tehát:
1. nem produkálnak (nincsen output),
2. nem járulnak hozzá a hierarchia belső állandóságá-
hoz (nincsen input).
 Számíthat-e az olvasó exfoliációra?

Láthatjuk tehát, hogy a szuper-kompetencia és a szuper-

inkompetencia egyaránt elfogadhatatlan a hierarchiák
számára.
Azt is láttuk, hogy a hierarchikus exfoliációnak kitett
alkalmazottakra is érvényes a Peter-elv. A többi alkal-
mazottól abban különböznek, hogy a jelenlegi helyzetben
egyedül ők azok, akik széles ívben kirúgandók.
Szeretne-e az olvasó máshol dolgozni? A hadsereg-
ben, az oktatásban vagy az üzleti életben betöltött foglal-
kozását maga választotta-e, vagy törvényes, illetve csalá-
di nyomás hatására? Megfelelő tervezés és határozottság
esetében az olvasóból is válhat szuperkompetens vagy
szuper-inkompetens dolgozó.

5. SZ. LÁTSZÓLAGOS KIVÉTEL:

A PATERNÁLIS BELÉPTETÉS

A régi családi vállalkozások tulajdonosai fiaikat néha

„közönséges” alkalmazottakként kezelték. A fiúnak a
hierarchia alján kellett kezdenie pályafutását, ahonnan a
Peter-elvnek megfelelően lépett elő. Ilyenkor erősebben
nyilvánult meg a tulajdonos vonzalma a saját maga által
létrehozott hierarchia iránt, az a naiv óhaja, hogy a
hierarchia hatékony és jövedelmező maradjon, valamint
szigorú igazságérzete is hevesebb volt, mint a család iránt
érzett természetes vonzalom.
Gyakori eset az is, amikor a vállalkozás tulajdonosa
magas szinten viszi be az üzletbe a fiát, azzal a hátsó
gondolattal: anélkül, hogy rangban emelkednék, idővel
fia veszi át a kormányrudat, és mint mondják, egykor
„atyja nyomdokaiba lép”.
 Az előléptetésnek ezt a típusát paternális beléptetés-
nek neveztem el.
A paternális beléptetésnek két fő eszköze létezik.

1. sz. paternális beléptetés

Egy alkalmazottat elbocsátanak vagy áthelyeznek, hogy

helyet csináljanak a beléptetendő egyénnek. Ezt a
módszert ritkábban alkalmazzák, mint a 2. sz. módszert,
mert a főnök fiát gyakran megutálják.

2. sz. paternális beléptetés

A beléptetendő egyén számára jól hangzó címmel új

állást kreálnak.

A módszer magyarázata
A paternális beléptetés csupán apró példa az osztálytársa-
dalmakban fennálló rendszerre, amikor a kedvezmé-
nyezett egyének a hierarchiába nem legalul, hanem az
osztálykorlátnak megfelelő szint fölött lépnek be. *
Új alkalmazottaknak magas szintű beléptetése néha jó
eredményt (output) produkál. A paternális beléptetés
ezért a hierarchián kívül nem ébreszt kellemetlen
viszolygást.
Az így beléptetett személyre viszont a hierarchia többi
tagja némiképp neheztel. Az alkalmazottak valójában
szentimentális érzelmekkel (Peter-féle előszeretettel)
viseltetnek azon előléptetési rendszer iránt, amelynek
előléptetésüket köszönhetik, és amelynek alapján további
előlépésben reménykednek. Nem szeretik, ha az
előléptetés másként történik.
*
A hierarchiáknak az osztálytársadalmakban való működését a 7. fejezetben
tárgyaljuk részletesen.
 A paternális beléptetés
jelenlegi gyakorlata

A családi vállalkozás, amelyet egyetlen ember kormá-

nyoz, akinek hatalma van rá, hogy fiúsarjait magasabb
pozíciókba helyezze, ma már ritkaság. A paternális belép-
tetést mégis ugyanúgy alkalmazzák, de azzal az eltérés-
sel, hogy a várományosnak nem kell rokonsági kapcsolat-
ban állnia azzal, aki őt a pozícióba saját tenyerén emeli.
Lássunk néhány jellemző példát.

PATERNÁLIS BELÉPTETÉS, 7. ESET – Pufy Pál, Pompód város

egészségügyi osztályvezetője a pénzügyi év vége felé
rájött, hogy még nem költötte el a teljes költségvetési
összeget. Sajnálatos módon nem volt semmilyen járvány,
a Pompó folyó sem lépett ki a medréből, márpedig ez a
szokása, tehát nem is szennyezte el a csatornarendszert;
mindkét aligazgatója (az egyik az egészségügyön tartotta
a szemét, a másik az ivóvízellátáson és a szennyvizén)
komoly, kompetens, pénzzel jól sáfárkodó férfiú volt.
A költségvetésnek az osztályra jutó részét tehát még
nem költötték el. Pufy doktor tisztában volt vele: ha nem
cselekszik gyorsan, a következő évi költségvetését
megkurtítják.
Úgy elöntött hát, hogy egy harmadik aligazgatóságot
szervez, amelynek az lesz a feladata, hogy gondoskodjék
a város tisztaságáról és szépítéséről. Új aligazgatóként
Pompódi-Piszka Jánost nevezte ki, aki a közelmúltban
ugyanazon a kereskedelmi főiskolán szerzett képesítést.
Pompódi-Piszka pedig azon nyomban tizenegy új stá-
tust létesített. Kinevezett egy szemétfelügyelőt, hat sze-
métellenőrt, három irodai alkalmazottat és egy reklám-
főnököt.
Nemoda Nándor, a reklámfőnök pályázatokat írt ki az
iskolások részére: írjanak dolgozatokat a felnőttek számá-
ra: komponáljanak jelszavakat és tervezzenek posztere-
ket, továbbá megrendelt két reklámfilmet. Az egyik film
a szemetelés ellen hadakozott, a másik a városszépítéssel
foglalkozott. A filmeket független filmestől rendelték
meg, aki annak idején Nemodával és Pompódi-Piszkával
a főiskola amatőr színjátszó csoportjának oszlopos tagja
volt.
Minden úgy ment, mint a karikacsapás: Pufy igazgató
túllépte költségvetési keretét, ezért a következő naptári
évre sikerült nagyobb keretet kiügyeskednie.

Modern atyapótlékok

Manapság az állam veszi át azt a szerepet, amelyet annak

idején „az atyák nyomdokába lépés” töltött be. Állami
szubvenciókat folyósítanak olyan új és nemes célokra,
mint harc a környezetszennyezés ellen, a szegénység el-
len, az írástudatlanság ellen, a magány ellen, a törvényte-
lenségek ellen és tudományos kutatásokra, mindig csak
azzal a céllal, hogyan lehetne a kulturálisan elmaradot-
takat bolygóközi űrutazásokon üdültetni.
Ha valamire pénzt ajánlanak fel, azt a pénzt el is kell
költeni. Evégett állásokat kreálnak – kinevezik a sze-
génység elleni küzdelmet koordináló személyeket, igaz-
gatókat, könyvellátó tanácsadókat, ifjú szervezőket az
idős emberek gondozására, és még sok más posztot hoz-
nak létre. Egyeseket úgy kell fülön csípni, hogy foglalják
már el a létrehozott állásokat, viseljék, ha nem is töltik be
mindig a cipőt (azaz a funkciót).
A szervezetbe beléptetett egyén nem mindig képes
megoldani a problémát, amelynek megoldása végett kine-
vezték. Ez nem is fontos. Az a fontos, hogy képes és haj-
landó legyen a rendelkezésre bocsátott pénzt elfecsérelni.
 Az elv sértetlen marad

Ezek a kinevezések mind összhangban vannak a Peter-

elvvel. A kompetencia vagy inkompetencia mindaddig
nem számít, amíg valaki hordja a cipőt. Ha a kinevezett
kompetens módon viselkedik, számíthat az előléptetésre,
és magasabban éri el majd a maga inkompetencia-
szintjét.

VÉGKÖVETKEZTETÉSEK
A látszólagos kivételek – nem kivételek. A Peter-elv
minden hierarchia minden tagjára érvényes.
 4 FEJEZET

PROTEKCIÓ ÉS ELŐLÉPTETÉS
»Hosszú és erős protekció, egyáltalában protekció.«
Ch. Dickens

Láttuk, hogy a Peter-elv állandó és egyetemes érvényű.

Az olvasót azonban érdekelheti, mennyi ideig tarthat a
hierarchiában való felemelkedésének protekció révén
történő gyorsítása.

A „PROTEKCIÓ” RÖVID MEGHATÁROZÁSA

A protekciót így definiálom: „Valamely alkalmazottnak a

hierarchiában fölötte álló személyhez – vér szerinti, há-
zassági vagy ismeretség alapján – fűződő jó kapcsolata.
A protezsált személy népszerűtlen

A protekció révén történt előléptetést valamennyien gyű-

löljük – ha másról van szó. A munkatársak nem szeretik a
protezsáltat, és nemtetszésüket rendszerint az érdekelt
inkompetenciájára tett gúnyos megjegyzésekkel juttatják
kifejezésre.
Miután Rokony Rezső Csudaváros oktatásügyi főfelü-
gyelője lett, nemsokára előléptette vejét, Harkály Lajost
zeneiskolai tanfelügyelővé. Egyes oktatók arra való hi-
vatkozással bírálták ezt a kinevezést, hogy Harkály süket,
mint az ágyú, ezért a zeneiskolai felügyelőség szenioritá-
si jogon (input) Trombitásné Dob Tamarát illette volna
meg.

Az IRIGYSÉG NEM ISMER LOGIKÁT – Trombitásné olyan

hosszú időn át olyan sok énekkart és zenekart hallott
zöngicsélni, hogy meggyűlölte a zenét és a gyermekeket!
Világos, hogy zeneiskolai tanfelügyelőként egyáltalában
nem lett volna kompetensebb (az output szempontjából),
mint Harkály Lajos.
Az oktatók ellenszenve tehát valójában nem Harkály
inkompetenciája, hanem a szenioritás figyelmen kívül
hagyása ellen irányult.
A hierarchiákban működő alkalmazottaknak
valójában nincs kifogásuk az inkompetencia ellen (Peter-
paradoxon): csupán azért fecsegnek inkompetenciáról,
hogy ezzel palástolják irigységüket a protezsáltakkal
szemben.

HOGYAN SZEREZHETÜNK
PROTEKCIÓT?
Vizsgáljuk meg olyan alkalmazottak dicső pályafutását,
akiknek volt protekciójuk, és hasonlítsuk össze karrierjü-
ket velük egyenlő képességű, de protekció nélküli alkal-
mazottakéval. Kutatási eredményeimet a protekciót
szerezni szándékozók számára öt gyakorlati jó tanácsban
foglalhatom össze.

1. Patrónust kell találni

A patrónus olyan személy, aki valamely alkalmazott hóna

alá tud nyúlni avégett, hogy az illető a hierarchiában
feljebb vergődjön. A protekcióra pályázónak néha hosszú
szakálla nő, mire kifürkészi, ki alkalmas és ki nem alkal-
mas patrónusnak. Az illető netán abban a tévhitben él,
hogy előléptetésének üteme attól függ, vajon közvetlen
főnöke jó vagy rossz minősítést ír-e róla. Ez néha igaz is
lehet. De az is lehetséges, hogy a felső vezetés tudja jól,
hogy emberünk közvetlen főnöke már elérte a maga in-
kompetencia-szintjét, ezért nem tulajdonít jelentőséget a
kisfőnök által fogalmazott jó vagy rossz minősítéseknek!
A protekciót kereső tehát ne legyen felületes: a dolgok
mélyére kell ásnia, a vakondok odva mellett igenis
megtalálja a patrónusát.

2. A patrónus motiválása

„A motiválatlan patrónus – nem patrónus.” Aki feljebb

akar emelkedni a hierarchiában, gondoskodjon arról,
hogy a patrónus valamit nyerjen, ha segíti, vagy valamit
veszítsen, ha nem nyúl a törekvő hóna alá.
Kutatásaim számos példát ástak elő az ilyen motivá-
lásra, egyes példák bájosak, mások aljasak. Példákat nem
közlök. Ehelyett egy tesztet, az úgynevezett Peter-hidat
ajánlom a nyájas olvasónak. Aki ezen a hídon önerejéből
nem tud áthaladni, máris elérte a saját inkompetencia-
szintjét, rajta már semmilyen jó tanács sem segíthet.

3. A tehetség feltör
„Szabad útnak nincsen párja.”
Képzelje el az olvasó, hogy uszodában süti hasát a nap és
megpróbál feljutni a trambulinra. Csakhogy nem jut
tovább félútnál, mert ott ácsorog a vaslépcsőn egy másik
ugrójelölt, aki szintén felfelé mászott, de inába szállt a
bátorsága. Csukott szemmel, görcsösen kapaszkodik a
korlátba. Nem pottyan ugyan le, de feljebb sem tud jutni,
mellette sem lehet elhaladni. Hiába biztatják kórusban a
trambulinra már feljutottak, lóg a szeren.
A foglalkozási hierarchiákban is hasonló a helyzet, ha
a következő lépcsőfokot olyanvalaki foglalja el, aki már
elérte a maga inkompetencia-szintjét (érthető szavakkal:
egy szuper-inkumbens). Ilyenkor sem a felfelé igyekvő
erőfeszítése, sem patrónusának a protekciója nem segít.
Ezt a kínos helyzetet Peter-barikádnak neveztem el.
Térjünk vissza gondolatban az uszodához. Ha mégis
fel szeretnénk jutni a trambulinra, vissza kell lépkednünk
arról a létráról, amelyen zárva az út, és átballagnunk a
másik oldalon meredező szabad létrára, amelyen akadály-
talanul felkapaszkodhatunk.
Ha tehát egy foglalkozási hierarchiában feljebb aka-
runk jutni, alulról ki kell kerülnünk a szuper inkumbenst,
majd olyan előlépési csatornát váltanunk, amely nincsen
eldugulva. Ezt a manővert Peter-cirkumambulációnak,
vagyis kikerülési manővernek neveztem el.
Mielőtt azonban munkát és időt fektetnénk a cirku-
mambulációba, vizsgáljuk meg, valóban Peter-barikád
tornyosodik-e előttünk, vagyis az a mamlasz, aki eltorla-
szolja előlünk az utat, valóban szuper-inkumbens lenne?
Ha ugyanis még előléptethető, akkor az illető nem szu-
per-inkumbens: nem kell kikerülnünk. Csak egy pici türe-
lem: kis idő elteltével előléptetik, szabaddá válik a létra
foka és a protekció elvégzi a maga csodálatos munkáját.
Ha teljes biztonsággal szeretnénk tisztázni, vajon a fő-
nökünk szuper-inkumbens-e vagy sem, tanulmányozzuk
át az utolsó pozícióra vonatkozó egészségügyi és nem
egészségügyi jellemzőket, amelyeket könyvünk 11. és
12. fejezetében tárgyalunk.

4. Legyünk rugalmasak

Minden patrónus csak korlátozott mértékben tudja fölfelé

böködni a patronáltját. Hogy hasonlattal éljünk, a tapasz-
talt hegymászó a gyengébb mászót fel tudja húzni a maga
szintjére. Csakhogy ehhez neki is feljebb kell magát
jégcsákányoznia, hogy maga után húzhassa a gyengébbet.
De ha az első patrónus már nem tud feljebb mászni, a
patronáltnak másik patrónust kell keresnie, aki feljebb
tudja húzni-vonni. Készüljünk tehát fel: eljön az ideje,
hogy az elsőnél magasabb rangú patrónusra testáljuk át a
hűségünket. „Új patrónusnak nincsen párja!”

5. Igyekezzünk több patrónust szerezni

„Több patrónus együttes protekciója annyit ér, mint pro-

tekcióiknak az összege, szorozva a patrónusok szá-
mával.” (Hull tétele.) A hatás azért többszöröződik, mert
a patrónusok beszélgetnek-csevegnek, állandóan erősítve
egymásban a protezsáltról alkotott jó véleményüket és
eltökéltségüket, hogy tesznek érte valamit. Ha valakinek
csak egyetlen szál patrónusa van, elmarad a többszöröző
hatás. „Sok patrónus jobban biztosítja az előlépést.”

NINCS ÉRTELME VÁRNI!

LENDÜLJÜNK TÁMADÁSBA!!

Aki megfogadja a fenti tanácsokat, protekciót szerezhet.

A protekció meggyorsítja a felfelé haladást a hierarch-
iában, így az illető sokkal hamarabb képes elérni a maga
inkompetencia-szintjét.
 5 FEJEZET

AMBÍCIÓ ÉS ELŐLÉPTETÉS
»Merülj el, és a világ együtt merül veled.
Légy törekvő és egyedül maradsz.«

Az alábbiakban azt boncolgatjuk, hogy az alkalmazottak

előlépési ütemét hogyan befolyásolja az ambíció.
A törekvés funkcióját illetően sok a félreértés, főként
azért, mert Alger* túlozta az ambíciónak az előlépés
szempontjából való jelentőségét. Igazán sajnálatos Alger
tudománytalan és félrevezető lelkesedése az ambíció
iránt; ez késleltette istenigazából a hierarchológia tudo-
mányának létrejöttét.
Peale** is túlbecsülte az ambíció hatását.

Szétpukkan egy téveszme

Vizsgálataim szerint a nagyobb szervezetekben a szenio-

ritási tényező semlegesíti a hierarchia felsőbb fokai felé
irányuló ambíciót. Megfigyelésem egyúttal azt is bebizo-
nyítja, hogy a protekció hatása erősebb, mint az ambí-
cióé. A protekció gyakran legyőzi a szenioritási tényezőt,
az ambíció azonban csak ritkán képes ilyen csodákra.
Egyedül az ambíció nem képes áttörni a Peter-bariká-
dokat. Az ambíció egymagában nem teszi lehetővé a
Peter-cirkumambuláció sikeres megvalósítását. Aki a
cirkumambulációt protekció nélkül próbálja végrehajtani,
főnökeitől legfeljebb ilyen szemrehányásokra számíthat
(a háta mögött): „Nincsen a fickóban kitartás”, „Nem

*
Alger, Horatio, Jr. (1832-1899). Népszerű, filléres amerikai siker-
történetek szerzője.
***
Peale, Norman V. (1898-) „Pozitív gondolkodás” című, üzletemberek
számára írt könyvéről ismert szerző.
képes megmaradni a fenekén, egyvalami mellett!” stb.
Az ambíciónak a végső pozíció szintjére sincsen hatá-
sa. Minden alkalmazottra érvényes ugyanis a Peter-elv,
legyenek akár agresszívak, akár félénkek, előbb-utóbb
elérik a maguk inkompetencia-szintjét, s akkor ott
ácsorognak a vaslétrán, messze a trambulin alatt.

Az ambíció külső jelei és tünetei

Az ambíció a tanulás, a szakmai képzés és önképzés irán-

ti abnormális érdeklődésben jut kifejezésre. (A képzés és
önképzés néha képes annyira megnövelni a kompetenciát,
hogy ez kissé meggyorsítja az előlépést. Csakhogy az
ilyesmi nagyon ritkán és főképpen kis hierarchiákban for-
dul elő. Nagy hierarchiákban a képzés és önképzés hatása
nem is észlelhető, ezekben a szenioritási tényező az erő-
sebb.)

Az ambíció veszélyei

A képzés és önképzés hatása negatív is lehet, ha az alkal-

mazott kompetenciája annyira javul, hogy csak sokszori
előlépés után éri el a maga inkompetencia-szintjét.
Tegyük fel, hogy Baldachin Bertalan, a Puha Matrac
Rt. kompetens helyi kereskedelmi képviselője szorgalmas
tanulással elsajátít egy idegen nyelvet. Ebben az esetben
még az is megeshetik, hogy egy vagy több posztot kell
betöltenie a vállalat tengerentúli kereskedelmi képvisele-
tében, mielőtt hazatérne és kereskedelmi igazgatóként el-
foglalná legutolsó, inkompetens posztját. A tanulás tehát
kitérőt okoz a boldogtalan Bertalan hierarchikus pálya-
futásában.
 A végkövetkeztetés

Véleményem szerint a tanulás és képzés pozitív és nega-

tív hatásai kiegyenlítik egymást. Ugyanez a megállapítás
érvényes az ambíció egyéb megnyilvánulásaira is, példá-
ul amikor valaki korán kezdi a munkát és későn hanyatlik
az ágyba. Azt a csodálatot, amelyet egyes munkatársak-
ban az ilyen fél-machiavellista trükkök keltenek, végső
soron kiegyenlíti az a viszolygás, amelyet az ilyen gyalá-
zatos eljárás másokból kivált.

Egy kivétel, amely erősíti a szabályt

Nagy ritkán előfordul, hogy egy rendkívül ambiciózus

törtetőnek sikerül becsületes vagy becstelen eszközökkel
kiütnie a helyéről egy szuper-inkumbenst; azáltal
hamarabb szerez magának helyet a ranglétra magasabb
fokán, mintsem az természetes módon bekövetkeznék.
William Shakespeare ezzel kapcsolatban érdekes pél-
dát említ az Othellóban. Az I. felvonás 1. jelenetében az
ambiciózus Jago azon kesereg, hogy az előléptetéseket a
protekció, nem pedig szigorúan a szenioritás szabályai
határozzák meg:

„Hiába; a szolgálat átka ez,

Ajánlólevél s kedvezés emel, s nem
Régi rangsor, hol minden második
Az első örököse.”
(Kardos László fordítása)

A pozíciót, amelyre Jago áhítozik, végül Cassio kapja

meg. Ezért Jago kettős tervet eszel ki: megöli Cassiót,
egyúttal pedig megfosztja jó hírétől a parancsnok,
Othello szemében.
 A terv majdnem sikerül, de Jago felesége, Emilia,
javíthatatlan fecsegő:

„Nem; szólnom kell, szabadon, mint a szélvész,

Ember, pokol, menny mind-mind hadd gyalázzon
S üvöltsön rám, én mégse hallgatok.”

Vagyis kifecsegi a tervet, Jago pedig sohasem kapja meg

a hőn óhajtott posztot.
Jago sorsából azt a tanulságot kell levonnunk, hogy az
ambíció lényege: a titoktartás.

Egy veszedelmes balhit

Az ambíció hatását két okból szokták túlbecsülni. Az

egyik az a szinte rögeszmés érzés, hogy aki az átlagosnál
igyekvőbb, az megérdemli az átlagosnál gyorsabb és
nagyobb mértékű előmenetelt.
Ennek az érzésnek persze nincs tudományos alapja:
csupán moralista tévedés, amelynek az Alger-komplexus
nevet adtam.

Az egészségügyi szempont

A második ok, amiért a tapasztalatlanabb megfigyelők az

ambíciót nagyobb hatásúnak vélik, mint amilyen
valójában: számos ambiciózus embernél megfigyelhető a
pszeudoteljesítési szindróma.
Hogy mi ez? Jönnek az orvosi panaszok, úgymint
idegösszeomlás, gyomorfekély és álmatlanság. A fekély,
az adminisztratív siker fokmérője, csakis ambíció
terméke lehet.
Azok a munkatársak, akik nem értik világosan a hely-
zetet, az ilyen betegeket a végső pozíció-szindróma (lásd
a 11. fejezetet) példáinak tekinthetik, abban a tévhitben,
hogy elérték legutolsó posztjukat.
Valójában viszont gyakran többször és sok éven át
mászhatnak még a trambulinra.

Egy roppant fontos megkülönböztetés

A pszeudoteljesítési szindróma és a végső

pozíciószindróma esetei közti különbség a Peter-nüansz
nevet kapta. Az esetek megkülönböztetése érdekében ezt
a kérdést kell feltennünk magunknak: „Végez-e az illető
hasznos munkát?” Ha a válasz:
a) „IGEN" – akkor az illető még nem érte el a maga in-
kompetencia-szintjét, tehát a boldogtalannál pszeudo-
teljesítési szindrómáról van szó.
b) „NEM” – akkor az illető már elérte a maga inkom-
pentencia-szintjét, vagyis ez a végső pozíció-szindróma
esete.
c) „NEM TUDOM” – akkor az olvasó érte el a saját
inkompetencia-szintjét. Nyomban vizsgálja meg
önmagán a tüneteket!

UTOLSÓ SZAVAM AZ AMBÍCIÓRÓL

Sohase álljunk, ha ülhetünk; sohase sétáljunk, ha lovagol-

hatunk; és sohase legyünk ambiciózusak, ha van patró-
nusunk.
 6 FEJEZET

VEZETŐK ÉS ENGEDELMESKEDŐK
»Figyelembe kell venni, mi az ok, s mi a következmény.«
Publius Syrus

Kop! Kop!

Egyik sürgős feladatom eloszlatni azokat a tévedéseket,

amelyek a tudományos hierarchológia előtti korszakból
mindmáig fennmaradtak.
Mi lehet például félrevezetőbb, mint ez a szállóige: „A
siker titka egy előző siker”?
A hierarchológiai kutatások alapján ma már tudjuk,
hogy amikor valaki előlép a maga inkompetencia-
szintjére, semmi sem olyan sikertelen, mint a siker.
Alább, amikor a kreatív inkompetenciát tárgyalom,
rámutatok majd, hogy semmi sem olyan sikeres, mint a
sikertelenség.
De ebben a fejezetben a következő régi mondást
tárgyalom: „Aki jó vezető akar lenni, tudnia kell, mi fán
terem az engedelmesség.”
Tipikus hierarchológiai tévedés! Adminisztratív körök
egyébként szívesen terjesztik. Amikor például George
Washington édesanyját megkérdezték, hogyan lett a
fiából a nemzet hőse, a mama így válaszolt:
„Megtanítottam az engedelmességre.” Amerika tehát
ismét szembekerült a non sequitur* egy újabb példájával.
A vezetési képesség hogyan is függhet az engedelmesség
képességétől? Ugyanennyi joggal elmondhatnánk, hogy
az úszás képessége az elmerülési képességtől függ.

*
Mai diáknyelvre fordítva: „A következtetés tök rossz." (A Szerk.)
 Kiskutyából nagykutya

Tekintsük a legegyszerűbb esetet: a hierarchiában

mindössze két szint létezik. Az a beosztott, aki kiválóan
tud engedelmeskedni, előlép arra a szintre, amelyen már
neki kell utasításokat kiadnia.
Ugyanez az elv a bonyolultabb hierarchiákban is
érvényes: a kompetens engedelmeskedőknek az alsóbb
szinteken nagy az előlépési esélyük, végül azonban mint
vezetőkről kiderül: inkompetens mind.
Az üzleti kudarcokról készült egyik friss tanulmány
szerint a kudarcok 53 százalékának oka egyszerűen a
vezetési inkompetencia következménye volt! A hibákat a
vezetőkké előléptetett engedelmeskedő típusok követték
el.

KATONAI NYILVÁNTARTÁS, 17. SZ. ESET – Csacsogó Csaba

százados kompetens módon végezte adminisztratív
feladatait egy katonai támaszponton. Minden felettesének
készségesen teljesítette a parancsát, szívesen és pontosan.
Vagyis engedelmeskedő típus volt. Előléptették
őrnaggyá, és ettől kezdve neki kellett volna parancsokat
kiadnia.
Csacsogó azonban nem bírta azt a magányosságot,
amely a tekintélyes beosztások szükségszerű velejárója.
Folyton az alárendeltjei között csellengett, pletykált és
tréfálkozott velük, zavarta a munkájukat. Képtelen volt
arra, hogy a parancsok kiadása után hagyja őket
dolgozni; kéretlen tanácsaival beavatkozott a végrehajtás
feladatába. Az állandó zaklatás miatt Csacsogó Csaba
alárendeltjei nem tudtak rendesen dolgozni, és
szerencsétlenül érezték magukat.
Az újdonsült őrnagy ezenkívül sokat lebzselt ezrede-
sének irodájában. Amikor nem tudott értelmes indokot ki-
találni, hogy az ezredessel beszélhessen, a titkárnőnek
beszélte tele azt a szöszi fejét. A titkárnő nem merte meg-
mondani neki, hogy menjen a pokolba és hagyja őt dol-
gozni. Így azután szegény leányzó egyre inkább elmaradt
a munkájával.
Hogy megszabaduljon tőle, az ezredes mindenféle
megbízásokkal ide-oda küldözgette őrnagyát a bázison.
Ebben az esetben egy ürgéből, vagyis egy engedel-
meskedni jól tudó beosztottból vezetőt csináltak, mire ez
lett az eredmény:
a) képtelen a vezetésre
b) zavarja alárendeltjei munkáját
c) fölöslegesen fecsérli feletteseinek az idejét.

ÖNEREJÉBŐL FÖLEMELKEDETT EMBER, 2. sz. ESET – A hier-

archiák többségében voltaképp az a helyzet, hogy a
legjobb vezetői képességű emberekből nem lehetnek
vezetők. Íme egy példa.
Kerekes P. Vilmos a Merkúr boyszolgálat kerékpáros
küldönce volt. Kerekes bámulatos rendszerességgel szer-
vezte meg a munkáját. A maga területén például minden
átjárót, sikátort, rövid útvonalat feltérképezett; a közle-
kedési jelzőlámpák periódusidejét stopperrel ellenőrizte,
és útvonalait ezen adatok révén úgy tervezte meg, hogy
szállításait a lehető legrövidebb idő alatt teljesítse.
S az eredmény nem is maradt el: napi feladatainak
teljesítése után Vilmosnak mindig maradt legalább két
órányi szabadideje. Ezt az időt kávéházakban töltötte,
miközben elmerült az üzletvezetéssel foglalkozó könyvek
tanulmányozásában. Amikor azután a többi küldönc út-
vonalának átszervezésébe is belekapott, széles ívben
kirúgták.
Kezdetben úgy tetszett, hogy működése kudarc, a
szuper-inkompetens hierarchikus exfoliáció példája, a
„rosszul engedelmeskedő, rossz vezető”-elmélet élő
példaképe.
Csakhogy Kerekes P. Vilmos hamarosan létrehozta
saját szállítóvállalatát, a Pegazus Repülő Bringát, és
három év alatt kiszorította a Merkúrt a csatatérről.
Látható tehát, hogy a kivételesen jó vezetési
kompetencia a már kialakult hierarchiákban nem képes
utat törni magának. Az ilyen személy többnyire kitör a
hierarchiából, és valahol másutt újra kezdi a munkát.

HÍRES NEVEK DOSSZIÉJA, 902. sz. ESET – Thomas Alva Edi-

sonnak, aki újságkihordóként inkompetensnek bizonyult,
felmondtak. Edison ezután alapította meg saját vállalatát,
amelyet eléggé sikeresen kormányozott.

Egy ritka kivétel

A vezetési képességet rendkívüli körülmények között
néha valóban elismerik. Például a háborúban, egy
éjszakai támadás alkalmával egy ezred minden tisztje
elesett. Ekkor Anonymus N. Napóleon káplár vette át a
parancsnokságot, visszaverte az ellenséget, bajtársait
pedig megmentette. A csatatéren rögtön előléptették.
Anonymus N. Napóleont békeidőben sohasem léptették
volna elő: túl sokat kezdeményezett. Csupán azért
léptették elő, mert feljebbvalói hősi halált haltak, így a
hierarchia ideiglenesen megszűnt.

De mi a helyzet a Peter-elvvel?

Az olvasó az előbbieken kissé csodálkozhat, ha elgondol-

kozik, vajon nem aknázom-e alá a Peter-elvet? Hiszen az
elv azt mondja ki, hogy a kompetens alkalmazottak
mindig előléptethetők. Pedig nincs ellentmondás!
 A 3. fejezetben már elmondtuk, hogy az alkalmazottak
kompetens vagy inkompetens voltát nem olyan pártatlan
megfigyelők döntik el, mint mi vagyunk, hanem a mun-
kaadó, illetve – manapság ez a valószínűbb – a hierarchia
magasabb rangú többi alkalmazottja. Az ő szemükben a
vezetési képesség függelemsértésnek, az engedelmesség
megtagadásának látszik, és mint ilyent, inkom-
petenciának fogják fel.
Akik tudnak engedelmeskedni, nem lesznek jó vezetők.
Az engedelmeskedő ürge sokszor előléphet ugyan, de et-
től még nem lesz jó vezető. A hierarchiák többségét ma
annyira gúzsba kötik a szabályok, a hagyományok és a
törvények, hogy még a felső szintű vezetőknek sem kell
senkit sehová vezetniük abban az értelemben, hogy ki
kellene jelölniük a cselekvés irányát vagy ütemét. Az
ilyen vezetők egyszerűen a szokások rabjai, engedelmes-
kednek az előírásoknak és csupán a tömeg élén haladnak.
Az ilyen fejesek csak olyan értelemben vezetnek, amilyen
értelemben a hajó orrán ágaskodó nőalakú ormányrúd-
szobor vezeti a hajót.

Könnyű belátni, hogy ilyen közegben mindenki halálra

rémül, ha netán igazi vezető érkezik a vállalathoz, utálják
is alaposan. Ezt hiperkaninofóbiának (félelem a nagyku-
tyától), pontosabban hiperkaninofóbia-komplexusnak
(félelem attól, hogy a kiskutyából nagykutya lesz)
neveztem el.
 7 FEJEZET

HIERARCHOLÓGIA ÉS POLITIKA
»Az emberiség története a hibák óriási tengere,
amelyből néha itt-ott kiemelkedik egy szemernyi
homályos igazság.«
C. De. Beccaria

Láthattuk, hogyan hat a Peter-elv némely egyszerű hier-

archiában – oktatási rendszerekben, gyárakban, gép-
kocsijavító üzemekben és így tovább. Vizsgáljuk meg
most a bonyolultabb politikai és kormányzati
hierarchiákat.
Egyik előadásomon egy latin-amerikai hallgatóm,
Caesaré Innocente, ezt mondta: „Peter professzor, azt
hiszem, amit tudni szeretnék, annak nyoma sincsen a
tananyagban. Vajon értelmes emberek vezetik-e a világot,
akik – ahogyan maguk, amerikaiak mondják – munkába
állítanak bennünket, vagy pedig azok a tökfilkók, akik ezt
művelik velünk.” Innocente kérdése sok ember
gondolatait és érzéseit fejezi ki. A társadalomtudományok
adósak a válasszal.
Egyetlen politikai elmélet sem vizsgálta eddig meg-
felelően a kormányok működését, nem is sikerült
pontosan előre jelezni a politikai jövőt. A marxisták
éppoly hibásan prognosztizáltak, mint a tőkés te-
oretikusok. Összehasonlító hierarchológiai kutatásaim
szerint a kapitalista, szocialista és kommunista rend-
szerekre egyaránt jellemző a fölösleges és inkompetens
alkalmazottak elszaporodása az államigazgatásban. Noha
kutatásaimat még nem fejeztem be, eddigi
megállapításaimat ideiglenes tanulmány formájában
adom közre. Ha majd rendelkezésemre állnak a
megfelelő források, igyekszem befejezni összehasonlító
hierarchológiai kutatásaimat. Ha ezzel is végeztem, az
univerzális hierarchológiát szeretném tanulmányozni.

IDEIGLENES BESZÁMOLÓM

Bármely politikai vagy gazdasági válságban egyvalami

bizonyos: Számos tanult szakember számos, merőben
különböző gyógymóddal áll elő.
Költségvetési egyensúlyhiány esetén A. kijelenti:
„Emelni kell az adókat.” B. közbebömböli: „Csökkenteni
kell az adókat!”
A külföldi befektetők elvesztik bizalmukat a
dollárban? C. szigorú pénzpolitikát sürget, D. viszont az
infláció mellett tör lándzsát.
Tüntetők vonulnak az utcákon? E. a szegények
támogatását, F. a gazdagok bátorítását javasolja.
Idegen hatalom dörmög fenyegetően? G. a mellét
döngeti: „Dacoljunk velük!” H. viszont szinte suttogja:
„Béküljünk ki, olyan bájos fiúk.”

Honnan a zűrzavar?

1. Igen sok szakértő már elérte a maga inkompetencia-

szintjét: az ó gyógyjavallatuk értelmetlen vagy helytelen.
2. Némelyek nézetei eléggé józanok, de teóriáikat
képtelenek helyesen alkalmazni.
3. Akár jó, akár rossz javaslatokról legyen szó, egyiket
sem lehet haszonnal véghez vinni, mert a kormányok
gépezete egymásba illeszkedő hierarchiák láncolata,
amelyeket, miként a rozsda, átmart már az
inkompetencia.
Fontoljuk meg a kormányzat két ágazatát – a
törvényhozást, amely megalkotja a törvény kereteit,
illetve a végrehajtást, amelynek tisztviselői kara a
törvények végrehajtását igyekszik keresztülgyömöszölni.
A TÖRVÉNYHOZÁS

A modern törvényhozó testületeket – még a nem demok-

ratikus országokban is – népszavazással választják. Az
ember azt gondolná, hogy a szavazók – saját érdekükben
– a legkompetensebb embereket választják meg
képviselőnek, hadd melegítse fenekét a fővárosi
parlamentben. Ez pusztán a népképviseleti kormányzás
egyszerűsített elmélete. A dolog valójában némiképp
bonyolultabb.
A modern politikára a pártrendszer jellemző. Egyes
országokban csak egy, más országokban két hivatalos
párt létezik, ismét más országokban többpártrendszer
virul. A politikai pártokat – naiv módon – általában úgy
képzelik el, mint hasonló gondolkodású emberek olyan
csoportját, amely közös érdekeinek előmozdítása
érdekében együttműködik. Ez a megállapítás mára
érvényét vesztette. Az ilyen funkciót ugyanis ma már
kizárólag a lobbyk, vagyis az érdekcsoportok látják el,
márpedig ahányféle érdek, annyi a lobby.
A politikai pártok mai formájukban elsősorban a
képviselőjelöltek kiválasztását és megválasztását irányító
apparátusok.

Egy kihaló emberfajta

Nem tagadható, nagyritkán előfordul, hogy egy-egy

„független” jelöltet is megválasztanak, akit egyik párt
sem támogat. Ám a politikai kampányokra fordított óriási
összegek miatt ez a típus még helyi és regionális szinten
is ritka, akár a fehér holló, országos szinten pedig
merőben ismeretlen. Bizton kimondhatjuk: a modern
politikában a pártok döntenek a jelöltek kiválasztásáról.

A párthierarchia

A politikai pártok, amint a tagok is jól tudják,

hierarchikus felépítésűek. Nem tagadható, hogy a tagok
többsége ellenszolgáltatás nélkül teszi a dolgát, sőt még
fizet is a kitüntetésért, jóllehet az is igaz, hogy pontosan
meghatározott rangsor létezik, továbbá pontosan definiált
előléptetési rendszer.
Eddig a bérből és fizetésből élő szerencsétlen ürgékre
alkalmaztuk a Peter-elvet. Most viszont kijelentjük: a
Peter-elv a párthierarchiákon belül is érvényes.
A politikai pártokban, akárcsak a gyárakban és a had-
seregben, a kompetencia lenne a következő szintre való
előlépés feltétele. Akiről kiderül, hogy kompetens, az
házról házra is tud korteskedni, tehát előléptethető: rá
lehet bízni kortescsoportok szervezését. Az eredmény:
beszédhibás és ellenszenves kortesek járnak házról házra,
elidegenítve a párttól a szavazókat.
Aki gyorsan borítékolja a röplapokat, abból a borí-
tékoló csoport vezetője lehet. Az inkompetens borí-
tékolók viszont mindaddig, amíg egy adott párt tagjai,
továbbra is lassan és ügyetlenül gyűrögetik a röpcédulát a
borítékba, néha kettőt is egybe, a másikba – ez logikus –
egy sem jut, görbén hajtogatnak, leejtik a fecniket a
padlóra, és sok más hasonló hibát követnek el.
Aki kompetens módon teremti elő a párt számára a
pénzt, előléphet a jelölőbizottság tagjává. Ám aki ügye-
sen koldul, nem feltétlenül kompetens a leendő tör-
vényhozók kiválasztásában, sőt netán inkompetens
jelöltet fog támogatni.
De még ha a jelölőbizottság tagjai jó emberismerők is,
a jelöltet nem azon az alapon választják ki, mert
elképzelhető, hogy bölcs honatya lesz belőle, hanem
abból a megfontolásból, hogy elég erőszakos és
nagyhangú, tehát valószínűleg megválasztják!

A nagy ugrás:
képviselőjelöltből törvényhozó

A régi szép időkben, amikor a vezetők személyét tömeg-

gyűléseken döntötték el és a szónoklásnak még nagy volt
a becsülete, a lenyűgöző szónokok számíthattak rá, hogy
a párt őket jelöli, és a legjobb szónok számíthatott rá,
hogy övé lesz a képviselői bársonyszék. Persze az, hogy
valaki tízezer szavazó előtt széles taglejtésekkel harsog,
szórakoztatja és lelkesíti a népet, még nem garancia rá,
hogy értelmesen gondolkodik, megfontoltan száll vitába,
és a nemzet érdekében bölcs módon voksol.
Az elektronikus kampányok megjelenése óta a pártok
netán olyasvalakit jelölnek képviselőnek, aki a tévé
képernyőjén (sminkelve) a legjobb benyomást kelti. Ám
a hatáskeltés – megfelelő festékkel és világítással – még
nem garancia arra, hogy az illető a törvényhozó
testületben is kompetensen viselkedik.
Mind a régi, mind az új rendszerben sok fajankóból
úgy lett képviselő, hogy elérte a maga inkompetencia-
szintjét.

Inkompetencia a törvényhozó testületben

A törvényhozó testület maga is hierarchikus felépítésű.

Az a képviselő, akiről a hierarchiában elfoglalt helyén
kiderül, hogy inkompetens, nem lép elő.
De a maga helyén kompetensnek bizonyult tisztviselőt
nagyobb hatalommal járó posztra lehet felbuktatni – tagja
lehet egy fontos testületnek, sőt – isten óvja a népet! –
még miniszter vagy köztársasági elnök is lehet belőle. Az
előléptetett képviselő – ez csak természetes – e posztok
bármelyikén inkompetenssé válhat.
Látható tehát, hogy a kormányzás törvényhozási
ágazatára a legegyszerűbb pártmunkástól egészen az
elnökig egyaránt érvényes a Peter-elv. Mindenki elérheti
a maga inkompetencia-szintjét, és minden poszt esetében
van rá lehetőség, hogy olyan valaki töltse ki a
karosszéket, aki feladatának ellátására teljességgel
inkompetens.

A VÉGREHAJTÁS

Az eddigiek alapján világos, hogy a Peter-elv a végre-

hajtó ágazatra is érvényes: az országos, regionális és
helyi szintű hivatalokra, a minisztériumokra és az egész
bürokráciára. Mindezek, a rendőrségtől egészen a
hadseregig, fizetett alkalmazottakkal dolgozó merev
hierarchiák, épp ezért annyi bennük az inkompetens
ember, mint sajtban a kukac; nem is tudják végrehajtani
feladataikat, nem léphetnek elő, mégsem lehet kirúgni
őket.
Minden kormányzat recsegve-ropogva összeomlik,
amikor hierarchiája eléri érettségének tűrhetetlenségi
hányadosát*, legyen az akár demokrácia, akár diktatúra.

Egyenlőségi elv és inkompetencia

*
A hierarchiák hatékonysága fordítottan arányos érettségi
hányadosukkal, az ÉH-értékkel:
ÉH = inkompetencia-szintjüket elért alkalmazottak száma x 100
a hierarchia összes alkalmazottjának száma
Nyilvánvaló, hogy ha az ÉH eléri a 100 értéket, a hierarchia többé nem
végezhet hasznos munkát.
A helyzet tovább romlik, ha a polgári és katonai elő-
léptetéseket kivételezés, protekcionizmus irányítja. Az
egyenlőség elvének korában ez furcsán hangzik, de hadd
magyarázzam meg.
Tekintsük a képzeletbeli Protekciónia országot, ahol a
közszolgálatra való alkalmasság vizsgálata, az esélye-
gyenlőség és az érdemek szerinti előmenetel ismeretlen
fogalom. Protekcióniában szigorú osztályrendszer érvé-
nyesül, a magas tisztségeket – az államigazgatásban, az
üzleti életben és az egyházakban – kizárólag az uralkodó
osztály tagjai tölthetik be.
Megfigyelhető, hogy tudatosan kerülöm a „felsőbb
osztály” kifejezést, mert ennek szerencsétlen mellékértel-
me van. Általában olyan osztályt értenek ezen, amely
arisztokratikus vagy előkelő származása következtében
került nyeregbe. Következtetéseim azonban olyan rend-
szerekre is érvényesek, amelyekben az uralkodó osztályt
az alsóbb osztályoktól vallási, szellemi képességbeli, faji,
nyelvi, nyelvjárási vagy politikai különbségek választják
el.
Lényegtelen, hogy e különbségek közül Protekcióniá-
ban melyik érvényesül. A lényeg az, hogy igenis van
uralkodó osztálya és kizsákmányolt osztálya. A Protekcí-
óniára jellemző hierarchiát, amely a szokásos piramissal
ábrázolható, a következő rajz szemlélteti:

A hierarchia alsó szintjeit – az ábrán KO-val jelezve –

a KO-val kiütött, a kizsákmányoltakból kikerülő
alkalmazottak töltik be. Bármilyen kitűnően dolgozzék is
bármelyikük, egyikük sem lépheti át az OH-t, vagyis az
osztályhatárt.
A hierarchia felső szintjein – az ábrán az UO-val jel-
zett területen – az uralkodó osztály tagjai uralognak. Az ő
pályafutásuk nem a hierarchikus piramis alján, hanem az
OH szintjén kezdődik.
Mármost fogadást lehet kötni rá, hogy az első KO-
területen sok az olyan alkalmazott, aki az OH miatt nem
léphet elő kellő számú grádicson ahhoz, hogy elérhesse a
maga inkompetencia-szintjét. Ezek a szegények tehát
egész pályafutásuk során olyan feladatokat látnak el,
amelyeket jól el tudnak végezni. Egyikük sem kerülhet át
a KO-területen kívülre, így ez a terrénum megtartja és
folyamatosan hasznosítja-facsarja is a maga kompetens
alkalmazottait.
Nyilvánvaló tehát, hogy a hierarchia alsóbb szintjein
az OH miatt nagyobb a hatékonyság, mintha nem
léteznék osztályhatár.
Tekintsük most a határvonal fölötti UO-területet. Mint
már mondottuk, az alkalmazottak esélye, hogy elérik a
maguk inkompetencia-szintjét, egyenesen arányos a
hierarchia szintjeinek a számával – mennél több a szint,
annál nagyobb az inkompetens tökfilkók száma. Az UO-
terület, már csak gyakorlati okokból is, néhány szintes,
zárt hierarchiát alkot. Ismét világos tehát, hogy sok
alkalmazott nem éri el a maga inkompetencia-szintjét.
Sót az a kilátás, hogy a pályafutás a piramis csúcsához
közel kezdődhet, kiváló alkalmazottak egész serege szá-
mára vonzóvá teszi a hierarchiát, akik nem is pályázná-
nak oda, ha pályafutásukat a piramis alján, a sívó homo-
kon kellene kezdeniük.
Tekintsük most a helyzetet más szempontból. A 9.
fejezetben szó lesz a hatékonysági vizsgálatokról; rá-
mutatok, hogy a hierarchiák hatékonysága csakis úgy
növelhető, ha a felső szinteken lebzselők vérátömlesztést
kapnak. A jelenlegi hierarchikus rendszerek többségében
bizonyos időközönként, például átszervezés után, vagy a
gyors növekedés időszakaiban, valóban alkalmaznak
ilyen transzfúziót. De a Protekcióniáéhoz hasonló
hierarchiákban ez a vérátömlesztés folyamatos: az új
alkalmazottak rendszeresen magas szinten, az OH fölött
lépnek be peckesen a hierarchiába.
Világos tehát, hogy az ilyen hierarchiák mind az UO-,
mind a KO-területen, az osztályhatár fölött és alatt
egyaránt hatékonyabban működnek, mint az osztály
nélküli vagy az egyenlőség elve alapján működő
hierarchiák.

A JELENKORI OSZTÁLYRENDSZER

Mielőtt valaki azzal vádolna, hogy osztályrendszer mes-

terséges megteremtését javasolom, hadd jegyezzem meg,
hogy máris vannak osztályaink. Az amerikai osztályok
azonban nem a születésen, hanem annak az egyetemnek a
hírnevén, presztízsén alapulnak, amelyen az illető vég-
zett. Például a Harvardról kikerülteket „Harvardot vég-
zettekként” emlegetik, holott a Vadnyugati Bölényirha
Főiskola végzettjei kapcsán sohasem emlegetnek bölényt.
Egyes hierarchiákban a kócos egyetemeken végzetteknek
– legyenek bármilyen kompetensek – nincsenek ugyano-
lyan előmeneteli lehetőségeik, mint a híres egyetemekről
kiözönlőknek.
A helyzet különben változó. Az egyetemi végzettség
egyre több poszton válik kötelezővé, még bizonyos
hierarchiák legalacsonyabb szintjein is. Ez megnöveli az
egyetemi diplomás alkalmazott előmeneteli esélyeit,
csökkentve a presztízs-egyetem osztályértékét.
Kutatásaimat ezen a területen még nem tudtam
befejezni, az ehhez szükséges pénz sajnálatos hiányában,
mégis megkockáztatom azt a jóslatot, hogy évek múltán
minden egyetemi végzettségű alkalmazottnak egyre na-
gyobb lesz az esélye, hogy akár magán-, akár közalkal-
mazottként elérje a maga inkompetencia-szintjét.
 8 FEJEZET

ELŐZETES ÉS HOMÁLYOS SEJTÉSEK

»A poéták: meg nem értett ihlet papjai.«
P. B. Shelley

A tudományos műveket általában bibliográfiával, az

ugyanazon tárgykört ismertető régebbi művek
jegyzékével szokták felcicomázni. A cél lehet az olvasó
kompetens voltának próbatétele azáltal, hogy félelemmel
vegyes tiszteletet keltő mennyiségű olvasnivalót szórnak
eléje; de bizonyíthatja a szerző a maga kompetenciáját
azzal is, mekkora szeméthegyen kellett magát átrágnia
ahhoz, hogy az igazság egy aranyrögéhez hozzájusson.
Minthogy ez az első könyv, amely a hierarchológiát
tárgyalja, nincs formális bibliográfiája. Kénytelen vagyok
bevallani tudományos felkészültségem e látszólag ko-
moly hiányosságát, mert a csalás nem az én asztalom.
Erősen hiszem, hogy a jövő igazolja e szokatlan visel-
kedést.
Mindezek figyelembevétele mellett is úgy döntöttem,
hogy megemlítem néhány olyan szerző nevét, akik –
noha egyetlen sort sem írtak a hierarchológiáról – írhattak
volna róla, ha gondolnak rá. Vagyis a proto-
hierarchológusok bibliográfiáját közlöm.
Ismeretlen szerzők bölcs közmondásainak létezése
arra utal, hogy egyesek ösztönösen megsejtették az
inkompetencia elméletét.
„A suszter maradjon a kaptafánál” – ez világos figyel-
meztetés a cipészinasnak, legyen óvatos az első segédi
posztért vívott élethalálharcban. Aki nem ejti a földre az
árt és a kalapácsot, nem biztos, hogy ugyanolyan ügyesen
forgatja a tollat, amikor munkaidő-kimutatást és munka-
tervet körmöl.
 „Sok szakács elsózza a levest” – ez azt sejteti, hogy
minél több embert vonnak be valamely feladat végrehaj-
tásába, annál valószínűbb, hogy legalább egyikük elérte a
maga inkompetencia-szintjét. Egy kompetens krumplihá-
mozó, ha előléptetik szakáccsá, netán túladagolja a sót,
így azután a többi szakács hiába kotyvasztotta az erő-
levest.
„A háziasszonyok munkája sohasem kész” – ez szo-
morú beismerése annak a ténynek, hogy sok nő házias-
szonyi szinten éri el a maga inkompetencia-szintjét.
Rubáiját című művében Omar Khajjám keserűen jegyzi
meg, milyen nagy az inkompetensek aránya az oktatás-
ügyi és vallási hierarchiákban.

„Kacagj a Mullahon s a Dervisen!

Csak a hit épít tornyot a vizén;
s amiről ők mesélnek, puszta szó:
ábránd, ködkép: nem látta senki sem!”
(Szabó Lőrinc fordítása)

Másutt már említettem, hogy az emberekben él egy

bizonyos „hierarchikus ösztön": ellenállhatatlan bennük a
hajlam a hierarchikus elrendeződésre. Egyesek tagadták
ennek az ösztönnek a létezését. Alexander Pope angol
poéta azonban már két évszázada észrevette ezt a
hajlamot, sőt egy isteni elv megnyilvánulását látta benne:

A Mennynek első törvénye bíz' a rend,

Ki elsüllyedt, ki meg az égbe ment
(Esszé az Emberről,
IV. episztola, II. 49-50.)

Popé jól megfigyelte, mennyire duzzad az ember kedve,

ha kompetens módon végzi a munkáját:
 Tudd meg, hogy minden jó, mi embert érhet,
Isten s természet kedvez az emberiségnek,
Az értelem: öröm, az érzék mind gyönyör
Ha kompetens vagy, nem foghat el csömör.
(Ugyanott, II. 77-80.)

Popé megfogalmazza a hierarchológia egyik legfontosabb

alapelvét:

Hogy mit kívánunk? Szárnyalni egyre föl,

Angyalnak lenni: a legnagyobb gyönyör.
(Ugyanott, II. 173-174.)

Ez más szavakkal kifejezve annyit jelent, hogy egy

alkalmazott ritkán éri be azzal, hogy megmaradjon a
maga kompetencia-szintjén; olyan éteri szintre igyekszik
emelkedni, amelyhez nincsenek meg a képességei, hiszen
végül is nem szárnyas égi lény.
Sidney Smith leírása a foglalkozási inkompetenciáról
annyira eleven, hogy hosszú időn át szinte közhelynek
számított:
„Ha az élet különböző dolgait egy asztallap lyukacsaihoz hasonlítjuk –
egyes lyukak kör alakúak, mások háromszögűek, ismét mások négyzetet
vagy téglalapot formáznak – és a munkát végző személyeket felkérjük,
hogy velük azonos alakú nyílásokban dolgozzanak, általában azt fogjuk
tapasztalni, hogy a háromszögletű személy a négyzet alakú nyílásban, a
téglalap alakú a háromszög alakú nyílásban, a négyzet alakú pedig a kör
alakú nyílásban próbál munkálkodni. A hivatal és a hivatalok, a cselekvő
személy és az elvégzendő munka ritkán illik annyira össze, hogy
elmondhatjuk, szinte egymáshoz valók.”*

Washington Irving amerikai író megállapítása: „A köz-

szolgálatban általában kedvelik az igazán ostobákat; fő-
ként városi tisztségekre léptetik őket elő.” Irving nem
*
Smith, Sidney (1771-1845), Sketches of Morál Philosophy (Vázlatok
az erkölcsfilozófiáról) 1850.
vette észre: valaki lehet elég okos ahhoz, hogy alárendelt
posztot töltsön be, de ostobaságát bizonyítja, ha előlépte-
tik, amint a gyertya is képes megvilágítani egy ebéd-
lőasztalt, de menten kilobban a lángja, ha lámpaoszlop
csúcsára téve egy utcasarkot akarnak vele megvilágítani.
Karl Marx aztán kétségtelenül elismerte a hierarchiák
létezését, de azt hitte, hogy azokat a világ végéig vagy a
nagy forradalomig a kapitalisták fogják bitorolni. Amikor
hierarchiáktól mentes társadalom mellett érvelt, megfe-
ledkezett róla, hogy az ember lényegében hierarchikus
természetű és szüksége van bürokráciára, így aztán ma is
létezik patriarchális, feudális, kapitalista vagy szocialista
bürokrácia.
Marx ezután szokatlan fordulattal kimondja a hierar-
chiák nélküli, megálmodott társadalom alaptörvényét:
„Mindenki képességei szerint és mindenki szükségletei
szerint.” Vagyis mintha két, párhuzamos hierarchiára
gondolna.
Tekintsünk el ettől a marxi elgondolástól, hiszen a
zseniális Peter-elv kimondja: senkitől sem számíthatunk
„képességei szerinti” munkára. Ehhez gondoskodni kelle-
ne arról, hogy az alkalmazottak mindig kompetensek ma-
radjanak. Ez viszont képtelenség: minden alkalmazottnak
fel kell emelkednie a maga inkompetencia-szintjére, és ha
ezt elérte, nem tud többé képességei szerint dolgozni.
Sigmund Freud bécsi pszichiáter közelebb jutott a
Peter-elv felfedezéséhez, mint bármelyik elődje. Észlelve
az idegbaj, a félelemneurózis, a pszichoszomatikus
betegségek, az emlékezetkiesés és az elmebetegségek
különböző kóreseteit, azoknak a tünetegyütteseknek a
hatását észlelte, amelyeket „általános élet-inkompetencia-
szindróma” névvel foglalhatunk össze.
Az élet-inkompetencia persze erős hiábavalósági,
frusztrációs érzelmeket kelt. Freud, lelke mélyén
szatirikus természetű lévén, ezt a frusztrációt főleg
szexuális kifejezésekkel fogalmazta meg: a penis
elirigylése, kasztrációs komplexus és Oidipusz-
komplexus. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a
nők frusztráltsága abból ered, hogy nem lehetnek férfiak,
a férfiaké abból, hogy nem szülhetnek gyermeket, a fiúké
abból, hogy nem vehetik feleségül a mamát stb.
Freud azonban szem elől tévesztette a frusztráltság
igazi forrását: a vizsgált személy egy másik, számára
kívánatosabb pozícióba akar kerülni (férfi, apa, anya
férje, apa felesége stb.), vagyis előlépésre vágyik! A
hierarchológia persze azt mondja ki, hogy a frusztráció az
előlépés következménye.
Freud tévedését rendkívül introspektív, befelé tekintő
szemlélete okozta: azt vizsgálta, mi történik (vagy mit
képzelt, hogy történik) pácienseinek lelkében. A hierar-
chológia viszont azt vizsgálja, mi történik a páciensen kí-
vül; azt a társadalmi rendet tanulmányozza, amelyben az
ember működik, ennélfogva reálisan magyarázza az em-
ber funkcióját ebben a rendben. Amíg Freud arra pazarol-
ta az idejét, hogy az ember tudatalattijának sötét zugaiban
kotorásszon, addig én a megfigyelhető és mérhető emberi
viselkedést tanulmányoztam.
A freudi tanokat követő pszichológusok, akik
elhanyagolják az ember társadalmi funkciójának
vizsgálatát, olyan laikusokhoz hasonlíthatók, akik az
elektronikus számítógépeket nézegetve, azok működési
elvét a komputer belső szerkezetéről és mechanizmusáról
való spekulációk alapján akarják megérteni, és meg sem
próbálják kitalálni, mire használják a gépet.
Ne becsméreljük azért Freud úttörő munkásságát. No-
ha sok dolgot félremagyarázott, sokat fel is fedezett. Min-
dig a páciensek lelkét vizsgálva, híressé vált az az elmé-
lete, hogy az ember nincs tudatában saját motivációinak,
nem érti meg saját érzéseit, és nem is remélheti, hogy va-
laha megszabadulhat frusztrációitól. Elméletét nem lehe-
tett támadni, mert senki sem volt képes tudatosan és raci-
onálisan érvelni a maga tudatalattijának természetéről és
tartalmáról.
Freud agyából egyszerre csak kipattant egy szikra, és
feltalálta a pszichoanalízist, amelyről azt állította, hogy
analízis révén pácienseiben tudatosítani képes a tudat-
alattijukat.
De azután túl messzire ment, és önmagát pszichoana-
lizálva azt állította, hogy ő igenis tudatosította magában a
tudatalattiját. (Egyes bírálók manapság azt állítják, hogy
mindössze annyit ért el, hogy a pácienseiben az ő saját
tudatalattiját tudatosította). Akárhogy legyen is, az
önpszichoanalizálással kirúgta a létrát saját lába alól.
Ha Freud ismeri a hierarchológiát, ezt az utolsó lépést
nem teszi meg, vagyis nem érte volna el a maga
inkompetencia-szintjét. De azáltal, hogy aláaknázta azt a
roppant épületet, amelyet a tudatalattiba való behatolás
képtelen elgondolására épített, egyúttal előkészítette az
utat munkájának neves folytatója, S. Potter számára.
Potter, Freudhoz hasonlóan, szintén szatirikus pszi-
chológus (vagy pszichologizáló szatír) volt, és nyugodtan
egy sorba állítható Freuddal, ami az éles megfigyelőké-
pességet, valamint a látottak leírására használt szemléle-
tes és könnyed terminológiát illeti.
Freudhoz hasonlóan Potter is alaposan tanulmányozta
és osztályozta az emberi frusztráció sokféle jelenségét. A
frusztráció alapállapotát úgy nevezte, hogy az illető „lent
van”, azt a vidám érzést pedig, amit a frusztráció meg-
szüntetése okoz, a „fent van” szavakkal fejezte ki. Felte-
szi, hogy az emberekben velük született törekvés munkál,
hogy az előző állapotból az utóbbiba kerüljenek. Az
átkerülés módszerét így nevezte el: „fent levővé válás”.
Freud és Potter felfogása között az a fő különbség,
hogy Potter nem fogadja el Freudnak a tudatalatti motivá-
cióról szóló elméletét. Az emberi viselkedést azzal ma-
gyarázza, hogy mindenki tudatosan igyekszik felülmúlni
másokat, diadalmaskodni a körülményeken, hogy így
„fent levővé” váljék. Potter Freudnak azt a dogmáját sem
fogadja el, hogy a frusztrált páciensnek pszichológiai se-
gítségre van szüksége, és részletesen ismertet egy pszi-
chológiai eljárást, amelyet mindenki önmagán hajthat
végre. Megtanítja pácienseit a konspirációra, különböző
ravasz trükkökre és viták kezdeményezésére, amelyek
megfelelő alkalmazásával a páciens szerinte „fent
levővé” tud válni.
Potter elegánsan kifejtett elméletének terminológiáját
használva, a Fent levő, az Életember és a Trükkember
mind az ellenszenves viselkedések valamely formájával
igyekeznek felfelé törni a társadalmi, üzleti, foglalkozás-
beli vagy a sport-hierarchiában.
Potter olyan szórakoztatóan ír, hogy szinte észre sem
vesszük rendszerének Achilles-sarkát, vagyis azt a
feltételezést, hogy csak a Fent levő képes megtanulni
elegendő ravasz húzást, csak ő tud feljebb jutni, csak ő
lehet állandó fent levő.
A valóságban nincs egyetlen olyan fent levővé válási
módszer sem, amellyel valaki saját inkompetencia-szintje
fölé tudna emelkedni. A módszer alkalmazásától legfel-
jebb az várható, hogy ezt a szintet hamarabb éri el, mint
egyébként elérné. Viszont ha ezt elérte, a lent lévőség
helyzetébe kerül, amelyből semmiféle életemberség sem
tudja kiemelni.
 Tartós boldogságra csakis úgy vergődhetünk, ha óva-
kodunk a végső pozícióba való előlépéstől, ha az előme-
netel valamelyik szintjén úgy döntünk, hogy nem leszünk
többé fent levők, hanem megmaradunk egy bizonyos
szinten, amelyet Potter nyomán statikus szinten maradás-
nak nevezhetnénk el. Hogy ezt hogyan lehet megvalósí-
tani, arról a kreatív inkompetenciát tárgyaló fejezetben
számolok be.
Mindezek ellenére Potterben tisztelnünk kell a nagy
teoretikust, aki ügyesen hidalta át a hézagot a freudi etika
és a Peter-elv között.
C. N. Parkinson, a kitűnő társadalomtudós, jól megfi-
gyelte és mulatságosan le is írta, milyen módon szaporo-
dik a hierarchiákban a személyzeti létszám. Az általa pi-
ramisemelésnek nevezett jelenséget azonban azzal pró-
bálja megmagyarázni, hogy a hierarchia felsőbb szintjein
álló alkalmazottak az „oszd meg és uralkodj stratégiát”
alkalmazzák, és szándékosan gyengítik a hierarchia mű-
ködésének hatékonyságát, hogy annál jobban feltűnjön
saját nagyságuk.
Parkinson elmélete a következő okokból téves. Elő-
ször is szándékos tervezést feltételez a vezető állású sze-
mélyek részéről. Az én vizsgálódásaim azt bizonyítják,
hogy sok vezető (nagyfejű) képtelen hatékony tervet ki-
dolgozni, legyen szó akár megosztásról, akár uralkodás-
ról, akár bármi másról.
Másodszor a Parkinson által leírt jelenség – a sze-
mélyzet létszámának felduzzadása és ezzel arányosan a
munka hatékonyságának csökkenése – ellentétes a közép-
és felső vezetés érdekeivel. A hatékonyság ugyanis annyi-
ra lecsökkenhet, hogy a vállalat tönkremegy, a vezetők
pedig az utcán árulják dunnájukat és étkészletüket. Az
állami hierarchiákban vizsgálóbizottságok vagy kor-
mánybiztosok kiküldésével alázhatják meg őket, akik fe-
lülvizsgálják a pazarlást és az inkompetenciát. Aligha
képzelhető, hogy az ilyesminek szándékosan tennék ki
magukat.
Harmadszor pedig, egyéb tényezők egyenlősége ese-
tén, mennél kevesebb bért fizetnek ki az ürgéknek, annál
nagyobb a vállalat haszna, annál több dohány áll rendel-
kezésre a fejesek bérezésére, jutalmaira, osztalékaira és a
mellékjuttatásokra. Amennyiben a hierarchia megfelelően
működik ezer alkalmazottal, a vállalatvezetés számára
semmi sem motiválja ezerkétszáz kenyérpusztító alkal-
mazását.
De tegyük fel, hogy a hierarchia nem működik
megfelelően ezer alkalmazottal. A Peter-elv szerint a
magasabb beosztású alkalmazottak közül sokan, esetleg a
többség, már elérte a maga inkompetencia-szintjét. A
meglévő személyzettel tehát nem lehet javítani a
helyzeten – hiszen mindenki megtesz mindent, amire
képes –, ezért a hatékonyság növelésére tett kétségbeesett
kísérletként új ürgéket vesznek fel. Mint a 3. fejezetben
kifejtettük, a személyzet létszámának növelése ideiglenes
javulást eredményezhet ugyan, de az előmenetel végül az
újonnan jöttéknél is megteszi a maga hatását, tehát ők is
elérik a maguk inkompetencia-szintjét. Az egyetlen
orvoslási módnak ekkor ismét a létszámnövelés látszik,
amely ideiglenesen új lendületet ad, majd a hatékony
gépezet lassan ismét lerobban.
Ezért nincs egyenes arányosság a személyzeti létszám,
illetve az elvégzett hasznos munka mennyisége között. A
létszám növekedése nem magyarázható Parkinson kons-
pirációs elméletével. Ilyenkor arról van szó, hogy a hier-
archia felső szintjein állók komolyan akarják a hatékony-
ság javulását, noha ez csak ideiglenesen sikerülhet.
 Még egy szempont: Parkinson a maga törvényét a
kheopszi, vagyis feudális hierarchiára alapozza. Ennek az
az oka, hogy Parkinson a fegyveres erőknél fedezte fel
törvényét, ahol a legerősebben tartják magukat az elavult
hagyományok és szervezési módszerek.
Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy feudális hierar-
chiák ma már nem léteznek, de ha átfogóan kívánjuk tár-
gyalni a hierarchikus rendszereket, más hierarchikus for-
mák létezését is tudomásul kell vennünk, és viselkedésü-
ket meg kell magyaráznunk.
Itt van például a repülő T-forma:

A rajzról világosan kiderül, hogy a 3 nagyobb üzemet,

23 alelnököt és 1 elnököt foglalkoztató vállalat
hierarchiája nem illeszthető bele a szokványos piramis-
modellbe.
Íme az automatizált modell:
 Ebben a fordított piramisban nem a széles alkal-
mazotti bázis van alul, hanem egy számítógép.
A vállalat sok-sok osztályát egyetlen számítógép
szolgálja ki. Ily módon fordított piramis keletkezik.
Hasonló a hierarchia formája akkor is, ha különböző
osztályokat automatizált gyártási eljárással szolgálnak ki.
A 3. fejezetben már szó volt a szabadon lebegő
csúcsról – ilyesmi jön létre, ha az osztályvezetőnek nincs
osztálya, vagy ha a személyzetet áthelyezik egy másik
osztályra, és a vezető olyan egyedül marad az irodájában,
mint az ujjam, ez ni!
Parkinson sajnos nem ment elég messze kutatásaiban.
Abban igaza van, hogy a munka mennyisége növelhető
annyira, hogy kitöltse a munkaidőt, de ezen messze túl is
növelhető. Túlélheti az intézményt, a vállalat tönkreme-
het, a kormány megbukhat, a civilizáció megszűnhet, he-
lyet adva a barbarizmusnak, miközben az inkompetensek
tovább dolgoznak. Ennélfogva sajnálkozva el kell utasíta-
nunk Parkinson szépen hangzó elméletét. A boldogtalan
mégis komoly dicséretet érdemel, mert ráirányította a fi-
gyelmet azokra a jelenségekre, amelyekre a Peter-elv
most először ad tudományos magyarázatot.
 9 FEJEZET

A HIERARCHOLÓGIA LÉLEKTANA
»Ó, jaj, a véget nem is érzik
Játszódik csak megannyi báb.«
Thomas Cray

Egyik hierarchológiai előadásom után valamelyik naiv

hallgatómtól papírfecnit kaptam, az alábbi kérdésekkel:
„Miért nem világította meg némiképp annak az inkompe-
tens naplopónak az önismeretét, akit oly élénken lefestett
nekünk? Vajon végső pozíciójának elnyerése után tudato-
sul-e az ilyen balfácánban saját inkompetenciája? Elisme-
ri-e önmagáról, persze titokban, hogy ocsmány parazita?
Tudja-e, hogy átveri a kenyéradóját, akadályozza az
ürgék munkáját, és rákként falja fel a vállalat gazdasági
szerkezetét?” Újabban sok ilyen jellegű kérdést intéztek
hozzám.

SZENVTELEN VIZSGÁLAT

Elsőként is hangsúlyoznom kell: a hierarchológia a

társadalomtudományok körébe tartozik. Az értékelésnél
tehát objektív kritériumokat kell alkalmazni, elkerülve az
olyan szenvedélytől fűtött kifejezéseket, mint „naplopó”,
„parazita”, „átverés” és „rák”. Az önismeret kérdése
azonban megfontolást érdemel. A viselkedési módokat
objektív megfigyelések révén tanulmányoztam. A Peter-
elvet a nyílt viselkedés alapján fedeztem fel, tehát nem
vizsgáltam, illetve nem vontam le következtetéseket arra
vonatkozóan, mi játszódik le mások agyában.

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...

Az önismeret kérdése viszont valóban érdekes: „Milyen

mértékben fogja fel elméjében az egyén saját tehetetlen-
ségét?” Válaszaim szubjektívek, nélkülözik azt a tudomá-
nyos szigort, amely pompás könyvem többi részét
jellemzi.
Az esetek többségében kevés önismeretet tapasztal-
tam. Voltak azonban lélekanalízises eseteim, és alkalmam
volt bepillantani pszichiátriai feljegyzésekbe. Ezekből
kiderült, hogy a páciensek saját hibáikat közhelyekkel vé-
delmezték, másokat hibáztatva saját inkompetenciájukért.
Olyan esetekben, amikor sikerült mélylélektani analí-
zist végezni, valamennyire javult az önismeret mértéke.
Azt azonban egyetlen esetben sem tapasztaltam, hogy va-
laki megértette volna a hierarchikus rendszerek mecha-
nizmusát, vagyis azt, hogy az előléptetésben találta volna
meg a foglalkozási kompetencia végső okát.

PSZICHIÁTRIAI DOSSZIÉ: 12. sz. ESET – Ragacs Rezsó kompe-

tens anyagkönyvelőként dolgozott a Pity Fivérek Horog
és Csali részvénytársaságánál. Ragacs roppant szorga-
lommal járt esti iskolára, raktárvezetési és elemi színes-
fémismeretekre tett szert. Ki is nevezték helyettes raktár-
vezetővé.
Rezsőnk hatesztendei szolgálati idő után előléptetésért
folyamodott, de kereken a képébe mondták, hogy alkal-
matlan a vezetői beosztásra. Minthogy a raktári dolgozók
a szemébe röhögnek, ha bármit kér tőlük, szó sem lehet
raktárvezetői előléptetéséről.
Csakhogy Ragacs Rezső képtelen volt elfogadni azt a
tényt, hogy vezetőként inkompetens. Abba a kifogásba
kapaszkodott bele, hogy a testes és markos raktári dolgo-
zók azért űznek vele csúfot, mert mindössze 147 centi-
méter magas.
Ettől kezdve magas sarkú cipőt hordott, kalapját pedig
mindig a fején tartotta, ha a raktárban lebzselt: így – azt
hitte – szálfatermetűnek látszik. Testépítő klubba járt,
gyarapodott a súlya és óriási karizmokat fejlesztett. De a
raktári dolgozók továbbra is kinevették: a karizmokkal
nem állt arányban a karizmája.
Ragacs állandóan testi hiányosságain rágódott, súlyos
lelki válságba került, végül hát pszichiáterhez fordult.
A terápia során dr. Hártya Hümér úgy igyekezett segí-
teni Rezsőn, hogy alacsony növésű betegeinek történeté-
vel tömte a fejét, akik hírnévre vergődtek, és vagyonra
tettek szert. Rezső ettől még mélyebb depresszióba sül-
lyedt: most már nemcsak törpének, hanem tökéletesen
hülye törpének érezte magát. Önbizalma egyre csökkent
és kevésbé kompetens raktárvezető-helyettesként dolgo-
zott, mint valaha.

A pszichiátria, akárcsak a szeretet,

nem elég
Ragacs Rezső szomorú esete azt bizonyítja, hogy a
pszichiátriai kezelés a Peter-elv ismerete nélkül súlyos
bajt okozhat, ha foglalkozási inkompetenciától származó
problémák kezeléséről van szó.
Dr. Hártyát is félretájolta egy, az eset szempontjából
jelentéktelen apróság, tudniillik Rezső apró termete.
Ragacsnak egyszerűen az volt a baja, hogy a Pity Fivérek
hierarchijában már elérte a maga inkompetencia-szintjét.
Az ilyesmin pedig semmiféle pszichiátriai kezelés sem
segíthet.
Rezsőt azzal lehetett volna vigasztalni, hogy megre-
kedt ugyan a raktárvezető-helyettesi poszton, de ez nem
kudarc, hanem eredmény.
Talán elfogadja a sorsát, ha valaki közli vele: esete
nem egyéni balsors, hanem a Peter-elv egyenes követ-
kezménye, amely mindenkire érvényes, aki hierarchián
belül dolgozik, tehát őrá is.
Úgy vélem, az elv ismerete elősegíti minden olyan
eset tanulmányozását, amikor egy boldogtalan nem tud
teljes mértékben megbirkózni feladataival.

Az önismeret sem segít!

Előléptetések után a vezetőség néha felismeri, hogy az

előléptetett személy nem képes megfelelően végrehajtani
feladatait.
„Darálós D. Dániel nem valami jó művezető."
„Jólesz Józsi nem elég jó ahhoz, hogy Szuper Szilárd
nyomdokaiba léphessen.”
„Kártya Kamilla nem vált be irattárosként.”
Néha maga az ürge tesz szert kellő önismeretre, és
rájön, hogy a magasabb pozíció betöltésére inkompetens.
Az önismeret szomorú gondolatokat ébreszt ugyan, de
ritkán követi pozitív lépés. Néha soha.

ÖNISMERETI DOSSZIÉ, 2. sz. ESET – Túl-Buzghó Tamást,

Csudaváros egyik kompetens iskolaigazgató-helyettesét,
igazgatóvá nevezték ki. Túl-Buzghó még az iskolaév
vége előtt rájött, hogy az állás betöltésére inkompetens.
Kérte előző pozíciójába való visszaminősítését. Ám
kérését széles taglejtésekkel elutasították.
Tamás boldogtalanul és szomorúan kénytelen
megmaradni saját inkompetencia-szintjén.

KÜLSŐ REVIZOROK

Az előbb említettem, hogy a vezetés néha észreveszi a

foglalkozási inkompetenciát, de nem sokat tesz ellene. Az
olvasó ezek után joggal szegezheti nekem az alábbi kér-
déseket: „De mi a helyzet a pályaalkalmassági vizsgá-
latokkal? A hatékonysági vizsgálatokkal? Az elfogulatlan
külső megfigyelők bizonyára diagnosztizálni tudják az
inkompetenciát, és előírhatják az orvoslás módozatait.”
Valóban ez lenne a helyzet? Vessünk egy pillantást a
szakállas szakértőkre, és vizsgáljuk meg, hogyan
dolgoznak.

Régebbi és újabb
felvételi módszerek

A pályakezdők felvétele régebben többnyire rendszertele-

nül történt, a munkaadó szándéka, az alkalmazott óhaja
vagy a véletlen alapján (a munkáért kopogtató például
éppen akkor jelentkezik, amikor üresedés van). A rend-
szertelen munkába állítást egyes hierarchiákban, főleg a
kisebb cégeknél, ma is alkalmazzák.
A pályakezdő a rendszertelen alkalmaztatás következ-
tében gyakran kénytelen olyan posztot betölteni, amely-
nek kompetens ellátására nemigen képes. Gyalázatos
munkáját jellemhibának, akaratgyengeségnek vagy egy-
szerűen lustaságának szokás tulajdonítani. Arra biztatják
a szerencsétlent, hogy dolgozzék szorgalmasabban. Ilyen
bölcsességekkel szokás traktálni: „Mindent lehet, csak a-
karni kell.” Vagy: „Ha valamit eltolsz, próbáld meg újra.”
Minthogy a boldogtalan zöldfülűvel a felettesek nin-
csenek megelégedve, sokáig nem léptetik elő. (A pali-
madár néha azt képzeli, hogy munkája selejtes, tehát meg
sem érdemelné az előléptetést. Ezt az állapotot [Uriah]
Heep-féle szindrómának nevezem.)
A rendszertelen munkába állítás helyébe ma már
jószerivel a vizsgák és pályaalkalmassági tesztek léptek.
A jelenlegi szemléletet igen pregnánsan fejezi ki a
következő szólásmondás: „Akinek elsőre nem sikerül,
próbálkozzék valami mással.”
 A pályaalkalmassági teszteknek persze semmi értel-
me, ha nem téblábol a hivatalban olyan kompetens sze-
mély, aki kijavítja a felvételi dolgozatokat, és a cipőjét le-
vetve húsz kéz- és lábujján meg tudja határozni a pont-
számokat. Inkompetens értékelés esetén a tesztrendszer
csupán a rendszertelen besorolás rejtett formája.
Kompetens értékelés esetén viszont igen hasznosak le-
hetnek a tesztek. Léteznek ugyanis olyan általános alkal-
massági és intelligenciavizsgálatok, amelyek révén érté-
kelhetők az idegen nyelvi, értelmi, számolási stb. képes-
ségek. Irodai tesztekkel azt fürkészik, hogy a jelöltek
mennyire képesek megjegyezni számsorokat, hallás után
papírra vetni név- és címlistákat és így tovább. Vannak
továbbá olyan tesztek, amelyek a jelölteket műszaki érzé-
kük, művészi képességük, testi (nem teszti!) sajátos-
ságaik, intelligenciájuk, tudományos gondolkodási és
meggyőzési (rádumálási) képességeik szerint minősítik.
A tesztek eredményét többnyire úgynevezett
„profillal” ábrázolják, nagyság szerint feltüntetve a jelölt
kompetenciáját különböző képességei szerint. Íme egy
ilyen profil:
 A tesztek célja, hogy a munkára jelentkezőket a lehető
leghamarabb olyan munkakörbe helyezzék, amelyben a
profil szerint a leginkább kompetensek. Ezek után
nyilvánvaló, hogy az illetőt csakis olyan állásba lehet
előléptetni, amelyben kevésbé kompetens.
Lássuk akkor, hogyan működik ez a szerencsétlen
módszer a gyakorlatban.
Lássuk akkor, hogyan működik ez a szerencsétlen
módszer a gyakorlatban.

BESOROIASI MÓDSZER-DOSSZIÉ, 17. sz. ESET – A bemutatott

profil Pelyva Cebhardt kereskedelmi főiskolát végzett je-
lölt tesztjének eredményét ábrázolja, aki a Zug Interconti-
nental légkondicionálási rt.-nél jelentkezett felvételre. A
profilról leolvasható, hogy Pelyvának az átlagosnál na-
gyobb a rábeszélő képessége és magas az intelligenciahá-
nyadosa is.
Pelyvát üzletkötőként alkalmazták egy huzatos irodá-
ban, és az idők során kétszer léptették elő: először a kerü-
leti eladási osztály vezetője lett; itt is sok időt töltött az-
zal, hogy légkondicionáló berendezéseket sózzon a
vevőkre, majd az általános eladási osztály főnöke lett,
ahol ellenőrzési és szervezési feladatokkal kellett (volna)
foglalkoznia.
A profilról leolvasható, hogy Pelyva Gebhardtnak a
szervezési képessége a legrosszabb, mélyen átlag alatti.
Márpedig új posztján éppen ezt a képességét kellett ka-
matoztatnia, napi nyolc órában. Történt, hogy megfelelő
képességeinek hiánya miatt szerencsétlen módon válasz-
tott ki egy új üzletkötőt. Két fontos, huzatra vágyó új
ügyfélhez Zavaros Zádort, egy zöldfülű üzletkötőt
küldött el, aki nemcsak megrendeléseket nem tudott
szerezni, hanem mindkét ügyfél hangos ordítozás után ki
is rúgta. Ezután Malőrfy Manót, egy új alkalmazottat, aki
jó üzletkötőnek bizonyult, körzeti eladási osztályvezetővé
léptetett elő. Manót semmi sem érdekelte kevésbé, mint
az üzletkötők. Furfangos, de átlátszó cselszövényei láttán
az osztály munkatársai mindig olyan képet vágtak,
mintha citromot szopogatnának.
Pelyva a papírmunkával sem boldogult. Az eladási
osztály alapterülete és beosztása tökéletes ellentétben állt
a szállítási és forgalmi feladatokkal, az üzletkötők tapasz-
talatai és képességei tehát nem kamatozhattak. Emlékez-
tető feljegyzéseit ósémi nyelvszakértők sem tudták meg-
fejteni, íróasztala rendetlen volt, mint holmi szemétdomb
tornádó után.
A Peter-elvnek megfelelően, pályafutása a kompetens
szintről inkompetens szintre süllyesztette Pelyva
Gebhardtot.

A pályaalkalmassági tesztek
értékelése

A tisztelt tesztelt, illetve nem-tesztelt alkalmazottak kö-

zött az a különbség, hogy a teszteltek kisebb számú lépés
után és rövidebb idő alatt érik el inkompetencia-
szintjüket.

Hatékonysági felmérések

Az előzőkben láthattuk, hogy az első besorolás időpontjá-

ba való külső beavatkozás nem képes megelőzni az
inkompetencia-szint elérését, éppen ellenkezőleg, sietteti.
Most áttérek a hatékonysági felmérésekre. Az ilyen vizs-
gálatokat végző szakértők természetesen később jelennek
meg a színen, amikor a hierarchia már magas érettségi
hányadost ért el. (Az ÉH definíciója a VII. fejezetben
található. Ha nem ismerik a római számokat, akkor a 7.-
ben.)
Elsőként is arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy a
Peter-elv a vizsgálatot végző szakértőkre is érvényes, hi-
szen jelenlegi posztjukra ugyanolyan előléptetési mód-
szerrel kerültek, mint amilyen gúzsba kötötte az általuk
vizsgált szervezetet. Számos szakértő már tízhúsz éve el-
érte a maga inkompetencia-szintjét. Még ha netán észre is
veszik a tesztlapokon a kiáltó hibákat, kijavításukra nem
alkalmasak.

HATÉKONYSÁGI FELMÉRÉSI DOSSZIÉ, 8. sz. ESET – Az Északi

Búbánat Jegelt Tengerihal-szállítási Kft. felkérte Pelikán
Pál és Süllő Sándor üzemszervezési tanácsadókat, hogy
vizsgálják felül a cég működését. Pelikán és Süllő úgy ta-
lálta, hogy a Búbánat vállalat hatékonysága nem ros-
szabb, mint az ugyanazon üzletágban dolgozó többi, je-
gelt tengeri herkentyűket forgalmazó vállalaté. Diszkrét
keresztkérdésekkel kiderítették a vizsgálat megrendelésé-
nek igazi okát: az igazgatótanács némelyik fejese attól
tart, hogy képtelenek megfelelően irányítani a cég üzleti
politikáját.
Mit tehetett ezután Pelikán és Süllő? Mi lenne, ha
kereken kijelentenék: „Uraim, cégükkel semmi hézag.
Ugyanolyan hatékonyak, mint a többi hideghal-
versenytárs”? Nos, mi történnék?
Jó okkal feltehető, hogy ebben az esetben Pelikánt és
Süllőt két lábbal kirúgják. Ha ugyanis ilyen fenemód elé-
gedettek, a sok igazgató mind leteszi az indián esküt,
hogy ezek az amatőrök hírét sem hallották még üzem-
szervezésnek, ezért jegelt tengeri halakkal kufárkodó
cégük vizsgálatát egy versenytársukra bízzák.
Mindezeket megfontolva, valószínűleg így beszélnek
majd (mellé): „Uraim, személyzetük létszáma túlságosan
alacsony. Számos haljegelőjük nem a megfelelő munka-
körben dolgozik. Javasoljuk új munkakörök létesítését és
néhány alkalmazottjuk előléptetését.” (Persze mindezt
száz gépelt oldalon, részletesen kifejtve.)
A szervezet teljes felforgatása után a másképpen
gondolkodó igazgatók protezsáltjaikat tetszésük szerint
helyezhették el, illetve léptethették elő, megerősítve
ezáltal befolyásukat a hierarchia különböző szintjein és
osztályain. Mindenki hízott a boldogságtól, Pelikán és
Süllő pedig tonhalas, azaz busás tiszteletdíjat kapott.

A hatékonysági felmérés
értékelése

1. A hatékonysági felmérés ideiglenesen meggyengíti, sőt

netán „lebegteti” is a szenioritási tényező hatását a hi-
erarchiában. Ez automatikusan meggyorsítja az elő-
menetelt és megkönnyíti a protezsáltak első besorolását.
2. Az üzemszervezők híznak a boldogságtól, amikor
koordinátor kinevezését javasolhatják két inkompetens al-
kalmazott vagy két improduktív osztály közé. * Az üzem-
szervezők és ügyfeleik gyakori tévedése ezzel kapcsolat-
ban ezekkel a szavakkal fogalmazható meg: „Inkom-
petensek koordinálása kompetenciát eredményez.”
3. Az egyetlen javaslat, amely az outputot, az ered-
ményt, valóban javítja, ez: „Növelni kell az alkalmazot-
tak számát.” Az újonnan felvett szegény kulik néha el is
végzik azt a munkát, amelyet az inkompetencia-
szintjüket elért régi fafejűek képtelenek elvégezni.
A szakmájukhoz értő üzemszervezők ezzel tökélete-
*
Tapasztalatok szerint a vállalatvezetés mindig örömmel fogadja az
üzemszervezőknek koordinátorok kinevezésére, laterális arabeszk és
perkusszív szublimáció létesítésére vonatkozó javaslatait.
sen tisztában vannak, ezért is javasolják a magas rangú
inkompetensek különféle laterális arabeszkjeit és perkus-
szív szublimációit, valamint az alacsony beosztású
szuper-inkompetens alkalmazottak hierarchikus exfoliáci-
óját. A jó üzemszervezők ezenkívül hasznos javaslatokat
tesznek a személyzet továbbképzésére, a termelési mód-
szerekre, a színdinamikára (mályvaszínű munkaszobák!),
az ösztönzők bevezetésére stb. Az ilyen rendszabályok
néha javíthatják is a kompetens alkalmazottak munkájá-
nak hatékonyságát.

KOMPULZÍV INKOMPETENCIA

Amikor alaposabban tanulmányoztam néhány, a hierar-

chiák legfelső szintjén tapasztalható kompetenciaesetet,
érdekes lélektani jelenségre lettem figyelmes; ezeket az
alábbiakban ismertetem.
Csúcs-kompetencia ritkán fordul ugyan elő, de azért
nem teljesen ismeretlen. Az I. (1.) fejezetben ezt írtam:
„Ha tehát elég hosszú idő áll rendelkezésre – feltételezve
továbbá, hogy a hierarchiában megfelelően sok
rangfokozat létezik – minden alkalmazott felemelkedik a
maga inkompetencia-szintjére, majd ott is marad.”
A győzelmes hadvezéreknek, a sikeres tanfelügyelők-
nek, a kompetens vállalati elnököknek és hasonló semmi-
rekellőknek egyszerűen nem volt idejük, hogy elérjék
inkompetencia-szintjüket.
Ha viszont egy szakszervezetnek kompetens vezetője,
egy egyetemnek kompetens rektora van, ez egyszerűen
azt bizonyítja, hogy a kérdéses hierarchiában nincsen
elég rangfokozat ahhoz, hogy a szóban forgó személyek
elérhessék inkompetencia-szintjüket.
 Ezeket az embereket csúcs-kompetenseknek* nevezzük.
Azt tapasztaltam, hogy a csúcs-kompetenseket általá-
ban nem elégíti ki kompetens pozíciójuk. Saját hierarchi-
ájukban nem emelkedhetnek inkompetens pozícióig – hi-
szen már a csúcson vannak – ezért erős bennük a készte-
tés, hogy átlépjenek egy másik hierarchiába – mondjuk a
hadseregből az iparba, a politikából az oktatásügybe, a
színház- és filmszakmából a politikába stb. –, az új kör-
nyezetben úgyis elérik majd azt az inkompetencia-szintet,
amelyet a régiben nem tudtak elérni. Ezt a belső kénysze-
ren alapuló inkompetenciát kompulzív inkompetenciának
neveztem el.

A kompulzív inkompetencia
néhány jellemző esete

Macbethből, aki sikeres hadvezér volt, inkompetens skót

király lett.
Adolf Hitler, a kefebajszú, minden hájjal megkent
politikus, hadvezérként érte el inkompetencia-szintjét.
Szókratész kitűnő oktató volt, védőügyvédként
azonban elérte inkompetencia-szintjét, ki is kellett
ürítenie a bürökpoharat

Miért csinálják?

„Munkám nem elég érdekes.”

*
Feljegyzéseink között a multimodális csúcs-kompetencia néhány kitűnő
esete is szerepel; olyan emberekről van szó, akik több hierarchia csúcsán
is állhatnának. Erre a jelenségre jó példa Albert Einstein, aki rendkívül
kompetens gondolkodó volt, hiszen a tudományt megajándékozta a
speciális és általános relativitás elméletével. Ám az is nyilvánvaló, hogy
Einstein a férfidivat területén is kompetens volt. Hajviseletét és hanyag
öltözködésmódját a fiatalemberek a mai napig utánozzák. Ha figyelembe
vesszük, mit ért el a divat területén anélkül, hogy akarta volna,
elképzelhető, mit érhetett volna el, ha valóban divatdiktátor akar lenni!
A csúcs-kompetensek, amikor azon töprengenek, hogy
megtegyék-e azt a lépést, amely végül kompulzív inkom-
petenciájukba torkollik, rendszerint erre, vagy ennek
valamely variánsára hivatkoznak.

Szükségük van-e rá?

Valójában sokkal nagyobb kihívást jelent az, hogy valaki

az inkompetencia-szintje alatti pozícióban maradjon. De
erről egy későbbi fejezetben.
 10 FEJEZET

A PETER SPIRÁL
»Valamennyien nagyon is egy körben élünk.«
Benjamin Disraeli

A 9. fejezetben kifejtettem, hogy a hierarchológia – az in-

kompetencia szempontjából – nem morális jellegű. Sőt
azt is meg kell mondanom, hogy az inkompetens alkal-
mazott az esetek többségében határozottan igyekszik,
hogy produktív legyen. Az alkalmazott szeretne kompe-
tens lenni, ha képes lenne ilyesmire.
Az inkompetensek többsége homályosan sejti, hogy
ha az őt alkalmazó intézmény tönkremegy, akkor ő mun-
ka nélkül marad. Ezért keservesen igyekszik, hogy a hier-
archia működőképes maradjon.
Hadd hozzak fel erre egy példát.

INTRA-HIERARCHIKUS DOSSZIÉ,
4. SZ. ESET

Az egészség feláldozása a jómódért

A Zengő Zongorahúr Spinétgyártó vállalatnál eltöltött

húsz év alatt Moll Marcell dróthúzó segédmunkásból ve-
zérigazgatóvá verekedte fel magát. Alig tette le a fenekét
a műbőrrel bevont forgószékbe, amikor magas vérnyo-
más és gyomorfekély kezdte kínozni. A vállalati üzemor-
vostól azt a jó tanácsot kapta, hogy vegyen vissza a len-
dületből, és igyekezzék kikapcsolódni, például tollaslab-
dával. Az igazgatótanács pedig azt javasolta, hogy nevez-
zenek ki mellé helyettest, aki a munka egy részét átveszi
Molltól. Noha mindkét javaslat jószándékú volt, nem ra-
gadta meg a probléma lényegét. Moll Marcellt ugyanis
hierarchológiai szempontból magasabb pozícióba helyez-
ték, mint azt fiziológiai kompetenciája megengedte vol-
na. Vállalatvezetőként ellentmondó követelményekkel
került szembe, amelyeket összhangba kellett volna hoz-
nia. Az igazgatótanács és a részvényesek persze kórusban
követelték tőle: pénzt, pénzt, mindig csak több pénzt! A
vevők jó minőségű zongorahúrokért nyaggatták. Az alat-
tomos ürgék elvárták volna, hogy jó béreket fizessen, és
gondoskodjék kényelmes munkapadokról és biztonságos
zongorahúrvonó gépekről. A közvélemény pedig bizo-
nyos társadalmi és családi kötelességek teljesítését várta
volna tőle. Amikor megpróbálta egyeztetni ezeket az el-
lentétes követelményeket, jött a gyomorfekély, és felment
a pumpa. A vezérigazgatót e követelmények teljesítése
alól nem menthette fel sem a létszámnövelés, sem a tol-
laslabdára vonatkozó jótanács.

Ismeretlen mennyiség kiszámítása

Az igazgatótanács javaslatát végrehajtották: Schmutzig

Tiborcot, a kompetens mérnököt és matematikai zsenit
kinevezték a vezérigazgató helyettesévé. Schmutzig, aki
a dolgokat addig kompetensen kezelte, az emberek keze-
lésében inkompetensnek bizonyult. Itt nem segítettek a
koordináta-rendszerek és a képletek, amelyek alapján
személyzeti ügyekben dönteni tudott volna. Minthogy
nem akart hiányos adatok alapján dönteni, addig halogat-
ta a személyzeti döntéseket, amíg akkora lett a nyomás,
hogy – elhirtelenkedve a dolgot –, oktalan döntéseket ho-
zott. Schmutzig inkompetenciáját szociális
alkalmatlansága következtében érte el. Az üzemszervező
azt javasolta, hogy nevezzenek ki melléje egy
személyzeti igazgatót.
 Az együttérzés - önmaga jutalma

Schmutzig mellé Kóser Rolandot nevezték ki személyzeti

igazgatóvá. A lélektanban kompetens Roly hamarosan
annyira együttérzett az emberekkel, hogy örökké emocio-
nális csúcsponton volt, néha hangosan bőgött. Amikor
Schmutzig elpanaszolta neki, hogy Kerge Karolintól már
megint pontatlan jelentést kapott, szinte sugárzott a ve-
zérigazgató helyettesére Roland rokonszenve, szíve pedig
megtelt haraggal a hanyag Kerge Karolin iránt. Amikor
azonban meghallgatta Karolin könnyes mentegetőzését,
milyen ridegen és embertelenül viselkedik vele és mun-
katársaival ez a Schmutzig, ő is könnyekben tört ki, és
szidalmazni kezdte a kőszívű Schmutzigot. Roland tehát
emocionális alkalmatlanság következtében érte el
inkompetencia-szintjét. A személyzeti problémák
megoldása végett ezért úgy döntöttek, hogy személyzeti
felügyelő elnevezéssel új állást kreálnak, és ezt olyan
alkalmazottal töltik be, akit keményebb fából faragtak.

Az intelligencia fontossága

Vad Vilit kedvelték az emberek; ő volt a szociális bizott-

ság elnöke. Csakhogy a személyzeti felügyelő frissen má-
zolt irodájában arról kellett gondoskodnia, hogy a vezetés
üzletpolitikai döntéseit hajtsák végre. Minthogy azonban
Vili annyit értett a vállalat üzletpolitikájához, mint hajdú
a harangöntéshez, nem tudta ellátni a feladatát. Elméjé-
ben nem fogta fel, miként bánjon absztrakciókkal, ergo
illogikus döntéseket hozott, de sokat ám! Vad Vilmos
inkompetencia-szintjét intellektuális alkalmatlansága
következtében érte el.
 AZ INKOMPETENCIAFAJTÁK
CSOPORTOSÍTÁSA

A Zengő Zongorahúr Spinétgyártó vállalatnál végzett

vizsgálatom eredményeit azért közöltem ilyen részlete-
sen, mert jól szemléltetik az inkompetencia négy alapvető
csoportját.
Moll Marcellt magasabb szintre léptették elő, mint azt
fiziológiai kompetenciája megengedte volna.
Schmutzig Tiborcot magasabb szintre léptették elő,
mint azt szociális kompetenciája megengedte volna.
Kóser Rolandot magasabb szintre léptették elő, mint
azt emocionális kompetenciája megengedte volna.
Vad Vilmost magasabb szintre léptették elő, mint azt
intellektuális kompetenciája megengedte volna.

Minden hiába

Az előző tipikus példa azt szemlélteti, hogy még ha ko-

molyan próbálkoznak is olyan megoldásokkal, amelyek
révén meg akarják szüntetni a magas szintű inkompeten-
ciát, csupán több szintű inkompetenciát sikerül létrehoz-
ni, általában gyomorfekéllyel súlyosbítva. Ilyen körül-
mények között elkerülhetetlen a létszámnövelés. A Peter-
spirál körül mindig növekszik az inkompetensek száma,
a hatékonyság mégsem nő.

AZ INKOMPETENCIA ÖSSZEADÁSI TÉTELE

INKOMPETENCIA + INKOMPETENCIA =
INKOMPETENCIA.
 11 FEJEZET

A SIKER PATOLÓGIÁJA
»A baj sohasem jár egyedül.«

Aki előtt most sem világos, hogy amikor egy alkalmazott

eléri az inkompetencia-szintjét, hasznos munkát többé
nem tud végezni, az magára vessen, inkompetens az
olvasásban.

INKOMPETENCIA? IGEN!
LUSTASÁG? NEM!

Egyáltalában nem arra célzok, hogy aki eddig szorgalma-

san dolgozott, az egyszeriben ellustul. Egyáltalában nem!
A szegény palimadár az esetek többségében dolgozni
akar; továbbra is erős tevékenységet színlel, sőt néha ko-
molyan el is hiszi, hogy valóban dolgozik. Csak éppen
nem sok haszon származik a munkájából. Ezek az alkal-
mazottak előbb-utóbb (többnyire előbb) rájönnek: impro-
duktív kétbalkezesek, ez pedig kezdi aggasztani őket.

Merész lépés
Ezen a ponton be kell merészkednünk az orvostudomány
zárt területére! Arról az egészségi állapotról lesz szó,
amelyet az előzőkben végső pozíció-szindrómának
neveztem.

Ó, medicina!

Általános orvosi gyakorlatot folytató orvosok seregétől

kértem választ a következő kérdésekre:
1. A sikerhez* a leggyakrabban milyen egészségi
állapot társul?
2. A sikeresnek mondott páciensnek milyen tanácsokat
ad, vagy milyen terápiát javasol?

RIASZTÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK (1)

Az orvosok válaszait összegezve, a következő (a-tól z-ig

felsorolt) betegségeket tapasztaltam „sikeres" pácienseik
között:
a) gyomorfekély
b) görcsös vastagbélhurut
c) a vastagbél nyálkahártyájának gyulladása
d) magas vérnyomás
e) székrekedés
f) hasmenés
g) gyakori vizelés
h) alkoholizmus
i) falánkság és elhízás
j) étvágytalanság
k) allergia
l) stresszállapot
m) izomgörcsök
n) álmatlanság
o) állandó fáradtságérzet
p) heves szívdobogás (érthetőbben: palpitáció)
q) egyéb szív- és érrendszeri panaszok
r) migrénes fejfájás
s) émelygés és hányás
t) érzékeny és fájdalmas hasfalak
u) szédülés

*
Amit a szociológusok vagy orvosok „sikernek” neveznek, a hierarcho-
lógus szemében természetesen a végső pozíciót jelenti.
v) alhasi alhang (érthetőbben: flatulentia)
w) fülcsengés
x) a kéz, láb, hónalj és egyéb testrészek izzadása
y) ideges bőrgyulladás
z) tökéletes szexuális impotencia
A fenti tipikus „siker”-panaszok bármelyike előfordul-
hat mind szervi baj kíséretében, mind anélkül.
Látni fogjuk, hogy ezek a tünetek azt bizonyítják: az
ilyen panaszoktól szenvedők alkatilag inkompetensek an-
nak a posztnak a betöltésére, amelyre eljutottak. Pontosí-
tok: feljutottak.

ESETTANULMÁNY – Dob-Perghő Dánielnek, a Mutató

Nélküli Óralap Mechanikai Vállalat eladási ügyekkel
megbízott alelnökének hétfő délután 1 óra 30 perc tájban
gyakran migrénes fejfájása van, emiatt nem vehet részt a
vállalat vezetőinek heti tanácskozásain.

MÁSIK ESETTANULMÁNY – Csavaros Csaba, a Fogaskerék-

fogatlanító Művek elnöke elől, szívének szivacsos állapo-
ta miatt a beosztottak minden rossz hírt eltitkolnak, hi-
szen csak felizgatná magát. A vállalat ügyeibe tehát nincs
beleszólása. Fő funkciója: ő olvassa fel a vállalat sikereit
taglaló, boldogságtól ragyogó jelentéseket az évenkénti
termelési tanácskozásokon.

JEGYEZZÜNK MEG EGY FONTOS DEFINÍCIÓT – A felsorolt

panaszok rendszerint kettesévei-hármasával fordulnak elő,
és együttesen a végső pozíció-szindrómát alkotják.*

*
Lásd az 5. fejezetet, ahol csalhatatlan módszert közlünk annak eldönté-
sére, vajon végső pozíció szindróma vagy pszeudo-teljesítési szindróma
esete forog-e fenn.
 RIASZTÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK (2)
Fájdalom, az orvostudomány eddig nem ismerte fel a vég-
ső pozíció-szindróma létezését. Sót! Az orvosok fagyosan
ellenséges magatartást tanúsítottak a hierarchológiának a
diagnosztika áltudományára való alkalmazásával szem-
ben. Az igazság azonban előbb-utóbb diadalmaskodik!
Az idő és a társadalmi rend egyre növekvő zavarai végül
megvilágosítják az orvosprofesszorok elméjét.

Három orvosi tévedés (a)

A végső pozíció-szindrómában szenvedő páciens általá-

ban közhelyekkel írja le a helyzetet, ésszerűnek látszó in-
dokokkal magyarázza saját csődjét; meggyőződéssel ál-
lítja, hogy foglalkozási inkompetenciájának oka: rossz
egészségi állapota. „Ha megszabadulnék a fejfájásomtól,
koncentrálni tudnék a munkámra.” (Figyelik a feltételes
módot?)
Vagy: „Ha egyszer végre jól emésztenék...”
Vagy: „Ha végre abba tudnám hagyni a piálást...”
Vagy: „Ha végre át tudnék aludni egy egész
éjszakát...”
Vizsgálódásaim szerint vannak orvosok, akik az ilyen
fal szöveget készpénznek veszik, és a betegség tüneteit
anélkül próbálják megszüntetni, hogy kikutatnák az okát.
Az alkalmazott terápia: gyógyszeres kezelés vagy se-
bészeti beavatkozás. Mindkét módszer eredményes lehet,
de csak ideig-óráig. A páciens nem gyógyszerelhető
kompetenssé, illetve nincsen olyan inkompetencia-tumor,
amelyet szikével ki lehetne metszeni. A jó tanácsok sem
érnek fabatkát sem.
„Ne vegye annyira a lelkére.”
„Ne dolgozzék olyan keményen.”
 „Lazítson, barátom.”
Az ilyen megnyugtatási sémák semmit sem érnek. A
végső pozíció-szindrómában szenvedő páciensek orosz-
lánrészét éppen az aggasztja, hogy nagyon is jól tudják,
milyen kevés hasznos munkát végeznek. Aligha lesznek
hajlandók olyan tanácsot megfogadni, hogy dolgozzanak
még kevesebbet.
Hasonlóan eredménytelenek a baráti filozofálók jó
tanácsai:
„Ne akard megoldani a világ minden problémáját.”
„Mindenkinek megvan a maga baja. A te helyzeted
sem rosszabb, mint sok más emberé.”
„A te korodban már számolni kell ilyen problémák-
kal.”
A végső pozíció-szindrómában szenvedő betegek kö-
zül nem sokan fogadják meg az efféle bölcs tanácsokat.
Többségük szerfölött egocentrikus: nemigen érdeklik
őket a filozófiai problémák, és mások gondjait is hidegen
szemlélik. Csupán saját munkájuk problémáit szeretnék
megoldani.
A jó barátok ezért gyakran még fenyegetik is őket:
„Ha így folytatod, a kórházban kötsz ki.”
„Ha nem lazítasz, jön az infarktus.”
Hiábavaló tanácsok! A páciens képtelen másként cse-
lekedni, mint „így folytatni”. Az egyetlen, ami változtat-
na az életmódján, az előléptetés lenne, de azt aztán vég-
képp nem akarja, hiszen elérte már a maga inkompeten-
cia-szintjét.
Ugyancsak sokszor biztatják szegény fejét
önmegtagadásra:
„Próbálkozz diétával.”
„Ne igyál.”
„Dobd el a cigarettát.”
 „Ne éjszakázz.”
„Végy vissza a szexuális lendületből.”
Ezek a tanácsok szintén hatástalanok. A végső
pozíció-szindrómában szenvedő páciensek már amúgy is
deprimáltak, mert nem lelnek örömet a munkájukban.
Miért mondanának le még arról a kevéske örömről is,
amelyet munkájukon kívül találnak?
Ráadásul egyesek úgy érzik, hogy szinte a kompeten-
cia dicsfénye övezi az élvhajhászokat. Ez a vélemény
tükröződik az ilyen mondásokban: „Pompás étvágya
van”, „Bolondulnak érte a nők”, azután: „Jól bírja az italt,
annyi szent”. Az ilyen dicséret kétszeresen édes az olyan
ember számára, akinek kevés egyéb dicsekednivalója
van, így azután nem mondana le szívesen a hasonló élve-
zetekről.

Három orvosi tévedés (b)

Az orvosok másik csoportja, miután semmilyen szervi el-

változást sem talált az áldozaton, arról próbálja meggyőz-
ni, hogy a tünetei nem is léteznek!
„Önnek semmi különös baja sincsen. Csak szedje
ezeket a dilibogyókat.”
„Ne nyugtalankodjék. Ezeket a tüneteket beképzeli.
Csak az idegeivel van baj.”
Az ilyen tanácsok persze nem idézhetnek elő tartós
javulást. A páciens jól tudja, hogy szenved, akár elhiszi az
orvos, akár nem.
A következmény általában az, hogy a páciens elveszti
bizalmát az orvosban, és másikat keres, aki jobban „meg-
érti a helyzetét”. Az is lehetséges, hogy elveszti bizalmát
az egész orvostudományban, és kuruzslókhoz fordul.
 Három orvosi tévedés (c)

A gyógyszeres kezelés és a sebészeti beavatkozás kudar-

ca után az orvostudorok pszichoterápiával próbálkoznak.
Ez is ritkán sikeres, hiszen a betegség alapvető okára, a
páciens foglalkozási inkompetenciájára nem lehet
hatással.

Egy csipetnyi remény

Vizsgálataim szerint az egyetlen terápia, amely a páciens

számára némi megkönnyebbülést hozhat, a figyelem
elterelésén alapul:
„Tanuljon meg bridzsezni.”
„Gyűjtsön bélyegeket.”
„Kertészkedjék.”
„Süssön az erdő szélén szalonnát.”
„Festegessen őzikéket.”
Az a doktor, aki ilyen tanácsokat ad, felismerte, hogy
a páciense képtelen megbirkózni a munkájával, és igyek-
szik a figyelmét olyan dolgok felé terelni, amelyekkel
igenis meg tud birkózni.

EGY TANULSÁGOS KÓRESET – Plüss Rezső, a Fehér Kredenc

bútoráruház menedzsere, délutánjait a klubjában töltötte
ahelyett, hogy visszament volna az irodájába. Előrehala-
dott végső pozíció-szindrómában szenvedett, szinte már
alkoholista volt, kétszer sújtotta enyhe szívinfarktus,
pocakja iszonyatos, emésztése akadozó.
Orvosának tanácsára Rezsó golfozni kezdett. Annyira
beleszeretett a játékba, hogy minden délutánját a golfpá-
lyán töltötte. Golftudása gyorsan gyarapodott mindaddig,
amíg végül villamos hajtású golfkocsijának vezetése
közben végzetes szélütés nem érte.
 A dolog lényege, hogy noha Plüss Rezső tünetei nem
szűntek meg, betegsége a munkájával kapcsolatos végső
pozíció-szindrómáról – munkájával ugyanis nem törődött
többé – átváltozott golffal kapcsolatos pszeudo-teljesítési
szindrómára! A terápia tehát – rövid ideig – sikeres volt.
Azok az orvosok, akik hasonló tanácsokat adnak, ho-
mályosan bizonyára érzik az inkompetencia betegségo-
kozó szerepét, ezért más területen próbálják felruházni a
pácienst a kompetencia érzésével.

Baljós jelek

Még valamit a végső pozíció-szindrómáról: egyre nő e

tünetcsoport szociológiai fontossága, mert a szindrómába
tartozó betegségeknek egyre nagyobb a státusértékük. A
végső pozíció-szindrómában szenvedő páciensek hetven-
kednek a tüneteikkel; szinte perverz kompetenciát tulaj-
donítanak olyan kétes eseteknek, hogy nekik nagyobb fe-
kélyük vagy súlyosabb szívbajuk van, mint barátaiknak.
A végső pozíció-szindróma státusértéke olyan számotte-
vő, hogy egyesek – noha nem szenvednek tőle – szimu-
lálják, azt az érzést keltve, hogy már elérték végső pozíci-
ójukat.
 12 FEJEZET

A VÉGSŐ POZÍCIÓ NEM ORVOSI JELZÉSEI

»Mint lennék képes jelt adni, vészjelet?«
H. W. Longfellow

RÉGI ÓHAJ

Gyakran hasznos tudni, hogy egy hierarchiában ki érte

már el, illetve ki nem érte még el végső pozícióját.
Sajnálatos, de nem mindig tudunk betekinteni az illető
kórlapjába, vajon mutatkoznak-e már nála a végső
pozíció tünetei. Íme néhány jelzés, amely eligazíthat.

ABNORMÁLIS TABULOLÓGIA

A hierarchológia fontos és jelentős ágáról szólunk. A

kompetens alkalmazottak általában csak azokat a
könyveket, iratokat és egyéb kacatot halmozzák fel az
íróasztalukon, amelyekre szükségük van a munkájukhoz.
A végső pozíció elérése után többnyire szokatlan és
roppant jellemző rendet raknak a ferdén álló íróasztalon.

Fonofília

Sok alkalmazott közhelyekkel védelmezi inkompetenciá-

ját, például arról panaszkodik, hogy nem tud ideális kap-
csolatot teremteni munkatársaival és beosztottjaival.
Hogy ezt a hátrányt behozza, még több telefont, nyomó-
gombokkal, jelzőlámpákkal és hangszórókkal ellátott be-
rendezéseket szereltet az íróasztalára, kiegészítve ezeket
a limlomokat egy vagy több hangrögzítő berendezéssel. A
fonofiloszokban ezért hamarosan kialakul a hajlam, hogy
egyszerre két telefonkészülékbe bömböljenek, de néha
még egy diktafonba is. Ez a galoppierende (vagyis ro-
hamos) fonofília csalhatatlan jele. Az ilyen esetek gyor-
san elfajzanak, és rendszerint gyógyíthatatlanok.
(A fonofília egyébként fenemód terjed manapság
olyan nők között, akik inkompetencia-szintjüket házias-
szonyokként érték el. Többnyire mikrofonos, hangszórós,
kapcsolótáblás távbeszélő rendszert szereltetnek fel a
konyhába, mikrofonok és hangszórók révén így a
háziasszony állandó, szoros és egyidejű kapcsolatot tart
fenn szomszédaival, az ebédlővel, a mosókonyhával, a
játékteremmel, a hátsó tornáccal és az édesanyjával.)

Papirofóbia

A papirofób alkalmazott nem túr iratokat és könyveket az

íróasztalán, illetve – szélsőséges esetekben – sehol az iro-
dában. Talán minden egyes papírdarab azokra a munkák-
ra emlékezteti, amelyeket nem tud elvégezni, nem csoda,
hogy látni sem bírja őket!
De a fóbiából erényt kovácsol, és „íróasztalát tisztán
tartva”, mint mondja, azt a látszatot igyekszik kelteni,
hogy minden munkáját hihetetlen gyorsasággal intézi el.

Papirománia

A papirománia nem más, mint a papirofóbia szöges

ellentéte. Arra ösztönzi az ürgét, hogy íróasztalát zsúfolja
tele sohasem használt iratkötegekkel és könyvekkel. Akár
tudatosan, akár tudat alatt, azt a benyomást próbálja
kelteni, hogy rengeteg a dolga – több mint amennyit egy
emberi lény képes elvégezni.

Kartotekofília

Ezt a mániát, amely a lyukkártyák és kartotékok precíz

elrendezésére és osztályozására irányul, rendszerint a
nyilvántartási anyagok elvesztésétől való beteges félelem
kíséri. Aki ebben a mániában szenved, az állandóan
átrendezi, újra meg újra átvizsgálja a régi ügyleteket, így
kerülve el, hogy mások – és önmaga is – észrevegyék:
tulajdonképpen alig csinál valamit, aminek tényleges
jelentősége volna. A régi iratokkal való babrálás a múlt
rabjává teszi, ezért csak némi vonakodás után zökken
vissza a jelenbe.

Tabulatorikus-gigantizmus

Makacs ragaszkodás ahhoz, hogy az íróasztal nagyobb

legyen, mint a munkatársaké, ráadásul – ez fontos! –
ferdén álljon, ne a fallal párhuzamosan.

Tabulofóbia privata

Az íróasztalok teljes kizárása az irodából. Ez a tünet

csakis a hierarchiák legmagasabb szintjein tapasztalható.
PSZICHOLÓGIAI MANIFESZTÁCIÓK

Kutatásaim során sok időt töltöttem váróhelyiségekben,

ahol kifaggattam a vezetők irodáiból kitántorgó ügyfe-
leket és munkatársakat. Eközben a végső pozíció számos
érdekes pszichológiai jelét fedeztem fel.

Önsajnálat

Az istenek tanácsának értekezletein a magas rangú

munkatársak sokszor panaszkodnak sanyarú sorsukról:
„Senki sem becsüli a munkámat.”
„Senki sem hajlandó együttműködni velem.”
„Senki sem érti meg, hogy a felülről jövő állandó
nyomás és a gyógyíthatatlan inkompetencia odalenn
lehetetlenné teszi, hogy jó munkát végezzek, és tisztán
tartsam az íróasztalomat.”
Az önsajnálathoz rendszerint a „régi szép idők”
emlegetése társul, amikor a panaszos még alacsonyabb
rangban, kompetens szinten dolgozott.
Ezt az emocionális komplexumot – az érzelmes
önsajnálatot, a jelen tagadását és a múlt irracionális
dicsőítését – Auld Lang Syne-komplexusnak* neveztem el.
Az Auld Lang Syne-komplexus érdekes tulajdonsága,
hogy noha a páciens azt állítja: ő jelenlegi pozíciójának a
mártírja, sohasem állítja, hogy egy másik alkalmazott
talán alkalmasabb lenne az ő posztjának betöltésére!

Rigor cartis
Az inkompetencia-szintjüket elért alkalmazottaknál
gyakran tapasztaltam a rigor cartis jelenségét, vagyis a
szervezési és a blokkdiagramok iránti abnormális
érdeklődést, továbbá azt, hogy makacsul ragaszkodnak
minden teendőnek a grafikonok és színes nyilak szerinti
elvégzéséhez, bármilyen késedelem vagy veszteség
származzék is az ilyen felesleges tevékenységből. A rigor
cartisban szenvedők szívesen teszik az iroda falán
közszemlére diagramjaikat, és munkájukat félretéve
gyakran látni őket gondolatokba mélyedve, a vacak
diagramok előtt.

Kompulzív alternáció,
vagy aki mindig mást akar

Egyesek, miután elérték végső pozíciójukat, hozzá nem

értésüket azzal igyekeznek takargatni, hogy boldogtalan
beosztottjaikat állandóan kritizálják.
Ha írott jelentést nyújt be nekik a kuli, félredobják,

*
Robert Burns versére szerzett érzelmes karácsonyi dal. („Gyertyafény-keringó.”)
mondván: „Nincs időm, hogy végigolvassam ezt a sok
salátát. Mondja el az egész hülyeséget a saját szavaival –
de röviden.”
Ha viszont a beosztott élőszóban tesz javaslatot, a
mondat közepén belefojtják a szót: „Nem vagyok hajlan-
dó foglalkozni a dologgal, amíg írásban nem látom.”
A bizalmaskodó beosztottat rendreutasítják, a félénket
elkábítják bizalmas modorukkal. A kompulzív alternációt
az első pillanatban netán a Potter-féle fentlevőségnek
néznénk, mégis merőben más. Potter módszere arra jó,
hogy az illetőt előrelendítse saját inkompetencia-szintjé-
re. A kompulzív alternáció viszont elsősorban védekezési
módszer, amelyet az alkalmaz, aki már elérte inkom-
petencia-szintjét.
A kulik és szegény ürgék így nyilatkoznak róla:
„Sohasem lehet tudni, milyen a góré hangulata.”

A libikóka-szindróma
A libikóka-szindrómában szenvedő sohasem képes rang-
jának megfelelő döntést hozni. Akit ez a tünetcsoport kí-
noz, az képes a végtelenségig ide-oda ingadozni a kérdés
mellett és ellene szóló érvek között anélkül, hogy bárme-
lyik oldalon megállapodnék. Döntésképtelenségét olyan
célzásokkal magyarázza, hogy „demokratikusan jár el”,
vagy „alaposan szeretné átgondolni a dolgokat”. Az általa
eldöntendő problémákat rendszerint addig dédelgeti,
amíg vagy valaki más dönt helyette, vagy már elkésett a
döntés.
Egyébként megjegyzem, hogy a libikóka-szindróma
áldozatai sokszor papirofóbiában is szenvednek, így pró-
bálva szabadulni az elintézendő iratoktól. Erre a célra a
felelősségnek lefelé, felfelé és kifelé történő áthárítását
szokták alkalmazni.
 Lefelé történő áthárításnál az elintézendő iratokat a
beosztottnak ezzel az utasítással adják vissza: „Ne zavar-
jon ilyen csip-csup ügyekkel.” A beosztott ürgét ezáltal
arra kényszerítik, hogy olyan kérdésekben döntsön, ame-
lyekben tulajdonképpen nem illetékes.
A felfelé történő áthárításhoz némi találékonyság
szükséges: a libikóka-szindrómában szenvedőnek alapo-
san tanulmányoznia kell az esetet, hogy találjon valami
apróságot, ami elüt a szokványostól, ezzel aztán igazolja,
hogy a döntést felsőbb szinten kell meghozni.
A felelősség kifelé történő áthárítása egyszerűen azt
jelenti, hogy az áldozat főnökeiből bizottságot hívnak
össze, majd a többség döntését fogadják el. A módszer
egyik változata a revizori kitérő: az iratokat egy
kívülállónak küldik el, aki közvélemény-kutatást végez,
vajon az átlagpolgár mit gondol az ügyről.
Egy kormányhivatalnoki áldozat eredeti módon oldot-
ta meg a problémáit. Ha olyan eset került eléje, amelyet
nem tudott megoldani, az iratot éjszaka egyszerűen
ellopta az irodából, majd a grillsütőben megsemmisítette.

Egy klasszikus eset

William Shakespeare a legutolsó pozíció egy érdekes
megnyilvánulását írja le: az alárendeltekkel és munkatár-
sakkal szemben – külső megjelenésük miatti – irracioná-
lis előítélet ez, amelynek semmi köze munkájuk minősé-
géhez. Július Caesar mondja:
Tedd, hogy kövér nép foglaljon körül,
És síkfejű s kik éjjel alszanak.
E Cassius ott oly sovány, éhesszinű;
Sokat tűnődik s ily ember veszélyes.
(Vörösmarty Mihály fordítása)
Megbízható feljegyzések szerint bizonyos Napoleone Bo-
naparte pályafutásának vége felé az embereket orruk
nagysága szerint kezdte osztályozni; csakis a nagyorrúa-
kat léptette elő.
Az ilyen mániák áldozatai alaptalan mellőzésüket
olyan jelentéktelen dolgoknak köszönhetik, mint álluk
alakja, tájszólásuk, zakójuk szabása vagy nyakkendőjük
szélessége. A munkában kifejezésre jutó kompetencia
vagy inkompetencia nem számít. Az ilyen elfogultságot
caesari átvitelnek neveztem el.

Cachiatonikus (humorisztikai) inertia

A legutolsó pozíció elnyerésének biztos jele, ha valaki

munka helyett állandóan vicceket mesél!

Strukturofília

A strukturofília nem egyéb, mint mániákus érdeklődés az

épületek iránt – épületek tervezése, építése, karbantartása
és átépítése iránt – a beteget ezzel párhuzamosan egyre
kevésbé érdekli, hogy mi történik, vagy minek kellene
történnie bennük. A strukturofíliát minden hierarchikus
szinten megfigyeltem ugyan, de a legjobban a politikuso-
kon és az egyetemek rektorain hatalmasodik el. Szélsősé-
gesen patológiás megnyilvánulásaiban (Gargantuitis mo-
numentális) olyan fokot ér el, amely az áldozatot roppant
síremlékek és emlékszobrok építtetésére sarkallja. A régi
egyiptomiak és a mai dél-kaliforniai villatulajdonosok
alighanem nagymértékben szenvedtek, illetve ma is szen-
vednek ebben a betegségben.
A strukturofíliát a tájékozatlanok épületkomplexusnak
is nevezik. Csakhogy az épületekkel való egyszerű fog-
lalkozást gondosan meg kell különböztetnünk az épület-
komplexustól, amelyet egy sereg, egymással bonyolult
kapcsolatban álló viselkedési mód alkot. Az épületkom-
plexus onnan ered, hogy az emberbarátok tökéletesíteni
szeretnék az oktatást, az egészségügyi ellátást vagy a val-
lásoktatást. Tanácsot kérnek e területek szakértőitől, de
ezek között olyan sok az inkompetens, hogy határozott
programot persze képtelenek összeütni. Csupán abban az
egyetlen dologban értenek egyet, hogy új épületre van
szükség. Gyakori eset, hogy a tanácsadó (oktató, orvos
vagy lelkész) strukturofíliában szenved, ezért az adomá-
nyozóktól ezt kérik: „Húzzatok fel nekünk új épületet.”
Az egyházi bizottságok, iskolafelügyeletek és alapítvá-
nyok vezetőségei hasonlóan komplexusos testületek. A
különböző foglalkozások képviselői között annyi inkom-
petenciát tapasztalnak, hogy pénzüket inkább épületekbe,
semmint emberekbe és programokba fektetik. A többi
pszichológiai komplexushoz hasonlóan ennek is bizarr
viselkedés az eredménye.

VALLÁSPROGRAM-DOSSZIÉ, 64. sz. ESET – Csudavárosban

a Szent Megdicsőülés Temploma nevű szekta vezetőit ag-
gasztotta a templomlátogatók állandó apadása. Mindenfé-
le bölcs javaslat elhangzott. A vezetőségi tagok egyik
csoportja a lelkész leváltását javasolta. Megunták már
Theológ Tamás tiszteletes régimódi szentbeszédeit, ame-
lyek nem vették figyelembe az idők változását. A lelkész
csaposnak ment, helyébe vendéglelkészt hívtak meg, akit
arra buzdítottak, hogy prédikáljon a szexuális forradalom,
a generációs szakadék, a háborúk hiábavalósága és az új
erkölcs kérdéseiről. Ám ekkor meg a konzervatív tagok
kezdtek lemondással fenyegetőzni, ha a kápolnában to-
vábbra is ilyen „disznó” témákról hallanak szentbeszédet.
A vezetőség ekkor úgy határozott, hogy építési kampány
és új templom építése lesz a legjobb megoldás. A régi,
rosszul fizetett lelkészt visszahívták a sarki kocsmából.
Amikor felépült az új templom, a vezetőség kénytelen
volt megállapítani, hogy a maroknyi gyülekezet a hatal-
mas új templomban még kisebbnek látszik. Újból szóba
került, hogy dinamikusabb lelkészt kellene szerződtetni.
Ezt a javaslatot azonban elvetették, mert tudták, hogy
ilyen alacsony fizetésért jobb lelkészt nem kaphatnak. De
ha hajlandók volnának is többet fizetni az új lelkésznek,
akkor nem jutna pénz új orgonára és új szociális
központra.

Sznob strukturofilek

A strukturofília áldozata beteges kényszerítést érez, hogy

épületet vagy emlékművet nevezzenek el a tiszteletére, az
épület-komplexustól sújtottak pedig azon igyekeznek,
hogy valamilyen emberi törekvés minőségét javítsák.
Erőfeszítésük végső eredménye csupán újabb épület lesz.

Furcsa babrálások
Gyakori, hogy a végső pozíció elérése után a szenvedő
fél furcsa szokásokat vesz fel. Példaképpen megemlíthet-
jük, hogy Charles Dickens nagyon szemléletesen írja le
egyik regényhősének, Uriah Heepnek a viselkedését, aki
két tenyerét egymáshoz dörzsölgeti.
A szokásoknak ugyanebbe a csoportjába tartozik a kö-
römrágás, ujjak dobolása az íróasztal szélén, vagy az asz-
tal ritmikus ütögetése a ceruza végével, tollakkal, ceru-
zákkal vagy gemkapcsokkal történő játszódás, gumiszala-
gok céltalan kinyújtása, majd hirtelen eleresztése, továb-
bá a minden különösebb ok nélküli sóhajtozás. A végső
pozíció elérésének néha nincs észrevehető külső jele,
mert a szindrómában szenvedő képes hosszabb időn át ki-
fejezéstelenül a távolba merengeni. A hozzá nem értők
ilyenkor arra gondolnak, hogy a beteg magas hivatalának
valamilyen különleges feladatára koncentrál. A hierarcho-
lógusoknak más a véleményük.

JELLEMZŐ MADÁRNYELVEK

A beszélgetőpartner kábítása

Azt a mániákus hajlamot, amikor az illető szavak helyett

betűkkel és számokkal zsonglőrködik, iniciális és
digitális kodofíliiának neveztem el. Íme egy elrettentő
példa: „D. N. F. a B. E. O. A. K.-ja számára O. K.-ként a
802-es ügyében New Yorkban tartózkodik.”
Lehetséges, hogy a szerencsétlen rejtjelfejtő sohasem
jön rá, hogy a kódolt üzenet ezt jelenti: „Dicső-Nagy
Frigyes a Bundás Egyetem Oktatásianyag-központjának
operatív koordinátoraként a 802-es szövetségi törvénnyel
kapcsolatos tárgyalások ügyében New Yorkban
tartózkodik.” De amíg ezen töri a fejét, nem ér rá azon
gondolkozni, hogy a beszélő tulajdonképpen semmi
értelmes dolgot sem közölt. A kodofíliában szenvedők
igyekeznek feltűnő módon beszélni.

Sok szó, kevés velővel

Bizonyos személyek, végső pozíciójukat elérve, leállnak
a gondolkodással, vagy legalábbis igyekeznek a lehető
legkevesebbet gondolkozni. Ennek leplezésére találják ki
az általános beszélgetési, illetve általános szónoklás!
sémákat. A sémák szépen hangzó mondások, amelyek
eléggé homályosak ahhoz, hogy minden szituációban
reptethetők legyenek, netán a mindenkori hallgatóság
összetételének megfelelő csekély variánsokkal.
Vezetők körében végzett papírkosár- és szemétláda-
kutatási programom* során a következő szövegre
bukkantam, amely nyilvánvalóan egy általános szóvirág-
együttes töredéke volt. Szerzőjének elég baja van anélkül
is, hogy közölném a nevét. Azért nem leplezem le a
bűnöst, mert jól nevelt vagyok, nem pedig azért, mintha
tisztelném az illetőt. Íme a szöveg:
Hölgyeim és/vagy Uraim!
Ezekben a zavaros időkben nagy örömömre szolgál, hogy beszélhetek önökhöz
.........................................fontos ügyében. Ezen a téren fantasztikus haladást
értünk el. Természetesen………és mi……..joggal büszkék lehetünk helyi
sikereinkre, de nem szabad megfeledkeznünk azoknak az egyéneknek és
csoportoknak az érdemeiről sem, akik magasabb szinten, regionális, országos
szinten sőt – merjem-e kimondani? – nemzetközi szinten kiváló érdemeket
szereztek. Sohasem szabad ugyan alábecsülni azokat a csodálatos
eredményeket, amelyeket személyes odaadással, határozottsággal és
állhatatossággal meg lehet valósítani, mégis azt vallom, elbizakodottság lenne
részünkről, ha azt gondolnánk, képesek vagyunk olyan problémák megoldására,
amelyekkel az előző és a jelen generációk hiába küszködtek. Végezetül hadd
fejtsem ki álláspontomat fenntartások és mellébeszélés nélkül. Szilárdan a
haladás híve vagyok; előrelépésre vágyom; remélem, hogy lesz is előrelépés!
Csakhogy én reális előre lépést óhajtok, nem kedvelem a változtatásokat pusztán
az újítás kedvéért. Ezt az igazi haladást, barátaim, csakis úgy realizálhatjuk, ha
szemünket rezzenetlenül azon a nagy történelmi örökségen és azokon a
nagyszerű tradíciókon tartjuk, amelyeken igazi erőnk most
és mindörökké alapul és alapulni fog.

AZ ÖNVIZSGÁLAT CÉLSZERŰ!

Az olvasó végezzen önvizsgálatot, észleli-e a felsorolt

jeleket – önmagán. Az önvizsgálat roppant sokat segíthet
munkatársaink elemzése terén, de a legnehezebb feladata
maga az önvizsgálat. Hierarchológus: gyógyítsd
tenmagad!

*
Ennek a kutatási módszeremnek megvannak a maga korlátai. Egyes
vállalatok lakattal zárják a kukáikat, nehogy a versenytársak ellopják
pompás ötleteiket. A kukák tartalmát a szemétgyújtó vállalat naponta a
szemétszállító kocsikba üríti, ahol a tartalmat azonnal szürkés, immár el
nem lopható porrá őrlik.
 13 FEJEZET

EGÉSZSÉG ÉS BOLDOGSÁG
ZÉRUS ET MELLETT – LEHETŐSÉG
VAGY VÁGYÁLOM
»Nem sejtik ők a bús jövőt
nem élik csak a mát.«
Thomas Gray

Amikor egy alkalmazott eléri saját inkompetencia-

szintjét (Peter-plató), azt mondjuk, hogy előléptetési
tényezője (ET) zérus.* Ebben a fejezetben azt tárgyalom,
hogy az alkalmazottak (kulik, ürgék) hogyan reagálnak
erre a helyzetre.

SZEMBENÉZÉS A RÚT IGAZSÁGGAL

(NEM AJÁNLATOS)

Az alkalmazott ebben az esetben tudatában van, hogy

elérte végső pozícióját, elérte inkompetencia-szintjét,
nagyobb falatba harapott, mint amelyet meg tud rágni,
kiemelkedett a „gödörből” illetve „beérkezett” (Ezek a
kifejezések mind szinonimák.)
Aki képes felfogni a rút valót, hajlamos rá, hogy az
inkompetenciát a lustasággal azonosítsa. Azt hiszi, hogy
nem dolgozik elég keményen, ezért hibásnak érzi magát.
Úgy véli, ha szorgalmasabban gürcöl, sikerül legyőz-
nie új pozíciójának kezdeti nehézségeit, és kompetenssé
válik. Ezért hát könyörtelenül hajszolja magát, a kávészü-
netben és az ebédszünetben is dolgozik, még estére és a
*
Az előléptetési tényező az illető előlépési kilátásait kifejező számérték.
Amikor az ET értéke zérus lesz, az illető többé nem léptethető elő. Az
ET-fogalom részletes magyarázata megtalálható A Peter-profil című
eddig meg nem jelent monográfiában, amely az inkompetencia
matematikáját elemzi.
hétvégekre is hazavisz valami felesleges munkát.
Éppen ezért gyorsan válik a végső pozíció-szindróma
áldozatává.

A nem-tudás mennyei öröm

Sokan sohasem jönnek rá, hogy elérték az inkompeten-

cia-szintjüket. Állandóan elfoglalják magukat, sohasem
vesztik el reményüket a további előmenetelre, ezért hát
boldogok és egészségesek maradnak mindhalálig.
Az olvasó persze joggal megkérdezi: „Hogyan
lehetséges ez?”

A PÓTCSELEKVÉS ÉLETET MENT

Az inkompetencia-szintjét elért alkalmazott nem a pozíci-

ójából adódó teendőket, hanem olyan más teendőket
végez el, amelyeket hibátlanul képes elvégezni.
A következőkben néhány pótcselekvési módszert
ismertetek.

1. módszer: Perpetuális preparáció*

Ha kompetens alkalmazott kerül szembe fontos

feladattal, egyszerűen hozzákezd a végrehajtáshoz. A
pótcselekvő azonban inkább a preparációkkal, vagyis az
előkészületekkel foglalkozik. Íme néhány kipróbált
eljárás.
a) Bizonyság szerzése. Szükség van-e cselekvésre.
Az igazi pótcselekvőnek erre soha sincsen elegendő
bizonyítéka. Jelmondatai: „Jobb a biztonság, mint a
bánat”, vagy pedig: „Lassan járj, tovább érsz.”
*
Aki nem kellően kompetens, ezt a szakkifejezést pedig netán nem
találja könyvünk végén a Glosszáriumban, annak itt áruljuk el e latin
kifejezés jelentését: örökös készenlét.
 Ha valaki kellő időt szentel rá, hogy megbizonyosod-
jék szükségleteiről, a szükséglet megszűnik. (Peter-
prognózis.)
Ha például arról van szó, hogy segélyprogramot
szervezzünk az éhínség enyhítésére, a szükséglet
létezését elég hosszú időn át vizsgálva kiderülhet, hogy
már nincs is szükség az éhínség enyhítésére!
b) Alternatív módszerek vizsgálata, bármi legyen is
a feladat. Tegyük fel, hogy kellő előzetes vizsgálat után
kiderül: a szükséglet valóban reális. A pótcselekvő
ilyenkor biztos akar lenni abban, vajon a leghatékonyabb
eljárást választja-e, bármilyen hosszú legyen is az eljárás.
Az alternatív módszer keresése önmagában is
pótcselekvés, és a libikóka-szindrómának egy kevésbé
hisztérikus megnyilvánulási formája.
c) Szakértői tanács avégett, hogy a végül is
kiválasztott tervet hatékonyan végre tudjuk hajtani.
Ilyenkor bizottságokat alakítanak, és eléjük terjesztik az
ügyet tanulmányozás végett. Az eljárás egyik változata
abból áll, hogy élő szakértők helyett holtakat keresnek,
vagyis precedensek után kutatnak
d) A legfontosabb az első feladat. A módszer alkal-
mazásakor aprólékos, fáradságos és időrabló módon ve-
szik figyelembe az akcióra való felkészülés (preparáció)
minden egyes fázisát: pótalkatrészek, pótanyagok, pótfel-
szerelések, pénz stb. túlzott mértékű felhalmozása, hogy
a cél megközelítése előtt kellően megszilárduljon a tény-
leges pozíció.
Perpetuális preparáció:
egy tanulságos példa

Íme egy érdekes eset, amelynek folyamán a felsorolt

módszerek közül többet is alkalmaztak. Nagy-Menő Mik-
lóst, a Holt Nyugalom-program Szociális Osztályának
igazgatóhelyettesét fölöttesei roppant kompetensnek tar-
tották, mert állami és karitatív intézményeket kitűnően
rádumált arra, hogy pénzüket hasznos helyi ügyek támo-
gatására pocsékolják.
Harcot hirdettek a szegénység ellen. Nagy-Menő Mi-
kit előléptették a Holt Nyugalom szegénység elleni prog-
ramjának koordinációs igazgatójává. Azon az alapon,
hogy mivel Miki a tenyeréből eteti a hatalmasokat, bi-
zonyára a gyengéken is kompetens módon képes segíteni.
Amikor ez a sajtó tudomására jut, Nagy-Menő még
buzgón talpal a pénz után, hogy személyzete számára
víztorony méretű irodaházat építtessen, amely a
rászorulók megsegítésére irányuló erőfeszítések örök
emlékműve lészen. (Lásd a d) pontot: első a legfontosabb
feladat.)
„Leghőbb kívánságunk, hogy a szegények lássák: a
kormány nem feledkezett meg róluk”, magyarázza Nagy-
Menő Miki. A következő lépés: tanácsadó szerv létesítése
(szakértői tanács kérése), pénzgyűjtés a szegények prob-
lémáinak tanulmányozása céljából (megbizonyosodás a
szükségletről) és tanulmányutak a nyugati világban annak
megállapítására, vajon máshol hogyan oldják meg a prog-
ramok előkészítését és végrehajtását (alternatív módsze-
rek tanulmányozása).
Hangsúlyoznunk kell, hogy Miki kora reggeltől késő
estig szorgalmasan dolgozik, boldog az új poszton és
őszintén hisz benne, hogy jó munkát végez. Szerényen el-
hárítja azokat a javaslatokat, hogy jó hírére támaszkodva
pályázzék valamilyen választott hivatalra.
Vagyis Miki nagyon sikeres pótcselekvési területet
talált.
 2. módszer:
Specializálódás mellékes szempontokra
Szent-Boldoghi Benőt a Fonott Dívány és Szófa Rt. egy
lerobbant, veszteséges telepére nevezték ki igazgatónak,
és megbízták, növelje a termelékenységet és tegye
jövedelmezővé a vállalatot.
A feladatra Szent-Boldoghi inkompetens volt, erre ha-
marosan rá is jött, ezért nem törte többé a fejét a termelé-
kenység növelésén. Pótcselekvésként buzgón foglalkozni
kezdett a gyár belső szervezetével.
Reggeltől estig azt ellenőrizte, nincsenek-e súrlódások
a vezetők és a munkások között, jók-e a munkaviszo-
nyok, és azon őrködött, hogy a dívány- és szófa-gyár
minden alkalmazottja „egyetlen nagy és boldog családot”
alkosson, s ez nem szó-fagyár!
Benő szerencséjére igazgatóhelyettesként ott lebzselt
mellette Dominó Döme, egy zöldfülű fiatalember, aki
még nem érte el inkompetencia-szintjét. Hála Dominó
energikus tevékenységének, a gyár új életre kelt, és
jelentős profitot hozott.
Az érdem Szent-Boldoghié lett, aki büszke volt a
„sikerére”. Valójában pótcselekvést hajtott végre, ettől
vált boldoggá.
Akik másodrendű dolgokkal bíbelődnek, azoknak ez a
jelszava: Törődj a vakondtúrásokkal, a hegyek majd
törődnek saját magukkal.
Nebul Ubulné, Csudaváros általános iskolájának kom-
petens igazgatóhelyettese intelligens asszony volt, aki fe-
gyelmet tartott a nebulók között, az oktatók között is jó
hangulatot teremtett. Előléptetése után igazgatóként elér-
te inkompetencia-szintjét: hiányzott belőle ugyanis a szü-
lői munkaközösséggel, az újságírókkal, a körzeti tanfelü-
gyelővel és az iskolatanács választott tagjaival való bánni
tudáshoz szükséges tapintat. Felettesei Nebulnét nem
kedvelték, az iskola hírneve ezért a közvélemény előtt
romlani kezdett.
Nebul Ubulné ekkor igen szellemes másodrendű
ténykedésbe fogott: roppant érdeklődéssel fordult az
emberek közlekedési problémái felé – foglalkozni kezdett
azokkal az örvénylésekkel és ütközésekkel, amelyeket a
nebulók és a tanszemélyzet mozgásai az iskolatermekbe,
folyosókon, sarkokon és lépcsőkön előidéznek.
Az épület nagyléptékű tervrajzán bonyolult forgalom-
áramlási tervet készített. Az oldalfalakra és a padlókra
színes vonalakat és nyilakat mázoltatott. Mereven ragasz-
kodott forgalomirányítási előírásainak betartásához. A fe-
hér középvonalon például senkinek sem volt szabad át-
lépnie. Ha egy fiúval óra közben valamit üzentek a szem-
közti osztályba, a srácnak nem volt szabad kereszteznie a
folyosót: először jobbra kellett fordulnia, elszaladnia a
folyosó végéig, ahol megkerülhette a fehér vonalat, utána
már visszafordulhatott a szemközti osztály felé.
Nebulné szüntelenül járta az épület folyosóit, azt für-
készte, hol szegik meg az előírásokat; szakmai folyóira-
tokba számos ismertető cikket írt; hozzá hasonló beállí-
tottságú oktatók csoportjait kalauzolta végig az épületen;
jelenleg rajzokkal és fényképekkel illusztrált könyvet ír a
témáról.
Nebulné aktív és elégedett, jó egészségnek örvend.
Nyoma sincs rajta a végső pozíció-szindrómának. A
másodrendű dolgokkal való törődés újabb diadala!

3. módszer:
Imágó – teljesítmény helyett

O. Rigó Oszkárné, Csudaváros középiskolájának mate-

matika tanárnője sokat beszél diákjainak arról, milyen ér-
dekes és fontos a matematika. Előadásokat tart a matema-
tika történetéről, jelen állapotáról és jövőben várható
eredményeiről. A matematikát viszont házi feladatként a
diákjaira bízza.
O. Rigóné órái derűsek és érdekesek, diákjainak több-
sége leteszi az indián esküt, hogy jó tanár. A matemati-
kával ugyan nemigen boldogulnak, ennek okát azonban
abban látják, hogy „a matek tök nehéz”.
O. Rigóné is meg van győződve róla, hogy jó tanár.
Véleménye szerint csak a hierarchiában fölötte álló,
kevésbé kompetens tanárok irigysége akadályozza meg
az előléptetését. Az önelégültség állandó dicsfényben
sütkérezik: imádói imádják imágóját.
O. Rigóné is a pótcselekvést választotta. Módszere
nem éppen ritka: néha tudatosan, néha tudat alatt alkal-
mazzák. A szabály a következő: az egyéni önelégültség
elérése szempontjából egy szemernyi jó benyomás
(imágó) egyenértékű egy jókora adag jó munkával. (Ez a
Peter-placebo.)
Ne feledjük, hogy noha a módszer mély elégedettség-
gel tölti el O. Rigó Oszkárnét, egyáltalán nem biztos,
hogy a munkaadó is el lesz ragadtatva egy elégedettségtől
sugárzó O. Rigónétól.
A Peter-placebóhoz főként a legkülönbözőbb szintű
politikusok értenek. Sokat szövegelnek a republikánus
rendszer (vagy a monarchikus rendszer, a kommunista
rendszer, a törzsi rendszer, ez mindegy) fontosságáról,
sérthetetlenségéről, magával ragadó történetéről, de alig
valamit vagy semmit sem tesznek a pozíciójukból fakadó
valódi kötelességük teljesítéséért.
Ezt a módszert a művészek is széles körben felölelik.
Al Fresco Fülöp, csudavárosi festő – véletlenül – néhány
jó festményt föstött, de aztán elfogyott a művészi ihlete.
Ettől kezdve a művészet értékéről tartott előadásokat.
Ugyancsak tipikus jelenség a szaloníró, aki Amerikában
éppúgy, mint másutt, naphosszat a kávéházban ül, ömlik
belőle a szakhalandzsa az írás fontosságáról, más írók
hibáiról és azokról a csodálatos művekről, amelyeket ő
egyszer majd megír.

4. módszer: Totális közömbösség

A totális, vagyis a teljes és tiszteletlen közömbösség

merész módszer, és gyakran éppen ezért beválik.
Mint láttuk, az örökös felkészülő, a másodrendű dol-
gokkal törődő és a jó imágót keltő hasznos munkát nem
végez ugyan – legalábbis azt a munkát nem végzi el, ami
a feladata lenne –, ám legalább csinálnak valamit, vagy
beszélnek róla, aminek van valami köze az elvégzendő
munkához. A nem eléggé figyelmes megfigyelők – még a
munkatársak is – néha észre sem veszik, hogy ezek az
emberek nem dolgoznak eredményesen, csak pótcselek-
vést hajtanak végre.
A totális közömbösséget mutatók azonban színlelni
sem próbálják, hogy elvégzik a munkájukat.
Segít Elek, a Kizökkent Kerék autószerelő vállalatlánc
elnöke egész munkaidejét karitatív szervezetek igazgatási
teendőivel tölti: perselyező kampányokat szervez, ember-
baráti tevékenységeket tervez, buzdítja az önkéntes társa-
dalmi munkásokat, és ellenőrzi a fizetett alkalmazottakat.
Saját irodájába néhány fontosabb irat aláírása végett tér
be néha.
Közömbösségét tekintve Segít osztozik előző ellenfe-
lének, Tropa Edvinnek – ma már jó barátjának – a felfo-
gásával. Tropa a Tengelyakasztók és Csúszó-zsámolyko-
vácsok Szakszervezetének életfogytiglani elnökhelyette-
se, és Segíthez hasonlóan, ő is tagja ugyanazoknak a kari-
tatív bizottságoknak, ő sem végez semmilyen hasznos
munkát az irodájában.
Az egyetemi igazgatótanácsok, az állami tanácsadó
testületek és vizsgálóbizottságok kedvenc vadászterületei
a teljesen közömböseknek.
Az ipari és kereskedelmi hierarchiákban a teljes kö-
zömbösség rendszerint csak a legfelső szinteken fordul
elő. A háztartási hierarchiákban viszont rendkívül gyako-
ri, háziasszonyi szinten. Sok asszony, aki inkompetencia-
szintjét feleségként és/vagy anyaként érte el, pótcselek-
vésként a feladatai iránti teljes közömbösséget választva,
erre fordítja minden idejét és energiáját, rábízva a férjére
és gyermekeire, hogy gondoskodjanak magukról, ahogy
csak tudnak.

5. módszer: Efemer adminisztrológia

A magas rangú inkompetens alkalmazottak ideiglenes

kinevezést kaphatnak egy másik osztály élére vagy
valamely bizottság elnöki posztjára. Ez főként a nagy és
komplex hierarchiákban fordul elő. Az átmeneti jellegű
munka jelentősen különbözik az alkalmazott saját
rendszeres teendőitől.
Lássuk, mit is csinál ilyenkor az inkompetens. Neki
ugyan nem kell többé elvégeznie saját munkáját (amelyre
különben sem képes, mert elérte inkompetencia-szintjét),
ezért indokoltan tagadhat meg minden fontosabb
tevékenységet új posztján.
„Nem dönthetek az ügyben; majd ha kinevezik a
végleges igazgatót, neki kell vele foglalkoznia.”
Ha az efemer adminisztrátor ügyes, ezt a módszert
éveken át alkalmazhatja, egyik ideiglenes posztot töltve
be a másik után, és a pótcselekvés igazi elégedettséggel
töltheti el.
 6. módszer: Konvergens specializáció

A konvergens specialista, aki tudja, hogy nem képes min-

den teendőjét kompetensen ellátni, feladatainak többsé-
gével egyszerűen nem törődik, hanem minden figyelmét
és energiáját egyetlen apró feladat megoldására fordítja.
Ha erre kompetensen képes, ezen a vonalon folytatja a
munkát; ha nem képes, még szűkebb körre specializáló-
dik.
Gitsch Gábor, Csudaváros képzőművészeti galériájá-
nak igazgatója egyáltalában nem törődött a műtárgyak
beszerzésével, kiállítások szervezésével és pénzügyi poli-
tikával, elhanyagolta az épület karbantartását, vagy a ga-
léria képkeretező műhelyében fűrészelt, vagy a kép-
keretezés történetével foglalkozó műve számára gyűjtött
anyagot. Gitschről az az utolsó információm, hogy rájött:
a képkeretezésről sohasem lesz képes mindent kideríteni,
ezért úgy döntött, csak azokat a különböző enyvfajtákat
fogja tanulmányozni, amelyeket a képkeretezésnél
használtak a régi képkeretező mesterek.
Egy történettudor a világ legnagyobb szaktekintélyévé
vált a reformáció első harminc perce tekintetében.
Számos orvos azzal szerzett hírnevet, hogy olyan
betegségeket tanulmányozott, amelyeknek mindössze
három-négy ismeretes esetük van, mások pedig a bal
oldali nyolcas felső zápfogakkal foglalkozó specialisták
lettek.
Az az irodalomtudós, aki képtelen felfogni az irodalmi
művek értelmét és értékét, még írhat értekezést a
következő címmel: „A pontosvessző és a kettőspont
használatának összehasonlító vizsgálata Fjodor Skribler-
Skriblerovics irodalmi műveiben.”
 A PÓTCSELEKVÉS JAVALLOTT

A felsorolt példák, amelyeket az olvasó nyilván képes

kiegészíteni saját példáival, azt bizonyítják, hogy az
alkalmazott (kuli, ürge) szempontjából a pótcselekvés a
legjobb alkalmazkodás a végső pozícióhoz.
A megfelelő pótcselekvés általában megakadályozza a
végső pozíció-szindróma kialakulását, lehetővé téve az
ürge számára, hogy a maga inkompetencia-szintjén
egészségesen és elégedetten dolgozzék in aeternum,
amen, vagyis pályafutása végéig.
 14 FEJEZET

KREATÍV INKOMPETENCIA
»Tégy mindig kevesebbet, mint amennyit
véleményed szerint tenni tudnál.«
B. M. Baruch

Vajon a reményvesztettség filozófiájának tartja-e ezek

után az olvasó a Peter-elvet? Riasztja-e az a gondolat,
hogy minden pályafutás csúcsa a végső pozíció, a maga
nyomorult testi és lelki tüneteivel? A kérdéseket jogo-
saknak érezvén, az olvasó számára olyan kardot ajánlok,
amellyel átvághatja a filozófia e gordiuszi csomóját.

TÖBBET ÉR EGYETLEN GYERTYÁT GYÚJTANOD,

MINT AZ EDISON-TÁRSASÁGOT
SZIDALMAZNOD!

Az olvasó azt mondhatná: „Tulajdonképpen bárki megta-

gadhatná az előléptetését, így boldogan dolgozhatna
tovább azon a munkán, amelyet kompetensen képes
elvégezni.”

Egy érdekes példa

A felajánlott előmenetel kerek elutasítását Peter-

parírozásnak neveztem el. A végrehajtás elvileg könnyű-
nek látszik. Sikeres alkalmazásának mégis csupán egyet-
len esetével találkoztam.
Fűrész-Bakh Béla, a Kakukkmadár-Faház Rt. ácsa,
olyan szorgalmasan, kompetensen és lelkiismeretesen
dolgozott, hogy többször is felajánlották neki a műveze-
tői posztot.
Fűrész-Bakh respektálta a főnökét, szívesen eleget is
tett volna a kérésének. De nagyon szeretett fűrészelni,
egyszerű ácsként. Nem volt semmi gondja, 4 óra 30 perc-
kor mindennap letehette a fűrészt, a gyalut meg a melót.
Jól tudta, hogy művezetőként azzal tölthetné az estéit
és a hétvégeket, hogy gondolkozik a másnapi és a jövő
heti munkabeosztáson. Így azután makacsul visszautasí-
totta az előléptetést.
Meg kell jegyeznünk, hogy Béla nem volt házasem-
ber, nem voltak közeli rokonai, barátja is kevés. Tetszése
szerint lökhette a csomót a deszkán, tetszése szerint
dönthetett: ezt ni, főnök!

Parírozni nehezebb, mint panírozni

Az emberek többsége képtelen végrehajtani a Peter-

parírozást. Tekintsük át Lófi Lajos, az állatgondozó
átlagpolgár és családapa esetét, aki parírozta a lótelep-
vezetői előléptetést.
Felesége nyomban rágni kezdte a fülét: „Gondolj a
gyermekeid jövőjére, te Lófi! Mit szólnak hozzá a
szomszédok, ha megtudják? Ha igazán szeretsz, igyekezz
előbbre jutni!” stb.
Hogy biztosan megtudja, mit szólnának a szomszé-
dok, Lófiné megosztotta búbánatát bizalmas barátnőivel.
A hír futótűzként terjedt el a környéken. Lófi kisfia, ez a
valóságos csikó, hogy megvédelmezze apja becsületét,
egyik iskolatársával összeverekedett, egy másiknak pedig
kiverte két metszőfogát. A perköltség és a fogorvosi
számla az öreg Lófinak ezerszáz tallérjába került.
Lófi anyósa, vagyis Lófiné mamája, ez a vén csotro-
gány, annyira felkorbácsolta lánya érzelmeit, hogy a lófo-
gú hölgy elköltözött a férjétől és hivatalosan is elvált tőle.
A magányos Lajos szégyenében és kétségbeesésében
öngyilkosságot kísérelt meg: elfogadta az előléptetést.
Hát igen, az előléptetés visszautasítása rögös út a
boldogság és egészség felé. Kutatásaim kezdetén
csakhamar rájöttem, hogy a legtöbb ember számára a
Peter-parírozás nem fizet!

Egy tanulságos megfigyelés

Amikor az Ideál Trikónyújtó és Tekebáb-gömbölyítő Rt.

munkásai és irodai dolgozói között vizsgáltam a hierar-
chikus struktúrát és az előléptetési módszereket, észrevet-
tem, hogy a vállalat székháza körüli területet szépen par-
kosították és rendben tartják. Bársonyos gyep, szép virág-
ágyak: ez magas fokú kertészeti kompetenciára utalt.
Klorofil-Kretén Károly, a kertész, kiegyensúlyozott, jó-
kedvű ember volt, aki imádta a növényeket, a fészerben
katonás rendbe rakta a sok gereblyét és kapanyelet. Azt
csinálta, amit a legjobban szeretett a világon: kertész-
kedett.
Munkája egyetlen kivétellel minden tekintetben kom-
petens volt: majdnem mindig elvesztette vagy valahová
elsuvasztotta a beérkezett bizonylatokat, noha a termő-
föld és a vetőmag beszerzését egészen jól intézte.
A bizonylatok hiánya zavart okozott a könyvelésben;
a főkönyvelő, Grűn Ond emiatt sokszor kérdőre vonta.
Klorofil-Kretén eléggé homályosan válaszolgatott.
„Azt hiszem, valahol a bokrok között raktam le azokat
a sajtpapírokat.”
„Talán azok a rohadt pockok az üvegházban hozzá-
fértek a papírokhoz.”
Papírmunka-inkompetenciája miatt Klorofilt nem
vették számításba előléptetéskor, például akkor sem,
amikor a karbantartásnál új művezetőre volt szükség.
Néhányszor elbeszélgettem Klorofillal. Készségesen
és udvariasan felelgetett, de ragaszkodott a pockokhoz
meg hogy a bizonylatokat valahol az élősövény tövében a
vakond csente el. Feleségét is kikérdeztem. Elmondta,
hogy Károly részletes feljegyzéseket készített a háza
körüli kertészeti munkálatokról, minden zöldségnek
pontosan kiszámította az árát, amit csak az udvaron és az
üvegházban termesztett.

Hát ez párhuzamos eset?

Interjút készítettem a Bibliofil Könyvzúzda és Üvegmor-

zsoló Rt. művezetőjével, Mackó Mihállyal, akinek apró
irodájában rémes volt a rendetlenség. De amikor felmér-
tem, mivel tölti az idejét, arra a véleményre jutottam,
hogy az íróasztalán felhalmozott régi számlák és kézi-
könyvek, a rongyos szélű munkalapokkal zsúfolt karton-
dobozok, a szekrényekbe tömködött, tárgymutató nélküli
dossziék tömege, a falakon lógó múlt századi tervrajzok
garmadája nem igazán jellemző Mackó alapjában véve jó
munkájára.
Azt már nem tudtam eldönteni, hogy tudatosan vagy
tudat alatt alkalmazza-e Mihály a rendetlenséget – kom-
petenciája ravasz leplezésére, nehogy még kinevezzék
üzemvezetővé.

Őrültség, de maga a rendszer?

Szivacsfy-Kréta Ivó kompetens oktató. Bár jó volt a

szakmai hírneve, sohasem gondoltak rá, hogy előléptetik
igazgatóhelyettessé. Kíváncsi lettem, hogy miért nem, hát
elkezdtem kérdezősködni.
Egyik felettese ezt mondta: „Ivó nem váltja be a fize-
tési csekkjeit. Háromhavonta kénytelenek vagyunk fel-
hívni az igazgatóiba, hogy ha istent ismer, guruljon már
el a bankba, hogy könyvelésünket rendben vezethessük.
Képtelen vagyok megérteni, hogy valaki miért nem váltja
be a csekkjeit.”
Tovább kérdezősködtem.
„Nem, nem! Mi bízunk képességeiben – hangzott a
jellemzés. – Az ember persze elgondolkozik, nincs-e
Ivónak valamilyen más jövedelemforrása.”
Rákérdeztem: „Talán azt gyanítják, hogy valamilyen
illegális tevékenységből származó jövedelme van? Vagy
Ivó netán az ivóba járogat?”
„Dehogyis! Egy morzsányi bizonyíték sincs Ivó ellen.
Nagyon jó oktató és derék ember! Ismeri a szakma, a
város!”
A tagadások ellenére arra a következtetésre jutottam,
hogy a hierarchiák nem bíznak azokban az emberekben,
akik olyan jól kezelik a pénzügyeiket, hogy elsején nem
rohannak a bankba, beváltani fizetési csekkjeiket,
ugyanakkor számlát sem nyitnak. Szivacsfy-Kréta tehát
abban volt inkompetens, hogy nem viselkedett úgy, mint
a többi pedagógus, ezért hát nem volt előléptethető.
Vajon csupán véletlen egybeesés volt-e, hogy Ivó
örömmel oktatott, és nem kívánt adminisztratív állásba
előlépni?

Létezik-e séma?
Előre megfontolt inkompetenciának látszó számos
hasonló esetet vizsgáltam, teljes bizonyossággal mégsem
tudtam eldönteni, hogy az illető az inkompetenciát
tudatosan tervezte-e, vagy a tudatalatti motiválta.
Egyvalami viszont biztos volt: ezek az ürgék az
előmenetelt nem azáltal kerülték el, hogy nem fogadták el
az előléptetést – láttuk már, hogy az ilyesminek szomorú,
sőt végzetes következményei is lehetnek –, hanem olyan
deviáns viselkedést módoltak ki, hogy ne ajánljanak fel
nekik előléptetést!

Heuréka!

A végső előléptetés elkerülésének ez hát a csalhatatlan

módja, ez a kulcsa a munkában is, a magánéletben is az
egészség megőrzésének és a boldogságnak: a kreatív
inkompetencia.

Bevált politika

Teljesen mindegy, hogy Klorofil-Kretén, Mackó,

Szivacsfy-Kréta Ivó vagy más hasonlóan pozícionált
beosztott tudatosan vagy tudat alatt kerülték-e el a végső
előléptetést. Az a lényeg, hogy mit tanulhatunk tőlük
abban a tekintetben, hogyan valósítható meg ez a
létfontosságú cél. (A „létfontosságú” kifejezés itt
nemcsak szókép: a helyes módszer életet menthet.)
A módszer lényege így foglalható össze: az ürgének
azt a benyomást kell keltenie, hogy már elérte inkompe-
tencia-szintjét.
Ezt a célt úgy érheti el, hogy a végső pozíció egy vagy
több nem orvosi tünetét szimulálja.
Klorofil, a kertész, a papirofóbia enyhe formáját
manifesztálta. Mackót, a művezetőt a felületes szemlélő
előrehaladott papiromániában szenvedőnek vélhette.
Szivacsfy-Kréta tanítón, aki halogatta fizetési
csekkjeinek a beváltását, a libikóka-szindróma súlyos,
bár szokatlan formáját figyelhettem meg.
A kreatív inkompetenciával akkor lehet elérni a
legjobb eredményt, ha a ravaszdiak az inkompetencia
olyan területét választják ki, amely nem akadályozza
közvetlenül az aktuális pozíció fő teendőinek elvégzését.
 Kifinomult módszerek

Az óhajtott hatás elérése céljából a tintanyalóknál néha

elegendő az az egyszerű eljárás is, hogy az íróasztal
egyik fiókját a munkaidő leteltével félig nyitva hagyják.
Ugyancsak hatékony a kicsinyes hivatali takarékosság
– lámpák eloltása, csapok elzárása, gemkapcsok és gumi-
szalagok felszedése a padlóról és a szemétládákból, mi-
közben halkan magunk elé motyogjuk: pazarlás, minden-
ütt csak pazarlás!

Válj ki a birkanyájból!
Némi gyanakvás és bizalmatlanság keltésére, amelynek
alapján az ürgét kizárják az előmenetelből, a következő
módszerek is alkalmasak: nem fizetjük be részünket a
vállalat szociális alapjába; nem vagyunk hajlandók kávét
inni a hivatalosan engedélyezett kávészünet idején; előre-
csomagolt sonkás zsemlét majszolunk, amikor mindenki
az étkezdében legel; következetesen lezárjuk a radiátorok
csapját, és kinyitjuk az ablakokat; nem adunk pénzt, ami-
kor új házasok és nyugdíjba vonulók számára gyűjtenek.
Mindezek az excentrikus félrevonulási allűrök (Dio-
genész-komplexus) meghozzák a kívánt gyümölcsöket.

AUTOMOTÍV TAKTIKA – Egy rendkívüli képességű osztály-

vezető úgy kerülte el az előléptetést, hogy gépkocsiját
időnként a vállalat elnöke számára fenntartott helyen
parkolta.
Egy másik vezető beosztású tisztviselő mindig egy
évvel régebbi és ötszáz tallérral olcsóbb gépkocsit tartott,
mint a főnökei.
KÜLSŐ MEGJELENÉS – Az emberek többsége elvileg
helyesli azt a mondást, hogy nem a ruha teszi az embert,
gyakorlatilag viszont az alkalmazottakat külső megjele-
nésük szerint ítélik meg. Ezen a területen ismét tág tere
nyílik a kreatív inkompetenciának.
Hasznosnak bizonyult eljárás a szokványostól eltérő
vagy kissé kopott ruházat, a rendszertelen tisztálkodás, a
hajvágás időnkénti elhanyagolása, a borotválkozással
kapcsolatos időnkénti gondatlanság (kicsiny, de feltűnő
helyre ragasztott sebtapasz, mellette némi alvadt vércso-
móval, vagy egy kis borosta, amelyet a penge kihagyott).
A hölgyek megtehetik, hogy a szükségesnél valamivel
jobban, vagy valamivel kevésbé sminkelik ki magukat; ez
időnként előnytelen vagy a helyzethez nem illó frizurával
kombinálható. Sok esetben megfelelő hatást kelt az orrfa-
csaró pacsuli vagy a túl csicsás fülönfüggők lebegtetése
is.

ÉLETBŐL ELLESETT PÉLDÁK – Az alábbiakban

vezérfonalként és ösztönzésként közlöm a kreatív
inkompetencia néhány nagyszerű példáját, amelyeket
vizsgálódásaim közben tapasztaltam.*
F. megkérte főnöke leányának a kezét azon az összejö-
vetelen, amelyet a vállalat alapítójának tiszteletére, az
öregúr születésnapján tartottak meg minden esztendőben.
A leány éppen akkor fejezte be tanulmányait egy európai
főiskolán, F. pedig a végzetes estély előtt sohasem látta.
A kérő természetesen kosarat kapott, viszont elérte, hogy
előléptetése szóba se kerülhessen.
Az ugyanazon vállalatnál dolgozó L. kisasszony azt
találta ki, hogy az említett az összejövetelen a főnök
öregecske feleségének jellegzetes és vérfagyasztó
*
Legalábbis úgy vélem, hogy tapasztaltam. A tökéletes kreatív
inkompetencia legfőbb jellemzője, hogy senki, még a tapasztalt
hierarchológusok sem lehetnek bizonyosak benne, vajon nem igazi
inkompetenciával állnak-e szemben.
röhögését a hölgy füle hallatára utánozza. Az asszony
persze vérig sértődött.
P. megkérte egy barátját, hogy a hivatalban egyetlen
egyszer hívja fel, és fenyegesse meg. P. – munkatársainak
füle hallatára – drámai módon reagált a fenyegetésre,
„kegyelemért” és „haladékért” könyörgött, sőt még azt
mondta: „Ne szóljon erről a feleségemnek. Ha az
öreglány megtudja, azonnal kinyúlik.” Vajon P. ostoba
tréfáinak egyike volt-e ez a közjáték, vagy a kreatív
inkompetencia egy ihletett esete?

A Szókratész-komplexus
és egyéb esetek

Nemrégiben újra foglalkoztam Fűrész-Bakhnak, annak az

ácsnak az esetével, aki oly sikeresen alkalmazta a Peter-
parírozást. Esetével a fejezet elején foglalkoztam.
A legutóbbi néhány hónapban a Walden-könyv* olcsó
kartonkötésű példányaiból jó néhányat megvásárolt,
munkatársainak és főnökeinek ajándékba adott egy-egy
példányt, mindannyiszor megjegyezve, milyen jó, ha az
ember vállát nem nyomasztja semmilyen felelősség,
továbbá milyen örömet szerez neki a mindennapi munka.
A megajándékozottakat ezután minduntalan kérdések-
kel ostromolta, ellenőrizve így, hogy elolvasták-e a köny-
vet, és mennyit értettek meg belőle. Ezt a tolakodó didak-
ticizmust Szókratész-komplexusnak neveztem el.
Fúrész-Bakh közölte velem, hogy az előléptetési aján-
latokat mintha elfűrészelték volna. Én persze kissé csaló-
dottan vettem tudomásul a Peter-parírozás egyetlen sike-
res példájának megszűnését. (Annyiban nevezhető sike-

*
Thoreau, Henry D. (1917-1862). Walden, or Life in the Woods
(Walden, avagy élet az erdőben), 1854.
resnek, hogy a felajánlott előléptetést anélkül utasíthatta
el, hogy ez boldogtalanná tette volna.) Csalódásomnál
viszont nagyobb volt az örömöm, mert egy bizonyos tény
elegáns bizonyítását láttam benne. Erről lesz szó a
következő pontban.

A KREATÍV INKOMPETENCIA MINDEN ESETBEN

FÖLÉNYESEN ÜTI A PETER-PARÍROZÁST!

Fontos figyelmeztetés

A 12. fejezet gondos tanulmányozása alapján az olvasó

számos ötletet kap, hogyan fejlessze ki a kreatív inkom-
petencia magára szabott formáját. De hangsúlyozottan fel
kell hívnom figyelmüket a következőre: az előmenetel
elkerülésének szándékát gondosan titkolni kell!
Leplezésként még az is megengedhető, hogy néha a
főnök fülébe mormoljuk: „Átkozottul fura, ahogyan itt
egyesek előlépnek, mások viszont kimaradnak az
előléptetésből!”

MEG MERNÉK TENNI?

Ha az olvasó még nem érte el végső pozícióját a Peter-

platón, kitalálhatja maga számára az irreleváns (lényeg-
telen) inkompetenciát.
Az irreleváns inkompetenciát szorgalmasan kell gya-
korolni. Az illető ezután állandóan kompetens maradhat,
ami azt az örömteli érzést kelti benne, hogy rendszeresen
hasznos munkát végez.
A kreatív inkompetencia sikeres megvalósítása ugyan-
olyan kemény kihívás, mint a magasabb rang utáni
hagyományos törtetés.
15 FEJEZET
 DARWIN – BŐVÍTETT KIADÁSBAN
»Boldogok az alázatosak, mert ők örökség szerint
bírják e földet.«
Názáreti Jézus

A kompetencia és inkompetencia tárgyalását eddig főként

szakmai problémákra korlátoztuk; azokkal az eszközök-
kel és stratégiákkal foglalkoztunk, amelyeket az iparoso-
dott komplex társadalomban élő emberek alkalmaznak.
A Peter-elvet ebben a fejezetben tágabb értelemben,
az élet-kompetencia kérdésére alkalmazzuk. A kérdés így
áll: képes-e megtartani pozícióját az emberi faj, netán
képes-e előrehaladni az evolúciós hierarchiában?

A TÖRTÉNELEM SAJÁTOS,
PETER-FÉLE ÉRTELMEZÉSE

Az ember az idők során sok lépcsőfokkal jutott előbbre

az élet-hierarchiában. Minden eddigi előrelépés – a fákon
élő félmajomtól a barlangi ősemberig, a tüzet rakó,
kovakövet pattintó, csiszoló, bronzot olvasztó, vasat öntő
stb. emberig – növelte a faj fennmaradási esélyeit.
A faj önteltebb tagjai azt képzelik, hogy a létra
fokainak száma végtelen – vagyis a Haladás végtelen.
Nekem más a véleményem: az emberi fajnak előbb-utóbb
el kell érnie élet-inkompetencia-szintjét.
Ezt csupán két tényező akadályozhatja meg: vagy nem
elég a rendelkezésre álló idő, vagy nincsen elég
rangfokozat a hierarchiában. Amennyire ez egyáltalában
előrelátható, végtelenül hosszú idő áll előttünk (akár
kihasználjuk, akár nem), és a valóságos vagy lehetséges
rangfokozatok száma is végtelen (bizonyos vallások az
emberiség jelenlegi szintje fölött az angyalok, félistenek
és istenek egész hierarchiáját írják le).
Vannak más fajok, amelyek szintén számos grádicson
hágtak ugyan fölfelé, de közben elérték élet-inkompeten-
cia-szintjüket. A dinoszauruszok, a kardfogú tigrisek, a
pterodaktiluszok és a mamutok kifejlődését és virágzását
bizonyos testi tulajdonságaik segítették elő – testük rop-
pant tömege, tépőfogaik ereje, szárnyaik, agyaraik. De
ugyanazok a tulajdonságok, amelyek ideig-óráig előrevit-
ték őket, okozták végül inkompetenciájukat is. Nyugod-
tan kimondhatjuk, hogy a kompetencia mindig önmagá-
ban hordozza az inkompetencia csíráját. Galamb Gedeon
tábornok durva kedélyeskedése, Dettó kisasszony önál-
lótlan viselkedése, uralkodni vágyása – ezek voltak azok
a tulajdonságok, amelyek alapján előléptették őket; és
végső soron ugyanezek a tulajdonságok zárták el előlük a
további előléptetés útját! Ezért van az, hogy sok állatfaj,
miután hosszú időn át állandóan fejlődött, végül elérte
inkompetencia-szintjét, megrekedt az elért színvonalon,
vagy pedig szuper-inkompetenssé vált és kihalt.
Ugyanez történt számos emberi társadalommal és ci-
vilizációval is. Egyes népek, amelyek gyarmati állapot-
ban, erősebb népek gyámkodása alatt így-úgy eltengőd-
tek, inkompetenssé váltak, amikor megkapták az uhurut.
Más népek, amelyek kompetens módon kormányozták
magukat mint poliszok (városállamok), köztársaságok
vagy monarchiák, imperialista hatalmakként az életben
maradás szempontjából inkompetensnek bizonyultak.
Civilizációk, amelyek a megpróbáltatások és csapások
időszakában gyarapodni tudtak, a katonai győzelem és a
gazdagság terhét már nem tudták elviselni: elérték
inkompetencia-szintjüket.
Mi a helyzet az emberi nem egészével? Az emberiség
szempontjából állandóan a furfang volt az a tulajdonság,
amely a fejlődést előrelendítette. Vajon gátja lesz-e a
furfang a további haladásnak? Vajon nem lehetséges-e,
hogy az emberi nem szuper-inkompetenssé válik (lásd a
3. fejezetet), hogy ezáltal gyorsan kipottyanjon az élet-
hierarchiából?

KÉT OMINÓZUS ELŐJEL

1. Hierarchikus regresszió

Az emberi faj új tagjainak formálását és képzését a társa-

dalom az iskolarendszer révén viszi végbe. A hagyomá-
nyos iskolarendszert az oktatók szempontjából már vizs-
gáltam. Lássuk most az iskoláknak a tanulókra gyakorolt
hatását.
A régi iskola kristálytisztán tükrözte a Peter-elvet. A
tanuló osztályról osztályra haladt fölfelé, amíg el nem ér-
te inkompetencia-szintjét. Ilyenkor azt mondták, hogy
„megbukott az ötödikben vagy a nyolcadikban” stb. Osz-
tályt kellett ismételnie, vagyis megmaradt saját inkompe-
tencia-szintjén. Bizonyos esetekben, mivel a gyermek ér-
telmi képességei még a növekedés stádiumában voltak, a
nebuló intellektuális kompetenciája is nőtt az ismétlés
évében, ezért felsőbb osztályba léphetett. Ha nem így tör-
tént, a gyermek ismét megbukott, tehát újból osztályt
kellett ismételnie.
(Meg kell jegyeznünk, hogy ez a „bukás” ugyanaz a
jelenség, amit a szakmai elhivatottság tanulmányozása
során „sikernek” neveztünk, azaz a végső pozíció elérése
az inkompetencia szintjén.)
A tanbetyárok nem kedvelik ezt a rendszert.
 Az inkompetens tanulók felhalmozódása ellen tehát
azt találták ki, hogy mindenkit átengednek, az inkompe-
tenseket és a kompetenseket egyaránt. Ezt a gyakorlatot
pszichológiailag azzal indokolják, hogy a tanulókat
megkímélik a bukás fájdalmas sokkhatásától.
Valójában perkusszív szublimációt alkalmaznak az
inkompetens tanulókra.
A perkusszív szublimáció e széles körű alkalmazásá-
ból az sült ki, hogy a középiskolában érettségizett ameri-
kai ifjak tudása ma azon a színvonalon stagnál, mint né-
hány évvel ezelőtt a nyolcadik általánost végzetteké. A
tudásszint fokozatosan süllyedni is fog, egészen a hetedi-
kesek, sőt az ötödikesek szintjére.
Ezt a jelenséget nevezem én hierarchikus
regressziónak.

A hierarchikus regresszió következményei

Az iskolai bizonyítványok, diplomák és doktori fokoza-

tok többé nem tekinthetők a kompetencia mértékének. A
régebbi rendszerben legalább annyit tudtunk, hogy aki
„megbukott” a nyolcadik osztályban, az a hetedikben
még kompetens volt. Tudtuk, hogy a bukott gólya, vagyis
első éves egyetemi hallgató legalább kompetens módon
érettségizett.
Nos, ilyesmire ma már nem is gondolhatunk. A mai
bizonyítványok csak azt bizonyítják, hogy a tanuló
kompetens volt bizonyos számú iskolaév elviselésében.
Az érettségi, amely valaha a kompetencia széles
körben elfogadott bizonyítéka volt, ma csupán egy sereg
felelős és jól fizetett állásra irányuló inkompetencia
bizonyítéka.*
Ugyanez a helyzet a középiskolai érettségi utáni
egyéb végzettségekkel is. A baccalaureatusi és magister
artium-fokozatok értéke csökkent. Csak a doktorátus
fölött lebeg még valamelyest a kompetencia glóriája, de
ennek értéke is csökken a posztgraduális fokozatok
bevezetésével. Ám idővel ezeknek az értéke is csökkenni
fog, és számos poszt szempontjából az inkompetencia
bizonyítékának fogják tekinteni. A komoly strébereknek
ezután a poszt-poszt- és poszt-poszt-poszt-grádusokon
kell magukat előrerágniuk!
Az oktatási munka mennyiségi növelésére irányuló
erőfeszítések gyorsítják a minőségromlást. Számos egye-
temen például ma ugyanazt a diákoktató rendszert alkal-
mazzák (az idősebb diákok oktatják a fiatalabbakat; ezt a
gyakorlatot ötven esztendővel ezelőtt már az általános
iskolákból is kitiltották!)
A munka mennyiségi növelése minden más területen
is hasonló vackor gyümölcsöket hoz. Amikor egyre erő-
södik a nyomás, hogy legyen több mérnök, tudós, lelkész,
pedagógus, gépkocsi, alma, űrkutató és minden egyéb, és
ezekre egyre gyorsabban lenne szükség, a minőségi köve-
telmények egyre csökkennek, vagyis elkezdődik a hierar-
chikus regresszió.
Az olvasó fogyasztóként, munkaadóként, mesterem-
berként és oktatóként nyilvánvalóan jól látja a hierarchi-
kus regresszió következményeit. A témára később még
*
Hangsúlyoznunk kell, hogy a hierarchikus regresszió nem kizárólag
mai jelenség. Régi korokban az írni-olvasni tudás egymagában számos
fontos poszt szempontjából elegendő volt a kompetencia bizonyítására.
Amikor azután gombamódra elszaporodott az írni-olvasni tudók száma,
a munkaadók kezdték magasabbra emelni a mércét- ötödik osztályos,
nyolcadik osztályos szintre. Ezek a szintek eleinte mind a kompetencia
szintjeinek számítottak, később viszont az inkompetencia fényes
bizonyítékának kezdték őket tekinteni.
visszatérek, és módszereket javasolok e káros következ-
mények elkerülésére.

2. A komputerizált inkompetencia

Aki tökrészeg, az ideiglenesen inkompetens arra, hogy

gépkocsit vezessen. Amíg meg tud állni a lábán, addig
főként csak önmagára nézve veszélyes. De engedjük oda
egy gépkocsi volánja mögé, tucatnyi özvegyet fog halálra
gázolni, mielőtt ő is kitörné a nyakát.
Ezt nem kell sokáig magyarázgatnom. Világos, hogy
minél hatékonyabb eszközök állnak rendelkezésemre,
annál több jót vagy rosszat tehetek a kompetenciámmal
vagy inkompetenciámmal.
A sajtó, a rádió és a televízió megnövelte az ember ha-
talmát inkompetenciájának terjesztésében és állandósí-
tásában. Most pedig tessék: itt van már a számítógép is!

Számítógépes dosszié: 11. sz. eset

Menni-Fogg Fülöp, a Fogg Játékkocka- és Jéggyár alapí-

tója és ügyvezető igazgatója feltaláló-mérnök volt, aki
igazgatóként érte el inkompetencia-szintjét. Menni-Fogg
állandóan tele volt panasszal: irodavezetőjének, alkalma-
zottainak és számlavezetőinek rossz munkája miatt nya-
valygott. Nem jött rá, hogy nagyjából ugyanolyan jól-
rosszul dolgoznak, mint az alkalmazottak minden más
hasonló csoportja. Egyesek még nem érték el inkompe-
tencia-szintjüket; ezek néha hasznos munkát is végeztek,
lendületben tartván az ügymenetet. Valahogy sikerült
megérteniük Menni-Fogg zavaros utasításait, a figyelmen
kívül hagyhatókat elválasztva a vállalat számára hasznos
utasításoktól, majd ennek szellemében cselekedtek.
Egy üzletkötőnek sikerült meggyőznie Foggot, hogy
ha számítógépet vásárol, a komputert be lehet progra-
mozni, hadd végezze az ostoba masina az irodai személy-
zet munkájának oroszlánrészét; erőteljesen javulni fog a
munka hatékonysága. Menni-Fogg megrendelte a számí-
tógépet, be is kapcsolták az áramkörbe, a „fölöslegessé”
vált embereket pedig nyomban kirúgták, mint kutyát a
kuglipályáról.
Fogg aztán hamarosan rádöbbent, hogy a munka
egyáltalában nem megy olyan gyorsan és jól, mint
korábban. A számítógéppel kapcsolatban főleg két dolgot
nem sikerült megértenie. (Legalábbis azt nem értette
meg, hogy ezeknek a dolgoknak közük lenne az ő
tevékenységéhez.)
a) A komputer minden homályos utasításnál megma-
kacsolja magát, lámpáit kezdi villogtatni és kiírja: integer
out of range, meg kérdőjeleket rajzol a képernyőre.
b) A számítógépben nincs semmi tapintat. Nem
hízeleg. Nem ítélkezik. Ha hülye utasítást kap, nem kezd
ordítani: „Igen főnök, azonnal főnök!”, hogy utána
helyesen elvégezze a feladatát. Szolgai módon követi a
hülye utasítást, amennyiben az egyértelműen hülye.
Fogg vállalata kezdett lerobbanni, alig vásároltak tőle
játékkockát és jeget; csődbe jutott: a komputerizált
inkompetencia áldozata lett.

TOVÁBBI ELRETTENTŐ PÉLDÁK – A québeci oktatásügyi

minisztérium diákkölcsönökre tévedésből fizetett ki 275
864 kanadai dollárt. A tévedést számítógépes vezérlésű
iratmásoló gépek követték el.
Egy New York-i bankban elromlott egy számítógép;
hárommilliárd dollár értékű számla huszonnégy órán át
kifizetetlen maradt.
Egy légi-közlekedési vállalat számítógépe a készletek
feltöltésére tíz tábla csokoládé helyett hatezer táblát ren-
delt. A társaság tehát 5990 tábla csokoládét fölöslegesen
rendelt meg.
Egy őskori, 1966-ban végzett felmérés szerint a Nagy-
Britanniában akkor működő számítógépek több mint
hetven százalékának alkalmazása üzleti szempontból
felesleges volt.
Egy kéjsóvár számítógép annyira érzékenyen reagált a
statikus villamosságra, hogy mindannyiszor rosszul adott
össze három kétjegyű számot, valahányszor nejlonbugyit
viselő női alkalmazott közeledett csábosan a boldogtalan
masinához.
Három megállapítás

1. A komputer lehet önmagában inkompetens – vagyis

nem képes rendszeresen és pontosan elvégezni azt a
munkát, amelyre beprogramozták. Az inkompetenciának
ezt a fajtáját sohasem lehet kiküszöbölni, mert a Peter-elv
azokban a gyárakban is érvényesül, ahol a komputereket
tervezik és gyártják.
2. Még ha egy számítógép önmagában kompetens is,
igen nagymértékben felnagyítja tulajdonosai és kezelői
inkompetenciájának következményeit.
3. A számítógép – az emberi alkalmazottakhoz
hasonlóan – szintén a Peter-elv hatálya alatt áll. Ha netán
eleinte jó munkát végezne, az operátorok igencsak
hajlamosak rá, hogy egyre nehezebb feladatokat bízzanak
rá mindaddig, amíg eléri az inkompetencia-szintjét.

A jelek interpretálása

Ez a két jel – a hierarchikus regresszió és a komputerizált

inkompetencia gyors terjedése – csupán része annak az
általános tendenciának, amelynek folytatódása esetén
óhatatlanul megvalósul a totális élet-inkompetencia-szint.
A 3. fejezetben szó volt arról, hogy az input iránti túlzott
érdeklődés végső soron lehetetlenné teheti annak a célnak
az elérését, amiért a hierarchia létrejött (output). Jelen
esetben belátható, hogy az oktatás meggondolatlan men-
nyiségi növelése és az avítt vagy pontatlan módszerek au-
tomatizálása az input meggondolatlan növelésének szem-
léltető példái. Politikai, tudományos, oktatásügyi, ipari és
katonai vezetőink makacsul ragaszkodnak hozzá, hogy
olyan gyorsan és olyan messzire haladjunk, amennyire
csak lehet. Ezt az ambíciójukat csupán az a vakhit
táplálja, hogy a nagy input nagy outputot produkál.
Az olvasó, aki éppen a hierarchológiát tanulmányoz-
za, rájöhet, hogy az inputnak a társadalom általi állandó
növelése nem más, mint egyszerűen a Peter-inverzió
nagy léptékű alkalmazása.

AZ EMBER ELSŐ TÉVEDÉSE: A KERÉK

Nézzük csak a következményeket. Könnyen meglehet,

hogy saját intelligenciánk és az előrelépés iránti rajongá-
sunk miatt vagyunk pusztulásra ítélve. Néhány évtizeddel
ezelőtt az amerikai tavak vize még kristálytiszta volt, a
folyókban hűs és tiszta víz csordogált. A földből üde
palánták mosolyogtak a farmerekre. A kirándulók békés,
szép tájakon szedték csokorba a vadvirágokat.
A tavak és folyók ma szennyvíztárolók. A levegőt füst,
korom és szmog mocskolja. A szárazföldeket és vizeket
rovarirtó szerek mérgezik, ezért a madarak, méhek, halak
és a szarvasmarhák rendre pusztulnak. A régi szép tájak
szemétlerakó helyekké és roncsautó-temetőkké züllöttek.
Ez hát a Haladás! Olyan sokat sikerült már előrehalad-
nunk, hogy még az emberiség fennmaradási esélyei sem
egészen biztosak. Romba döntöttük a század reményeit, a
tudomány csodáit a rettegés eszközeivé alakítottuk, a
nukleáris robbanófejek halálos fenyegetést jelentenek az
egész emberi fajra nézve. Ha továbbra is úgy tervezünk,
találunk fel, építünk és újraépítünk, hogy ezzel ezt a
haladást szolgáljuk, hamarosan elérjük a totális élet-
inkompetencia szintjét.

A kiút: az új társadalomtudomány

Érzi-e néha az olvasó, hogy az elmúlással van talál-

kozónk, de szeretné, ha erre a randevúra mennél később
kerülne sor? A hierarchológia kiúttal kecsegtet.
Az emberi állapot javítására és az emberi nem fenn-
maradására vonatkozó javaslatok között csupán egyetlen
egy van, a Peter-elv, amely reálisan figyelembe veszi az
emberi organizmusra vonatkozó tényszerű ismereteket. A
hierarchológia feltárja az ember igazi természetét,
hierarchiák létesítésére irányuló örökös hajlamát, óhaját e
hierarchiák fenntartására, ezért ver vissza a sok mamlasz
minden kísérletet, amely a hierarchiák lerombolására
irányul. A Peter-elv és a hierarchológia valamennyi
társadalomtudomány szempontjából egységesítő tényező.

PETER-TERÁPIÁK

Vajon arra ítéltetett az emberi nem, hogy elérje élet-

inkompetenciáját és kiebrudalják az élet-hierarchiából?
Mielőtt válaszolnánk e sorskérdésre, tegyük fel
önmagunknak a következő kérdést: „Mi az emberi
hierarchia célja (az output)!
Sorsunk kovácsai vagyunk című előadásomban
gyakran tömöm ezzel a hallgatóság fejét: „Ha valaki nem
tudja, hová akar eljutni, alighanem egészen máshová
érkezik meg.”
Amennyiben a hierarchia célja az emberiség teljes
exfoliációja, akkor a Peter-terápiákra nyilvánvalóan
semmi szükség. De ha életben akarunk maradni és
javítani életfeltételeinken, akkor a megelőzéstől a
gyógyításig terjedő skálán alkalmazhatjuk a Peter-
terápiákat.
Gyógyjavallom hát az alábbiakat:
1. Peter-profilaxis – módszer az inkompetencia-szintig
való előléptetés megakadályozására.
2. Peter-palliatívák – azok számára, akik már elérték
inkompetencia-szintjüket, ezek a módszerek
meghosszabbítják az életet, fenntartják a boldogságot és
az egészséget.
3. Peter-placebók – enyhítik a végső pozíció-szindróma
tüneteit.
4. Peter-receptek – gyógymódok a világ bajainak
megszüntetésére.

1. PETER-PROFILAXIS –
EGY UNCIA MEGELŐZÉS

A profilaktikum hierarchológiai értelemben a megelőzést

szolgáló módszer a végső pozíció-szindróma, illetve a
hierarchikus regresszió kialakulása előtt.

A negatív gondolkodás
hatalma

Melegen javasolom a negatívumok végiggondolását, mint

hathatós egészségvédő erőt. Ha Moll Marcell végiggon-
dolta volna vezetői állásának negatívumait, vajon
elfogadta volna-e az előléptetést?
Mondjuk, hogy felteszi magának a következő kérdést:
„Mit gondol majd rólam a többi igazgató? Mit várnak
tőlem a beosztottjaim? Mit vár el tőlem a feleségem?
 Ha Moll alaposan végiggondolja előléptetésének ne-
gatívumait, vajon igent mondott volna-e az előléptetésre,
amely aláásta az egészségét?
Intellektuális szempontból kompetens lévén, értékel-
hette volna a negatívumokat, közöttük az antagonisztikus
követelményeket, megváltozott baráti kapcsolatait, a
helyi golfklubba való belépésre irányuló nyomást, a
szmokingviselést, feleségének új ruhatár iránti igényét, a
közösség óhaját, hogy vállalja perselyező mozgalmak
vezetését, továbbá mindazt az egyéb feszültséget, amely
előléptetésével kapcsolatos.
Eldönthette volna, hogy addigi életmódja valójában
megfelelő, helyzetével elégedett-e és vajon jelenlegi
helyzete, társadalmi élete, szórakozásai és egészségi
állapota védelmet érdemel-e.
Az olvasó is alkalmazhatja a negatív (pontosabban:
negatívumok szerinti) gondolkodást. Tegye fel önmagá-
nak a kérdést: „Szeretnék-e dolgozni a főnököm főnöké-
nek?”
Ne csak saját főnökünkre gondoljunk, akinek talán a
bársonyszékébe kerülhetünk, hanem az ő főnökére is.
Szeretnénk-e dolgozni közvetlenül annak az embernek
alárendelve, aki két lépcsőfokkal fölöttünk tornyosul? Az
ilyen kérdésre adott válasznak gyakran profilaktikus
haszna van.
Ha a városi, országos vagy nemzetközi szinten meg-
nyilvánuló inkompetencia kerül szóba, a negatívumok
átgondolásának roppant haszna lehet.
Értékeljünk például egy tengerszint alatti költséges
kutatóprogramot. Figyelembe kell vennünk a tengerfe-
néken való tartózkodás kényelmetlenségét és veszélyeit;
szemben az úszómedence mellett töltött délután minden
kényelmével és biztonságával, vagy a parti garden party
örömeivel.
Gondoljuk át mindazt a bűzt, a szörnyű ízeket és
veszélyeket, amelyeket bolygónk rovarirtó szerekkel
történt elárasztása okoz, majd állítsuk szembe azzal a
pásztori örömmel és terápiás jó hatással, amelyet a
kiskert kézi permetezése idéz elő.
A negatívumok átgondolása hozzásegíthet bennünket
az élet-inkompetencia elkerülésére, ezáltal akadályozva
meg a világ elpusztítását.

Másféle profilaktikum –
a kreatív inkompetencia

Az emberi élet-kompetencia hatalmas problémájának

megoldása szempontjából vegyük most szemügyre a kre-
atív inkompetencia alkalmazását. Nem kell feladnunk azt
a látszatot, mintha az élet-hierarchiában való előmenetel-
re törekednénk, de szándékosan irreleváns kompetenciát
színlelve, kizárhatjuk magunkat az előmenetelből.
(Az „irreleváns” kifejezésen ezt értem: „semmi köze a
táplálékszerzéshez, a fűtéshez, az egészséges környezet
fenntartásához és a gyermekneveléshez, vagyis az
életbenmaradás lényegi elemeihez.”)
Íme egy példa. Lakóhelyén, a Földön az emberiség
számos szállítási problémát oldott meg. Viszonylag rövid
idő alatt eljuthat a földgömb bármely helyére, csekélyebb
fáradsággal és csekélyebb kockázattal, mintha a
kertvárosi utcán sétálna. (Sőt a veszély még jóval kisebb
is, ha az illető nagyvárosban lakik!)
Az utazási hierarchiában való előrelépés során az
ember földi utazóból űrutazóvá léphet elő. Csakhogy ez
öncélú előrelépés lenne. Az embernek semmi szüksége
sincs olyasmire, hogy személyes kutatásokat végezzen a
Holdon, a Vénuszon vagy a Marson. Az űrbe már kiküld-
tek olyan radar- és tévékamerákat, továbbá fényképező-
gépeket, amelyek pompás információkat sugároznak
ezekről a kietlen égitestekről.
Az emberiség számára előnyösebb lenne, ha nem
lépne elő asztronautává. Láttuk viszont, hogy az
előmenetelt nem könnyű visszautasítani. Biztonságos,
kellemes és hatásos módszer, ha igyekszünk e kétes
kitüntetést nem kiérdemelni: ez a módszer a kreatív
inkompetencia.
Az emberiség az űrutazással kapcsolatban kreatív
inkompetenciát tanúsíthat.* Megvan a lehetősége, hogy
megfékezze a veszedelmes furfangot, és némi egészséges
inkompetenciát mutasson.

A BETEGSÉG KÖRÜLÖTTÜNK ÓLÁLKODIK – Vegyünk más

példát. Az emberiség a terápiás hierarchiában a mágiától,
a vudu-varázslattól, a vakhiten alapuló gyógyítástól ha-
ladt a mai korszerű orvoslásig és sebészetig. Nagyon kö-
zel jutottunk már ahhoz a lehetőséghez, hogy természetes
és mesterséges alkatrészekből emberi lényeket gyártsunk.
Ezzel a lépéssel gyógyító emberből teremtő emberré
lépnénk elő.
De tekintetbe véve a népességrobbanást, valamint azt,
hogy egyre többen halnak éhen, mi szükségünk rá, hogy
előlépjünk erre a szintre?
Nem lenne időszerű ebben a tekintetben kreatív
inkompetenciát tanúsítani, felhagyva a kreatív technika
alkalmazásával, így kerülve el a haszontalan, netán káros
előlépést?
*
Az űrutazással kapcsolatos zavarok, halasztgatások és katasztrófák jelzik,
hogy az érdekeltek valóban tanúsíthatnak kreatív inkompetenciát. Hangsú-
lyozom, hogy csak tanúsíthatnak, mert a valóságos kreatív inkompetenciának
az a próbája, hogy a megfigyelő képtelen megmondani, vajon az
inkompetencia szándékos-e vagy sem.
 Rajtad múlik

Az olvasó némi töprengés után maga is találhat olyan

más területeket, ahol a kreatív inkompetencia – ez a sze-
líd módszer – eredményesen alkalmazható.
A totális élet-inkompetencia felé való közeledéssel –
okozhatja ezt a légkör teljes elszennyeződése, atomhábo-
rú, globális éhínség vagy marsbeli baktériumok inváziója
– ajánlatos alkalmazni a Peter-profilaxist.
Amennyiben rendszeresen végiggondoljuk a negatívu-
mokat és a kreatív inkompetenciát, elkerülve ezáltal a
végső előlépést, javulnak az emberiség fennmaradásának
esélyei. A Peter-profilaxis alkalmazása lehetővé teszi
patológiai előlépések elkerülését.

2. PETER-PALLIATÍVÁK –
EGY UNCIA BAJ MEGELŐZÉSE

Noha az emberi faj a maga egészében még nem érte el

totális élet-inkompetencia-szintjét, számos egyén igenis
fölverekszi magát erre a szintre, majd meglehetősen
hamar távozik is e világból.
Tárgyaltam már néhány palliatívát, amelyekkel ezek
az emberek enyhíthetik a következményeket; olyan eljá-
rásokra gondolok, amelyek révén relatív elégedettségben
és kellemesen tölthetik el az életüket. Lássuk most a
palliatívák nagyobb léptékű alkalmazását.

Hierarchikus regresszió?
Stop!

Mint már említettük, az oktatási rendszerekben hierarchi-

kus regressziót okoz azoknak a tanulóknak a perkusszív
szublimációja, akiket régebben még hagytak volna
„megbukni”.
Ezeknél a tanulóknál a perkusszív szublimáció helyett
javasolom a laterális arabeszk alkalmazását.
Mostanság az a helyzet, hogy azt a tanulót, akit a hete-
dik osztályban meg kellene buktatni, a nyolcadikba szub-
limálják. Az én elgondolásom szerint az illetőt a hetedik-
ből egy esztendőre valami Észköszörülő tanfolyamra kel-
lene vezényelni. Ott átismételhetné az előző évi tananya-
got, főként azokat a részeket, amelyeket előzőleg nem ér-
tett meg. Az ott szerzett többletismeret, saját növekvő
érettségi foka, no meg – némi szerencsével – a kompeten-
sebb oktatás révén a nyolcadik osztályba előrelépve végül
is kompetenssé válhatna.
S ha mégsem, a szülők aligha tiltakozhatnának az el-
len, hogy magzatuk továbblép az Észköszörülő tanfolyam
második évfolyamába.
Ha a tanuló az iskolaköteles kor betöltésekor sem ér el
megfelelő haladást, a Magasabb Észköszörülde hallgató-
jává nevezik ki.
A laterális arabeszk tehát oldalra viszi ki az illetőt.
Nem zavarja azoknak a tanulóknak az oktatását, akik
továbbra is felfelé haladnak, és nem csökkenti azoknak az
osztályoknak és fokozatoknak az értékét, ahová a felfelé
haladó tanulók eljutnak.
Az eljárás a dolgozó felnőtteknél sikerrel bevált. Miért
ne lehetne az oktatásügyben szélesebb alapon próbálkoz-
ni vele? A Peter-palliatívák alkalmazása megakadályoz-
za a perkusszív szublimációt.

3. PETER-PLACEBO –
EGY SZEMERNYI IMÁGÓ

A placebo hierarchológiai szempontból semleges

(támadás nélküli) módszer az inkompetencia-szint
elérésével járó hátrányos hatások kiküszöbölésére.
Ismét hivatkozom O. Rigó Oszkárné esetére, akiről a
13. fejezetben volt szó. O. Rigóné – inkompetencia-
szintjének elérése után nem oktatott többé matematikát,
csupán magasztalta a matematika értékét.
O. Rigóné jó munkavégzés helyett pótcselekvésként a
vonzó imágót választotta. A Peter-placebo értelme: egy
gramm imágó (kedvező „kép”) felér egy kilogramm jó
munkával.
Lássuk most, hogyan alkalmazható nagy léptékben a
placebo. Az inkompetens dolgozók előlépésre törekvés
helyett magasztosan szónokolnak a munka méltóságáról.
Az inkompetens tanbetyárok nem oktatnak, hanem az
oktatás értékét fejtik ki két pofára. Az inkompetens
festők a művészet megbecsülését óhajtják fokozni. Az
inkompetens űrutazók tudományos-fantasztikus műveket
firkálnak. A szexuálisan inkompetensek szerelmes
verseket írnak.
A Peter-placebo e felhasználóinak egyike sem végez
valami jó munkát, de legalább kárt sem okoznak, főként
pedig nem okoznak zavart a szakmák kompetens
tagjainak munkájában. A Peter-placebo megakadályozza
a szakmai bénultságot.

4. PETER-RECEPT – EGY KILÓ KÚRA

Az emberi faj szempontjából milyen eredménnyel járhat

a Peter-recept alkalmazása?
A Peter-profilaxis sokmillió embert akadályozhatna
meg inkompetencia-szintjének elérésében. Ennélfogva
azok a milliók, akik a jelenlegi rendszerben csak morog-
nak, frusztráltak és improduktívak, életük végéig a társa-
dalom kiegyensúlyozott és hasznos tagjai lennének.
A Peter-palliatívák és -placebók garantálják, hogy aki
már elérte inkompetencia-szintjét, káros hatás nélkül
szorgos, kiegyensúlyozott és egészséges maradjon. Ez a
változás a produktív munka szempontjából szabaddá ten-
né mindazokat, akik jelenleg a gyógyítással veszkődnek,
vagy akik azokat a szamárságokat javítgatják, amelyeket
az inkompetens ürgék követnek el.
És mi a nettó eredmény? Rendkívül sok munkaidő,
kreativitás és lelkesedés szabadul fel – konstruktív célok
megvalósítása érdekében.
Ki lehetne fejleszteni például biztonságos, kényelmes
és hatékony gyorsvasúti rendszereket nagyvárosaink
üdvére. (Olcsóbbak lennének, mint az űrhajók, és több
ember hasznát szolgálnák.)
Olyan energiaforrásokat lehetne hasznosítani (például
füstmentes szemétégetők energiájával üzemeltetni a
villamos erőműveket), amelyek nem szennyezik a
levegőt. Ezáltal javítanánk népünk egészségi állapotát,
tájaink ismét kivirulnának és a szebb tájakat a füstmentes
ég alatt jobban is láthatnánk.
Javíthatnánk a gépkocsik minőségét és biztonságát,
szépíthetnénk sztrádáinkat és fasorainkat, valamelyest
helyreütve a földi utazások élvezetét és biztonságát.
Visszatérhetnénk a termőföldeknek olyan szerves
trágyákkal való hasznosításához, amelyek anélkül
javítják a talaj termőképességét, hogy megmérgeznék.
A szemétdombra kidobott hulladékok közül sokat meg
lehetne menteni, hogy új termékeket állítsunk elő a sok
kacatból, ha begyűjtő rendszereink ugyanolyan fejlettek
lennének, mint áruelosztási rendszereink.
A hulladékokat régi bányák aknáiba is bedobhatnánk,
ha pedig az aknák megtelnek, fölöttük vidámparkot
lehetne építeni.
 Találd ki a többit!

A példák folytatására nincs helyem. Az olvasó

nyilvánvalóan így is világosan látja a Peter-receptnek a
saját életében és munkájában, városa, országa és
bolygónk életében és munkájában való alkalmazását.
Az olvasó bizonyára egyetért velem, hogy az ember
optimális önmegvalósítását nem a mennyiségnek a
mennyiség kedvéért való hajszolása hozza meg. A cél az
élet minőségének javítása, más szavakkal, az élet-
inkompetencia elkerülése.
A Peter-recept az elmúlásba való esztelen előmenetel
helyett az élet minőségét javítja.

A HIERARCHOLÓGIA CSILLAGA
EMELKEDŐBEN VAN!

Eleget téptem a számat, hogy bebizonyítsam: az emberek

elégedettsége, egészsége, munkájában lelt öröme és az
emberiség jövőjébe vetett reménye a Peter-elv
megértésétől, a hierarchia elveinek alkalmazásától, és a
Peter-receptnek az emberi problémák megoldására való
felhasználásától függ.
A könyvet azzal a céllal írtam, hogy mindenki megért-
hesse és alkalmazni tudja a Peter-elvet. Hogy elfogadja és
alkalmazza-e, azt maga döntse el mindenki. Ezt a köny-
vet kétségtelenül újabbak fogják követni. Addig is re-
ménykedem, hogy nagyobb egyetemeinken mihamarabb
megalakulnak a hierarchológiai tanszékek, egy nagyszerű
emberbarát vezetésével. Ha ez bekövetkezik, kvalifikált-
nak és késznek érzem magam e poszt betöltésére,
minthogy jelen próbálkozásomban – ezt önteltség nélkül
elmondhatom – kompetensnek bizonyultam.
 GLOSSZÁRIUM

Abnormális tabulológia – íróasztalok, munkapadok szo-

katlan elrendezésének tanulmányozása (12. fejezet.)
Alger-komplexum – moralista tévedés a protekciónak az
előléptetésre gyakorolt hatására vonatkozóan (5.
fejezet.)
Alkalmassági teszt – gyakran alkalmazott eszköz a végső
pozíció elérésének gyorsítására
Alkalmatlanság – olyan állapot, amelyet az alkalmazottak
ritkán, a felettesek gyakrabban észlelnek (9. fejezet.)
Alternatív módszerek vizsgálata – a pótcselekvések egyik
módszere (13. fejezet.)
Általános konverzáció (beszélgetés) – üres frázisok, süket
duma (12. fejezet.)
Archivofília – iratosztályozási mánia
Auld Lang Syne-komplexum – a jelenlegi dolgok érzel-
mekkel teli ócsárlása és a múltbeliek feldicsőítése: a
végső pozíció elérésének biztos jele (12. fejezet.)

Beérkezés – a végső pozíció elérése (3. fejezet.)

Bukás (iskolai tanulókra alkalmazva – Lásd „siker”

Cachiatonikus inertia – Munka helyett viccmesélés (12.

fejezet.)
Caesari transzferencia – irracionális (értelmetlen)
ellenszenv valamilyen testi tulajdonsággal szemben
(12. fejezet.)
Csúcs-kompetencia – egészen ritka eset (9. fejezet.)

Elemér adminisztrológia – sajátos pótcselekvési módszer

(9. fejezet.)
Egyenlősdi (ekvalitarianizmus) – olyan társadalmi rend-
szer, amely a Peter-elv legszabadabb és leggyorsabb
érvényesülését biztosítja (7. fejezet.)
Einstein, Albert – matematikus és férfidivat-diktátor (9.
fejezet.)
Előlépés – a kompetencia-szintről történő baljós előre-
jutás
Előléptetési tényező (EJ) – az előlépési kilátások
számszerű mértéke (13. fejezet.)
Előléptethető – minden olyan alkalmazott, aki kom-
petensen dolgozik, magasabb állásba noszogatható
Első parancsolat – „A hierarchiát fenn kell tartani.”
Emocionális terminusok – olyan, érzelmileg töltött szak-
kifejezések, amelyek nem használatosak a hierarcho-
lógiában (9. fejezet.)
Élet-inkompetencia-szindróma – a frusztráció (kudarc-
érzés) oka (8. fejezet.)
Épület-komplexus – (12. fejezet.)
Érettségi hányados (ÉH) – a hierarchia hatékonysági
hiányának mérőszáma (7. fejezet.)

Felelősség-áthárítás lefelé, lefelé és kifelé – a felelősség

elhárításának kifinomult eszközei (12. fejezet.)
Fonofília – abnormális óhaj hangátvivő és hangrögzítő
készülékek mohó birtoklására (12. fejezet.)

Gargantuitis Monumentális – óriási temetőkert, hatalmas

mauzóleum- és nagy sírkő-szindróma (12. fejezet.)

Holtvíz-emberek – a hierarchia bármely szintjén felhal-

mozódott olyan alkalmazottak, akik elérték inkom-
petencia-szintjüket
Heep-szindróma – tünetegyüttes, mely arra utal, hogy a
 páciens semmirekellő kétbalkezesnek tartja magát.
Észlelte Dávid Copperfield, beszámolt róla Charles
Dickens (9. fejezet.)
Hierarchia – olyan strukturális organizmus, amelynek a
tagjai rangsor, iskolai végzettség vagy osztályok
szerint jól-rosszul tömörülnek piramissá
Hierarchikus exfoliáció – a szuper-kompetens és szuper-
inkompetens alkalmazottak előre megfontolt kiszórása
(3. fejezet.)
Hierarchikus regresszió – amikor a kompetenseken kívül
az inkompetenseket is előléptetik (15. fejezet.)
Hierarchológia – társadalomtudomány, a hierarchiáknak,
struktúrájuknak és működésüknek a vizsgálata,
minden más társadalomtudomány alapja
Hiperkaninofóbiás komplexus – felettesek félelme olyan-
kor, amikor gaz alárendeltjükön a vezetői képesség
akár egyetlen szikrája manifesztálódik (6. fejezet.)
Hull tétele – „Több patrónus együttes protekciója annyit
ér, mint protekcióiknak összege, szorozva a
patrónusok számával.” (4. fejezet.)

Ideiglenes enyhülés – a végső pozíció-szindróma orvosi

kezelésének eredménye (11. fejezet.)
Iniciális és digitális kodofília – amikor valaki szavak
helyett inkább betűrövidítésekkel és számokkal
dobálózik (12. fejezet.)
Inkompetencia – zérus értékű mennyiség. Inkompetencia
plusz inkompetencia ismét inkompetenciával egyenlő
(10. fejezet.)
Inkompetencia-szint – az alkalmazottnak az a pozíciója a
hierarchiában, amikor képtelen megtenni, amit joggal
elvárnak tőle.
Input – olyan tevékenységek, amelyek lehetővé teszik a
 hierarchia szabályainak, szokásainak és formáinak a
fennmaradását.

Jó engedelmeskedő – akiről azt képzelik, hogy jó vezető

lesz belőle, pedig ő aztán soha (6. fejezet.)
Jó munka helyettesítése imágóval – a pótcselekvés egyik
ravasz módszere (13. fejezet.)
Kellő sorrend megtartása – a pótcselekvés egyik
módszere (13. fejezet.)
Kivételek – a Peter-elv alól nincsen kivétel
Kheopszi vagy feudális hierarchia – piramis-struktúra,
amelyben sok az alacsony rangú és kevés a magas
rangú ürge (8. fejezet.)
Komparatív (összehasonlító) hierarchológia – új és még
nem kutatott tudományág (7. fejezet.)
Kompetencia – ürgéknek a főnökeik által képzelt
alkalmassága, hogy a hierarchiában betöltsék a
posztjukat (3. fejezet.)
Kompetencia-szint – az alkalmazott (ürge, kuli stb.) olyan
pozíciója a hierarchiában, amikor többé-kevésbé
megteszi, amit elvárnak tőle
Kompulzív alternáció – a beosztottak (ürgék) között
zavart keltő eljárás (12. fejezet.)
Kompulzív inkompetencia – csúcskompetenseknél ta-
pasztalható állapot (Lásd még: „Csúcskompetencia”.)
Konvergens specializáció – ravasz pótcselekvési módszer
(13. fejezet.)
Koordinátor – olyan boldogtalan beosztott, akinek
kompetenciát kellene kihoznia az inkompetensekből
Közmondások – hierarchológiai tévedések tárházai (8.
fejezet.)
Kreatív inkompetencia – színlelt inkompetencia; célja:
elhárítani a nem óhajtott előléptetést (14. fejezet.)
Laterális arabeszk – Pszeudo-előléptetés, amely új
címmel és munkahellyel jár (3. fejezet.)
Libikóka-szindróma – döntési képtelenség (12. fejezet.)

Másodrendű szempontokkal való törődés – a pótcselekvé-

sek egyik módszere (13. fejezet.)

Orvosi kar – emberek olyan csoportja, amely közönyösen

és ellenszenvvel tekint a hierarchológiára (12. fejezet.)
Output – a hasznos munka eredménye (3. fejezet.)

Papirofóbia – abnormális óhaj, hogy az íróasztal „tiszta”

legyen (12. fejezet.)
Papirománia – iratok kényszeres gyűjtése (12. fejezet.)
Patrónus – olyan személy, aki meggyorsítja a hierarchia
alsó szintjén tengődő ürgék előléptetését (4. fejezet.)
Párt – politikai tisztségekre inkompetens embereket
kiválasztó hierarchikus szervezet (7. fejezet.)
Perkusszív szublimáció – felfelé buktatás; pszeudo-
előléptetés (3. fejezet.)
Perpetuális preparáció – örökös készenlét
Peter-barikád – az a helyzet, amikor az előléptetés útját
egy szuper-inkumbens eltorlaszolja (4. fejezet.)
Peter-cirkumambuláció – a szuperinkumbens körüljárása
vagy megkerülése (4. fejezet.)
Peter-circumbendibus – rejtett, illetve titkos cirkum-
ambuláció (Lásd fent.)
Peter-elv – az a tendencia, hogy a hierarchiákban minden
alkalmazott saját inkompetencia-szintjéig emelkedik
Peter-féle értelmezés – a hierarchológia tudományának
alkalmazása a fejlődéstörténet valós és képzelt
tényeire (15. fejezet.)
Peter-híd – fontos teszt: az előléptetést óhajtó tudja-e
 motiválni a patrónusát? (4. fejezet.)
Peter-invertált – olyan személy, aki az eszközt egyúttal
célnak is tekinti (3. fejezet.)
Peter-inverzió – a belső állandóságnak a hatékonyság
fölé helyezése (3. fejezet.)
Peter-korollárium – a hierarchiákban idővel minden
posztot olyan alkalmazott tölt be, aki feladatának
végrehajtása szempontjából inkompetens
Peter-nüansz – a pszeudo-teljesítési szindróma és a végső
szindróma közti különbség (5. fejezet.)
Peter-palliatívák – medicinák, amelyek enyhítik az
inkompetenciát kísérő tüneteket (15. fejezet.)
Peter-paradoxon – a hierarchiákban dolgozó alkalmazot-
tak valójában nem ítélik el munkatársaik inkompeten-
ciáját (4. fejezet.)
Peter-parírozás – felajánlott előléptetés visszautasítása.
(Nem javallott!) (14. fejezet.)
Peter-placebo – Egy uncia jó benyomás felér egy kiló jó
munkával (13. fejezet.)
Peter-plató – maga az inkompetencia-szint
Peter-profilaxis – szemernyi megelőzés (15. fejezet.)
Péter prognózis – ha elég időt szánunk rá, hogy meggyő-
ződjünk a szükséglet reális voltáról, a szükséglet ma-
gától megszűnik (13. fejezet.)
Peter-receptek – igenis gyógyítják az egyéni bajokat és a
világ bajait (15. fejezet.)
Peter-spirál – magas szintű inkompetenciában szenvedő
szervezetek által követett, nem-progresszív eljárás
(10. fejezet.)
Peter-terápiák – eszközök a totális élet-inkompetencia
megakadályozására (15. fejezet.)
Pénz – Péter professzornak erre van szüksége (7. fejezet.)
Pótcselekvés – a Peter-platót elért alkalmazottak
 életmentési módszere (13. fejezet.)
Protekció – alkalmazott kapcsolata – vérségi, házassági
vagy ismerősi – a hierarchiában fölötte álló személlyel
(4. fejezet.)
Protezsált – alkalmazott, akinek „odafönn” van valakije
(4. fejezet.)
Proto-hierarchológusok – olyan írók, akik a hierarchikus
gondolkodásmóddal foglalkoztak (8. fejezet.)
Pszeudo-teljesítési szindróma – a túlzott mértékű am-
bícióból származó betegségek összessége (5. fejezet.)

Rend – „a mennyek első törvénye”, a hierarchikus ösztön

alapja (8. fejezet.)
Rendszertelen első besorolás – késlelteti az inkompe-
tencia-szint elérését (9. fejezet.)
Revizori diverzió (kitérő) – túlzott és alaptalan bizalom a
közvélemény-kutatási eredményekben (12. fejezet.)
Rigor cartis – abnormális szerelem diagramok iránt,
amely azzal párosul, hogy a beteg fittyet hány a
diagramok mögötti realitásokra (12. fejezet.)

Siker – végső pozíció az inkompetencia szintjén (8.

fejezet.)
Szabadon lebegő csúcs – főnök beosztottak nélkül (3.
fejezet.)
Szakácsok – a három endori boszorkány utódai, egyesek
inkompetensek (8. fejezet.)
Szakértői tanácskérés – reménytelen pótcselekvési
módszer (13. fejezet.)
Szakmai automatizmus – mániákus törődés a szokások-
kal, figyelmen kívül hagyva a következményeket (3.
fejezet.)
Számítógépes inkompetencia – a számítógépes
 eljárásoknak inkompetens alkalmazása, néha magának
a számítógépnek belső inkompetenciája (15. fejezet.)
Szelídség – a kreatív inkompetencia furfangos módszere
(15. fejezet.)
Szenioritási tényező – lefelé irányuló nyomás, amely a
kompetens alkalmazott felfelé haladásának ellenében
hat (5. fejezet.)
Szentek – jó emberek, de inkompetens vitázók, könyvünk
nem foglalkozik velük
Szintenmaradás – lemondás a felfelé törekvésről,
méghozzá időben (8. fejezet.)
Szókratész-komplexus – a kreatív inkompetencia egyik
formája (14. fejezet.)
Szuper-inkompetencia – az output és input teljes hiánya.
Azonnali ok a felmondásra (3. fejezet.)
Szuper-inkumbens – a hierarchiában fölöttünk levő sze-
mély, aki elérve az inkompetencia-szintjét, eltorlaszol-
ja előléptetésünk útját (4. fejezet.)
Szuper-kompetencia – az illető túl jól dolgozik.
Veszedelmes tulajdonság! (3. fejezet.)

Tabulatorikus gigantizmus – mániákus vágy nagyméretű

és ferdén álló íróasztalok iránt (12. fejezet.)
Tabulóíóbia privata – az íróasztalok puszta jelenlététől
való irtózás (12. fejezet.)
Teljes közömbösség – az üzleti élet felső szintjein gyakran
alkalmazott pótcselekvési módszer (13. fejezet.)
Terápia (szórakozásos, disztraktív) – kezelés a végső
pozíció-szindróma enyhítésére (11. fejezet.)
Titkosság – az ambíció legfontosabb eleme (5. fejezet.)

Univerzális hierarchológia – eddig még nem

tanulmányozott terület (7. fejezet.)
Vezetési kompetencia – azonnali ok az előlépésből való
kizárásra (6. fejezet.)
Végső pozíció-szindróma – az inkompetencia-szint
elérésével kapcsolatos gyógyíthatatlan állapot. Lásd
még Dante: „Ki ezt elérted, hagyj fel minden
reménnyel” (11. fejezet.)
 TARTALOM

ELŐSZÓ
7

BEVEZETÉS
13

1. FEJEZET
A PETER-ELV
21

2. FEJEZET
AZ ELV MŰKÖDÉSE
29

3. FEJEZET
LÁTSZÓLAGOS KIVÉTELEK
35

4. FEJEZET
PROTEKCIÓ ÉS ELŐLÉPÉS
52

5. FEJEZET
AMBÍCIÓ ÉS ELŐLÉPÉS
57

6. FEJEZET
VEZETŐK ÉS ENGEDELMESKEDŐK
62

7. FEJEZET
HIERARCHOLÓGIA ÉS POLITIKA
67
 8. FEJEZET
ELŐZETES ÉS HOMÁLYOS SEJTÉSEK
76

9. FEJEZET
A HIERARCHOLÓGIA LÉLEKTANA
87

10. FEJEZET
A PETER-SPIRÁL
99

11. FEJEZET
A SIKER PATOLÓGIÁJA
103

12. FEJEZET
A VÉGSŐ POZÍCIÓ NEM ORVOSI JELZÉSEI
111

13. FEJEZET
EGÉSZSÉG ÉS BOLDOGSÁG
ZÉRUS ET MELLETT –
LEHETŐSÉG VAGY VÁGYÁLOM?
123

14. FEJEZET
KREATÍV INKOMPETENCIA
134

15. FEJEZET
DARWIN - BŐVÍTETT KIADÁSBAN
144

GLOSSZÁRIUM
163
A KIADÁSÉRT FELEL A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJA
ALFÖLDI NYOMDA, DEBRECEN, 1989
FELELŐS VEZETŐ BENKÖ ISTVÁN VEZÉRIGAZCATÓ
MUNKASZÁM: 870.66-14-2
A KÖTETET SZUHAY-HAVAS ERVIN SZERKESZTETTE
A BORÍTÓILLUSZTRÁCIÓT TÓTH ÉVA KÉSZÍTETTE
A KÖTETET ILLYÉS ÉVA TERVEZTE
MŰSZAKI VEZETŐ BERECZKI GÁBOR
TERJEDELME 7,8 (A/5) ÍV