H arry Pot t er

és az azkabani fogoly
 Tartalom
Elsõ fejezet
Bagolyposta 9
Második fejezet
Marge néni pórul jár  20
Harmadik fejezet
A Kóbor Grimbusz  32
Negyedik fejezet
A Foltozott Üst  46
Ötödik fejezet
A dementor  61
Hatodik fejezet
Karmok és rémképek  80
Hetedik fejezet
Mumus a szekrényben  100
Nyolcadik fejezet
A Kövér Dáma  115
Kilencedik fejezet
Zordó és zivatar  132
Tizedik fejezet
A Tekergõk Térképe  148
Tizenegyedik fejezet
A Tûzvillám  168
 Tizenkettedik fejezet
A patrónus  186
Tizenharmadik fejezet
Griffendél kontra Hollóhát  200
Tizennegyedik fejezet
Piton sérelme  212
Tizenötödik fejezet
A kviddicsdöntõ  227
Tizenhatodik fejezet
Trelawney professzor jóslata  245
Tizenhetedik fejezet
Patk ány, macsk a és kutya  258
Tizennyolcadik fejezet
Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas  271
Tizenkilencedik fejezet
Voldemort szolgája  277
Huszadik fejezet
A dementorok csókja  291
Huszonegyedik fejezet
Hermione titk a  299
Huszonkettedik fejezet
Bagolyposta – másodszor  321
 Elsõ fejezet
Bagolyposta
arry Potternek volt néhány nem minden-
napi tulajdonsága. Elõször is, szívbõl
utálta a nyári vakációt. Másodszor: vágyott
rá, hogy elvégezhesse a házi feladatát, de ezt
csak titokban, éjnek idején tehette. És végül:
Harry Potter varázsló volt.
Lassan éjfélre járt az idõ. Harry az ágyán
hasalt, a sátor módjára fejére húzott takaró
alatt. Egyik kezében elemlámpát, a másikban
sastoll pennát szorongatott, s orra elõtt, a pár-
nának támasztva nagy alakú, bõrkötéses könyv
állt (Bathilda Bircsók A mágia története címû
mûve). A penna hegye lassan lefelé vándorolt
a margó mentén. Harry homlokráncolva kuta-
9
tott valamiféle használható információ után a
Miért volt reménytelen vállalkozás a 14. szá-
zadi boszorkányüldözés? címmel írandó házi
dolgozatához.
A sastoll megpihent egy érdekesnek tûnõ
bekezdés elejénél. Harry megigazította kerek
szemüvegét, közelebb tolta a lámpát a könyv-
höz, és figyelmesen olvasni kezdett:
Varázstalan embertársaink (közismert
nevükön a muglik) a középkorban rop-
pantul féltek a mágiától, viszont meg-
lehetõsen nehezen ismerték fel azt. Azon
ritka alkalmakkor, amikor sikerült elfog-
 HARRY POTTER ÉS AZ AZKABANI FOGOLY

niuk egy-egy igazi boszorkányt vagy
varázslót, az illetõt abban a hiszemben
égették el a máglyán, hogy ily módon az
õ életét is kiolthatják. Az elítélt boszor-
kány vagy varázsló ilyenkor rendszerint
elvégzett egy egyszerû hõhûtõ bûbájt,
majd jajveszékelve gyötrelmet
színlelt, pedig csupán
kellemes csiklando-
zást érzett. Vadóc
Wendelin például
annyira élvezte
a „máglya-
halált”, hogy
különbözõ
álöltözetek-
ben összesen
negyvenhétszer
adta magát
muglikézre.
Harry a foga közé szo-
rította a pennát, és tintát-
pergament húzott elõ a
párna alól. óvatosan lecsavarta
a tintásüveg kupakját, megmártotta a tollat,
és írni kezdett. Idõnként szünetet tartott és
fülelt; tudta, hogy ha a Dursley család vala-
melyik tagja vécére menet meghallaná a toll
sercegését, akkor a szünidõ hátralevõ részében
valószínûleg a lépcsõ alatti gardróbban kuk-
solhatna.
Arról, hogy Harry megutálta a nyári vaká-
ciót, egyedül a Privet Drive 4. szám alatt lakó
Dursley család tehetett. Vernon bácsi, Petunia
néni és fiuk, Dudley muglik voltak, s igen-
csak középkorias felfogást vallottak a mágiá-
ról. Harrynek rajtuk kívül nem volt más élõ
rokona. Édesszülei – egy boszorkány-varázsló
házaspár – régen meghaltak, s a Dursley-
házban még a nevük említése is
tilos volt. Petunia néni és Ver-
non bácsi sokáig azt hitték,
hogy szigorral és sanyar-
gatással elnyomhatják
Harryben az öröklött
varázsló hajlamot.
A módszer azonban
– nagy bosszúsá-
gukra – nem vált be,
s Harry immár két
esztendeje a Rox-
fort Boszorkány- és
Varázslóképzõ Szak-
iskola tanulója volt.
Azóta Dursley-ék attól
rettegtek, hogy környe-
zetük tudomást szerez nevelt
fiuk hajlamáról, de a legtöbb, amit
tehettek, az volt, hogy a vakáció elsõ napján
elkobozták Harry könyveit, varázspálcáját,
üstjét, seprûjét, és megtiltották neki, hogy a
szomszédokkal érintkezzen.
A tankönyvek hiánya komoly gondot oko-
zott Harrynek, hiszen roxforti tanáraitól ren-
geteg házi feladatot kapott a szünidõre. Egyik
dolgozatát – egy különösen macerás érteke-
zést a zsugorítófõzetekrõl – legellenszen-

10
 BAGOLYPOSTA
vesebb tanára, Piton professzor utasítására
kellett megírnia. Pitonról tudta, hogy boldog
lenne, ha büntetést sózhatna a nyakába. Erre
semmiképp sem adhatott neki ürügyet, ezért
már a vakáció elsõ hetében elszánta magát a
cselekvésre. Egy ízben, mikor a Dursley csa-
lád testületileg kivonult a kertbe megcsodálni
Vernon bácsi új céges autóját (jó hangosan
csodálták, hogy a szomszédnak is feltûnjön),
Harry kihasználta az alkalmat, tûvel kinyi-
totta a lépcsõ alatti gardrób zárát, és kilo-
pott néhány könyvet. A becses zsákmányt
a szobájában rejtette el. Úgy vélte, ha nem
hagy tintafoltokat a lepedõn, talán nem fog
feltûnni Dursley-éknek, hogy éjszakánként
mágiát tanul.
Mostanság mindenképp el akarta kerülni
az összetûzést nagybátyjával és nagynénjével,
mivel már amúgy is kihúzta náluk a gyufát:
még egy hete sem volt otthon, amikor egyik
varázslótársa hívta telefonon.
Ron Weasley-nek, aki Harry egyik legjobb
barátja volt a Roxfortban, minden rokona
varázsló volt. Ennélfogva sok olyan dolgot
tudott, amit Harry nem, telefont viszont épp
akkor használt elõször. Harry balszeren-
cséjére aznap Vernon bácsi ért oda elõbb a
készülékhez.
– Tessék, Vernon Dursley beszél.
Véletlenül épp Harry is ott volt a szobában;
mikor meghallotta Ron hangját, megdermedt.
– HALLó? HALLó? HALL ENGEM?
HARRY – POTTERREL – SZERETNÉK –
BESZÉLNI!
11
Ron olyan hangosan kiabált, hogy Vernon
bácsi összerezzent ijedtében. Eltartotta fülétõl
a kagylót, dühösen meredt rá.
– KI BESZÉL? – bömbölte. – KI MAGA?
– RON – WEASLEY! – Ron úgy üvöltött,
mintha õ és Vernon bácsi egy futballpálya
két végében állnának. – HARRY – EGYIK –
BARáTJA – VAGYOK – AZ ISKOLáBóL!
Vernon bácsi megfordult, és apró szemét a
döbbent Harryre meresztette.
– ITT NEM LAKIK SEMMIFÉLE HARRY
POTTER! – kiabálta, s most már kartávol-
ságnyira tartotta magától a kagylót, mintha
attól félne, hogy az felrobban. – FOGALMAM
SINCS, MIFÉLE ISKOLáRóL BESZÉL!
SOHA TÖBBET NE TELEFONáLJON IDE!
HAGYJA BÉKÉN A CSALáDOMAT!
Azzal visszadobta a kagylót a telefonké-
szülékre, olyan undorral, mintha egy mérges
pókot lökne el magától.
Ezután a Dursley-házban elhangzott rendre-
utasítások egyik legdurvábbika következett.
– HOGY MERED MEGADNI EZT
A TELEFONSZáMOT OLYAN EMBEREK-
NEK, AKIK… AKIK OLYANOK, MINT TE?!
– üvöltötte Vernon bácsi, nyálesõt zúdítva
Harry arcába.
Ron valószínûleg érezte, hogy bajba
sodorta Harryt, mert nem telefonált töb-
bet. Harry másik legjobb roxfortos barátja,
Hermione Granger sem jelentkezett. Harry
gyanította, hogy Ron beszélte le Hermionét
a telefonálásról. Hermione, aki a legokosabb
növendékboszorkány volt Harry évfolya-
 HARRY POTTER ÉS AZ AZKABANI FOGOLY
mában, mugli családban nevelkedett, vagyis
tudta használni a telefont, és elég sütniva-
lója lett volna ahhoz is, hogy ne említse a
Roxfortot.
Öt hosszú héten át egyik varázslóbarátjáról
sem érkezett hír. Úgy tûnt, ez a nyár is ugyan-
olyan csapnivaló lesz, mint az elõzõ volt, bár
egyetlen pozitív változás azért történt tavaly
óta: Harry engedélyt kapott rá, hogy éjsza-
kára kiengedje baglyát, Hedviget – persze
meg kellett esküdnie, hogy nem küld vele
levelet barátainak. Vernon bácsi azért adta
be a derekát, mert Hedvig szörnyû ricsajt
csapott, ha éjjel-nappal a kalitkájában kellett
gubbasztania.
Harry befejezte a Vadóc Wendelinrõl szóló
bekezdést, és újra hallgatózott. A sötét ház
csendjét csak pufók unokatestvére, Dudley
távoli, morgós horkolása törte meg. Nagyon
késõ lehetett. Harrynek szúrt a szeme az
álmosságtól. Majd holnap éjszaka befejezi a
dolgozatot…
Rácsavarta a kupakot a tintásüvegre, elõ-
húzott egy régi párnahuzatot az ágy alól, abba
belepakolta a zseblámpát, A mágia történe-
tét, a dolgozatot, a pennát és a tintát, majd
kimászott az ágyból, és bedugta a csomagot
a padló egyik meglazult deszkája alá. Azután
felállt, kinyújtóztatta tagjait, és ránézett az
éjjeliszekrényen álló ébresztõóra foszforesz-
káló számlapjára.
Mikor látta, hogy éjjel egy óra van, kissé
összeszorult a torka. Már egy teljes órája tizen-
három éves volt, és észre sem vette…
12
Harry különös vonásai közé tartozott az is,
hogy nem várta izgatottan a születésnapját.
Ami azonban nem csoda, hiszen soha életé-
ben nem kapott még egy árva üdvözlõlapot
sem. Dursley-ék az elmúlt két évben egy szó-
val sem emlékeztek meg az eseményrõl, és
semmi nem utalt rá, hogy ez az idén másképp
történik majd.
Harry elindult a sötét szobában. Hedvig üres
kalitkája mellett elhaladva az ablakhoz lépett,
és rákönyökölt a párkányra. A takaró alatt
eltöltött órák után kellemesen felfrissítette a
hûvös éjszakai szellõ. Hedvig az elõzõ este óta
távol volt. Harry nem aggódott érte – máskor is
elõfordult, hogy a bagoly hosszabb ideig elma-
radt –, de most már szerette volna viszontlátni.
Hedvig volt az egyetlen lény a házban, aki nem
fintorgott, ha meglátta õt.
Harry korához képest meglehetõsen ala-
csony és sovány volt, habár az elmúlt egy
évben nõtt néhány centit. Hollófekete hajá-
nak rakoncátlan fürtjei változatlanul ellen-
álltak mindenféle fésülésnek. Szeme zölden
csillogott kerek szemüvege mögött, és homlo-
kán még mindig jól látszott a sajátos, villám
alakú heg.
A számos furcsaság közül, ami Harryt jelle-
mezte, ez a sebhely volt a legfeltûnõbb. Durs-
ley-ék tíz évig makacsul állították, hogy a heg
annak az autóbalesetnek az emléke, amely-
nek során Harry szülei életüket vesztették. Ez
már csak azért sem lehetett igaz, mert Lily és
James Potter nem autóbalesetben haltak meg,
hanem gyilkosság áldozatai lettek: megölte
 BAGOLYPOSTA
õket az évszázad legveszedelmesebb fekete
mágusa, Voldemort nagyúr. Harry, szüleivel
ellentétben, túlélte a merényletet. A gyilkos
átok megsebezte ugyan a homlokát, de aztán
visszahullt a támadóra, és kis híján elpusztí-
totta Voldemortot. A varázslónak csak mene-
külni maradt ereje…
Harrynek azóta a Roxfortban is volt alkalma
farkasszemet néznie Voldemorttal. Most, hogy
az ablaknál állva felidézte legutóbbi találko-
zásukat, be kellett ismernie: kész csoda, hogy
egyáltalán megérte a tizenharmadik születés-
napját.
Harry merengve bámulta a csillagos eget.
Talán felbukkan Hedvig, gondolta, csõrében
egy döglött egérrel, dicséretet várva a sikeres
vadászatért… Csak jó pár másodperc eltelté-
vel vette észre, hogy a háztetõk fölött tényleg
mozog valami.
A hold sápadt, sárga fényében egy széles,
furcsán féloldalra billent lény körvonalai rajzo-
lódtak ki. A repülõ valami egyre lejjebb eresz-
kedett, és egyenesen a Dursley-ház felé tartott.
Harry megmarkolta az ablakkilincset, és moz-
dulatlanul figyelt; átfutott a fején, hogy talán
jobb volna, ha bezárná az ablakot, de mikor a
bizarr lény elsuhant egy utcai lámpa mellett,
felismerte, hogy mi az, és inkább félreugrott.
Az ablakon három bagoly suhant be: a két
szélsõ karmai közt tartotta az ájultnak tûnõ
harmadikat. A madártrió lehuppant Harry
ágyára. A középsõ bagoly, egy nagy szürke,
ernyedten eldõlt a lábához kötözött jókora cso-
mag mellett.
13
Harry nyomban felismerte az ájult baglyot:
Errol volt az, a Weasley család madara. Egy
ugrással az ágynál termett, kibontotta a bagoly
lábán a csomót, majd Hedvig ketrecéhez vitte
Errolt. A madár kinyitotta fél szemét, hálája
jeléül erõtlenül huhogott egyet, és csõrét a
vizesedénybe dugta.
Harry most a másik két madár felé fordult.
Az egyik, egy nagy, fehér nõstény, az õ Hed-
vigje volt. Õ is csomagot hozott, s láthatóan
roppant büszke volt magára. Kedveskedve
megcsipkedte gazdája kezét, mikor az leol-
dotta róla terhét, majd szárnyra kapott, és csat-
lakozott Errolhoz.
A harmadik bagoly egy szép, sárgásbarna
példány volt. Harry nem ismerte, de nyomban
rájött, honnan küldték, mert a madár a harma-
dik csomagon kívül egy, a Roxfort címerével
díszített levelet is hozott. Miután Harry meg-
szabadította a küldeményektõl, fontoskodva
megrázta tollait, majd kitárta szárnyát, és
kiröppent az éjszakába.
Harry leült az ágy szélére, és bontogatni
kezdte Errol csomagját. A barna papír egy
aranyszínû ajándékcsomagot, egy levelet és…
és élete elsõ születésnapi üdvözlõkártyáját rej-
tette. Harry kissé remegõ kézzel nyitotta ki a
borítékot, amelybõl két papír hullott ki: egy
levél és egy újságkivágás.
Az újságcikk csak a varázslók napilapjából,
a Reggeli Prófétából származhatott, hiszen a
fekete-fehér képeken ábrázolt alakok ide-oda
mozogtak. Harry kezébe vette a cikket, kisimí-
totta, és olvasni kezdte:
 HARRY POTTER ÉS AZ AZKABANI FOGOLY
A MÁGIAÜGYI MINISZTÉRIUM
­DOLGOZÓJA NYERTE A ­FÕDÍJAT
Arthur Weasley, a Mágiaügyi Mi­niszté-
rium Muglitárgyakkal Való Visszaélési
Ügyosztályá­nak vezetõje nyerte a Reggeli
Próféta idei Nagy ­Galleon nyeremény-
sorsolásának fõdíját.
A boldog nyertes így nyilat­ kozott
lapunknak: „Ebbõl az aranyból nyáron
elutazunk Egyiptomba, ahol a legidõsebb
fiunk, Bill átoktörõként dolgozik a Grin-
gotts Varázslóbank megbízá­sából.”
A Weasley család egy hónapot tölt
Egyiptomban. Az új tanév kezdetére vissza
kell térniük, hiszen a Roxfortban jelenleg
­Weasley-ék öt gyermeke tanul.
Harry a mozgó fényképre nézett, és a lelkesen
integetõ csapatot látva mosoly terült szét az
arcán. Egy égbe nyúló piramis elõtt ott állt a csa-
lád mind a kilenc tagja: a duci Mrs. ­Weasley, a
magas, kopaszodó Mr. ­Weasley, hat fiuk és egy
szem lányuk. Mindegyiküknek – bár ez a feke-
te-fehér fotón nem látszott – égõvörös haja volt.
A nyakigláb Ron a kép közepén állt, magához
ölelve kishúgát, ­Ginnyt. Vállán ott gubbasztott
házipat­kánya, Makesz.